j KC di ayaet ag gat áttegat ága B E 19 t p át klygyrtegdzével Sepsey
A ; 4 Hi) KEKSKHLÁGYKTB FT RNKLNHKHNBB fmigekákéntt j APA si rikásázésátsbttot
K ; irrnytsn mi $. j j ba jú ő? j4 v 4 é s j gátbat véte
144 gA 3 z 1 bbá el ei Í ág a KINETÉSB f tis snuabídes tet
! HA r va HA Hl 4 reb
vont RÉ MLSAR ; 3 KVt MATKALNEE KÜL ÁTRÉHETÉLKÉK
énbH tet tig kip jjbAANAnTkYANAJAK ERAT
zá 0007 vereoag bob aaz ólkító ft GIRL NTR TD AAÁETERÉS IB
jegéégasttakai HLULIÁNNÉA
kátplskuk, 47 kt
jét
TE;
KÉSÉS MSZETS
E 2
vagát
gátra
vngtk
tt jutt
iss
egri s §
t/ Hatan
kata
4 létet 4
s jő ajtaját 2944 H
j ilják ÉT ágT irant alat A TESB
f alátajai ni, ap 146 rk ig
1) dó jani fa apa
dare at eruéjbó
ale
Hi tépelzeáti
ek été
8 pie TA
MÁT ÁK
tgte
SELENA
jéltbret
ty H
UaERA el
uk b kint
28 sszhA kás
új
hi
JA
et
érte
LA
6.
átt
vtsz
psd totkobyáz toy
bjzviáryágaettébby
EOR ELLE SREOPT E
FOR ED VÁSZÁGNKOIN
BOJRSSETEN GE
LIBRARY
OF
THE AMERICAN MUSEUM
OF
NATURAL HISTORY
41881 07 [/ vi
1
LA
ETÉERTGAN MUSLUM E
SENALURALVISTORVES
HAVI FOLYÓIRAT
különös TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA,
MEGINDÍTOTTA. 1884-BEN HORVÁTH GÉZA.
s : 59.57-ot (u.3.a)
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG ET
HIVATALOS KÖZLÖNYE.
. LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ
CSIKI ERNŐ.
ga
DSSéta et
XIX KÖTET. — 1912. —]ó
. BUDAPEST, 1912.
LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS TLÁDÓTÁT SANK rek
II., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3.
EKE KELEGELEKEKY
:/
KU Ki. UN
j 4
KGN
a. AA ZALDONINŐN,
DUGONICS-NYOMDA R. d
——] SZEGED I
KÁLVÁRIA-UTCZA 6. SZ.
Tartalomjegyzék.
A. Aigner Lajos: Magyarország pillangói. NE SSREEHE
Lapszám
5, 20, 120, 182
.Bakó Gábor: A szőlőmolykongresszus— — — — — — 17
Bokor FHlemér: Az esztergomi ürgefészkek bogárvilága— — 66
. Bíró Tajos: Bogarászati kaland Horvátországban — — — 069
250150 197 JELGÉGYEn yNjjUSVINIK 4 S [e 1
6 barlamoi Carabidák e 8
. . Adatok Magyarország bogárfaunájához — — — — 29
Magyarország Buprestidái. ÍV. — — — — — — 135
- Az Otiorhynchus. cribrosus rokonairól — — — — 138
— Új vak bogarak a Bihar-hegységből — — — — — 156
Diószeghy Lásaló : Adatok Magyarország lepkefaunájához — 114
Horváih Géza: Az amerikai bivalykabócza Magyarországon
ék (kgose) — — — — — — — — — — Í4ó
hi Kaurmann Ernő : e E. ÍV. 147
149
— — — — — — — — — — 51
3
116
163
sz ban — — — — — — — — — — — 49
SSSSÉocyan lettem entomolosus a e 1
Magyarország fémdarázsai — — — — — — — 129
mi Rét új EHymenoptera-faj— — — KEZEK AKSZÉS ESA EK SEK TÉS SÍt HT
izsicaky Jenő: Új lepkefajváltozat Trencsén- vármegyéből
képe) 8
ich Ferenc: Adatok Simontornya bogárfaunájához — — 60
schild N. Ch.: Adatok Magyarország lepkefaunájához.
III—IV. — — — — — — — — —- 21 167
jády Zoltán: Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. —
"II. Neuroptera et Pseudoneuroptera — — — — 583
Különfélék. e
Csiki Ernő: A magyar Nemzeti Múzeum rovargyűjteményé-
nek gyarapodása 1910-ben — — — — — — 9
— Mennyi bogarat írnak le évenként? — — — — — (3
— 7 Ganglbauer Lajs— — — — — — — — — 122
— Kártékony-e a Haltica oleracea ?— — - 124
— Új Elaterida-név — — — — -— — — — — 139
— Nem gyúlékony rovarirtó szer — — — — — — 139
— Bogsch János emlékének (arczképpei) — —. — — 181
— Elhúnyt magyar rovarászok — — -- — — — — 182
— A Pholeuon Knirschi rendszertani helyéről — — — 183
Fehér Jenő: Egy falánk Mantis religiosa — — — — — 123
— A házi légy viszi zsákmányát — — — — — — 124
Ulbrich Ede: Adat a pókok vérengző természetéhez — — 32
Vágó Aladár: A Chrysis sybarita Först. gazdaállata / — — 32
A II. nemzetközi rovartani kongresszus — er S. I -Z-z9B
Növénygazdasági Lapok — — — — — — — — — (3
Irodalom.
Az ismertetett munkák szerzőinek jegyzéke : i
Alfken 10; Becker 10: Bernau 140; Bernhauer 74; Bolkay 10;
Brancsik 75; Breit 75, 139; Brues 11; Csiki 11, 140; Dziurzynski 186;
Fleischer 140; Griffini 10, 11: Hendel 10; Horváth 9, 10, 11;
Jablonowski 185: Jordan £ Rothschild 126; Junk 32; Kröber 11 ;
Kuthy 10; Lundström 11; Meixner 140; Mocsáry 10, 11; Moczarski
139; Montandon 10; Pic 140; Pongrácz 10; Rebel 126; Reitter 12 ;
Sági 74; Schweitzer 74; Seidlitz 186; Seitz 183; Simonyi-Semadam
125; Sokolár 33; Thalhammer 11; Tiltseher 125; Tomala 125:
Wagner 33: Zavattari 10.
Társulati ügyek.
A választmányi ülésekről — — — — — —-— — 14 142 187
A rendes ülésekről — — — — — —-— — 12 42 Tr, 141, 187
A közgyűlésről — — — — — — — — — — — 34
A tagok névsora 1912 elején — —.— — — — — — 2
vsaklji HAVI FOLYÓIRAT
. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XIX. KÖTET. 1912 JANUÁR 1. FÜZET.
Hogyan gyűjtsünk?
Irta : Csiki ERNŐ.
"Nem régen HEIKERTINGER és WaAGnwNeR tanulságos czikkekbeni
E nikósak a bogárhálóval való gyüjtéssel és sok megszívlelendő
. dolgot mondottak el, a mivel foglalkoznunk nem árt. ;
Gyüjtőink, első sorban bogárgyüjtőink, többnyire a végletekbe
esnek. Az egyik a kövek felforgatásában leli legnagyobb. örömét, a,
másiknak a bogárrosta a mindene, a harmadik , úgyszólván csak a
. bogárhálóval gyüjt, a legtöbben pedig csak azt gyüjtik a mi éppen
a szemük elé kerül. Ilyen gyüjtési módok mellett azután csodálkoz-
nak, hogy bizonyos fajok sohse kerülnek gyüjtőüvegükbe, sőt hogy
tovább menjünk saját megszokott gyüjtésmódjukkai még sok olyan
fajt se tudnak megtalálni, melyet különben csak az ő kedvelt gyüj-
tésmódjukkal lehet gyüjteni.
. Ennek leginkább az az oka, hogy egyoldalú gyüjtésmódjuk
mellett is nagyon válogatósak, nem gyüjtenek mindenütt, minden
elyen, talán mert megszokták, hogy csak hagyományos helyeiken
vről-évre mindig ugyanazokat az állatokat keressék. Az bizonyos,
Joy egyes helyek felette gazdag zsákmányt nyujtanak, amellett
onban a kevésbé kecsegtető helyeket is fel kell keresnünk, mert
kszor éppen ezek lehetnek valamely specziális faj lakóhelyei.
Nálunk a gyüjtők legnagyobbrészt a bogárhálóval való gyüj-
s kedvelői, emellett aztán elhanyagolják a többi gyüjtési módot,
pedig a bogárhálóval való gyüjtést is csak úgy minden terv nélkül
zik. Nem az a fő, hogy a mikor a rétek a legszebb virágpom-
jában díszlenek, hogy akkor vegyük csak elő hálónkat és azokat
. 1 FR. HEIKERTINGER: Zur Praxis des Káferfanges mit dem Kiátscher.
"Über Sammelzeit. (Wiener Entom. Zeitg. XX.X, 1911, p. 227—233); II.
Jber Sammelorte. (U. o. p. 247—261).
2 H. WAGNER: Zur Kátschertechnik. (Einige kleine Zusütze zu F.
eikertingers, Praxis des Küferfanges mit dem Kitscher). (U. o. XXX,
, p. 263—269).
. Rovartani Lapok. XIX, 1. (1912. I. 30).
2
irgalmatlanul végigkaszáljuk, vagy a mikor látjuk, hogy mindig csak
ugyanazokat a közönséges fajokat gyüjtjük, a SauTtéSsel egyáltalá-
ban felhagyjunk. ;
A bogárhálóval való gyüjtésnél sok mindenre kell figyelemmel
lenni. Elsősorban tájékozódnunk kell a vidék növényzetéről, sőt is-
mernünk kell a növényeket, hogy bizonyos fajokat a tápnövényükön
kereshessünk fel. Ismernünk kell-a vidék földtani viszonyait, mert
hiába keressük állatunkat tápnövényén, ha az nem áll megfelelő
talajon, mert az állatnak szüksége van olyan tápanyagra, melyet
növénye csak megfelelő talajon nyujthat neki. Figyelnünk kell a
növényzet összetételére, csoportosulására, a talaj száraz vagy nedves
voltára, a hely konfigurácziójára. Mindezek mellett nem elegendő,
ha pl. tudjuk, hogy állatunk ezen és ezen a növényen található, ha
a növény meszes talajon áll, ha a talaj emellett vizenyős stb., imert
tudnunk kell azt is, hogy melyik időben (hónap, hét vagy nap) és
a nap melyik szakában, de az is fontos, hogy a növény melyik
részén keressük. Előfordul pl. hogy tudjuk a faj pontos termőhelyét,
tápnövényét, előfordulásának idejét stb., mindamellett a legszorgal-
masabb kaszálás sem eredményez egyetlen példányt vagy legfeljebb
egynéhányat. Sok esetben ugyanis csak a növények felső részét
kaszáljuk le hálónkkal, a keresett állat pedig a legalsó leveleken
vagy azok alatt található. Nagyon fontos a nap szaka is, hogy mikor
találhatjuk a keresett fajt, mert némely faj kora es található
csak, amikor a növényzetet még harmat fedi, ilyenkor nem kell saj-
nálni, hogyha a háló vizes lesz, de a háló vizes tartalmának nehe-
zebb átnézésétől sem kell idegenkedni. Van sok faj, melyet hiába
keresünk egy bizonyos helyen, pedig ha ugyanazt a helyet akár
csak rövid idő mulva, egy elvonult záporeső után újból végigkaszál-
juk, a vizes növényzeten esetleg százával gyüjthetjük az állatot.
A mint. ebből láthatjuk sok faj csak vizes növényzetről gyüjthető.
Más fajok csak a késő délelőtti vagy a déli órákban kerülnek elő,
mások bevárják a naplemente idejét, sőt egyesek csak az éjjeli órák-
ban kerülnek elő. Van nem egy ritkának vélt bogárfaj, melyből csak
kivételesen gyüjthetünk egy-egy példányt, pedig ha lámpavilágítás
mellett kaszáljuk le éjjel termőhelyén a növényzetet, nem egyszer .
százszámra gyüjthetjük össze. Nem kell idegenkednünk a nyári ki-
aszott, száraz növényzettől sem, mert sok faj éppen a rétek üde nö-
vényzetében fejlődik és már csak a mikor a nyári meleg már ki-
szárította a növényzetet, kerülnek arra mint kifejlődött állatok. Tehát
vegyük általános szabálynak, hogy a bogárhálóval a legkoraibb ta-
vasztól a legkésőbb őszig gyüjtsünk mindenütt, emellett részesítsük
figyelemben nemcsak a szépen virágzó növényzetet, hanem a leg-
egyszerübb gyom, a kibuvó levél, a tüskés bogáncs, a száraz kóró, .
E kell válogatnunk a nedves, vizes ask; száraz átrostálandó ciréz
. között, mert ha a hely nem is felel meg, legalább meg kell győ-
ződni arról, hogy ott tényleg nincsen semmi és akkor sohse fogjuk
. később sajnálni, hogy még meg se kiséreltük azon a helyen a gyüj-
. tést. Szóval akármilyen gyüjtési módot alkalmazunk, sohse legyünk
. válogatósak, a bogárhálóval vizsgáljunk meg minden növényt, a ros-
tával minden megrostálható anyagot rostáljunk át, a legkisebb he-
— verő kő alatt épúgy keressünk állatot mínt az óriási alatt stb.
Esz Ha mindenre tekintettel leszünk, figyelmünket mindenre és
. — mindenfelé fordítjuk, nemcsak gyüjtésünk eredményével leszünk meg-
. elégedve, gyüjteményünk nem egy hézagát fogjuk szép sorozatokkal
. kitölthetni, hanem betekintést nyerünk az állatok ökologiai viszo-
AG
Uj bogarak Trencsén-vármegyéből.
I Irta: LAczó JÓZSEF.
. Alábbiakban néhány újonnan felfedezett bogárfajváltozatot és
eg 88 új fajt akarok leírni, let. nemcsak megyénk, hanem hazánk
8. " ELÉTSETBR harpalinus SEegv. var. Csikii LAczó, nov. var.
. A typo differt: corpore toto aterrimo, elytris posticelatioribus,
: onoto elytrisgue haud ferrugineo-marginatis.
Hungariae septr.-occid.: pagus Péhó (Com. Trencsén)
. Olyan mint a törzsfaj, teste azonban egészen fekete, az előtor
hátán és a szárnyfedőkön sárgás-barna szegély nélkül, a szárny-
fedők hátul pedig szélesebbek.
. — Előfordul Péhó környékén Trencsén- e ömesében
Ezt az új fajváltozatot Csixi ERxő nemzeti múzeumi Őr tiszte-
tére neveztem el.
2. Notoxrus Szalavszkyi LAczó, n. sp.
N. militi ScHum. affinis, sed differt: corpore angustiore; cornu
pronoti breviore et proportionaliter latiore, lateribus tantum dentibus
duobus apice rotundatis armatis, basi nodoso; pronoto elytrisgue
subtilissime punctatis et supra pilis brevioribus, magis tenuibus, cor-
pori adjacentibus ; elytris aliter ornatis: macula dilute ílavo-testacea
humerali majore, fascia mediana angustiore et ad suturam inter-
rupta, utringue ramum usgue ad partem guartam anteriorem et
suturam attingentem emittente; fascia anteapicali usgue ad margi-
nem lateralem producta, lateribus obliterata est. Long. 4 mm.
Hungaria sept.-occ. pagus Bolesó (Com. Trencsén).
Notoxus Szalawvszkyi n. sp.
(DR. SzaBó JózsEF rajza nyomán).
A N. miles ScHm. közeli rokona, de attól a következő jellemző
tulajdonságai alapján könnyen megkülönböztethető: teste karcsúbb,
az előtor szarvszerű nyulványa rövidebb és aránylag szélesebb,
oldalt két kerekített fogacskával fegyverzett, tövén pedig dudorosan
kiemelkedő; az előtor háta és a szárnyfedők nagyon finoman pon-
tozottak és felületüket finomabb, rövidebb és testhezsímuló szőrözet
fedi, továbbá a szárnyfedők világos sárgás-barna rajzolata is más :
a vállfolt nagy, a varrat mellett megszakított keskeny középső
harántcsiík be- és előrefelé egy az elülső negyedig terjedő és a var-
raton érintkező ágat bocsát ki, a csúcs előtti harántcsík pedig kissé
elmosódottan az oldalszegélyig terjed. Hossza 4 mm.
Előfordul Trencsén-vármegyében, Bolesó környékén.
Ezt az új fajt SzaLavszkv GYULA, v. b. t. t., Trencsén vármegye
főispánja, a ki a trencsénmegyei múzeum létesítése körül kiváló
érdemeket szerzett, tiszteletére neveztem el.
És 3. Orsodacne cerasi L. ab. Horváthi LaAczó, nov. ab.
SES Ab. glabratae PAsz. similis, sed differt: elytris utringue macula
. —— subbasali flavotestacea ornatis.
3 Hungaria sept.-occ.: pagus Bolesó (Com. Trencsén).
ső Olyan mint az ab. glabrata Pawz., feje és előtora sárgás-vörös,
a szárnyfedők pedig feketék, de mindegyiknek töve mögött egy-egy
. —— sárgás-barna folt van.
; Előfordul Bolesó környékén (Trencsén-vármegye).
Es Ezt az új fajváltozatot DR. HoRvárH Géza nemzeti múzeumi
28 osztályigazgató tiszteletére neveztem el.
E 4. Crioceris asparagi L. ab. Brancsiki Laczó, nov. ab.
a
E: A typo differt : elytris ílavis, macula humerali, sutura et fascia
transversa postica viridi-coeruleis.
Hungaria sept.-0€c.: pagus. Bolesó (Tren-
csén-vármegye).
-A törzsíajtól abban tér el, hogy a szárnyfedők
sárga színe erősen tért foglal, úgy hogy csak egy-egy
vállfolt, a varrat és a rövid hátsó harántcsík zöldes-kék.
Előfordul Boles ó környékén (Trencsén-vármegye.)
Ezt az új fajváltozatot DR. BRaAwcsix KáÁRoLy, kir. tanácsos,
. megyei főorvos, tiszteletére neveztem el.
GTA ÜT EAN SÁTÁNT BLA BAR TT ÉKES EZEK NTÉAÁ LL ZOH KADSZET RTL LÁGYA ÉSEZT
g s pvt TB A $ 1,
Magyarország piliangói.
Irta: 7 A. AIGSER LAJos.
KE
VII. CSALÁD : HESPERIIDAE.
. Ez a család jól megkülönböztetett csoportot alkot, melynél
. — különösen a szárnytartás a többi pillangótól lényegesen elütő, egyesek
. (pl. Thanaos Tages) nyugalomban fedélszerűen összehajtva tartják.
ss Az idetartozó pillangók feje nagy, homloka széles és gömb-
alakú szemük nagy. A szem és a csáp kőzött hajpamat van, a csáp
. hosszú, fokozatosan megvastagodott, bunkója a végén kihegyezett,
orsószerű. Mind a hat láb jól kifejlődött, az elülső lábszár nyujt-
. ványnyal, a hátsó két pár tüskével fegyverzett. A hátsó szárny elülső
.—— szegélye mentén mindig megvastagodott.
s A hernyó orsóalakú, finoman szőrözött. Többnyire összeszőtt
. levelek közt él és fűszálak vagy levelek közt laza szövedékben alakul
át. A báb legtöbb esetben megnyult és szövedékében farával és
áthúzott fonállal megerősített.
Ebből a családból a palearktikus tájban 183 nem él, melyek
közül Magyarországon nyolcz fordul elő, utóbbiakat következőképen
választhatjuk szét.
A nemek meghatározó kulcsa:
1. A rojt nem tarkázott . 2
— A rojt feketével tarkázott ; 7
2. A potroh megnyult, a hátsó szárny zúgát 58 Al freskaladja 3
— A potroh rövid, a hátsó szárny zugán nem vagy alig terjedtúl 4
3. A csáp rövid, bunkója hosszúkás, az elülső szárny közép-
sejtje egyenesen lezárt. 1. Heteropterus.
— A csáp az elülső szárny félhosszát éri el, bunkója vastag,
hirtelen kihegyezett, mindkét szárny középsejtje nagy, meg-
lehetős egyenesen lezárt. 2. Pamphila.
4. — A felület vöröses-sárga . SSL R EE elet SE EZZ ESZ
SZETA felület sötélbatmanyaey SZÜTke sz st SETS ze
5. A csáp bunkója röviden kihegyezett, a tapogató utolsó íze
felálló, meglehetős karcsú. 3. Adopaea.
— A csáp bunkója hosszúkás, hegye vékony, kampószerűen
lehajló. 4. Augiades.
6. Az elülső szárny kihegyezett; a csáp rövid, hirtelen meg-
vastagodott, bunkója hosszúkás, hajlított. 5. Parnara.
— Az elülső szárny lekerekített. A csáp az elülső szárny fél-
hosszát éri el, bunkója megnyult orsóalakú, kissé hajlított.
8. Thanaos.
Tt. A csáp bunkója tojásforma; a tapogató a homlokot szem-
hosszal tulhaladja. Az elülső szárnyon üvegszerű foltok van-
nak, a hátsó szárny fogazott. .6. Carcharodus.
— A csáp bunkója hosszúkás, kissé hajlított, csúcsa lekerekített.
Az elülső szárny fehér foltokkal díszített, a hátsó szárny
nem fogazott. T. Hesperia.
1. nem: Heteropterus Dum.
A csáp rövid, bunkója hosszúkás, az elülső szárny középsejtje
egyenesen lezárt. az elülső lábszáron nincsen nyujtvány, a potroh
hosszú, a hátsó szárny zugát meghaladja.
A hernyó fűféléken él. A báb nyulánk, elül kissé szögletes.
A palearktikus tájban két faja él, melyek közül az egyik
hazánkban is előfordul.
1. Heteropterus Morpheus PALL.
PAnLas, Reisen in versch. Prov. d. russ. Reiches. I. 1771, p.
471. — Sieropes SCHIFFERMILLER § DEwxis, Syst. Verz. d. Schmetterl.
ts .d. Wiener Gegend. 1776, p. 160. — EsPER, Die europ. Schmetterl. in
. Abbild. t. 41, f. 1, t. 80, f. 4. — Aracinthus FABRIcIus, Genera Insectorum.
SSTCET, p. 971. — speculum SCHRANK, Fauna TET THESE ÁSOE pe 161:
Zs A szárnyak sötétbarnák, az elülső szárny csúcsa előtt néhány
. — világos-sárga folttal. Alul az elülső szárny barna, csúcsa sárgaszélű,
. — előtte néhány sárga folttal, a hátsó szárny sárga, feketés-barna keretű
. . fehéres-sárga tojásforma foltokkal. A nőstények felül kissé világo-
. — sabbak. Kifeszítve 32—35 mm.
: . Hazánkban elterjedt, de aránylag kevés helyen figyelték meg
és úgylátszik a tengermelléken és a Balkán-félsziget nyugati részé-
. — ben egyáltalában nem fordul elő. Különösen erdei nedves réteken
ő . vagy állóvizek körül junius közepétől julius végéig nem ritka. Repü-
. — lése lomha, ugrásszerű.
És Kevéssé változó faj, de akad ritkán oly példány, a melyen az
. elülső szárny sárga foltjai hiányzanak vagy olyan példány, amelyen
. — a foltok megnagyobbodtak. A nőstény hátsó szárnyán némelykor több
. —— folt mutatkozik, ritkán pedig a nőstény teste sárgás.
A A hernyó zöld, apró fekete szemölesesel sűrűn borított, . hátán
— — világosszélű fekete és oldalt sárgás vonal fut végig. Hossza 25 mm.
. A báb elül kissé szögletes, színe halványzöld, feje vöröses.
36 Hazai termőhelyei: Budapest VI. 10—VII. 20, Peszér, Nagy-
. — várad, Püspökfürdő, Pécs VI. 29—VII. 29, Csákvár, Szaár, Csolnok,
— — Sopron VII-VIII, Pozsony VII, Kocsócz, Kolozsvár, Baziás VI. 24,
. Vrdnik, Vinkovce. ;
5 28 szomszéd országok közül Alsó-Ausztriában (junius— julius)
2. nem: Pamphila Wats.
( Carterocephalus LED.)
A csáp felényi oly hosszú mint az elülső szárny, bunkója vas-
ag, hirtelen kihegyezett. Mindkét szárny középsejtje nagy és meg-
ehetősen egyenesen lezárt. A potroh hosszú, sűrűn szőrös. Az elülső
. lábszáron nincsen nyulvány. ;
4 A hernyó hengeres, finom szőrökkel fedett, feje gömbalakú.
Többnyire fűféléken található. A báb hosszúkás, csáphüvelye hegye-
. sen megnyujtott.
A. palearktikus tájban 8 faja él, melyek közül kettő hazánk-
. — banis előfordul.
8
Uj lepkefajváltozat Trencsén-vármegyéből.
Irta: DR. PAzsiczkY JExö.
1911. évi julius 30-án a hegyvidékünkön is elég gyakori Boar-
mia maculata STGR. var. Bástelbergeri HIRSCHKE fajváltozatot gyüjtvén,
akadt közte egy olyan példány, mely megérdemli, hogy azt külön
név alatt ismertessem. A lepke leírását a következőkben adom.
Boarmia maculata SrTGg. var. Bastelbergeri HIRSCHKE
ab. nigyomarginata PazsiczkY, nov. ab.
Var. Bastelbergeri HIRgscHKE similis, sed differt: alis
Tat essem Geert o Ta azo Ara Las.
(PAZSICZEY SÁNDOR rajza nyomán).
A var. Bastelbergeri-hez közel álló, színezése azonos, rajza is
nagyjában egyező, de valamivel kisebb, elülső szárnya kissé kere-
kített, külső szegélye jobban kidomborodó, hátsó szárnya pedig
szélesebb. Az elülső szárnyon a belső harántsáv egybeolvad a kö-
zépső sávval, egy felül befelé hajló Y-t alkotva; a külső szegélyen,
a hullámvonal és a rojtok között egy eléggé széles és éles hullámos
fekete szegélysáv huzódik végig, melynek leghosszabb nyulványa
közvetlenül a nagy fekete szemfolt mögött fekszik. Ez a szegélysáv
a hátsó szárnyon is folytatódik, itt azonban jóval szélesebb, eny-
hébben hullámos és az alsó oldalon is átlátszik, a középsáv elmosó-
dott. Alul az elülső szárny jóval sötétebb mint a var. Bastelbergeri-
nél, a külső szegély közepén világos. folt nélkül, hanem helyette egy
világos, kifelé álló, öblös félhold van jelen; a hátsó szárnyon egy a
farzug felé keskenyedő sötét szegélysáv huzódik végig. SERA
Előfordul a trencsénvármegyei Drétoma községhez tartozó
Zsljab-hegy erdővágásaiban. 3
Az új fajváltozat nevét a szárnyak sajátos szegélysávjáról,
mely a lepkének jellemző és emellett szép külsőt kölcsönöz, vettem.
pajbsgsá toszábó Gt SINYYESZZ I SAVE VEREZÉSZTt MTE ÍSYT dés m teas tszai stat ár lé Ea est zat TÁ
Különfélék.
A Magyar Nemzeti Múzeum rovargyüjteményének gyarapo-
dása 1910-ben. A Nemzeti Múzeum nem régen megjelent 1910. évi
jelentése szerint a rovargyüjtemény 39407 példánynyal gyarapodott,
ebből ajándék 3756, vétel 25.037, csere 112 és gyüjtés 10.492 pél-
dány. Ez a szám az egyes rovarrendek szerint következőleg oszlík
meg: Hymenoptera 53483, Coleoptera 16.253, Lepidoptera 6791, Diptera
9434, Neuroptera 254, Orthoptera 228 és Hemiptera 5104 példány.
1910-ben a múzeum tisztviselői közül DR. HoRvárm Géza osztály-
igazgató Békés-, Bíhar-, Borsod-, Hont-, Pest- és Temesmegyében,
DR. KERTÉSZ KÁLMÁN őr Brassó-, Pest- és Szebenmegyében, CsIKI
ERwNő őr Brassó-, Pest-, Szeben- és Torontálmegyében, DR. Soós
Lagos segédőr a Nagy-Alföldön és ScHmMiDT Anran segédőr Pest-,
Szepes-, Szolnok-Doboka- és Zemplénmegyében gyüjtött a múzeum
gyüjteményeinek gyarapítására rovarokat. A rovargyüjtemény újból
való modern felállítását a tisztviselői kar serényen folytathatta.
CSIKI.
Irodalom.
Horváth Géza: Ánnales historico-naturales Musei
Nationalis Hungarici. — A Magyar Nemzeti
Múzeum természetrajzi osztályainak folyóirata. IX. kötet,
Budapest, 1911 ; 612 I., 16 táblával.
A Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi folyóiratának vas-
kos mult évi kötete, mint eddig is, számos rovartani tárgyú czikket
tartalmaz, melyek részben a múzeum tisztviselőinek, részben külföldi
szakembereknek a Nemzeti Múzeum anyagáról irott czikkei. A kö-
tetet DR. HoRván Géza szerkesztő , Nomenclature des familles des
Hémipteres" czimű tanulmánya vezeti be, melyben a félszárnyú ro-
varok családjainak egyedül helyes és használandó latin nevét igyek-
. szik az összes irodalmi kútforrások fölhasználásával, a prioritás elve
alapján megállapítani. Erre nagy szükség volt, mert az utolsó évek-
ben a családok elnevezésében alapos felforgatást okoztak egyes szer-
zők, különösen pedig a közelmultban elhunyt angol KIRkanpv. Hogy
. — csak egy-két példával szolgáljak, így pl. a régi Pentatomidae név helyett
. KiRkanpY nyomán a Cimicidae, Coreidae helyett Lygaeidae, ILygaeidae
helyett Myodochidae majd Geocoridae, Cimicidae helyett Clinocoridae
stb. nevek kezdtek tért foglalni, a mi persze óriási zavart kezdett
okozni, mert ha pl. valaki egy Lygaeidáról írt, nem tudtuk, vajjon
bodobácsféléről vagy Coreidáról van-e szó, vagy ha valaki Cimici-
dákról beszélt, nem tudhattuk, hogy a házi poloska családját érti-e
alatta vagy a Pentatomidákat. A. nagy gonddal készült tanulmány
10
kimutatta a nomenklatura-felforgatójának minden alapot nélkülöző
eljárását és végleg tisztázta a kérdést. — TH. BECKER , Chloropidae.
Eine monographische Studle. III. Teil: Die indo-australische Region"
czímű monografiájából ez alkalommal -az inado-ausztráliai fajokat tár-
gyaló részt közli. — DR. ACHILLE GRIFFINI ,Nuovi studi sopra diversi
Gwvillacridi del Museo Nazionale di Budapest" czímű czikkében a
múzeum néhány Grillacridájáról értekezik. — A. L. MoONTANDON
, Deux genres nouveaux d Hydrocorises" eczímű czikkében két új
vízipoloska-nemet írt le, melyek közül az egyik kiváló hemipterolo-
gusunk tiszteletére a Horváthinta nevet kapta, a másik nem (Sagocoris
Birói) BiRó LAJos újguineai gyüjtéséből való. — DR. BOoLKAY ISTVÁN
, Description of some new Brenthidae" czímű czikkében a Brenthidák
egy új nemét (Pseudotaphroderes), három új fajjal (Ps. forficatus,
papuanus, formosanus) írja le. — FRIEDR. HENDEL , Über die Sepedon-
Arten der aethiopisehen und indo-malayischen Region" czímű czik-
kében ennek a légynemnek monografikus feldolgozását nyujtja. —
J. A. ALFKEN , Hine neue ungarische Andrena-Art" czikkében egy
magyarországi új méh félét ír le Andrena setigera név alatt, melyet
DR. Zitam Kiss ENDRE gyüjtött Hadad-on (Szilágy m.) és Bogsán-
ban. Az új faj az 4. echinulata PéÉR. közeli rokona, melytől főleg
abban különbözik, hogy lábfeje és hátsó lábszára, valamint utolsó
három csápíze felül fekete. — Kurny DEzső (Orthoptera nova exotica
in Museo Nationali Hungarico asservata) új egyenesszárnyuakat Ír
le (Eupromachus Mocsáryi, Biróélla Bolwari, Cephalocoemarfusca, Phlaeoba
Horváthi). — MocsáRy SÁáNpoR , Insectorum messis in insula Üreta a
Lud. Biró congregata. II. Hymenoptera: Chrysididae" czikkében
BiRó Lagos 1906. évi krétai gyüjtésének díszdarázsait sorolja fel
termőhelyeikkel együtt, mely alkalommal egy új fajt is /Ctrysis
(Holochrysis) cretica] ír le. — PoNGRácz SÁNspoR (Insectorum messis
. . stb. III. Pseudoneuroptera et Neuroptera) ugyancsak BiIRó LAJos
krétai gyüjtésének reczés- és álreczésszárnyú rovarait ismerteti. Ezek
között is akadt egy új fajváltozat, a Calopterya splendens var. cretensis.
— DR. HoRvárn Géza ,Miscellanea hemipterologica. 1—V" ezímű
czikkében foglalkozik a Phyllontocheila-nem afrikai fajaival (újak :
Ph. corticina és laminata), leír egy-egy új Sirthenea (dimidiata) és
Saldoida-fajt (armata) Formoza szigetéről, az Acamihiú pygmaea Rnur. :
részére új nemet (Orthophrys) állít fel, leír egy új Polyectenidát (He-
speroctenes tarsalis) Nikaraguából és a preokkupált Syncrotus név he-
lyett a Hemischizus nevet vezeti be, végül szinonimikai jegyzeteket
közöl. — DR. EpoARDo Zavarraki , Une nouvelle Guépe sociale poly-
game du Brésil" eczímű ezikkében leírja az új Synoecoides Mocsáryi
nevű darazsat Braziliából. — DR. HoRvárn Géza ,Révision des
Leptopodides" czímen a ILeptopodidae családról értekezik. Újak:
11
— — Valleriola moesta (Uganda), Martinicola In. g.] a madagaszkari Eriano-
. —— tus madágascaritensis MaRrix részére és Cryptoglena [n. g.] Leplopus
— — spinosus Rossi részére. — THALHAMMER János , Empidideicus hunga-
. ricus, Dipteron novum ex Hungaria" czímű czikkében fenti név alatt
. egy nagy számban a bácsmegyei Vaskúton gyüjtött legyet ír le. —
CARL LUNDSTRÖM ,Neue oder wenig bekaunte europáische Myceto-
philiden" ezímű czikkében egyebek mellett magyarországi fajokat is
ír le ebből az érdekes légycsaládból, ezek a következők: Macrocera
. Kertészi (Orsova), Platyura tristis (Budapest, Börza, Szár, Ugod),
A sindulum brevirostre (Novi), Brachycampta fissicauda (Gyón, Buda-
pest), Br. spathulata (Mehádia), Br. pistillata (Bakony: Szépalma,
. Brusanje, Orsova, Mehádia), Trichonta falcata (Orsova), Tr. aberrans
. (Budapest), Exechia serpentina (Gyón), E. unguluta (Jaszenák), Myce-
. toplila formosa (Jaszenák), M. curviseta (Mosunje, Mehádia, Szépalma,
Brusanje), M. longelamellata (Mehádia), M. lamellata (Jaszenák, Me-
. " hádia), M. ixberosa (Mehádia), M. tridentata (Jeselnicza) és M. limbata
Ez (Budapest). — DR. HoRvárnH Géza ,Miscellanea hemipterologica.
. — VI-VII" czikkében leír külföldi új Asopinákat és kiegészíti a
Schroederia Coreida-nem leírását. — CHARLES T. BRuEs , New Diptera
of the Phoridae from Paraguay" czímű czikkében feldolgozza azokat
a Phoridákat, melyek BáRó BaBaRczY-NÉ Józsa JOoLÁN és FIEBRIG
gyüjtéseiből kerültek a Nemzeti Múzeumba. — MocsáRY SÁNDOR
.,. Species Chrysididarum novae" czím alatt a Nemzeti Múzeum világ-
hirű Chrysida-gyüjteményéből 45 új fajt ír le, melyek mind idegen
világrészekből valók. — 0. KRöÖBER , Die Thereviden Süd- und Mittel-
amerikas" czímű tanulmányában ezt a légycsaládot összefoglalóan
tárgyalja, a mennyiben Dél- és Közép-Amerika fajait eddig együtte-
. — sen még nem tárgyalták. A Nemzeti Múzeum anyagán kivül, a leg-
. több múzeumi és magángyüjtemény anyaga rendelkezésére állott. —
SE Cu. T. BRuEs , The Phoridae of Formosa collected by Mr. H. Sauter".
. — Szerző SaAUTER-nek a Nemzeti Múzeumba került Phoridáit dulgozza
fel Formoza szigetéről. A 21 gyüjtött faj közül 20 újnak bizonyult.
. Legérdekesebb ezek között egy szárnyatlan légy, a Puliciphora Ker-
— — tészü. — DR. ACcHILLE GRIFFINI , Stenopelmatidi raccolti da L. Biró
. nella nuova Guinea" czímen néhány újguineai egyenesszárnyúról
. értekezik, melyek BiRó LAJos gyüjtéséből származnak; ezek közül
újak: Papuaistus Birói és Rhaphidophora Kuthyi. — DR. HORVÁTH
Géza , Hemiptera nova vel minus cognita e regione palaearctica. II."
ezímű czikkében számos új fajt ír le a palearktikus tájból és jegy-
zeteket közöl némely kevésbé ismert fajról. Faunánkból valók :
.Aradus discedens a boszniai Bielo Brdo-ról és Paramesus taeniatus a
. — Kis-Balatonról. —- Csiki EgRwő (Coleoptera nova in Museo Nationali
. Hungarico. IV.) leír új külföldi Erotylidákat és egy vörös havasi
czinczér-fajt (Rosalia conviva) Formoza szigetéről. CsSIKI.
LTE ÜN a RE á e AÉ a
47 LYIZASA Vén 1997 A §
12
Edm. Reitter: Zwei neue Coleopteren-Varietaten.
(Wiener. Eintom:. Zeitg. XXX, 1911, p. 291.)
A leírt fajváltozatok közül az egyik magyarországi és pedig a
Mycetophagus guadripustulatus var. Wainteri, melyet WINTER JÁNOS
Nagyszeben környékén gyüjtött. Ez abban tér el a törzsfajtól, hogy
egészen fekete (a fej is), csak a tapogatók, a csápok utolsó íze és a
lábak vörösek, a csápok töve barnás-vörös. CSIKI.
3 3
Edm. Reitter: Coleopterologisehe Notizen. (Wiener
Ent. Zeit. XXX, 1911, p. 294—295).
Ezekben a jegyzetekben szerző leírja azt a kis bogarat, melyet
Dixzwseg Hucó mult évi junius elején a Tátrában, Barlangliget kör-
nyékén, gyüjtött gombáktól ellepett fenyőtörzsön. Szerző a bogarat
az Endomychidákhoz tartozó Agaricophilus nembe tartozónak vélte és
A. Dieneri néven írja le. Az egyetlen példány azonban elveszett,
lepattant a ragasztóczéduláról és nem volt többet megtalálható. Az
Agaricophilus-nem eddig csak a Kaukázusból volt ismeretes és így
érdekes bogárföldrajzi szempontból annak hazánkban való előfordu-
lása, ha beigazolást nyerne az a tény, hogy e faj tényleg Agari-
cophilus. CSIKI.
Társulati ügyek.
A , Magyar Entomologiai Társaság" 9. ülése januárius 20-án. —
DR. HoRvárÓH Géza elnök üdvözölvén a nagy számban megjelent
tagokat, Csimi ERNŐ ,Néhány érdekes bogárról" czímű előadása kap-
csán bemutatott néhány a faunánkra és a tudományra nézve új
bogarat. Legérdekesebb a Sátoristyea Meschmiggi RErrr. nevű faj,
melyet REirrrER 1905-ben egy a baranyamegyei Sátoristye mellett
gyüjtött példány alapján írt le. A M. Nemzeti Múzeumba DR. KAur-
MANN HRwnő tagtársunk révén került két Simontornyán gyüjtött pél-
dány. REITTER az állatot eleinte a testalakja alapján a Mycetophagi-
dákhoz sorolta és csak később utalta a Byturidákhoz. Hogy a kér-
déses faj tényleg Byturida, amellett szól az, hogy elülső csípőjén
sarkantyút találunk, a lábfejízek száma négy, ezek közül a 3. íz
nagyon apró és az első két ízen hosszú hártyás lebeny van, végül
pedig, hogy a karmok tövén erős fog van. Előadó bemutat még
négy új bogarat, melyeket Laczó JózsEr gyüjtött Trencsén vár-
megyében (leírásukat lásd jelen füzetben), ezek a Bradycellus harpa-
hnus ab. Csikit LAczó, Notoxus Szalavszkyi LAczó, Orsodacne cerasi ab.
Horválhi LAczó és Crioceris asparagi ab. Bramcsiki LAczó. Bemutatott
továbbá még négy külföldi új fajt, ezek az Ophonus (Parophonus)
Birói Csiki Kréta szigetéről és három közép-afrikai czinczér, neve-
13
zetesen a Sternotomis IEntzi és ugandae Ugandaból és St. collaris
(FAIRu. i. 1.) Gabunból. — Utána ScHwmIDT ANTAL ,Angol lepkészek
kutatásai hazánkban" czímű előadásában megemlékezik azokról az
angol lepkészekről, a kik 1893 óta Magyarországon jártak és több-
nyire csak néhány heti itt tartózkodásuk élményeit. és lepkészeti
eredményeit angol szaklapokban közölték. Mindnyájan kedvesen
emlékeznek meg nemcsak szakköreinkről, intézményeinkről, hanem
a magyarok páratlan vendégszeretetéről és jóindulatáról, melylyel az
idegent fogadják és jó tanácscsal, tettel támogatják. Áttérve az
egyes gyüjtőkre említi, hogy 1892-ben W. E. NicHorson járt nálunk,
a ki kirándulását , A Wortnights Collecting at Budapest" eczím alatt
. írta le az , Entomologist" czímű folyóiratban (Vol. XXVI, 1893, p.
191—1983, 210—212). Utána Miss MARGARET E. FOUNTAINE érdemel
emlitést, a kit a budapesti entomologusok akkori vezető emberei
kalauzoltak mindenfelé. Ő ."] wo Seasons among the Butterílies of
Hungary and Austria" ezím alatt számol be kirándulásairól ugyan-
csak az , Entomologist"-ban (Vol. 31, 1898, p. 2831—289). Budapest
festői környékén kívül járt mszp ESzÉ ei 15 és nem győzi dicsérni
ezt a fenséges ősi növényzettel és még eredeti vadságában fenn-
. maradt lepke-eldorádót. Járt Herkulesfürdőn, a hol talán utoljára. ő
fogta a Pararge Clymene Hsp.-t, legalább tudtunkkal azóta senki sem
látott egyet sem. Az utána itt járt gyüjtők is ezen a három főhelyen
fordultak meg és gyüjtöttek több-kevesebb szerencsével. 1906-ban
AzBeRT Huan JonEs járt nálunk, a ki , Lepidoptera in Hungary in
June" ezím alatt számolt be az , Entomologists Record"-ban (Vol.
19, 1907, p. 245—247, 281—2835). 1908 szeptemberében ALBERT F.
Rosa töltött nálunk néhány napot és be is számolt gyüjtéséről
ugyancsak az , Entomologist"-ban (Vol. 42, 1909, p. 108—112) , Col-
lecting in Hungary" czímű czikkében. Ugyanabban az évben fordult
meg nálunk W. G. SHELDON és kisérője Mr. TYLECOTE. SHELDON ezen
——— kirándulása alatt olyan jól érezte magát hazánkban, hogy a követ-
. — kező évben újra eljött és a családját is elhozta. Ő három czikkben
. — számol be kirándulásairól : , The "Large Copper, its Habits, and One
— — of its Present Haunts" (Entomologist, Vol. 42, 1909, p. 919 2 a
He Six Weeks among Hungarian Butterflies" föjdenmelesei Vol. 42,
sa 1909, p. 246—251, 272—276, 302—308) ; , Notes om somc Hungarian
and Austrian Butterílies in 1910" (Entomologist, (Vol. 43, 1910,
p. 269—273). Az utolsó czikkben élvezettel olvashatjuk ennek a
buvárnak a természetért való rajongását, a mikor leírja látogatását
és gyüjtéseit az azóta elhúnyt nemeslelkű BR. Vxrcszy . Isrván-nál.
. — Szadán és GR. TELEKI SÁnpoR-nál a Tátrában. Sheldon felejthetetlen
szép emlékekkel távozott körünkből abban a reményben, hogy a
mint csak teheti újra visszatér. Legutoljára járt nálunk J. N. KEYNES
14
cambridgei egyetemi tanár feleségével és fiával (G. L. KEyNEs). Ők
csak Budapesten és Herkulesfürdőn gyüjthettek, mert a peszéri
terület akkoriban már mindenki előtt el volt zárva. A két KEYwEs
, Butterílies in Hungary in 1910" czím alatt írta le kirándulását az
, EFntomologist"s Record"-ban (Vol. 23, 1911, p. 161—164, 189—193).
Bámulatos, hogy ők igazán 1—2 nap alatt milyen szerencsével
gyüjtöttek, különösen sok faj nappali pillangó került hamarosan
hálójukba. Megemlítendő, hogy az angol lepkészek főleg nappali
lepkéket gyüjtenek, mert élvezni akarják a szép természetet és
tapasztalatokat akarnak gyüjteni. Még meg kell, hogy említsük
N. Ch. Rornscnino ot is, a ki évek óta jár hazánkba, azonkivül
gyüjtet az ország különböző vidékein. Ő róla bővebben nem kell
"megemlékeznem, mert gyüjtéseinek eredményéről a , Royvartani
Lapok"-ban beszámolt, czikkei mindnyájunk előtt ismeretesek. —
Az előadás kapcsán felmerült eszmecsere után JABLONOWSKI JÓZSEF
alelnök felhívja a társaság tagjainak figyelmét arra, hogy kirándu-
lásaik alkalmával figyeljék meg egyes fajok biologiai viszonyait,
mert ezzel sok évszázados tévedés helyreigazításához járulhatnak
hozzá. Ilyen pl. a Polyphylla fullo hangadása, mert úgy a mint azt
ma általában tudjuk és magyarázzuk, t. 1., hogy a szárnyfedők és.
potroh dörzsölése következtében keletkezik, az nem áll, a miről min-
denki könnyen meggyőződhetik ; helyesen magyarázta ezt különben
LawDpoIis, a kinek magyarázata azonban nem ment át a köztudatba.
Épigy vagyunk a .Xyleborus dispar lárváinak táplálkozásáról való
ismereteinkkel. Ez a lárva pl. nem tágítja a lárvameneteket, nem
vesz fel táplálékot a fából, melyben bölcsője fekszik, hanem azokat
a gombákat fogyasztja, melyek a lárvemenetek falát borítják, melyek-
" kel már az anyaállat a meneteket megfertőzi, hogy utódjainak legyen
miből táplálkozniok. Hogy ez tényleg így van, azt megerősíti a lárva
egészen más testalkata, előtestének gyenge volta.
Választmányi ülés 1912. januárius 20-án. — Titkár új tag-
nak bejelenti DR. KAUFMANN EEwxő orvost (Mecsekszabolcs, Baranya
vm.), a ki megválasztatik. Titkár előterjeszti a februáriusban tar-
tandó közgyülés tárgysorozatát. A választmány elhatározza, hogy a
közgyűlést februárius 24-én délután 6 órára tüzi ki, továbbá hogy
azt a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermében tartja
meg, a közgyülés utáni réndes ülés programmjába pedig két elő-
adást vesz fel. A választmány ezután megállapította a választás alá
kerülő tisztviselők (elnök, 1 alelnök, könyvtáros) és választmányi
tagok névsorát, melyet a közgyülésen megválasztásra ajánlani fog.
A pénztár megvizsgálására kiküldi DIENER HuGó és MIHóK OTTÓ
választmányi tagokat. A pénztáros előterjeszti mult évi zárszámadását
és az 1912. évi költségvetési előirányzatot.
,ROVARTANI LAPOK"
. XIX. Band. januar 1912. SZET ZHEtt e
HE S. 1. — F. Csiki: Wie sollen wir sammeln? — Die
És . meisten sammler, speziell Kafersammler haben den Fehler, dass Ihr
. — Sammeln sehr einseitig ist und neben dieser Einseitigkeít ist meis-
. — tens auch Oberfláchliehkeit zu bemerken. Verfasser gibt nun Rat-
schlage wie ein eingehendes Sammeln mit dem Sieb, Streifsack, etc. .
. vorzunehmen ist, um nieht nür dic Sammlung vermehren zu können,
. sondern dabei auch allgemeinen Interessen nacbhkommen zu können.
5. 9. — JT. Laczó: Neue Kafer aus dem Komitat
. Trencsén. — Verfasser beschreibt folgende neue Coleopteren :
B . Bradycellus harpalinus var. Csikit, Notoxrus Szalavszkyi, Orsodaecne cerast
. —— ab. Horvátki und Crioceris asparagi ab. Brancsiki. (Latecinische Diagnose
. — im ungarischen Text).
E S 5 — TE. 4z-Aigner: Die Tagfalter Ungarns. XL.
. — Aus dem Manuscript des verstorbenen Verfassers, wird die Be-
" handlung der letzten Tagfalterfamilie, der Hesperiden, begonnen.
. — der acht Gattungen gegeben wird, werden die Gattungen Heteropterus
. — (mit H. Morpheus Pacc.) und Pamplila besprochen. —
728 5. 5. 8. — Dr. J. Pazsiczky: Eine neue Sehmetter-
. lings-Aberatiou aus dem Komitat Trencsén. —
" — Verfasser sammelte am 30. Juli 1911 in den Holzschlágen des zur
. Gemeinde Drétoma gehörenden Berges ,Zsljab" die-dort ziemlich
eine Form, die durch einen eigentümlichen sehwarzen Randstreifen
ausgezeichnet ist, und einen besonderen Namen verdient Die Form
"wird als ab. nigromarginata (lateinische Diagnose und Abbilbung
ar. bastelbergeri nahestehend, von gleicher Fárbung und ahnlicher
eichnung, aber kleiner, Vorderfílügel etwas gerundet, mit bauchigem
ussenrand und breiteren Hinterfiügeln. Vorderílügel mit zusammen-
fliessendem inneren Ouerstreifen und Mittelschatten, die zusammen
ein oben nach innen gebogencs Y bilden, am Aussenrand zwischen
den Fransen und der Wellenlinie mit genügend breitem, scharf
welligem Randstreifen, dessen lángster Fortsatz gleieh hinter dem
grossen schwarzen Augenfleck liegt. Der Randstreifen übergeht auch
-auf die Hinterflügel, ist zwar nicht so wellig, verbreitert sich. aber
rheblich und scheint auch auf die Unterseite durch, der Mittelstreif
16
ist hier verwaschen. Die Unterseite der Vorderflügel ist viel dunkler
als bei var. Bastelbergeri, im der Mitte des Aussenrandes aber anstatt
des hellen Fleckes, mit einem lichten, nach aussen stehenden kon-
kaven Mond. Die Ünterseite der Hinterílügel mit breitem, gegen den
Afterwinkel sich sehmálerndem dunklen Randstreifen geziert.
Kleine Mitteilungen.
5. 9 — E. Csiki berichtet über den , Zuwachs der Insekten-
sammlung des Ungarischen National-Museums im Jahre 1910" nach
dem vor kurzer Zeit erschienenen Jahresbericht dieses Instituts. Im
genannten Jahr vermehrte sich die Insektensammlung um 39.407
Exemplare, davon entfallen auf Hymenoptera 5343, Coleoptera 16.253,
Lepidoptera 6791, Diptera 5434, Neuroptera 254, Orthoptera 228 und
Hemiptera 5104 Exemplare. Von den Beamten des Museums explori-
erten in verschiedenen Gegenden des Landes Direktor DR. G. HoRvárn,
die Kustoden DR. K. KERrÉsz und E. Csrixi und die Kustosadjunkte
DR. L. Soós und A. ScHmipr mit bestem Erfolg.
Literatur.
S. 8. — E. Csiki bespricht den IX. Band 1911 der , Annales hist.-
nat. Musei Nationalis Hungarici" und zwei Arbeiter von Epm. REITTER.
Vereinsangelegenheiten.
Im der Sitzung vom 20. I, 1912. der Ungarischen Entomolo-
gischen Gesellschaft sprach E, Csixi.Über einige neue oder interes-
sante Coleopteren", die zugleich vorgelegt werden. Darunter die vier
in diesem Hefte durch Herr J. LAczó besechriebenen Kafer aus dem
Komitate Trencsén. Weiters zeigte und besprach er Sátorisíyea
Meschmiggi REirr. Dieses zuerst zu den Mycetophagiden, spater aber
zichtig zu den Byturiden gestellte Tier, besehrieb Reitter nach
einem einzelnem nicht ganz reifen Exemplar. Durch Herrn DR. E.
KAUFMANN erhielt das National-Museum nun ein tadelloses Parchen.
Von weiteren Novitáten besprach Csiki Ophonus (Parophonus) Birói
von Kreta, Sternotomis Enitzi und ugandae von Uganda und St. collaris
(Fairm i. I.) aus Gabun. — A. ScHmiDT sprach über , Sammeler-
gebnisse engliseher Lepidopterologen in Ungarn" wobei die Ergeb-
nisse nach dem Publicationen von NIcHOLsoN, Mss. FoUNTAINE, JONES,
Rosa, SHELDON und N. Cu. RorscnmmpD besprochen werden.
In der Vorstandssitzung vom 20. I. 1912 wurde DR. E. KaAur-
MANN als neues Mietglied aufgenommen und die Vorarbeiten der am
21. II. 1912 abzuhaltenden Generalversammlung erledigt.
. ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT —
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XIX. KÖTET. — 1912 FEBRUÁR—MÁRCZIUS 2—3. FÜZET.
A szőlőmolykongresszus.
Irta BAkó GÁBOR.
A szőlőgazdaság ezidőszerint legsürgősebb megoldást váró kér-
désének, a szőlőmolyveszedelem leküzdésének megbeszélésére a
Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete január 19. és 20. napjaira
Budapestre gyüjtötte érdekelt tagjait. Előre jelzett programmja, szerint
ez a szőlőmolykongresszus a gyakorlat embereit akarta szóhoz
juttatni, hogy a gyakorlatoan szerzett tapasztalatuk a tudomány
embereit megtermékenyítse s munkásságuknak helyes irányt szab-
jon. Ha ez nem sikerült, vagy hogy fordítva sikerült, az igazán nem
az előadókon és a fölszólalókon múlt, mert ők valamennyi eddig
csütörtököt mondott vagy több-kevesebb sikerrel járt molyírtó eljárást
szóbahozták és ajánlották. Molyfogó-lámpák, kézzel való szedés, kéreg- .
hántással és keféléssel kapcsolatban, thanatonnal, klórbáriummal és
más anyagokkal való permetezés, naftalin és dohánypor keverékével
való porozás, tavaszi vagy nyári takarás mesterséges hernyófogók
kikötésével egyesítve, szóval mindazok az eszközök és módszerek,
amelyek külföldi és hazai szakintézeteket, de magánosokat is foglal-
koztattak, sorra kerültek ; fájdalom, többnyire inkább csak az ajánló-
nak téves okoskodással, vagy hibás megfigyeléssel önmagát megejtő
egyéni meggyőződésétől, mint a tárgyi bizonyítékok erejé-
től támogatva.
A kongresszuson ilyenformán a cselekvés szükségességén kívül
semmiféle egyöntetű megállapodás nem domborodhatott ki s a hatá-
rozatlanság kellemetlen érzését csak fokozta [LirrHaY BÉLA és
DR. DRuUcKER JEső-nek a tárgysorozat utolsó helyére kitolt ismerte-
tése az osztrák, illetve francia kísérletezések és védekezések siker-
. telenségéről.
Azért az összes előadások és felszólalások befejeztével valami
lidéreznyomás alól való megszabadulás lelkes és egyhangú örömével
üdvözölte a kongresszus JABLosowski Józser kir. tanácsosnak, a
Rovartani Állomás igazgatójának felszólalását, aki az érdemleges és
komolyan vehető, de a sekélyes vízben evező javaslatokra is, egy-
Rovartani Lapok. XIX, 2—3. (1912. III. ,30).
18
aránt kiterjedő kritikája után kifejtette évek során át a gyakorlatban
és gyakorlati emberekkel karöltve vagy egyidejűleg végzett kísérle-
tezés eredményeképen — hogy mind a várható eredményt, mind az
írtásköltséget tekintve, a mesterséges molyfogók kikötésével és a
karók tisztogatásával együtt alkalmazott nyári takarás mellett kell
maradnunk. sz
A lezajlott. szőlőmolykongresszust mindenesetre a nagyranőtt
molyveszedelem leküzdésére irányuló közóhaj következményének kell
tekintenünk s mint ilyennek, bizonyára meg lesz az a hatása is,
hogy ezzel az országos bajjal szemben évek óta fatalisztikus tétlen-
ségbe merült szőlősgazdákat cselekvésre fogja serkenteni. De meg-
mutatta ez a kongresszus azt is, hogy a hozzáértő szakember átte-
kinthető, összefoglaló és tárgyilagosan bíráló vezetése nélkül, a sokfelé
menni akaró egyesek sikeres együttműködése lehetetlen. Mert fővezér
nélkül háborút viselni — még a szőlőmoly ellen sem lehet.
Új barlangi Carabidák.
Irta: CsIKI ERNÖ.
MiHók Orró barátom legújabb kutatásainak ismét kőszönhetünk
két szép felfedezést, melyek hazánk barlangi faunáját hívatvák gaz-
dagítani. Ezeknek az új fajoknak a leírását a következőkben adom:
1. Anophthalmus (Duvalius) Mihóki Csixxi n. sp.
KRufo-testaceus, nitidus, glaber. Capite latitudine pronoti aeguali,
sulcis frontalibus integris et profundis. Antennis dimidio ecorporis
nonnihil longioribus, articulo tertio articulo secundo sesguialter,
articulo guarto articulo secundo paulo longiore, articulis ultimis paulo
latioribus. Pronoto in triente antico longitudine paulo latiore, lateribus
arcuatis, angulis anticis rotundatis, posticis rectis, paulo prominulis.
Elytris oblongo-ovalibus, convexiusculis, latitudine maxima duplo
longioribus, angulis humeralibus rotundato obtusis, apice singulatim
rotundatis, striis guatuor internis punctato-striatis, striis externis
striato-punctatis, interstitio tertio punctis setigeris tribus instructo. —
Long. (sine mandibulis) 7 mm.
Hungaria centr.-orientalis: antrum , Zichy-barlang" (Com.
Bihar), ubi Dom. 0. MiHók exemplum unicum (c) detexit. Speciem
novam in honorem detectoris denominavi.
Species haec nova 4. Birói m. affinis, sed differt: corpore
maiore, mandibulis angustioribus longioribusgue, pronoto longitudine
paulo latiore, lateribus arcuatis et ante angulos rectos paulo promi-
nulis haud arcuatis, elytris latitudine maxima duplo longioribus.
ir tes tszn Apát
ez ezés áz lélek s ASS aGN ÉL tesz lá ná a ar A sás kt ágba Glasz
f ?
19
Sárgás-vörös, fénylő és csupasz. A fej olyan széles mint az
előtor háta, a homlokbarázoák teljesek és mélyek. A csápok a test
felénél kissé hosszabbak, a harmadik csápíz kissé, a negyedik kevés-
sel hosszabb mint a második íz, az utolsó ízek kissé szélesebbek.
Az előtor háta az elülső harmadban kissé szélesebb mint hosszú,
oldalai íveltek, elülső szögletei kerekítettek, a hátsók, derékszögűek
és kissé kiállók. A szárnyfedők hosszúkás tojásformák, kissé dom-
borúak, kétszer oly hosszúak mint szélesek, vállszögletük kerekített
tompaszögű, csúcsuk egyenként kerekített, a belső négy barázda
pontozott, a szélsők rovátkosan pontozottak, a harmadik köztérben
három sörtét viselő ponttal. — Hossza (a felső állkapcsok nélkül) 7 mm.
Előfordul Bihar vármegyében a révi , Zichy-barlang"-ban, a
melyben MiHók Orró barátom, akinek tiszteletére az új fajt ernevez-
tem, egyetlen példányát (c) felfedezte.
Az A. Birói m. legközelebbi rokona, a melytől a következőkben
tér el: teste nagyobb, a felső állkapcsok karcsúbbak és hosszabbak,
az előtor háta kissé szélesebb mint hosszú, oldalai íveltek és a kissé
kiálló derékszögű hátsó szögletek előtt nem öblösek, a szárnyfedők
kétszer oly hosszúak mint szélesek.
2. Trechus Irenis Csixi n. sp.
Nigro-piceus, nitidus, glaber, elytris cyaneo-micantibus, antennis
rufo-ferrugineis, palpis, pedibus elytrorumgue margine laterali, dilute
testaceis. Pronoto transverso-rotundato, longitudine sesguialter latiore,
lateribus rotundatis, ante angulos rectis, acutiusculo prominentibus,
haud sinuatis. Elytris ovalibus, humeris obtuse rotundatis, apice
rotundatis, punctato-striatis, striis guatuor internis profundiombus.
Long. 4—45 mm.
Hungaria orientalis: antrum Godinest (Com. Hunyad), ubi
Dom. 0. MiHók detexit.
: Tr. bannatico DEJ. (Dejeam Purz.) affinis, sed differt : praecipue
pronoto transverso-rotundato, haud cordato, angulis posticis rectis
acutiusculo prominentibus brevibus, lateribus ante angulos posticos
haud sinuatis et colore constanter nigro-piceo, elytris cyaneo-mican-
tibus, antennis rufo-ferrugineis et palpis, pedibus elytrorumgue mar-
gine laterali dilute testaceis.
Szurok-fekete, fénylő, csupasz, a szárnyfedők kékesen fénylők,
a csápok vöröses-sárgák, a tapogatók, a lábak és a szárnyfedők oldal-
széle világos barnás-sárgák. Az előtor háta harántos kerekded, egy-
harmaddal szélesebb mint hosszú, oldalai kerekítettek, a rövid derék-
szögű és hegyesen kiálló hátsó szögletek előtt nem öblösek. A szárny-
fedők tojásformák, vállszögletük tompán kerekített, csúcsuk kerekített,
20
pontozottan barázdások, a négy belső barázda mélyebb. Hossza
4—45 mm.
Előfordul a Godinest-barlangban (Hunyad vm.), a melyben
Miróxk Orró barátom gyüjtötte. Az új fajt MiHók Orró neje, a ki férje
kutatásait a legnagyobb érdeklődéssel kíséri, tiszteletére neveztem el.
Az új faj a Tr. bannaticus DEJs. (Dejeami Purz.) legközelebbi
rokona és attól a következőkben tér el: az előtor háta harántos
kerekded, nem szívforma, derékszögű és hegyesen kiálló hátsó szög-
letei rövidek, oldalai ezek előtt nem öblösek, fent leírt jellemző
színeződése pedig állandó.
Magyarország piliangói.
Irta: TT A. AIGNER LAJos.
XII.
A fajok meghatározó kulcsa:
1. Felül feketés-barna, aranysárga foltokkal. 1. Palaemon. "
— — A hím elülső szárnya aranysárga, feketés-barna foltokkal, a
nőstény-é sötétbarna aranysárga foltokkal. 2. silvius.
1. Pamphila Palaemon PALL.
PActas, Reisen in versch. Prov. d. russ. Reiches. I, 1771,
p. 471. — Paniscus FABRIcrus, Syst. Ent. 1775, p. 531. — EspER, Die
europ. Schmetterl. in Abbild. t. 28, f. 2. — Brontes HÜBNER, Samml.
europ. Schmetterl. fig. 475—476.
A szárnyak feketés-barnák, aranysárga foltokkal, melyek az
elülső szárnyon négyszögűek, a hátsó szárnyon pedig kerekek. Alul
az elülső szárny sárga, sötétszürke foltokkal, a hátsó szárny vöröses-
sárga, szalmaszínű foltokkal. Kifeszítve 25—30 mm.
Hazánkban országszerte található, de csak helyenként gyakori.
Erdei réteken röpköd és kedveli a nedves helyeket.
A hernyó halványzöld, számos világos és sötét hosszanti
vonallal. Április és május hónapokban útifüvön (Plantago major és
lanceolata), rozsnokon (Aromus), kurtatoppon (Brachypodtum), czin-
czoron (Cynosurus) és egyéb apró növények csőszerűen összecsavart
leveleiben él és abban kitelelvén, tavaszkor alakul át. A báb
szürkés-sárga, hosszúkás, fejrésze hegyesedő.
Termőhelyei: Budapest (ANKER), Debreczen, Szaár V. 26, Csák-
vár, Tapolcza, Felsőlövő, Pozsony VI—VII, N.-Lévárd, Selmecz-
bánya VI—VIII, Rozsnyó, Trencsén-Tepliez, Árvaváralja, Igló V. 31,
dc izes 0 ása ös ZÁ GÉ GE ezaz a at ák
,
21
Eperjes, Előpatak, Nagyszeben V. 12, Nagyág, Mehádia V. 1—28,
Orsova V, Temesvár V. 17, Velike, Fiume V és Dalmáczia,
Előfordul a szomszéd országok közül a következőkben : Felső-
és Alsó-Ausztriában, Csehországban, Bukovinában és Oláhországban
(V-VI), Karinthiában és Sziléziában (VI.
Elterjedési köre Szent-Pétervártól Kis-Ázsiáig és Angolország-
tól az Amurig lerjed. ;
2. Pamphila silvius Kv.
Kwocn, Beitr. zur Insectengeseh. 1781, t. 5, f. 1—2. — EsPER,
Die europ. Schmetterl. in Abbild. t. 80, f. 5—6.
A. hím fölül aranysárga, a szegély mentén feketés-barna pont-
sorral és a középen négy fekete folttal; a hátsó szárny barna, szá-
mos aranysárga folttal. A nőstény sötétbarna, az elülső szárny kö-
zepe aranysárga, fekete foltokkal, a hátsó szárnyon apróbb arany-
sárga foltok vannak. Alul az elülső szárny okersárga, a hátsó zöldes-
szürke, a felület fekete, sárga foltokkal. Kifeszítve 25—30 mm.
Hazánkban csakis Nagyágon figyelték meg és ez dél felé el-
terjedésének végső határa, Május-juniusban repül nedves erdei réteken.
A hernyó szennyes csontszínű, hátán egy, oldalt három
vöröses vonallal. Hossza 25—30 mm. Áprilisban található füveken.
A. szomszéd országok közül csupán Sziléziában (V-VI
fordul elő.
Elterjedési köre Finnországtól Közép-Ázsiáig és Mecklenburg-
tól az Amurig terjed.
Adatok Magyarország lepkefaunájához.
Irta: BÁRó N. CH. RornscmrinD (London).
Megbizásomból 1911-ben Hozz MÁRrown úr részemre lepkéket
gyüjtött Délmagyarországon, részben ugyanazokon a helyeken mint
UHnRyx Géza úr 1910-ben, a kinek gyüjtéséről már beszámoltam a
Rovartani Lapok 1911. évi XVIII. kötetének 36—43. lapján. A múlt
évi jegyzék kiegészítéseképen közlöm mindazoknak a fajoknak a
nevét, a melyek abban a jegyzékben még nem szerepelnek. A ma-
gyar faunára új fajoknak nevét félkövér nyomással emeltem ki. Az
." anyagot DR. REBEL tanár a bécsi természetrajzi udvari múzeumban
határozta meg.
A delibláti homokpuszta kikutatására Horzrz úr a Flamunda
nevű vadászlakot választotta kiindulási pontnak, a hol azután kevés
megszakítással április 24-től julius 15-ig tartózkodott. A delibláti
22
homokpuszta löszből áll és számos észak-nyugatról délkelet felé hu-
zódó buczka-vonulat szeli át.
HoLrz úr a következő helyeken végzett gyüjtéseket :
Alibunár, VI. 19—20.
Báziás, VI. 6. 20—21.
Cetatea (Flamunda mellett), V. 7—9.
Crni vrh (Flammunda mellett), V. 15, VII. 12.
Deliblat község, V. 4.
Dolina (Vadászlak), V. 4
Dubovácz (a Duna mellett), VII. 6—8.
Dumacia (dombvonulat Gerebenczig), VI. 14.
Emánuel-telep (a delibláti homokpusztában), VII. 8—10.
Fehértelep (a delibláti homokpusztában), V. t, VI. 7, 9 És 14.
Flamunda.
Gerebencz, VI. 6—7, 15.
Herkulesfürdő, VI. 4—5.
Károlyfalva, VI. 18.
Versecz (várhegy), VI. 20.
Papilionidae.
Papilio podalirius L. Flamunda, IV. 23—V. 12., közötte több esetben
az ab. ornata WHEELER. — Machaon L. — Flamunda, ÍV. 24.
Pieridae.
Aporia crataegi L. Flamunda, V. 27.
Pieris rapag L. Flamunda, IV. 23—24 (d). — napi L. var. napaege
Esp. Herkulesfürdő, VI. 15 (nagy c). — Daplidice L. Dubo-
vácz VII. 79; gen. vern. Bellidice 0. Flamunda, ÍV. 21.
Leptidia sinapis L. Flamunda, V- 21, 9; VI. 18. (0); gen. aest. dim-
ensis B. Flamunda (d, ? IV. 99).
Colias Edusa F. Dubovácz, VII. 7. — Myrmidone Esr. tása VE
15—31 (c ó, több esetben), Crni vrh, VII. 12—15, Fehértelep,
NASA]
Nymphalidae.
: Pyrameis cardwm L. Dubovácz, VII. 7.
Melitaea, Phoebe KwNocn. Diesznette V. 19—31 (d 9, gyakori).
Argynnis Dia L. Flamunda, V. 8, VI. 18 (5). — Latonta L. Flamunda,
VI. 24. — Pandora Scwrr. Gerebencz, VI. 7 ; Flamunda, VI.
9—27, Fehértelep, VI. 9.
Melanargia Galatea L. Flamunda, VI. 24—VII. 3.
Satyrus Briseis L. Crni vrh, VII. 12. — §Semele L. Herkulesfürdő,
VI. 25 (d, nagyon sötét).
283
Pararge Megaera L. Crni vrh, V. 15, Dubovácz, VII. 7.
Epinephele Jurtina L. Flamunda, V. 13—VI. 183. — Lycaon Rorr.
Flamunda, VI. 18—27.
Coenonympha, Tphis Scmnrr. Flamunda, V. 27—VI. 15. — Arcama L.
Báziás, VI. 21. — Pamphilus L. Flamunda, V. 8—31, VI. Ír,
Dubovácz, VII. 7.
Lycaenidae.
Thecla spimi Scnirr. Flamunda, V. 15—VI. 25.
Callophrys rubi L. Flamunda, VI. 3—VII. 3.
Chrysophanus Thersamon Esp. Flamunda, V. 183—VI. 26 (kis €). —
Phlaeas L. et ab. coeruleopunctata öreg, (7?) Dubovácz, VI.
7; Flamunda, IV. 23.
Eycaena argíades Paz. Flamúünda, VI. 2; Dubovácz, VII. 7; var.
Polysperchon BRGsrgR. Ugyanott; var. Coretas 0. Ugyanott. —
Argus L. Flamunda, V. 13—25 (48). — Sephyrus Uhryki
ReL. (Eint. Zeitsehr. Frankfurt. XXV, p. 191). Flamunda, 36 :
V. 18—VI. 2; 3 9: V. 19-—-VI. 18. Már a mult évben fedezte
fel UHRyYK GéÉzA ezt a fajváltozatot ezen a helyen. Hz a dél-
magyarországi fajváltozat nagyobb teste révén a wallisi lycidas
TRarp.-nel egyezik meg, a hímek felül azonban sokkal élénkebb
kék színűek, keskenyebb de élesebb fekete szegélyvonallal, a
nőstények hátsó szárnyán levő élénk narancsvörös szegély-
foltjai pedig kivételes nagyok. Alul az összes szárnyakon, kü-
lönösen a nőstényeken, a narancsszínű szegélyfoltok nagyon
szélesek. — Baton BRGsrg. Herkulesfürdő, VI. 15 ?. — Orion
PAnL. Cetatea, V. 7. — Astrarche BRGsrTR. Flamunda, V. 29—
VI. 2. — Icarus Rorr. Flamunda, V. 19, VI. 26. — Bellargus
Rorr. Flamunda, VI. 16—VII. 3. — Corydon Popa. Fehértelep,
VI. 9; Gerebencz, VI. 7. — Cyllarus Rorr. Flamunda, V. 1—
VILL A8
Hesperidae.
Augiades Syvanus Eisp. Flamunda, VI. 1-—25.
Carcharodus lavaterae EspP. Flamunda, VI. 1—45 Fehértelep, VI. —
Alceae EsP. Flamunda, VII. 4.
Hesperia carthami He. Flamunda, VI. 12—VII. 1. — fritillun HB.
Flamunda, V. 11—VI. 16 (9).
Thanaos Tages L. Flamunda, V. 15—VI. 11.
. Sphingidae.
Smerinthus populi L. var. ferruginea ab. fasciata GInLm. — Flamunda,
Va 8
24
Notodontidae.
Stauropus fagi L. Herkulesfürdő, VI. 4.
Drymonia guerna F. Herkulesfürdő, VI. 4.
Spatalia argentina ScrmFrr. Flamunda, VI. 27 (0).
Pygaera curtula L. Emánuel- 188 VII. 10. — pigra Hurw. Emánuel-
telep, VII. "10
LEymantriidae.
Hypogymma morio L. Flamunda, V. 19.
Dasychira, pudibunda L. Herkulesfürdő, VI. 4.
Euproctis chrysorrhoea L. Emánuel-telep, VII 9 (c).
Porthesia similis FüssL. Flamunda, VI. 22.
Lasiocampidae.
Málacosoma meustria L. és ab. rufa umicolor Turr. Flamunda, VI. 10—12.
Macrolthylacia rubi L. Flamunda, V. 7 (2 ?).
Odonestis pruni L. Fiamunda, VII. 3.
Drepaniddae.
Cilix glaucata Sc. Flamunda, IV. 30.
Thyrididae.
Thyris fenestrella Sc. Flamunda, V. 20.
Noctuidae.
Diphthera alpium OsB. Flamunda, V. 29.
Acronycta rumicis L. Flamunda, VII. 1.
Oxycesta geographica, F. Flamunda, IV. 30.
Agrotis obscura BRAmnm. Flamunda, VI. 26—VII. 1. — €C-migrum L.
Flamunda, V. 29—VI. 25. — putris L. Flámunda, V. 27. —
cinerea S. V. Flamunda, VI. 21. — exclamationmts L. Flamunda,
VI. 26— VII. 7. — ypsilon Rorr. Flamunda, VII. 1.
Mamestra advena HB. Flamunda, VI. 22. — brassicae L. Flamunda,
VI. 26. — genistae Bkn. Flamunda, VI. 26. — díissimilis Kn.
Elamunda, VI. 24- VII. 8. — irifoluú Rorr. Blamunda, VI.
26—VII. 8.
Diamthoecia luteago F. Flamunda, VI. 19. — síilenes HB. Flamunda,
V. 20 (6), VI. 30 (kopott €).
Miana latruncula HB. Flamunda, VI-VII (nagy számban).
Hadena basiílinea F. Flamunda, V. 22.
Dipterygiú scabriuscula L. Flamunda, VI. 2.
Chloamtha hyperici F. Flamunda, V. 31.
25
Teucania vitellina HB. Flamunda, VII. 6 (2). — scirpi Dur.
Flamunda, V. 7 (1-c). — L-album L. Flamunda, VI. 26. - -
albipuncta F. Flamunda, VI. (gyakori). — turca L. Flamunda,
ME (e
Caradrina Kadenüt FRR. Flamunda, VII. 3. — ambigua F. Filamunda,
Dubovácz, VI (gyakori).
Amphipyra tragopogomis F. Emánuel-telep, VII. 8.
Heliodes rupicola HB. Flamunda, VI. 16.
Heliothis dipsacea L. Emánuel-telep, VII. 9. -- scutosa ScHiwrr. Fla-
munda, VIL 4.
Prothymmia viridaria CL. Flamunda, VI. 27.
Emmelia trabealis Sc. Flamunda, V-VI.
Scoliopteryxz libatriz L. Flamunda, IV.
Plusia chrysitis L. Flamunda, VI. 25—VII. 8. — gutta Gws. Flamunda,
VII. 4.
Euclidia gyyphica L. Flamunda, VI. — mi CL. Flamunda, IV. 28.
Catocala puerpera GioRws. Flamunda, VII. 3—10 (többszörösen).
Cymatophoridae.
Habrosyne derasa L. Flamunda, VI. 16.
Thyatira batis L. Gerebencz, VI. 14.
Cymatophora octogesima HB. Flamunda, VI. 27.
Geometridae.
Pseudoterpna pruinata Hurwx. Flamunda, VI.
Euchloris vernariu HB. Flamunda, VI. 24—VII. 4. — smaragdaria E.
Dumacia, VI. 14.
Thalera fimbrialis SL. Flamunda, VI. (többszörösen).
Acidalia laevigata Sc. Flamunda, VI. 4. — momliata F. Flamunda,
V. 28. — interjectaria B. Flamunda, VI. 29. — emarginata L.
Flamunda, VI. 9. — rubiginata Hurwx. Flamunda, V. 29—VI 26. —
marginepunctata GoEzE Flamunda, Emánuel-telep, VII.
Codoma annulata ScHurzE Flamunda, VI. 25.
Ortholittha, coarctata F. Flamunda, V. 8—27.
Larentia ocellata L. Flamunda, VI. 29. — galiata He. - Flamunda,
V. 10—VI. 25.
Tephroclystia innotata Hurxs. Flamunda, IV. 28. — satyraita HB. Fla-
munda, VII. 12. — isogrammaria H.-S. Crni vrh., V. 15.
Plibalapterye polygrammata BxH. Flamunda, IV. 22, V. 29-— VI. 26. —
vitalbata HB. Emánuel-telep, VII. 10.
Orthostixis cribraria HB. Versecz, VI. 20; Báziás, VI. 21.
Steganta dilectaria HB. Flamunda, V. 9—21.
26
Metrocampa margaritata L. Flamunda, VI. (többszörösen).
Eilicrinia trinotata MErzs. Flamunda, V..6 (2) ebből a csak nemrég
Magyarországból kimutatott fajból (lásd: Rovartani Lapok.
AAD E ÁL 10 1120)
Semiothisa alternaria HB.1 Flamunda, V. 17—VI. 28.
Vemiia maculata L. Flamunda, V.
Boarmia cinctaria 5cHIFF. Flamunda, IV. 28—V. 12. — gemmaria BRARM.
Flamunda, VII. 1. — lichenaria Hurw. Cetatea, V. 7; Fla-
munda, VI. 25. — selenaria HB. Flamunda, V. 29, VII. 1. —
crepuscularia HB. ab. defessaria FRR. Flamunda V. 12.
Phasiane clathrata L. Emánuel-telep, V ; Flamunda VI. 7.
Perconia strigillaria HB. Cetatea, V. 7; Flamunda, VI. 26.
Nolidae.
Nola centonalis HB. Flamunda, VI. 11—26 (többször).
Syntomidae,
Syntomis Phegea L. Emánuel-telep, VII. 10 ; Versecz, VI. 28.
Dysauxes amcilla L. Flamunda, . VI. 12—27.
Árctiidae. "
Spilosoma lubricipeda L. (menthastri Eisp.) Flamunda, VI (többször). —
urticae EsP. Flamunda, VI. 26 (nagy számban). — luctuosa H.-S.
Herkulesfürdő, VI. 4 (4).
Phragmatobia fuliginosa L. Flamunda, Emánuel-telep, VII.
Diacrista sanmmio L. Flamunda, V (g 9).
Arctia Hebe L. Flamunda, V (sok példány, 9).
Hipocrita jacobaege L. Flamunda, V.
Lithosta lurideola Zrscxk. Flamunda, VI. 28.
Zygaenidae.
Zygaena punctum O. Báziás, VI. 25. — meliloti Eisp. Emánuel-telep,
VII. 9. — filipenduláe L. Flamunda, Emánuel-telep, VII. —
Ephialtes ab. trigonellae EisP. Emánuel-telep, VII. 10. — carni-
olica Sc. Flamunda, VI. 25 (többszörösen).
Ino subsolana öreg. Flamünda, V. 18 (g 9).
Psychidae.
Amicta Ecksteini Lipp. Flamunda, IV. 27 (1 99.
1 Tévedésből ez a faj a múlt évi jegyzékben (Rovartani Lapok. XVIII,
1911, p. 38) Eucosmia alternata SrTGR. néven szerepel Dráva-Szarvasról,
utóbbi faj csak Kelet-Ázsiában fordul elő.
24
Oreopsyche muscella F. Flamunda, IV. 28. — plumiífera 0. Fla-
munda, IV. 22.
Epichmopteryz undulella F. Flamunda, IV. 27—29.
Sesitidae.
Sesia formicaeformis EspP. Emánuel-telep, VII. 10.
Cossidae.
Phragmatoecia castanege HB. Flamunda, V. 20.
Pyralidae.
TLamoria anella Scnirr. Flamunda, VII. 3.
Crambus perlellus Sc. Flamunda, VI. 25. — chrysomuchellus Sc. Fla-
munda, V; Fehértemplom.
Chilo cicatricellus HB. Flamunda, VI. 12.
Anerastia lotella HB. Flamunda, VI. 27.
Ematheudes puntella TR. Emánuel-telep, VII. 8.
Homoeosoma mmbella Z. Flamunda, VI. 16. — binaevella HB. Fla-
munda, V. 14—23.
Plodia interpunctella HB. Flamunda, VI. 12.
Ephestia Kiühnmiella Z. Emánuel-telep, VII. 8. — elutella HB. Fla-
munda, VI.
Pempelia dilutella He. Flamunda, V. 27.
Megasis illignella 7. Flamunda, V. (többszörösen).
Salebria faecella 2. Flamunda, V. 16—VI. 6.
Myelois cribrella HB. Báziás, VII.
Aglossa pingutnahis L. Flamunda, V. 26.
Cataclysta lemnata L Flamunda. VI—VII.
Phlyctaenodes sticticalis L. Flamunda, VI. 8—27.
Titamo normalis HB. Flamunda, IV. 27.
Pionea crocealis HB. Flamunda, V. 20. — verbascalis ScnurrF. Fla-
munda, V. 20.
Pierophoridae.
Alucita pentadactyla L. Flamunda, V. 28.
Pterophorus lithodactylus TR. Flamunda, VI. 26.
Tortricidae,
Acalla variegana Scmrr. Flamunda, VI. 21. — boscana F. Flamunda,
VI. 26. — ferrugana L. Flamunda, VI. 26.
Oenophihira Pilleriana Scrr. Flamunda, VI. 26 (többszörösen).
Cacoecia sp. Flamunda, g V. 12, 9 VI. 16. (C. rosana L. mellett, de
kisebb, keskenyebb szárnyakkal, a pupillás elülső szárnyak
feltünő nagy középfolttal — deliblatana REL. i. 1.)
§
ÉS/28;
w
28
Eulia polttana HB. Flamunda, VI. 29.
Tortrie Loeftingiana L. Flamunda, VI. 27.
Cnephasia Wahlbomiana L. Flamunda, V.
Conchylis posterana 7. Flamunda, V. 3—VI. 26. — atricapitana STEPH.
Flamunda, VI. 26 (friss gs). Nem régen a Mezőségből emlí-
tették. — puranma Gw. Flamunda, VI. 2. — roseana Hw. Fla-
munda, VI. 12—21. — ciliella HB. Flamunda, V. 25—VI. 16. —
contractana 4. Flamunda, VI. 4 (1 9).
Polychrosis euphorbiana FRR. Flamunda, VI. 27. — artemisiana Z.
Flamunda, V. 18—25.
Steganoptycha fractifasciana Hw. Flamunda, IV. 23.
Bactra lamceolana HB. Flamunda, VI. 24.
Semasta conterminana 2. Flamunda, VI. 26
Pygolopha lugubrana TR. Flamunda, V. 23.
Glyphipterygidae.
Choreutis Myllerana F. var. stellaris 2. Flamunda, VI. 3.
Yponomeutidae.
Swammerdamia pyrella VILL. Gerebenez VI. 8.
Gelechiidae.
Melzneria carlinella Srr. Flamunda, VI. 27.
Platyedra vilella 7. Flamunda, V. 14.
Gelechia spurcella H.-S. Flamunda, IV. 27—VI. 3 (g 9). — tephridi-
tela Dur. Flamunda, IV. 23—27. — cytisella Te. Alibunár, VI. 19.
Lita atriplicella F.-R. Flamunda, VI. 7. — ocettatetta BoYvDp. Fla-
munda, VI. 27.
AXystophora pulveratella H.-S. Flamunda, V. 17.
Brachmia gerronella 7. Flamunda, VI. 3. — dimidiella ScHwr. Fla-
munda, VI. 3.
Rhinosia Denisella F. Flamunda, IV. 23.
Ypsolophus renigerellus 7. Herkulesfürdő, VI. 4.
Nothris verbascella HB. Emánuel-telep, VII. 10.
Holcophora statices STaR. Flamunda, VI. 26 (1 friss 9-je ennek az
eddig csak Dél Üzoszaszá bell ismeretes fajnak).
Megacraspedus imparellus F.-R. Flamunda, VI. 24 (kopott 9).
Pterolonche pulverulenta 7. Flamunda, VI. 27 (99.
Oegoconia guadripuncta Hw. Flamunda, VI. 26.
Psecadia sexpunctella HB. Flamunda, V. 7.
Depressaria venosulella MIOESCHL Flamunda, V. 2—26. — cnmicella FR.
Flamunda, VI. 27. — furvella TR. Flamunda, V. 9. — Dougla-
sella Srr. Flamunda, VI. 27. — nervosa HErws. Flamunda, VI. 25.
29
Borkhausemia tinctella HB. Flamunda, VI. 25. — lunaris Hw. Fla-
munda, VI. 26. — Bruandella Ra. Flamunda, VI. 25 (kopott 9).
FElachistidae.
Epermemia dentoselltla H.-S. Gerebencz, VI. 7; Flamunda, VI. 26. —
daucella PEYER. Alibunár, VI. 19.
Pyroderces argyrogrammos 7. Flamunda, VI. 26.
Cyphophora idaei Z. Flamunda, VI. 3 (9).
Pancalia Leuwenhoekella L. Flamunda, VI. 21.
Augasma aeratellum 7. Herkulesfürdő, VI. 4.
Coleophora spissicornis Hw. Flamunda, VI. 25. — leucapenella 7. Fla-
munda, V. 30 (g). — síramentella Z. Flamunda, VI. 23—27. —
brevipalpella Wcx. Flamunda, VI. 25.
Elachista argentella CL. Flamunda, VI. 22.
Gracilariidae.
Gracitlaria Kollariella 7. Flamunda, VI. 19.
Lyonetiidae.
Bucculatrixz artemisiae H.-S. Flamunda, VI. 26 (9).
Opostega sp. Flamunda, VI. 26 — 2 hibás példány. (0. spatulella H.-S.
mellett, az okersága elülső szárnyon két sötét folttal az elülső
szegély közepén és a csúcson — bünaculatella Ret. i. 1.)
Tineidae.
Monopis imella HB. Flamunda, IV. 28.
Tinea guercicolella H.-S. Flamunda, V. 17.
Nemotots Pferferellus HB. Flamunda, VI. 27 (9).
Adatok Magyarország bogárfaunájához.
Irta : CsIKI ERNŐ.
A Rovartani Lapok 1911. évi XVIII kötetének 55—58. lapján
közöltem azokat az adatokat, melyek 1910 ben és 1911 elején kerül-
tek elő. Most megint elmult egy év, mely alatt számos újabb faj és
fajváltozat került elő, melyek mind faunánkat gyarapítják. Ezeknek
a jegyzéke termőhelyeikkel együtt a következő :
Carabus catenatus Pawsz. var. Troyeri BoRs — Gospic.
— catenulatus Scop. var. Holdhausi BoRx — Nagy-Hagymás, Ke-
resztényhavas.
Trechus Irenis Csixt — Godinesti barlang (Hunyad vm.)
Anophthalmus Bielzi SEIDL. var. Stobieckit Csixi — Tátra.
30
ED OTNTTÓTÚAEIS Reissi Minók — Jád-völgy (Bihar vm.)
— Gyleki BREirr — Ponorul (Bihar vm.)
— Taxi BREiIr — Rézbánya.
— bihartensis Csrxr — Vale Vize (Bihar vm.)
— Eleméri MinHók — Biharfüred.
— Mihóki Csrxi — Rév: Zichy-barlang.
Anthracus longicornis ScHm. ab. pallidus FioRi — Magyarország.
Bradycellus harpalinus SEgv. var. Csikit LAczó — Péhó (Trencsén vm.)
Rhamtus notatus F. var. ? vermicularis Fauv. — Bolesó (Laczó).
Micropeplus tesserula CuRr. — Nagy-Hagymás.
Phyllodrepa Luzei HuBENTH. —- Trencsén.
Xantholinus atratus HEER — Ünőkő.
Plulonthus pilhger Rey Radnai havasok.
0uedius Haberfellneri EpPpPH. — Bulea-tó.
Mycetoporus piceolus Rey — Ünőkő.
Bolitochara varia ER. — Radnai havasok.
Atheta valida KR. — Bucsecs.
— (Rhopalotella) hungarica BeRNH. — Herkulesfürdő.
— Liogluta) microptera THoms. — Radnai havasok : Saca.
— (Dimetrota) Leonhardi BERNH. — Bucsecs, Radnai havasok,
Korongyos.
Ilyobates nigricolhs PAYx. var. Deubelh BERNHE. — Bucsecs.
Oxypoda longipes Rey Királykő.
Faronus Lafertei AuBÉ — Csukás, Bucsecs.
Leptoderus Hohenwarti ScHmDT. — Lokve.
Pholeuon Knirschi BRErr — Kondor-barlang (Bihar vm.)
— (Irenellm) Mihóki Csixi — Biharfüredi barlang.
—— — Bokortanum Csixi — Vale Vize (Bihar vm.)
— (Parapholeuon) Mocsáryi Csixi — Rév (Batrina-barlang).
— — Bokori Csixi — Rév.
— — Czárami Csiki — Rév (Zichy-barlang).
Drimeotus Bokori Csixi — Felső-Topa (Bihar vm.)
Bathyscia acuminata Min. — Lokve. 3 ;
Necrophorus interruptus Srepn. ab. írinotatus REIrrr.. — Horvátország.
Colon dentipes S5AHLBG. — Királykő.
Ptemidium laevigatum GILLm. — Zanoga.
Micridium vittatum MorscH. — Sopron.
Helophorus gramularis L. var. rufipennis HUBENTH. — Magyarország.
Epuraea terminalis MANNH. var. Seidlitzi Scuitsky — Királykő.
Laemophlaeus Krausst GaANGLB. — Nyitra vm.
Crypiophagus pallidus Sr. — Bucsecs.
Atomariá bella Rxirr. — Ünőkő.
— —— prolira ER. — Keresztényhavas.
31
Corticaria saginata MANSSH. — Keresztényhavas.
Mycetophagus guadripustulatus L. ab. Winteri RErirr. — Nagyszeben.
Anommatus biharicus BREiIr — Rézbánya. 5
Agaricophilus Dieneri REirr. — Barlangliget.
Clilocorus bipustulatus L. ab. exclamatioms DEpPoLri — Fiume, Selce.
Notozus Szálavszkyi LAczó — Bolesó.
— monocerus. L. var. immaculatus Pic — Magyarország.
Anilicus antherinus L. ab. semitestaceus Pic — Hiume
Euzomitis bipunctata PinL. — Vojtek (Győrffy).
— bifasciata ScnwaRTz ab. rufofasciata FArgm. — Vojtek (Győrffy).
Hypophloeus longulus GyLrH. — Felsőbeled (Vas vm. ; Győrffy)
Cortodera humeralis SCHALL. ab. inhumeralis Pic— Mária-Besnyő(Dr. Fodor).
— — ab. Nicolasi BEDEL — Péczel (Dr. Fodor).
Rosalia alpina L. ab. hamata BRAwxcs. — Trencsén.
—- ab. pausa BRawxcs. — Trencsén.
Pogonochaerus Eugemae GawxGLB. — Keresztényhavas
Orsodacne cerasi L. ab. Horváihi LAczó — Bolesó.
Donacia simplex F. ab. sanguinea WEsrH. — Bolesó (Laczó).
Lema cyanella L. ab. obscura STEPH. — Zanoga.
Corioceris asparagt L. ab. Brancsikt LAczó — Bolesó.
Chrysomela rufa Durr. var. pachysoma HuBENTH. — Erdély.
-— olivacea SurrR. ab. umbratilis WsE. — Radnai havasok.
— fastuosa Scop. ab. speciosa L. — Radnai havasok.
Chrysochloa alpestris SCHUMM. Var. migrina SUFFR. —
. — cacalide SCHRNK. var. tussilaginis SUFFR. — Zanoga.
— speciosissima Scop. var. mgrescens LErzs. — Bucsecs.
Phwytodecta guinguepunciatá F. ab. umcolor WsE. — Királykő.
— — ab. sorbi WsE. — Keresztényhavas.
— — . pallida L. ab. padi PEx. — Keresztényhavas
Aphtihona Stussinerit WsE. — Kereszténybavas.
Longttarsus longiseta Wsz. — Keresztényhavas.
Phwyllobius urticae DEG. var. nudus WEsrm. — HRadna-Borberek.
— Stierlimensis DEsBR. — Bánság. ;
Ceuthorrhynchus carmiolicus SCHULTZE — Keresztényhavas.
Sibinia ventralis SCHILSKY — Zengg.
Apion rufulun WEwxckE var. Zoufali WaGws. — Nyitra vm.
Hylasies Gergeri EGGERs — Oravicza.
Cryphalus saltuarius WsL. — Bucsecs.
Pityogenes guadridens HARTIG. var. bistridentatus ErcHH. — Zanoga.
AXyloterus lineatus OLtv. var. melanocephalus EicHH. — Keresztényhavas.
Caccobius Schreberi L. ab. conmjunctus J. MüLL. — Bolesó (Laczó.)
[dd]
9
Különfélék.
A Chrysis sybarita Först. gazdaállata. Ennek a ritka fém-
darázsnak gazdaállata eddig ismeretlen volt, míg az ezidei tavasz
elején azt megállapítanom nem sikerült. Márczius elején ugyanis
Szigetszentmiklóson az Osmia rufa L. nádtetőbe rakott fészkeit ku-
tattam BíRó LaAJos-sal, élősködőket kerestünk benne ; de nem találtunk
benne mást, mint a már teljesen kifejlődött gazdaállatot s néhány
Odynerus-lárvát. Úgy látszik, hogy az élősködők nem telelnek ki a
gazdaállattal. Találtunk azonban egynéhány elpusztult Leucospis dor-
sigera-t s egy rézi bábgubóban egy a szárnyak kivételével teljesen
kifejlődött Chrysis sybarita-t. Fémdarazsak közül az Osmia rufa fész-
kében eddig csak a Chrysis neglecta-t találták, VÁGÓ ALADÁR.
Adat a pókok vérengző természetéhez. Az 1911. év augusztus
végén az jsaszeghi u. n. ,újfenyves" erdő mellett elterülő térségen
lepkészve, a hálóval egy Eryngiumon ülő Lycaena után csaptam.
Midőn a Lycaená-t a méregüveggel meg akartam fogni, észrevettem,
hogy ezenkivül még egy Sesia és egy kis pók is akadt a hálómba.
Az utóbbi kettő akkor, amikor őket felfedeztem, körülbelül egy fél
arasznyira ült egymástól a hálóban. Midőn a Lycaena elhelyezése
után a méregüveggel a Sesia után akartam nyulni, azt nagy meg-
lepetésemre sehol sem birtam megtalálni. Már ki akartam rázni a
hálóból a reám nézve teljesen értéktelen pókot, midőn észrevettem,
hogy a Sesiát, mely később Sesia leucopsiformis EspP.-nek bizonyult,
a pók tartja szorosan a karmai közt és minden elriasztási kisérletem
hiábavalónak bizonyult, a pók csak ki nem eresztette prédáját. Csak
amidőn mindkét állatot a méregüvegbe tettem, vált el a pók áldoza-
tától. Ezen eset mutatja, mily rendkivül vérengző egy ilyen kis állat,
mely még a legnagyobb veszély pillanatában, amidőn saját élete is
koczkán forog, sem tagadhatja meg vérengző természetét és még
akkor is öldöklésre gondol. Sajnos, hogy a pókot nem tettem bor-
szeszbe, hanem egyszerűen rovartűre tűztem, ahol annyira össze-
aszott, hogy már csak a nemét lehetett meghatározni, azt pedig, hogy
melyik fajhoz tartozik nem A pókot a Nemzeti Múzeumban Lycosa-
nak határozták meg. ULBRICH EDE.
Irodalom.
W. Junk: Bibliographia Coleopterologica. Berlin, 1912. (p. XVI
et 146, tab). — Ara 120 márka díjmentes megküldéssel.
Minden bogárgyüjtőnek nagy hasznára lesz az a kis köny-
vecske, melyet Juwsk berlini könyvkiadó állított össze és adott ki.
383
A szürke vászonkötésű könyvecske 4065 különféle bogarászati munka,
különlenyomat és bogarászati szempontból fontos folyóirat czímét, a
szükséges bibliografiai jegyzetekkel és az árával kiegészítve, tartal-
mazza. A kötet bevezető része a bogarászati irodalommal foglalkozik,
mintegy vezérfonalat nyújtván arra nézve, hogy milyen irodalomra
. van szüksége a bogarásznak. Ismerteti a fontosabb munkákat, a
melyekre a szakembernek okvetetlenül szüksége van, tövábbá ismer-
teti azt az irodalmat, melyre egyes országok, világrészek kutatójának
szüksége van, végre ismerteti a különböző folyóiratokat, első sorban
a bogarászatiakat és rovartaniakat, hogy mindenkinek alkalmat nyújt-
son azok irányáról és tartalmáról tájékozódást nyerni. Ugyancsak a
bevezető részből megtudjuk azt, hogy egy valamire való bogarászati
könyvtár (munkák és folyóiratok) összeállítása körülbelül 30000 már-
kába kerül, a legfontosabb folyóiratok évi előfizetési díja pedig mintegy
900 márkát tesz ki. A kötetet a , Coleopterorum Catalogus" szerkesz-
tőjének (SCHENKLING) és kiadójának (JUNxk), valamint az eddig meg-
jelent 38 fiizet szerzőinek (AHLWARTH, BERNHAUER, BICKHARDT, BORCH-
MANN, CSIKI, DALLA- TORRE, GEBIEN, GESTRO, GILLET, HAGEDORN, KUHNT,
LÉÉVEILLE, OLIVIER, PAPE, Pic, RITSEMA, RooN, SCHMIDT, SCHÖNFELDT,
WEIsE) csoportképe díszíti. A munkát, melyet mint jó kézikönyvet
alig nélkülözhetünk, mclegen ajánlhatom az érdeklődőknek. Megren-
delhető a kiadónál: W. Juwsxk, Berlin W. 15, Kurfürstendamm 201.
Bé ÜSIKT.
Dr. F. Sokolár: Was ist Carabus catenulatus Scop.? (Societas
; entomologica. XXVII, 1912, p. 18 —14).
Szerző áttanulmányozván ScCoPOoLI eredeti leírását (Entomologia
Carniolica 1763, p. 86) arra az eredményre jutott, hogy az az állat,
melyet ő ilyen név alatt leírt Krajnából, nem azonos azzal, a melyet
manapság fenti név alatt értünk. Scopottr. leírása csak a Krajnában
is közönséges C. catenatus Pawz.-re illik, tehát erre alkalmazandó. Az
az állat pedig, a melyet ezidőszerint catenulatus-nak nevezünk, nem
is lehetett Scoponi leírásának tárgya, mert az Krajnában egyáltalában
nem fordul elő. A C. catenulatus auct. non Scop. ezentúl a prioritás
szabályai szerint problematicus HERBsT-nek nevezendő. CSIKI.
kk
Hans Wagner: Wissenschaftliche Ergebnisse der Bearbei-
tung von 0. Leonhard" s Sammlungen. 1. Apion-
Studien. (Entom. Mitteil. I, 1912, p. 9—21).
Szerző többi között leírja az új Apion (Exapion) Hilfi-t a bolgár-
országi Rila (Vrli-Vr) és Rhodopé-hegységből (Bitsche-Bor) és ennek
új fajváltozatát, a var. Deubeli-t, melyet DEvBEL FRrGyEs a hátszegi
és brassóvidéki (Czenk) hegyekben gyüjtött. — CSIKI.
34
Társulati ügyek.
A , Magyar Entomologiai társaság" közgyüűlése 1912. februá-
rius 24-én. — A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermé-
ben tartotta társaságunk első rendes közgyülését, melynek lefolyásáról
a következőkben számolhatunk be.
DR. HoRgvárH Géza elnök üdvözli a nagy számban megjelent
tagokat, megállapítja az alapszabályok értelmében a közgyülés hatá-
rozatképességét, jelenti, hogy. DR. RÁárz Isrváws kimentette magát
hivatkozással gyengélkedésére, felkéri GRóF TELEKI SÁNDOR-t és
CsERsy LaJos urakat a közgyülés jegyzőkönyvének hitelesítésére,
majd a következő beszéddel nyitja meg a közgyülést !
Tisztelt Közgyülés ! Őszinte örömmel üdvözlöm a Magyar En-
tomologiai Társaság t. tagjait, a kik a mai közgyűlésen oly szép
számmal megjelentek. Ez az első közgyülés, melyen fiatal társulatunk
egyéves működéséről számot kell adnunk s egyszersmind további
sikeres működését biztosítanunk. :
Valamint minden -efléle társadalmi szervezetnél, úgy társula-
tunknál is az első év az első szervezkedés és berendezkedés kor-
szaka volt. Hogy társulatunk hogyan szervezkedett és mennyire erő
sődött meg a lefolyt év alatt, hogy a választmány és a tisztikar
mennyire feleltek meg a reájok bízott feladatoknak, arról a tiszti
jelentések fognak részletesebben beszámolni. De már itt is jelezhetem,
hogy a Magyar Entomologiai Társaság. szerencsésen betöltötte első
gyermekévét és bizalommal indulhat neki második évének is.
Pénztárnokunk jelentéséből megnyugvással fogunk értesülni,
hogy a Társaság pénzügyei rendeztettek és hogy már az első év
pénztári számadását deficit nélkül zárhattuk le. A titkári jelentés hű
képét fogja adni annak a munkásságnak, melyet zsenge társulatunk
a maga elé kitűzött feladatok érdekében kifejtett.
Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy rendes havi üléseink, melye-
ken sok érdekes előadás és tanulságos bemutatás került napirendre,
mindig elég látogatottak voltak Ezeket a havi üléseket, a budapesti
tudományos társulatok szokásától eltérően, rendesen a fehér asztal-
nál tartottuk meg, a mi nagyban előmozdította a társulati tagok
szaktársi együttérzését és szivélyes érintkezését. Csak két ülésünk
szinhelyét tettük át a Budapesti Kamera-Klnub helyiségébe, a minek
az volt az oka, hogy mind a két alkalommal vetítő készülékre volt
szükségünk, mert MiHók Orró tagtársunk vetített képek kiséretében
ismertette az ország különböző vidékein tett entomologiai ki-
rándulásait.
Egy nagyobb társas kirándulást Társaságunk is rendezett
május végén Visegrádra, a melyen nemcsak tagtársaink, hanem
35
vendégeink is szép számmal vettek részt. Egy kisebb kirándulást
. tettünk azonkivül a Nagyszénásra. Tagtársaink egyébiránt egész
éven át buzgón foglalkoztak Magyarország rovarfaunájának tanul-
mányozásával és részint egyedül, részint 2—3 vagy több személyből
álló kisebb csoportokban gyüjtöttek és kutattak az ország külön-
böző vidékein.
Különösen nagy figyelmet fordítottak némelyek, első sorban
MiHókK Orró és BokoR ELEMÉR tagtársaink a barlangok bogárfauná-
jára és általában a vak bogarakra. Az ő fáradhatatlan buzgalmuknak
és kipróbált ügyességüknek a mult évben 9 új vak bogárfaj felfede-
zését köszönhetjük!. Ha ezekhez hozzámítjuk még azt a 3 új vak
bogarat, melyet BRErr JózsEF osztrák bogarász a Bihar-hegységből
írt le, akkor kitünik, hogy a magyarországi vak bogarak száma
1911 ben nem kevesebb mint 12 új fajjal gyarapodott.
De a mult év legnevezetesebb eredménye a hazai entomologia
terén még sem ez volt, hanem egy híres magyarországi bagolypille
életmódjának. és fejlődési viszonyainak "a felderítése. Ez a híres
bagolypille a rejtelmes Oxytrypia orbiculosa, a melynek fejlődési
viszonyait oly sokáig hiába kutatták, s a melynek történetében mint
tudjuk, mindenféle emberi szenvedélyek, sőt a háttérben még
házasságtörés, verekedés, revolverlövések, becsületsértési és birtok-
háborítási pörök is szerepelnek. ScHmiDT ANTAL tagtársunknak több
évi kutatás után végre sikerült ezt az érdekes lepkét minden
stádiumában megfigyelni s ezzel a magyar entomologiának egyik
közel 100 éves problemáját megoldani. A mai közgyülésünket követő
rendes havi ülésen fogja Scumipr tagtársunk erről szóló értekezését
előterjeszteni, melyet kivált lepkészeink bizonyára a legnagyobb
érdeklődéssel fognak meghallgatni.
A mult év, a Magyar Entomologiai Társaság fennállásának
első éve tehát már is becses és értékes felfedezésekkel gyarapította
szaktudományunkat. Ha tagtársaink a jövőben is ily nagyérdekű
felfedezésekkel fogják a hazai rovarvilág ismeretét gazdagítani, akkor
fiatal társulatunk valóban méltóan fog a többi régi és tekintélyes
külföldi entomologiai társulatok mellé sorakozhatni. Tagtársaink buz-
galma és ügyszeretete, a magyar rovarászok szakavatottsága és
rátermettsége e részben a legszebb reményekre jogosítanak.
Azzal a meleg és őszinte óhajtással, hogy e remények hova-
tovább mind valóra váljanak, mai közgyűlésünket ezennel megnyilt-
nak nyilvánítom.
A tárgysorozat értelmében a tiszti jelentések lévén soron,
elnök felhívja a titkárt, hogy jelentését terjessze elő.
1 Leírásuk társulatunk folyóiratában, a Rovartani Lapokban jelen-
tek meg.
36
Csrki ERnő titkár a következő jelentését olvassa fel :
Titkári jelentés. — Tisztelt közgyülés! Miután 1910. évi május
4-én e helyen a , Magyar Entomologiai Társaság" megalakulá-
sát kimondottuk, megküzdvén a kezdet nehézségeivel már az 1911.
év elejével megkezdhettük működésünket. Most pedig abban a sze-
rencsés helyzetben vagyok, hogy már az első évi működsünkről is
beszámolhatok. Mielőtt azonban ezt megtenném, még vissza kell
hogy térjek az 1910. évre, a melyben a szükséges előmunkálatokat
végeztük, társaságunk megalapozásán dolgoztunk. .
Abban az időben ugyanis első sorban a tagok létszámának
emelésére kellett gondolnunk, a mit úgy véltünk legjobban elér-
hetőnek, ha körlevelet bocsátunk ki, melyet az összes hazai ento-
mologusoknak "megküldvén, figyelmüket társaságunkra felhívjuk.
Erre nagy szükség is volt, mert társaságunk 41 taggal kezdte meg
működését, a mi első lépésnek ugyan szép és kecsegtető eredmény
volt, de nem elegendő arra, hogy programmjához mérten kielégítő
sikerrel működhessék. A körlevél szétküldése, valamint tagjaink buz-
gólkodásának köszönhetjük, hogy tagjaink száma az első év végé-
vel, leszámítván a veszteséget, 79-re, tehát majdnem kétszeresére
emelkedett. Ez a létszám azonban még mindig kevés, mert a
mennyire hazánk rovarászainak czímjegyzékét az előttünk ismere-
tessé vált adatok alapján összeállíthattuk, azok száma megközelíti a
kétszázat, pedig azt hiszem nem tévedek, ha a magyar rovarászok
valószinű számát ezidőszerint legalább is háromszázra teszem. Marad.
tehát társaságunknak a tagyyüjtés terén is még elég tennivalója.
Egy másik nagyon fontos tárgy volt a folyóirat ügye. Elte-
kintve alapszabályaink rendelkezésétől, társaságunk eredményes
működéséhez a folyóirat okvetetlenül szükségesnek látszott, már csak
azért is, mert ez az egyedüli eszköz, a mely az együvétartozást
szolgálja, a tagjaink közti kapcsolatot képviseli. Kevés taggal új
folyóiratot megindítani vagy a már meglévő ,Rovartani Lapok"-at
átvenni, merőben lehetetlen volt, az Társaságunkat valószinűleg már .
bölesőjében fojtotta volna meg. Választmányunk alapos megfontolás
után azonban mindamellett úgy határozott, hogy ezt a kérdést arra
az időre halasztja, a mikor társaságunk már akkora tőkével fog
rendelkezni, mely a. sikert biztosíthatja. Addig is hivatalos köz-
lönyévé a ,RKovartani Lapok"-at tette, melyeket kedvezményes árban
kapja a tagjai részére, így kettős ezélt érvén el, először is lehetővé
tette a szükséges tőke gyüjtését, másrészt nevezett folyóirat deficzitjét
is nagyban csökkentette.
Társaságunk működésének legfontosabb ügyei ekként meg-
oldatván, megkezdhette rendes működését és e ezélból rendes ülé-
sek tartását határozta el, melyek napjául a nyári hónapok kivételé-
IOPAAR
37
vel, minden hónap harmadik szombatját jelölte ki. Ilyen rendes
ülést azután 1911-ben nyolczat tartottunk, a melyéken tagtársaink
kisebb előterjesztéseiken és bemutatásaikon kivül összesen 12 na-
gyobb előadást is tartottak. Két előadás alkalmával, a mikor MIHóKk
Orró tagtársunk számos vetített kép bemutatásával gyüjtő kirándu-
lásairól számolt be, nagy számban. megjelent tagtársainkon kivül
ezen üléseinket szép számú vendégsereg, köztük sok hölgy is láto-
gatta. Ezeket az üléseket az előadások természeténél fogva nem
rendes helyiségünkben, hanem a ,Budapesti Kamera-Klub" helyi-
ségeiben tartottuk. Nem mulaszthatom el, hogy nevezett Klubnak e
helyen is köszönetünket ne fejezzük ki a szives vendéglátásért.
KRendeztünk két társas gyüjtő kirándulást is, az egyiket május
14-én a Nagyszénásra, a másikat május 25-én Visográdra. Mindkét
kirándulás, ha az időjárás nem is kedvezett eléggé, elég jól sikerült,
tagtársaink nem egy érdekes rovart gyüjthettek.
Társaságunk működésének egyéb mozanataira nem térek ki ez
alkalommal, hiszen tagtársaink a Rovartani Lapokban közzétett
jegyzőkönyvekből eléggé tájékozódhattak. Megemlítendőnek tartom
azonban, hogy alapszabályainkat jóváhagyás végett felterjesztettük
a m. kir. belügyminiszteriumhoz, a mely azokat néhány pontnak
különben jelentéktelen, de a fenálló joggyakorlatból kifolyólag meg-
kivánt kiegészítése ügyében visszaküldötte, a mit választmányunk el
is végzett, úgy hogy az alapszabályok jóváhagyását már a közel
jövőben várhatjuk. A tisztelt közgyűlést a kiegészítést illetőleg azt
hiszem legfeljebb az fogja érdekelni, hogy a minisztérium megkivánta
a társaság pecsétjének megállapítását. Választmányunk erre azt ha-
tározta, hogy a pecséten faunánk valamelyik jellemző rovarának ké-
pét, az alapítás évszámát (1910) és ,Magyar Entomologiai Társaság
— Budapest" felírást alkalmazza. Alapos megfontolás után legmeg-
felelőbbnek és a tárgy természeténél fogva legalkalmasabbnak a Psela-
phus mehadiensis FRrv. nevű törpebogarat találtuk, melyet a legsema-
tikusabb ábrázolás mellett is fel lehet ismerni.
Tagjaink száma 80 volt, azonban veszteség is ért minket, azért
az 1911. év végével tulajdonképen esak 79 tagot mutathattunk ki.
Társaságunk megalakulása után ugyanis nemsokára elvesztettük
egyik választmányi tagunkat, WAcHSMANN FERENCZ ny. államvasúti
főfelügyelőt, hazánk bogárfaunájának lelkes kutatóját.
Mielőtt jelentésemet befejezném, legyen szabad a t. közgyülés
figyelmét még két körülményre felhívni, a mely a társaság jövőjére
nagy fontossággal bír. Az egyik az, hogy a milyen örömmel láthat-
juk, hogy összes tagjaink egytized része alapítvány tevésével igye-
kezett a társaság jövőjét biztosítani, époly szomorúsággal kell tudo-
másul venni, hogy viszont az összes tagok egynegyede nem sietett
38
a tagdíj befizetésével a vállalt kötelezettségnek eleget tenni, a mi
bizony a tagok nem nagy létszáma mellett a Társaság sikeres mü-
ködését bizony megbénítja. Reméljük, hogy a helyzet javulni fog és
jövőre pénztárosunkkal jobb eredményről tehetünk jelentést. A. másik
körülmény, melyet t. tagtársaim szíves figyelmébe ajánlok, szak-
munkálkodásukat illeti. Nemcsak mint titkárnak, hanem mint szer-
kesztőnek is panaszom van. Üléseink összes előadásait és bemutatá-
sait összevissza 8 tagtársunknak köszönhetjük és nem sokkal jobb
az arány a Rovartani Lapoknál sem. Kevés tagtársunk van, a ki
tapasztalatainak érdekes tárházából akár csak egy kis részt is köz-
tudomásra hozna. Nem kivánjuk, hogy tagtársaink nagyszabású elő-
adásokkal vagy hosszú czikkekkel, habár ezeket is nagyon szívesen
és örömmel vennők, működjenek közre, hanem ha mással már nem,
legalább bemutatásokkal, apróbb megfigyeléseik közlésével járulja-
nak hozzá feladataink, czéljaink előbbreviteléhez. Ha t. tagtársaink
ezen kivánságainkat csak némileg is megszívlelik, — azt hiszem a
második év elteltével már sokkal eredményesebb működésről fogok
beszámolhatni. Azért jelentésemet azzal a kérelemmel fejezem be,
hogy tagtársaink társulatunkat és folyóiratunkat intenzivebb közre-
működésükkel támogatni szíveskedjenek.
Utána DR. KERTÉSZ KÁLMÁN pénztáros a következő jelentését
terjeszti elő :
Pénztárnoki jelentés. — Tisztelt közgyülés! A Magyar Entomo-
logiai Társaság első pénztári jelentését azzal a megnyugtató tudat-
tal terjesztem a t. Közgyülés elé, hogy a Társaság fenállása anya-
gilag immár biztosítottnak tekinthető. Megvallom őszintén, hogy a
Társaság alakulásakor leginkább a pénzügyi szempont nyugtalani-
tott, mert a Társulat eredményes és hasznos működése nagyrészt ettől
függ. Az első évet szerencsésen befejeztük s nemcsak kiadásainkat
voltunk képesek fedezni, hanem még csekély tőkét is gyüjthettünk.
Első sorban azokról a tagtársainkról kell megemlékeznem, kik
Társaságunk pénrügyi helyzetét alapítványukkal megszilárdítani szi-
veskedtek. Ezek betűrendben a következők: Csiki ERNŐ, DIENER
"HuGó, DR. HoRvárÓn Géza, DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, MIHóK Orró, Mo-
CSÁRY SÁNDOR, MonNDpoKk JózseFr és DR. SZILÁDY ZOLTÁN.
A tagdíjakból várt bevétel nem érte el azt az összeget, melyet
reméltünk, mert 78 tagtársunk közül 23 még most is hátrálékos tag-
díjával. Ez határozottan kárára van a Társaságnak, mert mig egy-
részt a Társaság a hátrálékos tagok helyett is kénytelen a , Rovar-
tani Lapok" kiadási költségeinek megfelelő részét kifizetni, másrészt
még kamatveszteséget ís szenved. Ezeket tekintetbe véve e helyen
is felkérem t. tagtársainkat, hogy tagdíjaikat lehetőleg már az év
elején szíveskedjenek beküldeni.
Ez alkalommal azt is jelenthetem, hogy a Társaság vezetősége
az okleveleket, a tagsági jegyeket és az összes irodai szükségleteket
költség nélkül szerezte be s ezzel a Társaságnak nagyobb összeget
takarított meg. Múlt évi zárószámadásunk a következő :
A , Magyar Entomologiai Társaság" zárószámadása az 1911. évről.
Bevétel Ki i 1 Kiadás K f
1] Alapítványok 709 [—(11 Értékpapirok vásárlásal 693 [78
2] Tagdíjak 2] Rovartani Lapok 390 ] —
3] Oklevéldíjak 3, Postadíjak 18 30
41 Rendkivüli bevétel 4] Kis nyomtatványok 14 50
5] Kamatok 5] Könyvtár 24. ] 22
I ] 61 Maradék 1912-re 162 103
J 1302 ] 83 1302 ] 83
A , Magyar Entomologiai Társaság" vagyonmérlege 1911 december 31-én:
1] Készpénz 162 (031111 Tiszta vagyon 1330 / —
2Í Értékpapir az Első ] ES kj ;
Pesti Hazai Takarék-
pénztárban 700 ) — 3 j
3] Tagdijhátrálék
a) Alapítvány 200 K
b) Tagdíj 230Kf 430 / — NM
4] Könyvtár 22 ; j
5 § Leltári felszerelés 15 !
Activum e Fszt Passivum KEZE j
09
Elnök jelenti, hogy a választmány a pénztár megvizsgálására
kiküldötte DIESER Hugó és MiHóx Orró választmányi tagokat és kéri,
hogy jelentésüket terjesszék elő.
A kiküldöttek nevében Minóx Orró jelenti, hogy a választmány
megbizásából megvizsgálták az 1911. évi zárszámadásokat, annak
minden tételét összehasonlították az eredeti okmányokkal és mindent
a legnagyobb rendben találtak.
Elnök indítványozza, hogy a tárgysorozat sorrendjének meg-
változtatásával a pénztárnoki jelentéssel kapcsolatosan tárgyaltassék
a jövő évi költségvetés előirányzata is, mihez a közgyülés hozzájárul.
40
A pénztáros jelenti, hogy az 1912. évi költségvetés összeállítá-
sánál a mostani taglétszámot kellett alapúl venmi, de kéri t. tagtár-
sainkat, hogy lankadatlan buzgalómmal iparkodjanak entomologiával
foglalkozó ismerőseiket Társaságunk kötelékébe bevonni, hogy jöve:
delmünk szaporodásával folyóiratunkat terjedelmesebbé tehessük.
Az 1912. évi költségvetés.
Bevétel K Í ! Kiadás K ij;
1) Maradék múlt évről )- 162 103111! Értékpapirok vásárlásal 600 [— [.
21 Alapítványok 200 1—1124 Rovartani Lapok 460 ] —
35 Oklevéldíjak 4 (— [134 Postadíjak 60 ] —
4] Tagdíjak 300 1—]]14j) Kis nyomtatványok 54 ] —
5] Hátrálékos tagdíjak 230 1—]15) Könyvtár IK —
I 6) Kamatok 40 1—(]16] Fölösleg : 162 103
3 ; ETET EKZEB 1436 103
Végül pénztáros kéri a közgyűlést, hogy neki a felmentvényt
megadni szíveskedjék, egyúttal kifejezést adván annak a reményé-
nek, hogy az 1912. évi költségvetésünkben a , Bevétel" rovata emel-
kedni fog, a , Kiadás" rovatában pedig az egyes tételek az előirány-
zatot nem fogják túlhaladni.
Az elhangzott pénztárnoki jelentés és az 1912. évi költségve-
tési előirányzat előterjesztése kapcsán JABLONOWSKI JÓZSEF megjegyzi,
hogy a taglétszámot illetőleg nem volna szabad megállani és azért
jónak találná, ha a tagok névsorát valami módon közölni lehetne,
hogy tudjuk meg kik azok, a kik még nem tagjai társaságunknak.
A titkár megjegyzi, hogy a tagok névsorát folyóiratunk azok
megválasztása után közölte és most a közgyűlésről szóló jelentésünk
kapcsán a teljes jegyzék újból közölve lesz.
CspRnY LaJos szerint egyáltalában ezélszerű volna az összes
magyarországi entomologusok jegyzékét közölni.
Elnök proponálja, hogy CssRny LaJos indítványának tárgyalá-
sát bízzuk a választmányra, a mit a közgyülés el is fogad.
Több észrevétel nem lévén, elnök kérdezi, elfogadja-e a köz-
gyülés az 1912. évi költségvetési előirányzatot. A közgyűlés ezt
egyhangulag elfogadja.
CsIkI ERNŐ titkár ezután a könyvtárról a következő jelentést
olvassa fel :
Könyvtárnoki jelentés. — Tisztelt közgyűlés ! Alakuló ülésünkön
könyvtárosunkká DR. BoLrkav Isrváwn-t választottuk meg, a ki ezen
41
tisztséget 1911 szeptember végéig be is töltötte, akkor azonban
katonai szolgálatra bevonulván, kénytelen volt tisztségéről lemon-
dani. Tekintettel arra, hogy könyvtárunk még csak a kezdet kezde-
tén van és így nagyobb munkálkodást nem kiván, nagyobb elfoglalt-
ságot nem okoz, a választmány nem tartotta szükségesnek, hozy
akár ideiglenesen is új könyvtárnokot válasszon addig a mig a köz-
gyülés ezt megteheti, azért engem bízott meg a könyvtári teendők
ideiglenes ellátásáv:l és így nekem jutott a szerencse, hogy a köz-
gyülésnek kis könyvtárunkról is jelentést tegyek.
A könyvtár állománya ezideig összesen 12 darab, mely szám
egyszersmind ugyanannyi czímnek is megfelel. Ezen munkák, egy-
nek kivételével, melyet vétel útján szereztünk, mind ajándék útján
kerültek könyvtárunkba. Ajándékaikkal gyarapították könyvtárunkat
TH. BECKER, DR. Borkav Isrván, F. HENDEL, DR. HoRvárH GézA,
LEJTÉNYI SÁNDOR, A. L. MONTANDON, PONGRÁCZ SÁNDOR és Bi. ZAVATTARI..
A mint abban a helyzetben leszünk, hogy legalább egy kis
könyvszekrényt beszerezhessünk, a melyben azután könyveinket
véglegesen elhelyezhetjük, minden nagyobb költség nélkül is, könyv-
tárunk gyarapításáról jobban fogunk gondoskodhatni.
Az elhangzott tiszti jelentések kapcsán JABLONOWSKI JÓZSEF
indítványozza, hogy a közgyülés a titkárnak és a pénztárosnak a
felmentvény megadása mellett teljes elismerését és hálás köszönetét
fejezze ki és ennek a jegyzőkönyvben is adjon kifejezést. — A köz-
gyülés ezt az indítványt magáévá teszi.
Elnök indítványozza, hogy az alapszabályok rendelkezése alap-
ján a közgyülés az 1912. évi számadások megvizsgálására küldje ki
GyYŐRFFY JENő-t és DR. Soós LaJos-t. Elfogadtatik.
Elnök jelenti, hogy a választást illetőleg a titkár fogja a választ-
Titkár jelenti, hogy az alapszabályok szerint választandó új
elnök és a választmány egyharmada, ezenkivül minthogy a választ-
mány az elnöki állásra az eddigi egyik alelnököt jelölte, egy alelnök
és az eltávozása miatt lemondott könyvtáros helyébe is új könyv-.
táros. A választmány ezekre az állásokra jelölte: elnöknek MocsáÁRY
JÁNDOR-t, alelnöknek SzéPLIGETI Győző-t, könyvtárosnak "DR. SZABÓ
JózsEr-et és választmányi tagoknak CsERNY LAJOS, EHMANN FERENCZ,
GURÁNYI ISTVÁN és Monpoxk JózsEr-et. A szavazás titkos lévén, elnök
a szavazólapok beadására 5 percz szünetet ad, majd újból megnyit-
ván az ülést jelenti, hogy beadtak összesen 22 szavazólapot, melyek
szerint megválasztatott fenti tisztségekre Mocságy 21, SzéPLIGETI 22,
SZABÓ 22, CSERNY 22, GURÁNYI 22, MonDok 21 és EHMANN 17 szavazattal.
JABLosvowskI JózsEF szép szavakkal mond hálás köszönetet a
lelépő elnöknek a Társaság megalapítása és felvirágoztatása körül
42
kifejtett sikeres munkálkodásáért és biztosítja, hogy Társaságunk
örökké büszke lesz, hogy első elnöke a világszerte ismert kiváló
tudós, DR. HoRvárH Géza volt. Majd üdvözli a lelépő nesztort az
elnökségben követő másik nesztort és igéri, hogy mindnyájan hű
munkatársai leszünk ezentúl is.
Az ujonnan megválasztott elnök, MocsáRY SánpoR, hálás köszö-
netét fejezi ki a bizalomért és igéri, hogy tőle telhetően igyekezni
fog Társaságunk felvirágoztatását és sikeres működését előmozdítani.
Több tárgy nem lévén, elnök berekeszti a közgyűlést,
A ,Magyar Entomolóyiai Társaság" 10. ülése februárius
24-én. — MocsáRgY SÁNDOR elnök megnyitja az ülést és felkéri
SCHMIDT ANTAL-t, hogy ,Az Oxytrypia orbiculosa fejlődési
. viszonyai" czímen hirdetett előadását tartsa meg. Előadő röviden
elmondja ennek a jellemző magyar bagolypillének történetét, meg-
említi, hogy felfedezése 1797—1798-ra tehető és nem a mint AIGNER
írta 1815 körülre, hiszen EsPER nagy munkájának az a füzete, mely-
ben a lepkét leírta, 1799-ben jelent meg. Kimutatja, hogy azok a
közlések, ar melyek a lepke életviszonyairól eddig megjelentek, nem
megbizhatók, nem felelnek meg a valóságnak. Épígy teljesen rossz
az AIGNER közölte pete-leírás. Ezután áttér a pete, a hernyó és a
báb jellemzésére és elmondja a lepke biologiai viszonyairól szóló
megfigyeléseit, A nagy figyelemmel kisért előadást számos rajz és
festmény, preparált peték, hernyók, bábok és lepkék bemutatásával
élénkítette.
A , Magyar Entomologia Társaság" tagjainak névsora az
1912. év elején.
Baxó GáBoR, a m. kir. Rovartani Állomás adjunktusa — Buda-
pest, II. Intézet-utcza 1. (Ent. oec ) 5
DR. BáLIsr SáNxpoRk, a m. kir. központi szőlészeti kisérleti állomás
és ampelologiai intézet osztályvezetője — Buda Pp est, IL
Debrőiút 15. (Ent. oec., Hist. Ins.)
BEwczuR ELEK, a m. kir. Rovartani Állomás adjunktusa — Bud a-
pest, II. Intézet-utcza 1. (Ent. oec.)
: BiRó LaAJos, tb. nemzeti múzeumi őr — Szigetszentmiklós,
Pestmegye. (Chalcididae, Formicidae). :
BODNÁR BERTALAN, főgimnáziumi tanár — Hódmezővásár-
hely, Oroszlán -utcza. (Coleopt.)
BoGgGa LaJos, múzeumi őrsegéd — Kolozsvár, Egyetemi állattani
intézet. (Ent.)
BOKOR ELEMÉR, cs. és kir. hadnagy — Esztergom. (Coleopt.)
BokoR IMRE, cs. és kir. főhadnagy — Komárom. (Coleopt.)
DR. BoLrgkaY Isrván, egyéves önkéntes — Ragusa, Dalmáczia.
( Coleopt. : Brenthidae.)
46
43
CesRva FRiGYÉS, a székesfővárosi állatkert tisztviselője — Bud a-
pest, VI. Városliget, Állatkert. (Ent.)
CsEgRsyY Lasos, m. kir. honvédőrnagy — Budapest, I. Bors-
utcza 18. (Lepid.)
Csixi ERwuő, nemzeti múzeumi őr — Budapest, VIII. Magyar
Nemzeti Múzeum. (Coleopt.)
DIENER HuGó, igazgató — Budapest, I. Fehérvári-út 37. ( Coleopt.)
DrószEagy J. KáRory — Budapest, I. Márvány-utcza 23. (Lepid.)
DiószEany LászLó, festőművész — Borosjenő, Arad vm. (Lepid.)
EHMANN FERENCcz, székesfővárosi tanító — Budapest, VII. Izabella-
utcza 39. (Coleopt.)
ID. DR. Enrz Géza, udv. tanácsos, egyetemi tanár — Budapest,
VIII. Múzeum-körut 4/a. (2001.)
Irs. DR. Ewrz Géza, egyet. m. tanár, műegyetemi asszisztens —
Budapest, I. Műegyetem (2001.)
FEHÉR JENő, székesfővárosi tanár — Budapest, I. Krisztina-
körút 89. (Biol. ins.)
DR. FopoR János, fogorvos — Budapest, VI. Dalszinház-utcza 1.
(Coleopt., Chrysididae.)
FopoRk JExő, orvostanhallgató — Bud ap est, VI. Dalszinház- utcza 1.
(Coleopt.)
GAMMEL ALAJOs, a székesfővárosi természetrajzi taneszközműhely
igazgatója — B u d a p e s t VIII. Főherczeg Sándor-utcza 8.(Ent.)
GERGELY Isrván, földmívesiskolai kertésztanító — Algyógy,
Hunyad vm. (Lepid., Coleopt.)
GERGER János Rezső, az osztrák-magyar bank tisztviselője —
Budapest, II. Báró Lipthay-utcza 9. (Coleopt.)
Gorcs Anpkgás, Ganz-gyári tisztviselő — Csillaghegy, Béla-
utcza 2., Pest vm. (Lepid.)
GÖTZELMANN TivapaRg, gyárigazgató — Sechőneberg-Berlin,
Hauptstrasse 2. (Coleopt.)
DR. Görz Isrván, főgimnáziumi tanár — Rozsnyó. (Coleopt.)
GURÁNYI Isrván, m. kir. főerdőmérnök — Budapest, I. Logody-
utcza 49. (Coleopt.)
GyőgrrY Jenő, a m. kir. Rovartani Állomás asszisztense — Bud a-
pest, II. Intézet-utcza 1. (Coleopt., Ent. oec.)
HaJóss Józser, adófelügyelőségi tisztviselő — Budapest, V.
Honvéd-utcza 16. (Coleopt.)
DR. HANkó BéLa, egyetemi tanársegéd — Budapest, VIII.
Múzeum-körút 4/a. (Zool.)
DR. Hogvárn Géza, nemzeti múzeumi osztályigazgató — Buda-
pest, VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (Hemipt.)
JABLONOWSKI JózsEr, kir. tanácsos, a m. kir. Rovartani Állomás igaz-
gatója — Budapoest, II. Intézet-utcza 1. (Int. oec., Acarina).
44
Kapocsa Gyuta, a m. kir. Rovartani Állomás asszisztense —
Budapest, II. Intézet utcza 1. (Int. oec., Lepid.)
DR. KAUFMANN ERNŐ, orvos — Mecsekszabolcs, Baranya vm.
( Coleopt.)
KéMmÉNTZzY FERENcz — Budapest, IX. Ráday-utcza 24. (Lepid.)
KeNpi KÁROLY, gyárigazgató — Zavidovic, Bosznia. (Coleopt.)
DR. KeRTÉSZ ÁBA, m. kir. udvari orvos — Budapost, I. Apród-
utcza 5. (Lepid.) 3
DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, nemzeti múzeumi őr — Budapest, VIII.
Magyar Nemzeti Múzeum. (Diptera).
DR. Z. Kiss ENDRE, járási tiszti orvos — Bethlen, Szolnok-
Doboka vm. (Hymenopt , TLepid., Coleopt.)
Kovács Öpön, magánzó — Na gy m a r o s, Hont vm. (Lepid., Odonata.)
Kurny DEzső, nemzeti múzeumi igazgató-őr — Budapest, VIII.
Magyar Nemzeti Múzeum. (Orthoptera).
LaAczó Józser, ny. körjegyző, birt. — B 01 e s ó, Trencsén vm. (Coleopt.)
LEIDENFROST GYULA, székeslővárosi tanár — Budapest, IX.
Boráros-tér 1. (Zool.)
LEJTÉNYI SÁNDOR, főgimnáziumi tanár — Arad, Liceum. (Ent.)
Lisria DÉxEs, tanfelügyelőségi tollnok, múzeumi őr— Temesvár,
Korona utcza 23. (Zool.) E
Lósv JózsEr, székesfővárosi polgári iskolai igazgató — Bud a-
pest, VIII Rökk Szilárd-utcza 831. (Ent.)
MALtáÁsz JózsEF, pénzügyi számvizsgáló — Dév a. (Coleopt.)
Mirnók Orró, ta: arékpénztári tisztviselő — Budapest, I. Mészáros-
utcza 32. (Coleopt.)
MISCHINGER MikLós — Kolozsvár, Szentegyház-utca 10. (Lepid.,
Coleopt.)
. MocsáRgY Sánponk, kir. tanácsos, nemzeti múzeumi igazgató-őr —
Budapest, VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (Hymenopt.)
MóczáR MIKLÓS, tanítóképzőint. tanár — Kassa ( Coleopt., Hymenopt.)
Monpok JózmrF, miniszt. számtanácsos — Csillaghegy, Fő-
utcza 9.. Pest vm. (Lepid.)
NápaYv LaJos, tanárjelölt — B u d a p e s t, VIII. Horánszky-u. 21.(Z00l.)
NaGy IGwnácz, műszaki tanácsos — Nagyenyed. (Dipt.,, Lepid )
NIAMESSNY IMRE, ny. posta- és távirdafelügyelő — Budapest, IX.
Ráday-utcza 16. (Lepid.)
DR. ODoR BÉLA, gyógyszerész — Nagyenyed. (Coleopt.)
PAGANETTI-HuMuLER Gvuszráv -- Gainfahrn-Vöslau, Alsó-
Ausztria. ( Coleopt.)
DR. PaAzsrczkY JENő, pénzügyi segédtitkár — Trencsén. (Lepid.)
DR. PsuL MÁRIA, tanárnő — Budapest, III. Lajos-uteza 9. (Z00l.)
PONGRÁCZ SÁNDOR, nemzeti múzeumi gyakornok — Budapest,
VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (Neuroptera).
45
DR. Rárz Isrvás, udv. tanácsos, főiskolai tanár — Budapest, VII.
Rottenbiller-utcza 23. (Parasit:)
SÁNDOR SÁNDOR, dunagőzhajózási irodafőnök — Budapest, III.
Vörösvári-út 83. (Lepid.)
SCHENK JAKAB, a m. kir. Ornithologiai Központ adjunktusa —
Budapest, II. Debrői-út 15. (2Z001.)
SCHMIDT ANTAL, nemzeti múzeumi őr — Budapest, VIII. Magyar
Nemzeti Múzeum. (Lepid.)
DR. SIMONYI SEMADAM SÁNDOR, országgyűlési képviselő, ügyvéd —
Budapest, II. Kacsa-utcza 29- (Lepid.)
DR. Soós LaJos, nemzeti múzeumi őr, egyet. m. tanár — Bud a-
pest, VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (2001.)
DR. SrREpA REzső, róm. kath. hitoktató — Budapest, VIII. József-
. utcza 15. (Coleopt.)
SURMIN RupoLnr, cs. és kir. főhadnagy — Eperjes. (Lepid)
DR. Szazsó JózsEr, nemzeti múzeumi gyakornok — Budapest,
VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (HFormaeidae.)
DR. Szasó LAsztó — Budapest, IX. Kinizsi-utcza 23. (Zool.)
SZÉPLIGETI Győző, főreáliskolai tanár — Budapest, II. Lánczhíd-
utcza 4. (Braconidae, Ichmeumonidae) .
DR. Szinápv ZoLrráns, egyetemi m. és kollégiumi tanár — Nagy-
eny ed. (Ins. spec. Tabamidae.)
SZLABEY ERNŐ, máv. igazgató — Budapest, VI. Andrássy-út 88.
(Lepid.)
SZOMBATHY KÁLMÁN, nemzeti múzeumi gyakornok — Budapest,
VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (Elateridae.)
DR. Szürs Awpokg, tanár — Budapest, VIII. Magyar Nemzeti
Múzeum. (2Z0o0o1.)
TELEKI SÁNDOR GRÓF, főrendiházi tag — Budapest, IV. Múzeum-
körút 31. (Lepid., Coleopt.)
THALHAMMER dJáwsos S. J. főgimnáziumi tanár — Kalocsa,
Stefaneum. (Dipt.) .
TomALA NÁNDOR, főmérnök — Csillaghegy, Fő-utcza 2., Pest vm
(Lepid.)
TUNKL FERExcz BÁRÓ — Budapest, VII. Thököly-út 91. (Coleopt.,
Lepid.)
UsHELYyIi JózsEr, nemzeti múzeumi gyüjtő — Budapest, VIII.
Magyar Nemzeti Múzeum. (Ins.)
ULBRIcH EDE, tőzsdei jogügyi titkár — Budapest, VII. Erzsébet-
körút 21. (Lepid.)
DR. VáwGEL JExő, kir. tanácsos, egyet. m. tanár, pedagógiumi igaz-
gató — Budapest, I. Győri-út 183. (Ent.)
WacHsMmaNw János, ny. tiszttartó — Pápa. (Coleopt.)
,ROVARTANI LAPOK"
XIX. Band. Februar—Márz 1912. 2—3. Heft.
S. 17. — G. Bakó: Der Traubenwickler-Kongress. —
Der Landes-Verein Ungarischer Weinzüchter veranstaltete am 19.
und 20. Januar 1912 in Budapest einen Kongress um über die Be-
kámpfung der Traubenwickler ( Cochilis ambiguella und Eudemis botrana)
zu verhandeln, hauptsáchlich aber um die in der Praxis erzielten
Resultats festzustellen. Über die Versuche und nicht gelungenen
Schutzmassregeln die in Oesterreich und Frankreich veranstaltet wur-
den sprachen BÉLA LiPrHaY und DR. JENő DRucKER. Die Leute der
Praxis ko:nten leider über wenig Hervorragendes berichten und so
begrüsste der Kongress mit Freude die Zusprache des Direktors der
Kgl. Entomologischen Station, J. JABLovowski, der nicht nur sámtliche
Ansprachen einer würdigen Kritik unterzog, sondern auch über die
durch Ihn -seit Jahren erzielten Resultate berichtete, nach welchen
das Aushángen von Fangapparaten und Reinigung der Weinpfahle
nebst dem Einsammeln der Raupennester als bestes und billigstes
Mittel zu befolgen ist.
5. 18. — E. Csiki: Neue Grotten-Carabiden. — Verfasser
besehreibt einen neuen Anophthalmus und Trechus aus Grotten Un-
garns. (Lateinische Diagnose siehe im ungarischen Text).
3. 20. — - LD. A.-Aigner : Die Tagfalter Ungarns. — XLI.
— In dieser Fortsetzung wird die Bestimmungstabelle und ausführ-
liche Beschreibung der zwei Pamphila-Arten (Palaemon und síilvius)
gegeben. ú
; 5. 21. — Baron N. Ch. Rothschild (London): Beitrag zur
Lepidopterenfauna Ungarns. — Im Auftrage des Verfassers
sammelte Herr MaARris Horrz im Jahre 1911 in Südungarn, zum
Teil an den gleichen Lokalitáten wie Herr G. UHnRyYK im Jahre 1910,
über dessen Ausbeute in dieser Zeitschrift (XVIII. 1911, p. 36—43)
bereits berichtet wurde. In Ergánzung der im Vorjahre gegebenen
Liste werden alle dort noch nicht enthaltenen Arten ange-
führt. Für die Fauna Ungarns neue Arten sind durch fetten
Druck hervorgehoben. Das Material wurde am Naturhistorischen
Hofmuseum in Wien durch Prof H. REBEL determiniert. Als Haupt-
guartier für die Erforschung der Deliblát-Steppe (homokpuszta),
welche vorzugsweise aus Löss besteht und von zahlreichen von
NW nach SO streichenden Hügelketten durchzogen wird, diente
Herrn HoLnrz das Jágerhaus Flamunda, wo er mit Unterbrechun-
geu vom 24. April bis 15. Juli Aufenthalt hatte. Die Örtlichkeiten
47
(nebst Datum) wo gesammelt wurde und die Liste der gesammelten
Arten ist aus dem ungarischen Text zu ersehen. Besondere Notjzen
werden über folgende Arten gemacht: Lycaena Sephyrus Uhryki RBL.
(Entom. Zeitschr. Frankfurt. XXV, p. 191), bereits im Vorjahre an
gleicher Lokalitat (Flamunda) von Géza UHRYK entdeckt. Diese süd-
ungarische Lokalform stimmt in der bedeutenden Grösse mit der
walliser Form lycidas TRAPP. überein, zeigt oberseits im mnnlichen
Gesechlecht jedoch ein viel lebhafteres Blau mit schmálerer, aber
seharfer sehwarzer Saumlinie, die ? mit ausnehmend grossen, leb-
haft orangeroten Randílecken der Hinterflügel. Unterseits sind auf
allen Flügeln, namentlich beim 2, die orangeroten Randflecken sehr
breit. — Semiothisa alternaria HB. erscheint durch ein Versehen im
vorjahrigen Verzeichniss (Rovartani Lapok XVIII, p. 38) als Eucosmia
alternata STGR. von Dráva-Szarvas "angeführt. Letztern Art kommt
nur in Ostasien vor. — Cacoecia sp. von Flamunda, c" V. 12, ? VI.
16. Bei rostana L., kleiner, mit schmaáleren Flügeln, die pupillirten
Vorderílügel mit auffallendem, grossem schwárzlichen Mittelfleck —
deliblatana RBL. i. I. — Holcophora statices SraGR.. Flamuda, VI. 26,
ein frisches c" dieser bisher nur aus Südrussland bekannt gewesenen
Art. — Opostega sp. Flamunda, VI. 26, zwei defekte Stücke. Bei
spatulella HS., die ockergelben Vorderflügel mit zwei dunklen Vor-
derrands-ílecken nach der Mitte und an der Spitze — bimaculatella
lag 16 b ;
5. 29. — E. Csiki: Beitráge zur Káferfauna Ungarns.
— Verfasser gibt ein Verzeichniss jener Arten und Varietáten die
im Jahre 1911 für die Fauna als neu festgestellt wurden.
Kleine Mitteilungen.
S. 32. — 4. Vágó: Über das Wirtstier von Chrysis
sybarita. — Es war bisher unbekannt welches das Wirtstier dieser
seltenen Goldwespe ist. Anfangs Márz untersuchte Verfasser die in
mit Schilf gedeckten Dácher gebauten Nester von Osmia rufa L. um
darin Schmarotzer zu sammeln. Verfasser fand in dem Nestern aber
nur Imagines von Osmia rufa und einige Odynerus-Larven. Ausserdem
fand er einige tote Leucospis dorsigera und in einer alten Puppenhülle
eine mit Ausnahme der Flügel ganz etwickelte Ctrysis sybarita. Von
Goldwespen waren aus dem Nest der Osmia rufa bisher nur Chrysis
neglecta bekannt.
S. 32. — E. Utbrich: Über die blutgierige Natur der
Spinnen. — Verfasser fing eine Lycaena mit dem Schmetterlingsnetz,
bei welcher Gelegenheit noch eine Sesia und eine Spinne (Lycosa)
ins Netz kam. Bis die Lycaena ins Giftglas gebracht wurde, warf
sich die Spinne auf die Sesia und liess diese erst im Giftglas los.
48
Literatur.
S, 32. — 2, Csiki: bespricht Jung s Bibliographia Coleoptero-
logica und Arbeiten von DR. F. SokorLáR und H. WAGNER.
Vereinsangelegenheiten.
S. 34. — Bericht über die Generalversammlung der Ungarischen
Entomologisehen Gesellschaft vom 24. II, 1912. — Vorsitzender
DR. G. HoRvárn eröffnet die Sitzung mit einer Ansprache die sich
hauptsachlich mit den wichtigsten Ergebnissen des Jahres 1911 be-
fasste. So ist hervozuheben die mit grossem Bifer vorgenommene
Erforschung der Höhlenfauna Ungarns, die im verílossenen Jahr die
Entdeckung von 12 neuen Grottenküfern erzielte. Als ein noch wichti-
geres Ereigniss ist aber die Endeckung der Lebensgeschichte von
Oxytrypia orbiculosa zu nennen. — Sekretár E. Csixi verliest seinen
ausführlichen Bericht über das Vereinsjahr 1911; DR. K. KERTÉSZ
den KRechenschaftsbericht und E. Csrixi jenen über die Bibliothek.
Nachdem die Berichte zur Kentniss genommen und den Funktio-
naren Dispensation erteilt wurde, berichtet der Sekretar, dass den
Statuten gemáss diese Generalversammlung einen Vorsitzenden, 51ell-
vertretenden Vorsitzenden, Bücherwart und 4 Ausschussmitglieder
zu wahlen hat. Die Neuwahl wird vorgenommen und erklart der
bisherige Vorsitzende DR. G. HoRvárHn, dass pro 1912 zum Vorsitzen-
den A. MocsáRrgy, Kgl. Rath, dirig. Kustos des National-Museums,
an seine Stelle zum Stellvertretenden Vorsitzenden Prof. G. SzÉp-
LIGETI, zum Bücherwart DR. J. SzaABó und zu Ausschussmitgliedern
L. CsERwny, I. GuRÁwYyI, J. Mospok und F. EHMANN gewáhlt wurden.
J. JABLONoOwsKI dankt den bisherigen Vorsitzenden DR. G. HoRvÁárn
für sein der Gesellschaft erwiesenes Interesse und begrüsst den
neuen Vorsitzenden A. MocsáRgy, der bestens für die Wahl dankt.
In der nach der Generalversammlung abgehaltenen ordentlichen
Sitzung sprach Kustos A. Scuwminpr , Über die Entwicklungsge-
sehichte von Oxytrypia orbiculosa". Nachdem ein Überbliek
über die Geschichte des Schmetterlings gegeben wurde, wird fest-
gestellt, dass die Entdeckung des Sehmetterlings nicht wie
AÁTGNER angibt um 1815 erfolgte, sondern schon 1797—983, da ja
EsPER s Beschreibung selbst 1799 ersehien und Kov 1800 das Tier
in seinem Verzeichniss schon aufführt. Hs wurde nachher die Lebens-
geschichte ausführlich besprochen, Eier, Raupen und Puppe be-
sehrieben. Der mit grösstem Interesse von den zahlreich ersechienenen
Mitgliedern und Gásten empfangene Vortrag wurde durch zahlreiche
Zeichnungen, schön praparierten Raupen und Schmetterlingen erleutert.
S. 42. — Mitgliederverzeichniss der Ungarischen Entomolo-
gischen Gesellschaft (Anfangs 1912).
a
3
E
i
zi
E
§
"3
A.
v
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XIX. KÖTET. 1912 ÁPRILIS-MÁJUS 4—5. FÜZET.
Az Oryssus unicolor Latr. a magyar faunában.
Irta: MOCSÁRY SÁNDOR.
1811-ben, tehát éppen száz évvel ezelőtt, LATREILLE, a híres
franczia természetbúvár, Paris mellett a Bois de Boulogne-ban több
példányban egy fadarazsat talált, melyet az OLivIeR-féle Encyeclopédie
Methodigue VIII. kötetének 561. lapján Oryssus umicolor név alatt írt
le. LATREILLE haiála után gyüjteménye széttagozódott s különféle
rovarászok kezébe került s nagyrészt tönkre is ment. Alkalmasint
ilyen sorsra jutottak az Oryssus példányai is. A. franczia rovarászok
e fsjt úgy Paris környékén, mint egész Francziaországban a mai
napig mindhiába keresték s már azt lehetett hinni, hogy az egészen
kiveszett. Hiszen maga EDMOND ANDRÉ is a levél- és fadarázsokról
írott nagy munkájában az ÖOryssus unicolor-ról csak jegyzet alakjában
emlékezik meg s azt kérdezi ,vajjon az önálló faj-e (ez esetben
meglehetősen elégtelenül leírva) vagy csak egy barna, sötét válfaja
az Oryssus abietinus-nak ?" — Pedig ANDRÉ-nak csaknem az összes
Íranczia hymenopterologusok gyüjteménye rendelkezésére állott.
Szerencsére azonban LATREILLE példányaiból egyet KLuc-nak,
a berlini múzeum akkori igazgatójának és a levél- s fadarázsok ki-
váló művelőjének, küldött ajándékba, mely a berlini múzeum gyüjte-
ményében a mai napig is meglehetősen jó állapotban van meg,
. a mint azt Kovow Chalastogasíra czímű kitünő munkájának 179. lap-
ján említi.
A mult nyáron DR. HEsxscn AwpoR ny. ezredorvos és buzgó
rovarász Krapináról Horvátországban. több más Hymenopterával
együtt egy Oryssus-fajt is küldött be hozzám két példányban, mely
kérdőjellel Oryssus unicolor-nak volt jelezve. Az állatot megvizsgál-
ván s a LATREILLE-féle leírással összehasonlítván, úgy találtam, hogy
az az adott leírással sokban nem egyezik. Visszaemlékezvén tehát
Kowvow megjegyzésére, írtam DR. HevMmows berlini múzeumi őrnek,
hogy ha lehetséges küldjék meg nekem megtekintés végett LATREILLE-
Rovartani Lapok. XIX, 4—5. (1912. V. 30).
50
nek a múzeumban levő peldányát. A múzeum igazgatósága kérése-
met ezúttal is szívesen teljesítette s így alkalmam volt azt HEwscH
példányaival összehasonlítani. Már első tekintetre észrevettem, hogy
itt két egymástól lényegesen különböző, noha némileg hasonló fajjal
van dolgom s azért mindkettőt újólag összehasonlítóan leírtam és a
Magyar Nemzeti Múzeum folyóiratában (Annales Musei Nationalis
Hungarici. VIII, 1910, 162. 1.) közzé is tettem, a nagyobb, zömökebb
s egészen fekete fajt felfedezője nevéről Oryssus Henschii név
alatt irván le. §
Nem régiben MERKL EpéÉ től vásárolt Hymenopterákat a gyüj-
teménybe beosztani akarván, a legnagyobb meglepetésemre az apró-
ságok között egy Német-Bogsánon május 10-én gyüjtött állatot talál-
tam, mely nem volt más mint a már száz év óta keresett Oryssus
unicolor LATR. újabb és második ismert példánya. A faj tehát nem
halt ki, hanem Francziaországon kivül hazánknak is lakója és mint
társai valószínüleg ez is fenyvesekben, a fenyők fájában él. Ekként
tehát Európában és így hazánkban is három Oryssus-faj fordul elő,
melyek köziül az Oryssus abietinus Scop. Közép- és Dél-Európa feny-
veseiben meglehetősen ritka, mig az Oryssus Henschii Mocs. eddig
csak hazánk kizárólagos sajátja.
A három faj átnézete a következő :
1 (2). A potroh vérpiros, első két szelvénye és a has vége fekete,
a hímek utolsó két szelvényén felül azonkivül középnagyságú
sárgás-fehér folt van. Nagy állat, hossza 13—-15 mm.
1. abietinus 5COP.
2 (1). Csak 5—6 mm. nagyságú állatok egészen fekete potrohhal.
3 (4). Meglehetősen zömök testű, a csápok és a lábak feketék és
csak utolsó iziük és a lábfej vöröses-fehér, az elülső szárnyak
csaknem a szárnyjegyig átlátszók, többi részük szennyessárga,
széles átlátszó szajag nélkül. 2. Henschii Mocs.
4 (3). Karcsú, hengeres testű, csápjai rőtbarnák, a csápostor a har-
madik iztől kezdve alul és a lábak fehérrel tarkázottak, az
elülső szárnyak a szárnyjegy alatt és a végük előtt kissé
szennyessárgák, a szárnyjegy fölött meglehetős széles átlátszó
szalaggal. ő 3. unicolor LATR.
51
A Lycaena Escheri Hb. előfordulása
Magyarországon.
Irta: DR. KERTÉSZ APA.
1911 junius 20-án a budai hegyekben egy Lycaena FEscheri c!
került hálómba. Tudomásom van róla, hogy DR. BAuvpisz ANTAL szin-
tén részesült e szerencsében s így a budai hegyekben összesen 2 c
esett zsákmányúl. Érdemesnek tartom, hogy foglalkozzam ezzel az
esettel, annál is inkább, mert tudtommal Magyarországon eddig még
nem figyelték meg ezt a csillogó Lycaena t. Legalább ezirányú kuta-
tásaim eredménytelenek voltak, a mennyiben a Magyar Nemzeti
Múzeum magyarországi gyüjteményébén nincs meg, AIGNER LAJos
, Magyarország Lepkéi" czímű munkájában csak mint délfranczia-
országi fajt említi, , Magyarország pillangói"-ban (Rovartani Lapok.
XII, 1910, 133. Il) pedig csak a var. dalmatica $SPR.-t ismerteti
Dalmácziából.
Magyarország faunájára ezek szerint. mint új faj jönne
tekintetbe.
A Lycaena Escheri az Alpok déli lejtőinek lakója, előfordul
ezenkívül Dalmácziában és Herczegovinában is. Színe kissé lilás
árnyalatba hajló szép világoskék, úgy elülső mint hátsó szárnyainak
erezete pedig kissé világosabb. A rojtok töve barnás, széle azonban
fehér. A szárnyak fonákoldala hamvas, hátsó szárnyának töve pedig
zöldes behintésű. Pettyezettsége a Lycaena icarus-éra emlékeztet, az
egyes szemek azonban nagyobbak, erőteljesebbek. Lényeges meg-
különböztető jele, hogy a L. Icarus elülső szárnya tövén levő két
szem a E. Eschert-nél mindig hiányzik.
Egész megjelenésében általában a LL. Icarus-hoz áll legköze-
lebb, azonban nagyobb, erőteljesebb és színezetében a kék az ural-
kodó és nem mint a L [Icarus-nál a lilás.
A két faj megkülönböztetését legfeljebb az az eset nehezítené
meg, ha a L. Icarus ab. clara szárnytövi két szeme (az ab. icarinus
mintájára) hiányoznék. Azonban ebben az esetben is a szárnyak
színe útbaigazító lenne, mert az ab. clara színe a L. Bellargus-éhoz
hasonló égszínkék, míg ellenben a L. FEscheri színe megtartja jel-
lemző kissé lilás árnyalatát; csak a dalmácziai ab. dalmatica kékebb
mint a törzsfaj, de ez sem égszínkék.
