Skip to main content

Full text of "Nyelvtudományi közlemények"

See other formats


This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



-- ^// 



ísr 


J^ i 


V'' jT ^ W^ -^C '- J^^^^l 


,#' 


^ é 


' .^.^-* 












-^^ aj'jf <•'_---■'• -. ..' < 


^dfí' '/. '- 


L--^ 


^.,l< ^r 


':'{.'■■, 


^" 


r 


> 


-^ ^x 




/ -- 




■^ 










/ 


^ VavP^*^ 



;//. 



\-i^/ ^.r 



Vl^ 



"FL.'A : í o ^ , y 



(- 



<^U|UIVlUAMlVAy»UjMJVJVJVJM<MIM«M4MtVJV^^ 



HARVARD COLLEGE 
LIBRARY 




IN MEMORY OK 

FIÍANKLIN TEMPLE INGRAHAM 

CLASS OF 1914 

SECOND LIEUTENANT 

COAST ARTILLERY CORPS 

UNITED STATES ARMY 

WELLESLEY, MASSACHUSETTS 
MAY 23.1891 AI^RIL 11.1918 



^/llítinítKfinítAYlIífAVAtAtíflíMlWtí^'tAtAtAfAtniAt^ 



r 




Google 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



NTELVTUDOMÁNTI 



KÖZLEMÉNYEK 



MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 

NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTBÁOÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL 



SZINMYEI JÓZSEF. 



HUSZONKILENCZEDIK KÖTET. 



BUDAPEST, 1899. 

, Google 



Digitized by ' 






harVaro college library 

INGRANAM FUND , 



i-. í 



franrlin-t/(r8ih.at nyomdAja. 



Digitized by 



Google 



TARTALOM. 



Lap 
KicsKA Emil. Még valami az alanyról es az álliimányról (I — ül.) — 

164, 298, 397 
Mabgalits Ede. A magyar közmondások és szólások rostája (I — IV.) — 

72, 231, 320, 453 
Munkácsi Bebnát. Arja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvek- 
ben (Hl.) ... _ .._ ... ... _._ _.. 4 

— — A vogul nép ősi hitvilága (I— Hl.) ._ _. 129, 249, 361 

SziLASi MÓRICZ. Cseremisz szótár (II. III. IV.) 34, 189, 416 

SziNNTEi JÓZSEF. A Gyulafehérvári Glosszák ... __. 1 



Könyrismertetések. 

Balassa József. A magyar nyelv. — Ism. Tolnai Vilmos ... ... ._. 343 

Dstter, F. Deutsches Wörterbuoh. — Ism. Petz Gedeon 238 

Indogermanisehe Forsckungen. VII. Vm. IX. — Ism. Petz Gedeon 

119, 346 
Journal de la Société Pinno-Ougrienne. XVI. — Ism. &. J. -._ — 468 
Kluge, Fr, Etym. Wörterbuch der deutschen Sprache. Sechste Auflage. 

Ism. Pbtz Gedeon _. _ — 238 

Mahler Ede, Az egyiptomi nyelv alapelemei. — Ism. Q 475 

Paulf H. Prinzipien der Sprachgeschichte. Dritte Auflage. — Ism. 

Petz Gedeon _ _ — ". __ 110 

Bell Lajos. Latin szók a magyar népnyelvben. — Ism. R. Pbikkel 

Mabián - ... - _- -. 330 

Stolz, Friedrich, Über die Entwickelung der indogermanisohen Sprach- 

wissenschaft. — Ism. Petz Gedeon ..- __ — _ . . 471 

Szüy Kálmán, Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez. — 

Ism. Zlinbzky Aladáb - 115 

Vambéry, H, Noten zu den alttürkisohen Inschriften der Mongoléi und 

Sibirien. — Ism. 8z. J. ... _. -. — 468 

Velics Antal ár, A khinai nyelv szerepe az ural-altaji, indo-európai és 

sémi nyelvekben. — Ism. Szinntei József ... _ 464 



Digitized by 



Google 



IV TABTALOM. 



KOnyvésEet. 

Lap 

Hellebrant Abpád. Könyvészet. 1898 _ .__ 93 

Újabban megjelent nyelvtudom&nyi dolgozatok 356, 475 



Ktaebli kteléMk. 

Katona L. FolyAr _ 463 

Kraubz Sámuel. Beocze, boozi, poczok 245 

M. J. Setálá E. Smimov munkáiról - __ 360 

Melich János. Egy XVI. századbeli palócz-orosz ssójegyzék 357 

Sz. J. Ját. Sima ... ._ _ _ . ... ... 71 

— Tarka, szürke _.. ... _.- _ 163 

— Töm, temet ... 476 

— ÜU, ill - .- — 

— Tikkad — 

SziNNTEi JÓZSEF. Ismeretlen nyelvtani alakok a Halotti Beszédben ... 126 

ZoLNAi Gyula. Pánkétomos 127 

Nyelvészeti tannlmányutak 109, 397 



Digitized by 



Google 



A gyulafehérTári glosszák. 



Yabjú Elemér fiatal palaeografus és heraldikus a múlt év 
őszén a gyulafehérvári püspöki könyvtár átkutatása alkalmával egy 
latin kódexben, a mely 1300 és 1320 között készült, bárom egy- 
bázi beszéd divisiói&nak egykorú magyar fordítására bukkant. 
Yabjű EiiEicÉBnek e nevezetes fölfödözésröl szóló jelentését a M. T. 
Akadémia első osztályának m. é. nov. 28-án tartott ülésében olvasta 
föl e sorok írója, egyúttal bemutatta a kódexet is és röviden ismer- 
tette a nyelvemlékek nyelvészeti érdekességeit. Yabjű Elemér 
ismertetése az Akadémiai Értesítő ez idei első füzetében jelent 
meg a glosszák"^) hasonmásával. Innen átvéve bemutatjuk a NyE. 
olvasóközönségének a becses nyelvemlékeket néhány jegyzet kísé- 
retében : 

I. 
HahroscLghen wahicnok ke^iusege. Hábróságben valáknak kegyössége. 

eleeknek [áthúzva : kegmae] vniksege. Éleknek öröksége. 
koorsagbon wcUaknok egessege. Kórságban valáknak egéssége. 

Sciuksegben walaknok beusege Szükségben valáknak bősége (bév- 

ehezeu [népeknek] .... Éhező [népeknek] .... [sége ?). 

Joconditas merencium. 

Eternitas vivencium. 

Sanitas langencium. 

übertas egencium. 

Sacietas esurienciam. 

n. 

Chudalatus miuinc ieleiietuiben Csudálatos mivinek jelenetviben. 

vrM zaiaual müdut igen^ Umosaga- Önnön szájával mondott igének 

ban tanóságában. 

Hcet citarü kuner kepeben. Szent oltáron könyér képében. 

oz kerezt fan figeu kepeben Az kérésztfan £ggő képében. 



*) Hogy ezek glosszák, nem pedig versek, mint eleinte gondoltuk, 
azt meggyőzően mutatta ki Horváth Gyrill a Magyar Kritikában (11. 151.) 
VTXLTTüD. xOaxucánxK. zxxx. 1 



Digitized by 



Google 



2 SZINNYEI JÓZSEF. 

In mirifici operie indicio. 
In verbi oris sui testimonio. 
In sacri altaris misterio. 
In sui imaginis vestigio. 

III. 

ttom tonohtuananac andatia Önnön tanoytványának áriilatja. 

Nemzetui nepnech vadulatia, Nemzetvi népnek vádolatja. 

Jrlm varasanac tUtes fugadatia JéruzséJém varasának tisztes foga- 

hten fianach artoüonsaga. Isten fiának ártatlansága. [datja. 

halalanoch sddalmoH qwina. Halálának szidalmas k{na. 

hbodítg ascannac scemehel latatia Bódog asszonnak széméhel látatja. 

Primum, quia a proprio discipulo eius vendicio fait. 

Secundom, quia a proprio .... est accusatus. 

Tercium est quia a Jerosolimis lionorifíce fuerat susceptus. 

Quartum innocencia Salvatoris. 

Quintum mortis infaraia. 

Sextum Marié presencia.* 

A Gyulafehérvári Glosszák főbb érdekességei a következők : 

1. A 'ben rag előfordul illeszkedés nélkül, de csak ez egy szó- 
ban : habrosagben (ellenben illeszkedve : koorsagban, tonosagaban). 

2. A scemehel (szemével) olyan alak, mint a HB.-beli kegil- 
mehel (vö. lovak > lohak, savó > sahu, kovács > kohács, gyo- 
von- > gyohori', bival > bihal, kőmives > kümihes stb. MTsz. ; 
ilyen fejlődéssel : -r -> -' -> -h-). 

3. Az ^et deverb. főnévképzőnek a GyGl.-ban is előfordul, 
mint a HB.-ben és ET.-ben (és még ma is ebben az egyetlen szó- 
ban : hitves) teljesebb =etv alakja : idenetuiben, nemzetui (vö. HB. : 
intetvinec, ild^tuitvl; KT. : kezdetuitul, scilete[i]vi). A HB.-beli kin- 
zotviatwl továbbra is magában álló marad, mert az ^at képzőt, va- 
lamint a KT.-ben (tamadatia, arulatia stb.), úgy a GyGl.-ban is 
csak mostani rövidült alakjában találjuk : arulatia, vadulatia, fu- 
gadatia, latatia, chudalatus. 

4. A tonohtuananac szóban az -it (< -ojt, -ejt stb.) képző ere- 
detibb 'O^t alakjának (a milyent némely kódexben találunk) legré- 
gibb példáját látjuk. (Tonoht- ^ cser. tunukt-), 

5. Eddig teljesen ismeretlen volt a való igenév többesének 
valák változata, a mely a GyGl.-ban háromszor fordul elő. Válto- 
zata, mondom, mert annak nézem és nem értbetek egyet Simonyi- 
véJ, a ki (Nyr. 27 : 530) a valák igenév ^a-jában a pattanté, sar- 



Digitized by 



Google 



A GYULAFEHÉRVÁRI GLOSSZÁK. Ó 

kanté, fogaté, csurgaté-féléí -é képzőjének mélyhangú párját látja 
8 ezen -á ^á-böl rövidültnek tartja a ftwí/a, zzMle, lenge, pörge-lélék 
képzőjét. Ennek ellenében azt jegyzem meg, hogy a -j (í<J)-ból lett 
^é képzőnek illeszkedésére kétségtelen példánk nincsen, mert sem 
a kaczé, fogaté, csurgóié, kotré, pattanté, sariantó-féléknek nem for- 
dul elő íá-val való mellékalakja, sem a bírák, méltán, forráz-uBk 
'é-vel való változata, a milyen az :^á és az -é képzős alakoknak 
összetartozását valószinüvé tenné. (Nem illeszkedett az sa;-ból fej- 
lődött é a karé, páré, gané, taré szavak végén sem). Ellenben egé- 
szen kétségtelen bizonyítékaink vannak az ó > '^'o > a > á hang- 
fejlődésre ; nevezetesen ; áró > ára > árá-t (vö. száz forint áró 
kárt, Göcsej Nyr. 6 : 267 ; száz forint ára ; száz forint áráX vet- 
tem). I "^'koró > -kora > -korá-i (vö. melly-korotska, olv. : mely- 
korócsksi = ,mekkorácska* ; mikorú : ,mekkora' a régi irodalomban, 
1. TMNy. 1 : 569 ; akkoru : ,akkora', Csköz MTsz.) | dió > dia 
(Dtúl) > diá'S (Somogy m. MTsz.) || nem egészen kétségtelen, de 
nagyon valószínű, hogy ilyen fejlődés ment végbe ebben is: 
savanyó (sónyó) > savanya (sónya) > savanyá-n, savanyá-s (vö. 
MTsz.). Másrészt eiz 6 :> é hangfejlődésre is vannak kétségtelen 
példák; ilyenek : az w {= mai sűj nomen possessoris képzőnek -é 
változata : almasdne, fel hithe, Eába ruve város (TMNy. 1 : 572. 
573) ; és alkalmasint ő > é > e- hangfejlődés útján lett a keserö- 
bői is kesére (MTsz.). Ezért valószínűnek tartom, hogy az idvezejté, 
szüle-félék is az idvezejiS, szülö-féléknek a változatai, és nem -;-vel 
való képzések ; s ép így a bírák, méltán, forráz és a legújabban 
előkerült valák-héli -á is az ^ó igenévképzö mássá ; a kajla, konya, 
kerge, lenge-télékei, szintúgy mint Balassa (Nyr. 12 : 299; NyK. 
19 : 148. és TMNy. 1 : 85, 89, 288.), ó>o>a, ő>é>é>e 
hangfejlődéssel létrejöttéknek tartom, mindazáltal megengedem, 
hogy a magashangúak egyikénél-másikánál talán kétféle képzés 
(eredb. -i; és -j) esett egybe. 

A GyGl. fölfödözéséért örömmel üdvözöljük Varjú ELEMÉRt ; 
annyival is inkább, mert ez a fölfödözés éleszti bennünk azt a re- 
ménységet, hogy ha gondosan kutatunk hazai könyvtárainkban éa 
némely külföldiben, még több becses magyar nyelvemlék is elő- 
kerülhet. 

SZINNYEI JÓZSEF. 



»Digitized by 



Google 



Írja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelTekben. 

(Harmadik közlemény.) 

Az utóbb tárgyalt külföldi tudományos tekintélyek ragasz- 
kodása a lefolyt évtizedekből átörökölt téves elmélethez annál 
meglepőbb, minthogy már ekkor Tomaschek Vilmos gráczi egyetemi 
tanár megjelölte volt az irányt, melyet a finn-magyar nyelvek prae- 
historikus - - vagyis a történetileg igazolt (germán és lett-szláv) 
ethnikai kapcsolatokból meg nem fejthető — indogermán elemei- 
nek vizsgálata a legokszerübben és leggyümölcsözőbben követhet. 
Az ő eszméje, hogy az e fajta egyezések nem a két népcsalád kelet- 
kezésének kifürkészhetetlen őskorából erednek s nem is ősrokonság 
bizonyságai, hanem a finn-magyar nyelvek terén szorosabb érte- 
lemben vett árja, azaz ind o-iráni jövevényszók, me- 
lyeknek történeti alapja Müllenhoff s mások kutatásainak azon 
végeredménye, hogy a finn-magyar népek kútföileg kimutatható 
legrégibb területeinek déli szomszédságában a szkytha, szkolot, 
szauromata, alán néven szerepelt törzsek nagy tömegei árja nem- 
zetségüek és nyelvűek voltak. Már 1875-ben, Hbhn Victob f^Kul- 
turpjlanzen und Haustiere^ hires müvének második kiadásáról 
szóló tüzetes birálatában közöl ide vonatkozó észrevételeket ; *) de 

*) L. ^Zeitschriftfiir die österreichischen Gymna8ien» 26. évf. 
(520—538. 11.). Itt ToMASCHBK kikél Hehn azon előítélete ellen, 
hogy egyes régi müveit vidékeknek mai elhanyagolt állapota 
török- és mongol fajta « bestiális, visszataszító külsejű s tisztátlan 
erkölcsű hordák betöréseinek tulajdonitható, mely «8árp[a, ferde 
tekintetű, Góbi sivatagról előkerült sakálok » elárasztván a dél- 
nyugati országokat « nemtelen középázsíaí vérükkel megmérgezték* 
a velük egybevegyűlt régi művelt népeket, úgyhogy különösen 
Európa keleté mintegy «halálosan sújtva* hever ennek következté- 



Digitized by 



Google 



ARJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 5 

TÍlágosabban fejti ki álláspontját ^Centralasiatische Studiertí^ tanul- 
mányának •Die Pamir-Dialekte* czimü második részében, mely a 
•Sitzungsberichte der Phil.'^Hist. Glasse der kais. Akademie d. 
Wissensch. in Wien* folyóirat 96. kötetét tevő 1880-ik évfolyamá- 



ben. Kimutatja Tom., hogy a EsHNtöI annyira fölmagasztalt «mű* 
veltség iránt fogékony, nemes származatú és szép testalkatú » árj^ 
és sémi nomádok sem voltak külömbek erkölcseikben és szokásaik' 
ban a finn-mongol fajbelieknél ; amazokról is tudjuk, hogy föld^ 
kunyhókban laktak, tátoválták magukat, mérges nyilakkal lőttek* 
az ellenség koponyájából ittak, öregeiket agyonütötték, inrostokbó^ 
sodrott czémával varrták boringeiket stb. Az ilyfajta kultúra kö" 
zösségére a két faj között egyes azonos műszavak is vallanak, így • 
gör. 7tic7) «erdhöhle, behausung*, szláv iupa ezek mellett: gör. 
xóiTT], szkr. hüpa tgrube, höhle* : v. ö. mongol yaba «grube», tör. 
koba «höhle», finn ku()ppa,znT},göp,gu «grubei»; továbbá zürj. pori, 
votj. gurt dfovea; domus, domicilium subterraneum priscorum 
SyrJ8enorum»: v. ö. szkr. gárta «höhlung, haus». Szintilyen a magy. 
méreg, finn myrkky, észt müfk (gen. mürgi), lapp mirkko = osszét 
marg «gift». Különben egy anthropologiai irány Európa brachy- 
kephaljait épen összekötő kapocsnak tekinti a dolychokephal 
kultúrnépek és a mongol faj között. E mellett a nyelvtudomány 
terén mindinkább érvényre igyekszik jutni amaz elmélet, mely az 
indogermán nyelveket az éjszaki agglutináló nyelvcsaláddal hozza 
közelebbi kapcsolatba azon mind világosabban kiderülő tényből 
indulván ki, hogy az indogermán ösnép a Kárpátoktól Dél-Orosz- 
országon és a déli Uralvidéken át egész az Aral-tóig és a Pamir 
fensikig terjedő széles földövön honolt, a hol földrajzilag a finnek, 
ugorok, törökök és mongolok estek éjszakfelöl legközelebb hozzá- 
juk. E földrajzi s egyszersmind kultúrai kapcsolatról tanúskodó 
nyelvi adatok: &nnjyva, észt ücá, jiivá troggen, kom» = szkr. 
yáva- «gerste», gör. Ca/a tspelti) | finn ómen a «apfel», mely a 
magyar-török alina szóval eg^-ütt a mong. alima (eredeti értelmé- 
ben: «schmackhaft»,ilL «süsslich, sáuerlich)»), mong. amfai <isüss». 
lapp almok, almes id. és szkr. amla «sauer» szavakkal volna össze- 
függő I magy. körte: «lebngut aus dem alanischen ; vgl. osset. 
kharttu, khdrdOy lesg. kum. kkjort, khjortru, türk. ;^far etc.») | finn 
vahter a, észt vaster, cser. vakar, lilord. uétir, ukstura «ahom» : 
összevetve a szkr. aétra-y zd. astra- «stachel» szóval | űunpikka 
«barz, pech», pihku- ntropfenweise hervorquelleni,jyí8A'7/utropfen, 
harz, schleim»: összevetve a szkr. piccha- «gummi» s másrészt avar 
pic «ma8tix, harzv. georg. phicví «fichte» szavakkal, mely utóbbi a 
vciotá. piéd, pice «fichte» eredetére derít világot \ osztj. van der, 
votj. vudor, udor, zürj. viírd «otter» : összev. az indogerm. ndra - 



Digitized by 



Google 



6 MUNKÁCSI BERNÁT. 

ban jelent meg. Itt Thaw B. keletázsiai utazó «0n the Ghalchah 
Languages* értekezésének eredetileg a « Journal of the Asiatic 
Society of Bengal» 45 — 46. köteteiben közölt anyagát fogalmi 
rokonság szerint csoportosítván s egyéb árja dialektusok megfelelő 
alakjaival egybevetvén, a hol csak alkalma nyílik rá, utal a fínn- 
magyar nyelvek hasonlataira is. « Határozottan áll ugyanis előtte^ 
hogy mielőtt a hunn-bolgárok s más török törzsek 
Türkisztánból nyugat felé vonultak s hatalmas, 
sohakésöbb el n em tolh ató ék gyanánt fészkel ték 
volna be magukat a finn-ugorok és irániak egy- 
mással érintkező területei közé: iráni, vágyhoz- 
zajuk közel álló nomád törzsek messze el voltak 
terjedve nemcsaka Du-á 6-b an, hanem aPontus és 
Kaukázus éjszaki oldalán, aYolgamellék puszta- 
ságain sazUral déli lejtőin is s többféle kapcso- 
latban állottakaszomszédos finn-ugor népekkel. 
Különösen a szkolotok és alánok, mely utóbbiak 
sokokból joggal tarthatókazosszétok elődeinek, 
azoniráni népek, mely éknek e vidékeken valótar- 
tózkodása föltétlenül bizonyoss melyekneknem 
maradhatott el hatása az éjszaki népekre snyel- 
V e ik r e» (747. 1.). Másrészt Tomaschek szerint a finn-ugor törzsek 
műveltségi állapotát sem szabad oly alacsonynak vennünk, hogy 
némi viszonhatásra ne gondolhassunk, melyet emezek gyakoroltak 
volna egyes nomád iráni törzsekre, minők pl. a szakák voltak. 
E helyt közölt tárgyunkhoz tartozó egybevetései : sariqölí par-wua 
{YBkhl par-dj «voriges jahr», ebből: pára trzuvor, vorher» (a finn- 
ugor nyelvekben : trdas hinten gelegene, vergangene») és vat, ut 
«jahr» ; v. ö. szkr. par-vt, gör. irépüai és ^répott, skipet. par-vjct 

val I magy. mez stb. — szkr. mádhu; gör. jié^o «süss, honig, met»; 
továbbá: csecsencz muoz, thus moc «honig», macri «sÜ9s» | finn 
viha «giftsaft» = szkr. viéá fflüssigkeit; gift» | zürj. áait, permi 
saet, sat «silbergeldi -- iráni ksaeta «glánzend, glanz», áaeta 
•geld» I zürj. kört, votj. kort «eisen» = zd. kareta, osszét Ar^arrf 
fmesser* stb. j magy. ez ü«í, votj. andan <stahl» úgy magyarázva, 
mint előbbi kutatóknál ; finn vas ara, lív vazar, lapp vaeécer 
•grosser hammerv ; mordv. uzer, uzir taxt, beil* : egybevetve a 
zd. uzra-, szkr. vajra- flkeulen szóval stb. 



Digitized by 



Google 



ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 7 

«voryergaDgei]e8Jahr». Az Ősrégi ut «éY» szó mutatkozik a finn 
vuosi (gen. vtiode-n), veps voa, zürj. ro, osztj. öt (v. ö. pir öt «das 
vorige jahr») s az ujgur üt, öt, üdi «zeit» szavakban (751, 752. 11.). | 
vakbl iandr «heiss»; v. ö. sanglíé sanái fffeuer» : szkr. c^om- «flain- 
menfarbig, glánzendrotb», masc. «feuer», laghm. mnek frotgelb»* 
innen : ^M- «leuchten», mely mellett <;yá' (part. gyána) «dörren, 
sengen, glühen » . Figyelemre méltó basonlatok : zürj. éonöd-, votj. 
éunt' «erhitzen, sengen, rösten», zürj. éonidy votj. sumt «heis8» 
zürj. sondi, votj. sundi «sonne» (753. 1.) | votj. saj «schatten» : 
V. ö. vakbi sáyá, sariqöli guya, pers. adyah tschatten^ (754. 1.) | 
mordv. varrna «wind» : v. ö. sariqöli varm twolke, nebeb, szkr. 
ürmi «woge» (754. 1.) | votj. sijal- «frieren», sijam «kalt» : szkr. 
cyá' «erstarren», (^yaya- «reif, frost» (754. 1.) \ ? mngy.jég, osztj. 
jeng, finn jad : v. ö. vakbi yikh, új-per. yakh, osszét ye%, yiy, i/ 
«eis, bagel» (755. 1.) | mordv. rives, cser. ribá£, rebei, zürj. ruc 
«fuchs» : osszét ruhás, ruvas, perzsa rubah, kurmandzsi rüwi 
ffuchs* a perzsa ruftan (praes. 1. sz. rubam) «rauben» töböl 
(762.1.) I zá.hu' «eber», osszét /wy,/í7 « seb weinw; innen: szkr.iru- 
«ausscbütten, werfen, gebáren* : «üralte entlebnung ist mordv. 
tuva, tuvo ,sau* (aus : ^suvaj ; die eicbenwálder an der mittleren 
Wolga waren seit alters ein ergiebiges terrain für schweinezucbt* 
(763 — 4. 11.) I zürj. me£ «hammel» : «Altes lebngut» ; v. ö. zd. 
maeéa, szkr. meia «widder, sebafbock)», ujper. mié, méé, afgbán 
mei', mai' stb. (766. 1.) | votj. ar «jahr», avas cjábrig* : zd. ydre 
«jahr» (766. 1.) | mordv. veris, veriská, verskd «lamm», magy. 
barka, birka, bari ka: Ysikhl vurk, sighüí varg, sariqöli barka 
«lamm», perzsa barah wmánnliches sehaf», kurm. bfrk, zaza vara, 
varék, pabl. varak, osszét varik, ureh stb. (767. 1.) | votj, lué 
tfbremse» : v. ö. vakbi dös «wespe, bremse», szkr. daitga «bissig, 
bremse», gör. Sf^i, 8áxo<; «stechendes, bissiges tier* (770. 1.) | votj. 
ki mié, mordv. krdné, lapp karanaa, jurák szamojéd hárona, 
harnga «rabe» : v. ö. sigbni khurn, sariqöli kltern «rabe», osszét 
Xalon «krábeí» ; továbbá : osztj. kölank, magy. holló (771. 1.) | finn 
köhd «das busten», lapp guossa-, mord. koz-, votj. kié- wbusten*: 
v. ö. szkr. kasa- flbusten», kas «das busten», vakbi kokh, sariqöli 
kekh id. (778. 1.) | magy. torok, vog. tar «kehle» : cMerkwürdige, 
aber wohl zufállige übereinstimmung mit wakbi tor, sariqöli tur 
ygenick', basgali torr ,bals'» (782. 1.) | finn sauva, lapp soabbe. 



Digitized by 



Google 



8 MUNKÁCSI BERNÁT. 

zürj. zib «8tab, stange* (tör. sapak, mong. sahaya) : «Zufállig an- 
klingend : vakhí söpk ,rute, stáb*, szkr. kéupa, perzsa cub, zaza őü, 
co «8taude, stock, stáb, stecken'* (790. 1.) | mordv. umarav, umbrav 
«sauerampfer» : szkr. ambla, amla nsauer, herb»; v. ö. finn omena, 
liv umár, mordv. umar «apfel» (tkp. «8áuerling» ; 791. 1.) 1 mordv. 
sdli, selei culmeo, cser. solo: «Verwandt mit türk. sada, saríqöli 
sedá ,ulme*» (792. 1.) | mordv., cser. puéta.paito «brei aus geröste- 
tem u. zerstampfenem hafer»: vakhí pöst, sighni piát dgeröstetes 
kom, zu mehl zerríeben», pabl. pist, perzsa pist « farina tosta tri- 
tici, hordei, cicenim», ettől: pis- «zermalmen», honnan: szkr. 
joiáta- fgemahlen ; mehU , piétiká- wgrütze aus hülsenfrüchten* 
(794 — 5. 11.) I votj. ju «getreide» = zd. yava- «feldfrucht, gerste*, 
osszét yev, yaa «hirse» (795. 1.) | zürj. nan «brod» (kirgiz nan, per. 
nán) : minjání naghan «brod», balúci nagkan id. : «aus ni- u. kan- 
,graben* ; eigentlich : ,der unter der heissen asche vergrabene, 
gebackene kuchen*» (795. 1.) I ? zürj. nök, votj. noki «sahne, 
rahm» : sanqlici nevak, min^aní niya ageronnene milchv (797. 1.) | 
mordv. petkel «mörserkeule, stösselu, finn petkeli, éazipeihel^peitel; 
pekli «stössel, stampfeisen, meissel»: <<aus dem skolitischens' v. ö. 
sdiriqoli petgdl « hammer, holzschlágel» (ezekből: zd. paiti, óper. 
patiy «gegen, zu» és ^gvar-, .far-, ^iir- izerreiben, zertrümmem», 
szkr. -^ara «aufreibend» ; 799. 1.) | osztj. kővel, kével «holzmör- 
ser znm zerstampfen trockener fische, des tabaks u. s. w.» ; zürj.^ 
votj. gir «mörser» : v. ö. perzsa kábll, kábtlah és kdvily kdvtlah 
«mör8er» (ebből: kauidan «au8höhlen») ; továbbá : finn Ajor^ra 
• ausgehöhlt, bauchig», vog. keur «hohl», mord. kovil «trog» ; gör. 
xó/tXoc, xóap stb. (799. 1.) | mordv, uzere, uzir «axt, beil», finn 
vasara stb.: «Au8 dem skolotischen» ; v. ö. zd. vázra, szkr. va^ra 
«keule, streitaxtw (799. 1.) | zürj. dar, votj. duri «grosser holz- 
löfifel* : szkr. darvi «löfiFel» (800. 1.) | votj. sin wkammo, sinal- 
«kámmen» : perzsa idnah «kamm» (800. 1.) | mordv. kárát, keret 
«pflugmesser» : «entlehnt aiis der sprache der Sxó&at ápoxTjpe^*; 
V. ö. zd. kareta, perzsa kard flmesserw stb. (802. 1.) | magy. kés,. 
osztj. kéje, kócey^ «me8ser» : «aus dem sakischen kaum» ; v. ö. 
vakhí k'ó£ «me8ser» stb. (802. 1.) 1 mordv. kam(b)ra8 «sattelö 
(tavgi szám. kamarabtíC «bauchgurt») : pers. kamar, xa»iápa «gür- 
tel» (804. 1.) I mordv. 2> « í öt, pulo «schleppe, zipfel, zopf, flechte», 
pida-ks flgürtelschmuck» : vakhí yulk íiquaste, troddel, franse» ; 



Digitized by 



Google 



ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELKMEK A FINN-MAGYAR NYELM5KBBN. 9 

V. ö. szkr. palöga- íblatt, laub» stb. (805. 1.) | vakhifíüfr «8píndel»; 
V. ö. ért', krt' «8pmnen, den faden drehen» : finn kiertá-, lív kiér- 
ndrehen, zwirnen, wickeln, kreisent. «üralte entlehnungen aus 
demnord eranischensprachgut: űnnketra, e8tn.fc«^/«r « sebeibe, 
kreisel*, finn ketrá-puu, YÓt cedra-puu «8pindeli, finn ketrda-, 
veps. kezerda- «8^innen», cerem. sidir, iüdiir aspindel*, áüdűr- 
cspinnenn, mordv. kstir, kstere «8pindel», zürj. é'óri, votj. ceri id., 
sw. lapp kdrsi id.» (809. 1.) | lív kumb «tas8e», zürj. kub «topf» : 
zd. khujnba-, szkr. kvmbha- «topf, knig» (812.1.) | magy. vez-et, 
mordv. vada- «fübren», vddmd ozügel, leíne», cser. vid- stb.: szkr. 
vah' {<H'adh') «führen», vadhü- «die heimgeführte, braut», zd. 
tddhayéiti «erführt» (855. 1.) | cser. vaz- « fallen » : pamir vaz- 
«mit wucht niederfallen » (855. 1.) | zürj. dom «band, stricki*, 
dom-, votj. dum- <rbindén» : szkr. dáma-, ujper. ddm « fessel, ver- 
6cbluss» (innen : szkr. da- «binden, fesséln*) stb. (869. 1.) | ? votj. 
gárt «pflug», gáral- «pflügen», cser. karai- id. : ujper. kar, vakhl 
kür- «das féld bebanen, pflügen» stb. (879.1.) | ? magy. sz'óv-, 
osztj. soü' «flechten» : v. ö. szkr. ziv- «aneinanderheften, fest zu- 
sammenbindenv, sariqöll Uiv- tzusammennáhenv (884. 1.). 

Az eddigi alkalmi észrevételeket rendszeresen összefoglalva 
és ujabb adatokkal gyarapítva tárgyalja Tomasghek a müncheni 
^Das Ausland (Wochenscbrift für Lánder- n. Völkerkunde)» folyó- 
irat 1883. évfolyamában (701 — 6. 1.) ^Ethnologisch-linguistische 
Forschungen über den Osten Europa^s» czímü rövid, de igen mag- 
vas értekezésében. Szemben azon régi fölfogással, hogy az indo- 
germánok a tőlük lakott terület legszélső keleti tájáról, az Oxus és 
Jaxartes vidékeiről költöztek volna nyugat felé, ismételve hangoz- 
tatja Benfbt és PoESOHB eszméjének igazát, mely szerint Kelet- 
Európa középöve volt azon vidék, honnan az indogermánság ős- 
népe minden irányban szétágazott. A közösnek igazolható termé- 
szetrajzi nevek határozottan éjszaki s nem középtenger-vidéki 
természetre utalnak ; az illető állatok és növények együtt sehol 
nem találhatók e földön másutt, mint éppen Fehér-Oroszország és 
a Volga tájékán. Herodotos idején a szkitha gyűjtőnéven egybe- 
foglalt törzsek laktak erre, melyek közül a szkolotok a Portustól 
éjszakra fekvő földrészt a Duna torkolatától egész a Donig foglal- 
ták el, tőlük keletre pedig a szauromaták tanyáztak. Ezen népek 
iráni nemzetiségűek és nyelvűek voltak, mit nemcsak a görög irók- 



Digitized by 



Google 



10 MUNKÁCSI BERNÁT. 

nál föiímaradt tulajdonnevekből s néhány egyéb fajta szóból álló 
nyelvemlékeik bizonyítanak ; hanem azon körülmény is, hogy a 
történeti emlékezet óta ezen táj északi határain ismert finn-ugor 
népek nyelveiben nagyszámú iráni elemek találhatók, melyek 
nyilván viselik magukon annak bélyegét, hogy ide műveltség- 
hatás révén kerültek. Számba veendő e pontnál, hogy azon föld- 
es néprajzi észrevételek, melyekkel Hebodotos a szkitháktól 
éjszakra eső nem szkitha népekről, jelesen az 'AvSpo<f á^oi, MeXá^- 
5(Xatvot, BoüStvo'., ftüaoaYstat és 'lópxat nevüekről megemlékszik^ 
teljesen illenek a mordvinokra, cseremiszekre és votjákokra, zürjé- 
nekre, uráli ugorokra és magyarokra, a mint t. i. e népeket a kö- 
zépkori írók följegyzései tárgyalják, illetőleg ma ismerjük. « Melyik 
lehetett immár az az iráni népw — kérdi a tudós kutató — «mely 
a permi és ugor törzsekre nyelvi hatást gyakorolhatott ? Most & 
tájakon nem találhatók irániak, legfeljebb csak annyiban, hogy 
khivai és bokharai tadzsikok meglátogatják a nagy orosz vásárokat. 
Máskép állott a dolog az ókorban, ekkor még nem voltak tatárok, 
baskirok, vagy másféle törökök a déli Ural környékén. Mind e ven- 
dégek csak a hunn-bolgárok, avarok, kazárok s egyéb török népek 
előnyomulása után telepedtek itt le. A régibb időkben az éjszak 
finn világa és a Kaukázus, az ugorok Uralja s a zoroaszteri Sogdiana 
közt csupán iráni nomádtörzsek tanyáztak, jelesen a szko- 
lotok s utánuk nyomult szarmaták és alánok maradványai. Ezen. 
iráni népek, főkép az alánok lehettek azok, melyek a keresztény- 
ség előtti korban a permieket és ugorokat leginkább befolyásolták ». 
Mutatkozik ezen hatás a műveltségszók minden rétegében, külö- 
nösen a természetrajzi nevekben, valamint a baromtenyésztés, 
földművelés, kereskedelem és házi élet kezdetleges szükségleteinek 
szavaiban, melyeknek köréből Tomaschee sok bizonyító példát idéz. 
s a következő messze czélzó kijelentéssel nyit utat ujabb vizsgála- 
toknak: «Wir könnten noch weiter gehen und die tatsache dar- 
legen, dass in dem grossen ural-altaischen sprach- 
gebiete elemente vorhanden sind, wichtige und 
unverlássliche güter, welche in dasselbe seitun- 
vordenklichen, praeh istorisch en zeiten infolge 
inniger berührung mitdem arischen urvolke ein- 
gedrungen sind und zeugniss davon ablegen,dass 
die placenta ues arischen volkstumsindernách- 



Digitized by 



Google 



ÁRJA ÉS K\UKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 1 1 

sten nachbarschaft jener nordischen sippe zur 
entwicklung gelangt ist. Jedoch sind diese untersuchun- 
gen Doch nicht abgeschlossen ; immer deutlicber tritt fortan die 
gründliche durcbforschung der nordischen sprachen mit ihrer 
wichtigkeit för die Arierfrage hervor*. 

Legbővebben tárgyalja Tomaschbk az árja és finn-magyar 
nyelvi érintkezés adatait a bécsi akadémia közleményeinek 1888 — 
89. évfolyamaiban (Sitzungsberichte : Phil. Hist. Cl. 116. és 117. 
köt.) megjelent «Kritik der áltesten Nachrichten iiher den skythi- 
schen Norden* czlmü nagybecsű tanulmányának második részében, 
melynek külön tartalomjelzése : •Die Nachrichten HerodoVs über 
den skythi schen Karawanevweg nach In7ierasien», Az eszmét, me- 
lyet röviden már az előbbi értekezés kifejezett, hogy t. i. ama 
•nem szkitha» éjszaki népek, melyekről Herodotos Olbiában 
szerzett értesülései nyomán (Kr. e. 450. körűi) könyve IV. fejeze- 
tében ír, jobbadán finn-magyar s velük rokon fajbeliek voltak — e 
mű szélesebb alapon a jelenkori tudomány összes segédeszközeivel 
fejtegetve igyekszik érvényében megszilárdítani. Sorra veszi e vég- 
ből az egyes népekről mindenütt található régi tudósításokat s 
azokat gondos kritikával egybevetve a későbbi történetírók és uta- 
zók följegyzéseivel, valamint a jelenkori nép- és fpldrajzi ismére* 
tekkel, meghatározza, hogy melyik élő nép az, melylyel az illető, 
HiSRODOTosnál szkitha-görög névvel jelzett nép legnagyobb való- 
színűséggel azonosítható. ígyazandrofágokról szólva, kimutatja, 
hogy Hbr. azon adata, mely szerint a Borysthenes (Dnjeper) torko- 
latától 11 napig fölfelé utazva a Ixódai Yecop^oc földjéről egy nagy 
pusztasághoz jutunk, mely mögött az androfágok földe követke- 
zik — amordvinok régi elterjedésének területére vezet. Kiváló 
orosz tudósok, köztük pl. Nadjezdjin, vallják, hogy a szlávok nem 
eredettől fogva lakják a Dnjepervidéket s hogy e folyó keleti olda- 
lán a víznevek általában finn jellegűek (pl. Barsov szerint a Sula 
folyónév = finn sula, mordv. sola «fliessend, aufgelöst, ungefroren», 
ettől sula-, cser. éol- «schmelzen»). Magának Kíev-nék is a mordv. 
káv, kávé nsteini szóval kapcsolják egyhe nevét, minthogy ama 
város eredetileg hegymagaslaton épült. Aspelin archaeologiai ala- 
pon bizonyítja, hogy a mordvák lakai valamikor sokkal messzebb 
terjedhettek nyugat felé, mint jelenleg, mely tények egyéh adatok- 
kal egybevetve arra utalnak, hogy Herodotos androfágjainak terü- 



Digitized by 



Google 



1 á MUNKÁCSI BERNÁT. 

létén a mordvinok régi hazáját keressük. Maga a mordva név, 
mely mint Svo(ia oxcoirccxóv a szkolot és szarmát szomszédoktól jut- 
hatott e néptörzshöz nem íinn, hanem iráni eredetű; alkotó részei 
a zd. mareta-, szkr. marta-, örmény mard, yaghnobi mordi (plur. 
mordad), nj^er. mard <imensch» és szkitha -/wár, -;^2^;a. «es8er» 
(V. ö. óperzsa [idpri]ra>pa^ : ávSpocpá^og a szóvégi r oly kopásával, 
mint ma is több árja dialektusban): ugyanazt jelentené tehát 
tulajdonkép, mint Hbbodotos 'AvSpocpá^ot neve, vagyis « ember- 
evőt »• Ptolemaeus az androfágok vidékén 'A[JLá8oxoe nevű népet 
ismer; ez csupán más enyhébb szkitha-árja neve az «emberevök»- 
nek, mint a szkr. ámád «rohfleÍ8ch-es8eri» (melynek ellentéte: 
yavád «komesser») egybevetésével következtethető. Nyers húst ma 
is esznek az uráli ugorok és szamojédek s régebben bizonyára nem 
idegenkedtek tőle nyugati rokonaik sem. Bár az emberhús-evés az 
éjszak barbár népeinél inkább idegenektől rájuk fogott mesének 
vehető,*) tény az, hogy a mordvinokat a középkori utazók is igen 
vadaknak jellemzik. így a X. századbeli arab írók azt írják az Ar^a 
(UJ = Erza) népről, a mordvinok egyik ágáról, hogy «ha idegen 
lép országukba, azt megölik* (más olvasat szerint: « megeszik ») ; 
továbbá «hogy ezen emberek vadállatok módjára erdőkben és ná- 
dasokban élnek ; a kereskedők Ardania földjére nem lépnek, ha- 
nem a néppel hajón, lenn a folyóban érintkeznek*. Még Julián 
barát is (1235.) igy tudósít felőlük : «Hi (t. i. morduani) sünt paganí 
et adeo homines crudeles, quod pro nihilo reputatur homo ille, 
qui multos homines non occiderit. Et cum aliquis in via procedit, 
omnium hominum quos occidit capita coram ipso portantur et 
quanto plura capita, tanto melior reputatur; de capitibus verő 
scyphos faciunt et libentius inde bibunt. Uxorem ducere non per- 
mittitur, qui hominem non occiderit)». Ep a régi androfágok vad- 
sága rajzolódik itt elénk, kikről a nicaeai Isigonus szintén közli 
(Plin. VII, 2.), hogy koponyákból isznak s a lenyúzott fejbőrt mel- 
lükön s törlő kendő gyanánt alkalmazzák. A mordvin nyelv régi 
jövevényszavai is mutatják, hogj' egyrészt nyugat felől litván- 
lettekkel; másrészt dél s kelet felől szkitha-árjákkal érintkeztek. 

*) Ezt állítják az oroszok a szamojédek elődeiről is nyüván 
a CaMO'fe;^b népetimologiája révén, mely t. i. «maga-megevö»-nek 
értelmezhető. 



Digitized by 



Google 



írja é8 kaukázusi elemek a finn-magtar nyelvekben. 1 3 

Az utóbbiak nyelvi hatásának példái( 117. köt. 12 — 13.11.): mordv. 
stea-, BÍa- «aufst6ben» : árja sthcL-^ gta- \ trea-ftra- tnáhren^ 
(irama «nahrung»): szkr. trá-, zd. ra- (szkr. traman- «emáh- 
rang, schutz*) \ vád* «fübren, zieben» (finn vedd-, cser. vid- id. ; 
szám. vadáu «icb führe, ziebei): szkr. vadh-, zd. vad-, szláv- 
litv. ved' id. I kár-, ker- «hauen, 8cblagen»: árja kar-, ^skar- 
«8cbneiden, macben» (szkr. karmán- aarbeit», permi keröm 
•werki) I erde-ks «8cbwur, fluch» (permi járd): v. ö. osszét 
ard, drd, örmény erdümn «schwur» \mirdá «mann, ehegatte» : 
árja martya- \ corai «8ohn, bur8che» : pamir-dial. cor, corik, zd. 
carat, xoöpoc | t e /t í e r, «íir «tocbter» (finn tyttdre-): zd. dughdar-, 
litv. duktere \ sazor, sazer «jüngere schwesterw, cser. áoíar, votj. 
suzer, lív sezar, finn sisar, permi soc : szkr. svasar^ litv. seser \ 
8ird, hire «alt» : szkr. ^aras, osszét zarand, örm. Uer \ vadra 
«gut, schön, glücklicb» : zd. hadra \ árva, erva «jeder, alle» : 
iráni harva, ujper. hár \ éada, éado «hundert» stb. : árja c^ata, 
osszét 8a(í a \iura «horn», cser. mr, permi éar, magy. szarv, 
finn iarvi : zd. sruva \ váza «kalb», finn vasa, vasikka, liv vaéki: 
V. ö. osszét uássá, pamiri vusk ; szkr. vaqd, vatsikd ? \ odar, cser. 
vadar, űnn tiíara, permi vöra «euter der kub» : szkr. udhar- \ sdjá 
«ziege»: osszét sághá \ reve, verá, veris alamm»: osszét ur, varik, 
pahl. varak, szkr. urana \ íiris, ruzei «eber» : zd. varaza- \ mák é, 
mes, cser. mi^s, permi inus «biene»: zd. makhái- \ medí, finn mesi, 
vepsz mezi, magy. méz, permi ma, mu fhonigw :,zd. madu-, litv. 
medus \ umrav «sauerampfer» : szkr. amla, [ambla (l. fön- 
tebb) I nudei «robr», magy. 7iád: szkr. wodá, ujper. nái | su£, 
cu£ ígersteií : pamiri cusac? \pusta «brei aus zerstampfenem 
hafer» : szkr. pista- (1. föntebb) | kárát, keret «pflugmesser» : 
zd. kareta- (1. föntebb) | kstimá «heuschober» : szkr. stima «ge- 
háuftv, örmény stem-ar-an «vorratshau8i» | uzir «axt», petkel 
«mörserkeule», sterá, kétir «8pinnwirtel» (1. föntebb). Ugyané 
helyt vannak emhtve : finn hepo, észt hohó «stute» : szkr. a(}va, zd. 
agpa \ lapp rásme «schnur, strickw : szkr. raqman. 

Az itt követett módszerrel tárgyalja tovább Tomaschbk a 
melanchlainokat, vagy « fekete gubásokat », mely Herodotob 
szerint ismét «más, nem szkitha népo, húsz napi utazásnyira a 
pontusi és ma'íotiszi partoktól. Ennek « országán túl mocsaras, 
lakatlan terület következik*. Ezen leírás a Donjecz forrásvidékére 



Digitized by 



Google 



14 MUNKÁCSI BERNÁT. 

utal ; az emiitett mocsarak pedig a Kljazsma és Oka alsó folyása 
mentén találhatók. A Kljazsma mellékén Nestob idejében a finn 
fajú Mer ja nép lakott, melynek neve (Jordanesnél : Merens, a 
brémeni ÁüÁMnál : Mirri) föltűnően hasonlit a Mari népnévhez, 
melylyel a cseremiszek nevezik magukat s egyszersmind a 
« férfi »-t jelölik (v. ö. az iráni marta, mareta « ember » szónak kurd 
mer, mer, viir alakjait). A « feketegubások* névre emlékeztet azon 
tény, hogy a cseremiszek még a múlt században is kizárólag fekete 
gyapjúból készült darócz-felöltöket viseltek, ép úgy mint Chryso- 
STOMüs szerint a dnjepervidékiek s valószínűleg a szarmát ]SaD8a- 
pátat, mely törzsnek neve az osszét aau «schwarz» és darás «kleidi 
összetételének látszik. 

A b u d i n o kra vonatkozó tudósítások avotjáko kra illenek. 
Területük Herodotos szerint a Tanais (Don) folyón túl, a szauro- 
matok földjétől tizenöt napi utazás távolnyira esik. Ez Szaratov 
vidéke a Volga mellett, mely a permi népek régi hazájának déli 
határául vehető, tekintetbe véve, hogy a finn-magyar népek általá- 
ban délebbről és nyugatabbról húzódtak mai lakóhelyeikre. Aris- 
TOTELEsnek (Aelian. hist. an. XVI, 33.) egy Kaptoxoc nevű budin 
helységről is van tudomása (ev Totg íuepl tóv Kapíoxov BooSivot?), 
mely juhtenyésztéséről volt nevezetes. E helynévben a permi karis 
«fe8tung» szót (ettől: zürj. votj. kar «stadt») ismerhetjük föl. 
HBRODOTOsnak amaz észrevétele, hogy a budinok világoskék sze- 
műek és vörös hajúak, egészen a votjákok rajza. Gmelin szerint a 
votjákok általában vörös hajúak ; G. F. Müller és Pallas is ilye- 
neknek ismerik őket (az utóbbi szerint: «Kein volk ist so reich an 
feuerroten haaren, als die Wotjaken»). Buch Miksa könyvében 
(Die Wotjáken, 1882.) a votjákokat világos, sima bőrűeknek írja 
le; tőle megvizsgált 84 szakálas férfi között 47-nek vöröses, 37-nek 
barna volt a szakála ; 100 személy közül 50-nek kék, 31'nek barna, 
17-nek szürke, 2-nek zöld szeme volt; de egyiké sem fekete. Mint- 
hogy ez anthropologiai vonások elütnek az igazi finn-magyar típust 
hívebben képviselő keletibb rokon népekétől (pl. az osztjákok és 
vogulokétól), sauromat és alán fajkeveredést kell fölvennünk, mely 
utóbbi népeket t. i. a görög írók világos szemüeknek ós hajúaknak 
mondják, a mint ilyenek mai nap is az osszétok. Ugyanígy kell 
mag}'aráznunk a világos test- és hajszín gyakoriságát az erza- 
mordváknál és cseremiszeknél, míg a finnségnél ugyané tulajdon- 



Digitized by 



Google 



ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 15 

ság a germánokkal és lettekkel való egybekeveredésböl érthető. 
A szkitha-iráDÍ fajvegyülés ethnikaí folyamatát tükrözik a permi 
nyelvek nagyszámú iráni, illetőleg árja elemei is, minők (117. köt 
23. 1.): permi das «zebn» (das-das «hiindert»), magy. tíz : v. ö. 
árja daqan-, örm. tasn, osszét das, pamiri dhas, dhis (thundert» : 
dhi8-dhi8) I permi das «fertig, béreit » : osszét dasnu, zd. dasina 
•recht, geschickt» | zürj. dor, votj. dor «seite», votj. diir urand, 
iifer», cser. tor, ter «scfaneide ; rand, ufer, seite, finn tera «schárfe» : 
V. ö. zd. dara- «schneide, schneidig»; szkr. dhdrá- | zürj. dar, 
votj. duri «schöpflöfifel» : szkr. darvi- \ zürj. dóra «leinwand» : 
osszét darás «kleid» | zürj. dom-y votj. dum- «anbinden», zürj. 
dom nzügel, zanmv : zd. dam- «binden, fesseln* | zürj. don, votj. 
dun, vogul-osztj. ííw «preis» : zd. dana- «einsatz»? dana- «gabe»?| 
permi tu- «kráftig sein, wacbsen», tum «kráftig, jungo : árja tu- 
•vermögeni), tuma «kraftig» | zürj. taéti, votj. tuéti «tas8e»: szkr. 
taHa-, zd. tasta- ( zürj. t nrtn, tiirun, osztj. tőrin «gras»: szkr. trm-, 
njper. tarr | zürj. vurin, vurun nwolle* : szkr. ürím- (várná' )\ zürj. 
V örk, osztj. verek «niere»: szkr. vrkka-, zd. veredka- \ zürj. vösna 
«für, wegeni : örmény vaun, óper. vasná, szkr. rayan, cítrari (hindu) 
bacan \ zürj. ögir nglübende kohlew: szkr. angara, citrári angdr \ 
zürj. votj. vugir, osztj. ugor, cser. angtr, dnger «angel, haken» : 
osszét a/í.9wr «angel»; ezek mellett permi vug, cserem, ongo «hand- 
babé, henkel» = zd. anku- | zürj., votj. ja «korn, roggen», 
finn jyvd: v. ö. zd. yava-, osszét yeu (1. föntebb) | zürj. me£ 
tscbaf, widder» : szkr. meia, ujper. més (1. föntebb) | zürj. ma^ 
jög, votj. májig cpfahl, stange» : szkr. mayükha-, osszét miey, 
miy I zürj. mórt, votj. murt (rmensch, mann» (1. föntebb) | zürj. 
zon, zonka oknabe, sohn»: óper. zana, osszét zanag \ zürj. sar, 
snri^, zari^, osztj. sara g, idrig, vog. caris, lapp sdr «meer9: szkr. 
saras? zd. zrayavh, njper. zareh? | zürj. rekti- «ausleeren, auf- 
ráumen», refcmí- «leer werden»: szkr. rikta-a leér, geraumto | zürj. 
ram, osztj. ram, rom, észt rem oruhe, sanftmut, lust» : árja 
rdma- \ z\yr].r'ómiú «wiedergekautes9 : szkr. romantha-, vakhi 
ramöt | zürj. kojn «winckel, ecke, augenblick»: osszét kom^ \ zürj. 
köl, kai «strick»: osszét yal ; xáXüöí. — Fémnevek (41 — 42.11.): 
permi zárni, mord. sima, slrne, cser. sörtnö, vogul sorni, osztj. 
sorna, sarna, sarni cgoldw, magy. arany = zd. zaraiiya-, osszét 
zariná (ebben: say zarind «gold», tkp. «reines gold») j permi 



Digitized by 



Google 



16 MUNKÁCSI BERNÁT. 

e zi 8, voij. azveé «8Ílber», magy. ezüst ós permi 02:ií/, ö^iírf, votj. 
lusvei «blei» (áod uzvei id. ; todiíizvei «zinn»), vog. atweé «blei» 
(semel atweé id. ; kaim-atweá «zinni): osszét aivesta^avíestd, dvznt 
«8Ílber» (fftirsprung u. deutung unsicher*) | permi éait, osztj. 
söit, 8öit «8ilbergeld, rubel*: «Man könnte zd. saeta, khsaeta ver- 
gleichen, wenn nur die bedeutung sícher stünde» | finn hopea, 
hopia, vepsz hohed, észt hebe(da), lív öbdi «silber»: Sjöorén szerint 
zd. gpaeta, ujper. aepld «weÍ88» szóra volna visszavezethető (?) ; 
V. ö. permi éobdi nweisses kom, weizen» 1 permi irgön, votj. irgon, 
cser. vürgene, vog. árgin «kupfer»: v. ö. osszét ár^uoi, ar^üy, ar^uy 
«kupfer» I permi jendon, votj. andan, vog. intan, osztj. int-vua/ 
•stabl» : osszét andun, ándon, ingus. andun id. (v. ö. Maroo-Polo- 
néXi andanic «stahl», melyet Yulb H. az ujper. Aindtvíne szóval 
azonosít). 

A budinok tartományán túl hét napi távolnyira, kelet felé 
lakó thyssagéták népében Tomasohee a vogulokat véli föl- 
ismerhetőnek. Az a megjegyzés, hogy ezek vidékerői ered az 
^Oapoc — melyet mint a Tanais után keletre következő nagyobb 
folyót legalkalmasabban a Volgával lehet azonosítani (v. ö. ennek 
Táí, Ttó<; nevét görög íróknál, mely megvan mai napig a mordvin 
RaWf Rau «Volga» névben) — tulajdonkép a Kámára értendő ; 
mert tatárok és csuvasok ezt tekintették régebben a Volga felső 
folyásának, mint az Ak-Itél, áor-i4déZ(«Káma», ill. • Fehér- Volga »») 
nevekből is kitetszik. A thyssa-get népnév előrészében Tom. a 
CsuBzo'Va folyó (a Eáma egyik fölvidéki mellékvize) nevének elő- 
részét látja. Ezután nevezték volna a szkitha utazók az ott lakó 
népet Cüssaka, Caa«a^á-nak, míg a -í végzet, úgymint a Maooa- 
Yétat, MopYérat, Topár^éxai népnevekben, az osszét -tha többeskópzőt 
tükrözné. Szkitha-iráni nyelvhatás nyomai a fentebbieken kívül 
(49. 1.) : osztj. ndmat, námit íffilz», magy. nemez : osszét nimat, 
ujper. namat \ osztj. pant^ pánt «weg» : zd. panthan-, pamiri pand, 
punta, osszét fandag, — Végül a j y r k á k nevét Tom. a jugor, ugor 
másának tekinti azon hangátvetéssel, mely különösen az osszét 
nyelv kedvelt sajátja (pl. osszét furth «8ohn» = zá. puthra, urd 
«otter» = zd. udra, cal/ «kreis» = zd. cayra) s mutatkozik a 
TotpYtiáoc; (Herod. IV, 5; másutt: Ttp^atao)) névben is (v. ö. zd. 
tiyra wpfeil*: ti/ra-tava «sagittis poUens*). Tüzetesebben foglal- 
kozom TcMASCHEKnek a két utóbbi népre vonatkozó fejtegetéseivel 



Digitized by 



Google 



ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN " 1 7 

«A2 ugorok legrégibb történeii emlékezeten czimű értekezésemben 
(Ethnographia V : 160—180. 11.), melynek ide tartozó főbb tételei: 
1. Hogy a thyssagetákat Hebodotos leírása szerint okszerűbben 
azonosíthatjuk a permi néppel, melynek régi orosz óudj neve, 
különösen azon hangzásban, melyben p. votják-permi földrajzi 
nevekben (mint : Cudja, Sudéa, Cad^i, Cucka-sor stb.) jelentkezik, 
hangzásilag is jól egyezik az előbbi szkitha névvel. — 2. Ugyan- 
azon osszétféle, vagy szkitha-iráni hangátvetés, melyet Tom. a 
'lópxai népnévben fölvesz ; több árja eredetű finn-magyar szón is 
kimntatbató^) bizonyságául annak, hogy e szkitha közlésből eredt 
név azonosítása ajwpor-ral teljesen jogosult. — 3. Hogy a lovas 
vadászat, melyet Hebodotos a jyrkák föltűnő néprajzi vonása- 
ként bőven tárgyal, a népköltészeti hagyományok világos utalása 
szerint a vogulok régi szokásának igazolható. 

Ekkép fonódott össze a finn-magyar nyelvek árja elemeinek 
kérdése a szkitha kérdéssel, csodálatosan igazolva amaz 
alapjaiban homályba vesző régi magyar történeti hagyományt, 
mely e nép ősmultját a szkithákkal hozza kapcsolatba. Bár ily 
módon a kutatás e tere legsajátosabb nemzeti tudományágaink, 
az ethnologia, nyelvészet, néprajz és régészet szempontjaiból egy- 
aránt kiváló fontosságot nyer, még jó ideig nem jut hazai tudó- 
saink látókörébe. Ezzel szemben szakadatlanul élénk iránta az 
érdeklődés a külföldön. Az észt tudós társaság közleményeinek 



*) így: zürj., votj. iurs, osztj. éorés, iores, iaras «tausend» 
= szkr. sahasra-, zd. hazanra-; de hangátvetés nélkül: vog. 8q,tér, 
sötéTy magy. ezer\ osztj. ürt, urt «herr», finn uroho- (e h. ^uroso-) 
«vir aduitus, heros», zürj. ver'óa flmann, gatte» : v. ö. zd. a/iura 
«berr, herrscher (von göttern u. fürsten)» = skr. ásura- «geistig, 
lebendig; geist, gott; beiname von göttem», mely utóbbinak pon- 
tosan megfelel a vog. q>tér, ötér «fürst, herr» és abeiname der göt- 
terfürsten» (pl. a Mir-susné /uin-ro, alkalmazva) | vog. árés, oqréi 
«feuer» = osszét arth «brennendes feuer, flamme» ; de zd. atare- 
(gen. a^ro) «feuer» | zürj. vurd «flu8Sotter» (vardis «ratte, maul- 
wurf») = osszét urdy urdá «otter»; de az árja udra flotter» alaknak 
megfelelőleg hangzik a votjákban : vudor «otteri> | magy. vért 
«schild» = osszét varth id. (e h. ^varrthj ; v. ö. zd. verebra «pan- 
zer, schild* | magy. ara «avunculus», vogul qr, oar, osztj. örté 
« onkel» : v. ö. osszét arwade tbruderw; de : zd. brdtar-, szkr. bhrátar-. 



MTXLTTUD. XÖZLBMBMYBX. XXIX. 



Digitized by 



Google 



18 MURKÁCSI BERNÁT. 

(«Sitzung8berichte d. gelehrten estnischen Ges.*) 1888. évfolyamá- 
ban (87. 1.) JüNGnak ttBerührtmgen im wortschatz des ossetischen 
und estnischen »[éTÍekezéaéT6\ történik említés, mely azonban űgy 
látszik nem jelent meg.*) Erre vonatkozva Schroeder jelenti (u. o. 
1889. évf. 117. 1.), hogy értesülése szerint Thomsbn Vilmos jelen- 
tékeny anyagot gyűjtött össze e tárgyban, melynek néhány érdekes 
mutatványát közli is •Kort Udsigt over det ptnlologisk-historiske 
Samfunds Virksomhed 1885 — 87,^ (Kopenhága, 1888.) müvében 
(124. L). Meg van győződve, hogy « itt messze terjedő, fölötte érde- 
kes perspektívák nyílnak meg mintegy derengő fényben mutatva 
meg számunkra egy nagy és tágas területet, melyet valójában a 
jövő tudományos törekvéseinek kell majd birtokba venniök** 
ToMASOHEK müveinek hatása mutatkozik Schrader 0. fiSprachver- 
fjleichxmg und Urgeschichte. Linguistisch-historische Beitráge zur 
Erforschung des indogermanischen AUertums» czímü kiválóan érde- 
mes müvének második kiadásában (Jena, 1890.), mely gyakran 
hivatkozik az árja müveltségszavak finn-magyar kapcsolataira, még 
pedig nem egy ízben oly fölfogással, hogy azok eredete az utóbbi 
téren keresendő. Ilyeneknek tekinti ő különösen az osszét avzist, 
avieste «silber», arkhay, arkhuy «kupfer» és andun, ándóa tstahl* 
fémneveket (1. 261, 279, 295. 11.) nem gondolva azzal, hogy e sza- 
vak ismeretes másai a permi-ugor nyelvterületen sem magyaráz- 
hatók eredeti alkotásoknak. A világos iráni nyelvbefolyás korhatá- 
rán túl is voltak Schrader szerint érintkezések az indogermán és 
finn-magyar nyelvterületek közt, bár erre nézve egyelőre csak ha- 
tározatlan nyilatkozatokat vél megengedhetőknek (pl. awahrschein- 
liche zusammenhánge zwischen finnen u. indogermán en», v. avor- 
historische berührungen zwischen f. u. idg.t ; 1. 557, 632, 465. és 
145. 11.). 

Az első szakszerű nyelvészeti munka, mely a ToMASCHEKtől 
jelzett irányban, bár ezen előzményről való tudomás nélkül tár- 



*) SoHROEDER előtérj esztése szerint: «Obwohl vorab nicht 
abzusehen sei, wie eine verwandtschaft zwischen diesen beiden 
grundverschiedenen sprachstámmen (iranisch u. finnisch) sich 
construiren liesse, hátten doch mehrere gleichbedeutende worte 
im Ossetischen und Finnisch-estnischen einen geradezu verblüffend 
gleichen klang, so dass eine nahere erforschung dieses umstandes 
wohl angezeigt erschiene>. 



Digitized by 



Google 



ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A F1NN-MA(;YA11 NYELVEKBEN. 19 

gyalja a finn-magyar nyelvterület egy részének, jelesen a permi 
ágnak árja (ill. iráni) elemeit, Stackelberg B. B. báró, moszkvai 
tudósnak «HpaHO-<»HHCRÍfl jieKcnRaJibHUH OTHomemfl (Iráni-finn 
szókincsbeli viszonylatok*) czimű érdemes tanulmánya. E műről, 
mely a moszkvai régészeti társaság cBocto^huh ^pesHOCTH (Keleti 
régiségek)* czimű kiadványának I. kötetében (3. füz.), 1893-ban 
jelent meg, volt már alkalmam az összes nyelvi adatokat felölelő 
tüzetes ismertetést nyújtani*) (NyK. 25 : 377 — 387. 11.); miért is 
erre egyszerűen utalva e helyt csupán azt kell kiemelnünk, hogy 
Staokelbbrg ép úgy, mint Schbader, a « finn- árja » elemek kimuta- 
tásával nem tartja túlhaladottnak a finn-magyar és indogermán 
nyelvcsoportok ösrokonságának elméletét. A nagyszámú nyelv- 
tani és szókincsbeli hasonlatok, melyeket különösen Anderbon 
ennek érdekében egybehalmozott^ szerinte legnagyobb mértékben 
megérdemlik a kutatók figyelmét s hivatva vannak arra, hogy idővel 
élénk világot derítsenek e nyelvek és népek őstörténetére. Ettől 
teljesen független szerinte az árjaeredetű finn-magyar jövevény- 
szók kérdése, melynek történetileg föltehető alapja mindenesetre 
ujabb korú azon elemekéhez képest, melyekre az ősrokonság bizo- 
nyítékai kapcsán hivatkoznak. Amazokon a különös árja (indo- 
iráni), vagy iráni eredet legtöbbször világosan fölismerhető a szó 
hangalkotásában is ; gyakran tapasztalható pl. rajtuk az árjaságot 
jellemző A;^, g^, gh^ > 8, z mássalhangzó-, valamint az ^ , o > a 
hangváltozás (együtt pl. ebben: zürj., votj. rfas «zehn» = osszét 
da%y dds ; de : gör. 8éxa, lat. decem), mely esetekben természetesen 
az indogermán alapnyelv, mint az átvétel lehető kora merőben 
ki van zárva. 

Ennyire haladt a finn-magyar és árja népek ethnikai, mű- 
veltségi s nyelvi érintkezéseinek vizsgálata a külföldön, midőn 
végre 1894-ben megjelenik tanulmányuk a hazai irodalom terén is. 
A Magyar Néprajzi Társaság körében indul meg ez irányban az első 



*) Ugyanitt ismertetem Paasonbn Henrik finn tudósnak a 
«Finn-ügor Társaság* egyik 1893-iki felolvasó ülésén a mord- 
vin nyelv iráni jövevényszavairól tartott, eddigelé ki 
nem adott értekezését, melyről Wiohmann Gy. tesz jelentést a 
kazáni régészeti, történeti és néprajzi társaság folyóiratában (Ma- 
B*CTÍfl:XI. köt., 198. 1.). 

2* 



Digitized by 



Google 



20 MUNKÁCSI BPmNÁT. 

lépés, mely t. i. munkaprogrammjába fogadván a magyar nyelvészeti 
palfeontologia müvelését, alkalmat nyújt e sorok írójának az ily 
fajta kutatásokra s ezek révén ama nálunk évtizedek óta számon 
kívül hagyott, jóformán ásatag sorsára jutott régi igazságnak újból 
való földerítésére, hogy idegen eredetű művel tségszavaink ismere- 
tes német, olasz, szláv és török-mongol rétegein túl egy hatalmas 
iráni, illetőleg árja réteg találkozik, melyhez még egy kauká- 
zusi ér is csatlakozik. Azon uralkodó nézettel szemben, hogy a 
finn-magyar nyelvek iráni elemei csak ujabb korokban, az ozmanli 
török és volga-irtisi tatár, illetőleg csuvas nyelvek közvetésével 
kerülhettek az újperzsából,*) Tomasohek és Schrader adatainak 



*) A magyar nyelv iráni elemeit illetőleg élesen kikél e fel- 
fogás ellenében már Vámbért «^ magyarok eredete » (1882.) művé- 
ben. E szerint (407 — 8. 11.): «A perzsa műveltségszók a magyarba 
nem török közbenjárással, hanem a perzsákkal való egyenes közle- 
kedés útján kerültek, különösen azon virágzó kereskedelmi össze- 
köttetés útján, mely a YU. századtól a Xikig és Xl-ikig Ázsia 
és keleti Európa közt volt és melynek következtében még világ- 
részünk messze éjszaki vidékein is találhatni arab-perzsa pénzeket^ 
melyek nagyobbára perzsák által jutottak a khazarok országán 
keresztül oda». Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy «e szók (pl. 
isten, vásáry ezer, szcus, vár, vad, kincs, hús, nád) már régóta nyer- 
tek a magyarok nyelvében polgárjogot, minthogy a legtöbb oly 
fogalmat fejez ki, melynek jelölésére a magyarnak nincs eredeti 
szava, melyből néhány a mindennapi élet legkezdetlegesebb fogal- 
maira, vagy a vallás tárgyaira vonatkozik : legtöbbje azonban más 
török nyelvjárásban » [t. i. a magyar- törökön kívül] «elő sem for- 
dul; tehát a ti'yrök közbenjárás lehetősége teljesen ki van zárva íí, — 
Réginek tartja a magyar nyelv iráni elemeit Kuün Géza gróf is, ki 
^Relationum Hungarorum cum oriente gentihmque orientális origi- 
nis história antiquissima (Claudiopolis, 1892.)» czímű érdemes 
müvében e tárgyról következőleg nyilatkozik (22.1.): a In regioné 
laxarti contermina Hungari primiim cum gente iranica, scil, cum 
Iraniis orientalihus commercium habuerunt, cujus vestigia in lingua 
et mythologia hung. etiamnum apparent. Hung. dévaj ,petulan6* 
suffixo ; (cf. hav-i, szöllö-ij a déva- derivatum cum zendico darva 
idem est | manó ,d8emon* cum zd. Manó e. g. Vohu Manó \ hung. 
arany ,aurum*, syrj. wotjak. zárni cum zára, baktr. zaranya \ ón 
,plumbum' cum baktr. aonya \ farkas Jupus* (quod in hoc sensu 
aliud est, quam ,caudatuö*; cauda enim, uti proverbii loco dici 
sólet, de vulpe testatur, hung. ebet szőriről, rókát farkáról megesmér- 



Digitized by 



Google 



ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI EIJSMEK A FINN-MAGYAR NYf^IATlKBKN. 21 

figyelembe vétele egész más belátáshoz vezetett. A •magyar fé^n- 
nevek őstörténeti vallomásaU (Ethnographia V : 1 — 25.) kétség- 
telen világossággal igazolták, hogy az iráni műveltségi 
elemek átvételének korában amagyarshozzáleg- 
közelebb álló rokon népek (főkép a vogulok, osztjákok s 
permiek) még külön nem vált szoros földrajzi egysé- 
get alkottak, míg a magyar-török elemek csak a 
magyar nyelv külön életében, testvéreitől való 
elszakadása után váltak ennek alkotó részeivé: 
más szóval, hogy a magyar-török érintkezés az iráni 
műveltség- és nyelvhatásnál sokkal későbbi korú. 
Az összes ismeretes adatok számbavételével — melyekhez 9i Adalé- 
kok az iráni miiveltséghatás magyar nyelvnyomaihoz » czimen (Eth- 
nogr. V : 72 — 76. és 134 — 141. 11.) magam is járulok néhánynyal — 
újból és tüzetesebben vizsgálom a kor kérdését *Az ugorok legré- 
gibb történeti emlékezetik^ czimü értekezésemnek (1. u. o. 160. 1.) 
függelékében, hol a kifejtett eredmények : 1. Hogy a finn-magyar 
nyelvek iráni elemei közt több van olyan, melynek ismerete e 
nyelvcsoport egész vonalára, illetőleg ennek ural- 
volgai részére terjed (pl. a magy. ház, név, ár, ág, méreg, száz, 
tíz, méz, ravasz, róka, kutya, üsző, juh, szarv, méh stb. rokonsága), 
mely jelenséget csak az magyarázhatja, hogy a szóban forgó 
idegen nyelvi hatás a finn-magyar népeket még ezek 
területi érintkezése korában érhette. A finn- 
magyar nyelvek germán, lett-szláv és török elemei közt nin- 
csenek ilyen valamennyi nyelvre kiterjedő közös szavak; e 
népek tehát az iránsághoz képest mindenesetre későbbi korok- 
ban kerülhettek a finn-magyarság közelébe. — 2. Egyes árja 
elemek a finn-magyar nyelvekben olyan hang- 
képetmutatnak, melyrégibbaz iránság ismeretes 
legrégibb nyelvemlékeinek, az Avesztának és 
óperzsa föliratoknak megfelelő alakjánál is s csak 
arokon nyelvek, jelesen aszanszkrit egybehason- 



heted) cum baktr. vehrka, varka] cf. Vehrkána : Hyrcania ,regio 
lupina' I nád ,arundo' cum antiquiore forma iranica nada (cf. hod. 
pers. naj, nej) \ kakas .gallus' cum zd. kahrkaias pláne con- 
veniunt». 



Digitized by 



Google 



22 MUNKÁCSI BERNÁT. 

Utasával válik érthetővé (pl. a szókezdő 8 ezekben : 
mordv. sede, sed «brücke»; vogul «^fer, zürj., votj. iurs «tau8end» 
= szkr. séta- «brücke», sahásra- «tau8end» ; de : zd. haétu-, osszét 
pdf ;féá, magy. híd (rbrücke», zd. hazafira, pehl. hazar «taTisend» ; 
szintígy a szóközépi és szóvégi sibilans ezekben : mord. azoro, azir 
«herrtt s <r > í változással vog. qiéVy ötér «fürst» : v. ö. zd. ahura- 
«herr» = szkr. asura- és vog.-osztj. édrié, zürj. zari^, votj. zarez 
«meer» : v. ö. óper. drayah-, zd. zrayanh- «meer», szkr. ^ráyas- 
«au8gedehnte flácheo. — 3. Vannak olyan iráni és finn- 
magyar szókincsbeli egyezések, melyek a legré- 
gibb 8 legteljesebb alakokat tükrözik, úgy hogy 
hozzájuk képest pl.apahlavi alak fogyatékosabb 
(pl. zürj., votj. zárni, vog. sarni «gold» = zd. zaranya-, osszét su]^- 
zariná;de: pahl. xrar, ujpcr. zer <gold» ; vog. aiwén «zaun des 
pferdesB : v. ö. zd. aivi-dána-, szkr. abhi-dani- «halfter» ; de : osszét 
vidon, vidon «zügel», sariqölí vidán «a bridle»). — 4. Igengya- 
koriak a sajátos osszét hangalakulatok, melyek 
különös alán nyelvterületről valóknak tekinthetők (pl. a magy. 
keszeg, asszony, üstök, vért, ezüst, ara szavak és rokonságuk). — 5. Az 
iráni befolyás a fínn-magyar nyelvekre még folyton tart időszámítá- 
sunk első századaiban is, amint ezt egyes sajátos pahlavi alakok 
igazolják (pl. vog. ma'í, osztj.matí «honig»,=pahl. ?nai «honig»,miga 
finn mede-, mord. med-, magy. méz a zd. inadii alakot tükrözik). — 
6. Az iráni befolyás a finn-lapp nyelvekre hama- 
rabbszakad mej;, mint avolg a-u raliaknái (mások ott 
pL az «arany», «ezüst» és «vas» nevezetei s a hangalakok is álta- 
lában régiesek), mi nyilván a lett-szláv és gót népvándorlással függ 
egybe, mely t. i. ama népeket régibb s a rokon népek területéhez 
közelebb eső hazájuk elhagyására kényszerítvén, ezzel együtt az 
iráni összeköttetést is megszüntette. Szintígy kiderül e vizsgálatok 
folyamán azon már VÁMBÉRYtól*) és ToMASOHEKtöl sejtett, de ada- 
tokkal nem bizonyított igazság, hogy az árja, illetőleg 
óiránikulturaképzöhatásakiterjedt máraködös 
régiségben akeleti altáji népekre is. «Ö8Í török-árja 



*) «Die primitive Cultur des turko tatarischen Volkes (Leip- 
zig, 1879.)»: 35. 1. 



Digitized by 



Google 



ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELKMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 33 

nyelvérintkezés » czímen (NyK. 24 : 405 — 408. 11.) e tárgykörnek 
fejtegetem néhány felötlöbb jelenségét. 

Mai tudományos eszközeinkkel bajosan megoldható feladatot 
vesz czélba Fiók EÁBOLTnak *Az árják és ugorok vrintkezéseiröU 
írott értekezése, mely Hüszka József ^Székely ház {1%^^.)^^ czimü 
művének mellékleteképpen s különnyomatban közvetetlenül az 
előbbi munkák után látott napvilágot. A régi magyar, illetve szé- 
kely házépítés, valamint a népomamentika hagyományos típusainak 
összehasonlító tanulmánya meglepően igazolja Hüsbka müvében*) 
a nyelvészeti kutatások azon eredményét, hogy a keleti magyarság- 
nak árja, különösen iráni népekkel kellett szoros műveltségi érint- 
kezésben állania, mely tényhez immár a még főlderítetlen « históriai 
háttér* s a « történelmi okiratokkal való igazolás » nyújtására Fiók 
vállalkozik (különnyom. 3.1.). «A védákban» — szerinte — 
«egyenes történeti adatok és emlékezések szóla- 
nak az ugorokról és permiekről* (18, 28. 11.) s oaz 
A V e s z t a (Yendidad, I. fargard) legbiztosabb adatokat* 
tartalmaz «az ugor-árja őshaza megállapításá- 
hoz*. Sajnos, hogy e nagj'otmondó állítások minden tüzetesebb 
kifejtés és magyarázat nélkül szűkölködnek s hogy általában ami 
ujat Fiók ezen értekezésében fölhoz, nem historicum,**) hanem 
legfeljebb szófejtés, még pedig egy-két helyes észrevételt (pl. magy. 
ostor = zd. astra- ; sólyom = szkr. (^yéná-, zd. saéna-) leszámítva, 
ennek legkevésbbé megbízható fajából. Különösen nagy szerep jut 



*) Igen tanulságosan egészítik ki az itt kifejtett eredménye- 
ket tárgyi néprajzunk érdemes búvárának uNcpies ornamentikánk 
forrásain éa n Tárgyi ethnografiánk őstörténeti vonatkozásaiig czím- 
mel közölt értekezései (Ethnographia V : 155 — 160. és IX : 41 — 62, 
97 — 108., valamint legújabban megjelent Magyar Ornamentika 
(Budapest, 1898.) ez. önálló műve. 

**) Ezt beismeri az értekezés is következő helyén (31. 1.): 
« Össze foglalólag ismételve kijelentem, hogy a védák az ugorokról, 
mint az árjáknak középázsiai szomszédjairól, meg az ugorok igen 
sok törzséről, mint Éjszakindia lakóiról, nemcsak philoloqiai, hanem 
több rendbeli históriai bizonyságot nyújtanak, mely utóbbiakból itt 
sajnálatomra semmit nem vehettem fel ; de megismertetésökkel más 
helyen kísérletet fogok tenni*. Egy 55 lapos értekezésben, annyi 
mellékes részlet mellett, kár volt épen ezen legfontosabb adatokat 
mellőzni. 



Digitized by 



Google 



24 MUNKÁCSI BERNÁT. 

ittatulajdonnevek mag^'arázatának, melyeknél nem lévén a 
szó eredeti alakulása s értelme biztosan megállapítható, tág tere 
nyílik a képzelem játékainak, főkép ba még bozzá az a minden 
korláttól független módszer járul, melylyel a szerző műveleteit 
végzi. Álljon ezek értékének megitélbetése czéljából e belyütt pár 
példa. A pendsábi wjíií (vedában Yátu, Yadu) név, e népfaj máig 
viselt neve az ugorok nevének (jalit = népek) prákritos 
alakjav (30. 1.) : így tanítja Fiók. Ámde kérdés, bogj' vájjon a jaht 
csakugyan az ugorok neve-e? Mi úgy tudjuk, bogy az uráli ugorok 
magukat manái («vogul és osztják*), Ás-yo, Xanda-^o («obi oszt- 
ják*), azután As-jay (id.), Tanat-jay («irtisi osztj.»), Joyén-jay^ 
(jugani osztj.), Tem-ja^^ («Tym-melléki nép») néven nevezik, mely 
utóbbiakban B>ja/ szó határozottan «nép»-e1^ jelent; de nemcsak 
ugort, hanem pl. ezekben : jarAra/i-y^/ «szamojéd népet», khatén- 
ja;( fltatár népet», a jay tehát bennük ép oly kevéssé «népnév», 
mint a magy. iwp, vagy latin populus szó. Azután vájjon biztos-e, 
bogy a jay szó régi eleme az osztják nyelvnek? Azon körülmény, 
hogy az összes rokon nyelvekben, még a vogulban és magyarban 
is, e szó ismeretlen, hogy etimonja itt föl nem deríthető, különösen 
pedig, hogy a csuvasban is megvan jey «volk, leute, nation» (NyK. 
41 : 39.), nagyon kétessé teszi ennek föl vehetőségét. De meg miért 
kelljen magát egy népnek (ha netán külömbözö törzsekből verődött 
is össze) többes számban « népek »-nek neveznie? A yátú- szót kü- 
lömben a szanszkrit szótárírók nem is magyarázzák népnévnek, 
Grassmann Rigvéda-szótára szerint pl. jelentései : 1. wspuk, spuk- 
haftes wesen, zauberei» ; 2. (többesben) «spukhafte geister, dámo- 
nen» (ebből: wa- «gehen, reiten, fahren, fliegen*) s az Avesztában 
is ydtu «zauberer; zauberei» (Justi Hb. 246.). Ha csak ilyen alapo- 
kon nyugszik, bizony nem nagy hitelre tarthat számot az a fölfo- 
gás, hogy a ,^atok nem mások, mint ugorok (vogul-osztjákok) vol- 
tak. — Ugor szó Fiók szerint a Kabul és Indus összefolyásánál 
lakó védai gandhari népnév is, mely t. i. a vogul yqnt, khönt «had» 
és arV (tő: arj^-) ífölös, sok», osztj. ár «viel, genug, überflüssig» 
(F. merőben alapnélküli fordítása szerint: u7iagy»)Hzó]i összetétele 
volna 8 betüszerint had-nagy-oi jelentene » (31. 1.). Föltéve, hogy 
«had-sok» alkalmas népnévül, miként bizonyíthat a szó ily elem- 
zése ugor eredetre, mikor mind a két alkatrész iráni eredetű (v. ö. 
vog. X(}nt, magy. fcarf, finn kanta wcomplexus, colleetio» ellenében: 



Digitized by 



Google 



ÁRJA KS KAUKÁZUSI ELEMílK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 25 

pabl. gund «heer», ujper. yund, yunda «schaar, menge» és az osztj. 
ílr, vog. arV ellenében; zd. dri «fülle», ára «volkommen»)? — 
Nagy súlyt helyez P. különösen a védai ogatja, ugann, ugrá, ugri, 
ughra állítólagos « népnevekre*, melyekben «az ibgor szó szép 
variatiókban volna képviselve* (18. 1.). Az imént idézett szanszkrit 
szótárban o szavak magyarázatai: nógatja- (adj.) ,ver8tossen* [nach 
Böhtling-Kothj für ava-gana ,von seiner schaar verstossenS) 
304. 1.) I ugrá' «,kráftig, máchtig, gewaltig* von einer wurzel w^- 
[Curtius, 159.], welche auch in <5ja« «kraft)) enthalten u. aus va,j- 
,rege sein, kráftig sein' [vá^ra ,donnerkeil des Indra*, tv/ ja ,kraft, 
stárke*] geschwácht ist ; 2. von göttern gebraucht ; namentlich von 
Indra, den beiden A^vinen, den Maruts, seltener von Varuna, 
Bhaga, Soma etc. 3. substantivisch : ,der máchtige*; ugra-jmtra 
^máchtige söbne habend*, ugra-hahu ,kráftige arme habend', ugrá- 
deva ,eigenname eines mit turvát^au-yádu genannten mannes (mách- 
tige götter habend*)». E magyarázatokra czélozva Fiók azt jegyzi 
meg, hogy «a Nagyszótár szerzői e nevek egy részét közfönévvé 
eletimologizálták, a melyikkel pedig ezt nem mertek tenni, azokat 
megtették felhödemonoknak, legtöbb esetben hindu törzsek meg- 
fejthetetlen neveinek)). De hol a bizonyíték, melynek alapján Fiók 
magyarázatának több hitelt adjunk, mint a szanszkrit irodalom és 
nyelv nagynevű búvárainak? Megengedve azonban, hogy az idé- 
zett szavak csakugyan népnevek, föl lehet-e tennünk, hogy már a 
Bigvéda korában vogulokra és osztjákokra vonatkozott az tigor 
nevezet? mAz ugor népnevezet eredeteit czímti értekezésemben (Eth- 
nographia VI : 349 — 387.) bebizonyítottnak vélem, hogy «az ugor, 
ogur név eredetileg az ókorbeli nj'^ugati török törzsek összefoglaló 
jelzője szemben a keletebbre lakó s tőlük nyelvjárásilag is külöm- 
bözö o;'t^-okkal, kik magukat közönségesen türk néven is nevezték 
éB nevezik ma is* , valamint hogy «csak történeti és műveltségi érint- 
kezés révén jutott az on-ugur, vagy szláv fejlésében ugor név a ma- 
gyarokhoz s másrészt az egyszerű ugor, illetőleg jugor név a vogulok- 
hoz és osztjákokhoz ». így fogja föl a dolgot Brunnhoffer is, ki 
niran und Turann művében (77. 1.), mint Fiók is idézi, az ogana- 
féle szókban török s nem ugor népet (oein mit dem namen an die 
ungern erinnerndes türkenvolk») vél fölismerhetőnek. 

Az efféle ingatag értékű névfejtegetéseknél sokkal komolyabb 
figyelemre tarthat számot FiÓKnak azon elvileg helyeselhető esz- 



Digitized by 



Google 



26 ^rUNKÁCSI BERNÁT. 

méje, hogy azon nagy hatás mellett, melyet az árjaság a finn- 
magyar nyelvekre gyakorolt, föltehető aviszonhatásis, vagyis 
hogy az árja nyelvekhen is találkozzanak finn-magyar elemek. Ha 
ez kétség nélkül hebizonyitható volna pl. a Bigvéda szókincsében, 
rendkívül fontos adatot nyernénk az árja érintkezés régiségére 
nézve s habozás nélkül csatlakozhatnánk Fiók azon következteté- 
séhez, mely szerint ez visszanyúlik az időszámításunkat megelőző 
harmadik évezredbe (29. 1.), vagyis a Bigvéda szerkesztésé- 
nél is ősibb korszakba. Tekintettel az ügy ily jelentőségére, vizs- 
gáljuk meg az annak érdekében fölhozott adatok közül az állítóla- 
gos legrégibbeket, melyek t. i. a szanszkritból vannak merítve. 
Ilyenek : 

1. «szkr. qakatl (olv. c^akarl) és cahata az ugor-magyar 
azekc'r szó átvétele, mit alakján és leírásán*) kívül még az is bizo- 
nyít, hogy eredetét a hinduban, az indogermánban pedig rokonsá- 
gát hiába nyomoznék ; pedig eredetet már a legrégibb hindu nyel- 
vész Jáska (Kr. e. 7 — 8. század) kereste «. — A magy. szekér s a 
hozzátartozó 80. liker oschlitten* {<*8ikér) eredetisége a finn- 
magyar nyelvterületen ép oly homályos, mint a szanszkritban 
(v. ö. Anderson : Wandl. 28. 1.) ; de a szkr. cakata, (;akati hangzói- 
nak viszonylása a magy. szehrr-éhez (t. i. a : a, e) ép olyan, minőt 
egyébként kétségtelen árja eredetű szavakon szoktunk észlelnie 
Mindenesetre alkalmatlan e szó annak bizonyítására, hogy éppen 
ugorból hatolt e szó a szanszkritba. Valószínűbb, hogy a szó ván- 
dorlása fordítva történt s hogy a szanszkritba más forrásból, talán 
India őslakóinak nyelvéből került. 

2. « Másik ugorból a Bigbe került szó» volna fla tür — tá 



*) Czélzás Whitney «Indische Grammatik» művének követ- 
kező helyére (16. 1.): cLinguale reihe: t, th, d, dliy ». Die 
lingualen muta? werden nach den bestimmungen aller einheimi- 
schen autoritáten durcli die aufwarts gebogene u. an das gaumen- 
dach zurüekgezogene zungenspitze hervorgebracht (etwa wie das 
gewöhnliche engliscbe sanfte r ausgesprochen wird)». — «Die lin- 
guale entstehen vornehmlich durch lautwandel aus der náchsten 
reihe, den dentalen ; zum teil jedoch kommen sie in 
wörternvor, die keine verfolgbare indogermani- 
scheverwandschafthaben und vielleichtausden 
sprachen der urbewohner Indiens stammen*. 



Digitized by 



Google 



ÁRJA -kS KAUKÁZUSI ElEMí^K A FINN-MAOYAB NYELVEKBEN. 

szavunk, mely részint köz-, részint tulajdon főnévi jelentésben 
vagy 30 helyen jön elö a Bigvédában. Köznév gyanánt a türuaca 
= vízesés (,v7as8ersturz, wasserfall*) compositióban, mely szónak 
utolsó tagja (váqa = esés, omlás) általánosan ismert szkr. szó ; 
előtagjának (tür) jelentését azonban csak a contextusból sikerült 
föltételesen (kérdőjellel) a Nagyszótár szerzőinek megállapítani; 
tnr egyenesen az ugor nyelvek szókincséből került a hinduba » 
(22 — 23. 11.). — ŰRASSMANNuál a Nagyszótár nyomán : iűrnaqa 
«etv(ra wassersturzD s nyomban utána : túrni «ra8ch, eilend, rasch 
im werke» (von #«r- «schnell od. kráftig vordringen»). E mellett 
vannak a^- és naq- igetövek azonos «wohin gelangen, erreichen» 
értelemmel. L4tni való, hogy a íur-nak FiőkÍíóI kifejtett «víz»-féle 
jelentése merőben kétes s hogy a Nagyszótár írói az idézett orasch ; 
rasch vordringen»-féle szavakra czéloztak a tüniáqa találgató jelen- 
tés-meghatározásában. Külömben is a vogul tür sajátosan «tavat», 
nem pedig « folyó vizet » jelent. 

3. « Sokkal jelentősebb ennél is»> Fiók előtt «az, hogy tenger 
szavunk is egy, ha ugyan nem két alakjában bejutott a szanszkrit 
nyelv szókincsébe, bár nem a védákba» (23. 1.), — A mit ennek 
bizonyítására szerzőnk végbevisz, az bámulatra keltő. «Erős a meg- 
győződése, hogy az egész altáji nyelvcsaládnak nincs oly becses 
ereklyéje, mint a tenger szó és hogy nincs oly szavunk, melylyel a 
nyelvészek, honiak, úgy mint külföldiek, mostohábban bántak 
volna el». Ez « egyenesen az ős altáji nyelv szókincséből maradt 
ránk szép, de értékénél csekélyebbre becsült örökségül ; valóságos 
antediluvialis maradvány ! Jelentését tekintve eredetileg az ég (ca?- 
lum) fogalmát fejezte ki ; aztán átment jelentése az ég lakóira és 
jelentett istent ; harmadik helyen jelenté az ég földi képmását a 
tengert (lat. marej». Ezen okoskodás alapján egy szócsaládba tartoz- 
nának vele bűvészi hangváltozások révén : magy. ördimg, temér-dek 
éa tering-ette ; YOg. tarém «himmel; gott» ; török tanri «himmel; 
gott» és dengiz, tengiz tmeer* ; az akkádi dingir és dimer agottw ; 
szkitha Temerinda, a Maeotis neve, «quo significant maírö?n7nam» 
(Pliniub szerint; FiÓKuál az adat kijavítva: Tenier-ima nuxor 
maris V ; mert az osztj. ima nweib, frauw; holott egyszermind fimiit- 
terchen»); szkitha öajjLtjtaaáSac; a tenger istenének neve, melyet «az 
ugor (!) tam,ir s a zd. mazdao (isten) összetételének» kell elfogad- 
nunk; TajADpaxi^ hegyfok neve a Maeotis partján (= ntenger-hn), 



Digitized by 



Google 



28 MUNKÁCSI BERNÁT. 

azaz : « tenger magas part|a»); Tomyris masszagéta királynő neve 
(=r ftcoelum*); végül szkr. tamara «víz» és taranga « hullám ». — 
Józan nyelvész nem kételkedhetik benne, hogy a magy. temjer 
csuvas hangjellegű, törökből eredt jövevényszó, melynek a rokon 
iinn-magyar nyelvekben semminemű rokonsága s már csak az 
oknál fogva sem kerülhetett innen a szanszkritba. 

4. «A jávorszarvas osztják neve ene vöje, mely ,nagy állatot, 
jelent szószerint ; éjszak vadjának ugyané, ill. a név első tagja fem. 
képzővel (i) : érn jelenti a védákban néhányszor egy szarvas faj 
nőstényét)) (25. 1.). — Érdekes ez «ugorból való szanszkrit jöve- 
vényszó* fölvilágosltása ŰRASSMANNnál (298. 1.): «éta adj., fem. 
eni, eni 1. ,eílend, dahinschiessend' [von t- ,gehen, fahren, fliegen*] 
von vögeln, strömen ; daher 2. ,ein durch schnelligkeit sich aus- 
zeichnendes tier, eine hirscharV ; 3. ,hir8ch/eW ; 4. fem. ,hir8chkuh 
od. ein anderes weibliches, durch schnelligkeit sich auszeichnen- 
des tier*». 

b. «ügor eredetű, osztjúkhól került számnév» a szkr. eka 
«ein8» (26.1.), melyet indogermán nyelvészek aze-ía, e-na tdieser; 
er» névmások előrészével azonosítanak ezt dimin. képzővel meg- 
toldottnak tekintvén. Fiók e magyarázat helyességét otöbb mint 
kétes » színben látja, melynél biztosabb az, ha az osztják tf, ej, i 
«eins» számnév legkopottabb s ennélfogva legújabb alakjából 
indulunk ki s ezt a vogul akué dimin. képzős alak módjára szer- 
kesztvén fölfedezzük a szanszkritban. Hogy 2000 évvel Kr. e. 
a lapp akté, cser. ikte, finn yhtj- hangtestéhez közelebb álló, 
teljesebb alakok lehettek az osztjákban is, az legkevésbé sem 
aggasztja. 

6. « Ugorból, egyenesen ősmagyarból, került szanszkritba az 
indo-szkitha korban a ^t''Aa szó bhéka alakban » (26.1.), — Tudja 
jól Fiók, hogy e szó el van terjedve a törökben és mongolban, míg 
a finn-magj-ar nyelvek terén csak szórványosan, ott t. i. hol egyéb- 
ként is találkoznak nagy számban török jövevényszók. Ha a szkr. 
szó nem pusztán véletlenül egyező hangutánzó (minek lehetőségére 
magának FiÓEnak kései szkr. ahhakabhakáyate = kuruttyoh idé- 
zete szolgálhat bizonyítékul) jöhetett az akár ugyanazon forrásból, 
honnan a magy. heka került, t. i. a törökségből annál is inkább, 
minthogy az indo-szkitha korban török érintkezést minden kutató 
elismer. 



Digitized by 



Google 



ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 29 

7. Ugyancsak a későbbi szanszkrit irodalomból idézi Fiók a 
piita « fazék* szót (ebben : puía-^nm «butterfass, kupfemer topf»), 
melyhez « alakilag legközelebb állanak az éjszakugor nyelv szavai : 
vog. pöt, osztj. pvU (26. L). — A szó a finn-magyar nyelvekben, 
mint nagy elterjedéséből s a hangalakokból (finn pata, eszi pada, 
lapp pate, batte, cser. pad, pat, pot, m&gy. faz-ek) következtethető, 
mindenesetre régi ; de megvan az összes germán nyelvekben, lett- 
ben, litvánban s a francziában is. Eredete s vándorlásának útjai 
homályosak. Vö. Böhtlinök-Eoth szanszkrit szótárában (III: 
754 — 5.): puia «trichterförmiger, ausgebauchter hohler raum; 
falté, tasche», ^rtivV- whals, nacken, hals eines gefásses; tehát 
pata',grtva- tkp. «tölcsémyakú (edény))). 

8. Késői szkr. kuta, kúti «hütte», melyet Fiók a szerinte is 
álja eredetű finn koto, köti « domicilium » visszavett másának 
tart (26. 1.).' — Megjegyzendő, hogy a finn koto régibb *kodo helyett 
való (észt koda, kodu, liv k'^odd) ; másrészt hogy a hangzók két- 
félesége a finn-magyar alakokban (t. i. o, u ezekben : finn koto, 
lapp kohtie, koatie, mordv. kudo, cser. kuda és a ezekben : osztj. 
yát, magy. ház), amúgy is kétféle eltérő árja dialektus alapjára 
vall, mit egyes keleti nyelvek (pl. mingréli qude «haus», török kutu 
•behálter, futteral, schachtel» stb.) is igazolnak. A szkr. szónak 
finnből való eredete mindenesetre nem szükségképi, a mint Fiók 
is csak «valószíníí»-nek gondolja. 

Ezek volnának amaz állítás erősségei, hogy az ugor nyelvek- 
nek viszonhatása is kimutatható a szanszkritban. A kisérlet siker- 
telen volta nem zárja ki, hogy a későbbi beható kutatás mégis 
akadjon ilyen nyomokra ; mert ez a finn-magyar nyelvekre gyako- 
rolt nagy árja hatás mellett elég jó okkal föltehető. Fiók e viszon- 
hatást az iránság terén is fölismerhetőnek véli ; de fölhozott adatai 
(óper. jtfltvSÓT] < magy. mente \ óper. %áv5ü<; < magy. köntös \ osszét 
i/ejf, yi/, ujper. jdkh «eis» < mAgy.jeg \ pamiri tor, tur « keble » 
< magy. tor-ok, vog. tur \ osszét aysin «frau» < magy. ah- 
8zin, asz'szony) a jelzett czélra való bizonyító értékük tekinteté- 
ben ép oly kevéssé állják ki a szigorú kritikát, mint szanszkrit 
társaik. Sok oka lehet, hogy az efféle árjába áthatolt finn-ma- 
gyar elemek nem oly könnyen jelentkeznek a kutató szeme elé, 
melyek között jelentőségében nem a legutolsó az, mit már 
ScHBOBDBR Sejtett, hogy t. i.amaz indo-iráni nyelvjárások, melyek- 



Digitized by 



Google 



30 MUNKÁCSI BERNÁT. 

böl közvetetlenül szavaink kerültek, nagyobbrészt hátrahagyott 
utód nélkül végkép elenyésztek, talán épen a finn-magj^arságba 
olvadtak bele. 

Nem hagyhatjuk említés nélkül Fiók értekezésének azon 
bőven tárgyalt s az árja nyehá hatással kapcsolatba hozott eredeti 
eszméjét, hogy a szkithák — nyugatiak úgy mint az 
indo-szkithák — ugorok, azaz vogul-osztják-ma- 
gyarok voltak. «Éjszak-India tartományainak, Pendsábnak, 
keleti Afganisztánnak tömérdek érmei közül éppen azok, melyek a 
szkitha királyok érmeinek tartatnak s melyeknek értelmezéséhez 
a tudomány eddig legkevésbé bírt hozzá férkezni, félreismerhetet- 
lenül (!) ugor királyoknak feliratos pénze i» (4. L). 
Nagy fényben ragyog föl ezek nyomán az ugorok ösi dicsősége, 
annál is inkább, minthogy a természetesen hozzájuk sorakozó 
kutrigur v. kuturgur, kotzager, sarugur törzseken kívül (11, 37. 11.) 
«a hunnok nyelve is kizárólag ugor nyelv volt, 
melynek, úgy látszik a mai déli osztják felel meg leginkább » 
(11. 1.); azután meg a sinai írók jyí'í'iíc/n népe (mely név a 7tt<7o/- 
nak sinai hangtan szerint való átírása), továbbá a tochar nép is 
«déli ugor» nyelven beszélt, «melynek ma egyetlen képviselője a 
magyar nyelv» (42, 49. 1.), ellentétben a szakák-keHy « kiknek 
nyelve a mai ugor nyelvek éjszaki ágához (vogul-osztják) tartozó- 
nak látszik* (41. 1.). Végül « a kozár nyelv szintén a déli 
ugor nyelvághoz tartozott, sőt az indo-szkitha 
korban még magyarok és kozárok egy és ugyan- 
azon néptörzs kötelékében együtt éltek», mit «sem 
philologiai, sem históriai úton megdönteni többé nem lehet» (!). 
Ugyanoly kedélyes név- és számfejtegetö etimológiai játékok szol- 
gálnak e nagy állítások alapjául, minőket fentebb bemutattunk. 
A fő szó 2%ó^-7]<; = osztj. khu-t «emberek» (a szókezdő s benne: 
flsigma prostheticum», 9. 1.); SxóXot-ot = vog. khols, hhqU « ember; 
halandó* + plur. -t (a szókezdő s itt már: «sigma metatheticum»; 
13. 1.). Hérodotosz « egyszemű* 'Aptfi-aoTuot népének neve = vog. 
ari-sampdy mit Fiók (ina^^-szemti»-nek fordít, pedig helyesen: 
««oA;-8zemű», tehát éppen ellentéte Her. értelmezésének. Ponto- 
san megfelelő fordítása az tégy 8zemÍL*'ii%V: vog. dk sampá (Fiók 
éjszaki és déli, tehát külömbözö nyelvjárásbeli vogul alakokat rak 
íígy szóba, midőn dk sampd-i ír) ; ezzel találkoznánk az 'Eíajjiiratoc 



Digitized by 



Google 



ÁRJA KS KAUKÁZUSI KLKMKK A FINN-MAGYAR NYELVKKIJKN. 31 

szkitba névben, melynél azonban az a baj, bogy nem népnek, 
hanem egy forrásnak neve, melynek görög értelmét Hbr. így adja : 
tpal oSoí 9S2ent utak». E legyőzhetetlennek tetsző nehézséget köny- 
nyű szerrel löki félre az útból az a megoldás, hogy «Her. miért, 
miért nem, jegyzeteit összezavartam (14.1.). Az amazonok szkitba 
Oiopirata neve = osztj. ürt «úr» + vog. pat- «esnif (osztj. meg- 
felelő : /jíí-J + -í* nom, verb. képző (összerakva: 9ura elesett » = 
«özvegy»>), mely utóbbi ugyan nincs a vogul-osztjákban ; de meg- 
van «a klasszikusok által reánk hagyott ugor örökségben », jelesen 
még e nevekben: Sac-a, Artim-pasa, Saur-mata (15, 16. 11.). 
A keleti Sáx-r;?, 2áx-at név alatt szereplő szkithák nevében a vogul 
saw «rinségi» szó lappang, melynek teljesebb hangzását n magy. 
szeg-eny tükrözné, a szkr. (;ákint mása (88.1.; GaASSMANNuál: (^aka- 
wkraftv, (^ákín «kráftig, 6tark» ; 1390. 1.). A MaooaYétaL, öüooa^état 
nevekben az előrész vog. ma (ma-^-) «föld», illetőleg osztják tü 
«tó», az utórész a szaka népnév többes (-t) képzése, tehát jelenté- 
sük : f(SÍkJoldi és tómellcki szakáké (38. L) ; de Herod. és más írók 
határozottan különválasztják a thyssagetákat, mint sajátos szoká- 
sokkal bíró, önálló népet a szkitba eredetű massagetáktól. Indo- 
özkitha érmek királynevei (39 — 43. 11.) : MATOr (görög genitivus- 
ban; tehát az -oo végzet elszakitásával) = vog. ma, osztj. ?nü, ml 
«föld» I AZOT, szkr. átírásban : Aja-sa = Yog.aé «atya»; de ennek 
teljesebb alakja: dné \ KAAA<I>EC, KAA<t>IZOr, KAA<I>ICHC ma- 
gyár szó == Kada-fi (szanszkrit variánsok: Kasa-sa, Kaphsa-sa, 
Kapxsa-sa). Van OülIMO KAA<I>ICHC is; ebben az első szó — ony 
í /Hű, vagyis osztj. o;^, w/ «fö» (oy yu «háuptlingi)) + ? ma «weib, 
frau» ; együtt: ^Kadfisés e$ kiráhfasszonya* \ KANIlPROr— osztj. 
konar, kenar «arm» + kliu, yo «mann»; buddhista alázatossággal: 
iíSzegeny embere \ ÜOHPKO — vog. vör, vuor oerdöw + osztj. khu, 
/o ^ «ErrfJmfccrí'». Jelző czímek: KOZOAA, KOZOl'AO, szkr. 
kujida, ko^^ola — kazár; tehát: «.4 kazár KadajU \ Szkr. yatuyasa 
= ja^t-uq fl népek feje». Maga a Kada név ~ kozár kende « király* 
(melyben «az » nem tartozik a tőhöz, az csupán a vokál- átmenet- 
tel járó segedhajigi^, mint ezekben : itkefiíjgyel, töve : hág-, erede- 
tibb kág-; szelnjved-f töve : száw-, eredetibb szag- ; melujte, töve : 
maty V. ö. Saur-mata» ; 50. 1.). Ilyen oszlopokon épül föl a neveze- 
tes eredmény, hogy «az indoszkithák, kikben mongolt, törököt, 
tatárt és mi mindent kerestek már, kizárólag az egykor 



Digitized by 



Google 



32 MUNKÁCSI BERNÁT. 

oly roppant nagy és nagy szerepet vivő ugor nép- 
család tagjai voltak, söt már azon oganúk, ugavúk is, kiket 
a védák Indiában és Indián kivül ismernek, ugyanezen népcsalád 
régesrégen elszakadt ágaio (55. 1.). 

A finn-magyar szókincs iráni elemeihez ujabb adatokkal 
járuló és észrevételeket fűző apróbb közlemények az utóbbi évek- 
ben: Thomsen ViLMOStól: Kort Udsigt over det phHologiah- 
historiske Samfunds Virksomhed 1885 — 87 (124. 1.) és Berör. 
(7, 232. 11. : híd = osszét ;^t(i, tölgy = ossz. t'iildz, toldze^ — 
SiMONTi ZsiGMONDtól: nOsszfit szók a magyarban* (NyK. 24: 
128. 1. ; itt először: magy. t^ért — osszét varf aschild*, zd. veredra 
id. és magy. üstök = osszét stag «locke, büschel haare», szkr. stuka 
«zotte»), továbbá aOsszet szók ugor nyelvekben* (u. o. 82. 1. ; pl. 
mord. van- « nézni » — osszét mn-, un-, zd. imén- «sehen» ; zürj. 
koky votj. kuk «lábszári> = osszét Ara;^, thus kok «fuss») és nKincs» 
(u. 0. 25 : 303.1.). — Patrubány LuKÁcstól: íí Szómagyarázatok : 
tárkány, dévaj, bün, ördög, kis, kicsi, ész, szeret, tej, hét» (Nyr. 26 • 
241, 289, 393.); ezek egy részéhez észrevételeim (u. o. 363 — 365. 11.). 
Ugyané szófejtések több más adattal megtoldva (hang, biztat, dob, 
csal', -ért, szőr, hös^ had, szom-jű) közöl vék szerzőnek «8prach- 
wissenschaftliche Abhandlungenw folyóiratában «Ungarische Ety- 
mologievn czím alatt (I : 1 — 4, 17 — 18. 11.). — Paasonen Hbnrik- 
től : « Kielellisiá lisid suomalaisten sivistyshistoriaan (Nyelvi adalé- 
kok a finn müveltségtörténethez ; Helsingfors, 1896.)», mely a 
Váháisid kir jelmid kiadványsorozatnak 24. füzetét alkotja. A finn- 
mordvin müveltségszavak tárgyalásában itt gyakran történik uta- 
lás különösen ToMASCHEKuek árja szóhasonlataira. — Az árja érint- 
kezés történeti alapjának megvilágításához sok becses adatot nyúj- 
tanak Nagy GézÁnak ^Egy pár sz^ a szkithákróh (Ethnogr. V : 223 — 
238. és 279—320. 11.) és a A vogulok őskorához* (u. o. VII : 258— 
265. 11.) czímű értekezései. — Végül itt említem meg * Magyar 
műveltségi szók a kaukázusi nyelvekben* czímű kis közleményemet 
(NyK. 23 : 119—120. 11.), mely Zichy Jenő gróf kezdeményére elő- 
ször foglalkozik ujabb irodalmunkban azon immár hat évtized óta 
lomtárba került tudományos eszmével, hogy lehettek a magj^ar s 
vele rokon nyelveknek valamikor érintkezései a Kaukázus nyelvei- 
vel is. Ezen eszme múltjának egyik szakaszával foglalkozik i^A kau- 



Digitized by 



Google 



ÁRJA és KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN->L\GYAR NYELVEKBEN. 38 

kázusvidéki raagyar-katatás történet éhez t^ czimű értekezésem (Eth- 
nogr. Vin : 459—467. 11.). 

íme közel másfél százados története összehasonlító nyelvtudo- 
mányunk árja kérdésének. Nem szenved kétséget, hogy teljesen 
megérett ez immár a behatóbb nyomozásra s hogy a kutatásnak 
kibontakozva az általánosságokból elvégre a rendelkezésre álló 
összes eszközökkel s a feladat egész körében kell hozzá látnia az 
egyes tények kritikai megállapításához, valamint az összefoglalá- 
sukból nyerhető általános eredmények gondos tisztázásához. Nagy 
és becses tanulsága már az eddigi előmunkálatoknak, hogy nem- 
csak a nyelvtörténet, hanem az ethnologia, néprajz, embertan, 
régészet és műveltségtörténet mezején is ide sarkallik a finn-magyar 
népek legősibb korszakainak vizsgálata, sőt hogy az itt mutatkozó 
jelenségek helyes megfejtésével gazdag okulás kínálkozik az árja 
ősiség búvárainak is.*) 

Munkácsi Bebnát. 



*) Ezen itt és a megelőző füzetekben közölt dolgozat bevezetése egy 
nagyobb munkának, a melyet a szerző a Nyelvtudományi Közleményekben 
való közlésre szánt; azonban a munka olyan terjedelmes lett, hogy az 
egésznek a közlése nagyon hosszú ideig elhúzódott volna, mert folyó- 
iratunk megszabott terjedelme és egyéb közleni valóink miatt lehetetlen 
lett volna az eddigieknél nagyobb részletekben közölni. Azért a Nyelvtudo- 
mányi Bizottság a munkának legterjedelmesebb és reánk nézve legközvet- 
lenebb érdekű részét, t. i. a magyar nyelv árja és kaukázusi elemeinek a 
kimutatását könyvalakban bocsátja közre, hogy ezt a magyar szószármaz- 
tatásra nézve nagy fontosságú egybeállítást mennél hamarább egész terje- 
delmében kaphassák kézhez a szakemberek. A többi finn -ugor nyelvek árja 
és kaukázusi elemeinek kimutatása azután a NyE.-ben fog megjelenni. 

A szerkesztő. 



KTKLTTUl). KÖZLSXÉMTRK. XXIX. 



Digitized by 



Google 



Cseremisz szétár. 

(Második közlemény.) 

éok, éoka, éokata vastag, sűrű ; dick, dicht (brei, kamm, 
gras) Qn. — coka id. Bd. 

éok' (est.) kopog; Klopft P. 27. 

cok (est.) illő, megfelelő ; geziemend, passend — óokeáem toles 
es passt mir ; cokon ild illően, rendesen él ; ein ordentliches lében 
fiihren Bd. 

cok' éok (hangutánzó) der schall des messers oder der axt 
beim schneiden Tr. 

éok (est.) pogány áldozat ; heidnisches opfer Tr. — cok (m.) 
id. ibid. 

éoka V. iok. 

éokata v. éok. 

cokaltarém v. éowaltarém Tr. 

éokáltei v. éewálteé Tr. 

éokayam megvastagszik, sűrűsödik; dick, dicht werden; 
éokapdem megvastagít; verdicken, verdichten Bd. 

cóke, éókem (m.) általában ; im allgemeinen ; BOOŐme Tr. 

éokeném (t.) megkeresztelkedik, sich taufen lassen; cokendar- 
megkeresztel; taufen Síep. 8. 

coklém áldoz; opfern Gn. 28. éoklém Ocs. 50. Ist. 71. éokelas 
Uf. 89. cöklem (m.) Km. 67. coklhn (m.) Tr. — cokledem fr. Bd. 

cökl' szolgál; dienen Bk. 122. — cf. t. cök-. 

éőklemo áldozat; opfer Bk. 74. éoklome Bd. — Ossz. éoklomo 
wer altar Ocs. 88. cokleme-cdre (m.) bálvány ; götzen Tr. — coklomaé 
áldozattétel ; das opfern Bd. 

cokmaltem rázza magát; sich schütteln 6n. 5. éokmaltal- 
id. G. 32. 

éokmár (cs.) eine keule, zum betáuben der fische unter dem 
eis (beim fischfang gebraucht) Tr. 

cakón qexoHa (eine art fisch) Tr. 

éokrak süket, taub Ist. 58. Tr. 

cokrák közép állású ; der vom mittleren stand ist ; cpe^Hift 
no coctoahík) Tr. — cf. cok passend. 



25 

Digitized by 



Google 



CSEBEHISZ SZŐTÍR. 35 

coktoinas zenélés ; das musizíeren £d. — cf. soktem, 

éol (cs.) annyi ; so viel als 6n. ' — v. éolo. 

éolak (est.) félkezű; einhándig; cyxopyRÍft Tr. 

colo (c8.) -nyi ; wie viel ; so viel als Tr. Bd. — ossz. kucolo, 
kvdonc. wie viel ; men éoUm so viel als ich ; wene c, saen so gut als 
der andere Bd, — mon éolo hányszor, wie oft ; Zag. 4fO. 

colguiam, colguétarem, colgozam (m.) Bd. — colgoiám, colgoé- 
iarém (m.) Tr. v. celgo£ám. 

cohk csel, ravaszság ; list, verschlagenheit Tr. — cf . cojá. 

éolpan (t.) hajnali s esti csillag; der morgen- und abend- 
«tem Gn. 56. 

com- kinyújt (bőrt) ; ledér ansziehen, ausdehnen Bd. 

coma csikó ; füllen Gn. 57. comá id. Tr. B. 

éomdn (t. éumán) schlitten mit einem kasten, worin man 
mist, schnee etc. hinausführt Tr. 

éomár (t.) galuska, gombócz; nockerl, klössen, (mehlspeise) 
Tr. — cf. éukmár, 

combak gödör; grube Gn. — mély kerékcsapás, vízmosás a 
kerékcsapásokban; tiefe radspur, wasserriss in den radspuren; 
rjiyÖOKafl kojich, puTBHHa bi KOJieflxi; halom, hügel, 6yrop^ Tr. 

éombál kis balom ; kleiner hügel ; K0<iRa Tr. 

comléni (m.) v. somUm Tr. 

coi^'éoí) (hangutánzó) schall des schmiedehammers Tr. 

coffem ácsol ; zimmern, kerben Gn. ein ziel setzen ; ;(tjiaio 
Mtry Tr. 

éon (cs.) élet; seele, lében Gn. 63. von id. Bd. Tr. con Bd. — 
als pron. reflex: men conemlan oűa iáano-gen ha nekem magamnak 
nem hiszitek ; wenn ihr es mir selbst nicht glaubet G. 44. 

co^á (m.) tészta leveses ételben ; eine art nudel (mehl- 
speise) Tr. 

conan élö; lebend, lebendig Ocs. 59. állat; thier Bk. 32. 
éondomo lélektelen ; seelenlos Ocs. 90. 

conále várj kissé; warte etwas; iiocTOft-RO Tr. 

conűaj (t.)zseb az övön ; gürteltasche Pu. 43. — éondaj pén- 
zes erszény ; geldbeutel Gn. 

éondaráé, vonandaráá megelevenít ; beleben, beseelen ; o^y- 
mcBJiflTb Tr. 

coygá 1. schnepfe. 2. kis halom; kleiner hügel. 3. hegyfok; 
vorffebirge ; mucl Tr. — coygá (?) schnepfe (? sic) Eingwall. — 
cf. 6a7)n, 

vorfgntá domb ; hügel P. 25. 

copeétem, coyeHem (t.) repül ; fliegen Gn. M. 90. cof)e8tém, 
cotfestolám id. Tr. Bk. 49. Cojjestld^ M. 90. 

éoT^ert (hangutánzó) schall des glases^ wenn es zerbrochen 
wird Tr. 



26 3- 



Digitized by 



Google 



36 8ZILABI MÓRICZ. 

cot^lá kis halom; kleiner erdhúgel; KOiKa Tr. 

roptárge (t.) isabellenfarbiges pferd; HTpeHt Tr. 

cora irlia ; feines háutchen unter der haut Gn. cf? t. corak Bud. 

cora (cs. m.) szolga; diener Km. 47. Bd. 

cordluk (m.) szolgaság; dienst, sklaverei Bd. 

coralandarein (m.) rabbá tesz; unterjochen, zum diener ma* 
chen Bd. " 

('oroé (t.) ijedÖQ (ló) ; scheu (von pferden) Bd. 

corie gyors (paripa); schnell, flink (von pferden) Tr. — 
cf. coroi. 

cortán (t.) csuka ; hecht Tr. 

éost plautz (hangutánzó) Gn. 22. [Tr. 

éoétrá (t.) söités, durva szőrű ; borstig, rauh-haarig Máté 3. 4. 

cot (r.) szám, számítás; zahl, rechnung Bd. Tr. éot rech- 
nung Gn. 

cot erős ; fest P. 22. cot ola erős város Ocs. 65. 

éot (r.): cotei pist&nw tiszteletre méltó; achtungswert.M. 74. 

cotkados vár ; festüng Tr. 

cotkeűo erős ; fest, stark Ringwall ; megerősített (város) ; be- 
festigte (stadt) Uf. 68; pei cotkeden suditlemo iver sehr strenger 
gerichtshof Zag. 34. 

cotl' számít, tart, tekint ; záhlen, rechnen, für etwas haltén 
Step. 10. cotlalt gezáhlt werden üf. 61. j. 

cowe V. éo^we Bd. 

ciL várj egy kissé ; warte ein wenig Gn. 42. — caza plur. Gn. 
11. — cu'cu (t. éii'ca) id. Tr. cf. t. cü Bál. 

cvÁriy cuanále v. conáU Tr. 

cüé (r. m.) alig ; kaum Bd. (mom, BL. 9, 39.) 

cW ; ?wöi (vVr ióijöz/i ich kauerte mich nieder Pn. 11. cf. t. 
cüh' Bál. 

ciícam bezár; schliessen Gn. Bd. cíícííh (m.) M. 34. — éué- : 
opsaiómat cucen- áinden ulut sie verschlossen die thüre Máté 25* 
10. — cucm Tr. — cf. tiiC' Bd. 

1. cucam üt; schlagen Gn. 44. 

2. cucam látszik ; es scheint Bd. Tr. cf. taca^. — cucés úgy 
tetszik, érződik; es scheint so, wird gefühlt : tace jvgestorak cucés 
heute kommt es mir kálter vor; tosto jeréanwc mkon c. 3;ítci> Kai- 
aeTCfl (bhammo) mhofo oaepi, Tr. 

rucém 1. fúr, vés; bohren, meisseln Tr. ciicás (m.) id. M. 
66. — 2. fogát csikorgatja ; die záhne knirschen Tr. — caűeltáé 
pass. Tr. — cf. cosormak schleifen, Vámbéry. 

(rücevi Csepeg; tropfen (intr.) Gn. — éacekt- csepegtet; tröp- 
feln, spritzen (trans.) Ist. 235. — éacaldáá, -tarán id. Tr. 

cucá fitty ; schnippchen ; meJiuoKt Tr. [saTbCH Tr. 

évcaltás érint ; berühren, anrühren ; KacaTbCH, ;íOTporH- 



27 



Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 37 

cuéáltős csepf; tropfen Tr. 

cucán közös ; gemeinschaftlich ; oÖmecTBCHHMft — ctLcánluk 
oöiAecTBO Tr. 

éucáé burok ; schlinge ; chjikh Tr. 

ciiéí, viicÍL (cs.) aranyér, rákfene ; goldene ader, krebs (krank- 
heit) Tr. 

cuckém arczát fintorítja ; grímassen schneiden Tr. 

cuckém csepeg; tropfen Tr. 

cuckáltei csepp ; tropfen Tr. 

cücköiló QŰTÚ; dicht fz. B. ein wald, ein kamm); cöék&don 
gyakran; oft Gn. — ciicködö Bd. cückődo Tr. cíiékudo, cüékü- 
dön Bd. 

ciicküdemam sűrűsödni ; sich verdichten ; őücködemdem 
caus. Bd. 

cücü nagybátya (anyai részről) ; onkel (von mütterlicher seite) 
Tr. — éUci Bd. cücü Ist. 32. cuóu Ocs. 24. id. — tücil Car. 37. 

cudejás csudálkozik ; sicb wundern Tr. cüdejem (m.) id. Bd. 

éúűo (r.) csuda; wunder P. 7. — cuda Gn. cudá (m.) Km. 69. 
cüdá Bd. — tugaje cudesam solcb' ein wunder Ist. 125. 

cudná (r.) csodálatos ; wunderbar Bd. 

cugo (cs.) férfi szemérem ; das mánnlicbe glied Gn. Bd. 

éü'/ri alattomos, szeszélyes ; arglistig, capriziös Tr. 

(-ujáé csepeg ; tropfen Tr. 

éuker pohár; trinkglas, CTaKaHi* Sdru. 6. — ? cf. r. carka. 

éuklém (r.) 1. szagol; schmecken riecben; qyxaxb; ^.cu^-éu^ 
schreien, rufen Tr. — cf. t. cakir- scbreien. 

éukmár v. cokmár Tr. 

cükse kaik zöld barkály ; grünspecht P. 20. éüngw B. cüngkáo 
kaik Pu. 16. 

éiiktem^ ciktem meggyújt; anzünden Gn. Bd. cuktém Tr. 
cuktém (m.) Bd. — cf. t. éak-, ut J. id. 

cvXan (r. t.) a konyhát elválasztó deszkafal; bretterwand zum 
absondem der küche ; tomácz ; gang Bd. — szoba, zimmer Tr. 

calan kalter anbau Gn. 

c'úlGk (cs. m.) nyaklószij ; kummetriemen ; cynoHL M. 32. — 
culuk id. Tr. 

culká (cs.) harisnya ; strümpfe ; qyjiKH Tr. békó ; fessel P. 52. 

culuz6j{i,) csillámlás ; das blitzen, funkeln Tr. 

cumem megrúg ; mit dem fussa stossen, ausschlagen — cuma- 
lam mom. Gn. 43. éamedem, cumeTÍőlam, cumelam ív. Gn. Bd. Tr. 

cuiwdtttóí (m.) megkeresztelkedik, .keresztet vet; sich taufen, 
kreuzeszeichen machen Tr. — cf. t. cum- ins wasser taucben. 

cw/íor (cs.) együtt ; zusammen Gn. Tr. — cumur, éumurók 
mindnyájan, egészen ; allé mitsammen, ganzlich Bd. 

cumerem összebalmoz ; háufen Gn., cumorgem összebalmozó- 



28 

Digitized by 



Google 



38 SZILASI MÓBIOZ. 

dik, í?yttlik; sich anháufen G. 29. — cumurem, cumurkalem, éumur- 
gem Bd. — cuniurgáS, intr. cumurtás trans. (m.) Tr. — étimurtém 
fordít ; drehen ; BeprbTb ; éumurten-sin^ám mit gefalteten hánden 
sítzen; CH»y cjio»a pyKU Tr. 

éumerai (cs.) gömbölyű ; rund 6n. i^ynypam (m.) Zol. 

éumuní cziczkány ; spitzmaus Tr. 

cümurka (cs.) gömbölyű ; rund Tr. — cumurka Zol. 

éumurmáé összejövetel, gyülekezet; zusammenkunft, ver- 
sammlung Tr. 

cumráé (cs.) golyó ; kugel ; mapi Tr. 

óun-poposa (m.) barátságos, freundlich Tr. 

cunduldi V. éumduldí Tr. 

éüygem keresztet vet; megkeresztelkedik; sich bekreuzen; 
taufen — cf. cumdalds. 

éiifjgem csíp, mar; (mit dem schnabel) picken, beissen (von 
der Bchlan6:e) Gn. — éüpal- fr. kiéke éihjgalmo schlangenbiss Gn. 
52. — éuyal' id. Ocs. 7. éüygeűál- : kok ageián kuzé éüpgeűálőt wie 
zwei háhne einander rupfen P. 33. — cf. t. cuki-. 

éuygée Tr. cilyéö Bd. cür)kío P. v. cilkie — cf. éür^gem. 

éün^a himlő, blattern Sdr. 6. — éun^d l.hitzblase, 2. flechte, 
schwindflechte ; Jinmatt Tr. 

curdt ei-ei, ja-ja Tr. 

cürdt (? sic) eskü ; schwur — é. kelesem esküszik ; schwören 
Bd. — cf. curdt. 

círej' (m.) esküszik, schwören Km. 71. cürejkt- megesket, 
schwören lassen Km. 70. — cürejem, curejem (m.) Bd. Tr. 

éurí arcz ; gesicht, antlitz P. 45. — éari Gn. 68. cure Bk. 72. 
cüre Máté 16. 3. íd. éarüat ka jen (elhalaványodott) megharagu- 
dott; erzürnte (eig. erblasste) Uf. 98. — Ossz. curí onjomo spiegel 
Tr. — személy; person: jumo cürem ok-on^o isten nem nézi a sze- 
löélyt; gott sieht die person nicht an Ist. 323. (Act. Ap. 10. 34.) — 
cf. ceri. 

éurian hasonló ; gleich G. 28. óurean piros arczú, jó színben 
levő ; mit rőtem gesicht, vom guten aussehen Bk. 36. — cf. úeridn. 

curiém kárt szenvedek; schaden erleiden — éurlaném id. Tr. 

éuriém csömört, unalmat okoz ; überdruss, langeweile erre- 
gen — curiktarém id. Tr. 

curfák pislogó; blinzelnd; n^ypenoKTb Tr. 

cut (r.) alig ; kaupi Bd. 

cuwaldáá csöpög ; tropfen Tr. 

éuwar tarka; bűnt Pn. 17. P. 26. — cf. cs. ceharr. ^yCapuft. 

cuwurlanéi (t.) daganat v. kelevény meggyűlik, felpattanik; 
ein geschwulst od. eine blase schwillt auf; B0ji;^upnb B3AyBa- 
lOTCH Tr. 

éu2Ík (t ?) fecskendő, szivárvány; spritze, pumpe Tr. 



29 

Digitized by 



Google 



OSESEHISZ SZÓTÍB. 39 

éuigrá sistereg a víz (valami izzó tárgyon) ; das wasser zisobt 
(auf einem glühenden gegenstand) Tr. — cf. i éoi- id. Yámbérj. 

D. 

da (r) és; und On. 

dd (r.) igen ; ja Gn. 

'űak (nyomósitó szócska; verstárkende partikel): sketídan 
máardak ulam hisz a ti húgotok vagyok ; ich bin ja eure sohwester 
P. 54. 

dáule (t.) előkelő; vomehm Ocs. 80. 

i da£e (r.) ágy szintén ; so auch Step. SÍ. 

debre nála, hozzá ; bei, zu Tr. — cf. der. 

demol kerti eper; gartenerdbeere ; RyŐHHRa Tr. 

dentőí (t.) zöldspg, gyümölcs ; gemüse, obst Tr. 

der ; dor (m.) névutók, postpositionen : deke (derik B.) hozzá ; 
zn; — áen, dene, dene, dere 1. nála; bei; 2. vele; mit Bk. 90. 
tendan d-ene me koklastona zwischen euch und uns Ist. 235. — 
3. szerint ; gemáss, nach : nemnan £ap dene a mi időnk szerint ; 
nach unserer zeit Ist. 230. jumon küétömö dene nach gottes gebot 
Ocs. 11. — 4. rajta; auf éke kor nőit d'ene az útjukon; auf ihrem 
wege Ocs. 46. Ist. 65. — Űeé, deéen, deő, decon tőle ; von — dérié, 
dérit id.Bd. — deran melleit; bei, neben Ocs. 19. hozzá; zuBd. — 
delan előtt ; vor Petron joUo delan jörlen-vozen P. lába előtt (el- 
bukott) leesett; er viel vor P. füssen nieder Ist. 310. 

dérbe (t.) öv ; gürtel Bd, 

djak (m. r.) íródeák; scbreiber Bd. 

diavol (r.) ördög ; teufel Bk. 53. 

dikij (r.) vad ; wild Step. 10. 

dor^ ű&r (t.) van; ist (verb. substantivum) G. 77. P. 1. s. 48. 

do^atka (r.) hasonlat; gleichniss B. Máté 13. 18. 

dokazem (r.) megmutat ; zeigen Bd. 

dom (r.) ház; haus Em. 51. 

dona otthon ; zu hause Em. 41. donat id. ibid. 72. cf. r. doma, 

dopros (m. r.) kihallgatás ; verhör Bd. 

dor- névutók ; postpositionen : dóko hozzá, zu ; dokala (m.) 
felé; gegen zu Em. 60. dokaSla (plur. dokestla) zu sich BL. 1, 23. 
5, 7. — dono, done (m.), don v. d^ne — doran (m.) v. deran — cf. 
dőrac (m.), dóracen (m.) v. dérié — dordm, duré j, nepe;^^; npo- 
TEBli Tr. 

dérbd v. türwe Tr. 

dostaném (m. r.) osztályrészül jut; zu theil werden Bd. 

du^óvnaj (m. r.) testament Bd. 

durák (r.) ostoba P. 27. 

duré V. dornm, dórán Tr. 

30 

Digitized by VjOOQ IC 



40 SZILASI MÓRICZ. 

duiá (m. r.) lélek ; seele Bd. 

druk (r.) egyezerre; zugleich Ocs. 81. truk id. let. 44. 

dvor (m. r.) udvar; hof Bd. 



e igen ; ja Gn. 

eéke-woriűo növényszár ; stengel P. 47 . 

edém (t,) ember; mensch — edém edémam jarátena gin ha 
egymást szeretjük^ wenn wir einander lieben BJo. 1^4, 13. 

edemen idegen ; fremder Bd. 

eder (m.) leány; mádchen — ederdmai (m.) asszony; frau Bd. 

e/elem (m.) fú; blasen Bd. — v. eflem. 

egéée (cs.) vajas tészta; butterteig; c^^oChuö xjit6i>; wird 
auch als opfer verwendet (jienéiiiRn ^:ifi MOjienifl KepeMCTB) Tr. 

egéle (est.) toboz ; zapfen (an báumen). — Ossz. ko£-e. tan- 
nenzapfen; koi-e.-kajk pfíngstvogel; HBOJira; tum-e. makk; eiohel 
Tr. — egele, exdd (m.) eichel Bd. 

egeréé túrós lepény, fánk ; pirogé mit mark, pfannkuchen Tr. 

egrémh (cs.)pók; spinné Tr. egerémáe Bd. — Ossz. e.-wod 
pókháló, spinnengewebe Bd. Tr. 

ej ó Gen. 

ej jéí? ; eis Bd. — v. t/, i. 

ejam (ajam) úszik ; schwimmen — iám, ijám (m.) Bd. 

ejÍT)dalám megölel; umarmen Tr. — erfdalam id. Bd. 

ekpél (t.) panasz; klage, beschwerde Tr. — cf. dmgdy am- 
gdk Badl. 

ekpelém (t.) panaszkodik ; sich beklagen Tr. 

eksék (t.) sovány ; mager Tr. — cf. áksik Tr. 

eksekla ná H BOY&njodik; abmagern — ekseklándarái kimerít; 
elerötlenít ; erschöpfen, entkráften Tr. — cf. eksek. 

éksődemo állandó ; verbleibend : ékseTiemo perkém pu verblei- 
bendes gedeihen gieb P. 21. 

el (el) (est.) falu ; dorf Gn. 74. — ország; land : türlö el-geé 
mién uhu sie kamen von allén lándern Ocs. 87. — nemzetség; 
geschlecbt : ala ojéan mükéet uh, ala el mükSet vielleicht sind dir 
die bienen des hausvaters beschieden, oder allgemeine bienen 
sind dir anvertraut G. 59. 

éla'/oj rest ; fául Tr. — v. jolagaj. 

elé V. jole Tr. 

elek (est.) rágalom ; verlaumdung Tr. 

elértem elcsábít, csalogat; verführen, locken Tr. — eldertém 
id. ibid. 

elekaor (t.) kedvetlenül, nem szívesen; widerwillig: ktíe e. 
tulesjüla die birke will nicht im feuer brennen; tin jöratet e. 



31 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ 8ZÓTÁB. 41 

du willst nicht lieben Gn. 63. — cf. t. dlük sogleich, ohne ver- 
zug Badl. 

eltelem megölel ; nmarmen Tr . — eltalám Bd. 

ettaltoé öl; Bchoos Tb. 162. 

eltem (m.) öl, kerület; ein arm voU, umfang; oxanna, 06- 
xBaTb Tr. 

éZ/or báránybőr; lammfell eltör türan upseée áie mütze mii 
feli besetzt Pn. 35. — cf. álttri id. Radl. 

em (t.) orvosflág ; arznei P. 2. 

evielká (m.) árnyék ; schatten Bd. 

emgat (t.) bánt; zu leidé thun : lew-ulak minim nemat emga- 
ten ogot ul az oroszlánok engem semmit se bántottak ; díe löwen 
habén mir nichts zu leidé getban Ocs. 115. — bescbádigen jű/iam 
den fnss üf. 40. — cf. ám^at- Badl. 

emlem gyógyít ; heilen Gn. 4. 

emratáé (t.) vigasztal, fölfrissít ; trösten, erquicken ; yrbmaTb 
Tr. — cf. emrán liebkosen Badl. 

en (t.) nagyon ; sehr — én-moktome, én-cáplo nagyon dicsért, 
nagyon dicső; sebr gelobt, sehr ruhrnvoU Bk. 102. steigerungs- 
silbe: en-kod^o az utolsó; der letzte Máté 0, 26. 

erf tüz, íeuer Ocs. 1 1 3. ei^se tüzes^ feurig B. 

efjáj V. jeyáj Tr. 

enát V. átlát, 

enanem (t.) hisz, remél; glauben, hoffen — enandarem meg- 
győz ; überreden Bd. 

enanemaé hit; glanbe, vertrauen Bd. 

enamle hfi, megbízható ; treu^ yerlásslich Bd. 

enamser meg nem bizható ; unverlásslich Bd. 

etjűem megtüzesít; faeiss machen G. 32. wánnen Gn. ég; 
brennen Bd. kére eyda a nap süt; die sonne scheint Bd. — v. lyem. 

eydalain ölel; umarmen — eydaledem fr. Bd. 

eíjdaldeé öleiét, egy ölbe való, férő ; ein armvoU : ik e. pu ein 
armvoll holz Bd. [a7jer Bd. 

eijer folyó; fluss Gn. Ist. 13. patak; bach Bd. — áT^er (m.) 

efjer horog; angel Gn. Bd. — arjer (m.), ájjor (m.) Bd. 

etferem horgász; nngeln Gn. Bd. — üíjerem (m.) Bd. 

enera* bőg; brüllen (die kuh); MbiuHTii (KopoBa) Tr. 

enercák (t.) hámpáma, kummetpoister ; ce;íe;iKa Tr. 

eyeremíe (cs.) pók ; spinné Gn. — enerémse id. Tr. 

enertái bízik, remél ; vertrauen, hoflfen Tr. — cf. cs. inén-, 
inender-, 

enertém (t.) támaszkodik ; sich anlehnen; megérint; anrüh- 
ren, iipHCJiOHHTbCH, npHKacaTflCfl Tr. — eyg*rtem támaszkodik 
vmire; sich stützen; — bízik ; vertrauen — eyertektem i&mdj&zi^ 
dülleszt vmihez; anlehnen, anstützen Bd. 



32 

Digitized by 



Google 



42 BZIIiASI MÓRICZ. 

erjetem (t.) támaszkodik ; sich stützen — cf. eygertem Bd. 

eye£ himpér ; bimbeere Fn. 39. szeder B. eyöi id. Gn. it^gig 
(m.) Bd. — Ossz. e.vondo beerenstrauch Bd. 

epeííá (est. m.) váll, nyakszirt; scbulter^ nacken — ingiíá 
scbulter Bd. 

enker csengetyű ; glöckchen Bd. 

e7f£a (est.) serpenyötartó rúd ; kesselhackeDstange Gn. 46. — 
cf. engeid. 

epére 1. tétlenül; müssig — biába, haszontalanul; unnützer 
weise, umsonst (adv.). — 2. hiúság ; eitelkeit ; cyexa Tb. (hol ?) — 
eperéé HaiipacHO. 

epkaLáé v. öpkaláé Tr. 

er (est.) reggel ; korán ; morgen (subst.) früh (adv.) — erat er 
korán reggel Pn. 35. cf. kasát kas késő este ibid. — érák korán; 
früh Fn. 9. er-weleé reggelre, hajnalkor; früh morgens Ist. 22. 
er^dene id. Bd. — er Gn. Ocs. 17. 

éráé megtalál, meglep ; antrefíen, überraschen Tr. — cf. dr- 
erreichen Hadi. 

erem melegedik ; sich wármen — erektem caus. Bd. — cf. 
drtá' anzünden Badl. 

erdn (t.) v. őrén Tr. 

erbeze gyermek, fiatal ; kind, jung Bd. 

érűe czomb ; schenkel Gn. Bd. drde, drda (m.) id. Bd. 

erdd (m.) fa bele ; baummark Bd. 

ere (t.) tiszta ; rein Gn. Bd. — hibátlan ; fehlerlos Uf. 59. — 
erén rein (adv.) Ocs. 50. 

ere (adv.) mindig ; immer Pn. 35. P. 23. csak ; nur P. 1 3. ere, 
eretíok merőben, épen ; gerade nur Bd. — ere gyakran ; oft Sdr. 4. 

erelekeS mocsoktalanul ; unbefleckt (ad.) G. 55. 

erenok bizonyosan ; gewiss Bd. 

eres? : zorjan-wlak eres cotlemo pes kugo kue éogeS Step. 10. 

ergém a motolára czémát fölgombolit ; garn aufwinden auf 
die haspel Tr. 

ergem öklel; mit den hörnem stossen Gn. 7. — ergal kolta 
felökleli G. 26. ergeűalas tüi^alót öklelödzni kezdenek ; sie fingén 
an sich zu stossen G. 7. — ergeűol- szúr ; stechen, ergedelon ikto£em 
pusten kodat az egyiket agyon szúrták s ott hagyják G. 7. v. ö. 
örgén púston P. 5. ergeji pustet G. 7. 

ergak serpenyőtartó rúd ; kesselhackenstange Gn. 46. 

erge fiú ; sohn Gn. 2. — Ossz. erge-aza knabe Uf. 54 ; e. vél 
mostoha fiú; stiefsohn Bd. — érgaluk (m.) der stand eines sohnes; 
status pueri Bd. 

erek (est.) szabad akarat, szabadság; freier wille, freiheit 
Gn. — érik, irik (m.) id. Bd. — erikle, erikán szabad ; frei ; in Wn 
(m.) id. Bd. 



33 

Digitized by 



Google 



OBEBBMISZ SZŐTÍB. 43 

erokt' megszabadít; befreien Ocs. 83. lat. 117. megszentel; 
weihen Tb. 224. — troktaltam megtisztul ; rein werden : jüitol-lek, 
eröktaltat geh baden, du wirst rein Ist. 1 38. 

erka lastaság, lusta; faulheit, fául Tr. mmatkeéo erkan kané- 
maée a szombati munkátlanság pihenése Máté 12. 5. 

erken csendesen^ illően, óvatosan ; langsam, leise, geziemend, 
vorsichtig adv. Tr. 

erla (est.) holnap ; morgen (cras) Bd. — erláieíom másnap, 
másnap reggel; am anderen tag, am morgen des anderen tages 
Uf. 55. P. 2. — erlalek, erla keéalok der morgige tag Ks. 37. 

erle^apdás mit masern bedecken^ noRpunaTb Ropi>H) — erle- 
^atfeaé refl. Tr. 

erma bewundemswűrdig ; ausserordentlich Tr. 

ermak (t.) mulatság; vergnügen Gn. 79. gelage G. 80. — cf. 
ermák id. Badl. 

érnem tisztul; rein werden; — ernedem fr. ernaldam id. Bd. 

ernelám (t.) nyergel; satteln Tr. 

ernér (t.) nyereg ; sattel Tr. 

ert lék a jégen ; nicht zugefrorene stelle im eis ; nojiUHba 
Tr. — cf. t. ere- schmelzen (?). 

ertem (est.) mellette elmegy, elmúlik ; vorübergehen, vergehen 
Gn. Bd. — wandern G. 66. érten kajem vorübergehen Car. 28. — 
kimúlik; sterben Tb. 165. — ertal- id. G. 72. ertedem, ertaldem fr. 
id. Bd. — ertarem die zeit vertreiben Bd. 

ertak valamennyi ; allé (? sic) Gn. 73. 

érte, ertak: éuk e. régóta; lángst Gn. 

ertar- áldoz, opfem Ocs. 116. — £ertwa ertarome das opfern 
ibid. 74. — cf. árta- anzünden Radl. erem melegedik. 

eáen (t.) egészséges; gesund — e. li jó egészséget; lében sie 
wohl (beim abschied) Gn. [cf. eáen li. 

eienlai elbuQBxizií; sich verabschieden Ocs. 64. Ist. 92. — 

eaénlek (t.) jólét, wohlbefinden Pu. 19. 

eskerem (t.) észrevesz, megfigyel ; wahrnehmen, beobachten 
Sdr. 5. megvizsgál, kipróbál; untersuchen, erproben Tb. 247. 
eskerlem id. 

eskortem v. elértem (?). 

estd noH;(eMTe cf. ajda. 

eslék, eslók (cs.) sapka; mütze Bd. 

eéa getrockneter brasse ; cyxoft jien^'B Tr. 

eiak (t.) szamár; esel Ocs. 61. 

e^é (r.) még ; noch Tr. — ece id. Km. 4. 

eske (iéke)y éke pron. reflexivum — iket : sketem etc. egy- 
magam, ich alléin; — ékedak egymaga; alleinig. 

eétem tesz, csinál ; thun, machen — ikem (m.) id. Bd. — v, 
oitom, iétem. 



34 

Digitized by 



Google 



44 8ZILA.SI MÓBIGZ. 

eétarás, eéterás posztó; wollstoff — étráé (m.) id. Bd. — 
V. estras. 

estör lábravaló (vászon v. posztódarab, melyet harisnya he- 
lyett a lábra tekernek) ; fuss-fetzen, gebraucht anstatt socken Bd. — 

V. 68t9r id. 

etarpéé patkány ; ratte Tr. 
eteygeée tegnap ; gestern v. teygéce Bd. 
áiíT növény szára ; stengel ; CTCÖejib Tr. 
fJín íz, gelenk Tr. — aLjeiíer). 

éfu), eHii) bütyök a növényuzáron; knoten am pflanzen 
stengel Tr. — cf. 70Í09. 

F. O. 

fw ho-ho (indulatszó) G. 13. 

(ner) gac orr háta; nasenrücken M. 4. 

gac: kelesemáJa gecen gac istesa másként tesz, mint mondta; 
faandelt anders, als er sagte, seinen reden zuwider Em. 7í.juman 
irik gecen ^roc' isten akarata nélkül; ohne gottes willen Km. 80. 

g íja V. gana, 

gála váljon; ob wohl kece éaple ulo-gala? ist die sonne 
stark 6n. 1. 

gana 1. kép; bild Km. 68. — gaja id. jop-éamecom wotik- 
iamec gajam iéten ogol er schuf die menschen nicht den thieren 
gleich Bk. 49. — 2. -ként; gleich wie (als comparations-suffix ge- 
braucht) tosto gané Un wurde ebenso wie früher Ocs. 47. koUas- 
gaja kién lag wie gestorben Ist. 147. ragozva: gajarn ; jumo ganelan 
u£on verehrt gleich gott Ocs. 116. gajelan id. Ist. 208. — ajdémom 
Áké gaétom iátomef)ét nachdem du den menschen nach deinem 
ebenbild (gleich dir) geschaflfen hast Tb. 29. éké gajaio hozzá ha- 
sonló; ihm gleichend Tb. 117. — Cf. gané Ocs. 55. Bd. gan9 G. 30. 
gané Uf. 7. gaja Pu. 35. gáje P. 7. gaje Car. 7. — kana id. — össz. 
mo-gane tu-gane mi van itt; was ist da G. 30. jumo curin moganzon 
oges on^o isten nem nézi a szépség milyenségét ; gott sieht nicht 
auf schönheit Ocs. 75. 

ganak, gajak szintúgy ; ebenso — ik gajak id. Bk. 44. — 
jumo kece£em uolgaldaren kindam éocokteme£o gajak isten a napot 
világítani hagyja eleséget teremtöként, a. a. hogy eleséget teremt- 
sen ; gott lásst die sonne als nahrung schaffend (d. i. um nahrung 
zu schaffen) scbeinen Bk. 44. — gnnök (n ?) id. Km. 5. éocmo 
ijanök kor szerint ; dem altér nach Ocs. 33. — gajarak ugyanaz, 
ugyanolyan; dasselbe, ganz genau eo: rusla tajna manma marla 
sep manma gajarak lies Ks. 18, ganarákok id. Km. 24, — cf. gana. 

-ge vele ; mit (partikel) saj-ge osal-ge jót s rosszat ; gutes u. 
böses Ist. 257. — cf. -ke id. 



35 

Digitized by 



Google 



CBEREMISZ SZÓTÁR. 45 

-gec 1. -ból; ex — gécen P. 16. fjocát P. 17. fjecei P. 21. .^©c 
por^n (m.) Bd. id. — 2. -tói ; ab : üke géváe lildée-sanwc die sich 
vor ihm íürchten Bk. 100. — gűáe-gecen eltalon nyakánál meg- 
ölelte ; hat ihn am bals umarmt let. 239. 

gecak: ioyemte gecak gond nélkiil; obne Borge Ocs. 5. cf. 
sopemdeak id. Ist. 6. — ivek kolota g. ewig unsterblicb Ocs. 5. cf. 
tiökunamat kolodeak id. Ist! 6. — mlándoáke puren iute g, mielőtt a 
világra jött; bevor er auf die welt kam Ocs. 63. 

gig . . . gid . . . gil . . , gim . . . gir . . . v. sub ji, je. 

gitt V. colt id. Tr. 

-g^f^i -gin, 'ken ha; wenn Bd. -gin (m.) id. BIs. 1, 4, 11. — 
mikor^ als u£en gin áuka Phariséjwldm als er viele Pb. sah BM. 7. 
cf. BM. 3. 6;5. í. — gen'ír. 

ginat v. genat, 

gimn (m.) -tol, -ról, von Tr. M. 101. ma giéCin amiért; wess- 
wegen BL. 12. 48. tö geéan azért; darum Km. 17. — cf. gecen. 

geéke bogyó; beere Car. 32. cf. tat. küciik noqKa Ha ;^e- 
pcBt Bud. 

gená 1. csak; nur Pu. 30. Zag. 30. 2. bár; obwohl P. 60. 
(erösitö; bekraftigend) : éocme-kmme mlanÉet kuékaéet gőna ^ören 
in dem lande, wo gezeugt u. erzogen man ist, da war es wohl zu 
gedeihen Pu. 42. — gena ha; wenn Bk. 43. — genát: kunám g. 
bármikor, havaiamikor; irgend einmal, wann immer P. 3. mo 
gonat etwas Ist. 197. ke g. valaki; jemand Ist. 317. — ginat etsi, 
etíamsi; ginat (m.) Bd. magánam ginát púm allerlei báume BM. 
3. 10. Km. 11. genat Tr. giinat (m.) Bd. — cf. tat. kina, kend, — 
V. kena, 

god V. kot. 

goróiticej n'ósme mustármag; senfkorn Máté 13. 31. v. rop- 
quqHutt. 

gospodúr; herr Bk. 53. r. rocuo;íb. 

grifel (r.) palavesszö ; griffel Bk. 30. 

grozitlem, grozidlem (r.) fenyeget ; drohen Gn. 

gnim dinnye, töK ; melone, kürbiss M. 23. r. rpyma (körte). 

guhka (r.) spongya; schwamm Ist. 286. 

gubár tarka ; bűnt Tr. cf. t. kubul Bud. 

gutlá határ; grenze, gebiet Tr. cf. t. kotanla umzaunen Radl. 

X. 

Xdder (a.) vagyon ; vermögen Km. 84. — ^(adőr Bd. id. — 
Xader, xáder szerszám ; werkzeug Tr. ossz. wdrsem'/áder hadi 
szerszám, fegyverzet; kriegsgerathe, waffen Wied. §. 21. 

^dderlandár' szerszámmal ellát, felszerszámoz ; mit werk- 
zengen ausrüsten, anschirren Tr. 



36 

Digitized by 



Google 



46 8ZILA8I MŐBIOZ. 

ydk (C8.) ár; preis Bd. 

yal (est.) : genzd ^al szemhéj ; augenlied. — amid yal pen 
Bzemöídök, augenbraue M. 4. 

Xalők (cs.) nép ; volk Tr. — cf. kalok. 

yamt nyakló; kummet r. xOMyrb. — ossz. yamt partéé 
kummet-filz, y, -kérem kummet-riemen M. 32. 

yaná (m. t.) ág; zweig Bd. Tr. — ossz. yaná-waétar ág, veaz- 
8ZÖ ; zweig, ruthe Bd. cf. ona id. 

yanás ágazik ; verzweigen Tr. 

yatfá deszka; brett M. 14. — cf. oya id. 

yay (m.) hólyag a vízen s a testen ; wasserblase, finné Tr. — 
éiísa y[ éerdn bélpoklos ; krátzig Bd. 

yarfayáé hólyagzik ; blasen werfen — yarfaltái id. Tr. 

ydr lelkiismeret ; gewissen ydrsir, yártemo gewissenlos Tr. — 
cf. cs. yarzor CBOCHpaBHufi Zol. t. a. yur, — v. yir. 

ydrldnáé röstel^ szégyenli ; sich ein gewissen aus etwas ma- 
chen, sich schámen ; coB-l^cTiiTbcfl ydrlandar- szivére beszélj int ; 
ins gewissen reden, ermabnen Tr. 

ycLStdrldnem dolgozik, fáradozik ; arbeiten, sich bemühen Bd. 
— cf. t. yasrdt qual; yasrdtldneé' sich quálen Bál. 

yir (cs. m.) pusztaság; steppe, heide; — gewissen, co- 
B'bCTb Tr. cf. ydr. 

yirütem (m.) fölgerjeszt; erregen Bd. — cf. cs. yirf- (t. khit-) 
erhitzen, anreizen ; Topn^HTb Zol. 

yirsd: körgö-y. belek; gedárme; KHmRH Tr. cf. cs. yirim. 

yirták dobol; trommeln Tr. cf. t. gurte brnit. Bianchi. 
• X^j í^-) beszéljíetés ; gesprách. 

2. yoj réteg, levél ; schicht, lage, blatt ; cjioft Tr. yoj, yojá (m.) 
bélyeg ; stempel Bd. 

yojáé (cs.) megijed; erschrecken — jjfq/án ijedős ; scheu Tr. 

yoÍ{r.): yo( kunamat mindig; fortwáhrend Km. 51. y. ma- 
gana bármelyik ; jeder ibid. 31. y. ikanak legalább egyszer; einmal 
wenigstens Ks. 23. 

yeják v. k^'ják Tr. 

yrds barna (ló); braun (von pferden) M. 34. Tr. cf. iJ kara. 

yuda (r,) rossz, hanyag; schlecht, nachlássig M. 11. Tr. 

i. yulá (cs.) pej ; hellbraun (pferd) yala id. M. 34. Tr. 

2. yulá fahrmann; postkneckt; HMiUHKt Tr. cf. t. kul. 

yufiá (cs.) vendég; gaet Tr. y^na id. Sm. 11. 

yutor ügyes, gyors ; flink, gewandt ; öohkíü Tr. cf. t. kadir 
máchtig. 

yuturáá (m.) v. kuturem Tr. Bd. 

yworajaé (r.) betegnek lenni ; krank sein Km. 37. r. xBOpaTb. 

yworajma (r.) betegség; krankheit Km. 76. 



37 

Digitized by 



Google 



OSEREMISZ SZÓTÁR. 47 



i (r.) éfl; und Gn. 

t tőűe sieh mai an 6n. 35. 

i Yésó, feszítő rúd ; meissel, Btemmeísen 6n. Tr. 

% jég ; eis Gn. Tr. 

% esztendő ; jahr Gn. Bi. Ist. 40. tves i jövő esztendő ; das 
künftige jahr M. 52. kaidoj in alljábrlioh üf. 60. cf. iem iéken hét 
évig; sieben jabre láng Ocs. 30. ik istak egy év múlva; nach einem 
jahr Ocs. 15. ik isto loara id. Ist. 20. perw)j i-iak az első évben; 
im ersten jahr Ist. 42. p. iátok id. Ocd. 31. — ias: mejíar ias wie 
viel jahre alt (ijáx m.) Bd. — ossz. i-dálek egy esztendő ; zeitraum 
von einem jahr Tb. 102. Bk. 114. Tr. i-tálik (m.) Bd. tálik-iás (m.) 
id. Tr. idalökáá egy éves; einjáhrig Tr. — i-gece (év-nap) idő; 
zeit Bd. 

t keresztfa, palló ; querbalken, stég über eínen bach ; iiepe- 
imaAHBa Tr. 

iam, Íjam úszik; schwimmen Gn. Tr. M. 37. tn koétot sie 
schwimmen Bk. 18. üf. 21. Car. 22. iás M. 37. 

ia (t.) ördög; teufel Gn. Bd. wassergeist P. 12. iá id. Ocs. 6. 
ijá id. Bd. ;^OMOBOfi ;iyx'B Tr. 

ta77i2o (t.) tetszetősen, szépen; passend, schön (adv.) muren 
•énekelve; singend Zag. 37. iamser rútul, hasslich (adv.) tüsdomo 
rútul a. a. végtelenül éktelen ; sebr unförmlicb Zag. 34. iamdome 
iakéo végtelen piszkos; ausserordentlich scbmutzi^ ibid. 31. 

iar-iar omei fuvolya; die klingende flöte P. 49. 

ibeáta (m.) titkon; heimlich — jibeét id. Bd. 

ihortem (m.) örül ; eich freuen Tr. Bd. — iboriaktem^ ibér- 
tektem (m.) örvendeztet ; jemandem erfreuen Bd. ihertosaálek öröm ; 
freude Bk. 49. 

icik = izike Tr. 

xdek elnézés, kényeztetés ; nachsicht, das verwöhnen ; noTa^Ka 
Tr. — ujg. edök Radl. 

idekás elnézni ; nachsichtig sein ; iiOTaKaTb Tr. 

iűom (cs.) szérű ; tenne Gn. Tr. — ossz. i.-pece id. Tr. 

idor (m.) leány; madchen Km. 11. Bd. idir, eder íd. Bd. 

idrámd^, ideremcLÁ, ederdnidá (m.) asszony ; weib Bd. 

ígar-püdt (t. ikertestvérek; zwillingsbrüder Tr. — ígar-peWé 
id. Bd. 8. V. jigdr. 

ige 1. állatnak fia; junges (von thieren) Gn. Bd. 2. gyermek; 
kind G. 61. aca Űene awan igeit^ das kind des vatera u. der mutter 
Pn. 38. — ossz. pi ig6 kis kutya ; hündchen M. 29. cibig-abd (m.) 
anyatyúk; benne Bd. v. ö. iga (m.) csibe; hühnchen Bd. — igém 
.eátai megkölykezni. megfiadzani ; jungen bekommen Bd. 

ige-oksá egy kis rézpénz ; kleine kupfermünze Tr. 



38 

Digitized by 



Google 



48 SZILASI MÓRICZ, 

igeláá (m.) kikö't (a tojásból) ; ausbrütea (junge aus eiern) Tr. 

sem-igelt — sem woM^l nem nevettem ki; ich habé nicht 
ausgelaeht Zag. 17. 

igdn: ignem 08taá(t.) földet művelni; ackerbau treiben Ocs. 8. 

igérce fánk ; pfannkuchen ; jienéiiiKa Tr. 

igmvo gyermek ; kind Ocs. 7. igíéowe Tr. 

ik (adj.) egy; ein. — ossz. tk ganék egyszer; einmal; ik-maj 
egyfolytában ; unaufhörlich Tr. ik-monaro egynéhány ; einige Ist. 
324. ik'sketsuk egyedül; alléin Tb. 90. Ist. 247. ikíkttauakat egye- 
dül is; auch alléin Ks. 30. ik-éketenokat iil. Km. 41. ih-törak egy-, 
formán; gleicherweise Ist. 230. Máté 20. 12. ik-türlo egyforma; 
gleich (adj.) Ist. 17. ik-türlak id. adv. Ocs. 13. ik-wervé együtt; 
znsammen Ocs. 20. Bk. 86. Tr. ik-weresák id. Tr. 

iksd tengerszoros, folyócska, tengeröböl; meerenge, flüss- 
chen, meerbusen Tr. cf. t. nehr agzi mündung deg Flusses. 

ikseive gyermek; kind P. 4. ikrébe B, íkneba Bk. 16. 

ikte (subst.) egy; einer; ikta, iktá, ikt^' (m.) Bd. M. 6. iki& 
Czar. 8. üf. 7. iktot Tr. iktet, iktat, iktat, iktet Bd. id. — ikteéak 
egyedül; alléin Bk. 86. iktok Bd. ikták azonegy, egyenlő ; derselbe, 
gleich Es. 4. egyetlen ; der einzige Bk. 84. iktenek id. Ocs. 82. ik 
iktenek id. G. 26. íkta wele id. Bk. 84. — ikteger egyenként ; ein- 
zeln Bd. iktan-iktan (m.) id. Bd. ikten-iktffn, id. Tr. — iktaie, ifc- 
ta£a (m.) valamelyik; jemand, iktaiivere valahol; irgendwo, iktaí- 
gana valamikor ; irgendwann, einmal Bd. 

ikt'órHtdí (m.) kiegyenesít ; ebnen ; cpaBHHTb W. 81. 

ilem készít; bereiten Gn. bőrt kikészíteni; ledér ausarbeiten 
(gerben) Bd. iledem fr. ilaldam pass. kovaát-iliée timár; gerber Bd. 
cf. ild' das ledér weich reiben Rtdl. 

i^em él, lakik; lében, wohnen Gn. ilem Bd. elem (m.) itkalem 
(fr. m.) Bd. 

ilamaá élet ; das lében Bk. 48. 