A L. Bellargus-szal szintén nem téveszthető. össze, mert ennek
rojtja feketével tarkázott, fonákja pedig feljesen elütő.
Ha feltevésem való, hogy ezen Lycaenát eddig Magyarorszá-
gon nem gyüjtötték, az a kérdés merül fel, hogy hogyan került ide ?
Hogy egyes példányai a délvidéki szenderfélék módjára kerül-
a
52
tek volna hozzánk, nem tehető fel, mert sem a faj testalkata, sem
szárnyerezetének alakulása kitartó és nagy " távolságokat átszelő
repülésre nem képesíti. Kizártnak tartom ezen okból az esetleges
tömeges vándorlást is (mint pl. Pyrameis cardui-nál), annál is inkább,
mert Lycaenáknál ilyent eddig még nem fiigyeltek meg. Vagy talán
már évek óta terjedne lassan fokról-fokra észak felé ez a faj? Ez
feltehető, mert a mint látni fogjuk életfeltételei nálunk is megvan-
nak. De utóbbi esetben a budai hegylánczig közbeeső területen már
évek óta tenyésznie kellene abban az arányban a milyen mértékben
észak felé terjeszkedik. Arról, hogy közbeeső területen gyüjtötték
volra nincs tudomásunk. Feltehető az is, hogy esetleg egy erősebb
légáramlat sodorhatott ide, ha nem is kifejlődött lepkéket, de peté-
ket, a melyek itt elszórva tovább fejlődtek.
Erre vonatkozólag egy nagyon is érdekes példát tudok fel-
hozni. A mult század 90-es éveinek elején, julius 4-én északról dél-
nek nagy vihar vonult el Budapest környékén. Néhány nappal
későbben azután egy a Jánoshegyre tett kirándulásom alkalmával,
annak északi oldalán, mely akkor fiatal vágás volt, virágokon a
Chrysochus pretiosus F. nevű díszes levélbogár négy példányát gyüj-
töttem. Másnap az előttem ismeretlen bogárral a Nemzeti Múzeumba
mentem, hogy nevét megtudhassam. Nagy volt a bogár látására a
múzeumban a meglepetés, mert az akkor még életben lévő FRI-
VALDSZKY János és PávEL JÁNos egybehangzóan állították, hogy ez
a Chrysomelida Budapest környékén nem fordul elő és legdélibb
termőhelye Budapest fölött a. Mátra, itt megszakad és délen ismét
csak Mehádia környékén fordul elő. Hogy a négy példányt új
termőhelyére való tekintettel FRIvALDSzZKY azonnal a múzeumi gyüj-
teménybe tüzte az mellékes, de az előfordulást úgy magyarázta,
hogy a két nap előtti óriás szélvihar sodorhatta a Mátráról a János-
hegy északi oldalára, a hol a következő évben már számtalan pél-
dányát gyüjthettem.
A Mátra és Budapest közölti távolság sokkal csekélyebb mint
a L. Escheri legközelebbi termőhelye, t. 1. Budapest és Dalmáczia
vagy Herczegovina között. Alig tehető fel, hogy a pillangó ily mó-
don vándorolt volna be, de hogy a petét esetleg valamely erős déli
áramlat sodorhatta ide kizártnak nem mondható.
Bármily módon is történt legyen a bevándorlás, tény az, hogy
két c" példány került hálóba és nem lehetetlen, hogy hegyvidékünk
állandó lakója marad. 5
Életfeltételeit megtalálja itten és bár Közép-Európa déli részé-
nek lakója a zord éghajlatot is eltüri, mert magam is gyüjtöttem e
lepkét nemcsak a Simplon olasz oldalán, hanem a Riffelbergen is
2600 m. magasságban, a hómezők szomszédságában is.
58
Hernyója áprilisig található Asiragalus és Plantago-n.
Ezek után még csak arra kérem lepkésztársaimat, hogy figyel-
müket terjesszék ki a juniusban és juliusban repülő kékesen csillogó
Lycaenákra, hátha sikerülne a lepkét másutt is megtalálni, hogy így
terjeszkedéséről és elterjedéséről tiszta képet nyerhessünk.
Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke.
Közli: DR. SzZILÁDY ZOLTÁN.
II. Neuroptera et Pseudoneuroptera.
Folyóiratunk 1908. évi XV. kötetében közöltem hasonló czím
alatt a Hemiptera rendre vonatkozó adataimat. Akkori bevezető so-
raimra hivatkozva, most a reczésszárnyúak rendjeire térek át hasonló
formában.
Az idetartozó állatok gyüjtésével már a , Magyar Birodalom
Állatvilága" czimű katalogusunk megírása előtt foglalkoztam és a
retyezáti gyüjtésem egy része KLAPÁLEK egyik akkoriban megjelent
dolgozatának! megírásánál több új faj felállítására alapul szolgált.
. Meggyőződtem arról, hogy mennyire érdekes ezzel az elhanyagolt
csoporttal foglalkozni és egyéb elfoglaltságom mellett, a mennyire
irodalmi eszközeim megengedték, meghatározásokkal is próbálkoztam.
Igy jöttem rá többek közt a Perla Selysi Picr. fajra, mely hazánk
faunájára új. Érdekes feladatnak látszott emellett egyes csoportokban
a folyórendszerekkel való esetleges összefüggés kérdésének tisztá-
zása a fajok elterjedésében. Hz ösztönzött arra, hogy az Alföldi Bi-
zottság munkafelosztásakor ezt az akkoriban még gazdátlan csopor-
tot magamra vállaltam. Azóta szép terveimnek bucsút mondtam, mert
az az örvendetes fordulat állott be, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum
állattári osztályának egy buzgó fiatal tisztviselője épen a reczés-
szárnyúak tanulmányozását tüzte ki czélul. Neki — PONGRÁCZ SÁNDOR
. barátomnak — köszönhetem anyagom jó részének meghatározását és
így azt is, hogy az alábbi jegyzéket közölhetem.
Psocidae.
Ampligeronttia vartegata F. — Nagyenyed VI.
— fasciata F. — Nagyenyed VI. Eddig csak a Tátrából ismertük.
— contraria REur. — Detonáta VIII. Faunánkra új.
Psocus longicornis F. — Tusnád VIII.
. ! F. KLAPÁLEK Bemerkungen über die Trichopteren- und Neuropteren-
Fauna Ungarns. (Természetrajzi Füzetek. X.XII, 1899, p. 429).
54
Psocus bipunctatus L. — Nagyenyed IX.
—- guadrimaculatus LAarR. — Igenpataka VIL.
Pterodela pedicularta L. — Nagyenyed VI, IX. 1902. évi szeptember
4-én nagy rajban szállongott az enyedi határhoz tartozó
csombordi berekben a Maros mellett. Eddig különben
csak Budapest vidékéről ismertük.
Caecilius flavidus CuRr. — Nagyenyed VI.
Graphopsocus cruciatus L. — Nagyenyed VI, IX-——X.
Stenopsocus stigmaticus ImÓ. — Rákospalota VIII. Faunánkra új.
Perlidae.
Isogenus nubecula NEwum. — Nagyenyed V, Marosújvár V, Topánfalva
IV, Oláh-Lapád IV, Retyezát VIII (1500—1900 m. ma-
gasságban), Radnai havasok VIII (1700 m. magasságig).
Perla maxima ScopP. — Nagyenyed V.
— marginata Pasz. — Aranyos-völgy: Alsó-Szolcsva VII, Re-
. tyezát VIII (1650 m. magasságban).
—- pallida GuÉR. — Igenpataka VIII.
— abdominalis BuRm. — (Gyilkos-tó VII, Fiume VII, Sarajevo VI.
Marshamea vitripennis BuRm. — Igenpataka VII, Retyezát VIII.
- Selysi Picr. — Nagyenyed III—VI. Faunánkra új.
Chloroperla grammatica ScoP. — Nagyenyed VI, Igenpataka VI, Tus-
nád VII, Retyezát VII-VIII (1250—2000 m. magasság-
ban), Csepel VI.
— griseipennis Picr. — Nagyenyed VI.
— rivulorum Picr. — Csorba-tó VIII. Faunánkra új.
Isopterya torrentium Picr. — Igenpataka VI.
. — apicalis Newm. — Budapest V, Nagyenyed V.
— fuscipennmis Picr. — Csepel VI. Faunánkra új.
Nephelopterye nebulosa L. — Nagyenyed III-IV, Oláh-Lápad III.
Taemopterya Risi Mokgr. — Nagyenyed IV.
Capnia nigra Picr. — Nagyenyed III. A faunánkra új.
Leuctira geniculata STEPH. — Runk X. Faunánkra új. Hazája Angol-
ország.
Nemurella inconspicua Picr. — Retyezát VII (1150—2000 m. magas-
ságban).
Nemura lateralis Picr. — Nagyenyed V, Retyezát VII (1050 m. ma-
gasságban), Radnai havasok VIII (1300—1700 m.).
—". — vartegata Orry. — Nagyenyed VII-VIII, Retyezát VIII.
Protonemoura humeratis Picr. — Igenpataka VII. Faunánkra új.
— fumosa STEPH, — Igenpataka VII. Faunánkra új.
59
Ephemeridae.
Palingenia longicauda OLrv. — Nagyenyed VII.
Oligoneura rhenana Im. — Nagyenyed 1911. VII. 27.-én rajban.
— — — pallda HaG. — Nagyenyed VII.
Polymitarcys virgo OLrv. — Nagyenyed IX.
Ephemera lineata Ear. — Nagyenyed VII.
— damca MüLn. — Ditró VII, Túr V, Havas Gáld VIII, Igen-
pataka VI, Plitvicza VII.
— glaucops Picr. — Nagyenyed VII. Faunánkra új.
Potamanthus Muteus L. -- Budapest VI.
Habrophlebia modesta Hac. — Nagyenyed, Igenpataka IV. Déleurópai
. faj; hazánk faunájára új.
Caenis lactella Earov — Rákos IX.
Batttis Rhodami Picr. — Nagyenyed V—VII.
Cloeon dipterum L. — Nagyenyed VI. 23, Rákos VII.
Rhitrogena germamica Earox — Igenpataka VI.
Ecdyurus forcipula Kor. — Nyírmező IX.
—- insignis Ear. — Nyírmező IX.
Odonata.
Sympetrum - vulgatum L. — Nagyenyed IX, Radnai havasok VIII
(1300 m.)
— síriolatum CHaRP. — Nagyenyed VII, XI, Remete (Alsó-
Fehér vm.) VIII.
— meridionale SELys. — Nagyenyed VII. :
— sanguineum MüLL. — Nagyenyed VII-VIII, Magyar-Bagó VII.
Crocothemis erythraea BRuLLÉ — Nagyenyed VII.
Libellula depressa L. — Nagyenyed V, VII, Igenpataka VI, Tövis VII.
Leptetrum guadrimaculatun L. — Nagyenyed VI, Marosújvár V, Tus-
nád VIII.
Orthetrum coerulescens F. — Nagyszeben VII.
—- brunneum Fowssc. — Nagyenyed, Fogaras VII.
Diastatonmmna Caecilia FouRcR. — Nagyenyed VI, Igenpataka VII.
Aeshma vulgatissima L. — Nagyenyed VI, IX.
— flavipes CHaRP. — Nagyenyed IX.
Aeschna juncea L. — Nagyenyed IV.
— colubercula HARR. (mixrta LATR.) — Nagyenyed VIL
— affinis Lisp. — Nagyenyed VII.
— — cyanea MüLL. — Nagyenyed VII-IX.
— isoceles Münc. (rufescens Lisp.) — Nagyenyed V—VII.
Brachytron Hafmense Mütt. — Nagyenyed V.
Agrion splendens HARR. — Nagyenyed VII, Maros-Szt.-Király VII.
— virgo L. — Szászalmás VII, Tusnád VII.
596
Platycnemis pennipes Part. — Nagyenyed VI-VII, Nyírmező VII.
Micronympha. pumilio CHARP. — Nagyenyed VIL.
Coenagrion pulchellun Lisp. — Nagyenyed VII, Marosújvár V.
— — puella Lixp. — Nagyenyed VII, Marosújvár V.
Lestes Dryas KiRBY (nympha SELys) — Nagyenyed VIII.
—- sponsa Hawxs. — Nagyenyed VIII, Magyar-Bagó VII.
Anapetes virens CHARP. — Szin VIII.
—- barbara F. — Radnai havasok VII (1300 m.).
Sympycna fusca Lxsp. — Oláh-Lapád VI.
Phryganmeidae.
Neuronmia reticuláta L. — Torda IV.
Phrygamea striata L. — Torja VII.
Timnophilidae.
Limnophilus rhombicus L. — Gyilkos-tó VII, Balánbánya VII.
Iimmophilus flavicornmis F. — Oláh-Lapád III.
— vitlűtus F. — Kispest X.
— griseus L — Nagyenyed VI, Igenpataka VII, Topánfalva VI,
Radnai havasok VII (1000 m.).
— stigma CugRr. — Igenpataka X.
—- bipunctatus Cugr. — Nagyenyed X.
— hirsutus Picr. — Nagyenyed IX.
Stenophylax stellatus CvuRr. — Igenpataka VIII, Runk X.
— luctuosus Pitt. er MirERP. — Igenpataka VI.
— millennit KrapP. — Retyezát VII—VIII (1500 m.).
Micropterna testacea GmEL. — Igenpataka VIIL
— nycterobia Mc LAacHe. — VIlasko polje VII.
Halesus tesselatus RAmB. — Topánfalva IX.
— nepos Mc LAcHe. — Pareng-havas V]jII (1900 m.), Retyezát
VII-VIII (900—2000 m.).
Catadice tenella KrapP. — Retyezát VIII (800 m.).
Drusus discolor RAMB. — Retyezát VIII (1250—1650 m.).
— - brunneus KrLaP. — Retyezát VIII (1400—2250 m.).
Becclisopterya guttata Picr. — Retyezát VIII (1200—2000 m.).
Leptoceridae.
Leptocerus amnulicornis SrmepH. — Nagyenyed VI, IX.
Triaenodes conspersa CugRr. — Nagyenyed VII.
Setodes tinetformis CugRr. — Nagyenyed VI.
— —— punctata F. — Szob VI, Radnai havasok VIII.
— viridis FouRcR. — Apahida VII.
97
Hydropsychidae.
Hydropsyche pellucidula Cuer. — Nagyenyed VIII, Plitvica VII.
— — gutltata Picr. — Nagyenyed VI-IX, Gyilkostó VIII.
— instabilis Cugr. — Székelyudvarhely VII.
Plilopotamus variegatus ScopP. — Retyezát VIII (1200—2000 m.).
Plectrocnemia conspersa CugRr. — Retyezát VIII (2000 m.).
Polycentropus multiguttatus Cugr. — Gyilkos-tó VIII.
. Rhyacophilidae.
Rhyacophila Mocsáryi KLaP. — Retyezát VIII (800 m.).
— polonica Mc LAcHe. — Retyezát VIII (1050—2000 m.).
— : — fristis Picr. — Radnai havások VII.
Agapetus delicatulus Mc LAcHL. — Nagyenyed VI. A faunára új.
I Sialidae.
Rhaphidia notata F. — Nagyenyed VI, Retyezát VIII.
— major BuRm. — Nagyenyed VI.
— ophiopsis L. — Nagyenyed V—VI, Balánbánya VII.
— flavipes ScHNEmD. — Havas-Gyógy VI—VII.
— xanthostigma ScHumm. — Miriszló V, Tusnád VII.
Sialis lutaria L. Nagyenyed V, Czelna V, Igenpataka VI, Torda IV.
Panorpidae.
Panorpa alpina RaAmB. — Nagyenyed V—VII, Igenpataka VI, Oláh-
Lapád V, Topánfalva VI, Torja VII, Retyezát VIII (600—
1990 m.), Senjsko bilo VIL
— communis L. — Nagyenyed IV—V, Magas Tátra VIII, Retye-
zát VII-VIII (600 m.), Radnai havasok VIII (1400 m.),
Miriszló VIII, Alsó-Orbó VI, Tusnád VII.
— vulgaris Iuw. — Torja VII, Balánbánya VII, Novi VI.
— germamica L. — Nyírmező IX, Igenpataka VI, Alsó-Orbó V, "
Retyezát VII (900 m.).
Bittacus tipularius F. — Retyezát VIII (600 m.), nedves réteken
Nabis-okra vadászgatva.
Myurmeleonidae,
Palyares libelluloides L. — Zengg VII. .
Acanthaclisis occitanica Vitt. — Örkényi tábor VII.
Formicaleo tetragrammicus F. — Plitvica VII.
Megistopus bipunctatus Hac. — Nagyenyed VI.
Myrmecaelurus trigrammus Pan. — Csepel VII.
Myrmeleon formicarius L. — Visegrád VI.
— europaeus Mc LAcHe. — Nagyenyed VII-VIII.
58 I a
Ascalaphidae.
Ascalaphus hungaricus RaAmB. — Nagyenyed VI, Kis-Ludas VI.
Hemerobiidae.
Micromus aphidivorus SCHRNE. — Nagyenyed VII.
— vartegatus F. — Nagyenyed V—VII, Miriszló VIII, Magyar-
Bagó IX.
Hemerobius elegans Srepn. — Oláh-Lapád V.
— micans OLrv. — Nagyenyed VII—VIII, Nyírmező IV.
Megalomus hirtus L. — Nagyenyed VI, Verespatak VIII, Torja VII,
Alsó-Szolcsva VII, Toroczkó VIII, Tusnád VIII.
Drepanopterya phalaenoides LIS. — Nagyenyed VI, VIII, Kolozsvár
V, Topánfalva X.
Chrysopidae.
Chrysopa vulgaris SCHNEIpD. — Nagyenyed (1V—IX zöld színű, IX—III
. vöröses-sárga), Bágyon VIII, Miriszló VII, Remete (Alsó
Fehér vm.) VII, Igenpataka VII, Radnai havasok VIII
(1400 m.).
— —— perla L — Nagyenyed V-IX, Havas-Gyógy VI, Nyírmező
X, Alamor VI, Topánfalva VIII-—IX, Miriszló VIII, Felső-
Orbó V, Tusnád VII, Szin VIII.
s. aspersa Wxsu. — Nagyenyed V, VII.
— formosa BRauv. — Nagyenyed VII-IX, Vizakna VI.
— septempumctata WEsm. — Nagyenyed V-VI, Rákos VII.
—— phyllochroma WEsm. — Rákos VI, Budaőrs VIL
Chrysopa abbreviata CuRr. — Nagyenyed VII, Tölgyes VII.
— flava Scoop. — Nagyenyed VIII, Renete (Alsó-Fehér vm.) VII.
— —— flavifrons BRaAvu. — Nagyenyed VI, IX. Fannánkra új.
A fent felsorolt állatok közül a legérdekesebb példányokat a
a Magyar Nemzeti Múzeumnak adtam át, gyüjteményem pedig a
kolozsvári Ferencz József kir. Tudományegyetem birtokában van és
a legújabban gyüjtöttek a nagyenyedi Bethlen-kollégium gyüjtemé-
nyét gazdagították.
A II. nemzetközi rovartani kongresszus.
A második nemzetközi rovartani kongresszus, mely tudvalevő-
leg f. évi augusztus hó 5—10-ig ül össze Oxfordban, most küldötte
szét a részvételre való felhívást. Tekintettel a nagy érdeklődésre itt
közöljük a felhívást hű fordításban :
59
Az 1910. évben augusztus 1—6-ig Brüsszelben megtartott első
nemzetközi entomologiai kongresszus reményen felül sikerült. Az
összes államok entomologusai, mind a teoretikusok, mind a prakti-
kusok, támogatták, nemkülönben több kormány és intézet is, melyek
ennek a tudománynak az orvosi tudományra és a mezőgazdaságra
való nagy fontosságát végre kezdik belátni.
A tagok száma majdnem 400 volt és 300-on felül voltak azok,
kik az előadásokon hallgatókként vettek részt.
A tanácskozások eredménye két nagy nyolczadrét nagyságú
kötetben látott napvilágot, melyek közül az első az előadásokat és a
vitákat tartalmazza, a másikat pedig sok kiváló szakember értékes,
változatos tárgyú, részint tisztán entomologiai, részint mezőgazdasági
irányú dolgozata tölti meg. A dolgozatokat tartalmazó kötet (515 lap,
27 tábla) most látott napvilágot s a tagok kezében van. Az előadá-
sokat magában foglaló kötet rövidesen szintén meg fog jelenni.
Az első kongresszus határozata értelmében a második kon-
gresszus 1912-ben fog összeülni, a következők pedig ettől számított
minden harmadik évben, úgy, hogy a jövőben a nemzetközi entomo-
logiai kongresszus a nemzetközi zoologiai kongresszus előtt egy
évvel lesz.
A II. kongresszus 1912 augusztus 5—10-ig Oxfordban ülése-
zik DR. E. B. Pourrows tanár elnöklete alatt.
A fogadó bizottság tagjai a következők :
DR. F. A. Dixey, elnök,
G. C. BouRwsE, a zooiogia tanára,
DR. H. L. Bowumax, az egyetemi múzeum kiküldötteinek titkára,
DR. E. B. Pourros, a második kongresszus elnöke,
GEOFFREY W. SmirH, a New College tagja,
J. J. WALKER, a londoni Entomologiai Társaság titkára,
H. ELTRINGHAM és
G. H. GRosvEwxoR, titkárok.
Remélhető, hogy a fogadó bizottság az iskolákban (Colleges)
mérsékelt áron bocsáthat szobákat a kongresszus tagjainak rendel-
kezésére, de ezeket csak férfiak vehetik igénybe.
A szállodák és az ajánlható lakások jegyzékét az árakéval
együtt, későbben küldjük meg. ő
. A rendezés megkönnyítése céljából kivánatos, hogy a hölgyek
és urak, kik a kongresszuson résztvenni szándékoznak, ebbeli szán-
dékukat a végrehajtó bizottság főtitkárával lehetőleg korán tudassák,
aki szivesen szolgál bővebb felvilágosítással.
A rendes tagok tagsági dija 1 font (25 korona) s ezért meg-
kapják az összes kiadványokat. A tagok családtagjai, hölgyek és
gyermekek, személyenként 10 sillinget (12 K 50 f) fizetnek s ezért
60
ugyanazokban a kedvezményekben részesülnek, mint a rendes tagok,
csak a kiadványokat nem kapják meg.
Alapító tagok, kik egyszer s mindenkorra 10 fontot (250 koro-
nát) fizetnek be, a kongresszus kiadványait élethossziglan kapják.
Az alapítványok el nem költhetők, csak a kamatok állanak a
végrehajtó bizottság rendelkezésére. Az alapítványok kezelését Hon.
N. CHARLES ROTHSCHILD és DR. DANIEL MoRRis urak voltak szívesek
elvállalni.
Azokat, kik a kongresszuson résztvenni vagy dolgozataikat
előterjeszteni szándékoznak, felkérjük, hogy a mellékelt szelvényeket
töltsék ki, irják alá s küldjék el a végrehajtó bizottság főtitkárának
a következő czimre :
DR. MALcoLm BuRR, c/o Entomological Society of London,
11, Chandos Street, Cavendish Sguare, London, W.
A II. nemzetközi entomologiai kongresszus programmját kora
tavasszal fogjuk szétküldeni s azt hiszszük, hogy érdekességével sok
entomologust s az entomologiának sok barátját fogja Oxfordba von-
zani, kiket őszinte örömmel fogunk itt üdvözölni.
A bizottság nevében
E. B. Pourron, elnök.
MaAcconm Bung, főtitkár.
Adatok Simontornya bogárfaunájához.
Közli: PILLICH FERENCZ.
A millenniumi faunakatalógusban Simontornyáról még csak
1 bogárról történik említés, a Gnaptor spinimanus PALL -ról. E folyó-
irat XVII. és XVIII. kötetébeni felsorolt 715 faj és néhány fajvál-
tozat azonban már némi betekintést enged e nagyközség gazdag
bogárvilágába. Midőn e közleményemben felsorolt bogarakkal a köz-
ség közelebbi határában immár 1168 fajt, 18 változatot és 15 eltérést
ismerünk és így Simontornya a bogarászatilag elég jól átkutatott
magyarországi községek számát szaporítja — ez DR. KAUFMANN
ERnő úrnak köszönhető. Az ő útmutatásai révén gyüjtöttem ugyanis
itt behatóbban a lefolyt két évben; a küldött bogarak meghatározá-
sára, de főként a nagymennyiségű rostált anyag tüzetes átvizsgálá-
1 Helyreigazítás: A XVII. kötet 157. oldalán alulról a 17. sorban
kimarad : , pulicarta F. IV 25". — A XVIII. köt. 8. old. kimarad. : ,, Micras-
pis sedecimpunctata L. II"; ebből u. i. csak a v. 12-punctata fordul itt elő. —
A XVIII. köt. 24. old. alulról a 6. sorban kimarad : , hieroglyphicus LATcH. ab." —
A 25. oldalon pedig a alulról a 183. sorban ,scutellaris" elé teendő: ,,Phyl-
lobius".
61
sára és az apróságok preparálására DR. KAUuFMAwNw úr temérdek időt
szentelt. Az általa meghatározott bogarak névsora a következő :
Carabidae. Leistus rufomarginatus Durr. — Notiophi-
lus rufipes Cugr. — Elaphrus riparius L. — Dyschirius
chalceus ER., Bonellii Purz. — Bembidion lampros HeEsr. v.
properans SrenH., dentelium THBG., ustulatum L., minimum F., octo-
maculatum GoEze. — Amblystomus metallescens DEJ. —
Ophonus brevicollis SEgv. — Harpalus atratus LATR., hirtipes
Pawz., serripes OvExss var. subchalybaeus REIrr. nov. var. — Steno-
lophus teutonus ScHRNXK. — Acupalpus dorsalis ab. macula-
tus ScHaum. — Anthracus longicornis ScHAUM, consputus DUFT. —
Bradycellus harpalinus SERgv. — A mara plebaja GYLLn., simi-
lata GyuuwH., consularis Durr. — Abax ater ViLL. — Pteros-
tichus coerulescens L., interstinetus SruRmM. — Platyderus
rufus Durr. — Calathus melanocephalus L. — Olisthopus
Sturmi Durr. — Agonum impressum Panz., Thoreyi DE. v. puel-.
lum DEJ. — Lebia cyanocepbala L., crux minor L., humeralis
DEs. — Microlestecs plagiatus Durr v. escorialensis BRIS. —
Dromius agilis F. guadrimaculatus L., nigriventris THowms.
Dytiscidae. Hyphydrus ovatus L.— Ilybius ater DEG.,
obscurus MaRsH. — Rhantus punctatus GEoFFR., exoletus HFoR-
STER. — Hydaticus grammicus GRxwM.
Staphylinidae. Acrolocha striata GgRav. — Phyllo-
drep a floralis Park. — Lathrimaeum atrocephalum GyLL. —
Oxytelus insecetus GRar., Saulcyi Paxp. — Platystethus
cornutus GRaAv. v. alutaceus THoms. — Bledius fracticornis PAyK.,
dissimilis ER. — Stenus biguttatus L., stigmula ER., buphthal-
mus GRav., formicetorum Mawwu., latifírons ER, solutus ER., palli-
tarsis STEP. — Euaesthetus ruficapillus Lac. — Astenus
filiformis LAaTR , bimaculatus ER., angustatus PaYk. — Paederus
limnopbilus ER. — Medon ferrugineus Er. — Lathrobium
seutellare NoRpum., brunnipes F., filiforme GRav., longulum GRAv. —
Dolicaon biguttulus Lac. — Xantholinus tricolor F., dis-
tans Rex. — Actobius cinerascens GRav. — Philonthus
aeneus Rossi, chalceus SrEPpH., atratus GRav., concinnus GRaAv., mi-
cans GRav., fulvipes F., pullus Nogpum. — Staphylinus mus
BnruLnc., globulifer GzorrR. — NOuedius ochripennis MÉNs., fuligi-
nosus GRav., dubius HEER, limbatus HEER. — Heterothops
dissimilis GRav. — Mycetoporus longicornis MAxkc., splendidus
GnRav., forticornis Fauv., splendens MaRs. —Tachyporus solu-
tus ER. — Hypocyptus seminulum ER. — Hygronoma
dimidiata GRav. — Oligota pusillima GRav. — Brachida
62
exigua HEzR. — Gyrophaena laevipennis Kg. — Falagria
nigra Ggav. — Tachyusa coarctata Er. — Atheta luteipes ER.,
vilis ER., angustula GyLL., inguinula GRAv., sordidula ER., pygmaea
GRaAv., parva SAHLB., fungi GnRav. v. orbata ER., fuscipes HEER,
exilis ER. — Zyras Haworthi SrEPn., funestus GnRav., limbatus
Park. — Phloeopora corticalis GgRav. — Calodera aethiops
GRavH. — Ityocara rubens Er. — Ocyusa procidua ER. —
Oxypoda lividipennis MawwnH., vicina KnR., haemorrhoa MANwNH.,
filiformis REprB. — Stichoglossa semirufa ER. —Crataraea
suturalis MawxwxH. — Aleochara sparsa HEER, inconspicua AUBÉ.
Pselaphidae. Trimium brevicorne REicHB. — Euplectus
Karsteni RErcu8. — Bibloplectus ambiguus RErcHe., tenebrosus
Rerrr. — Amauronyx Maerkeli AaB. — Batrisus formicarius
AvB. — Bythinus bulbifer RErcHB, macropalpus AvuB., puncti-
collis DExvsy. — Pselaphus dresdensis Hesr. — Ctenistes
palpalis REICHB.
Scydmaenidae. Euthia scydmaenoides Srem. — Cephen-
nium carpathicum SauLcy, v. delicatulum REirrr. — Neuraphes
geticus SAuncyY. — Steniechnus pusillus Mürt. — EBuconnus
Wetterhalli GyuLc., rutilipennis MÜLL.
Silphidae. Nargus brunneus Srugkm. — Catops Watsoni
SPENCE, fuliginosus ER — Colon angulare ER. — Phosphuga
atrata L.
Tiodidae. Colenis immunda SrugRm. — Amphicyllis
globus F. — Agathidium laevigatum ER.
Trichopterygidae. Nossidium pilosellum MaRsm. — Pti-
lium minutissimum WEB., caesum ER., exaratum ÁLLIB.
Histeridae. Hister carbonarius HoFrFrum., guadrinotatus
HCRIBA. — Saprinus semistriatus ScRIca v. asphaltinus HocHH. —
A critus minutus HBsr.
Hydrophilidae. Helophorus aguaticus L., brevipalpis
Hydraena palustris ER. — Spercheus emarginatus SCHALL. —
Berosus spinosus STEv., signaticollis CHaRgep. — Philydrus
"4-punctatus HBsr., bicolor F. — Cymbiodyta marginella F. —
Coelostoma orbieculare F. — Sphaeridium bipustulatum FE.
v. marginatum F. — Cereyon ustulatus PREYSSL., pygmaeus
In. — Megasternum boletophagum MaRnsn.
Cantharidae. Cantharis haemorrhoidalis F. — Rago-
nycha elongata FAaLL., atra L. — Drilus concolor AHR. —
Axinotarsus ruficollis OL. — Dasytes niger L., aeneiventris
Küsr. — Danacaea marginata Küsr. ;
Cleridae. Tillus unifasciatus F. — Necrobia violacea L.
Byturidae. Sátoristyea Meschniggi RErrr.
63
Vitidultidae. Omosita discoidea F.— Nitidula carnaria [..
Crypiophagidae. Telmatophilus sparganii AHR., brevi-
collis AuB. — Atomaria gutta SrEPHn., atricapilla STEPH., peltata
Knk., fuscipes GYLL., ruficornis MaRsH. — Ephistemu s globulus
PayYx. v. dimidjatus STURM.
Erotylidae. Dacne bipustulata THwNBG.
Phalacridae. Phalacrus fimetarius F., v. Humberti RYL. —
Stilbus testaceus Pawz.
Laihridiidae. Lathridius angusticollis Gyere. — Enic-
"mus rugosus Hesr. — Cartodere ruficollis MaRsn. — Melan-
ophthalna transversalis GyLLc., fuscula GyYLLC., truncatella MANNn.
Biycetopkagidae Mycetophagus guadripustulatus L
guadriguttatus Mürt. — Litargus connexus GEoFFR.
S§phindidae. Aspidiphorus orbiculatus GYLL.
Cisidae. Cis setiger MELL., micans F., hispidus GYLL. —
Ennearthron affine GyYLL.
52
Colydiidae. Colydium elongatum F. — Colobicus mar-
ginatus LarR. — Di1o0desma sübterranca DUupP.
Coccineliidae. Anisosticta 19-punctata L. — Halyzia
sedecimguttata L. — Chilocorus bipustulatus L. — Pullus
haemorrhoidalis Hesr. — Stethorus punctillum Ws. — Rhiz o-
bius litura F. — Coccidula rufa Hesr.
Dryopidae. Dryops pilosellus ER.
Heteroceridae. Heterocerus fenestratus THNBG.
Dermestidae. Dermestes tessellatus ER. — Attagenus
piceus OL.
Byrrhidae. Byrrhus pustulatus Fokgsr. — Syncalypta
spinosa Ross.
Elateridae. Brachylacon murinus L.—Selatosomus
bipustulatus L., depressus GERm. — Synaptus filiformis F. —
Adrastus rachifer GzoFrR. — Cardiophorus rufipes GEoFFR.,
nigerrimus ER. — Melanotus tenebrosus ER. v. cinerascens
Küsr. — Elater cinnabarinus Escx. — Limonius minutus L.,
parvulus Passz.
Eucnemidae. Tri1xagus elateroides HEER. — Drapetes
biguttatus PILL.
Buprestidae. Anthaxia cichorii OL, inculta GERMm. --
Acmaeodera flavofasciata Pn. — Coraebus lampsanae Box.
— Agrilus angustulus FLL., laticornis ILL., hyperici CRrz. — C y-
lindromorphus subuliformis Mawxwsn. — Trachys troglodytes
GYUL: .
Ptinidae. Ptinus coarcticollis Srugm, brunneus DurFTr., per-
plexus Rev, Edmundi AB., pilosus MÜLL.
64
Anobiidae. Hedobia imperialis L. — Anobium striatum
OL. — Oligomerus Reyi Bkis. — Xyletinus ater Panz.
Oedemeridae. Sparedru s testaceus AspERscm. — Ischn o-
mera coerulea L. — Oedemera fÍlavescens L., virescens L.,
lurida MARSH.
Pyihidae. Rhinosimus planirostris F.
Hylophilidae. Hylophilu s populneus Pasz., pruinosus Ksw.
Meloidae. Oenas crassicornis FLL.
. Mordellidae. Mordella fasciata F., aculeata L. — M ord el-
listena lateralis OLiv., parvula GYLL.
Alleculidae. Hymenalia rufipes F. — Gonodera murina
L. — Mycetochara linearis ILL. — Cteniop u s sulphuripes GERM.
Tenebrionidae. Platydema violacea F.
Cerambycidae. Leptura livida F., erratica DALM., melanura
L. — Stenopterus flavicornis Küsr. — Cerambyx Scopolii
Füsse. -- Purpuricenus Kaehleri L. — Plagionotus ar-
cuatus L.. íloralis Pan. — - Ülytanthus figuratus Sc. — An a-
glyptu-s mysticus L.— Dorcadion aethiops ScopP. — Haplo-
cnemia nebulosa L. — Agapanthia villosoviridescens DEG.,
violacea F. — Phytoecia rufimana SCHRANK, ephippium F., cy-
lindrica L.
Chrysomelidae. Donacia simplex F. — Orsodacne
lineola Passz. — Lem a lichenis Vomr. — Gynandrophthalma
cyanea F., affinis Henw., xanthaspis GeRm.—OCryptocephalus
bipunctatus L., Schafferi SCHRANK, Ílavipes F.— Pachnephorus
pilosus Rossr — Chrysomela polita L. — Prasocuris
phellandrii L., junci BRAHmM. — Phaedon pyritosus Rossz, cochlea-
rias FK. — Phyllobrotica adusta CgEurz. — Luperus niger
GozszzE. — Lochmaea crataegi FoRsr. — Galerucella calma-
riensis L. — Chalcoides fulvicornis FK. — Chaetocnema
conducta Morscn , meridionalis FouDR., confusa Bon., Mannerheimi
GyLL. — Psylliodes napi F. — Phyllotreta oechripes Cunr.,
undulata Kurscn. — Aphthona cyparissias Kocn, pygmaea
Kurscn. -— Longitarsus obliteratus Rosn., pratensis PAnz.,
exoletus L. — Dibolia Försteri Bacn. — Sphaeroderma
rubidum GRAELLs. — Hispella atra L. — Cassida viridis L.,
sanguinolenta MüLnL., vibex L.
Lariidae. Laria rufimana Bon., nubila Bon. — Bruchi-
dius marginalis F., imbricornis Pawz., cisti F.
Anthribidae. Urodon suturalis F., rufipes OLrv. — TropDpi-
deres niveirostris F.
Curculonidae. Otiorrhyncehus fullo ScngRawxx. — Phyl-
lobius incanus GYLL,. pomonae OL. — Polydrosus sericeus
65
SCHALL., Cervinus L., tereticollis DEGc., picus F., pterygomalis Bon.,
viridicinetus GYLL. — Sciaphobus sgualidus GyLL. — 5c€c1a-
philus asperatus Bonxsp. — Brachysomus hirtus Bon., echi-
natus Bonsp. — Barypithes Chevrolati Bon. — Strophoso-
m us melanogrammus FokRsr. — Sitona puncticollis SrEpH., hispi-
dulus Hesr. — Trachyphloeus ventricosus Gegm. — Lixus
elongatus GorzE. — Larinus obtusus Gyn.. — Aloph us trigut-
tatus F. v. Vau SCHRANK — Phytonomus punctatus F., adsper-
sus F., plantaginis DEc. — Erirrhinus festucae HeBsr. — Do-
rytomus Ílavipes Pawnz., affinis PAYxk., melanophthalmus PAYk. —
Smicronyx jungermanniae RErcm. — Bagous Frivaldszkyi
TouRNn.,, clandicans Bon., argillaceus Gyre. — Echinocnemus
efferus Fausr. — Acalles echinatus GERM. — Stenocarus
cardui HeBsr., fuliginosus MARsm. — Cidnorrhinus 4-maculatus
L. — Coeliastes lamii FK. — Homorosoma Speiseri FRrv. —
A malus haemorrhous Hesr. — Rhinoncus bruchoides HBsr. —
Phytobius comari Hesr., granatus Gye. — Ceutorrhynchi-
dius troglodytes F. — Ceutorrhynehus posthumus GERxw.,
austriacus BRIs., arguatus HeBsr., albovittatus GERm., punctiger GYLL.,
obsoletus GERM., faeculentus GyLL., napi GYLL., syrites GERM., assi-
milis PaYKk., nanus GyLL., guadridens PAwz., picitarsis GYLL., sulci-
collis PayYxk., scapularis GyLL. — Poophagus sisymbrii F. —
Baris atramentaria Bon., timida Rossi, angusta BRuLL., janthina,
Bonxn., lepidu GERxm., ehlorizans GERM. — Balanin us venosus GRAv.,
glandium MaARsH. — Balanobius erux F., salicivorus PAYKk. —
Anthonomus pedicularius L. — Tyehius fílavicollis STEPH.,
haematopus GyLL., junceus ReEerocn., meliloti SrEPH., picirostris F.,
euprifer Passz. Si1binia sodalis GERM. — Orchestes avellanae
Dowov., pratensis GERM., stigma GERm. — Mecinus janthinus GERM,
— Gymnetron Schwarzi LErzwn., labile HBsr., pascuorum GYLL.
v. bicolor GyLuL., rostellum HeBsr. v. stimulosum GERM., melanarium
GERm., villosulum GyEuL., tetrum F. v. subrotundatum REITT. —
. Miarus fuscopubens RErrr., campanulae L. — Cionus hortula-
nus GEOoFFR., ungulatus GERm. — Nanophyes marmoratus GOEszE.
Magdalis cerasi L. — Apion corniculatum GERm., pomonae F.,
craccae L., curvirostre GyLL., dispar GERM., rufirostre F., seniculus
KiRe., nigritarso KiRB., malvae F.. violaceum KiRB., Curtisi STEPH.,
tenue KiRE., lott KiRB. — Rhynchites cavifrons GyYLL., aeneo-
vireus MRgsn., auratus Sc. — Byetiscus betulas L. — Attela-
bus nitens Sc.
Nemonychidae. Nemonyx lepturoides F.
Ipidae, Pteleobius vittatus F. — Xylocleptes bispinus
Durr. — Xyleborus monographus E,
66
Scarabaeidae. Trox hispidus LArIcH. — Oxyomus silves-
tris Sc. — Aphodius plagiatus L. ab. immaculatus ToRRE, mer-
darius F., punctatosulcatus SrugRm, luridus F. — Onthophagus
taurus v. capra F., fracticornis PRErssL. — Homaloplia ruricola
F. — Anisoplia cyathigera Sc. — Cetonia aurata L. ab. pi-
ligera MuLs. És
Az esztergomi ürgefészkek bogárvilága.
Irta: BOKOR ELEMÉR.
Esztergom város déli szélét kis terjedelmű szántóföldek, homo-
kos szőlők, nedves legelők övezik, melyeket minduntalan a Pilis-
hegyek kifutóiból a Duna felé húzódó vízerek s részint magas gátak
közé szorított patakok hasítanak keresztül. A nedves, mocsaras föl-
deket kivéve mindenütt tanyázik itt az ürge. Földalatti lakása építé-
sére leginkább olyan helyeket választ, a hol nem igen háborítja őt
a földművelő gazda. Ilyenek a szántóföldek szélei, a legelők és főleg
a töltések falai, valamint a vízgátak külső oldalai. Itt tökéletes biz-
tonságban érzi az ürge magát s ezért legsűrűbben is építi földbe
vájt lakását.
Lakába két út vezet. Az egyik ferdén lefelé, mintegy másfél
vagy két méternyi hosszúságban, a másik meg csaknem merőlege-
sen. Az előbbin át rendes viszonyok közt jár-kel az ürge, az utóbbit
fenyegető veszély esetén használja. A két út között, de a merőleges
lyukhoz közelebb, kb. egy m. mélységben, egy tágabb üregben ta-
lálható az ürge fészke. Vaczkát fűből, szalmából, vagy finom kóróból
készíti, a mi építőanyag éppen útjába akad. Egy alkalommal hosszú,
sápadt szíklevelekre kicsirázott fűmagot is találtam az egyik fészek-
ben. Az összefonnyadt, puha fűpárna nemcsak kellemes nyughelyet
ad az ürgének, hanem egyszersmind tanyát és táplálékot nagyszámú
rovarhadnak, melyek mindig oda sereglenek, a hol bő az eleség és
nem kell érte sokat fáradni.
Nem minden fészek bogárvilága egyforma, úgy nem a fajok-
ban, mint mennyiségben sem. Vannak ürgevaczkok, melyekben atká-
kon kivül mit sem lehet találni, másokban csaknem hemzsegnek a
bogarak. Sok függ a fészek nagyságától, az építőanyag minőségétől,
a talajviszonyoktól, főleg azonban a talaj nedvességétől. A hol az
ürgebolha nagy számmal él, ott úgy tünt fel nekem, mintha igen
gyér lett volna a bogárélet, persze, hogy ezt megállapíthassuk, még
számos megfigyelésre lesz szükségünk. Vannak fajok, melyek az
egyik fészekben nagy számmal laknak, a többiekben pedig csak
egyes példányokban találhatók vagy egyáltalában hiányoznak. Az
67
ősz második felén számos oly bogár, melynek az ürgevaczokban
különben nincs mit keresnie, húzódik meg itt télre. Innen magya-
rázható, miért e tarka sokaság s hogy a kirostált fajoknak miért
több mint a fele csak egyes példányokban kapható.
A mult év őszén kellő számú munkás állott rendelkezésemre s
így mintegy három tuczat fészket tudtunk kirostálni. Ha a két be-
járattól kiindulva egymás ellen ásunk, rá kell a fészekre bukkannunk,
mely aztán az ásó segítségével az alatta levő földdel együtt kiemelve
a rostába jut. A ki egyedül dolgozik, kezdje meg a merőleges lyuk-
nál az ásást, talán kevesebbet fárad s ha nehéz munkája után fé-
szekre még sem akadna, úgy próbáljon a bogárgyüjtő ernyedetlen
szorgalmával egy új ürgelyuknál szerencsét.
Az alábbiakban a mult év őszén az esztergomi ürgefészkekből
rostált bogárfajokat szándékozom felsorolni. A fajok megnevezését
Csrki ERNŐ, BERNHAUER MAx és BREirr JózseF urak eszközölték.
sordidus GRAv.
spermophili GANGLB.
Carabidae : —
Tachys bistriatus DUuET. —
Harpalus distipguendus DUEFT:. —
Acupalpus meridianus L.
Calathus erratus SAHLB.
— — mollis MARsn.
Brachynus crepitans L.
— —— explodens DurFT..
Staphylinidae :
Acrolocha striata GRAv.
Omalium rivulare PAYyYKk.
— — caesum GRAv.
Oxytelus rugifrons HocHn.
— — Saulcyi PANXD.
Platystethus cornutus GRAv.
Stenus Erichsoni RYyE.
Astenus filiformis LATR.
Paederus Baudii FAIRM.
Stilicus orbiculatus PAYK.
Medon melanocephalus F.
Leptacinus batyehrus GYLL.
Xantholinus punctulatus PAYK.
— — angustatus STEPH.
Neobisnius procerulus GRAv.
Philonthus concinnus GRAv.
— — debilis GRAv.
— — longicornis STEPH.
Scribae FAUv.
— — ventralis GRAVv.
— —— vernalis GRAv.
— — nigritulus GRAyv.
9uedius ochripennis MÉN.
Heterothops nigra KR.
— — dissimilis GRAY.
Conosoma pubescens GRAv.
Tachynus collaris GRAv.
Oligota pusillima GRAyv.
Falagria sulcata PAYyKk.
— — nigra GRAv.
— — obscura GRAy,
Atheta melanocera FHOms. :
— — angusticollis THowms.
— — amicula STEPH. 7
—- "parádoxa Rny.
— —— sordida MARSH.
— —— analis GRAv.
Astilbus canalicuiatus F.
Oxypoda filiformis REDT.
Aleochara sparsa HEER.
Pselaphidae :
Euplectus sanguineus DENNY.
— — signatus REICHB.
68
Scydmaenidae :
BEuconnus. fimetarius CHAUD.
pubicollis MÜLL.
Scydmaenus tarsatus MÜLL.
Silphidae :
Catops fuliginosus HR.
ehrysomeloides PAwz.
Ptomaphagus sericatus CHAUD.
Clambidae :
Clambus punctulum BECK.
Corylophidae :
Sacium brunneum BRIS.
Arthrolips piceus CoMOLLI.
Sericoderus lateralis GYLL.
Trichopterygidae :
Ptepidium myrmecophilum
MoTSCnH.
Nephanes Titan NEwum.
Melanophthalma, truncatella
MANNH.
Mycetophagidae :
Typhaea fumata L.
Cisidae :
Ennearthron affine GyYLL.
Endomychidae : :
Öophaerosoma punctatum KEITT.
Coecimelhidae :
Coccinella 10-punctata ab. 10-
pustulata L.
Propylaea 14-punctata ab. tet-
ragonata LAIcn.
— ab. conglobata
Blateridae :
Drasterius bimaculatus ab. fenes-
tratus KÜsT.
Anthicidae :
Trichopteryx Montandoni ALziB. HWormicomus pedestris Rossi.
atomaria DEG.
sericans HEER.
Histeridae :
Hister purpurascens HEBsr.
; neglectus GERM.
carbonarius HOoFFuw.
corvinus GERM.
Acritus. minutus HBST.
Nitidulidae :
Meligethes brassicae REITT.
Cucwaidae :
Monotoma guadrifoveolata AuB.
brevicollis AUB.
bicolor VILLA.
Cryptophagidae :
Cryptophagus Schmidti STURM.
Atomaria ruficornis MARSH.
analis ER.
Lathridiidae :
Cartodere elongata CURTIS.
en
Anthieus íloralis L.
hispidus KossI.
antherinus L.
bifasciatus Rossi.
Tenebrionmidae :
Opatrum sabulosum L.
Chrysomelidae :
Aphthona ecyanella REDTB.
Hypocassida subferruginea
OCHRANK.
Curculionidae :
Sitona crinita HEBST.
Thylacites pilosus F.
Phytonomus nigrirostris F.
Ceutorrhynehus pleurostigma
: MARSH.
Tyechius picirostris F.
Scarabaeidae :
Oxyomus silvestris Scop.
Aphodius inguinatus HBsr.
Összesen 102 faj!
69
Bogarászati kaland Horvátországban.
Irta BiRgó LaJos.
Úgy 1893 táján sokat kalandoztam Horvátország félreeső vidé-
kein, odalent Lika-Krbava megyében, abban a zúgban, a mi oda van
ékelve a tenger, Dalmáczia és Herczegovina közzé. A szakadékos
Velebit hegyi erdőit és barlangjait bújtam. Nem tudta még akkor
senki, mert még nem szóltam róla teremtett léleknek, hogy én csak
testileg járkáltam idehaza, a lelkem, minden gondolatom a Föld tulsó
oldalán járt, az őserdőkben, más világtájon. Akkor még nem is gon-
doltam Ujguineára, Közép-Amerika volt akkor az ideálom. Mikor
megyek oda, hogy jutok oda, azt még nem is sejtettem, de hogy
oda eljutok, abban bizton hittem. Készültem is hozzá erősen. Nem
azon aggódtam, ami az én helyzetemben a legnagyobb akadály volt.
hogy pénzem egy csepp sincs, hanem attól féltem, hogy nem lesz
oda elég bátorságom és hogy nem tudom majd eléggé elbírni a nél-
külözéseket. Már meglaktam magánosan jó egy hétre a Tátrában a
bélai Vöröstó és Kéktó szikláit, ahol a pásztorok azt a hírt terjesz-
tették el rólam, hogy ott bújkál egy bolond angol, a ki ott akar ok- "
vetlenül pisztrángot fogni. De hát itt még volt magammal ennivalóm,
a próba tehát könnyű volt. Azután a Retyezát rengetegeibe vontam
meg mágamat, ide már ennivalót se vittem, számítottam a borókára,
meg az én extra-vadembereimre, a pásztorokra ; de a borókára nagy
konkurrenciát csaptak a rigók, a pásztorok pedig, szeptember lévén,
már levonultak a nyájakkal, így hát a próbahetet a bükkmakkon
húztam ki, az igaz, hogy olyan eredménynyel, hogy lejövet, Bupa
Ápám vendégszeretete mentett meg az éhenhalástól. Azonban az
erdőkben nem tudtam félni megtanulni. Úgy voltam, mint az egy-
szeri jogász, aki a világot csak- jogalanyoknak és jogtárgyaknak
tekintette, én pedig a rengetegben nem félelmetest láttam, hanem
csak jó vagy nem jó bogárgyűjtőhelyeket.
Ha már nincsen semmi ijesztő a föld felett, úgy gondoltam,
majd találok a föld alatt. Odalent a Velebitben sok a karsztlyuk, a
búvópatak, barlang, majd az lesz a bátorságom próbája! Aztán meg-
találom ott a vadembereket is, horvát testvéreinket, akik ellenségei
a magyarnak, tán még emberevők is, sülve vagy főzve megesznek
mindennap egy pár magyart !
Szegény jó horvát testvéreink! Ő bennök is bizony nagyot
csalódtam ! Hiszen nem mondom én, hogy azok, akik újságot olvas-
nak és politizálnak, nagyon szeretnek bennünket. De a nép, az isten-
adta nép, az bizony nem igen olvas és épen nem gyűlölködik. Se-
hogy se akartak beválni vadembereknek, ahogy pedig én jobb sze-
70
reltem volna, — akkor. Inkább még ők nézhettek engem annak,
mikor estenden szívesen hívtak házukba, hogy ott aludjam, ne a
szabadban. De hát ők nem.állottak a helyzet magaslatán, nem tud-
ták, hogy én Amerikát játszottam és nélkülözni tanulok. Megtöltöt-
tem a hálómat illatos zsályával, az volt a vánkosom a Paliurus bok-
rok közt s álmodtam rajta exotikus tájakról és felfedezendő új
bogarakról. Olyan illatos ágya csak nagyon nagy úrnak és nagyon
szegény embernek lehet.
Nem tudom én már, hány napig mentém Carlopágótól Goszpicsig,
olyan távolságra, hogy egy nap alatt kényelmesen oda gyalogolhattam
volna. Mert az egy folytonos gyűjtő-kirándulás volt. Rostáltam és ott
mindjárt ki is válogattam, azzal pedig jól el lehet tölteni az időt.
Arrafelé bizony nem igen járt túrista, a gyalogoló nadrágos
embert a falukban a házakból sokszor előkiabálják azzal a hívással :
, Csekájte májszter ?" Vándorló mesterembernek nézik. Próbáltam én
megmagyarázni az én horvát tudományommal, mely abból az egy
szóból álít: Zbogom. Internaczionális kifejezéssel 15 igyekeztem fel-
világosítani, hogy holmi professzorféle volnék. Ez volt a vesztem.
Arrafelé professzornak a vándor óráslegényez tituláltatják magukat.
Nem is kérdeztek azután, hanem csoportosan hozták ki nekem az
órák fajait, hogy megigazítsam. Megadtam magamat sorsomnak, lettem
órás. Nagyító üvegem és csipeszem volt hozzá. Itt kisrófoltam, ott
besrófoltam s végül jelnyelven tudattam, hogy olyan rossz, hogy
nem lehet rajta segíteni. Akadt olyan bolond óra is, hogy járni indult
a piszkálgatásra, azért fizettek is egy pohár bort. Sohse tudtam zddig,
hogy olyan könnyű az órásmesterség !
Goszpicsban két hivatásos bogarász is lakott akkor, az egyikre
már nem emlékezném, ha nem emlegette volna annyit a róla elneve-
zett Otiorrhynchus Seguensüt, az ő dicsőségét. A másik DóBIÁs FERENCZ,
azóta is régi jó barátom. Hiszen szivesen fogadtak ők, adtak is szi-
vesen mindegyik ottan honos jellemző fajból, a miről mondtam, hogy
nekem még nincsen. El is vezettek az u. n. jó bogarászhelyekre, de
tudja isten miért, azok a kirándulások mindig igen szegényesen
ütöttek ki! Hiában, Goszpics környéke nagyon SZESZÉLYES; a jó fajok
távolabbi helyeken élnek !
Nem ismerném a magam fajtáját, a bogarászokat, ha még ezen
se tudnék segíteni. Egyik reggel hárman együttes kirándulást ter-
veztünk, de az utolsó pillanatban ürügyet kerestem, hogy visszaá-
maradjak. Magától értetődik, hogy messziről utánuk mentem. Oldalt
egy kopár hegyoldalról beláttam a Lika-folyó partján azt a bokros
helyet, a merre eltűntek, s láthattam, mikor jöttek haza. Ezután aztán
egyszerre gazdagabb lett Goszpics hez ereé de ők se titkolóztak
tovább. Ámbár csak most vallom meg, hogy meglestem. őket. .
71
Goszpicstól befelé a Lika jobb partján levő hegységben több
barlang van, a melyeket már átkutattak DÓBIÁSÉK. Különösen arra a
barlangra pályáztam, a melyikben a ritka Anophthalmus Eurydice tar-
tózkodik, mert ebből addig csak két darab került elő. DóBIÁs meg is
magyarázta, hogy a barlang vége táján, ahol a víz lefolyik, azon a
tájon él. Magyarázata után a barlangot vezető nélkül is megtaláltam.
A barlang nem nagy, egyszerű, hosszú pinczeszerű folyosó, oldalain
látszik, hogy a külső eső mindenütt belefolyik, de akkor épen száraz
volt. A vége felé volt egy méternyi forma mélyedés, a melyben ned-
vesség volt, még gondolkoztam, hogy ne ugorjak-e bele, hogy ott
keressem. De mégse akartam besározni magamat, hát nem ugrottam
bele. Bizony nagy szerencsém volt, hogy nem tettem. Pár hét múlva
a hegyekről visszajövet, újra idejöttem, akkor már ezen a helyen
mély karsztlyuk tátongott, mert egy zivatar vize lemosta a beduga-
szoló ágakat és a rárakodó iszapot. Meglehet, hogy engem se bírt
volna el és odavesztem volna. Bizony megborzadtam, mert borzasztó
sírból menekültem meg. De azért jó helyre jöttem, a föld alatt meg-
tanultam félni. Többé nem hívalkodom bátorságommal.
Jó, hogy ezt csak visszafelé jövet vettem észre, mert lehet,
hogy elvette volna a kedvemet több más barlang meglátogatásától.
Pedig némelyik körülményesen ment. Egyikbe a falu előljárója nem
akarta megengedni a bemenést, mert abba veszélyes fojtó gáz van,
nem is mer bemenni senki. Hiába bizonyítgattam, hogy mészkőbar-
langokban nem lehet fojtó gáz, de meg boton letartott gyertyával
meg is lehet erről bizonyosodni, de hát még sem engedett. Annyit
megengedett, hogy a nyílását megnézzem. Az ellenkező végén hagy-
tam el a falut, azután megkerültem, estére mégis odajutottam s benné
meg is háltam. Szép és nagy barlang, volt is benne vak bogár, de
csak olyan, mint többi másban.
Innen a Velebit legmagasabb hegyeire, a Monte Santora és
Vaganski Vrhre mentem fel, melyeknek gerincze képezi Dalmáczia
felől az ország határát. Azalait a 8—10 nap alatt, míg ott időztem,
bizony sok zápor áztatott, de jó meleg ágyat vetettem a lehullott
lombokból, melyek a takarót is szolgáltatták. Eleinte rosszul esett a
nedves ágy, de később hozzászoktam, még az alám folyó esővíz se
rontotta el az álmomat.
Visszajövet, Goszpicsban útitársamul szegődött DóBIÁsS FERENCZ
barátom is, hogy együtt járjuk be a Perusicz falu határában levő
barlangokat, hármat vagy négyet. Természetesén gyalogszerrel róttuk
az odáig vezető utat. Most aztán nekem volt alkalmam mulatni Dó-
BIÁSON, visszaadni neki azt a kölcsönt, hogy sokszor kinevetett engem
az én órásmesterségemmel. Mindeu szembejövő paraszt azzal a kér-
déssel szólított meg : Csekájte májszter ? Még nagyobb volt az elég-
72:
tételem, hogy ő haragudott érte, hogy nem látják meg benne az
urat és összeveszett velük, lévén neki a horvát második anyanyelve.
A szegény paraszt pedig nézett, mint aki nem érti, hogy miért lehet
ezért neheztelni. Előttem meg azzal mentegette magát, hogy fenn
kell tartani a paraszt előtt a respektust. Én meg még jobban izgat-
tam avval, hogy ha jött egy horvát, előre kiáltottam, hogy vigyázzon
a respektusra !
Perusicz tipikus balkáni építésű falu, néhány kilométernyi
hosszú, egymástól messze eső házakkal, mint az alföldi tanyákon.
Utitársamat is megvigasztalta a vendéglős, hogy délre nyárson sült
malaczpecsenye lesz. Ez sokat ígér annak, a ki kóstolta már, hogy
milyen pompásan esik a nyárson egészben sűlt bárányhús, a hogy
arrafelé készítik. Délig meg is jártunk egy barlangot, melyben ros-
táltunk is, mert abban valami barlanglakó Homalota nagy számban
él. Jó távol a vendéglőtől állott egy árnyas csűr, a hol a rostált
anyagot szemelgettük. Látunk egy úrformát a vendéglőhöz jönni,
kevés idő mulva a vendéglő előtt állani. Majd jön a vendéglős alá-
zatosan, beszél valamit horvátul, mire FEREwxcz barátom boszúsan
pattogva felel, a vendéglős újra lemegy és visszajön, mire még mér-
gesebb válaszszal tér vissza üzenetküldőjéhez. Talán megint a res-
pektus forog veszedelemben? Nem, hanem a jegyző jött ide hús-
vizsgálatra és azt üzente fel, hogy menjünk le hozzá, meg akarja
kérdezni, hogy kik vagyunk és mit csinálunk itt ? Hát azt a választ
kapta kétszer is, hogy onnan ép annyi az út, mint innen oda! Szó-
val a respektus megmaradt.
A barlang sötétjében észre se vettük délután, hogy már estefelé
jár az idő, minket is a szorgalmas keresésből csak a malaczpecsenye
második felvonása bíztatott arra, hogy már hazamenni tanácsos. Jó
magam még egy kicsit visszamaradtam, mikor egyszerre barátom
aggódó kiabálása hívja többszörösen nevemet. Nagy igyekezetemben
egy mellékkijáróba tévedtem, ahonnan alig tudtam kibontakozni a
bokrok közül, a folyton hangzó hívószó után. Megnyugvással látom
barátomat egy pár békességesen álló emberrel izgatottan beszélni.
Tán megint a respektus ? Persze, hogy az, de most már igazán Ve-
szedelemben, mert két csendőr állott feltűzött sznuronynyal, hogy
minket azonnal a községházához kísérjen.
Dósiás barátom dühös volt, én meg örültem, mert képzeletem-
ben már láttam a nevemet a fővárosi lapok hasábjain, mint a hazafiság
mártírját, a kit a vad horvátok magyar voltáért megkínoztak, vagy
, bívatalos hatalommal való visszaélés" útján bántottak. Ime, itt a
dicsőség útja, néhány nap múlva a két magyar hazában hangoztatják
nevemet! Tudom én, láttam én, hogy így szerzik a. hírnevet !
Hát mentünk, mert menni kellett. Útközben azonban arra igye-
eses nt Vetés kezés
13
keztem rábeszélni barátomat, hogy most már a jegyzővel engem
hagyjon beszélni, mert ő, amilyen , temperamentumos", még bajba
kever bennünket.
Aztán jött a hívatalos kihallgatás. Kik vagyunk ? Csak boga-
rakat fogunk és nem tördeljük a cseppköveket? Nem keresünk el-
rejtett kincseket s nem forgatjuk fel a barlangokat? Tudományos
czélból kutatnak ? Akkor legyen szerencsém egy kis vacsorára, ha
már nem akartak hozzám jönni másképen !
. —— Kinyílt a szomszéd ajtó, látszott a terített asztal s mellette a
mosolygó háziasszony.
És most mindenki azt gondolja, hogy ez a kaland mulatságo-
san végződött és nincs benne tragikum. Dehogy nincs. Oda lett az
én hazafiúi mártíromságom és vele kiérdemelt dicsőséges hírnevem !
Nincs a teremtésben vesztes, csak én !
Különfélék.
Mennyi bogarat írnak le évenként? — Érdekes tudni, hogy
az egész földkerekségen milyen munkát végeznek a bogarászok, a
miről az újabb évi jelentésekből, az angol , Zoological Record" és a
német , Archiv für Naturgeschichte"-ből elég tiszta képet nyerhe-
tünk. A német jelentésben, melyből legutoljára az 1909-ről szóló
jelent meg, SEDuirz egy kis statisztikával is szolgál, Ebből a sta-
tisztikából megtudjuk, hogy 1909-ben 37 önállóan megjelent munká-
ban és 176 folyóiratban (ezekből 42 rovartani és 4 tisztán bogará-
szati folyóirat) 516 szerzőtől 1106 dolgozat jelent meg, melyekben
173 új nemet, 74 új alnemet, 2716 új fajt és 474 új fajváltozatot
írtak le. A legtöbb új fajt az ormányos bogarak szolgáltatták,
ugyanis 542 fajt, utánuk következnek a Scarabaeidák 344, a Cantha-
ridák 270, a Chrysomelidák 256, a Buprestidák 174, a Staphylini-
dák 148, a Coccinellidák 107 és a Tenebrionidák 104 új fajjal, míg
a többi családok mind száz fajon alul maradtak. CsSIKI.
Növénygazdasági Lapok. — Ezzel a czímmel új szaklap in-
dult meg Liprar ALBERT, a , Borászati Lapok" és a , Gazdasági
Tanácsadó" társszerkesztőjének vezetésével. Ez a lap, a mely
munkatársai közé az ország első mezőgazdasági tudományos inté-
zeteit és szaktekintélyeit számítja, főként a növényvédelmet
ésa növénykísérleteket öleli fel. Tartalmas és megbízható
voltának legfőbb garancziája az, hogy csak szaktudósok és gyakor-
lati szakemberek közleményeit adja, laikus e lapban szóhoz nem
juthat, így a gazdák mindenképen megállapodott, bátran követhető
tanácsokat kapnak a szőlészet, gyümölcsészet, mező- és erdőgazda-
ság, konyha- és díszkertészet kérdéseiben. A lap egész évi előfize-
TA
tési díja 8 korona, megjelenik egyelőre kéthetenkint. Szerkesztő-
ségeés kiadóhivatala: Budapest, X., Delej-utcza 25. szám
alatt van. J
Irodalom.
Dr. Max Bernhauver: Neue Staphyliniden der paláark-
tiscehen Fauna. (Entom. Zeitschrift. Frankfurt. XXV,
1912, p. 262—264).
Szerző czikkében több új Staphylinidát ír le, azonkívül kimu-
tatja, hogy az Erdélyből leírt O0uedius decorus :"PETRI azonos a
u. auricomus KiEsw.- el, CSIKI.
k
A. Schweitzer: Zw ei neue Lokalrassen aus der Gat-
tung Parnassius. (Entom. Zeitschrift. Frankfurt
a. M. XXV, 1912, p. 249—250).
A leírt fajváltozatok egyike a csíkmegyei Kárpátokból való és
a Parnassitús Apollo var. transsylvanicus nevet kapta. A szerző TILTSCHER
gyergyószentmiklósi lepkésztől kapott 20 d" 9-t, melyek az Északi-
Kárpátokban honos var. carpathicus REB. §€ RoGnFR.-től eltérőeknek
bizonyultak. Az erdélyi példányok ugyanis átlag véve nagyobbak és
különösen a nőstények rajzolata sötétebb és kirívóbb. Szerző úgy a
hímek mint a nőstényekről részletes leírást ad. CSIKI.
j 3
Sági János: A poloskaveszedelem. — A poloska és
irtása. — Népszerű tanulmány. 96 l1l., 23 képpel.
Budapest, 1912. — Ára 1 korona.
Szerző a lakások legkellemetlenebb férgét, a házi poloskát
tárgyalja ebben a most megjelent munkájában, tanácsadót nyujlván
az ellene való védekezésre. Miután szerző nemcsak a poloskát ma-
gát, banem annak petéit is ismerteti, állatunkat több képben is be-
mutatván, tárgyalja a reávonatkozó irodalmat, melyből azt a szo-
morú tényt állapítja meg, hogy az ellene. való védekezéssel alig
foglalkoztak, pedig ez .az emberi testre egészségi szempontból is
ártalmas állat megérdemelte volna, hogy vele bővebben. foglalkoz-
zanak. Miután a lakást, a eczélszerű és czélszerűtlen butort,. a poloska
ellen alkalmazott szereket és azok alkalmazását ismerteti, bőven tár-
gyalja mindazokat az eljárásokat, melyekkel a lakást a poloskától
sikerrel megtisztíthatjuk, valamint az ellene való védekezést, a la-
kásba való behurczolás megakadályozását stb. Szerző munkája meg-
írásával nagy szolgálatot tett a köznek. Megérdemli, hogy elolvassuk.
; T CSIKI.
15
Breit, Josef: Eine Sammelexkursion im Bihargebirge.
(Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LXII, 1912, p. [35—43]).
Szerző ismerteti azt a három heti gyüjtőkirándulást, melyet
1911. évi junius hónapban rendezett DR. KüiRscH bécsi és Tax grazi
bogarászokkal Biharmegyébe, Rézbánya vidékére. Nemcsak a be-
vezető sorokban, hanem úgyszólván czikkének minden sorában
szerző Biharmegyét úgy állítja oda, mint Közép-Európa egyik leg-
kévésbé ismert területét. Szerzőnek ezt az állítását határozottan
vissza kell utasítsuk, mert ez az állítása tisztán felületes iro-
dalmi tájékozódottságon vagy pedig roszakaraton alapszik. Nem
czélom, hogy itten az: összes Biharmegyére vonatkozó irodalmat
felsoroljam, csak FRIvALDSZEY IMRE és János, MocsÁRY SÁNDOR,
FLEISCHER ANTAL, KERTÉSZ Miksa, MEREL EpE nagyobb és mások
kisebb közleményeire utalok, valamint Kuruny bogárkatalogusára,
melyekben Biharmegyéből kétezernél több fajt sorolnak fel. Ezek
szerint Biharmegyét semmikép sem lehet Közép-Európa legkevésbé
ismert területének kimondani, hogy szerzőnek sikerült néhány új fajt
felfedeznie vagy néhány eddig onnan még nem ismert fajt találnia,
még nem olyan nagy dolog, hiszen a legjobban kikutatott vidékek
is örökké szolgálnak újabb és újabb adatokkal, felfedezésekkel.
Szerzőnek és társainak sikerült két új barlangi vak bogarat (Anoph-
ihalmus Taxi, Pholeuon Knirschi) és két más új bogarat (Anommatus
biharicus, Trechus biharicus!) felfedeznie. A kirándulás alkalmával
gyüjtött bogarak közül szerző csak egynéhányat említ, ezek közül
is azonban pl. a Patrobus styriacus ottani előfordulását kétesnek kell
tartsam, a mi valószínüleg téves meghatározáson alapszik. Nem áll
az sem, hogy mintegy 90 barlangot ismernénk, a melyek közül alig
20 van kikutatva, mert tudtommal alig ismerünk ezidőszerint
90 barlangot, ezek közül pedig legalább 45 ki van kutatva, a többi
pedig többnyire olyan, hogy azokba ezideig nem sikerült behatolni.
Várjuk szerzőnek kilátásba helyezett teljes enumeráczióját, hadd
lássuk mennyire fedezték fel Közép-Európa ezen alig ismert területét.
1 ; CsSIKI.
Dr. Brancsik Károly: Toldalék Trencsén vármegye Coleo-
: ptera faunájához. — Nachtráge zur Coleopteren
Fauna des Trencséner Comitates. (A Trencsénvár-
megyei Természettudományi Egylet 1908—1910. Év-
könyve. XXXI-XXXIII. évfolyam, 1910, p. 13—27).
Szerző ugyanazon évkönyv 1906—7. évfolyamában közzétett
trencsénmegyei bogárjegyzék kiegészítéséül közli az azóta megálla-
pított fajok jegyzékét. A nagyszámú a megye faunájára új fajokat
1 Utóbbi leírása ezideig még nem jelent meg.
16
szerzőn kivül főlex CzoGLER, HAucKE, Kocsi, LAczó, DR. PaAzsiczEY,
RAJNINECZ, SZTASTYIK és ULLMANN gyüjtötték. A felsorolt fajok és
fajváltozatok között számos nemcsak a megye, hanem Magyarország
faunájára is újat találunk, azonban akad elég olyan is, melynek elő-
fordulása e vidéken kétesnek tünik és valószínűleg téves meghatá-
rozás alapján került a jegyzékbe. Magyarország faunájára újak a
következők lennének : Dromius angustatus BRuLL. (Péhó), Phyllodrepa
vilis ER. (Kis-Kriván), Amnthophagus alpestris ab. transversus MorscH.
(Kis-Kriván), Trogophloeus hirticollis Rex (Péhó), Ogyporus magallosus
var. Schönherri Mawwn.- (Nagysziklás), Stenus exiguus ER. (Nagy-
sziklás), Leptacinus batychrus var. linearis GR. (Péhó), Ontholestes mu-
rinus var. Haroldi Eprn. (Nagysziklás), Calodera riparia ER. (Péhó),
Oxrypoda brachyptera STEPH. (Nagysziklás), Colon dentipes SAHLB.
(Nagysziklás), Silpha tyrolensis LAxcm. (Péhó), Hydraena gracilis var.
emarginata GwaLs. (Nagysziklás), Cantharis albomarginata MARK.
(Nagysziklás), Rhagonycha limbata var. femorata REv (Péhó), Malthi-
nus flaveolus PAYx. és fascialis Tums. (Nagysziklás), Nitidula carnaria
var. variata STEPH. (Péhó), Monotoma angusticollis Gyuum. (Trencsén,
Szelecz), Alomaria gibbula var. hiemalis Baup. (Nagysziklás), JIMyce-
lophagus piceus var. lumaris F. (Péhó), Propylaea 14-punctata ab. bi-
flexuosa WsE. (Trencsén), Hypnoides flavipes AuvB. (Péhó), Aithous
mutilatus Rosm. (Trencsén, Szelecz), A. viitatus ab. Stephensi Buxss.
(Péhó), Agrilus viridis var. ater F. és elongatus ab. cyaneus Ross
(Nagysziklás), Ernobius nigrinus var. politus REpTB. és densicornis
Mucs. (Péhó), Mordella fasciatá ab. basalis Cosra és aculeata ab. fe-
moralis Bauvi (Nagysziklás), Mordellistena lateralis ab. dorsalis Pz.
(Nagysziklás), Abdera triguttata Gyuun. (Péhó), Osphya bipunctata var.
Viertli Pic és var. testaceithoraz Pic (Nagysziklás), Hypophloeus pseu-
docastaneus REirr. (Nagysziklás), Oxymirus cursor ab. niger LETZN.
(Trencsén), Evodinus clathratus ab. nigritus Pic (Kis-Kriván), Leptura
cerambyciformis ab. sexpunctata McuLs. (Péhó), Tetrops praeusta ab.
nigra KR. (Péhó), Cryptiocephalus bimaculatus F. (P-hó), vittatus ab.
optatus Wsz (Péhó), Chrysomela. coerulans ab. subfastuosa Morscn.
(Péhó), Chrysochloa alpestris var. vinartensis WsE (Nagysziklás), Phy-
todecta viminalis ab. calcarata F. (Trencsén), Ph. 5-punciata ab. flavi-
collis Drr. (Kis-Kriván), Epithric intermedia Fovpk. (Péhó), Chalcoides
lamina BEp. (Péhó), Manturá rustica ab. suiuralis WsE (Péhó), Chae-
tocnema subcoerulea Kurscn. (Trencsén), Longittarsus fuscoaeneus REDTB.
(Péhó), Phyllobius glaucus ab. nigrofemoratus GAB. (Kis-Kriváa), Omias
micans SEIDL. (Péhó), Tropiphorus cucullatus Fauv. (Nagysziklás),
Byctiscus beltulae v. nitens MARsn. (Péhó). CsSIKI.
17
. Társulati ügyek.
A , Magyar Entomologiai Társaság" 11. ülése márczius hó
16-án. — MocsáRgy SÁnpoR elnök megnyitja a , Budapesti Kamera
Klub" helyiségébe összehívott ülést, melynek tárgyát DR. KERTÉSZ
ABA előadása , Lepkészeti kirándulás az Ortler vidékére" képezte.
Előadó vázolja Dél-Tirol ezen érdekes vidékére ScHMIDT ANTAL-lal
tett gyüjtőkirándulást, a meglátogatott festői helyeket vetített képek-
ben mutatván be. Végül az összes gyüjtött nappali lepkék jegyzékét
mutatja be.
A , Magyar Entomologiai Társaság" 12. ülése április hó
20-án. — MocságY SÁáwpoR elnök megnyitja az ülést, üdvözli a
m. kir. Rovartani Állomás helyiségeiben oly nagy számban meg-
jelent tagokat és vendégeket, majd felolvassa ,Az Oryssus unicolor
LATR. a magyar faunában" czímű értekezését (lásd ezen füzet
49. oldalán). Utána JABLorowskI JózsEF , A szőlőmolyokról" tart elő-
adást, ismertetvén a nyerges szőlőmoly (Cochylis ambiguella HB.) és
és a keresztes szőlőmoly (Polychrosis botrana ScHIFFr.) fejlődési vi-
szonyait, kártételüket, valamint az ellenük való védekezést. A felette
érdekes és tanulságos előadást számos vetített kép és preparátum
bemutatásával világítván meg. Végül DR. KERTÉSZ ABBA , A Lycaena
Escheri HB. előfordulása Magyarországon" czímű előadása kapcsán
bemutatja ennek a kék pillangónak első magyarországi (budai) pél-
dányát és felhívja lepkésztársait, hogy erre a lepkére kirándulásaik
alkalmával fordítsanak egy kis figyelmet. ;
A ,Magyar Entomologiai Társaság" 13. ülése május hó
18-án. — MocsáRgY SÁNDOR elnök üdvözölvén a nagy számban
megjelent tagokat és vendégeket megtartja előadását , Hogyan is
lettem entomologus ?" czímén. (Egyik legközelebbi számunkban tel-
jes terjedelmében megjelenik). Utána BiRó LaAJos , Bogarászati ka-
land Horvátországban" czímű értekezését olvasta fel (lásd jelen szá-
munk 69. oldalán). Mindkét érdekes előadást a megjelentek osztatlan
tetszéssel fogadták.
,ROVARTANI LAPOK"
XIX. Band. April—Mai 1912. 4—5. Hett.
S. 49. — 4. Mocsáry: Oryssus unicolor Latr. in der
Fauna Ungarns. — LAaArRerrnLE fand im Jahre 1811 bei Paris
eine Holzwespe in mehreren Exemplaren, welche er unter dem Na-
men Oryssus unicolor beschrieb. Wohin LATREILLESs Exemplare hin-
kamen weiss nieman, die Art blieb auch EDMOND ANDRÉ bei Verfassung
seines grossen Werkes unbekannt. Nachdem es den französischen
Forschern nun seit hundert Jahren nicht gelungen ist die Art wieder
aufzufinden, so konnte angenommen werden, dass das Tier ganzlich
ausgestorben ist. Als ich vor kurzer Zeit einige von Herrn E. MERKL
für das Ungarische National-Museum angekauíte Hymenopteren in
die Sammlung einreihen wollte, fand ich unter den kleinen Tieren
ein am 16. Mai bei Német-Bogsán gesammeltes Tier, in welchem ich
Oryssus umicolor LATR. erkannte. Dieses ist nun das zweite bisher be-
kannte Exemplar, zum Glück sandte námliech LATREILLE ein Exemplar,
von seinenTieren an KLuG, dem damaligen Direktor des berliner Mu-
seums, woes bis jetzt noch in ganz gutoem Zustand vorzufinden ist.
Dieses Exemplar konnte Verfasser von der Direktion des Museuras zur
Ansicht erhalten, als er eine dritte Art der Gattung Oryssus, námlich
0. Henschi beschreiben und und mit 0. unicolor vergleiehen wollte
(Vergil. Annales Mus. Nat. Hung. VIII, 1910, p. 162). Die zwei letz-
teren Arten sind nur 5—6 mm. lange kleine schwarze Tiere. 0. Henschi
ist ein ziemlich robustes Tier mit sehwarzen Fühlern und Beinen,
und ohne breitem durchsichtigen Band an den Vorderílügeln ; diese
Art stammt aus Krapina in Kroatien. 0. unicolor LarR. hat eiuen
eylindrischen schlanken Körper, weiss gezeichnete Fühler und Beine,
und auf den Vorderílügeln ein breites durchsichtiges Band.
S. 51. — Dr. A. Kertész: Das Vorkommen der Ly-
caena Escheri Hb. in Ungarn. — Verfasser sammelte am
20. Juni 1911 in den Bergen von Budapest eine Zycaena, welche
sich als L. Escheri entpupte. Zu gleicher Zeit sammelte ein zweites c"
dort auch DR. A. Baupisz. Dieser in den südlichen Ablüufern der
Alpen vorkommende Tagfalter ist für Ungarn neu, auch kommt er
sonst in der var. dalmatica nur noch in Dalmatien und der Herzeg-
ovina vor. Verfasser bespricht sodann den Falter und gibt jene Merk-
male an, nach welchen er von den verwandten 2. Icarus und LE. Bel-
largus Jeleiű zu unterscheiden ist.
19
S. 53. — Dr. Z. Szilády: Verzeichniss meiner In-
sektenansammiungen in Ungarn. II. Neuroptera
und Pseudoneuroptera. — Verfasser zahlit ais Fortsetzung
(siehe Band XV, 1908 dieser Zeitschrift) seiner Sammelergebnisse
jetzt die Netzílügler auf und gibt bei jeder Art den Fundort und das
Monat in welchem diese gesammelt wurde an. Mehrere Arten waren
bischer aus Ungarn nicht bekannt, diese sind durch fetten Druck
hervorgehoben. — ; ; 5
S. 58. — Der II. Internationale Entomologisehe
Kongress. — Es wird über den im August dieses Jahres in Ox-
ford tagenden Kongress berichtet und zur Beteiligung aufgefordert.
Der vom oxforder Komité herausgegebene A ufruf wird dabei in un-
garischer Übersetzung abgedruckt.
S. 60. — F. Pilticth: Beitragezur Kaferfauna von
Simontornya. — Verfasser zahblt zur Erganzung seines im XVII.
u. XVIII. Bande hierots veröffentlichten Verzeichnisses jene Arten
und" Varietáten auf, die er seither sammelte und deren gütige Deter-
mination er Herrn DR. E. KAUFMANN dankt.
S. 66. — E. Bokor: Die Kaáferwelt der Zieselbau-
tenin der Umgebung von Esztergom. — Nachdem Ver-
fasser die Terrainverhaáltnisse seines jetzigen Wohnortes bespricht
und jene Orte namhaft macht, welche den Zieseln als liebste Aufen-
thaltsorte dienen, gibt er eine Lieté von 102 Arten, die aus den
ausgegrabenen Zieselnestern gesiebt wurden. Bin Teil der Arten war
jedenfalls nur zufállig zugegen oder zog sich nur zur Überwinterung in
die Bauten, zum Teil waren es aber spezielle Arten der Ziesellöcher.
S. 69. — L£. Biró: Bin abenteuerlicher coleop-
terologischer Ausflug in Kroatien. — Verfasser schil-
dert in angenehmer Weise eine Exkursion nach Kroatien, die er noch im
Jahre 1893, vor seiner Reise nach Neu-Guinea machte und die an
abenteuerlichen Ereignissen reich war.
Kleine Mitteilungen,
S. 73. — FE. Csiki: Wie viele Káfer werden jahr-
lich besehrieben? — Die ausführliehen Jahresberichte von
Snagp und Szrpurrz machen es möglich jáhrlieh darüber einen Überblick
zu erhalten, wie viele Kafer doch beschrieben werden. Dem zuletzt
ersechienenen Bericht nacb, wurden im Jahre 1909 in 37 selbstandig
erschienenen Werken und 1106 Zeitseehriftsartikeln 173 neue Gattun-
gen, 74 neue Untergattungen, 2716 neue Arten und 474 neue Varieta-
ten besehrieben. Am besten waren darunter die Curculioniden mit
542 Arten vertreten.
S. 73. — Bericht über eine neue Fachzeitsehrift, welche unter
8gÓ
dem Titel , Növénygazdasági Lapok" erscheint. Die Zeitschrift,
welche von den ersten landwirtschaftlichen Instituten und Fach-
gelehrten unterstützt wird, wird hauptsaáchlich über Piílanzenschutz
und Pflanzenversuche publizieren. Die bisher erschienenen Hefte
enthalten auch Artikel über schádlicbe Insekten.
Literatur,
S. 74. — E. Csiki bespricht Arbeiten von DR. MAx BERNHAUER,
. A. SCHWEITZER, J. SÁGI, DR. K. BRAncsik und Jos. BRerr, speziell über
letzteren s Arbeit , Bine Sammelexkursjon im Bihargebirge" in welcher
das Biharer- Comitat als eines der unbekanntesten Gebiete Mitteleuropas ,
dargestellt wird. Referent bemerkt hinzu, dass wir doch von den
beiden FRIvALDSZKY, MocsáRy, FLEISCHER, KERTÉSZ, MEREL und an-
deren zablreische Arbeiten über dieses Gebiet besitzen, auch Kurny
die biharer Daten registrierte, und so eben über dieses Gebiet einige
grosse Arbeiten (Bánde) besitzen. Abgesehen von den gewöhnlichen
Arten sind bis jetzt über 2000 Arten von da publiziert worden. Auch
stimmt jene Angabe nicht, dass ungefahr 90 Grotten bekannt sind
und davon kaum 20 erforscht waren, im Gegentheil wir kennen
jetzt etwa 50 Grotten und davon sind 45 erforscht, die übrigen sind
aber solche, in welche bisher nicht eingedrungen werden konnte
(wegen Wasser etc.). Von den wenigen aufgeführten Arten wird das
Vorkommen des Patrobus styritacus bezweifelt, es wird wohl nur
exrcavatus oder eventuell guadricollis sein.
Vereinsangelegenheiten.
5. (5. — Sitzung der Ungarischen Entomologischen Gesell-
schaft am 16. Maárz 1912. — DR. A. KeERrész hült cinen Vortrag
unter dem Titel , Lepidopterologisehe Excursion in das Ortlergebiet",
welcher durch zahlreiche Projektionsbilder erleutert wird.
Sitzung am 20. April 1912. — A. Mocságy spricht über
, Oryssus nnicolor Latr. in der Fauna Ungarns", J. JABLONOWSKI
über die Weinmotten (Cochylis ambiguella und Polychrosis botrana),
behandelt ihre Antwicklungsgeschichte, Schaden und die gegen diese
angewendeten Schutzmassregeln. DR. A. KERrész zeigt vor Lycaena
Escheri Hb., diesen für unsere Fauna neuen Schmetterling, welchen
er in den Bergen bei Budapest sammelte.
Sitzung am 18. Mai 1912. — Der Vorsitzende A. MocsáRy
hált einen Vortrag unter dem Titel , Wie wurde ich Entomolog?"
und L. BiRó unter dem Titel , Bin abenteuerlicher coleopterologischer
Ausílug in Kroatien",
ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XIX. KÖTET. 1912 JUNIUS-AUGUSZTUS 6—8. FÜZET.
Hogyan lettem entomologus?
Irta : MocsáRY SÁNDOR.
Betöltött negyven évi szolgálatom alkalmával társaim s mások
részéről is annyi sok szíves figyelemben és kitüntetésben részesül-
tem, hogy nem vélek tévedni, ha azt gondolom, tisztelőim egyikét-
másikát talán érdekelné tudni, hogyan is lettem én voltaképen ento-
mologussá ?
Hogy ezt elmesélhessem, vissza kell térjek rég elmúlt időkre,
58 évvel előbbre, 1854-re. Én ekkor 12 éves multam volt s a jászó-
vári prémontreiek nagyváradi főgimnáziumának második osztályába
. jártam, midőn az említett év tavaszán, egy csinos, szőke úri fiú
SANTO-MAURÓI GRÓF NEuHAUss EMIL jött Eperjesről Nagyváradra, az
elemi iskola harmadik s utolsó osztályába, mert atyját a nagyváradi
helytartósághoz helyezték át.
Eperjesen a lepkészet ekkor már nagy divatban volt, sok fiú
gyüjtött lepkéket. Bizonyára ezekből kerültek ki Huss ÁRMIN és
DAHLSTRÖM GYULA ismert lepkészek is. S ha valóban igaz az, —
amit PErÉvyYI mond — hogy Beszterczebánya volt a honi madártan-
nak bölcsője: úgy bizonyára meg Eperjes volt hazánkban a lepké-
szetnek szoptatós dajkája.
Én a tizedik életévében levő, zömök testalkatú kis fiút, GRÓF
NEuvuHauss EwmiLT, többször láttam a Rhédey-kert felől, kezében zöld
lepkehálóval s a kalapjára tűzött lepkékkel jönni, de ekkor még
ügyet sem vetettem reá, az iskolás gyermekek ama jól ismert szo-
kásához híven, mely szerint ezek inkább szeretnek barátkozni a ma-
gasabb, mint az alantabb osztályokba járó fiúkkal. Az iskolai év
végén, julius utolsó napjaiban azonban — mert a szünidők ekkor
augusztus—szeptemberben voltak — mégis megismerkedtem vele,
1 Előadta szerző a Magyar Entomologiai Társaság 1912 május hó 18-án
tartott ülésén.
Rovartani Lapok. XIX, 6—8. (1912. VIII. 30).
82
4
midőn a kalapjára tűzött lepkékből kértem, mire ő azt felelte, hogy
kis gyüjteményét Eperjesen egy barátjának ajándékozta, most új
gyüjteményt csinál s azért neki e lepkék szükségesek, hanem, ha
szeretem a lepkéket, csináltassak magamnak az övéhez hasonló há-
lót, szerezzek gombostűket s ő majd megtanít engemet lepkéket
fogni. Az ismerkedés, a barátkozás a gyermekek között hamar meg-
van; igy történt azután, hogy ez közöttünk is ekkor megköttetett s
mi ettől kezdve a legjobb barátokká lettünk. Hazamenve, megkér-
tem, nemsokára, élte tavaszán, 20 éves korában, kolerában elhúnyt.
kedves nővéremet, varjon nekem zöld tillből lepkehálót. Mit ő szi-
vesen teljesített.
Lepkehálóval s gombostűkkel felfegyverkezve, augusztus 3-án
vagy 4-én mentem ki, most már EwmrL barátommal, először, a Boné-
kút környékére lepkéket fogni. Az első lepke, melyet gyüjteményem
részére megszereztem, egy Colias Myrmidone, vagy a mint EMIL mon-
dotta. egy , Goldfalter" volt. A szép, sárga lepkének természetesen
nagyon megörültem s azt büszkén tűztem jó, vastag nyárson a kala-
pom mellé, mert hisz ekkor a rovartűt és a parafás gyüjtőkatulyát
még nem ismertem. EwmIL-nek Eperjesen volt ugyan már rovartűje,
de azokat ott hagyta, s mivel ilyeneket Nagyváradon nem lehetett
kapni, ő i5 csak a vastag tűkre volt utalva. Ekkor csakhamar egy
másik szép lepkét is fogtam, egy hím Pontia Cardamines-t, vagy
a mint Emir nevezte, egy , Aurora"-t. A zsákmány többi része egy
, Distelfalter" (Vanessa carduwi), egy ,Admiral" (Vanessa Atalanta),
több , Blutfleck" (Zygaena) és , Blaüling"-okból, azaz Lycaena kból,
ezekből a szép kis kék lepkékből állott. Csak a tarkaságokat haj-
szoltam s a fehér pillangókra, mint közönséges dolgokra, rá sem
hederítettem. Roppant boldogan, az első kirándulással teljesen meg-
elégedve, tértem délfelé haza s lepkéimet mindenkinek büszkén
mutogattam. Ezek miként való kifeszítéséről természetesen ekkor
még fogalmam sem volt, de Eme barátom erre is csakhamar
megtanított.
A második nagyobb kirándulást néhány nap mulva a Sebes-
Körös mentén, a szőlőhegyek alján elterülő nagy füzesbe tettük, hol
a közönséges ,nagy Fuchs"-on (Vamessa polychloros) kivül, hosszas
futkosás és hajszolás után a fűzfákról egy szép , Trauenmantel"
(Vanessa Antiopa) lett a zsákmányom, a mi természetesen nagyon
megörvendeztetett. De még nagyobb lett örömöm, midőn egy szép
, Lagfonág"-ot (Tagpfauenange, Vanessa 1Io), majd egy ,Citronen-
falter"-t (Gonopteryx rhamni) s később egy , Schwalbenschwanz"-ot
(Papilio Machaon) fogtam.
Igy folyt az én lepkegyüjtésem a szünidők alatt egész októ-
berig, midőn ennek első napjaiban a szüreten talán az első éjjel
83
lepke, egy Crateronyc Dumi került a birtokomba, mely éjjeli lepke,
tudvalevőleg, nappal is röpül.
Nagyváradon ekkor még kettőnkön kivül nem volt senki, a ki
rovarok gyüjtésével foglalkozott volna.
Az 1854-ik év telén kezdettem aztán kifeszíteni a már meg-
levő, mintegy 120—140 darabból álló s papirkatulyák aljára ragasz-
tott dugódarabokra tüzött lepkéimet, , öpannbrettet" csináltam vé-
kony léczdarabokból vagy kivájt fenyőfából, a lepkéket a pinczé-
ben felpuhítottam s megkezdettem a ,spanolás"-t, a mely természe-
tesen ekkor még nem jól ment és ScHmiDT barátom bizonyosan ha-
lálra itélte s egyszerűen kidobta volna az én feszített lepkéimet is.
Az 1355-ik év tavaszán, EmIL barátommal mi ketten folytattuk
lepkegyüjtést, főleg a csütörtöki szünnapokon. Egyik kirándulásunk
alkalmával a szőlőhegyekre, nagyon megörvendeztetett egy szép
lepke, a , Sternfalter" (Thais Polycena), melyet két példányban fog-
tam és egy , Tauvogel" (Aglia tau), mely Nagyváradon meglehetősen
ritka s melynek a híme tudvalevőleg szintén nappal röpül, noha
éjjeli állat.
A nyár vége felé már meg is szaporodtunk. A harmadik lepke-
gyüjtő, ki társul szegődött hozzánk, a nálamnál három évvel fiata-
labb NáwpoR öcsém, a negyedik pedig, a később híres festőművész,
Börnm PÁL volt, ki idegenben, Münchenben aluszsza örök álmait s
kinek atyjától öröklött ama tehetsége, hogy szépen tudott festeni,
már zsenge korában erősen megnyilatkozott, midőn minket nem
egyszer megtréfált, tévedésbe ejtett azáltal, hogy a fehér lepkék, a.
Pontták s a Dorittis Mnemosyne szárnyait szépen, fantasztikusan ki-
színezte, "a természetben nem létező Apolló-kat csinált. Ez év nyarán
már voltunk összesen vagy hatan-heten, a kik lepkéket gyüjtöttünk ;
a legszebb gyüjtemény azonban csakhamar az enyém lett, mert
ekkor öcsém is még nekem gyüjtött; Bönm PÁL tól is több hiányzó
lepkét kaptam cserébe, vagy ajándékba.
EmiL utasítása szerint ekkor már gondosan átvizsgáltuk a ker-
tek pálánkjait, a siremlékeket és kereszteket, a fák törzseit s lassan-
kint előkerültek: a nagy , Nachtfonág" (Nachtpfauenauge, Saturnia
pyro), melynek bábját egy kert palánkján találtam, a , Kupferglock"
(Gastropacha guercifolia), mely egy utczai lámpára röpült, az , Ordens-
band"-ok (Catocala), melyek a házak falain voltak találhatók, a
különféle , Schwaármer"-ek (Sphinges), majd az , Eulen"-ek (Noctuae)
több faja, a , Spanner"-ek (Geometrae) számos példánya, a , Bár"-ek
. (Ewrepia) közül is egynéhány faj s az igen szép , Oleanderschwar-
mer" ( Deilephila Nerri) is, melyből Bőnm PÁL talált több hernyót a
kispiaczon levő czukrászda Oleander-fáin és közülök egyet nekem is
adott, melyet sikerült fölnevelnem. Karácsonykor meglátogatott ben-
84
nünket Bécsben élő bátyánk, ki a lepkék iránt való lelkesedésemet
látva, újévre egy egész csomó szép lepkét küldött nekem ajándékba,
melyek nagyobbrészt hiányzottak s emiatt gyüjteményemet nagyon
emelték.
1856-ban ismét több iskolatársam csatlakozott hozzánk s tavasz
kezdetén s a nyáron már nem egy fiút lehetett látni lepkéket gyüjteni.
Egyik kirándulásunk alkalmával a Khédey-kertben egy szép,
aranyos futóbogarat, Calosoma sycophantá-t fogtam, melyet ugyan-
akkor egy Carabus violaceus és egy Purpuricenus Koehleri követett ;
ez utóbbit öcsém találta. Hogy ilyen szép, fényes, tarka bogarak is
vannak, ekkor még nem tudtam s mivel később egyik iskolatársam-
tól egy Rosalia alpina-t is kaptam, melyet ő a múlt évben Felső-
Magyarországról hozott magával: elhatároztam, hogy ezentúl lepké-
ken kivül bogarakat is gyüjtök. i
Mivel azonban a vastag tűkre a kisebb lepkéket és bogarakat
nem lehetett felszúrni, írtam a bécsi bátyámnak, küldene nekem
néhány száz darab olyan vékony és hosszú tűt, mint a milyenekre
a Bécsből küldött lepkék felszúrva vannak. Kérésemet csakhamar
teljesítette s én ezer darab különféle vastagságú rovartűt kaptam,
melyeknek minden egyes csomagján a következő felirás volt olvas-
ható : , Nadlermeister KaáRL DExrTER in Karlsbad". Ezentúl aztán csak
ezeket a tűket használtam s belőlök barátaimnak is adtam, EwmIiL-nek
is, 10—15 darabot olyan lepkékért vagy szép bogarakért, melyek
nekem még hiányzottak. Ezt könnyen tehettem, mert már tudtam a
forrást, a honnan rovartűket hozathattam. Mellesleg megjegyzem itt,
hogy midőn 1870-ben a Múzeumhoz kerültem, akkor itt még Német-
országból való s Pesten vásárolt puha, hajlékony rovartűk voltak
használatban, a melyek a Xáwsrus János kelet-ázsiai expedicziójából
érkezett, ezrekre menő keménytestű s nagy bogarak feltűzésére egy-
általán nem voltak alkalmasak. Mondottam tehát főnökömnek, FRI-
vanpszkY Jáwxos-nak, hogy a pesti német tűk helyett hozassunk ilye-
neket Karlsbadból. De kitől? — kérdezte. Én tudom a czimet, mon-
dám s ha megengedi, irok is érettök. Ez a története a Múzeumnál
most már használatban levő karlsbadi rovartűknek. Fekete rovar-
tűket, tudtommal, akkor még nem gyártottak, hanem csak fehéreket
s az Ideál-túk még nem voltak ismeretesek.
Ez év folyamán gyüjteményeim már erősen megnövekedtek s
áldott lelkületű özvegy édes anyám, hogy e szerinte is nemes szen-
vedélyemet ápolja, karácsonyi ajándékúl meghozatta nekem BERGE
, Sehmetterlingsbuch"-ját, melyet NEurnaAuss már Eperjesről ismert,
de a mely nem volt meg neki.
Meglehetősen nagy gyüjteménynyel, bogarakkal és szép könyv-
vel könnyen lehettem aztán társaim vezére, tanítója.
85
Az 1857-ik év tavaszán és nyarán a rovarok gyüjtése hirtelen
olyan terjedelmet vett, hogy a szünidői csütörtöki napok némely
délutánján nem-egyszer 60—70 iskolásfiút is lehetett látni a körös-
menti nagyterjedelmű füzesben lepkéket és bogarakat gyüjteni, kik
a talált zsákmány egyrészét jobbára hozzám hozták, hogy azokat
határozzam meg. A latin lepkeneveket azonban semmiképen sem
akarták megtanulni, hanem csak a német elnevezéseket. Igy a már
említett neveken kivül : a nagy , Weinschwaármer" ( Deilephila Elpenor),
, Pappel- és Lindensehwarmer" (Smerinthus Populi et T-iliae), , Wolfs-
milebsehwaármer" (Detlephila Euphorbiae), , Abendsfonág" (Abend-
pfauenauge (Smerinthus ocellatus), , Taubenschwanz" (Macroglossa
stellatarum) stb. elnevezések járták. De nem is csoda! Hiszen a lep-
kéknek magyar nevük ekkor még egyáltalán nem volt s az absolu-
tizmus is, mely több tantárgyat német nyelven taníttatott velünk,
ehhez sokban hozzájárult.
Megszaporodván ekként a lepke- és bogárgyüjtők száma, az
iskolákban, a délutáni előadások előtt, valóságos börze fejlődött ki,
javában folyt a cserebere, az ajánlat és vétel. A bogarak kevésbé
voltak keresettek s csak a Carabus-ok, a szarvasbogár, a nagyobb
Buprestidák és Cerambycidák keltek el, alacsony árakon, 10—20
krajczárért darabonkint; ellenben némely lepkének igen magas ára
volt, főleg a Schwarmereknek, egy nagy Weinschwarmer 1 írt 20,
1 frt 50 krajczáron, a kevésbé szép Wolfsmilch- és Lindenschwarmer
1 frton, egy nagy Nachtfonág (Nachtpfanenange, Saturnia Pyri)
70—80 krajczáron kelt el; legdrágább volt az Abendsfonág (Abend-
pfauenauge, Smerinthus ocellatus), melyért szivesen megadtak két
forintot is ; de belőle csak nagyon kevés került a piaczra, mert ez
az állat Nagyvárad körül ritka; én hernyóját a fűzfákon ugyan
többször találtam, de sohasem sikerült csak egyet is felnevelnem s
azt életemben nem is fogtam. Volt egy olyan eset is, midőn EMIL
barátom egy blaues Ordensband-ot (Catocala Fraxim) három forin-
ton adott el; ez ugyanis Nagyváradon nagy ritkaság, én sem fog-
tam soha, de három forintot talán még sem ér meg! A legkevesebb
becsülete volt a Schwaármerek között a Pappelscehwármer-nek (Sme-
rinthus Populi), mely a Rhédey-kertbe vezető, most már kiírtott
rezgőnyárfák törzsein néha nagyobb számmal is volt található. Ezért
alig adtak többet 10—20 krajczárnál.
Egy napon LENGYEL KÁRoLY nevű iskolatársam és jóbarátom,
ügyes lepkegyüjtő, később nagyszalontai járásbíró, egy nagy Wein-
és egy Wolfsmilchschwarmer-t hozott fel az iskolába eladás végett.
Vevőre mindjárt talált s az elsőt 1 frt 50 krért, az utóbbit 1 frton
adta el. Másnap már két Weinschwármer-t, egy nagyot és egy ki-
csinyt ( Deilephila porcellus) árulgatott. Ezeket is eladta, az elsőt 1 Írt
86
20 krért, a kicsit 60 krért. Ekkor kérdeztem tőle, hogy maradt-e
neked is ezekből gyüjteményed számára? Mire ő azt felelte, hogy
ígen; még mind a kettőből van két-két darab odahaza. Erre én egy
kicsit megezirógattam s kértem, mondd meg nekem őszintén, hol
fogtad ez állatokat ? Mire ő azt felelte, hogy szürkületkor odahaza,
a kertjökben. Én e kijelentésének nem igen hittem, mert házuknál
többször megfordúlva, tudtam, hogy nagyon is kis kertjök van, alig
néhány tő virággal. Gondoltam magamban, megállj, megtréfállak !
Estefelé tehát elmentem hozzájok, hálómat is magammal vivén. KÁROLY
barátom azonban már ekkor nem volt otthon, lepkét fogni ment! Én
ott maradtam és késő sötét estig vártam a Schwarmereket. De ezek
csak késtek, nagyon késtek, nem akartak jönni. Megállj KáRony!
hazudtál, megcsaltál, bolonddá tettél !
Történt azonban, hogy édes anyám másnap délután kiküldött,
hogy említett elhalt kedves nővérem sirjára, a cselédleánynyal együtt,
vigyek ki elültetés végett virágpalántákat. Mire ezeket elültettük s
meglocsoltuk már esteledett, a mikor egyszerre csak körülettem
lepkezúgást hallok. Oda figyelve, hát egy kis Weinschwarmer röp-
ködött a sir közelében levő mezei zsályákon, a melyet, háló hiányá-
ban, a kezemmel hirtelen elkaptam. Az állat nagyon megsérült,
használhatlanná lett, de fölkeltette bennem a gyanút, hogy az én
LenGYEL barátom a Weimschwarmer-eket aligha nem itt fogja, a
temetőben, mert hisz innen csak alig pár száz lépésnyire lakik.
Hallgattam. De másnap estefelé már hálóval mentem ki s úgy tetszett
nekem, mintha a távolban LENGYEL-t láttam volna, a ki előlem mene-
kül és a sirok között bujkál. Alig néhány percz mulva ekkor a
mezei zsályáról egy szép nagy Weinschwarmert, majd ismét egy
másikat fogtam, a harmadik pedig egy Wolfsmilchwármer volt. AHhá !
— mondottam magamban, LENGYEL barátom! tudom a titkodat! De
nem csináltam neki konkurrencziát, mert a fogott állatok nekem is
kellettek. ;
Másnap ismét kimentem a temetőbe, de ezúttal csak egy kis
Weinschwarmert fogtam. EMm barátom s többi lépkésztársaim azon-
ban valahonnan meglestek s egyszer csak azt vettem észre, hogy
tizen is vannak körülettem. A sírásó, a még ma is élő MinHáry gazda
engem nem bántott, mert jól ismert s titokban magam is akkor már
szivarozván, mindig adtam neki egy-egy szivart, de a körülettem
levő sok fiút látva, kik letaposták a plébános tulajdonát tevő füvet,
bizony mindnyájunkat kikergetett a temetőből. Volt is futás! A te-
mető árkán túl azonban a város kaszállója volt, telve mezei zsályá-
val, ahol annyi Wein- és Wolfsmilchsehwármer röpködött, hogy
csaknem minden fiúnak jutott belőle egy vagy kettő. Ily módon az-
tán a fennebbi Schwármerek bőrzeára nagyon lehanyatlott, még tiz
GÉ
87
krajczárt is alig adtak darabjáért — s az én LEwxGYEL barátom zsebe
15 ezentúl sokszor üres maradt.
Lepkekönyvem utasítása szerint most főleg a hernyók és bá-
bok fölkeresésére adtam magamat, hogy éjjeli lepkéket nevelhessek,
melyek még mindig aránylag kevés számmal voltak meg gyüjtemé-
nyemben, mig a nappali lepkék s a Geometrák Nagyvárad körül
előforduló fajainak nagyobb része képviselve volt. Ily módon aztán
több érdekes fajt sikerült hernyóból felnevelnem, mint milyenek
voltak a Melttaea Maturna, Deileplhila livornica és Nerti, Agrotis crassa,
Catephia alchymista, Amphipyra címmamomeá s főleg az Acronycta Alm,
mely Magyarországból még nem volt a Múzeum gyüjteményében ;
"azért ezt több mással s ritka bogarakkal együtt feljövetelemkor a
Múzeumnak ajándékoztam. A kisebb bogárfajokra is nagyobb figyel-
met fordítottam s több igen ritka és keresett fajnak jutottam birto-"
kába, mint milyenek voltak: Carabus Hampei és Rothii, Eurythyrea
carnmiolica, Cleonus roridus és coenobita, Larinus crinitus, Otiorhynchus
Zebra, de főleg az Elyihrodon bispinus stb., melyek nagyrészben ma
szintén a Múzeum tulajdonai.
Karácsonykor ismét az a kellemes meglepetés ért, hogy édes
anyám megvette nekem CaAnveER , Káferbuch"-ját, melynek segélyével
aztán a tél folyamán bogaraim egyrészét meghatározhattam, latin
. neveiket megtanulhattam.
Ez évben még az a felemlítendő esemény történt, hogy a
B. gimnáziumi tanulók egy része, kik a rovarok iránt kevésbé érdek-
28 lődtek, társulatot alapítottak s a növények gyüjtését tüzték ki ma-.
guknak czélul. Ezek vezérei voltak az egykori híres államférfiú
SZILÁGYI DEzső öcscse, SZILÁGYI ETELE, később a kolozsvári egyete-
men a szemészet tanára és CÜsERNyYEczkY GyuLaA, később budapesti
ügyvéd. E társaságba tartozott a nagyváradi születésű s még élő
jeles író: KazáR Emn. is, és részben az én öcsém, mivel ezek az ő
iskolatársai voltak.
Nekem tehát most már nemcsak szép lepke-, hanem bogár-
könyvem is volt s az általam ismert ilynemű állatok latin nevét is
már jól tudván, nemcsak az ifjúság, hanem tanáraim előtt. is e téren
meglehetős tekintélyem lett, midőn elkövetkezett az
: 1858-ik év, az elválás éve. Én ekkor már a hatodik osztályba
jártam s EwmIrL barátom a harmadikba. Én életem 17-ik évében vol-
tam, Em a 15-ikben. Az ifjúság részéről és részünkről is a rovarok
gyüjtése tovább folyt, a műkedvelők száma szaporodott, a börze is
megvolt, habár már nem olyan mértékben, mint az előbbi évben,
mert a lepkékért kevesebb, de még mindig eléggé szép összeget ad-
tak. Az én rovarászati fenék em ekkor már oly nagy volt, hogy
az iskolában, midőn a rovarokhoz értünk, természetrajzi tanárom,
xv
já tátséás ökáze tátva szá batáké bj
né
38
Misgkovrics ATHANÁZ, egyenesen engem kért fel, magyaráznám meg
tanulótársaimnak, miféle állatok azok a rovarok, hogy élnek, részben
miféle fajaik vannak, hogy kell azokat gyüjteni stb. És én ezeket
több órán át legjobb tudásom szerint nekik elő is adtam s előadá-
somat a gyüjteményemből vett példányokkal és könyveimmel tettem
érthetőbbé. Jutalmam ezért tanárom részéről az volt, hogy a termé-
szetrajzból én lettem egyedül kitünő.
Az iskolai év vége felé közeledett, már julius végén voltunk,
midőn a prémontrei rend, növendékeket akarván felvenni, augusztus
2.-ára concursust hirdetett. A természettudományok míivelhetését
óhajtván életczélul, legezélszerűbbnek véltem, ha evégből a tanári
pályára lépek. A felvételnél tehát jelentkeztem s a szabadon válasz-
tott előadás megtartása után más két társammal együtt fel is vettek.
Ily módon tehát a jászóvári prémontrei kanonokrend növen-
déke lettem. ;
Intett Emin barátomtól is az elválás órája. Ő is a következő
évben a bécsujhelyi katonai Akadémiába lépett be növendéknek.
A jó barátság ekkor közöttünk nagyon hosszú időre megszünt, mert
szabályaink értelmében csak a szülőkkel s nem egyszersmind bará-
tainkkal is levelszhettünk. Sokáig, nagyon sokáig nem is hallottam
felőle semmit s talán ő sem felőlem? Később annyit tudtam meg
róla, hogy egészen a főhadnagyságig felvitte, midőn valami ok
miatt, talán adósság csinálása okából, biztosan nem tudom s e kényes
kérdést nem is feszegethettem, el kellett hagynia a katonai pályát.
A bosnyák hadjárat idején, őrmesternek a katonasághoz ismét vissza-
ment, ahonnan 1893-ban előbb Ungvárra s onnan Nagyváradra irnok-
nak nevezték ki a járásbirósághoz. Ilyen állásban találtam őtet
1895-ben, tehát 37 év után, midőn már viszontlátni óhajtottam s
evégből is az említett év nyarán, augusztus havában Nagyváradra
utaztam. A viszontlátás természetesen nagyon szivélyes volt s mi
vagy öt napot ezután egymás körében töltöttünk, visszaemlékezve a
gyermekkori kedves multakra s meglátogatva az egykori jobb
gyüjtőhelyeket. De Emir barátomat többé már nem láthattam, mert
1901 április hó 21-én, 57 éves korában tüdőgyuladásban elhunyt.
Végső óráiban — mint neje nekem írta — nagyon fájlalta, hogy
, agyban párnák közt" kell meghalnia s nem a csatamezőn, miként
egykor ősei. Kétszer is nősült, polgári családból származó nőket
vevén el s nevének nem maradt örököse. Magas társadalmi állásához
képest szegény ember volt, egyszerű háztartással, két szobás tiszta,
csinos lakással megelégedve, rendezett anyagi körülmények között
boldog családi életet élt. Előzékeny, kedves modorú, nem magas
termetű, nálamnál testesebb, csinos, művelt s miként szülői is, kik-
nek egyetlen gyermeke volt, inkább magának élő, szőke férfiú vala, —
hejőtsi
ák nász Va
kelsz e asát a áegl s ást söbésüs ő
Óz
éle e er Ten
89
költséges passziói nem voltak, öltözetében mindig kifogástalan, ne-
vére kissé büszke és rátartós, nem sok emberrel és nem mindenki-
vel barátkozott, szelíd és vidám lelkületű és hivatalában pontos és
szorgalmas lévén, kis állása daczára is köztiszteletben állott. A lep-
kékért még mindig lelkesedett, egy barátjával szabad napjaiban még
gyüjtött, azok egy részét, miket nem ismert, hozzám küldötte fel s
azokból, amiket kivántam, a Múzeumnak szivesen átengedte; na-
gyobb gyüjteménye azonban ekkor nem volt s halála után fiatal
özvegye lepkéinek rámás képet csináltatva, azokat magának emlékül
megtartotta. Katonacsaládból származott s rokonai mind magas
állású tisztek voltak a hadseregben, ilyen volt előbb atyja is.
Mint tanuló, a grófi czimet nem használta (de nekem elárulta) s azt
csak akkor vette fel ismét, midőn már tiszt lett és aztán mindvégig
megtartotta. Most a nagyváradi olaszii sirkertben nyugszik, kedves
lepkéiről álmodik s midőn 1905-ben szépen ápolt sirját meglátogat-
tam s arra baráti szeretetem és elismerésem szerény koszorúját
letettem, azoknak a lepkéknek dédunokáit láttam sirja virágait meg-
csókolni, melyek őseik testvéreinek egykoron, csupán az irántuk
való szeretetből, velem együtt kénytelen gyilkosa volt! — tény,
hogy sirján ekkor három lepkét találtam : egy Zygaenát, egy Lycaenát
és egy Pontiát.!
Lassankint közeledett az idő, a mikor Jászóvárra berukkoinom
kellett. Augusztus hó vége előtt azonban egyik közeli rokonomnak
Pesten levén dolga, magával vitt, hogy a fővárost láthassam. A , Fe-
hér Hajóhoz" czimzett szállodában vettünk lakást, mely akkor még
a mai Bécsi-utcza helyén állott s átjáró nagy ház volt, mely az
utczát egészen elzárta és a melyet csak a hetvenes évek elején sajá-
títottak ki, megnyitván helyén a mai utczát. Ő dolgai után látott, én
pedig a Múzeumot kerestem fel, melyet bizony nagyon szegényes-
nek találtam, mert az állattári részben csak kevés, rosszúl tömött
emlős, néhány száz madár, mintegy 5—6 fiókkal kirakott különféle
rovar, már több csiga, néhány koráll s 60—80 borszeszes tárgy volt,
ezek is jobbára asztalokra és zöldre festett ládákra voltak kirakva,
kivévén néhány primifliv és nem is egyforma szekrényt Megvallom
őszintén, nekem a Múzeümról más fogalmam volt s megkoczkáztat-
tam magamban azt a szerény megjegyzést, hiszen ennél nekem több
lepkém és bogaram van!
Annak illusztrálására, hogy mennyire rajongtam a rovarokért,
elmesélem azt a furcsa esetet, mely itt Pesten akkor velem történt.
Kokonomnak dolga lévén, egy vasárnap reggel, azt mondotta nekem,
1 Bővebben lásd: Gróf Neuhauss Emil. Irta MocsáRY SANDOR. (Rovar
tani Lapok. VIII. köt. 1901, pag. 93—95).
ete zásől 5 TE) ELRONT RT E va JB Izé ő ARE ETV WV,
£ AG ett E lt ség ÉLÉST
90
hogy ma csak az indulóháznál, az akkori osztrák államvasúti, most
nyugoti pályaudvarnál, este félnyolcz után találkozhatunk és a nyolcz
órai személyvonattal már haza utazunk. Itt van neked két forint
ebédre és vacsorára. Én a szálloda előtt fekvő Szervitatérre menvén,
még mindig a Károlykaszárnya óriás épületét bámulgattam, midőn
tovább menve azt vettem észre, hogy a szerviták kőfallal bekerített
kertjének közepén, hol ma a SKALNICZKY építette postapalota áll, a
falba vert szögekre aggatott kalitkákban mindenféle énekes madarat,
galambot, nyulakat árulnak, ezzel szemben pedig egy kis bolt van,
a kiakasztott táblán egy nagy festett s nyírott pudli-kutyával és a
következő, ékes német nyelven irott felirással: , Hier kann man
Hunde scheren und waschen lassen" s alatta magyarúl ,itt kutyá-
kat nyirnak és mosnak." De volt egy kis kirakata is, a melyben
kanári s másféle madarak, egy kitömött kis majom, aranyhalak, egy
nagy katulyában lepkék, egy másikban bogarak voltak. Ohó! ide
bemegyünk, mondám! A tulajdonos egy budai sváb, elő is adta
összes lepkéit és bogarait. Nem hittem volna, hogy annyi sok és
érdekes állata van. A bogarakra ezuttal nem reflektálva, csakhamar
kiválasztottam a nekem tetsző lepkéket, árukat s latin neveiket egyen-
kint felirtuk s ekkor alkudozni kezdtem. Ő csak húsz százalékot volt
hajlandó engedni, mert mint mondá, a lepkék egy budai gyüjtőé s
ő maga is csak ötven százalékot kapván az eladott és szigoruan
megszabott árakból, többet nem engedhet, neki is élnie s boltbért
fizetnie kell. Végre huszonöt százalékban megegyeztünk. Összeadván
az egészet kisült, hogy alig van annyi pénzem, hogy azt kifizethes-
sem s ha ezt teszem, összesen csak hét krajczárom marad, pedig a
kapott két forinton kivül nekem is volt még pár forintom. A szép
és ritka lepkék fejemet egészen megzavarták s nem jutott eszembe,
hogy a meglevő pénzemből ebédelni és vacsorálni is kellene. A lep-
kék tényleg budai származásúak s alkalmasint a KIHDERMAwNw-család-
tól valók voltak. Nagyon jól emlékszem, hogy egy Smerinthus guer-
cus-t 80 krajczárban, egy Stiauropus fagi-t 1 forintban, egy Arctia
Hebé-t 60, egy purpuratá-t 50, egy Ocnogyna parasitá-t 40 krajczárban
számított, a mi elég magas volt az akkori viszonyokhoz képest. A
lepkéket diadallal vittem a szállodába, midőn hallom, hogy haran-
goznak, ebédelni kellene menni s csak ekkor jut eszembe, hogy hát
voltaképen miből, hisz csak hét krajczárom van! Sebaj, mondám,
egy nap alatt nem hal meg éhen az ember! Elmentem a Dunapartra,
a hová mint észrevettem, több olyan szegény ördög is ment: levegőt
ebédelni, a szép Dunát nézni, esetleg egy pohár dunavizet inni, mint
a milyen ekkor én voltam s a kiknek talán még 7 krajczár sem volt
a zsebökben. Ezzel vigasztalva magamat, odaléptem egy kofasátor-
hoz, a hol zsemlyéket is árultak s vettem két nagy vizeszsemlyét
91
négy krajczáron. Azt jóizűen megettem és csak az én újabb szép
lepkéimre gondolva, a Dunát s a hajókat nézve, addig csávarogtam,
mignem közeledett a 7 óra. Jó lesz, gondolám, a vasút felé igye-
kezni! A szállodában kis csomagomat összepakolva, megindultam ;
de előbb talán valamit enni is kellene, mert Nagyváradig hosszú az
út és csak reggel leszünk otthon. Nem sokáig tünődtem, bementem
az első pékboltba s most már a megmaradt három krajczáron nem
zsemlyét, hanem kenyeret vettem és azt még az úton elfogyasztottam.
Rokonom a vasútnál már várt reám s alig hogy beszálltunk és a
vonat elindult, én a sok kóborlástól fáradtan csakhamar elaludtam.
Éjfél már jól elmúlt, midőn felébredtem s úgy éreztem, hogy én bor-
zasztóan éhes és még inkább szomjas vagyok, fejem, gyomrom fáj
az éjségtől. Rokonomnak, hogy szép lepkéket vettem elmondottam
ugyan, minek ő is nagyon örült, de elhallgattam azt, hogy e miatt
csak zsemlyét ebédeltem, kenyeret vacsoráltam, vizet sem ittam s
hogy most már egy árva krajczárom sincsen. Püspökladányba meg-
érkezve kiszálltunk, rokonom a perronon egy nagyváradi . ismerősé-
vel beszélgetett, én meg bementem az étterembe, hol egy asztalon
egy üveg ivóvizet találtam s abból három pohárral egymásután meg-
ittam, gondolva, hogy e sok vizzel talán csillapíthatom az éhségemet ;
a körülettem ülő publikum csak nézett, nem értette a dolgot s talán
azt is gondolhatta, ez a fiú tisztán megbolondult, nem evett semmit
és három nagy pohár vizet iszik egymásután. A szememet persze
Nagyváradig többé be sem húnytam s alig vártam, hogy odahaza
legyek. Végre ez is elérkezett. Hat óra után otthon voltam már s
első dolgom volt az éléskamrába menni és fölkutatni, hol találuék
valami harapnivalót? Édes anyám kérdé, mit keresel, fiam ? Enni-
valót, mondám, mert nagyon éhes vagyok — s elmeséltem neki e
furcsa históriát.
Augusztus hó utolsó napján az igazgató értesített, hogy a
szekerek Jászóról megérkeztek és szeptember 2-án reggel öt órakor
már el kell indulnunk, hogy idejekorán Jászóvárott lehessünk. Még
reggeli félöt sem volt, midőn két nagy ehós tótszekér, három-három
erős lóval állott meg házunk előtt, mert a concursuson Nagyvárad-
ról hatot vettek fel s hogy igy nekünk és . csomagjainknak is ele-
gendő hely legyen. Kettő azonban, köztük a már említett LENGYEL
KÁáRoLY is, meggondolván -a dolgot visszalépett; igy tehát csak
hárman indultunk el a két szekérrel, mert a már érettségit tett
KáRoLry GyöRGY HuGó DpR., később több mint 25 éven át a budapesti
felsőbb leányiskola, TRÉérogr által legelsőnek kinevezett kitünő
tanára, a rendnek a gyöngye, s három év előtt bekövetkezett
haláláig kebelbeli barátom, debreceni lakos lévén, csak itt csatlako-
zott hozzánk. A harmadik nap késő délutánján értük el Jászót, hol
92
már várt reánk még 17 társunk, kiket a felvidékről: Kassáról,
Rozsnyóról, Eperjesről, Késmárkról stb. vettek fel s a kiket, hogy
ruháik mielőbb elkészüljenek, már szeptember elsejére behívtak.
Szekerekkel mentünk, mert akkor még az arra vivő vasút építés
alatt állott.
Szeptember 8-án, Kisasszony napján, aztán mindnyájunkat,
összesen 21-et egyszerre felöltöztettek a rend szép fehér ruháiba.
Négy régibb növendéket is találván ott, most már összesen 25-en
voltunk. Egy társunk azonban a régiek közül tüdővészben csak-
hamar elhúnyt. A megmaradt 24-ből csak 183. lett a rend felesküdött
"tagja s ezek közül ma már, 54 év után, egy sem él; valamint a
42 iskolatársam közül is csak hárman vagyunk még életben, ki tudja
meddig? Egy ügyvéd, egy nyugalmazott törvényszéki elnök, mind-
kettő Nagyváradon s én.
A. kolostorok és zárdák réme: a tüdővész, két év után ujabban
elragadott egy társunkat és egy fiatal, 25 éves tanárunkat, két más
társunkat pedig a harmadik évben kilépni kényszerített, kik közül
az egyikre nézve ez a lépés már késő vala. ;
Felöltöztetésünk után már másnap a magister, vagyis ujoncz-
mester, a kitünő nevelő: ViRaszró GELLÉRT tanítása mellett ismét
elővettük elülről a latin nyelvet. Október hó 1-én aztán megkezdő-
dött a voltaképeni tanulás. A rend főpapja, az apát, vagyis a
praelatus, a rend legjobb tanárait rendelte be Jászóra tanításunkra,
mert két 7-ik osztályún kivül nekünk, a 6-ikból felvett tízünknek,
előbb a 7-ik s majd a 8-ik osztályt is el kellett végeznünk s ez
osztályokról előbb vizsgát tenni, mielőtt érettségire bocsájtottak
volna, a mely vizsgákat Rozsnyón, szintén prémontrei tanárok alatt,
1860 julius havában le is tettük. Még ekkor erős németvilág lévén,
németül tanultuk a görög s német nyelvet, a természet- és mennyi-
ségtant, latinul a latin nyelvet, a hi(t- és bölcsészettant és magyarul
csupán a magyar nyelvet és a történelmet. Tanáraink szigorúan fog-
tak bennünket, sok volt a tanulnivalónk, mert az iskolákban a német
nyelv miait több tantárgyból bizony keveset tudtunk.
A megelőző vizsgákat és az érettségit mindnyájan meglehetősen
jól tettük le s csak a latin hittannal ért bennünket majdnem csúfos
kudarcz. A mely tételeket két év alatt ebből latinul tanultunk, azo-
kat a magisterünk a kérdező tanárnak kiiratta ugyan, de elfelejtette
a kéziratot is, melyet írnunk kellett, hozzácsatolni; s mivel az érett-
ségi vizsga órája egészen váratlanul ért bennünket akkor, midőn
már egy hétig Rozsnyón, a Ferenczrendieknél megszállva, levegőn
még nem voltunk, a várost sem láttuk és éppen az én kérésemre a
minket kisérő kitünő tanárunk, a későbbi praelátus: BENEDEK Fhn-
RENCZ megengedte, hogy kisétálhassunk és már indulni készültünk,
93
midőn jött az igazgató inasa azzal a hírrel, hogy délben megérkez-
vén a prodirector, a tisztelendő uraknak tessék érettségire jönni.
A hittan kéziratát egyikünk sem vitte el magával s így a kérdező
tanár nem tudta, de nem is tudhatta, hogy a feladott kérdésekre mit
s hogyan kelljen felelnünk, megakadt társaimat útbaigazítani, esetleg
a kérdésre a feleletet elkezdeni képes nem vala, jött a felsülés,
illetőleg belesülés, kivétel nélkül mind a hét társam részéről. Én a
tanított hittant jól tudtam, de ennek daczára is, azalatt az említett
hét alatt, sokszor késő éjszakáig is, azt többször átolvastam, mert
magisterünknek, ma sem tudom mi okból, nem voltam kegyeltje, ha
csak elhúnyt fiatal tanárunknak ama vádja miatt nem, hogy az ő
tantárgyait s főleg a fizikát elhanyagolom. Németül nem tudván,
csak érthetetlen mondatokat componálok, a derdiedast összepofozom,
engem mint alföldit, egyenlő mértékkel mérvén azokkal, kik a német
nyelvet már otthonról beszélték; mondom, magisterünknek emez
ellenszenve irányomban előttem érthetetlen lévén, daczára annak,
hogy éppen a hittanból, az ő tantárgyából, én voltam legjobb tanít-
ványa ; minden igyekezetemet oda fordítottam, hogy valahogy a hit-
tanból rosszul ne feleljek. Ekként az egész tanult hittan, mint mon-
dani szokás, kis ujjamban lévén, a feladott, legalább is 8—10 kér-
désre, csaknem háromnegyed órán át megakadás nélkül pompásan
. feleltem, mire a két kanonokkal jelenlevő rozsnyói püspök — kik
voltaképpen az ő papnövendékeit jöttek meghallgatni, de az elsőbb-
. séget most csupán a hittanból megtartott vizsgán nekünk, mint ven-
dégeknek engedte át — az igazgatóhoz fordulva, fülem hallatára, azt
a megjegyzést tette, , ebből a fiatal emberből kitünő theologiai tanár
lenne" és feleletemért megdicsért.
Negyednapra mind a nyolczan mint érettek tértünk vissza Já-
szóra. Magisterünk az ablakból már látta jövetelünket s midőn később
hozzá bementünk, imazsámolya mellett térdepelve találtuk, elénk jött
és a mikor legöregebb társam jelentette neki, hogy az érettségit
letettük, ő, általam soha el nem felejthető e szavakkal válaszolt:
,proh dolor! pudorem tulerunt ad canos capillos meos" azaz ,fáj-
dalom ! szégyent hoztak az én ősz fejemre. Tudok mindent, én Önö-
ket lelkiismeretesen tanítottam s ezt a szégyent nem tudnámi elviselni
soha, ha nem volt volna közöttük valaki, ki az én becsületemet meg-
mentette, mert, ha egy tudott felelni, tudhatott volna a többi is."
Ezzel hozzám lépett, megölelt és homlokon csókolt. Nemsokára jött
a szelid lelkületű praelátus: Répássy JózsErF is, társaimnak nem tett
szemrehányást, hanem elégedetlenségének és neheztelésének oly
módon adott kifejezést, hogy egyenesen csak az én asztalomhoz
lépve, kezet adott és csak ennyit mondott: ,köszönöm neked, hogy
az intézet becsületét megmentetted" s ezzel ujra kezet fogva távozott,
94
f ze n
anélkül, hogy többi társamnak is köszönt vagy velök csak egy szót
is váltott volna. Érthető ezek után, hogy most már én nemcsak a
praelátusnak és tanáraimnak, hanem a magisterünknek is kedvencze
lettem, a minek mindnyájan számos jelét adták. Nem is lehetett reám
panaszuk, mert a kilépésem után küldött, latin nyelven kiállított hi-
vatalos bizonyítvány szavai szerint: ,tanulmányait jó sikerrel vé-
gezte, magát mindenütt példásan viselte és önkényt, betegsége miatt
ment vissza a világi életbe."
A most elmondottakra nézve, bátran megjegyezhetnék, hogy
ez unalmas, hosszú dolgokat egészen elhagyhattam volna; én azon-
ban szükségesnek véltem ezeket több okból és főleg azért elmondani,
mert a rozsnyói püspök ama dicséretében rejlik főieg az én kilépé-
sem oka. Egyik nagytudományú és kitünő hittani tanárunk ugyanis,
a rendnek egyik disze és büszkesége — már öreg levén s gyakran
betegeskedvén — elhatározták, hogy utódjául belőlem csakugyan
theologiai tanárt neveltetnek, a 4-ik évre Bécsbe a Pázmáneumba
vagy Innsbruckba küldenek, a honnan aztán már mint a hittudomá-
nyok tudora térek vissza Jászóra tanárnak. Ezt nekem magisterünk,
kivel sétáinkon mindig együtt mentem, az első hittudományi év után
el is árulta, azt hivén, hogy nekem ezzel is kedveskedhetik. Engem
azonban e nyilatkozata nagyon lehangolt, mondhatnám, elkeserített,
mert hisz én nem a hittudományoknak, hanem a természetrajznak
óhajtottam tanára lenni s életemet nem a rideg éjhajlatú, egészsé-
gemnek nem kedvező, télen nagyon hideg Jászón, hanem inkább
szülővárosomban, Nagyváradon kivántam leélni, mit akkor neki sze-
rényen meg is jegyeztem. :
Nagyváradról való eljövetelemkor gyüjteményem gondozását és
gyarapítását öcsémre bizván, magammal vittem lepke- s bogárköny-
vemet is, gondolván, hogy Jászón majd nagyban foghatok rovarászni
és gyüjteményemet olyan fajokkal is gyarapíthatni, melyek Nagy-
várad körül nem élnek. Ebbeli reményemben azonban nagyon csa-
lódtam, mert biz ott arra sem alkalmam, sem időm nem volt. Ekként
a három év alatt nem is szerezhettem többet néhány éjjeli lepkénél
s az erdei utakon néha talált Carabus-oknál.
Egy érdekes nappali nagy lepkét azonban mégis fogtam, furcsa
körülmények között. Egy juliusi délután sétánkról tértünk haza, mi-
dőn a rendház előtt a praelátussal találkoztunk, ki szóba állt velünk
s éppen velem beszélgetett, édes anyám és öcsém hogylétéről kér-
dezősködött, . kiket már ismert, mert ők ez év tavaszán engem meg-
látogatva, néhány napig praelátusunk vendégei voltak. Ez a nagy
lepke, mondhatnám, olyan tolakodóan viselte magát, mintha csak azt
akarta volna mondani , fogj meg engemet gyüjteményed számára",
minduntalan körülettem röpködött és csaknem a ruhámra szállt, mi-
La sast
95
dőn egyszercsak, úgyszólván a praelátus óra előtt, olyan szerencsé-
sen kaptam el kezemmel, hogy csak alulról s kissé sérült meg.
Apátunk megdicsérte ügyességemet és kérdé: , miféle lepke az és
használhatod-e gyüjteményed számára? Mert jól tudta, hogy nekem
már milyen nagy gyüjteményem van odahaza. Igen, mondám, jól
használhatom, mert ezt a fajt természetben még nem láttam, nincsen
meg nekem, Nagyvárad körül s az Alföldön nem is él, hanem inkább
csak a Felvidéken, de könyvem után ismerem s tudom, hogy a neve :
Limenitis populi.
Látván. azt, hogy itt bizony még most, mig felesküdve nem
leszek s akkor mehetek majd az erdőbe, mikor akarok, csak nagyon
kevés rovart gyüjthetek, azt gondoltam, hogy inkább a botánikára
adom magamat és növényeket fogok gyüjteni, melyben nekem tár-
saim is bizonyára segédkezni fognak, könnyebben mint a rovarok
gyűjtésében, mert hiszen egykor a növénytant is fogom tanítani és jó
lesz, ha ekkorra már a virágokat legalább kissé ismerni fogom.
A harmadik év tavaszán tehát, midőn már a hittudományokat tanul-
. tam, meghozattam FAZzEKAs és DiószEGi , Magyar Füvészkönyv"-ét s
szabad óráimban hozzáfogtam a gyüjtöttek meghatározásához s abba
csakhamar meglehetősen belejöttem.
Befejezvén az első theologiai évet, három év után, augusztus
elsejétől számítva egy havi szabadságot kaptam s BARLANGHY VINCZE
ADORJÁN nal, később a rend e nagyeszű és nagymíiíveltségű kiváló
tagjával, ki szintén nagyváradi születésű volt s egy évvel később, de
érettséggel lépvén be, a második theologiai tanfolyamot végezte, a
már kész vasúton haza utaztunk s a bevett szokás szerint pár nap
múlva Nagyvárad püspökénél, a jótékonysága miatt örökemlékű
SZANISZLÓ FERENCz-nél, ki BaRLaAxGny-nak bérmaatyja volt, tiszteleg-
tünk. A püspök nagyon szivesen fogadott bennünket és ebédre is
ott tartott. Ebéd után dohányzó szobájában csak előttünk ezt a
nyilatkozatot tette: ,miért nem jöttetek hozzám, én is felvettelek
volna benneteket s ha kedvetek tartja, csak kopogtassatok, - akár
éjjel is, hálószobám ajtaján". Én odahaza édes anyámnak természe-
tesen elmondottam, hogy a püspök úr milyen jól fogadott bennün-
ket és előttünk miként nyilatkozott. Ezt hallotta egyik nálunk levő
sok gyermekes sógorom is s ezt mondotta nekem : , de látod, SÁNDOR,
miért is lettél te barát, mikor egykoron itt kanonok s talán püspök
is és az én szegény gyermekeimnek jóltevője lehetnél". Én termé-
szetesen nem hallgattam reá, de szavait el nem felejtettem.
Mielőtt haza utaztunk volna, talán úgy egy hónappal előbb,
Jászón egy furcsa eset történt, melyet lehetetlen, hogy el ne mesél-
jek. A még ekkor mindig csak Ausztria és ismét csak Ausztria,
legszebb tartományainak egyikét, a. lombárd-velenczei királyságot
96
elveszítvén, hazánk borús ege is a hosszú absolutizmus után derülni
kezdett. Budapesten nemcsak a férfiak jártak magyar ruhában,
zsinóros atillában, hanem a nők is magyar pártában, zsinoros
mentében. Mi erről persze vajmi keveset, úgyszólván semmit sem
tudtunk, mert nem volt ujságunk, ilyet olvasnunk sem volt szabad,
idegenekkel nem érintkezhettünk, de egyik társunk valahonnan meg-
tudta azt, hogy a kassai kispapok a fekete czilinder helyett magyaros
kerek kalapokat kaptak, attól a FÁBRI püspöktől, kinek élete egykor,
mint plébánosé, a magyarok ellen való izgatásai miatt, 1849-ben
Nagyváradon csak egy hajszálon függött s a kirendelt katonaság a
kispiacon már várta, hogy a vesztőhelyre vigye. Közülünk tehát
valamelyik azt indítványozta, hogy a fehér és drága selyemszörű
czilinderekből csináljunk mi is magyar kalapokat. A szóttett követte
s mikor egy napon sétálni mentünk, ezilindereink már ugyancsak
alacsonyak voltak, mert azokat egyszerűen a felére begyürtük és
csináltunk belőlük magyar kalapokat. Midőn óvatosságból sétálni
nem a városba, hanem az erdőbe mentünk, mindnyájunknak ilyen
begyűrött kalapja volt és csak a magisterünk fején díszelgett a
a magastetejű cilinder. Rövidlátó lévén, a megrövidített kalapokat
előbb észre sem vette, de egyszer felém fordulva — a ki ekkor is
vele mentem — hirtelen elsápad, majd vérvörös lesz, mert igen erős
testalkatú, vérmes ember volt. Ahá! gondolám, a kalapmanipulácziót
észrevette, lesz majd otthon haddelhadd! Alig is szólott hozzám
ezután néhány szót. Haza érve, csakhamar bejött hozzánk és azt
kérdé : , hogy merték a rend tulajdonát képező ilyen drága kalapo-
kat úgy összerontani?" Mire én, mint kedvencze léptem elő, mond-
ván: , megtudtuk, hogy Magyarországon már magyar világ van S a
kassai kispapok is a czilinder helyett magyaros kerek kalapokat
kaptak". , Jól van, jól! De az még sem járja, hogy önök tudtomon
kivül azt tegyék, a mit akarnak" s ezzel panaszra ment a praelátu-
sunkhoz, kinek kebelbarátja volt. A szelíd lelkületű főpap azt felelte
neki: , hadd a dolgot, hanem hozass hát Kassáról nekik is olyan
kalapokat". Pár napig büntetésül a magister bennünket nem vitt ki
sétálni, de úgy vagy 5—6 nap mulva egyszer csak megjelent Kassáról
két nagy ládával egy kalaposmester s mindenki kiválaszthatta magá-
nak a neki megfelelő kalapot, sőt maga a magister és tanáraink is.
Az összetört fehér czilindereket aztán a kalapos vitte el, de hogy
mit csinált velük, azt Clió, a történelem múzsája, tudtomra, fel nem
jegyezte Ilyen magyaros kalapban mentem le Nagyváradra és az a
bizonyos kis, most már nagy leány-rokonom arra egy hátul kissé
lecsüngő széles pántlikát kötött.
Az az egy hónap bizony vajmi hamar eltelt és én annak is
örültem, hogy kedves lepkéimet és bogaraimat viszontláthattam,
) ER dát en áss d ls É
97
rendben találtam, mert bár öcsém azokat nem nagyon gyarapította,
de lelkiismeretesen gondozta. Elmondotta aztán, hogy a mi távoz-
tunkkal a rovarászat hanyatlásnak indult. Bönm PÁL is Aradra köl-
tözött, a régi gárda tagjai már a legfelsőbb osztályokba járván, hűt-
lenek lettek s közülük csak ő maradván meg, botanizáló iskola-
társaival inkább. csak növényeket gyüjtött.
Az 1861-ik év tele Jászón szokatlanul hideg volt. Karácsony
éjszakáján szolgálatban lévén, hosszabb ideig álltam a gyönyörű
márványtemplom hideg kövezetén. Midőn reggel két óra körül aludni
tértünk, csakhamar észrevettem, hogy alaposan meghültem, az ágy-
ban. daczára a nagyon is befűtött hálószobának, felmelegedni nem
bírok, majd később nagy forróság, erős láz vesz elő. Pár nap alatt
az orvosi kezelés a lázat elmulasztotta ugyan, de én nemcsak a té-
len át, hanem még a következő egész évben is éreztem, hogy nem
vagyok az, a ki voltam, egészségem nincsen rendben. Azt nem is
hozta meg sem a tavasz, sem a nyár. A hideg idő hamar beköszön-
tött, szeptemberben már fűteni kellett. Október közepén, alig hogy a
harmadik hittudományi évet megkezdettük, azt vettem észre, hogy a
májam fölött hólyagos, vizzel telt kiütéseim vannak, a köhögés is
kínoz. Elmondottam ezt kedves magisteremnek, a ki rögtön hivatta
a rend derék, öreg orvosát: HuwsyapYv LászLó-t; ez alaposan meg-
vizsgálván engem, nyiltan kijelentette, hogy májbajomon kivül kez-
dődő tüdőbajom is van, a jobb tüdőm csúcsa beteg. Szépen vagyunk,
gondolám, hát én is a fiatalon elhalt társaim sorsára jutok, ha itt
maradok s itt kell majd élnem ? Nem, elhagyom a rendet, ilyen fia-
talon meghalni nem akarok! Otthon talán még meggyógyulok. El-
határoztam, irok édes anyámnak, hogy itt többé nem maradhatok,
elvisz a tavasz, ha tehát szeretett fiát még látni akarja, egyezzék
bele, hogy kiléphessek. A levelet már meg is írtam, de hogyan küld-
. jem azt el, mikor minden levelünket nyiltan kell megmutatnunk a
magisterünknek, a ki azt azután, ha jóvá hagyta, küldi csak el. Ily
töprenkedések között aludtam, inkább virrasztottam át egy keserves
éjszakát, midőn másnap reggel korán, alig félnyolczkor, még az elő-
adások megkezdése előtt hivatott a prépost. Magisteremmel a prae-
láturába, azaz a pompás rendház balszárnyába átmenve, az ilyen
nyájas szavakkal fogadott: , Kedves fiam! Orvosunk azt mondotta
nekem, hogy te komoly beteg vagy.- Én tehát egészséged helyre-
állítására adok neked csaknem egy egész évet, a jövő év szeptember
közepéig. Vidd el magaddal tankönyveidet, most előbb pihenj, sokat
légy a levegőn s ha majd tetemes javulást tapasztalsz, vedd elő
azokat, hogy visszatérted után a harmadik évről a vizsgát letehesd ;
otthon mint az én vendégem menj ki a fürdőnkbe (a Félix-fürdő
ugyanis a jászóvári prémontrei kanonokrend tulajdona) s használd
98
azt, mig májbajod meggyógyul, a mi orvosunk szerint két-három hét
alatt bekövetkezik. Édes anyádat és öcsédet üdvözlöm ! Isten áldása
kisérjen utadon, jöjj vissza egészséggel! Az útra itt van neked a
szükséges összeg." Ilyen, igazi atyához méltó kedves szavakkal bú-
csúzott el tőlem az áldott lelkületű főpap.
Tanáraimtól, magisteremtől és társaimtól olyan sejtelemmel
vettem érzékeny búcsút, mintha nem látnám őket többé soha. A ren-
delkezésemre álló kocsin Kassára s onnan Nagyváradra utaztam,
vissza a szülői házba. Hazajövetelemen kedves anyám nem volt
valami nagyon meglepetve, mert Szent István napján meglátogatott
Kassán lakó bátyám, kinek panaszkodtam, hogy egészségem nem jó,
ama nagy meghülés után nem tudok helyrejönni s alkalmasint az
itteni éles levegő is árt nekem, a mit aztán ő anyánknak megírt.
Hazaérkezve, prépostunk meghagyása szerint, másnap már kimentem
a Félix-fürdőbe, hol ekkor még enyhe idők jártak, a bérlő részéről
a legfigyelmesebb és leggondosabb ápolásban részesülvén, a fürdő
áldott vizének kiilső és belső használata után, mintegy három hét
mulva, már nyoma sem volt a hólyagos kiütéseknek, felfakadtak és
elszáradtak, köhögésem is engedett. Úgy látszott tehát, mintha má-
jam teljesen meggyógyult volna. De a mi, sajnos, csakugyan csak
egyszerű látszat vala!
Újév utánig csendesen pihentem, csak kedves rovaraimmal
foglalkoztam, azok szépségében gyönyörködtem, ők levén ekkor az
én legjobb barátaim, gyöngélkedésemben vigasztalóim. De eszembe
jutott az; hogy mégis legjobb lesz Jászóról mielőbb menekülni, a
harmadik hittudományi évről a vizsgákat letenni; az ünnepek után
tehát elővettem könyveimet, előbb a nagyon nehéz morális-t vagyis
erkölestant s utána a többieket. A tavasz beálltával sokat voltam a
szabad levegőn, néha ott is tanultam, a rovarokkal most nem sokat
törődve; már meglehetősen előre haladtam, a vizsgákra csaknem
készen voltam, midőn egy napon, julius vége felé a praelátustól le-
velet kapok ezzel a pár rideg szóval: , Kedves fiam! Akarom, hogy
augusztus elsején már Jászón légy". Mi ez, mondám! Hisz a prae-
látus nekem szeptember közepéig adott szabadságot és most vissza
hív, éppen a szünidőkre, midőn még nem vagyok meggyógyulva.
Nem értem a dolgot! Édes anyám azt a tanácsot adta, menjek el az
igazgatóhoz, az talán tudja, miért hívnak vissza. Szót fogadtam neki.
Előbb azonban bementem egy kedves barátomhoz, volt társamhoz,
ki akkor már tanár volt Nagyváradon. Megmutatván neki a praclá-
tus levelét, így felelt: , Ez a dolog előre látható volt. Tegnapelőtt az
ebédnél az igazgató latin nyelven elmondotta, hogy találkozott egyik
sógoroddal, a kitől, midőn hogyléted felől kérdezősködött, ilyen vá-
laszt kapott: , Nem beteg az, kérem, csak nincsen kedve a papság-
ds.
99
hoz, mert egy kis leány rokonába szerelmes." A director ezt meg-
irta Jászóra s ezért hívtak vissza.
Odahaza édes anyámnak elmondván ezeket, kértem, nyugodjék
bele abba, hogy a rendből kiléphessek, mert ezentúl Jászón már
nem fognak szeretni s ha visszatértemmel némileg kireperálhatnám
is a dolgot, előbb-utóbb is a tüdővész áldozata leszek, pedig én
ilyen fiatalon még nem akarnék meghalni; valami belső sejtelem is
azt sugja nekem, ne menj oda vissza többé soha! De hát mit fogsz
csinálni, idehaza világi pap leszesz? Nem, édes anyám, szemíná-
riumba nem megyek többé! Jogot fogok végezni. Fájó szívvel bár,
de mégis beleegyezett, nekem is nagyon fájt, hogy óhajtását nem
teljesíthetem.
Ezek után augusztus elsején az igazgatónak visszaküldtem a
szép fehér reverendát, neheztelvén reá, hogy fecsegő sógorom sza-
vainak hitelt adott s azokat a praelátusnak meg is írta.
Többi rokonaim nagy része zokon vette e lépésemet, csak egy
volt, a ki örülni látszott, a sógorom, mert azt hitte, hogy én ezek
után már biztosan világi pap leszek. De nagyon csalatkozott, mert
pár nap mulva megírtam a magisternek, hogy sógorom ama fecse-
gése nem igaz, ő mindig azt akarta, hogy sok gyermeke miatt nem
szerzetes, mint ő mondá : barát, hanem világi pap legyek, még min-
dig beteges vagyok, félek a tüdővésztől s ezért léptem ki. Egyben
szépen megköszöntem neki, a praelátusnak és volt tanáraimnak
irántam való sok jóindulatukat és kértem, tartsanak meg szíves em-
lékükben, valamint én is mindig hálásan fogok gondolni Jászóra,
hol olyan - sok jót, szépet és hasznosat tanultam; kértem, küldesse
el ottlevő holmimat s az ott töltött évekről, végzett tanulmányaim-
ról, magamviseletéről állíttason ki bizonyítványt, mely utóbbira nem-
sokára szükségem lehet. j
Kilépésemnek semmi akadálya nem volt, mert még egyszerű
fogadalmat sem tettem. Ez akkor még nem volt szokásban. Igaz
ugyan, hogy az ünnepélyes beesküvéshez szükséges huszonegy év-
ből csak hat napom hiányzott s többi öregebb társaimat szeptember
21-én, a templom felszentelésének évforduló napján mind feleskették,
de az én beesküvésemet karácsonyra halasztották, a mikorra egy
nálam fiatalabb társam is betölti a megkivántatott kort. Ekkor azon-
ban én már többé nem voltam Jászón.
A gyönyörü bizonyítvány, melynél szebbet még nem írtak Já-
szón, csakhamar megérkezett s én most háziorvosunktól is betegségi
bizonyítványt kérve, irásaimmal folyamodtam a budai helytartó-
tanácshoz magántanulási engedélyért, hogy az egész jogot mint
magántanuló végezhessem el, a mit szerencsésen meg is kaptam.
Fájt ugyan nagyon, hogy életemből három évet elvesztettem s
100
hogy idehaza a nehéz hittudományi tárgyakat hiába tanultam, a mi
egészségemre nem volt jó hatással s talán e miatt nem is gyógyul-
tam meg. Az is bántott, hogy ha magántanulási engedélyt nem ka-
pok, azokkal kell együtt a jogot hallgatnom, a kik három évvel ná-
lamnál lejjebb jártak; de mindezekbe lassan csak beletörődtem, bele-
nyugodtam, visszatérvén első szerelmemhez : a rovarászathoz, melyet
október végéig most még nagyobb kedvteléssel űztem, mint valaha,
mert orvosunk is gyógyszerül főleg a friss levégőt ajánlotta.
Megvallom őszintén, sógorom fecsegésében volt egy kis igazság ;
az a csinos, szelid leányka-rokonom nekem is tetszett; mert hisz
milyen férfi: szív az, melynek nem tetszenek a szép fiatal leányok, a
kedves asszonyok! Kilépésemnek azonban, mint mondám, egészen
más okai voltak. Tehát nem a szerelem, hanem inkább csak a sze:
retet: az élet s a természet szépségei iránt, mert még élni s azokban
gyönyörködni akartam.
S milyen különös és szeszélyes játéka a sorsnak : Pestre jöttem
után alig pár évre reá, az a sógorom, most is élő ügyvéd fián kívül
összes gyermekeit csakhamar elvesztette, szép leányai 17—18 s egy
fiatal asszony 22 éves korukban haltak el, mindhárman tüdővészben ;
holott a nagyterjedelmű családban sem előttük, sem utánuk egész a
mai napig e kinos betegségben nem halt meg senki más.
Hogy Jászón olyan sokan megbetegedtünk, annak okát főleg
abban találom, hogy nagyon kevés időt töltöttünk a szabad levegőn.
Életünket, úgyszólván a fehér falak között, asztalunknál tanulva töl-
töttük. Hetenkint háromszor mentünk ki sétálni, egy vagy másfél s
így összesen 3—5 órára, sőt télen gyakran alig 10—15 perezre, mert
a néha 20—25 fokos hidegben annyira fáztunk, hogy: úgyszólván
mindjárt haza szaladtunk. A prépostság szép nagy kertje, a konveut-
ból nyíló ajtajával a jászóvári nagyon is egyszerű közönségnek
nyitva, nekünk az azon való átlépés, a prefektúrában alkalmazva levő
női cselédség miatt, szigorúan tíltva volt; holott az a közönség a
kertet nem látogatta, arra szüksége sem volt; míg ha leczkéinket mi
ott tanulhattuk volna meg, a jó levegő reánk bizonyára jótékony ha-
tású és sok tüdőbajnak, mint mondám, a kolostorok eme rémének
elejét vehette volna.
Helyhatósági engedélylyel tehát magántanuló lévén, elég időm
volt a rovarászatra. Reggelenkint tanultam, a legtöbbször a Rhédey-
kertben vagy az újvárosi temetőben, délután meg gyakran bogarász-
gattam, mert most főleg ezekre voltam figyelemmel. De kirándulá-
saimban sajnosan érintett, hogy magamra maradtam, volt társaim már
rég különféle pályáikon voltak, az egykor virágzó rovarászat szép
egét borultnak láttam, kirándulásaimban alig találván egy pár fiúcs-
kát, ezek is inkább csak bogarakat, mint lepkéket gyüjtöttek. Igy
101
tűnt el az 1864-ik év egészen és az 1865-ik tavasza, amikorra egész-
ségem már teljesen helyreállott.
Ekkor megismerkedtem öcsém egyik iskolatársával, ki FRI-
vanpszkv János nak sógora volt. Tőle tudtam meg, hogy sógora a
Nemzeti Múzeum állattárának őre s buzgó rovarász. Mivel pedig
nekem ekkor már nagyon sok olyan bogaram és lepkém volt, me-
lyekből főleg a Staphylinidákat és apróbb ormányos bogarakat CaL-
wER könyve után biztosan meghatározni nem tudtam, sőt némelyek
abban hiányzottak is, írtam FRIvaALpszgY-nak, lenne szíves nekem
állataimat revideálni, illetőleg meghatározni; mire ő szívesen vállal-
kozottt s így létrejött közöttünk az első ismeretség. A felküldött bo-
garak és lepkék között több olyant talált, melyeknek ritkasága meg-
lepte őt. Ilyenek voltak egyebek között: az Elyihrodon bispinus, a
Tarinus crinitus, Cleonus roridus bogarak, az Acronyta Alm, Agrotis
crassa, Amphipyra cinna momed stb. lepkék.
Még mindig csak magamban voltam. Édes anyám súlyosbodó
szívbaja miatt az Aranykereszthez ezímzett gyógytárban gyakran
megfordulván, megismerkedtem annak a vezetőjével, PODHRÁCZKY FE-
RENCZ barátommal, a természet szépségeinek lelkes hívével, ki beállott
hozzám segédnek, ajánlkozván szabad délutánjain nekem gyüjteni;
nemsokára ugyancsak itt a gyógytárban kötöttem ismeretséget a
. nagyszebeni születésű öreg barátommal: Rizss KáRoLY-lyal ís, a
zseniális mechanikus és ezermesterrel, különben nyugalmazott rendőr-
kapitánynyal, aki meg csigákat gyüjtött. Egyszerre tehát hárman is
lettünk. Én is szedtem magamnak csigákat, ő pedig nekem bogara-
kat is. Többször kirándultunk együtt a Püspökfürdőbe, a honnan a
gyönyörű Nymphüea Lotos-t egész nyalábokkal gyalog hátunkon hoz-
tuk haza, mert ő ezeket a vízi virágokat nagyszerűen tudta kikészí-
teni s azzél a külföldet jórészben. ellátni.
A miket eddig ilyen hosszadalmasan elmeséltem, az jobbára
talán csak fecsegés vala; de a melynek minden szava igaz! Most
már életem fordulópontjához jutottunk s arra a kérdésre: hogyan
lettem entomologussá, előáll egy másik kérdés is: hogyan maradtam
meg entomologusnak ?
Az 1866-ik év nyarán, pünkösdkor, mielőtt jogi tanulmányaimat
befejeztem volna, nagyváradi születésű neje szülőinek és rokonainak
. a látogatására lejött FRivaALDSzZKY János is, ki érdeklődve személyem
iránt, egy napon házunknál meglátogatott. Gyüjteményem szépsége
és rendezettsége nagyon meglepte, nem hittem volna, mondá, bogy
ilyen szép gyüjteménye legyen" s midőn hallotta, hogy állataimat
milyen jól ismerem, megtudva tőlem, hogy papnövendék voltam öt
éven át s így a latin nyelvet szóban és írásban meglehetősen jól
birom, azt mondá nekem: ,ha megvárhatná s kedve volna hozzá, én
102
egykor szívesen odavenném a Múzeumhoz. Most már úgy állanak a
dolgok, hogy DEÁK FEREwcz-czel folyik a tárgyalás, alighanem ki-
békülünk Ausztriával, alkotmányos miniszteriumunk lesz s én ekkor
előterjesztést fogok tenni, hogy a múzeumi s különösen a természet-
rajzi állapotok türhetetlenek, többé így már nem maradhatnak, mert
én csupán egy ásványtári segéddel nemcsak az állat-, hanem a növény-
és ásványtárak vezetője is vagyok, a személyzetet okvetlen szaporí-
tani és e heterogén osztályokat egymástól szétválasztani kell". Ezt a
szíves jóindulatot természetesen szépen megköszöntem, mondván :
,én nagyon szeretnék az állattani tudományoknak élni és igen örül-
nék, ha egykor a Múzeumnak tisztviselője lehetnék". , Folytassa hát
csak tovább a rovarok gyüjtését és tanulmányozását ; de ezentúl már
nemcsak lepkéket és bogarakat, hanem mindenféle másrendű rovart
is gyüjtsön" — mondá búcsúzóul.