üaii- életre jön, születik ; auf die welt kommen : erge ilaneji 
Ist. Í8l, ilán 8 un ulmaé vfurde gross B. 12. ilnen vei aus leibes- 
kráften P. 10. ilatinltts megelevenedik; lebendig veerden Ist. 180. 
ilandar- föléleszt; l)eleben G. 53. P. 30. szül; gebáren Bk. 72. — 
itanome: mlande i, gotso in der vorzeit (d. i. zur zeit, als die erde 
entstand] G. 53. — Hanem megered (az elültetett fa); wurzel fas- 
sen (vom neu gepílanztem baum) Bd. 

i/a.s örökség ; erbtheil Bk. 80. 

Udtem yxn,) teremt; eröcbaflfen — ilátema teremtett állat ; 
geschöpf, — ildtemás id. Bd. 

ilemáé lakóhely; wohnort Bd. — ilomaá id. Uf. 36. 

ileé, iliá (m.) ház, szoba; haus, zimmer Bd. 

iliksa pu élö fa ; lebender baum Bd. 

ilindarem (m.) teremt ; erschaflFen Bd. 



39 

Digitized by 



Google 



CSEBEMIBZ SZÓT ÍR. 40 

üiiam megéled; auferstehen Bk. 50. Bd. ile£ kinil id.Bk. 
51. — ilistem, ilistarem Bd. megéleszt; auferstehen lassen, ihitén 
keniltm erweckte die todten Tb. 24. Bk. 116. — iliJ kőnilsaélok 
auferstehuDg Bk. 50. ilo£mo id. Ist. 307. 

iliímaé élet; das lében Tb. 10. 

ihme : ilemem godom életemben ; wáhrend meinen lebzeit 
Ocs. 18. Ist. 24. 

iles élet, das lében 6. 72. ilis, iliks id. Bd. 

ilmáé (m.) élet ; das lében Bd. 

ilem, -ec, -e etc. prater. von ulam. 

ilniktarem (t.) félrevezet; verleiten ; co6;ia3HHTb Tr. — cf. t. 
ilan- Bich woran gewöhnen ; ilándir' jemanden an etwas gewöh- 
nen Badl. 

ilan keverő fa, keverő kanál : rührstock, rührlöffel ; JioiiaxKa 
;^JIa MtmanÍH 2KH;^K0CTei^ Tr. 

ile (t.) nyers, nedves; feucht, roh Gn. Tr. — ile- ke rwöc vá- 
lyog ; ungebrannter ziegel Tr. — ille Bd. [Tr. 

itcik (t.) 1. pelyva ; spreu. 2. HCKopKH, Ötjiue bojiockh Ha Mtxy 

iina, imaéte tavai ; im vorigen jahre ; imasée tavali; vorjáhrig 
Gn. Tr. 

imbáko, imbáce vissza ; zurück ; oópaTHO Tr. 

íme tű ; nadel. Gn. Bd. Tr. ime P. 26. im (m.) M. 28. — imán 
szúrós ; stechend M. 46. tű formájú ; nadelförniig Tr. — ossz. 
ime-éu tti foka ; nadelöhre Tr. — cf. t. Í7ia, ijnd id. Radl. 

imenija vagyon ; vermögen Ocs. 24. r. HMCHÍe. 

imeétő a múlt esztendő; das vergangene jahr M, 52. — 
cf. ima. 

imen (t.) titkon ; heimlich Tr. 

imil (m. t.) árnyék ; scbatten Bd. 

ímilka (t.) kisértet ; gespenst BMk. 6. 49. Tr. Bd. látomány ; 
vision Tr. 

imne ló ; pferd Gn. 2. iinni (m.) imi (m.) id. Tr. imne P. 26. 
— imni ; imnin lóháton ; auf dem pferde (reitend) Bd. 

iTfcm (m.) megég ; verbrennen iydem caus. megéget Bd. 

inak évenként ; alljáhrlich Tr. 

inán (t.) szőrös ; zottig M. 35. 

inanem (est.) hisz; glauben Bk. 22. Ist. 12. inálem id, Ocs. 
10. — inanedemdé gyanú; verdacht Tr. 

inde (est.) már; schon Préd. 51. 

twrforai (t.) sanyargatni; quálen 0.54. indrem plagen Gn. 
inderekt' caus. Úf. 103. 

inúéé kilencz; neun P. 26. indexe neun, der neunte Gn. 
ijidikée, indiks; endeyse (m.) indeks (m.) Bd. — indikéemese^ indik- 
seée : endeyéeie (m.) kilenczedik ; der neunte Bd. 

iné tehát ; alsó Km. 45. Bd. 



RTKLTTÜD. kOZLKIIKMVBK. XXIX. 



Digitized by 



Google 



50 SZILASI MÓRICZ. 

ineie, plur. inest 3. pers. coDÍunctivi verbi negativi ; — in£e 
id. imperativi; — inéeH(})ur)lo ne értsók meg; sie sollen es nicht 
versteben Ocs. 13. — cf. en£e, eneíe id. 

iffilkatas (t. m.) morop:, dadog; murmeln, lallen, stottern 
Tr. — cf. inlá seufzen, klagen EadL 

ipi£a (est.) váll; scbulter Bd. 15. 5. ipi£ Tr. cf. etfeia. 

iner patak ; bacb Bd. — cf. eper. 

ip : től-ip szikra ; funke M. 27. tul-ip id. Tr. 

ir (m. cs.) : irgodem bolnap ; morgen M. 52. weé irg, bolnap- 
után ; űbermorgen ibid. — irok reggel ; morgens M. 53. iroksa id. 
Km. 41. — cf. er. 

if (cs.) mező ; féld G. 49, steppe Gn. Tr. — ossz. ir-mügoé 
vad méh ; wilde biene Ist. 193. ir-pusta lakatlan sivatag; unbe- 
wohnte wüste ibid. 183. ii^-kajik vad, das wild Tr. ir-mize fogoly; 
rebhuhn Tr. — cf. ^ir. 

1. Írem melegszik ; warm od. heiss werden Gn. Tr. 

2. irém szid, korhol ; schelten, einen verweis gebén Gn. vö. 
erölda- knurren, mnrren Badl. 

3. irém ráz, megingat ; schütteln, zum schwanken bringen 
Gn. — elhengerget; fortwálzen; OTBajiHBaTb (;tpeBHa), szétfeszí- 
teni az összeszorított fogakat ; die znsammengepressten záhne aus- 
einander reissen^ — a fogakat összeszorítani ; die záhne zusammen- 
pressen Tr. 

1. irá füge, nuthe, falz; naat Tr. — cs. erá id. 

2. ird hold, holdvilág ; mond, mondschein Tr. 
irde mécsbél; docht; CBtTHJibHa Tr. 

iré (m.) tiszta ; rein Km. 22. — cf. ere. 

irejem (m.) melegedik, sich wármen — irejektem (caus.) Bd. 

irejemált kolta (m.) megtisztul ; wird gereinigt Km. 25. cf. 
ernen kolta id. Ks. 19. 

Írem kérészi lécz az ajtón ; querbalken an der thüre Bd. 

irik (t.) tisztaság, ártatlanság ; reinheit, schuldlosigkeit Ks. 
11. Km. 14. — cf. érik. 

iriktált' (t.) megszabadít, befreien Km. 5. irektalt- Ks. 5. 

irldlők (t.) a holnapi nap; der morgige tag Km. 51. cf. erla 
kecalok, erlalek Ks. 37. 

irlvj^án (t.) kanyaró ; masem (krankheit) Tr. 

íréem izgat ; reizen Gn. 

irt (t.) lék a jégben ; wuhne ím eise Tr. — cf. t. ere- schmél- 
zen Bál. íri- id. Radl. 

irveze v. erbeze, 

ié takácsborda; weberkamm Gn. 16 [dumm Badl. 

iéer (t.) ostoba, dumm Gn. 47. vad; wild Gn. — cf. t^ár 

iíör (cs.) meddő ; unfruchtsam Gn. isor id. P. 16. Bd. isor 
(m.) M. 35. — cf. cs. j^izir id. 



41 

Digitized by 



Google 



CSEBEMISZ SZÓTÍR. 51 

Í8op (r.) izsóp Bk. 72. 

iénege, énege{r.) szamócza ; erdbeere 6n. 

ispowedaé (r.) gyónni; beichten Km. 32. v. HC^OBe;^aTb. 

isiiikan (r.) bálvány ; götzen Step. 9. 

1. íh-: tejn joret kalok suko pogenen tUut, isat, pozerat körü- 
lötted sok nép gyülekezett, tolakodnak, szoronganak ; es ver- 
sammelte sich viel volk um dir, sie d r á n g e n s i c h, sind zusam- 
mengedrückt. Ist. 218. vö. Tr. 

2. igém (t.) evez ; rudern Tr. 
iéan (l.) hü; treu Gn. 

Hanem (t.) remél, hisz ; glanben, hoffen G. 23. Ocs. 50. 

iiaúők két éves üsző, egy éves birka ; zveeijáhriges kalb, ein- 
jáhriges schaf P. 56. 

üke ék ; keil Bd. Gn. szeg ; nagel P. 23. iéko Tr. 

iétem V. eitem. 

iita istennek szentelt különféle fákból való vesszöcsomó a 
szent berekben ; ein bündel zweige von versohiedenen bánmen im 
faeiligen hain, gott geweibt Tr. 

iáía, i8te (m.) öv ; gürtel Tr. Bd. — v. iiétö. 

istal (m.) övez ; umgürten ; istam iitalaS den gürtel sich nm- 
binden Bd. 

iétol rpeCjio a-'Ih xcHTa Tr. 

isftölam, iétdldm (m.) megtöröl ; abwischen Bd. 

iétorái durva posztó, darócz ; grobes tuch — v. straH id. Tr. 
estarás Uras (m.) Bd. cf. eétor. 

iiter V. eétör Tr. 

tt, plur. iűa 2. pers. imperat. voc. negativi. 

itáj hadd, megállj, várj ; láss, warte Bd. 

iten (= pes) nagyon; sehr Zag. 15. 42. — cf. t. iti scharf, 
spitz, scbneidend Badl. 

itn (t.) len, flachs M. 21. — cf. t. itln die leinensaat Badl. 

itra tiszta, rein Bd. itrá (m.) id. Bd. pontos ; pünktlich M. 75. 
itrá agel piszkos, nnsauber ibid. 

itrájaé tisztít, reinigen M. 29. itrajem ; itrdjem (m.) id. Bd. 

itte = ikte Gn. 

iéíi, tiflfj nagybátya (az atyánál ifjabb), testvérbátya; vaters- 
bmder, jünger als der vater ; álterer brúder Gn. 27. — iza geehr- 
ter gast Pn. 35. — ossz. izaj-solaj testvérek, gescbwister Ist. 143. 
izak'Sotak'wl ik id. Ocs. 31. iéak-^otak id. Tr. Ocs. 20. — izaj, 
zaj, izaj, zá (m.) Bd. izaí P. 3. — össz. v. kugo-za. 

m' császármadár; haselhubn Pn. 28. 

ize kicsiny ; klein Gn. izi Tr. Bd. Ist. 47. izie Bd. ize Ocs. 
34. — iéewate második feleség, mostoha anya; zweite frau, stief- 
mutter G. 28. 8. izi koma ösvény ; fussweg Bd. — össz. iz-jarna 
csütörtök ; donnerstag Bk. 34. cf. t. az, az Badl. 



42 



4* 

Digitized by 



Google 



52 SZILA8I MÓBICZ. 

iéin-iéin lassan-lassan ; langsam u. langsam Bk. 52. Step. 5. 
mit der zeit Ocs. 78. Ist. 110. 

izinek kis korában ; in seiner kindheit Pu. 23. 

izis kevéssel, alighogy ; ein weniger, kaum Ist. 41 . Bd. iéeé- 
k9na kicsi hija hogy G. 20. 

izemam kisebbedik; sich verringern, kleiner werden — izemé- 
devi (fr.), iziemam (m.) Bd. 

iziemdam kisebbít; verringern: iziemdas jozakom leszállítani 
az adót ; die steuer verringern, herabsetzen 0. 84. iziemdemo lies 
megaláztatik ; wird emiedrigt Máté 23. 12. — izemdem'id. Bd. 

m/cc fáklyatartó ; kienspanhalter Pn. 27. 

izivar sármány ; grünling (? sic), P. 55. 

iáara = üiara Gn. 

i£e csak most ; erst dann, erst jetzt Gn. 35. 50. Pn. 36. Ocs. 
15. ize (m.) Bd. cf. t. ázd früher Radl. 

iMáfi (v. orem) megörül; besessen, wahnsínnig werden Tr. 

iígarás (sic!) v. üzgár szerszám, eszközök, holmi; werkzeuge 
habé Tr. 



0. Ö. 

ócik fáklyatartó ; kienspanhalter Tr. 

Hélás kér, imádkozik ; bitten, beten M. 94. 

Her leány; tochter M. 8. 

ederas gereblyézni; harken M. 38. vakar; kratzen M. 93. 
d^rkn laá, edöraltaé sich kratzen M. 35. 

ödőrdmdi asszony ; weib M. 9. edörem fiaidé heiraten M. 94. 

efld fáj ; wehen B. Ist. 3. 8. eijelds id. M. 94. 

^j 1- jég; eis. — 2. véső; meissel Tr. . 

ojá (cs.) ördög ; teufel Tr. 

&jáni úszik, schwimmen Tr. 

fjp szikra; funken Tr. 

ol esöfóreg; regenwurm Tr. vö. ilan kígyó Kadl. 

eléik V. ücik Tr. 

elás lenni, sein M. 49. 

olem, oteé, oh (m.) etc. praet. von utam; (ele üf. 37. Car. 35.) 

clds élni; lében M. 40. — eloéam feléled, fellobog; auferste- 
hen; auflodern Gn. M. 93. — eleiekten kineltm felélesztette, föl- 
támasztotta; liess ihn auferstehen Ocs. 91. — é'lőstdá id. M, 93, — 

idős; bejah rt M. 9. — eldmdé élet; das lében Km. 3. 

élik fáklyának való fidarab ; holzscheit für kienspan Tr. 

elöétas levél ; blatt Pn. 40. éVétds id. M. 46. 

elma (m.) = ulma Km. 5. 

-ombal, -mhal (postposition) -~ -iimbal: küxcaremhalcon a híd 

43 

Digitized by VjOOQ IC 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 53 

mentén; lángs der brücke; — imhalc a jég hosszában; lángs dem 
eis: wicambalke az istálló padlásán; auf dem boden des vieh- 
stalles 6n. 

orrníe ló ; pferd Tr. 

enanáé (t.) hisz: glauben M. 94. 

enat talán ; vielleicht 6n. 

onde (est.) már, most; schon, jetzt Gn. 3. 

endcyie kilencz; neun Tr. 

ondrcm (t.) kinoz ; plagen Tr. endoralt- pass. Zag. 59. 

onem, énét G. coni. verbi negativi Gn. 

e7)ga : komo er)aeB az úton, utazása alatt; anf seiner reise 
Step. 16. Permoske lekten kajma etfgaeseáe als er nach P. gieng 
ibid. 17. — cf. ej^^-ai irány; richtung (?) Badl. 

űneka (r.) unoka; enkel, cnckan ergeSe dédunoka, ur- 
enkel M. 8. 

őf^ólas megért ; versiében Car. 4. eíjlém Tr. 

enólőéó derék, tehetséges ; tüchtig, talentvoll M. 74. 

őtfor (cs.) csengetjti; schelle. — ossz. ő-pű zápfog; backen- 
zahn Tr. 

óT^eá málna; himbeere, MaJiíina M. 22. — mn &. áfonya 
heidelbeere ibid. 

entid (t.) váll ; schulter M. 5. 

-er kopeké (von ur eichhorn): iker, kőkor, kumor etc. Gn. 
'igor oksá kopeké P. 3. 

oras melegedni, fűtőzni; sích wármen Ist. 274. koijka pes 
erén uimaí a kemencze nagyon forró volt ; der ofen war sehr heiss 
Uf. 98. — ereáé, erem id. erektvm caus, Tr. 

trá (cs.) füge ; na3'b. 

erók (r.) rák ; krebs Tr. 

i^riin torma ; meerrettig M. 20. 

erdaydém rozsdásodik ; rostén Tr. 

erde a fa bélé; mark des bauraes Tr. 

(frd€ : Htp ó'rdó, tup etdí'' lu hátgerincz ; wirbelsáule M, G. 

eres kereszt; kreuz P. 12. reg B. 

eresl keresztet vet ; sich bekreuzigen P. 2. 

eréice (r.) répa; rübe P. 8. 

^rg- varr; náhen kcm erg^'ze varga, schuster M. 10. 

f'rgó's varrat, szegély; nath, saum M. 16. 

erem [t.) babonaság, pogány (hamis, eretnek) vallás ; aber- 
glaube, irrlehre Step. 9. Zag. 39. — t. erem weissagung, ómen, 
aberglaube Badl. 

erl' (t.) morog; murren, knurren P. 33. 

eruám kötelet kinyújt; einen strick ausdehnen Tr. 

erweie kicsi, fiatal ; klein, jung Ocs. 29. Gn. envéze gyermek, 
kind P. 18. n-wezf^' (m.) id. M. 0. 



U 

Digitized by 



Google 



54 SZILASI MÓRICZ. 

erzáé láz, bólint, ingat; schütteln, winken, schwenken orzen- 
kastas ránchern mit dem rauchfass ; Ka;(HTb Tr. 

es-eé hu ! Gn. 63. 

oé, s práteritumstamm des vermeinungswortes : 1. som (oéetn 
üf. 75. Car. 70.), 2. ioé, 3. ei, plur. 1. éna, 2. áta, 3. ost (iát Ocs. 
29.) Gn. 

GS'kóc keáé megbolondul, önkívületbe jut; nárrisch werden, 
bewusBtlos werden ; o;i;yp']^Tb M. 93. cf. t. tigic- zanken Badl. 

6san okos; klug M. 11. cf. us, tis. 

oéoéhvLl G. 63. 

eéke — ike maga ; selber, selbst Uf. Car. eékat Ocs. 29. eéke- 
íak magától ; von selbst üf. 70. 

oslandarém kényeztet ; verwöhnen Tr. 

estem, étem tesz ; macben P. Ocs. éstdé M. 34. cf. istem, eétem 
— éin^aá esten tudatta; machte kund Ocs. 17. esten posta átvál- 
toztat; umándern lassen G. 20. skal eétáé fejni; melken M. 34. — 
estektevi (caus.) bestellen G. 43. ademlan jazekem estekten az em- 
bert bűnre vitte; verlasste den menschen zur sündeOcs. &, jazekem 
istokten oltalen verleiterte ihn zur sünde Ist. 7. 

este öv; gürtel M. 15. 

Htelds seperni ; fegen M. 25. tstenUktás kiseper, ausfegen. 
M. 94. 

esteltarás kifütyül, kipisszeg ; auspfeifen, ausziscben Tr. vö. 
r. esker- pfeifen Radl. 

estop (r.) kehely ; becher G. 65. iiitoo'b (maass für flüssig- 
keiten) Gn. 

éstor (t.) lábrongy; fusslappen Pn. 28. 

^'stc^rds posztó; tiich M. 16. 

ótarás megment, megvált; befreien, erlösen (^'taraltds pass. 
M. 93. 

^wé'rá apró légy ; kleine íliege, MOmRa M. 60. 

ewertem örül ; sieh freuen ewertektem caus. Tr. — cf. cs. 
yiberde- id. Zol. 

eéaj = iéaj Tr. 

J. 

ja vagy, igen, úgy; oder, ja. so Tr. 

ja nos, rajta; (auffordende interjection mit dem imperativ 
gebraucht) Gn. 26. 

jabegás (t.) lesoványodik ; abmagern Tr. 

jaca kemény, durva, mogorva ; hart, rauh, mürrisch, grob 
Tr. — cf. t. dói sauer, herb Radl. 

jacaká (m.) félig sült (kenyér) ; halb gebacken (brot) Gn. — 
kemény, hajthatatlan, nem hasitható ; fest, hart, nicht spaltbar, 



45 

Digitized by 



Google 



GSERBMI8Z SZÓTÁR. 55 

unbeugsam ; TBep^,u&, He kojikííí, He iipeKJiOHHufi Tr. — szigorú ; 
streng Bd. — cf. t. diáki bőse, básslich Badl. dci sauer, berb. 

jaéertaltém csikorog; knarren; cKpHnJiio Tr. 

jacok (r.) sekrestyés, elöénekes ; kircbendiener, vorsánger Tr, 

jadím (m.) v. jodám. 

jaűrá (r.) golyó ; kugel P. 7. fl;ipo t. jadra Bud. 

;a^m (cs.) simít ; glatt macben Tr. dörgül, letöröl; reiben, 
abwiscben Bd. — jagaldém mt, jagkaldém fr. jagaldavi pass. ibid. 

jager (r.) borgODy ; anker Tr. v. íiKOpb. 

jagur tó ; see Tr. 

jajfá piszok; scbmatz ja^nás bepiszkítja magát; sicb be- 
Bcbmntzen Tr. — cf. osm. jag fetten, schmiere Bud. 

jak (m.) ár ; preis Tr. cf. ak. 

jaklaka (cs. m.) sima, FÍkos, csúszós; glatt, scblüpfrigM. 65. 
Bd. Gn. jakiaga id. Bd. 

Jaklakapdém síkossá tesz ; glatt, scblüpfrig macben Bd. 

jaklestám csÚBzik ; gleiten Bd. Tr. M.95.jakleü'Vozama,XíH' 
gleiten Tr. 

jakiargó (m.) vörös ; rotb M. 7. jakíargaé elpirul ; rotb wer- 
den, errötben M. 95. 

jakiarás bepiszkít; veruDreínigen, bescbmutzen Tr. — 
cf. jű;(á. 

jakte, jakte-ok -ig; bis Wied. §. 49. kizit jakteok mostanáig; 
bis jetzt Km. 2-2. jakte (m) Bd. 

jakte mindennemű szálfa (feny/S, nyir stb.) ; bocbstámmiger 
baum (kiefer, fichte, birke u. s. w.) Gn. erdei fenyő; fichte, Bd. — 
jakte (m.) id. M. 45. jakte (m.) Bd. jakte Tr. 

jakter szálfaerdő ; bocbstámmiger wald Fm. 45. 

jákterla fenyves erdő ; fichtenwald Bd. 

jal (cs.) falu; dorf Bd. Ti. jal (njib m.) nép, mások: jal uiat 
goTÍa wenn es aucb andere (die menscben) seben Em. 57. jatwlan 
Km. 53. = jef^-samecan Ks. 39. — jal (m.) nép; volk, — vidék, 
ország ; gegend, land, — más ember, felebarát ; anderer, nácbster 
Bd. jal'Samec nocTopoHnie jik);íh Tr. — jal ider (m.) fiatal asszony; 
junge fran Bd. 

jal láb ; fuss Tr. — ossz. jal icurdt lábszár ; scbienbein 
M. 5. jai kaícal sarok; ferse M. 5. jal kawália id. Tr. jal-müskür 
lábikra; wade Tr. — amasa-jal ajtósark; tbür-angel M. 25. 

jal erő, tebetség; kraft, vermögen Tr. — cf. t. jal rube, 
erholui.g. 

jalá (t.) rágalmazás ; verláumdung — jalalein rágalmaz ; ver- 
láumdeu Tr. 

jalalá (m. cs.) sallang, czafrang; quaste, verbrámung Tr. 
jalawá Bd. — y.jolawa. 



46 

Digitized by 



Google 



56 SZILASI MÓRICZ. 

jalayaj (t.) lusta; fául M. 13. lustaság; faulheit M. 69. — 
jftlayaja id. Km. 75. jalu/aem iá faulenzen M. 95. 

jalan-keremet (t.) hamis bálvány, falscher götzen Ist. 77. 

jalás V. joláks. 

jalazáé (m. t.) rágalmaz, cselt szö; verlaumden,rankeschmie- 
den — jalazandarás caus. Tr. 

jalée (t. szolga; diener Ist. 19. — jatre (fta.ibue) id. Ocs. 45. 
jíiloceüe éogoma szolgaság ; sklaverei Ocs. 46. 

jaldár haszon ; vorteil, nutzen Tr. — cf. t. jal bér ; miethe, 
lohn — alt. jalda miethen ; HaHKiMHTi.. 

jaldás (est. m.) szolga ; diener Bd. 

jaldém gömbölyít ; aufwinden Tr. 

jalgan (t.) csaló ; betrüger Tr. 

jcdoétáÁ (t.) összeköt, összeró; binden, zusammenfügen Tr. 

jalnek (t.) vadállat ; wildes thier Tr. kozla jalnek vadállatok ; 
das wild im walde Ocs. 20. (= codra kaik-éamec Ist. 27.) — A-.-j.- 
uiak id. Ocs. 4. — cf.jaldn iiojie, pn»MHa, ;i:o.iHHa Bud. 

jalpai szattyán ; saffian (stieíel) Pu. 42. 

jalt egészen ; völlig mldndöm j. lewedon a földet egészen el- 
borította Ocs. 11. 29. 

jaltcl/is nincs ereje ; keine kraft habén Tr. — cf. jal. 

jamaé (m.) elveszni; verloren gehen M. 37. jamdaÁ elveszít; 
verlieren ibid. 17. 

jamák (t.) közmondás; sprichwort; iiocjiOBHua Tr. 

jamdl (L) okosság; klugheit Tr. — cf. dmát. 

jajiüfe (cs.) kész ; fertig Gn. jamde, jamdd (m.) Bd. jamdo Tr. 

jaműel készen tarfc ; fertig habén Pn. 43. jamdelnn készít ; 
vorbereiten, verfertigen Bd. jamtelcm id. Ocs. 21. jamdelcm Tr. — 
javidalvm, jdmddlém (m.) Bd. jamdeldalam elkészülödik ; sich vor- 
bereiten, fertig werden Bd. 

jamdár üveg; glas, flasche — cerúila jamdar tintatartó; tin- 
tenfass M. 14. — cf. jandár, 

jamenza (m. t.) vékony darócz, dünner filz ; KomMa Tr. — 
jajnenée bettdecke. 

jaméok (r.) kocsis; postknecht, fáhrmann Tr. v. flMii;Hh"L. 

jan (nachgesetzt) auflforderungswort (nach imperativen) Gn. 

jaij lélek; seele Km. 8. Bd. jay Tr. (cf. nnbr BM. 3. 17.) — 
Ossz. jan-kicemáéivld szenvedélyek, szenvedések; leidenschaften, 
leiden — j.-wost őszintén ; aufríchtig (adv.) Tr. 

(opsa) jaiják (est.) ajtófélfa, thürpfosten Gn. 49. ablak; fen- 
ster G. 74. — cf. janak (cs.) Ist. 63. Bd. Tr. — Ossz. janák-la 
pofacsont; backenbein Tr. 

jar)dlá (t.) hangos, csengő ; laut, helltönend Tr. — cf. t. jayir- 
schallen Bál. [gerathen Tr. 

jaydralt-kevn (m.) teljes rothadásba jut; in völlige verwesung 



47 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. . 57 

jajida 1. üveg; glas Máté 26. 7. Gn. — 2. világos, tiszta; 
hell rein Zag. 36. 

jandapká = jandár Bd. 

jandár 1. üveg, kupa; glas, becher BJ. — 2. világos, tiszta: 
bell, klar, rein Gn. j. conán-mmec die von reinem horzen Bk. 82. 
j. ;Wí csengő hang ; belle stimme Bk. 94. ;'. kapan-iaga hibátlan 
kos; fehlerlo^er widder Ist. 63. — adv. jandár vmn nagyon okos; 
sebr klug Bk. 36, 

jandawá — jandá Tr. 

jandáu = jandawa. 

jaygalém (m.) elfárad ; sich ermüden Bd. 

jar)gár redves ; morscb (? sic) P. 26. 

jaygargem megkeményedik; bárt werden Gn. 60. 

jaygatá nagy szulák (convulvulus sepium) Bd. 

jaTfgertein (t.) megcsendít; scballen machen Gn. 

jayölém elfárad ; sich ermüden Tr. M. 95. jageglas id. M. 
9i. — jayelektem caus. — jar^eldarem co6jia3Haio Tr. 

janlek (?) Víidállat: wildes tbier Uf. 11. j. — d. jalnek, 

janlok drága; tbeuer (= áerge-akamjij Step. 10. 

jayHiás csépel, drescben M. 30. 

jayrá (cs.) csendül, hangzik; klingen, tönen Tr. 

jayrems6 (cs.) pók, spinné M. 61. — cf. eijervmse. 

jami (t.) tűzkő; feuerstein Tr. aczél, melylyel tüzet ütnek; 
feuerstabl Bd. — cf. t. jan- brennen Bál. 

janzek MOmOHKa Tr. jánzak öv ; gürtel Bd. 

(jumö) ja'plá beiligenscbrank, őoHJHima M. 27. 

japtertás akadályoz ; hindern ; iiponnTCTBOBaTb Tr. 

jar (m.) tó ; see Tr. 

jará^ megtalál, meglep : antreffen, überraschen Tr. Bd. 

jará (cs.) üres, szabad, tétlen ; leér, öde, frei unbescbáftigt 
Gn. Bd. Tr. jará mlando wüste Máté 14. 15. jara sogoso jot) tétle- 
nül álló ember; einer der müssig dasteht Ist. 230. jara god ünnep; 
feiertag Ks. 31. — adv. hiába, nutzlos Bk. 46. ingyen; umsonst 
Máté 10. 8. — jarak adv. Ks. 54. jaras id. járás kodáá elbocsát; 
entlassen Bk. 100. tak jaraéák ok nélkül; ohne grand Máté 5. 22. 
— cf. jdrd (ny.) Weske 22. 

jaral (cat.) alkalmas; brauchbar M. 75. — jardf'mi^ ártalmas, 
alkalmatlan; scbádlich, unbrauchbar ibid. 49. 75. 

jaratnás sebet felszakit, gennyeszt; eine wunde aufreissen, 
eitern lassen Tr. — cf. jorá. 

járatás (est.) szeretni; lieben M. 23. — jarat^'m^' kedves; 
hold, lieb M íí. jaratemd's szeretet ; liebe BJs. 1,4, 8. 

jarca (t.) nyári rozs ; sommerroggen Tr. 

jardt^me v. jaral, 

jardi" mamid amphibien ra^bi M. 61. — cf. iaraly jardi^nü'. 



4S 

Digitized by 



Google 



58 SZILASI MÓMCZ. 

jarelá (m.) összekapcsolt, összefüggő; yerbunden, zusammen- 
hángend Tr. — cf. jaleétás. 

járok (?) sovány ; hager, mager Tr. — v. jawolc. 

jarem: üp-j. hajfürt; haarlocke Gn. 3. 

jai'jok npeAynpe;íH ! Tr. 

jarlanaé összedől; zusammenstürzen Tr. — cf. t. jarit- 
bersten Bál. 

jarZíííí magához tér ; zu sich kommen, sich beruhigen 06x0- 
;;HTbca Tr. cf. jarscm t. jal ruhe. erholung. 

jarnem elfárad, kimerül; sehr ermüden, vor müdigkeit hin- 
sinken Gn. HSHCMoraTb Tr. — reményei, bízik; hoffen, ver- 
trauen (?) Bd. 

jarrá (t.) 1. seb; wunde. 2. szabad idő; musse Tr. 

jarsém (cs.) ráér, freie zeit muss habén ; HM'I^Tb ^OGyn Tr. 
Bd. Km. 43. Ks. 31. leér werden, frei werden Gn. — jarsedem 

jasa = jösa Km. 17. Tr. [fr. Bd. 

jasau (t.) készen; fertig (adv.) roTOBO Ocs. 45. 

Jahk = ások Tr. 

jaéok : nel ogolavj négyszögletű test ; ein viereckiger körper 
M. 58. — ? cf. t. jasa csinálni. 

jasla (r.) jászol; krippe Tb, 248. 

jadanáé bánkódik; sich grámen; TcpntTb rope, CKopŐ'l^Tb 
Tr. — cf. jasa. 

jasman üdítő; labend G. 61. cf. tat. jáé üde. — jasman sorva 
mézes sör; mit honig gemischtes bier (ohne hopfen) Gn. 55. 

jahnok (est.) lencse; linse Car. 33. jasmok id. Uf. 35. — 
jaimckid.??. 24. 

ja 8 fi ok láda, kasten Ist. 54. r. nuxuKt. 

jaét (m.) oldalt; seitwárts; HaöoK'b Tr. jastak id. Ocs. 39. 
titkon, hallgatagon ; heimlich, schweigend Gn. — cf. t. jdser- ver- 
hehlen, jdserten heimhch Bál. 

jastarem (cs.) kiürít; ausleeren Gn. 37. Bd. jdstdrém (ny.) 
Weske 22. M. 95. — jastarektém id. Bd. — cf. jarscm* 

jata = ate BM. 2. 11. Tr. 

jatás (t.) kedves; liebchen; ^íymna Tr. 

jator (t.) bőven; reichlich viel Uf. 53. 

jatlds erősen követel, elitéi, gáncsol ; streng fordern, verur- 
theilen, tadeln Tr. dorgál ; schelten, tadeln Bd. 

jawaga két éves kancza ; zweijáhrige stute P. 56. 

jawalá (cs.) tárgy, holmi ; object, habseligkeiten Tr. 

jawogem (t.) lesoványodik; abmagern Gn. 47. jawoktarem 
caus. jawogaldam fr. Bd. 

jawok (t.) sovány ; mager Ocs. 29. Gn. 

jawol (r.) ördög ; teufel Gn. 

jawolok (t.) kendő ; tuch, shawl Gn. 46. Tr. 



49 

Digitized by 



Google 



C8ERBMI8Z SZÓTÁR. 59 

jawlem (r.) kihirdet; verkünden Gn. r. hbjiutb. 

ja£ár (cs.) kikapós, korhely ; ausschweifend, liederlicb ; pa3- 
BpaTHuft Tr. 

jazá (t.) fiatal ; jung Bd. 

jazoénik pogány; heide lat. 77. or. HSutiHHK'b. 

Ja-^oA (t.) vétek ; sünde G. 79, versuchung Bk. 64. jazik id. 
Bd. — jazikán bűnös ; sündhaft Bd. 

ja/m javít; bessern — jaioemdém id. Tr. M. 94. ja£olanda- 
rém id. Tr. cf, jaio. 

;aio (t.) szép ; schön, gut, M. 10, adv. ja£on Km. 3. jazon 
Weske 38. — j. pusan illatos; düftig, ja£o£a szépség; schön- 
heit Bd. 

je igen, ja Ist. 310. 

jece hótalp, schneeschuh Gn. 47. B. /eöe P. 24. — ö&BZ.j.'küc 
karika a hótalpon, melybe a lábat dugják; ein ring am schnee- 
schuh für die füsse Bd. 

jeda -ónként ; jeder (naehgesetzt, undeklinabel) — er j. jeden 
morgen ; kas-j. jeden abend Bd. 

jedál bocskor (hársból) ; bastschuh Bd. 

jekéük erdőben lakozó szellem ; waldteufel Tr. 

jelan asszonyi felöltő ; kaftan, überziéher (der frauen) Gn. 48. 
cf. csag. jelek frauenrock Yámb. 

jelé (r?) nemsokára, mindjárt; bald, sogleich Bd. 

jelej (r.) olaj ; öhl ; pu-ü. 0. 76. 

jelem (t.) üget; trabenGn. 46. jelen kosso gyorsan futó ; raseh 
trabend G. 59. 

jelem (t.) enyv ; leim Tr. 

jelemlém enyvez, ragaszt ; leimen, picken Tr. 

jelkonaé tobzol, fényt űz ; schwelgen, mamorlekoáto ilaé (Ist. 
122.) Ocs. 86. — V. ö. t. jalkanlan- tunyáskodni. 

jem- (m.) úszik ; schwimmen jim- (m.) id. Zol. a. v. jis- 
iiJiasaTb. 

jem élvezet ; vergnügen Gn. cf. csag. jim speise Vámb. 

jemalne Ocs. 50. v, jemalno Ist. 70. 

jemes (t.) gyümölcs ; frucht, obst Ocs. 59. Gn. 70, Jemos cse- 
mege; naschwerk Pn. 43. 

jempel gyalu ; hobel ; nacTpyr'b M. 66. 

jef^ ember; mensch Gn. 27. Ocs. 4. jeyen más embereké, 
idegen; anderen menschen g^hörend, fremd Gn. 

jepga (cs. t.) : j. wate ángy ; die frau deines álteren bruders 
G. 79. j.-aj id. Gn. 

jer tó; binnensee Gn. 

7er kör, körület; kreis, umkreis; als poatposition u. adv.; 
körül ; um ; herum — jerok id. Bd. 

J9rdn (cs.) veteményes ágy ; gartenbeet M, 23. — jerdng Bd. 



50 

Digitized by 



Google 



60 SZILASI MÓRICZ. 

jergá mustra a nök fehérneműjón ; dessin, mnster um der 
weiszwásche die frauen ; ^ sopt Tr. cf. jerge. 

jerge (cs.) sor; reihe, ordnung — ik-j. hok-j. egy-két sorban; 
in einer reihe, zwei reihen Bd. reihe balken am gebáude Tr. — 
ossz. j.'cer epidemie ibid. 

jernem (est.) megundorodik, megutál ; eckel bekommen, ver- 
abscheuen Bd. 

jerr-jer (epp-ep) korcsolya; schlittschuhe ; kohlkh Tr. 

jeé (cs.) feleség; gattin G. 61. család, familie P. 7. gatte, 
ehepaar Gn. fei Pn. 15. — ossz. jes perke familie G. 57. kuda-jes 
id. Ist. 19. siirt'jes id. Tb. 6. 

jeéa -ónként ; jeder tu lec posna jey jesc^ ioj puéum puen (vö. 
jö7^ ieda ik pucovi puen) ausserdem gab er einem jedem mann 
eine messingene trompete Ocs. 68. pörtjesa minden házban; in 
jedem hause ibid. 45. 

jeéon = jem Zag. 63. jegyz. 

Jetén (t.) len ; hauf Bd. 

jewár (cs.) moschusratze ; sorex moschatus Bd. 

jewatem az időt elmulatni; die zeit vertreiben Bd. 

jeíer; sauere milch mit mehJ aus gekochtem getreide Gn. cf. 
t. aji- sauer werden Eadl. 

jeíér; íz, hajlás ; glied, gelenk Bd. — ossz. jol-j. térdhajlás ; 
kniekehle ibid. 

jibert (t.) alattomban, lopva ; heimlich, verstohlen (adv.) Bd. 

jidal (m.) = jedál, 

jiddt) (g.) = jeSér) Tr. 

jide = jeda: dide Km. 23. Ks. 17. dideak Ks. 23. dideok 
Km. 31. — ossz. ará'jideók {m.) egy-egy csoport; einzelne hau- 

jídem — jedoni Bd. [fen Bd. 

jieygd (est.) az atyának nénje ; tante Bd. 

jigdr (est.) iker; zwilling — ígar (m.) id. j. pelas, i. peliis 
ikertestvér ; zwillingsbruder Bd, 

jigiltám (rHrHJibTdM) kinevet; auslachen Tr. 

jiginiam csuklik ; iginzektá minim (m.) csuklóm Bd. 

jilv — jelé Bd. jitt (gilt) azonnal, ef?yátalán ; sogleich, durch- 
aus Wied. p. 202. rHJibT Tr. jiltók (g.) id.' BM. 4. 24. jilerak (g.) 
gyorsabban; schneller (adv.) BL. 19. 5. — cf. cs. jelt id. 

jitina nyelv; zunge, sprache Bk. 66. jilme, jilmd (m.) Bd. — 
j ilviedejne némo,; stumm, ?;es yiírnan más nyelvű, idegen; anders- 
züngig, fremd Bd. 

jimem elcsendesedik, elhallgat; sich stillen, still werden — 
jimiktem caus. Bd. 

ji7fg = jeij Bd. 

jiygel (cs. m.) csengetyü ; glöckchen Bd. 

j\r = jer körül; herum Bd. 



51 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 61 

jiraii (g.*) = jeran Tr. 

jirdráé (g.) 06x0 \wrb KpyrOMi* Tr. 

jirem (m.) mosolyog, nevet; lácheln, lacheu Bd. 

;tr^e (cs.) kör, környék ; kreis, umgebung — jirgeéte körül; 
circa, jirgegec, jirgec (m.) köréből ; von — aus Bd. 

jirgeéke (m.) kerek ; rund Bd. Tr. 

jirgestás (g.) körít; abrunden Bd. 

jirik (ghpit zivatarfelhő; gewitterwolken Tr. 

jirniás megvetés ; verachtung Tr. — cf. jirnem. 

jimem (g.) = jernem Tr. cf. jirem, 

Jirnsa (m.) körülötte való ; ím umkreise befindlich Bd. ' 

ji« (c8.) család; familie Bd. dié Ks. 30. Km. 41. 

jiáá nyom, út; spur, weg — te jí^árdono azért; darum — 
jimn (postpos.) -ért, -ról; wegen, von Bd. — cf. t. is, iz id. Radl. 
ez Bál. 

jehár (cs.) = jewar. 

jehertem v. jewőrtém, 

jehertomai ünnepség; feier ; TopacecTBO Bk. 1 14. 

jec-: kuguia lecjecen ulut a kirólytól követelték; sie forder- 
ten es vom könig Ocs. 118. 

jockeétam kimenyül ; sich verrenken Tr. 

jód éjjel; nacbt — jedpel éjfél ; mitternacht M. 53. 

jedal hársbocskor, bastschub Bk. 34. 

jede = jeda Gn. 74. kéco jodeák tag u. nacbt Th. 63. 

jédöm (cs.) cséplőhely a szérűn; drescbboden, M. 37. 

jegevi (cs.) dörgül ; reiben Gn. 

jogoltám kinevet, bolonddá tesz; auslachen, zum bestén 
habén Tr. 

jegen^ám csuklik: schluchzen, schnucken Tr. 

jegor iker, zwilling Gn. 67. je^er P. 48. — j. poékodo közel 
szomszéd ;. grenznachbar Gn. 59. 

j^or, jőgri fecsegő; schwátzer Gn. cf, alt. ogor- t. etjera-. 

jogesem utál ; verabscheuen Tr. 

jogoígő gőz ; dunst, dampl Tr. 

jeklek azonnal ; sogleich Sdru. 4. 

jel esöféreg ; angelwurm Gn. Tr. 

jele nemsokára, hamarost; bald Gn. 

jelem (f) ég; brennen ür.jelaé id. M. 75.j(ílatas eléget; ver- 
brennen ibid. 

jelgeiam (t.) fénylik; gliinzen Gn. lat. 280. Tr. Zag. 36. — 
jőlgestabém fényesít ; poliren Tr, elcsábít; verleiten Tb. i247. 

jelkenalt' (t.) elcsábít; verführen Ist. 149. jelkendar- id. 
Ist. 109. 

* (g) azt jelenti, liogy az orosz írásban ] helyett /7-vel kezdődik. 

52 



Digitized by 



Google 



62 SZILASI MÓRICZ. 

jelkendemo : wei nergem jelkendemo jep poro pijcdan a ki 
bennem meg nem botránkozik, boldog ; selig, der sich nicht am 
mir árgert; Máté 11.6. 

jolkoriómáé cséhiiás ; reiz, verführung Ist. 158. osal j. szen- 
vedély ; leidenschaft, CTpacTb Bk. 70. 

jolme = jilme Gn. jolmo P. SO.jólmo Pn. 15. zülmá Bd. 

jelt = jüt Sdru. 4. 

jemal alja; das untere Gn. kuruk jemal a hegy töve; fuss 
des berges Pn. 34. éigs'j.'kálők ulná wir sind ein volk unter dem 
rauch uP. 18. — Postpos. jemalan alatt ; unter (wo ?) G. 43. Tb. 3. 
unter (wobin?) Gn. — jemalna unter (wo?) Ks. 49. jemálno id. 
Tn, i7 . fümálno id. Pm. — jomalke alá, unter (wobin) Gn. 17. 
j&make id. Car. 30. Uf. 32. — jomalc alól, von untén (woher?) 
Gn. 17. jtfinacen id. Ocs. 117. — éon Gn. — jemalan alsó ruba; 
unterkleid G. 60. 

jomem elájul, elszédül ; ohnmáchtig werden, schwindel be- 
kommen Gn. — cf. jimem. 

jemoi, jemós (t.) gyümölcs ; obst 0. 12. 

jemeige finom; fein P. 51. 

jerf P. 8. joTf P. 2. ember ; menscb jerjgen : jer^genam u£en 
hertde it kost a másét ne irigyeld ; beneide nicht das dem anderen 
gehörige Bk. 47. — ossz. pörga j, férfi ; mann Ks. 26. üdürdmáé 
;. asszony; weib ibid. ór-jep, or-fei^-watő fiatal asszony; die junge 
frau P. 2. 

je)jga (t.) ángy; schwágerin Pu. 38. tante P. 23. feleség; 
gattin Pu. 39. voc. joygai. — j^vgdj id. Tr. 

jf^ndorem = endrcm kinoz ; plagen Tr. 

;V'^<^7 (cs.) csengő ; schelle M. 44. 

féygercek : Jorfqai főágai f. tantchen tantchen bitterbös 
Pm. 23. 

jotjesá unalom; langeweile Tr. — cf. t.jamanso id. 

jep bruch (krankbeit, bei pferden ; rpusa) Gn. 

jepfiBt-jopest (scballnachabmend : bedeutet das klaischen des 
wassers in der fussbekleidung) Tr. 

jepsy fulánk; stachel Gn. 52. jt^ps lándzsa; lanze M. 62. 
nyárs; spiess Tr. begyes végű; spitzig, hálókötö tü; nadel zum 
netzstricken Tr. 

jepéám nyárson süt ; am spiess braten Tr. 

jer = jír Gn. 28. jor id. P. 26. kum ). báromszor; dreimal 
Pn. 19. 

]era irós tej ; buttermilch Gn. 

jerap (cs.) veteményes ágy; beet (rain?) Gn. Tr. barázda; 
rain Tr. — cLjerdr). 

jerás = erdk — joroktem = erektem Tr. 

jergdn = jeráy Tr. 

53 

Digitized by VjOOQ IC 



CBEBEM18Z SZÓTÁR. 63 

jerge: ske jörge wokteii £a maga körül; um sich Máté 8. 18. — 
cf, jirge. 

jfrgtéM gömbölyű ; rund M. 24. — cf. jiryeske. 

joremcek rút; hásslich Tb. 246. Tr. — of. jeyeréek. 

jerlihn 1. körüljár, bekerít; umgebeu, umzingeln. — 2. 
^^ orlem. 

jornem — jernem Gn. moj-gecem it jorno wende dich nicht ab 
vor mir ; verabscheue mich nicht Tb. 39. 

joé = jis Tr. — Ö88Z. kado'joes háznép, familie Máté 10. 13. 

joie Gn. jeéa ~ jem: er jesa reggelenként; jeden morgen 
O. 63. j. viime joéet bei deinem jeden besuche G. 78. 

;6<Wm összehúzódik ; sich zusammenziehen; c»HMaTi>cff Tr. 

jeton — Jetén Gg. Tr. foten id. Pu. 41. — gyertyabél; docht 
Máté 12. 20. 

jőter (cs.) pastetenrolle Gn. — mángorló ; roUholz, mangel ; 
CRaiKa Tr. 

jet(ő)rá tisztaságkedvelö; reinlich, sauber Gn. Tr. joteralok 
reinlichkeit G. 56. 

jetreamdém tisztít ; putzen Tr. 

jewelá sima szőrű ; glatthaarig Tr. 

jőwortem örvend, sich freuen G. 58. Ocs. H. jebertem id. Ist. 
ÍS. jebertém, ewertém id. Tb. jewerten, jobertenak szívesen, készsé- 
gesen (ill. örvendve), breitwillig — jöwortektem trösten, unterhalten 
Ocs. 75. jobortoktem id. Ist. ÍO^. jewertektem megörvendeztet; freade 
machen Pn. 16. 

JQweét titkon ; heimlich Gn. Tr. 

jewőéamtém kisimít ; gláttcn Tr. 

jewQígé titkon ; heimlich (adv.). 

joiey csukló, nem, osztály ; gelenk, geschlecht, abtheilung 
Gn. csukló, tag Tr. 'jeJföT^demo béna ; geláhmt Tr. — ossz. moger- 
jo£o7f testrész; körpertheil Tb. 93. j.'widomo köszvényes; gicht- 
brüchtig, Máté 9. 2. Ist. 215. 

joca kemény ; hart Tr. joca conan kemény szívű ; hartherzig 
Máté 19. 8. Ist. 83. 

jocalan- megkeményedik; wird hart Máté 13. 15. 

jocer- csikorog, nyikorog; knarren Tr. püm jocer purlen fog- 
csikorgatva; záhneklappernd Ist. 228. püátom jocert puron ulat 
fogaikat csikorgatták; sie habén geklappt mitden zábnenibid. 315. 

joűam (cs.) kérdez, kér; fragen, bitten Gn. Bd. — joifam P. 
jódon jodegen ulut kérdezgették ; sie habén öfters gefragt Ocs. 34. 
jodoátáé kérdezősködik Ist. 204. 

jodestma vizsgálat ; untersuchung Zag. 4. 

jögem (cs.) dörgül; reiben Ocs. 7. — cí. jagem. 

jogem (cs.) folyik ; flietjsen, auf dem wasser fahren : pus tene 
jogomo csónakázás ; das zu boté fahren Gn. 45. — jogon (ivüt) 



54 

Digitized by 



Google 



64 . SZILA8I MÓRICZ. 

folyam; strom Gn.jogeée id. Pn. dS.jogalal fr. Pn. 37. jogedem fr. 
Bd. ár joga a jég ÍDdúl; es ist eisgang, pun joga a toll, Bzör kihull ; 
die federn, baare fallen aus, jogén keas (m.) hajókázni; schiffahrt 
machen Bd. — jogoktem önt, giessen Gn. 50. Bk. 39. kifolyat ; 
ausfliessen lassen Bd. szűr; seihen Gn. joktarem, id. elszór; aus- 
streuen ; i^uiiaTB M. 95. 

jöget (CB. t.) iljúeág; die jugend iuveces P. 47. 

Íö$f67Í5ö (t.) gyapjú szőnyeg; woUener teppich G. 59. grosse 
weisse filzdecke Gn. — cf. jamenza. 

joj (m. t.) ravasz, hamÍB, tettetett, koholt; schlau, falsch, 
ausgesponnen Bd. — jöj id. ibid. 

jojlánmas (m.) hamisság; falschheit Bd. 

jojza (m.) ravaszság; schlauheit Bd. — schlau Tr. — j. master 
ügyes mester ; geschickter meister Bd. 

joklaká = jaklaká. 

jokma (= pálek) ajándék; geschenk Ocs. 19. 

jokrak hiba; fehler, irrthum Bd. oiuhÖO'iho, CKyqHO Tr. 

joksárge vörös, roth ; Bd. Tr. jakádrga (m.) jakíár (m.) id. 
Bd. — j. samak köszöntés; gruss Bd. jokmr-oyáj-kaik CHHrnpB ; 
j. usmén czékla ; rőtbe rübe, j. arakd bor; wein Tr. 

joksárgem vörösödik; roth werden — joksártem vörösit; 
rőtben Bd. Tr. 

jol láb; fuss — jol P. 19. — jolon gyalog; zu fuss (gebén) 
Ist. 219. jolen id. Bd. joletom rudo oldd meg saruidat; löse deine 
scbube Ist. 56. — ossz. jol-pania Bd. fol-warna lábujj ; zebe 
P. 46. j.'kopták sarok ; ferse, talp ; soble Tr. jol-ivoniio motolya ; 
haspel Tr. garngewinde P. 57. — jol ivondom joldém garn auf 
die haspel aufwinden Tr. — jolán-imne-üvíbdldú lóháton; ritt- 
lings Tr. 

;oiá (t.) gyanú, irigység, rágalom; verdacht, argwohn, ver- 
druss, verláumdung Gn. fold Pu. 19. — Ossz. jola-wala, j.-wela, 
V. wala. 

jolagaj (t.) buta, félénk; blöde, unnöthig furchtsam Gn. ha- 
nyag, rest; nachlássig, fául Bd. Tr. 

jolaé nadrág; bősen G. 2S. folds P. 23. jolaká Bd. jolds étanö 
nopTKH Tr. 

jolaHein (jold estem) vádol, gyanusit, rágalmaz; anklagen, 
verláumden, verdáchtigen Bd. 

jolawd (cs.) rojtok ; quasten Bd. verzierung, verbrámung Tr. 
— jaíawd (m.) rojtos rubaszegély ; kleidersaum mit quasten ver- 
ziert Bd. — Jolawd Pn. 42. — joiwd Gn. P. 57. 

joldás\csi,) társ; genosse Bd. Tr.joitdÁ P. ío.joltáé Gn. 

joldém küszöb ; schwelle, — oniasa-j. id. Tr. 

joldém gömbölyít ; garn aufwinden Tr. 

joldryrt': körtnö colwer jold art csörgesd meg a vaslánczot; láss 



Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 65 

die eisenketten klirren Gd. M.j, holta csörögve leereszti (a lán- 
ezot) ; lásst (die ketté) klírrend berab ibid. 

jölgekaraé (t.) villámlik ; es blitzt M. 49. 

joiko (t.) lusta ; fául, trág Gn. 59. 

jolkolan lustálkodni; fauleuzen Zag. !21. 

jóikén- (7): tul jolkonoátö (körgoMe) liet a tűzben lesznek; 
sie werden mitten im feuer pein Ztig. 59. 

jólestem megkötöz; binden Gm.Ist. ^^l.jolestemBd. jólestem 
P. iG.jolstem Tr. Máté ál. 2. id. — jaMtem, jalétem (m.) Bd. 

jolt rögtön ; plötzlich Gn. 29. 

jolwenée febér darócz; weisser filz (? 8Íc)P. 48. — ct.jogen^e. 

jomak (est.) mese ; márchen Gn. jomák szó ; wort P. 3. — 
j.-koldaé mesél; fabel erzáblen Bd. 

jomam elvész ; verscbwinden Gn. 23. Bd. eltéved ; sich ver- 
irren Gn. hiányzik; fehlen Ist. 13. jömam id. Oc^. 10. — jornon 
pQta wird zu nicbte Ist. 312. — jomeld- fr. G. 77. — joműarem 
caus. elveszt; verlieren Gn. Bd. vernichten G. 76; vernichten Ist. 
12. j'ómtar id. Ocs. 9. vermissen Gn. — jorndem Bd. — jamam 
etc. (m.) 

jomdarmo veszteség ; verlust Bd. jomdarmaí id. ibid. 

jommas pusztulás, rotbadás; fáulniss, tjiu Bk. 116. kárhozat; 
verdammniss, kumda komo jommaéko nalen kaja der breite vreg 
fübrt zur verdammniss Ist. 211. 

jomze boszorkánymester, varázsló; hexenmeister, zauberer Tr. 

jon siker, szerencse; das gelingen, glück Tr. 

jon (est.) olcsón ; biliig ; ;íeineBO Tr. 

709 (t.) üveg hangja ; klang des glases ; sbohti CTCKjia Tr. 

jo^ 1. tág, tágas, szabad; véreit, geráumig frei. 2. szabad tér; 
freies ofFenes féld Gn. 69. — 3. szabad idő Gn. — cf.jot^go. 

jön ész; ver.stand Gn. /ö« id. P. 22. okosság; vemunft G. 58. 
rend; ordnung Step. 18. — i.?jün mittel. fahigkeit. 

jöj^ata hűvös, friss; kühl, frisch M. 70. — joyata üdülés, 
hűvösség, boldogság; erquickung, kühle, glückseligkeit ; — feiertag 
bei den ceremissen Tr. [jedál B. 

jondal hársbocskor, bastschuh G. 36. — cf. jedál P. 20. 

joTfgestam szabad a munkától ; frei sein von der arbeit, — 
joj^g oliam id. — joygestarem tágít ; geráumiger machen, ausdehnen 
Bd. — cf'joT^go. 

jotfgo tág, bö ; weit, geráumig, munkától szabad ; von arbeit 
frei — jo7jg' ulam ich habé zeit Bd. — bequem, y;i,o6HO Tr. nimo- 
jofjáát uke semmihez sem illő ; zu nichts passend Tr. 

joTfgodo = joy Gn. — jorjgota 1. táí?as, kiterjedt; weit ge- 
ráumig. 2. kellemes ; angenehm (von wetter) Bd. 

jopger (est.) visszhang; wiederhall : ;, sokta visszhangzik ; es 
wiederhallt Gn. 



1ITJU.TTUD. KOZLSMKMYXK. XXIX. 56 

Digitized by 



Google 



66 SZILASI MÓRICZ. 

joi^eí (jor)e£) íj, kézíj ; pfeilbogen Gn. M^,jor)ei id. P. 17, — 
^oyéi id. 2. gyapjuverö ; woUschláger (werkzeug) ; mepcTOÖHTuuft 
3. bárminő rugó ; jedwede springfeder ; BCHKan npyjKHHa Tr. 

joífolem (t.) téved, hibáz ; sich irren Gn. 56. 

joyoleá (t.) véletlenül ; aas versében 0. 55. — jor^loi hibásan ; 
irrig, falsch, fehlerhaft, oiuhÖoího Tr. Ocs. 124. joyelH áoneda ihr 
denket falsch Máté 22. 29. — joyolotemo der sich nicht irrt G. 60. 

joyoievi 1. örleni; mahlen G. 49. jopiem id. Go. jot^goiem, 
jo^goátem, jongoíedem, -éaldam, jayga^tem (m.) jaf^ogstem (m.) id. 
Bd. — 2. rág ; kauen Gn. — jorfiém wiederkauen, nagen Tr. joyoh- 
tém mahlen Tr. 

joi)le kényelmes ; bequem Tr. — v. joygo. 

joyuloi (t.) hiba; fehler — j, liaé, eétaá hibázni; irren, 
fehler begehen Bd. — cf. jorjeleL 

jor)ialtam (t.) cseng ; klingen Gn. 

jör áldozat; opfer Ocs. 117. Ist. 165. 

jörem kever; mischen Gn. jorem, jarem (m.) id. Bd. jaraü 
kneten M. 94. — cf. cs. jor- kneten, MtCMTb. 

1. jörem elalszik; eriöschen (iutr.) Gn. Ist. í292. Ocs. 107. 
Bd. — jórtem. elolt; auslöschen (trans.) Bd. M. 29. — jörekt- 
id. P. 23. 

^2. jörem gördít; roUen (transit.), wálzen Gn. Bd, jörem mas 
id. M. 95. jöroktem Ist. 290. jóröktelam id. Bd. — jöraltam Ocs. 
77. jöram, jörlam Ist. 108. eldől ; umfallen Gn. Bd. jörlam P. 22. — 
jöreűel- leesik; herabfallen G. 56. jörlan- Wied. "kO, jórHt xvazaí 
id. M. 95. 

3. jörem (est.) vlmire való; taugen, gut sein Gn. 35. jorem 
id. Bd. Jörem id. Pu. 42. — jdrem (m.) jarem (m.) Bd. jörá jól van ; 
es taugt P. 8. Ist. 46. jorl Bd. Ocs. 34. jará (m.) id. Bd. — ;. Uen 
megtetszik; es gefállt Bd. Ocs. 7i,jöreso lies id. Ist. 104. — jörf^ 
es taugt P. 22. reicht aus Pn. 41. okjoro nem lehet; kann nicht, 
darf nicht pváé gebén Krest. 15. 

jorá (t.) seb; wunde Bd. Gn. Tr. jara (m.) Bd. — jöra (k.\ 
jóra (ny.). Weske 29. — ossz. j.-olmo sebhely ; narbe Tr. 

jorále (est.) vlmire való, használható ; tauglich zu etwas Bd. 
Tr. joráZ id. Tr. jnrál (m.) Bd. 

joráleif -«ofc egészen, véglegesen; gánzlich, endgültig (adv.) Bd. 

joruTfgol- megsebesít; verwunden Zag. 28. megpoklosít; mit 
wunden behaften 0. 58. jorajjg- kisebesedik ; wundig werden 0. 74. j. 

jöratem (cs.) szeret; lieben Gn. &3. joratem, jaratem (m.) Bd. 
jöráteme geliebt Ocs. 36. iöratome id. Ist. 49. — joraten szívesen ; 
herzlich (adv.) Ks. 44. járatén id. Km. 61. — joratedem fr. joral- 
tem Bd. 

joratscí.ilfík szeretet ; liebe sknidom Joratsáslekam pü add hogy 
téged szeresselek; vériéibe mir deine (gen. obiect.) liebe Bk. 70. 



Digitized by 



Google 



C8ERBMI8Z SZÓTÁR. 67 

jorcor : piim jorcer-joréer purlen fogakat csikorgatták; sie 
klapperten mit den zahnen Máté 8. 12. 

jordfíá hízik; fett werden — jordektáá hizlal ; masten Tr. 

jórdomo, jordomaé vlmire nem való ; untaugiich zu etwas, 
unbrauchbar Bd. — jardemá^ jardema, jaredema (m.) Bd. id. — 
jördemo érdemeilen; unwürdig Tb. 165. jiiaé jórdomo osal vmd 
untrinkbares schlechtes wasser Ist. 136. cf. jüd^ jóráem isten er 
maehte es trinkbar Ocs. 96. cf. iörim. 

jöre, jöri (est.) kizárólag, különösen; ausschliesslich, beson- 
ders Wied. 202. 1. jorí id. Bd. készakarva ; mit vorbedacht Tr. 

jorga (cs.) 1. ügető, poroszka ló; zelter Gn. 72. Jorga id. Pn. 
36. 2, gyors ; scknell P. 25. 

jorgalás kegyelem ; gnade ; xcajiOBaHbe Tr. — cf. jorlok t. jar- 
lika- cs. jorlek. 

jóredemo tul ki nem alvó, (örök) tűz ; unlöschliches (ewiges) 
feuerTb. 28. Ist. 193. 

jöreéo alkalmas, használható ; tauglich : ;'. liei est gefállt Ist. 

104. tmd jiiaé jöriom iiten er maehte das wasser trinkbar Ocs. 96. 

cf. joreéo Tr. — adv. jör«on teljesen; vöUig, gánzlich : kud kecesto 

juvw melandom jöréon oéten áukten in sechs tagén hat gott díe welt 

gánzlich erschaffen üf. Car. \0,jöresen id. Ist. 3. — cLjörem, 

jorlo (est.) szegény ; arm Ist. 232. 

jorlok (t.) kegyelem ; gnade ; aajioBaHBe. 

jorncúk = enercák Tr. 

joroíctarás zavar; belástigen, stören Tr. 

jorséé javár/i való vlminek ; etwas zum nutzen ; Bt nojitsy 
Tr. — cf. joraleá, jöreso, jörohn. 

jorzá kék ; blau Tr. 

jo8 (cs.) hölgymenyét ; hermelin Gu. 47. fos id. P. — kugo-j. 
id. kotáj. iltisTr. " 

jöslanein szomorkodik, búsul ; traurig sein Zag. 59. bajlódik, 
fárad vmivel ; sich abmühen, abplagen Bd. károsodik, bajba ke- 
rül; schaden erleiden, ins unglück gerathen üf. 77. — jöslandarem 
bántalmaz, kínoz; peinigen, quálen Ist. 60. elpusztít; vemichten 
Tb. 28. übelkeit erregen, TomHHTB Tr. 

jöiö (est.) nehéz, unalmas, szomorú — fáradság, csapás, una- 
lom ; schwer, langweilig, traur g, — mühe, lungweile, verdruss, 
elend Gn. 62. Ist. 59. Bk. &8.jÖ8o P. 23. jaso (m.) Bd. 

joskár vörös ; roth Gn. 49. joékarge id. joskár P. 26. — joéka- 
rina pota ein rother gürtel P. 58. 

joskun (t.) iszap ; schlamm Bd. 

jot (cs.) idegen ; fremd Gn. Bd. — joű koldus; bettler P. 16. 

j'óter (cs.) laskanyujtó; nudelwalker Bd. 

jotesna idegenkedik; sich fremden G. 74. 

jotke -ig ; bis Gn. Bd. 



58 

Digitized by 



Google 



68 SZILÁSI MÓRICZ. 

jowatén babczik, késik; zögern, zaudern, sáamen; mcajiio Tr. 

joivr kicsapongó; ausscbweifend, liederlich ; noTacnyma, 
pasBpaTHuft Tr. 

jozá boszorkánymester; hexenmeister ; KOJij^jn-h Tr. 

jozák (c9.) adó ; steuer üf. 84. fozák P. 3. joiak Car. 81. id. — 
oÖpoKi Tr. 

;oá^ fecske fajta ; eine art scbwalbe; acMJiMHaw .iacTO«iKa Tr. 

joiek sanda ; scbiel Sdru 3. 

iu varázsló ige ; zauberspracb 6n. 50. 

ju olaj ; öbl Tr. 

jüant iszik ; trinken Gn. Bd. Ist. — juám Tr. Oc^.jüám (m.> 
Bd. M. 19. — jükteui Bd. G. 57. Ist. 55. juktem Ocs. 40. Máté 10. 
42. Tr. itat; ir'Ánken, jiiktarem (m.) jüktülam fr. jüktükten iá. Bd, 

jíialge nedves; feucbt Gn. — bűvös, nem száraz s nem ned- 
ves; kübl, weder trocken noch feucbt Bd. jrvalgo id. Ist. 144. — 
juálga levegő ; luft ; B03;iyx'i> Tr. 

jubatás bábozik, késik ; zögern, sáumen Tr. — cf. jowatem. 

jubrá (cs.) apró légy, muszka; kleinefliege; Momna Tr. — 
cf. cs. üpj'e id. 

jubun^us csuklik; scknucken, scblucbzen Tr. — cf. jt^gen^ám, 

juc rossz szándék, rágalmazás; bőse absicbt, verláum- 
dung Tr. 

judúé (cs.) eszelőssé lesz; scbwachsinnip: werden; judemtU 
id. Tr. — judegém (nur part. judegen, judgen) különféle erős föld- 
indulást jelent, mikor az ember mintegy az eszét veszti; bedeutet 
mancberlei starke aufregung, wo man gleicbsam den verstand 
verliert, ausser sicb ist) 1. megrémül; sehr erschrecken Ocs. 63. 
2. dübös ; wütbend sein : jihlegen sidoie dene eéaksom k^raá tiiyalon 
scblug wütbend in scincm zorne den esel Ocs. 62. 3. csudálkozik; 
sicb wundern Ocs. i21. — 4. óhajt; wünscben, beftig verlangen: 
halok kockás judgen das volk veríangte zu essen Ocs. 31. neguÁ 
hajasat judogen uhtt sie konnten nirgends bin (gebén) Ocs. 46. — 
cf. cs. jude HSt yna BumiiTb (tat. jiidd-y alt. juul-) Zol. 

judál bársbocskor; baptscbube Tr. 

judőr leány ; tocbter Tr. — v. üdür. 

jügen^um csuklik; scblucken babén, schnucken, bicken Gn. 
jogon^am id. ibid. 

jugusto V. jükstö. 

juy család, nemzetség ; familie, geschlecht Tr. 

jük bang, kiáltás, zaj; lant, stimme, ruf, geráuscb Gn. 17. 
P. 9. — juk id. Bd. Tr. Bk. 94. Ist. £uk (= jiik) Bd. — kel j. sokta 
a búr bangzik; corda sonat Bd. jukom lukion szólt; spracb 221. — 
ossz. jük jommo rekedtség; beiserkeit G. 50. 

juklanem (m.) lármáz ; lármen, zanken Bd. subog, ugat, ásit 
(bangosan); sausen, rauscben, bélien, gábnen (geráuschvoll) Tr. — 



5Í3 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 69 

juktem (m.) hangoztat; die stimme hören lassen Bd. összehív, 
zusammenrufen Tr. — juktalam (m.) hív; rnfen Bd. — cf. 
jak, jak. 

jukraká (m.) unalmas; langweilig Bd. Tr. — jukrakaemds 
8ich langweilen, jukraka emdaS caus. Tr. 

jiikéem meghűl ; kait werden Gn. Bd. — jükéaldam fr. jűk- 
ituktém, jüksüklandarem lehüt; kühlen, — ükééin (m.) ükéiktemlm.), 
jüksiktem (m.) Bd. — jukiem etc. Tr. 

jtt/csa ittas, részeg; betrunken Km. 74. Tr. jiikie (m.) jükéa 
(m.) id. Bd. jükéé' iszákos; saufer M. 69. juká mulatság; schmaus, 
trinkgelage Tr. 

jükáemám (m,) ittasodik; sich betrinken Bd. 

jüksoktáreme közömbössé tevés ; das gleichgültigmachen F. 
30. f. jükíem etc. 

jükiö (cs. t.) hattyú ; schwan Gn. 1. — jiikéö Bd. fiikéo P. 17. 
jnkée Bk. 26. jukso Tr. 

jiikétö etc. V. jiistö ; jiikstülam v. jüétolam, 

jüktalmas áldozat; opfer Bd. — cf. jüktolam. 

jukté = jotke Tr. 

jüktelam áldoz ; opfern (libation ?) Bd. — cf. jüam. 

jukum erőszakosan, akarata ellenére ; gezwungen, wider wil- 
len ; HacnjbHO, uoHCBOjit Tr. 

jul name des flusses Wolga Bd. Tr. — ful P. 16. 

jülem (jiilem) ég ; brennen Gn. — juíem Bd. Tr. jülem P. 
44. (jiilein k. jelem ny. Weske 29.) — jütaltem éget; brennen 
(trans.) G. 27. — julátá Ocs. 88. julatem (m.) julandarem (m.), 
jolatem (m.) Bd. id. 

julá (cs. t.) vallás, szertartás, szokás; religion, ceremonie, 
gebrauch Gn. — juld npHBwqKa, oőü^aft — julá si^pa, ímeBeTa 
Tr. szokás ; sitté Bd. 

júla (m.) kártékony, veszedelmes (edeiriy ember) ; schádlich, 
gefáhrlich Bd. 

jutáit- pompássá csinálni ; prangend machen G. 60. 

jüldal' kiiszik; austrinken Pn. 36. f. jüam B. 

Jüle schwende P. 46. 

julér (t.) buta ; dummkopf Tr. 

julgoidarétn elcsábít, csalogat; verführen, locken Tr. 

julgo friss ; frisch (? sic) ome£ nád, schilf Gn. 58. 

jutna untén ; BHH3y, hh3ko cm. yjibHO Tr. 

jum pimd-aé ég; hímmel Bd. 

jümác alól; von untén P. 10. b^.jümáliie alatt; untén (wo?) 
P. 24. //imaírd be (alá); hinein (unter wohin?) P. 45. 

jümás zechen; niipoBHfl Tr. 

jümo: j. ífuáo szomjas ; durstig Bk. 80. ;. sume id. Tb. 165. 
;. mn szomjas lett; wurde durstig ibid. 167. jümó 8oas M. 95. — 



60 

Digitized by 



Google 



70 8ZILA8I MÓRICZ. 

jumó ivás ; das trinken Tr. — mlwnem jüm éon (m.) megszomjuhoz- 
tam ; ich wurde durstig Bd. 

jamo 1. isten; gott — juma Km. 3. Bd. jumo P. jomo ny. 
Weske 23. 2. ég; himmel Bd. — ösBZ.jum^n körge égbolt; him- 
melsgewölbe P. 49. jumo-kinde ostya; hostie, jumon-tüá, j.-sarén 
szent kép; heiligenbild, jamo on, jumon-on úr isten; herr gott, 
juman tagá schnepfe, CcRacb Tr. — jamenso isteni ; göttlich Uf. 
Car. 4. 

jumőltaS imádni ; anbeten üf. Car. 9. j. — jumuldem imád- 
kozni; beten Bd. jumoltem id. Bd. jvmultem id. Tr. (= jumolan 
ültem). 

jumor korno gyalogút; pfad Gn. 13. 

jumaldomaí imádság ; gebét Bd. 

jttmulká = imilká Tr. 

juff, wüd-j. haarwurm ; sojiocaTEKi Tr. 

jun (est) olcsó; biliig Tr. — cf. jon id. 

jup haj ; haar — cf. üp id. Tr. 

jupéem szaglik ; es riecht — cf. npéem id. Tr. 

juptaká elhervadt ; verwelkt Tr. 

jür esö; regen Gn. 72. jur B.jür Pn. 19. cf. c&.jor schnee. 

7Mr«« esik; es regnet G. 72. — jures, juredes B. — juruktem 
esőt küld ; regnen lassen Bk. 44. jurektem id. Tr. 

jura = jará seb ; wunde Tr. 

juriktardé unaufhörlich verlangen, überwaltigen ; 6e3npe- 
craHHO TpeöoBaTb, o^íOJitsaTb Tr. 

jurepgo kaulbarsch Gn. 

juHük kéneső; quecksilber; pxyTB Tr. 

juaknér makacsság ; starrsinn Tr. 

jusknus makacs ; starrsinnig Tr. 

juskurás csábít ; verleiten Tr. 

jué bunkó ; knüttel — v. iié Tr. 

jüé ital, ivás; getránk, das trinken Bd. jué id. Tr. — etjüké. 

juékulém csuklik ; schluchzen Tr. 

juélém hangosan sír ; laut weinen, heulen Tr. 

jt/xZanái megnedvesedik; feucht werden Tr. 

jüétö hideg, hidegség; kait, kálte Gn. 58. — jiíéte id. Pu. 16. 
jüéta (m.), üéte (m.) Bd. justo Bk. 26. juguéto id. Tr. — ossz. 
jugu8to-mu£ fieber Tr. 

jmtolam fürdik; baden Gn. 71. sich mit frischem wasser be- 
giessen Gn. — jüstolam baden Ist. 138. juétolám, juguételám id. 
sich abkühlen Tr. — jiikétülam baden, jükétüldem füröszt ; jeman- 
den baden Bd. — jüételme wer fürdőhely; badeplatz Tb. 113. jiik- 
étiUmö ver id. Bd. 

jüt éj, sötétség; nacht, finstemiss Gn. Pn. 11. judom éjjel ; 
nachts P. 11. 7 . fiit, jiitom P. AH. judom P. 2. — jut, judom, judam 



61 

Digitized by 



Google 



OSESEHISZ BZÓTÁB. 71 

(m.) Bd. 7wd (m.) Bd. Tr. Bk. 28. jüt (k.), jet (ny.) Weske 29. — 
J7ito8o éjjeli; náchtlich Bá.judso id. Tr. — ossz. jüt-jomal mo^or 
éjszak; norden G. l^.jiit'jümal id. P. 51. jut-pel, jttd-pel (m.) jud- 
nimál (m.) id. Bd. — jut-kece, kece-jut, jutke-kecege éjjel-nappal ; 
tag u. nacht Bá.jüdse keceáo id. Zag. 71. judet-keéet id. Tr. — pel- 
jud éjfél ; mitternacht Tr. jut-pel id. Bd. 

juwatem vlhol mulat, késik; verweilen, sáumen Gn. — jilwá- 
tól- id. P. 8. 

juwurt titkon ; geheim (adv.) Km. 84. geheimniss ibid. 24. 

juzo varizsló; zauberer Gn. — juza-jei) id. Ist. 59. jiize jo^ 
id. Zag. 64. Ist. 104. juzo ráolvasó ; HaroBopn^uK'L (jitKapb) Tr. 

juzuklém csuklik ; schluchzen Tr. 

jui csendes idö, friss levegő ; stilles wetter, frische luft Gn. 

ju£a, juÉálga levegő, luft ; B03;i;yxi> Tr. cf. jui. — ossz. juia- 
wűd wassersucht; Bo;(HHRa Tr. 

ju£gá söprű ; besen Tr. 

juio némely; valaki ; irgend ein, jemand Gn. Bd. Tr.ju£ Tr. 
jwia (m.) Bd. Bk. 55. jf íiiöia id. Ist. 12. Ocs. 9. — juíoéto, juio- 
vére néhol ; irgendwo Bd. — ossz. julo-kunam némelykor, manch- 
mal üf. Car. 3. juío-kunam, juinam, juíanam (m.) id. Bd. juignám, 
jui'kunám id. Tr. 

Genbtz Arvid gyűjtésének felhasználásával szerkesztette 

SZILABI MÓRICZ. , 



Ját. Ez tudvalevőleg székely tájszó, és a jelentése : ,drnsza' (MTsz.). 
Valószínű, hogy a csnvas jat szóval azonos, a mely ,nevet' jelent. 

&. J. 

Sima. Ez olyan deverbális névszó, mint huza-vona, kajla^ csapa, 
kerge, lenge, pörge, forga (folyóvíz kanyarodása, MTsz.), kajla (hajlékony 
faág, MTsz.). Megvan az alapszava is: sim-ik ,csúszik, csuszamlik' (MTsz.), 
s ez mozzanatos -m képzős származéka annak a *8iv- igének, a mely a 
sOc, sivdny, sivatag, sívó, sijdtság stb. szavak alapját teszi. 

Sz.J. 



62 

Digitized by 



Google 



A magyar közmondások és szélások rostája. 

(Első közlemény.) 



Az emberi természet azonossága, az életviszonyok hasonlósága, a 
kölcsönös érintkezés sok hasonló közmondást és szólást teremtett a 
különböző nyelveken beszélő népek között. Vannak olyanok, melyek 
tartalomra és alakra szóról- szóra megegyeznek egymással ; olyanok is, 
melyek ugyanegy gondolatot különböző alakban, képben, hasonlatban 
fejeznek ki; olyanok is, melyeknek mását más nyelvben nem talál- 
hatni, — vagyis más szóval : vannak más nyelvekéivel egyező, más nyel- 
vekéivel rokon és végre teljesen eredeti közmondások és szólások. Ezek- 
nek külön-külön való kimutatása igen széleskörű összehasonlító kutatást 
és tanulmányt igényel. E fáradságos munka elvégzését óhajtom megkisér- 
leni, mert ezt egyszer már meg kell kezdenünk, különben soha sem lesz 
kritikai alapon egybeállított, tudományos értékkel bíró magyar közmon- 
dás-gyűjteményünk, melynek szükségét már Erdélyi János hangoztatta 
munkája előszavában, s a melynek elvégzésére buzdít Simonyi Zsigmond 
munkámról írt bírálatában (Pesti Napló 1897. jun. 6. és Nyelvőr 1898. 
jan.), és a melynek szükségét mindannyian élénken érezzük. Közmondá- 
sok és szólások gyűjtésével 1864 óta foglalkozom, azért merem belevágni 
fejszémet e nagy fába, talán nem törik bele. 

Magyar közmondás-irodalmunk gazdagnak mondható. A fő 
gyűjtemények a következők : Baranyai Decsi Csimor János : Libellus 
adagiorum latino-hungaricorum, Bártfa 1583. 1586; Kis-Viczay Péter: 
Selectiora adagia latino-hungarica, Bártfa 1713; EovÁcs Pál: Magyar 
pólda- és közmondásai, Győr 1794; Dugonics András: Magyar példabe- 
szédek és jeles mondások, Szeged 1 820 ; Erdélyi János : Magyar közmon- 
dások könyve, Pest 1851 ; Ballagi Mór : Magyar példabeszédek gyűjte- 
ménye, Szarvsa 1850; Pelkó Péter: Eredeti magyar közmondások ós 
szójárások, Rozsnyó 1S64; Sirisaka Andor : Magyar közmondások könyve. 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR KÖZMONDÁSOS ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 73 

Pécs 1 890 ; MáBOAUTS Ede : Magyar közmoDdások és közmondáaszerü 
szólások, Badapest ] 807. 

Decsi János és Kis-Viczay tulajdonképen latin közmondások 
közlését tekintették főczéljokul, azért ezeket részben szórói-szóra 
fordítják magyarra, részben szabadon fordítják és az idegen köz- 
mondást magyar köntösben mutatják be, részben igazi, ma is élő 
magyar közmondással magyarázzák; munkájuk ezen utóbbi része 
igen értékes, de az előbb említett módozat a magyar közmondások 
kritikája szempontjából nem helyeselhető, és eredménye az volt, 
hogy a későbbi gyűjtők ezen részben egészen idegen, részben tartalom- 
ban idegen, alakban pedig magyaros mondásokat valóságos magyar 
közmondásként vették fel gyűjteményükbe. E tekintetben különösen 
hibás Kis-YiczAY, ki halomszámra gyártotta, sőt versbe és rímbe is fog- 
lalta mondásait, melyeket abban az alakban a magyar nép soha sem 
használt ; és a későbbi gyűjtők ezeketa becsempészett kakukfíakat mégis 
valóságos magyar közmondásszámba vették ! Ducíonics nagy gyűjteménye 
is számos idegen szentoncziát fordít magyarra, Ballagi meg igazi vir- 
tuozitással rengeteg sok idegen közmondást ver magyar kaptafára és e 
tekintetben nem éri be a latin közmondáskincs becsempészésével, hanem 
kiterjeszkedik a modem nyelvek gazdag közmondás! anyagára is ! Erdélyi 
János gyűjteménye első kisérlet egy kritikai szempontból összeállított 
magyar közmondásgyűjtemény megalkotására, a mi a'bban nyilatkozik, 
hogy keresi az egyes magyar közmondások ritmikus formáját, mely iránt 
DüooNicsnak nem volt érzéke, és a közmondásokat alapszók köré igyek- 
szik csoportosítani, azonban is ő jórészben átveszi a régi gyűjtők mondva- 
csinált magyar közmondásait és a közmondásszerű szólásokat és a hason- 
latokat is felveszi, mint elődei, de gondosan kerüli a BALLAOi-féléket, a 
mi nagy dicséretére válik. Sirisaka teljesen kritikátlan és régen elavult 
ábéczés rendszere miatt nagy hanyatlást mutat ErdélyivcI szemben. Az 
én gyűjteményem az anyag összegezésével és az alapszórendszer tökéle- 
tesítésével csak előmunkálat egy kritikai magyar közmondás gyűjte- 
mény számára. Egyéb értéke és igénye nincs; mert az. hogy annak 
kimutatására is törekszik, ki használta Írásban legelőször az egyes köz- 
mondásokat, vagyis mily régóta van egyik-másik használatban, az csak 
kisérlet és mellékes dolog. 

Hogy a magyar közmondások kritikai gyűjteményét összeállíthas- 
suk, először is ki kell rekesztenünk a közmondásszerű szólásokat és hason- 
latokat, mit a közmondás és példabeszéd fogalmának pontos meghatá- 
rozása által érhetünk el, és akkor mindazon közszólások, melyek ennek 
keretébe nem tartoznak, kiszorulnak. Ezt némelyek igen nehéznek tart- 
ják, pedig voltaképen nem nehéz, hanem az igaz, hogy akkor némely 



Digitized by 



Google 



74 MABGAIilTS EDE. 

kedyes és jellemző szólásunk a közmondások kritikai gyűjteményében 
helyet nem foglalhat ; de ezen azzal lehet segíteni, hogy ezeket külön 
Gzím alatt, mint c közmondásszerű szólásokat i és « köz mondásszerű ha- 
sonlatokat! külön-külön gyűjteményekbe foglaljuk. 

Ezen kirekesztő munkát a németek, francziák, angolok, olaszok, 
oroszok, gyűjteményeikben már véghez vitték, és pedig azon az alapon, 
hogy közmondásnak vették : azon népök körében közszájon forgó, hol 
komoly, hol meg tréfás népies szólásokat, melyek valamely tapasztalati 
igazságot, megfigyelést vagy gyakorlati életigazságot, hol sajátlagos, hol 
képletes alakban fejeznek ki. Igaz, hogy munkáikban nem mondják ki, 
hogy ez a meghatározás szolgált elvükül abban, mely közszólásokat so- 
roztak be gyűjteményeikbe, de világosan kiderül ez abból, hogy melyeket 
vettek fel és melyeket rekesztettek ki. Felvették a valamelyes axiómasze- 
rüséggel biró, vagy szentencziás természetűekot, és kirekesztették az 
ezen jelleggel nem bíró, bár különben népies és szép egyszerű közszólá- 
sokat és hasonlatokat. 

Ezt majd nálunk is meg kell tenni. De ezen kívül még két dolog 
szükséges : külön-külön meg kell állapítani az idegenekkel egyező vagy 
rokon és a teljesen eredeti magyar közmondásokat, azután a sok hasonló 
közül a legjobbat kiválasztani. 

Az idegenekkel egyező magyar közmondások vagy olyanok, melye- 
ket egyes túlbuzgó gyűjtők egyszerűen lefordítottak valamely idegen 
nyelvből és a melyek ezen alakban soha a magyar nép között közszájon 
nem forogtak, tehát nem is magyar közmondások, hanem csak úgy ke- 
rültek a magyar közmondások közé, hogy a későbbi gyűjtők az előbbiek 
anyagát minden kritika nélkül gyűjteményökbe felvették ; vagy olyanok, 
melyeknek idegen eredete kétségtelen, de melyeket a magyar nép tény- 
leg elfogadott, használt és használ máig is, és így nekik a polgárjogot 
közmondásai sorában tényleg megadta ; vagy olyanok, melyek daczára 
annak, hogy egy vagy több idegen nyelvben alakilag és tartalmilag a 
magyarokkal egyezők, mégis eredeti magyar közmondásokul tekinten- 
dők, mert az emberi természet azonossága és az életviszonyok hasonló- 
sága talajából fakadtak nálunk és másoknál is, és semmiképen nem köl- 
csönzöttek. Hogy ezt esetről -esetre megfelelő módszerrel elvégezhessük, 
az első teendő : egybeállítani külön-külön azon magyar közmondásokat, 
melyek alak és tartalom tekintetében egyezők a magyarban és valamely 
idegen nyelvben ; és csak azután következhetik a kritikai rostálás. 

Azon nagy befolyásnál fogva, melyet a latin nyelv századokon 
át gyakorolt a magyar közéletre, első sorban a latin közmondások 
kincsét kell átkutatnunk, és az ezekkel egyező magyar közmondá- 
sokat megállapítani, még tekintet nélkül arra, hogy becsempészet- 



Digitized by 



Google 



A IIAGTAR KÖZMONDÁSOK É8 SZÓLÁSOK BOSTÁJA. 75 

tek-6, kőlcsönzöttek-e avagy mindkét nyelvben eredetiek-e, azután 
sorban el kell végezni e munkálatot azon népek közmondásai mezején, 
melyekkel a magyar nép századokon át együtt élt vagy huzamosabb 
ideig élénk érintkezésben volt, és ezek : a német, horvát, szerb, tót, oláh, 
kisorosz, örmény, török, lengyel, cseh és olasz. Ha az egyező közmondá- 
sok anyaga együtt van, akkor lehet egybevetés útján megállapítani, hogy 
a kérdéses magyar közmondás egyszerűen fordított-e, kölcsönzött- e avagy 
eredeti-e, és az az első esetben a magyar közmondások sorából kirekesz- 
tendő, az utóbbi két esetben abba felveendő azon esetről-esetre'való meg- 
jegyzéssel : kölcsönzött ezen vagy azon nyelvből, eredeti de egyező ezen 
vagy azon nyelvbelivel.*) 



I. Magyar-latin egyező közmondások és szólások. 

Adós, Lelkével is adós. E. Animam debet. Terent. Phorm. 661. — 
Aggnő beszéd. P. Aggnő rege. P. Aniles fabuláé. Cic. nat. Deor. 2. 
Ajándék lónak fogát nézi. D. Equi dentes inspicit donati. Sz. Jeromos. 
Ajándék lónak fogát ne nézd. D. Noli equi dentes inspicere donati. 
Flór. Ajándék mog^'akítja a birót. S. Excascat donum judicis oculum. 
£bl. Sii^ach 20. 31. — Eérés nélkül adott ajándék kedvesebb. EY. 
Gratius est donum, quod venit ante preces. Flór. — Semmi ajándékot 
nem kell megvetni. KV. Nihil recusandum, quod donatur. Flór. — 
Akarat, A nagy dolgokban az akarat is elég. EV. In magnis et voluisse 
sat est. Propert. ± 10. 6. — Akol, Egy akol, egy pásztor. Bbl. 
Unus pastor, unum ovile. Bbl. — Alma. Édesebb az alma, ha nincs 
ott a pásztor. D. Dulce pomum, quum abest custos. Flór. Dulcia poma 
absente custode. Flór. — Eris almája. Eridis pomum. Virg. — Nem 
messze esik alma fájától. EV. Nem esik messze fájától az alma. E. Nec 
procul a proprio stipite (vei.: stemmate) poma cadunt. Flór. — Aluszik. 
Mind a két fülére aluszik. D. Dormit in utramvis aurem. Terent. Heaut. 
341. — Nem mindenki alszik, a ki hortyog. Ut stertit somnis, non dor- 
mit firmiter omnis. Flór. — Anya. Canis mater. Eutya meg az anyja. 
Flór. Eb anyja. E. — Tiszteld apádat és anyádat. Bbl. Honora patrem 
tuum et matrem tuam. Máté evang. 15. 4. — Félékeny katonának nem 
sír az anyja. E. Mater timidi flere non sólet. Corn. Nep. Trasyb. 2. 3. -- 
A milyen az anya, olyan a leánya. D. Qualis erat mater, fília talis érit. 
Öven. — Az idő néha anya, néha mostoha. D. Tempus quandoque ma- 



*) DJ. = Decsi János ; KP. =z Kovács Pál; KV. = Kis-Viczay ; MA. -. 
Molnár Albert ; P. = Pázmány ; D. = Dugonics ; MK. = Mikes Kelemen ; 
E. = Erdélyi; S. =SirÍ8aka; M. = Margalits; Flór. = Florilegium; B. — 
Ballagi; BzD. = Baróti Szabó Dávid; Bbl. = Biblia; Nyr. = M. Nyelvőr ; 
Nd. = Népdal. 



Digitized by 



Google 



7G MARaALITS EDE. 

ter, quaudoque noverca. Flór. Dies quandoque pnrens, quandoque no- 
verca. Horat. — Apa» A milyen az apa, olyan a fia. KV. Qualis páter, 
talie filius. Flór. — Apíik ettek egrest, fiak foga vásik. D. Patres 
comederunt uvam acerbam et dentes fihorum obstnpescunt. Bbl. — 
Apostol. Apostolok lován jár E. Per pedes apostolorum. Flór. — Arany- 
A szamár nagyobbra becsüli a szalmát, mint az aranyat. D. Asinus stra. 
menta mavnlt, quam aurum. Flór. — Arany hegyet igér. E. Aureos mon- 
tes pollicet nr Plaut, — Arany kor. Aurea aetas. Ovid. — Nem mind 
arany, a mi fénylik. KV. Aurea ne credas, qusBcunque nitescere cernis. 
Flór. Non omne, quod nitct, aurum est. Flór. — Arany horoggal hor- 
gász (veszteget.). MA. Aureo piscator hamo. Sveton. Octav. 25. - 
Aurum etiam ex stercore coHigitur. Aranyat is sárból szoktak kikaparni. 
KV. — Aranynak tűz a próbája. KV. Aurum igni probatur. Sz. Jerom. — 
Minden mesterségnek arany a feneke. D. Aureum habét quseque ars 
fundum. Flór. — Arany borjut imádnak. Vitulum aureum adorant. Flór. 
-' Szabadság aranynál is drágább. E. Libertás fulvo pretiosior auro est. 
Flór. — Arat. Ki álnokságot vet, bút arat. D. Qui seminat iniquitatem. 
metet mala. Bbl. Prov. 2í. 8. — A ki nem vet, nem arat. D. Qui non 
seminat, non metet. Bbl. — Ki mint vet, úgy arat. KV. Ut semen- 
tem feceris, ita metes, Cic. de orat. 2. 65. 261. ~ Ki szelet vet, vihart 
fog aratni. Qui ventum seminat, turbinem metet. Flór. — Nem minden- 
kor az arat, a ki vetett. B. Alii sementem faciuot, alli metent. Flór. Más 
vet, más arat. — Asazony. A hol három asszonyember vagyon, sokadalom 
lészen ott. DJ. Trés mulieres faciunt nundinas. Flór. — A milyen az 
asszony, olyan a szolgálója. Qualis domiua, talis pedissequa. KV. — 
Akkor jó az asszony, mikor nyilván rossz. D. Aperte mala cum est mu 
lier, tum demum est bona. Publ. Syrus. — Nincs harag asszonyok ha 
ragja felett. D. Non est ira super iram mulieris. Bbl. Eccles. 25. 23 
— Az asszony vap:y szeret, vagy gyűlöl, D. Aut amat, aut odit mulier, 
Publ. 8yr. — Diófának, szamárnak, asszonyembernek verve veszik hasz 
nát. KV. Nux, asinus, mulier verbere opus habont. Flór. — Nincs oly 
bölcs, kit a bor és szép asszony meg nem tántoríthat. B. Vinum et mu 
lieres apostatare faciunt sapientes. Bbl. Sirach 19. 2. — Tűznél, ten 
gernél, asszonyi állatnál gonoszabb nem lehet. Í)J. Ignis, maré, 
mulier, tria mala. Flór. — Asztal. Nem aí?ztnlhoz való a veszekedés, 
KV. Absint offenssB, quum fit celebratio menssB. KV. — Álmodik 
Disznó makkal álmodik. KV. Sus siliquias somniat. — Kocsis szekérrel 
álmodozik. KV. AuripsB somnia : currus. Horat. — Alom. Álmot hüve 
lyez. MA., P. Somnium narrat. Plaut. Amphitr. 738. — Étel, ital. álom, 
szükséges e három. KV. Somno, esca, potu nemo carere potest. Flór. — 
Árnyék. Szamár árnyék. D. Umbra asini. Apui. met. 9. 42. — A hajszál 
nak is van árnyéka. KV. Etiam capillus unus habét umbram suam 
Pabl. Syr. Vei capillus habét umbram suam. Publ. Syr. — Kiséri mint az 
árnyék. Tamquam umbra seqmtur. Cic. Tusc. 1. 45. 109. — Jobb a vén 
árnyéka, mint az ifjú kardja. KV. Melior e^^t umbra senum, quam gla- 
dius juvenum. Flór. — A maga árnyékától is megijed. B. Umbram suam 
metuit. Cic. — Az árnyéktól is megijed. D. Umbras timet. Flór. — Art 
H jónak, ki a gonosznak kedvez. M. Bonis nocet, quisquis pepercit malis. 
Publ. Syr. — Hirtelenség megárt, sietség hozhat kárt. KV. Festinasse 
nocuit. Flór. — A mi sok, az megárt. M. Multa nocent- Flór. — Aru. 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA, 77 

Könnyű jó árának árasát találni. KV. Bona merx facile emptorem re- 
perit. Plaut. — As. A ki másnak vermet ás, maga esik bele. D. Qui fodit 
foveam, incidit in eam. Bbl. Prov. 26. 27. — Átkozott a hal a harmadik 
vízben. 8. Maledictns piscis in tertia aqua. Flór. 

Bak. A bakot is megfejné. E. Hircum mulget. Verg. ecl. 3. 91. — 
Bal. Mit jobb kezed tefz, ne tudja meg a bal. 8. Dextra nesciat, quid 
sinistra faciat. Bbl. — Barát A barát a barátot meg nem dézsmálja. 
KV. Clericus clericum non decimat. Fior. — A kétségbe esett vagy 
katona vagy barát leezen. KV. Deeperatio aiit militem facit aut mona- 
chnm. KV. — Beteg volt az ördög, barát akaiH: lenni. £. Daemon langue- 
bat, monachus tunc esse volebat. Flór. — Barát. A koldusnak még az apja 
sem barátja. D. Mendico ne parentes quidem sünt amici. Flór. — A sze- 
rencse hozza, de a szükség próbálja meg a jó barátokat. KV. Barátot 
hzerencse hoz, szükség próbál. S. Amicos secundap res parant, adversfe 
probant. Seneca de morib. 51. — Fazék mellé szító barát. KV. Amicus 
ollaris. Flór. — Idő próbálja meg a barátot. 8. Tempus arguit amicum. 
Aristot. — Ritka madár a jó barát. E. Amicus verus rara avis. Flór. — 
Gazdagnak sok a barátja. M. Amici divitum multi. Bbl. Prov. 14. 20. — 
Barátság. A barátság vagy egyenlőket vesz, vagy egyenlőkké tesz. B. 
Amicitia aut pares invenit, aut facit. Cic. Amici ti a pares semper aut 
accipit aut facit. Min. Fel. Octav. 4. 6. — Eitka madár az igaz barátság. 
B. Amicitia vera rara avis in terra. Flór. — A rút bizelkedés mérge a ba- 
rátsá^ak. Adulatio maxima pestis est in amicitia. KV. — Bárány. 
Isten báránya. Agnus dei. Bbl. — A farkas és a bárány. Lupus et 
agnus. Phaedr. — Farkasra bízni a bárányt. E. Lnpo övem committere. 
Terent. Enn. 5. 1. 16. — Szelídebb a báránynál. D. Ove placidior. Sul- 
pic. Sever. diai. 2. 9. 4. — Szereti mint farkas a báránjrt. 8. Ut lupus 
övem amat. Flór. — Báránybőrben farkas. E. Lupus in pelle agni. Pa- 
ling, — Beszél. Tettek beszélnek. 8. Facta loquuntur. Flór. — Falnak 
beszél. E. Parieti loquitur. Flór. — Beteg. A beteg, mig piheg, mindig 
remél. K. P. Aegroto dum anima est, spes est. Cic. ad Attic. 9. 10. 3. — 
Egészséges és beteg nem egy ételt szeretnek. Aeger et athleta suut 
dispares saepe dieeta. KV. — Betií. A betű megöl. E. A betű öl. M. 
littera occidit. Bb.. — Béka. Felfújja magát, mint a béka. E. Inflat se 
tamquam rana. Petronius. 74. — Biró. Az isten igaz biró. KV. Deua 
est justus judex. Bbl. — Kiki kegyes birája magának. D. Nemo non 
benignus est sui judex. Sen. de benef. 2. 26. 9. — Senki sem lehet 
maga birája, KV. Judex nemo potest esse in propria causa. Flór. Senki 
sem lehet biró a maga ügyében. E. — Bizonyít. A ki vádol, bizonyítson 
is. 8. Áctori incumbit probatio. KV. — Bolondság orvoFod örökössé 
tenned. KV. Aeger ma le ágit, qui mediciim heredem facit. Flór. — Bor. 
Jó bornak nem kell czégér. Sz. Bonum vinum hedera non indiget. Flór. — 
Borban lakik az igazság. Sz. Borban van az igazság. S. In vino veritas. Plii- 
tarch. — A bor az öreg ember teje. D. Vinum lac senum. Flór. — Szerelem, 
éj és bor, sok gonoszsággal forr. KV. Nox et amor vinumque nihil mede- 
rabile suadent. Ov. am. 1 . 6. 59. — Borjú. Szinte annyi borjubőrt visz- 
nek a vásárra, mint ökörbört. (Halnak fiatalok, öregek egyaránt.)* KP. 
Pelles quot pecorum venduntur, tot vitulorum. Flór. — Bot a sarokban. 
(Eső lesz ; képtelen babona.) E. A baculo ad angulum. (Conclusio absurda.) 
Flór. — Böjt. Könnyű tele hassal a böjtről papolni. D. Plenus venter 



Digitized by 



Google 



78 HABGALITS EDE. 

facile de jejuniis disputát. Sz. Jerom. epist. 58. 2. — Bölcs. Hossza em- 
ber ritkán bölcs. DJ. Homo longus raro sapiens. Flór. — Ei bölcset 
küld, kevés szóval küldi. E. Mitte sapientem et nihil (vei pauca) ei dixe- 
ris. Flór. — Bölcs embernek nehéz a tudatlanok közt szólani. B. Sapien- 
tem apud stultos loqui molestum. Flór. — A bölcs ember mindenütt 
otthon van. KV. Sapienti quasvis terra patria. Flór. — Nincs oly bölcs, 
kit a bor meg nem bolondít. £. Yinum dementat sapientem. Flór. — 
Nincs oly bölcs, kit a bor és asszony meg nem tántoríthat. M. Yinum et 
muleres apostatare faciunt sapientes. Bbl. Sirach. 1 9. 2. — Bölcseség. 
Az urnák félelme a bölcseség kezdete. KY. Initium sapientisa timor do- 
mini. Bbl. Sirach. 1. 16. — JBíVdösöái/L*. Fejénél kezd a hal büdösódni. 
B. Fejétől büdösödik a hal. M. A capite foetet piscis. Flór. Hscis primum 
a capite foetet. Manutius. 

Czél szentesíti az eszközt. S. Finis sanctificat média. Flór. — 
Czél nélkül lövöldöz. Absque scopo jaculari. KY. — Czémaszdl. Gsak 
egy czérnaszálon függ. Sz. M. Filo pendet. Macrob. 1. 4. 18. 

Csaiódik. A ki könnyen hisz, könnyen csalódik. KY. Qui facilis. 
credit, facilis quoque faliitur idem. Paling. 3. 145. — A ki csal, csalódik. 
D. Qui fallit, faliitur. Flór. — Császár, Add meg a császárnak, a mi a 
császáré. KV. Date caesari quod cassaris est. Bbl. — Csepp. Idővel az 
esőcsepp is lyukat váj a kőbe. D. Gutta cavat lapldem. Flór. — Csillag. 
Eossz csillag alatt született. M. Malo astro natus. Flór. — Csont. A későn 
járónak csont a fölöstököme. KY. Tarde venientibus ossa. Flór. — Csak 
a csontja, bőre. Sz. M. Ossa ac pellis es. Plaut. Aul. 564. — Csont mellől 
jó a hus, E. Dulcior est caro, quaa magis ossibus hsaret. Flór. Csonton 
van a jó hus. E. — Csók. Júdás csókja. E. Osculum Judae. Flór. — Csóka 
csókának nem vájja ki szemét. E. Corvus oculum corvi non erűit. Greg. 
Tur. hist. £r. 5. 18. 

Darázs. Darazsat piszkál. KY. Darazsat szurkál. MA. Crabrones 
incitat. Crabrones irritat. Plaut. Amph. 2. 2. 77. — Dárda. Sok sógor, sok 
dárda. KY. Affines quot habes, habes tot hastas. KY. — Délben gyújt 
gyertyát. (Yilágos dologban is kételkedik.) MA., KY. A meridie lucer- 
nám adhibet. Flór. Lucernám adhibet in meridie. Flór. — Dicsér. Min- 
den mester a maga munkáját dicséri KY. Auctor opus laudat. Ov. Pont. 
3. 9. 9. — Munka dicséri mesterét. KY. Opus laudat artificem. Flór. — 
Minden róka a maga farkát dicséri. KY. Quadlibet vulpes caudam suam 
laudat. Flór. — Dicséri a régi időt, de a mostani szerint él. D. Lauda- 
mus veteres, sed nostris utimur annis. Ov. fást. 1 . 225. — Ha barátodat 
titkon fedded is, de miisok előtt dicsérd. E. Amicum in secreto mone, 
palám lauda. Sen. — Könnyű teli hassal a böjtöt dicsérni. KY. Qui 
satur est, pleno laudat jejunia ventre. Flór. ~ Dicséret. Nem a ki jól 
kezdi, hanom a ki jól végzi, érdemel dicséretet. S. Non bene coepisse, 
sed bene perfecisse laudis est. Flór. — Dió. Törd meg a diót, ha belét 
meg akarod enni. SzD. Frangat nucem, qui nucleum esse vult. Flór. — 
Üres dió. E. Nuces inanes. Petron. — Férges dió. D. Nux vitiosa Flór. — 
Diófának, szamárnak, asszonyembernek verve veszik hasznát. KY. Nux, 
asinus, mulier, verbere opus habent Flór. — Dióhéjba szorintva. E. In 
nuce. Flór. — Disznó' A ki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. 
KY. Furfuribus se miscens porcorum dentibus estur. Qui se furfuribus 
miscet, devoratur a porcis. Flór. — Gyöngyöt nem szokás a disznó elé 



Digitized by 



Google 



A MAOYAB KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 79 

dobni. S. Ne mittatis margaritas vestras ante porcos. Bbl. Máté 7. 
tí. — YÍBSzatér eb az okádástoi, disznó a mocsárra. B. Canis ad vomitum, 
sus ad volutabrum denuo revertitur. Bbl. — Dolgozik, Ei nem dol- 
gozik, ne is egyék. B. Qoi non operator, non manducet. Bbl. — Dog, 
A hol van a dög, oda gyűlnek a sasok. EV. Ubi cadaver, ibi aqoilad. 
Bbl. — Döghalál. Éhséget döghalál szokta követni. EV. Famen pesti- 
lentia seqoitar. Flór. 

Eh. A vén eb ugatására méltó kitekinteni. EV. A vén ebnek uga- 
tására jó néha kitekinteni. D. Cane vetulo latrante prospectandum. Flór. 
— A félénk eb többet ugat. B. Canes ti midi vehementius lat ránt. Curt. 
7. 4. 13. — A hamarkodó ebnek vakok a kölykei. D. Canis festinans 
coecos parit catulos. Flór. — A ki más ebét tartja, csak kötél marad 
nála. EV. Canes alens exteros pnieter funiculum nihil habét. Flór. -— 
Ebnek vetik a csontot. F. Canibus ossa. Flór. — Messze Buda sánta eb- 
nek. EV. Procul Buda claudo (cani). Flór. — Nehéz az ebet a hájas 
szijról elszoktatni. EV. Canis a corio nunquam absterrebitur uncto. 
Horat. sat. 2. 5. 83. — Nem eszi meg az eb a maga fiát. EV. Canis 
oaninam non est. Varró. — Nem hajt a jó paripa az eb ugatására. EV. 
Oenerosus equus non curat canum latratus. Flór. — Visszatér eb az 
okádásra. E. Canis revertitur ad vomitum. Bbl. — Visszatér az eb az 
okádásra, disznó a mocsárra. B. Canis ad vomitum, sus ad volutabrum 
revertitur. Bbl. — Ebéd, Farkas ebéd. D. Caninum prandium. (Hol bort 
nem adnak.) — L^ér. Szegény egér az, melynek csak egy lyuka vagyon. 
EV. Infeüx mus est, cui non uno lare plus est. Flór. - - Vajúdik a hegy, 
egeret szül. E. Partui-iunt montes, nascetur ridiculus mus. Horat. Ars 
poet. — Egéítzség. Akkor becsüli ember az egészséget, mikor a betegséget 
érzi. E. Sanitas est bonum non cognitum, nisi deperditum. Flór. — 
Egészséges a' betegnek könnyen adhat tanácsot. EV. Dum valemus 
aBgrotis facile consilia damus. Flór. — Egészséges, mint a hal. MA. 
Sanior pisce. Flór. — Egészséges testben egészséges lélek lakik. M. Mens 
^ana in corpore sano. Juven. — Egyessáf, A polgárok egyessége legjobb 
őfala a városnak. B. Concordia civium, murus urbium Flór. — Egyes- 
^ég kis dolgokat nagyra emel. EV. Concordia res parvAB crescunt. Sal- 
Sust. — ELefdvt, Légyből is elefántot csinál. SzD. Elephantum ex 
^musca facit. Flór. — Elesik, A ki áll, vigyázzon, hogy el ne essék. D. 
Qm stat, videat ne cadat. Bbl. — Elég, A nagy dologban az akarat 
is elég. EV. In magnis et voluisse sat est. Prop. 2. 10. (3. — Egy fös- 
vénynek sincs soha elege. D. Avarus nunquam habét satis. Flór. — Ellen- 
ség, A hány szolgánk, annyi ellenségünk. EV. Quot servi, tot hostes. 
Fest. Quot servos habemus, totidem habemus hostes. Seneca ep. 47. — 
Tanulni szabad az ellenségtol is. S. Et ab hoste doceri fas est. Ov. met. 
4. 428. — Eicsioy ellenséget sem jó megvetni. EP. Inimicum, quam- 
vishumilem, docti est metuere. Publ. Syr. — Elveszt Einek semmije sincs, 
az semmit el nem veszt. EV. Qui nihil habét, nihil perdidit unquam. 
Flór. — Ember, A jelelt embertől óvakodjál. M. Ab homine signato cave. 
Flór. — Ember embernek farkasa. EV. Homo homini lupus. Plaut. 
Asin. 2. 4. 88. — Ember tervez, isten végez. S. Homo proponit, deus 
disponit. Flór. — Ökröt szarván, embert szaván. F. C'ornu bos capitur, 
voce homo ligatur. Flór. — Madár repülésre, ember munkára született. 
E. Homo ad laborem natus, avis ad volatum. Flór. — Mennyi 



Digitized by 



Google 



80 MARGALITB EDE. 

az ember, annyi az értelem. D. Qaot homines tot sensus. Flór. 
Quot homines, tot sententi©. Terent. Phorm. 454'. — Milyen az ember, 
olyan a beszédje. B. Qualis bomo, talis oratio. Qualis homo ipse 
etít, talis ejns est oratio. Cic. Tusc. 5. 16. 47. — Mindannyian emberek 
vagyunk. I). Omnes homines sumus. Flór. — A mit isten összekapcsolt, 
azt ember el ne válassza. Qnod deus conjunxit, homo non separet. 
Bbl. — Nem csak kenyérrel él az ember. E. Non in solo pane vivit homo. 
Bbl. — Hosszú ember ritkán bölcs. Homo longus raro sapiens. Flór. — 
Vörös ember ritkán jó. Homo rufus raro bonus. Flór. — Nem jó az 
embernek magányosan élni. Non est bonnm esse hominem solum. 'Bbl. 
Genes. !2. 18. — Minden ember hamis, csak az isten igaz. Omnis 
homo mendax, deus solus verax. Bbl. Zsolt. 116. 11. — Erdő. Erdőre 
fát visz. MA. In silvam ligna fért. Horat. sat. 1. 10. In silvam ligna 
vehere. Flór. — Erény. Szükségből erényt csinál. S. Ex necessitate vir- 
tutem íacero. Flór. — Erkölcs. A legjobb törvény a legrosszabb erkölcsök- 
ből származik. D. Bonse leges ex malis moribus procieantur. Macrob. — 
Mocskos beszélgetés, erkölcs vesztegetés. E. Ocsmány beszélg.etéB. erkölcs 
vesztegetés. KV. Corrumpunt honos móres coUoquia prava. Cic. — A 
róka csak szőrét változtatja, de nem erkölcsét. EV. Lupus pilos matat, 
non móres. Flór. Vulpes pilos mutat, non móres. Sveton. Vespas. 16. — 
Többet ér a jó erkölcs, mint a jó törvény. S. Plus valent boni móres, 
quam bonae leges. Flór. — Erő. Egyesült erővel. M. Viribus unitis. Flór. 
— Ha erő nem használ, ravaszsággal hozzá. KV. Hol nem elég az erő, 
mesterség álljon elő. B. Ubi deficiunt vires, astu utendum. Phaedr. — 
Haszontalan harag, kinek nincs ereje. E. Vana sine viribus ira. Liv. 1. 
10. — ErŐ8. Erősnek isten is pártját fogja. S. Fortes adjuvat ipso Deus. 
Tibull. 1. 10. — Eíiik, mintha dézsából öntenek. M. Urceatim pluit. Pet- 
ron. 44. — Ente. Te sem tudod, estig mi ér. B. Sok történhetik estig. 
KV. Neacis quid serus vesper vehat. Varró. Incertum, quid vesper vehat. 
Liv. Quid vesper vehat incertum est. Liv. 45. 8. (í. — Eszköz. A czél 
szentesíti az eszközt. S. Finis sanctificat média. Flór. — A czél nem szen- 
tesíti az eszközt. M. Finis non sanctificat média. Flór. — Eszik. Ki nem 
dolgozik, ne is egyék. B. Qui non laborat, non manducet. Bbl. — 
Nem azért él az ember, hogy csak egyék. B. Non ideo vivamus, ut eda- 
mus. Flór. Esztendő. Az elmúlt esztendők mindig jobbak. B. Anni 
superioris semper meliora. Flór. — Evés közben jön meg az étvágy. Nyr. 
7. Appetitus inter edendum ereseit. Flór. — Izzad mikor eszik, fázik 
mikor dolgozik. B. Sudat quando vorat, friget quando laborat. Flór. — 
Édes. Édesebb az alma.^ ha nincs ott a pásztor. D. Dulce pomum, quum 
abest custos. Flór. — Édes keseinivel elegyes. B. Dulce amarumque mix- 
tum. Plaut. Pseud. 63. — Ki keserűt nem kóstolt, nem érdemli az édest. 
E. Dulcia non meruit, qui non gustavit amara. Flór. -- Munka után édes 
a nyugalom. M. Dulcis post laborem^ quies. Flór. — Édes mint a méz. S. 
Meíle dulcior. Plaut. Atíin. 014. — Édest keserűvel elegyit. E. Miscuit 
utile dulci. Horat. ep. á. 3. 343. — Éjj. Mintha égből esett volna. E. 
Quasi delapsus do coelo est. Cic. de fin. 1.19. 63. De coelo decidit. Lac- 
tant. instit. 1. 11. 55. -- Csak az égben van állandó békesség. D. In 
coelo quies. Flór. - - Eítség. Jó fűszerszám az éhség. B. Condimentum 
optimum fames. Fames optimum condimentum. Plató. — Keserű babot 
is édessé tesz az éhség. D. Fabas indulcet fames. Flór. - - Éhséget dög- 



Digitized by 



Google 



A MAGYAK KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 81 

halál szokta követni. K.-V. Famem pestilentia sequitur. Flór. —^ Legjobb 
szakács az éhség, KV. Fames est optimus coqiius. Flór. — Ej, Az éj 
mindennek ellensége. D. Nox homini inimica. Flór. — Nincs jobb az 
éjjeli tanácskozásnál. KV. In nocte consilinm. Flór. Noctu orgenda con- 
silia. Flór. — ÉL Napról-napra él. In diem vivit" Cic. Philip 2. 34. 87. - - 
Nemcsak kenyérrel él az €mber. E. Non in solopane vivit homo. Bbl. 
Máté 4. 4. - Hasának él. Stomacho suo vivit. Flór. — Él és ural- 
kodik. M. Vivit fct regnat. Hor. — Ha békével akarsz élni, sokat ne szólj. 
I). Tace, vives in pace. Flór. — Elet. Rövid az élet. KV. Vita brevis est. 
Hippoor. — A miiyen az élete, olyan a beszéde. KV. Qunlis vita, talis 
oratio. Senec. ep. 114. 1. — A milyen az élet, olyan a halál. KV. Qualis 
vita, mors est ita. Flór. — Bujdosás az embernek élete. MA. A. Pere?- 
rinatio est vita hominis in terra. Szentir. — Hosszú a mesterség rövid 
az élet. D. Hosszú a tanulás, de rövid az élet. I\V. Ars longa, vita brevis 
est. Hippocr. — Legjobb mester az élet. M. Vita est nobis magistra. Cic. 

— Kurta az élet, de a nyomorúság hosszúvá teszi. D. Brevis ipsa vita est. 
sed malis fit longior. Publ. Syr. — Más élet, más mód. KV. Más élet, 
más módot kivan. KV. Alia vita, alia diíeta. Zenob. 1. 22. — Alia vita, 
alii móres. Terent. Andr. 189. Alia vita alios móres postulat. Terent. — 
Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. 8. Non scholoB sed vitne 
discimus. Senec. — Ének. A kinek szekere farán ülsz, annak a nótáját 
fújjad. KV. (Vagy énekét hall^gassad. MA.) Ejus cantilenam canas, 
cujus plaustro veheris. Flór. — Epit. Levegőbe épít. E. In aéra ip.dificat. 
Sz.- Ágost. serm. 8. — Egy kézzel épít, a másikkal ront. D. Diruit eedifi- 
cat. Hor. ep. 1. 1. 100. — Ki utíélen épít, sok mestere van. KV. Ki utón 
épít, sok bíróra talál. D. Qui in publico aedificat, multorum censuris pa- 
tet. Flór. — Érik, A mi hamar érik, hamar elfogy. D. Cito maturum, 
cito putridum. — lúz. Hosszú haj, rövid ész. E. LongsB crines, curta 
mens. Flór. — A kit isten meg akar büntetni, először is eszét veszi el. KV. 
A kit isten meg akar verni, először is eszét veszi el. KV. Quem perdere 
vult Deus, prius dementat. Lactant. — Egy csép józan esze sincs. S. Nec 
micam quidem bonse mentis habét. Flór. — Egy morzsa esze sincs. D. 

— Mennyi fej, annyi ész. E. Quot capita, tot sensus. Flór. — Etel. Kenyér 
és sajt két tál étel. E. Sajt és kenyér két tál étel a szegénynek. D. Caseus 
et panis optima fercula sanis. Flór. — Étel, ital, álom, szükséges e három. 
KV. Etel, ital, álom nem puszta szokás. Somno, esca, potu nemo carere 
potest. Flór. 

Fa. Jó fa, jó gyümölcsöt terem. B. Arbor bona fructus honos facit. 
Szentir. Máté. 7. 17. — A fát gyümölcséről ismerik. KV. Ex fructu arbor 
agnoscitur. Bbl. Máté 12. 33. Frnctibus ex propriis arbor cognoscitur 
omnis. Flór. — Milyen a fa, olyan a gyümölcse. E. Qualis quaeque arbor 
talee sólet edere fructus. Paling. 5. 543. — A fát sem ejtik el egy vágásra. 
E. A fát sem vágják le egyszerre. D. A fát sem vágják le egy vágással. B. 
Arbor per primum nequaquam corruit ictura. Flór. A fát sem lehet egy 
csapással levágni. Sz. — A levelek után végtére a fa is leesik. D. Post 
fólia cadunt arbores. Plaut. — Árnyékáért becsüljük a vén fát. E. Arbor 
honoretur, cujus nos umbra tuetur. Flór. — Ha élő fával így bánnak, 
hogy tesznek a levágottal ? D. Si hoc in viridi, quid tunc in arido ? 
Bbl. — Könnyű a fát vágni, ha egyszer a bükk leesett. D. Arbore dijecta 
qnivis colligit ligna. — Mely fából horog akar lenni, idején nő lefelé. D. 



NYRLTTUO. XAZLEMKHYKK. Z2IX. 

Digitized by 



Google 



82 MAROALITS EDE. 

Curvatur truncus cito, qui tibi post érit imcus. Uncum se prasbet, qaod 
curvum crescere debet. Curvum se prapbet. qaod ad nncnm crescere de- 
bet. Flór. — Vén fát nehéz átültetni. Annosa arbor non transplantatur. 
Flór. — Fal. Dűlő falhoz ne támaszkodjál. D. In caducum parietem 
inclinare. Ael. Ver. 6. — Akár a falnak beszélj. E. Akár a falnak mondd, 
akár nekem. B. Parieti loqui. — Fark, Farkát csóválja. D. Cauda blan- 
diri. — A rókát farkáról ismerik. B. Cauda de vulpe testatur. Flór. — 
Minden róka a maga farkát dicséri. EV. Róka is dicséri maga farkát. D. 
QusBlibet vnlpes caadam suam laudat. Flór. — Alánőtt az esze, mint az 
ökör farka. B. Betroversas ereseit, tamquam cauda vituli Petron. 4i. — 
Farkas, Farkast fogtam. KV. Auribus tenet lupum. Terent. Phorm. 506. 
— Nem gondol a farkas a bárányok számával. D. Curat. quantum nume- 
rum lupus. Verg. ecl. 7. 51. — Bélyeges bárányt is elviszi a farkas. S. 
De grege praedatur lupus, is quamvis numeratur. Flór. — Farkas nem 
nézi a bélyeget. D. Az olvasott juhot is megeszi a . farkas. B. — Ember 
embernek farkasa. KV. Lupus est homo homini. Plaut. Asin. 2. 4. 88. — 
Farkasra bizod a bárányt. E. F^irkasra hagyod a bárányt. D. Farkasra 
bízni a juhot. KV. Lupo övem committere. Ter. Eun. 5. 1. 16. — Bárány 
és farkas együtt. E. Lupus et agnus. Phapdr. — Farkast emlegetnek, 
kert alatt jár. E. Farkast emlegetnek, a kert alatt kullog. Sz. Farkast 
emlegetnek a kert mellett kullog. KV. Farkast emlegetnek, a kert alatt 
van. Ny. 7. Lupus in fabula. Terent. Ad. 537. Lupus in sermone. Plaut. 
Stich. 577. — A farkas csak szőrét változtatja. B. Lupus mutat pilum 
non mentem. Lupus pilos mutat non móres. Lupus pilum mutat non 
animum. Flór. - A ki farkassal él, vele egy üttordit. B. — Hafarkassal laksz, 
vele együtt ordits. KV. Ulula cum lupis, cum quibus esse cupis. Ululan- 
dum cum lupis. Fior. — Szereti mint farkas a bárányt. S. Ut lupus övem 
amat. Plaut. — A farkasok meg nem eszik egymást. D. Lupus lupum 
non est (edit). — Farkast birkásnak állít. B. Lnpus ovium custos. Cic. 
Philipp. 3. 11. — Meg nem eszi farkas a telet. Sz. Lupi nullum terminum 
comedunt. Flór. — Nehéz a bárányt a farkas szájából kivonni. KV. 
Lupo agnum eripere postulat. Plaut. Pseud. 140. Lupo agnum eripere 
vult. Plaut. - - Fazék. Fazekat kongásán ismeri meg az okos. D. Pulsu 
cognoscitur olla. Flór. — Fáj, Kinek foga fáj, tartsa rajta nyelvét. D. 
Obsequitur denti superambula lingua dolenti. Flór. — Kmek hol fáj, 
ottan sajnálja. D. Kinek hol fáj, ott tapogatja. D. Ubi dolet, ibi manus 
adhibemus. Ubi quis dolet, ibidem manum habét. Flór. — Fáradt ökör 
erősebben rakosgatja lábát. D. Bos lassus fortius figit pedem. Flór. — 
Fázik, Bor és kenyér nélkül fázik a bujaság. B. Sine Cerere és Liberó 
friget Venus. Terent. Eun. 732. Siae Cerere et Baccho friget Venus. 
Terent. — Izzad mikor fal, fázik mikor dolgozik. S. Frigescit quando 
laborat, sudat quando vorat. Flór. — Egy fecske nem szerez nyarat. B. 
Egy fecske nem szerez tavaszt. B. Una hirundo non facit ver. Flór. — 
Fehér. Azt sem tudom ha fehér-e vagy fekete. KV. Albus aterne sis nes- 
cio. Szt. -Jeromos adv. Helv. 10. — Tudja mi fehér, mi fekete. E. Album 
et nigrum novit. Flór. — Fehér tyúknak fia. Kiki akarna a fehér tyúk- 
nak fia lenni. D. (Szerencsés, szép). Albae gallinsB filius. (Félix). Juven. 
13. 141. — Kitka, mint a fehér holló. D. Corvo rarior albo. Juven. 7. 
202. -- Fej. Bakot fej. E. Hircos mulget. Virg. ecl. 3. 91. — Fejétől 
büdösödik a hal. M. A oapite foetet piscis. Flór. — Tök a feje. D. Cucur- 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 83 

bitsB caput habét. ApnI. met. 1. 15. — A hány fej, annyi gondolat. E. 
Quot capita, tot sententiee. Tot capita tot sensus. Flór. — Égre követ 
ne dobj, mert fejedre fordul. KV. Qui in altum mittit lapidem, super ca- 
put ejus cadet. Bbl. Eccl. 27. 28. — A hány fej, annyi vélemény. M. 
Quot capita, tot sententiaB. Flór. — Fejedelem. Milyen a fejedelem, olyan 
a jobbágy. KV. Quales principes, tales cives. Cic. ad fam. 1. 9. 12. — 
Fekete. Tudja, mi fehér, mi fekete. E. Album et ni^rum novit. Flór. — 
Fehéret is feketének mond. E. Candida de nigris et de candentibus nigra 
facit. Ov. met. 11. 313. De nigris candida facere. Ov. Facere candida 
de nigris. Ov. Nigmm in candida vertere. Flór. — Feleség. Ki feleséget 
vesz, bútól üres nem lesz. KV. Qui capit uxorem, litem capit atque do- 
lorem.'Flor. — Magadhoz hasonló feleséget végy. KV. Aequalem tibi 
quflere uxorem. Flór. — Fe2. Soktól fél, a kitől sokan félnek. B. A ki so- 
kat fenyeget, soktól félhet. D. Multos timere debet, quem multi timent. 
Pnbl. Syr. Necesse est multos timeat, quem multi timent. Sen. de ira. 2. 
1 1. i. Qui a multis timetur, multos timet. Ps. Senec. mor. 61. — Bolond- 
ság attól félned, a mit el nem kerülhetsz. E. Stultum est timere, qnod 
vitare non possis. Ps. sen. mor. 39. — Égett gyermek fél a tűztől. S. 
LíBsus ab igne puer timet illum postea semper. Ov. — Senkitől nem fél 
a bűntelen. KV. Nihil est quod timeas, si innocens es. Quintil. deci. 294. 
154. — Félelem. Az umak félelme a bölcseség kezdete. KV. Ini- 
tium FapientisB timor Domini. Bbl. S. 1. 16. Principium sapientiae 
timor Domini. Bbl. Prov. 9. 10. — Hol a félelem, ott a szemérem. D. 
Ubi timor, ibi pudor. Hol a félelem ott a tisztesség. S. — A hol 
a félelem, ott a becsület. Ny. 2. — Félénk eb csak ugat, de nem igen 
marhat. KV. Félénk kutya többet ugat, mint mar. D. Félénk eb többet 
ugat. B. Canes timidi vehementius latrant, quam mordent. Curt. 7. 4. 
13. — Félénk katonának nem sir az anyja. E. Mater timidi flere non 
sólet. Corn. Nep. Trasyb. 2. 3. — Félénk nem győz ellenséget. B. Timidi 
nunquam statuere tropsea. FJor. — Férfi. Bajusz és szakai férfi embert 
illet. KV. Bárba decet vimm. Flór. — Fésül. Kopaszt fésül. D. Calvum 
comat. Mart. 10. 83. — Fészek. Csúnya madár az, mely saját fészkébe 
randit. S. Hitvány madár az, a ki fészkét megrutítja. KV. Hitvány ma- 
dár az, mely a maga fészkét megrutítja. Sz. Nem tiszta madár az, ki fész- 
két rútítja. E. Bossz madár az, mely maga fészkébe csunyít. E. Bossz 
madár, mely maga fészkét undokítja. D. Bút madár, mely fészkébe gazol. 
Ny.l. Non est ista valens, qusBnidum stercorat ales. Turpis avis proprium 
qui foedat stercore nidum. Flór. — Fészkeden kívül ne terjedj. D. Fész- 
keden kívül ne tollasodj. D. Majores pennas nido extendere. Horat. ep. 
1. 20. 21. -Fészkén kívül tollászkodik. B. — Kicsiny madárnak, kicsiny a 
fészke is. KV. Ha kicsiny a madár, kicsiny az ő fészke is. D. Parva facit 
parvum nidum quaecunque volucris. Flór. — Hangya fészket bolygat. 
D. Formicarum nidos inspirat. Flór. — Fi. Senki fia. M. Filius nul- 
lius. Flór. — Szerencse fia. S. Filius fortunsB. Hor. sat. 2. 6. 49. — Bossz 
apának még rosszabb a fia. D. Nunquam ex malo patre bonus filius. 
Flór. — Apák ettek egrest, fiak foga vásik. KV. Patres comederunt uvam 
acerbam et dentes filiorum obstupescunt. Bbl. - — Apja fia. Sz. Patris 
est filius. Flór. — A milyen az apja, olyan a fia. KV. Qualis páter, talis 
filius. Flór. — A ki a vesszőt kiméli, fiát nem szereti. KV. Qui parcit 
virgíB odit filium suum. Bbl. Prov. 1 3. 24. — Kiki akarna a fehér 



Digitized by 



Google 



84 MARGALITS EDE. 

tyúknak fia lenni. D. Albae gallinsB filius. Juven. 13. 141. — Fizet Bőré- 
vel fizet, kinek pénze nincs. D. Si non potest aere, solvat pelle. Flór. — 
Fog. Köszörüli fogát. S. Feni rá a fogát. S. Acuit dentes. Flór. — Szemet 
szemért, fogat fogért. M. Oculum pro oculo, dentem pro dente. Bbl. 
Deut. 19. 21. Oculus pro oculo, dens pro dente. Bbl. — Ajándék ló- 
nak fogát ne nézd. D. Ajándék csikónak nem nézik a fogát. S. Ajándék 
lónak nem kell csikófogát nézni. M. Equi dentes inspicere donati. Sz. 
Jerom. Cum dabitur sonipes gratis, non inepice dentes. Si quis dat 
mannos, ne qusere in dentibus annos. Tibi do manuoít/numeres ne denti- 
bus annos. (Mannus a középkori latinságban lovat jelent). — Apák ettek 
egrest, fiak foga vásik. EV. Commederunt patres uvam acerbam, filiorum 
dentes obstupescunt. Szentir. — Kinek foga fáj, tartsa rajta nyelvét. 

D. Obsequitur denti superambula lingua dolenti Flór. — Folyó. A nagy 
folyóvizek csendességgel folynak. D. Altissima quasque flumina minimo 
sono labuntur. Curt. 7. 4. 13. Minimo sono labuntur alta flamina. Flór. 
— Kis folyókból erednek a nagy vizek. D. Amnem parvoram facit unda 
frequens fluviorum. Flór. — Forrás. Forrásánál legjobb a víz. E. 
Dulcius ex ipso fonté bibuntur aqusB. Ov. Gratius ex ipso fonté bi- 
buntur aquae. Ov. ex Pont. 3. 5. 18. Legjobb a víz forrásában. KV. 
Legjobb a víz tulajdon forrásában. D. Sehol nem jobb a víz, mint 
tulajdon forrásában. E. — Föld terhe. D. Inutile terrae pondus. Onus 
terrsB. Flor. — Fösvény. A fösvény a nélkül is szűkölködik a mie van, 
a nélkül is a mie nincs. D. Avaro tam deest, quod habét, quam quod 
non habét. Publ. Syr. — A fösvénynek a mie van, az sincs. S. — A 
fösvénynek soha sincs elege. D. Avarus niinquam habét satis. Flor. 
Soha nem elég a fösvénynek, KV. Fösvénynek sohasem elég. E. — A fös- 
vény többet költ. E. Avarus semper plus expendit. Flor. — A fösvény- 
nek semmié sincs. KV. Omnia desunt avaro. Flor. — Fösvénység. Minden 
vétek elalszik a vénben, csupán a fösvénység ébred fel. D. Cetera vitia 
senescente homine senescunt, sola avaritia juvenescit. Sz. Jeromos. — 
FiLlílég javában füvében van. DJ. Adhuc in herbis est. Gell. 13. 18. 
Adhuc tua messis in herba est. Ov. her. 16. 17. 2G3. — Halál ellen nincs 
fü kertben. M. P. Halál ellen nincs semmi fü a kertben. K.-V. Contra vim 
mortis non nascitur herba in mortis. Flor. — Bossz fu nagyobbra nŐ. D. 
BoBsz fű nagyra nó'. E. Herba mala cito ereseit. Flor. — Fül. Cseng a 
fülem. E. Csendült a fülem. M. Aures mihi tinniunt. (Fáma.) Flor. — 
Mind a két fülére alszik. D. Dormit in utramvis aurem. Terent.. — Sza- 
már a füléről, bolond a beszédjéről ismerszik. D. Szamarat füléről. E. 
Szamarat fülén, embert szaván. D. Ex verbis fatuos, ex aiire tenemus 
asellum. Flor. Ex auribus cognoscitur asinus. Flor. — Sok szeme, sok 
füle vagyon a királynak. KV. Multae regnm aures et oculi. Lucián. — 
Nincs a hasnak füle. KV. Venter caret auribus Plut. Venter non habét 
aures. Flor. — Fülét hegyezi. M. Fülét hegyesíti. S. Arrectis auribus ad- 
stant. Flor. Arrige aures. Terent. Andr. 933. — Többet hisznek a szem- 
nek, mint a fülnek. D. Homines amplius oculis, quam auribus credunt. 
Sen. ep. 6. 6. — Füst. Füstből tűzbe. KV. De fumo ad flammam. Amm. 
Marcell. 14. 11. 12. — A hol füst van, ott tűznek is kell lenni. D. Fiammá 
fumo est proxima. Plaut. Curcul. 53. — Füstbe ment. KV. In famum 
abire. Flor. — Nincsen tűz füst nélkül. KV. Füst nem megy tűz nélkül. 

E. Non est fumus absque igne. Flor. — Hazának füstje is kedvesebb. 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR EÖZMONDÁtíOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 85 

mint idegen országnak tüze. KP. Patrise fumus igni alieno lucalentior. 
Flór. — Ártalmas a háznál : haragos asszony, sűrű füst, lynkas tál. KP. 
Domina irata, fumus et ráta, patella i^erforata. damnnm sünt in casa. 
Sünt tria damna domus : imber, mala femina, fumus. Flór. — Hol tüzet 
gyújtanak, füst megy kívül is. P. Non est fumus absque igne. Fiammá 
fumo est proxima. Plánt. — Közel a füst a tűzhöz. D. Közel van a füst 
a lánghoz. E. Közel van füstje a lánghoz. D. 

Gahimb, Sólyom madárnak nem lesz galamb fía. KP. Aquila non 
colnmbam. Hor. od. 4. 4-. 32. Aquila non generat columuam. Flór. Aquila^ 
non progenerant columbas. Flór. Imbellem aquilse non generant colum- 
bam. Hor. — Azt véli, hogy szájába száll a sült galamb. D. Senkinek nem 
repül a sült galamb szájába. KV. Non tibi per ventos ássa columba venit. 
Non volat in buccas ássa columba tuas. Flór. Senki szájába nem repül a 
sült galamb. Sz. Szájába a sült galambot várja. D. Várja, hogy a sült 
galamb szájába röpüljön. D. — Gazda szeme hizlalja a lovat. KV. Ex 
oculis domini crassantur terga caballi. Flór. Lux domini pulchrum facit 
omatumqne caballum. Flór. — Legjobb trágya az, melyet a gazda saru- 
ján visz a földre. S. Nincs annál jobb trágya, melyet a gazda csizmáján 
visz a szántóföldre. E. Optimus est fímus, qni cadit de calceis domini in 
agrum. Flór. — Milyen a gazda, olyan a cselédje. S. Qualis dominus, 
talis et servus. Petron. — A földet a gazda lábnyoma hizlalja. Ny. ^. 
Vestigia domini optimum stercus. Flór. Vestigia domini res agro salu- 
berrima. Colám. r. r. 4. 18. Stercus optimum domini vestigia. Flór. - 
A marhát a gazda szeme hizlalja. Ny. 1. Oculus domini saginat gregem. 
Flór. Gazda szeme hizlalja a jószágot. E. — Nyomorult gazda az, kit a 
szolga tanít. KV. Male agitur cnm dominó, quem, villicus docet. Colum. 
r. r. 11 . 1 . 4. — Gazdag. A gazdagnak könnyen akad rokona. E. A gaz- 
dagnak mindenki rokona. E. Gazdagnak sok a barátja. M. Gazdag- 
nak akárki is rokona. D. Sok sógora van a gazdagnak. KV. Amici divi- 
tum multi. Bbl. Prov. 14. 20. . — Szegényből lett gazdagot az ördög 
sem tűrheti. Nincs kevélyebb mint a szegényből lett gazdag. KV. Ex 
paupere factus dives magis superbus. Flór. — Nehéz jámborul hamar 
gazdagodni. KV. Nehéz becsületes utón hirtelen meggazdagodni. D. 
Eepente dives nemo factus est bonus. Publ. Syr. — Gazdagság. Jobb a 
a jó hir a nagy gazdagságnál. S. Melius est nomen bonum, quam divitise 
multae. Bbl. Prov. 22. 1. — Nagyobb a becsület a sok gazdagságnál. 
KV. Nagyobb a jó himév a sok gazdagságnál. KV. — Gondi^ö előtt meg- 
vénheszti az embert. E. Cnra facit canos, quamvis homo non habét 
annos. Flór. — Gonosz. A jónak árt, ki a gonosznak kedvez. M. Bonis 
nocet, qoisquis pepercit malis. Publ. Syr. — Isten a napot jókra gono- 
szokra egyaránt költi. P. Deus solem suum oriri facit super honos et 
malos. "Bbl. Máté 5. 45. — Két gonosz közül kisebbet válaszd. KV. 
E duobus malis minus est eligendum. Cic. oíT. 3. 1 . Ex malis eügere 
minima oportet. Cic. off. — Gonosz hir szárnyon jár. KV. Gonosz hir- 
nek sebesebb a szárnya. E. Gonosz hirnek gyorsabb a szárnya. 2:5. Fáma 
repleta malis, velocius evolat alis. Flór. — Tűznél, tengernél, asszonyi 
állatnál gonoszabb nem lehet. DJ. Ignis, maré, mulier, tria mala. Flór. 
— Gonoszság, Asszonynak könye, gonoszságnak füszerszáma. D. Mnlie- 
bris lacrima condimentum est malitise. Publ. Syr. 

Gyermek. Égett gyermek fél a tűztől. S. Löbsus ab igne puer, timet 



Digitized by 



Google 



9b MAROALITS EDE. 

illum postea^ semper. Flór. Gyermek kezébe nem való a kés. Ne puero 
gladium. S. Ágost ep. 104. 2. 7. — Gyermek, részeg, bolond mondják ki 
az igazat. D. Ebrius et paeri dicent tibi verum. Fior. — Megmondja a 
gyermek, hogy megverték, de nem mondja meg hogy miért. E. Flendo 
p.uer quaeritur ob verbera, causa tacetur. Flór. — Gyémánt, Gyémántnál 
keményebb. D. Adamante durior. Petr. Chrys. — Gyógyít, Minden sebet 
egy írral gyógyít. KV. Minden sebet egy kenó'cscsel gyógyít. KV. Nem 
lehet minden sebet egy írral gyógyítani. D. Eodem collyrio mederi omni- 
bus. Sz. Jerom. — Orvos gyógyítsd meg magadat. Bbl. Jo orvos 
magát gyógyítja legelébb. S. Me^ice cura te ipsum. Bbl. — Gyomor, 
Jó gyomra van. Bonum habét stomachum. Flór. — Gyóntató. Gyóntató 
előtt káros a titkolás. E. Orvos és gyóntató előtt kái'os a titkolás. D. Me- 
dico, patrono et confessario dic verum libere. Flór. — Gyöngy, Gyön- 
gyöt nem szokás a disznók elé dobni. Ne mittatis margaritas vestras 
ante porcos. Bbl. Máté 7. 6. — Győz, E jelben fogsz győzni. S. In 
hoc signo vinces. — Jöttem, láttam, győztem. S. Veni, vidi, vici. Sveto n. 
CsBs. 37. — Törvényt is győz a pénz. KP. Vincuntur nummis leges. 
Paling. 6. 706. — Gyűlöl, Az asszony vagy szeret vagy gyűlöl. D. Aut 
amat, aut odit mulier, nihil est tertium. Publ. Syr. — Jobb a szeretők- 
nek sebe, mint a gyűlölőknek csókja. EV. Meliora sünt vulnera dili- 
gentis, quam fraudula oscula odientis. Szentir. Prov. 27. 6. — A gonosz- 
tevő gyűlöli a napot. KV. Qui male ágit, odit lucem. Bbl. — Gyü- 
m/)lc8. Jó fa jó gyümölcsöt terem. B. Arbor bona fructus bonos facit 
Szentir. Máté 7. 17. — A fát gyümölcséről ismerik. KV. De (vei ex) 
fructu cogniscitur arbor. Bbl. Fructibus ex propriis arbor cogniscitur 
omnis. — Nem várhatni a vad fától szelid gyümölcsöt. E. Bossz fának 
férges a gyümölcse. KV. Non potest arbor mala fructus bonos facere 
Bbl. — Mely fa jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik. 
Bbl. Omnis arbor quse non facit fructus bono excidetur et ingnem 
mittetur. Bbl. Máté 7. 19. — Minő a fa, olyan a gyümölcse. E. Qualis 
quaBque arbos, tales sólet edere fructus. Paling 5. 543. 

Had. Egyenlőség nem támaszt hadat. KV. Aequalitas non parit 
bellum. — Vén ember elméje és az ifjak fegyvere verik meg a hadakat. 
KV. Vén elme, fiatal erő veri meg a hadat. B. Bellum senum consilia, 
jevenum robur poscit. Flór. — Haj, Hajánál, üstökénél kell megragadni 
az alkalmat. E. Capere crines occasionis. Plaut. Most. 1 . 3. 65. — Hosszú 
a haja, rövid az esze. D. Longse crines, curta mens. Az asszonyembernek 
hosszú a haja, de rövid az elméje. DJ. Az asszonynak hosszú a haja, 
rövid az elméje. KV. Haió, Egy hajóban eveznek. P. In eadem es navi. 
Cic ad fam. 2. 5. 1. — Hajtóörés, Bolond, ki liajótörést másodszor szen- 
ved. D. Bis ad eundem scopnium naufragium facit. Improbe Neptunum 
accusat, qui iterum naufragium facit. Publ. Syr. — Könnyű hajótörést a 
partról szemlélni. D. Könnyű a szárazról nézni a hajótörőket. E. E terra 
spectat naufragium. Naufragium ex térre intueri. Cic. ad Attic. 2. 7.4. — 
Hajózás, Legszerencsésebb a hajózás a part mellett. D. Incuodissima 
navigatio juxta terram, ambulatio juxta maré. — Hal, A halnak elsőb- 
ben feje büszödik meg. D. Fejénél kezd a hal büdösödni. B. Fején rohad 
a hal. E. Fejétől büdösödik a hal. M. Piscis primum a capite foetet. 
A capite foetet piscis. — A macska szereti a halat, de kerüli a vizet. 
D. Macska is szereti a halat, de kerüli a vizet. KV. * Cattus amat pis- 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 87 

cem sed non vult tingere plantam. Cattns amat piscem sed non volt 
tangere flumen. Felis amat pisces, sed aquas intrare recusat. Flór. — 
Nagy \izben fogják a nagy halat. S. Víznek öregében fogják a nagy 
halat. D. In magnó magni capiuntur flumine pisces. Flór. — Átkozott a 
hal a harmadik vízben. S. Veszedelmes a hal harmadik vizében. £. Nem 
szereti a hal a harmadik vizet. Ny. 1 3. Maledictns piscis in tertia aqua. 
Flór. — Néma mint a hal. S. Hallgat mint a hal a vizben. Ny. 7. Mutus 
quan) piscis. Lucián. Mutns piscis. Flór. Magis mutus quam pidcis. Hor. 
Nagy halak felfalják a kisebbeket. S. Magnus piscis minutos comest. Flór. 
PÍ8ces magni parvulos comedont. Flór. Piscis magna ssepe minutos 
comest. Varró. — Se hal, se hus. S. Neque caro, neque piscis. Flór. — 
Egészséges mint a hal. MA. Egészséges mint a hal a vizben. Dugón. 
Sanior pisce. Flór. — Harmadnapra mind a hal, mind a vendég büdös. 
D. Post trés ssepe dies vilescit piscis et ho^pes. — A halat úszni tanítja. 
D. Piscem natare docet. Flór. — A ki a viztől fél nem eszik halat. Ny. 4-. 
Si quis amat piscem debet sua crura madere. — A hal úszni szeret. 
Ny. 1 3. Pisces natara oportet. Petron. 39. — A hal úszni akar. S. — 
Halász, Zavarosban halász. E. Zavaros vizben halász. EV. Piscari in 
turbibo. Flór. Piscari in aqua turbida. Flór. — Arany horoggal halász. 
(Veszteget) Sz. Aureo hamo piscari. Svefcon. Octav. 25. — Halász, vadász, 
madarász mind rossz deák. M. Per pisces et aves multi periere scholares, 
Flór. — HaL A ki született, meg is kell halnia. E. Cui nasci contigit. 
restat n^ori. Flór. Nascimur hac omnes lege ut moriamur. Paling 5. 653. 
Amint élsz, úgy halsz meg. D. Quahs vita, mors est ita. Flór. — Szép a 
hazáért meghalni. EV. Dulce et decorum est pro patria móri. Hor. 
carm. 3. 2. 13. — Halál, A halálba jót elragadja, és a rosszat itthagyja. 
EV. Mors optima rapit, deterrima relinquit. Hom. — A milyen az élet, 
olyan a halál. EV. Qualis vita, mors est ita. Flór. — Senki sem boldog 
halála előtt. S. Ante mortem (vei obitum) nemo beatus. Herod. — Bizo- 
nyos mint a halál. E. Gertius est quam mors. Flor. — Halál ellen nincs 
orvosság. E. Halál ellen nincs fű a kertben. EV. Halál ellen nincs fű a 
patikában. D. Contra vim mortis nullum est meHicamen in hortis. 
Contra vim mortis non nascitur herba in hortis. Flor. — Egyél, igyál, 
úgyis meglep a haJál. S. Ede, bibi comede, post mortem nulla voluptas. 
Epic. — Sok kutya nyúl- halál. E. Sok kutya nyúl halála. D. Multitudo 
canum mors leporis. Flor. — Hall. Eeveset hall az éh has. EV. Venter 
cibi avidus praecepta non audit. Sen. ep. 21. 1. 1. — Sokat hallj, kevesek 
beszélj. S. Sokat hallj, de keveset szólj. EV. Sokat láss, hallj, de keveset 
szólj. MA. Audi, vide, sile. Flor. Aude, cerne, tace, si vis cum vivere 
pace. Audi, vide, tace, si vis manere in pace. Flor. — Ha kimondod 
mindig amit akarsz, azt hallhatod a mit nem akarsz. D. Audit quod non 
vult, qui pergit dicere quod vult. Cato mon. 10. Cum dixeris quee volueris, 
audies qusB nequaquam velis. Sz. Jerom. adv. Pelg. 1. 25. Cum dixeris 
quod vis, audies quod non vis. Sz. Jerom. Qui dixeris quod vis, audies 
quod non vis. Sz. Jerom. adv. Kufin. 3. 42. Qui qusB vult dicit ea, qu» 
non vult audit. Terén t. — Hallgat, Ha hallgattál volna, bölcs mai adtál 
volna. S. Si tacuisses, philosophus mansisses. Boetius. — Hangya, Han- 
gyában is van méreg. Ny. 8. Hangyának is van haragja SzD. Et formica 
habét suam bilem. Aristophanes Aves. 82. Formicse quoque sua bilis est. 
Flor. — Hangyafészket bolygat. D. Formicarum nidos inspirare. Flor. 



Digitized by 



Google 



88 MARGALITS EDE. 

Harag és szerelem rossz tanácsadók. EV. Capido atque ira pessimi 
consuítores. Flór. — Idővel múlik a harag. KV. Idővel szűnik a harag. 
KV. Interit ira mora. Ov. — Nincs harag asszonyok haragja feleit. 
E. Non est ira super iram mulieris. Bbl. Eccl. 25. 23. — Haszontalan 
harag, kinek nincs ereje. Nem ér a harag hatalom nélkül semmit. Ny. 6. 
E. Vana sine viribus ira. Liv. 1. 10. Haragos. A haragost kevés, a 
mérgest sok ideig kerüld. D. Iratum breviter vites, inimicum din. Pabl. 
8yr. — Haragos, ha magához tér, magára haragszik. D. Iratus quum ad 
se redifc, s ibi tum irascitur. Publ. Syr. — Ártalmas a há-znál : haragos 
asszony, sűrű füst, lyukas tál. KP. Domina irata, fumus et ráta, patella 
perforata, damnum sünt in casa. Flór. — Nem jó haragos embernek 
kezébe kést adni. EV. Male irato ferrum committitur. Sen. de ira. 1 . 
19. 8. — Bolondság hatalmasabbra haragudnod. KV. Potenti irasci 
tibi malum est quoerere. Publ. Syr. — Harap, Minél hitványabb a tetű, 
annál inkább harap. D. Macilenti pediculi acrius mordent. Fior. Vi cyni- 
fex tenta famis est mordendo cruenta. Flór. — Has. Teli has nem örö- 
mest tanul. D. Teli hasnak nem sok kedve vagyon a tanuláshoz. EV. 
A teli has nem tanul örömest. E. Plenus venter non studet libenter. 
Flór. — Eeveset hall az éh has. EV. Nincs a hasnak füle. EV. Venter 
caret auribus. Plutarch. — Eönnyű tele hassal a böjtöt dicsérni. EV. 
Eönnyű tele hassal a böjtről papolni. Qui satur est pleno laadat jejunia 
ventre. Flór. D. — Kitkán jtir a kövér has értelmes fejjel EV. Pin- 
guis venter non gignit sensum tennem. Sz. Jerom. ep. 52. 1 1 . E. Ventre 
erasso tenais sensus non nascitur. Pers. Ingenium excellens non gignit 
venter obesus. Flór. — Üres hasnak nem kell szép szó, hanem czipó. 
KV. Üres hasnak nem elég a szép szó. E. Venter cibi avidus praBcepta 
non andit. Sen. — Hasonló. Egyik tyukmony hasonló a másikhoz. P. 
Tojás tojáshoz nem hasonlóbb. E. Non ovum tam simile ovo. Cic. — 
Víz vizhez nem hasonlóbb. S. Non tam aqua similis aquae. Plánt. 
MensBch. 5. 9. 30. Non aqua aqusB similior. Plánt. — Hasonló hasonlót 
fízeret. EV. Simile simili gandet. Aristot. Similibus similia gandent. 
Macrob. 7. 7. 1 2. Similis simili gaudet. Flór. — Haszon. Nincsen haszon 
fáradság nélkül. EV. Semmi haszon munka nélkül. E. Nullum lucrum 
sine incommodo. Flór. — Szűnik a haszon, támad a kár. S. Lucrum ces- 
sans, damnum emergens. Flór. — Haszontalan harag, kinek nincs ereje. 
E. Vana sine viribus ira. Liv. — Hatalmas. Bolondság hatalmasra hara- 
gudnod. KV. Nemo potentes tuto aggredi potest. Sen. Med. 430 Potenti 
irasci sibi periculum est quaerere. Publ. Syr, — Hattyú dal. Cantus cygni. 
Cisc. Tusc. 1. 30. Eitka mint a fekete hattyú. E. Bara avis in terris nig- 
roque simillima cygno. Juv. 6. 165. — Haza. Szép a hazáért meghalni. 
KV. Szép halni a hazáért. E. Dulce et decorum est pro patria móri. 
Hor. carm. 3. 2. 13. — Egy próféta sem kedves a maga hazájában. Sz. 
Senki sem próféta a maga hazájában. E. In patria natus non est profeta 
vocatus. Flór. Nemo profeta in patria sua. Bibi. Nemo profeta accep- 
tus est in patria sua. Flór. — Hazája embernek, hol jól vagyon dolga. 
MA. Hazája embernek, hol jól folyik dolga. D. Jámbornak hazája, hol 
jól vagyon dolga. MA. Patria est ubicunque est bene. Cic. Tusc. 5. 37. 
108. Ubi bene, ibi patria. Cic. Ubi bonum, ibi patria. — Hazának füstje 
IS kedvesebb, mint idegen országnak tüze. KP. Patria^ fumus igni alieno 
Inculentior. — Hazug. A ki hazudik az lop is. S. A ki örömest hazudik, 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 89 

Örömest is lop az. KV. Mendax etiam fur esc. Mendax et furax. Flór. — 
Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond. E. Hazugnak igaz 
szavát sem hiszik. S. Mendaci homini ne veram quidem dicenti eredére 
solent. Cic. de div. 2. 71. 146. Mendaces etiam cum verum dicunt, íidem 
non inveniunt. Flór. — Jó fejűnek kell lenni a hazugnak, hogy min- 
denütt egyformán hazudhasson. E. Mendaoem memorem esse oportet. 
Quint. — Hazugság. A sok beszéd el nem készül hazugság nélkül. D. 
In mnltiloquio non deerit mendacinm. Bbl. Loquacitas raro caret 
mendacio. Mendacium saepius in multiloquio. Mendacium semper in 
mnltiloquio. Flór. — Nem íUlandó a hazugság. KV. Mendacium non 
senescit. Sophocl. Mendacium non veterascit. Eutrop. — Szinesnek kell 
a hazugságnak lenni. KY. Mendacio fucum addit. Flór. — Hdló, Hálóba 
került. E. Hálóba esett. E. Incidit in retia. Flór. — Hálót vetettek neki. 
Betia tendere. Flór. — Három. Nem titok a mit hárman tudnak. KV. 
Quod tribus et notum non est a plebe remotum. Fior. - - Ház, Szom- 
széddal jó házat fedni. KV. Bonum est erigere domos cum vicinis. 
Flór. — Maga házánál kiki bátor. KV. Quilibet in sua domo rex. Flór. 
Domus 6u» quisque rex. Flór. - Házasodik. Ha házasodni akai-sz, végy 
magadhoz hasonlót. KV. Si cui vis apte nubere, nube pari. OV. Si qua 
voles apte nubere, nube pari. O.-V. — Hegy. A hegyeket gyakrabban üti a 
mennykő, hogysem a tér földeket. P. Feriunt summos falgura montes. 
Hor. carm. 2. 10. 11. Feriunt altos falmina monte<<. Hor. — Arany 
hegyet igér. E. Aureos montes pollicetur. Terén t. Phorm. 08. — A törpe 
C8ak törpe, ha hegytetőn áll is. E. Magnus non est pumilio, licet in 
monte steterit. Ben. ep. 76. 31. Pumilio licet in moDte non est ma- 
gnus. Sen. ep. 127. — Vajúdik a hegy, egeret szül. E. Parturiunt montes, 
nascetur ridiculus mus. Hor. ars p. 1 39. — Henyélés az ördög párnája. 
KV. Otium est ])ulvinar diaboli. Flór. — Henyélés minden rossznak 
anya. M. Omninm malorum origó otium. Flór. — Hibázni emberi dolog. 
S. Errare humánum est. Flór. — Hideg. Egy száj fuj hideget is, mele- 
get is. E. Egy szájból hideget és meleget fuj. D. Calidum et frigidum ex 
eodem ore efflat. Flór. — Hideg vizzel leönteni. E. Frigidam aquam 
FufFundere. Plaut. — Se hideg, se meleg. KV. Nec calidus, nec frigidus. 
Bbl . — Hír. Gonosz hírnek gyorsabb a szárnya. S. Gonosz hír szár- 
nyon jár. KV. Gonosz hírnek sebesebb a szárnya. E. Eossz hír jobban 
megy. E. Fáma repleta malis velocius evolat alis. Flór. — Hírnév, hit, 
szem nem tud tréfát. KV. Lumina, faraa, íides ludibri:\ ferre recusant. 
Non patitur ludum : fáma, íides, oculus. Flór. — Soha sem lehet a hír- 
nek teljesen (vagy helyesen) végére járni. KV. Nunquam ad liquidum 
fwma perducitur. Flór. — Hisz. Akkor sem hisznek a hazugnak mikor 
igazat mond. E. Hazugnak igaz szavát sem hiszik. S. Mendaci homini 
ne venim quidem dicenti eredére solemus. Cic. de div. 2. 71. 146. — 
Egyenlő ostobaság mindent hinni és semmit sem hinni. M. Mindent 
hinni vagy semmit som hinni azonegy gyarlóság. E. Utruraque enim 
vitium est et omnibus eredére et nalli. Sen. ep. 3. 4. — Jól megnézd, 
kinek higyj. S. Fide, sed cui vide. Flór. — Ki hamar hiszen, hamar csa- 
latkozik. I). Ki könnyen hisz, könnyen csalódik. D. Qui facilis credit, 
fácilis quoque fallitur idem. Paling 3. 145. Qui leviter credit, decei)tu8 
ssBpe recedit. Flór. — Ki mit óhajt, örömest hiszi. M. Ijibenter homi- 
nes quod volunt credunt. Cips. bell. Gall. 3. 18. 2. Quic volumus et cre- 



Digitized by 



Google 



90 MARGALITS EDE. 

dimus libenter. Csbs. — Ne higyj a bélyeges embernek. E. Bélyeges 
orczának ne bigyj. Bal. Cave a signatis. Flór. — Boldogok, a kik hisz- 
nek. Beati sünt qui credunt. Bbl. — Többet hisznek a szemnek, 
mint a fülnek. D. Oculis magis habenda fides, qnam aoribos. Flór. — 
A hit boldogít. E. Fides salvos facit. Bbl. Fides tua te salvmn 
fecit. Bbl. — Kinek mennyi pénze, annyi hitele. Sz. KV. Quantum 
quisque sua nummornm sérvet in arca, tantum habét et fídei. Juv. 3. 
143. — Hivatal nem csal. M. Hivatal sohasem csal. E. Officiam non 
falht. Flór. — Hizelkedés mérge a barátságnak. KP. A rút hizelkedós 
és hands incselkedés mérge a barátságnak. KV. Adniatio maxima pes- 
tis est amicitisB. Cic. — Hold, A kutya, ha más nincs, a holdat ugatja. D. 
Holdat ugatja a kutya. S. Holdra ugat. E. Adlatrare lunse. Flór. — Nem 
árt az ebugatás a holdnak. Ny. 2. Canis allatrat lunam. non Isedit. Flór. 
Olyan az élet mint a hold, néha telik, néha fogy. KV. Vultus fortunsa 
variatur imagine lunsB : ereseit, decrescit, in eodem sistere nescit. Flór. - - 
Holdvilágnál meg nem érik a szőlő. D. Lunse radiis non matiirescit bo- 
trus. Plutarch. — Holló. Fehér holló az igazi barát. B. Fidus amicus albo 
corvo rarior. Flór. — Holló hollónak nem vájja ki a szemét. D. Corvus 
oculum corvi non erűit. Greg. — Fehér holló. B. Corvus albus. Flór. 
Corvo rarior albo. Juv. 7. 702. Ritka mint a fehér holló. D. — Bossz 
hollónak rossz tojása. D. Mali corvi malum ovum. Aelian. nat. anim. 3. 
43. — Holnap. Ma pénzért, holnap ingyen. E. Cras credam. hodie non. 
Varró. — Ma nekem, holnap neked. E. Hodie mihi, cras tibi. Flór. — 
Holt. A holtakkal ne hadakozzál. D. Holtakkal hadakozik. Sz. Holttal 
hadakozik, ki holtat rágalmaz. KV. Cum mortius luctatur. Plin. Hist, 
nat. prsBf. 31. — A holtaktól is adót kér. D. A holtakon is adót szedne. M. 
A mortius tributum exigit. Flór. — Holt oroszlántól a nyulak sem fél- 
nek. D. Leo a leporibus insultatur mortuus. Publ. Syr. Mortuo leoni vei 
lepores insultant. Leoném mortuum et catuli linordent. Flór. — Jobb 
az élő kutya a holt oroszlánnál. D. Melior est canis vivus leone mortuo. 
Bbl. Eccl. 9. 4. — Holtra semmit, vagy igazat. E. De mortnis non, 
nisi bene. De mortuis nil, nisi vére, nisi juste. Flór. Késő a holtat dicsérni. 
KV. Verba facit mortuo. Mortuo verba fiunt. Terent. Ad sepulohrum 
mortuo narrat logos. Piaut. — Késő a holtat orvosolni. KV. Mortuis 
mederi. Flór. — Holt kéz. (Egyházi vagyon.) Manus mortua. Flór. — 
Nem kell hinni az asszonynak, a míg meleg. 8. Mulieri ne credas ne 
mortusB quidem. Flór. — Homok szemeket olvas. D. Arenas numerát. 
Flór. — Homokra épít. E. Supra arenam fledificat. Sz. — Hordó. Hang- 
zik az üres hordó. D. Üres hordó jobban kong. E. Dolia vacua acutius 
resonant. Flór. — Hosszú. Az asszonynak hosszú a haja, rövid az elméje. 
KV. Hosszú haj, rövid ész. D. LongsB crines, curta mens. Flór. — 
Hosszú a mesterség, rövid az élet. D. Hosszú a tanulás, de rövid az élet. 
KV. Ars longa, vita brevis est. Hyppocr. — Hosszú ember ritkán bölcs, 
DJ. Homo longus raro sapiens, sed si sapiens valde sapiens. Flór. — 
Kurta az élet, de a nyomorúság hosszúvá teszi. D. Brevis ipsa vita est, 
sed malis fit íongior. Publ. Syr. — Kurta az idő a szerencsés embernek, 
de a szerencsétlennek hosszú. D. vitám, misero longam, felici brevem 
Publ. Syr. — Nem hosszú annak a nap, kinek dolga van. KV. Nem 
hosszú a nap, kinek sok a dolga. E. Nullus agenti dies longus est. Sen. 
ep. 122. -- HÚ8. Csont mellől jó a hús. E. Csonton van a jó hús. E. 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK BOSTÁJa/ 01 

Dnlcius illa sápit caro qn® magis ossibus hssret. Flór. — 8e bús se bal. 
8. Neque caro, neque piacis. Flór. — Ki parajjal jól tud lakni, annak 
búst is lebet adni. 8. Carnibus est dignns, qui bene mandit olus Flór. 

Idő. Ember barátival könnyen időt vesztbet. EV. Legjobb bará- 
tod legjobb idődet veszi el. E. Legjobb barátod legjobb idődet veszte- 
geti- D. Amici sünt fures temporis. Flór. — Az idő mindent kiderít. E. 
Az idő mindent napfényre hoz. KV. Omnia tempus revelat. Tertul. 
ápol. 7. Tempus omnium explorator. Thales. — Az idő mindent megor- 
vosol. M. Legjobb orvos az idő. 8. Tempus medicorum primus et opti- 
mus. Flór. — Az idő néha anya, néha mostoha. D. Tempus quandoque 
mater, quandoque noverca. Flór. — Eimult idő soha vissza nem jő. S. 
Fugit irreparabile tempus. Verg. 3. 284. — Az idő mindent megemészt. 
8. Tempus edax rerum. OV. met. 15. 234. — Idő próbálja meg a bará- 
tot. 8. Tempus arguit amicum. Aristot. — Mindennek megvan a maga 
ideje. EV. Suo quaeque tempore facienda sünt. Plin. Hist. nat. 18. 6. 
44. — Az idő a legjobb tanácsadó. M. Consultor homini tempus utilissi- 
mus. Flór. Ifjú. Kit isten szeret ifjanta vesz el. Kit az isten szeret, 
ifjú korában veszi magához. 8. E. Quem dii diligunt adolescens mori- 
tnr. Plaut. Bacch. 816. Vén ember elméje és az ifjak ereje verik meg a 
hadakat. 8z. IQuságban erőnkkel, vénségünkben eszünkkel. D. Bellum 
senum consilia, juvenum robur poscit. 8enum consilia, juvenum robur. 
Ifjúság bolondság. E. luventus ventus. Flór. — Igazság. Ha nincs igaz- 
ság, vesszen a világ. E. Ha nincs igazság elveszhet a világ. 8. Fiat justi- 
tia, aut pereat mundus. Flór. — Borban van az igazság. 8. In vino veri- 
tas. Plutarch. — ígér. Arany hegyet igér. L. arany. — ígéret adóssá tesz. 
KV. ígéret adományt vár. KV. Promissum cadit in debitum. íj. Erő- 
sen felvont ij hamar elpattan. D. Arcus nimium intensus frangitur. Plut. 
Arcúm nimia frangit intensio. Sen. mo. no. 138. Ijeszt Árnyékkal ijeszti 
az oroszlánt. KV. Oroszlánt ijesztgetesz árnyékkal. MA. Leoném lárva 
terres. Flór. — Illik, Nagyra nagy, kicsire kicsiny illik. D. Magnós magna 
decent parvos parva. Hor. ep. 1. 7. 44. — Irtiád, Alkonyodó napot kevesen 
imádják. E. Plas adoratur sol oriens, quam occidens. Plures adorant 
solem orientem, quam occidentem. Flór. — Imádkozik, Jól imádkozott. 
M. Bene oravit. Flór. — Ki nem tud imádkozni, menjen a tengerre. KP. 
Qui nescit orare pergat (vei : eat, vadat) ad maré. Flór. — Megtanít 
a nyomorúság imádkozni. KV. Afflictio facit religiosos. KV. Optimus 
orandi magister necessitas. Flór. — Imádkozzál és dolgozzál. M. Ora 
et labora. Flór. — ír, A mit irtam, megirtam. Quod scripti, scripsi. 
Bbl. — írás, A szó elrepül, az irás megmarad. 8. 8cripta manent, verba 
volánt. Flór. — Irigy, Hitvány szerencse, melynek nincs irigye. E. Nem 
jó annak dolga, kinek nincs irigye. 8z. 8zegény sors az, melynek nincs 
irigye. M. Veszett szerencse az, melynek nincs iriofye. E. Mala est sors, 
qnflB invidis caret. Male cum eo agitur, q ű caret invidis. Flór. — Adjon 
isten sok irigyet, kevés szánakozót. Sz. Jobb egy irign^, száz szánakozónál. 
D. PrsBstat invidos habere, quam misericordiam. Flór. — Irigy a szom- 
széd szeme. KV. Inimicus et invidus vicinorum oculus. Flór. — Nincsen 
erény irigy nélkül. KV. Nincsen jóság irigy nélkül. KV. Nincsen virtus 
irigy nélkül. KV. Invidia virtutis comes. Invidia comes gloriae. Corn. 
Nep. Chabr. 5. 33. — Inkább irigyeljenek, mint szánjanak. S. Malo invi- 
diam, quam misericordiam. Flór.' — Jobb egy irigy, száz szánakozónál. 



Digitized by 



Google 



92 MARGAUTS EDE. 

D. Melior est invidia, quam misericordia. Flór. Miseratione melior invi- 
dia. Flór. — Senki sem irigye a szegénynek, E. Sola miseria caret invidia. 
Flór. — Iskola. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. S. Non 
scholaB sed vitflB discimas. Sen. — Isten nagyobb dicsőségére. Ad majo- 
rem dei glóriám. Flór. — Kit isten szeret iíjanta veszi el. E. Quem deus 
diligit adoleseens moritur. Plaut. Bacch. 810. — A kit isten meg akar 
verni, először is eszét veszi el. EV. Quem perdere vult deus, prius demen- 
tat. Lactant. — Az isten a munkálkodókat segíti. K V. Az isten a szorgal- 
masokat segíti. KV. Isten is munkára fizet. MA. Dii facientesadjuvaut. 
Varró. Dii omnia laboribns vendnnt. Deus operán tem adj avat. Flór. - 
Az isten 'igaz biró. KV. Deus est justus judex. Szentir. — Az isten nem 
siet a büntetéssel. £Y. Az isten sem nem siet, sem nem késik, de azért 
elérkezik. KV. Az isten hosszú tűrő, de végi-e büntető és fizető. KV. Dii 
lenti sed certi vindices. Hor. — Az isten sem tehet mindennek eleget. 
D. Neque deus omnibus. Flór. — Adjon isten minden jót. D. Det deus 
omnia bona. Dat deus omne bonum, sed non per comua taurum. Flór. 

— Dicsőség istennek, békesség embernek. D. Glória deo, pax hominibus. 
Flór. — Egyedül csak az isten jó. D. Solus dens bonus. Bbl. — Em- 
ber gondol, isten végez. E. Ember tervez, isten végez. B. Homo propo- 
nit, deus disponit. Flór. - — Ha isten velünk, ki ellenünk. KV. Sí deus 
pro nobis, qnis contra nos ? Flór. — Hasa az istene. D. Quorum deus 
venter est, finis interritus. Bbl. — Isten a napot jókra, gonoszokra 
egyaránt költi. P. Deus solem suum oriri facit super bonos et malos. 
Bbl. — Isten a szivet tekmti. M. Deus cor respicit. Flór. — Isten 
is munkára fizet. MA. Dii omnia laboribns vendnnt. Flór. — Mit az 
isten összekapcsolt, ember el ne válaszsza. S.Quod deus conjunxit, homo 
non separet. Bbl. — Nem rövidült meg az isten keze. KV. Manus dei 
non sünt abbreviatsB. Bbl. — Nép szava, isten szava. D. Vox populi, 
vox dei. Homer. — Ott ád az isten esőt, a hol akarja. E. Deus pluit 
ubi vult. Bbl. — Isten báránya. Agnus dei. Bbl. — Isten is a bátor 
katona mellett hadakozik. D. Audentes deus ipse jnvat. Ov. met. 10. 586. 
Audendum est, fortes adjuvat ipse Deus. Tibull. 1. 2. 16. — Isten ujja. 
Digitus dei. Bbl. — Isten ostora. Flagelium dei. Flór. ~ A jókedvű 
adakozót szereti az isten. Hilarem datorem diligit deus. Bbl. — Se- 
gíts magadon, az isten is megsegít. B. Ipse tibi fer opem, deus afférét 
ipse saliitem. Flór. — Istenitélet. Judicium dei. Flór. -- Sok furcsa 
(vagy különös) szentje van az úristennek. M. Mirabilis deus in sanctis 
suis. Flór. — Kit az isten gyűlöl, tanítóvá teszi. S. Quem dii odere paeda- 
gogum fecere. Flór. — Téged Isten dicsérünk. Te deum laudamus. Flór. 

- Iszik. Igyál míg élsz, adnak-e a másvilágon. D. Egyél, igyál, úgy is 
meglep a halál. S. Ede, bibe, lude, post mortem nulla voluptas. Epic. — 
Nem isszák a mérget fakupából, hanem arany pohárból. D. Venenum in 
auro bibitur. Flór. - - Ital. Étel, ital, álom, szükséges e három. KV. Etel, 
ital, álom nem puszta szokás. D. Somno, esca, potu nemo carere potest. 
Flór. — ítél. Ne itélj, hogy meg ne Ítéltessél. Nolite judicare ut non 
judicemini. Flór. — Csupán csak az Ítélettételben hasznos a késedelmes- 
ség. D. Pi-irceps judicium nunquam bonum. Flór. — Izrael. Járatlan 
Izraelben. E. Peregrinus in Izrael. Bbl. Izzad mikor fal, fázik mikor 
dolgozik. S. Sudat quando vorat, frigescit quando laborat. Flór. 

Margalits Ede. 



Digitized by 



Google 



Könyvészet 1898. 



Magyar nyelv. 

Balassa József. A magyar nyelvjárások keletkezése. Budapest, 
1898. (8-r. 32 1.) ^ 

BaUissa József, A nyelvjárások tanulmánya. Budapest, 1898. 
(8-r. 15 1.) 

Dobos Károly, A magyar diáknyelv és szótára. Budapest, 1898. 
• Franklin- 1. (16-r. 80 1.) 1 Kor. 

Donáth, Emerico. Grammatica ungherese e libro di lettura. 2. ediz. 
ampliata. Fiume, 1898. P. Battara. (8-r. 239 1.) 

Effyetemes Philologiai Közlöny. Megemlítendők : Bai-tal A. : A «Pri- 
8talduB» szó származása. — Gyomlay Gy. : A magyaroknak Constantinus 
Porphyrogenitus-féle ősi nevéről. — Pecz V. : A magyarok ősi nevéről 
Konstantinos Porphyrogenitosnál. — Veress I. : Alany talán mondataink. 

Erdélyi Lajos. Az összevont mondat (az összevont, kihagyásos és 
a rövidített mbndat s közben több nyelvtani kérdés) modern szempont- 
ból. Különnyomás a Nyelvtud. Közlem. -bői, gyakorlati alkalmazással is 
kiegészítve. Budapest, Í898. (8-r. 146 1.) 

Hubert Emil. A nyelvemléktan alapvonalai. Doktori értekezés. 
Badapest, 1898. AthensBum. (8-r. 61 1.) 

Kalóz J. Endre. Olasz-magyar és magyar-olasz zsebszótár. I. rész. 
Olasz-magyar szótár. Il.rész. Magyar-olasz szótár. Budapest, 1898. Vass J. 
(16-r. 229'l. és 1541.) 

Könnye Nándor. Betűrendes segédkönyv a magyar lielyesíráshoz. 
Beregszász. (8-r.) 20 kr. 

Magyar Nyelvőr. Megemlítendők : Balassa József : A nyelvjárások 
tanulmánya. — Balogh Péter: üj kisérlet a határozók osztályozására. — 
Ekker J. Szende: Gyöngyösi István nyelve. — Gombocz Zoltán: A jelen- 
kori nyelvészet alapelvei. — Kalma István : A mohácsi nyelvjárás. — 
László Géza: A zilahvidéki nyelvjárás. 

Melich János. A gyöngyösi latin-magyar szótár- töredék. Veres 
Ignácz másolata felhasználásával közrebocsátotta, bevezetéssel és jegy- 
zetekkel ellátta -. Budapest, 1898. Akadémia. (8-r. XXXVI, 242 1.) 
2 frt 50 kr. 

Rell Lajos. Latin szók a magyar népnyelvben. Kolozsvár, 1898. (8-r.) 

Steiger Frigyes. A magyar igeidők használatáról. Újvidéki polg. 
isk. 1897/8. értés. 



Digitized by 



Google 



94 HELLBBRANT ÁRPÁD. 

Szabó Mihály. A Eed és Eend tájezók története. Szeged, 1898. 
Várnai. (8 r. 31 1.) 

Szabó Mihály, A szegedi nyelvjárás története. Szeged, 1898. Vár- 
nay L. (8r. 45 1.) 

Szabó Mihály, A szopós kisded anyai nevei. Szeged, 1898. Yárnay. 
(8-r. 19 1.) 

Szegedy Rezsó, Sylvester nyelvtana. Budapest, 1898. (8-r. 28 1.) 

Szily Kálmán, Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez 
Budapest, 1898. Hornyánszky V. (8-r. VI, 471 1.) 3 frt. — Ism. Bud 
Hirl. 320. sz. 

Szinnyei József ár. Magyar Tájszótár. A M. T. Akadémia megbizá- 
sából szerkeBztette.il. köt. 3. 4.füz. (Bőte-Találkoz-ik). Budapest, 1898. 
nyánszky V. (4-r. 321—640 basáb.) á 1 frt. 

Finn-Ugor és más nrál-altáji nyelvek. 

Gohtunskii, K F, Mongolsko-rutkij slovar. St. Peterburg, H. 
Ikonnikov. (4-r.) 

Heintze, Wilh, Türkiscber Sprachfübrer. Konvereations-Wörter- 
buch. 2. verb. und verm. Aufl. Leipzig, 1898. Bibliogr. Institut. (32-r. 
VI, 353 1.) 5 Mk. 

MarquarU J- l^ie Chronologie der altttirkischen Inscbriften. Leip- 
zig, 1898. Dieterich. 

Pongrácz Sándor, Turáni nyelv- és néptudományok. Budapest, 
1898. Pfeifer F. (8-r. 44 1.) 1 frt. 

Radloff, Dr, W, Versuch eines Wörterbuches der Türk. Dialecte. 

10. Lfr. St. Petersburg, 1898. (Leipzig, Voss.) (Lex. 8-r. H. Bd. 961— 
1280 hasáb.) 2 Mk 50 pf. 

Setala, E. N. Suomen kielioppi, áanne-ja sanaoppí. Helsingissa, 
1898. (8.r.) 

VitalCj Báron et le Comte d^ Sercey, Grammaire et vocabulaire de 
la langue mongolé (dialecte des Kbalkkas). Peking, 1897. (Berlin, S. 
Calvary.) (8-r. VIH, 68 1.) 3 Mk. 

Wahrmund, Adolf, Praktisches Handbuch der osmanisch-ttirki- 
schen Sprache. 2. Aufl. Mit e. Scblűssel. Giessen, 1898. Eicker. 10 Mk 

Szláv nyelvek. 

Abickt, KudolJ, Die Hauptschwierigkeiten der russischen Sprache. 

11. T. Leipzig, 1898. Gerhard. (8-r. 221 1.) 5 Mk 25 pf. 

Jkxejeiv, W, Neues Lehrbuch der russiscbfen Sprache mit bei- 
gefügten Sprechübungen und Lesestücken. Nacb e. prakt. Methode f. 
den Schul-, Privát- u. Selbst-Unterricht bearbeitet. I. Kursus. 8. verhess. 
Aufl. Leipzig, 1898. C. F. Amelung. (8-r. Vn, 152 1.) 2 Mk 40 pf. 

Herdler, Alex, Will, The verbal accent in Russian. Diss. Leipzig, 
1898. R. Gerhard. (8-r. 44 1.) 1 Mk 50 pf. 

Jamc, V, Evangélium Dobromirí. Ein alt macedón. Denkmal der 
kirchenslav. Sprache den XII. Jahrh. Grammatisch und kritisch beleuch- 
tet. I. Grammatischer Theil. (Aus •Sitzungsber. der k. Akad. d. WÍBs.) 
Wien, 1898. Gerold. (8-r. 80 1. 3 tábla.) 



Digitized by 



Google 



I 



KÖNTVáSZBT. 95 

JcJcobleVy V. A. Etymologija russkago literaturnago jazika v svjazi 
fl etimologilju jazika cerkovno-síavjaiiskago. Sfc. Petersbiirg, 1898. Akin- 
fiev & Leonljev. (8-r. 144 1.) 60 kop. 

Juskevits, A. Litevakij slovar. I. St. Petersburg. Akad. nauk. (8-r. 
4191.) 

Karwowski, Casiviir, Grammaire polonaise. Principes élémentaires 
accompagnés d'un texte avec traduction jiixtalinéaire, phraséologie et 
analyse grammaticale. Varsovie, Gebethner. Paris, Le Loadier. 1898. 
(8-r. 178 1.) 1 rub. 20 kop. 

Konarski, Franz u. Irdender, Adolf. Vollstándiges Handwörter- 
buch der deutschen u. polnischen Sprache. Unter Mitwirkiing v. Dr. Alb. 
Zipper. 5—10. Heffc. Wien, 1898. M. Perles. (8-r. I. Th. 65- 1601. IL Th. 
65—160 1.) á 60 pf. 

Kozmin, K. Grammatika cerkovno-slavjanskago jazika novago 
perioda. Izd. 9-e. Moskva. Tip. Sinodalno. (8-r. 111 j.) 

Leskien, A. Handbuch der altbulgarischen (altkirohenslavischen). 
Sprache. 3. Aufl. Weimar, 1898. Böhlau. (8-r. XIV. 334 1.) 

Moszeikj C. Deutsch-littauisches Vokabularium. Tilsit u. Königs- 
berg, 1898. Schubert & Seidel. (8-r. 34 1.) 75 pf. 

Muratov, N. A, Otcherki grammatiki staroslavianskago jazyka. 
Moska, V. V. Dussnov. (8-r. 178 l) 

Ihvloivdiiij L la. Russko-niemetskii slovar. V. Riga, N. Kymmel. 
{8-r. 769 -960 1.) 

Fblanskiy Pet. Die Labiaiisation und Palatali^ation im Neuslavi- 
Bchen. Berlin, 1898. S. Calvary. (8-r. VIII, 81 1.) 3 Mk. 

Popowicz, Emil. Ruthenisches Sprachbuch. I. Theil. Czemowitz, 
1898. H. Pardini. (8-r. IV, 168 1.) 2 Mk. 

Sreznevski, L I. Materialy dija slovarja drevne-russkago jazika po 
pismennim pamjatnikam. Tom. II. Vip. 2. Oba-nak. Izd. otdjelenija 
russk. jazika i slovesnosti. Imp. Akad. Nauk. St. Ptg, 1898. (4-r. 378 1.) 

hterzinger, J. V. Deutsch-böhmisches Wörterbuch. Unter Mitwir- 
kong zahlreicher Fachmánner zusammengestellt. Rev. von Dr. V. E. 
Mourek. 67-71. Heft. Prag, 1898. J. Ottó. (8-r. II. Th. 1249—1408 1.) 
á80pf. 

SzyCf Aniela. Gramatyka jazyka polskiego dia dzieci zaczynajacych 
üczyd si§ systematycznie, z przykladami, cwiczeniami i wskazówkami 
dia nauozycieli. Warszawa, M. Areta. 1898. (8-r. 219, III 1.) 60 kop. 

Voelkel, Maxim. J. A. Litauisches Elementarbuch. 2. nea bearb. 
u. verm. Aufl. Heidelberg, 1898. Winter. (8-r. XII, 192 1.) 5 Mk. Ism. 
Liter. Centr. Bl. 8. sz. 

Germán nyelvek. 

Ackermann, A. Die Sprache der áltesten schottischen Urkunden. 
(1385—1440). Göttingen. (8-r. 60 1.) Diss. 

Andresen, Kari Gust. Sprachgebrauch und Sprachrichtigkeit im 
Deutschen. 8. neu durchgeseh. Aufl. Leipzig, 1898. 0. R. Reisland. (8-r. 
Vm, 465 1.) 6 Mk. — Ism. Mensch L. Polybiblion 145 1. 

Arndt, B. Der Uebergang vom Mittelhochdeutschen zum Neuhoch- 
deutschen in der Sprache der Breslauer Kanzlei. (Germanist. Abhand- 



Digitized by 



Google 



9(> HELLEBRANT ÁRPÁD. 

limgen. XV. Heft), Breslaii 1898. Marcus. (S-r. 118 1.) 5 Mk. — Ism. 
Liter. Centr. BL 29. sz. 

Bachmann, Dr, Alb. Mittelhochdeutsclies Lesebuch mit Gramma- 
lik und Wörterbucb. II. Aufl. Züricb, 1898. Fasi & Beér. (8- r. XXXII, 
Í276 1.) 4 Mk. 

Baly, J, Eur-Aryan roots ; with tbeir english derivatives and tbe 
con-esponding words in the cognate languages compared and svstemati- 
cally arranged. I. New-York, Holt & Co. (8.r. 781 1.) 

BehagheU Dr, Ottó. Geschicbte der deutschen Spracbe. 2. Aufl. 
(Aub: «Paur8GrundrÍ8s d. germán. Pbilologie. 2. Aufl.) Stra88burg,1898. 
K. J. Trübner. (8-r. III, Ü49— 790 1.) 4 Mk. 

BenTiewitZj Dr. A. \\,Link,L. Die Schwierigkeitftn unserer Mutter- 
spracbe. üebereicbtlicbe Zusammenstellung der zweifelbaften Fálle im 
mündl. u. scbriftl. Spracbgebraucbe, mit besond. Berücksicbtigung der 
kaufmánn. Spracbe. Leipzig, 1898. Gloeckner. (8-r. VI, 284 1.) 2 Mk. 

Blumschein, Dr. Giist. Streifzüge durcb unpere Mutterspracbe. 
(Die spracbbild. Kraft der Bedeutungbübertragung. Ueber Wort-Wande- 
rungen und Wort-Wandelungen. Unsere Personennamen im Licbte der 
Geschicbte. Die deutschen Familiennamen. Mundartlicbes. Kultur- 
geschicbte in unserer Mutterspracbe.) Köln, 1898. P. Neubner. (8-r. VIII, 
238 1.) 2 Mk 40 pf. 

Bosicorth, Jo8. and Tollery T, Northcote. An anglosaxon dictionary. 
Part IV. sect. 2. ewip-snel— ytmest. Oxford, 1898. Clarendon press. 
(I— XII, 961 — 1302 1.) 18 sb. 6 d. 

Braun, A. Deutscher Spracbscbatz für Ltbrer und für Freunde 
unserer Mutterspracbe. Leipzig, 1898. F. Brandstetter. (8-r. VI, 212 1.) 

2 Mk 50 pf. 

Brennert, Hans. Modeworte. Aus dem Mitteleuropáiscben. Berlin, 
1898. F. Fontane & Co. (8-r. VII, 75 1.) 1 Mk. 

Carpenter, G. R. Principles of english Grammar. London and New- 
York, 1898. Macmillan. (8-r. X, 2541.) 4sh. 6 d. — Ism. Literature 32. sz. 

Daienport (Herbert Jos.) and Emerson (Anna M.), Tbe prin- 
ciples of grammar; an inlroduction to tbe study of tbe laws of language, 
by tbe inductive method. New-York, Tbe Macmillan Co. (8-r. XIV, 268 1.) 

3 8h. 6 d. 

Dieter, Férd. Laut- und Formenlebre der altgermanischenDialekte. 
I. Halbbd. Lautlebre des Urgermanischen, Gotiscben, Altnordiscben, 
Altenglischen, AltFüchsi seben und Althochdeutscben. Leipzig, 1898. 0. R. 
Reisland. (8-r. XXXIV, 343 1.) 7 Mk. 

Krdmann, Oskar. Grundzüge der deutschen Syntax nach ibrer 
gescbicbtlicben Entwickelung dargestellt. II. Abtb.: Mensing, Ottó: Die 
Formationen dís Nomens (Genus, Nuraorus, Casus). Stuttgart, 1898. 
Cotta. (8-r. XVI, 276 1.) (i Mk 50 pf. — Ism. P. H. Liter. Centr. Bl. 25. sz. 

Fernald, Ja. C. March and Andrew, Fr. A standard dictionary of 
tbe english language designed to give the ortbograpby, pronunciation, 
meaning, and etymology. New-York, Fűnk & Wagnalls. (8-r. VII, 9151.) 

Franz, IV. {Shakespeare- Grammatik. 1. Hálfte. Halle, Niemeyer. 
(8-r. XII, 272 1.) 5 Mk 40 pf. 

Froheen, C. Zur Lehre vom Priidikativum. Mit besonderer Berück- 
sichtigung der Kern'gchen Satzlehre. Königsberg, 1898. (Progr.) (4-r.421,) 



Digitized by 



Google 



KÖNYVÉSZET. 97 

Fuehs, Paul Immánuel. Deutsches Wörterbuch auf etymologisoher 
Grundlage, mit Berücksichtignug wichtiger Mundart- und Fremd-Wörter, 
sowie vieler EigenDamen. Stattgart, 1898. Hobbing & Btíckle. (4-r. XII, 
360 1.) 3 Mk 75 pf. 

GeseniuSj Dr, F, W, Lehrbuch der en^lischen Spracbe. Halle, 
1898. H. Gesenius. (8-r.) 5 Mk 60 pf. — I. Th. Elementarbuch d. engl. 
Spracbe nebst Lese- und Uebangsstücken. 21. Anfl. (VIII, 315 1.) 2 Mk 
40 pf. — II. Th. Grammatik d. engl. Spracbe nebst Uebungsstücken. 
13. Aufl. (XIV, 386 1.) 3 Mk 20 pf. 

Glossen, die altdentschen, gesammelt und bearbeitet von Elias 
Steinmeyer und Ed. Sievers. IV. Bd. Alphabetisch geordnete glossare. 
Adespota. Nachtráge zu Bánd I — III. Handschriften-Verzeicbniss. Berlin, 
1898. Weidmann. (8-r. XV, 79 1.) 

Grimm. Jacob. Dentsche Grammatik. IV. Th. 2. Hálfte. Besorgt 
durcb Guat. Roethe und Ed. Scbroeder. Gúterslob, 1898. Bertelsmann. 
(8-r.) 12 Mk. 

Grimm, J. u, W, Deutscbes Wörterbuch. Fortgesetzt von M. 
Heyne, R. Hildebrand, M. Lexer, K. Weigand, E. Wülcker ii. H. Wun- 
deriich. IX. Bd. 12., 13. Lfrg. Bearb. v. Dr. M. Hevne. Leipzig, 1898. 
S. Hirzel. (4-r.) IV. Bd. I. Abth. 3. Th. 1. Lfrg. á 2'Mk. 

Giinther, L. Eecht und Spracbe. Ein Beitrac znm Thema vom 
JuristendeutFch. Berlin, 1898. C. Heymann. (8-r. XVI, 369 1.) 7 Mk. 

Gutzeit, W. r. Wörterbuch der deutpcben Spracbe Livlands. Riga, 
1898. Kymmel. (8-r.) 3 Mk. 

Hall, John R. Clark. A concise anglo-saxon diotionary. Cheap ed. 
London. Sonnenschein. (4-r. 386 1.) 7 sh. 6 d. 

HeUwig, Jákob. Die Stellung des attributiven Adjectivs im Deut- 
schen Ein Beitrag zur lústoriscben Syntax. Inaugural-Diesertation. 
Halle. 1898. (8-r. 176 1.) 

Hirschfeld, H, Ueber die Natúr der Vokale. Königsberg, 1898. 
(8-r. 31 1.) Diss. 

Hodermann, Max, Unseré Armeespracbe im Dienste der Caesar- 
Uebersetzung. Leipzig, 1898. Dűrr. (8-r. 44 1.) 75 pf. — Ism. W. C. Lit. 
Centr. Bl. 47. bz. 

Hoogvliety J. M. Elements of Dutch grammar. 6. edit. With many 
contributions of Miss Elisab. Hoogvliet. Hoag. Nijhoff. (8-r. XI, 205 L) 

HorUj Wilhelm, Beitráge zur deutschen Lautlehre. Leipzig, 1898. 
Fick. (8 r. 37 1.) 1 Mk. 

Janssen, V, Franz, Die Prosa in Shakespeare's Dramen. I. Theil. 
Strassburg, 1898. Trübner. (8-r.) 2 Mk 50 pf. 

Jantzen, Dr, Herm. Gctische Spracbdenkmáler mit Grammatik. 
Uebersetzung und Eri áut erűn gen. (Sammlung Göschen. 79.) Leipzig, 
1898. G. J. Göschen. (12-r. 137 1.) 80 pf. 

Kaeding, J. W. Hánfigkeitswörterbuch der deutschen Spracbe. 
1 — 15. Lfr. Steglitz, 1897. Selbstverlag. (8-r. 671 1.) — Ism. Liter. Centr. 
Bl. 14. sz. — Bauer A. Rev. crit. 18. sz. 

Kaediiig, J, W, Die Hilfszeitwörter in iiirem Verhaltn. zum deut- 
schen Wortschatz. Stegliz. 1898. (8-r.) 50 pf. 

Kalkar, O.Ordbog til det aeldre danske sprog. (1300-1700). XXV. 
Kjoebenhavn, Klein. (8-r. 64 1.) 



MTEXiTTIJD. KnzX.BHÉRTXX. XXIX. 



Digitized by 



Google 



98 HELLEBRANT ÁRPÁD. 

Kluge, Friedr. Etymologisches Wörterbuch der deutsohen Spraclie. 
6. verb. und verm. Aufl. Straasburg, 1898. K. J. Trübner. 

Kluge, F. u. Lutz^ F, English etymology. A select glossary serving 
as an introduotion to tbe history of the English language. Strassbnrg, 
1898. Trübner, (8-r. YIII. 234 1.) 4 Mk. 

Kock, AxeL Historiska bidrag till svensk formlára. (Nyare Bidrag 
bili kánnedom om svenske Landsmálen XY. 5.) Stockholm, 1898. Sám- 
son & Wallin. (8-r. 61 1.) 

Krause, Kari, Deutsche Grammatik fúr Auslánder. 5. verb. Aufl. 
von K. Nerger. (8-r.) 

Krüger, Dr, G'ustai:. Schwierigkeiten des Englischen. II. Theil. 
Erganzungsgrammatik und Stilistisohes. Dresden, 1898. Koch. (8-r. VII, 
í246 1.) 6 Mk. — Isra. Lít. Centr. Bl. 47. sz. 

Larson, N, Dano-Norwegian-English dictionary. London, Williams. 
(8-r. 687 1.) 

LegraSt C Diotionnaire de Slang et d'expressions familiéres an- 
glaises. Paris, Garuier fréres. 

Liebich, Bnino. Die Wortfamilien der lebenden hochdeutschen 
Sprache als Grundlage für ein System der Bedeutungslehre. I. Th. 1 . Lfrg. 
Breslau, 1898. Preuss & Jünger. 2 Mk. 

Lindner, ö. Ans d. Naturgarten d. Kindersprache. Leipzig, 1898. 
Th. Grieben. (8-r.) !2 Mk. 

Luft, WWielm. Studiea zu den áltesten germanischen Alphabeten. 
Gütersloh, 1898. Bertelsmann. (8-r. Vffl, 115 1.) 2 Mk 40 pf. 

LtUher,Dr.Joh, DieReformationsbibliographie und die Geschichte 
der deutschen Sprache. Vortrag, gehalten auf der 44. Versammlung 
deutscher Philologen und Schulmanner in Dresden. Berlin, 1898. G. 
Reimer. (8 r. 32 1.) 60 pf. 

Mac GilUvray, ft, S, Der Einfluss des Christenthums auf den 
Wortschatz des Alté nglischen. I. Th. 1. Halfte. Erlangen diss. (8-r. 51 1.) 

Martin, E. u. Lienhardt, H, Wörterbuch der elsassischen Mund- 
arten. IIL. IV. Lfrí?. Strassburg, 1898. Trübner. (8-r. 305— 624 1.) a 

4 Mk. - - Ism. Henry N. Rev. crít. 32—33. sz. 

Meigen, Wilhslm. Die deutschen Pflanzennamen. Berlin, 1898. 
Deutsch. Sprachver. (8-r. VIII, 120 1.) 

Morris, Edw. E. A dictionary of australian words, phraees, and 
usages, with those aboriginal-australasian and maori words which have 
become incorporated in the language, and the commoner scientifíc words 
that have had their origin in Australasia. London, 1898. Macmillan. 
(8-r. XXIV, 525 1.) 16 sh. — Ism. Literature .22. sz. 

Murray, Dr. Jamea A. H. A new englisch dictionary on histo- 
rical principles; founded mainly on the materials collected by thephilo- 
logical society. Oxford, 1898. Clarendon Press. (4-r.) - - Vol. IV. (Frank- 
law— Fyz. G— Gain-coming.) By H. Bradley. (V, 513— 628; 1-121.) 

5 sh. --- Vol. V. (H— Haversian.) (1—128 1.) 5 sh. 

Xesjieíd, J. C English grammar. Pást and present. London and 
New-York, 1898. Macmillan. (8-r. VIII, 470 1.) 4 sh. d. — Ism. Lite- 
rature. 3:2. sz. 

Nesfield, J. C, Hiatorical englishand derivation. London, 1898. 
Sonnenschein. (8-r. X, 400 1.) 7 sh. 6 d. 



Digitized by 



Google 



KÖNYvÉezBrr. 99 

Nissen, N. Beitrage zur englischen Synonymik. Heidelberg, 1898. 
GrooB. (8-r. VI. 94 1.) 1 Mk 50 pf. 

Olson^ Július É. Norwegian grammar and reader. With notes and 
vocabulary. Chicago, 1898. Scott, Foresman. (8-r. X, 330 1.) 

Penner, Emil. Entwickelnng der altenglischen Tonvocale. I. Th. 
Berlin, reálisk. értés. (B. Gaertner). (4-r. 28 1.) 1 Mk. 

Rausch, ö. Ziir Geschichte d. dentach. Genetiva seit d. mittelhoch- 
deutsch. Zeit. Giessen. (8-r. 103 1.) Disa. 

Scheffler, KarL Das etymologische Bewusetsein mit besonderer 
Bücksicht aoí die neuhocbdeutsche Schriftaprache. Braunschweigi gym. 
ért. (4-r. 27 1.) 

Searle, W. O. Onomasticon Anglo-Saxonicum : a üst of anglo- 
faxon proper names from tbe time of Beda to that of king John. Cam- 
bridge, Univ. Press. (8-r.) 20 sh. 

Siecers, Ed. Angelsacbsische Grammatik. 3 Aufl. (Sammluug kurzer 
6rammatikengermani8cberDialekte.nl.) Halle, 1898. Niemeyer. (8-r. 
Xin, 3181.)6Mk. 

Stamm, Adolf. Qrapbische Darstellung der deutscben Satzlebre 
nebst einer Interpunctionslehre. Leipzig, 1898. Baedecker. (8-r.) 1 Mk. 

Steinmeyer, Elias u. Sievers, Eduárd, Die altbocbdeutscben Gloe- 
sen. IV. Bi. Alpbabetiscb geordnete Glossare. Adespota. Nachtráge zu 
Bánd I — UI. Handscbriftenverzeicbniss. Berlin, 1898. Weidmann. (8r. 
XV, 790 1.) 32 Mk. — Ism. B. W. Liter. Centr. Bl. 35. sz. 

Stőcklein, Johann. Bedeutangswandel der Wörter. Seine Ent- 
etebung und Entwickelunpf. Ein Versucb. Müncben, 1898. Lindauer. 
(8-r. 79 1.) 1 Mk. — Ism. Hey 0. Arcb. lat. Lex. 137 1. 

Sweetj Henry. A new englisb grammar, logical and bistorical. 
Vol. II. Syntax. Oxford, Clarendon press. (8-r.) 

TaÜer, T. NorthcoU. An Anglo Saxon Dictionary. Based on the 
maniiscrípt collections of the laté Josepb Boswortb. Edit. and enlarged 
bv — . Part IV. Oxford, 1898. Clarendon press. (8-r. 961—13021.) 
1*8 sb. 6 d. 

Tarnson^ Dr. Geo. J. Word-Siress in Englisb: A sbort treatise on 
tbe accentnation of words in middle-englisb as compared witb tbe stress 
in old and modern Englisb. (Studien zur engliscben Pbilologie. m. Heft.) 
HaUe, 1898. Niemeyer. (8-r. XTű, 164 1.) 4 Mk. 

Thvdtchum, F. Die Rechtsspracbe in Grimm' s Wörterbucb. Stutt- 
gart, 1898. Fromman. (8-r.) 1 Mk 20 pf. 

Tiimpel, H. Niederdeutsche Studien. Bielefeld, 1808. Velbagen & 
Klasing. (8-r.) 3 Mk. 

Vietor, Wilh. Die Ausspracbe des Scbriftdeut seben. Mit dem 
•WörterverzeicbnisB f. die deutsche Recbtscbreibung zum Gebraucb in 
den preuss. Scbulen* in pbonet. Umscbrift, sowie phonet. Texten. IV. 
Aufl. Leipzig, 1898. 0. R. Reisland. (8-r. VIII, 119 1.) 1 Mk 60 pf. 

Vilmar, l>r. A. F. C. Deutsebes Namenbücblein. Die Entstebuns: 
und Bedeutunc: der deutscben Familiennamen. 6. Aufl. Marburg, 1898. 
N. G. Elwert.^(8-r. IV, 118 1.) 1 Mk 20 pf. 

Winkel, Jan te, Gescbichte der niederlándiscben Spracbe. 2. Aufl. 
(Aus: Paul's Grundr. d. germ. Pbilologie. 2. Aufl.) Strassburg, 1898. 
Trübner. (8-r. III, 781—932 1.) 5 Mk. 



Digitized by 



Google 



100 HELLEBRANT ÁRPÁD. 

Wngkt, Joseph. The english dialect-dictionary. Part. V. Chuck- 
Cyut. London, 1898. Frowde. (8-r. 601—864 1.) 15 sh. and 30 sh. n. 



Román nyelvek. 

Albúio Sahatore. Origine de la langue fran9ajse et son développe- 
ment hiBtorique. Napoli, 1898. Casa edit. Poliglotta. (16-r. 46 1.) 

Anglade, J. Contribution a Tétude du languedocien modemé. Le 
patoin de Lésignan (Aude) (dialecte nnrbonnais), Phonétique. Montpel- 
lier. Coulet. (8-r. 101 1.) 3 fr. 50 c. 

Aunalas della Rocietad rbaeto-romanscha. Annada XII. Ghur. 
J. Rich. (8-r. III, 381 1.) 7 Mk. 

Araujo Gómez, F. Gramática del poéma del Cid. Madrid, G. Her- 
nández. (i-r. 426 1.) 10 fr. 

Bérger^ Heinr. Beitrage zur Untersuchung der in der franzősischen 
Sprache áltester Zeit nachweisbaren Lehnwörter. Breslau. (Schletter.) 
(8-r. 47 1.) 1 Mk. Diss. 

BlúndeU J- E. Phonologie esthétique de la langue fran9aÍ8e. Paris, 
Guillaumin. (8-r. 296 1.) 4 fr. 

Carusellij Giov. SuUe origini dei popoli italici I. (Italianismi della 
lingua greoa). Palermo, A. Reber. (48 1.) 

Chrísto (de), Doin, Vocabolario calabro-italiano. Napoli, 1898. 
Mioh. d'Auria. (8-r. 194 1.) 2 lira. 

Deschanel, K Les déformations de la langue fran9flÍ8e. Paris, C. 
Lévy. (8-r. 299 1.) 3 fr. 50 c. — Ism. P. de Th. PolybibJion. 241. 1. — 
Tobler A. Arch. f. Stud. neu. Sprach. 222—224. 1. — Balassa József. Nyelvt. 
Közlem. 352—357. 1. 

Duí7aUj Louis, Remarques sur la conjugaison fran^aise. Paris, 1898. 
Impr. nation. (8-r. 60 1.) 

Frisoni, Gaet, Grammatica ed esercisi pratici della lingua porto- 
ghese-brasiliana. 11. edÍ7. rifatta. Milano. Hoepli. (16-r. XI, 276 1.) 

Geheeh, li. Prostlietisch. a und s im Rumanischen. Leipzig, 1898. 
(8-r. 50 1.) Diss. 

Genzardis, N. E, Deutsch und Italienisch. Eine leichte Sprach- 
lehre, um italienisch lesen, schreiben und nprechen zu lemen. Turin. 
Leipzig, 1898. G. Hedeler. (8-r. XXII, 210 1.) 3 Mk. 

Gorra, Egidio. Lingua e letteratura spagnuola delle origini. Milano, 
1898. Hoepli. (8-r. XVII, 430 1.) 6 lira. — Ism. Liter. Centr. Bl. 10. sz. 
— Literature 19. sz. 

Granger, A, Répertoire étymologique des noms fran9ais et des 
dénominntions vulgaires des oiseaux. Paris. (16-r. 80 1.) 

Haiissen, Frederico. Sobre los pronombres posesivos de los anti- 
guos dialectos castellnnos. Santiago de Chile, 1898.) 8-r. 14 1.) 

Harseim, Fr, Beitrage zum Vocalismus, mit bes^onderer Berück- 
sichtigung der nebenton. und unbetonten Vorsilben im Französischen 
(vom XVI. Jahrh. nn). Hamburgi polg. isk. ért. (4-r. 28 1.) 

Hatzfeld(A.), Darmesteter (Ars,) et Thomas (Ant,). Diction- 
naire général de la langue fraD9aise du commencement du XVIIe siécle 
a nos jonrs. Fasc. XXUI. XXIV. Paris, Delegrave. (8-r.) a 1 fr. 



Digitized by 



Google 



KÖNYVÉSZET. 101 

Is(ua, E. Diccionario de la coDJugación castellana. Paris, imp. 
8ud-americ. ÍS-r. XVIII, 348 1.) 5 fr. 

Jungbluth, R, Sprachliche Untersuchungen der von Guio^ard 
Díjon 1878 herausgegebenen altfranz. Cietercienserinn-Begel. Bono, 
1898.(8-1.231.) 

Körting, G. Fonnenlehre der französiechen Sprache. 11. Bd.: 
Der Formenbau des französiechen Nomens in seiner geschichtlicheu 
Entwickelung. Paderbom, 1898. Schöningli. (8-r. XII, 337 1.) 8 Mk. 

Ko8chwitz^ Ed. Les parlers parisiens d'aprés les témoignages de 
MM. de Bomier, Coppée, A. Daudet et antres. Anthologie phonétiqne. 
3. müle. Marburg, 1898. Elwert. (8-r. VI, XXXI, 153 1.) 3 Mk 60 pf. 

Kron, R. Le petit Párisién. Pariser Französisch. Ein Fortbildungs- 
mittel far diejenigen, welcbe die lebend. Umgangssprache auf allén Ge- 
bieten des tagi. Verkehrs ériemen woUen. Nebst einer systemat. Frage- 
scbule als Anweisung zum Stúdium. 4. Aufi. Earlsmbe, 1898. Bielefeld. 
(8-r. Vm, 184 1.) 2 Mk 40 pf. 

La Bárra, E de. Ortográfia fonetica. Santiago de Chile. (8-r. 82 1.) 

La Bárra, E. de. Tratado de ortográfia reformada. Santiago de 
ChUe. (8-r. 146 1.) 

La Bárra, E. de. Crítica fílológica. Examen i refutación de algunas 
teorías i opiniones del profesor D. Federico Hanssen. Santiago de Chile. 
(8-r. 176 1.) 

Le Harivel, Charles S. The principles of french grammar. With 
numerous exercises. Edinburgh, 1898. Olivér & Bayd. (8-r. VIII, 368 1.) 
2 sh. 6 d. 

Lindherg, Lars. Les locutions verbales figées dans la langue íran- 
9ai8e. (Thése.) Upsala. (8-r. 118 1.) 

Membreno, A. Hondurenismos. Vocabnlario de los provincialismos 
de Honduras. U. edicion corregida. Honduras, tip. Nációnál. (4-r. 
XVI, 271 1.) 

Minckwitz, M. J. Beitr. zur Gesohichte d. franz. Grammatik im 
17. Jahrh. Zürich. (1 13 1.) Diss. 

Mtissafia, Adolf, Zur Eritik uud Interpretation romanischer Texte. 
IV. Beitrag. (Ans «Sitzungsber. d. k. Akad. d. Wiss.*). Wien, 1898. 
C. Gerold. (8-r. 84 1.) 

Oddo, Henri. De Tutilité des idiomes du Midi pour renseígnement 
de la langue fran9aise, étude présentée au Félibrige de Paris. Paris, 
1898. Le Soudier. (8-r, 16 1.) 

Riris (Gaston) et Langlois (Ern.). Chrestomathie du moyen 
áge. Extraits publiés avec des traductions, des notes, une introduction 
grammatical et des notices litteraires. Paris, Hachette. (16-r. XCIII, 
3541.) 3 fr. 

Psrraidt-Dabot, A. Le patois bourguignon. Dijon, Lamarche. 
(16-r. 146 1.) 

Hqu€t, F. De vocabulis qusB in duodecimo saeculo et in tertii deoimi 
principio a Gallis Germani assumpserunt. (Thése.) Paris, 1898. Leroux. 
(8-r. 103 1.) 

Raab, Dr. Emst. Sachliche, grammatische und metrische Erliiu- 
ternngen zu den Canzonen Petrarcas. Leipzig, Dürr. (4-r. iO 1.) Progr. 
1 Mk 50 pf. 



Digitized by 



Google 



102 HELLBBBANT ÍRPÁD. 

likeden, P. Etymologische Beitráge zum italienischen Wörterbuch. 
Brixen. (8-r. 39 1.) 75 pf. 

Rydbekg, G, Zur Gescbichte des französisohen e. I. Die Entstebung 
des e-Lautes. Upsala, Lundequist. (8-r. 67 1.) 

Schiichardt, Hv^go, Bomaniflche Etymologien. I. (Ans tSitzungs- 
ber. d. k. Akad. d. Wiss. Wien.) Wien, C. Gerold. (8-r. 82 1.) 1 Mk. 
80 pf. 

SeydlitZ'Kurzhach, Hans. Die Spracbe der altfranzösiscben Lieder- 
bandscbrift Nr. 389. der Stadtbibliotbek zu Bern. Halle, 1898. (8-r. 
88 1.) Diss. 

Svedelius, C. L'analyse du langage appliquée á la langue fran9aise. 
Upsala. Almqvist & Viksell. (8 r. 178 1.) 

Tliimm, C. A. Frencb Selftaught. Witb phonetic pronunciation. 
London, 1898. Marlborough. (8-r. 93 1.) 1 sh. 

TÍiomdSf Antoine. Easais de pbilologie fran9aÍ8e. Paris, 1898. 
Bouillon. (8-r. Vm, 441 1.) 7 fr. Ism. Liter. Centr. Bl. 33. bz. — Bour- 
ciez E. Rev. crit. 26. ez. 

TiktiTij H, Ramánisch-deutscbes Wörterbuob. IV. Lfrg. Bukarest. 
1898. (8-r. 193—256 1.) 1 Mk 60 pf. 

Toynbee, Paget A dictionary of proper names and notable matters 
in the works of Dante. Oxford, 1898. Clarendon Press. (8-r. X, 616 1.) 
25 sh. — Ism. Literature 53. sz. 

Yocabolario trentino-itaiiano compilato da alcnne signorine di 
Trento, col consiglio e con la revisione del prof. Vittore Bicci. Fasc. I. 
Trentino, col consiglio e con la revisione del prof. Yittore Ricoi. Fasc. 
I. Trentino, 1898. Zippel. (8-r. 1—64 1.) 

Weigand, Gusstav. 5. Jahresbericbt des Instituts für rumaniscbe 
Spracbe. Leipzig. (IX, 370 1.) 6 Mk. 

Weigandj G. Linguistiscber Atlas des dacorumániscben Spracb- 
gebietes. 1. L&g. Leipzig, 1898. Bartb. 4 Mk. 

Weigand, G. Samoscb- und Tbeiss-Dialekte. Leipzig, 1898. Bartb. 
(8-r.) 2 Mk. 

Zmcky, J. W. Ueber den Einfluss von Beim und Metrum a. d. 
Spracbe in Ariostos Orlando Furioso. Beró. (8-r. 49 1.) Diss. 

Latin és görög nyelv. 

Baljon, J. M. S. Griekscb-tbeologiscb Woordenbock hoofd. Zak- 
lijk van de oudcbristelijke Letterkunde. 5e stuk. Utrecbt, Kemink & Zoon. 

Barth, Hans. De Coorum titnlorum dialecto. Inauguraldiss. Basel. 
1898. (8-r. 125 1.) 

Bartunek, Joh, De adjectivorum et participiorum apud Lucretium^ 
Catullum, Yergilium, Horatium, Ovidium usu promiscuo. Bzeszowise, 
1898. J. A. Pelari. (8-r. 44 1.) 

Bechtelj Dr. Fritz. Die einstámmigen mánnlicben Personennamen 
des Griecbischen, die aus Spitznamen bervorgegangen sind. (Abbandl. 
d. kön. Gepellscb. d. Wiss. n. 5.) Göttingen, 1898. (4-r.861.) 5Mk50pf. 
Ism. Kretscbmer P. D. Lit. Ztg. 42. sz. 

Beüi, M, Deir accento greco. Livorno, 1898. (16-r.) öOcent. 



Digitized by 



Google 



KÖNYVÉSZET. 103 

Birket D. De particularum fjoj et otj usu Polybiano, Dionysiaoo, 
Diodoreo, Strabouiano. Leipzig. (8-r. 83 1.) — Ism. Hultsch Fr. Berl. 
Philol. Wochenschr. 50. sz. 

CcuxiaUiTuat P. Queenam verborum 7ra/á oőSerépw ij fiodonotta 
sententia sit. BomsB, 1898. (24 1.) 

Cartatdt, A. La flexión dans Lucréce. París, Alcan. (S-r. 122 1.) — 
Ism. Brieger Adf. Berl. Phil. Wochenschp. 43. sz. 

Cascio (Lo) Santi. Nozioni sullo spirito aspro nella lingua grseca. 
Caltanissetta, 1898. (26 1.) 

Catier, PöluL. Grammatica militanB. Erfahrungen und Wünsche im 
Gebiete des latéin, u. grieoh. Unterrichts. Berlin, 1898. Weidmann. (8-r. 
VI, 168 1.)5Mk60pf. 

Ceppi, M. Syntaxis Terentiana. Pars I. (De casuum usu.) Labrone, 
Meucci (8-r. 97 1.) 

Christensen, H. Die Sprache des byzantinischen Alexander- 
gedichtes. (8-r.) 

CUef, Prank Lóvis rayi. Index Antiphonteus. New-York, The Mac- 
millan Co. (8-r. YI, 173 1.) 

DaweSf Elizabeth. Ilept nys itpoipopaq rrjq eXlrp/trrjq Y)xoa<njq fisra 
odrjyewv npog fxerappu'dfitaty rnq dtdaaxaXcaq ai/üjjci, Mera^patreg exvou 
ayYXíxoo imo Mary C. Dawes. AőTjvrjat)/ 1 898. (8-r. 78 1.) 

Deisgríianriy G. A, Die sprachliche Erforschung der griechischen 
Bibel, ihr gegenwárt. Stand und ihre Aufgaben. (Vortr. d. theol. Kon- 
ferenz. z. Giessen. 12. F.) Giessen, 1898. J. Ricker. (8-r.) 80 pf. 

De la Chaux, Gustav. Der Gebrauch der Verba und ihrer Ablei- 
tangen bei Nepos. (Folyt.) Gumbinnen-i realgymn. értés. (4-r. 12 1.) 

Devantier. Spuren des anlautenden Digamma bei Hesiod. III. Tb. 
Eutin. Progr. 

Dittel, Dr. Cajetan, Sprachlaute u. Lautschrift. Beine u. dialekt. 
Aussprache. Lateinisches Beformalphabet. Physiologische Lautschrift. 
Naturschríft, Volks-Phonopsychologie. Mit 1 Uebersichtstafel. Berlin, 
1898. G. Reimer. (8-r. 20 1.) 1 Mk. 

Elmer, H. Charles. Studiesin latin moods and tensea. Ithaca N. Y. 
1898. Macmillan-Co. (8 r. IX, 231 1.) — Ism. W. Liter. Centr. Bl. 23. sz. 

Emery, Annié Croshy. The historical present in early Latin. Boston. 
(8-r. 122 1.) — Ism. Weisé, 0. Berl. Phil. Wochenschr. 22. sz. 

Esch^ «7. De Plauti correptione secundsB syllabsB vocabulorum poly- 
syllaborum, quas mensura iambica incipiunt. Münster, 1898. (8-r. 

1161.)DÍ88. 

Fritzsche, F. De particula ouőé usu Sophoclea. Berlin. (8-r. 
U 1.) Diss. 

Froelick, G. Quatenus in nominibus homin. Doricor. propriis his- 
toríci Graeci formis dialecticis usi vei Atticam dialectum secuti sint. 
IIL Insterburgi gymn. progr. (17 1.) 

Fügner, F, Lexicon Livianum. Bd. I. (fasc. 1 — 8). A. B. Lipsiae, 
1898. Teubner. (8-r. YI, 1572 hasáb.) 19 Mk 60 pf. — Ism. W. C. Liter. 
Centr. Bl. 10. sz. — Heraeus, W. Wochenschr. f. ki. Philol. 9. sz. — 
N. Berl. Philol. Wochenschr. 14. sz. 

Fuochif Mario* Le etimologie dei nomi proprí nei tragici. Firenze- 
Roma, 1898. Bencini. (8-r. 45 1.) 



Digitized by 



Google 



104 HELLEBRANT ÁRt>ÁD. 

Fuochi, Marius. De vocalium in dialeoto ionica concursu obser- 
vatiiinculaB. Firenze-Roma, 1898. Bencini. (8-r. 28 1.) 

Green, G. B, Notes on greek and latin syntax. London, Methiien. 
(8-r. 2121.) 

Hartman7i, J, J. De emV>lematÍ8 in Platonis usu obviis. Lngd. 
Bat., 1898. A. W. Sijthofif. (8-r. Vni, U4 1.) 

HMing, R. Ueber den Gebraucb des ecbten und sociativen Dativs 
bei Herodot. Earlsruhe. 

Hirschbergy Dr. J. Hilf8wörterbuch zum Aristophanes. I. Theil. 
Leipzig, 1898. Veit & Co. (8.r. IV, 104 1.) 3 Mk. 

Hoffmann, 0. Die griecbischen Dialekte, in ihrem historischen 
Zusammenhange mit den wicbtigsten ihrer Quellén. UI. £d. Der ion. 
Dialekt. Quellén und Lantlehre. Als Anbang e. Wort der Entgegnung. 
Göttingen, 1898. Vandenhoek & Ruprecht. (8 r. X, 626. 20 1.) 16 Mk. — 
Ism. Henry V. Rev. őrit. 11. bz. — Fritsoh, Adf. Berl. Pbilol. Wochen- 
scbrift 40. sz. 

Kohlmanriy W. De vei imperativo quatenua ab aut parti cula diffe- 
rat. Marburg. (8.r. 98 1.) Diss. 

Kondratiew, Sergius, Index ad oratorem Lycurgum. MosquaB, 
1897. (Leipzig, Fock). (8-r. V, 29 1.) 3 Mk 50 pf. 

Krauss, Sámuel. Griechische und lateinische Lehnwörter im Tal- 
mud, Midrasch und Targum. Mit Bemerkungen von J. Löw. I. Theil. 
Berlin, 1898. Calvarv. (8-r. XLI. 349 1.) 12 Mk. — Ism. Str. H. Liter. 
Centr. Bl. 23. sz. — Bacber W. D. Lit. Ztg. 22. sz. — Keller. Berl. Phil. 
Wochenschr. 29. sz. 

Kühner, R. Ausführliche Grammatik der griecbischen Sprache. 
n. Theil. Satzlehre. 3. Aufl. in neuer Bearbeitung von B. Gerth. I. Bd. 
Hannover, 1898. Hahn. (8-r. IX, 666 1.) 12 Mk. 

Leviy A. Dei suffissi uscenti in sigma. Torino, 1898. Loescher. (8-r. 
56 1.) 2 lira. 

Lindsay, W. M. Handbook of latin inscriptions, illustrating the 
bistory of the language. London, Patnam. (8-r.) 5 sh. 

Lindsay, W. M, Introduction k la critiqae des textes latins basée 
surle texte de Plaute. Traduit par J. P. Waltzing. Paris, 1898. Klincksieck. 
(12-r. Vm, 175 1.) 2 fr. 50 c. 

Litzica, ConsL Das Meyer'sche Satzscblussgesetz in der byzantini- 
schen Prosa, m. e. Anhang über Prokop v. Kásarea. München, 1898. 
A. Buchholz. (8-r. 51 1.) 1 Mk. (Diss.) 

Meister, Rich. Die Inscbriften von Lakonien, Tarent, Herakleia 
(am Siris) und Messenien. (Sammlung der griecbischen Dialekt-InFcbrif- 
ten. IL 1.) Göttingen, 1898. Vandenhoek & Ruprecht. (8-r. 146 1.) 
4 Mk 40 pf. 

Oertel, Hans. Ueber den Sprachgebrauch des Pomponius Méla. 
Inaugur. Dissertation. Erlangen, 1898. (8-r. 67 1.) 

Olsckewsky, S. La langue et la métrique d'Hérodas. Bruxelles, 
Kiessling. (8r. 84 1.) 2 fr. 50 c. — Ism. Herzog R. Berl. Philol. Woohen- 
sohrift 41. sz. 

Perron, Heinrich. Textkritische Bemerkungen zu Philodem^s Geco- 
nomicas. Inauguraldiss. Zürich, 1898. (Sr. 87 1.) 



Digitized by 



Google 



KÖNYVÉSZET. 105 

Rtraris, K, Handbuch der neugriechiachen und deutschen Um- 
gangsspracbG. Leipzig, 1898. 0. Holtze. (12-r. VIII, 425 1.) 4 Mk. 

— . A manuel of modern Greek and English couversation. Leipzig, 
1898. 0. Holtze. (12-r. VHI, 425 1.) 4 Mk. 

— . Manuel de la convereation grecque moderné et francaise. U. o. 
(12-r. VIII, 425 1.) 4 Mk. 

Pirson, Jvl. Le htyle des inscriptions latines de la Gaule. Louvain, 
1898. (8-r. 31 1.) — Ism. Arch. lat. Lex. 137 1. 

ReinhM, Henr. De griBcitate patrum apostolicorum librorumque 
apocryphorum növi testamenti quaestiones grammaticie. Halle, 1898. 
Niemeyer. (8 r. 35 1.) 2 Mk 80 pf. 

RosteJigren, Erik. Sprákliga nndertökningar. 11. Spelar accenten 
nágon roll i den latinska versbyggnaden ? Ostersund, 1898. Wieén. 
{4-r. 45 1.) 1 Krone. 

SchinittfJohndr, Ueber pbonetische undgraphischeErscheinungen 
im Vulgárgriechischen. Leipzig (8-r. 36 1.) 1 Mk. — Ism. H. N. G. Lit. 
Centr. Bl. 20 sz. 

Sckweizer, E. Gramm atik der pergamenischen Inschriften. Bei- 
trage zur Laut- und Flexionslehre der gemeingriech. Sprache. Berlin, 
1898. Vi^eidmann. (8-r. VIII, 212 1.) 6 Mk. 

Searles, H, M. A lexigraphical study of the greek inscriptions. 
Chicago. (8-r.) 

Segebade, J. u. Lommatzsch, E, Lexicon Petronianum. Leipzig, 
1898. Teubner. (8-r.) 14 Mk. — Ism. W. C. Liter. Centr. Bl. 33. sz. — 
Thomaa E. Rev. crit. 21. sz. -- Hersöus W. Arch. lat. Lex. 135 1. 

Warren, W, A Study of conjunctional temporal clauses in Thukv- 
dides. Boston. (8-r. 79 1.) 

Wiüers^ Henr. De Verrio Flacco glossarum interprete. Halis Sax. 
1898. (8-r. 46 1.) — Ism. Arch. lat. Lex. 141. 1. 

Winer'» 6r. B. Grammatik des neutestamentlichen SpracUidioms. 
8. Aufl. Neu besrbeitet von Dr. Paul Wilhelm Scbmiedel. 11. Theil. Syu- 
tax. 2. Heft. Göttingen, 1898. Vandenboek & Ruprecht. (8-r. 209 — 
272 1.) 1 Mk. 

Wunderer, Carl, Polybios-Forschungen. Beitráge zur Spracli- u. 
Kulturgeschichte. I. Th.: Sprichwörter u. sprichwörtliche Redensarten 
bei Polybios auf Herkunft und Bedeutung hin untersucht. Leipzig, 1898. 
Dieterich. (8-r. VH, 123 1.) 2 Mk 80 pf. 



Más indogermán nyelvek. Indogermán nyelvhasonlítás. 

Bühler, Georg. On the origin of the Indián Brahma alphabet. II. 
revised edition of Indián studies Nr. líl. Strassburg, 1898. Trübner. 
(8.r. XIIL 1241.) 5 Mk. 

GeigeTj Wilh. u. Kuhn, Emut, Grundriss der iranischen Philologie. 
I. Bd. 2. Ábth. 1. Lfr. Strassburg, 1898. Trübner. (8-r.) 3 Mk CO pf. 

Harlez, C. de. Vocabulaire bouddbique sanscrit-chinois. Han-Fau 
Tsih-yao. Leiden, Brill. (8-r. 66 1.) 3 fr. 75 c. 

Holder. Alfr. Altceltischer Spracljschatz. lO.Lfrg. Leipzig. Teubner. 
(8-r. n. Bd. 257—512 Spalten.) 8 Mk. 



Digitized by 



Google 



106 HBLLEBRANT ÁRPÁD. 

Horn, P, Neupersische Schriftsprache. ((Jrundr. d. iran. Philol. 

1, 2, 1.) Straesburg, K. J. Trúbner. (8-r.) 8 Mk. 

Negelin, J, i\ Zur Sprachgeschichte des Veda. Das Verbalaystem 
des Atbarva-Yeda, spracbwissenBcbaftlicb geordnet und dargestellt. Bor- 
iin, 1898. Mayer & Müller. (8-r. VII, 104 1.) 3 Mk. — lem. Henry V. 
Rev. crit. 17. 8z. 

Pulié, Fr. L, Stndi italiani di filológia indo-iranica. Firenze, 0. 
Carnesecchi. (8-r. Vin. 72, 199 1.) 

Richter, 0. Die unecbten Nominalkomposita des Altindisch und 
Altiran. Leipzig. (8-r. 62 1.) Diss. 

Rosen, Dr. Fritz. Modem Persian CoUoquial grammar. London, 
1898. Luzac & Co. (8-r. XIV, 400 1.) — Ism. H— n P. Liter. Centr. Bl. 
17. 8z. — Mann 0. D. Lit. Ztg. 36. sz. 

Sowa, Rxid, Wörterbucb des Dialekts der deutechen Zigeiiner. 
(Abhandlg. f. d. Kundé d. Morgenlandes. XI. Bd. Nr. 1.) Leipzig, 1898. 
F. A. Brookkaus. (8-r. XIV, 128 1.) 4 Mk 50 pf. 

Temple, G. Glossary of Indián terms, relating to religion, customs, 
governement, land, etc. Lon-^on, Luzac. (8-r. 332 1.) 

Uhlenbeck, C. C. A mannel of sanskrit phonetics in comparison 
witb tbe indogermanic motherlanguage. London, 1898. Luzao & Co. 
(8-r.XIL 1151.) — Ism. Henry V. Bevue crit. 17. sz. — Wackeniagel J. 
D. Lit. Z'g. 43. sz. 

Uhlenbeck, C, C, Eurzgefasstes etymologiscbes Wörterbucb der 
altindiscben Spracbe. I. Bd. Amsterdam, 1898. Job. Müller. (8-r. XII, 
160 1.) — Ism. Vpndryós, J. Rev. crit. 43. sz. 

Vogelf J, Ph. Het leemen Wagentje indiscb tooneelspel uit sanskrt 
en prakrt in bet nederlandscb vertaald. Amsterdam. (4-r. XV, 216 1.) 

Vasconcdlos- Abreu (G, de), Curso de literatnra e lingua sanscri- 
tica classica e vedica. U. (Vocabulario e notas.) Lisboa, Imprensa nacional. 
(4-r. XXIV, 298 1.) 

Wahrmwnd, Adf. Praktisches Handbucb d. neu-persiscben Spracbe. 

2. Aufl. Mit e. Bcblüssel. Giessen, 1898. Bicker. 10 Mk. 



Sémi nyelvek. 

Alvarez de Perdita, J. A. Estudios de Orientalismo. I. Iconografia 
simbólica de los alfabetos feuicio y bebraico. Ensayo hermenéutico acerca 
de los enseüanzas esotéricas cifradas en los respectivos nombres, figurás 
y vocablos del valor numerái de las XXII letras de ambos alfabetos. 
Madrid, Rivadeneyra. (4.r. XLVII, 215 1.) 

Böhmer^Jvl, Daebibliscbe «Im Namen». Eine sprachwissenscbaft- 
liche Untersucbung über das bebr. DtS^p ^^^^ seine griech. Aequivalente 

(im besond. Hinblick auf den Taufbefebl Mattb. 28, 19.) Giessen, 1898. 
J. Ricker. (8-r. III, 88 1.) 2 Mk 60 pf. 

CasseljDarid. Hebráisch-deutsches Wörterbucb, nebst korzer bebr. 
Grammatik mit Paradigmen der Substantiva und Verba. 6. Aufl. Breslau, 
1898. Handel. (8-r. IV, 300, 47 1.) 4 Mk. 

Candela C. R. Tbe Hittites and tbeir language. Edinburgb and 
London, 1898. Blackwood. (8-r. X, 312 1.) 7 sh. d. 



Digitized by 



Google 



KÖNTVásZBT. 107 

Cooky Stardeyy A. A glossary of the Aramaic inscriptions. Cam- 
bridge, Univere. Press. (8-r.) 7 sh. 6 d. 

Dcdman, Dr. Gvxt. H. Aramáisch-nenhebnlisches Wörterbuch zii 
Targum, Talmud und Midrascb, mint Vokalisation der targum. Wörter 
nacb südarab. Handscbriften u. besond. Bezeichnung des Wortscbatzes 
des Onkelostargum, unter Mitwirkung v. P. Tbdr. Schárf bearb. I. Th. 
Mit Lexikon der Abbreviatnren von G. H. Handler. Frankfurt a. M. 
J. Kaufifmann. (8-r. Xn. 181 és 129 1.) A két rész 12 Mk. 

Gray, G. B. Studies in hebrew proper names. London, Black. 
(8-r. 354 1.) 

Harder, Emst. Arabiscbe Conversations-Grammatik mit beson- 
derer Bertícksicbtigung der Schriftspracbe. Heidelberg, 1898. Groos. 
(8-r. XT, 475 1.) 10 Mk. 

Harder, Emst. Scblüssel zur arabisoben Eonverf^ations-Grammatik 
mit besond. Berücksichtigung der Scbriftspracbe. Heidelberg, 1898. 
Groos. (8-r. 103 1.) 2 Mk 80 pf. 

Hüprecht, H. V. The Babylonian expedition of the imiversity of 
Pennsylvania. Series A. : Cuneiform text-s. Philadelphia, 1898. (Erlangen, 
E. Merkel.) Vol. IX. Business documents of Murasbú sons of Nippur, 
dated in the reign of Artaxerxes. I. (464—424. b. C.) Instruct. by A. T. 
Clay. (4.r. 90 1. és 92 tábla.) 25 Mk. 

— . Proper names of the time of Artaxerxes I. from cuneiform 
tablets found in Nippur. (Aus: H., the babylonian expedition.) (4-r. 
43 J.) 4 Mk. 

Jensen, P. Hittiter und Armenier. Mit 10 líth. Schrifttaf. u. e. 
Uebersicbtskarte. Sferassburg. 1898. Trübner. (8-r. XXVI, 255 1.) 25 Mk. 

KaMe, Riul. Textkritische und lexik^ische Bemerkungen zum 
samaritanischen Pentateuch- targum. Leipzig, 1898. Harrasowitz. (8-r.) 
2 Mk 40 pf. 

Künstlinaery D. Zur Theorie der Zahlwörter in d. sémit. Spraohen. 
Bem. (8-r. 32 1.) Diss. 

Meissner^ Bruno. Supplement zu den assyrischen Wörterbüchern. 
Leiden, 1898. Brill. (4-r. Ili, 106 és 32 autogr. 1.) 20 Mk. — Ism. Zim- 
mem H. Götting. Gel. Anz. 809—827. 1. 

Messerschmidtj Leop. Bemerkungen zn den hethitisohen Inschrif- 
ten. (Mittheilg. d. vorderasiat. Gesellsch. III. Jahrg. 5. Heft.) Berlin, 
1898. W. Peiser. (8-r. 48 1.) 3 Mk. 

MuM'Amolt, W. A concise dictionary of Assyrian language. 
(Assyrian-English-German.) Part YII. Berlin, 1898. Beuther & Beichard. 
(8-r. 385-448 1.) 5 Mk. 

Nathan, Joel. Vocabularium zum Pentateuch, nebst Biegunp:s- 
tabellen der hebráischen Snbstantiva und Verba. Dnrchgesehen v. Dr. 
Meisel. 12. Aufl. Frankfurt a. M., 1898. J. Kauffmann. (8-r. IV, 174 1.) 
1 Mk 50 pf. 

NÓldekej Thd, Kurzgefasste syrische Grammá tik. 2. Aufl. Mit e. 
Schrifttafel v. Jul. Euting. Leipzig, 1898. Ch. H. Tauchnitz. (8-r. XXXIV, 
305 1.) 12 Mk. 

Pages y Belloc, F, Los tiempos del verbo árabe. Madrid, Riva- 
deneyra. (4-r. 77 1.) 2 fr. 25 c. 

Probst, Friedr. Arabischer Sprachftihrer in iigyptischem Dialect. 



Digitized by 



Google 



108 HELLEBRANT ÁRPÁD. 

Ein Leitfaden der arab. Convereation fűr Reisende, Kaiifleute, u. s. w. in 
Afrika (enthalt, Grammatik, deutsch-arab. und arab-deutaches Wörter- 
buch, Gespráche). Neue Aus^abe. Giessen, 1898. Ricker. (VIII, 2801.) 
3 Mk. 

Robertson, í. E. An arabic vocabuiai^ for Egypt. London, 1898. 
Sampson Low. (8-r. 1 12 1.) 3 sh. 

Rosenberg, J. Hebráische Convereations-Grammatik. Wien, 1898. 
Hartleben. (8-r.) 1 frt. j 

Sdclvs, H. Die Partikein d. Mischna. Giessen. (8-r. 51 1.) Diss. j 

SibawaihVs Buch über die Grammatik nach der Ausgabe von H. 
Derenbouro: und dem Commentar des Sirásí. Uebersetzt von G. Jalm. 
Lfrg. 18—23. Berlin, 1898. Reuther & Reichard. (8-r. 209—320, 417— 
576 1.) á 4 Mk. 

Smithy A. P. Thesaurus Syriacus. Fasc. X. part. 1. {2-r.) 43 Mk. 

Strai'k, H. L., BuJd, F. Hebraisk Grammatik. I. Hebraisk form- i 

laere. II. Hebraisk Syntax. Kjoebenhavn. Gyldendal. (8-r. 2481.)6fr.25c. 

Thimm, C\ A, Egyptian self-taught. (arabic) : with english phonetic 
pronunciation. London, E. Marlborough. (8-r.) 2 sh. 

Wahrmnnd, Adolf. Praktisches Handbuch der neu-arabisohen 
öprache. 3. Aufl. Mit e. Sohlüssel. Giessen, 1898. Ricker. 12 Mk. 

Weinelf Heinrich. ntTÖ und seine Derivate. Linguistisch-archáo- 
logische Studie. Inaugural-Dispertation. Leipzig, 1898. (8-r. 82 1.) 

Weissbach, F, H. Die sumerische Frage. Leipzig, 1898. Uinrichs. 
(8-r. IV, 184 1.) 10 Mk. — lem. B. C. Liter. Centr. Bl. 17. sz. 

Wright, W. A grammar of Arabic. 3. edit. Vol. II. Cambridge, 
Univers. Press. (8-r.) 

Zimmern, Dr, Heinr. Vergleichende Grammatik der semitischen 
Sprachen. Elemente der Laut- u. Formenlehre. Mit 1 Schrifttafel von 
Jul. Euting. Berlin, 1898. Reuther & Reichard. (8.r. XI, 194 1.) 5 Mk 
50 pf. — Ism. B. J. Liter. Centr. Bl. 8. sz. — Finot L. Rev. crit. 41. sz. 

Általános nyelvészet. — Ettlönfélék. 

Arniniy WiUi. i\ Lehrbuch einer intemntionalen Verkehrs-Sprache, 
genannt «Veltparl>, enthalt: I. Die Grammatik mit Lectionen. 11. Ein 
abgekürztesWörtfrbuch. 2. Ausg. Erfurt, 1898. Moos. (8-r. IV, 1161.) 2Mk. 

Barabás, AbeL Esperanto világnyelv. Gyakorlati és elméleti mód- 
szer a Zamenhof-féle világnyelv néhány nap alatt való megtanulására. 
Nyelvtannal, gyakorlatokkal és szótárral. Előszóval ellátta dr. Bálint 
Gábor. Kolozsvár. 1898. (8-r. 206 1.) 

Ctistf fíob, Needkam, Linguistic and orientál essays, written from 
the yoar 1840 to 1897. V. Series. 2 vols. London, 1898. Luzac. (8-r.) 
30 sh. — Ism. Literature 39. sz. 

Delitzschy Friedrich, Die Entstehung des áltesten Schriftsystems 
oder der Ursprung der Keilschriftzeichen. Leipzig, 1898. Hinrichs. 
(8-r.) 1 Mk. 

Ehmann, P, Die Sprichwörter und bildliche Ausdrücke der japán. 
Sprache. lU. (Suppl. d. Mitthlg. d. deutsch. Ges. f. Natnr- u. Yölkerkd. 
Ostasiens). Tokvo, 1898. 



Digitized by 



Google 



KÖNYVÉSZET. 109 

Hutson, C Woodward. The btoiy of langiiage. Chicago, C. Mc 
Clnry & Co. (S-r. H, 392 1.) 

Jaschke, H. A, Tibetan-english dictionary. London, Liizac. (8-r. 
694 1.) 

Jegpersen, Ottó, Fonetik. Kopenhagen. Schuboteske, 1 898. Forlag, 
(171-2381.) 

Krau9€, Anton. Entstehung der Declination in den flectiercnden 
Sprachen. 11. Theil: Genitiv, Dativ, Ablativ. Gleiwitzi gymn, progr. 
{4-r. 22 1.) 

PoLtd, Hermann, Principien der Sprachgeschichte. 3. Aufl. Halle, 
1898. Niemeyer. (8-r. XI, 396 1.) 

PóUe. Wie denkt das Volk über die Sprache? Leipzig, 1898. Teub- 
ner. (8-r. V, 188 1.) 

Schleyer, Joh. Mart, Kleines Polyglotten-Wörterbuch in den fünf 
Hauptapiachen der Erde: Dentsch, Engliech, Französiscb, Chinesisch 
und Volapük. Konstanz, 1898. Schleyer. (16-r. IV, 23 1.) 40 pf. 

— . SámmtlicheVolapük-Hauptregeln in interlinearerUebersetzung 
von 33 einfachen Sátzen. Mit Erklarung. Konstanz, 1898. Schleyer. 
(8-r. 7 1.) 10 pf. 

— . Mittleres Wörterbucli der üniversalsprache Volapük. 11., sehr 
verm. Aufl. I. Bdcbn. Konstanz, 1898. Schleyer. (16-r. XVI, 192 1.) 

1 Mk 50 pf. 

Stöhr, A. Algebra der Grammatik. Wien, 1898. F. Deuticke. (8-r.) 

2 Mk 50 pf. 

Survey, linguistic, of India. (First, roagh, üst of languages). 4 voll. 
Calcutta, 1898. (8-r.) 

Tdgliabue, Cam. Manuale e glossario della lingua indostana o 
Urdu. Roma, 1898. (8-r. 290 1.) 

Veys9Íerf E, De la méthode pour Tenseignement scolaire des lan- 
gues vivantes. Paris, 1898. Berlin. (8-r. 204 1.) 3 fr. — Ism. Konstao L. 
Rev. crit. 29. sz. 

Összeállította: Hellebrant Árpád. 



Nyelvészeti tanulmányút. Pápay József, Zichy Jenő gr. expedi- 
eziójának fiatal tagja a múlt Ősz óta az osztjákok között tartózkodik, s 
mint Ohdorszkhan m. é. decz. 5. kelt leveléhen írja, már meglehetős sok 
szöveget gyűjtött. Bajta kívül egy fiatal finn nyelvész (mag. K\bjalainen) 
is gyűjt az osztjákok között, s így remélhetjük, hogy ezzel a leghiányo- 
sabban ismert finn-agor nyelvvel nemsokára jobban megismerkedhetünk* 

SzJ. 



Digitized by 



Google 



Ismertetések és bírálatok. 



A Dyelvtörténet elvei. 

Prinzipien der Sprachgeschichte von Hermann Paul, Prof. der deutschen 
Philologie an der Universitát München. Dritte Aiiflage. Halle a. S., 
M. Niemeyer 1898. 396 lap. Ára 9 mk. 

Nem ismeretlen mimkát akarok ezúttal e folyóirat olvasóÍDak be- 
mutatni : közel busz éve, bogy Paül cziműl írt könyvének első kiadása 
megjelent (1880-ban). A mű akkor mindenfelé föltűnést keltett, itt- 
ott ellentmondást ébresztett, idővel azonban mind nagyobb, mind 
Őszintébb elismerést vívott ki magának s ma már a modem nyelvészeti 
kutatásnak igazi vezérkönyvévé lett. Mi nálunk is ismertették s nyelvé- 
szeti irodalmunkban gyakran hivatkoztak reá. Ép azért, minthogy ily 
becses, valóban classikus munkáról van szó, egy-egy új kiadása nagyon 
is megérdemli, hogy tudomást vegyünk megjelenéséről s hogy az előző 
kiadásoktól való eltéréseit, a melyekben ép az újabb vizsgálódások ered- 
ményei juthatnak kifejezésre, kiemeljük s fontolóra vegyük. 

Paul munkája terjedelem dolgában folyton bővült ugyan (az első 
kiadás 288, a második 368, a harmadik 396 lapra terjed), alapfelfogdsa 
azonban nem módosult a lefolyt két évtized alatt. Ezt szinte természe- 
tesének találjuk : a nyelvi anyagból, melyre okoskodásai épültek, a nagy- 
tudományú szerző kezdettől fogva csak a teljesen megbízhatót válogatta 
ki, s ez anyagot kezdettől fogva oly bámulatos elmeéllel bonczolgatta, 
a nyelv életének nyilván ulásait oly éleslátással s egyúttal oly szerető 
gonddal figyelte meg, hogy kutatásának főeredméoyei eddig is a legbiz- 
tosabb alapon nyugodtak s kétségkívül ezentúl is még sokáig érvényben 
fognak maradni. Paul most is a nyelv fejlődése általános föltételeinek 
kifejtését tartja munkája főczéljának ; most is kiemeli, hogy a nyelvbeli 
folyamatok öntudatlan, nem szándékos volta teszi lehetségessé exakt 
tudományos megismeréseket; most is hangsúlyozza, hogy minden 
nyelvi működésnek alapja a képzetcsoportokból alakuló lelki organiz- 
musokban keresendő : ezek fejlődnek, változnak, nem a szavak, a melyek, 



Digitized by 



Google 



A NYELVTÖBTÉNBT ELVEI. Ili 

mihelyt kiejtettük őket, el is hangzottak már. Ez organizmusok alkotó 
elemeinek földerítése, erejöknek, egymáshoz való viszonyuknak, kap- 
csolataiknak leirása az igazi feladat. Egy szóval : tudományosan le kell 
írni, meg kell határozni, ki kell meríteni azt, a mit nyelvérzéknek szokás 
nevezni. A nyelvtörténet emez elvi tudományának főkérdése szerinte 
most is az : hogyan viszonylik a nyelvszokás az egyéni nyelvműködés- 
hez ? miképen határozza meg amaz ez utóbbit s miképen hat ez vissza 
amarra? A nyelvműködés megfigyelésénél ezenkívül még egy pontot 
kell szemmel tartanunk : a grammatikai kategóriától meg kell külön- 
böztetnünk egyrészt a logikai, másrészt a psychologiai kategóriát és 
mindig szorgosan ügyelnünk kell egymáshoz való viszonyukra. 

Az alapfelfogást illetőleg Paül műve tehát nem változott meg az 
új kiadásban. Nem változott a fejezetek száma, czíme és sorrendje sem : 
a nyelv megoszlása, a hang és a jelentés változása, az analógia, a mon- 
dattani alapviszonyok, a nyelv eredete, a szóképzés és ragozás alakulása, 
a nyelv és irás viszonya, a nyelvkeveredés és a köznyelv teszi most is a 
főbb fejezetek tárgyát. A részletekben azonban, mint a terjedelem bővü- 
léséből is látszik, több a változás. Külső változás, a mely az át- 
nézetesség javára szolgál, az, hogy a nagyobb fejezetek most kisebb sza- 
kaszokra tagolódtak. Az egyes fejezetekhez az illető kérdésekre vonatkozó 
irodalom repertóriuma járult, az itt felsorolt dolgozatok nagy része ugyan- 
csak Paul könyvének hatása alatt készült. 

A mi az egyes fejezeteket illeti, mindenekelőtt figyelemreméltó, 
hogy a haugváltozásról szóló fejezet (a Ill-ik) lényegére nézve nem mó- 
dosult. Paul fentartja azt a nézetét, hogy itt két tényező működik közre : 
az egyik a hangváitozásra irányuló spontán hajlam, a másik a szomszéd 
nyelvjárásokkal való érintkezésnek kívülről eredő hatása. Egyes hang- 
változások áramlatokként terjedhetnek, de mindig föl kell tennünk, hogy 
befogadásukra elő volt készítve a talaj. Paul nem látta szükségét annak, 
hogy e felfogását módosítsa, bár újabban azt vitatták, hogy a második 
tényezőnek az elsőt jóval fölülmúló hatása van (1. Bbemer Deutsche Pfw- 
netik ez. munkájának előszavát és Beitráge zur Geographie der deutschen 
Mundarte7i ez. munkáját). Paul nem módosította a hangtörvények kö 
vetkezetességére vonatkozó fejtegetéseit sem. bár tudvalevőleg ezeket is 
erősen megtámadták ; most is úgy formulázza tételét : < dass bei dem 
Lautwandel innerhalb des selben Dialektes allé einzelnen Falle, in de- 
nen die gleichen lautlichen Bedingungen vorliegen, gleichmáSHÍg behan- 
delt werden* (62. 1.). A hangváltozások fejezetében szembetűnőbb válto- 
zás csak az, hogy a metathesis, assimilatio és dissimilatio példái megsza^ 
porodtak (60. 1.^, az esetek magyarázatára nézve azonban nincsen lénye- 
gesebb eltérés. 



Digitized by 



Google 



112 PETZ GEDEON. 

Nagyobb mértékben módosult a jelentésváltozásokról szóló fontos 
fejezet (IV.) ; Paul nagyobb teljességre és rendszerességre törekedett 
benne. Mindjárt a fejezet első mondataiban jobban kiemeli a hangválto- 
zás és a jelentésváltozás beálltában mutatkozó külömbséget ; az utóbbi- 
nak terén rendesen az az eset forog fenn, hogy az új jelentés a régi 
mellett (nem helyette) keletkezik, egy második folyamat azután az, ha 
a régit ki is szorítja. A ,szok{^sos' és ,alkalmi' jelentés (ustieUe und occa- 
8Íoneüe Bedeatung) külömbséget már az előzó' kiadásban is hangsú- 
lyozta, most egy külön szakaszban szól arról, hogy e külömbség főleg for- 
dítás közben érezhető (lat. altv^, hospes stb.). 

Bővebben tárgyalja a jelentésváltozásoknak a tartalom és terje- 
delem más-más viszonya szerinti nemeit. Az első eset a tartalom bővü- 
lése, a terjedelem szűkülése. Itt a régi általánosabb jelentésnek az új 
speciális jelentés mellől való kiszorulását több példával mutatja be 
(Hockzeit ,ünnepség*, most , menyegző*, Brunnen ,forrá8', most ,kút*) s 
utal arra, hogy ez a folyamat a műszók történetében gyakori (Druck, 
Stich, gerhtn), A jelentésbeli specializálódás esete voltakép az is, midőn 
a szónak jelentéséhez bizonyos érzésbeli mozzanat fűződik, a melynél 
fogva a szók használata a stílusnak csak bizonyos nemeire szorítkozik, 
pl. Weih, Pfoffe, — Lenz, Maid, Még gyökeresebb átdolgozásban része- 
sült a jelentésbeli változás második nemét tárgyaló szakasz : a tartalom 
szűkülése — a terjedelem bővülése (83. L). Az ily eseteknek (pl. fertig 
eredetileg ,útra kész*, ma már csak ,kész*) beható lélektani magyarázatát 
adja ; utal arra, hogy a tartalom egyes elemei gyakran azért mennek 
veszendőbe, mivel valamely kapcsolatos szóban mór amúgy is kifejezésre 
jutnak ; ily módon keletkeznek egyes nyomatékosító kifejezések (pl. ein 
arger Siinder — e9 hat mich arg gefreut, v. ö. NyK. 28 : 210). A jelentés- 
változásnak I. és II. módja egyesülhet is ; a tartalom egy része elvész s 
új momentum lép helyébe. Ide tartoznak a metaphora amaz esetei, me- 
lyek a közbeszédben is meghonosúltak. Paul részletesen megbeszéli 
e metaphora fajait : alapjául szolgálhat az alak hasonlósága (ha pl. a 
kőzet ereiről beszélünk), a helyzet hasonlósága (hidjö)^ a functio 
hasonlósága (toll), térbeli viszonyok átvitele időbeliekre (röcid idő) 
vagy az intensitas jelölésére (riagy fokú), lelki képzetekre (eszeinbejut), 
egy érzék benyomásainak másra való átvitele (lágy, éles), élő lények 
működésére vonatkozó igéknek élettelenekre alkalmazása (a föld heisuisza 
a vizet) stb. A jelentésváltozásnak harmadik főneme a térbeli, időbeli 
vagy oksági kapcsolatban levőre való átvitel eseteire vonatkozik ; ide 
tartozik a j^cirs pro totó esete, a melyről már az előző kiadás is szólt. 
A többi lehetőséget most részletezve felsorolja : a kedélymozgalmakat 
az őket kísérő mozgiis neve fejezheti ki (ném. erschreckeu tulajdonkép 



Digitized by 



Google 



A NYELVTÖRTÉNET ELVEI. 113 

,fölagomi*) ; a létrehozó a létrehozottat jelenti (nydv, lingua) stb. 
A kifejezés egyéb alakjai, a melyeket a rhetorika külön műszóval nevez 
meg, a mindennapi beszédben is használatosak, pl. a túlzás (ezerszery 
egy pár ember), a litotes (nem rossz), eaphemismus (lat. coittis), az 
irónia (jó madár) stb. Az egyes czímek és megszólítások történetében 
folytonos értéktelenebbé válásuk tükröződik (ném. Herr, Frau; Ihr, Sie,), 

Míg az analógiáról szóló (V.) fejezet régi alakjában maradt meg, a 
következő YI. fejezet, mely a mondattani alap viszony okról szól, figyelemre 
méltó eltérést tüntet fel a bővített mondat keletkezésének magyarázatá- 
ban. A mondat ,bővítményei' közül t. i. az adverbialis meghatározások- 
nak és a tárgynak keletkezését Paul most úgy magyarázza (98. §.), hogy 
az alany és állítmányból álló egyszerű mondat áüümwnydhoz egy új állít- 
mány járni, úgy hogy az eredeti mondat állítmánya ezzel szemben (psy- 
chologiailag véve a dolgot) az alany szerepét ölti magára (az előző kia- 
dásban az adnominalis meghatározásoknak ily állítmányi eredetét vitatta). 
Kár, hogy Paul ez új magyarázatát nem világosítja meg egyetlen példá- 
val sem ; felfogásának módosulását csak egy későbbi (a XVI.) fejezetnek 
ugyancsak megváltozott passzusa világosítja meg jobban. Míg t. i. régebben 
ezt a mondatot : Kari fahrt wxyrgen nach Berlin ekkép magyarázta : t zum 
Subj. Kari tritt das Prad. fdhrt, zu dem Subj. Kari fahrt dasPrád. m^yr- 
gen, zu dem Subj. Kari fahrt morgen das Prád. nach Berlin* (' 236. 1.), 
addig most e mondatnak ezt a magyarázatát olvassuk : tzum Subj. Kari 
tritt das Prád. fahrt, zu diesem als Subj. tritt als erstes Prad. morgeny 
als zweites nach Berlin* (" 260. 1.). Megvallom, ez esetben Paul régi 
magyarázatát természetesebbnek és helyesebbnek tartom az újnál: a 
Károly holnap viazik mondatban pl. a holnap (lesz) nem lehet egy tet- 
szés szerinti uta^zás-íAe psychologiai alanynak állítmánya, hanem csak a 
Károly utazásáé, ez itt egy egységes képzet, melyről kimondjuk, hogy 
holnap valósul meg. Paul új magyarázata legfeljebb annyiban tetszető- 
sebb, hogy ekkép mind az adnominalis, mind az adverbialis meghatáro- 
zásoknak egyféle, t. i. állítmányi eredetét teszi föl. 

Paul az új kiadásban részletesebben tárgyalja a contaminatio je- 
lenségét is ; főleg a régi németségből vett példák száma gyarapodott. 
Egészen új a 113. és a 114. §., az első arról szól, hogy egyazon paradig- 
mának külömböző gyökerekből származó alakjai contaminált alakokat 
eredményezhetnek (pl. a gör. énoü e-je az iyci hatása alatt), a másik a 
jelentés dolgában rokon vagy ellentétes szóknak ilyetén hatását fejtegeti 
(pl. voster a vester és noster contaminatiója ; noctu a diu hatása alatt ; 
^arta-ból levis hatása alatt grevis, olasz greve stb.). Eépzőelemek is con- 
taminálódnak (,képzőbokrok*) ; pl. ném. -lich + -icht (rundlicht), -ha/t 
4- -tg (wahrhaftig) ; mondattani szerkezetek vegyülhetnek, pl. erin- 

HTKLTTüD. xOzLKMtrnex. XXIZ. S 



Digitized by 



Google 



114 PETZ GEDEON. 

nem auf (HEiNE-nél is !) az erinvern an és besinnen auf contamÍDatiója. 
Az ily szerkezetekben föltűnő preepositio változásokról Paul könyvének 
egy más helyén (21 7. 1.) is szó van : vergnügt über etwas egy régibb ver- 
gnügt mit etwas szerkezet helyett a froh über etwas hatása alatt. Lehető- 
nek tartom, hogy a vergessen auf etwas sokat hibáztatott szerkezete, mely 
főleg az osztrák nyelvterületen divatos, nem idegen hatás alatt, hanem 
ugyancsak a fönt emiitett erinnem auf módjára keletkezett. 

A nyelv eredetéről szóló fejtegetéseit (IX. fej.) a gyermeknyelv 
köréből vett analógiákkal bővítette a szerző ; utal arra, hogy az ily kez- 
detleges alakok egy mássalhangzó s egy magánhangzó kapcsolatából 
szoktak állani ; rámutat a reduplicatió nagy szerepére is (168. 1.). A nép- 
etymologiáról szólva (XI. fej.) külön szakaszt szentel ama jelenség tár- 
gyalásának, hogy idegenszerű pzókat egy általánosabb nemi fogalommal 
való összetétel segítségével mintegy megtámasztják, az egyszerű alak az- 
után el is veszhet, pl. ném. Matd-tier (lat. mulus); v. ö. magy. áspiskígyó, 
edetűcert, TMNy. 362. 1. 

A Xn. fejezet, melyben arról van szó, hogy a functió változása 
arra ad okot, hogy egyes szavak más csoportba kerülnek s azután más 
irányban fejlődnek, mint a minőt az illető szó vagy szerkezet eredete 
alapján várnánk, nagyobb számú felvilágosító példával bővült. Ilyen eset 
pl. az, hogy a lat. deceinviri testületének egyes tagjait a decemvir néven 
nevezték, a mi szó szerint véve tulajdonkép értelmetlenség. Főnévvé vált 
melléknév úgy fejlődhetik tovább, mint az eredeti főnevek, pl. a ném. 
Grei«-ből egy Greisin nőnemű alak képződött. 

Az egy-egy szó alapjelentése és főjelentése között levő viszony 
megváltozásáról — PAüLnak egy másik munkája alkalmából — már szól- 
tunk e folyóiratban (28, 212). Paul az e tárgyról szóló fejtegetést most 
szóban levő könyvébe is fölvette (227. 1.). 

A psychologiai és grammatikai kategóriáról szóló (XY.) fejezetben 
most bővebben tárgyalja a neutrumról szóló szakaszt (246. 1.), az igeidők- 
ről szólva egy kis betoldást találunk az iteratív viszony kifejezése mód- 
járól (252. 1.) s a fejezet végén újabb megjegyzéseket — a melyek azon- 
ban nem különböznek lényegesen az előző kiadás megfelelő passzusá- 
tól — a médium és passivum viszonyáról. 

A XYI. fejezetben, a melyben a mondatrészek viszonyának meg- 
változásáról van szó, némileg bővült az a rész, a hol valamely meghatá- 
rozó mondatrésznek a meghatározottal való szerepcseréjét fejtegeti a 
szerző. Bizonyos, hogy az effélékben : Kari Miiller eredetileg Müüer volt 
a meghatározó, Kari a meghatározott, most azonban megfordítottnak 
látszik a viszony (a magy. Molnár Károly szórend tekintetében is az 
eredeti fölfogást tünteti föl). A szerepeknek ép ilyen fölcserélése állott 



Digitized by 



Google 



ADALÉKOK A MAQYAB NYELV ÉS IRODALOM TÖRTÉNETÉHEZ. 115 

be az ilyen kifejezésben : ein Pfund Fleisch ; eredetileg : ein Pfund FUi- 
scheSj a bol a gen. partit, volt a meghatározó, míg ma a Pfund lett azzá 
(266. 1.). Efféle szerepváltozás a praBpositiók használata körében is mu- 
tatkozik : eredetileg igazi ,adverbium'-ok toltak, a melyek az igei cselek- 
vést határozták meg. a névszó tőlök egészen függetlenül valamely casus 
alakját öltötte magára, idővel azonban közelebb viszony fejlődött ki vagy 
a névszó és a határozószó között s az utóbbi prsBpositióvá lett, vagy az 
ige és a határozószó között s ekkor emebből igekötő vált (269. 1.). 

A könyv utolsó fejezetei nem tüntetnek föl nevezetesebb változást. 

Kétségtelen, hogy Paul könyvét ez új kiadás tartalmi gyarapodása 
még becsesebbé, régi híréhez még méltóbbá tette. A nyelv életének ama 
mély és éles elmére valló fölfogása, a mely e nevezetes műben kifejezésre 
jutott, eddig is mind nagyobb tért hódított s bizonyára még terjedni fog 
a jövőben. Csak egy körülményre utalok még, a mely arról tanúskodik, 
hogy mennyire megbecsülik a német író könyvét hazájának határain túl is : 
könyvét lefordították angolra s már ez a fordítás is két kiadást ért, azon- 
kívül ugyané nyelven még egy inkább népszerűsítő átdolgozása is jelent 
meg Strong, Looeman és Whebler tollából (Introduction to the study qf 
the history oflanguage ez. a., 1891.) A mi nyelvtudományi irodalmunk- 
nak is csak javára szolgálhat, ha művelői minél többet forgatják s minél 
behatóbban tanulmányozzák Paul művét, melyről ama tudós angol át- 
dolgozok joggal mondhatták, hogy az cone of the most important phi- 
lological works which have been published during the last ten or twenty 
years.» 

Petz Gedeon. 



Szily Kálmán : Adalékok a iiiagryar nyelv és irodalom törté- 
netéhez. Budapest, 1898. (Hornyánszky Viktor). 

Ez az ötödfélszáz-lapos kötet tartalmazza Szily KÁLMÁNnak, az 
akadémia főtitkárának harminczéves irodalmi munkásságát, 1869-től 
fogva máig. Nem sok, ha az évek számát a lapok számával összevetjük, de 
elég, ha a lapokat beszéltetjük és mindeniket a maga helyére illesztjük : 
nemzeti életünk megfelelő fejezeteibe. Szn.Y Kálmán az élet embere. 
E kötetnek majd minden egyes lapja egy-egy tett : eszme, mely valósult 
vagy legalább egész erejével valósulni törekedett. E czikkek nem a tudós- 
szoba négy fala közt fogantak, szerzőjük az élet sürgŐ piaczárói vonult 
csak közéjük, hogy megfogalmazott elméletét ismét visszavigye küzdeni, 
hatni, alkotni. 

Ez az alapfelfogás adja meg a kulcsot Szily egész pályájához. Mint 
az elméleti fizika tanára kezdi meg működését a hatvanas években. De 

8* 



Digitized by 



Google 



116 ZLINSZEY ALADÁR. 

nem marad kathedráján és könyvei között. Mit érnek a természettudo- 
mányi ismeretek, mint néhány száz ember birtoka! A modern tudomány 
nem egy kiváltságos kaszt foglalkozása, haszna, gyönyöre ; kivágyik az 
életbe, hogy milliókra éreztesse jótékony, nemesítő hatását. Az akkori 
Természettudományi Társulat épen nem felel meg a lelkes fiatal tudós 
kivánalmainak. A forradalom vihara földúlta a gondosan elhintett vetést, 
saz abszolutizmus zord levegőjében nem bírt új életre kapni. 1856-ban a 
társulat az enyészet szélén állott, csekély alaptőkéje tisztára el volt 
költve, gyűjteményeit átadta a Nemzeti Múzeumnak, bútorait elárverez- 
tette, s úgy látszott, e szomorú aktussal be is végezte egész életét. De egy 
hű kis csapat mégis fentartotta a történelmi folytonosságot. Havonkint 
kétszer összegyülekeztek, s kis körben előadta mindenikök a maga sze- 
rény búvárkodása eredményeit. Szakemberek értekeztek szakembereknek, 
s egyéb czéljuk nem is volt, mint egy tudományos központ fentartása, 
a hol koronként kicserélhették eszméiket. Már 1860-ban, alig hogy az 
abszolutizmus nyomása kissé meggyengül, felmerül az az eszme, hogy a 
társulat munkásságát szélesebb körökre kellene kiterjeszteni, de ez való- 
ban csak 1867 után, a nagy nemzeti alkotások korában jut el a tettévá- 
lás útjára. 1868 február havában mondja ki a társulat akkori alelnöke, 
hogy a meddő iránynyal föl kell hagyni és teljes elhatározottsággal a 
tudományterjesztés, megkedvel tetés, egyszóval a népszerűsítés pá- 
lyájára kell lépni. Ekkor indítja meg a társulat a Természettudományi 
Közlönyt s választja meg szerkesztőjévé Szilt KÁLMÁNt, a társulat titká- 
rát. A folyóirat első füzete 1869 január 1 1-én jelenik meg. 

Ez a szerkesztői foglalatosság Szily nyelvész és irodalomtörténet- 
iró pályájának melegágya. Szily — mint a gyakorlati élet emberei min- 
díg — mielőtt valamibe kezdene, okosan körültekint, puhatolja a ténye- 
zőket, latolja az eshetőségeket s miután helyes megállapodásra jutott, 
azonnal elindul a cselekvésnek — most már biztos — útjára. Ha a tár- 
sulatot fel akarjuk virágoztatni, közlönyt kell alapítani, de a közlöny 
csak akkor fog elterjedni, ha a közönség kívánságát kielégíti ; kielégíteni 
pedig akkor fogja, ha a közönség benne alapos, de érthető, hasznos, de 
könnyed, értékes, de kivánatos olvasni valót talál. De lehetséges-e ez ? 
A társulat tudós anyaga teljesen megfelelő, azonban a nyelv, a melyen 
szólnak, a nagy közönség előtt teljesen érthetetlen. Egészen külön nyelv, 
melyet csak a természettudósok beszélnek. 

És itt jő Szily segítségére egyéniségének egy másik vonása : kifej- 
lett történelmi érzéke. Ama tényezők közt, melyeket tekintetbe vesz, 
elsőrangú fontosságot játszik ámult intézmények története, a hagyo- 
mányok értéke. A Term észettudományi Társulat történetét kétszer ia 
megírja, a negyvenedik és ötvenedik év után, s érdekes megfigyelni, hogy 



Digitized by 



Google 



ADALÉKOK A MAOTAR NYELV ÉS IBODALOM TÖRTÉNETÉHEZ. 117 

a történeti elmélkedésbe miként játszik bele viszont a gyakorlati ember 
cselekvésvágya. A multat is úgy vizsgálja, mint jelent, s valósággal lázba 
jő, ha a körülmények kedvezése ellenére az alapítók, alkotók valamit el- 
mulasztottak. Rendszeresen belemerül a magyar természettudomány 
történetébe, tudósai működésének vizsgálatába, könyveik olvasásába. 
Ebbeli tanulmányai rendkivül értékes darabjai kötetének. Bolyai Far- 
KAsnak, ennek a matbematikus, költő, kemenczeépítő és kocsigyártó láng- 
észnek megható pályája igen szépen van rajzolva s messze túlmegy az 
« Adat oki határain. Apáczai Encyclopaedidját viszont leszállítja ama ma- 
gas polczról, a melyre Erdélyi és újabban Beöthy emelte, mikor mathe- 
xnatikai és fizikai elmélkedésének külföldi forrásait kutatva egész dolgo- 
zómódját megvilágítja. A Magyar terviészettudósok száz évvel ezdÖtt a 
magyar irodalomtörténet egy nevezetes hézagát pótolja Born loNÁcztól 
Yaboa Márton fizikájáig. A régi arithmetikák s az első magyar geogra- 
phia története egészíti ki e fejezeteket. 

Ugyanez a történeti módszer vezethet csak eredményre a természet- 
tudományi műnyelv újraalkotásában is 1 E nyelv fejlődését kell ismerni, 
hogy alkalmas módon avatkozhassunk irányításába 1 A régi művek tanul- 
mányozása arról győzte meg SziLYt, hogy azokban rendkívül sok becses 
anyag van fölhalmozva. Eévai, Eis, Tei^eki József és Verseghy is nagyon 
mérsékelten nyilatkoztak az új szavak gyártásáról. tA mikor valamely 
tudományos tárgyra helyesen alkotott, határozott értelmű és világos 
magyar nevet nem találunk, tartsuk meg annak nevét az idegen nyel- 
vekből és nemzeti esítsük meg, ha szükséges úgy, hogy a magyar szókép- 
zőknek és ragasztékoknak elfogadására alkalmatosabb legyen, a nélkül 
mindazáltal, hogy azt nevetségesen megkorcsosítsuk. » De jött a nemzeti 
lelkesedés ideje. Szily — bár teljes történeti tudattal — mégis a reactio- 
nárius szenvedélyes gúnyával támad a jó öreg Schuster jÁNOsra, a bu- 
dapesti egyetem khémia tanárára és Bugát PÁLra, kinek roppant agitátori 
buzgalma a természettudományi műnyelv megmagyarítását dűlőre vitte. 
Igaz, a Bzeredany irtózatos fzó kénesőnek, s csak azért, mert Mercurius = 
dies Mercurii ^^ szerda. De nem megható-e, hogy egy öreg khemikus, a 
ki nem is magyar származású, nem is tud magyarul, a tudományától is rég 
lemaradt : egyszerre a nemzeti föllendülés varázsütésére kilép magános 
laboratóriumából a honfitettek mezejére ? Mert ScHusTERnek az volt a 
fizikai műnyelv megmagyarosítása ! Bugát elhanyagolja szaktudományát, 
hogy egy óriási munkába fogjon : megírni a magyar természettudomány 
szótárát, kiirtva műnyelvünkből minden idegen származású vagy kissé 
hosszabb, nehezebb kiejtésű szót. Bettenetes egy gondolat : mondja ki 
az utókor véleményét Szily. « Megtaláltam eletem czélját*, mondta a 
tettvágytól duzzadó, hazafias lelkesedésben égő fiatal Bugát. Néhány év 



Digitized by 



Google 



118 ZLINSZKY ALADÁR. 

mulya 8000, 1 843-ban 40,000, azaz negyvenezer szó volt együtt I És 
Toldy irodalomtörténete ezt tanítja : Helyesen szólania Eevai, szépen Ka- 
zinczy, műszabatosan Bugát Pál tanították a nemzetet. 

Mi több, nem e lelkes férűak utódja- e maga a természettudomá- 
nyok teréről a nyelvészetre tért Szilt Kálmán is ? Csak a kor változott, a 
nyelvészet módszere más ; a romantikát fölváltotta a pozitivizmus. De a 
nemzeti lelkesedés erejére ép oly szükség van, és csupán más eszközök- 
kel kell legyőzni ugyanazt a feladatot : magyar nevet adni amaz új fo- 
galmaknak, melyeket a külföld teremtett, míg mi nemzetiségünkért 
küzdöttünk. Szily kivette részét e munkából. Ha ma beszélhetünk ma- 
gyar természettudományi műnyelvről, ba természettudományi irodal- 
munk nyelvhelyességi szempontból alig ad kifogásra okot, ha mérnö- 
keink, fizikusaink, vegyészeink át vannak hatva a nyelvtisztaság felada- 
taitól, ha iskoláinkból, tankönyveinkből tanáraink kiküszöbölték az 
iblany, élefj^ ferdény, moztan-íéle szavakat, a melyektől a tudományos 
munkák és az iskolai könyvek húszharmincz éve még hemzsegtek: e 
roppant eredmény oroszlánrésze Szily KÁLMÁNé. Mily haladás, ha ösz- 
szehasonlítjuk orvosi műnyelvünkkel — a hol pedig szintén vannak 
buzgó férfiak — vagy épenséggel jogi stílusunkkal, a hol ép a napokban 
jelentette ki elvként egy fiatal szótáríró, hogy <a nyelv tisztítás gyakor- 
lati eredmény nélkül járó nehéz feladatára nem vállalkozhatunk! (Magy. 
Krit. n. 9.). 

' így merült bele Szilt mind jobban -jobban a magyar nyelvészet 
problémáiba ; kötetének második fele már mint magyar nyelvtudóst mu- 
tatja. Ez apró, szellemes pointekben bővelkedő czikkek és czikkecskék 
többnyire Nagyszigethi Kálmán, Lukács Lórincz, Király Károly álnév 
alatt láttak napvilágot jobbára a tMagyar Nyelvőr* -ben, a tBudapesti 
Szemle* -ben, az 'Irodalomtörténeti Közlemények* -ben. Nagy részük 
aktuális kérdésekbe szólt bele, vagy szolgált vita tárgyául. Ámbár megje- 
lenésük időrendje szerint vannak összegyűjtve, mégis egység kerekedik 
ki belőlük, az a terület, a melynek Szily természettudományi működé- 
sét is szentelte : a magyar nyelvújítás. 

A szavak, képzők, szólások története, a korcsai kotások keletkezé- 
sének vizsgálata, régi szavak felkutatása — és már nemcsak természet- 
tudományiaké — czélja és feladata első sorban. Csak egy-kettőt emelünk 
itt ki a javából : aggastyán — Ágoston, fogház — fokháZy hézag — hé- 
szak, törlejt - teszy mint i^ellejt — vesz, a miből törlejtő ==■ tevő = költő 
(mint a görögben notYjTTJCi és noteiy). írmag, pőre, a, felület és társai, az -s 
képző megkettözésey továbbá a rfrtZ, tény, kegyed és ön, szivar, nyugta, szá- 
zad, erjed, a -da, -de képző története. Szólások : Magyarnak Pécs, német- 
nek Bécs, Szállok az l 'rnak, Eb ura fakó és mások. Szily az előszóban 



Digitized by 



Google 



INDOGEBMÁN NTBLVÉ8ZETI FOLYÓIKAT. 119 

azzal biztat, hogy — ha ideje ós ereje engedi — a nyelvújítás szótárát 
szándékozik megírni. Előmunkálatai bizvást feljogosítanak bennünket 
arra, hogy e mankát tőle várjuk. Nemcsak az anyag jórésze van együtt 
nála, hanem magában a régi szótárirodalomban is alapos tanulmányo- 
kat tett. E szótártannlmányok teszik kötete második részének mintegy 
felét. A Nyelvtörténeti Szótárról mindjárt megjelenése urán írt kritikája 
most, mikor a szótárt oly kíméletlen támadások érik, épen aktuális ér- 
tékű, és minden elfogulatlan bírálónak meg kell vallania, hogy az egye- 
dül helyes álláspont e kérdésben épen a SziLYé. ö e tanulmtinyában 
biztos kézzel meg is jelöli a jövő teendőit. Ez értekezések közt legma- 
radandóbb becsű kétségen felül a Ki volt Calepinus magyart olmdcm 9 — 
a Szántó (Aratob) István személyére vonatkozó kutatások. A schlaglí 
latin-magyar nyelvemlékekj A gyöngyösi magyar szóiártöredéh, A Iwnigs- 
hergí töredék szalagjai^ a lAzár Zelma codex-röl írt tanulmányai bemu- 
tatók voltak az akadémiában. Itt már ismét a tevékeny SziLYt látjuk ; e 
becses műveket nemcsak kommentálta, de kiadásuk érdeme is nagyrészt 
az övé. A nyelvújítás szótára mellett a régi magyar szótárirodalom tör- 
ténetét megírnia vagy megiratnia lenne az a másik feladat, melyet a 
nyelvészvilág tőle remél. 

Azonban eltekintve mindattól, a mit Szily a jövőben még tesz v. 
tehet, eddigi munkássága is oly férfiúnak mutatja, a ki elvégezte korának 
egy feladatát, melyet helyette talán senki, jobban bizonyára senki el nem 
végezett volna. 

Zlinszky Aladák. 

Indogrernián nyelvészeti folyóirat. 

Indagermanischr Forschuwfen. Zeitechrift für indogermanische Sprach- und 
Altertumskunde, herauiJgegeben von Kari Brugmann und Wilhelm 
Streitberg. VII. köt. Strassburg, Trübner. 1897. 

A hetedik kötet (1897) dolgozatai közül az általános indogermán 
nyelvészet kérdéseit tárgyalja Hírt Akzentstudien czímű czikkaorozata 
(1. NyE. 28, 476). E sorozat első czikke a germán 7t- tövekkel foglalkozik, 
melyeknek nomen agentis jelentésük van. Ezeket eddigelé ugyanily jelen- 
tésű idg. -en tövekből származtatták. Hírt kifejti, hogy a mennyiben 
ily jelentésű tövek az egyes idg. nyelvekben föllelhetők, azok nem az 
ősnyelvbŐl öröklődtek, hanem o- tövekből való másodlagos képzések. 
A germánságba csak két régi n-tő került : g. aiíhsa = ói. uksa ós g. 
guma = lat. homo. Ezek azonban nem kelthették életre a nom. agentis 
termékeny kategóriáját. A szóban levő képzésmód összetételekből indult 
ki, a melyeknek tagjai között okviszony volt, a második tag ablaut dol- 
gában gyönge fokú, a hangsúly vagy a végzetre vagy az összetétel első 
tagjára esett (v. ö. ói. paqu-trp, gö-dúh; \a.t. praeses, conjuxy tvhicen, 



Digitized by 



Google 



120 PETZ GEDEON. 

auspex). Ezek a második elemek azután önállósultak, y. ö. ófn. heri-zogo 
és lat. dibx, a mely eredetileg szintén összetételben keletkezett. Magya- 
rázatra szorul azonban, hogy ezek a képzések a germánságban az n-osz- 
tályba kerültek. A -jen- tövekhez egyes rokon nyelvekben (pl. az indben) 
is a , valamivel ellátott' -nak, ^valamivel foglalkozó'-nak jelentése fűződik; 
ha ige is volt mellettük, könnyen tiszta nom. agentis- jelen test ölthettek 
magukra (g.Jiskja i fiskőn). Az előbb említett consonantikus tövek azután 
a bennük rejlő fogalmi erőnél fogva n tövekké lettek. — Hibt második 
czikke : Zum grammatischen Wechsel der o-Stamme, azzal a kérdéssel fog- 
lalkozik, vájjon az idg. o és a- tövek váltakozó hangsúlyozásúak voltak-e 
(mint a conson. tövek) vagy sem ? Az ind és görög o- tövek hangsúlyo- 
zása nem váltakozó ; a mennyiben hangsúlyváltozás beáll, ehhez jelentés- 
változás is fűződik (o-tövű melléknevek és nom. agentis végszótagja 
hangsúlyos; a nomina actionis paroxy tónál tak). A germán nyelvbeli 
alakok azonban gyakran grammatikus cserét tüntetnek fel, kérdés vájjon 
ez minden esetben hangsúlyváltakozásból magyarázandó -e ? Hibt sorra 
veszi az egyes kategóriákat. 1 . A semleges o-töveknél igenis föl kell tenni 
a sing. és plur.-ban feltűnő hangsúlyváltakozást, a mint ez a szláv nyelvek- 
ben ma is megvan (orosz seló : séla) ; itt tulaj donkép két különböző ere- 
detű kategória esett egybe, minthogy a plur.-alak voltakép nőnemű sing. 
volt [v. o. ÁsBÓTH, A hangsúly a szláv nyelvekben, 13. s k. 1.]. Ez a hang- 
súlyváltakozás adja meg a kulcsát annak a jelenségnek, hogy egyes germ. 
neutr. o- tövek grammatikus cserét tüntetnek fel ; az egyes nyelvek alak- 
jaiban persze rendszerint vagy az egyik, vagy a másik irányban kiegyen- 
litődés állott be. Meg van még a sing. és plur. közti ellentét a g. sing. 
gup (dat. gupa) és plur. guda között, ez egy idg. ^ghútom : *ghuta viszo- 
nyának felel meg. így magyarázandó az óin. féld (idg. peT,tom) ós ószász 
folda (idg. plta) viszonya is. A nőnemű (i-töveknél nem lehet a hang- 
súlyváltozást biztossággal kimutatni, ámbár itt sincs kizárva (pl. g. 
ahana : ófn. agaim). Azonban egyáltalában semmi alapja sincs annak a 
föltevésnek, hogy a hímnemű o-töveknél is megvolt az efféle hangsúly- 
váltakozás. — Hibt következő czikke : Die Dehnstuje im Serbischen szerb 
nyelvi jelenségekkel támogatja azt a hangtörvényt, melyet Michels és 
Stbeitbebg az idg. ősnyelvbeli vocalis- meghosszabbodásra vonatkozólag 
formuláztak (Nyk. í28, 340; v. ö. u. p. 467. 1.). A szerb nyelvben külö- 
nösen világosan mutatkozik az az általános szláv hangtörvény, hogy egy 
szóvégi -'h vagy h elenyészte vei az elŐző szótag o, e, i>, b vocalisa meghosz- 
fizabbodik. Ugyancsak egy szótag elveszésében látja Hibt annak a későbbi 
időből való meghosszabbodásnak okát, mely a í, r, m, n, r, j -h consonans 
kapcsolatokban állt be. — Ugyancsak szerb hangtani analógiákra hivat- 
kozva fejti ki Hibt Zur Sonantentheorie ez. következő czikkében azt a néze- 



Digitized by 



Google 



INDOGERMÁN NYELVÉSZETI FOLYÓIKAT. 121 

tét, hogy az idg. ősnyelvi e, o, a vocalisoknak hangsúlytalanság esetében 
való elenyésztét megelőzte e vocalisoknak zöngétlen ejtése (e zöngétlen 
hangokat kisebb betűvel jelöli : <., ©, a). Hírt tehát a , Vóilstufe' és a 
tSchtvundstufe' fokai között még egy .Mittelstufe'-t vesz föl, a melyen a 
vocalis zöngétlen, de még nem enyészik el teljesen, ez utóbbi eset csak 
egy második gyöngülés következtében áll be. Olyan szóban, mely mon- 
datnak vagy mondatszakasznak elején állott, sohasem enyészett el az 
első szótag sonansa, ha a hangsúly a következő szó tagon volt: idg. 
-^ektos nem lett -^ktds, hanem ^pektós alakká; a vocalisnak csak reduc- 
tiója állott be. Hírt szerint zöngétlen lett. ugyanez történt az ere, ele, 
eme, ene hangcsoportokban: a gót baúrans tőszótagja nem idg. ^bhrre-, 
hanem *hh^re-al&kh6\ magyarázandó. Közvetlenül a főhangsúly után 
azonban a vocalis teljesen elenyészett : az idg. ^genu az ói. mitd-jnu, 
gör. Ttpój^yu összetételekben vocalis nélkül tűnik fel; így lesz ^pédos-hol 
^éds, ^rágósból ^ex\ r, l, m, n ilyenkor sonansokká lettek, ^pédom: 
p édm. Az eié- és eiv^'-csoportokban is kétféle gyöngülés volt lehetséges - 
-je, €'Ue és -ie, -Ue ; az rt-ből azután ii, az eu-h6\ uu lett (az e assimilá- 
lódott a következő hanghoz). Majd bővebben szól a -^^pektós-féle esetekről. 
Az explosiva előtti e kétféle gyengülésének érdekes esete a reduplicatio 
szótagjában mutatkozik: mondatszakasz elején idg. -^cíe^íorA^a, enklisis- 
ben *dorka, az első typust az ind és görög, a másodikat a latin és germán 
nyelvek általánosították. Ép így viszonylanak a gör. sV/iev, síttí, lat. 
estis és az ói. smaSj stha alakok. Consonans előtti diphthongusok {ei, eu, 
ei\ el, em, en) is így gyöngültek : idg. Hentós először *tentós {= ói. tcUds, 
gör. Toróg, 1. tentus), enklisisben -^tntóg alakká gyöngült. Az en és n fokok 
között nagyon csekély különbség lehetett; jobban különböztek er és r: 
az előbbi a görögben ap-, a germánban ur-, slz utóbbi gör. pa, germ. 
ru-yék lesz. — Hangsúlytanulmányai utolsó czikkében Hírt a két- 
szótagú gyökerek hangzóváltozatairól szól. Ha a kétszótagú gyökér, ill. 
tő második szótagjának vocalisa rövid, akkor ez hangsúlytalanság esetén 
elenyészik, -^édos : *péd8. A második szótag vocalisa azonban hosszú is 
lehetett, az ilyennek reductiója 9; egy feltételezett erd- hasis a-ja az első 
szótag hangsúlyos volta esetén d (= ói. i, gör. a stb.), pl. ói. janita, 1. 
genitor; ha a második szótng hangsúlyos, az á megmarad (lat. amaham); 
a harmadik szótag hangsúlyozása esetén vagy az erd typus (pl. g,fuUs), 
vagy a r9 typus (ófn. chramich, de gör. yépwjoq) keletkezett. 

Jellinek Die Akzentahstufung eine Naturnotivendigkeit ? czimű 
czikkében e kérdésre nem-mel felel : szerinte két egymásra következő 
szótagnak egész egyforma hangmagassága vagy egyformán erős hang- 
súlya lehet. Ezeknek appercipiálásakor azonban az objectiv egyenlőség 
subjectiv egyenlőtlenséggé váük ; nem fogjuk fel őket egyenlőknek, ha- 



Digitized by 



Google 



122 PETZ GEDEON. 

nem csoportosítjuk őket s így rhythmikus sorok keletkeznek. — Jellinek- 
kel szemben Michels kifejti, hogy a nyelv kérdésében ép az apperceptio 
a fődolog: ba A pl. az objective egyenlő bangsúlyú szótagoknak 
111111... sorát bozza ]étre és B már rbytbmikus bullámzásban 
121212 .. . fogja fel e sort (2 a hangsúlynak 1-től különböző fokát jelzi), 
akkor kétség- kívül C-vel is ily 1 21 21 2 .. . alakban fogja azt közölni. Ezért 
azt lehet mondani, hogy a nyelvben nem lehetséges az egész egyformán 
hangsúlyozott szótagok sora. Ez a törvény nemcsak akkor érvényes, ha 4 
vagy több, hanem már ha csak 2 szótagról is van szó. — Brugmann Zur 
transscriptionsmisere ez. czikkében arra a bajra utal, hogy a különféle 
nyelvi alakok írásmódjára nézve nagyon sok az eltérés a tudósok között: 
az idg. consonantikus i-hangot pl. az egyik i, a másik j, a harmadik y be- 
tűvel jelöli, s ép ily sokféleség van az egyes nyelvek (pl. az óind !) hangjai- 
nak átírásában is. Az ilyen zavaros állapotok sok bajjal járnak és sokakat 
el is riaszthatnak az újabb nyelvészeti irodalom tanulmányozásától. Ily 
formai dolgokban legczélszerűbb, ha mintegy tekintélyképen követjük a 
valamely kiválóbb műben szokásos transscriptiót. Azt javasolja, hogy a 
nyelvészek az iráni nyelvek alakjainak írására nézve a Grundriss der 
iranuch^n Pliihlogie írását kövessék, az örményben Hübschmann, az 
albánban Meyer Gusztáv, az oszk és umbriai alakok írásában Plánta, a 
gótban Brauné, az angolszászban Sievers, a skandináv nyelvekben Noreen, 
a litvánban Schleicher, az ószlávban Leskien írásmódját; az ó-indre 
nézve a Griindriss der iridischen Philologie lehet majd irányadó ; az idg. 
ősnyelvi alakokra vonatkozólag az ő Grundris8-'}ének írását ajánlja. 

Az idg. összehasonlító nyelvtudomány történetének egy pontját 
igyekszik földeríteni Streitberg czikke : ScJdeichers Auffassung von der 
SteUung der Sprachwissenscha/t. A kérdés az, hogy Schleicherre mikor 
és mennyiben volt hatással a Hegel- féle philosophia? Delbbück azt 
állította, hogy e hatás Schleichernek inkább csak fiatal éveiben észlel- 
hető s a hegeli eredetű gondolatanyag nem épen jelentékeny nála; élete 
utolsó éveiben a modern természettudomány hatása alá került s ennek 
kell tulajdonítani a nyelv lényegéről és fejlődéséről való természettudo- 
mányi felfogását. Streitberg már most kifejti, hogy e természettudo- 
mányi felfogás Schleichernek már egy korai művében, mely I850ben 
jelent meg, mutatható ki, s hogy e felfogás nemcsak hogy nincs ellentét- 
ben a hegeli philosophia felfogásával, hanem hogy épen ennek talajából 
nőtt ki s voltakép alapgondolatainak következetes továbbfejtése. 

Az (írja nyelvészet körébe tai-tozik Bartholomae értekezése: Die 
neunte Praesensdusse der Inder. Ugyanő Idg. e -h Nasal im TiefUm ez. 
dolgozatílban, főleg az árja nyelvek tanúságaira való tekintettel, Schmtot- 
tel polemizálva azt a föltevést támogatja új okokkal, hogy az a védai a^ 



Digitized by 



Google 



INDOGERMÁN NYELVÉSZETI FOLYÓIRAT. H3 

mely n, mhol keletkezett, egyforma volt az e, o, a-ból keletkezett másik 
fi-val. — Ugyanő Arica czim alatt e sorozat YIII. czikkét közli. 

A görög nyelvészet körébe esik Solmsen dolgozata: Lakonisch 
EÍprpj, Kifejti, hogy e pzónak, melylyel a spártaiak a bizonyos korú ifjút 
nevezték, helyes alakja tlpr^v, a mely régibb *£/><T;;v-ből keletkezett ; 
együvé tartozik az avesztai arian-, ói. ráabhás alakokkal, tulajdonképi 
jelentése fölserdült (,mannbar*) ; idg. ősalakja ^rsen lehetett (vocativusa 
*érson\ — Hibt kifejti, hogy a gör. (pépovzMV imperativus- alak régibb 
eredetű mint <pépovT(ü^ azonos az ói. bhdrantüm és gót haírandau 
alakokkal [v. ö. NyK. 28,473] és eredetileg medialis alak volt. 

Thvmb folytatja új -görög nyelvjárástanolmányait (1. NyE. 28, 337), 
az e kötetben közölt czikkely az amorgosi dialektus vocalismusát tárgyalja. 

A germán nyelvészet körébe tartozik Streitbebo czikke. melyben 
ELUGE-vel szemben azt vitatja, hogy az ősgerm. nyelvben a -zm- hang- 
kapcsolatból -mm- lett (ói. tasmai: germ. ^pammai; asmi: Hmmi); 
az az ellenvetés, hogy az Aflims'íélQ alakok még a III. században -vis 
hangcsoportot tüntetnek fel, alaptalan: ez & -ms -mi 2 -hói keletkezett, 
már pedig könnyen elgondolható, hogy ennek más volt a sorsa, mint a 
Bzóközépi -.?m-nek. 

Fontos problémákat tárgyal Kossinna értekezése : Die ethnologisehe 
Stellung der Ostgermanen, Mindenekelőtt kifejti, hogy a germánoknak 
történetelőtti ethnologiai viszonyai ügyében a nyelvészeti kutatás 
magában véve nem dönthet: az archsBoIogia lehet itt az egyedül 
jogosult vezér. A germánok bölcsője egyrészt déli Skandinávia (Schonen, 
Halland, Bohus, Bleking, Ölaud), másrészt a mai Németország északi 
része (Schleswig- Holstein, Mecklenburg, nyugati Pomeránia az Odera 
folyóig). A kő- és bronz -korszakban a germán kultúrának igazi közép- 
pontja Dánia. Később minden irányban terjeszkedik a germánság. Külö- 
nösen a Visztula és Odera [vidékein akkora tért foglal el, hogy itt egye- 
nesen skandináv bevándorlásra kell gondolni. Hogy déli Skandinávia és 
az Odera torkolata között a keleti tengeren át kereskedelmi kapcsolat és 
elég sűrű közlekedés volt, azt — főleg az újabb bronz-korszakra vonatkozó- 
lag — határozottan ki lehet mutatni. Figyelemreméltó az a körülmény 
i«, hogy azok a népnevek, a melyek a Kr. u. első századokban Német- 
ország legkeletibb részében feltűnnek, Skandináviában és Jütlandban is 
előfordulnak. A sziléziai varinoknak és vandáloknak ugyanily nevű jüt- 
landi népek felelnek meg; a Itugii névrokonai Norvégia déli csúcsán 
lelhetők fel; az Ariovistus seregében említett Harudes hazája ugyancsak 
Norvégia déli része. A RiLgii szomszédjainak, a L^monii törzsének két- 
ségkívül a PtolemsBUstól említett déli svéd Aeuco'^o: felelnek meg; a 
Gutones, Gotones törzsrokonai Gotland szigetén keresendők. Kétségtelen 



Digitized by 



Google 



124 PETZ GEDEON. 

kapcsolat van a Burgundiones és Bornholm szigetének neve (régibb 
Burgundarholmr) között ; a Burgund név, a mely magasan fekvő vagy 
kimagasló helyet jelent, egyébként is kimutatható skandináv területen. 
Mind ez egyezések azt bizonyítják, hogy e közös nevű törzseknek közös 
kiindulópontjuk volt : ez szerzőnk szerint Svédország déli része és Dánia 
keleti része volt. A kapcsolatot még egy név bizonyítja : Dámig, a mely- 
nek legrégibb formája Gyddanizc s ez ^Kűdanisca alakban a mai Eat- 
tegat régi nevével, a sinus Codanus-sal függ össze ; a várost e szerint 
északi germánok alapították. (Szerzőnk szerint a Jordanes-féle Gothis- 
candza is talán Codaniska-hól magyarázandó). Az újabb bronz-korszak 
(600 — 300 Er. e.) vége felé tehát északi germánok (nevezzük őket pl. 
vandáloknak és burgundoknak) déli svéd területről átvándoroltak a 
Visztula vidékére, ezek azután később még tovább dél felé vonultak ; 
ezután jöttek csak Svédország északkeleti területéről a gótok. Addig az 
északi és déli germánokat a Nagy Beit választotta el egymástól, s így 
jött létre a nyelvi elkülönülés is. Az elkülönülés még nagyobb lett, mi- 
dőn Er. e. 300 körül nyugati Németországot foglalták el a germánok, 
ekkor az északi és déli germánok határa kissé nyugat felé, a jüt félsziget 
közepére tolódott el. (Hogy a jüt félszigetről kiinduló és délnek tartó 
áramlat később is mily erős volt, annak világos példáit adják a kimberek, 
majd az eudusiaiak és harudok vonulásai ; Eossinna e törzseket északi 
germánoknak tartja). A germánok e nézet szerint Er. e. 300 körül meg- 
lehetős nagy területen laktak. A lavi>ierschiebung közös germán volta 
nem szól ellene e felfogásnak, bár Múllenhoff e hangtörvény egyforma 
végrehajtását úgy magyarázta, hogy a germánok akkortájt még nem 
lehettek kiterjedt területen lakó nagy nép. Múllenhoff persze e hang- 
változások végbementét sokkal korábbi időbe (Er. e. 1000 körül) helyezte ; 
újabban a Er. e. 3. vagy 4. századba teszik. A lauíverschiebung egységes 
és gyors terjedése az érintkezés sűrű és élénk voltából magyarázható. 
Eossinna végül a germánok ethnogonidjdnak kérdését tárgyalja. Múllen- 
hoff nyomán Hoffory a ^luvaz nevű ősgermán mennyei isten külöm- 
böző megjelenési formáinak tartotta az *Irmin, ^Ingw és *Istw alakokat 
Eossinna az iugvseonok, istaeonok és erminonok neveit nem ilyen fel- 
tételezett istennevekből származottaknak , hanem igazi népneveknek 
tartja. Az istsBonok — mint már Heinzel és Laistner magyarázták — 
a. m. ,az igaziak*; az erminonok a ,fen8égesek* ; az ingvsBonok nevét 
újabban az \4/fuoi nevével azonosították s ,lándzsások*-nak (ej'/og) ma- 
gyarázták, e föltevésnek azonban sok az akadálya. Szerzőnk egész siker- 
telennek és feleslegesnek tartja, hogy az egyes germán néptörzseknek e 
három kategóriába való beosztását megkiséreljük. Plinius osztályozása 
nem hiteles. De figyelmet érdemel, hogy a keleti germánok (BastamsB, 



Digitized by 



Google 



INDOGERMÁN NTELVIÉSZETI FOLYÓIRAT. 125 

Yarini, Lugii, Bagii, Lemonii és a gótok) kívül állanak ama három 
mythikos törzsön: látszik, hogy még megvolt e keleti germánok ethno- 
logiai kapcsolatának tudata, a mely azon alapúit, hogy ők északi germán 
területről származtak. A Tacitusnál található régibb monda kétségkívül 
az összes germánokat, északiakat és délieket foglalta ama három nagy 
törzsszövetségbe ; e szövetségek mivoltáról és történetéről azonban egész 
biztos véleményt nem lehet mondani. 

BöHTLiNOK Sprachliche Minutien ez. czikkében német nyelvi szó- 
alakokat és kifejezéseket {Abschach ; Bocksbeutel ; Erdbeere ; Obst ; 
Sammet; Schellfisch; umgekehrt wird eín Sckuh daraus; Vater, Mutter) 
magyaráz. W. L. van Helten a fríz nyelvjárások magánhangzó- és más- 
salhangzórendszerére vonatkozó kérdéseket tárgyal. 

A litván nyelvág kérdéseivel Zubaty czikke foglalkozik, melyben a 
litv. padcui alakot egy ősnyelvi ^po-sqöi alakból magyarázza és a seq- 
gyökérből származtatja. — Schmidt-Wartbnbero a litván hangsúly physio- 
logiájához közöl adalékot. Kifejti, mily különböző felfogások jutottak e 
részben kifejezésre ; az éles (,ge8tossen*) hangsúlyra nézve a litván nyelv 
ismerői megegyeztek abban, hogy az ereszkedő, a nyújtott (,geschleift') 
hangsúlyt azonban majd emelkedőnek, majd ereszkedőnek stb. definiál- 
ták. már most a kisérleti phonetika egy új eszközéhez, a Bousselot-féle 
apparátushoz folyamodott s ennek segítségével arra az eredményre jutott, 
hogy a litván nyelv hangsúlya két-csúcsú, az első emelkedés valamivel 
erősebb a másodiknál, a mi Bruoüann leírásának felel meg. Bövid voca- 
lisoknak egy mora értékük van, közepes idejű és hosszú vocalisok két- 
morásak, diphthongusokhárom-morásak. — Bozwadowski Der litauische 
Akzent in der tUniversitas linguarum Litvániáé* az 1737-ben ily czím 
alatt megjelent litván nyelvtanban található hangsúlyozást ismerteti. 

Petz Gedeon. 



Digitized by 



Google 



Kisebb küzlések. 



Ismeretlen nyelvtani alakok a Halotti Beszédben. Az 

egyház nyelvén az ördögnek nem az jncselkedéseről*, hanem az 
.inoBelkedéseirőP (insidiae diabeli), s a pokolnak nem a ^gyötrelme- 
TŐI', hanem a , gyötrelmeiről' (dolores infemi) szoktak beszélni (vö. 
Ephes. 6. b 1 1 ; Psalm. 17. a 6 ; Actor. 2. d 24). E szerint a HB.-nek ezt 
a helyét is : ,zoboducha wt nrdung ildetuitii es pacal kinzotinativV nyilván 
így kell értenünk : .szabadítsa meg őt az ördög üldözéseitől és a pokol 
kínzásaitól'. 

Igen, de mit szól hozzá a két szónak az alakja ? Az ildetuitii meg- 
engedi ezt a fölfogást, mert az 4-jét nem kell személyragnak tekintenünk, 
hanem többesjelnek is vehetjük (1. a régi irodalomban nagyon gyakori 
rénij levdiy körmi, emberi, kencsi-íéle többeseket [= vénei, levelei stb.] 
Nyr. 17 : 242). De a másik sem mond ellent, csak így kell elemeznünk: 
kinzötV'i'a'tui, olv. : kinzcUv-i-á-tvl (vagy talán -tűlj mert az írásból nem 
lehet kivenni, hogy a rag illeszkedett- e vagy nem). Ezen elemzés szerint 
az 4 a többesszám jele, az -a pedig a 3. szem. birtokosé. S így ez olyan 
alak, a milyennek egykori megvoltát föl kellett eddig is tennünk, csak 
adatunk nem volt rá. A többesszámi birtokon a. i. most csak az 1. és a 
2. személyű birtokost jelöljük meg raggal, a 3. személy ragtalan; de 
valamikor kétségkívül ennek is volt ragja, úgyhogy akkor azt mondták: 
ajdndéki-m, ajdndéki-d, ^ajándéki-a ; és ennek a ragozásnak a marad- 
ványa szerintem a HB.-beli kinzotvi-a-twL 

Ha ezt elfogadjuk, akkor természetesen az ildetu-itiinek az t-jében 
sem pusztán a többesjelt látjuk, hanem úgy kell fölfognunk, hogy 
benne lappang a 3. sz. ragja is ; s ebben semmi nehézség sincs, mert, 
mint tudjuk, a régi irodalomban (mint a nép nyelvében ma is) gyakori 
volt a magashangú ragnak 4 változata (vö. Nyr. 17 : 2), s ez a Hfi.-ben 
is megvan ebben a szóban: lilk-i-ert. E szerint az ildetu-i-tvl ebből lett: 
-^ildetr-i'i'tül, s a két i összevonása nyilván hosszú t-t eredményezett, a 
mely talán még akkor is hosszú volt, úgyhogy a HB.-beli alakot így 
olvashatjuk: üdetiitüL Nagyon valószinű, hogy az tní^tnnec is ilyen, 



Digitized by 



Google 



KISEBB EÖZL:éSEE. 127 

tehát így lehet olvasni : intetvtnek. És mtir most megvilágosodik előttüDk 
egy másik szó is, a melylyel eddig sehogysem tudtunk boldogulni: a 
szentii ; ebben az =i többesjel és az -i szemelyrag még összevonatlanul 
van meg. 

Az -a szemelyrag elveszését két körülmény mozdíthatta elő. 
Az egyik, a melynek az analógiája hatással lehetett rá, az egyesszámi 
3. szem. magashangú alakja volt, a melyet a nyelvérzék olybá vett, 
mintha ragtalan volna, mert a két i egybevonódott és idővel megrövidült. 
(Yalószinű, hogy ^ildetvi-é-tíU-íéle alakok is voltak, de ezek is követték 
az *ildetvi'itül, ildetvitűl-íélék analógiáját). A másik a többesszámi 3. sz* 
alak volt, a melynek az 4k ragja (1. erről TMNy. 1 : 71G) nemcsak a 
magas-, hanem a mélyhangúaknái is összevonódott a többesi =i-vel : 
-^kímatvi'ik > *kimatvtk > ^kimatvik, s a legutóbbit aztán olybá 
vehették, mintha egy *kínzatviíé\e alaknak a többesszáma volna. 

SZINNYEI JÓZSEF 

Pánkétomos. A NySzótár mint meghatározhatatlan jelentésű szók 
közli kérdőjellel, a következő egyetlen adat alapján : «Hogy az pánkétomos 
királyi asztalnál az hús ételre ne kénszerittetnek [olv. kénszeríttetnék], 
imádsága által sült madarat hozatott az asztalra*. (Tabnóczi IsTvÁNnak 
Régi magyar szentség ez. művéből. Nagyszombat, 1695.) 

Ez egyetlen mondatból valóban alig sejthetné valaki & pánkétomos 
szónak jelentését és mivoltát. Azonban most hogy Koháry IsTvÁNuak 
verseit az új Nagy Szótár számára aknázgatom, a Munkács kővárában 
szerzett versek (megjelentek 1720-ban, készültek a XVII. század SO-as 
éveiben) egyikében számtalanszor találkozom egy pánkétom főnévvel, a 
mely annak a kérdőjeles pánkétomo8-nB.k nyilván való alapszava. Szóljon 
a több közül egy-két világosabb idézet: 

Reménlem órára, nem vigyáznak s-napra, derék vendégségben, 
tehát bár dél légyen, az órais tégven, kettót Atésében, érhetek asztalhoz, 
nagy fris pánkétomhoz, bujdosó elmémben. 

Kergessék konyhámrúl, macskát az túz padrúl, fózni készúlyenek, 
leg job falatokat, madarat s- vadakat, síissenek s-fózzenek, egy fris pán- 
kétomra^ tizenkét asztalra, étket készicsenek. (I. füz. 14 1.) 

Darab kenyeremet, s-csobolyó vizemet, im benyújtyák nékem, az 
pánkétom készen, vendégem nem lészen, sem pedig fót étkem. 

Nincs szüksége sokra, sem fris pánkétomra, meg éhiMt gyomornak. 

Vége fris lakásnak [a. m. lakoma, 1. NySz.], s-az nagy pánkétom- 
nak, sokszor hoz koplalást. (18. 1.) 

Ugyané versben a pánkétom szó még többször is előfordul, s jelen- 
tése: ylakoma*, azt hiszem, már ezekből is eléggé világos. Ha pedig a 
jelentéssel tisztában vagyunk, nom nehéz a szó mivoltára és eredetére 



Digitized by 



Google 



128 EI8EBB KÖZLÉSEK. 

is rájönnünk, bár ez utóbbit természetesen egy kis szótár-forgatás nélkül 
nem lehet kideríteni. 

A pánkétom világosan annyi mint a mi kedvelt bankettjeink, s már 
előre is sejthetjük, hogy a XVII— XVIII. századi pdnketom s a XIX. 
századvégi bankett végelemzésben egy forrásból valók. A bankett köz- 
vetlenül a német bankett átvétele, ez viszont a franczia banquet-re, ille- 
tőleg az olasz bancketto-ra, vezetendő vissza, a mely szók a megfelelő 
ír. banc és olasz banco ,pad' szók kicsinyítői. Érdekes azonban, hogy 
e román alakok ismét német eredetűek, a mennyiben az óin. banck 
átvételei. (L. Diez, Etym. Wbuch d. román. Sprachen, 2. kiad. és Eluge, 
Etym. Wbuch, 5. kiad.) 

Miképen mehetett át a ,pad' jelentésű szónak kicsinyítője a ,lakoma'^ 
értelemre, azt Diez az olasz banchettare ,lakomákat tartani' igéből ma- 
gyarázza, a melynek eredeti értelme ,tische und bánke rüsten*, a közép- 
fölnémet benken igének megfelelőleg. 

A mi régi pdnkétom-xmk azonban egyenesen sem az olasz, sem a 
franczia alakból meg nem magyarázható. Végződése (-om) föltétlenül 
középkori latin alakra utal, a melynek nominativusa -us végű is lehet. 
(V. ö. lat. AegypUís : m. Egyiptom ; paradims : paradicsom ; circtdus : 
czirkalom, 1. Nyr. 12 : 130.) Ezt az -tM végű klat. alakot csakugyan ki is 
mutathatjuk. DüCange szótára ugyanis (Fa VRB-féle kiadás, Niort, 1883 — 
1887) ismer egy banquetus szót ,convivium* értelemmel (mellékalakja 
banchettus), s a franczia banquet latinositásának mondja. Ez a banquetus 
a mi pdnkétomxiük alapja. Szókezdő 6-jének pre változása olyan jelen- 
ség lehet, mint néhány német jövevényszavunkban: pánk: ném. bank; 
pankrót : bankrott ; pdnt : ném. bánd stb. (v. ö. Melich : Német vendég- 
szók) s ép ezért e szókezdő hang kifejlődéséhez a német bankett ejtése 
is hozzájárulhatott. Egyébiránt az olaszban is van a banca^ banchetto 
szóknak némi jelentéskülönbséggel pés kezdetű változatuk : panca, pan- 
chetto (1. pl. RiGüTiNiBüLLE olasz-német szótárát, Lipcse, 1896), úgy 
hogy ez a hangbeli Különbség a magyar szónak eredetére nézve semmi 
nehézséget sem okoz. 

Tarnóczi István mondatában tehát, a melyet a NySz. szerkesztői 
meg nem magyarázhattak, a ^pdnkétomos királyi asztal' kifejezés lako- 
más, lakomázó asztalt, egy szóval lakomát, vendégséget jelent. 

ZoLNAi Gyula. 



Digitized by 



Google 



A vopl Dép ősi hitvilága. 

(Első közlemény.) 

Lelkesedéssel kutatja a honűúí kegyelet a magyarság pogány- 
kori hitéletének emlékfoszlányait, de alig mondhatnók, hogy ama 
kétségkívül igen becses és jelentékeny anyaggyűjtések mellett, 
melyeket e tárgyra nézve az utóbbi félszázad buzgósága egybehal- 
mozott, a teljes hitelű tudományos eredmények kifejtése oly fokig 
is előhaladt volna, hogy ennek alapján immár a honfoglaló ősök 
mithikai képzeteinek és vallási szertartásainak akár csak vázlatát 
megalkothatnék. Még az a kevés történeti adat is, melyet az ily 
irányú vizsgálódás számára a régi kútfők fentartottak, körültekintő 
bírálatra s lélektani megvilágításra szorul; a mi pedig a többi, 
különösen a mai élő néphit és népszokások forrásából merített 
anyagot illeti, ennek tartalma, úgy a mint elénk jelentkezik, nem 
külömb értékű, mint a bányász szekerczéje alatt leváló kőtörme- 
lék, melynek csak kevés morzsája foglalja magában a keresett neme- 
8ebb fémet s ennek előszerzése, sőt gyakran maga a róla való biztos 
tudomás is, csak külömböző zúzó, kohó és oldó műveletek alkal- 
mazásával lehetséges. Mindenesetre igen elhibázott s következte- 
téseiben megbízhatatlai> az ősi magyar mithologia több eddigi 
vizsgálójának amaz eljárása, mely pusztán a jelenkor folklorejára 
építve a mai babonás hiedelmekből és mondákból véli megrajzol- 
hatónak a messze hajdankor szellemi állapotainak elmosódott 
képét, mitsem gondolva azzal, hogy itt évezredes fejlődés végső 
alakulataival, a legkülönfélébb korú és eredetű elemek összeforra- 
dásával van dolgunk^ melyet történeti czélokra csak úgy használ- 
hatunk föl, ha az alkotó részeket előbb gondos módszerrel szét- 
szedtük, különválasztottuk a régibb és ujabb keletű rétegeket, az 
eredeti, ősi vonásoktól az idegenből vett szerzeményeket s csak 
annak tulajdonítunk Irégiséget, mi az ily sokszoros elemzés és 



Digitized by 



Google 



130 MUNKÁCSI BERNÁT. 

tisztázás után tényleg távoli időkből átöröklődött hagyománynak 
bizonyul. Maguk a mithikai és vallási fogalmak kifejezései is rá- 
utalnak az ily eljárás szükségére, midőn nzt tapasztaljuk, hogy 
pl. a garaboncza olasz, a kuriizs, vardz's. lidércz szláv, a boszorkány, 
sárkány, tor, bűbáj, ige török, az isten, manó, böjt, bűn, menny 
iráni, az id-nap és egy-ház « szent » jelentésű előrésze régibb árja 
származású szemben az imád, áldoz, javas, véül, regös, tündér s 
több más törzsökös eredeti szavunkkal. Az okiratos történet vizsgáló 
képességének határain túl mindenütt a nyelv az a vezető fáklya, 
melj^nek fényét a homályban előbbre ható nyomozás legbiztosab- 
ban követheti; de különösen áll ez a szellemi élet nyilvánulásaira 
nézve, hol az eszméknek legközvetetlenebb kifejezője s a fejlődés 
menetének leghívebb tükre éppen a nyelv. Ennek tanulságait és 
útmutatásait föltétlenül meg kell becsülnünk a néphit történeti 
vizsgálatánál is, hacsak eleve nem akarunk belenyugodni abba, 
hogy kutatásunk minden iránytű nélkül kalandozó merő tévelygés 
legyen. 

Midőn azonban az ősi magyar néphit -kifejtése czéljából a 
jelzett műveletek múlhatatlan szükségét fölismerjük, önként követ- 
kezik számunkra az a feladat, hogy megszerezzük ezen* téren is 
ama segédeszközöket, melyek ép úgy mint a nyelvnél a külömbözö 
korok és forrásterületek meghatározásához vezethetnek. Ilyenek 
főképen a velünk nyelvileg, illetve fajilag rokoni 
úgyszintén a történeti kapcsolatban állott né- 
pek hitvilágának és vallási életének adatai, me- 
lyekkel t. i. a mieinket módszeresen egybevetve mintegy próba- 
követ, kritériumokat nyerhetünk a vizsgálatunk körébe tartozó 
tények történeti értékének és minemüségének megítélésére. Meg 
kell tehát e végből ismerkednünk mindenelőtt azon népek mithikai 
és vallási hiedelmeivel, valamint az ezekkel egybefüggő szokások- 
kaly melyek a magyarság szellemi életére a legutóbbi évezredben 
mai hazája földjén voltak befolyással, a minők különösen az orszá- 
gunkban és szomszédságában lakó éjszaki és déli szláv nemzet- 
ségek, valamint az oláhság, melyek esetleg — ép úgy mint szókin- 
csünkben tapasztaljuk — távolabbi vidékek néphitbeli elemeinek 
is lehettek közvetöi. Az ezekkel való összehasonlítás bizonyára igen 
sok egyezésre fog világot deríteni, melyekre nézve a behatóbb 
vizsgálat megállapíthatja majd, hogy esetenként melyik résznek 



Digitized by 



Google 



A VOOÜL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 131 

valódi, eredeti sajátjai, a midön az idegennek bizonyuló elemeket 
különtartva, a megmaradó részben nyerjük a magyar pogánykor 
vallási gondolkozásának igazi emlékeit. De a tisztázás ezen műve- 
letén keresztül jutott anyag még mindig nem a legegyszerűbb s 
nem a legősibb állapot tükre, hanem egy régibbhez képest szintén 
fejlemény, ugyancsak eredeti és idegen elemek vegyüléke ép úgy 
mint honfoglaláskori nyelvünk. Tovább kell tehát hatolnunk a 
történeti elemzés munkájában s az ujabb feladat, mely most reánk 
várakozik, a pogánykorinak mutatkozó hit\dlág képzeteinek vegyi 
szétbontása, vagyis annak fölismerése, hogy minő eszmék kerültek 
hozzánk a török, iráni, vagy régibb árja, esetleg kaukázusi népek 
műveltséghatása révén, a mely szellemi áramlatok felvételére 
ugyanis a nyelv adatai jogosítanak fel bennünket. Őstörténetünk 
homályát megvilágító sok becses tanúiságra lehet kilátásunk ezen 
utóbbi vizsgálatok révén annál is inkább, minthogy ezeknél egy- 
korú irodalmi források állanak rendelkezésünkre, és segítségünkre 
jön azon körülmény is, hogy ezen keleti hatásoknak többé-kevésbé 
ki voltak tévé azon népek is, melyeknek nyelveit a mienkkel roko- 
noknak bizonyítja a tudomány. E közös hatásoknak nyilván az 
amúgy is kétségtelen egykori földrajzi és történeti kapcsolat az 
alapja, mi — számbavéve, hogy ide vezetnek a legmesszebb menő 
nyelvtörténeti nyomok is — világos utalást foglal magában arra 
nézve, hogy midőn saját népünk mythologiájának és vallási életé- 
nek kifejthető legrégibb alakját kutatjuk, ennek nagyban és egész- 
ben legközelebbi hasonlatát a velünk nyelvileg legszorosabb rokon- 
ságban álló népek közt kereshetjük a siker legtöbb kilátásával. Ez 
ad a mi sajátos nemzeti szempontunkból is nagy jelentőséget a 
vogulok hitvilágának, mely azonban ettől eltekintve is 
méltán számíthat a vallástudomány kutatóinak érdeklődésére, mint 
oly nép szellemi életének nyilvánulása, mely a magas éjszakon^ az 
európai és ázsiai műveltségterületeknek mintegy határmesgyéjén 
lakván, kevésbbé volt kitéve eddigelé a kereszténység és izlám átala- 
kító befolyásának s így ősi sajátságait még nagy arányokban meg- 
őrizhette, valamint régi jellegűek benne az oly részletek is, melyek 
nem tekinthetők éppen az eredeti, ősi mag természetes és egyenes 
hajtásainak. A következőkben ezen hitélet lehető tüzetes leírása 
lesz a feladatunk^ mely czélból mindenelött, a mennyire csak a 
források számunkra hozzáférhetők, összeállítjuk mindazon tudósi- 

9* 



Digitized by 



Google 



132 MUNEÍCSI BERNÁT. 

tásokat, melyeket a vogulok vallási képzeteire és intézményeire 
vonatkozólag a régibb utazók és néprajzi kutatók följegyeztek, 
felölelvén ezeknek során az osztjákokra vonatkozó értesítéseket is, 
nemcsak azért, mivel az éjszaki osztjákok és vogulok hitélete ma 
is jóformán azonos, hanem mivel egész a legújabb időkig a nyelv- 
ben tájékozatlan kutatók belefoglalják orosz módra az osztják nép- 
nevezetbe a velük szomszédos éjszaki vogul testvérnépet is. Ezen 
történeti bevezetést követi a mithikai és vallásos tartalmú vogul 
népköltési termékeknek, mint leghitelesebb és legbecsesebb kútfők- 
nek feldolgozása, kiegészítve saját idevágó egyéb észleleteinkkel, 
valamint azon megfigyelésekkel, melyeket tárgyunkra nézve az 
ujabb orosz utazók műveiben találunk. Mindezek tárgyalásánál 
egyelőre pusztán a tények pontos és rendszeres közlésére szorít- 
kozunk, kerülvén a messzebbre menő összehasonlításokat, mely 
eljárástól csak itt-ott térünk el, különösen a mithikai és vallási 
mükifejezések magyarázatánál s hol a rendelkezésre álló osztják 
hitéleti adatokból kinálkozik egybevetésre alkalom. 