Az igen szimpatikus és cseudes lelkületű embernek lenni látszó
FRivanpszgY szép ígéretében bízva, jogi tanulmányaim végeztével
nem léptem sem az ügyvédi, sem a közigazgatási térre, lemondottam
ama szándékomról is, hogy jogtanár leszek, hogy így, ha máskor
nem is, de legalább a szünidők alatt kedvenez tárgyamnak élhessek.
A nyáron át új társaimmal tovább folyt a gyüjtés; most már FRI-
VALDSZKY ajánlata szerint mindenféle rovart és csigákat is szedve.
Az 1867-ik év kora tavaszán, állattani ismereteim gyarapítása
czéljából s hogy a német nyelvet is jobban elsajátíthassam, Bécsbe,
vagy ha úgy tetszik, Wienbe mentem fel, hol az egyetemen, mint
rendkívüli ballgató lettem" beírva. Én azonban inkább szerettem a
Múzeumba járni, hol ROGENHOFER és ZELEBOR őrök alatt a rovarokat,
illetőleg a csigákat tanúlmányozhattam. Néha rovarászni is kimentem
s egy SCHIESSER nevű múzeumi szolgától sok szép lepkét vettem.
Egy fél év múlva azonban haza hívtak, mert kedves anyám ekkor
már súlyos beteg volt, a szívbajából keletkezett vízibetegség ágyba
döntötte és azt kívánta, hogy nehéz napjaiban mellette legyek. A jó
anya, a kiváló hitves, 1868 január 26-án elhunyván, háztartásunk
föloszlott, házunkat testvéreim eladták és én egyik bátyámnál von-
tam meg magam, várván az üdvözítő Messiást!
Ez év tavaszán egyik barátunk, az öreg RiEss KáRoLY elha-
gyott bennünket, Nagyszebenbe, házába visszaköltözött; de mint
tanítványom, a csigagyűjtésen kívül, a bogarászatnak továbbra is,
haláláig lelkes híve maradt. Gyüjteményeimet aztán onnan nagyon
is ritka erdélyi bogarakkal gyarapította, mint amilyenek valának:
Carabus plamicollis, Kollari, Rothii, montivagus, auronitens, Nebria trans-
syivamica, Fussü, Otiorrhynchus Bielzi stb. 1883-ban, március 26-án,
66 éves korában halt meg, mint a nagyszebeni zálogház igazgatója.
Ez évben, 1868-ban adtam ki első irodalmi kísérletemet PODHRÁCZKY
103
FERENcz barátommal együtt , Természetrajzi Szemelvények" czíme
alatt, melynek 500 példánya rövid idő múlva ott Nagyváradon csak-
hamar elfogyott; a mi engemet a további irodalmi munkásságra ösz-
tönzött. PopHRáczgkYv mint nagyszalontai gyógytár tulajdonosa hunyt
el a kilenczvenes években.
Ez s a következő 1869-ik év nyarán ismételten bejártam á
regényes fekvésű Kőrösvölgyet s annak már ismert barlangjait: a
pesterei, meziádi, kalotai, fonáczai, fericsei, oncsászai és szohodoli
barlangokat és meglehetősen szép számú barlangi bogarat gyüjtöttem,
melyekért aztán Linczből, Gráczból és Königsbergből, a már ekkor
velem cserében állóktól sok szép bogarat kaptam. Az első kirándu-
lást az alispán vezetése alatt megyei tisztviselőkből, ügyvédekből és
orvosokból alakult társasággal tettem, a másodikat pedig jogászok
és orvosnövendékekből álló fiatal barátaimmal, kikkel résztvettem a
Magyar Orvosok és Természetvizsgálók fiumei nagygyülésén is,
melyre ekkor 1200 magyar jött össze. Ezen jelen volt FRIVALDSZKY
is kedves nejével s nekem szerencsém volt az ő körükben többször
is lehetni. Onnan viszatértünkben voltunk az adelsbergi híres bar-
langban is, de oda, hol a vak bogarak élnek, a vezetők nem vittek
"el minket, hanem nekünk is kinálva azokat, tőlük két darab Lepto-
derus . Hohenwarthi-t két forinton vettem.
Az alispán vezetése alatt alakult társasággal láttam a bihari
hegyek egyik specialitását, az úgynevezett , leányvásár"-t, melynek
eredete rég elmult időkre vezethető vissza s a melyet, főleg a höl-
gyek kedvéért jónak látok itten felemlíteni. A bihari hegyek oláh-
származású ,mócz"-nak nevezett lakói, kis házaikban barmaikkal
együtt igen távol, sokszor félórányira lakván egymástól, az érintke-
zés, az ismerkedés, kivált a rideg téli hénapokban közöttük nagyon
nehéz, csaknem lehetetlen. A házasulandó fiatal ember igy nem igen
tudhatta, hol volna számára egy ,eladóleány". Ők tehát, mint mon-
dám, ezen régi idők óta úgy segítettek, hogy az oláh naptár sze-
rint Péter-Pál napján, az 1500 m. magas Gajna-hegyen évenkint
összejöttek, a szülők elhozták férjhez adandó leányaikat, a legtöbb-
ször a stafirunggal vagyis kelengyével, a hozománynyal együtt, mely
ágyneműeken kiviil kecskékből, néha lóból, vagy egy borjas riska-
tehénből állott. De nem hiányzottak a duda, a furulya, a csimpolya,
ezek az oláh hangszerek sem. Járta is csakhamar a ,kola", meg a
,zsuka" az oláh csárdás is. S ha a fiatalok megtetszettek egymás-
nak, kéznél volt az oláh pópa, a ki őket mindjárt össze is eskette.
Az oláh legény aztán szíve választottját, most már feleségét, a lován
elébe ültetve — mert itt az oláh nők is megülik a lovat és lóháton
mennek a vásárra: Rézbányára vagy a közelfekvő falukba is —
diadalmasan vitte haza, kisérve a szülőktől, akik meg a hozományt
104
szállították. De mivel az ilyen, többnyire berugott fővel, pár órai
ismerettség utáu kötött házasságok igen sokszor balul ütöttek ki, az
1850-ik év körül az állam megtiltotta ott a házasságkötést s a kiket
a pópa ennek daczára is összeadott, azoknak a házasságát semmis-
nek, érvénytelennek jelentette ki. Nekünk még mutogattak egy korán
megöregedett házaspárt, kik ezelőtt 27 évvel itt keltek össze és most
leányukat hozták a vásárra. E sajátszerű szokás a mai napig is
megvan s az oláh legények megtudva a lakást, az ott kötött isme-
rettséget most már tovább folytathatják, vagy .ha úgytetszik a leg-
közelebbi faluban később meg is esküdhetnek ; sőt az is megtörté-
nik, hogy egyelőre csak ,próbaházasság"-ra lépnek és csak később,
midőn már gyermekök van, miként a sváboknál, lépnek az oltárhoz.
A hegyen ekkor összegyült oláhok számát legalább is százra tehetem.
Eljött az 1869-ik év is, de a várva várt Messiás nem nagyon
sietett, a közoktatásügyi miniszter költségvetésében a múzeumi sze-
mélyzet szaporításának nyoma sem volt. A tehetetlen és öreg KUBI-
NYI ÁGosron, a Múzeum akkori igazgatója, nem tudott semmit ki-
vinni, mignem ugyanazon év márczius 4 én nyugdijaztatván, helyére
a nagytudományú s kiváló férfiút: PuLszkY FERENCZ országgyűlési
képviselőt, DEÁK FERENCcz-nek s a minisztereknek kebelbarátját ne-
vezték ki. Purszgv nagy tekintélyével aztán kivitte, hogy az 1870-iki
költségvetésbe már felvettek öt új tisztviselői állást és a heterogén
természetű tárak szétválasztását. A költségvetés letárgyalása után
1870 január 22-én kinevezték FRIvALpszkY Jáwos-t az állattár igaz-
gatóőrévé s az igazgató helyettesévé. JANKA V"-xrokR-t, a kiváló botac
nikust a növénytár s DR. KRENNER JózsEF segédőrt az ásványtár
őrévé. Nemsokára megjelent a pályázat kihirdetése a többi öt új
állásra is. Egy segédi a régiségtár, kettő: egy segédőri és egy se-
gédi az állattárhoz s ugyanannyi az ásványtárhoz. FRIVALDSZKY ekkor
levélben figyelmeztetett, adjam be kérvényemet. Az állattári segédőri
állás, DR. KRENNER JózsEF ajánlatára a Bécsben lakó DR. KARL JÁ-
vos-nak volt fentartva, a ki a halakkal, hüllők- és kétéltűekkel fog-
lalkozott. A tizenhét pályázó között a segédi állásra ekkor veszedel-
mes ellenfelem támadt egy szintén nagyváradi születésű, előbb
orvosnövendék, majd országgyűlési gyorsíró személyében, kit nem
kisebb ember ajánlott, mint maga DEÁK FERENCZ. FRIVALDSZKY azon-
ban a nekem tett igéretének a beválthatását veszélyeztetve látván,
egy audienczia alkalmával elment az akkori közoktatásügyi minisz-
terhez, BáRÓ Hörvös Józser-hez, kit már az Akadémiából jól ismert
s elmondá neki, hogy olyan embert, ki a természettudományok iránti
lelkesedésének eddig semmi jelét sem adta, pályáját is változtatta s
akit ő személyesen nem ismer, nem használhat; egyben kérte, hogy
engem nevezzen ki. Igy történt aztán, hogy FRIVALDSZKY s az én
105
óhajom teljesült, a miniszter 1870 ápril 27-én engem nevezvén ki az
állattári osztály segédjévé 500 ífrt fizetés és 100 frt lakpénzzel és
DR. KARL János-t annak segédőrévé 900 frt fizetés és 300 Írt lak-
pénzzel. Tehát csak négy évi várakozás után lehettem a Múzeum
tisztviselője !
Az igazgatóság kinevezésemről értesítvén, állásomat május hó
15-én foglaltam el, Purszxgv távol lévén, csak 19-én esküdnettem fel.
Öcsém ekkor Pesten előbb ügyvédbojtár, most már ügyvéd volt
s irodáját otthon kivánta megnyitni. Engem azonban még megvárt.
E nevezetes nap, felesküvésed emlékére, mondá, délután menjünk ki
a Margitszigetre, melynek most csudájára járnak, mert a ZSIGMONDY
Vinmos által fúrt ártéziforrás derékvastagságra ontja a meleg vizet.
Nagy forróság lévén s a pesti időjárást nem ismerve, egészen nyári
ruhába öltözötten felöltő nélkül mentem ki. A szigeten ekkor még
semmiféle ház sem volt és a hajók is csak óránkint jártak. Alig vol-
tuuk ott egy jó félóráig, bámulva a csodát, midőn egyszerre csak a
budai hegyek mögül sűrű, fekete fellegek törnek elő és csakhamar
megered a nagyszemű jéggel vegyes zápor, a levegő lehül s nincs
más menekvésünk, mint meghúzni magunkat a fák alatt. A hajó is
késik s mi mindketten bőrig ázunk. Ő vastagabban lévén öltözve,
egy nagyobb nátha árán menekült a bajból. De nem úgy én! A kö-
zönség megrohanta a kis hajót s mi kinrekedtünk. A hüvös szélben
s a könnyű ruhában a fedélzeten aztán annyira megfáztam, hogy
haza térve, rögtön ágyba feküdtem, de alig birtam egyhamar fel-
melegedni. Három-négy nap múlva találkoztam főnököm kedves ne-
jével; ki azt kérdé tőlem: ,Mocságy! mi baja van magának, hiszen
egészen sárga? Semmi, mondám. Nem veltem ugyanis még ekkor
észre, hogy sárgaságban vagyok, de a mit pár nap múlva már na-
gyon is jól tudtam, mert esténkint forró láz gyötört. Ekkor eszembe
jutott az, hogy az én májam még mindig nem egészséges, az a
Félix-fürdőben csak látszólag gyógyult meg. Több mint másfél évig
szenvedtem a lázas sárgaságban s az többször is kiujult gyomor- és
bélhuruttal összekötve. FRIvALDSzZKY DR. PooR IMRE barátjának aján-
latára juliusban a koritniczai fürdőbe küldött, majd az 1870ik év
telét Nagyváradon kedves nővérem házánál töltöttem betegen, hor-
nan márczius végén visszatérve, két hónapig voltam a városligeti
vizgyógyintézetben, onnan járván be a hivatalba, melyből FRIVALDSZKY,
szenvedő állapotomat látva, többször hazaküldött. 5 ámbár öt hétig
csupán csak tejjel éltem, mindez mitsem használt, csontig lesová-
nyodtam, téliesen öltözve csak 67 fontot nyomtam. Az 1871-ik év
"augusztus havában aztán kimentem Karlsbadba, majd onnan Fran-
zensbadba, melyek áldott vizeinek nyolcz heti használata s itthon a
még csaknem ugyanannyi ideig tartó szigorú kúra után teljesen meg-
106
gyógyultam s hogy a májamnak baja volna, többé a mai napig sem
éreztem ; olyan gyorsan összeszedvén magamat, hogy az 1873-ik év
tavaszán már 130 fontot nyomtam, tehát még egyszer annyira testes
valék, mint voltam másfél év előtt. Nem is voltam azóta sem többé
beteg, kivéve azt, midőn 1903-ban kedves nőm elhunyta után iníluen-
zás tüdőgyuladásba estem, mely veszélyes bajban előbb velünk lakott
ritka jóságú anyósomat, majd 1902-ben első hitvesemet vesztettem
el; de a melyből Kuryy barátom kedves fia, a kiváló orvos szeren-
csésen kigyógyított. :
1875-ben 16 nagy fiókban elhelyezett szép gyüjteményemet a
nagyváradi főgimnáziumnak ajándékoztam, csupán egyes nagyobb
ritkaságokat hozván fel magammal Múzeumunk részére.
Midőn 1870-ben a Múzeumhoz jöttem, az bizony akkor még
mindig szánalmas állapotban volt. A nem nagy számú emlős, hal és
hüllő zöld posztóval letakart asztalokon és ládákon volt kiállítva,
kitéve a pornak, romlásnak, molynak, Dermestes-eknek; csak a ma-
darak egy része volt szekrényekben, a Hazai Első Takarékpénztár
költségén készültekben és a kiselejtezett egykori nádori konyha-
szekrényekben. A rovarok termének a butorzata is hiányos vala s
maga a gyüjtemény, a lepkék és bogarak kivételével, bizony eléggé
szegény volt. A könyvtár alig állott háromszáz munkából, ezek is
jobbára csak FRrIvaLpszgkY IMRÉ-nek 1864 ben megvett gyüjteményé-
vel kerültek az állattárbe, de a mely bajokon PuLszgY csakhamar
segített: készültek az új butorok s 1872-ben a legszükségesebb
könyvek megszerzésére húszezer forint lett a költségvetésbe egy-
szerre felvéve.
Ekkor már nagyszámban érkeztek Xánxrus keletázsiai expedi-
cziójából, többnyire borszeszben, a rovarok. Én s a Múzeum gyüj-
tője: PávEL JÁwsos ezek praeparálásával voltunk elfoglalva s két év
alatt több mint 50 ezer darab rovart készítettünk ki. Ezek elkészülte
után FRIvaLrpszkvY magának tartván fenn a rovarok közül a Coleo-
pterákat, Lepidopterákat és Orthopterákat, a többi rendek s az
alsóbbrendű gerincztelen állatok gondozását reám bizta. 1873-ra egy
új segédi állás volt a költségvetésbe beállítva, melyre a mi mostani
szeretett főnökünket, DR. Hogvárn GéÉzá-t nevezték ki, a ki már akkor
is kedvelt tárgyát, az európai Hemipterákat meghatározva hagyta
hátra, midőn családi tűzhelyet alapítani óhajtván, a még mindig cse-
kély fizetés (csak 600 frt fizetése és 200 frt Jakbére volt) miatt az
1874-ik év végén elvált tőlünk, magát az abaujmegyei Forró ra járás-
orvosnak megválasztatván. Helyét 1875 február 24-én HERMAN. OTTó
foglalta el, ki a pókok iránt érdeklődvén, faunánk ilynemű állatait
nagy szorgalommal jobbára nemcsak meggyüjtötte, hanem azt három
kötetben fel is dolgozta. Időközben Szeged város országgyűlési kép-
107
viselőjévé választatván, 1874 október 28-án elhagyott bennünket,
kiváló érdemeket szerezvén magának a , Természetrajzi Füzetek"
megindításával is, melyet mint képviselő is tovább szerkesztett ; mig
a szerkesztést 1887-ben, a XI-ik kötettől kezdve DR. SCHMIDT SÁNDOR
ásványtári segédőrnek adta át. Scnminr 1894 deczember 25-én mű
egyetemi rendes tanárnak neveztetvén ki, a folyóirat szerkesztését a
minisztérium reám bízta, ki azt nyolcz éven át, egész 1903-ig, meg-
szünéséig szerkesztettem, befejezvén annak 25-ik kötetét. A folyó-
irat folytatásaként ekkor, az idegenek által sokszor nehezen s rosz-
szul idézett eczím helyett, DR. HoRvárH Géza szerkesztésével az
, Annales Musei Nationalis Hungarici" indult meg. Az én nyolez évi
szerkesztésem alatt, az igazgatótól kapott nagyobb dotátió segélyé-
vel, a , Természetrajzi Füzetek" jóval megvastagodottak és én a
Múzeum gyüjteményeinek ismertetésére számos külföldi szakembert
megnyervén, az eddig követett iránytól eltérően, fősúlyt a külföld
által is érthető idegen nyelvekre fektettem, de a latin nyelven irott
értekezéseken kivül, főleg a magyar tárgyúakat, magyarúl is ismer-
tetni kivántam. Szóval a folyóiratot internáczionális jellegűvé tettem,
mit ugyan HERMAN és ScHMIDT barátaim tőlem a , Budapesti Szemlé"-
ben zokon is vettek, de a mely eszmének, változtatásnak a helyes-
ségét a tapasztalat nemsokára igazolta, mert rövid idő alatt több
mint 100 új cserét kaptam, köztük nem egy régi és tekintélyes folyó-
iratot mindenféle mívelt nyelven, melyeket azelőtt drága pénzen kel-
lett megszereznünk. Ez új irányt helyeselte DR. HoRrvárn GéÉzA is,
hasonló szellemben indítván meg az új folyóiratot.
Ha az életben érdemekről lehet beszélni, úgy talán egy csöp-
pet önzés nélkül én is kérhetek abból, annak a révén, hogy a mú-
zeumi évkönyvek tanúsága szeriut is, a Múzeum fiatal tisztviselői az
1870-ik évtől kezdve egész 1880 ig, tehát tiz éven át, a rossz fizetés
miatt egytől egyig mind elhagyták az intézetet és más pályára lép-
tek, az egy HAMPEL JózsEr kivételével, de a ki a velem egyszerre
kinevezétt régiségtári segédből, a sok változások miatt, alig néhány
év alatt már annak az osztálynak főnöke lett akkor, midőn én még
. mindig s még azután sokáig, csak segéd voltam. Ekkor ugyanis még
az a kegyetlen szokás járta, hogy az előmenetelre addig kellett várni,
mig az osztályban előtte levő elhal vagy elmegy és nem volt meg a
mai sokkal igazságosabb conkretális status, midőn a tisztviselők
mindnyájan egyformán csak tisztviselők lévén, változás esetén az
megy előre — ha ugyan megy, ha más, magas és legmagasabb pro-
tekczió útján jogtalanul eléje nem ugrik — a ki szolgálati éveire
való tekintettel a sorban következik. Igy történt azután, hogy én 12
éven át voltam segéd, de szerencsére nem borbély-, hanem állattári
segéd, mindössze 800 frt fizetéssel és 200 frt lakpénzzel, melyből
108
kétszáz forint ötödéves pótlékomra esett, egészen DR. KARL JÁNos-
nak 1882 január 25-én bekövetkezett haláláig, midőn segédőrré lép-
tem elő s most már az ötödéves pótlékkal együtt 1100 frt fizetésem
és 300 frt lakpénzem lett.
PuLszkY FERExcz-et nyugtalanította a folytonos változás a tiszt-
viselői karban s azért már 1876-ban javaslatot tett a fizetések eme-
lésére, de a miből bizony semmi sem lett, mert az akkori híres. mi-
niszteri tanácsosunk, HEGEDÜS KAnpiDp LAJos az Anophthalmus Hege-
diüsi barlangi vakbogár nevének méltatlan viselője azt felelte neki :
, Mit akarnak a te tisztviselőid, hisz az ő életök csupa gyönyörüség,
azért a pár óráért, mit a hivatalban töltenek, még több fizetés kel-
lene ?" és Putszkv csupán annyit tudott kivinni, hogy az ország-
gyülés ötödéves 100 frtnyi pótlékot engedélyezett visszamenőleg, de
a melyet a WEKkERUE-kormány 13893 ban fizetésünket javítva, tőlünk
visszavett; akkor, midőn ilyet az egyetemi könyvtár tisztviselőinek
meg megadott. ; 3
Az akkori viszonyokat jellemzi a következő kép is. Az 1880-ik
év első napjaiban a Magyar Akadémia egyik összes ülése előtt
TRÉFORT miniszter FRrIvaALDSZKY-tól a Múzeum felől kérdezősködött.
FRIVALDSZKY felemlíté, hory HERMAN Orró is elhagyott bennünket, a
mi nagy kár az intézet és a tudományra nézve is; s a sok kilépés
okát ő abban találja, hogy a csekély fizetés miatt a tisztviselők nem
mernek megnősülni és hogy ezt tehessék, jobban dotált állásokra
mennek. Mire a miniszter azt felelte : , Elég szép állásuk van, vegye-
nek el gazdag leányokat. Bizony, az én segédfogalmazóimnak sin-
csen több fizetésök, de a kik úgy segítenek magukon, hogy gazdag
családokból nősülnek ; tegyenek hát úgy a múzeumi tisztviselők is!"
Beszélgetésük további folyamatán át elmondá, hogy az ő megmaradt
két tisztviselője is még mindig nőtelen, noha már 40 évesek s az
egyik már tiz évi szolgálat után ma is csak segéd. Az érdemesebb
tisztviselők és azok számára, kik hosszú idő mulva sem léptek elő,
lehetne talán a személyi pótlékot behozni? Mire TRÉFoRr azt felelé :
, Mondja, kérem hát ki az, a kit annyira protezsál?" MocsáRYy SÁN-
DOR, mondá FRIvALDSZKY, neki bátorkodom kérni Excellencziádtól
személyi pótlékot". , No, jól van, hát Mocságy-nak megadom." Más-
nap FRIvVALDSZKY örömmel mondá el nekem ezeket. De bizony a pót-
lékból nem lett semmi, annak a már említett HEGepÜüs-nek ellenzése
. miatt, ki miniszterének azt mondá: ,A Múzeumnál eddig személyi
pótléka még senkinek sincsen, nem jó lesz preczedenst csinálni."
Igy tehát a miniszteri igéret, csak igéret maradt !
Hogy ilyen körülmények között a Múzeum szolgálatában meg-
maradhattam, az csak azáltal vált lehetségessé, hogy főnököm 1872-
től egész 1888-ig bezárólag, midőn már nem mentem többé a vidékre
sin
he!
109
gyüjteni, mert nemsokára megnősültem, minden évben részesített
utazási segélyben, a legtöbbször eleintén a Magyar Tudományos .
Akadémiától is részesülvén ilyenben. A kétféle segélyből mindig
maradt valami, a mi, irodalmi munkásságommal együtt, aztán kisegí-
tett. Ilyen segélyekkel jártam be 17 éven át a magyar állam terüle-
tének nagy részét, Erdélyt úgy, mint Horvát-Szlavonországokat is,
mindenütt hat héten át mindenféle rovart gyüjtve. Megmaradtam
tehát a Múzeum szolgálatában, azt mondva magamban ,itt élned,
halnod kell." Pedig ugyanakkor nekem is voltak ám fényesebb ki-
látásaim! RiBáRY SÁáwpoR kereskedelemügyi miniszteri tanácsos, a ki
még Nagyváradról jól ismert, kétszer is hivott, 1872 és 73-ban, hogy
lépjek át az ő minisztériumába, ő kineveztet engem fogalmazóvá. S
midőn 20 év multán a dunaparti korzón egyszer találkoztunk s kérdé,
mi most a fizetésem és mondám, az ötödéves pótlékkal és lakbérrel
együtt 1600 írt, szemrehányásképen csak annyit jegyzett meg: ,Ha
Ön akkor, midőn kétszer is hívtam, szót fogadott vala, ma már régen
miniszteri tanácsos volna." Ez tény, ez szóról szóra igaz, de én nem
tartottam lelkiismeretemmel megférhetőnek, hogy azt az intézetet, a
hová csak négy évi várakozás után nehézségekkel jutottam be s a
hol betegségemben velem olyan nagylelküen bántak: most midőn
már egészséges lévén, hasznomat vehetik, jobb fizetés és magasabb
állás reményében hálátlanul elhagyjam.
Meggyógyulásom után főnököm, FRIVALDSZKY ajánlatára a Hy-
menopterák tanulmányozását tűztem ki czélomul, de csakhamar be-
láttam, hogy a meglevő 7—8 fiókban elhelyezett, jobbára FRIVALDSZKY
Jáwos-tól kirándulásai alkalmával csak úgy mellékesen gyüjtött,
vagy FRrivALDSzEY IMmRÉ-nek egykori gyüjtőitől Bulgáriában és Török-
országban szedett kevésszámú állat — de a melyek között már né-
hány FöRsSTER- és TISCHBEIw féle typus is volt — meg néhány darab
exotikus faj, a XÁánrus-tól gyüjtötteken kivül, erre a czélra vajmi
kevés, a főváros környékén tett kirándulásaimban most főleg ezekre
voltam tekintettel s alig pár év alatt már meglehetősen szép gyüjte-
ményt hoztam össze, ami annál is könnyebben ment, mert már PÁVEL
és később Bigó LaJos is segítettek. A gyüjtöttek neveit is tudni
akarván, csakhamar észrevettem, hogy a mi állataink egy jó része
a meglevő munkákban vagy egészen hiányzik, vagy azok olyan
gyarlón vannak leírva, hogy őket biztosan felismerni nem lehet. Az
ekkor még nagyon is fejlődésben levő tudomány néhány szakmíve-
lőjéhez fordultam tehát, kik fajaink nagy részét szintén nem ismerték.
Faunánk ilyen szépségét és érdekességét látván, állatait még
nagyobb szeretettel gyüjtöttem és elhatároztam, hogy a Neuropterá-
kon kívül ezentúl főleg Hymenopteráink megismertetésére fogok tö-
rekedni. Hogy pedig ezt tehessem, szükségesnek véltem az ezekre
110
vonatkozó irodalom összeállítását. A következő évben, a tavaszi és
nyári hónapok csaknem minden délutánját a Múzeumban töltvén,
könyvtárunk egyes köteteit átnéztem, kijegyeztem magamnak az
ezekre vonatkozó irodalmat, melyet később még más források után
is összeírván, 1882-ben HERMAN ,Literatura Hymenopterorum" ezím
alatt, mint a Természetrajzi Füzetek VI-ik kötetének legnagyobb
részét közzé is tette. A több mint nyolcz nyomtatott ívnyi dolgozat
tiszteletdíja fejében adott 50 forinton kívül nekem adván még annak
100 darab különlenyomatát is. Ezeket aztán berlini könyvárusunk
alig pár év alatt csaknem egészen eladta, az keresett könyvvé lett.
Az 1875-ik év őszén meglátogatott minket a híres lepkész,
DR. SrauprixGER Orró, ki az előttem fekvő néhány törött vagy nagyon
is régi idegenföldi Hymenopterát látván, melyeket szép állataimért
KiRegy-től a Britisn Múzeumból kaptam. Azt mondotta nekem, hogy
otthon van már egy kevés ilyfajta állata s ha akarom, írni fog a föld
különböző részeiben levő lepkegyüjtőinek, hogy ezentúl Hymenopte-
rákat is gyüjtsenaek. A következő években aztán egymásután jöttek,
később másoktól is a szebbnél-szebb Hymenopterák. FRIVALDSZEY
ezek megvételére nekem évenkint 200 íÍrtot, sobszor többet is adott
a 3000 forintnyi csekély dotáczióból. STAUDINGER ígérete s küldemé-
nyei és főnökeim jóindulata voltak tehát alapjai a mai nagyszerű
idegenföldi Hymenopterák gyüjteményének.
1878-ban már szép gyüjteményünk volt s mivel ekkor már
megindúlt az új múzeumi folyóíratis, azt támogatnunk kellvén, meg-
kezdettem állataink ismertetését. A sok új faj leírása s a tőlem cse-
rében kapott szép magyar állatok aztán 1886-ban arra indították
FRIEsE HENRIK barátomat, a méhfélék mostan már első szakemberét
— ki csupán ilyenekből álló óriás gyüjteményét százezer márkáért
sem adja — hogy Budapestre jőve, tíz hónapot itt töltsön. A télen
át tanulmányozta a mi méheinket s azoknak neveit és előfordulási
helyeit, idejét magának kijegyezte, tavaszkor aztán olyan erélylyel
fogván hozzá a gyüjtéshez, hogy midőn augusztus elején hazájába,
Schwerinbe visszatért, nem kevesebb, mint 11.000 darab ritkábbnál
ritkább méhfélét vitt haza magával. Ez a körülmény kissé ártott
ugyan nekünk, mert állataink értékét lenyomta, de ő is sokban
hozzájárult ilynemű faunánk ismeretébez.
1880-ban az Akadémia a Viréz-féle jutalomra pályázatot írt ki
hazáuk állatai valamely nagyobb családjának vagy rendjének magán-
rajzi megírására. Erre a magyarországi addig ismert fémdarázsakkal
én is pályáztam s a jutalmat én nyertem meg, másik két pályázó
társam: Dapav és TömösváRgY dolgozata pedig dicsérettel lett kitün-
tetve és szintén kiadva. Ezek alapján aztán 1884-ben az Akadémiá-
nak tagja is lettem. Midőn pályamunkámat készítettem, fogamzott
140
meg bennem a szerencsés gondolat, a magyar fauna fémdarázsainak
magánrajza után, megírni az egész Föld fémdarázsainak a mono-
graphiáját is. E 382 és !/ ívnyi nagy latin munkán aztán, a délutáni
órákat egész késő estig a Múzeumban töltvén, még nyolcz évig dol-
goztam s az 1889-ben, mint az Akadémia II[-ik osztályának külön-
kiadványa jelent meg. E munka a mai napig már az egész világon
elterjedvén, a fémdarázsok alapvető műve . marad mindenkoron!
Megvallom őszintén, bizony engemet is nem egyszer bántott a
gondolat, hogy csekély fizetésem miatt, noha már 47 éves vagyok,
a nősülésre komolyan még mindig nem gondolhatok, mert négy évi
várakozás és hosszas betegségem, meg a megélhetésre kevés állami
fizetés pótlása miatt, családi örökségemet már egészen elköltöttem,
midőn szerencsém lett egy köztiszteletben álló budai vagyonos
hivatalnokcsalád szép és kedves leányának a szívét megnyerhetni ;
de a kit 12 évi boldog házasság után, alig pár napi betegség foly-
tán, 1902 okt. hó 4-én tüdőgyuladásban elvesztvén, a családi házban
fényesen berendezett nagy lakásban magamra maradtam. A hitvesi
szeretetteljes ápolás hiányát éreztem az 1903-ik év tavaszán, midőn
meg én feküdtem veszélyes iníluenzás tüdőgyuladásban, de a mely-
ből szerencsésen kigyógyulva, elhatároztam, hogy újra megnősülök,
a mit a gyászév elteltével — elhúnyt kedves nőmnek a kerepesi-úti
temetőben ideálisan szép emléket emelvén — meg is valósítottam.
És most, hogy életem egyik legnagyobb titkát is eláruljam, második
hitvesem nem vala más, mint az a sokszor említett egykori kisleány-
rokonom, kit a legboldogabb házasság közepette 1910 nov. 3-án, pár
nap alatt mellhártyagyuladásban akkor vesztettem el, mikor azt leg-
kevésbbé hittem, de a kiről még csak annyit kivánok megjegyezni
itten: mindig fájlaltam, hogy e szelidlelkületű leányt, rossz fizetésem
miatt, harmincz évvel előbb el nem vehettem !
Az 1895-ik év elején FRIvALDSszKY már többször panaszkodott
nekem, hogy dagadt májával sokszor szenved s meglássa, úgy érzem,
Xáwnrus barátomnak (7 1894 decz. 11-én) nemsokára utána megyek.
Én vigasztaltam, hogy eléggé jól néz ki, nem lehet olyan veszélyes
a baja De neki volt igaza, mert február közepén májrákja már
ágyba döntötte s ez a kínos betegség 1895 márczius 29-én életét,
73 éves korában ki is oltotta. Őszintén fájlaltam halálát, mert hiszen
ő nekem nem annyira főnököm, mint inkább öreg barátom volt s
neki mindig kedvelt embere valék. Köszönetemnek és hálámnak
iránta nem is adhattam máskor jobban kifejezést, csak akkor, midőn
koporsója fölött a következő általam soha el nem felejthető szavakkal
búcsúztam el tőle: , Csak elmúló, elporló részeidet viszik ki e házból ;
neved, lelked, szellemed örökre itt marad, mert hisz ezek az álattári
gyüjteménynyel, a tudománynyal vannak egybeforrva és késő
112
századoknak is hirdetni fogják neved nagyságát, dicsőségét. Műveid
és munkásságod híven megőrzik emlékedet, túlélik sírkeresztedet,
túl sírkövedet, s mi sem felejtünk el soha, nem különösen én.
Isten veled!"
FRivanpszkY elhúnyta után a magas és legmagasabb párt-
fogókkal kérkedő s elbizakodott rakonczátlan elemek fölött uralko-
dásom rövid ideig, csak kilencz hónapig tartott, de a melyhez mégis
két nevezetes tény fűződik; egy új állás szervezése az elárvult
entomologiai osztályhoz egyenesen DR. KERTÉSZ KÁLMÁN részére és
BigRó LAJos kiküldetése Uj-Guineába, megvétetvén az igazgató által
1000 frton annak meglehetősen gazdag rovargyűüjteményét.
Az osztály vezetését 1896 január 1-én vette át tőlem az új
igazgató, DR. HoRvárn Géza. Alig tizennégy nap multán, a képtár
igazgató-őre, a híres festőművész, THán MónR királyi biztosul az
Országos Képtárhoz rendeltetvén, Szarav igazgatónk a képtár veze-
tését az ő felügyelete alatt reám bizta s mivel. THÁw többé nem is
tért vissza, hanem nyugdíjaztatva magát leányához Triesztbe költö-
zött, a képtár vezetése továbbra is nálam maradt s én azt tiz éven
és két hónapon át minden külön tiszteletdíj nélkül vezettem egészen
addig, mig azt az elkészült Szépművészeti Múzeum igazgatóságának
a legkisebb hiány vagy hiba nélkül az 1906-ik év tavaszán átad-
hattam ; helyiségeit aztán, mint tudva van, a nagyon is szűkké vált
állattár foglalván el. XS
1896-ra összeállítottam a Fauna Regni Hungariae számára az
addig ismert Hymenopterák és Neuropterák névsorát ; megjegyezvén,
hogy ez adatok a legtöbb családnak már meglehetősen hű képét
mutatják, mit az azóta eltelt 15 év igazolt, mert bizony azokból a
családokból aránylag csak nagyon kevés olyan faj került elő, melyek
a névsorban nem voltak meg.
És most, 42 év multán, ha végigtekintek a mi, csaknem semmi-
ből lett Hymenoptera- gyüjteményünkön : szívem, lelkem, meggyőző-
désem úgy érzem, mintha azt sugná: ilyen gyönyörű szép, nagy
gyüjtemény aligha van több e földön, mert az eddig leírt 35—40
ezer fajból nekünk mintegy 16 ezer van meg több mint 50 ezer pél-
dányban, tehát az ismert fajoknak csaknem a fele. De hogy a rész-
letekre térjek: a fémdarázsok, a délamerikai nagy díszdarázsok: a
Pepsis-fajok és SzéPpLIiGETrI barátom buzgólkodása folytán a: Braconi-
dák gyüjteménye unikumok, azaz egyedülállók a maguk nemében,
ezekkel egy múzeum sem dicsekedhetik, mert hogy csak a Chrysi-
dáknál, az én kedvenczeimnél maradjak, ezekből nekünk több mint
7100 fajunk van, tehát a leírt fajoknak több mint a fele; mig a ver-
senyben utánunk következő párisi és berlini gyüjtemények, a közzé-
tett adatok szerint, csak alig 400 fajjal szerepelnek. A méhféléknél
113
nagyobb gyüjteménye csak FRIEsÉ-nek, a Mutilláknál nagyobb csak
ANDRÉ nak, -speczialistáknak van; a levél- és fadarázsoknál nagyobb
gyüjteménye csak Kowxow-nak lehetett, mely most a Deutsches Na-
tional Museum tulajdona. BiRó újgnineai gyüjtése és az ezekért ka-
pott hangyaféléknél nagyobb gyüjteménye szintén csak a specialis-
táknak van. BiRó barátom gondos meggyüjtése folytán a Chalcididák
és Proctotrupidákból egy ritka, nagyságra nézve aligha nem párat-
lan szép gyüjteményre van kilátásunk. A kaparó darázsok és a
Vespidák gyüjteménye is jóval nagyobb mint a bécsieké, hol pedig
az elsőnek t. i. a kaparó darázsoknak a Múzeumnál két legbiresebb
ismerője, speciálistája él Nem kevéssé emeli gyüjteményünk értékét
az, hogy a magyarországi fajok ily mértékben sehol és senkinek
birtokában nincsenek képviselve s hogy nekünk úgyszólván az ösz-
szes férfiaktól, kik e téren kitüntek, nagyszámú typikus példányaink
vannak. Én magam is eddig több száz újra jellemzett fajon kivül
938 új fajt és 40 varietást írtam le; ezekből csupán fémdarázst 430
fajt és 30 válfajt, többet tehát mint az ismerteknek egyharmad részét.
Sok más dolog elhagyása után emlékjegyzeteim végéhez köze-
ledvén, még csak azt az egy óhajtásomat kivánom kifejezni, vajha
mostani társaim s azok, kik ezután a Múzeumhoz jutnak : egykoron
éltük alkonyán, 42 évi szolgálat után, velem együtt őszinte szívből
elmondhatnák ,sohasem bántam meg, hogy a Múzeum szolgálatába
szegődtem" — mert hisz e földön nem mehet, nem lehet minden
úgy, mint azt mi kis emberek akarnók !
Főnökeim szíves jóindulatából kétszer is részesültem királyi
kitüntetésben. Előbb 1900-ban ,a tudományosság terén szerzett ér-
demekért" kaptam a királyi tanácsosi czímet, majd később, 1910-ben
,buzgó és ezedményes működésemért" a Ferencz József-rend iiszti
keresztjét. S ha e királyi kitüntetések jogosultságának igazolásául
magam is elismerném, hogy hazánknak, a tudománynak és a Nem-
zeti Múzeumnak csakugyan tettem némi hasznos szolgálatot, melyek
által magamnak érdemeket szereztem: úgy ez érdemek dicsőségének
egy részét szívesen és hálásan megosztom FRIvaLpDSszKY JÁnos-sal,
kinek egyedül köszönhetem, hogy a Múzeumhoz jutottam s nem
lettem ügyvéd, biró vagy jogtanár, hanem életem egész folyamán
át gyermekkorom óta kedvelt tárgyamnál maradhattam s igy a szép
. és kedves entomologiának egyik szerény, de lelkes mivelője lehettem !
114
. Adatok Magyarország lepkefaunájához.
Irta: DiószeGmny Lászró (Borosjenő).
1. Lycaena Bavius Ev.
Magyarország lepkefaunájából ezt a fajt eddig nem ismertük,
mígnem 1910 április 10-ikén Erdélyben, napos, virágos hegyoldalon
délelőtt 10 órától déli 1 óráig 6 példányát nem gyüjtöttem. DR. SErrz
műve szerint fenntnevezett lepke elterjedési köre Dél. Oroszország,
a Kaukázus, Kis-Ázsia és Syria-ra esik.
Minthogy e fajból eredeti példányokat nem ismerek és pél-
dányaim azoktól eltérhetnek, leírásukat a következőkben adom:
A [DLycaena Bávius Ev. hazai példányai felül a L. Orion PALL.-hoz,
alul a L. Baton BasrkR.-hez hasonlítanak és csak akkorák, mint a
legkisebb. L. Baton BGsSTR.
Alapszíne fekete, nagyon élénk fényű sötétkék vagy zöldes-kék
behintésű, a mely a szárnyak nagy részét úgy borítja, hogy a
szegélyen egy széles szalag fekete marad. A hátsó szárny zúgától
felfelé a szegélyen 4—5 nagyobb hosszúkás fekete pont van és ezek
felett nagyon élénk narancssárga vagy czinóbervörös színű szalag-
szerű foltocska a harmadik pontig. A szegély olyan mint a L. Orion
PALL.-é, fehér feketével tarkázott. A középpontok csak az elülső
szárnyon láthatók gyengén. 3
Fonákja hasonlít a L. Baton BGsrR.-éhez, de a holdacskák, a
melyek a L. Baton szegélyén bár gyöngén, de láthatók, itt teljesen
hiányzanak, helyüket erős, hosszúkás, a fehércsen szegélyezett
szemekig terjedő foltok foglalják el. A fonák alapszíne : sárgás-
szürke, a hátsó szárny szalagja narancssárga vagy EzTm Dee bTTÜzT És
a szárny zúgától a széléig halad.
2. Lycaena Orion PALL. ab. Csernyi nov.
7.7 72
A L. Orion egy érdekes aberrátióját gyüjtöttem 1912. évi
május 13-án az aradmegyei Honcztőn.
A lepke ezüstöskék ibolyás fénynyel, a középpontok nagyok,
határozottak. Az elülső szárny középpontja alatt, a 3., 4. és 5.
sejtben hosszúkás fekete pontok sorakoznak; a hátsó szárny közép-
pontja alatt csak egy ilyen pont van.
Fonákja ezüstös-fehér, az elülső szárny foltjai a rendesnél
valamivel nagyobbak, hosszúkások.
Ezt az új fajeltérést CsERvy LaAJos őrnagy barátom tiszteletére
neveztem el,
115
3. Pararge Egeria L. var. egerides STGR. ab. Kertészi nov.
A P. var. egerides két érdekes eltérését gyüjtöttem, melyek
közül az egyiknek alapszíne világos szürkés-barna, rajzolata
pedig egy árnyalattal világosabb, sárgás-szürke, a szemek
azonban rendes fekete keretűek, fonákjának rajzolata nagyon gyenge,
világos, fakosárgás. ;
Ezt a lepkét, melyet Borosjenőn gyüjtöttem 1910. évi május
19-én, DR. KERTÉSZ KáLmáNw barátom tiszteletére neveztem el.
4. Pararge Egeria L. var. egerides STGR. ab. Schmidti nov.
A P. var. egerides másik gyüjtött eltérésének színe a rendes
fekete-barnás, sárgás-barna foltokkal, az elülső szárny 1., 2., 3.
sejtjében a sárgás foltok a középsejtig terjednek, a középsejt két
világos foltja pedig összefolyt. A hátsó szárny sárgás foltjai a ren-
desnél jóval nagyobbak, a fonákján szintén.
Ezt a lepkét, melyet ScHMIDT ANTAL nemzeti múzeumi őr tisz-
teletére neveztem el, szintén Borosjenőn gyüjtöttem 1912. április
hó 25-én.
Mind a négy új. lepkeeltérés typusát a Magyar Nemzeti Mú-
zeumnak ajánlottam fel.
Megfigyelések. 3
Ez évi április hó 25-től 30-ig fejlődött bábokból kikelt lepkéken
a következő megfigyeléseket tehettem :
Papilio Podalirius L. sárgásabb színű, a 4—5. sáv között árnyék-
szerű sávval, mely valamennyi példányon észlelhető. (Borosjenő).
. Papilio Machaon L. rajza átlag erősebb, némelykor pedig az
elülső szárny csúcsán levő pont a fekete rajzban eltűnik ; volt közte
egy. ab. bimaculatus Erm. is. (Borosjenő).
Thais Polyxena Scunrr. Sárgább, rajza koromfekete és erőteljes,
Az elülső szárnyon minden esetben (27 lepke) jelen van a 6. sejt
piros pettye, gyakran az 5.-ben is. Itt említhetem meg, hogy hálómba
került a rendkívül ritka ab. meta MEIG. is. (Borosjenő).
Euchloc Cardamines L. Borosjenőn az idén nagyon kevés (9) pél-
dány került elém, az aradmegyei Honeztőn már jóvaltöbb volt. A legtöbb
példány elülső szárnyának középső pontja tünőfélben volt, két esetben
pedig hiányzott ez (ab immaculata PABsT.), egy esethen ezek ellen-
kezője, a rendkivül ritka ab. guadripunciata Fucns. (Borosjenő) került
elém. Érdekes, hogy az előbbi években gyüjtött sok száz példány
között egyik eltérés sem akadt.
Callophrys Rubi L. Valamennyi példány fonákján csak egy,
kivételesen két fehér pont jelent meg. (Borosjenő, Honcztő).
Argynnis Dia L. Minden esetben erősebb a rajza ; az ab. vittata
116
SpuL. gyakori jelenség; több példány fekete behintésű vagy sötét-
barna alapszínű volt. (Borosjenő, Honeztő).
A fentemlítetteket nagyobb számban figyelhettem meg s így
csak ezekről nyertem áttekinthető képet.
Kisebb számban fordult elő :
Neptis Aceris F. Koromfekete (nem barnásfekete), hófehér, de
kissé gyöngébb, összeszorítottabb rajzzal (Borosjenő, Honcztő).
Melitaca Maturna L. Borosjenőn némely évben gyakoribb jelen-
ség, az idén 7 példány került hálómba, melyeknek fekete rajza mind
kiterjedt volt. ;
Mindezen változásokat egybevetve véleményem az, hogy az
április 5-től 25-ig tartó fagyos, szokatlanul hideg éjszakák befolyá-
solnatták a bábok normális fejlődését, a kikelt lepkék nagy átlaga
legalábbb ezt mutatja Borosjenőn és Honeztőn, a hol megfigyeléseket
tehettem. : ú ;
Ennek köszönhetem a sok érdekes aberratiót és átmeneti alakot,
melyeket az előbbi években hiába kutattam (annak idején erre a
jelenségre több lepkész figyelmét hívtam fel). Bár e vidékre jellemző,
hogy a Melitaea Didyma 0. nak a kontinensen feltalálható minden
változata repül, így a var. occidentalis STGR., persea KOLL., meridio-
nalis STGR. var. alyina örGR. stb. szóval a világos krémszíntől a majd-
nem feketéig (? 9) és a fakósárgától a tüzesvörösig mindenféle
rajzú és árnyalatú c" c.
Adatok
Magyarország Coleopterafaunájához.
Irta: MIHóK OTrTró.
A Magyar Birodalom bogárfaunájának összeállítása óta (Kurny
Fauna Regni Hungariae. Coleoptera) Csiki ERwuNő barátom évenként
közli azokat az adatokat, melyek Magyarország bogárfaunájára újak-
vak bizonyulnak.
Magam a Rovartani Lapok 1910. évi 2. számában állítottam
össze a gyüjteményemben lévő és faunánkból még nem ismert bo-
garak jegyzékét.
Az alább felsorolt és rövid időn belül gyüjtött nagyszámú
adatok eléggé bizonyítják, hogy hazánk gazdag és érdekes faunájá-
nak kikutatásában még milyen óriási munka vár kisded táborunkra.
Tekintettel arra, hogy az utóbbi években tényleg többen és
nagyobb buzgalommal folytatjuk a gyüjtést, ezentúl folytatólagosan
közlöm a gyüjteményemben levő és Magyarország faunájára új bo-
garak jegyzékét, a termőhely és gyüjtő nevének megemlítésével.
117
Carabidae :
Bembidion striatum var. hamburgense MrIzg — Budapest (Bokon).
— — Andreae var. Bualei Duv. — Radna-Borberek (BoKkoR).
Trechus amplicollis FarRm. — Csorba-tó (DIENER).
Calathus melanocephalus"var. noricus DANIEL — Bucsecs.
Microlestes cordatulus REirr. — Budapest.
Staphylinidae :
Omalium impar Rny — Bucsecs.
Arpedium guadrum var. alpinum Fauv. — Magas Tátra (DIENER).
Thinobius longipennis HEER Verestorony (BREIT).
Bledius spectabilis Kg. — Budapest!
Stenus neglectus GERH. — Kovácspatak.
Plilonthus spermophili GANGLB. — Esztergom (BOoKonR).
Aleuonota pallens Rey — Verestorony (BREIr).
Atheta spelaea var. macroptera BERNH. — Bihari barlangok.
— — triangulum Kg. — Isaszeg.
— . incogmta SHARP. — Biharfüred.
— — fungi var. orbata ER. — Budapest.
Phloeopora teres GRgaAv. — Pilis-Csaba.
. Ocyusa procidud ER. — Budapest.
Oxypoda lentula ER. — Biharfüred.
. Aleochara díiversa J. SAÓmu8. — Bihar: Ungurului-barlang.
Dytiscidae:
Rhamtus exoletus var. latitans SHARP — Budapest.
Siphidae :
Colon armipes Kg. — Isaszeg (DIENER).
Necrophorus investigator var. intermedius REiIrr. — Budapest, Hosszuszó.
FTiodidae 5"
Tiodes Brandisi Horopn. — Bihar hegység (BREIr)?
Hiydrophilidae ;
Helophorus nubilus var. meridionalis Morscn. — Sopron (KNIz).
— crenatus Rpy — Fertő-tó (KNI2).
1 Előfordul Szegeden és Szeged : Központ-on is (Csixi: Csongrád vár-
megye bogárfaunája. Magyar Orv. és Természetvizsg. XXXIII. vándorgyül.
munkál. 1906, p. 249).
2 Lásd.: Rovartani Lapok. XVIII, 1911, p. 127.
118
Helophorus guadrisignatus BacH — Horvátország (KwNIz).
Ochthebius impressicollis LAP. — Magyar tengerpart.
— — bicolon GERM. — Magyar tengerpart.
— — viridis var. Mülleri GaANGL8B.: — Magyar tengerpart.
— — Lejolisi var. subinteger Mucs. — Fiume.
Hydraena atricapilla WArERH. — Kárpátok (Kw12).
Hydrous var. ? plicifer BEp. — A törzsfaj között.
Phlilydrus bicolor var. halophilus BEDEL — WHertő-tó (IKNIz).
Laccobtus biguttatus GERHARDT — Dárda (KAUFMANN).
Sphaeridium scarabaeotdes var. striolatun HEER — A törzsfaj között.
— " bipustulatum var. Daltoni Srepn. — Győr (BoKkon). :
Cercyon pygmaeus var. merdarius STURM — Bucsecs.
Cantharidae :
Podabrus alpinus var. melancholicus ToRRE — Bucsecs.
Absidia pilosa var. Schönherri MANNH. — Brassó.
Malihodes spathifer Kinsw. — Bucsecs. .
Nitidulidae :
Meligethes viridescens ab. azureus HEER — Tátrafüred, Máramaros.
Oryptophagidae:
Emphylus glaber GyuLH. — Szelecz (KocsI).
Mycetophagidae :
Mycetophagus piceus ab. lunaris F. — Esztergom (Boxkon)!
—— — ab. varius MARSH. — Esztergom (Boxkon).
— — ab. punctulatus ScHILsgyY — Budapest.
Coccinelidae :
Aphidecta obliterata ab. pallida THuwxB — Biharfüred.
Coccinella conglobata ab. meridionalis J. Münt. — Budapest.
Propylaea 14-pumctata ab. biflexuosa WsE. — Kovácspatak.?
— — ab. bifasciata WALTER — Kovácspatak.
— ab. 12-pustulata Ponr. — Kovácspatak.
— ab. angularis SaAJó — Kovácspatak:
Pullus testaceus ab. scutellaris Murs. — Dárda (DR. KAUFMANN).
— pallidívestis ab. nanus Murs. — Dárda (DR. KAUFMANN).
Sidis biguttatus MunR. — Budapest.
1 BRANCSIK Péhó-ról említi (Trencs. Termtud. Egyl. Évk. 1910, p. 21).
2 BRANCSIK Trencsénről említi (Il. e. p. 21).
Eza
Elatevidae :
Cardiophorus Erichsoni Buvss. — Budapest, Kovácspatak.
Drasterius bimaculatus ab. ruficollis REirr. — Budapest.
— — ab. apicalis RErrr. — Kovácspatak.
Ptinidae :
Ptinus Edmundi ABLLE. — Budapest.
Anobiidae :
Xyletinus subrotundatus LAP. — Budapest.
Meloidae:
Zonitis praeusta ab. flava Tauscn. — Budapest.
Chrysomelidae :
Haltica oleracea ab. nobilis WEISE — Kovácspatak.
Longitarsus pratensis var. medicaginis ALL. — Budapest.
Anthribidae.:
Anthribus fasciatus ab. ventralis Rey — Budapest (DR. FoDoR).
Curculionidae :
Phyllobius calcaratus ab. piri GyLLH. — Korytnica.
— urticae ab. fuscofumosus RErrr. — Máramaros.
Polydrosus mollis ab. rubens SrTIeRL. — Budapest.
. — — sparsus GYLLH. — Szigetvár.
Sciaphobus caesius var. Merkh Srregkn. — Misid völgye.
Strophosomus rufipes STEPH. — Biharfüred.
119
Cidnorrhinus guádrimaculatus ab. rimulosus GERgm. — A törzsfaj között.
Gymnetron lattusculun DuyaL — Brassó.
Apion cormiculatum GERm. — Csoványos (MEUSEL).
. — — viciae var. Griesbacht STEPH. — Bucsecs.
Byctiscus populi ab. tataricus Fausr — Szigetvár.
— . betulae ab. violaceus ScopP. — Misid völgye.
Scarabaeidae :
Aphodius varians var. Fabricii ORBrGxy — Budapest.
— — mixrtus var. unicolor ScnrusgYv — Ünökő, Biharfüred.
— — Var. conmjunctus Muus. -— Bucsecs.
— — luridus ab. connexrus Mucs. — A törzsfaj között.
— — — var. intricarius Murs. — A törzsfaj között.
Geotr upes vernalis ab. obscurus MurLs. — A törzsfaj között.
120
Melolontha melolontha ab. femoralis Kr. — Máramaros.
—— — — ab. pulcherrima DToRRE — Budapest.
Polyphylla fullo ab. luciuosa Muczs. — A törzsfaj között.
Trichius fasciatus ab. Fabricii Rossi — Jád völgye.
— — sexualis ab. apicalis Murs. — Bihar: Misid völgye.
Törlendők Magyarország faunájából a következő fajok, melyek
téves meghatározás alapján lettek kimutatva
Helophorus fulgidicollis MorscH.
Cercyon littoralis GYLLH.
Hydrophilus sarius SEMENOV.
Agrilus viridis var. ater F.!
Magyarország piliangói.
Irta: T A. AIGNER LAJos.
XT
3. nem: Adopaea Billb.
A fej és a test zömök; a tapogató utolsó íze felálló, elég
hosszú, karcsú; a csápbunkó röviden hegyesedő. Az elülső szárny
középsejtje hosszú, elül hegyes, a hátsó szárny-é rövid és egye-
nesen lezárt.
A hernyó orsóalakú, csaknem csupasz, fűféléken él és kitelel.
A báb nyulánk, a fejvége hegyes.
A palearktikus- tájban 9 faja él, melyek közül három hazánk-
ban is él. :
A fajok meghatározó kulcsa:
fs SEBE "vörösöszsátoa esse 2
— Felül barnás-sárga. A hím elülső Szásájáa KEZE TOT fekete
sáv van; alul az elülső szárny barnás-sárga, a hátulsó
zöldes-szürke. 3. Actaeon.
2. A csápbunkó rozsdasárga, csúcsa feketc. A hím elülső szár-
nyát egyenes hosszanti fekete sáv dísziti. Alul egyszínű
okersárga. 1. tineola.
— A csápbunkó csak alul rozsdasárga. A hím elülső szárnyát
hajlott hosszanti fekete sáv díszíti, alul okersárga, csúcsa
zöldes. A hátsó szárny belső szegélye az alsó oldalon vöröses-
sárga. 2. Thaumas.
1 BRANCSIK Nagysziklásról említi (1. e. p. 22).
124.
1. Adopaea lineola OcHnswm.
OCHSENHEIMER, Die Schmetterl. v. Europa. I, 2, 1808, p. 230. —
BorspuvaL, Icon. histor. des Lépid. t. 47, f. 4, 5 (1832). — Virgula
HÜBNER, Samml. europ. Schmetterl. fig. 660— 663.
A szárnyak vöröses-sárgák, keskeny fekete szegélylyel, a
bímek elülső szárnyát egyenes hosszanti fekete sáv díszíti; a nős-
tények szárnya valamivel sötétebb, elülső szárnyának csúcsa pedig
többnyire fehéres. Alul egyszinű okersárga. A csápbunkó rozsda-
sárga, hegye fekete. Kifeszítve 25—30 mm. ;
A pete hosszúkás, kissé lapos, szalmaszínű; kitelelő.
A hernyó sárgás-zöld, hátán sötét, oldalt barna vonallal. Hossza
25—30 mm. Májusig különféle füveken, különösen taraczkbúzán
(Triticum repens) és czigányzabon (Arrhenatherum elatius) él. A báb
nyulánk, fejvége hegyes, színe világos zöld.
Hazánkban elterjedt és junius elejétől augusztus közepéig
többé-kevésbé gyakori. Állandó faj, de találni oly példányt, melynek
szárnyai halványszínűek. Egyik eperjesi hím példánynak elülső
szárnyán fekete középfolt és széles fekete szegélye van, míg a
hátsó szárny csaknem egészen fekete, csak a közepe sárga.
Termőhelyei: Budapest VI. 5—VIII. 21, Eger, Parád, Nagy-
várad, Pécs VI. 11—VII. 20, Pápa, Csákvár, WFelső-Lövő, Sopron
VII— VIII, Pozsony VI, N.-Lévárd, Tavarnok VI, Verebély VI. 14,
selmeczbánya VI—- VIII, Rozsnyó VI. 30, Znióváralja, Trencsén,
Arvaváralja, Bresztova, Gölniczbánya VII. 3—VIII. 6, Eperjes,
Kassa, Bártfa, Magura talului (Besztercze-Naszód vm.), Kovászna,
Nagyszeben VIII. 5, Nagyág, Mehádia, Vrdnik, Vinkovcze, Lipik VII,
Josipdol és Dalmáczia.
3 A szomszádságunkban előfordul Alsó-Ausztriában, Karinthiá-
ban, Salzburg és Oláhországban (VII—VIID, Sziléziában (VI—VIID,
Cseh- és Morvaországban, Galicziában (VII) és Bukovinában (V—VIID.
Elterjedési köre Szentpétervártól Algirig és Spanyolországtól
az Altájig terjed.
2. Adopaea Thaaumas Hurx.
HUFNAGEL, Berl. Magazin. II, 1766, p. 62. — EsrPER, Die europ.
SGaettert am Albbild: t:36. f. 2-3; t. 98, £ 5 10 — [Minea
FaBRrcrus, Mant. Imsect. II, 1787, p. 84. — venula HÜBNER, Samml.
europ. Schmetterl. fig. 666— 669.
A. szárnyak vöröses-sárgák, keskeny fekete szegélylyel, a hím
elülső szárnyán hajlított hosszanti fekete sáv van. Alul az elülső
szárny okersárga, zöldes csúcscsal, a hátsó szárny pedig sárgás-
122
szürke, belső szegélyén vöröses-sárga. A csápbunkó alul rozsda-
sárga. Kifeszítve 25—30 mm.
Magyarországon junius és juliusban országszerte gyakori.
Színeződése általában kissé sötétebb mint az 4. lineola-é.
A pete hosszúkás, sárgás. A hernyó halványzöld, hátán
sötét, oldalt fehér vonallal és a lábai fölött sárga sávval. A hernyó
májusig pákhordón (Aira montana), komocsinon (Phleum pratense) és
egyéb fűféléken található. A báb sárgás-zöld, fejvége csak
kissé hegyes.
Termőhelyei: Budapest, Nagyvárad, Beél, Rézbánya, Székely-
híd, Eger, Parád, Pécs VI. 18-—-VII. 31, Sopron VII—VIII, Pozsony
VII, N.-Lévárd, Tavarnok VI-VII, Verebély és Zsarnócza
VI. 3—VII. 9, Selmeczbánya VI—VIII, Szliács, Rozsnyó VII. 6,
Kocsócz, Kiczulahegy, Gölniczbánya VI. 15—VII. 15, Igló VI. 29—
VII. 11, Szepesolaszi, Magas Tátra VII. 6, Eperjes, Kassa, Bresztó,
Ungvár, Előpatak, Nagyszeben VIII. 7, Nagyág, Lipik, Vinkovcze,
Josipdol, Velebit, Fiume és Dalmáczia.
Előfordul az összes szomszéd országokban: Alsó-Ausztria és
: Morvaország (VI-VID, Felső-Ausztria és Galiczia (VII), Karinthia és
Oláhország (VII-VIII, Szilézia (VI—VIJD. :
Elterjedési köre Finnországtól Algirig és Teneriffától az
Uralig terjed.
Különfélék.
7 Ganglbauer Lajos. Junius 5-én elhunyt a Bécs közelében
fekvő kies Rekawinkelben GANGLBAUER Lagos, a bécsi természetrajzi
udvari múzeum állattani osztályának igazgatója. GANGLBAUER halálá-.
val a bogártan egyik legkiválóbb művelőjét veszítette el. Kiváló
munkáival európaszerte híressé tette nevét, ,Die Káfer von Mittel-
europa" ezímű, sajnos most már befejezetlen maradt munkájával
pedig az elsők közé emelkedett. GawGLBavER 1856. évi október hó
1-én született Bécsben, ahol elemi, gimnáziumi és egyetemi tanulmá-
nyait is végezte. A tanári oklevél megszerzése után rövid ideig mint
tanár működött a bécsi akademikus gimnáziumon, mig 1880-ban az
udvari múzeumhoz asszisztenssé ki nem nevezték. A múzeumban
azután elég gyorsan haladt előre, 1885-ben segédőr, 1893-ban őr,
1897-ben II. oszt. őr, 1899-ben I. oszt. őr, 1904-ben az állattani osz-
tály vezetője és 1906-ban annak igazgatója lett, 1908-ban pedig a
kormánytanácsosi czímet kapta. Számos tudományos egyesület leve-
lező tagjává választotta, 8 társaság pedig tiszteleti tagságával tüntette. .
ki; a bécsi csász. tudományos akadémiának levelező tagja volt. GANGL-
BAUER érdeme, hogy a bécsi múzeum bogárgyüjteménye ma egyike
1238
az elsőknek és legnagyobbaknak. A gyüjteményt nagygyá elsősorban
vasszorgalmával tette. A. legnagyobb anyagot nyári gyüjtőútjairól
hozta, a többit részben csere útján, de leginkább a meghatározásért
kapta, mert bizony a gyüjteménynek vétel útján való gyarapítására
csak nagyon csekély évi összeg állott rendelkezésére. Gyüjtőkirán-
dulásait leginkább az Alpokba tette, évről-évre ezek más és más
vidékét kutatta, csak két ízben irányította gyüjtő útját hazánkba és
pedig egyszer Herkuülesfürdő vidékére, máskor pedig a Radnai ha-
vasokra, mely alkalmakkor azonkívül még a Déli-Kárpátok néhány
pontját is meglátogatta. A Radnai havasokon kitünő eredménynyel
gyüjtött, itt alkalmazta legelőször a most már általánosan ismert új
gyüjtőmódokat, a melyek révén számos felfedezést tehetett. Erről a
kirándulásáról külön közleményben is beszámolt. Munkái többnyire
egyes nemek, csoportok vagy családok feldolgozásai, — kivétel nél-
kül ma is elsőrendű és alapvető forrásmunkák; még a legelsők, az
Oedemeridák és Cerambycidák meghatározó táblázatai, ma is jók,
helytállók. Ezt pedig kitűnő szemének és érzékének köszönhette,
melylyel a rendszertanilag fontos bélyegeket mindig megtudta találni.
Kiválóak rendszertani munkái is, az ezekben lefektetett bogárrend-
szerét kevés módosítással majdnem mindenütt elfogadták és követik.
GANGLBAUER egészsége mintegy két év előtt megtört, erős szervezete
eleinte diadalmaskodott a betegségen, humoros, jókedvű modora,
szeretetreméltó egyénisége a szemlélőben a kór semmi nyomát nem
engedte észrevenni. Az utolsó esztendőben kétszer végeztek rajta
súlyos sebészi műtétet, mely ideiglenes javulást hozott ugyan és
időről-időre munkaképessé is tette GawxGLsavER-t, úgy hogy a nem
régen a múzeum részére megszerzett hires HAvsER-féle bogárgyüjte-
ménynek a múzeumi gyüjteménynyel való egyesítését részben még
elvégezhette, de nem bírta sokáig, pihenni küldték Rekawinkelbe, a
hol azután nemsokára örökre behunyta szemét. Hült tetemét a
preszbaumi temetőben helyezték örök nyugalomra. — Emléke örökké
élni fog, mi pedig, a kík ismertük, kik barátságát meg tudtuk becsülni,
nagy tudását csodálni, mindig szeretettel fogunk ő reá vissza-
emlékezni. CSIKI ERNŐ
Egy falánk Mantis religiosa, Tavaly nyáron a Német völgy-
ben egy érdekes jelenséget figyeltem meg, mely az imádkozó sáská-
nak falánkságát és így hasznát is . igazolja. Eryngium campestre-ről
gyüjtöttem virágmegporzó rovarokat, a midőn az egyik Eryngium-
tövön két sajálságos helyzetben levő rovarra lettem figyelmes. Midőn
közelebbről megnéztem őket, láttam csak, hogy mindakettő egy a
növénybe kapaszkodott és hátával lefelé fordult Mantis religtosa karmai
között volt. A. sáskát azért nem vettem észre, mert színe annyira
hasonlított az Eryngium fakó-zöld. színéhez és ő maga is oly hely-
194
zetben volt, hogy alig különbözött a növény ágaitól. A két rovart,
melyeket a megporzók közül ejtett el a Mantis zsákmányul, az elülső.
végtagjának 2—2 tüskéjén tartotta felszúrva. Az egyiket, melynek
már csak roncsa volt meg s a mely, ha jól láttam, Eristahs tenax
volt, jóizűen falatozta, a másikat pedig, melyben a Polistes gallica-t
ismertem fel, a másik lábán távolabb tartva magától, tartaléknak tette
félre, hogy aztán végezvén az egyikkel, ennek elköltéséhez is hozzá,
lásson. A. két zsákmánynak körülbelül egyidőben való elejtése min- "
denesetre erősen megvilágítja a Mantis religiosa falánkságát, hiszen
egynek elfogása is elég munkát ad és elköltésével legalább egyelőre
étvágya is csillapítva lehet. Úgy látszik, hogy a légy evése közben
kínálkozott neki az alkalmas pillanat a darázs megfogására.
FEHÉR JENŐ.
A házgilégy viszi gsákmányát. Erről még sehol sem olvastam,
de soha még nem is láttam. Egy házilégy czukormorzsán torkos-
kodott, s a midőn mozdulatomra elszállt, az éppen dézsmált czukor-
morzsát szívójára tapasztva, Jobban mondva odaszíva, magával vitte. .
Aztán egy közeli helyre leszállt és ott tovább élvezte zsákmányát.
Máskor meg egy kis túrómorzsát vitt el az asztalról egy házilégy
szintén a szivójával, ez már nagyobb volt mint a czukormorzsa, ez
kölesszem nagyságú, a túró pedig két kölesszem nagyságával érhetett
fel. A túrómorzsát azonban repülés közben elejtette. Újabban azonban
ehhez hasonlót még nem sikerült észlelnem. FEHÉR JENŐ.
Kártékony-e a Haltica oleracea? A gazdasági irodalomban
kevés kivétellel azt olvassuk, hogy ez a földi bolha kártékony. Igy
például Emrcn ,A mező- és kertgazdaságra káros rovarok. Budapest,
1884" czímű munkájában azt írja e bogárról (223. 1l.), hogy ,REDp-
TENBACHER L., HaYEk G. és más szakférfiak azonban biztosan meg-
állapították, hogy a .H. oleracea a káposzta- és réparepczén,
takarmányrépán, a gomborkán s ritkábban a konyhakerti
káposztaféléken él stb." Épp így vagyunk a külföldi irodalom-
mal is. Pedig amint azt már néhány régi szerző is sejtette, a dolog
máskép áll. HRIKERTINFER a ki jelenleg a Halticinák legjobb ismerője,
ez állatok ökologiai viszonyait is tanulmányozza és így sok érdekes
megfigyelést tehetett, melyek közül egy épen erre a bogárra vonat-
kozik! Az ő megfigyelései szerint a Haltica oleracea a káposzta-
félékre nem kártékony, sőt ezeken egyáltalában nem fordul elő. Táp-
növényei a porcsin keserűfű (Polygonum awviculare), a keskenylevelű
fűzike (Chamaenerium [Epilobium] angustifolium), a vízparti fűzike
1 Die Sage vom Kohlerdfloch. Ein Wort zur Rechtfertigung der
Haltica oleracea L. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LXII, 1912, p. 69—81, fig.
1—14).
125
(Oh. palustre) és a közönséges ligetszépe (Oenothera. biennis), azon-
kívül még egynéhány mívelt Onagracea-faj. Hogy a bogár a káposzta-
. féléket nem kedveli, azt kisérleti úton is megállapíthatta HEIKERTIYN-
. — GER, ugyanis különféle káposztafélékre helyezte az összefogdosott
. — Halticákat, az eredmény azonban mindig nemleges volt, a bogarak
. azt nem ették, mig másfajta földi bolhák annak azonnal nekiestek.
A káposztafélék valódi kártevői a földi bolhák Pkyllotreta és Psyllio-
des nemeibe tartoznak. A kártékony földi bolhák közül első sorban
. —— a Phyllotreta-fajok jönnek tekintetbe (Ph. nigripes, atra, cruciferae,
— —— undulata, vittula, nemorum), mig a Psylliodes-fajok (chrysocephala) csak
a lárvaállapotban LG KON ak, amennyiben a téli vetés szárában fej-
3 lődnek. j CSIKI.
E Irodalom.
§ Tomala, Ferdinand : ERR AES poly xena Schiff. VEGE ES kr e-
a usa mihi. (Entom. Rundschau. XXIX, 1912, p. 834).
Szerző a Csillaghegy környékén (Békásmegyer mellett) egy
Polyzena-alakot gyüjtött, melynél a fekete rajzolat kiterjedt és a
. — hátsó szárny elülső szélén levő nagy vörös folt helyén is fekete folt
. van és a szegélye mentén levő nyílalakú vörös foltok nagyon aprók,
többnyire pontszerűek, az alattuk levő kék színt pedig többé-kevésbé
fekete szín váltja fel. Ennek az alaknak a kreusa nevet adta.
Z ; 3 CSTKI.
. Simonyi Semadám Sándor jun.: Zu Thais polyxena var.
kreusa Tomala. (Entom. Rundschau. XXIX, 1912,
p. 95).
Szerző közleményében arról ad hírt, hogy a mult évben a
Csillaghegyen gyüjtött 120 polyxcena-hernyó rövid néhány nap alatt
. —. bábozódott. A bábokból elég szép számmal kelt a var. kassandra és
. egyetlen nősténye ennek az új fajváltozatnak. CsSIKI.
:k
B ener, P.: Ein Hungerexemplar von Sat. pavonia
L. (Entom. Zeitschr. Frankfurt a. M. XXVI, 1912, p. 54).
Szerző 1910. évi augusztus végén egy magasabb hegyről szár-
mazó S. pavonia-hernyót kapott és hozzá egy áfonya-ágacskát táp-
lálékúl. Minthogy szerző a hernyónak áfonyaievelet nem nyujthatott,
. megkisérelte más növénynyel, de a hernyó- ezeket nem fogadta el,
. hanem rövidesen bábbá alakult. Feltünt, hogy a báb a rendesnél
. sokkal kisebb volt. A lepke 1911. évi márcziusban kelt ki, hím volt
. és szárnyai kifeszítve csak 43 mm.-t tettek ki, a szárnyak fehér
ÖL E té
126
színe pedig hiányzott. Szerző részletes leírást nyújt erről a pél-
dányról. CSIKI.
kk
Rebel, Prof. H.: Hinige für die Lepidopterenfauna
Österreich-Ungarns neue Arten. [Verh. zool.-
bot. Ges. Wien. LXII, 1912, p. (104)—108)].
A közleményben néhány magyarországi eredetű lepkéről is van
szó, így a Lycaena Sephyrus var. Uhryki RBL. melyet szerző a deli-
bláti Flamundáról írt le, még néhány más helyről is előkerült és
pedig a mezőségi Buza-ról, Kolozsvárról és állítólag a budai hegyek-
ből. A délorosz steppéről ismeretes Hesperta cribrellum Eyv.-t RorH-
sCHILD KÁROLY BÁRÓ gyüjtője PREpora K. gyüjtötte Buza maeliett a
Mezőségben. Szerző ennek a lepkének a képét közli és leírását adja.
Ortholitha subvicinaria STaR., ezt a lepkét, mely eddig csak Örmény-
országból volt ismeretes, PREpora ugyancsak a Mezőségben, Meleg-
Földvárnál gyüjtütte, szerző ennek a képét is közli összehasonlításúl
az Orih. vicinaria-éval együtt. Az Eilicrimia trinotata MErzw.-t UJHELYI
Jaszenováról, KükRrösi pedig Szarvas vidékéről közölte, szerző most
a delibláti Flamundáról említi és megjegyzi, hogy annak sárga nyári
alakját destiva néven ismertette. CSIKI.
3
Jordan, Dr. K. 8 Rothschild, N. Ch.: List of Siphonaptera
colbectred im ENE Hungary. (Novitates
Zoologicae. XIX, 1912, p. 58—62, fig. 1—4):.
JoRpaws a Kothschild-féle tringi múzeum -őre 191L. évi julius és
augusztus hónapokban Biharfüreden tartózkodott, mely alkalommal
az ottan előforduló kisebb emlősök bolháit, összesen 8 fajt gyüjtötte
össze. Szerzők közleményükben felsorolják ezeket, megjegyzéseket
fűzvén azokhoz. A megfigyelt fajok a következők: 1. Ceratophyllus
pemcilliger GRuBE Microtus agrestis-ről, faunánkból eddig nem volt
ismeretes. 2. Ceratophyillus sciurorum ScHRNK Microtus agrestis-rŐl.
2. Ctienophthalmus agyrtes eurous új alfaj Microtus agrestis, Hypudaeus
glareolus, Mus silvaticus és Sorex araneus-ról. 4. Ctenophthalmus obtusus
új faj Microtus agrestis és Hypudaeus glareolus-ról. 5. Ctenophthalmus
pentacanthus Korns. Hypudaeus glareolus-ról: fannánkból eddig nem
volt ismeretes. 6. Dorátopsylla dasycnemus Rorus. Sorex araneus-ról.
Ezt a fajt, mely faunánkból eddig szintén nem volt ismeretes, RorTH-
SCHILD Typhlopsylla-nak írta le, szerzők most az új Doratopsylla-nemet
állítják részére fel. 7. Palaeopsylla sorecis DALE Sorex araneus-ról
faunánkból nem volt ismeretes. 8. Hystrichopsylla talpae Cugris Hy-
pudaeus glareolus és Microtus agrestis-ról. CSIKL
,ROVARTANI LAPOK"
XIX. Band. Juni—August 1912. 6—38. Heft.
5. 81. — 4. Mocsáry: Wie wurde ich Entomolog?
(Biograpbische Skizze). — Verfasser sammelte schon im Knaben-
alter von 12 Jahren, im Jahre 1854, Sehmetterlinge und Kafer und
braechte von diesen Insekten schon in einigen Jahren. eine schőne
Sammlung zusammen. Aus dem Gymnasium in Nagyvárad trat Ver-
fasser in den. Premontreser Orden ein um einstens als Professor
naturwissenschaftliehen Studien obligen zu können. 1863 trat er aber
einer Tuberkuloseerkrankung wegen aus und studierte nach Gene-
sung Jus. Blieb aber auch auf dieser Laufbahn nicht sondern trat
nach Beendigung seiner Studien am 27. April 1870 in den Dienst
des Ungarischen National-Museums. Hier arbeitete im Gebiete der
Hymenopterologie. 17 Jahre hindurch bereiste er verschiedene
Gegenden Ungarns und sammelte dabei eifrig besonders Hymenop-
teren. 1882 wurde seine gediegene Arbeit :-,Chrysididae Faunae
Hungaricae" von der Ungarischen Akademie der Wissenschaften mit
dem Vitéz-Preis ausgezeichnet und spater auch zum correspon-
dierenden Mitglied der Akademie gewahlt. Naechher arbeitete er
8 Jahre an der Monographie der Chrysiden der Erde, welche auch
von der Akademie herausgegeben wurde. Seiner nunmehr
42-jáhrigen Tátigkeit am Museum verdankt dieses Institut seine
grosse Hymenopterensammlung, welche in einzelnen Teilen einzig
dasteht. Die Sammlung der Chrysiden enthalt über 7100 Arten, die
Pepsis-Arten sind durch mehr als 1020 sechönen und sehönsten
Exempl-ren vertreten. Sehr reichhaltig ist die Sammlung ungariseher
Hymenopteren und de durch Prof. SzÉPLIGETI angelegte Braconiden-
sammlung. Auch andere Teile der Sammlung sind wenn auch nicht
alleinstehend so doch auch sehr reichhaltig (Apiden, HFormiciden,
Mutilliden, Tenthrediniden, Siriciden, WFossorien, Vespiden, Ichneu-
moniden). Der eifrigen Arbeit von L. BiRó sehen wir einer grossen
Proctotrupiden- und Chalcididensammlung entgegen. Nicht weniger
heben den Werth der Sammlung die zablreichen Typen und
Cotypen fast aller namhaften Hymenopterologen, darunter von
MocsáRgy selbst die Typen von 938 Arten und 40 Varietáten, wovoD
nur auf die Chrysiden 430 neue Arten und 30 neue Varietáten ent-
fallen. Verfasser erhielt zweimal eine allerhöchste Auszeichnung.
1900 erhielt er den Titel eines Königliehen Rates und 1910 das
Offizierskreuz des Franz dJosef-Ordens, erstere Auszeichnung ,für
128
seine wissenschaftlichen Verdienste", letztere ,für seine elfrige und
erfolgreiche Wirkung".
S. 114. — L. Diószeghy: Beitrage zur Tó photek
fauna Ungarns. — Die für Ungarn neue Lycaena Bavius Ev.
sammelte Verf. in Siebenbürgen. — [Lycaena Orion ab. nov. Csernyi
ist silberblau mit violettem Schimmer, Mittelpunkte gross, unterhalb
dem Mittelpunkt der Vorderílügel mit lánglichen sehwarzen Punkten.
— Pararvge var. egerides ab. nov. Kertészi : Grundfarbe hell graubraun,
Zeichnung heller und ab. nov. Schmidti: Vorderflügel in Zelle 1, 2,
u. 3 mit bis zur Mittelzelle reichenden gelben Flecken, die zwei gel-
ben Flecke der Mittelzelle íliessen zusammen. — Aus Raupen des
Vorjahres entwickelten sich meist dunkle Exemplare, deren Ursache
wohl der kalte April war.
S. 116. — 0. Mihók: Beitrage zur Coleopteren-
fauna Ungarns. — Verfasser zahlit eine Anzahl Arten und
Varietáten nebst ihren Fundorten auf, welche die Fauna bereichern.
S. 120. — f.£D. A.-4igner: Die Tagfalter Ungarns.
XLII — Verfasser behandelt fortlanfend. die Hesperidengattung
Adopaea (mit lineola, Thawmnas).
Kleine Mitteilungen.
S. 122. — E. Csiki: ff Ludwig Ganglbaüuer. — Ver-
fasser gedenkt in schönen Worten dem verstorbenen Grossmeister
der Coleopterologie und würdigt dessen Leben und Arbeit. a
5. 123. — TJ. Fehér: Eine gefírássige Gottesan-
beterin. (IMantis religiosa) — Auf Eryngium campestre beo-
bachtete Verfasser eine Mantis die fest Insektenjagd machte.
Eine Fliege (Eristalis) verzehrte sie eben, was sie aber nicht hinderte
gleichzeitig eine Vespe zu fangen, welche sie inzwischen mit dem
anderen Vorderbein (auf dessen 2 Dornen gespiesst) hielt.
5. 124. — J. Fehér: Die Stubenfliegenimmtihre
Beute mit. — Verfasser beobachtete zweimal, dass die Stuben-
fliege aufgeschaáucht die Nahrungsbrocken (Zucker, Káse) mit ihrem
Küssel mitsehleppte.
0. 124. —" E. Csiki: Tst Madtvea roleraeear sen adó
lich? — Verfásser berichtet bezugnehmend . auf HEIKERTINGERS
Arbeit (Die Sage vom Kohlerdíloh), dass Haltica oleracea nicht
schádlich ist. Die Schádlnige der Krautgewaáchse sind nicht dieser
Blattkaffer sondern Ptyllotreta- und Psylliodes-Arten.
Literatur,
5. 125. E. Csiki bespricht Arbeiten von ToMALA, SIMONYI-
DEMADÁM, TILTSOHER, REBEL und JORDAN K ROTHSCHILD.
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XIX. KÖTET. 1912 SZEPTEMBER 9. FÜZET.
Magyarország fémdarázsai.
Irta: MocsáRgY SÁNDOR.1
Midőn 30 évvel ezelőtt, 1882-ben, a Magyar Tudományos
Akadémiánál ,A magyar fauna fémdarázsai" cezímű
magánrajzommal a Viréz-féle pályadíjat megnyertem: hazánkból
csak 79, voltaképen a tudomány mai állása szerint csak 70 faj és
9 fajváltozat fémdarázs volt ismeretes. Tizenöt évvel később, 1897-ben,
"A magyar birodalom állatvilága" czímű, Magyarország
ezeréves fennállásának emlékére kiadott névjegyzékben már 105 fajt
és 15 fajváltozatot soroltam fel termőhelyeikkel együtt, mert ekkor
a magyar tengerparton előforduló fajokat is fetvettem és gyüjtőink
. is kirándulásaikon több figyelemmel voltak ez állatok iránt. A követ-
kező 15 évben, 1897-től napjainkig faunánk ilynemű állatainak ismerete
is eléggé örvendetesen gyarapodott, úgy hogy ma a magyar állam
területéről már 112 faj és 18 fajváltozat fémdarázs ismeretes. Ez olyan
tekintélyes szám, a milyennel Európa egyik állama sem dicsekedhetik,
még Francziaország sem, pedig ennek faunáját már több mint száz
éve kutatja sok jeles természetbúvár. Ez a tekintélyes szám hazánk
ilynemű faunájának meglehetősen hű képét nyújtja; mert meggyő-
ződésem szerint most már aligha sikerül akár csak egynéhány olyan
fajt is találni, kivéve talán a tengerpart vidékét, melyet eddig még
nem gyüjtöttek volna.
A faunakatalógus kiegészítéséül szolgáljanak a következő
újabb adatok :
1. Cleptes pallipes LEP. — Buyvsson önálló fajnak tartja; nálunk
is közönséges.
2. Cleptes semicyaneus TouRws. — LicHTWARD BERNÁT berlini
dipterologus Pöstyén-nél gyüjtötte egy példányát, melyet több mással
1 Előterjesztetett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók veszprémi
36. vándorgyülésén 1912. évi augusztus 28-án és a Magyar Entomologiai
Társaság f. évi szeptember 21-én tartott ülésén.
Rovartani Lapok. XIX. 9. (1912. IX. 30).
130
együtt nekem ajándékozott. varopka vidékéről írták le, de Bécs mellől
is ismeretes.
3. Cleptes Abeillei Buyss. — DR. Hogvárn Géza gyüjtötte két
példányát a tengerparton Novi mellett. Francziaországban is ritkaság.
. 4. Ellampus soror Mocs. — Nálunk nem ritka.
- 5.- Ellampus Kohl Mocs. — DR. HENxscH ANDOR ny. ezredorvos
a horvátországi Krapinán gyüjtötte és egyetlen példányát múzeumunk-
nak. ajándékozta. Tirolból írtam le.
6. Ellampus curtiventris Tougs. — Ennek a Sarepta vidékéről
leírt fajnak egyetlen EKSETERT nálunk PÁVEL János gyüjtötte
Rumunyest-nél.
T. Ellampus ambiguus DHuB. — Ennek a Dél-Európában honos
fajnak egyetlen példányát Péczel mellett Kurmy Dezső találta.
8. Chrysis Phryne AB. — Budapesten a Mátyás-hegyen 1903.
julius 19-én BARTKó JózsEF múzeumi preparátor két példányát találta,
később DR. HEwxscH AwxpoR Krapina mellett is gyüjtötte (1909. VII. 31)
ezt a ritka déleurópai fajt.
9. Chrysis Osmiae THoms. — A hunyadmegyei Küdsiri havasokon
DR. VáNGEL JEnő tanitványai, Német-Bogsán mellett pedig MEREKL EDE
gyüjtötte. Az Alpok lakója. .
: 10. Chrysis mata DHreB. — Ezt a ritka déli fajt Zengg mellett
a tengerparton gyüjtötte DR. Szinány Zorrás egy példányban, melyet
nekünk ajándékozott. :
11. Chrysis succincta L. var. Gribodoi AB. — Ennek a déli
fajváltozatnak néhány példányát .Mária-Besnyő mellett gyüjtötte
DR. FopokR János, ki azt nekünk szívesen átengedte.
12. Chtrysis annulata AB. — A múlt évben Báziás mellett gyüj-
tötte három példányban ÚJHELYI Józser múzeumi preparátor. Tőlünk
messze terjedő faj.
13. Chrysis euchroma Mocs. — Ennek az ötfogú szép fajnak
egyetlen példányát, mely a mi tulajdonunk, Zengg mellett gyüjtötte
PADEWIETH.
Ha ezek után szemlét tartunk a magyarországi fémdarázsok
földrajzi elterjedése fölött, a következő eredményre jutunk :
A 112 fajból eddig csak négy faj tekinthető hazánk sajátos
fajának, u. m. a Cleptes aerosus FöRsr., Chrysis Kuthyi Mocs., Chr.
Páveli Mocs. és Chr. euchroma Mocs.; míg a jellemző fajok közül
némelyeknek széles, nagyon messzi elterjedési köre van és Dél-
Magyarországon, Rumánián és Törökországon át a Kaukázus, Sziria,
Turkesztán sőt Indiáig is eljutnak. Igy 1) az Ellampus Horváthi Mocs .
Spanyol- és Dél-Oroszországon át Jeruzsálemig s egy fajváltozata
Mongoliáig terjed. 2) A Chrysis millenáris Mocs. Szmirnában is elő-
fordul. 3) A Chrysis inaegualis DHcB. var. placida Mocs. Budapesttől
szódti .ú
a
131"
Görög- és Törökországon át a Kaukázusban és Turkesztánban is
található. 4) A Chrysis amnulata AB. Algiron, Szirián, Arábián,
Turkesztánon és Perzsián át egész Indiáig elterjedt. 5) A Chrysis
marginatá Mocs.-t Turkesztánból írtam le. 6) A Chrysis rufitarsis BRULLÉ
(angulata Drmue.) Dél-Magyarországtól Kis-Ázsián és Perzsián át
Sziriáig otthonos. 7) A Spinolia Dalla-Torreana Mocs. Budapesttől
Rumánián át Görögországig terjed.
Kisebb elterjedési köre van a következő jellemző fajoknak :
A Cleptes scutellaris Mocs. még csak Ausztriából, a CI. orientalis
DHLB. Törökországból, a CI. Saussurei Mocs. Szarepta vidékéről, az
Ellampus pyrosomus WFöRsr. Török- és Dél-Oroszországból, a Holopyga
plagiata Mocs. Törökországból, a Chrysis coeruletventris AB. Franczia-
és Spanyolországból, a Chr. filiformis Mocs. Görögországból s végre
a Chr. fallaz Mocs. Kis-Ázsiából és Tauriából is ismeretesek. -
Két új Hymenoptera-faj.
(Species Hymenopterorum duae movae).
Irta: MocsáRY SÁNDOR.1
1. Xyela Henschii Modsáns, TULSJDE
Parvula, palporum maxillarium articulis tribus basalibus incras-
satis, articulo antennarum tertio religuis simul sumptis breviore:
brunneo-nigra ílavogue varia, alis cum stigmate unicoloribus penitus
hyalinis, terebra feminae corpore breviore, sed abdomine parum
longiore.
Ayelae Juli BREB. similis et affinis; sed multo minor, antennis
magis tenuibus, flavidis, articulis tantum inde a guarto parum infu-
scatis, stigmate multo minore brevioregue pure hyalino, terebra
guogue multo dilutiore. — Long. maris 2-4 mm., feminae 2:3, cum
terebra simul 3-7 mm.
Ad Krapinam Croatiae anno 1907. initio Aprilis e Betula
alba aliguot legit exemplaria DR. AwxpREaAs HEwscn. (Mus. Hung. et
coll. HENxscnH1).
2. Xiphydria Sauteri Mocsány, n. sp.
Antennis fliformibus, nigris, 16-articulatis, articulo secundo
tertio fere dimidio breviore, guarto subaeguali; vertice occipitegue
nigris laevibus ac politis: nigra, nitida, flavo-variegata, subtus cum
1 Előterjesztette szerző a Magyar Entomológiai Társaság 1912. szep-
tember 21-én tartott ülésén. ;
132
pedibus fulvido-testaceis, maculis tribus frontis, oculorum orbitis
inferioribus temporalibusgue, macula didyma in medio mesonoti,
scutello (apice nigro-cincto) et maculis sex parvis metanoti ílavis ;
mandibulis eburneis, apice nigris; abdominis segmentis dorsalibus
brunneo-nigris, maculis lateralibus segmentorum, apicem versus sen-
sim maioribus, albido-ílavis; alis parum fumato-hyalinis, venis
stigmategue fuscis, tegulis rufescentibus. — c!" Long. 7—10 mm.
Elongata, paralella, gracilenta, fronte longitudinaliter sub-
arcuatim minus dense striata; thorace supra irregulariter minus
crasse rude rugoso, scutello triangulari apice rotundato; abdominis
segmentis dorsalibus duobus primis minus dense, tertio guartogue
densius subtilitergue punctulatis, religuis laevigatis subtilissime
corlaceISs. :
Patria: insula Formosa, ad Fuhosho mense Julio 8 exem-
plaria conformia legit JOANNES SAUTER (Mus. Hung.)
Magyarország piliangót.
Irta: T A. AIGNER LAJos.
XLIII.
3. Adopaea Actaeon Rorr.
RorrEmBukRG, Naturforscher. V, 1775, p. 30. — EsPER, Die
europ. Schmetterl. in Abbild. t. 36, f. 4.
A szárnyak barnás-sárgák, a hímen keskeny fekete szegélylyel
és az elülső szárnyon kissé rézsútos fekete sávval. A nőstények
szárnya a külső és belső szegély mentén barna behintésű; elülső
szárnyának csúcsa felé a barna szegélyben 6—8 apró sárga petty
áll (ezek a hímek szárnyán többnyire hiányzanak). Alul az elülső
szárny - barnás-sárga, .a hátsó szárny zöldes-szürke. Kifeszítve
25—28 mm.
Hazánkban szórványosan lép fel, az iglicz (Onoms spinosa)
körül szokott röpködni junius és julius hónapokban, de min-
denütt ritka.
A hernyó fehéres-zöld, hátán vörösesbarna, oldalt zöld sáv-
val. A hernyó május—juniusban nádtippanon (Calamagrostis epigetos),
taraczkbúzán (Triticum repens), kurtatoppon (Brachypodium sylvaticum)
és egyéb fűféléken él. A báb fehéres, hátán zöld, feje rózsás.
Termőhelyei: N.-Lévárd, Verebély VI. 4, Rozsnyó VI. 18,
Sztrecsnó, Előpatak, Nagyág, Herkulesfürdő, Orsova VI. 1, Lipik
VII, Ogulin, Fiume VI, Novi és Dalmáczia.
Előfordul a legtöbb szomszéd országban is, így Alsó-Ausztria,
133
Salzburg és Oláhországban (VII-VIII), Morvaország, Szilézia és
Bukovinában (VII).
Elterjedési köre Angolországtól Algirig és Teneriffától
Amáziáig terjed.
4. nem: 4Augiades Wats.
Teste erőteljes ; a csáp hosszúkás bunkójának hegye vékony,
kampószerűen lehajlott; a tapogató utolsó íze rövid (rövidebb mint
az Adopaeáknál). Az elülső szárny középsejtje hegyesen megnyuj-
tott, a hátsó szárny-é rövid, ennek zuga, kivált a hímen, kissé
megnyujtott. ;
A hernyó hasonló az Adopaea-hernyóhoz, de valamivel vas-
tagabb, úgyszintén a báb is.
Ennek a több mint 300 fajt felölelő nemnek 5 faja él a
palearktikus tájban és ezek közül kettő hazánkban is.
A fajok meghatározó kulcsa:
1. A hátsó szárny alul zöldes-barna, éles fehéres koczkákkal.
1. comma.
— A hátsó szárny alul zöldes- SE homályos halvány kocz-
kákkal, 2. sylvanus.
1. Augiades comma LINN.
Liswsé, Syst. Nat. ed. X. 1758, p. 484. — EsPER, Die europ.
séehmetteri. in Abbild. 1777, t. 23, f£. 1 a, b.
A szárnyak vöröses-sárgák, széles sötétbarna szegélylyel, mely-
ben néhány apró vöröses-sárga petty mutatkozik; a hímek elülső
szárnyát hosszanti fekete sáv díszíti, mely befelé ezüstös fényű-
Alul a hátsó szárny szennyes-zöld, éles fehéres koczkákkal Ki-
feszítve 30—33 mm.
Hazánkban országszerte többé-kevésbé gyakori és főleg erdei
. réteken repül junius végétől augusztus végéig.
Az ab. catena STGR., melynek hátsó szárnyán alul majdnem
tiszta fehérek a pettyek, a Branyiszkón figyelték meg.
A hernyó szennyes zöldes-szürke, 25—30 mm. hosszú ; má-
jus és juliusban koronafürtön (Coronilla varta), csenkeszen (Festuca
ovina), perjén (Poa amnua) és taraczkbúzán (Triticum repens), azok
összefont vagy csőszerűen összesodort levelei közt található. A báb
karcsú, barna, kékes behintésű.
Termőhelyei: Budapest VII. 23—IX. 10, Szeged, Nagyvárad,
Székelyhíd, Eger, Pécs VI. 18—VII. 31, Győr, Sopron, Pozsony
VII-VIII, N.-Lévárd, Tavarnok VII, Verebély IX. 25, Selmecz-
vele et has te Sat atást 1 ET 8 FE NESÉS s 27 zén
sézz hess SS E ILLAT E
134
bánya VI—VILII, Szliács, Koritnicza, Znióváralja, Trencsénteplicz,
Kocsócz, Árvaváralja, Bresztova, Gölniczbánya VII. 11—VIII. 9,
Szepesolaszi, Magas Tátra VII. 20, Eperjes, Kassa, Jászó, Bártfa,
Szentgothárd, Előpatak, Fogaras, Nagyszeben VIII. 7, Nagyág, Réa,
Temesvár, Vinkovce, Lipik, Josipdol, Fiume V—VII és Dalmáczia.
Előfordul a szomszéd országok közül Alsó- és Felső-Ausztriá-
ban, Morvaországban, Sziléziában és Karinthiában (VII-VIII,
Galicziában (VII) és Bukovinában (VI— VIII).
Elterjedési köre Finnországtól Perzsiáig és Spanyolországtól
Koreáig terjed.
2. 4ugiades sylvanus Esp.
EsPER, Die europ. Schmetterl. in Abbild. 1777, t. 36, Í. 4.
A szárnyak vöröses-sárgák, széles sötétbarna szegélylyel,
melyben néhány apró vöröses-sárga petty mutatkozik; a hím elülső
szárnyát hosszanti fekete sáv díszíti, mely nem ezüstfényű. Alul a
hátsó szárny sárgás-zöld, homályos halvány koczkákkal. Kifeszítve
30—33 mm.
Hazánkban gyakori erdei réteken és a havasokon, a hol
2000 m. magasságig is felmegy. Repül junius elejétől augusztus
közepéig. J :
A hernyó hengeres, a fej felé megvékonyodott, szennyes
zöld, hátán sötét vonallal. Hossza 17—18 mm. Májusban a. perje
(Poa amnua), taraczkbúza (Triticum repens), czirok (Holcus lamatus),
csenkesz (Festuca), zab (d4Avena pubescens), pántlikafű (Phalaris
arundinacegj) és bogár perjeszíttyó (Luzula pilosa) csőszerűen
összesodort leveleiben található. A báb hosszúkás, hengeres,
feketés.
Termőhelyei: Budapest VI. 1—VILI. 13, Peszér, Szeged, Nagy-
várad, Beél, Rézbánya, Vaskóh, Eger, Parád, Pécs VI. 7—VIII. 21,
Pápa, Győr, Felsőlövő, Sopron VII—VIII, Pozsony VI—VII, N.-Lé-
várd, Tavarnok VI-VII, Verebély és Zsarnócza VI. 13—30., Selmecz-
bánya VI—-VIII, Rozsnyó VI. 7—VII. 10, Trencsénteplicz, Kocsócz,
Gölniczbánya VI. 3—VII. 14, Szepesolaszi, Magas Tátra VII. 20,
Eperjes, Kassa, Sátoraljaújhely, Előpatak, Nagyszeben, Nagyág, Réa,
Mehádia, Fehértemplom, Vinkovcze, Lipik VII, Josipdol, Plitvicza,
Fiume VI-VII és Dalmáczia.
A szomszéd országok közül előfordul Alsó- és Felső-Ausztriá-
ban, Karinthiában, Morvaországban és Galicziában (VI—VID,
Sziléziában (V—VI, Bukovinában (VI—VIIO. és Oláhország-
ban (VI—VIID.
Elterjedési köre Angolországtól Görögországig és Párizstól az
Amur vidékéig terjed, de előfordul Észak-Amerikában is.
135
5. nem: Parnara Moore.
A test zömök ; a csápok rövidek, hirtelen vastagodók, a csáp-
bunkó hosszúkás, hajlott; az elülső szárny középsejtjének elülső
szegélye íves. Egyebekben megegyezik a Thanaos nemmel.
A palearktikus tájban 6 faja él, melyek közül egy nálunk
is előfordul. i
1. Parnara Nostrodamus FABR.
WAaBRIcius, Entom. syst. 1793, p. 328. — HERRICH-SCHAFFER,
Syst. Beob. Schmetterl. Europ. I, 1843, f. 35—36. — pumilio Horr-
MANNSEGG, Illig. Magaz. Insectenkunde. III, 1804, p. 202. — pygmaeus
CyRrnLi, Entom.. Neapolit. t. 51, f. 5.
A szárnyak feketés-barnák, a nőstény elülső szárnyának köze-
pén néhány sárgás petty áll. Alul szürkés-barna. a ESSZÉ. né-
hány homályos folttal. Kifeszítve 30—35 mm.
Nálunk csak Dalmácziában fordul elő és itt éri el északi irány-
ban elterjedésének végső határát.
Hernyója ismeretlen.
Előfordul Dalmácziától Kairóig és Firenze-től a Pamir fensíkig.
Magyarország Buprestidái.
Irta: CsIKI ERNŐ.
HVES
5. nemzetség : Chrysobothrini.
. A homlok a csápok töve között keskeny, a szemek rézsútosan
elhelyezettek, felül a fejtetőn egymáshoz erősen közeledők. A csápok
gyengén térdalakúan hajlottak, tőízük vastag, harmadik ízük hosszú,
a második íz olyan hosszú, mint a negyedik és a következő ízek ;
a csápízeken levő likacsok műzdlszjűlk ízen egy gödröcskében elole
zettek. A szárnyfedők töve tompaszögűen nyúlik az előtor hátába;
felületüket sorokban elhelyezett arányos gödröcskék díszítik. A. mell-
gödröt oldalt a mellközép, hátul a mellvég határolja; a mellközép
oldalnyúlványa hosszúkás. Az elülső czombok megvastagodottak és
erős foggal fegyverzettek. ;
Faunánkban ezt a nemzetséget egyetlen nem képviseli.
1 Lásd: Rovartani Lapok. XVI, 1909, p. 161—184; XVII, 1910, p. 17—22 ;
BÉVEET 1911, pa 161— 171.
136
17. nem: Chrysobotheris Eschscholtz.
(Odontomus KIRBY).
A fej elül széles, hátul a fejtetőn keskeny, a homlokot kiemel-
kedő borda választja el a fejtetőtől. A csápgödör apró, a csápok
a negyedik íznél térdalakúan hajlottak; az első csápíz hosszú, a
második rövid és gömbölyű vagy visszás kúpforma, a harmadik íz
hosszú és visszás kúpforma, az első három íz együttvéve majdnem
olyan hosszú, mint a többi ízek együttesen. A szemek nagyok,
hosszúkás tojásformák, hátul egymáshoz közeledők. Az előtor háta
harántos, alakja az egyes fajok szerint különféle. A szárnyfedők
töve többnyire karéjos, csúcsa pedig fogacskázott. A melltő széles,
hátul háromkaréjú, a mellközép kettéosztott, a mellvég elül lemetszett,
a középen keskeny kivágással. A lábak vastagok, az elülső ezombok
tompa foggal fegyverzettek, az elülső és középső lábszárak ívesek,
a lábfejízek lapítottak. Az első haslemez a középen hosszában
barázdás.
Ebből a nemből ezideig mintegy 320 fajt ismerünk, melyek
legnagyobbrészt a forró égöv lakói; Európában csak 7 faj, hazánkban
pedig 3 faj képviseli.
Az idetartozó fajok lárvái a fák (tölgy, bükk, fenyő) kérge
alatt élnek, de magát a fát is kirágják és így többé-kevésbé
kártékonyak.
1. A szárnyfedők bordái erősen kiemelkedők, a közterek egyen-
lőtlenül pontozottak és ránczoltak. Vöröses-bronzszínű, a
szárnyfedők sötétek, tövük, oldalszélük és a gödröcskék réz-
vörösek, alul fémfényű zöld, széles bíborvörös fémfényű
oldalakkal. Az előtor háta kétszer oly széles, mint hosszú.
Hossza 105—15 mm. — Előfordul Európa középső és északi
részében és Szibériában; nálunk elég ritka; termőhelyei :
Zsolna, Gombás, Tátrafüred, Beszterezebánya, Hoverla, Radnai
havasok, Tihucza, Dornavölgy, Gyergyó, Borgó, Gyulafalva,
Herkulesfürdő. ú 1. chrysostigma LINN.
— A szárnyfedők bordái gyengék, a közterek egyenlően pon-
tozottak, nem ránczoltak. Sötét bronzszínű, az előtor háta
és a szárnyfedők gödröcskéi vöröses-bronzszínűek; alul
rézvörös, a haslemezek hátsó szegélye többnyire zöldes, vagy
zöld és oldalt rézvörös. Az előtor háta harántos, egyenletesen
pontozott és harántosan ránczolt. Hossza 10—14 mm. —
Előfordul Európában és Észak-Afrikában, nálunk elterjedt
és nem ritka. (chrysostigma HERBST, congener PAYKk, assimulans
ÖTURM.) 2. affinis FABR.
187
Faunánkból még említik a Chr. Solieri Casr. g Gokry nevű fajt is
Pozsonyról és a Maros eredete körüli hegységből, ez azonban nem
valószínű, hazai példányokat nem is láttam. Ezt a fajt a Chr. affinis-től
könnyen lehet megkülönböztetni, a hímek utolsó haslemeze ugyanis
mélyen kicsípett és a kétoldali szöglete tüskeszerűen kiálló, a nős-
tényeké pedig háromhegyű, a hegyek szintén tüskeszerűen kiállók.
III. alcsalád: TRACHYDINA E.
A mellgödröt oldalt a mellközép és hátul a mellvég határolja.
A mellközép oldalnyúlványa nagyon rövid, oldalt elenyésző vagy
nem látható.
Ebbe az alcsaládba a következő nemzetségek tartoznak : 1. Stig-
moderimt, 2. Agrilim, 3. Trachydint, 4. Mastogemini, melyek közül az
első és utolsó nálunk nem fordul elő.
A nemzetségek meghatározó kulcsa:
1. A középső csípők egymáshoz oly közel állók, mint az elülső
csípők. A lábfej többé kevésbé hosszúkás. 6. Agrilini.
— A középső csípők egymástól távol fekvők, távolabb, mint az
elülsők. A lábfej nagyon rövid. 7. Trachydini.
6. nemzetség : Agrilini.
A csápízeken levő likacsok gödröcskében elhelyezettek; a csáp-
gödrök nagyok és a szemektől elég távol elhelyezettek. A szárnyfedők
töve kétoldalt öblös és a középen karéjos. A mellgöüdröt oldalt a
mellközép és hátul a mellvég határolja; a mellközép oldalnyúlványai
nagyon rövidek. A lábfej karma fogazott vagy nyúlványnyal ellátott.
Ebbe a nemzetségbe mintegy 66 nem tartozik, ezek közül
nálunk azonban csak három honos.
A nemek meghatározó kulcsa:
[9]
1. A szemek nagyok, az előtort érintik . Z
— A szemek aprók, az előtortól elég távol fökvők
20. Cylindromorphus.
2. A hátsó lábfej első íze rövid, ritkán olyan hosszú, mint a
következő két lábfejíz együttvéve. Az előtor hátának oldal-
szegélye egyszerű, a paizsocskán nincs kiemelkedő borda.
18. Coraebus.
— A hátsó lábfej első íze olyan hosszú, mint a következő
három íz együttvéve. Az előtor hátát oldalt kettős szegély-
vonal határolja, a paizsocskán többnyire finom harántborda
látható. 19. Agrilus.
e e ző e y
Az Otiorhynchus cribrosus rokonairól.
Irta: CsIKI ERNŐ.
Az Otiorhynchus nem ezen csoportje, melynek APFELBECK a
Cirorrhynchus nevet adta, leginkább Horvátországban, Boszniában,
Herczegovinában és Dalmácziában, azonban Magyarországon is bír
egyes képviselőkkel. Az idetartozó fajok meghatározására eddig nem
volt meghatározó kulcsunk, azért megkiséreltem egy ilyennek össze-
állítását. Azt hiszem, bogarászainknak szolgálatot tehetek vele.
1. Fénytelen, felül szőrókkel vagy pikkelyekkel fedett . . . 2
— — Fénylő, felül majdnem csupasz. Herczegovina. 10. vastus APFB.
2. A szárnyfedőket csak kerek pikkelyek fedik. Stájerország,
Karinthia, Krajna, Horvátország, Bosznia. 1. plumipes GERM.
— A szárnyfedőket szőrök és pikkelyek fedik 3
3. A csápbarázda hosszú, a szemekig terjed ; 4
— A csápbarázda rövid, a szemeket nem közelíti meg . . . 5
4. A csápsátor első két íze egyenlő hosszú. Dalmáczia, Her-
czegovina. (hercegovinensis STIERL.) 2. crinipes MILL.
— A csápostor második íze az első ízhez viszonyítva nagyon
hosszú. Herczegovina. 3. babensis APFB.
5. A hímek hátsó lábszára a csúcs előtt félköralakban mélyen
kimetszett . 6
— A hímek hátsó lábszára. a csúcs előtt gyergén A ívelten ls T
6. . A szárnyfedők finoman és sűrűn szemcsézettek. Oláhország, Ma-
gyarország : Tömösi szoros. (Flecki REirr.) 4. Valachiae Fuss.
— A. szárnyfedők ránczolva szemcsézettek, a szemcsék nagyok
és lapítottak. Nyitra, Trencsén. 0. Kelecsényii FRIV.
T. Az előtor háta egyszerűen Me MT oldalt finoman
SZETÜGSSZEM a aa s a
— Az előtor háta a közőjpen is. finmére SSzemésésett "Bosznia
Herczegovina. 9. niveopictus APFB.
8. A szárnyfedők rovátkásan pontozottak, a közterek laposak.
Mecsek-hegység. 6. arrogans FRIv.
— A szárnyfedők pontozottan rovátkásak, a rovátkák elég
télyek, barázdaszerűek, a közterek domborúak . . . . 9
9. A csápsátor szélső ízei hosszúkások, az elülső lábszár vége
erősen befelé görbülő. Krajna Illyra, Horvátország, Dalmáczia,
Bosznia. (argutus Bon.) T. criborsus GERM.
— A csápostor szélső ízei gömbölyűek (c) vagy harántosak (?),
az elülső lábszár vége alig befelé hajló. Dinari Alpok.
8 8. capricornis ÁPFB.
Az 0. niveopictus APFB.-nek két fajváltozata is van, ezek a var.
sarajevoensis APFB. és var. bellicomus REITT.
78
ri
É-
ú
- (te
139
Különfélék.
Új Elaterida-név. — SZOMBATHY KÁLMÁN ÁAthous discrepans név
alatt (Annales Mus. Nat. Hung. VIII, 1910. p. 5388; Rovartani Lapok.
XVIII, 1911, p. 124) a Velebit-ből és -Arbe szigetéről egy új
pattanóbogarat írt le, melynek nevét azonban meg kell változtatni,
mert REITTER már előbb 1903-ban egy amerikai fajt keresztelt erre a
névre. Állatunk elnevezésére az Athous Szombathyi nevet óhaj-
tanuám bevezetni.1 CsIKI ERNŐ.
Nem gyulékony rovarirtó szer. — A szénkénegezés részben
azért mert könnyen robban, másrészt mert kellemetlen szaga mellett
egészségtelen is, arra indította DR. BERwxÁTskY JENŐ kiváló botaniku-
sunkat, a m. kir. ampelologiai intézet és szőlőkisérleti állomás
osztályvezetőjét, hogy más szerekkel is kisérletezzék. Találtis egyet,
a szénkloridot (vagy tefrachlorkarbon), ezt nemcsak a filloxera
ellen, hanem a lakásokban poloskairtásra, továbbá a gyüjtemények
káros rovarai ellen is mint kiváló sikerrel alkalmazható szert
ajánlja. — : . Csrxi ERNŐ.
Irodalom.
Breit, Josef: Eine neue Anophthalmus- (Duvalius)
Art aus Südungarn. (Entom:. Blálter: VIII, 1912,
p. 210—211).
Szerző egyik ezidei kirándulásán a krassó-szörényi Szarkó
erdőtájában egy új Anophthalmus-t fedezett fel, mely az -A. Budae és
cavifuga rokonságába tartozik. Az új állat, mely különben az
. A. dacicus-sal azonos, a Taxianus fajnevet kapta.? CSIKI.
Moczarski, Emil: Zwei neue Blindsilphiden aus dem
Biharkomitat (Ungarn). (Coleopterolog. Ründ-
schau. 1912, p. 117—118).
Szerző leírja a Pholeuon (Parapholeuon) Gyleki-t a Galbina-
völgy felső részében fekvő Pacifik- barlangból és a Drimeotus laevi-
marginatus-t a Ponorul-hegyről, a melyen mintegy 1100 m. magas-
ságban egy mélyen beágyazott nagy kő alatt találta egyetlen
példányát. : CsSIKI.
1 A4thous discrepans SzomBarHY (Ann. Mus. Nat. Hung. VIII, 1910,
p. 588.) nec REITTER (Wiener Ent. Zeitg. XXVII, 1908, p. 26.) — 4. Szom-
210 CsSIKI, nov. nom.
2 Anophthalmus Taxiamus Tiném 1912 — 4. dacicis J. FRrv. 1883.
ÖLT ET Éz SÁT e tán SZA
deteszes azás see kes ZA
3A Vay
140
Csiki Ernő: Magyarországi új bogarak. (Coleoptera
nova ex Hungaria). IV. (Annales hist.-nat. Musei
Nat. Hung. X, 1912, p. 509—513) és V. (loc. eit. X,
1912, p. 5371—339).
Ebben a két közleményben a következő faunánkra új bogara-
kat írtam le: Trechus limacodes DEJ. var. jucundus (Horvátország :
Alancic hegy), Anophihalmus hungaricus Csrxi var. szíiliczensis és
A. Bokori Csixi var. gelidus (Sziliczei jégbarlang), A. Scopoltit STURM
var. Barikói (Risnjak), var. Sztilágyit (Bitoraj), A. Schmidti STURM. var.
Soósi (Risnjak), A. hirtus Srugm. var. Kertészi (Lokvei barlang),
Antroherpon Bokori (Bosznia: Dobravodai barlang), Apholeuonus Bo-
kori (Bosznia: Zupanjaci barlang), Anophthalmus Bielzi SEIDL. var.
Méliki (Batrina-hegy Gyergyó-Remete mellett), 4. Szalayi (Bihar :
Eszkimo-barlang), A. Horváthi (Bihar: Bogavár), Pholeuon bihariense
(Biharfüred melleti barlang) és Ph. Frivaldszkyi (Bihar: Karfiol-
barlang). CsSIKI.
x
Bernau, Dr. Gustav: Über die Rassen von Carabus
"Creutzeri Fabr. (Wiener Entom. Zeitg. X.XXI,
1912, p. 161—162).
Szerző az újabban hozzá került C. Creutzeri-példányokról írván,
a var. humilis-t Horvátországból (Velebit) említi, az új var. longellip-
ticus pedig Krajnából és a Velebitből származik. CsSIKI.
Fleischer, Dr. A.: Über Choleva biharica Fleisch.
(Wiener Entom. Zeitg. XXXI, 1912, p. 170).
BoKoR ELEMÉR és MiHók Orró a mult évben a bihari barlan-
gokban a Ckoleva biharica-t is megtalálták. Példányaik alapján szerző
régi leírását kiegészíti. 38 CsSIKI.
Meixner, Josef: Ein neuer Bythinus und Trechus-
studien. (Wiener Entiom. Zeitg. XXXI, 1912, p.
187—193, fig. 1—8).
Szerző leírja az új Trechus biharicus-t (Rézbánya, Kukurbeta),
mely a Tr. síriatulus és Tr. marginalis-hoz hasonló, de azoktól a
hímvessző alakja alapján könnyen megkülönböztethető. Végül ki-
mutatja, hogy a Trechus acutangulus ArpPFB. és Tr. alpicola STR.
azonosak. Z CSIKI,
x
Tee eBE DVD OseTÜptTons 0u diagnoses et notes di-
verses. Suite. (L.Echange, Revue Linnéenne. XXVIII,
1912, p. 49—51).
141
Több palearktikus bogáron kívül szerző leírja a Ptilinus bana-
tensis-t a régi Bánságból, mely könnyen lenne felismerhető a sötét
csápízekről és a tisztán barázdás szárnyfedőkről. Az e folyóiratban leírt
Crioceris asparagi ab. Bramcsiki LAczó (Rov. Lap. XIX, 1912, p. 5, fig.)
szerző szerint Francziaországban is előfordul (Poitiers). CsSIKI.
Társulati ügyek.
A ,, Magyar Entomologiai Társaság" 14. ülése szeptember
hó 21-én. — MocságY SÁNDOR elnök üdvözli a nagy számban
megjelent tagokat és megnyitja a nyári szünet utáni első ülést.
Jelenti, hogy az oxfordi II. nemzetközi entomologiai kongresszuson
társaságunkat DR. HoRvárn. GÉZA, JABLONOWSKY JÓZSEF és DR. KERTÉSZ
KÁLMÁN, a magyar orvosok és természetvizsgálók veszprémi 36.
vándorgyülésén pedig Csiki ERwNő képviselte. Majd két előadást tart:
, Magyarország fémdarázsai" és ,Két új Hymenoptera-faj" czímen
(megjelent jelen füzetünkben). Utána PoNGRÁcz SÁNDOR ,A magyar-
országi Chrysopákról" beszélt. A régi szerzők a Chrysopákat
Hemerobius és Musca chrysops néven említik. Az előbbi kifejezést
Worron használta először, a ki a Chrysopákat egy napig élő rovarok-
nak (Hemerobion — napállat) tekintette. A mai Chrysopa elnevezés
kétségkívül a chrysops szóból ered, mely aranyszeműt jelent.
A Chrysopák külső alaktanával behatóbban eddigelé nem foglal-
koztak. WEsrwooDp, REAUMUR és SCHNEIDER már vizsgálták ugyan a
lárvák szívóállkapcsait, de a kifejlődött Chrysopa szájszerveit még
nem ismerték. Ezek nyilván a megváltozott. életmód következtében
alakultak át, mert az imágók nem ragadozók, hanem növényi anya-
gokból táplálkoznak. A felső állkapcsok széle alul felkunkurodik
és ezáltal vájulatot, üreget alkotnak. Ebben történik a tápláléknedvek
összegyüjtése, melyeket tulajdonképen az alattuk levő alsó állkapcsok
nyalábolnak fel és két karéjuk között elhelyezett szőrpamat segít-
ségével először átszűrnek. Mindez a lárváknál hiányzik, ezek azonban
e helyett más szervekkel birnak, mint pontszemekkel, tolólábakkal
és tapadókorongokkal. Pontszem a fej oldalán 6—7 van. A tolóláb
nem egyéb, mint a 13. potrohszelvény páratlan, végtagszerű nyúl-
ványa ; a tapadókorong pedig a két karom között levő trombitaszerű
készülék, mely kapaszkodásra, tapadásra szolgál. Valamennyi beren-
dezés a larvális élet alatti alkalmazkodással szerzett és átöröklés
által fentartott szervezeti vonásnak jele, melyekből kitűnik, hogy a
lárva egy, az idők folyamán egészen megváltozott szervezet, mely
ősi bélyegeit nagyobbára elvesztette s melyhez hasonló szervezetben
. ezért nem lehet a Chrysopák őseit keresni. Egy olyan sajátságot
azonban mégis fentartott, melyből egykori életmódjára következtetni
142
tudunk. Ez pedig kitinsörték és horogszőrök jelenléte, melye-
ket a Trichoptera-lárvák külső kopoltyúfüggelékeivel lehet össze-
hasonlítani. Elhelyezkedésük emezekéhez hasonló, alakjuk is némileg
megegyező s szintén ektodermális eredetűek. Ha ezek a Trichoptera-
lárvákon lélegzésre szolgálnak, úgy a Chrysopák lárváin is egykor
hasonló szerepkört töltöttek be, a miből arra lehet következtetni,
hogya Chrysopák ősei vízirovarok voltak. A száraz-
földhöz való alkalmazkodás- folytán eme függelékek elvesztették
működésüket: elszáradtak s az említett kitinszőrökké és horgokká
zsugorodtak össze. Ezzeknek azonban ismét más feladat jutott. A lárva
ugyanis az általa kiszívott rovarok bőrét ezekre ráakasztja s ezáltal
észrevétlenül jut az apró levéltetvek közelségébe, melyeket könnyű
szerrel tehet zsákmányává.
A Chrysopák egyfelől az OÖsmylusokkal, másfelől a Hemero-
bidákkal vannak rokonságban. Az előbbiek lárvái a vízi életmód
daczára is megtartották szívóállkapcsaikat, az utóbbiak a test szabását
illetőleg szintén hozzájuk hasonlítanak s nem egy manapság is élő
átmeneti alak közvetítésével fűződnek a: Chrysopák családjához
s ivarszelvényeik ezekével együtt bizonyos visszafejlődésben állnak.
A Nothochrysák és a Chr. pallida ScHNEID. ivarszelvényei még a
legfejlettebbek s ezeket-is tekintjük ama ősalakoknak, melyek az
Osmylidákban gyökereznek. A Chrysopák családja jelenleg több
mint 300 fajt számlál, melyek közül kb. 60 itt Európában él. Hazánkból
eddig 24 faj ismeretes, melyek közül hetet, a Nothochrysa capitata
FABR., Chrysopa prasina BURM., .:ventrahs . CugRr., Zelleri SCHNEID..,
abdominalis BRav., flavifrons BRAaAuv. és tenella ScHNEID. fajokat csak
újabban sikerült kimutatni. Kizárólagos faja hazánknak a Cttr. hunga-
ricu KLapP., melyet Budapest mellett gyüjtöttek két példányban. —
A nagy tetszéssel fogadott. előadás után Szazsó Józsey a Leptothoraz
clypeatus MaYR nevű hangyát mutatta be, amely faunánkból ismeretlen
volt. Eddig ismert termőhelyei: Bécs, Berlin és Korzika. Az előadó
Rimaszombat mellett, a szarvashegyi gyümölcsösben korhadó almafa
törzsén fedezte fel a fészkét. A fészekben a dolgozókon kívül szárnyas,
rajzásra készülö nőstényeket is talált, a melyeket. -eddig nem ismertek.
Az előadó kéri az entomologusokat, hogy gyüjtéseik alkalmával a
hangyákra is fordítsanak kevés figyelmet. ;
A rendes. ülést megelőzőleg választmányi ülés volt, melyen
titkár . bejelentette, hogy NiamEszny IMRE tagtársunk Isaszeghen
elhunyt. Új tagokul ajánlotta DALNOKFALVI BARTHA VIKTOR főhadnagyot
(Budapest; 1, . Krisztina-körút 155/157), GERGER JÁáwos REZSŐNÉ
(I, Báró Lipthay-u. 9) és TömösváRgv LaJos magántisztviselőt
(I., Bors-u. 18), kik egyhangúlag tagokká választattak.
, ROVARTANI LAPOK"
ű uk Band. September 1912. 9. Heft.
5. 129. — 4. Mocsáry: Die Chrysiden Ungarns. —
In der Monographie der ungarischen Goldwespen behandelte Ver-
fasser im Jahre 1882 im ganzen 70 Arten und 9 Varietáten, bis 1897
vermehrte sich diese Zahl auf 105 Arten und 15 Varietáten, so viele
konnte namlich Verfasser in , Fauna Regni Hungariae. Hymenop-
tera" aufzaáblen. Seit dieser Zeit wurden weitere neue Formen gesam-
melt, so dass jetzt schon 112 Arten und 18 Varietáten Goldwespen
aus Ungarn bekannt sind, ein Reichthum wie es kein europaischés
Land aufweisen kann. Die Formen welche seit dem erscheinen des
Faunenkataloges (1897) aus Ungarn festgestellt wurden werden
nebst ihren Fundorten aufgezahlt (siehe im ungarischen Text).
Sehliesslieh führt Verfasser die endemischen Arten und jene auf,
die für die Fauna zwar charakteristisch, aber auch noch anderswo
gefunden worden sind.
5. 131. — 4. Mocsáry: Zwei neue Hymenopteren-
Arten. — Verfasser beschreibt zwei neue Blattwespen: Xyela
Henschii aus Kroatien und Xiphydria Sauteri von Formosa. pe
nische Diagnose im ungarischer Text).
5. 132. — 1 L. A.-Aigner: Die Tagfalter Ungarns.
XLIII. — Verfasser behandelt fortlaufend Adopaea ÁActaeon, Augiades
comma und sybvanus, sowie die -Gattung Parnara, mit der einzigen
Art: Nostirodamus.
S. 135. — E. Csiki: Die Buprestiden Ungarns. IV. —
Verfasser bebandelt die Buprestiden-Tribus Chrysobothrini, mit der
einzigen im Lande vertretenen Gattung: Chrysobothris. Nachdem
Tribus und Gattung charakterisiert werden, wird eine Bestimmungs-
tabelle der Arten gegeben. Die dritte Unterfamilie Trachydinae,
welche in die Tribus Agrilim und Trachydini zerfallt, wird eben-
falis. charakterisirt und die Gattungen der. Agrilini auseinander-
gehalten.
S. 138. — E. Csiki: Über die Verwandten des
Otiorhynchus cribrosus. — Verfasser gibt eine Tabelle
zur Bestimmung der Cirorrhynchus-Arten.
144
Kleine Mitteilungen.
S 139. — E. Csiki: Ein neuer Elateriden-Nam e. —
Athous discrepans SzomBarny, 1910 wird wegen A discrepams BEITTER,
1908 in A. Szombathyi umgeandert.
S. 139. — FE. Csiki: Ein nicht feuergefahrliches
Mittel gegen Insekten — DR. J. BERwársgkv (Budapest)
suchte nach einem Mittel um damit den gefáhrlichen und auch sonst
unangenehmen Koblenschwefelstoff ersetzen zu können und fand ein
solehes in Tetrachlorcarbon. Dieses Mittel kann nicht nur
gegen die Phylloxera, sondern auch gegen Bettwanzen und zum
desinficiren von Insektensammlungen bestens angewendet werden.
Literatur.
S. 139. — E. Csiki bespricht Arbeiten von BREIr, MOCZARSZET,
CSIKI, BERNAU, FLEISCHER, MEIXNER und Pic.
Vereinsangelegenheiten.
S. 141. — Sítzung der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft
am 21. September 1912. —— A. Mocságy legt zwei Arbeiten vor
(1. Die Chrysiden Ungarns; 2. Zwei neue Hymenopteren-Arten).;
beide sind in diesem Hefte veröffentlicht. — A. PowxGgRácz spricht
über die , Chrysopiden Ungarns". Nachdem die morphologischen und
biologischen Verhaltnisse dieser interessanten Neuropterenfamilie
eingehend besprochen werden, zeigt Vortragender sieben Arten,
Notochrysa capitata FABR., Chrysopa prasina BuRum., Chr. ventralis CURT.,
Chr. Zelleri ScHwszip, Chr. abdominalis BRAau., Chr. flavifrons BRAvu.
und Chr. tenella SCHNEID., welche die Fauna des Landes bereichern,
die Zahl der aus Ungarn bekannten Chrysopiden auf 24 erhöht. —
J. SzaBó spricht über Leptothorac clypeatus MayvYR, welche Ameise
bisher nur aus Wien, Berlin und Corsica bekannt war und von
welcher er in einem morschen Apfelbaum ein Nest in Ober-Ungarn
bei Rimaszombat fand. Darin waren ausser den Arbeitern auch
geflügelte Weibchen, welche bisher unbekannt waren.
ROVÁARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XIX. KÖTET. 1912 OKTÓBER—DECZEMBER 10-12. FÜZET.
Az amerikai bivalykabócza Magyarországon.
Irta: DR. HoRgvárHn GÉZA.
(Két ábrával.)
GyőkRFrv Jeső 1912 augusztus 9-én Temesmegye déli szélén
Kevevára (Temes-Kubin) közvetetlen közelében egy feltünő alakú, de
előtte ismeretlen kabóczát, egy " Membracidát fogott, melyet aztán
meghatározás végett nekem adott át. Már az első, felületes meg-
tekintésre megállapíthattam, hogy a halovány zöld szinű, 10 6 mailli-
méter hosszú, háromszögletes rovar nemcsak Magyarország, hanem
egész Európa faunájából merőben ismeretlen; tüzetesebb vizsgálat
alapján pedig kitünt, bogy voltaképen egy amerikai nembe, a Cerecsa-
genusba való, sőt mi több egy észak-amerikai fajhoz tartozik.
Ez a fa) a Ceresa bubalus FABR., melyet Észak-Amerikában
jellemző alakja miatt ,bulfalo tree-hopper" (bivalykabócza) népies
néven ismernek és melyet ott 1907-ben magam is több helyen bőven
gyűjtöttem. Egyébiránt meglehetősen közönséges rovar s az Egyesült
Államok egész területén és Kanada déli részében mindenféle fás
növényen, kivált alrna-, körte-, fűz- és jávorfán található. Némelykor
annyira elszaporodik, hogy gyümölcsösökben és faiskolákban elég
. jelentékeny károkat okoz. Kártételei abból állanak, hogy a nőstény
. a fák fiatal hajtásait tojócsövével megszúrja s azokba tojja le petéit.
A fiatal hajtások ennek következtében megsérülnek, meghasadoznak,
. kérgük felrepedezik, mire aztán növekedésükben elsatnyulnak, el-
. betegesednek. E kártételek augusztus, szeptember és október hóna-
. pokban szoktak mutatkozni.
A. bivalykabócza, ámbár első sorban fás bo eken él, eset-
leg másféle növényekben is tehet kárt. Igy egyszer Pennsylvániában
. burgonyaföldeken lépett fel kártékonyan.
Visszatérve már most a Kevevárán talált magyarországi pél-
dányra, önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy vajjon hogyan és
. honnan került oda ez az amerikai kabócza? Annyi bizonyos, hogy
csak mesterséges úton, behurczolás útján juthatott oda ; mert az tel-
Rovartani Lapok. XIX. 10—12. (1912. XII. 20).
BESZ
146
jesen ki van zárva, hogy észak-amerikai rovarfaj természetes ter-
jeszkedés útján származott volna hazánkba, egyszerre ide Európa
délkeleti részébe. Hogy behurczolása mi módon történt, arra biztos
választ egyelőre nem adhatunk. Nem lehetetlen azonban, hogy Észak-
Amerikából alma- vagy körtefa oltóágakkal hurczoltázx be mi hozzánk.
Ebbeli gyanúmat a következőkre alapítom.
Az amerikai bivalykabócza, mint említém, gyümölcsfák fiatal
hajtásaiba szokta petéit letojni. A peték a fiatal hajtásokban áttelel-
nek s a következő év tavaszán, májusban és junius elején kelnek-ki.
Megtörténhetett tehát, hogy ilyen petékkel megrakott oltóágak kerül-
tek valami úton-módon Kevevárára, a bennök levő peték aztán ki-
keltek s ezekből származott az ott talált kifejlett példány 15. GYŐRFFY
JEső ezt a példányt az ottani vasúti állomás közvetetlen közelében
Bivalykabócza (Ceresa bubalus FABR.), ötszörösen nagyítva és a természetes
nagyságban ; b — a nőstény szurásai almafa kérgén ; c — petecsomók a ké-
reg belső lapján ; d — egy petecsomó ; e — régibb sérülések az almafa kérgépn.
(MARLATT után).
egy legelőn Salvia-bokrokról hálózta; többet nem sikerült kézre-
kerítenie. De ki tudja, hogy nem akadt volna-e még rá valamelyik
kevevári gyümölcsöskertben ?
A dolog minden esetre megérdemli a további utánjárást és
nyomozást, mert nemcsak elméleti érdekessége van, hanem gyakor-
lati szempontból is elég fontosnak látszik Ebben az esetben ugyanis
egy olyan kártékony amerikai rovarfajról van szó, amelynek meg-
147
honosodását és elterjedését hazánkban nem nézhetjük összetett ke-
zekkel.
Véleményem szerint mindenekelőtt ki kellene puhatolni, hogy
vajjon nem hozatott vagy csempészett-e valaki újabb időben Észak-
Amerikából Kevevárára gyümölcsfa oltóágakat ? Meg kellene továbbá
tüzetesen vizsgálni Kevevárán az összes" gyümölcsös kerteket és fa-
iskolákat, hogy nincs e bennök bivalykabócza ? Ha pedig csakugyan
ráakadnának, akkor az amerikai jövevény fellépését és elszaporodá-
sát gyökeres irtással már csirájában el kellene ott fojtani.
Ajánlom az ügyet am. kir. állami rovartani állomás figyelmébe.
Coleopterologiai jegyzetek.
Irta: DR. KAUFFMANN ERNŐ.
ÍÁTzs
16. Hister planulus MÉsx. — Ezt a fajt MéÉwérkRies 1849-ben
írta le néhány a Kaukázusból származó példány alapján (Mém.
Petropol. p. 54). MaRgsEvL 1861-ben Görögországból egy fajt Hister
Coguereli név alatt ismertetett (Annal. S0c. Ent. France. p. 538). Ugyan-
ezen folyóiratban (p. 539) még egy a Krimből származó ujdonságot:
Hister Laco névvel írt le. — Az 1906-ban kiadott HEYDENX— REITTER —
WEISE-féle katalogusban már a H. Laco összevonatik H. planulus-sal,
míg a H Coguereli mint önálló faj szerepel. A múlt hónapban REITTER
egy levelezésében a H. plamulus-t azonosnak ismeri el a H. Coguereli-
vel. — Ezek után világos, hogy az elsőbbség jogánál fogva e faj a
H. planulus Méx. nevet kell viselje, míg a másik két név csak syno-
nymának tekinthető. —. Csixt munkájában (Állatt. Közl. II, 3. füz.) a
H. Coguereli és H. Laco mint nálunk is előforduló két külön fajt
ismerteti s az elemző táblázatban a fősúlyt a szárnyfedők barázdái-
nak képződésére fekteti. Gyüjteményemben egy Prossnitz vidékéről
(Morvaország) és két, a Palicsi-tó partjáról, ahol azok ez év junius
havában a síma homokos talajon mászkáltak, származó példány van.
E három példánynál a szárnyfedők két belső barázdája nagyon kü-
lönbözően van kifejlődve: majd teljesek, majd. szakadozottak ; majd
elül, majd hátul kurtítottak s így ezek fejlettségi foka nem lehet
alapja külön fajok megállapításának. A többi morphologiai jelenségek,
melyek eddig az irodalomban találhatók, az elemzéseknél olyan ,ibis-
redibis" értelemben közöltetnek. — Szinte a csodával határos, hogy
GANGLBAUER 1899 ben kiadott nagy művében e fajokról említést nem
tesz, holott ScHmior a Berl. Ent. Zeitschrift-ban már 1885-ben
tézd eBovadtani Banotó XVIL 1911 p. 68
148
(Heft II p 295) a H. Coguereli és H. Laco fajokat szintén a szárny-
fedők két belső barázdájának fejlettségével választja szét, noha MÉég-
NÉTRIES planulus fajáról nem tesz említést. Különben lehetséges, hogy
GANGLBAUVER ezt a fajt nem tekintette középeurópai honosnak, bár
máshol Görögországbeli fajokat belevont munkájába. Hazánkban eddig
Palicson kivül Budapesten, Péczelen és Kalocsán találták, de úgy
látszik, hogy igen ritka. : ;
17. Xanthochroa carniolica GisrL. — Havasi fajnak ismerjük,
de szórványosan Fiume környékén és a tengermellék alacsonyabb
hegységeiben is előfordul. Nagyon meglepett, hogy ez év augusztus
havában itt Pécsett, a Tettye fölötti fiatal fenyvesekben a Pinus
austriacá-ról egy szép egészséges fürge példányát gyüjthettem. Való-
szinünek tarlom, hogy ez a példány a nyár előrehaladottságát tekintve.
már a második generáczióból való ; ha pedig az első ivadék e vidéken
ilyen későn jelenik meg, akkor eddig azért nem találtam meg, mert
augusztusban már nem igen szoktunk ernyővel gyüjteni. Is ez a
legtöbb rovarásznak a hibája, mert nem áll az a közbiedelem, hogy
a késő nyárban, vagy őszkor, kivált ha az időjárás nagyon száraz,
meleg vágy esős és hűvös, hogy akkor már nem érdemes az ernyő-
vel dolgozni. :
18. Sátoristyeu Meschniggi RErrr. — Izt a specziális magyar-
honi fajt 1905 ben RErrreg írta le egy MeEscnwNicG mérnök által a
sátoristyei főherezegi erdőben talált példányról (Wiener Ent. Zeit
1905, p. 243) s azt a Mycetophagidák közé sorolta, később azonban
méltó helyére, a Byiuridákhoz tette át. Azóta e ritka fajról hall-
gat a krónika, míg a múlt év deczember havában, úgy karácsony
táján, Pitricn FERENcz úr Simontornyáról (Tolna m.) Írissen rostált
anyagot küldött nekem átböngészés végett s ebben több példányát,
köztük élőket is találtam, de a bogarat nem ismertem, bár alakját
tekintve, én is a Mycetophagidák közt kerestem a rendelkezésemre
álló irodalomban. Elküldtem tehát két darabot Csiki múzeumi őr
úrnak, a ki benne a 5. Meschmiggi-t Ismerte fel. Nosza rajta! Azonnal
megkértem Pitricnm urat, hogy azon a helyen, ahol ezek találtattak,
tűzzel-vassal kutasson utána. Neki köszönhetjük a következő adatokat :
A felfedezett termőhelyen, lombfák törzsén, 1—15 m. magasságban
a moha közt 4--5 darabból álló csoportokban találta. Ez év január
havában még előfordult, de február végével már eltűnt. A küldött
példányok a rostálással okozott sérülésektől eltekintve, teljesen frissek,
és az élők fürgék voltak, de éretlen példány nem volt köztük. Ezek-
ből arra kell következtetnem, hogy e faj hihetőleg télen rajzik, bár
nincsen kizárva, hogy a moha csak téli búvóhelyül szolgált, míg a
két termőhely azt bizonyítja, hogy síkságon, vagy csak alacsony
dombos fekvésű erdőkben él. Sátoristye, Mohács és Pélmonostor
, 149
között, mély fekvésű sík vidék, Simontornya pedig csak dombos, de
szintén alacsony fekvésű terület. Hihetőleg nem is valami nagyon
ritka bogárfaj lehet, de kinek jutott eddig eszébe ilyen erdőkben
deczember végén és január elején mohát rostálni? — Végre nem
mulaszthatom el felemlíteni, hogy az irodalomban eddig -a genus
nevét helyteleuül Satorystia-nak írták; a majorság neve Sátoristye s
így helyesen a genust is Sátoristyea-nak kell nevezni.! REITTER ezt a
felvilágosítást köszönettel vette tudomásul. -— Kár, hogy MESCHNIGG
mérnök jelenlegi tartózkodását nem tudtam kipuhatolni. Talán ő is
szolgálhatott volna e jeles honi fajra vonatkozó adatokkal.
19. Rhopalopus clavipes F. és Rh. macropus GERM. Már régen
sejtettem, hogy e két faj azonos. Hozattam tehát Európa minden
részéből több példányt, a mi csere útján a nem igen értékes rovarral
igen könnyen ment. A küldeményeknek körülbelül a fele clavipes, a
fele macropus név alatt érkezett hozzám. Átvizsgálván ezt a 92 darabból
álló anyagot, az irodalmi adatokból éppen nem tudtam biztos határ-
vonalat találni a szétválasztásra, mert a 3—10. csápíz vége több
nagyobb példánynál mindkét oldalt egészen tompa, míg. kisebb pél-
dánynál gyakran erős tövis alakjában kihúzott. A többi sculpturális
jelenségek, minők : az előtor oldalainak élesebb, tompább szögletben
való kiszélesedésedése; a szárnyfíedők pontozata, tövének ritkább
sűrűbb szőrözete stb. oly ingadozást mutatnak, hogy analitikai szem-
pontból figyelembe se jöhetnek. Mivel e bogár nagy és kis példányai
. egy időben és közös termőhelyen fordulnak elő, semmi kétség benne,
hogy egy fajt képeznek. A csápízek tövisnyúlványának jelenléte vagy
hiánya oly átmeneteket mútat, hogy még válfajról sem lehet szó.
ő 20. Melolontha melolontha L. — Udvaromban 9 m$-nyi terü-
letű virágágyat ez év október utolsó napjaiban 40 cm. mélységre
felrigoloztattam. Ezen forgatás alkalmával 18 drb teljesen kifejlődött
élő cserebogár került a felszínre s így egy négyszögméternyi terü-
letre 2 drb esik. Ezek azonban csak a megtalált példányok, de nyilván
több is rejtőzött ezen a kis helyen. Ha a külsőségek talajában is ez
az arány, akkor a jövő tavasszal óriási cserebogárrajzás lesz. Saját-
ságos, hogy ezen a helyen nem találtunk lárvákat.
Adatok Bosnyákország bogárfaunájához.
Irta: KENDI KÁROLY.
A ,Kovartani Lapok" 1910. január havi füzetében felsorolt
bogarakon kívül, azóta még következő bogarakat sikerült Bosnyák-
1! Lásd: Rovartari Lapok. XII, 1905, p. 194.
150
ország egyes vidékein, de legnagyobb részt Zavidovié és környékén
gyüjtenem :
Cicindelidae. Cicindela campestris L. ab. 5-maculata
BEuvrn. — ab. 4-maculata BEurH., germanica L. ab. deuteros D ToRRE,
— ab. protos D ToRRE.
Carabidae. Cyechrus semigranosus PaáLrgp. — Carabus
caelatus F. v. sarajevoensis APFB., scabrjusculus OLrv., hortensis L.
— Nebria Heegeri DEs., bosnica GawxGLBe., Dahli Srugxum ab. litoralis
Des. — Notiophilus substriatus WarERn., biguttatus F. —
Scarites terricola Bov. — Clivina fossor L., collaris HERBsT.
— Asaphidion flavipes L. — Bembidion tricolor FABR.,
tibiale Durr., Íluviatile DEJ., decorum Pawnz., glaciale HEER, articula-
tum GYLLH., octomaculatum GoEzE. — Panagaeus crux major L.
— Chlaenius decipiens Dur. — Ditomus celypeatus Rossi. —
Ophonus diffinis DEJ., brevicollis SERv. v. parallelus DEJ. —
Harpalus smaragdinus DurFr., attenuatus STEPH., tenebrosus DEJ.,
luteicornis Durr., marginellus DEJ., rubripes Durr., — v. sobrinus
DEJ., honestus DurFr., Fröhlichi Srugkm. — Stenolophus teutonus
SCHRANK ab. hirticornis Kgyxs., discophorus FiscH. — Anisodac-
tylus binotatus FaBR. — Amara similata GyLLnH., ovata F.,
convexior STEPH., curta DEJ., lucida Durr. — Myas chalybaeus
PArrRp. — Abax parallelus Durr. — Molops ovipennis CHp. —
Pterostichus anthracinus ILLIG v. depressiuseulus CHp., tarsalis
APFB., melas CREvrz v. depressus DEJ. — Atranus collaris MÉN.
— Agonum sexpunctatum L. ab. montanum HEER, versutum
GyLLnH., angustatum DEJ., scitulum DEJ., gracile GyLrnH. — Lebia
ecrux minor L. v. nigripes Des. — Drypta dentata Rossr. —
Brachynus crepitans L., explodens Durr. v. strepens FISCH.
Dytiscidae. Bidessus geminus FaBR. — Hydroporus
variegatus AvBÉ, pubescens Gyurm. — Laccophilus obscurus
Paxsz. — Agabus guttatus Pavrx., bipustulatus L. — Rhantus
punctatus FovRgcR., notatus F. — Colymbetes fuscus L. —
Graphoderes cinereus L. — Dytiscus marginalis L. v.
conformis KUsZzE. 7
Gyrinidae. Gyrinus natator L. v. substriatus STEPH.
Staphylinidae. Megarthrus denticollis BEck. — Antho-
bium stramineum KR. — Phyllodrepa floralis Park. —
Lathrimaeum atrocephalum GyiL. — Coprophilus stria-
tulus F. — Trogophloeus fuliginosus GnRav., gracilis MANNn.
— Oxytelus rugosus F., rugifrons HocnHnu., insecatus GRAv.,
lagueatus MARsn., piceus L., sculptus GRav., politus ER., intricatus ER.,
nitidulus GRav. — Platystethus capito HEER. — Bledius
dissimilis ER. — Stenus biguttatus L., ater MAwwn., calcaratus
151
ScRIBaA, Rogeri KR. — Paederus gemellus KR., caligatus ER-.,
litoralis GRav. — Stilicus angustalus GEoFFR., similis IER. —
Medon ferrugineus ER. — Lathrobium geminum KR. —
Cryptobium fracticorne PaYrx. — Xantholinus punctulatus
Par. — Gauropterus fulgidus ER. — Philonthus
ebeninus GnRav., decorus GnRaAv., varius GYLL, — ab. bimaculatus
GRav., eruenfatus GMEL., cephalotes GRav., discoideus GRAv., punctus
GnRav., nigritulus Ggav. — Staphylinus caesareus CEDERHEH. —
Oníiholestes murinus L. — Ouedius molochinus GRAv.,
luciduius ER. — Conosoma littoreum L. — Tachyporus
pusillus GRav.. hypnorum F., formosus MarrH., abdominalis F. —
Placusa complanata ER. — Aíiíheta arcana ER. — Calodera
nigrita MANNH.
3 Pselaphidae. Reichenbachia haemoptera Aus. — Ctenis-
tes palpalis REICHENB.
Silphidae. Nargus velox SpPEwxcE. — Catops fumatus
ÖPENCE, Watsoni SPENCE, fuscus Pawz., tristis Pawsz. — Necro-
phorus vespilloides HERBsr. — Silpha obscura L.
Tiodidae. Anisotoma axillaris GyYLLH., castanea HERBST. —
Agathidium nigripenne F.
Corylophidae. Sericoderus lateralis GYLL.
Ptiliidae. Acrotrichis suffocata HALID.
Scaphidiidae. Scaphosoma agaricinum L:
Histeridae. Platys om a compressum HERBesrT, oblongum F.,
angustatum Horrum. — Hister unicolor L., cadaverinus HOoFFu.,
purpurascens HERBsrT, bissexsíriatus F., duodecimstriatus SCHRANK
v. guatuordecimstriatus PAYk., bimaculatus L., praetermissus PEYR.,
corvinus GERM. — Paromalus parallelepipedus HERBST. —
Saprinus semistriatus ScRiIBa. — Plegaderus saucius ER.
— Bacanius rhombophorus AUBE. i
Hydrophilidae. Helophorus rufipes Bosc., aguaticus L.,
— v. aegualis THoums., glacialis ViLLa, crenatus Rev, pumilio ER. —
Limnoxenus oblongus HERBsr. — Hydrobius fuscipes L.
v. Rottenbergi GERH. — Helochares lividus FoRsrTER. — Lacco-
bius nigriceps THowms., — ab. maculiceps RorrexeB. — Limnebius
nitidus MgRsH. — Coelostoma orbiculare F. — Sphaeridium
scarabaeoides L., bipustulatum F. — Cerceyon lateralis MARsn.,
flavipes THuwB. ab. marginellus Park. — Cryptopleurum
minutum F.
Cantharidae. Dictyoptera rubens GyLL. — Podabrus
alpinus PaYrk. — Cantharis violacea PAYK., pellucida FABR.,
rufa L. — Rhagonycha fulva Scor. ab. usta GEmxum., limbata
THoms., elongata FAaunLn., atra L. — Malachius sceutellaris ER.,
bipustulatus L., — ab. immaculatus Rev. — Anthocomus bipunc-
tatus HARRER. — Dasytes niger L., coeruleus DEG., aerosus
KiEsw., plumbeus MüLL. ab. nigrofemoralis SCHILSKY.
Cleridae. Tillus unifasciatus F. — Trichodes apiarius
L. ab. subtrifasciatius Kruc. — Corynetes coeruleus DEG. —
Necrobia rufipes DEG. v. pilifera REITT.
Byturidae. Byturus. fumatus F. ab. bicolor RErrr., tomen-
tosus F. ab. flavescens MARSH.
Nitidulidae. Carpophilus sexpustulatus FaBR. — Ipidia
4-maculata OvEss. — Amphotis marginata FaABR. — Soronla
grisea L. — Epuraea fuscicollis SrepPn., terminalis Maxwn, ab.
Seidlitzi ScHILSsKY, variegata HERBsr, obsoleta FaBR, abietina
J. SAHLB., limbata OLrv. — v. Skalitzkyi RErrr. — Omosita
depressa L, colon L. — Nitidula carnaria ScHaLL. — Pria
dulcamarae STEPH. — Meligethes coracinus STURM v. pumilus ER.,
aeneus FApR., — ab. coeruleus ManRgsn., fuliginosus ER., vidualus
SrTURM.: — Cyechramus luteus FaBR.; — v. fungicola HEER. —
Pityophagus ferrugineus L., — ab. adustus REerrr. — Rhizo-
phagus depressus F., ferrugineus PavYx., bipustulaiunus FABR.,
puncticollis SAHLB.
Cucujidae. Monotoma picipes HEREesT, testacea MorscH. —
Oryzaephilus surinamensis L. — Silvanus unidentatus F.
— Silvanoprus fagi GvuER. — Cucujus cinnabarinus Scop. —
Pediacus dermestoides F. — Laemophloeus monilis F,.,
testaceus F., duplicatus WALTL.
Cryptophagidae. Cryptophagus validus KRg., Thomsoni
Rerrr., dentatus HERBsrT, distinguendus STRxw., affinis STRm., lycoperdi
HERgBsr. — Antherophagus pallens OLrv. — Atomaria
nigriventris STEPH., fuscicollis MnRsn., fuscata ScHösK. — Ephis-
temus globosus WAaLzrL, globulus PayYk. ; ;
Erotylidae. Triplax aenea ScHatnu., russica L. — Dacne
bipustulata THUNBG.
Phalacridae. Olibrus íflavicornis $SrugRm, affinis STRM.,
bicolor F. A
Lathridiidae. Eni1cmus minutus L., rugosus HReBsr., brevi-
cornis MaxsH. — Corticaria crenulata GyLc., abietum Morscn.,
Weisei REIrr., obscura BRis. — Corticarina gibbosa HEREBsT,
similata GYLLH.
Mycetophagidae. Mycetophagus guadripustulatus L., —
a. antemacularis ToRRE, piceus F. ab. lunaris F., — ab. varius MARsH.,
atomarius FaBR. — Litargus connexus GEOFFR.
Sphindidae. Sphindus dubius GytUL.
Cisidae. Hendecatomus reticulatus HERBsr. — Cis
comptus GYytLL., boleti Scop.
153
Colydiidae. Colydium elogatum F. — Ditoma crenata
F. ab. rufipennis F. — Cerylon fagi BRis., histeroides F., ferru-
gineum STEPH.
FEndomychidae. Mycetina cruciata ScHALL. v. balcanica
Csrx — Endomychus coccineus L.
É Coccinellidae. Cynegetis impunctata L. v. palustris REDTB.
— Hippodamia tredecimpunctata L. ab. spissa WsE. — Semi a-
dalia 11-notata ScHwnEwm. — Coceccecinella Revelieri MuLs.,
5-punctata L. ab. simulatrix WsEe., 10-punctata L ab. 4 punctata L.,
— ab. 6-punctata L., 4-punctata Ponropr. ab. sordida WsE. —
Halyzia sedecimguttata L., 12-guttata Popa, 14-punctata L. ab.
tessulata ScopP. — Chilocorus renipustulatus ScgiBa. — Platy-
naspis luteorubra GoEze. — Scymnus subvillosus GoEzE,
rufipes F., Apetzi Muns. ab. guadriguttatus J. MüLL., interruptus
GoEzE, rubromaculatus GoEzE.
Helodidae. Helodes flavicollis Kissw. — Cyphon varia-
bilis THuwB. v. nigriceps KiEsw , coarctatus PaYrk. — Prionocy-
phon serricornis MÜLL.
Dryopidae. Dryops luridus ER. — Stenelmis consobrina
Dur. — Riolus nitens MÜLL.
Heteroceridac. Heterocerus flexuosus SrEpH., obsoletus
Cukris, marginatus F., fenestratus THUNBG., fusculus KIEsw.
Dermestidae. Dermestes murinus L., undulatus BRAHM,
atomarius ER., Erichsoni GawGLe. — Attagenmus pellio L. —
.Ctesias serra F. — Anthrenus pimpinellae F., serophulariae
L. v. gravidus Küsr., verbasci L.
Byrrhidae. Morychus aeneus F. — Pedilophorus
auratus Durrscn. — Byrrhus gigas F.
Dascillidae. Dascillus cervinus L.
FElateridae. Agriotes gallicus Lac., ustulatus ScHALL. ab.
flavicornis Pawz., sputator L. — Ludius ferrugineus L. v. occita-
nicus ViLLERs. — Adrastus rachifer GEoFFR , monlanus Scop. —
Drasterias bimaculatus Rossi, — ab. anticus REirrr., — ab. fe-
nestratus Küsr., — ab. binotatus Rossi. — Elater sanguineus L.,
— v. semisanguineus REITT., pomonae STEPH., ferrugatus Lac., — ab.
adumbratus Buvss., balteatus L., nigerrimus Lac. — Limonius
aeruginosus Oniv. — Athous hirtus HResr. — Denticollis
rubens PILLER. .
Eucnemidae. Drapetes biguttatus PitLER ab. mordelloides
Hosr. ;
Buprestidae. Latipalpisízstellio Kizssw.7—-.Bupjrestis
rustica L., novemmaculata L., octoguttata L. — Eurythyrea
seutellaris Onrv. — Phaenops Knoteki RErr. — Anthaxia
154
salicis FABR., grammica Lap., nitidula L., — v. cyanipennis LAr.,
morio FABR., sepulchralis FaBR., guadripunctata L. — Coraebus
lampsanae Box — Agrilus viridis L. ab. linearis F., — ab. fagi
RarzB., — ab. ater F., obtusus 4B., pseudocyaneus KiEsw., elongatus
HERBsT ab. cyaneus Rossi, laticornis ILuIG., fuscosericeus DAw., con-
vexicollis REprB , integerrimus RarzB., obscuricollis Kiesw. — Tr a-
chys pygmaea F.
Bostrychidae. Bostrychus capucinus L.
Lyctidae. Lyctus linearis GoEzE.
Ptinidae. Ptinus rufipes OLrv., bidens OLIv
Anobiidae. Xestobium rufovillosum DEG. — Sitodrepa
panicea L. — Trypopitys carpini HERBST.
Oedemeridae. Xanthochroa carniolica GisTrL. — Anon-
codes fulvicollis Scop. v. media GREDL., dispar DurovgR, — v. 9
concolor Mucs. — Asclera coerulea L. — Chrysanthia viri-
dissima L., — v. cuprina Rev, viridis ScHMIDT ab. cupreomicans
WESTHR.
Pythidae. Rhinosimus planirostris F.
Pyrochroidae. Pyrochroa serraticornis Scop.
Hylophilidae. Hylophilus pygmaeus DEG.
Anthicidae. Notoxus monoceros L., brachycerus FaLp.,
cornutus F. ab. armatus SCHMIDT.
Meloidae. Meloé proscarabaeus L., — ab. cyaneus Muts.,
violaceus MaRgsH. — Euzonitis bipunctata PILLER.