A) Bégihh tudósítások (XIV—XVIL sz.). 
A «Co«ificKaH IlepBaH JItTonHCB» néven ismeretes orosz kró- 
nikában találjuk legelső adatát a vogulok és osztjákok ősi hitéleté- 
nek. Itt t. i. az 1396. (orosz számítás szerint 6904.) évnél tárgyalva 
van Permi Sz. István püspöknek, a zűrjének első hittérítőjének 
halála s vele kapcsolatban rövid utalás történik az összes urai- 
vidéki népeknek ama régi vallására is, melyből a szent férfiú híveit 
a felvilágosodás útjára vezette. íme a szövegnek fordítása: « Ugyan- 
abban az évben költözött öröklétre Stepán permiai püspök, april 
hónapnak 26-ikán, Yizszentelés napján, szerdán. Ez a szent főpap, 
apostola az új foglalású permi földnek, tanítója s fölvilágosítója 
leiküknek ; orosz írást számukra permi írásra fordita, megerősíté a 
hitet, írásra tanítá őket : Ez az üdvözült istenes ember, Stepán püs- 
pök hitetlen emberek között élt volt, kik sem istent nem ismer- 
nek, sem törvényről nem tudnak; bálványokhoz, tűzhöz 
és vízhez imádkoznak és az Arany-asszonyhoz és 
bűvösökhöz és varázslókhoz és fához».*) Az itt em- 



*) no.iHOc CoOpauie PyoeKHX'h JltTonHcelt, na^aHiioe no Bbico^ailiiieMy 
UoBejtHiH) Apxeorpa*imecKoio Kommhccíck) (Az orosz krónikák teljes gyüjte- 



Digitized by 



Google 



A VOGüL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 133 

lített « Arany- asszony* (SojoTan öaöa, vagy 3-iaTH 6a6a), mint a 
későbbi forrásokból kitűnik, talajdonkép Obdoriának, tehát az 
osztjákok földének volt nagytiszteletű bálványa, melyhez azonban 
nyilván elzarándokoltak távoli földeikről a permiek is, ép úgy 
mint mai napság látogatják a messze lakó szamojédek az alsó Ob* 
vidék áldozathelyeit. 

Bővebb tudósítást találunk az « Arany-asszony* -ról Mathias 
DE MiECHOv krakói orvosnak és kanonoknak 1517-ben megjelent 
« Tractatus de duabus Sarmatijs : Asiana et Europiana et de con- 
tentisÍ7ieis» czimű becses művecskéjében, mely először tájékoztatja 
Európát Oroszország keleti tartományairól s a szomszédos tatár 
vidékekről s nevezetes arról is, hogy itt van először említve a 
magyar nyelv rokonsága az uralvidéki jugorokéval. A szerző uta- 
zott Oroszország éjszaki vidékein, állítólag látta is a Don, Dnjeper 
és Volga folyók forrásait s bizonyára e tájakon értesülhetett arról 
is, mit következő közlése tartalmaz : «Fost terram Yiathka 
nuncupatam in Scithiampenetrandoiacetmag- 
num idolum (Zlota baba), quod interpretatum so- 
nat: atirca anvs, seu vetula, quod gentes vicinee co- 
lunt etvenerantur; necaliquis in proximo gra- 
diens aut feras agitando et in venatione «ec- 
tando vacuuB et sine oblatione pertransit, quin 
imo si munus nobile deest, pellem aut saltem de 
véste extractum pilum in offertorium idolo pro- 
icit et inclinando se cum reverentia pertransit* 
(Liber II, trac. 2., cap. 1.). — Műve vége felé Mibohov általánosan 
is jellemzi a permi, baskird, «Cziremissa, Iuhra» és «Corela* nem- 
zetek hitvilágát megjegyezvén, hogy Rettenetes Iván czár 40 évvel 
előbb a permieket a kereszténység felvételére kényszerítette; «Alie 



menye, legfelsőbb parancsolatra kiadva az archaBograph bizottságtól) ; St. 
Petersburg, 1851. (á49— 50. 11.): «Türo-»e a*Ta (6904) npecxaBHCH CxenaHi 
enucKyn'b IIepjfi»cKilt Mtcaua anp^H 26, vh lIpenjoBeube npaBHHRa, wb cpe;íy. 

CU CO CBHTMJl CBHTHTeJlL, HOBMH anOCTOJTb üepMbCKblfl BeSUfl, y^HTCJlL H npOCB'k- 

TU'mak AyiuaMi üxi^, npejoacn hmi> rpaMory crh Pj'CKua Ha IlepMbCKyio rpaMory, 
H Btpy yTBepAU, h rpaMorb exi* Hay^m; ce 6o GjaxeHuft enncKon'b CTenaHi, 
Boxifl vejLoahKTb, SKHBHiue uocpeA'b neBlkpHUx'b ^le.ioB'Jkirb, hh Bora 8Haion(iixi>, 
BH saROHa B-bjpuuHxi, HoaHiuecs uAo.ioMi>, onifo a KbX^ it KaMeuio, h 3ojiOToft 
6siC/b u Ky;(ecHHROM'b, a ApeBbiOi. 



Digitized by 



Google 



1 34 MUNKÁCSI BERNÁT. 

vero regiones preexpresse in infidelitateetidolatria 
persistunt. Colunt solem, lunam, stellam, bestias 
siluarum et quod eis occurrit*. Wied Antal 1537 — 44. 
közt szerkesztett térképén az « Arany-asszony* bálványnak már 
rajza is látható talapzaton álló s kezén meztelen gyermeket tartó 
nő alakjában, kinek fejéről hosszú, keskeny kendősáv omlik 
hátrafelé.*) 

Herberstein Zsigmond bárónak először 1549-ben megjelent 
•Rerum Moscovitarum Commcntariu czlmü híres műve is foglal- 
kozik az « Arany-asszony »- nyal: i^Slata baba» — így ír — «id 
est Aurea Amis, idolum est, ad Obi ostia, in prouiu- 
cia Obdora, in ulteriori Ripa situm.... Narrant. 
seu, üt uerius dicam, fabulantur, hoc idolum 
Auream Anum statuam esse, in formám cuiusdam 
anus, quse filium in gremino teneat: atque ibi 
iam denuo alterum eerni infantem, quem eius 
nepotem esse aiunt. PrsBterea instrumenta quie- 
damibiposuisse, quse perpetuum sonum in mó- 
dúm turbarum edant. Quod sí ita est, equidem uentonira 
uehementi et perpetuo in ea instrumenta flatu fieri puto» (az 
1551 -iki 11. kiadásban : 86. L). Szerzőnk értesülését orosz útleírá- 
sokból merítette, melyeknek hiteléhez azonban, mivel forrásai egyéb 
mesés elbeszéléseket is tartalmaznak az éjszaki tájakról, nincsen 
kellő bizalma (87.). Térképén mindemellett ő is adja a Slata Baba 
rajzát az Ob alsó folyásánál balra, szemközt Juhrá-val. E rajz ko • 
ronás asszonyt ábrázol méltóságos állásban jobb kezében hatal- 
mas, földhöz támasztott rúddal. 

Tárgyunk szempontjából második becses tudósítása Herber- 
sTEiNnak, hogy az Ural hegységet a körülötte lakók föld övének 
nevezik, mely képzet csakis a vogul monda keretében válik vilá- 
gossá. íme az illető hely : «Montes circa Petzoram flu- 
u i u m Semnoi Poyas i3eMHofi noaci.), i d e s t Cingulus mundi, 
vei tenae uocantur. Poyas enim Buthenis cingulum signiűcat*. 



*) L, e képnek mását Krohn Gyula •Suomen suvun pakanallinen 
j limai anpalvelus» (Helsingfors, 1894.) müvében (7á. 1.), liol Herberstein 
és Jenkinson (156:2.) térképeinek megfeleld ábrázolatjai is újra le vannak 
nyomtatva. 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 135 

Alább az egyes hegyormokról szólva szintén kiemeli, hogy «hi etsi 
uarijs in locis uaria babeant nomina, communiter tamen 
Cingulum mundi uocantur. In his montibus nudificant Gerofalco- 
nes* (87.) : a vogul énekekben gyakran említett turuj és jüns-tij 
sasok. Ki van téve térképén is az Ural helyén : «Montes dicti Gingulus 
mundi ». Külön begynevekben is szerepel az f öv» (poyas) jelzés, 
ilyenek: tCamenipoias : ultra Petzora et Stzuchogora (= JHorypt, 
vog. Siikér-jdJ fluuios* (85. 1.); * Poyas SemnoU : a hol a «fluuius 
Vssa fontes suos habet» (u. o.); «Camen Bolschega Poiassa* (= 
EaMeHb Uojbinaro IIoHca), a honnan a «Sossa, Berezvuav és 
«Danadim» folyók erednek (86. 1.). Mindezen tudósítások szintén 
orosz útleírásokból vannak átvéve, melyek a felsorolt nevezetekben 
az Uralvidék törzslakóinak mondáit alkalmazzák. A KaMCHL «kö» 
nevezet egyenesen az osztják keu, kev «stein; berg, der Ural» 
(Ahlq.) szó fordítása. 

A veronai származású Alessandro Güaonino ^Sarmatiae 
Ecropeae descripiio, guae Rei,num Poloniae, Lituaniam, Samo- 
gitiam, Russiam, Masoviam, Prussiam, Pomeraniam, Livoniam 
et Moschotiae, Tartariaeque partém complectiiur» czímű 1578-ban 
megjelent könyvében külön fejezetet szentel az « Arany- asszonya 
bálványának és tiszteletének leírására, melynek több érdekes rész- 
lete itt említődik legelőször. íme az ide vonatkozó szöveg egész 
terjedelmében : «De idolo Aureae Anus. In hac Obdorise Begione 
ad Ostia Obbi fluuij, est quoddam antiquissimum Idolum de la- 
pide excisum, quod Moschovitis Zolota Baba, iá est, aurea 
anus dicitur. Est autem similitudo mulieris vetulae infantem in 
gremio tenentis, et alterum iuxta se infantem habentis, quem 
n e p o t e m illius esse incolse dicunt. Hoc Idolum ab Obdorianis, 
luhricis et Vohulicis alijsque conterminis gentibus cultulatrise 
veneratur, praestantissimasque et maximi pretij 
pelles Zibellinas, Idolo offerunt, vna cum reli- 
quarumferarumpretiosis pellibus, ceruos quo- 
que sellectiores ad sacrificium peragendum mac- 
tant, quorum sanguine os, oculosetreliqua simu- 
lachrimembraperungunt. Intestina autem cruda sacrifici 
deuorant et inter sacrificandum sacerdos Idolum 
consulit, quid ipsis faciendum, quoue migran- 
d u m sít. Ipsum autem (dictu mirum) certa consulentibus res- 



Digitized by 



Google 



136 Munkácsi bernít. 

poDsa dare, certosque rerum euentus prsedicere sólet. Dicuntur 
etiam in montibus vicinis huic Idolo sonitus boa- 
tusque quídam audiri, qui perpetue sonitum in 
modum ciangoris tuba rum edunt. Hoc autem nihil 
aliud esse dicerem, nisi instrumenta quaedam illic antiquitus po- 
sita, vei cannales subterraneos, sic natura ipsa aflfectos, qui ven- 
torum perpetuo flatu sonum, boatumque et clangorem continuo 
efficiunt» (MoschoviaB descrip. fol. 14.). Igen érdekes kép is csatla- 
kozik e leiráshoz, melynek hátterében égig nyúló, alul erdős hegy- 
ség, elörészében nagy tisztás közepén trónon ülő óriási meztelen 
asszony van ábrázolva leomló hajjal, ölében meztelen gyermeket 
tartva. A hegysziklákban s a bálvány körül földbe vájt házikók 
vannak, melyeknek lakói a bálvány előtt fölemelt kézzel álló, tér- 
delő s arczczal földreborúit helyzetben nyuszt-, vagy evetféle álla- 
tot ajánlanak föl az istenségnek. — A «Petzora Regio» leírásában 
(fol. 13.) szó van a «föld övéről* is: «Circa hunc fluuium sünt 
montes, rupesque in altum prominentes, Ziemnoi Poias Eutenis, 
id est cingtilus terrae dicti, quorum vertices ob continuos vento- 
rum flatus, nudi absque gramine sünt, niuibus frequenter rigentes 

Hij autem montes perpetuis niuibus gelu concretis albent, 

difficilemque transitum iter carpentibus prsebent. Tanta? enim 
altitudinis dicuntur, vt quidam a Moschorum Principe ad id desti- 
nati, decemseptem dies in ascendendo quodam monte transigerint, 
attamen nequaquam verticem montis attingere potuerunt. . . Aues 
etiam rapaces varij generis in his montibus nidificant, praecipue 
verő Falcones albi ad venandas aues promptissimi, qui inde in 
Moschoviiim aflFeruntur, eisque magnus Dux in venatione vti so- 
leti. GuAGNiNo III. Zsigmond lengyel király szolgálatában, úgy 
látszik, részt vett ennek orosz hadjárataiban és utazásaiban s ezen 
alkalmakkor szerezhette ama különös értesüléseit, melyekben nem 
épen Herberstein müvét követi.*) 

iG30-ban jelent meg a «Respublicae Elzevirianseö gyüjte- 
ménybeu egy kis alakú könyvecske ezen czímen : i^Bussia, seu 
Moscovia, itemqiie Tartana Commentario Topographico afqtic po- 



*) L. Frieduich V. Adelung: Kritisclilitcnirische Übersicht der 
Reiseudon in Kusslaiul bis 170Ó, derén Berichto bekannt sind. St. Peters- 
burg, LeipzijT, iSUi. (I. kot. !2!27. 1.) 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 137 

litico ültistratae. Lugd. Batavorum ex officina Elzeviriana», mely 
Szintén tárgyalja a Zolota baba-i és Ziemnoipoias-t (3i — 33. U.), 
még pedig, mint maga a mű jelzi, Hbbbebstein nyomán. 

Első tüzetesebb leírását a vogulok és osztjákok vallási képze- 
teinek WiTSBN Miklós híres hollandi tudósnak, Nagy Péter orosz 
czár tanítójának *Nourd en Oost Tartai-ye^ művében*) nyerjük, 
melynek első kiadása 1672-ben látott napvilágot. Nagyjelentőségű, 
becses munka ez, mely huszonöt éven át rendkívüli szorgalommal 
folytatott kutatások és részben Moszkvában, a hollandi követség 
kíséretében eszközölt sokirányú anyaggyűjtések eredményeképpen 
jóformán mindent összehord, a mit Ázsia éjszaki és keleti tájairól 
a XVII. században tudtak, illetőleg megírtak. E helyt bennünket 
közelebb érdeklő fontosabb közlések Witsen könyvében a követ- 
kezők : 

I. Az osztják bálványokról: <iAz osztjákoknak fá- 
ból, vagy kőből készített különös bálványaik vannak, mtiyeket ök 
elhagyott puszta helyeken, azjrdökben állítanak föl. Áldozatkép 
jiénzU fülbevalókat^ czobolyprémet és egyéb tárgyakat hoznak nekik, 
melyeket a bálváoy közelében helyeznek el. Az idegeneknek, kik 
ezen tárgyakat néha megtalálják, mint ők mondják, nem szabad 
hozzájuk közelíteni ; mert külömben nem tudnának elmenni ama 
helyről, nem találván meg az utat, hogy onnan eljussanak*.**) 



*) E mű teljes czíme: •Noord- en OüHt-Tartat-ye, ofte hondig Ontwerp 
tan eenige dier Landen en Volken, zo ah vormaeh bekent zijn ffeueest, he- 
nejf'ens verscíieide tot noch tue trtibekende en nieest nooit voorhen beschreve Tar- 
tersche en naaburige geivesten Lantstreeken, Steden, Uivieren en Plaatzen in 
de Xoorder en Oosterlykste Gedeelten van Aida en Eun/pa^ zou buiten en 
himien de Ricieren Tanaü en Oby^ ah omtrent de Kas-püche, Indüche — 
OoHter en Strarte Zee t/elegen ; gelijk de Lantschupj/en Xiuche, Dauna, Jesau, 
Moegalia^ Kalmakkia, Tanyut^ Vabek, Noorder Persie, Georgia, Circassia, 
Cnnt, Altin enz witsgaders lingoetsia, Sibena, Samojedia, en andere Hare 
Zaerze Maj&steiten Kroon yehoorende Heerscliappyen : met derzelver Land- 
kaeften: zedeit nauwkeíoig onderzuek van veeh Jaren^ eneigen Ondervindinge 
beschreven, getekeiit, en int Licht gegeven door Nicolaes Witsen. 'P Amsterdam 
Í7it Jar 1672. Második átdolgozott és tetemesen bővített kiadása e műnek 
1705-ben látott napvilágot. Ennek változatlan lenyomata az 1785-ben meg- 
jelent harmadik kiadás, melyből az itt közölt idézetek valók. 

**) tZy hebben hunne bezondere Afgoden, van Hont of Steen ge- 
maekt, die zy, op eenzame woeste plaetzen, in de Bosschen zetten, en 



Digitized by 



Google 



138 MUNKÁCSI BERNÁT. 

« (Az osztjákok) ostobák 8 hasonlók a barmokhoz; sem írni, 
sem olvasni nem tudnak, söt ebben maguk a papjaik is járatlanok. 
Néhány durván metszett, vagy kéiszített faképük van, melyeket ők 
kis házikókba, azonkívül különös lakokba, templomokba állítanak, 
teli aggatván őket czobolybőrökkeL Áldozatok kíséretében imádkoz- 
nak ezekhez, hogy hosszú és boldog életet adjanak számukra*.^) 

«A szibériai (tobolszk- vidéki) osztjákok helyenként sátorhoz 
hasonló házakban laknak, melyek falu módjára állanak egj'más 
mellett; a falu előtt mindenütt ott áll közszemléül az ő bálványvk, 
egy ördögnek fából durcán faragott képe»,^) 

«A szurgutvidéki osztjákoknak bálványai rongyokból és posz- 
tóból készült bábuk, melyeknek ábrázatja sárgarézből, fából, vörös- 
rézből, vagy valamely más érczből, vagy kőből való. Azt mondják, 
hogy régi idökbÖl van nekik meghagj^va, hogy ilyeneket tisztel- 
jenek ».^) 

«Bár az osztjákok pogányok, mégis elismerik, hogy van isten 
az égben, a ki minden fölött uralkodik. Ezt azonban nem szolgál- 
ják vallási tisztelettel, hanem a mennyire tudják, csak az ö fából, 
vagy agyagból különfélekép készített és alkotott bálványaikat. 
A vagyonosabbak közulök ezen bálványképekre, vagy bábukra se- 



Offerhanden toebrengen van Geld, Oor-ringen, Zabels en andere diíigen, 
welke zy omtrent d#ii Afgod leggen. Es durven de vremden, die deze 
dingen zomtyds vinden, (zoo zy zeggen) de zelve niet naderen, alzoo dat 
zy van de plaetz niet zoude konnen gaen, noch geen weg vinden, om 
daer van daen te komenn (313. 1.). 

^) «Zy zijn dom, en den Beesten gelijk, konnen noch Lezen noch 
Schryven, ja hunne Priesters zelven zijn daer in onbedreven, hebben 
eenige houte lomp gesnodene of geniaekte Beelden, die zy in kleine 
huiskens, behalven in de byzondere Wooningen, Kerk-Huizen stellen, be- 
hangende die met Zabel-vellen, en bidden de zelve aen, offerende voor de 
zelve om ecn láng en gelukkig leveni (636. 1.). 

') «De Astakkan daer omtrent (Szibériáról van szó), woonen zom- 
tyds in Huizen, die Hutten gelijk zijn, welke Dorps gewyze by een staen, 
alwaer hunnen Afgod, het beeltzel eens Duivels, in hout, lomp gesneden, 
voor 't Dorp ten toon staet* (757. 1.). 

') «Zommige hunner Afgoden (Sziirgut vidékéről van szó), die zy 
hebben, zijn Poppen van lappén, en doek gemaekt ; doch hebben aenge- 
zichten van Messing, Hout, Kooper, of eenig ander Metael of Steen. Zy 
zeggen, dat hun van ouds bevoolen is, alzulke te eeren» (639. 1.). 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP Ö8I HITVILÍöA. 139 

lifemruhákat és felöltőket raknak az orosz kisasszonyok módjára; 
a szegényebbek e végből néha idegen földiek ócska ruháit alkalmaz- 
zák. Mindenkinek van ilyen bálványképe, melyet hajtan, Saitanka 
vagy Schagan néven neveznek. Ez talán az oroszoktól átvett neve- 
zet, a kik az ilyen bálványokat látva azt mondhatták, hogy az az 
ördög, vagy sátán*.*) 

A jnganvidéki osztjákok bálványtiszteletére vonatkozólag 
AvBiL jezsuita utazó tudósítása nyomán a következőt közli Wjtsen: 
Midőn Golovin, tobolszki kormányzó a Juganskoi Ob mentén uta- 
zott, f a parton egy fából durván faragott bálvány képet vett észre, 
mely az erdőségben állott. Midőn hajójából erre a bálványra rá 
akart lőni, a vidék együgyű pogányai arra kérték, hogy álljon el e 
szándékától azt mondván, hogy az ily képek az ő tolmácsaik Isten 
előtt s hogy az égi atyával csakis ezen képek közbenjárásával be- 
szélhetnek, ügy hiszik, hogy ezen képeknek istennel való közben- 
járó beszédét hangja szerint is hallhatják ».**) 

A délkeleti osztjákokról (talán az osztjákszamojédeket is 
beleértve) szól a következő tudósítás: n Minden családnak megvan 
a házában a maga Saitanja, vagy bálványa^ mely fából, sárgaréz- 
ből, vagy ónból készült a lakók gazdagsága szerint. Ezek a bál- 
ványra, midőn tisztelete czéljából eléje járulnak, rongyokat, béllés- 



*) «Zoo zijn de Ostakken Heidenen, schoon zy bekennen, een Good 
in den Hemel te zijn, die alles bestierd, welke zy echter geen eer aen 
doen, dat men weet, maer wel aen hunne gemaekte Afgoden, van hout 
of leem, veelderleier gedaente en gestalte ; welke onder hun van vermogen 
zijn, trekken deze Afgoden beelden, of Poppen Zydene Klederen en Bök- 
ken aen, na den aert der Bussische Jufiferen, vermangelende zy ten dien 
einde, zomtyds oude klederen van de Buitenlanders ; een ieder heeft 
diergelijke Afgoden-beeld, Saitan, Saitanka^ of Schagan genaemt, misschion 
een ontleende naem van de Busschen, om dat de zelve, alzulke Afgoden 
ziende, gezegt mogen hebben, de zelve den Duivel of Satan te zijn» 
(634. 1,), 

**) tZag hy aen den Oever, een van hout, lomp gesneden Afgoden 
Beeld, in 't geboomte staen, daer hy uit zijn Vaertuig na meende te 
schieten, doch de onnoozele Lands Heidenen baden van af te willen hou- 
den, zeggende die Beelden Tőiken voor hen by Godt te zijn; konnende 
zy met den Hemelschen Vater, niet als door deze Beelden spreken ; ge- 
loovende zomtyds het geluit der tusschen-spraek, van deze Beelden met 
GodJty te konnen hooren» (855. 1.). 



Digitized by 



Google 



140 MüNKiíOflI BERNÍT. 

bórökeU sőt czobolyprémcJcet aggatnak, könyörgés helyett egy keveset 
nyöszörögnek előtte s fejüket lehorgasztják^.*) 

A déli vogulokra vonatkozik az a megjegyzés, hogy a «mordva 
néphez hasonlóan az ég istenét tisztelik »**)(v. ö. délivog. törém = 
« isten » és «ég»). 

Többszörös és bö értesítést találunk Witben müvében az 
Arany- asszonyra vonatkozólag. « Bégtől fogva* — így ír e tárgy- 
ról — « mondják Európában és másutt, hogy az Oh folyó mellett 
8 a környékén lakó népek egy Slata Baba, azaz , Arany- öregasz- 
szony' nevű bálványképet imádnak s ezt istenségüknek tartják. 
Bármily szorgalmasan kutattam is e dolgot, teljes biztosságra nem 
juthattam arra nézve, hogy megegyezik-e az igazsággal ; de egy 
előkelő orosz úr ekkép tudósít róla : ,Obdoriának hegységében áll 
Slata Baba kifaragott képe, melynek asszonyalakja van, a mint a 
Slata Baba szavak is Arany-öregasszonyt jelentenek. Azonban 
arról tudósítanak engemet, hogy a Tobol és Ob vidékén lakó osz- 
tjákok és más benszülöttek az ördögöt imádják, melyről azt mond- 
ják, hogy g;s'akran asszony alakjában jelentkezik ölében gyerme- 
kekkel, mellén csilingelő csengetyükkel s ezt nagyon félik és tisz- 
telik'. RüTBECKiüS azt állítja, hogy ezen nevezeten : Slata Baba a 
földet kell érteni s hogy két gyermeke a napot és holdat jelen- 
tené*. GuAGNiNus fent idézett leírása következik ezekre szerzőnk- 
nél, mely után így folytatja adatainak közlését: « Másutt, jelesen 
ama tengeri utazások leírásaiban, melyet az angolok tettek Mosko- 
viába, azt találjuk, hogy midőn ínséges idő, pl. éhség, járványhalál 
stb. járja, akkor imádják a fent említett istennői képet. Leborul- 
nak előtte s így imádkoznak: Egy dobocskát helyeznek oda, 
a körülállók reá egy varangybéka-alakot tesznek s ezután egy feo- 
tocskával ütik a kis dobot. Az a személy, a ki felé a varangybéka 
csúszik, vagy a dob verése közben egész melléje levetödik, mint halott 



*} «Ieder gezin heeft een gemaekte Saitan, of Afgod in zijn huis, 
die von Hout, Messing, oí Loot is gemaekt, na dat zy ryk zijn ; zy be- 
liangen hcm met lappén, voeder-werk, en zelf met Zabelen, als zy hem 
zullen eeren, en voor hem komén ; in plaets van bidden, piepen zy zoo 
wat, en slaen het hooft voor hem ueden (637. 1.). 

**) «Do Vof/ultzij een Volk gelijk do Motdua, of Mordtiinen, dat den 
Godt des Heniels eerti (SS3. 1.). 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 141 

azonnal a földre csapódik; de csakhamar, mint hiszik, újra éled 
uz istennő segítségével. Ez aztán meg tudja mondani az inség okát 
s az eszközöket, melyekkel az állapotok javulása elérhető. Miután 
az istennő ki van elégítve, az ország és nép megszabadul a bajtól, 
melylyel sújtva volt».*) 

Ez az « Aranyasszony » utolsó tárgyalása a régi irodalomban. 
Már WiTSEN művében olvashatjuk, hogy egy tudományosan kép- 
zett utazó az Ob alvidékén nem találta meg a régiektől emlegetett 
Arany-asszonybálványt (883.].); az ezutáni irodalom pedig vég- 
kép hallgat a Zlata baba-ról. Tényleg aranyból készült, vagy ara- 
nyozott asszonybálványnak léteztét Obdoriában biztosan nem 
igazolhatjuk; de igenis van FALLAsnak és GEORGinak is arról 
tudomása, hogy Obdorszkon alul mintegy 70 versztnyire két igen 



*) «Daer is al van lange tyden af in Európa, en elders gezegt, dat 
de Inwoonders en Volkeren aen de Rivier Oby, en by deze plaets, zouden 
aenbidden een Beeld, Slata Baba geheten, dat is, Goud oud Wyf, en het 
zelve tot hnn Afgodin houden : hoe naerstiglijk deze zaek by my is on- 
derzocht, zoo heb allé zekerheit het zelve met de waerheit over een te 
konien, niet konnen vinden : alleen bericht my zeker vomaem Rusch 
Heer daer von aldus : ,Aen het Gebergte in Obdorie, het Beeld van Slata 
Baba üitgehouwen staet, hebbende een Vrouwen gedaente, gelijk die 
woorden Slata Baba, Goud oud Wyf betekenen. Edoch, men bericht my, 
dat de Astakken, en andere Heidensche Inwoonders, by Tobol, en aen de 
Oby den Duivel aenbidden, die zy zeggen dat zich vaek vertoont in ge- 
daente van een Vrouw, met Kinderen aen haer schoot, dragende klin- 
kende klokken an haer lyf, die zy zeer vreezen, en eeren. — Euibeckius 
wil, als of onder het woord Slata Baba de Aerde wierde verstaen, en dat 
Zen en Maen hare twee Kinderen zoude betekenen. . . . Elders in de Be- 
Bchryvinge der zeevaerten by de Engelschen eertyds na Moskovien gedaen, 
vind men, dat, wanneer het een quaden tyd is, als van Honger, Pest, 
enzdat dan het bőven gemelte Afgodinne Beeld aengebeden word : zy 
werpen zich daer voor neder, en storten zoo gebéden, als wanneer men 
daer een Trommeltje zet, de omstanders leggen daer op een gemaekte 
Padde, waer na met een stokje op 't Trommeltje word geslagen, de per- 
zoon daer de Padde na toe schiet, of door 't slaen op het Trommel-vel, 
dicht by geworpen word, is aenstonds als dood ter Aerde gesmeten, maer 
word voort door 't middel dezer Afgodinne, zoo zy gelooven, weder her- 
stelt in 't leven: die dan de oorzaek van 't quaed weet te zeggen, en de 
middelen om beterschap te verwerven ; waer na de Afgodinne te vre- 
den gestelt zijnde, het Land of Volk verlost word van het onheil, waer 
mede zy beladen waren» (752 — 3. 11.). 



Digitized by 



Google 



142 MUNKÁCSI BERNÁT. 

titkolt bálvány áll nagy tiszteletben az osztjákok és szamojédok 
közt, melyeknek egyike nőt, másika férfit ábrázol. Más részről 
pedig a vogul hagj'ományos vallási énekekben gyakran említett, 
ismeretes alakok a Sorúi- Kaltéi (= AxB,ny'Kaltéi) asszony és fia, 
vagy más monda szerint unokája a Sorni-Atér (= Arany-Fejedelem), 
söt az utóbbi a vogul- osztják mythologia legünnepeltebb alakja. Mind- 
ezekhez számbavéve, hogy — mint alább látni fogjuk — a Kaltéé- 
asszonynak Obdorszkon alul mai napig is van bálványa és áldozat- 
helye, világosan láthatjuk, hogy az oroszoknak Obdoriában emle- 
getett Zlata babaJB, nem más, mint a Sorúi- Kaltéi fordítása. Ez 
utóbbiban pedig az warany* jelző nem azt jelenti, hogy az eleven- 
nek képzelt istennő, vagy akár bálványképe aranyból való volna ; 
hanem dicsőítő epitheton,' úgy mint az «Arany-Kworész», a Arany- 
atyám* (Sorni'já^ém) stb. kifejezésekben. 

2. A bálvány templomsátráról: «(Az obi osztjá- 
kok) templomai toronyalakú óriási alkotmányok fából készítve 
körülbelől hat öl magasságban. Ezek négyszögűek s ajtó nélkül 
valók ; felülről másznak bels egy létra segítségével. Ezen alkotmány 
belsejében egy rúd áll fél akasztófa alakjában : erre czobolypréme- 
ket és, ha hozzá juthatnak, vörös posztót akasztanak bálványuk 
tiszteletére.^*) 

3. Az osztják sámánról: «(Az obi osztjákoknak) bizo- 
nyos papjaik vannak, melyeket az ő nyelvükön Abys-nsk nevez- 
nek» (v. ö. tatár afct^ «tudÓ8, tanúit ember, mollah»). nEzek va- 
kok; a kik nem vakok, azt mondják, szabály szerint nem lehetnek 
papok. Azt mondják, hogy e papok az ördöggel, az ö istenségükkel 
beszélnek s úgy tartják, ha ők látók (nem vakok) volnának, nem 
volnának méltók, hogy vele (az ördöggel) közlekedjenek, a ki kü- 
lömben látó embereknek nem is jelentkezik. Ezen vakok hivatásuk 
gyanánt tekintik, hogy mintegy a Sátán szájából, vagy az ő tőle 
nyert ihlettel jövendőt mondjanak és áldást osztogassanak a nép- 



*) «Hunne Kerken zijn gevaerten, Toorens gewys, van hout ge- 
maekt, hoog omtrent drie roeden, min en meer; vierkant, zonder deur 
daer in; men klimt van bőven in, met een ladder: binnen in dit ge- 
vaerte staet een stang als een halve galg, daer aen hangén zy Zabelen 
en rood Lakén, wanneer dat konnen bekomen, ter eeren en Offer van 
hunnen Afgod» (634. L). 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 143 

iiek». — «Bálványpapjaikhoz (az osztjákok) betegség, vagy más 
ezereticsétlenség esetén, mint tanácsadó tudóshoz jönnek, hogy ez 
rajtuk segítsen. Ezek aztán látszat szerint a bálványhoz fordulnak 
tanácsért, 8 ilyen, vagy amolyan bolondsággal ámítják a népet; 
pl. a végből hogy valaki meggyógyuljon, fül- és szemtanúk állítása 
szerint, levágatják a legjobb lovat, elrendelik, hogy az illető egész 
családja egy nap alatt megegye húsát, bőrét, lábait és fejét pedig 
nkaszszák föl a bálvány tiszteletére az'^'istenség templomtornyában s 
ilymódon könyörögnek hozzá betegeikért •.*) — Egy másik tudó- 
sítás szerint is ff az istentiszteletet és áldozatot a varázslók rende- 
lik el, kik aztán tudtul adják a népnek, hogy kinek lesz jó vadá- 
szata becses prómekben és egyéb vadakban*.**) 

4. Azosztják áldozatokról: <(Midön (a szurgutvidéki 
osztjákok) ördögeiknek áldoznak, a mi lehet czoboly-, hód-, róka-f 
hölgymenyét', evetprém, vagy akár egy czobolyfark, előbb a pap- 
jaikkal beszélnek, hogy közbenjáró imádságaival készítse elő a 
bálvány részéről való kedves fogadtatást. Ha aztán ez a pap akkép 
ítélt, hogy a szóban forgó áldozat a bálvány előtt kedves : akkor 
előveszi azt s a fából, vagy más anyagból készült bálványnak a 
nyakába akasztja, a mi után az áldozó a bálványképet megcsókolja. 
A mennyiben az ítélet úgy hangzik, hogy az áldozat kevés, akkor 



*) «By hun zijn zekére Priesters, in haer Tael Abys, of Abysen 
gebeien : deze zijn blind, en die niet blind is, zegt men, kan in die Orde 
geen Priester wezen : zy zeggen, te spreken mot den Duivel, haren Afgod, 
en gevoelen, dat, als zy ziende zijn, onwaerdig zijn met hem om te gaen ; 
dat hy ook-zich, aen ziende Menschen niet en openbaerd : en gedragen 
zích deze blinden als uit Satans mond, of ingevinge, te voorzeggen, en 
zegeningen den Volke te doen*. — «Tot hunne Afgodische Priesters of 
Papén komén zy, by nood van krankte, of ander ongemak, als tot vraeg- 
baken, om geholpen te worden : deze dan gaen quanzuis by den Afgod 
te rade, en maken den Luiden de eene of andere dwaesheit diets ; by 
voorbeeld, van om gezont te worden, volgens oor- en oog-getuigenis aen 
íny gedaen, wierd gelast het beste Paerd te slachten, in eenen dag al het 
vleesch met bet geheele gezin te verteeren, vei, voeten, en hooft in de 
Kerk-tooren, den Afgod ter eeren, op te hangén, en hem daer door, voor 
haer te bidden» (634. 1.). 

**) «De Goddienst en Offerhande word hen, door hunne Tovenaers, 
angezeit, die hen als dan bekent maken, waer goede vangst van Pelteryen 
en ander Wildwerk znllen bekomen» {313. 1.). 



Digitized by 



Google 



144 MUNKÁCSI BERNÁT. 

többnek kell előkerülni ; vagy pedig, azt képzelik a szegény embe- 
rek, rögtön beteggé, bénáváy sántává, sőt vakká kell válniok. Mind 
az áldozati értékekből a papok bárom hónaponként eladást ren- 
deznek 8 ezt teszik a tunguzok is».^) 

« Szokásuk* — így szól a keleti osztjákokról való tudósítás — 
ókoronként lovat áldozni az 6 sámánjuk, azaz papjuk, vagy va- 
rázslójuk útján. Erre a lóra egy kötelet erősítenek, aztán három- 
szor köiiilvczetik azoknak a lakása körül, kik az áldozatot nyújt- 
ják, vagy a kikért hozzák, a midőn az osztják és barátai hátulról 
kisérik. Ene levágják az állatot az ajtó előtt s a pap befecskendezi 
vérével a lakást. Most a húst megfőzik s az erre fölkért barátok, 
mint szent eledelt vigasságban elköltik.^) 

•A mikor csak étkeznek, a (házi) bálvány elé is tesznek az 
ételből. Bizonyos időkben a templomépület, vagy a közös bálvány- 
házikó körül gyülekeznek, a hol sokáig szánalomra méltón nyö- 
szörögnek, jajgatnak, kiabálnak, míg végre az egyik elkezdi hir- 
detni, hogy éhség következik-e rájuk, a /agy sok vadászati, vagy 
halászati zsákmányuk lesz-e, avagy medve, vagy más vad torkába 
kerülnek-e. E jövőmondásokat, mi ördögi mesterségnek látszik, 
nagyon megbecsülik és tisztelik, t^) 



*) fAls zy hare Duivels offeren, het zy een Zabel, Bever, Vos, wit 
Harmken, Enkhoorn, of wel een Zabel staert, zoo spreken zy te vooren j 

met haren Paep, hy gelieve toch het Offer met zijne voorbede den Afgod ! 

aengenaem te maken : oordeeld dan dezen Priester, dat het Offer den j 

Afgod aengenaem is, zoo neemt hy het en hangt het den van hout of 
andere stoffe gemaekten Afgod om den hals, waer na den Offeraer het j 

Beeld kust : indien geoordeeld word, het Offer te weinig te zijn, zoo moet \ 

'er meer voor den dag komén, of deze arme Menschen beelden zich in, 
terstond ziek, kreupel, of lam te worden, ja ook wel blind. Van al dit 
geoffert goed word door de Priesters allé drie Maenden verkooping ge- 
houden ; en dus doen mede de Timgoesen» (639. 1.). 

*) •Zy hebben een gewoonte zomtyds een Paerd te offeren, door 
haren Schaman, dat is, Priester of Tovenaer gezegt, aen 't welk zy dan 
een touw vast maken, voerende het zoo driemael om de wooning van den 
geenen, die het Offer geeít, of voor wien het word gedaen, volgende den 
Ástak en zijn Vrienden het zelve achter na ; zy keelen het Dier dan voor 
zijn deur, met wiens bloed de wooning door de Priester word besprengt, 
het vleesch kooken zy, en de Vrienden daer op verzocht, word het als 
Heilige Spys in vrolijkheit genuttigt* (637. 1.). 

°) «Zoo dikmael als ze wat zuUen eeten, zetten zy den Afgod iets 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 145 

«A bálvány mellett gyakran egy csomó emberhaj, vagy lószőr 
csüng B egy Jacsésze, vagy válu^ a melybe ezen búlványképek elé 
naponként ételt, rendesen tejes -. pépet, hoznak. Ezt egy kanállal a 
bálvány mozdulatlan szájába teszik, a honnan az étel kifordálva 
a bálvány szája mellett testére fut alá. Midőn ezen bálványképeket 
imádják, vagy előtte tiszteletet tanúsítanak, egyenesen állnak, 
fejüket előre csüggesztik s magasan tartják a nélkül, hogy hátakat 
legkevésbé is meghajtanák. Eközben nyöszörögnek, vagy olyan han- 
got hallatnak, mint midőn egy kutyát csalogatnak. Tisztelet okáért 
némelyek a bálványra czoboly- s fekete rókabőröket aggatnak*.*) 

Egy másik forrás szerint az osztjákok « kifeszített ló- és 
medvebőröket tisztelnek : előttük leborulnak, áldoznak és imádkoz- 
nak, mi azonban, mint a tüzetesebb tudakozódásra állítják, elhalt 
atyáik és ősatyáik tiszteletére történik. Meg tudják mondani, hogy 
van isten, kinek lakóhelye az ég ; de az ő jóakaratáért s hogy bajt 
ne küldjön rájuk, nem imádkoznak hozzája. A felakasztott medve- 
és lóbőrökliöz nyilat és ijjat tesznek; de hogyan és mit imádkoznak 
ezen bőrök előtt, teljesen kitudni nem lehet. Azt tudják, hogy 
minden imádságuk pusztán földi javakért történik. Farkasbőröket 
hőóök részére állítanak föl ; mivel ezek ilyen állatot is meg tudtak 
ejteni. — Az ördögöt, ki őket vakká és bénává, gazdaggá és sze- 
[jénynyé teheti, úgy mondják, tisztelniök s ajándékokkal engesztel- 
niök kell, úgy mint ez a felakasztott bőrök előtt s külömben 



van hunne Spys voor, op zekére tyden komén zy te zamen, omtrent de 
Kerk-gevaerten, of ook by de gemeene Beelde-huiskens, daer zy dan 
erbarmelijk piepen, huilen, en schreyen, een lange wyl, tot dat eindelijk 
eener aenvangt te voorzeggen, of zy hongersnood zullen liebben, of zy 
veel Wild, en Visch zullen vangen, en of zy van Beeren, of ander ge- 
dierte verslonden zullen worden, welke voorzeggingen, dat Duivelkonst 
schynt te zijn, zy hooglijk acliten en geloovem (637. 1.). 

*) fBezyden den Afgod hangt een vlok Menschen, of Paerde haair, 
en een houte kop of bak, waer in zy dagelijks voor deze Beelden spyze 
in brengen, 't geen gemeenlijk Melk-bry is, ja met een lepel zulks in de 
onbeweeglijke mondén plaetzen, daer het dan uit, en by, langs het lijf 

neder loopt Als zy dan deze Beelden aenbidden, ofeere an doen, staen 

zy recbt over end, en buigen het hooft voorwaerts neder, en om hoog, 
zonder de mg het minste te buigen, piepende, of gevende een geluit, 
gelijk als men een Hond lokt : eerens halve behangen zommige deze 
Afgoden met Zabelen, en zwarte Vosse vellen* (634. L). 

NTKLYTÜD. KAZLKMKMYEK. XXIX. | ( J 



Digitized by 



Google 



1 46 MUNKÁCSI BERNÁT. 

történik. S bár az ördögöt tisztelik, úgy mondják, az erdőben egy 
utálatos bálványkép van részére fölállítva : faragatlan, rossz munka, 
mely által az ördög beszél s mely előtt ők halat és (más) étkeket 
áldoznak, ezeket aztán hazaviszik s maguk megeszik. Ezen bálvámj 
hórül czóbohi' és más prémeket akasztanak a fákra, vagy egyebet 
is, a mi nekik becses. Ezen népnél az a balhit uralkodik : ha valaki 
a felakasztott s az istenségnek ajánlott javakhói valamit onnan eU 
vinni akarna, az az illető helyről el nem tud menni, míg azt a tár- 
gyat le nem tette.^^) 

5. Az osztják medvetiszteletről: «Az osztjákok 
maguk között különös ünnepeket tartanak, a mint arról egy szem- 
tanú értesit, hogy egy ilyen örömünnepet maga látott. Férfiak, 
nők és gyermekek, kéz kezet fogva körültánczoltak és ugráltak 
(valamit). Miután egy ideig tánczoltak, hát egy holt medve volt 
ottan. Ez előtt mély tiszteletet tanúsító köszönéseket tevének s 
nagy hangon kiáltanak hozzá : JJgyan ne légy dühös reánk' ; vagy : 
.Allatunk, arra légy dühös, kik a vasat a nyílra készítették /* Azután 
levágták a medvének a fejét, egy botra helyezték, a testét pedig egy 
fa alá hurczolták, a hol nagy tüzet raktak. Most lehúzták a bőrét, 



*) «Deze Volkeren (de AstakkenJ, eeren opgespanne Paerde- en 
Beeren-huiden, vallen daer voor neer, oflferen, en bidden daer voor, het 
geene zy echter, als men hen naerstig vraegd, mede zeggen te geschieden 
ter eeren van hare afgestorvene Vaders of Voorvaders. Weten te zeggen, 
dat 'er een God is, wiens Huis den Hemel is, doch om zijn goedheit, en 
dat hy hen geen quaed doet, bydden zy hem niet aen. By den opgehan- 
gen Beér- of Paerden-huit, word Pyl en Boog gevoegt ; doch hoe en wat 
eigentlijk voor deze vellen gebéden word, is niet recht te .weten ; dit 
weet men, dat al hun bedé is alleen om tydelijk goed. Wolve vachten 
worden voor de heldadigste opgerecht, aengezien hy alzulken Dier heeft 
weten te treffen. — Den Duivel, zeggen zy, die haer blind en lam maekt^ 
ryk en arm, moeten zy eeren, en offeren, gelijk zulks voor de opgehan- 
gene vellen, en anders geschied. En gelijk zy den Duivel eeren, zoo is in 
het Bosch, zoo men zegt, voor hem een afgryzelijk beeld opgerecht, doch 
onbehouwen en schlecht werk, waer door de Duivel gezegt word, te spre- 
ken : waer voor zy Visch en eetbare Waren offeren, de weike zy daer 
na, te huis voeren, en zelve verteeren. Zy hangén mede aen de Boomen 
Zabelen, en andere Pelteryen, of wat hen kostelijk is, rondsom gemelten 
Afgod. By dit Volk is een overgeloof, dat, zoo iemand van dat opgehan- 
gen, en geofferde goet, iets weg droeg, dat hy niet zoude konnen voort- 
gaen, voor en al eer hy zulks van zich gelegt hadde» (632. 1.). 



Digitized by 



Google 



k VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 147 

húsát megff'zfék s közösen egyszerre megették; csontjait elásták a fa 
alá áldozatkép. Később a fejét az ö templomukba helyezték el az ö 
Schagan (helyesen : SaitanJ istenük tiszteletére. Ezután valameny- 
nyien asszonyostul és gyermekestül még háromszor körültánczolták 
a tüzet9.^) 

A medveesküről is találunk híradást WrrsENnél : « Ha 
valaki az osztjákok közt hamis végből magára átkot mond, vagy 
esküt tesz : azt hiszik, hogy az olyan nem éli át az évet, hanem meg- 
eszi a medve^.^) — «fía az osztjáknak valamelyik feleségére hűt- 
lenség tárgyában gyanúja [van, néhány szőrszálat levág a medve 
bőréről s felajánlja azt a gyanúsított asszonynak. Ha az ártatlan, 
akkor elfogadja a szőrszálakat; ha bűnös, semmikép sem meri 
átvenni, hanem azonnal beismeri hibáját, a midőn gyalázata föl- 
fedeztetvén, az asszonyt gyakran eladják. A ki a medveszőrt elfo- 
gadja s mindamellett bűnös, azt hiszik, hogy azt egy ugyanilyen 
állat, megfogja támadni az erdőben s szétszaggatja. A medveszőrön 
kívül késeket, nyilakat vagy fejszéket is adnak olyan férfinak, kiket 
bűnösnek gyanítanak, azt képzelve, hogy a ki bűnös létére elfo- 
gadja, hasonló szerszámok veszedelme fogja émi».^) Csaknem tel- 



*) «Zy vieren byzondere Feesten onder hen, gelijk zeker aenschou- 
wer daer van my verhaelde, een diergelijk Joel-feest gézien te hebben : 
zy dansten en sprongen, hand aen hand, in de ronte, zoo Mannen, Wy- 
ven, als Kinderen : na een wyl gedanst te hebben, was daer een dooden 
Beér; voor dezen maekten zy eerbiedige groetenissen, en riepen overluit 
tegen hem, en zyt doch niet toomig op ons, of ons Vee, weest toornig 
op den geenen die het Yzer aen de Pyl gemaekt heeft ; daer na hakten 
zy den Beér het hooft af, zetten 't op een staek, en bragten *t lijf onder 
een Boom, waer een groot vnur gemaekt was ; voorts trokken zy hem 
den hűit af, kookten het vleesch, en aten 't gezamentlijk in een mael 
op : de gebeente begroeven zy onder den Boom ten Offer; het hooft 
-word dan in hunne Eerk gestelt, haren God Schagan ter eeren: hier na 
dansten zy allé met Wyfen kinderen, noch driemael om het vuuri 
(640. L). 

*) tWanneer iemand onder hen een valsche vloek of eed doet, 
gelooven zy dat liy het laer niet over leven, maer van de Beeren opge- 
geten zal wordeni (637. L). 

') fWanneer een Ostiak een zijn 'er Wyven van overspel verdacht 
hoad, zoo snyt hy eenig haair van een Beeren-huit, en bied het de 
Yrouw aen, dien hy verdacht houd, is zy onschuldig, zoo zal zy het 
haair ontfangen, zoo zy schuldig is, geenzins het zelve durven aenvaer- 

10* 



Digitized by 



Google 



148 MUNEÍC8I BERNÁT. 

jesen egyező szöveggel olvasható e tudósítás Yssbrand könyvében 
is (1. alább). 

6. Az osztjákok halotti szokásairól: « Igen egy- 
szerű viselkedéssel és tisztelettel temetik el halottjaikat. Két radon 
viszik el, melyek faháncsesal vannak egybekötve s hozzája teszik 
az elhunytnak nyilát és ijját. A kik az elköltözöttnek tiszteleiére 
lovat nem ölhetnek, melylyel víg tort ülnek, bőrét fejestül lehúzzák, 
hogy előtte imádkozzanak s áldozzanak — azok egy medvét (I), vagy 
más állatit vágnak le, melyet a tor alkalmával megesznek, s börécel 
úgy bánnak el, mint a lóéval. A gazdagabbak részére, két vagy 
három lovat is ölnek ».*) 

7. A vihartól való félelemről: « Midőn az osztjákok 
ladikjaikkal az Óbban eveznek és vihar kerekedik, sok babonás 
cselekedetet szoktak gyakorolni. Az árbocz mellett hasukra feküsz- 
nek, különösen ha valamely papuk is benn van a ladikban, ki 
aztán istentiszteletet végez. Úgy ordítanak ilyenkor, mint egy 
medve ».**) 

8. A föld öve néphitéről: «Solikamsk és Verchoturje 



den, maer aenstonds schuld bekennen, als wanneer deze hoon af word 
gemaekt, wordende de Vrouw veeltyds dan verkoffc. — Die liet haair van 
den Beér aenneemt, en echter schuld heeft, gelooven zy, dat van een 
diergelijk Dier in 't BobcIi overvallen, en verscheut zal worden : zy bie- 
den ook wel Messen, Pylen, oí Bylen den zoodanigen Mannen, behalven 
het Beerenhaair aen, deer zy gedachten van schuld op hebben, zich 
inbeeldende, dat zoo hy 't aenneemt, en schuld heeft, dat hy met dier- 
gelijke werk-tuigen als hy ontfangen heeft, zal worden gegriefti (636. 1.). 

*) «Met zeer schlecht gebaer en anzien begraven zy haer Lijken 
dragen die weg op twee stokken, die met basten van Boomen te zaem 
gebonden zijn, daer zy des overledens Pyl en Boog by vcegen en die ter 
eeren den overledenen geen Paerd kan slachten, daer zy zich mede vro- 
lijk maken, en waer van zy het vei oprichten, met den kop, om het aen 
te bidden, en daer voor te Offeren, die slacht een Beér, of ander Dier, 
welken by de Lijkplicht word gegeten, en met zijn vei word geleeft, als 
met dat van 't Paerd : voor de Rykste slacht men *er wel twee of drie» 
(630. 1.). 

**) fAls de Astakken op de Oby in hunne Vaertuigen zijn, en zich 
een storm op doet, zijn zy gewoon veel overgeloovige gebaerten te ma- 
ken : zy leggen zich by de mást op den búik neder, voornaem als zy 
eenige hunner Priesters binnen boord hebben, die dan de Godsdienstelijke 
plicht verricht : zy bruUen dan als een Beer> (634. 1.). 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐflI HITVIIiiOA. 149 

városok mellett, nem mesBze a Túra folyótól kezdődik a Camenoi 
Pojas-nak, vagyis ,to-öí?*-nek nevezett sziklás hegység, mely a 
régiek Riphaei hegységével látszik azonosnak. Az oroszok azt költik 
róla, hogy az egész világot körülfogja*.*) A Witsbn mttvéhez mel- 
lékelt Blau JÁNostól származó 1663-iki térképen is látható a követ- 
kező jelzés : « Camenoi poyas, hoc est orhis térre dngulum, mons 
hiperboreus veteribus*. 

Megjegyezzük végül Witsbn könyvének azon érdekes, úgy 
látszik néphagyományon alapuló közlését, hogy a permi földnek 
ama lakói, kik a XIV. század végén nem akarták őseik hitét az 
erőszakosan tért foglaló kereszténységgel fölcserélni, az Ob és Irtis 
folyók mellékeire menekültek s itt az osztjákokba beleolvadtak 
(636. L). Mint fentebb az • Arany-asszonynál », úgy az alábbi tár- 
gyalásokban is többször fogjuk tapasztalni, hogy vogul*osztják 
mitbikai képzetek és nevezetek közösek a zürjénséggel jeleképpen 
azon nagy műveltségi befolyásnak, melyet e nép az uralvidéki 
ugorokra már a régi korokban gyakorolt s melyet ez utóbbiak szó- 
kincsében is számos adat igazol. 

Mint ismételve kiemeltük, mind az eddig tárgyalt irodalmi 
tudósítások nem közvet«tlen személyes megfigyelésen, hanem 
hallomáson és tudakozódás útján egybeszerzett, vagy egyébként 
előtalált kézirati forrásokon alapúinak. Az első mttvek, melyekben 
a vogulok és osztjákok hitéletére vonatkozó adataikat a szerzők a 
hely színén nyert saját tapasztalataik és értesüléseik nyomán köz- 
lik : EvERT YssBRANT Ides és Adam Bband útleírásai. Az előbbi 
hollandi származású férfiú volt, kit 1692-ben Alexejevics Iván és 
Péter együtt uralkodó czárok azon fontos megbízással küldöttek 
volt követkép Pekingbe, hogy kereskedelmi összeköttetéseket léte- 
sítsen Oroszország és Khina közt s egyszersmind, hogy a Szibérián 
keresztül vezető utat ily irányban alaposan tanulmányozza.YssBRANx 
derekasan megfelelt küldetésének ; elindulva Moszkvából a vogu- 
lok, osztjákok, tunguzok s távolabb lakó szibériai népek földjén 



*) fBy de Steden Solkamskoy en Vergaturia niet wyt van de Vliet 
Tura^ begint het steene gebergte, genaemt Camenoi Pajas, dat is, steenen 
bánd of gordel, bet geen der ouden Ripheiscbe Bergen schynen to zijn. 
De Russen verdichten, dat zy rondsom de Waereld gaen» (781. 1.). L. még 
ugyané tárgyról 782., 946. és 963. 11. 



Digitized by 



Google 



150 MUNKÁCSI BERNÁT. 

keresztül szerencsésen eljutott a khinai fővárosba, hol sikerrel 
elvégezvén ügyeit, ugyanazon az úton, melyen jött, visszatért kül- 
dőihez. Három évig tartott a rendkívüli fáradalmakkal járt utazás, 
melyről Yssbrant pontos naplót vezetett s ennek alapján írta meg 
következő müvét : nDriejaarige Reize naar China, te lande gedaan 
door den Moskowischen Afgezant E. Yshrants Ides van Moskou 
af, ovcr groot Ustiga, Siriania, Perniia, Sibirien, Daour, groot 
Tartaryen tol in China, Waar in, behaken de gemelde handstree- 
ken, de Zeden dier woeste Volken, ten aanzien van hunnen goís- 
dienst, regeeringen, huwebjken, dagelyksclien handel, kleedinge, wo- 
ningen, onderhoud, dood en begraafnissen naaukeuriglyk beschre- 
i?m lí/wdí^n. Amsterdam, J704.» — Brand a követnek kísérője és 
alkalmazottja volt, ki észleleteit külön könyvben írta meg, mely- 
nek czíme: «A. Brand, Beschreibung seiner grosscn chinesischen 
Reise, welche er Anno 1692, in der Suite des Herrn Eberhard 
Isbrandes Ides von Moskau aus über Grossustiga, Siberien, Dau- 
rien und durch die Tartarey, bis in China gethan. Frankfurt, 
1697.» Mindkét mű több fordítást ért, a minők a következő fran. 
ezia kiadások : « Voyar^e de Moscou a la Chine par Mr. Ecerard 
Isbrants Ides, Ambassadeur de Moscovie^^) és tiRelation du Voyage 
de Mr. Evett Isbrand, envoyé de Sa Mqjesté Gzarienne a VEmpe- 
reur de la Chine en 1692—94. par le Sieur Adam Brand. Am- 
sterdam, 1699.» Számomra csak a két utóbbi mű lévén hozzáfér- 
hető, ezekből idézem a tárgyunkra vonatkozó közléseket. Tartalom 
szerint csoportosítva ezek a következők : 

1. A Csuszovaj a folyó mentén lakó vogulok 
hitéletéről: «Toute Religion (des tVogulskes) consiste dans 
un sacrifice, qu'ils font tous les ans une fois ; ils vont en troupe 
dans un bois, oú ils assoment un animál de chaque espéce, dönt 
le cheval et le bonc tigrés sönt les jjIus nobles, selon eux : ils écor- 
chent ensuite les animaux assomez, et, aprés en avoir pendu les 
peaiLX, aux arbres les plus elevez de Tendroit oü ils se trouvent, ils 
se prosternent, le visage contre térre, et les adorent. Cela fait, 
ils mangent ensemble la chair des victimes ; et s*en retournent. 



*) Megjelent Jean Frederic Bebnard •Recueil de Vaiages au Nord^ 
czímú, útleírásokat tartalmazó gyűjteményének VIII. kötetében (Amster- 
dam, 17127.). 



Digitized by 



Google 



k TOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA* 151 

en disant : ,N(ms voila quites, pour cetté anée, de priéres, et de céré- 
monies*. Ds ne donent aucune raison de rinfaoduction de cet 
usage : ils disent seulement, en général, que leuis Peres Tont pra- 
tiqué. — Quant a leur Doctrine : je leur demandai s'ils ne cro- 
yoient pas qu'il y eút, dans le Ciel, un Dieu, qni avoit eréé tontes 
choses, qui conservoit et gouvemoit le mond, et qui envoyoit sur 
la térre, selon qu'il luí plaisoit, la pluye et le beau temps. Ils me 
répondirent, qú'ils honoroient le Soleil, la Lune, et les Étoiles, 
parcequ'ils les voyoient dans le ciel, et que leur lumiére éclairoit 
la térre : qu'au resté, il pouvoit bien y avoir un Dieu, qui gouver- 
noit tout, et qu'ils ne voyoient pas. Ils ne veulent point entendre 
parler du Diable, et disent qu*ils ne le connoissent pas, parce qu'il 
ne leur est jamais aparu. Ils croyent unc résurrection, mais iligno- 
rent quelle sera la récompense de Tautre vie»> (Yssbr. 13 — 14. 1.). 
Ugyané tárgyra vonatkozólag Brand így ír: «Lorsque nous les 
Wogukzoi interrogeames sur leur croyance, et sur la conduite 
de leur vie, ils nous firent reponse qu'ils étoient persuadez quil y a un 
Creáteur au Ciely auquel ils rendent le demier hommage. Cependant 
ils se prosternent devant le Ciel, ils adressent leur priéres au So- 
leily á la Lune et á VEau, ils leur font des ofrandes de chevaux, 
de vaches et de veaux ; non pas de la chair, mais seulement des 
pcaux, qu'ils pendent dans les Bois aux Lieux les plus elevez et 
c*est en cela que consiste leur pretendue dévotion. A Tégard de la 
Cbair, ils la mangent, dans des repas oú la joye régnent parmi-eux» 
(27—28. 11). 

2. A vogulok temetkezési szokásairól: «Quand 
quelqu'un d'entr'eux meurt, ils Venterrent, páré de ses plus beaux 
habiís: ils mettent dans la fosse une somé d'argent, proportionée 
aux facultez du défunt, afín, disent ils, quHl ait de quoi se nourir, 
aprés sa résurrection. Les parens du mórt font, sur son tombeau, 
des hurlemens afreux, et il n'est permis á un mari de se remarier, 
qu'un an aprés la mórt de sa femme» (Yssbr. 14.). — BivANDnál: 
•Lors que quelqu'un meurt parmi-eux, ils apportent tous leurs 
soins á rhabiller, le plus magnifiquement qu'il leur est possible, 
aprés quoi, ils le portent en térre avec tous les ornemens dönt il 
est ajusté. La raison de cela, est, qu'ils sönt fortement persuadez 
que chacun dóit ressusciter dans le mérne habillement, avec lequel 
il a été enterré. Ils tiennent pour certain qu'ils ressusciteront un 



Digitized by 



Google 



152 MUNKÁCSI BERNÁT. 

jour ; mais quand on leur demande en quel Líeu ils doivent donc 
aller, c'est une chose qu'íls ignorent, et dönt ils ne púrent nous 
instruire* (28. L). 

Az eb eltemetésének szokásáról utazóink ekkép 
tudósítanak: fi Les chiens reqoivent aussi, chez ces Veuples, des 
honeurs funébres : lorqu'un Wogulske perd un de ces animaux, qui 
lui a servi á la chasse, ou á quelqu'autre exercice, il lui fait élever 
une petité maisonette de bois, d'environ un brasse de hauteur, dans 
laquelle il met, et laisse la charogne, tant que le monument dure» 
(Yssbr. 14. 1.). — «Ce que je vais dire est une chose, que nous 
avons vúe de nos propres yeux. ün gros chien, bien dressé pour 
la cbasse des bétes fauves, et qui ne ressembloit pis mai á un 
Dogue d'Angleterre, étant mórt subitement, lors qu'on ne s'y 
attendoit pas, on entendit des cris et des burlemens terribles, ce 
n'étoit par tout que plaintes et lamentations, chacun regretoit ce 
chien, Tun pour une telle qualité, qull avoit possedée, et Tautre 
á cause d*un tel service qu'il avoit rendű. Enfin aprés avoir 
tous bien hurlé et bien lamenté, ils enteirerent ce chien comme 
une Personne, Ds firent bien plus, car aíin qu'il pút, suivant leur 
pensée, reposer plus a son aise, ils lui mircnt sous la tété une piéce 
de boiSf preparée exprez pour cela. En suite ils ékverentsur safosse 
une petité cabane, témoignant ainsi Testime qu'ils avoient fait de 
ce chien, á cause de ses grands merites, et des fideles services qu'il 
leur avoit rendus pendant sa vie. Nous aprimes, que ccst une an- 
cienne Coutume parmi ces Peuples» (Brand 31. 1.). 

3. Az irtis- és obvidéki osztjákok hitéről és 
bálványairól: «Les rivages du fleuve Oby sönt habitez par 
des Idolátres, nomez Ostiukes. . . . Ce Peuple avoue qu'il dóit y 
avoir un Seigneur dans le Ciel, qui gouverne tout ; cependant il ne 
lui rend aucun honeur, et se fait d^s Dlvinitez de bois et de tene^ 
sous diferentes figures humaines, qu'il odoré. Chaque habitant a 
son íJieu dans sa cabane qu'il apelle Saitan, et les principaux 
d'entr'eux se distinguent, en lui donant des habits de soye, sem- 
blables á ceux des Dames Russiennes. D'un cbté de l'ldole, pend 
une toufe. moitié ch>eveux, nioitié ciirt, et de Vautre une gamelle, 
pleine de bouillie, dönt on alimente chaque jour la Divinité: on la 
lui verse, á grandes cuillerées, dans la bouche; mais, ne pouvant 
Tavaler, elle la laisse rcpandre, et cetté bouillie forme deux ruis- 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP Ö8I HITVILÁGA. 153 

seaux, qui coulent continuellement á térre. Dans leura actes d'ado- 
ration, ces Idolátres sönt debout, ou couchez par ten-e, et ne cour- 
bent jamais le dos. Toutes leurs priéres consistent á fairé certaines 
grimaces des lévres, et á sijier, come quand on veutapekrun chien* 
(Yssbr. 37 — 38. 11 ). — «Leur Dieu prétendu, ou Grand Schaitan, 
est fait ou de bois, ou de cuivre, ou de plomb, suivant que celui 
qui le fait fabriquer est riche ou pauvre. . . Ceiujc, qui sönt pauvi'es 
ve lui donnent que de vieux lambraux, mais les riches le couvrent 
de Marires Zébelines. Ils lui font des encensemens avec toutes 
sortes de parfums. Lors qu'ils paroissent devant cetté Idolé, ils 
pratiquent une étrange maniére d'adoraticin. Au lieu de Priéres, 
ils pronoTicent, je ne sgai quelles paroles en contrefaisant la voix 
des pouUts, ils frapent fvrtement des mains, ils se prosternent la 
face contre térre, pour marquer un respect tout particulier, ils 
font avec les piez de certains mouvemens et postures de Bateleurs, 
et pratiquent d'autres Cérémonies ridicules, qui ne valent pas la 
peine d*étre raportées. Toutes les fois, qu'ils prennent leurs repas, 
de mérne que lors qu'ils font quelque festin, ils ne manquent pas 
de sercir á leur Schaitan des viandes les meilleures et les plus déli- 
cates, qu'ils posent devant lui. Ils erőien t que s*ils manquoient á 
cetté coútume, tous leurs mets se convertiroient en abominables 
Ters. Ils tiennent aussi que s'ils ótoient ces viandes de devant 
cetté Idolé, elle ne manqueroit pas, pour punition de ce crime, de 
les estropier en leur faisant perdre Tusage des bras. C'est pourquoi 
ils les laissent la jusques á ce que la corruption les consument, ou 
que les bétes qui vivent de proie, viennent les enlever» (Brand 
61—6111.). 

4. Az osztjákok istenidézéséröl: «Quelques per- 
sonnes nous ont raconté, qu*en certain temps, ces Peuples s'assem- 
blent dans leurs Cabanes, oíi ils font alors de cris et des hurlcmevs 
horrihles et lamentah^es, qu'ils ne finissent qiCa Varrivée d'unePtr- 
sortne, qui sans doute, ne peut-étre que le Diahle. Cet Esprit malin 
leur prédit ce qui leur dóit arriar; savoir s'ils ont quelque grandé 
famine á supporter ; s'ils auront de bonheur á la chasse et á la 
peche ; s'ils continueront á jouir d'un parfaite santé ; s'ils épouse- 
ront une jeune femme ; s'ils mourront d'une mórt naturelle, ou 
s'ils auront le malheur d'étre tuez. ou assommez, ou bien d'étre 
decbirez et devorez par les ours ou autres bétes farouches, et 



Digitized by 



Google 



154 MUNKÁCSI BERNÁT. 

plusieurs choses semblables. Aprés avoir ainsi apris de Satan tout 
ce qu'ils veulent scavoir, ils lui rendent les derniers honneurs, et 
quand il a disparu, ila se separent, attendant leur destinée avec 
un courage intrepide» (Brand 62 — 63. 11.). 

5. Az osztjákok medve tisztele téről: «Le plus 
grand plaisir des homes est la chasse á TOurs, ou ils vont ordi- 
nairement en troupes. Ils ont pour armes, chacun un fer tranchánt, 
de la figure d'un grand couteau, ataché á un manche de bois, 
d*environ une brasse de long. JLors qu'ils ont ttié un de ces animaux, 
ils lui coupent la télé, la pendent á un arhre, et se rangeant autour, 
un forme de cercUy ils lui rendent des honeurs divins: ils courent 
euHuite vers le corps de VOurSy en faisant des lamentations et lui 
disant, d'unc vois plaintive: ,Qui est-ce qui Va öté la vieV jCe sönt 
les Eusscs'; — ,Qui est-ce qui fa coupé la léte?' ,Cest la hache d'un 
Eusse*; — ,Qui est-ce qui fa dépouillé de ta peau f ,Cest un couteau 
fait par un Russe\ En un mot, les Russes ont fait tout le mai, et 
pour eux, ils sönt innocens de la mórt de TOurs* (Yssbr. 41.1.). — 
flLeur Idolatrie s'étend encore jusques á Tadoration de la peau 
d'un ours, sur laquelle ils font leur serment. Lors qu'ils ont tuó 
de ces bétes farouches, ils lui coupent la tété, et lui rendent en- 
suite de grands honneurs. Ils courbent un peu la tété, siflent comme 
on a accoútumé de fairé lors qu'on apelle un chien, et aprés avoir 
ecorché Tours. ils lui disent: ,Qui est-ce qui t'a óté la vie?* ,Ce 
sönt les Russes* ; ,Qui t'a coupé la teste?* ,Ce sönt les haches des 
Russes*; Qui est-ce qui t*a dépouillé de ta peau?* ,Ce sönt les 
couteaux des Russes*. En un mot ils attribuent aux Russes tout ce 
qu'ils ont fait á cet Animál » (Brand 63—64. 11.). 

Az osztjákok medvetiszteletéröl tanúskodik Yssbband követ- 
kező úti éleménye is : «I1 vint, un jour, á nos barques, une troupe 
de ces Ostiakes, pour nous vendre du poisson : un de mes Dome- 
stiques, voulant se réjouir, tira de son cofre une de ces machines 
curieuses, qui se font á Nuremberg. C'étoit une figure d'Ours, dans 
laquelle il y avoit un horloge, et des ressorts, par le moyen des- 
quels rOurs sonoit les heurs sur un tambour, et tournoit, en 
méme temps, les yeux et la tété. Comme les Ostiakes admiroient 
cetté nouveauté, la machine joua; jamais gens plus étonez qu'eux: 
ce fut un plaisir de voir les postures et les grimaces qu'ils fireut, 
pour témoigner leur surprise : ils se mirent a marnioter, á sifler et 



Digitized by 



Google 



A VOOUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 155 

á rendre á cetté figure tous les honeurs, quHls ont acoutumé de 
rendre á leur Saitan : ils élevérent mérne au dessus de cetté Idolé. 
.Les Saitans que nous faísons', disoient-ils, ,ne sönt rien, au prix 
de celui la. Si nous avions un pareil Saitan, nous les parerions de 
Zihelines et de Renards noirs'. Ils demandérent s'il étoit a vendre, 
mais je le fis fermer d'abord, pour ne pas doner plus long temps, 
ocasion á Tldolátrie* (38 — 39. 11.). ugyanezen történet le van írva 
BRANDnál is (61. 1.). 

A medveesküről szóló tudósítás: «Quand un Ostiake 
doute de la fidélité de (juelqu'une dcs sesfemmes, il coupe une poi- 
gnée de poil á la peau d'un Ours, et Vaporte á celle qui soup(;one. 
Hi elle est innocente, elle regoit ce poil sans dificulté; mais si elle 
rst coupable, elle n'ose y touder, et confesse son crime, dönt la 
peine est la répudiation, acompagnée de la liberté de se marier a 
un autre. Cetté épreuve se fait avec beaucoup de respect et de 
bonne foi, parce que ces Peuples sönt pemuadez, que si une femnie 
étoit assez hardie pour mentir, VOurs á qui a apartenu la peau 
dönt on a coupé le poil, ressusciteroit dans trois jours, et viendroit 
dévorer la parjure. Pour les autres sermens, ils étalent, devant la 
personne qui doitjurer des arcs, des ftéches, dcs haches, et des mas- 
sues, et Vobligent de toucher une de ces armes, croyant fermement 
que, si elle fait unfaux serment, cetté mérne arme sera, dans peu de 
jours, Vinstrument de sa mórt. Cetté superstition est aussi en usage 
chez les Busses des environs* (Yssbr. 41 — 45. 11.). — Brand is ki- 
emeli az osztjákoknak szigorú fölfogását az esküről: fCes Peuples 
miserables au supreme degró, ne laissent pas, tout Idolatres qu'ils 
sönt, d'étre louables en une chose ; c'est qu'ils sönt ennemis des 
jurements, et des faux serments, de méme que de eeux qui sönt 
faits á la legére. On leur inculque cetté maximé dés leurs jeunesse. 
Aussi sontUs fortement persuadez que celui d'entre-eux qui fait un 
faux serment, oujure en quelqu' autre mdniére sans necessité, ne dóit 
esperer dans tout Vannée aucun bonheur, ni prosperité, et que mérne 
il ne la passera pas sans mourir de quelque mórt violente ou bien 
sans étre dechirez par les ours^ (64. 1.). 

6. A föld alatt élő mammutok hitéről: «Les 
idolatres, comme les Jakutes, les Tunguses et les Ostiakes disent 
que les Mammuts se tiennent dans des souterrains fórt spacieux, 
doni ils ne sortent jamais : quHls peuvent aler f a et la dans ces sou- 



Digitized by 



Google 



156 MUNKÁCSI BERNÁT. 

ttrrains ; mais que, dés quHls ont passé dans un lieu, le des$u$ de 
la caveme s' eleve et s'abiment ensuite, forme dans cet endroit un 
précipice profond, ainsi que cea sauvageft assurent Tavoir vu bou- 
vent. Ils sönt aussi persuadez, qu'un Mammut meurt, aussitbt qu'il 
voit, ou quHl respire Vair du jour et soutiennent que c'est ainsi 
que périssent ceux, qu'on trouve morts sur les rivages des Riviéres 
voisines de leurs souterrains, oú ces animaux s'avancent quelque- 
fois inconfidérémentw (Yssbr. 49. 1.). 

B) Hittérítő törekvések. 

A XVIII. század első évtizedei nagy változások korszakát 
jelzik a vogulok és osztjákok nyilvános vallási életében. Ekkor ölt 
ugyanis nagyobb arányokat ama mozgalom, mely az orosz fen- 
hatóság alatt élő szibériai népek évszázadok óta tűrt pogányságá- 
nak végleges kiirtását s az ősi bálványok romjaira tűzött kereszttel 
a felvilágosodás útjának egyengetését vette czélba ama sötétben 
maradt tájakon. E törekvés első kezdetei igen messze időkbe nyál- 
nak vissza, csaknem egykeletűek az oroszok és uralvidéki ugorok 
első érintkezéseivel. A novgorodi krónika arról értesit, hogy ama 
hadjáratban, melyet Jadrej vojvoda 1193-ban intézett Jugria föld- 
jére, résztvett egy Ivanko Legén nevű pap is, kinek nyilván nem- 
csak a tábori istentisztelet végzése volt a feladata, hanem egy- 
szersmind hogy az elfoglalt területeken a hódoltság jelekép emelt 
templomokat fölszentelje s lehetőleg hiveket szerezzen az egyház- 
nak a pogányok között.*) Jártak bizonyára ily tábori papok a XII — 
XV. századok egyéb betörő orosz hadaival is, kiknek azonban 
aligha lehetett a téritésl)en számbajöhetö sikerük már csak azon 
könyörtelen s rendkivül ádáz rablóüzelmek miatt sem, melyek a 
novgorodiakat az Ural és Obvidék lakói előtt irtózat és rettegés 
tárgyává tették s éppenséggel nem voltak alkalmasak arra, hogy 
velük a kereszt vallását megkedveltessék. Igen találóan festik e 
népek hangulatát a hirdetett új vallással szemben azok a szavak, 
melyeket az éjszaki zürjéneket térítő Permi Szt-István ellenfelé- 
nek, a permiek Pam nevű sámánjának ajkára ad amannak élet- 

♦) L. erre nézve A. Oksenov tCHouieHifl HoBropo;ía BejHxaro ct» lOrop- 
CKott 3eM.ieit. czímű értekezését N. :M. Jadrinczev «JlHTepaTypHMtt Cöopaiiirbt- 
jában íSt. Petersburg, 1885.) : 443. L 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 157 

írója Epif^^^V ' •MoszkváhóU — így szólott volna állítólag a po- 
gány pap hazája fiainak — •jöhet-e valami jó számunkra? Nem 
onnan voltak-e (reánk mérve) a terhek, a nehéz adók, az erőszakos- 
kodások, a szolgabirák (tivunok), az árulók és tartomámjigazyatók ? 
Ezért ne ö reá (t. i. Sz. Istvánra), hanem én reám hallgassatok, 
a ki javatokat akarom ; hiszen én a ti nemzetségetekből és a ti 
földetekről való vagyok*.^) Külömben a novgorodiak külső ha- 
talma sem volt elég szilárd Jugria földjén ; a vogulok, osztjákok és 
ustjugi zűrjének hősies ellentállásán gyakran tört meg a garázda 
ellenség ereje, sőt volt rá eset (pl. az 1193-iki és 1357-iki hadjára- 
tokban), hogy az utóbbiból csak nagy nehezen vergődhetett haza 
néhány hírmondó a nagy pusztulásból. Midőn a vicsegdai zűrjének 
a XIV. század végével a keresztségét elfogadták, a térítés sora az 
Urálon innen lakó vogulokra következett. Ezt Szt. Pitirím permi 
püspök, Szt. István harmadik utódja végezte nagy buzgósággal,*) 
minek az archangeli krónikás tudósítása szerint az lett a vége, hogy 
Asik vogul fejedelem Jumsan nevű fiával 1455-ben betört a vi- 
csegdai tartományba s itt másokkal együtt foglyul ejtvén a püspö- 
köt is, ezt kegyetlenül kivégezte.^) Az efféle többször ismételt be- 
rontások indították Iván Vasziljevics moszkvai nagyfejedelmet, 
hogy 1465-ben nagyobb hadat indítson Jugra ellen, s mivel ez 
még nem vezetett a kívánt sikerhez, 1483-ban még egyszer végig 
pusztítassa a vogulok és osztjákok földjét. Most már ez utóbbiak 
meghódoltak, mely hódolás részletei közül tanulságos tárgyunk 
szempontjából az u. n. CHHOAa.ibHaH .i-feTOiincb-nak az a följegy- 
zése, hogy 1485-ben megjelent Moldan középobi fejedelem (KHflSb 
Ko;^CKifl) Finzej, Sonta és Pitkej fiaival a Vim-vidéki és vicsegdai 
helytartó előtt s ott esküvel fogadta meg, hogy gonosz szándékot 
többé az oroszo^ ellen nem forral, a permi földet berontásaival 
nem háborgatja s mindenben engedelmeskedni fog a moszkvai 
nagyfejedelemnek ; ezen eskünek pedig a szertartása az volt, hogy 



^) fl?KHTÍe CB. CTe4»aHá« a gr. Kyiiiejeirb-BeaÖopoAKO kiadásában meg- 
jelent «naMHTHHKH CTapHHHoft pyccKOÖ .iHTepaT>T)w » czimű gyűjteményben 
(St. Pbg. 1862.) : 4. füz., 160. 1. 

') L. KöPPEN PÉTER «XpoHo.ioruqecKÍit YKasaTeJiL Maxepia.ioB'b a^h 
HCTopiH HHopoAi;eBT> EBpooeÜcKoll PocciH» (StPb., 1861.); 65. 1. 

®) L. I. N.Smirnov «nepMflKH.-lICTopiiKO-aTHorpa»iwecKÍü oiepK-bn (Kazán, 
1891.) czimű jeles művében: 152. 1. 



Digitized by 



Google 



1 58 MüNKÍCSI BERNÁT. 

» aranyból vizet iitdk^ («a KptnocTb hxi co aojiOTa Bo;iy hejih*).*) 
Hogy mit jelentsen az itt említett aranyból való vízivás, azt a ku- 
tatóktól később megfigyelt népies esküszokások nem világítják 
meg, de valószínű, hogy efféle gondolat lehetett alapja: «A víz 
veszedelme pusztítson el, ha szavamat valaha megszegném*. A hit- 
térítés munkája ezután egyelőre félbe szakad e fogékonytalan tája- 
kon s úgy látszik, nem járt nagyobb eredménynyel az ötödik permi 
püspöknek, Jowának ily irányú törekvése sem, ki t. i. az 1462 — 63. 
években megnyervén a keresztségnek a déli permieket, kísérletet 
tett a Csuszovaja folyó vidékének vogul lakossága között is. Leg- 
alább YssBRAND, ki 1692-ben járt e tájon, mint fentebb láttuk, még 
teljes pogányságban találta a Gsuszovamelléki vogulokat. 

A keletebbre lakó vogulok és osztjákok hittérítésének kezde- 
tei Köcsüm szibéríai khánságának megdöltével és az orosz uralom- 
nak e vidékeken való végleges msgszilárdulásával indulnak meg. 
Jermík TmoFEJEviGS kozák rablóvezér 1581-ben foglalja el az Irtis 
és Tobol összefolyásánál épült Szibir nevű tatár fővárost s a követ- 
kező évben csekély ellenállás után sorban meghódolnak előtte, 
valamint Bogdán Brjazga kiküldött alvezére előtt az összes ob- 
vidéki ugor fejedelmek ősi szokásaik szerint hűséget esküdvén. 
Ezen hadi műveletek alkalmával történt, hogy a kozák csapat egy 
csuvas származású legénye azt jelentette vezérének, hogy az osztjá- 
kok ellenszegülésének egyik főoka a bálványaikban való túlságos 
bizalom. Van az osztjákoknak — így adta elő — egy Kriszttis 
néven tisztelt bálványuk, mely Vladimír nagyfejedelem idején ke- 
rült hozzájuk. Ez vízzel töltött tálban ül s az osztjákok azt hiszik, 
ha ebből a vízből isznak, az őket minden veszedelemtől megóvja. 
Arra ajánlkozik tehát, hogy ő behatolva az osztjákok várába, ezt 
a bálványt ellopja, mitől aztán ügyeik jobb fordulatát reméli. Az 
ajánlatot helyeselték s a csuvas szökevénynek tettetvén magát be- 
bocsátást nyert az osztják várba, honnan már másnap reggel sike- 
rült számára a visszaszökés is a kozák táborba. Itt a következőket 
beszélte el: «Az osztjákok nagy félelemben vannak, a bálványt egy 
asztalra állították, körülötte külön tálakban faggyú és kén égett; ők 



*) L. erre nézve Albxanorb Dmitruev cIIoKopeHie YropcKiirb aeiiejib 
II CmGhphí czímú igen becses értekezését (62. 1.) a cüepMCiuui CrapHHa* 
V. füzetében. 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 159 

maguk folytonos imádságok közben az asztal körül állottak s min- 
denféle bűvölő mesterséggel azt kutatták* vájjon megadják-e magu- 
kat az oroszoknak, vagy pedig küzdjenek ellenük továbbra is. 
A végeredmény a meghódolást ajánlotta^. Ebből a kozákok új 
erőt merítvén, újból megtámadták a várat s alighogy ezt meg- 
!kezdték, a vogulok és osztjákok kirohanva szétfutottak s elmene- 
kültek falvaikba. 1) 

Voltak e szibériai hadjáratnak egyéb epizódjai is, melyek a 
irogulok és osztjákok ősi hitéletéhez nyújtanak érdekes adatokat. 
Ilyen volt a következő : Az lo82-ik év tavaszán Bogdán emberei 
az Irtis folyó mentén aláfelé haladva Ráca várához jutottak el, 
mely ugyanily nevű bálványnak volt tiszteleti helye. Éppen áldozat 
ideje volt, melyre a vidék osztják sámánjai nagy számban gyüle- 
keztek össze elhozván a gyűjtött áldozati holmikat. Midőn a vár- 
beli nép meghallotta a kozákok jövetelét, nagy ijedelemmel szét- 
futott R az erdőkbe rejtőzött. Erre a kozákok behatolva az üres 
Tárba, itt csak amaz áldozat maradványait találták, melyet az 
osztjákok istenségüknek hoztak.^) 

Az Irtisből az Óbba térve Bogdán a Fehérhegynek (Bjelo- 
gorje) vidékén foglalt állást. Itt egy asszony alakot ábrázoló bál- 
vány állott nagy tiszteletben, mely fiával együtt meztelenül 
egy széken ült volt, tehát afféle istenség lehetett, mint a régiektől 
emlegetett « Arany-asszony ». A kozákok közeledtére a sámánok e 
bálványnak azt a sugallatát nyerték s hirdették a nagy számban 
egybegyűlt népnek, hogy el keU őt rejteni s maga a nép is rejtőz- 
zék el a rettegett ellenség elől. Ez a felsőbb akarat nagyon is egye- 
zett a nép hangulatával s mire a kozákok a hely szinére érkeztek, 
nem találtak egyebet üres jurtáknál.^) 

Midőn a tatárok rövid időre felülkerekedtek a kisded orosz 
csapaton s Jermák társaival együtt egy kegyetlenül vérengző éjjeli 
támadás áldozata lett : a vogulok és osztjákok is fölmentve érezték 
magukat hűségi fogadalmuk alól, sőt midőn Manszurov új kozák 
csapatával 1585-ben az Obvidékre érkezvén ugyancsak a Fehér- 



*) L. JoHANN Eberhard Fischer cSibirische Geschichte* StPb., 
1768.) : I, 224—5. 11. 
*) U. o. 226. 1. 
») ü. o. 231. 1. 



Digitized by 



Google 



160 MUNKÁCSI BERNÁT. 

hegy táján megszállott s ott a télire favárral vette magát körül, a 
nagy tömegben egy begy íilt osztjákok megtámadták az oroszok 
erődjét. A harcz egész napon át tartott s a kozákokra nézve már 
már igen veszedelmesen alakúit. Másnap reggel az osztjákok ismét 
támadásra készültek, miközben bálványuknak, melyet különösen 
e czélra hoztak magukkal, áldozatot mutattak be, remélvén ily 
úton segedelmét az új ütközethez. A bálványt egy nyírfára helyez- 
ték, mit észrevevén az oroszok, az az ötletük támadt, hogy ágyú- 
jokkal golyót röpítsenek feléje. A lövés a legszerencsésebben sike- 
rült ; mert nemcsak a bálvány, hanem az a fa is, melyhez erősítve 
volt, darabokra zúzódott, mi annyira megijesztette az osztjákokat, 
hogy azonnal szétfutottak, néhány nap múlva pedig ajándékokkal 
jelentek meg Manszurov előtt, kérvén öt, hogy ne álljon rajtuk 
boszut. 

Az orosz fegyverek diadalát gyorsan követte a vallásé. Érde- 
kes látnunk, hogy ép úgy mint az európai pogány népeknél a kö- 
zépkorban, itt is a fejedelmek az elsők, kik az új vallásnak meg- 
hódolnak. Evvel t. i. legszorosabban összefüggött hatalmi érdekük, 
melynek megerősítését s tartós biztosságát csak úgy remélhették, 
ha Moszkvának minden tekintetben kedvére járnak. Orosz szem- 
pontból sem mutatkozott okszerűnek, hogy az apró vogul-osztjak 
fejedelemségeket azonnal megszüntessék; hiszen ezeknek urai 
különösen kezdetben igen jó szolgálatot tehettek nekik nemcsak 
a vidék békéjének megszilárdításában, hanem az oroszoktól még 
akkor gyéren lakott terület kormányzásában és a bőradó behajtá- 
sában is. A nagyfejedelem követelésére egymásután jelentkeznek 
az Obvidék kenézei Moszkvában, hol nagylelkű fogadtatásban s 
ajándékokban részesülnek, majd letévén a hűségi esküt oklevelet 
nyernek, mely őket és utódaikat régi hatalmuk és jogaik változat- 
lan fentartásáról biztosította. Természetesen értésükre adták ily 
alkalmakkor a keresztség kívánságát is s a moszkvai utazás rendes 
következménye volt, hogy a hazatérő fejedelmek elhagyták őseik 
hitét, sőt hítbuzgóságuk bizonyítására székhelyeiken templomokat 
is emeltek. Az első keresztény osztják fejedelem Vasnlij obdorszki 
kenéz volt, ki már 1591. előtt fogadta el Moszkvában hódítóinak 
vallását s nem sokára Obdorszkban Sz. Vaszilij tiszteletére temp- 
lomot épített. Családja nem nagyon buzdult a példán, mely úgy 
látszik, az otthoniak előtt rontotta tekintélyüket. Vaszilij utódai 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 161 

közül fia Mamruk pogánynak maradt, Jermák nevű unokája azon- 
ban ismét keresztény. Ez utóbbinak fia Moluk és unokája Ginda, 
továbbá az 1706. évben említett Tucabalda kenéz pogányok, csak 
Ginda-nak fia Tajsa, a kenézi méltóságot jelen században is viselő 
Tajsin család alapítója vette föl 1714-ben újra a keresztségét. 
Hívebbek voltak a keresztséghez a középobi, u. n. kondini, vagy 
kodi fejedelmek, kik közül Jigicej -nék fia és ennek anyja 1599- 
ben Moszkvába utazván, itt a keresztségben Péter, illetve Anasz- 
tázia nevet nyertek. Midőn ezek hazatértek 1 600-ban, maga Jí^tój 
utazott Moszkvába s itt fiának példáját követvén hazatértével 1602- 
ben a kondini templomot építette. ] 603-ban Jigicej-uék második 
fia is fölvette a keresztségét Moszkvában, hol állandóan megtele- 
pedvén Michail néven a nagyfejedelem udvarában stoljnik (asz- 
talnok) méltóságot viselt, sőt engedelmet nyert arra is, hogy noha 
élt még osztják felesége s ettől Dimitrij nevű fia is volt, egy előkelő 
orosz családból való leányt vehessen második nöűl. 1645-ben 
Jigicej'uék unokája kapott meghívást Moszkvába, ki itt szintén 
stoljnik rangjára jutott s utóbb a Viéegda folyó mellékén uradalmi 
birtokot nyert. A térítés nagyobb arányú folyta-tására alapítják 
1657-ben a kondini monostort, melynek azonban hosszú ideig 
kevés hatása van a környék lakosságára. Jigicij-hez hasonlóan járt 
el Tagaj pelimi vogul fejedelemnek fia, kit egy kútfő 1599-ben 
Moszkvában Alexander néven említ. ^) Mindez esetek nem jártak 
nagyobb következéssel a nép tömegeinek hitváltozására. A fejedel- 
mek hatalma, hatásköre és keresztény meggyőződése is sokkal 
kisebb volt, hogysem alattvalóikat ősi vallásuk elhagyására kény- 
szerithették volna; sőt igen valószínű, hogy e keresztény fejedel- 
mek otthon övéik körében vajmi kevéssé külömböztek vallási élet 
dolgában testvéreiktől. Sikeresebb lehetett a térítés munkája a 
nyugatabbra s az Urálon innen lakó déli vogulok közt, kik közé 
nagy számmal telepedtek oroszok, úgy hogy amazok már a XVI. 
század végén el kezdik veszíteni nemzeti sajátságaikat s a jelen 



*) L. e történeti adatokra nézve N. Abramov tjumeni tanfelügyelő- 
nek a «3KypHaj'b Mhh. Hapo^^^Haro npocBtiucHÍH* 1851. évfolyamának 12. szá- 
mában megjelent •O BBeAcniH XpiicriaHCTBa y BepesoBCKiurb OcTHROB-bt czimű 
értekezését (Különnyom. 9 — 10. 11.) s Alex. Dmitrijev fönt idézett művét 
(84, 88. 89. és lOá. 11.). 

XTSLTTÜD. XOZLBXRHYEK. XXIZ. 1 1 



Digitized by 



Google 



162 MUNKÁCSI BERNÁT. 

század első felében pl. a Túra, déli Szósz va, Csuszovaja folyók 
mellékein nyelvüknek is nyoma tűnik. Buzgó hirdetője az evangé- 
liumnak a XYI. század végén a permi kormányzóság voguljai kö- 
zött a vjatkai Sz. Trifon s később az 1620-ban fölszentelt első 
tobolszki püspök, Kiprián. Nagy hatással voltak a keresztség ter- 
jedésére a környékbeli templomok és monostorok is, ez utóbbiak 
közt különösen a verchoturjei.^) Hogy azonban a XVI. század 
végén helyenként e tájakon is javában virult még a pogány- 
ság, mutatja Yssbrand útleírásának a csuszovai vogulokra vonat- 
kozó következő észrevétele : « Je leur parlai de Jésus Christ, je leur 
dis que tous les bomes le reconoissoient pour fíls de Dieu, et 
Redempteur du monde: que ceux, qui croyoient en lui, n'étoient 
pas seulement heureux pendant leur vie; mais qu*ils étoient surs 
de jouir, aprés leur mórt, d*un gloire et d'une félicité étemelle. 
Je voulus les engager, par ces motifs, á embrasser le Ghristianisme ; 
mais ils me repondirent, quHls ne croyoient pas ce que je leur disois, 
á Végard du icmporel, puisipiHls voyoient, ious les jours, des mai- 
heureux Russes, qui croyoient en Christ, prendrc beaucoup de peine, 
pour gagner un morceau de pain noir : que par raport au spirituel 
et á la gloire éte^'nelle, dönt je leur parlois, ils ne soucioient pas 
d'en étre instruits: quils s'en tenoient á la doctríne de leurs Véres: 
quHls vouloient vivre et mourir come eux, et suivre leurs exemples, 
bons ou mauvais» (15. L). 

Közelebb állott a vogulok és osztjákok szellemi világához a 
tatárságé, mely politikai nyomás nélkül hiteszmék tekintetében 
is mindenütt hódított, a hol csak a két faj között érintkezés volt. 
Az irbíti kerület Iljenka falujában lakó tatárok tulajdonkép el- 
tatárosodott vogulok^) s az Irtis alsó folyása mentén is több vogul 
és osztják falunak lakossága olvadt a tatárságba. ^) Az izlám terje- 
désére nem igen volt alkalom; az orosz hódoltság korában már ez 
bajosan történhetett, előbb pedig maguk a tatárok is pogányok vol- 
tak. Csak Ahmet Girej, az utolsó szibériai khánnak, Köcilm-nok, 



*) L. «nepMCKafl Fy^^epHifl. GnncoK'b iiaceJieHHMxi ir&crb no cbI^'^híami* 
1869. roAa» (StPb., 1875.): CCLXin. l. 

*) U. o.: COL VI. l. 

•) L. Patkanov : tDie Irtisch-Ostjaken u. ihre Volkspoesie* : 1 : 17. 
és Ethnographia 9 : 143. 1. 



Digitized by 



Google 



A VOÖUL NÉP OBI HIT VILÁGA. 16b 

bátyja hozta be az izlámot az Irtisvidék tatárjai közé mintegy 30 évvel 
birodalmuk megdőlte előtt ; de míg ez a népben gyökeret verhetett, 
Köcütn-uek Í8 sok erőszakoskodásába került. Kétségtelen, hogy 
mára pogány tatárság is hatott a vogalok és osztjákok hit- 
életére, úgy mint egyéb néprajzi viszonyaira. Ezt mutatja főkép a 
lóáldozat kedvelése, mi a rénszarvas-tenyésztő éjszakon csak ide- 
gen befolyás müve lehet ; pogány tatárokkal közös szokás az áldo- 
zat bőrének felakasztása is. Ide vágó tanulságos nyelvi adat az 
áldozati lakomának vogul puri, osztják pori neve (v. ö. pürli, pür- 
layti « áldozatot, áldozati lakomát rendez »), mely nyilván azonegy 
a telengut-tatár púra «áldozati állat» szóval (««epTBeHHoe xm- 
BOTHoe, Ha3Ha<ieHHoe na daKOJieniet ; Yebbiozku). Az izlám be- 
folyásának nyelvi nyomai: KV. kuoréh «buchi = arab-tatár hördn 
« korán* ] oyér-sömén «tag des jüngsten gerichtesn = arab dyér- 
zamdn tende der zeiten» | asraj «teufel», TV. asráil «drache» = 
araD azráil <«todesengel», kirgiz ázrail id. | PV. oqsél, TV. acál, 
áicál «todtt = arab á.fá/, oszm. ejel wbestimmte zeit, stunde, 
todtesstunde», tatár ázel «tod» | TV. ökhésém « gebét » = tatár 
ayjam, aySam namazi «zeit des abendgebetesD (az arabból) | KV. 
mösér ifriedhofö = arab-oszm. mezár, kirgiz mazar «grab, fried- 
bofi I TV. majram «fe8ttag» = volgai tatár bájrám id. (az arab- 
ból) stb. 

Munkácsi Bernát. 



Tarka, szürke. E két szónak az alapszava, a mely eddig csak a 
Beszterczei és a Schlágli szójegyzékből volt ismeretes (tar pozthow Beszt. 
Szj. 678; tarpozto Schl Szj. 1243; zyr Beszt. Szj. 685; zir Schl. Szj. 
1249), előkerült a nép nyelvéből is. Győrffy Iván följegyzése szermt u. i. 
a szalamandrát Udvarhely megyében, Olasz teleken tárgy ék-nak hívják 
(vö. mérges tarka gyek : salamandra NySz.) ; Nógrád megyében, Füleken 
pedig szürlúd a. m. hamvas-szürke lúd (MTsz.). Ez utóbbi, ha csakugyan 
hosszú ü'Véi ejtik, nép-etymologiás alakulás szürhld-hól, 

Sz. J. 



11 

Digitized by 



Google 



Mé^ valami az alanyról és az állítmányrél. 

(Első közlemény.) 



I. 

, Alany és állítmány* czímű értekezésemnek (Nyr. 24. és 25. k.) 
utolsó fejezetében azt az állítást koczkáztattam, hogy a gram- 
matikai és logikai alany és állítmány csak a for- 
mára, nem a dologra nézve különböznek egymás- 
tól. Ezt az állításomat az említett értekezésben csak nagyjából 
bizonyíthattam, s úgy látszik, nem is hitte el senki sem. De meg 
vagyok győződve, hogy állításomnak csak bővebb magyarázatra 
van szüksége, hogy hivői is akadjanak. Ennek a bővebb magyarázat- 
nak megadása legyen ezen értekezés czélja. 

Mindenek előtt mutassuk meg néhány példán, hogy mit kell 
az állításon érteni. Közönségesen azt tartják, hogy ennek a mon- 
datnak : ,fnendacem oportet esse inemorem", — esse a grammatikai, 
mendacem a logikai alanya, oportei a gram,, memorem a log. állít- 
mánya. Avagy hogy ennek a mondatnak : ,a gyermeknek könyve 
van', — könyve a gram., a gyermeknek a log. alanya, van a gram., 
könyve a log. állítmánya. Avagy hogy ennek a mondatnak : Jánost 
megverték^ — ők a gram., Jánost a log. alanya, megverték a gram. 
8 egyszersmind log. állítmánya. A közvélekedés szerint tehát nem 
csupán a formára, hanem a dologra (a szavakra, a fogalmakra) 
nézve is különböznek vagy különbözhetnek legalább a mondatnak 
grammatikai és logikai tagjai. 

Szerintem, azaz, mint látni fogjuk, már Aristoteles szerint 
is, ennek a mondatnak : .mendacem oportet esse memorem\ mendax 
a logikai, mendacem a grammatikai alanya, memorem esse oportere 
a log., oportet esse memorem a gram. állítmánya. Ennek a mon- 
datnak : ,a gyermeknek könyve van\ a gyermek a log., a gyermek- 
nek a gram. alanya, könyvrallás vagy könyvvalló vagy könyves a 
log., könyve van a gram. állítmánya. Ennek a mondatnak : Jánost 
megverték*, János a log.. Jánost a gram. alanya, megvertség vagy 
megvert a log., megverték a gram. állítmánya. Szerintem tehát a 



Digitized by 



Google 



MEG VALAMI AZ ALANYBÓL ÉS AZ ÁLUTMÁNYRÓL. 165 

dologra nézve Dincsen különbség a mondatnak grammatikai és 
logikai tagjai közt, csupán a formára nézve van vagy lehet különb- 
ség, a mennyiben a logikai alany és állítmány mindig nevező, mig 
a grammatikai alany és állítmány annyi formában jelenhetik meg, 
a hány formája van a nyelvnek. 

Ez az értelme annak az állításnak, hogy a gram. és log. alany 
és állítmány csak a formára, nem a dologra nézve különbözik egy- 
mástól. Igen paradox értelem, hogy ne mondjam, tövel-hegygyel 
való összehányása a dolgoknak, ha meggondoljuk, hogy szerinte 
épen az volna a grammatikai alany, a mit Steinthal, Weoeneb és 
mások logikainak neveznek, hogy szerinte az ú. n. alanyeset nem 
a grammatikai, hanem a logikai alany esete stb. De mindazáltal 
helyes értelem, a mint e fejtegetésből ki fog tűnni. 

B.ogy a grammatikai alany és állítmány csupán a formára, 
nem a dologra nézve különbözhetik a logikaitól, már abból követ- 
kezik, hogy mind a grammatika, mind a logika egyformán hatá- 
rozza meg az alanyt és állítmányt. Mind a kettő szerint a mondat- 
nak az a tagja az alany, a melyről mondunk valamit, s az a tagja az 
állítmány, a melyet amarról mondunk. Lehetséges-e, hogy ugyan- 
azon meghatározásból indulva ki, egyszer ezt, másszor azt tart- 
hassuk annak, a miről mondva van valami, vagj' annak, a mi 
mondva van valamiről, a szerint a mint a grammatikus vagy a 
logikus pápaszemén át nézzük a mondatot? Lehetséges-e, hogy 
pl. ebben a mondatban : ,viendacem oportet esse memorem\ a tétel' 
ről (to esse) legyen valami mondva, ha grammatikailag, ellenben a 
hazwjTÓ], ha logikailag vizsgáljuk a mondatot? Ez merő képtelen- 
ség. A közös meghatározásból szükségképen következik, hogy a 
grammatikai és logikai alany és állítmány nem lehetnek csupán 
azonnevü dolgok, mint pl. a zoológiai és astronomiai 6?*A;a, hanem 
azonneműeknek is kell lenniök. 

Említsük meg itt mindjárt azt is, hogy a grammatikai alany 
és állítmány nem különbözhetik a dologra nézve attól az alanytól 
és állitmánytól sem, melyet Gabelentz psycholog iáinak nevez. 
Gabelentz u. i. így határozza meg a psych. alanyt és állítmányt : 
4iMi czélja van az embernek, mikor mond valamit egy másiknak? 
Bizonyos gondolatot akar ébreszteni benne. Erre, azt hiszem, kettő 
kell : elsőben, hogy a másiknak a figyelmét (a gondolatát) valamire 
irányozza, másodszor, hogy arról a valamiről ezt vagy amazt gon- 
doltasson vele, és én azt, a miről a másikat gondoltatni akarom, 
psych ologiai alanynak, azt, a mit gondoltatni akarok róla, 
psy chologiai mondom ányn ak(Prádicat) nevezem. »(Bra8SAI 
fordítása. L. A mondat dualismusa, 8.) Ez a meghatározás nem mond 
sem többet, sem kevesebbet, mint az az Aristotbles óta ismeretes 
meghatározás, hogy az alany az, a miről az állítmányt mondjuk, 
az állítmánv az, a mit az alanvi'ól mondunk. Brassai szemére is 



DigitizedbyGoOQle \ 

^ I 



166 KICSKA EMIL. 

hányja GABELENTznek, hogy wha a psychologiai subjectum az, a 
miről monduDk valamit s a psychologiai príedicatum, a mit róla 
mondunk, miben különböznek a grammatikai subjectumtól es 
prsBdicatumtól, melyeket épen úgy értelmeznek a nyelvtanokban?* 
(ü. 0. 26.) Ha tehát a psychologiai alanyra és állitmányra is ugyan- 
azon meghatározás illik, mint a grammatikaira, akkor a mondat- 
nak psychologiai és grammatikai tagjai is azonnemű, nem csupán 
azonnevű dolgok, azaz nem mivoltukra, csak formájukra nézve 
különbözhetnek egymástól. 

Ennek az okoskodásnak Kalmír is elismerte helyességét 
azzal a nyilatkozatával, hogy «ha a logikán kívül más tudomány 
is azt tartja, hogy alany az, a miről valamit mondunk, akkor 
ebben a tudományban is ép oly közömbös kell, hogy legyen az 
alany nevezői vapy határozói alakja, a milyen mindegy ez a logi- 
kában*. (NyK. 28 : 291.) De Kalmír nem oda czéloz, a hova vág. 
Kalmár ezt akarja mondani : képtelenség valóban, hogy ugyanazon 
meghatározás szerint ebben a mondatban : ,mendacem oportet esse 
mefnorem* egyszer esse, másszor mendacem legyen az alany, egyszer 
oportet, másszor memorem az állítmány ; de ebből nem az követ- 
kezik, hogy a grammatikai és logikai alany és állítmány közt a 
dologra nézve nem volna semmi különbség, hanem az, hogy az a 
meghatározás csupán a logikai alanyra és állitmányra illik, a gram- 
matikaira nem alkalmaztatható, azaz hogy a gram. és log. alany 
és állítmány csak azonnevű, nem azonnemű dolgok. 

Tudom, hogy az ú. n. grammatikai alanynak és állítmánynak 
régi meghatározását helytelennek tart; a Brassai, Steinthal, Kern 
s részben Wegener is. Magam is azt tartom, hogy az u. n. gram. 
alanyra és állitmányra úgy illik az a meghatározás, mint az égi 
bikára az, hogy kérődző emlős állat. S mindazáltal bátran állítom, 
hogy a gram. alanynak és állítmánynak jobb meghatározását még 
soha senkitől sem hallottam. 

Mert hogy határozza meg a gram. alanyt pl. Steinthal? 
Stbüíthal? — Sehogysem. Előkeres egy nevező esetben álló szót 
s ráfogja, hogy ez a mondat grammatikai alanya. Ez csak nem 
meghatározás ? Vagy az ? Ám legyen. A grammatikai alany 
tehát nevező eset. Szép meghatározás valóban. Eset a genus, 
nevező a differentia specifíca. S hozzá meg az az ékes tulajdonságú a 
meghatározásnak, hogy tág is meg szűk is egyszersmind. Tág, mert 
pl. a rex szinte nevező eset s még sem alany ebben a mondatban : 
yMathias rex electus esV, Szűk, mert ennek a mondatnak : ,Ale- 
xandrum nutricis suae maximé pud^baV ama meghatározás szerint 
nincs alanya. (Dehogy nincs, mondaná Kern, ott van az a pudebut 
igébe értett személyes valóság képében. Erre az ellenvetésre majd 
alább felelünk.) 

Steinthal szerint az volna a különbség a grammatikai és 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ AIiANYRÓL ÉS AZ ÁLLÍTMÁNYRÓL. 167 

logikai alany között, hogy amaz csak nevező, emez bármely eset- 
ben állhat. De mi köze a logikának az esetekhez ? Hisz a mihez a 
logikának köze van, abban parancsol s mindent törvényszegésnek, 
hamisságnak, képtelenségnek bélyegez, a miben parancsolatja tel- 
jesítését nem látja. Ha a logika követeli az accusativust ebben : 
.mendacem oportet esse memorem\ akkor ez nincs jól magyarul 
mondva : ,a hazugnak eszében kell tartania (előbbi hazugságait)' 
se ez jól németül: ,der L ü g n e r twwss (seiner frűheren Lügen) 
eingedenk sein\ 

Hogy a logikának semmi köze az esetekhez, megmondta 
maga Steinthal, sokkal elmésebben, mint én tudnám megmon- 
dani: «Es tritt jemand an eine rundé Tafel und spricht: diese 
rundé Tafel isi viereckifj ; so echweigt der Grammatiker voUstándig 
befriedigt ; der Logiker aber ruft : ünsinn ! Jener spricht : dieser 
Tafel sind rund oder hic tabulam sünt rotundum ; der Logiker an 
sich versteht weder Deutsch noch Latéin und schweigt, der Gram- 
matiker tadelt.» (Grammatik, Logik und Psychologie 2láO.) Nem 
maga Steinthal bizonyítja-e hát igen csattanósan, hogy a menda- 
cem nem lehet logikai alany, mivel a logikától akár mendacis vagy 
mendaci is állhatna helyette? 

De mendax is. S mivel valaminek csak állani kell, talán 
épen ez a mendax a logikai alany? Hisz a nominativus a legközön- 
ségesebb forma a beszédben s megvan minden nyelvben. Miért 
ne választotta volna a logika, mely Steinthal szerint mechanikai 
tudomány, épen a nominativust mechanikai eljárása eszközéül ? 
A physika is a legközönségesebb mechanismusokat választja tör- 
vényei magyarázatához. Steinthal prsemissáiból épen az ellen- 
kezője következik annak, a mit kihoz belőlük, az t. i. hogy a logikai 
alany áll mindig a nevező esetben, míg az organikus beszédben a 
nevezőn kívül genetivus, dativus, accusativus, ablativus, locativus, 
instrumentális s bármi néven nevezendő praepositiós vagy pospo- 
sitiós alakja lehet az alanynak. 

Mit nyertünk, kérdhetné valaki, azzal, hogy egyszerűen meg- 
fordítottuk a dolgot, azt mondva, hogy a logikai alany áll mindig 
nevező esetben, míg a grammatikai bármely esetben állhat? Avagy 
a logikai alanyra jobban illik az a szép meghatározás, hogy annyi 
mint nevező eset? 

Nem egyszerű megfordításról van itt szó. Nem oly nevező 
esetet kell a logikai alanyon érteni, melyet úgy kellene keresni a 
mondatban, mint az ú. n. grammatikai alanyt szokás keresni benne. 
Midőn azt mondom, hogy a logikai alany mindig nevező esetben 
áll, akkor a következő elj^ásra gondolok : Mi a log. alanya ennek 
a mondatnak : .mendacem oportet esse memorem* ? Ebben a m e n- 
dax-ról van mondva valami, az t. i. hogy oportet eiim memorcm 
esse. Ennek a mondatnak tehát mendax a log. alanya. Avagy 



Digitized by 



Google 



168 EIGSKAEBflL. 

mi a log. alanya eűnek a mondatnak: ,a gyermeknek könyve van' / 
Ebben a gy ermek-röl van mondva yalami, az t. i. hogy könyve 
van. Ennek a mondatnak tehát a gyermek a log. alanya. 
Avagy mi a log. alanya ennek a mondatnak : ,Jánost megverték' / 
Ebben János-ról van mondva valami, az t. i. hogy megverték. 
Ennek a mondatnak tehát János a log. alanya. Avagy mi a log. 
alanya ennek a mondatnak : ,az új országgyűlésen kemény iusák 
lesznek ? Ebben az új országgytíló s-röl van mondva valami, 
az t. i., hogy rajta kemény iusák lesznek. Ennek a mondatnak 
tehát az új országgyűlés a log. alanya. Látnivaló, hogy 
logikai alanyon oly nevező esetet kell érteni, melyet sokszor accu- 
sativusból, dativusból s egyéb esetekből kell kihámozni s melynek 
keresésében gondolkozni is kell egy kicsit. Annak a nevező esetnek 
keresésében, melyet közönségesen grammatikai alanynak tartanak, 
nem szükség gondolkozni, sőt nem is tanácsos. Valamely vas- 
kalapos még megbuktathatná az embert, ha az alanynak meg- 
határozásából helyesen következtetve, azt találná felelni, hogy 
ennek a mondatnak : ,mendacem oportet esse memorem', mendacem 
a grammatikai alanya. 

Minthogy a logikának semmi köze a különféle grammatikai 
formákhoz, a logikai állítmánynak se lehet annyi formája, mint a 
grammatikainak. A logikai állítmány is mindig nevező esetben áll. 
Ennek a mondatnak : ^mendacem oportet esse memorem\ memorem 
esse opmiere a log. állítmánya. Ez nevező eset, vagy, mint Kern 
helyesen mondja, «eine subatan tivische Vorstellung». Az ilyen 
substantivumot deklinálni lehet, mint világosan láthatni külö- 
nösen a görögben : t6 Se tv (JLV7j|iova etvat, toü Selv pVj[JLOva etvat, 
Td> Selv pY||jLova stvai. De épen oly világosan láthatni a magyar 
ban is. Ennek a mondatnak : ,a gyermeknek könyve van', könyv- 
vallás vagy könyvvalló a log. állítmánya. Ki ne tudná ezeket de- 
klinálni? 

Megjegyzendő azonban, hogy a logika többnyire megelégszik 
az analytikus állítmány megnevezésével. Azt mondja, hogy ennek 
a mondatnak : ,a gyermeknek könyve van\ a könyv az állítmánya. 
Vagy hogy ennek a mondatnak : 6U i£a|jiapTetv taüTÓv aox ávSpó; 
oocpoö (kétszer ugyanazt a hibát követni el nem illik bölcs ember- 
hez) ávifjp oo'f ó; az állítmánya. Vagy hogy ennek a mondatnak : 
^mendacem oportet esse memorem', memor az állítmánya. 

Ennek az az oka, hogy a logika minden mondatot a ,homo 
est animai,\Q^ Jwmo est mortalis\B.z ú.n. ítélet kaptafájára húz. 
Ebből a mondatból : Jiomo ambulaV ezt az ítéletet csinálja: ,/iomo 
est ambuláns') ebből a mondatból: ,magister landat disdpulum 
bonum' ezt az ítéletet : magister est laudans discijmlum bonum. 
Mivel így minden ítéletben ugyanazon ige fordul elő, ezt mint 
ismeretest, mint az ítélet állítmányának állandó tényezőjét mellőzi 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANYRÓL ÉS AZ ÁLLÍTMÁNYRÓL. 169 

s egyszerűen azt mondja, bogy az első ítéletnek ambuláns, Kmáso- 
diknak laudans discipulum bonum az állitmánja. 

A logikai kaptafára házott mondat mindig ugyanazon formá- 
ban jelenik meg. Azért belyesen mondja Kern : ndie Logik nimmt 
in dem einfachen kategoriscben ürteil* — még helyesebben mon- 
daná így : die Logik nimmt in dem Urteil — «immer zwei substan- 
tiviscbe Vorstellungen an». (Die deutsche Satzlehre 3.) Helyesen 
mondja Mill Jínos Stuart is : «az ítélet már, első tekintetre, azt 
mutatja, hogy két névnek egymás mellé helyezéséből áll*. (A de- 
ductiv és inductiv logika rendszere, ford. SzÁsz Béla I. 23.) Helye- 
sen mondhatom tehát én is, hogy az ítélet alanya és állitmánya 
mindig nevező esetben áll. 

Arról én nem tehetek, hogy sem Kern, sem Mill nem követ- 
kezetes, nevezetesen, hogy az utóbbi két sorral alább már így 
beszél: vaz ítélet egy olyan mondat (ennek a rossz magyarságnak 
nem Mill az oka), melyben valamiről valamit állítunk^ vagtf taga- 
dunk*. Mi akkor a különbség a mondat és ítélet között? Minden 
mondattal állítunk vagy tagadunk valamit, ha különös kérdésre 
adott feleletnek veszszük (pl. megverték Jánost ? — Jánost |1 meg- 
verték vagy Jdnost || nem verték meg); de azért korántsem ítélet, 
korántsem « egymás mellé helyezett két név» minden mondat. Én 
mereven ragaszkodom ahhoz, hogy csak az efféle mondat ítélet : 
,az ember \\ állat'. A többit előbb ennek a kaptafájára kell húzni, 
hogy ítéletnek nevezhessük. Szerintem ez a mondat : ,Jánost || 
megverték' nem ítélet. De az ítélet kaptafájára húzhatom így : 
,Jdnos II megvert (meg van verve)*. Szerintem ezek a mondatok 
sem ítéletek : .esik*, sötét van*, rossz csillagok járnak*, mivel csak 
egy szólásból állanak, holott az ítélet két szólás. De ezeket is az 
ítélet kaptafájára húzhatom. Hogy miképen. arról alább lesz szó. 
Szerintem nem ítélet még ez a mondat sem : ,halandó || az ^mber*, 
mivel az állítmány megelőzi benne az alanyt. Ezt is előbb a logi- 
kai kaptafára kell vonni így: ,az emher \\ halandó*, hogy ítéletnek 
nevezhessük. 

Egy szóval, én azt követelem hz olvasótól, hogyne zavarja 
össze a mondatot az ítélettel. Ha e méltó követelésemnek eleget 
tesz, csakhamar át fogja látni, hogy a gram. és log. alany és állít- 
mány nem csupán azonnevü, hanem egyszersmind azonnemü 
fogalmak, hogy ugyanazon meghatározás illik rájuk, hogy nem 
mivoltukra, hanem csak formájukra nézve különböznek egymástól. 

n. • 

Azt, hogy a gram. és log. alany és állítmány csak a formára, 
nem a dologra nézve különböznek egymástól, már Aristotelbs is 
tudta. , Alany és állítmány' czimü értekezésemben is hivatkoztam 



Digitized by 



Google 



1 70 KICSKA EMIL. 

már ARi8T0TELB8-nek e helyére, de csak futólag, az érdeklődő 
olvasóra bízva annak közelebbről való megtekintését. Mivel azon- 
ban igen fontosnak s az egész kérdésre nézve döntőnek tartom 
Abistoteles tanúbizoLyságát, itt egész terjedelmében lefordítom a 
nyilatkozatát : 

1 . Azt, hogy az első ^ ) megvan a középsőben *) a ez a szélsőben,^) 
nem úgy kell érteni, mintha mindenkor egyenlőképen volnának mondva 
egymásról, t. i. az első a középsőről s ez a szélsőről — s ugyanez áll a 
meg nem léteiről is*) — ; hanem a hányféleképen mondjuk a léteit*) s 
azt, hogy e mondás áll, annyiféleképen íseil érteni azt, hogy valami meg- 
van vagy nincs meg valamiben.") 

2. Például : az (;/lenkezőkkel || ugyanazon tudomány foglalkozik. 
Legyen a ') az vgyanazon iudovidny foglalkozása 8 fi ^) az ellenkezők. Az 
// nem úgy van a ,^-ban, mintha azt lehetne mondani : az cf/lenkezők || 
ugyanazon tudomány foglalkozása,^) hanem úgy, hogy áll róluk az ugyan- 
azon tudomány foglalkozása. 



M Nafryobb szélső vag>' fölső fogalom. 

*) A közép fogalom, tartalmában, mint pl. az állat az emherUn, 
mikor azt mondjuk, liogy .az <>77?ber || állat.. 

^1 A kisebb szélső vagy alsó fogalomban, pl. az ember a tanitóhan^ 
mikor azt mondjuk, hogy .a íanitó || ember'. 

^) A tagadásról, mely azt teszi, hogy valami nincs meg valamiben, 
azaz, hogy az állítmány nincs meg az alany tartalmában. 

''I Az taxiv igét. A görög valamennyi casussal egyeztethette az laxtv 
i^ét. Erre AaiSTOTELEsnek ezen fejezetében is elég példát találunk. Nomina- 
tivus az alany ebben: rj aoipia larív tTuaxrí(Xfj^ a /;ó7cseség || tudomány ; ge- 
nitivus ebben: zov áya^ov taxiv tTUortj/ítj, a jónak || van tudománya; dati- 
vus ebben: ^ho tart xaiQŐc, az istennek i| alkalma van; accusativus ebben : 
rolv ÖQovc tOTi &(-Tbov xová r«$ x?.fjaf-tg tmv dvof*ihüfV, a /ogalmakat || ne- 
vtikön kell neveznünk. 

^) Azon, a mi megvan vagy nincs meg valamiben, az állitmányt kell 
érteni, azon pedig a miben megvan vagy nincs meg valami, az alanyt. 
Az alanynak és állítmánynak ez a meghatározása kezelhetőbb, mint az a 
közönségesebb, hogy az alany az, a miről mondunk valamit, az állítmány 
az, a mit róla mondunk. Mert ha pl. János a log. alany b a megveitség a 
log. állítmány, nem mondhatom, hogy Jánosról az van mondva, hogy weg- 
rertséfj : de azt mondhatom, hogy a meíjvertség (fogalma mint ismertető jegy) 
megvan Jánoífban (Jánoarál való fogalmamnak tartalmában). 

'') A fölső fogalom, a főtét állítmánya. 

•) A középső fogalom, a főtét alanya. 

") Azaz a megveitseg állítmány nem úgy van a Jávos alanyban, 
mintha ,az íwber \\ állat* formájára azt lehetne mondani : ,Jííno8 H megvert- 
ség*. EiRCHMAN így fordítja e helyet : c A sei die e 1 n e Wissenschaft, B 
das einander Enfgegengesetzte. Hier ist das A in dem £ nicht so enthal- 
ten, als venn das : ,cine Wissenschaft sein* etwas entgegengesetztes wáre» ; 
azaz megfordítja Akistotkles mondatát. Miért ? Azért, mert nem is sajdítja, 
hogy Aristoteles arról beszél e fejezetben, hogy az alany a beszédben, 
tehát mint grammatikai alany, nem csak nevező, hanem bármely esetben 
állhat. KiRCHMANN azt hiszi, hogy ebben a mondatban : xüáv tvavxitov taxi 
fua iniaxiifÁTi a nevező esetben éJló tniaxt'ffirj az alany. Ebben a hitében 



Digitized by 



Google 



UÚO YALiHI AZ ALANTBÓL ÉS AZ ÁLLÍTMÍNYBÓL. 171 

3. Megtörténik, hogy a középsőről mondhatni az elsőt, de a kö- 
zépsőt nem mondhatni a harmadikról. Pl. ha így következtetünk ; ,a phi- 
losophia II tudomány', ,a jonak || van philosophiájaS tehát ,a jónak || tu- 
dománya van'. De a jó nem tudomány, ellenhen a philosophia tudomány.^) 

4. Néha a középsőt mondjuk a harmadikról, de az elsőt nem mond- 
juk a középsőről. Pl. ha igy következtetünk : 7nmden minőségnek vagy 
ellenkezőnek || van tudománya, &j(í \\ minőség is, ellenkező is, tehát a 
/ónak II tudománya van. De a jó nem tudomány,*) se a minőség se az 
ellenkező nem az,^) hanem a jó e kettő.*.) 



nem rendíti meg őt még az sem, hogy Aristoteles határozottan a f/ia tma- 
Tr}/jirj't jelöli a-vnl, mely nála mindig az állítmány jegye. Megfordítja tehát 
u mondat tagjait s ezzel épen az ellenkezőjét süti ki annak, a mit Abisto- 
TELES mondani akart. Aristoteles ezt akarta mondani : als wenn das Ent- 
•regeDgesetzte e i n e Wissenscliaft ware, azaz hogy uem lehet igy mon- 
dani: ,das Entz/^geDgesetzte II ist eine Wissenschaft', hauem így kell mon- 
dani : .von dem Entz/pgengesetzten || gibt es nur eine WiKsenschaft*. 

*) Azaz nem mondhatni ,az í'wber || állat* példájára, hogy ,ajJl| tu- 
domány', de azt mondhatni, hogy ,a />//nosophia |i tudomány'. Kibchmann, 
a ki, mint az előbbi jegyzetben emiitettem, nem is sajdítja, miről beszél 
Aristoteles e fejezetben, álma hüvelyezésébe bocsátkozik e hely magyará- 
zatában. Szerinte azt akarja Aristoteles itt kimutatni, hogy «ein Haupt- 
imterschied der Sprache des Lebens und der logischen Ausdrucksweise lie^t 
darin, dass bei letzterer das Fradikat vorangestellt wird fdaa nterhlich üt in 
dem Meruchen)^ wáhrend die Sprache des Lebens das Subjekt voranstellt 
f Der Mensch oder jeder Mensch ist sterblich). Wenn nun in einer Bedé 
(ijóyoq), wodurch etwas bewiesen werden soU, für die einzelnen Sátze bald 
die Ansdrucksweise des Lebens, bald die der Logik durcheinander gebraucht 
wird, BO treten für den, welcher immer nur die logische Ordnung erwartet, 
jené Schwierigkeiten ein, von denen Aristoteles hier handeltt. Kirchmann 
persze azt hiszi, hogy e három mondatban : ?/ aotpla tazív tniory(Ái], tov 
uyad^ov taxlv i] ao<péa, tov áyaO^ov iarlv tniarfíjnr^^ hol eJől, hol háiul az 
alany, mivel a két utóbbiban a ao<pía és tmanífiij szókat tartja alanynak. 
De nem ennek a tévedésének kimutatása végett idéztem szavait, hanem 
annak a teljesen légből kapott állításának megczáfolása végett, liog>' a logikai 
mondatban, azaz ítéletben az állítmány megelőzi az alanyt. Midőn Aristo- 
teles azt akarta mondani, hogy ez az itélet: öv&Qomóg taxi ^vfjrog (az 
^mber II halandó) állítás, s hogy av^Qwnóc az alany, ^vrjxói; az állítmány 
benne, azt így fejezte ki : ró ^vtfxbv i-náQ'/H xaí dv&()wmp (das Sterbliclie 
iít in dem Menschen enthalten). Ezzel esze ágában sem volt azt mondani, 
hogy az ítéletben elől kell állania az állítmánynak. Hisz a magyarázandó 
itélet ez volt : &v^Qa>nóq taxi ^vrjxóq. Ebben az alany áll elől, valamint a 
magyarázó Ítéletben is: ,daB 6WMiche || ist in dem Menschen enthalten'. 
Klől álló állítmányra efféle példát kellett volna fölhozni : taxi ^vrjxóf; b 
&v^Qűmoq^ ,halandó 1 1 az ember^ ,Bterblich ist || der Menitch\ Ezzel a szó- 
renddel is gyakran él Aristoteles, de nem azért, mintha az a logika saját 
kifejezése módja volna, hanem mert közönséges volt a görög nyelvben. 
Aristoteles épen ellenkezőleg azt tartja, hogy xo vnoxtiixtvov ngótegov 
(Metaph. VU. k. 11. fej.), azaz hogy az Ítéletben az alany áll elől. Azért 
mondtam följebb én is, hogy nem ítélet még az efféle mondat sem: ,ha- 
landó II az enih&[\ 

') Azaz nem mondhatni, hogy ,a jó \\ tudománya 

') Azaz a főtételt nem mondhatni így : ,mmden minőség vagy ellen- 
kező ji tudomány'. 

*) Azaz mondhatni, hogy ,a ;J|| minőség és ellenkező*. 



Digitized by 



Google 



172 KIGSKA EMIL. 

5. Előfordul az is, hogy se az elsőt nem mondjak a középsőről, se 
ezt a harmadikról, de az elsőt a harmadikról hol mondjak, hol nem mond- 
jak. Pl. ha így következtetank : a minek tudománya van || annak neme 
van, & jónak \\ van tadománya, tehát a jJnak || neme van. így egyiket 
sem mondjuk a másikról. Ellenben, ha így : a minek tudománya van || az 
nem, & jónak \\ van tudománya, tehát a jó || nem. így a harmadikról 
mondva van az első, de a többi nincs mondva egymásról.*) 

6. Ugyanez áll a meg nem léteiről is. Mert az, hogy valami nincs 
meg valamiben, nem teszi mindig azt, hogy ez nem az,^) hanem néha 
azt is, hogy ennek nem azza,^) vagy ennek nincs valamije.*) 

7. Pl. a mozgásnak \\ nincs mozgása, vagy a tómadásnak || nincs 
támadása, a ^gyönyörűségnek || van,'^) tehát a ^i/ó'nyörüség || nem táma- 
dás, nem mozgás. Más példa : a nevetésnek || van jele, a jelnek || nincs 
jele, tehát a nevetés || nem jel.*) 

8. Hasonlóképen áll a dolog más esetekben is, melyekben az által 
forgatunk ki valamely tételt, hogy a nemet vonatkoztatjuk valami képen 
reája. ^) 

9. Más példa : az alkalom || nem kellő idő, alkalma || van az isten- 
nek, tehát : az istennek |{ nincs kellő ideje (mivel az istennek semmi sem 
hasznos). Tagokúi ezeket kell vennünk: alkalom, kellő idő, isten; de a 
tételekbe a név esete szerint kell őket tennünk. 

10. Egy szóval u. i. azt mondhatjuk, hogy a tagokat mindig nevü- 
kön kell neveznünk,") pl. ember vagy ./V>, vagy az ellenkezők, nem : ember- 
nek, Y&gy j< ma k vagy ellenkezőkkel. A tételeket pedig a nevek esetei sze- 
rint kell vennünk, tehát vagy ezzel, pl. egyenlő, vagy ennek pl. kétszerese, 
vagy ezt, pl. verő vagy látó,**) vagy ez, pl. ember, állat vagy bármi más 
módon esik a név a tételbe. [Opyaifoy, .WvaXfjziXMv TTpozépío)^ tó rrpíü- 
Zfóif, XXXVI. fejezet.) 

A ki elfogulatlanul olvasta az Organonnak ezt a fejezetét, 
kétségkivül meggyőződött arról, hogy Abistotblbs e fejezetben a 
log. és gram. alany és állítmány különbségét állapítja meg.^^) A kü- 



^) Nincs mondva az első a középsőről, se ez a harmadikról. 

') Pl. Aasa II nem étel. 

^) A /Jnak I| nem fia a borjú. 

*) A ffi/ermeknek \\ nincs könyve. 

'') T. i. mozgása, támadása. 

•) Ezek már göröK szőrszálhasogatások, de ez itt mellékes dolog. 
Aristotelks ezekkel a példákkal is csak azt akarja megvilágosítani, hogy 
az egyiket t. i. a logikai állítmányt nem mondjuk mindig a másikról t. i. 
a logikai alanyról. Mert ha megvertsétj a logikai állítmány s János a logikai 
alany, amazt nem mondjuk erről, azaz nem mondjuk, hogy ,«7anos || meg- 
vertség', hanem azt mondjuk, bogy ../inost || megverték*. De azért mégis 
János a logikai alany s metfrerUeti a logikai állítmány. 

^) A^az a második fígnra szerint következtetünk. 

•j Aristotelks a nevezőt {ovofjLa) nem tartotta esetnek [nxiáaiq), ha- 
nem nevezetnek (xltjaio), 

^) Mivel látom Jámyst annyi mint látó vagyok Jánost. 

^^) Abistotkles tulajdon képen csak az alanyra nézve állapítja meg e 
különbséget, mint latin fordítója, Pacius is helyesen jegyzi meg: docet 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANYRÓL ÉS AZ ÁLLÍTMÁNYRŐL. 173 

lönbség az, hogy az ítélet tagjait mindig nevükön kell- neveznünk 
(Too; 5po»x ásl ^stéov xatá tá? xatjosic twv övo(i.ára)v), azaz nevező 
esetbe kell tennünk ; ellenben a mondatba különfélekepen esnek 
a tagok. Ez azt teszi, hogy a log. alany és állítmány mindig neve- 
zők, ellenben a gram. alanynak és állítmánynak annyi formája 
lehet, a hány formája van a nyelvnek. Más szóval, hogy a gram. 
és log. alany és állítmány csak a formára, nem a dologra nézve 
különböznek egymástól. 

Steinthal a feje búbjára ejtette AaiSTOTELEsnek talpraesett 
megkülönböztetését, midőn azt hirdette, hogy a grammatikai alany 
áil mindig nevező esetben s a logikai állhat bármely esetben. De 
Steinthal nem csak megfordította a különbséget, hanem úgy meg- 
rázta, hogy az utolsó csepp értelem is kihullott belőle. Ha csak 
egyszerűen megfordította volna.^akkor e mondatokban : ,mendacem 
oportet esse memorem^ ,a hazugnak eszében kell tartani a (élöhhi ha- 
zugságait)*, ,der Lügner nniss (seiner früheren Lügen) eingedenk 
sein\ a mendax, hazug, Lügner nem logikai, hanem grammatikai 
alanyok volnának, de legalább alanyok. Steinthal azonban csak a 
Lügner-t tartja gram. alanynak, a latin mondatban szerinte esse, a 
magyarban tartania a gram. alany. 

Tehát valóban semmi mást nem értett a gram. alanyon, mint 
nevező esetet? Még annyit sem. Steinthal semmit sem értett a 
grammatikai alanyon. Egyszerűen szentírásnak vette, mint sok 
más, talán épen a credo quia absurdum alapján, a mit gyermek- 
korában tanítóitól hallott. Aristoteles óta szájról-szájra szállt az 
ige, hogy az alany annyi mint nevező, ővojia, hogy az esetek nem 
nevezők, azaz nem alanyok. (L. rspl 6pji.*/)vsía(; II. fejezet.) Kinek 
jutott volna eszébe azt vizsgálni, nem a logikai alanyt értette e 
Aristoteles, mikor azt mondta, hogy tcküoecc oüx soti óvóiiata? 
A grammatikusok a maguk alanyára értették ezt annál könnyeb- 
ben, mivel a logikai alanynak Svojia (név, nevezet, nevező) neve 
mind a logikának, mind a grammatikának nagy kárára amúgy is 
grammatikai abstractio volt. Arról is megfeledkeztek, hogy Aristo- 
teles szerint ebben : ^(j) xaipóc éati (az istennek alkalma van) nem 
a xaipó^, hanem a ^6<; az a bizonyos nevező, így történt aztán, 
hogy ma nem a logikákban, hanem a grammatikákban olvassuk ezt 
a definitiót : «das S u b j e k t eines jeden Satzes steht im N o m i- 
nativ» (Schultz, Lateinische Sprachlehre, 1853), vagy «der No- 



snbiecta propositionum non accipi semper ín eodem casu. Az állitmányra 
nézve magától értődő dolognak teszi ezt föl. Pacius is így fogta föl a dol- 
got, midőn ált^ilában a következő tanulságot vonja le a fejezetből : termini 
per se (az Ítélet logikai tagjai, tehát mind az alany, mind az állítmány) 
ponantur in recto oasu, in propositionibus autem modo in recto, modo in 
obliquo aliquo casu, prout ratio linguse requirit. 



Digitized by 



Google 



174 EIGSEA EMIL. 

minativ iet der Casus des Subjekts* (Curtius, Griechische Schul- 
grammatik, 1868.). 

Steinthal axiómának, vizsgálatra nem szoruló dolognak tar- 
totta azt a tételt, hogy a gram. alany annyi mint nevező eset. Azért, 
midőn a logikai alanytól való különbségét akarta meghatározn i, 
egyszerűen így okoskodott : Minthogy az Ítéletben az az alany, a 
miről mondva van valami, tehát ebben az ítéletben: mendacem 
oportet esse memorem, mendacem a logikai alany, mert a hazug- 
ról van benne valami mondva. Mivel azonban ebben a m o n d a t- 
b a n : ^mendacem oportet esse memorem\ esse a gram. alany (ez már 
szentirás!), aso folgt, dass nur die Wörter dieselben sind, dass 
aber beidé Wissenschaften unter demselben Namen nothwendig 
Verschiedenes verstehen müssenw. (Grammatik, Logik und Psy- 
Ciiologie 191.) 

Helyesen. így kellett volna okoskodnia : Minthogy mind a 
mondatban, mind az Ítéletben az az alany, a miről mondva van 
valami, tehát ebben : .mendacem oportet esse memorem, követke- 
zetesen mendacem az alany. (Azaz nem így : so ist mendacem 
das logische Subjekt, hanem így: so ist logisch menda- 
cem das Subjekt.) Mivel azonban a logikának semmi köze az ese- 
tekhez (ezt, mint fönt hallottuk, maga állítja s talán nem is egészen 
módjával), tehát a mendacem csak beszédbeli formája az alanynak, 
azaz grammatikai alany, a logikai — mendax. 



III. 

Az első fejezet végén azt követeltem az olvasótól, hogy ne 
zavarja össze a mondatot az ítélettel, ha világosan akarja látni, 
hogy a gram. és log. alany és állítmány csak a formára, nem a 
dologra nézve különböznek egymástól. Az olvasó is méltán köve- 
telheti tőlem, hogy mutassam meg, miképen óvhatja magát a mon- 
datnak és ítéletnek összezavarásától. Ebben a fejezetben tehát az 
ítéletnek ismertető jeleível fogunk foglalkozni. 

Miért csak az ítéletnek ismertető jeleivel ? Azért, mert a mon- 
dat és ítélet között nem olyan a különbség, mint pl. az állat és 
növény között, hanem olyan, mint az állat és ember között. Mikor 
csak arról van a szó, hogy az állatot ne zavarjuk össze az emberrel, 
elégséges csak az embert jól ismernünk. 

Ha a mondat és ítélet között olyan a különbség, mint az ál- 
lat és ember között, akkor az ítélet csak bizonyos faja a mondatnak. 
Ezt a bizonyos mondatfajt kell tehát jól ismernünk, hogy megkü- 
lönböztethessük minden más, még a leghasonlóbb mondatfajtól is. 

Vizsgáljuk tehát közelebbről az efféle mondatokat : ávOpa>:có(; 
éoTi Cwov, áv-fl^pctíicóg sott Si%aí6<;, Sv^pcoicóí; éoti paSíCwv, melyek két- 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANYRÓL ÉS AZ ÁLLÍTMÁNYRŐL. 175 

ségkivul ítéletek. (Az Ítéletek mennyiségét itt nem veszszük tekin- 
tetbe.) 

Legelsöbb azt látják, hogy az ítélet j e 1 e n t ö m o n d at, Xó- 
70^ áicocpavnxó^^ azaz olyan mondat, melyben az igének, még pedig 
csupán az scvai igének csupán latív, r^v, vagy iazai, legszorosabb 
értelemben csupán lottv alakja fordul elő. 

Továbbá azt látjuk, hogy az ítélet két részből áll : ^vd-pcoiro^; 
és £OTt 8ixaió<;. E részeknek, úgy látszik, Aristoteleb adta a tag 
(opo;, terminus) vagy szólás (^áaiq) általános nevet. Hogy a tarj 
nevet ö adta e részeknek, következő nyilatkozatából tüník ki: 
**Opov 8s xoeXcő, sic 3v StaXüstai t^ icpóiaot^' otov tó, te xaTTjYOpoójievov 
xal t6 xad-' o5 xan]70pelTat. yj icpoatt^jiivoo i) SiaipoD{JLévoD toö sívat 
-ÍJ [iTj eivat. (Analyt. prior. líb. I. cap. I.) Magyarul: Tagnak neve- 
zem azt. Cl mire oszlik a tétel, azaz az állítmányt s azt, a miről ez 
mondva van, akár hozzáteszszük, akár elveszszük tőle a léteit vagy 
nem léteit. 

'^Opo; tulajdonképen határt jelent. De Aristoteles nem vo- 
nal, hanem terület értelmében vette, mint mi is, midőn ARANYnyal 
azt mondjuk : «Nem tárcsái birtok, ládányi határ az». Magyarul a 
helyett, hogy ez az én birtokom, az én határom, azt is mondjuk, 
hogy ez az én tagom. Ezért fordítom az opoc-t tagnak, ámbár nincs 
semmi kifogásom az ellen sem, ha valaki fogalomnak akarja elke- 
resztelni. 

Hogy a szólás nevet is Aristoteleb adta az ítélet két részé- 
nek, kitűnik ebből a nyilatkozatából : 8vo|ia (lév oov i) ^7){ta ^áoi^ 
loTO) [jLOvov, az alany vagy állítmány szólás legyen csak. (repl 
ép[!.Tf]vsía(; V. fejezet.) 

Az ítélet tehát kéttagból vagy szólásból áll. Ezek kö- 
zül az egyiket, még pedig az elsőt már Aristoteles előtt is a 1 a n y- 
n a k, a másikat, még pedig a másodikat állítmánynak nevez- 
ték. Fönt idézett nyilatkozatában már ismeretes dologként említi 
Aristoteles az állítmányt (t6 xary]7opoD[i.6vóv) s azt, a miről ez 
mondva van (tb xad-' o5 xan]7opetTat), t. i. az alanyt (tó üTroxeíjji^vov). 

De mit keres nyilatkozatában ez a homályos toldalék : akár 
hozzáteszszüh akár elveszszük tőle a léteit vagy nem léteit ? Homá- 
lyosnak csak azért nevezem, mert Aristoteles német fordítói, 
Waitz és KiRCHMANN bízouy nem értették meg. Előttem teljesen 
világos e toldalék. Ennek a két ítéletnek : Sv^p(i>iró(; soti Ccőov és 
&vd-po>iTO(; oüx £aii C<űov kétfélekép nevezhetjük meg az állítmányát. 
Vagy egyszerűen így : tó C<i>ov, vagy teljesen így : tó Cwov stvai és 
tó |i7) Cwov sívat. Amúgy elvettük tőle, emígy hozzátettük az sivat-t 
vagy [i7j 6tvat-t. Amúgy az analytikus, emígy a synthetikus állít- 
mányt neveztük meg. 

Az ítéletnek általános képlete ez : S(ubjectum) — P(raedica- 
tum). De ha csak egy pillantást vetünk a következő ítéletekre : 



Digitized by 



Google 



1 76 EICSKA EMIU 

Jioino II est animaV, Jwmo \\ est hihens\ Jiomo \\ est dormiens^ 
Jiomo II est distinguens\ azonnal észre kell vennünk, hogy a P tiig 
tulajdonkép két tényezőből áll, egy állandóból : est s egy változó- 
ból : animálj bibens, dormiens, distinguens. Legyen az állandó té- 
nyező e, a változó a,b, c, d, e, fsth, általában p. Akkor azt mond- 
hatjuk, hogy P = ea, eb, ec, ed, ee, et sih,, általában ep. 

Közönségesen azonban mellőzni szoktuk az ismeretes állandó 
tényezőt s azt mondjuk, hogy P = a, by c, d, ^./stb., általában p. 
Ez nem baj, a míg nem feledjük, hogy így P-nek csak változó té- 
nyezőjét, az analytíkus állitmányt jelöltük meg. De nagy baj, ha 
erről megfeledkezve, azt hisszük, hogy P csakugyan egyenlő p-vel. 
azaz hogy pl. ebben az ítéletben : ,hatno \\ est ammaV b,z animál 
annyi mint P, holott csak annyi mint p. 

Erről Aristoteleb is megfeledkezik hébe-hóba s történetesen 
épen az Organonnak elején, a meddig még sokan el szoktak jutni, 
a kik bele fogtak olvasásába. A ::spl ép{t7]vsía(; X. fejezetében azt 
mondja, hogy ebben az ítéletben : ávd-pcüTró; soii Sixaió^ (az ember 
igazságos) ávd^pcD^co? = S, őixaiCK; = P, az Sort pedig, «akár név- 
nek, akár igének » (ovo{ta 7] p-^fia) nevezzük ^harmadikul van 
hozzámondva» (tpítov TrpooxaTYi^opeitat). Persze, ha a ^-t P-nek 
veszszük. akkor a,zS = V = ep egyenlet S = ^ P alakot ölt ; akkor 
nem tudjuk többé, hog;y' az e fiú-e vagy leány (ővojia íj pt^(i.a) ; akkor 
az e harmadik tagul lábatlankodik az ítéletben. 

ARiSTOTEi^Est az tévesztette meg, hogy az lőtt magára is annyi 
mint P ebben a mondatban : av^pwTro^ San {homo \\ est). Igaz, de 
ez a mondat nem ítélet, valamint a Jiomo \\ bibiV sem az. A logikai 
kaptafán, azaz mint ítélet így hangzik az a mondat: Sv^pcoTTÓ^ sati 
ov (homo II est ens). P-je tehát nem e, mint Aristoteleb gondolta 
e helyen, hanem szinte ep, vagy az általános p helyébe annak ér- 
téket téve, annyi mint ee. A ,homo || est* = ,homo \\ est ens* P-je 
épen úgy két tényezőből áll, mint a ,/iomo || bibit* = ,feomo || est 
bibens*. vagy ,^omo || dormit* = ,/?.omo j| est dormiens*, vagy feomo 
distinguit* = yhomo \\ est distinguens* P-je. A különbség csak az, 
hogy az utóbbiak P-jében az állandó és változó tényező különböző 
mennyiségek (P = eb, ed^, ed^), míg annak P-jében egyenlők 
(P = ee), A ,/iömo |1 est* és ,homo \\ est ens* közt pedig az a kü- 
lönbség, hogy annak P-jében monogrammszerüen egybefonódott a 
két tényező, ennek P-jében külön-külön áll. A ,homo || est justus* 
tehát csak egygyel több s z ó b ól. áll, mint a ,homo \\ est*, de nem 
egygyel több tagból. 

Egyébiránt Aristoteleb talán csak ezen az egyetlenegy he- 
lyen beszél ez ítéletnek harmadik tagjáról, másutt igen jól tudja, 
hogy az ítélet még háromnál is több szóból állhat s mégis csak két 
tagból áll. Tó 8é üicáp^^eiv tóSe Ti|)Se tooaoTa'/iúí; Xr^Trtéov, óaa)(b>g at 
xax7]70píai StTJjpiQvtai' íti Sé, íj á^rXág, f^ oo[iiC6;rX87(iévac-6[iot(o^ 6é xal 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANYRÓL ÉS AZ ÍLLÍTMÁNYBÓL. 177 

tó [17] ÓTTáp^etv. (Analyt. prior. lib. I. cap. XXXVII.) Magyarul: 
«Azt, bogy valami megvan valamiben (értsd az állító mondat ala- 
nyát és állítmányát) annyiféleképen kell érteni, a hányféle mondo- 
mányt (kategóriát) különböztettünk meg. még pedig akár egy- 
szerűt, akár egybefonottat. Hasonlóképen kell érteni azt 
is, hogy valami nincs meg valamiben » (értsd a tagadó mondat ala- 
nyát és állítmányát). Abistoteles szerint tehát ez a mondat : ,a 
vad almafán || fanyar gyümölcs terem, = ,a vad almafa || fanyar 
gyümölcs termő* szinte csak két tagból áll. Csak hogy e tagok nem 
egyszerűek, hanem szerkezettek, egj'befonottak, (opoi 0D|t7reffXs- 
Yjiévot. 

Az ítéletet vizsgálva, továbbá azt látjuk, hogy első tagja, azaz 
alanya mindig nevező, második, ta^ja azaz állítmánya mindig 
ige — de csak per synthesin. ha az állítmány állandó és változó 
tényezőjét productumnak veszszük. Mivel azonban a logika, melyet 
analytikának is hívnak, főképen az analytikus állítmánynyal, a 
változó tényezővel törődik s az állandó tényezőt mellőzi, azt is 
mondhatjuk, bogy az ítéletnek második tagja, az (analytikus) állít- 
mány is mindig nevező. 

A nevező és {&ynthetikus) ige műszók (8vo[!.a xal pii\ia) for- 
máját, az alany és állítmány műszók (ü7roxst|ievov xal xary]Yopoó- 
jisvov functióját jelentik az ítélet két tagjának. A nevező és i(je 
anatómiai, az alany és állílmány physiologiai műszók. 

Fornia és functio annyira különnemű két dolog, hogy nem 
tanácsos őket összezavarni még akkor sem, ha történetesen, mint 
az Ítéletben, ugyanazon forma mindig ugyanazon functióval jár 
együtt. Sajnos, hogy már Aristotbles is összezavarta a functiót a 
formával, a mennyiben a functiót sokszor formajelentő szóval fejezi 
ki. Alany helyett sokszor nevezőt, állítmány helyett igét mond. Ez 
annál helytelenebb eljárás tőle, mivel ő állítmányon többnyire 
csak a változó tényezőt, az analytikus állítmányt érti, mely mindig 
nevező, sohasem ige. Forma szerint a monogrammszertien 
egybefonódott két tényező (est bibens = bibit), a külön álló két 
tényező közül pedig az állandó tényező az ige, az, a miről Abisto- 
teles nem tudja, nevezö-e vagy ige (értsd : alanyi vagy állítnaányi 
értelmű-e), a miről azt mondja, hogy harmadikul van mondva az 
Ítéletben. 

A functiónak a formával való összezavarása végzetes volt kü- 
lönösen a grammatikára nézve. Ez az összezavarás az oka, hogy a 
grammatika szerint ebben a mondatban : ,a gyermeknek \\ könyve 
van', mai napság a könyve az alany. Mert ha az alany annyi mint 
nevező (ívojia), akkor ama mondatban, csók Sk könyve szó áll nevező 
esetben, csak ez lehet az alany. Ez az összezavarás az oka, hogy 
napjainkban a Stxatóí; lett ipítov ^rpocxatYj^opoójisvov-ná, magyarul 
lógóssá. Mert ha az állítmány annyi mint ige, akkor ebben a mon- 

NYKLYTUD. KÖZLEMÚnTKK. XXIX. 12 



Digitized by 



Google 



178 KICSEA EMIL. 

datban: ávd'pcoicó^ bgzi Sixaiő^, csak az íazi szó lehet az állít- 
mány. 

S csodálatos, ezen okvetés ellőtt még magyar grammatikusok 
is meghajoltak, a kik legjobban tudhatják : hogy ebben a fogatban : 
,az ember || igazságos^ csak az lehet a lógós, a kit be sem fogtak. 

Az ítélet alanya és állítmánya csak történetesen annyi mint 
nevező és (synthetikus) ige, mivel az ítélet csak bizonyos faja a 
mondatnak, igen közönséges, de mégis igen szűk határok közé 
szorított faja. Az alanynak és állítmánynak különben semmi köze 
a nevezőhöz és igéhez, mivel nem formákat, hanem functiókat 
jelentenek. 

Miben áll az ítélet alanyának és állítmányának tisztje, func- 
tíója? Abistotbles óta minden logikus szerint abban, hogy az 
alany az a tagja az ítéletnek, melyről a másik, az állítmány mondva 
van. Ez inkább csak népszerű meghatározása az alany és állítmány 
tisztjének. Tudományosan így lehet meghatározni : Az ítélet két 
taq'a közt ugyanazon határozódás viszonya forog fönn, mint a meg- 
felelő (azonértékű) szólás két tagja közt ; az a tagja az ítéletnek, 
melyből a megfelelő szólásnak határozandó (alanyi értelmű- 
nek is nevezett) tagja válik, az alanya az ítéletnek, az a tagja az 
ítéletnek, melyből a megfelelő szólásnak határozó (állitmányi 
értelműoek is nevezett) tagja válik, az állítmánya az ítéletnek. 
Az ítélet alanyának tehát határozandóság, az ítélet állítmá- 
nyának határozóság a tisztje, más szóval az alany határo- 
zandó, az állítmány határozó tagja az ítéletnek. Ennek az 
ítéletnek : ,az emher \\ igazságos, ez a szólás (xary]70,oía oojiiisítXsY- 
[lévTf], szerkesztett mondomány, « összetett fogalom*; felel meg: 
igazságos ember. Ebben az ember és igazságos határozódó fogal- 
mak. Határozandó az ember, határozó az igazságos. Mivel a meg- 
felelő ítéletben is ugyanaz a fogalmak viszonya, tehát az alany 
(ember) határozandó, az állítmány (igazságos) határozó tagja az 
ítéletnek. 

Fogalom és ítélet (szólás és mondat) úgy vonatkoznak tehát 
egymásra, hogy a fogalom ítéletre bontható, az ítélet fogalomba 
szorítható. 

Ha a fogalmak határozódását (a szólásokat) közelebbről 
vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az kétféle. Vagy nyilvánvaló 
vagy függőbon ha^^yva, melyik a határozandó s melyik a határozó 
a két tag közül. Nyilvánvaló ez a következő szólásokban : szelíd 
grtlaml) vagy szelid galamb, vakmerő ratlás vagy vakmerő rablás, 
három tehén vagy hávom tehén, atyámnak köny\e vagy atyámnak 
könyve, feje a tónak vagy f<?je a lónak, későn érkezni vagy későn 
érkezni, vizet inni vagy vizet inni, játszó gyermek vagy játszó 
gyermek, vízital vagy ivóvíz. Függőben van hagyva ezekben : 
szehd galamb, vakmerő rablás, három tehén, alyámnak könyve. 



Digitized by 



Google 



MÉO VALAMI AZ ALANYBÓL ÉS AZ ÍLLÍTMÍNYRÓL. 1 79 

feje a lónak, későn érkezni, vizet inni, játszó gyermek. (Minthogy 
a vastag vagj' dőlt szedéssel csak relatív erejét jelöljük a hangsúly- 
nak, az utóbbi szólásokat így is írhattuk volna : Bzeliá galamb, vak- 
merő rablás stb.) 

Midőn nyilvánvaló, melyik tag a határozandó s melyik a hatá- 
rozó a szólásban, akkor alárendeltség viszonya forog fönn a 
két tag között, azaz a két tag különrendti, az eg^ik alsóbb, a másik 
felsőbbrendű. Efféle szólásoknak oly mondatok s a mondatoknak 
oly ítéletek felelnek meg (pl. ,a rafclás || vakmerő volt' vagy ,a vak- 
merő [tett] II rablás volt*), melyekben az egyik tag alája van ren- 
delve a másiknak. Alá van rendelve, azaz alsóbbrendű vagy alsó 
fogalom az alany, felsöbbrendö vagy felső fogalom az 
állítmány. 

Alsó vagy felső fogalom nem azt teszi, hogy szűkebb vagy 
tágabb fogalom. Az állítmány mindig felső fogalom az alanyhoz 
képest, de nem mindig tágabb fogalom, csak szűkebb nem lehet. 
Aristoteles csak azt mondja, hogy az efféle mondatok : t6 Xsoxov 
sxsivo Scűxpáijoí éoT'.y (az a lehér \\ Sokrates) vagy to Tr/ióotov KaXXta^ 
satív (az árkező || Kallias) — könnyen megfogható okból — nem 
alkalmasak syllogismusok gyártására ; de azt nem mondja, hogy 
nem ítéletek. (Analyt. prior. lib. L cap. XXVII.) Körére nézve az 
állítmány egyenlő is lehet az alanynyal ; azért mégis fölveszi ezt 
körébe, a mennyiben teljesen födi. 

Midőn függőben van hagyva, melyik tag a határozandó s me- 
lyik a határozó a szólásban, akkor mellérendeltség viszonya 
forog fönn a két tag között, azaz a két tag azonrendű. Azonrendű 
nem abban az értelemben, hogy egyik sem határozandó vagy hatá- 
rozó a másikhoz képest, mint pl. az efféle szólásokban : evés-ivás, 
télen-nyáron, sebbel-lobbal, kénytelen-kelletlen, sürög-forog, 
hanem hogy mind a kettő határozandó is, határozó is a másikhoz 
képest. Azaz, a felsőbb mathesis kifejezésével élve, az egyik tag 
függvénye a másiknak ; ha az egyiket határozandónak veszszük, 
akkor a másik határozó, ha az egyiket határozónak veszszük, akkor 
a másik határozandó. 

Efféle szólásoknak oly mondatok felelnek meg (pl. a galamb 
szelíd vagy szelíd a galamb, a gyermek játszik vagy játszik a 
gyermek), melyekben az egyik tag olyan rendű, mint a másik, 
azaz egyik sem nyilván alany vagy állítmány, de mind a kettő 
alany is lehet állítmány is, a szerint a mint a másikat állítmány- 
nak vagy alanynak veszszük. Az azonrendű tagokból álló mondat, 
ha egyébként még úgy hasonlít is az ítélethez, sohasem ítélet, 
mivel ítéleten mindig oly mondatot értünk, melynek egyik tagja 
alája van rendelve a másiknak, melyben nyilvánvaló, melyik tag 
a határozandó, azaz alany s melyik a határozó, azaz állítmány. 
Az azonrendű tagokból álló mondatnak két ítélet felel meg, pl. 

12* 



Digitized by 



Google 



180 KICSKAEMIL. 

ennek a mondatnak : Játszik a gyermek* ez a két ítélet : ,a gifcr- 
mek li játszó (vanV és ,a jd/szó || gyermek (van)*. 

Meglehet, hogy a beszédben gyakrabban fordul elö a mon- 
dattagoknak egymás mellé, mint egymás fölé rakása, de az sem- 
miképen nem áll, a mit Kbrn állít, hogy «an ein Subsumiren ist 
in der Regei gar nicht zu denken . . . es findet Hinzufügung. aber 
keine Rubsumtion 8tatt». (Die deutsche Satzlehre 6.) Az igazság 
az, hogy egymás mellé é s egymás alá rendelés van a beszédben. 

Miből tudja meg a logika, hogy valamely szólásban nyilván- 
való vagy függőben van hagyva a határozódás módja s ha nyilván- 
való, mil)ől ismer a határozandó s a határozó tagra? A hang- 
súlyból. A törvény az, hogy a határozót erősebb hangsúlyából 
különböztetjük meg a határozandótól. Ha két határozódó tagnak 
hangsúlya egyenlő erejű, akkor határozódásuk viszonel lenes, az 
egyik tag függvénye a másiknak. 

A logikusok talán azt vetik ennek ellenébe, hogy a logikának 
semmi köze a hangsúlyhoz; «der Aceent hat sein Wesen in der 
rhytmischen Aufeinanderfolge von Sylben, Wörtern, Sátzen» 
(SteinthaIí, Grammatik, Logik und Psycbologie 354.); a logika 
nem rhytmika, nem akustika ; a logikusokat az értelem, nem a 
hangzás vezérli a határozó és határozandó tagnak megismerésében. 

Az értelem? Annak kellene Őket vezérelnie, de vájjon csak- 
ugyan az vezérli-e őket? Lássuk, hogy mi vezérli pl. WuNDx-ot a 
szólásoknak ítéletté változtatásában. Logikája L kötetének 55. 
lapján ezt olvassuk : 

«Isoliren wir zunáchst die attributive Yerbiudung, po 
wandelt sich das Verliáltniss des Gegenstandes A zu seinem Attri- 
bnt B in ein prádicatives um : die Verbindung A'^B wird zu einem 
einfachen Denkakt. dem wir die sprachliche Form des ürtheils 
gebén: A ist B. Die attributive Verbindung xin guter Mann' 
wird zu dem einfachen ürtheil : .dir Mann ist quV. Denn dieses 
ürtheil stellt oflfenbar den Gedankenwerth dar, der in der attribu- 
tiven Verbindung, wenn sie für sich genommen wird. enthalteu 
ist. Nehmen wir als zweiten Fali an, A^B bedeute die adver- 
biale Verbindung, A die Handlung und B die náhere Bestim- 
mung derselben, so gewinnt diese Verbindung för sich abermals 
eine prádicative Bedeutung, indem die Handlung A zum Subjecr, 
die adverbiale Bestimmung B aber zum Prádicat wird. Die adver- 
biale Verbindung .gut handeln wird* z. B. isolirt gedacht áquivalent 
dem Ürtheil : ,ein Handeln ist gut\ 

Eddig még az értelem vezérli WuNDx-ot, az az értelem, me- 
lyet a hangsúly ad meg a szólásnak, vagy ha úgy tetszik, az a belső 
ictus, melyet akkor is megérez elménk, ha csak gondoljuk a szó- 
lást. Azok a szólások többnyire így hangzanak : guter Mann, gut 
handeln, legalább Wündt ezt az ictust érezte bennök s ennek meg- 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANYBÓL £6 AZ ÁLLÍTMÁNTRÓL. ' 181 

felelöleg egyeztette őket ezekkel az Ítéletekkel : ,(ler Mann \\ íst 
gut', ein Handeln || íst gut*. De halljuk tovább. 

« Wird endlich durch A"B die objective VerbinduDg auB- 
gedrückt, so nimmt wiederum durch die Trennung das Verhált- 
niss die prádicative Form an, wobei aber diesmal das Object zum 
Subject, die Handlung zum Pradicat wird unter ümwandlung der 
activen in die passive Verbalform.» 

Miféle értelem vezérli itt WuNDT-ot? Az, a melyről azt szok- 
ták mondani, hogy annyiféle, a hány az ember. Miért ez a ,wohei 
aber diesmal'^ Azért, mert Wundt nem tudja, mi adja meg értel- 
mét a szólásnak, nem ismeri a törvényt, mely nem enged meg 
ilyen kivételt. Ennek a szólásnak : ,Was3er trinken' ez az ítélet 
felel meg: ,da8 Geírwnkene || ist Wasser. Annak az Ítéletnek, a 
melyre a világtalant vezető vak, a meg nem határozott értelem 
vezette WüNDT-ot: ,ein íf^asser || (das) getrunken wird* a Trink- 
wasser szólás felel meg. 

Nem az értelem vezérli tehát WuNDT-ot, hanem az a bizo- 
nyos nevező és ige vezeti az orránál fogva. Mivel ebben az izolált 
szólásban: ,Was8er trinken' a Wasser főnév, melyet könnyű 
nevező esetbe tenni, a trinken ige név, melyből könnyű személyes 
igét csinálni, tehát a megfelelő Ítéletben okvetetlen abból kell az 
alanyt, ebből az állítmányt venni. Hogy Wundt nem így csinál 
ítéletet az adverbialis kapcsolatból is, annak csak az az oka, hogy 
az eflféle ítéletnek: ,da8 Schnelle \\ wird getrunken* (= schneíl 
trinken) alig van valami értelme. 

Az, hogy minden szerkesztett fogalmat megfelelő ítéletre 
lehet bontani, nem azt teszi, hogy «a tiszta logika két fogalomnak 
bármely kapcsolatában ítéletet lát» (Steinthal). Épen úgy állít- 
hatná valaki azt is, hogy a grammatika két szónak bármely kap- 
csolatában mondatot lát, mivel minden szólást megfelelő mondatra 
lehet változtatni. , Alany és állítmány* czímű értekezésemben is 
tévedésnek jelentettem ki Steinthal- nak ama véleményét. De azóta 
Ebdélti Lajos úgy nyilatkozott, hogy «az igazi formai logika, 
Steinthal helyesen hivatkozik reá, nemcsak a praedi- 
cativ (állítmányi) kapcsolatban, de általában két fogalomnak bár- 
mely kapcsolatában is most végbemenő ítéletet, ítélet-műveletet 
szemlél)). (NyK. 27 : 303.) 

Melyik az az « igazi*) logika, nem tudom, A logika apja, Aris- 
totbles élesen megkülönbözteti az « egybefont mondományokat», 
értsd : szerkesztett fogalmakat az ítéletektől. Wundt egyenlő érté- 
küeknek tartja őket az egyszerű fogalmakkal : «Für unser Denken 
besitzen die so gebildeten Determinationsproducte denselben 
Werth, wie die Begriffe von ursprünglich einheitlichem Charakter ; 
insbesondere können sie in die námlichen Kelationen wie diese zu 
anderen Begriffen gebracht werden.» (Logik I. 126.) Saját logikám 



Digitized by 



Google 



182 EICSEA EMIL. 

pedig Erdélyi nyilatkozata után is azt parancsolja^ nekem, hogy 
pl. a ,vizet iszik' kapcsolatot ne tartsam ítéletnek. Érzem ugyan, 
hogy vagy ítéletből lett, vagy ítéletre bontható, de ugy, a hogy ma- 
gam előtt látom, nem tartom ítéletnek. ítéletnek csak ebben a 
formában tartok valamely kapcsolatot: ,az ember || halandó', 
,/iomo II est mortalis'. Minden más formájú kapcsolatot többé- 
kevésbbé erőszakos logikai művelettel előbb ebbe a formába öntök, 
a logikai kaptafára húzok, s csak azután tartom ítéletnek. De azt 
hiszem nem csak az én logikám jár el így, hanem minden ember 
logikája. Mi kényszerítette volna már ARiSTOXELEst arra, hogy még 
a ,homo amhulaV kapcsolatot is Jwmo est ambuláns' -yíí, bontsa, ha 
nem a logika, mely a Jwmo amhulaV mondatot is csak akkor akarja 
ítélet számba venni, ha a Jwmo est 7nortalis' formájában látja? 
A logika nem érdemelné meg a tudomány nevet, ha nem így járna 
el. Micsoda tudomány volna pl. az olyan physika, mely a testek 
fajsúlyának összehasonlításában meg nem követelné az ugyanazon 
térfogatot ? A logika szerint ez a mondat: ,a szürke ló vizet iszik 
nem is ítélet nem hogy három-négy ítélet volna, mint Steinthal 
mondja. ítéletnek csak ebben a formában tartja a logika : ,a szürke 
ló II vízivó'. 

WuNDT furcsálja ugyan eleinte ezt az eljárását a logikának, 
de bővebb meghányás-vetés után mégis kisüti végre, mire való az. 
Arra, hogy az ítéleteket közös mérték szerint vethesse 
egybe (um ein gemeinsames Maass der Vergleichung für diesel- 
ben herzustellen, Logik I. 145.). 

Semmiképen nem áll tehát, hogy a logika két fogalomnak 
bármely kapcsolatában akár kéez, akár nmost végbemenő ítéletet 
szemlél.* Még akkor sem <« szemléld, ha megengedném is, hogy 
mihelyt szeme elé kerül ez a kapcsolat: .vizet iszik', azonnal 
látja benne az ítéletet (itala || víz), melyből lett, vagy melyre 
bontható. Steinthal állításának inkább a viszája az igaz színe. 
A grammatika tartja két szónak bármely kapcsolatát, sőt bemmi 
kapcsolatát is, a magán álló szót, mondatnak. Mert hol van az a 
grammatikus, a ki a vizet iszik kapcsolatot, sőt a csupasz iszik igét 
is ne tartaná mondatnak? S helyesen. Mert a mondat sokkal álta- 
lánosabb dolog, mint az ítélet, mely annak csak egyik legközönsé- 
gesebb speciese. 

Az ítéletet vizsgálva, végre azt tapasztaljuk, hogy az ítéletet 
feleletnek, még pedig e g y kérdésre adott feleletnek lehet tekin- 
teni. , Alany és állítmány czímű értekezésemben kifejtettem, hogy 
ha általános kérdésre adott feleletnek tekintjük (pl. milyen az 
ember? felelet : az emher \\ halandó), akkor szerző ítélettel (Aris- 
TOTELEsnél XóYOí áíroSeLXTixóc, KáKTnál synthetisches ürtheil) van 
dolgunk. Ha különös kérdésre adott feleletnek tekintjük (pl. halandó 
az ember? felelet: az (mher \\ halandó vagy nem halandó), akkor 



Digitized by 



Google 



MEG VALAMI AZ ALANYRÓL ÉS AZ ÍLLÍTMÁMTRÓL. 183 

fejtő ítélettel (ARiSToxELEsnél XÓ70; StaXsxitxóí;, KantdíI analyti- 
sches Urtheil van dolgunk. A szerző ítéletben foglalt szerze- 
mény vagy új dolog mindig az analytikus állítmánynak felel 
meg. A fejtő ítélet mindig ellenmondás, azaz csak egyik fele az 
ellenmondásnak, tehát vagy állítás vagy tagadás. Ha külö- 
nös kérdésre kell felelnünk, akkor vagy állítanunk vagy tagadnunk 
keU valamit, azaz választanunk kell az ítélet kétféle minősége 
között Innen ABiSTOTELEsnél a fejtő ítéletnek választó ítélet 
neve. (áfaXé7<i> = válogatok, választok.) A fejtő ítélet, mívek nem 
ismertet meg semmi új dologgal, csak kétséget oszlat el« az igen 
vagy nem szócskákkal is kifejezhető. A választó ítélet, mondja Abis- 
TOTELES. oly ítélet, mely helyett azt lehet felelni, hogy igen vagy 
nem. (''Eott 7á<; Kpótaotc StaXexiixT^, izpb^ íjv eatív áicoxpívsod-aival^ 
o5. Topic. lib. VIIL cap. 11.) 

Ezzel elmondtam, legalább nagyjából, alogikaimondat 
vagy ítélet ismertető jegyeit. Az, hogy csupán az ítélet a logika 
mondata, nem azt teszi, hogy a logika a többi mondatot nem veszi 
tekintetbe. Az egész emberi beszédet tekintetbe kell vennie, mivel 
a gondolkozásnak ama törvényeit akarja megszabni, melyeket oz 
igazság kereséseben követnünk kell, s a beszéd még nem is összes, 
csak legteljesebb és legnyilvánvalóbb jele gondolkozásunknak. De 
valamint a physika nem bocsátkozik az összes fárók, borsajtók, 
dugóhúzók, asztalkendőszorítók s egyéb efféle mechanismusok 
leírásába, jóllehet valamennyit tekintetbe veszi, midőn va^ameny- 
nyit a legközönségesebb srófra redukálja ; úgy a logika sem foglal- 
kozik külön-külön minden mondatformával, de valamennyit tekin- 
tetbe veszi, midőn valamennyit a legközönségesebb mondat, az 
ítélet formájára redukálja, az ítélet kaptafájára vonja. 

IV. 

Az ítélet tulajdonságai közül némelyek általánosak, némelyek 
különösek. Általánosak azok, melyek a többi mondat formákban 
is meg vannak, melyekre nézve az ítélet megegyezik a többi mon- 
datformával. Különösek azok, melyek csak az ítéletben vannak 
meg. melyekre nézve az ítélet különbözik a többi mondatfor- 
mától. ^ 

Általános tulajdonsága a mondatnak, hogy oly részekből áll, 
melyeket tagoknak, szólásoknak nevezünk. Pl. ez a két mondat : 
,Péier II olvas*, ,a szürke ló || vizet iszik* két-két tagból vagy szólás- 
ból áll. 

A grammatikusok abban vétenek, hogy a második mondat- 
ban látják az öt szót, de nem látják a két tagot, a ket szólást. 
Pedig e mondat épen úgy két tagból áll, mint az első. A szürke ló 
olyan tag, olyan alany, mint a Pét£r, a vizet iszik olyan tag, olyan 



Digitized by 



Google 



1 84 KICSEA EMIL. 

állítmány, mint az okas. A grammatikusok csupáu a ló szót coor- 
dínálják a Péter taggal s csupán az iszik szót az olvas ta$i:gal. Azaz. 
szerintök a mondat csak tkisded szolár*, mert ama szók csak a 
szótárban coordinált dolgok. A mondatban a Péter azon rendű a/, 
egész szürke ló taggal, az olvas azon rendű az egész vizet iszik 
taggal. 

Ujabb időben észrevették a grammatikusok a coordinálás 
helytelenségét s úgy ig^'ekeztek a bajon segíteni, hogy az efféle 
mondatokban : ,én || orvos vagyok*, ,a levél \\ Jánosnak szól*, ,a 
ló II vizet iszik* az állítmány kiefjészítnivek nevezték el az orro*'. 
Jánosnak, vizet szókat. De ezzel a műszóval semmit sem segítettek 
a bajon, mert megválasztásakor abból a föltevésből indultak ki, 
hogy ama mondatokban tulajdonképen a vagijok, szól, iszik igék 
az állitmányok. Ez nem áll. Azok az igék se nem synthetikus, se 
nem analytikus állítmánvai ama mondatoknak. A synthetikus 
állitmányok ezek : orvos vagyok, Jánosnak szól. vizet iszik. Ezek- 
nek nincs szükségük semmi kiegészítőre. Az analytikus állitmá- 
nyok pedig épen az ú. n. kiegészítők. Az ,állitmány kiegészítője* 
műszót még akkor sem fogadnám el, ha a grammatikusok követ- 
kezetesek volnának alkalmazásában. De lehet-e következetességről 
szó ott, a hol ebben a mondatban : ,a ^7/^rmeknek || könyve van* 
már nem a könyve, hanem a gyermeknek szót tartják az állítmány 
kiegészítőjének ? 

Az ítélet mindig két szólásból áll, azaz kéttagú mondat ; 
a többi mondat kettőnél kevesebb s kettőnél több szólásból is áll- 
hat. A kéttagúság tehát csak különös tulajdonsága az ítéletnek. 
Az ítélet mindig kéttagú mondat, de a kéttagú mondat nem mindig 
ítélet. ,Péter || olvas*, .a szdrVe ló || vizet iszik* kéttagú mondatok, 
de nem ítéletek. Előbb a logikai kaptafára kell őket vonni így: 
,P<3;er || olvasó (van)*, ^a .szürke ló || vízivó (van)*, hogy ítéleteknek 
nevezhessük őket. 

Ha kettőnél kevesebb, azaz csak egy szólásból áll a mondat, 
pl. esik, sötét van, vizet iszik, olvas, akkor egytagú. Ebből az 
következik, hogy a szó, pl. olvas, szó is, szólás is, mondat is lehet 
Annak, ki a beszéd szerkezetével foglalkozik, főképen a szólá- 
sokat kell jól szemügyre vennie. Mert a szólás az a (határozott 
alakú egész, mely maga nem szükségképen része semminek, de a 
melynek részei reá nézve szükségképiek és csak érte léteznek*. 
(Bbassai, a magyar mondatról I. 302.) Nem a mondat, legalább 
nem a kéttagú, a « nyelvbeli egyén », hanem a szólás. A kéttagú 
mondat logikai egyén. Az ú. n. egyszerű ítélet nem annyi 
mint egyszerű mondat A mondat egyszerűbb is lehet az ítéletnél, 
a mennyiben egy szólásból is állhat. Mi az egytagú mondat gram- 
matikai és logikai alanya és állítmánya, arról alább lesz szó. 

Ha kettőnél több, azaz három, négy, öt s több szólásból áll 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANYBÓL ÉS AZ ÁLLÍTMÁNYRÓL. 185 

a mondat, pl. .ahol fojtogalja \ a mrdce \ a tehenet' ; ^kezdetben • 
teremte \ az isten \ a mennyet és a földet ; .sötét éjhen \ rideg laká- 
ban I virraszta \ meddő bánatában \ a d^alnok \ egyedül' stb. akkor 
három-, négy-, öt- s többtagú. A többtagú mondatok ma- 
gyarázatának ezen értekezésben csak útját fogjuk törni, a teljes 
magyarázatot külön értekezés számára tartom fönn. 

Az a tagja a mondatnak, melyből az ítélet alanyát veszszük, 
a grammatikai alany, az a tagja, melyből az ítélet állítmányát 
vesszük, a grammatikai állítmány. Ebből egyfelől az következik, 
hogy a mondat tagjai közt is batározódás viszonya forog fönn, 
másfelől az, hogy a grammatikai alany és állítmány is fanctiókat, 
nem formákat jelentenek. Az alanynak és állítmánynak bizonyos 
formája, nevező és [synthetikus] ige) tehát ismét csak különös 
tulajdonsága az ítéletnek s ebben is csak accidens. Nem lehet azt 
mondani, hogy a logikai alany nevezőt, a logikai állítmány igét 
jelent. Annál kevésbbé lehet ezt a grammatikai alanyról és állít- 
mányról elmondani. 

A ki világosan akarja látni, hogy a gramm, és log. alany és 
állítmány csak a formára, nem a dologra nézve különböznek egy- 
mástól, annak meg kell győződve lennie arról, hogy az alany és 
az állítmány mind a logikában mind agiammatikábanfunctiókat, 
nem formákat jelentenek. ,Alany és állítmány' című értekezésem- 
ből, úgy látszik, senki sem merítette ezt a meggyőződést. Simonyi 
és EalmXb még most is bizonyos formákat értenek az alanyon és 
állítmányon. De azzal biztatom magamat, hogy e bővebb s vilá- 
gosabb magyarázatból ők is meg fognak győződni arról, a mit már 
Brossai megmondott: « miért adni más neveket a nominativusnBk 
és a r^br/mnak? Tán azért, hogy annál bajosban értse meg a sze- 
gény tanítványa mondat szerkezetét?)) (A mondat dualismusa 4.) 

Simonyi a következő megjegyzést fűzte ,Alany és állítmány* 
című értekezésemhez : «E fejtegetések nem elégítenek ki bennün- 
ket minden tekintetben s bírálatukat elvárjuk azoktól a dolgozó- 
társaktól, a kik foglalkoznak a mondattan és logika kölcsönös 
vonatkozásaival. Főleg egy hiányt érezünk ez értekezésben : nem 
felel arra a kérdésre vájjon mi hát a különbség a szerinte gramma- 
tikai alanynak nevezendő mondatrész különféle formái közt? Ha 
pl. azt mondom: ,Ez \\ feledésbe ment*. ,Ezt \\ elfelejtették'. ,ÍJr- 
röl = megfeledkeztek*, — vájjon itt az első mondatrész csak /"orma 
szerint különböző-e? ha igen, miért? s ha nem, mi a jelentésbeli 
különbség közöttük s micsoda mondattani kategória az egyik, a 
másik s a harmadik ?»> (Nyv. !25 : 536.) 

Igaz, hogy értekezésemben nem feleltem arra a kérdésre, mi 
a különbség a grammatikai alanynak különféle formái közt. De 
nem is ez volt a kérdés, a melyre feleinem kellett, hanem az, 
igaz-e, hogy a különféle grammatikai formák a mondatban ugyan- 



Digitized by 



Google 



186 KICSKA EMIL. 

azt a functiót teljesíthetik. Erre a kérdésre — a különféle gram- 
matikai formákat ismereteseknek téve föl — azt feleltem, bogy 
igaz. S ezt Kalmáb íb megerősíti, éppen akkor, mikor így .készül 
megtorkolni: « így az alanyon és ál litmányon kívül semmi mon- 
datrész sincsen, és a nyelvtani alakokat sem az igén sem a szókon 
sehogy sem tudjuk megmagyarázni, mert az alakok külön- 
bözők akkor is, mikor a szók szerepe egyenlö.i 
(Nyk. 28 : 140.) Ennek az egyenlő szerepnek, vagy mint én fejeztem 
ki magamat, közös tisztnek, közös functiónak (nem az amúgy is 
ismeretes grammatikai formáknak) a jelölésére általánosan ismert 
műszókat kerestem s föltaláltam őket az alany és állítmány szók- 
ban, melyek az összes grammatikák meghatározása szerint (a miről 
mondva van valami s a mi mondva van valamiről) csak functiókat, 
nem formákat jelenthetnek. Arról, hogy a mondatban csak kétféle 
functiót, alanyit vagy állítmányit tudtam megkülönböztetni, én ép 
oly kevéssé tehetek, mint a természettudós arról, hogy az organi- 
kus világban csak kétféle élő lényeket, állatokat vagy növényeket 
tud megkülönböztetni, nem pedig állatokat, bogarakat, férgeket, 
fákat, füveket és növényeket. 

Nem azt állítom én tehát, hogy Simonyi példáiban az első 
mondatrész (ez, ezt, erről,) csak forma szerint különböző, hanem 
azt, hogy ez a forma szerint különböző mondatrész ugyanazt a func- 
tiót teljesíti. Ezzel nem mondtam semmi képtelenséget mert 
ugyanazt a functiót a legkülönbözőbb formájú tagok végezhetik. 
Gondoljunk csak az állatok lélekző vagy látó műszereire. A func- 
tió, az éltető levegő beszívása, a fénysugarak fölfogása ugyanaz, 
de az erre szolgáló műszerek mily különbözők ! Hogy miért? Erre 
feleljenek nálam okosabb emberek. 

Abból, hogy ez, ezt, erről mint mondattagok ugyanazt a func- 
tiót teljesítik, nem következik az, hogy ne volna köztük jelentés- 
beli különbség. Kétségtelen, hogy mind a háromnak más-más a 
jelentése. Ha ugyanazt jelentenék, a nyelv nem különböztette volna 
meg őket a forma szerint sem. De hogy mi a jelentésbeli különb- 
ség közöttük, az megint oly kérdés, melyre senki sem kívánhat 
tőlem feleletet akkor, mikor a mondattagok functióiról kell 
beszélnem. Erre a kérdésre legföljebb azt felelhetem, hogy hoc és 
hoc {ez és ezt) közt nem az a jelentésbeli különbség, hogy amaz 
alanya, emez tárgya a mondatnak. Mert ha ez volna a különbség 
közöttük, mi akkor a hujus, huic, hoc a mondatban ? Ha ezek meg- 
elégedhetnek a maguk becsületes genetivus, dativus, ablativus 
nevével, miért ne elégedhetnék meg ama kettő a nominativus és 
accusativus névvel? 

A mondattannak nem az a föladata, hogy új neveket oszto- 
gasson a különféle grammatikai formáknak. Mire vaJó akkor az 
elemző grammatika, ha a syntaxisban egész nomenclaturáját meg 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANTRÓL £8 AZ ÁLLÍTMÁNYRÓL. 187 

kellene változtatni ? A mondattan a különféle grammatikai for- 
máknak a mondatban nyilatkozó functióit vizsgálja. E functiók- 
nak nem a forma a külső jele, banem a bangoztatás relativ ereje. 
Nem ez és ezt a más-más fanctio, hanem ez és ez. (v. ö. ez fele- 
désbe ment és ez ment feledésbe.) SiMONYinak utolsó kérdésére, 
hogy micsoda mondattani kategória az egyik, a másik s a harma- 
dik, tehát azt felelem, hogy ez a mondatban teljesített functiójuktól 
függ. SmoNYi példáiban mind a három a határozandó functióját 
teljesiti, tehát mind a három alany. 

Azok a kategóriák, melyekbe dizez, ezt, erről formájukra nézve 
tartoznak, nem mondattani, hanem szótani kategóriák. Lehet a 
mondatot ezek szerint is elemezni, pl. ezt : mendficem oportet esse 
mejnorein így : niendacem SiecxiBSLtivus a mendaxhól oportet a je- 
lentő mód jelen idejének egyes harmadik személye, esse főnévi 
igenév, memorem accusativus a jnemor-hóL Sőt, ha több oly mon- 
datot is megvizsgáltunk, melyekben előfordul az oportet ige, azt a 
tanulságot is levonhatjuk, hogy az oporlet ige főnévi igenévvel és 
két accusativussal jár együtt. ÍSz még mindig okos beszéd, ámbár 
a mondat physiologiai tulajdonságairól semmi fölvilágosítást nem 
ad. De mélyebb bepillantást enged-e a mondat szerkezetébe ez a 
magyarázat : esse alany (már t. i. az a főtag, melyről a máisk mondva 
van), oportet állítmány (az a fötag, mely a másikról mondva van), 
niendacem és memorem kettős objectum, az állítmány bővítményei. 
A ki így magyarázza a mondat szerkezetét, az méltán elmondhatja 
magáról, hogy kitette a grammatikából a logika szürit. S így magya- 
rázza a mondat szerkezetét ugyanaz a Steinthal. a ki ezt a jelszót 
irta a grammatika zászlajára: «Die Grammatik soll die Fhysio- 
logie der Function des Sprechens sein!» (Grammatik Logik und 
Psychologie 109.) 

Nos hát, az alany és állítmány physiologiai, mert morpho- 
logiai elnevezések. Functiókat, nem formákat jelentenek. A ki for- 
mákat (nevezőt és igét) ért rajtok, az összezavarja a mondatot az 
ítélettel 8 csak nevetségessé teszi magát, ha még azzal is dicsekedik, 
hogy határt mutatott a logikának. Ott ül az a nyakán és fittyet 
hány az orra alá a tudósnak. 

Azzal, hogy az alanyon és állítmányon functiókat, nem for- 
mákat érzünk, egy nyelvtani alakkal sem lesz kevesebb a nyelvtan- 
ban mint eddig volt. Csak egygyel kevesebb neve lesz némely nyelv- 
tani alaknak. A nevező esetet nem fogjuk alanyesetnek is (legföljebb 
a logikai alany esetének), az igét állítmánynak is hini. Ez nagy 
könnyebbségére lesz a tanuló emberiségnek. Bögtön föltalálja 
magát, ha így teszszük föl neki a kérdést : melyik szó áll nevező 
esetben s melyik szó ige e mondatban ? Holott mai napság könnyen 
zavarba jön, ha ugyan az t ily kerülő utón akarjuk belőle kicsi- 
kami: melyik szó az, a melyről mondva van valami s melyik az. 



Digitized by 



Google 



188 K1C8KAEMIL. 

a mely mondva van valamiről, azaz mi az alany s mi az állítmány 
e mondatban ? 

Ne aggódjék tehát Kalmár azon, bogy az «én alanyom ésál- 
litmányomv melletta nyelvtani alakokat nem lebet megmagyarázni, 
vagy bogy az én fölfogásom szerint nem szükségesek az ige külön- 
böző alakjai, sőt nem is lehetségesek. (Nyk. 28 : 280.) Az «én ala- 
nyom és állitmányom » melletta nyelvtani alakokat még jobban 
is meg lebet magyarázni, mint eddig magyarázták őket. Mert az a 
magyarázat, bogy a nevező eset annyi mint alany, az ige annyi 
mint állítmány, egy hajszállal sem jobb annál, bogy a kutya annyi 
mint eb. Igaz, hogy nem is roszszabb, a míg alanyon és állítmányoa 
bizonyos nyelvtani alakot értünk. De miért adni ugyanazon dolog- 
nak két nevet? A mi gazdagságnak jele a közbeszédben, zűrzavarnak 
oka a tudományban. Az «én alanyom és állítmányom* mellett a 
formára nézve nem is a nevező és ige (a logikai Svo{ia xal pr^{ia) 
hanem a névszó és ige (a grammatikai Svo[ia xat pT^jia) a két leg- 
főbb nyelvtani kategória s fölfogásom szerint mind a névszónak, 
mind az igének annyi alakja lehetséges, a mennyi csak megvan, 
megvolt s meglesz valamely nyelvben. 

Az alanynak és állítmánynak, mivel functiókat jelentenek, 
semmi közük a formákhoz. S ugyanazt mondhatni e functiók 
külső jeléről, a hangsúlyról is, a mint mondja is Kalmáb. midőn 
úgy nyilatkozik, hogy a hangsúly «befolyhat a szók rendjére és 
számára, de nem alakjukra, az alakot nem hogy okozná, de még 
meg sem magyarázza. » (Nyk. 28:291). Csak az nem áll, amit Eal- 
MÁB ezen előtétekből származtat, hogy a hangsúlyos szó nem nyelv- 
tani állítmány. Olyan jel. mely a nyelvtani állítmánynak alakját is 
megmagyarázná, sőt még okozná is, egyáltalában nincsen s nem is 
lehetséges. Csak olyan jel lehetséges, mely a nyelvtani állítmányt. 
akármily alakot öltött, fölismerbetővé teszi. Ilyen jel a hangsúly, 
még pedig épen azért, mert nem formának, hanem functiónak a 
jele. Hogy a logika a különféle formájú mondatokat azonértékü 
ítéletekre tudja változtatni, azt, ha talán nem is egyedül, de 
bizonyára első sorban ennek a jelnek köszönheti. A hangsúly 
relatív erejéből ismer rá a mondat határozandó és határozó 
tagjára, azaz a grammatikai alanyra és állítmányra s ezekből 
veszi aztán a megfelelő logikai alanyt és állítmányt. 

Jegyezzük meg végre, hogy a mondat nem tekinthető mindig 
feleletnek, legalább nem egy kérdésre adott feleletnek. Lehetetlen 
úgy tenni föl a kérdést, hogy pl. ez legyen rá a felelet: ,játszik | a 
gyermek', vagy ez : ,kezdetben I teremte [ az isten | a mennyet 
és a földet*. Az tehát, hogy egy kérdésre adott Feleletnek tekint- 
hető, szinte csak különös tulajdonsága az ítéletnek. 

EicsKA Emil. 



Digitized by 



Google 



Cseremisz szótár. 

(Harmadik közlemény.) 

kabá{t) ég; hímmel. — ossz. k.'kngo-junio BeJHKÍft Öort 
cy;ib6H Tr. 

kába végbél ; mastdarm Tr. 

kabálnaj (r. m.) rabszolga; sciave Bd. 

kában v. kawan. 

kahor (cs.) magas, nagy: boch, stolz BM. 23. 12. kabortalt- 
nagyra csinál, gross machen íbid. 5. kudawld jiír) sánamaáta ka- 
bortaltat die in ibrem herzens sinn gross thun BL. 1. 51. 

kaberam mngasan ; boch (adv.) B. Máté 23. 12. 

kabeigém elhervad, kiszárad; welk werden, austrocknen Tr. 

kaCy V. kocy goc, 

kacaká (cs.) kecske; ziege — k.-tagá kecskebak; ziegen- 
bock Tr. 

kace (t.) olló ; scheere Gn. 45. 

kaée (cs.) vőlegény ; bráutigam Gn. kace id. Bd. Tr. — kace 
fiatal ember; junger mann P. 2. (Tr.) 

kace keserű; bittér M. 71. káca (m.) id. Bd. káce Tr. 

kockám, v. koékám. 

kaékiiám viszketést érez ; es juckt mich Bd. 

kaclaném (t.) megkeményedik (a kenyér) ; bárt werden (das 
brot) ; qepcTBtio — kaélandarém (caus.) OMepcTBJiflK) Tr. cf. kasla- 
nem, kashndarém id. 

kddá, kiide, kdda v. keűe, 

fcacíama góbhal, kövi ponty; grünling, cyprinus gobis, nnc- 
KapB M. 43. 

kadik drehbaum, winde ; BopoTL Tr. — cf. káder, 

káder görbe ; schief Pu. 19. — cf. ká^er P. 21. 

kaűergel'kuúorgeh ide-oda forog ; sich hin u. herwenden G. 2. 
kadertém görbít, hajlít ; biegen Tr. kaűergal lehajlik ; sich nieder- 
beugen G. 64. — cf. káű^^r, káger. 

63 



Digitized by 



Google 



190 SZIIiASI MÓRICZ. 

kddekás (t.) ünnepeim; feiern Ocs. 45. tisztel; yerehren 
ibid. 12. 8. 

kádé gsAennh ; taube M. 36. tér A. vadgalamb; tnrteltaube 
M. 41. 

kaek v. kaik. 

kaerá kacea-féle ; eine art ente ; HupoK'L-yTKa Tr. 

kagák (m.) horog ; hacken Bd. 1 2. 

kagaklém gágog ; gackern (von der gans) Gn. 

kagalai ás ; graben Tr. 

kágaz (t.) papiros; papier Bd. kagaz Tr. kaga£ZBJg. 8. — ossz. 
k.'oksa bankó; banknote Tr. 

kagd (m.) Bd. v. kógelo, 

Art^far (est) görbe ; schief P. 21. — kágar, káger Bd. kágor 
Tr. id. 

kagorgal- görbül ; sich biegen P. 46. kagergém id. kagertém 
(caus.) Bd. k'igergém rnycb ; kagortém rny Tr. 

kagura (t.) törékeny; spröd P. 52. — rosszaság; schlechtig- 
keit tiinan kagvraiem éin^em éle gen ha tudtam volna a világ 
rosszaságát P. 48. indulatos ; heftig Tr. 

kayrém (t.) .köhög ; husten M. 83. 

kaik vad, embergyűlölő ; wild, menschenscheu ; ;i;HKÍft Tr. — 
cf. kajok. 

kaiklnn- megvadul, megdühödik ; wild, wüthend werden Tr. — 
cf. kajek. 

kdj earjú ; grummet Tr. 

kajám etc. (m.) Bd. v. kojám. 

kajeni (est.) megy, elmegy ; gehen, fahren (giebt auch einem 
vorhergehenden, im gerundium stehenden zeitwort perfektive be- 
deutung) — kajedem (fr.) — kajaléé készül; sich bereiten G. 79. 
kaiktém küld; schicken Ocs. 121. haektém id. Bd. — numal kaja 
ulinaé hozott; brnchte cf. numal viiaé vinni; hintragen Ocs. 118. — 
kaiűemas : kaiűemaslan tolón ogel er kam nicht um zu bleiben P. 
55. — korno mucko koókom kojapoét kindem puekten koltekten er 
I gab ihnen getreide auf den wcg zum essen Ocs. 32. — kejém (m.) 

! id. Bd. Tr. Zol. marian kcág férjhez menni; heiraten (von der 

^ frau) Bd. 

kajaUém megbán; bereuen Gn. — kajaüém szomorkodik; 
traurig sein Car. üf. 15. j. 

kajár (cs.) rossz, gonosz; schlecht, bőse Tr. — cf. ajár 
schmerz. 

kajc (mt.) olló ; scheere M. 29. kajic id. Bd. Tr. — cf. kacé. 

kajdorce okos, ügyes, ravasz; klug, gewandt, listig Tr. — 
cf. kajla. 

kajok (cs.) vad (állat v. madár); wildes thier (vogel od. vier- 
füssiges) Gn. P. 7. kaek Bd. kaik Bd. Pu. i±kek (m.)Bd.M. 36.— 



04 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 191 

össz. port-kaik veréb ; sperling Pu. 42. kek-kombö vadlúd ; wilde 
gans, kek'ledó vadkacsa; wildente M. 40. kajők-ivusem (acc.) = 
kajekom Car. 10. j. Uf. 11. cotirá-kaik erdei vad; waldwild P. 6. Tr. 
codera kaek id. Bd. jir-kaik id. Tr. kaik-tuca ein zug vögel Tr. 

kajkalás látszik ; es scheínt M. 48. cf. kojam. 

kajla (est.) ravaszság ; schlauheit Tr. kajlaneéé (m.) kevély ; 
Btolz M: 77. 

kajnaga (t.) az asszony bátyja; der áltere brúder der 
frau Gn. 

kajzcm látszik, mutatkozik; seheinen, sich stellen M. 83. 
kajzakt" mutat; zeigen BJ. 10, 32. Tr. 

kajéa kecske ; ziege Gn. 24. — cf. kaza. 

ka}éaf)ge : k, éüivö diejenigen opferstücke die zuerst ins feuer 
peworfen werden Gn. 61. — cf. t. kaizaga die schuppen der 
fische (?). 

kajzőkteinas látomány ; erscheinung Sm. 5. 

kük (t.) kemény; hart Gn. 

kdk (m.) bíborvörös; purpurroth; öarpoBbift Tr. — cf. 
kakarga. 

kakáld kotkodácsol ; gackern Tr. kdkelá (m.) Tr. 

kákán (t.) értékes ; kostbar M. 75. — cf. ak. 

kakargem (t.) pirul ; erröthen Gn. kakargemás őarpORtTb, 
CEHtTb Tr. 

kahárga (t.) vörös ; roth Sdr. 6. kakárge chhíö, ÖarpoBLift Tr. 

kakXaka (m.) uneben Gn. görbe, ravasz; krumm, üstig, falsch 
Bd. bucklig; ropÖaTHÜ Tr. — k. koma görbe út; krummer weg 
Bd. k, áamak ravaszsáo:; schlauheit Bd. hizelgés; schmeichelei Tr. 

kaklandffl' meggörbed ; sich krümmen : HSBMBaTbCH Tr. 

kaktart' meggörbít; biegen, krümmen M. 83. 

kakni hársfaháncs; lindenbast; jiliko Tr. 

kakraká-rok sovány föld; magerer boden Tr. — cf. osm. jfá/ci 
terrestre, vil, abject. 

kalá (m.) egér, maus M. 34. — oé kaid poijö fehér gomba ; 
weisser pilz 6'bJiuÉ rpHÖ-L M. 60. gavki k. poy^ iio;iochhobwxTi 
M. 59. 

kaíac (r.) kalács; kuchen Gn. 

kalai (i.) bádog; blech P. 11. Gn. fe. koyga cserépkályha; 
kachelofen G. 78. 

kalak (est.) kanál ; löffel Gn. 

kalaklúk puhán főtt tojás; weich gekochtes ei; höiío bt> 
CMíiTKy Tr. — cf. kalak. 

kalámher kömény ; kümmel Tr. 

kalan (t.) vagyonos; vermögend Gn. 

kalaniá (cs.) csésze; schale Tr. — cf. kleniá. 

kalasém (cs.) mond, elbeszél; sagen, er/áhlen Gn. kalascm 



65 

Digitized by 



Google 



192 SZILASI MÓRICZ. 

id. Bd. kalaskal' fi\ Bd. kalasol- elmond; erzáhien Car. Uf. 4. — 
kelesem, keleskalem (m.) Bd. — cf. kalam ; keUvi (m.) id. Zol. 

kaJek (est.) nép ; volk Gn. Zol. kálók, kalak, kalek, yalak (m.) 
Bd. yalök (m.) Zol. 

kalem (est.) menyasszonyi díj ; kaufgeld für die braut Tr. 

knlep (t.) kaptafa; leisten (zum bastschuh), Gn. 16. Tr. 6oji- 
BEH-L Tr. 

kale^t : juvio kaleston i joraten isten kedvelte (?) s szerette; 
gott batte ihn gerne (?) u. liebte ihn Ist. 121. 

kaik' (t.) kiárad; überfliessen tevgoz-íclak kec, eper-wlak kec 
ú'ud kaikén, sergec lektori a tengerekből, folyókból a viz kiáradt, a 
parton kiment Ocs. 1 1 . 

kalká parafa; kork, schwimmholz; nonjiRBOK'B Tr. floss (am 
netze, an der angelschnur) Gn. 

kalpak (t.) sisak; beim Bd. tuwonege kalpak a makk béja 
P. 51. kirtni kolpák (m.) eiserner beim Bd. 

kaliá (t.) bőrzacskó, melyet az övön bordának ; ledertascbe 
am gürtel Gn. Bk. 24. Tr. kalda id. Bd. 

kaltnkaj bóczipő; scbneescbub, ski (obne fellbekleidung) 
Gn. — cf. (?) t. kaltak ein bölzerner sattel; das bolz des sat- 
tels Bud. 

kamaka (cs.) kálylia ; ofen M. 10. 

kaniié gereblye ; barke Tr. 

kandala (r. m.) bekók; die fessel (plur.) Bd. 

kanem (est.) pihen ; ruhen Gn. Bd. Tb. 139. kanedem fr. Bd. — 
A-ínidarm megpihentet; rnben lassen Gn. Tb. 162. ápol; pfiegen 
Ist. 137. Ocs. 97. kantarém beruhigen, erholung verschaffen Tr. — 
kanűaral' ruhen lassen P. 58. — m. káném, kánaltam, kándarém, 
kdnaktém, kdnekteni Bd. 

kaíia -szór, szer; -mai — ikaiia einmal Bd. ikanaéte egy- 
ezerre ; plötzlich Bd. kum kanastat drittesmal Ocs. 71. potarles 
kanaiom zuletzt Uf. 59. kané P. 21. Bk. 32. — cf. gana, kanak. 

kanagá (r.) könyv; buch Tr. 

kanak Bd. Ks. 5. kanak Uf. 8. kajak Car. 8. kanak (m.) Km. 
5. kanak (m.) Bd. — v. kana id. 

kanallok (t.) békesség; frieden G. 56. 

kaijas (est*) tanács; rathscblag Gn. 56. — káf^ds (m.) Bd. 

kaijaá- tanácsol ; ratben P. 3. kapáién ulda megegyeztetek ; ihr 
babt euch vereinl)art (besprocben) Ist. 310. kángdééni (m.) Bd. 

kdndx, kapái, kdpii v. kepei, 

kanűúá nyolcz ; acht P. 26. kandase Gn. kandakse, kand<iké, 
kdndüyée (m.) Bd. kandápée Tr. — kandaks-lu achtzig Bd. 

ícande kék; blau Pu. 38. kande pel sötét felhő Gn. 72. kan- 
dőwiij kornblume Gn. kándo vuj id. Bd. kande ojan üst blauer gür- 
tel G. 43. — cf. kir. kande blutig, mit bliit befleckt Radl. 



66 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ 8ZÓTÁB. 193 

kandek (cs.) üveg, ablaküveg; glas, fensterscheibe Tr. 

kandrá (cs.) kötél; strick Bd. stiiok, geíssel Tr. ágy; bett Ist. 
216. kandara strick, schnur Gn. — kantra (m.) M. 66. 

'kané hasonló ; áhnlich Gn. cf. gané, 

kat^gá sovány ; mager : kaygáíem kojám ééto das magere 
maohe fett F. 16. kapa sűrű, kemény, durva; dicht, hart, rauh; 
luoTHbifi, secTRÍil Tr. kar^á ayá streifen mageres féld ; njioxaH 
nojioca seioH Tr. 

kaniserlem háborgat; bennrnhigen, bekümmem Máté 26. 10. 
Tr. kisért ; versuchen Tb. 43. 

kariéi nyugodt, csendes ; ruhig Gn. kdnil (m.) könnyebbülés ; 
erleichterung Km. 83. kamle ruhe; cnoKOiIcTBie Tr. 

kanolők nyugalom; ruhe Tb. 116. — cf. kaneL 

kanesor zavar; störung Fa. 15. /raniirdr nyugtalanság; unruhe 
Tb. 4. Tr. — cf. kanéin, kaneL 

kantor (t.) törvényház ; gerichtsstube Ist. 282. 

kap test; körper Gn. test, termet; körper, statur Bd. Tr. — 
kapeé'SUKo felnőtt; erwachsen, mannbar Tr. kugo kapán nagy, ma- 
gas; hochgewachsen ; küigö kapán vastag; dick Bd. — kap 
(m.) Bd. 

kapajém (r. m.) úa; graben Bd. M. 83. kapajen Uktií kiás; 
ausgraben ; BUKonaTb M. 23. 

kápáydlt' testet ölt; sich verkörpem Em. 5. 

kapcák négyszögű függő gallér a nők ruháján ; ein viereckiger 
herabhángender kragen am frauenkleide Bd. — cf. t. kapcek 
taschchen, beutel Badl. 

kapcáya (m.) rovátka ; eínschnitt, kerbe ; 3apy6Ka — czél ; 
ziel ; MtTa (?) Tr. 

kapdéta (r.) káposzta, zöldség; kohl gemüse, A:, piée gemüse- 
garten M. 10. 

kapká (est.) kapu ; pforte Gn. Bd. Tr. xapká (m.) Bd. 

kdpkáleók (m.) gyorsan ; rasch, flink Tr. 

kapkan (est.) tőr, háló (a vad elfogására) ; falle, schlinge (zum 
einfangen wilder thiere) Tr. 

kapke (r.) játék apró csontokkal ; ein spiel mit kleinen kno- 
chen (őaÖKH) Gn. 

kapkel (m.) gyors ; flink, geschwind Tr. 

kaplém szab ; zuschneiden ; KpoK> Tr. 

kapla, kaplak mindenütt ; überall Bd. 

kaplaném (t.) megáll, csoportosul; stehen bleiben, sich grup- 
piren ; ocraHaBJiHBaioeb, rpyiinHpyiocb Tr. — kaplandarém meg- 
állít, föltartóztat, csoportosít ; aufhalten, gruppiren Tr. 

kapna asztag ; schober M. 37. r. Konna cf. kában, kawan. 

kapéayö cserebogár; maikáfer, 2RyKi> M. 60. 

67 

XTILTTUD. "Kf^iZLMMkSTKK. ZZIX. 13 



Digitized by 



Google 



194 SZIIiASI MÓRICZ. 

kdpéiltem (m.) lánczol ; ín ketten werfen Bd. kdpieltém id. 
Tr. verwickeln, umbiegen ; cnyruBaTb, sarHÖaTb Tr. 

kapurJiá v. karnis id. 

kar : kar-tür-kanűran éoweco der an den kantén mit schnor 
benáhte rock Fu. 35. 

1. /rarám (c8.) szájat tát; öffnen (den mund) Kingwall; ot- 
Rpusaio poTL, rjiaaa ; wapsom karcm netz aufstellen Tr. — aufblá- 
hen den magén ; nyqHTb Tr. — cf. karneátám. 

2. kar- eszik ; essen — karm mn megéhezett ; worde hungríg 
karm (m.) étvágy; appetit Tr. karte Has (m.) böjtöl; fasten — cicám 
karia csecsszopó; sáuglino[: karma evés, étel; das essen Bd. 

kára' törékeny ; zerbrechlich Tr. 

kara : k. wondo keresztpálcza, mellyel a kogo vuj vondo-t (1. 
vondo) fölcsavarják ; ein qnetstab am kogo vuj vondo, znm auf- 
wickeln desselben Bd. Gn. Tr. 

karagáz gázló ; sandbank, fúrt ; MCJib, Gpo^CB Tr. 

karak (cs. m.): ludö karak varjú; kráhe; Bopona M. 41. éim 
karak vetési varjú; saatkrabe, rpaii. M. 41. — korák id. Zol. 
Bd. Gn. 

karaka (t.) kárász ; karausche Gn. Tr. 

karán (t.) égszínkék; himmelblau: rojiyÖoit Tr. 

karandas (r.) plajbász, bleistift Bk. 30. 

karaygái elmegy ; fortgehen M. 82. karar^gekt' eltávolít ; be- 
seitigen ibid. 83. 

karáp (r.) hajó ; schiff P. 7. 

1. karas (est.) mézlép; honigscheibe Bd. Tr. — kardé (m,) 
Bd. kdrás M. 18. — karaéan me lépes méz; scheibenhonig Ist. 296. 

2. karas (r.) kárász ; karausche Tr. 

karában (t.) barát, szerzetes; mönch Bd. — karatUn id. Tr. 
kardok (est.) öreg asszony ; alté frau Tr. 
karda (i.) hurka; magenwurst; cwqyr'B Tr. — cf. t. karta 
magén, darm Badl. 

kdrekt kinyújt, kiterjeszt; ausstrecken, aasbreiten Tr. 

1. karem hóró; schlucht M. 63. — cf. t. karom Badl. 

2. karem : saja karem tarkó ; nacken ; saTUJiOKt M. 3. 
fcar<7m (t.) átkoz ; verfluchen Ocs. 84. Ist. 119. kargém id. 

Gn. karganém id. Gn. Ocs. 12. 

kargoc v. karos. 

kargec (m.) héj ; rinde M. 46. — kargos id. Bd. 

karoksás ásít; gáhnen Tr. — cf. karnostás. 

karondok (cs.) ablakráma; feiisterrahmen Tr. 

karos, kdrs (tr.) hegedű ; violine Bd. 

karo^ (cs.) haris; wachtelkönig Pu. 42. — kárse B. — karoé^ 
kdrs (id.) Zol. Tr. 1 argóé id. Tr. [Radl. Bud. 

karoz (t.) adó; steuerStep. 3. 18. — t. karz adósság; die schuld 



68 

Digitized by 



Google 



C8EBEHI8Z SZÓTÍB. 195 

karka pobáx; becher Máté 10. 42. 
karkalái das klopfen, poltern ; CTyKi Tr, 

1. karkalém (t.) kijavít; ausbesBern — ein master dessin aus- 
f ühren ; BUBOacy ysopu Tr. — cf. kdrkán- sích schmücken^ pu- 
tzen Badl. 

2. karkalém (t.) sir; weinen — cf. kerkát- zu thránen rüh- 
ren Badl. 

3. karkalém bálót állít ; ein netz aufstellen — mit einer kelte 
umgeben ; oi^tnjiHH) Tr. 

karlájja héj ; bülse, schale ; mejiyxa Tr. 

karlök (cs.) ablaküveg ; fensterscbeibe Tr. 

karmazinaj (r.) karmazainszinü ; purpurroth Bd. 

karme légy ; fliege Bingwall. Gar. 32. Máté 23. 24. karma, 
karme id. Tr. 

kárnhn v. karneétám. 

karnestám (est.) nyújtózkodni; q\c\i strecken Bá. karnoétám 
íd. ; gáhnen, noatBaio Tr. — kdrném (m.) id. Tr. 

karsák nyúl ; grauer hasé ; 3aH^•L pycaKi Tr. — cf. t. kársak 
steppenfuchs Badl. 

káré (t) hárfa; harfe Tr. 

karia v. kaská. 

kariakán egyenetlen, göröngyös ; uneben ; Herjia;íKÍtí Tr. 

karse V. karos, 

karitem (m.), karstőktém (m.), karstős (m.) Bd. v. korstém, 
korstos, 

kart (t.) pogány pap ; heidnischer priester Tr. brautbewerbe- 
rin Smirnoff p. 252. 

kartopka (r.) burgonya ; kartoflíel Gn. 

kara (t.) : karúm puen veszekedni ; zanken Bd. NyE. 6. 

kar £(17) a (cs. m.) lapu ; kiette Zol. kor£aya id. ibid. 

kai' : ilat-kasat élnek s egészségesek ; sie lében u. sind ge- 
8und G. 8. ifem kasem lében u. gedeihen Gn. 

kai (cs.) este; abend Gn. kas Bd. Tr. kaé Bd. — kastene 
estve ; abends Bd. Tr. — kastd£at este is ; auch am abend Pu, 41. 

kasa (m. r.) seprő ; hefe, bodensatz Tr. 

kasak nyáj, boknr; heerde (z. b. von Sch weinen); strauch 
Gn. — kajk kasak madárcsapat ; ein zug vögel Ocs. 48. jer^ k. csa- 
lád ; familie Ocs. 59. söj kasak hadsereg ; heer Ocs. 68. — cf. t. 
kazak theil, abtheilung, haufe Badl. 

kasálok'tene in parallelen reihen ; napajuiejiHUMH pH;i;aMii Tr. 
cf. t. kazak reihenfolge Badl. 

kasarém (cs.) megbocsát ; verzeihen Tr. Ocs. 16. meggyón; 
beichten Bd. kasarakt' meggyón ; beichten Bk. 68. — kesdrem 
(m.) Bd. 

kasaremaé bűnbánat; busse Bd. 

13* 



69 



Digitized by 



Google 



196 8ZILA8T MÓRICZ. 

kasir (m.) visszahajtott ; zurückgebogen Tr, 
kásirg- visszahajlik ; sich zurückbiegen Tr. 
kíuer (m.) formás, jól berendezett; wohlgestaltet, gehörig 
eingerichtet Tr. 

kaském v. kaiiském, 
kaskd y. kaská. 

kaslaném (t.) megkeményedik ; hart werden Tr. — cf. kacla- 
nem ; t. kas hart Rndl. 

kastarlanem, kaatartem el van foglalva ; beschafti^t sein Gn. 
kas (t) gyep, gyepű ; rasen ; rasenstreif (beim pflügen) Gn. 
g9. ngarcsik ; streifen der brache G. 58. 
kasa V. kasak, 

kaáak tömeg; menge Ist. 273. kásákon csoportosan; hanfen- 
weise Step. 17. Ist. 60. — kasa id. Tb. 42. Tr. 

kasár födélfószek; der obere daehsparren Tr. — ossz. kasár- 
muéá tető párkánya; dachzinne BM. 4. 5. 

kaáar párna mutató újj; zeige-finger; kdzdp. hüvelyk újj; 
kleiner finger M. 5. — cf. kaza /?., kacap. (m.) cs. kacaporne, kuzin 
porne MH3HHeiíi> Zol. 

kasár, kasárge (m.) hegyes; spitzig; ocTpOKOHCiHuü Tr. Bd. 
kasartám befejez, bevégez; voUführen; coBepmaio, HcnOüHaio 
kaiarektás cans. Tr. 
kaée v. kas Tr. 
kasők v. kasa Tr. 

kaském (m.) savanyodik; sauer werden Bd. penészedik ; schim- 
meln Tr. 

1. A^aifea (cs.) eldőlt fa; umgefallener baum Gn. Bd. lager- 
holz, reisholz Tr. klotz P. 6. — kdská (m.) karó; pfahl Bd. — 
kársa id. Tr. 

2. kaskd (m.) gyors, rohanó ; schnell, ungestüm ; őbicrpHÖ, 
CTpeMHTe-'ibHuft Tr. — ? cf. t. kaékák Kadl. 

kdskd (m.) epe ; gallé Bd. 

kaske (m.) savanyú; sauer Bd. penész; schimmel; lute- 
ceHB Tr. 

kaéme étel; speise P. 21. — cf. kackam, kockám, 
kastám (m.) Bd. — v. kostám. 

1. kastá (cs.) gerenda; balken Gn. mestergerenda; haupt- 
balken Bd. — ossz. awá-k. mestergerenda; kaitapál wandbrett; 
nojiKa Tr. 

2. kaétá tűzhely; herd; mecroKi Tr. 
kaitalás (m.) merít; schöpfen M. 34. 

kastrá (m.) göröngyös, darabos; rauh, holperig; mepoxo- 
BaTufi Tr. 

kátém (cs.) leszakít, leválaszt; losreissen, losspalten Gn. Bd. 
Tr. — kat- id. M. 82. katkalem zerkrümmeln, Kporay Tr. Bd. — 

70 



Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 197 

katlém szakad; abreíssen (intr.) telje katlá der mond nimmt 
ab Bd. 

kata czipő; schnh Gn. 68. 

kdta szélső^ utolsó ; das ánsserste* leizte ; KpaftHÍft, noca- 
tAHift Tr. 

katar (t.) betegség; krankbeit 6n. 56. határ veszedelem; 
gefahr Ocs. 100. 

káték tőredék, vlmi letört; etwas abgebrochenes, bruch- 
stück Bd. 

katekem- elfogy ; ausgehen Uf. 88. — katekamáé id. Tr. 
katlamá vaskapocs a csónakoD; eiserner klammer am kahn 
Tr. cf. aüamá. 

katlan gyalu ; fügehobel ;^a3HHR'B Tr. 
katmak v. katman, 

katmaklém kapál ; mit der hacke graben Tr. 
katman (t.) kapa ; hacke 6n. 53. katmak id. Tr. 
kauno szövetséges, társ, barát, barátság; verbündeter, freond, 
freundschaft — kaum liáí szövetkezik ; sich verbünden — kaunom 
estáé barátságot köt ; freundschaft scbliessen Bd. — cf. t. kani- sich 
vereinigen, sich verbinden Eadl. Bál. 

1. kawa ég, himmel Ocs. 3. üf. 10. eine gottheit Gn. 55. — 
2. műékor k. gyomor; eingeweide Gn. — kawá id. Tr. 
kawak (r.) korsó, kancsó; krug, kanne P. 58. 
kawal : jal-gawal (m.) sarok, lábsarok ; ferse Bd. 
kawan (cs.) asztag; schober (von heu, getreíde) passím ; kdwán 
(m.) M. 38. káwán (m.) Bd. — cf. kábán, kapna. 

kawarém hirtelen meghal; piötzlich sterben — kawariáé 
dögöljön meg; qxoÓ'B H3;ioxHyTb Tr. 

kawaéta, kabaéta (m.) Bd. v. kowaéte. 

kaw9rtaltám csinosítja magát; sich putzen Tr. kawirtaltém 
stolzieren Bd. NyK. 6. 

kaza (cs.) kecske; ziege Car. 34. j. — káze Bd. — cf. kesá 

{m.)Bá. keső Car. 34. j. keze (m.) Bd. NyK. 6. — Öbsz. k.-éorok 

ziege ; kMagá ziegenbock Bk. 18. Bd. [sub káée, 

kaza-parna (cs.) kis újj ; kleiner finger, kaca-p. (m.) id. Zol. 

kazak (r.) kozák Gn. 79. 

fcaá:a/c (t.) özvegy ember; wittwer; k.wate özvegy asszony; 
wittwe Gn. 

kazamata (r.) börtön; gefángniss Bk. 38. 
kazaygá (t.) mindig; stets Pu. 17. — cf. t. kaéannar) kaóanga 
id. kasangő id. Badl. 

kazarmat v. kazarmato Tr. 
kazolá csíz ; zeisig Tr. kazla Bd. NyK. 6. 
kazer (t.) egyszerre, azonnal; auf einmal, sogleich Ist. 83. Tr. 
kdz&r id. Ocs. 59. . 



71 

Digitized by 



Google 



198 SZÜiASI MÓRICZ. 

1. kazná (r. t.) kincs, kincstár; schatz, schatzkammer 6n. — 
bőség; füllé: mü-kazná perkem pn verleihe fülIe des honigs Pu. 17. 

2. kazná: kofjgá-ktizná ofenbrett; olombál- kazná die feste 
bank in der stube (? sic) P. 27. 

kailaném aszal, kiszárít ; dörren, austrocknen Tr. — cf. t 
kas hart Badl. 

kaÉnej (r.) kiki, mindenik ; jeder Gn. Tr. 

ke ki ; wer Pu. 40. — cf. kö B. 

'key -ge, -ge -stül, vele ; zueammen mit Gn. Bd. 

kec, kei (r.) akár csak, legalább ; wenngleich Bd. — ossz. keó 
kunamat soha; nie Zag. 3. kec mogaje bármely ; jegleicb Zag. 5. 

kecém függ, lóg ; hangén Bd. Gn. Tr. — lepéeéte keceée erg(e) 
ajza das in der wiege schaukelnde kind G. 54. — keceláá függni 
vlkitöl ; abhángig sein ; aaBHCtTb Tr. — kecaltam beleakad ; sich 
verwickeln; Ocs. 85. Ist. 119. kecaldam id. Bi. keéalt piktalton 
koUn felakasztotta magát; erhángte sich Ist. 278. Máté 27. 5. ke- 
calten tedan éüjeá nyakába borúit; er fíel ihm um den hals Bd. — 
keéektém (caus.) függeszt, fölakaszt ; aufhángen Bd. 

1. kaéém (m.) fog; fangen M. 61. fische fangen M. 43. — 
cf. kuéém. 

2. k^éém tart; haltén M. 81. 
keéaldm v. koőalám, 

kdéé (m.) mint; wie; KaKt M. 12. 

kéée nap, nappal; sonne, tag Gn. Bd. kéco P, 1. kéca Bk. 37. 
Ifet. 1 3. kééo Ist. 35. napfény ; sonnenschein P. 26. — keéon Sdr. 
7. Ocs. 115. keconak Ist. 306. keéanök Km. 19. kecanók BL. 1. 5. 
keéonat Pn 38. kecen, keéenok Bd. naponta; táglich — pervoj kece- 
laíie íkecölaiteét) in den ersten tagén Sdr. 5. — ossz. k. volgodo 
napvilág; sonnenschein Bd. A:, lekmáé Bd. A:, l. moger Ocs. 44. k, L 
wel Tr. osten ; fc. lültma monger (m.) id. Bd. — k, seémás Bd. L 
iicmaé ivei Ocs. 44. k. sécmo wel Tr. westen — k. wal mittag Bd. 
Tr. L'Wal'k. déli nap ; mittagssonne P. 50. keéewai-Jümal mittag 
T. 5\. k. wal' wel süden Ti. L-walom nappal; wáhrend des tages 
Bd. keéewal id. Ocs. 49. kece-mil (m.) Bd. — anzel-kecó vorgestern 
M. 52. kukso kecő samstag üf. 63. j. M. 52. kuké-keca, kw/ie-gect 
id. Bd. — k.-sawörtoé sonnenblume; ^o;^coJIHyx^; k.-jol napsugár; 
sonnenstrahl ; Ar.-ow, k.-pujroéo'kugo jmno, íc-awá (verdchiedene 
namen des sonnengottes) ; er-k. pujroio gott des morgens ; er-k. 
aa/ce engel des morgens Tr. — kecán verőfényes ; sonnig, A:, ogol 
borús ; bewölkt ; kecáé napos ; tágig Bd. 

kecemáé függöny ; vorhang Bd. 

kecizü koldus: bettler Ks. 23. 

keckem, keckerem v. kié, . . . 

kedal derék, keresztcsont ; kreuz (am menschlichen körper) 
Bd. — keddi, kidál (m.) Bd. kdddl (m.) M. 5. — cf. kodál. 

72 

Digitized by VjOOQ IC 



CSEREMISZ 8ZÓTÁB. 199 

kedar kikötöz, felment; losbinden, freísprechen Tr. 

k^daéám v. kudaiám. 

keűe vadgalamb; waldtaube Gn. kú-kede id. Bd. codrá-k. 
id. Tr. tur-gede gerlicze ; turteltaube Bd, — kddd, káda (m.) Bd. 
kdde (m.) Tr. 

keder fajdkakas ; birkhahn Bd. — cf. ktder^ küdör, 

kedetlém kotlik ; glucken Bd. — cf. t. kitla- gackem Radl. 

kejém v. kajém, 

kek madár, vogel M. 36. v. kajik. 

kekerék (t.) kakastaraj; hahnenkamm Gn. 46. — kekerék 
Bd. Tr. 

kel (t.) húr; saite — kü (m.) Bd. — res kel a mellen hordott 
kereszt v. gyöngyfüzér ; ein kreuz oder perlenschnur an der brust 
getragen kisla k. saite der guslíca ; jongeá k. bogensehne Bd. 

ketám gázol ; waten Gn. Tr. sompolyog, kullog Bd. NyK. 6. 

kdladám nyargal ; reiten M. 82. 

kelanat (= kanén Hat) pihennek; sie ruhen sich aus 
Zag. 59. 

k^lat (r.) éléskamra ; vorrathshaus Gn. 

keldém kötözni ; binden Bd. 

keldám mélyít, bedug ; vertiefen, hineinstecken Tr. 

keldá (t.) kéve ; görbe — kütá (m.) Bd. 

keidé (m.) háló; fischernetz; HeBO;i'b Tr. Bd. 

keldeé kötés, csomó ; bund, knoten Bd. 

kelé gUBzli; harfe Tr. — cf. heL 

kelemde köldök ; nabel Bd. 

keleé (t.) szükséges; nothwendig Zol. Bd. keíse id. Tr. — 
keliém flfbji2Lioch Hy;RHUMi» Tr. káhst éumo dene szüksége szerint ; 
seinem bedürfnisse gemáss Step. 16. 

kelesem v. kalasém. 

kelge mély; tief Gn. kelge P. 15. kelgá, kelga (m.) Bd. — 
kélgel mélység ; tiefe P. 6. [fen Bd» 

kelgemám mélyed; sích vertiefen; kelgemdém (fr.) vertie- 

kelgeia (m.) mélység; tiefe Bd. 

kelia (r.) czella; zelle. Zag. 69. 

kdlokoj (r.) süket; taub (rjiyxofi) Gn. 

kélma illő ; passend, geziemend Tr. — cf. keléém. 

kelemsák (t.) kóborló; landstreicher; 6po;iflra Tr. 

kelse szükséges ; nothwendig Tr. — cf. kül. 

1. keliém szükségessé lesz; nothwendig werden Tr. 

2. keUém (t.) beleegyezik; einwilligen P. 8. oget kelée ulmaé 
nem fértek össze Car. 26. illik; passen Gn. 68. vmjemlan keléese 
kalpak ein hut, der mir auf den kopf passt P. 58. keléales id. Pu. 
36. vermögen, können Pu. 34. keloHar rendez, üleszt; anpassen, 
ordnen Gn.58. Tb. 59. — id. Tr. 

73 

Digitized by VjOOQ IC 



200 8ZILASI MÓRICZ. 

k9lt: ik sőlí kdltem egy hússzeletet ; ein stück fleisch (?) 
Sm. 13. 

kdUem miás csépel ; dreschen M. 22. 

keltái' ölel ; umarmen Bd. 

keltemáé (m.) ördög; teufel Km. 8. Bd. 

kem csizma; stiefel Gn. Bd. Tr. 

kemotaá (t) kisebbít; verringern Step. 18. t. kimet-, kem ke- 
vés, kicsi. 

'kdna, -g^na, -gana (est.) csak; nur Gn. 

kdnam néha; bisweilen M. 12. 

kéné kender; hanf Bd. kdúé id. M. 20. kiiie (m.) Bd. — ossz. 
kené'tulé kendertiló ; hanf brecher P. 24. 

kenér alsó kar; unterarm (vom ellbogen an) Bd. kanér (m.) 
M. 5« kiner (m.) Bd. — kener-vuj könyök; ellbogen kaMr-vur 
id. Bd. 

kenetá (t.) hirtelen ; plötzlich Tr. keneták Ocs. 50. Car. 54. 

kepe£nyár; sommer Gn. Bd. kene£ Tr. kándsid. Bd. — kápeí, 
kcLyií (m.) Bd. — ká'f)e£em nyáron ; wáhrend des sommers Bd. ka- 
yeiim Bk. 34. káf^iMm (m.) Bd. keneion Tr. 

kennám-éüráé schminken ; HapyMflHHBaTb Tr. 

k9nzala kócz ; hede M. 28. — ossz. k.-pandő rokka ; spinn- 
rocken M. 28. 

k^páé V. mastar. 

kepéol (t.) békó ; fussfessel Gn. 8. kepééit Bd. 

kepéoltal' békóz ; fesseln G. 70. kepniltem Bd. NyK. 6. 

ker (t.) igaz; wahr Ist. 72. Ocs. 124. kére id. Tr. Bd. 

kerám, kerám szúr, bedug, befűz ; stechen. einstecken, ein- 
fádeln Gn. Bd. felfűz; auffádeln P. 30. kereű- id. ibid. kerl- szúr; 
stechen G. 52. kerelt- id. P. 21. kerdlám BTUKaio, HacascRsaio 
^epcHTi ; kerdltám (pass.) HaxuKaiocb ; kerl- hineinstossen, stechen 
Tr. kerl' (m.) rádug Bd. keredáé felfűz (gyöngyöt stb.) ; aufiadeln 
(perlen etc.) Tr. — eske kerdeáoio kérlelt kolen saját kardjába dőlve 
meghalt; er starb sicb in sein eigenes schwert stürzend Uf. 81. 

kerém üt, ver; schlagen Bd. kirem Bd. NyK. 6. kdrém 
schlagen, dreschen, schmieden Gn. tép ; reissen M. 83. ku dene 
k9r en puétaá megkÖYez; steinigen Ist. 81. — kdrém (m.) Bd. kerka- 
lém (fr.) ktraldám (pass.) kereltám (pass. m.) kerektém (cans.) Bd. 
éaff-samecom karekten a harangokat megkondította; er liess die 
glocken anschlagen Krest. 12. kerl- 3a;i.tTb, aaiítnHTb Tr. — cf. t. 
kir- 1. kratzen, 2. zerschlagen Badl. 

keral (cs.) hasznos ; nützlich M. 75. Bd. kerdl szükséges ; 
nothwendig Tr. 

keraser (cs.) gonosz, haragos, vad ; bőse, grimmig, wild — 
kirasir (m.) id. Bd. — keráser 3a6iflKa, 3Jioft, HcnpHCTynHBifl Tr. 

forai gerenda; balken Gn. — cf. t. kdraatd id. Badl. 

74 



Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 201 

kerűe (t.) kard, schwert Gn. 50. kerda Ist. 9. kerde, kerdo 
Weske 30. kerdo Tr. 

kére v. ker; kerie igazság; wahrheit, fcír(m.), kirók (m,) kiría 
(m.) Bd. 

k9redalái küzd, barczol; kampfen Bk. 76. k^r edalmaá vinzély, 
gyűlölség ; streit, bass Tr. — cf. kertit. 

kerek (est.): L-kö, L-rno akárki, akármi; wer immer, was 
immer Gn. Bd. /r. mogaja bárminő ; was für ein Bk. 47. k, kurtámat 
mindig; immer ibid. 

kérem kötél ; strick Uf. 79. j. Bd. Tr. riemen M. 32. einricb- 
tung aus geflocbtenen riemen (mit block ?) nm zu den bienenbán- 
men binanízusteigen ; block Gn. — ossz. sap-k. gyeplő; zügel Gn. 

Arer^Tné^t (t.) bálvány; götzen Bk. 56. böser geist; feindlicbe 
gottheit, sowie der ort, wo er sicb aufhált u. wo ibm geopfert wird 
Bd. Tr. — k.-iar jedweder götzen Tr. keremétaéta coklaéa götzen- 
diener Bd. 

keren bizonyosan ; gewiss, sicberlicb, kerenók, kerúók id. Bd. 

keres (cs.) sérnicz ; perca cemua Bd. kireé (m.) — kers, koré 
sigér ; kaulbars ; perca fluviatilis Weske 26. kori Zol. keré Tr. 

kergaltém föltür (rubaujjat) ; aufwickein, aufscbürzen Gn. 58. 
Tr. kergaldém id. Bd. kárgáltém id. M. 83. 

kerge fekete barkály; scbwarzspecbt Gn. Bd. Tr. 

kergelá balnak a teje ; fiscbmilcb Tr. 

kdroBtar- elcsábít; verleiten: k9ro8tarentdutkeremetlan coklai 
sie verleiteten ibn zum götzendienst Ocs. 87. 

kerkelém felköt ; auf binden Gn. 59. — cf. kertem. 

kerl- (t.) hajlít ; biegen ; samőaTb Tr. 

kermépga (r.) font ; pfnnd Bd. 

kem^á (r.) szoba; zimmer; ropHHua Tr. 

fceráaZí- (pass.) begöngyölödik; verwickelt werden; y^aEJifl- 
locB (?) sanyriiiBaiock Tr. — suesíe kerialt uéanen egymás nyakába 
boroltak (ill. dőlve egyesültek) ; sie fielen sicb um den bals Ocs. 
36. — cf. kerám, kerUhn (?), 

k9réangeé keDgyelvas; steigbügel M. 32. 

kerátomáé ellenmondás ; widersprucb ; npcKoeJiOBie Tr. 

kertám bír, -bat; können, vermögen Gn. 50. bei kráften sein 
ogeé kert er ist nicht gesund Gn. 28. cola kertéo jumo allmácbtiger 
gott Ist. 45. temen kertöme telbetetlen ; unersáttlicb M. 40. — 
kalasen kerttomaé kimondhatatlanul; unaussprecblicb Ocs. 119. 
kalcLsen kertdomon id. Zag. 34. — cf. ketám. 

kertem göngyöl ; wickeln, windeln Gn. 

kertelni (t.) kerítés, fal ; umzáunung, mauer Zol. s. v. karda 
cf. t. kirta. 

kdrtni vas ; eisen M. 64. 

kerwepá (r.) font ; pfund, pel-k. balbes pfund M. 54. 

75 



Digitized by 



Google 



202 SZILASI MÓRICZ. 

kerwé'c (r). tégla; ziegel. — ossz. ile-k. vályog; ungebrannter 
ziegel Tr. 

keriák (t.) valóban, igazán ; wirklich Tr. — kerien id. ibid. 

keée (t.) vadkecske ; wilde geis Gn. 7. — kösö id. Gn. kesa 
(m.) Bd. Tb. 249. ke8& (m.) geis M. 33. — kesS pata gödölye; jnnge 
ziege, k. tcigá ziegenbock M. 33. 

keéten (t.) buzogány ; keule Gn. 49. ;íy6HHKa Tr. 

kesteton : téjn kestéton tüsoáom Utén hozzád hasonlóan (?) 
alkotva képét; in dem du sein antlitz dir gleich (?) erachufest 
Tb. 15. 

kesá nyom ; spur Bd. 

k9sdn zseb; tasche M. 15. — v. küse, 

kíiÁedfk bibicz; kiebitz; niiTaJiHi^a M. 41. 

keéér (t.) répa ; rübe Bd. Tr. 

keákám dob; werfen; keékalám kiont; ausgiessen; keSkaldáíii, 
keskaledem (fr.) Bd. — vM kaékdá megöntöz ; begiessen M. 24. 

keákar henger, melyre a fonal főitek erödik ; zwimwinde Bd. 
kaskar (m.) id. M. 26. köékar Bk. 14. 

ke^ké kígyó ; schlange Bd. 

keitek (cs.) ereszték, pálba (az ingen); achselzwickel am 
hemd Bd. 

ket kéz ; hand Bd. 

ketám -hat, bír; vermögen, können — ketteme tehetetlen, 
ügyetlen; unvermögend, ungeschickt — ulo ketmen lehetőleg; 
möglicherweise Bd. 

katds legeltet ; weiden M. 34. — v. kitem, kütém. 

kdto (cs.) nyáj ; heerde M. 34. — v. kitó, kütö'. 

kewet (t.) árúbódé ; verkaufsbude Pu. 35. 

keéa : oi-k. geissblatt, hartriegel, heckenkirsche Gn. 

Ai . . . . V. sub kii , . . , ke , , . 

kiak (t.) sás ; riedgras Bd. Ocs. 39. Ist. 54. — t. ke jak Badl. 

kiamat (t.) alvilág; unterwelt Gn. 76. Ist. 201. Tr. 

kiar (est.) ugorka ; gurke Gn. Bd. Tr, 

kiéaká (m.) kemény, szigorú; hart, strengBd. rauh, holperig; 
mepoxoBaTufl Tr. 

kicakái ropog; knarren: CKpHntTb Tr. 

kiéalam keres ; suchen, kicálám (m.) Bd. 

kiciza (m.) koldus ; bettler Km. 32. — kiciza, kicez (m.) Bd. 

kiékém lovat befog ; vorspannen, anschirren Gn. 32. kiókém 
id. Pu. 17. — kickiktém (m.) igába fog; ins joch spannen Bd. 

kiéke (cs.) bogyó (a fákon), barka éger s nyírfán; beere (an 
báumen), sacoengeháuse. kátzchen (an erlen und birken) Gn. fürt; 
traube G. 46. szöUö üf. 45. Car. 43. keéke Tr. kéi'kő (m.) M. 22. — 
ossz. pizlo kicko, pozlO'kecke vogelbeertrauben Pu. 28. 

kiékoráá (est.) kiált ; schreien Ocs. 34. kickarcn schreiend Ocs. 

76 

Digitized by VjOOQ IC 



CSEBEMISZ 8ZÓtXr. SOS 

16. kickirém Bd. kickerlém Gn. 30. kicksralém Oes. 65. — kickdrekt- 
cau8. Ocs. 65. \ 

kickizew. sóhajt, nyög; seufzen, stöhnen Bd. NyK. 6. 

kidál y. kedal. 

kidaráá elbocsát ; entlassen ; pacnycRaTb Tr. 

kideétáá elkerít ; abzáumen ; kideiarás oltalmaz ; beschützen 
Bd. NyK. 6. bekerít ; umzáumen ; kideátaráé id. Tr. 

kidéi szoba, rekesztek ; zimmer, verschlag ; ROMHaTa, nepe- 
^opo;^Ka Tr. — cf. cs. küdes BHyTpeHHud yrojii^ Zol. 

kiem fekszik ; liegen Gn. Bd. kialhn id. G. 77. kildam (fr.) 
Bd. — kiáejiffg fekvő beteg; krank liegend B«l. kildo kostáé kóbo- 
rol ; herumstreichen kild (kiLt)-koltoio landstreicber Bd. 

kikán hunyor ; niesswurz (helleborus) Tr. 

kii V. kel. 

kila (r.) orosz (nemi?) betegség; russische krankheit (syphi- 
1Í8 ?) cf. KHJia bruch Gn. 52. 

kiltá (m.) Bd. v. keldá, kelta. 

kiltám lustálkodni ; faulenzen Tr. 

kilten-kilten (ton der guslica) Tr. 

kinde kenyér, gabona; brot, getreide Gn. Bd. kindo P. 26. 
kindd (m.) kinda (m.) Bd. — ossz. k. kom kenyérhéj ; brotrinde, 
^.-/rör^ö kenyérbél ; brotkrumme Bd. ser-gindő (m.) pfannknchen 
M. 17. — kinde-ioéen-kugo-jumo ; krí.'k.-pujroéo ; k.-sayce , k.-kaz- 
naééj ; k.-aerlageée (verschiedene namen Rottes oder heidnischer 

kine kender ; hanf Gn. 42. 42. (m.) Bd. igötter) Tr. 

kinelam fölkel (a fekvésből) ; (vom liegen) aufstehen Gn. — 
kinilám Bd. bctrio hooji* JieKaniH Tr. kiniled^m (fr.) id. Bd. kine- 
Idw (m.) Bd. — kiniltém (caus.) fölkelt ; aufwecken Tr. kinildém, 
kinildalám (fr.) — kineltém (m.) kiniltém (m.) id. Bd. — cf. 
kiem (?). 

kiner (m.) rőf; elle Gn. Bd. — cf. kener. 

kiiíert-: mundér ümbalan kínerten wozen vánkosra támasz- 
kodva (dőlve) feküdt ; er lag sich auf ein polster stützend Máté 
32. j. — cf. kiem, kinetam. 

kiffil kis csengetyű ; glöckchen Bd. NyK. 6. 

kiniras fonálgombolyító ; zwirnhaspel ; HHTnafl MOxymKa Tr. 

kir, kirók (t. m.) igaz, igazán ; wahr, wirklich Tr. — kirokéa 
(m.) Km. 5. 

ki'f (r.) súly; gewicht (rapn) Gn. P. 30. kir<j. id. Tr. — ossz. 
k.'viia mérleg ; waage, k.-meyá font ; pfunt Tr. 

kiredalám (m.) fáradozik, gondoskodik ; sich bemühen, sor- 
gen Tr. — igyekszik, erőlködik ; sich bemühen, bestreben Bd. 

kirilik sirály ; möwe Tr. 

kiriltősdeok (m.) szakadatlanul; nnaufhörlich, ohne nnter- 
brechung Bd. — cf. kiírám. 



77 

Digitized by 



Google 



204 8ZILASI MÓBICZ. 

kirpic (r.) tégla ; ziegel Bingw. 

kirtlém : namaserlanén k, bujálkodik ; unzucht treiben Bd. 

kisla (r.) hárfa; harfe Bd. 

kii gyanta ; harz Gn. 49. szarok ; pech Bd. — ossz. k.-pu 
fáklya; fackel Ist. 97. k.-pot szarokkatlan, pokol; pechwanne, höUe 
Bd. Tr. k.'pad (m.) id. Bd. k.-pottul höUe Máté 23. 33. 

kiia pinty ; meise 6n. kisá P. 9. Bd. 

kiéá nyom ; spur Gn. 59. Bd. — kem P. — cf. keéá. 

kiián (t.) zseb ; tasche Tr. — kiéen Zol. küfien (m.) ibid. 

kiáll (c8.) abroncs ; reifen (am fass) Tr. 

kiékém, kiákalam, kiékal-kiékalt- (m.) Bd. v. keíkém — kiékalr 
goltái kiont (vért) ; (blat) vergiessen, teres kiákás földet ganéjozni; 
düngem Bd. 

kiskö kígyó; schlange P. 27. kiske Gn. Ocs. 6. kiéko Ist 7. 
kiika (m.) Bd. 

kiákáaüuk forrás ; quelle ; HCToqHHRi* Tr. — cf. kiékém. 

kit kéz; bánd (passim). — ossz. kid-pasa kézi munka; 
handarbeit Tb. 23. opsa-k. ajtókilincs; thtirgriff G. 47. — cf. 
ket, kőt. 

kit'kol czethal; wallfisch Ist. 141. Ocs. 100. — cf. rhti>. 

kito .V k9t6\ [ketndém. 

kitokemdém (m.) rövidít; kürzen Bd. — cf. kütük, küée- 

kitká V. kiítká. 

kiwitka (r.) utazó szán ; schlitten Pu. 42. 

kiwot (r.) frigyszekrény ; bundeslade Ist. 75. rrbotl. 

ki£a kéz (a gyermeknyelvben) ; hand (in der kinderspra- 
che) Gn. 

kizirt lassú, ügyetlen ; langsam, unbehülflich Tr. 

kizirtatsáé foljrtat ; fortsetzen ; npo^ojiacaTb, pa3B0;(HTB Tr. 

kizet most ; jetzt Gn. kizet Ocs. 36. kizet, kizit (m.) id. Bd. — 
kizetse mostani; das jetzt seiende Bd. kizitia (m.) Bd. Em. 22. kizisá 
(m.) id. Km. 21. 

kij (m.) köröm ; nagel (am finger) Bd. 

kiáém fázik; frieren Bd. Tr. — kiciktém (caus.) megfagyaszt; 
gefrieren lassen Bd. — cf. t. kos winter. 

kéc köröm ; nagel (am finger) M. 5. 

kocém Tr. v. kuéem. 

keóal keres; suchen G. 7. kecalám id. Gn. Tr. 

keéí, kóci ? P. 24. 

kécek hópehely; schneeflocke P. 26. — ? cf. cs. kőóok 
knospe Zol. t. koi winter. 

-köc(en), -goc(ő7iJ, -gocfen) -böl; aus von Gn. 

kőcor (t.): püm kocer purlam fogát csikorgatja; mit den záh- 
nen knirschen. 

koőoröök knarren des thores (ónomat.) Tr. 



78 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZŐTÍB. 205 

keőeié tartózkodó, mértékletes ; eüthaltsam, mássig M. 69. 

kockém befog; einspannen Bk. 18. Tr. kSckém (m.) M. 34. 

koéke (cs.) bogyó, gyümölcs ; beere, frucht P. 52. Tr. — köckö 
(m.) id. M. 22. 

keck&rém Tr. v. keékerém, 

kőd bosszús^; lángé — ked tvisd hosszúságmérték ; lángen- 
mass M. 56. 

keűac közepén ; in der mitie éuűe kedaé purlon a füvet közé- 
pen rágva P. 54. — k.-gőé in die quere, durch u. durch ; nouepe;í'B 
Tr. — cf. koTial, kedal. 

koűal dereka a testnek, lágyék ; mitte, mítte des leibes, die 
weichen Gn. 17. P. 58. Tr. test; leib Pu. 28. középső rész; die mitte 
P. 20. — Postp. köűálne között; zwischen P. 26. keűalne közepén; 
in der mitte 6. 64. — kodalás középső ; die mittlere bálfte (adi.) 
O. 16. közepes nagyságú; von mittlerer grösse; cpe;(HÍft no bcjih- 
qHHt Tr. 

kodeitáé bekerít; verzáunen Tr. — v. kidestiU. 

kodestaráá eljegyez ; verloben Tr. 

kodetlém (t.) kotlik ; gineken, gackem Tr. 

kodéi (cs.) szoba ; zimmer Car. 48. 

kődő a ki ; wer M. 12. 

kőder fajdkakas; birkbahn dwá keder fajdtyúk, birkbnhn M. 
41. — cf. t. körtlök id. Bud. 

ködért- dörög az ég; es donnert M. 82. — kódértei meny- 
dörgés ; donner M. 49. — cf. t. kük döbördej id. Voskr. 

kedké hangya; ameise M. 61. 

keják Tr. v. kiák. 

kejár Tr. v. kiár. 

kol (t.) húr; saite G. 78. bogensehne; schnur am beutel; 
halfterriemen Gn. — érés tel das bánd des kreuzes, welches an 
der brust getragen wird P. 12. cf. res kel Bd. — amasák, schnur 
zum Bchliessen der thüre Tr. moíér-k. kleiderhacken Tr. 

kel'w6t(e) eke; pflug Pu. 19. 

kel: kap-kelon motorlokső a test-forma (?) szépsége; die schön- 
heit der körperform (ubi ?). 

kői' (t.) megérkezik ; ankommen áiiőn ona-geleé da sind v^ix 
angekommen G. 17. 

kőlat (r.) éléskamra; speisekammer P. 56. 

kőlaké kender rostja; hanffaser Tr. 

kőléak valaminő hal ; eine art űsch ; qaxoHfl (puöa) Tr. 

kőtdém köt; binden, knüpfen Gn. Pu. 11. keltém id. Tr. 

keli (t.) sanda ; schiel Radl. 3. — t. kelej 1 . schief, 2. schiel 



Badl. 



kelemé köldök ; nabel Gn. Pu. 28. kelemto nynoK-B Tr. 
kelme fagyott, fagy ; gefroren, frost Gn. 



79 

Digitized by 



Google 



206 SZILASI MŐBICZ. 

kelmém fázik; frieren Gn. — kelmém id. M. 83. kélmeéé fa- 
f?yott, fagyos; gefroren, frostig M. 70. — kölmat- elfagy; erfrieren 
G. 63. kélmekt' (cauB.) gefrieren laseen M. 83. 

kelta kéve; garbe Pu. 16. kelte (m.) id. M. 37. kelté {m,) Tr. — 
cf. t. költd id. Bál. Ostr. cs. külde id. Zol. — ossz. k.'<yrá ein kreuz 
von 5 garben Tr. 

keltem koltem nachahmung des lautes der balalaíka Gn. 78. 
keldem-keldem küsle£e es klingt die harfe P. 58. 

keltéé csomó a kötélen ; knoten am strick etc. Tr. 

kemdaem- kiszélesedik ; sich ausbreiten M. 82. 

'ken, -gen ha; wenn, ob — -kenat, -genat ámbár; ob- 
gleich Gn. 

kena csak ; nur 0. 93. 

kenaga (r.) könyv; buch P. 57. 

kendők (t.) jóbarát; herzensfreund Tr. 

kéné kender ; hanf P. 26. Tr. — ossz. k. sara bier, womit 
beim hanf játén die mádchen bewirtet werden; /r. wará stange, 
worauf der hanf getrocknet wird Tr. 

kénél' fölkel ; anfstehen : kisá kóme gec kénél kajén die meise 
flog vom wege fórt Pn. 10. — kenel- (m.) BCTBTbM. 81. kenetd- föl- 
állít; aufstellenP. 30. 

kener-wuj könyök ; ellbogen Tr. 

kenserlás kisérteni; versuchen Ist. 310. 

kenryalá'Wonűo orsó ; kunkel P. 25. — cf. kun^alá. 

kepcek (est.) vánkos; kissen M. 16. 

ker (r.) súly; gewicht Tr. — k.-visa mérleg; wage Zag. 33. 
kerwepá font; pfund Tr. 

kerém csépel; dreschen G. 58. üt, ver; schlagen Ist. 287. 
keral' id. G. 75. kerekt- (caus.) veret Ist. 287. — kereűdl- vereke- 
dik ; sich balgen P. 33. kerkalém- klopfen ; cxyqy Tr. kerkedeláni 
sich herumschlagen Tr. — cf. kerém- 1. körd-é birkózni ; ringen Bél. 
cs. küres' öopOTbCfl Zol. 

kera sudo fejes hagyma ; zwiefel ; AHKÍft JiyKt Tr. 

keráliede büntetlenség ; straflosigkeit Tr. 

torai gerenda; balken G. 46. — cf. k9ra£. 

kergaják (t.) kellerwurm ; MOKpHua Tr. 

kérgest' hengerít; wálzen, rollen M. 83. 

kergeiám fut; laufen M. 82. 

kering- (t.) fölkurjant ; aufjauchzen Bd. 

keres (cs.) sigér ; kaulbars Tr. kers id. Tr. keré id. M. 43. — 
cs. kerdes id. Zol. 

kereá kas hárs- v. nyirfaháncsból ; korb aus birken- oder 
lindenrinde M. 38. 

kerkalás beüt, bever, beró; einschlagen, einkerben Tr. — 
cf. ker ám. 



80 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 207 

korlak MapTuniKa, qadRa Tr. 

kormalém (t.) edény száját befödi ; dia mündung eines gefás- 
ses bedecken Tr. 

kormén-kucém fára mászik ; auf einen baum kletíem Tr. 

korpák (t.) kAum hó; schnee P. 58. — t. korpák dünner 
schnee Badl. 

koré- elkezdj anfangen : kickorlaé korsenot kiabálni kezdtek ; 
sie fingén an zn schreíen Ocs. 92. keremetlan kumaláá korién er 
fing an den götzen za díenen Ocs. 89. 

kort majdnem ; beinahe Ocs. 57. Tr. — korták o^CHb Majio 
Tr. — cf. t. kort auf einmal, kurz Radl. 

kertő sigér; kaulbars Tr. 

kosai savanyú kocsonya; sauere gallerte (KHCCJib) koéál sáuer- 
licher mehlbrei P. 22. Tr. L«aZ (m.) M. 17. — ef. t. koéol- sauer 
werden Badl. 

koiedok kis madár ; ein kleiner vogel Gn. — cf. t. kosacok 
etwas kleines, dingelchen o. kus vogel Hadi. 

kosija 1. zseb; tasche Tr. — cs. kazoja Zol. 2. pinty; meise 
(?) Tr. 

koéolém ráragad (vlmi betegség) ; anbaften^ anstecken (von 
einer krankheit) Gn. 51. — ?cf. t. kosol- sich in etwas hineindrán- 
gen, sich in etwas hineinmischen Badl. 

k6son adósság; schuld (an geld) Ist. 137. Ocs. 97. — cs. 
kiwzen Zol. 

köskőzmö kedd ; dienstag M. 52. 

kostocká czafrang, sallang ; franse, quaste ; KiíCToqKa Tr. 

kostor- (t.) szorongat, követei; bedrángen: pusas jotf-wlak 
pes kostoren jódot die gláubiger verlangen es sehr dringend 
Uf. 92. 

kos: sedes kos kol ragadozó hal; raub-fiscb M. 115. 

kosol (t.) 1. kicsépelt gabona ; ausgedroschenes getreide Gn. 
P. 16. haufen getreide; Bopoxt jKHxa Tr. — t. kösöl Kyia sepcH'b 
Ostr., 2. lapát; schaufel G. 58. k.-kotmo id. Tr. 

koském Aoh, ont; werfen, giessen Ocs. 39. Ist. 53. Pn. 11. 
koskál' sáen P. 20. — (giebt einem voranstehenden verbum per- 
fective bedeutung) : kusked páston kosken ulut széttépték ; sie zer- 
rissen ihn Ist. 136. pustokten koskoktén megölette; er liess ihn 
ermorden Ocs. 79. 

koskar 1. motolya; zwirnwinde Tr. 2. oldal; seite, die seiten 
(eines geschirrs, eines kastens) Gn. — okna-k, ablakráma; fenster- 
rahmen Tr. 

kóském M. 83. v. keském id. 

kosko kígyó; schlange Tr. — keiihe id. M. 61. — ossz. jalan 
kóshé sárkány ; drache M. 62. toj k. vak íigyó ; blindschleiche Tr. 
seme wuján k. ra;íK)Ka Tr. kémei wiiján k. sikló; ringelnatter ; 

81 

Digitized by VjOOQ IC 



208 SZILABI MÓRICZ. 

yacb M. 63. Tr. — kőikő-wui-aoga kragen mit muscheln besetzt 
P. 52. 

kosta hol ; wo Km. 38. 

késtek Tr. v. késtek. 

kestrá (m.) söpredék, törmelék ; kehricht, schutt Tr. 

kot kéz, hand Car. 32. Bk. 53. P. 26. kod Tr. 

kétek (c8.) rövid; kurz M. 7. 

kttketlas (m. t.) kotkodácsol ; gackern M. 82. 

ketlek rossz termés; schlechte fexung Step. 18. — cf. tör. 
kötülik kár ; scbaden £ud. 

kőzder- (t.) indulni késztet, siettet, erőltet; zum gehen bewe- 
genOcs. 17. 32. 

keigő vastag ; dick M. 26. 

k6z& (t.) kés ; messer M. 62. 

kezet most; jetzt P. 13. — kezetlan wuco warte jetztist. 239. 

klát (r.) magtár; vorratskammer Pu. 34. P. 24. klát-pura spei- 
cher der vorratskammer P. 19. 

klejmá (r.) bélyeg, bélyegző ; stempel, stempeleisen ; 
KJiefiMO Tr. 

klánba Tr. kUn^a Gn. (cs.) üveg; flasche. 

klinán ránczos; faltig; ÖopHCTHÜ Tr. — cf. r. RJinHi keil. 

klop sudS üröm; wermuth M. 21. — ?cf. r. KJioni» wanze. 

kloicoj (r.) égszínkék, himmelblau M. 48. r. rojyÖoft. 

ktucká (r.) mankó ; stelze, krücke Tr. — cf. t. kolcak py^naa 
MamHHa £ud. 

knaga, kniga (r.) könyv ; buch Gn. knaga Bk. 68. kinagá, 
kenagá Bd. kniga Step. 5. knágd Ocs. 105. 

knaé (r.) előkelő, főember ; vornebmer Ocs. 62. — kndz 
(m.) Bd. 

kniinik (r.) Írástudó; schriftgelebrter Bd. 

fco . . . . V. sub ku , ., , ka. . . . 

ko, kő ki; wer (passim) — v. ku (sammt. ableítungen u. zu- 
sammensetzungen). [eturm Tr. 

fco hab, bab, hullám; welle Bd. Tr. — koán-mardeá vihnx ; 

koa 8 BZÖni; weben M. 16. 

koás (m.) zátony, gázló ; sandbank, fúrt Tr. 

koc (r.) bár, legalább; wenngleich, wenigstens Gn. -koc-kö 
bárki; jeder Car. 38. koékunam bármikor, mindig, néha; wann 
immer, immer, bisweilen Gn. 

koc át, keresztül ; durch P. 26. Bd. über, nach (einer zeit) 
Gn. — leé k, vlmin tűi, vlmínél többet; mehr als Bd. leé k. id. Gn. 
— goé, goc id. Gn. gec (m.) Bd. kac (m.) Bd. kac Liai (m.) fölül- 
múlni; übertreffen Bd. 

koca^ kocaj {= kugo-aéaj) nagyapa; grossvater Gn. koóa, 
kocái P. 13. Ks. 34. kugezo koca ős; ahn Ist. 156. Ocs. 110. 



82 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 

kocar- (t.) csikorog; knsxr en pum kocar-kocar />urut a fogat 
csikorgatják ; mit den záhuen knirschen Bk. 51. 

koce keserű ; bittér Tr. 

kocemám megkeseredik ; bittér werden £d. koceatám Harop- 
qHTb Bi poTy, ropKHyTb Tr. — kocemdém (caus.) keserít ; bittér 
machen, kocemdedém (fr.) id. £d. 

kocort'koéort (ónomat.) a csizma ropogása ; das knarren der 
stíefelTr. [ren Tr. 

koéortatém a csizmáját ropogtatja; mit den stiefeln knar- 

kock- meghal ; sterben (?) : ajdeman éonke nimamat ok-koc, 
kap vele kockeá az ember lelke nem hal meg, csak a test hal 
meg ; die seele des menschen stirbt nícbt, nur der körper stirbt 
Bk. 45. 

koékám eszik ; essen (passim) [prset. kotna wird habén geges- 
sen NyK. 3 : 1 38. cf. füde kotte itlan étlen ; ohne u. speise (P. 45.1. — 
kockodal' (fr.) G. 36. kockeld- fressen G. 30. koékoldal- id. G. 63. 
kockoktém (cans.) etet ; zu essen gebén Bd. — kackám (m.) Bd. M. 
18. (Castren coniunctivom verbi kackam dicit kartnem esse cf. kar- 
Bd.) — kacken laktás sich náhren M. 40. — kocmo kindeie enni 
való kenyere ; sein brot zum essen Ocs. 48. — kocmo suém ich 
verlange zn essen Tr. 

koékaé eledel ; speise, nahrung 0. 99. Tb. 237. — kockeé id. 
Ist 233. Pu. 19. 0. 35.etc. (acc. kocéom Ocs. ííl.)kocoé étel; speise 
Bd. 0. 99. kackeá (m.) id. Bd. acc. kaéesom bewírtung G. 55. — 
koces jeda eledel ; speise ; Tr. kócosét perikáj liie jó étvágyat (kívá- 
nok); (wünsche) guten appetit; npiflTHaro ai^ncTHTa Tr. 

koclaném keserűvé lesz ; bittér werden Tr. 

koéo keserű, fanyar; bittér, herb Gn. bittér Ocs. 48. Ist. 
67. Bd. 

kődám marad ; bleiben Gn. Bd. etc. kotso maradék ; rest Bd. 
Tr. múlt; vergangen Bd. — cf. koűem. 

kódem hagy, hátrahagy, elhagy; lassen, zurücklassen, ver- 
lassen Gn. Bd. Tr. — kodedem (fr.), kodektem (caus.) Bd. — kodal- 
(íem megbocsát, abbahagy, megszűnik; verzeihen, auflassen, auf- 
geben Bd. kuduüem id. ibid. — cf. t. kot- 1. hinlegen, 2. verlassen, 
hinterlassen, überlassen Badl. 

kodalám kísér; begleiten Bd. Tr. kodolam, kodalkalem (fr.). 
id. Bd. kodalááé id. Tr. — kodoloktem elbocsát ; verabschieden, el- 
kísér ; begleiten Bd. 

koém zwim-, woUenband ; TecbMa Tr. 

koestál (m.) hullám ; woge, welle Tr. 

koeátnltái (m.) hullámzik ; wallen Tr. 

kogar moly; motte Gn. 

kogár{i.): k.-üpá húz; gestank Tr. — cf. t. kokar übelrie- 
chend Itodl. 



irTKLTTVO. SOZLKMKimiK. XXI Z. S3 



Digitized by 



Google 



210 SZILASI MÓRICZ. 

kogargérn (t.) megpörkölődik; anbrennen, versengi; werden 
Gn. Tr. kogargalám (fr.) Gn. 69. — kogartém. meíípörköl; anbren- 
nen lassen, versengen Gn. Ist. 145. kogertdsid. M,83. — kogertösS 
forró ; heiss M. 70. (kogargem megharaí?3zik ; erzümen P. 57.) ; 
cf. t. kok' zu asche verbrennen ; kogo asche Radl. 

kogárée moly; motte Bd. Tr. — kopár s id. Bk. 30. — kogéría 
(m.) Bd. kogerse (m.) Tr. kogerso (m.) M. 61. 

kogí (m.) nyírfa ; birke Tr. 

kógelo (cs.) pástétom; pastete Pu. 29. Gn. /:o.guPo lepény; 
fladen Bd. kogol import Tr. — kagel (m.) Bd. 

kogonek, koger v. kok. 

kögercen (t.) galamb ; taube Pu. 36. Ist. 14. kög'órcan B. kö- 
geréen, kögercen, kögörcen Gn. köqercen Ocs. 11. kügercen (m.) Bd. 
NyK. 6. 

kogo (m.) tágas; geráumig M. 26. nagy; gross Bd. — Ossz. 
kog-arna péntek ; freitag M. 52. 

koglo pástétom ; pastete Gn. kogolo (m.) Bd. NyK. 6. 

kögön (t.) lakat ; schloss P. 26. 

kőin világos ; klar; hbho Tr. 

koirse csúfolódó beszéd ; höhnende worte Tr. 

kőié tréfálkozás; scháekerei Pu. 43. öröm; freude P. 48. játék; 
spiel P. 55. — cf. kojűsan. 

koislan- fénylik, ragyog; prangen P. 18. 

kojám mutatkozik, látszik^ megjelenik ; sichtbar Fein, erschei- 
nen Gn. Bd. Tr. ragyog; glanzen G. 7. kojedtm (fr.) Bd. koilűalei 
es sebeint so Pn. 34. — koislaném npe;íCTaBJiHK) paSHua mTyKH 
Tr. kqjzem erscheinen, kojzoktém (caus.) Bd. — kobéen kojen kia 
er liegt wie lodt G. 18. nuno mi,jalan kojdemo lin-kolten eltűnt 
szemük elöl; er verschwand vor iíiren augen Ist. 295. — kajám 
(m.) kajáltam (m.) id.; kajeélanem (m.) mutatkozik, előtűnik, 
támad ; sich zeigen, erscheinen, entstehen Bd. kajzektem (m.) Bd. 

koja (t.) kövér, kövérség; fett (subi. u. adi.) (passim); frucht- 

kojangám kövóredik; fett werden Bd. [bar G. 64. 

kojdarém tréfál; scherzen Bd. 

kojdarcei, tréfa ; scherz Bd. 

kojerenás (m.) vlkin nevet^ mulat; lachen, sich lustig machen 
űber jemanden Tr. 

koJ6san vidám ; heiter Gn. 64. kojsán kevély ; stolz Tr. 

kojeslan évi mulat; sich amüsieren (mit gesang, tanz, spiel) 
Gn. ko jóé landarém fölvidit; heiter machen Gn. lieblích machen 
G. 58. glánzend machen G. 60. — kojélanéni kevélykedik; stolz 
sein Tr. 

kojlanem segít; helfen, kojlanelam, kojlaneűem (fr.) kojta- 
noktem (caus.) Gn. [NyK. 6. 

kojonzém kitűz ; herausstecken Tr. mutatkozik ; scheinen Bd. 



84 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZŐTÍB. SÍI 

kok két; zwei (attribútum), (passim) kokote ketté, két részre; 
in zwei theile, zu zweien Zag. 47, — kognek beidé Ocs. 37. kogónek 
id. Bk. 40. kogonek (m.) kokonek (m.) id. Bd. kogoniétőm-at mind- 
kettőjüket; sie beidé Tb. 83. kogolánostat beiden Ist. S23. ugoc 
kokonaílan újból másodszor is ; vem neuen zum zweitenmal Sdr. 
7. — ossz. kogőr kopeké Pu. 39. kogur rpomi* Tr. koklu, koklá (m.) 
húsz ; zwanzig Bd. 

kök (t.) barnás szürke ; scbwarzgrau M. 34. 

kokai (kugo-akaj) nagynene, az apa idősebb testvérje; a 
nagyapa v. nagyanya testvérje; tante, vaterscbwester, álter als 
der vater ; schwester des grossvaters od. der grossmutter Gn. Tr. 

kokőrém (t.) köhög ; husten Gn. kokerem Bd. kokrém Tr. koko* 
redem (fr.), kokeraldém (mt.) Bd. — kayrém (m.) Bd. 

kokortöi köhögés ; das husten, kokortáe sorvadás ; auszehmng 
Tr. — kókurtus köhögés Bd. ka/retaá (m.) id. Bd. 

1. /ro/cía köz; zwischenraum — port k. padlás; hausboden, 
raum unter dem dache Gn. er^ger k, folyóköz Bd. k.'kostéo közben- 
járó ; vermittler Bd. koklase közbenső ; das mittlere Bd. — Postp. 
koklaste között ; zwischen (wo), koklai, koklaáke, koklaeé közé ; zwi- 
schen (wohin), koklageó közül ; von, zwischen (woher). 

2. kokla erdő; wald; jitcb Tr. 

koklaga (t.) keméuy; hart Bd. — cf. t. kaklik trockenheit 
Badl. 

koklagapgám keményül ; hart werden Bd. — koklagarfgdém 
(caus.) ibid. 

koklai' rágalmaz ; verláumden Ocs. 28. Step. 6. koklái koitái 
aufwiegeln, verláumden, koklázo verláumder Tr. 

kokliás (?) ifjú ; jüngling M. 9. 

kokra ka egyenetlen, göröngyös (fagyott út); uneben, holperig 
(von gefrorenem wege) Gn. — cf. koklaga. 

kokéa (cs.) kopaszság ; kahlköpfigkeit P. 26. kopasz ; kahl Tr. 
rüh a fejen; grind Bd. Tr. — Ossz. k.-wuján áudo löwenzahn 
(pflanze) ; o^yBaHqHK'L Tr. 

koktot kettő ; zwei (subst.) — koktot, kokta Bd. — kokton ket- 
tesen; zu zweien Po. 36. Gn. koktete ketté, két részre; in zwei 
theile Ocs. 87. kokto^ko id. Ist. 123. — kektoso második; der zweite 
Bd. koktomsa (m.), koktéáa másodszor, azután; zum zweiten male 
nachher Bd. 

kol hal; fisch. — ossz. AroZ-íTöm halpikkely; schuppén, k.-sire 
cercopithecus ; meerkatze ; MapTumKa Tr. k, kocso möve Bd. NyK. 6. 

kolam hall; hören (passim) — koledem (fr.) Bd. kolostám szót 
fogad ; gehorchen Ocs. 74. G. 27. kolostöktém (caus.) ske somakétam 
kolőétekto gieb dass ichr gehorche deinem worte Bk. 68. — cf. ko- 
lestar id. Ocs. 58. rábeszél; überreden Ist. 110. kolstektem (m.) in 
offício continere quem Bd. — kolokto (caus.) : kuanaiáslek somákam 

85 ^** 

Digitized by VjOOQIC 



21 S SZILASI MÓRICZ. 

mojlaneni kólekto facito ut audiam gaudium Bk. 72. kolostaUo 
hallgató; zuhörer G. 71. kolaitám (m.) kolétdm (m.) kolestám 
(m.) Bd. 

kolém meghal; sterben (pasaim) — koloso halott; verstor- 
bener Bk. 45. kolokso id. Bd. koUas id. Ist. 213. koUa (m.) koláia 
(m.) kolaksa (m.) id. Bd. — kolókt- Tb. 233. költ- üf. 80. megöl; 
tödten — koléalandarém (m.) kivégez ; hinrichten Bd. 

kola egér; maus 6n. Bd. Tr. — kala (m.) Bd. — ossz. kn-k. 
Bd. kugo-k. Gn. kogo-kala (m.) Bd. patkány; ratte, A-.-;o« iltis; mu- 
stela putorius Tr. fc.-toZ szentjánosbogár; johanniskáfer Tr. urem 
tupán k. MUUiB aHTHHKi» Tr.jokmr tupán-k. hörcsög; hamster Tr. 
k.'korsáffe lapú ; kiette Tr. 

kolamher fenchel, anethum foeniculum — ? cf. t. kaldmhdk 
Badl. 

kotaném (cs.) szomorkodik ; sich bekümmem Bd. Tr. elcsüg- 
ged; verzagen Tr. — kolanaldúm elszomorodik; traurig werden 
Bd. kolandarém (caus.) Bd. 

kolatka (r.) koporsó ; sarg Bd. Tr. kasten Gn. — kolotkd (m.) 
kaloda; cippus, pedica Bd. koladka sarg Zag. 4. 

kolaioiéá (r.) kát; brunnen; KOJio;(e3b Tr. — cf. kolweé. 

koléá (r.) gyűrű ; ring Tr. 

koldém V. koltém, 

koldomuíé (t.) kivarrás a nöi ruha- vállon ; stickerei am schul- 
terarmel der frauenkleider Tr. — t. kolturmac Radl. 

koldomo süket ; taub Bd. 

kole (t.) guslica Tr. — cf. kel. 

koler)ga, koUnka (r. m.) nemzedék ; generation Bd. 

kölga sűrű pilnjer fenyves, dichter fichtenhain Gn. 66. — 
cf. kelge. 

köti (r. m.) vájjon ; ob Bd. 

kolosteéaá akaratosság ; eigensínn M. 69. 

kolozo halász ; fischer Tr. 

kotmo lapát, kapa, evező; spaten, scbaufel, ruder Gn. lapát; 
schaufel Bd. Tr. G. 53. kolma (m.) Bd. kotme (m.) M. 38. — ossz. 
pus'k. evező ; ruder Bd. 

kölme fagyott, hideg ; erforen kait, Bd. 

külmém fázni, fagyni; frieren — kölmedem (fr.) kölmöktém 
(caus.) kelmekténi M. 83. kölmektedem (caus. fr.) Bd. 

koh húsz : zwanzig Gn. Bd. 

kolomas halál ; tod Bk. 78. kohmás, kolmáá Tb. 232. kolmá^ 
Bd. kolmo Zag. 21. 

kolotká (r.) koporsó ; sarg P. 25. 

kolowój (r.) sudo (m.) búzavirág; kornblume Tr. 

kolra : k. soga mennyib * kerül ; wie viel kostet es Bingw. 

koUmaá engedelmesség; gehorsam M. 69. 



86 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÍB. 21 3 

koltém (koldém Bd.) 1. küld; senden Gn. koltedém (fr.) id. Bd. 
0. 86. — 2. ereszt ; loslass en Gn. Bd. leereszt ; herablassen Gn. kuen 
ukseioSö por8őn4üTfgalto8om kolteiőm an den zweig der birke hángte 
ich (liess berab) eine scbaukel Fu. 41. — 3. bervorspriessen lassen 
Gn. — 4. zsinórt ereszt; eine scbnur (fransen) mhéhen : oka folivan 
holtalóm zsinórt készítettem ; icb verfertigte posamenttresseu Pu. 
39. — 5. márcben erzáblen Gn. — 6. elűz; vertreiben G. 55. (giebt 
auch dem vorangebenden verbum perfective bedeutung Gn. Bd. 
pokten koltomo üldözés; verfolgung Ocs. 78.) — koitál- lanfen 
lassen G. 78. holtalt- (m.) remittere, condonare Bd. — holtaltenen 
iehn knríonot megfutamodtak ; sie liefen davon Ocs. 77. 

kolu Tr. V. kolo. [weée Gn. 

Aoiír^c (r.) pincze ; keller G. 48. padka; ofenbank ibid. kol- 

kom kenyérhéj; rinde (vom brot) Gn. héj; rinde Bd. — ussz. 
kanagá-k. buchtafel Tr. kinde-k. brotrinde Bd. Tr. pií-gom (m.) 
keztyű ; handschuh Bd. 

koma (est.) vidra; otter Gn. 56. wüű-k. id. Pu. 17. 

komagá (cs.) kályha; ofen P. 24. komaka id. P. 51. Tr. komga 
id. Pu. 41. kof^gá id. Pu. 23. — kamaká (m.) Zol. 

komáld golyócska; klümpchen; komok-b — k.-pu hasábfa; 
holzscheit Tr. — t. kumalak Radl. 

komán-kinde rundé pastete Tr. 

kombo lúd ; gans Gn. komhe P. kmnhe (m.) M. 36. komba (m.) 
Bd. Bk. 18. — kombo kajek vadlúd; wildgans G. 44. kaik k. id. Bd. 
k.-igé liba; jungo gans, k. oz'f. guoár; gánserich M. 36. aineme k, 
házi lúd; zahme gans Bd. hnk-kombo-komo milchstrasse (am 
himmel) Tr. 

konűe (cs.) gömbölyű doboz hárshéjból ; rundé schachtel aus 
birkenrinde Gn. 8. Pu. 27. Bk. 39. Tr. koműe (m.) M. 38. 

koműoé fedél ; deckel Gn. Bd. fensterladen ; craBeHb y OKHa 
Tr. — ossz. sín^a-k. szemhéj ; augenlied Gn. Bd. — cf. komdo, 

komdek hanyatt ; rücklings Grn. 33. komduk Bd. 

koműekáá befed; zudecken, zumachen Tr. Bd. komdes- 
tém Bd. 

komza-kem (t.) csizmaszár; stiefelschaft Tr. — t. konc Radl. 

kon szapu; dicke aschlauge Bd. Gn. Tr. — ossz. k.-kece 
hamvazószerda ; aschermittwoch Tr. k.-sudo bitterwurzel Ocs. 45. 

koif koy (lautnachahmung) Gn. I, 6. 5. 7. 

köném (t.) beleegyezik ; einverstanden sein Gn. Ocs. 27. 
Krest. 16. kivan; wünschen Gn. 

konat (r.) kötél; tau (KaHaTi>) Gn. 

kondém hoz ; bringen Gn. Bd. kondedem (fr.) Bd. kondost- 
vezet; führen Ocs. 122. hordoz; tragen Bd. kandetn (m.) Bd. — 
hagy; lassen: kondo, men ruem hagyj vágnom; láss mich 
hauen Gn. 



87 

Digitized by 



Google 



214 8ZILA8I MÓBICZ. 

koyga kemeDCze : ofen v. komaga. 

koTfgölá sovány ; mager Gn. — cL t. kunak- die krafte ver- 
lieren, schwach werden Badl. 

kofförmá (i.\ schellentrommel ; 6y6eH<iHKi> Tr. 

koijla : korfla-nemal hónalj ; achselhöble Gn. k. lávái id. Bd. 
koyela jomac id. Sdr. 5. 

koí)rá breite u. hohe rinne; mnpoKÍft h Bucoidfi xéjio6i> Tr. 

konuiné'k (r.) lóistálló ; pferdestall M. 31. 

körítem mutatkozik^ me^elenik; sich zeigen, erscbeinen 
omeáet kon^em ich zeige mich dir im traume Gn. 69. kón;jem P. 
14. kmiéem Bd. 

kopa tenyér ; die handfláche, tatze Gn. 50. — ossz. jol-k. 
talp; fusssoble Gn. 

kopér (r.) kapor ; dillenkraut (anethum) Bd. 

1. kopka eke; pflug Gn. 59. 

2. kopka: kidkopki tenyér; flache hand Máté G. 27. JO^A•. 
sarok; ferse Ocs. 7. — cf. kopa, koptak ; t. kahak deckel cf. Uz 
kapkaci térdkalács ; kniebein. 

koptul (r.) kazal; schober Bk. 24. kéve; garbe P. 16. széna- 
kazal; heuschober Gn. — ossz. k.-orá f;arbenhaufen P. 3. 

Avjpra/c ein stück brett (KO.ioÖKa^, welches raan im frühling 
gegen den kotb aaf die scbube ans lindenbast bindet Tr. — ossz. 
wuj'k. koponya ; bimscbale ibid. 

kopááffge (cs.) bogár; káfer G. 58. Tr. féreg; wurm Bd. — 
Ossz. «^Z-Á:. mistkáfer Tr. kogo suldnrán Lapsár^ga sáska; heu- 
schrecken Bd. — kapsár)ga (m.) Bd. 

kőpsölek kevélység; der stolz; rop^^UHH Tb. 248. 31. — cf. t. 
köpörh'ik Ostr. 

koptak: ket-L kézfej; bánd jol-k. Jábfej; fuss Bd. — cf. 
kopa, kopka t. kahak. 

körém vés, rajzol ; ritzen, zeicbnen Gn. Bd. 

kiirá : kaiklán körá müreie den vogel erkennt man Q sic) an 
seinem gesang P. 22. — cf. t. kör- seben Radl. 

korahta (r.) bajó; scbiflF Ocs. 10. korall lüi, 13. 

kór aga (cs.) csésze ; scbale Pu. 15. kancsó ; becher Pu. 36. 
körögá bölzeme kanne Tr. — cf. korka. 

korák v. karak. 

köran- irigyel; beneíden üf. 100. ~ (vom t. verbum kör- 
seben ?) 

korapám letér az útról ; (vom wege) abweicben Gn. Ist. 134. 
Bd. kitér; ausweicben Tr. Bd. korayt- (caus.) félre tol; auf die 
seite scbieben Máté 15. 6. — karaf)dm (m.) Bd. 

koráya rettig Tr. — t. korán wurzel (?). 

kördza jós, varázsló ; propbet, zauberer Ocs. 62. 42. Step. 
10. — cf. t. kör- seben. 



88 



Digitized by 



Google 



C8EBEMISZ SZŐTÍR. 215 

1. koréák (t): L-wate bábu; puppe Bd. Tr. L-kubd id. Tr. 

2. korcák (r.) fazék ; topf Bd. 

kordém (beim opfern den tisch mit einem brennenden kien- 
span) nmkreisen (ohne selbst berumzngehen) korűolam fr. Gn. — 
tal&n siksen horűol osalom koltegeíta mit fener u. ranch uns um- 
gebend vertreibet das bőse G. 55. 

körém (t.) völgy, mélyút, szoros ; thai, schlucht Gn. Bd. — 
karém (m.) id. verem, barlang; grul>e, höhle Bd. — ossz. áoja-k. 
KOCH^Ka 7 qeJiOBl^Ra Tr. soja-gorem nyakszirt ; géniek Bd. 

kórgán üres; leér körgöiömö nem üres; nicht leér Bd. 

körgö L belseje vlminek dasinnereS. belső; inneres (adiect.): 
körge áonoma der innere gedanke Bk. 48. Ist. 318. — 3. tehén-, 
birkaistálló ; kuh-, schafstail Gn. — Postp. kőrgöstö bent ; drinn, 
kőrges (kőrgeáka [m.] Bd.) be ; hinein ; körgögeé (körgezgoéen [m.l 
Bd.) belől ; heraus, von. 

koríca (r. m.) fahéj ; zimmet Bd. 

korxká (r.) kanyaró ; masern Tr. 

koritá (r.) teknő ; trog M. 31. r. KopHTO. 

koritlem (r.) megdorgál ; einen verweis gebén (yKopaTb). 

korcs fülbevaló ; ohrgehánge Tr. — cf. kür£. 

korká (cs.) tál; schüssel Bk. 39. meritőkanál; schöpfkelle 
Bd. napf, tasse Gn. — ossz. áoja-k. nackengrübchen Gn. — karká 
(m.) Bd. M. 27. 

korláTfa héj ; hülse ; mejiyxa Tr. 

korma légy ; fliege ; Myxa Tr. 

kormoé 1. marék; die bohle hand, handvoll Gn. Tr. kormu£ 
id. Bd. kormos id. Tr. — 2. köteg (széna) ; büschel (heu), fogantyú ; 
henkel, griff Tr. — (cf. t. kol hand). — ossz. k.-pundái tenyér ; 
flache hand Tr. 

kormustalám megmarkol ; packen, angreifen (mit der hand) — 
kormuétulám (fr.) id. Bd. — kormeétalám Tr. 

kornán csikós ; gestreift Bd. — v. korno, 

korno barázda ; furche G. 69. út ; weg (passim) ; csík ; streifen 
Gn. Bd. — Ossz. Ljer^ utas ember; reisender Step. 10. üp-k. haj- 
választék; haarscheitel Gn. jol-k. ösvény; pfad Bd. Tr. 

korop (r.) kosár ; korb Gn. sir ; grab Bd. 

korsák (i) lép ; mílz ; ccjieaeHKa Tr. 

korsaffge (cs.) lapu; kiette Bd. Tr. — ossz. k.-wuj'kaik stieg- 
litz Tr. kor£ange-vuj id. Bd. NyK. 6. 

köréek (r.) csupor; töpfchen Gn. 36. Bd. 

korsók (r.) korsó, edény; (irdener) krug; topf M. 10. 

korétem fáj; schmerzen habén Gn. 51. Bk. 24. wujem korstá 
fejem fáj ; ich habé kopfschmerzen Gn. — cf. kostém. 

koritos' erőtlenség; kraftlosigkeit HCMomb; Máté 10. 1. kori- 
toédéme wer ein ort wo keine schmerzen sind Tb. 158. 



89 

Digitized by 



Google 



216 SZILASI MŐBICZ. 

kőrtneca (r.) vendégszoba; gastzimmer (ropHui^a) Gn. 63. 

körá fülbevaló ; ohrgehánge üf. 66. Gn. pohí kori id. Ocs. 
19. lat. 25. 

boriam fáj; schmerzen habén; korímaá fájdalom; schmerz 
Gn. — cf. korstém. 

kor£arfa v. kórsaiba, 

kosa-tále fű a gabonában ; ein nnkraat im acKer Bd. xaÖpeií 
Tpana Tr. — kma-tála (m.) bogáncs; distel Bd. — cf. koiatan, 

koéatan bogáncskóró ; distel Gn. 

kosér (m.) büszke ; stolz Bd. koair id. Tr. 

koikem savanyodik ; sauer werden Gn. 

koiko savanyú ; saner Gn. 58. 

koéo quackente ; fuligala ; rorojib Gn. 

köiö (t.) kecske, gais G. 40. 

kosoj (r.) sanda; scbieláiigig G. 76. félszemű; eináugigGn. 

kostán (tm.) bátor; tapfer Bd. — v. kostán. 

kosién Tr. v. kestén, 

kosár (attr.) hegyts; spitzig Gn. — kasár (m.) Bd. 

kosárgo hegyes; spitzig (pra-dic.) P. 21. kosarge Ge. 57. — 
kasárga (m.) hegyes ösztöke ; stachel Bd. 

koskem szárad, kiszárad ; trocknen (intr.), austrocknen (pas- 
sim) koskedém (fr.), koskaldám id. Bd. — kostém szárit ; trocknen 
(trans.), dörren, kostái- id. P. 51. — cf. cs. ko£a-^ koSega- id. Zol. 

koská knute ; Knyn Tr. 

kosmo, gosmo (kost ma) : nur k. kosta s kaja vadászni megy; 
er geht auf die jagd G. 11. nur gosmom kostám vadászni megyek; 
ich gehe auf die jagd ibid. — cf. kostám. 

kösse (kostse) v. kostám. 

kostám jár (gyalog s kocsin); gehen, fahren (passim) — kostám 
(m.) kastekalem (fr.) Bd. — kostekt- vezet; führen Ist. 173. — co- 
yeítén kösse repülő; der fliegende P. 17. 

kostem Bd. v. korstem Gn. 

kostaiám merit; schöpfen (z. b. wasser) Gn. Tr. Bd. kostale- 
dem (fr.) kostalestam (fr.) id. Bd. — kostalaldám (pass.) Bd. — 
küstal' (m.) Bd. 

kostán (cs.) gazember; spitzbube Pa. 17. prahlhans Gn. 

kostoso fiijás. baj, betegség; schmerz, krankheit, leiden Bd. 

kostmas }é,rAs; d^s gehen kost ma stőíe jártában; wáhrend er 
ging G. 60. pasadé k. munkátlanság ; arbeitslosigkeit Bk. 46. — 

kostra (r.) törmelék ; schutt Pu. 44. [cf. koítam. 

hot V. knc^ goé. 

kot, kod kor, idö ; zeit (passim) god (m.) Bd. — kódom, godam 
(m.) idejében ; zur zeit, wáhrend ; kotéo korú : indeile ias kotio 90 
jahre alt G. 51. kodsen, kodsek ; godsen (m.) god gec (m.) óta; seit 
Bd. — cf. r. TOXh jahr. 



90 

Digitized by 



Google 



CSEBEMISZ SZÓTÁR. 217 

kotán (t.) segg ; arsch. — ossz. jol-k. lábsark ; ferse Bd. 

köti (t. m.) macska; katze Bd. M. 34. 

kotor (t.) rüh; kratzeTr. kotoremon-joraygon rüheslett; wurde 
kratzig Uf. 57. 

kötar kár ; schaden Gn. 58. 

kőhrem beschádigt (? sic) Gn. 47. 

koüaná Tr. v. koclaná. 

kötörma czipösarok ; absatz (am schub) Gn. 

kotran koszos; kratzig Ocs. 41. Ist. 57. 

koirn arkangyal ; erzengel Tr. — cf . kabá. 

kowák lapú ; kiette Tr. 

kowar : kowar-iips bűz ; gestank Tr. — cf. kogár, 

kowárée keresztcsont; kreutzbein Tr. — cf. t. kaborga rippe 
Badl. 

kmvaste bör; haut, feli, ledér Gn. Bd. kobaste Bd. NyK. 6. 
kawaita, kabasta (m.) Bd. — kawaéto-mastar jep börcserzö ; gerber 

kowceg (r.) bárka; arche (Noe's) Ocs. 10. Ist. 13. frigyláda^ 
heiligenscbrein Ocs. 65. 

kowostá (r.) káposzta; kohl P. 27. kowoétán id. Gn. koustá 
Tr. — cf. cs. kobusta id. 

kowel gyalu ; hobel ; naaHHKt Tr. 

/cowö/ (cs.) maultrommel Gn. hegedtt; violine Tr. — ossz. 
k.'jagomo vonó; violinbogen Tr. 

köwök lakat ; schloss (zum verschliessen) Tr. — v. kögön. 

koívorá (cs.) piperöcz; stutzer Bd. kowrá id. Tr. kevély; stolz 
Bd. kábor (m.) Bd. kaivr (m.) Zol. 

kowortatévi csinosan öltözködik, piperézi magát ; den stutzer 
spielen, sich putzen Bd. — kabortaltem (m.) kevélykedik; stoizieren 
Bd. kowraltém id. Tr. 

kowzém (t.) köröskörül leszakít, kihánt; ringsum abreissen^ 
ausschálen Tr. — cf. t. knbar- abschálen Bál. 

közWk (t.) szemüveg; brille Ringw. 

küzrá hepehupás, göröngyös ; rauh, holperig Tr. — cf. kastrá, 

ko£ (jegenye)fenyö ; íichte; pinus abies Bd. Tr. — ossz. 
k.-egéle fenyötoboz; tannenzapfen Tr. k. egéle-kaík pfingstvogel Tr. 

koMr, koiárge Bd. Tr. v. kosár, koéárgo id. 

koiartém hegyez; spitzen Bd. Tr. befejez, bevégez; beendigen 
Bd- koiarUdém (fr.) id. — hamrtém (m.) Bd. 

ko£ga durchdringend (vom winde): k. mariieá éles szél; schar- 
fer wind Gn. 59. 

koágan pusztaság; einöde Ocs. 56. 

ko£íá fenyves; tannenwald Bd. Tr. erdő; wald Ocs. 4. 

koÉlanaleá : ol^k-sudet koélattaleá a fű a mezőn sűrűsödik ; 
das gras auf der wiese wird dicht (?) (Forkka kennt die bedeutung 
nicht) P. 50. (101. dal) — cf. koéla wald. 



91 

Digitized by 



Google 



218 SZILA6I MÓRICZ. 

krápla (r.) gereblye ; recben M. 38. 

kras (r.) babm ; bügel ; Cyropi Tr. 

kren (r.) torma ; krehn Tr. 

krer^á (t. r.) font; pfand ; Ist. 251. krewga id. Gn. — cf. ker- 
méf^ga r. rpuBCHKa t. grailykd. 

kreposí (r.) erősség; festung Ist. 172. 

kres, krese (r.) kereszt ; kereszt ; kreuz. — Ossz. kres-kol 
balsband mit einem kreuz Tr. 

krest (r.) kereszt ; kreuz. 

krestl- megkeresztel ; taufen Bk. 56. 

kreécén (r.) kedves barátném ; meine tbeure ; KacaTKa Tr. 

kreécénja (r.) keresztelés ; taufe Bd. 

kritca (r.) lépcső ; treppe. 

kriwá (r.) gomba; scbwamm, pilz Bd. 

krovát (r.) ágy; bett Bd. 

krúk (r.) kapocs; háckchen M. 16. 

krükláé (r.) röfög; grunzen Tr. 

kmzan : kruzemaá (r.) hajóteber ; schiffsfracbt Bd. 

kruzé' (r.) pfefferscfawamm M. 59. 

kti (ismeretlen ; bedeutung unbekannt) Pu. 28. 

ku ki, wer (pron. interrog.) — ko (m.) Bd. — ossz. kwwelc 
bonnan ; wober G. 15. 

ku (= kugo) nagy; gross: ku-avaj grossmutter ku-akaj tante, 
ku-aci grossvater, abn (ku-aca id. G. 59.), ku-gect, kogéca (m.) 
ostemfest Bd. 

küám megérik, megfő ; gar, reif werden Gn. Bd. Tr. megsül ; 
braten (intr.) Bd. Tr. küktén (caus.) ; küeétám süt ; braten (trans.) 
Bd. Gn. 36. — küám (m.) Bd. kün éoas reif werden Bd. 

1. kuém ÁB ; grahen Gn. Bd. mit der schaufel werfen Gn. 
58. — kuedem (fr.) kualavi (mom.) Bd. 

kuém sző; weben Gn. Bd. — kuedem (fr.) Bd. 

kii kő; stein (passim) (hü Bk. Ocs. Tr.). — Ossz. tolgü tüzkö; 
feuerstein Bd. pecké-k. Köszörűkő ; scbleifstein Tr. okonica pséke- 
deme kü diamant M. 64. 

kuaké gázló, zátony; fúrt Bd. fúrt, sandbank Tr. — hinseé 
(illat.) G. 32. [P. 22. 

kuan (t.) megörül; froh werden P. 2. Tr. kér; verlangen 

kvaygám kővé válik, megkövesedik ; zu stein werden, mit 
stein belegt werden Tr. — küandém (trans.) ibid. 

kuaá V. kuaki. 

kuás (r.) der kwass Tr. 

kuat (est.) erö ; kraft, stárke Gn. Bd. Tr. koat (m.) Bd. — 
kuatán, kuatlo erős ; stark ibid. kuatteme erőtlen ; kraftlos Bd. 

kuatlemdm erősödik; kráftig werden, — kuatlemdém kraftigen 
(trans.) Bd. 



92 

Digitized by 



Google 



CSERBinSZ SZÓTÁB. 219 

kubul vizhólyag; wasserblase (vom regen); nysBipb ^cos^^eBOft 
Tr. — t. kabar Radl. 

kubuleétam bólyagzik ; blasen werfen Tr. 

1. kuéém fog, megfog; tart, basznál, elbasznál; festnebmen, 
greifen^ fangen ; balten, brancben, verbraucben Gn. fog, tart Bd. 
bír, hatalmában van ; besitzen Tb. 36. — éolám kucén jümo gott 
der alles erbált Bk. 100. kol-kuceéo ŰBchei ibid. 20. — kuéal- bír; 
besitzen G. 62. kucokt- juttat valakinek; jemandem zukommen 
lassen etwas Tb. 90. kucedalam összekap vlkivel ; an einander ge- 
raihen, 8ich balgen Ist. 33. Bd. kuéolt potartome kifogyhatatlan ; 
unerschöpflich G. 60. pus-poé-k. hajót kormányoz ; ein schiflF len- 
ken Bd. — kuéaldam (pass.) capi, intercipi Bd. ko^ém (m.) Bd. 
kuc&nzáá in sich fassen Tr. kucolt- megtart magának; fűr sich 
behalten P. 13. kucekt- kézbe ad; in die hand gebén P. 48. kucek- 
ten pua elárul ; verrathen Ist. 269. Máté 26. 23. 

2. kucém köszörül ;8cbleifen Gn. 

3. kucém bág, fölhág, fölmegy ; hinaufsteigen, klettern Bd. 
Tr. kuéuktém (caus.) Bd. — ómne vak k. beschálen Bd. — v. 
kÜ2' km-. 

kücém kér, koldul ; bitten, betteln Bd. Gn. Tr. meghív ; ein- 
laden P. 21. kücedelám koldul; betteln Bd. kiicüktém kéret; bitten 
lassen Bd. küát- hiv ; rufen : kü^i&meiom küéten die eingeladenen 
rufend P. 21. — kicem (m.) id. 

küc láb, fuss G. 56. köröm ; nagel Gn. Bd. ki,^ (m.) id. 
Bd. — kűéánkaik vadállat^ ragadozó madár; raubthier, raub- 
vogel Tr. 

kuéedalmaá verekedés ; schlágerei Bd. 

kűcédőlse Tr. v. kücözö id. 

kucelá (m.) hogyan ; wie Km. 48. kucé, kucela id. Bd. 

kücok (t.) rövid ; kurz Gn. küéiík id. Bd. kiKük Bd. NyK. 6. 

kűéekemdém rövidít ; kürzen G. 59. küéiikemdém id. Bd. kúci- 
kem- megrövidül ; sich verkürzen Bk. 52. 

ku'colo mennyi ; wie viel (g^-ld) Bd. Tr. 

küóözö koldus; bettler Bd. kücezo id. Ist. 208. Bk. 80. aláza- 
tos ; demüthig Ist. 208. szegény ; arm ibid. 209. 

kűcsec magasság ; höhe Máté 6. 27. 

küáüé (est.) viszketés; das jucken Tr. 

kücűétá viszket; es juckt Tr. 

kvda'peéo udvar ; hof Bk. 32. — cf. kuÉo. 

küd-kéco hétköznap; wochentag Bk. 122. — cf. kudo. 

kudalam fut; laufen Gn. Tr. nyargal, vágtat; rennen (reitend) 
Bd. kudal'koldém elszalad; weglaufen Bd. kudaleétám (fr.) Ist. 13. 
kudalétám id. Tr. — hidalt- megszűnik; aufhören Gn. Ocs. id. Bd. 
16. elhagy; verlassen Ocs. 14. Ist. 18. odadob; hinwerfen Gn. P. 



93 

Digitized by 



Google 



220 SZILASI MÓBIGZ. 

13. — in perfectiver bedeutung: puéton kudalten megölte; erschlug 
ihn Ocs. 40. Ist. 55. kudaltal- elhagy ; verlassen Pu. 35. G. 80. 

kudakéám v. kvÉaéám, 

ktidaéám ruháját leveti ; (sich) ausziehen, auskleiden P. 3. Ist. 
268. k9dafiám id. M. 17. kudakéám id. Bd. Tr. kadamm (m.), kuda- 
iám (m.) Bd. id. — kudasal' (fr.) id. P. 54. kudakáaldám id. Bd. — 
kudakéoktém (caus.) ausziehen lassen Tr. 

kudemám megalázkodik a fenyegetés előtt ; sich demüthigen 
vor der drohung Tr. 

kúűő ház ; haus P. kudö (m.) M. 38. kudo Bd. kuda (m.) Bd. 
xojio;i,Hoe jitTHee noMtn^eme ^epcMucB Tr. ku^do siede a. wasch- 
haus ; gebármutter Gn. — ossz. kudo-peée palást Máté 26. 58. 
kudo'wéce udvar; hof Tr. kudabica (m.) id. Bd. kuTio körgö család; 
familie G. 58. kudoso házbeli ; háuslich Bd. — kvÉoéto otthon ; zu 
hause Gn. Bd. kudoéko haza; nach hause Gn. Bd. kudogec hazulról; 
von zu hause Bd. 

küdok mellé; neben (wohin) P. 6. kUdekém, kiidökémrak neben 
mich, zu mir ibid. küdoko hozzá ; zu Ocs. 28. — küdiik id. Bd. — 
cf. t. küt 1. after 2. vlmely tárgy talpa; das gestell irgend eines 
gegenstandes Ostr. 

küdől: kiüielánV, ^í, kűdoldnak mellé; neben (wohin) Ocs. 
20.) küdolkem mellém ; neben mir Zag. 8. küdolcem tőlem ; von 
mir Zag. 40. kűdelndk mellett ; neben (wo) Ocs. 89. küdülno um, 
berum; okojio Tr. — küdülne neben (wo); küdülan mellé; neben 
(wohin), kiidüc mellől ; von Bd. 

küÉoú mellett; neben (wo) Gn. 57. Ist. 31. kiidön üf. 82. — 
cf. küdeL 

1. kuűor (t.) bodor, görbe; kraus, krumm Gn. ktidór bodor; 
kraus Bd. kudur, kutrá (m.) id. Tr. — k, upé krause mütze G. 74. 
k.-keman einer mit gespornten (? sic) stiefeln P. 52. 

2. kuűor ér a fában, eres fából ; maser, aus maserholz Gn. 
eres fa ; maserholz ; CBUjieBaTfaiü Tr. 

küd^r nyirfajd ; birkhuhn Gn. k'ddör, keder (m.) Bd. köd&r 
(m.) M. 41. kűdtir Tr. id. — cf. t. körtlek id. Bál. körtlök Voskres. 

küdorcö (cs.) mennydörgés ; donner P. 56. — küdorcö zivatar, 
gewitter G. 58. — küdilrtSö ; kiddr, kidáríd, kiderce, kidírtié (m.) 
Bd. — küdürco Tr. id. 

kiidiiré-: Jcűdüréo kűdürcá mennydörög; es donnert Tr. kű- 
daré' Ist. 61. — kidorc- id. Bd. 

kuÉerg- felbodorodik; sich krüUen Pu. 35. — cf. kudór 
bodor Bd. 

kudorlai-tiiran bodros szélű ; mit krausen raudem P. 54. — 
cf. kuűor. 

küTiortém dörög ; donnern : jumo küdörtá id. Gn. Ocs. 43. kü- 
dürtém ; kiddriém (m.) Bd. 

94 

Digitized by VjOOQIC 



CSEREMISZ SZŐTÍR. 221 

khűűt (subst.) hat; sechs Gn. Tr. — kudot; kudat (m.) kudut 
(m.) Bd. 

kuűo mely, melyik; welcher — kuda£a (m.) BM. 5. 19. 21. 
kvdvie Máté 23. 17. kuda (m.) Bd. kuda (m.) Bd. keda£e (m.) 
Bd. id. 

kiidömő éretlen; unreif Bd. — cf. küém, 

hűdül Bd. V. küdóL 

kvdumoio hatodik; der sechste Bd. kudotoáo id. kudumse (m.) 
kuduméa (m.) id. ibid. 

kudurtém csavar, fon; winden, flechten Tr. — cf. fcwrfdr. 

kue nyírfa; birke Gn. Bd. 

kueée, kiiece (< kugo kece) Gn. húsvét; ostern Gn. 

kver nyirfaerdö ; birckenwald Pu. 37. 

küer homokkő, kőlap ; sandstein, flies-stein M. 65. — kűerán 
KaMeHHCTuft Tr. 

kuerla nxirfaerdő; birkenwald Bd. 

ku-géde vadgalamb ; turteltaube Tr. — cf. kede. 

kugemdém nagyobbít, vergrössern Ocs. 81. Ist. 114. — kuge- 
mám sich vtrgrössern Bd. kogojemám (m.) id. Bd. 

kugi nyír ; birke M. 45. — kogi (id.) Bd. 

kuQÍialaném uralkodik ; regieren Bd. 

küges magas; hocb Bk. 20. nagyság; grösse Ist. 158. k'úgien 
fönt;obén (adv.) Pn. 38. 

kiigoiá császár ; kaiser P. 26. Gn. Ist. 50. kugoiá Bd. kuguia 
Ocs. 36. Tr. kugiia, kugiia (m.) Bd. higiia Bk. 39. — cf. kugo. 

kugoianoé birodalom ; reich Ist. 1 23. kugiianoé id. Bd. Bk. 
45. kuguianes id. Tr. Ocs. 87. — cf. kugo. 

1. kugo nagy; gross Gn. Bd. magas, öreg, fontos; hocb, alt, 
wichtig Tr. — kugo Bd. Tr. kvga P. 7. Ist. 48. Bd. kogo (m.) Bd. 
Tr. — k.'Wate erste frau, iie wate zweite frau G. 39. ékenestem éke 
kugéi (kugulan Ist. 17.) u£on ulut elbizakodtak; sie überhoben sich 
Ocs. 13. — ossz. kugarna péntek; freitag Bk. 34. Tr. kugeéa Gn. 
kugO'Záj, kugo- za Bd. kugazáj Tr. kugezo Ist. 156. kugeze Öcs. 110. 
onkel, greis, kugo-mjor eper; erdbeere Tr. /cti^éJe húsvét; ostern Tr. 

2. kugo napa; schwiegermutter Gn. kugu id. Bd. Tr. — 
V. kugo 1. 

kuguemaUeá felmagasztaltatik ; wird erhöhet Máté 23. 1 2. 
kugurák vezér, főnök ; führer, oberhaupt Bd» 
kugúénomci kevélység; der stolz Tb. 248. 
kugia szárazság ; dürre Ocs. 4. 
kujam baszik ; beíschlafen Gn. Bd. 
kvjokjó barát; herzensfreund ; cep;iieqHHK'B Tr. 
kujrt- haját fonja; das haar flechten Bd. — cf. kuliért-, 
kukarín munkás; arbeiter P. 3. — t. kukar zimmermann 
Badl. 



95 

Digitized by 



Google 



222 8ZILA8I MÓBICZ. 

kuko (ku-aka?): roűo kukéi dene a rokonokkal; mit den 
anverwandten G. 59. 

kuklém (c8.) tisztít, rostéi ; reinigen, ráutern P. 8. Kopqyio, 
BupuBaiD KopHH, ^(epeB'B Tr. 

kükéemám magasodik; hoch werden, sich erhöhen, kiikéar^' 
gam Bd. — kükéemdém, küksapgdém magasít; erhöhen Bd. kükée- 
memdém id. Tr. 

kukson (t.) fazék ; topf Tr. — cf. r. KyBmMHi. 

kukso száraz; dürr trocken (pasaim) kuksa Ist. 14. G. 34. Tb. 
24. Bd. ku^ie (m.) Bd. id. — kukée (m.) sovány; mager M. 76. 
kuksa-keca Km. 72. kuké-keéa Bd. kw/ée-geóe Bd. szombat; sams- 
tag. — Ossz. A;, wolgenio das wetterleuchten, k.-logar luftröhre Tr, 

kükéő magas; hoch Gn. Ocs. 11. küké id. Bd. kükiü üf. 22. 
kükse (m.), kük^a (m.) Bd. — küksen fönt ; oben Pn. 34. 

kükéot magasság; höhe Tr. 

kuktá'Wuj borzas; zottig; KOCMaTufi Tr. 

kuktém 1. összekuszál (pl. czérnát); verwirren, verwickeln 
(z. b. gam) Gn. 'J r. — 2. aufwiegeln, trüben ; B03Mymaio Tr. ^- 
3. zusammenschaufeln lassan. — 4. weben lassen Tr. 

kiiktem süt ; backen M. 83. 

kuku kakuk ; kukuk (passim) kuko id. Gn. — ossz. kukúr 
muno-éadrá szeplő; sommersprossen Tr. k^-kaniala-wodno hunds- 
blume, löwenzahn ; OAyBaH^iHK'b Tr. 

kul{t) szolga; diener Gn. 49. szolgáló; magd Bk. 124. — 
ossz. üdürdmdé-k. magd Tr. k^majrá id. Bd. 

kül- Gn. kül' Bd. Car. üf. (kul- Tr. Tb. Ocs.) : kiiles (keléi, 
[m.] kiles) Bd. 1. kell; nöthíg sein, 2. a mi szükséges, kell; das 
nöthige: koc mo ki'desem-at jumo pua das zum essen nöthige giebt 
gott üf. Car. 7. kiilés uéreéjco keilö helyen; am ort, wo es nöthig 
ist Tb. 235. skelanét kiiléé semen istáé mojm túnukto taníts meg úgy 
cselekednem, a mint neked kell ; lehre mich zu thun gemáss dei- 
nem willen Tb. 206. kideéjoda alkalmas időben; zur rechten zeit 
Máté 24. 25. k, godóm id. Tb. 237. — knlom: mannám koékon kii- 
lemmf^st'inöyko als sie des manna-essens satt wurden üf. 63. — 
akel nem kell ; es ist nicbt nöthig Tr. 

kulá (t.) sárgásbarna ; falb. 

kuláp szőr (ló, tehén) ; haar (von pferden, kühen) Tr. 

A;/(7c/J77ia«^ szükségtelen ; überílüssig Bd. kultömÁs id. mnsse, 
müssiggang; Öea^í'fejiymKa Tr. — keltemáé (m.) ördög; teufel Bd. 
ija-kűltemas id. Bk. 55. — cf. kül'. 

küldömö kelletlen, alkalmatlan ; lástig, unangenebm Bd. — 
kéltema (m.) id. ibid. — cf. kül-, 

kule : k.-guruk der weg ging bergan (? sic) Gn. 1. (vielleicht: 
thurm u. berg; denn es ist ein scherzwoit am ende eines mar- 
chens : ktde-guruk-jom^k onoé, mon téneé.) — cf . t. kuLá thurm Badl. 



96 

Digitized by 



Google 



CSEREHISZ SZÓTÁR. 233 

küllő V. kürlo, 

kulma fal ; mauer Uf. 70. j. 

kiUnalám letép, elszakit; abreissen, losreissen (trans. 
<ik\ir [on] -nálam 1) Ringv. 

kulok (r.) üres zsák ; leerer sack Tr. 

külta (est) kéve; garbe Gn. 22. 0. 41. kültd Ocs. 26. 

kultarcm teljesen lefizet; ganz auszahlen; yn.iaqHBaio ciio.iHa 
Tr. — cf. kül'. 

kuUek: kultokom-éindái megcsal, rászed; táuschen, betrúgen; 
oŐMaHusaTb, oÖMBHOMy npHBo;(HTb Tr. — ? cf. t. kidtek achsel- 
höhle. 

kuluklém kotlik ; glücksen, gackern Tr. 

kum három; drei (passim). — ossz. kum-lo, kum-lu (m.) 
harmincz ; dreissig kum-ur kopeké Tr. 

küm tál ; schüssel G. 6. 

kumém szemet huny; die augen scbliessen Gn. £d. — sinzam 
kumaltma pillanat ; ein augenblick £d. 

kumá (r.) koma, komaasszony ; gevatter, gevatterin Tr. 

kürna (t.) kibitka Tr. 

kumaga (cs.) kályha; ofen — kamaká (m.) id. Bd. 

kumalám 1. meghajtja magát; sich bücken Gn. Bd. Ocs. 26. 
Car. 40. — 2. köszönt ; begrüssen Bd. — 3. könyörög ; flehen G. 
55. — 4. engedelmeskedik; gehorchen Bk. 51. — 5. imádkozik; 
beten Bk.61. — 6. áldoz ; opfern Ocs. 11. Ist. 15. kumaUkU kény- 
szeríti áldozni ; zwingen ziim opfern üf. 87. 

kumatdes imádság; gebét P. 21. 

kumalnw áldozat; opfer Car. 18. Uf. 19. 

kumalaktoiailök meghódítás, alávetés; unterwerfung diavol 
ikelania k, weréon az ördög, hogy magának alávesse Bk. 52. 

kumaznik (r.) zsebkendő; taschenbuch (őyMaxHUK'b). 

kumbalke (kut ümbalke) — hová; wohin G. 15. 

kuműá széles ; breit, weit Gn. 46. Bd. komdd (m.) Bd. kdmda 
(m.) M. 7. id. 

kumda'Qgám szélesedik; breit werden — kamdaydém breit 
machen Bd. 

kumdok széles; breit G. 59. — szélesség; breite Gn. kumtek 
id. Ocs. 4. 43. kumduk id. Ist. 5. 

küme kályha; kemencze Fu. 39. 

kunwk fölfordulva, arczczal lefelé ; umgestürzt, auf dem gc- 
sichte liegend Gn. kumuk id. Bd. Tr. 

kuvioktém fölfordít; umstürzen Ist. 199. kumuktém Bd. Tr. 
kiimuktulám Bd. — kuviuktaldám (pars.) fölfordul; umgestűrzt 
werden Bd. 

kumél (cs.) 1. kegyelem ; gnade Ringw. kumül id. Tr. — 2. ké- 
rés; bitté P. 58. — 3. öröm; freude Pn. 38. — 4. liebling P. 57. — 



97 

Digitized by 



Google 



224 SZILASI MÓRICZ. 

5. kumól engedelem; erlaubüiss Bd. — 6. (az ember) termépzete 
wesen (des menscben): kumolevdan keléeso teák tüda meínem we- 
sen passt ibr F. 58. kumoleéto áergo ibre eigenscbaften sind theuer 
Pn. 35. 

kumelán kegyes; gnádig poro k, éamoé díe barmberzigen Ist. 
208. — kumulán id. Bd. Tr. 

/cwTnotóöA: jóakaró, szíves; woblwollend, gefallig Gn. 

kumolt' V. kumultém. 

kumoltám auf dem wasser fliessen (?) Gn. 

kuniöt (subst.) bárom; drei — komét Weske 23. kumutBd,TT. 

kumetlo : svatoj kümetlo szentbáromság b. dreieinigkeii Bk. 
62. Bv. kumudlu id. Ks. 5. Km. 6. 

kumoi nyírfabéj ; birkenrinde (die áussere) Gn. 77. P. 33. — 
kumui Bd. komos (m.) id. ibid. 

kümeJf tányér^ csésze ; sehüssel, scbale Gn. Bk. 14. kiiműá 
Tr. — ef. t. kumak eine scbale aus tannenbolz Radl. 

kumlok kegy ; gunst Tr. 

kiuno posztó; tucbwaare Máté 9. 16. — cf. t. kumac cs. 
yomac. 

kúmul Bk. 60. v. kumol ; fíke kumtdém denák a magam akara- 
tából; aus eigenem willen Tb. 78. — kumulán kegyes; gnádig 
Bk. 66. 

kumultém enged a rábeszélésnek; sicb überreden lassen; 
CKJiOHHiocb Tr. kumolt-: éiste gané kumolt ilaé wie das wacbs weich 
(? sic) zu lében G. 56. wüt éof) gané kumolton éin^oéa ile möget ibr 
leicbt (? sic) wíe der scbaum des wassers thronen G. 61. 

kumuso barmadik ; der dritte, kumaso, kumutoso, kuméa (m.) 
kumse (m.) id. Bd. 

kumuéto bolnapután ; übermorgen, kúmsuáta id. Bd. 

kumuzás Tr. v. kowzém, 

kunám mikor; wann — konám (m.) id. Bd. kunanuék cb 
KaKoro BpeMCHH Tr. 

/cunare mennyi; wie viel — kunarak id, Ist. 320. kunaréko 
id. Ist. 233. 

kunark (kunar) bűn ; sünde (?) Km. 33. 

kuye: kuye gona on^alom gonat bármerre tekintettem; wobin 
immer icb scbaute Zag. 38. 

kunos (m. t.) piszok, szemét : unreinigkeit, mist Tr. 

kűnzá (t.) utálatos ; ekei (adject.) Tr. 

kiintem ás; graben Gn. 43. váj, kiváj, vés; micsoda Bd. 

kuniedém begurít ; bineinroUen ; BURaxuBaH) Tr. 

kün^ola (est.) kendermarok; flacbsknocke Gn. 48. spinn- 
gerátb Gn. küncola bondo rokka; spinnrocken Bk. 14. — künjela^ 
koncdia (m.) Zol. 



98 

Digitized by 



Google 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 225 

1. kup mocsár; morast Gn. 72. M. 63.Tr. — ossz. kup-éüle- 
kaik szajkó; holzháher (corvus glandarius) Tr. 

2. kup penész ; schimmel Tr. 

3. kup (dient zur verstárkung) : kup kuwóláém gyorsan kihú- 
zom (ill. húzva húzom); ich ziehe es schnell heraus F. 27. 

kilp'kúp (onomatop. der sehall vom anschlagen in einer 
schachtel) Tr. 

ki'qycok (est.) vánkos, párna; kissen Gn. küpcek P. 26. kümük, 
ki2)cek (m.) Bd. kipcnk Tr. id. 

kupcoigem ránczosodik, összegyűrődik; sich knittern, runzelií» 
werden, /rí/j)cörft'/7? (caus.) összegyűr, ránczosít (arczát); knittern, 
knüllen, runzeln Gn. 

kupec {t.) kereskedő; kaufmann Gn. 

kiiplíhi' (t.): kűpldnii /fwm a gyomor fölfuvódik; der magon 
bláht sich Tr. 

kupiolo rigó ; drossel (?) Gn. 

hipturífem Bd. Tr. kupturtdm Bd. v. kupcergem, 

kiipturgo-por^o kucsmagomba; morchel (phallus esculen- 
tus) Tr. 

kupturgoio ránéz ; runzel Bd. 

kür vastag hársfabáncs ; (dieke) lindenrinde Gn. Tr. kür G. 
40. Bd. — küran ter oldalas szán; ein scblitten mit seitenbrettern 
Bd. utazó szán ; reisesehlitten Pu. 40. kiráu t. (m.) id. ibid. 

kúrám birkózik; ringen üf. 40. tép, kitép; reissen, zupfen 
Gn. 48. Bd. Tr. A<?>- id. M. 82. hürün keskéni letép; abreissen Tr. 

— kerdm, keram, kiram (m.) i«l. Bd küredeui (fr.) id. Bd. kürlám 
id. Ges. 6. Ist. 8. Bd. ketté tör; entzwei breehen Tr. — kürl-kajá 
Bd. kürlalden kaja Gn. elszakad; zerreissen (intr.) poksec rual 
kürlet közepén ketté vágják ; sie zerschneiden es in der mitte Za«;. 
44. — kürmt'Xm tépdes ; zausen Bd. kurentám ritzen Gn. szótdara- 
bol; zerfleischen G. 51. kűrekt- gyomláltat; játén lassen Ist. 227. 

— ef. cs. küres- t. körás- birkózik ; ringen Zol. Bál. 

kuralám szánt; pflügen Gn. 69. Tb. 240. Bd. Tr. — karakun 
(m.) id. Bd. 

kúra 8 mari nebst kugo iveye die von den eltern der braut 
ausersehenen würdentráger bei der hoehzeit Gn. 

kurcak-kulca (t.) baba; puppe Gn. 48. 

kürTi^mo v. küreltfimo. 

küren (t.) barna (16); braun (von pferden) Pn. 36. Gn. 

kuré£ (t.) halszigony; fischgabel; ocTpora Tr, 

kurgalám a szájából fecskend ; spritzen aus dem munde Tr. 

kurgu£ám fut; laufen Bd. Tr. korgomm (m.) id. Bd. kurguial- 
dém id. Bd. kurgustalím id. Bd. Tr. kurgustém futtat, hamar küld ; 
laufen lassen; sehnell schieken Bd. 

kurguigo félgömbölyű ; halbrund Tr. 



XTKLTTVD. KÖZI.E1(»CTEX. XZIX. ^^ 15 



Digitized by 



Google 



226 SZIIiASI MÓRICZ. 

kürok (est.) bunda, pelz G. 49. Tr. 

kurok hegy; berg P. 18. 6n. kuruk Bd. Gn. Tr. korok Bd. 
körök (m.) M. 63. id. — k. mari csuvas Bd. 

küföltomö a mi kifogyhatatlan ; das nie versíegende G. 58. 
&. kürlö endlos G. 61. — küroMomo kürlü id. Pu. 20. kiirldeme 
tiírle Pu. 19. kilriiomo kürlü Pu. 20. id. — cf. kürám. 

kürka (t.) pulyka; truthahn Gn. Tr. 

kurkaléin fut; laufen Gn. 13. lovat hajt; das pferd lenken 
Pn. 38. 

kurkan (r. t.) sírdomb ; grabhügel Tr. 

kürld^me v. küreltome. 

kürlö sokféle ; allerlei Gn. kürlü id. Pn. 20. küllő id. Gn. 

kurmém fölmászik ; hinaufklettern Tr. 

kurmeJí holló; rabé M. 41. Tr. kánya; geier Tr. kamué id. 
Bd. NyK. G. 

kurmüzák szalonka; schnepfe (scolopax) Tr. 

kurnoi holló; rabé G. 1. knrnosiá. kurtnai (m.) id. Bd. I 

kürpek királysas; kónigsadler. ' 

kurs (r.) kosár ; korb Gn. kurm (m.) id. Bd. 

kurskaj az idősebb nővér férje ; mann der álteren schwester 
Gn. kurshai P. 46. kurská id. cousin von váterlicher seite Tr. 

kuréar^ge lapú; kengyelvas ('/) ; kiette; (steigbügel ? Ring- 
wall) Gn. 

kur£(hje8 kengyelvas ; steigbügel ; CTpcMCHa Tr. kurzápeé 
id. ibid. 

kür8u'r)ü£ kánya ; geier Tr. r. KopinyHt. 

kürt (est.) hófuvalag; schneewehe Gn. 47. Bd. Tr. 

kürt Tr. v. kuriíké id. 

kvrtlos zálog, fogadás, egyezség; pfand^ wette, überein- 
kunft Tr. 

kurtnik (r.) gömbölyű pástétom ; rundé pastete Tr. Kopo- 
Baeut Tr. 

kürtnö vas, bilincs; eisen, fesseln Gn. Bd. kürtno P. 27. eke- 
vas ; pflugscliar G. 58. kirtyie (m.) kirtni (m.) id. Bd. kürtno Tr. — 
össz. k.'hol Hx-e-itSHHua (ein fisch), k.-nvlekn farnkraut, oéo-k. bá- 
dog; blecb Tr. 

kürtnek lócza; pritsche; Hapu M. 27. kiir, ndmal- iio;(iiapu 
ibid. 

Lürtnolévi megbilincsel; fesseln G. 43. kirtnileni (m.) id. Bd. 
Ocs. 105. húrtneiem id. Ist. 325. kvrtnühki' caus. Ist. 149. 

kurúks tarisznya (vékony hársból fonva) ; tomister aus lin- 
denbast Bd. Tr. 

kurnm életkor; lebenszeit Bd. Tr. kurom id. Gn. kurm id. M. 
51. élet; das lebon Tb. 166. — kurumax ewig (adiect. u. adv.) Bk. 
46. karévias id. M. 78. kurméi id. Bd. kurumok ewig (adv.) Bk. 70. 



100 

Digitized by 



Google 



0SEBEMI3Z SZŐTÍB. 227 

Tb. 29. kuramók id. Km. 16. L-muckók, k.'kurumeéák örökkön 
örökké ; bis in aller ewigkeit Tr. 

kuruská Tr. v. kurská id. 

kuruz (r.) pfefferschwamm ; rpy3;íi> Tr. 

kúriám fut; laufen Gn. 3. P. 6.Bk. 38. Ist. 234. — kurioldal- 
(fr.) Pu. 34. kurstál- P. 7. id. 

kuriva (r.) kurva ; bűre Gn. 

kurvalan- paráználkodik; huren Bk. 122. knrbalan id. 
Tb. 114. 

kii8evi kölcsön venni; ausleihen Bd. kusUm id. Tr. — cf» 
kiíse, küson, 

kusém (t.) átköltözik; überfliedeln Bd. . 

kasán ér, in ; ader, sehne ; XHJia Tr. 

kusár- (t.) czipel, schleppen G. 58. átköltöztet ; übersiedeln 
lassen Bd. lefordít; übersetzen kniga-ivíaköm sorján jolmoike kusa- 
ren a könyveket lefordította zűrjén nyelvre ; die bücber übersetzte 
er in das zürjániscbe Step. 6. — cf. kusém. 