Mordellidae. Tomoxia biguttata Gyuey. — Mordella
perlata Suuz., aculeata L. ab. vestita EmERgYy. — Mordellistena
abdominalis F., humeralis L., — ab. axiilaris GyLL. — Anaspis
pulicaria Cosra, thoracica L., arctica ZETT.
Melandryidae. Xylita livida SAHLB.
Allecultidae. Allecula morio F. — Prionychus mela-
narius GERum. — Pseudocistela ceramboides L. v. serrata
CHEVRL. — Mycetochara axillaris PaxYrk. — Ömophlus rugi-
collis Küsr.
Tenebrionidae. OpatrumsabulosumL.—Hypophloeus
unicolor PicLER, Íraxini KucGEL. — Diaclina testudinea PILLER. —
Menephilus cylindricus HEgReBsr. — Tenebrio picipes HERBsST.
— Helops guisguilius STURM.
Cerambycidae. Tragosoma depsarium L. — Rhagium
bifasciatum F. ab. unifasciatum Murs. — Xylosteus Spinolae
Ferv. — Oxymirus cursor L. — Gaurotés virginea L. ab.
thalassina SCHRANK. — Pidonia lurida F. — Leptura sexgut-
tata F. ab. exclamationis F., erythroptera HAGENB., pallens BRULL,
maculicornis DEG., cordigera FüssL., sanguinolenta L., dubia Scop.,
— ab. Starcki ScHiLsxkv, — ab. chamomillae F., erratica DALM., —
ab. erythrura Küsr., sexmaculata L., aurulenta F., maculata Popa
ab. undulata Moutcs.,. nigra L., septempunctata F. — Grammo-
ptera ruficornis F. — Stenopterus flavicornis Küsr., rufus L.
— Leptidea brevipennis Muns. — Ícosium tomentosum Luc.
— Tetropium castaneum L. v. fulcratium F. — Phymatodes
testaceus L., — ab. variabilis L., — ab. fennicus F., — ab. praeus-
tus B. — Pyrrhidium sanguimeum L. — Callidium aeneum
DEeG " Plagionotus floralis Pann., — ab. basicornis REITT. —
Xylotrechus antilope Zerr. — Ülytanthus Herbsti BRAnM,
figuratus ScoP. — Hoplosia fennica Park. — Pogonochae-
rus óvatus GoEzE. — Agapanthia violacea F. — Menesia
bipunctata ZoveBk. — Tetrops praeusta L. — Stenostola
ferrea SCHRANK, nigripes FABR.
Chrysomelidae. Lema melanopus L. — Labidostomis
humeralis ScHwEmip. — Ülytra guadripunctata L. — Gynandro-
phthalm a aurita L. — Cryptocephalus bipunctatus L. ab.
sanguinolentus ScoP. — Bromius obscurus L. — Gastroidea
polygoni L. — Phaedon cochleariae F. — Melas o m a 20-punce-
tata Scop., aenea [L.
LDariidae. Lari1a lentis FROELICH.
Curculionidae. Otiorrhynchus fuscipes OL. — Poly-
"drosus impar Gozis, mollis STROEM, picus F., viridicinetus GYLLH.
— Sitona lineatus L., humeralis SrEpPn , inops Gyere. — Tany-
mecus palliatus F. — Pissodes piceae IuL., notatus F. —
Rhinoncus bruchoides HeResr. — Ceutorrhynchus den-
ticulatus SCHRANK. — Sphenophorus striatopunctatus GOEZE. —
Gymnuetron tetrum F. — Apion curvirostre GYLL., aestivum
GERM. — Rhynchites betulae L., nanus PaYx., Bacchus L.
Ipidae. Eccoptogaster Ratzeburgi Jawsson. — Pteleo.
bius Kraatzi Ercmm. — Myelophilus piniperda L., minor HAR-
TG. — Hylurgus ligniperda F. — Hylastes attenuatus Er. —
Cryphalus piceae Rarzg. — Pityogenes chalcographus L.,
pilidens Reirr. — Ips typografus L., Mannsfeldi WacHrL, acumina-
tus GyLun., suturalis Gy. — Taphroryehus bicolor HEREBsT,
villifrons Dur. — Xylocleptes bispinus Durr. — Dryocoe-
tes villosus F. Xyleboru s eurygraphus RATZzB.:, Saxeseni RATZEB ,
monographus F. — Xyloterus domesticus L[..
Túcanidae. Ceruchus chrysomelinus Hocnw.
.Scarabaeidae. Trox scaberL.— Psammobius sulcicollis
ILniG — Oxyomus silvestris ScoP. — Aphodius scerutator
HERgesr v. nigricollis Mucs., lugens CREurz., immundus CREeurz., lividus
OLIrv., varians DurrscH. v. ambiguus Mucs., inguinatus HERBST, pro-
156
dromus BRaHm, punctatosulcatus STURM, consputus CREuvTz., luridus
F., — ab. nigripes F., depressus Ku. ab. atramentarius ER. —
Ochodaeus chrysomeloides ScHRANK — Odontaeus armiger
Scorp. — Geotrupes vernalis L. v. autumnalis ER. — Ontho-
phagus taurus SCHREBER, fracticornis PREYSSL., coenobita HERBST,
austriacus Pawxz., vacca L., — ab. medius Pawz., nuchicornis L. —
Serica brunnea L. — Rhizotrogus marginipes MuLs., — v.
granulifer Rosn. — Amphimallus ruficornis FABR., assimilis
Hegesr. — Melolontha melolontha L. ab. scapularis WeEsrnH.,
pectoralis GERMm., — v. spatulata Barr. — Hoplia praticola DurFr.,
farinosa L., brunnipes Bos. — Anomala aenea DEG. ab. bicolor
SCHILSKY — Öryetes nasicornis L. v. aries JaáABL. — Gnorj-
mus variabilis L., nobilis L. ab. cuprifulgens REirrr.—Trichius
fasciatus L., sexualis BEDEL — Tropinota hirta Popa ab. senicula
MÉxs. — Cetonia aurata L. ab. piligera Mucs., — ab. pisana HEER,
— ab. viridiventris SErrr, — ab. valesiaca HEER, — ab. tunicata
HRErrr. — Liocola marmorata F. — Potosia cuprea F. ab.
Fabriciana REITT.
Új vak bogarak a Bihar-hegységből.
Irta: Csixi ERNŐ.
Barátom BokoR ELEMÉR az ezidei nyáron újból szentelhetett
néhány hetet a Bihar-hegység barlangi faunájának kikutatására, de
figyelemmel volt a nagy kövek alatt, a földben élő vak bogarakra
is. Kutatásai most is meglepő szép eredménynyel végződtek. Ezidei
felfedezései közül négy fajt már ismertettem, ezek az Anophthalmus
Szalayi és A. Horváthi és a Pholeuon bihariense és Ph. Frivaldszkyi
(lásd: Annales hist-nat. Musei Nationalis Hungarici. X, 1912, p.
528—539), a többieket ez alkalommal óhajtom leírni.
Ezen a helyen sem mulaszthatom el, hogy köszönetemet ne
fejezzem ki BokoR ELEMÉR barátomnak azért, hogy újonnan felfede-
zett bogarait leírás végett rendelkezésemre bocsátotta.
Pholeuon (Apropeus) Attila Csixi n. sp.
Rufo-ferrugineum, haud nitidum, supra pilis tenuibus fílavis
dense vestitum. Capite pronotogue subtiliter, elytris fortius dense
punctatis, inter punctis subtilissime punctulatis. Fronte parum im-
pressa, pronoto latitudine paulo longiore, ante medium latissimo,
basi paulo angustiore. lateribus postice arcuato-sinuatis et ad angu-
los possticos pene rectis vix divergentibus. Elytris breviter ovatis,
pronoto vix duplo et dimidio longioribus, disco paulo planatis, sutura
antice impressa, margine laterali angusto. Carina mesosternali ob-
tusangulariter late elevata. Long. 5—5-5 mm.
157
Hungaria centr.-orient. Habitat in antro innominato
nunc detecto montis Tatárhegy (Com. Bihar), ubi Dom. ELEMÉR
BokoRkR specimina nonnulla legit.
A Ph. leptodero FRrv. et Ph. Hazayi FRIv. elytris supra plani-
oribus et superficie dense punctato punctulatogue, haud nitido, facile
distinpguendum.
Barnás-vörös, fénytelen, felületét sűrű testhez simuló finom
sárgás szőrözet fedi. A fej és az előtor háta finomabban. a szárny-
fedők erőteljesebben sűrűn pontozottak, a pontok között pedig na-
gyon finoman pontocskázottak. A homlok közepén kis bemélyedés
van, az előtör háta alig hosszabb mint széles, tövén kissé kes-
kenyebb mint a közepe előtt, a hol a legszélesebb, oldalai hátul
ívelten kimetszettek és hátrafelé alig széttartók, ennélfogva a hátsó
szögletek majdnem derékszögűek. A szárnyfedők rövidebb tojás-
formák, alig két és félszer oly hosszúak mint az előtor háta, a var-
raton elül kissé bemélyedtek, oldalperemük keskeny, felületük a
korongon kissé lapított. A mellközép taraja széles tompaszög alakjá-
ban kissé kiemelkedő. Hossza 5—5-5 mm.
Előfordul a Tatárhegy keleti lejtőjén levő újonnan felfedezett
barlangban. BokoR ELEMÉR gyüjtése.
Az Apropeus alnembe tartozó Ph. leptoderum FRgiv. és Ph. Hazayi
FRrv.-tól felül lapítottabb szárnyfedői és sokkal sűrűbben pontozott
és pontocskázott, ennélfogva fénytelen felülete által könnyen meg-
Eönböztethető.
Pholeuon (Apropreus) Birói CsiIxi n. sp.
Rufo-ferrugineum, baud nitidum, supra pilis flavis, tenuibus et
brevibus dense vestitum, capite pronotogue subtiliter, elytris fortius
dense punctatis et inter punctis punctulatis. Fronte parum impressa.
. Pronoto latitudine paulo Jongiore, ante medium latissimo, basi parum
angustiore, lateribus antice arcuato-rotundatis, prostice profunde
. sinuatis et ad angulos posticos acutiuscule prominulis fortiter diver-
. gentibus. Elytris oblongo-ovalibus, pronoto fere triplo longioribus,
pone medium latissimis, antrorsum et postice angustatis, margine
. laterali angusto, disco paulo deplanatis. Long. 5—6 mm.
Hungaria centr.-orient. Habitat in antris , Ripp-Ripp-
. barlang", , Nagy Sándor-barlang" et , Csori vajda-barlang" nominatis
et in valle Szegyestel dicto locatis (Uom. Bihar), ubi Dom. IELEMÉR
. BOKOR detexit.
Ph. Aitilae m. affinis ;- sed differt: elytris longioribus, pronoto
4
158
Barnás-vörös, fénytelen, testhez símuló finom és rövid sárgás
szőrözettel sűrűn fedett, a fej és az előtor háta finomabban, a szárny-
fedők erőteljesebben sűrűn pontozottak és á pontok között pontocs-
kázottak. A homlok a középen kissé benyomott. As előtor háta
nagyon kevéssel hosszabb, mint széles, a közepe előtt a legszélesebb,
tövén kissé keskenyebb, oldalai elűl ívelten kerekítettek, hátul mélyen
kimetszettek, az oldalak ennélfogva innen hátrafelé erősen széttartók,
a hátsó szögletek hegyesen kiugrók. A szárnyfedők hosszúkás tojás-
formák, majdnem háromszor oly hosszúak, mint az előtor háta, a
közepük mögött a legszélesebbek, innen előre- és hátrafelé keske-
nyedők, oldalperemük keskeny, felül a korongon kissé lapítottak.
A mellközép taraja ívelten kerekített és alig kiemelkedő. Hossza
59—6 mm.
Előfordul a Szegyestel-völgy több barlangjában, így
a ,Ripp-Ripp", a ,Nagy Sándor" és a ,Csori vajda"-barlangban,
a melyekben BokoR ELEMÉR fedezte fel.
A Ph. Attila m. legközelebbi rokona, de attól hosszabb szárny-
fedői, oldalt mélyebben kimetszett előtora és ezért hátrafelé széttartó
oldalai és hegyesen kiugró hátsó szögletei által könnyen meg-
különböztethető. ; B;
Pholeuon (Irenellum) Knirschi BgRemir ab. interruptum Csixi nov. ab.
A typo differt : linea marginali laterali pronoti antice interrupta,
prope angulos anticos brevissima, postice ab angulis posticis usgue
ad medium producta.
Habitat cum typo in antro ,Kondor-barlang" dicto.
A törzsfajtól abban különbözik, hogy az előtor hátának oldal-
szegélye nem teljes, hanem a hátsó szögletektől a közepéig terjed,
azonban elűl is rövid élecske jelzi az elűlső szögletek mellett.
Előfordul a törzsfaj között a , Kondor barlang"-ban.
Pholeuon (Irenellum) Eleméri Csixi n. sp.
Obseure rufo-ferrugineum, nitidiusculum, supra pilis Ílavis
vestitum, dense tenuitergue punctatum. Capite haud magno, fronte
parum impressa. Anrtennis pone dimidiam corporis extensis, articulo
secundo guam articulo guarto paulo longiore, articulo octavo guam
articulo decimo paulo breviore. Pronoto latitudine aeguilongo, im
dimidio latissimo, basi paulo -angustiore, lateribus antice arcuatis,
postice fortius sinuatis, angulis postícis acutis. Elytris oblongo-
ovalibus, guam pronoto duplo et dimidio paulo longioribus et sesgui-
alter paulo longioribus guam coniunctim latories, convexis, sutura
paulo impressa, margine laterali angusto. Carina mesosternali angulo
acuto seu denticulato prominulo. Tarsi anteriores maris dilatati et ad
apicem gradatim ángustfati. Long. 45—5 mm,
Hungaria centr.-orient. Habitat in antro novo prope
antrum , Csudor-barlang" nominato ad originem íÍluv. Kőrös, ubi
Dom. ELEMÉR BokoR exemplaria aliguot legit.
A spcciebus affinibus modo seguenti distinguendus est: a Ph.
Knirschi BREir: pronoto latitudine aeguilongo, a Ph. Bokorino m.
elytrorum margine laterali angusto, a Ph. Gyleki Mocz. antennarum
articulo secundo articulo guarto- paulo longiore, a Ph. Frivaldszkyi
m. pronoto basi latitudine maxima vix angustiore et lateribus ante
angulos posticos tenuiter sinuatis et a Ph. Mihóki m. et Ph. Árpádis
m. carina mesosternali angulo acuto prominulo.
Sötét barnás-vörös, kissé fénylő, testhez simuló sárgás szőrö-
zettel fedett, sűrűn és finoman pontozott. A fej nem nagy, a homlok
kissé benyomott. A csápok a test közepén túl terjednek, a második
csápíz kissé hosszabb mint a negyedik íz, a nyolczadik íz kissé
rövidebb mint a tizedik íz. Az előtor háta olyan hosszú mint széles,
a középen legszélesebb, tőve ennél keskenyebb, oldalai elül íveltek,
hátul erősebben öblösek, hátsó szögletei hegyesek. A szárnyfedők
hosszúkás tojásformák, két és félszernél kissé hosszabbak mint az
előtor háta és másfélszernél kissé hosszabbak mint együttesen széle-
sek, domborúak, a varraton kissé bemélyedtek. oldalperemük kes-
keny. A mellközép taraja éles szög, illetőleg fogacska alakjában ki-
emelkedő. A hím elülső lábfejének ízei kiszélesedettek és fokozatosan
keskenyedők. Hossza 45—5 mm.
Előfordul a Kőrös eredeténél levő , Csudor-barlang" közelében
fekvő újonnan felfedezett barlangban. BokoR ELEMÉR gyüjtése.
A rokon fajoktól ez az új faj a következő tulajdonságai alapján
különböztethető meg: -a Ph. Kmirschi BnREmrirtól abban különbözik,
hogy előtora olyan hosszú mint széles, a Ph. Bokorianum m.-től,
hogy a szárnyfedők oldalpereme keskeny, a Ph. Gyleki Mocz.-tól,
hogy második csápize kissé hosszabb mint a negyedik íz, a Ph. Fri-
valdszkyi m.-től, hogy az előtor hátának tőve alig keskenyebb mint
legszélesebb részében és oldalai a hátsó szögletek előtt gyengén
öblösek, a Ph. Mihóki m. és Ph. Arpádi m.-től pedig abban, hogy a
középmell taraja éles szög alakjában emelkedik ki.
Pholeuon (Irenelhm) Árpádi Csixi n. sp.
Obscure rufo brunneum, nitidum, supra Ílavo-pilosum, dense
punctatum et subtiliter punctulatum. Pronoto longitudine vix latiore,
ante medium latissimo, lateribus hoc loco rotundatis, postice fortiter
sinuatis et ad angulos posticos vix acutis, nene rectis, parallelis.
Elytris oblongo-ovalibus, pronoto paulo muito guam duplo et dimidio
160
longioribus, margine laterali augusto, sutura disco paulo impressa.
Carina mesosternali late rotundata vel rotundata obtuse angulata.
Tarsorum posticorum articulo primo articulis duobus segnentibus
aeguilongo. Long. 4-3—5 mm.
Hungaria centr.orient. Habitat in antro novo vallis
, Fehér-völgy" nominato (Comit. Kolozs), ubi Dom. ELEMÉR BOKOR
specimina nonnulla legit.
Ph. Mihóki m. proximus ; sed differt: statura graciliore, elytris
longioribus, pronoto longitudine vix latiore et lateribus profundius
emarginatis.
Sötét barnás vörös, fénylő, testhez simuló finom sárga szőrö-
zettel fedett, felülete sűrűn pontozott és finoman pontocskázott. Az
előtor háta alig szélesebb mint hosszú, közepe előtt a legszélesebb,
oldalai itt kerekítettek, majd hátrább erősen kimetszettek és hátul
majdnem párhuzamosan haladnak a kissé hegyes, majdnem derék-
szögű hátsó szögletek felé. A szárnyfedők hosszúkás tojásformák,
kissé többel mint két és félszer oly hosszúak mint az előtor háta,
oldalperemük keskeny, varratjuk a korongon kissé bemélyedt. A
mellközép kiemelkedő taraja szélesen kerekített vagy kerekített
tompaszögű. A. hátsó lábfej első íze olyan hosszú miut a következő
két íz együttvéve. Hossza 43—5 mm.
Előfordul a Fehér-völgy (Kolozs vm.) egy új barlangjában,
a melyben BokoR ENEMÉR fedezte fel. i
A Ph. Mihóki m. legközelebbi rokona és attól főleg karcsúbb
testalkata és hosszúkásabb szárnyfedői, valamint alig szélesebb mint
hosszú előtora hátának mélyebben kimetszett oldalai alapján külön-
bözik.
Drimeotus hungaricus CsIxi n. sp.
Rufo-ferrugineus, paulo nitidus, pilis brevibus fÍlavis obligue
locatis tectus, capite pronotogue subtiliter et dense, elytris fortius
punctatis. Antennis dimidio corporis longioribus, articulo secundo
articulo primo parte §/10 longiore, articulo octavo articulo secundo
parte 7/z breviore. Longitudinem artieculorum antennarum numeri
seguentes explicarent: 5, 7, 6, 5-5, 6-5, 6, 65, 4, 5, 5, 65. Pronoto
transverso, longitudine parte guinta latiore, ante medium latissimo,
antrorsum fortiter angustato, lateribus postice pene parallelis. Scu-
tello longitudine vix latiore. Elyíris ovalibus, humeris late rotundatis
et porrectis, lateribus postice arcuato-angustatis, margine laterali
angusto et refílexo, sutura usgue pone medium impressa, costis
evanescentibus et usgue ad medium pertinentes. Tibiis anticis sat
brevibus. Long. 4 mm.
pe Aszktett, ON NÉ Le BelB FS EN LT
mg)
161
Hungaria centr.orient. Exemplum — unicum Dom.
ELEMÉR BokoR in monte Boga (Com. Bihar) sub lapidem in altitu-
-dine ca. 1300 metrorum detexit.
Species nova subgeneris Drimeotus s. str. a D. Ormayi REITrT.
diífert: elytris irregulariter punctatis, a .D. Chyzeri BiRó: elytris
latitudine triente longioribus, a D. Horválihi BiRó et D. Entzi Bigó :
pronoto ad basin non angustato, a D. Kovácsi HAMPE et D. Bokori
m. elytrorum margine laterali angusto et a D. laevimarginato Mocz.
elytrorum margine laterali reílexo.
Barnás-vörös, kissé fénylő, rövid rézsútosan álló sárgás sző-
rözettel fedett, a fej és az előtor háta finoman és sűrűn, a szárny-
fedőxz erőteljesebben pontozottak. A. csápok a test közepén túl ter-
jednek, a második csápíz §/10-del hosszabb mint az első íz, a nyol-
czadik íz pedig 3/r-del rövidebb mint a második íz. Az egyes csáp-
ízek egymáshoz való viszonya a következő számokkal fejezhető ki :
9, (, 6, 591/2, 61/2, 6, 61/2, 4, 5, 5, 612. Az előtor háta harántos, egy
ötödnél kevéssel többel szélesebb mint hosszú, valamivel a közepe
előtt legszélesebb, innen előrefelé erősen keskenyedő, oldalai hátul
majdnem párhuzamosak. A paizsocska alig szélesebb mint hosszú.
A szárnyfedők tojásformák, a vállon szélesen kerekítettek és kiállók,
oldalaik hátrafelé ívelten keskenyedők, oldalperemük keskeny, oldal-
szélük felhajló, a varrat a paizsocskától a középen tulig benyomott,
. a hosszanti bordák elenyészőek, mindegyik szárnyfedőn kettőnek a
nyomai láthatók, ezek is csak a középen tulig terjednek. Az elülső
lábszárak aránylag rövidek. Hossza 4 mm.
Előfordul a Boga-hegy en (Bihar vm.), a hol BokoR ELEMÉR
egyetlen példányát mintegy 1300 m. magasságban egy mélyen a
földbe ágyazott kő alatt találta.
Ez az új faj a Drümeotus s. str. alnembe tartozik. A D. Ormayi-
tól abban tér el, hogy szárnyfedői szétszórtan pontozottak, a D.
Clwzeri-től hogy a szárnyfedői csak 1/3-dal hosszabbak mint szélesek,
a D. Horválm és D. Entzi-től hogy előtora a töve felé nem keske-
. nyedő, a D. Kovácsi és D. Bokori-tól hogy szárnyfedőinek oldal-
pereme keskeny és a D. laevimarginatusttól hogy a szárnyfedők "
oldalperemének széle felhajló.
Drimeotus Mihóki Csixi n. sp.
KRufo-ferrugineus, sat nitidus, supra pilis fÍlavis brevibus vesti-
— — tus. Capite dense pnnctato, Íronte impressa, pronoto subtiliter den-
. Ssegue punctato. Antennis dimidio corporis longioribus, articulo.
. — secundo articulo primo guarta parte et articulo octavo duplo longiore
. longitudinem articulorum formula seguens explicat: 6, 8, 7, 7, 6, ús
162
7-5, 4, 6, 5, 8. Pronoto transverso, triente parte longitudine latiore,
ante medium latissimo, lateribus hoc loco arcuatis, antrorsum fortiter
angustatis, postice pene parallelis, superficie vix convexa. Elytris
oblongo-: ovalibus, latitudine triente parte longioribus, humeris arcua-
tis, disco costis 4—4 evanescentibus, costis duabus mediis pone
medium finitis, costis suturali et laterali solum antice notatis, sutura
antice impressa. Long. 38—4 mm.
Hungaria centr.-orient. Habitat in antris , Ripp-Ripp-
barlang" et ,Nagy Sándor-barlang" nominatis in valle Szegyestel
(Com. Bihar), ubi Dom. ELEMÉR BOoOKoR detexit.
D. Hungarico m. supra descripto affinis; sed differt: elytris
oblongo ovalibus, angulis humeralibus arcuatis, haud porrectis.
Barnás vörös, eléggé fénylő, rövid testhez simuló sárgás sző-
rözettel fedett. A fej a homlokon kissé benyomott, felülete úgy mint
az előtor hátáé finoman és sűrűn pontozott. A csápok a test felénél
túl terjednek, a második csápíz egy negyeddel hosszabb mint az
első íz és kétszer oly hosszú mint a nyolcadik íz; a csápízek egy-
máshoz való viszonyát a következő számszor mutatja: 6, 8, 7, 7, 6,
7, €T75, 4, 6, 5, 8. Az előtor háta harántos, egyharmadnál kissé többel
szélesebb mint hosszú, a közepe előtt legszélesebb, oldalai itt íveltek,
innen előrefelé erősen keskenyedők, hátul majdnem párhuzamosak,
felülete kissé domború. A szárnyfedők kissé hosszúkás tojásformák,
egyharmaddal hosszabbak mint együttesen szélesek, a vállon nem
kiállók és ívelten mennek át az oldalszélbe, felületükön 4—4 borda
nyomát láthatjuk, ezek közül a középső kettő jobban kifejlődött és
a középen túlig terjed, a varrat melletti és a szélső csak elül jelzett,
a varraton hosszában a középen túlig benyomottak. Hossza 38—4 mm.
Előfordul a Szegyestel-völgyben (Bihar vm.) fekvő
, Kipp-Ripp" és ,Nagy Sándor" HET SES ÉKES melyekben BoKkoR
ELEMÉR fedezte fel.
Ez az új faj az előbb ismertetett D. hungaricus legközelebbi
rokona; attói főleg abban különbözik, hogy szárnyfedői hosszúká-
sabb tojásformák és a vállon nem kiállók, hanem ívelten mennek át
az oldalszélbe.
Anophthalmus cognatus FRiv. var. speluncarum Csiki nov. var.
A typo differt: antennis longioribus, pronoto paulo graciliore,
elytris latioribus.
Hungaria centr.orient. Habitat in antro , Czárán-
barlang" nominato, valle Szamos (Com. Bihar), ubi Dom. E. BokoR
specimen unicum in societate Pholeuonis Mihóki Csiki detexit.
A törzsfajtól hosszabb csápjai, kissé keskenyebb előtora és
szélesebb szárnyfedői különböztetik meg.
163
Előfordul a Szamos-völgyében (Bihar vármegye) levő Czárán-
barlangban, a melyben egyetlen példányát a Pholeuon Mihóki CsIkI
társaságában fedezte fel BokoR ELEMÉR.
Anophkthalmus cognatus FRiv. var. nuptialis CsIkI nov. var.
A typo differt : antennarum articulis 2—5 longioribus, pronoto
latiore, magis convexo, angulis posticis brevioribus acutiusculisgue,
elytris latioribus et magis convexis.
Hungaria centr.-orient. Habitat in monte Galbina
(Montes Biharienses), ubi Dom. E. BokokR sub lapidibus invenit.
A törzsfajtól a következőkben térel: a 2—5 csápíz hosszabb, az
előtor háta szélesebb és erősen domború, a hátsó szögletek rövideb-
bek és hegyesebbek, a szárnyfedők szélesebbek és erősen domborúak.
Előfordul a Bihar-hegységben, a Galbina-hegyen, a hol JE 78 s
alatt gyüjtötte BOKOR ELEMÉR.
Nem lehetetlen, hogy ez az érdekes új állat önálló fajnak fog
bizonyulni, ez a kérdés azonban csak újabb és nagyobb anyag
gyüjtése után dönthető majd el.
Uj vak bogarak Magyarország faunájából,.
; Irta: MIHóK OTTŐ.
Drimeotus Csikii MiHók n. sp.
Ex affinitate Dr. (s. str.) laevimarginati Mocz., hungarico Csiki
et Mihóki Csiki. A Dr. laevimarginato Mocz. differt: corpore majore
et praecipue elytrorum margine laterali reflexo, a Dr. hungarico CSIKI:
corpore majore, antennis pedibusgue longioribus, pronoto longiore et
elytrorum humeris arcuato-rotundatis, a Dr. Mihóki Csrxi: articulis
antennarum dimensionibus, pronoto angustiore et elytris angustiorbis
longioribusgue.
Hungaria centr.-orient. Habitat in antro , Pacifik-
barlang" nominato (Com. Bihar) in societate Pholeuonis Gyleki Mocz.
A Drimeotus-alnembe tartozik, a Dr. laevimarginatus Mocz,.,
hungaricus Csixi és Mihóki Csixi rokonságába. A Dr. laevimarginatus-
. tól nagyobb teste és főleg szárnyfedőinek felhajtott oldalpereme,
ér
a Dr. hungaricus-tól nagyobb testén kivül hosszabb csápja.és lábai,
nemkülönben hosszabb előtora és végül azáltal, hogy szárnyfedői a
vállon ívesen mennek át az oldalszélbe, könnyen megkülönböztethető.
Legközelebbi rokona a Dr. Mihóki Csixi, melytől azonban a csápok
méretei, de főképen keskenyebb előtora és szárnyfedőinek keskenyebb
és hosszabb alakja által már szabad szemmel is biztosan elválasztható,
164
A fej finoman pontozott, a középen bemélyedés nélkül. A csá-
pok hosszúak, a test felénél valamivel túlterjednek, ízeik hosszabbak
mint szélesek; a második csápíz hosszabb mint az első, a harmadik
és negyedik íz egyenlő hosszú, az ötödik és a hetedik íz ezeknél
valamivel hosszabb, a hatodik íz kissé hosszabb mint az ötödik íz,
de rövidebb mint a második. íz, a nyolezadik íz a legrövidebb, a ki-
lenczedik egynegyeddel rövidebb mint a hetedik íz, a tizedik íz
egyharmaddal rövidebb mint a kilenczedik íz és az utolsó íz valami-
vel hosszabb mint a tizedik és csúcsa erősen hegyesedő. Az első
hat csápíz majdnem egyforma széles, a hetedik és nyolczadik gyen-
gébben, az utolsóelőtti két íz pedig a vége felé erősen szélesedő.
Az előtor háta egynegyeddel szélesebb mint hosszú, oldalai a közé-
pen erősen íveltek, innen előre egyenesen keskenyedők, míg hátra-
felé öblösödők, majd a hátsó szögletek felé párhuzamosan haladnak,
a tőve előtt majdnem olyan hosszu mint a középen, a hátsó szögle-
tek kiemelkedők. Az előtor sokkal keskenyebb mint a szárnyfedők
és azokkal ellentétben finoman és sűrűn pontozott. A. szárnyfedők
csaknem kétszer oly hosszúak mint szélesek, oldalperemük keskeny
és szélük felhajló, a vállon nem kiállók, hanem ívesen mennek át az
oldalszélbe, szétszórtan és sűrűn pontozottak, bordái elmosódottak.
A mellközép taraja elűl nem éles fogacskával ellátott szöglettel vég-
ződik. A lábak hosszúak és karcsúak, a hátsó lábfej utolsó íze sok-
kal rövidebb mint az előző négy íz együttvéve, a középső és hátsó
lábszár külső szélén néhány finom tüskével. Az elülső és középső
tomporok nem fogacskázottak. Az állat sárgás-vörös, kissé fénylő,
finom testhez simuló sárgás szőrözettel fedett. Hossza 42 mra.
Ezen felette ritka új fajt, melynek egyetlen hím példányát
BokoR ELEMÉR a biharmegyei és a bécsi gyüjtők által az idén előtte
felkutatott Pacifik-barlangban fedezett fel a Pholeuon Gyleki társa-
ságában, Csiki EtRnő barátom, a magyar entomologusok: kiváló tag-
jának tiszteletére neveztem el. ; ;
Pholeuon (Irenellum) Csikii MIHóx n. sp.
Ph. Árpádi Csixi et Mihóki Csrxi proximum et magnitudine
intermedium. A Ph. Mihóki ditffert: corpore angustiore et elytris
multo longioribus, a Ph. Árpádi: elytris brevioribus latioribusgúe,
praeterea ab ambabis speciebus : tarsorum posticorum articulo primo
longitudine articulorum secundo et tertio simul sumptorum aeguilongo.
Hungaria orient. Habitat in antro , Csiki Ernő-barlang"
nominato in valle Ponor (Com. Kolozs) sito.
A Ph. (Irenellum) Árpádi Csiki és Mihóki Csixi legközelebbi
rokona és nagyságát illetőleg azok között foglal helyet. A Ph. Mihóki-
tól karcsubb alakja és sokkal hosszúkásabb szárnyfedői, a Ph. Árpádi-
sztk And hát adrak A atelülh Ja,
dat úsáln a ki ALI
165
tól pedig rövidebb és szélesebb szárnyfedői által könnyen meg-
különböztethető. Mindkét fajtól a csápok szerkezetén kivül még abban
is különbözik, hogy a hátsó lábfej első íze hosszabb mint a követ-
kező két íz együttesen.
? . A fej olyan széles mint hosszú, a homlok a csápok előtt rövid
. és olyan széles mint a fejpaizs. A csápok vékonyak és a test felénél
túl terjednek. A második csápíz csaknem kétszer oly hosszú mint az
. első íz, a harmadik és negyedik íz egyenlő hosszú és rövidebb
. mint a második, az ötödik és hatodik íz hosszabb mint a harmadik,
. a hetedik íz majdnem eléri a második íz hosszát, a nyolczadik íz
. félakkora mint a hetedik, a kilenczedik és tizedik íz egynegyeddel
hosszabb mint a hetedik és végük felé erősen szélesedő, az utolsó
íz kissé hosszabb mirt az utolsóelőtti íz, a középen a legszélesebb
és hegyben végződik. Az előtor háta olyan széles mint hosszú,
. oldalszegélye teljes, a hátsó szögletektől az elülsőkig terjed, köz-
vetlenül a közepe előtt a legszélesebb, oldalai ítt kerekítettek, innen
. előre egyenes vonalban keskenyednek, míg hátrafelé mélyen kimet-
szettek, majd párhuzamosan haladnak a kissé hegyesszögű hátsó
szögletekig. A szárnyfedők hosszúak, visszás tojásformák, többel
mint kétszer oly hosszúak mint az előtor, közepükön pedig felényi-
vel szélesebbek mint az, a csúcson egyenként kerekítettek, oldal-
peremük keskeny és felhajló. A mellközép taraja fokozatosan emel-
kedik, majd kerekített tompaszögben megy át a csipők közötti
részbe. A lábak hosszúak és karcsúk, a hátsó lábfej első íze hosz-
szabb mint a következő két íz együttvéve. Barnás-vörös, kissé fénylő,
finoman és sűrűn pontozott, felül sárgás testhez símuló szőrökkel
fedett. Hossza 42—46 mm.
. - Előfordul a kolozsmegyei Ponor-völgyben fekvő ,Csiki Ernő-
barlang"-ban, a melyben BokoR ELEMÉR fedezte fel. Ezt az új fajt is
Csixi Egxő barátom tiszteletére neveztem el.
4
Pholeuon (Irenellum) Dieneri MIHók n. sp.
Ex affinitate Ph. Gylekitz Mocz.; attamen Ph. Eleméri Csixi et
. Friváldszkyi Csiki proximum, sed differt: corpore magis valido,
. elytis brevioribus latioribusgue.
Hungaria centr.-orient. Habitat in antro adhuc in-
Me sinato montiz Galbina (Com. Bihar).
eésggzüjézátt ááá tgk égatalosásáááásáskásááksjo td sát ÉJÉK KÉNE 18 edes jksátízááéágáki szösz ők
A Ph. Gyleki Mocz. csoportjába tartozik és a Ph. Eleméri Csrxi
sa és Frivaldszkyi Csrxi legközelebbi rokona, melyektől azonban rövi-
. debb és szélesebb szárnyfedői és ezáltal már szemre is feltünő
. zömök alakja által könnyen megkülönböztethető.
A fej sokkal keskenyebb mint az előtor, sűrűn pontozott.
166
A csápok a test felénél valamivel hosszabbak, a 2. csápíz csaknem
kétszer olyan hosszú mint az 1. íz, a 3., 4. és 6. íz egyforma hosszú
és rövidebbek mint a 2. íz, az 5. és a 7. íz kissé hosszabb mint a
6. íz, dea még mindig rövidebb mint a 2. íz, a 3. íz a 7. íz felénél
valamivel hosszabb, a 9. íz felényivel hosszabb mint a 7. íz, a 10. és
11. íz hosszabb mint a 8. íz; a 9. és 10. íz a vége felé erősen széle-
sedő, az utolsó íz a közepe előtt a legszélesebb és innen erősen
keskenyedő csúcsban végződik. Az előtor háta valamivel hosszabb
mint széles, tövén keskenyebb mint a közepe előtt, a hol a leg-
szélesebb, mögötte öblös, majd széttartó és hegyes hátsó szögletek-
kel végződik ; az oldalszegély teljes, a hátsó szögletektől az elülsőkig
terjed, tőve finoman, de teljesen szegélyezett. A szárnyfedők majd-
nem kétszer oly hosszúak, mint szélesek, a középen a legszéleseb-
bek, előre kevésbé, hátrafelé erősebben keskenyedők, oldalaik egész
hosszaságukban íveltek; a csúcson egyenként kerekítettek, oldal-
peremük keskeny és tüskeszerű szőrökkel van ellátva. A mellközép
taraja éles fogacska alakjában emelkedik ki. A lábak hosszúak és
karcsúak, a himek elülső lábfejének ízei kissé kiszélesedettek.
Barnásívörös, sűrűn pontozott, nagyon kevéssé fénylő, aranysárga
sűrű és rövid testhez simuló szőrökkel fedett. Hossza 45—5 mm.
Előfordul a biharmegyei Galbinán, a Bársza-völgy egyik név-
telen barlangjában, melyben BoKkoR ELEMÉR fedezte fel. Az új fajt
DIENER Hucó barátom tiszteletére neveztem el.
Anophthalmus (Duvalius) Csikii MIHÓK n. sp.
A. pseudoparoeco CsIixi affinis, sed differt: corpore minore, an-
tennis brevioribus, articulo tertio antennarum articulo secundo duplo
longiore (apud A. pseudoparoecum solum sesgnuialter longiore), pro-
noto angulis posticis rectis, haud acutiusculis, elytris angustioribus,
lateribus minus rotundatis, angulis humeralibus late-rotundatis, striis
punctatis, externis profundioribus. Long. 55—6-5 mm.
Hungaria orient. Habitat in antro , Csiki Ernő-barlang"
nominato, valle Ponor (Com. Kolozs.)
Az Anophthalmus pseudoparoecus Csixi legközelebbi rokona, de
attól kisebb teste, rövidebb csápjai, sokkal rövidebb lábai és az elő-
tor hátának hátsó szögletei által könnyen megkülönböztethető.
Sárgás-barna, fénylő, csupasz. A fej kissé keskenyebb és
hosszabb mint az előtor háta; halántéka szélesedett és kiálló, a
homlokbarázdák teljesek és mélyek, hátul a fej befűződésénél vég-
ződnek. A csápok a test feléig érnek (a pseudoparoecus-nál jóval túl
érnek) és karcsúak. A második csápíz valamivel rövidebb mint az
első és fele a harmadiknak, mely a leghosszabb (a pseudoparoecus-
167
. nál a harmadik csápíz, csak 112-szer hosszabb a másodiknál), a ne-
gyedik, ötödik és hatodik csápíz egyforma hosszú, a másodiknál
felével hosszabbak, a hetedik egynegyeddel rövidebb az előbbi
háromnál, a nyolczadik, kilenczedik és tizedik újból egyformák s
oly hosszúak mint az első, míg az utolsó csápíz ezeknél hosszabb s
a közepén túl keskenyödve csúcsban végződik. Az előtor az első
negyedében másfélszer oly széles mint hosszú, erősen szívforma,
oldalpereme. széles (a pseudoparoecus-nál keskeny), oldalszéle hirtelen
felhajló, csaknem párhuzamosan egyenes vonalban halad a derék-
szögben végződő hátsó szögletekig (a pseudoparoecus-nál az előtor
hátsó szögletei hegyesek). A szárnyfedők hosszúkás tojásformájúak,
csupaszok, oldalaik ívesek, hátul keskenyedők (a pseudoparoecus-nál
a szárnyfíedők jóval hosszabbak és valamivel szélesebbek is), a hátsó
sarkok kerekített . derékszögűek, míg a vállon szélesen kerekített
tompaszögűek. A szárnyfedők oldalszélével párhuzamosan elül egy
sorban négy beszúrt pont van. A barázdák mélyek és élesek, sűrűn
pontozottak, a csúcs előtt elenyészőek (a pseudoparoecus-nál a külső
barázdák bevésbé mélyen pontozoítak). A lábak karcsúak és kissé
hosszúak (a pseudoparoecus-nál sokkal hosszabbak a lábak). A hímek
első lábfejének első és második íze kiszélesedett és alúl pikkelyes
lemezkékkel fedett. Hossza 55—6"-5 mm.
Három hím és két nőstény alapján leírva, melyek közül a
nőstények jóval szélesebbek és nagyobbak.
Előfordul a Bihar- és Kolozsvármegyék határában húzódó
Ponor völgyének újonnan felfedezett ,Csiki Ernő-barlang"-jában,
melyben BoKkoR ELEMÉR fedezte fel. Az új fajt Csiki ERwnő tisztele-
tére neveztem el.
Adatok Magyarország lepkefaunájához.
(Betráge zur Lepidopterenfauna Ungarns.) ;
Irta: BáRÓ N. CH. RorHscHiLD (London).
ÍV. Lepkék Szvipnicza
környékéről.!
Az elmult nyáron megbizá-
somból CAsTELLITZ GYULA úr
1 A három előző közlemény a
Rovartani Lapok következő köte-
teiben jelent meg: 7. XVI, 1909,
p. 130—148; 2. XVIII, 1911, p.
96—13; 2. XIX, 1912, p. 21—29.
IV. Lepidopteren von Szvi-
nicza und Umgebung.!
Im verílossenen Sommer sam-
melte Herr Julius UASTELLITZ in
1 Die drei vorangegangenen Bei-
tráge sind in den folgenden Bánden
der Kovartani Lapok erschienen :
1. XVI, 1909, p. 130—148 ; 2. XVIII,
1911, p. 36—43; 9. XIX, 1912, p.
21—29.
168
Krassó-Szörény vármegye leg-
délibb részében, a Duna által
délfelé képezett szögletben, gyüj-
tött részemre. Állandó tartózko-
dási helye Szvinicza volt, a hol
április 18-tól julius végéig idő-
zött. Rendszeres kirándulásai
észak-nyugaton -Drenkova és
Tilva Drenetinaig és keleten
Tiszovicza-ig terjedtek. Május
végén több napos kirándulást
rendezett a Kazánszorosba és
julius közepén több napot töl-
tött a Duna egyik kis szigetén,
a Temes-szigeten (Ostrovo).
A gyüjtés eredményét nagy-
ban befolyásolta a rossz idő-
járás és ezzel összefüggésben a
kiöntések által víz alá került
partvidék.
A gyüjtés ennélfogva csak
330 fajt eredményezett, a melyek
között azonban egynéhány na-
gyon érdekes elem is van, mint
pl. Pararge Rogxelana, Libythea
celtts, Lycaena Jolas, Ochrostigma,
melagona, Tapinostola Hellmanm,
Eublemma suava, Hypena anti-
gualis, Acidalia sodaliaria, Ac.
potitata, Ac. deversartá ab. dif-
fiuata, Ac. imittaria, Rhodostrophia
calabria és különösen a követ-
kező négy Magyarország faupá-
jára új aprólepke : Crambus con-
fusellus, Epiblema Hinnebergiana,
Ep. commodestana és az itten le-
írt Psecadia Rothschildi REL.
Azonkivül előkerült a Cata-
brachmia csornensis, mely Gele-
chiidának eddig csak egyetlen
példánya volt ismeretes.
meinem ÁAuftrage im südlicbsten
Teil des Komitates Krassó-
Szörény, in der von der Donau
nach Süden gebildeten Ecke.
Sein Standguartier war Szvini-
cza, wo er whom 18. April bis
EndeJuli A ufenthalt hatte. Seine
regelmássigen Exkursionen er-
streckten sich im Nordwesten
bis Dreakova und Tilva-Drene-
tina, im Osten bis Tiszovicza-
Auch machte er Ende Mai einen
mehrtágigen Ausílug in die
Kzsanenge und verbrachte Mitte
Juli mehrere Tage auf der
Donau-Insel Temes-sziget (Os-
trovOo).
Die Aufsammlungen waren
durch die schlechte Witterung
und im Zusammenhange damit
durch Iunundationen der Uferge-
genden stark beeintraáchtigt.
Die Ausbeute umfasst daher
nur 330 Arten, unter welchen
sich einige sehr interessante
Faunenelemente finden, als Pa-
rarge Roxelana, Libythea celtis,
Lycaena Jolas, Ochrosttigma mela-
gona, — Tapinostola — Hellmamni,
Eublemma sudava, Hypena amti-
gualis, Acidalia sodaliaria, Ac.
politata, Ac. deversaria ab. dif-
fiuata, Ac. imitarta, Rhodostrophia
calabraria und besonders die vier
folgenden für Ungarn neuen
Microlepidopteren : Crambus con-
fusellus, Epiblema Hinnebergiana, "
Ep. commodestana und die hier
beschriebene Psecadia Rothschildi
ReL. Auch wurde Catabrachmia
csornensis erbeutet, von welcher
Gelechiidae bisher nur ein Stück
bekannt war.
Általában véve ennek a vi-
déknek lepkefaunája sokkal sze-
. gényebb mint a Bánság akár-
melyik része.
Az anyag revizióját és a
jegyzék összeállítását a bécsi
természetrajzi ndvari múzeum-
ban REBEL H. tanár úr vé-
gezte.
A CaAsTELuITz által megjelölt
termőhelyek és a gyüjtés ideje
a következők :
Biger (243 m.) : VII. 20.
Birkoviti (487 m.): V. 25.
169
Im allgemeinen ist die Lepi-
dopterenfauna hier vielármer als
sonst in der banatischen Re-
gion.
Die HKevision des Materials
und Anlage der Liste eifolgte
am Naturhistorischen Hofmu-
seum in Wien durch Prof. H.
REBEL.
Die von CAsSTELLITZ angege-
benen Fangplaátzte und Daten
sind folgende :
Cukavka (Szviniczától keletre. — Östlich von Szvinicza) : VI 6—12.
Drenkova : VI. 26.
Gabretina : VI. 5—6.
Glaveina : IV. 24—29: V: 4- 6: VI. 13, 25.
ECreben: ÉVE 23.305 VM 15-30 VE 34
Gredita (680 m.): VI. 6, 19.
Jeselnicza : VI. 18.
JRE VES ZO VS 365 VE 25 285 VTÉ 25.
Kazan-szoros (Kasanenge) : V. 29; VI. 4.
Kozla: VI. 11—12.
Lupatina : VI. 21.
Etostinaz: Vs: 25 VIE 2
Prislop (530 m.): VII. 5.
Szvinicza (Srnice) [67 m.)].
. Temes-sziget (Temes-Insel; Ostrovo): VII. 16—19.
Tilva Drenetina (690 m.) :
Tiszovicza : IV. 24.
VI. 28.
ireskoyae (010 moj: WV: Ú: VE:26 s VII 24
Uroviste: VII 13.
. Varniseo (380 m ): VII. 2—3.
Mettop (ZS Em RV ad: VIIE3 10
Zapoloka: V. 10.
Zarudine: VII. 12.
Zenska bara (338 m): VII. 9—10.
A gyüjtött fajok és az azokra
vonatkozó adatok a követke-
zők :
Die gesammelten Arten und
die darauf bezüglichen Daten
sind folgende :
170
PFapilionidae.
Papilio Podalirius L. var. elongata VEgirY. — Greben IV. 23 (c),
Prislop-VIL 5.
Thais Polyxena Scnirr. — Glavcina V. 6.
Pieridae.
Aporia crataegi L. — Kazan-szoros V. 29
Pieris rapae L. — Greben ÍV. 23.
— mapi L. var. napaeae EsPp. — Lupatina VI. 22.
— Daplidice L. — Zenska bara VII. 9, Zarudine VII. 12, Temes-
sziget VII. 16.
me gen vorn Belldüee 07 Vertop ÉV 2:
Fuchlo? cardamines L — Glavcina V. 6 (?).
Leptidia sinapis L. — Greben IV. 23.
— " — — var. aest. dimensis B. — Lupotina VI. 21.
Colias- Hyale L. —- Glavcina V. 4, Jucz VI. 25.
— — Edusa FE. —- Glavcina V. 4 d, Temes sziget VII. 16.
— — ab. chrysothemoides ReL. — Glavcina V. 4.
— — ab. Helhce HB. — Glavcina VL 183.
Nymphalidae.
Pyrameis cardui L. — Temes sziget VII. 16.
Vanessa urticage L. — Gabretina VII. 7.
— — polychloros L. — Gabretjina VI. 5.
Polygoma c-album L. — Szvinicza VI. 12.
Melitaea Cinria L. — Jucz V. 7, 81.
— Phoebe KsocÓH — Szvinicza VI. 3—5.
— didyma Esp. — Jucz VI. 25.
— — Trwia ScHIFF. — Szvinicza VI. 3.
Argynnis Daphne ScHnIFr. — Kozla VI. 12.
— — Latoma L. — Greben VI. 3.
— Adippe L. — Szvinicza VI.
— — Pandora ScHirr. — Cukavka VI. 6—12.
Melanargia Galatea L. — Jucz VI. 25, Treskovac VI. 26.
Satyrus Circe FW. — Szvinicza (1 6).
— Hermione L. — Treskovac VI. 25. a.
— Semele L. — Treskovac VI. 12, 26.
Pararge Aegeria 1. var. egerides STgGR. — Gredita VI. 19.
— — Roxelana CR. — Cukavka VII. ;
— . Megaera L. — dJucz IV. 26, Greben V. 7, Lupatina VI. 21
(gen. 11).
Epimephele Jurtina L. — Szvinicza, Treskovac VI. 25.
Coenonympha pamphilus L — Zapoloka V. 10, Kazan V. 29.
TET
Libytiheidae.
TLib TB Celtis LArcn. — Glavcina VI. 13.
. Lycaenidae.
Thecla ilicis EsP. — Szvinicza VI. 7.
— acacide F. — Szvinicza VI. 11.
Callophrys rubi L. — Glavcina V. 6.
Ohrysophamus virgaurege L. — Lupatina VI. 22.
— — Thersamon Esp. — Zarudine VII. 12.
— — Alciphron Rorr. — Kazan VI. 3 (2), Glavcina VI. 13 (c).
— phlaeas L. — Tiszovicza IV. 24, Glavcina V. 4.
Se ab Meus RSS Nreskovac VIE:26.
TEycaena Argus L. (Aegon Scnirr.) — Szvinicza V. 24.
— Astrarche BRGgsr. — Glavcina IV. 29, Greben V: 8.
— — [Icarus Rorr. — Elterjedt (Verbreitet) ; Temes-sziget VII. 16.
— — Meleager EsP. — Lupatina VI 21 (c).
— — bellargus Rorr. — Szvinicza V. 23.
— — ab. ceronus Esp. — Szvmicza V. 23; Zarudine VII. 12.
— Jolas 0. —- Lupatina VI. 21.
— — Cyllarus Rorr. — Greben V. 3, Glavcina V. 9.
. Hesperiidae.
Augiades sylvanus EspP. — Lupatina VI. 22.
Carcharodus lavaterae Esp. — Tilva Drenetina VI. 28.
— — alceae EsP. — Greben V. 3.
Hesperia orbifer HB. — Greben V. 30.
— alveus HR. var. fritillum HB. — Gredita VI. 6 (6).
— — malvae L. — Jucz IV. 28, Glavcina V. 11.
Thanaos Tages L. — Jucz IV. 25.
— — ab. unicolor FRR. — Prislop VII. 5.
Sphingidae.
Detlephila euphorbiae L. — Biger VII. 20.
Pergesa porcellus L. — Temes-sziget VII. 16.
Macroglossum stellatarum L. — Szvinicza VI. 6.
Notodontidae.
Cerura furcula L. — Temes-sziget VII. 16 (0).
Spatalia: argentina Scnirr. — Greben V. 30, Vertop VII. 10. (Egy-
idejüleg olajszürke és vöröses-okersárga elülső szárnyak-
kal. — Gleichzeitig mit olivengrauen und rötlich ocker-
gelben Vorderílügeln).
Hej ostigma melagona BgH. — Zenska bara VII. 9.
Lymaniriidae.
Dasychira fascelina L. — Treskovac VI. 21.
Euproctis chrysorrhoead 1. — Treskovac VI. 26, Vertop VII. 3.
Lymantria dispar L. — Vertop VII. 10.
Lasiocampiddae.
Malacosoma neustria L. — Szvinicza VI. 8, Varniseo VII. 3.
Macrotlylacia rubi L. — Kazan V. 30.
Odonestis prum L. — Uroviste VII. 183.
Noctuidae.
Demas coryli L. — Treskovac VII. 21.
Acronyctia rumcis L. — Szvinicza V. 20.
Agrotis pronuba L. — Kazan V. 29.
— comes He. — Szvinicza VI. 15.
— forcipula HB. — Vertop VII. 10 (9).
Mamestra leucophaea Vizw. — Greben V. 3 (9).
— brassicae L. — Kazan V: 30.
Bryophila- algae F. — Vertop VII. 10, Temes-sziget VII. 16.
— — muralis FoRgsr. — Jucz VII. 28.
Dipterygia scabriuscula L. — Varniseo VII. 3.
Tapinostola Hellmanmi Ev. Treskovac VI. 24, Zenska bara VII. 9 (0).
Luceria virens L. — Uroviste VII. 13. :
Caradrina guadripunctata F. — Szvinicza V.
— respersa HB. — Vertop VILI. 3.
— ambigua F. — Szvinicza VI. 5.
Amphipyra tragopogonis L. — Prislop VII. 5.
— pyramidea L. — Prislop VII. 5.
Calymnia trapezina L. ab. rufa Turr — Jucz VI. 28.
" Plastenis retusa L. — Vertop VII. 10.
Heliothis dipsacea L. — Greben V. 3, Temes-sziget VII. 16.
— — scutosa ScHrr. — Temes-sziget VII. 16.
Acontia lucida Hurs. — Plostina V. 22, Temes-sziget VII. 16.
— — ab. albicoltis F. — Temes-sziget VILI. 16.
— luctuosa lösp. — Vertop IV. 27, Greben IV. 30, Glavcina V. 4.
Eublemma suava HB. — Jeselnicza VI. 18, Treskovac VI. 26 (?),
Prislop VII. 5.
Thalpochares purpurina HB. — Greben V. 30.
— — commumimacula HB. — Temes-sziget VII. 16, Biger VII. 20.
Erastria argentula HB. — Greben V. 30.
Rivula sericealis ScopP. — Temes-sziget VII. 16.
Emmelia irabealis ScopP. — Greben IV. 30, V.23, Temes sziget VII. 20.
Plusia gutta Gys. — Treskovac VI. 25, Jucz VI. 25, Varniseo VII. 3.
988
74 AMEL TNA
zv 4
. Plusia gamma L. — Temes-sziget VII. 16.
PBuclidia glyphica L. — Glavcina V. 4, Temes-sziget VII. 16.
. — — triguetra F. — Temes-sziget VII. 16—17.
Catocala hymenaea Scnrr. — Biger VII. 20.
Toxocampa viciae HB — Treskovac VI. 26, Veriop VII. 10.
. Epizeuxis calvaria F. — Varniseo VII. 3.
Zanclognatha tarsiplumalis HB. — §S-vinicza VI. 22.
— — tarsicristalis H3. — Prislop VII. 5 (2).
Herminia dertivalis HB. — Treskovac VI. 28.
Hypena proboscidaltis L. — Szvinicza VI. 7.
— — antigualis He. — Plostina V. 21.
Geometridae.
Pseudoterpna pruinala Hurwx. — Greben VI. 11.
Euchloris smaragdaria F. — Szvinicza VI. 7, Jucz VI. 28, Temes
sziget VII. 16.
Nemoria viridata L. — Vertop VII. 10.
—— — pulmentaria Gwn. — Biger VII. 20.
Thalera fimbriahs ScopP. — Treskovac VI. 26.
Acidalia similata THNBG. — Temes-sziget VII. 16.
— — rufaria HB. — Kozla VI. 12, Treskovac VI. 18.
— — moniliata F. — Uroviste VII. 13.
— — dimidtata Hurws. — Treskovac VI. 26.
— — sodaltaria HS. — Temes-sziget VII. 16.
— — virgularia HB. — Greben V. 13. Kazan VI. 4.
— — laevigata Scop. — Prislop VII. 5, Temes-sziget VII. 16.
— — herbariata F. — Szvinicza VI.
— politata HB. ab. abmarginata Bogarscn — Temes-sziget VII. 16.
— — vrusticata F. — Prislop VII. 5, Uroviste VII. 183.
— dilutaria HB. — Treskovac VI. 26.
— — degenerarita HB. — Szvinicza VI. 16.
— deversarta HS. — Lupatina VI. 21, Jucz VI. 25, Treskovac VI. 26.
— — ab. difluata HS. — Treskovac VI. 26.
— — rubiginata Hrs. — Greben V. 31, Temes-sziget VII. 16.
— — marginepunctata Gozze — Kazán V. 29, Vertop VII. 10.
— — emutaria HB. — Cukavka VI. 21.
— ornata Scop. — Greben V. 10, Treskovac VI. 26, Vertop VII. 10.
— — violata THBa. var. decorata Bxs. — Szvinicza VI. 11.
Codonia albiocellaria HB. — Birkoviti V. 21.
Rhodostrophia calabraria 27. — Cukavka VI. 11.
—— — — ab. tabidaria Z. — Lupatina VI. 21, Jucz VI. 25.
Timandra amata 1. — Temes-sziget VII. 17.
i . Lyihria purpuraria L. — Greben V. 83, Temes-sziget VII. 16.
174
Minoa murinata Scor. — Tiszovica IV. 24, Glavcina ÍV. 29, Trés-
kovac VI. 26.
Siona decussata BkH. — Szvinica V. 23—VI. 15.
Lithostege farinata Hurs. — Greben V. 9, Temes-sziget VII. 16.
— griseata Scnirr. — Greben V. 3, Glavcina V. 6.
Anaitis plagiata L. — Greben IV. 23. 3
Larentia. fluviata HB. — Biger VII. 20. .
— riguata HB — Tiszovicza IV. 24, Greben V. 3—10, Tres-
kovac VI. 26.
— — galiata HB. — Treskovac VI. 26, Prislop VII. 5.
-— — bilinedta L. — Szvinicza V. 24.
Asthena camdidata ScnwwrF. -— Jucz VI. 28.
Tephroclystia oblongata TEBG. — Uroviste VII. 13.
— — isogrammartia Hs. — Szvinicza VI. 7, Uroviste VII. 13.
Plibalapteryae vitalbata HB. — Jucz VI. 28.
— corticata TR. — Szvinicza VI. f.
Abraxas marginata L. — Treskovac VII. 24.
Ennomos guercarta HB. — Lupatina VI. 21.
Venilia macularita L. — Tiszovicza IV. 24, Greben IV. 30.
Boarmia gemmarta BRAHM. — Szvinicza V. 22.
Ematurga atomarta L. — Tiszovicza ÍV. 24.
Phastane clathrata L. — Treskovac VI. 26, Temes-sziget VII. 16.
— — glarearia BRAHM. — Tiszovicza IV. 24, Glavcina IV. 29, Tres-
kovac V. 1, Tilva Drenetina VI. 26.
Eubolia avenacearta HB. var. flavidarta Ev. — Temes-sziget VII. 16.
— — murinarta F. — Greben V. 9, Kazan V. 29.
Syniomidae.
Syntomis Phegea L. — Lupatina VI. 21, Treskovac VI. 26.
Arctiidae.
Calhlmorpha guadripunctaria Popa — Juecz VII. 20.
Coscima striata L. — Jucz VI. 18 —26.
Miltochrista miniata WORST. — Vabses NZEIESSE
Lithosia complana L. — Prislop VII. 5, Urcviste VII. 18.
— — umita HB. ab. paileola HB. — Tió-kovat VIT 24
Zygaenidae,
Zygaena purpuraltis BRüsn. — Cukavka VI. 5 (9).
— achillege Esp. — Szvinicza V. 23.
— — filpendulae L. — Szvinicza VI. 11, Treskovae VI. 26.
— — Ephialtes L. ab. trigonellae EsP. — Treskovaec VI. 26.
( stédni
el sg tápboraáákaá tl
175
Zygaena carmolica ScoF. var. onobrychis SCHIFF. — Treskovac VI. 26.
Ino chloros HB. — Kozla VI.
— "subsolana SraegR. — Cukavka V. 26, Greben VI. 7 (c).
— — tfenuicornis Z. — Cukavka VI. 3
Psychidae.
Acanthopsyche atra L. (opacella Hs ) — Treskovác V. 1 (c 0.
Pachytelia villosella O. — Szvinicza VI. 19 (c).
Rebelia Sappho Mmr. — Treskovac V. 6, Cukavka VI. 7.
— mudella 0. — Szvinicza V. 9 (0).
Psychidea bombycella Scuwr. — Cukavka VI. 7
Epichnopteryc pulla EsP. — Vertop IV. 27, Birkoviti V. 25.
Cossidae.
Cossus Cossus L. — Szvinicza VI. €.
Hypopta caestrum He. — Varniseo VII. 3, Zenska bara VII. 9.
Dyspessa ulula Ben. — Kozla VI. 1i.
Pyralidae.
Aphomia sociella L. — Treskovac VI. 26, Zenska bara VII, 9.
Melissoblaptes bipuncianus 2. — Temes sziget VII. 17.
Lamoria anella Scrr. — Plostina VII. 2. .
Crambus inguinatellus Scnrr. — Jucz VI. 28.
— — contaminellus HB. — Tilva Drenetina VI. 28.
— — luteellus Scnirr. — Gabretina VI. 6, Temes-sziget VII. 16.
— — saxonellus Zx. — Kozla VI. 11, Biger VII. 20.
— — pinellus L. — Tilva Drenetina VI. 28.
— confusellus STGR. — Uroviste VII. 13 (c).
— — falsellus ScHiFr. — Varniseo VII. 3.
— — ehrysonmuchellus Sc — Glavcina V. 6.
— craterellus Sc. — Gabretina VI. 5, Jeselnicza VI. 18.
— hortuellus HB. — Treskovac VI. 25, Temes-sziget VII. 16.
. — Eromene bella HB. — Jucz VII. 20.
Seirpophaga praelata Sc. — Uroviste VII. 13, Jucz VII. 20.
. — Schoenobius gigantellus Scnirr. — Wertop VII. 10.
— forficellus THBG. — Temes sziget VII. 16.
Ematheudes punctella TR. — Zarudine VII. 12, Temes-sziget VII. 16.
vő Homoecosoma sinuella F. — Greben V. 30, Jeselnicza VI. 18.
— subalbatella Ms. — Temes sziget VII. 16.
— — mimbella HB. — Zenska bara VII. 9.
. Plodia interpunctella HB. — Szvinicza VI. 11.
Ephestia elutella He. — Greben V. 30.
Gymnancycla canella HB. — Temes sziget VII 16, Jucz VII. 20.
176
Pempelia, dilutella HB. — Uroviste VII. 13.
Euzophera, cinerosella 2. — Gabretina VI. 6, Plostina VII. 2.
. bigella Z. — Prislop VIL 5.
Hypochalcia ahenella HB. — Szvinicza VI. 1.
Etiella Zinckenella TR. — Jucz VII. 23, Biger VII. 20.
Bradyrrhoa ailveolella TR. — Vertop VII. 10.
Megasis allignella 2. — Tiszovicza IV. 24, Temes-sziget VII. 16.
Epischnia prodvomella HB. — Kazan V. 29.
Selagia argyrella F. — Szvinicza.
Salebria faecellu 2. — Tilva Drenetina VI. 28.
Trachonittis cristella HB. — Biger VII. 20.
Rhodophaea rosella Sc. — Uroviste VII. 183.
Aglossa pinguinalis L. — Gabretina VI. 6.
Hypsopygia costalis F. — Piostina VII. 2, Uroviste VII, 13.
Pyralis farinalis L. — Temes-sziget.
— . regalis Scnirr. — Zenska bara VII. 9.
Herculia glaucinattis L. — Gabretina VI. 7, Vertop VII. 10.
— — rubidalis ScHiIFF. — Treskovac VI. 28.
Cledeobia moldavica Esp. — Cukavka VI. 7, Kozla VI. 11, dJesel-
nicza VI. 18.
Nymphula siratiotata L. — Uroviste VII. 13.
Scoparia ochrealis ScHiwrr. — Glavcina V. 6.
— — crataegella HB. — Jeselnicza VI. 18, Uroviste VII. 183.
Nomophila noctuella ScHIFF. — Szvinicza, Temes-sziget VII. 17.
Evergestis extimalis 50. — Szvinicza V. 22.
— — aenealis ScHipF. — Szvinicza VI. 1.
Phlyciaenodes verticalis L. — Glavcina V. 6, Treskovac VI. 26, Uro-
viste VII. 13.
sulphuralis HB. — Temes-sziget VII. 16.
Cynaeda dentalhs Scnirr. — Uroviste VII. 13.
Metasia ophialis TR. — Uroviste VII. 183.
Pionea rubiginalis HB. — Uroviste VII. 183.
EL a sambucalis ScHIFF. — Uroviste VII. 13, Biger VII. 20.
flavalis Scnirr. — Uroviste VII. 18.
nubilalis HB. Uroviste VII. 18, Temes-sziget VII. 16.
cespitalis SCHIFF. — Tiszovicza IV. 21.
sanguinattis L. — Greben V.3, Plostina VII. 2, Uroviste VII. 13.
purpuralis L. — Greben V. 3 (c). Majdnem vörös színeződés
nélküli. — Fast ganz ohne rote Farbung.
aurata 3c. — Glavcina IV. 24, Vertop VII. 10.
migrata S0. —- Greben IV. 30.
cingulata L. — Zenska bara VII. 9.
Pterophoridae.
Oxyptilus parvidactylus Hw. — Biger VII. 20, Treskovac VII. 24.
Alucita pentadactyla L. — Szvinicza VI. 4, Treskovac VI. 28.
NM —— fetradacíiyla L. — Szvinicza VI. €.
Pterophorus monodactylus L. — Greben V. 30, Temes-sziget VII. 16.
Tortricidae.
ko tata s árás üzéásétáeká Lea É Le zá te Vak akol
kh NLG TOL T
Dichelia Grotiana F. — Tilva Drenetina VI. 28.
Oenophthira Pilleriana ScwniFrr. — Prislop VIL. 5
Cacoecia rosana L. — Tilva Drenetina VI. 28.
— sirigana HB. — Treskovac VI. 24.
— — ab. stiramineana HS. — Jeselnicza VI. 18 (9).
Eulia ochreana He. — Birkoviti V. 23.
Tortriz LDoeflingiana L. — Greben V. 30.
.— — viridana L. — Greben VI. 3.
Lozopera bilbaönsis RössL. — Biger VII. 20 (d). Eddig csak Balaton-
Almádiról (1908. VII. 21; RorHscHinD) volt ismeretes. —
War bisher nur von Balaton-Almádi (1908. VII. 24;
RorHscHILD) bekannt.
Conchylis posterana 2. — Greben V. 10, Uroviste VII. 13.
— — hybridella Ha. — Uroviste VII. 13 (?).
— zephyrana TR. — Greben V. 1, Temes-sziget VII. 16.
— — Heydemaná HS. — Temes-sziget VII. 17 (9).
— — epilinana Z. — Uroviste VII. 13 (c).
Euxanithis lathoniana HB. — Cukavka VI. 7, Varniseo VII. 3 (2).
— hamana L. — Uroviste VII. 13.
— zoegana L. — Cukavka VI. 7.
— — stiramineg Hw. — Kazan V. 29.
. Piiheochroa pulvillana HS. — dJeselnicza VI. 18. BÁRÓ ROoTHSCHILD
már 1910-ben Versecznél gyüjtötte, később előkerült a
Deliblátról (Flamunda) és Cséhtelekről (Bihar vm.). —
Wurde von BaRow RorHnscHiLp bereits 1910 bei Versecz
erbeutet, spater aber auch in der Deliblater Puszta (Fla-
munda) und bei Cséhtelek (Kom. Bihar) gefangen.
. Carposina scirrhosella HS. — Treskovac V. 24.
Olethreutes pruniana HB. — Greben V. 24, Treskovac VI. 26.
— — oblongana Hw. — Varniseo VII. 3.
— — síriana ScCHIFF. — Varniseo VII. 3.
— — arcuella CL. — Treskovac VI. 26.
— lacunana Dup. — Szvinicza VI. 14.
—— erticetana WEsrw. — Zenska bara VII. 9.
Bégdnoptyeha minutana HB. — Szvinicza VI. 7.
Bacira furfurana Hw. — Varniseo VII. 3 (2), Temes-sziget VII. 16.
— — lanceolana HB. — Uroviste VII. 13.
178
Semasia pupillana Cr. — Temes-sziget VII. 16.
Notoceliia Uddmamműana L. — Szvinicza VI. T, Prislop VII. 5
Epiblema albidulana HS. — Temes-sziget VII. 16.
— — caecimaculana HB. — Vertop VII. 10 (2).
— :" Hinnebergiana Fucns. — Jeselnicza VI. 18 (c). [Nagyon sötét
hátsó szárnyakkal. — Mit sehr dunklen Hinterfílügelnj].
,— commodestana RössL. — Zenska bara VII. 9 (2).
— graphana TR. — Treskovac VI. 26.
— tripunctana GW. — Plostina V. 22.
— — Pflugiana Hw. — Uroviste VII. 13, Temes-sziget VII. 16.
—- : foenella 11. — Zencka bara VIT 9. :
Tmetocera ocellana F. — Uroviste VII. 13.
Carpocapsa pomonella L. — Vertop VII. 10.
Ancylis tineana HB. — Zapoloka IV. 22.
— comptiana FRoEL. — Zapoloka IV. 22, Treskovac V. 1.
Inipoptycha plumbana Sc. — Zenska bara VII. 9, Temes-sziget VII. 16.
— — saturnana Gwx. — Varniseo VII. 3.
- Fponomeutidae.
Yponomeuta padellus 2. — Varniseo VII. 3, Prislop VII. 5, Temes-
sziget VII. 16.
— rorellus He. — PFrislop.
Pluteltidae.
Lilutella: maculipennis Cugr. — Trestovac V. 1, Varniseo VILI. 3.
Gelechiidae,
Metzneria aprilelta CL. — Temes-sziget VII. 16 (c).
Bryotropha seneciella Z — Biger VII. 20.
Gelechta spurcella HS. — Greben V. 10.
— — tephriditella DupP. — Greben V. 10.
Sitotroga cerealella Onrv. — Szvinicza.
Stomopteryce detersella 2. — Treskovacz VII. 24.
Catabrachmia csornensis RBL. (Rov. Lap. XVI, 1909, p. 145).
Ebből a fajból, melyet egy
1908. julius 9-én Csornán (Sop-
ron vm.) gyüjtött nőstény pél-
dány alapján írtam le, julius
24-én egy Íriss d példány ke-
rült Treskovaczról, melyet kép-
ben is bemutatok. A sárgás
csápok a csúcs felé jól láthatóan
fogacskázottak. Ez a példány
teljesen megegyezik a typussal,
mely a bécsi múzeum gyüjte-
ményében foglal helyet.
Von dieser nach einem wejbli-
chen Stück, welches am 9. Juli
19083 in Csorna (Komitat Sopron)
erbeutet wurde, aufgestellten
Art, wurde ein Írisches d am
24 Juli in Treskovacz gefangen.
Dasselbe wird hier zur Abbildung
gebracht. Die gelblichen Fühler
sind gegen ihre Spitze deutlieh
gezühnelt. DasStück stimmt voll-
kommen mit der im wiener /
Hofmuseum befindlichen Type A
überein, ;
A AE a
sali
ú. bbi
179
54 Rminosia formosella HB. — Gabretina VI. 6.
Fulteles Kollarella Cosra — Zenska bara VII. 9.
e ME 0egoconia guadripuncta Hw. — Uroviste VII. 13,
Temes-sziget VII. 16.
B Pieurota pyropella SCnIrF. — Szvinicza.
a — -. salviela HS. — Birkoviti V. 25, Temes sziget VII. 16.
A
Szt aristeltlas 16: Plostina VII. 2.
t
Holoscolia forficella FR. — Júez VI. 23.
ába
Psecadia Rothschildi RBL. €7, ?/1.
a
aA
ag]
6.4
—— Oatabrachmia csornensis RBL. ef, ?/1.
— Topeutis barbella F. — Greben VI. 11.
a ; $; :
mM Psecadia sexpunctella HB. — Uroviste VII. 11.
. Nagyon apró, egyszínű ércz-
szürke elülső szárnyak által jel-
lemzett faj, mely ki nem feszítve
egy a selintella csoportba tartozó
Scyihris-hez hasonló.
. A zömök test, csápok, tapo-
gatók és lábak egyszínű érc-
Szürkék. A. csápok az elülső
— szárnyak elülső szélének el
. pén csak kissé terjednek túl ;
. gyengén felhajló tapogatók e.
zépső íze karcsú, pikkelyektől
mvésbé megvastagodott, a vé-
. kony és hegyes utolsó íz ?/1 oly
. hosszú, mint a középső íz. Az
erőteljes potroh fogója belső ol-
. dalán narancssárga pikkelyezés
gyenge nyomát mutatja. A
majdnem egyenlő széles elülső
. szárnyak nem mustrázottak, sö-
, tét érezszürkék, a világosabb
.Tojt tövéhez közel sötét vá-
lasztó — vonallal. Az elülső
SZAR
bé
5;
gs u
1
— bipunctella F. — Zarudine VII. 12.
— — Roihschildi KEBEL, n. sp. 6.
Kine sehr kleine durch ein-
farbig erzgraue Vorderílügel sehr
ausgezeichnete Art, die unauf-
gespannt einer Scyihris aus der
selimtella- Gruppe gleicht.
. Dergedrungene Körper Fübler,
Palpen und Beine sind einfarbig
erzgrau. Die Fühler reichen nur
wenig über die Mitte des Vor-
derrandes der Vorderílügel ; das
Mittelglied der nur sehwach auf-
gebogenen Palpenist sehlank we-
nig durch Schuppen verdikt, das
dünne spitze Endglied ?/4 des Mit-
telgliedes lang. Die Analkappen
des kraltigen Hinterleibes zeigen
auf ihrer Innenseite schwache
öpuren einer orangegelben Be-
schuppung. Die fast gleichbrei-
ten Vorderílügel sind zeichnungs-
los, dunkel erzgrau, mit schwa-
echem Glanze. Die einfarbigen
Fransen etwas lichter. Die Hin-
180
szárnyak hossza 7-3, kifeszítve terflügel reiner grau, mit dunkler .
14 mm. Teilungslinie nahe der Basis der
Az egyetlen teljesen friss 9 lichteren Fransen. Vorderíflügel-
Glavcina-nál gyüjtetett április lánge 7-3, Expansion 14 mm. "
24-én (M. C. Vind.) Nur ein ganz frisches d wurde
Ez a faj egyetlen ismert faj- in Glavcina am 24. April erbeu-
.hhoz sem áll közel és Ps. auri- tet. (M. C. Vind.) ;
fluela HB. után sorozható be. Die Art steht keiner bekannten
besondersnahe und kann nach Ps.
aurifiuella HB. eingereiht werden
Depressaria purpurea Hw. — Plostina VII. 2.
Lecithocera luticornella Z. — Biger VII. 20.
Borkhausema formosella F. — Szvinicza.
— — lunaris Hw. — Varniseo VII. 3. 2
Blachistidae. fi
Stagmatophora serrátella Ts. — Uroviste VII. 13.
Coleophora alcyonipenella Korn. — Varniseo VII. 3.
— — ornattpenella HB. — Varniseo VII. 3. 288
Elachista griseella 7. — Zapoloka IV. 22 (52). 7
— . anserinella Z. -—- Greben IV. 23.
Talaeporiidae.
Solenobia inconspicuella Horm. — Birkoviti V. 25 (d). z
Tineidae.
ed zéceeztet
Euplocamus anthracinalis Sc. — Birkoviti V. 25 (2). Az elülső szárny-
fedők fehér pontjai nagyon aprók. — Mit sehr kleinen
weissen Punkteu der Vorderfílügel. ja
Ateliotum hungaricellnm 7. — Temessziget VII. 16. ő
Monopis imella HB. — Prislop VII. 5. §
Timea Ankerella Ms. — Prislop VII. 5 (0). §
— pellionella L. — Jeselnicza VI. 18. (Nagyon sötét J. — Sehr 4
dunkles d). 3
— simplicella HS. — Prislop VII. 5, Biger VII. 20.
Incurvaria pectinea Hw. — Greben IV. 23.
— — Oellmanniella TR. — Juez V. 6.
á4ádelidae.
Nemotois auricellus RAG. — Greben V. 30.
— minimellus 727. — Plostina VII. 2 SZIK
áAdela violella TR. — Jeselnicza VI. 18.
— — rufifrontella TR. — Treskovac V. 1.
ÉTM AZ ek s NOTT ÜST
MOLEGES s ,
181
Különfélék.
Bogsch János emlékének. — Még a múlt évben, 1911 március
hó 17-én, elhunyt Pozsonyban BoGscH JÁNOos
ny. állami főreáliskolai tanár, a magyar rova-
rászok kicsiny gárdájának egy régi tagja.
Mindnyájunk emlékezetében él az öreg ur, a
ki még közel 80 éves korában is elbogarászott
és nem mulasztotta el sohasem, hogy átutazó-
ban évenként legalább is egyszer-kétszer a
Magyar Nemzeti Múzeumot felkeresse és leg-
újabb gyüjtésének érdekesebb részét be ne
mutassa, sőt egyes jobb dolgokkal a múzeum
gyüjteményét ne gyarapítsa. BoGcscn 1830
junius hó 7-én született a szepesmegyei Du-
randon, középiskolai és filozófiai tanulmányait
a késmárki liczeumban végezte. Ifjuságának első nevezetes mozza-
nata a szabadságharcz volt; az iskola padjából sietett hazája védel-
mére és végigküzdötte a szabadságharczot a szolnoki ütközetig,
a melyben megsebesült. Átlőtt lábával jószívű parasztok vették ápo-
lás alá és vitték be Szolnokra, a hol egy ideig elrejtették. Midőn
félig felgyógyult az osztrákok kezébe került, kik előbb Szegedre,
majd Pestre hurczolták, de mivel hasznát nem vehették, mert lábára
még mindig nem tudott állani, nem sorozták be osztrák katonának,
hanem feltételesen szabadon bocsátották. 1851-ben újból folytatta
. — megszakított tanulmányait és Késmárkon theologiát hallgatott. A gya-
korlati téren előbb mint nevelő működött két évig a SZONTÁGH- és
HEpRY-családoknál, majd 1855—1857-ig tanároskodott Gönczy PÁL
pesti finevelőintézetében, 1857-ben pedig báró PODMANICZKY ARMIN-
. hoz került nevelőnek Aszódra, a hol 12 esztendőt töltött, a mig
B 1869-ben a pozsonyi főreáliskolánoz ki nem nevezték tanárnak.
. A pozsonyi főreáliskolában 1901-ig működött, a mikor most már 70
éves korában nyugdijba vonult. A természetrajzzal Gönczy PÁL ösz-
tönzésére 1855-ben kezdett behatóbban foglalkozni. Eleinte Magyar-
. ország növényeit gyüjtötte és határozta meg, majd a bogarak és
lepkék gyűjtésére és tanulmányozására tért át. Pozsonyba kerülvén
e város környékének lepkéit és bogarait tanulmányozta első sorban
de nyaranként ellátogatott a Magas-Tátrába is, a hol nagy szorga-
. lommal gyüjtött. Az utolsó két évtizedben gyakran járt Horvát-
országban is és a Tengermelléken, a hol azonban már inkább csak
a bogarak gyüjtésével foglalkozhatott, magas kora, reszkető keze a
lepkékkel való foglalkozást már nehézzé tette. Szűkre mért szabad
deje daczára lakóhelye lepkefaunáját eléggé kikutatta és kutatásai
182
eredményeit Pozsony vidékének lepkéi" czímen a po-
zsonyi állami főreáliskola 1891/92. évi értesítőjében közre is bocsá-
totta. Ha egyéb megfigyeléseit és adatait nem is közölte, a fonto-
sabbakat mindig közölte szaktársaival, a kik azután nem egy adatát
használták fel és közölték tanulmányaikban. BoGscn mint tanár és
entomologus egyaránt lelkiismeretes volt, feladatát a legnagyobb
gonddal végezte. Ennek, valamint szeretetreméltó modórának kö-
szönhette, hogy csak tisztelői és barátai voltak, tanítványai hálásan
gondoltak rá, entomologus társai pedig megbecsülték tudását, eredeti —
megfigyelésekben gazdag tapasztalatát. Tanulmányai, az adatok pon-
lossága és megbizhatósága folytán, hazánk északi és nyugati részé
faunájának első kútforrásaivá lettek és lesznek örökké. BoGscm Já-
wxos emlékét meg fogjuk őrizni, önfeláldozó hazaszeretete és munka-
kedve pedig szolgáljon sok magyar rovarásznak mintaképül.
CsIKI ERNŐ.
FElhúnyt magyar rovarászok. — 1912 szeptember hó 12-én
elhúnyt Isaszegen ALMÁNFALVI NIAMESSNY ÍMRE ny. posta- és távirda-
felügyelő, a Magyar Entomologiai Társaság tagja. Az elhunyt körül-
belül egy évtized előtt nyugalomba vonulván, lepkék gyüjtésével
kezdett foglalkozni, hogy szabad idejét valami komolyabb szórakoz-
tató tevékenységgel töltse. Erre régi, . ifjúkori barátjától A.-AIGNER
LAJos-tól kapott kedvet és ő is vezette be a lepkészet elemeibe.
Azóta NIAMESSNY egyik legszorgalmasabb gyüjtőnk lett, ki nemcsak .
Budapesten és nyári tartózkodási helyén, Isaszegen gyüjtött Szor-
galmasan, hanem megfordult e ezélból többször Stájerországban is.
Szépen felállított és jól gondozott gyüjteményét a Magyar Nemzeti
Múzeumnak, rovartani munkáinak egy részét a Magyar Entomologiai
Társaságnak juttatta családja. NIAMESSNY 66 évet élt, szülee Temos-
várott 1844 november 29-én. 8
1912: szeptember 10-én elhúnyt Szepesbélán DR. GREISIGER
MináLy városi tiszti orvos 61 éves korában. Az elhúnyt mint a Sze-.
pesség florájának kutatója és ismerője szerzett magának érdemeket,
de az entomologia iránt is érdeklődött és ő neki köszönhetjük a
nevéről elnevezett kis Psyllida, a Trioza Greisigeri Hogv. felfedezését
és életkörülményeinek megállapítását. :
A magyar entomologusok sorából azonkívül a múlt év folya-
mán húnyt el JÁMBoRY Kármán honvédelmi miniszteriumi számtaná-
csos, néhai ANEER LaJos mostohafia, ki mostohaapjától -a lepke-
gyűjtésben alapos oktatásban részesülvén, sok szerencsével és jár-
tassággal, de inkább kereskedelmi czélból gyüjtött lepkéket. Sajnos,
gazdag tapasztalataiból semmit sem közölt, akár csak sógora
DR. STEFFEK Aporr ny. fővárosi kerületi orvos, a ki ugyancsak a
mult évben húnyt el Kispesten. STEFFEK nevét az irodalom is meg-
őrzi, a mennyiben ,A Saturnia hybrida major 0. te-
EZTET aaz ZÁ été
Egg
za elől aes RÖG
dl, 4-égjő
FEET NOL ás ee zbés ZA
Pot
SA gyet Se egzárag ÖT zs ös
Pp ez KÖZE
KYRA EY TÉS 2 ság
ís ; j
$
KEZDÁÁ
183
nyésztése. (Természetrajzi Büzetek. VI, 1878, p.- 119—117)" és
sileberz dire Zúchnht von Saturnia hybrid a. (Entom.
Nachrichten. [7, 1873, p. 180—1831)" czímű czikkeit közrebocsátotta.
CsIKI ERNŐ.
A Pholeuon Knirschi rendszertani helyéről. — A Rovartani
Lapok 1911. évi XVIII. kötetének 141. lapján erről a bogárról azt
írtam, hogy BnReEirr leírásának szavai, hogy ,finom és teljes előtor-
szegély" téves megfigyelésen alapul és hogy az előtor oldalszegélye
a leírással ellentétben nem teljes, tehát ez a faj nem a Parapholeuon,
hanem a Pholeuon s. str. alnembe tartozik. Ezt egy BRErr úrtól szár-
mazó, tehát íypikus példányról állapíthattam meg. . Később BREIT úr
levélben értesített, hogy ő nem tévedett, példányain teljes az előtor
oldalszegélye és küldött is egy ilyen példányt. Az azután megvizs-
. gálásra hozzám került, főleg BokoR ELEMÉR ezidei gyüjtéséből szár-
mazó példányok alapján most már teljes képet alkothattam magam-
nak erről a vak bogárról és így szükségesnek találom idézett helyen
közölt nézetemet módosítani. Megállapíthattam ugyanis, hogy a pél-
dányok nagyobb részén az előtor oldalszegélye tényleg teljes, a pél-
dányok másik részénél (mintegy harmadánál) az oldalszegély nem
teijes, hanem a hátszó szögletektől a közepéig terjed, azonban elül
az elülső szögletek mellett rövid élecske újból jelzi. Ez utébbi pél-
dányokat ab. interruptum név alatt ismertettem ezen füzet 158. lapján.
A mi pedig ezek után a fajnak hovátartozandóságát illeti, előre kell
bocsássam azt a nézetemet, hogy a Pholeuon nemnek alnemekre való
. felosztása könnyű volt akkor, a mikor még csak 4—5 faját ismertük,
a mostan leírt számtalan faj tanulmányozása után pedig kimondha-
.tom, hogy még csak egynehány átmeneti alak felfedezése elegeudő
lesz arra, hogy az összes alnemeket elejtsük. A mellközép tarajának
szerkezete és a mint fenti példából látjuk, az előtor oldalszegélyének
hossza sem lesz használható elválasztó bélyegnek. A Pholeuon
Knirschi-t tehát addig a mig az alnemeket fentarthatjuk, legjobban
az Irenellm alnemben vélem elhelyezhetni, melynek fajait a. csúcson
egyenként kerekített szárnyfedők eléggé jellemzik. Csiki ERNŐ.
Irodalom.
Seite, Prof. Dr. Adalbert: Die Grosz-Schmetterlinge der
: Erde. Eine systematische Bearbeitung der bis jetzt
bekannten Groszsehmetterlinge. I. Band: Die Palaeark-
tisehen Tagfalter. Verlag des Szirzsehen Werkes (ÁALFRED
KERNEN) ip Stuttgart, p. A—€C, 1—379 und 3470 Figuren
auf 89 kolorierten Tafeln. Preis gebunden Mk. 60.—
A lepkegyüjtőknek eddig alig állott rendelkezésükre oly munka,
mely az egész világ vagy egyes világrészek lepkevilágát megismer-
184
tette vagy azokat képben is bemutatta volna nekik. Ezen a hiányon
óhajtott segíteni SErrz, a mikor egy ily óriási munka megírására,
illetőleg szerkesztésére vállalkozott és LEHMANNS, majd KERNENx-ben
oly kiadókra talált, kik óriási befektetés mellett arra igyekeztek,
hogy egy szépen kiállított és gazdagon illusztrált munkát nagyon
olcsó árban bocsáthassanak az érdeklődők rendelkezésére. Most már
túl vannak a legnagyobb nehézségeken, az óriási munka legnagyobb
része már előttünk fekszik, a kötetek egymásután befejezésükhöz
közelednek, azért idejét látjuk, hogy az egyes köteteket befejezésük
után olvasóinkkal megismertessük. Mielőtt azonban az első kötet
ismertetésére térnénk, szükségesnek véljük néhány szét az egész
munka beosztásáról is elmondani. Az egyes csoportok megírására a
szerkesztőn kivül a legkiválóbb szakemberek vállalkoztak, így ott
találjuk köztük a következőket: AuRrvritrius (Stockholm), BARTEL
(Nürnberg), EIrFrisGER (Frankfurt), FRUHSTORFER (Genf), GRÜNBERG.
(Berlin), HAEwscH (Berlin), JaAwEr (Paris), JoRpaAw (Tring), MABILLE
(Paris), PrirzseR (Sprottau), PRgovr (London), RöBER (Dresden),
RorHscHinp (Tring), SrawxpFuss (Zürich), Sourn (London), STRAND
(Berlin), WARREN (Tring), WEevYMER (Elberfeld) és mások. Az egész
munka 4 részre, faunára, oszlik: ezek a Fauna palaearctica,
americana, indo-australica és africana, melyek mind-
egyike 4—4 kötetből áll. A négy kötet közül az első a nappali lep-
kéket (Rhopalocera), a második a szövő pilléket és szendereket
(Bombyces $ Sphinges), a harmadik a bagolypilléket (Nociuae) és a
negyedik az araszolókat ( Geometrae) tárgyalja. Az egész munka tehát
16 kötetből áll, melyhez mint 17. kötet, egy az általános részt, a
lepkék morfologiáját, biologiáját és földrajzi elterjedésüket tárgyaló,
valamint a főmunkához való pótlásokat tartalmazó kötet fog társulni.
Az egész munkát mintegy 1000 színes tábla fogja díszíteni, melyen
körülbelül 40000 lepke képe foglal helyet.
Ezek után lássuk az első kötetet, mely a palüáarktikus táj nap-
pali lepkéit tárgyalja. A nappali lepkéket (Diurna) két nagy cso-
portra osztják, a valódi nappali ( Rkopalocera) és a szélesfejű nappali
lepkékre (Grypocera). Előbbiek első osztályát képezik a Papilioninák,
a hová az 1. család, a Papilionidák tartoznak. Megjegyzendő, hogy
a csoportok, ösztályok, családok, majd a nemek és alnemek leírását
a legfontosabb biologiai és elterjedési tudnivalók egészítik ki. A le-
írások rövidek és csak a fontos jellegeket tartalmazzák, a terjengős
és felesleges hosszú leírásokat az összes munkatársak kerülték, a mi
a munka nagy előnyére válik, az áttekinthetőséget pedig nagyban
elősegíti. Minden egyes fajnak külön bekezdés jut, melyen belül faj-
változatai is kellő méltatásban részesülnek, a mit pedig a leírás nél-
külöz, azt pótolja az állatok jól sikerült képe. A Papilionidák közül
185
a Papilio, Luehdorfia, Armandia, Sericinus, Thais és Hypermnestra ne-
mek SErrz, a Doritis és Parnassius nemek pedig STICHEL avatott tolla
alul kerültek ki, a Pieridákat RőBER, a Danaidákat és Satyridákat
SEITz, utóbbiak közül azonban az Erebia-nemet EIFFINGER, a Mor-
phidákai SricHEL, a Nymphalidák bevezető részét és az Argynnidi
nemzetséget SEirz, a többit SricHEL, az Ercynidae és Lycaenidae csa-
ládokat, valamint a Grypocerákat általánosságban SEirz, a Hesperidae
családot pedig MABILLE ismertette. Az egyes családok ismertetését
az oda tartozó fajok első leírását kimutató jegyzék zárja be. A kötet
végén pedig a kötetben leírt új fajok, fajták és nevek jegyzékét
(összesen 128 új névvel), valamint a betürendes tárgymutatót talál-
juk, mely nemcsak a lapszámra, hanem a táblákon bemutatott lepke-
képekre is utal. Külön kötet foglalja magába a 89 színes táblát, a
melyen nem kevesebb mint 3470 lepkekép foglal helyet. A képek
reprodukcziója . kitünően sikerült, úgy hogy örömünk telik azok
szemlélésében. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a munka úgy
a mint azt tervezték, teljesen sikerült, a mihez úgy a szerkesztőnek,
mint a munkatársaknak és a kiadónak csak teljes elismerésünket
fejezhetjük ki. A német kiadáson kivül, franczia és angol kiadás is
. jelent meg, a mi a munka elterjedését az egész földkerekségen biz-
et e
tosította és így egyöntetű alapmunka áll a lepkészek rendelkezésére,
a mi a lepkészeti ismeretek további fejlődésére is nagy haszonnal
jár. A gyönyörű munkát, rmaely bármely könyvkgereskedés útján vagy
egyenesen a kiadónál [Verlag des SErrzsehen Werkes (ALFRED
KERNEN) in Stuttgart, Postsrasse 7.] rendelhető meg, szaktársainknak
csak legmelegebben ajánlhatjuk. A munkából az egyes részek (fau-
nák) külön-külön is megrendelhetők. CSIKI.
Jablonowski József: A gyümölcsfák s a szőlő kártevő
rovarai. Harmadik kiadás. (A m. kir. földmívelésügyi
minister kiadványa 1912, 7. szám.) Budapest, 1912; 182
oldal, 2 színes táblával és ötvenkét ábrával.
Szerző ismert művének a közelmultban jelent meg a harmadik
kiadása, mely az első (1902) és második (1906) kiadáshoz mérten
terjedelemben majdnem megkétszeresedett. Színes tábláinak száma
ugyan kevesebb lett, de mintha ezek czéljuknak inkább felelnének
meg. Ezek helyett azonban sokkai több szövegközti kép nyújt a
szöveg kiegészítéseképen felvilágosítást a gyümöleskertésznek és
szőlősgazdának egyaránt azokról a kártevő rovarokról, melyek nekik
sokszor oly nagy kárt okoznak. A könyv az érdelteknek jó tanács-
adója lesz a bajban és a bajok megelőzésében. CsSIKI.
iz
186
Dziureaynski, Klemens: Bupalus piniarus L. (Lep. Geom.)
Formen der europaischen Fauna. (Berliner Ent. Zeitschr.
LVII, 1912, p. 1—13, T. I—ID.
Ez az európaszerte, de különösen Közép-Európában többé-
kevésbé közönséges lepke, mindenütt található a hol az erdei fenyő
tenyészik. De előfordul kivételesen más fenyőkön is. Kártevőnek,
daczára annak, hogy helyenként nagy mértékben is fellépett már és
hernyója a fenyőket tüleveleitől megkopasztotta, nem mondható. Ez
a lepke színeződésre nagyon változó, a mi számos színeltérés . fel-
állítására vezetett. Szerző czikkében a törzsfajon kivül 20. aberrátiót
ismertet, melyek közül 13 új, ezeket színes képben is bemutatja.
Magyarországról szerző a Kárpátok lejtőiről és Erdélyből, azon-
kivül a következő helyekről említi: Malaczka, Budapest, Isaszeg,
Pécs, Szaár, Tarcsa, Felsőlövő, Pozsony, Nagylévárd, Tavarnok, Kis-
Tapolcsány, Verebély, Trencsén, Kozsnyó, Selmeczbánya, Tátra,
Eperjes, Máramaros, Előpatak, Nagyág és Herkulesfürdő. CsSIKI.
Seidditz, Dr. Georg: Bericht über die wissenschaftlichen Leistungen
im. Gebite der Entomologie wáhrend des Jahres 1910.
Insecta: Allgemeines und Coleoptera. Ber-
lin (Nicolaische Verlags-Buchhandlung KR. HSTRICKER)
1912; 360 p. — Ára 40 márka.
szerző megszokott pontossággal készült el az 1910. évi általá-
nos rovartani és bogarászati irodalom összeállításával, mely ezúttal
is hatalmas kötetté nőtt. Általános rovartani munkát SErIDLirz 368-t
sorol fel, melyek közül 36 önállóan és 332 folyóiratokban jelent meg.
A munkák czímeit nem csak szerzők szerint, hanem tartalmuk sze-
rint is csoportosítja. Sokkal gazdagabb az 1910. év bogártani i1ro-
dalma, a mennyiben 503 szerző 1026 muukát írt, melyből 42 önálló
munka, a többi különféle folyóiratokban jelent meg. A szerzők ebben
az évben 164 új nemet, 69 új alnemet, 3779 új fajt és számos új
fajváltozatot írtak le. A bogártani részben a következő fejezeteket
találjuk: 4. A közlemények jegyzéke. B. A közlemények csoporto-
sítása folyóiratok szerint. C. A közlemények átnézete tartalmuk sze-
rint. D. A tárgyalt bogarak családok szerint. A. kötetet az új nemek
és alnemek jegyzéke zárja be. Szerző ennek a kötetnek a meg-
írásával is nagy hálára kötelezte dolgozó szaktársait, mert munkájá-
val megbizható és a lehetőségig teljes összeállítást nyujtott, ellen-
tétben az angol Zoological Record-dal, mely az utolsó években
nagyon is hanyatlott. CsSIKI.
187
Társulati ügyek.
A ,őHagyar Entomologiai Társaság" 15. ülése 1912 október
hó 19-én. — MocsáRgy SáNspoR elnök megnyitó szavai után JABLO-
NOWSKI JÓZSEF , Az oxfordi entomologiai kongresszusról" ezímű elő-
adásában beszámolt a II. nemzetközi kongresszus lefolyásáról, külö-
nös súlyt fektetvén a gazdasági rovartani ülések ismertetésére. A
nagy tetszéssel fogadott előadás kapcsán DR. KERTÉSZ KáLmáNn be-
műutatja a kongresszus tagjainak csoportképét, melyet a kongresszusi
nyomtatványokkal együtt társaságunknak ajánl fel. DB. HoRváru
Géza , Az amerikai bivalykabócza Magyarországon" czímen tart elő-
adást (lásd jelen füzet bevezető czikkét), majd Csrixi ERwső ismerteti
PErgI erdélyi bogárfaunáját, rámutatván e munka nagy hiányaira.
melyek a magyar . irodalom teljes negligácziójában lelik magyaráza-
tukat. (Az ismertetés folyóiratunk valamelyik közelebbi számában
fog megjelenni).
A , Magyar Entomologiai Társaság" 16. ülése 1912 novem-
ber 28-án. — MocsáRgY SáspoR elnök megnyitván az ülést üdvözli
társaságunk volt elnökét DR Honrvárn Gézá-t abból az alkalomból,
hogy őfelsége a magyar királyi udvari tanácsosi czímmel tüntette ki.
DR. HogvárÓn megköszöni a szíves üdvözlést, mely éppen a Magyar
Entomologiai Társaság részéről éri elsőben, a mi különösen jól esik
neki. Majd DR. KERrÉsz KáLmáN tartja meg előadását , Milyen rova-
rok szolgálnak a kaliforniai indiánoknak táplálékúl?" czímen. (Teljes
terjedelmében közölni fogjuk). TS.
. Választmányi ülés 1912 október hó 19-én. — Titkár jelenti,
hogy tagtársuúk NIAMESSNY IMRE ny. posta- és távirdafelügyelő szep-
tember 12-én elhúnyt Isaszeghen. Buzgó lepkész volt, ki gyüjtemé-
nyét a Nemzeti Múzeumnak, rovartani munkáiból egynéhányat pedig
társaságunknak hagyta. Továbbá jelenti titkár, hogy DiószeeHY
Lászró festőművész tagtársunk szép festményt küldött társaságunk-
nak ajándékba. A választmány köszönettel tudomásul veszi a be-
jelentést és elhatározza, hogy a kép értékesítést sorsolás útján esz-
közli, a befolyt összeget pedig az sjándékozó akaratának megfelelően
a társaság pénzalapjának gyarapítására fordítja. Végül tagválasztásra
. kerülvén a sor új tagokúl megválasztatnak :
. HoRgvárn PavLa — Budapest.
TILTSCHER Pár — Gyergyószentmiklós. (Lepidoptera).
, ROVARTANI LAPOK"
XIX. Band. Oktober—Dezember 1912. 10—12. Heft.
S. 145. — Dr. G. Horváth: Die amerikanische Büf:
felcikade in Ungarn. — Herr J GyőRrrv sammelte am 9.
August 1912 bei Kevevára (Komitat Temes) eine Cicade, die sich
als die bisher nur aus Nord-Amerika bekannte Ceresa bubalus F.
entpuppte. Nachdem diese Art in Amerika ein Feind der Obstkul-
turen ist, ist es warscheinlich, dass .sie mit Propfzweigen einge-
sehleppt wurde. Das Tier verdient also als ein zu befürehtender Schad-
ling alles Interesse.
S. 147. — Dr. E. Kaufmann: Coleopterologische
Notizen. IV. — 16. Hister planulus MÉs. Dazu gehört nicht nur
H. Laco Mars. sondern auch H. Cougereh MaRs. als Synonym. Die
Entwicklung der inneren Streifen der Flügeldecken variirt starck
und so bilden diese keine durchgreifenden Charaktere. — 17. Xan-
ihochroa carniolica GisTL ist als Gebirgstier bekannt, weleches verein-
zelt auch bei Fiume und auf den niedrigen Gebirgen des Littorale
vorkommt. Im August sammelte Verfasser nun ein Exemplar am
Tettye (Mecsekgebirge) oberhalb Pécs. — 18. Sátortstyea Meschmiggi
Reirr. In einem Gesiebe au: Simontornya (Komitat Tolna) welches
durch Herrn PiLzicH eingesendet wurde, fand Verf. ein Tier, welches
ihm unbekannt war und von Kustos Csiki als obige Art erkannt
wurde, von welcher bisher nur ein einziges Exemplar bekannt war.
Das Tier wurde von Herrn PiLLicH Ende Dezember unter Moos in
einer Höhe von 1—15 m. am Stamme von Laubbáumen in
Gruppen von 4—5 Exemplaren gefunden. Die. richtige $Schreib-
weise des Gattungsnamen ist nicht Satorystia, sondern wie CsSIKI
seinerzeit (Rovartani Lapok. XII, 1905, p. 194) hingewiesen hat
Sátoristyea (nach dem Fundort Sátoristye). — 20. Melolontha melo-
lontha L. Ende Oktober wurden beim umgraben eines Blumenbettes
in einer Tiefe von 40 em. 18 Stück ganz entwickelte Exemplare
des Maikaáfers gefunden. Larven wurden. keine gefunden.
5. 149. — K. Kendi: Beitráge zur Kaáferfauna Bos-
niens. Verfasser záhblt zur Ergánzung seiner diesbezügliehen im
XVII. Band (1910) p. 6—12 dieser Zeitschrift erschienenen Arbeit,
jene Arten auf, welche er seither in der weiteren Umgebung seines
Wohnortes Zavidovic sammelte.
5. 156. — E. Csiki: Neue Blindküáfer aus dem
Bihar-Gebirge. — Verfasser beschreibt fünf neue Pkholeuon,
189
zwei neue Drimeotus und einen Anophtihalmus aus versehiedenen
Grotten und einen Stein-Anophihalmus aus dem Bihargebirge. (Latei-
nische Diagnose siehe im ungarischen Text).
5. 163. — 0O. Mihók: Neue Blindkáfer aus der
Fauna Ungarns. — Verfasser beschreibt zwei Phkoleuon und je
eine Drimeotus- und Anophihalmus-Art aus dem Bihargebirge, deren
lateinische Differentialdiagnose im ungarischen Text ersichtlich ist
5. I67r. — Baron N. Ch. Rothschild (London): Beitrüáge
zümepedopterenfauna Unogarns IV. — Der deutsche
Text dieser Arbeit ist parallel dem ungarischen gesetzt und ist dort
ersichtlich.
Kleine Mitteilungen.
SAL — B. Csiki: Dom Andenken J. Bogsehs. —
J. Bogcscu Oberrealschulprofessor d. R. starb am 17. III. 1911 in
Pozsony im Alter von 81 Jahren. Er wurde den 7. VI. 1830 zu Du-
raud (Komitat Szepes) geboren, seine Mittelsehul- und philosophi-
sehen Studien beendigte er im Lyceum zu Késmárk, aber sozusagen
noch aus der Schulbank eilte er im Jahre 1848 seinem Vaterland zu
Hilfe und Kampfíte als Honvédsoldat bis zur Schlacht bei Szolnok,
wo er sehwer verwundet wurde. Sein durchschossener Fuss heilte
sehwer, so dass er erst 1851 seinen Studien in Késmárk weiter obli-
gen konnte, nach deren Beendigung er bei mehreren ungarischen
Adelsfamilien als Hauslehrer und Erzieher fungierte bis er 1869 zur
Oberralschule in Pozsony ernannt wurde, wo er bis 1901 bescháftigt
war, in welchem Jahr er in den wohlverdienten Ruhestand trat. Er
sammelte speziell Lepidopteren und Coleopteren, erforschte dies-
bezüglien die Umgebuny seines Wohnortes und in den Ferien die
Hohe Tatra, sowie in den letzten zwei Dezennien das Karstgebiet
und Littorale von Kroatien. Er ver ffentliche im Programm 1891/92
seiner Oberrealschule ein Verzeichniss der Lepidopteren des Gebie-
tes von Pozsony.
5 182. — E. Csiki: Verstorbene ungarische En-
tomologen. — 12. IX. 1912 verstarb in Isaszegh EMERIcH NIA-
MESSNY VON AÁLMÁNFALVA, ein eilfriger Schmetterlingssammler. Seine
Sammluog wurde von den Erben dem Ungarischen National-Museum,
seine Bücher der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft geschenkt.
NIAMESSNY wurde am 29. IX. 1844 zu Temesvár geboren, verstarb
also im Alter von 68 Jahren. — Am 10. IX. 1912 starb in Szepes-
béla der Stadtphysikus DR. M. GREIsiGER im Alter von 61 Jahren.
Ihm verdanken wir die Entdeckung der Trioza Greisigert HoRv. und
Beobachtung ihrer Lebensverbaltnisse. — Noch im Jahre 1911 ver-
starben in Budapest K. JámBoRgy, durch seine Aufsammlungen an
190
TLepidopteren weit bekannt, únd in Kispest DR. A. STEFFEK, letzterer
publizierte noch in 1878 über die Zucht von Salurma hybrida.
S. 183. — . Csiki: Über diesystematische Stoel-
lung des Pholeuon Knirschi. — In Rovartani Lapok XVIII,
1911, p. 144 stellte Verfasser entgegen BRemir diese Art nicht in die
Untergattung Parapholeuon, sondern zu Pholeuon s. str. Dies wurde
nach einem autentischen Stück festgestellt. Spater teilte Herr BREIT
dem Verfasser mit, dass seine Type tatsachliceh ein volkommen ge-
rendetes Halsschild besitzt und sandte auch ein solches Exemplar
ein, wonach Verfasser BRemirs Ausicht nur bekraftigen konnte. Das
spater in die Hánde des Verfassers geratene Material, darunter haupt-
sachlich eime von Herrn E. Bokok in diesem Jahre gesammelte Serie,
zeigte nun, dass Ph. Knirscht meistens ein vollkommen fein geran-
detes Halsschild besitz, über ein Drittel der Exemplare aber nur bis
zur Mitte gerandet ist, ausserdem aber wird die Randung im letz-
teren Falle in den Vorderecken durch ein scbarfes kurzes KFaltchen
markiert. Letztere Form beschrieb Verfasser auf Seite 158 dieses Heftes
als ab. mtierruptum. Bevor sich Verfasser nun über die systematische .
Stellung des Ph. Knirschi auslassen würde, bemerkt er, dass es so lange
nur 4—5 Arten der Gattuug bekannt waren, sehr leicht war diese
in Untergattungen zu zerlegen. Jetzt aber. wo schon 20 Arten be-
kannt sind, genügt ausser wie im obligen Falle, wo die Halsschild-
randung als Absonderungszeichen versagt, auch die Bildung des
Mesosternalfortsatzes kaum zur Untersecheidung. Die Entdeckung
von nur einigen wenigen neuen Arten wird uns zwingen alle Unter-
gattungen von Pholeuon fallen zu lassen. S0 lange wir aber die Unter-
gattungen aufrecht erhalten können, denkt Verfasser Ph. Knirschi, we-
gen den an der Spitze einzeln abgerundeten Flügeldecken, in der
Untergattung JIrenellunm am besten unterbringen zu können, wo die
Art in Ph. Gyleki, Frivaldszkyi und. Dieneri ihre nachsten Verwand-.
ten findet. :
Etteratur ,
5. 183. — Z. Csiki bespriecht ,Szirz, Die Gross-Sehmetter-
linge der Erde. I. Band: Die Palaearktisehen Tagfalter". — Dieses
grossartige, in seiner Art einzig dastehende Werk steht seiner Voll-
endung nahe. Der fertig vorliegende erste Band zeigt, dass Smrmrz
grosses geleistet hat, uns mit einem Werk beschenkte, welches
durch seine grosse Verbreitung den weiteren Ausbau der Schmet-
terlingskunde der Erde auf einen einheitlichen Ausgangspunkt
brachte. Dies Lob gilt aber nicht nur Szrrz und seinen Mitarbeitern,
sondern auch der Verlagsbuchhandlung ALFRED IKERNEN, die die
riesigen Kosten nicht secheute um ein schönes und dabei aber auch
Me znen von JABLONOWSKI, SEIDLITZ und DZIURZYNSKI kögegtöskot
isz KESZ; Vereinsangelegenheiten.
. S. 187. — Sitzung der Ungarischen Entomolo-
"gischen Gesellschaft am 19. Oktober 1912. — J. JAB-
"LoxowsKI berichtet über den II. Internat. Entomolog. Kongress zu
— Oxford, DR. G. Honrgvárn spricht über ,Die amerikanische Büffel-
-cikade in Ungarn" (siehe Abhandlungen) und E. Csixi bespricht
Perers vor kurzem erschienene , Siebenbürgens Káferfauna", welche
kein komplettes Bild der Erforschung gibt, da Verfasser die dies-
.. bezügliche Literatur ungarischer Autoren ganz ignorirt. S0 sind nur
an Carabiden über 40 aus Siebenbürgen sonst nachgewiesene Arten
und 2 Gattungen nicht aufgefübrt. Dasselbe Verhaltniss ist auch bei
den übrigen Familien der Fall. ;
B S 187. Sitzung der Ungatisehon Entomolo-
"sischen Gesoellsehaít am 23. November 1912. — Der
. Vorsitzende A. Mocságy begrüsst Direktor DR. G. Hokvárn : anláss-
lich seiner Auszeichnung durch allerhöchste Verleihung" des Tite!s
eines kgl. Hofrates. Nach danksagenden Worten des Begrüssten
— spricht DR. K. KeERgrész bezugnehmend auf die diesbezüglichen
E kvéiten von ArpgicH über ,Was für Insekten dienen den kali-
. fornischen Indianern zur Nahrung ?"
ési
ENENE
vara
29 s Jeld ered ig 3
19)
18
162.
163.
166.
a. 149
a ale
a dB
DESCRIPTIONES NOVAE.
Coleoptera.
Trechus Trenis Csiki — Hungaria orient.: Godinest.
Anophthalmus (Duvalius) Mihóki Csixt — Hungaria: Bihar.
— — cognatus FRIv. var. speluncarum Csiki — Hun-
[garia : Bihar.
— — — Var. nuptialis Csixi — Hungaria: Bihar.
— — Csikii MiHók — Hungaria orient.: Com. Kolozs.
. Bradycellus harpalinus SpRv. var. Csikii LAczó — Hungaria :
[Trencsén.
. Pholeuon (Apropeus) Attila-Csixr — Huogaria: Bihar.
— — — Birói Csiki — Hungaria: Bihar.
— — (Irenellum) Knirschi BRErr ab. interruptum Csiki — Bihar.
— — Elemért Csixi — Hungaria: Bihar.
— — — Árpádi Csixr — Hungaria orient.: Com. Kolozs.
— — — Csikii Minók — Hungaria orient.: Com. Kolozs.
— — Dieneri MiHók — Hungaria: Bihar.
. Drimeotus hungaricus Csixi — Hungaria : Bihar.
— Mihóki Csixi — Hungaria: Bihar.
— — Csikii Mimrók — Hungaria: Bihar.
. Alhous Szombathyi Csrixi nov. nom. pro discrepans SZOMB.
[nec RErrT,
. Notoxrus Szalavsekyi LAczó (fig.) — Hungaria; Trencsén.
. Orsodacne cerast L. ab. Horváthi LAczó — Hungaria : Trencsén.
. Crioceris asparagi L. ab. Bramcsiki LaAczó (fig.) — Hungaria :
(Trencsén.
Lepidoptera.
Lycaena Orion PALL. ab. Csernyi Diószeceny — Hungaria :
3 [Honcztő.
. Pararge Egerta L. ab. Kertészei Diószeany — Hungaria :
; [Borosjenő.
— — ab. Schmidti Diószeeny — Hungaria: Borosjenő.
. Boarmia maculata SrGR. ab. nigromarginata PazsiczkY (fig.)
— [Hungaria : Trencsén.
. Cacoecia deliblatana REBEL — Hungaria mer. : Filamunda.
Opostega bimaculattla REBEL — Hungaria mer.: Flamunda.
Psecadia Rothschildi REBEL, (fig.) — Hungaria mer. : Glavcina.
Hymenoptera.
Ayela Henschii Mocságy — Croatia : Krapina.
Aiphydria Sauteri Mocságy. — Formosa.
. ROVÁRTANI LAPOK
z KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA,
HAVI FOLYÓIRAT
MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA, .
A
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG
HIVATALOS KÖZLÖNYE.
LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ
§ CSIKI ERNŐ.
XX. KÖTET. — 1913.
2 táblával és 14 szövegközti képpel.
BUDAPEST, 1913.
" A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA
; II., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3.
Tartalomjegyzék.
Lapszám .
. Bodnár Bertalan: Hódmezővásárhely Coccinellidái— — — 5
ÉBOto1 memér: Az Oncsászai barlang
Csiki Ernő: Új bogárfajváltozat a Tátrából E S. s [1
s bihar hegyséss Amopathalmúsar e e a
sz. Odvabus Barreyissi var. Deübelhams "Rklersée 190
— Mamremosszáe ejnorestei Wa e
— — Adatok Magyarország bogárfaunájához. I. — — — 159
s nophihalmús vagyz Iteehüs2 e 197
Diószeghy László: Adatok a Lycaena Bavius Ev. életmódjához. 105
Me Adatok Magyarorszás lepkefaumnájához 190
. Fehér Jenő: A rovar-mimikri ivari szempontból. I—II. — 17, 63
. Hajnal Ignácz: Zenészek az ízeltlábú állatok közt — — — 109
. Horváth Géza: Az oxfordi II. nemzetközi entomologiai kon-.
gryesszus — — — — — — TE
. Kertész Kálmán: Milyen rovarok szolgálnak a kaliforniai in-
; diánoknak táplálékul? — — — — — — — íl
. Mocsáry Sándor: Bogarászati élményeim — — — — —- 147
Me A British Museum fémdarázsai — — — — — —- 169
. Mondok József: A Melanargia Galatea L. egy érdekes eltéré-
B: séről (képpel) — — — — — 113
" Pilliceh Ferencz: Búcsú 1912-tő. — — — — — — — 11
. Pongrácz Sándor: Újabb adatok Magyarország Neuroptera-
; Hamégjélnoz (5 sépneh e — — — — 5 15
. Rebel, Dr. H.: Új Gelechiida Magyarországból (képpel)— — 173
. Rothschild N. Ch.: Adatok Magyarország lepkefaunájához. V
(egy táblával— VI (képpel) — — — — — 66, Ir0
. Schmidt Antal: Az Oxytrypia orbiculosa Isp. fejlődési és el-
8 terjedési vaszonyan (sziüés táblámalj mm 38
Szabó József: A hangyák nőstényeinek önálló államalapításáról 186
. Tomala Nándor: Adatok a Synanthedon flaviventris Stgr. és
; a Paranthrene tabaniformis Rott. var. rhingiaeformis
Hbn. életmódjának ismeretéhez és azok magyai
honossága em — — — 196
Ulbrich Ede: Rhyparioides Metelkana Led. ab. nov. vulnerata
saj (képpeh — — — — — — — — —-— — 115
A "—— — — Adatok Alvinez és környéke lepkefaunájához— — — 1144
Különfélélte.
Bokor Elemér: Új Anophihatműssznévesse Sza tetés égei 211
Csi Ernő: : Ehmanni Merenez (arézképpbel je see set eses
— A drezdai múzeum lepkegyüjteményének gyarapodása — 163
—- Faunánk legnagyobb vak bogara ES AZ TA
SB oSanoymijtóle mogyelméb esze tsz less tás sze " lászgtő ai 164.
— A Magyar Nemzeti Múzeum bogárgyüjteményének gya-
TAapodása sze sms tisz lsz NÉ 2
Kertész Kálmán: A világ legnagyobb tömata e ze
Pazsiczky Jenő: Lepke és hangya küzdelme — — — -— 0 21
— — Lepke a hóviharban ES E ee gal
Rapaics Raymund : Almamoly és varjuköröm — — — — 165
Ulbricn Ede: Melamotikus Argynnis Lathonia L. — — -— 163
Irodalom.
Az ismertett munkák szerzőinek jegyzéke :
Bötteher 128: Csiki 92: Depoli 92: Deubel 212: Heikertinger
25; Holdhaus 24; Junk 165: Krancher 213 ; Lundstroem 166: Mül-
ler 24; "Pape 25; Rebel 25: Reitter 22, 212: Rothschild 28, 166 :
Sehaufuss 23: Seheeser 212: Seidlitz 164: Seitz 129: Tiltscher 166.
Társulati ügye.
AENáasztmányaütésekazól üsse e zs üteme eze össz ed EN 30, 101, 215
A rendes ülésekről 7 — 2529 30 100. 1015 15052 S SZG
ME KÖZGYŰLÉSTŐL Est ze ei ei EE KENE EST SETS 92
ATADSZADÁLYOK szesszel a ERT ANTI Cséti 103
ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XX. KÖTET. 1913 JANUÁR—FEBRUÁR — — 1-2. FÜZET.
Milyen rovarok szolgálnak a kaliforniai
indiánoknak táplálékul ?
Irta: DR. KERTÉSZ KÁLMÁN.
Ismeretes dolog, hogy egyes népek bizonyos rovarokat meg-
esznek, mint pl. a sáskákat, botsáskákat; Khinában állítólag a se-
lyemhernyót is eszik. Hemiptera-petékről, melyek élvezete Mexikóban
szokásos, alább lesz szó. A régi rómaiak a , (ossus"-t csemegének
tartották.
ArpRICH I. M. újabban érdekes akatokat közöl arról, hogy az
északamerikai indiánok milyen rovarokat szoktak enni s hogyan
készítik el azokat ? E rovarok egyik legnevezetesebbike az Ephydra
hians SAY nevű légy. Ez a nem hazánkban is előfordul s fajai kivált
sós vizekben százezerszámra tenyésznek.
Kalifornia Mono Lake nevű tavát a nyár második felében rend-
kivül heves szelek járják s a hullámzás a vízinövényekhez tapadt
pupariumok nagy tömegét magával ragadva, a part felé hajtja. Erre
vonatkozólag már H. BREwER tett megfigyeléseket 1863-ban s a töb-
bek között ezeket írja: , Nagy rakásokban halmozódnak fel a parton
s száz meg száz bushelnyit lehet belőlük összegyüjteni! Az évnek
csak bizonyos szakában halmozódnak így fel, mikor is az indiánok
távolról s közelről odasereglenek, hogy táplálékúl összegyüjtsék.
A férgeket a napon megszárítják, héjukat kézzel lemorzsolják, mire
egy sárga, a rizshez hasonló mag marad belőlük, mely olajos, na-
gyon tápláló, nem kellemetlen ízű s nagyon fontos eledelük. Indián
neve: koo-chah-bee. Vezetőm, egy itteni öreg vadász, azt mondta,
hogy a koo-chah-bee idényben minden meghízik; a kacsák
nagyon kövérekké lesznek, de húsuk kellemetlen ízűvé válik, az
indiánok pedig annyira meghíznak, hogy idomaik símákká lesznek".
ArpkicÓ 1911-ben julius 21.—24-ig tartózkodott e helyen s úgy
értesült, hogy a legyeket csak szeptember elején szokták össze-
gyüjteni. A tavaly begyüjtött anyag már teljesen elfogyott s így nem
KRovartani Lapok. XX. 1—2. (1913. IC 20).
9
láthatta sem elkészítve, sem azt, hogy mimódon rakják el. De beszélt
efelől úgy indiánokkal mint fehérekkel, a kik azt mondták neki,
hogy most már csak kevés indián gyüjti össze ezt az anyagot, de
az öregebbek mind ismerik ezt a dolgot. A. táplálék nevét ALDRICH
,koo-tsabe"-nek értette; a hangsúly az első szótagon van, a két
utolsó betű egy elmosódott szótagot alkot, melyben nehéz megkülön-
böztetni, hogy mássalhangzója b vagy v-e? ,Fat Joe" (a kövér
Józsi) sokszor megismételte a szót s mikor ALDpRICH arra figyelmez-
tette, hogy korábbi kutatók másként ejtették ki, minduntalan csak
azt mondta: , Értse meg uram, én helyesen ejtem ki". A fehérek
hangsulyozták, hogy sok időbe kerül, míg a kis száraz bábot meg-
tisztítják bábburkától, a portól, stb. s azt hiszik, hogy aligha érde-
mes ezzel bajlódnia annak, a kinek az idő pénz.
A. Pah-Ute-indiánok javarésze elszigetelten él; egyik rész a
Pyramid Lake-től délre lakik, a másik a Walker Lake északi végén
s csak kevesen élnek a Mono Lake mellett, a hol ko o-ts ab e-n,
szárított hernyókon és valami gyümölcsön (pine nut) tengetik az
életüket.
WiIiuLisrox egyik munkájában fölemlíti, hogy a szóban levő
légyfaj Mexikóban is előfordul s hogy PaAwaFIEL tanár értesítése sze-
rint ott is táplálékul szolgál. Ottani neve: ahuatle. Szerinte a
petéket is felhasználják, még pedig oly módon, hogy lisztté őrlik,
tyúktojással összehabarják és kis pogácsákká formálva, zsírban ki-
sütik. A lárvákból készült eledel neve: puxi. Ugyanerről a vidék-
ről való az a följegyzés, melyet TavYLogR B. H. , Anahuaec" czímű,
1861-ben megjelent könyvében olvashatunk s a mely szerint Tezecuco
környékén egy nagyon kedvelt eledelt légypetékből állítanak elő
(GUuÉRIv—MÉNEVILLE és VIRLET DAouvsr szerint ezek két Hemiptera,
még pedig a Corixra femorata és a Notonecta umifasciata petéi). A pe-
ték a part mentén találhatók; az indiánok kihalászszák s a vásáron
eladják. Egyes helyeken, a hol a kis patak szénsavas meszet rak le,
a mésztufába beágyazva óriási tömegek találhatók. A mexikóiak a
legyet, PACKARD szerint, ax ay acatl-nak nevezik s a petéket nem-
csak főzve, hanem nyersen is megeszik. Azt, hogy ezek a peték
Diptera- vagy Hemiptera-peték-e, csak a helyszinén tett megfigyelé-
sek alapján lehetne eldönteni.
ÁLDRICH második czikke arról szól, hogy egy légyfaj kifejlett
állapotában szolgál az indiánok táplálékáúl. Erre amaz előzetes fel-
tevése útján jött rá, hogy az indiánok más vidéken talán szintén
ismernek hasonló eledelt, azért az indiánok ügyeinek Washington-
ban székelő vezetőjéhez fordult felvilágosításért, mire hivatalos kérdő-
íveket bocsátottak ki a nyugati részekbe, fölemlítve a k o 0-eh a-bie
nevet. A kérdésre számos felelet érkezett be, melyek egyike szerint
pszt kégpétejét
f
3
egy a Leptidák családjába tartozó légy azon a vidéken emberi táp-
lálékul szolgál. Az illető tisztviselő két indián vallomását" közli.
Az egyik, egy indiánfőnök, ki Yainax-ban él, a következőket
mondta. Azt a legyet, melyet az indiánok táplálékul használtak, a
Modok és Pitt River tájékának törzsei h a-lib-w a h-nak nevezték, a
belőle készített ételt pedig ko o-chah-bie nek. Ez a légy a Sprague
River mentén nem tenyészik nagy tömegekben, de a Klamath-
. indiánok az előbb említett néven ismerik. Körülbelül 40 évvel ezelőtt,
. mikor az indiánok a koo-chah-bie-t még javában ették, a Pitt
. River egy bizonyos pontjához mentek, mely a folyó mentén lefelé
mintegy 10 mérföldnyire fekszik attól a helytől, a hol most a Canby
. nevű község van. A légyfogás ideje kora nyárra esett. Az indiánok
. fatörzsöket szoktak a folyón keresztbe fektetni, hasonló módon, mint
. a hogy manapság a gátakat csinálják. Azután felfelé mentek a folyó
mentén s megrázták a part hosszában növő fűzfabokrokat. A legyek
a vízbe hullottak, a víz sodra lefelé vitte őket s a fatörzseknél nagy
. mennyiségben gyültek össze. Száz bushel-nél is többet tudtak ily
. módon egyetlen nap alatt összeszedni. A vízből való kiszedésre
. különös alakú kosarakat használtak, melyekben azután arra a helyre
. vitték a legyeket, a hol eledellé készítették őket. A készítés módja
73 az volt, hogy mély s 2—2 láb hosszú-és széles gödröt ástak. A gö-
. dör fenekét azután két 3—3 inch vastag kőréteggel rakták ki, majd
a kőrétegen tüzet raktak, melyet körülraktak s be is fedtek ugyan-
É csak kövekkel. Miután a tűz kialudt s a kövek tüzesekké váltak,
1a eltávolították valamennyit, kivéve a gödör fenekén levő réteget,
. melyre füvet hintettek. Azután a gödör falait kirakták a forró kö-
. vekkel s ezek mellé ismét füvet raktak, mire a kemencze alakú üre-
. get legyekkel töltötték meg, az egészet betakarták füvel s tetejébe
HL. . ismét forró . köveket raktak. Bizonyos idő mulva VIZE öntöttek a
. hány inch vastagságú srétessáN tr zlottsk bes a ésszolát ily
. módon addig főzték, míg az egész kissé kihült. Azután eltávolították
. a sarat és füvet a kemencze tetejéről, megvárták míg mindenestül
. kihül s végül a kész táplálékot kiszedték. A hideg koo-chah-bie
. vöröses barna színű s késsel metszhető.
Egy másik, WILLIAM TURNER JACKsoN nevű, Pitt River-indián
. azt mondja, hogy gyermekkorában, mintegy 40 évvel ezelőtt, eme
a . legyeket nagy mennyiségben látta egy hegyoldalban, a kaliforniai
. Lookout községtől 8—10 mérföldnyire északkeletre. A legyeket egy
kis nádas mellett gyüjtötték, melyen egy patak folyt keresztül. Más
. helyen sohasem látta őket tömegekben s ettől a helytől már félmér-
. földnyire egyetlenegyet sem lehetett látni belőlük. A legyek május
4
hóban jelentek meg ily tömegesen s ilyenkor tonnaszámra lehetett
őket összegyüjteni. A fákat, bokrokat és a sziklákat némely helyen
5—6 inch vastagon fedték s azért gyüjtésük semmi fáradságba sem
került, mert egyszerűen halomba seperték őket. Az indiánokat any-
nyira ellepték, hogy a szó szoros értelmében fedve voltak velük.
Legkönnyebben kora reggel lehetett őket gyüjteni, mikor a
hidegtől még félig megdermedve ültek. Nappal a levegő annyira tele
volt velük, hogy elhomályosították a napot s alig lehetett néhány
lépésnyire látni.
A kemencze elkészítését ez az indián is éppen úgy mondta el
mint az előbbi, de szerinte mielőtt a legyeket a kemenczébe tették
volna, nagy kosarakba gyömöszölték, azután felkeverték s végül
hasonló módon gyúrták, mint a kenyértésztát szokás. Ezt az anya-
got kenyérhez hasonló alakuvá formálták s egyiket a másik mellé
rakták. Hat réteget is raktak belőlük egy-egy kemenczébe, az egyes
rétegek közé pedig forró köveket tettek. Ily módon egy kemenczé-
ben igen sokat lehetett megsütni. Ha megsült és megszáradt, fel-
szeletelve használták el.
Abban az időben s azon a helyen a Pitt River indiánok ezt az
ételt ,why-hauts"-nak nevezték. Ha a szükséges mennyiséget el-
készítették, lakóhelyükre vitték s télen át jóformán csak ebből éltek.
Az elkészítés módjában s főleg a névben nem egyezik a két
, vallomás", de ennek okát abban kell keresnünk, hogy a két indián
más más törzhöz tartozott.
ArnpkgicHÓH ebben a légyben az Aiherixr-nem egyik faját ismeri
fel. Ezt a föltevést megerősíti az a körülmény, hogy egy alkalom-
mal Utah-ban járva, julius elején egy Aiherix-fajt nagy mennyiség-
ben figyelt meg, a mint az ár a folyón lefelé vitte.
Az említett körülmények nagyon is valószínűvé, sőt bizonyossá
teszik, hogy AnzpRicH feltevése helyes, mert minálunk is hasonló.
megfigyeléseket tehetünk. Az Atherix nőstényei a parton levő vala-
mely tárgyra rakják le petéiket, még pedig a víz felett lógó körte-"
alakú csomóba. A nőstények a peték lerakása után nem röpülnek el,
hanem ezerszámra ott pusztulnak a csomón. Ha a villásfarkú lárva. .
kibújik, beleesik a vizbe, ott él tovább s ott is fejezi be átalakulását.
A harmadik táplálékot egy Saturnida hernyója szolgáltatja s
azt a Mono Lake mellett élő Pai-Ute-indiánok fogyasztják. Erre egy
postamester hívta fel AnpRicn figyelmét. A postamester rétjén két.
indián asszony dolgozott s mikor az egyiktől megkérdezték, hogy
van-e néhány ,férge" kéznél, bárgyun vigyorgott s azt felelte, hogy
mind elfogyott. A másik hasonlóan felelt, de azután beismerte, hogy
van nála néhány főtt példány. Erre a közeli sátorba mentek, a hol
az asszony egy ócska szövetdarabot félrehajtva, füstös pléh vödröt
-—
(3
tárt fel, mely majdnem tele volt sárgás, zsiros, gulyásszerű dologgal.
ALpkRICH egy pálczikával halászgatott a gulyásban. Az edény félig
. volt szárítástól megfeketedett hernyóval, melyek szárított és párolt
szilvához hasonlítottak. Egyet kettészakított s megkgóstolta, hogy a
táplálék mineműségét megállapítsa. Szívósnak, szagtalannak s vára-
kozáson felül íztelennek találta. A hernyókból kifőtt zsír a folyadék
. — felületén úszott s lenolaj szagú volt. Az asszony azután még egy
. — szövetdarabba csavart főzetlen hernyókat is hozott s ezeket ALDRICH
E: megvette tőle s haza vitte.
É A hernyók gyüjtésének s elkészítésének módját egy ezen a
; vidéken lakó amerikaitól tudta meg.
4 A hernyók egy fenyőfa (Pinus ponderosa) leveleit eszik, de nem
k találhatók a Pinus monophyllá-n, mely közőnségesebb a Mono Lake
környékén. Az indiánok úgy gyüjtik össze a hernyókat, hogy füul-
lasztó füstöt csinálnak a fa alatt, előbb azonban árkot húznak a fa
töve körül. Ezt valószinüleg azért teszik, hogy a tűz elharapódzását
megakadályozzák. A mint a vastag füst felszáll s körülveszi a her-
. nyókat, mozogni kezdenek s azután lehullanak a földre, honnan az
indiánok felszedik, megölik s megszárítják. Ilyen állapotban a her-
. nyó, illetve a táplálék neve: papai a.
86 Otthon ArzpkgicH meleg vízben felpubította a hernyókat s külön-
. böző anyagokat fecskendett beléjük, hogy lehetőleg élethű alakot
É vegyenek föl. Azután a meghatározáshoz látott, de minden eredmény
. nélkül, mert meglepetésére hasonló életmódú hernyó még nem isme-
. — retes. A Bureau of Entomology-nak küldött példányok alapján onnan.
. azt a felvilágosítást kapta, hogy a hernyók a Saturnidák családjába,
. — valószinüleg a Hemileuca nembe tartoznak. Sőt, hogy egy kis komi-
.kum is legyen a dologban, azt is tudatták, hogy ebben a nemben
. nem ismeretes oly faj, mely fenyőfán élne, sem pedig oly közönsé-
. ges, mint a milyennek ennek lennie kell s feltételezik, hogy ez egy
. ritka" faj, melynek életmódja még ismeretlen.
Hódmezővásárhely Coccinellidái.
Irta: BODNÁR BERTALAN.
; A. Maros —Tisza— Körös közének a délnyugati sarka hazánk-
. — nak faunisztikailag legkevésbbé kutatott vidékei közé tartozik. Tud-
ig tommal HoRváRH GézáNx kivül egy entomologus sem kereste fel gyüj-
. té: szándékkal Hódmezővásárhely vidékét s néhány a Nemzeti
. Múzeumba és a Paedagogiumba beküldött közönséges fajon kivül
E innen még mit sem publikáltak.
b Pedig ha ez a Maros-—Tisza szöglet nagy Carabidákban és
. Cerambycidákban szegénynek is mondható, de a Chrysomelidák,
6
Curculionidák és főleg a Coccinellidák faj- és változatszámát tekintve
azt hiszem első helyen áll az országban. A napsütéses mező, a virá-
gos rétek, a terjedelmes gyümölcsösök, szőlőkulturák, a beláthatat-
lan búzatáblák, répaföldek, luczernások szolgálnak legalkalmasabb
melegágyul ennek az egész világon - valami 2000 fajban elterjedt
bogárcsaládnak.
Egész életüket a fák lévelein töltő s így lárvakorukban is direkt
napfényben élő bogarak ezek, természetes tehát, hogy a nap mindent
színező heves fényereje szárnyfedőikben olyan színpompát, alig el-
képzelhető színváltozásokat teremt, a milyeneket más bogárcsalád
palaearktikus fajai közt alig találhatunk fel. Valóban kimeríthetetlen
játékot űz szárnyukon a természet a színekkel ! ő
Alig akad a gyüjteményekben kettő, mely minden ízében, szí-
nében, mustrázatában egyforma lenne! Kezdő gyüjtő nehezen is tud
köztük eleinte eligazodni. Ki is hinné alaposabb vizsgálat nélkül,
hogy pl. az egyszerű, két fekete ponttal díszített vörös hátú Adalia.
bipunciata L. és varietása, az egészen fekete színű, vállán vörös fél-
holddal, szárnyközepén pedig vörös folttal pompázó szárnyú ac. luni-
gera WEISE egy és ugyanaz a faj; vagy, hogy a sárgás torú és apró
fekete"pontokkal díszített, vörös szárnyfedőjű Coccinella decempumnctata.
L.-nak csak színbeli eltérése az ac. bimaculata Poxr., melynek tora egy-
színű, sötét-barna s ugyanolyan elytráin csak egy sárga szalag látható !
Ily nagyfokú és állandósult eltérések tették szükségessé, hogy
a varietások és aberratiók e családban szokatlanul nagy számban
állíttattak fel. A vásárhelyi faunában az eddigi gyüjtésem alapján 40
faj mellett 72 fajváltozat ismeretes !
De másrészt a természetnek épen ez a gazdagsága a színező-
dés kitalálásában, a foltok elrendezésében, továbbá a színek szokat-
lan élénksége és tarkabarkasága lelkesítette fel az újabb varieatas-
felfedezőket, hogy kétes értékű elnevezésekkel tömjék meg e család
nomenclaturáját.
A Coccinellidáknál sem a pikkelyképződés, sem a chitinrétegek -
interferencziája nem ad színeződést, hanem a hypodermisben levő
pigmentsejtek teremtik meg a szárnyfedők szineződését. Minthogy
pedig ezeknek képződése, elszaporodása vagy fogyása, nyulvány-
fejlesztése vagy összezsugorodása mindig a táplálék minőségétől, a
légkör és a talaj nedvességétől, a hőmérsékleii és fényösszegektől
stb., tehát nagyon is változó hatásoktól függ : természetes, hogy alig
fogunk találni két példányt, a mely teljesen hasonló színezetű lesz
és hogy a színeződésbeli eltéréseket egymás mellé állíthatjuk, soro-
zatokba csoportosíthatjuk, a finom átmeneteket megbámulhatjuk, de
nincs jogunk azokat külön elnevezésekkel megjelölni. Jól mondja C. .
ScHauruss, hogy ezzel az erővel akár a különböző tarkaságú kutyá-"
(
kat is mindmegannyi varietássá léptethetnők elő, külön-külön nevet
is adván nekik !
Kénytelenek vagyunk mégis az alábbiakban felsorolni e nagy-
részt jogtalanul felállított színvarietásokat, mert e nevek tényleg be-
kerültek az irodalomba. De a ki behatóbban foglalkozott e családdal
és sok példányt megvizsgálhatott, látta azokat a finom színátmene-
teket, melyek szakadatlan sorozatban összekapcsolják az újonnan
felállított eltérések legnagyobb részét: az bizonyára nehezen várja a
bátorkezű szisztematikust, a ki világot fog majd gyujtani e túltömött
katalogusban, megszüntet egy rakás, létét meg nem érdemlő elneve-
zést és az igazán tudományos értékű anyagot kiválogatva lehetővé
teszi a jó fajok és varietások megismerését s megkönnyíti e család
áttekintő tanulmányozását !
A REIrTER-féle Catalogus Coleopterorum Europae 1906. évi ki-
adásában már sok, egyszerű szinonimává degradált aberratio nevé-
vel találkozunk, de a legújabban megjelent P. Kunwr : Bestimmungs-
tabellen der Köüfer Deutschlands czímű munka, főleg pedig az új
CALWER ezek közül igen sokat feltámasztott s egész tömeg új nevet
vezetett be a régiekhez.
Húsz év óta gyüjtöm vidékünk faunáját s kezdettől fogva gon-
dot fordítottam az aránylag könnyen determinálható Coccinellidákra ;
így több mint 3000 darab fordult meg közülök a kezeimen s elég
biztos képet tudok nyujtani az egyes fajok előfordulási viszonyairól
és gyakoriságáról. Ez utóbbit 1—10-ig terjedő mértékszámmal óhaj-
tom jelezni, ámbár ezt távolról sem tartom elegendőnek, mert pl. a
10-el jelzett fajok közt is legalább három fokozatot lehet megkülön-
böztetni. Leggyakoribbak nálunk a Coccinella 7-punctata és a Sub-
coccinella 24-pumnctata, utána következnek az Adalia bipunctata és a.
Propylaea 14-punctata s legritkább aránylag a Thea 22-punciata.
A gyakoribb előfordulású fajoknál közlöm feljegyzéseim alap-
ján a legkorábbi megjelenés dátumát is, hogy így némileg hozzá-
járuljak e család alig ismert fenologiai viszonyainak a felderítéséhez.
A kezeim közt levő irodalomban csak a VELLaAY—VÁáwxy-féle szeged-
vidéki emmeráczió sorol fel néhány határozott adatot az első nem-
. zedékek megjelenésére nézve, de ezek a számok merevek s kevéssé
felelnek meg a valóságnak, mert csak a kirándulási napok véletlen
szerencséjétől függenek adataik. SEIDLITZ, REDTENBACHER, SCHENKLING,
KunHwT, HALÁSZ, SPEISER, KERTÉSZ egyetlen adatot se nyujtanak erre
nézve, SCHAUFUSS is alig egy párat.
Én a gyüjtéseim alkalmával tett összes feljegyzéseimből ki-
keresett középszámokat tartom a legkorábbi megjelenés helyes dá-
tumainak, ámbár elismerem, hogy itt még nagyon sok megfigyelésre
van szükség !
Az alábbi felsorolásban a fajok és változatok meghatározását
P. KunwsrT idézett munkája és a ScHauruss kiadásában most meg-
jelenő Carwegs Káferbuch adatai alapján végeztem, míg a felsoro-
lást magát a REIrrrER-féle Catalogus Coleopterorum Europae ed. II.
1906. szerint adom.
Nagy köszönettel tartozom Csiki ERxő nemzeti múzeumi őr
úrnak, ki a kétes fajváltozatok hazai előfordulásainak a felülvizsgá-
lását szives volt elvállalni.
A termőhelyek rövidítései : T. — tiszaparti ártér, K. — mindenütt,
közönséges, B. — belső (városi) terület, T. o. — a Tisza felé, M. o. —
a Maros felé eső oldala a határnak, T. k. — a régi Hód tava helyén
elterülő gyümölcsős u. n. Tói kertek. A hazai faunára nézve új vál-
tozatokat kövér betükkel való szedés jelzi, a név után pedig követ-
kezik az előfordulás gyakoriságát jelző (1—10) szám és a legkorábbi
megjelenés átlagszáma (hónap és nap). A hol termőhely jelzés nincs,
pl. egyes fajváltozatoknál, ott az illető aberratió a typus közt for-
dul elő.
Epilachna REpr. : AD TJZMACULOMT Be
Argus FovgRcR. -—- T. (hordalék- ab. TTTOSÚZÚ 11117 Larcu. — 6.
ab. obversecpunctata SCHRNK.
Subcoccinella HUBER. 2
24 punctata L. — K, 10. (III. 8.) TT KETTÉ GB KÉR éz E KSlKS
ab. arenaria SaJó — 2.
ab sznotata B 2 ? ú
; 24 DATE a ab. biconstellata S5AJÓ — 2.
ab. haemorrhoidalis EF. — 1. Tr 9
s 3 ab. neglecita Ws. — 3.
ab. meridionalis Morscn. — 1. ab A SZ 9
. confluens S5AJÓ — 2.
ab. timbata MoLL. — 1.
Anisosticta DUr.
3 OZyuNnetata Ag c SOSEM SOSE
impunctata L. — Réti növénye- 1 KÉT 59) 622 829
ken. 3. (IV. 20).
Cynegetis REDpT.
Semiadalia CRorTcH.
Hippodamia Muts.
11-notata ScHwsErD. — Sarkaly 1.
13-punctata L. — Kanális-parton. ab. cardui BRAHM 1.
245 MŰDVa ab. 9-punciala FovugRcR. — 1.
ab. padana Mucs. — 1.
ab. Eichhofri Szwmu. — 1. Adalia Mucs.
bipunctata L. — K. 10. (IV. 1).
ab.. pruni Ws. 1.
vartegata GozzE — K. 6. (TV. 2). ab. bioculata SAY — l.
ab. immaculata Gum. — 1. ab. pantherina L. — 2.
Adonia Mutcs.
. ab. 6-pusiulata L.— 9. (III. 28).
ab. 4-maculata Scop. — 8.
"A VESÁKON B
ab. marginata Rossi — 2.
ab. sublunata Ws. — 2.
ab. tunigera Ws. — 1.
Coccinella L.
vzpunetatm Es IK 10 (IV. 2).
ab. 5-notata HAw. T.
ab. exrternepunctata Ws.— 1.
ab. conspicua Ws. — 1.
ab. divaricata OL. — 1.
-púnctata 1 6- — T.o., Mo. 1.
ab. Rossi Ws. — 1.
10-punctata L. — K. 4. (V. 26).
ab. pellucida Ws. — 1.
ab. lutea Rossi — 2.
ab. subpunctata DCHRNK. — 3.
ab. sexrpunctata L. — 1.
ab. trigemina Ws.—-3 (V.10).
ab. autumnatis Ws. — 1.
ab. 8 punctata MünL. — 5.(V.
20).
ab. relicta HEvp. — 2.
ab. guadripunciata L. — 3.
ab. pantherina SCHALL. — 1.
ab. consita Ws. — T. 1.
ab. humeralis SCHALL. — €.
(WWW 29):
ab. bimaculata Ponr. — 3.
ab. Jateripunctata GRADL. —2
ab. 10-pustulata L. — 6. (VI. 2).
14á-pustulata L. — K. 7. (IV. 16).
ab. cattigata Ws. —- B. 1.
conglobata L. — K. 9. (V. 29).
ab. conjuncta MÜLL. — M. 2.
ab. rosea DEG. — T.o., M. o ,
EK 6. (V:. 29.
ab. gemella HEsr. — 3. (V. 5).
4-punctata Posxr. — Kerti feny-
Mesbem al (EX 2A je
Tytthaspis CRTCn.
16-punctata L. ab. 12-punctata L:
zZB. 35 (AV 16): :
Anatis MUutcs.
ocellata L. — Szárazér (ideté-
vedt faj), 1.
Halygia Muts.
16-guttata L. — B., Tk. 7. (IV. 25).
Vibidia MutLs.
12-guttata Popa — K. 5.(V. 29).
ab. pairicia Ws. — 1.
Myrrha Mutcs.
18-guttata L. — B. 1.
Thea Murs.
22-punctata L. — K. 10. (III. 22).
ab. 20-punctata F. — 2. (IV. 2).
ab. ellipsotdea GRADL — 2.
ab. lateripunctata Ws. — 1.
Calvia Mutcs.
14-guttata L. — Tk., B. 3.
Propylaea Muns.
14-punctata L. — K. 10. (IV. 20).
ab. tetragonata LAIxIcn. — 2.
ab. parumpunctata SAJó — 2.
ab. suturalis Ws. — 3. (IV. 16).
ab. bifleruosa Ws. — 1.
ab. leopardina Ws. — 1.
ab. 12-pustulata Powxr. — 1.
ab. perlata, Ws. — 5. (ÍV. 9).
ab. angularis SAJó — 1.
ab. palustris SaJó — l.
ab. conglomerata F. — 6.(IV.
26).
ab. Frivaldszkyi SAJó — 1.
ab. bilunata WaAnr. — 1.
ab. moraviaca Wanr. — 1.
ab. tunata WaAnr. — 1.
10
— 1.
ab. brunnensis WALT.
Seymnus KuG.
ab. Walteri Waur. — 1. frontalis F. — T. o., M. o. 2.
Chilocorus LEACcH. (IV. 26).
b. 4-pustulatus HBs: S
bipustulatus L. — Tk., B. 4. (V. 2). s Me a KEZES
Exochomus REpr. Apetzi Muus. — Tk. 2. (IV. 6).
4-pusiulatus L. — K. 8. (ÍV. 4). 11 KEZET 18 VAL 737) Tk. 2.
ab dstnétts BR eket rubromaculatus GoEzm — B. 3.
087. 16
ab. floralis Morscn. — 2. (ÍV.
20).
Nephus Muts.
VETÉST ÁTSS SEN ése ELSE S B 4-maculatus Esz. — Tk. 3. (V. 2).
Platynaspis REprT. Redtenbacheri Mus. — B. Il.
luteorubra Gosze — B. Tk. 3. SEN ADENE WA,
Hyperaspis REpr. pumnctillunWs.— B., Tk. 3. (V.29).
reppensis HBsr. — Szíkes réten.
; 2 7 Rhizobius STEPH.
campestris HBsr. — Szíkes réten.
EE BY LE BD
litura F.
Pullus Mutzs.
auritus THUNBG. — B. 1.
subvillosus GOEZE. — M.o.2. (V.2).
suturalis THUNBG. — B. 2. (IV. 26). rufa HBsr. — B., Tk. 2. (IV. 20).
Összesen: 113 faj és fajváltozat.
Coccidula KuG.
Hazánkból tudtommal 165 faj és fajváltozat ismeretes, a melyek
közül gyüjteményemben csak 73 van meg, mig 40 hódmezővásárhelyi
fajváltozat faunánkra egészen új.
A felsorolt 40 faj és 73 változattal még koránt sincs kimerítve
a vásárhelyi fauna. Határunk délnyugati részén a Kistisza, Porgány
vidéke és az északkeleti része (Mágocsoldal, Hattyasér) még alig
vannak felkutatva. Az apró, főleg rostából előkerülő fajok gyüjtésére
pedig ekkoráig nagyobb gondot nem fordítottam.
Igy biztosan hiszem, hogy azokat a fajokat, melyeket VELLAY,
Hatász és Csiki mint Szeged, Algyő, Tápé, Makó vidékén előfordu-
lókat ismer, nálunk is meg fogom találni. A faunakatalogus is sok
alföldi fajt sorol fel, pl. a Hypodamia 13-punctata ab. Gylilenhali, Cy-
negetis ab. palustris, Adalia ab. amnulata, ab. semirubra, ab. lugubris,
Coccinella 11-punctata, lymncea, ab. 12-pustulata, 10-punctata ab. ausíriaca,
ab. Scribae, ab. gultatopunctata, conglobata ab. impustulata, Calvia 15-
guttata, Hyperaspis reppensis ab. femorata, Pullus ater, Clitostethus ar-
cuatus, Nephus bipunctatus, de ezeket én eddig nem tudtam határunk-
ban megtalálni. Tüzetesebb vizsgálat azonban hiszem, hogy ezeknek
"is nyomára fog vezetni.
scutellata HBsr. — Tk. 4. (IV. 6). "
ia
Búcsú 1912-től.
Irta: PILLICH FERENCZ.
Búcsút, nem fájdalmasat, hanem nyilvánosan örvendőt akarok
venni az 1912. esztendőtől, melyről az állandó zord időjárás folytán
bátran el lehet mondani, hogy ehhez foghatóra még a legöregebb
emberek nagyszülei is alig emlékeztek.
. Nem vagyok nagyon fázékony ember, meg Délnyugat-Magyar-
országban lakom, de ebben az évben május havában még javában
lobogott a tűz. kályháimban, 3 hónap mulva, augusztusban pedig
újra kezdhettük a fűtést. Karczagon, az ország szívében pedig
augusztusban is vígan havazott. Az egy július hónap volt javarészt
meleg, szélcsendes napra azonban júliusban sem emlékszem és így
volt ez mindenütt széles e hazában, kivéve oly vidékeket, melyeknek"
védett fekvése némileg megkimélt az időjárás viszontagságaitól. Az
éber szemlélő figyelmét nem kerülhette el az a tény, hogy az idő-
járás nem egyszerre, hanem fokozatosan romlott le az utolsó hat év
alatt ennyire (önkéntelenül is a bibliai hét szűk esztendő jut eszembe),
zordság tekintetében végül ez évben érte el pafoxizmusát.
Mézelő méh (Apis mellifica L.) tavasszal alig mutatkozott ; az
itteni méhészek állítása szerint javarészt már az 1910—1911-iki télen
kipusztult. A gyümölcsfák dús virágzása sokat igért, bár a megter-
mékenyító rovarhad, mintha meg lett volna tizedelve, csak Osmiá-k
jelentek meg a szokott létszámban ; mikor azonban elérkezett a gyü-
mölcsök kifejlődésének időszaka, nem láttam — nem is ettem egyebet
mint ribiszkét, a többit, még a dióbarkákat is, mind letarolta az
áprilisi és májusi sokszoros fagy. Az orgonabokrok, melyek május
elején virágzáskor valóságos rovar-kaszinót képeznek, ezúttal némák,
dísztelenek maradtak, a virágbimbók mind elfagytak. Lepkék közül
a két Papilio szebbnél-szebb aberratiókkal, sok kitelelt Vanessa-faj,
darázsformájú Macroglossa scabiosae .L., a sok Dipterát és bogarat
fel sem említem, ellenben a Hymenopterák közül a feltünő szép
hosszú csápú méhek, a tömegesen zúgó Bombus-ok és kivált a vala-
. mennyi közt homo regius-ként szereplő félelmetes dongású Xylocopa
violacea L. — mindezek együttesen máskor az orgonavirágokon sze-
met gyönyörködtető látványt nyujtanak, az idén az említett rovar-
fajoknak, hogy tájszólással éljek, még kölykit sem láttam. Nem virí-
tolt a vadgesztenyefa és hasonlókép a homokos magyar tájakra
májusban annyira jellemző akáczfa sem. Szőlő kevés termett és lett
is volna valami rabvallatóféle savanykás bor belőle, ha egy hatalmas
nyári jégverés diónyi jégszemekkel le nem tarol mindent. Ez a több
dunántuli vármegyében végighaladt jégeső külön ráadás volt erre a
czifra esztendőre; mellesleg megjegyzem, hogy házamnak valamennyi
12
ablaktábláját betörte, sőt a nyitott ablakokon át a törékenyebb szobai
tárgyakat is összezúzta. Félelmetes volt a történteket látni és hallani !
Szőlő nem lévén, az azon rágcsáló Vespa germanica L.-hoz sem volt
szerencsém, egyet sem láttam. A faraktárak körül máskor sűrűn
mutatkozó (VII. 21.—VIII.) Clytanthus speciosus SCcCHNEID. és Morimus
funereus Mucs. eczinezérfajokból csak 1—1 jelent meg hírmondónak.
Az egyes réti virágokat máskor júliusban tömegesen ellepő piros
czinczér, vagy a mint a németek elnevezték: budapesti ezinczér,
Purpuricenus -budensis GoEmzm et aberrationes szintén csak egyetlen
mutatványszámmal kedveskedett. Nem mutatkoztak a különféle mus-
hczák sem, mint a Drosophila funebris F., fenestrarum FALL. és var.
melanogaster MG.
No de eddig csak arról zengtem, hogy mi nem volt, lássuk
most, hogy mi volt, mert ha a lepkeháló néha cserben is hagy, itt
van a víziháló, a meringető zsák és kivált a rovarrosta, ezekkel aztán
annyi apró-cseprő állatra tehetünk szert, hogy rovarász legyen a
talpán, a ki minden fajból, ha csak egyet is preparál. Mentségére
hozom fei az imént már-már letárgyalt 1912-ik esztendőnek, hogy
sok ritka rovarhoz is juttatott engem, sőt THALHAMMER tanár úr köz-
lése szerint nem csak faunánkra, de egy a dipterológiára is új fajt
sikerült gyüjtenem.
Volt, még pedig temérdek mennyiségben, hernyó, báb, majd
június végétől kezdve három héten át lepkealakban Aporia craiaegi
L. Bogarak közül Lytta vesicatorta L. (VI. 1—30; magányos példá-
nyokban néhány héttel későbben is) mely, ha szőlőpermetezőmmel
többszörösen el nem űzöm vala, orgonabokraimat meztelenre rágja.
Éveken át tartó keresés után ez évben találtam itt az első 5 élő
Polyphylla fullo L.-t (VII. 12—18). Nerrophorus germamicus L.-t kitett
döglött vakondon (IV. 28; V. 9.) és Necrophorus humator GoEzp-t
tugyanott V. 6.) szintén ez évben fogtam először. A Cicindela nem-
ből is, melynek hiánya az e lapok hasábjain közzétett simontornyai
faunajegyzékeknek szépséghibája volt, május 81-én került hosszas
keresés után hálómba az első és egyetlen C. campestris L. példány.
Míg tavaly meleg nyári napokon temérdek apró fémdarázs mint:
Ellampus auratus L., var. virescens Mocs. és var. maculatus Mocs.,
továbbá Ellampus aecneus WWF. (VII. 1—VIII. 27.) (determ. Mocs.) né-
hány kisebb-nagyobb zöld, piros és sárga színekben pompázó Chal-
cididával együtt sürgölődött az orgonaleveleken, ez évben alig 5—6
darab került mindezekből meringető zsákomba, vígaszul szolgált elő-
zőleg tavaszszal egy apró csinos légyfaj: Acidia heraclei [L. (ÍV.
21—V. 9.), mely százszámra ott kaczérkodott az orgonaleveleken.