1. kiisé (t. r.)) zseb; tascbe Bd. 

2. küse szulok^ loncz ; geisblatt P. 52. 

3. kiise kölcsön ; das geborgte — küsd (m.) id. Bd. — cf. küiön. 
küselá Tr. küselek Zol. v. küien id. 

küéen (t.) zseb; tascbe Gn. 14. kiisen id. Pu. 43. küse Bd. 

küsilgá kölcsönösen ; wechselseitig ; BsafiMO Tr. — cf. kuselá. 

küéen (cs.) kölcsön; das geborgte Gn. adósság; schuld Uf. 92. 
Ist. 223. k.. nálam kölcsön vesz; borgen Gn. kiisen id.Tír. küsiin 
nalai Bd. 

kiiéte (t.) hárfa; harfe (rycjiH) Gn. Ocs. 75. Ist. 106. Uf. 78. 

kiiúmen (cs.) kormányrúd ; steuerruder Ringw. Tr. 

kusném (t.) átköltözik; übersiedeln Gn. kusném Bd. Tr. id. — 
kusőktem, kuéarem (caus.) (anderswohin) versetzen Gn. knsnuktém^ 
ku^ehtém (m.) id. Bd. — wes tilnasko A;tí«7z oá a másvilágba költözött, 
meghalt; übersiedelte in die andere xvelt, starb Zag. 44. 74. 

knéö áldozat; opfer Gn. Ocs. 86. Step. 10. 

kvsirá hoporcsos, dombos ; nicht eben, Lügelig Tr. 

kus hol; wo P. 1. kusak id. G. 67. kusakon-tusaken a hol — 
ott ; wo — dórt Ist. 23. knsta wo Ks. 5. keéta Km. 7. kusto Bd. 
kuktákén Ks. 30. kostaken Km. 41. kusta (m.) Bd. kosta (m.) Bd. id. 

küsan föl ; hinauf Gn. Bd. 

kusec honnan; woher Tb. 95. kusec Gn. kusecen Ks. 52. Km. 
43. kuéecy kosec (m.) kusec (m.) kusecen (m.) Bd. id. 

küse érett, puhára főtt ; reif, gar gekocht Tr. 

kűiedek v. kuiedok id. Tr. 

kűsén (t,) zseb ; tascbe Tr. 

kusecen felülről; von oben P. 32. küsüc Bd. kusec, küseéen 
Tr. kusecen (m.), küéic (m.), küéicen (m.) Bd. id. 

15* 



101 

Digitized by 



Google 



228 8ZILA8I MÓRICZ. 

küsöl felső ; das obere Gn, 59. Za.^. Ocs. kilsil (m.) Bd. kii^iil 
Bd. Uf. Car. kiUolsö jamo gott im himmel Ocs. 116. Zag. 6. 

kuském köpöl ; butter schlagen ; naxTaio Tr. 

kusk' tép, szakít ; zerreisen (trans.) kuskH kolten ulat warae- 
meétem sie zerrissen ihre kleider Ocs. 34. — kuskedám id. Gd. Bd- 
Tr. kusketam id. Bk. 108. Ocs. 72. — kuékedalt- elszakad; zerreis. 
sen (intr.) Ist. 286. kuiketlém (m.) id. Bd. kvskulaltám (m.) id. 
Bd. Tr. 

kvskám nő ; wachsen Gn. Bd. Tr. Pu. 37. erjed ; gáhren Gn. — 
kuékolű' id. Pn. 37. P. 69. kuskokt- növeszt; wacbsen macben 
Ist. 4. kmkukt' id. Ocs. 4. 

kaskebek medálig; bis wohin Wied. 194. 1. kaskewen, kaáken, 
kuékebek (m.) koékebek (m.) Bd. id. 

kűékemdém magasít; höber machen, erheben; B03BuiuaTbTr. 

küékila (m.) feljebb (fölfelé) ; hinauf zu Bd. 

kiUke magas; hoch Úf. 22. Car. 21. — cf. kükse. 

kuskoiám lovaglóforraán ül; sich reitlings serzen Gn. 4. B'l. 
ku£ke£' Bk. 18. kaékeMm (m.) id. Bd. — kaékus-miMs id. Bd. 
kuékustém lóra ültet; aufs pferd setzen Ocs. 122. Bd. kuákniktcm 
caxaH) BcpxoM'b Tr. 

ku8ko£mo kedd ; dienstag Bk. 34. Gn. kuékúimo Bd. Tr. id. 

küskö föl; hinauf Gn. Bd. kiUko Tr. kusko Ist. 14. kiiéka (m.) 
Bd*. küéká (m.) Bd. id. 

küinö fent; oben Gn. Bd. kűénoTr. Bk. 48. küina (m.) Bd. — 
kümöső felső ; das obf re Bd. 

kuéo hoYÁ; wohin Ist. 42. kusj Oc^. 31. kasko, kuS, kuíok, 
kusagen, knska (m.), kuiak (m.), koéka (m.) BJ. id. kuikala merre 
felé ; nach welcher richtung zu Ks. 43. Km. 66. 

1. A'ttiím növe.szt, fölnevel ; wachsen machen, aufziehen P. 
14. Gn. Bd. — cf. kuékám. 

^. kuitém íáuGzol; tanzen Bd. Tr. Gn. — kuétomás táncz; 
der tanz Bd. 

kiistém hiv; rufen P. 21. Gn. meghív; einladen P. 21.Gn. 
parancsol; befehlen Gn. 16. 24. Ocs. 5. Tb. 247. Uf. Car. 10. Tr. 
küld; schicken G. 23. megenged; erlauben Gn. — cf. kücém. 

ku^taltém (m.) megkönnyít ; leicht machen Bd. 

kuitolemám könnyűvé válik; leicht werden, — kuátöléwAéin 
könnyűvé tesz; leicht machen P. 31. 

kaátelök könnyűség, enyhülés; leichtigkeit, linderung Gn* 
Tb. 197. — kuátőlokei könnyen; leicht G. 55. 

kuítelgo könnyű ; leicht Gn. 0. 78. kuétolgo Tr. Bk. 22. fcus- 
tolgo Ist. 244. kuxtulgo Bd. kuétalga (m.) Bd. id. 

kustolgemám könnyűvé lesz ; leicht werden Gn. kuétulgemám 
id. Bd. — kuétulgemdém megkönnyít ; leicht machen Bd. 

kuéturá (r.) forgács, szemét; spáne, mist Bd. — kustrá id. Tr. 

102 

Digitized by VjOOQ IC 



CSEREMISZ SZÓTÁR. 229 

küs^üt felülről ; von oben Ocs. 55. 

kut (attr.) hat; sechs (passim) — ö&&z.kat-lo hatvan; sechzig 
kut-lu (m.) id. Bd. 

kut hosszúság ; lángé (passim) — kener kut egy röf hosszú ; 
eine elle láng Bd. keco gut egész nap ; den ganzen tag P. 5. — 
ossz. k.-éürtö a fonál hosszában véve a szövésnél Tr. 

kütem (est.) legeltet ; weiden lassen Gn. Bd. Tr. üf. Car. 18. — 
kitem (m.) id. Bd. 

kután it.) far; steiss Gn. Tr. fark; schweif Fu. 23. alapzat; 
fundament Tr. — ossz. kutan-áol végbél ; mastdarm G. 53. pot-k. 
a bogrács alja; boden des kessels P. 23. pu-k. tőke; klotz Tr. 

kuterém beszélget; mit einander reden 0. 91. kutrém spre- 
chen Gn. vidám ; munter sein, sich wohl füblen Tr. kuturém di- 
csekedik ; sich rühmen Bd. x^iturém (m.) beszél ; sprechen Bd. — 
kuturzáé beszélget, tréfál ; plaudem, scherzen Tr. — cf. t. kudur- 
spásse treiben Badl. cs. kutor- : kalóza kutart beszéld el; er- 
záhle Zol. 

kűterg- (m.) kevesbedik, elpárolog (a víz) ; sich vermindem, 
verdauapfen Tr. — cf. kütük, 

kutoé ruhadarab, mely egyenlő hosszú és széles ; ein stück 
lappén gleich in der lángé u. breite Tr. 

kuíká pulyka; truthahn Tr. — cf. kúrká. [bőse Radl. 

kűtkd buta, mogorva; tölpisch, scheu Tr. — cf. t. kötü schlecht, 

kutko (cs.) hangya ; ameise Gn. Bd. Tr. kutka (m.) Bd. — 
Ossz. k.'éue hangyaboly; ameisenhaufe Bd. Tr. [(m.) id. Bd. 

kutku£ sas ; adler ; ÖepKyT'L Tr. Bd. — kuckai (m.) kuékui 

kxitla környezet ; die umgebung Bd. kutlaste körül ; herum 
Bd. Tr. kutlaita (m.) id. Bd. tudó kutlastak ugya,nekkoi; zur selben 
zeit Uf. 43. Car. 41. — kutlagec körülbelül, -tői (időhat.) ; ungefáhr, 
von — an (zeitbestimmung). 

hitlők aufzug beim weben Tr. 

kutluki búzavirág; komblume Tr. 

kütö (cs.) nyáj ; heerde Ocs. 21. kütü Ist. 28. Bd. Tr. — kitö 
(m.) Bd. kütö hirt (?) Bd. NyK. 6. 

kutormá (t.) kiütés ; ausschlag bei kindem ; pips bei vögeln ; 
MOJIo;^HH^a ; TynyHi y hthií-b Tr. 

/cMtő^ö pásztor ; viehüter Ocs. 14. kiitece, küteze Uf. 27. Car. 
26. j. kűtiizá Bk. 104. kütücö Bd. kitozá (m.) Bd. id. 

kütralás (t.) kihúz ; herausziehen Tr. 

kütük (m.) Bd. Zol. keté'k (m.) M. 7. — kitek (m.), kotok (m.) 
kitek (m.) 1^. rövid ; kurz — cs. küdük Zol. 

kuiurt' (t.) csábit; verleiten Ocs. 78. föllázit; aufreizen Ocs. 
58. Step. 13. — cf. kuterém t. kudurt- aufregen, aufreizen Radl. 

kuwá' öreg asszony; alté frau, kubá id. Tr. — kuwe schwie- 
germutter M. 8. 



103 

Digitized by 



Google 



230 SZILA8I MÓRICZ. 

kuwawa {\oc. kuwawaj, kowajj nagyanya; grossmutter 6n. 
Tr, ku-awáj Bd. kuwáj Tr. id. 

kiiwar (est.) híd, palló; brücke, diehle (passim) — küwdr 
Bd. kibér (m.) Bd. kübar Bd. NyK. 6. 

küwarlém hidat épít ; brücke bauen Pa. 40. 

kuwoléo fajdtyúk; auerhenne Gn. kuwuléo id. Tr. kuwuJjo 
nyirfajd ; birkhuhn Bd. kubulco Bd. NyK. 6. 

kuwoldém kihúz; binausziehen P. 27. 

kuwo (t.) héj, pikkely ; hülse, schale, schuppe Tr, 

kuivÁin (r.) korsó ; krug Ist. 267. Ocs. 68. 

kmvul gombocska a nöí ruhán, cziczoma az övön, — gyalu; 
knöpfchen am frauenkleid, berloque am gürtel, — hobel Tr. 

küéém 1. fölmászik; aufsteigen, kiettem Gn. 4. kiUém id. P. 
23. Uf. 14. Car. 13. Ist. 321. küzal- id. P. 51. kiiéekt- hilft aufstei- 
gen G. 4. — 2. fölkel a nap ; die sonne steigt auf M. 50. erkeco kü- 
zales id. P. 50. — 3. emelkedik; steigen (das waeser) Ocs. 11. 
kiízekt- emel; heben Pu. 18. 

(wü7i-jküzán (t.) iltisz Pu. 17. Tr. bisnmratze Tr. 

kuie hogyan ; wie Gn. 52. küée id. Gn. 27. kuce (m.) kocé (m.) 
kuze Bd. id. — kué-at tug-at valahogy; irgendwie G. 13. 

kuzi-wóndo bokor; strauch; cf. KycTB; — KJiemcBHHK'b. Tr. 

küzö (est.) kés; messer Car. 32. Uf. 33. küzö, kilz Bd. kize (m.) 

kuiek ein gescbenktes (sic !) tbier Gn. [kizd (m.) Bd. id. 

kuznec (r.) kovács ; schmied Gn. kiizníé Tr. 

küinet (r.) kovácsmübely; schmiede Gn. 43. 

kuzuk nászajándék ; heiratsgabe Tr. 

kvzuktás beczézget ; liebkosen Tr. 

kuzurge in der stille; no THxoHbKy Tr. 

kü£-kinde fánk : pfannkuchen Tr. 

kuMm hugyozik ; urinieren Bd. Tr. 

kui-wüt húgy ; úrin Bd. Tr. 

kuiaáa (m.) hosszúság ; lángé Bd. 

kuiédők kiebitz ; abgezehrter, hngerer mensch ; TiHrojiHi^a Tr. 

kuSemd' meghosszabbít; verlángem Ist. 148. Bd. kuiemám 
meghosszabbúl ; lánger werden Bd. 

ki'dgemám vastagodik ; dicker werden Bd. közgem- id. M. 82. 
kidgemdém vastagit ; dick macben Bd. 

kiligó vastag ; dick Gn. Bd. keige (m.) M. 7. kiSge (m.) Bd. 
küige-kamdi wurgem. trauerkleid Máté 11. 21. 

k'itzgüt vastagság; dicke Tr. Ist. 158. kizgeid (m.) id. Bd. 
kaSgűtlek id. Ocs. 111. 

knéiká hosszúkás ; lánglich M. 24. 

kuéo bosszú; láng Gn. Bd. Ocs. 51. kuza (m.) Bd. kuiö (m,) 
M. 7. kuíe Tr. ku£u P. 18. Bk. 122. Ist. 71. 

Genbtz Arvid gyűjtésének felhasznáJásával szerkesztette 

SZILASI MÓBICZ. 

Digitized by VjOOQIC 



A magyar közmondások és szélások rostája. 

(Második közlemény.) 

Játék. Ha az okos nem érti a játékot, nézi. D. Ludere qui nescit, 
Indnm spectando quiescit. Flór. — Mikor legjobb a játék, akkor hagy- 
jad félbe. EY. Cum ludus aUnbescit, incidendns est. Flór. Dnm losus 
boDxis est, ipsum dimittere fas est. Flor. — Játékos, Bitkán gazdagnl a 
játékos. D. Lusori cupido semper gra^is eicitus instat. Lusori fata resis- 
tnnt. Flor. — Játszik. Más bőrére játszik. S. De alieno corio ludit. Apui. 
Met. 7. 11. — Játszanak vele, mint a bőrlapdával. D. Játszik a világ- 
gal, épen mint lapdával. D. Di nos quasi pŰas homines habent : ludit 
in humanis divina potentia rebus. Óv. — Jég, Megtörte a jeget. D. 
Glaciem scindere. Flor. — Jó. Jótól jót tanulni, rossztól, rosszat. 
D. A bonis bona discimus. Flor. — Akkor jó az asszony, mikor 
nyilván rossz. D. Aperte mala cum est mulier, tum demum est 
bona. Piibl. Syr. — Jó fa jó gyümölcsöt terem. B. Arbor bona fructus 
honos facit. Bbl. Mat. 7. 17. — Könnyű jó árunak árusát tahUni. 
KY. Könnyű jó marhának áimsát találni. KY. Bona merx facile empto- 
rem invenit. Flor. Nagyobb a jó hirnév a sok gazdagságnál. K.-Y. Jobb 
a jó hir a nagy gazdagságnál. S. Melius est nomen bonum quam divi- 
tÍ8B multfie. Bbl. Prov. 22. 1. Bona opinio homini tutior pecunia est. 
Flor. Bona existimatio prsBstat pecuniaa. Flor. — Jó pásztor a juhot meg- 
nyirja, de nem nyúzza meg. 8. Boni pasztoris est tondere pecus, non 
deglubere. Sveton. Tiber. 32. — Jó kezdésnek, jó hagyás a vége. KY. Jó 
kezdésnek, jó a vége. S. Jó kezdetnek, jó a vége. S. Boni phncipii, bonus 
finis. Flor. — A jónak árt, ki a gonosznak kedvez. M. Bonis nocet, quis- 
quis pepercit malis. Publ. Syr. — Jónál van jobb. E. Bono melius inve- 
niri potest. Flor. — Szomszéddal jó házat fedni. KY. Bonum est erigere 
domos cum vicinis. Flor. — A jó bor czégér nélkül is elkel. D. Jó bor- 
nak nem kell czégér. Sz. Jó bornak czégért ne köss. D. Bonum vinum 
hedera non indiget. Flor. — Jó dúdoló, jó köppentő. (Hörpentő). KY. 
Bonus cantor, bonus cupediarius. Flor. — A jó gazda hajnal előtt ágyaz. 
D. A jó cselédes gazda korán keljen, későn feküdjön le. KY. Bonus pater- 
familias postremus cnbitum eat et primus surgat. Flor. — Isten a napot 
jókra gonoszokra egyaránt költi. P. Deus solem suum oriri facit super 
bonos et malos. MA. Máté. 5. 45. — Yörös hajóban ritkán szokott 
jó válni. Sz. Homo rufus raro bonus. Flor. — A fösvény magának se jó, 



Digitized by 



Google 



Í232 MARGALITS EDE. 

bogy lenno máscak. D. In uullum avarus bonus est, in se pcssimiiH. 
Publ. Syr. — Akkor legrosszabb a rossz, mikor magát jónak tetteti. E. 
^lalitia ut pejor veniat se simulat bonam. Publ. Syr. Malus ubi bonum 
se simulat, tunc est pessimus. Publ. Syr. — Ki magának rossz, másnak 
se jó. D. Non bonus est ulli, qui mahis ipse bibi. Flór. — Nem jó az 
embernek egyedül lenni. Non est bonum esse hominem solum. Bbl. 
Genes. ± 18. — Nem jó az istennel játszani. M. Non est bonum ludere 
cum diis. Flór. — Ritkán követi a gonoszt a jó. KV. Non Jicet facere 
malum ut eveniat inde bonum. Flór. Mali principii raro bonus exitas. 
Ter. Non babét eventus praeda sordida bonos. Ov. am. 1. 10. 4-5. — Rossz 
atyának ritka jó üa. D. Nunquam ex malo patre bonus filius. Flór. — 
A mely fa jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik. Bbl. 
Omnis arbor, qusB non facit fructum bonum, excidetur et in ignem 
mittetur. Bbl. Máté. 7. 19. — Ritkán vannak vetve a jók. D. Rari 
quippe boni. Juven. — Elég szép a lány, ba jó. D. Sat pulcbra, si sat 
bona. Flór. Sat pulchram duxit sibi, cui bona couiigit uxor. Flór. — 
Egyedül csak az isten jó. D. Unus est bonus : Deus. Bbl. Nemo bonus, 
nisi solus Deus. Bbl. — Ember bamar felejt jót, nehezen rosszat. 
EV. Labitur ex mente beu cito res bona, sed mata lente. Flór. — Jó 
katona mellett szivet vesz az ujoncz. D. Bonus dux bonum reddit comi- 
tem. Flór. — Jó orra van. S. Habét nasum. Flór. — Jónál van jobb. K 
Bono melius inveniri potest. Flór. — Könnyű a jót nevelni. D. Könnyű 
a jóval szépen bánni. I). Könnyű jónak parancsolni. S. Facile est impé- 
rium in bonos. Plaut. mii. glor. 611. — Latrok szerzettek a jó törvényt. 
KV. BonsB leges ex malis moribus pr.'rcreantur. Macrob. Sat. 3. 17. 10. — 
Nem jót is jóra fordít az okos. B. Sapiens et malum vertit in bonum. 
Bbl. — Néma mesterektől (könyv) sok jót tanulhatni. B. Muti ma- 
gistri optimi Flór. — Nyereségnek jó a szaga, akárhonnét jő is. D. Lucri 
bonus oder ex re q'ialibet. Juv. 14. 204. — Semmiben sem jó a felettébb 
való. M. Omne quod est nimium vertitur in vitium. Flór. — Sok a jóból 
is megárt. Omne nimium nocet. Flór. — Törvényben tagadás jó. Ha 
tetted, tagadd. M. Si fecisti, nega. FJor. — Vörös ember ritkán jó, de ha 
jó, igen jó. S. Vörös ember ha jó, igen jó. Homo rufus raro bonus, sed 
si bonus valde bonus. Flór. — Jóakarat. A nagy dologban a jóakarat is 
elég. KV. In magnis et voluisse sat ost. Prop. 2. 10. ü. — Jóllakik. Azt 
akarja, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. E. Et 
capra et caules. Flór. — Elszenvedi szamár a verést, ceak jóllakhassék. 
D. Asinus esuriens fustem negligit. Flór. — Jóllakott ember nem hiszi 
az éhesnek. T. Nescit satur jejunus quid patiatur. Flór. — Jótzág. Gszda 
szeme hizlalja a jószágot. E. Oculus domini saginat bovem. Bbl. — 
Juh. A juhot nyimi, nem nyúzni kell. B. A jó pásztor nyimi szokja, nem 
nyúzni a juhot. D. Bonus pastor tondeat övem, non glabret. Sveton. — 
Megjegyzett juhból is elviszen a farkas. D. Az olvasott juhot is megeszi 
a farkas. E. Non curat lupus numerum ovium. Verg. — Egy rühes juh 
az egész nyájat megvesztegeti. KV. Udíus ovis scabies totum gregem 
contaminat. S. Ambros. de fide 5. — Jutalom. Méltó a munkás a juta- 
lomra. KV. Dignus est operarius mercede sua. Bbl.tDignus est operarius 
cibo suo. Bbl. Máté. 10. 10. 

Kakas, Csak szemetén vitéz, mint a kakas. D. Kakas, is hatalmas 
maga szemetén. D. Minden kakas a maga szemetén hatalmas. Sz. I^íinden 



Digitized by 



Google 



A MAGTAB KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK KOSTÁJA. 233 

kakas úr a maga szemétdombján. Ny. 7. Szemetén vitéz, mint a kakas. 
E. Gallus in suo sterquilinio multum potest. Flór. Grallus in sterqmlinio 
plurimnm potest. Sen. Apoc. 7. Gallo molimen animosius est prope limen. 
Flór. — Még kakasszólás előtt. DJ. . Priusquam galli cantent. Plaut. Mii. 
Gl. 689. Ante galli cantum. Bbl. — Kalmár. Ha bolond megy a vásárra, 
gazdagodnak a kalmárok. Ny. 17. Szereti a kalmár, ha bolond megy a 
vásárra. Ny. 20. Si stulti mercantur, mercatores faciunt lucrum. Flór. — 
Szegény kalmár az, ki tartani (nagyratartani, dicsérni) nem tudja porté- 
káját. B. Laudat mercator, quas vult extrudere merces. Flór. — Kapta. 
Ne feljebb varga a kaptánál. EY. Varga ne szóljon feljebb a kaptánál P. 
Varga a kaptánál ne tovább D. Ne supra crepidam sutor judicet. Plin. 
Hist. Nat. 35. 84. Ne sutor ultra crepidam. Flór. Sutor ne ultra crepidam. 
Flór. — Kapu. Bámészkodik, mint a borjú az uj kapura. B. Bámul, mint 
a borjú az uj kapura. E. Vitulus ante ponam (miratur). Flór. — Kar. 
Ha ujjat adsz, karod kéri a telhetetlen. D. Si servo neqiiam palmus datur, 
Hccipit nlnam. Flór. — Kard, Damokles kardja. S. Damoclis gladius. 
Flór. — Többet öl meg a rendetlen eszem-iszom, mint a kard. KP. Gúla 
plures quam gladius peremit. Flór. Plures crapula quam gladius occi- 
dit. Flór. — Kétélű kard a nyelv is. E. Éles a nyelve, mint a köszöríílt 
kard. S. Lingr.BB mulienim gladius acutus. Flór. — Jobb a vén árnyéka, 
naint az ifjú kardja. KV. L. Árnyék. — Kasza. Más ember rétjébe vágja 
a kaszát. S. Falcem in alterius messem mittit. Flór. — Katona. A két- 
ségbeesett vagy katona vagy barát leszen. KV. 1. Barát. — Káka. Csomót 
keres a kákán. MA. In scirpo nodum quaerit. Plaut. Men. 2i7. — Köte- 
kedő kákán is görcsöt talál.. Ny. 8. Qui inimicus est etiam in scirpo 
nodum qufisrit. Isid. Őrig. 17. 9. 97. — Kántor. Köhögés jó mentsége 
rossz kántornak. E. Köhögés igen jó mentsége a ravasz kántornak. D. 
HflBsitantia cantoris : tussis. Flór. — Kecske. Azt akarja, hogy a kecske is 
jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. E. 1. Káposzta. — Kecskére bízza 
a kertet. D. Kertészkedik, mint kecske a káposztás kertben. Ny. 4. Ca- 
pram immittere in agrum surcularium. Flór. — Mind a kecskét, mind a 
káposztát megőrzi. E. Mind a kecskét, mind a káposztát megtartja. D. Et 
capram et caules. Flór. — Kegyetlen. Az engedetlen beteg kegyetlenné 
teszi az orvost. D. Crudelem medicum intemperans adger facit. Publ. 
iSyr. — Kemény. Keményebb a gyémántnál. B. Adamante durior. Petr. 
Chryol. — Kemény mint a kő. D. Marmore durior. Venant. Fortun. carm. 
3. 1. 2. — Kemény fát kemény ékkel hasitanak. D. Duro nodo durus est 
qussrendus cuneus. Flór. — Kemény nyakú Izrael. E. Kemény a nyaka, 
mint az Izraelé. E. Populus iste durae cervicis est. Bbl. Exod. 32. 9. — 
Kemény beszéd ez, ki hallgathatná. Durus est hic sermo, quis potest eum 
audire. Bbl. — Ken. Nem csikorog a kerék, ha megkenik. M. Rota plaustri 
male uncta stridet. Flór. — Kenőcs. Minden betegséget egy kenőcscsel 
gyógyít. KV. Eodem collyrio mederi omnibus. S. Hieronym. Uno collyrio 
omnium oculos vult curare. S. Hieron. — Kenyér. Kenyér sütés a liszten 
is elmúl. D. Panem Justina non conficit absque farina. Flór. — A ke- 
nyérsütés liszt nem létén is elmúl. E. — A ki idegen ebnek kenyeret ad, 
nem veszi jutalmát. B. Canes alens exteros praeter funiculum nihil habét. 
Qui canem alit exterum, huic praaater lórum nil fit reliquum. Flór. — 
Az udvari élet nemcsak borsos kalácsot, banem kenyérhajat is ad. Faludi. 
Az udvari élet nemcsak borsos levet, de kenyérhajat is ad. KV. Aulica 



Digitized by 



Google 



234 MABOALITS EDE. 

vita splendida miseria. Flór. — Bor és kenyér nélkül fázik a bujaság. B. 
Bor és kenyér nélkül a test nem fínczározik. E. Bor és kenyér nélkül meg- 
hűl a szerelem. KY. B. Sine Bacoho et Cerere) vino et pane) fríget Venos 
(amor) Fer. £un. 4. 5. 6. — Egészséges embernek kenyér és sajt két tál 
étel. É. Sajt és kenyér két tál étel a szegénynek. D. Caseus et punis op- 
tima fercula sanis. Flór. — Éhes gyomornak mézes falat a zabkenyér 
héja is. EY. Kenyérhaj is mézes falat gyanánt esik éhes embernek. K. 
Fames maliim panem tenerum et siligenium reddit. Sen. ep. 1 19. Maiam 
panem tibi fames tenerum et siligenium reddet. Sen. ep. 1 23. 2. — Jobb a 
száraz kenyér békességgel, mint hizlalt borjú perlekedéssel. K. Melior est 
buccella sicca cum gaudio, quam domus plena cum jurgio. Bbl. Prov. 
17. 1. — Ei téged kővel dob, dobd vissza kenyérrel. Bbl. Qui te percutiet 
lapide, tn percutias cum pane. Bbl. — Kinek kenyerét eszed, annak nótá- 
ját fújjad. Sz. Cujus edis panem, ejus oantilenam canas. Flór. Cujus edis 
panem, illius adspice nutum. Flór. — Nemcsak kenyérrel él az ember. E. 
Non in solo pane vivit homo. Bbl. Máté. 4. 4. — Kenyéren és vizén tart- 
ják. M. Aqua et panis, vita canis. Flór. — Keres. A hol nincs, ott ne ke- 
ress. D. A hol semmi sincs, ott ne keress. D. A hol üres, ott ne keress. 
M. A hol nincs ott ne keress, azt mondja Pál szekeres. M. Hol nincs, ne 
keress. E. Quid ibi quaeras, ubi nihil est. Flór. — Ki fűtőben hál. mást is 
ctt keress. SzD. Qui fűit in furno, socium sibi queerit in illo. Flór. — 
A ki keres, az talál. Bbl. A ki mit keres, azt leli meg. D. Ki mit keres 
megleh. MA. KY. Qui qusBrit, invenit. Bbl. — Dunában vizet keres. B. 
In flumine a quam quserít. In mari aquam quaent. In medio flumine 
aquam quíerit. Flór. Qua^rit aquas in aquis. Ov. Am. 2. 2. 43. Medio in 
flumine queeris aquam. Prop. 1. 9. 16. — Kákán csomót keres. MA. In 
scirpo nodum quaerit. Plaut. Men. 247. — Szamáron gyapjút keres. M. 
Disznón gyapjút keres. KY. Ab asino lanam qusBrít. — A ki keresi a 
veszedelmet, elvész benne. M. Qui amat (quoBrit) periculum, peribit in 
illo. Bbl. Sirach. 3. 27. — A dicsőség a keresőt kerüli, a kerülőt keresi. D. 
A becsület a keresőt kerüli, a kerülőt keresi. K. Glória fugientes magis 
sequitur. Sen. De benef. 5. 14. Gloría fugientem sequitur, insequentem 
fugit. Flór. — Kereset, Hamis kereset ritkán száll más ízre. SzD. Nem 
sokat fíadzik a hamis kereset. KY. Nem száll messze a hamis kereset. K 
Hamis kereset nem száll harmad örökösre. M. De male qusositis non gau- 
debit tertius heres. Flór. Hamis keresmény nem száll a harmadik ágra. 
M. Hamis keresmény kincse nem száll harmad örökösre. S. Hamis keres- 
mény nem száll harmad ízre. E. — Kerék. Szerencse kereke. D. Rota 
fortunsB. Amm. Marcell. 26. 8. 13. — Kert. Halál ellen nincsen semmi 
fű a kertbon. KY. Contra vim mortis nullum est medicamen in hortis. 
Ylor. — A kecskét kertedben ne felejtsd. D. Kecskére bízza a kertet. D. 
Kertészkedik mint kecske a káposztás kertben. Ny. 4. Capram immittere 
in agrum surcularium. Flór. — Nem az ő kertjében termett az, B. Nem 
kertedben termett az a virág. D. Nun est ex horto flosculus ille tuo. Non 
venit ex horto flosculus ille tuo. Flór. — Kerül A haragost kevés 
ideig, a mérgest sok ideig kerüld. D. Iratum breviter vites, inimicnm 
diu. Publ. Syr. — Az esőt kerülő sokszor vizbe esik. KY. Esőt kerülte, 
vizbe halt. D. Ki az esŐt kerüli, sokszor vizbe tapod. E. Úgy kerüld az 
esőt, hogy a vizbe ne halj. D. Concurrit quispiam ne pluvia madesceret 
et in foveam prsBfocatus est. Flór. — Macska is szereti a halat, de kerüli a 



Digitized by 



Google 



A MAGYAB KÖZMONDÁSOK ÉB SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 235 

vizet. KV. Cattu9 amat piscem. sed non vult tingere plantam. Flór. 
Cattus amat piscem, Bed non volt tangere flumen. Flór. Felis amat pis- 
oes, sed aquas intrare recosat. Flór. — Mosolygó ellenBégedet kerüld. 
KY. Amicum inimicum füge. Flór. — Keserű. A ki a keserűt nem kós- 
tolja, nem érdemes az édesre. 6. Ei keserűt nem ízlelt, nem tudja mi az 
édes. £. Ki keserűt nem kóstolt, nem érdemli az édeset. £. Dulcia non 
mentit, qui non gustavit amara. Flór. — Több keserű mint édes van a 
szerelemben. £. In amore plus fellis quam mellis est., Flór. Ámor et 
melle et fellé fecundissimus est. Plaut. Cist. 1.1.71. — Édest keserűvel, 
egyelít a világ. £. Dulce amaramqne mixtum. Plaut. Pseud. 63. — 
Édest keserűvel elegyit. M. Dulci amarum miscet. Cic. — Keserű babot is 
édessé tesz az éhség. D. Fabas indulcet fames. Flór. — Keserű a tudo- 
mány, de édes a gyümölcse. M. Litterarum radices amarae sünt, fruetus 
jucundiores. MP. Cato. Litterarum radices amare sünt, fructus dulces. 
Dióm. — Kettő, Nem titok, a mit ketten-hárman tudnak. S. Quod thbus 
est notum, non est a plebe remotum. Fior. — Két rossz közül a kisebbet 
kell választani. D. £ duobus malis minus est eligendum. Cic. £ duobus 
malis semper minus est eligendum. Cic. — Két szem mindenkor többet 
lát egynél. B. Plus vident oculi, quam oculus. Flór. — Két úrnak szol- 
ffál. KV. Duobus servire dominis. Bbl. — Nehéz két úrnak szolgálni. D. 
Diffícile est duobus servire dominis. Bbl. — Senki sem szolgálhat két 
úrnak egyformán. S. Nemo potest pariter duobus servire dominis. Bbl. — 
Ki két úrnak szolgál, egvnek sem tehet eleget. M. Nemo potest digne 
duobus servire dominis. Flór. Nemo potest duobus dominis servire. Bbl. 
Matt. 6. 24. Nemo simul dominis par est servire duobus. Owen. Utiliter 
servit nemo duobus heris. An. fab. Aes. 44. 12. Deficit ambobus, qui vult 
servire duobus. Flór. — Két szék között a földre esett. S. Két szék között a 
pad alá. £. Két szék között a pad alá esett. S. Két szék között földön maradt. 
P. Két szék között a földön marad, ki sokfelé kap. MA. Inter scamna duo 
labitur anus humo. Flór. Duabus sellis sedere. Sen. — Ki két nyúl utáa sza- 
lad, egyet sem fog. S. Ki két nyulat hajt, egyet se fog. £. Ki két nyulat 
űz, egyiket sem éri. Sz. Ki két nyulat hajt, egyet se ver. D. Lepores duos 
insequens, neutrum capit. Publ. Syr. — Mikor két eb összemarakodik a 
tál felett, a harmadik könnyen jóllakik. £. Duobus certantibus tertius 
gaudet. Flór. Duobus litigantibus tertius gaudet. Flór. Inter duos litigan- 
tes tertius gaudet. Flór. — Nehéz kettő ellen egynek. D. Pognare duo- 
bus. Flór. Noli pugnare duobus. CatuU. 62. 64. Duo sünt exercitus uni. 
Flór. — Mind a két pöröst meghallgatja az okos biró. D. Ne judex fueris 
partes ni audieris ambas. Phocyl. — Nehezen alkuszik meg két eb egy 
csonton. KV. Dum canis os rodit, amicum quem diligit odit. Flór, - 
Nem fér meg azon egy erdőben két tolvaj. B. Duos fures non alit unus 
saltus. Flór. — Kétélű kard a nyelv is. £. lingua mulieris gladius acutus. 
Flór. — Kétfelé tekints, mikor az agg komondor ugat. KV. Cane vetulo 
latrante prospectandum. Flór. — Kétszer. Bolond ki egy kőbe kétszer 
ütközik meg. D. Bolond ütközik kétszer egy kőbe. £. Okos nem ütközik 
kétszer egy kőbe. Ny. 19. Bis ad eundem lapidem offendere. Cic. ad fam. 
10. 20. 2. — Kétszer egy vétekbe esni nagy gondatlanság. D. Bis peccare 
idipsum haud sapientis est viri. Flór. — Kétszer ad, ki gyorsan ad. S. 
BiB dat, qui cito dat, nil dat, qui munere tardat. Publ. Syr. — Ki magát 
kétszer adja veszedelemnek, a szerencsét ne vádolja. D. Improbe Neptu- 



Digitized by 



Google 



230 MARGALITS EDE. 

num accusat, qiii iterum naufragium facit. Publ. Syr. Bis ad eiindem 
Bcopulum naufragium facit. Flór. — Nehéz a rókát kétszer tőrbe ejteni. 
KV. Semel in laqueum vulpos. FJor. Annosa vulpes haud capitur laqueo. 
Flór. Vulpes non iterum capitur laqueo. Flór. — A fösvény kétszer költ. 
S. Rest kétszer fárad, fösvény kétszer költ. S. Rost kétszer jár, fösvény 
kétszer költ. Ny. 8. Avarus semper plus expendit. Flór. — Kétségbeesik. 
Nem kell sohasem kétségbeesni. M. Non est desperandum. Flór. — 
A kétségbeesett vagy katona vagy barát leszen. EV. Desperatio aut mili- 
tem facit, aut monachum. Flór. — Kéz. A ki szurkot forgat, raegmocs- 
kolja kezét. P. Kezén marad, a ki szurkot forgat. P. Ki szurokkal bánik, 
megszurkolja kezét. D. Qui tangit picém, contaminabitur. Flór. Qui tan- 
git picém, inquinabitur ab ea. Flór. Qui tangit picém inquinabitur ea. 
Flór. Qui tetigerit picém inquinabitur ab ea. Bbl. Sirach. 13. 1. Pix dum 
palpatur, palpando manns maculatur. Flór. — Nem rövidült meg az Isten 
keze. KV. A magyarok Istenének nem rövidült meg a keze. Sz. Non sünt 
abbreviatflB manus Domini. Bbl. Mauus dei non sünt abbreviatap. Bbl. — 
Egy kéz a másikat mossa. D. Egyik kéz a másikat mossa. KV. Kéz kezet 
mos. KV. Manus manum lavat. Petron. 45. Manus manum fricat Flór. 
Manus manum lavat, gratia gratiam parit. Sen. — Egyik kezével épít, a 
másikkal ront. Diruit, aedificat. Hor. ep. 1. 1. 100. — Enyves kezű. MÁ. 
Enyves keze van, kezéhez ragad minden. B. Enyves kezű timár. D. Víh- 
catis manibus est. Flór. Visco manus tinctas habét. Flór. — Gyermek 
kezében éles kés. D. Gyermek kezébe nem való kés. S. Nem gyermek 
kezébe való a kés. B. Ne puero gladium. Aug. ep. 104. 2. 7. Puero gla- 
dium ne commiseris. Flór. — Ha ujjadat nyújtod, kezedet ragadja. KV. 
Ha ujjat nyújtanak, ne fogj egész kezet. D. Ha ujjadat mutatod, kezedet 
kéri. Ö. Si digitum porrexeris, manum invadet. Flór. Digito ostenso rapi- 
tur manus. Flór. Kis ujjad mutatod, egész kezed kéri. E. Mutasd neki 
kis ujjadat, egész kezed kéri. S. — Kezeégett gyermek irtózik a tűztől. D. 
Laesus ab igne puer timet illum postea semper. Flór. — Kezét mossa. 
S. Kezét mossa, mint Pilátus. E. Manum lavat. Bbl. — Kézzel hintsd a 
magot, nem vékával. D. Manu serendum, non thylaco. Flór. Kézzel kell 
a magot hinteni, nem vékával. KV. — KézzeMábbal rajta van. B. Mani- 
bus pedibupque. Ter. Andr. 161. — Kézről-kézre. E. De manu in manum 
tradere. Cic. ad fam. 7. 5. 3. — Király keze messze ér. S. Messze ér a 
király keze. KV. An nescis longas ease regibus manus ? Ov. her. 17. IGO. 
Regibus longae sünt manus. Ov. — Megverte az isten mind a két kezével. 
S. Manus Dei aggravata est super eum. Bbl. — Mihez keze nynl, mind 
aranynyá válik. S. In manu illius plumbnm anrum fiebat. Petron. 43. — 
Mit jobb kezed művel, ne tudja meg a bal. E. Mit jobb kezed tesz, ne 
tudja meg a bal. S. Dextera nesciat, quod sinistra facit. Bbl. Nesciat 
sinistra tua, quid faciat dextra taa. Bbl. Matth. 6. 3. — Mosdatlan kezű. 
M. Mosdatlan kézzel ne nyúlj semmihez. D. Illotis manibus. Plaut. Poén. 
316. — Nem jó haragos ember kezébe kést adni. KV. Male irato ferrum 
committitur. Sen. de ira 1. 19. 8. — Sok kéz könnyebbíti a terhet. B. 
Több kéz hamar kész. D. MultaB manus onus levant. Flór. MultaB manus 
onus levius reddunt. Flór. Multorum manibus alleviatur onus. Flór. Mul- 
torum manibus alleviatur opus. Flór. — Kinek hol fáj, kezét tartja rajta. 
M. Kinek hol fáj, ott tapogatja. E. Ubi dolet, ibi manus adhibemus. Flór. 
Ubi dolor, ibi manus. Plaut. Ubi quis dolet, ibidem manum habét. Flór. 



Digitized by 



Google 



A MAGTAR KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK B08TÁJA. 237 

Est ibi nostra manas, qna nos in parte dolemas. Flór. — Egyik kezében 
bot, másik kezében kalács. Ny. 3. Altéra manu fért lapidem, panem osten- 
tat altéra. Plaut. Aul. 195. — Egyik kezével odahúzza, a másikkal elta- 
szítja. B. Egyik kezével simogat, a másikkal üt. M. Altéra manu scabit, 
altéra ferit. Flór. — Kézről-kézre jár. Kézről kézre adják. M. De manu in 
manum tradore. Per manus tradere. Flór. Cic. ad fam. 7. 5. 3. — Ha 
kezedet mindig kebeledben tartod, meg nem gazdagodol. Czucz. In sinu 
manum habét. Flór. — Kezet adott rá. M. Manum dedit. Plaut. Pers. 
'^54. — Ki. Nem ki, de mi. E. Nem ki mondotta, de mikép mondotta. E. 
Non quis, sed quid. Flór. — Kiált, Kiáltó szó a pusztában. E, Pusztába 
kiált. S. Vox clamantis in deserto. Bbl. — Kicsi. A nagy tolvaj leszakad, 
<le a kicsi felakad. E. Parvus pendetur fur, magnus abire videtur. Flór. — 
Adj kevéshez több kicsinyt, ((armadád is lesz. D. Sok kicsi sokra megy. S. 
8ok kicsinyből halom nő. Czucz. Sok kicsinyből származik a nagy halom. 

D. Addo parum modico, modicum superaddo piisillo : saepius hoc faciens 
inagnum cumulabis acervum. Flór. Adde parum parvo et ex minim 
magnus acervus érit. Flór. Adde parum parvo : magnus acervus érit. 
Flór. Parvum ad(la»< parvo, magnus acervus érit. Flór. — Az egyesség a 
kicsit is nagyra emeli. 6. Concordia res parvae crescunt. Sallust. Egyesség 
kicsit is nagyra visz. E. — Gyakor eséssel a kicsiny csepp is lyukat ver. 

E. Kicsiny a csepp, de ha mindig hull, a kőben is lyukat váj. B. Gutta 
cavat lapidem. Ov. ex. Pont. 4. 10. 5. Gutta cavat lapidem non vi sed 
sappe cadendo. Ov, Perpetuo stillans gutta etiam marmor cavat. Flór. — 
Ha kicsiny a madár, kicsiny az ő fészke is. D. Kicsiny madárnak kicsiny 
a fészke is. KV. Parva facit parvum nidum quíecunque volucris. Flór. — 
Kicsiny ellenséget sem jó megvetni. K. Inimicum, quamvis humilera, 
docti est metuflre. Publ. Syr. — Kicsiny legényt kicsi pallos illet. KV. 
Parvos parva decent. Hor. ep. 1 . 7. 44. — Kicsiny szikrából gyakran 
nagy tűz támad. B. Parva scintilla magnum excitavit incendium. Flór. 
Parva scintilla neglecta magnum saspe excitat incendium. Fior. Parva 
ssppe scintilla contempta magnum excitavit incendium. Curt. 6. 3. 11. — 
Legnagyobb folyónak is kicsiny a feje. D. Xiegnagyobb folyónak is kicsiny 
a kútfeje. D. Magnorum fluminum navigabiles fontes sünt. Quint. 8. 3. 
76. — Minden nagynak kicsiny a kezdete. B. Necesse est maximorum 
minima esse initia. Publ. Syr. — Nagy a kicsiny melle'tt jobban kitetszik. 
D. Opposita juxta se posita magis elucescunt. Flór. — Nagyra nagy 
kicsinyre kicsiny illik. D. Magnós magna, parvos parva decent. Flór. — 
Kiderít az idő mindent. E. Omnia tempus revelat. Tertull. apolog. 7. — 
Kifoszt. A mezitelent nem lehet kifosztani. D. Nemo potest nudo vesti- 
ménta detrahere. Flór. Nudo detrahere vestimenta. Plaut. Asin. 92. Nudus 
nec a centum viris spoliatur. Flór. Nudus nec a decem palaestritis despo- 
liari potest. Apui. — Kifoszt. Szerelem, bor, koczka, mindenből kifoszta. 
KV. Balnea, vina, Venus, his factus sum egenus. Flór. — Kigondol. Min- 
dent kigondol a szegénység. KV. Paupertas docet artes. Flór. Artes 
omnes perdocet paupertas. Plaut. Stich. 178. Hominem experiri multa 
paupertas jubet. Publ. Syr. Paupertas est ingeniosa. Flór. — Mindent 
kigondol az éhség. B. Fames artium magistra. Flór. Fames docet artiíi- 
cia. Sen. ep. 15. 9. 

Margalits Ede. 



Digitized by 



Google 



Ismertetések és bírálatok. 

Német etymologríai szótárak. 

Ffiedrich Kluge : Etymoloffisches Wörierbuch der deutscken SprcLche, Sechste 
verbesserte und vermehrte Auflage. Strassburg, 1899. 510 lap. 

Ferdinánd Detter : Deutsches Wörterbuch (Sammlung Göschen 64.). Leipzig, 
1897. 146 1. 

Kluoe Frigyes nálnuk is jól ismert etymologiai szótárának új ki- 
adása megérdemli, hogy megjelenéséről kissé behatóbban tudomást 
vegyünk ; megérdemli nemcsak azért, mivel a benne foglalt adatok 
száma ismét tetemesen megszaporodott s az egyes szók etymologiai ma- 
gyarázata helyesbült, hanem főkép azért, mivel a munka azóta, hopy 
először napvilágot látott, az általános elveknek is mind következetesebb 
alkalmazását s az etymologia feladatának tisztúltabb s a köznapitól eltérő 
felfogását tünteti fel. Az etymologiának, Kluob szerint, nem az az igazi 
feladata, hogy az egyes szóknak ősnyelvi gyökereit fejtse ki (ezt a czélt 
igen sok esetben nem is érheti el), : «die eigentliche Aufgabe der Etymo- 
logie — úgy mond — besteht in der Feststellung des historischen und 
geographischen Ursprungsbereiches der Wortmaterialien. KeineSprach- 
wurzeln suchen wir, wir suchen die Wurzeln der Worte in unserer Sprach- 
geschichte, und diese deckt uns auch die geographischen Ausgangspunkte 
der Einzelerscheinungen auf. » Egy-két példa tán jobban megvilágosítja 
azt, a mit szerzőnk e kissé nehézkesen fogalmazott tételekben feladatul tüz 
ki magának. A német /éisf szó hozzátartozóit Fice az ő Vergleicliendes 
WurUrbuch der indogerm. Sprachen ez. művében (4. kiad. 1890) a tpéyő: 
peya : pi schwellen, strotzen, tránken* czimszó alatt közli ; minden bő- 
vebb magyarázat nélkül egymás mellé vannak ott sorolva szanszkrit (jn, 
pí, j)dyatey stb.), ószláv (pijq), litván (penas), görög (Tzotfiiljv, tiívw, 
TtiJ- wi/f Ttídúoj stb.) és germán alakok (I, 80.) : feladatát megoldottnak tartja, 
ha a közös idg. gyökeret mutathatja ki. Kluge a feist éBfett szók tárgya- 
lásánál máskép jár el : megemlíti ugyan a gör. rrTda^ és Tttdów szókban 
rejlő Tztd gyökeret, igazi feladatául azonban a szóalak keletkezésének, 
történeti fellépésének és terjedésének kimutatását tartja ; kifejti tehát, 



Digitized by 



Google 



NEMET ETYMOLOGIAI SZÓTÁRAK. 239 

hogy Titt tulajdonkép egy participialis alakkal van dolgiink, az alapul 
szolgáló ige a gótban *faitjan-nák hangozhatott, ez maga donominativ- 
képzée volt egy germ. faita- tőből ; az óbzász participium *fétid volt, 
ennek megfelel a mai fettt a mely e szerint alnémet alak ; felsőnémet 
megfelelője az óbi.feizzity a mskifeist Az irodalmi nyelvbe a fett alakot 
Luther vezette be, a délnémet bibliakiadások a feist szót teszik helyébe. 
Az a tudat, hogy az egyik alnémet, a másik felnémet alak, már 1611-ben 
kifejezésre jut. Ujabban a fett alak az irodalmi nyelv útján délnémet nyelv- 
járásokban is elterjedt. — E példából látszik, hogyan fogja fel Kluoe az 
etymologia feladatát : valóságos nyelvtörténeti fejtegetést ád, megálla- 
pítja a szó keletkezésének és terjedésének időbeli és térbeli mozzanatait s 
kimutatja azokat a történeti mozgalmakat, a melyeknek az illető szóalak 
tárgya, esetleg eredménye volt. Ekkép az etymologiai és a nyelvtörténeti 
szótár mindinkább közelednek egymáshoz s még csak az volna kivánatos, 
hogy velük együtt a jelentéstani szempontból készült szótár (a minŐ pl. 
a Paul ismeretes német szótára) is egybeolvadjon : így azután minden 
oldalról meg volna világítva egy-egy szó életének minden fontos moz- 
zanata. 

A leginkább szembeszökő vonás, mely Eluoe szótárának újabb ki- 
adásait a régiektől megkülönbözteti, a chronologiai adatoknak nagy mér- 
tékben való felölelése. A hol lehetett, szorgosan utána járt, mely időben 
tűnik fel valamely szó az irodalomban, mikor kezdik említeni a szótárak 
(1. pl. a Meder ozikket) ; egy-egy szónak születése évét is meg lehetett álla- 
pítani (pl. dkZ2Lngo\hoycott szó 1880 őszén keletkezett), olykor születése nap- 
ját is (a német Lockspitzel-t 1888. febr. 2-án használta először egy zürichi 
író.) Ügyet vetett a synonym szókra is, e tekintetben főleg a nyelvjárások 
szolgáltattak neki anyagot (1. pl. AdamsapfeU Ahle, Alp, Ebery Eichhorn, 
Fácher stb.). Természetesen szaporodott a czikkek száma is, főleg az ál- 
tal, hogy az idegen szóknak nagy mértékben helyet juttatott, ezeknél is 
az átvétel idejének megállapítására fordított gondot, 1. pl. az Akt, Alko- 
hol, Allee, Almanach, Bihliothek, Chauvinismns, Forst, Prásident, Reli- 
gion stb. czikkeket. Régente pl. a Fetier czikkre közvetefelenül a Flbel 
következett, most még a FeuUletoriy feario ! Fex, Fiáker, Fianko foglal- 
nak helyet közöttük. Hogy a munka csak külsőleg is mennyire gyarapo- 
dott, azt legvilágosabban a kiadói értesítésnek az egyes betűkre vonat- 
kozó adatai mutatják, az ^ betű alatt pl. az 1. kiadásban 130, a 6. ki- 
adásban 280 czímszó foglalt helyet ; a B kezdetű czikkek száma 387-ről 
520ra szaporodott, stb. Épígy gyarapodott egyes czikkek terjedelme is, 
a Fibel czikk pl. még a 3. kiadásban 3 sor, a mostaniban 40 sor ter- 
jedelmű. 

A mi a részleteket illeti, nagyon sok helyen megvan a nyoma 



Digitized by 



Google 



240 PETZ GEDEON. 1 

annak, hogy a szerző az egyetí szókra vonatkozó újabb úézeteket, a minők 
az utóbbi időben meglehetős nagy számmal jutottak napfényre a nyelvé- 
szeti folyóiratokban, figyelembe vette. Ilyenkor azután — s a könyv új j 
alalga ebben is előnyösen különbözik a régibb kiadásoktól — megtaláljuk 
az illető fejtegetések megjelenésének helyét is. Persze annál inkább hiá- 
nyát érezzük másutt az etymologiai irodalom idézésének, e részben Kluge 
munkájáról is áll az, mit Bbüomann a Prellwitz görög etymologiai szó- 
táránál kifogásolt (Id{fF. Anz, 4, 27). Kluge eljárásának magyarázatául és 
mentségéül szolgálhat az, hogy szótárával kezdettől fogva nemcsak a nyel- 
vészekhez, hanem a nagy közönséghez is fordult s hogy neki ekkép bizo- 
nyos középutat kellett követnie s az eltérő nézetek fölsoroHsában es a 
bibliographiai adatok közlésében mértéket tartania. Ez a körülmény két- 
ségkívül nagyban hozzájárult a könyv sikeréhez s új meg új kiadások mep:- 
jelenéséts a munkának folytonos tökéletesedését tette lehetővé, de a szak- | 
ember azért mégis csak sajnálni fogja, hogy a munkában nem taLUja meg 
egyúttal az etymologiai irodalom repertóriumát, a melyet épen Kluge is- 
merhet legjobban. Az egyes szókra vonatkozó különböző etymologiák fel- j 
sorolásában sem követett egészen következetes eljárást: néha nem csak | 
két-, hanem három-, négyféle lehetőséget is említ, máskor pedig (főleg | 
mikor a snját etymologiáiról van szó) mellőz minden más lehetőséget ; a j 
gehen igét pl. következetesen a ga- particula és az i- (e/-) gyökér összeté- 
teléből magyarázza s egyszerűen ignorálja azokat a nyomós ellenvetése- 
ket, melyeket e magyarázat ellen már több oldalról emeltek. Következet- 
lenséget tapasztalok több helyt az idg. ősnyelvi alakok reconstructiójá- 
ban is : az ismeretes men- gyökérnek pl. a viahnen szó alatt ezt az alakját 
találjuk (illetőleg a vele ablautviszonyban levő mon- alakot is), de a 
meinen alatt man-nak mondja, a mi a mai nyelvészeti felfogtis szerint 
megjáija szanszkrit, de nem idg. gyökéralaknak. Nem elég pontos az 
idg. gutturalis hangok jelölése sem : Kluge pl. egyféle torokhangot jelöl 
az idg. dik- (zeigen), a sker- (scheren) és a lik- (leiken) gyökérben, holott 
az elsőben palatális í{, a másodikban tiszta veláris q, a harmadikban 
labiovelaris qu hangot tesz föl a mai nyelvtudomány. Ép ily külömbség 
van az ag (Acker), a teg- (decken) ós a gem- (kommen) gyökerek guttu- 
ralisai közt is, a mit Kluge jelölése szintén nem tüntet fel. Olykor meg- 
különbözteti a veláris hangot, pl. a sehen seq- gyökerében, csakhogy 
ebben nem következetes. 

Készletekre, egyes szók etymologiájára vonatkozólag természetesen 
igen sok megjegyzést lehetne tenni ; eltérő felfogásnak, sok esetben 
legalább kiegészítésnek gyakran lehet helye. Efféle megjegyzésre azonban 
épen csak egyre-kettőre akarok itt szorítkozni. AzAuge szó feltűnő diph- 
thongusát (v. ö. lat. oculus) BBuoMANN-ra hivatkozva az aum hatásának 



Digitized by 



Google 



NÉMET ETTMOLOOIAI SZÓTÁRAK. 241 

talajdoiiitja : csakhogy Bbuomann e fejlődést első sorban magának a szó- 
nak ragozásából magyarázza s az au-só-nak csak másodsorban és feltétele- 
sen tulajdonít rá befolyást (Grundr, I* 613. 1.). — A -cJien kicsinyítő 
képző legrégibb példái közt az ófn. lőrichin szót említi, azonban ez a 
lat. laurex kölcsönvételén alapszik s így a gutturalis már az alapszóban 
is benn volt, a kicsinyítő itt csak az -ín képző. — A dreschen gyökéralak- 
ját tresk-nek mondja : a tiszta gyökér alkalmasint csak ter- (v. ö. lat. te- 
rére) és a 'Sk' már praBsens-képző (1. Zí^. F, 7, 255). — A ném. Ei, germ. 
^ajjaz alakot bajos egy idg. ^ewjo-y ^ówjo- alakból elvezetni: az alapforma 
alighanem *(njps volt (v. ö. Brügmann, Grundr, P, 283.). — Az Eíchel sze- 
rinte az Eiche kicsinyítője; ez erőltetett magyarázat ; helyesebb lesz, ha az 
-el képzőt itt tisztán a hozzátartozás kifejezőjének veszszük (1. e képzőről 
WiLMANNS, Gramm, 11, 266 : • Aus dem allgemoinen Begriff der Zugehörig- 
keit, Abhangigkeit und Áhnlichkeit entwickelt sich erst der derVerkleino- 
rang»). — A Gau szónak nem adja etymologiáját ; megjegyzem, hogy 
ScHRADER e szót legújabban összetételoek magyarázza {*ga-aiviam\ a 
második elem szerinte a gör. oct] ,falu* szóval függ össze {Idg, F. Anz. 0, 
172). — A heissen szót illetőleg figyelmet érdemel Züpitza magyarázata, 
mely szerint a szó az ószl. céditij litv. .ski'sti szóknak felel meg s így ro- 
kona a g. skaidan (ném. scheiden) igének is ; hasonló jelentésfejlődést 
találunk az ang. to teli igénél is {Dk germán. Gutturale 189G. 105. 1.). — 
KHundsz6\i Eluoe most ag. hinpan ,megfogni' gyökeréből származtatja 
és különválasztja a többi idg. nyelvek ismeretes alakjaitól (ói. qran, gör. 
x'jíov stb.), pedig különös hangtani nehézségek nem forognak fenn, 1. 
Brügmann, Grundr, V 336. és 492. 1. — A Krojjf azét uem a gör. y,f u- 
TZfht hanem finkább a (iftéwo^ szóval (a melynek /í-je idg. a,-ből való) 
lehet egyeztetni, 1. Bruíjmann, Grundr. P 500. 1. - - A Laib alatt említi, 
hogy az ang. lady, angolszász hUrfdige tulajdonkép ,Brot vertei lerin. ' Helye- 
sebben ,Brotkneterin*, mint Detter magyarázza ; az összetétel má- 
sodik része a germ. dxg- , gyúrni* gyökérből való (v. ö. Teig). --■ 
A Mann szónak a man- [helyesebben : men-] ,gondolni* gyökérrel 
való összefüggését kétségbevonja s egy ^ghmonu- alapformát tesz föl, a 
mely mellékalakja lehel ett a ^ghemo- (g. guma) 1. homoj tőalaknak. Meg- 
jegyzem, hogy e ghem- alakot újabban ^gűhem-höl magyarázzák, a mi- 
nek jelentése, föld* (gör. yt^íú'j, yJ^anaXÓJi lyanaí, lat. /íí/mztsstb.), 1. Brüg- 
mann, Grundr, P 562 és 792. 1. ; v. ö. még Idg. F.9, 361. --kMieteszó 
alatt adott magyarázat («die ursprünglichste Form bewahrt das Got. als 
mizdő ,Lohn* dessen z im Westgerm. mit Dehnung von í zu e unterging : 
ahd. méta*) ma már nem tekinthető helyesnek ; 8ievers kimutatta, 
hogy az ófn. méta egy régi *m£ízdaj idg. *meizdhd alakon alapszik ; a z 
rövid i után nem enyészett el ; a g. mizdó az ófn. alakkal ablaut-viszony- 

irrSLTTUD. kOz^sméntkk. zxix. 16 



Digitized by 



Google 



242 PETZ GEDEON. 

ban van ; 1. Beítr. Ki, 240 ; 18, 409 ; Brügmann Grundr. P 207. 780. 1. — 
A nem. Mist ,8zeméi' és ang. migt ,köd' szók nem tartoznak együvé, 1. 
NyK, 28, 349. — A siehen szónál nem elégséges magyarázat az, hogy 
cdas t der idg. Grundform septn- ist im Urgerm. verstummt zwiscben p 
und m : a nasalis itt sonans volt (//., vagy még helyesebben in) s így nem 
lehet megérteni, miérfc kellett volna a t-nek , elnémulnia' ? Helyesebb- 
nek tartom Brügmann magyarázatát, mely szerint a ű a sorszámnévben 
(*8eptmtó') dissimilatio következtében enyészett el s ez befolyással volt 
a sarkszámnév alakjára is {Idg. F, 5, 377 ; 1. NyK. 28, 4G7). — Különös, 
hogy a stall szót Kluge most is, mint munkája előző kiadásaiban, egy 
idg. sthel' gyökérből származtatja, holott Sievers meggyőzően kimutatta, 
hogy e szó Zí-je germ. dl-hö\ magyarázandó {Idg. F. 4, 337; v. ö. NyK. 28, 
351) ; maga ez a -dl- régibb -dhl-höl való, ha tehát a -dhh- főnóvszókép- 
zőt leválasztjuk, az ismeretes idg. std- {stha-) gyökér (illetőleg ennek sió- 
foka) marad hátra, v. ö. stabulum. SiEVERsnek ezt a magyarázatát elfo- 
gadta Brügmann {Grundr. I' 540), sőt elfogadta maga Kluge is a Vor- 
gesch. der altgerm. Dialekte ez. munkája áj kiadásában (1897. 382. 1.), 
annál föltünőbb, hogy szótárában a régi magyarázatát hagyta meg és 
stMen alatt az idg. stha- gyökérnek ugyancsak idg. ősnyelvi sthel-i^\e 
bővüléséről beszél. Sievers magyarázata alapján a loaUen .vándorolni' 
igét sem lehet egy idg. ueU gyökérből származtatni (a mint azt Kluge 
lehetőnek tartja), hanem egy germ. ^wadlöja- tőből kell kiindulni, amely 
az ófn. wadal (germ. ^ivapla-) szóval függ össze. — A siedeln ige alap- 
jául szolgáló ófn. si'daly kfn. sédéi szókat Kluge a g. sitls (úfn. Sessel) 
mellókalakjainak tartja s egy ti : pl-íé\e hangváltakozást tesz föl ; e hang- 
változást azonban, úgy hiszem, bajos volna bebizonyítani ; egyszerűbb 
az ófn. sedcüt egy idg. ^sed-tlo, ^setlo- tőből származtatni (míg a g. sitls 
idg. *seá-/o-nak felel meg). Különben megjegyzendő, hogy Brügmann 
újabban az ófn. sedal szónak egy idg. *Á;^if/o-tőalakból való származtatá- 
sát ajánlja, a szó ekkép az ói. ksetram szóval kapcsolható össze {Grundr. 
P 635. és 790. 1.). — A Stunde szó etymologiáját bizonytalannak mondja 
Kluge ; figyelemre méltónak tartom Ehrismann magyarázatát, mely 
szerint a szó az idg. s-tend- gyökérből képződött, eredeti jellentése tehát 
jlökés* s ebből ,pillanat*, v. ö. ósk. afstundu ,azonnal*, ófn. stwnJt .momen- 
tum*, kfn. dri stunt .háromszor* = három lökésben stb. {Beitr. 18, 21G). 
Bennünket természetesen közelről érdekel még az a kérdés, meny- 
nyiben vet ügyet Kluge szótára a magyar nyelvi vonatkozásokra, azokra 
a szókra, a melyekkel ,külföldi magyarok* , magyar külföldiek' és , ván- 
dormagyarok* czímén újabban ismételten foglalkoztak nyelvészeink (1. a 
Nyr-nsk főleg 23. és köv. köteteit). Ezek közül azokat, a melyek a né- 
met irodalmi nyelvben már igazán polgárjogot nyertek, nagyobbára 



Digitized by 



Google 



NÉMET ETYMOIiOGIAI SZÓTÁRAK. ^43 

megtaláljak ELüGB-nál. így a Dolmetsch szónál megemlíti, hogy török 
eredetije vagy a magy. tolmács vagy szláv nyelvbeli alakok közvetítésé- 
vel került a 13. században a kfn. nyelvbe (v. ö. Nyr. 1 1 , 514). A Heiduck 
jöstliches Wort, das im 16. Jahrh. zunáchst einen nngarischen Volks- 
stamm mit besonderer Nationaltracht bezeichnete', — persze el lehetne 
várni, hogy az alapul szolgáló magy. alakot is közölje. A Husar forrását 
helyesen idézi, de Kutsche szerinte «aus nngar. ko%zi ,Wagen aus 
Ko«ai* (bei Baab).» — A Pekescke szót szláv eredetinek (lengy. be- 
kiesza) tartja s ez a származtatás, azt hiszem, helyesebb, mint az a fölte- 
vés, hogy a szó magyar réven került a német nyelvbe {Nyr. 23, 524) : a 
hangtani megfelelés pontosabb a szláv és a német alak (1. főleg a szóvégi 
vocalist !), mint a magy. bekecs és a német szó között. Eltérő a magyar 
8 a német szó hangsúlyozása is (a mint ez pl. Goethe Hermann u. Do- 

rotheajÁnak ismeretes helyéből is kitűnik : und in der Pekésche 

sich zeigen ; I, 36) ; igaz, hogy e hangsúlyváltozás magában véve még 
nem bizonyíthatna a magyar eredet ellen, v. ö. a Heiduck esetét. — 
A TohpcUsch szónál nem említi ugyan eredetijét, a magy. talpas-t (Nyr, 
23, 278), de magyarázatával («eine Art ungarischer Soldaten^) arra ozé- 
loz. Hogy a szó a németben ,mamlasz'-féle jelentést is öltött, azt Yolf 
György a Nyr. id. h. abból magyarázta, hogy «a magyar mint lóra ter- 
mett mindig lenézte a gyalogságot* s «így a németekhez a ialpacs vagy 
talpas némileg megvető mellékjelentéssel jutott ; ezt a mellékjelentést 
ők aztán továbbfejlesztették.! Klüge (mint már Schmeller is I, 603) e je- 
lentésfejlődést úgy magyarázza, hogy «gemeint wurde in Deutscliöst- 
reich mit dem Worte eigentlich der ungar. (oderslav.) Sóidat, der kein 
Deutfich versteht». E jelentés kifejlődésére, úgy hiszem, hatással lehettek 
némely hasonló hangzású szók is [Tölpel ; Dalk, dalket ; Dilit app, láp- 
pischer Mensch*, diUe2)pisch Hans Sachsnál, 1. Schmeller I, 499. ; Patsch, 
patschet u. o. 1, 415), a melyeknek mind ,mamlasz*-féle értelmök volt. — 
A lornister szót Klüoe régebben (pl. szótára 3. kiadásában) egyenesen 
a magy. tarisznyd-hól származtatta, most, Meyer G. czikkére (Idg, F, 2, 
441 ; V. ö. NyK, 28, 339) hivatkozva a tót tanistra szóból magyarázza ; 
megjegyzem azonban, hogy Meyer a magyar eredet lehetőségét is megen- 
gedte s a német szó első r-jét ép a tarisznya alak hatásának tulajdoní- 
totta. — A Trabant szónál Kluge most is, mint az előző kiadásokban, a 
magy. darabant közvetítését teszi fel. Kluge e nézete ellen nálnnk Melich 
János szállt síkra Nyr. 23, 472), azt bizonyítgatva, hogy mind a magyar, 
mind a német alak az újszlovén drabmit mása. A német alakot illetőleg 
azonban nem hozott föl meggyőző bizonyítékokat \ & d: t hangmegfele- 
lésnek nála említett példái közül (treppe. trouvi, tnren, tragil) egy sem 
tekinthető a szlávból került jövevény szónak, és habái- ezek helyett lehe- 

16* 



Digitized by 



Google 



^44 ]?ETZ G^DEOK. 

tett volna igazi szláv-német megfelelésekre is hivatkozni, a melyekben a 
szókezdő d helyett t tűnik fel (Weinhold, M/iá. Gr, 198. §.), azért ez 
még nem bizonyítja azt, hogy csupán bzIáv szókezdő á-ből válik a német- 
ben t 8 hogy magyar á-ből már nem válhatnék az. Különben a d és ( 
hangok váltakozása a németben — a lautverschiebnng befejezte óta is — 
sokkal gyakoribb] eset, semhogy az ilyen kérdésben megbízható krité- 
riumul szolgálhatna (1. pl. egyfelől a tausendj Traube, másfelől a Davipf, 
duvim stb. szók történetét; a magy. tolmács, vagy, ha úgy tetszik, az ószl. 
tlúmaót szónak is a kfn.-ben tolmetsche, ma pedig Dobnetsch felel meg) és 
hogy főleg egyes nyelvjárásokban egymáshoz mennyire közelálló hangok a 
dés í (szó kezdetén), az eléggé ismeretes (Weinhold Mhd, Gr. 1 92. §. Bair. 
Gramm. 140. § ; Behaghel, Paul-féle örunárisí P 728.). Nem lehet tehát 
azt mondani, hogy a német Trabant szókezáö t-je csnk szláv d-ből (s nem 
akár magy. d-ből is) származhatott, s nem lehet mondani, hogy •bizonyos, 
hogy Eluge állításában tévedett.* A magyar nyelvbe a török eredetű szó 
szláv közvetítéssel kerülhetett ; lehet, hogy a német is a szlávból vette, de 
eddigi ismereteink szerint épúgy lehetséges az is, hogy a magyarból. — 
A hurrá szót Kluge természetesen nem a [magyar huj-rá, haj-rá- 
ból származtatja, mint a hogy azt minálunk megpróbálták (v. ö. Nyr. 
25, 4-70) ; a kfn. hurrá a hurren (lat. currere) igének (a mely még 
Bürger Lenare-jében is előfordul) imperativusa, a melyhez a kfn. nyelv- 
ben egyébként is igen gyakori -á pai-ticula járult, 1. pl. wdfená, laza, 
hilfá, neirui ; még Fischartnál : höra, horclia I (Grimm, Gramm, 3, 290. 
és WiLMANNS, Gramm, 2, 662). 

Becses és érdekes része Kluge könyvének a német szókincsnek 
chronologiai összeállítása : itt látszik, hogy a német szavaknak csak na- 
gyon csekély része idg. ősnyelvi örökség ; a nyelvkincsnek további gya- 
rapodása a régi gyökerekből való új képzés és más nyelvekből való köl- 
csönvétel útján történt. Egyik-másik szónak az illető csoportba sorohisára 
nézve különben kétségünk lehet ; nem látom be pl. hogy a Ritter szót 
mily alapon lehet a közös ,európai' szókincs elemének mondani ? Az ez- 
után következő szómutató sincsen hibák nélkül ; a latin rovatban pl. ott 
találjuk az animál szót a ,Tier^ czikkre, a saeculum szót a ,Seele^ ozilíkre 
való utalással : e latin szókról csakugyan szó volt a régebbi kiadások illető 
helyein, ebben a kiadásban azonban a szerző törülte őket s így az index- 
ben sincsen jogosultságuk. Mindezek azonban elenyésző csekélységek a 
munkának jól ismert j élességei mellett, a melyek az uj kiadásban még 
inkább szaporodtak. 

A czímfíl írt másik etymologiai szótár Detteu FERDiNÁNDot vallja 
szerzőjének s ugyanabban a gyűjteményben jelent meg, melynek egyik 



Digitized by 



Google 



nímet etymolo^^iai szótírak. 245 

füzetében Merinoer adta az indogermán nyelvtadomány rövid foglalatját 
{l.NyK. S7, 407). Eluoe vaskos kötete mellett szinte eltörpül ez a zsebbe 
való könyvecske, a mely dióhéjban adja a német szófejtés főeredményeit. 
Nem lehet tagadni, hogy a nagy közönségnek, szánt kis könyvet ügyesen 
állította össze jónevű szerzője. A bevezetés az általános tudnivalókról, 
az idg. nyelvrokonságról, a germán ősnyelvről s a német szókincs alaku- 
lásáról szól röviden és helyesen. Az ezután következő szótár természete- 
sen nem adja az egyes szóknak afféle részletes életetörténetét, a milyennek 
megírását Elüoe az etymologiai szótár feladatának tartja : a szerző rend- 
szerint a rokonnyelvi alakok egybeállítására szorítkozik, csak kivételesen 
bocsátkozik hosszabb fejtegetésbe. Könyvébe csak oly szókat vett fel, a 
melyeknek magyarázatát legalább valószínűnek lehet mondani, — a 
többit egyszerűen mellőzte s így még az oly közkeletű szók is hiányoznak 
szótárából, mint breity Dolch, Drüse, Eidam, Eídechse, eitel, erlavbeny 
farbe, Jleken, Oeier, gross, keisaen, koffen, karg, klug stb. Szófejtéseiben 
természetesen ELUOE-ra támaszkodik, a czikkek túlnyomó része egysze- 
rűen ama nagyobb munka czikkeinek kivonata ; de azért mégsem követte 
vakon e fő forrását, egyes czikkei Ítéletének önállóságáról tanúskodnak, 
pl. eben (1. im-ago, im-itari, v. ö. Beitr, 15, 229.), enmg (ósk. m)ia baj- 
lódni; szkr. dmlvd)y Haar (b scheren gyökeréhez, gör. xeipeiu), Höcker 
(szerzőnk szerint talán a hoch melléknévhez, míg Eluoe a szkr. hibjay 
gör. xu^óci szókat veti vele egybe) stb. A tulajdonnevek etymologiai ma- 
gyarázatára több ügyet vetett, mint Elüge. Alkalomadtán magyar szókat 
is említ, pl. Degen alatt a magy. dákos-iy Kerl alatt, kirdly-t, 

Detter kis szótára, bár tudományos czélokra jóformán szóba sem 
jöhet a Kluoe-ó mellett, mint megbízható és rendkívül olcsó könyvecske 
bátran ajánlható azoknak, a kik részletesebb megokolás nélkül akarják 
megtudni egy-egy német szónak etymologiáját. 

Pktz Gedeon. 



Kisebb közlések. 



fieccze, boczi, poczok. Nem rég megjelent munkámban, mely a 
zsidó irodalomba behatolt görög és latin szavakkal foglalkozik {Giiechische 
und lateinische Lehnwörter im Talmudy Midrasch und Targum, Berlin, 
Calvary), többek között alkalmam volt a magyar heccze szóra is utalni 
(I, 306). Minthogy ama munkában a dolog érdemével nem foglalkoz- 
hattam, legyen szabad e helyen a czímben adott magyar szavakról néze- 



Digitized by 



Google 



^46 KISEBB KŐZL^EK. 

temet elmondani. Megjegyzéseimmel talán elérem azt, hogy nálamnál 
bivatottabbak fognak a doloi^boz hozzászólni. 

Ezen fogalom számára: csecs, emlő {uátTToe, mammae) &z űy 
görögben ^ú^eov, ftó^ea szavak járják (1. Jannarakis szótárát), a melyek 
mellett fli^e, ^l^io^y többesben (ii^a, fií^ta is előfordulnak (Lange, Glossar. 
Grseco-Barbarum). Ugyanilyen hangzású szavak a sémi nyelvekben is 
vannak: heza az aramban (Le\% Targumisches Wb.), beza a szírben 
(Payne Smith, Thesaurus Syriaous) és hezza az arabsban, mint a hogy a 
két nevezett szótárban fölemlittetik. Ezen meglepő hasonlatosság gon- 
dolkodóba ejti az embert. Hol van a szónak hazája, az árja népeknél-e 
vagy a sémieknél ? Más indicium hiányában a kérdésben nézetem szerint 
az dönt, hogy melyik nyelvcsaládban van a szónak nagyobb keleté, azaz, 
mely nyelvcsaládban találhatók ama szónak rokonai ? 

Fleischer, a tudós lipcsei tanár, az arabs szót a következő jelen- 
tt5sekben ismeri: Saugwarze, Zitze bei Thi erén, Brustwarze bei Menschen, 
auch das ganze Euter, die ganze weibliche Brust (a Levt szótárához írt 
jegyzetben, I, 419). A szó mellé állítja a népies németből Btez, a fran- 
cziából piB, az olaszból hozza (^ kelevény) alakot; v. ö. olasz bozzettOj 
Ixyccid, bottoney franczia houton (= rügy), a németben nyelvjárásilag 
B'utz, Az arabsban hez- va^y /n/znak mondják a pipaszopókát is, a főnév- 
ből származó ige pedig azt jelenti, hogy rii(jyezni, rügyet hozni. Az új- 
görög li'jCtovf szót és származékait Fleischer nem említi. Ez alakban 
a XII. század óta ismerik e görög szót, oly időből, midőn arabsok és 
görögök már sűrűn érintkeztek egymással, és így nem lehetetlen, hogy a 
görögbe az arabsból jött. A sémi nyelvekben azonban a gyökérnek nincsen 
leszármazása, mely oknál fogva helyesebb a szónak eredetét a görögben 
keresni. Az ógörögben bizonyosan összefüggnek vele (íú^w {(imü mellék- 
alakja), pú^rj)/ és fíüfffia szavak. Az alapfogalom e szerint a megtöltőt t- 
ség volna, mely jelentésből önkényt következik a többi: a genynyel teli 
kelevény, a zsirral teli emlŐcsúcs vagy emlőbúb, a tejjel teli emlŐ, a 
nedvvel teli rügy és a szintén nedvet adó pipaszopóka. Ide tartoznék 
aztán az ógörögből még (^fj^áíTTpca = nutrix, dajka; títí^t] ij ^u^fíarpea 
(Stephanus, Thesaurus 11, 4-52, párisi kiadiis) ; újgörög i%^á]/(o = fvj^mo 
EüSTATHiü8-nál annyi mint yaXofr/éwwíg^ ^-oJo oy é o fxae {¥ oy, LatUsystem 
der gr, Vvlgarsprache p. 22). A pu^áwo = /tu^áw-féle egyenlet a helyes 
nyomra vezet bennünket : az összes említett újgörög alakok kétségkívül 
arra az elterjedt szócsaládra vezetnek vissza, a melyből mint typus fui^o<; 
, csecs, csecsbimbó* emelkedik ki; nem kell egyebet konstatálnunk, mint 
az ?/i és b hangok változását. Ennyi, gondolom, elég annak bebizonyí- 
tására, hogy a kérdéses gyökér inkább árja mint sémi. 

Hogy a magyar nyelvben e fogalmakat illetőleg ugyanoly szellem 



Digitized by 



Google 



KISEBB KÖZLÉSEK. 247 

uralkodik mint a nevezett sémi és áija nyelvekben, mutatja többek 
között mtir azon körülmény, hogy a magyar is bimbímak nevezi a csecs 
csúcsát, sőt az is lehetséges, hogy maga a csecs szó szintén csak a csúcs- 
nak változata, tehát növény képében tünteti föl a nyelv. A magyar 
paraszt továbbá igen sokszor bimbőnsk nevezi a tehenét ; én legalább 
nem ismerek esetet, hogy lovát vagy akár az ökrét is így nevezné. 
A tehén himbóy mivel nedve (teje) van és mint a rügy kifakad. 

Ebből kiindulva, azt gyanítom, hogy a magyar heccze egy és ugyan- 
azon gyökű a fent érintett bezza sémi és buzi árja szókkal. A MTsz. fő- 
kép a Dimán túlról ismeri a beeze vagy heccze szót, tehát oly vidékről, mely 
leginkább használhat egy közkeletű, európai szót. Becze vagy heccze a 
Dunántúl (én a zalamegyei és veszprémi nyelvet ismerem tapasztalat 
ból) a tehenet jelenti. Ha jól tudom, ezt az elnevezést főképen a gyér 
mekekkel szemben használják a felnőttek és maguk a gyermekek is, 
Mindamellett nem hiszem, hogy heccze beczézgető név volna; ez utóbbi 
jelentésben sohasem mondjuk becczézni, hanem heczézni. S miért beczéz 
nénk csak a tehenet ? miért nem a hűséges kutyát, az ölben heverésző 
macskát? Más az, ha a beccze azt az állatot jelenti, melynek tbeczéje* 
(tőgye, németül Biez) van, mely tele van tejjel és melyet szopni lehet 
Hogy szopni lehessen, úgy látszik, hozzátartozik a fogalomhoz, mint fent 
a pipaszopókáról láttuk. Az, a mi szopik, a borjú, szintén beccze, a MTsz- 
szerint 6ecá:eA: (v. '6, fiók, fióka fiúh6\\ A közönséges nyelvhasználatban 
a vég-/f lekopott és beczek helyett becze, e helyett (talán differenciálás 
kedvéért) : hoczi. Érdekes, hogy Komáromban a serdülő leányt is höczé- 
nek mondják (MTsz.); ebből világosan kitűnik, hogy a szóban nem a 
beczézgetés fogalma rejlik, mert akkor inkább beczézgetnénk az egész 
kicsiny leányt vagy tán a kicsi íiut is, hanem épen a tejesedés korában 
nevezzük a leányt höczé-n^V. Ellenben nem tudom megmagyarázni, hogy 
miért becze a gabonaszál is, hacsak nem azért, mert bizonyos időbon 
teli a kalásza; e szólásban: c Maradt egy kis böcczet különben itt is egy 
csomó kalászt lehet érteni. 

A mélyhangú boczi mellé állítom a poczok szót. Beczek és poczok 
között kétségtelen a rokonság. A telt, kidomborodó has bizonyos tekin- 
tetben olyan mint a csecs, tehát a becz elterjedt gyökérszóval lehet 
jelölni. Ha az ember kiszögellő taglejtéseket csinál, akkor peczkes ; meg 
lehet pöczkőlni az emberi test kiálló részeit, az orrot, a fejet stb. Daczára 
annak, hogy itt a kiszögellés, az előretolulás is lehet a fogalom alapja — 
a mi utóvégre a csecsre, a rügyre stb. is ráillenék — mindamellett a? 
tömöttség, a megteltség alapgondolatánál maradok, mivel így a beccze 
beczek, poczok szók is e körbe tartozhatnak. 

Az ide tartozó szavak egy részét Schuchardt H. is említi Romano- 



Digitized by 



Google 



248 KISEBB KÖZLÉSEK. 

Magyarisches czímű czikkében (Zeitschr. für román. Pbilologie XV, 88). 
A kiszögellés közös fogalmát találja ily szókban, mint bv^a (csigabuga = 
csigabiga) és bu^a, boga, bog = Enoten, Enorren, Eolben. Ámde a 
tömöttség fogalma ezekben is legalább oly nyilvánavló, mint a kiszögel- 
lése; az ágnak boga van, azaz az ágon csomó, tömörülés van. Az ágas- 
bogos fa abban különbözik más fától, hogy ágai nem egymástól szét- 
váltan, hanem összekuszálva, tehát csomósán és tömötten nőttek; v. ö. 
NySz. nodus és tuber. Az a rokonság, a melyet Schüghardt buga és buta 
között talál, a tömöttségen alapszik ;eza térti um comparatio- 
n i s. Buta ember lehet a vézna és lapos termetű is ; de ha nem nyilt a 
feje, hanem zárt és tömött, akkor buta; igaz, hogy a tömöttség 
|tt csak képletes. A német dvmm E^luge szerint (Etym. Wb. 5. kiadás) 
iényegében véve annyi mint stumm : a ki nem beszél, a kinek zárt a 
szája. A héberben vastag tömött hús ugyanazon szó mint a buta, balga 
(készei). Ha németül «Butz> a kicsiny és vastag növény, állat vagy 
ember (Schüghardt 100 1.), úgy ennek nem a kiszögellés az oka, hanem 
a tömöttség. Francziául bosse — Schildbuckel, azaz az egész egy csomó- 
ban fut ki. A magyar bütyök, buczkó, bütykös szintén a tömött, jól kitöl- 
tött, csomósán kiálló dolgok. Újgörög firroxia (olvasd bókja) pláne a 
szájat töltő falat ; micsoda kiálló vagy kiszögellő volna ebben ? A tömött- 
ség fogalma itt mellőzhetetlen. 

Azt vélem ennélfogva hogy a MTsz. helytelenül csinál a beccze és 
beczéz fogalmakból egy czikket ; ez két különböző dolog. Nem áll az 
sem, a mit a Nagy Szótárban olvasunk (481), hogy becze •gyermeknyel- 
ven* kis borjú, néhol boczi — mert a becce szóval inkább a tehenet jelö- 
lik és nemcsak gyermekek, hanem felnőttek is. A BALLAOi-féle Teljes 
Szótárban tájszólásképen még azt találom, hogy beczebeteg = kényes, 
érzékeny beteg ; ez nagyon feltűnő adat, mert e szerint becze majd szen- 
vedő (= elkényeztetett gyermek), majd cselekvő (= kényeskedő beteg) 
értelemmel bír — oly dolog, mely ellenkezik a nyelv szellemével. 

Ha a magyar beccze tényleg annyi mint bez az árja és sémi nyel- 
vekben, azaz emlő, tőgy, akkor a becző szó és ennek származékai (bab, 
borsó, lencse stb. hüvelye értelmében) szintén e körbe tartozhatik, mert 
az emlő hüvelye a tejnek, a rügy hüvelye a nedvnek, úgy a beczó hüvelye 
a magnak (babnak, borsónak stb.). Ámde ez csak mellékes odavetés. 

Erausz Sámuel. 



Digitized by 



Google 



A vopl nép k\ hitvilága. 



(Második közlemény.) 



A korszakalkotó reformok, melyek a XVIII. század elején 
Oroszország történetét és társadalmi életének fejlődését aj irányba 
terelik, nem maradtak hatás nélkül Szibéria apró népeire sem. 
Nagy Péter czár éles politikai látása jól vette észre, hogy nemzete 
gyarapodásának hatalmas eszköze lesz, ha birodalma keleti részei- 
nek elmaradt népeit is belevonnia sikerül a közös törekvések mun- 
kájába s mint ennek múlhatatlan föltételét jelentette ki az 1700. 
év július 30-ikán: «;ta pacnpocTpaHHTCH XpncTiaHCKafl B:bpa y 
OHÖHpcKHxi* H;(Oj[onoKj[[OHHEROBi> (tezjesztessék a keresztény hit a 
szibériai bálványimádók közt) l» *) 1706-ban rendelet megy a ber- 
jozovi vojvodának, hogy hivassa maga elé l^ksa szigvai vogul és 
Tuciabcdda obdorszki kenézeket s kérdezze meg tőlük, nemWolná- 
nak-e hajlandók elfogadni a keresztény vallást. E rendelet nyomá- 
ban LESOsmszKu FiLOFEJ szibériai metropolita hittérítő papokat 
küld az éjszaki vogulok és osztjákok közé, kik azokban most is 
igen kevés fogékonyságot tanúsítanak az uj vallás eszméi iránt. 
Látván ezen eredménytelenséget, Lescsinszkij, ki időközben meg- 
gyöngült egészsége miatt letette főpapi méltóságát s Feodor néven 
a tjumeni szerzeteskolostorba vonult, maga határozza el magát a 
hittérítés munkájának komolyabb s erélyesebb folytatására. Gaqa- 
BiN PetrovicB Matfej szibériai kormányzó részéről hajóval s kellő 
számú legénységgel fölszerelve 1712 június havában indul el a 
feladata iránt rajongva lelkesedő szerzetes útjára s az Irtisen alá- 
felé haladva nemsokára eljut a pogány osztjákok falvaihoz. Kísé- 
retében volt egy NoviozKiJ Gbigorij nevű kisorosz származású 
száműzött is, ki a térítési műveletek befejeztével, 1715-ben a kpr- 



*) Abeamov: BBe^eH. XpucTiaHCTBa (10. 1.). 

1ITBX.TTUD. KiSZURUKHYKK. XXXT. 



17 

Digitized by 



Google 



250 MUNKÁCSI BERNÁT. 

mányzó parancsára tüzetesen megírta ezeknek történetét kapcso- 
latban az osztják és vogul nép rövid leírásával.'^) Ez utóbbi kere- 
tében foglal helyet az osztjákok és vogulok régi pogány hitének 
és vallási szokásainak vázlata is, mely tárgyunk szempontjából 
NoviczKiJ müvét az egész régi irodalom legbecsesebb forrásmunká- 
jává teszi s mindenkép méltó arra, hogy e helyt vele bővebben fog- 
lalkozzunk. 

1. Az osztják bálványokról általában: Az osztják 
régi hitéletről szóló rész a mű harmadik fejezete, melynek czime: 
« 3Ji0MecTÍH HAOJionOKJiOHeHifl (A bálványimádás istentelenségéről). » 
Ennek bevezetésében a szerző utal arra, hogy az osztjákok bálványimá- 
dása sokkal alacsonyabb színvonalú annál, mely az ókori népeknél volt 



*) Ezt a művet csak nem régibon adta ki Majkov L. a «IIaMiiTHiiini 
;Q)eBHeii nHCLHeHHoom h MCKyccTBa» czímü gyűjteményes vállalatban (St. 
Ptb., 1884.); de kéziratban már előbb használták, különösen J. B. Mülleb, 
ki cDas Lében. u. die Gewohnheiten der Ostjakem művét (1. alább) ennek 
alapján írta s Abramov (1. művét a fentebbi idézetekben). Teljes czíme 
NoviTZKiJ köny\'ének: «KpaTKoe Oiiucame o Hapo^ib OcTHUKoirb Hxe ni npe- 
A'&ierb nojnioiiiBux'b U^apcrsa GnŐ'bpcRoro oGp^raeTCfl ci> BlbKOTopBim» Toro xe 
rocyAapcTBa ocoGnibttiiiiax'B BemeA Bi&AeHíeM'k a Haitna^e o shtíh, oGiJ^asn* n 
iipeGuBaHífl cero OcnuiKaro Hapo^a, TOTujifi UTb npesAHOin> aioHt'CTÍH Kyvnpo- 
cjiyseHifl, oGpaiueHÍH bii IIpaBoCriaBHyK), 6juux)HecTHByK) XpHeriüHCRyK) Btpv 
exe TocnoAy CnoentmetTByiomy xmaHÍeM'b Ciarejurbüiuaro Khüsh Mareen üeipo- 
Bma TarapUHa, FyOepHaTOpa IlapcTBa C'bGi&pcKaro, nponoBi&;iiH) se Tpy;ioJDO(SQon> 
(ÍJiaro^ecTMH nponoBtAHHKa is. yqirrejia npeocBfln;eHBaro Apxiiepea 8eo;(opa Cih- 
Monaxa, co^bicrbca vb speMH npaBHiua npecTOJOM'b MCTponojiin Ct61&pcKott BeJE- 
Karo I nasa npeocBfliucHHaro ApKíepea K)aHa MaKCHUosma. CnncaHO ze sa 
iioBe.itBÍeM'L £ro KHflKecRott GstTJOCTH PyCepnaTopa C^kútpu Hmcafliufaivb ero 
pa(5oMi> rpiiiropLieMi> Hobhukiim'b (Rövid leírás az osztják népről, mely a 
szibériai birodalom éjszaki tájain lakozik, ugyanez ország némely igen 
sajátságos dolgainak ismertetésével, főkép pedig ezen osztják népnek élet- 
módját, szokásait és lakó táját, hasonlóképpen bálványimádásának előbbi 
istentelenségét és az igazhitű, istenes keresztény hitre való térítését ille- 
tőleg, mely utóbbi az Úr segedelmével Gagarin Matfej Petrovics herczeg, 
Ö fenségének, a szibériai birodalom kormányzójának gondoskodásából és 
Feodor szerzetes püspök Eminencziája, a munkakedvelő, istenes hit- 
szónok és tanító vallási beszédeinek hatása alatt azon időben történt, 
midőn a szibériai metropolia kormányát Joan Makszimovics püspök, 
O Eminencziája igazgatta. Megiratott pedig ezen mű Szibéria kormány- 
zója, berezegi Fensége parancsából az Ő legalázatosabb rabszolgájától 
M oviczKij Györgytől ) » . 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 25 1 

divatban ; mert míg ezek istenségeiket művészi módon s fényes alakítás- 
sal, a babiloniak aranyborjú, a hellének Kronosz és Juno képében ábrá- 
zolták, az osztják «az egyetlen nép, mely az örökkévaló Isten dicsőségét 
elferdítve madarak és férgek hasonlatosságára készített magának iste- 
neket. Némelyek erdei vadhoz hasonU) bálványt, küXötumn medvét tisztel- 
tek; mások madáralakot: hattyút, ludat Kiki a maga hajlandósága sze- 
rint, a mihez leginkább kedve kerekedett, azt isteníti vala oly gyalázatos 
sokistenŰséggel, hogy a mennyi dolgot csak eszével megismert, annyinak 
hasonlatosságára alakított isteneket. Ismeretlen lények hasonlatosságára 
is készttettek alakokat, melyeknek t t. nem volt sem erdei vad, sem madár- 
ábrázatuk^ imádtak továbbá valami bölcsőben fekvő, bőrrel, posztóval és 
rdszonnal burkolt fadarabokat, melyeknek közepébe tükörüveg -darab volt 
helyezve. Honnan jött hozzájuk az ily változatos alakú sokistenűség ? 
Ugy látszik, hogy az ocsmány nyerészkedés vágya hozta ezt reájuk. Sok 
gonosz fortélyú ember t. i. közülök más munkájának szerzeményével 
akarván meggazdagodni, furcsaságukkal feltűnő uj holmikat készít, azo- 
kat istenségekké teszi, a vakoskodó nép pedig ezen egészen uj dolgok 
újságától és különösségétől csalogatva áldozati és tiszteleti holmikat 
hord hozzájuk ; utóbb meg gyakoribb látásukra kívánkozván, fölveszik a 
gyalázatos áldozatok hozatalának szokását, s a gyakori áldozásokkal a 
vélt istenek gyártói, mint áldozó papok, kellőleg ki vannak elégítve- 
E végből az ő sok áldozó papjuk, saját nyelvük szerint samancik-ok gya- 
lázatos nyereségvágyból az ördög örökös rabszolgaságába és a varázs- 
mesterség, valamint agyrémek közreműködésével szövetségébe szolgál- 
tatták magukat.* 

2. Az osztják sámán és istenidézése: «Áldozó pap- 
juknak s a bálvány gyártójának, vagy a kinek öröklés útján atyja, vagy 
rokona birtokosa valamely bálványnak — nincsen az ő istentelen hitük 
szerint valami meghatározott tisztségbeli' rangja. A ki bálványt készít, 
Tagy tart, vagy pedig arra szenteli magát, hogy mindig buzgalommal 
foglalatoskodjék a bálványok körül, vagy pedig általában a kiről azt 
tartják, hogy legjobban ért hozzá : az szokott az áldozó pap lenni. A fő- 
bálványokndl azonban meghatározott és állandó eljárás van gyakorlat- 
ban: ezeknek őreit egyszersmind áldozó papok gyanánt tisztelik. Az ő állá- 
suk hivatása, hogy folytonos szolgái legyenek a hazugságnak. NéJia mi- 
dőn élelmi szükség áll be, arra buzdítja ámítással a népet, hogy áldozatot 
hozzon, azt jelentvén ki, hogy ezt, vagy amazt kivonják az ö veit isteneik. 
Ha pedig valaki jövendölést akar, akkor előhoznak valami marhát, i^agy 
erdei vadat, a fölött az áldozó éneket költ, imádkozván, hogy adjon a^ 
istenség bő fogást halban, vadban; aztán maga segít az áldozónak a marha 
levágásában, mely fáradságáért az áldozókkal együtt részt vehet a lako- 

17* 



Digitized by 



Google 



252 MUNKÁCSI BERNÁT. 

mában. Vannak némelyek, kik átengedvén magukat a sátánnak örökös 
rabságába, bizonyos képzelgéseket és bŰvöléseket űznek s rendesen a 
jövendőt akarják előrehirdetni. Ha valaki azt akarja^ hogynehi jövendőt 
mondjanak, mi legfőkép a mindennapi szükségletek, a halászat és vadá- 
szai ügyeben történik, akkor a biivölot beviszik egy sötét házikóba, ott erő- 
sen megkötik, magvk pedig hdrfájvJcon játszva leülnek. A megkötött erre 
némi bűvölő igéket kiáltoz, az ő szövetségesét, a sátánt idézvén. Ezt szokás 
szerint mindig éjjel teszik, midőn nélmny áráig tartó idézgetes után belép 
valami viharszerüen suhogó szellem. Az ülök erre kifutnaJc a házikóból ott 
hagyván a megkötött varázslót, kit az elővarázsolt szellem megragad, alul- 
ról fölfelé emel s mindenfele kínzásokkal gyötör ; azért is kötik meg őt^ 
hogy ez a dühöngő a kínzástól sehová el ne menekülhessen, a midőn t. i. 
elpusztulna. Néhány óra multán a tisztátlan szellem, mint a hamisság 
atyja, fi'débe juttatván a liamis jövendöléseket, elhagyja őt; ő pedig alig- 
alig élve megszabadííl a kínzásoktól, távozik s hirdeti hamishodva a jö- 
vendőt, » 

3. Áldozati szokások: «Ezek a bűbájosok terjesztették el 
a sokistenűség oly nagy változatosságát és a bálványoknak számtalan 
ábrázolását. Átkos sokistenűségük tisztelete nincsen semminemű szabá- 
lyokkal megállapítva, nincsen valami általános, minden napra szóló intéz- 
kedés ; hanem kiki a maga kénye-kedve szerint, a mikor jónak találja, 
akkor végez istentiszteletet és imádságot. Mivel pedig üres kézzel soha 
sincs istentisztelet, a közönséges nép a bálványoknál állandóan tartóz- 
kodó áldozó papoktól kér utasítást arra nézve, hogy minő módját az 
istentiszteletnek rendezzék. Minden áldozó pap ugyanis azt tartja magá- 
ról, hogy a maga halványával különösebb kapcsolata van s neki nyilvá- 
nítja az istenség mindig azt, a mit szükségkép megkövetel. Ennélfogva 
ha valaki a maga balga hite szerint egészségért, vagyonszerzésért, vagy 
pedig bajaiban javulásért akar valamely bálványhoz imádkozni, kijelenti 
e bálvány áldozó papjának áldozatbeli szándékát, a midőn amaz tudtál 
adja neki, hogy ama lelketlen báb mit fogad el tőle legszívesebben : va- 
laminő lakomát-e, ruhát-e, vagy egyéb szükséges dolgokat s efféle ado- 
mányokkal látja el aztán tisztelete alkalmával a bálványt. Egyébként 
nem mindig tudakolja a nép az áldozó papok értesítését, hanem maga 
hoz a bálványoknak különféle holmikat: vásznat, posztót, s többféle 
vad, vagy hal bőréből készült dolgokat, mely adományokkal tisztelet jeléül 
körülborítván istenségeiket, ezek annyira megvastagodnak a különös ron- 
gyoktól, hogy néha ötven rőf szélességnek ; magának a faragott fának pedig 
a szélessége nem több félrőfnél. Ilyen volt az a bálvány, melyet a sorkori 
jurtákban találtak, melynek belsejében t. i. egy hasábfa volt, felül némi 
emberi hasonlatosságra bádogból készült álarczczal s körülgöngyölve 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 253 

posztódarabokkal, melyeket ötven évig rakosgattak rája adományképpen. 
Midőn ezt a tűzbe vetették, oly csípős füst szállt mindnyájunkra, hogy 
majdnem elfutottunk a faluból. Néha hihorszínű nűtával eUdtva diszitik 
2MÍ^iá/7t^'a(, főkép midőn valamelyiktől jólétet, bő halászatot és vadászatot 
kivannak nyerni. Hogyha a kivánt javakat meg neni kapják, leveszik róUi 
az ajándékozott ruhát s mindenféle gyaldzások kíséretében valami illetlen 
helyre dobják, utóbb a>zonban ismét visszahelyezik tiszteletének előbbi mél- 
tóságába. Igen magas dombokra s mindenkinek feltűnő 
helyekre állítják bálványaikat, melyek néha jó távol esnek 
lakaiktól. Ha ilyen tisztelet kifejezésére alkalmas, feltűnő helyet találtak, 
ott térséges bálványtemplomot építenek, éhben elhelyezik a bálványokat s 
ott eszik meg előttük a hozott áldozatokat. Más apróbb helyiségekbe rakják 
a magvk balga hitüségében a csontokai s itt őrzik, azt vélvén, hogy nem 
illő az áldozat csontjait tisztesség nélkül összeseperni. » 

íAz áldozatok szokása és rendje szintén nincs bizonyos szabályok- 
kal megállapítva, úgy mint ez más bálványimádó népeknél, különösen a 
mongoloknál tapasztalható, a kiknek újhold idején meghatározott rendű 
áldozataik vannak. Ennél a vakoskodó, oktalan osztjáknál nincs más 
rend, mint az, hogy ha valakit lakomázásra ösztönöz jól nem lakott hasa, 
vagy ha valaki áldozó pap gyanánt tiszteltetvén, kielégítetlen torkának 
keresi kedvét, azt kitátja s hirdeti, hogy az istenek áldozatot követelnek, 
melyért viszont valami jónak szerzeményét helyezi kilátásba : ekkor van 
az áldozat sora és ideje. Ilyenkor egész legvégső romlásukig buzgólkod- 
nak az áldozatul kivánt vad, vagy lovak keresésében. Főképen azok szok- 
tak lovakat áldozni^ kik a tatárok lakaihoz közelebb esnek ; mert ezek a 
tatárokkal közlekedvén, szokásaikat és a lóhús evését megkedvelték s 
ennélfogva alkalmaznak ocsmány áldozataikhoz lovakat. Kik azonban a 
távolabbi elhagyott területeken laknak, azok leginkább rénszarvasokat 
hozoak áldozatul, minthogy ez az ő házi állatuk náluk bőven tenyészik. 
Midőn pedig a bálványok elé vezetik az áldozati állatot, a következő eljá- 
rást követik : A ki legjobban ért a bűvölő fecsegéshez, az áldozó pap gya- 
nánt elől járván, megfogja az elővezetett állatot s megköti előlábait ; egy 
másik kopját vévén macához, egyenesen a feláldozandó állat félé tartja, 
egy harrnadik kifeszített íjjal áll, egy negyedik pedig fejszével éppen az 
állat szemei előtt Most az áldozó pap elkezd igézni, énekekkel könyörög- 
vén a bálványokhoz, hogy bőségét adják a Jialuknak s szerencsés vadásza- 
tát az erdei vadaknak. Befejezvén ezt, először maxfa az áldozó pap üt az 
állatra az e végből előkészített szerszámmal ; azután a másik nyíllal, a 
harmadik kopjával sebzi meg. Erre az összeesett, de még lélegző állatot 
megfogják s háromszor körülvonszolják a bálványok körül ; utoljára kés- 
sel a szivébe döfnek, kioniló vérével pedig, melyet egy tálbaji fognak föl. 



Digitized by 



Google 



254 MUNEÍCSI BERNÁT. 

viegfecskendezík lakaikat^ hetndzolják a halvány gzdjdt Az áldozati állat 
bőrét a fejevei és a térden alul eso Mbrészeivél együtt düziil és örök meg- 
emlékezésül a bálványtemplomrok fölött föl akasztják áfákra, mely czélra a 
legerősebb s legkevésbé korhadó fákat szemelik ki. A húst megfőzik s a 
legjobb részeket kiválasztva megkenik velük a bálványok száját ; végül 
mind az egybegyűltek gyermekeikkel s házuk népével együtt me{ieszik. 
A lakoma után a luUa jeléül botjaikat a levegőbe dobálják. Azt tartják 
ugya/nis, hogy ily nuídmi a tisztátlan szellemet (mert ezt istenítik ama 
bálványban), m^ly velük együtt ülve résztvett a lakomában s ezután a le- 
vegőbe emelkedik, távozó útjában kisérik. Mondják azt is, hogy ezt felem- 
Ütés czéljából cselekszik, hogy t. i. a szellem emlékezetében tartsa az 
iránta tanúsított tiszteletet. Az esetleges szerencsétlenségért ugyanis bál- 
ványaikat gyalázassál szokták illetni s ez okból nyilvánítják minden áldo- 
zathozatal alkalmával a rettentés jeleit. Evvel azt. kivánják elemi, hogy 
az istenség (a fenyegetéstől tartva) mennél inkább gondoskodjék arról, 
hogy vadászat és halászat alkalmával jó fogásokkal ajándékozza meg őket. 
Az efféle gyakori áldozatok következtében egyesek igen nagy szegény- 
ségbe és végső romlásra jutottak elannyira, hogy kölcsönadóiknak még 
gyermekeiket és nejeiket is odaadják szolgálatba. Midőn t. i. az inség és 
nyomorúság már erőt kezd venni rajtuk, csalfa hitük és hiú reményük 
arra ösztönzi őket, hogy áldozathozatal révén a bálványoknál keressenek 
maguknak némi jó szerzeményt. Minthogy pedig nincs honnan kapniok 
jószágot az áldozathoz, feleségüket és gyermekeiket adják oda zálogul 
abban reménykedvén, hogy szerencséhez jutván, majd kiváltják őket. 
De evvel az önámítással jut néha ugyancsak emberünk romlásba : hoez- 
szantartó hiu reménykedéssel keresve a szerencsét, mit sem ér el, s így 
nem lévén miből kiváltania, megfosztódik nejétől s gyermekeitől. Ez 
oktalanokat ekkép vélt szerencseadójuk, a bálványokban istenített szel- 
leme a hazugságnak rejtett álnokságával kipusztítja vagyonukból s azon 
biztatással, hogy jövőben lesz valamijük, pusztulás elé viszi.* 

4. Medvetisztelet: «A bálványimádás külömböző nemei közt 
nagy tiszteletben részesítik az erdei vadakat is, különösen a medvét. Ez 
utóbbit azon alapon tisztelik, hogy magukat vele szemben bűnösöknek 
érzik ; az a balga hit él ugyanis közöttük, hogy a medve, midőn emberi 
kezek oltják ki életét, ha 7iem tanúsítanak iránta tiszteletet, megbosszulja 
halálát megölSjén. E végből, ha megtörténik, hogy ily állatot ölnek, lehúz- 
ván ennek birrét, a bálványtemplom elé állítják s úgy terítik ki, mintha elő 
volna. Azután összegyülekezvén körülötte, játékokat, tánczokat rendeznek s 
énekekkel nyilvánítják ártatlanságukat az ő megölésében, miközben azt 
mondják, hogy nem ők voltak a gyilkoló vadnak és nyílnak készítői, sem a 
nyíltoUnak szerzői : a vasat orosz ember kovácsolta, s a tollnak sas a szü- 



Digitized by 



Google 



▲ VOGUL NÉP ŐBI HITVILÁGA. 255 

lője. Ily énekekkd kiáltozván^ végezetül odamennek s megegókolják a kiterí- 
tett dUatlx/rt ; midőn pedig ez ördögi játékokat megelégelték, veszi a bőrt 
a gazdája s eladja a kinek akarja vagy használja minden lelkiismeretbeli * 
kétség nélkül. Ezen erdei vadnak különös tisztelete szintén bálványimá- 
dás számba jön ; mert esküjöket a medvebőrön erősítik meg s ezt nagy 
gondossággal tartják meg. Sokaknál megtörténik ugyanis, hogy hamisan es- 
küdvén, ezen állat megtámadja és megöli őket; a hazng mondással (ajakkal) 
és esküvel ugyanis ezen állattól való megöletésnek szolgáltatják ki magu- 
kat. Bárha ez ördögi elmésségből és ravaszságból folyik, mégis közremű- 
ködik abban, hogy az igazság érvényesüljön. Olyan vélemény is járja, 
hogy a hazugságnak ily büntetését Isten küldi s az nem a Sátán műve ; 
mert hiszen ez az igazságnak megrontója, nem pedig őre. Mindenesetre 
az ily félelem visszatartja őket mindenféle hazugságtól s igaztalan állí- 
tástól ; mert az Úr a pogányokban is szükségét érezteti az igazságnak.* 

5. A medveeskü: tSzintígy midőn valamely alkalom azt kö- 
veteli, hoffy hűségüket az ő Uralkodójuk, Császári Felsége iránt esküvel 
megerősítsék és nyilvánítsák : ekkor is a^ ő istentelen hitük és szokásaik 
szeHnt az előbb említett állatnak bőrét helyezik elébe, melyre fejsze, kés és 
a rettentés egyel) eszközei vannak rátéve. Azután annak, kinek esküvel kell 
megerősítenie és lekötnie hűségét, levévén a bőrről a kést s hegyére darabka 
kenyeret helyezve, ezt odanyújtják, a tdmdcs pedig a következő megsza- 
bott szólást mondja el előtte : ,Ha ezen esküt hamisan teszitek, ha nem 
fogtok hűségesen szolgálni és gondoskodni a bőradó megadásában, hadd 
bőszüljön meg benneteket ezen állat s szenvedjetek halált áUala, I Ez a ke- 
nyér és ez a kés ptisztítson el téged, ha nem akarod igaz hűséggel végre- 
hajtani azt, a mire magadat kötelezted/' Ez az eljáiás fő és az egésB 
népre vonatkozó esküigereteknél van szokásban ; de ha egymás között 
előforduló pörökben és viszálkodásokban kell valamit esküvel bizonyí- 
tani s az ellentétes törekvéseket kiegyeztetni, a pörösködők házi bálvá- 
nyaik elé járulnak s ez előtt kell esküvel igazságukat megerősíteni. Ekkor 
a nép elöljárói odanyújtják az esküvő kezéhez késüket s ekkép szóUmak 
hozzá : ,Ha te ezen vádlóddal szemben ártatlan vagy, fogadd ezt a kést, 
vedd elö a bálványt, törd össze s vágd meg őt !' A kit bűn nem terhel, fogja 
a bálványt, összetöri és megvágja ezt mondián : ,Szerezz elégtételt ezért a 
bímösön s így törd össze szolgaságodban tartván az ellenséget' 1» 

6. A főbb istenségek: Mindenféle sokistenüségük közepett 
külömbséget tesznek a tisztelet fokára nézve egyik s másik istenség kö- 
zött. A maguk házi istenkéit ugyanis, a melyek mindenkor saját kezük 
Jcészítményei, nem részesítik oly tiszteletben, mint a régieket ; mert ter- 
mészetes észszel fölérik, hogy amazokat saját két kezük alkotta, folyton 
látják őket, mindennap közlekednek velük. Míg az ilyenek előtt a tisz- 



Digitized by 



Google 



256 MUNKÍC8I BERNÁT. 

telet kis fokát tanúsítják, a régibbeket a legnagyobb tiszteletadással imád- 
ják ; mert atyjnk és dédatyjok cselekedeteit általában buzgósággal köve- 
tik. . . . Az ily régi korból fönmaradt nagyobb tiszteletben részegülő igten- 
ségek között a következő hármat tekintik legkivdlóbbaknak : az ^Obi-öreg^ 
nevűt, a ,LudaV és a yKondai istenséget'. Ezekről itt alább.* 

«Az Obi- öreg (CTapHRi» 06cKÍft) gyalázatos őrizetbelye az 
Irtis folyó torkolatánál van, nem messze Szamarov városától. Ennek a 
bálványnak, mely az ö balga hitük szerint a halak istene volna, ilyen volt 
szemérmetlen ábrázolása : valami deszka, orra mint egy bádogcso, szemei 
üvegből valók, fején kis szarvak befödve különféle rongyokkal, feliUről 
bíborszínű ruha arany melleL Körülötte fegyverek voltak elhdyezve: üjr 
nyilak, kopja, pánczeíing s egyebek. Az egybeszedett fegyverek oka gyanánt 
az 6 balgáhitűséffük szerint azt mondják, hogy ennek az istenségnek gyak- 
ran harezai vannak a vizekben, melyekben ó ellenfeleit legyőzvén alattva- 
lóivá teszi. 

Azt is tartják esztelenül, hogy ennek a rémes ocsmányságnak lá- 
tása rettegést okoz mindennek a tengerben és nagy vizekben^ keresztül hatol 
minden mélységen s ezekben mind a hal az övé ; a vizi áüatokat igazga- 
tása alatt tartja s annyit bocsát belőlük mindenkinek birtokába, a mennyit 
akar. Két bálványtemploma vdt : az egyik, mint említettük, az Irtis tor- 
kolatánál, a hol az Óbba ömlik ; a másik a nagy Ob folyó mellett, mind- 
egyikben három-három évenként tartózkodik. Midőn elkezdődik a halá- 
szatra alkalmas évad, az elmúlt tél jegei a nap sugaraitól szétolvadnak s 
a rengeteg vizek hidege és zordsága langyosságra változik : a szörnyek 
szolgái, a sámánok hamis ármánysággal hirdetni kezdik, hogy ez a lélek- 
telen báb látomásban értesítette őket, hogy ezen idő összes tengeri ha- 
lait az ő halászó szerszámaikba vezeti ; a nép pedig régtől fogva elvakítva 
hittel fogadja ezt s nagy reménységgel bizakodva gyorsan hozzálát a 
halak fogásához. Midőn pedig a nyelmának fievezett első tengeri halat ez 
alkalommal megtalálják, neki hozzák utálatos áldozatuk gyanánt; meg- 
főzik ugyanis, azután hogy előbb ő lakjék vele jól, a bálványnak orrát és 
száját vele megkenik, s erre ők maguk megeszik. Mid/ön megettek, szokásfuk 
szerint hála jeléül botjaikat a levegőbe dobják ; őt pedig tisztességadással 
előveszik, mint valami érdemes tárgyat egyik bálványtemplomból a má- 
sikba viszik s míg kisérik külömböző ördöngös játékokat űznek. Ha pedig 
az első fogás alkalmával nem találmik gyorsan tengeri halra, nagy gya- 
lázkodásokkal visszatérnek, a bálványra támadnak, s megfenyítik ekkép 
szólván : ,Ez az orczátlan már olyan vén, hogy hálátlanul elfeledve atyá- 
ink és dédatyáink tiszteletét és mitsem törődve a Jwldszattal, éhséggel 
pusztít el bennünkeV. Miután gyalázásokkal illették, csakhamar tettleges- 
ségben nyilvánul a fenyítés : kidobják a bálványt lakából, vesszővel meg- 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 257 

verik, mindenféle piszkos hdyre vonszolják, lábaikkal tapossák, Uköpik s 
addig tartják ily tiszteletlenségben, mig a halászat eredménye javulni nem 
kezd. Helyénvaló lesz ez alkalommal megemlíteni, mit egy régi bálvány- 
imádóról mondanak, ki t. i. nagy szegénységében bement a bálványtem- 
plomba s arra kért valamely bálványt, hogy adjon neki Ínségében némi 
szerencsét; a bálvány fejében pedig egy darab aranyat rejtett. Mintán 
sokáig imádkozott hozzá, de semmitsem szerezhetett, megfogta a bál- 
ványt s a földhöz vágta. Ekkor ez egészen összetörvén, fejéből az arany 
kiesett, mit a rászorult szegény a következő szavakkal vett föl : , Imád- 
kozással mit sem értem d, verésed inkább lehet tőled áldást kapni*. A sze- 
génységei küzködő oazlják leginkább ezt a fortélyt s ezeket a szokáso- 
kásokat alkalmazza ; ha valamit a tőle tisztelt áldásadóktól, a könyörü- 
letlen istenkéktől imádkozással meg nem szerezhet, veréssel keresi meg 
rajta.* 

íA Lúd (Pyct) nevű istenttett bálványuk lúdmadár hasonlatos- 
ságára rézből vóU alakítva ; gyalázatos lakóhelye pedig a bjehgori (fehér- 
hegyi) jurtákban volt a nagy Obfdyó mellett. Balga hitük szerint a vizi 
szárnyasok, hattyvk, ludak s egyéb vízben lísző madarak istene gyanánt tisz- 
tdték s azt hitték róla, hogy könnyűségénél fogva láthatatlanul röpülvén a 
vigassággal telt és tekintetre kellemes helyeken a madarakat mind az ő 
hatalma alatt fékezi. Templomában ülőhelye posztóból, vászonból és bő- 
rökből fészek alakjában volt egybefonva. Nagy volt tisztelete bármikor^ 
de különösen azon időben, midőn a vizi madarak vadászata kezdődött; 
mert itt a hely ia igen alkalmas a vadászatra s megmérhetetlen sokasága 
is van a kölömböző &jtájú madaraknak. Annyira híres voU ez a bálvány, 
hogy még a legtávolabbi falvakból is eljöttek hozzá, hogy ocsmány áldo- 
zatukat bemutassák. Szokásuk szerint csupán lábas jószágot, főkép pedig 
lovakat hoztak neki áldozatul, szilárdul meg lévén róla győződve, hogy 
ez az istenség az, mely leghamarabb ad sok áldást s különösen vizi ma- 
darak zsákmányában juttat nagy bőséget. Adományozó hatalmában a 
nép a Sátán hamisságánál fogva oly vakon bízik, hogy sokan egészen 
eszüket vesztvén, a marhát, melyet pedig fáradság nélkül alkalmazhatnak 
mindenkor táplálkozásukra, feláldozzák ezen szörnynek, aztán szemük- 
kel és gondolatukkal a levegőben röpködőket kisérik, innen igyekezvén 
nagy fáradsággal megszerezni a remélt áldást. » 

«A legelőkelőbb s minden más fölött álló bálvány volt azonban az, 
mely a bjelogori jurtákban a Lúddal együtt volt elhelyezve. Ez a kon- 
dai istenség, így nevezve azért, mivel a nép, mely balga hitében 
hozzá nagy buzgósággal ragaszkodik, most midőn a bálványőrületet ki- 
pusztították, megmentette ezt a bábut s elvitte a Eonda vidékére. Ott egy 
vogul embernek, a balgahitűségben egyenlő gondolkozású szövetségesük- 



Digitized by 



Google 



258 MUNKÁCSI BERNÁT. 

nek, adták át őrizetül, minélfogva nem juthattunk hozzá, hogy magunk 
lássuk 8 biztossággal leírhassuk szemérmetlen ábrázolását. Ott van ez 
mai napig is s őrizik, míg az ,Az s mindenhol Az' mindenható jobbjával 
őt utóiérvén, össze nem töri s meg nem semmisíti. » 

Ez, némi vallásos elmélkedéseket tartalmazó kihagyásokkal 
NoviczKij nagyérdekíi leírása az osztjákok vallási életéről, melyhez 
itt röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy a tőle bővebb tárgya- 
lásra érdemesített három főbálvány jól ismert és többször emlege- 
tett alakjai a vogul hagyományos népköltészetnek ; fölismerjük a 
CTapKKiOCcKift-ban az Ás-ajká (Obi-öreg) istenséget s a Tycb-ban 
a Lunt-atér-ty melyekről alább bővebben lesz szó. A fehérhegyi Ob- 
tájról a Konda mellékére vitt istenség, melyről Noviozkij azt jegyzi 
ii^^K) l^ogy ^ legnagyobb tiszteletben állott az osztjákok közt, aligha 
azonosítható a mindenesetre kisebbrangú Xöniin-oiér személyiségé- 
vel; hanem inkább a vele egy bálványházikóban őrizett LanUqtér- 
nek (Lúd-fejedelemnek) másik ábrázolását vagyis a költeményekben 
dicsőített « Világügyelő férfi » - 1 {Mir-susné yum, vagy Sq^rni-Átér) sejt- 
hetjük benne, kinek ma is a Fehérhegy legfőbb tiszteleti helye s kiről 
kétségtelen, hogy az összes vogul-osztják istenségek közül a vallási 
gyakorlatban a legfőbb tisztelet tárgya. Kiegészítésül az eddigiekhez 
álljon még itt Novigzkij művének néhány egyéb hitéletre vonatkozó 
jegyzete, melyeket t. í. a szerző az osztjákok földjét és életmódját 
tárgyazó előbbi fejezetekbe iktatott. Ilyenek : 

6. A halottas szokásokról szólók: cElhúnytjaik teme- 
tésénél az osztjákok az ő régi elöljáróik balgahitüségétől törvénykép 
megállapított szokásokat követik. Ha valakinek atyja, an^a, felesége 
vagy más családbelije az élők közül elköltözik, rokonai őt a temetésre 
kisérvén, igaz szívből való sajnálkozásuk jeléül hajukat czibálják s a 
mennyire csak lehet véresre karczolják arczukat körmeikkel. Ezután a 
hevérzodött hajszdldkat a halottra dobjak, mivel balgahitvségükben azt 
vélik, hogy a halott lelke tiéhány nap muLva előjön megszemlélni a fájda- 
lom jeleit 8 ekkor észrevevén rokonainak iránta tanúsított igazi szeretetét^ 
a másvilágban sem szűnik meg sohasem hálásiuűc lenni érte. Az elhtmyttal 
együtt sírjába helyezik részben holmijait is, különösen azokat, melyek az 
élethez szükségesek, minők : a ruházat, ijj, nyilak, fejsze, üst s más egye- 
bek. Ezt a szokást részben az egykor e tájakon lakozott csud néptől vet- 
ték át, részben abbeli balgahitüségük folytán gyakorolják, mely szerint 
az embernek haldia után is szüksége volna élelemre, miért is az élelem- 



Digitized by 



Google 



A VOGUL KÉP ŐSI HITVIIiÁGA. 259 

hez szükséges tárgyakat a halottnak melléje helyezik. Szörnyű különö- 
sen az az esztelen és szemérmetlen szokás, melyet az asszonyok férjük 
elhalálozásával gyakorolnak. A no ug^yanis megholt férjelek elővévén 
valamely ruháját s fából mugáfiak emberi alakra bálványt faragván, erre 
ráadja azt a nihát, a halott hasonlatosságára ékességekkel földiszítiy 
arra a helyre állítja, a hol férje szokott volt ülni s ezen lelketlen Jának 
csupa olyan ételeket főzöget buzgalommal., melyeket ojz elhunyt, míg élt, 
kedvelt. Ezután a fő ülShelyen, d hol az asztalhoz szoktak volt ülni, magá- 
hoz veszi az ételt s a bábut maga mellé helyezvén, átöleli, csókolgatja, mint 
élő férjét. Azt hiszi t. i., hogy a halott mindezt látja s hogy Ulke néha 
beleszáll a készített halványba. Ez az eljárás bizonyos ideig tart ; miután 
egy ^vig, s tovább gyakorolta e helytelenséget, az asszony végül a bál- 
ványt ruházatával együtt; nagy sírás és sajnálkozás kiséretében a földbe 
ássa.B (Maikov kiadásában : 45 — 46. 11.). 

7. Amammutcsontokra vonatkozó néphiedelem: 
•Azt mondják, hogy a mammut valami földi állat, mely a föld nedvessé- 
géből él 8 főkép vizes barlangokban tartózkodik ; a száraz, tiszta levegőtől 
ellenben nagyon óvakodik. Azt is mondják, hogyha esetleg barlangja összeT 
omlik s kijővén a szabad levegőre, nem juthat gyorsan más nedves bar- 
langhoz, a szabad levegőben gyorsan kimúlik, elpusztul s így hagyja ott 
csontjait. Némelyek azt akarják megbízható állításkép elhitetni j hogy alakja 
efféle: három rőf magas, öt rőf hosszú, lábai a medvééhez hasonlók, szarvai 
keresztalakban vannak összetéve s midőn barlangját vájja, összehúzódik 
és kinyujtózik csúszó kígyó módjára. Mások ezekkel szemben azt mond- 
ják, hogy efféle mamont-állat nem létezik s hogy az így nevezett csontok 
tulajdonkép egyszarvuak, vagy más tengeri állatok csontjai, melyeket t. i. 
Noé idejében az özönvíz hozott e tájékokra, a hol ősrégi időktől fogva a 
földbe jutottak.! (15—16 11.). 

8. Az osztják nép és vallás permi eredetére vo- 
natkozó hagyomány: « Hogy mikép telepedett le az osztják nép 
ezen tájakra, arra nézve a következő ismeretes : Midőn Szt. -István, Nagy- 
Permia püspöke ez utóbbi vidéken elűzni kezdte az istentelenség sötét- 
ségét és a bálványőrület ocsmányságát, azon permiek, kiket a bálvány- 
imádás homálya visszatartott Isten evangéliumi áldása igazságának fé- 
nyétol, elfutottak emez éjszaki tájakra, itt elrejtőztek s mind a mai napig 
a bálványőrület sötétségében maradtak. Hogy ezek (t. i. az osztjá- 
kok) Permiából költözködtek ide, nyilván mutatja 
nyelvük is; amennyiben t. i. mind ezek permi nyel- 
ven beszélnek, ha nem is egészen és szorosan ugyan- 
azon nyelvjáráson, mint Nagy-Permiában. Ez utóbbi 
körülmény t. i. onnan van, hogy a Perraiából való átköltözés után ez 



Digitized by 



Google 



260 MÜNKÁOBI BBRNÍT. 

emberek elsokasodván, szétmentek külömböző tájakra s némileg elvál- 
toztatták eredeti nyelvüket. Egyesek ugyanis, kiknek lakóhelyeik az 
Irtis mellékén vannak s folytonos érintkezésben vannak a tatárokkal, az 
ő permi nyelvüket elváltoztatva a tatár nyelvhez idomították. Mások, 
kik Ősi hazájuktól igen messze, a Felső Ob vidékére távoztak el s itt kü- 
lömböző népekkel, a kalmukokkal s a ütraH-op^^a-val jutottak érint- 
kezésbe — nagyon elváltoztatták nyelvüket, úgy hogy igen kevés 
egyezés maradt fenn közöttük s bajosan érti meg a két nyelven beszélő 
egymást. Azok ellenben, kik az Alsó-Ob táján laknak, egyenesen permi- 
féle nyelvjáráson beszélnek ; mert ezek átkelvén a EaMCHb-en (Urálon), 
mely Permiával határos, nem nagyon messze távolodtak el ősi hazájuk- 
tól, hanem annak környékén laknak s az itteni lakókkal folytonos köz- 
lekedésben vannak. Ezek változatlanul tartották fönn ősi permi nyelvü- 
ket, világos tanúságául annak, hogy e népnek is Permiából kellett jön- 
nie. » (27. 1.). — Az osztják népnevezet oroszoktól származik s alapja az, 
hogy ezek a Sz.-István keresztsége elől menekülteknél látván a • bál- 
ványimádás őrületének maradványait (ocTaHKH)», így nevezték el őket: 
OcTHKH, mintegy ezt mondván : ocTaHKH » *) 

Mint említettük, Noviczkij műve foglalkozik a déli vogu- 
1 o k pogányságával is. Az erre vonatkozó közlések a Konda- és 
Pelim-vidék népének ősi vallásgyakorlatát tárgyazzák s számunkra 
annál becsesebbek, minthogy e tájakról csak igen kevés mithikai 
tartalmú népköltési anyag juthatott eddigelé följegyzésre s ez sem 
oly tökéletes alakban, hogy a déli vogulság egykori hitéletét kellő- 
leg megvilágíthatná. Idézzük azért ezen részeket is egész terjedel- 
mükben : 

9. A déli vogulbálványimádás:«Eza vogul nép (Bary- 
.iiiuu) külömbözik ugyan nyelvjárásban az osztjáktól, de szokásai tekin- 
tetében vele mindenkép egyezik . . . Egyenlő jelesen az ő bálványimádá- 
suk s különféle sokistenségük ; amazok is lelketlen bábukat tisztelnek, 
emberi hasonlatosságra faragott fa el/Itt hajlonganak, szintigy tanúsíta- 
nak tiszteletet valami kopjáimk s egyéb fából készült alakoknak, melyeknek 
semmihez sincs hasonlósága : gonosz hitűségük így csatolja őket az egy- 
nemű gondolkozással egymáshoz. Az ocsmány áldozatok rendezésében 
sem vehető észre köztük valami külömbség, minélfogva semmi különös 



*) iPocciHiK', BiulJHiiie Hx'b ino.i(>rrlicifl oeraHKH, yKpuBiuiticfl ii3t» 
JlcpMiJ, iiapfKoiiia nxi* OfTHKH, AKII Hu ()CTaiiKi!» (28. L). 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 261 

írni valót ezekre nézve nem találtunk; csupán különös bálványaikról 
közlünk valamicskét.* 

10. A pelimi k opj a-bál vány : • A Pdim városától iiéhdny 
stadiumm^ra fekvő piszkos jurtákban bizonyos kopját istenitettek, mely- 
hez valamilyen kis kő volt erősitve. Ezt valóságos bálványnak tartották, 
melyet régi korok óta tiszteltek őseik s ők atyáikat a sötétségben és vak- 
ságban követvén, szintén nagyon buzgón tiszteltek. Sátáni közreműkö- 
déssel valami nagy furfangu szemfényvesztéseket hajthattak vele végre. 
Midőn t i, ocsnuíny áldozata gyanánt valami jószágot, rendesen lovat, 
hoztak elo, a sámán pusztán egyik kezével fölemelvén ezt a kopját, könnye- 
dén rátette az áldozati állat hátára ; de ez, még lia a legerősebb fajta volt 
is, térdére esett tőle s mintha valami láthatatlan teher kínozta volna, 
izzadva, nyögve mindaddig földUani s magához térni nem tudott, míg a 
kopja magától meg nem könnyebbedett s a sámán róla le nem vette. Gonosz- 
hitüségükben azt vélik, hogy ezzel a tőlük istenített kopjában lakó szellem 
gyönyörködik az áldozatkép kedvesen fogadott állatban. Ha netán az ál- 
dozat czéljára előhozott jószá{/ nem érzi a reá rakott terhet, nem is fogad- 
ják azt el áldozati állatnak ; mert így az istenített pokoli szörnyetegnek 
nem tetszik. • 

11. A pelimi szent fa: Pelim közelében^ mintegy stadiumnyi 
távolságra, valami egyedül álló lotnbos fa volt, melynek növésében nem 
volt semmi rendkivüli, a mi valamihez hasonlított volna. Ezt szintén is- 
tenség gyanánt szokták voU tisztelni az ő ősatyáik ; de nem volt ott egyéb, 
mint egy bálványházikó s ama fa. Ez utóbbin pedig a nagy számú ocsmány 
áldozat után annyi lóbőr volt fölakasztva, hogy csodálni lehetett, miként 
bír el ez a fa annyi sok terhet. Oly erős volt e fa, hogy nem száradott ki 
a mellette kiontott sok vértől és a sok tűzégéstől, sem el nem pusztult 
a bőrökbe fészkelődött töméntelen féregtől.* 

12. A pelimi bálványtemplomok: aNem messze ezen fá- 
tól, mintegy három stadiumnyira, egy bálványházikó volt, melyben 
emberi alakra faragott, rongyokba burkolt öt fabálványt találtunk. Közii- 
lök az egyikre, mely első helyre volt állítva, valumi madárnak csontváza 
voÜ akasztva, melynek melle a fején volt ; a többiek előtt pedig, mindegyik- 
nek külön-külön, nyírhéj -tartókban csontok voltak. Ama fő bálványházikó 
körül néhány apró bálványtartó állott, melyek négyszögleUkk voltak s 
mintegy három könyöknyi magasságra a földtől oszlopokra voltak he- 
lyezve ; ez oszlopok pedig fönt emberi hasonlatosságra voltak kifaragva. 
Ezekben az áldozati állat megölésére szolgáló szerszámok voltak elhelyezve: 
kopja, nyíl s egyebek. Volt még külön is egy efféle kis bálványtartó, mely- 
ben tömérdek csont őriződött. Midőn okát kérdeztük annak, hogy mily 
czélra történik a csontok ily egybegyűjtése, az együgyűbbek közülök azt 



Digitized by 



Google 



2tí2 MUNKÁCSI BBRNÍT. 

az oktalan feleletet adták, hogy szűkös és úiséges alkalmakra tartogatják 
és készítik élü ezeket eledelül a sajtannaky vagyis bálványnak ; az okosab- 
bak ellenben a természetes ész ellenére azt mondják, hogy a MkeÜen fa- 
halványnak ételre van szüksége s midőn őt a tisztelet és becstilés kifeje- 
zése gyanánt áldozatra érdemesítik, nem meZtó eljárás^ hogy azt, a wAvel 
megtisztelik, elsöpörjék, hanem az illő, hogy megőrizzek. 

13. A kondai főbálvány: < Legelőkelőbb az a bálvány, mdy 
a Kondn inellélcén van s melyet gonoszbitűségükben rendkívül tisztelnek. 
Ehhez a legtávolabbi kerületekből eljönnek, hogy bemutassák ocsmány 
áldozataikat. Személyesen nem volt módunkban e bálványt látni : azért 
nincs tudomásom róla, hogy minő alakja van, azonos-e azzal, melyet az 
osztjákoktól a Eonda vidékére hoztak, vagy valamely régi vogul bálvány. 
Az hírlik róla általában, hogy ocsnidny hajlékába senki, még maga a 
kondai fej edelem sem merészel belépni közöttük ; csupán egy bizonyos sá- 
mán jár be hozzája. Azt is mesélik, hogy midőn valamit közölni akar, 
olyan hangja van, mint egy gyermeknek s e hangját legfőkép akkor hal- 
latja, midőn áldozatot követel. Nagy tisztességadással tisztelik, bálvány- 
házikója elŐtt biborszinű ruhába öltözötten két őr áll, kiknek földiszitett 
kopja van kezükben. Ezeket az ékességeket közös költségen szerzik, közös 
őriző helyen tartják s akkor használják, midőn a bálványházikó előtt kell 
állani. Azt vélik ugyanis balgahitűségükben, hogy régi és nem tiszta öl- 
tözékben nem illik az őri tisztet végezni, mivelhogy ez az istentelen ocs- 
mányság a tisztaságnak volna kedvelője. Beszélnek ezen megvetésre 
méltó dologról sok egyéb meseszerűt is ; de nem minden látszik hite- 
lesnek. > 

« Voltak a Eonda vidékén számtalan más bálványok is ; de bizonyos 
isteni gondoskodásból sokat e bálványok köztil saját alkotóiknak és szol- 
gáiknak kezei égettek el és romboltak össze. Ez a következőkép történt. 
Szatika, kondai fejedelemnek (ki a régi kondai fejedelmektől örökölt 
méltóságánál fogva, mint alattvalókon uralkodik a Eondavidék lakóin), 
két fia megbetegedett. Az atya aggódván gyermekei betegsége miatt, a 
bálványok támogatásához fordult s leginkább a sámánokba, vagyis va- 
rázslókba helyezvén bizodalmát, ezeket kérte föl, hogy segítsenek rajta. 
A sámánok ámító ajkai bizonyos bálványt jelöltek ki, melynek áldozatot 
hozván, biztos kilátásba helyezték a fiuknak szerencsés fölgyógyúlását. 
Az ocsmány áldozatok lefolyása alatt azonban, vagy röviddel utána, mind 
a két gyermek meghalt. A fejedelem erre telve a legnagyobb fájdalom- 
mal, főkép pedig mivel belátta, hogy álnok módon rászedték, elővett 
egy fejszét és sok bálványt összerombolt. Midőn ugyanily szándékkal a 
fönt leírt legfőbb bálványhoz kezdett volna közelíteni s ezt is szét akarta 
volna rombolni, a nép könyörgésre fogta a dolgot s valami váltságjuta- 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 263 

lommal lecsendesítette. Épségben hagyta tehát ezt, mlg a többieket tűz- 
ben égette el, ekkép egyengetvén előre az evangélium hirdetésének útját. 
Mindezek mellett maga a fejedelem megmaradt mai napig is az ő go- 
noszhitűségének tévelygésében. » 

De térjünk vissza az osztjákok és vogulok hittéritésének tör- 
ténetéhez, mely Noviozkij tüzetes — bár egyoldalú s türelmetlen 
míssionarins szellemtől átlengett — leírásában szintén sok tanul- 
ságos részletet tartalmaz a kiirtott ősi vallás ismeretét illetőleg. 
Irtózatos rémület szállotta meg a meglepett osztjákokat, a mint 
Lescsinszku volt tobolszki püspök, ez idő szerint Feodob néven 
szerzetes, 1712 június havában papokból és kozákokból áJló csa- 
patával az Irtis alvidékén megjelent s itt czári parancsra hivatkozva 
egyre-másra kezdte rombolgatni és fölégetni az ősi bálványokat és 
szent lakaikat. A fenyegető veszedelem hire gyorsan szétterjedt 
mindenfelé s a nép lelki felháborodásában fegyveres ellentállásra 
8 elszánt harczra készült. Vérontásra azonban még sem került a 
dolog, a térítők mindent elkövettek az izgatottság csillapítására s 
a nép is idejekorán belátta, hogy a czár kihirdetett akaratával szem- 
ben hasztalan az ellenszegülés, sőt esetleg az egész nemzetség vég- 
zetes romlásához vezethet. Beletörődve sorsukba megadással szem- 
lélték a hívek, mint pusztítja el az erőszak régi isteneik ábrázolá- 
sait, mi azonban korántsem törte még meg a beléjük vetett hitet. 
A népképzelet megdicsőülve látta kikelni bálványaik szellemét a 
lángokból, az Obi-öreg hattyú alakjában emelkedik a magasba 
(Nov. 71.) 8 e felfogás sokakban bizonyára csak növelte az irántuk 
való tiszteletet, a mint ez névleges kereszténységük mellett fenn- 
maradt közöttük mind e mai napig. Hogy miként folytak le az itt 
jelzett hittérítési műveletek, igen jellemzőn és érdekesen tárják 
elénk Noviczkij müvének következő tudósításai : 

•A sorkovi jurtákban* (ma : Cejio IIIapKajiCKoe) *egy emberi 
hasonlatosságra fából faragott bálvány volt ezüst ábrázattal. Ez a lelket- 
len liolmi sátáni közreműködéssel előre megmondta s tudtul adta, hogy a 
hithirdető mester jobbjától közeli pusztítás éri, arra kérte ennélfogva 
buzgó tisztelőit és szolgáit, hogy tartsanak ki állhatatosan aiyáik régi go- 
no8zhitiisége7)en s álljanak erősen ellent a térítésnek; maga-magát, így 
Ígérte, semmiképen sem engedi összetöretni. Ezen gonosz furfanggal oly 
buzgóságot keltett a népben maga iránt, hogy közmegegyezéssel készek 
voltak inkább vérig menni, mintsem a bálvány összetörését megengedni. 



Digitized by 



Google 



264 MUNKÁCSI BBRNÁT. 

nagy bizalommal reménykedtek t. i. abban, hogy a bálvány, mint igérte, 
maga fogja magát megvédeni. Midőn pedig nemsokára elősietett a hit- 
hirdető mester s megparancsolta, hogy törjék össze a bálványt, a nép 
ördögi dühtől fölingerelve, gyilkosságra emelt kézzel tört mindnyájukra. 
Azonban a mester szelíd szavaival lecsillapította haragokat, világosan 
megmutatva nekik amannak tehetetlenségét, hogy t. i. sem magát megvé- 
deni, sem valamit előremondani nem képes. Hiszen az, mint lelketlen 
fa, néma és hangtalan ; a Legmagasztosabbnak ereje nem engedte, hogy 
szándékolt furfangjának valami gonoszságát cselekedhesse ; ő hazudott 
ígéretében, nem képes magát megmentem. A tűz martaléka letfc a bál- 
vány egész istentelen lakával együtt. » 

Abbahov szerint (BBe;^. XpscT. 12. 1.) e báJvány neve OpTHR% 
volt, azaz : Ort-iki (Fejedelem-öreg) = ÉV. ^tér, iUetöleg Sqmi- 
Atér, vagyis a Világ-ügyelő férfinak egyik ábrázolása. ügyancBak e 
forrásból tudjuk, hogy a febérhegyi lúdbálványt (Lunt-^tér) a té- 
ritök az Óbba vetették (u. o.). Valami nagy eredménye egyébként 
az 1712-iki térítéseknek nem volt; összesen csak tizennégy embert 
sikerült megnyerni a keresztségnek, kik között volt azonban egy 
kiv4Ió személy is, jelesen Alacsev középobi fejedelem. Ez a kereszt- 
ség után arról értesülvén, hogy valamikor az oroszok is pogányok 
voltak s hogy Vladimír fejedelem térítette őket először az üdvözítő 
vallásra Eievben^ elhatározta, hogy meglátogatja e város szent he- 
lyeit s e szándékát a tobolszki püspök segedelmével végre is haj- 
totta. Hogy a bálványok templomainak helyei a hitben való ujabb 
megbotránkozásokra alkalmat ne szolgáltassanak, Feodob püspök- 
szerzetes e helyekre kereszteket állíttatott, alapját vetve ezekkel a 
később ugyanide épült egyházaknak. A középobi osztjákok további 
térítései a következő 1713. év nyarára maradtak, melyeknek kiemel- 
kedő mozzanatait Noviczkij ekkép írja le : 

•Bizonyos i4tZt?n néven nevezett jurta-falu arról nevezetes, hogy 
— a mint az ottani régi lakosok állítják — ama Ban-sotrijik nevű va- 
rázslónak volt települő helye, ki Sz. István, permi püspökkel vitatkozott 
I volt a maga gonoszhitűsége tárgyában, utóbb pedig ettől legyőzetve 

Permből a EaMeub-en át Szibéria vidékére menekült s itt letelepedett 
j Ezen a régi istentelen lakóhelyen, a hol az emberi nem megváltásának 

I ellensége külömböző ármánynak és akadálynak terjesztette ki hálóit, 

sok nép gyülekezett egybe azon közös szándékkal, hogy ellene fognak 
szegülni az evangéUum hirdetésének. Az üdvhirdetés mestere azonban, 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 265 

midőn tanitáflait terjesztette, nem hogy ettől visszariadt volna (nehezen 
hallotta volna füleivel), hanem még nagyobb szenvedélytől ingerelve, 
mivel sokan küzdöttek ellene, annál inkább vetette magát alá az igazság- 
nak 8 hajolt meg a hithirdető hivatás üdvösséges utasítása előtt. Ez a 
határtalan ármánynyal telt ellenség (az ördög) pedig felbizgatott közöt- 
tük valakit, kinek már külseje is a gonoszerkölcsü embernek jegyét ma- 
tatta; arcza, tekintete a gonoszság kifejezése volt; alacsony, fekete, sovány 
volt. Oly elvetemült volt ez az ember, hogy hamisságával mindnyája- 
kat eltérítve ellenünk hangolta; sőt azon erőlködött, hogy magát a mestert 
elűzze a parti kikötőtől. A kikötőhöz pedig bajosan lehetett jatni, mert 
előtte homokzátony volt s az ostromló hallámoktól agyanakkor a hajó 
törést kapott. Nem csekély aggodalom fogta el a mestert ; mert az egész 
nép is ama gonosz erkölcsű és gonosz ábrázatú bajtogatótól föllázítva el- 
lene állott. Mindemellett nem szűnt meg tanításával fölvilágosítani őket ; 
csendes, békés szavakkal könyörögvén hozzájuk. ,Látom* — úgy mondja 
vala, — ,hogy ti okos emberek vagytok, kik nem akartok az igazság ellen 
küzdeni ; kérlek benneteket, hagyjátok ennek az éretlen eszű embernek 
gyermekes játékát ; nem méltó dolog, hogy ily derék emberek ennek az 
egynek esztelen szavaitól félre vezetessenek.' Ezen kedvességükkel meg- 
nyerő oktató szavak mély hatást gyakoroltak szivükre, úgy hogy meg- 
vetvén a lázító ellenvetéseket, teljes örömmel és egyértelemmel kezdtek 
jönni az Úr keresztelő medenczéjéhez. Mindnyájuknak üdvözülését akar- 
ván, megmentette magát a lázítót is az örök pusztulástól, kit szintén 
belevett az örök életet nyert hivők gyülekezetébe. Ez sem akarván 
elmaradni társaitól az egyenlő gondolkozásban és hitvallásban, eljött a 
keresztséghez a többiekkel együtt*. 

« Midőn pedig eljöttek az Úr keresztelő medenczéjéhez fölizgatva 
8 ismét álnok szellemmel azért kezdtek könyörögni, hogy nejeiket és 
gyermekeiket hagyjuk kereszteletlenűl ; attól tartottak ugyanis, hogy 
esetleg a kis gyermekek közül valamelyik a vizbe fuladhat. Ezt a kétsé- 
get az ő ármányos gonosz indulatú szándékával amaz ellenség (az ördög) 
hozta reájuk, a mint utóbb nyilván kiderült ármányának műve. A mes- 
ter azonban buzgalmában nyelvtolmdcsai útján a következő választ 
adatta nekik : ,Ha bárkinek közületek valami baja esik, ne kiméljétek az 
én életemet, hanem vessetek engem azonnal a mélységbe : ezt a kijelen- 
tést adom nektek magamra nézve, reménykedve az én hatalmas védőmben, 
Megváltómban. Erre a papok hozzáfogván a tisztátlan szellem űzéséhez, 
egyikük az előtte álló asszonyok valamelyikére ráfútt ezt mondván: 
jHKneHH OT^ HCfl ! (űzd el tőle!)* ; az asszony pedig rögtön összeesett, 
mintha halott lett volna. Ezen váratlan eseten sokan elszörnyűködtek s föl- 
zúdultak, azt hivén, hogy ezen szavakban valami láthatatlan gyilkos erő 

irYBX.VTUD. XOZLEMÉHTKK. XZXX. *^ 



Digitized by 



Google 



266 MUNKÁCSI BERNÁT. 

van ; mások pedig ezen ijedelem hatása alatt dühre gerjedtek. A papok azon- 
ban fölvévén az asszonyt a földről, addig nem szűntek meg őt életre hívo- 
gatni, míg ez mintegy álmából fölébredvén, lassankint magához jönni nem 
kezdett. Midőn pedig megkérdezték, hogy mikép szállotta meg ilyen ördön- 
gösség, azt nyilvánította ki, hogy előbb a mxiga gonoszhitüségében ineg veit 
bűvölve rossz szellemétől ; ,ezérV — így monda — ,valam.i kórszéllem nyű- 
gözött le, de ez most engem elhagyott,' Ennek hiú ármányai ily módon 
semmikép sem gátolhatták meg, hogy mindannyian örömmel az Úr ke- 
resztelő medenczéjéhez járuljanak, alávetvén magukat az Istentol kin}!- 
latkoztatott rendelésnek. > — NoviczKU-nak ezen elbeszélései Nagy-Atlim 
falu lakóira vonatkoznak. Eis-Atlimban a térítésnek nem volt semmi- 
nemű akadálya ; mert itt a nép Polém-^o (Pelimi- ember) nevfi sámánjuk 
előzetes rábeszélése folytán maga vonult a i érítők elé és szívesen meg- 
keresztelkedett, kivéve harmincz embert, a kik már előbb Obdorszk vi- 
dékére BoRcapKOBU lopTU faluba menekültek s ott megtelepedtek 
(1. Abramov: Bbc^. XpHCT, 12. 1.). 

Az 1713-ik év hittérítő műveletei rendkívüli sikerrel jártak: 
Háromezer-ötszáz lélek hódolt meg a keresztségnek s «az Irtis, Ob 
és egyéb folyók vidékei megteltek az Úr áldásával ». « Maguk az 
egek« — így fogták föl a térítők — « segítettek csodálatos közre- 
működésükkel a keresztelésben ; mert a mikor s a hol csak ez meg- 
indult, sohasem történt a nélkül, hogy eső ne lett volna, mintha az 
egek is hozzá akartak volna járulni a báJványi ocsmányságok el- 
mosásához. Néha a legcsendesebb időben, midőn a nap sütött, a 
mint megkezdődött a keresztelés, egyszerre csak váratlanul meg- 
nyíltak az ég zsilipjei s üdvös eső áradt a földre annak jelekép, 
hogy eloltani igyekszik a bálványtisztelet folytán fölgerjedt harag- 
ját és dühét a Legmagasztosabbnakw (Nov. 80.). Közeledvén a tél, 
abba kellett ismét hagyni a munkát, mely a következő 1714. év 
február havában atavdai és pelimi vogulok közt folytató- 
dik. Jó előjelül szolgált a térítőknek az a körülmény, hogy útjuk- 
ban valami elhagyott helyen eső házban alkalmuk nyílt egy orosz 
asszony ikergyermekeinek megkeresztelósére : «Ez a két ikergyer- 
mek » — így szólt a szerzetes püspök — «két nemzetséget jelent: 
az osztjákot és vogult; igyekeznünk kell munkaszeretettel, hogy 
megszabadítsuk őket a bálványok rabszolgaságából s fiaivá tegyük 
a szent keleti igazhitű egyháznak » (u. o. 86.) A feladat ezúttal nem 
volt nehéz ; mert e tájakon a nagy számban betelepedett oroszság 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP Ö8I HITVILÁGA. 267 

8 a közeli templomok és monostorok hatása alatt amúgy is jócskán 
-el volt már terjedve a kereszténység a vogulok közt is. Megérkez- 
vén Pelim városába, kozákok mentek szét a pogány vogulok összes 
vidékeire, kik engedelmeskedvén a hatóságnak, csoportosan jöttek 
él különösen a Pelim, Yaglja és Alsó-Lozva mellékeiről s ellent- 
állás nélkül vették föl itt a keresztségét. Ezután papokat küldtek 
az otthon maradt nők és gyermekek megkeresztelésére, kik annál 
sikeresebben tehettek eleget megbizatásuknak, minthogy működé- 
aükhöz csodaszerü eredmények hite fűződött. Mint Noviozku elbe- 
széli (90. L), a Pelim mellékén egy tizenkét éves, a keresztségben 
Mária nevet nyert leánykát nagy betegsége miatt kézen kellett vinni 
a keresztelő medenczéhez ; de mihelyest a szentelt víz érte, a leány 
Azonnal megkönnyebbült, sőt pár perez alatt annyira fölgyógyult, 
hogy saját lábán mehetett haza s itt, mintha nem is lett volna nagy 
baja, fát kezdett hasogatni. Hasonló eset történt egy tiz éves gyer- 
mekkel, kinek a lába föl volt dagadva ; a mint ez a kereszteléstől 
haza jött, rögtön fölépült s futkosni kezdett. Több mint négyszáz 
volt csupán a férfiak száma, kik ezen időben megkeresztelkedtek. 
-Csupán a kondai fejedelem, Szatiga, nem engedett a keresztségre 
való fölhivásnak. Hiába küldtek volt hozzá követet, hogy jelenjék 
meg népével együtt Pelimben, az utasításnak nem volt foganatja 
<u. o. 87. 1.). 

Ugyanez év június havában Feodor püspök-szerzetes Berjo- 
zov felé veszi útját az éjszaki vogulok és osztjákok 
megkeresztelésére. Lefelé hajózva az Irtisen és Obon csapatával, 
sorban meglátogatja az előbb megkeresztelt helységeket s intézke- 
dik, hogy a népesebb falvakban templomok épüljenek. Berjozovba 
érvén, itt már készen várta a Szoszva, Szigva, Eazim és Alsó-Ob 
vidékéről berendelt s nagy számban egybesereglett nép, melynek 
6lőbb fejedelmeit vezették a keresztelő medenczéhez. Ezek voltak : 
Nikifor Eurov alsó-szoszvai, Dímiín}' jMZonn (Juzor Eajdukov fia) 
kazimi, Jigor Danjilov kunovati, Matfej Seksin szigvai, I^otr Osz- 
manov felső szoszvai és Jlekszej Tajsin obdorszki fejedelmek (Ab- 
BAMOV: Bbca* XpHCT. 15.1.). A legcsekélyebb ellentállás nélkül 
felelt meg a hozzája intézett kívánalmaknak maga a nép is, csu- 
pán arra kérvén a térítő püspököt, hog}' « segítse őket imádságaival 
a tőlük tisztek bálványokban lakozó tisztátlan szellemek megroha- 
nása és ármánya ellen ; mert azelőtt y úgy mondák, ezek őket rabsá- 

18* 



Digitized by 



Google 



268 munkícsi bebnát. 

gukban tartották s különböző ármányos gonoszságot kellett tőlük el- 
türniök* (Nov. 96.). A régi istenektől való félelem volt általában a 
föok, mely némelyeket a keresztség fölvételében habozóvá tett, 
a mint erről Noviozku következő följegyzése is tanúskodik. (95. 1.): 

« Elérkeztünk a karinkari jurtákhoz, hol a mester szintén hozzá- 
fogott az üdvözülés hirdetéséhez. Ez sokaknak tetszett, s azok közt, kik 
a tanítást elfogadták s az Úr keresztségére áhítoztak, megkívánta ezt az 
ő Javlak nevű sámánjuk is. Ez azelőtt ki levén tanítva az ördöggel való 
bűbájoskodásra, e mesterséget gyakorolta. Midőn pedig megkeresztelke- 
dett, a következő csudálatos dolgot mondotta el nekünk. Az üdvhirdetés 
mesterének megérkezése előtt az ő szövetségese, az ördög, elővette őt, sokáig 
kínozta s megverte, ilyen szavait hallatván : ,Eddig veled vóUam, most 
pedig te éltaszitsz engem ; ha te ellenem az igazság tanujeUit fogod nyil- 
vánítani, testeden súlyos kór fog jelentkezni/ A mester megtanítván őt 
az igaz hitre, (az ördög ellenében) megvédte s fölszerelte a (nyakába 
akasztott) kereszt fegyverével ; ettől t. i. amaz ellenség remeg és reszket, 
nem állhatván ki ennek erejét.* 

Különösen nehéz feladat várakozott a térítésre 1715-ben a 
Eouda mellékén, hol főkép a vogulok közt a még érintetlen po- 
gányság teljes erővel és elszánt makacssággal szegült ellene az egy- 
ház törekvéseinek. Az előbb emlegetett czárí parancs valósággal 
1714 deczember 6-ikáról keltezve csak most érkezett meg s a kö- 
vetkezőket foglalta magában : 

«Ezen parancsommal meghagyom neked, mi Isten előtt való köz- 
benjárónknak, hogy utazd be az egész vogul és osztják földet s összes 
kerületeiben, úgyszintén a tatárok, tuDguzok és jakutok járásaiban, a 
hol csak bálványokat, bálványtemplomokat s istentelen tisztelethelyeket ta- 
lálsz, ezen fölséges czári parancsunk értelmében égesd d Őket s térítsd ama 
vogulokat, osztjákokat, tatárokat s mind az idegen nemzetségüeket Isten 
segedelmével és saját fáradozásaiddal a keresztény hitre. Megparancsolom 
egyszersmind, hogy jelentsd ki előttük szó szerint a következő rendeletün- 
ket : A mely vogulok, osztjákok, tatárok s egyéb idegen nemzetségnek meg- 
keresztelkednék, azoknak a mi czári költségünkön a keresztséghez ingre 
való vászon s ajaszaktól (bőr adótól) való mentesség adatik. S a mely vá- 
rosokba, te Isten előtt való közbenjárónk utazol, jelesen Yerchoturjeba 
8 innen alább egész Pelimi^, Berjezovig, továbbá a Szoszván fölfeléstül 
Berjozovon lefelé s innen Narim, Tobolszk, Jeniszeiszk és Jakutsk s 
mindezek járásaiban fekvő városokig : mindenütt vehetsz mi fölségünk- 
nek ezen parancsa értelmében a kincstárból a számtartóknál a mi csak 



Digitized by 



Google 



A YOGÜL NÉP ŐSI HITVILÍOA. 269 

a te feladatodhoz és törekvésedhez szükséges s az összes szibériai váro- 
sok számtartói kötelesek neked adni, a mit csak te a térítés művéhez 
szükségesnek találsz, minden föltartóztatás nélkül* >) 

Eellö számú legénységgel és papokkal fölszerelve elindnlt 
tehát Feodob, mibelyest a vizi utazás lehetővé vált, a Eondára. Ez 
ujabb nagy vállalkozás élményeit és eredményeit Noviczkij müvé- 
nek utolsó fejezete tárgyalja, melyből szintén ide iktatjuk a tanul- 
ságos részeket. 