A ház egyik kamrájában, mint minden évben, úgy idén is, de
ez alkalommal igen nagy számban egy kis barna ormányosbogár :
: adó
183
Ahyncolus culinaris GERM. volt található (V. 11—VI. 26.), reggelen-
kint a padlón a fal mentén százszámra hevert lomhán e bogár hosszú
sorokban ; heteken át naponkint összesepertem és a baromfit etettem
vele. A szobák ablakain, ha nem ís oly nagy mennyiségben mint
1911-ben, de azért tekintélyés számban (kivált esős napokat követő.
reggeleken) üldögélt egy álreczésszárnyú, a Clocon dipterum L. (V.
17—IX. 23.); egy nyári délután, sajnos a napot nem jegyzém fel,
az ablak előtt kis csapatban czikkázva rajzott ez a kis szürke kérész :
a vedlési folyamatból visszamaradt bőrökből 1911 szeptember 5-én
találtam a folyosó menyezetén egy jókara halmazt. Ennek egy na-
gyobb rokona, a tiszavirág : Patingenta longicauda OL. ez évben június
6.—8.-ig kelt nagy mennyiségben a Sió vizéből és repkedett felette.
PONGRÁCZ SÁNDOR úr szíves közlése szerint a beküldött állatok subi
maginális stádiumban lévők voltak. Én június 6-án délután 6 órakor
fogtam a Sió hidján állva lepkehálómmal néhány tuczatot, melyek-
nek túlnyomó része nőstény volt; ezt látva a falu ifjusága is vér-
szemet kapott és némely gyerkőcz egy fél óra lefolyása alatt 2 teli
kalappal is fogott számomra belőlük ; ezek persze hasznavehetetlenek
voltak ; egyik-másik kalapban ezernél is több nyüzsgött. Igy nagy
tömegben kellemetlen halszagot terjesztettek és a gyerekek által az
útczán szanaszét szórva, ott órák hosszat elvergődtek. Még másnap
hajnalban is egynéhány ott vonaglott. 5
Visszatérve az ablaktáblához nem mulaszthatom el kijelenteni,
hogy igen sok ritka rovart itt sikerült a gyüűjtőüveggel könnyű
szerrel zsákmányul ejtenem. Számtalan Chrysida, Tabanida, Micro-
lepidoptera díszíti gyüjteményeimet, melyek mind az ablaktábláról
kerültek oda. Ezek részben már előző este repültek be a lámpa-
fényhez, részben pedig nappal a hőség elől a hűvös szobába mene-
külvén, kerültek kelepeczébe. Érdemes lett volna az ablaktábla-
zsákmányról külön jegyzéket vezetni, ennek hijjában azonban így is
fel tudok sorolni egynéhányat az ily módon zsákmányul ejtett jobb
fajok közül, ilyenek a következő lepkék: Hadena basilinea F., Helio-
dines roesella G. — Hemipterák: Ploiariola culiciformis DEG., Athysa-
nus stactogalus BIBB., Cixius stigmaticus GERM. — Dipterák : Anopheles
maculipennis MG., Culexm amnulatus OCHRK., Eccoptomera emarginata Lw.
(V. 12. és 21.-én mindig több példány sétált az ablaktáblán), Eccopto-
mera excisa Lw. (III. 3; V. 14.), azután más gyakori, amúgy 15 már
afenestralis" fajnevet viselő dipterák, mint: Rhyphus fenestralis Sc.,
Scenopinus fenestralis L., Rymosia fenestralis Ma. és Oecothea fenestra-
lis Fun.-t szintén sikerült zsákmányul ejteni, ezek azonban nem az
áblakról kerültek elő. Végül még az Ornithomyia avicularia L.-t emlí -
tem, mint ablakon fogott dipteront ;
DR. Kiss FERENcz a hazánkra új Taentocampa porosa Ev. nevű
KEN ÁSZ e lá ág vét
14
bagolypillét is a Debreczen melletti Puszta-Kaproson fogta reggel
öltözködés közben hálószobájának ablakán. Mindezek felsorolásával
azt akartam kimutatni, hogy egy pld. szobafogságra kárhoztatott
vidéki rovarász a szobaablakokon egész csinos rovargyüjteményre
tehet szert. Szegény ABpuL Hamip, ha uralkodó kollégájáuak, bolgár
FERDINÁND példájára entomológusnak csap fel öreg napjaira, unalmas
óráiban az Alatini-villa ablakain világszép rovarkollekcziót hozhatott
volna össze.
Egyéb rovarrendek mellett immár 4 éve az itteni Hemipterák
gyüjtésével is foglalkozom. A millenáris faunakatalógusban Simon-
tornya mint lelőhely ezen rovarrendnél szerepel legtöbbször; ennek
magyarázata abban rejlik, hogy két évtized előtt DR. HoRvárHn GÉza
gyüjtött itt, e vidéket ezáltal, hogy úgy mondjam e tekintetben klasszi-
kus földdé avatván. Erről tanuskodik a faunakatalógusban Simon-
tornya termőhelylyel felsorolt 127 ritkább faj, a fÍreguens és vulga-
risnak minősített fajokat nem számítva. Miután ez évi anyagom még
feldolgozás alatt van, így csak az 1909—1911. évek alatt itt gyüjtött
és DR. Hogvárn Géza, részben pedig DR. Szinápny ZoLráw urak által
meghatározott 292 faj és 14 fajeitérésről számolok be. A DR. HoRvárn
által itt gyüjtölt 127 ritkább fajból nekem ugyan csak 26-ot sikerült
3 év alatt ismét fognom, de viszont 61 oly fajra tettem szert (33
Heteroptera és 28 Homoptera) mely eddig a második régióból vagy
egyáltalán nem volt felemlítve, vagy ha elő is került innen, úgy más
termőhelyekről. Miután e 61 faj közt több, ez idő szerint itt gyakori
faj is van, így ezen adatok némikép a fajoknak 20 év alatti földrajzi
eltolódását is illusztrálják. Magyarország területén országszerte 239
Hemiptera-faj fordul elő, ezeknek javarészét, 205-öt én itt megtalál-
tam, tehát még 34 oly fajt kell itt keresnem, mely : ubigue occeurrit,
a mi, ha az eddigi szűk esztendőkben nem is sikerült, bizonyára
sikerülni fog az ezután szükségképen bekövetkezendő bő eszten-
dőkben.
Uj bogárfajváltozat a Tátrából.
Irta: CsiKI ERNŐ.
Tachinus marginatus GYLLH. var. Fodori CsIKI, nov. var.
A typo differt: elytris totis flavo-rufis, solum limbo suturali
retrorsum sensim dilatato marginegue laterali posterius infuscatis.
Long. 6-5 mm.
Hungaria sept.: Tátra (Csorba-tó), ubi D. DR. J. FopoR
degit. (Coll, Mus. Nat. Hung.) :
15
A törzsfajtól a szárnyfedők sárgás-vörös színe által tér el,
utóbbiakon csak egy hátrafelé szélesedő sáv a varraton és az olda-
lak hátul kissé sötétebbek. Hossza 6-6 mm.
Előfordul a Magas-Tátrában, a Csorba-tó környékén, a hol DR.
Fopog János gyöjtötte, ki a példányt szíves volt a Magyar Nemzeti
Múzeumnak átengedni.
Az Oncsászai barlang.
Irta: BOKOR ELEMÉR.
Bihar vármegyének keleti határában, viharverdeste fenyves. bér-
ezek közt elrejtve fekszik az Oncsászai barlang. Köznéven , pestyere
smeilor"-nak, sárkánybarlangnak ismerik, Van is ok arra, miért kapta
félelmetes nevét. Jó napi járásra fekszik minden emberi laktól, egy
elhagyott, zord fenyővadonban, a hova csak nagy ritkán téved fá-
radt vándor lába. Mert a szomszédságában, egy havasi legelő szélén
álló, füstátjárta két deszkakalyibát alig lehet emberi laknak, inkább
csak nomád oláhok nyári tanyájának nevezni. Mintegy féltuczat szur-
tos, piszoktól fénylő, füst- és kosillattól párolgó juhász legelteti itt a
reá bizott nyájat. A milyen kevéssé megnyerő külsejük, épp oly
kevés bizalmat gerjeszt viselkedésük. Lompos komondorjaik meg
éppen nem rejtik el ellenszenvük az idevetődött idegen iránt. Éktelen
ugatással, eszeveszett rohamokkal s meg nem békíthető fogvicsorií-
tással kisérik őt még óra mulva is. Itt-ott egy zsíroshajú, bárány-
bundás oláh fordúl meg köztük, avagy egy lomha barna medve set-
tenkedik a juhnyáj körül.
Pedig e vadon természeti szépségében ritkítja párját. Átellen-
ben egy komor fenyőerdő és egy fakó borókaliget csaknem a bihar-
füredi Nagyhavasok bársonyzöld gerinczéig kapaszkodik, mintha be
akarna nyúlni az ég azurjába. Maga a gerincz csak ritkán csendes.
Örökké zúgó, morajló havasi szelek száguldnak át rajta, melyek nem
egyszer gomolygó, sűrű felhőket hömpölygetnek a bérezezel övelt
havasok oldalain alá. Majd meg csillogó napsugár tündöklik felettük,
leselkedő árnyakkal vonva be a szemközt düledező Tolvajvár mere-
dek sziklafalát. Mögöttünk a Ringóhegyek kékes bérczei díszlenek ;
hozzáférhetetlen sziklafészerek ezek, a kőszáli sasok elvitázhatatlan
ősrégi tanyája.
A legelőrél több juhcsapás vezet az erdőbe. Az alsók egyikén
lehet a barlang bejáratához jutni. Egy nyeregig gyöngén kapaszkodva
emelkedik az ösvény felfelé, majd hirtelen meredek sziklafalon eresz-
kedik alá. A fenyves itt bükkel vegyül, pillanatra áttekinthetünk a
tuloldali Vörtop havasra, alattunk csak gyanítunk egy völgyet, a
bujósdit játszó Ponorpatak vadregényes völgyét. Most egy sziklafal
16
mellett jól kivehető csapáson csak pár lépést haladunk előre, mire
csaknem közvetlen előttünk bukkan fel a sziklafal alján az ember-
magasságú barlangkapu.
Az Oncsászai barlang bejárata 1312 m. magasságban fekszik a
tenger színe felett. Igénytelen kapunyilása alig hagy nagy termének
óriási méreteire következtetni. Bejáratánál hűvös szél csap arczunkba,
mely beljebb mindinkább érezhetővé válik. Mohpárnával és zuzmó-
val fedett boltozatáról egész rajokban zúgnak bennünket vöröshasú,
nehézkes mozgású barlanglegyek körül. Tulajdonképen nem is ne-
vezhetjük őket igazi troglóbiáknak. A bejárat elég világos részein
élnek, szemeik, szárnyaik megvannak, habár kétségtelenül többé nem
oly kifejlett állapotban, mint a napsütötte légben zsongó rokonaik-
nál, nehézkes repülésük bizonyára visszafejlődésben levő szárnyaik-
nak s a hűvös barlangi léggel járó tevékenységük csökkenésének
tudható be. Bár mennyire is érdekes volna a barlangi életmódhoz
való alkalmazkodásukkal tüzetesebben foglalkozni, szaktudományom
hijján kénytelen vagyok teret engedni szakavatott dipterológusainknak.
Sziklás és nyaktörő, kétoldalt mindinkább táguló folyosó vezet.
a nagyterem aljába. Gyertyáinkat, aczetilénlámpáinkat meggyújtva
óvatosan ereszkedünk a laza kőtuskók és tonnasúlyú sziklatömbök
közt alá. S miközben botorkáló lépteink nyomán érczesen, mély
viszhanggal kongva ütődnek egymáshoz az elszórt kőtuskók, elbor-
zadunk a gondolatra, mily rémes detonációval kellett e tönböknek
a tetőről alázuhanniok s mily végtelen pusztítást vihetnének ezek
most is végbe, ha kedvök kerekedne kissé aláereszkedni. A tág
teremben sötét sziklafalakról, elhintett gigászi tömböxgről vetődik
lámpáink gyönge fénye vissza. A fenn ülő bejárat felét egy hatal-
mas szirt takarja el, bágyadtan dereng át felette az elszórt napvilág.
Mellette egy sziklaablakból izzó fénykéve csap át az egyik falra s
kúszik annak síma oldalán alá. A terem kupolája oly magasba nyú-
lik, hogy magnéziumszalag vakító világa se hatol fel odáig. A be-
járatnál tapasztalt víszhang itt hihetetlenül eltörpül, mintha ez alvilági
palotának se vége se hossza nem volna. A talajat magát sáros, kő-
vel tarkított részek, melyek apró, kristálytiszta és jéghideg alvilági
tavakkal váltakoznak, alkotják. Borzongó, nedves hideg uralkodik
itt, a menyezetről czuppogva hullanak alá a kövér harmatcseppek.
A. cseppkőbarlangok közt nem tesz e barlang számot. A nagy-
terem feldúlt végében található néhány cseppkőembrió s még inkább.
egy jobboldali, kanyargós folyosó képződményei elég tanubizonysá-
gát adják jó igyekezetének, de oly pompás és káprázatos kivitelű.
díszművekké . mint a nyugatbihari barlangok akár legigényteleneb-
bike is, még csak megközelíthetőleg se vitték. Hiányzott itt a cseppkő
képződéséhez szükséges nyugalom, mely ott meseszerű, keleti fény-
17
űzéssel díszített palotákat emelt. Itt gigászok alkottak, kiklopszok
dúltak. Nem is óriási méretei, nem is hatalmas sziklatömbjei teszik
európaszerte ismertté e barlangot, hanem a benne talált barlangi
medve-csontvázak. A barlang alja egész katakombája az évezrede-
ken át tanyázó, évezredekkel ezelőtt itt kihalt barlangi medvének.
Csontjai ott barnulnak az agyagos-meszes talajban s a szürke kő-
tuskók között. Kiváncsi kezek kiemeltek, majd összezúztak belőlük
néhányat, most vízcseppek czuppognak reájuk, mészburkolat fedi be,
rejti el őket vandál kezek elől és sápadt barlangi bogarak tipegnek
köztük.
Egykor a rémes barlangi medve uralkodott itt, ma csenevész
s megvakult barlangi bogaraké a barlang. A Pholeuon angusticolle
. HAmPE az egész barlang sötét helyein, köveken, szirteken, a falak
oldalain, a barlangi medve csontjain s főleg ezek alján és alattuk
található. Gyüjtéséhez nélkülözhetetlen eszköz a szippantó készülék
és még inkább egy pár földbe ásott csalétekes üveg, melyek alkal-
mazása mellett tetemes időt takaríthatunk meg, mi czélszerűbben a
környéken eszközlendő rostálásra használható fel. ÉL e barlangban
egy tejfehér ászka is, a Titamites gramiger FRIv., míg Anophihalmus-t
mindeddig még nem sikerült benne felfedezni.
A rovar-mimikri ivari szempontból.
Irta: BEHÉR JENŐ. . /
IE
Tapasztalatok igazolják, hogy a rovarok látása a gerinczeseké-
hez képest meglehetősen tökéletlen. Kiváló megfigyelők állítják, hogy
a rovarok csak a nagyon élesen elütő színkontrasztokat látják jól.
Ebből pedig logikailag, de természetszerüleg is következik, hogy az
egybsolvadó színfoltokat kevésbé jól veszik észre, mint az egymás-
tól elütőket. Ez pedig arra a feltevésre vezet, hogy az, a mit védő-
színnek, alakmajmolásnak (mimikri) neveznek és a mit nemrégen
oly hathatós érvekkel döntöttek le, valamelyes szerepet a rovarok
életében mégis csak kell játszon.
Nem akarok vitába elegyedni az antimimikristákkal, mert
érveiket elismerem és magam is az ő álláspontjukon vagyok, de
mikor rovar rovarral áll szemben, még abban az esetben is, ha azok-
nak kitünő szaglást tulajdonítunk, tapasztalataim alapján hajlandó
vagyok azt következtetni, hogy itt a védőszínnek, a mimikrinek
mégis csak van valami jelentősége, ha nem is a védelem (a mi
szintén nincs kizárva), de valami más az ivarzással összefüggő do-
logban. Alábbiakban egynéhány ilyen érdekes esetet óhajtanék is-
mertetni, előrebocsájtom azonban azt, hogy ehhez hasonlót mások is
18
megfigyeltek már, a nélkül, hogy ebből valamiféle következtetést
vontak volna.
ARBAFI-AIGNER LaJos írja a Rovartani Lapok egy régebbi év-
folyamában, hogy akardos pillének nincs valami éles látása.
Augusztusban összefonnyadt fehéres leveleknek neki ment, nyilván
azt hivén, hogy nőstények. Ugyancsak ott olvasom, hogy FORBES
1885-ben az Appis Nero-ról azt írja, hogy pirosló levelekkel ámítják
magukat, azt hivén, hogy nőstények. MÜLLER, a virágbiologus látta,
hogy narancsvörös virágú Compositákra nagyon sok tűzvörös lepke
járt. Hasonlót látott a Rumexek vörös termésein is, a Phyteumák
kék virágain pedig nagyszámú Lycaená-t figyelt meg. Már ő mondja,
hogy úgylátszik mintha a kiválasztott virágok színe és iilata össze-
függésben van az illető lepkék színével és illatával. Körmve látta,
hogy Rhodocera Rhamwmi-k kiváló előszeretettel keresték fel a Cirsium
oleraceum sárga virágú fészkeit. Ksurn ezt a jelenséget el is nevezte
virágbiologiai mimikrinek. Ugy lehet, hogy mások is
tettek ezekhez hasonló megfigyeléseket, csakhogy elkerülték fgyel-
memet, de az alább következő adatok igazolására talán ezek is ele-
gendők. :
MüLLtER-nek a Lycaenákról szerzett tapasztalatait én magam is
gyakran észleltem, de nem a Phyteumákon, hanem a Salvia pratensis-
en és a Lavandula vera-n. Egy alkalommal szőlőben egy lavendula
tövet láttam, melyen zsúfoltan ültek az apró kék lepkék, közöttük
több pár éppen copulátióban. Megjegyzem, hogy ezt a jelenséget
késő délután észleltem, a mely körülmény felemlítése már azért is
fontos, mert az idevágó megfigyeléseim általában erre az időre es-
nek, meleg nyári vagy tavaszi esők után korábbra is. A Kis-Sváb-
hegy oldalában barna színű Lycaenákat egy időben gyakran láttam
tartózkodni a Carlina vulgaris barna színű fészkein. Érdekes, hogy
ebben az esetben a lepkék többnyire egyenként voltak, mézet azon-
ban nem szívtak s szárnyaikat ritmikusan lefelé mozgatták, úgy
hogy barna színük sokkal jobban volt látható. izt már déltájban is
észleltem. j 5
1911 október 8.-án egy Pierts rapae-t láttam, a mint egy kő-
rakás körül röpült, melyre ismételten leszállt. A kőrakás fehér, a
lepke nagyságával egyező lapos kövek halmaza volt, melyek a fehér
lepkét úgylátszik megtévesztették. -1912 június 12.-én a Városmajor
faiskolájában egy nagy Eleagnus argentea cserjét majdnem elleptek az
ÁAporta crataegt-k. Az ezüstfa fehéres levelei és a, fehér lepke színe
között okvetlenül kell valamiféle vonatkozásnak lennie, a mit csak
megerősít az, hogy a tőle nem messze virító Ligustrum vulgare fehér
virágzatain hasonlót észleltem. Itt azonban a lepkék kisebb számmal
voltak. A galagonyalepkék a virágokat egyáltalában nem látogatták,
19
hanem lomha röpködéssel nyugvó helyet kerestek a fehér foltokon,
mert már végefelé járt a délután és e közben egymásra is szállottak,
egyik a másigát kergetvén el helyéről. Sok volt közöttük az éppen
párosodó. ő
A fönt említett kőrakás mellett egy jolton sok lehullott sárga
falevél volt, a melyről közeledtemkor egy Argynnis szállott el, mely
újból és újból visszatért erre a helyre. 1912 július 31.-én a Kis-
Svábhegyen itt-ott már vörösödött a Cornus sanguinea levele, melyre
gyakran szállott vagy elszállott az Epinephele Jurtina, melynek
színe nagyjában egyezett a levelek színével. Ha ezekhez hozzávesz-
szük a mimikri ismeretes példáit a Gasíropacha guercifolia-t, a Va-
nessa urticae-t és a Vanessa c-album ot, valamint a Szumatra szigetén
élő Kallima paralecta-t, melyekről írják, hogy legtöbbször oly cser-
jéket keresnek fel, melyeken nébány száraz falevél fityeg, kétség-
telenül megáilapítható, hogy iít a környezet színe és a lepke színe
között, valamint azon jelenség között, hogy a lepke ezt a környeze-
. tet előszeretettel keresi fel, valamiféle összefüggésnek kell lennie. Az
összefüggés azonban valószinüleg nem ott keresendő, hogy a lepke
a környezet színébe olvadván, a saját színe megvédi ellenségeitől és .
"ennek tudatában úgyszólván tudatosan keresi a lepke a hozzá ha-
sonló helyeket. Egyes elszórt megfigyelések, más és valószínübb
okot engednek sejtetni.
Mi vezetheti e fenti esetekben a lepkéket a magukhoz mindig
. hasonló színű és nagyon gyakran hasonló alakú tárgyak
közelébe? Csakis egy dologra gondolhatunk, t. i. hogy megtévesz- -
tetvén a tárgy alakjától, színétől és nagyságától a másik ivart
vélik benne látni. Emellett szól az a közismert tény, hogy a
lepkék tényleg nem valami éleslátásuak. De az előbbinél valószinübbé
teszi ezt a feltevést az is, hogy itt indító oknak az erős ösztönt te-
kinthetjük, mely az állatot bizonyos időben hatalmas erővel hajtja a
másik ivar felkeresésére. A védekezés csak alkalmi esetekre szorít-
kozik és az ilyen félénk állatoknál inkább menekülésben, mint nyu-
godt megfontolást feltételező mimizrizálásban nyilatkozik meg. Szám-
talan példát lehetne felemlíteni arra, hogy az ivarzás ösztöne meny-
nyivel hatalmasabb a védekezés ösztönénél.
Látszólag ellene szól e föltevésnek az, hogy a lepkéket a másik
ivar felkeresésében a szaglás. vezeti, hiszen kitünő szaglásuak, emellett
minden fajnak meg van a maga jellemző szaga. Ellene látszik bizo-
nyítani az is, hogy ez a jelenség nem fordulhatna oly ritkán elő és
a lepkék nem is járnának más virágokra, csak a magukhoz hasonló
színűekre. A tapasztalat pedig ezt nem igen igazolja. A fehér vagy
kék lepke bizony nem csak fehér vagy kék virágra szá!l, hanem
mindenféle színűre. Ezek az ellentmondások egy ideig megfejthetet- .
20
lenné tették előttem a fenti eseteket az ivarzás szempontjából. Végül
egészen lényegtelennek látszó momentumok megfigyelése, meg-
magyarázhatóvá tették ezeket az ellentmondásokat.
Feltünt fenti megfigyeléseimről, hogy azokat csak a késő dél-
utáni órákban tehettem. Megfigyeltem tehát a lepkék viselkedését a,
nap folyamán, mire azt vettem észre, hogy ezek a délelőtti verő-
fényes időt táplálék szerzésre használják. A mi végtére
érthető, de természetes is, hiszen az átéjszakázott lepke először éh-
ségét vagy szomjuságát igyekszik eloltani. Ekkor a lepke egyáltalán
nem válogat a virágok között szín vagy forma szerint, hanem arra
száll, a melyen legkönnyebben hozzáférhet a nectáriumokhoz. Az is.
valószinű, hogy üres gyomor mellett a nemi ösztön szunnyadozik.
Délfelé, a hosszú nyári napokon előbb is, mind gyakrabban látunk
kergetőző pillangókat. Az éhség oltva lévén, a forrón tűző napsugár:
csak a nemi gerjedelmet fokozza. Ilyenkor ingerlőleg hat mindaz,
a mi a másik ivarra emlékeztet, tehát fokozottabban fejti ki hatását
a hozzá hasonló szín, forma, szag. Könnyen érthető, hogy a röp-
ködő lepke gyakran jut olyan helyekre, melyeken magához, illetőleg
a másik ivarhoz hasonló tárgyakat lát és ha most figyelembe vesz-
szük rossz látását, könnyen érthető tévedése is. Így barangol a lepke
egész délután, egyes hozzá hasonló helyeken hosszabb ideig tartóz-
kodva, kémlelődve is. Másnap a dolog újra és elülről kezdődik ki-
vévén, ha a lepke már elvénhedt. Ekkor t. i. az állat már elgyen-
gült, étvágya nincs, érzékszervei tökéletlenül reprodukálják a kül-
világot, az utódokról való gondoskodás ösztöne még fel-fel lobban.
(ha párjára nem talált) és ily esetben délelőtt is találunk csetlő-
botló, tévedő lepkéket.
Hogy pedig egyes, bizonyos lepkékhez hasonló helyeken na-
gyobb számmal jelennek meg azok, az annak tudható be, hogy ezek
a helyek mintegy csalogatóképen több lepkét tévesztettek meg. Egy-
két lepke jelenléte maga is odavonza a többit, úgy hogy már aztán
a későbbiek nem is tévednek, mikor oda leszállnak. Igy válnak a
lepkékhez hasonló helyek találka helyekké, melyek az ivarok
egymásra való találásánál segítő szerepet játszanak.
Ha ezek az esetek nem is gyakoriak, de nem is ritkák. Hogy
nem gyakoriak annak több, a természeti viszonyokban rejlő oka
lehet. A sok közül ennek egyik oka az is lehet, hogy sok lepke
színe nem hasonlít semmiféle tárgyhoz. Viszont azok a dolgok, me-
lyek bizonyos lepkékhez hasonlítanak égyes vidékeken vagy bizo-
nyos időszakban hiányzanak, stb.
Érdekes, hogy meleg tavaszi vagy nyári esők után, különösen
ha utána kisüt a nap, szintén láttam többször e jelenséget. Ezt annak
lehet betudni, hogy a lepkék illata páratelt levegőben sokkal cseké-
21
iyebb, mint száraz levegőben és igy inkább a látás vezérli a lepké-
ket az ivarok felkeresésében mint a szaglás. Egyébként is feltehető,
hogy az ilyen színes állatoknál, melyek a mellett elég jól is látnak,
a színek iránti érzék jól van kifejlődve és különösen a másik ivar
színe iránt fogékonyak. De minthogy látásuk még sem oly tökéletes, .
mint pl. a miénk, könnyen esnek csalódásba.
Nem helyeselketem azonban e jelenségnek , virágbiologiai mi-
mikri" elnevezését, nem pedig azért, mert ennek a virágbiologiához
vajmi kevés köze van. Ha a lepke rá is száll a hozzá hasonló vi-
rágra vagy virágzatra, ilyenkor azt nemi ösztönétől hajtatva teszi,
mézet nem szív és igy megporzást is legföljebb véletlenül végez.
Leggyakrabban azonban száraz sárga vagy vörös, fehéres levelekre,
esetleg más dolgokra száll, a mi pedig a , virágbiologiai" jelző Jogo-
sulatlanságát eléggé okadatolja. Ha a mimikri szót nem akarjuk el-
vetni, akkor ezt a jelenséget találóan ivari mimikri-nek nevez-
hetjük.
Különfélék.
ILepke és hangya küzdelme. — Érdekes küzdelemnek voltam
tanuja 1912 augusztus hó 10-én a trencséni Brezina nevű erdőben,
a mikor pihenés czéljából lehevertem. A fű között sajátságos ugrán-
dozásával egy Agrotis pronuba var. innuba nevű nagy bagolypille
vonta magára figyelmemet. A mint jobban szemügyre vettem a lep-
két, látom, hogy ugrándozása már mind jobban és jobban gyengülő
halálvergődés, a melyet mérges szúrásával a rovarvilág állandó úton-
állója és mindenkor támadásra kész rablója, a nagy erdei hangya
okozott, még az utolsó pillanatokban is elkeseredetten harapván ál-
dozatát, melyet ennek ugrándozásai, szárnycsapkodásai közepette
sem engedett el. Valóban bámulatra méltó a nagy lepkéhez képest
elenyésző kicsi hangya rettenthetetlen bátorsága és óriási ereje!
DR. PAzsiczkY JENŐ.
Iepke a hóviharban. — 1912 november hó 20-án este 6 óra
felé, daczára a sűrűn hulló hónak sétálni mentem a városba, elgon-
dolkozván útközben, hogy bizony most már nyugszik a rovarvilág,
mert ráborította téli fehér szemfedőjét a természet! Mily nagy volt
azonban meglepődésem, midőn az egyik ívlámpa körül egy nagyob-
bacska pillét (minden valószinűség szerint egy Cheimatobia brumata-t)
látok röpködni, daczolni az egyre sűrűbben hulló hópelyhekkel,
mintha csák a pillangóval jelképezett nyár kelt volna harczra a rideg
kemény téllel! A küzdelem azonban alig lehetett kétséges, a gyönge
pillét mind lejebb és lejebb sodorták a nagy hópelyhek, úrrá tevén
a telet a napsugaras nyár felett. DR. PazsiczkY JENŐ.
22
Irodalom.
Reitter, Edmund: Fauna Germanica. Die Kafer des Deut-
schen Reiches III. Band. Stuttgart 1911 ; 436 p., t. 31—128.
A kiváló szerző gyors egymásutánban bocsátja közre Német-
ország bogarait tárgyaló munkáját. A harmadik kötet is, úgy mint
két elődje, azoknak méltó párja. A szerző ebben a kötetben is meg-
. mutatta, hogy a számtalanszor feldolgozott és ismertetett csoportok
neki mindig nyujtanak ujdonságot és ő ezeket mindig új csoporto-
sításban, más és más nézőpontok mérlegelésével tudja bemutatni.
A III. kötet a Deversicornia és Heteromera hadakat tárgyalja, melyek
közül az előbbit a Clavicormia, Brachymera, Hygrophili, Sternogid,
Malacodermata és Teredtliü családcsoportokra osztja. Ebben a kötet-
ben is szerző számtalan új nemet, alnemet, fajt és fajváltozatot ír le,
ezek azonban legnagyobbrészt nem németországi eredetűek. Ujdon-
ságok. a mennyire hamarosan összeírhatók voltak, családok szerint
a következők: Byturidae: Byturus fumatus ab. bicolor (Németország)
és ab. obscurus (Olaszország). Nitidulidaer Ogxysírongylus (m. g.)
seriepunctatus (Spanyolország), Crypiarchips (n. g.) binaeva RErrr. stb.
részére, Fityophagus ferrugincus ab. adustus (Németország), Strongylo-
lasius (an. sbg. pro Aenostrongylus Deyrollei stb.). Cucujidae: Silvan-
opsis (n. 9. pro Silvanus denticollis 8z pullus). Orypiophagidae : Para-
mecosoma melanocephalum ab. obscurum (Németország). Phalacridaes
Stilbus oblongus var. Rauterbergi (Németország). Lathridiidaes: Enic-
moderes (n. sbg. pro Latihridius Apfelbecki Rumirr.), Aridionomus (n. sbg.
pro Lathridius nodifer Wesrw.), Emicmus brevicorms ab. rufopacus
(Németország), Dienerella (n. sbg. pro Cartodere pilifera Kerrr. etc.)
forticostts n. sp. (Araxes), Cartoderema (n. sbg. pro Cartodere elon-
gata $ ruficollis). Mycetophagidae: ÜUlolendus (n. sbg. pro JIlyceto-
phagus piceus stb.) és Callendus (nm. sbg. pro M. fulvicollis). Colydiidae :
Fleischerella (nm. g. pro Langelamdia incostata §z mitidipenmis), Cerylon.
bescidicum (Beszkidek, Liszahora). Hndomychidae: Lycoperdina suc-
cincta ab. rubricula. Coccineltidae: FParamysta (n. n. pro Mysia Muts.
nec GnRayv), Halyzia 10-guttata ab. M-nigrum (Paskau), H. 14-guttata
ab. amigro-scultulata. Byrrhidae: Chrysobyrrhulus (n. g. pro Pedilopho-
rus melallicus $z rutilans), Trichobyrrhulus arragomnicus (Arragonia).
Buprestidae: Haplanthaxia (n.sbg. pro Anthaxia cichorti etc.), Corae—
bus lampsamae Box. ab. azureus és Agrilus lineola Repr. var. Aurora:
(Németország). Bucnemidae: Megathambus (n. g. pro Dromaeolus
maronita), Hypohylis (n. g. pro Hypocoelus Matthiesseni), Dirrhagus:
Hummleri (Kalabria), Isorhipis melasoides ab. bicolor, Melasis buprestot-
des ab. semicastaneus (— rufipenmis Pic 1907). Elateridae: Uorymbites:
tesselatus ab. virgulatus. (Schwarz i. I.), Selatosomus aemneus ab. subpube-
rulus et var. bescidicus (Beszkidek), Agriotes obscurus var. lineatoides:
2
(Kaukázus), Agriodrastus (n. sbg. pro Agriotes gallicus etc.), Agriotes
acuminatus var. integricollis (Kaukázus, Kis-Ázsia), Cardiophorus rub-
ripes var. flavipubens (Dalmáczia), Idolus picipennis ab. Stahlberge.
Helodidae: Microcara pilosula (Sziczilia). Cantharidae: Aplatopterus
(n. sbg. pro Dictyopterus rubens), Camiharis guadripunctata ab. sulci-
corms és ab. nudipenmis (Kaukázus), Dolichosomina (nm. g. pro Psilo-
ihvic femoralis) A Malthinini nemzetséget még GANGLBAUHR dolgozta
fel, a hímek potrohvégének jellemző alakulását Jó képekben mutat-
ván be. GANGLBAUER a következő új Malthodes-alakokat írta le ebben
a munkában : M. mysticus forma megalophthalmus (Dél-Francziaország,
Tengeri Alpok, Toszkána), guttifer ab. guttegenus (Európa), spretus ab.
guttulifer (Dél-Európa), spathifer forma mionopsis (Olaszország) ;
végül kimutatja, hogy a M. Serbotae Pergri (Déli Kárpátok) a M. tri-
furcatus var. atramentarius nősténye. Tenebrionidae: Eledonoprius
(a. g. pro Boletophagus armatus). Alleculidae: Isomira sánguimicollis
(Sziria). JMelandryidae: Xylita buprestoides ab. lividipenmis, Osphya
bipunctata ab. migroclavatus és ab. Viertli. Mordeltidae: Mordella
ornatopallida (? Kaukázus vagy ? Horvátország), Mordellistena semit-
ferruginea (Trencsén) és singularis (Uralsk), Anaspis Aharoni (Jeru-
zsálem). Pyrochroidae: Pyrochroella (n. sbg. pro Pyrochroa pectint-
cornis). Meloidae: a Meloz nemben szerző a következő új alnemeket
állítja fel: Mesomelog, Chiromelotg, Lampromelo?, Lastomelot, Meloégontus,
Taphromeloe, Coelomelot, Physomeloe, Listromelog, Micromeloe, Meloc-
nellus, Eurymeloc és Trichomeloe. Zomitis flava ab. átripes (Arragonia ).
Anthicidae: Anthicus sellatus ab. subfumosus. OCedemeridae: Öncome-
rella (na. sbg. pro Oncomera marmorata), Ischmomera opacocoerulea
(Kaukázus, Perzsia), Anoncodes rufiventris var. 9" limbicollis, A. fulvi-
collis ab. mollis, Öedemera virescens ab. subazurescens. Pythidaes: Sal-
pingellus (n. sbg. pro Sphaeritestes ater et Reyi), Mycterus articulatus
(Kaukázus, Örményország). Mint Magyarországon is előforduló fajt
említi a szerző a Dirrhagus Emget Rouc.-t, mely adat faunánkat gya-
rapítja. A. színes táblák úgy mint az előző kötetekben jól sikerültek,
az egyes képek nagyon jók. A nyomdai kiállítás i5 kifogástalannak
mondható. A kötet ára nagyon is olcsó, mert árát 8 márkában állapí-
tották meg. 53 CSIKI.
Schaufuss, Camillo: C€. G. Calwers Káferbuch. Naturge-
schichte der Küfer Europas. Sechste, völlig umgearbeitete
Auflage. Stuttgart (E. ScHWEIZERBART sche Verlagsbuch-
handlung, NAGELE £ DR. SPRoEssER) 1912; Lief. 21—253
(p. 689—880).
Folytatólagosan ennek a népszerű bogarászati munkának a
mult év folyamán megjelent 3 füzetét óhajtom ezúttal olvasóinknalk
24
bemutatni. A három füzet a Buprestidae család befejező részén kivül
a Lymexylomidae, Bostrychidae, Lyctidae, Ptinidae, Anmobiidae, Oedemeri-
dae, Pythidae, Pyrochrotdae, Anthicidae, Meloidae, Rhipiphoridae, Mor-
dellidae, Melandryidae, Lagriidae, Alleculidae, Tenebrionidae és Ceramby-
cidae családokat tárgyalja, époly alakban és terjedelemben mint az
eddig megjelent és ismertetteket. Kiváló gondot fordított szerző a
családok jellemzésére és a biologiai viszonyok ismertetésére. Mind-
egyik füzet mellékleteként 1—1 színes tábla jelent meg (41—43.),
melyek ormányos bogarak képét mutatják be és elég jól sikerültek-
nek mondhatók. Az 52 ívnyire tervezett munka mintegy 75 ívnyi
lesz és így a kiadó a hirdetett 24 füzet helyett 26 füzetet kénytelen
adni, a mi a munka csekély áremelését vonja maga után, A munka,
melynek ára a befejezés után jóval magasabb lesz, nemcsak a kez-
dőknek, hanem az előrehaladottabb gyüjtőnek is hasznos segéd-
könyve lesz. Egy-egy füzet előfizetési ára 1 márka. CSIKI.
kk
Holdhaus, K.: Monographie der paláarktisechen Ar-
ten der Coleopterengattung Microlestes.
(Denksehr. math.-naturw. Klasse Kaisl. Akademie Wis-
senschaft. Wien. LXXXVIII, 1912, p. 477—540, mit 32
Textfiguren). 7 :
A futóbogarakhoz tartozó Microlestes-nem fajait eddig a külön-
böző szerzők más és más értelemben fogták fel és tárgyalták. Szerző
alapos tanulmány tárgyává tette a palearktikus fajokat és különösen
azok ivarszerveit vizsgálta meg, hogy a nagyságban és sokszor szín-
ben is eltérő alakok hovatartozását megállapíthassa. A fajok külön-
választása ezek alapján sikerült is. Miután szerző úgy a hím- mint
nőivarszerveket részletesen ismerteti, inkább külső bélyegek alapján
összeállított meghatározókulcsot ad, majd részletesen leírja a 29
palearktikus fajt, melyek között néhány új is van. A faunánk is sza-
porodik két fajjal, a mennyiben a herczegovinai Mostarsko blato-ról
a M. Seladon Honpn. és a Fertő-tó vidékéről a M. Sehröderi Honpn.
fajokat mutatja ki, viszont azonban törlendő a M. cordatulus KEIrr.
(lásd: Rovartani Lapok, XIX, 1912, p. 117), mely szerző szerint a
M. maurus SruRM nevű fajjal azonos. A tanulmányt a fajok rendsze-
res felsorolása, majd származástani, állatföldrajzi és rendszertani
jegyzetek zárják be. CSIKI.
a
Müller, Dr. Josef: Uober zwei neue Dunkelküfer (Te-
nebrionidae) von der Insel Pelagosa. (Ent.
Blatt. VIII, 1912, p. 289—291).
Szerző meghatározásra kapott LANGHOFFER ÁAcosr zágrábi egye-
temi tanártól néhány bogarat a dalmácziai Pelagosa szigetről, hol
259
azokat BaBic zágrábi múzeumi őr gyüjtötte. Ezek között volt két új
"Tenebrionida is, melyeket szerző Stenosis brenthoides subsp. pelago-
sana és Pimelia rugulosa subsp. pelagosana név alatt írt le. — CsIxI.
kk
.Heikertinger, Franz: Skizzen zur Systematik und N o-
menklátur der paláarktisehen Haltici-
nen. (Ent. Blatt. VIII, 1912, p. 291—297).
Szerző czikkében a Longttarsus piciceps auct. nec SrEpH. és L.
senecionis BRIs. nec Bacn nevű levélbolhákkal foglalkozik. Kimutatja,
hogy a L. piciceps Srepn. a L. melanocephalus DEG. szinonimája és
így a L. piciceps auct. részére a Brisouti nevet vezeti be. A L. Bri-
souti előfordul Francziaországban, Korzika szigetén, Dél-Olaszország-
ban, Dalmácziában és Kis-Ázsiában. A BRisouvr-féle Z. senecionis
(1864) szintén nem maradhat meg, mert van két régebbi L. senecionis
is és pedig az egyiket MorscnursxkYv (1851), a másikat Bacn (1856)
írta le, mely utóbbiak különben a L. suturellus Durr. (1825) szinoni-
máinak veendők és így fenti faj az új L. Ganglbaueri nevet kapta.
A L. Ganglbaueri előfordul Angol-, Franczia- és Németországban,
Ausztriában, Magyarországon és Horvátországban. Mindkét fajról
szerző pontos leírást is nyujt. ú CsSIKI.
Pape, Dr. C.: Notiz über die Cerambyciden der ÚU m-
gegend von Westerheim (Hohe Tatra).
(Ent. Blatt. VIII, 1912, p..316—317).
Szerző felsorolja azokat a czinczéreket, melyeket junius végé-
től julius elejéig a Magas Tátrában, Tátra-Széplak környékén 1000—
1700 m. magasságban gyüjtött. Ezek kivétel nélkül a fenyvesek
jellemző és közönséges fajaihoz tartoznak. CsSEKI.
Rebel, Dr. H.: Die Lepidopterenfauna von Herku-
lesbad und Orsova. Eine zoogeographische Stu-
die. (Annalen k. k. Naturhist. Hofmuseums. Wien, XXV,
1911, p. 253—430. Mit 1 Tafel und 17 Textfiguren).
Szerző, hogy a balkáni államokról irott lepkészeti tanulmányai-
nak közlését folytathassa, szükségesnek találta az annyiszor és annyi
gyüjtő által meglátogatott Herkulesfürdő vagy a mint régebben ál-
talánosan nevezték: Mehádia lepkefaunáját tanulmányozni és ismer-
tetni, hogy sok állatföldrajzi probléma magyarázatát megadhassa.
Ezen czélból két ízben maga járt e vidéken és Orsován, melynek
területét szintén bevonta munkájának keretébe, hogy saját szemlélő-
désből is megismerhesse azt. Az adatok összeállításánál többen jöt-
tek szerző segítségére, így első sorban DR. FIscHER HERMINIUSZ És
26
RorHnscHiLD WALTER báró, továbbá LEONHARD Orró, a kik anyagukat
és jegyzeteiket bocsátották rendelkezésére, betekintést nyert a. Ma-
gyar Nemzeti Múzeum gyüjteményébe, azonkivül SCHMIDT ANTAL
rendelkezésére bocsátotta a herkulesfürdői faunára vonatkozó jegy-
.zeteit is. Egyes adatok közlésével azonkivül még többen segítették.
A munka általános iészének első fejezete a terület leírását,
földtani alakulatát, éghajlati és növénytani viszonyainak ismertetését
nyujtja. A második fejezet a fauna jellemzését adja, melyben mint a
vidék egyedüli endemikus fajait a Semasia anserana és Bucculatric
mehadiensis-t említi, balkáni faj már 12, keleti (pontusi) faj 81, illető-
leg ha hozzávesszük a pontusi eredetű, de messzébb elterjedt fajokat
is, 489 faj, déloroszországi steppe-faj 3, mediterrán és szubtropikus.
faj 4l, havasi 18, szibiriai fi1j 524, endemikus európai 49 és isme-
retlén származású faj 96 fordul elő H-rkulesfürdő és Orsova vidékén.
A harmadik fejezet röviden a bánsági alpoknak néhány balkáni és
pontusi alakkal való benépesítésének kérdésével foglalkozik. A 4..
fejezet a vidék lepkészeti kikutatásának történetét adja, melyben
mint talán az első kutató nevével, a drézdai GRÓF HOFMANNSEGG-el
találkozunk, őt később KoLrLLaAR, DAHL, STENTZ, FRIVALDSZKY IMRE és
JÁNOS, SACHER, MANN, PÁVEL, VIERTL, BOHATSCH, ÖCHIEFERER, AIGNER,.
ROTHSCHILD, SCHMIDT, HEDEMANN, HIRSCHKE, FISCHER, UHRYE, ASZNER,
JoNEs, ROSA, SHELDON, FOUNTAINE, PÁRTOSs, ÜZEKELIUS, HILF, PRALL És.
PrirzwER követi. Orsova vidékéa főleg HABETIN és REICHL gyüj-
töttek. A tüzetes részt a forrásmunkák és gyüjtések felsorolása, va-
lamint a termőhelyek részletezése vezeti be, majd a Herkulesfürdő
és Orsova vidékén előforduló lepkék rendszeres felsorolása követi.
Ebben 1237 lepkefajt sorol fel, melyhez még számos fajváltozat és.
eltérés járul. Ez a hely nem engedi meg, hogy ezt a felsorolást
részletesen ismertessük, azért csak a faunánkra új lepkéket soroljuk
fel, megemlítvén, hogy a riikább és jellemző alakok 37 szövegközti
és egy fexete táblán képben is bemutatnak. A faunára újak a kö-
vetkezők!: Papilio Podalirius var. elongata VERIrY (Orsován is),
Machaon ab. rufopunctata WHemL., Parnassius Mnemosyne ab.
intacita KnRUL., ab. venetus WAaGw., ab. arcuata HIRSCHKE, Aporta
crataegi ab. melana Turr, Pieris rapae ab. flavescens RÖB., ab. flavida
PEreRs., Manmi ab. Rossi Srer., Colias Hyale ab. unimaculata Turr,
ab. obsoleta Turr, ab. pallida Turr, Edusa ab. Faillae STer., Apatura
Ilia ab. metis TR. (? Mehádia vagy Szerémség), Limenitis populi
ab. defasciata ScHuLrz, Neptis aceris ab. Fischeri REBEL (erre az
új változatra a széles fehér rajzolat jellemző ; t. 7, f. 10), Pyrameis
1 A felsoroltak mind Herkulesfürdőről valók, ha máshonnan valók
ezt külön megjelöltem. j
E: I ő
Atalanta ab. fracta Turr, Polygon:za c-album ab. vartegata Turr,
Melitaea Cinxia ab. pallida Turr, ab. fulla OwuEws. (az ab. inter-
media SHELDON valószinüleg összeesik az ab. Horváthi AIGNER-rel),
Phoebe ab. caucasia SraR. (Orsova), Athalia ab. virgata Turr, -A r-
gynnis Daphne ab. radiosa MAYER, Satyrus Semele ab. suffusa
. Turr, Pararge Maera ab. íriops Fucns, Aphantopus Hyperan-
. thus ab. lanceolata SnirPpP., Epinephele Jurtina ab. pallens Tu. MrEG.,
.Coenonympha Iplhis var. carpaihica HoRum. (Orsova: Gribica),
Callophrys rubi ab. caecus GzorrRe, Lycaena 4Astrarche ab.
. calida BEunc., Icarus ab. pallida Turr, Corydon ab. albicincia Turr,
. Cyllarus ab. latimargo Covngy. et var, lugens CARAD., Artion ab. Jasil-
— kowskii HoRx., Hesperia Alveus var. ? numida OBERTH., malvae ab.
. malvoides Enw. k Epw., Thanaos Tages ab. unicolor FRR., §m e-
; rinthus guercus ab. brumnescens RBL., Dilina tiliae ab. brunnea
. BaARr., ab. bipunciata CLARK, eb. suffusa ÜLARK, Hyloicus pinasíri
. ab. fypica-virgata Turr, Deilephila euphorbiae ab. sujlfusa TeurT,
Lymanthria dispar ab. disparina MuECcc., ab. bordigalensis MAB ,
. Ocneria terebinthi FRR.. Malacosoma nmeustria ab. pyri Sc., ab.
. rufa-unicolor Turr, ab. virgata Turr, Gastropacha guercifolia ab.
. pallida SrEPH., ab. obsoleta Turr, Craniophora ligustri ab. Sunde-
j Vala CAMPA, Agroltts fimbrta ab. rufa Turr, ab. brúnnea Turr, ab.
. virescens Turr, ab. solani Turr, pronuba ab. brunnea Turr, ab. rufa
. Turr, comes ab. interposita HB., triangulum ab. sigma HB., c-nigrum ab.
— rosea Turr, primulae ab. conflua TR., forcipala ab. nigrescens HöFN.,
exclamationis ab obsoleta Turr, praecox ab. praeceps HB., Charaeas
gramims ab. albipunciata LAMPA, Dianthoecia carpophaga var.
carpophila Dup., Bryophila algae ab. degener Esp., Diloba coeru-
leocephala ab. separata Scnunrz, Dasypolia Templi THBG, Poly-
phaenis serícata ab. mediolucens FucHEHs, Trachea atriplicis ab.
similis SraR., Dicycla 00 ab. ferruginago HB., Calymn ia difflinis-
ab. confinis HS., trapezina ab. grisea Turr, ab. ochrea Turr, ab. rufa
. Turr, Cucullia santomici var. odorata Gws., Acontia lucida ab.
lugens Arpn., Catocala nymphagoga ab. tmolia LEp., ab. antihracita
Mize.., Tozocammpa craecáe ab. perstrigata REBELL (t. 7, fig. 9),
Acidalia deversaria ab. laureata FucuHs, aversata ab. effuscata GALy.,
3 TLarentiád pomoeraria ab. aestiva Fwcus, silaceata ab. deflavala STGR ,
. Tep hroclystia silenicolata MAB., spissilineata MeErzs., Cro ca l-
. lis tusciaria ab. virgata REBEL (t. 7, fig. 11), Hibernia bajaria ab.
. sordítaria HB., defoliaria ab. brunmnescens RBL., ab. Holmgreni LAwmpPA,
. Boarmia consortaria ab. grisearia BaRgr., Ematurga atomaria-
. var. ortentaria SreR, Bupalus piniarius ab. anomalarius HUEsE, ab.
— migricarius BackH., Syntomis Phegea ab. seminigra SPuUL. (Orsova),
— Spilosoma lutea ab. fasciata TuGw, Parasemia plantaginis ab..
ezareészálkzásáát ám lábári ták esd
pe e
hé
Édo kdzá
28
interrupta ScHaw., Callimorpha guadripunctaria ab. medionigra
SPUL. (fig.), Coscinia stíriata ab. intermedia SPuL., Miltochrista
miniata ab. fasciata RBL., Lithosia sororcula ab. plumbea REBEL
(t. VII, f. 2), Zygaena EphMaltes ab. atritella HIRscHKE, carniolica
ab. dichroma HIRsSCHKE, Cochliodon limacodes ab. hmácr Bxkn., ab.
bufo F., Ephestia tephrinella LEp. (Orsova), Euzopher a bigella
Z7., Hypochalcia Ghilianti SrakR. (Orsova, Horvátország), D io-
ryctria splendidella HS, Acrobasis glaucella SraR. (Orsova),
Fallouella RAG, Stemmatophora combustahts FR, Scoparia
laetella Z., Alucita malacodactyla Z. (Orsova), Orneodes desmo-
dactyla var. major REBEL, Lozopera tornella WiscH., Olethreu-
tes oblongana ab. adelana RBL. (Domogled, Orsova), Polychrosis
bicinctana Dup., Swammerdamia alpicella HS., Anacampsis
nigritella Z., balcanica RBL. (Orsova), Rhinosia flavella Dup. (Her-
kulesfürdő, Orsova), Aplota palpella Hw. (Szlavonországban is:
Garcin), Alabonia Kindermanni HS. (t. 7, f. 17: előfordul a Czód-
völgyben is Szeben vármegyében), Borkhausenia Borkhauseni
Z., Scythris apicistrigella STragR. (Orsova), Elachista Martin
"Horux., Graciliaria Haudert ReL. (Orsova), Opostega spatulella
HS. (Orsova), Solenobia pineti Z., Tinea angustipennis HS. (Or-
sova). — Ezek szerint faunánkat 30 faj, 83 variétás és 93 aberráczió
gazdagítja. A fényképfelvételex után készült fekete táblán 17 lepke
képét találjuk, a képek egy része azonban nagyon gyenge, azokról
a lepkét felismerni aligha lesz lehetséges. A különben nagy szorga-
lommal összeállított munkában lepkészeink sok érdekes adatra, meg-
jegyzésre fognak találni. CSIKI.
Rothschild, Baron N. Chartes: Beitrag zur Lepidopte-
renfauna der Mezőség. (Verh. u. Mitt. Sieben-
bürg. Vereins f. Naturw. Hermannstadt. LXII, 1912, p.
1—32, mit 7 Textűguren).
Szerző féltvén. a lepkészeti szempontból kevéssé ismert Mező-
ségnek a tavak és álló vizek lecsapolása és a kultura terjedése foly-
tán való hamaros megváltozását, ügyes gyüjtőt küldött PREpora KÁ-
ROLY személyében erre a vidékre. PREpora április közepétől julius
közepéig gyüjtött a Mezőségben, a hol állandó tanyájául Buza köz-
ségét választotta és innen rendezte kirándulásait Budatelke, Czege,
Feketelak, Göcz, Szt.-Gothárd, Katona, Maros-Ludas, Melegföldvár,
Mezőkók, Mezőszengyel, Mezőtóhát, Szászzsombor, Szurduk és Mező-
sámsond környékére. A gyüjtött fajok és fajváltozatok száma 720,
melyek közül több faunánkra is új van. A meghatározást kevés ki-
vétellel DR. REBEL végezte. Faunánkat a következő lepkék gazdagít-
ják: Melitaea Aurelia ab. Charlotta REBEL (ezt az új eltérést május
29"
. 30-án Szurdukon gyüjtötték; nevét WERTHEIMSTEIN SAROLTA után
nyerte ; az ábrák a lepkét felülről és alulról mutatják be), "Pararge
Maera var. silymbria Fgusr. (Noszoly, V. 12, 9), Hesperia cribrellum
Ev. (Buza IV. 30—V. 12, Noszoly V. 2, Melegföldvár V. 17, Szurduk
V. 20; a lepke legelőkön Spiraea filitpendulae-n ül; a képek a lepkét
felülről és alulról mutatják be), Tapinostola Bondi KwvaGccs (Tóhát VI.
14), Acidalia incanata ab. seminigra REBEL (Buza V. 25; ábrával),
Ortholitha subvicinaria STGR. (Melegföldvár IV. 29 ; összehasonlításult
ennek a fajnak és a közeli rokon 0. vicinaria Durp. képét közli a
szerző), "Sarrothripus Révayana ab. ilicana F. (Melegföldvár, VII. 14),
Acalla lubricana Mw. (Noszoly), Cnephasia sinuana SrpH. (Sámsond
VI. 20—23), Conchylis moribunda öreg. (Katona, Feketelak, Zsombor,
Buza), "Prays Curtisellus Dow. ab. rustica Hw. (Mezősámsond VI. 21),
Aristotelia Prohaskaella RBL. (Buza V. 7—13, Tóhát VI. 12), Seyihris
obscurella S. nov. ab. flavidorsella REBEL (Buza VI. 3, Szurduk V. 28),
"OColeophora cornuta Srr. (Budatelke V. 29), "Wockeella. 72. (Noszoly
VI. 3), "caelebipenella Z. (Tóhát VI. 13, Sámsond VII. 25), Gracilaria
. gradatella HS. (Mezősámsond VI. 24), "Ormix scoticella Srr. (Zsombor
V. 9), Bucculatric rhamniella HS. (Mezősámsond VI. 21, 27), "Adela
fibulella F. ab. immaculata Wcxk. (Buza V. 7). — KRorHscHinD gyüjtője
a mint látjuk elég szép eredménynyel gyüjtött a Mezőségben, ámbár
gyüjtéséből sok jellemző állat hiányzik. A czikk összeállítása nem
történt elég gonddal, sok a sajtó- és íráshiba, az egyes fajokhoz
alkalmazott megjegyzések sem mindig megfelelőek. Igy ,Neu für
Ungarn"-nal jeleztettek a következő, faunánkból már rég kimutatott
fajok: Salebria adelphella F., Conchylis atricapitana Srpn , Olethreutes:
bifasciana Hw., Lita Morttzella HB., Ypsolophus limnsellus ScHLG. és
Phaulernis dentella 2., viszont a faunára tényleg újaknál ez a meg-
jegyzés hiányzik, ezeket fenti ismertetésben "-gal jelöltem meg.
CSIKI.
Társulati ügyek.
A.,, Magyar Entomologiai Társaság" 1. ülése 1912 deczem-
ber hó 21-én. — Mocságy SÁáwspoR elnök üdvözölvén a megjelent
tagokat és vendégeket, majd , Bogarászati élményeim" czímű előadá-
sát tartja meg, melyet a jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgattak.
(Teljes terjedelmében közölni fogjuk). Utána DR. HoRvárH Géza be-
mutatja Scimipr AwTAL-nak ,Az Oxytrypia orbiculosa fejlődéstörté-
nete" ezímű czikkéhez készült és kitünően sikerült színes táblát,
röviden ismertetvén a lepke fejlődésének egyes részleteit. — CsIkI
ERwnő titkár ennek kapcsán jelenti, hogy DR. HoRvárH Géza szíves
volt a táblának reprodukálását a Rovartani Lapok részére is meg-
30
engedni és így ez ScHminr folyóiratunkban megjelenendő czikkének
illusztrálására is fog szolgálni, a miért e helyen is köszönetét fejezi
ki. Az előadások befejeztével DiószEGnY LászLó festőművész tagtár-
sunk által adományozott tájkép kisorsolása következett. A képet al-
elnökünk JABLosowsKI JózsEF nyerte meg, a sorsolás pedig társasá-
gunknak 112 koronát jövedelmezett. Végül az ülés hálás köszönetét
fejezte ki DiószeGyy LászLtó nak a szép adományért.
Választmányi ülés 1912 deczember 21-én. — Új.tagokúl meg-
választattak : Boócz IRma (Budapest), CsxIxi ERNŐNÉ (Budapest), DEUBEL
FRIGYES (Brassó), DR. HogvárÓ Gézáwsé (Budapest), DR. MIHók ERNŐ
(Budapest), DR. PAsTEINER GyuLa (Budapest) és TAUPERT ALFRÉD
(Szabadka).
, A Magyar Entomologiai Társaság" 18. ülése 19153 januárius
18-án. — MocságYy SÁáNpoR elnök megnyitván az ülést CsIkI ERNŐ
, Hazai vonatkozású újabb rovartani irodalom ismertetése" czímű
előadásában REBEL Herkulesfürdő és Orsova és RorEscHILD mező-
ségi lepkészeti közleményeit ismerteti (lásd jelen füzet irodalmi ro-
vatát). — MiHók Orró ,Az Anophthalmus Scopolii alakjairól" czímű
előadásában ennek a fajnak horvátországi fajtáiról beszél és helyre-
igazítja WINKLER bécsi bogarásznak e tárgyról irott tanulmányának
némely állítását. — DR. Szitápv Zorrásn ,A bögöly-félékről" tartott
előadást, melyben ezeknek a legyeknek rendszertani, morfologiai és
biologiai viszonyait ismerteti, majd néhány jellemző és új fajunknak
kitünően sikerült festett képét mutatja be.
Választmányi ülés 1913 januárius 18-án. — A választmány
a február 15-én tartandó közgyűlés előkészítésével foglalkozott. Az
alapszabályok értelmében a választmányi tagok közül kisorsoltattak :
DIENER HucGó, Kuruy DEzső, MiHóxk Orró és DR. VÁNGEL JENŐ. Tit-
kár jelenti, hogy SzÉPLIiGETI Győző alelnök hivatkozással betegségére,
tisztségéről lemondott, a mit a választmány sajnálattal tudomásul
vesz. Ezekután a választmány a közgyűlésen való megválasztásra a
lelépő elnöki, 1 alelnöki és 5 választmányi tagsági helyre elvégzi a :
jelölést. ;
I Felkérjük azon tisztelf tagtársainkat a kik
! tagoijukkal még hátrálékban vannak, hogy
l azt mielőbb a pénztáros czímére bekülöjék. I ;
adá zőlssza előéd tt ákáléni
ű
1
te alk dá ás zetzsszszülka azaz sa tán DEE K etáatláéltáttt a téllel
6
szóda
ESETET ÉS
€
Yi
£
(3
,ROVARTANI LAPOK"
XX. Band. Januar —Februar 1913. 1—2. Heft.
S. 1. — Dr. K. Kertész: Was für Insekten dienen
men kalifornisecehen Indianern zur Nahrúng? —
Verfasser behandelt dieses Thema nach den Arbeiten von J. M.
ArnpkgicH (The Biology of some western Species of the Dipterous
genus Ephydra. — Larvae of a Saturniid Mooth used as Food by
Californian Indians. — Flies of the Leptid genus Atherix used as
Food by Californian Indians. — 1912).
5.0. — B. Bodnár: Die Coccinelliden von Hód-
mezővásárhely. — Verfasser charakterisiert die Umgebung
der Stadt Hódmezővásárhely, deren Fauna sonst ganz derjenigen
des Alföld entspricht, nur die beide Flüsse (Tisza und Maros) brin-
gen zuweilen Íremde Elemente. Dann werden sámmtliche beobachte-
ten Coccinelliden aufgezühlt, zusammen 113 Arten und Aberrationen.
5. 11. — F. Piltieth: Abschied vom Jahre 1912.— Nach
Schilderung der fast das ganze Jahr andauernden misslichen Witte-
rungsverhaltnisse und der dadurch schadlich beeinílussten Vegeta-
tion, zahit Verfasser einige in diesem Jahre vermisste Insektenarten
auf und konstatiert, dass das verflossene Jahr selbst unter den letzten
sechs, keineswegs üppig zu nennenden Jahren das schlechteste war.
In grosser Menge traten heuer bei Simontornya auf: Aporia crataegi
L., Lytta vesicatoria L. auf Flieder, Riyncolus culinaris Germ. in einer
kKammer, dann die Fliege Acidia heraclei L. auf Flieder, schliesslich
an Pseudoneuropteroiden: Cloeon dipterum L. im Wohnhause und
Palingemia longicauda OL., welche in subimaginalem Stadium Aufang
Juni dem §Sió-Kanal entstieg.. An den Zimmerfensterscheiben fing
Verfasser alljáhrliceh eine ganze Menge guter Insektenarten, von
denen er einige erwáhnt. Zum Schluss referiert er über das Resultat
seines mehrere Jahre hindurch betriebenen Hemipterenfanges, wobei
er von den 127 von DR. G. HoRvárH vor 20 Jahren dortselbst erbeu-
teten selteneren Hemipterenarten zwar blos 26 Arten fangen konnte,
hingegen fand er 61 solche Arten, die vorher von dort nicht bekannt
waren. Da von diesen mehrere zur Zeit háufige Tiere. sind, vor 2
Jahrzehnten hingegen fehlten, folgert er daraus, dass seine Daten
zugleich einen Beitrag zur geographischen Verschiebung der Arten
. liefern.
5. 14. — KE. Csiki: Neue Küáfer-Varietát aus der
Tátra. — Die lateinische Diagnose der Neuheit siehe im ungari-
schen Text.
32
S. 15. — E. Bokor: Die Oncsászaer Höhle. — Ver-
fasser schildert in erzáhlender Weise zuerst die Umgebung, dann
das Innere der Höhle selbst, welche von den dortigen Rumánen die
, Drachenhöhle" genannt wird. In derselben lebt an und unter den
Steinen, sowie an und unter den Knochen des Höhlenbáren Pkoleuon
angusticolle HamPE. Anophthalmus wurde in der Höhle bis jetzt keiner
gefangen. :
S. 17. — J. Fehér: Die Insekten-Mimikry vom ge-
sehlechtlichen Standpunkt. I. — Verfasser zahlt seine
Beobachtungen auf wo die Farbe der Pílanzen oder anderer Gegen-
stánde die Lepidopteren in den spáten Nachmittagsstunden in Anzahl
anzieht, wobei diese Stellen gleich gute Redenzvousplatze werden.
Hier kann also nicht von einer Anpassung die Rede sein, sondern
nur das schlechte Auge der Lepidopteren sucht darin die gleichge-
faárbten Lebensgefáhrten.
Kleine Mitteilungen.
S.21. — Dr. J. Pazsiceky: Kampfzwischen Schmet-
terling und Ameise. — Verfasser war Augenzeuge eines
interessauten Kampfes. Eine grosse Waldameise hatte eine Agrotis
pronuba var. innuba angegriffen und durch ihre Bisse immer mehr
geschwacht, den Schmetterling nicht mehr auslassend.
S. 21. — Dr. J. Pazsiczky: Schmetterling im Schnee-
sturm. — Am 20. November Abends 6 Uhr flog trotzt der dicht
fallenden Schneeflocken Cheimatobia brumata an eine Bogenlampe.
Der Schmetterling wurde aber bald vom Schnee heruntergedrückt.
Literatur.
S. 22. — E. Csiki bespricht RErrrERs Fauna Gerinanica Band
III, die Lieferungen 21—23 von ScHaAuFuss-CALwER : Káferbuch und
Arbeiten von HoLrpHAUs, MÜLLER, HEIKERTINGER, PaPE, REBEL und
ROTHSCHILD.
Vereinsangelegennheiten,
5. 29. — Sitzung der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft
am 17. Dezember 1912. — Vorsitzenden A. Mocságy sprach über
, Aus meinen Erlebnissen als Sammler". (Wird in einer spaáteren
Nummer erscheinen.) — DR. G. HoRgvárH zeigt die Tafel zu SCHMIDT S.
Arbeit über Oxytirypia orbiculosa, welche auch als Beilage dieser
Zeitschrift erscheinen wird. — Das vom Mitglied Maler L. DIószEGHY
gespendete Gemülde wurde verlost und erbrachte der Gesellschaft
zur Vermehrung ihres Kapiítals 112 Kronen.
ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XX. KÖTET. 1913 MÁRCZIUS—JUNIUS 3—6. FÜZET.
Az Oxytrypia orbiculosa Esp. fejlődési
és elterjedési viszonyai.
Irta: SCHMIDT ANTAL.
(I. tábla).
Az összes állatcsoportok, így a Lepidopterák rendjének rend-
szerbe foglalásánál is természetes rendszer felállítása volt
a főczél, a rendszert alkotó egyes fajok vérrokonságának megállapí-
tásával. De minden igyekezet ellenére napjainkig még nem sikerült
e czélt elérni, úgyannyira, hogy a jelenleg összetartozóknak feltünte-
tett csoportok alkotó részei: a fajok, behatóbb vizsgálódások után
bizonyára még többször fogják helyüket változtatni, míg az őket
rokonsági kötelékeik alapján megillető helyüket csak megközelítőleg
1s elfoglalhatják.
Ennek kettős oka van. Az egyik az, hogy a leíró állattan, a
szisztematika kiindulópontja, csaknem mindig mesterséges.
Ugyanis a rendszertanban a törzsfaj (typus) a legelőször leírt alakra
vonatkozik, ha a különös véletlen folytán mindjárt valamely fajvál-
tozat vagy ritka fajeltérés került is kézre. Ezzel szemben biologiai
értelemben azt nevezzük törzsfajnak, melyről feltesszük, hogy leg-
inkább megőrizte az eredeti, a törzsfejlődésileg legősibb faji bélye-
geket. A másik ok pedig a faj fogalmának még mindezideig úgy-
szólván megoldatlan problémája.
A mint az állattan történetéből tudjuk, ARisrorELEs [20]
még nem írta körül e fogalmat, hanem minden kisebb cso-
portot hol ,nem", hol ,faj" (genos és eidos) kifejezéssel jelölt
meg. A XVII. században Jomws Rav-nak [28] köszönhetjük a faj-
fogalom első pontos meghatározását. RaAv megfigyelte, hogy a növé-
nyex magvaiból új növények fejlődnek, melyek az anyanövényhez
hasonlók. E körülményt használta fel mint jellegzetes bélyeget az
összetartozás vagy különbözőség megállapításánál. Rav a faj fogal-
mát a következőképen formulázta: ,Egy fajbeliek azok az egyének,
Rovartani Lapok. XX. 3—6. (1913. IV. 20).
31
a melyek közös szülőktől származnak, illetőleg oly mértékben hason-
lítanak egymáshoz, mint a közös szülőktől származottak". (Ewsrz [10]).
LissÉ [19] is ugyanebből az alapból indul ki, csakhogy a fajok
állandóságát hirdető tanának felállításával e fogalom határozottan
kimondott dogmatikus formát öltött.
Ez a felfogás a tudományos rovartannal foglalkozók nagyobb
részét jó ideig csak a fajok gyüjtésére és összeszámolására vezette.
A főczél volt az alakok sokaságát áttekinthetően úgy csoportosítani,
hogy a régi formákat azonnal fel lehessen ismerni és az újakat
besorolni, vagyis a fajok meghatározása. Ebben merült ki minden
tudományos törekvés. Az élő rovart a kutatók alig, vagy egyáltalá-
ban nem vették figyelembe.
SCHLEIDEN-nek a sejtelmélet feltalálójának az érdeme, hogy a
kutatás irányát megváltoztatta, a mennyiben ő hirdette először, hogy
a természettudósnak nemcsak az a czélja, hogy minél nagyobb
anyagot gyüjtsön össze, hanem hogy a természet alkotásainak egy-
úttal értelmezője is legyen (MéÉHELy [21]).
Majd a mióta LAMARCK [18] és DaARvrs [4—6] tanai megdöntötték a
fajok állandóságáról szóló nézeteket, a fajok keletkezésének problé-
mája vált a vizsgálódás czélpontjává és csakhamar kitünt, hogy az
idők folyamán felszaporodott anyag tömege, a rokon fajok, varietások,
földrajzi fajták és klimatikus változatok elhomályosították a LivwsÉ-től
felvett typikus fajnak, a törzsfajnak fogalmát. Kitünt továbbá, hogy
a morfologiai bélyegek lehető legmesszebb menő megegyezése még.
nem elég bizonyíték az egyének faji összetartozására vonatkozólag,
mert hiszen mint ismeretes, néha még egy és ugyanazon faj hímjei
és nőstényei nagyon eltérnek egymástól, másrészt meg egészen
különböző fajok külsőjükben annyira megegyezők, hogy ezeket néha
csak az ivarszervek szerkezetében rejlő különbségek alapján tudjuk
egymástól megkülönböztetni.
A tisztán morfologiai alapon való osztályozás hasonló ahoz,
a mikor pl. az ásványokat tisztán csak a külső kinézésük (formájuk)
alapján akarnók rendszerbe foglalni, tekintet nélkül chémiai össze-
tételükre. (JogRpaw [14]). ) :
Mindezekből kifolyólag lépett azután előtérbe a biologiai irány.
Ugyan már a legrégibb korban, így ARisrorELEs-nél is találunk nem
egy igen értékes biologiai adatot, de különösen REaAumunR [29] és RösEL
VON ROSENHOF [30] szereztek kiváló érdemeket nemcsak azáltal, hogy
a rovarok életmódját és fejlődését tanulmányozták, hanem azért is,
mert széles körben felkeltették az érdeklődést a rovarok biologiájá-
nak pontosabb megfigyelésére.
A biologiai kutatásnak mintegy megújítója volt az az irány,
mely hasznossági szempontból, vagy mint az ember háztartásába
a
35
"tolakodó kártevőkét, kezdte a rovarok életmódját tanulmányozni.
A tisztán biologiai jellegű erdészeti és mezőgazdasági entomologia
úttörői, mint RAarzEBuRG [25], HARrIG, NÖRDLINGER [22], TASCHEN-
BERG [87], KaLrrEsxBacn [17], Azrum [1], majd később szigorúbb
tudományos alapon EicHHoFF [3], de különösen JupEicnH és NirscHE [16]
klasszikus alapvető munkája és HENscHEL működése magas szín-
vonalra emelték a gyakorlati biologiát.
A biologia terén megindult vizsgálódások azonban azt is ered-
ményezték, hogy a faj fogalmának meghatározása módosulásra szo-
rult, mert az eddig kialakult meghatározás, a mely szerint egy
fajhoz tartoznak azok az egyének, melyek endogam úton, azaz
egy csoporton belül egymással párosodva, fejlődésképes utódokat
hozhatnak létre, nem bizonyult helyes és kielégítő alapnak.
Ebből kifolyólag azután nem egy szisztematikus akadt, a ki
határozottan kétségbe is vonta a faj létezését, azt állítván, hogy a
faj nem egyéb, mint a valóságban nem létező, abstract következ-
tetés útján nyert logikai fogalom. Nem is jelölik meg már ez
irány követői a faj leírásánál alapul vett egy vagy esetleg több pél-
dányt, a typust és cotypusokat, hanem azt hangoztatják, hogy mivel
a különböző fajokat egymástól elhatárolni nem lehet, tehát a faj
nemcsak, hogy logikai fogalom, hanem egyuttal subiectiv
. is, vagyis mindenki más és másképen foghatja fel és láthatja ugyan-
azt a fajt.
Emellett nagy ama szisztematikusok száma is, mint pl. EImER [9],
DTANDFUSS [35] és JoRpaw [13—15], kik a fajkérdés problémájával be-
hatóan foglalkoztak és arra a megállapodásra jutottak, hogy a faj-
nak mint biologiai egységnek igenis van reális alapja a természet-
ben, csak még a rendszertanban nem eléggé szabatos e kategoria
elhatárolása, főleg a faj körén belül levő kisebb egységeket véve
tekintetbe.
Egy másik irány képviselője Vocr [40], a ki 20 évig tanulmá-
nyozta a Bombus-félék variálását és mintegy 60.000 különböző terü-
letekről összegyüjtött példányon végzett vizsgálatainak eredményét
egy nemrég megjelent dolgozatában (Studien über das Artproblem,
I. Über das Variiren der Hummeln.) adta közre. Vocr érdekes vizs-
:gálatai alapján arra az eredményre jutott, hogy ámbár a Bombusok
nagyon variálnak, mégis lehetségessé válik egyes formacsoportok
egyesítése, melyek noha egymás között az átmeneti alakok egész
sorozatát tüntetik fel, de LIÖxwSÉ értelmében használt fajfogalom sze-
Jint más csoportokkal szemben élesen elkülönülnek. Szerinte tehát
valóban léteznek igazi fiziologiai fajok.
Ezeknek a fajoknak a megállapítása azonban szerfölött nehéz,
miután a fajfogalom szabatos fiziologiai megállapítása ez idő szerint
36
nem egységes, mert a terméketlenség különböző okokon múlik és a
hybridek életképessége is igen változó, a miért is a faj fogalma a
jövőben még élesebb preczizírozásra szorul. Másrészt azért, mert az
egyes területeken ma együtt élő fajok igen különböző eredetű és
korú formacsoportok vegyüléséből állnak, melyek az idők folyamán
s most is a környezet különféle változó és komplikált hatásainak
voltak és vannak alávetve. E; hatások mind együttvéve megszabták
az egyes alakcsoportok tovafejlődésének irányát.
Vogr vizsgálatai alapján arra a megállapodásra jut, hogy mi-
után a fiziologiai értelemben vett fajnak semmiféle egységes morfo-
logiai bélyeg sem felel meg, továbbá mivel a fajok egymásközt egé-
szen különböző morfologiai rokonsági fokozatokat tüntetnek fel, az.
élő lények morfologiai és fiziologiai csoportosítását éle-
sen külön kell választani.
Ezzel szemben egyes buvárok, mint pl. SHaRrp [32], Biancni [2]
és SEzmEewnov [31] határozottan kétségbe vonják a fiziologiai fajok
(species sorores) létezésének lehetőségét s azon az álláspontön van-
nak, hogy a biologiai viszonyok megváltozása egyúttal többé-
kevésbé észrevehető morfologiai különbségben is nyilvánul.
SEMENOV a fajoknak több typusát különbözteti meg. Vannak
régi fajok, melyek lassú fejlődésben elérték már fejlődésük tető-
pontját és napjainkban élesen elhatárolt, szigorúan monomorph alak-
kört alkotnak. Hzek az állandó fajok (species firmae). Vannak
azután nom állandó fajok, melyek nagy individuális ingado-
zásoknak vannak alávetve. Az ingadozások oka az, hogy e fajok
vagy csak most vannak kialakuló félben s még nem öltöttek hatá-
rozott alakot, vagy pedig kialakulásuk régebben történt ugyan, de
eme első kezdetleges állapotot ismeretlen tényezők másodlagosan
megbolygatták (species habefactae). 5 végül megkülönböztet poly-
morph fajokat, melyeket egyes többé-kevésbé elkülönített föld-
rajzi fajták képviselnek, valamely formának mint törzsalaknak domi-
nálásával vagy anélkül.
Mindezekből látható, hogy mennyire nehéz és mily fontos a.
fajprobléma megoldása, a mely minden rendszerezésnek a kiinduló
pontját képezi.
A mai kor szisztematikusa egyelőre még mindig csak a morfo-
logiailag kimutatható rokonságok kikutatására van utalva, mert ma.
még csak ez lehetséges, de azért már mintegy előkészítheti a talajt
a kétségkívűl sokkal több nehézségbe ütköző problémának, az élő:
lényeknek fiziologiai fajok szerint való csoportosítására. j
De hogy e távol fekvő ezélt elérhessük, elsősorban az lesz a
főfeladat, hogy ne sok, hanem egyelőre csak néhány fajt válasz-
szunk ki a tanulmányozásra, de ezeket lehetőleg minden oldalról
Da
0 (
vegyük beható vizsgálat alá. Igyekezzünk megállapítani a morfo-
logiailag észlelhető összes vonatkozásokon kívűl a fajok variáló
képességének terjedelmét egy bizonyos területen (localis varietás),
továbbá határozzuk meg a faj elterjedési körét, de nemcsak a
gyüjtemények alapján folytassuk a vizsgálódásainkat, hanem magá-
. ban a természetben. Legnagyobb gondot azonban kétségkívűl a.
földrajzi fajváltozatokra kell fordítani, mert Jogpawx [15]
nagyszabású vizsgálátai azt eredményezték, hogy a földrajzi faj-
változatok képezik kiinduló pontját az új fajoknak. S míg a helyi
fajváltozatok vagy szerinte az egyéni és a nemzedékek szerint való
variálás (évszaki dimorfizmus) eseteiben az ivarszervek szerkezetében
nem talált eltérést a törzsfajétól, még a legszélsőségesebb aberrácziók-
nál sem, addig a földrajzi fajváltozat minden egyes egyénén hatá-
rozottan kimutatható e különbség. A földrajzi fajváltozatoknak tehát
fontos szerepe van a szerves világ evolucziójában s tulajdonképen
kezdődő fajoknak tekinthetők, melyek a fajokon belül egy alsóbb
fokozatot alkotnak s így méltán megilleti azokat a subspecies
elnevezés. Ezek alkotják mint egy és ugyanazon törzsnek földrajzi-
lag elkülönített különböző componensei együttvéve a speciest.
A természetből nyert észleletek kiegészítésére nagy fontosság-
gal bír a kisérleti biologia, pl. Sravpruss [33—36) és FiscHER nyomán,
valamint MENDEL törvényének gyakorlati alkalmazása mellett a több
nemzedéken át folytatott tenyésztési kisérletek, a hybridek tenyész-
tése, úgyszintén a hőmérséklet okozta változások tanulmányozása.
De mindezen vizsgálatok elvégzése nem képezheti egy ember
feladatát s így tág tere nyilnék a vizsgálódásra s a megbízható ada-
tok gyüjtésére nemcsak a szakférfiaknak, hanem az amateur gyüj-
tőknek is, a kik elé az eddigi cserebere üzlet és játék helyett egész
más perspektiva tárulna.
A morfologiai vizsgálatok ma már a belső morfologiai vagyis
az anatomiai viszonyokra is kiterjednek. Igy PErERsEw [24] a külön-
böző lepkecsaládok összes szervrendszerét vizsgálta összehasonlító
anatomiai alapon s különösen az ivarszervek belső berendezésében
fedezett fel fontos faji bélyegeket. Vizsgálatai alapján egyúttal meg-
erősíti azt, hogy a szárnyerezetben nagyon fontos és különösen gya-
korlati szempontból is értékes és biztos alap áll rendelkezésünkre a
fajok rokonsági kapcsolatának kiderítésénél. Megjegyzendő azonban,
hogy egyes családoknál (Chalcosidae, Lithostidae) a szárnyérezet
egyes fajokon belül is annyira változó, hogy az osztályozásra egy-
általában nem használható fel. De nemcsak hogy egy szervrendszer
nem elegendő, hanem a morfologiai bélyegek összessége alapján
sem kaphatunk természetes csoportokat. ;
A morfologus két egyént teljesen különbözőnek találhat, de
38
azért a rendszerező, a ki az élő rovarral eszközült megfigyelései
alapján rájött, hogy az egyik a másikból származott, együvé is fogja
azokat sorolni mint a szülőt és gyermekét, tekintet nélkül a fennálló
s néha igen nagy morfologiai különbségekre. Vagyisabiologiai
" viszonyok döntik el az igazi rokonsági kapcsolatot. A követ-
keztetések alapjául tehát az anatomiai és külső morfologiai viszo-
nyok szolgálnak, de ezeket mindig a biologiai jelenségekkel kell
felülbirálni.
E tudományosan vizsgálódó módszer segítségével a faj hullámzó.
életmozgalmának minden megnyilvánuló fázisa kifejezést fog nyerni,
a mikor is a régi tisztán morfologiai alapon összeállított rendszerek
lineáris, mesterséges összekapcsolásai meglazulnak, a fajok azonban
összes componenseikkel együtt alakköröket nyernek és így egymás-
ból való eredésüknek, illetőleg egymáshoz és alakjaikhoz való kap-
csolataiknak bár mindig hézagos, de mégis hűbb és teljesebb képét
fogják nyujtani mint az eddigi merev, mesterséges összeállítás alapján.
Nyilvánvaló lesz, hogy a mint az egyének, úgy a fajok is él-
nek, mint bizonyos összealkalmazkodások variáló tényezői, a mely
összealkalmazkodások okait és módjait azok a tanulmányozásra ér-
demes életkörülmények adják meg, a melyek a régi fajfogalom mes-
terséges kierőszakolásában mindig rejtve maradtak, — és épen azért
sokszor az együvé tartozó, a typikus fajok különböző változatait is-
messze elszakították a hozzátartozó törzsalaktól.
A fiatalkori stádiumok megállapítása és pontos leírása, valamint
ezeknek összehasonlító alapon való tanulmányozása talán szintén új
faji jellegek megállapítására vezethet s így nem lehet czél nélküli
feladat. Ezt bizonyítják pl. DRauvopr! vizsgálatai, a ki kimutatta, hogy
már a pete héjának skulpturája is felhasználható az egymáshoz kü-
lönben nagyon közelálló fajok megkülönböztetésére.
Minden egyes biologiai adat újabb bizonyítékot szolgáltat az
egyes alakkörök, a fajok összetartozására és rendszertani helyére
vonatkozólag.
Igy pl. EspPER az Ogyirypia orbiculosa-t is mint tudjuk a hosszú
fürészes csápok alapján a szövőpillékhez sorolta, a honnan helyét
többször változtatván csak jóval később került véglegesen a Noctuák
közé. Most, hogy életmódját és fiatalkori stádiumait ismerjük, újabb:
bizonyítékok állnak arra vonatkozólag a szisztematikus rendelkezé-
sére, hogy csakugyan megilleti-e ezt a lepkét a rendszerben elfog-
lalt hely vagy sem. Itt mindjárt megemlítem, hogy a mikor EsSPER e
faj rendszertani helyét először a szövőpillék (Bombyces) között meg-
jelölte, talán nem is járt el annyira helytelenül, mint ma képzeljük.
1 Dgauvpr: Zur Kenntniss der Eupithecien-E-er. Iris, 1905.
39
Ugyanis a külső morfologiai vonatkozásokon kivül e lepke életmód-
jában is több oly sajátságot találunk, a melyek a szövőlepkékre em-
lékeztetnek. Ilyen pl. a hímek kitünő szaglási képessége, valamint
némely szövőlepkéhez hasonló repülési módja, továbbá a lepke nap-
pal való repülése, holott a Noctuidák tulnyomó része éjjeli állat.
PETERSEN említett vizsgálatai alapján csakugyan ama feltevését han-
goztatja, hogy úgy a bagolypillék (Nociuae), mint az araszolók (Geo-
metridae) a szövőpilléktől (Bombyces) ágazódtak el.
E feltevés szerint tehát az Oxytrypia orbiculosa még megőrzött
átalakulása folyamán egyes olyan tulajdonságokat, a melyekből a
szövőpillékkel való közös eredetre lehet következtetni.
Ha majd a fajok legtöbbjének életkörülményeit és fejlődésének
minden fázisát ismerni fogjuk, talán könnyebben alkothatunk ma-
gunknak helyesebb képet a fajfogalomról is, mint ma, a mikor még a
rovarok sok "rendjében alig-alig ismerjük a fiatalkori fejlődési stá-
diumokat, továbbá a mikor még nagyon is sok fajt egyáltalában nem
ismerünk.
kal mk
xk
Több mint egy évszázad mult el azóta, hogy az Ogxyirypia or-
biculosa nevű érdekes bagolypillét Magyarországon felfedezték s
EsPER tudományosan ismertette. Életviszonyairól azonban mostanáig
mitsem tudtunk, noha az állat szépségével és ritkaságával a lepké-
szek körében mindig élénk érdeklődést keltett és állandóan ébren
tartott.
Sokan fáradoztak azon, hogy hernyóját és annak táplálónövé-
nyét kipuhatolják; de minden ebbeli igyekezetük eredménytelen
maradt.
Végre is engem ért az a szerencse, hogy a Magyar Nemzeti
Múzeum részéről is támogatva, a rejtélyes lepke fejlődési viszonyait
teljesen felderíthettem s ezzel a magyar lepidopterologiának évtize-
dek óta függőben levő nyilt kérdését megoldhattam.
Kutatásaim eredményét és összes idevágó megfigyeléseimet
jelen dolgozatomban adom közre.
Ezt a szép éjjeli lepkét — mint említém — legelőször EsPER!
írta le egy hímpéldány alapján. Nagy lepkészeti munkájának pót-
kötete tartalmazza a régibb értelemben vett szövő Phalaenákat, a
melyek közé EsPER a mi lepkénket is sorozta. E kötet 93-ik lapján
, Die hundertundneunundsechzigste Spinnerphalene. Ph. Bomb. spiril.
cristata Orbiculosa. Die weisse scheibenfleckige Spinnerphalene"
czím alatt a következőket írja :
1 E. J. Chr. EsPER, Schmetterlinge in Abbildungen nach der Natur,
Súppli. III. p. 93. tab. 93. fig. 8. (1799).
40
, Diese Phalene ist abermal eine der neunesten Entdeckungen,
zur Zeit auch meines Wissens, das einzige Exemplar. Es wurde
zufállig von einem Liebhaber, bey Szegedin in Ungarn gefunden
und Herrn vor Kov, wiewohl ohne weitere Nachrichten, zugestellt.
Es fand so vielen Beyfail, dass bereits eine ansehnlicehe Sammlung,
nach Íreyer Auswahbl dafür erboten worden. Um so mehr habe ich
in allen diesen KRücksichten, die Güte zu schatzen, nach welcher mir
diese Seltenheit, die auch bestens erhalten zuzückgekommen war,
zu diesen gemeinnützigen Absichten ist mitgetheilt worden."
KEsPER e fajt még a szövőpillék (Bombyces) közé sorolta és a
systematikai helyét illetőleg a következőket írja :
, Nach dem Linneischen System ist sie ganz unstreitig zu den
opinnerphalenen zu ordnuen. Die sehr langen Fühlhörner haben einen
gilblichen Stiel, mit sehwarzbraunen, an den Enden etwas verdickten
Selitenfasern. Zu welcher Abtheilung aber sie soll gebracht werden,
ist zur Zeit noch nicht genau zu bestimmen. Vielleicht stehet- sie
nach ahnlichen Zeichnungen, als Spinner, mit der Ph. Bucephala oder
vielmehr der [Lunigera, in nachster Verbindung. Nach der Farbe
hatte sie unter den Eulenphalenen naáhere Verwandte."
Miként tehát az idézett sorokból kivehető, már HEsPER is ama
gyanujának ad kifejezést, hogy e lepkének mustrázata alapján inkább
a bagolypillék között volna a helye.
TREITSCHKn! munkájának 1825-ben megjelent V. kötetében az
OCHSENHBIMER-től felállított Miselia-genusban találjuk az orbiculosa-t
tiz más fajjal egyesítve. TREITSCHKE azt írja, hogy még csak egy pél-
dány ismeretes e fajból s ez mint unikum Kov TóBiás birtokában
van Budán, a ki néhány évvel ezelőtt elküldte neki, mely alkalom-
mal igen pontos rajzot készítettek róla; ugyanakkor készült az ő
leírása is, mely azonban teljesen megegyezik EspPER legelső leírásával.
Később HERRICH-SCHAFFER-nél? már az általa megállapított és
szűkebb értelemben vett bagolypillék (Noctuidae) között találjuk az .
orbiculosa-t, az oleagina WWF. és a jaspidea Vitt. fajokkal együtt a
Valerta-genusba, sorolva, mely genusnak első leírását STEPHENS? adta
1329-ben. GUENÉE! volt az első, a ki határozott kétségét fejezi ki az
iránt, hogy e faj a Valeriu-genusba tartozhassék s munkájában a
nevezett genus-név mellé kérdőjelet is tett. Ugyanott olvashatjuk,
1 Fr. TREITSCHKE, Die Sehmetterlinge von Europa. V., p. 404, 405
(1825).
2 G. A. W. HERRICH-SCHAFFER, Systematische Bearbeitung der Schmet-
terlinge von Europa. II, p. 294, tab. 13, fig. 63—64. (1817).
3 J. Fr. STEPHENS, Illustrations of Brit. Entomology. III. p. 22. (1829).
3 M. A. GuEwsúnE, Species Général des Lepidoptéres. (Noetuélites) II. p.
52. (1852).
41
hogy ő az orbiculosá-t csak TREITscHKE rajza és leírása után ismeri,
melyet TREITSCHKE annakidején Borspuvaár-nak megküldött. Szerinte
rendszertani helyét megállapítani nehéz, mert EsPER-nek a leírás
czéljaira csak egyetlen egy példány szolgált s azóta sem találták
meg újból e fajt. Igy bármily jó legyen is a rajz, még sem lehet
egy ilyen különféle fajokból összetett genus szabatos meghatározá-
sára felhasználni. Egyelőre azonban bent hagyta még a" Valeria-
genusban, de megjegyezte, hogy ámbár némi kapcsolat fűzi is e
genushoz, mégis át kell majd tenni e fajt a Hadena-k közé, az amica-
csopórtba, vagy pedig külön genust kell számára felállítani.
LEDERER! a Valeria-genus alatt szintén csak azzal a két fajjal
együtt sorolja fel az orbiculosa-t, mint HERRICH-SCHAFFER. Az első
kettőt megjelöli mint az, osztrák" monarchiában előfordulókat, de
az orbiculosa-t kérdőjellel és az előtte ismeretlen fajok jelzésére
használt f jellel látja el. Nem is tárgyalja a leírásnál az előbb emlí-
tett két fajjal együtt, hanem egy külön jegyzetben ír csak róla,
olyformán, hogy az orbiculosa semmi esetre sem tartozik ide, e helyen
csak azért említi, mert rendesen itt szokták keresni. A FRIVALDSZKY
IuRE gyüjteményében látott egy példány után itélve, — melyet
azonban elmulasztott közelebbről megvizsgálni, — azt gyanítja,
hogy ez a faj a Polyphaemis-genus közelébe tartozik.
STAUDINGER 1861 ben megjelent katalogusában? lepkénk szintén
a Valeria-genusba van felvéve, de meg van jelölve, hogy a szerző
gyüjteményében hiányzik és GvEwsSÉE munkájának idézése után
GvUENÉE megjegyzését is közli, melyben rámutat arra, hogy e faj
nem tartozik ide, hanem más genusba , (non huj. generis ; et cujus ?)"
FRIvALDSZEY IMRE? ugyancsak a Valeria genus-nevet használta
és már nemcsak a hím rajzát adta, mint az addigi rendszerezők
EsSPER, TREITSCHKE és HERRICH-SCHAFFER, hanem első ízben a nőstény
ábráját is közölte. Ő ezt a szerinte is ,igen ritka és tekintélyes"
fajt, melyet magyarul ,körjegyű Ardócz"-nak nevezett el, még ki-
zárólag a magyar fauna speczialitásának tartotta és termőhely gya-
nánt Szegedet és Budapest vidékét említette.
. Az Ozytripia nevet e genusnak, melyben az orbiculosa, mint
egyetlen faj ma is helyet foglal, SraAvuDIlkGFR adta, katalogusának
1871-ben megjelent II. kiadásában, de szinten nem közölt róla semmi-
féle leírást.
J. LEDERER, Die Noctuen Europas. 1857, p. 103.
O. STAUDISGER, Catalog der Lepidopteren Europas und der angren-
zenden Lánder (ed. I.) p. 42. (1861).
3 FRIVALDSZKY IMRE, Jellemző adatok Magyarország faunájához. p. 153,
tab. 5, fig. 8a (J), 8b (2) (1865).
1
2
42
A genus legelső rövid jellemzését Hormawsws 1894-ben meg-
jelent munkájábani találtam. Ez a leírás, úgy látszik elkerülte
Hawmpsowx figyelmét, mert nagy munkájában? 1903-ban a STAUDINGER-
féle Oxytiripia-genust még le nem írtnak jelezte és részletes leírá-
sát közölte.
Mint ebből kitűnik, az Oxyiripia-genus szerzőjének tulajdonkép
HOFMANnw-t kell tartanunk és a genus nevét nem Ozgyíiripia (a mint
STAUDINGER írta), hanem a HoFMANnw által hpigjesoitett Ogytrypia alak-
ban kell használnunk.
Az Ogyírypia orbiculosa-t AxGNER LAJos8 szerint körülbelül az
1815. évben fedezték volna fel, a mikor állítólag az első példány
Kov TóBiás birtokába került. Ez a dátum megközelítőleg sem helyes,
minden esetre valamivel korábbra teendő, annyival is inkább, mert
hiszen a lepke leírója, EsPER, már 1810-ben meghalt; idézett nagy
munkája 17rTr—1807-ig, az a füzete pedig, mely a leírást tartalmazza,
már 1799-ben jelent meg. De maga Kov TóBiás is ,Alphabeti-
sches Verzeichnis meiner Insecten-Sammlung"
czimű 1800-ban megjelent könyvecskéjének 41-ik lapján már fel-
sorolja e lepkét. Tehát sokkal valószinűbb, hogy tulajdonképen az
1797—1r98. években történt a nevezetes felfedezés.
Az EspPER-hez leírás végett elküldött első példány, mint ESsPER
írja, Jó állapotban került vissza Kov TóBiás-hoz. Kov halála után e
lepke FErvarpszgkY IMRE gyüjteményébe jutott, majd pedig 1864-ben,
a midőn a Magyar Nemzeti Múzeum FRivArpszkY-nak 62.000 rovar-
ból álló gyüjteményét megvette, a Magyar Nemzeti Múzeum tulaj-
donába ment át.
FRIVALDSZKY idejében az akkori számottevő budai lepkészek
0 TELE DEZDD az PILGJUSZOSTAL tekintetben akkor VERE ki nem ku-
országból ideszakadt KEND SEAN AÁLBERT több sztem zt a Balkánon,
Török- és Oroszországban, főleg a Kaukázusban, majd Kis-Ázsia s
a görög szigetvilág, Palesztina és Egyiptom került sorra s így jó
idő telt el, míg az Ogxytrypia orbiculosa újabb példányait gyüjtötték.
A második példányt FRIvarpszgvY IMRE feljegyzései szerint
1847-ben MERKL nevű tanító fogta a pesti Városligetben, de mint
kezdő lepkész nem ismerte fel s KivpERMawsx-nak, a ki épen akkor
jött vissza egyik külföldi gyüjtő-útjáról, nem nagy fáradságába
került, tőle e ritka lepkét néhány oroszországi fajért becserélni.
1 ERxsT HoFmawss, Die Gross-Schmetterlinge Europas. p. 95. (1894).
- G. F. HaAmpsos, Catalogue of the Lepidoptera Phalaenae in the
British Museum. IV. Noctuidae. (1903).
5 ABAFI-AIGNER LAJos, A lepkészet története Magyarországon. 1896, p. 88.
29 száll
43
KiSDERMANN azután jó pénzért eladta PRaAzwovszkY IGNÁcz ügyvéd-
. nek, a kinek hátrahagyott és Szeged városától megvásárolt gyüjte-
ményében, még ma is meg van a szegedi városi múzeumban.
; ArIGNER LaJos, ki az Ogxytrypia orbiculosa történetét részletesen
megírta, ! megemlíti, hogy PRAzwsovszkY-nak csak nagynehezen sike-
rült e ritkaságot megszereznie. Ugyanis mikor KINDERMANN-nál e lep-
két meglátta, akkor KINDERMANN már odaigérte volt azt egy bécsi
gyüjtőnek. PRgRazwvovszkY mint szenvedélyes lepkész, már most mindent
elkövetett, hogy e ritkaságnak birtokába jusson, barátja azonban vo-
nakodott a már másnak eligért lepkét átengedni. De PRAzNxovszkY —
állítólag KINDERMANN feleségének hathatós közbenjárásával — végre
is 10 aranyforinton megszerezte az annyira óhajtott ritkaságot.
Feltünő dolog, hogy KisDERMawxwx-nak nem jutott eszébe, hogy
e szép és értékes lepke után kutasson, de a külföld ismeretlen tájai
még mindig csak úgy ontották az újdonságokat és szemenszedett
ritkaságokat, hogy nem csoda, ha ezek nagyobb vonzó erőt gyako-
roltak az inkább praktikus érzékű lepkészeinkre.
Hosszabb ideig nem került elő e fajtából több példány s már-
már kételyek merültek fel, hogy vajjon tényleg honos-e Magyar-
országon, vagy pedig csak úgy csempészték be távol Keletről, a
mikor 1861-ben ANKER RupoLFr-nak sikerült újból ráakadni a budai
Kamara-erdőben. Az első évben csak egy példányt fogott, de a reá
következő években LaJos bátyjával együtt már több példányt gyüj-
tött. Ebben az időben került ki az Ogyirypia orbiculosa először kül-
földi gyüjteményekbe s ámbár. AxKER-ék darabját 100 forinton adták
. el, mégis annyi megrendelést kaptak Európa minden tájáról, hogy
. alig győzték teljesíteni.
De AwNKER-ék szerencséjét nyomon követte az irigység. Némi
fondorkodással megtudta a termőhelyet PEcH Jáwos, a kivel aztán
ANKER-ék kibékülve 1869- és 70-ben titokban együtt gyüjtötték a
becses lepkét. Majd mások is megtudták a gyüjtőterületet, minek
természetes következménye az lett, hogy a lepke annyira meggyérült,
hogy ANKER-éknek újabb termőhely után kellett nézniök s csakhamar
rá is akadtak egy ilyenre a közeli Sashegyen és Óbudán. Ugyan-
csak ANKER LaJos találta az első nőstényt is.
Utóbb LawxGERTH JózsEF a budai hegyek más pontjain szintén
rátalált a lepkére. Különben ő fogta az első párt kopulában 1876-
. ban, sőt a lepke tenyésztését is megkisérelte, de eredménytelenül.
A pesti oldalon Ujpest környékén GABRIELI GyöRGY akadt rá.
Azután újabb szünet állt be 1893-ig. Ekkor TOMALA NÁNDOR
1 ABAFT-AIGNER LAJos, Az oxytrypia orbiculosa története. (Rovartani
Lapok. V, 1898, p. 185—139).
44
gyüjtött néhányat a budai hegyeken és a következő évben UHL KÁ-
ROLY ismét a pesti oldalon akadt jó termőhelyre a Rákoson, az úgy-
nevezett régi lóversenytéren. Mivel UHL a budapesti entomologusok
körében értékesítette zsákmányát, e hely is éppen úgy, mint annak
idején a Kamara-erdő, meg a Sashegy stb. közismertté lett s ettől
az időtől fogva az összes budapesti lepkészek kissé tulságosan zajos
versengésétől vált hangossá az őszi napokban ez a gyüjtőhely. De
nem sokáig tartott a dicsőség, mert rövid néhány év alatt a lepke
mindinkább meggyérült, mígnem az ottani tisztások legnagyobb ré-
szét művelés alá fogták s ezzel a lepke nyomtalanul eltünt.
Azóta körülbelül 12 év telt el s én magam is úgy a régi, mint
más újabb helyeken évről-évre hiába kerestem, minden fárado-
zásom hiábavalónak bizonyult. Ennek oka egyrészt az lehetett, hogy
sok termőhely a Budapest környékén mindinkább terjeszkedő kul-
tura miatt s más okoknál fogva is tetemesen megváltozott, másrészt
pedig, hogy az utóbbi években immár csüggedés fogott el bennün-
ket, mert azt hittük, hogy a verőfényes őszi napokon repülő eme
pompás lepkéről alighanem örökre le kell mondanunk ; legtöbben
már a kereséssel is felhagytak. Úgy látszott, mintha véglegesen ki-
pusztult volna, akár csak a Chrysophamus dispar Angliában és pedig
nemcsak azért, mert életkörülményei mindinkább kedvezőtlenekké
váltak, hanem sajnos, az entomologusok hozzájárulásával is, mert
miként az Orbiculosa történetéből is kitünik egyikük sem törődött a
epke fennmaradásával, sőt ellenkezőleg valamennyien szorgalmasan
nekiláttak egy és ugyanazon a helyen minden élő példány össze-
fogdosásához s ily módon kiméletlenül nekiláttak kedvenczeik rend-
szeres és. következetes kiirtásához.
Mert bizony elég sajnálatra méltó, hogy számosan voltak és
vannak még most is, a kik nem a lelki gyönyörűséget keresik az
entomologiával való foglalkozásban, hanem a kiknél a mai életben
sokkal hasznosabb és reálisabb kereskedelmi szempont a fő. Ezért
is tünt el ez a lepke időközönként s most legutóbb is ily hosszú
időre, a látóhatárról. Természetesen a nagy kinálat következtében
értéke is tetemesen leszállt és így tisztán az emberi kapzsiságnak
tulajdonítható, hogy DLANGERTH JózsEr-en kivűl 1876 óta senki sem
gondolt a szép és immár misztikus lepke fejlődési viszonyainak fel-
kutatására. Kétségkivűl ez utóbbi volt a főok, mely az újabb termő-
helyek után való kutatás munkáját annyira megnehezítette, mert
egész mostanáig semmit sem tudtunk e lepke biologiai viszonyairól,
így tehát nem volt a kutatáshoz támpont.
Végre az 1909-ik év őszén abba a szerencsés helyzetbe jutot-
tam, hogy a lepke életviszonyait egy Budapest határában fekvő kis
erdei tisztáson pontosan megfigyelhettem. A megfigyelést megköny-
45
nyítette a középmagas fákkal és bokrokkal szegélyezett hely ked-
vező fekvése és csekély kiterjedése. Az egész területet, mely nem
volt nagyobb 600 négyszögméternél, a Magyar Nemzeti Múzeum
igazgatóságának megkeresése folytán a székesfőváros tanácsa bocsá-
totta rendelkezésünkre. Miután azt a Magyar Nemzeti Múzeum költ-
ségén drótkerítéssel körülvétettük, a lepke zavartalan fejlődése és
biológiai viszonyainak tüzetes kifürkészése kellő módon biztosítva volt.
A zöld háttér nagyban elősegítette az ezüstös csillogású és
gyorsan száguldó hímeknek szemmeltartását, a mi nagyobb kiterje-
désű nyilt helyen nem könnyű feladat. A. hímek ugyanis igen gyor-
san repülnek és hullámos, szökkenő repüléssel nagyobb területet
bekalandozva többnyire 1—3 méter magasban a föld színe fölött
repülnek, de gyakran 10—20 méter magas fákon is átcsapnak vala-
mely közeli tisztásra, majd újra visszatérnek, miközben gyakran
. kerül a néző a nappal szembe s e miatt a lepkék egy pillanat alatt
eltűnnek a kutató szeme elől. Ha repülésközben hálócsapással vagy
másként megzavarják a lepkét, akkor az nyilegyenesen felszökik a
magasba és örökre eltűnik. E miatt a régi lepkészek azt mesélték
róla, hogy szép őszi napokon pontban 9 órakor hirtelen feltűnik egy
hím a szerencsés vadász előtt, de ekkor már azonnal el is kell kapni
a gyorsan tovaszáguldó lepkét; futással teljesen lehetetlen utólérni,
mert a következő pillanatban már több kilométernyi távolságban jár
és ilyenkor nem marad egyéb hátra, mint türelmesen várni, míg
hosszabb vagy rövidebb idő mulva esetleg újra megjelenik. Mások
szerint a lepke a zuzmókkal borított területeken lecsapódik, de mire
a gyüjtő odaér, már 10—12 méternyi távolságban repül fel újra,
oly gyorsan futott tovább a földön.
Visszapillantva az Oxyirypia orbiculosa történetére, azonnal
szembetűnnek azok a hosszabb szünetek, melyek a lepkének néhány
évi előfordulása, illetőleg nagyobb számban való gyüjtése után be-
álltak s a melyek mindig a termőhely változtatásával jártak. A na-
gyobb mérvű gyüjtés tehát az illető területeken nyilván a faj ki-
pusztulására vezetett. Ennek magyarázatát a következőkben adhatom.
A hímek rendesen néhány nappal korábban szoktak megjelenni, mint
a nőstények. Az eddigi gyüjtők pedig főleg a hímeket fogdosták
össze, nőstényre azonban csak elvétve tudtak szert tenni. Miután a
később megjelenő nőstények elől ekként elfogták a hímeket, azok
megtermékenyítetlenül rakták le petéiket s így természetesen már a
következő évben mutatkozni kellett a gyérülésnek.
A tömeg-gyüjtő és a cserére dolgozó entomologusok mind-
egyike azzal védekezik, hogy nem lehet egy fajból annyi példányt
összefogni, hogy az az illető faj fenmaradását veszélyeztetné a helyi
. viszonyok megváltozása nélkül. Ezzel szemben éppen az Oxrytrypia
46
orbiculosa szolgálhat bizonyítékul. Ha t. i. csak egy-két gyüjtőről
van szó, akkor még nem fenyegeti veszély oly mértékben a, fajt, de
ha 20—30 gyüjtő jár következetesen minden évben csak egy bizo-
nyos kis körülírt területre s ott összefog mindent a mit bir, s a mit
a másik meghagyott, sőt, ha tudja összeszedi később a hernyót
valamint a bábot is, akkor ezt rendszeres és következetes irtásnak
kell minősíteni, a mely előbb-utóbb a faj pusztulását vonja maga
után. Ha az emberi beavatkozáson kivül még tekintetbe vesszük, a
rovar fejlődésére kedvezőtlen, főleg klimatologiai s egyéb káros be-
folyásokat, akkor könnyen beláthatjuk, hogy egy hosszú átalakuláson
átmenő rovar kipusztítása nem is oly szerfelett nehez dolog.
Az Ogxytrypia orbiculosa tenyésztési kisérleteinél azt tapasztal-
tam, hogy a petéből kikelt hernyóknak alig 109/0-a marad meg, még
akkor is, ha az állatnak lehetőleg kedvező feltételeket igyekezünk
biztosítani. A szabadban még kedvezőtlenebb ez az arány, mert
noha egy nőstény aránylag sok petét tojik s a mellett lehetőleg
szélesebb körben elosztva, mégis kevés hernyó éri el a teljes kifej-
lődését. Minthogy a nőstény nem mindig a táplálónövény közvetetlen
közelébe rakja le petéit, hanem egyszerűen csak a laza homokba
. vagy földbe, a kikelő fiatal hernyóknak egy része nem találja meg a
táplálónövényt ; viszont már a szél is elviheti helyéről a homokot az
alig egy fél czentiméter mélyre beléhelyezett petével együtt. Ily mó-
don egyrészt a rovar létfeltétele meg van nehezítve, másrészt azon-
ban a terjeszkedés és az ennek a fajnak különösen szükseges hely-
változtatás is biztosítva van. A hímek gyors repülése és a nagy
távolságok, melyeket a nőstény keresése közben leírnak, mind e
feltevés mellett szólnak. Ugyanazon a helyen t. i. csak abban az
esetben maradhat meg hosszabb ideig a faj, ha igen sok a tápláló-
növény, mert már egy hernyó is elfogyaszt egy egész növényt, sőt
esetleg többet is.
A pete leírását, de nagyjában csak a színét illetőleg, legelő-
ször LANGERTH JózsEF kísérelte meg, a ki mint említettem, 1876-ban
találta az első párt kopulában, s a nőstényt lepetéztetve, megpró-
bálta a hernyó nevelését is. A Magyar Nemzeti Múzeum. állattári
osztályának könyvtárában levő kézirati jegyzetei szerint: ,a pete, a
déli órákban lerakva, eleinte világossárga, azután barnássárgává,
utóbb hamuszínűvé válik s áítelel, 3—4 nappal a hernyó kikelése
előtt világos hamuszínűvé lesz".
A színre vonatkozó eme leírás csak annyiban felel meg a
valóságnak, hogy a frissen letojt pete eleinte tényleg világos kén-
sárga, de már egy-két nap mulva rózsaszínűvé válik gyenge lilás
tünettel s így telel át. Csak egy-két héttel a hernyók kikelése előtt.
fordul kékes hamuszürkére, míg egy-két nappal a kikelés előtt.
hamuszínűvé válik.
47
A pete alakjáról és szerkezetéről AIGNER LaJos! írt néhány sort,
mely azonban egyáltalában nem felel meg a valóságnak, a mennyiben
a következőket írja: , A pete tojásdad, kissé iapos, igen kicsiny s
úgy mint a Leucoma salicisé fehéres anyaggal van bevonva ; színé-
ről nem szólhatok, mert mikor megvizsgáltam, már üres volt vala-
mennyi. Structurája azonban nagyító alatt tisztán kivehető volt:
halpikkelyszerű, minden más ismert lepkepete ékítésétől elütő".
Ez a kissé pongyola leírás szinte rejtelmesen hangzik, meg-
felelően e rendkivül ritka s- e miatt értékes lepke akkor még isme-
retlen életmódjának, a melyről ugyancsak mindenféle, helytelen meg-
figyeléseken alapuló kalandos dolgokat meséltek.
Az aránylag kicsiny pete (I. tábla, 1. kép) egy pólusain kissé
lapított gömbhöz hasonlít, melynek alapi, azaz a mikropylével szem-
ben levő negyedrésze erősebben van lapítva. Később a petében levő
embryo fejlődésével kapcsolatban az alapi rész csaknem vízszintessé
válik, majd meglehetős mélyen behorpad.
A pete felső pólusán van a mikropyle (I. tábla, 3. kép) igen
apró kerek nyilása, a melyet köröskörül egy 9—14, de többnyire 10
ágú csillaghoz hasonló, hosszúra nyujtott trapézekből álló terecske-
sor vesz körül. E terecskekoszorú tájéka alig észrevehetően be van
süppedve s ez alkotja a tulajdonképeni mikropyláris felületet. Köz-
vetetlenül hozzá csatlakozik a körülbelül 037 mm. széles mikro-
pyláris öv, mely szabálytalanul elhelyezett, centrifugális irányban
mindinkább nagyobbodó, többnyire öt- vagy hatszögletű, elvétve
azonban lekerekített terecskék csoportjából áll, a mi az egész felü-
. letnek hálózatos külsőt kölcsönöz. Az egyes terecskék, a mikropylá-
ris felület közvetlen szomszédságában alig észrevehetően, de a
második terecskesortól kezdve már valamennyien homorúak. Bemé-
lyesztett felületük erősebb nagyításnál nem síma, hanem finoman
. göröngyös.
A mikropyláris övből körülbelül 60—64 hullámos lefutású,
merőlegesen az alap felé tartó (meridionális) borda indul ki. E bor-
dák között 004 mm. széles, a 4-ik és 5-ik sorban levő legnagyobb
terecskék szélességének megfelelő barázdák vannak. A barázdák
olyképen jönnek létre, hogy a sokszögű terecskék hosszanti sorok-
ban rendezkednek el, oldalszéleik élszerűen kiemelkednek s ennek
következtében a terecskéknek mélyebb középső részei alkotják a
hosszanti barázdákat, minthogy a terecskék harántfalai eltüntek.
1 ABAFI-AIGNER LAJos, Az Oxytrypia orbiculosa története. (Rovartani
Lapok, V. p. 139. (1898). Ugyanaz németül :
L. v. AIGNER-ABAFI, Illustrirte Zeitschrift für Entomologie. III. p.
297—298. (1893).
48
E harántfalak nyomai (I. tábla, 2. kép) igen erős nagyításnál szin-
tén láthatók. E miatt a bordák lefutása nem párhuzamos; egyesek
már lefutásuknak vagy a pete magasságának első harmadában
villásan kettéágaznak és két ágban folytatódnak. Ugyanilyen villás
szétágazást lehet találni a bordák lefutásának 1/2, 3/4 és 1/5 részében is.
Az alapnál már ujra kivehetők az egyes polygonok, míg a be-
horpadt alapi részen magán a terecskék körvonalai el vannak mo-
sódva. Harántirányú bordázat nincsen, csak a villás elágazások
egyes kiékelődési helyein van két-két borda között egy rövid ferdén
álló borda. A pete átmérője: 0-91 mm., magassága 0-74.
Mint e leírásból kitűnik, a pete egyáltalában nincsen idegen
anyagokkal bevonva s nem is különbözik lényegesen a többi bagoly-
pillék petéjétől. AxGNxER-t az vezethette félre, hogy üres petéket ka-
pott, melyekből a fiatal hernyók már kibujtak. A hernyók minden
valószínűség szerint napokon át mászkálhattak abban a skatulyában,
melyben a peték voltak, míg csak éhen el nem pusztultak. Közben
azonban az egész skatulya belsejét a petékkel együtt szálaikkal
keresztül-kasul szőtték.
A nőstény október hóban tojja le petéit, a melyek áttelelnek.
Az áttelelt petékből kisérleteimnél az első hernyók 1910-ben
április 1-én és 2-án keltek ki; legnagyobb részük azonban április
7—12-ike között. LawxGERTH JózsEF feljegyzéseiben, melyeket AIGNER
a . Rovartani Lapok"-ban közzétett, a kikelő fiatal hernyókról a kö-
vetkezőket találjuk : , A hernyó márczius 17-én délelőtt 10—11 óra-
kor kel ki, igen virgoncz, a petéből azonnal a föld alá búvik:
fehéres, finom gyér szőrözettel, az utolsó gyűrűzet felé erősen sző-
rös, feje felé vastagabb, úgy mint az Oleagina-é s ugyanaz a geometra-
szerű járása is van, mint amannak. Feje nagy, világosbarna és.
fényes". Hozzáteszi még AIGNER: ,A föld alatt LaáAwGERTH hernyói
bizonyára nem találták meg a nekik való eledelt: elpusztultak.
Ellenben úgy látszik, tudták LANGERTH is, ANKER LaJos is annak
módját, miként kell a hernyót és a bábot a szabadban keresni.
Titkukat azonban velük együtt elnyelte a sír".
A petéből kikelt, körülbelül 2 mm. hosszú fiatal hernyók
(I. tábla, 3. kép) legnagyobb része szennyes fehér, illetőleg sárgás
színű, többnyire jól áttetsző piros hátiedénnyel. Egyesek hátlemezei
már most gyengén barnásszínűek némi vörhenyes árnyalattal.
A fej teteje és a nyakpaizs halavány mogyoróbarna; a száj-
részek sötétebbek, inkább vörösesbarnák ; a csoportszemek környéke
csaknem fekete. A fej és az első szelvény szembetünően szélesebb
a test többi részénél, mely . hátrafelé vékonyodik. A fejlődés e fokán
a kis hernyó inkább valami Zeuzera- vagy Cossus-hernyóhoz hasonlít.
A nyakpaizs még össze van nőve és közepén a később mutatkozó
49
világos választó vonalnak csak a nyoma látható. Az utolsó szelvény,
a mely a fogókat viseli, kékesszűrke árnyalatú.
Nagyító alatt a háton jól szembetűnnek az igen apró pont
alakú szemölcsök, melyekből egy-egy sárgásbarna serte áll ki. E sze-
mölcsök elhelyezkedése olyan, mint a felnőtt hernyónál s e miatt
majd csak ennek leírásában fogom részletesebben ismertetni. A nyak-
paizs szélén oldalvást hosszabb szőr áll ki; az utolsó szelvényen
levő serték szintén sokkal hosszabb, mint a többiek.
A vedléseket a hernyó rejtett életmódja miatt nem lehetett pon-
tosan megfigyelnem. Közvetetlenül a vedlés után a hernyó feje egé-
szen fehér és csak később barnul meg. Az alapszíu is mindig söté-
tebbé válik a vedlések folyamán s csak az egyes hátlemezeket össze-
tűző kötőhártya marad világos, szennyesfehér színű. A kis hernyó
háta már az első vedlés után barnásszínű vörhenyes tünettel és
később csaknem ibolyásszürke lesz.
A hernyó táplálónövényét egész mostanáig senki sem ismerte
s azért minden alap nélkül való ArGwNER-nek az az állítása, hogy
már LANGERTH és ANKER is értették a hernyó- és bábkeresés mód-
ját, mert ennek első feltétele a táplálónövény ismerete.
Abból, hogy a nősténynek tojócsöve van, endophag életmódra,
lehetett következtetni. Mindamellett nem volt könnyű feladat a
táplálónövény megállapítása, annyival is inkább, mert a nőstény a
petét, nem mint gondolnók, a növénybe, vagy reá rakja, hanem
egyszerűen a laza homokba vagy földbe. A helyszínén végzett meg-
figyelések így egészen zavarba ejtettek, mert sok esetben megtör-
tént, hogy a lerakott pete körül nem is találtam az igazi tápláló-
növényt. Ebből azonban nem lehet az illető növény hiányára követ-
keztetni, mert a növény rhizomája azért ott lehetett a földben. Így
eleinte én is több növényre (Centaurea Bibersteimi, Aclillea, Poten-
tilla stb.) gyanakodtam, sőt utóbb már azt kezdtem hinni, hogy a
hernyó talán polyphag.
A régebbi entomologusók fás növényekre is gondoltak, úgy
okoskodván, hogy a nőstény tojócsöve segítségével talán azokba
rakja petéit. Így DR. UHRYK NáwpoR a Ribes aureum-ot vélte a
táplálónövénynek. Ebbeli feltevését látszólag megerősítette az a kö-
rülmény, hogy a hímeket több ízben Ribes-bokrok körül látták rep-
desni és eltűnni. Ez azonban helytelen következtetés volt, mert
nem egyszer mi is megfgyelhettük azt, hogy a hím nyugtalanul
repdesett egyes bokrok körül, de ez mindig csak azért történt, mert
a bokrok alatt levő nőstény szagát érezte. ;
Talán nem érdektelen elmondanom azt, hogy egy 1909 őszén
a szabadban kopulában talált nőstény petéiből 1910 április elején
csak egyetlen egy hernyócska kelt ki, és hogy az első megfigyelést,
50
a táplálónövényt illetőleg ezzel kellett végrehajtanunk. Gondosan el-
helyeztük tehát alul-felül zárt kis üveghengerbe és többféle növényt
tettünk be hozzá; többek között egy [Iris pumila levelet is levágtam
és a földbe dugtam. Másnap UJHELYyiI Józser m. nemzeti múzeumi
preparátorral, ki mindeme munkálataimban állandó segítségemre volt,
mindenütt kerestük apró hernyónkat, a földet kétszer átrostáltuk, az
összes gyökereket gondosan megvizsgáltuk, de hiába, a hernyó csak
nem akart előkerülni. Minthogy az üveghenger oly pontosan záró-
dott, hogy a szökés ki volt zárva, a hernyó eltűnése nagy zavarba
ejtett. Végre megnéztem az /ris-levelet, a földben levő részén azon-
ban semmi elváltozás, rágás stb. nem volt látható; utoljára is szét-
téptem az Jris-levelet és legnagyobb meglepetésemre megtaláltam
benne a kis hernyót, melyet szerencsésen agyon is nyomtam. Ez a
felfedezés méltán meglepett. Erre nem számítottam, mert hiszen a
nőstény a petét a földbe szokta letojni s a fiatal virgoncz hernyó
azonnal a föld alá búvik és mégis a levélnek földfeletti részében
találtam meg a kis hernyót.
Szerencsésen felfedeztük tehát az Iris pumia-ban a tápláló-
növényt! s a később kelő hernyók sorsa azontúl már nem aggasztott.
Ezek után a fogságban tenyésztett hernyók életmódjára vonat-
kozólag a következőket adhatom elő :
A fiatal hernyók mindjárt kikelésük után rendkívül fürgék és
mínt rejtett életmódot folytató állatok, azonnal eltünnek a laza föld-
ben vagy a legkeskenyebb hasadékban. Csak a föld összerázása
vagy a hasadék megkopogtatása után jönnek elő rejtekhelyükből,
hogy csakhamar ismét eltünjenek.
Ha a hernyók megtalálják a táplálónövényt, akkor éjjel fel-
mászva annak levelén apró lyukat rágnak s a lyukon mennek a
levél belsejébe, vagy pedig az egymást borító két levélhüvely közé
furakodnak s onnan rágják le magukat a rhizomáig. A rágás helye
a levél két epidermislapja között egészen jól látható, ha a levelet a
világosság felé tartjuk. A hernyók néhány nap alatt a rhizomához
érve, ott teljesen elpúsztítják a növény tenyésző kúpját s a körülötte
levő levelek hüvelytövét, úgy hogy a levelek igen rövid időn belül
megsárgulva elfonnyadnak, elszáradnak és le is hullanak. Minthogy
a tenyésző kúp többnyire már 1—2 cm.-nyire a földben van s a
1 Utóbb kitünt, hogy más [/ris-fajok is szolgálhatnak a hernyó táp-
lálékául ; ilyenek: az Iris variegata L., arenaria W. et K., germanica L. stb.
A különböző [/ris-fajokon való előfordulás némi befolyással van a lepkék
nagyságára. Így azokból a hernyókból, melyek a budai hegyeken oly gya-
kori Iris pumila-val táplálkoznak, rendesen sokkal kisebb lepkéket kapunk ú
mint a más Iriseken élőkből. :
91
zöld részek a föld felett elpusztultak, eltűnik minden nyom, a miből
a hernyó jelenlétére következtetni lehetne. E miatt láttunk őszszel a
helyszínén oly kevés J/ris-t. Mire a hernyók a rhizomáig jutnak,
már egy-két vedlésen mentek át, de a vedlések számát a hernyó
megzavarása nélkül nem lehetett pontosan megfigyelni. A hernyók
aztán mind lejjebb, illetőleg beljebb nyomulnak a rhizomába s abban
különböző aknákat rágnak ki maguknak (I. tábla, 8. kép.). Ha pl.
csak kevés vagy kis rhizoma áll rendelkezésükre, akkor a rhizomát
teljesen felemésztik, úgy hogy csak az epidermise marad meg. Üveg-
falu edényben történvén a tenyésztés, megfigyeltük azt is, hogy a
hernyók nem maradnak állandóan benn a rhizomában, hanem időn-
kint a laza földben különböző meneteket fúrnak s azokba ki is men-
nek a rhizomából ; ha útjukban más rhizomára akadnak, esetleg ebbe
rágják bele magukat. A mennyiben a rhizomák felületesen a föld
színén vannak, mint ez pl. a budai hegyek köves, sziklás helyein
gyakori eset, akkor csaknem mindig találhatók járatok a gyökértörzs
alatt a földben. Előfordul az is, hogy a hernyó felfelé rág lyukat a
rhizoma oldalán; ez esetben a lyukat gondosan elzárja szövedékkel,
.Aa melybe a fehéres, később megbarnuló ürűlék is bele van szőve.
Érdekes, hogy a hernyó endophag életmódja daczára az állábak
talpa nincsen köröskörül horgocskákkal felszerelve, mint pl. a Cossus
hernyójánál, hanem mint az Agrotis-hernyóknál a talpnak egy része,
talán egyharmada kapaszkodó horgocskákkal van. borítva, vagyis a
pedes semicoronati typust mutatja.
A. teljesen kifejlődött, bábozódásra kész hernyó (I. tábla, 5. kép)
nagyjában az Agrotis hernyókhoz hasonlít és 6—68 mm. szélesség
mellett körülbelül 37—40 mm.-nyi hosszúságot ér el.
Teste eltérőleg a fiatal hernyóétól hengeres, mind a két vége
felé vékonyodó.
Alapszíne iboly a- vagy barnásszürke, néha, különösen
fiatalabb korban, vörhenyes árnyalattal, hátlemezein nagyon finom
világosabb szürke vonalkákkal tarkázva. Két oldalt a kiemelkedő
sötétebb színű szemölcsök következtében a stigmák alatt két vilá-
:gosabb hosszanti sáv vehető észre. E sávok, valamint az egyes szel-
vények közei és a hasioldal szennyes szürkések, zöldbe nhajlók, . élő
állapotban az áttetsző testfolyadéktól némi olajzöld árnyalattal.
Az apró gömbölyű fej fénylő sötétbarna színű s a szájrészek
felé helyenként sötétebb, gyér sárgásbarna szőrözettel borított.
A nyakpaizs sötétbarna, közepén hosszanti vonallal két félre
osztott; ez, valamint a szemölcsök is sötétbarna színűek. A farlemez
kékes- Sütő. A torlábak halavány barnák.
A nyakpaizson kézi nagyítóval mind a két oldalon 8—10 416
szemölcs vehető észre, melyből egy-egy sárgásbarna serte áll ki. E
apa
2 eze
52
szemölcsök elhelyezése ép úgy mint a többi szemölcsé, az egész test
felületén szimmetrikus.
A nyakpaizs közepén a középvonalhoz közel levő négy sze-
mölcsből kiálló nagy sörték egy szimmetrikus trapéz négy sarkát
alkotják, olyformán, hogy a két elülső sörte egymástól, illetőleg a
középvonaltól távolabb áll, mint a két hátulsó; a két elülső azon-
kívül hosszabb is. A nyakpaizs többi sörtéje ennek szegélyéhez van
közelebb s a legelől levő serte sokkal hosszabb mint a többi.
A többi szelvényen a szemölesök helyzete ugyanolyan, mint a
bagolypillék hernyóin. szokásos. Ugyanis a 2-ik és 3-ik szelvényen a
négy hátszemölcs egymás mellett egy gyengén hajlott haránt sorban
áll. A 4—10-ik szelvényen a szemölcsök egymás mögött állanak
párosával egy symmetrikus trapéz négy sarkát alkotva, de itt a két
elülső van egymáshoz közelebb, mint a két hátrább következő.
A 11-ik szelvényen a két pár s-:rte csaknem pontosan az első mö-
gött van s egy szabályos négyszög négy sarkát alkotja. A .-12-ik
szelvényen a serték megint egy fordított állású symmetrikus trapéz
alakját mutatják, ép úgy mint a nyakpaizs középső. sertéi. A 18-ik
és 14-ik szelvényen, a melyen a sötétebb farlemez van, a szemölcsök
elhelyezése ugyanolyan, mint a 12-ik szelvényen.
Lássuk ezek után az oldalszemölcsöket. Az 1-ső szelvényen a
stigma előtt és alatt egy hosszúkás, meg egy gömbölyű, egy-egy
szőrt viselő szemölcs található ; ezek alatt a láb töve fölött még egy,
inkább ovális szemölcs foglal helyet, a mely két kiálló sertét visel.
A 2-ik és 3-ik szelvényen a stigmákkal egyenlő magasságban há-
rom vagy négy nagyobb szemölcs látható egymás mellett, felettük
két kisebb, alattuk a láb tövénél még egy. A 4—11I-ik szelvényen a
stigma mögött, továbbá fölötte és alatta egy-egy szemölcs van, a
minden szelvényen előforduló lábtövi szemölcsön kívül. A 10-ik
szelvényen hiányzik a szemölcs a stigma mögött, de helyette a
stigma alatt levő szemölcs mellett van még egy kisebb. A 12-ik szel-
vényen oldalvást a lábtövi szemölcsön kívül csak két szemölcs lát-
ható, egy a stigmákkal egyenlő magasságban,-a másik valamivel
lejebb egy irányban a többi szelvényeken a stigma alatt levőkkel.
A stigmasor és az alatta levő hosszanti sorban elhelyezkedő
szemölcsök közein a világosabb alapszín egymás alatt két hosszanti
sávot formál.
A hasoldalon a kis szemölcsök elhelyezése a következő :
Az 1—3-ik szelvényen a torlábak között a középvonalhoz kö-
zel két szemölcs áll. Maguk a torlábak is sertéket viselnek, tövükön
pedig öt szemölcs van. A 4—5 ik szelvényen a középvonal mindkét
oldalán három, félkörben álló szemölcs foglal helyet: A 6—9-ik szel-
vényen a hasilábak (ál-lábak) tőízülékén .egy-egy, a belső oldalon a
be
MEA -
te tv al
58
lábak között, valamint a lábak külső oldalán előrefelé még három
sszemöles tűnik fel. A 10—12-ik szelvényen ismét csak két igen apró
szemöles ötlik fel a középvonal mindkét oldalán. A hernyó-állapot
áprilistől augusztus végéig, illetőleg szeptember elejéig, tehát körül-
belül ötödfél hónapig tart. A teljes nagyságot elért hernyó a keresztül-
kasul rágott rhizoma alatt laza földes szövedékben változik át bábbá.
A vörhenyes barna báb (I. tábla, 6. kép) körülbelül 24 mm.
hosszú és 9 mm. széles ; hátulsó végén két rövid, vékony tüskében
végződik és feljebb a töve felé még két vékonyabb tüske van rajta.
A bábnyugvás szeptember elejétől október elejéig, tehát körül-
belül egy hónapig (32—35 napig) tart.
A lepke rendszerint a reggeli órákbau búvik ki a bábból, még
pedig október első napjaiban.
A nőstény (I. tábla, 7 kép) többnyire felmászik egy fűszálra
vagy valami más alacsony növény szárára s tojócsövét kitolva
ekként készül elő a párzásra. A hímek reggel, a mint a nap le-
bocsátja első sugarait, úgy 129—9 óra tájban, kezdenek repülni s
hullámosan szökdelő gyors ütemben röpdösnek a tisztásokon vagy
egyéb területeken, rendszerint nagyobb körökben visszatérve, mi-
közben nem egyszer magasan felemelkednek a levegőbe és magas
fák koronáin át tűnnek el a figyelő szeme elől. Majd kutató útjok-
ból visszatérnek, mígnem valamely hím szimatot kap. Ekkor. a nős-
"tény körül mindig kisebb és kisebb köröket ír le a levegőben, majd
közvetétlenül felette, mind lassúbbá és lebegésszerűbbé válik repü-
lése, miközben hirtelen a nőstény mellett terem s nyomban már is
kopulában van vele és szárnyait összecsapva nyugodtan csüng fejjel
lefelé a fűszálon. Ismeretes, hogy a lepkéknél, különösen a szövő-
pilléknél, mily fontos szerepe van a szagnak a párosodásnál. A hí-
mek rendesen sokkal szélesebb fésűs csápjukkal már nagy távol-
ságból is megérzik a nőstények szagát.
. — Ha a nőstény nem tolja ki tojócsövét, akkor a hímek meg sem
találják, mert úgy látszik, hogy akkor az illatmirígyekből csak na-
gyon gyengén vagy egyáltalában nem árad ki az az illat, a melyet
a hímek néha már messziről megéreznek.
A lepkék nőstényeinek ez az illata, mint azt PErERsSEN kimu-
tatta, az illatmirígyek, melyeket SIEBoLp glandulae odortferae-knak
nevezett al, váladékától ered. E mirigyek nyílásai a petevezeték
végén vannak, s amikor a nőstény tojócsövét kitolja és mozgatja,
egyúttal a petevezeték vége is kitolódik s a mirigyek váladéka köz-
vetetlenül a szabadban párologhat el.
Továbbá azt is tapasztaltuk, hogy a hímek először mindig a
frissen, még aznap kelt nőstényeket termékenyítették meg. Ez köny-
nyen érthető, mert ezeknek az illata a legintenzivebb. Erre vonat-
54
kozólag kisérleteztünk is. Egyszerre kitettünk néhány különbőző
időben kikelt nőstényt és mindannyiszor beigazolódott ez a tapasz-
talati tény.
A párok rendesen egy óráig, ritkán valamivel tovább (egy
megfigyelt esetben másfél óráig) maradnak kopulában. Ekkor már,
úgy 11 óra tájban erősebben tűz a nap s a nőstény nyugtalankodni
kezd és lábaival igyekezik párjától szabadulni, elkezdi hátulsó lábai-
val a hím potrohát kapargatni, majd tovább menni próbál és végre-
egy erős rántással széjjelválik a hímtől. Néhány perczig mind a
ketten egymástól kisebb távolságban nyugodtan ülve maradnak; a
hím azután megrezegteti szárnyait és felrepül, de egy-két nagyobb
kör leírása után leereszkedik a fűbe és nyugalomra tér. Ez a nyu-
galma másnap reggelig tart és a lepke aztán egy-két nap mulva
e:pusztul.
A nőstény, mely a párosodás befejezése után egy helyen nyu-
godtan pihen, 12 óra tájban bontogatni kezdi szárnyait, nyugtalanul
idestova szaladgál a földön és megkezdi a peterakást. Tojócsöve se-
gélyével a petéket egyenként rakja le, azonban mint már említettem,
nem a táplálónövénybe, hanem egyszerűen a növény körül a laza
földbe vagy homokba s nem is igen mélyre, csak mintegy 142"em.-
nyire. Egy helyre csak néhány petét rak egymástól bizonyos tárol-
ságban ; majd felrepül és lassú, csaknem egyenes irányú, a hímétől
teljesen eltérő repüléssel tovább száli, de nemsokára leereszkedik és
alkalmas helyen újból ismétlődik az előbbi jelenség, mely egészen
délután 2—3 óráig tart. Ezen az időn túl már nem láttunk nőstényt
felrepülni.
A peterakás munkája 3—4 nap alatt befejeződik, a mikor is a
nősténynek előbb oly duzzadt potroha a peték kiürítése következté-
ben egész megvékonyodik, mire a lepke, befejezvén élethivatását,
elpusztul.
Annyi bizonyos, hogy az Ozgytrypia orbiculosa elterjedési köre-
nemcsak Budapest környékére és a budai hegyekre szorítkozott,
hanem az ország más vidékeire is kiterjedt. Semmi esetre sem
könnyű feladat azonban e fajt a szabadban megtalálni, a mennyiben
csak akkor lehet erre kilátásunk, aa nagyobb mennyiségben fordul
elő valamely helyen, a mi a ritkább esetek közé tartozik. Továbbá
fontos, hogy éppen repülésük alkalmával találjon rájuk az ember :
ez meg tiszlára csak a szerencsés véletlennek köszönhető.
Az eddig ismeretes termőhelyeken kívül meg kell még emlí-
tenem Székesfehérvácr-t, a honnan Kovárs LAJos jelezte 1904-
ben. Újabban felfedezett termőhelyei: a pestmegyei Puszta-.
Peszér, a bol nemcsak magam és velem együtt UJHELYI JÓZSEF
múzeumi preparátor, hanem RorHscHILD N. KáRory is gyüjtötte,
j
28
zi A
50
továbbá állítólag Pozsony-Szent-György, a hol LAszv REzső
akadt volna rá.
Lepkénkről sokáig azt hitték, hogy az a magyar fauna kizáró-
lagos sajátja. Utóbb azonban kiderült, hogy hazánk határain túl is
előfordul. Így megtalálták már Romániában! és Görögországban,?
sőt ezt megelőzőleg még Ázsiában is a Tjan-Shan hegységben és
Saissan vidékén.?
Ha az Ogxyirypia orbiculosa elterjedési viszonyait nézzük, min.
denesetre nagyon szembetünő, hogy felfedezése óta több mint 100
év telt el és mégis oly kevés előfordulási adat áll rendelkezésünkre.
Ez semmiesetre sem tulajdonítható teljesen annak a körülménynek,
hogy az egyes országok faunáját nem kutatták még eléggé ki, ha-
nem ennek véleményem szerint egészen más oka van. Az Ogyirypia
orbiculosa ugyanis monotypikus, azaz a genus-nak egyetlen napjainkig
fennmaradt faja.
Kétségen kivül nagyon régi eredetű, a mit a Bombycidákra
emlékeztető sajátságokon kivül az is bizonyít, hogy hernyója mono-
cotyledon növényeken él, továbbá hogy faji bélyegei absolut merevek.
A monotypikus fajokról tudjuk, hogy azok további variáló,
alkalmazkodó képességeiket elvesztették, kipusztulásra, kihalásra
szántak. Ez a kihalás azonban nem hirtelen, hanem hosszú időn
keresztül és elterjedési körének nem minden pontján egyszerre, ha-
nem csak helyenkint következik be.
A. szórványos előfordulás a monotypikus fajok legjellemzőbb
sajátsága. Így az Ogytrypia orbiculosa is egy nagy kiterjedésű terü-
letről már eltünt, csak itt-ott maradt fenn mint relictum.
Hazánkban e faj elterjedési köre elsősorban a Nagy Álföldre
szorítkozott. Legtöbb adatunk Budapest környékéről van, ahol úgy
a pesti oldal lapályos részein (Városliget, Újpest, Rákos) mint a
budai dombvidék több pontján reábukkantak.
A budai hegyeken való előfordulásból azonban még abban az
esetben sem lehetne e faj hegyi eredetére következtetni, ha a
Vértes hegység magasabb pontjairól is lenne adatunk, mert a budai
hegyek úgyszólván csak domboknak vehetők és a Vértes hegyláncza
mint szigethegység emelkedik ki az Alföldből. Hegyi (montan) jel-
lege mellett szólna az a körülmény, ha a Kárpátokból, az Alpokból
vagy esetleg Csehország régi korú hegyeiből került volna elő ez a
faj. Igy mindaddig a míg erre hiteles adatunk nincsen, sokkal tet-
1 FR. J. SaALav, Katalog der Macrolepidopt. Rumüniens. (Bul. Soc. St.
Bucur. XIX. 1910. p. 190).
? H. REBEL, Berges Schmetterlingsbuch, 9. Aufl. 1910, p. 194.
3? G. F. HaAmrsos, Cat. Lep. Phalaenae Brit. Mus. IV. p. 128. (1903).
56
szőbb ha az Alföldet tekintjük a faj hazájának és elterjedése ki-
induló pontjának. Az a körülmény, hogy névtelen felfedezője Sze-
geden fogta az első példányt, de a többi termőhelye a pesti oldalon
és különösen legújabb felfedezése Puszta-Peszéren, egy alföldi és
meglehetősen őseredeti állapotban megmaradt területen, mind meg-
erősíti azí a feltevésemet, hogy az Ozgytirypia orbiculosa igazi alföldi,
pusztai állát. Nagyon valószinű, hogy lepkénk az egész Nagy Al-
földön előfordult abban az időben, a mikor a csak még egyes mo-
csarak által megszakított területek egy többé-kevésbé összefüggő
homokbuczkás vonulatot képeztek. Ilyen vonulat töredéke látható
még Izsák, Kecskemét, Lajosmizse, Czegléd, Pusztavacs, Örkény,
Puszta- Peszér, Gyón, Alsó-Dabas stb. környékén. Ez a homokvonu-
lat Budapestig, illetőleg majdnem Váczig terjedt, jelenleg azonban a
kultura teljesen szétdarabolta, egyes részei csak itt ott miradtak
meg eredeti állapotukban. ;
Budapest vidékén az Ogxyirypia orbiculosa eredetileg szintén a
pesti oldal homokos területeinek volt a lakója, a honnan azután
tovább terjedt a Duna tulsó partján a budafoki fensíkra, a Kamara-
erdőbe, majd a szomszédos előhegyekre (Gellérthegy, Sashegy) és fo-
kozatosantovább a budai hegyek alacsonyabb lejtőire. A budai hegye-
ken való előfordulást másodlagosnak, későbbi keletűnek kell tartanunk.
A többé-kevésbé eredeti növényzettel bíró homokos ősterület
Budapest környékének pesti oldalán, jelenleg keskeny sávvá szorult
össze, a főváros úgynevezett fásítási övébe, melyet a város annak
idején azért létesített, hogy a szélfújta homok tovatérjedésének gátat
vessen. Ez a keskeny gyűrű szolgált az alföldi állatok utolsó mene-
dékéül, ma azonban már ezt is minden oldalrél a kultura foglalta le.
Miután a rohamlépésben haladó kultura a főváros környékén
korán megváltoztatta az ősterület képét, az ezt a területet benépesítő
állatvilág részben elpusztult, nagyobb része azonban alkalmazkodván
a megváltozott viszonyokhoz mindinkábh távolabbra kiszorult, A bu-
dai oldalon a mai Kelenföld, Kamara-erdő tájékán ugyan ilyen vi-
szonyokkal állunk szemközt, a mennyiben a terjeszkedő kultura miatt
a typikus alföldi állatok jórésze a budai hegyek alacsonyabb lejtőire
szorult.
Az Ogyirypia orbiculosa ilyirányú terjeszkedését lehetővé tette
a tápnövény előfordulása, illetőleg a lepkének alkalmazkodása a kü-
lönböző Iris-fajokhoz. A lepte tápnövénye az úgy az Alföldön, de
különösen a budai hegyeken széltében elterjedt Iris pumila L., az
Alföldön azonkívül elsősorban a keskenylevelű homoki nőszirom
(Iris arenaria W. g K.) és az Iris variegata L. A tenyésztési kisérz
letek során kitüut az is, hogy a hernyó nem veti meg az Iris germa-
mica L. és más csaknem fás rhizomájú JIris-fajt sem,
fm,
6,
91
Előmozdítja a terjeszkedést az a sajátságos körülmény is, hogy
a nőstény is kitünően repül, a peték lerakása alkalmával pedig nagy
területet kalandoz be és egymástól közel-távol fekvő helyeken min-
dig csak egynéhány petét rak le. A peterakás ezen módja össze-
függ különben az Iris-ek előfordulási viszonyaival is. Az Iris varte-
gata pl. az Alföld erdeinek szélén vagy tisztásain szétszórtan álló
kisebb csoportokban fordul elő.
Ma már a Nagy Alföldön is nagyon megváltoztak az eredeti
viszonyok. Az idők folyamán ugyanis a homokos területeket is min-
denütt művelés alá fogták, a minek következtében a növényzet is
megváltozott. Ha azonban valamely terület csak rövid ideig volt
művelés alatt, majd újból parlagon hevert, akkor az eredeti nö-
vényzet jó része visszatér a környezetből. A növényzet folytonos
változásával a rovarvilág is kénytelen a megváltozott viszonyokhoz
alkalmazkodni.
Puszta-Peszéren több éven keresztül alkalmam volt a terep-
viszonyokat megfigyelni, itt egyes részeket, a melyeken nem sikerült
a gabonafélék stb. termelése, újból parlagon hagyták, a buczkák leg-
nagyobb részét pedig akáczfával ültették be. Ennek folytán az eredeti
növényzet lassankint eltünt, az Iris azonban még megél a gyér er-
dőben, melyben még egész könnyedén száll a lepke a bokrok és fák
között és csak az erdő sűrűségével tünik el az Iris és vele együtt a
lepke, mely azután a tisztásokra és az erdőszélekre szorul. A Nagy
Alföld számos pontján a vándorló homokbuczkák, melyek régen bizo-
nyára tetemes szélességet értek el, a különböző vizeknek mintegy gá-
tat emeltek, így azután sok helyen a mélyedésekben megmaradtak a
vizek. Ilyenek voltak a terepviszonyok Puszta Peszéren is, a hol az er-
ők és tisztások mélyebben fekvő helyein nád, sás, Iris pseudacorus és
egyéb vízi- illetőleg mocsári növények jelzik az egykori mocsarak
nyomait.
A viszonyok gyors megváltozása teszi sürgőssé az Alföld fau-
nájának kikutatását és tanulmányozását, mert nemsokára az a né-
hány eredetiségében eddig még fenmaradt terület és vele együtt
annak állat- és növényvilága is el fog tünni, nekünk pedig az egyes
fajokra vonatkozó következtetést lehetetlenné fogja tenni.
De nézzük tovább az előfordulási adatokat :
Székesfehérváron Kovárs LaJos 1904-ben gyüjtötte a lepkét.
Ezt az adatot újabban nem sikerült megerősítenem, legalább két éven
át több ízben bejárván UJHELYyI-vel a területet, buzgólkodásunk siker-
telen maradt.
Újabban LAszv Rezső Pozsony-Szent-György környékéről em-
líti a lepkét, de ezt az adatot egyelőre kétségbe kell vonjam, még
pedig azért, mert Laszv állítólag Hedera helix levélen talált egy her-
58
nyót, a melyből azután a gyüjteményében levő egyetlen Ogyirypia
orbiculosa példánya kifejlődött volna. Ha ez utóbbi körülmény nem
tenné gyanussá és kétessé ezt az adatot, mint később látni fogjuk, a
pozsony-szent-györgyi előfordulás éppenséggel nem volna lehetetlen
dolog, mert ez a hely is a Kis Alföld szélén van, sőt ha feltevésem
helyesnek bizonyul előkerülbhetett volna még távolabbra nyugatról a
bécsi medenczéből is. ;
Ugyanis, mint ismeretes, a harmadkorban tenger borította a
Nagy Alföldet, mely tenger kelet felé a romániai síkságot is betöl-
tötte és egészen a Fekete-tengerig terjedt. Csak később, a mioczén
vége felé maradt vissza a Szarmata-beltenger, melyet a beömlő
folyók mindinkább kivetkőztettek sós jellegéből, lassan brack-, majd
édesvizűvé vált, mignem fokozatos kiszáradása után csak kisebb-
nagyobb édesvizű tavak és mocsarak maradtak meg, végül pedig az
egész tengerfenék szárazfölddé változott át.! Minthogy ugyanez a.
harmadkorbeli tenger töltötte be a Kis Alföldet és a Bécsi meden-
czét is, tehát nem lenne lehetetleu ottani előfordulása sem.
A Bécsi medenczéből ZERny? ugyanis már 12 pusztai lepke-
fajt sorol fel, melyeknek legnagyobb része Budapest környékén elő-
fordult, sőt részben még ma is található ; ilyenek a Colias Chryso-
theme Esp., Agrotis fugax TeR., Mesotrosta signalis TR., Chondrosoma
fiduciaria ANK., Crambus matricellus TR., Phlyctaenodes sulphuralis HB. stb.
A Chondrosoma fiduciaria-t, ezt a szintén őszi verőfényes napo-
kon repülő fajt, felfedezője és leírója ANKER, a Kamara-erdő tájékán
találta először. De a mióta az ottani viszonyok teljesen megváltoz-
tak, nagyon sokáig nem hallottunk bírt e fajról. Most két éve azután
felfedezték Laxenburg mellett, a Bécsi medencze déli részében és
az elmult évben UJsHELyI-vel megtaláltam Puszta-Peszéren is.
Feltevésem helyességét bizonyítja oláhországi előfordulása is,
a honnan SaLav? Brosteni-Barnari környékéről említi. Ez az adat
feltétlenül hiteles, CaRaApJa ugyanis arról értesített, hogy a SEEMANN
által nevezett helyen a Bistrica-folyó völgyében gyüjtött: két pél-
dányt maga is látta.
A hegyek között való előfordulás itten, úgy mint nálunk a
budai hegyekben, bizonyára későbbi keletű, mert Romániában is:
1 SuEss, E.: Das Antlitz der Erde. Prag-Leipzig, 1885.
HAvER, FR.: Die Geologie und ihre Anwendung auf die Kenntniss der
Bodenbeschaffenheit der Oestr. Ung. Monarchie. Wien, 1871.
2 Zegyy, H.: Entwickelung und Zusammensetzung der Lepidopteren7
fauna Niederösterreichs. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien, LXII, 1912, p. 154.)
3 SALaY, FR. J.: Katalog der Macrolepidopt. Rumüniens. (Bul. Soc. St
BŰCUTSSE EVEN 90 s MAO
: sál
59
minden valószinűség szerint a romániai síkság képezte a tovaterje-
dés kiinduló pontját, a honnan a lepke később a völgyek mentén
terjedt tovább s mindinkább beljebb szorult a hegyek közé.
Lepkénket az irodalomban még Görögországból (Attika) és-
Turkesztanból (Szaizan és Tjan-shan) említik.
Arra a kérdésre, hogy az Oxyirypia orbiculosa endemikus faj-e,
a milyennek FRgiváLpszKEY IMRE és AIGNER tartotta, vagy pedig keleti
eredetű, tekintettel a rendelkezésünkre álló kevés előfordulási adatra,
nehéz határozott feleletet adni.
Nézetem szerint az Oxyirypia orbiculosa őshazája Közép-, illető-
leg Kelet-Ázsiában keresendő, a honnan sok más alföldi fajjal együtt
bevándorolt és egészen Budapestig, sőt valószinűleg a Kis Magyar
Alföld mentén egészen a Bécsi medenczéig nyomult előre.
Régente elterjedése az Alföldön valószinűleg nagy és össze-
függő területekre kiterjedő volt, napjainkban azonban csak kevés
ponton maradt meg reliktumként.
Minthogy az Ozxyírypia orbiculosa elterjedése az Iris-fajok elter-
jedésével esik össze, fontos, hogy a szabad természetben táplálékáúl
szolgáló Iris fajok (I. arenaria, pumila, variegata) elterjedési viszo-
nyait is figyelemmel kisérjük.
DYxEs nem régen megjelent monografiájában! fenti fajokat a
Pogoniris osztályban tárgyalja. Az Iris arenaria W. g K. csak
szinonímaként szerepel, mert MaAxrmovicz szerint ez csak az [ris
flavissima Pauc. alakja, mely utóbbi Morvaországtól Magyar- és Dél-
Oroszországon és az Altáj vidékén keresztül Mongolországig fordul
elő. Ezeket az adatokat KELLER? és ASCHERSON-GRAEBNER3 adataival
kiegészítvén, a következő képet nyerjük: Alsó-Ausztria (Pulkau,
Retz), Morvaország (Nikolsburg), Magyarország (Kis Alföld, Győr,
Komárom, Esztergom, Székesfehérvár, Tolna, Zala, Pest [Budapest,
Városliget, Rákos, Csepelsziget], Heves, Zemplén, Kúnság [Nagy-
kőrös] egészen a Tiszáig] Dubova), Oláhország (Moldva), Dél-
Oroszország, Irkuczk, Jenisseisk, Baikal-tó, Transzbaikália (Dahuria)
és Észak-Mongolország.
Az Iris pumila L. elterjedési köre: Ausztria-Magyarország
(Budai hegyek: Gellérthegy, Farkasvölgy; Meleghegy, Kolozsvár,
. Nagyenyed, Szászsebes, Szt.-Erzsébet), Dobrudzsa, Görögorszag,
. Oroszország és Kis-Ázsia.
Az Iris variegata L. elterjedési köre: Ausztria, Magyarország
DxxEs, W. R.: The genus Iris. Cambridge, 1913.
KELLER, L.: Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LIV, 1904, p. 620.
ő ÁSCHERSON § GRAEBNER: Synopsis d. mitteleurop. Flora Band III
Leipzig, 1905—7. p. 473.
a 9
60
(Buda, Mátra, Selmecz, Bánság, Deliblat, Erdély, Hosszúzszó),
Horvát-Szlavonország, Szerbia, Bolgárország és Dobrudzsa.
Az Iris germanica L., mely a kérdés eldöntésénél különben
úgy sem vehető tekintetbe, eredetét nem lehet kimutatni; mint
kultivált és félig kultivált faj egész Közép-Európában gyakori, de
előfordul Kis-Ázsiában, sőt Nepalban is.
Az Iris-fajok vázolt elterjedési . viszonyaiból látható, hogy az
Iris flavissima PAD. (arenaria W. éz IK.) elterjedési köre egyezik
meg legjobban az Ozytirypia orbiculosa eddigi előfordulási adataival.
A lepkének Közép-Ázsiában való elfordulását csak úgy tudjuk meg-
magyarázni, ha az Iris arenaria-t tekintjük eredeti tápnövényének,
minthogy a másik két faj Közép-Azsiában nem fordul elő. Ezt bizo-
nyítja, az a megfigyelésem, hogy a Nagy Alföldön lepkénk hernyója
csak az Iris arnarta-an található. A többi Iris fajhoz csak később,
alkalmazkodott, a mikor az alföldi helyekről a kultura a csak
később mívelés alá vett hegyiekre szorította. Az [Iris arenariá vonu-
lata egyúttal megjelöli a lepke bevándorlásának útját is. Ez a
bevándorlás nem egyszerre s nem a közelmultban történt, hanem
minden valószinűség szerint még az utolsó jégkorszakot követő idő-
szakra esik, melynek elvonulása után a klimatologiai viszonyok nem
voltak oly szélsőségesek, mint az azt megelőző jégkorszakban s így
a bevándorolt fajok egy része a jelenkorig fennmaradhatott a Nagy
Alföld néhány csekély kiterjedésű, a kulturát kikerülte őseredeti
pontján. !
Kijelölvén fentiekben a kutatás irányát, még arra kérem hazai
gyüjtőinket, hogy ha az Oxytirypia orbiculosa valamelyik újabb termő-
helyét megismerik, azt velem közölni szíveskedjenek, továbbá kérem,
hogy túlbuzgó kutatásaikban az [ris-fajokat lehetőleg ne pusztítsák
ki teljesen, hogy ezzel a mindenesre védelmet érdemlő, a napsugaras
őszi napokat megélénkítő szép faj kipusztulását még jobban és
gyorsabban elő ne mozdítsák.
Végül köszönettel kell UJsHELyI Józsmr nemzeti múzeumi
preparátorról megemlékeznem, a ki kutatásaimban és a tenyésztési
kisérleteknél mindig és mindenben a legnagyobb buzgalommal segít-
sségemre volt. Ugyaucsak kedves kötelességet teljesítek, ha meg-
köszönöm DR. ABowNYI SÁNDOR, DR. PONGRÁCZ SÁNDOR, PRASZKY
FERENCZ és DR. SzoMBarHY KÁLMÁN szíves fáradozását, a kik a mel-
lékelt tábla egyes képeinek rajzolását, festését vagy fotografálását
voltak szívesek elvégezni.
1 DRupE, O.: Entwicklung der Flora des mitteldeutseheu Gebirg-u.
Hügellandes. (Résult. Congrés Internat. Botanigue. Vienne, 1905. p. 122).
ZERny, H.: Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LXII, 1912, p. 137.)
Ha 00
15.
16.
1876
18.
19.
65
Az I. tábla magyarázata.
1. kép. Az Oxytrypia orbiculosa EspP. petéje oldairól, nagyítva.
2. , . A pete héjának szerkezete, erősen nagyítva.
, — A petéből kibujt fiatal hernyó, nagyítva.