« Hithirdető munkánk sok háborúsággal volt egybekötve (e vidé- 
ken) 8 a lázongások szerfölött elhalmozták fáradalmakkal a mestert; 
mert az ördög itt erősítette volt meg isten telenségének legerősebb fész- 
két akkor, a midőn külömböző folyóvidékekről a hitetlenségükben meg- 
átalkodottak itt rejtették el bálványaikat. így különösen, mint föntebb 
említettük, az Ob vidékéről hoztak volt ide (valami bálványt), mely 
ennélfogva egész álnok erejét, az ármányos hamisság lázongásait ide te- 
lepítette s itt szilárdította meg. Annyira tisztelt és dicsőitett volt pedig 
ez az egész osztják vidék részéről, hogy nem is hittük, hogy összetörhet- 
jük ; 8ot azt véltük, hogy a ki ezt összetörni akarja, valami csodálatos erő- 
vel kell megküzdenie*, 

«Most eljutottunk ehhez a nehezen legyőzhető istentelenséghez. 
Midőn közel értünk ama lakóhelyhez, hol ezt az ocsmány bábut őrizték 
volt, sok hozzánk csolnakázó embertől arról értesültünk, hogy itt felfegy- 
verkezett népnek nagy sokasága gyűlt egybe s ezek készek inkább életü- 
ket is feláldozni ezen ocsmány bálványtemplomért, mintsem hogy eláll- 
janak gonoszhitűségüktől. A hithirdetés mestere azonban kicsinybe vévén 
az ő sokaságukat, így szólott : ,Ha egész sereg csoportosul is ellenem, 
szívem nem félemedik s ha háború támad is reám, bizalmam az Úrba 
vetem* — és sietve haladt előre. Midőn pedig elértük az ő lakóhelyüket, 
melyet Nachracsi jurtdk-u&k (HaxpaqeeBH lopTH) neveznek Haxpa^Tb 
EBiiJiaeBOb neve után, a ki itt előljáró, birtokosa és szolgája amaz ocs- 
mány bábunak, megláttuk az előttünk álló egybegyülekezett nép sokasá- 
gát. Ezek mindannyian dühvel tekintettek reánk ; mindamellett jó indu- 
latot is tanúsítottak irántunk, a mennyiben nem akadályozták meg fegy- 
verrel kezdetben, hogy lakóhelyük partjához kikössünk*. 

« A kikötőnél kimentünk az egybegyűlt néphez és Nachracs Jevpla- 
jev elöljárójukhoz s a hithirdetés mesterének nevében köszöntöttük mind- 

*) L. KöppEN PÉTER tXpoHOJorH«iecKÍtt yKaaaTejiL naTcpiaJioB'b mh 
■CTopÍH ÜHopo^iu^eB'b EBponeiiCKoft Poccíhb (St. Pb., 1871.) művében: 74. 1. 



Digitized by 



Google 



270 MÜNKicsr BERNÁT. 

nyájnkat békét, egészséget és minden boldogságot kiványán. Azonban 
ők kicsinybe Tevén a mi városi embereinket, ekkép válaszoltak : ,Tiidjuk 
mi a ti jöveteletek okát, ti hizelgésetekkel el akartok bennünket téríteni 
a mi Ősi bitünktől, elpusztítani és összerombolni akaijátok a mi régi 
korok óta tisztelt segítőnket ; azonban hiában fáradoztok : itt tesszük le 
mindnyájan fejünket, de hogy azt tegyétek, meg nem engedjük/ — S ez- 
zel mind elmentek azonnal egyértelemmel a bálványnak gyalázatos tisz- 
tdethelyóre. » 

•Ez a bálvány pedig fából volt farag va^ zöld rufiába ÖUözve, gonosz 
alkotdm arcza fehér bádoggal volt borítva, fejére fekete róka bor helyezve. 
Egész tisztelethelyey de különösen ülése bíborszínű posztóval volt díszítve, 
A többieknél magasabbra volt düttva ; alantabb t. i, több apró bálvány 
állotta vala körül, melyekről azt mondák, hogy az igazi bálványnak szol- 
gái. Egyéb holmik is, jelesen kaftdnok, evetbőrök s másféle tárgyak nagy 
sokaságban voltak elébe téve. » 

cEz a lelketlen ocsmányság a fent említett Nachracs Jevplajev 
személyében oly szolgát szemelt ki magának, a ki gonosz ábrázatú, fe- 
kete s mellén, hátán egyaránt púpos volt. Ez oly hévvel szerette volt gya- 
lázatos bálványát, hogy szakadatlanul mellette volt. Csodálatos voU az ó 
imádkozásának módja. Hangját vékonyan eresztette ki s nem volt az 
semminemű értelmes beszéd, hanem afféle, mint a borjú bőgése. így végezte 
ő napjában többször bálványa tisztélethelyén azt a szemérmetlen, sőt eszte- 
len imádkozását.* 

*De nemcsak ő, hanem az ott egybegyülekezett egész nép is nagyon 
tisztelte ezt a gyalázatos bábut ; mert őt minden más bálványnál régibb- 
nek magasztalták. Nem csekély dicséretkép emlegették azt is, hogy Jermák 
idejeben, midőn t. i. ez Szibériát orosz hatalom alá vetette, atyáik és déd- 
atyáik Jermák parancsa értelmeben nemzedékről-nemzedékre adótfizetget- 
tek ama bálvány után. Ez a Nachracs volt birtokosa ama bálványnak, ki 
ennélfogva más szűkölködő, szegényen élő egyenrangú társai fölött kivált 
javai bőségével és gazdagságával. Annyira tisztelt voU ugyanis ez az is- 
tentelenség az egész osztják földön, hogy az Ob- s más fclyóvidekek sajtan- 
éik'jai, va^gyis bálványpapjai d szoktak voU járogalni ezen bálvány birto- 
kosához és ajándékokkal kérlelgetteTc őt, hogy engedje (rövid időre J elvinni 
a-bálványt helységeikbe. Ha kielégítették ajándékaikkal s ez átengedte a 
bálványt, a szegénységben sínylődő sámánok saját lakőhelyeücen kihasz- 
nálni igyekezték az alkalmat ocsmány áldozatok rendezésévél a maguk 
javára.9 

« Kevés idő múlva a parton előttünk állókhoz dühös tömeg gyüle- 
kezett, mely bámult, csodálkozott és senkit maguk közül hozzánk s ma- 
gunk közül hozzájuk menni nem engedett. Mindamellett nem sokára 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 271 

megszokván bennünket, barátságos érintkezésbe léptek velünk, egyesek 
pedig már elkezdtek a mester hajójába járni. A mester a szíves fogadás- 
nak és szeretetnek mindenféle jeleivel édesgette őket magához, hogy al- 
kalmasabban megkezdhesse közöttük a hithirdetést ; de mihelyest oktatni 
kezdte őket arra, hogy hagyják el istentelen bálványaikat, ez nem volt 
semmikép inyűkre, sőt keserves fölsóhajtással válaszoltak : f Ne kivánd 
tőlünk, hogy eldobjuk magunktól ezt a bálványt, melyet atyáink és déd- 
atyáink oly régi idők óta tiszteltek. S hogyha a czár Ő Felségének magas 
parancsolatja, hogy nektek el kell pusztítani a mi halványunkat és tisz- 
telethelyét, arra kérünk benneteket, hogy inkább i'e8«etek nagyobb adót 
reája ; ha Jermdk az 6 idejében három rvhelt vett érte évenként tolunk, 
most megtoldjvk ez adót s négy rvhelt adunk évenként, csak hagyjátok 
abba ennek a parancsolatnak végrehajtását, — A mester pedig erre föl- 
sóhajtván, a tolmács útján a következő feleletet adatta nekik : f Jaj nek- 
tek, ha a sátán annyira elvakított benneteket esztelenséggel, hogy az in- 
gyen adott áldást elvetitek s az örök pusztulást egész nemzetségeket 
részére áron óhajtjátok megszerezni. Vájjon nem telte még be a sátán 
atyáitok és dédatyáitok lelkeinek romlásával, midőn oly régi idők óta el- 
hanyagolták megmentéseteket és benneteket pusztulásra hagytak?! Most 
az Úr letekintett reátok és kezében tartván az uralkodó szívét, utasította 
őt, hogy legyen a ti megmentőtők ; nem arra buzdította szivét, hogy 
ennek az útálatraméltó és szemérmetlen bálványnak adományait, hanem 
hogy a ti lelkeiteknek üdvözülését keresse. Ne kívánjátok tőlem sem azt az 
esztelenséget, hogy leikeitek pusztulásának ára gyanánt ezt a négy rubelt 
elfogadjam ; mert drága lelkeiteket, melyet minden létezőnek teremtője 
a mi Urunk vérével megváltott, az örök romlásnak átengedni nem aka- 
rom. » — Ilyen tanításokkal fölvilágosítva elkezdtek már habozni s buz- 
galmuk istentelenségük és gonoszhitűségük iránt apadni kezdett. » 

tEevés idő multán a mester folytonos tanításától ösztönöztetve 
elküldöttek hozzá legügyesebb elöljáróikat, hogy tanácskozzanak a fölött 
hogyan és minő föltételekkel akarnának belépni a hit kötelékébe. Ezek 
oly dőreségek voltak, hogy mindnyájunknak nevetni kellett rajtuk. így 
kezdett szólani ez a követségük : ,Alávetjük magunkat az uralkodó uká- 
zának és parancsolatának. Nem vetjük el, mester, a te tanításaidat sem ; 
de azt kérjük tőletek : Először is, hogy ne taszítsátok el a mi atyáinktól 
és dédanyáinktól ősi időktől fogva tisztélt bálványunkat sem ; hanenu /<^ 
nektek bennünket megkeresztelni kedvetek van, ne mvlaszszátok el, hogy 
ugyanolyan tisztességben a mi sajtanurűcat is részesítsétek ; sőt adjatok ő 
reá a miénknél nagyobb becsű keresztet, jelesen aranykü valót. A maguuk 
vagyonából fogunk földíszíteni és építeni templomot ; d^s a szent képek 
között föl akarjuk állítani a miénket is. — Másodszor, ne legyen számunkra 



Digitized by 



Google 



272 Ifl'NKÁOSI BBBNÁT. 

eltiltva a lóhm élvezete ; mert nincs a világon oly jcnzii étel 8 mely nekünk 
oly kellemes volna ; inkább tudunk eletünktol megi'álni, mint ezen jó izü 
eledeltoL Azután meg mindenek fölött arra kérünk, hogy ne válassza- 
tok él a mi sokféleségeinktől, s ne gátoljátok meg a jövőben sem nálunk 
a többnejűséget. A mi nejeinket semmi esetre sem fogják a ti papjaitok 
megkeresztelni ; hanem mi magunk fogjuk megkeresztelni kiki a maga I 

nejét vizben s kiki maga teszi rá majd a keresztet. Ha mindezt nekünk i 

megengeditek, elfogadjuk az egyhitűséget és a ti törvényeteket.* | 

«A mester pedig békésen fogadta az ő küldöttségüket s a követke- 
zőket válaszolta : ^Férfiak és öregek ! Ha reátok tekintek, kiket ősz főtök 
oly tisztelt alakokká tesz, azt vélem, hogy telve vagytok okossággal ; de, 
óh jaj, a sátán oly mértékben tesz benneteket ne vétsége tárgyává, annyira 
megvakította ármányaival elméteket, s vezetett benneteket esztelenségbe, 
hogy nem mint okossággal eltelt vének s mint ősz fő tisztességével föl- 
ruházott férfiak beszélitek az előadottakat, hanem mint éretlen eszii 
gyermekek. Csakugyan annyira nem tudjátok-e fölismerni a külömbsé- 
get a sötétség és világosság közt, a melyeket Isten egymástól szétválasz- 
tott, elnevezvén a sötétséget éjjelnek s a világosságot nappalnak, hogy 
ezt előttetek nyilvánvalóvá kell tenni ? ! Nem lehet egyesíteni az éjjelt a 
nappallal, hanem a nappal különálló. Hogyan akarjátok tehát ti összeke- 
verni a sötétséget a világossággal, a tisztességest a gyalázatossal, az , 
istentelen bálványt az isteni tiszteletben részesülő képekkel, melyek az 
égnek és földnek teremtőjét és az 6 szent szolgáit ábrázolják ? ! Ti ezt a 
sátáni gonosz ábrázatú alakot, melyet a ti vakságtól elhomályosított el- 
métek tiszteletben tart, akarjátok amazokkal egyenlő tisztességben része- 
síteni s azt mondjátok, hogy keresztel éssel tisztítsuk meg ezt a lelketlen 
utálatosságot? I Ez meg nem felelő s ellentmondó minden józan észnek; 
mikép volna méltó, hogy ez az érzésnélküli fa, melynek sem látása, sem 
halbísa, sem tapintata, a keresztény szentségben részesüljön, hiszen 
ehhez önkéntes beleegyezés szükséges. An'a kérlek benneteket : ne le- 
gyen szivetek oly megkövesedett és érzéketlen a keresztség iránt, ne 
fordítsátok el érzelmeiteket attól, hogy elfogadjátok üdvözülésetek szent- 
ségét ; hanem ha egyhitűek akartok lenni velünk, vessétek magatokat 
alá a mi keresztény tanításainknak. Nem érttek ti semmit ahhoz, hogy, 
mint mondjátok, magatok kereszteljétek meg nejeiteket; ehhez nem 
adatott nektek áldás. Mert ne gondoljátok ám, hogy a megtisztulás csu- 
pán a víz által történik, abban láthatatlanul a Sz. -Lélek áldása míiködik 
közre, melyet midőn mi megalázkodással reátok adunk, az benneteket 
megszentel és fölvilágosít. Kérünk benneteket : fogadjátok el az egyhitű- 
séget és egyenlő gondolkozást velünk ; legyetek a mi egy anyaméhből 
eredt testvéreink s fiai az Isten egyházának.* — Azonban mind e tanítá- 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÍGA. 273 

sokra nem csak hogy meg nem adták magukat a követek, hanem még 
dühösebben távoztak gyülekezetükhöz. » 

•Értesülvén a követektől az ügyek állásáról, nagyon fölháborodott 
az oktalanok gyülekezete s még inkább ellene állott a hithirdetésnek. 
Gyilkos szándékkal lihegtek reánk, elkezdtek bennünket gyalázni és szidni 
elannyira, hogy kétségbe voltunk esve a hit számára való megmentésük 
lehetőségén. Azonban a mester nem habozott ; némi isteni előrelátással 
mondogatta, hogy nemsokára a keresztelő medenczénél fogjuk őket látni, 
a mi csakugyan be is következett. Elérkezvén ugyanis Yladimir apostoli 
fejedelem ünnepe, az ő gyülekezetükből egy Pomzsúk nevű előljárókép 
tisztelt férfiú jött a mesterhez, a ki szívesen üldögélvén a hithirdetés 
mesterénél, megkivánta a keresztségét s kérni kezdte a mestert, hogy 
méltassa őt a megkereszteiésre. A mester ezt a legszívesebben teljesítette 
s elbocsátotta őt a gyülekezethez, hogy nyilvánítsa a többiek előtt is ezt 
a magasból nyert áldását s édesgesse őket is lelkük üdvözülésére. Erre ez 
kiment a gyülekezethez s elkezdte őket eszteleneknek mondva korholni: 
,Miért szegültök ellene* — monda — ,a czári parancsnak s szóltok ellene 
a keresztény hitnek ? ! Tudjátok meg a tudnivalókat, hogy az engedetlen- 
ségért megharagszik Isten is s a czár is ; ez elküldi hadait, mindnyájunkat 
elpusztít s végül puszta lesz a mi földünk is, A czári parancs rettentő szi- 
goní; a kik ennek nem engedelmeskednek, halálra érdemesek,' — E sza- 
vaiért őt is korholni kezdték; ő azonban visszafelelt nekik : ,Meddig fo- 
gunk még [kicsinyelve] leikeink megváltásának emez áldását állhatato- 
san megmaradni semmitsem tudó régi atyáink nyomorúságánál ; én 
bizony megfogadom Uralkodómnak parancsát s ennek a mesternek hasz- 
nos tanítását.' Ezen szavaival mintha karddal vágta volna ketté szoros 
szövetségüket és a hithirdetés ellen való állásfoglalásukat. Némelyek t. i. 
megértvén a mondottakat, azokkal egy véleményre kezdettek jutni ; 
mások ellenben nem akarták megérteni s Beszéddel bujtogatták a népet. 
Egyesek megint azt mondogatták, hogy föl kell venni ugyan a keresz- 
ténységet, de nem szabad megengedni, hogy sajtanjukat elégessék; hanem 
szerintük ez valami különös helyre volna vetendő, a hol többé nem fog- 
nának elébe járulni s hozzá imádkozni. Voltak olyanok is, ^k egyáltalá- 
ban nem akarlak megkeresztelkedni. A szóbeszéd és czivakodás egész 
nap és éjjel tartott. Másnap virradatra fölvirradt a hitetlen nép szivében 
is az áldás. Annak akaratával, ki azt mondotta volt tanítványainak : 
,béke veletek !' s béke lőn, megszűnvén a szóbeszédek és czivakodások, az 
egész gyülekezet a legcsöndesebb szelídséggel odajött a mesterhez s így 
szólott : ,Tégy velünk, a mit akarsz és szent helyeinket, valamint bálvá- 
nyainkat is pusztítsd el, a hogyan akarod'.* 

« Kijővén ekkor a mester az egybegyülekezett néphez, ezt kellőleg 



Digitized by 



Google 



274 MUNKÁCSI BERNÁT. 

kioktatta és előkészítvén a keresztelésbez a tisztátlan szellem ellen való 
imádságokhoz fogott. De a sátán nem hagyta abba incselkedéseit s esz- 
közül azt a gonosz ábrázatú, kicsiny, fekete, sovány, mellén-hátán púpos 
Nachracs Jevplajevot választotta ki magának, ki így szólott a gyülekezet- 
hez : ,Yigyázzatok, barátim, midőn fölöttetek beszélni kezdenek, ne fo- 
gadjátok el azt, mert az a keresztény bűvölés ; midőn pedig hajatokat 
fogják nyírni, a lelketeket fogják kivágni.* — Mikor a papok hozzáfogtak 
az olajjal való kenéshez, a nép hirtelenül fölháborodott s elfutott kiki a 
maga lakába; alig birtuk őket ismét összehozni. Mindezek után, midőn 
keresztelésükhöz fogtunk, az egész előttünk álló nép belefutott a vízbe 
és maga mártotta magát alá, mondván: tTedd reám a keresztet, én már 
meg vagyok keresztelve.' Mi nagy nehezen, könyörgéssel hoztuk ki őket 
a vízből s annak rendje szerint kezdtük őket keresztelni, míg Isten áldá- 
sával mindnyájan megkeresztelkedtek. A keresztelés vége felé az ördög 
megint főlbujtofcta az ő rabszolgáját, ama Jevplovot, a ki botot vett elő 
8 a folyóhoz futván, a népet elhajtani kezdte a kereszteléstől ; a nép azon- 
ban reá támadt, megverte s egész a faluig űzte. Midőn már teljesen befe- 
jeződött a keresztelés, ama Jevplov fiát küldötte hozzánk ily izenettel : 
,Ha engem maga a püspök fog megkeresztelni, akkor én is elfogadom a 
keresztségét.' Midőn ezt mi meghallottuk, bár nagyon ki voltunk fá- 
radva, fáradtságunkat feledve, gyorsan kijöttünk a hajóból s az elkészí- 
tett helyen hozzáfogtunk a tisztátlan szellem ellen való imádságokhoz. 
Elérkezvén pedig e szavakhoz : ,HSc;ieuH nai nero bchk'b jiyKaBuft H 
He^HCTuft ^üyxi, THta^íHmificfl Bi cepAiíH ero* (űzz ki belőle min- 
denféle ravasz és tisztátlan szellemet, mely szívében fészkel !) — hirtelen 
megremegett, mint valami ördöngös ; a kereszt jelétől erre-arra kezdte 
forgatni fejét, kevés híja, hogy a földre nem esett ; azután éktelenül föl- 
kiáltott, végűi kiszabadítván ^agát kezeink közül elfutott. Midőn meg- 
fogtuk, kikérdeztük viselkedésének okát ; ő pedig azt felelte nekünk, 
hogy rettegés szállott reá s betegség fúrta át szívét. Mi biztattuk : ,Ye8d 
el ezt a rettegésed s higyj ingadozás nélkül : akkor egészséges leszel és 
semminemű betegséget nem fogsz érezni' ; de midőn kérésekkel valahogy 
oda állíthattuk a keresztelésbez, újra csak az előbbit cselekedte. Nem 
tűrte az Úr keresztjével való iUetést ; elkezdett ordítani, kést rántott 
reánk, azt mondván : ,A betegség keresztül fúrja hasamat és szivemet' 
A nép pedig, midőn ezt hallotta, fölzúdúlt, azt hivén, hogy a keresztelés 
cselekedeteiben és szavaiban valami támadó és megölő erő van. De va- 
laki, kinek semmi baja sem esett a tisztátlan szellem ellen való mondá- 
sok közben, odaszólott neki : ,Ne félj, semmi szenvedésed nem lesz !'» 

« A keresztség fölvétele után mindnyájuknak lakomát rendeztek; 
többeket pedig az elöljárókkal együtt arra kért a mester, hogy jöjjenek 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 275 

a bajóra s vele együtt étkezzenek. Asztal után a mester így szólott hoz- 
zájuk : .Szükséges volna kipusztítani lakaitokból azt az utálatos bábút^ 
hogy ne legyen utálatosság köztetek, s ti immái* tisztákká váljatok !' Sok 
vita támadt ezen. Némelyek azt mondták : ,Nem ; hadd vigyék őt el va- 
lami puszta és áthatolhatatlan helyre !' Sok külömböző nézet volt közöt- 
tük, míg reánk éjjeledett és sötétség borította el a földet. Ekkor a leg- 
gonoszabb sötétség, valami ördög, meglévén az 6 kedveltjei, ezeket a 
következő ármányra tanította ki : Az igazi bálványt , a melyről velünk 
annyit vitatkoztak, hogy el ne égethessük, ellopták s helyébe másat áüitot- 
tűk ; aa ellopottat pedig elvittek valami távoli vidékre azon reményben, 
hogy jöhet még idő, midőn ismét visszatérhetnek istentdenségükhöz. Ezu- 
tán megengedték, hogy átadják nekünk őrizetre a régi bálvány helyébe 
tett másik bálványt s csupán erre kértek- bennünket : ,Ne égessétek el a 
mi szemeink előtt I' — Midőn pedig elérkezett az elégetés ideje s közü- 
lünk egyik ráütött a bálványra, hogy fölbukjék: nagy ordítás és zúgoló- 
dás támadt, sőt fegyvert is emeltek ránk, mondván : ,Miért gyalázzátok 
igy és szidjátok a mi istenünket ?* Nehezen csillapodott le a nép s a bál- 
ványházikótól távozván, könnyes szemekkel kisérte az onnan elvett bál- 
ványt s így szólott : ,Eredj, mi istenünk, könyörtelen muszkák kezébe 
jutottál .'* Ezután beleülvén a hajónkba a bálványnyal együtt a túlsó 
partra eveztünk, ott a bálványt tűzbe vetettük, végűi házikóját is le- 
romboltuk. » 

t Szerencsésen elhajózván onnan, a kit csak előtaláltunk, minden- 
kit megkereszteltünk s így jutottunk el EaTumeBU jurta-faluba. Itt az 
ő fejedelmüktől, Szatiga-i6\ követ érkezett hozzánk, ki könyörögve kért 
bennünket, hogy gyorsabban igyekezzünk az ő gyülekezetükhöz ; mert, 
így monda, egybegyűltünk már mindnyájan a keresztelésre. Voltakép 
pedig oly czélból küldte volt ő a követet hozzánk, hogy megtudja nagy 
számban jövünk-e hozzájuk. Az a Szatiga, kondai fejedelem, ugyanis össze- 
gyűjtötte összes embereit, körülbelől hatszáz fegyverest, valamely To- 
bolszkból jött mohammedánnak buzdítására, ki azt mondta volt nekik : 
,Én magam láttam kitéve a czári rendeletet a városban, melyben az 
uralkodó (czár) meghagyja, hogy a ki a püspököt agyonüti, semmi büntetése 
ezért ne legyen*. — Arra lázította ez a népet s tanította Szatigát, hogy 
ravaszsággal támadjon meg bennünket és váratlanul reánk rohanván, 
mindnyájunkat megöljön. Hanem Isten megakadályozta az ármányság- 
ban fondorkodókat s felfödözte hamisságukat. Egy vogul ember ugyania 
ama seregből eljővén hozzánk s tapasztalván a mi jó bánásmódunkat 
vele szemben, titkon értésünkre adta : ,Yigyázzatok*, úgy monda, ,a mi 
fejedelmünk azt a ravaszságot eszelte ki, hogy benneteket váratlanul 
megtámad s halálba küldS — Ekkor lelkünk ébersége mellett gyönge 



Digitized by 



Google 



276 MUNKÁCSI BERNÁT. 

testünk megfélemedett s futni akartunk hazafelé. Tanácskozáshoz fog- 
tunk, nem tudván mitévők legyünk. Valaki közülünk így szólott : ,Hft 
futni kezdünk, akkor azok is, a kik már megkeresztelkedtek, föltámadnak 
ellenünk s megölnek bennünket : menjünk tehát, átengedve magunkat 
Isten akaratának előre, oda, a hol Szatiga és az ő népe vannak.' — Sza- 
tiga pedig meghallván, hogy félelem nélkül haladunk feléje, ott hagyta 
összegyűlt népét s bálványához futott^ hogy neki áldozatot mtitasson be s 
hogy e szörnytől segítséget kérjen áimányos vállalkozásához. Midőn meg- 
érkeztünk, sok népet láttunk, mely nagy lármát és ordítást vitt végbe, 
szidván bennünket és ijesztvén fejedelmükkel. Szombaton, az ebéd órá- 
jában meg is jött a fejedelem az ördögi segedelemmel s elkezdett külöm- 
böző ármányos műveleteket intézni ellenünk ; de Isten mind az ő ravasz- 
ságait fölfedte számunkra éppen az ő emberei útján. így telt el három 
nap. Midőn a nép látta, hogy a fejedelem mitsem ér el az ő alattomos- 
kodásaival, fölkelt ez ellen, így szólván : ,Te dühöngsz és háborút akarsz 
az uralkodóval : így magad is elpusztulsz s bennünket is pusztuláshoz 
vezetsz.' Ezzel mindnyájan ott hagyva őt, elfutottak. Utoljára maga a 
fejedelem is elfutott lakába, mi pedig győzelmi éneket énekeltünk. A kik 
ott maradtak, azokat tanítani kezdtük a keresztségre s minden ellent- 
állás nélkül megkereszteltünk mindenkit, a kit csak előkaptunk ; azután 
meg tovább haladtunk. » 

Itt megszakad NoviozEunak érdekes előadása ; de megtalál- 
juk kiegészítését ama BEouLTtól följegyzett sorsénekben, mely a 
kondai fejedelem keresztségbe való menését (Pérnán tum jéri) tár- 
gyazva kétséí^kívül az utolsó pogány kondai fejedelemnek Satik-nd^i 
megtérítésével foglalkozik. Igen becses ez a népköltési hagyomány 
azon szempontból is, hogy itt a térítési müveletek rajzát, habár csak 
igen kis részletre vonatkozólag, az ellenfél világításában kapjnk, 
mely rikító színekkel mutatja, hogy — a mint ez külömben Novicz- 
Kij dicsőítő előadásából is több helyt kivehető — a kereszt apos- 
tolainak buzgalma nem mindig a kereszthez legméltóbb eszközöket 
alkalmazta a vogulok és osztjákok hittanitásában. íme ez a kis 
ellenkép (1. Vog. Nópk. Gyűjt. IV: 122—127. 11.): 

f Ások tájékú föld tájékain minden- A férfi-atyám ácsolta 

úgy hallom, én férfi, [felé egy szobából álló gerendás házban 

négyszögletű szögletes keresztet ültem, én férfi. — Egyszer csak a ~ 

emlegetnek ; honnan támad, 

négyszögletű szögletes keresztet hatalmas hangú hangos mennydör- 

aggatnak mindenkire. gő zaj támad. 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 



277 



Én téres városom terére kimegyek, 

fekete ribiszkéhez hasonló kettőm- 
mel (szemeimmel) 

Fönséges Ég-atyámhoz fölnézek : 

Egy konczérbal szeme a mily nagy, 
annyi felhődarabkának 

sem látom létezését. 

Az alvégi folyóvonal végébe, oda 
nézek : 

Egy tyúk orrához hajsonló orrú je- 
les hajó 

jelentkezett onnan elő. 

Vas belsejíí erős puskákat 

durrogatjiak ottan; 

vas belsejű sok ágyút 

durrogatnak ottan : 

Fekete- Föld anyánk csak úgy reng 
belé. 

Fekete vasú nyilas tegzemet 

tíz ujjas két kezembe veszem én ; 

fölkerekedett had élére 

állok, én férfi, 

8 a tyúkorrú jeles hajót 

vissza irányítom. 



Ezután két szobás gerendás házat 

építek, én férfi ; 

ezen két szobás gerendás házban 

hevergetek, én férfi. 

ligyszer csak a honnan támad, 

hatalmas hangú hangos menny- 
dörgő zaj támad. 

Én ismét kimegyek. 

Egy szál vászoningemben az alvégi 
folyóvonal végibe, 

oda nézek : 

Hát vas belsejü sok ágyút 

durrogatnak ottan, 

A mintléleJi'jeleTdétem elvesztettem^ 

fara vagdalt két kozák 



fogott meg valahogyan engem. 

A mint kellően szemlélem : 

a kurafi püspököt, őt magát hozzák. 

Mit atyámra sohsem raktak, lábbé- 
kokat 

raktak ott reám, férfiúra ; 

kutya fekvő ronda lielyre 

dobtak ott engem, férfiút. 

Hosszú, vagy rövid ideig vittek, 

férfiú atyám hét kincses ládikája 
közül 

a legfenekén levő ládikát magam- 
mal viszem. 

Egyszer csak amaz emlegetett 

regghajnali fényes csillaghoz ha- 
sonló Tobolszk város belsejébe 

jutok, én férfiú. 

Minőt atyám sohasem látott, 

valami tetves háznak belsejébe 

dobnak ott engem, férfiút, 

Kgy telő holdbéli kerek héten át 

táplálom én, férfiú, ottan a tetveket. 

Melyet atyám tömködött meg, 

a négyszögletű kincses ládika szög- 
leteit 

kiüresítem. — Azután 

egy selyem gombos hatalmas úr 
(orosz tisztviselő) j ön be hozzám. 

Mint nyelve váló nyelves állat (ma- 
dár) 

oly kedvesen beszél ott hozzám, 
férfiúhoz [rábeszéli a megke- 
resztelkedésre]. 

Melyet férfiú atyám tömködött meg,. 

a négyszögletű kincses ládika 

szádja üressé lett (tartalma kifo- 
gyott). 

Selyemgombos hatalmas uram 

a minővel nyaka tövén gombolko- 
zik, 

afféle kenyéralakú gombbal 



Digitized by 



Google 



278 MUNKÁCSI BERNÁT. 

gombolkoztam én be [keresztelke- vány ele] helyezni, a c8ÍkózBÍrral 

déséhez fényes ruhát kapott]. bőséges tál 

Négyszögletű aranykeresztet ezután T^em-nek ezredik napjáig 

tettek ők én reám, férfiúra. (mindörökre) elmaradt. 

Mit atyám szokott [áldozatul a bál- 
Sokkal nehezebb küzdelmei voltak a térítésnek azon vogal- 
osztják területeken, hol az izlájn tanításai vertek volt gyökeret. 
Ezeket a kereszt bajnokai jogtalan foglalásoknak tekintették a tatár 
abizok részéről s épúgy követelték e helyeken a megkeresztelkedést, 
mint a pogányoknál. Csakhogy az ellenszegülő erkölcsi erő itt na- 
gyobb volt, mint a bálványimádók közt s a mérkőzés vérontáshoz 
is vezetett. így különösen az Irtis mellett fekvő Burejkovi jurták- 
ban (ma: EypeHbRH), melyet a térítő püspök-szerzetes 1714-ben 
Berjozov felé vezető útjában másodszor látogatott meg, miután 
tudomására jutott, hogy az előbbi utazás alkalmával megnyert 
néhány lélek is elpártolt időközben az evangéliumtól s Mohammed 
tanához szegődött. Az abiz néhány nappal előbb érkezett az oszt- 
ják faluba s föltüzelvén a népet a keresztény térítők ellen, ezek oly 
visszautasító fogadtatásban részesültek, hogy az osztjákok még 
'Csak érintkezésbe se akartak velük ereszkedni. Bezárkóztak vala- 
mennyien egy házba, senkit maguk közül ki nem bocsátottak, sem 
a térítőket nem engedték magukhoz. Hiába küldözgették hozzájuk 
az oroszok követeiket, ezeket elűzték s midőn az utóbbiak erősza- 
koskodni kezdtek, fegyverhez nyúltak. Ijedten menekültek erre a 
téritők hajójukra, de az osztjákok nyílzápora itt is utói érte őket, 
hármat közülök súlyosan megsebesített; sőt egy Ursan-ko nevű 
előkelő osztják rálőtt puskájával Feodorra is, melynek golyója 
azonban a mesternek csak ruháját érintette. Az ellentállásnak igen 
komoly következménye lett, a mennyiben nem sokára Tobolszk- 
ból kozákok érkeztek a faluba, kik a fölkelőket tömegesen a városba 
hajtván, ezeket itt tömlöczbe vetették, honnan csak több hónapi 
szenvedés után a keresztség fölvétele árán szabadulhattak meg. 
Különösen sújtó volt az ítélet Ursan-koTB, s néhány társára, kik- 
től a kiszabott halálbüntetést csak Feodor közbenjárása háríthatta 
e\. Ez Ursan-ko't kikérvén a börtönből magával vitte télire a tju- 
meni kolostorba, hol tanításaival elvégre szintén rábírta a meg- 
keresztelkedésre. (Noviczkij 92, 94, 97. és Abramov : BBe;i;. Xpncr. 
14—16. 11.) 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 279 

Hasonló sors érte a tavda-melléki kosuki kerületben lakó 
mohammedán vogulokat, kiknek fejedelme maga köré csapatot 
gyűjtve megtámadta a térítőknek Pelimböl előreküldött visszafelé 
utazó embereit. A támadás czélja az volt, hogy magát a püspököt 
megöljék, kiről t. i. az a tudomásuk volt, hogy közöttük is erősza- 
kolni akarja a kereszténységet. Megakadályozta a fölkelők tervét a 
bittéritőket kisérő nagyszámú vogulság, mely oly végből utazott 
Tobolszkba, hogy ott tömegesen nagyobb ünnepiességgel ve^^'e föl 
a keresztségét. Merényletéért a kosuki fejedelem fogságba került s 
bizonyára halállal lakol, ha Feodor előtt ki nem nyilatkoztatja, 
hogy kész fölvenni a keresztségét. Ennek megtörténte után To- 
bolszkba kellett utaznia, hol Joan szibériai metropolita részéről 
szíves fogadtatásban részesülvén, nemsokára papok kíséretében tér 
vissza hazájába. £ papoknak rövid idő alatt mintegy háromszáz 
lelket sikerült elhódítaníok az izlámtól. 

Az 1715-ik év nyarán Joan metropolita elhunytával ismét 
Feodor lesz a szent szinodus határozatából szibériai metropolitává, 
ki ennélfogva személyesen csak kevéssé foglalkozhatik a térítés 
munkájával. Buzgó gondoskodása azonban most sem szünetel ez ügy 
terén; papjai az 1716 — 1721 években megtérítik a szurguti osztjá- 
kokat, narimi és jeniszei szamojédokat, a Tom folyó melléki tatá- 
rokat, sőt eljut a keresztény tanítás a tunguzok és kamcsadálok 
közé is. Hogy a megszerzett hívek vissza ne essenek a pogányságba, 
mindenfelé templomokat építtet s az egyházi életet felügyelő állá- 
sokat (HHACMOTpiUMK'b) szcrvez. Ilyen felügyelő volt a kondini vo- 
losztban a fent bőven tárgyalt műnek szerzője, Noviozkij is, kit 
utóbb az osztjákok, nyilván hivatalos tevékenységében kifejtett 
buzgalmáért egy Szentjasev nevű pappal együtt agyonütöttek.*) 
1721-ben Feodor agg kora és gyönge egészsége miatt ismét lemond 
főpapi állásáról s visszatér a tjumeni kolostorba, hol azonban most 
sem adja magát át teljesen a nyugalomnak, hanem nagy tekinté- 
lyével és befolyásával mindenkép előmozdítani igyekszik az egy- 
ház új híveinek szellemi és anyagi javát. ínség idején lisztet osztat 
ki a berjozovi keresztény osztjákok között és három évi adómentes- 
séget eszközöl ki számukra ; megtiltatja a kapzsi orosz kereskedők 



*) L. L. Maikov bevezetését Noviczkij munkájának kiadásához 
iV. 1.). 



Digitized by 



Google 



280 MUNKÁCSI bernít. 

visszaéléseit s a kozákok erőszakoskodásait ; fölszabadítatja az oszt- 
ják rabszolgákat, s kiterjeszti védelmét meg nem keresztelkedett 
földijeikre is. Mint nagy jóltevöjét, hálával és nagy tisztességgel 
fogadja azért mindenütt a nép, midőn élete alkonyán 1726-ban 
még egyszer beutazza az Ob vidékét — azon egy pontot kivéve, 
bol most jelent meg legelőször, t. i. Obdorszkban. A pogányság 
itt még most is erősen ellene szegült a kereszténységnek s midőn 
az agg mester hajója e tájra megérkezett, mintegy száz osztják 
hai'czra készen várta a parton, lelövéssel fenyegetve a téritőket, ha 
kikötni merészelnek. Ez ellentállásnak titkos értelmi szerzője a fe- 
jedelmi családból való Tajsa, Gindának fia volt, ki nemcsak hogy 
lebeszélte földijeit a keresztség fölvételétől, hanem már az előbbi 
években fölbujtotta a szamojédokat, hogy törjenek be a keresztény 
osztják falvakba s ezekben gyilkolva, rabolva torolják meg az ősök 
hitétől való eltérést. Borzasztó kegyetlenséggel tettek eleget a sza- 
mojédok e felszólításnak. Különösen nevezetes pusztításaikról az 
1722-ik év, melyben nagy csapatokkal árasztották el az Alsó-Ob 
és Szigva vidékeit, mindenütt öldösve és kirabolva a keresztény la- 
kosokat. Bosszujokat leginkább a Szigva torkolatánál épült Ljapina 
(Lo2^mü8 V. Lqpén- üs) városkával éreztették, melynek templomát 
és házait fölg^^ujtották, sokakat irtózatos kinzásokkal agyonütöttek, 
a rénnyájakat elhajtották, a szent képeket meggyalázva a szán- 
hoz kötötték s úgy vonszolták. Ilyen rabló hadjáratok később is 
ismétlődtek, mígnem végre 1744-ben sikerült alaposan megfékezni 
a szamojédokat, kÍR közül a négy legbünösebb vezért übdorszk, 
Eazim és Ljapina városokban elrettentő például nyilvánosan fel- 
akasztották (Abramov. : Bbc;!;. XpHCT. 19 — 21. 11.). 

Mai napság a vogulok mindnyájan keresztények. Legutolsó 
tömeges térítésük a XVIIL század közepe táján történt, a midőn 
TuKMAcsEv Jób, bogoszlovszki apát, megnyerte az egyháznak a cser- 
dini vogulokat is. Sokat fáradott a verchoturjei vogulok megtéríté- 
sében Szilveszter verchoturjei archimandrita.*) Az osztjákok kö- 
zött mintegy 1 — 2000 lélekszámmal maradt fenn a pogányság 
Obdorszk vidékén ; a többiek legalább névleg keresztények. Egyhá- 
zas helységek a vogul földön : CaHMCKOe (Sq^im-peul) a Eonda fel- 
vidékén, CaTwrH (Loy-vpii) a Jevra torkolatánál, JleyraH (Lous- 



*) L. Dmitrijev: üoKopeme yropcKnxT> aejiejL (104. 1.). 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÍGA. 281 

poulj a felsö kondai tumaűtavak alvégében. BepxHoe-IIeJiuMCKoe 
(Pup-pőuél, Felső-Pelim) a Pelim folyó közepe táján, KoiiiyKii 
(Kharpas'pgul) a Tavda alvidékén, IUcKypbHöCKOe (Sükér-já" 
paul) a Szigva forrásvidékén, CapTHHbHHCKoe {Sortin-ja-üs) az 
éjszaki Szoszva alvidékén és BepesoBi* (XáVp-üs) városa. Nincsen 
templom a Lozva és Vaglya folyók vidékeinek népes vogul falvai- 
ban, nyilván mivel orosz népességű egyházas falvak vannak köze- 
liikben. A kereszténység elfogadásának eddigelé legfőbb eredménye, 
hogy megszűnt a bálványimádás nyilvánossága, különösen az oro- 
szok közelébe eső helyeken ; de jóformán sehol sem szűnt meg az 
el nem oroszosodott vogulok és osztjákok közt a bálványokban 
ábrázolt istenségek szellemeinek s szent helyeiknek tisztelete, va-. 
lamint fenmaradtak a régi vallásos gyakorlat szokásai : az áldoza- 
tok, istenidézések, medveünnepek, tisztasági szabályok stb. Külö- 
nösen nem sokat változott a régi szellemi élet: a néphit, a világ 
és jelenségeinek felfogása. Eét évszázad óta nem tőrként valami 
említésre méltó kisérlet a nép műveltségi állapotainak javítására ; 
az egész vognl földön ma sincs egy iskola s ha volt is rá eset, hogy 
— mint e század közepén Szatioin, az utolsó kondai fejedelemnek 
Tobolszkban tanárrá lett fia — valaki magasabb képzettséget szer- 
zett, az teljesen eloroszosodott s honfiaival érintkezésbe is alig 
bocsátkozott. Hiányzanak a fejlettebb műveltségi fok egyéb elemi 
szükségletei is : az egész óriási területen, melyen a vogulok laknak, 
nincs egy iparos, sőt még egy kovács sem, noha a déli vogulság lo- 
vakat tenyészt. Járvány esetén egész falvak pusztulnak el ; mert 
nincs közelben egy orvos, de még egy sebész sem. Maga a vallás- 
tanítás sem terjedt túl a legelemibb külsőségek felületes megismer- 
tetésénél, melyeknek alapját és jelentőségét a nép meg nem értvén, 
éppenséggel nem becsüli többre az új vallás szertartásait azoknál, 
melyeket pogányságában oly buzgón gyakorolt. A szent képek előtte 
csak a kiirtott bálványok orosz módú ábrázolásai : A Fönséges-Ég 
atya azonos a keresztény Atyaistennel, amannak fia — az Arany- 
fejedelem (vagy Világügyelő-férfi) — Bjrisztussal, az utóbbinak anyja 
a — EaltéB-aaszony — Máriával, a másodrangú istenségek akülönféle 
szentekkel, Kul-g,tér a Sátánnal és így tovább. A képekben megje- 
lenített orosz istenek szerinte szintén megkövetelik az áldozatokat, 
ép úgy, mint a bálványok ; csak az áldozat tárgya külömbözik : 
emezeknél «csikózsírral bőséges táh, amazoknál drága áron vásá- 

XTBLTTUD. XOZIAMÉMTEX. XUX. ^^ 



Digitized by 



Google 



-82 MUNKÁCSI BERNÁT. 

rolt szentelt gyertyák. A pap szerepe is igen hasonlít a sámánéhoz. 
Amaz ép úgy vállalkozik, megfelelő ajándékért, minden aprólékos 
magánügyben az égieknél való közbenjárásra, mint a bálvány szol- 
gája s szintén mondásokkal fordul a láthatatlan szellemhez, bár 
szavai érthetetlenek. A vogulok és osztjákok nem jutottak annyira, 
mint pl. a votjákok, zűrjének, csavasok, mordvinok, cseremiszek, 
sőt több szibériai nép is, mint a tnnguzok, osztják-szamojédok, ja- 
kutok, altaji-tatárok stb., kiknek nyelvén t, i. némi kis vallási iro- 
dalom keletkezett. Popov és Vologodszkij tudvalevőleg tettek ugyan 
ez irányban kisérleteket, de fordításaik egyházi hatóságuk részéről 
nem kerültek kiadásra ; midőn pedig a britt bibliai társaság Popov- 
nak Máté és Márk evangéliumát Ahlquist javításában kiadta, en- 
nek a vogulok közé került példányait a papság, mint valami eret- 
nek könyvet, elkoboztatta. Nem csoda, ily módon, hogy Jevoenhí 
tobolszki érsek 1829-ben meglátogatván ob- és irtismelléki kerüle- 
teit, megütközéssel volt kénytelen tapasztalni, hogy az osztjákok- 
nak rendkívül kevés fogalmuk van a keresztény hitről, még csak 
nevét sem tudják Jézus Krisztusnak, ellenben a bálványtisztelet 
köztük legjavában virágzik.^) Az éjszaki vogulok közt jó formán ma 
is így áll a dolog ; nem szűnt itt meg a pogányságnak semminemű 
eleme, megvannak még az istenszobrok is, ha nem is mutogatják 
az idegeneknek. A régi vallási szertartások gyakorlatában mit sem 
zavarja őket, ha nagy ritkán az orosz papok .is követelnek tőlük 
egyet-mást, mit szívesen megtesznek már csak a békesség és nyu- 
galom érdekében is. A papság külömben sem sokat törődik a lel- 
kiekkel, a legtöbb helyt egyetlen gondja, hogy járandóságát meg- 
kapja ; néhol pedig (mint pl. Felső-Pelimben) működése inkább 
hasonlít valami lelketlen, kapzsi zsarnokéhoz, mint olyan emberé- 
hez, ki a nép szellemi vezetésére van hivatva.**) Vannak vidékek 



*) L. ToöoJiLCKaH ryöepHÍH (1871.): 171. 1. 
**) íme, miként írja le Ahlqvibt a pelimi voguloknak papjuk ellen 
emelt panaszát: «Die zweite Klage war, dass der Geistliche sie durck 
allzuhohe Gehtihren für seine Amtsvenichtungen drückte und diejenigen, die 
seinen Forderungen nicht nachkámen, mit eigner Hand züchtigté. So hatte 
er dem Grabe des Vaters des Golowá, der ím vorhergehenden Jahre ge- 
storben war, die kirchliohe Einsegnung versagt^ weil der Sohn rUcht die 
Mittel hatte, dem Príester rnehr ah drei Rubel zu bezahlen: erst nachdem 
man dem Seelenhirten zwei Pelze als Pfand gégében hatte, die mit sieben 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP OSI HITVILÁGA. 283 

<pl. Felsö-Lozva, Tapsz-já), melyeket egész évtized alatt ba talán 
egyszer látogat meg papjuk. Másutt (pl. Jugrában s általában a 
Fel8Ő-8zoszva vidékén) évenként egyszer jelenik meg újév táján 
«gy-két napra az egyház képviselője, még pedig az adószedő kapi- 



Kubel wieder ausgelöst werden soUten, hatte er sich bewegen lassen, die 
Einsegnang vorzunehmen. Eine Trauung kostete nach Angabe der Leute 
bei ihm fünf, sechs bis zelin Bubel und ausserdem muBste das junge 
Paar sich noch verpflichten, ihn im náchsten Jahre mit hundert Haufen 
Heu zu bedenken. Diese übennássig hohe Gebühr für Trauungen, setzten 
die Klagenden listig hinzu, sei für das junge Volk ein grosses Hinder- 
niss, sich zu yerheirathen, und wenn das so fórt fahre, würde die Bevölke- 
rung sich bald vermindern, und der Jasák, den sie dem Zaren entrichten 
müssten, könnte in der Folge leicht unbezahlt bleiben. Zudetn hatle der 
'GeüÜiche sich dem Trunk in so hohem Grade ergében^ dass er seit Ostem 
(1858. júniusában tették a panaszt) nicht einen einzigen Oottesdienst abge- 
haltén hatte, und dass der eine der beiden Kirchendiener kaum zu etwas 
■andérem Zeit hatte, als ihn aus Pelipn, 150 Werst weit, Branntwein zu 
holen, vx)bei die Mitglieder der Gemeinde ivi Winter ihre Pferde, und im 
Sommer Ruderer hsrgehen mussten* (ünter Wogulen u. Ostjaken : 13. 1.). — 
Nem külömbek voltak az állapotok 1888-ban, midőn előttem a pelimi 
Yogulok képviseletében Andrián Michailov Ankin és társai a következő 
panaszaikat adták elő Alexander Jevfímijev Menysenin pap ellen: 1. Túl- 
ságos nagy részt vesz magának a köztulajdont képező kaszáló rétekből. 
Kyolczvan marhát tart, melyek egész késő őszig szabadon járnak s pusz- 
títják a vogulok fölállított szénaboglyáit. A vogulok fölszólították, hogy 
tartsa zárva marháit ; de a pap azt feleli, hogy zárják el a vogulok széna- 
boglyáikat. Ámde a boglyákat út híján nem lehet a faluba szállítani a 
mocsaras rétekről mindaddig, míg az erős fagyok be nem állanak s szánút 
nem képződik. !2. Egy folyót a pap egészen magához ragadt halászat 
czéljából. Eleinte avval áltatta az ősi birtokjogra hivatkozó vogulokat, 
hogy a vidék térképén a peres folyó a templom birtokának van rajzolva ; 
de később hamissága tudatában mégis egyezségre lépett velük olyformán, 
hogy nyolcz családfőnek egyenként egy-egy rubelt fizet évenként. Ezt az 
egyezséget azonban nem tartja meg. Csak egynek sikerült ügygyel-bajjal 
kierőszakolni az egy rubeljét ; egy másiknak fügét mutatott, midőn tarto- 
zását követelte. 3. Lukian Michailov Manzyrkovot, az egyik panaszost, 
fölfogadta felesnek a szántóföldjére. Lukián a saját pénzén vásárolt magot 
elvetette, szántott : a pap aratott s amannak a fele gabonát ki nem szol- 
gáltatta. 4. Ugyancsak Lukián Michailov Manzyrkovot fölbérelte öt rube- 
len, hogy vonja föl gabonával megterhelt ladikját a Pelimka folyó fejéig, 
AHm-já p&ul-ig, hová a pap gabonáját eladni s a papi illetéket beszedni 
utazott. Lukián a ladikot fölvonta, de béréből nem látott semmit. 5. A vo- 
nulok temetkező helye régtől fogva a templom körül van. Egy ujabb tör- 

19* 



Digitized by 



Google 



284 MUNKÍOSI BERNÁT. 

tány és kozákok társaságában, a midőn valamelyik jurtában meg- 
szállván, behajtják hozzája a rendesen már künn futkosó (gyaJ^ran 
10 — 13 éves) kereszteletlen gyermekeket, aztán a nép részére is 
rendez egy vagy két izben istentiszteletet, végül fogadja az aján- 
dékokat és illetékeket, vagy maga jár utánuk a jurtákba. Befeje- 
ződvén e dolgok, a kereszténység gondja mindkét fél teljes meg- 
nyugvására el van intézve. Az egyház megerősítését fölöslegesnek 
tartja a nép még a házasságnál is, melyhez az egybekelt pár ren- 
desen csak szöktetés esetén folyamodik, a midőn t. i. a nő szülei- 



vény szerint a templom körül való temetkezést eltiltották. E körülményt 
a pap zsarolásra használja föl ; a mennyiben egy lóért, vagy tehénért 
mégis eltemeti valakinek halottját a templom mellett is. A szegényebb nép 
az említett tilalom után egy erdőirtást kezdett temetkező helyül hasz- 
nálni; de ezt a temetőt a pap évek óta vonakodik fölszentelni, attól 
tartva, hogy ha ez az új temető fölszentelve lesz, senki sem temetkezik 
többé a templom mellé s ő elesik jövedelmétől. 6. Nem lehet törvényesen 
házasodni ; mert a pap 10 — 20 rubelt követel az esketésért. 7. A templom- 
őröket, egyházfíakat, melyeket a vogul falvak időszakonként fölváltva 
küldenek vallásos szolgálatokra, a pap állandóan magánérdekeire alkal- 
mazza. Az egyiket elküldi halfuvarral a 120 versztnyire eső Gari egy- 
házas faluba; a másikkal a 70 versztre eső alsó-pelimi korcsmából pálin- 
kát szállíttat; egy harmadikkal fát vágat magának, vagy elküldi az 
erdőbe, hogy vadászszon az ő számára. 8. A lefolyt nyáron egy haldokló 
öreg asszony az öcscsével magához hivatta a papot. A pap maga részére 
kikötött bére fejében emberünket aratni hajtotta, de az Öreg asszony 
azalatt papi szertartások nélkül halt meg. 9. A pap minden csekélységért 
üti az embereket. 10. Ha valamely világi, vagy papi előljáró jön e vidékre, 
ezt a pap a nép kihallgatásától vendégeskedéssel elvonni s a nép ellen 
hangolni igyekszik. Egyszer ebéd után Ankin az egyházat látogató bla- 
gocsinnyj (kerületi pap -fölügyelő) elé mert lépni panaszával ; de ez utóbbi 
azt felelte vissza, ha nem fog barátságosan élni a pappal, majd c befűt 
nekii. A vádló megijedve, másnap két becses czobolyprémet ajándékozott 
a blagocsinnyjnak s ezt az utóbbi el is fogadta (1. Nyelvészeti tanulmány- 
utam a vogulok földén czímű akadémiai jelentésemben: Budapesti Szemle, 
1889. évfoly.). — Álljon itt még egy harmadik utazónak, Erman Adolfnak 
megjegyzése, ki 1828-ban az irtisi osztjákok közt járván, ezeket írja : 
«Die Ostjaken von Repólowo pflegen jáhrlich einmaU nach Weihnachten, 
die christliche Kirche zu besuchen. Dórt aber mögen sie grade in hiesi- 
ger Gegend nicht eben bedeutend erbaut werden, denn unser russischer 
Bericliterstatter klagte bittér über die zunachst wohnenden Geistlichen, 
u'elch£ an Fdertagen so hetrynken in die Filialdőrfer komynen, dass die Ge- 
vieinde sich vergehlich nrsammle* (Reise um die Erde : 1 : 550. 1.). 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILílOA.. 285 

nek Tagy rokonainak esetleges föllépése ellen igen alkalmasan jö- 
het a hatóságnak beavatkozása és oltalma. Ily körülmények közt 
könnyen érthető, hogy a múlt század elején történt tömeges ke- 
resztelkedés mellett is maradt még elég bő módja a tudományos 
kutatásnak, hogy a vogulok és osztjákok ősi pogány hitvilágát a 
maga változatlan eredetiségében egész a legújabb időkig t^annlmá- 
nyozhassa. 

C) IJjabh tudósítások, 

A vogulok és osztjákok hittéritésében résztvett, mint Feodor 
püspök- szerzetes egyik kisórője,^ Johann Bernhard Müller, To- 
bolszkba száműzött svéd dragonyos-kapitány is, ki — úgy látszik — 
Noviozsij kézirati müvének négy első fejezetét szabadon átdolgozván 

8 helyenként saját tapasztalataival és tudomásával kibővítvén, ezt az 
eredeti forrás megnevezése nélkül a következő czim alatt tette közzé : 

9 Dos Lében und die Gewohnheiten Der Ostiaken, eines Volks, das 
bis unter dem Polo Arctico wohnet ; vne selbiges seit Anno 1712. 
aus dem Heydenthum zur Christlichen Grüchischen Eeligion ge- 
bracht worden, mit etlichen eurieusen Anmerkungen vom König- 
reiche Siberien und dem Freto Nassovio oder Waigats in der Ge- 
fangensehaflft beschrieben von Johann Bernhard MüUern, königl 
Schwedischen Dragoner-Capitain, und von demselben im Jahr 
nach Christi unsers Erlösers Geburt 1716. den 12-ten Decemb. 
nach Fetersburg gescbicket.'^) A teljesség s némely ujabb részlet 
kedvéért átvesszük innen is a tárgyunkat illető pontokat annál is 
inkább, minthogy Fallas utazásáig ez volt a főforrás, honnan az 
európai tudósok az osztjákokról legbővebben értesülhettek. 

1. Az osztják bálványokról általában: cUnsere ein- 
fáltige Ostiaken sind bis hieher eben dieRer Blendung (der Abgötterey) 
gefolget, wesfalls sie ihnen theils selbet einige Götzen au» Holtz gebüdet, 
theih aber einige aus Ihiz gegossen, die sie von ihren Vorfahreny so sich 
Tschut nannten, geerbet, die Éhre der Anbetung erweiaen, ihnen opfern 
und ihre Hülffe in allerhand Begebenheiten verlangen. » 



*) Megjelent Fr. Chr. Weber «Da8 veránderte Eussland» czímü 
gyűjteményes vállalatában (L kiad.: Hamburg, 1721; 11. javított kiad.: 
Frankfart és Lipcse, 1738.). Idézeteim az utóbbi kiadásból valók (20() — 
208. U.). 



Digitized by 



Google 



286 MUNKÁCSI BERNÁT. 

«Bey denen berühmten Völckern im Heydenthum wuste des Künst- 
lers Hand die Götzen nicht sauber gnug zu bilden, maseen die allerbe- 
rühmteste Bildhauer, Stein-Metzen, Ertz-Giesser aafgesucht wurden^ 
die allé ihre Geschicklichkeit in der Bildung eines Götzen concentrireten. 
Hierhauetemjed^r ihm nach Beliebiu seiiien Götzen aus, schafft ihn wiede- 
rum ab, zerstümmelt ihn, oder loirfft ihn gar ins Feuer, ide die FantoAie 
ihnen ankommt ; es war aber solches inagemein ein Klotz, uoran sie oben 
eine Rundé wie eines Menschen KopJ^ ausgehauen und eine ábgeschmachte 
Nase nebst einer Kárbe in die Ovare, die den Mund bedeuten sóíte, forrni- 
ret hatten. • 

«D/e von ihren Vorfahren geerbte ivarén meist vo7i Ertz, in Figur 
einer Ganss, einer Jungfer mit av^estrecktem Arm, einer Schlangen und 
dergleichen, selbige waren kúnstlich gnug gegossen, und scheinet, dass 
sie von denen ingenieusen Chinesern herrühren müssen, andere hatten 
aber gar keine Geetalt, denn es war ein dicker langlichter Klotz^ aufder 
Erde gekgt, mit aUerhand Lumpen und Zeug beivunden, oben auflag ein 
Stü<;k rom Spiegel, icelches von der Sonnen, ivann sie schiene. einen Schhn- 
mer von sich gab.* 

2. A bálványok tisztelethelyei és a sámánok: «So 
thane Abgötter stellen sie auf erhobene und nach GelegenJieit des Orts 
Iv^tige Berge, setzen sie insgemein in ein Háusgen von Holtz im dicken 
Walde, danebeji stunde eine kleinere Hiiite, darinn sie die Knoehen von 
geschlachteten Vieh zusammen trugen ; jedennoch findet man in der Art 
der Verehrung nichts regulieres, denn gleich wie bey denen civilisirten 
heydnischen Yölckem gewisse Stunden des Tages, oder auch wohl gantze 
Tagé denen Abgöttem zum Dienste gewiedmet waren, so richten hinge- 
gen diese Leute ihre Andacht nach eigenem interessé ein, wenn die Noth 
es erfordert, oder die Liebe zum Gewinst sie anspornet, alsdenn flehen 
sie erst den Götzen an, um Erhaltung des Yerlangten, oder auch um 
Errettung aus der obhandenen Gefahr, gleichwohl treiben auch die 
Pfaffen das Yolck zum Götzendienste an, und bestraffen mit hefftigen 
Worten ihre SchláfErigkeit und ünterlassung zum Guten, bilden dahey 
dem Volcke ein, als ívenn sie von denen Göttem den mündlichen Befeld 
erhalten, dass sie ihre Verehr- und Anruffungen fleissiger verrichten, und 
die erzörnten Götzen mit etwas Leinwand, Damast und andem Beklei- 
dungen wieder versöhnen, oder ein Thier zum Opfer schlacJden soUen,* 

•Zu denen Pfaffen erwehlen sie eigentlich keine gewisse Personen, 
sondern ein jeder Hausvater oder Aeltester von der Familie, welcher 
sich einen Klotz verfertiget, nimmt sich selbsten die Mühe, vor den 
Götzendienst zu sorgen, und die gewöhnlichen Ceremonien zu verrich- 
ten, gestalt mit dem grauen Altér insgemein die Liebe zur Heiligkeit 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 287 

und dem Geitze zu wachsen pflegt, wann die wollüstige Liebe auszutrock- 
nen beginnet, im Fali aber dieser Folchen Unternehmungen sich nnge- 
Bchickt zu seyn bedeucht, finden sich auch solche Leute, die aus Liebe 
zum Schmarotzen zu diesem Handwercke sich erbiehten, und durch öű- 
tere Practicirung sich gleichaam signalisiret habén. Ihre Geschicklich- 
keit bestehet darinnen^ dass sie aus vollem Halse, was von den Götzen be- 
gehret idrd, bey der Opferu7ig ausschreyen, bey denen Wahrsagem mit 
grosser Standhafftigkeit das Tractament ausstehen, und nachgebends 
dem thörichten Volcke allerhand Fabeln und Gauchelspiele von der erhal- 
tenen Antwort vorschicatzen können, » 

3. Az istenidézés: cSelbiges Wahrsagen verrichten sie nach 
der gemeinen Erzehlung folgender massen : Der Götzendiener wirfft úch 
gebunden auf die Erde nieder, und erwartet mit verstdlten Gebehrden 
die Besitzung des Satans, der iinn zukiinfftige Dinge auf die iJnn gegebe- 
7um Fragen verknndigen, einen Ort zeigen, ivo ein gutes Wild zu fangen, 
oder auch deiien Streit-Sachen eine abhelfiiche Masse gebén soUe, WaJi- 
rend der Zeit stehen die, welche die Wahrsagungen verUnigen, mit conti- 
nuirlichen Heulen und Klingen auf dem Becken und andem thönenden 
Geschirren uvi ihnen herum, bis sich ein blauer Dunst, welcher vor den 
tcahrsagenden Gei^t von ihnen gehalten wird, weiset, die Umstehenden 
aus einander jaget, den Satans-Diener ergreifft und nieder wirfft, Nach- 
dem er ihn in die Höhe gehoben, da er mittlerweile so übel zugerichtet 
wird das er in der Leblosigkeit eine Stunde und noch lánger sich quálen 
mus9, bis er zu vollkommenen Kráffcen kommen, alsdenn er seinen 
Clienten die erhaltene Antwort vorschwatzet, und einen betrtighchen 
Bescheid auf ihre neugierige Fragen giehtt — «Eine Zeitlang hatte der 
bőse Geist denen Götzendienern eingegeben, dass die, welche in der 
Gegend Samarofií und Berosowa ihren Yerbleib habén, ihm Pferde zum 
Opfer schlachten soUten, welchem nach zu kommen, sie mit der grösten 
Mühe und Unkosten ihnen Pferde angeschafift, dass sie aller Mittel ent- 
blöst, 80 tieff sich in Schulden gesetzt, dass viele zuletzt ihre altén Lum- 
pen auf dem Leibe nicht behalten, sondern mit ihrem grösten Schaden 
gawahr worden, was vor eine betrügliche Absicht unter einer sothanen 
Opferung stecke.U 

4. A bálványok megbüntetése: ^Diese arme Lente wer- 
den zum öfftem betrogen, und wann sie meynen, dass nach der Aussage 
der Pfaffen an angewiesenen Oertern das verlangte Wild oder die Menge 
der Fische anzutreffen, so bemúhen sie sich selu* m der Nachsuchung, 
finden aber^emeiniglich nichts. Welcher Betrug sie zur revange auímun- 
tert, peitschen und prügeln ihre ausgehauene Götzen geivaltig bey der 
Zurücklmnffty bis sie den Betrug genug visitiret zu habén vermeynen. 



Digitized by 



Google 



288 MUNKÁCSI BERNÁT. 

Nachdem der Zorn vorüber, söhuen sie sich wieder aus, hangén ihm einen 
Umkang von oben beschriebenen Zeuge an^ und nehmen es nach Belübefi, 
wenn er wkder kein Wort gehaüen ab, Die Ehrerbietung gegen die mit 
eigenen Hánden gemachte Götzen, scheinet nicht sonderlich zu sejn, 
die öfiíentliche aber yerehren 6ie en generál vielmehr, and schaffen 8ie 
nicht nach Béliében ab, sondern werden als bewehrte Götzen beybehal- 
ten, so ist auch das Yertrauen viel grösser za denen altén, denn sie bű- 
dén ihnen ein, es habé das Ertz, oder der haibverfavUe Klotz, mit denen 
undencklichen Jakren auch unerforschliche Weieheit geschöpffi, und 
müsBte alsó was unsterbliches bey ihnen seyn, je weniger man von der 
Yerwesung in so verjahrter Zeit vernommen. Denen Kindem werden 
aach diese von ihren Eltem am allermeisten angepriesen . . .t 

5. Áldozati szertartások: «Bey dem Opffer brauchen sie 
folgende Ceremonien : sie bringen entweder lebendige Fische vor den Ab- 
gott, legén sie eine Zeitlang vor ihm nieder, kochen sie nachgehends ab, 
nnd fressen sie selbst auf, nur beschmieren sie das Mavl des Oötzen mit 
dem Fisch-Fette, oder sie praesentiren ihm die mehrerwehnte Eleidong, 
und verhüllen den Klotz damit. Andere bringen zum Opffer Eennthiere 
oder Elende, und welche die Tartam zu Nachbarn habén, Pferde, die 
sich die armen Leute theuer anschaffen müssen, selhiges Thier bringen 
sie lebendig vor den Götzen, als denn binden sie ihm die Füsse, die Pfaf- 
fen schreyen aus vollen Halse uxts ihr Begehren ist, und warum sie das 
Opffer bringen.*) Unter tvdhrenden solchen Singen stehet einer mit auf- 
gespannten Bogén und aufgelegten Schusse bey dem Opfer, wnd druckt 
seWigen nicht eher loss, bis der Pfaffe nach vollendeten Gesange ihm den 
ei'sten Schlag vor d^n Kopf gégében. Der dritt€ wirfft ihm einen Spiess in 
den Bauch, und wenn sie es solcher gestalt getödtet, nehmen sie das Pferd 
beym Schweiffe, und ziehen es dreymal um den Götzen, Das Blut zapffen 
sie vom Ilertzen ab in ein dazu geweihetes Gefáss, besprengen damit iJire 
Hiitten, sauffm av^ch davaii, und mit dem Rest beschmieren sie das Mául 
des Götzen ,• die Haut des geschlachteten Viehes hangén sie zum Zierath 
auj Báume mit Kopf, Schwantz und Fiissen. Das Fleisch Kochen sie, 
und verzehren es mit der grössesten Freudé, singen dabey alierhand 
leichtfertige Lieder, und schmieren letztlich wieder das Mául des Götzen 
mit dem Fette des Geschlachteten. Was sie nicht verzehren können, 
nehmen sie mit nach Hause, verehren es ihren Nachbaren, oder gebén 
es ihven Weibern zu geniessen, die nicht bey der Opfferung gewesen. 
Der Haus-Götze Itekammt auch Zuweilen ein fettes Mavl davon, Nachdem 
die Mahlzeit vollbracht, schlagen sie mit Stöcken in die Lufft, und 

*) Ez tulajdonképpen az istenidczo hymnus (kaj-saw) felkiáltása. 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSr HITVILÁGA. 289 

schreyen wieder aus voUeni Hahe, und wollen hiednrch den tractierten 
Geist des Götzen wieder in die Lufft convoyiren, und ihm gleichsam 
dancken, dass er mit ihren Tractamenten vorlieb nehmen wollen. • 

6. A megholt férfi bálványa: ^Wen denen Weibem der 
Mann ahgestorhen, und sie sonderlich beweisen wollen, wie schmertzlich 
ihnen der Tod des Geliebten sey, machen gie sick einen Abgott, ziehen 
ihm die Kleider des Verstorbenen ari, und nehmen ihn des Nachts in ihre 
Arme, úrid beweinen in der Gestalt des Götzen ihren verstorbenen Mann. 
Dieses continuiren sie ein gantzes Jahr, hemach nehmen sie die Kleider 
und allé umgewundene Lumpen wieder zurüok, und werffen den Göt- 
zen bis auf künfftige Benöthigung beyseiten. Woferne aber diese Cere- 
monien von etlichen Weibem nicht so streng in acht genommen wer- 
den^ haltén die andem sie für leichtfertig, und blamieren sie, dass sie 
ihrem Manne bey Lebzeiten untreu gewesen, und ihn nicht nach Gebühr 
geliebet habe.t 

7. A medve-ünnep: « Wenn sie einen Bdren geschlagen, zie- 
hen sie ihm die Haut ab, liángen selbige bey, dem Götzen auf einen erha- 
benen Baum, thun deiselbigen grosse Verehrung an, und entschuMigen 
gich mit vieUm Geplerre und ver st eliten Klagen, dass sie nicht schuldig 
an seinem Tode, sie hátten das Eisen, womit er getödtet, nicht geschmie- 
d^t, noch den Pfeil gejiedert, Es wáren auch nicht ihre, sondem fremde 
Vögelfederiiy die die Flucht des Pfeiles so schneU gemacht, Riebáthen um 
Yergebung, dass sie nur den Pfeil abgedruckt, der ihn getrofiíen. Die Ur- 
sache dieser Excusen ist die Furcht, weU sie sich einbilden, es könne die 
vagirende Seele des Bárén ihnen in den Wáldem noch schaden und müss- 
ten sie sich bey Zeiten mit der Seele aussöhnen, dass sie ihr den Cörper 
zu r&umen anmuthen gewesen, woferne sie nicht von ihr angetastet und 
beschádiget seyn wolten.i 

8. A medveeskü: «Werden sie der hohen Landes-Obrigkeit 
an den vorgesetzten Woywoden den Eyd der Treu zu schweren ange- 
balten, so führet man sie auf die Gerichts-Stube, und leget ihnen eine 
Bárenhaut und Beyl vor ; ingleichen prsBsentirt man ihnen ein Stück 
Brodt auf einem Messer zu essen : dabey huldigen sie mit folgenden 
Formalien : Wofem ich meiner hohen Landes-Obrigkeit bis an mein 
Ende nicht getreu seyn solte, sondem mit Wissen und Willen abtrünnig 
würde, die mir aufgelegte Pflicht abzutragen, mich entzöge, oder sonst 
auf irgend eine Weise mich gegen der hohen Landes-Obrigkeit versün- 
dige ; so soU mich dieser Bár in denen Wcilderji zerreisseri, dis Brodt, só 
ich geniesse, mir im Halse stecken bleiben, dis Messer mich tödten, dis 
Beyl mir den Kopffabhacken.* 

9. A bálványra való eskü: « Wenn unter ihnen eine Strei- 



Digitized by 



Google 



290 MUNKÁCSI BERNÁT. 

tigkeifc geschlichtet werden soU, erwehlen sie von beyden Partheyen 
einige Schieds-Leute, welchen sie ikren Dieput vortragen, und wenn sie 
wegen zweiffelbaffter Umstánde zur endlichen Entscheidung nicht kom- 
men können, wird einem von ihnen nach Gutdüncken der Arbitrorum 
der Eyd aufgelegt, den sie folgender gestalt leisten. Es tvird zavor der 
Schwerende zum Gőtzen gefllhret, und für dem Meineyd ernstlicb gewar- 
net : anbey ételien sie ihm einige Exempel des gestrafften Meineyds vor : 
hernach uird ihm ein Messer gégében, tcomit er dem Gőtzen die }sa$e ab- 
schneidety in gleichen ein Beyl, mit welchem er in demelben hauet, wobey 
sie folgender Expressionen sicb bedienen : Wofern ich unrecht in dieser 
Streit-Sacbe scbwere, und nicbt die reine Wabrbeit bekenne, so will icli 
auf gleicbe Weise meine Nase verlieren, oder mit diesem Beyl gestüm- 
melt werden ; ja dass der Bar im Walde mich zerreisse, und das ünglück 
mich aller Orten verfolge. « 

•Eben diese Ceremonien gebraucben sie aucb bey Ablegung eines 
Zeugen Eyds . . . Unter andern Exempeln ist sebr merckwürdig, dass 
einer von diesem Volcke leicbtfertiger Weise öffters gescbworen, und 
obgleicb sein Meineyd durcb die Lángé der Zeit entdecket worden, bat 
er sicb docb wenig wegen der Straffe, die er ibm selbst bey Verhcbtung 
des Eydes angewünscbet, bektimmert, zumalen selbige ibn in seinem Le- 
ben nicbt getrofifen ; nacbdem er aber 1713. gee torben, und von seinen 
Befreundten am Ufer im Sande tieff verscbarret worden, hat sich ein 
Bár öffters gewiesen, der andern Leuton keinen Scbaden zugeftiget, auch 
von Vielbeit der Hunde nicbt bat können abgetrieben werden ; immit- 
telst aber bat er die Stelle des Begrabenen nacb gespühret, bis er selbige 
dis Jahr im Ausgange Julii gefunden, den Cörper ans der tieffen Erde 
ausgekratzt, und ibm das Gesichte, mit welchem er den Scheitan, bey 
geleistetem Eyde öffter gebauen, samt den Hánden, womit er den Hieb 
vollfdhret, abgefressen, nftchgehends aber sich niemals wieder gewiesen. 
Die Leute, welche auf der Náhe ihre Jurthen hatten, erzehleten dem 
Metropoliten in meinem Beyseyn, diese Umstánde mit der grösten Be- 
stürtzung, und weil sie im 1713. Jahre bereits getaufft waren, in dem 
vorigen Standé aber solcbe fremde Begebenbeiten nicht erlebt hatten, 
schienen sie darüber ziemlich confus zu seyn. » 

10. A fehérhegyi bálvány: «Die Anzahl der Götter, oder 
Scheitanen, ist unmöglich zu berechnen, woil ein jeder einen vor sich 
bildet, auch die Weiher in ihren Jurthen a parte Haus-Götzen haltén 
(als sie noch im Heydenthum lebten), doch sind in allén nur drey, die 
sie vor die bewehrtesten hielten. Zwey stehen neben einander in den 
Bieborskischen Jurthen oder Hútten, davon der eine, welcher keinen Nah- 
men hat, der Allervomehmste unter allén ist, diesem Abgotte thun sie 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 291 

die gröste Éhre an, und ianffen zu ihm, seine Hülffe in allén Begeben- 
heiten zu erbitten. Seine Gestalt kan man wohl nicht eigentlich wissen 
oder bescbreiben, weil daa blinde Volck auB Furcht, das er nicht ver- 
brandt würde ihn aus dem Wege geschafft, als sie den Bericht erhalten^ 
dass der Ertz-Bischoff, der sie auf allergnádigsten Befehl Ihro Czar. 
Majest. tauffen solte, in der Náhe ware. Doch bemercken sie ihn in ihren 
Erzehlungen folgender massen : er sey mis Holtz, auf eine nach ihrer 
Gewohnheit rude Art, ohne Leib gebildet, und eine Figur eiius Men- 
9chenkopff8, am Ende des Khtzes ausgehauen gewesen ; den Klotz selbsten 
hátten sie mit einem rothen Kleide behangen, woran auch andere Lum- 
pen und Stücke, die sie diesem Scheitan wiedmen wollen, gehefPtet, auf 
dem Kopffe aber sey ihm eine Miltze mit einem Kostbahren Brehm von 
schwartzen Füchsen besetzt gewesen, » 

11. A Lúd-bálvány: «Der andere Scheitan, so nechst bey 
ihm stunde, war eine Ganss aus Ertz gegossen, mit ausgebroiteten Flü- 
geln. Sie wurde lange nicht so hoch aDstimiret, als der vorige, ohnge- 
achtet sie aus Ertz war, denn der höltzerne war álter, und alsó verstan- 
diger, tind probirter, als die Ganss, zudem hatte sie nur die Inspection 
über Endten, Gdnse und ander Féder- Vieh, welche HerrschafFt nicht 
eben von so grosser Wichtigkeit war. Wann sie nun Appetit hatten, 
wilde Gánse zu essen, so opfferten sie der Ganss, oder versprachen, wann 
8Íe durch ihre Hülffe Féder- Vieh erhaschen könten, ihr ein Fettes Mául 
von dem Gefangenen zu machen, indem sie glavhten, es jagte die Ganss 
iknen das Féder- Wild zu, in gleichen, dass sie über die schlechien Zóbeln 
zu sagen habé, und selbige ihnen zu lieffern vermögend wáre. Es habé 
aber der nechst beystehende Götze die HerrschafPt über sie, und commen- 
dire die Ganss nach seinem Willen. Auch milsse sie sick f értig haltén, 
uenn er Lust sich zu promeniren hatte, so setze er sich auf ihre Flügel, 
und begebe sich an den Ort, dahin er verlange, » 

12. Az Obi-öreg: iDen dritten betitelten sie mit Nahmen 
Starik Obsky, der Obysche Alté. Er stund dismal gegen dem Flecken 
Samaroff über, und hatte er zicey Wohnungen, die eine war, wo er stehet, 
unweit Samaroff, die andere aber bey dem Ausfluss der Irt is in den Oby: 
sie veránderten allé 8 Jahr sein Behdltniss, und nachdem er 3 Jahr bey 
Samaroff gestanden, führeten sie ihn in einem eigenen Bothe, ihrer Art 
nach, mit grossen Solennitáten zu der andem Hiitten, die am Oby stunde* 
Diesen glaubten sie einen Götzen dei' Fische zu seyn, zumaln er allé 
Fische aus dem Meer in den Oby, und ihnen zuführen könne. Er war 
höltzem, und hatte einen grossen Hűssel mit Eisen beschlagen, tvelches 
die Bedeutung hatte, dass er die Fische damit aus dem Meer zu d^m Oby 
ziehen kőnte, Auf dem Kopfe stunden ihm ^ kleine Hörner, Augen aber 



Digitized by 



Google 



292 MUNKÁCSI BERNÁT. 

hatte er von Glass, was das aber bedeuten soUe, wissen sie selbsten nicht 
zu sagen. Bey ihm legten sie ihre Pantzer, die den Sieg, den er über alle 
Meer-Götter erhalten, vorsteüeteh, und dass kein grösser Götze auf dem 
Meere ohiie ihm regiere. » 

<Wann das Eiss begunte zu brechen, und die Ströme sich ergos- 
Ben, kamen sie háuffíg zu diesem Scheitan, oin jeder der sich aufmachte 
Fische zu fangen, bathe, dass er ihm einen guten Fang gewáhren, und 
die Fische ans dem Meere nach seinem Willen leiten möchte. £s gesche- 
hen diese Bitien nicht allezeit mit einer Demuth, sondern sie erpoch- 
ten auch von ihm die Gewáhrung, massen ein Klotz keinem so leicht 
eine Furcht einjaget . . . ; waren sie so glücklich, dass sie eine Menge 
Fische beschlossen und gefangen hatten, so bildeten sie sich ein, dass 
sie selbige durch ihr Pochen und ernstliches Bitten erstritten. — Die 
Erstlinge, sonderhch wann sie einen Fisch fangen, den sie Nelm nen- 
nent (= HeJibMa) 'und dem Lachse gar nahe kömmt, brachten sie dem 
Starik Obskoy zum Opffer. Sie selbsten genossen zwar der Fische, alléin 
Yon dem Fischfett beschmiereten sie den Mand und die LippenderGöt- 
ter, dahero man alle die Scheitanen, wenn sie gleich nicht so hoch von 
ihnen aestimiret wurden, mit glánzenden Máulem antraff, und ein jeg- 
licher mit eiuem schmutzigen Manle aus den Hütten guckte. » 

•Nach aufgehobenem Panquet schlugen sie mit Stöchen nach Ge- 
wohnheit in die Lufft, íind convoyirten den Geist wieder nach seinem Ele- 
ment, Wenn sie aber unglücklich in ihren Fangen waren, und bey offe- 
nem Wasser sofőrt nicht nach ihrem Willen von denen Fischen aus dem 
Meer erhielten, bunden sie dem Götzen einen Strick an den Hah, und 
warffen ihn in ein unjiötiges Ijoch, peitschten ihn zuvor nach der Maass 
ihrer Beleidignng, und warffen init empfimilichen ScheUworten um sich, 
dass er entweder geschlaffen, icie er vmi ihnen sey angeruffen worden, 
oder dass er nicht mehr zvm Götzen geschickt sey, vieUeicht dass sdne 
Krliffte mit den Jahren abnáhmen ; ihren Voreltem habé er noch grosse 
Dienste gethan, jetzo aber wurde er fául und unvermögend. Sie spolirten 
ihm auch alle Eleidung, und rückten ihm vor, dass sie gleichwohl in 
grossen Hunger und Mangel seiner Nachlássigkeit halber gemthen wa- 
ren. In solchem Loche wurde er so lange arrestirt gehalten, und ihm 
mit denen schmühlichsten und unverdaulichsten Worten zugesetzt, bis 
sie von ohngefehr nach der Jahrszeit die Fische aus dem Meer fiengen, 
alsdenn vergassen sie alles Hertzeleid, nahmen den geschimpfften Göt- 
zen wieder aus der garstigen Yervvahrung, wischten ihn ab, und nach- 
dem sie ihn mit den ordinairen Bekleidungen behangen, setzten sie ihn 
an den gewöhnlichen Ort, und gaben ihm auch wohl zur Versöhnung 
ein fettes Mául. » 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÍGA. ^93 

A svédekre nézve szerencsétlen végű poltavaí ütközet után 
(1709) került orosz fogságba és szibériai száműzetésbe Fhilipp Jo- 
HANN von STRAHLENBEBa svéd katonatiszt is, ki éjszak-európai és 
ázsiai utazásai közben felhasználván az alkalmat etbnologiai és 
történeti kutatásokra tudvalevőleg először mutatta ki szóegyezte- 
tésekkel, hogy a mordvin, cseremisz, zürjén-votják és vogul-oszt- 
ják nyelvek és népek a magyar és finn rokonai,*) Eendkivül tanul- 
ságos híres müve'^'^) néhány becses adatot tartalmaz a vogulok és 
osztjákok hitéletére vonatkozólag is, melyek itt következnek : 

1. A vogul medvetisztelet: (84. 1.) «... bey denen Wo- 
giditzen, einem heydniscben Yolcke zwischen Busslands und Siberiens- 
Grantzen wohnend, als sie unterschiedliche Bárén im Walde erieget, 
und ihren Oöttern drey davon opferten, (babé ich) gesehen ; Nehmlich, 
•ín iíirem von Hóltz schlecht gezimmerten Götzen-Hause stund ein Tisch 
anstatt des Ahars gesteüet, hinter welchen S Bdre, an denen die Köpffe 
aUein gantz, die Haut aber abgezogen und ausgestopjffet, ordendich neben 
einander hingesetzet waren ; aufjeder Seiten der todten Bestien stund ein 
Kerl, welcher eine grosse lange Spiess-Ruthe in der Hand hatte. Wie die- 
ses in seine Ordnung gebracbt, kant ein anderer heréin mit einer Axt, 
und thút, aU wenn er die Báré attaquiren umd auf sie lossgehen icolte : 
Die zwey aber, so neben denselbigen mit der SpiessButbe in der Hand 
stunden, vertheidigten dieseUngen, und excusirten dabey, 2vie sie nicht 



*) «DieBe Völcker gehören allé sámtlich in der Ober-Ungarisch und 
Finnischen Nation, welche mit einander einerley Dialect 
habén;... in der Antiquitát sind die Hunniy oder Unni dererselben 
Vor-Váter gewesen* («Gentium Boreo-Orientalium, vulgo Tatarorum Har- 
mónia Linguarumi czimű függelékül adott nyelvtáblázatán). 

**) «Da8 Nord- und Östliche Theil von Európa und Asia, in so weit 
solches das gantze Kussische Beich mit Siberien nná der grossen Tatarey 
in sich begreiffet, In einer Historisch-Geographischen Beschreibung der 
altén und neuern Zeiten, und vielen andern unbekannten Nachrichten 
vorgestellet, nebst einer noch niemals ans Licht gegebenen Tabula Poly- 
glotta von zwei und dreyssigerley Arten Tatarischer Völker Sprachen 
und einem Kalmuckischen Vocabulario, sonderlich aber einer grossen 
richtigen Land-Charte von den benannten Lándern und andern verschie- 
denen Kupfferstichen, so die Asiatisch-Scythische Antiqvitát betreffen ; 
bey Gelegenheit der Schwedischen Kriegs-Gefangensehafft in Russland 
au8 eigener eorgfaltigen Erkundigung, auf denen verstatteten weiten 
Beisen zusammengebracht und ausgefertiget von Philipp Johann von 
Stbahlenbero. Stockholm, 1730.» 



Digitized by 



Google 



294 MUNKÁCSI BERNÁT. 

Schuld darán wdren, dass sie die Biire erschosseji, smidern sdches hatten 
die Pfeile und Eisen gethan, ívekhe die Russen geschmiedet und gemacht 
hatten etc. Inzwischen waren ansserhalb dem Tempel andere mit braten 
und kochen des Baren-Fleisches bescháffiáget ; die Weiber aber vor sich, 
00 ein gewisses Stück vom Fleisch bekamen, machten sich nach geendig- 
ter Ceremonie dabey lustig.* (A mit itt Stbahlenbebo leír, tolajdonkép 
nem áldozat, mint ő véli, hanem medveünnepi játék). 

2. Osztják bálvány tisztelet (413. 1.): tlch habé einmahl 
von ohngefehr, wie bey ihnen am Obi-Strohm stille gelegen, eine Eirche 
tind ihren Gottesdienst, welchen sie damahls noch nach ihrer heydni- 
sohen Art verrichtet, gesehen ; Sokhe war von HoltZy Idnglicht wie eine 
Kom-Scheure und mit birckenen Rinden bedecket Am Ende der Gabel-, 
oder Gipffelwand war ein etwas erhobener, von Baleken gemachter Akar, 
%vorauf2 höltzerne Götzen, nehnUich ein Manns- und Weibs-Büd, mit 
AÚlerhand Lappén bekleidet, gesteüet waren, Um diese herom hatten sie 
viel kleine andere Figoren, als Hirscke, Ha/iaen, Renntkiere, Fischt etc. 
placiret, welche allé grob von Holtz geschnitten, und ebenfalls mit Lum- 
pen und Lappén bekleidet und überzogen waren. Man sahe bey ihnen 
keine sonderliche Ehrerbietung diesen ihren Götzen erweisen, als bloss 
und alléin, dass sie in ihrem Götzen-Hauss herum spatziereten, und stets 
mit dem Mavle wie die Mause und Ratten pfiffen, Sie soUen vor diesem 
4ie gewohnheit gehabt habén, dass BÍejáhrlich einejunge Dirne in dem 
Obi'Strohm ertráncket, die dem Wasser-Gott geopffert. icorden.^ (Ez 
utóbbi állitásnak az eddigelé ismeretes vallási tartalmú népköltési ha- 
gyományokban semmi igazolása). 

3. A túlvilági életről való hit (76. 1.): lAls ich auf 
meiner Beise einen Ostiacken am Obi-Strohm gefraget : Wenn sie stnr- 
ben, wo ibre Seele hinkáme ? öo antwortete or mir : Wer von ihnen eines 
gewaltsainen Todesy oder in einem Bdren-Kriege stürbe, d^r kame gleich 
in den Himmel ; wer aber auf dem Bette oder so^ist ordinairen Todes 
stiirbe, der müste bey dem strengen Gott unter der Érden lange dienen, 
elie er in den Himmel kame», 

4. Bálványrégiségek (313. 1.): tSolche Götzen -Bilder 
sind) auch von denen Ostiacken am Wjisch- und Obi-Strohm, wie man 
sie getaufiít hat, weggenommen worden, worunter einige, 8o über eine 
Elle hoch und von MetaU redit künstlich gegossen dnd ; Die Ostiacken 
sagen, dass sie solche von denen altén Asiatiscken ScythefHy oder Tzudis, 
die vor ihnen da gewohnet, ererbet Iiaben, welches wohl gewiss seyn mag, 
in dem diese tumme und einfaltige Yölcker (so mit denen Psrmeken, 
Lappén und altén Finnen vor Zeiten ein Volck gewesen), dergleichen 
Arbeit wohl nimmer machen können, welches auch damit zu bekrafifti- 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 295 

gen ist, weil ikre übrigen Gőtter aus groben geschnitzten KUitzem und 
tSteÍ7i€n, die sie mit aUerhand Lappén und Lumpen hekUidet, nur bestan- 
den, als auch mit der hier im Eupfer vorgestellten metallenen Platté, 80 
bey ihnen gefunden, die sie deswegen verehret und angebetet habén, 
weil auf selbiger allerhand Thiere, als Hirsche, Hunde etc. zu finden, 
die sie nicht alléin auf ikre Lapp-Trummeln zu mahlen pflegen, und mit 
soldien Chnracteren beym Jagen, Fischen etc. ikre aberglaubische Abgöt- 
terey getrieben ; sondem man findet dergleichen Thier-Figuren auch an 
den Felsen und Stdnen.^ 

Gebhabd Friedbioh Mülleb ^Sammlung Russischer Ge- 
schichte* czímű nagy történeti könyvének *) Szibériára vonatkozó 
részében több eseményről tesz orosz kútforrások nyomán említést, 
melyek a vogulok és osztjákok régi bitéletével állnak kapcsolatban 
8 hozzájárulnak ennek bővebb megvilágításához. Bégben már fen- 
tebb ismertettük ezeket az oroszok szibériai térfoglalásának leírá- 
sában, szólván a Demjanszk (osztjákúl : Nininan) nevű erődben 
őrzött, vizes tálban ülő, állítólag Krisztus nevű aranybálványról — 
melynek ezen nevéhez, valamint ama hozzá fűzött orosz eredetű 
hagyományhoz, hogy az oroszok keresztségre való térésének idején 
került volna az osztjákokhoz, Müller szerint is nagy kétség fér 
(in : 370. 1.) — ; továbbá a Raéa nevű s a fehérhegyi asszonybál- 
ványröl. Ez utóbbinak Müller hatáskörét is vázolja (III : 380.), 
közölvén a BEMEZov-féle krónika nyomán, hogy főkép a vadászat 
és halászat szerencséjének adománya állott a néphit szerint hatal- 
mában, minélfogva gyakran fordultak hozzá az osztjákok áldoza- 
tokkal és ajándékokkal. Ha valaki áldozati fogadalmát nem telje- 
sítette, addig nyomorgatta, míg elvállalt kötelességének meg nem 
felelt 8 ha ekkor nem jó szívből adta áldozatát, vagy legkevésbé 
is sajnálta, az istennő hirtelen halállal szerzett magának elégtételt. 
Mülleb az utóbbi felfogást nem találta a saját korabeli osztjákok 



*) Első kiadása Szt-Pétervárott 173i2 — 64. közt jelent meg, a máso- 
dik (melyből az itteni idézetek valók) a majnai Offenbachban 1777 — 79- 
ben. Ide vonatkozó külön műve, melyet nem volt módomban fölhasználni : 
OnHcaHíe CHOupcKaro uapCTBa h Bctxt npoHcmcAuiHx-b bt* hcmi ;i'fejrb, ovb 
Ba^aja n ocoŐJinBO oTb noKopeHÍH ero PoccittcKoA ^episaBt no cíh BiHíMeHa 
(A szibériai birodalomnak s a benne történt eseményeknek leírása kez- 
dettől, különösen pedig az orosz hatalomnak való meghódolása idejétől 
napjainkig), St. Petersburg, 1750. 



Digitized by 



Google 



290 MUNKÁCSI BERNÁT. 

nézeteivel egyezőnek s a bálvány alakjára nézve is máskép értesült, 
mint NoviozKiJ és Bern. Müller. Erről a következő, egyébként is 
tanulságos jegyzetében ad számot (III : 381 — 84. 11.) : 

«Der Ort, wo der Götze gestanden, hiess ehemals auf Ostiackisch: 
Lonkpugl, auf Russisch : Schaitanskie jurtL Jetzo heisset er : Troizkoi 
Belogorskoi Pogost, weil man daselbst znr Zeit der Bekehrung der Ost- 
iacken zum Cbristenthum eine Eircbe gebauet bat. Eben so sind aucb 
im Gebiete der Stadt Surgut zween Oerter, unter dem Nabmen Lumpu- 
kolskoi Púgosty Werchnei und Nischnei, bekannt, wo der Untergang des 
Götzendienstes durcb neuerbauete Eircben bestatiget worden. Denn 
Lunfc, oder Lónk, bedeutet in der Ostiackischen Spracbe einen Götzen, 
und Lu7ikpugl, oder Lcmkpuglj ein Dorf, worin ein öffentlicber Götze 
verebret wird. Eben dieses ist aucb die Bedeutung des Nahmens Schai- 
tanskie jurti, welcber aus der Tatariseben in die Russiscbsibirische 
Spracbe aufgenommen ist. Der Götze, welcben die Belogorskischen 
Ostiacken damabls verebret, ist einige Jabre bemacb vernicbtet worden • 
(t. i. Manszurov kozákjaitól ; 1. fentebb). Sie babén aber nacbmabls einen 
andern an dessen Stelle gesetzet. Joh. Bern. Müller in der Nacbricbt 
von dem Lében und der Gewobnbeit der Ostiacken beschreibt denjeni- 
gen, der zu seiner Zeit gewesen. Er bat aber nur eine unvollkommene 
Nacbricbt davon gebén können, weil er sicb itn Gefolge des Erzbiscbofs 
Pbilotbeus, des Apostels der Ostiacken befunden, bey dessen Heranua- 
berung das Yolk am ersten auf die Erbaltung des Gegenstandes ibrer 
Verehrung, den sie an einen abgelegenen Ort gebracht, bedacbt gewe- 
sen. Icb will deswegen sagen, was mir aus Erzáblung der dortigen Ostia- 
cken bekannt worden. Der letzte Götze ist in der GestaÜ eines Mannes 
vem kleiner Statur, so grob, als möglicb, aus Holze gebauen gewesen. 
Man bat aber von dem Holtze nicbts seben können, weil ein tceisses 
Eisenblech mit eingeritzten Augen, Nase U7ul Mundy das Gesichty eine 
grosse PBlzmiitzey den Kopj] und háufige Kleider und Pelzwerk den übri- 
gen Klotz bedecket babén. Neben ihm habén zu heyden Seiten zico weib- 
liche Figuren von zusaminen gebundenen Birkenreisem, iíber welche die 
iceihliche Kleidung angethan gewesen, gleichsam wie Bediente zur Amvar- 
tung. gestanden, Eine besondere kkine Hütte, xvorin dieser Götze verwah- 
ret worden, ist mit rotkem Tuche austapezierety und der Boden mit einem 
Persianischen Teppiche bedeckt geivesen. Die Verehrung bat darin be- 
standen, dass die Ostiacken vor dem Götzen gepfiffen, loie man einen 
Hund zu locken pflegt, als welches die einzige Art ihres Gebets im Hey- 
denthume gewesen, biemáchst dass sie ihn mit guten Eleidern und Pel- 
zen bescheuket, und endlich, dass die zuweilen ein liind, oder Pferd, 



Digitized by 



Google 



A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÍGA. 297 

uenn fsie dergleichen van den Tatárén sich ange»chaffety fíir ihn zum Op- 
fer geschlachtet hahen^ davon eie jedoch selbst durch Verzehrung des 
Fleischee von dem Opferthiere, den beaten Genusa gehabt. Ueber dieses 
Heiligthum hat ein Götzenpriesster die Aufsicht gehabt , und die OraJaU- 
sprüche gégében, der in den letzten Jakren des Heydethums Masterko ge- 
hemen, Deswegen habén die Russen den Götzen Masterkow Schaitun 
genannt. Die Ostiacken aber babén ihm, aeiner vermeynten Yorzüge 
"wegen, den Titul Ortlonk, welcbea aoviel als den Fürsten dsr Götzeny 
bedentet, beygeleget. Mann will, die Ostiacken hátten ihn, bey der Ver- 
ánderung ihrer Wohnaitze, aus Permien mit sich nach Sibirien gebracht, 
nnd von derselben Zeit an sej er allezeit in gleichem Anaehen gewesen, 
bis er endlich in neuem Zeiten, da das Yolk schon daa Chriatenthum 
angenommen gehabt, von den Bossen entdecket, und gleich den übri- 
gen Ostiakischen Götzen verbrannt worden.* 

Érdekes tudósítása a fent említett orosz kútfőnek, hogy Jer- 
MÁK TiMOFEJEv, Szibéria meghódítója egy ízben valami v o g u 1 r a- 
m á n h o z fordult volna oly czélból, hogy ez jövendő sorsát meg- 
jósolja. A dolog állítólag akkor történt, midőn Jermáe a Eabaosa 
vezérlete alatt összesereglett tobolvidékí tatároktól visszavonulásra 
kényszerítve a Tavda folyón fölfelé vette útját, hogy ez irányban 
jusson el Oroszországba. A kérdés, melyre a vakbuzgó keresztény 
hős a pogány varázslótól feleletet várt, az volt, hogy czélszerű-e 
tovább haladnia a megkezdett úton s eljut-e így hazája földére. 
A vogul sámán, mint a krónika előadja, erre azt a választ adta, 
hogy nem fog ily módon Oroszországba jutni, hanem vissza kell 
térnie az Irtis vidékére, a hol még szerencsés ütközetei lesznek a 
tatárokkal szemben (III : 326. 1.). Egy másik forrás szerint, midőn 
Jebhík a tavdamelléki Gsandiry vogul faluban a sámán jóslatait 
tudakolta, emez megköttette magát e meghagyta, hogy kést szúrja- 
nak a hasába, melyet addig ki nem húztak, míg a föltett kérdé- 
sekre válaszait meg nem adta. Miután ez megtörtént, a kötelékei- 
ből kiszabadult sámán fölugrott s néhány marékkal hörpintve a 
sebéből folyó vérből, végül megdörzsölte vérével a sebet, mire ez 
oly tökéletesen meggyógyult, hogy nyoma sem látszott a szúrás- 
nak (in : 394. 1.). Látnivaló ezekből, hogy tökéletesen igaza volt 
EBMANnak, midőn azt állította, hogy a sámánok titkos erejében 
való hit egyképpen hatja át az orthodox egyháznak s a pogányság- 
nak legbuzgóbb híveit. Munkácsi Bernát. 



NTKLVTÜD. kOZLKMÚITSK. XXIX. ^^ 

Digitized by 



Google 



Még valami az alanyról és az állítmányrél. 

(Második közlemény.) 



Azok közül^ a kik az utóbbi ötven év alatt a grammatikai és 
logikai alany és állítmány csomójának megoldásával foglalkoztak, 
a legtöbb elismerésben részesült s a magyar tudományra is legerő- 
sebb hatással volt Eebn. Hogy az olvasó azt ne vélje, hogy Eebn 
talán jobban oldotta meg a csomót, mint egykor Aeibtotei;es, hall- 
gassuk meg az ö véleményét is. (Munkája, melyre itt hivatkozni 
fogunk, ezt a czimet viseli : Fbanz Eebn^ Die deutscbe Satzlehre, 
eine Untersuchung ihrer Grundlagen, Berlin. 1883.) 

Eebn szerint a mondatból sohasem hiányzó, vagy legalább 
könnyen beleképzelhető személyes ige (verbum finitum) már magá- 
ban véve is igen egyszerű, de teljes mondat. Minden személyes ige 
u. i. kivétel nélkül hármat foglal magában: bizonyos állapot kifeje- 
zését, bizonyos valóság kifejezését s e kettőt egybekötő erőt. (Dieses 
Dreifache alsó, Ausdruck eines Zustandes, eioer Subsistenz und 
eine beidé verbindende Eraft ist in jedem finiten Verbum ohne 
Ausnahme enthalten. 45.) Ez a három dolog föloldhatatlanul egybe, 
€gy szóba van forrva a személyes igében (in einem einzigen Worte 
bis zur Unlöslichkeit verbunden. 39., zu unlösbarer Einheit ver- 
bunden. 34. és 64.) Ama bizonyos állapot, más szóval az igetaTta- 
hm (Verbalinhalt) az állitmánya, ama bizonyos valóság, más szóval 
az igeszemélif (Verbalperson) az alanya ennek az egyszerű mondat- 
nak ; az az erő, mely ama kettőt egybeforrasztja a kapocs, copula. 
Csupán ezt az erőt, mely a valóságot a hozzátapadó állapottal (das 
Subsistirende und Inhárirende) elválaszthatatlanul (innig untrenn- 
bar) egyesíti, szabad copulának nevezni. A mit közönségesen annak 
neveznek, csak olyan személyes ige, mint a többi. (65 ) 

Mindaz, a mi a személyes igén kívül előfordul a mondatban, 
csak határozó (Bestimmung), még pedig vagy az alany — az igében 
foglalt valóság, az igeszemély — határozója, vagy az állítmány — 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANYBÓL ÉS AZ ÁLLÍTMXnYBÓL. 299 

Bz igével kifejezett állapot, az igetartalom — határozója. A mondat 
-ennélfogva oly fához hasonló, mely két galyas ágat hajtott. A sze- 
mélyes ige a fa törzsöke, az alany és állitmány, határozóikkal egye- 
temben, a fa két ága. (26.) 

A mit közönségesen, de zavaros terminológiával alanynak 
hinak, csak határozója a valódi — a személyes igében foglalt — 
alanynak. A terminológián igazítani kell tehát, még pedig ágy, 
hogy csupán az igével kifejezett valóságot (die duroh die Verbal- 
form selber ausgedrückte Subsistenz) nevezzük alanynak (Subjekt) 
A határozót pedig, mely külön szóval fejezi ki ama valóságot (die 
dorch ein besonderes Wort ausgedrückte Subsistenz) cdszónak 
<8ubjektswort).*) 

Alanya mindenkor van, alszava sokszor nincs a mondatnak. 
Nincs tehát igaza MiKLOSioH-nak, mikor azt állítja, hogy 'pluit csu- 
pán állítmányból álló (Fradikatssatz), azaz alanytalan mondat, s 
hogy még csak nem is képzelhető hozzá valami alany. Abban is 
megvan az alany a harmadik igeszemély képében, söt a németben 
ies regnet) — ámbár ez csak nyelvbeli fényűzés (sprachlicher Luxus, 
49.) — megvan még az alszó is. (30.) 

Nyelvbeli fényűzés ! Ei hitte volna, hogy az egyébként oly 
takarékos német oly fényűző volna a maga nyelvében ! De, úgy 
látszik, EERN-nek csak a szeme káprázott, mikor ezt a nagy fényt 
látta. Ha csupán ezt a szót hallanók : kommen, mely Eebn szerint 
már teljes mondat, bizony nem tudnók, tjoir-e az a valódi alany 
benne, vagy $ie. Az igéből kivált személyes névmás talán mégsem 
luxus a németben, hanem múlhatatlan szükség, ha meg akarjuk 
egymást érteni. S még nagyobb szüksége van a személyes névmásra 
az angolnak, a kinek igeragozása a mienkhez képest így hangzik : 
én visz, te viszel^ ő viszen, mi visz, ti visz, ők visz. Nem inkább az-e 
ebben a luxus, ho^y az egyes második és harmadik személy jegye 
még ma is fölismerhető az ige testén ? 

De ha a valóságot jelentő elem, az igeszemély kiválhatik az 
ige testéből, hol van akkor az a fölbonthatatlan egység (unlösbare 
Einheit), a melyről Eebn álmodozik ? Nincs ennek híre sem, még 
a magyarban, latinban, görögben sem, annál kevésbbé a németben. 
Az ige egy nyelvben sem fölbontbatatlan egység. Még akkor sem 
volna az, ha az a bizonyos valóság és bizonyos állapot mindenkor 
egy szóba volna forradva benne. Mihelyt azt mondja valaki, hogy 
az igében bizonyos valóság és bizonyos állapot forradt egybe, akkor, 
legalább képzeletben, m&r fölbontotta az igét. De nem szükséges 



*) , Alany és állíimány czimű értekezésemben emlegettem, hogy ha 
nekem kellene magyar kifejezéseket ajánlanom a subiectum és praedicatum 
-szókra, én amazt aszónak, ezt fölszdnak nevezném. Legyen szabad legalább 
Kern Suhjectwort-iékUdkk kifejezésére az alszóval élnem. 

20* 



Digitized by 



Google 



300 KIC8KA EMIL. 

ehhez semmi képzelödés. A ki tudja, hogy jöttem, veni, a németben 
annyi mint ich bin gekommen, az világosan látja, hogy a németben 
különvált, vagy, mint Wundt mondja (Logik, I. 37. és 57.), «Bzéjjel- 
folyt» ez a két elem. 

Két elem ? De hisz épen a német nyelv demonstrálja ad ocu- 
loB, hogy a jöttem, veni személyes igében legalább is három elem 
forradt egy szóba. Mind a három füllel hallható, szemmel látható ; 
egyikről se lehet azt mondani, hogy csak képzelt oka valami jelen- 
ségnek, azaz eró\ Ha az egyik elem állapotot, a másik valóságot 
jelent, mit jelent a harmadik elem ? Talán mégis csak azt a kapcsot, 
mely a másik két elemet összetartja? Avagy talán ez a harmadik 
elem jelenti a valóságot? Miért ne? A vagyok épen úgy jelenti a 
valóságot,*) mint a tanítók a tanítóságot, az érdemlek az érdemlő- 
séget. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ich nem volna való- 
ság. Az biz az, sőt a gekommen is az. Ebben a mondatban : ich bin 
gekommen mind a három elem valóságot jelent. A bin általános, a 
gekommen speciális, az ich individuális valóságot. Mikor Eebn 
valóságra, állapotra és kapocsra bontja a személyes igét, a fölosstás- 
nak azt a kezdetleges szabályát sem tartja meg, hogy az osztó tagok 
kirekeszszék egymást. 

De Kern talán azzal akarja kihúzni a lábát e hurokból, hogy 
azt mondja, ebben : ich bin gekommen, a bin személyes ige már 
magában véve is igen egyszerű, de teljes mondat. Van alanya, a 
beleértett valóság, az igeszemély ; van állítmánya, a beleértett álla- 
pot, az igetartalom ; van copulája, az az erő, mely ama kettőt egy 
szóvá egyesíti. Az ich csak alszó, határozója a valódi alanynak a 
ebben az esetben csak nyelvbeli fényűzés, mert bin gekommen is 
elég volna; a gekommen csak — majd azt mondtam, hogy főiszó, 
a logika legalább ezt kívánná. 

Ezzel ugyan nem húzta ki a lábát a hurokból, csak a hurkot 
húzta meg jobban a lába körül. A bin most ezt teszi: ich bin sdend. 
Ha nem akarja in infinitum dúdolni azt a nótát, hogy ebben : idi 
bin seiend a bin személyes ige már magában véve is igen egyszerű, 
de teljes mondat stb., akkor meg kell vallania, hogy ich bin seiend 
nem egyéb mint elemeire bomlott bin. Azaz meg kell vallania, 
hogy az ige nem fölbonthatatlan egység, hogy az ich nem hatá- 
rozója az igebeli személynek, hanem maga az igebeli személy, hogy 
a seiend nem határozója az igebeli állapotnak, hanem maga az ige- 
beli állapot, a bin pedig nem a teljes mondat, hnnem — copula. 
Ugy, a hogy Kern tagolja a mondatot, sohasem rázza le a nyakáról 
a copulát. 



*) A .mbfástentid, suhstantia szókkal a görög ovoía szót akarták latino- 
BÍtani. Minek fordítanám ezt a német kedvéért állománynak vagy épen dl- 
lagnah, mikor nyelvünkben megvan szakasztott mása, a valóság,- 



Digitized by 



Google 



BIEG VALAMI AZ ALANTBÓL ÉS AZ ÁLLÍTMXnYRŐL. 30^ 

Ich bin seiend és ich bin gekommen közt csak az a különbség, 
hogy annak megvan egy szóba forradt formája is a németben, a 
bin, ennek nincs meg. De megvan a magyarban és latinban (jöt- 
tem, veni) csalhatatlan bizonyságául annak, hogy az ich bin gekom- 
men már elemeire bomlott személyes ige, azaz, hogy az ich nem 
határozója az alanynak, hanem maga az alany, a gekommen nem 
határozója az állítmánynak, hanem maga az állítmány, a bin 
pedig — copula. 

De ugyanezt mondhatjuk az ich bin grün mondatról is. Ez is 
€8ak széjjelfolyt, elemeire bomlott személyes ige, melynek egy szóba 
forradt formáját nem is szükség más határban keresnünk, meg- 
találjuk a németben is : (ich) grüne. Az ich bin grün mondatnak 
is tehát ich a valódi alanya s grün a valódi állítmánya. 

A mi az ich bin grün mondatról áll, annak állani kell az ich 
bin weiss, ich bin untröstlich, ich bin zu Hause, ich bin ein Arzt 
mondatokról is. Ezek csak annyiban különbőznek az ich bin grün 
mondattól, hogy a német nyelv nem érezte egy szóba forrasztósuk 
szükségét. 

Ha végre elfogadjuk azt is, hogy az ú. n. copula csak olyan 
ige, mint a többi, akkor az ich habé Geld, ich hőre Stimmen, ich 
schwimme stromaufwárts mondatokat is úgy kell magyaráznunk, 
mint az előbbieket. Ezekben is valódi alany az ich, nem határozója 
az alanynak; ezekben is valódi állitmányok a Geld, Stimmen, 
stromaufwárts, nem határozói az állítmánynak: ezekben is copulák 
a habé, hőre, schwimme személyes igék, nem pedig mondatok. Mert 
ha áll az, hogy az ú. n. copula, a bin csak olyan ige, mint a többi, 
akkor állhat az is, hogy a többi ige is csak olyan copula, mint 
a bin. 

Azt, hogy az ú. n. alany már határozóul vonatkozik a szemé- 
lyes igében foglalt valóságra, nem tagadom. Magam is elismertem 
ezt , Alany és állítmány' C7ímü értekezésemben. Csak azt nem 
ismerem el, hogy az eflféle mondatban : ich bin arm,je mis pauvre, 
az ich vsLgyje volna az az u. n. alany. Ez az ich vagy^ő nem az az 
alany, mely már határozóul vonatkozik az igeszemélyre, hanem 
maga az igeszemély. Világosan megtetszik ez a megtelelő magyar 
vagy latin kifejezésből: szegény vagyok, pauper sum. Az tc/( vagy 
je az az én vagy ego, melyet a vagyok vagy sum igébe csak bele 
szoktunk érteni. A magyar és latin igében csakugyan egy szóba 
van forradva az, a mit Ebrn valóságnak és állapotnak nevez. 
A német és franczia igéből ellenben, ha megvolt is valaha benne, 
legalább mai napság kivált a « valósága. De azért megmaradt annak, 
a mi volt, igeszemélynek. 

Azt az alanyt, mely határozóul vonatkozik erre az igesze- 
mélyre, efféle mondatokban kell keresnünk: én szegény vagyok, 
^go sum pauper, moi je suis pauvre, ich ich bin arm. A német 



Digitized by 



Google 



302 KIOSEA EMIL. 

többnyire mellőzi*) ugyan a franczia je-nek megfelelő ich-et, az 
igebői kivált személyjegyet, de azért ich bin arm és ich bin arm 
közt mégis roppant nagy a különbség. Amaz tökéletesen a logikai 
kaptafára búzott, két szólásból álló mondat, emez csak egy szólás- 
ból álló mondat. Amaz erre a két tagra oszlik: ich \' bin arm (^go 
sum pauper), emez erre a kettőre : ich bin | arm (sum { pauper). 
Abban ich (ego) a határozandó tag, ebben ich bin (sum). Amott 
névszó (a személyes névmás) kezdi a mondatot, emitt ige (a német- 
ben a szétfoszlott, «széjj elfolyt » ige).**) 

De ha megengedem is, hogy az ú. n. alany már határozóul vo* 
natkozik az igében foglalt személyes valóságra, az mégsem fér a 
fejembe, miért legyen minden mondatnak az igeszemély a valódi 
alanya, miért legyen az egész emberi beszédben csak hat valódi 
alany. Eebn szerint u. i. csak ez a hat alany lehetséges : ich, du, er 
(sie, es, man), wir, ihr, sie, sőt még ezek sem ebben a formában, mert 
így már alszók, hanem csak mint az igébe foglalt, az igebeli álla- 
pottal egy szóba forrott valóságok. Látni fogjuk, hogy az igeszemély 
még akkor sem mindig alany, ha csupán egyetlenegy személyes 
igéből áll a mondat. Pedig csak az efféle mondatokról : állok, iszik, 
tanultok stb. lehet elmondani azt, hogy a személyes ige már magá- 
ban is igen egyszerű, de teljes mondat stb. S még az efféle monda- 
toknak sem mindig az igeszemély az alanyuk, mert az esik, villám- 
lik, virrad s egyéb efféle mondatoknak nem az igeszemély az ala- 
nyuk. Más mondatokról sem azt nem lehet mondani, hogy a sze- 
mélyes ige a mondat bennök, sem azt, hogy mindig az igeszemély 
a valódi alanyuk. 

A mondat maga a mondat, nem valamely része. A magán álló 
személyes ige is mondat lehet, de nem mondat, ha nem áll magán. 
A protoplasmából és egy-két magból álló sejt már magában is állat 
lehet, a mint hogy vannak is oly állatok, melyek csak egyetlenegy 
sejtből állanak, de a megszámlálhatatlan sok sejtből álló ember is 
állat. Eebn azt akarná velünk elhitetni, hogy az emberben csupán 
egy sejt, mondjuk, az ember mathematikus középpontjában ülő sejt 
az állat. Én hamarább hinném el azt, hogy az ember is csak egy 
nagy sejt, mely protoplasmából és néhány magból, a belső műsze- 
rekből áll ; kezei, lábai csak protoplasmanyulványok, arra valók, 
hogy a sejt helyét változtathassa, eledelét megkaparinthassa, ellen- 
ségeit félretaszíthassa. 

Mondat az iszik is, de mondat ez is : a ló vizet iszik. Ez is 



*) De nem mindig. Erre Kern is több példát idéz Goethéből. PL 
Die Treue sie ist doch knn leercr Wahn e helyett : Die Treae ist doch kein 
leerer Wahn, 

**) Erre nem gondolt Gabelentz, midőn csodálkozással emlegette, hogy 
• a német jelentő mondatot sohasem kezdi az ige. 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANYRÓL ÉS AZ ÍLLÍTMÁNYRÓL. 303 

protoplasmából és magból, akarom mondani, alanyból és állítmány- 
ból áll, mint amaz. Csak hogy ennek alanya és állitmánya ismét 
mondatRzertt részekből, alanyi és állitmányi értelmű tagokból állott 
egybe. Ám legyen az egyik (iszik) mondatnak a beleértett harmadik 
személy az alanya a a beleértett állapot az állitmánya, a másik 
mondatnak (a ló vizet iszik) nem lehet ugyanaz az alanya s ugyanaz 
nz állitmánya. Mert ha ugyanaz volna, akkor mind a két mondat- 
tal ugyanarról ugyanazt mondanók. Ez pedig nem áll. 

Az alany es állítmány keresésének nem az a módja, hogy föl- 
keressük a mondatban a személyes igét. így sohasem találunk mást, 
mint személyes igét. Az alany és állítmány keresésének az a módja, 
a hogy az iszik mondatban találta meg Eern az alanyt és állít- 
mányt. ugyanazon módon kell e tagokat keresni a ló vizet iszik 
mondatban is. 

Hogy találta meg Kern az iszik mondat alanyát és állít- 
mányát? Ugy, hogy két tagra bontotta a mondatot: ő '! ivó, er \ 
Í8t tnnkená. A mondatot tehát két tagra kell bontani, ha meg 
akarjuk tudni, mi az alanya s mi az állitmánya. De csak is 
kettőre. Mert ha többre bontjuk, pl. háromra : er \ ist i trinkend, 
akkor vége tudományunknak, akkor nem tudjuk többé, a trin- 
kend-e az állítmány vagy az ist, mondat-e az ist a mondatban, 
vagy copula. 

Kern egyfelől abban vét, hogy csupán a legegyszerűbb mon- 
dat alanyának és állitmányának keresésére indul el a helyes úton, 
másfelöl abban, hogy még a helyes úton sem tud egyenesen járni. 
De mielőtt azt néznők, mint tántorog Kern az egyenes úton is, lás- 
suk előbb, mi az alanya és állitmánya ennek a mondatnak : a ló 
vizet iszik. 

Azt mondtuk, hogy a mondatot két tagra kell bontani, ha 
meg akarjuk tudni, mi az alanya es állitmánya. Nyilvánvaló, hogy 
ez a mondat erre a két tagra oszlik: aló > vizet iszik. Megvan tehát 
a két tag, csak az a kérdés, melyik az alany, melyik az állítmány 
közülök. Minthogy e megfelelő szólásban : a vízivó ló a vizet iszik 
tagnak megfelelő tagot hangoztatjuk erősebben s ez vonatkozik 
határozóul a gyengébben hangoztatott ló tagra, tehát ama mondat- 
ban az első tag az alany s a második tag az állítmány. 

A mondat két főtagja, a ló és vizet iszik külön-külön maguk- 
ban véve szinte mondatok lehetnek s a vizet iszik tagot mindenki 
annak is tartja, de az egész mondathoz képest csak mondatszerű 
részek, szólások. Ha szólások, akkor határozandó és határozó, azaz. 
alanyi és állitmányi értelmű két-két tagból kell állaniok. Az első 
szólásnak a a határozandó, ló a határozó tagja ; a másik szólásnak 
iszik a határozandó s vizet a határozó tagja. (Ismét ama törvény 
értelmében, hogy a határozót bangsúlylyal különböztetjük meg a. 
határozandótól. E szólások u. i. így hangzanak : a ló, vizet iszik.) 



Digitized by 



Google 



304 KICSEA EMIL. 

A logikai kaptafára vonva a szólásokat, ezek az ítéletek felelnek 
meg nekik: az ' ló, az ztal (a mit iszik) |j víz. 

Ay ló, vizet, iszik már csak másodrendű tagjai a mondatnak, 
de magukban véve ismét szólások ; sőt mondatok is lehetnek. Az 
iszik tagot Kern is mondatnak tartja. Ha szólások, akkor ismét 
határozó és határozandó két-két tagból kell állaniok. Az első két 
másodrendű tag, a és ló azonban már oly egyszerűek^ hogy máso- 
dik altagjukat rajtuk kívül kell keresnünk, midőn így mondjuk 
őket: (az az?) a, vagy (ló az?) ló. Ezeknél tehát megállapodhatunk 
a tagolásban, megjegyezve azt, hogy in ultíma analysi minden szó 
határozó, azaz állítmányi értelmű. De a másik két másodrendű 
szólást még intra domínium tovább tagolhatjuk. 

A vizet szólás erre a két tagra oszlik : vize | (ő)t. Határozó 
vagy állítmányi értelmű benne a szótörzsöknek nevezett első, hatá- 
rozandó vagy alanyi értelmű a képzőnek vagy ragnak nevezett má- 
sodik tag.*) 

A mi végre az iszik szólást illeti, hát ebben csakugyan meg- 
van mind az a három elem (dieses Dreifache stb.), melyet Eebn 

emleget: ?t?í.j — vagy — on. De épen az a baj, hogy Kern hár- 
mat lát, holott csak kettőt keres. Hogy választja ki hát a három 
közül a kettőt^ az alanyi és állítmányi értelmű tagot, vagy mint ö 
mondja., az igazi alanyt és állítmány t ? 

Erre a kérdésre egy hasonlattal felelek. Ez a szólás: cserfa- 
gyöngy három elemből áll : cser— fa — gyöngy. Kern azt mondja, 
hogy ebben a gyöngy az alany, a cser az állítmány, a/a pedig az 
a kapocs, mely ama kettőt föloldhatatlanul e^y szóvá egyesíti. Kern 
csak az elemeket látja, de nem a szerkesztményt, mely szerint az a 
szólás előbb csak két tagból áll,vagy ebből a kettőből: cserfa — gyöngy, 
vagy ebből a kettőből : cser — f^^gyöngy. 

Az iszik szólás is előbb csak két tagból áll, még pedig ebből a 

kettőből íí?(^ ) — vagyon, es ist ' trink^nd ^^^^^ *^ igetörzsök, 
tehát csakugyan az, a mit Kern igetartalomnak nevez, a határozó 
vagy állítmányi értelmű tag, de nem az igeszemély, hanem ez a 
«copulával» együtt a határozandó vagy alanyi értelmű tag. Az ea 
trinkt = es ist ' trinkend épen olyan mondat tehát, mint er ist ; 



*) Nem akarom kisebbíteni PAUL-nak azt az érdemét, hogy, mint 
Kkalnár emlegeti (NyK. 28: 139.) nálam előbb vette észre a szótörzsök- 
nek s képzőnek ezt a viszonyát. Csak az igazság kedvéért jegyzem meg, 
hogy a mi BRASSAmk már 1863-ban észrevette ezt a viszonyt. ,A magyar 
mondatról írt értekezésének II. részében a 96. lapon ezt olvassak : cE^sz 
nyelvünkben általában a képzőkben és ragokban lappangó fogalmakat mind 
oly ismeretes és tudvalevő általánosságoknak nézzük, melyeket a szók toc- 
zsei h atároznak meg.» 



Digitized by 



Google 



MÍG VALAMI AZ ALANYBÓL ÉS AZ XlLÍTMÍNYRŐL. 305 

arm. Nem két szólásból áll, csak egyből, mintba csak fele, még 
pedig állítmányi fele volna egy efféle ítéletnek: das Pferd I es ist 
trinkend (équus \\ est bibens). De azért, mint már a lí. fejezetben 
emiitettem, az efféle szólásokat is rá lebet vonni a logikai kapta- 
fára. Hogy hogyan, a vizet iszik szólásnak ítéletté változtatásából 
már talán úgy is észrevette a figyelmes olvasó, de e logikai műve- 
letnek teljes megvilágositását még most is függőben kell hagynunk, 
mivel előbb arra a kérdésre akarunk felelni, mi hát Kern szerint 
az alanya és áliitmánya ennek a mondatnak : a ló vizet iszik ? 

Mielőtt e kérdésre felelnék, legyen szabad még e^y hason- 
latot előrebocsátanom. £z a szólás : szélfúvás ebből a három elem- 
ből áll : szel-—túv — ás. Ebben ás az alany, szél az állítmány, /wü a 
copula. Ez a hasonlat azért alkalmasabb, mivel Eebn maga is csak 
valami ragasztéknak tartja az alanyt. «0b ínnt-rhalb des 
finiten Verbums der Subjektsbegriff oder der Verbalbegriff (Prádi: 
katsbegriff) der bedeutsamere sei, darüber kann wohl kein Zweifei 
sein ; jedenfalls námlich ist es der betonte Verbalbegriff, nicht der 
als unbetontes Suff ix erscheinende Subjektsbegriff. » (51.) 

Mi már most Kern szerint az alanya ennek a mondatnak : 
a ló vizet iszik? Az iszik személyes igébe értett vagyon személyes 
igének on (ön, o) ragja, az, a mi nem is szó a mondatban, a mi 
Kern saját szavai szerint semmit sem jelent. Mert «die Verbalperson 
(Subjekt) an sich, weil sie vom Verbalinhalt gar nicht getrennt 
werden kann, bedeutet gar mchts». (49.) 

S mi az áliitmánya ? A mi a személyjelentő rész s a copula 
íélreképzelése után még fönnmarad az iszik igéből, tehát megint 
olyasmi, a mi, ha igenévvé nem változtatjuk, egy nyelvben sem 
szó, megint olyasmi, a mi « semmit sem jelent ». 

így akarja Kern iskolás gyerekekkel megértetni azt, a mit ő 
maga igy fejez ki : « Als schlechthin nothwendige Bestandtheile des 
Satzes pflegen Subjekt und Fradikat bezeichnet zu werden und 
gewiss rait Recht». (30.) 

A legfurcsább azonban a dologban az, hogy Kern ezt az ő 
alanyát és állítmányát grammatikainak tartja. Emlékezzünk csak 
vissza arra, a mit STEiNXHAL-tól hallottunk (, Alany és állítmány' 
czimti értekezésemben). A tiszta logika, mondja Steinthal, két 
fogalomnak bármely kapcsolatában ítéletet, azaz alanyt és állít- 
mányt lát, de a grammatika két szó kapcsolatát nem veszi mindig 
mondat számba. A logika szerint ez: a ló vizet iszik három ítélet 
<1. maga a mondat, 2. az \ ló, 3. az ital víz), a grammatika sze- 
rint csak egy mondat, azaz egy alany, egy állítmány. Azt, hogy e 
mondatban még egy negyedik itélet, méfj^ egy negyedik pár alany 
es állítmánj is volna, az iszik igébe értett személy és állapot kap- 
csolata, nem is említi Steinthal. Sőt ellenkezőleg úgy nyilatkozik, 
hogy ez a kapcsolat se nem itélet, se nem mondat. «Liegt in amo. 



Digitized by 



Google 



306 KIC8KA EMIL. 

amat ein Subject? Nein ! denn es liegt nur die Thátigkeit und ihre 
Beziehung auf ein Subject vor.» (Grammatik, Logik und Psycho- 
logie. 364.) S ha mind erre visszaemlékeztünk, nem méltán kiált- 
hatjuk-e, hogy Kern még a Steinthal logikai alanyánál és áUit- 
mányánál is logikaibb alanyt és állitmányt tart grammatikainak. 

VI. 

Ki ne kivánná most azt hallani, hogy mit tart Kern logikai 
alanynak és állítmánynak. Erre nézve az 56. lapon a következő 
kijelentést olvassuk : 

«In derBegel steht ja ímDeutachen das Subjektswort, an welchem 
der Yerbalinhalt haftet, voranr) und diese Stellong verfohrt zn dem 
Glauben, durch dieses Wort müsse nun auch das bezeichnet werden, von 
dem ím Satze vorzugsweise etwas ausgesagt wird. Freilich hált es schwer, 
diesen Glauben festzuhalten, \venn das Subjektswort sebr leér an Inbalt 
iRt."^'-^) Und diese Schwierigkeit hat denn auch zur Erfíndung den logischen 
Subjekts geführt, das aus dem Wort^ des Satzes entnommen zu werden 
pflegt, welches sachlich, nicht logÍBch als der wichtigereBegriff eracheint.* 

Hogy is volt csak? A logikai alany csak koholmány, azok 
koholmánya, a kik az es szócska üressége miatt nem merik ráfogni, 
hogy ebben : ^5 hat heiier viel Obst gégében az volna az alany ; azért 
azt a szót választják logikai alanyul, mely nem logikailag, 
hanem dologilag fontosabbnak látszik a mondatban. 

Hja, nem minden ember meri fölrúgni s ott hagyni azt a 
kalauzt, hogy az alany az, a miről mondva van valami. A ki e 
kalauzt követi, az azt véli, hogy ebben : es hat heiier viel Obst gégé- 
ben az idei esztendőről van mondva valami, még pedig az, hogy 
benne sok gyümölcs volt. S ha annyira félénk az ember, hogy még 
azt a bogarat sem meri eltaposni, hogy a grammatikai alany annyi 
mint nevező eset, akkor mit tehetne egyebet, mint hogy logikai- 
nak nevezi az alanynak grammatikai formáját a heuer 
szót. Nem tudhatja minden ember, hisz még a logikusok nagy 
része sem tudja, hogy abban a mondatban das heurige Jahr a logi- 
kai alany s das Gegebensein von videm Obst a logikai állítmány. 

De Kern bátor ember, ő fölragja a kalauzt (csak a bogarat 
nem tapossa el, mert némely bátor ember ki mer állani a meg- 
vadult bika elé, de béka, egér, bogár elöl meghátrál) s azt mondja, 
hogy ama mondatban a hat szó fogjalja magában az igaz alanyt, 
az es csak határozója nz alanynak s ebben az esetben csak «sprach- 
licher Luxu8». Halljuk most tovább Kern bermeneiáját. 

*) Itt efféle mondatokra gondol: der Haiim Uüht 
**) Itt efféle mondiitokaa gondol : es hat heui'r viel Ohst (/egefun. 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANYRÓL ÉS AZ ÁLLÍTMÁNYRÓL. 307 

iNnn habé ich gewiss nicbts gegen Übungen im Auffínden des 
BOg. logiscben Subjekts einzuwenden ; sie sind bei der Erklarung der 
Lesestücke im deutschen Unterricht gewiss oft recht zweokmássig. Nur 
meine man nicbt, dass man mit dleser BesoháftiguDg, die geflissentlich 
von der Form aof den Inlialt übergebt, noch Grammatik treibe, wende 
dabei nicht den grammatischen Terminus Subjekt an, bezeichne nicht 
etwas als logische Erwagung, was vielmehr eine durchaus sachlicbe, auf 
den Stoff. den Inbalt gerichtete ist . . . Was man so logiscbes Subjekt 
nennt, ist immer nicbts anderes, als die Hauptsacbe, um die es sí eh 
handelt.! 

Abban igaza van, hogy a grammatikának semmi köze a mon- 
datok tartalmához. De abban igen tévedj ha azt hiszi, hogy csupán 
a formákhoz van köze. Van a tartalmon és formán kivül is még 
valami, a miről EERN-nek, úgy látszik, nincs tudomása, de a mihez 
mégis köze van a grammatikának, «a nyelv physiologiájánaki). Ez 
a functió. Azt pedig, hogy a subjectum csupán nyelvtani műszó 
(grammatischer Terminus) volna, Kern maga sem hinné el, ha 
mástól hallaná. 

•Man sollte doch um 80 weniger von einem logiscben Subjekt des 
Satzes sprechen, weil bekanntlich unter den Logikem selbst Streit über 
das ist, was in einzelnen Fállen das wahre logische Subjekt des Urteils 
ist. Umformen lásst sicb wohl jeder Satz so, dass man so viele Urteile 
aus ihm gewinnt, als er Worte hat, weil man eben aus jedem Wort das 
sog. logische Subjekt gewinnen kann. Das hat auch gar nicbts Auffal- 
lendes, da eben durch den Satz von jedem seiner Worte etwas ausgesagt 
wird, nicht bloss vom Subjektsworte. » 

Ebben csak az az igaz, hogy a mondatban (általában, nem 
egy bizonyos mondatban) bármely szó alany s tegjrük hozzá, állít- 
mány is lehet. Épen ebből következik az, hogy az alany és állít- 
mány nem jelenthetnek bizonyos formákat, hanem bizonyos func- 
tiókat kell jelenteniök. 

cDiese Űbung ist nicbt zu schwer. Sehr scbwierig aber — und 
ich habé noch nie eine klare Anleitung darüber gelesen — mag es sein, 
immer das ,wahre logische Subjekt* heraus zu fínden. Ist z. B. in dem 
Satze, mir ekdt var dieser Speise Speise dieses Subjekt ? Es scheint so, 
da ja diese Speise bequem unter den Begriff der mir Ekei Erregenden 
subsumiert werden kann.i 

A látszat igaz is lehet, hamis is. Vizsgálat nélkül nem szabad 
sem elfogadni, sem elvetni. Ha közelebbről vizsgálta volna a dolgot, 
talán észrevette volna, hogy az a mondat ebből a ]Lét főtagból áll : 
mir ekeit ! vor dicsér Speise, undorodom ettől az ételtől. Ebben 
csakugyan diese Speise a log. alany s Ekei a log. állítmány. De a 
ki csupán grammatikai elemeket, bizonyos formájú szókat lát a 



Digitized by 



Google 



308 KIGSEA EMIL. 

mondatban, az nem is pryanitja, hogy az a mondat nem csak öt 
szóból, hanem két szólásból is áll, nem gyanítja, hogy az alany és 
állítmány nem szók (ámbár azok is lehetnek), hanem szólások. 

flWarum soU ich eR aber nicht dem Dativ viir entnebmeD. Denn 
ich ewfiiide Ekei vor dieser Speise und ich bin doch die Hauptsache in 
dem Satze.> 

Eebn uram ugyan nem tagja a mondatnak, de abban mégis 
igaza van, hogy a mir szó is alanya lehet a mondatnak. Ha így 
hangoztatom a mondatot: mir ,' ekeit vor dieser Speise, én ' un- 
dorodom ettől az ételtől, akkor mir a grammatikai, ich a logikai 
alanya. Mir ekeit, undorodom (tót: hnusi sa mi) és mir [ ekeit, én 
undorodom (tót: mnc í sa hnusi) közt ugyanaz a különbség, mint 
ich bin arm és ich bin arm közt. De az is bizonyos, hogy nem a 
magyarázó kéüyétől-kedvétől, hanem helyes megfigyelésétől függ 
az, a vor dieser Speise vagy a mir tagban ismer-e a mondat alanyára. 

«Weun man nun aber wieder bei neuernLogikern die vunderbare 
Entdeckung liest, dass der Satz: es blitzt auf seinen ursprünglichen logi- 
Rchen Ausdruck zurtickgeführt werde, wenn man ibn umformt in : das 
Blitzen istf alsó das Subjekt aus dem Yerbalinhall herausholt, so möchte 
man sich, um es mit den Logikern nicht zu verderben, dazu entschliessen, 
das Suhjekt in dem Verbalinhalt von ekeit zu finden und als die wahre 
logieche Form zu fixieren : Ekei üherfallt mich vor dieser Speise^ ein 
Satz, der sich sicherlich ein gut Teil besser anhört, als der Satz : dar 
Blitzen ist, der ja logisch ganz vortrefflich sein mag, sprachlich abe- 
abscheulich und ganz Bonderbar, denn ich rede in ihm von einem Zns 
standé des Seins, der am Blitzen — einem anderen Zustande — haftet, 
wábrend in dem ui-sprünglichen Satze von einem Zustand gesprochen 
wird, der an einem unbekannten Subjekt haftet. i 

Ezt a mondatot, Ekei überfállt mich vor dieser Speise kétség- 
kívül ípy hangoztatta Eebn : Ekei überfállt mich vor ateser Speise^ 
undorodás fog el ! énnek az ételnek a láttára. Ebben csak azért tartja 
az Ekei szót logikai alanynak, mivel nevező esetben áll. Valóban 
olyan állítmány az, mint az orvos ebben : orvos vagyok én, azaz 
analytikus állítmány, a mondat állítmányi részének határozó t»gj«f. 
A mondat logikai tagjai ezek : alany : diese Speise, állítmány : tlber- 
fallen von Ekei. 

Hogy Kern fülbemászóbbnak tartja az Ekei überfállt mich 
mondatot ennél: das Blitzen ist, annak csak az az oka, hogy am- 
azt így hangoztatta : Ekei überfállt mich, emezt így : das Bliizen 
ist. Azaz két szép leányt akart összehasonlítani, de uz egyiket csak 
elülről, a másikat csak hátulról látta. Ha mind a kettőt vagy élűi- 
ről vagy hátulról látta volna, azaz vagy így : Ekei überfállt mich és 
Blitzen ist (es ist Blitzen) vagy így : der ^kel überfállt mich és das 
Blitzen ist, aligha tudta volna oly könnyen eltökéllni magában, 



Digitized by 



Google 



MÉa VALAMI AZ ALANYRÓL £S AZ XlLÍTMÍNYBÖL. 309 

melyiknek nyújtsa az arany almát. Egyébiránt ,da8 Bliizen ist' 
semmivel sem utálatosabb s a maga helyén ép oly helyes mondat, 
mint Gott ist. 

Igen furcsán hangzik Kern szájából az a nyilatkozat is, hogy 
az e$ blitzt mondatban oly állapotról van szó, mely egy ismeretlen 
alanyon tapad. Hisz épen Kern tanítja, hogy ama mondatnak a 
blitzt igében foglalt harmadik személy az alanya. Hogy lett ez az 
alany egyszerre oly ismeretlenné Kern előtt ? 

flich kann aber, wenn ich non doch einmal in Unsicherheit über 
das 'wahre logische Subjekt' gerathen bin, auch auf den Einfáll kommen, 
dieses Sabjekt der Práposition i'or zu entnehmen : Die Gegenwart dieser 
Speise verursacht mir EkeU oder dem Pronomen diese : Dieses ist hier 
eine mir Ekei erregende Speise.* 

Mikor följebb azt mondtam, hos^y ennek a mondatnak : mir 
ekeit vor j dteHev Speise, diese Speise a logikai alanya, akkor a 
vor szócskát nem vettem tekintetbe. Oly módon neveztem meg az 
alanyt, mint az állitmányt szoktuk megnevezni, mikor azt mondjuk, 
hogy a homo est animál mondatnak animál az állitmánya : az ana- 
lytikus alanyt neveztem meg. De semmi kifogásom sincs az ellen, 
ha Eern a vor szócskának, mely kétségkívül szinte egyik tagja a 
grammatikai alanynak, helyet kivan juttatni a logikai alanyban is. 
Legyen hát teljes logikai alanya a mondatnak : die Gegenwart dieser 
Speise, de ne csupán a var helyébe csúsztatott Gegenwart szó. Ez 
csak olyan logikai alanya annak a mondatnak, mint a milyen logi- 
kai állitmánya az est ennek: homo est animál. 

A másik mondat : dieses ist hier eine mir Ekei erregende Speise 
olyan változata az eredetinek, mint ennek: sokat nevet ,| ez az 
ember, az, hogy ez ' sokat nevető ember. Nem hinném, hogy Eern 
e változtatás nélkül nem ismerné föl logikai alanyát ennek a mon- 
datnak: sokat nevet !' e^ az ember. 

•Was habén aber allé diese Versuche und Scherze mit gramma- 
tischem Yerstandniss zu thnn? Grammatisch versteht man den Satz doch 
nnr, wenn man ledijrlich anf Hie Einsichten, welche die Grammatik ge- 
wáhrfe, sich sttitzend, den Inbalt desselben in folgender Weise breit aus- 
einander legt : Es ist etwas Abschen Erregendes (Ekelndes) vorhnnden, 
dfls weder an dem Redenden, noch an einem Aogeredeten haftet. Diese 
Erregung wird liervorgerufen in Gegenwart (vor) dieser Speise und übt 
Einflu88 auf mich.» 

Erre megfelelt már följebb maga Kern: <«nur meine man 
nicht, dass man mit dieser Bescháftigung, die geflissentlich von 
der Form auf den Inhalt übergeht, noch Grammatik treibe». 

•Subjekt aber ist hier gar nichts anderes, als die dritte Verbal- 
person, ein Sabjektswort ist nicht vorhandeu und alles Suchen danach 
ist vergebliche Mühe.» 



Digitized by 



Google 



310 EICSEA EMIL. 

Ebben áll tebát az a mélységes grammatikai általértés?! 
Pölérni észszel, bogy az ekeit ige a személyes névmást nevező eset- 
ben foglalja magában s bogy ezen kívül nincs a mondatban több 
nevező eset. De mi szükség e végre syntaxissal nyaggatni a szegény 
tanulót? Hisz ezt a grammatikai elemek ismeretéből is kisütötte 
volna, sokkal biztosabban, mint e találós kérdésből : mi e mondat* 
nak az alanya, az a főtagja, melyről a másik főtag mondva van? 

De Kebn szánakozva mosolyog s azt mondja, hogy ennek a 
kalauznak — az alany régi megbatározásának — semmi hasznát 
sem lehet venni az igaz alany keresésében. Szidja is ezt a vén 
kalauzt, a hol csak teheti. Legkeményebben az 54. s következő 
lapokon : 

•Durchaus nicbtssagend ist es aber, wenn man das Subjektswort 
als das deűniert, von dem etwas ausgesagt wird, und durchaus unrichtig 
wird diese inhaltslose Lehre, wenn man dadurch sein Wesen im Gregen- 
satz zu anderen im Satze enthaltenen Substantiven ersoböpfend dar- 
gestellt glaubt. Und leider ist diese Auffassung ebenso allgemein ver- 
breitet, wie gánzlich dem Sachverbalt widersprechend. 

Natürlich wird durch den Satz immer etwas von dem Subjekte 
ausgesagt, weil das Wesen des Satzes (im Unterschied von einer Anzahl 
von Wörtern, die ohne eiuen Satz zu bilden nach einander ausgesprochen 
werden) darin besteht, dass durch die verbindende Eraft des fíniten Yer- 
bums von jeder im Satze enthaltenen Yorstellung etwas ausgesagt wird . . • 
Es wáre ja überaus wunderbar, wenn der Satz auch nur eine einzige 
Vorstellung enthielte, von der gar nichts durch denselben ausgesagt 
würde. Man begreift nicht, was diese eigentlich in dem Satze soll. Nun 
bezeichnet das Subjektswort recht háufíg das, was uns am meisten inte- 
reseiért, und dann mag man ja sagen, dass von diesem vorzugsweise 
^twas durch den Satz ausgesagt wird ; aber solche Bedeutung hat das 
Subjektswort nicht von fern in allén Sátzen. So ist in folgenden verbim- 
denen Sátzen die Vorstellung ,dieser Mann' sioherhch das uns vorzugs- 
weise Interessierende, und docli ersoheint diese Vorstellung zuerst als 
Subjektswort, dann als Objekt, dann als Dativ zu dem vom Fradikat 
{verbum fínitum) abbángigen Infínitiv. endlich als Genitiv zum Subjekts- 
wort : dieser Mann ist durchavs ehrenwerth, dieseti Mann achten aÜ4 
Biirger unserer Stadl, diesem Manne kann jed^ unbedingt Vertrauen 
schenken, dieses Mannes Gerechtigkeit ívird sélbst von seinen Feinden 
unerkannt, Nach jener Theorie aber, nach der das eigentiiche Wesen des 
Subjekts darin liegt, dass von ibm etwas (oder richtiger das Fradikat) 
ausgesagt wird, wáre im ersten Satze etwas von diesein Manne^ im 
zweiten von allén Bürgem, im dritten von jedem, im vierten von der 
Gerechtigkeit des Mannes etwas (oder derFrádikatsbegriff) ausgesprochen. 
Das ist ja auch nicht zu bestreiten ; auch von der Aohtung, vom Ver- 
trauen, von den Feinden des Mannes wird etwas ausgesagt, aber seben 
wir auf den Inhalt. auf den Zweck der Rede, so gelten allé vier Aussagen 
von dem Manne, desaen Lob gepriesen wird.» 

így szidja Kerk azt a vén kalauzt. Ez pedig a markába nevet 
s így börbitél magában ; Ez a jámbor még azt hiszi, hogy a dieser 



Digitized by 



Google 



MÉG VALAMI AZ ALANYRÓL ÉS AZ ÁLLÍTMÍNYRÓL. 811 

Mann, allé Bürger, jeder, Gerechtigkeit szókat én mutattam be 
Deki alanyokul, holott ezekre csak úgy bukkanhatott, bogy ama 
bogár után indult, hogy az alany annyi mint nevező eset. Ha engem 
követett volna, világosan látta volna, a mit homályosan maga is 
sejtett, hogy ama mondatoknak dieser Mann, diesen Mann, diesem 
Manne, dieses Mannes (Gerechtigkeit) az alanya, azaz, ee gelten 
allé vier Aussagen von dem Manne, dessen Lob 
gepriesen wird. 

Ha az alanynak régi meghatározásából csakugyan az követ- 
keznék, hogy a második mondatnak allé Bürger, a harmadiknak 
jeder az alanya, akkor én sohasem fogtam volna tollat a kezembe 
ezen értekezés írására. 

De miért szidja Kern a kalauzt, ha olyan vastagon lepte be 
szemét az iskola pora, hogy semmi különbséget sem lát többé e 
meghatározás között : alany az, a miről mondva van valami s e 
fogás között: keress nevező esetben álló szót a mondatban, ha 
tudni akarod, mi az alanya ? Hisz a kalauz szerinte épen azt 
mutatja neki, a mit látni akart, hogy az allé Bürgei' és jeder ala- 
nyok, vagy a mi egyre megy, alszók. Kerk azért szidja a kalauzt, 
mert azt hiszi, hogy tud ugyan nevező esetet mutatni a mondatban, 
<le ha két nevező eset fordul elő benne, pl. das Schw£Lrmen ist 
meine Lust, nem tudja megmondani, melyik az alany közülök. Ezt 
-csak az tudja megmondani, a ki tudja, hogy mind a két nevező 
<;8ak határozó, das Schwármen az igeszemély határozója, tehát 
alszó, meine Lust az igetartalom határozója, tehát Prádikatsnomi- 
nativ. «Der ünterschied ist grammatisch klar und prácis auszu- 
drücken. Das Subjektswort ist díe Bestimmung zu der im fíniten 
Yerbum liegenden Person (Subjekt), der Prádikatsnominativ und 
die obliquen Casusbestimmungen zu dem im Verbum liegenden 
Begriflfsinhalt (Prádikat).» (56.) 

Nem okosabban tette volna-e Kern, ha a dieser Mann és 
diesen Mann grammatikai formákat is becsületes nevükön nomina- 
tivusnak és accusativusnak nevezte volna, mint a diesem Manne és 
dieses Mannes formákat dativusnak és genitivusnak? Vagy ha már 
Prádikatsnominativ, Prádikatsdativ, Prádicatsaccusativ stb. nevű 
mondattagokat akart megkülönböztetni, következetesen Subjekts- 
nominativ, Subjektsdativ, Subjektsakkusativ stb. nevű montattago- 
kat is különböztetett volna meg ? 

De e fejezetben tulajdonképen azt akartuk megtudni, hogy 
mit tart Kern logikai alanynak és állítmánynak. Mit tudtunk meg 
tehát? Megtudtuk azt, hogy a logikai alany csak koholmány, csak 
tréfa. A logikai állitmányról nem tudtunk meg semmit. Ezt vagy 
azonosnak tartja Kern a grammatikaival, vagy oly sületlen tréfá- 
nak, hogy nem érdemes rá szót vesztegetni. 



Digitized by 



Google 



312 KICSKA EMIL. 



VII. 



Állapodjunk meg itt egy kissé s vizsgáljuk, mi az alanya és 
állítmánya az efféle mondatnak: esik, villámlik, fagy stb. 

Ezeket, mint már emiitettem, egytagú mondatoknak ne- 
vezem, nem azért, hogy csak egy szóból, hanem hogy egy szólásból 
állanak. Egytagú mondatok az effélék is : vizet iszik, jónak látszik, 
kárba veszett, orvos vagyok, sötét van, rossz időket élünk, rossz 
csillagok járnak, van könyve, adott isten (adott, de eltagadjátok). 

Lássuk előbb, mi az alanya és állítmánya ennek az egytagú 
mondatnak : ,vizet iszik'. Ebben vizet az erösebben hangoztatott, 
a határozó taR s iszik a gyengébben hangoztatott, a határozandó 
tag. Abból kell tehát az ítélet állitmányát, ebből alanyát venni. 
A nevezőkre változtatás s az állandó tényezővel való szorzás után 
ezt az ítéletet kapjuk : itala ' víz. Ennek a mondatnak tehát itala 
a log. alanya s víz a log. állítmánya. Minthogy pedig a mondatnak 
az a tagja a grammatikai alany, melyből a log. alanyt vettük s az 
a tagja a gram. állítmány, melyből a log. állítmányt vettük, tehát 
ennek a mondatnak iszik a gram. alanya s vizet a gram. áUitmánya. 

WuNDT ellenében, ki az ,er trinkt Wasser' mondatot ezzel az 
ítélettel egyezteti: das Wasser I wird getrunken, csak azt jegyzem 
nieg, hogy én ugyanazon törvény szerint redukáltam, tudatosan, 
azonértékű ítéletre ama mondatot, a mely szerint redukálta ő, talá- 
lomra, az ,er handelt gut' mondatot erre az ítéletre : sein Handeln \ 
ist gut. A törvényre hivatkozom Kern ellenében is, a ki oly szín- 
ben tünteti föl e reductiót, mintha csupán kényünktől-kedvünktől 
függne, a mondatnak melyik tagjából vegyük a logikai alanyt s 
melyik tagjából a logikai állítmányt. Ealkíb ellenvetésével kissé 
bővebben akarok foglalkozni. 

Kalmár azt mondja : 

«A logikának könnyű a mondat szerkezetét addig változtatni, míg 
a logikai alany nevezővé nem lett, mert a logikának a nyelv csak 
eszköz az ítéletek mérésére, hanem a nyelvtannak a nyelv végezel ; a 
nyelvtan tartozik a nyelvet úgy, abban az alakban hagyni, megérteni és 
megmagyarázni, a melyben találja. Mi különbség van már most amaz 
alany közt, mely a nyelvtannak is alany és a közt, melyet a logika egészen 
más alakokból átváltoztatások segítségével hüvelyez ki magának. i (NyE. 
28 : 393.) 

A formára nézve, s Ealkíb kétségkívül csak erre néz, nincs 
semmi különbség. A logikai alany is nevező, s az ú. n. gramma- 
tikai alany is nevező. De a functióra, az alanynak mivoltára 
nézve, sokszor igen nagy a különbség köztük. Pl. ebben a mon- 
datban : a gT/erméknek : könyve van, a gyermek az az alany, melyre 
a logika a gyermeknek formában is ráismer, ellenben a nyelvtannak, 



Digitized by 



Google 



HÉG VALAMI AZ ALANTBÓL ÉS AZ ÁLLÍTMÍNYBÓL. 313 

mely épen úgy Határozza meg az alany mivoltát, mint a logika, de 
csak azért tart lúdnak valamit, mert fehér, a könyve az alany. Az 
már most a kérdés, minek nevezendő functiójára, mondat- 
beli viszonyára nézve az a mondattag, melyből a logika az 
azonértékü ítélet alanyát hüvelyezi ki. Ealmíb szerint logikai 
alanynak, mivel az a kihüvelyezés csak arra való, hogy a logika 
addig változtathassa a mondat szerkezetét, míg a logikai alany 
nevezővé nem lett. Én azt tartom, hogy erre az átváltoztatásra, 
erre a kihüvelyezésre nem a formákkal való játszás kedvéért van 
szükség, hanem, általában szólva, azért, hogy hasonlóvá tegyük a 
mondatot ahhoz a mondathoz (az ^mber !: halandó), a melyen elő- 
ször mutattuk meg a gyermeknek az alanyt és állltmányt. Ezzel 
az egyeztetéssel: a (gyermeknek |i könyve van = a gyermek \] könyv- 
valló igazoljuk azt. hogy abban a mondatban csakugyan a gyer- 
meknek az alany s könyve van az állítmány. De nem logikai alany 
és állítmány — ezeket az igazoló ítéletben látjuk — hanem gram- 
matikai alany és állítmány. A logikai alany és állítmány kihüve- 
lyezésére azért van szüksége a nyelvtudománynak, hogy úgy, abban 
az alakban is megérthesse és megmagyarázhassa a mondattagok 
viszonyát, a melyben találja e tagokat s mely sokszor nagyon elüt 
attól az alaktól, a melyen először mutattuk meg a gyermeknek az 
alanyt és állítmányt. Igaz, hogy a logikai alanynak és állítmány- 
nak kihűvelyezése «nem mutat szempotot, melyből az alakok kü- 
lönbségeit is meg lehetne magyarázni ». De nem is az a czélja. 
A trigonometriai háromszögnek (az épszögű háromszögnek) kihű- 
velyezése sem mutat szempontot, melyből a geometriai alakok kü- 
lönbségeit is meg lehetne magyarázni, de azerl; bolondnak tartaná 
mindenki az oly geometrát, a ki e miatt becsmérelné a trigono- 
metriát. EALMiBt tehát csak arra kérem még egyszer, ne tartsa az 
alanyt és állítmányt anatómiai formáknak, hanem physiologiai 
functióknak. Akkor nem fog azon sopánkodni, hogy valami «át 
nem érzett szemléleten alapszik minden valószínűség szerint az 
igazi nyelvtani alany, melyet ma csak alakján ismerünk fel») (NyE. 
28 : 393), azaz nem fog így sopánkodni : valami át nem érzett 
szemléleten alapszik a cseresnye piros színe, melyet csak izéből 
ismerünk fel. Akkor át fogja látni, hogy ezzel az egyeztetéssel : 
vizet iszik = ztala 'j víz csak azt igazoljuk, hogy a ,vizet iszik' 
mondatban iszik a grammatikai alany s vizet a gramma- 
tikai állítmány. 

Vizsgáljuk most ezt az egytagú mondatot : sötét van. Ennek 
a mondatnak magyarázata legkisebb fejtörést sem szokott okozni 
az oly grammatikusnak, a ki csak a bizonyos formájú két szót, de 
nem az egy szólást látja benne. Hisz ott van a nevező eset: sötét 
8 az ige : van. Megvan mind az gvo[ia, mind a ^fj^ta, épen úgy, 
mint ebben; Péter || olvas. A ,sötét van* « teljes mondat » (értsd: 

21 



STTKLTTÜD. KOZLmklIYBK. ZXIX. 



Digitized by 



Google 



314 KICSKA EMIL. 

kész ítélet), söt a németben : es ist finster, még teljesnél is telje- 
sebb, mivel két alanya is van, es éa finster. « Mi egyéb a mi sze- 
mélytelen ,€5'-ünk — mondja Gabelentz — pl. es geschehen 
Zeichen und Wunder, mint egy előleges helypótlója a nyelvtani 
alanynak, mintegy felpénz reá? De csak ,mintegyS mert a fizetendő 
összeget nem rövidíti meg — a mondatnak két alanya van, a me- 
lyek egyike mindent jelenthet és azért semmit sem jelent. • (Bbassai 
fordítása, A mondat dualismusa, 39.) 

,Sötét van* nem olyan mondat, mint Páter ' olvas. Nagy a 
különbség köztök. Ez két szólásból áll, az csak egyből. A ,sötét 
van' mondat alanyát és állit mányát tehát úgy kell keresni, mint a 
,vizet iszik* mondatét. Logikai alanyát a gyengébben hangoztatott 
van tagból, logikai állitmányát az erősebben hangoztatott sötét 
tagból kell venni, azaz ezzel az ítélettel kell egyeztetni a mon- 
datot: a í^alóság j| sötétség, vagy a mi, mint látni fogjuk, egyre 
megy: az ;{ sötétség. A , sötét van* mondatnak tehát van a gram- 
matikai alanya és sötét a grammatikai állitmánya. 

A németben : es ist finster, három szóból áll ez a mondat, 
mivel a német igéből kivált a személyjelentő elem. De azért a 
németben is csak egy szólás ez a mondat, olyan mint er ist arm. 
Ebből a két tagból áll tehát: es ist finster, a logikai kaptafán 
pedig ebből a kettőből : das iS^iende ; ist Finsterniss, vagy das < 
ist Finsterniss. Ugyanígy kell magyarázni minden efféle mondatot. 
Pl. es kommen G£Lste = die A'ommenden ', sind G£Lste, es fliesst 
Blut = das Fliessende \\ ist Blut, es geschehen Zeichen undWun- 
der=:da8 Geschchende \ sindZeichen undWunder, es gibt Schlftge= 
das Ge^őbene ' sind Schl£Lge stb. 

Sötét van és esik csak annyiban különböznek egymástól, hogy 
ebben egy szóba forradt az esés és valóság foí^alma, abban nem 
forradt egy szóba a sötétség és valóság fogalma. Esik szorosabb 
szerkezet, mint sötét van, olyan mint fehérlem a fehér vagyok-hoz 
képest, vagy es grUnt, es dunkelt ezekhez képest : es ist giiin, es 
wird dunkel' 

Az esik mondat tehát erre a két tagra bontható : eső és van. 
Ezt még minden grammatikus kifundálta. Csak abban tévedett 
valamennyi, hogy a nevező esetben álló eső szót már eo ipso alany- 
nak, a van igét állítmánynak tartotta. Pedig a dolog úgy áll, hogy 
csupán a két tagot ismerve, még semmit sem tudunk a mondat 
alanya és állitmánya felől. Az a két tag kétféle viszonyban állhat 
egymáshoz, azaz mind a kettő alany is lehet, állítmány is. 

Az egyik viszony ez: eső van. Ez épen olyan egy szólásból 
álló mondat, mint sötét van. Tehát a van a gram. alany benne s 
az eső a gram. állítmány. A megfelelő ítélet u. i. így hangzik : a 
valóság (a mi van, a mi íörténik) eső. 

A másik viszony ez : van eső. Ez is egy szólásból álló mon- 



Digitized by 



Google 



KÉa VALAMI AZ ALANTBÓL ÉS AZ ÁLLÍTSCÁNTBÓL. 315 

daty de tagjai az elöbbenibez képest fordított viszonyban állanak. 
Ennek tebát esö a gram. alanya s van a grain. állitmánya. A meg- 
felelő ítélet u. i. így bangzik: az ésö jj valóság. 

A magyarban a szórend is elősegíti az alany és állítmány 
megismerését (v. ö. eső van, és van eső). De a hangsúly, tez a leg- 
finomabb és legbiztosabb kalauz az alany és állítmány keresésében » 
(M. Nyv. 25 : 535), magára is elegendő. A németben csupán a han- 
goztatásból értjük meg, mi az alanya és állitmánya e mondatnak : 
€s ist Regen ( = es regnet). Ha így hangzik a mondat : es ist { Re- 
gen, akkor es ist, a « széjjelfolyt » ige az alanya s Regen az állit- 
mánya. A megfelelő ítélet ez : das Seienáe (was ist, was es gibt, 
was geschieht, was vor sich geht) || ist Regen. Ha így hangzik: es 
ist Bégen, akkor megfordítva Regen az alanya s es ist az állit- 
mánya. A megfelelő ítélet pedig ez: Der Regen \\ ist seiend. 

De nem csak a grammatikusok, a logikusok is tévedtek az 
^ik, villámlik, fa^gy stb. mondatok magyarázásában. Tévedésüknek 
kétségtelen bizonysága az, hogy az efféle mondatokat léttulaj- 
donító ítéleteknek nevezik. Ebből az elnevezésből az tűnú: 
ki. hogy a logikusok az esik (= eső van vagy van eső) mondatban 
mindig az eső szót tartják alanynak s a van szót állítmánynak. 
Az az elnevezés u. i. ennek az okoskodásnak köszöni létét: az 
állítmány az az ítéletben, a mit az alanynak tulajdonítunk; az 
4sik = eső van ítéletben van az állítmány ; ezzel az ítélettel tehát 
létet tulajdonítunk az eső alanynak. 

Ha a logikusok nem a grammatikai igéről, hanem határozó 
functiójáról ismertek volna az állítmányra, észre kellett volna ven- 
niök, hogy az esik mondat inkább esö — mint léttulajdonító 
ítélet. Mert mikor azt mondjuk, hogy esik, sokkal gyakrabban 
értjük azt, hogy eső van, mint azt, hogy van eső. Akármily tudo- 
mányosan hangzik is tehát az az Existentialurtheil, az esik, vil- 
lámlik, fagy stb. mondatokra vonatkoztatva, mégis csak egy efféle 
botlásnak köszöni létét : szalonnázik annyi mint szalonnát eszik 
(e helyett: szalonnát eszik = étele || szalonna); ebben megevést 
{Gegessen werden) tulajdonítunk a szalonnának; ez tebát Come- 
dentialurtheil. 

Hogy az esik, villámlik, fagy stb. mondatok nem mindig 
léttulajdonító ítéletek, Stbinthal is észrevette.'^') Esfriert, mondja 



*) Brassai mindig eaö-, villámlás-, fagy- sat. tulajdonító ítéletek- 
nek tartja őket. A van ige tárgyalása közben u. i. azt mondja, hogy t ki- 
mondjak vagy kiírjuk, midőn a van személytelen értelmű : hideg van, me- 
leg van, Bzél van, eső van, háború van, békesség van. Ilyenkor természe- 
tesen nincs alany a mondatban; mert a hideg, meleg, háború sat. itt nem 
alanyok, hanem tnlajdonítmányok». (A magyar mondatról III. 24 1.) 
Hogy tulaj donítmányok, abban igaza van, csak abban téved, hogy e mon- 
-datoknak nincs alanyuk. De Brassai nem mert annyira vetemedni, hogy a 



21* 

Digitized by 



Google 



316 KICBEA EMIL. 

Steinthal, csak akkor léttulajdonító ítélet, ha ez az értelme : es 
ist Frost, ellenben minöBÍtö ítélet (Qualítátsurtheil), ha ez az 
értelme : es ist Frost. Azt is tndta Stbinthal, hogy az első eset- 
ben Frost, a másikban ist az alanya, az első esetben ist, a másik- 
ban Frost az állítmánya. Csak azt nem tudta, hogy se ^es ist Frost^ 
se ,eB ist Frost' nem ítélet. A megfelelő ítéletek u. i. ezek : das 
'Seiende \\ ist Frost és der Frost \\ ist seiend. Azokat az alanyokat 
és^ állítmányokat logikaiaknak tartotta. Szerinte mind a két mon- 
datnak Frost (a nevező) a grammatikai alanya és t5t(az ige) a gram- 
matikai állítmánya, az es pedig csak fullajtárja az alanynak. 
A szorosabb szerkezetű es friert mondatnak pedig, akár az az ér- 
telme, ho^ es ist Frost, akár az, hogy es ist Frost, szerinte mindig 
es a grammatikai alanya s friert a grammatikai állítmánya. (6ram- 
matisch genommen bleibt allemal in diesem oder jenem Falle es 
das Subject,/rx^í das Prádicat. Gr. L. u. Ps. 211.) 

Hát igaz ugyan, hogy akár ez az értelme: er ist reich, akár 
ez : er ist reich, a ,gazdag' mondatnak mind a két esetben o az 
alanya s gazdag az állítmánya. De azért még sem áll, hogy az 
,esik' mondatnak, akár ,680 van', akár ,van eső' az értelme, mind 
a két esetben ő volna az alanya s esik az állítmánya. Mert ez az <J^ 
egyik esetben sem alanya e mondatnak, se grammatikailag, se logi- 
kailag. Nem ok nélkül hívják az esik, villámlik, fagy sth, igéket 
személyteleneknek. 

Esik nem erre a kérdésre felel: quid est quis? vagy est-ne 
quis quid ? hanem csupán erre : quid est? (quid fit?), vagy est-ne 
quid? (fít-ne quid?) Minden ige első sorban az utóbbi kérdésre 
felel. Midőn azt mondom, hogy iszik, szalad, úszik stb. első sorban 
azt kell értenem, hogy ivás van, szaladás van, úszás van, azaz 
valami jelenség van, történik valami. Csak másod sorban lehet 
arra gondolnom, hogy ez a jelenség valami cselekvő vagy szenvedő 
személylyel függ össze. A személyes valóság már második, felsőbb 
alanya az igének, első, alsóbb (a beszédben legalsóbb) alanya a 
még nem személyesített valóság. 

De mivel a legtöbb igébe beleértjük a második alanyt, a 
személyes valóságot is, hajlandók vagyunk arra az álkövetkeztetésre, 
hogy ez a személyes valóság minden igének első, sőt egyetlen 
alanya. Ez az oka, hogy az esik mondat, melybe nem értjük bele 
ezt a személyes valóságot, alanytalannak látszik, vagy legalább 
határozatlan alanyának, ha azt a hitet erőszakoljuk magunkra^ 
hogy mégis valamely személyes valóság, az igeszemély az alanya. 



mondat fejedelmét, az igét alanynak tartsa. Pedig tudtán kivúl mindig an> 
nak tartotta. Mert ha igaz volna az, hogy «a mondat igéből és hozzája tar- 
tozó határozókból áll», akkor az ige mindig határozandó tagja, azaz alanya 
volna a mondatnak. 



Digitized by 



Google 



VÉQ VALAMI AZ ALANYBÓL ÉB AZ ÁLLÍTMÍNYBÓL. 317 

Az esik mondat se nem alanytalan, se nem határozatlan 
alanya ; csak elfelejtettük már, mi volt megszólamlásnnk idejében 
első alanyunk. 

Első (beszédbeli) alanyunk csak első mondományunk lehetett, 
az a hm-hm, vagy, mint Bbassai mondja, az a dünnyögés, melylyel 
a szóra fakadó gyermek valamely jelenségre mutatva, jelentést, 
kivánást, kérdést, mindent ki tud fejezni. Az elemző grammatika 
kétségkívül mutató szócskának nevezné ezt az első mondományt. 

Ennek az első mondománynak a jelenségek, helyesebben a 
szemléletek az alanyai. Minden újabb mondományt erre az első 
mondományra vonatkoztatunk ilyenképen: hm-hm pipi. Ez azt 
teszi, hogy az csirke. így lesz az első mondomány első (beszéd- 
beli) alannyá. Erre az első alanyra határozóul, azaz praedicative. 
vonatkozik a később fejlődő személyfogalom is. 

Minthogy azt az első mutató szócskát egyfelől minden szem- 
léletről, gondolkozásunk minden tárgyáról el lehet mondani, más- 
felől határozóul, praedicative vonatkozik reá minden eeyéb mondo- 
mány ; tehát abból fejlődik lassanként a legáltalánosabb állítmány 
8 a leghatározottabb alany, a való fogalma. 

Ezen fejlődés közben egy igen nevezetes syntbesíssel gyara- 
podik elménk. Az eredeti mutató elemnek a személyjelentő elem- 
mel való egyesülésébe, a vagy — on -ba bele kezdjük érteni az idő 
fogalmát. Se a mutató elem, se a személyjelentő elem, külön-külön, 
nem foglalja magában az idő jegyét. Ezt csak a kettőnek egyesü- 
lésében érezzük. 

Ne vélje az olvasó, hogy csak képzelődés tőlem, midőn azt 
állítom, hogy a vagyon ige valami mutató elemnek a személyjelentő 
elemmel való egyesülete. Etymologiai okok is támogatják ezt a 
psychologiai magyarázatot. Legalább ezt olvashatni G-ABELBKTzben : 
AErblickt man doch auch ín der indogermanischen Wurzel as, sein 
(esse) einDemonstrativwort». (Ideen zu einer vergleichenden 
Syntax, 135. §.) 

Hogy az eredeti mutató szócska a va^i/on-ban a legáltaláno- 
sabb állítmánynyá vált, nem szükség bizonyítani. Tudja azt min- 
denki. De hogy ugyanazon vagyonhan még most is a legalsóbb, a 
leghatározottabb alany, annak tudata elhomályosodott bennünk. 
Elhomályosította az, hogy a legtöbb igébe beleértjük e mutató 
elemnek közelebbi határozóját, a személyfogalmat is, mely az ige* 
törzsök jelölte fogalomhoz képest szintén alanyi értelmű s ezt tart- 
juk az ige legalsóbb, sőt egyetlen alanyi értelmű tagjának. Ennek 
az álkövetkeztetésnek esett áldozatul Eebn, midőn azt állítja, hogy 
minden igének « kivétel nélkül » a személyjelentő elem az sklanya. 
(Azaz, hogy ő még azzal tetézi a hibát, hogy « minden mondatnak* 
ez az alanya.) Ennek esett áldozatul Weoeneb is, midőn így hatá- 
rozza meg az alanyt: «Der Subjectsbegriff, d. h. die Person, an 



Digitized by 



Google 



318 KICSEA EMIL. 

der das Prádicat zur Erscheinung kommt». (Untersuchungen über 
die Grundfragen dee Sprachlebens, 16.) 

Egyetlen igének sem a személyjelentö elem a legalsóbb alanya, 
hanem a mutató elem, b vannak igék, melyeknek csupán e mutató 
elem az alanyuk. Ilyen igék az esik és társai. Esik = eső van nem 
azt teszi, hogy eső ő, hanem azt, hogy eső az. Az esik mondat úgy 
épült föl, hogy valami jelenségről elsőbb azt mondtuk, hogy hm- 
hm = B,z = való (értsd a vagyon igében rejlő mutató elemet) erre 
az első mondományra aztán határozóul vonatkoztattuk a jelenség 
nevét. Az első mondománynak maga a szemlélet volt az alanya, a 
második mondománynak az első mondomány. A grammatikának 
és logikának csak az utóbbi alanyhoz van köze, mert a szemlélet 
nem tagja sem a mondatnak, sem az ítéletnek. Az esik = eső van 
mondatnak tehát a van, pontosabban mondva, a t?an-ban rejlő 
mutató elem a grammatikai alanya. Logikai alanyát pedig úgy 
találjuk meg, ha a grammatikai alanyt nevező esetbe téve, külön 
szólásban elébe tesszük az állítmánynak: az (a t7alóság) | eső. 

De hallom már az ellenvetést, hogy mit keres hát a személy- 
jelentő elem az esik mondatban, ha semmi szükség nincs rá. Noa 
hát, ez a személyjelentö elem csak azért van benne, mivel az időt 
is bele akarjuk érteni a mondatba. Az időt nem foglalja magában 
sem a mutató, sem a személyjelentő elem külön-külön véve. Ezt 
csak a kettőnek egyesülésében érezzük. E személyjelentő elem 
nélkül az esik szólás nem volna ige, hanem névszó, annyi mint az 
eső, der Bégen. 

Nem alanytalan tehát BLpluit mondat, mint Miklosich mondja. 
De Eebn mégis méltatlanul kárpálja őt vaksága miatt. KEBN-nel 8 
mind azokkal szemben, a kik a személyjelentő elemet tartják benne 
alanynak, mégis igaza van MiELosiOH-nak, mikor azt mondja: «Die 
Behauptung von der Subjektslosigkeit mancher Sátze müsse so 
lange aufrecht erhalten werden, als für dieselben Subjekte nicht 
nacbgewiesen seieni. (Eebn, Die deutsche Satzlehre, 30.) Miklosigh 
csak azért tartja alanytalannak a pluit mondatot, mert helyesen 
érzi, hogy a személy nem alanya, arról pedig nem gondolkozott, 
hogy a személyen kívül mi más alanya lehetne a csupasz igéből 
álló mondatnak. 

Ha a pluit mondat nem alanytalan, akkor a Prádikatssatz 
is fölösleges műszó. Ez az elnevezés különben is csak annak kö- 
szöni létét, hogy mondaton kiváltképen a kéttagút szokás érteni, 
magyarán mondva, hogy a mondatot össze szoktuk zavarni az íté- 
lettel. A kéttagú mondathoz képest, pl. a ló '\\ vizet iszik, vagy Pé^ 
ter 11 olvas, csupán prsedicatumból állónak látszik az ilyen egytagú: 
vizet iszik vagy olvas. 

De nem is határozatlan a pluit mondat alanya, mint Stbim- 
THAL mondja. Sőt ellenkezőleg, a leghatározottabb, mert a mutató 



Digitized by 



Google 



MÉO VALAMI AZ ALANYBÓL ÉS AZ ÁLUTMÁNTBŐL. 319 

gzócskánál nincs határozottabb alany az egész beszédben. A mutató 
szócska közvetetlen a szemléletre, a dologra vonatkozik, ennek 
képe a mondatban. Ki tartja határozatlan alanyának ezt a mon- 
datot : fehér az, vagy tíz az, vagy János az ? A pluit mondatnak 
ilyen mntató szócska, az ^^^ben rejlő matató elem az alanya. Stein- 
THAL csak azért tartja határozatlan alanyúnak a pluit mondatot, 
mert azt a hitet erőszakolja magára, hogy az est-hen levő személy- 
jelentő elem az alanya s ezt a személyt sehol sem találja. Szorult- 
ságában aztán még azt is ráfogja az efféle mondatokra, hogy talá- 
nyuk csak későbbi abstractio folytán vált ily határozatlanná, mert 
az ősember képtelen volt alanytalan állítmány fölfogására. Előbb 
mondták azt, hogy Zeus vagy az ég villámoí, mint azt, hogy vil- 
lámlik, sőt még azt is előbb mondták, hogy Hephaistos kovácsolja 
a villámoty mint azt az abstractumot, hogy villámlik*. (Gr. L. u. 
Ps. 207). Ez épen olyan psychologiai képtelenség, mint ha én azt 
állítanám, hogy addig senki sem kiabálhatja, hogy tűz van {es 
brennt), a míg nem tudja, mi az, a mi ég s ki gyújtotta azt föl. 
Az ősember sokkal előbb mondta azt, hogy es brenntf mint azt, 
hogy die Kirche brennt. 

Pedig Steinthal elég közel járt már az igazsághoz, mikor azt 
mondta, hogy ebben : tűz van, a tűz, ebben : van tfiz, a van a 
logikai állítmány. Csak egy lépést kellett volna még tennie, számon 
kérnie magától, honnan tudja a«t, hogy tűz és van logikai állít- 
mányok. Akkor bizonyosan é82revette volna, hogy ezt csupán a 
hangsúlyból érzi s akkor talán így okoskodott volna: a hsmgsúly- 
hoz semmi köze a logikának, a hangsúly grammatikai jelenség, 
tűz és van tehát grammatikai állitmányok. 

EicsKA Emil. 



Digitized by 



Google 



A magyar küzmondások és szélások rostba. 

(Harmadik közlemény.) 

Kigyó. A kigyó, ha kígyót nem eszik, sárkány nem lehet. (A ki 
a szegényt kiméU nem gazdagszik meg. Uzsorás). KV. Serpens nisi 
edat serpentem, draco non érit. Flór. Kigyó kígyót eszik, hogy sárkány 
lehessen. E. — Kígyók-hékák között is bátran jár az okos. D. Snper 
aspidem et basílíscum ambulabis. Bbl. Zsolt. — Kígyót kebeledben ne 
nevelj. D. Kígyót melenget keblében. B. Kígyót tart kebelében. MÁ. Ne 
tarts kígyót kebledben. KY. Serpentem ín sinu foves. Flór. Viperám in 
sinu fovet. Cic. de har. 24. Viperám ín sinu alít. Flór. Viperám sub ala 
nutricas. Petron. 77. — Legyetek okosak, mint a kígyók. Bbl. Estote 
prudentes, sicut serpentes. Bbl. Máté 10. 16. — Kijön. Nem vétek a mi 
bemegy, hanem a mi kijön a szájon. E. Non illnd ooínqoínat hominem 
quod íntrat ín os, sed qnod procedít ex ore, Bbl. — Aranyat is sárból 
szoktak kikaparni. KV. Aurum est stercore colligendom. Flór. — Kiker- 
get Ha a régi rossz szokást vasvillával kergeted is ki udvarodból, mégis 
visszatér. D. Naturam expellas furca, tamen usque recurret. Hor. ep. 1. 
10. 24. — Kimegy. Csak a város kapuján kimehess, aztán könnyen uta- 
zol. D. Porta itíneh est longíssima. (Primus passus diffícillimus). Varró 
r. r. 1 . 2. 2. — Kiméi. Késő a bort akkor kímélni, mikor már anyjára 
Szállott. (Mikor seprőjére szállott, végét járja). K. Késő a kolbászt akkor 
kímélni, mikor elfogyott. D. Késő akkor kímélni, mikor elfogyott. K Sera 
parsimonia ín fundo est. Sen. ep. 1 . 5. — Ki a vesszőt kíméli, fiát nem 
szereti. KV. Qui parcit virgsB, odit filíum suum. Bbl. Prov. 13. 24. Dílígit 
hic natum, vírga qui corripit íUum. Columb. Monost. 204. — Kimond. 
Ha kimondod mindig a mit akarsz, azt hallhatod a mit nem akarsz. D. 
Audit quod non vult, qui pergit dicere quod vult. Cato mon. 10. Cnm 
díxeris qusB voluerís, audies quaB nequaquam velís. S. Hier. adv. Pelag. 
1 . 25. Cum díxeris quod vis, audies quod non vis. S. Hier. Qui díxeris 
quod vis, audies quod non vis. S. Hier. adv. Rufin. 3. 42. Qui quse vult 
dicít, ae quse non vult audiet. Ter. — Kimondatja a bor az emberrel. DJ. 
Vinum verba ministrat. Flór. In vino veritas. Plut. Arcanum demens 
detegit ebrietas. Flór. — Kincs, Drága kincs a jó hír, ha valaki azzal bír. 
KV. Melius est nomen bonum, quam divitíae multsB Bbl. Prov. 22. 1. 
Existimatio hona optimum patrimonium. Flór. Bona exístímatío prsestat 
pecunioB. Flór. Melius est nomen bonum, quam divitioB múlt®. Bbl. Prov. 



Digitized by 



Google 



A MAOTAB KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK BOSTÁJA. 321 

2:2. 1 . Bona fáma est alterum patrimonium. Flór. — Elásott kincsben 
kicsiny haszon. E. Elásott kincsnek kevés a baszna. £. Elásott kincsnek 
mi hasznát sem venni. D. Bejtett kincsnek kevés a baszna. M. Bejtett 
kincsnek, titkos hegedűnek kevesen süvegelnek. KY. Sapientia abscondita 
et thesaurus invisus, quae utilitas in utrieque. Bbl. Sirach. 20. 32. — 
Hamis szerzemény kincse nem száll harmad örökösre. S. De male qusB- 
BÍtis non gaudebit tertius béres. Flor. — Hol a szived, ott a kincsed. KV. 
Ubi enim est thesaurus tuus, ibi et cor. Bbl. — Tudomány olyan kincs, 
kinél semmi jobb nincs. KV. Plus probo thesaurum docti, quam divitis 
aurum. Flor. — KinlódiL Jobb egyszer meghalni, mint holtig kinlódni. 
D. Jobb egyszer meghalni, mint mindenkor kinlódni. B. Melior est mors 
quam vita amara. Bbl. Ecl. 30. 17. — Király, Gonosz király nyomát sok 
jobbágy követi. B. Milyen a király, olyanok a jobbágyi. KV. Milyen a 
király, olyan a nép. D. Componitur orbis regis ad exemplum. Flor. Begis 
ad exemplum componitur orbis. Claud. 8. 2H9. Homines in regis móres 
se formánt. Liv. 1. 21. Qualisrex, talis grf^x. Flor. — Ha a királyok össze 
nem vesznének, a katonák som kapnának üstökbe. B. Quidquid delirant 
reges, plectuntur Achivi. Hor. 1. 2. 14. — Király keze messze ér. B. 
Messze ér a király keze. KV. An nescis longas regibus esse manus ? Ov. 
her. 1 6. 1 G6. Begibus longsB sünt manus. Ov. her. — Sok szeme, sok füle 
vagyon a királynak. KV. Multae regum aures et oculi. Lucián. — Nehéz 
eleget tenni a királynak meg a jobbágvnak is. KV. Diffícile e<;t piacere 
regi simul et gregi. Flor. Ardun res est regi simul carum esse et gregi. 
Flor. — Vakok közt sanda a király. D. Capcorum in patria luscu-^ est rex. 
Flor. Inter cíbcos luscus est rex. Flor. — Új király, új törvény. B. Novus 
rex, nova lex. Flor. — Király haragját hamar halál követi. K. Gravis ira 
regum est semper. Sen. Med. 499. Tempestas grandis est indignatio regis. 
Flor. — Sokat kell tűrni még a királynak is. D. Király sincs bú nélkül. 

D. Begum felicitas multis miscetur malis. Flor. — Talpon álló kocsis 
nagyobb a letérdelt királynál. D. Bobustus fogsor rege est felicior aagro. 
Flor. — Kis. Anyjától tanulja az egerészést a kis macska. D. Prendere 
matemam bene discit cattula prssdam. Flor. — Egyesség kis dolgokat is 
nagyra emel. KV. Concordia res parvas crescunt. Liv. — Két gonosz 
közül kisebbet válaszd. ,KV. Két rosszból a kisebbet válaszd. D. Két rossz 
közül a kisebbet. E. E duobus malis semper minus est eligendum. Cic. — 
Kis folyókból erednek a nagy vizek. D. Amnem parvorum facit unda 
frequens fluviorum. Flor. — Kis tolvajt felakasztják, a nagyot futni hagy- 
ják. S. Parvus pendetur fur, magnus abire videtur. Flor. — Nagy halak 
felfalják a kisebbeket. S. Magnus piscis minutos comest. Flor. — 
Sokszor kis szikrából nagy tűz támad. Sz. Sokszor kis szikrából 
nagy égés támad. KV. Parva scintilla magnum excitavit incen- 
dium. Flor. Parva scintilla neglecta magnum soepe excitat incendium. 
Flor. Parva sa&pe scintilla coutempta magnum excitavit incendium. 
Curt. 6., 3.. 11. — Kisír. Senki sem sírja ki a szemét a más szerencsét- 
lenségén. Kv. Cito arescit lacrima praesertim in alieuis malis. Cic. de 
part. or. 17.. 57. — Ha a kisujjadat mutatod, mind a tizet kivánja. Ny. T. 
Kis ujjad mutatod, egész kezed kéri. E. Mutasd neki a kis ujjadat, egész 
kezed kéri. S. Si digitum porrexeris, mauum invadet. Flor. Digito ostenso 
rapitur manus. Flor. — Kiszárad, Asszonyok kön várja hamar kiszárad. 

E. Muliebris lacrima cito arescit. Flor. — Kitekint. Jó a vén eb ugatá- 



Digitized by 



Google 



322 MARGALITS EDE. 

sára kitekinteni. E. Vén eb ugatására méltó kitekinteni. KY. Cane vetulo 
latrante prospectandum. Flor. Annoso prospectandum latrante molosso. 
Flór. — Kitetszik a farka, akármint palástolják. DJ. Cauda de valpe te- 
statur. Flor. — Kiváj, Holló hollónak nem vájja ki szemét. D. Csóka 
csókának nem vájja ki szemét. E. Varjú varjúnak nem vájja ki szemét. 
B. Holló hollónak, csóka csókának, varjú varjúnak nem vájja ki szemét. 
S. Corvus oculum corvi non erűit. Greg. Tur. hist. frag. 5., 1 8. — Kíván. 
Ei a másét kivánJB, a magáét is elveszti. B. Amittit merito proprium^ 
qui alienuni appetit. Phsedr. 1., ^^m 1* Sua multi amittunt oupido dum 
fJiena appetunt. Flor. — Mit nem kivánsz magadnak, te se tedd ember- 
társadnak. S. Quod tibi non optes, alii ne feceris ulli. Columb. Monost. 
85. Quod tibi fieri non vis alteri ne feceris. Bbl. Math. 7., 12. — Rest 
ökör is nyerget kivan. B. Optat ephippia bos piger. Hor. Optat ephippia 
bos, piger optat arare caballus. Hor. ep. 1., 14., 43. — Kivenni, A meg- 
nyálazott konczot nehéz a kutyának szájából kivenni. D. Szájából kivették 
a konczot. Sz. Bolum eripere e faucibus. Plaut. Poén. 3., 5.. 31. E fauci- 
bus eripere. Ter. — Kivet. Jobb vendéget nem fogadni, mint gyalázato- 
san kivetni. K. Turpius ejicitur, quam non admittitur hospes. Ov. trist. 
5., 6., 13. — Kivétel Nincs szabály kivétel nélkül. S. Nulla regula sine 
exceptione. Flor. — Kivon. Nehéz a bárányt a farkas szájából kivonni. 
KV. Lupo agnum eripere postulat. Plaut. Pseud. 140. Lupo agnum eripere 
vult. Plaut. Agnam eripere lupo. Plaut. Poén. 3., 5., 31. — Kiviü öröm, 
belül szomorúság. Kv. In tus tripudium, foris lamentum. Flor. — Fész- 
keden kívül ne terjedj. D. Fészkeden kívül ne tollasodj. D. Majores pen- 
nas nido extendere. Hor. ep. 1., 20., 21. — Koczka. El van vetve a 
a koczka. E. Alea jacta est. Sveton. Cals. 32. — Akármerre fordul a 
koczka, de elveti. D. Quocunque alea ceciderit. Flor. Alea jacta esto. 
Sveton. Cadat alea fati. Flor. — Koczka, bor és szerelem ürítik az erszényt. 
B. Szerelem, bor, koczka, mindenből kifoszta. KV. Dives eram dudum, 
fecerunt me tria nudum : alea, vjna Venus, his factus sum egenus. Flor. — 
Kocsis. A kocsis szekérrel, a biró törvónynyel álmodozik. Kv. Judicibus 
lites, aurigsB somnia currus. Claudian. cons. Honor. 6. pr^ef. 5. Aurig8& 
somni currus, Flor. — Koldulás, A dologkerülő hamar koldulásra jut 
KV. Mendicat propere manus sine opere. Flor. — Koldus, Egyik kolduB 
a másikat gyűlöli. KY. Mendicus mendicum odit. Flor. — Koldustáskára 
szorult. D. Bes ejus ad manticam rediit. Flor. — Koldusnak még az apja 
sem barátja. D. Mendico ne parentes quidem amici sünt. Flor. — Meg 
nem tellik, mint a koldustáska. D. Soha nem tellik be a koldus táskája. 
KY. Sohase tellik meg, mint a koldus tarisznyája. S. Loouli mendicorum 
semper inanes. Flor. Mendici pera nunquam impletnr. Zenod. Mendi- 
corum loculi sünt semper inanes. Suid. — Kolomp. Szeretnék az egerek, 
ha kolompot kötnének a macska nyakára. B. Szeretnék a kolompot 
macska nyakán az egerek. D. Tintinnabulum feli annectere. Pha^r. 
Nemo feli tintinnabulum annectere vult. FJor. — Komondor. Kétfelé 
tekints, mikor az agg komondor ugat. Kv. Annoso prospectandum la- 
trante molosso. Flor. — Koncz, A konczot a kutya fiának se adja. E. 
A konczot a kutya fiának se engedi. D. Dum canis os rodit, socium quem 
diligit odit. Flor. — Kong. Minél üresebb a hordó, annál jobban kong. 
M. Üres hordó jobban kong. E. Üres hordó jobban kong, éhes dongó 
jobban dong. Ny. 1 . Dolia vacua acutius resonant. Flor. — Kongás. Fa- 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 323 

zekat kongásán, madarat szólásán. £. Fazekat kongásán, ökröt vonásán 
válogatják vásárban. EY. Ökröt vonásán, fazekat kongásán ismeri meg 
az okos. D. Bókát szőrén, repedt fazekat kongásán. D. Ex verbis fatuus, 
pulsn cognoscitnr olla. Flór. Embert szólásán, fazekat kongásán. M. — 
Konyha Addig a barátság, mig a zsiros konyha. D. Dum fervet olla, vivit 
amicitia. Flór. Donec fervet olla, vivit amitia. Flór. — Kopasz. 
Kopaszt fésül. D. Kopaszt fésül ritka fésűvel. D. Calvum comat. 
Flór. Calvus comatue. Mart. 10., 83. — Alkalmatosságnak ko- 
pasz a hátulja. D. Fost est occaeio calva. Flór. — Kopasz, mint 
a tök. D. Gucurbita calvior. Apui. Met. 5., 9, — Nehéz a kopasznak üstö- 
kébe kapni. D. Difficile est calvum evellere. Flór. — A szerencsének 
üstökébe kapott, nem kopasz hátuljához kapdozott. D. Fronté capillata^ 
post est occasio calva. Cato dist. 2. 25. — Becsületes ember megőszül, 
hunczut megkopaszodik. S. Si non vis falli, fugias consortia calvi. 
Flór. — Kopácsol. A ledőlt fát a gyermek is kopácsolja. K. Arbore de- 
jecta quivis colligit ligna. Flór. — Kopó. Bossz kopó az, melyet bottal 
kell hajtani a nyúl után. B. In vitás canes venatum ducere. Plaut. Stich 

1. 2. 82. Invitis canibus venari. Flór. Invitis canibus venator nil capit 
ullus. Flór. — Kora vetés sokszor csal, kései mindig rossz. K. Matúra 
satio sflBpe decipere sólet, sera nunquam, quin mala sit. Colum. r. r. 11. 

2. 80. — Korán. A jó cselédes gazda korán felkeljen s későn feküdjék le. 
KV. Jó gazda korán kel, későn fekszik. S. Bonns paterfamilias postremus 
cubitum eat, et primus cubito surgat. Flór. — Korán okosodó gyermek 
ritkán szokott megélni. E. Odi pueros precoci ingenio. Flór. Odi pueros 
precooi sapientia. Flór. — Karmány. Csendes időben könnyű a kormány. 

D. Könnyű csendes időn kormányt tartani. MÁ. Könnyű csendes időn 
kormányozni. K Könnyű szép idó'ben hajót kormányozni. D. In tran- 
quillo quilibet est gubernátor. Flór. Tranquillo mari quilibet gubernátor 
est. Sen. ep. 85. 34. — Korgó gyomornak nincs füle. E. Yenter non habeti 
aures. Flór. Yenter caret auribus. Plut. Yenter cibi avidus prsBcepta non 
andit. Sen. Yenter prsecepta non audit. Sen. ep. 21. 1. 1. — Korpa. Aki 
korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Kv. Ki korpa közé vegyül, 
megeszik a disznók. E. Ki magát a korpa közé keveri, megeszik a disz- 
nók. D. Korpa közé keveredőt megeszik a disznók. Ny. 7. Furfuribus se 
miscens porcomm dentibus estur. Flór. Qni se furfuribus miscet, devo- 
ratur a porcis. Flór. Preeda suilla valet főre, qui cum forfure squallet. 
Flór. — Kos. Bor a vén kost is tánczra viszi. B. Yinum senem etiam vei 
nolentem saltare compellit. Flór. — Koszos. Egy rühes birkától koszos 
lesz az egész nyáj. S. Unius ovis scabies totum gregem contaminat. S. 
Ambros. de fide 5. Unius pecudis scabies totum commaculat gregem. S. 
Hier. in Oalat. comm. 3. — Koszorú. Jó vég köti a munka koszorúját. 

E. Finis coronat opus. Flór. — Kovács. Kiki maga szerencséjének ko- 
vácsa. E. Faber est snae quisque fortnnsB. Ps. Sall. de ord. rep. 1. 1. 2. 
Quilibet faber proprise fortunsB. Flór. Quisque est faber susb fortunas. 
Ps. Ballust. Quisquis faber fortunse. Flór. Susd fortunsB faber. Flór. — 
Kovács kovácsra irigykedik. Kv. Faber fabrum odit. FI or. Et íigulus 
figulo et faber fabro invidet omnis. Flór. Figulus figulo et faber fabro 
nvidet. TertuU. — Kóró. Aranyat hord a szamár, bogácskórót eszik. D. 
Asinus stramenta mavult, quam aurum. Flór. Stramen mavult asinus 
quam aurum. Flór. Manet asinus, asinus aurum gestans etsi hoc pondere 



Digitized by 



Google 



324 MARGALITS EDE. 

praBstans. Flor. — KóstoL Ki keserűt nem kóstolt* nem érdemli az éde- 
set. E. Duloia non merőit, qui non gustavit amara. Flor. — Ha egyszer 
a kutya megkóstolta a marhabelet, a húst sem hagyja abba. D. Canis ad 
intestina. Diog. Laért. 6. 45. Canis circum intestina. Flor. Intestiua 
canem semel adgustasse periculum est. Flor. — Köhögés igen jó ment- 
sége a ravasz kántornak. D. Köhögés jó mentsége rossz kántornak. E. 
Hsesitantia cantoris : tussis. Flor. — Köhögést, sántasá^or, szegénységet 
senki el nem t agadba t. M. Négyet nem lehet eltitkolni : tüzet, szeretetet, 
köhögést, szegénységet. Ny. 20. Szegénységet meg a köhögést nem lehet 
eltitkolni. Ny. 1 3. Ámor tussisque non celatur. Flor. Tussis amorque 
non celatur. Flor. — Kölcsön, Adj kölcsön, ha ellenséged nincs. M. Ha 
barátodtól meg akarsz menekülni, adj neki pénzt kölcsön. S. Ha ellensé- 
get akarsz szerezni, adj kölcsön. B. Ha valakit el akarsz magadtól vadí- 
tani, adj neki pénzt kölcsön. B. Kinek nincsen ellensége, kölcsönözzön 
valakinek valamit, tüstént arra talál, ha kéri. D. Qui dat mntuum, ami- 
cum vendet, inimicum emet. Flor. -- Jó szomszéd vissznadja a kölcsönt 
S. Vicém pro vice reddo tibi boné vicine. Flor. — Ne kérd kölcsön, amit 
otthon találsz. D. A te mutnum sumes. öen. ep. 119. 2. — Költ. A fös- 
vény kétszer költ. D. A fösvény többet költ. E. Avarus semper plus ex- 
pendit. Flor. — Kölyök. A hamarkodó kutya vak kölykeket fíadzik. D. 
Hamarkodó ebnek vakok a kölykei. D. Heves kutya vak kölykeit 
hányja. E. Mohó ebnek vakok a kölykei. D. Canis festinans ccbcos 
parit catulos. Flor. — A nagy ebet verik, hogy tanuljon a kölyök. 
Sz. Az ebet azért ütik, hogy tanuljon a kölyök. B. Ütik az ebet, 
tanuljon a kölyök. E. Verik az ebet, hogy a kölyök tanuljon. 
KV. Verik a kölyköt, hogy a medve érezze. D. Percutitur catulus ut aen- 
tiat leo. Flor. — Eb a kölykét éh korában sem szokta megenni. J). Eb a 
kölykét meg nem eszi. D. Canis caninam non est. Varró. Canis caninam 
non est (edit) pellem. Varró 1. 1. 7. 31. — Macskának még a kölyke is 
örömest egerész. Kv. Catorum nati sünt mures prendere nati. Flor. Mu- 
ricipis proles cito discit prendere mures. Flor. — Köny. Az asszonyok 
könyárjuk hamar felszárad. B. Asszonyköny hamar szárad. D. Muliebris 
lacrima cito arescit. Flor. — Asszonyok könye gonoszságnak faszerszáma. 
D. Muliebris lacrima condimentum est malito®. Publ. Syr. — Könnyű 
is nehéz a nemakarónak. E. Nulla est tam facilis res, quin diffícilis sit, 
quum invitus facias. Ter. Heaut. 805. — Könnyű fát vágni, ha egyszer 
a bükk leesett. D. Arbore dejecta quivis coUigit ügna. Flor. — Könnyű 
jó marhának árusát találni. Kv. Próba merx facile emptorem 
invenit. Plaut. Poén. 342. Boua merx facile emptorem reperit. Plaut. 
Mérce próba emptor adest. Flor. Mérce próba emptor ultro adest. 
Flor. — Könnyű más bőréből széles f^zíjat vágni. D. Ex alieno corio lata 
secantur lóra. Flor. — Könnyű a pokolba menni, de nehéz menyországba. 
.KV. Facilis descensus Averni (v. Averoo). Verg. Aen. 6. 126. — Könnyű 
teli hassal a böjtöt dicsérni. Kv. Plenus ven ter facile de jejuniis disputát. 
S. Hier. ep. 58. 2. Qui satur est pleno laudat jejunia ventre. Flor. — 
Nagy teher is könnyű, ha sokan emelik. E. 8ok kéz könnyebbíti a terhet. 
KV. Multorum manibus alleviatur onus. Flor. Könnyebb a várat meg- 
győzni, mint magát. D. Fortior est qui se, quam qui fortissima vincit 
moBnia. Flor. — Sok kéz könnyebbíti a munkát. KV. Multorum manibus 
alleviatur opus. Flor. — A ki könnyen hisz, könnyen csalódik. KV. Qui 



Digitized by 



Google 



A MAGTÁR KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÍSOK ROSTÁJA. 3i25 

facilis credit, facilis quoque fallitur idem. Paling. 3. 145. — Ki ritkán 
vétkezik, könnyebben bocsánatot nyer. KV. Impune peccat, cum quis 
peccat rarius. Flór. — Könnyen ad, a kinek van. D. Facile dat, qui 
habét. Flór. — Könnyen beszél az egészséges a beteggel. B. Facile omnea 
dum valemus recta consilia aegrotis damus. Ter. Andr. 309. — Könnyen 
hull az érett gyümölcs. B. Cum siint matúra, breviter pira sünt ruitura. 
Flór. — Könyörülj, Úgy könyörülj máson, hogy magad szükségre ne juss. 
KV. Ita te ahorum miserescat, ne alio tui misereatur. Flór. — Köntös. 
Kopott köntösben néha bölcs rejtezik. B. Sub,vili pallio latét philosophus. 
Flór. Saepe etiam sub sordido pallio sapientia latét. Flór. — Nem a kön- 
tös teszi a papot. DJ. Nem a köntös, nem a hosszú suba teszi 
a papot. Sz. Yestis non facit monachum. Flór. Habitus non facit 
monachum. Flór. — Köngr. Nincs oly hitvány könyv, melyből ember 
nem tanulhatna. KY. Nuílus est liber tam malus, ut non aliqua parte 
prosit. Plin. ep. 3. 5. 10. — Köröm, Az oroszlánt körméről ismerik. B. 
Ab ungue leonem. Ex ungue leonem. PhflBdr. Arguitur ungueleo. Flór. — 
Kötekedő a kákán is csomót keres. D. Kötekedő a kákán is görcsöt talál. 
Ny. 8. Qui inimicus est etiam in scirpo nodum quaerit. Isidor. Őrig. 17. 
9. 97. Kötél, Ki más ebét kötve tartja, kötelét találja. D. Ki más ebét 
tartja, csak kötél marad nála. KY. Canes alens e^teros, praeter funiculum 
nihil habét. Flór. Qni canem alit exterum, huic prsBter lórum nihil fit 
reliquum. Flór. — Kötelet se vehet, hogy magát felakaszsza. D. Deest as 
laquei pretium. Hor. sat. 2, 2. 98. Kövér, Ritkán jár a kövér has értelmes 
fejjel. KY. Pinguis venter non gignit sensum tenuem.S. Hier. ep. 52. 11 . — 
Köret, Éhséget döghalál szokta követni. Kv. Famem pestilentia sequitm*. 
Flór. — Közel, A ki közelebb van a tűzhöz, jobban melegszik. Ny. 16. 
Propior igni citius calescit. Flór. — Hol legnagyobb a veszély, legköze- 
lebb az isteni segély. 8. Ubi maximum est periculum, ibi proximum est 
divinum auxilium. Flór. — Közel a füst a tűzböz. D. Közel van füstje a 
lánghoz. D. Fiammá fumo est proxima. Plaut. Cur. 53. — Közelebb az 
ing a csuhánál. MÁ. Közelebb az ing a gubánál. S. Közelebb az ing, mint 
a mente. T>. Közelebb az ing, mint a suba. D. Tunica propior pallio est. 
Plaut. Trin. 1154. — Közép, Legjobb a közepe. E. In medio uxores et 
pisces sünt meliores. Flór. — Középút, A középút a legbátorságosabb. D. 
A középút a legjobb út. KY. Legjobb a középút. KY. In medio tutissimus 
ibis. Ov. met. 2. 137. — Boldogok, kik a középúton járnak. B. Médium 
tenuere beati. Flór. — Kő, A ki ártatlan, vessen a rosszra követ. D. Qui 
fline peccato est vestrum projiciat in eam primus lapidem. Bbl. — A kr 
követ vet égre, leesik fejére. B. Égre követ ne vess, mert fejedre fordul. 
KY. Qui in altum mittit lapidem, super caput ejus cadet. Bbl. Eccl. 27. 
28. — A mely követ gyakran más helyre hengergetnek, meg nem moho- 
sodik az. KY. Non lapis arctatur musco, qui saepe rotatur. Flór. Non fit 
hirsutus lapis per lóca multa volutus. Flór. — Bolond ütközik kétszer 
egy kőbe. £. Bolond ki egy kőbe kétszer ütközik meg. D. Okos nem üt- 
közik kétszer egy kőbe. Ny. 1 9. Bis ad eundem lapidem offendere. Cic. 
ad fam. 10. 20. 2. Asinus ad lapidem non bis offendit eundem. — Eb is a 
követ harapdálja, mikor az embert meg nem marhatja. B. Canis lapidem 
mordens. PHn. H. nat. 29. 32. Canis percussa lapide appetit lapidem. 
Pacuv. frag. 1 3. Canis sseviens in lapidem. Ut canis ssBvit in lapidem. 
Flór. — Idővel az esőcsepp is lyukat váj a kőbe. D. Kicsiny a csepp, de 



Digitized by 



Google 



326 MABGALITB EDE. 

ha mindig hull, a kőben is lyukat váj. B. Sok csepp követ váj. £. Sok csepp 
likat ver a kövön. P. Gutta cavat lapidem. Flór. Gutta cavat lapidem 
non vi, sed ssepe cadendo. Flór. Aesidua stilla saxum excavat. Flór. — 
A ki téged kővel dob, dobd viwza kenyérrel. Bbl. Qni te lapide, tu emn 
pane. Bbl. — Eő kövön nem marad. M. Lapis super lapidem non mane- 
hit. Bbl. — Kőre követ tett. E. Lapis super lapidem sédet. Flór. — Min- 
den követ megmozdít. E. Omuem lapidem movet. Flór. — Kőfalaknak 
papol. D. Parieti loquitur. Flór. — Krokodilus könny. E. Krokodilns 
könnyeket hullat. S. Crocodyli lacrima. Flór. Kvlcsdr. Szakácscsal, kul- 
csárral nem jó haragot tartani. K. Nemo indemnis évadit Isbso coquo. 
Flór. — Kullog, Farkast emlegetnek, a kert alatt kullog. 8z. Lupus in 
fabula. Phaedr. — Kunyluí, Alacsony kunyhóból is támad nagy ember. 
E. E tenui casa ssBpe vir magnus exit. Flór. Potest ex casa vir magnus 
exire. Sen. ep. 66. 3. — Jobb magad kunyhója máa palotájánál. 
E. Tulajdon kunyhó jobb a más palotájánál. D. Domiis propria, 
domus optima. Flór. Est foculus proprius multo pretiosior auro. 
Flór. Propria domus omnium optima. Flór. Est dictum verum : propria 
domus valetaurum. Flór. — Kupa. Nem isszák a mérget fakupából, hanem 
aranypohárból. D. Yenenum in auro bibitur. Sen. — Kurta, Kurta az 
élet, de a nyomorúság Hosszúvá teheti. D. Brevis ipsa vita est, sed malis 
fit longior. Publ. Syr. Vita ipsa brevis est. Sall. Catil. 1.3. — Kutya. 
A hamarkodó kutya vak kölyköket fíadzik. D. L. kölyök. — A konczot 
a kutya fiának se adja. E. L. Koncz. A kutya nem ette meg a telet. Ny. 
24. Lupi nullum terminum (hiemem) comedunt. Flór. — Azért verik a 
kutyát, hogy a kutyó is tanidjon. D. Percutitur catulus, ut sentiat leo. 
Flór. — Félénk kutya többet ugat, mint mar. D. Canes timidi vehemen- 
tius latrant, quam mordent. Curt. 7. 4. 13. — Ha a kutya egyszer meg- 
kóstolta a marhabelet, a húst sem hagyja abba. D. L : kóstol. — Heves 
kutya vak kölykeit hányja. E. L. kölyök. — Holdat ugatja a kutya. S. 
Canis allatrat lunam, non laedit. Flór. — Jobb az élő kutya a holt orosz- 
lánnál. D. Melior est canis vivus leone mortuo. Bbl. Eccl, 9. 7. — Késő 
a vén kutyát szeliditeni. S. Non facile vetulus canis est in fune docen- 
dus. Flór. — Kutya nem eszi meg a maga fiát. Ny. 4. Canis caninam non 
est (edit) pellem. Mart. Canis caninam non est. Varró 1. 1. 7. 31. — Míg 
a kutya szarik, elfut addig a nyúl. K. Dum fugans canis mingit, fugiens 
lepus in vádit. Flór. — Nem jó sódar-őr a kutya. D. Canis canistri malus 
est custos. Flór. — Messze Buda sánta ebnek. D. Sokára ér a sánta kutya 
Budára. B. Procul Buda clando (cani). Flór. — Kutyát fésül. S. Ablue, 
pecte canem, velut ante videbis inanem. Flór. — Visszatér a kutya az 
okádására. Bbl. Canis revertitur ad vomitum. Bbl. — Kutya a jászolban. 
M. Canis in prsBsepi. (Invidus). Lucián. — Őrizkedj a kutyától. M. Cave 
canem. Varró. — Már a kutyák is ugatják. Pro qua canes latrant. (Nóta 
res). s. Hier. adv. Ruf. 2. 10. — Hadd morogjon a kutya, csak meg ne 
harapjon. E. Hadd ugasson a kutya, csak meg ne harapjon. Ny. 8. Quid 
canis oblatrat, tolero, dum nil mihi patrat. Flór. — Elszaladt a kutya a 
lánccal. S. Cum cane simul et lórum (periit). Flór. — Harapós kutya 
nem ugat. Ny. 2. Mordax canis mutus est. Plaut. — Kut, Igen kerüli, 
mint farkas a kutat KV. Lupus puteum vitat. Flór. Lupus circa puteum 
saltat. Flór. — Kidd. Ki bölcset küld, kevés szóval küldi. E. Okost, ha 
küldenek, kevés szóval küldik. E. Okost ha küldenek, keveset szólanak 



Digitized by 



Google 



A MAGTAR KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 327 

neki. D. Okost küldj, keveset szólj. D. Mitte sapientem et nihil ei dixe- 
ris. Flór. 

Lakik, A nyúl ott szeret lakni, a hol felnevelkedik. £V. Lepus solo 
natali gaudet. Flór. — Ha farkassal laksz, vele együtt ordíts. KV. Con- 
sonus esto lupis, cum qnibus esse cnpis. Flór. Si comes esse lapi vis, 
voce tibi simuleris. Flór. Ulula cum Iupi8,^cnmquibu8, essecupis. Flór. — 
Honn lakjék az, ki kedvére akar élni. MA. Nusquam commodius, nus- 
quam liberius vivitur, quam domi. Flór. — £i sántával lakik, sántulni 
tanul. MÁ. Ki sántával lakik, sántikálni tanul. KV. Juxta claudum habi- 
tans claudicare discit. Flór. Claudi vicinus claudicat ipse brevi. Flór. 
Si juxta claudum habites, subclaudicare disces. Flór. — Lant, Szamár 
arany lant mellett is szamár nótát ordít. £. Asinus ad lyram. Phtedr. — 
Lassan jár az isten, de mégis elérkezik. D. Lassan jön az isten, de ugyan 
elérkezik azért. KY. Dii lenti sed certi vindices. Flór. Lenti sed certi 
vindices dii. Hor. Lenta ira deorum est. Juv. 13. 100. Lento enim gradu 
ad vindictam sui divina procedit ira. Yal. Max. 1. 1. Sünt dii immortales 
lenti quidem sed certi vindices generis humani. Sen. rhet. controv. 10. 
pr»f. 6. — Lassan járj, tovább érsz. D. Festina lente. Sveton Octav. 25. 
Lassan járj, tovább érsz, lassan siess, tovább jutsz. KY. Lassan siess. 
Ny. 4-. — Lator. Könnyű a latornak a latrot megismerni. B. Fur furem 
cognoscit. Flór. Fur furem cognoscit, lupus lupum. Aristot. Furem fur 
agnoscit et lupus lupum. Flór. — Ldb. A földet a gazda lábnyoma hiz- 
lalja. Ny. 2. Oculi et vestigia domini res agro saluberrima. Colum r^ r. 
4. 18. 1. Stercus optimum domini vestigia. Flór. Yestigia domini opti- 
mum stercus. Flór. — A ki egyszer szerencsétlen, az az egyenesen is 
eltörheti lábát. D. A ki szerencsétlen, az egyenesen is eltöre lábát. E. In 
piano frangit, cui sors est invida, plantam. Flór. — A kinek a fejében 
nincs, annak a lábában kell lenni. Ny. 5. Fejek vétenek, lábak adják meg 
az árát. D. (A ki valamit elfelejt, annak kétszer kell járnia.) Oblivionis 
poenam pedes luunt. Flór. — A ló négy lábon jár, mégis megbotlik. 
Ny. 14. Lónak négy a lába, mégis botlik. D. Négy lábú is botlik. DJ. 
Négy lába a lónak, mégis megbotlik. Sz. Errat interdum quadrupes. 
Flór. Cum titubat quadrupes, labitur ergo bipes. Flór. Quadrupes in piano 
quandoque cadit pede sano. Flór. — Fáradt ökör erŐsebben rakogatja 
lábát. D. Bos lassus fortius fígit pedem. S. Hier. ep. 102. 2. — Lábaszá- 
rába szállott a bátorsága. B. Lábaszárába szállott (száradt) az esze. E. 
Animus decidit in pedes. Flór. — Kivonta lábát a sárból. D. Extra lutum 
pedem habét. Hom. — Kézzel lábbal. M. Manibus pedibusque. Ter. 
Andr. 161. — Nagyobb a csizma, mint a láb. D. Ne supra pedem cal- 
ceus. Flór. — Se feje se lába. M. Nec pes, nec caput. Nec caput, nec pe- 
des. Cic. ad fam. 7. 31. Neque pedes neque caput apparet. Plaut. Capt. 
614. — Szárnyat kötött lábára. D. Pennatis pedibus. Flór. — Nincs hova 
lábát tegye. M. Pedem ubi ponat non habét. Cic. de fin. 4. 25. 69. — 
Arra megy, a merre lába viszi. M. Quo pedes ferunt. Flór. — Jobb lábbal 
megbotlani, mint nyelvvel. D. Jobb lábbal megesni, mint nyelvvel bot- 
lani. KV. Satius est pedibus labi, quam lingua. Flór. — Ldfjy, Addig ke- 
ressz lágy párnát, hogy aszú padon is elhálnál. KY. Ne quaere mollia, ne 
tibi contingant dura. Flór. — Lánc. Elszaladt a kutya a lánccal. S. L : 
kutya. — iMng. Közel van a füstje a lánghoz. D. L : közel. — Szalma- 
láng. E. Fiammá de stipula. Ov. trist. 5. 8. 20. — Lát. A fák miatt az 



Digitized by 



Google 



328 MARGALIT8 EDE. 

erdőt sem látja. D. Nem látja fától az erdőt. E. Frondem in silvis non 
cernit. Flór. Nec frondem in silvis cemit. Ov. trist. 5.4. 9. — Délben sem 
lát. KV. Die medio non cemit solem. Flór. In média luce csecutire. 
Flór. — Jobb egy látó bizonyságnak hinni, mint száz hallónak. B. Pluris 
est oculatus testis unna, quam auriti decem. Plaut. Truc. 490. — Két 
szem többet lát egynél. B. Több szem többet lát. KV. Oculi plus vident, 
quam oculus. Flór. — Nem lát a szerelem. KV. Ámor est csbcus.^ OV. — 
Sokat láűs, keveset szólj. S. Sokat hallj, láss, keveset szólj. MA. Audi, 
vide, sile. Flór. Audi, vide, tace, si vis vivere in pace. Flór. — Látás után 
mosolygás. E. Látás után mosolygás, ezután a karolás, ezt követi a nem 
jó, nem jó után a sok óh í (Szerelem fokozatai). D. Visus, coUoquium, 
risus, post oscula tactus, post tactum, factum, post factum poenit^t ac- 
tum. Flór. — Leány. Elég szép a leány, ha jó. D. Sat pulchram duxit, 
cui hona contigit uxor. Flór. — Milyen az anya, olyan a leánya. D. 
Qualis erat mater, filia talis érit. Owen. Monost 103. 1. — Ijedől. Ledőlt 
fának fejét a gyermek is ráncigálja. D. Arbore dejecta quivis colligit 
ligna. Flór. — Leesik, A levelek után végtére a fa is leesik. D. Arbores 
post fólia cadent. Plaut. Men. 375. Post fólia cadunt arbores. Plaut. — 
Slintha égből esett volna. E. Quasi de coelo delapsus. Flór. — Nem egy 
vágással esik le a tölf?yfa. KV. Multis ictibus dejicitur quercus. Flór. — 
Lefekszik. Ki korán akar felkelni, tyúkokkal fekszik le. M. In matutinis 
vigilem qui se cupit esse, is cum gallinis habét ire cubare necesse. 
Flór. — Lehajt. Nincs hol fejét lehajtani. E. Non habét ubi caput suum 
jeclinet. Bbl. — Lehet. Nem amint akarnánk, hanem amint lehet. KV. 
Ut possumus, quando ut volumus non licet. Flór. Qui non facit quod 
vult, facit quod potest. Flór. Quoniam non potest id fíeri quod vis, id 
velis quid possit. Ter. Andr. 305. — Lehetetlen. Lehetetlenre senki sem 
köteles. KV. Ad impossibilia nemo tenetur. Flór. Ad impossibilia nemo 
obligatur. Flór. — Lehúz. Bőrét is lehúzná. E. Detrahere cutem. Flór. — 
Lejtő. Minél magasabb a hágó, annál félelmesebb a lejtő. D. Quanto altior 
est ascensuB, tanto durior descensus* S. Hier. reg. monach. 1 5. Quanto 
altius nscendit homo, tanto altius cadit. Flór. Qui scandunt in altum 
lapsu graviore ruunt. Flór. — Lel. Vak tyúk is lel gyöngyöt. E. Invenit 
interdum ca3ca gallina granum. Flór. — Lelkiiwieret. A lelkiismeret 
ezer tanú. B. A jó lelkiismeret ezer tanú. D. Gonscientia mille testes. 
Quint. 5. 11. 41. — Jó lelkiismeret nem szokott szomorkodni. D. Tuta 
conscientia juge convivium. Flór. Gonscientia bene actsB vitsB jucundis- 
sima est. Cic. de senect. 3. 9. — Nagy hóhér a rossz lelkiismeret. E. O 
tacitum tormentum animi conscientia I Publ. Syr. — Lepel, Gsak addig 
nyújtózzál, míg a lepel ér. MÁ. Pes sic tendatur ne lodex pMBtereatur. 
Flór. Pes sic tendatur, ne lodex transgediatur. Flór. Intra mensuram lo- 
dicis tu porrige suram. Flór. — L evág. A fát sem lehet egy csapással 
levágni. Sz. Multis ictibus dejicitur quercus. Flór. Arbor per primum 
nequaquam corruit ictum. Flór. Non uno ictu arbor cadit. Flór. — Ha 
élő fával így bánnak, hogy tesznek levágottal ? D. Si hoc in viridi, quid 
tunc in arido ? Bbl. — Levél. A levelek után végtére a fa is leesik. D. 
L : leesik. — Légy, Légyből is elefántot csinál. SzD. E musca elephantum 
facit. Aelian. Natnr. anim. 4. 31. — Pókhálón felakad a légy, de azon a 
darázs keresztülveri magát. D. Irretit muscas, transmittit aranea vespas. 
Flór. — Sas legyet nem fogdos. D. Aquila non captat muscas. Apostolios 



Digitized by 



Google 



A MAGTAB KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓLÁSOK ROSTÁJA. 329 

Cent. 1 . — Szemtelen mint a légy. KV. Musca est. Flór. — Lélek. Addig 
remél az ember, mig benne a lélek. E. Dumspiro, spero. Flór. — Egész- 
séges testben egészséges a lélek. M. Mens sana in corpore sano. Juv. — 
Lélek a mi elevenít. E. Spiritus vivificat. Bbl. — Lelkével is adós. E. 
Aninam debet. — Pap a paptól nem ve^z lélekpénzt. D. Clericusclericum 
non decimat. Flór. — Lop. A ki örömest hazudik, örömest is lop az. 
KV. Qni mendax et furax. Flór. Mendax etiam fur est. Flór. — Akár 
lopjon, akár a zsákot tartsa, egy tolvajság. D. Uterque fures sünt : et qui 
recipit et qui furatur. Utrique fures sünt : et qui accipit et qui fui-atur. 
Flór. — Bajos ott lopni, hol a gazda is zsivány. B. Bajos ott lopni, hol 
a gazda maga is tolvaj. S. Nehéz ott lopni, a hol a gazda maga is tolvaj. 
KV. Hospes ubi fur est, durum est subducere quidquam. Flór. Fur male 
furatur cum fur domui dominatur. Flór. Est grave furari fűre cavente 
lari. Flór. — Lő. A hol ló nincs, ott a c;acsi is jó. Ny. 8. A hol ló nincs, 
ott a szamái-nak is van keleté. KV. A hol ló nincs, szamár is elkel. E. Si 
equum non habes, asinum ágas. Flór. — A ló négy lábon jár, mégis meg- 
botlik. Ny. 14. L. láb. — A serény lovat ne sarkantyúzd. D. Equo cur- 
renti non opus est celcaribus. Publ. Syr. Equo currenti ne calcar addas. 
Flór. Az umak szeme hizlalja a lovat. KV. Gazda szeme hizlalja a lovat. 
KV. Oculus domini saginat equum. Flór. Lux (oculus) domini pulchrum 
facit omatumque caballum. Flór. — Addig zárd be istállódat, mig el nem 
lopták a lovadat. D. Sero subtractis reparas praesepe caballis. Flór. — 
Ajándék lónak fogát ne nézd. D. L. ajándék. — Lóról szamárra. D. Ab 
equis ad asinos. Flór. — Lúd. Hattyú a ludak közt. E. Anser inter olo- 
res (Cygnus). Flór. Anser strepit inter olores. Verg. ecl. 9. 36. — Lyuk. 
szegény egér az, melynek csak egy lyuka vagyon. KV. L. egér. — Ártal- 
mas a háznál : haragos asszony, sürü füst, lyukas tál. K. Domina irata, 
fumus et ráta, pateUa perforata damnum sünt in casa. Flór. Sünt tria 
damna domus : imber, mala femina, fumus. Flór. 

Makgalits Ede. 



1ITKI.TTUD. XÖZLKMKNYEK. XXIX. 22 

Digitized by 



Google 



Ismertetések és bírálatok. 

A magryar népnyelFbeli latin szók. 

Bell Lajos: Latin szók a magyar népnyelvben. Kolozsvár, 1898. 

Latin eredetű szavainknak rendszeres és lehetőleg kimerítő feldol- 
gozása még mindig nincsen. Történtek ugyan e téren kisérletek, de osak 
kevés eredménynyel. EovÁcs Gtüla 1892-ben kiadott c Latin elemek a 
magyar nyelvben • czímű értekezésében 638 szavunkra akarta rábizonyí- 
tani a latin eredetet, de csak fölületes munkát végzett ; dolgozatának 
anyaga nagyon is rászorul a megrostálásra s még inkább a kiegészítésre 
(1. Nyr. 21 : 408—416. 11). Utána Tóth Rezső közölt belőlük egy csomó 
adatot e folyóirat huszonegyedik évfolyamában (125 — 126. 11.). Simonyi 
2s. • Magyar Nyelv i -ében és tTüzetes M. Nyelvtan t-ában szintén talá- 
lunk elég nagy számú latin eredetű szót. A régebbi nyelvészek közül 
Gyarmathi (Vocabularium, 1816.), Leschka (Elenchus) s különösen Sán- 
dor István és Dankovszky Geboely érdemelnek e téren említést. Sándor 
István « Sokfélé* -jenek tizenkettedik kötetében, Dankovszky G. pedig 
4Lexicon»-jában sok szavunknak igazolja latin eredetét. 

Latin származású szavainknak olyatén feldolgozása azonban, mint 
van teszem a német, oláh, olasz, szláv eredetű szóknak, eleddig még 
hiányzik. De hát ezen nem is lehet csodálkoznunk. Hiszen a középkor- 
beli magyarországi latinságnak szótára még nem készült el. Már pedig 
e nélkül általános és biztos eredményt elérni nem tudunk. Dü Cange, 
DiEFFENBACH s a többi külföldi nagy szótár e czélra nem elégséges, mert 
3, magyar latinságból vajmi keveset ölelnek fel. Megnehezíti a munkát 
továbbá az a körülmény is, hogy különösen latin eredetű szavainknál 
nehéz megállapítani, melyik vehető meghonosodottnak, s melyik pusz- 
tán alkalmi kölcsönvételnek. Ezen utóbbi akadály azonban könnyen le- 
győzhető lesz majd, ha megjelenik sajátos nemzeti latinságunknak várva- 
várt szótára. 

Addig is tegyünk meg annyit, a mennyit tehetünk e téren. 



Digitized by 



Google 



A MAaYAB NÉPNTBLVBBLI LATIN SZÓK. 331 

Tán mondanom sem kell külön, hogy annak, ki a latin hatásnak 
kimntatására vállalkozik, a latin nyelv teljes ismeretével kell magát 
mindenekelőtt fölfegyvereznie. Különösen tisztában kell neki lennie az 
egyházi ú. n. barát-latinsággal, mert tudvalevőleg ebből kaptuk legtöbb 
latin szavunkat, nem pedig a klasszikus latin nyelvből. 

Eme feladatnak megoldását nézetem szerint legsikeresebben osak 
iiz egyházi rendnek valamely tagja végezheti el, mivel ezen osztálynak 
már puszta kötelességből is alaposabban kell ismernie a középkorú latin- 
eágot, mint más áUásbelieknek. Ám, mikor e véleményemet kifejezem, 
nem akarom azt állítani, mintha csakis egyházi férfiú tudná latin eredetű 
szavainkat kimutatni ; csupán annyit akarok ezzel mondani, hogy hitem 
szerint legkönnyebben és legsikeresebben egyháziak oldhatják meg e 
feladatot. 

Ha valaki csak annyi latin tudománynyal fog ily vállalatba, a 
mennyi a középiskolában és az egyetemen ragadt reá, az — ha még oly 
^les szemű is — csupán fölületes, múló becsű munkát tudhat alkotni. 
Példa reá Bell IiAJOsnak a múlt évben Eolozsvártt kiadott • Latin szók 
a magyar nyelvben » czímű dolgozata. 

Ezen dolgozat irója arra vállalkozott, hogy összeállítja a népnyelv- 
ben meghonosodott latin szavakat. Nem mondhatni róla, hogy értékte- 
len munkát végzett, de annyi bizonyos, hogy czélját könnyedén és fölü- 
letesen akarta elérni. 

Készséggel elismerem, hogy előzőinél nagyobb készültséggel 
fogott a dolgához, a melyet hangtanilag is igyekszik megvilágítani; 
ámde műve elejétől végig tele van oly feltűnő hibákkal, a melyek érté- 
Icét, ha nem is rontják le teljesen, tagadhatlanul nagyon leszállítják. 

Bevezetésében elmondja, minő forrásokat használt, a melyeket 
tusonban később sehol sem idéz. Azért hitelessége igen ingatag alapon 
áll. Panaszképen említi fel, hogy munkája teljes nem lehet, mert teljM 
népnyelv-gyűjteményünk nincsen ez ideig. Az igazi oka azonban nem ez, 
hanem az, hogy a népnyelvi forrásokat nem böngészte át lelkiismerete- 
sen (bármennyire hangoztatja is lelkiismeretességét !). Az idézte forrás- 
művekbe csak igen futólag és felületesen 'tekintett bele, mint ezt utóbb 
majd világos példákkal fogom igazolni. 

Dolgozatának első részében a latin szavaknak nyelvünkbeli elter- 
jedéséről szól röviden s elfogadhatóan, noha ugyanezt mások már sok- 
kal alaposabban tárgyalták előtte. 

A második rész azon hangalaki változásokat tárgyalja, melyeken 
át a latin szók magyarokká váltak. Ez volna értekezésének legértékesebb 
jrésze, ha számos elemi tévedés nem rontaná le becsét. íme egy-kettő : 

Szabályokat állít fel oly változásokra, melyekre csak egy vagy két pél- 

22* 



Digitized by 



Google 



332 R. PRIKKEL MABIÁN. 

dát tud idézni, pl. u>v: midentia :> avdenczia (? szerinte itt az u már 
a latinban is v-nek hangzik !) ; ni > nk: hyadnthvx > czirücxis; sp > «A': 
disputívre > diskutdl ; g > b: argtu^re > arbuvdl ; m > n: mappa z> 
nappá stb. Holott tudnia kellene, hogy mind ezek, mind egyéb más ha- 
sonló példái csak esetleges változások, melyeket a nép vagy etimologi- 
záló hajlandóságból, vagy pedig az illető szavaknak nem értése miatt 
puszta szeszélyből hajtott végre. Ezekre tehát szabályt alkotni fölösleges^ 
de meg jogosan igazában nem is lehet. 

Példái nem felelnek meg a felállította hangváltozásoknak : o > a: 
dokt-or; -tim > -om: almariumy fundamentum ; a diftongus hosszá hang- 
zóba olvad : kóJUdl (holott ennek eredeti latin alakja : confiteri ; hol itt 
a diftongus ?) ; jésülés az a, o hangok előtt : létdnya, koUéffj'om (holott r 
litánia és coUegium!); a,/ mint járulék mássalhangzó : kalendar/om (ho- 
lott : calendarium I) stb. Nem tudom elhinni, hogy mindez csak sajtó- 
hiba volna dolgozatában ! 

Teljesen hibás szabályt állít fel : 

A latin -US és -um szóvég azért tűnt el sok szóban, mert idővel 
-OS és -owi-ra változván, egynek vették a magyar -os és -om képzővel, pj. 
Jdczint'08 > jdczintf Ambrosi-os > Ambros > Ambrus, monostor-om z> 
monostor stb. 

Nyelvünk sem az -us, sem az -um végA nem szokta elhagyni ; na- 
gyon téved tehát Rbll, mikor a jáczint, Anibnis, monostor stb. szavakat 
közvetlenül a latinból származtatja, mert nyilván német vagy szláv köz- 
vetéssel kaptuk őket. 

Ugyanily téves szabálya az is, hogy a latin e szó végén némelykor 
elvész, pl. akkurdty kontent stb., ezek is a németből való átvételek. 

Bell igen erősen bizonykodik, hogy áttanulmányozta mindama 
nyelvészeti közleményeket, melyek a nyelvunkbeli idegen elemek kimu- 
tatásával foglalkoznak. Nehezen fogju ezt neki valaki elhinni, mikor látja, 
hogy szerinte kurva a lat. cwrviis melléknévnek nőnemű alakja (vö. szl. 
kurva Nyr. 1 1 :272.), lator a lat. Zafro-nak változata (vö. ném. lotter Nyr. 
24 : 302.), leczke < lat. Uctio (vö. letzge Nyr. 27 : 344.), berhe < lat. 
hra^ha (vö. ném. briíech Nyr. 25 : 540.), izsóp < lat. hysopus (vö. ném. 
isop Nyr. 24 : 252.), zsolozsma < lat. psallisma (vö. ószl. sluzha, L. NyK» 
18:363.). 

Van még több más számottevő elemi tévedése, a melyeket azonban 
nem sorolok fel egyenkint ; hiszen az idézetek is mutatják, hogy Bell — 
minden jó igyekezete mellett — sokszor igen nagy hibákat követ el a 
hangalaki változások magyarázásában. 

Leginkább kitűnik azonban gyöngéje dolgozatának harmadik ré- 



Digitized by 



Google 



A MAaTAR NÉPNYELVBELI LATIN SZÓK. 333 

szében, a melyben betűrend szerint elsorolja a népnyelvben meghonoso- 
dott latin eredetű szókat, szám szerint úgy hatodfél százat. 

Első megjegyzésem erre az : hogy Bell vagy nem érti jól a latin 
nyelvet, a mennyiben az idézte források latin szavainak jó részét nem 
ismerte fel ; vagy pedig csak nagyon felületesen tanulmányozta forráBait. 
Egyik esetben sem érdemel dicséretet. 

Nagy hibának tartom másodszor, hogy nem (vagy csak kevés he- 
lyen) idézi a forrást, melyik népnyelvi közlésben találta ezt vagy azt 
a szót. Ha népszerű értekezést írt volna, akkor érteném ezen eljárást, de 
úgy gondolom — szakférfíak számára akart dolgozni. Bell csak nem 
kivánhatja tőlünk, hogy minden puszta állítását valónak vegyük I Ehhez 
nagyobb tekintélyre volna szüksége ! 

A szóknak egyik része mellé oda teszi a jelentést (természetesen 
legtöbbször csak egyet), míg a másik nagy csomó mellől egészen elhagyja 
s az olvasóra bízza a kitalálását. A jelentésbeli fejlődést meg egészen fölös- 
legesnek tartja magyarázni. 

Az átvett szókat latinosan, sőt vegyesen is irja. Ilyen alakokat ta- 
lálunk teszem nála : dkczidenlta^ akcentus, cérnái, pMex, skutica, ká- 
den/i'a stb. 

De nem folytatom tovább e hibák felsorolását, hanem áttérek azon 
állításomnak igazolására, hogy Bell forrásait csak sebtében s felületesen 
tanulmányozta keresztül. Én ugyanezekből s még néhány másból a kö- 
vetkező elég nagy számú pótlást gyűjtöttem össze a népnyelvbeli latin 
^lemekhez."^) 

Abdái (MTsz.) : tákol, told, illeszt — lat. aptare : illeszt, alkalmaz. 

Agyitor (Kosz. T. 46. Köv. 20.) : hadi biró — lat. auditor : 
hadi biró (1. PPB. 663.) 

AgyutányoB (MTsz.) : segédtiszt — a lat. ddiutans: segítő magya- 
rosított ivadéka. 

Ajang, ajangol (MTsz.) : 1. restell, szégyell, átall ; 2. haboz, kétke- 
dik — igen valószínűleg a lat. angi: aggódik, nyugtalankodik, gyötrődik 
igéből származott. 

Akics (MTsz.) : tövis — lat. acu^: tű, hegy. Az -us, -ics változásra 
vö. glóbus > gólyóbics, gradus 7> garádics stb. 



*) Forrásaim: MTsz. = Szinnyei, Magj'ar Tájszótár. — Nyr. = 
Nyelvőr. — AGy. = Arany-Gyulai népkölt. gyűjteménye. — Szn. = Kál- 
MÁM7, Szeged népe. — Kosz. — Kálmány, Koszorúk. — Ad. = Thaly, 
Adalékok. — VE. = Thaly, Vitézi énekek. — BD. = Baróti, Kisded Szó- 
tár. — Erd. =: Erdélyi J. Népdalok és mondák. — Köv. = Kővári, Göcseji 
népdalok. — Szék. = Székely népköltés-gyűjteménye. — Bh. = Köszeohy, 
Bercsényi házassága. — AC. — Actío Curiosa. — Sokf. = Sándor, Sokféle. 
A -f -tel jelölt szók megvannak EELLnél, de valami hibával. 



Digitized by 



Google 



334 B. PRIKEEL MARIÁN. 

Akszentál (Szn. 1 : 234.) : besoroz, megnyer, verbuvál — lat. assen- 
tari : kedvét keresi, hízeleg. 

Alafdl (MTsz.) : megver — lat. alapa : pofon, arczul csapás. 

Amtfze (Köznyelv) : barátom — lat. amice : n. a. 

+ Angária (MTsz.) : 1 . fizetési részlet ; 2. zűrzavar — Bell sze- 
rint lat. angaria : szállító szolgálat, fnvarrobot. Nem ezzel a jelentéssel 
vettük át, hanem «a fizetésnek ideje » jelentéssel (1. PPB. 47.). 

Angolna, dngvilla, ingóla (MTsz.) : angolna — lat. angvilla : u. a. 

Angyelika (MTsz.) : szines papiros — a lat angelicus melléknév- 
nek nőnemű alakja. 

Ánuvál (MTsz.) : beleegyezik, rááll — lat. annuere: u. a. 

+ Aperte (MTsz) : nyütan, egyenesen — lat. aperte : u. a. Bell 
apertén alakkal közli, holott így csak egy helyen ismerik. 

-h Jpetütis, dpitua (MTsz.) : étvágy — Bell sz. lat. appetitus : 
vágy általában ; pedig helyesen : avpetitua cibi (1. PPB. 55. 1.) : étvágy. 

Aprikál (Sokf.) : alkalmaz, illeszt — lat. applicare : u. a. 

-h Arguvdl, árbuvS (MTsz.) : 1. rimánkodik, kunyorál ; 2. alkudo- 
zik ; 3. felesel ; 4. áldogáll, ácsorog ; 5. ozéltalanul ide s tova lézeng — 
lat. arguere : vádol, fedd, dorgál, megczáfol. Bell a magyar alaknak csak 
második értelmét közli. 

Árjdnyos'hitil (MTsz.) : hitetlen — lat. Ariánus : Árián követője^ 
hivője. > 

Aroma (Köznyelv) : zamat, íz — lat. aroma : fűszerszám. 

Audttor (AGy. 1 : 286.): hadbiró ~ lat. avditar: u. a. Vö. föntebb- 
agyitoT. 

Baris (MTsz.) : barna disznó vagy kutya ; bari (MTsz.) : a kin jegy 
van — a középkori lat. barrvs: fekete (Du Cange) ivadéka. 

Czíbere (MTsz.) : levesétel — lat. cibaria: eledel. 

Czikária (MTsz.) : tavaszi vad saláta — talán a lat. dchorea : ka- 
táng elváltozott értelmű származéka. 

Czipellüs (MTsz.) : czipő — középk. lat. zipeUus : lábravaló. (Du 
Ca/nge,j 

Czinadónia (Nyr 23 : 94.) : gyógyító fű ; czinadó (MTsz.) — lat. 
chelidonia: vére hulló fű (PPB.). 

Czitora, czitéra (MTsz.) : czitera — lat. cithara: u. a. 

Csimasz, csemezj csömöz {WIsz.) : 1. poloska; 2. cserebogár ku- 
kacza, pondrója, bábja — lat. cymex : poloska. 

Dehoneszidi (Szék. 2 : 35.) : ócsárol, szidalmaz — lat. dehonestare: 
meggyalázni. 

Dev()czió (AC. 161.) : áhitat — lat. devotio: u. a. 

Dérgdl, derzdi, derzsdl (MTsz.) : 1. mángorol ; 2. a len gubáját le- 
szakasztja a gerebenen ; 3. reszel, gyalul — lat tergere : letöröl, letisztít* 
A derzal és derzsdl alakok u. e. igének tersare gya£orító formájából 
eredtek. 

+ Diéta (AGy. 2 : 165.) : országgyűlés — lat dioeta: bizonyos 
napra rendelt országgyűlés. (PPB.) Bell közöl egy diéid-t, de jelentés 
nélkül ; alkalmasint a « rendes életmódi értelmű diétá-t érti rajta. 

Dika (Ad. 1 : 289) : büntetés — lat. dica : kereset, per. 

Diktdl (Sokf. 12 : 183.) : előremond — lat dictare: u. a. 

Dilektor (SzN. 1 :213.) : intéző, igazgató — lat direktor: intéző. 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR NÉPNYELVBBLI LATIN SZÓK. 335 

DiUgó (Ad. 1 : 305.) : szerető — a lat. düigo : szeretek igének fő- 
névi alkalmazása. 

Diplomáz (Kosz. 2 : 1^9.) : okoskodik — a lat. diploma: oklevél 
átvitt értelmű igei származéka. 

Dispozíczió (Dunántúl) : rendelkezés, parancsolat (a felügyelő cse- 
lédek számára) — lat. dispositio : u. a. 

Draidlis (Nyr. 26: 382.): megtermett — lat. trabalis: gerenda 
nagyságú. 

Du/iomoSt duplomos (MTsz.) : kétszeres — a lat. duplum : kétszer, 
'OS képzős mássá. 

Durcza (MTsz.) : a kenyérnek sülés közben kibasadt és kiduzzadt 
része, gyürkéje ; duccza, dúccza, dúcz, d/kz : u. a. ; durczás : 1. gyürkés ; 
2. daczos, makranczos — bitem szerint a latin duritia: keménység, meg- 
keményedés főnévnek ivadékai. A dúczj dócz alak azért vesztbette el végső 
-a-ját, mivel személyragnak vették. Melich az «inoboediens ; daczos, en- 
gedetlen* értelmű melléknévi formát a német trtUz főnévvel köti rokon- 
ságba (Nyr. 24 :159. 1.) ; de én a lat. duritia-ysl való rokonságát való- 
szinűbbnek tartom. Könnyen lebetséges azonban, bogy a durcza szó nem 
közvetlenül a latinból, banem az olaszból került át bozzánk : ol. durezza 
(< lat. duritia) > durcza. 

-\- EgzaktoTy egzsektor (MTsz. Erd. 1 : 243.) : adószedő, adóbebajtó 
— lat. exactor : bebajtó. Rell szer. ekszaktor : bivatalnok I 

Egz'ékvál (AGy. 1 : 283. Kosz. 2 : 36. Dtúl.) : behajt, végrebajt — 
lat. exsequi: u. a. 

Emendál (Sokf. 12 : 183.) : kijavít — lat. emendare: u. a. 

Esenczia (MTsz.) : 1. magától leszivárgó aszúié ; 2. pálinka — lat. 
essentia : valaminek állata, lényege, veleje. 

EsztraruJia (SzN. 3 : 38.) : ünneplő ruha — a lat. extra: kivül, 
külön praepositióval való összetétel. 

Fdbrika (Köznyelv) : gyár — Isktfahrica: műhely. 

Fabuláz (Bb. 31.) : példáz — a lat. fabula: igei leszármazottja. 

-h Fácziáz (MTsz.) : eljár, cselekszik — lat. /acio; u. a. Rbll sze- 
rint « olyan emberről mondják, kinek a beszéde tele van latin szavakkal. » 
Nagy tévedésben van ; a MTsz.-t egészen félreértette, mert ott ezt talál- 
juk: Olyan ember elbeszélésében fordul elő, a « kinek beszéde tele van 
elferdített latin szavakkal* (vö. könnyen ÍBfácziáztam én akkor). 

Fide2Í8 (MTsz.): fogamutogató, szineskedő — \b,í. Jidelis: hű, 
őszinte, bizalmas. 

Fiktura (MTsz.) : Tréfálkodás, pajzánkodás, enyelgés ; Jikturásj 
fiktoriás (MTsz.) : tréfálkozó, bohóskodó, pajzánkodó, enyelgő ; faktúra 
(MTsz.) : furfangoskodás, ct^elszövés, ármánykodás ; fakturás, faktorás 
(MTsz.) : 1. furfangos, cselszövő; 2. durczás, kemény, indulatos — lat. 
^ura; alkotás, képezés; azután: ámítás, színlés. A faktúra, fakturás 
alakok is valószínűleg ebből lettek hangzóilleszkedéssel, nem pedig a 
faktúra : csinálmány szóból. 

Fragm^nta (Sokf. 12 : 183.) : töredék — a \dX, fragmentum : u. a. 
többes számi alakja. 

Fringyia (NSzói.) : finom vasból készített kard — lat. machaera 
Phrygia : phrygiai kard. 

Gargarizál (MTsz.) : bugyogtat (vizet) — lat. gargarimre : u. a. 



Digitized by 



Google 



336 B. PRIKKEL MARIÁN. 

Gyényerdlis (MTsz. Kőv. 34.) : tábornok — lat. generális : általá- 
nos, közönséges ; azután az újabb latinságban : táborfő. 

G-yestál (Sokf. 12 : 183.) : visel, hord — lat. gestare: u. a. 

-f Hámor, hunyor (MTsz.) : 1. kedv ; í2. természet — lat. humor: 
nedv ; az újabb használat szerint : kedv. Beíx csak kikapta a MTsz.-ból 
a kutya-híimor formát (még ezt is hibásan, mert helyesen így van : kutya 
hunyorú ember: kutya természetű) s ráfogja, hogy c akaratosság » a je- 
lentése. 

Iinpedijdl (Ad. 2 : 360.) í akadékoskodik, akadályoz — lat. im- 
pedire : u. a. 

Indikdl (A.d. 1 ; 9.) : szab, határoz — lat. indicare i\ indicere: ki- 
hirdet, megparancsol. 

4- InsteUdczió (Dtúl.) : beiktatás — lat. úistaUutio : u. a. Rell csak 
a régiségből közli. 

Inszurgens (A.Gy. 3 : 270.) : fölkelő, lázadó a hatalom ellen — in- 
surgens : u. a. 

Invitdl (Köznyelv.) : meghív — lat. invitare : u. a. 

Iskdla, eskdja (MTsz.) : létra — lat. scala : u. a. 

Kakdl (Köznyelv.) : — lat. cacare. 

Kaláris, galdris (MTsz.) : fényes üveggyöngy — lat. corallis : ko- 
rálkő. A NySz.-ban még ily értelemmel találjuk. Kovács azt tartja, hogy 
közvetlenül a szlávságból kaptuk (19. 1.), de ez nem valószinű. 

Kámzsa (MTsz.) : 1. vastag daróczruha; 2. szoknya — középkori 
latin camisa, camisia : ing. Kóbösi az olasz camicia alakkal köti rokon- 
ságba ; de a latinból való származása valószínűbb. 

Kanczclldria (Köznyelv.): Írószoba — újabb lat. canceLlaria: u. a. 

Kántor-böjt (Köznyelv.) ; negyed évi böjt — lat. ieiunium quattuor 
temporum : u. a. 

Kapás (MTsz.) : fogékony, képes valamire — lat. capax : u. a. 

Kápsa (MTsz.) : tarisznya — lat. capsa: szelencze, tok, tartó. 

-h Kápsál (MTsz.) : kéreget — Rell szerint a lat. capesso igének 
ivadéka, holott nyilvánvalóan a kápsa főnévnek igei származéka. 

Kasszál (Dtúl.) : megsemmisít --- középk. lat. cassare u. a. 

Kiria (MTsz.) : lárma, zajos beszélgetés, kiabálás — valószínűleg 
a templomban sokszor hallható görög-latin Kyrie eleison : Uram irgalmazz 
kitételből származott. Ugyanerre mehet vissza a kirie (MTsz.) : czudar, 
csiíf szóalak is. 

Kófitdl (MTsz.) : ügyet vet, törődik — a lat. confiteri: megvall, val- 
lomást tesz igének elváltozott jelentésű mássá. 

Kókonya (MTsz.) : 1. húsvéti szentelt eledel ; 2. a húsvéti sonká- 
val főtt tojás — a lat. coquinus : konyhai, főzéshez tartozó melléknév 
többes semleges coquina alakjának ivadéka; vagy pedig a coquina: konyha 
főnévből lett kapcsolati átvitellel. Lehet az olasz cuccagna szóalak szár- 
mazéka is. 

Kólika (MTsz.): nyavalya; kólikás (MTsz.): 1. nyavalyás; 2. fél- 
eszű — lat. passió colica : u. a. 

Kommendás (AGy. 1 : 292.) : parancsoló, vezér — újabb lat. com- 
mendans v. commandans : parancsoló. 

Kompaktor, kompektor (MTsz.) : könyvkötő — ujabbkori lat. conn- 
pactor : összekötő. 



Digitized by 



Google 



A MAGYAB NÉPNYELVBELI LATIN SZÓK. 337 

Kompetái (MTsz.) : társalog, pajtáskodik — ujabbkori lat. compac- 
tare : összeköt, összeszerkeszt. 

Kompostor (MTsz.) : a szövőszók lábitója — valószinűleg a latin 
compositor : összerakó, összeszerkesztő, rendező szóalakból való. 

-f Koncziojidtor (Erd. 1 : 169.) : szónok — lat. concianator: buj- 
togató, lázító szónok. Bell nem ismeri a jelentését. 

Konfehiíim (Bh. 1 22.) : csemege — lat. confectum : megszerzés, 
ráadás. 

Konfesztor (SzN. 1 : 213.): hitvalló — lat. cmifesaor: keresztény 
Litvalló. 

+ Kontrakttis, kontrektus (MTsz. Erd. 3 : 330.) : szerződés ; szer- 
ződőlevél — lat. corúractus: megegyezés, szerződés. Bell szerint « köte- 
lezvény* a jelentése. 

Korozsma (MTsz.) : keresztelői ajándék — Kovács Gy. szerint a 
görög-lat. chrüma ivadéka (22. L) ; Miklosich ellenben az ászl. krisma : 
u. a. alakból származtatja (Nyr. 1 1 : 269.). Egyiknek sincsen igaza, mert 
igazában a lat. charísma : ajándék, kedveskedés szóból eredt. 

KőrbicZy körbecz (MTsz.): kosár, kosárka — lat. corbw: u. a. 

Krdpulás {Sokí. 12 : 183.) : részeges, iszákos — lat. crapula: ró- 
szegeskedés. 

Krizma (Köznyelv.) : szentelt olaj — lat. chnsvia: u. a. 

Kxiczifer (Szék. 2.) : keresztvivő — egyh. lat. crucifer : u. a. 

Kujter (MTsz.) : kés — lat. cidter: u. a. 

Kurta (Köznyelv) : rövid — a lat. ciirttis: u. a. melléknévnek nő- 
nemű alakja. Kóbösi az olasz corta-hó\ származtatja (Nyr. 13.) ; de hibá- 
san ; mert ha ebből eredt volna, akkor korta volna az alakja. 

Kuruzsmdl, gumzsmál (MTsz.) : kuruzsol — valószínűleg az egy- 
házi latin charisma : kegyszer szóalakból alakították. Az egyházi kegy- 
szerekkel tudvalevőleg különösen a régebbi időben igen sok babonaságot 
űztek. A két u hangját a rokon értelmű kuruzsol ige hatása alatt kapta. 

Lakszál (Sokf. 12 : 183.) : tagit — lat. laxare: u. a. 

Ijantorna (BD. PPB.) : bélhártya, vékony átlátszó bőr, a melyet 
régenten ablaknak használtak (vö. lantorna' ablak BD.) — lat. laterna : 
lámpás. 

Lé'bériom (Nyr. 26 : 189.): nagy készülődés — lat. rebellium: for- 
radalom, pártütés. 

Levelonga (MTsz.): hosszú lebegő kabát — a leiis: könnyű és a 
longus : hosszú melléknevek újabbkoii levilongus összetételének nőnemű 
alakjából keletkezett. 

Liktdriom (BD. PPB.) : lekvár, gyümölcsíz — lat. conditum elec- 
tuarhim : u. a. 

•^LÁvibus (MTsz.) : posványos, süppedékes hely, ingovány — közép- 
kori latin limpus vagy limphiis: ingovány. Bell nem közli a jelentését. 

Luksus (MTsz.) : finom liszt — a lat. bixus: fényűzés szónak át- 
vitt értelmű ivadéka. 

Luviindczió (Dtúl) : kivilágítás — lat. illuminatio : u. a. 

lAinátikiis (Nyr. 25 : 335.) : szeszélyes, holdas — lat. lunaticus : 
holdas. 

Majoránna (MTsz. Kosz. 1 : 82.) : — lat. origanum maioranna: 
növényfaj. 



Digitized by 



Google 



338 B. PRIKKEL MARIÁN. 

+ Makula (MTsz.) : csipetnyi, mákszemnyi — lafc. macula : folt» 
pecsét. Bell nem közli a jelentését. 

-f Mártér, mártír (MTsz. SzN. 1 : 213.) : vértanú — lat. martyr : 
u. a. Bell a mártér változatot nem ismeri, 

-f Mártirommg (Erd. 1 : 136.): vértanúság — a lat. martyrium- 
nak 'Ság képzővel bővült származéka. Bell helytelenül származtatja a 
martyr formából. 

Mátémátikos (Sokf. 12 : 184.): mennyiségtudós — lat. mathema- 
ticuB : u. a. 

Mélánkólikos (Sokf. 12 : 184.) : epés, komor, magábazárt termé- 
szetű — lat. melancholicus : u. a. 

+ Minidikdns, mendikds, mentikás (Szék. 2:11., 76., AGy. 1 :56.) : 
kolduló diák — lat. mendicans : kolduló. Bell szerint : a protestáns pa- 
poknál szolga-féle, rendesen árva gyermek. 

Minisztráns (Szék. 2:11.): a papnak segédkező gyerek — lat. 
ministráns : szolgálattevő. 

Miskuál (még-) (MTsz.) : rászed, megcsal — valószinüleg a latin 
mt^^é; : elegyít, kever, zavar igének múlt idejű miscui alakjából fej- 
lődött. 

+ Mizere (MTsz.) : irgalmasrendű barát — Bell szeriot a mise- 
reor : könyörülök igének miserere alakjából vonták el ; de nagyon tévedj 
mert nem ebből, hanem a misericordianus : irgalmasrendű szóalak- 
ból következtették ki. (Dunántúl mizeri-nek mondják az irgalmasrendíi 
barátot.) 

Moníczió (SzN. 3 : 236.) : sáncz, erőditvény — lat. munitio : erős- 
ség, vár. 

Momtránczia (Dtúl) : szentségtartó — lat. monstravJtia : u. a. 

Morczijikdlis (MTsz.) : kötekedő — lat. mortificalis : halálos, ha- 
lált okozó ; azután : sanyargató, gyötrő. 

Móres (MTsz.) : tisztesség, Uledelem — a lat. m,os : szokás, erkölcs 
főnév többes számú móres alakjának átvétele. 

Mortijikál (MTsz.): sérteget — lat. martificare: gyötör, kínoz» 
sanyargat. 

Mvla, mvlya (MTsz.) : 1 . öszvér ; 2. bamba, bárgyú, málészájú — 
lat. mula : nőstény öszvér. 

Muszka (Nyr. 25 : 431.) : szúnyog — lat. musca: légy. 

Muta, muti (MTsz.) : 1 . süketnéma ; 2. ügyetlen, gyáva, együgyű, 
bárgyú — a lat. mutiLs : néma melléknév nőnemű alakjának átvétele (a 
butaf kuka hatása alatt). 

Muritol, murit, muritál, murittyol, muruttyol (meg-) [MTsz.] : 
meghal, megdöglik — a lat. moritur : meghal ivadéka. 

Mutáczió (Erd. 2 : 273.) : változat ; mutácziós (MTsz.) : mestersé- 
ges, nehezen járó — lat. mutatio : változás. 

Mutál (el-) [MTsz.] : elhalaszt — lat. mutare : elválaszt, felcserél, 
megváltoztat. 

Nárczissos (Sokf. 12 : 184.): nárcziszvirág — lat. narcissu^: u. a. 

Negligál (AGy. 1 : 5ÍK).) : elhanyagolja magát — lat. negligere : el- 
hanyagol. 

Odenczia (Dtúl): kihallgatás — lat. aíidentia: u. a. 

Öféról (be-) [MTsz.] : bejuttat — lat. offerre: felajánl, eléállít. 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR NEPNYELVBELI LATIN SZÓK. 339 

-h Okula (MTez.) : szemüveg — Rell az ocidarium : u. a. elferdí- 
tett alakjának tartja, holott kikövetkeztetés útján jött létre ebből vagy 
esetleg az ocvlarehól. 

Ókumldi (MTsz.) : nézelődik, vizsgálgat, fürkész — nézetem szerint 
az ocuiare (ocuUiriumJ-ból elvont ókula szóalaknak ivadéka. De az sem 
lehetetlen, hogy az oculari : megvilágosodik, szemeskedik igéből kelet 
kezett. A közbevetett m alkalmasint a szevüél, kémlel igék hatásának 
eredménye benne. 

Orgona (Köznyelv) : templomi hangszer — a lat. orgánum : szer* 
szám, eszköz többes számú alakjából való. 

Orgonista (Köznyelv) : orgonán játszó — új. lat. organista: u. a. 

Pídimmtom, pddémentom (MTsz.) : padló — lat. pavim^entum: u. 
a. A d mássalhangzó valószinűleg a padlő-vsA való kombinálás folytán 
került bele. 

Panczüus (MTsz.) : gyékényből font ütő, melylyel a gyerekek nagy- 
héten panczüusoznak : ütik a gazszálakat (= zsidókat). Közben ezt 
mondják : tPanczilvs Pilátus, mé verted meg a Jézust I> — lat. Pontius 
Pilátus. 

Barafemum (MTsz.) : kelengye, nászhozomány — középkori latin 
paraphemum : menyasszonyi hozomány. 

Partikula (MTsz.) : 1 . birósági végzés ; 2. kön3rvből kivágott számla- 
lap; 3. anyakönyvi kivonat — lat. particula: részecske, darabocska. 
Mind a három magyar jelentés átviteles. 

Púskviüus, pdstilus (Sokf. 12 : 184. Nyr. 26 : 523) : gúnyoló irat — 
lat. pasquillus : n. a. 

RisszuSt pakszm, paksm (MTsz.) : marhalevél — középk. lat. pas- 
8U8: védő levél. 

Pátens (AGy. 2 : 168.): meghagyás — középk. lat. patent: enge- 
delem V. meghagyó levél. 

Perditus (MTsz.): elfajult, elvetemedett — lat. perditus: gonosz^ 
elvetemült. 

•f PBrsánátus, perszónátus (MTsz*) : tekintélyttartó, nagy képű — 
lat. per8ona4;us : álarczos, elváltozott arczu. Bell felhozza ugyan, de hogy 
miből lett, azt nem mondja meg. 

4- í%*r«oniaa (MTsz.) : teÉntélyttartó, nagyképű — lat. persona: 
álorcza, személy. Bell szerint: •Psrszónids asszony, ki válogatósán 
beszél.* 

Pikszis (SzN. 1 : 74. Dtúl) : szelencze — lat. pyxis : u. a. 

Kr^íö, pirtóí (MTsz.): 1. kifejt a hüvelyéből (pl. babot); 2. nyit 
(szőllőt) — valószinüJeg a lat. purgare : megtisztít igének származéka. 

Pirvla, pilvla (Köznyelv) : orvosság-gömböcske — lat. pütda : u. a. 

PitvizdC pitizál (MTbz,): iszogat — középk. lat. pytisare: u. a. 

Poadgra (Erd. 1 : 137.) : köszvény — \&t.podagra: u. a. 

Pompa (Köznyelv) : ünnepség, ékesség — lat. pompa : u. a. 

Pomtomos, punktomos, funktamos (MTsz.) : pontos — a lat. pwn- 
etum : pont szónak -os képzős változata. 

Povétás (SzN. 213.): diszes, ékes — la. poéta: költő ivadéka. 

Prakszi (MTsz.): gazdasági tanuló — a lat. praxis: gyakorlás fő- 
névből rövidített alak. 



Digitized by 



Google 



340 B. PBIKEEL MABIÁN. 

Praktika (Köznyelv) : ügyesség, ravaszság, cselvetés — lat. prac- 
tica: u. a. 

Preczeptor, preczektor (WTsz,): l.tanitó; 2. megbízott szolga — 
lat. praeceptor : tanító, parancsoló. 

Pr'éguszta (YE. 1 : 385.) : előzetes megízlelés — kikövetkeztetett 
alak & prepusztál igéből, mely a lat. praegustare : előre megízlel ivadéka. 

+ Prejyend czió (MTqz.) : n&gykoTCsms, — lat. propinatio, a mely 
Bell szerint a. m. tivornya, holott igazában : reáköszöntés, valakinek 
egéEzségére való ivás. 

Princzipálusi (^ITsz.): násznagy — \Rt principális : fő, följebbvaló. 

Próczedál (Sokf . 12:1 84.) : sikerül — lat. procedere : előremegy, 
sikerül. 

Prói'zess'us (Sokf. 12 : 184.) : lefolyás, előmenetel — lat. processus: 
előmenetel. 

Protestál (Köznyelv) : tiltakozik — lat. protestari : u. a. 

Provokál (Köznyelv) : 1 . ingerel ; 2. párbajra kihív — lat. provo- 
care: u. a. 

Ihdpitom (Sokf. 12 : 184.) : állvány, polcz — lat. pulpitum: u. a. 

-f Pandus (Dtúl) : az ingaórának nehezékje — lat. jyondíis : súly. 
Bell pondus alakkal közli. 

Puntus (AGy. 1:17.): pont — lat. puiictus: u. a. 

Purgál (Köznyelv) : megtisztít — lat. purgare : megtisztít. Vö. 
föntebb pirqáL 

Rehilis (Erd. 1 : 335.) : fölkelő, lázadó, ellenszegülő — lat. rebel- 
lis : n. a. 

-4- Regndi (MTsz.) : kunyorál, makacsul kér, rimánkodik — latin 
regnare : uralkodik, hatalmaskodik, felülkerekedik. Bell csak a régiség- 
ből közli eredeti jelentésével. 

Reguláris (baka) [SzN. 3 : 52.) : rendes, közös (baka) — lat. regu- 
láris : szabályszerű, törvényes. 

Regulás (MTsz.) : szjgorú, kardos — lat. regula: szabály, törvény. 

Rejicziál (Erd. 3 : 105.) : visszautasít, visszavet — lat. reiicere ;u. a. 

Rékognoskál (Sokf. 12 : 184.) : utána néz, megvizsgál, megszámlál 
— lat. recognoscere : u. a. 

Rekoviendál (Dtúl. Sokf. 12 : 184.): tanácsol, javasol — lat. re- 
comviendare ; u. a. 

Rékordál (Nyr. 26 : 523.) : kiabál — a lat. recordari : visszaemlé- 
kezik elváltoztatott jelentésű ivadéka. 

Rekreá^ziózik, lékrácziózik (MTsz.): sétál — lat. recreatio: fel- 
üdülés. 

Respekta (MTsz.) : messzelátó — a respektál igéből való kikövet- 
keztetés. 

Respektál (Köznyelv) : tekintetbe vesz .— lat. respektare : u. ^. 

Respektus (Dtúl) : tekintély — lat. respectus : hátratekintós ; azu- 
tán : tekintet. 

Riistás (MTsz.) : hátralékban levő adós — lat. restans : hátrama- 
radó, hátralevő. 

Rigya (MTsz.) : ladikkal nehezen járható, zsombékos, buczkás, 
torzszsal vegyes nádas hely — talán a lat. rigniLS : vizes, nedves mellék- 
névnek nőnemű rigua alakjából való. 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR NÉPNTELVBELI LATIN SZÓK. 341 

-h Roráté (Erd. 2 : 248. Köznyelv) : ádventi hajnali mise — latin 
rorate : harmatozzatok. Ezzel a szóval kezdődnek a hajnali misék. Bell 
szerint a roratae (?)-ból való I 

i^óía (MTsz.) : 1 . kör; 2. kiszabott időforg'ás ; rótá^ (MTsz.): 1. 
labdajáték ; 2. szakadozott, bizonyos helyeket érintő — lat. rota : kerék, 
kör, kerekség, kerülés. 

Rozsólis (NSzót.) : édes (fűszeres) pálinka — lat. ros solis : illatom 
növény: sonnenthau; harmatfű. Alkalmasint ezzel készítik. 

-f Sákramentoni (VE. 2:119. Köznyelv) : szentség — lat. sacra- 
mentum : u. a. Bell saJcrámentom alakkal ismeri. 

Salétrom, slétoram (MTsz., Köznyelv) — régi szótárainkban: scd 
nitri. Azonban nem ebből, hanem a sal nitrum formából lett. 

Saramortta, 8eremo7ita (MTsz.) : száraz szőlővenyige — lat. sar- 
menta : vékony ágak, galyak. Körösi (Nyr. 21.) az olaszból származtatja ; 
de épúgy lehet vitatni latin eredetét is. 

-h SiU'énczió, Bzilencziü (MTsz.) : négyszemköztiség, suttyóm, titok 
— a lat. süentium : hallgatás, csend főnévnek leggyakrabban használt 
silentio ablativusi alakjából keletkezett. Bell csak ennyit mond róla ;. 
szilencziőban van egy ledült ház : silentium, silentio esse. 

Selye.zsélye (MTsz.) : 1. ládaszerü lapos koporsó: ravatal; 2. sír- 
emlék, sír (Nyöz.) ; 3. Szent Mihály lova (NySz.) — lat. seUa feralis : ha- 
lottas (halott-vivő) szék. Mielosich hibásan származtatta az ószl. ÉaU: 
sepulcmm szóalakból. 

Sindikuskodik (MTsz.) : kunyorál, esengve kér — valószinüleg a 
lat. syndicus : együtt mentő prókátor, szószóló (MA. PPB.) névből szár- 
mazott. 

+ Státus (AGy. 2; 165., SzN. 3 : 165.) : országrend ~ lat. status: 
kirendelt, kiválasztott. Bell csak annyit mond róla, hogy Erdélyben az 
egyházkerület neve. 

Studencz (MTsz.) : pörösködő, csalni akaró ember — lat. studens: 
igyekvő, törekvő, valamiben fáradozó. 

Suplencz (SzN. 1 : 213.) : helyettes — lat. supplens: u. a. 

Sápról. (MTsz.) : vesszőkorbácscsal megver — talán a lat. sujpra : 
felett, rajta ; -ra, -re praepositióból alkották (v. ö. suprákol, suprikdl 
MTsz.). 

Susdról (NSzót. BD.) : 1 . susogva beszél, suttog, sugdos ; 2. alat- 
tomban rágalmaz ; 3. varázsol ; susárló (MTsz.) : varázsló, bűbájos — lat. 
susurrare : súg, susog, suttog, mormol, rá^^almaz. Van a latinban susurro 
főnév is, melynek értelme : alattomban rágalmazó, szidalmazó ; de a su- 
sárii) alak nem ebből, hanem susdról igéből való. 

Szenior (AGy. 1 : 590.) : idősebb diák — lat. senior: idősebb. 

Szetitencziáz (Kosz. 1 : 373.) : összevissza beszél, fecseg, locsog — 
lat. sententűt : vélemény, szavazat. 

Szesszú) (Dtúl) : telek, földbirtok — lat. sessio: ülés, lakóhely, 
jószág. 

Szinátor (Kosz. 2 : 53.) : tanácsos — lat. senator : u. a. 

Szingyulut szingyola (NSzót., MTsz.): ringyó, szajha — lat. sÍ7Uftda 
magányos nu. 

Szubtilis, sztiptilis (MTsz.) : 1 . vékony ; 2. kiszabott — lat. siibtilis: 
vékony. 



Digitized by 



Google 



342 R. PBIKKEL MARIÁK. 

Szuperál (MTsz.) : sikerül, jólmegy — alkalmasint a lat. superare: 
győz, felülhalad igéből való. 

-f Tálentain (NSzót., Sokf. 12 : 184.) : elmebeli tehetség — latin 
talentum: 1. pénznem ; 2. átvitten : elmebeli tehetség. Rell nem közli a 
jelentését. 

-h Téka (Nyr. 27 : 141.): faliszekrény — lat. theca: tartótok, 
iskátula. 

Teketória (Köznyelv): beszédbeli kacskaringó, kertelés — latin 
pictsB tectoria (tectorium) lingnsB : csalárd, szóhimező, kertelő beszéd. 

Titulál (Köznyelv) : czímez — lat. titulare : u. a, 

Tirdnyos (MTsz.) : zsarnok, erőszakoskodó, hatalmaskodó — latin 
tyranrms. 

TrabaLis (Nyr. 4 : 72.) : jól megtermett — lat. trabalis: u. a. Lásd 
föntebb drabdlis. 

Trakta (Köznyelv): vendégség — a lat. tractare: bánik, kezel 
(tárgyal) igéből lett traktál (még-) : vendégel szóalakból való kikövet- 
keztetés. 

Tunika (Kosz. 1 : 69., Köznyelv) : czifra, fodros, nrías nőszoknya 
— lat. tunica : ing, szoknya. 

Umbella : mennyezet ; umbelldta : kocsi fedél (Dtúl) — az előbbi a 
lat. umbella : napernyő, az utóbbi pedig az ebből alakult umbellatus : er- 
nyős melléknévnek ivadéka. 

Vaadl (Köznyelv) : kóborol, csavarog — lat vagari : u. a. 

VeKSzál (Köznyelv) : gyötör, ingerel — lat. vexare : u. a. 

Veteredik (még-) [BD. NSzót.] : megromlik, megpossad — val6- 
szinűleg a vetu^ : ó, régi melléknévnek veter változatából alkották -ed 
denominális igeképzővel. 

Vicze (pl. viczeispdn. Köznyelv.) : valaki helyett való, helyettes^ 
al- — fungi aliena vice : valakinek helyette lenni, valakit helyettesíteni. 

Vidimvsz (Nyr. 26 : 429.) : vízkeresztkor a pappal járó minisztráns 
gyerek — a lat. vidimus : láttunk tréfás főnévi alkalmazása. 

Virgdz (Sokf. 12 : 185.) : megvesszőz — lat. virga: vessző. 

Vizitál (Kosz. 1 : 144., Dtúl): megvizsgál — lat. visitare: u. a. 

Vizitdczió (SzN. 1 : 35., Dtúl): katonasorozás — lat. visitatio: meg- 
vizsgálás, meglátogatás. 

Zsálya (Kosz. 2 : 106., Köznyelv) : növénynem — lat. salvia: u. a. 
MiKLOsicH helytelenül rokonítja a szb. davuljdYal (Nyr. 11 : 567.). 

Zséílye, Zsöllye (Köznyelv) : hátas karosszék — lat. sella : szék. 
(A régiségben rendszerint ezen összetételben: zséüyeszék v. ö. u. o. 
secczél'Szék.) 

Eme pótlásom körülbelül 210 latin eredetű szót foglal magában. 
A 4- -tel megjelöltek (úgy barmincz) feltalálhatók BELLnek gyűjtemé- 
nyében, de rendszerint valamely hibával ; azért kijavítva bele kellett 
őket vennem kiegészítésembe. 

Hozzáadva most már e számot Bell gyűjtéséhez és levonva ebből 
a feltűnőbb hibákat, arra az eredményre jutunk, hogy eddig köriUbdüL 
SOO kétségtelen latin eredetű szót tudunk kimutatni a népnyelvből. Azt 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR NYELV. 343 

mondom — eddig, merfc a jövőben ez a szám bizonyára még szaporodni 
^og egy csomóval. 

Láthatjuk tehát, hogy a nydüvnkbeli latin hatás nagyságra nézze 
méltóan sorozható a szláv és a német hatás mellé, 

Bell LAJost dicséret illeti meg érte, hogy tehetségéhez és tudásá- 
hoz képest az eddigi kutatóknál rendszeresebben foglalkozott eme hatás- 
sal. Hogy felületessége és a latin nyelvben való csekély jártassága szá- 
mos nagy botlásra ragadta ó't, azon nincs mit csodálkoznunk. Dolgoza- 
tának mindamellett hasznát fogja venni, a ki majd — nála nagyobb 
készülettel — a teljes latin hatás tudományos feldolgozására vállalkozik. 

RéTHEi Prikkel Mabián. 

A magyar nyelv. 

Balassa József: A magyar nydv, A művelt közönség számára. Az Athenseum 
kézikönyvtára, tört. és irod. sorozat XVIII. 1899. Kis 8-r. 172 1. 

Alig van általánosabb érdekű és fontosságú tudomány a nyelv- 
tudománynál, hiszen gondolatközlésünk legfőbb eszközéről, a nyelvről 
szól, és mégis alig van tudomány, melyben a művelt nagyközönség tájé- 
kozatlanabb volna, mint ebben. Történelemre, irodalomra, földrajzra, 
művészetre özönével adják a felvilágosítást a lexikonok és ismerettárak, 
míg nyelvi kérdésekben közönségünk alig támaszkodhatik másra, mint 
környezetétől nyert, nagyon is tarka és vegyes olvasmánytól táplált 
úgynevezett nyelvérzékére, némi hiányos iskolai emlékre ; tudatos isme- 
ret vajmi ritka. Pedig az érdeklődés megvan ; társasköreinkben nem rit- 
kák a nyelvi vitatkozások, napi lapjaink szerkesztői üzeneteiben állandók 
a nyelvi kérdések s az ügy iránt buzgó, de a dolog természeténél fogva 
nem mindig megbízható feleletek. 

Szakszerű könyvet és folyóiratot közönségünk nem igen forgat, 
könnyen és kellemesen tanító, népszerű, színvonalú könyvünk pedig nem 
volt; mert Szinnyei József iMagyar nyelve* inkább a középiskolai ta- 
nulmánynak összefoglalója, míg Simonyi Zsigmond hasonló czímű könyve 
már többé-kevésbbé egyetemi hallgatóknak szól, mindakettő tehát szin- 
tén szakszerűnek mondható. 

Ezen a hiányon akar segíteni Balassa a czímben említett könyvé- 
vel. Könnyen érthető és vonzó módon adja elő a nyelvtudomány meg- 
állapított eredményeit, annyit, a mennyit művelt embernek tudnia kel- 
lene az anyanyelvéről. Két részben tárgyalja a magyar nyelv múltját és 
jelenét ; az elsőben általában a művelt nyelvek felosztásáról szól, majd 
az ural-altáji nyelvcsoport ágairól s azokról a jellemző sajátságokról, 
melyek az indogermán és sémita nyelvekből elválasztják ; azután áttér a 



Digitized by 



Google 



344 TOLNAI VILMOS. 

finn-Ugor nyelvek családjára, előadja rokonságuk bizonyítékait, a nyelvi 
szerkezet s a szókészlet egyezéseit. Az első rész második fejezetét a ma- 
gyar nyelv szókészletének szenteli és rámutat arra a művelődéstörté- 
neti tanulságra, melyet belőle kiolvashatunk. Egymásután tárgyalja szó- 
készletünk ősi finn-ugor törzsét, az iráni, mongol ós török elemeket, 
melyek népünk ősi lakóhelyére engednek következtetnünk ; majd az idő 
folyamán fölvett szláv, német, olasz, latin, hódoltsági török jövevény- 
szavakat, még pedig igen szemléltető módon, a mennyiben mindig 
kiemeli a nyelvgazdagodás történelmi vonatkozásait is. Nem felejtkezik 
meg e helyen a szórványosabb jelenségekről sem, a tót, oláh, angol, spa- 
nyol, skandináv, franczia és nem eui-ópai nyelvekből átvett szavakról. 
Ezek után a nyelvgazdagodás ama módjairól szól, melyek a nyelvet ön- 
magából fejlesztik, különösen a nyelvfejlődés szeszélyeiről, melyek téve- 
désekkel, népetymologiával, tréfával, sőt sajtóhiba révén is növelik a szó- 
kincset ; a magam részéről helyén valónak találtam volna ha Balassa itt 
a nyelvfejlődés ama folyamataira (értelem szűkülés és bővülés, keveredés, 
összetétel stb.) is czéloz, melyeket később a magyar nyelv szavairól szóló 
fejezetben tárgyal (96 — 112). Az említett fejezet végén a nyelvek törté- 
netében páratlan nyelvi forradalmunkkal, a nyelvújítással foglalkozik és 
megjelöli azt a józan álláspontot, melyet ma, midőn az egész küzdelem 
már a múlté, kell vele szemben elfoglalnimk. A harmadik fejezet a régi 
nyelvé. A kerethez mért terjedelemben ösmorteti nyelvemlékeinket, a 
változásokat, melyek elsŐ emlékeink óta estek nyelvünkben. A fejtege- 
tést érdekesebbé teszi itt a Eönigsbergi Töredéknek és az Ehrenfeld- 
kódex egy lapjának mása, valamint legfontosabb emlékeinkből vett sze- 
melvények. 

Szemet szúr azonban itt, hogy míg a többi szemelvénynek mind 
betűszerinti, mind a mai olvasásra átírt szövegét közli, addig a Halotti 
Beszédnek pusztán mai olvasását adja, holott épen az eredeti szöveg 
volna az érdekes. 

A könyv második része nyelvünk jelenét tárgyalja ; az első fejezet- 
ben a magyarság földrajzi elhelyeztetését, a nyelvjárások keletkezésének 
okait, a nyelvjárásokat elválasztó jellemző sajátságokat, majd egyenként 
a nyolcz nyelvjárást. Mint a régiségről szóló fejezetben, úgy itt is szemel- 
vények világosítják meg a tárgyalást. A fejezet vége pedig az irodalmi 
nyelv keletkezéséről és szerepéről szól. A könyv többi része tulajdonké- 
pen rendszeres nyelvtau, mely három részben, a hangtanban, szótanban 
és mondattanban foglalkozik a mai nyelv jelenségeivel és törvényeivel. 
Ezt megírni volt véleményem szerint a legnehezebb, mert nem szak- 
emberre nézve bizonyára ez a nyelv mathematikája a legszárazabb, mert 
keveset nyújt a képzeletnek és szemléletnek ; BALASSÁnak itt nem egy 



Digitized by 



Google 



A MAGYAR NYELV. 345 

helyt derekasan kellett birkóznia, hogy találó megjegyzésekkel, változa- 
tos példákkal segítsen a ragok és képzők, beszéd- és mondatrészek, fő- 
^8 mellékmondatok nem épen népszerű sokadalmán. 

A mi a könyv elrendezését illeti, könnyebb megértés czéljából ta- 
lán ozélszerűbb lett volna a nyelv jelenéről szóló részt a múltat tár- 
gyaló elé tenni ; mert a nyelvrokonság, a szókészlet s a régi nyelv fejte- 
getése sok olyan ösmeretet kíván, mely a könyvben csak utóbb fordul 
€lő ; különösen sok a hangtani vonatkozás, szakkifejezés, pedig ezek is- 
merete nélkül az első fejezet megértése nem teljes. Ugyanilyen okból a 
népnyelv tárgyalását is a nyelvtan után tettem volna. 

Kisebb megjegyzéseim még a következők volnának. 

A jövevényszavak fejezetében a láncsa szó előbb a tót elemek közé, 
van sorozva (24. 1.), majd lándzsa alakkal az olaszok közé (28. 1.); ép így 
az esztena is egyaránt áll a tót (24. 1.) s az oláh (29. 1.) szavak közt. 

Az olasz pagliaccio-i véleményem szerint közvetett úton kaptuk 
Bécsen át ; az osztrák pojátzd sokkal közelebb áll hangzásra a mi pojd- 
<jankhoz, mint az eredeti olasz pajazza. (28. 1. — V. ö. Nyr. 14 : 66.). 

Nem szakértő előtt nem eléggé világos a zönge, zönge n^Ucüli és 
zöngés hangok megkülönböztetése ; a két utóbbi helyett ezt használnám : 
zönge nélküli vagy zöngétlen és zöngés mdssalJiangzó. 

ToUhibának kell néznünk azt az állítást, hogy a torokhangokat 
«a nyelv hegyét vagy hátát a szájpadlás közepéhez téve képezzük* ; itt a 
nyelv hegye helyett hátsó rész-t kell értenünk (85 1.). 

Azt hiszem, a hangsúly kérdésében nem mondhatjuk általános 
törvénynek, hogy «a pái-atlan tagok nyomatéka mindig valamivel na- 
gyobb, mint a párosaké», mert van elég eset, mikor a másodhangsúly 
nem a harmadik, hanem a negyedik szótagra esik, sőt a harmadik szó- 
tagot kihagyva még hátrább is, akkor természetesen ismét páratlanra 
például : változtatása, elkerüZ^ndő, elkesereeZese (88. 1.). 

Ep így a kérdő hangsúly, megfigyelésem szerint, nem emelkedik 
utolsó szaváig a mondatnak, ha ez az utolsó mindjárt egytagú is, hanem 
már az utolsó előttivel éri legmagasabb fokát, az utolsóval megint alá- 
hanyatlik. Balassa például így jelöli ennek a mondatnak a hanghordo- 
zását : Megint itt vagy í Én így jelölném : Megint itt vagyí (az álló sze- 
dés a mély hangot, a dőlt a középfokút, a vastag a magasat jelöli), sőt 
olyan kérdés is lehet, mely magassal kezdi : Hová megyünA: ? — Ez alka- 
lommal azonban ezt nem tárgyalhatjuk bővebben. 

Meglepő újítással találkozunk a mondattanban, tudtommal legalább 
újítás. A mellérendelt mondatokból álló összetett mondatot ugyanis 
moniatsornsk (163. 1.), azt pedig, melyben alárendelt mondat van: 
mondatszerkezetnek nevezi (165. 1.). A szerző előtt bizonyosan a német 

MYBLYTUD. XAZLBURNTSK. XXIZ. 23 



Digitized by 



Google 



346 PETZ GEDEON. 

nyelvtannak czólBzerű Satzverhiiidung és Satzgefiige kifejezései lebegtek, 
melyek egy szóval fejezik ki az összetett mondat tagjainak viszonyát, a 
mit mi eddig csak körülírással tehettünk. Én mindazonáltal nem tartom 
szerencsésnek a kifejezések megválasztását, mert nem eléggé kifejezők, 
nem mondják meg a dolog valóját ; a mondatHor még csak hagyján, bár 
ez sem mondja meg, hogy a sor tagjai miképen viszonylanak egymáshoz ; 
hanem a mondatszerkezet épenséggel nem fogadható el erre a czélra, 
minthogy már úgyis, még pedig régóta le van foglalva a mondatfűzés 
általános kifejezésének. Szerintem mindenféle összetett mondat tulajdon- 
képen mondatszerkezet, és lehet aztán msüérendelő, vagy alárendelő 
(mondat)szerkezet; ezek ugyan régi kifejezések, meg hosszúak is, de talán 
a legjobbak is. 

Ezek a megjegyzések azonban mind csak csekély nézeteltérések és 
épenséggel nem vonnak le semmit a könyv becséből. Mindenesetre kívá - 
natos, hogy ez a jeles munka minél nagyobb körben tetjeszszen nemcsak 
érdeklődést anyanyelvünk iránt, hanem igazán tudatos ismeretet is. 

Tolnai Vilmos. 

ludosrermán nyelvészeti folyóirat. 

Indogermanische Forschungen. Zeitschrift für indogermaniBche Sprach- und 
Altertumskunde, herauBgegeben von Kari Bnigmann und Wühelm 
Streitherg. VIII. és IX. köt. Strassburg, Trübner. 1898. 

vin. 

A nyolczadik kötet több oly dolgozatot tartalmaz, a mely az 
általános indogermán nyelvészet egyes kérdéseiről szól. 

LoRENTz F. Zu d'Cn idg. io-Prasentien czimű értekezésében ez igei 
osztálynak fejlődéstörténetével foglalkozik. Az eddigi felfogással szem- 
ben (v. ö. Bbügmann, Grundr, 11, 2, 1059. s k. 1.) kifejti, hogy e kategó- 
riában voltak meghosszabbodott tőhangzós igék is (ói. mödyati ; gót 
8kewjan= idg. ^gkeqw ; litv. stegiu, grébiu). Ide tartozik az ói. ié- aoristus 
sing. 2. és 3. személye is : 2. ^sadiS, 3. ^sadit (idg. ^sedis, ^sedlt) ; ezek- 
nek a germánban 2. *8etl8, *8etiz és 3. ^séti felelnének meg s ez alakok 
csakugyan meg is vannak a gótban : séteis, seti, csakhogy itt a prset. 
optativus sing. 2. és 3. személyének alakjai (eredetileg injunctivus-alakok 
voltak). LoRENTz szerint ezekből az alakokból jutott az e a prset. ind. 
duálisába és plurálisába is {sétUy sétum), s így ő elveti Brugmann nézetét, 
mely szerint az ^-féle perfectumtypus már ősnyelvi volt (v. ö. NyK, 28, 
343. és 463. 1.), épúgy elveti Bartholomae {NyK. 28, 340), Michels (u. o. 
347.) és Streitberg (u. o. 475.) magyarázatait is. Majd azokat a io-prse- 
senseket beszéli meg, a melyeknek tőhangzója normális fokú (ói. jasyati 



Digitized by 



Google 



indogermín nyelvészeti folyóirat. 347 

haryati, gör. sepco, lat. aperió) és azokat, a melyeké gyöngült fokú (gör. 
XÓMf lat. morior, gót htdja), szól a képző alakjairól (idg. -to- : -?€- és -í- : 
-t-) és ez alakoknak az egyes nyelvekben való eloszlásáról s végül az ős- 
nyelvi állapot reconstruálását kisérli meg. Itt a következő eredményekre 
jnt: 1. egy Héd^üti alakból (egy Hedvti alak közvetitésével) ^se'dtti lesz; 
2. ha az ige enklitikus : a *pró sedeieti alakból *pró sediti lesz ; 3. *8e- 
deiéti'höl *8ediéti lesz ; 4. enklisisben *pró sedewti alakból *pró zdlti lesz 
Eifejti, hogy az őanyelvi vocalis-gyöngülós törvényei módosítandók (v. ö. 
NyK, 29., 121.); az első gyöngülésnél mindazok a vocalisok, a melyek nem 
voltak főhangsúlyosak, ^,0,0 hangokká lesznek {^pódoso : ^^^pódóso) ; később 
egy második gyöngülés állott be, a melynél a hangsúlytalan t, a, vocali- 
sok elenyésznek ; a mellékhangsúlyú ak, ha zárt szótagba jutnak, megint 
teljes vocalisokká lesznek (e, a, ; tehát *pódo8 : ^pódos) nyilt szótagban 
megmaradnak «, a, o hangoknak (idg. *uémeti : uénutit ói. vámiti), Yégül 
a gyökerek kétszótagúságára vonatkozólag koczkáztat egy pár megjegy- 
zést és kifejti, hogy nyomós okok vannak, a melyek e föltevés ellen szó- 
lanak. 

Bradke Péter (a ki értekezésének megjelenése előtt, 1897 márcz. 
7-én, elhunyt) a perfectumbeli ,kötőhangzó*-ról értekezik, a mely a 
szanszkritban t, a görögben a, a latinban i, a gótban u alakban jelenik 
meg (ói. papt-i-má, gör. -a-/iev, -a-rs, lat. sed-i-mus, g. set-u-m). Kifejti, 
a mint azt már Bartholomab és részben Brugmann {Giundr, 11, 2, 1270. 1.) 
is föltették, hogy e .kötőhangzó* voltakép az -d végű gyökerek véghang^ 
jának gyönge foka, 1. pl. ói. taéthimd, dadhimá, gör. iarafu)/, lat. steti- 
mu8, dedimus. Ez a hang azután analogikus úton mint ,kötőhangzó* 
eredeti területének határain túl is terjedt. E terjedésnek folyamatait 
azután részletesen tárgyalja az értekező. 

Hírt hangsúlytanulmányainak (v. ö. NyK, 28, 476 és 29, 119) hete- 
dikét közli Die thematíschen Prásentien czim alatt. Az értekezés Brug- 
mann n. igei osztálya A és B typusának egymáshoz való viszonyával 
foglalkozik. Hírt visszautasítja azt a föltevést, hogy a *bhéiidhe és^bhttdhé 
alakok egyazon paradigma különböző irányú kiegyenlítődéséből magya- 
rázandók. Az ősnyelvben a következő képzések voltak meg : 1 . thema- 
vocalis nélküH praesens : Héiqmi, v. ö. litv. lekmi ; 2. thema-vocalissal 
való aoristuspraesens : Hiqóm(i), Hiqé8(i); v. ö. gör. XIttoi/; 3. thema- 
vocalis nélküli «-aoristus : ^léiqsm^ v. ö. gör. eXea/'a ; 4. thema- vocalis 
nélküli perfectum : ^leloiqa, v. ö. gör. XéXocna, Minthogy a thema-vocalis 
nélküli alakok többségben voltak, a nyelvérzék így elemezte a formákat : 
^Uiq-mi, *leiq'8m, ^Idotq-a és Zig-om(i), azaz mindazt, a mi a mással- 
hangzó után következett, ragnak vette ; így aztán az 'Om{i), -ea(i), •eí(i) 
ragokat a prsBsensre is alkalmazták, egy Heiq-ed alak sokkal világo- 

23* 



Digitized by 



Google 



348 PETZ GEDEON. 

sabb Í8 volt, mint *leiq8 vagy -^leiqsi, így magyarázandó tehát a gör. 
e/ssno)/ mellett a ?.£Í7üoj prsBsens ; az eredetibbet a litv. leknú tünteti fel. 
Az e, Oy Hírt szerint, a gyökérnek lényeges eleme, a melyet az aoristus- 
ban a hangsúly hatása megőrzött, a mely azonban a prsBsensben elveszett. 
A thematikus prsesens azután megint újabb keletű ; tehát pl. a hhere- gy. 
eredetibb prsBsensét az ói. bharti (BY.) alak tünteti fel ; a bhdrami stb. 
későbbi fejlődésű. Hírt szerint az ősnyelvben eredetileg nem voltak teljes 
fokú vocalissal bíró thematikus prsesensek, ez újabb eredetű kategória, 
a mely azonban csakhamar igen termékenynyé vált. A szigmás aoristas 
és a perfectum thema-vocalis nélküli képzések: a hangsúly majd a 
gyökérre, majd a végzetre esett s így az e-o thema-vocalisnak minden 
körülmények közt el kellett enyésznie; pl. a ueids-i6 perfectumalakjai : 
-^ííoíd'tha, uid-més (a perfectumban feltűnő 9 vocalis a ,nehéz gyökerek' 
második szótagjának maradványa, v. ö. ói. paptimd és gör. £;rr3y-i/). 
E szerint az e-o-igék, a melyeknek gyökérszótagjában teljes fokú vocalis 
van, nem bizonyítanak semmit ama hangsúlytörvény ellen, hogy a köz- 
vetlenül a hangsúly után álló vocalisok gyöngültek legnagyobb mér- 
tékben. 

Berneker etymologiákat közöl. A ném. Ebei' (ófn. efrw?*, óizl. 
jqfurr) szót egy idg. -nbhoro-sAokhól származtatja (v. ö. ói. ydbathi 
jbegatten') ; az ószl. veprh ellenben az ói. vápati ,den Samen hinstrenen' 
gyökeréből való; a lat. aper eredete homályos. Szól továbbá az aln. 
Lilning, veréb* szó eredetéről (v. ö. ószl. klhvati ,picken*), a kfn. heiger ós 
reiger ,kóc8ag* szók etymologiájáról stb. — Much a Duna Vírr/>oc; nevéről 
szól. E szó, melyet a görögök a thrákoktól vettek át, szerinte régibb 
*Í8-ro8 hói való, v. ö. lesb. Ipoq, korkyr. iapóg, ói. isirás ,eilend, regsam, 
frisch*. Ugyanez a magyarázata a bajorországi har, a csehországi Iser^ 
a franczia here stb. folyóneveknek (ezek az alakok minden valószinűség 
szerint kelta eredetűek). — Foy az ói. kdprt ,membrum virile* szóról 
értekezik ; ezzel egytövűek a gör. xárrpocif lat. caper^ óizl. hafr szók, a 
melyeknek eredeti jelentése ,hímnemű állat*. — Leumann az úgyn. 
Zía/mm/^i-összetételek keletkezéséről szól. — Műller G. H. Dos Genxis 
der Indogennanen und seiiie ursprüngliche Bedeutung czímű czikkében 
a grammatikai nem kifejlődésének kérdését tárgyalja. Grimm Jakab — 
HuMBOLDT-ra való hivatkozással — tudvalevőleg azt a nézetet vallotta, 
hogy az őskori ember a termesze cbeli nemi különbséget képzeletében 
átvitte az egyes tárgyakra s így ezeknek neveire is («Das grammatische 
geschlecht ist eine, aber im frühesten zustande der sprache schon vor- 
gegangene anwendung oder übertragung des natürlichen auf allé und 
jede nomina*. Gramm. 3, 317., és: «das grammatische genus ist eine in 
der phantasie der menschlichen sprache entsprungene ausdehnung des 



Digitized by 



Google 



INDOGERMÁN NYELVÉSZETI FOLYÓIRAT. ^340 

natürlichen auf allé und jede gegenstánde*, u. o. 34G. 1.) E felfogással 
szemben Brügmaxn (TECHMER-fóle Internatiou Zeitsckr.f. alig, Sprack- 
u'issensch. 4, 100 ós Grundr. % 1, 100) kifejtette, hogy a formai különb- 
ség előbb volt meg, mint a nemre való vonatkozás : az -a- képzőnek pl. 
eredetileg nem volt az a functiója, hogy nőnemű lényeket jelöljön, hanem 
minthogy egy pár szó, a mely már gyökérbeli részénél fogva ,nö* jelen- 
tésű volt (pl. idg. *qfina-) véletlenül -a-ra végződött, azéi*t ez a képző a 
nőnem jelentését kezdte fölvenni s idővel az ily szók mintájára nőnemű 
újképzések alakultak (pl. az ^ekuos mellett a nőnemű állat megjelölésére 
*ehj(i stb.). Brugmann fejtegetéseivel szemben Roethe a Grimm gramma- 
tikája m. kötete új kiadásának előszavában a régi felfogást igyekezett 
támogatni. A kérdésnek azóta egész kis irodalma fejlődött. Müller 
szintén Brugmann álláspontjára helyezkedik, ő is későbbi fejlődésűnek 
tartja a grammatikai nemet s most azt kutatja, mily alapokon indáit e 
fejlődés az indogermán ságban. A genusjelek eredeti jelentését akarja 
megállapítani. Arra az eredményre jut, hogy az -s, mint a nom. jele, az 
érzékletnek, az -m, mint az accusativusnak és egyúttal a neutrumnak 
jele, a képzetnek a kifejezője (,KaöUB der Wahmehmung* és ,Ka8us der 
Vorstellung') ; az elsőnek eredetibb jelentése a concretum, a másodiké 
az abstractum. A nőnemű -a- és -iP- képzők, a melyek az igerendszerben 
mint a conjunctivus és optativus képzői kerülnek elő, eredetileg ugyan- 
csak a képzelt személyt vagy tárgyat avagy annak elvont tulajdonságát 
jelölték. Eredetileg tehát - - Müller szerint — az indogermánságban 
csak két ,genus* volt: a concretumnak és az abstractumuak a megjelölés- 
módja ; a femininnmnak és a neutrumnak (a masculinummal szemben) 
csak egy jelentése volt : az abstractióé. Az elvont neveket, pl. női tulaj- 
donságok neveit, később nőkre alkalmazták : az idg. ^q^ená pl. eredetileg 
talán csak a szülést jelentette, később (abstractum pro concreto) a szülŐ 
nőt. A Proserpina, Flara stb. nő- istenségek tulajdonkép a földmíves 
munkásságának egyes irányait jelölték. A nőneműeknek és az elvont 
főneveknek azért is vannak gyakran azonos képzőik, mivel az előbbiek 
gyakran az utóbbiakból keletkeztek. Később nem érezték már az eredeti 
abstractum és concretum-féle megkülönböztetést és ennek helyébe 
lépett a szavaknak látszólagos sexualizálása. 

Az árja nyelvészet körébe tartozik Johannson czikke, melyben ind 
etymologiákat közöl, továbbá Barthülomae Arica ez. czikksorozatának IX. 
fejezete, Baunack czikke, melyben a Bgveda egy sorát magyarázza ; Bano 
az óperzsa ékfeliratok egyes vitás helyeiről értekezik. 

OsTHOFF görög és latin szófej tóseinek harmadik sorozatát (15 — 
19. 8z.) közh (az előző két sorozatról 1. NyK. 28, 4G4. 470.). Ezúttal a 
következő alakokat egyezteti egymással: 1. lat. postis, gör. ;raírr^ic, Tzao- 



Digitized by 



Google 



350 PBTZ GEDEON. 

zádeq, itapaazáq ; a lat. postis szerinte ^por-sti-s-hlSÍ való, első része idg. 
^pr-, a per- gyöngébb alakja, második része a 8t{h)d' ,állni* gyökérből 
van képezve ; másai az ói. prsthdm, 6ín,first stb. ; — 2. lat. j?oríúttf,j)ar- 
tecta, temo (?), gör. zónoq, litv. tenkü, ükti^ gót peihs, ófa. diksaia ; 
idg. gyökerük teq- volna {parti/ms = idg. *pr-teqtL8 vagy ^pr-toqus) ; — 
3. lat. procere8,procum, orosz proéí; — 4. lat. arceo, Orcus, gör. dpxéú}, 
újperzsa argy örm. argel, litv. raklnti, ófa. rt^ií (úfn. Riegel) stb. ; — 
5. lat. aZ6i/^, gör. ák^óg, á)M)(póq, aX<pty gall. AUnon (,WeÍ8sland*), ófn. 
dliiZt ószl. fe&e(ÍL jhattyúS ugyanide tartozik az Alpes név is, gyökerük, 
OsTHOFF szerint, idg. kbh- (ennek gyöngült alakja Ibh-). 

Thumb a görög kiejtéshez közöl adalékot. Figyelmeztet arra, mily 
fontos e kérdésben a görög szóknak és hangoknak keleti szövegek- 
ben való átírása, s azután Hess közleményei alapján (1. NyK. 28, 471) 
az egyiptomi görög kiejtés egyes jellemző sajátságait (hogy pl. a gntt. 
és dent. tenuist és médiát nem vagy csak nehezen különböztették meg) 
fejti ki. — Ugyanő egy másik czikkében lehetőnek tartja, hogy egy 
1896-ban közölt vázafeliratnak Hpá(}fa\yzi szóalakjának kezdete az aspi- 
rált p kifejezése akart lenni. 

Berneker a latin nyelv primaar io- igéinek ragozásáról szól. Rész- 
letesen megokolja azt a tételt, melyre már évekkel előbb jutott s melyet 
Hírt (Idg, Akzent 196. 1.) és Streitberg [Idg, F. 6, 152) közöltek is, 
hogy az eme latin igék suffíxumának gyönge alakjában mutatkozó ingado- 
zás (t és I ; pl. capisiy de sagis) épúgy magyarázandó, mint a gót ^^jfts 
és sőheis viszonya : rövid tőszótag után f , hosszú után % állott be. Hosszú 
tőszótag után mindig í-t találunk, tehát pl. audircj dormxre, haurire, 
ordJri, söplre, vincire stb. ; rövid töszótag után körülbelül 45 esetben 
t-t, pl. cápio, cupio, födio, fugio, iacio, vwrior, ői'ior, pátior, quatiot 
rápio, sdpio, »ptcio, A szabály második pontjának vannak azonban kivé- 
telei is: 10 esetben rövid tőszótag után is t-t találunk (ní^íre ; saZto, 
apério, i-enio,ferio, sepelio, amicio stb.). E kivételek okait igyekszik adni, 
leginkább az analógia hatását látja bennünk. E szerint pl. rugire és 
muglre hosszú 7 je abból magyarázandó, hogy az állati hangokat utánzó 
igék különben mind -i-t mutatnak (minthogy hosszú tőszótagúak), pl. 
garnre, grundlre, hínnlre stb. A venio hosszú í-jére nézve {renis, ventmus, 
venltis) talán az Tre, redlre stb. alakok hatása tehető fel. Különben maga a 
conjugatio is okot adhatott ingadozásra és különböző irányban való kie- 
gyenlítésre : a sing. 1. sz. és plur. 3. sz., továbbá a conj. prsBS. mind a két 
osztályban egyforma végzetű volt, így magyarázható a moritur és vvorr- 
tur közti ingadozás, s ez az eset foroghatott fenn »,ferio igénél is. — 
Brugmann a latin id mea refert kifejezés eredetének kérdésével foglal- 
kozik ; szerinte ez ekkép származott ; id ad (v. in) meás resfert ,da8 



Digitized by 



Google 



INDOGERMÁN NYELVÉSZETI FOLYÓIRAT. 351 

führt auf meine Angelegenheiten, geht auf meine Interessen, geht meine 
Interessen an* ; az -s elveszése hangtanilag megmagyarázható ; a prse- 
positio későbbi elmaradása pedig ugyanaz a jelenség, a melyet egyéb 
irányt jelölő accnsati vasoknál is tapasztalunk (domum /erre ; vmum íre, 
dare), — Plánta oszk-umbriai feliratok magyai-ázatához közöl ada- 
lékokat. 

Kelta nyelvészeti kérdést tárgyal Foy czikke : Zur Geschichte des 
idg. s im Eeltischen. 

A germán nyelvészet körébe tartozik Thurxeysen értekezése : Spi- 
rantenuecksel im GotiscJien. Thurnetsen itt részletesen tárgyalja azt a 
megfigyelését, a mely€ft röviden már Kluge közölt (1. A^'^Íl. 28, 116). 
A zöngés és zöngétlen spiránsoknak dissimilatión alapuló váltakozásáról 
van itt szó : közvetlenül hangsúlytalan vocalis után zöngés spiráns jelenik 
meg, ha a szótag elején zöngétlen mássalhangzó van ; zöngétlen spiráns 
akkor, ha a szótagot kezdő mássalhangzó zöngés ; tehát -tiLb' (a gót b 
spiráns-értékű), ellenben 'dti/-, E szabály szerint magyarázandók pl. a 
következő megfelelések : í, z : 8y hatiza : ágim ; jukuzi : bérusjős ; 
^, d : p, wratőduB : gaunőpus ; liíihadei : viagapei ; S, g : h, wvlpags : 
stainahs ; 4. b : f] fraistvJmi, tvitubni : waldufni, umndufni. Ha aszótag 
elején két mássalhangzó van, akkor a zöngétlen mássalhangzóból és 
semivocalisból (J, w) álló hangcsoport úgy hat, mint a zöngétlen szótag- 
kezdet (tehát auhjődusj weitwöd'); a zöngétlen mássalhangzóból és 
liquidából álló hangcsoport ellenben úgy, mint a zöngés szótagkezdet 
(hrőpráhans, niíJclahs). E szabályok alól a következő kivételek vannak : 
1 . a szóvégi spiránsok az ismeretes gót hangtörvény szerint mind zön- 
gétlenek (tehát a föntemlített hatiza dativusnak megfelelő nominativus 
hatis, épúgy mint az agisa nominativusa agis) ; 2. összetételek második 
tagja a simplex consonantismusához igazodik {weinagards, andaugi), de 
néha tán itt is hatott a hangtörvény (2i'6i7ia6a^'8-szel, míg az ófn. béri r-je 
z-hö\ való) ; 3. a képzők kiegyenlítődés következtében gyakran csak egy- 
féle alakban mutatkoznak (pl. a -pi'ó határozószó képző), a ragok mindig 
egy alakban (pl. a melléknévragozásban -aizős, -aize, -aiző, sohasem -^-szel ; 
a passivum személyragjai -ada, -aidau sohasem ^-vel). — Loewe Noch- 
mais das schwache Práteritum des Gervianischen ez. czikkében az e kér- 
désről kifejtett elméletét (1. NyK. 28, 352) főleg Michels ellenvetéseivel 
szemben új argumentumokkal igyekszik támogatni. Most is a ,szótag- 
dissimilatio* [helyesebben tán haplólogia^ v. ö. Brugmann, Grundr, P 
857. l.j föltevésével magyarázza a szóban levő alakokat ; az összetétel 
első részét azonban most nem ragos alaknak, hanem a tiszta tő alakjá- 
nak tartja (idg. ^salpa-dhedham), Ekkép, úgy mond, lényegében vissza- 



Digitized by 



Google 



352 PETZ GEDEON. 

tért BüPP föltevéséhez, a mely szerint g. sőkidedum a ragozatlan Si'fki 
gyökér és a *dedum ,tettünk* alaknak összetétele. 

Litván nyelvészeti kérdéssel Zubaty foglalkozik az idg. dualia 
locativusiinak a litvánban való nyomairól szólva. Mikkola szláv nyelvi 
etymologiákat közöl s ezek során az idg. p : A-féle váltakozásnak némely 
esetére utal (szl. pekfj^ : lat. coq^uo ; litv. penk), : lat. quinqae; lat. lupusz 
gör. ?jjxoq ; litv. terp : ném. durch stb.). 

IX. 

A kilenczedik kötet dolgozatai közül általános indogermán nyel- 
vészeti kérdéseket tárgyal Hírt Hermann Akzentstudien ez. czikksoroza- 
tának két fejezete. Az első az idg. vocativus hangsúlyozásáról szól. A vo- 
cativus lehet hangsúlytalan, ha enklitikus ; hangsúlyos, ha a mondat 
elején áll. Az a kérdés már most, hegy az utóbbi esetben a szónak melyik 
tagjára esik a hangsúly. Az ó-indben a mondat elején az első szótagra von- 
ták a hangsúlyt és sokan ezt eredeti idg. sajátságának tartják ; Hírt ezt 
kótségbevonja. A görög vocativus az esetek túlnyomó részében orthoto- 
nesist mutat, csak egyes szókban jut a hangsúly az első szótagra (déaizora^ 
názsfi, "^AnoXXoy stb.). Ez utóbbi alakok azonban nem azokban as 
esetekben használatosak, mint az ind nyelvnek az első szótagon hang> 
súlyos vocativusai : ama görög formák inkább az ind tnklitikiLS alakok- 
nak felelnek meg. így az ind nyelvnek ez az első szó tagon való hang- 
súlyozása magában álló jelenség ; viszont az európai nyelvek orthotonikus 
hangsúlyozásának az indben nincsen megfelelője. A kétféle hangsúlyozás- 
módot tehát össze kell egyeztetni. Hírt szerint az orthotonesis az erede- 
tibb és az ind nyelv analogikus úton változtatta ezt át az első szótagon 
való hangsúlyozássá (meg iskisérli ez analogikus folyamatnak magya- 
rázatát, de nem meggyőzően). — Hírt második ozikke azt a kérdést 
tárgyalja, vájjon az ősitáliai, ó-ír és germán nyelveknek az a sajátsága, 
hogy a szavak első szótagját hangsúlyozzák s hogy hangsúlyuk erősen 
exspiratorikus természetű, valami történeti összefüggésből magyaráz- 
ható-e? Lehetőnek tartja, hogy e nyugat-európai népek oly népe- 
ket (etruszkokat vagy rsBtiaiakat ?) hódítottak meg, a melyeknél a 
liangsúlyozásnak ez a módja dívott s hogy azután nyelvkeveredés állott 
be. A germán hangsúlyozásnál esetleg a finn nyelv hatására is lehetne 
gondolni. Figyelmeztet arra a körülményre, hogy szomszédos nyel- 
vek, ha nem is rokonok, egyes hangtani sajátságaikban egyezést mu- 
tatnak. Azonkívül ügyet kell vetni a nyelveknek bizonyos lényeges 
különbségeire vagy hasonlóságaira: a szláv-litván nyelvekben pl. a 
vocalisok az előző consonansokra vannak hatással, ellenben a germán 



Digitized by 



Google 



INDOGERMÁN NYELVÉSZETI FOLYÓIRAT. 353 

nyelvekben az előző szótag vocalisaira (^i- és u- umlaut, brechung stb.) ; 
viszont eme ,vocalis-barmoniá'-nak némely hasonló tüneményei az ír 
nyelvben tűnnek fel. 

Az árja nyelvészet körébe tartozó kérdést tárgyal Bichteb 0. ter- 
jedelmes értekezése : Die unechten Nomirudkmnpoúta des Altindischen 
und Altiranischen. Arra az eredményre jut, hogy az összetételnek ősrégi 
módja az, a mikor az első tag tMakjdban előzi meg a másodikat (Grimu 
Jakab kifejezésével : ,echte Komposita'). Ezek mellett idővel mind nagyobb 
számmal alakulnak olyan összetételek, a melyeknek első tagja valamely 
casus-alak (Grimm szerint ,unechte Eomposita'). Lehet, hogy ezeknek 
egy része ama ,valódi' összetételekből keletkezett, a mikor a tőalakú elem 
valamely ragozott alakra emlékeztetett ; máskor valamely névszói össze- 
tétel első eleme valamely igei szerkezet hatása alatt öltött a tőalak he- 
lyett casus-alakot pl. a dhanam-jayá- ,Preis gewinnend* összetétel első 
elemének accusativus alakja a dhdnam jayati ,er gewinnt den Preis'-féle 
szerkezet hatásából magyarázható (mint a gótban ^weina-drugkja helyett 
tcein-dragkja a wein drigkan hatása alatt). Ezek azonban csak föltevések. 
Legegyszerűbben úgy keletkezhettek az ily összetételek, hogy mondatta- 
nilag egymáshoz tartozó szók alkotnak egye$éges kapcsolatot, mint a hogy 
történeti időben szemünk előtt is ily módon keletkeznek a ,nem valódi* 
összetételek. Az óindben az összetételeknek ez a fajtája azután rendkivül 
termékenynyé vált. — Babtholomae Arica ez. czikksorozatának X. részét 
közli. 

A görög nyelvészet körébe tartozik E. Pürdie értekezése : llie Per- 
fective yActiansarV in Polyhius. E dolgozat tárgya annak kimutatása, 
hogy a későbbi görögségben összetett igék a befejezett cselekvésmód ki- 
fejezőivé váltak, a mire eredetileg az egyszerű ige aoristus-töve szolgált. 
Először is a különböző cselekvés-módok meghatározását adja (v. ö. NyK. 
28, 469.): megkülönbözteti 1. a durativ vagy imperfectiv, 2. a perfectiv, 
3. az iterativ és 4. a constativ cselekvést ; különösen figyelmet érdemel 
az aoristus , constativ* (constatáló) használatának a ,perfectiv*-től való 
megkülönböztetése. (« The latter accentuates one particular point ina 
line of durative action, whereas the former can be compared to neither 
a line nor a point but rather to the circumference of a circular figure, — 
it is a line which, though limited, has yet neither beginning nor end, 
no one point in it being brought intő greater prominence tliat any 
other.t) Arra az álláspontra helyezkedik, hogy az aoristusnak perfectiv 
fnnctiója eredetibb, mint a constatáló s kimutatja a homerosi görögségben 
az aoristus- tőnek ama túlnyomólag perfectiv használatát. A későbbi gö- 
rögségben azután, mikor az aoristus elvesztette perfectiv erejét és a ren- 
des constatáló alakká lett, praspositiós igék használtattak perfectiv jelen- 



Digitized by 



Google 



354 * PBTZ GEDEON. 

téssel, de csakis olyanok, a melyek prsepositiós tagjának jelentése már 
elhomályosult (<rJy, xazá-, dca-) ; holott azokhan az összetételekben, a 
melyeknek prsBpositio -eleme még eleven jelentésű volt, ez az igei cselek- 
vésnek irányát jelölte. Ezt azután részletesen kimutatja Poljbias nyelv- 
használatában. 

Görög hangtani kérdést tárgyal Brüomann dolgozata : Dimmüa- 
torische Verandenutg von e im Griechischen und Aristarchs Regei über 
den honierischen Wecksel von Tj und ec vor Vocalen. Brüomann a követ- 
kező hangtörvényt fejti ki : az ión -attikai nyelvterületen az az e, mely 
£-ből pótlónyújtás útján vagy pedig két e összevonása révén keletkezett, 
közvetlenül s és e előtt nem se-, hanem 7^-nek mutatkozik (a előtt azon- 
ban s(), An-ól van tehát itt szó, hogy a zárt e nyilt e-vé lesz. Pótló nyúj- 
tásnak volt pl. helye egy eredetibb *r£iíeö"-/£i/r- alakban, ebből hom.re- 
?j^£eg, fem. reXr^^aaa (ellenben o elŐtt et : hom. zéAeeocí} ; összevonás állt 
be egy eredetibb ^oTtéei alakban, ez homerosi otz^'í ; épúgy ^aTzséetrae- 
ből hom. a-izi^zaai keletkezett ; ha ilyenkor három vocalis találkozik össze, 
Brugmann szerint az M) kettő vonatott egybe. Végül azt fejtegeti, meny- 
nyiben illenek ez alakok metrikai szempontból a homerosi szövegbe. 
Egy másik czikkében (Die sogenannten uneckten Diphthonge se und 
ofj) Brugmann azt a már régebben kifejtett nézetét támogatja és főleg 
HoFFMANN 0. ellen védelmezi, hogy az e és a pótlónyujtása és az es, oo, 
OS összevonása iitján keletkezett ee és ou (pl. Tef^éua-a-hól ze&eío'a, de- 
dóvíTa-hól otdoüíTa, wdéeze-hoi ^detze stb.) az ión-attikai nyelvterüle- 
ten kezdettől fogva egyszerű hangzók voltak s mindig azok maradtak, 
épúgy mint pl. a Tzáuíra : rráíra a hangzója stb. Hogy e zárt c és ü han- 
gokat cf és ov jegyekkel jelöltek, ezt abból magyarázza, hogy az ősgörög 
valódi diphthongusok (pl. Xeítzío, (tttouSt^) idővel e és í7-vá lettek s így 
ezt az írásmódot, a melyet e hangok jelölésére megtartottak, ama régi 
monophthongusokra is átvitték. — Alaktani kérdéseket tárgyal Brüo- 
mann következő czikke : Die Herkunft der griechischen Sub«tnntiva auj 
'£'j<^, Gen. ■7^{/)oci. E főneveknek képzésmódja szerinte olyan participiu- 
mokból, illetőleg igei melléknevekből indult ki, a melyeknek töve -?^/o-ra 
végződött és a melyek -é(o végű igékhez tartoztak, pl. c?o/?3y/o- : {poptoo,. 
Eme melléknevek idg. í/o- képzője ugyanaz, a melyet pl. az idg. *^í-wo-« 
televen* (ói. jiva%y lat. vlvo%) és egyéb alakokban találunk. Bagózásuk ter- 
mészetesen az 0- tövekét követte ; de figyelemre méltó, hogy különböző 
-0- és -a- töveknél consonantikus declinatióval való váltakozást találunk 
(^-ro-^ -m- : -r- ; -no-, -na- : -n- ; -fo-, -ta- : -t- ; épúgy -mo-, -m- mellett 
-//- is ; ide tartozik az is, hogy a (fopr^fo- tőalak mellett *<popr^tjqy illető- 
leg az Tj rövidülésével (popB'jci nominativusi alakot találunk. Hogy miké- 



Digitized by 



Google 



INDOOERMÍM NYELYésZETI FOLYÓIRAT. 355 

pen magyarázandó az o- ragozásnak a mássalhangzói ragozással való 
váltakozása, az egyelőre nyilt kérdés marad. — Thümb a görög 
digamma történetéhez közöl adalékokat, főképen azt vizsgálva, hogy 
az egyes nyelvjárásokban mikor és miképen ment végbe a / elve- 
szése. 

A latin nyelveszet körébe tartozik Osthoff czikke, melyben a lat. 
queo és eo igék etymologiai egybetartozásáról való nézetét (1. NyK, 28, 
•471) új bizonyítékokkal igyekszik támogatni ; rámutat arra, hogy pl. a 
szanszkritban is ím yáti ,nequit*, na yanti ,nequeunt* értelemben fordul 
elő. — Latin etymologiákat fejteget BBuoMANN-nak egy czikke is. A latin 
pinguis szerinte nem a görög naj^tjq rokona (ez utóbbi az ói. bahú- alak- 
kal tartozik együvé), hanem a görög ^r/wv, ói. püaw-nal egytövű (a közös 
gyökér pöi-, 'pi- ,duzzadni') ; egy egyszerűbb ^i-mo- tő mellett (a mely 
talán az optrmis melléknévben rejlik, ebből : *opi-pimus) egy továbbkép- 
zett ^pl-m-OiLto-j -^inOjiiO' tő is lehetett és pinguis ennek a folytatása. — 
A latin criinen Brugmann szerint nem tartozik együvé sem a ceriul alak- 
kal (CoRssEN, CüRTros), sem az ói. gru- tővel (Műller M.), hanem inkább 
az óizl. hnna ,kiálltani*, hreimr ,kiáltá8*, ófn. scrian (úfn. schreien) ala- 
kokkal s eredeti jelentése ,kiáltá8' volt, az a kiáltás t. i., a melylyel a 
megkárosítónak tettét a birónak s másoknak tudtára adják. — A muLti-an- 
gulusy aequi-angtUus stb. alakoknak ?-je, a mely a római irodalom kezdő- 
korában még nincsen meg (vivit-angulm) Brüomann szerint a tri-angu- 
lti8 mintájára keletkezett, épúgy mint a hogy biennium és triennimn 
analógiájára quadriennium keletkezett. 

A germán nyelvészet körébe tartozik Berneker E. czikke Zur ger- 
manischen Verhalflexion. Az ófn. prsBs. plur. 2. személyének alakja több- 
nyire (különösen &ank és bajor területen) -et, a régibb alemannban -ai ; 
a monseei töredékekben -it fordul elő. E különböző alakok magyaráza- 
tával már egy egész kis irodalom foglalkozik. Berneker szerint a monseei 
töredék -ií végzete az eredeti alak (idg. *bheret{h)e, germ. *beriíti) tör- 
vényszerű képviselője ; az -et végű formák analogikus képzés eredményei, 
ez a képzésmód a -lo- igék többes 1. szem. (ősgerm. *sökjam^Sf ófn. 
sauchemés) és 3. szem. {^ aökjanpi, suochent) alakjaiból indult ki ; az -at 
végű alemann alakok szintén az 1. szem. nemaviés és 3. szem. nemarid 
Alakból kapták a-jukat. (Megjegyzem, hogy épígy magyarázta ez alakokat 
már Behaohel, PAUL-féle Grundr.^ 1, 605). — Az óizlandi nyelv prsBS. sing. 
3. szem. -r végű alakját Berneker nem a 2. szem. hatásának tulajdonítja, 
hanem hangtani fejlődéséből magyarázza : szóvégi d hangsúlytalan szó- 
tagban r-ré lett s így egy régibb *bindid alakból bindr keletkezett. Hogy 
a többes 2. személyében bindid alakot találunk, ezt abból magyarázza, 
hogy ehhez az it duális- vagy az cr plurális-névmás szokott hozzájárulni 



Digitized by 



Google 



356 PETZ GEDEON. 

V. ö. kőmeder, komeTiit), így a Ű jobban meg volt óva s ebben az alakban^ 
nem változott -r-ró, mint a sing. 3. személyében. — Ugyanő Etymclogi 
sches czímű czikkében a következő egyeztetéseket közli : 1. ófn. kfn. waU 
,Kampfplatz*, ósk. vaUkyrja, ófn. wuol ,Verderben, Niederlage*, a szláv- 
ságból cseh vdleti ,bekriegen*, válka ,Krieg* stb. ; 2. gót manna, ófn. nuin 
Kluge szerint talán ^ghmonu-h6\ származtatandó, a mi a ^ghemo-nsik 
(= g. guma, 1. Jiomo) mellékalakja ; Bernekeb e kapcsolatot más nyelvek- 
ből vett adatokkal igyekszik erősíteni, ilyenek : litv. irnű, porosz smoyy 
és a minthogy a balti nyelvágban egy -gu-Yai való képzés találkozik : litván 
£mogüa (idg. *ghmöq^kii8), úgy a germánban is vannak ennek megfelelői 
(de rövid o-val) : g. magiLSy ószász inagu stb. 3. A g. fugls, ófn. fogai 
,madár* szót Berneker egy idg. ^phuq-ló- tőből származtatja (v. ö. litv. 
paüksztas idg. ^phoúq'Sto-hól), gyökere pJmq-, phefiq- ,schwellen, sich 
aufbláhen*. 4. Az idg. ph, ói. ph, gör. <r, lat./, germ. /J balti-szlávj) han- 
gok megfelelésének még más példáit is találjuk : ói. sphal-, gör. afálho 
lat. falloy óín.falla7i ; egy idg. phant- gyökérből lat. fastus, ófn. festi, g. 
fastan, ófn. fasten ; — együvé tartoznak szerinte a lat. Jocus, ószl. 
pesth jOfen*, szlov. 2)ec ,Ofen, Fels* szók is. 

Pktz Gedeon. 



Újabban megjelent nyelvtudományi dolgozatok. 

Csíírős Ferencz : A magyar irodalmi és köznyelv. Ungvár, 1899. 
74 lap. 

Hajnal Dávid: Kármán József mint nyclvmívelő. Budapest, 1899. 
48 lap. 

LászU) Géza : A zilahvidéki nyelvjárás. (Különnyomat a M. Nyelv- 
őrből.) Budapest, 1899. 81 lap. 

Schviidt Henrik : A verbászi német nyelvjárás. (Különnyomat a 
Philologiai Közlönyből.) Budapest, 1899. 25 lap. 

Zimányi Dániel: A latin tulajdonnevek. Budapest, 1899. 99 lap. 



Digitized by 



Google 



Kisebb közlések. 



Egy XVI. századbeli palócz-orosz szójegyzék. A palócz 
és a kún nép azonságát tudvalevőleg az bizonyítja leginkább, hogy 
a mit a nyugati és a byzanczi kútfők a kunokról mondanak el, 
ugyanazokat a dolgokat az orosz és a lengyel kútfők a palóczok