A: félig kifejlődött hernyó, természetes nagysázban.
5. , — A teljesen kifejlődött hernyó, természetes nagyságban,
6. ., A báb, gyengén nagyítva.
. T. , — A nőstény lepke, természetes nagyságban.
8. , Az [ris pumia kirágott rhizomája.
Irodalom.
. Azrum, B. : Forstzoologie. — III. Bd. Die Insecten. 1874.
. Brancni, V.: In defence of natural genera. (Bull. Acad. 5c1. 5.-
Pétersbourg. 1907, p. 369—5370).
. CaRus, J. V.: Geschichte der Zoologie. 1872.
. DARwIN, CH.: A fajok eredete. Ford. DAPpsvx LÁszLó. 1872.
— — : Az ember származása és az ivari kiválás. Ford.
TÖRÖK AURÉL és Ewrz GéÉza. 1884— 85.
— — : Das Variiren der Tiere und Pflanzen im Zustande
der Domestikation. Deutsch von CaRus. 1899.
. DRAupT, M.: Zur Kenntniss der Eupithecien-Eier. (Iris, 1905).
. BicHHopr, W. J.: Huropaische Borkenkafer. 1881.
. ErmeR, G.: Die Artbildung und Verwandtschaft bei den Schmet-
terlingen. 1895.
. Esrz Géza: Állattani törekvések a multban és jelenben. (Állat-
tani Közlemények. I, 1902, p. 4).
. HaRric, TH.: Germars Zeitschrift füs Entomo!ogie. 3 1837, 1840,
1841, 1842.
. HevxscHEL, G. A. 0.: Leitfaden zur Bestimmung der schadlichen
Forst- und Obstbaum-Insekten. 1896.
. JoRpaN, K.: On Mechanical Selection and Other Problems.
(Novitates Zoologicae. III, 1896, p. 426).
— — — : Revision of Sphingidae. (Novitates Zoologicae. IX,
Suppl. I—II, 1903).
— —- : Der Gegensatz zwischen geographischer und nicht-
geographischer . Variation. (Zeitsechr. f. wiss. Zo010g9ie.
LXXXIII, 1905, p. 151).
JupmicH J. F. u. Ned H.: Lehrbuch der Matteleneet áisebhen
Forstinsektenkunde. Berlin, 1885, 1890 —95.
KALTENBACH, J. H.: Die Pflanzenfeinde aus der Klasse der In-
sekten. Stuttgart, 1872.
LAMARCK, J.: Philosophie zoologigue. I, Paris,
CLixwé, C.: Systema Naturae. Ed. I, 1735.
62
20.
ie
22.
283.
24.
25.
26.
27.
28.
29.
30.
31.
32.
38.
34.
30.
36.
MEYEx, I. B. : Aristoteles Historia animalium. (AUBERT u. WIMMER)
Leipzig, 1838.
MéHEny Lasos: Elmélkedve buvárkodjunk. (Állattani Közlemé-
nyek. I, 1902, p. 35).
NÖRDLINGER, H.: Die kleinen Feinde der Landwirtschaft. 1855.
NÜSSLIN, 0 Leitfaden der Forstinsektenkunde. Berlin, 1905.
PETERSEN, W.: Beitráge zur Morphologie der Lepidopteren. (Mém.
Acad. Imp. des Sclences TET ÉS GE VENESSeEs EK
1900, No 6, p. 1—144).
RArTzEBURG, TnH.: Die Forstinsekten. I. 1837— dul,
— —— —— Die Waldverderbniss. 1— II Berlin, 1866.
— — — Die Waldverderber und ihre Feinde. 7 Auil. von J.
F. Judeieh. Berlin, 1876.
Ray, J.: Historia plantarum. I. 1686.
REaumuRk : Mémoires pour servir a b Histoire des Insectes. Paris,
21
RösSEL vor RosEwxHor, A. J.: Monatliche Insektenbelustigungen.
Nürnberg, 1749—1755.
SEMENOV, A.: Die taxonomischen Grenzen der Art und ihrer
Unterabteilungen. Versuche einer genauen Definition der
untersten systematischen Kategorien. Berlin, 1910.
SHARP, D.: Insects. (The Cambridge Nat. History, Vol. V-VI.)
SrawxpFuss, M.: Handbuch der palaearktischen Gross-Schmetter-
linge. 2. Aufl. Jena, 1896.
— — —— Gesammtbild der bisher vorgenommenen Temperatur-
und Hybridisationsexperimente. (Insekten-Börse. XVI,
189952. 25. 9, 62, 67. 98, 1167 154446 153160" 1655
MAL 10)
— — — Die Resultate 30 jahriger Exper. mit Bezug auf Art-
bildung und Umgestaltung in der Tierwelt. (Verh. Schweiz.
Nat. Ges. Vers. in Luzern, 1905.)
—-. — — Chaerocampa elpenor ab. daubi und Mitteilungen über
Mutationen illustriert an Aglie Tau. (Iris, XXIV, E2A0oS
369—392).
. TASCHENBERG E. L.: Praktische Insektenkunde. Bremen, 18783—80.
— — — Forstwissenschaftliche IÍnsektenkunde. 1874.
— — — Die Hymenocpteren Deutschlands. Leipzig, 1866.
. Vocr, 0.: Studien über das Artproblem. Über das Variiren der
Hummeln. I. (Sitzungsber. Ges. Naturf. Freunde Berlin.
19095 p. 29).
63
A rovar-mimikri ivari szempontból.
Irta: FEHÉR JENŐ.
II.
Ennyit a lepkékről. Sikerült azonban az ivari mimikrihez ha3-
sonló jelenséget más rovarrenden belül is észlelnem. A lepkék után
leggyakrabban mezei poloskákon találtam. A Syromastes marginatus
nevű dohánybarna színű poloska kedvencz tartózkodó helye a Ru-
mex patientia vagy más lórom-félék levelei. E növények levelein
gyakran jelentkeznek dohánybarna színű száradási foltok, melyek
sokszor nem nagyobbak az említett poloskánál. Nem egyszer láttam, .
hogy a Syromastes e foltok körül settenkedett, sőt akárhányszor rá-
juk is szállt, vagy rájuk mászott és ott tartózkodott. Sokféle polos-
kának tartózkodási és ivarzási helyei egyes sárgás, zöldes Composi-
ták és Umbelliferák virágzatai, a minők pl. a Seneciók, Matricáriák,
Chrysanthemumok, Asterek stb. vagy Herzacleumok, Pastinacák,
Peucedanumok stb. A kisebb-nagyobb poloskák túlnyomó része ezt
a szennyes-sárga színt mutatta. Néha szinte ellepik e poloskák az
említett növények virágzatait. Táplálkozni eljárnak e poloskák a leg-
különfélébb színű virágokra, de a mikor elérkezik ivarzási idejük,
az Umbelliferák sárgás-zöld ikerkaszatjai, melyek forma tekintetében
is hasonlatosak hozzájuk, vagy az említett fészkesek mozaikszerűen
elhelyezett korongvirágai a kisebbeket, az egész fészek a nagyobba-
kat bizony könnyen csalódásba ejtheti.
Az Euphorbia Gerardiana-n egész sereg legkülönbözőbb fajok-
hoz tartozó zöldes-sárga, sárgás és vörhenyesbe át-
menő poloska szokott tartózkodni. Az euphorbiákon különösen
a murva-levelek azok, melyek alakjukkal is megtévesztik a
poloskákat. A fűzöld színű Palomena prasina csak forma által téveszt-
heti meg magát, bár bizonyos róla, hogy színétől erősen elütő he-
lyeken nem igen látható. Ugyanez mondható az összes zöld színű
rovarokról, melyeknek tág terű találkahelyet nyújt az egész növény-
zet. Itt azonban a zöld színnek különböző árnyalata is vonzólag
hathat az ugyanazon árnyalatú rovarra. ;
. A Manüs religiosa-t akárhányszor láttam az Eryngium campestre-n,
melynek fakó-zöld színe teljesen egyezett az állat színével. Sőt a
növény hengeres ágainak elágazásai az állat hengeres tora és lábai
tartásához olyan meglepő hasonlatosságot mutatnak, mint kevés
növény és rovar.
A szürkés-barna színű szöcskékről és sáskákról ismeretes,
hogy mily előszeretettel keresik fel ivarzás idején a fűtől szabadon
maradt csupasz kis földterületeket, melylyel színük annyira egyezik.
Meglepő jelenséget láttam egyszer a házi legyeken. Ugyanis
64
őszszel lakásba szorult, hím legyek sorra keresték fel a világos fala-
kon található olyan feketés foltokat, melyek test nagyságukkal vala-
melyest megegyeztek. Nemcsak hogy gyors mászásuk közben álltak
meg a foltoknál, vagy közelükbe szálltak, hanem rájuk is ugrottak
szakasztott oly módon, mintha a nőstényre ugranának. Itt egész
pontosan meg volt Állaoíitajó hogy ezek a fekete foltok nyilván a.
nőstény hatását tették rájuk.
sőt a Coleopterák közül is lehetne egynéhány ily esetet fel-
említeni. A sárga színű Ragonycha fulva párzani kiváló előszeretettel
megy sárgás színű Compositák (Matricaria, Chrysanthamum stb.) és
Umbelliferák virágzatára. Bár táplálék után a legkülönbözőbb színű
virágokra is nagy számban jár és így az ivarzásra való alkalmat itt.
is felhasználja. Ez az eset a fenti megfigyelésnek czéljainkra való
felhasználását ez okból nem zavarja. A szarvas-bogár és egyéb
barna és szürke bogár a fák barna ágait keresi fel találkahelyként,
míg a zöldek inkább a növények zöld részeit keresik fel e ezélból
Eddigelé csak a reczés- és álreczésszárnyúak, valamint a hár-
tyásszárnyúak között nem sikerült ivari mimikrit találnom.
Nem hagyhatom említetlenül, bár nem tartoznak a rovarokhoz,
a virágpókokat, melyeknek rejtekül szolgáló virágok és saját színük
oly gyakran egyezik meglepő módon. A pók bizonyára még ösz-
tönből sincs tudatában annak, hogy az ő észrevehetősége a zsák-
mányul ejtendő rovar szempontjából mennyire csökken azáltal, hogy
hasonló színű helyekre veszi magát. A póknak saját színe iránti
érzeke csakis ivari szempontból természetes, minden más szempont
csak antropomorfizmus, még akkor is, ha a két ivar színe eltér egy-
mástól, ekkor pedig feltehető, hogy mindegyik ivarnak az ellenkező
ivar színe iránt van nagyobb fogékonysága. Ennek bizonyítása a.
jövőre vár. Ez a bizonyíték a pókok ivari mimikrijében korona-
tanú lesz.
Mindezek a következő tényeket engedik megállapítani :
1. Vannak rovarok, melyek imagó állapotuk bizonyos
szakában a hozzájuk hasonló színű és alakú tárgyakra vagy
ezek közelébe szállnak.
2. Az ilyen helyeken sokszor nagy mennyiségben gyüle-
keznek. 3
3. Egyes jelenségekből megállapítható, hogy ebben e rovaro-
kat ivarzási ösztönük vezérli. .
E három beigazolt tény a következők feltevésére jogosít fel :
1. Egyes rovarok ivarzásuk időszakában nemcsak szag-
lásukat, hancim látásukat is felhasználják a másik ivar
felkeresésében.
2. Valószinű, hogy a szaglása faj azonosságának meg-
XX, 19183.
6
Rovartani Lapok.
Frankfurt a, M
Winter,
Werner u.
IL
Rovartani Lapok. XX, 1913.
65
állapítására szolgál akkor, a mikor az egyik ivar a másikat már
eléggé megközelítette.!
3. Nagyobb távolságokból a nem épen éles látás
vezeti őket, a mi pedig azt engedi feltételezni, hogy :
4. a másik ivar színe (és illata), mely legtöbb esetben a saját
színével (és illatával) közel egyezik, különösen fokozott inger-
rel hat rája, a mi meg arra vezet, hogy :
5. a természetben mindazon tárgy, mely az egyik ivar színé-
vel, esetleg alakjával megközelítőleg egyezik, a másik ivar részéről
bizonyos figyelemben részesül. Megkapja őt; meg-
állítja útjában és közelebbi (mondjuk szaglás útjáni) kémlelő-
.désre vezeti.
6. Megeshetik, hogy. ily helyeken, vagy azok közelében épen
már tartózkodik egy vagy több megtévesztett állat és akkor az
elsőn kivül minden utána következő csak nagyjában téved, mert
esetleg megtalálhatja ott a keresett párt.
T. Ezek a helyek tehát bizonyos mértékben találkozó helyül
szolgálnak és az ivarok egymásratalálásában segítő
szerepet játszanak.
83. Ezen esetekben a rovaroknak semmiféle tudatos
működést nem kell tulajdonítanunk, a mi e feltevéseket termé-
szetessé, tehát igeu valószínűvé teszi.
Ezek azok a pontok, a melyekbe az elmondott megfigyelések-
ből levont következtetések összefoglalhatók. E pontokban világosan
kifejeztem, de szükségesnek tartom újból kiemelni, hogy ezek csak
bizonyos rovarokra érvényesek, tehát az összes rovarokra nem
vonatkoznak, mert nem is vonatkozhatnak, a következő
okokból: 1. Nagyon sok rovar színéhez hasonló színfoltok a termé-
szetben hiányoznak vagy ritkák. 2. A két ivar színében feltünő kü-
lönbség mutatkozik. 3. Sok rovar éjjeli életet él. 4. Sok rovar köz-
vetlenebb úton jut a másik ivarhoz, pl. a Hymenopterák jó része.
6. Sok rovar a táplálékul szolgáló anyagon találkozik a másik ivar-
ral, pl. a dögön, trágyán stb. élő rovarok.
Sőt az ivari mimikri nem nagyon gyakori volta is annak tulaj-
donítandó, hogy legtöbb esetben az ivarok bizonyos kedvező körül-
mények folytán könnyen találkoznak. Az ivari mimikri szerepe tehát
ott kezd jelentőségre emelkedni, a hol és a mikor az ivarok talál-
kozása elé bizonyos okokból akadályok gördülnek. Ily akadály lehet
1 Akárhányszor láttam, hogy két egészen különböző fajú lepke ker-
gette egymást, sőt többször egymásnak is csaptak s csak akkor váltak szét
és repültek más-más irányban. A miben látásuk megtévesztette őket, abban
a szaglásuk megmutatta a helyes utat.
66
az ivarok ritkasága ; erős szél, mely az ivarokat szétválasztja, meg-
zavarja és repülésük közbeni szemlélődésük élességét erősen csök-
kenti; esős idő, hirtelen bekövetkező zivatar, mely úgy látszik szin-
tén erősen csökkenti érzékelő képességeiket; ivarzás nélkül való
elvénhedés stb.
Azt hiszem, ezekből már most tisztán áll előttünk az ivari
mimikri fogalma. Az ivari mimikri valószínű okát adja annak a tény-
leg létező jelenségnek, hogy-egyes rovarok a saját színükhöz ha-
sonló foltokat keresik fel. Ez legalább is valószínűbb és igazolha-
tóbb ok, mint a védelem, mely végtére legtöbb esetben nem is az.
Az az erős hitem, hogy a jövő megfigyelések az ivari mimikrinek
fognak igazat adni. E megfigyeléseket azonban nagy körültekintéssel
kell eszközölni, mert egy-egy figyelembe nem vett, sokszor csekély,
vagy más jelenségek által eltakart körülmény téves következteté-
seggre vezethet. Ez a közleményem, mely ezzel a kérdéssel röviden
foglalkozik, igyekszik ugyan az elősegítő és akadályozó körülmé-
nyekre kiterjeszkedni, de nem meríti ki azokat és így az esetleges
megfigyelő könnyen juthat oly helyzetbe, hogy általam meg nem
figyelt, föl nem említett tényekre fog bukkani.
Adatok Magyarország lepkefaunájához.
( Bettrüge zur Lepidopterenfauna Ungarns).
Irta: BáRó N. CH. RorHscHinD (London).
val
(Egy táblával. — Mit einer Tafel )
Herr KARL PREpora sammelte
in meinem Auftrage im Jahre 1912
von Anfang April bis Mitte Okto-
ber an nachfolgenden Lokalitaten
Ungarns :
PREpora KÁRoLYy úr megbizá-
somból 1912-ben április elejétől
október közepéig Magyarország
következő pontjain gyüjtött :
1. A Mezőségben, Buza kör-
nyékén, április 6-tól május 1-ig.
A gyüjtés nemcsak Buzára, ha-
nem környékére, így €Czege,
Melee tolt dévzá xeN0 S Izrojl vi
1 Az előző négy közlemény a Ro-
vartani Lapok következő köteteiben
jelent meg :
1. in der UImgebung von Buza
in der Mezőség vom 6. April bis
1. Mai. Gesammelt wurde auch
in der Umgebung von Buza, so
bei Czege, Melegföldvár,
1 Die vier vorangegangenen Bel:
tráge sind in den folgenden Bünden
der Rovartani Lapok erschienen :
TT SZAT TEK 10 IDE 24 XGVIDNL MENU im 884135 őz XDX ID 0.
91— 99 ; 4. XIX, 1912. p. 167180.
is kiterjedt.
és Szurduk-ra
PRgEpora elutazása után a nyár
folyamán Buzán és Radna-
Borberek en (Besztercze-Na-
szód vm.) BERNHUBER kisasszony
is gyüjtött, aki a gyüjtött anya-
got beküldötte. A Buza és kör-
nyékéről itt közölt gyüjtési ered-
mények kiegészítésül szolgálnak
a mult esztendőben a Mezőség
lepkefaunájáról közölt czikkem-
hez.!
2. Érmihályfalván má-
jus 1-től junius 2-ig. Majd
innen a
3. Nagy-Hortobágy-ra
utazott, a hol junius 2-től augusz-
tus elejéig tartózkodott. Az ebből
a híres, most már turisták által
is gyakran látogatott pusztából?
származó gyüjtés kiegészíti első
közleményem adatait.
4 Budurászán, a. Bihar-
hegység aljában, augusztus ele-
jétől szeptember 13-ig. Innen
hegyi kirándulást tett augusztus
16-tól 19-ig Karbunaron keresz-
tu a otina de: Valehoz
(1100 m.)
5. Végül a delibláti kincstári
homokpusztában? gyüjtött PRr-
Dora szeptember 14-től október
15-ig. Állandó tartózkodási helye
67
Moszoly und Szarduk.
Nach der Abreise des Herrn PRE-
DOTA sammelte im Laufe des S50m-
mers in Buza, sowie in Radn a-
Borberek (Komitat Besztercze-
Naszód), auch Fráulein BERNHUBER
und sandte die Belegstücke ein.
Die hier von Buza und Umgebung
bekannt gemachten Sammelresul-
tate bilden eine Erganzung meines
im Vorjahre publizirten Beitrages
über die Lepidopterenfauna der
Mezőség.!
2. in Érmihályfalva (bei
Debreczen) von 1. Mai bis 2. Juni.
Nachher hatte PREDOTA
3.inderNagy-Hortobágy
vom 2. Juni bis Anfangs August
Aufenthalt. Die sehr schönen
sammelresultate aus dieser be-
rühmten, jetzt auch von Touristen
haufig aufgesuchten Puszta? er-
gaánzen die Angaben meinesersten
Beitrages.
4. in Budurásza, am Fuss
des Bihargebirges, von Anfang
August bis 13. September. Von
dort aus wurde eine Gebirgstour
über Karbunar auf die Stina
de Vale (1100 m.) vom 16. bis
19. August unternommen.
5. Schliesslich sammeltejPREDOTA
auf der ararischen Sandpuszta von
Deliblat? vom 14. September bis
15. Oktober. Sein Standguartier
1 Beitráge zur Lepidopterenfauna der Mezőség. (Verhandl. u. Mitteil.
des siebeubürg. Vereins f. Naturwiss. Hermannstadt. LXII, 1912, p. 1—32).
2 lásd a következő népszerű köny-
veket : ;
2? Siehe folgende populár gehalte-
nen Broschüren :
Zorrai LAJos: A Hortobágy. (Debreczen.) k DR. K. TórH MiHÁáLY: Nagy-
Hortobágy. (Debreczen).
3 Alábbiakban röviden Deliblat-nak
Írom,
3 Im Nachstehenden kurz Deliblat
gesechrieben,
68
itt Flamunda volt. A késői
évszakra még nagyon gazdag és
érdekes gyüjtés nagyban kiegé-
szíti II. és III közleményem
adatait.
Megjegyzendő, hogy ez alka-
lommal nem sorolom fel az összes
PREporA úrtól gyüjtött fajokat,
hanem csak azokat, a melyek az
előző — közleményeimet kiegé-
szítik.
Mint Magyarország faunájára
új vagy legalább is nagyon
figyelemre méltó fajokat, a kö-
vetkezőket említhetem :
war Flamunda. Die für die
spate Jahreszeit noch sehr reichen
und interessanten Sammelresul-
tate erganzen meinen II. und III.
Beitrag wesentlich.
Bemerkt sei, dass hier nicht
alle von Herrn PREDOTA gesam-
melten Arten angeführt werden,
sondern nur eine Ergánzung der
vorgedaehten — Mitteilungen im
Auge behalten wurde.
Als neu oder doch wenigstens
sehr bemerkenswert fiir die un-
garische Fauna seien nachfol-
gende Arten hervorgehoben :
Amphidasis betularta ab. Doubledayarta MruL., Constantia massilialis
Durp., Tortrix neglectana HS., Cnephasia Wertheimsteini RBL., Conchylis
albipalpana Z.,
Apodia artificella HS.,
Depressaria otnochroa TUR.,
Ochsenheimerta capella MöÖsScEL.
Figyelemreméltó még két na-
gyon érdekes magyar faj, a
Mamestra dianiht TAvscH. és
Hyporatasa allotriella HS. fejlő-
déstörténetének teljes felfedezése
PREpora álltal.
Az anyag feldolgozását, úgy
mint az előző években, DR. H.
REBEL tanár (Bécs) végezte. Tőle
származik e közlemény f üg g e-
léke is, egyes fajokra vonat-
kozó jegyzetekkel.
Sehr bemerkenswert ist auch
die durch PREporA vollstáadig ent-
deckte Lebensgesechichte zweier
sehrinteressanter ungarischer Ar-
ten, namliech von Mamestra dianthi
TauvscH. und Hyporatasa allotriella
HS.
Die bearbeitung der Ausbeute
erfolgte wie in den früheren Jah-
ren, durch Prof. DR. H. REBEL
in Wien. Von ihm rührt auch der
" Anhang mit deskriptiven Mit-
teilungen zu einzelnen Arten her.
PFapilionidae.
Papilio Podalirius L. — Budurásza VIII. 9.
Pieridae.
Pieris Daplidice L. — Deliblat IX. 15 (9).
Colias Hyale L. et ab. ? f/ava Husz — Deliblat IX. 4—165.
— Edusa F. et ab. 2? hkelicina OBrnR. et ab. 2? Helice
Deliblat IX. 18—X. 4.
He. szk
-— — Myrmidone Esp. et ab. Helma Gesesr. et ab. ? alba STGR. —
Deliblat IX. 18—29.
69
Nymphalidae.
Apatura Iris L. — Stina de Vale VIII. 18 (d).
Vanessa polychloros L. — Deliblat X. 12.
Melitaea Cinria L. — Érmihályfalva V. 8—13.
— Trivia Scnrr. — Érmihályfalva V. 8.
— didyma Esp. et 92 trans. alpina SreR. — Budurásza VIII.
28—IX. 11.
— Aurelia Nick. et ab. Charlotta RBL. et ab. corythatina RBL
(lásd a függeléket. — vgl. Anhang). — Budurásza
VIII. 15—IX.
Agynmis Pandora Scnirr. — Deliblat IX 15 (c).
Erebia aetliops EsP. Budurásza VIII. 15—22. (Közte egy eltérő 9,
az elülső szárnyon nagyon széles rozsdasárga szalaggal,
melyben csak három szezfolt van és vörös ékalakú fol-
tokkal a hátsó szárnyon. — Auch ein aberratives ? mit
sehr breiter rostgelber Binde der Vorderfílügel, in welcher
nur drei Augenpunkte stehen, und mit roten Keilflecken
auf den Hinterflügeln).
Salyrus Stattinus Hurvs. — Deliblat IX. 12—18.
Epinephele Tithonus L. — Budurásza VIII. 23 (?).
Lycaenidae.
Zephyrus betulae L. — Budurásza IX. 6 (2).
Chrysophanus. Thersamon Esp. — Hortobágy VII. 8—18.
— — Dorilis Hurs. — Érmihályfalva V. 6—10.
Lycaena Argiades Part. — Hortobágy VIL 18 (09).
— — gen. vern. Polysperchon BRGSTR. — Érmihályfalva V. 4.
— Astrarche BRGsrg. — Hortobágy VII. 5 ; Deliblat IX. 17.
— — Bellargus Rorr. — Deliblat IX. 18.
— . Cyllarus Rorr. — Érmihályfalva V. 6—11.
Hesperiidae.
Carcharodus alceae Esp. — Hortobágy VIII. 3; Deliblat IX. 16.
Hesperia alveus Hz. — Deliblat IX. 23—27. §
— — fritillun HB. — Érmihályfalvá V. 7; Hortobágy VII. 13.
Sphingidae.
. Smerinthus populi L. ab. ferruginea GitLm. — Hortobágy 7VII. 27—
ső
VEHET
— ocellata L. — Hortobágy VII. 29 (?).
Deilephila euphorbiae L. — Deliblat IX (hernyó — Raupe).
Chaerocampa Elpenor L. — Hortobágy VIII. 2.
70
Notodontidae.
Cerura bifida HB. — Hortobágy VII. 17—VIII. 1.
Dicranura vinula L. — Hortobágy VII. 7.
Drymonia chaonia L. — Érmihályfalva V. 5.
Pheosia tremula CL. — Érmihályfalva AV 0 660
Notodonta ziczac L. — Hortobágy VII. 20—22.
Pterostoma palpina L. — Hortobágy VII. 24 (9).
Pygaera amastomosis L. — Buza VIII. 10—15 (BERNHUBER).
— — pigra Hurws. — Budurásza VIII. 18 (c).
Eymantriidae.
Orgyia ericae GERM. var. intermedia FRrv. — Deliblat IX, 23—X. 17
(o" ? ; Cytisus).
Stilpnotia salicis L. — Hortobágy VII. 30—VIII. 3.
TEymantrita monacha L. — Budurásza VIII. 10—14.
Lasiocampidae.
Lasiocampa trifolüi Rorr. — Deliblat IX. 24. ;
Gastropacha guercifolia 14. — Budurásza IX. 10 (?).
Odonestis pruni L. — Hortobágy VII. 20.
Lemoniidae.
Lemoma taraxaci EsP. — Buza VIII. 25—27.
Saturniidae.
Saturnmia pyri ScHirr, — Hortobágy VII (hernyó — Raupe).
— — spini ScnFF. — Buza (IV (számos — zabhlreich).
Aglia Tau L. — Stina de Vale VIII. 18 (hernyó — KRaupe).
Drepanidae.
Drepama falcatarta L. — Budurásza (hernyó — Raupe).
Drepana lacertinaria L. — Érmihályfalva V. 3 (0).
— — cultiraria F. — Budurásza IX. 7.
Noctuidae.
Acronycta megacephala F. — Hortobágy VI. 6—VII. 22.
— tridens Scnwwr. — Hortobágy VII. 31—VIII. 3.
— euphorbiae F. — Érmihályfalva V. 5.
— rumicis L. — Hortobágy VII (számos — zablreich).
Cramophora ligustri F. — Hortobágy VII. 22—VIII. 1; Budurásza
VANNA E; ; 5
Ogxycesta geographica F. -- Deliblat IX (hernyó — Raupe).
TAL
Simyra nervosa F. — Deliblat IX (hernyó — Raupe).
Agrotis linogrisea Scnrr. — Hortobágy VII. 22 (c).
— — fimbria L. et ab. rufa Turr — Hortobágy VI. 18—20.
— — obscura BRAHmM — Hortobágy VI. 2—VII. 22; Buza VI. 30
(BERNHUBER).
— baja He. — Hortobágy VII. 24; Budurásza VIII. .22.
— — ditrapezium BkH. — Hortobágy VII. 29.
— — stigmatica HB. — Budurásza VIII. 17.
— — xranthographa HB. et ab. cohaesa HS. — Budurásza VIII. 20—
IGE
— plecta L. — Budurásza IX. 2.
— — flammatra F. — Buza VI. 10 (e. I. ?).
— — simulans Hurws. — Hortobágy VI. 2.
— signifera F. — Buza VI. 25 (e. I.)
— puta HB. et ab. renitens HB. — Deliblat IX. 19—21.
— putris L. — Hortobágy VIII. 1.
— — cimerea HB. — Buza V. 23 (BERNHUBER).
— — exclamationis L. — Hortobágy VII. 23—VIII. 1.
— — tritici L. — Deliblat IX. 27. 3
—. obelisca HR. et ab. ruris HB. — Budurásza IX. 11; Deliblat
IX. 20—25.
— — ypsilon Rorr. — Buza V, 26 (BERNHBUBER).
— vestigialis Rorr. — Deliblat IX. 22—X. 7 (számos — zahlreich.)
Charaeas graminis L. — Radna-Borberek VII (BERNHUBER).
Epineuroma cespitis F. — Deliblat X. 6 (9).
Mamestra thalassina Ben. — Hortobágy VII. 7.
— trifoli Rorr. — Deliblat IX. 9 (0).
Mamestra dentina EsP. — Budurásza IX. 11.
— — dianthi TAuscH. — Hortobágy V. 23 et gen. secunda VII—VIII. 3
(a hernyó leírását lásd a függelékben. — Raupenbeschrei-
bung vgl. Anhang).
Dianthoecia luteago Scnwp. — Hortobágy VII. 10 (d ?); Deliblat
(hernyó — Haupe).
— — carpophaga BgkH. — Hortobágy VI. 10.
Bryoplila fraudatricula HB. — Hortobágy VI. 2—9 (számos — zablreich).
— receptricula HB. — Hortobágy VII 26—VIII. 2; Buza VIII. 7
(BERNHUBER).
— — ravula HB. var. ereptricula TR — Hortobágy VII. 17.
— — algae F. et ab. mendacula HB. — "Hortobágy VII. 24—VIII. 2.
Diloba coeruleocephala L. — Deliblat X. 4—14.
Euperina matura HB. — Deliblat IX. 15.
Hadena monoglypha Hrws. — Hortobágy VII. 28.
— — sordida BgkH. — Hortobágy VI. 10.
TE
Kea
[
Hadena secalis L. — Hortobágy VII. 31.
Episema glaucina Esp. et ab. dentimacula HB. — Deliblat IX. 26—28.
Aporophyla lutulenta BxkH. — Deliblat X. 7—13.
Ammoconia caecimacula F. — Deliblat X. 2—12.
Miselia oxryacanthae L. — Deliblat X. 9.
Dipterygia scabriuscula L. — Hortobágy VII. 31.
Rhizogramma detersa Esp. — Deliblat IX. 18—X. 5 (nagyon kicsiny
és sötét példányok. — Sehr kleine und dunkle Stücke).
Chloanta radiosa HB. — Deliblat IX. 28.
Tapinostola musculosa HB. — Hortobágy VII. 7—11.
Leucamia pullens L. et ab. ecíyya HB. — Budurásza IX. 9—12.
— — vitelina HB. — Budurásza VIII. 27—IX. 5; Deliblat IX. 27.
— evidens HB. — Buza V. 10 (nagyon kicsiny és sötét J. —
Sehr kleines und dunkles c.
— conmigera F. — Hortobágy VII. öl (9).
— albipuncia F. — Hortobágy VII. 30.
— iturca L. — Deliblat X. 3.
Caradrina Kademi FRR. — Deliblat IX. 27.
— ambigua F. — Hortobágy VI. 5 ;. Budurásza IX. 6—8.
— lenta TR. — Budurásza VIII. 9—22.
Amphipyra livida F. — Hortobágy VII. 28.
Mesogona oxalina HB. — Deliblat X. 3—14.
— acetosellae F. — Deliblat IX. 2—X. 6.
Calymmia pyralina View. var. cuprea HoRm. — Radna-Borberek VIII. 4.
Orthosita circetlaris Hurws. — Deliblat IX. 29.
— mitlida F. et ab. obscurata SPuL. — Deliblat IX. 24—X. 14.
— litura L. — Hortobágy VIII. 10—12 (e. 1.); Deliblat X. 4—6.
AXanithia citrago L. — Deliblat IX. 15 (9).
Orrhodia vaccinü L. ab. spadicea HB. — Deliblat X. 7.
Xylina furcifera Hurx. — Budurásza IX. 1 (99.
AXylomiges conspicillaris L. — Érmihályfalva SES
Calophasta lunula Hurwx. — Hortobágy VIII. 2.
Cucullia: prenanthis B. — Stina de Vale (hernyó — Raupe).
— verbasci L. — Érmihályfalva V. 10. 5
— scrophularige CAP. — Stina de Vale (hernyó — Raupe).
— lanaceti SCHIFF. — Hortobágy VII. 7 ; e. 1. VIII. 7.
— lactucae EsPp. — Hortobágy IX. 28 (e. 1.).
— chamomillae Scnrr. — Hortobágy (hernyó — Raupe)..
— gxeranthemi B. — Deliblat IX (hernyó — Raupe).
— — scoparitae DoRrm. — Deliblat (hernyó — Raupe).
— argentea Hurws. — Deliblat IX. 27 (hernyó is — auch Raupe)
. Eutelia adulatric HB. — Deliblat IX (hernyó Rhus cotinus-on. —
KRaupe auf Rhus cotinus).
Heliothis cognata FRR. — Deliblat (hernyó — Raupe).
— — dipsacea L. — Deliblat (hernyó — Kaupe).
Pyrrhia purpurites TR. — Deliblat IX (hernyó Euphrasia lutea-n —
Raupe auf Euphrasta lutea).
Acontia lucida Hurws. — Hortobágy VII. 28—VIII. 3.
. Thalpochares purpurina HB. — Hortobágy VI. 4; e. 1]. VIII. 13.
Evastria venustula HB. — Érmihályfalva V. 7—10.
Scoliopterye libatrie L. — Deliblat X. 4.
Abrostola tripartita Hurws. — Hortobágy VI. 6.
Plusia chrysitis L. — Budurásza IX. 6; Hortobágy VII. 30.
Catephia, alchymuista Scnirr. — Hortobágy VII. 25.
Catocala electa Ben. — Budurásza VIII. 18.
— elocata EsP. — Hortobágy VIII. 1; Budurásza VIII. 14.
— — puerpera GioRwx. — Deliblat IX. 25—X. 4.
— mupta L. — Hortobágy VII. 22—27.
— sponsa L. — Hortobágy VIII. 5.
Parascotia fuliginaria L. — Hortobágy VI. 6.
Zanclognatha. tarsiplumalis HB. — Hortobágy VI. 25 (d); Budurásza
VIII. 30 (?).
Herminia tentarularia L. — Hortobágy VI. 12.
Bomolocha fontis THuÓxBG. — Budurásza IX. 11.
Hypena rostrats L. — Hortobágy.
Cymatophoridae.
Cymatophora or F. — Hortobágy V. 30.
Geometridae.
Pseudolerpna pruinata Hurwx. — Deliblat IX. 30.
Euchloris smaragdaria F. — Hortobágy VI. 3.
Eucrostis indigenata Vin. — Deliblat IX. 17 (hernyó is — auch die
Raupe.)
Nemoria pulmentaria Gw. — Hortobágy VI. 21, VIII. 3.
"Ácidalia similata THuwxBG. — Budurásza IX. 9 (? parva).
—— pusticata F. — Buza VIII. 9 (BERNHUBER).
— wwversata L. et ab. spoliata SragR. — Hortobágy IX. 7—10
(ex 0ovo).
— incanata L. — Deliblat X. 10—12.
Codoma pendularia L. — Karbunar VIII. 16.
— porata F. — Budurásza IX. 12.
— linearia HB. — Hortobágy VI. 18.
— — gen. aest. strabonaria 2. — Budurásza VIII. 12.
Timandra amata L. — Deliblat X. 5 (99).
b écsiik VE A eg Lee
§ ; S .
74
Lythria purpuraria L. — Hortobágy VI. 8—17 (gen. aest.)
— — gen. vern. rotaria F. — Érmihályfalva V. 4.
Ortholitha plumbaria F. — Deliblat IX. 23—X. 9.
Ortholita cervinata Scnmrr. — Deliblat X. 9—13.
— moeniata Sc. — Stina de Vale VIII. 18.
Mesolype virgata Rorr. — Érmihályfalva V. 3—10; Deliblat IX. 16.
Anaitis plagiata L. var. pallidata Sregk. — Detiblat X. 1Il.
Triphosa dubitata L — Hortobágy VII. 16—26.
Scotosia vetulata Scnrr. — Hortobágy VI. 27.
— rhamnata Scnwr. — Hortobágy VI. 18.
Larentia juniperata L. —- Deliblat e. 1. X. 20.
— immanata Hw. — HRadna-Borberex VIII. 4 (BERNHUBER)
— viridartia F. — Stina de Vale VIII. 17.
— montanata Bkn. — Radna-Borberek VIII. 3 (BERNHUBER).
— flwiata HB. — Hortobágy VI. 9 (?); Deliblat X. 10 (2).
— galiata HB. — Hortobágy VII. 22.
— — sociata Ben. — Hortobágy VII. 30.
— — affinitata Sren. — Stina de Vale (hernyó — Raupe).
— — alchemillata L. — Buza, R23dna-Borberek VII. (BERNHUBER).
— — uiifasciata Hw. — Deliblat (hernyó — Raupe).
— — albulata Scnirr. — HRadna-Borberek VII. 20 (BERNHUBER).
— sordidata F. — Buza, Radna Borberek VIII. 11—23 (BERw-
HUBER).
— comitata L. — Hortobágy VII. 25; Radna-Borberek VII. 25—
VIII. 5 (BERNHUBER).
Tephroclystia oblongata TrHBgG. — Hortobágy VII. 26; Deliblat
(hernyó — Raupe).
— linartata F. — Budurásza (hernyó — HKaupe).
— — abjetaria GoEzE (togata HB.) — Hortobágy VII. 3.
— — euphrasiata HS. — Deliblat (hernyó — Raupe).
— " albipunctata Hw. — Budurásza (hernyó — Raupe).
— vulgáta Hw. — Hortobágy V. 12—23.
— castigata HB. — Hortobágy V. 20.
"— — subnotata HB. — Hortobágy VII. 12—VIII. 3.
— — müllefoliata Rössn. — Hortobágy VIII..1 (nagy ? — sehr
grosses 9): Deliblat (hernyó — Raupe).
— sobrinata HB. — Deliblat X. 9—13.
— pumilata HB. — Budurásza (hernyó — Raupe).
Phibalapterya polygrammata Ben. — Érmihályfalva V. 4; Hortobágy
VII. 20—25 (ex ovo); Deliblat X. 12.
Stegamia dilectaria HB. — Hortobágy VII. 19—20.
Numeria capreolaria F. — Stina de Vale VIII. 17.
Ennomos guercinaria Hurwx. — Budurásza IX. 2.
Ennomos fuscamtarta Hw. — Hortobágy VI. 27—VII. 16.
Selema bilunaria HB. — Buza IX. 16 (9).
Hygrochroa syringaria L. — Kadna Borberek VII. 25 (BERNHUBER).
Eurymene dolobraria L. — Érmihályfalva V. 4 ; Buza V. 20 (BERNHUBER).
Epione apiciaria ScCHIFF. — Deliblat X. 6 (c).
Caustoloma flavicaria ScHIFF. — Hortobágy VII. 22.
Venilia macularia L. — Érmihályfalva V. 7.
Biston hirtaria Cr. — Hortobágy (hernyó — Raupe).
— — stratarta Hurxs. — Buza V. 10 (9).
Amphidasys belularia L. ab. Doubledayaria Min. — Hortobágy VI. 20
(c" kissé világosabb hátsó szárnynyal. — c" mit etwas
lichteren Hinterflügeln).
Boarmia cinctaria Scnwr. — Érmihályfalva V. 12 (kis ? — kleines 9).
— — ab. pascuaria BRaHM. — Meleg-Földvár IV. 27 (99).
— gemmarta- BRAHmM — Hortobágy VII. 25—30 (nagy és sötét
; példányok. — Sehr grosse und dunkle Stücke).
— repandata L. — Stina de Vale VIII. 18.
— maculata var. Bastelbergeri HIRSscHKE — Radna-Borberek VII. 22.
— — roboraria ScHnirr. — Hortobágy V. 29.
— crepuscularta HB. et ab. defessaria FRR — Hortobágy VII. 15 ;
Deliblat (hernyó — Raupe).
— punctularia HB. — Érmihályfalva MENO
Diastictis artesiaria F. — Hortobágy VI. 3 et e. I. VII. 12—VIII. 7.
Fidonia fasciolaria Rorr. et var. tessularia MErz. — Hortobágy VI.
2—VII. 10 (sok apró példány, melyek közül csak egyes
9 tartoznak a var. tessularta-hoz. — Zahlreiche kleine
Stücke, von denen nur einzelne ? der var. tessularia
angehören).
Selidosema ericetaria Vin. — Deliblat IX. 20 (9).
Phasiame cláthrata L. — Meleg-Földvár IV. 18
— — ab. nociurnata FucHs — Hortobágy VII. 29 (g) — (I. a
függeléket. — Vgl. Anhang).
— glarearia BRanm — Érmihályfalva V. 6.
Scodiona conspersaria F. et ab. turturaria B. — Deliblat IX. 20—X. 3.
. Nolidae.
Nola cicatricalis TR. — Érmihályfalva V. 3—65.
— chlamydulalis Hw. — Érmihályfalva V. 7.
Chloéphoridae.
Hartas vernana HB. — Hortobágy VIII. 3.
— chlorana L. — Hortobágy VIII. 3.
Arctiidae.
Spilosoma urticae EsP. — Hortobágy VII. 16.
Diacrisia sannio L. — Hortobágy VII. 16.
Arctia maculosa GERx. — Buza e. I. VI. 16 (9).
— casta EspP. — Deliblat (báb — Puppe; sec. PREDporA).
Coscimia striata L. — Hortobágy V. 24.
Hipocrita jacobaeae L. — Érmihályfalva V. 2.
Miltochrista miniáta FoRsr. — Budurásza VIII. 8—IX. 7.
Oeonistis guadra L. — Stina de Vale VIII. 18 (0).
Lithosia lurideola Zrscxk. — Radpa-Borberek VII. (BERNHUBER).
Psychidae.
Acanthopsyche Zelleri Ms. — Buza, e. 1. V. 6—10 (dó).
Amicta Ecksteini LEp. — Buza, Noszoly, e. Il. IV. 30—V, 5 (g9).
Oreopsyche muscella F. — Buza, e. I. V. 1 (2); Érmihályfalva V.
6—12 (9).
Rebelia Sappho Mine. — Érmihályfalva V. 4—7 ; Hortobágy, e. 1. VI.
11—19 (59).
— — mudella 0. var. vestalis SrTeR. — Noszoly IV. 25 (20).
Epichnopteryz pulla EisP. — Érmihályfalva V. 4—12.
Sesiidae,
Trochilium apiforme CL. — Hortobágy VI. 28.
Sciapteron tabantforme Rorr. — Hortobágy VI. 4.
Sesia andrenaeforms LAsP. — Deliblat (bernyó — Raupe).
— triannuliformis FRR. — Hortobágy VII 15 (9).
— stelidiformis FRR. — Buza e. l. V. 19—VI. 19.
— — bibiontformis EsP. — Deliblat (hernyó — Raupe).
Bembecia hylaeiformis LAsP. — Stina de Vale VIII. 18 (?).
Cossidae.
Cossus Cossus L. — Hortobágy (sec. PREDOTA).
Hypopta caestrun HB. — Hortobágy VII. 11. :
Phragmatoecia castaneae HB. — Hortobágy VI. 7—VII. 30 (s 9).
Zeuzera pyrina L. — Hortobágy VII. 12 (d), Buza VIII. 8 (BERNHUBER).
Hepialidae.
Hepitalus sylvinus L. — Buza VIII. 8 (BERwxHuBER), Budurásza VIII.
28—IX. 1 (? igen nagy. — ? sehr gross).
Pyralidae.
Melissoblaptes bipunctanus 7. — Hortobágy VI. 25—VII. 8. f;
Crambus geniculeus HS. — Budurásza IX. 10.
TT
Orambus matricellus TR. — Deliblat IX. 14—17 (S?).
— deliellus HB. — Deliblat IX. 14—24 (69).
—. Trislellus F. ab. fuscelinellus SrEpn. —- Budurásza IX. 12.
— confusellus SraR. — Budurásza VIII. 12, Karbunár VIII. 16.
— — falsellus Scnirr. — Hortobágy VII. 23—VIII. 1.
— — Platytes alpinellus HB. — Deliblat IX. 27.
Ancylolomia palyella ScnwrF. — Deliblat IX. 17—X. 14 (c freguens, 19 ).
. Talis guercella ScHirr. — Hortobágy VII. 4—VIII. 3 (09).
Scirpophaga praelala Scor. — Hortobágy VII. 4-—13.
Schoenobius gigamtellus ScHIrF. — Hortobágy VII. 16.
Donacaula mucronellus Scnirr. — Hortobágy VII. 5—15.
Ematheudes punctella TR. — Hortobágy VII. 27—VIII. 1.
. Homoeosoma nebulella Hg. — Deliblat IX. 29.
Euzophera pinguis Hw. — Hortobágy VII. 7.
Nyctegretis achatinella HB. — Deliblat IX. 30.
Hyporatasa allotriella HS. — Hortobágy V. 19—VI. 16, VII. 7— VIII.
1. (A hernyó leírását lásd a függelékben. — Raupen-
beschreibung vgl. Anhang).
Hypochalcia ahenella HB. — Hortobágy VI. 14—16.
FEtiella zinckenella TR. — Hortobágy VII. 26.
Salebria albariella 7. — Deliblat IX. 22.
Nephopterya gregellu Ev. — Hortobágy VII. 4—19.
— — similella Zcx. — Érmihályfalva V. 5.
Rhodophaea rosella Sc. — Hortobágy VII. 4.
Myelois tetricella F. — Érmihályfalva V. 3—6.
Pyralis perversalis HS. — Hortobágy VI. 27—VII. 20 (3 c).
Herculia glaucinalis L. — Buza VI. 15 (BERNHUBER).
Constantia massitialtis Dur. — Hortobágy VI. 12 (19).
Cledeobia bnombycalis Scnwr. — Hortobágy VI. 5—11 (9).
— — angustalis Scnrr. — Hortobágy VIII. 3 (0).
Nymphula nivalis Scnrr. — Hortobágy VI 22—VII. 2.
Scoparia ambigualis TR. — Radna-Borberek VII. 31 (BERNHUBER).
Phlyclaenodes palealis Scnrr. — Hortobágy VII. 29.
Titanio pollinalis Scmrr. — Érmihályfalva V. 1—9.
Pionea ferrugalis HB. — Deliblat X. 11 (freguens).
Pyrausta cilialis HB. — Érmihályfalva V. 13.
— — terrealis TR. — Buza V. 15 (BERNHUBER).
— accolalis Z. — Érmihályfalva V. 6 (d).
— — sambucalis L. — Hortobágy VIII. 3.
— — cespitalis SCHIFF. var. intermedialis Durp. — Hortobágy VII.
30—VIII. 2 (69).
18
Pterophoridae.
Ogxyptilus distans 7. — Deliblat X. 8.
— — pilosellaia Z. — Hortobágy VII. 23.
Platyptilia acamthodactyla HB. — Deliblat X. 11.
Alucita tetradactyla L. — Budurásza IX. €.
— — xranthodactyla TR. — Deliblat IX. 17—28.
Pterophorus monodactylus L. — Hortobágy VII. 28, Budurásza IX.
10, Deliblat X. 8
Stenoptilia bipunctidactyla Hw. — Deliblat IX. 16—X. 7.
Orneodidae.
ÖOrneodes grammodactyla HB. — Deliblat IX. 16—29. .
S ET üDNeEKV VÉGRE Del blat xx 1t
Tortricidae.
Acalla fimbriana THBG. — Deliblat X. 9—11 (et e. I.)
— — literana L. var. sguamana F. — Ermihályfalva V. 4.
Dichelia gnomana Cr. — Budurásza VIII. 12.
Oenophíthira Pilleriana ScmwrF. — Hortobágy VII. 1.
Cacoecia costana FK. — Hortobágy VII. 27 (9).
Pandemis corylana F. — Budurásza VIII. 8.
Eulia rigana Sopor. — Érmihályfalva V. 4.
Tortriz neglectana HS. — Deliblat IX. 27.
Cnephasta chrysantheana Dup. — Hortobágy V. 17—29. ű
— — Wertheimsteini RBL. n. sp. — Érmihályfalva IX. 14, Deliblat
IX. 24, Cséhtelek VIII. 7 (I. a függeléket. — vel. Anhang).
—- incertana TR. et ab. minorana HS. — Hortobágy V. 24—VI. 7
Doloploca punctulana Scnrr. — Czege IV. 29 (c).
Lozopera tornella WisGcH. — Hortobágy VI. 30—VII. 4.
Conchylis posterana 2. — Hortobágy VII. 6—31.
— — ambiguella HB. — Érmihályfalva V. 9—12.
— — coenosana Mx.— Érmihályfalva V.17—VI, Hortobágy VI—VII. 28.
— zephyrana TR. — Hortobágy V. 20, VII. 31.
— — aleella ScHurzE — Hortobágy VI. 16.
— badiana HB. — Radna-Borberek VII. 27 (BERNHUBER).
Conchylis albipalpana 7. — Hortobágy VII. 183 (1 ó).
— — contractana 2. — Hortobágy VI. 25—VII. 20.
Euxamithis stramineag Hw. — Hortobágy VI. 20—VII. 1, Deliblat IX.
22—29.
Olethreutes corticana HB. — Hortobágy V. 25.
— oblongana Hw. — Deliblat X. 8.
— striana Scnirr. — Hortobágy VI. 18.
Olethreutes anttiguana HB. — Hortobágy VI. 1—14.
Steganoptycha binotana Wcxk. — Hortobágy VII. 25 (1 c).
Rhyacionia hastana HB. —- Hortobágy VII. 4.
Bactra furfurana Hw. — Hortobágy VI. 10— VII. 10.
robustana CHR. — Hortobágy VI. 11—VII. 17 (2 d, ? freguens).
Semasia Messingiana FR. — Deliblat IX. 20—X. 10.
Meizneritana TR. — Hortobágy VII. 2.
conterminana HS. — Hortobágy VI. 30—VII. 27.
Notocelia Uddmamniana L. — Hortobágy VII. 2.
— junctana HS. — Hortobágy VII. 1—28.
Km. infidana HB. — Deliblat IX 21—X. 1I.
decolorana FRR. — Hortobágy VI. 7—VII. 17 (9)
cumulana GXx. — Érmihályfalva V. 4—11.
modicana 7. — Hortobágy VI. 9—16 (c).
graphana TR. — Ho.tobágy VI. 3—9.
immundana FR. — Érmihályfalva V. 4—7.
luctuosana DupP. — Hortobágy VII. 27 (9)
foenella L. — Hortobágy VII. 1—8.
Grapholitha microgrammana Gws. — Hortobágy. VI. 27—29 (Já
Pamene argyrana HB. — Ermihályfalva V. 3—7.
Carpocapsa splendana HB. ab. Reaumuriana HErs. — Szurduk IV. 27.
grossana Hw. —. Hortobágy VIL. 10.
Ancylis uncana HB. — Érmihályfalva V. 8.
laetana F. — Érmihályfalva V. 3—7.
Dichrorampha guaestionana 7. — Hortobágy VII. 1.
TIipoptycha plumbana Sc. — Ermihályfalva V. 4.
Glyphypterygidae.
Szmaethis Fabriciana L. — Budurásza IX. 9.
Yponomewutidae,
Yponomeuta rorellus HB. — Hortobágy VII. 6— 25.
-— padelus L. — Hortobágy VII. 1.
Argyresthia pygmaella HB. — Hortobágy VII. 2.
Plutellidae.
Plutella maculipennis CuRr. — Hortobágy VI. 7 ; Deliblat IX. 15.
Cerostoma radiatella Dos. — Buza IV. 29.
— parenthesella L. — Stina de Vale VIII. 18.
OÖrthotaelia sparganella THBG. — Hortobágy VII. 9-—11.
80
Gelechiidae.
Metzneria intestinella Ms. — Érmihályfalva V. 4.
— — Metznertella Srr. — Hortobágy VI. 22— VII. 7.
Platyedra vilella 7. — Érmihályfalva V. 8—VI. 1.
Bryotropha terella HB. — Hortobágy VI. 12—17.
— decrepidella HS. — Hortobágy VI. 11.
Gelechia pinguinella TR. — Hortobágy VI. 2—12.
— — distinctella 2. — Hortobágy V. 15—VIII. 3.
— flavicomella 2. — Hortobágy V. 25 (1 9).
— — velocella Dur. — Érmibhályfalva V. 4.
— .solutella 7. — Érmibályfalva V. 3—8 (g9).
— scalella Sc. — Érmihályfalva V. 3—6.
— cytisella TR. — Érmihályfalva V. 8 (4).
Itta atriplicella F. R. — Hortobágy V. 29—VI. 13.
Teleiá triparella 2. — Érmihályfalva V. 9.
Acompsia cinerella CL. — Budurásza IX. 6—11, Deliblat IX. 25--X. 2.
Acanthophila alacella DupP. — Hortobágy VI. 29—VII. 5.
Xystophora ? guaestionella HS. — Hortobágy VII. 5 (1 c).
— — lucidella Srempm. — Hortobágy VI. 9—16 (freguens).
Aristotelia ericinetta Dup. — Deliblat IX. 17—X. 3.
Apodia artificeta HS. — Deliblat IX. 23 (9). [I. a függeléket. —
vgl. Anhangl].
Argyritis superbella 2. — Hortobágy V. 18—24 (59).
Brachmia dimidiella Scnirr. — Hortobágy VI. 5.
Paltodora striatella HB. — Érmihályfalva V. 7—11, TELYÁRDÁSSÁRSKS JE
Nolhris verbascella He. — Deliblat IX. 29.
Megacraspedus dolosellus 2. — Hortobágy V. 18—VI. 29 (99).
Atremaea lonchoptera SrTagR. — Hortobágy VII. 7 (c).
Oegocomia guadripuncta Hw. — Hortobágy VI. 27—VII. 4.
Pleurota rostrella He. — Érmihályfalva V. 3—9 (2), Hortobásyoy VE
22—VI. 18 (d 9).
— salviella HS. — Érmihályfalva V. 22 (99).
Holoscolia forficella HB. -- Hortobágy VI. 7 (9).
Psecadia pusiella Rozem. — Deliblat X. 3.
Depressaria propinguella TR. — Hortobágy VII. 7, Deliblat X. 3.
— — Alstiroemertana CL. — Hortobágy VII. 1—VIII. 1.
— oinochroa TuR. — Deliblat X. 7—12.
— depressella HB. — Buza VI. 3 (BERNHRBER), Deliblat X. 7—13.
Carcina guercana F. — Budurásza VIII. 4—10.
Lecithocera Briantiella TuR. — Karbunar VIII. 14 (1 c).
Borkhausenia angustella HB. — Érmihályfalva V 4—T7.
— lIunaris Hw. — Hortobágy VI. 22.
81
Hlachistidae.
Epermenia insecurellus örr. — Deliblat IX. 18,
Pyroderces argyrogrammos 2. — Deliblat IX. 22.
Timnaecia phragmitella Srr. — Hortobágy VII. 2—10.
Augasma aeratella Z. — Hortobágy V. 24—VI. 8.
Heliozela Stannella F. R. — Érmihályfalva V. 7.
Coleophora ochrea Hw. — Deliblat IX. 27 (2 9).
— — albicostella Dup. — Deliblat X. 3.
— — gnatipenella HB. — Deliblat IX. 18.
—-. umnipunctella 2. — Hortobágy VII. 2 (?).
— brevipalpella Wcx. — Deliblat IX. 18.
— — divectella Z. — Deliblat IX. 17—30 (d9).
Elachista, rudectella Srr. — Deliblat LX. 23.
— — subnigrella Der. — Buza IV. 10—21.
— grisedla 7. — Érmihályfalva V. 6, Hortobágy VI. 27.
— gnserinella Z. — Érmihályfalva V. 5.
— — dispilella Z. — Deliblat IX. 30.
-— — dispunctella Dupr. — Ermihályfalva V. 4.
Gracilariidae.
Gracilaria, alchimiella Sc. — Érmihályfalva V. 7.
— — limosella Z. — Noszoly, Melegföldvár IV. 21—27.
— gradatella HS. — Érmihályfalva V. 6 (9).
Ornic amglicella Srr. — Noszoly ÍV. 24.
— — tdorguilella Z. — Noszoly IV. 24, Érmihályfalva V. 4.
Lithocolletis guercifoliella 7. — Buza IV. 26, Érmihályfalva V. 10.
— — Nicelli Srr. — Érmihályfalva V. 6.
— — Froelichiella Z. — Érmihályfalva V. 6.
Tischeria complanella HB. — Érmihályfalva V. 4.
Lyonetiidae.
Bucculatriz cidarelta 7. — Érmihályfalva V. 7.
SE crataegi 2. — Ermihályfalva V. 5.
Opostega spatulella HS. — Hortobágy VIL 4.
Talaeporiidae,
Talaeporia politella O. — Buza V. 20 (BERNHUBER).
Tineidae.
Atychia appendiculata Esp. — Hortobágy VI. 7—11 (69).
Ochsenheimeria capella Möscne. — Deliblat IX. 17—30 (c 2). [1. a
függeléket. — vgl. Anhangl. ;
82
Melasina lugubris HB. — Deliblat IX. 27 (6).
Scardia boleti F. — Radna-Borberek VIII. 2.(BERNHUBER).
Monopis imella HB. — Érmihályfalva V. 7—-19, Hortobágy VI. 3.
— ferruginella HB. — Hortobágy VI. 20.
— monachella HB. — Hortobágy VI. 5—27.
Trichophaga tapetzella L. — Deliblat IX. 30—X. 8.
Tinea Ankerella Ms. — Hortobágy VI. 19 (o).
— cloacella Hw. — Érmihályfalva V. 4, Hortobágy VI. 28.
— — pellionella L. — Hortobágy VI. 3.
Nemophora pilella F. — Érmihályfalva MIO:
Nemotois fasciellus F. — Hortobágy VI. 28 (9).
Adela viridellá Sc. — Ermihályfalva V. 5.
Micropterygidae.
Micropteryx Thunbergella F. — Buza IV. 12, 20.
x
ko
Függelék. — Anhang.
1. Melitaea Aurelia Nicx. ab. coryikalina REBEL, nov. ab. (t. II, f. 1—2).
Egy-egy Budurászán augusz-
tus 23-án fogott friss c" és szep-
tember 10-én fogott kopott 2
egy új fajváltozathoz tartozik,
mely némi hasonlatosságot mu-
tat a M. Athalia ab. corythalia-
hoz.
Az elülső szárnyak tulsúlyban
vöüröses-sárgák két fekete folttal
a középső sejtben, egy kis folt-
tal az első folt alatt és fekete
hátsó harántcsíkkal. Az erek is
a fekete szegély felé szélesen
feketések.
A hátsó szárnyak tulsúlyban
feketés-barnák
középfolttal és ugyanolyan, a
világosabb 9-nél szélesebb, folt-
csíkkal a szegély előtt. Alul az
összes szárnyak csak a vöröses-
sárga tőmezőben feketén mustrá-
zottak, az elülső szárnyak az-
vöröses-sárga
Em frisches 7 von Budurásza
am 23. August erbeutet und ein
geflogenes 2 ebendaher vom 10.
September gehören einer unbe-
nannten Aberration an, welche
gewisse Analogien zu MM. Athalia
ab. corythalia aufweist.
Die Vorderílügel sind 6 vorherr-
sechend rotgelb mit zwei scehwarzen
Makeln in der Mittelzelle, einem-
kleinen Fleck unter der ersten und
sehwarzem hinteren Ouerstreifen.
Auch die Adern sind gegen den
sehwarzen Saum zu breit sehwarz-
lich.
Die Hinterílügel vorherrschend
schwarzbraun mit rotgelbem Mit-
telpunkt und solcher, beim lichteren
? breiteren, Fleckenbinde vor dem
Saum. Unterseits sind alle Flügel
nur im rotgelben Basalfeld sehwarz
gezeichnet, die Vorderílügel dann
durchaus hell rotgelb mit verloseche-
után egészen világos vöröses-
sárgák elenyészett külső haránt-
"esíkkal, ahátsó szárnyak világos-
sárgák vöröses (a ?-nél elenyé-
sző) külső harántcsíkkal.
A tavaly a mezőségi Szurduk-
ról leírt ab. Charlotta RBL.!-től
az ab. corythalina világosabb
(nem sötétebb) elülső szárnyai
és az összes szárnyak alsó ol-
"dala világos külső széle folytán
feltünően különbözik. Csak a
hátsó szárnyak felülete mindkét
fajváltozatnál egymáshoz ha-
sonló.
33
nem ausserem WNuerstreifen, die
Hinterílügel hellgelb nur mit röt-
lichem (beim € verloschenem)
ausseren Ouerstreifen.
Von der im Vorjahre von Szurduk
(Mezőség) beschriebenen ab. Char-
lotta RBc.! unterscheidet sich ab.
corythaltina sehr autfallend durch
die aufgehellten (nicht verdunkel- :
ten) Vorderflügel und die starke
Aufhellung aller Flügel im Aussen-
teil der Unterseite. Nur die Ober-
seite der Hinterfiügel ist bei beiden
Aberrationen einander ahniich.
2. A Mamestira dianihi TaAuscx. első fejlődési fokozatai. —
Die ersten Stánde von Jamestra dianthi TAvscn. (t. II, f. 2—5).
A pete. Frissen lerakva 1912
május 23-án (Hortobágy, PRE-
Dora). Az apró pete alakja kö-
rülbelül megfelel a Mamestra
advena (PnyRon, p. 137, f. 103)
petéjének. A tőfelület nagy, a
poláris mező is lapított. A borda-
szerkezet körülbelül 44 léczből
áll, a melyek konczentrikusan
egyesülnek a felső póluson,
melyben a szájnyílás is fek-
szik, de csak minden második
lécz éri el magát a pólust. Hat
"napig a lerakás után a peték
.sárgás-fehér alapszíne nem vál-
tozott meg, de található volt
némelykor néhány vöröses-barna,
pont és folt a peték felületén.
A. pete legnagyobb átmérője
HOZ mama. :
A teljesen kifejlett élő dianthi-
hernyó kb. 36 mm. hosszú,
hengeres, a feje felé gyengén
Das E1. Frisch abgelegt am 23.
Mai 1912 (Hortobágy, PREDoTrA).
Die Totalform des sehr kleinen
Hies entspricht annaáhernd 6 jener
des Hles von Mamestra advena
(PEvYRon, p. 137, f. 103). Die An-
heftungsílache ist gross, auch das
Polfeld ist abgeílacht. Das Stütz-
gerüst besteht aus ca. 44 Balken,
die sich konzentrisch um den obe-
ren Pol, in dem das Mikropylen-
feld liegt, vereinen, aber nur jeder
zweite Balken erreicht den Pol
selbst. Sechs Tage nach der Ablage
hatte sich die gelbhiehweise Grund-
farbe der Hier nicht verandert,
doch fanden sich unregelmássig
einige — rotbraune — Punkte und
Flecken auf der Eioberflaáche. Der
grösste duerdurchmesser des Hies
betragt 0-7 mm.
Erwachsen ist die lebende Dian-
tti-Raupe ca 36 mm. lang, zylin-
1 Verh. u. Mitt. des Siebenbürg. Ver. f. Naturw. LXII, 1912, p. 4, fig.,
84
keskenyedő, csupasz, csak egyes
nagyon finom sörtével fedett.
A fej előrefelé kissé lapított,
sárgás-barna, a féltekék felső
szélén sötét vonalakkal és pon-
tokkal. A test hátfelülete vöröses
földszürke, az elmosódott széles
fekete szubdorzálisok között
sötétedő. . A mellszelvényeken
egy finom és világos, sötéten
szegélyezett dorzális van, mely
a potrohszelvényeken szélesebb
lesz és egészen feketének tünik
fel. A potrohszelvények elülső
szélén a dorzális oldalán több-
nyire feketés pont áll. A lefelé
élesen lemetszett laterális -is
feketés és felfelé inkább vona-
lakká feloszlott. Az egész has-
oldal mustrázat nélküli sárgás-
zöld. Ép ily színűek a mell- és
haslábak.
Kikészített állapotban a her-
nyó 45 mm. hosszú is lesz és
alapszíne többnyire sárgás vagy
vöröses lesz.
A szabadban a fiatal hernyók
Lepidtum ruderale-n élnek. Fog-
ságban elfogadtak táplálékúl
Atriplex-et és többnyire junius
végéig kifejlődtek. A bábozódás
a földben történik.
A báb rendes alakú, 12-14
mm. hosszú, síma, fénylő sárgás-
barna, kerekített farvéggel, me-
lyen csak egynéhány, szabad
szemmel nem látható, — rövid
SÖTrte van.
A. lepkék második nemzedéke
nagy számban lépett fel junius
drisch, gegen den Kopf sechwach
verjüngt, nackt, nur mit einzelnen
sehr feinen Borsten besetzt. Der
Kopf nach vorne etwas abgeflacht,
gelbbraun, auf dem oberen Rand
der Hemispharen mit dunklen
otreifen und solchen Punkten. Die
Rückenseite des Körpers ist röt-
heh erdgrau, zwischen den verwa-
sechenen, breiten, schwarzen Sub-
dorsalen verdunkelt. Auf den Brust-
segmenten findet sich eine feine,
lichte, dunkelgesüumte Dorsale, die
auf den Hinterleibssegmenten breil-
ter wird und vollstandig schwarz-
liceh ausgefüllt erscheint. Am Vor-
derrand der Hinterleibssegmente
steht seitliceh der Dorsale meist ein.
sehwürzlicher Punkt. Auch die nach
unten scharf abgeschnittene Late-
rale ist schwarzlich und nach oben
mehr inStriche aufgelöst. Die ganze
Bauchseite ist zeichnungslos gelb-
liehgerün. Ebenso gefarbt sind die
Brust und Bauchbeine.
Prapariert erreicht die Raupe
eine Lange bis 45 mm. und ge-
winnt meist eine gelbliche oder
rötliche Grundfarbe.
Im Freien leben die jungen Rau-
pen auf Lepidium ruderale. Diesel-
ben nahmen in der Gefangenschaft
Atriplec zur Nahrung und waren
zumeist gegen EndeJunierwachsen.
Die Verpuppung erfolgt in der Erde.
Die P u pp e ist normal gestaltet,
12-—14 mm. lang, glatt, glánzend
gelbbraun, mit gerundetem Hin-
terende, das nur ein paar ganz
kurze, mit Íreiem Auge nicht sicht-
bare Borsten. tragt. ;
Die Falter erschienen zahlreich
in zweiter Generation vom, 27. Juni
"97-től julius 18-ig (a szabad ter-
mészetben augusztus 3-ig). A
bábok egy része áttelelt. A te-
nyésztett lepkék közül a har-
madik nemzedék egy példánya
augusztus 18-án jelent meg.
85
bis 18.Juli (im Freien bis 3. August).
En Ned" der "Buppen bieb zZüt
Überwinterung liegen. Ganz ein-
zeln erschien bei Inzucht ein Falter
der. drittem "Generation am" 18.
August.
3. Phasiane clathrata LD. ab. nocturnata Fucns (t. II, f. 7).
Ebből a szép, eddig képben
még be nem mutatott, fajválto-
zatból, melynek szárnyai telje-
sen feketés-barnák kevés fehér
folttal a szegély mentén, egy
teljesen friss c-et április 18-án
Melegföldvárnál (Mezőség) gyüj-
töttek.
IHzt a példányt összehason-
lítva egy rendes példánynyal
(6. kép) képben is bemutatjuk
(II. tábla, 7. kép).
Von dieser schönen bisher nicht
abgebildeten Aberration, die voll-
stándig scehwarzbraune Flügel mit
nur wenigen welissen Flecken im
saumfelde zeigt, wurde ein ganz
frisches c" am 18. April in Meleg-
földvár (Mezőség) erbeutet.
Dasselbe wird im Vergleiche mit
einem normalen Stück (Fig. 6)
zur Abbildung gebracht (Taf. II,
B8 1
4. Hyporatasa allotriella HS. fejlődésének első fokozatai. — Die
ersten Stinde von Hyporatasa atlotriella HS. (t. II, f. 8—10).
A pete. A íÍrissen lerakott
(kb. 1912 május 28-án; Horto-
bágy, PREporA) pete hosszúkás
tojásforma, éles tapadófelület
nélkül. A chorion egyenletesen,
. pikkelyszerűen bőrszerűen rán-
czolt, bordázat nélküli. A frissen
lerakott pete világos fűzöld.
Legnagyobb átmérője 0-6 mm.
A hernyó harmadik ved-
lésében kb.. 15 mm. hosszú,
hátrafelé erősen keskenyedő,
kissé lapított, a pontszemölcsö-
kön egyes hosszú erőteljes sör-
tékkel fedett, melyek hossza a
testszélesség felét eléri.
. A nagy fej és a nyakpaizs
zöld fekete rajzolattal. Utóbbi
kettős fekete középvonalból, mely
Das Ei. Frisch abgelegt (ca. 28.
Mai 1912; Hortobágy, PREDoTA)
zeigt das Bi eime lünglich ovale
Gestalt, ohne deutliehe Anheftungs-
flaáche. Das Chorion ist gleich-
missig, sehuppenartig chagriniert,
ohne erkennbares Balkengerüst.
Die Farbe des frisch gelegten Eies
ist hell grasgrün. Sein grösster
Durchmesser betragt 0-6 mm.
Die Raupe in der dritten
Hautung ist ca. 15 mm. lang, nach
hinten stark verjüngt, etwas flach-
gedrückt, auf den Punktwarzen mit
einzelnen langen kraftigen Borsten
besetzt, deren Lange die halbe
Körperbreite erreicht.
Der grosse Kopf und das Nacken-
sehild sind grün mit schwarzer
Zeichnung. Letztere besteht aus
36
a fejpaizs felé szélesbedő és
villás, és oldalt szakadozott fe-
kete hosszanti sávokból áll, me-
lyek a test széles feketés szub-
dorzálisainak mintegy folytatá-
. sát képezik.
A második mellszelvénytől
kezdve a tőszín kissé sötétebb,
piszkos zöld, az egyszerű, fe-
ketés-szürke — dorzális oldalán
vöröses, -széles feketés-barna
oldalsávval. Ez alatt egy vöröses-
barna hosszanti vonal foglal
helyet. Az oldalredő sárgás.
. A háti és a két oldalsáv az
utolsó szelvényen kiszélesednek.
A hasoldal zöld,
ventrálissal. A torlábak, a me-
lyek karmai barnások, kivül
vörös foltokkal tarkítottak. A
zöld potrohlábak talpa szintén
VÖTrÖSES.
Egy junius 28-án talált ki-
fejlődött hernyó hossza kb. 19
mm. és olajvörös teste majd-
nem ugyanolyan mustrázat mel-
lett inkább vöröses alapszínt
mutat. A fej és a nyakpaizs
inkább sárgás (mint zöld), a
test szőrözete rövidebb és gyen-
gébb. A hasoldal zöld.
A hernyó életmódjáról PRE-
pora a következőket írja: A
hernyó a kemény, összerepede-
zett szikes talajon él. Kisebb
hernyók a talaj hasadékaiban
csavarodó, a kifejlett hernyók
pedig egy hosszú csövet készí-
tenek, mely felül kissé kiszéle-
sedett. Ettől a kiszélesedéstől
VÖTrTÖSEÉS
einer doppelten schwarzen Mittel—
linie, die sich gegen den Clypeus
verdickt und gabelt, und seitlichen, ,
zerissenen sehwarzen Láangsstrei-
fen, die eine Fortsetzung der brei-
ten sehwarzlichen Subdorsalen des.
übrigen Körpers bilden.
Vom zweiten Brustsegment ab
ist die Grundfarbe etwas dunkler,.
sehmutzig grün, seitlich der ein-
fachen, schwarzlich-grauen Dorsale:
rötlich, mit breitem, schwarzlich-
braunem Seitenstreifen. Unterhalb.
desselben findet sich eine rötlich-
braune Lüangslinie. Die Seitenfalte:
ist gelblich. Die Dorsale und die
beiden Seitenstreifen verdikken
sich am letzten Segment.
Die Bauchseite ist grün mit
rötlieher Ventrale. Auch die Brust-
beine, deren Klauen braáunlich sind, .
zeigen aussen rötliche Flecken. Die
Sohlen der grünen Bauchbeine-:
sind ebenfalls rötlich.
Eine, am 28. Juni gefundene,,
erwachsene Raupe ist ca. 19 mm.
lang und zeigt bei fast gleicher
Zeichnungsanlage eine durchaus
mehr rötliche Grundfarbe des Kör-
pers, der olivenrot erscheint. Kopf
und Nackenschild sind mehr gelb-
lieh (als grün), die Körperbe-
borstung ist kürzer und sehwacher. .
Die Bauchseite grün.
Ueber die Lebensweise der Raupe-
sehreibt PRgEpora : Die Raupe lebt.
. in dem sehr harten, zerrissenen
Natronboden. Kleinere Raupen ma-
echen einen gewundenen Schlauch,
die erwachsene Raupe fertigt in
den Rissen des Bodens einen sehr
langen Schlauch an, welcher oben
etwas erweitert ist. Von dieser
szövedékkel bélelt csövek ha-
ladnak azon helyek felé, a hol
a tápnövény található. Utóbbi
kizárólag a Camphorosma ovata
W. K. (DÉGEN meghatározása),
egy alacsony, nagyon sovány
növény. A hernyó csak olyan
helyeken él, a melyeket a sós-
víz erősen kilúgozott és kis
szigeteket képeznek. A legkisebb
mozgásnál a hernyó a csőből a
talaj repedéseibe esik, a hol
azután már alig található meg.
A. bábozódás meglehetősen sűrű,
belül fehéres szövedékben tör-
ténik.
A farvége felé erősen kes-
kenyedő báb tora és láb- és
szárnyhüvelye nedvzöld, háta
és potroha sárgás-barna. A rö-
vid kremaszter tompa ásóforma,
sörték nélküli. Hossza 11 mm.
5. Tortrix neglectana HS.
1912, p. 27, 47).
Egy egészen friss c" alapján,
melyet szeptember 27-én fogtak
a delibláti homokpusztán, meg-
állapíthattam, hogy ez a faj,
melyet a mult évben egy május
E í2én (3) és junius 26 (?)
Flamundánál gyüjtött pár alap-
ján le nem írtnak tartottam,
teljes bizonyossággal mneglectana
HS.-rel azonos.
KENNEL tanár (Pal. Tortr. p.
189) ezt a fajt a hímek elülső
szárnya szegélybehajlásának
hiánya miatt joggal a Tortrix-
nembe sorozza. (A szegély-
behajlás kifejletlenségére ennél
a fajnál azonban már említés
817
Erweiterung aus gehen ausgespon-
nene Gange nach den Stellen, an
welehen die Futterpílanze sich
findet. Letztere ist ausschliesslieh
Camphorosma ovata W. K. (det. v.
DÉGEN), eine niedere, sehr magere
Pílanze. Die Raupe lebt nur an.
Stellen, welche von Salzwasser
stark ausgelaugt sind und kleine
Inseln bilden. Bei dem geringsten
Gerausch lásst sich die Raupe aus
dem Sehlauch in die Bodenrisse
fallen und ist dann selten mehr zu
finden. Die Verpuppung erfolgt in
einem — ziemlich diechten, innen
weisslichen Gespinnst.
Die gegen die Hinterleibsspitze
stark verjüngte Puppe zeigt
Thorax, Bein- und Flügelseheiden
saftgerün, den Rücken und Hinterleib
gelbbraun. Der kurze Kremaster ist
stumpf spatelförmig, ohne Borsten-
besatz. Ihre Lánge betragt 11 mm.
(Cacoecia delhblatana RBLr., Rov. Lap. XIX,
TT. sú a 19
Ein ganz írisches c/7 von der
Deliblater Sandpuszta, am 27. Sep-
tember erbeutet, liess mir die Art,
welche ich im Vorjahre nach einem
am 12. Mai (c) und 26. Juni (?)
in Flamunda erbeuteten Parchen
für unbesehrieben hielt, mit Sicher-
heit als nmeglectana HS. erkennen.
Prof. KENNEL (Pal. Tortr. p. 189)
stellt die Art wegen des Mangels
eines Kostalumschlages auf dem
mannlichen Vorderílügel mit Recht
zur Gattung Tortrix. (Die Undeut-
hehkeit . des — Kostalumschlages
wurde aber bereits Im STAUDINGER —
88
tétetett a STAUDINGER—REBEL
katalogusban [Nro : 1529]).
Minthogy KENNEL képe (t. X,
Tf. 1 S) példányainkra, melyek-
nél a szárnyközép sötét csíkja
erősen kiszélesedett, nem talál
egészen, az idén gyüjtött c" és
a tavalyi ? fényképfelvételének
közlése nem lesz felesleges.
REBEL Katalog [Nro: bei
dieser Art erwahnt).
Da die Abbildung bei KENNEL
(Tat Xg Bug 1-6) samt die vorhie-
genden Stücke, die eine starke
Erweiterung der dunklen Mittel-
binde in der Flügelmitte - zeigen,
nicht gut zutritft, dürfíte die photo-
graphische Abbildung des heuer
erbeuteten c" und des vorjahrigen
? nicht unerwünsceht sein.
1529]
6. Cnephasia Wertheimsteini REBEL, n. sp. (5 9). (t. II, f. 13—14).
Nyílhegyalakú és durva pont-
szerű hamvasságú elülső szár-
nyai által jól jellegzett faj.
Az elülső szél közepéig ter-
jedő csápok a hímeknél vasta-
gabbak és elég hosszú szőr-
pamacsokkal fedettek. Színező-
désük világos szürke, feketésen
beszegett ízvéggel. A tapogatók
aránylag hosszúak, másfélszer
oly hosszúak mint a szem-
átmérő, a középső íz sötétszür-
kén pikkelyezett, előrefelé ke-
véssé kiszélesedett, de erősen
rézsútos. A fej és a tor szürke,
utóbbi elül sokkal sötétebben
hamvas.
A lábak külső oldala barnás,
a lábfej világosan foltos, a hátsó
lábszár sárgás-szürkén szőrös.
A. potroh a hátsó szárnyak hátsó
szögletén messze túl terjed és.
mindkét nemnél tompavégű.
Színe szürke, világosabb szel-
vényszegélylyel.
Az elülső szárnyak elülső
széle hajlott, jól előreálló csúcs-
csal és nagyon rézsútos sze-
gélylyel, alapszínük szennyes
Em durch die lanzettliehe Form
der Vorderflügel und die grob
punktförmige Bestáubung dersel-
ben senr ausgezeichnete Art.
Die bis zur halben. Vorderlánge
reichenden Fühler sind beim c
dicker und mit ziemlieh langen
Wimperpinseln besetzt. Ihre Far-
bung ist hellerau, mit schwarzlich
abgesetzten Gliederenden. Die Pal-
pen relativ schlank, von andert-
halb Augendurchmesserlünge, das
Mittelelied dunkelgrau beschuppt,
nach Vorne wenig erweitert, aber
stark abgeschrágt, das Endelied
sehr kurz vorstehend. Kopf und
Thorax sind grau, letzterer vorne
viel dunkler bestáubt.
Die Beine sind aussen braunlich,
die: Tarsen licht gefleckt, die Hin-
terschienen gelblich-grau behaart.
Der Hinterleib überragt weit den
Afterwinkel der Hinterflügel und
zeigt in beiden Geschlechtern ein
stumpfes Ende. Er ist grau mit
helleren Segmentraándern.
Die Vorderílügel mit gebogenem
Vorderrand, deutlich vortretender
Spitze und sehr schrágem Saum,
zeigen eine schmutzig weissgraue
fehéres-szürke, egyes, az egész
felületen szabálytalanul szét-
szórt finom fekete ponttal. Mus-
trázatként fellép a tő barnás
elsötétülése és egy a belső sze-
gély felé kiszélesedő, befelé
szögletesen határolt barnás tü-
net. a középen. Némelykor. a
hím elülső szárnyai majdnem
rajzolatlan — sötétebb szürkék
finom fehér hosszanti vonalak-
kal a redőben és azon túl. Egy-
egy nagyon finom sötét hamvas
"vonal van a rövid fehéres-szürke
rojtok tövén és végén.
A széles hátsó szárnyak csú-
csa jól előrehajló, színük vilá-
gos szürke, az itt szélesebb roj-
tok fehéres-szürkék sötétebb
választóvonallal közel a tövük-
höz. Alul az elülső szárnyak
rajzolat nélküli sötétszürkék, a
hátsók világosabb porszürkék.
A nőstény elülső szárnyának
csúcsa még élesebb mint a
hímé és világosabb szürke szinű.
Az elülső szárnyak hossza
10-11 mim:, kifeszítve 21— 253
mm. ;
4 c" és 2 9, melyek közül 3
€7-et 1911 szeptember 14. és
15-én Érmihályfalván és 1 9-t
1911 augusztus 7-én Cséhtele-
ken gyüjtött WERTHEIMSTEN 5S4-
ROLTA . kisasszony és a fenn-
maradt pár, melyet PREDOTA
1912 szeptember 24. és 25-én
gyüjtött a deliblati Flamundá-
nál, képezi e faj typusait (Mus.
Caes.) :
89
Grundfarbe und einzelne über die
ganze Flache unregelmáassig zer-
streute feine sehwarze Punkte. Als
Zeichnung tritt eine bráunliche
Verdunklung an der Basis und ein
gegen den Innenrand erweiterter,
nach Innen eckig begrenzter bráun-
leher Schatten nach der Mitte auf.
Zuweilen ersehienen die Vorder-
fílügel beim c" fast zeichnungslos
dunkler grau mit feinen welssen
Langsstreifen in der Falte und
darüber. Eine sehr feine dunkle
Staublinie liegt an der Basis der
kurzen weissgrauen Fransen, die
auch an ihrem Ende eine Staub-
lmie zeigen.
Die breiten Hinterílügel mit
deutliceh vorgebogener Spitze sind
hellerau, die hier breiteren Fransen
welssgrau műút einer dunkleren
Terlungslime nahe ihrer Basis.
Unterseits sind die Vorderfílügel
zeichnungslos, die Hinterfílügel
heller staubgrau.
Das 2 besitzt eine
noch viel
. scehárfere Vorderflügelspitze als das
c" und ist heller grau gefárbt.
Vorderílügellange 10—11 mm.,
Expansion 21—23 mm.
Die Typen bilden 4 g und 2. ?,
wovon 3 d in Érmihályfalva: am
14. und 15 September 1911 und
? im Cséhtelek am 7. August
1911 durch Fralein CHARLOTTE VON
WERTHEIMSTEIN, das restliehe Par-
chen aber bei Flamunda (Deli-
blater Sandpuszta) am 24. und 25
September 1912 durch PREDOTA
erbeutet wurde. (Mus. Caes.).
90
Tt. Apodia artificella HS,
Egy a deliblati homokpusztá-
ban szeptember 23-án gyüjtött
?-t ideiglenesen ehhez a §5a-
repta vidékéről elég hiányosan
leírt fajhoz sorolok. Az elülső
szárnyak világos sárga alap-
színe sokkal kiterjedtebb mint.
HERRICH — SCHAFFER képén. A
tapogatók és a hátsó szárnyak
alakja jól egyezik az Apodia-
nemmel, mely utóbbi fajainak
számát, különösen algiriakkal,
LoRD WALSINGHAM újabban erő-
sen megnövesztette.
Ein Einzelnes Stück (?) von der
Deliblater Sandpuszta am 23. Sep-
tember erbeutet, ziehe ich mit Vor-
behalt zu dieser von Sarepta recht
unvollstandig besehriebenen Art.
Die hellgelbe Grundfarbe der Vor-.
derílügel ist betrachtlieh ausgedehn-
ter als im Bilde von HERRICH—
SCHAFFER. Die Form der Palpen
und Hinterfílügel stimmt gut mit
der Gattung Apodia, welche in letz-
terer Zeit durch LoRD WALSINGHAM
eine grosse Vermehrung ihres Art-
bestandes, namentlieh dureh alge-
rische Arten, erfahren hat.
8. Ochsenheimeria capella MöscutL.
A szeptember 17. és 30.-a
közötti időben PREporA úr egy-
néhány többnyire kopott c7-et
és egy Íriss ?-t fogott kopulá-
ban a deliblati homokpusztán a
fűben.
Utóbbi annyira egyezik az
0. capella Möscnmu. leírásával,
mely egy Sarepta-ról származó
nőstény példányról készült, hogy
alig lehet e faj odatartozásában
kételkedni.
A még le nem írt g, mely-
ből csak egyetlen friss példány
fekszik előttem, az összes Ochsen-
heimerta-fajoktól nagyon karcsú
testalkata és sötétszürke hátsó
szárnyai által különbözik.
A. fej szőrözete agyagbarnás.
A nőstények felette vastag és
durván pikkelyezett csápjai itt
fonálszerűek, gyengén szőrösek.
A fehéres tapogatók olyanok
mint a nőstényeknél, a nem bé-
In der Zeit vom 17. und 30. S5ep-
tember fing Herr PREDOTA einige
zumeist abgeflogene c! und ein
frisches ? in copula, auf der De-
liblater Sandpuszta im Gras.
Letzteres stimmt so gut mit
der Beschreibung von 0. capella
MöscnmL., welehe nach einem weib-
lichen Stück von Sarepta aufgestellt
wurde, dass kaum ei Zweifel an der
Artzugehörigkeit bestehen kann.
Das unbeschriebene d, von dem
nur ein frisches Stüek vorliegt,
zeigt abweichend von allen Ochsen -
heimeria-Arten einen sehr schlan-
ken Habitus und dunkelgraue
Hinterflügel. I
Die Kopfhaare sind lehmbraun-
lich. Die beim ? so überaus dick
und rauh besehuppten Fühler sind
hier fadenförmig, nur sehwach
bewimpert.
Die weisslichen Palpen wie beim
£ , dem Gattungscharakter entspre-
lyegeimek megfelelőek, nagyon
hosszú fekeketés szőrökkel fe-
dettek. A tor és a potroh nagyon
karcsú, barnás-szürkék, utóbbin
gyengén barnás farpamacscsal.
A lábak egyszínűek, sötétek.
A nagyon keskeny mustrázat
nélküli elülső szárnyak barnás-
szürkék, sűrűn és egyenletesen
durva fekete pikkelyekkel fe-
dettek, melyek a barnás rojt
tőrészére is átterjednek.
A nagyon keskeny hátsó szár-
nyak feketés-szürkék, a nősté-
nyeké sokkal világosabb szürke,
a széles rojt töve keskenyen
fehéres, mögötte feketés hamvas
csíkkal. Alul a, hímek szárnya
egyszínű feketés-szürke, a nős-
tényeké világosabb barnás-
szürke. A 9? potroha nagyon
hosszú és vége felé kiszélese-
dett. Elülső szárnya 5, kifeszítve
10 mm.
Ez a faj a magyar faunában
előforduló déloroszországi pusz-
tai állatok számát gyarapitja.
91
chend, sehr lang schwarzlich be-
haart. Thorax und Hinterleib sind
sehr schlank, braungrau, letzterer
mit sehwach braunlichem After-
busch. Die Beine einfaárbig dun-
kel. ő
Die sehr schmalen zeichnungs-
losen Vorderílügel sind braunlich-
grau, dicht und gleichmassig mit
groben sechwarzen Sehuppen be-
deckt, welche auch in die Basal-
halífte der braunlchen Fransen
hineinreichen.
Die sehr schmalen Hinterflügel
sind sehwarzlichgrau, beim ? viel
heller grau, die breiten Fransen
an der Basis schmal weisslich,
darnach mit sehwarzlicher: Staub-
linie. Die Unterseite aller Flügel
beim d einfárbig sehwarzlicherau,
beim ? heller bráunlichgrau. Der
Hinterleib des ? ist enorm lang
und gegen das Ende erweitert.
Vorderílügel 5, Expansion 10 mm..
Durch diese Art wird die Zahl der
südrussisehen Steppenarten inner-
halb der ungarischen Fauna in sehr
interessanter Weise vermehrt.
A II. tábla magyarázata.
(Erklürung von Tafel II.)
2 2
3 Phasiane clathrata L.
3 ab.
. Mamestra dianthi TAUscH. (pete - E1) 18/1.
(hernyó — Raupe 2/1.
(báb. — Puppe) 2/1.
. Melitaea Aurelia Nicx. ab. corytihalina REBEL, €" (supra).
? (infra).
nocturnata, FucnHs.
; EL Ozdtasa allotriella HS. (pete —. Bi) 15/1.
36 ő; (hernyó — Raupe) 2/1.
43 (báb — Puppe) ?/1.
á TMontrur neglectana BS. , ?/1.
SZG
; Chügyesde MELY Heti téü ő REBEL €, 3/1.
$, 9/1.
— v
So9oAa oo s oD.
ka e
9
—
Ha 00
2 2
Irodalom.
Csiki, E.: Zur Kenntnis einiger Otiorrhynchus. (Wiener Ent.
Zedtos REX AA 3: p: 16);
Fenti czím alatt megjelent közleményemben az Otiorrhynchus
gemculatus var. Ganglbaueri ArrB. 1895 nevét aurotomentosus-ra vál-
toztattam, mert SrreRnrx már 1888-ban elnevezett egy Otiorrhynchus
Ganglbaueri-t. Továbbá leírtam két új fajváltozatot: az Ot. gemiculatus
var. szörényensis-t Német-Bogsán vidékéről és Szerbiából és az Őt.
perdix var. Carpathorum-ot a Déli-Kárpátokból, kimutatván, hogy az
Ot. perdix csak Tirolban, Karinthiában, Krajnában, Stájerországban,
Illyriában, Fiume vidékén, Horvátországban, Dalmácziában, Boszniá-
ban, Herczegovinábaán és Albániában fordul elő és a Kárpátokban
élő alakja az új fajváltozathoz tartozik, melynek teste nagyobb, la-
pítottabb, lábai mindig feketék, a szárnyfedők érczfényű pikkelyei
rövidebbek, az ormányon élesen kiemelkedő élecske van, a csápostor
második íze sokkal hosszabb mint az első iz, a többi íz pedig hosz-
szabb mint széles. CsSIKI.
s
Depoli, Guido: Neu Káferformen aus dem liburnisechen
Karst. (Wiener Bint. Zeitg: XXXII. 1913. p. 22).
szerző Fiume vidékéről a Coccinella conglobata ab. multiconjuncta,
a Karszt rétjeiről a Selatosomus aeneus ab. bicolor és a Tengermellék-
ről a Purpuricenus Koehleri var. litoralis új fajváltozatokat írja le.
Faunánkat gazdagítja azonkívül a megemlített Selatosomus acneus ab.
viridinitens Vozr (Risnják) és ab. cyaneus MRsn. (Obruc). CSIKI.
Társulati ügyek.
A ,Magyar Entomologiai Társaság" közgyűlése 1913. feb-
ruárius hó 15-én. — Társaságunk 2. közgyűlését a Magyar Nemzeti
Múzeum . igazgatósági tanácstermében tartotta; az ülést MocsáRy
SÁNDOR elnök a következő beszéddel nyitott meg :
Tisztelt közgyülés! Mindenekelőtt szerencsém van szivélyesen
üdvözölni a mai közgyűlésre oly szép számmal megjelent tagtársain-
kat és vendégeinket. Megállapiíthatom egyúttal, hogy tagtársaink az
alapszabályok értelmében megkivánt számban jelentek meg és így a
közgyűlés határozatképes. A jegyzőkönyv hitelesítésére CsERNY LA-
JOS és SZLABEY ERnő urakat kérem fel. 3
A Magyar Entomologiai Társaságnak alapszabályai, a kivánt
kiegészítésekkel, még mindeddig nem nyertek jóváhagyást a bel-
ügyminiszteriumnál, a mely körülmény különben a Társaság ügyei-
nek vezetésére befolyással nincsen.
93.
Kisded, de lelkes. társaságunk a szervezkedés és berendezke-
dés korszakán túlesvén, hogy a lefolyt második év alatt mennyire
közelítette meg kitüzött czélját s a választmány és a tisztikar meny-
nyire felelt meg a reájok bizott feladatoknak, azokról a tiszti jelen-
tések fognak részletesebben beszámolni. De már itt is több örven-
detes tényről kell, hogy örömmel emlékezzem meg. Őfelsége a király, .
. DR. Hotgvárn Gézá-t, Társaságunk első elnökét, az entomologiának
mindig lelkes hívét és büszkeségét, kiváló és buzgó működésének
. elismeréseül a m. kir. udvari tanácsosi díszes czímmel tüntette ki.
5 mi Itt álljunk meg egy pillanatra! DR. HoRvárH Géza kiváló és
. buzgó munkássága főleg az entomologia mívelésében s annak előbbre-
vitelében nyilvánul. Az ő magas kitüntetésének fényéből tehát né-
hány sugár, néhány szikra a mi kis társaságunkra is rávilágít!
A második örvendetes tény, mely Társaságunkra szintén tiszteletet,
. becsületet hozott, az, hogy az oxfordi entomologiai kongresszuson
. nem kevesebb mint négy tagtársunk: DR. Hogvárn Géza és leánya
. PaAuLa, most GYŐRFFY JENő-né, JABLoNowsKI JÓZSEF és DR. KERTÉSZ
. Kármásw volt telen, kik közül DR: HoRvárH GÉzA és JABLONOWSKI
- JózsEF érdekes és tanulságos előadásokat tartottak: akkor, midőn a.
. bécsi udvari múzeumot s általában egész Ausztriát csupán egy ki-
. kiküldöttje, HANDLIRCH ANTAL képviselte. Az ő meghivására határozta
. el a kongresszus, hogy legközelebbi összejövetelét 1915-ben Bécsben
. tartja meg. Igen valószínű, hogy az entomologia. mívelői közül ekkor
. többen, talán nagyobb számmal is fognak Budapestre lerándulni,
: hogy az itt lakó rovarászokkal megismerkedve, gyüjteményeiket s
. főleg a Nemzeti Múzeum nagyszerű rovargyüjteményét megtekint-
; hessék. A nem nagyon távol levő idő tehát komolyan int bennünket,
. hogy ekkorra gyüjteményeinket lehetőleg rendbehozzuk s megmu-
. tassuk nekik, hogy az entomologiának mi magyarok is lelkes mívelői
. vagyunk. A harmadik szintén örvendetes tény az, hogy hazánk állat-
világának a kuütatása és megismertetése ez évben is örvendetes sikert
. mutathat fel. Különösen áll ez barlangjaink boógárfaunájának s álta-
. lában vak bogaraink felkutatásában, a miben főleg BoKoR ELEMÉR
. tagtársunk nem mindennapi eredményny el buzgólkodott.
Pénztárnokunk jelentéséből megnyugvással fogunk értesülni,
hogyha bár gazdagok nem is vagyunk, de azért a Társaság pénz-
. ügyei rendezettek s a második évet is deficit nélkül zárhattuk be.
A titkári jelentés pedig hű képét fogja adni annak a munkásságnak,
A melyet társulatunk a maga elé kitüzött eczélok érdekében kifejtett.
Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy rendes havi üléseink, melye-
. ken sok érdekes előadás és tanulságos bemutatás került napirendre,
eléggé, sőt többször örvendetesen látogatottak voltak.
Megemlítenem kell itt végül, hogy hazánk rovarvilágának a,
Teát a
É CA
MEN EÉT
94
kutatása tagtársaink részéről ez évben is sikeresen folytattatott s
egyesek nem egy érdekes megfigyelésnek és fölfedezésnek jutottak
birtokába, melyekről alkalomadtán lesznek szívesek bennünket is
értesíteni s ha tagtársaink a jövőben is hasonló igyekezettel fogják
hazánk rovarvilágának ismeretét gyarapítani : akkor fiatal társulatunk
méltóan foghat egykor a többi szép és tekintélyes külföldi entomo-
logiai társulatok mellé sorakozni.
Ama reményben, hogy ez őszinte óhajtásunk egykor teljesedni
fog, a mai közgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom.
A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Csiki ERwő titkár
következő jelentését olvasta fel :
Titkári jelentés. — Tisztelt közgyülés! Az 1912. év, társaságunk
működésének második esztendeje, mint méltóztatnak tudni két irány-
ban volt kedvezőtlen. Első sorban a rossz időjárásra gondolok, mely
nemcsak nekünk rovarászoknak számítását, tervezgetését húzta ke-
resztül, hanem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a másik kedvezőt-
len faktor, a gazdasági válság is még nagyobb legyen. Az első ok
megakadályozta gyüjtőinket kutatásaikban, utóbbi pedig társaságunk
életében is annyiban hagyott mélyreható emléket, hogy a tagdíjak
még az 1911. évnél is rosszabban folytak be, a mi viszont társasá-
gunk működésére volt kihatással, mert kitüzött czéljainkat éppen a
pénzhiány miatt nem valósíthattuk meg. ő
Különben örömmel jelenthetem, hogy az 1911. első évi műkö-
désünkkel szemben a lefolyt évben már némi haladásról számolhatok
be. A míg ugyanis 1911-ben 8 ülésünk volt 12 előadással, addig
1912-ben 9 ülésünk napirendjén 19 előadás szerepelt. A t. közgyű-
lést talán érdekelni fogja, ha egy kis statisztikával szólok gyüléseink-
ről. A 19 előadást 10 tagtársunk tartotta, kik közül első helyen tisz-
telt elnökünk buzgalmát akarom különösen kiemelni, ki elnökségének
nagyon szép emléket állított azzal, hogy 5 előadást tartott, melyek
közül kettő mint nem szigorúan szakelőadás, általános érdeklődést
keltett. Elnökünkön kivül Csiki ERwxő, DR. HoRgRvárÓH Géza, JABLOo-
NOWSKI JózsEF, DR. KERTÉSZ ABA és SCHMIDT ANTAL 2—2, BiRó LAJos,
DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, PowxGRácz SÁNDOR és DR. SzaBó JózsEr 1—1
előadással szerepeltek. A mi pedig az egyes előadások szakmasze-
rinti feloszlását illeti, általános érdekű volt 5, lepkészeti 5, hymen-
opterologiai 4, bogarászati 2, gazdasági entomologiai, hemipterolo-
giai és neuropterologiai tárgyú 1—1 előadás.
A rendes üléseken kivül megtartottuk a mult évben első köz-
gyülésünket és hat választmányi ülést.
Elég szépen haladtunk tagok szerzésében is, mert a míg 1911
végén 80 tagunk volt, a mult év végét 97 taggal zártuk be, leszá-
1 ag
95
mítván az év folyamán elhunyt egyik buzgó lepkésztársunkat NIa-
MESSNY IMRE ny. posta- és távirdafelügyelőt.
Társaságunk hivatalos folyóiratáról nincs sok mondani valóm,
hiszen t. tagtársaink eléggé ismerik, legfeljebb azt említhetném meg,
hogy az 1912. évi XIX. kötetben 20 szerzőtől 26 nagyobb és 13
kisebb közlemény jelent meg.
Kirándulást 1912-ben tekintettel az állandó rossz időjárásra,
csak egyet rendezhettünk és pedig május hó 16-án Kovácspatakra.
Ez a kirándulás is nagyon látogatott volt és daczára az elmaradha-
tatlan esőnek elég szép eredménynyel is járt.
Üléseink közül egyet, a mikor DR. KERTÉSZ ABa az Ortler vi-
dékére tett lepkészeti kirándulásáról számolt be, a , Budapesti Kamera
Klub" helyiségében, egy másikat, mikor JABLONOwSKI JÓZSEF a szőlő-
molyokról beszélt, a Rovartani Állomás helyiségeiben tartottuk ;
mindkét előadás képek vetítésével járván, hozta magával, hogy ne a
rendes helyen tartsuk meg azokat. Nem mulaszthatom el, hogy e
helyen is ne fejezzem ki köszönetemet mindkét intézménynek helyi-
ségeik szíves átengedéseért, de köszönettel tartozunk a Magyar Nem-
zeti Múzeum igazgatójának, BÁRÓ SZALAY ÍMRE úr őméltóságának is,
ki mint ez alkalommal is, közgyülésünk megtartására ezt a termet
volt szíves átengedni.
A társaság pénzügyi helyzetét, a mint a pénztáros úr jelenté-
séből hallani fogják, nem volt teljesen kielégítő — értem ezalatt azt
a szomorú tényt, hogy tagtársaink még az 1911. évnél is rosszabb
arányban fizették be tagdíjaikat, úgy hogy tagdíjhátrálék czímen már
óriási összeget kell szerepeltessünk számadásainkban. Ennek tulaj-
donítható azután, hogy Társaságunk még mindig nem foglalkozhatott
egyik fontos czélja megvalósításának kérdésével, t. 1. a rovartani
segédmunkák kiadásának kérdésével." Reméljük, hogy a folyó év meg
fogja hozni a viszonyok változásával, pénztári bevételeink javulását
is. Hogy pénztári kimutatásunk mindazonáltal végeredményben va-
gyoni gyarapodásunkat mutatja, azt részben új alapító tagjainknak,
részben jóakaróinknak tulajdoníthatjuk. Igy társaságunk működésé-
nek különösen nemzeti szempontból való fontosságát felismervén,
egyik buzgó tagtársunk, DiószegGyy LÁszLó festőművész, társaságunk-
nak felajánlotta egyik festményét, melynek kisorsolás útján való érté-
kesítése készpénzkészletünket 112 koronával gyarapította. Fogadja
ezért a nagylelkű adományáért e helyen is őszinte köszönetünket és
hálánkat.
Miután ezzel társaságunk ügyeiről beszámoltam, legyen szabad
még néhány más eseményről is megemlékezni.
Igy első helyen a II. Nemzetközi Entomologiai Kongresszust
kell említsem, mely augusztus hó 5—10. ülésezett Oxfordban és
96
melynek lefolyásáról társaságunk egyik ülésén JABLoNowsKI JÓZSEF
és DR. KERTÉSZ KÁLMÁN számoltak be. Megemlítendőnek tartom azon-
kivül, hogy az elmult évben néhány fontos munka gazdagította ha-
zánk entomologiai irodalmát. Igy eltekintve a folyóiratunkban meg-
jelent tanulmányokról, külön meg akarom említeni, hogy napvilágot
látott ScHmMIDT ANTAL szép tanulmánya faunánk egyik büszkeségéről,
az Ogxytrypia orbiculosa-ról. DR. PErTRI KáRoLY összeállította az Irdély-
ben előforduló bogarak jegyzékét; munkája egy hatalmas kötet, el,
tekintve az úgylátszik politikai okokból eredő botlások- és hiányok-
tól, nagyban hozzájárult bogárfaunánkról való ismereteink gyarapí-
tásához, mert szerző és DEvuBEL FRiIGYEs tagtársunk évtizedekre ter-
jedő gyüjtéseinek eredményét ez a munka közli első ízben össze-
foglalóan. Lepkészeti irodalmunkat DR. H. REBEL tanulmánya Her-
kulesfürdő és környéke lepkefaunájáról gazdagította. Kiváló esemény-
számba megy PowxGRÁcz SÁNDOR fiatal tagtársunk szép tanulmánya a
hazai Chrysopákról, mely az Állattani Közleményekben jelent meg
és mely munka a reczésszárnyúak nálunk eddig elhanyagolt érdekes
rendjére is fel fogja hívni rovarászaink figyelmét.
Fiatal társaságunkkal ugyan nem állottak semmiféle összeköt-
tetésben, de munkálkodásukkal a hazánkra vonatkozó rovartani 1ro-
dalomban nyomot hagytak a múlt év halottai közül a következő kül-
földi buvárok, mint GaAwxGLBavER LaJos, a bécsi udvari múzeum állat-
tami osztályának igazgatója, a kit nemcsak magyarországi kirándu-
lásairól írott czikkei, de befejezetlenül maradt nagy munkája révén
is hazánkban általánosan ismertek. Ugyancsak Bécsben húnyt el
BorarscH Orró lepkész, a ki mint kereskedelmi utazó gyakran for-
dult meg Magyarországon és így szoros összeköttetést tartott fenn
lepkészeinkkel. Ő különösen az Eupitheciákról írott ezikkeivel szer-
zett magának jó nevet. Berlhmben halt meg J. ScHicskv tanár, a ki
mint az európai bogarakról szóló munka utolsó 20 kötetének szer-
zője szerzett nagy érdemeket; sok magyarországi bogarat is írt le
és ismertetett első ízben. Az aprólepkékkel foglalkozó lepkészeink
DR. TH. GörscHMANN boroszlói tanárban veszítettek egy buzgó kolle-
gát, a ki tanulmányaikban önzetlen támogatójuk és segítőtársuk volt.
T. közgyülés! Ezekben voltam bátor társaságunk 1912. évi
működéséről, valamint a fontosabb és minket is közelebbről érdeklő
külföldi eseményekről beszámolni. Hátra van még, hogy mindazok-
nak, a kik működésemben segítségemre voltak, kik társaságunk ér-
dekében munkálkodtak, e helyen 15 köszönetemet fejezzem ki, kérvén
hogy támogatásukkal a folyó évben is megtiszteljenek.
Utána DR. SzaBó JózsEF könyvtáros következő jelentését ol-
vasta fel :
- 97
Könyvtárnoki jelentés. — Tisztelt közgyülés! Könyvtárunk ör-
vendetes gyarapodásáról számolhatok be. Könyvtárunk a tavalyi ki-
mutatás szerint ugyanis mindössze 12 darabból állott, ma pedig,
ezeket is hozzászámítva, 239 darabból áll. Tehát 227 darabbal gyara-
podott..
A munkák legnagyobb része különböző folyóiratok különlenyo-
matai. Ezeken kivül DR. KERTÉSZ KÁLMÁN , Katalogus Dipterorum"-á-
nak 7 kötete, a , Kísérleti Közlemények" 6, a , Rovartami Lapok" 7
és a , Deutsche Entomologiseche Zeitschrift" 3 teljes évfolyama jutott
. könyvtárunk birtokába.
Az összes 227 darab munka ajándékozás útján lett kötáúuk
tulajdonává. Az ajándékozók — a kiknek ezuton is köszönetet mon-
dunk — a következők voltak: Csiki ERwő, GYőRFFY JENő, DR. HoR-
várH Géza, DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, MoCsÁRY SÁNDOR, NIAMESNY IMRE
özvegye, PONGRÁCZ SÁNDOR, DR. SZOMBATHY KÁLMÁN.
Könyvtárunk ideiglenesen a Nemzeti Múzeum . állattárának
könyvtárában nyert elhelyezést.
s.
Utána DR. KERTÉSZ KÁLMÁN pénztáros a következő jelentését
terjeszti elő :
Pénztárnoki jelentés. — Tisztelt közgyűlés! A. M. E. T. 1912. évi
. pénztári eredménye nem olyan kedvező, mint azt az előirányzat után
várni lehetett volna. Ennek oka s ezt sajnálattal kell konstatálnom,
az, hogy tagjaink jórésze még 1911. évi tagdíjával 15 hátrálékban
van. Ennek daczára kiadásainkat teljesen fedezhettük, de alaptőkén-
ket csak kis összeggel gyarapíthattuk.
Alapítványt következő tagjaink tettek : GURÁNYI ISTVÁN, KERTÉSZ
. KáLMáN-né és KERrÉsz Emma. Fogadják ezért köszönetünket.
: Ha az 1912. évi előirányzatot a zárószámádással összehason-
- kítjuk, azt találjuk, hogy az alapítványok tételénél 200 K, az oklevél-
. díjaknál 22 K s a kamatoknál 16 K 56 f többletet értünk el, viszont
. "ERR ST 328 koronával kevesebbet vettünk be.
A. rendkivüli bevételek tételének nagyságát annak köszönhet-
jük, hogy DiószEGHY LászLó festőművész tagtársunk egy olajfest-
. ményt ajándékozott Társaságunknak, melyet sorsolás útján értékesí-
. tettünk ; e réven 112 K bevételünk volt. Nem mulaszthatom el, hogy
. Diószecny LászLtó tagtársunknak nagybecsű adományáért e helyen
is köszönetet ne mondjak.
A kiadásokat véve sorba: értékpapirt 200 K-val kevesebbet
. vásárolhattunk, a tagsági díjaknál elért kedvezőtlen eredmény követ-
" keztében. A Rovartani Lapok-nál 35 K, a postadíjaknál 46 K 12 f,
a kis nyomtatványoknál 4 K s a könyvtárnál 76 K megtakarítást
. értünk el.
98
Múlt évi zárószámadásunk és vagyonmérlegünk a következő :
A , Magyar Entomologiai Társaság" zárószámadása az 1912. évről.
BEVÉTEL IGE KIADÁS KE
1) Maradék az 1911. évről! 162103111.] Értékpapirok vásárlása ! 397186
2.1. Alapítványok . . . .] 4001—1(12.] Rowartani Lapok : . .] 4291—
OO key eV a Kezet át 26.1—118- Postadíjak . . . . . 13]88
4.) Tagdíjak . sve J ETDJ—EE JEGONNYYATÉN ég ga 24 ] —
5.! Rendkivüli bevételek .! 1834]67I15.- Kis nyomtatványok . . 90] —
(DA) JEGZDONEKKD e [9 DO [6 IKCSB OD LdE0lÁBOK a a 4. —
T.] Maradék 1912-re . . .!] 336]52
125126 125126
A , Magyar Entomologtai Társaság" vagyonmérlege 1911 deczember 31-én.
—— ACTIVUM IRS PASSIVUM JEG [E
I IKÉSZDEMZ 2661] 390 DUL ÁlJI AMSZ WELDYZOM a 73 a 20990 —
9] Értékpapir az Első Pesti
Hazai Takarékpénz-
THE DENO a 6 os o a 1 a JUD
9 eldarodiaátatáó kette Pest
a) Alapítvány 100 K
b) Tagdíj 510 K
c) Oklevéldíj 34 K [ 644]—
A ONYAVTÁT SE AN s 500160
5.] Leltári felszerelés . . 3
2585 [— Sz
A pénztárnoki jelentés kapcsán felszólaltak :
JABLonowskI JózsEr köszönetet mond KERTÉSZ KÁLMÁN-nak,
hogy a ,Magyar Entomologiai Társaság" pénzügyeit oly nagyon
szívén viselte s a pénztárnoki jelentés ama pontjára vonatkozólag,
mely szerint a tagok jelentékeny része tagdíját nem fizette be, kéri
a közgyűlést, bizza meg a pénztárnokot, hogy a nem fizető tagokat
levél útján szólítsa fel a hátralékos tagdíj befizetésére.
DB. Hogvárn Géza megjegyzi, hogy miután az ezirányban való
egi
nó
ő T ,
99
intézkedés nem a közgyűlés feladata, a tagdíjak behajtásának mód-
ját bizzuk a választmány megvitatására.
DR. KERrész KÁLMÁN megjegyzi, hogy a terve az, hogy junius
hó első felében levélben szólítja fel a hátralékos tagokat s ha ez
nem vezet sikerre, úgy postai megbízás vagy ügyvédi levél útján
kisérli meg a tagdíjak behajtását.
A. közgyülés ezek után a választmányra bízza ezen ügy elin-
tézését. ;
Titkár jelenti, hogy a mult évi közgyülés megbízásából DR.
Soós LAJos és- GYÖRFFY JENŐ megvizsgálták a pénztárt és a követ-
kező jelentést nyujtották be :
Tisztelt közgyűlés ! , Alulrottak mint az 1912-ik évi közgyűlés
által kiküldött pénztárvizsgálók mind a számadási könyveket, mind
az értékpapirokról szóló elismervényt és a pénztári készletet meg-
vizsgáltuk és a számadást minden tekintetben rendben találtuk.
Budapest, 1913 januárius 18-án. — DR. Soós. LAJos s. k., GYÖRFFY
JENŐ s. k.
E:
Pénztáros az ezidei évre a következő költségvetési előirányza-
tot ajánlja elfogadásra :
A. , Magyar Entomologiai Társaság" 1913. évi költségvetése.
BEVÉTEL JEG KIADÁS K [£
FESSELZZÉL STEZTSS LÖSZ Z ÖRONSK JEGES EZ JESS] 19 PROST TZZOSESÉSRBÉ SES SÉSÉTSEAT AR B Kg ZElÉSRY ÉT !
1.) Maradék az 1912. évről! 336]52111.1! Értékpapirok vásárlása ! 400]—
2.1 Alapítványi . . . . . 1 1001 1124 Rovartani Lapok . . .] 480
BEN HNaroseli jak sz eses] OVON 3 BOsTa díjak ss sze s 60 [/—
LsOoklewéldíjak ass s 10 1—1]14.4 Kis nyomtatványok . . 60 [—
5. Hátrálékos tagdíjak. .] 2001—1]15.] Könyvtár .- . . . .] 100j1—
GZ ÉSz atolka se e HOST KÖ EROLŐSÍG Et ze EE E 96 152
TI96T5AT SZA KETEBI ES
Ezzel
Elnök ajánlja, hogy a közgyűlés az 1913. évi zárószámadások
megvizsgálására újból DR. Soós Lagos és GyőgRrrv JEnő tagokat
küldje ki.
Elnök előterjesztését a közgyűlés elfogadta.
A tiszti jelentések elhangzása után DR. HoRvárn Géza a köz-
gyülés nevében mond köszönetet a tisztikarnak eredményes mun-
kásságáért,
100
Titkár jelenti, hogy alapszabályaink értelmében új választás alá
kerül az elnök és a választmány egyharmada, azonkivül részben a
kandidáczió, részben ÉHMANN FERENCZ választmányi tagnak a napok-
ban történt elhúnyta folytán még két választmányi tag választandó.
A választmány határozatából a közgyülésnek a következőket ajánlja
megválasztásra : elnökké BiRó LaA-os-t alelnökké DR. KERTÉSZ ABÁ-t,
választmányi tagokká CERva FRIGYES, DIENER Huaó, DR. HORVÁTH
Géza, KurúHyY Dezső, MIHóKk Orró és DR. VÁNGEL JExő-t.
A szavazólapok kiosztása után elnök a szavazás idejére a köz-
gyülést felfüggeszti.
A szavazás megtörténvén, elnök az ülést újból megnyitja és
titkár jelenti, hogy összesen 27 szavazólapot adtak be, a választás
eredménye pedig a következő :
Elnökké megválasztatott BiRó LAJos 26 szavazattal, alelnökké
DR. KeRgrÉsz ABa 26, választmányi tagokká DIENER Hugó 26, DR.
HoRvárÓH Géza 26, CERva FRIGYES 24, Kurny DEzső 24, MIHóK OTTÓ
21, DR. VáwnGeL JEnő 21 szavazattal. Szavazatot kaptak még az el-
nöki állásra Mimnók Orró 1, az alelnökire CsRva FRiGyEs 1, választ-
mányi tagságra BOKOR eemús 7, SCHMIDT ANTAL 3, DR. IGE NEZ
SÁNDOR. 3, MocsáRY SÁNDOR 2, BiRó LaJos 1, Kovács ÖDÖN 1.
; MocsáRgy SáwspoR elnök megköszönvén a lefolyt évben iránta
tanusított bizalmat, üdvözli az újonnan megválasztottakat és a köz-
gyülést berekeszti.
A , Magyar Entomologiai Társaság" 19. ülése 1913. februá-
rius 15-én. —-BiRó LAJos elnök megnyitja az ülést, köszönetet mond
azért a bizalomért, mely az elnöki székbe juttatta és igéri, hogy
igyekezni fog ezt a bizalmat ki is érdemelni. Üdvözli DR. HOoRvÁáTH
Géza tagtársunkat abból az alkalomból, hogy a franczia entomolo-
giai társaság tiszteleti tagjává választotta. Majd ,A mikrohymeno-
pterák vizsgálásáról" czímű előadásában ismerteti azokat a módsze-
reket, a melyek segítségével az apró gubacsdarázsokat megvizsgál-
ható állapotba hozhatjuk. Ismerteti továbbá azokat az európai köz-
és magángyüjteményeket, a melyekben fontosabb anyag (főleg 13
pusok) van.
A ,Magyar Entomologiai Társaság" 20. ülése 1918. máúr-
czius 15-én. — BiRó LaJos elnök megnyitja az ülést a m. kir. Ro-
vartani Állomás helyiségében és felkéri DR. KERrÉsz ABá-t, hogy
, Erebia Christi" czímen bejelentett előadását tartsa meg. Előadó rö-
viden ismertetvén ezt a kevéssé ismert alpesi lepkét és annak elő-
fordulási viszonyait, rátér annak az útnak ismertetésére, melyen át
a lepke alpesi termőhelyéhez juthatunk. IElőadását számos eredeti
fényképfelvétel vetítése mellett élénken illusztrálja. A nagy tetszéssel
ogadott és érdeklődéssel hallgatott előadás után JABLONOWSKI JÓZSEF
101
, A szőlőilloncezák" cezímen tartott előadást, ismertetvén a Torlrix
Pilleriana kártételét és az ellene való védekezést, előadását számos
vetített képpel. illusztrálván. - Csiki ERnő bemutatott néhány hazai
gyártású czélszerű hálókeretet.
Választmányi ülés 19183 márczius 15-én. — Titkár jelenti,
hogy EHMANN FERENCZ választmányunk tagja f. évi januárius 25-én
elhúnyt. Új tagokúl bejelenti IrJ. FRIEDRICH AwTAL-t (Maglód) és
PirLicH FEREwxcz-et (Simontornya), a kik megválasztattak. Pénztáros
indítványozza, hogy a választmányi üléseket lehetőleg negyedéven-
ként tartsuk és ez alkalommal a tisztikar terjessze elő negyedévi
jelentését. A választmány ezt czélszerűnek találván az első ilyen vá-
lasztmányi ülést április 19-re tűzi ki.
A , Magyar Entomologiai Társaság" 21. ülése 1913 április
19-én. — Miután BiRó LaJos elnök a nagy számban megjelent tago-
kat és vendégeket üdvözölte, megnyitotta az: ülést, melyen DR. HoR-
vár Géza ismertette a Phyllomorpha-csoportba tartozó Hemipterákat,
melyeknek kétoldalt karimásan kiszélesedett teste mélyen bemetszett
. karélyokra van osztva s a melyek e miatt valami száraz falevelekhez
vagy növénymagvakhoz hasonlítanak. Többnyire a forró földővi tája-
kon, részben Dél-Európában élnek, de egy fajt az előadó Orsovánál
is felfedezett. — DR. KERrÉsz Kármán két Formoza-szigetéről szár-
mazó óriási rablólegyet mutatott be és ismertette azoknak rendszer-
tami helyét. — ScHMIDT ANTAL egy apró kék lepkét mutatott be, a
Eycaena Bavius-t, mely eddig csak Dél-Oroszországból és Örmény-
országból volt ismeretes és tavaly Erdélyből is előkerült. Az erdélyi
alak új fajváltozatnak bizonyult. Ugyancsak ő bemutatta az Argynuis
Lathoma nevű gyöngyházpillének egy melanisztikus példányát, melyet
ULBRIcH EDE gyüjtött. — DR. PoNxGRÁcz SÁNDOR egy új reczésszárnyú
rovart mutatott be, melyet DR. KERTÉSZ KÁLMÁN és CsIKI ERNŐ gyüj-
töttek Máramaros megyében. Ez az új faj a Stenophylax millenti, egy
a millenáris évben felfedezett faj legközelebbi rokona. — Csiki ERNŐ
a bogarak néprajzi alkalmazásáról beszélt, ismertetvén egyes díszes
bogaraknak az indiánusok, négerek stb. által való alkalmazását külön-
féle ruházati tárgyaik díszítésére. Majd bemutatott egy abesziniai
gyermeksípot, melyet Kovács Öpöwx hazánkfia hozott múlt évi utazá-
sából; ezt a sípot a gurági-gyermekek egy rózsabogár-féle (Compso-
cephalus Kachowskii) hlaszínű vagy zödes-kék villás szarvacskájával
mozaikszerűen díszítik. — Végül DR. HogRvárH GÉza ismertette BER-
LESE turini tanár legújabb légyírtó eljárását és bejelentette, hogy a
következő. nemzetközi zoologiai kongresszus 1916-ban Budapesten
fog megtartatni. ;
; Választmányi ülés 1913. április 19-én. — Miután BíRó LaJos
elnök az ülést megnyitotta, Csiki ERnő titkár új tagnak ajánlja ne-
102
mesdédi KiRáryY KáLMÁN máv. forgalmi hivatalnokot (Budapest, VILI.
Luther-utcza 3), a kit a választmány megválaszt. Titkár jelenti, hogy
Budapest székesfőváros tanácsa megküldötte a Magyar Entomoloógiai
Társaságnak a Belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályait.
A választmány erre elhatározta, hogy az alapszabályok a Rovartani
Lapokban és külön füzet alakjában is kinyomandók. — DR. KERTÉSZ
KáLMmásx az I. negyedévről a következő pénztári jelentést terjeszti elő :
Bevétel volt 1476 K 82 f., kiadás 805 K 580 f. (legnagyobbrészt érték-
papirosok vásárlására fordíttatott), ennélfogva a készpénz 671 K 02£.
Felhátalmazást kér arra, hogy 300 K-ért Hazai Bank-részvényeket
vásárolhasson, valamint arra is, hogy a hátralékosokat levélben fel-
szólíthassa a tagdíjak befizetésére. A választmány ezekre a felhatal-
mazást megadja. — Végüi a választmány elhatározza, hogy úrnapján,
május 22-én gyüjtőkirándulás rendezendő Tata-Tóvárosra és elhatá-
rozza, hogy budapesti és Budapest-vidéki tagtársaink, a kikre egye-
dül lehet számítani, hogy a kiránduláson részt vesznek, idejében ér-
tesítendők, illetőleg meghívandók.
Felkérjük azon tisztelt tagtársainkat a kik
] tagoijukkal még hátrálékban vannak, hogy
azi mielőbb a pénztáros czímére bekülöjék.
,ROVARTANI LAPOK"
XX. Band. Márz— Juni 1915. 3—6. Heft.
S. 33. — A. Schmidt: Die Entwicklungsgeschichte
me Vere mon öten ezaz om 10 ey b egy 101tek OJAN 6 010 SE TBISI 10977
Nachdem sieh Verfasser über die Begrenzung der Art und die Artcha-
raktere auslasst, stellt er als wichtige Bedingung die Erforscehung der
ersten Stünde der Lepidopteren hin, die oft wiechtigere Beitrüge zur
Beurteilung der Art liefern als manche üussere Unterschiede des
sehmetterlingskörpers. Dan wird das Ki, die Raupe, Puppe sowle
die biologischen Verhültnisse dieser einzelnen Stande besprochen
(Dieser Teil der Abhandlung erschien deutsch in Annales hist.-nat.
Mus. Nat. Hung. X, 1912, p. 632—637). Sehliesslich wird. dieser sonst
ausser Ungarn aus Rumánien, Griechenland und Zentral-Asien (Tjan-
Shan, Saissan) bekannte Schmetterling als ein Steppentier angesehen,
als dessen Urheimat wohl Zentral-Asien angesehen werden kann.
Auf Tafel T wird das Bi (Big. 1), Skulptur der Bischale (FHig. 2),
die frisch gesehlüpíte (Fig. 3), halbausgewachsene (Kig. 4) und aus-
gewachsene (Fig. 5) Raupe, die Puppe (Fig. 6), der ? Falter (Fig.
7) und das durch die Raupe ausgefressene Rhizom von Iris pumila
(ig. 8) abgebildet.
S. 63. — J. Fehér: Die Insekten-Mimikry vom ge-
sembeehtiethen Standpunkt MM — Verfasser fahrt fort
seine Beobachtungen zu registrieren, bei welcher Gelegenheit nun
die übrigen Insekten-Ordnungen an die Reihe kommen. Es wird so
über Syromastes marginatus, Palomena prasina, Mantis religiosa, Musca
domestica, Ragonycha fulva und Arachniden ete. berichtet. Sehliesslieh
wird festgestellt, dass : verscehiedene Insekten auf gleichfarbige oder
eleichförmige Gegenstánde und oft in Anzahl aníliegen ; darin werden
sie durch gesehlechtliche Instinkte geleitet. Dies lasst nun folgern,
dass einzelne Insekten beim Aufsuchen des anderen Gesechlechts
nicht nur dureh ihren Geruch, sondern auch durch ihr Sehvermögen
geleitet werden ; dass der Geruch zum Feststellen der gleichen Art
dient, nachdem diese schon angenaáhert wurde; aus weiterer Ferne
werden sie durch ihr eben nicht scharfes Sehvermögen geleitet ; die
meist gleichförmige WFarbe und Geruch des anderen Geschlechts
wirkt stárker reizend, und ebenso werden gleichfarbige Gegenstánde
in der freien Natur besonderer Aufmerksamkeit besehenkt, wodurch
diese, nachdem. Sie oft Ssammelplátze werden, das aulffinden beider
Gesehleechter erleiehtert. Naturlich muss hervorgehoben werden, dass :
104
sich obige Folgerungen nur auf bestimmte Arten bezichen, also
nicht allgemein aufgefasst werden können.
S. 66. — N. Ch. Rothschild: Beitraáage zur Lepido-
pierenfauna Ungazns. V. (Bierzu : Tafel I). — Der deütsehe
Text der Arbeit ist parallel dem ungarischen gesetzt und dort ein-
zusehen.
Literatur.
S. 92. — Es wird je eine Arbeit von Csiki und DEpPoLr be-
sprochen.
Vereinsangelegenheiien.
5. 92. — Bericht über die Generalversammlung der Ungarischen
Entomologischen Gesellschaft am 15. II. 1913. — Nach der Eröft-.
nungsrede des Vorsitzenden A. MocsáRgy, verliesst Sekretar E. CsrkI
den Bericht über das Vereinsjahr 1912, Bibliothekar DR. J. SZABÓ
über" die Bibliothek, DR. K. KERrÉsz legt den Kassenbericht vor.
Nachdem die Funktionare Dispensation erhielten, wurde den Statu-
ten gemáss die teilweise Neuwahl durehgeführt. Es wurde pro 1918
zum Vorsitzenden L. Bigó, pro 1913—15 zum stellvertretenden Vor-
sitzenden DR. A. KeERrész und zu Ausschussmitgliedern EF. CERvA,
H. DIZNER, DR. G. HoRvárn, D. Kurny, 0. MiHógx und DR. J. VÁNGEL
gewabhlt. j
S. 100. — In der ordentlichen Sitzung am 15. II. 1913 hielt
der Vorsitzende L. BiRó einen Vortrag , Über die Untersuchung der
Mikrohymenopteren " .
5. 100. — In der ordentliehen Sitzung am 20. III. 1918 sprach
DR. A. KeRrÉsz über , Erebia Christi" und J. JABLosowsKkI über , Die
Weinwickler". Beide Vortrage wurden durch zahlreiche Projektions-
bilder erleutert.
5. 101. In der Sitzung am 19. IV. 1913 spach DR. G. HoRvÁáTrH
über die Gattung Phyllomorpha, DR. K. KeRrÉsz über zwei Asiliden
von Formosa, A. ScHMiDT über Lycaena Bavius aus " Siebenbürgen,
DR. A. PonGRácz über eime neue Art der Gattung Stenophylax aus
der Máramaros und I. Csiki über mit Kafern geschmückte ethno-
graphische Gegenstánde und zeigte eine mit den Kopfhörnern von
Compsocephalus Kachowskti gesehmückte Pfeife aus Abessinien.
ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XX. KÖTET. 1913 JULIUS—AUGUSZTUS 7—8. FÜZET.
Adatok a Lycaena Bavius Ev. életmódjához.
Irta: DiószEGHY LÁSZLÓ.
BÁRó ROTHSCHILD ÚHARLES úr megbizásából f. évi április 5—29-ig
felkerestem a Magyarországon általam felfedezett Lycaena Bavius Év.
termőhelyét. 1910 április 20-án gyüjtöttem 6 c" példányt, de miután
a növényzet fejlődése ez idén jóval előbb mutatkozott mint 1910-ben,
. jónak láttam már ápr. 5-én odautaznom, hogy az állat gyüjtését és
megfigyelését el ne mulasszam. Április 6-án érkeztem meg Viczére
(Szolnok-Doboka m.) s még aznap körülnéztem a termőhelyen.
A kökény már virágzásnak indult a déli oldalakon, a fák rü-
gyei már erősen fejlődöttek voltak épp úgy mint 1910 április 20 körül.
Sajnos, már április 7-én beállott az esőzés, erős, olykor orkán-
szerű széllel, olykor hóval s ez április 18-ig tartott. Ez idő alatt szó
sem lehetett a gyüjtésről, a növényzet sem fejlődött, így a környék
látszólagos jobb termőhelyei után kutattam, végre április 20-án gyüj-
töttem a Lycaena Bavius Ev. első példányát.
Vicze és környéke 25—30 kilométer körzetben hegyes-dombos
vidék. A vidék 959/0-a felszántott, megművelt terület, kiirtott szál-
erdővel, 10—25 éves erdők csak itt-ott tarkitják az egyhangú vidé-
ket. Egyetlen uralkodó kőzet a pala, ezen olykor igen vastag réteg
agyagos homok.
Csuszamlások, omlások e szerint igen gyakoriak, oly annyira,
hogy sok területre, a melyet 1910-ben láttam, most már alig ismer-
tem rá.
A megmunkálatlan hegyek oldalain csak a déli lejtőkön van
számottevőbb vegetáczió, a többi részen alacsony cserje, gyönge fű.
Persze, csak azon déli lejtők maradtak munkálatlanul, a melyeknek
meredek volta kizárja a kapával való megmunkálást, bár idővel ez
is megtörténik ; a nép szegény, minden talpalatnyi helyre szükség van.
Ez idő szerint a déli lejtők uralkodó növényzete egy sásfajta,
2—3 alacsony növény és a vörös virágú Salvia, vagyis a mezei
. zsálya. Április 20-ig csak itt láthattam egy-egy Papilio Machaon-t,
Rovartani Lapok. XX. 7—8. (1913. VI. 10).
106 T
P. Podalirius-t, egynéhány Pieridát és a Lycaena Bavius Ev. is csak
itt volt található.
( Április 23-án szép időm lévén újólag gyüjtöttem a fenntneve-
zett lepke 3 d" példányát. Végre április 25-én megfigyelhettem az
első 2 állatot, mondhatom, nem kis izgalommal. Mégis, mielőtt há-
lómba került volna; alkalmam nyilt megfigyelni, hogy ide-oda röp-
ködése közben csakis a Salvia húsos leveleit tünteti ki tartózkodá-
sával, kerülvén a környezet többi növényét. Azonban az állat meg-
figyelése és gyüjtése egyformán fontos lévén, a ? Bavius által fel-
keresett Salvia-leveleket lehetetlen volt egyúttal át is néznem $ mint
utólag kiderül, majdnem hiába való is lett volna, habár ez a hernyó
tápnövénye.
Azonban a lepke, különösen a gc" előszeretettel keresik fel az
erdei szamócza fehér virágait, de a lejtők meredek volta csaknem
lehetetlenné teszik a lepke megfigyelését, különösen ha felfelé a ge-
rincz felé röpül.
Április 25-én délután érkezett meg UJHELYI JózseF, a Magyar
Nemzeti Múzeum kiküldöttje, a ki a következő napokon, valamint
VARGA BÉLA ottani ev. ref. lelkész rendkivül kedvező segítségével
megerősíthették azon feltevésemet, hogy az annyira kutatott tápnö-
vény a Salvia.
Ugyanis UJHELYI-nek sikerült egy ? L. Bavius Ev.-t meg-
figyelni a mint egy petét rakott le a fenntnevezett növény szárára.
Az igen kicsiny, de azért tisztán kivehető . világos zöldeskék pete
képletesen szólva szinte új erőt kölcsönzött a már említett igen me-
redek terrenumon való mozgásra és 28-áig mindhárman ezen a he-
lyen gyüjtöttük az állatot váltakozó szerencsével s olykor bizony
irigységgel is talán. Több petét azonban lehetetlen volt találnunk,
bárha a 99, mielőtt hálónkba kerültek volna, minden funkezióját
figyeltük. ;
Ekkor történt, hogy az igen fáradságos és ránézve igen gyönge
eredmény elkeserítette a mi önfeláldozó, hazánk legújabb lepkészét
VaRGa tiszteletes barátunkat, egyszerűen otthagyott bennünket mint
szent Pál az oláhokat. 3 ú
UJHELYI barátom is megelégelve az órákon át tartó eredmény-
telen lesést, elment — mint mondá — ,Mycethopbilidákat" gyüjteni.
Mire visszatért, irígykedve nézte az én azóta gyüjtött, kopott két
Bawvius-omat. Ez délután 3 órakor történt s miután nagy volt a hőség,
sietnünk kellett haza, hogy még frissen preparálhassuk az állatokat,
mielőtt ez lehetetlenné válik puhítás nélkül.
Épp végeztünk a munkával, midőn a hőségtől kipirultan, izzad-
tan beront a mi kedves lepkész-lelkészünk és minket mintegy lesaj-
nálván, szó nélkül egy széknek elkeresztelt alkalmatosságra lepihen-
107
vén, előszedi zsebéből a papirzacskós skatulyáját és kezdi bontogatni
a zacskókat. Előkerül egy, majd 2—3 E. Cardamines, — mi ekkor
UJHELYI-vel összenéztünk, megmosolyogván ritkaságait, persze nem
értvén előbbi fölényes viselkedését. Aztán előkerültek kopott és
kevésbé kopott Gonopteryz rhammi-k, rapae-k, napi-k, ép csápokkal
vagy azok nélkül, — s mi csak mosolygunk kitartóan. Egyszerre
azonban felderül az arcza, jön egy Bavius, 2, 3, 4, egészen 6 példá-
nyig! Bizony az én kedves lepkész-tanítványom (én vezettem be a
lepkészet gyönyörűségeibe) egyszerre mester lett szemünkben a
. remek" bemutatása után. Bár használható állat alig akadt közöttük,
.kinyújtám kezemet a croesusi kincseket rejtő doboz után, — de a
tanítvány felmondta nekem szolgálatait avval a rövid kijelentéssel,
hogy most már ő is a múzeumnak gyüjt. Véletlenül UJHELYI arczára
került tekintetem, — s czáfolja meg, ha nem igaz — kajánul mosoly-
gott biz ő! Bt
Ilyen és ehhez hasonló epizódok között mesélte el most már
a ,nagy tanítvány", hogy fölfedezte a L. Bavius-ok világkongresz-
szusát s ha hálóján (melynek szövete az egyöntetűség elvét a marasz-
aló, barátságos kökénybokrok jóvoltáhól felmondta) át nem. mene-
.külnek, most már talán 15 darab is lenne.
Másnap, április 29-ikén, már korán megjelentünk a fentjelzett
kongresszus színhelyén, mert barátunknak hivatalos gyülése lévén
9 órakor (azonban még 10 után is velünk volt), hozzáfogtunk a
.Bavius-ok megtizedeléséhez.
Itt aztán gyüjtöttünk elég szép anyagot, sikerült a petegyüjtés
is, a megfigyelés is, amelyről a következőkben számolok be :
A É£ycaena Bavius Ev. bárha igen sok Salvia-bokrot keres fel,
:azok közül csak a legegészségesebbeken időzik hosszabb ideig, mikor
is a külső levelek szárain behatol a középlevelek közé és csak a
legfrissebb levelek aljára rak le egy-egy petét. A szárra ritkán,
külső levélre egyáltalában nem petéz. Öt, tíz és ennél több
petét csak a már fejlődő virágra rak s minden egyest igen jól
rejtve, védve.
. —— A petelerakás úgy történik, hogy keresi a levél erre alkalmas
:gödröcskéit s miután lerakott egy-két petét, megfordul és ugyanott,
vagy a közelben folytatja ebbeli munkáját; ha elvégezte, lassan
kisétál és most már messzibb röpül, mintha alapcsan megköny-
nyebbült volna. ;
A hernyók — amint megfigyelhettem — 7—10 nap alatt kelnek
.ki és a friss virágban láthatatlanul eltünnek s ez igen megnehezíti
majd SCHMIDT ANTAL munkáját, aki a pete és a hernyó leírását végzi.
A lepke röpülése könnyű, lebegő, de nem gyors s még meg-
zavarás után is csak rövid távolságra röpül. Azonban ha csak a
108
legkisebb szél mozgatja a növényeket, igen könnyen szem előtt
téveszthető.
Reggel 8 órakor, ha szép az idő, már röpül, délután 3 órakor
igen ritkán, de délelőtt még borús időben is gyüjtöttünk egynéhányat..
Elterjedtsége Erdély északkeleti részének védett déli lejtőin
— ha a tápnövény nagy mennyiségben van jelen — valószínű..
Vicze környékén: Kékes, Czente, Apáti, Borzás, Böd, Apanagyfalu
környékén biztosan előfordul, azonban Bethlen-ben már nincs, mert.
ez a helység egy hűvös völgyben fekszik. A Czibles-en és előhegy-
ségeiben szintén nem fordul elő, ami különben is alig lehetséges.
Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a L. Bavius Ev. egyet-
len rokonával sem téveszthető össze, legjellemzőbb bélyegeit már
ismertettem e helyen.! Legközelebb áll hozzá a Lycaena Baton BGSTR.
és nem a L. Orion, mint DR. Szirz mondja, ezzel együtt röpül, de itt
ez még ritkább.
Miután az összes gyüjtött anyagot áttekinthettem és összehason-
líthattam a kisázsiai példányokkal, megállapíthattam hogy lepkénk
azoktól eltér és azért külön névvel jelölendő.
A ELycaena Bavius Ev. var. hungarica? hímje élénkebb zöldes-
kék vagy türkizkék, igen ritkán ibolyás fénynyel, a narancssárga.
foltok a hátsó szárny felületén határozottabbak, egy esetben majd-
nem az elülső szegélyig érnek, csak két esetben hiányzanak.
A 9? hátsó szárnyának 34 része sötét kékeszöld vagy
. ultramarinkék, az elülső szárny 23/3-a szintén türkizkék
vagy kékeszöld behintésű. Egészen kék behintést ? példányo-
kon nem észleltem, bár jól lehet, hogy ez is lehetséges. Mindkét.
nem fonákja világos, gyöngén ibolyásszürke, rajta a pettyek rend-
kivül váltakozók. Az elülső szárny töve felé eső pettyek száma...
1—5-ig váltakozik, olykor igen sok úgynevezett , fiók" pettyel vagy
azok nélkül, olykor pedig összefolynak a közeleső pettyek vagy épp
úgy mint a LL. Icarus ab. arcuata WEYMER-nél a két szélső pont az
alsó szegélyen ívelten összefolyt stb. Az ÚsHELyI JózsEr által
gyüjtött egyik ? mindkét hátsó szárnyán erős fekete középpont van,
ezen állatot a Magyar Nemzeti Múzeum szives jóváhagyása remé-
1 Rovartani Lapok. XIX, 1912, p. 114. É
2 Lycaena Bavius var. hungarica DIiószEGHY, nov. var. — 6 alis.
supra alacre viridi-coeruleis vel türkiseis, rare violascenti nitidis, maculis
aurantiacis constantis interdum usgue ad marginem anteriorem pertinentibus.
$ alis posticis parte 3/4 obscure violaceo-viridibus vel ultramarinis, alis
anticis parte 8/3 türkiseis vel violaceo-viride conspergatis. € ? alis subtus
lucido violascenti-griseis, punctis valde variantibus. — Habitat prope Vicze
(Com. Szolnok-Doboka) Hungariae orientalis (regio transsylvanica).
Pé, az E év
109
nyében VaRGa BÉLA viczei ev. ref. lelkész tiszteletére ab. Vargai1!-
nak nevczem el. Továbbá BáRó RorHscHiILD CHARLES úrnak általam
és ugyancsak ÚsuELyIi JózsEF által a Magyar Nemzeti Múzeum szá-
mára gyüjtött egy-egy dc példányát, melyeknek felületéről hiány-
. zanak a sárgásvörös foltok ab. Rothschildi2-nak nevezem el.
Kétségtelen, hogy miután idők folyamán a fönt leírt Lycaena Ba-
vius Ev. var. hungarica még több példánya lesz ismeretes, válto-
zatossága különböző neveket fog forgalomba hozni. Bár a lepke az
eddig ismert termőhelyén is igen ritka és rövid életű s ezek mellett
nehezen gyüjthető.
Nagysága változó, a g. v. hazai példányai 20—27 mm. között
"váltakoznak.
Végül ezúton fejezem ki ismételten köszönetünket úgy a
Magyar Nemzeti Múzeum, valamint az én nevemben is VARGA BÉLA
viczei ev. ref. lelkész barátunknak, hogy szives vendéglátásával,
kalauzolásával lehetővé tette a viczei tartózkodást, közreműködésével
pedig behatóan elősegítette a Lycaena Bavius Ev. ismeretlen élet-
módjának sikeres felderítését.
Ugyancsak meleg köszönetünket fejezzük ki DR. Zrrari Kiss
EwxDRE barátunknak, Bethlen járás tiszti orvosának, a ki bájos nejé-
vel együtt páratlanul magyaros vendégszeretetével, vérbeli entomolo-
gusok ragaszkodásával, örökre emlékezetessé tették az ott tartóz-
kodást.
Zenészek az ízeltlábú állatok közt.
Irta: HAJNAL IGNÁCZ.
Ha az ember nyári időben végigsétál a balzsamos illatú hegyi
vagy síksági réteken és mezőkön, amellett hogy az üde levegőt
beszívja és tüdejét, végtagjait edzi, bizonyos természeti tüneményre
is önkénytelenül figyelmessé lesz, mert a madarak csicsergésén, a
források csergedezésén, a méhek zsongásán kívül különféle hangok
. ütik meg fülét. Ilyen hangok: a hegedülés, czirpelés, csicsergés és
kopogás, mind együttvéve pedig egy természetes hangversenyt alkot-
nak, mely a természet legkisebb zenészeitől: az ízeltlábú állatoktól
ered. Vajjon mi czélja van ezen állatok folytonos muzsikálásának ?
Bátran felelhetném tán, hogy bizonyos önérdek, mert legtöbb esetben
szivük érzelmeit akarják vele tolmácsolni és életpárt keresnek általa.
1 Lycaena Bavius ab. Vargai DiószEGHY, nov. ab. 2. — A var. hun-
garica differt: alis posticis puncto mediano valde distincto.
2 Lycaena Bavius ab. Rothschildi DiószEGny, nov. ab. €. — A var.
hungarica differt: alis maculis flavo-rufis deficientibus.
110
Ha az ember elmélyed a zenébe, mintha hallani vélné, mint mondja.
a szöcske pl. ezeket: , Egy fiatal szöcskeúrfi, a zöld kabát tulajdo—-
nosa, ezen nem közönséges úton keres magának életpárt!" És ennek
megfelelőleg éppen hasonlót mondanak a többiek is, más-más zene-
hangot alkalmazva.
Ha a víg csapatot közelebbről megfigyeljük, eme sajátságos:
zenészeket öt csoportra oszthatjuk, mint: zümmögők, karczolók,
dobolók, fütyülők és kopogókra. De akarjuk a zenéhez venni ama
könnyed suhogó kelepelést, melyet a szárnyak alkalmas kiterjeszté—
sénél pl. a szöcskék, szitakötők és lepkék röpködése alkalmával
hallhatunk. ú
Vegyük tehát sorra e különös zene eredetét.
1. Zümmögés. Mindannyian ismerjük a bogarak és a poszméh
mély zümmögését, az éppen oly mély surranását az éjjeli lepkének,
a dongó- és szobalégy magasabb hangú döngicsélését, a szúnyog"
még magasabb hangú zümmögését, melylyel az embert, kit meg
akar szúrmi (csípni), gyakran figyelmessé teszi. Mind e hangok a.
gyors szárnycsattogástól származnak. Ha a zongorahúr oly gyorsan
rezeg, hogy a szem már nem látja, akkor hallható hangot ad; ha a
rovarszárny oly gyorsan csattog, ugyanazt teszi. Ameddig a poszméh
vagy cserebogár mozgásban van, szárnyainak csak bizonyos csillo-
gását látjuk, következetesen annak csattogását is hallanunk kell, mert.
a levegő rezgésbe jön, a hang pedig nem egyéb, mint a levegő rezgése.
A poszméh maga több mint negyven mozgást tesz szárnyaival egy
másodpercz alatt, a kisebb rovarok azonban még többet. A hangok,
melyek ezáltal keletkeznek, részint közvetlenül hallhatók, részint.
magasabb hangúak, melyek füleinkbe jutnak. Itt-ott a hangképzés.
bizonyos mellékkészülék által támogattatik. Sok légynek és szúnyog-
nak pl. szárnyaik mögött még két billegő, apró, ruganyos szögecske
van, alig egy milliméter hosszúsággal, melyek végükön bunkóalakúan
vastagodnak ki.
Ezek részint kormányzó eszközül szolgálnak, amennyiben az.
állat ezeket előre vagy hátra hajtja, irányíthatja súlypontját, úgy,
hogy feje hol fölfelé, hol lefelé lehet irányítva és így a repülés a.
megfelelő irányban történik, másrészt pedig a gyors szárnycsattogás.
alkalmával lökés éri és együtt rezegnek ; kicsiségüknek megfelelőleg
igen magas hangot kell, hogy adjanak. Ha az ember a szúnyog
zümmögését utánozni akarja, így tesz: z.... z-2-z; ez a ,z" hang
leginkább felel meg a legmagasabb hangoknak, melyek e hangnem-
ben foglaltatnak.
Mire való már most e zümmögés ?
Eredetileg tán önkéntelen nyilvánulás, mely a nagyon kis állatok
repülésének gépies feltételéből, a gyors szárnyrezgésből származik,
111
némely esetekben az alkalmazkodás által a tér felismerhetetlen jelen-
tőségét nyerte. Önmagáben könnyű eszköz egyfajtájú állatokat együtt
tarthatni. A szúnyogok hímjei pl. nőstényeiket már messziről ismer-
hetik fel magashangú zümmögésük által. Ahol sok a táplálék, ott
sokat zümmögnek és ez csalogatójelül szolgálhat más, eledelt
keresőknek.
Egy természetbúvár erről így nyilatkozik: A 80-as években
egyszer egy erdő közelében sétáltam. Csodálkoztam az erdő hangos
voltán, amely itt uralkodott. Az egész mintegy km.? területen úgy
zsongott, mint egy nagybőgő. Mi lehetett itt ? Cserebogaras esztendő
volt és a cserebogarak milliói, melyek a fiatal cserfákat ellepték,
idézték elő e zajt egyenletes zümmögésük által; ez mély, végtelen-
ségig tartó változatlan hangú zümmögés volt, mint amilyet a nagy-
bőgő utolsó húrja előidéz. Midőn ismét a mezőre léptem, százával
hallottam még az új jövevényeket. Úgy látszik, éppen bábjaikból
kibújva, jöttek a körülfekvő szántóföldekről és mindannyian egyene-
sen az erdőnek tartottak. Hogy ismerték volna ez irányt, ha nem
társaik zümmögéséből ?
Némelyeknél megállapítható, hogy zümmögő hangjuknak eredete
szándékos és czéltudatos. Így ismeretes, hogy fiatal anyaméheink,
míg a sejtben bezárvák, ,tütülnek", ,kvákognak". Ez a szűk tér
által félig elnyomott zümmögés, miáltal a méhkas lakóit verbu-
válják.
A nagy, középamerikai góliátbogárról olvastam, hogy fejnyulvá-
nyaival újjnyi vastag ágat körülvesz és rettentő gyors repüléssel az ág
körül forog. Ezt addig szokta folytatni, míg az ágacskát le nem fűré-
szelte. De nem ez a czélja, hanem inkább az, hogy az ebből szár-
mazó zümmögés, dongás által párját hivogassa.
2. Karczolás. Ha pl. egy szút gombostűre szúrunk, azt fogjuk
tapasztalni, hogy az állat bizonyos karczolva-fütyülő hangot ad, a
mennyiben nyakát fel és alá mozgatja. Más bogaraknak hasonló
tulajdonságuk van; karczoló hangot adnak, ha szükségben vannak ;
ha a nyákpajzs éle ezzel érintkezik, karczolja a durva helyeket és
innen származik a hang. Arra Szolsálhat, hogy társait az ellenségre
figyelmessé tegye.
A hangképzésnek ugyanaz az alapja, egy durva felületen levő
karczolás, a rovaroknál sokféle alkalmazásban van, különösen a;
szöcskéknél, hol az csalogató eszközül szolgál. A lábakon, csipőkön
vagy szárnyakon kis dörzsölődeszkájuk van, apró felületek ezek,
melyek rendesen szabályos léczecskékkel vannak ellátva. Ha egy
mm?-en 60 ily léczecske van s ha valamely tárgygyal oly sebesen
végighúzunk rajta, hogy az másodperczenkint 100 mm.-t érint, úgy
nyilvánvalóan 6000 ily léczecskét érint másodperczenkint, így tehát
112
6000 rezgést is idéz elő másodperezenkint : ez oly hangot szolgáltat,
mely hangszereink legmagasabb regióiban található. J
Apró szöcskéink lábaikat gyors, rövid mozdulatokban dör-
zsölik szárnyaikhoz és így majdnem folytonos, szakadatlan czirpe-
lést (karczolást) idéznek elő. A nagy zöld sáskát messziről fel lehet
ismerni szakadozott hangjáról. Hátsó hosszú lábait magas mozgással
emeli fel és le; valahányszor a dörzsölődeszkácska a szárny mellett
elhalad, rövid csörrenő karczolás hallatszik.
Tücskök és lótetűk nem a lábaikat dörzsölik a szárnyakhoz,
hanem szárnycsúcsaikat, a mi félig fütyülő hangot idéz elő. E zene
czélja valószinűleg szintén a csalogatás. A hol valamely rovarfajnál
dörzsölődeszkákat találunk, biztosra vehetjük, hogy hang előidézésére
szolgálnak, ha hangokat különben nem is hallunk. Már apró szöcs-
kéink hangja sem vehető észre némely emberi fül által épp úgy,
mint a kis denevérek czinczogása.
Egy természetbúvár erről így ír: , Voltam egyszer egy társa-
ságban, melynek kétharmad része a szöcskék ezirpelését igen han-
gosnak és kellemetlennek találta, míg egyharmad része egyáltalában
nem hallott ebből semmit". Minden fülnek van hanghatára, melyen
túl nem terjed hallóképessége. És így lehet az állatországban még
számos apró zenész, melyet nem hallunk, míg ők maguk, apró,
alkalmas hallószervekkel vannak ellátva, kölcsönös meghallgatásukra.
A dörzsölődeszkák némely rovarnál ki vannak mutatva, melyeket
előbb némáknak tartottak s ilyen, tőlünk észre nem vehető készülé-
kek talán a hangyáknál az egymással való közlekedésük ezéljaira is
játszanak szerepet. Őslényi rovaroknál is találtak már karezoló
szerszámokat.
3. Dobolás. A prücsköknek nemcsak hegedűjök, hanem dobjuk
is van. A potroh hátsó részén egy dobhártya van kifeszítve üstalakú
mélyedés felett, mintegy 3 mm. átmérővel. E dobhártyát egy erős
izom hozza rezgésbe és éppen úgy hangzik, mint az üstdob, csak
apróságának megfelelően magasabb. hangnemben. Az éneklő prücsök
(Cicada) nálunk ismeretlen; délen körülbelül addig található,
a meddig az olajfa honos. De a hol ez van, ott figyelmessé lesz az
ember rá, ha jókedvében van. Egyetlen állatka dobolása húsz lépés-
nyire annyira betöltheti az ürt, hogy a hallgató azt sem tudja, hol
keresse. Mindig azt hiszi, hogy közvetlenül maga mellett dobol.
4. Fütyiülés. Azaz hangképzés, a levegő kiszorítása által. (Leg-
nagyobb éjjeli lepkénk : ,a halálfej" fütyül, ha megfogják). A hang
valószinűleg a potroh első gyűrűjének egyik résén tódul ki, melyen
át e pille levegőt szorít ki, mely egy szarulemezt hoz mozgásba.
BURMEISTER azt írja, hogy a legyeknél is van ilyen fütyülőkészülék,
melyből zümmögésüket magyarázza. Légzőcsőveikből levegőt szorí-
AS
113
tanak ki, mely egy szarulemezt hoz mozgásba. De valószínűbb, hogy,
mint fent láttuk, a szárnymozgások ennek előidézői.
5. Kopogás. Némely bogár összekopog. Legismeretesebb példa
rá az ú. n. pattogóbogár. Fekete, magaslábú bogár, mintegy 6 mm.
hosszú. Ha fogságban tartva a skatyulyában, a skatulyán szőrrel
végighúzunk, úgy a hangot valószínűleg oly jelnek tartja, hogy faj-
rokona van közelében s ilyenkor 6-—8-szor kopog egymásután, a
mennyiben röviden szólva. az álkapcsával a skatulya fenekét ütögeti.
A termiták kopogás által adnak egymásnak jelt. A dolgozó csapat
vezére időről-időre fejével kopogtatja a földet, hozzátartozói erre
zizegéssel felelnek és kettőzött buzgalommal fognak hozzá a munká-
hoz. Valószinű, hogy azon állatok közt, melyek társas életet élnek,
ily jeladások jobban vannak elterjedve, mintsem azt jelenleg még
tudjuk.
A Melanargia Galatea L. egy érdekes.
eltéréséről.
Irta: MonxDoKk JÓZSEF.
Mult évi julius 14-én gyönyörű időben, fiam kiséretében ki-
rándulást tettem a ,Nagy-Kevély" észak-keleti lejtőjén elterülő ka-
lázi erdőben, a hol közel a hegy aljához, már a reggeli órákban
szorgalmasan gyüjtöttük az itt nagy számban repkedő Zygaenákat
és Melitaeákat. E közben a M. Galatea L. lepkefajnak egy rendkivül
ssötét és a rendesnél jóval nagyobb 9 példányát sikerült hálómba
keríteni. Minden igyekezetünk ellenére, azonban sajnálatunkra nem
sikerült ennél többet a szép fajeltérésből zsákmányul ejteni.
Ezért az alábbiakban ismertetett állatot nem is látom el külön
névvel, de fenntartom ezt magamnak azon időpontig, a míg nekem
. vagy másoknak esetleg sikerülne ezen érdekes aberatióval megegyező
példányokat oly számban fogni, hogy ezáltal egy külön név felállí-
tása indokolható legyen.
Közelebbi szemlélés és az idevágó leírások révén megállapít-
hattam, hogy a birtokomba jutott teljesen ép és kifogástalan álla-
potban levő minden eddig leírt sötét Galatea-aberatiotól és varietás-
tól eltér, mely körülmény zsákmányomat annál becsesebbé teszi.
A mondottak után felteszem, hogy az állatnak tüzetes leírása
egyébiránt is érdeklődést fog kelteni.
A képekből, melyek egyike egy normálisnak mondható lepkét,
a másik pedig a sötét példányomat az eredetiekhez 4:5 arányban
. mutatja, nehézség nélkül kideríthető, hogy a szóban forgó példányom
sem a SPULER által (Die Schmetterlinge Europas. I, p. 32) DAUB
gyüjteményéből leírt sötét példánynyal, sem pedig a Szirz: (Die
114
Schmetterlinge der Erde. 1, p. 115) leírta OBERrnüÜR-féle ab. lugens-el
sem egyező.
Az ugyanitt leírt és a 38. táblán képben bemutatott var. turcica
BoIsp.-tól is lényegesen eltér.
Állatomnál a már említett nagyságbani eltérésen kivül, még a
következő különbségek szembeötlők.
A szárnyak felső oldalán azon részek, melyék a rendes 4M.-
Galatea-nál fehérek, példányomnál, a Satyrus Hermione-hoz hason-
lóan füstbarnák. A füstbarna behintés még a szárnyszegélyre és a
rojtozásra is kiterjed. A M. Galatea L. karakterisztikus fekete rajza
és erezete példányomnál az elülső szárnyakon a sötét alapszínből
még előtünik, de a hátsó szárnyakon már alig sejthető.
A szárnyak alsó oldalán a rajz nagyjában megegyezik a M.
Galatea L. törzsalakjának a rajzával, de oker-szinűen behintett; az
elülső szárnyak csúcsán a füstbarna szín a külső szárnyszélen kissé
lefelé húzódik és szintén okerszínű behintést mutat.
Ez, valamint a füstbarna részeken előforduló okerszínű behin-
tés, egyebütt és mindenütt a szárnyakon, aranycsillogású szemcsék-
kel beszórt. A lepke teste, a csápok és a lábak teljesen feketék. Az
állat szokatlan színezeténél fogva, első pillantásra rendkivül idegen-
szerűen hat a szemlélőre, a mit a bemutatott monokrom kép nem
képes érvényre juttatni.
A Bihar-hegység Anophthalmusati.
Irta: CsIKI ERNŐ.
A midőn , Magyarország Bogárfaunája" czímű munkám I. köteté-
ben a hazai Anophtihalmus-okat tárgyaltam, a Bihar-hegységből és a
vele összefüggő Erdélyi érczhegységből és kifutóikból mindössze
7 fajt ismertünk. Azóta erősen hozzáláttak e vidék vak bogarainak
kikutatásához, úgy hogy a vak Carabidák és Silphidák száma mintegy
háromszorosára emelkedett. Hogy gyüjtőink tájékozódását elősegítsem
ci sál
115
és nekik a fajok meghatározását megkönnyítsem, ez alkalommal fenti
terület Anophthalmusainak meghatározására szolgáló új kulcsot bocsá-
tom közre. A Silphidákra (Pholeuon, Drimeotus) nem térek ki, mert
ezek meghatározó kulcsa fenti munkám II. kötetének nemsokára a.
sajtó. alul kikerülő 2. füzetében benfoglaltatik.
A. Bihar-hegységből eddig ismert összes fajokat újból beható
vizsgálat alá vettem, mely alkalommal azt hiszem sikerült olyan
bélyegekre figyelmessé lenni, melyek alapján a fajok az eredeti pél-
dányokkal való összehasonlitás nélkül is meg lesznek határozhatók.
Egyben sikerült megállapítanom, hogy az eddig paroecus-nak és
Redtenbacheri-nek tartott és nem a fonáczai, illetőleg Igricz-barlang-
ból származó Anophthalmusok három új fajhoz tartoznak, melyeket
alábbiakban óhajtok az irodalomba bevezetni.
A fajok meghatározó kulcsa:
1. A fej sokkal keskenyebb mint az előtor háta. 1. cognatus
A következő fajváltozatokkal: var. Reissi, var. troglo-
Dphilus, var. speluncarum, Var. nuptialis.,
— A fej kissé keskenyebb vagy nem keskenyebb mint az elő-
MO háta ezét e 2
2 A fej kissé e kenyebb atni az előre Hala ö
FeSAtej olyan széles iniút az előtor háta. sar. sza. 15
3. — Az előtor hátának oldalbereme széles és lapos. — 2. Madllászi
— Az előtor hátának HAN keskeny, oldalszéle hirtelen
Mllnzig kö s sza 4
4. Az előtor hátának bidalber eme hasson ésén oldalszegélye
hirtelen és alacsonyan felhajló ;
— Az előtor hátának oldalpereme keskeny, öles re erő-
Semsrellnajtór ese: ÖK SU SÜN E 6
9. — Az előtor háta 1/3-dal szélesebb, mint hosszú. A. hajánték
kevésbé domború, a nyak befüződése előtt kissé kiálló.
A szárnyfedők vállszöglete szélesebb tompaszögű és kevésbé
előreálló. 3. Sziládyi
— Az előtor háta kissé többel mint 1/5-dal szélesebb mint
.hosszú. A halánték erősen domború, a nyak befüződése
előtt erősen kiálló. A szárnyfedők vállszöglete kisebb tompa-
szöget alkot és sokkal előbbre kiálló. 4. bihariensis
6. A csápok rövidek, a csápízek rövidek és vastagok.
9. Breitianus
— A csápok hosszúak, a csápízek hosszabbak és karcsúbbak €7
A szárnyfedők felhajló oldalszéle a vállon éles tompaszöget
képez. 6. pseudoparoecus
— A szárnyfedők felhajló oldalszéle a vállon szélesen kerekített 8
GT
CE3)
116
8. Az előtor háta széles, legalább 1/3-dal szélesebb mint hosszú.
T. paroecus
— Az előtor háta keskenyebb, legfeljebb !/4-del szélesebb mint
MOSSZŰSSzN Szet KEST TÜZE zá ee)
9." " Az előtor háta 15. mail Száesébb nt e BE eze LL
— Az előtor háta 14-del szélesebb mint hosszú . . . szal
10. Az előtor hátának tőve kétoldalt egyenesen, a közöpvőseles
merőlegesen, halad a hátsó szögletek felé, melyeknek hegye
kifelé irányult. A csápok vékonyabbak, az egyes ízek kar-
csúbbak. A. szárnyfedők második köztere kissé keskenyebb
mint az első és sokkal szélesebb mint a harmadik köztér.
3. Eleméri
— Az előtor hátának töve kétoldalt, valamint a hátsó szögletek
is, kissé hátrafelé irányultak. A csápok vastagabbak, az
egyes ízek zömökebbek. A szárnyfedők második köztere
alig keskenyebb mint az első és alig szélesebb mint a har-
madik köztér. ; 9. Mocsáryil
11. A szárnyfedők pontozott barázdái sekélyek, a közterek ennél-
fogva laposabbak. É 10. Csikii
— A szárnyfedők pontozott barázdái mélyebbek, a közterek
ennélfogva domborúbbak . . . . : 2
12. A harmadik csápíz 143 oly hosszú azrt a amésotdE f íz, a csáp-
ízek vékonyabbak és rövidebbek. 11. Szalayi
— A harmadik csápíz 112 oly hosszú mint a második íz, a
csápízek vastagabbak és hosszabbak . . . . 5283
13. A szárnyfedők oldalszéle egész hosszában örő-ebben ívelt 14
— A szárnyfedők oldalszéle gyengén ívelt, az elülső harmad-
ban majdnem egyenes. 14. Meziádis?
14. Karcsúbb, a szárnyfedők barázdái mélyebbek, az ezekben
levő pontok finomabbak. 12. Horváthi
— Szélesebb testű, a szárnyfedők barázdái kevésbé mélyek és
erőteljesebben pontozottak. : 13. Gyleki
15. Az előtor hátának töve egyenesen lemetszett . . . . . . 16
1 Anophthalmus (Duvalius) Mocsáryi Csixi, n. sp. — A. Eleméri MI-
HÓK affinis; sed differt: pronoti basi in lateribus cum angulis posticis simul
parum retrorsum versus vergenti et non recte truncata ; antennis c:assiori-
bus, articulis magis robustis; elytrorum interstitio secundo primo vix an-
gustiore et tertio vix latiore. Long 5-5 mm. — Habitat in antro , Izvor-
barlang" prope Remecz (Com. Bihar) Hungariae centrali-orientalis.
2 Anophthalmus (Duwvalius) Meziádis Csrxi, n. sp. — A. Horváthi m.
et Gyleki BREIrr affinis ; sed differt: elytris longioribus planioribusgue, late-
ribus vix convexis, in parte antica fere rectis. Long 6 mm. — Habitat in
antro prope Meziád (Com. Bihar) Hungariae centrali-orientalis.
és
117
Az előtor hátának töve kétoldalt a hátsó szögletek felé rézsúto-
san előre- és kifelé lemetszett. 19. Csatóil
Az előtor háta 1/3-dal szélesebb mint hosszú. 15. Birói
Az előtor háta legfeljebb 14-del szélesebb mint hosszú . . 17
A szárnyfedők körülbelül kétszer oly hosszúak mint együtte-
sen szélesek. 16. Redtenbacheri
A szárnyfedők körülbelül 18/4-szer SES hosszúak mint együt-
tesen szélesek . . . Szat
Az előtor hátának oldalai egész hosszátásukban a. háló
szögletekig íveltek. Hossza 7 mm. 17. Mihoőki
Az előtor hátának oldalai csak az elülső harmadban íveltek,
imnen EZÉ EE egyenes vonalban keskenyedők. Hossza 5 mm.
18. Taxi
kk 8 a
A mi az egyes fajok bővebb leírását illeti, utalok könyvemre
az alábbi rendszeres felsorolásban közölt első leírások idézeteire.
A fajok rendszeres jegyzéke:
cognatus J. FRiv. Természetr. Füz. III, 1879, p. 3. — Bihar-
hegység (kövek alatt).
var. Reissi Minók, Rov. Lap. XVIII, 1911, p. 136. — Jád-völgye.
Var. troglophilus Csixi, Magy. Bogárf. I, 1907, p. 268. — Fericsei-
barlang.
var. speluncarum Csixi, Rov. Lap. XIX, 1912, p. 162. — Czárán-
barlang.
var. nuptialis Csiki, Rov. Lap. XIX, 1912, p. 163. — Galbina
(kövek alatt).
Mallászi Csixi, Természetr. Füz. XXIV, 1901, p. 486. — Detonáta
(kövek alatt).
Sziládyi Csrxi, Rov. Lap. XI. 1904, p. 170. — Remete (Pilisi
barlang).
bihariensis Csiki, Rov. Lap. XVIII, 1911, p. 140. — Vize-völgyi
barlang.
Breitianus KwsIiRscH., Col. Rundsech. I, 1912. p. 149. — Bihar-
hegység (kövek alatt).
. pseudoparoecus Csiki, Ann. Mus. Nat. Hung. III, 1905, p. 576.
— Bedellő (Pestere la gros).
1 Anophthalmus (Duvalius) Csatói Csixi, n. sp. — A. Redtenbacheri
Em. g J. FgIv. et sociorum affinis; sed differt: pronoti basi lateribus in
angulis posticis obligue-truncata (ut in Trecho guadristriato). Long. 65 mm.
— Habitat in antro prope Remete (Com. Alsó-fehér) Hungariae orientalis.
e
118
paroecus J. FRgiv., Magy. Tud. Akad. Math. és Termtud. Közlem.
III, 1865, p. 41. — Fonáczai barlang.
8. Eleméri MiHók, Rov. Lap. XVIII, 1911, p. 135. — Biharfüred
(kövek alatt).
9. Mocsáryi Csiki, Rov. Lap. XX, 1913, 116. — Remecz (Izvor-
barlang).
10. Csikii MiHók, Rov. Lap. XIX, 1912, p. 166. — Ponor-völgy (Csiki
Ernő-barlang).
11. Szalayi Csiki, Ann. Mus. Nat. Hung. X, 1912. p. 538. — Eszkimo-
barlang előtt (kövek alatt).
12. Horváthi Csiki, Ann. Mus. Nat. Hung. X, 1912, p. 538. — Boga-
vár (kövek alatt),
13. Gyleki BREirr, Wien. Hnt. Zeit. XXX, 1911, p. 196. — Ponorul
(kövek alatt).
14. Meziádis Csiki, Rov. Lap. 70 TEZSzDEKOS siesd barlang.
15. Birói Csiki, Ann. Mus. Nat. Hung. III, 1905, p. 5715. — Rév
(Batrina-barlang). £.
16. Redtenbacheri E. £k J. FRiv., Verh. zool.-bot. Ges. Wien, VII,
1857. p. 44. — Pestere (Igricz-barlang).
17. Mihóki CsIxi, Rov. Lap. XIX, 1912, p. 18. — Rév (Zichy-barlang).
18. Taxi BREIrr, Wien. Ent. Zeit. XXX, 1911, p. 195. — Rézbánya
(Kondor-barlang). 3
19. Csatói Csrki, Rov. Lap. XX, 1913, p. 117. — Remetei barlang.
Rhyparioides Metelkana Led. ab. nov.
vulnerata.
Irta: ULBRICH EDE.
A METELKA FERExcz alsódabasi gyógyszerész által a mult század
60-as évei elején fölfedezett és LEDERER által a , Wien"rr entomolo-
gische Monatsschrift"-ben Rhypartotdes Metelkana név a1-.t leírt medve-
pille 9 példányai meglehetős változatosak, míg a c példányok csakis
a középéren előforduló rozsdabarna hosszanti sáv tekintetében muüutat-
nak némi eltérést, amennyiben az néha valamivel erősebbnek és
szélesebbnek jelentkezik.
Az egyes ? példányoknak a törzsfajtól való eltérése ellenben
úgy rajz, mint színezés tekintetében meglehetős szembeötlő.
A rendelkezésemre álló, részben Alsódabas, részben Izsák-ról
(mindkettő Pestmegyében) származó ? példányok között különösen
egy, nézetem szerint elnevezésre jogosult eltérést észleltem.
119
Alábbiakban óhajtom ennek a törzsfajtól való eltérését is-
Mmertetni. ; ő
Az elülső szárny mellékerén mutatkozó rozsdabarna sáv
szélesebb és sötétebb színű, az erezet mentén elhelyezkedő rozsda-
vörös szín erősebb, az erek között előforduló hasonló színű pontok
és harántvonalak pedig élénkebbek és szembetünőbbek; a hátsó
szárny alapszíne sötétebb rózsaszinű, a fekete szegélypontok na-
gyobbak, az első gyakran elágazik és átnyúlik a szárny rojtozatára,
úgy hogy ez a szárnyszöglettől kezdve bizonyos részben szintén
feketének jelentkezik, a középmezőben előforduló v-alakú fekete rajz
a II. subdorzális értől a III3 érig terjed, vastagabb és kiterjedtebb
és egy többé-kevésbé W betűhöz hasonló alakot ölt; végre a végső
ér fekete és többnyire egy, a szárnytőtől a szegélyig terjedő jól
észrevehető fekete vonalat képez.
Rnyparioides Metelkana LED. Rh. Metelkana ab. vulnerata UTLBRTCHR.
Ezt az alakot, tekintettel az első elnevezésnek egy ideig elter-
jedt helytelen leszármaztatására, mely szerint a Metelkana nevet a
görög meta és elkos szavakból származtatták, tehát ,sebhelylyel" akar-
ták összefüggésbe hozni, mint ab. vulnerata kívánom az irodalomba
bevezetni.
Rhyparioides Metelkana LeEp. ab. vulnerata ULpRrcH, nov. ab.
: Im vena subcostali alarum anteriorum linea brunnea latiore et
obseuriore ; supra costas colore rufobrunneo erassiore ; punctis intra
. costas sitis et lineis transversis magis pictis elucescentibusgue ; alis
posterioribus punctis nigris majoribus, primum saepe divergens et im
marginem transiens ; punctum nigrum medianum formae ,v", a costa
subdorsali II. usgue ad costam III3 extensum, formam literae , W"
configurans ; vena abdominalis nigra, plerumgue a radice usgue ad
marginem lineam nigram formans.
120
Carabus Parreyssi var. Denbelianus Fleisch.
Irta: CsSIKI ERNŐ.
A Rovartani Lapok 1911. évi
XVIII. kötetének 141. oldalán
foglalkoztam FLEISCHER-nek fenti
név alatt (Wien. Ent. Zeit. XXX,
1911, .p. 160) leírt állatjával,
melyet szerző rövidesen azután,
hogy a leírás megjelent, volt
szíves kérésemre megtekintésre
elküldeni. Miután a typus-t meg-
vizsgáltam, —— közleményemben
megírtam, hogy nevezett pél-
dány harmadrendű bordái nem
harántul rovátkoltak, tehát az
állat nem lehet .Xysirocarabus,
hanem az egyszerűen egy Loxo-
carabus és pedig a C. obsoletus
var. euchromus, a milyen név
alatt különben szerző is kapta
DEvBEL FRiGYEs brassói boga-
rásztársunktól.
Ezen soraim és fenti állításom
egész polémiát eredményezett,
mely a Bécsben megjelenő
. Coleopterologische Rundschau"
hasábjain látott napvilágot és
melynek utolsó részére már nem
felelhettem, mert nevezett folyó-
irat szerkesztősége válaszomat
daczára annak, hogy SOKOLÁR
bécsi udvari és törvényszéki
ügyvéd úr legkevésbé sem szak-
szerű, hanem igenis személyes-
kedő czikkben támadott meg,
nem fogadta el közlésre. Neve-
zett folyóirat szerkesztőségének
a szakirodalomban megmagya-
rázhatatlan és érthetetlen eljá-
rását még tetőzte azzal, hogy
még egy rövid nyilatkozatomat
sem közölte, melyben a lap ol-
Im XVIII. Band der "Rovartani
Lapok vom Jahre 1911 schrieb
ich auf Seite 141 über das von
FLEISCHER unter obigen Namen
besehriebene (Wien. Ent. Zeit.
XXX, 1911, p. 160) Tier, welches
Verfasser mir gleich nachdem die
Beschreibung erschienen ist, zur
Ansicht zu übersenden so fÍreund-
lich war. Nachdem ich die Type
untersucht hatte schrieb ich im
obigen Artikel, dass das betref-
fende Exemplar, nachdem es keine
guer gestrichelten Tertiarintervalle
besitzt, kein Xystrocarabus, son-
dern nur ein Lozocarabus ist, und
zwar ein C. obsoletus var. euchromus,
unter welchen Namen Verfasser
das Tier auch von FRIEDRICH
DEUBEL erhalten hat.
Diese Zeilen, sowie obige Fest-
stellung ergab eine Polemik, welche
in der wiener , Coleopterologischem
Rundschau" erschien und auf de-
ren letzten Teil ich durch die
Freundlichkeit der Redaktion dieser
Zeitschrift nicht mehr antworten
konnte, meine Antwort wurde
naámlich nicht angenommen, obwohl
der Herr Hof- und Gerichtsadvokat
DR. SoKoLÁR in Wien, mich in
einem nicht im geringsten sach-
lichen, sondern. sehr persönlich
gehaltenen Artikel angegriffen hat.
Die Redaktion obiger Zeitschrift
hat aber ihr in der Fachlitteratur
unerklárliches und unverstánd-
liches Verfahren noch damit ge-
deckt, dass sie sogar die Publi-
kation einer kurzen Notiz vVer-
vasóinak tudomására akartam
adi, hogy válaszomat a Rovar-
tami Lapokban fogom közreadni
és az érdeklődőknek szívesen
fogom czikkem különlenyomatát
rendelkezésre bocsátani.
A , Coleopterologisehe Rund-
schau" eljárása késztetett arra,
hogy az egész ügyet tárgyila-
gosan ismertessem, vizsgálataim
eredményét újból közöljem és
válaszomat támadóimnak meg-
adjam.
A Rovartani Lapokban meg-
jelent rövid közleményemre!"
legelőször a bogár leírója,
FLErIscHER brünni egészségügyi
tanácsos felelt.? FLEISCHER czik-
kében ismerteti fenti közlemé-
nyemben közölteket, majd rá-:
mutat arra, hogy a szárnyfedők
skulpturájának ez esetben csak
alárendelt értéke van, hanem
az egész testalkat és a nagyon
széles előtor, szélesen felhajló
szegélylyel, hátrafelé erősen ki-
húzott széles és a csúcson nem
lehajló hátsó szögletekkel az
állatot teljes biztossággal a
Parreyssi-hez sorozzák. Hogy
más rovarászok nézetét is meg-
ismerje, az állatot elküldötte
még REITTER-nekés GANGLBAUER-
nek, utóbbinál pedig megvizs-
gálta az állatot HOLDHAUS És
JOKOLÁR 1s, kik közül utóbbi a
példány hímvesszejét is meg-
vizsgálta és megállapította, hogy
121
weigerte, in welcher ich den Le-
sern der Zeitschrift mitteilen wollte,
dass meine Antwort in den Rovar-
tani Lapok erseheinen wird und
ich den Imteressenten auf Verlan-
gen gerne mit Separatabdrücken
zur Verfügung stehe.
Das Verfahren der , Coleoptero-
logischen Rundschau" veranlasst
mich nun die ganze Angelegenheit
nochmals sachlich zu behandeln,
die Ergebnisse meiner Unter-
suchungen nochmals aufzuführen
und gleichzeitig meinen Gegnern
zu antworten.
Auf meinen in den Rovartani
Lapok erschienenen kurzen Artikel!
reflektierte zuerst der Autor des
Káafers, Herr Obersanitátsrat DR.
A. Fleischer in Brünn.? FLEISCHER
registriert ín seinem Artikel den
Inhalt meiner Zeilen und hebt her-
vor, dass im übrigen die Skulptur
der Flügeldecken in diesem Falle
von untergeordneter Bedeutung
ist, aber der ganze Habitus, der
sehr breite Halsschild, mit breit
abgehobenen Seitenrandern, mit
breiten nach rückwarts stark vor-
gezogenen, an der Spitze nicht
deflektierten Hinterecken, stellen
den Kafer mit absoluter Sicherheit
zu Parreysst. Um auch die Ansicht
anderer Entomologen zu erfahren
sandte er das Tier an REITTER und
GANGLBAUER, bei letzterem unter-
suchte das Tier auch HOLDHAUS
und SOKOLÁR ; letzterer untersuchte
1 Csrxi, Carabus- Parreyssi var. Deubelianus-ról. — Über Carabus Par-
reyssi var. Deubelianus. (Rovartani Lapok. XVIII, 1911, p. 141 £ 144).
2 FLEISCHER, Ad Carabus Pareyssi v. Deubelianus m. (Coleopt. Rundsch.
HD 43— 41).
122
ennek alakja a Parreyssi-éval
teljesen azonos. Mindezek az
urak — teljes határozottsággal
mondották ki, hogy ez az er-
délyi Carabus egy Parreyssi és
nem euchromus; BOKOLÁR azon-
kivül arról is értesítette, hogy
HOFFMANN bécsi gyüjtő szintén
kapott erdélyi euchromus-okat,
a melyek között Parreysst-
Deubelianus példányok is voltak.
Végül megjegyzi, hogy miután
magam is találtam három ilyen
eltérő — euchromus-példányt "a
Nemzeti Múzeum gyüjteményé-
ben,
tását.
Erre az utóbbi megjegyzésre
már most akarom megjegyezni,
hogy ilyen három példány nin-
csen a Nemzeti Múzeumban,
hanem ilyeneket igenis láttam
DeEvBEc-nek egy hozzám meg-
határozásra küldött gyüjtemé-
nyében, a mit levélben közöltem
annak idején FLEIscCHER-rel, de
hogy ő honnan vette értesülését
a múzeumi példányokról, az
előttem teljesen érthetetlen.
FLEIscőHER előbbiekben ismer-
tetett ezikkére megadtam a vá-
laszomat!, melyet kivonatosan a
következőkben ismertetek : Első
sorban is REITTER munkája?
megfelelő pontjainak visszaadá-
sával igyekeztem bebizonyítani,
hogy a AXystirocarabus és Loxo-
ez csak megerősíti állí- .
auch den Penis des Exemplares und
stellte fest, dass die Form desselben
mit jener des Parreyssi vollkommen
indentisch ist. Alle diese Herren
erklaárten diesen siebenbürgischen
Carabus als unzweifelhafít zu Par-
reyssi und nicht zu euchromus gehö-
rend; ausserdem benachrichtigte
ihn SokKoLÁR, dass der wiener
Hammler HoFFmawNwx ebenfalls sieben-
bürgische euchromus erhalten hat,
unter welehen auch Parreysst-
Deubehanus Exemplare waren. Zu-
letzt erwahnt noch FLEISCHRER, dass
nachdem ich selbst drei so geformte
Exemplare in der Sammlung des
National-Museums fand, dies seine
Ansiecht nur bekraftigt.
Auf diese letztere Bemerkung
will ich schon jetzt bemerken, dass
sich in der Sammlung des Unga-
rischen — National-Museums drei
solche Exemplare nicht befinden,
sondern ich sah solche in einer
Determinationssendung des Herrn
DEUBEL, was ich seimerzeit ELEI-
SCHER brieílich mitteilte, aber von
wo er seine " Mitteilung bezüglieh
der Museal-Exemplare hernahm,
ist mir ganz unerklarlieh.
Auf FELEISCHERS
besprochenen Artikel habe ich
geantwortet! und will den Inhalt
meines Artikels auszüglieh in Fol-
gendem wiedergeben: In erster
Linmie versuchte ich durch Wieder-
gabe der betreffenden Gegensatze
aus REITTER s Tabelle? zu beweisen,
1 Csiki, Ueber Carabus Parreyssi var. Deubelianus Fleisch. (Coleopt.
Rundschau. II, 1912, p. 116—117).
2 REITTER,
Bestimmungs-Tabelle
Brünn. XXXIV, 1896, p. 154—160).
der Carabini. (Verh. Naturf. Ver.
vorangehend .
: 88
g
szt AE TE SET ESTVE 19 HE SZE ET VET EE MY IRAT ÉLI MESE PTM KÉST b.
dr széle
1
köt és
"Egyben megjegyeztem,
azoknak az uraknak a vélemé-
nyére, kiknek FLEIsCHER állatját
carabus alnemek csak a szárny-
fedők skulpturája alapján kü-
lönböztethetők meg, a FLEISCHER
. említette . egyedül tekintetbe
jövő többi tulajdonság pedig
csak arra alkalmas, hogy a
Xysirocarabus-t az Eutelocárabus-
tól, egy ez esetben egyáltalában .
figyelembe nem kerülő alnem-
től megkülönböztethessük. Igy
miután FLEISCHER typusán a
harmadrendű bordák jellemző
harántrovátkoltsága teljesen hi-
ányzik, Xystrocarabus Parreyssi-
ről szó sem lehet és ha FLEISCHER
az állat leírásában mégis egy
ilyenről beszél, az a valóságnak
nem felel meg, mert a meg-
vizsgált példányon, úgy mint
mindegyik 0. obsoletus var.
euchromus-on, csak a barázdák
nagy beszúrt pontjai láthatók,
melyek a köztereket oldalt egy
kissé bemetszik. Ezek alapján
újra kimondottam, hogy a s
Parreyssi var. Deubelianus-t csak
0. obsoletus var. euchromus-nak
tarthatom, mely nézetemet előbb-
utóbb valószinüleg más hivatott
oldalról is meg fognak erősíteni.
hogy
megmutatta és kik nézetét meg-
erősítették, nem adhatok sokat,
mert a dolognak valószinüleg
nem jártak alaposan utána. A.
hímvesszőt illetőleg pedig meg-
állapítottam, hogy a C. Parreysst
és 0. obsoletus hímvesszeje tel-
jesen egyforma, egyedül előbbi-
nek forceps-csúcsa kissé széle-
sebb és laposabb ; ennélfogva a
kommenden
123
dass die Untergattungen AWystro-
carabus und Loxocarabus nur durch
die Flügeldeckenskuülptur unter-
sehieden werden können, und die
von FLEISCHER als allein in Betracht
übrigen Charaktere
nur zur Abgrenzung der Aysíro-
carabus von Eutelocarabus, einer bei
"dieser Gelegenheit überhaupt nicht
in. Betracht kommenden Untergat-
tung, dienen. Nachdem also der
Type FLErIscHERs die charakteris-
tisehe Oduerstrichelung der tertiaren
Intervalle gánzlieh fehlt, so kann
von AXysirocarabus Parreyssi über-
haupt keine Rede sein, und wenn
FLEISCHER in der Diagnose trotz-
dem von einer solchen spricht, so
entspricht dies nicht der Wahrheit,
weil das untersuehte Kxemplar, so
wie jeder C. obsoletus var. euchromus,
nur die groben Punkte der Streifen
aufweist, welche die Intervalle
seitlich ein wenig einkerben. Nach
diesem sprach ich wiederholt die
Meimung aus, dass ich C. Parreysst
var. Deubelhanus nur für einen C.
obsoletus var. euchromus ansehen
kann, welehe meine Ansicbt wohl
bald auch von anderer authenti-
scher Seite bekraftigt werden wird.
Auch bemerkte ich, dass ich auf
das Urteil jener Herren, denen
FELEISCHER sein Tier zeigte und die
seine Ansicht bekraftigten, nicht
viel gebe, weil sie der Angelegen-
heit wohl nicht gründlieh nach-
gegangen sind. Was nun sehliess-
lieh die Penisfrage anbelangt,
stellte ich fest, dass der Penis von
C. Parreyssi und C. obsoletus ganz
gleichförmig ist, nur die Forceps-
spitze ist bei ersterem etwas breiter
124
hímvessző egyforma volta egy-
általában nem használható fel
az új Parreyssi-fajta megerősí-
tésére.
Ezt a FLEISCHER czikkére írt
feleletemet SOKOLÁR úgy látszik
magára nézve sértőnek találta
és sietett arra válaszolni. !
SOKOLÁR czikkének tartalmát -:
nem akarom még kivonatosan
sem ismertetni, mert abban
semmi tárgyilagos nincs, min-
den mondat csak úgy hemzseg
a személyeskedéstől, azért
egyenesen reátérek feleletemre,
melyből a cezikk tartalma is
eléggé kiviláglik.
SOKOLÁR első sorban is saj-
nálatát fejezi ki azon, hogy
helyesnek találtam a kérdéses,
állítólag (!!! a brassói Czenk-
ről származó állatról, újból írni,
— és így nem tehet róla, de
erre már nem hallgathat.
Nagyon csodálkozom, hogy
HOKOLÁR — feleletemet teljesen
magára vette és szándékomat
részben félreértette, mert kü-
lönben nem dobálódzna meg-
határozó kulcsokkal, verébmeg-
határozással, — hímvesszőkészít-
ményekkel, stb. — tehát telje-
sen úgy cselekszik, mintha nem
is FLEISCHER, hanem ő maga
lett volna ama czikk szerzője.
Feleletemben — — FLEISCHER-rel
szemben? igyekeztem megálla-
und ílacher; der identische Penis
kann also in diesem Falle nicht
zur Bekrafítigung der neuen Par-
reyssr-Rasse dienen.
Diese meine auf FLEISCHER"S Ar-
tikel geschriebene Antwort scheint
nun SOKOLÁR für sich beleidigend
gefunden zu haben und beeilte
sich nun darauf zu antworten.!
Den Inhalt von SoKkoLÁR s Arti-
kel will ich auch im Auszug nicht
wiedergeben, da in demselben
nichts sachliches ist, jeder Satz
ist von Persönliehkeit durchdrun-
gen, — weshalb ich gleieh auf
meine Antwort übergehe, aus wel-
cher der Inhalt des Artikels genug
hervorleuchtet.
HOKOLÁR spricht in erster Linie
sein Bedauern aus, dass ich es für
zweckmássig befunden habe über
das Íragliche, angeblieh (!!! vom
Kapellenberg bei Brassó stam-
mende Tier, nochmals zu schrei-
ben, — also konnte er nicht weiter
sehweigen.
Es wundert mich sehr, dass S0-
KOLÁR meine Antwort ganz auf
sich genommen und meine Inten-
tion zum Teil nicht verstanden hat,
sonst hatte er mir nicht Bestim-
mungstabellen, Sperlingsdetermi-
nation, Forcepspraparate, etc. vor-
geworfen, — also ganz so macht
als wenn nicht FLEISCHER, sondern
er selbst Autor jenes Artikels.
gewesen ware.
Im meiner Antwort? versuchte
ich FLEISCHER gegenüber festzu-
1 SOKOLÁR, Kommt Carabus Parreyssi Pall. in Siebenbürgen vor?
(Coleopt. Rundschau. I, 1912, p. 148—149).
2 Coleopt. Rundschau. I, 1912, p. 116.
p
da
4
n
!
1
7
. pítanmi, hogy nem a testalak, a
széles előtor - stb.. hanem a
szárnyfedők skulpturája szolgál
egyedül a két alnem, illetőleg
faj megkülönböztetésére és en-
nek megerősítésére vettem elő
REIrrrER eredeti munkájának
szavait.
Nem is gondoltam ez " alka-
lommal arra, hogy SOKOLÁR
szakismeretét még a legcseké-
lyebb mértékben is lebecsüljem,
annál kevésbé, mert magam sem
használok meghatározó kulcsot,
hiszen eléggé ismerem a mi
futrinkáinkat és még egynéhány
más nem középeurópai Carabust
1s, de állításomat kézzelfoghatóan
kellett, hogy bebizonyítsam, hi-
szen azt a folyóiratot nemcsak
". BOKOLÁR olvassa. De SOoKOLÁR
egyáltalában jobban tette volna,
ha ezt a személyeskedő választ
nem írja meg, hanem tárgyi-
lagosan bebizonyítja, hogy miért
Parreyssi és nem euchromus az
illető példány; ezzel a tudo-
mánynak sokkal több szolgála-
tot tehetett volna.
Még nyomatékosan akarom
kijelenteni, hogy feleletem nem
akart egy színlelt visszavonu-
lást jelezni, a hogy ezt SOKOLÁR
feltételezi. Ez teljesen kizárt
dolog, mert a mit megírtam,
azt a typus megvizsgálása alap-
ján tettem és annak helyességé-
ről meg vagyok győződve. El-
lenkezőleg talán éppen SOKOLÁR
szavai engednek erre következ-
tetni, hiszen ő már az , állítólag"
Brassó vidékéről származó ál-
latról ír, holott FLEISCHER-t
"a
125
stellen, dass nich ,der Habitus,
der sehr breite Halsschild, etc.",
sondern die Flügeldeckenskulptur
alleimm zur Unterscheidung beider
Untergattungen, respektive ÁArten,
dient und habe deshalb REITTER S
Worte zur Bekraftigung herange-
zogen.
Ich dachte bei dieser Gelegenheit
gar nicht daran SOKOLÁR s Spezial-
kenntnisse auch nur im geringsten
herabzusetzen, umso weniger da ich
selbst keine Bestimmungstabelle
benütze, denn mir sind unsere und
auch noch einige andere ausser-
mitteleuropaische Caraben ganz gut
bekannt, ich musste aber meine
Ansicht handgreiílieh beweisen, da
ja diese Zeitschrift nicht nur S0Ko-
LÁR liest. SOKOLÁR hatte es viel
besser gethan, wenn er diesen
persönlich gehaltenen Artikel nicht
niedergesechrieben hatte, sondern
ganz sachhich bewiesen hatte, wvarum
das betreffende Exemplar ein
Parreyssi und nicht ein euchromus
is; damit haátte er der Wissen-
scbaft einen viel grösseren Dienst
geleistet.
Noch will ich fest bethonen, dass
meine Antwort keinen maskierten
Rückzug bezeichnen will, wie mir
dieses SokoLáR zumuthet. Dies ist
ganz ausgésehlossen, denn was ich
niederschrieb, das habe ich nach
Untersuchung der Type gethan und
bin von dessen Richtigkeit festüber-
zeigt. Im Gegenteil eben aus S0K0o-
LÁRs Worten kann darauf gefolgert
werden, nüámlich er spricht jetzt
sehon von dem ,angeblieh" von
Brassó stammenden Carabus, ob-
wohl er seinerzeit FLEISCHER davon
126
annak idején arról értesítette!
hogy HOFFMANN is kapott Er-
délyből ilyen példányokat.
És végül SokoráR azon ki-
jelentésére óhajtanék megfelelni,
mely szerint okosabb lett volna,
ha a Nemzeti Múzeumban levő
három példányt megtekintésre
elküldöttem volna neki és akkor
biztosan megállapíthatta volna,
hogy a C. Parreysst tényleg elő-
fordul-e Erdélyben? — Elte-
kintve attól, hogy SOKOLÁR ezt
ugyan megtehette volna HorPF-
MANN példanyai alapján is, — én
levélbeli kérdezősködésére meg-
írtam neki, hogy múzeumunkban
ilyen példányok nincsenek és
hogy ELEISCHER ezen állításá-
nak forrása előttem ismeretlen,
a mint ezt ezen czikkem elején
különben már megírtam. És
daczára ezeknek a felvilágosító
soroknak, SoKOoLÁR ezt czikké-
ben újból feltalálta! Talán ezzel
akarta hitelemet elrontani? —
ha ezt akarta, azt hiszem na-
gyon tévedett DR. FR. SOKOLÁR
udvari és törvényszéki ügyvéd
úr, — ez a fegyver visszafelé
sült el, ilyen ügyvédi fogások-
kal rovartani kérdésekben nem
lehet boldogulni.
Ezekben igyekeztem SOKOLÁR
úr czikkére felelni, de van még
egy megjegyzésem magára a
Deubelianus-kérdésre vonatkozó-
lag 15. Szerettem volna ugyanis
a czikkemben elmondottak meg-
erősítésére a CC. Parreyssi és
var. — Deubelianus — szárnyfedő-
dass HOFEMANN
benachrichtete, 1
aus Siebenbürgen ebenfalls solche
Exemplare erhalten hat.
Und zuletzt will ich noch auf
jene Angabe SOKOLÁR s reflektieren,,
nach welcher es viel richtiger ge-
Wesen ware wenn ich ihm die
3 Exemplare des National-Museums
zur Anslcht gesendet hatte, denn
damit haátte konstatiert werden
können ob C. Parreyssi wirklich im
siebenbürgen vorkommt ? — Abge-
sehen davon, dass SOKOLÁR dies
auch an den Exemplaren von
HOFFMANN erledigen hátte können,
— ich meinerseits " benachrichtete
ihn auf seine Anfrage, dass solche
Exemplare in unserem Museum
meht vorhanden sind und dass mir
FLEISCHER/S diesbezügliehe Nuelle,
wie ich dies eingehends schon be-
merkte, unbekannt ist. Und trotz
dieses Aufschlusses deckte SOKOLÁR
die Sache in seinem Artikel wieder
auf! Wollte er vielleicht auf diese
Weise meine Glaubwürdigkeit dis-
kreditieren? — wenn ja, so hat
sich der Herr Hof- und Gerichts-
Advokat DR. FR. SOKOLÁR wie ich
denke sehr geirrt, denn mit sol-
chen Faángen kann man im ento-
mologisehen Fragen nicht Erfolg
haben.
Dies würe also die Antwort auf
den Artikel des Herrn SokKOLÁR,
ich hatte aber noch eine Bemer-
kung auf die Deubelianus-Frage
selbst. Ich hátte naámlich zur
Bekraftigung der Angaben dieses
Artikels germne eine mikrophoto-
graphische Abbildung der Flügel-
1 Coleopt. Rundschau, I, 1912, p. 44
y
uk dts aj a
hp
skulpturáját mikrofotografiai fel-
vételek alaplán képben is be-
mutatni. Sajnos ezt nem tehet-
tem meg, mert FLEISCHER úr, a
kitől e czélra a typust újból el-
kértem, még ajánlott levelemre
sem válaszolt. Igy kénytelen
vagyok feltenni, — ezt SOKOLÁR
127
deckenskulptur von. C. Parreyssi
und var. Deubelianus publiziert.
Leider kann ich dies aber nicht
thun, da Herr FLEISCHER, von dem
ich zu diesem Zwecke die Type
nochmals verlangte, auch auf mei-
nen eingesechriebenen Brief nicht
reagierte. Also muss ich annehmen,
ál aáttáktldataá lés ML ASSE a szük és kását
ál áá alőáál ká hös ád ej
— und dies scheint SokoLÁR s kei-
nen Disput zulassende Behauptung
nur zu bekraftigen, dass das Írag-
hehe Tier ein Parreyssi ist, — dass
FLEISCHER nach Wien tatsachlich
einen echten Parreyssi sendete,
nachdem er sich auf meine brief-
lhche Mitteilung darüber überzeigte,
dass sein brassóer Exemplar tat-
sáchliceh ein abnorm geförmter
euchromus ist.
határozott állítása is, hogy a
kérdéses állat egy Parreysst, is
megerősíteni látszik — hogy
FLEISCHER talán Bécsbe egy va-
lódi Parreyssi-t küldött, miután
levélbeli értesítésemre meggyő-
ződött arról, hogy brassói pél-
.dánya tényleg egy abnormális
alakú euchromus.
Különfélék.
7 Ehmann Ferencz. — Másfélévi betegség és szenvedés után
1913 januárius hó 25-én elhunyt EHMANsx FEREwxcz székesfővárosi
elemi iskolai cz. igazgató, a Magyar Entomologiai Társaság választ-
mányi tagja, bogarásztársunk. Benne buzgó bogarászt, faunánk lelkes
kutatóját veszítettük el. EHmawxws 1851 november 20-án született a fehér-
megyei Szaár községben, a hol elemi iskoláit is végezte, innen tanul-
mányai folytatására Budapestre került, a hol elemi iskolai tanítói
és középiskolai tornatanítói oklevelet szerzett. Tanítói működését
1870-ben kezdte meg szülőfalujában, a honnan 1871-ben Promontorra,
1873-ban Tatára, 1874-ben Székesfehérvárra és 1880-ban Budapestre
került. Mint buzgó turista, csakhamar érdeklődni kezdett a természet
iránt ; régi tanárain kívül, főleg Koguaur REzső volt az, a ki a rovarok
gyüjtésére serkentette és azok tanulmányozásába bevezette. 1893-ban e
sorok írójának buzdítására tisztán a bogarak gyüjtésére és tanulmányo-
zására adta magát és azóta szép nagy gyüjteményre tett szert, mely-
ben alig van mások gyüjtötte anyag, minden saját keze munkájának
eredménye. Ha jelzett idő óta ugyan saját részére csak bogarakat
is gyüjtött, kirándulásai alkalmával a mennyire ideje engedte a
többi rovarokra is figyelemmel volt, ellátta rovarásztársait megfelelő
anyaggal. Irodalmilag nem igen működött, azonban tanulmányozásra.
128
mindig felajánlotta az érdek-
lődőknek gyüjteménye anya-
gát. Gyüjteménye főleg Buda-
pest tágabb környékének,
valamint a Balaton mellett
fekvő Őszöd vidékének fau-
nája tekintetében volt gaz-
dag. Faunánk nem egy ér-
dekes faja az ő buzgólko-
dásának eredménye. Az ő.
nevét viseli egy szép kis
Erotylida-bogár, melyet a
Budai hegyekben fedezett
fel (Tritoma bipustulata var.
Ehmamnni Csrx1). Gyüjteménye
özvegye jóvoltából legna-
gyobb részében a Magyar
Nemzeti Múzeumba került, a
melynek gyüjteményében ál-
latjai gazdájuknak — örökös
emléket állítanak.
a CsSIKI ERNŐ.
A világ legnagyobb rovarai. — A legnagyobb rovarok az
Orthopterák rendjéből, a Phasmidák családjából kerülnek ki. A. Phas-
midák, a botsáskák, tudvalevőleg a fák ágait utánozzák, testük
hosszú és keskeny, szárnyasok vagy szárnyak nélkül valók. A leg-
nagyobb fajok a Phrygamistria, Pharnacia, Phobaeticus, Nearchus és
Palophus nemekbe tartoznak. Az eddig ismert legnagyobb fajok a
Phobaeticus Kirbyi REpr. és a Pharnacia serratipes GRAY; hosszasá-
guk 33 cm., mindkettő szárnyas és Borneo lakója. A szárnynélkül
valók között a Nyugat-Afrikában élő Palophus centaurus WEsTw.
volt eddig a legnagyobb, 25-5 em. testhosszal, most azonban eléje
került a Palophus titan SJösr., melynek hossza eléri a 26:3 em.-t ;
hazája Nyassa. — A kihalt rovarok között azonban még ezeknél is
nagyobb alakokra bukkanunk, melyek közül csak a Meganeura
Monyi BRouc. nevű szitakötőt említem, melynek hossza 35 em., szé-
lessége kifeszített szárnyakkal 64 cm. DR. KFRrÉsz KÁLMÁN.
Irodalom.
Böttcher, G.: Sarcophaga mehadiensis nov. spec. (Dipt.) (En-
tomologische Mitteilungen. I, 1912, p, 144, fig.)
A. czímben megnevezett új fajt L. OLDENBERG német dipterolo—
gus gyüjtötte Herkulesfürdőn. DR. KERTÉSZ KÁLMÁN.
kk
129
Seite, Prof. Dr. Adalbert: Die Gross-Schmetterlinge der Erde.
Eine systematische Bearbeitung der bis jetzt bekannten
Gross-Schmetterlinge. — II. Band: Die Palaearktischen
Spinner g. Schwarmer. Verlag des SEzrrzssehen Werkes
(ALFRED KERNEN) in Stuttgart, 1913. p. 1—VII, 1—479
und 2489 Figuren auf 56 kolorierten Tafeln. Preis gebun-
den Mk. 45.—
Folyóiratunk mult évi kötetének 183—185. lapján ismertettük
ezen kiváló fontosságú lepkészeti munka első kötetét, mely a.
palearktikus táj nappali lepkéit tárgyalta s most már beszámolha-
tunk a második kötetről is, mely nem régen vált teljessé. A II. kö-
tet az éjjeli lepkék (Phalaenae) két csoportját, a szövőket (Bombyces)
és szenderféléket (Sphinges) tárgyalja. Úgy mint az első kötetben,
ennek a kötetnek anyagát is a legkiválóbb szakemberek tárgyalták,
így a szerkesztő (SEirz) a Zygaena, Epizygaena és Diloba nemek, a
Syntomidae, Arctiidae, Endromididae, Callidulidae, Brahmaetdae, Uramtidae,
Megalopygidae, Limacodidae, Heterogynidae, Thyrididae és Cossidae
. családok, azonkívül a Lasiocampidae, Nolodontidae és Psychidae álta-
lános részének szerzője, JoRpaw írta a Zygaenidae, Saturnidae és
Sphingidae családok, A. JawsEr az Epicopeidae, E. SrRawxp a Lyman-
. triidae, Thaumetopoeidae, Drepanidae és Psychidae, DR. K. GRÜNBERG
a Lasiocampidae, Lemoniidae, Eupterotidae, Bombycidae és Notodontidae,
W. WARREN a Cymatophoridae, M. BARTEL az Aegertidae (régebben
Sesiidae), R. PFirzsER a Hepialidae családok szövegét, DR. P. DENxso-
tól származik a szenderfélék hybridjeinek ismertetése és DR. W. RorH-
scHILD a Cossidákra vonatkozó kiegészítő rész szerzője. Az anyag
feldolgozása époly alakban történt mint az ismertetett első kötetben.
Ebben a kötetben is a szerzők nem kevesebb mint 182 új fajt, ala-
kot vagy új nevet vezettek be az irodalomba. A táblákon bemutatott
lepkék képe most is jól sikerült, közöttük sok a most első ízben
képben is bemutatott lepke. Ezzel nagyjában hű képet adtunk erről
a kötetről is és még csak néhány szót akarunk a munka értékéről,
fontosságáról elmondani, tekintettel egynéhány külföldi szaklapban
megjelent ismertetésre. Még nem jelent meg a szakirodalomban
olyan munka, mely bizonyos oldalról támadásban, lekicsinylésben
nem részesült volna. Így állunk Szrrz munkájával is, részben sértett
hiuság, részben kereskedői szempontok megszólaltatnak itt-ott egy-
egy okvetetlenkedőt. Reméljük, hogy ezeknek a kirohanásoknak
. nem lesz komolyabb következménye, de nem is lehet, hiszen min-
den komoly ember tudja, hogy a legkiválóbb munka sem teljes
vagy teljesen hibátlan, de ebből nem következik, hogy a munka
egészében rossz legyen. Mindezek daczára, a mint már multkori
EN bev nt I KR ze ei ez a Ca átt,
cg 9. a-t e EGIEYA
FLAT ÁB szo ege eget eret tk ÁS
4
z
130
ismertetésünkben is kifejeztük, Szirrz munkája nemcsak a szak-
embernek és a laikusnak, hanem a gáncsolóknak is nélkülözhetetlen
forrásmunkája fog maradni. CsSIKI.
Társulati ügyek.
A , Magyar Entomologiai Társaság" 22. ülése 1913. május
24-én. — Bigó LáJsos elnök megnyitván az ülést, MiHók Orró meg-
tartja ,Bogarászati kirándulás Horvátországban" czímen hirdetett
előadását, melyet mintegy 80. vetített kép bemutatásával élénkített.
Végül elhatározta a Társaság, hogy a május 22-én Tata-Tóvárosra
tervezett társas gyüjtőkirándulás helyett, melyet a rossz időjárás
miatt el kellett halasztani, junius 8-án Margitligetre rendez kirándulást.
kal kal
mk
A ,, Hagyar Entomologiai Társaság" alapszabályai.
1. Czíme, székhelye és pecsétje.
A társaság czíme: , Magyar Entomologiai Társaság."
A. társaság székhelye: Budapest.
A társaság pecsétje: Egy Magyarország faunájára jellemző.
bogár (Pselaphus mehadiensis FRIv.) képe és e körül , Magyar Ento-
mologiai Társaság" és 1910 (az alapítás éve) felírat.
o
o
o
o
2. Czélja.
Czélja a rovartant általában mívelni, különösen Magyarország
faunáját e szempontból vizsgálni és a rovartani ismereteket terjeszteni.
3. Eszközök.
A társaság e czélból:
a) A rovartan körébe vágó észleletek és tanulmányok közlése,
valamint a rovartani ismeretek terjesztése végett gyüléseket tart.
b) Folyóiratot ad, melyben tagjait a gyülések eredményeiről is
tudósítja. :
c) Tagjai számára szakkönyvtárt tart fenn.
d) Társas kirándulásokat és barátságos összejöveteleket rendez.
e) Más hasonló czélú társulatokkal érintkezésbe lép.
4. Tagok.
A társaság tagjai: a) tiszteletiek, b) alapítók, c) rendesek, d)
levelezők. 5
a) Tiszteletbeli tagokul oly bel- és külföldi szaktudósokat vá-
laszt, kik a társaságnak különös díszére szolgálhatnak.
b) Alapító tag az, aki a társaság alaptőkéjét legalább 100 koro-
nával növeli. Alapító tagok testületek is lehetnek, mint jogi szemé-
1831
4 Iyek, tagsági jogaikat azonban csak egy megbízott képviselőjük út-
i ján gyakorolhatják.
É c) Rendes tag minden magyar állampolgári joggal biró egyén
lehet, ki a rovartan iránt érdeklődik. 5
d) Levelező tagokul oly külföldi szaktudósok választhatók, kik
a társaság szellemi érdekeit előmozdították.
A megválasztott külföldi tiszteleti és levelező tagok felsőbb.
ú jóváhagyás elé terjesztendők.
ő. A tagok választása.
A ki alapító vagy rendes taggá kíván megválasztatni, ebbeli
. szándékát a társaság egy tagjának ajánlás végett bejelenti. Az ekként
ajánlottakról a titkár a választmányi gyülés elé véleményes jelentést
. terjeszt, hol a tag szavazattöbbséggel választatik meg.
Tiszteleti és levelező tagok csak rendes közgyűlésen és pedig
a választmány véleményes jelentése alapján választhatók meg, ha
valamely alapító vagy rendes tag legalább egy hónappal a közgyű-
lés előtt írásban ajánlotta őket.
6. A tagok jogai.
A tagoknak joguk van a gyüléseken és a társaság egyéb össze-
jövetelein részt venni, új tagokat ajánlani, a közgyüléseken szavazni,
a társaság könyvtárát használni és gyüléseire vendéget bevezetni. Az.
. alapító és rendes tagok a társaság folyóiratát díjtalanul kapják.
£. A tagok kötelességei.
A rendes tag a társaság pénztárába évenként 10 koronát fizet
és pedig minden év első negyedében, azonkívül az első évben 2 ko-
rona beíratási díjat. Minden tag az első évi tagdíj lefizetése után
tagsági oklevelet kap. A tagság három évre kötelező. A tagsági dí-
jak felemelése vagy leszállítása csak alapszabálymódosítással eszkö-
zölhető.
É 8. A társaságból kilépés.
A ki a társaságból a három év leteltével bármely oknál fogva.
. ki akar lépni, tartozik ebbeli szándékát a titkárnak az előző év ok-
tóber 1-ig bejelenteni és oklevelét visszaküldeni.
A társaságból kilépő vagy a díjaiakat nem fizető tagokat a tit-
kár előterjesztésére a választmány törli a tagok sorából.
úlratáévátá d red álá Ve iszp át al ását azé azét idea Ká ütés sát átad uválarzá átt A sásztőnte aláássa ÜK aadládstááájákeráá e és] zazaláás tte (izé
z f ,
he ék a
T
ZEEESBE 9. Tisztikar és választmány.
A társaság tisztikarát az elnök, a két alelnök, a titkár, a jegyző,
.a pénztáros és a könyvtáros alkotják.
E; A választmányi tagok száma 12, akik a tisztikarral együtt te-
szik a választmányt.
1832
A választmány, mely a társaság ügyeit mint közvetlenül igazgató
és foganatosító testület vezeti, saját hatáskörében határozhat ugyan,
de minden intézkedéseért felelős a közgyűlésnek.
JO. Elnökség.
Az elnök a társaság képviselője hatóságok vagy valamely har-
madik személy irányában; a gyüléseken elnököl, összehívja a vá-
lasztmányi gyülést; összehívhat rendkívüli közgyűlést; a rendes
közgyűlésen általános jelentést ad a társaság működéséről ; a szava-
zatok egyenlő számánál dönt ; őrködik továbbá, hogy a választmány
határozatai foganatosúljanak ; felügyel a társaság tisztviselőinek mű-
ködésére s ügykezelésének menetére; a költségelőirányzat határain
belül a fizetéseket utalványozza.
Az alelnökök helyettesítik az elnököt.
11. Titkárság.
A titkár vezeti a társaság szellemi és tudományos ügyeit, viszi
az ezirányú levelezést, gondoskodik a gyülések tárgyairól és szer-
keszti a társaság folyóiratát; a tagok mindenkori létszámát a pénztá-
rossal együtt nyilvántartja. A titkár ellenőrzi a pénztárt s a köz-
gyülésen a társaság összes szellemi működéséről jelentést tesz.
12. Jegyző.
A jegyző minden ülésről jegyzőkönyvet vezet és ha kell, a
titkárt helyettesíti
13. Pénztáros, z
A pénztáros kezeli a társaság pénzügyeit és a pénztárhoz tar-
tozó iratokat s a társaság bevételeiről és kiadásairól rendes könyvet
vezet. Pénztári könyveit s a pénztárt az elnöki és titkári ellenőrzé-
sen kívül a közgyülés részéről kiküldött bizottság is megvizsgálja.
Minden pénztári kiadás csak utalványozott okírat alapján történ-
hetik, mely az elnök aláírásával és a titkár ellenjegyzésével látandó el.
14. Könyvtáros.
A könyvtáros a társaság könyvtárának őre és gondozója, a
melyről rendes leltárt vezet.
15. Gyülések.
A gyülések háromfélék: a) választmányi, b) havi és c) köz-
gyülések.
a) Választmányi gyülést a társaság" legalább minden hónapban
egyszer, de ha a szükség kívánja, többször is tart. Tárgya a társa-
ság belső ügyei A határozatok érvényességéhez szükséges, hogy a
választmány tagjainak legalább egyharmada jelen legyen.
b) Havi gyülések, június-augusztus hónapok kivételével, min-
den hónapban tartatnak. EH gyüléseken a rovartan körébe vágó elő-
adások, ismertetések, bemutatások kerülnek napirendre.
133.
c) Közgyüűlést a társaság évenként egyszer, az év elején tart,
melyre a tagok a társaság folyóiratában hívatnak meg. A közgyüű-
lésen a társaság szellemi működéséről, gyarapodásáról és vagyoni
állapotáról tesznek az illető ügyvivők jelentést. A közgyülés hatás-
körébe tartozik az évi költségvetés megállapítása, a zárószámadások.
felülvizsgálása és a tisztviselőket illető felmentvény megadása vagy
megtagadása. Ekkor történik a tisztikar, a választmányi tagok, vala-
mint a tiszteleti és levelező tagok választása is.
Az évközben választott alapító és rendes tagok a közgyűlésen.
bejelentendők.
A közgyűlésen részt venni, valamint a társasági. szabályokra és:
ügyrendre vonatkozó javaslatokat tenni minden tagnak joga van;
de a rendes tag szavazati jogával csak az esetben élhet, ha az előző
év tagsági díját lefizette. j
A közgyülés érvényes határozatára általános szótöbbség és a
helybeli tagok legalább egy negyedrészének jelenléte szükséges. Ha.
a tagok a közgyülésen nem jelennek meg elegendő számban, akkor
14 napon belül új közgyűlés hívandó össze, mely tekintet nélkül a.
megjelent tagok számára, a meghiúsult közgyülés napirendjén levő
tárgyak felett érvényes határozatot hozhat.
Ha sürgős és fontos ügyek elintézése rendkívüli közgyűlés tar-
tását kívánja, azt az elnökség, vagy a választmány mindenkor össze:
. hívhatja ; úgyszintén tartozik az elnökség rendkívüli közgyűlést össze-
hívni, ha 20 tag aláírt és alaposan megokolt kérvénnyel erre fel-
szólítja.
Az összes választmányi és közgyülésekről jegyzőkönyv veze-
tendő, a melyet az elnök által kijelölt jelen volt hitelesít. Az összes
választmányi határozatok, a közvetlenül hozzáutalt ügyekben azon-
ban halasztó hatály nélkül, 30 napon belül a közgyűléshez felebbez-
hetők.
Az alapszabályok módosításaira vonatkozó közgyülési határo-
zatok foganatositás előtt a kir. m. Belügyminiszteriumhoz felterjesz-
tendők.
16. A tisztikar és választmány választása.
A választmány tájékozás végett minden betöltendő tisztségre és
választmányi tagságra nézve két-két tagot ajánl a közgyűlésnek.
A tisztikart és a választmányi tagokat a tisztújító közgyülés
szótöbbséggel és titkos szavazattal választja és pedig — az elnök ki-
vételével — három évre. Az elnök mindig csak egy-egy évre válasz-
tatik s a következő évben újra meg nem választható ; a lelépő elnök
azonban a legközelebbi rendes közgyűlésig továbbra is tagja marad
a választmánynak.
A közgyűlés évenként négy választmányi tagot választ, mint-
1834
hogy a választmányi tagok egyharmada a választás előtt visszalép.
A választmányi tagoknak ezt a harmadát az 1912. és 1913. évi vá-
lasztáskor az 1910-ben megválasztott választmányi tagok közül a
választmány sorsolja ki. Későbbi választásoknál a legrégebben meg-
választott egyharmad lép vissza évenként.
157. Vagyon.
A társaság jövedelmét a rendes tagoktól évenként és a beíra-
tásért egyszersmindenkorra fizetett díj, továbbá az alapító tagoktól
befizetett összegek és másnemű alapítványok kamatai teszik. A. rendes
tagdíjak, beíratási díjak s az alapítványok kamatai a forgótőkét illetik.
A tagdíjakra vonatkozólag a társaság éve januáriustól kezdődik.
A társulat vagyonát az alapító tagoktól befizetett összegek és
másnemű alapítványok, valamint a könyvtár és a felszerelési tárgyak
alkotják. ; 3
18. A társaság feloszlása.
Ha a társaságnak közbejött akadályoknál fogva meg kellene
szűnnie, vagy lényegesen átváltoznia, vagyonáról, hogy melyik ha-
sonló czélú hazai intézetre fordíttassék, egy évnegyeddel előbb ki-
. hirdetett közgyülésen a helybeli tagok kétharmada, vagy ha ennyi tag
nem gyült volna össze, a hasonló módon kihirdetett újabb közgyűlésen
kétharmad szótöbbséggel, a jelenlévő tagok határoznak. IE határozat
foganatosítása előtt a m. kir. Belügyminiszterium elé terjesztendő.
19. Állami felügyelet.
Az 1875. évi május hó 2-án 1508. eln. szám alatt kelt, az egyle-
tekre vonatkozó belügyminiszteri szabályrendelet 9. pontjához ké-
pest, ,az egyesület az esetben, ha az alapszabályokban meghatározott
czélt és eljárást, illetőleg hatáskörét meg nem tartja, a m. kir. kor-
mány által, amennyiben további működésének folytatása által az állam
vagy egyleti tagok vagyoni érdeke veszélyeztetnék, haladéktalanul
felfüggesztetik s a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizs-
gálat eredményéhez képest végleg fel 15 oszlattatik vagy esetleg az
alapszabályok legpontosabb megtartására különbeni feloszlatás terhe
alatt köteleztetik."
Budapest, 1912. februárius 24-én.
Csiki Ernő s. k. Dr. Horváth Géza s. k.
titkár. elnök.
s JÓS SZÁANTZAE
ászáme :
V/a.
Látta a m. kir. belügyminister.
Budapest, 1913. évi márczius hó 7-én.
A minister rendeletéből
Szabó s. k.
ministeri tanácsos.
(P:.H.)
fg erye Pe TT
tét
dl a álsz RA dúl Vv SlR ol ásza zak váláts ad áldásos
zet sát attétük azéé t tkosákélálazítáezzzstttt átl kazttát élték elásták ia szákáttatás átéléstáttttó kitünákázted én ÜL öL Ez üz káli élálaz ksd ol s ésbó
"ú§
3
k
di
7
b
, ROVARTANI LAPOK"
XX. Band. juli—August 1913. 7—8. Heft.
5. 1035. — LD. Diószeghy: Beitráge zur Biologie von Ly-
caena Bavius Ev. — Im Auftrage von BaáRowx N. CH. ROTHSCHILD
besuchte Verfasser die Fundstelle von Lycaena Bavius im Komitat
Szolnok-Doboka, wo er vom 5—29 April bei Vicze dem Tier nach-
jagte. Dem sehlechten Wetter zufolge erbeutete er das erste Exem-
plar am 20. April. Die Naáhrpílanze des Schmetterlings, beziehungs-
welse seiner Raupe ist der Salbeli (Salvia officinalis), welcher hier
auf den sehr steilen, nach Süden gelegenen Hángen der Hügel weit
verbreitet ist. Herr J. UsHELyIi, der zu jener Zeit ebenfalls zur
Beobachtung des Tieres hier war, beobachtete ein ? wáhrend der
Hiablage. Der Schmetterling legte das kleine, licht grünlichblaue Ei
einzeln an den Stengel der Pílanze, oder an die Unterseite der
. Blátter. Die Raupen verlassen das Bi in 7—-10 Tagen und ver-
schwinden ganz in der frischen Blüte des Salbei. Der Schmetterling
. íliegt von Früh 8 Uhr bis höstens Nachmittag 3 Uhr. Nach dem für
RorHscHiLD gesammelten, sowie dem reichlichen Material des National-
. Museums konnte Verfasser feststellen, dass die hier gesammelten
. Exemplare von den kleinasiatischen verschieden sind, einer neuen
Rasse angehőren, welche als var. hungarica, mit zwei neuen Aber-
rationen (ab. Vargat und ab. Rothschildi), beschrieben wird (lateimische
Diagnose im ungarischen Text).
5. 109. — I. Hajnat: Musikanten unter den Insekten. —
Verfasser bespricht die verschiedenen Laute die durch Insekten
hervorgebracht werden, teilt diese in folgende Gruppen und gibt an
durch was diese verursacht werden : 1) das Summen, 2) das Kratzen
3) das Trommeln, 4) das Pfeiffen und 5) das Klopfen.
S. 113. — J. Mondok: Über eine interessante Aberra-
tion von Melanargia Galatea L. — Am 14. Juli 1912 erbeutete
Verfasser am Berg Nagy-Kevély (Umgebung Budapests) ein stark
verdunkeltes Exemplar der Melanargia Galatea, welches nebst einem
normalen Exemplar auch abgebildet wird (Figur siehe im ungari-
schen Text). Der Schmetterling kann weder mit ab. lugens, noch mit
var. turcica identifiziert werden und verdient einen besonderen
Namen; einen solchen zu geben behaltet sich Verfasser bis zur
Auffindung weiterer Exemplare vor.
5. 114. — FE. Csiki: Die Anophthalmen des Bihar-Ge-
birges. — Die neuen Entdeckungen der letzten Jahre veranlassten
Verfasser eine neue Bestimmungstabelle der Arten des Gebietes zu-
136
sammen zu stellen, bei weleher Gelegenheit auch drei neue Arten
beschrieben werden (lateinische Diagnosen im ungarischen Text).
S. 118. — E. Utbrich: Rhyparioides Metelkana Led. ab.
nov. vulnerata. — Verfasser findet in seinem Material dieser sel-
tenen Arctiidae ? die in der Zeichnung von den typischen ab-
weichen, also einen besonderen Namen beanspruchen. Ab. vulnerata
nennt Verfasser die neue Form (lateinische Diagnose im ungarischen
Text), welche im Vergleich zur Stammform auch abgebildet wird.
S. 120. — E. Csiki: Carabus Parreyssi var. Deubelianus
Fleisch. — Der deutsche Text dieses Artikels steht parallel dem
ungarischen und ist dort einzusehen.
Kleine Mitteilungen.
5. 127. — E. Csiki bringt einen Nekrolog über den am 25. Januar
d. J. in Budapest verstorbenen Káafersammler FR. EHMANN. Seine
sammlung gelangte ins Ungarische National-Museum.
5. 128. — Dr. K. Kertész: Die grössten Insekten der
Erde. — Die grössten Vertreter aus der IMmsektenwelt gehören den
Stabheuscbrecken an. Von geflügelten Arten sind Phobaeticus Kirbyi
Rxpr. und Fharnacia serratipes GRAY von Borneo die grössten, mit
einer Körperlánge von 33 em.; unter den ungeflügelten war mit
25-50 em. Lange Palophus centaurus WEsrw., aus West-Afrika die
grösste Art. Nun überholte letztere Art Palophus titan Sgösr. von
Nyassa mit einer Lánge von 26-3 cm. — Noch grössere Isekten
finden wir unter den Fossilen, von welchen Meganeura Monyi, eime
Libelle, 35 cm. langen Körper und 64 cm. Spannweite hat.
Literatur.
5. 128. — Dr. K. Kertész und E. Csiki besprechen Arbeiten
von BöITCHER und SEITZ.
Vereinsangelegenheiten.
5. 129. — Sitzung der Ungarischen KEntomologisehen Gesell-
schaft am 24. Mai 1913. — 0. Minóx haltet einen Vortrag über seine
, Koleopterologiscehe Exkursion nach Kroatien" und erleu-
tet diese durch über 80 Projektionsliehbilder.
5. 130. — Satzungen der Ungarischen Entomologi- ,
schen Gesellschaft.
ROVÁRTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
. XX. KÖTET. 1913 SZEPTEMBER—OKTÓBER 9—10. FÜZET.
Az oxfordi
II. nemzetközi entomologiai kongresszus,
Irta: DR. HoRgvárH GÉzA.
Az entomologia művelői a nemzetközi entomologiai kongresz-
szusok intézményének alapjait 1910-ben Brüsszelben vetették meg.
Ott folyt le akkor az I. nemzetközi entomologiai kongresszus! mely
az angol szakemberek meghívása folytán a II. nemzetközi kongresz-
szus helyéül az angolországi Oxfordot jelölte ki.
Az oxfordi kongresszus, mely 1912 augusztus első felében tar-
tatott meg s a melyen a Magyar Nemzeti Múzeumot képviselni sze-
rencsém volt, úgy tudományos, mint egyéb tekintetben méltán sora-
kozik- elődjéhez. Míg azonban a brüsszeli kongresszusnak egyik főbb
vonzóereje az akkor tartott világkiállítás volt, addig Oxfordban tisz-
tán csak a szaktudomány érdeke hozta össze a résztvevőket. Ennek
volt köszönhető, hogy az oxfordi kongresszus tagjai csaknem kivétel
nélkül hivatásos entomologusok voltak és hogy a laikus elem, mely
az efféle nemzetközi gyülekezeteknek rendes járuléka szokott lenni,
ez úttal jóformán elmaradt s legfeljebb az entomologusok női család-
tagjai által volt képviselve.
Oxford az ő tudományos gyüjteményeivel, könyvtáraival és
egyéb egyetemi intézményeivel valóban meg is érdemli a tudomány
embereinek érdeklődését: de különös fontossá ET bír épen az ento-
mologusokra nézve, mertitt ebben a hires egyetemi városban élt és
működött az. entomologiának egyik Set ete J. 0. WEsSTWOOD S
itt őrzik tudományos munkásságának gyümölcseit, az általa feldol-
gozott nagybecsű rovargyüjteményeket.
Az entomologiai kongresszus tagjai, a kiknek száma összesen
163 volt, 19 országból verődtek össze. Legszámosabban voltak ter-
1 A brüsszeli kongresszusról annak idején DR. KERTÉSZ KÁLMÁN szá-
molt be olvasóinknak (Rov. Lap. XVIII, 1911, p. 22—21, 33—36, 49—53 és
710—T74).
Rovartani Lapok. XX. 9—10. (1913. IX. 10).
138
mészetesen az angolok, t. i. 86-an:; számuk tehát az összes részt-
vevők felénél többre rugott. Az európai országok közül Németország
13. Belgium 9, Francziaország 8, Magyarország, Hollandia és Spanyol-
ország 4—14, Svédország, Svájcz és Törökország 2—2, Ausztria és
Luxemburg pedig 1—1 taggal voltak képviselve. Méltán feltünt, hogy
sem Olaszországból, sem Oroszországból, a hol pedig annyi jeles
entomologus él, senki sem jelent meg. Magyarországból rajtam és
leánvomon kívül ott voltak még JABLosowskI JÓZSEF, a m. kir. állami
rovartani állomás főnöke és DR. KERTÉSZ KÁLMÁN m. nemz. múzeumi
őr. mint a Magyar Entomologiai Társaság képviselői. Magam a
Magyar Nemzeti Múzeumon kivül a kir. magy. Természettudományi
Társulatot is képviseltem.
A mi az idegen világrészeket illeti, aránylag sok, t. 1. 19 részt-
vevő, még pedig többnyire gazdasági entomologus érkezett az észak-
amerikai Egyesült-Allamokból. Két-két tag jött Kanadából és a
Sandwich-szigetekről, míg Egyiptom, ÁAngol-Keletafrika. Borneo és
Chile egy-egy szakemberrel voltak képviselve.
A résztvevők legnagyobb részét az ódon építkezésű, de azért
modern berendezésű egyetemi collegekben szállásolták el. Ezekből,
a még most-is érvényes régi szabályok szigorú tilalma -miatt, csak
a kongresszus nő tagjait voltak kénytelenek kirekeszteni. Az első
ismerkedési estélyen azonban, mely augusztus 4-én az 1379-ben ala-
pított New College disztermében tartatott meg, mindamellett. részt-
vehettek már nemcsak a kongresszus férfi tagjai, hanem a beiratko-
zott hölgyek is, valamint az oxfordi tudományos körök mindkét nem-
beli előkelőségei. Ezen az estélyen osztották ki a kongresszus rész-
letes programmját, továbbá mindenféle nyomtatványokat és a tagsági
jelvényeket, melyek zománczozott lapon az oxfordi egyetem czimerét
ábrázolták. A kiosztott nyomtatványok közt volt Oxford város képes
kalauza, mely főleg az egyetemi intézetek ismertetését tartalmazza,
de egyik fejezetében Oxford vidékének rovarfaunájára is kiterjesz-
kedik. Ebből megtudtuk a többi között, hogy az Angolországból 1s-
mert 3436 bogárfaj közül Oxford környékén eddig 1867 fajt, tehát
az összes angolországi fajoknak több mint felét sikerült felfedezni.
A kongresszus érdemleges munkásságának színhelye az egye-
tem természetrajzi múzeuma volt; ennek előadási termeiben tartattak
nemcsak az együttes ülések, hanem a szakosztályok ülései is. Ily-
képen meg volt adva a módja, hogy a tagok minden sok időveszte-
ség nélkül résztvehessenek az üléseken. Sajnos azonban, hogy még
így sem lehetett az ember minden ülésen jelen: mert néha megesett,
hogy a gazdag tárgysorozat miatt két szakosztály ugyanabban az
időben volt kénytelen ülésezni.
A megnyitó ülés, melynek elnöke a kongresszus elnöke PovL-
139
Tós E. B. egyetemi tanár, alelnöke pedig e sorok írója volt, augusz-
tus 5-én általános érdeklődés között folyt le. Az elnök érdekesen
vázolta azt a szerepet, melyet az oxfordi egyetem és jelesen annak
természetrajzi múzeuma az entomologia tudományos fejlesztésében
több mint egy félszázad óta játszottak s a melyből kifolyólag jogos
büszkeséggel fogadhatja most falai között a földkerekség entomolo-
gusait. Majd áttért a lepkéknél tapasztalható mimikry-jelenségekre és
rendkívül gazdag sorozatok bemutatása kapcsán, tanulságosan fejte-
gette a madagaszkári Papilio Dardanus nőstényeinek szín- és rajz-
beli elváltozását az afrikai kontinens különböző vidékein. Míg a hímek
mindenütt megtartják eredeti színeiket és mustrázatukat, addig a
nőstények, melyek Madagaszkárban még a hímekhez hasonlítanak,
a kontinensen már elütnek tőlük és vidékenként más-más ott elő-
forduló lepkefajoknak, nevezetesen az undorító ízű Danaidáknak
mustrázatát veszik fel.
. A megnyitó ülésen azonkivül még egy előadást hallottunk
RorHscHiLD N. KÁROLYy-tól, a ki a természeti kincsek megvédéséről
s e czélra szolgáló védterületek létesítéséről értekezett. Fejtegetéseit
általában sokan helyeselték; de az amerikai gazdasági entomologu-
sok nagytudású vezére, HowaARD, nem titkolhatta el abbeli aggodal-
mát, hogy vajjon az efféle védterületek, nemzeti parkok és rezervá-
cziók, a melyekben a természet egészen szabadjára lesz hagyva s a
hol mindenféle kártékony állat is teljesen háborítatlanul fog szapo-
rodhatni, nem fogják-e majd a szomszédos területek mezőgazdaságát
és erdőségeit állandóan veszélyeztetni.
A kongresszus második napján tartott összes ülésen J. B.
Comsrocxk amerikai (ithacai) egyetemi tanár vetített képek kiséreté-
ben a pókselymet s a pókoktól származó különféle selyemfajtákat
ismertette.
Az augusztus T-iki összes ülés származástani kérdésekkel fog-
lalkozott. Első tárgya DR. J. F. vax BEMMELEN groningeni tanár elő-
adása volt a lepkeszárny fejlődésének származástani jelentőségéről.
Az előadó a szárnyak mustrázatát a bábstádiumban is vizsgálván,
reájött és kimutatta, hogy bizonyos egymással különben rokon lepke-
fajoknak, melyek kifejlett állapotukban most egymástól külsőleg
nagy mértékben különböznek, valaha hasonló mustrázatuk volt.
Utána J. W. TaYLoR arról a befolyásról értekezett, a melyet a
környezet, a származás és egyéb tényezők az állatok földrajzi el-
terjedésére gyakorolnak és reámutatott ily irányú vizsgálatok szük-
ségére az entomologia terén is.
Befejezésül L. DowxcasTER cambridgei tanár az Abraxas grossu-
lariata lepkén és a Drosophila ampelophila légyen tett megfigyelései alap-
ján az ivarok jellemző bélyegeinek állandó öröklékenységét fejtegette.
140
Az augusztus 8-iki összes ülést HANDLIRSCH ANTAL bécsi mú-
zeumi őr előadása töltötte ki, mely a rovarok földrajzi elterjedését a,
származástan és paleontologia tanulságaival igyekezett megvilá-
gítani. ; 3
Valamint a megnyitó ülés, úgy az összes ülések is mindig dél-
előtt tartattak; a délutánokat a szakülések foglalták le, de a bejelen-
tett előadások nagy száma miatt egyik-másik szakosztály délelőtt,
sőt még az esti órákban is ülésezett. A kongresszus öt szakosztályra.
OSZD : ÚlG 10045 a
I. Rendszertan és állatföldrajz.
II. Morphologia és anatómia.
III. Származástan, bionomia és mimikry.
IV. Gazdasági és közegészségügyi rovartan.
V. Nomenklatura.
Az I. szakosztály négy ülésén a következő előadások kerültek
napirendre :
H. J. KorBE (Berlin): A kontinensek állatföldrajzi elemeinek .
differencziálódása. .
C. E. PoRrER (Santiago, Chile): A chilei Coccidák jegyzéke és
bibliographiája. Hé
DR.7"W. HoRw (Berlin): A JUNK-SCHENKLING-féle új Coleopte-
rorum Catalogus kiadásáról.
J. WATERSTON- (Ollaberry, Angolország) : A viharmadáron ( Pro-
cellarta) talált új parazitáról.
M. BuRgR (Dover, Angolország): Az Arixema nevű aberráns
Forficulida-genus biologiai, morphologiai és anatomiai viszonyai.
DR. K. JoRpan (Tring, Angolország): A Polyctenidák eleven-
szülése.
K. vor RosEÖx BÁRÓ (München) : Fossilis Termitákról.
D. P. SPEISER (Labes, Németország) : Észrevételek és jegyzetek
néhány vérszívó rovar földrajzi elterjedéséről.
P. P. CALvERrT (Philadelphia): A szitakötőkre vonatkozó i15me-
retek haladása 1895-től 1912-ig.
R. S. BaGwarL (Penshaw, Angolország): Közlemények a.
Thysanopterák ismeretéhez.
A II. szakosztály két ülést tartott a következő tárgysorozattal :
DR. F. A. Dixey (Oxford) : A lepkék illatszerveiről.
G. H. CARPENTER (Dublin) : Maxillulák jelenléte bogár-álczáknál.
DR. HoRvárHn Géza (Budapest): A Cicadidák felső szárnyának
szerkezetéről.
L. Navas (Barcelona): A rovarok szárnyain található né-
hány szerv.
FRED. Low (London): A Blattidák szárnyának szerkezete.
141
DR. T. A. CHAPMAN (Reigate, Angolország): A gyapjas pille
(Lymantria dispar) lábainak regenerálódása.
A III. szakosztály három ülésének tárgyai voltak :
E. B. Pourros (Oxford) : C. A. WiGGIvs és DR. G. H. CARPENTER
mimikry-tanulmányai az ugandai erdőkben élő lepkéken.
DR. RK. C. L. PeRkiss (Honolulu): A Sandwich-szigeten honos
darazsak (Odynerus) csoportosítása szineik szerint.
K. Sr. A. RKoceRs (Mombasa, Keletafrika): Az Alaena picata
keletafrikai Lycaenida két ivarának mimikryje.
H. Sr. J. DONISTHORPE és W. C. CRAwLEY (London) : A hangya-
bolyok alapítása.
W. M. WHEELER (Cambridge, Mass.) : A középamerikai akáczfa-
hangyákról.
R. C. Puswserr (Cambridge, Angolország): A Papilio Polytes
polymorphismusa.
A. H. Haumum (Oxford): Nyugvó rovarok és környezetük fény-
képeinek bemutatása.
A ÍV. szakosztály ülései, a melyeknek egyikén JABLONOWSKI
JózsErF elnökölt, a gazdasági entomologusok élénk részvéte mellett
folytak le és mind gyakorlati kérdésekkel foglalkoztak, a mint azt a
következő tárgysorozatuk is mutatja :
D. MoRxRis (Boscombe, Angolország): A ezukornádat és gya-
potot károsító rovarok Nyugat-Indiában.
J. DEwirz (Metz): Az élettan szerepe a kártékony rovarok
tanulmányozásában. 5
JABLONOWSKI JózsEF (Budapest): A marokkói sáska írtása
Magyarországon.
JABLONOWSKI JózsEF (Budapest) : A szőlőmolyok írtásáról.
A. G. L. RocERs (London): A növényeket károsító rovarok
és gombák tanulmányozásának szükségéről, mint a törvényhozás előfel-
tételéről. Ebből az előadásból kifolyólag a szakosztály a kártékony
rovarok és gombák nemzetközi nyilvántartásáról elfogadott egy javas-
latot, mely aztán jóváhagyás végett a bezáró összes ülés elé került.
F. V. THEoBaALD (Wye, Angolország): A borsót károsító
levéltetvek.
5. A. FoRBEs (Nebraska): Simuhum és pelagra az észak-
amerikai Illinois-államban.
F. A. Lowe (London): A házi légy írtásáról.
Az V. szakosztály két ülést tartott. Az egyik ülés alelnöke
DR. KERTÉSZ KÁLMÁN volt. A napirendre került kérdések e szak-
osztályban majdnem mind élénk vitákra adtak alkalmat; a viták
során ismét csak az derült ki, hogy a nomenklatura dolgában az
entomologusok sem fognak egyhamar megegyezésre jutni.
Elsőnek CH. OBERTHÜR (Rennes, Francziaország) fejtegette nag
szónoki készséggel a leírt rovarok ábrázolásának szükségét, de indít-
ványát, melyet e szavakban foglalt össze: ,Pas de bonne figure
a lappui dune deseription, pas de nom valable", még sem
fogadták el.
DR. W. Honkw (Berlin) a prioritás . elvének legszigorúbb alkal-
mazását és e részben minden legcsekélyebb kivétel mellőzését sür-
gette, de ily értelmű javaslata szintén nem nyert többséget.
Hasonló elutasításban részesült CH. KERREMAwss (Brüsszel) abbeli
indítványa, hogy a fajváltozatoknak ne adjanak külön neveket, hanem
csak betűkkel vagy folyószámokkal jelöljék őket.
Helyesléssel találkozott azonban E. OtLrvIER (Moulins, Franczla-
ország óhajtása, hogy a rovarok leírásánál a. diagnozisok lehetőleg
latin nyelven közöltessenek.
E szakosztály tárgyalásai között legfontosabb volt az a javas-
lat, melyet a londoni entomologiai társaság nevében G. WHEELER
(London) és G. T. BErHUNE BAKER (Birmingham) terjesztettek elő és
melyet a szakosztály el is fogadott, t. 1. hogy a nomenklatura kér-
déseinek tisztázása végett minden országban nemzeti nomenklatura-
bizottságok szerveztessenek, melyek aztán egy nemzetközi nomen-
klatura-bizottságnak legyenek alárendelve.
A. szakosztályok munkálkodásának befejezése után, miközben
egy este még S. A. NEavrE (Ingatestone, Angolország) vetített
képekkel kísért érdekes előadását Keletafrikában tett entomologiai
utazásairól meghallgattuk, elérkeztünk a kongresszus bezáró
üléséhez.
Ez a bezáró ülés, augusztus 9-én, két tartalmas előadással
kezdődött. Az egyikben A. SEirz darmstadti tanár saját kisérletei
alapján azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy hogyan látják a rovarok
a külvilágot ? A másik előadó, V. L. KELLoG kaliforniai egyetemi
tanár, ismertette a Mallophagák elterjedését országok és gazda-
állataik szerint.
Ez után a szakosztályok javaslatai kerültek napirendre.
A. IV. szakosztály indítványa a kártékony rovarok és gombák
nemzetközi nyilvántartására vonatkozott. A kongresszus az indít-
ványt elfogadta és elhatározta, hogy e kérdésnek nemzetközi rende-
zésére a Rómában székelő Nemzetközi Mezőgazdasági Intézetet
fogja felkérni.
Az V. szakosztály javaslata, hogy nemzetközi, illetőleg nemzeti
nomenklatura-bizottságok szerveztessenek, szintén elfogadtatott. Meg-
választattak országok szerint az egyes megbízottak, a kiknek fel-
adatuk lesz a nemzeti nomenklatura-bizottságokat szervezni. Magyar-
ország számára DR. KERTÉSZ KÁLMÁN választatott meg.
ján
143
Néhány apróbb adminisztrativ ügy elintézése után napirendre
került a jövő kongresszus helyének megválasztása. Két helyről érke-
zett meghívás, ú. m. Bécsből és Észak-Amerikából. Az amerikaiak
nyomatékosan támogatták az amerikai meghívást. A nagy többség
mindamellett úgy vélekedett, hogy most, mikor még az entomologiai
kongresszus még egészen fiatal intézmény, még nem volna czélszerű
a kongresszussal az új-világba menni; annak előbb itthon, Európá-
ban meg kell erősödnie. A választás ennélfogva Bécsre esett, a hol
a III. nemzetközi entomologiai kongresszus HANDLIRSCH ANTAL, az
üdvari természetrajzi múzeum őrének elnöklete alatt 1915-ben fog
összeülni.
Ezzel véget értek a kongresszus tanácskozásai és PoULTON
elnök teljes megelégedéssel tekinthetett vissza a kongresszus egész
lefolyására, a mikor azt meleg búcsúszavak kiséretében berekesztette.
A kongresszus tagjai, ámbár idejüket tökbnyire az üléseken
töltötték, mindamellett találtak alkalmat arra, hogy Oxford nevezetes-
ségeit, jelesen a régi egyetemi épületeket, az ódon collegek beren-
dezését s a modern egyetemi intézeteket megtekintsék. . Maga az
egyetemi természetrajzi múzeum, a melyben az ülések tartattak, sok
érdekes és tanulságos látnivalót nyujtott. Különösen érdekelték az
entomologusokat a múzeum gazdag rovargyüjteményei, valamint a
kongresszus számára készült különleges kiállítások, melyek a múzeum
külön termeiben voltak elhelyezve. Így DR. F. A. Dixev Pierinákat,
H. ELTRISGHAM afrikai Acraea-fajokat, Pourrows tanár és A. H. Hamm
ragadozó rovarokat és zsákmányaikat, Pourrowx tanár mimetikus
rovarcsoportokat állítottak ki.
A rendezőség azonkívül kellően gondoskodott a kongresszus
tagjainak társas érintkezéséről és szórakozásáról is. Egy délután
kirándulásoknak volt szentelve; a tagok egy része HARCOURT gyar-
matügyi államtitkár Nuneham birtokát, más része pedig az oxfordi
St. Johns College ,Bagley Wood" nevű erdejét látogatta meg.
A hivatalos lakoma az 1610-ben alapított Wadham College díszes
refektoriumában tartatott meg.
A kongresszus bezárását követő napon, csaknem valamennyien
Tringbe utaztunk, a hol mint RorHscHinLoD WALTER vendégei annak
gazdag zoologiai múzeumát tekintettük meg. Ez a múzeum tudva-
levőleg a madarakra és lepkékre fekteti a fősúlyt s ezekben igazán
gazdag. Így pl. a lepkegyüjleményben csak az egy Örnithoptera:
genus 140 üveges fiókot foglal el.
144
Adatok Alvincz és környéke lepkefaunájához.
Irta: ULBRICH EDE.
Korán elhúnyt neves festőművészünk Paraxky LászLó barátom-
mal gyakran beszélgettünk entomológiáról, miközben ő váltig állí-
totta, hogy az erdélyi rovarfauna teljesen más mint a magyarországi
és hogy ezt nekem bebizonyítsa, nyomban vállalkozott is részemre
Alvineczen, akkori lakhelyén, lepkéket gyüjteni, melyeket én meg-
határozni és alkalmas helyen közzétenni megigértem. Fel is szerel-
tem őt nyomban egy lepkehálóval, méregüveggel, gyüjtődobozzal és
megfelelő mennyiségű rovartűvel.
Mindjárt az első év őszén elhozta lepkegyüjtése eredményét
három dobozban. A második esztendőben újból hozott magával ha
jól emlékszem két dobozzal. A reá következő esztendőben azonban
beszüntette a gyüjtést, mert akkor már betegeskedni kezdett, beteg-
sége azután hamar a sírba is vitte.
Ha oly korán elhúnyt barátom lepidopterologiai tevékenységét
csak néhány évig is folytathatta volna, Alvinecz és környékének lepke-
faunáját eléggé megismerhettük volna. Már két évi gyüjtése, pedig
csak kertjében, a kertje előtti réten, valamint azt gyüjtötte még ami
este szobájában a lámpára repült, mégis elég szép anyagot hozott
össze daczára annak, hogy a lepkék életviszonyait és szokásait nem
ismerte.
tégi barátom emlékének tartozom és kötelességet vélek vele
szemben teljesíteni, ha igéretemhez képest az általa gyüjtött anyagot
ezennel közzéteszem, még ha ezen adatok az említett körülmények-
nél fogva nem is merítik ki az alvinczi lepkefaunát. és tisztán csak
azt ezélozzák, hogy korán elhúnyt jeles festőművészünknek ezen a
téren való működését 15 megörökítsék.
Ámbár gyüjtése korántsem igazolta szegény barátomnak azon
nézetét, hogy Erdélyben egészen más lepkék repülnek mint Magyar-
országon: a gyüjtött anyagban mégis — mint az alábbiakból lát-
ható — elég sok az u. n. , érdekes állat".
Papilio Podalirius L., var. Zancleus Z., Machaon. L.
Thais Polyxena SCcHIFF.
Parnassius Mnemosyne L.
Aporia crataegi [L.
Pieris brassicae L., rapae L., napi L., Daplidice L., var. Bellidice 0.
Euchloé cardamines L.
Leptidia sinapis L.
Colias Hyale L., Chrysotheme Esr., Edusa F.
Gonopteryx rhamni L.
gs áól
145
Pyrameis Atalanta L., cardui L.
Vanessa Io L., urticae L., polyechloros L., Antiopa L.
Polygonia c-album L.
Melitaea Cinxia L., Phoebe Kx., Trivia Scmrr., Athalia RorTr.
Argynnis Dia L., Lathonia L., Niobe var. Eris MEIc., Adippe var.
Cleodoxa 0., Aglaja L., Paphia L., Pandora ScHIrr.
Melanargia Galathea L., ab. leucomelas Esp., var. Procida HBsr.,
var. turcica B.
Satyrus Semele L., Arethusa Esp., Dryas Scopr.
Pararge Megaera L., Maera L.
Aphantopus Hyperanthus L.
Epinephele Jurtina L., Lycaon Rorr.
Coenonympha Iphis Scnirr., Arcania L., Pamphilus L.
Nemeobius Lucina L.
Chrysophanes Thersamon Esp., dispar var. rutilus WERNB., Phlaeas
L.. Dornlis HUEx.
Lycaena Argus L., Orion PaLcL., Astrarche BRGsrkR., Icarus Rorr.,
Hylas Esp., Bellargus Rorr., Corydon PopaA, Cyllarus F., Arion L.
Carcharodus altheae HE.
.Thanaos Tages L.
Protoparce convolvuli L.
Macroglossa stellatarum L.
Hypogymna morio L.
Euproctis ehrysorrhota L.
Arctornis nigrum MÜLL.
Stilpnotia salicis L.
Lymantria dispar L.
Lasiocampa trifolii Esp., var. medicaginis BKn.
Saturnia pyri SCHIFF.
Agrotis obscura BRanHxm., c-nigrum L., tritici L., segetum SCHIFF.,
crassa HE.
Epineuronia popularis F.
Mamestra nebulosa HurFx., brassicae L., splendens HB., oleracea L.,
trifolii ROTT.
Dianthoecia irregularis HuFw.
Bryophila raptricula He.
Diloba coeruleocepbala L.
Hadena secalis L.
Gortyna ochracea HB.
Leucania turca L.
Caradrina guadripunctata F., alsines BRaHum, ambigua F.
Amphipyra tragopogonis L., livida F.
Taeniocampa gothica L.
146
Scopelosoma satellitia L.
Acontia lucida HuFx., luctuosa Esp.
Rivula sericealis ScopP.
Emmelia trabealis Scop.
Plusia chrysitis L., gamma L.
Euclidia mi CL., var. hterata CyR., glyphica L.
Aedia funesta Esp.
Catocala elocata Esp.
Zanclognatha tarsiplumalis HB.
Hypaena proboscidalis L.
Euchloris smaragdaria E.
Nemoria pulmentaria Gw.
Thalera lactearia L. I
Acidalla trilineata Scop., ochrata Scop., rufaria HB., herbariata F.,
inornata Hw., aversata L., immorata L., rubiginata HUENx.,
marginepunctata GoEzE, punctata Scop., caricaria KREUTTI, 1m-
mutata L., flaccidaria Z., ornata ScopP., var. decorata BKH.
Khodostrophia vibicaria CL.
Lythria purpuraria L., var. rotaria F.
Anaitis praeformata HB. 5
Larentia fulvata FokRsr., ferrugata CL., verberata Scop., íÍrustata
TR., galiata HB., flavofasciata THBc., bilineata L., comitata L.
Tephroclystia oblongata THBG.
Abraxas grossulariata L., marginata L., var. pollutaria HRB., adustata
SCHIFF.
Deilinia pusaria L.
Selenia bilunaria Esp.
Caustoloma flavicaria HB.
Semiothisa notata L.
Boarmia repandata L., selenaria HB., crepuscularia HB., ab. defes-
saria FRR.
Gnophos dumetata Tr.
Ematurga atomaria . L..
Phasiane clathrata L., glarearia BRAHw.
Eubolia arenacearia HB., g. ae. flavidaria Ev., murinaria F., ab.
cineraria Dup.
Syntomis Phegea L.
Phragmatobia fuliginosa L.
Diacrisia Sannio L.
Callimorpha guadripunctata PopaA.
Rebelia Sappho Mint.
Melissoblaptes bipunctanus Z.
Crambus luteellus ScnirFr., perlellus Scop
147
Etiella Zinkenella TR.
Hypsopygia costalis F.
Eurrhypara urticata L.
Scoparia ambigualis TR.
Evergestis aenealis SCHIFF.
"Diasemia litterata Scop.
Pyrausta sambucalis ScHIFr., nubilalis HB., cespitalis SCHIFF.
Capua reticulana HB. 5
Cacoecia strigana HB.
Euxanthis hamana L.
Epiblema foenella L.
Bogarászati élményeim,
Irta: MOCSÁRY SÁNDOR.1
Multkori előadásomban? említettem, hogy 1872-től fogva egész
.1888-ig bezárólag minden évben kaptam a Nemzeti Múzeumtól, több-
ször a Magyar Tudományos Akadémiától is, rovarok gyüjtésére és
tanulmányozására utazási segélyt. Hogy e tizenhét év alatt utamban
több furcsaság történhetett velem, azt könnyen elképzelhetik. Szíves
engedelmökkel tehát ezekből leszek bátor néhányat elmondani. Hogy
. azonban ezeket elmesélhessem, ismét vissza kell térnem rég elmult
időkre. .
ko
1873-ban vagyunk. Ez évben Csongrád, Békés és Bihar vár-
. megyék kutatására kaptam utazási segélyt. Szegedről Csabára jutot-
tam. Másnap.már kora reggel kimentem a rétekre rovarászni, a hon-
nan csak délután két óra körül, a juliusi hőségtől kipirult arczczal
. fáradtan tértem vissza a szállodába, a hol szobaleányunk azzal foga-
. dott , tudom-e már mi történt nálunk ma reggel?" Mire elmondotta,
hogy a mellettem való szobában, a melytől csak egy az ajtó elé
. állított szekrény választott el, kolerában hirtelen elhunyt egy bécsi
. utazó. Ma reggel 7 órakor egészen jókedvüen ment el dolgai után
és 9 óra körül kocsin jött haza, iszonyú görcsöktől kínozva s noha
. rögtön orvost hívtak hozzá, 12 óra előtt nagy kínok között már meg-
. halt. ,Ha akarom látni, megmutatja, mert nemsokára elviszik a ha-
. lottasházba". , Nem kérek belőle — mondám. Hanem vettem vasúti
. útmutatómat, megtudandó, mikor is indul a legközelebbi vonat Nagy-
1 Előadta szerző a Magyar Entomologiai Társaság 1912 december hó.
. 21-én tartott ülésén. §
? Hogyan lettem entomologus? (Rovartani Lapok. XIX, 1912, p.
81—113).
148
várad felé, mert ha már kolerában kell elpusztulnom, akkor inkább
csak Nagyváradon haljak meg, rokonaim között. Elmondá azt is,
hogy Békés-Csabán a kolera nagyon dühöng, naponkint 20 ember
is meghal. De cseberből vederbe estem. Nagyváradon a járvány
époly nagy mértékben szedte áldozatait, naponkint 30—40 ember is
elhalt, sőt egy napon 75 halott volt. Soha annyi harangozást és ha-
lálra csengetést nem hallottam a 29 templomos Nagyváradon, mint
ekkor, mert reggeli 8 órától fogva, úgyszólván egészen késő estig
zúgtak a harangok. Rokonaim körében töltött néhány nap után vissza-
tértem Pestre, hol csupán egyes szórványos esetek fordultak elő, de
bizony csak kevés rovarral: a gyüjtés a kolera miatt ezúttal nagyon
plűre esett!
5;
A következő 1874-ik év nyarán Zemplén- és Ungmegyék terü-
letén gyüjtöttem. Főhadiszállásom Felső-Zemplénben, Homonnán volt,
hol csaknem három hétig laktam. Borszeszem elfogyván, a gyógy-
tárba mentem ilyet vásárolni. A gyógyszertár tulajdonosával meg-
ismerkedve, azt mondá nekem : , Mező-Laborcz vidéke igen alkalmas
hely lenne a rovarok gyüjtésére". Menjek tehát oda és szálljak meg
az ő öreg szülőinél, a kik örülni fognak, ha egy úriember megláto-
gatja őket s bizonyára nem is fognak egyhamar elengedni. Szót
fogadva neki, odautaztam; de valami vasúti akadály miatt bizony
csak késő este jutottam el Mező-Laborezra, az ország határszélére.
Megkértem egy vasúti alkalmazottat, vezetne el az öreg orosz pap
lakásához. Ez a rácscsal erősen elkerített verendán fogadott s ma-
gamat neki bemutatva, ama szavaimra, hogy kedves fia ajánlatára
volnék bátor szíves vendégszeretetöket pár napra igénybe venni,
ridegen azt felelte , idegen embert nem fogadok a házamnál" s azzal
megfordult, szobájába ment, engem a faképnél hagyva. Mit csináljak
most idegen helyen, hová menjek ilyen késő este ? , Kisérjen vissza,
kérem, az állomásra" s mert hallottam, hogy ott sincsen hely, a hol
meghálhatnék, megkérem az állomás főnökét, engedje meg, hogy az
éjjelt egy üres vasúti kocsiban tölthessem. Mire ő azt jegyezte meg :
atalán a gróf erdészénél lehetne egy szobát kapni?" ,Jól van, —
mondám — menjünk hát oda". Az erdésznek meglehetősen csinos,
de már régóta eladó három leánya fogadott, a kik a pesti úr jöve-
telének nagyon megörülmi látszottak, mert kis csomagomat rögtön
elvették és szobámba vezettek. Csakhamar jött édes anyjok is, azt
kérdezvén tőlem , mit parancsol vacsorára". , Parancsolnmi, kérem, nem
parancsolok semmit, de ha valamit adhatnak, azt is köszönettel fo-
gadom". ,Ha lesz szíves megvárni, míg férjem nemsokára haza jön,
úgy talán együtt vacsorálhatnánk". Bizony, jó órába telt, míg a férj
haza jött s én ezalatt tisztességesen megéheztem. A leányok nem
149
mozdultak el mellőlem, százféle kérdésekkel is ostromoltak: hogy
néz ki Buda s Pest, milyenek ott az emberek, van-e sok szép leány,
szinház, bál, másféle mulatság s Isten tudja mi? Végre megjött a.
férj 15, vacsorálni mentünk. Előadtak mindent, a mi házuknál volt.
Rántott csirkét salátával, túrót, vajat, jó bort s bizony már jó éjfél
felé járt az idő, midőn aludni siettünk. Meglehetősen fáradt és törő-
dött voltam, de még sem birtam elaludni, mert a kiéhezett poloskák
száz helyen is csíptek; hiába feküdtem a divánra is, ott sem lehe-
tett nyugtom. Felöltöztem tehát s egy széken ülve, szivarozva vártam
a reggelt. Öt órakor aztán elhagytam a szobát és szétnéztem kissé
a környéken. Hét óra után haza mentem. A család már reggelivel
várt s én nem akarván őket megsérteni, azt mondám nekik ,szét-
nézve a környéken, úgy találom, hogy ezek a sűrű erdők nem alkal-
masak az olyan rovarok gyüjtésére, a milyeneket én keresek s mivel
már csak néhány napom van szabadságomból hátra, még ma reggel
visszamegyek Homonnára s holnapután Pestre". Egyben kérdeztem
, mivel tartozom ?" , Semmivel, mondák, mert GRÓF ANDRÁSSY GYULA
vendége volt". Kora távozásomat mindnyájan nagyon sajnálták, de
különösen a leányok, mert hiszen én is voltam valaha fiatalember !
Visszatérve Homonnára, a járási orvos azt az ajánlatot tette,
menjünk fel a Vihorlátra, Zemplén megye legmagasabb hegyére, ő
is velem jön. Szekeret fogadva, másnap délután útra keltünk, hogy
a hegy lábánál fekvő faluban, az orosz papnál meghálva, másnap-
korán reggel a hegyre mehessünk. Utunk egy meredek vízmosáson
vezetett keresztül s nem hogy a szekeren ülhettünk volna, hanem a
sárban még nekünk kellett azt hátulról vagy másfél órán át tarta-
nunk, hogy vissza ne csuszszék és visszajövetkör meg ne szaladjon.
Íly módon a drága szekér csak terhünkre volt.
A fiatal orosz pap szivesen fogadott bennünket és másnap reg-
gel a hegyre is elkisért, a mely utat most már gyalog kellett meg-
tennünk. Itt aztán egy olyan jelenségnek voltam szemtanuja, a milyet.
még elképzelni sem mertem. A hegytetőn mintegy 10—12 darab
magasszárú virág díszlett, a melyen annyi volt a különféle rendű
rovar, hogy két-három csapásra hálóm csaknem tele lett, a mikből
aztán tetszésem szerint válogathattam. Alig egy jó negyed óra mulva
az említett virágok ismét megteltek rovarokkal s én sok érdekes.
állatot hozhattam magammal. Hasonlót beszélt el nekem DR. SCHMIE-
DEKNECHT, midőn néhány évvel ezelőtt meglátogatott. Ő ilyen jelen-
séget Szyriában, Jéricho mellett tapasztalt. Az utak szélén virágzó
egyes növényeken annyi mindenféle rovar volt, hogy egy csapásra
hálója csaknem tele lett a legérdekesebb, legszebb fajokkal.
oj
. 1878-ban Temesmegyében, Jaszenova és Grebenácz, most Gere-—
a mt
Kia sás ál bd 2 tb s
kz áá szélbe e att ne sast Jn s a tet age
kérő z
150
bencz, körül rovarásztam és sok érdekes állatot gyüjtöttem. Egy
alkalommal Grebenácz falutól jó messze elmentem, mert egy kis pa-
tak partján egy magas szárú növényen, a Kaukázusban és Algirban
is élő érdekes méhfélét, az Anthidium pubescens-t találtam, mely ott a
Stachys germamica nevű virágon meglehetős számú példányban röp-
ködött, midőn egyszer csak azt veszem észre, hogy körülöttem 4—5
gyerek is hányja a czigánykereket és krajczárokat kéreget. A nálam
levő néhány krajczárt nekik adván, oda jött két marczona kinézésű
czigány és egy asszony is, kik tőlem szintén pénzt kértek. Midőn
mondám, hogy már nincsen több pénzem, mert mind odaadfam a
gyermekeknek, neki estek a zsebeimnek s azt kikutatni kezdették.
A nálam volt mintegy két forintot erőszakkal elvették, szivartárczá-
mat kiüritették s kis ezüst órámat is akarták, de a mit persze nem
engedtem, annyival is inkább, mert nem messze az országúttól szerb
parasztokat láttam közeledni, a mit a czigányok is észrevéve, odébb
állottak s visszamentek a közelben tanyázó karavánhoz.
Jaszenováról Orsovára és innen Mehádiára, jobban mondva
Herkulesfürdőre utaztam. Itt egy hétig voltam az erdésznél meg-
szállva, benn a fürdőben nem kapván szobát. De ez egész idő alatt
csaknem folyton esett, a növényzet meg sem száradt, ugy hogy
egyetlenegy rovart sem gyüjthettem. Visszatértem tehát Báziásra,
ama szándékkal, hogy majd itt fogok gyüjteni. A hajó késő este
érkezett meg. A vendéglősnél levő egyetlen vendégszoba elfoglalva
levén, a korcsmárosnál szálltam meg. Midőn vacsoráltam, hozzám
jött a korcsmáros ama kéréssel, engedném meg, hogy egy Belgrádba
utazó; beteges öreg úr is az én szobámban alhassék, mert hiszen a
szobában úgyis két ágy van. Beleegyezve, midőn aludni tértem, az
én lakótársam hirtelen meggyujtotta gyertyáját s az éjjeli szekrényre
tett vastag aranylánczát és óráját, valamint pénztárczáját sietve a
párnája alá rejtette. Lefeküdve, csakhamar észrevettem, hogy Mező-
TLaborczot fogtam, a poloskák itt is, ott is csípnek. Valahányszor
megmozdultam, az én öreg szerbem mindannyiszor ágyában felült s
meggyujtotta a gyertyáját. A szerben kivül más nyelvet nem értvén,
hiába igyekeztem neki kézzel is mutogatni, hogy ne féljen tőlem!
De hiába! Igy ment ez egy darabig. Gondolám magamban, ez az
öreg azt hiszi, hogy Szerbiában van, csupa rabló népség között.
Felöltöztem tehát és kimentem az erkélyre, szivarozva várva a reg-
gelt, egyben megköszöntem házigazdámnak a kellemes szobát és a
kedves vendéget. Innen aztán vasuton Temesvárra utaztam s ennek
a környékén gyüjtöttem.
1880-ban ismét Dél-Magyarországon voltam, a honnan Szla-
voniába mentem. Eszékről Dáljára jutottam, a hol már a múlt évben
is sok érdekes rovart gyüjtöttem. A Dunapart közelében levő
151
korcsmában megszállva, egy vasárnap délután elnéztem a népet,
midőn a korcsma tágas udvarán jókedvűen tánczolt, mulatott. Más-
nap kora reggel az öreg korcsmáros fiatal leánykája azzal a kérdés-
sel kopogtatott szobám. ájtaján, hogy .,.az éjszaka nem történt-e
valami bajom ?" , Semmi" — mondám. Elbeszélte aztán, hogy őket
az éjjel bekormozott arczú rablók kirabolták, elvitték a papának
47 forintját, a mit vasárnap bevett s őket a lakásba bezárván, meg-
itták a pinczében levő bort és sört s a pálinkát elvitték. Ő az abla-
kon át mászott most ki, s azért jött, hogy megtudja, nincsen-e
valami bajom? A rablók engem nem mertek megtámadni, noha
szobám az udvaron a korcsmától meglehetősen távol volt, attól tartva,
hogy fegyverem van ; pedig egyetlen védőeszközöm összes kirándu-
lásaimban és utamban csupán egy vasasnyelű és végű bot volt, ez
is inkább a kutyák, mint a rossz emberek ellen. Természetes aztán:
hogy tovább itt sem maradtam, s délután a legközelebbi hajóval
Vukovárra mentem. 8
1881-ben voltam először Erdélyben s a következő évben is oda
utaztam. Segesvárott a várostól nem messze, az országúttól jobbra,
a dombtetőn egy emlék áll, melyet az osztrák katonatisztek állítottak
a Segesvár mellett elesett SKARIATIN orosz tábornoknak, kit némelyek
szerint Bem ágyúgolyóval lőtt le, midőn szekérrel az országúton
közeledett; újabb vélemény szerint pedig egy honvéd golyója terí-
tett le. A dombot körülvevő réten, nem messze a honvédsíroktól, a.
hol talán PErőri-nk is alussza örök álmait, sok virág díszlett, s így
itt számos jó állatot gyüjthettem. Az emlék egy nyugvó oroszlán,
talapzata pedig terméskőből lévén, többféle méhfajnak, főleg Osmia-knak
szolgált fészkelési helyül. Ez érdekes kis állatok életmódját figyelve,
huzamosabb ideig időztem az emlék körül. E körülmény figyelmessé
tette a nem messze épített kis házban lakó s az emlék őrizetére oda
rendelt béna katonát.
Másnap reggel ismét oda mentem gyüjteni, midőn egyszer
csak azt vészem észre, hogy mellettem két csendőr áll, kik azt kér-
dezték tőlem ,mit keresek az emlék körül, már tegnap is itt volt s
mit akar az emlékkel?" .,Semmit, mondám, rovarokat gyüjtök a
Magyar Nemzeti Múzeum részére s azt nézem, hogyan fészkelnek a
talapzatban e kedves kis állatok", megmutatva nekik a. már gyüjtöt-
teket. .Jól van, jól, mondá az őrmester, de hát kicsoda Ön s állk-
tását mivel tudja igazolni?" Más igazolványom nem lévén, meg-
mutattam nekik vasúti szabadjegyemet. Nézték, nézték, de nem értet-
ték, mert szászok lévén, a magyar nyelvet nem birták. , Menjünk a
csendőrségre" — mondá. S azzal szépen körülfogva, kisértek mint-
egy jó 200 lépésnyire, le egész az országútig. Ezalatt is igyekeztem
152
őket kapaczitálni, hogy nekem az emlék iránt rossz szándékom nin-
csen. s ha nem hisznek nekem, hát kutassák ki a zsebeimet. Az őr-
mester erősen reám nézve, gondolá, hogy talán mégis csak becsü-
letes emberrel van dolguk, s mondá ,nem viszem be Önt, de meg-
en ..
k
1884-ben jártam először a Magas-Tátra vidékein DR. KARL Já-
vos kollégám tanácsára Poprádon a Husz-parkban szálltam meg,
mert késő este érkezvén meg a vasuton, Ó-Tátrafüredre kimenni már
nem lehetett. Velem együtt jött három berlini orvos is. A Husz-
parkban ekkor még csak egy svájczi stilben épült egyemeletes báz,
a túrista-lak állott, melynek alsó része fürdőszobáknak volt beren-
dezve s csak az emeleten volt néhány vendégszoba. Ezek egy részét
is a pesti evangelikus iskolák, többnyire szepességi születésű nőtlen
tanárai foglalták el, kik rendesen itt nyaraltak. Üres szoba nem le-
vén, szintén a Husz Dávip tulajdonát képező sörfőzdében szállásol-
tak el tehát bennünket, hol szintén volt az emeleten néhány vendég-
szoba. Alvásról azonban szó sem lehetett, mert a juliusi iszonyú hő-
séget és a malátaszagot kiállni nem birtuk s igy le sem feküdtünk,
hanem az erkélyen beszélgetve vártuk a reggelt. Alig mult el hat
óra, már ott állott a parkban két bérkocsi, melyeket felfogadva, az
ekkor még egyedül álló Ó-Tátrafüredre hajtottunk. A jó lovakkal
alig háromnegyed óra mulva már fenn voltunk a fürdőben. A ki-
alkudott 5 forintot kocsinként a porosz orvosok megfizetni nem akar-
ták s ezt az összeget ilyen rövid útért zsarolásnak minősítették
akkor, midőn náluk tiz márkáért kocsit egész napra lehet kapni.
Nem is fizettek többet három forintnál.
Ó-Tátrafüred ekkor még nagyon nyomorúságos állapotban volt.
Csupa régi, rosszul épített épületekből állott, de azért a szobák már
mind elfoglalva voltak s így mi tisztességes lakás nélkül maradtunk.
A poroszok még aznap el is utaztak Kézsmárkra, mert a három hét
előtt megrendelt s nekik fentartott szoba olyan fekvésű volt, hogy a
benne való lakáshoz, mint a poroszok haragosan megjegyezték, igazi
doktororr kellett. Ezt az igazgatónak meg is mondották. Nem jobb,
sőt talán még rosszabb volt a nekem kinált lakás is, melyet midőn
látni akartam s az igazgató kinyitotta a régi, rozzant s nedves fürdő-
házban levő szobát, benne egy pár lengyel hazafit pillantottam meg
néhány gyermekkel, hol a szülők, teljes pongyolában, a gyermek-
fejek mezején éppen rovarászattal, hemipterologiával foglalkoztak.
. Nem kérek a szobából" — mondám, hanem ebéd után visszamen-
tem a kocsimhoz, hogy Poprádra visszatérjek, ama szándékkal, ha
a parkban még most sem lenne szoba, akkor a városban fogok ke-
resni ilyent. Erre sarkalt ama körülmény is, hogy a Magas-Tátra.
ZT eV
153
fölött félelmetes felhőket láttam gyülekezni, a melyek kocsisom sze-
rint is nagy s valószinüleg több napig tartó esőzéseknek a hirnökei,
Alig is értem be Poprádra, már javában szakadt az eső s aztán
csaknem egy egész álló hétig többnyire esett.
Visszatértem után este a parkban levő kis vendéglőbe vacso-
rálni menye, itt találtam a budapesti evangelikus iskolák két tanárát,
kiket már ismertem: Lux EpéÉ-t és ScHorz LaAJos-t. Asztalukhoz ülve
. a pesti dolgokról beszélgettünk, midőn bejött az öreg Husz-házaspár,
engedelmet kérve, hogy ők is mellénk telepedhessenek. Beszélgeté-
sünk további folyamán a kedélyes Lux EpE azt találta mondani az
öreg úrnak ,miért mindig s most is olyan szomorú ; azzal a nagy
csapással meg kell békülniök, mert hiszen azon segíteni úgysem
lehet már s a folytonos bánkódás csak egészségüket ássa alá." Mire
az öreg Husz azt felelte: , Ön mint nőtlen ember nem tudja és nem
is tudhatja, minő érzés az, ha a szülő gyermekét elveszti. Nem tud-
hatja tehát, hogy milyen nagy lehet a mi fájdalmunk is, kik annyi
kedves gyermeket temettünk el. Egész életünkben fáradtunk, taka-
rékoskodtunk, szép vagyont szereztünk s most voltaképen az sincsen,
kire vagyonunkat hagyhatnók. Ezért az én öregemmel elhatároztuk,
hogy ha már gyermekeink nincsenek, gyermekeinkül fogadjuk az
egész emberiséget: legközelebb már a parkban házakat építünk,
hogy a pesti tanárok és tisztviselők nálunk olcsó pénzen kellemesen
nyaralhassanak." Mire mi az öreggel és nejével egyet kocczintva,,
rámondottuk az ,amen"-t, a mi tudvalevőleg zsidó szó s annyit tesz
, úgy legyen". :
Ezek bővebb megértésére szolgáljanak a következő sorok: Az
öreg Husz-házaspárnak összesen nyolcz gyermeke volt. Ezek közül
hetet még egészen kis korukban vesztettek el s csupán egy leány-
kájuk, Szivi, érte el életének 17-ik évét. E; kedves és szép leány
volt tehát minden örömük. reményük, öreg napjaikban majdan
. ápolójuk, vigaszuk. Az 1873-iki bécsi világkiállításra felvitték, hogy
lássa Budapestet, Bécset. A honnan hazatérve, a kedves gyermek
magával hozta a kolerát, hazaérkezésük napjának éjjelén iszonyú
kínok között megbetegedett s reggeli három órára már halott volt.
Ez utolsó gyermeküknek a halála a szülőket is nagybeteggé tette,
de a melyből lassankint kilábalván, még tizenegy év után sem tud-
ták elfelejteni ez őket olyan váratlanul ért iszonyú csapást.
Az öreg házaspár előttünk tett igéretét derekasan beváltotta,
mert midőn a következő évben, 1885-ben, julius havában ismét a
Tátra vidékén gyüjtöttem, a Husz-parkban a megnagyobbított Turista-
lakon kívül már két teljesen berendezett nagy új épület állott. Meg-
nagyobbodott az étterem is. A jó koszt és az olcsó árak a Husz-
parkot csakhamar hiressé, keresetté tették, mit a tulajdonosok lát-
154
ván, folytatták az építkezést, úgy hogy midőn a következő évben,
tehát 1886-ban Alsó-Tátrafüredre menet Poprádon megszálltam, már
hat nagy épület állott a parkban s volt kávéház és czukrászda is.
E kedves hely akkor már annyira látogatott volt, hogy számos csalá-
don kívül, kik ott nyaraltak, megszálló helye lett a tátrai turisták-
nak, kik a park előtt álló kocsikon innen tették meg kirándulásaikat
a vidékre s estére visszatérve, 400—500 vendéget is lehetett látni a
vendéglőben, kik mindnyájan ott háltak. Hogy olcsó árai mellett is
a parkban mennyi utas fordulhatott meg ez évben, mutatja az, hogy
a két hónap tiszta jövedelme már 17 ezer forint volt, mint ezt én
hiteles helyről megtudtam.
A Magas-Tátra rovarfaunájának a meggyüjtése lévén feladatom,
huzamos ideig laktam Alsó-Tátrafüreden, honnan hazatérőben, julius
vége felé, pár napig ismét a poprádi Husz-parknak a vendége vol-
tam. Megérkezésem után másnap reggel rovarászni kimentem a
közel fekvő Gánócz-fürdőbe, a hol érdekes növényi és állati kövüle-
teket lehetett találni s e végből akkor ott tartózkodtak DR. STAUB
MóR tanár és DR. SzorvraGH Tamás, jelenleg a Földtani Intézet aligaz-
gatója, a palaeontologia jeles művelői. Estefelé Poprádra visszatérendő,
a nevezett urak ajánlkoztak, hogy haza kisérnek. Megérkezve a
parkba, meghívtam őket vendégeimül. Midőn az étterembe bemenni
akartunk, szembe jött velem a ház úrnője, az öreg Husz-né, a ki
engem meglátva, örömét fejezte ki a felett, hogy ismét eljöttem,
egyben kérdezé ,tanár úr, szereti-e még a pisztrángot". , Óh! igen"
— mondám". , Legyenek tehát ma este az én vendégeim". A már
zsúfolásig megtelt vendéglőben csak nagynehezen kaptunk helyet,
. nemsokára jött a felszolgáló leány, egy nagy tál pisztránggal, egy
másik tálban pedig rákot s italul egy nagy üveg finom szekszárdi
vörösbort hozott, azzal az izenettel, hogy a háziasszony jó étvágyat
kíván s a bort igyuk meg az ő egészségükre.
A háziaknak irányomban e nem várt szives figyelme, asztalunk
környékén valóságos lázadást, forrongást idézett elő. A felszolgáló
leányt s az egyetlen férfi fizetőpinczért szemrehányással illették,
hogy ők már előbb kértek pisztrángot s nem kaphattak, mert
— mint mondák — nincsen. S ime ezek az urak, kik sokkal később
jöttek, egy egész tállal kaptak és hozzá még rákot is! , Kedves
barátaim — mondám — itt már tenni kell valamit, hogy a lázongó
kedélyeket lecsillapíthassuk". Ezzel székemre felállva, erős hangon
csendet kértem s kivágtam egy meglehetősen csinos dikcziót, a
melyhez segítségemül jött a finom szekszárdi is! Elmondám, hogy a
vendégek egy része zokon vette, hogy mi a báziasszony különös
szivességéből pisztránghoz és rákhoz jutottunk. Ezeket nekünk előbb,
még akkor felajánlotta, midőn minket vendégeiül meghívott. Egyben
ú 7 E
bál áz b at áá
Aga JE ot
sétál szataláásáál kikéltázáklbás űz
maár-aslt ár aza kath ál zréa Makkáz tal készülnek átlát zak k a láta ka e atást sal aj Öld) bé
1
155
elmeséltem e kedves park alapításának a történetét, éltetve azok
lelkes megalapítóit. Lett erre éljenzés! Ekkor jött be a terembe az
öreg Husz bácsi s egyenesen hozzánk jőve, megköszöntük neki s
kedves nejének e nem várt szives figyelmet. STAUB és SZONTAGH az
öreg urat erre vállaikra emelték, végig vitték a termen szűnni nem
akaró éljenzés között, mit az ünnepelt könnyes szemekkel, hálásan
köszönt meg.
E fényes és lelkes ováczió után az öreg úr már nem sokáig
élt, mert a következő évben, 1887-ben, ő is szeretett gyermekeihez
tért. Az asszony is betegeskedni kezdett s e miatt eladta a parkot
MATEJKA ViLMos vendéglősnek, mintha érezte volna, hogy férjét a
sírba nemsokára ő is követi, a mi egy év multán, 1888-ban be -is
következett.
35 A parkon kívül a házaspár emlékét több nemes alapítvány őrzi.
Ok adtak egy meglehetősen nagy telket a Kárpáti Múzeumnak s az
épület felépítésére egyszersmindenkorra 5000 forintot, a park jöve-
delmének egy részét szintén e czélra ajánlván fel. A poprádi
evangelikus egyháznak is 30.000 forint hagyományt juttattak, míg a
vagyon többi részét a rokonok örökölték.
; Az új tulajdonos, a hirtelen való meggazdagodásnak a vágyá-
tól ösztönözve, azzal kezdette, hogy az eddigi csaknem mesésen
olcsó árakat magasra emelte, akkor, midőn már a Tátra. vidékén az
eddigi lakáshiányról többé szó sem lehetett, miáltal a park rohamos
hanyatlását idézte elő. Az inkább csak szanatórium jellegű Új-Tátra-
füreden kívül már kiépült Alsó-Tátrafüred is. Ó-Tátrafüred is kezdé
levetni régi, elavult köntösét, a régi rozzant épületek helyett újak,
nagy szállodák emelkedtek. Keresett hely lett a Csorbató, Barlang-
liget és Lucsivna-fürdő is. Felépültek : Matlárháza, Tátraháza, Fenyő-
háza, a Weszter-szálló, Tátra-Széplak, Tátra-Lomniez, Iglófüred, sőt
magánál a vasutnál a Tátra- és Nemzeti-szálló is. Ezek lettek aztán
a pár év előtt hires és keresett Husz-parknak csakhamar a megölői,
annyira, hogy midőn 1904-ben hitvesemmel a Tátrán megfordultunk
.s a Tátra-szállóban lakva, egy délután megmutattam neki a vasúttól
nem messze fekvő Husz-parkot, azt csaknem üresen találtuk, alig
nyaralván abban néhány család s a megszálló turistáknak a nyoma,
sem volt. Igaz ugyan, hogy a kiáradt Poprád folyó vize a parkot
néhány nappal előbb elöntötte, nagy kárt téve abban s a növény-
zetben s talán ez is egyik oka lehetett annak, hogy azt annyira
. lakatlannak, néptelennek találtuk.
Igy tartott a hanyatlás éveken át, míg most két éve a tulaj-
donos elhalálozván, özvegye eladta a parkot a Poprádi Részvény-
társaságnak, mely megfeszített erővel és tetemes anyagi áldozattal
arra törekszik, hogy a park régi hirnevét és látogatottságát lehető-
156
leg olcsó áraival visszaállítsa. Új épületeket is emeltek, úgy hogy ez
évben már 65 teljesen berendezett szoba állott a vendégek befoga-
dására készen, a melyek, daczára a rendkivül hideg nyárnak, jobbára
már elfoglaltak is voltak, részint az ott nyaraló családok, részint a
turisták által. Ezek után tehát nem lehetetlen többé, hogy az egykor
hírneves Husz-park előbbi fényét és látogatottságát csakhamar vissza-
nyeri és ismét kellemes és olcsón nyaraló helye lesz, alapítóinak
óhaja szerint, a pesti tanároknak és tisztviselőknek, annál is inkább,
mert a vasutak kiépültével erősen megnagyobbodott a forgalom is S.
a Husz-park mint központ a turistáknak mindig igen alkalmas meg-
szálló helynek kinálkozik.
Azok közül, kik e park alapításának tanui voltak, már egyedül
csak én vagyok életben. Régebben elhalt Lux EpE s két év előtt
ScHorz LaJos is s Így reám maradt a kedves kötelezettség annak
történetét megírni, a jövőnek megörökíteni.
A Kárpáti Múzeum előtt nemsokára egy obeliszket fognak föl-
állítani alapítójának, a nemes emberbarátnak, Husz Dávin-nak relief-
arczképével, melynek a talapzatára leteendő babérkoszorukhoz jelen
emléksoraimmal én is kivántam egy szerény levélkét előkészíteni.
Magyarország Buprestidát.
Irta : CsIKI ERNŐ.
V.
18. nem: Coraebus Castelnau £ Gory.
A fej domború, a szemek nagyok, az előtort érintik, a tapoga-
tók rövidek és szélések, a csápok a negyedik vagy ötödik íztől
kezdve fürészesek. Az előtor háta harántos, oldalszegélye egyszerű,
tövén kétoldalt öblös, a paizsocska felé karéjszerűen kiálló. A pai-
zsocska harántos és rövid, csúcsa hirtelen hegyesedő, felülete síma,
harántborda vagy barázda nélküli. A szárnyfedők hosszúkás tojás-
formák, kissé hasasan domborúak, közepük mögött többnyire kiszé-
lesedettek, szegélyük a csúcson finoman fogacskázott vagy síma.
A melltő egyes fajokon álladzóval ellátott, másoknál egyenesen le-
metszett, gyengén öblös vagy mélyen kimetszett. A hátsó lábfej első
íze rövid, ritkán olyan hosszú mint a következő két íz együttvéve.
A has első két lemeze összenőtt, az utolsó hátul kerekített.
Ebből a nemből, mely Európán kivül Ázsiában és Afrikában
1 Lásd: Rovartani Lapok. XVI, 1909, p. 161—184; XVII, 1910, p.
17—22; XVIII, 1911, p. 161—171; XIX, 1912. p. 185— 137.
157
honos, eddig mintegy 160 fajt ismerünk, melyek leginkább a forró
földöv lakói. Faunánkban a nemet 10 faj képviseli.
A fajok egyike, a Coroebus fasciatus Vinuw. (bifasciatus OLIv.),
mint: a tölgyesek kártevője, pusztításai révén hazánkból is eléggé
ismeretes.!
1. Az előtor hátának oldalszegélye finoman csipkézett, töve a
szárnyfedők közepe. előtt mélyen öblös. — 1. almem:
Corocbus S. Sír. 5... SSE KO EE a ELERT EE TE EE SON ESÁN ése
—- Az előtor hátának öldalsséséi ve síma, nem csipkézett, töve
közvetlenül a, paizsocska mellett mélyen öblös és a paizsocska
előtt többnyire négyszögletes ke . kalhúzott: —
2. alnem: Meliboeus DEYR. . . 5
2. Az előtor hátának töve előtt nincsen erni elé. óra
pedig nincsen hajlott redőcske. Aranyos-zöld, kékes-zöld
vagy kék, a szárnyfedők utolsó harmada sötétkék, ezt két
zegzúgos világos-zöld harántcsík járja keresztül, egy harma-
dik ilyen világos-zöld harántcsiík pedig a sötétkék mezőt
elül a szárnyfedők közepe felé határolja. A világos-zöld csí-
kok helyén a szárnyfedők erősebben pontozottak és szürkés
szőrökkel fedettek. Hossza 12:5—16 mm. — Előfordul Európa
déli felében és Tuniszban, nálunk a tölgyesek ellensége.
Termőhelyei : Budapest, Péczel, Isaszeg, Bogács, Veresmant,
Bakta, Markaz, Felső-Tárkány, Felnémet, Gyöngyös, Do-
moszló, Verpelét, Szomolya, Bükkhegység, Mátra. (bifasciatus
OLIrv., fiorentenus HeBsT.) 1. fasciatus VILLERS.
— Az előtor hátának töve előtt kétoldalt bemélyedés és az
. — oldalszél mellett előrefelé elenyésző hajlott redőcske vam . 83
3. A szárnyfedőket harántos szőrecsíkok díszítik, csúcsuk fimno-
TEN KOCOSÍKZZOM 9 aa ZEKE ESR ee
— A szárnyfedők egyszínű, föjbheyüre sötétebb emelőmű réz-
színűek vagy zöldesek, szőrcsíkok nélkül, csúcsuk szegélye
síma, nem fogacskázott. Hossza 3:6—T mm. — Előfordul
Hurópa déli felében, Algirban, Kis- Ázsiában, a Kaukázusban
és Ázsia nyugati részében; nálunk elterjedt és helyenként
közönséges. (lampsanae Bowx., metailicus Casr. § GORY, 5Se-
pulchralis F., aeruginosus TLATR., pruinosus Küsr., subfasciatus
Küsv., elalus auct.) 4. sinuatus ÜREUTZ.
1 Lásd: Rovartani Lapok. II, 1885, p. 232 - 235; Erdészeti Lapok.
1885, p. 1188—1197 és 1888, p. 568; Természettudományi Közlöny. 1886 ;
p, 263; A m. kir. Rovartani Állomás Közleményei. I, 5, 1891, p. 23—24 és
IT; 12, 1896, p. 5-—57. 1;
15
OT
8
A paizsocska síma és fénylő. Az előtor hátának hátsó szög-
letei mellett lévő kiemelkedő redőcske előre és hátrafelé el-
enyésző. A szárnyfedők varratja előrefelé a közepük előttig
kiemelkedő. Érezfényű rézszínű vagy zöldes, a szárnyfedők
érczfényű feketések, hátul kékes-feketék, közepük előtt né-
hány fehéres szőrfolttal, közepük mögött három keskeny
erősen zegzúgos fehér szőrcsíkkal. Hossza 11—14 mm. —
Előfordul Európa déli felében, nálunk ritka : Péczel, Isaszeg,
Debreczen, Pécs, K.-Kálna, Carlopago. (prumni PaAsz., guadri-
fasciatus Rossr). 2. undatus FABR.
A paizsocska sűrűn pontozott és fénytelen. Az előtor hátá-
nak kiemelkedő redőcskéje csak előrefelé elenyésző, hátul
majdnem a hátsó szögletekig terjed. A szárnyfedők varratja
hátul gyengén kiemelkedő. Fekete, többé-kevésbé éreczfényű,
a szárnyfedők sokszor kékesen fénylők, utóbbiak pikkely-
szerűen ránczoltak és rövid fehér szőrözetből álló zegzúgos
harántcsíkokkal díszítettek. Hossza 7—10:5 mm. — Előfordul
Algirban, Európa déli felében, Kis-Ázsiában, a Kaukázus-
ban ; nálunk elterjedt és nem ritka. (nebulosus Scop.)
- 3. rubi LINX.
A. melltő elül mélyen kimetszett . . . SS EAE KSE E
A melltő elül egyenesen lemetszett, alig ms
A homlokon többé-kevésbé jól kifejlődött barázda vanm.
A homlok síma, barázda nélküli. A domború fej és a pú-
posan kiemelkedő előtor vörös- vagy zöldes bronzszinű, a
szárnyfedők érczfényű feketék. Az előtor hátának töve előtt
kétoldalt bemélyedéssel. Hossza 3—45 mm. — Előfordul
Algirban, Európa déli felében, Kis-Ázsiában és a oyrdarja
vidékén; hazánkban a következő helyeken gyüjtötték: Pé-
czel, Isaszeg, Kalocsa, Hajós, Pécs, Putnok, Szent-Erzsébet,
Báziás, Jeselnicza, Bogsánbánya, Vrdnik. (fulgidicollis Luc.)
3. aeneicollis VILLERS.
Az előtor háta szemcsézett, a szemcsék között ránczoltan
reczézett z BESZ ESZEÉT
Az előtor háta nem szemtsédet e nme a középvesal mind-
két oldalán függőleges és meg nem szakított, oldalt rézsútos
és elül vízszintes ránczok futják át. Bronzszínű, kevéssé
fénylő, teste rövid, zömök és erősen domború. Hossza 5 mm.
— Előfordul Herczegovinában (Stolac). 7. sculpticollis AB.
Az előtor hátának oldalszegélye (oldalról nézve) kétszeresen
hullámos, mert nemcsak a hátsó szögletek előtt az utolsó
negyedben erősen öblös, hanem az elülső szögletek előtt is
gyengén öblös. Az utolsó haslemezt a csúcson sűrű szőr-
geg
zt
159
koszorú szegélyezi. Bibor-, réz- vagy aranyos-vörös, ritkáb-
ban zöldes színű. Hossza 65—7 mm. — Előfordul a Balkán-
félszigeten és Kis-Ázsiában, nálunk Budapesten és Dalmá-
cziában. (purpureus CAsr. s GoRy). 5. episcopaltis MANNH.
— Az előtor hátának oldalszegélye (oldalról nézve) az elülső
szögletektől egyenes vonalban halad hátrafelé és csak az
utolsó negyedben, a hátsó szögletek előtt képez egy erős
görbületet. Az utolsó haslemez csúcsán szőrkoszorú nélkül.
Érezfényű zöld, ritkábban kissé rézfényű, a finom fehér sző-
rözettől ólomszerű fénynyel. Hossza 4--5:5 mm. — Előfordul
Európa déli felében és a Kaukázusban; Magyarországon
(Nagyvárad) ritka, a Tengermelléken (Novi, Zengg) közön-
séges. ( Comollit VILLA, ceylindraceus Casr. k GoRy).
át vat sz Vale a aáálam
unt ákbisda as án zá Laza dat sa öötlsás sház Mel
a szüz
6. graminis PANz.
9. Az előtor hátának hátsó szögletei derékszögűek, oldalszéle
ezek előtt egyenes. A homlok széles, a homlokbarázda mé-
lyebb és szélesebb. Aranyos-zöld, zöldes-kék vagy sötétebb
kék, gyakran ibolyás fénynyel. Hossza 4—8 mm. — Elő-
fordul Dél-Európában, Algirban, Kis-Ázsiában, a Kaukázus-
ban és a Syrdarja vidékén különféle bogáncson. Magyar-
országi termőhelyei : Mezőkovácsháza, Jeselnicza, Herkules-
fürdő.l (coeruleus HBsr., granulatus Casr. k GoRy, chalybaeus
3 Küsr.) 9. amethystinus OLIVv.
— Az előtor hátának hátsó szögletei oldalt hegyesen kiállók,
. oldalszéle ezek előtt öblös. A homlok keskeny, a homlok-
barázda sekély és keskeny. Zöldes-kék vagy kék, alul több-
Mé nyire sötétebb színű. Hossza 4—6 mm. — Előfordul Dél-
I Európában, Algirban, Kis-Ázsiában, Sziriában, a Kaukázus-
; ban, Transzkáspiában és a Syrdarja vidékén, nálunk Her-
kulesfürdőn. 10. violaceus KIEsw.
. Adatok Magyarország bogárfaunájához.
Irta : Csiki ERwö.
í JE
A magyar bogárfauna az utolsó pótlékok megjelenése, tehát
. — mintegy egy év leforgása óta tetemesen gyarapodott. Az irodalomban
szerte megjelent adatokon kivül, különösen PErki erdélyi bogár-
katalogusa tartalmazott sok új adatot. Az adatok közül ugyan nem
1 Valószinüleg ezek az adatok is a (. violaceus-ra vonatkoznak; a
Nemzeti Múzeumban ezen helyekről való példányok nincsenek és így a
meghatározás helyességét nem ellenőrizhettem.
160
egy nem fog helyesnek bizonyulni, a mi különösen a Carabus can-
cellatis újabban leírt számtalan változatára vonatkozik, itt sokat vét-
keztek a külföldi szerzők, a kik egyes példányokra alapítják fajtái-
kat. Ennek a kérdésnek a tisztázása csak a typusok megvizsgálása
és gazdag anyag tanulmányozása alapján lesz lehetséges.
Faunánkat a következő fajok és változatok gyarapítják :
Cicindelidae.,
Cicindela silvicola LATR. $ DEJ. ab. tatrica ScHurz — Tátra-Lomnicz.
— — campestris L. ab. Seuthini Semursz — Magyarország.
— — — ab. tirolensis ScHurz — Magyarország.
——- — — ab. pseudopalustris S5cuusz — Nyitra vm.
— lunulata F. ab. dalmatina Scuuuz — Fertő-tó.
Carabidae.
Carabus violaceus IL. var. macilentus PerRi — Segesvár, Bisztra.
— — — ab. pygmaeus PETRI — Segesvár.
— . Creulzeri F. var. humilis BERvav — Velebit, Tuhovic.
— — — var. longellipticus BERNau — Velebit.
— —- var. Depoltanus BeRvav — Risnjak, Medvedove vrate.
— — camcellatus ICL.! var. inceptus KoLBE — Magyarország észak-
: nyugati része és Erdély.
— — — var. latricus KorBE — Tátra.
— — var. electus KOLBE — Tátra.
— — — var. adeptus KorBE — Nagy-Alföld : Budapest, Temesvár.
— — — var. Nattereri (DAHL 1. I.) KorBE — Temesvár.
— — — var. infernalis KorLBE — Magyarország.
— — var. carpathicus KOLBm — Szinevér.
ke — — var. fraternus KorBE — Magyarország.
- — — var. assiduus KoLBE — Kerczesora.
— -— — Var. stricius KortBE — Magyarország észak-keleti része.
— — — var. mimus KorBE — Sátoristye, Baranya vm., Bisovac
(Szlavonia).
— — — var. disseptus KOLBE — Moldova.
— — — var. transsylvanicus PErRI — Keresztényhavas, Csukás,
Segesvár.
— — — var. voraz BERNaAv — Brassó.
— — — var. rbányensis? (recte: resiczabányensis) BERNAU — Re-
siczabánya.
1 BERvav az összes Magyarország északi felében előforduló változato-
kat a sarmaticus, a délieket az australis-fajtához sorolja.
? Ez a név mint rosszul képzett név kijavítandó, mert szerző a
161
Carabus caneellatus var. karstianus BERxav — Fiume.
— — obsoletus ST. var. Uhligi LAPouGE, HorpH. — Nagy-Hagymás,
Kelemen-havas, Tusnád.
— — scabriusculus OLnIrv. var. costulatus PerRI — Retyezát.
— — hortensis L. var. starigradensis BoRx — Velebit: Ostaria.
— — — var. ostartensis BoRs — Velebit: Ostaria.
— — Linnei Pawz. var. 5-costatus PETRI — Segesvár, Brassó.
— — — var. guadratocollis PETRI — Segesvár.
— glabratus PaYx. var. angustatus Pergi — Borszék, Segesvár,
Verestorony.
Bembidion ruficolle Gyuum. — ? Magyarország (NETOLITZKY).
— — Milleri Duv. ab. brunneum PErgi — Segesvár.
— mmmum F. var. rivulare DEs. — Kolozsvár.
— " assimile GYLLH. var. fasciatum PErRi — Alsó-Kercz, Kolozsvár.
Tachys scutellaris STEPH. var. laticollis PErRr — Déva, Torda.
— — parvulus DEs. var. curvimanus WoLL. — Segesvár, Nagyenyed.
— — sextrialus Durr. var. politus PErgi — Verestorony, Bázna,
Segesvár.
Trechus biharicus MErxs. — Kézbánya, Kukurbeta.
— — limacodes DEJ. var. jucundus Csixir — Alancic-hegy.
Anophthalmus Bielzi SEIDL. var. Méliki Csiki — Gyergyó-KRemete :
Batrina.
— — Bokori CsIxI var. gelidus Csrixmi — Szilicze.
— — hungaricus Csixi var. szíiliczensis Csiki — Szilicze.
— — gracilis Perkir — Kerczi hegység : Butján, Lakucz.
— — Breittanus KniRscH — Bihar-hegység.
— — Mocsáryi Csixi — Remecz (Izvor-barlang).
— — Csiki MiHók — Ponor-völgy (Csrixi ERwő-barlang).
— " Szalayi Csixi — Eszkimo-barlang környéke.
— — Horváthi Csimi — Bogavár.
— Meztádis Csrxi — Meziádi barlang.
— — Csatói Csixi — Remetei barlang.
— —— Hickeri KsIRscH sSzkerisora.
: infernus KSsiRscn — Szkerisora.
— — szkerisorae (non sclerisorae) KwNiRscH — Szkerisora.
— — Stilleri REirr. — Herkulesfürdő (Zoltán-barlang).
— — Langhofferi Csixi — Josipdol.
— — Scopolii Srugm var. Bartkói Csiki — Risnjak.
— — — var. Szilágyi Csiki — Bitoraj.
e — — var. Weingürtnert WISxxL. — §Sljeme-hegység.
termőhely után nevezte el állatját; Rbánya pedig Resiczabánya rövidítése,
ennélfogva az állat neve resiczabányensis-re javítandó.
162
Anophthalmus Schmidti Srugm var. Soósi Csixi — Risnjak.
— — hirtus Sr. var. Kertészi Csiki — Lokvei barlang.
—- Schaumi ScHmioDr var. Hochetlingeri WINKL. — OZzalj.
Badister bipustulatus F. ab. binotatus Fiscm. — Gyulafehérvár.
Harpalus aeneus F. var. interstittahs GREDL. — Déva.
Amara ovata F. ab. adamantina KoLEwsx. — Segesvár.
Pterostichus foveolatus DuFr. var. calvitarsis BREmir. — Bihar hegység.
Agonum Mülleri HBsr. ab. amethystinum PErgRi — Páring.
— — viduum Pawz. var. emarginalum GYLLH. — Kolozsvár.
Microlestes Schröderi HorpH. — Fertő-tó.
Dromius angustatus BRuLL. — Péhó (BRaAwxcsIKk).
Dytiscidae.
Hydroporus ellipticus PErRi — Verestorony : Lotriora-völgy.
— — nivalis HEER — Feleki hegység : Serbota.
Staphylinidae.
Phyllodrepa vilis ER. — Kis-Kriván.
— linearis ZErr. — Bisztra.
— — distincticormis BAuUDI — Segesvár.
Phloeonomus minimus ER. — Segesvár.
Geodromicus suturalis LAc. ab. concolor LuzE —- Segesvár.
Anthophagus alpestris HEER ab. transversus MorscH. — Kis-Kriván.
— — abbreviatus F. ab. fascifer REirr. — Segesvár.
Ancyrophorus omalinus ER. — Csukás.
Tiinobtus linearis KR. — Szászhermány.
Trogophloeus hirticollis Rxzv — Péhó, Szászhermány, Alsó-Rákos,
Verestorony.
— — politus Kizsw. — Gyulafehérvár, Alsó-Kercz.
ÖOgytelus Saulcyi Paxp. — Esztergom.
Platystethus laevis Kizsw. — Radnai havasok.
Bledius procerulus ER. — Hátszeg, Brassó.
Oxyporus magillosus F. var. angularis GEBL. — Csukás.
—- — var. Srhönherri MassH. — Nagysziklás, Csukás.
Stenus longipes HEER var. carinifrons PETRI — Segesvár.
— lattplaga PEx. — Horvátország.
— — montivagus HEER. — Déli- és Keleti-Kárpátok.
— egiguus ER. — Nagysziklás.
1 Pterostichus biharicus BREIr — Sacheri FgIrv. és Pt. fossulatus OVENSSs.
var. marginatus PErgi — var. Welensi DRaAP. nagyobb példányai.
163
Különfélék.
Melanotikus Argynnis Lathonia L. — 1912. évi augusztus hó
28-án Isaszegen, az új fenyves előtti mezőségen, az Argynmis Lathonia.
L. hímjének egy érdekes változatát fogtam egy fehérvirágú Scabio-
sán, melyet alábbiakban ismertetek meg az érdeklődőkkel. Az illető
példány elülső szárnya bársonyszerű feketés-barna, csak a szárny-
csúcs szegélyelőtti fekete foltjait veszi körül sárga gyűrű és a szárnytő
felé a sejtben levő első és második fekete folt közötti tér tartotta
meg világos alapszínét. A hátsó szárny rendes kinézésű, semmi el-
térést nem mutat, úgy mint a szárnyak alsó oldala sem. A lepke azt
a benyomást teszi mintba testének elülső része egy A. Latlhomia ab.
valdensis Esp.-é, hátsó része pedig egy rendes A. Lalhonia-é lenne.
HSPULER (Die Schmetterlinge Europas. I, p. 39, 1901) az 4. Lathoma
ab. valdensis azon változatát, melynél a szárnyak felül elsötétedést
mutatnak, alul pedig rendesek ab. melaena névvel jelölte; ugyanezt
az eltérést később AxGcwsER (Ann. Mus. Nat. Hung. IV, 1906, p. 504,
Hor al és Nov. Lap. XIV, 1907, p. 125, üig. ET) ab. hungarica néven
ismertette. Példányom nyilván ugyanezen csoporthoz tartozik.
I ULBRICH EDE.
. Atlmamoly és varjuköröm. — A tavasz folyamán behoztam
egy kitelelt alma-múmiát és üvegharanggal letakarva, félretettem,
hogy a Sclerotinia termés-serlegeinek a megjelenését megfigyelhes-
sem. Az alma-múmia kemény volt és száraz és fáról szakítottam.
Később a határban járván, néhány rozskalászt gyüjtöttem, amelyeken
varjukörmök (Claviceps) voltak s minthogy ennek a kihajtását is meg
akartam figyelni, hazavittem őket; hirtelenében nem lévén más al-
kalmas hely, az alma-múmia mellé raktam őket az üvegharang alá.
Néhány nap mulva a varjukörmöket földbe akartam tenni, azonban
nem tehettem, mert a sclerotiumokat valami összevissza rágta. Ugyan-
ekkor feltünt, hogy az almán egy kis lyuk van, amelynek a szélén
az almamolyra jellemző hulladék látható. Valóban, az alma-múmiá-
ban egy almamoly hernyója fészkelt, amely az egész múmiát tönkre
tette. Vajjon mi bánthatta azonban a varjukörmöt? Legközelebb
néhányszor késő este mentem megnézni az almamolyt és tényleg
sikerült is meglepném, amint a varjukörmöt lakmározta.
DR. RApaics RAYMUND.
A drezdai múzeum lepkegyüjteményének gyarapodása. —
Általánosan ismert tény, hogy egyes múzeumoknak akadnak mecze-
násai, a kiknek azután a gyüjtemények rohamos növekedése köszön-
hető. Nem akarunk ez alkalommal az amerikai múzeumok vetélkedő
milliomosaira emlékeztetni, hanem csak az európai fehér holló tár-
saikra. A legtöbb múzeum anyagi körülményei nem engedik meg a.
161
nagyobb bevásárlásokat, még kevésbé egész gyüjtemények megvé-
telét, azért nem egy gyüjtemény gondozója a szerzés más módjához
fordul, különösen akkor, ha a gyüjtemény tulajdonosa vagy örökösei
azt anyagi körülményeiknél fogva nem ajándékozhatják oda. Igy
szerezte meg a bécsi múzeum a PLáAsowx-féle, majd később a HAUSER-
féle bogárgyüjteményt, akadt meczenás, a ki azokat megvette és a
múzeumnak ajándékozta. Igy járt legújabban a drezdai múzeum is,
a mennyiben egy jóakarója megvásárolta RIBBE ismert utazó és gyüjtő
nagy Lycaenida-gyüjteményét és azt odaajándékozta a múzeumnak.
Ez a gyüjtemény 2300 faj, 9300 példány, kéklepkét tartalmaz, közte
135 typust. A. drezdai múzeum Lycaenida-gyüjteménye ezáltal a leg-
gazdagabb és legnagyobb európai kéklepke-gyüjtemény lett; " CsSrxn
Faunánk legnagyobb vak bogara. — Barlangjaink kutatása az
utolsó években nagy lendületet vett, minden év egész sor új állatot
eredményez. Az ezidei gyüjtések kimagasló eseménye faunánk leg-
nagyobb Anophthalmusának felfedezése a Duvalius alnemből. STILLER
Győző buzgalmának köszönhetjük az Anophihalmus (Duvalius) Lang-
hofferi Csrixir [Ann. Mus. Nat. Hung. XI, 1913, p. 386] felfedezését
egy Józsefváros (Josipdol) környéki barlangban. Ez az új faj, mely
az A. Eurydice ScuauFr. legközelebbi rokona, 9 mm. hosszú. Nevét
DR. LANGHOFFER AGcosr zágrábi egyetemi tanár tiszteletére kapta.
CSIKI.
Bo :árgyűjtóőink figyelmébe! — Újabban KOLBE és BERNAU
nagyobb tanulmányokat írtak a Carabus cancellatus IÍLLIG. magyar-
országi fajváltozatairól, mely alkalommal számtalan új nevet is ve-
zettek be az irodalomba. Fenti szerzők czikkei kényszerítenek, hogy
a kérdéssel újból foglalkozzak, azért arra kérem gyüjtőinket, hogy
felesleges vagy nélkülözhető anyagukból néhány példányt a Magyar
Nemzeti Múzeumnak juttassanak. Esetleg megvásárolom vagy be-
cserélem az anyagot szép külföldi bogarakkal. A bogarak lehetnek
borszeszben is, azonban termőhelyük pontos megjelölése okvetetlenül
szükséges. Ez alkalomból szívesen vállalkozom gyüjtőink enemű
anyagának revideálására is. — Csiki ERvő — Budapest, VIII. Magyar
Nemzeti Múzeum.
Irodalom.
JSeidlite, Dr. Georg : Bericht über die wissenschaftlicehen Leistungen
im Gebiete der Entomologie wahrend des Jahres 1911.
Insecta: Allgemeines und Coleoptera. Berlin
(Nicornarsche Verlags-Buchhandlung R. SrRicxkER) 1913 ;
p. 1—328. — Ara 48 márka.
Szerző mint eddig is a meghatározott időre elkészült az 1911.
y
165
évi rovartani irodalom ismertetését tartalmazó kötettel. Az általános.
rovartani irodalom ebben az évben, az 1910-ikivel szemben, sokkal
kevesebbnek bizonyult, mert míg a mult évi összeállítás 368 munka
és közleményről tudott beszámolni, addig az 1911. évben csak 196 -
közlemény jelent meg, melyek közül 14 önállóan, 182 pedig külön-
féle folyóiratokban látott napvilágot. Az általános rovartani irodalom
közleményeit a folyóiratok és tartalmuk szerint csoportosítja szerző,
miáltal könnyű áttekintést nyerhetünk arról. A kötet legnagyobb
részét most is a bogártani irodalom ismertetése foglalja el. 1911-ben
341 bogártani munka látott napvilágot, ezek közül 25 önállóan és
816 különböző folyóiratokban jelent meg. A folyóiratok közül tisztán
bogarászati tárgyú négy van. Az 1911-iki összeállítás szerint, mely
szerző szerint nem egészen teljes, mert sok közleményt időre még
nem tudott megszerezni, összesen 190 új nemet, TO új alnemet, 3075
új fajt és számos új fajváltozatot írtak le. Az anyag mint eddig is
a következő csoportosításban tárgyaltatott: a A közlemények jegy-
zéke szerzők szerint, b folyóiratok és c tartalmuk szerint, d a boga-
rak családok szerint. A. kötetet az új nemek és alnemek tárgymuta-
tója fejezi be. Ez a kötet is méltán sorakozik az előbbiekhez, az
nélkülözhetetlen kézikönyve lesz minden komolyan dolgozó boga-
rásznak. CSIKI.
3
W. Junk: Bibliographia Lepidopterologica. Berlin, 1913. (p.
X.XVI et 142, tab.). — Ára kötve 130 márka díjmentes
megküldéssel. j
A Rovartanmi Lapok mult évi kötetében (XIX, 1912, p. 32) is-
mertettük azt a hasznos kézikönyvet, mely a bogarászati irodalom
összeállítását tartalmazza. Nemrégiben megjelent ennek párja a lep-
készeti irodalomról. A szürke vászonkötésű kötetben 3989 lepkészeti
munka, különlenyomat és folyóirat czímét, bibliografiai jegyzetekkel
és árával kiegészítve, találunk felsorolva. A bevezető részben fel-
világosítást találunk a legfontosabb tudnivalókról, tanácsadója a lep-
késznek az őt érdeklő irodalomról, a mi elégeé kiviláglik, ha egyes
fejezeteire utalunk: Tankönyvek kezdők részére; Tudományos 1ro-
dalom; Lepke-katalogusok: Nomenklatura-mozgalmak; — Történeti
becsű és bibliografiai irodaiom ; Fosszilis rovarok ; Élettani művek ;
Hernyók; Képeskönyvek; Külföldi lepkékre vonatkozó munkák ;
A faunisztikai irodalom (országok szerint); Egyes családok és ne-
mek irodalma; Folyóiratok. Egy valamire való lepkészeti könyvtár
összeállítása szerző szerint 50 ezer márkát, az évi előfizetések pedig
600 márkát igényelnek. A kötetet a , Lepidopterorum Catalogus"
szerzőinek arczképe díszíti. A Bibliographia Lepidopterologica, épúgy
mint elődje a Bibliographia Coleopterologica, a rovarászok, főleg
166
azonban a lepkészek jó tanácsadója lesz, melyet dolgozóasztalukon
nem fognak nélkülözhetni, mert hamarosan minden irodalmi kérdés-
ben felvilágosítást adhat. Ezt a kötetet is csak melegen ajánlhatjuk
az érdeklődőknek. Megrendelhető a kiadónál: W. Junk, Berlin W.
15, Saáchsische Strasse 68. : CSIKI.
ILundström, €.: Neue oder wenig bekannte europaáische
Mycetophiliden. EI (Annal. Mus. Nat. Hung. X, 1912,
p. 514— 522, Tab. V.)
Ebben a czikkben szerző leír néhány magyarországi fajt is a
M. Nemzeti Múzeum gyüjteményéből. Az új fajok a - következők :
- Platyura forcipula (Budapest, Visegrád, Brassó, Kőrösmező), Loewi-
ella hungarica (Kőrösmező), Anaclinia minor (Mehádia), Mycetophila
pulchra (Tisza-Borkút), M. calva (Bucsecs), M. iriangularis (Kőrös-
mező) és M. posticalis (Verestorony). DR. KERTÉSZ KÁLMÁN.
mk
Tiltscher, Paut: Arg. Amathusia var. transsylvanica subsp.
nov. (Entomolog. Zeitschrift, Frankfurt a. M. XXVI,
2 93 p.szd0F 214189.
Szerző Gyergyószentmiklós-on (Csík vm.) az Erdélyből eddig
ismeretlen Argynnis Amathusta Esp. néhány példányát gyüjtötte és
ezeket REBEL tanácsára mint a törzsfajtól eltérőket var. transsylvanica
névvel jelölte. Az uj fajváltozat kisebb mint a törzsfaj, kifeszítve
371—38 mm., felülete világosabb, a fekete mustrázat gyengébb: alul
halványabb, a hátsó szárnyak sárga csíkja teljesebb és el nem
homályosított, a szegélypontok kisebbek és a szegélyháromszögek
rövidebbek. 8 ; CSIKI.
.Roilhschild, N. Charles: 50me notes on Platyptilia mianto-
dactyla. (The Entomologists Monthly Magazine. [2]
XXIV, 1913, p.: 159— 160).
Szerző ezt az érdekes aprólepkét Pusztapeszéren gyüjtötte né-
hány példányban, melyek közül egy hímet CHAPMmanx-nak adott át
megvizsgálásra. UHAPMAN megállapította, hogy ez a faj nem tartozik
a Stenoptilia-nembe (STAUDINGER és REBEL is idesorolják lepkekata-
logusukban), hanem egy Platyptilia, mely közel áll az angolországi
pallidactyla-hoz. A miantodactyla megegyezik a többi Platyptilia-val,
uncusa azonban hegyes, keskenyebb és hosszabb mint a pallidactyla-é.
A Pl. miantodactyla az Achillea ochroleuca-ról gyüjthető és valószínü-
leg ez a tápnövénye is, legalább a lepke és a nőstény elterjedési
köre összeesik. Ebben a növényben kell hernyóját is keresni. — CSIKI.
,ROVARTANI LAPOK
XX. Band. September— Oktober 1913. 9—10. Heit.
5. 137. — Dr. G. Horváth: Der II. internationale ento-
mologische Kongress in Oxford. — Verfasser gibt einen Be-
richt über den im Jahre 1912 zu Oxford abgehaltenen Kongress.
S. 144. — E. Ulbrich: Beitráge zur Lepidopterenfauna
von Alvincz und UÜmgebung. — Verfasser zahlt jJene Lepidopte-
ren auf, welche von seinem verstorbenen Freunde, dem Kunstmaler
L. Paraxy in der Umgebung von Alvincz in Siebenbürgen gesam-
melt wurden.
S. 147. — A. Mocsáry: Entomologische Erlebnisse. —
Verfasser schildert Erlebnisse, seiner in verschiedenen Teilen Un-
garns vor vier Decennien unternommenen Sammelreisen.
5. 156. — F. Csiki: Die Buprestiden Ungarns. V. — Ver-
fasser behandelt als Fortsetzung die Gattung Coraebus Casr. § GoRky,
welche in Ungarn durch 10 Arten wertreten ist. ,
5. 159. — E. Csiki: Beitráge zur Káferfauna Ungarns. I.
— Verfasser beginnt die Liste jener Coleopteren zu publizieren,
welche seit dem Erscheimen der letzten Nachrage zu Kurnys Kata-
log, also seit ungefáhr eimmem Jahr, die Fauna des Landes bereich-
erten. Einen grossen Zuwachs an Arten und Varietaáten verdanken
wir dem Erscheinen von PErgrs Siebenbürgen Káferfauna.
Kleine Mitteilungen. :
S. 163. — X. Ulbrich: Melanistiseher Argynnis Latho-
nia L. — Verfasser sammelte bei Ísaszeg ein Exemplar dieser Art,
. welches zu ab. melaena SPULER (hungarica AxGw.) zu stellen ist. Das
FExemplar wird ausführlich beschrieben.
5. 163. — Dr. R. Rapaics: Apfelmotte und Mutterkorn.
— Verfasser bewahrte unter einem Glassturz einige im Freien über-
winterte Apfelmumien, aus welchen eine Raupe der Apfelmotte her-
vorkahm, die am unter denselben Glassturz gelegten Mutterkorn
(Claviceps) emsig ragte.
5. 163. — E. Csiki: Zuwachs der Lepidopterensamm-
lung des Kgl. Museums in Dresden. — Es wird berichtet, dass
die RiBBe sche reichhaltige Lycaeniden-Sammlung durch einen Gön-
ner in den Besitz des dresdener Museums gelangte.
168
S. 164. — X. Csiki: Der grösste Blmndkaftez üumserer
Fauna. — Es wird berichtet, dass im diesem Jahr der grösste
Amophthalmus aus der Untergattung Duvalius durch Herrn V. STILLER
in einer Höhle bei Josipdol (Kroatien) entdeeckt wurde. Die nee Art
gehört in die Verwandtschaft des A. Hurydice HCHAuF., ist 9 mm.
lang und erhielt seinen Namen nach dem Universitátsprofessor DR.
A. ILLANGHOFFER in Zágráb: A. Langhojferi Csrxi (Ann. Mis. Nat.
Hume. XI 19125 ps 3809: ;
S. 164. — E. Csiki ersucht die Kafersammler dem National-
Museum in Budapest Exemplare von Carabus cancellatus und Varie-
táten von versehiedenen Fundorten zu widmen, eventuell káauflieh
oder im Tausch abtreten zu wollen.
Literatur.
S. 164. — E. Csrixr bespricht Arbeiten von SBIpLiTz, JUNK,
TILTSCHER, RornscsinD und DR. K. KERTÉsz eimme Arbeit von LUND-
STROEM.
e.
ROVARTANI LAPOK
3 . HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XX. KÖTET. 1913 NOVEMBER—DECZEMBER 11—12. FÜZET.
A British Museum fémdarázsai.
Irta: MocsáRgY SáwDpoRn.1
Ez év tavaszán a British Museum igazgatósága Londonban,
.G. MEapz-WaLpo asszisztens útján azt a kérdést intézte hozzám.
hogy nem volnék-e hajlandó a múzeum külföldi Chrysididáinak a
meghatározására? Én e szokatlan nagy megtiszteltetést örömmel
fogadtam, mert hiszen tudvalevőleg a British Museum állatait hármas
lakattal őrzik és abból eddig még nem igen adtak ki példányokat,
még a specziálistáknak sem tanulmányi czélra.
A gyüjtemény megérkezvén az 210 fajhoz tartozó 460 darabot,
legnagyobbrészt exotikus állatokat foglalt magában, melyek között
44 új fajt találtam.
A meghatározásokat elvégezvén s minden egyes példány nevét
aláírva, a gyüjteményt nem régen haza is küldöttem.
Fennti anyag feldolgozása alkalmával meghatároztam a Magyar
Nemzeti Múzeum gyüjteményének még név nélküli fajait, melyek
között 41 új faj volt s a nálam levő fokföldi fémdarázsok között is
két új faj akadván, a három gyüjteményből összesen 87 új fajt írtam
le, melyeknek leírása a Nemzeti Múzeum annáleseiben fog megjelenni.
Ha most szemlét tartunk az általam ismert nagyobb fémdarázs-
múzeumnak mintegy 300—300, a bécsinek és a SAUSSURE-gyüjte-
ménynek Genfben 350—350, a berlini és párizsi múzeumoknak s való-
szinüleg a British Museum-nak is mintegy 4100—400 faj fémdarázsa
van, mert ez utóbbinak európai fajait nem láttam. Ezekkel szemben
nekünk 855 jól meghatározott fajunk és 99 varietásunk van 7124
példányban. Tehát mégegyszer annyival több mint akár a berlini,
párizsi vagy londoni múzeumoknak. Ha tekintetbe vesszük, hogy
eddig mintegy 1600 fajt írtak le, a melyek közül azonban mintegy
1 Előadta szerző a Magyar Entomoloziai Társaságnak 1913 október
.hó 18-án tartott ülésén.
Rovartani Lapok. XX. 11—12. (1913. XII. 151.
170
200 synonym és varietás, akkor láthatjuk, hogy gyüjteményünkben
a leírt fajoknak majdnem kétharmada képviselve van. Gyüjteményünk
becsét nagyban emeli az a körülmény is, hogy a legritkább fajokból
1s számos példányunk van, továbbá, hogy az általam leírt 625 fajból
gyüjteményünkben. mintegy 400 fajnak van meg a typikus példánya.
Ha most tekintetbe vesszük, hogy a fémdarázsok parazita élet-
módjuknál fogva többnyire ritka állatok, melyeknek nagy része csak
egyes példányokban ismeretes, úgy bátran mondhatjuk, hogy az
említett múzeumoknak még 50 év mulva sem lesz olyan gyüjtemé-
nye mint a milyen nekünk már van s hogy a Nemzeti Múzeum
fémdarázsgyüjteménye a legnagyobb, a legszebb e Földön, melyre
méltán büszkék lehetünk.
Adatok Magyarország lepkefaunájához.
(Betráge zur Lepidopterenfauna Ungarns).
Irta: BÁRÓ N. CH. ROTHSCHILD (London).
KVal
Alábbiakban néhány általam Im Nachstehenden gebe ich einige
Cséhtelek és Peszér vidékén
gyüjtött lepkéről kivánok egyet-
mást közzétenni. Az öt Pyralida
kivétel nélkül Magyarország
faunájára új. Az új Phycida le-
írását REBEL tanár úr Bécsben
volt szíves elvállalni.
von mir selbst gemachte Lepido-
pterenfunde aus Cséhtelek und
Peszér bekannt. Die 5 Pyraliden
sind sümtlieh neu für die Fauna
Ungarns. Die Beschreibung der
neuen Phycidee hat Herr Prof. REBEL
(Wien) fÍreundlichst übernommen.
Noctuidae.
1. Mamestra cavernosa Ev.
Ennek a Magyarországon is
nagyon ritka fajnak egy Íriss
példányát 1913. évi augusztus
4-én fogtam Cséhteleken.
1 Az előző öt közlemény a Ro-
vartani Lapok következő köteteiben.
jelent meg :
Ein frisches Stück dieser auch
in Ungarn sehr seltenen Art fing
ich am 4. August 1913 in Cséhtelek.
1 Die fünf vorangegangenen Beitráge
sind in folgenden Bünden der Rovar-
tani Lapok erschienen :
7. XVI, 1909, p..180- 148 .2. XVIII, 1911 p. 36-43. 2 XIX 1919. b.
21—29; 4. XIX, 1912, p. 167—IB8Ó ; 5. XX, 1913, p. 66— 91.
1
2. Zanclognatha tenuialis Re...
1913. évi julius 17—--22-ig
Cséhteleken nagy példányait
(02, az elülső szárnyak hossza
14 mm.) gyüjthettem. Szlavonián
kivül Magyarországról még is-
meretlen volt.
Vom 17—22 Juli 1913 in Cséh-
telek in sehr grossen Stücken
(c 2, 14 mm. Vorderflügellünge)
erbeutet. Bisher ausser Slavonien
in Ungarn nicht gefunden.
Geometridae.
2. Boarmia Viertlii Bnrscn.
Cséhteleken 1913. évi julius Am 3. Juli 1913 bei Cséhtelek
3-án egy 6. eim c.
Pyralidae.
4. Crambus selasellus Hp.
Peszéren és a bihari síkság
négy helyén gyüjtöttem az 1911.
és 1912. év augusztusában.
In Peszér und an vier Lokalitá-
ten der Bihar-Tiefebene im August
1911 und 1912 erbeutet.
5. Crambus uliginosellus 7.
Egy példányát gyüjtöttem
1912. évi augusztus hó 18-án
Peszéren.
Em Exemplar am 18. August
1912 bei Peszér gefangen.
6. Hypsotropa Weritheimsteini REpet, n. sp. c
A H. limbella Z.-hez közel-
álló, de az élesen hegyes (lim-
bella-nál tompa) és a középső
és. a hónaljtő-ér közt vöröses-
barna színeződésű elülső szár-
nyak sokkal rézsútosabb sze-
gélye miatt könnyen megkülön-
böztethető.
A csápok és tapogatók alakja
és színeződése olyan mint a H.
hmbella-é. Az előbbiek halvány
sárgák, a lapított csápostor ízel-
nek vége gyengén bütykösen
megvastagodott. A kardalakú
hosszú tapogatók belül oker-
sárgák, kívül pedig a középső
Der H. lümbella 7. zunaáchst
stehend, sogleich aber durch die
scharfe (bei limbella stumpfe) Spitze
und den viel schrágeren Saum der
zwischen den Median- und Cubi-
talásten — rötliehbraun gefárbten
Vorderílügel zu unterscheiden.
Fühler und Palpen wie bei A.
limbella geformt und gefarbt. Er-
stere sind bleichgelb mit sehwach
knotig verdickten Gliederenden der
depressen Geissel. Die langen
sabelförmigen Palpen sind innen
ockergelblieh, aussen von der
Hálfte des Mittelgliedes ab bis zur
ül
íz közepétől az utolsó íz he-
gyéig feketék. A homlok sző-
rözete kissé vörösesen tarkázott.
A test és a lábak a H. lim-
bella-éihez viszonyitva nem mu-
tatnak különbséget (a typuson
különben kissé olajosak).
Az elülső szárnyak karcsúb-
bak, sokkal élesebb hegygyel
és rézsútosabb, majdnem egye-
nesen lefutó szegélylyel. Alap-
színük halvány okersárga, az
elülső szegély hosszában egyes
vöröses és sötétszürke pikke-
lyekkel. A szürke behintésű
középső- és hónaljér ágai közti
közterek vörösesek, úgy hogy a
felület az elülső szegélyig és a
belső szegély csíkoltan világo-
sabbnak tünik fel. A harántér
alsó részén és az A2 ér feleré-
szén (a belső szegély fölött)
egy-egy feketés pont van. A
szárnycsúcs is (mint némelykor
a limbella-nál) feketésszürke, de
az okersárgás rojtok szine nem
annyira elkülönült a szárnyaké-
tól mint a limbella-nál. A rojt
közepén sötét beporzású vonal
vonul végig.
A barnás-szürke hátsó szár-
nyak alakja és színe olyan mint
a H. himbella-é.
Az elülső szárnyak alul erősen
barnások, elülső szegélyük a
közepétől a csúcsig keskenyen
halványsárga.
Az elülső szárny hossza 10
mm., kifeszítve 20 mm.
Egy. 1911. évi julius 9-ém
Cséhteleken (Bihar vm.) gyüjtött
c" példány BÁRó N. Cr. RorH-
Spitze des Endgliedes schwarz.
Die Behaarung der Stirn zeigt eine
rötliehe Einmischung.
Auch Körper und Beine zeigen
. keinen Untersehied gegen jene von
H. limbella (und sind bei der vor-
liegenden Type etwas verölt).
Vorderflügel gestreckter, mit viel
seharferer Spitze und schragerem.
fast gerad verlaufendem Saum.
Ihre Grundfarbe ist bleich ocker-
gelb, langs des Vorderrandes liegen
einzelne rötliche und dunkelgraue
sSechuppen. Die Zwischenráume zwi-
sehen den grau bestaáubten Median-
und Cubitalüsten sind rötlich aus-
gefüllt, so dass der Raum bis zum
Vorderrand und der Innenrand
striemartig lichter erseheint. Am
unteren Teil der Ouerader und bei
der Haálíte der Ader 42 (oberhalb
des Imnenrandes) liegt Je ein feiner
sehwarzlieher . Punkt. Auch die
Flügelspitze ist (wie zuweilen bel
timbella) sehwaárzlichoerau ausgefüllt,
die Farbung der ockergelbliehen
Fransen steht jedoch durchaus nicht
in so seharfem Kontrast gegen jene
der Flügelflache wie bei limbella.
Die Fransen führen durch
Mitte eine dunkle Staublinie.
Die bráunliehgrauen Hinterflügel
wie bei H. limbella geformt und
gefarbt.
Die Unterseite der Vorderílügel
stark braunlieh verdunkelt mit
schmalem hellgelben Vorderrand
von 12 bis zur sSpitze.
Vorderílügellánge 10 mm., Ex-
pansion 20 mm.
Ein c" von Cséhtelek (Comitat
Bihar) am 9. Juli 1911 erbeutet in
der Sammlung von BARON N. ÚHAR-
ihre
SOHILD —gyüjteményében van,
kinek kivánságára az állatot
WERTHEIMSTEIN SAROLTA kisasz-
szony tiszteletére neveztem el.
Egy másik példányt (c) ugyan-
arról a gyüjtési nap-
ról a cs. kir. udvari
természetrajzi múze-
umnak volt szíves
adományozni.
Az új faj elülső
szárnyai elülső sze-
gélyének csíkoltsága
folytánaz amurvidéki
H unipunctella RAG.-hoz is né-
mileg hasonló, utóbbinak elülső
szárnyai azonban még karcsúb-
bak, belső " szegélyükön pont
nélkül, azonkívül színe egészen
más barna.
1. Homoeosoma
(Cséhteleken és a bihari síksá-
Son 1912. és 1913. juliusában
gyüjtve.
Hypsotropa Wertheimsteimi
REBEL, 6"
8 173
LES KRoTHSCHILD und auf dessen
Wunseh nach Fraulein CHARLOTTE
VON WERTHEIMSTEIN benannt. Hin
weiteres Stück (c) von gleichem
Fangdatum wurde dem k. k. Natur-
historisehen Hofmu-
seum Íreundlichst
gewidmet.
Die neue Art hat
durch die hell her-
vortretende Vorder-
randsstrieme der
Vorderílügel auch eimige Aehnlich-
keit mit H. unipunctella RAG. aus
dem Amurgebiet, welche aber nocb
viel gestrecktere Vorderílügel, ohne
Innenrandspunkt und von ganz ver-
sehiedener braunlicher Farbung be-
sitzt.
ecreltacella RoEssL.
im GCséhtelek "und "des Bihar
Tiefebene ím Juli 1912 und 1913
erbeutet.
8. Salebria fumella Ev.
Többször találtam Cséhteleken
julius közepétől augusztus ele-
jéig.
Mehrfach in Cséhtelek von Mitte
Juli bis anfangs August gefunden.
Új Gelechiida Magyarországból.
(Eine neue Gelechiidae aus Ungarn).
Irta : DR. HI REBELL.
Lita Pazsiczkyi REertL, n. sp. (9).
A fej, a tor és a tapogatók
középső íze sárgás-szürkésfehér,
az utolsó íz fekete, fehéres tü-
nettel a tövén és fehér csúcscsal.
A középső íz gyérebben pikke-
Kopf, Thorax und Mittelglied der
Palpen sind gelblich weíssgrau, das
Endglied sehwarz mit weisslicher
Aufhellung an der Basis und
weilsser Spitze. Das Mittelglied zeigt
174
lyezett, a pikkelyek hosszirány-
ban barázdások, az utolsó íz
époly hosszú mint a középső íz.
A csápok fehérek, sötétszürke
gyűrűkkel. A lábak fehéres-
szürkék, a lábszárak és lábfej-
ízek külső oldalukon sötét fol-
tokkal. A rendes alakú potroh
szürkés-fehér, hasoldala tiszta
fehér, sárgás farvéggel.
A szárnyak erősen megnyul-
tak. Az elülső szárnyak olaj-
szürkék teljesen elmosódott ra1-
zolattal, melyet rozsdabarnás
tünet a belső szegély mentén,
egy ezzel összefüggő rozsda-
eine lockere. mit einer Lángsfurche
versehene Beschuppung, das End-
eglied ist ebenso lang als das Mittel-
glied. Die Fühler sind weiss, dun-
kelgrau geringt. Die Beine weiss-
grau, Schienen und Tarsen auf der
Aussenseite dunkel gefleckt. Der
Hinterleib von gewöhnlicher Form
ist weissgrau, auf der Bauchseite
reinweiss, mit gelblicher Afterspitze.
Die Flügel sind sehr gestreckt.
Vorderflügel olivengrau mit sehr
undeutlicher (verwaschener) Zei1ch-
nung, welche aus einer rostbraáun-
lichen Einmischung lángs des In-
nenrandes, einer damit zusammen-
Lita Pazsiczkyn REBELL, ?.
színű rézsútos csík az első har-
madban és egy feketés folt az
elülső szegély második harma-
dában képez. A szárnyesúcs
rozsdabarna és feketés pikke-
lyektől tarkázott. A rojt szürke,
középen nem éles barna elvá-
lasztóvonallal. A hátsó szárnyak
sötétszürkék világosabb roj-
tokkal.
Az elülső szárnyak alul sötét-
szürkék, a hátsó szárnyak-é
fehéresen halványított. A. rojtok
világos szürkék. Az elülső szárny
hossza 7 mm., kifeszítve 14 mm.
Az egyetlen példányt (2, a
hangenden rostfarbigen Schrag-
binde bei 13 und einem sehwárz-
licehen Vorderrandíleck bei ?/3 be-
steht. Die Flügelspitze
rostbraáaunlichen und sechwarzliehen
Schuppen gemiseht. Die Fransen
sind gyrau und zeigen eine undent-
liche braune Teilungslimie dureh
ihre Mitte. Die Hinterflügel sind.
dunkelgrau mit helleren Fransen.
Die Unterseite der Vorderíflügel
ist dunkelgrau, jene der Hinter-
flügel weisslich aufgehellt. Fransen
hellgrar. Vorderflügel 7 mm., Ex-
pansion 14 mm.
Eim eimzelnes, ganz frischesstück
ist mit.
175
bécsi múzeumban) 1912. évi (2, M. C.) wurde in Trencsén am
augusztus 4-én Trencsénben 4. August 1912 von Herrn DR.
gyüjtötte DR. PazsiczkY JEwső. EvGEw PaAzsiczky, nach dem die Art
kiről a fajt elneveztem. . — benannt sei, erbeutet.
Ez az új faj a L. Strelitziella Dieselbe steht der L. Strelitztella
HS.-hez közelálló, ettől azonban HS. zunáchst, lásst sich aber so-
az elülső szárnyak pontrajzola- fort durch den Mangel der Punkt-
tának hiánya folytán könnyen zeichnung auf den Vorderflügeln
megkülönböztethető. unterscheiden.
Újabb adatok
Magyarország Neuroptera-faunájához.
Irta: DR. PoNxGRgácz SÁNDOR.
A magyar faunakatalógus megjelenése óta oly sok jellemző
fajt sikerült hazánk területéről kimutatni, hogy a magyar Neuroptera-
fauna képe lényegesen megváltozott. Alábbi jegyzeteimben egyelőre
még nem adhatok áttekintő képet faunánkról, hanem csak azokról a.
legutóbbi időkben tett gyüjtésekről fogok beszámolni, melyek ide
vonatkozó ismereteinket annyira meggazdagították. Ebben a fárad-
ságos munkában több lelkes magyar kutatónak, névszerint (GAMMEL
ALAJOS, DR. SzitápY ZOLTÁN, FEKETE Győző, DR. PazsiczgY JENő,
Pinuicn FERENxcz és Manzász Józser uraknak van érdeme. Ők szigo-
rúan magyar faunaterületen végezték megfigyeléseiket, míg a kül-
földi buvárok közül KLAPÁLEK és ULMER feljegyzései hazánknak a
szomszédos területek faunájához való viszonyaival is megismertetnek.
Enumerécziómban ezeket is figyelembe vettem, mert vajmi nehéz
volna pl. a Keleti Kárpátoknak, melyeknek elágazásai (Galicziában
vagy Romániában gyökereznek, faunisztikailag természetes határát
megvonni s melyek ezáltal természetesen ezeknek faunáját is rész-
ben elsajátították. Sőt a magyar faunaterülethez újabban csatolt tar-
tományok, nevezetesen a dalmát tengerpart és Bosznia faunájára is
ki kellett terjeszkednem, noha ezeknek a területeknek faunisztikai
viszonyairól egyelőre még igen hézagos ismereteink vannak.
Úgy az itt mint hazánk többi vidékein tett kutatásainkból azon-
ban mindezek daczára mégis kiviláglik a magyar fauna szerfölött
gazdag változatossága és az a tény, hogy Magyarország a közép-
európai reczésszárnyú-faunának valóságos góczpontját alkotja, mely-
ben az Alpok és egyéb magasabb hegyvidékek állatvilága a síkságok
és szikes területekével, emezeké ismét a tengermellék faunájával
találkozik.
176
A következőkben felsorolt fajok legtöbbjének termőhelye pon-
tosan ismeretes s csak egy csekély részüknek nem tudjuk közelebbi
lelőhelyét, de ezeknek előfordulása is valószinű, vagy pedig külföldi
búvárok említik az irodalomban! A faunából csak két fajt kénysze-
rültem törölni, melyeket SzinLápy az én tévedésem folytán vett fel a
magyar faunába.? Egyikük a Perla Selysi Prcr., a másik az Ephemera
glaucops Picr. Noha valószinű, hogy ezek is előbb-utóbb előkerűlnek,
mostanáig mégsem sikerült őket kimutatni hazánk területéről.
Pseudoneuroptera,
Troctidae BuRM.
Alropos inguilna Hmyp. — V. Tasnád. ; ,
— — fatidica Lass. — V. Tasnád.
Troctes formicarius HaG. — II... Simontornya (PItLrIcn).
Psocidae END.
Psocus major KOLBE. — V. Predeál.
Amphigerontta contraria REmur. — V. Csikszereda, Detonáta.
— — intermedia Terr. — IV. Sátoralja-Ujhely, Szomotor.
Elipsocus laticeps KorBr. — V. Szováta, Farkasd.
Caecilius piceus KorBE. — I. Budapest.
— — obsoletus SrEpH. — II. Simontornya.
— — perlalus KorBE. — V. Predeál.
Stenopsocus stigmaticus IMmH. Er LABR. — I. Budapest; Rákospalota
(SziLÁDY) ; V. Szováta, Warkasd.
Plilotarsus picicornis F. — IV. Máramaros; V. Pele-Szarvad.
Embidae BuRuw.
Embia Savignyi Wesrw. — VIII. Zengg.
Haploembia Solieri RaAMB. — Novi, Portoré.
1 BRaurRg, Die Neuropteren Europas und insbesondere Oesterreichs.
Wien, 1876. — RamBuRk, Histoire naturelle des Insectes Neuropteres. Paris,
1842. — ULMER, Trichoptera. Gen. Insect. Fase. 60. Brüssel, 1907. — KoLnBE,
Monographie der deutschen Psociden. 1880. — KLAPÁLEK, Bemerkungen über
die Trichopteren- und Neuropterenfauna Ungarns. (Természetrajzi füzetek.
XXII. 1899, p. 429); Beitrüge zur Kenntniss der Trichopteren- und Neurop-
terenfauna von Bosnien und Herzegovina. Wien, 1900; Ein Beitrag zur
Kenntois der Neuropteroidenfauna von Croatien—Slavonien und der Nach-
barlánder. (Bull. int. Acad. Scienc. Boh. 1906); Zpráva o vysledeich cesty
do Transsylvanskych Alp a Vysokych Tater. (Vestn. Cesk. Akad. Rocnik. XIII.)
: DR. Szrtápy Zorrán, Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. II.
Neuroptera et Pseudoneuroptera. (Rovartani Lapok. XIX. 1912, p. 53— 58.)
Perlidae LEAcun.
Arcynopteryae transsylvamra Krp. — IV. Keleti Kárpátok: Bosznia :
Jezeró-tó, (KAPÁLEK, STROBL).
— — carpathica Kip. — Keleti Kárpátok, Chomiak, Barani patak.
( DZIEDZIELEWICZ).
— — dovrensis Mokgr. — III. Tátra (DZIEDZIELEWwICZ).
Dictyopteryx Mortoni Krp. — IV. Keleti Kárpátok.
Dictyopterygella recta Ksy. — III. Tátra. Csorbai-tó.
— — sepltentrioms Kip. — III. Tátra.
Dictyogenus ventralis Kruc. — VII. Zágráb.
— — Imhoffi Picr. — VII. Zágráb.
Perla megacephala Krr. — III. Közelebbi termőhely nélkül.
— — baötlicia Ram8. — VI. Mehádia.
— — cephalotes CuRr. — III—IV. Kárpátok.
S dacica Kip. — V. Vulkán. :
(Chloroperla affinis Picr. — Vinodol völgye, Zágráb.
— — sudetica Kor8B. — III. Poprád, Trencsén, (PazsiczkY, BRANCSIK).
— — venosa Sr. — Ismeretlen termőhely.
— — rivulorum Picr. — V. Bucsecs.
dsopteryxz serricornis Picr. — Előfordulása hazánkban kétes.
— — tripunctata ScopP. — V. Bucsecs, Vulkán.
— — fuscipenmis Picr. — Csepel.
Capnia vidua Kup. — IV. Kőrösmező.
— . migra Picr. — III. Szaloncza ; Nagy-Enyed (SZILÁDY).
Taemopterye seticornms Kup. — I. Rézbánya (KLAPÁLEK).
— — tristis Keep. — Herczegovina.
— — Braueri Kep. —-- VI. Ulma.
— — Kempnyi Kip. — Közelebbi termőhely nélkül.
Nephelopteryae araneoides Kir. — I. Budapest.
.Rhabdiopteryxc hamulata Krp. — I. Budapest.
Feuctra cylindrica DE GEER. — Közelebbi termőhely nélkül.
— — gemculata STEPH. — Közelebbi termőhely nélkül.
— migra P-cr. -- III. Poprád.
— nigra var. brachyptera Krp. — IV. Kőrösmező (CsIxr).
— Klapáleki Ksy. — V. Retyezát.
— — albida Ksy. — V. Vulkán.
— —Mortomi Kny. — V. Vöröstoronyi szoros, Bucsecs, Predeál,
Petrozsény.
—- -cingulata Ksy. — V. Petrozsény (KLAPÁLEK).
— — Handlivschi Ksvy. — IV. Tátra, Poprád (KLAPÁLEK).
— armata Kwüy. — III. Poprád (KLAPÁLEKJ.
— — inermis Ksy. — íil. Barlangliget (SzÉPLIGETI): V. Preszáka
(CSIKI).
178
Nemura Picteti Keep. — V. Bucsecs, Vöröstoronyi SZOTros.
— — triangularis Ris. — V. Bucsecs. 3
— — nimborum Ris. — III. Tátra, Jezero.
— — avicularis Mogr. — III. Szaloncza (FEKETE).
— — marginata Picr. — V. Vulkán, Ketyezát.
Protonemura fumosa Ris. — V. Igenpataka (SzILÁDYy).
—. humeralis Picr. — V. Igenpataka (SZILÁDY).
Ephemeridae LraAcn.
Leptophlebia marginata L. — III. Szaloncza (FEKETE).
Habrophlebia mesoleuca BRav. — Közelebbi termőhely nélkül.
— — modesta Hac. — V. Igenpataka (SZILÁDY).
— — fusca Cr. — Közelebbi-termőhely nélkül.
Baetis niger L. — V. Gyergyóremete (CSIKI).
Centropulum hungaricum PONGRÁCZ, n. Sp.
Corpore fusco-testaceo, pedibus ílavido-albis : alis inferioribus:
. multo latioribus, guam in speciebus hujus generis cognitis. extremum
apicem repente acuminatis. Ad basin sine denticulo.
Teste sötétokkerbarna; szivárványszinű, keskeny és átlátszó
szárnyakkal. A fej, az előtor hátpajzsa és a testszelvények szélei
§ valamivel sötétebbek mint az alap-
szín, a végtagok világossárgák, a láb-
szárak tövén egy sötétebb folttal.
Legvilágosabb a hasa és melltájéka.
Az elülső szárny szárnyjegye (ptero-
1. kép. Centroptilum hungaricum stigma) tájékán 4—5 harántér van. A
n. sp. (ala posterior). hátsó szárny (1. kép) nem oly kes-
keny mint a Centroptilumok többi
fajainál, általában nagyobb, tövén nincsen fog, a közepén meglehe-
tősen kiszélesedik s azután hirtelen csúcsot alkot. A hosszanti erek
széjjelhajlók s az alsó olyan hosszú mint maga a szárny. A farfüg-
gelékek legalább háromszor olyan hosszúak mint maga a test,
piszkostejfehérek, vörösesbarnán gyűrűzöttek. A tőízek sötétek.
Testhossza 2:5 mm. a farfüggelékekké 6—T mm. A kifeszített
szárnyak átmérője 9 mm. :
Ezt a fajt, melyet FEKETE Győző úr gyüjtött Szalonczán (Tren-
csén megye) több példányban vizsgáltam. Hátsó szárnyai alapján
nagyon typikusnak tartom s mivel a Baétis-ek és Centroptilum-ok
sajátságát egyesíti, a két nemnek összekötő kapcsát látom benne.
Caenis dimidiata Sr. — III. Vághidas (PaAZzsICzKY).
— — lacteella Bar. — III. Szaloncza (FEKETE).
— — harrisella Cr. — III. Szaloncza (FEKETE).
179
Epeocrus assimilis Bar. — III. Szaloncza (FEKETE).
Heptagemia coerulans Rosr. — Előfordulása hazánkban valószinű.
Rlhitrogena Henschi Krp. — III. Késmárk.
Ecdyurus Pazsicekyi PONGRÁCZ, n. Sp.
Ecdyuri insigni Bar. similis; sed differt: alis magis fumatis
magisve acuminatis longioribusgue ; ad venulas transversas subfuma-
tis, segmentis abdominis ante marginem apicalem anguste nigro-
fasciatis, fasciis medio late interruptiset ipsum marginem apicalem
non attingentibus.
Az Ecdyurus insigms IAar.-tól abban különbözik, hogy annál
kisebb, farfüggelékei sokkal rövidebbek, a potrohszelvények hasi
foltozata hiányzik, a hátszelvények hátsó széle sötét szegély nélkül
és szárnyai többnyire füstösek. ú
Teste egyszínű okkersárga, csak a potroh némely- j
kor a vörösesbe átmenő. Feje kissé húsvörös, barnán
foltozott. Szemei feketék ; a tor oldalán egy hosszúkás
barna rajzzal s e mögött egy vagy több húsvörös folt-
tal: a tor hólyagos felületén és a melltájon mincsen
mustrázat. Az elülső szárnyak hosszúak, keskenyek
és hegyesek, kissé füstösek. Az erezet kissé elmosódik
azáltal, hogy a fekete harántereket füstös árnyalat
veszi körül. Ez némelyütt szabálytalan foltsorokat al-
kothat, melyek a szárnyat tarkítják. Vannak azonban
példányok, melyeknek tiszta, átlátszó szárnyuk van,
ezek többnyire hímek. Füstös szárnyú példányok
nemcsak az éretlen, hanem a kifejlődött egyének. kö- 2. kép.
zött is akadnak. A hosszanti erek és apikális haránt- alat a kÁ b
erek nem füstösek, barnák. A hátsó szárnyak sza- [fabülözmen
bálytalan tojásdadok, füstös alsó szegélylyel. A c7 elülső
lábfeje egészen barna, czombjának elülső vége és a czombvonalak feke-
ték, a lábszárak barnák. A ? térde szintén barna, lábfeje sötétebb mint a
c7a-é. A kissé hússzínű potrohszelvényeken páros, a szelvény alsó
oldalából a felületre rézsútos irányba
menő éles fekete, vesszőalakú sávok
futnak végig, melyek a szelvények
hátsó szélét nem érik el s a leg-
első és utolsó két szelvényen hiányza-
nak (2. kép). Számuk tehát a potroh
mindegyik oldalán hét.
Ily mustrázat a többi Eedyurus- SS
fajokra is jellemző, de sokkal elmo-
sódottabb; a foltok inkább három- 3. kép. — Ecdyurus Pazgsiczkyi
szögűek s elérik a szelvénynek hátsó n. sp. (penis).
180
s többnyire sötétebb szegélyét, azonkívül a hasoldalnak is van fol-
tozata.
A - penisének két szarvacskája (3. kép) majdnem három-
szögűen bemetszett, végük eléggé tompított. A ? ventrális lemezén
nincs bemetszés, hanem háromszögű lemezben előrenyúlik. A gono-
podiák feketék, a farfüggelék a testnél több mint kétszer hosszabb,
. elmosódott gyűrűkkel.
A test hossza 8—10 mm., a kifeszített szárnyak szélessége
18—28 mm. z
3 d, T ?. III. Trencsén, Vághidas, Szaloncza (Pazsiczky, Wn-
KETE). Augusztus és szeptember hónapokban repül.
FEcdyurus spec? — Az előbbihez hasonló, de a c7 penisszarvacs-
kái egészen háromszögűek, szélesebbek s majdnem egészen össze-
nőttek úgy, hogy csak egy kis bemetszést hagynak hátra. Közel áll
az BE. forcipula KoLnL.-hoz.
Csak 1 példányban ismeretes Szritány gyüjtéséből Nagy-Enyed
környékéről.
Odonata.
" Tibellulidae WEsTrw.
Tibellula 4-maculata var. praenubila Newm. — I. Ürbő.
Teucorrhinia rubicunda L. — Előfordulása hazánkban kétes.
Cacnociata caudalis CHaRpP. — I. [zsák. ;
Somatochlora alpestris SELYys. — V. Chirpa-havas.
— — arctca Zerr. — V. Surian-havas.
.Aeschma viridis EvERSM. — Dalmáczia.
Calopteryx virgo var. festiva BRuLLé. — VIII. Novi; IX. Dalmáczia
Neuroptera.
Phryganeidae WEsTw., BURN.
Phryganea. grandis var. meridtonalis Kip. — Bosznia.
— — minor CuRr. — I. Budapest, Kómai fürdő.
Limnophilidae KotL.
FTimmophilus nigriceps ZErr. — Előfordulása kétes.
— — flavospinosus STBIs. — Bosznia: Rujste (ULMER).
— — sparsus CuRr. — Kétes.
— — fuscicornis RAMB. — Bosznia: Dervent.
— — marmoratus CuRr. var. nobilis Kotrr. — Bosznia : Rujste ; Her-
czegovina : Gacko.
Asinarchus caenosus CURT. — V. Radnai havasok.
tészta
181
Stenophylax mitis Mc LAcHL. — Bosznia.
— — dubius STEPH. — VII. Horvátország: Zágráb.
— — pallidus Kip. — Bosznia.
— — Winneguthi Kip. — Bosznia.
— — infumatus Mc LaAcHL. — Bosznia.
— — migricornis var. elegantulus KupP. — Bosznia.
Stenophylaz Klapáleki PowxcRácz, n. sp.
St. millennit Kep. similis, sed major, maculis pilosis albidis alarum
superiorum multo majoribus et etiam apicem attingentibus,€sine7ma-
AZAZ AZT
cula apicali fusca ; corpore cinerascenti nigro, obscuro, segmentorum
Jas
4. kép. — 4. — öStenophylaxz millennit Krp.:; B. — §St. Klapáleki n. sp.
(alae anteriorae).
abdominis margine postico sine fasciis dilutis : segmentis ventralibus
.5— 6 sine spinulis, lobis analibus feminae intus denticulatis.
A kilenczvenes években a Keleti Kárpátokból egy igen érde-
kes Stenophylaz került elő, mely az összes többi fajtól már az első
megtekintésre is különbözött, amennyiben sötétbarna elülső szár-
nyain világos szőrfoltjai voltak. Ez a faj egy teljesen különálló cso-
portnak egyetlen képviselőjévének bizonyult egész mostanáig, mikor
nemrégiben egy hozzá közel álló, de attól eltérő typusra bukkantam
KERTÉSZ KÁLMÁN és Csiki ERnő urak gyüjtéseiben. A legelső fő-
különbség a szárnyak mustrázatában rejlik (4. kép). Az új faj elülső
182
szárnyán hiányzik az apicalis fekete folt, a szárny alapszíne is vala-
mivel világosabb mint a St. millennti KrpP.-nél s az erek közötti vilá-
gos terek, melyeket itt is igen apró, sárgásfehér, selyemfényű szóő-
röcskék alkotnak, jóval szélesebbek, úgy hogy néha a sötétbarna
erezetet egészen elérik. A fej és tor sörtézete valamivel világosabb,
a végtagok czombjai sötétebbek. A tor oldalai és a mell sötétebbek,
a potroh hátoldala egész fekete, de a szelvények mindenütt világo-
san vannak szegélyezve. Ugyanez vonatkozik a hasszelvényekre is,
melyek azonban világosabbak, szürkésfeketék, holott a St millenmii
Kup. basszelvényei majdnem világos okkerszínűek s a sötét alap-
színnek csak nyoma látszik rajtuk. :
Igen nagy eltérést mutatnak az ivarszelvények is. A ? 5. és 6.
potrohszelvényén nincsenek tüskék. A 10. potrohszelvény kissé kivájt.
A lobi laterales hosszabbak és erőteljesebbek, mint a St. millennii KLP.-
A. B.
5. kép. — A. — Slenophylax millennit KrpP.; B. — St. Klapáleki n. sp.
(app. genit. 67).
nél, befelé irányulnak, háromszögűen kihegyesedők és belső oldalukon
hegyes foggal ellátottak. (5. kép).
2 9 példányban ismeretes Kőrösmező környékéről. A c
ismeretlen. Testhossza 13—14 mm., a kifeszített szárnyak átmérője
33—36 mm.
Micropterna lateralis Sr. — Bosznia: Dervent.
Hálesus ruficollis Picr. — Közelebbi termőhelye ismeretlen.
Acrophylax zerberus BRav. — III. Tátra; V. Retyezát.
Drusus nigrescens ManYyER-DÜRR — III. Tarpatak (GR. TELEKI SÁNDOR).
— — bosnicus KiepP. — Bosznia: Ilidze, Pazaric.
Peltostomis brunnea Krp. — V. Bucsecs, Keresztényhavas (KLAPÁLEK).
Ecchisopteryx madida Mc LAcHL. — V. Vulkán.
Chaetopteryx fusca BRAv. — Bosznia: Krupavölgy, Pazaric.
185
Chaetopteryz singularis Kup. — Bosznia (KLAPÁLEK).
— — obscurata Mc LAacnc. —- III. Késmárk: VII. Horvátország.
— rugulosa Kor. — Dalmáczia.
mhaetopterygopsis Apfelbecki KLrp. — Bosznia.
Amsogamus difformis Mc LaAcHL. — V. Retyezát.
Hypnotranus picicormis Picr. — Közelebbi termőhelye ismeretlen.
Enoicyla pusilla Bugm. — Közelebbi termőhely nélkül.
Apatania meridiana Mc LacnL. — V. Vulkán.
Sericostomatidae Mc LAcuHL.
Sericostoma timidum Haag. — IV. Kőrösmező : X. Bosznia.
Riumare.
Notidobia nekibe Kip. — Bosznia.
Silo Graelssi Picr. — Bosznia: Jezero.
Lithax obscurus HaG. — Horvátország (ULMER).
— — mger Hac. — IV. Tarpatak.
Brachycentrus carpathicus Dzixpz. — III. Tátra.
Micrasema sericeum Kup. — Bosznia: Pazaric, Stolac.
Crunoecia irrorata CukRr. — V. Keresztényhavas.
Leptoceridae LEAcn.
— Beraea maurus Cugr. — V. Retyezát.
Necetis nolata RaAMB. — Előfordulása kétes.
Molanna angustata Cugr. — Előfordulása kétes.
Molannodes Zelleri Mc LAacHe. — III. Csorba-tó.
Adicella reducta Mc LAcHL. — Bosznia: Ilidze.
Hydropsychidae Ccer.
Hydropsyche mostartensis Kip. — Herczegovina: Mostar.
— fulvipes CuRr. — Előfordulása kétes.
— — Sylfemi ULm. — Valószínűleg előfordul hazánkban.
Dipleetrona atra Mc LAcHL. — Bosznia.
Dolophilus pullust Mc LAcHe. — III. Tátra.
Wormaldia occipitalis Picr. — V. Vöröstoronyi SZOros.
— . mediana Mc LAcHe. — Közelebbi termőkely nélkül.
Polycentropus exeisus Kep. — Bosznia: Sarajevo.
— — Rostocki Mc LacHe. — V. Vöröstoronyi szoros: Bosznia :
Bistrik, Sarajevo.
— Braueri Mc LAcHL. — Herczegorina : Mostar. ,
184
Tinodes unicolor Picr. — Bosznia: Sarajevo.
Metalype fragilis Picr. — Bosznia. i
Type reducta Hac. — V. Retyezát.
Rhyacophilidae STEPH.
Rhwyacophila glareosa Mc L. — IV. Keleti Kárpátok.
— — polonica Mc LAcHe. — V. Vulkán.
— — torrentium Picr. — V. Bucsecs ; Vulkán.
— — philopotamotdes Mc LacHne. — IV. Kőrösmező.
— — Meyeri Mc LAcHL. — Bosznia.
— — Pascoei Mc LAcHr. — Bosznia.
Glossosoma discophorum Krap. — Közelebbi termőbely nélkül.
Agapetus delicatulus Mc LacHe. — III. Barlangliget; V. Nagy-Enyed
(SZILÁDY).
— — laniger Picr. — VII. Horvátország.
Synagapetus ater Kip. — V. Bucsecs.
Hydroptilidae STEPH.
Hydroptila sparsa Scunp. — Herczegovina : Mostar.
Allotrichia pallicornis Bar. — Bosznia: Gorazda.
Stactobia Eatomella Mc LAcHL. — V. Vöröstoronyi szoros; X. Bosznia.
Orthotrichia angustella Mc LAcHL. — Kétes faj.
— — Tetensit KorBr. — III. Trencsén (Pazsiczky).
Sialidae BURMw.
Rhaphidia Schneideri RArz. — Közelebbi termőhely nélkül.
— — aduanana AzB. — VI. Mehádia.
— — ophiopsis var. flavilabris Cosra. — I. Budapest; II. Simou-
tornya (PituicH) ; ÍV. Szolesva: V. Detonata; VI. Mehá-
dia: VII. Fuzime.
Iocellia crassicormis ScHumm. — III. Szaloncza (FEKETE); V. Vörös-
toronyi SZOTos (CSIRT). I
Panorpidae LEAcn.
Panorpa difftimis Mc LAcmn. — III. Lucsiona: V. Predeál.
-— gibberosa Mc LAcHe. — Dalmáczia. :
— — elavigera Kip. — Herczegovina (WINNEGUTH).
— — pura Kip. — V. Bucsecs (IKLAPÁLEK).
Bithacus Hageni BRav. — II. Kis-Pose (MEÉHELY).
Ascalaphidae Mc LAcHe.
Ascalaphus lacteus BRuLL. — Dalmáczia.
Myrmeleodidae STEP.
Myrmeleon Mocsáryi PoNGR. — VIII. Novi.
— — pictus LATR. — Dalmáczia.
— — flavus RAMB. — Dalmáczia. 5
— — ambecillum STEIs. — Dalmáczia.
— — elongatum Oniv. — Előfordulása kétes.
Macronemurus appendiculatus LATR. — Herczegovina: Mostar.
Hemerobidae [Lracn, STEPH.
Hemerobtus stigma Sr. — III. Csorba-tó.
— — fuscinervis ScHNprp. — I. Tiszaborkút.
— — atrifrons Mc Lacne. — III. Csorba-tó, Trencsén.
— — pellucidus WAanxk. — II. Keszthely ; VI. Moldova.
— — sfriatellus Kep. — II. Simontornya ; III. Szaloncza.
— — guadrifasciatus Kip. — V. Predeál.
— — orolypus WALLGR. — V. Predeál.
Megalomus pyraloides RamB. — III. Tátraszéplak.
Drepanopterya algida, ERrcns. — III. Szaloncza.
Dilar turcicus HG. — Herczegovina: DomanovIc.
Chrysopidae HAG.
Nothochrysa capitata örepn. — III. Szaloncza (FEKETE).
— — fulviceps Srepn. — III. Rimaszombat (FEKErnp).
Chrysopa nigrovenosa PoNGR. — migricostata BRav. — VII. Novi.
— — microcephala BRaAv. — V. Petrozsény.
— — seplempunctata f. Pazsiczkyi Posag. — III. Trencsén.
— — Zelleri ScHNBEID. — Bosznia.
— — ventralis CukRr. —- VII. Grgurevci.
— — gracilis Hevop. — III. Szaloneza (FRKETE).
— — lamproptera STErs. — Dalmáczia.
— — Pillichi PosxGRÁcz, nov. nom. (rufosttgma PoNxGR. nec Mc LAcHL.)
A magyarországi Chrysopákról szóló dolgozatomban! a Chr.
vulgaris L. változatai között var. rufostigma néven egy igen érdekes
alak-változatot írtam le. Mivel azonban MAc LACHLAN a rufostigma
elnevezést egy afrikai Chrysopára már régebben lefoglalta, egyrészt
tévedés elkerülése végett, másrészt s főleg azért, mivel azóta az én
varietásom. önálló fajnak bizonyult, fölfedezőjének nevén vezetem az
irodalomba.
Chrysopae vulgari ScHw. similis, sed differt: antenmis ad basin
fuscis, scapo flavido-virescente, macula nigra in genis ante oculos,
1 Magyarország Chrysopái alak- és rendszertani tekintetben. (Állat-
tani Közlemények. XI, 1912, p. 161—221). vi
vertice valde fornicato, prothorace vittis duobus lateralibus: tibus
anterioribus intermediisgue brunneis, unguiculis dilatatis. Venae longi-
tudinales et transversae totidem brunneae. Pterostigma . elongata,
brunnea. Vemula prima transversa sectoris radialis primi extra cel-
lulam cubitalem cubitum tangens.
Ez a faj mint már az első megtekintésre is katt a vulgaris-
csoportba tartozik s a Ohrysopa vulgaris-nak közeli rokona. A csá-
poknak a tőíztől számított első harm ada (a legelső 5—6 íz kivételé-
vel) egészen barna. A második harmada világos, a csápok vége is-
mét sötét A tőíz szélesebb és világos sárgászöld. A felső ajak meg-
lehetős széles, alsó szélei majdnem épek, tapogatói vörösesbarnák.
Az arczon kétoldalt egy nagy elmosódott fekete folt látható. A fej-
tető hólyagos. Az előtor szögletei tompítottak, elülső széléről 2 fekete
vonal húzódik a közepe felé. Végtagjai zöldesbarnák, az elülső és
középső tibiák részben feketék, a tarsusok barnásfeketék. Karmai
kampósak. Közép- és utótora zöldes: barázdái sötétebb barnák. Szárny-
erezete mindenütt egyszínű vörösesbarna, élesen határolt vöröses
szárnyjegygyel. A radiális sector 1. anastomosisa a könyöksejten
kívül éri a. könyökeret. A potrohon nincsen semminemű foltozat.
Nagysága a Chr. vulgaris L.-éval megegyező. A Nemzeti Mú-
zeum gyüjteményében lévő 4 példányt PrtticH FEREwxcz gyűjtötte
Simontornyán.
A hangyák
nőstényeinek önálló államalapításáról.
Irta: DR. SzaBó JÓZSEF.
A szocziális életet élő rovarok között a házi méh államalapítása
a legismertebb. Ennek az a magyarázata, hogy úgyszólván a sze-
münk előtt, a figyelmet megragadó körülmények között játszódik le
az egész esemény. Tudjuk, hogy a méhek bizonyos időszakokban
rajzanak, a mely abból áll, hogy az idősebbik királyné szárnyra-
kapva elhagyja a régi államot tagjainak tekintélyes részével. A czél-
juk az. hogy új alkalmas otthont keressenek maguknak. Ha ezt si-
került feltalálniok, akkor ezzel be is fejeződött az államalapítás, a
melynek fenntartásához nem szükséges semmi más, csupán az, hogy
mindegyik tagja folytassa megszokott munkáját.
A méhekkel szemben a hangyák államalapítása nem ilyen egy-
szerű és nem követhető ily könnyen figyelemmel. Legfeljebb annak
egyik feltünő mozzanatát, a termékenyítést nézhetjük végig minden
utánajárás nélkül. A párzás ugyanis, miként a méheknél, a levegő-
ben, repülés közben megy végbe, a mit annak idején lépten-nyomon
mm El adlsátáéa e áll
, 187
láthatunk. Azt azonban, a mi ezután történik, nehezebben lehet meg-
figyelni, mert a föld alatt vagy más rejtekhely en játszódik le.
A hangyák királynőit tudvalevőleg rajzás alkalmával nem kö-
vethetik szárnyatlan munkásai a himek pedig ezután csakhamar el-
hullanak. A királynő tehát a párzás után teljesen magára van ha-
gyatva és mint látni fogjuk, egészen előlről kell kezdenie családjá-
nak, illetve államának alapítását. .
A hangyaállam alapításának kérdése hosszú ideig megoldatlan
probléma maradt és mint minden olyan esetben, a hol csak föltevé-
sekre szorítkozunk, többféle nézet uralkodott.
Fölöslegesnek tartom ezeknek a hipotéziseknek képviselőik
szerinti felsorolását, mert már szerencsésen végrehajtott kisérletek
eredményei a valóságot tárják elénk. Igy LUBBock, Mc. Coox, BLocH-
MANN, FOREL, WHEELER, JANET, v. BUTTEL, WASMANN és másoknak a
kisérletei és megfigyelései kiderítették, hogy a hangyák királynői
miként alapítanak családot, illetve államot.
A. régebbi teoriák közül a két legellentétesebb bizonyult he-
lyesnek. Az egyik t. 1. arról szólt, hogy a királynőknek a család-
alapításhoz nincs semmi idegen segítségre szüksége. A másik e.
azt igyekezett bizonyítami, hogy csakis idegen segítséggel képesek rá
Ez alkalommal az államalapításnak azt a módját ismertetem, a
midőn a királynő minden idegen segítség nélkül alapítja meg kis
családját, a melyből később oly csodálatos szervezetű államok fej-
lődnek. Erre vonatkozólag ugyanis saját kisérleteimre, megfigyelé-
selmre 15 támaszkodhatom.
A családalapítás előzményei meglehetősen egyformán játszód-
nak le. A rajzás után a megtermékenyített nőstény visszatér a földre.
A legelső gondja az, hogy szárnyaitói, a melyeknek már ezentúl semmi
hasznát sem vehetné, sőt családalapító munkájában csak akadályúl
szolgálna, megszabaduljon. Nem sok megerőltetésébe kerül a szár-
nyak eltávolítása, mert a szárnyban a megtermékenyítés után két-
ségtelenül oly változások mennek végbe, a melyek azt megkönnyíi-
tik. E mellett szól az a tapasztalat, hogy a meg nem termékenyített
királynő nem képes szárnyait eltávolítani, ha csak munkásai le nem
rágják róla.
Ha rajzás után megfogunk egy szárnyas, megtermékenyített
királynőt, alkalmas dobozban vagy üvegecsőben végig nézhetjük,
hogy miként szabadul meg szárnyaitól. Láthatjuk, hogy eleinte
szárnyait minduntalan kiterjeszti a mennyire csak lehet, azután hol
az egyik, hol a másik oldalon levőt nyomogatja a doboz fenekéhez,
majd lábaival addig piszkálja, míg el nem válik a törzsétől.
1 Helyesebbnek tartom a magyaros munkás elnevezést, mint a német-
ből szolgailag lefordított és leginkább használt dolgozó kifejezést.
Miután a királynő az öncsonkítást befejezte, azonnal hozzáfog
lakásának az építéséhez. Munkájának az a eczélja, hogy a külvilág-
tól teljesen elzárt kis helyiséget építsen. A különböző fajok több-
nyire bizonyos helyek iránt viseltetnek előszeretettel. Igy megfigyel-
tem gyüjtéseim közben, hogy a Camponotus ligniperda többnyire kő
alatt, a Camponotus herculeanus korhadó fában, a Leptothorax-ok nős-
tényei pedig kéreg alatt, kis száraz fadarabkákban falazzák el ma-
gukat. Rendszerint olyan helyet keresnek fel, a mely a faj fészke-
lési módjának lehetőleg megfelel. Bárhol találjuk is őket azonban,
minden esetben azt tapasztalhatjuk, hogy kis helyiségük, a mely
nagyjából számítva, termetük 5- 10-szeres nagyságának felel meg,
teljesen el van zárva minden oldalról. .
Mihelyt lakásuk rendbehozásával elkészültek, megkezdik a
peterakást. Hogy miként megy ez végbe, saját megfigyeléseimről
számolhatok be.
1909 juniusában Ajnácskőn a Szárkő-hegy erdejében három
példány Camponotus ligniperda királynőt találtam egy lapos kő alatt.
Egymástól elkülönített, körülbelül 4—5 em. átmérőjű, "2 cm. mély
kis üregekben voltak. Szárnyatlanságuk és a mindenfelől elzárt he-
lyiségük figyelmeztetett arra, hogy családalapíté királynőkkel van
dolgom. Örömmel láttam, hogy még a peterakást nem kezdték meg
s így kitünő kisérleti anyagnak kinálkoztak. Haza is vittem mind a
hármat. Külön-külön rövid, vattával elzárható üvegesővekben helyez-
tem el mindegyiket, a melyben minden dolgukat jól megfigyelhettem.
Úgy látszik új lakásukat megfelelőnek találták, mert már át-
költöztetésük harmadik napján az 1. és 2. számú üvegcső lakója.
megkezdte a peterakást. A 3. számúban csak az ötödik napon pil-
lantottam meg az első petét. A tizedik napon már 13—13 pete volt
az 1. és 2. számúban, a 3-asban pedig 10. Ezentúl a királynők be-
szüntették a peterakást és minden pillanatukat a peték gondozására
fordították. Állandóan föléjük hajoltak, folyton tisztogatták, nya-
logatták. Megható volt. nézni, hogy mily féltő gonddal hurczolták
az egy csomóba ragasztott petéket, ha világossággal zavartam meg
őket. A peték közvetlenül a lerakásuk után szárazak voltak, csak
azután a rábocsátott váladéktól ragadtak össze. Két hét leforgása
latt megduzzadtak, két végükön világosabbá, csaknem átlátszóvá
váltak.
Az ötödik hét elején azt a meglepő felfedezést tettem, hogy
mind a három királynő petéinek a száma megfogyott. Az 1. számú-
nak tizenhárom petéjéből csak három, a 2-esnek ugyancsak tizen-
három petéjéből mindössze 7, a 3-asnak tíz petéjéből csak 4 volt
meg. Ez a megfigyelés megerősíti FoREL-nek és másoknak azt az
állítását, hogy a királynők esznek saját petéikből. Az ötödik hét vé-
189
gén az 1-es és 3-as összes petéit elfogyasztotta, ugyanezt megtette
a hetedik hét végén a 2-es számú is. Két hétig élt még ezután az
1-es és a 53-as, követte őket a halálba a harmadik hét végén a 2-es
számú 15. Kimulásukat annak tulajdonítom, hogy teljesen száraz
üvegcsőben tartottam őket, azaz nem gondoskodtam megfelelő ned-
ves levegőről.
A családalapítás további összefüggő lefolyását a szabadban
megfigyelt egyes mozzanatokból könnyen összeállíthattam. Nagyon
tanulságos volt rám nézve a Hűvösvölgy egyik délnek fekvő helyén
felfedezett családalapító, a Camponotus ligniperda királynő különböző
állapota. Itt csaknem minden kő alatt találtam egyet, némelyik alatt
kettőt hármat is. Voltak közöttük olyanok, a melyek még nem fog-
tak peterakásba, csupán börtönük volt elkészítve. Előfordultak olya-
nok, a melyeknek már petéik, sőt a melyeknek már jól kifejlődött
lárváik is voltak. Találtam végül olyanokat is, a melyek 4—5 fejlet-
len munkását már fölnevelte, de még be voltak falazva. nem érint-
keztek a külvilággal. Ezeknek a látása után könnyű volt meggyő-
700
ződnöm arról, a mit szerencsésebb kisérletezők a szobában nézhet-
tek végig, hogy t. 1. vannak olyan hangyák, a melyeknek királynői
teljesen önállóan és minden kivülről származó táplálék felvétele nél-
kül képesek 4—5 munkásból álló családjukat felnevelni. S ha ez
sikerül nekik, akkor a munkások kibontják bölcsőjük falát, hogy
odakint táplálékot szerezzenek. Az állam további fejlődését a ked-
vező viszonyok gyorsítják. Ha alkalmas a fészek fekvése és könnyen
megszerezhető a szükséges táplálék, egy-két év alatt az öttagú csa-
ládból ezreket eltartó, csodálatos szervezetű állam lesz. Ezután már
a királynő nem tesz egyebet, mint időnkint lerak egy csomó petét,
a melyeknek a gondozását a külvilággal érintkező munkások veszik át.
Hogy tulajdonképen mivel táplálják önmagukat a bebörtönözött
. fiatal királynők, határozott feleletet adni ezideig nem tudunk. Ön-
magukról nem igen kell gondoskodniok, mert a koplalást nagyon
hosszú ideig könnyen kibirják. FoREL kisérlete szerint 9 hónapig is
el vannak élelem nélkül. Az én birtokomban leghosszabb ideig egy
zelenikai Camponotus-nőstény 72 napig koplalt és még ezután is tel-
jesen eleven volt és jóízűen fogyasztotta el az odanyujtott táplálékot.
Valószínűnek tartják, hogy rendkívűli módon kifejlődött zsírtestük
képesíti erre.
Nagyon kevés biztos adatunk van arról is, hogy miként táp-
lálják lárváikat. Egyetlen határozott megfigyelése JAcoB HUBER-nek
van, a ki látta, hogy az Atta sexdens királynője a saját petéivel táp-
lálja fiatal magzatait. Arról pedig magam is és mások is meggyő-
ződtek, hogy a királynők esznek saját petéikből. Hogy azután a félig
megemésztett táplálékot adják-e a lárváknak vagy pedig megemésztve
190
hatalmasan kifejlődött. nyálkamirigyeikkel termelik a szükséges élel-
met, nincsen eldöntve. Akárhogy is van. azonban a dolog, az az egy
bizonyos, hogy a családalapító királynők saját testük rovására neve-
lik föl első munkásaikat, mert bebizonyosodott tény az, hogy sem
tartaléktáplálékot nem halmoznak föl első helyiségükben, sem pedig
el nem hagyják addig börtönüket, a mig 4—5 munkásukat föl nem
nevelik.
Adatok Magyarország lepkefaunájához.
Irta: DiószeGny LÁSZLÓ.
1. Zethes musculus MÉN.
Első sorban is ezzel a hazánkra nézve új fajjal kell foglalkoz-
nom. Kényszerít erre az állat érdekes volta s az általam eddig ismert
termőhelyek (Amur, Ussuri, Korea, Japán) roppant távolsága.!
Ezen lepkét Borosjenőn BÁRó Sorymosv LaJos parkjában vi-
rágzó hársfa alatt 1913. évi julius 3-ikán éjjel gyüjtöttem.
i Ismeretes, hogy a midőn a hársfák virágzásban vannak, azok
édes, intenziv illata messzi távolságról odacsalja a környék Noctuáit.
Itt is, a százados hársfák dús virágai az alsó hatalmas ágakat majd-
nem a földre húzzák s így könnyen hozzáférhetővé teszik az acetylen-
reflektorral való gyüjtést. A lepkék jelenlétét azok fénylő szemei
elárulja és így válogathatjuk a szükséges állatokat.
A nevezett éjjel is ilyenformán gyüjtvén, került hálómba a
fennti állat repülésközben. Könnyed lebegő szállongása a Boarmiákéra
emlékeztetett s csak midőn rövid idő mulva kikerült echloroformos
üvegemből, lepődtem meg az egészen friss, sértetlen állat különös
voltán. Óvatosan feltüztem azt és hazasiettem, hogy a rendelkezé-
semre álló szerény művekből annak determinálásához hozzá fogjak.
Természetes, hogy sehogy sem akadtam rá, de legalább rajz-
ban a hozzá leginkább hasonló Pseudophia-nemhez tartozónak gon-
dolván, az újból feléledt állatot nedves homokra tüztem, hogy más-
nap reggel kényelmesen feszíthessem.
Az izgalom jóformán alig hagyott aludni s reggel mielőtt hozzá-
fogtam volna a praeparáláshoz, a még mindig élő állattal eldicseked-
tem GÁBOR PÉTER csendőrhadnagy barátomnak, a ki velem reggeli-
zett s az ő biztatására újból hozzáfogtam a kutatáshoz műveimben,
persze hasztalan s így került aztán hamarosan a deszkára.
A napokban Budapesten lévén, a magammal hozott állatot fel-
1 Újabban előkerült a Kaukázusból is (Maikop, Sotschi), a honnan
HekRz említi (Annuaire Mus. Zool. St.-Pétersb. IX, 1904, p. 304).
131
vittem a Nemzeti Múzeumba determinálás végett. A lepke hovátar-
tozandósága hosszabb vitára adott okot s végre DR. SCHMIDT ANTAL
barátom a Nemzeti Múzeum palearktikus gyüjteménye alapjám az
Amur-vidéki Zethes musculus Mésw.-ra ismert, az elképzelhető lehető
legnagyobb csodálkozásunkra. ;
Ezen felfedezés tehát nagy feltünést idézett elő a jelen-
voltak között s különösen DR. ScHmipr barátom nézte a gyönyörű
állatot az arczáról leolvasható vegyes érzelmekkel, a míg az állat. a
Nemzeti Múzeum gyüjteménye számára történt felajánlásával teljesen
meg nem nyugtattam. Csak vérbeli lepkész értheti meg azon. fel-
sugárzó büszkeséget, mely ezentul arczán végigömlött s nagy el-
foglaltságából származó idegessége legalább ezen a napon elmaradt.
Október 18-ikán a Magyar IEntomologiai Társaság látogatott
ülésén ugyancsak ő mutatta be a hazai, valamint a két amuri álla-
tot összehasonlítás végett. a jelenvolt tagok és vendégeknek.
A Zelhes musculus Mán. leírását annak hiányában csak vázla-
tosan közölhetem, így is elég támpontot fog nyujtami azoknak, a kik
az állatot még nem ismerik.
Csápja pillás s a pillák oly röv idek, hogy majdnem azok hiánya
tümik fel felületes szemlélésre. A tapogató valamivel hosszabb mint
a fej. A szárnyak elég szélesek, a szegély csipkés, kiszögellő.
Az elülső . szárny tő- és középtere, valamint a szegélytér egy
része ibolyásan fénylő sötétbarna, kevés szürkés árnyalattal,
míg a szegélyek széles téren világosabb, gyöngén sárgás-
szürkék. Az elülső szárny két harántvonala a Pseudophia lunaris
SCHIFF.-ére emlékeztet, míg az azok között levő gyöngén görbülő
holdfolt eléggé hosszú. Ez és a harántvonalak világos sárgásszürkék.
A hátsó szárnyon elmosódott sötét-szürke harántvonalak lát-
hatók, itt is mint az elülsőn a szegély széles téren határozatlan for-
májú világosabb sárgásszürke. Mindkét szárnyon a zúgok felett éles,
kicsiny, koromfekete pont.
A hazai állat az Amur-vidékitől abban különbözik, hogy a
felső szárny világosszürke szegélyében a hullámvonal egyálta-
lán nem látható, míg az utóbbiaknál eléggé határozott, továbbá
nagyobb azoknál és így az Oroszorsz ágban előfordulókkal egyezik
meg leginkább.
Az eddig általam csak messzi keletről ismert Zethes musculus
Méx. előfordulása hazánkban nem áll páratlanul a rovarvilágban.
A Magyar Entomologiai Társaság fenntemlített estélyén több nagy-
nevű tudósoktól szerezvén tudomást, hogy a Hymenopterák, Coleo-
pterák, Neuropterák stb. világában is vannak ehhez hasonló esetek.
A hozzáfűzött kombinácziók igen különbözők, a miért 15 meg sem
kisérlem annak magyarázatát.
192
Ha sikerülni fog ezen állatot a jövőben megfigyelm, úgy ezt
a kérdést is annak idején megoldhatjuk.
A mint már említettem, a fennti állatot a Magyar Nemzeti Mú-
zeumnak ajándékoztam.
2 Parnas:ius mnemosyne I.. ab. microstictus DriószeGuY, nov. ab.
A typo differt: alis anticis maculis minimis (2 : 1 mm.) ornatis.
Már sok szó esett ezen állat elülső szárnyának megkisebbe-
dett sejtfoltjait illetőleg. Azonban a bemutatott vagy leírt állatok
ezen foltjainak nagysága alig vagy éppen semmit sem térnek el a
normálistól.
Az ab. minor REB. £ RoG. az 52 mm.-t túl nem haladván, ter-
mészetes. hogy ennek arányában kisebbek a foltok is. tehát nem
tekinthető aberrativ megkisebbedésnek. Szintúgy azon állat sem ér-
demel említést, a melyet REBEL mutat be a , Die Lepidopterenfauna
von Herkulesbad und Orsova" czímű művében s a melyről azt írja :
,stark verkleinert" (t. 1. a sejtfoltok).
Ez a nagyon megkisebbegett folt, illetőleg foltok, legalább az
elég tiszta ábra szerint ott, a hol legkeskenyebb, szélesebb mint 2
mm.. tehát egészen normális.
A fennti új nevet azonban teljes joggal érdemli meg az az
állat, amelynek említett foltjai feltünően megkisebbedtek, olyannyira,
hogy azok hosszúsága alig haladja meg a 2, szélessége pedig az 1
mm.-t. A Nemzeti Múzeum gyüjteményében is van egy ehhez nagyon
hasonló állat, melynél a foltok még talán ennél is kisebbek.
Ezeket a kis foltú állatokat május vége felé könnyen össze-
téveszthetni az akkor már tömegesen röpülő Aporta crataegt L.-vel,
különösen, ha ez utóbbiak ugyanazon helyen röpülnek.
A fennti új állatot Borosjenőn gyüjtöttem 1913. évi május
28-ikán.
5. Pieris Manni MAYER.
Ezt a délvidéki lepkét két ízben gyüjtöttem Borosjenőn és pedig
mindkettőt mint első ivadékot.
4
Az egyiket (c) 1912. május 12-ikén, a másikat (2) pedig
1913. április 29-én.
Hazánkban a mennyiben erről tudomást szerezhettem, csak
Herkulesfürdőn és Orsován gyüjtötték, ettől északabbra nem. Még-
győződésem az, hogy még Borosjenőnél északabbra fekvő vidékeken
is előfordul, de minden egyes esetben félreismerték, mert valószínű-
leg a hozzá nagyon hasonló Pieris rapae L.-val tévesztették össze.
Az általam gyüjtött két példány elülső szárnyainak fonákján a
fekete foltok hiányzanak, míg felül határozottan kiképződtek, az
alsószárny fonákja élénk czitromsárga, erős, fekete behintéssel, csak
egy keskeny sáv a szárnyközépen maradt behintetlen.
Mindkettőt a Nemzeti Múzeumnak . ajánlottam fel.
4. Pieris napi L. ab. Birói DiószeGny, nov ab.
A typo differt: maculis apicalibus deficientibus.
Ezt az állatot Brádon (Hunyad m.) gyüjtöttem ez év julius
28-ikán. A normálistól abban tér-el, hogy a míg a két szegélyfolt
nagyon erős, fekete, apicális foltja hiányzik, azaz a bordák gyöngén
feketésen behintettek, vagyis halványan jelzettek. Azonban a sze-
gélyfoltokkal egyvonalban a szárnycsúcson új. erős folt keletkezett.
Ez a folt ugyan jelen van olykor a ? ? példányokon az erős apicá-
lis foltból kiindulva, de a jelen esetben mint már fennt jeleztem az
apicális folt hiányzik s ez igen feltünő, érdekes külsőt kölcsönöz.
Ezen állatot BigRó LaJsJos hirneves tudósunk tiszteletére nevez-
Menzel
Ugyanitt említem meg a fenntnevezett Pieris napi L. egy d
példányát, melynek a jobb elülső szárnyáról alul is, felül is teljesen
hiányzik a fekete szegélyfolt, míg a bal szárny fonákján és felüle-
tén ez normális, vagyis határozott erős fekete folt látható: Gyüjtöt-
tem Borosjenőn 1913. évi márczius 29-én.
Továbbá ugyanezen faj egy 2? példánya ehhez hasonló elvál-
tozást mutat és pedig: a jobb elülső szárny összes szegély- és api-
calis foltja koromfekete, míg a bal halvány barnás. Gyüjtöttem Bo-
rosjenőn 1913 junius 15-én.
5. Polygonia L-album Esr. ab. Köntzeyi DiószeGnYy, nov. ab.
Maculis albis alarum minoribus: alis subtus unicolore virid1-flavis.
A szárnyak felületén a fehér foltok megkisebbedtek, különösen
. a hátsókon elmosódottak! a fonákja csaknem egyszínű zöldes-
sárga a nyugtalan márványozásszerű rajz nélkül. Azonban az [L-
formájú rajzolat éles.
izt az állatot DR. Kösrzev GERő hátszegi orvos barátom tisz-
teletére nevezem el. Gyüjtöttem Borosjenőn 1913 junius 15-én.
6. Chrysophanus dispar var. rutilus WERsx8B ab. Gábori DIÓSZEGHY,
nov. ab.
Alis anterioribus in cellula mediana puncto nigro ornatis. lu-
nulis fortioribus.
Az idei nyár túlbő esőzés jegyében mult el. Ennek daczára
sok gyüjtőkirándulásom sikeres volt.
194
Tapasztaltam, hogy azon állatok, melyek nádasok közelében.
illetve nedves réteken szeretnek tartózkodni, az idén tömegesen lép-
tek fel. Ezek között is első sorban a fennti lepke repült nagyobb
számban.
Ez a d állat a normálistól abban tér el, hogy az elülső szárny
középsejtjében egy új fekete pont látható s a holdak aránylag erő-
sebbek.
Gyüjtöttem Honecztőn (Arad m.) 1912 julius 27-én. (Nemzeti
Múzeumban).
üzen állatot GÁBOR PérER csendőrhadnagy barátom tiszteletére-
neveztem el. ;
7, Chrysophanus dispar var. rutilus WERNSD. ab. bimaculatus
DiószegGny, nov. ab.
Typo similis, sed alae anticae in cellula mediana maculis duabus
nigris ornatis : costis alarum posticarum flavo-farinosis ; subtus ma-
eculis oculatis maioribus.
Ez az állat az 1848-ban kihalt angolországi törzsfajjal minden
tekintetben megegyezik: olyannyira, hogy ez utóbbi (a 1082 TR) 1e—
írása teljesen ráillik az alábbi 9 állatra. s
Itt"az elülsó szárny középsejtjében a holdon kivül nem egy,
hanem két erős fekete pont látható; a hátsó szárny bordái erősen
sárga behintésűek.
Legjellemzőbb azonban mindkét szárny fonákja. Itt a szem-
foltok kivétel nélkül igen nagyok, a rendesnél kétszernél jóval na-
gyobbak.
Gyüjtöttem Borosjenőn (most a M. Nemzeti Múzeumban).
8. Chrysophanus dispar var. rutilus WERNB. ab. minor DrószEeGnYy, nov. ab.
Alis expansis 26 mm. (c), 25 mm. (§)
A c" szárnyai kifeszítve 26 mim., a 9-éi 25 mm. szélesek.
Gyüjtöttem 1913. évi augusztus 20-án, illetőleg 17-én Borosjenőn.
Tudtommal ilyen kis állatok ismeretlenek, érdemesnek találtam
külön névvel megjelölni.
9. Amphipyra micans Lp.
Ennek a ritka délkeleti állatnak legészakibb előfordulási pontja.
Európában — a mennyiben erről tudomást szerezhettem — Herku-
lesfürdő, Mehádia.
Magyarországon e két termőhelyen kivül állítólag még Orsován
is gyüjtötték (DR. REBEc ,Die Lepidopterenfauna von Herkulesbad
u. Orsova").
195.
szekről a helyekről hosszú idők folyamán csak kevés állat ke-
. rült elő és így érdemesnek tartom ezidei gyüjtésem eredményével
bővebben foglalkozni.
Azt hiszem, hogy felesleges munkát végeznék, ha Borosjenő
természetrajzi viszonyait ismertetném, de rá kell mutassak arra,
hogy 115—150 kilométerrel fekszik északabbra mint Herkulesfürdő
vagy Mehádia. Valószínű, hogy ez a helyhezkötött délkeleti faj még
sokkal északabbra is megtalálható lesz és ott a hol előfordul, nem
tartozik a legritkábbak közé.
Az Amphipyra micans LDp.-ra vonatkozó általam ismert röpülési
adatok julius 17. és 23-ika közé esnek, illetve a gyüjtések ideje erre
a 6 napra szorítkozott Magyarországon, holott az én tapasztalatom
szerint már jóval előbb kell röpüljön, azonban augusztus 20-án még
gyüjtöttem s kopott állatok talán még szeptember elején is akadnak.
Tekintettel arra a körülményre, hogy augusztus 17-én három, 20-án
még két használható állatot gyüjtöttem, a fennti állításom valószínű-
nek látszik, még ha ezen késői időről nincs is bizonyító adatom.
Én ennek az állatnak röpülését julius elejétől szeptember ele-
jéig, tehát két hónapi időtartamra számítom és azt hiszem, hogy a
jövőben lesz alkalmam. ezt az állításomat megfelelő adatokkal támo-
gatni. Miután az Amphipyra stye HS. hazánkban talált egyetlen pél-
dánya szeptember elejéről való, de kopottsága az augusztus közepi
eredetre vall, azt hiszem, hogy ez az állat is mint a fennti, a neve-
zett 2 hónapi időközben gyüjthető inkább, vagyis evvel egyidőben
repül. § :
Visszatérve az Amphipyra micans [L.D.-ra ezt az állatot a rossz
időjárás miatt első ízben csak julius 15-én gyüjthettem és pedig
4-g, 1 ?, julius 17-én 4 c", julms 21-én 2 c, 1 9, augusztus 17-én
2/60" d ar, augusztus 20-án 2 £. Tehát összesen 17 példány. "A. ju-
hus 21-től augusztus 17-ig tartó szünetet a rendkivül rossz időjárás
okozta, különben bizonyára ez alatt az idő alatt i5 gyüjthettem volna
egynéhányat.
Az elmondottak, illetve a szépszámú eredmény azon kilátással
kecsegtet, hogy az állat életmódját alkalmam nyílik még megfigyelni,
a mikor is még egyszer visszatérek, talán bővebben a fennti állatra.
Az itt ezúttal leírt és felemlített lepkéket a Magyar Nemzeti
Múzeumnak ajándékoztam és ez alkalomból e helyen felelek többek-
nek hozzám intézett csodálkozó kérdésére, hogy mily okból aján-
dékozom gyüjtéseim értékességeit a Nemzeti Múzeumnak ?
Miután a Magyar Nemzeti Múzeum nem magán intézmény, ha-
nem közös mindnyájunké vagy helyesebben mondva a magyar
196
nemzeté, természetesnek találom első sorban is azt tőlem telhető-
leg gyarapitanmi, hazánk ritka állatjait az elkallódástól s a külföldre .
való hurczolástól megóvni, nemzeti kulturánkat elősegíteni. Erre
nemcsak a nemzeti Géniuszért való rajongás, hanem a kötelesség is
késztet !
Vajha ezen intencziómat megértve mások is követnék . . .
Adatok a Synanthedon flaviventris Stgr. és
a Paranthrene tabaniformis Rott. var. rhin-
giaeformis Hbn. életmódjának ismeretéhez
és azok magyar honossága.
Irta: TOMALA NÁNDOR.
Tavaszkor, a mikor a Paranthrene tabamformis Korr. hernyójá-
nak jelenlétéről tanuskodó görcsös ágait gyüjtöttem a lombjától meg-
fosztott, de szürkés-zöld színű kérgéről felismerhető fehér vagy ezüs-
tös jegenyének (Populus alba [..), a gyengébb vagy megsérült ágai-
ban, néha még a P. tabamiformis csomóiban vagy azok tőszomszéd-
ságában "megtaláltam a Synanthedon flaviventris SraR. hernyóit, me-
lyeket a parányi buvólyukak kifurásánál a nyiláshoz tapadt purha
árult el. Ezek a hernyók még a sokszor nagyon vékony ágakon is
semmiféle görcsöt vagy daganatot nem idéznek elő. Jó szem kell
hozzá, hogy a hernyó rejtekhelyét felfedezzük, . mert a. purha már
gyenge széltől vagy az ágak megmozgatásánál könnyen leesik, mi-
által a parányi nyilás a szemünk előtt eltünik. A hernyók a P. ta-
bamformis hernyóinak módjára élnek, gubó nélkül bábozódnak és
julius augusztus hónapokban kelnek ki. .STANGE, STAUDINGER És
mások azon állítását!, hogy az addig csak Mecklenburg és Szász-
országban talált Aegerida, egy érdeslevelű fűzfában, valószínűleg a
kecske- vagy pálmafűz (Salix caprea L.) vékony ágaiban, egy a
Saperda-csomókhoz hasonló csekély daganat felett található, nem
találtam igazoltnak. Ámbár ezén adatok alapján éveken át figyeltem
meg azt a Magyarország hegyvidékein mindenütt és réteken is gyak-
"an előfordnló fűzet, mely Csillaghegy környékén és az innen egész
Ó-Budáig elterülő lapályon is található, állatunk nyomát sem láttam.
Ezt az Aegeridát azóta megtalálták Hamburg és Kiel környé-
kén, Sziléziában és Oroszországban (Szt.-Pétervár és Oblonetz kor-
mányzóság), sőt legújabban Németországban a kirágott ágacskákkal
a hernyót és bábot eladásra is kinálják. Méltán kell azon csodálkoz-
1 Stettiner Entom. Zeitung. 1883, p 177.
197
nunk, hogy ezek az entomologusok milyen rossz botanikusok (vagy
talán jó üzletemberek ?), hogy ennek az állatnak a tápnövényét eddig
nem ismerték fel. Nálunk Magyarországon ezt a fajt rajtam kívül
eddig senki sem figyelte meg. Mindazonáltal feltehető, hogy ez a
lepke nálunk gyakori, mintbogy a fehér vagy ezüstös nyárfa hazánk-
ban is kedvelt és elterjedt fa, mely egészen 25 m.-es magasságával,
19 m.-es átmérőjével, sötét törzsével, szürkés-zöld hatalmas ágaival
és ezüstös lombjával parkjaink kedvelt gyönyörű díszfája. Más je-
genyefajok módjára ez is számos, a föld színe alatt nem mélyen és
messze elterülő gyökeret hajt, melyből számos sarj és bokor hajt ki,
melyek nemcsak a Synanthedon flaviventris, hanem a Paranthrene ta-
bamiformis hernyóimak is hajlékot és táplálékot nyujtanak.
A. fehér vagy ezüstös jegenye vékonyabb ágaiban és a Saperda-
csomókhoz hasonló, de az egyik oldalon nyilással biró kisebb gör-
csökben kisebbfajta piszkos lilaszínű P. tabamiformis-hernyók élnek.
Ezeknek a hernyóknak a bábjából leginkább:a déli vidékeken, de
nálunk is, a P. tabamformis egyik fajváltozata, a var. rhingiaeformis
HB. fejlődik ki, mely életmódjában a törzsfajtól nem tér el. Ennek a
fajváltozatnak egyes példányait Németországban, Lipcse közelében
is találták. Az általam gyüjtött példányok nagy része a §. flaviventris-
hez hasonlóan, a potroh több haslemezén erős aranyos pikkelyezés-
sel bírnak. Habár ezen példányok nagy részé csak átmeneti jelleg-
gel bír, mégis akadt közöttük több igazi var. rtingiaeformis HB. ara-
nyos okkerszínű pikkelyekkel behintett elülső szárnyakkal és ugyan-
ilyen csápokkal. Ennélfogva ezt a szép fajváltozatot is mint hazánk
faunájához tartozót, ahba fel kell vegyük. Kár, hogy Budapest kör-
nyékén az ezüstös jegenye bokrai mind jobban gyérülnek: így pl.
teljesen eltüntek egyik főgyüjtőhelyemről, a most épülő székesfővá-
rosi új gázgyár területéről.
Anophthalmus vagy Trechus?
Irta : CsIkT ERNŐ.
Még 1902-ben annak a néze- Noch im Jahre 1902 habe ich
temnek adtam kifejezést!, hogy — jener Ansicht Ausdruck gegebent,
az Anophthalmus-okat, mint olyan — dass die Anophthalmen, als solche
állatokat, melyeken a szemek- Tiere, bei welchen nicht das ge-
nek legcsekélyebb csökevényét ringste Rudiment der Augen nach-
sem tudjuk kimutatni, külön gewiesen werden kann, in eine be-
nembe kell helyeznünk s nem — sondere Gattung zu stellen sind
1 Állattani Közlemények. I, 1902, p. 43.
198
lehet őket az erőteljes fejlett-
ségű, kisebb-nagyobb reczézett
szemmel biró Trechus-okkal
összevonni. Ennek megfelelően
azután az európai bogárkatalo-
gus 1906. évi kiadásában is kü-
lön nemként szerepeltettem az
Anophthalmus nemet! Nem is
volt ezzel baj, a míg most 11
év multával két osztrák kolle-
gám, úgy látszik irántam való
különös jóindulatból, jónak nem
látta a kérdést megbolygatni.
Előre kell bocsátanom, hogy
nekik mindenkép joguk volt
nézetüket, meggyőződésüket
közzétenni, azonban más kér-
dés, hogy ezt milyen alakban
valósították meg. Nem is fog-
lalkoznám a tárgygyal, ha ezt
szakszerű fejtegetés kiséretében,
nyomós bizonyítékaik felsoro-
lása mellett tették volna meg.
Azonban gúnyos megjegyzéseik
késztetnek arra, hogy fejtegeté-
seikre válaszoljak.
kilőször BRErr JózsEFr bécsi
vasúti főszámvizsgáló úr szólt
a tárgyhoz. Egyik boszniai faj-
ról írván?, jegyzet alakjában
megemlíti, hogy attól a felfogás-
tól, melyet én kezdeményeztem
és melyet azóta is fenntartok,
t. 1. hogy az Anophthalmus-nem
a Trechus-nemtől elkülönítendő,
und dass sie nieht mit den Trechen.
welche kleinere-grössere, aber gut
entwickelte fazettierte Augen be-
sitzen, zusammengeworfen werden
können. Dementsprechend — habe
. ich dann Anophihalmus als beson-
dere Gattung in der 1906-er Aus--
gabe des europaischen Kaferkata-
loges figuriren lassen.! Hs war
damit auch keine Besehwerniss bis
jetzt nach 11 Jahren, wo zwei ös-
terreichische Kollegen, wie es
scheint aus besonderer Sympathie
gegen mich, es für gut befunden
haben die Frage nochmals zu er-
örtern. Ich muss aberim Vorhinein
bemerken, dass die Herrn Kolle-
gen in jeder Weise Recht dazu
hatten ihre Ansichten, ihre Über-
zeugung, zu verötffentliehen, nur
ist es eine andere Frage in weleher
Weise sie dies durehführten. leh
würde mich also mit der Angele-
genheit gar nicht besehaftigen.
wenn dies durch eine sachliche
Auseinanderlegung oder Anführung
der wichtigen Beweise geschehen ,
wáare. Aber die spöttischen Bemer-
kungen nöthigen mich auf ihre
Auseimanderlegungen zu antworten.
Zur Angelegenheit ausserte sich
zuerst der wiener Herr Eisenbahn-
Oberrevident JosEF BREIr. Als er
über eine bosniche Art sehrieb?,
bemerkte er in einer Fussnote, dass
von jener Auffassung, welche ich
zuerst aáusserte und welche ich
auch seither verteidige, namlich
dass Anophthalmus von Trechus als
1 Catalogus Coleopterorum Europae, Caucasi et Armeniae rossicae.
Editio II, 1906, p. 50.
2 Entomologische Mitteilungen. Berlin-Dahlem, I, 1918, p. 12.
véglegesen eltekinthetünk, mert
biszen az újabb felfedezések
sok átmeneti alakkal ismertettek
meg bennünket. És most jön a
java! Hivatkozik arra, hogy á
gömörmegyei szilieczei barlang-
ból 1910-ben leírtam az apró
szemeket viselő Trechus Boko-
rianus-t és később, 1912-ben,
. ugyancsak a sziliczei jégbar-
langból ugyanazt a fajt Anoplh-
thalmus hungaricus var. sziliczen-
.sis néven ismertettem. Hát ez
bizony — ha igaz volna —
óriási botlás lett volna és min-
denesetre elegendő ok lett volna
arra, hogy az Anophthalmus ne-
met végleg elejtsük. De lássuk
csak ezt kissé közelebbről.
Az a tény, hogy az aggteleki
barlangból az 4mophthalmus hun-
garicus-t és a pelsőczi, illetőleg
gombaszögi Ludmilla-barlang-
ból az Anophthalmus Bokori-t
leírtam, oly feltünést keltett,
hogy 1911-ben több bécsi gyüjtő
kereste fel a gömörmegyei bar-
langokat. Az aggteleki barlang-
ban csakugyan megtalálták az
Anophihalmus hungaricus-t, a fe-
lette ritka 4. Bokori-ért azon-
ban hiába forgatták fel az egész
Ludmilla-barlangot: majd át-
mentek a közel Sziliczére. a hol
vezetőjük az úgynevezett jég-
barlanghoz (mely tulajdonképen
nem is barlang, hanem dolina)
vezetvén őket, ott tényleg gyüj-
. töttek is egy állatot, melyet
Sziliczéről lévén szó, kineveztek
Trechus Bokortanus-nak, de mint-
hogy látták, hogy nincs szeme "
199
Gattung abzusondern ist, endgültig
abgesehen werden kann, da uns
die neuesten IEntdeckungen mit
vielen Übergüngen bekannt mach-
ten. Und jetzt kommt das Beste !
Er beruft sich darauf, dass ich aus
einer Höhle bei Szilieze (Gömörer
Komitat) im Jahre 1910 einen Tre-
chus Bokortanus mit kleinen Augen
und im Jahre 1912 denselben aus
der Eishöhle bei Szilicze nochmals
als Anophthalmus hungaricus var.
szíliczensis beschrieben habe. Dies
ware es wahr ware —
wirklich ein riesiger Verstoss ge-
wesen sein und auch jedenfalls
genug um Anophtihalmus als Gat-
tung endgültig fallen zu lassen.
Übrigens gehen wir der Angele-
genheit naher zu.
Jene Tatsache, dass ich aus der
Aggteleker-Höhle einen Anophthal-
mus hungaricus und aus der pelső-
czer, beziehungsweise gombaszö-
ger Ludmilla-Höhle den Anoph-
thalmus Bokorz besechrieben habe.
erregte so ein Aufsehen, dass im
Jahre 1911 mehrere wiener Samm-
ler die Höhlen des Gömörer Ko-
mitates besuchten. In der Aggtele-
ker-Höhle fanden sie tatsachlich
den Anophihalmus hungaricus, um
den áusserst seltenen 4. Bokori
durchwühlten sie umsonst die ganze
Ludmilla-Höhle : nachher begaben
sie sich in das nahe gelegene Szi-
licze, wo sie-durch ihren Führer
zur sogenannten Eishöhle (welche
eigentlicnh keime Höhle, sondern
eine Doline ist) geführt wurden,
wo sie tatsachlich ein Tier sam-
melten, welehes, nachdem von Sz1-
licze die Rede war, zum Trechus
ze WENI
200
és az aggteleki barlangban elő-
forduló 4. hungaricus-hoz nagyon
hasonló, rögtön a helyszínen
szinonimálták is a kettőt. 1912-
ben magam is megfordultam
ezen a vidéken és megtaláltam
a jégbarlangi Anophthalmus t,
melyet eddig csak hírből ismer-
tem és melyről hazaérkezésem
után — megállapíthattam, hogy
tényleg £nophthalmus, mely kö-
zel áll az aggteleki barlangban
élő A. hungaricus-hoz, de azzal
nem egyesíthető, azért A. hun-
garicus var. sziliezensis néven le
is írtam. De megállapíthattam
azt is, hogy "a jégbarlanoi
Anophihalmus-nak semmi köze a
szintén Szilicze határában fekvő
egyik barlangból való Trechus
Bokortanus-hoz. Az A. hungaricus
var. szeliczensis leírásának meg-
jelenése úgy látszik nem józa-
nította ki bécsi kollegáinkat, az
állat továbbra is Trechus Boko-
rianus néven szerepelt gyüjte-
ményeikben, tehát BREIT úr
gyüjteményében is. Igy hát nem
csodálkozhatunk, ha a később
csere útján szerzett A. var. Szt
ticzensits-ben ugyanazt az állatot
kapta, mely gyűjteményében
már Trechus Bokortianus név
alatt megvolt. A mikor azután
BRErr úr budapesti barátainak
figyelmeztetésére ezen tévedé-
séről meggyőződött, állatát a
valódi Trechus Bokortamus-szal
összehasonlíthatta és a két állat-
nak különbözőségét maga 1s be-
látta, szóbeli üzenetben elnézé-
semet kérte s hozzátette, hogy
ezt a téves állítását sürgősen
nach-
dem sie aber sahen, dass dieses
Tier keine Augen besitzt und dem
in der Agegteleker-Höhle vorkom-
menden 4. hungaricus sehr ahnlieh
ist, wurden beide gleich dort an
Bokortanus ernannt wurde ;
Ort und sStelle synonymirt. Im
Jahre 1912 besuchte auch ich die-
ses Gebiet und sammelte auch den
Anoplthalmus der Bishöhle, welehen
ich bisher nur seinem Gerüchte.
nach kannte und von welchem ich.
nach meiner Rückkehr feststellen
konnte, dass es tatsachlheh eim
Anophthalmus ist, welcher dem 4.
hungaricus aus der Ageteleker-
Hoöhle nahe steht, aber mit diesenx
meht vereimigt werden kann, wes-
halb ich ihn dann auch unter dem
Namen 4. hungaricus var. sziliczen-
sis besechrieben habe. Auch konnte
ieh noch feststellen, dass der
Anophthalmus aus der Kishöhle, mit
dem in einer Höhle des Gebietes.
von Szilicze vorkommenden Tre-
chus Bokoritanus gar nichts zu thun
hat. Das Erscheinen der Beschrei-
bung des 4. hungaricus var. szíli-
czensis seheint die wiener Kollegen:
nicht aufeenüehtert zu haben, das
Tier steckte auch weitershin im
ihren, also auch ein BREmrrs Samm-
lung als Trechus Bokortanus. Wir
können also micht im geringsten
staunen wenn er im spater durch
Tausch erhaltenen 4. var. szüliczen-
sis dasselbe Tier erhielt, welches
er sehon als Trechus Bokoritanus
besitzte. Als Herr BREIT spater
durch seine Budapester Freunde
auf diesen Fehler aufmerksam ge-
macht wurde, sein Tier mit dem
echten Trechus Bokortanus verglei-
vin sálási ya at stl darát 1984 TELT TENNEK TIL pg Eaödöes zés ate éz Vé KÜ ci
helyre fogja igazítani. Czikkét
1913. évi januárius 1-én tette
közzé, a helyreigazítás azonban
még a mostani deczemberig sem
jelent meg, úgy hogy az engem
most ért második támadásból kí-
folvólag kénytelen vagyok az
egész ügyet köztudomásra hozni,
hadd győződjenek meg gáncso-
lóim, hogy nem én vagyok az,
a ki dolgait .elhamarkodja".
A közelmúltban egy másik
nagyobb tanulmány jelent meg
DR. MÜLLER JÓZSEF trieszti gim-
náziumi tanár tollábóli, a ki a
Keleti-Alpok és a Balkánfél-
szigeten előforduló Anophthal-
musokat vette vizsgálat alá.
Munkájában nem átalotta engem
több helyen megleezkéztetni., a
miért csak hálás lettem volna.
ha megjegyzései a tárgyilagos-
ság keretében maradtak volna.
de mivel neki nem ez. hanem
okvetetlenkedő, minden alapot
nélkülöző leszólás volt a czélja,
kénytelen — vagyok állításait
egyenként kritikailat megvilá-
gítani.
Addig is, a mig MÜLLER úr-
nak sajátságos megjegyzéseire
érdemleges választ adnék, nem
201
echen und sich von der Verschie-
denheit beider Tiere überzeugen
konnte, ersuchte er mich durch
mündliche Mitteilung um Nach-
sicht, da er diese unrichtige An-
gabe baldigst verbessern werde.
Seine Arbeit erschien am 1. Januar
1913, die Rektifikation ersehien
aber bis jetzigem Dezember nicht.
so dass ich anlásslieh des mich
jetzt getroffenen zweiten Anegriffes
genöthigt bin die ganze Angele-
genheit zu veröffentlichen, damit
sich meine Tadler überzeugen
können, dass micht ich derjenige
bin, der seine Sachen ,übereilts .
Vor Kurzem ersehien eine an-
dere grössere Arbeit aus der Feder
des Gymnasialprofessors DR. JOSEF
MÜLLER in Triest! in weleher die
Anophthalmen der Ost-Alpen und
der Balkanhalbinsel einer Revision
unterzogen werden. In dieser Ar-
beit seheute sich der Herr Verfas-
ser-nicht, mir an mehreren Stellen
eine Epistel vorzulesen, wofür ich
nur dankbar gewesen wadre., wenn
seine Notizen objektiv geblieben
waren, da jedoch nicht dieses
sein Ziel war, sondern eine jeden
Grund entbehrende Beglimpfíung.
bin ich genöthigt seine Behauptun-
gen einzeln kritisch zu beleuchten.
Beror ich auf die sonderbaren
Bemerkungen des Herrn MÜLLER
eine meritorisehe Antwort geben
1 Beitrüge zur Kenntnis der Höhlenfauna der Ostalpen und der Bal-
kanhalbinsel. II. Revision der blinden Trechus-Arten. (Denksehriften d.
math.-natarw. Klasse d. kaisl. Akad. d. Wissenschaften. Wien. XC, 1913,
Ezt HAJI 129.
202
hagyhatom szó nélkül azt a
is súlyosnak látszó
nagyon
észrevételét, mely szerint ,esz-
telenség" volt tőlem, hogy az
Anophthalmus-fajokat külön nem-
ként választottam el a Trechus-
októl.
Mélységes . meggyőződésem,
hogy "MŰELER úr ebben As mar
gyon elvetette a sulykot, mert
azok az állítólagos átmeneti ala-
kok, melyek az dnophthalmus-
és Trechus-nemeket összekap-
csolnák, sehol sem léteznek, ——
lévén a tévesen ugyanegy faj-
hoz (lásd feljebb) számított sze-
mes alakok külön fajokhoz tar-
tozó Trechus-ok, a szemnélkülek
pedig ismét külön fajú Anopt-
thalmus-ok-!
Egyébként, hogy a Trechus-
és Anophtitalmus-nemek között
milyen mélyreható különbség
van, arról nagyon meggyőzően
tanúskodnak
latai!, a melyekből kitünik, hogy
a míg a Trechus-fajoknak erő-
teljes fejlettségű látódombjaik
(bulbus "ophthalmicus) és látó-
idegeik (nervus opticus) vannak,
addig az — Anophthalmus-fajok
agyveleje teljességgel nélkülözi
ezeket az agyszerveket..
Minthogy pedig a látódombok
elvesztése valamilyen
mélyreható befolyás eredménye
lehet, melynek az egész szer-
vezetre is ki kellett terjeszkednie
s melynek megmagyarázására a
barlangi önmagában
aligha elegendő, semmikép sem
PACKARD vizsgá-
csakis
sötétség
1 A Text-Book of Entomology.
würde, kann ich einen anschein-
leh sehr schwerwiegenden Vor-
wurf, nümlieh dass es von mir
ejn ,Unsinn" oewesen ist, die
Anophihalmus-Arten als besondere
Gattung von Trechus abzutrennen,
meht mit stillschweigen übergehen.
Es ist meine tiefe Überzeugung,
dass Herr MüLLER auch darin übers
Ziel geschossen hat, denn jene
angeblichen LUberganegesformen,
welehe die Gattungen Anophthal-
mus und Trechus verbinden sollen.
existieren nirgends, da die
fálschleh zu ein und derselben
Art (sSiehe weiter oben) gezogenen
Formen mit Augen zu besonderen
Trechus-Arten, die augenlosen aber
wieder zu besonderen Anophthal-
mus-Arten gehören.
Wie tiefereifende Üntersehiede
zwiscben den Gattungen . Trechus
und Anophtihalmus bestehen, be-
krüftigen genug die sehr überzeu-
genden Untersuchungen von Pa-
CKARD1, aus welchen hervorgebt,
dass wübrend bei den Trechus-
Arten " starck entwickelte Bulbi
ophthalmici und Nervi optici VOT-
handen sind, diese Organe bei
den Anophihalmus-Arten . gánzlieh
fehlen.
Da jedocb der "Verüste Fdér
Bulbi ophthalmici nur das Ergebniss
eimer . tiefgreifenden Eimwirkung
sein kann, welche sich auf den
ganzen — Organismus — erstrecken
musste und zu deren [Erklarung
die Dunkelheit. der Höhlen für sich
kaum hinreichend sein wird, also.
New York, 190835 p. 941.
7.
té ORA azza kal: elkelne
ANTS WD KE S át GITT BRETT,
1
tehető del, hogy
esetről-esetre
Trechus-fajt egy-egy Anophtihal-
mus-fajjá alakíthatott volna át.
Ennek megfontolásával teljes-
séggel nem bizonyos, sőt -nem
ez a befolyás
mindig egy-egy
is valószínű MüÜLLER úrnak az
a hiedelme. hogy az Anophtihal-
mus-ok polyphyletikus eredetű
állatok és mindegyik Anophthal-
mus-faj más és más Tyechus-
fajbók jött. volma létre. "Legfel-
jebb annyi lehetséges, hogy a
Trechus- és Anophthalmus-nemek-
nek közös törzsalakjuk volt,
melynek ivadékai bizonyos geo-
logiai korban s bizonyos. hatá-
rozott természeti viszonyok kö-
zött Anophihalmus-okká: s eset-
leg egy másik korszakban és
más viszonyok között Trechts-
okká lettek.
Szóval azt tartom, hogy az
Anophthalmus-fajok a vakságot
nem esetről-esetre a barlangok-
. ban szerezték, hanem már vala-
milyen vak ősalaktól örökölték,
mely az akkori természeti V1-
szonyok kényszerítő: befolyása
alatt talán kövek közt, kövek
alatt, vagy a földben élhetett és
szerteszéledt ivadékai azután
különböző barlangokba jutván,
otthelyt utólag különböző faji
bélyegeket öltöttek magukra.
Ámbár ennek a kérdésnek a
végleges megoldása csak akkor
lesz lehetséges, ha majd a mai
nap élő Anophthalmus-fajok phy-
203
kann es auch kaum angenommen
werden, dass dieser Kinfluss von
Fall zu Fall stets- je -eme Treelus-
Art in je elne dnophihalhmus-Art
umaáncdern hátte können. Nach Er-
wagung dessen ist MÜLLERS. An-
nahme durchaus . nicht gewiss,
sogar . micht einmal wahrschein-
lich, dass die Anophthalmen po-
lyphyletiseher Herkunít sind und
dass jede Anocphthalmus-Art. aus
einer anderem und anederen Tre-
chus-Art entstandemn ware. : Höch-
stens so viel ist möglheh, dass
die Gattungen Trechus.und 4Anoph-
ihalmus . gemelinsamen Ursprungs
sind: - die Nachkommen dieser
stamnmmform aber in besonderen
geologisehen Zeitaltern und unter
besonderen
zu Anophthalmen, beziehungsweise
in anderen Zeitaltern und unter
anderen Verhaltnissen zu Trechen
wurden. 3
Mit einem Wort, ich denke, dass
die - Anophthalmus-Artem die Blind-
heit meht von Fall zu Wallin Hoh-
len erwarben, sondern dass sie
diese Eigenschaft sehon von irgenc
eimer bliimden Stammform ererbten,
welche Form unter dem -Kinfluss
der damaligen . Naturverhaltnisse
vielleieht zwischen oder unter
Steinmen, oder im Erdboden lebte,
und deren allenthalben zerstreute
Nachkommen in versehiedéne Höh-
lem . geraten sind und bierorts
spaáter versechiedene Artcharaktere
angenommen haben.
Obwohl diese Frage erst dann
endgültig erledigt werden . kann,
als der phylogenetisehe . Zusam-
menhane der jetzt lebendén Anoph-
Existenzbedineungen
204
logenetikai összefüggése beható
tanulmányok alapján fog tisz-
tázódni, mindazonáltal szerintem
az Anophthalmus-ok monophyle-
tikus eredete már csak azért 1s
valószínűbb, mert más állatcso-
portok immár jól kikutatott
törzsfejlődésében 185 megerősí-
tésre talál. Így a föld alatt élő,
lépésről-lépésre terjedő s telje-
sen vak Spalaxr-fajokról tudjul,
hogy valamennyijök a paleszti-
nai Spalax Ehvrenbergi NHEHRG
származékai, mely viszont a
pliocaenkori Prospalaxm priscus
NHRG-re megy vissza? s ezzel
szemben kétségkívül a hóbort-
tal határos ,esztelenség" volna,
ha valaki azt az állítást kocz-
káztatná meg, hogy a mai nap
élő — Spalax-fajok — mindegyike
egy-egy külön Prospalax-fajból
jött létre s mindegyik esetről-
esetre vesztette el látóképessé-
gét. Az ilyen mélyreható s cor-
relative az egész szervezetet át-
rázó változás nem ismétlődhe-
tik úgyszólván naponta, hanem
bizonyára csak egyszer s egé-
szen különleges viszonyok kö-
zött történhetett meg a közös
ősalakon, melynek valamennyi
1 MénEpy LaAJos: Species generis
Spalax. A földi kutyák fajai szár-
mazás- és rendszertani tekintetben.
judapest, 1909, p. 225—242.
7 Ménnny LaAJos: Prospalax pris-
cus (Nhrg), a mai Spalaxok plio-
caenkori őse. (Magy. Tud. Akad.
Math. és Természettud. Közlem.
XXX, 1908, p. 251— 353.)
thalmus-Arten auf Grund eingehen-
der Studien gesichtet worden ist.
trotzdem denke ich istdie monophy-
letisehe Abstammung der Anoph-
thalmen schon deshalb wahrschein-
heher, weil diese durch die schon
gut erforsehte Stammesgeschiehte
anderen Tiergruppen bestatigt wird.
50 wissen wir von den im Hrd-
boboden lebenden, sich sehritt-
weise ausbreitenden und ganz
blimden Spalaxr-Arten, dass sie alle
Abkömmlinge! des palástimischen
Spalax Ehrenberge NHRG sind, wel-
cher wiederum auf Prospalar pris-
cus NHRG. aus dem Pliocán zurück-
geht? und es waáre schon an Blöd-
sinn grenzender , Unsinn", wenn
jemand behaupten wollte, dass jede
der heute lebenden Spalax-Arten
aus je eimmer besonderen Prospalax-
Art entstanden ist und jede Art
von Fall zu Fall ihr Sehvermögen
verloren hat. Eine solche tiefgrei-
fende und correlativ den ganzen
Organismus umsehüttelnde Um-
anderung kann sich nicht sozusa-
gen táglieh wiederholen, sondern
geschah gewissnureinmal und unter
besonderen Verhaltnissen bei der
gemeinsamen Stammform, deren
sámtheche Nachkommen die Blind-
1 L. v. MÉHELY: Species generis
Spalax. Die Arten der Blindmáuse in
systematischer und phylogenetischer
Beziehung. (Mathem. u. Naturw. Be-
richte aus Ungarn. Leipzig, XXVIII,
1910, p. 252—274.)
2 L. v. MÉHELY: Prospalax priseus
(Nhrg.), die pliocáne Stammform der
heutigen Spalax-Arten. (Ann. Mus.
Nat. Hung. VI, 1908, p. 811— 318.)
u öles kezT églálkába aga százástlákéeatlák Gst tlstás
ismert
utóda már magával hozta a vak-
ságot és a faji differentiálódás
azután később a lokális viszo-
nyoknak megfelelően (a Spalax-
ok esetében — a talaj ellen-
állásának különbözősége s a
táplálék, illetőleg a rágás kü-
lönböző módja következtében)
következett be.
Valamint tehát a Spalar-, úgy
az Anophthalmus-fajok is egy
"közös. már vak ősalakra veze-
tendők vissza, vagyis monophy-
letikus eredetűek s már ezen az
alapon is élesen elkülönitendők
a Treehus-októl, melyek nyilván
sohasem éltek át olyan viszo-
nyokat. melyek látódombjaik és
külső szemük elvésztését okoz-
hatták volna.
Tanulmányának 11—12. olda-
lán a szerző négy alfajnak még
bold. GAxGLBAUER-től származó
rövid diagnozisát közli, jegyzet
alakjában pedig a következőket
fűzi a leírásokhoz : , Egy ötödik
(GANGLBAUER, által in litteris le-
írt alakot (hirtus Stilleri a lokvei
barlangból, — Horvátországban)
rövidesen annak halála után
Csixi írt le (Ann. Mus. Nat.
Hung.) hirtus Kerteszi Csiki! név
alatt, daczára annak, hogy CsIKkI
úr az irodalomból láthatta volna,
1 A szerző alaposságára vall,
hogy ezt az állatot később folyton
Kerteezi és Kertecsi-nek nevezi,
pedig tudhatná, hogy világszerte
dipterologus — kollégámat
KEnRrész-nek hívják, tehát csak az
általam bevezetett Kertészi név le-
het helyes.
203
heit schon mit sich brachten und
deren spezifisehe Differenzierung
erst spater, den lokalen Verhaltnis-
sen gemáss erfolgte (bei Spalag
speziell durch die verschiedene
Widerstandsfahigkeit des Bodens
und die Nahrung, beziehungsweise
durch die verschiedene Art des
Kauens).
Wie die Spalax-, so sind auch
die Anophktihalmus-Arten auf eine
sehon blinde Urform zurüeckzu-
führen, sie sind also monophyle-
tisceher Abstammung und die letzte-
ren sind schon aus diesem Grunde
von den Trechen, welche wohl
niemals solche Verháltnisse durch-
lebten, die den Verlust der Bulbi
ophthalmici und des dáusseren Auges
verursachten, scharf zu trennen.
Auf Seite 11—12 seiner Arbeit
veröffentlieht Verfasser die noch
vom — verstorbenen GANGLBAUER
stammenden kurzen Diagnosen von
vier neuen Variletáten und fügt als
Fussnote folgendes den Besehreil-
bungen zűr Bane füniíte von
GANGLBAVER 1n litteris besehriebene
Form (hirtus Stilleri aus der Höhle
von Lokve in Kroatien) wurde
kurz nach dessen Tode von CSIKI
(Ann. Mus. Nat. Hung.) unter dem
Namen hirtus Kerteszi Csrxi!
öffentlieht, obwohl Herr CsIkI aus
MEL
1 Für die Gründlichkeit des Verfas-
sers ist es bezeichnend, dass er dieses
Tier spüter immer Kerteczt und Kertecst
nennt, obwohl er wissen sollte, dass
mein Kollege, der allbbekannte D1-
pterologe KERrTÉsz heisst, also nur die
von mir gebrauchte Schreibweise Mer-
tészi richtig ist.
ogy " GANGLBAUER fenntartotta
magának a leírást más név alatt
(lásd: Deutsche entom. Zeitsehr.
1911, 472). Szóvar én: nagy
bünt követtem el!
halála után leírtam egy Anopjh-
thalmus-t, melyet (ANGLBATER
akart leírni, illetőleg: helyeseb-
hogy
ben fenntartotta magának annak "
leírását. Nézzük csak mit mond
GANGLBAUER az idézett folyóirat
megfelelő lapján. Ott bizony
GANGLBAUVER semmit sem mond,
hanem STILLER Győző úr .. Meine
Höhlenexkursionen im 6 kroati-
schen Móntangebiet" czímű czik-
kében azt írja az idézett lapon,
hogy az Anophthalmus B. lika-
nemnsts-t att (t. 1. a lokvei bar-
langban) csak háromszor, az-4:
hirtus " Stilleri. GANGLB.-t ÖtSZÖT
fogta. Készséggel elismerem,
hogy én ezt a czikket annak
idején " elolvastam!, " de : honnan
sejthettem volna, hogy: GANGL-
BAUER az állatot le akartá írni,
sőt még fenn is tartotta magá-
nak annak leírását ? Azt hiszem,
hogy ezt MÜLLER úr sem tudja
megmagyarázni,
mikor mindenki tudott (GAawNGL-
BAUER szomorú hosszas beteg-
ségéről, mely alatt munkakép-
telen volt. Az említett név tehát
egyszerű nomen in litteris, mely
semmit sem mond és semmire
sem kötelez! I
Az A Scopolu-nál találjuk a
következő kirohanást. Szememre
1 Sőt ismertettem is (Rovartani
JEZ4 DD RAN ENSz BTK
GANGLBAUER
különösen a"
der Literatur hatte erseben können,
dasz sich GANGLBAVER die Beschrei-
bung derselben unter einem ande-
ren Namen vorbehalten hat (vel.
Deutsche . entom. Zeitsehr. "1911,
172)." Ich habe also eine grosse
sünde begangen! Nach dem Tode
GANGLBAUVERS babe. ich " emen
Anophthalmus beschrieben, welechen
GANGLBAUER beschreiben wollte,
dasheist richtiger sich die Beschrel-
bung desselben vorbehalten hat.
Prüfen wir demnach, was . sagt
GANGLBAUER an betreffender Stelle ?
Dort sagt GANGLBAUER nichts, son-
dern Herr V. SrTILLER schreibt im
seinem Artikel .Meine Höhlen-
exkursionen im kroatisehen Mont-
angebiet" auf angegebener Seite,
dass er Anophthalhnus B: tikanensis
hier(naámliech in der Lokve-er Höhle)
nur dreimal, A. irtus Stilleri GANGLB.
fünfmal" sammelte. "Ich gestehe
gerne, dass i1e€h diesen Artikel sei-
nerzeit gelesea habei, aber wie
hatte ich es ahnen können, dass
(G(ANGLBAUER das Tier beschreiben
wollte, oder sogar. sich die Be-
sehreibung: desselben vorbehalten
hat ? Ich glaube dies könnte Herr
MüÜLLER selbst nicht erklüren. be-
sonders wo jedermann von der
traurigen langen Krankheit (GGANGL-
BAUER "S wusste. wahrend derselben
er arbeitsunfahig war. Der ge-
nannte Name ist also ein einfacher
nomen in Htteris, welcher nichts
sagt und nicht bindet.
Bei 4. Scopolii finden wir den
nachsten . Ausfall. "Der Verfasser
1 Sogar auch besprochen habe (Ro- "
vartani Lapok. XVIII, 1911, p. 127).
Est
2988
veti a szerző, hogy nagyon kü-
lönös, hogy mikor a var. Bart-
kói-t és var. Sztlúgyii-t leírtam,
a var. Páveli-ról egyáltalában
nem teszek említést, mely pedig
emennek közeli rokonai. Majd
szememre veti, hogy legutolsó
leírásaim "nagyon hézagosak és
csak arra valók, hogy a rosszúl
jellemzett alakok szerzőségét
biztosítsam magamnak; a priori-
tás megóvását pedig szegényes,
gyorsan összetákolt diagnozisok
közlésével sietek elérmi. Erre a
methodusómra jellemző esetként
említi az 4Apholeuonus Bokort-ról
közölt leírásomat, melyről alább
Mméo lesz de végezzünk
előbb a Scopolti-kkel. 1912 ta-
vaszán Horvátországban jártak
és gyüjtöttek DR. IXERTÉSZ NÁL-
mán és DR. Soós LaJos kolle-
gáim, nemkülönben MIHóxk OTrró,
BARTKÓ Józser múzeumi prepa-
rátor kiséretében. — Gyüjtésük
eredménye egyebek mellett négy
Anophthalmus-fajta —— felfedezése
volt, melyek leírására azután
Minók engem kért fel. Ennek
hamarosan eleget tettem, annyi-
val inkább, mert itt történt meg
Minóx-kal első ízben az az eset,
amely azután a bihari barlan-
sokban MiHóK és Bokog kitett
csalétkes poharaival folytatódott,
hogy azokat nemcsak megdézs-
málták, hanem el is lopták vagy
összetörték. Tudtuk tehát, hogy
itt valaki illetlen módon sáfár-
kodik, azért siettünk a leírással.
Arról azonban nyugodt lehet
MüÜLLER úr, hogy a leírás nem
történt hévenyészve, mert a mit
SZÓ,
207
dass es sehr sonder-
WITÉt Mit VOT,
bar ist, wenn ich gelegentlich der
Beschreibung der Varietáten Bart-
kóz und. Szilágyii die var. Páveli
gar meht erwahne, obwohl diese
deren nachste Verwandte ist. Bald
wird mir vorgeworfen, dass meine
letztenBeschreibungen sehrlücken-
haft und nur dazu bestimmt sind,
mir die Prioritat sehlecht definier-
barer Wormen zu sichern : die Pri-
oritát . dureh — hastige Veröffent-
lichung schnell zasammengeworfe-
ner notdürítiger Diagnosen bewah-
rem will. Als charakteristisehes
Beispiel dieser Methode wird meine
Beschreibung des Apholeuonus Bo-
kori angeführt, auf welehe ich wei-
ter unten noch zurtúeckkommen
werde, zuerst aber erledigen wir
die Scopoli-Varietaten. Im Frühb-
jahr 1912 sammelten meine Kolle-
GENE DR ASS IKCHRNSSZ VINO DIR 1
JOÓS, ausserdem (0. MiHók und der
Práparator Museums J.
BARTKÓ in Kroatien. Das Ergebniss
ihrer Sammeltatigkeit war neben
anderem, auch die Entdeckung von
vier Anophthalmus-hassen, um de-
ren Beschreibung mich nachher
Herr Mirnók ersuchte. Ich bin. die-
sem Ersuchen auch. schleunigst
nachgekommen, umsomehr als es
hier Herrn Minók zum erstenmal
passierte, und sich spáater in den
biharer Höhlen mit den ausgeleg-
ten Köderbechern der Herrn MIHóK
und BokoR — wiederholte, — dass
diése . nicht nur entleert, som-
dern auch gestohlen oder zerbro-
chen wurden. Wir wussten also,
dass hier Jemand auf unanstándige
Weise waltet, darum eilten wir mit
UnNSeres
208
írtam, az alapos vizsgálat és
megfontolás eredménye és hogy
az általam leírt Páveli-re nem
hivatkoztam, annak tisztán csak
az az oka hogy [aza Kétúj
fajváltozat teljességgelnines vele
közelebbi vonatkozásban, mert
azok csakis a törzsfajjal hason-
líthatók össze.
De" nem is ebben mega
gyenge leírásokban rejlik a hiba,
hanem abban,
egy valamivel később megjelent
czikkében összezavarta az összes
fajtákat, vaktában szinonimált,
mikor pedig később meggyőző-
dött tévedéséről, nem sietett an-
nak helyreigazításával, mert hi-
szen ez CSsIkI-vel szemben soha-
ele
gendőnek találta erről MÜrLER-t
levélben értesíteni és végre 15
Csiki kap ki, mintha ő okozta
volna a zavart. Nem ez a helye
annak, hogy már most rátérjek
MÜLLER munkájának kritikájára,
majd még arra is rákerül a sor,
azonban nem hallgathatom el
azt a megjegyzésemet, hogyha
már vállalkozott a revizió meg-
írására, akkor legalább végezte
volna el tisztességesen. Nem
értem, hogy lehet valamiről vé-
leményt mit nem
láttunk : miért nem kérte tőlem
a typusokat megtekintésre ? Mi
évek óta vagyunk összekötte-
tésben, de ha nem is lettünk
hogy WINEKLER
sem szükséges! WINKLER
mondani a
der Publikation. Darüber kann aber
Herr MÜLLER vollkommen beruhigt
sein, dass die Beschreibung nicht
übereilt wurde, sondern was ich
niederlegte, das geschah nach
oeründlieher . Untersuchung — und
Erwágung und wenn ich mich aut
den durch mich besehriebenen Pá-
veli nicht bezogen habe, so ist des-
sen Grund einzig derjemige, dass
die beiden neuen Varietáten mit die-
sem in keiner naheren Beziehung
stehen, sondern nur mit der Stamm-
form vergliehen werden können.
Aber nicht darin und nicht in den
sehwachen Beschreibungen steckt
der Fehler, sondern darin, dass
WINELER in elnem etwas spater er-
sehienenem Artikel samtliehe Ras-
sen verwirrt und leiehtfertig syno-
nyimirt hat. Spater, als er sich von
seinem [Irrthum überzeugte, unter-
less er dieses zu rektifizieren, denn
so etwas ist CsIKI gegenüber nie-
mals nothwendig. WINSKLER hielt es
für genügend MÜLLER hiervon brief-
lieh zu benachriechtigen und zrm
Sehlusse wird Csikr gerügt, als
hátte er die Verwirrung verursaeht.
Es ware nicht am Orte, hier auf
die Kritik von MÜLLER s Arbeit ein-
zugehen, darauf werde ich noch zu-
rückkommen, aber ich kann nicht
versehweigen, dass wenn MÜLLER
sehon eine Revision dieser An-
ophthalmen unternommen hat, so
hátte er dies doch gründlieher er-
ledigen sollen. Ich kann nicht be-
ereifen wie Jemand darüber Urten
geben kann was er nicht gesehen
hat: warum verlangte er nicht
meine Typen zur Ansieht? Wir
sind sehon seit langen Jahren im
nala té ark áürűki áá
volna, megkaphatta volna azo-
kat, hiszen a Nemzeti Múzeum
anyaga minden komoly szak-
embernek rendelkezésére szo-
kott állani. MüLLER munkájából
egyáltalában sajnálattal látom,
hogy nemcsak a Magyar Nem-
zeti Múzenny mai nap egy ilyen
reévizióhoz már nélkülözhetetlen
anyagára nem volt kiváncsi, de
a sarajevol múzeum anyagát
sem kérte el, hanem megelége-
dett APFELBECK leírásainak idéző-
jel között való lemásolásával.
Úgy tudom pedig, hogy a sara-
: Jevoi múzeum híres gyüjtemé-
nyéből ÁAPFELBECK szintén min-
denkinek, a ki csak hozzá for-
dult, elküldötte és elküldi a
kívánt anyagot. Revizió alkal-
mával egyáltalában, ha nem is
minden anyagot, de vitás álla-
tok typusát okvetetlenül meg
kell vizsgálni.
[a MüLLERelkérte volna anya-
gunkat egészen más eredmény-
hez jutott volna, de úgy látszik
épen ezt akarta elkerülni !
De térjünk vissza az A4Apholeu-
onus Bokori leírására. MÜLLER
ennek kapcsán kifogásolja, hogy
nem hasonlítottam össze az ő
Aph. pubescens-ével, hanem csak
a Tagxi-val, sokat fecseg arról,
hogy nekem ennek létezéséről
tudnom lhkellett volna, hiszen
még az európai bogárkataló-
gusban (1906) is fel van em-
lítve, vagy JEANNEL monogra-
fiája is kioktathatott volna er-
ről. Hát nagyon is tudtam róla,
209
Verbindung, aber wenn wir es auch
meht waren, so hatte er die Typen
bekommen können, denn das Un-
garische National-Museum steht
jedem ernsten Fachmann stets zur
Verfügung. Aus MÜLLER s Arbeit
sehe ich überhaupt mit Bedauern,
dass er nicht nur auf das heutzu-
tage zu so einer Hevision unent-
behrliche Material des Ungarischen
National-Museums nicht neugierig
war, sondern auch das Material des
Landes-Museums in Sarajevo nicht
verlangte, sondern sich damit be-
onügte APFELBECK:-S Besechreibun-
gen unter Anführungszeichen ein-
fach zu kopieren. Wie ich weiss
sandte und sendet auch APFEL-
BECK jedermann, der ihn darum
ersucht, alles aus der berümhten
sammlung des Museums in Sara-
jevo zu. Bel einer
wenn auch nicht samtlhehes Mate-
rial, so doch die Typen strittiger
Tiere jedenfalls zu untersuchen.
Wenn Herr MÜLLER unser Mate-
rial eimverlangt hatte, ware er zu
ganz anderem Resultat gekommen,
augenseheinlieh wollte er aber eben
dies vermeiden.
Kommen wir nun zur Beschrei-
bung des Apholeuonus Bokori zurück.
MüttER macht dabei die Einwen-
dung, dass ich diesen nicht mit
seinen 4. pubescens, sondern nur
mit Taxt verglíchen habe, und lásst
darüber einen langen Wortsehwalm
ergiessen, dass ich doch von des-
sen Hxistenz wissen hatte műssen,
da er doch im europaisehen Kafer-
katalog (1906) angefübrt ist. Und
auch JEANNEL S Monographie hatte
mich darüber belehren
Aevision sind,
műssen.
210
hiszen MÜLLER mind a kettőt
egyszerre, egy " és: úügyazon
ezikkben írta le, sőt annak icde-
jén (19083) cserébe mindkettőt
meg ís küldötte nekem. Hogy
az én állatomat nem hasonlítot-
tam össze a MÜLLER pubescens-
éval, annak az az egyszerű ma-
27 hogy az 4. Bokori a
Tacxi-val áll "közelebbi rokon-
ságban. Egyébként pedig kér-
dem. hol van az megállapítva,
hogy minden új fajt az összes
ugyanazon nemhez tartozó fa-
jokkal vagy akárcsak egygyel
1s össze kell hasonlítani ? Hiszen
maga MÜLLER sem igen hason-
lítgat : hosszasan írta le két fa-
ját (Sitzber. Akad. Wien. CXII.
TJOZSEÁTTZÉ DET SS de mem
különböztette meg egymástól s
nekem magamnak kellett a kü-
lönbségeket kiböngésznem : te-
hát vegyen magának ő is annyi
fáradságot és olvassa el a diag-
nozisomat. Ugyanezt mondha-
tom az Anophthalmus Langhojfert-
ra vonatkozólag: leírásomban
megtalálhatja mindazt a mire
szüksége lett volna, kivéve azt,
hogy az új Neoduvalius alnembe
tartozik, a miről természetesen
még nem tudhattam.
Azonban térjünk vissza még
egy perezre a felületességre.
Azt hiszem ezen a téren MÜL-
LER urat alaposabb vád érheti.
Legalább azt látom, hogy az
irodalmat sem nézte át valami
nagy alapossággal, a mi már sok
czitátum hiányából is kitünik,
orarázata.
arról nem is szólva, hogy az én.
: munkáimat nem akarta ismerni.
Gewiss wusste ich davon, hat
doch MűüLLER beide in em 6 und
derselben Arbeit beschrieben, ja
sogar sandte er mir im Tausch
beide Artenzü. Dassieh mein Tier
nieht mit 4. pubescens MÜLL. ver-
glhehen habe, dessen Grund ist ein-
fach der, dass 4. Bokori eben mit
A. Taxi naher verwandt ist. ÜDbri-
gens fÍrage ich, wo ist es ausge-
macht, dass mann jede neue Art
mit allen Arten oder auch nur emer
Art derselben Gattung vergleichen
muss ? " Selbst MŰLLER tut dies
meht. Er beschrieb seine " bei-
dem Artem (Sitzber. "Akad. "Wien.
CXII. 1903, Abt. I, p. 18—84) sehr
langwierig, unterschied beide aber
nicht von einander und ich musste
mir selbst die Untersehiede heraus-
suchen ; also nehme er sich auch
so viel Zeit und Mühe um meine
Diagnose durehzulesen. Dasselbe
kann ich Anophthalmus Langhofjeri
betreffend sagen:; in meiner Be-
sehreibung kann er alles finden
was.er nur braucht; mur . das
nicht, dass das Tier in die neue
Untergattung Neoduvalius gehört,
wovon ich natürlieh nichts wissen
konnte.
Zum Schlusse kommen wir noch-
mals kurz auf die Oberflachlichhkeit
zurück. leh glaube in dieser Hinsiecht
kann Herrn MÜLLER eine egründ-
lhehere Beschuldigung treften. Wie
ich namlich gewahre, hat er selbst
die Litteratur — nicht — gehőrig
durehstudiert, was sehon daraus
ersichtlich ist, dass viele Zitate
fehlen, nicht zu erwaáhnen, dass er
td ta a Az dzk AAÉS !
holott ezekből egyik-másik érde-
kesebb dologról vagy újabb
felfedezéséről már előbb sze-
rezhetett volna tudomást. Igy
már 1902-ben! újból jellemez-
tem az Anophthalmus amabilis-t,
egy a múzeumi gyüjteményünk-
ben talált dalmácziai példány
alapján, kimutattam, hogy az 4.
Apfelbecki GANGLB. nem Aphae-
nops, 1907-ben pedig az 4. Budae
var. — hercegovinensis
a Speiseri mellé
és ott tárgyalom,
tematikai — hovátartozandóságát
már az 1906. évi európai kata-
logusban 15 megállapítottam. stb.
KRAUSS-t
helyeztem
miután szisz-
Ennyit nagy általánosságban :
tárgyi megjegyzé éseimet más al-
. kalomra tartom fenn magamnak.
211
meine Arbeiten vollkommen iemo-
rierte, obwohl "er durch dieselben
über einige interessantere Angaben
un neueren [IEnt-
elimige seimer
deckungen belehrt worden ware.
50 habe ich schon 1902 Anophthal-
mus amabilis nach einem dalmati-
nischen Exemplar unserer Samm-
lung neu besehrieben und festge-
stellt, Apfelbecki GANGLB.
kein A4Aphaenops ist, im Jahre 1907
aber stellte 1eh A. Budae var.
cegovimensis KRavss neben Speiseri
als besondere Art und behandelte
diese dort. machdem ich deren
systematische Stellung im Uatalo-
gus Coleopt. Europae 1906 schon
bekannt maehte. etc.
Dies vorlautig:; eine
dere Recension werde ich anderen
Ortes veröffentlichen.
alaisg AL
her-
eingehen-
Különfélék.
Új Anophthalmus-név. —
omás Ea oanet b éw XT.
Amophthalmus msignis- -t,
melynek
Az Ama eos ist emat AN ŰSSVEN E
kötetének 584.
lapjám leírtam az: új
neve azonban nem maradhat meg,
mert MÜLLER már alálbb (1912) alkalmazta ezt a nevet az A. Sehmidti
egy varletásának jelölésére
változtatom meg.
A Magyar Nemzeti Hl úzeum
— A Nemzeti Múzeum bogárgyűüjteménye !
szép gyüjteménynyel gyarapodott. BÁRÓ $SzAa-
podása.
egy felette gazdag és
SEZÉNE
az én fajom mevét 4. Dryops-ra?
BoKoR ELEMÉR.
bogárgyüjteményének gyara-
a közelmultban
LAY IMRE, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Dr. HORVÁTH GÉZA osztály-
igazgató ajánlatára ugyanis megvásárolta a múzeum részére APFELBECK
VIKTOR. sa arajevoi múzeumi Őr paliarktikus bogárgyüjteményét, mely-
ben különösen a Balkán-félsziget faunája van gazdagon képviselve.
A gyüjteményt, melyet APFELBBOK sok typusa tesz nagyon becsessé,
több mint 80 ezer példányból áll. "ÜSTKI ÉIRNŐ.
1 Allattani Közlemények. I, 1902, p. 42—58, 91—104.
2: Magyarország Bogárfaunája. l, 1905 —1908, b. 270 (49079.
3 4nophthalmus Dryops BokoR nov. nom. pro A. insignis BOKoR (Ann.
NMus: Nat. Hung. XI, 1918, p. 584) nec MűrzLegR (Wien. Eint. Zeitg. XXXI,
1912, p. 299). I
212
Irodalom.
Scheeser, Eduard: Sammelreise in das Hátszeger Tal. Re-
tyezat- und. Paring-Gebirge, unternommen von
Fr. Deubel und Ed. Scheeser im Juli 1912. (Berieht
des Burzenlánder sachsischen Museums in Kronstadt
1912, p. 21—33).
szerző leírja azt a kirándulást, melyet DEUBEL FRIGYES társa-
ságában a hunyadmegyei havasokba tett és mely a nagyon rossz
időjárás miatt nem járt épen a legjobb eredménynyel, legalább az
egyes helyekről felsorolt gyüjtött fajok közt nem találunk semmi
különöset, legérdekesebb még az eddig Erdélyből ismeretlen volt
Coroebus fasciatus Viuc. előfordulása Hátszeg vidékén. CSIKT.
Deubel, Friedrich: Die Entwicklung des Drilus concolor
Ahr. (Verh. u. Mitteil. Siebenbürg. Ver. f. Naturw. XLIII.
1913, p. 1—8. mit 5 Zeichnungen von EMILIE PoDEk).
szerző 1904 óta a Brassó felett emelkedő Czenken több mint
30000 Helix vindobonensis-t gyüjtött össze ősszel, hogy a Drilus con-
color lárva-kinézésű nőstényét, mely tudvalevőleg csigákban fejlődik,
nevelhesse. Ez sikerült is neki, a mennyiben 1910-ig mintegy 16—18
nőstényt nevelt, azonban egyetlen hímet sem, pedig ez a szabadban
nem épen ritka. Végre 1911 őszén a Czenk északnyugati oldalán
gyüjtötte a Hyalinta glabra, var. striaria-t, melyből azútán elegendő
nőstény mellett hímet is nevelt. Részletesen felsorolja a továbbiak-
ban, hogy mikor keltek ki és hány példányban a kifejlődött boga-
rak, majd röviden leírja a lárvát és a bábot és megállapítja, hogy
ennek a bogárnak teljes kifejlődéséig két esztendőre van szüksége.
Az érdekes fejtegetés könnyebb megértésére szerző ezikkét öt kép-
pel illusztrálja ( ? -lárva, elpusztult 9 -Ilárva, 9-báb, 9-bogár. c-bogár),
ezek azonban és ezt sajnálattal kell megemlítsem, különösen ha Ro-
SENBERG ezikkének! gyönyörű tábláira gondolunk, semmikép sem
sikerültek. ; ; CSIKI.
kk
Reitter, Edmund: Fauna Germanica. Die Káfer des Deutschen
teiches. IV. Bd. Stuttgart, 1912 (1913) ; 236 p., t. 129—152.
Folyóiratunk ezidei 1—2. számában ismertettem ennek a mun-
kának III. kötetét és máris beszámolhatok a möst megjelent (a ezím-
1 E. C. RosESRERG: Drilus concolor Ahr.: Hunnens VForvandling i
Skallen af Helix hortensis. (Entomologiske Meddelelser. Kjöbenhavn. [2] III
1909, p. 227—240, t. 4—5).
kö Lá Gád szétől a áó
di
éz dd kád öölabl ls aal
eeátke sa e a kaü ék kél
a
ú
új
2
B
sz
el
E
4
§
s.
218
lapon. helytelenüi 1912 áll) ÍV. kötetről, mely a növényevő bogarak
(Pkytophaga) három családját (Cerambycidae, Chrysomelidae, Laritidae)
tárgyalja. Ezzel a kötettel is, épúgy mint az előbb megjelentekkel,
a szerző egy újabb emlékkövet állított magának és nagy hálára kö-
telezte azt a sok érdeklődőt, a kinek kezében ez a munka forogni
fog. Az anyag feldolgozására vonatkozólag már nincs mit mondjak,
az épolyan mint az előbbi kötetekben és így csak az azok ismerte-
tésében elmondottakra hivatkozhatom újból. A feldolgozott három
családdal ugyan már nagyon sokat foglalkoztak, azért szerző mégis
sok újat nyújt: mennyi új, eddig figyelemre nem méltatott jellemző
bélyeget talált, melyek alapján azután a nemzetségek, csoportok,
nemek és fajok megkülönböztetését nagyon sok esetben biztos alapra
fektetve megkönnyíti. Ebben a kötetben is találunk sok újdonságot.
mint pl. Megarhagtum (mov. subg. Harpium sycophanta 3CHRNK. ÉS
mordax DEG. részére), Evodinus clathratus F. nov. ab. nigrosignata ÉS.
nov. ab. Flecki (a Kárpátokból), Lepturobosca nov. subg. Leptura virens
L. részére, utóbbinak szürkén szőrös alakját pedig ab. camescens-nek
nevezi, L. sermaculata L. nov. ab. Rybinskii (Beszkidek, Kárpátok),
T. cerambyciformis SCHRNK. nov. ab. beskidica és ab. humerifera (Besz-
kidek), L. erratica DaAnm. nov. ab. 5-punctata, Sirangalia (nov. subg.
Tepturalia) nigripes DEG. nov. ab. lividipenmis, Str. thoracica F.-nov..
ab. domina et nov. ab. heros, Typocerus attenuatus L. nov. ab. tyrolen-
sis, Caenoptera. Kiesenwetteri Mucs. nov. ab. castanipennis (Kis-Ázsia,
Araxes-völgy), C. plagiata RemricHe jó faj, Porphyrocenus nov. gen.
Purpuricenus spectabilis Morscmnm. részére, Callidostola nov. subg. Cal-
lidium aeneum DEG. részére, Callidium violaceum L. nov. ab. subvirens,.
Melasmetus nov. subg. Phymatodes femoralis MÉNx. részére, Phymáto-
derus nov. subg. Phymatodes glabratus CHaRp., pusillus F., lividus Rossi
és fasciatus VILL. részére, Phymatodes alnoides n. sp. (Kaukázus,
Egyiptom), Phymatodellus nov. subg. Phymatodes rufipes F. részére,
Megascemum Sharpi n. sp. (Japán), Hesperamdrius nov. gen. Hespero-
phames griseus WABR., cinereus VILL. és pallidus Otirv. részére, Aylocly-
ius nov. gen. Clyius chinensis CHEVROL. és CI. Popovi MwNwSnH. részére.
Xylotrechus rusticus L. nov. ab. uniformis, X. ibex GeBL. nov. ab.
uralensis (Ural), Pseudosphegestes nov. subg. Clythantus cinereus LAP.
részére, Phlytoecia nigricornis F. nov. var. tristriga (Oroszország ÉS:
nálunk : Budapest), Lilioceris nov. gen. Orioceris lilli 5cop., merdigera
L. és tibialis VruLa részére, Ciilotomina nov. gen. Gynandrophthalma
migritarsis LAc., Korbi Wsc., baetica WsSE és djebelina LEF. részére.,
Clyira laeviuscula F. nov. ab. biinterrnpta, Crypiocephalus angustelimba-
ius n. sp. (Déloroszország, Kaukázus, Oláhország), Cr. coryli L. nov.
"ab. dorsosignatus, Cr. guerceti SuFFR. nov. ab. subocularis, Weiselina
nov. gen. Nodostoma lenkorane Rerrrr. részére, Mireditha nov. gen.
218
Nodostoma ovulum Wsc. részére, Tiunarcha -tenebricosa E. nov. var.
circassica (Circassia). Ührysomela sanguinolenta L. nov. var. epipleurica "
(Spanyolország). Chr. daghestanica n. sp. (Daghestan), Chr. circassi-
cola (Kaukázus), Chr. crassunargo GeEnRwm. nov. ab. plumbeonigra (Er-
délyi havasok), Clr. coerulea OLrv. nov. ab. imarmarosensis (Márama-
ros), Chr. coerulans ScRiBa nov. ab. Starhonmi (Morvaország), Tünar-
chida Flecki n. sp. (Olákország). Colaphomega nov. gen. Colaspidema.
rufifrons OLrv.. Dufouri PEREZ és signatipenne GUÉR. részére, " Phyto-
dectia fiavicornis SUFFR. nov. ab. migrivestis, Spartómena nov. subg. -Ph.
fornicata BRÜGGM. részére, Belarima nov. gen. Adimonmta violacea Lcc.
részére, Prophyllis nov. gen. a szőrös Diorhabda-fajok részére, Ser-
mylassa nov. nom. Sermyla CHar. 1875 nec Apawms 1858, Galerucella
flavidula n. sp. (Transkaspia). Epithriz atropae FocDpkR. nov. ab. sutu-
rata HkrGR.. Cassida berolinensis SCFFR. nov. ab. pallidíventris és C
sauguinosa SuFFR. nov. ab. viridissima. Ha még" megemlítem, hogy a.
Halticini nemzetséget tárgyaló rész, azok kiváló ismerője. HEIKERTIN-
cER tollából származik és hogy ennek a kötetnek táblái is nagyon
jól sikerültek, úgy elmondtam mindent, a mit erről a kötetről el-
mondáni akartam és melyet szaktársaimnak csak melegen ajánlhatok.
1 CSIKI.
Krancher, Dr. Oskar: Entomologisehes Jahrbuch. 23. Jahr-
gang. Kalender für alle Insekten-Sammler auf das Jahr
1914. Verlag von Frankenstein $£ Wagner in Leipzig
(Lange Strasze 14). —- Preis Mark 1.60. ű JESRÉ
A rovarászok 1914. évi naptára mint rendesen, gazdag és vál-
tozatos tartalommal jelent meg. A havi teendők rovatjában MEIXNER
és MEYER folytatják az aprólepkék gyüjtéséről szóló oktató czikkü-
ket, mely ezúttal a Gracilartidae, Lyonetida és Nepticulidae családokra
vonatkozik. A sok apró közleményen kívül ez a kötet a következő
czikkeket hozza: C. ScHENKLING. A kedvtelés nemesítő hatása: FR.
Horruawsws, Téli örömek: V. Wtsr, Rovartani tanulmányok télen; 0.
MEIszsER, Rovartani megfigyelések 1912-ben Potsdamban és környé-
kén: S. BEER, Egy rovarászó nő első gyüjtőévéből:;. M.- GILLMER,
Anhalt szender-féléi: FR. BawxspERMaNxwx, Lepidopterologica 1912; H.
KIEFER, Adatok a felső Mur-völgy lepkefaunájához: M. GILLMER,
Sidemia Zollikoferi Freyer Németországban: K. MITTERBERGER, Be-
vált módja a bábok áttelelésének: FR: Horrmawxs, Híres lepkészek
arczképének gyüjtése: F. Pitcicn, Répabogárgyűjtés; W. KoEsTER,
Jelentés 1911—13. évi blombergi gyüjtéséről: G. WRapaATscH, Bogár-
gyüjtés rostával késő ősszel: K. DokRs, Bogárlárvák nevelése: G.
SCHEIDERER, Torzfejlődésű Chrysomela populi L.:; A. REICHERT, Egy
Strepsiptera-anya életéből: K. W. DALLE ToRRE, Tirol Neuropterál,
Esásír lés sé ködészlasztál
215
Panorpatái, Trichopterái, .. Dermatopterái, Orthopterái és Psyllidái;
H. Havrr, Hymenopterologica ; . C. SCHENKLING, Levéltetvekről; G.
SCHEIDERER, Biologiai dolgok Gargara genistae F.-ról; 0. KRANCHER,
Fontosabb rovartani irodalom. Végül pedig az 1912-ben tárgyalt Plu-
tellidák és Gelechiidák táblázatos összeállítása zárja be a kötetet.
melyet egy tábla és számos szövegközti kép is- díszít. CSIKI.
Társulati ügyek.
A . Magyar Entomologiai Társaság" 253. ülése 197153. szeptem-.
ber 20-án. — BiRó LÁJos megnyitja az ülést, melyen mint vendég
. DR. P. SPEISER labesi (Németország) orvos, kiváló dipterologus és
. neje is részt vett. Csiki ERxő kegyeletes szavakkal emlékezik meg a
napokban Temesvárott elhúnyt kegyesrendi tanár: DR. PACHINGER
ALaJos-ról, a ki parazitológiai tanulmányain kivül 1891-ben két ro-
vartami munkát is írt Kolozsvár lepkéiről és bogarairól, majd. elő-
adást tartott a keletafrikai magas hegységek nagy Carabidáiról, me-
lyek kivétel nélkül mind a bábrablókhoz ( Calosomini) tartoznak és
semmi kapcsolatot nem mutatnak a környékező síkságok faunájához,
hanem legközelebbi rokonaikat a mexikói magas hegységek egyik
nemében üdvözölhetik. Egyéb nemek viszont a palearktikus táj jel-
lemző nemeinek képviselői. Előadó bemutat néhány fajt erről a vi-
dékről, melyek közül kettő újnak bizonyult, ezek a Carabomorphus
. africanus Csrxi a Kilimandsáró lejtőjén fekvő Moschi-ból és a Card-
bops Kovácsi Csrxi, melyet tagtársunk Kovács Öpös gyüjtött Abesz-
sziniában.
Választmányi ülés 1913. szeptember 20-án. — Titkár jelenti,
hogy a m. kir. Rovartani Állomás igazgatósága az intézet könyvtári
duplumaiból nagy tömeg könyvet ajándékozott társaságunknak, a
miért a választmány köszönetét fejezi hi. Új tagokúl ajánlottak és
megválasztattak a következők :
FEKETE Győző fiúnevelő-intézeti igazgató — Szaloncza (Tren-
csén vm.)
IFJ. Kusisn Gyura könyvelő — Hadad (Szilágy vm.)
DR. KövrzzeY GERŐ járási és törv vényszéki orvos — Hátszeg
(Hunyad vm.)
Titkár , felolvassa Mirók Orró levelét, melyben választmányi
tagságáról lemond, a mit a választmány tudomásul vett.
A ,Magyar Entomologiai Társaság" 24. ülése 1913. október
hó 18-án. — MocságY SÁáwDpoR ,A British Museum fémdarázsai"
czímű ezikkét olvasta fel, mihez DR. HoRvárn Gáza és DR. KERTÉSZ
Kármás füznek megjegyzéseket a múzeumnak négy kulcscsal is el-
zárt gyüjteményeiről. — DR. KERTÉSZ KÁLMÁN röviden beszámol ez-
216
idei árvamegyei kirándulásáról, mely alatt a szuhahorai tőzeglápon
4 nagyon érdekes legyet fogott, köztük van az Eciomus alpinus HaL.,
melyet eddig csak Angolországból ismertünk. — DR. SCHMIDT ANTAL
bemutat néhány érdekes lepkét DiószeGny LászLó aradmegyei gyüj-
téséből, köztük a Zethes musculus-t, mely faj eddig csak az Amur
vidékéről és a Kaukázusból volt ismeretes. Az előadáshoz DiószEGHY
LászLó tett néhány kiegészítő megjegyzést.
A , Magyar Entomologiai Társaság" 25. ülése 1913. novem-
ber hó 15-én. — A látogatott ülésen DR. SzaBó Józser tartott elő-
adást ,A hangyák nőstényeinek önálló államalapításáról", melyhez
érdekes megjegyzéseket füztek BiRó LaAJos elnök, DR. KERTÉSZ ABA
és DR. SCHMIDT ANTAL. (Az előadás szövege jelen füzetünkben teljes
terjedelmében jelent meg).
,ROVARTANI LAPOK"
XX. Band. November—Dezember 1913. 11—12. Heft.
5. 169. — §. Mocsáry: Die Chrysiden des British Mu-
seum. — Verfasser berichtet, nachdem ihm das noch unbearbeitete
Material von Chrysiden des British Museum in London zur Bear-
beitung übergeben wurde, über die diesbezügliche Sammlung dieses
Instituts. Darunter waren 44 neue Arten, neben welehen Verfasser
noch aus der Sammlung des Ungarischen National-Museums 4t und
aus der Sammlung des Kaplándischen Museums 2, zusammen 37
neue Arten beschrieben hat. Interessant ist ein Vergleich der grös-
seren Chrysiden-Sammlungen, deren Material er teils durch seine
Durchaberbeitungen teils aus der Literatur kennt. Nach diesem be-
sitzen die Museen in Brüssel und München ungefaáhr je 300, Wien
und Genf (Saussure) je 350, Berlin und Paris und wohl auch
London je 400 Arten:; — diesen gegenüber besitzt das Ungarische
National Museum in Budapest 855 Arten und 99 Varietáten in 7124.
Exemplaren. Die Gesamtzahl der bekannten Chrysiden kann nach
Abrechnung der vielen Synonyme mit 1400 Arten berechnet werden.
5. 10. — N. Ch. Rothschila : Beitráge zur Lepidopteren-
fauna Ungarns. VI. — Der deutsche Text dieser Arbeit steht pa-
rallel dem ungarischen und ist dort einzusehen.
5. 173. — Dr. H. Rebel: Eine neue Gelechiidaa aus Un-
garn. — Der deutsche Text dieser Arbeit steht parallel dem unga-
risehen und ist dort einzusehen.
5. 175. — Dr. A. Pongrácz: Neuere Beitráge zur Neu-
ropterenfauna Ungarns. — Verfasser stellte alle Daten zusammen,
welche die Fauna des Landes seit dem erscheinen des Katalogs von
MocsáRgy bereicherten. Es werden bei allen Arten die Fundorte an-
geführt und einige nova beschrieben, deren lateinische Diagnose im
ungarischen Text einzusehen ist.
5. 186. — Dr. J. Szabó: Die selbstándige Koloniegrün-
dung der Ameisenweibchen. — Verfasser bespricht die dies-
bezüglichen literarischen Daten und berichtet inzwischen über seine
eigenen Versuche und Beobachtungen. Er sperrte drei befruchtete
Weibchen von Camyponotus ligniperda in Glasröhren. Nach seinen
Beobachtungen begannen die Weibchen am dritten Tag nach ihrer
Übersiedlung die Eiablage. Die mit Nr. 1 und 2 bezeichneten Weib-
chen hatten am 10 Tag schon je 13, das mit Nr. 3 bezeichnete 10
Eier abgelegt. Nach Ablauf von zwei Wochen vergilbten die Eier,
218
sechwellten an und wurden durchsichtig. In der fünften Woche ver-
zehrte jede Königin von ihren Eiern. Nach einer Woche hatten die
90 Nr. 1und 3ihre sámtlichen KEier verzehrt, ebenso verfahrte Ende
der siebenten Woche auch Nr. 2. Nachher lebte Nr. 1 und 3 noch
drei Wochen. Den weiteren Verlauf der selbstaándigen Koloniegründung
versucht Verfasser aus einzelnen im Freien gemachten Beobachtun-
gen zusammenzustellen. Bei Budapest fand Verfasser námlich auf
der Südseite eines Berges unter fast jedem Stein mehrere Kolonie-
gründende 2? in von der Aussenwelt ganz versehlossenen kleinen
Ráumen. Auf diesem Ort war fast jede Fase der Koloniegründung
vertreten. Er beobachteter auch mehrere: solehe kleine Familien, in
welchen ausser dem ? auch 4—5 sehr verkümmerte Arbeiter zuge-
gen waren, ihr Kerker war aber noch nicht eröffnet. Letztere Beob-
achtung bestatigt ganz jene Behauptung einiger Forscher, dass Cam-
ponotus ligniperda seine Kolome ganz ohne íremde Hilfe gründet. —.
5. 190. — LE. Diószeghy: Beitráge zur Lepidopteren-
fauna Ungarns. — Verfasser berichtet über das Vorkommen von
Zethes musculus MéÉx. bei Borosjenő in Ungarn, diese Art war bisher
nur aus Ost-Asien und dem Kaukasus bekannt. Ebendort sammelte
er auch Pieris Manmi MYyR., welche Art in Ungarn nur aus Orsova
und Herkulesbad bekannt war. Ausserdem werden beschrieben Par-
nasstus mnemosyne ab. microstictus, Pieris napi ab. Birói, Polygonia
L-album ab. Köntzeyi, Chrysophanus dispar-rutitus ab. Gábort, ab. bima-
culata und ab. minor, deren kurze lateinisehe Differentialdiagnose im
ungarischen Text einzusehen ist. Amphipyra micans LD. sammelte
Verfasser in 17 Exemplaren ebenfalls bei Borosjenő. —
s. 196. — F. Tomala: Beitráge zur Kentniss der Biolo-
gie von Synanthedon flaviventris Stgr. und Paranthrene
tabaniformis Rott. var. rhingiaeformis Hbn. und deren
Vorkommen in Ungarn. — Verfasser fand in den Ásten von
Populus alba an welchen die durch die Raupe von Paranthrene taba-
mformis verursachten Anschwellungen warnehmbar waren, auch die
Raupen von Synanthedon flaviventris. Letztere verursacht auch an
ganz dünnen Ásten gar keine Veránderungen. Dass die Raupe in
Salix caprea lebt, wie dies nach STANGE, STAUDINGER und anderen
bekannt war, konnte Verfasser nicht bestátigen. In den dünneren
Ásten sind auch kleinere schmutzig lilafárbige Raupen von P. tabani-
formis zu finden, aus welchen sich die var. rhingiaeformis HB. ent-
wickelt. Beide erwáhnten Formen sind in der weiteren Umgebung
von Budapest zu finden.
5. 197. — EF. Csiki: Anophthalmus oder Trechus? —
Der deutsche Text der Arbeit steht parallel dem ungarischen und
ist dort einzusehen.
Kleine Mitteilungen.
3. 211. — FE. Bokor: Neuer Anophthalmus-Name. — Ver-
fasser führt für Anophthalmus insignis BokoR 1913 (nec MünLeR 1912)
den neuen Namen Dryops ein. ; :
5. 211. — E.-Gsiki: Zuwachs der Coleopterensammlung
des Ungarischen National-Museums. — Verfasser berichtet,
"Jass die Sammlung dieses Instituts dureh Ankauf der APFELBECK-
schen Privatsammlung einen werthvollen und riesigen Zuwachs
erhalten hat.
Literatur.
5. 212. — E. Csixi besprieht Arbeiten und Werke von SCHEESER,
DEvBEL, REITTER und KRANCHER.
Vereinsangelegenheiten.
5. 215. — ÖOrdentliche Sitzung der Ungarischen Entomologi-
schen Gesellschaft am 20. September 1913. — E. Csiki gedenkt dem
vor Kurzem in Temesvár verstorbenen Prof. DR. A. PAcHINGER, dem
wir neben parasitologisehen Arbeiten auch zwei entomologiseche
Handbücher (über die Lepidopteren- und Coleopterenfauna von
Kolozsvár) verdanken. — Nachher sprach E. Csiki über die Calo-
sominen der ostafrikamischen Hochgebirge und legt zwei neue Arten
wor, namlich Carabomorphus africanus und Carabops Kovácsi. — In
der am gleichen Tage abgehaltenen Ausschusssítzung wurde ge-
sehafthehes behandelt und drei neue Mitelieder gewáhlt.
5. 215. — Ordentliche Sitzung am 18. Oktober 1913. — Nach-
dem Vorsitzender L. BiRó die zahlreich ersehienenen Mitglieder
begrüsste, sprach S. MocságyY ,Über die Chrysiden des British
Museum", DR. K. KeRrÉsz berichtete über seine diesjahrige Exkur-
sion in die Zentral-Karpathen, wo besonders das Torfmoor bei Suha-
hora interessante Arten ergab, darunter Ectomus alpinus HALID.,
welche Dipteren-Art bisher nur aus England bekannt war. — DR.
A. ScHMIDT besprach eiuige interessante Lepidopterenfunde des Herrn
L. Diószegeny, darunter Zethes musculus, welche Art bisher nur aus
dem Amurgebiet und dem Kaukasús bekannt war. Diese Art ist also
mieht nur für Ungarn, sondern auch für Mitteleuropa neu.
S. 216. — Ordentliche Sitzung am 15. November 1913. — DR.
J. SzaBó sprach über die selbstaándige Staatenbildung der Ameisen-
weibchen.
[686]
19
oO
2 16:
116.
Me
a 22
14.
192.
198.
/ 493.
82.
SSÜ0Ss
s109
109
SALA
. 194.
. 194.
2 ANAK
(6 0)
E E
s) 7 (
(tó te E seen
5 116
5. AL
if
9 akor
e. "ő £ gés NAG Ténté
DESCRIPTIONES NOVAE.
Coleoptera.
Anophthalmus (Duvalius) Mocsáyri Csixi — Hungaria: Bihar
— — —— Meziádis Csixi — Hungaria: Bihar.
— — —— Csatói Csiki — Hungaria or. : Com. Alsó-Fehér.
— — — Dryops BokoR nov. nom. pro insignis BOKOR
fmec. J. MÜLL..
Tachinus marginatus GYLLH. var. Fodori Csixi — Tátra.
Lepidoptera.
Parnassius mnemosyne L. ab. microstictus DiószeGyHY — Hun-
Pieris napi L. ab. Birói DiószegGyY — Hungaria. [garia.
Polygoma L-album Esp. ab. Köntzeyi DIÓSZEGHY — Hungaria.
Melitaea Aurelia Nick. ab. corythalina REBEL (t. 2, f. 1—2).
[ Hungaria...
Lycaena Bavius Evy. var. hungarica DiószeGyY — Hungaria
([orient.
— — — ab. Vargai Diószeayy — Hungaria orient.
— — —— ab. Rothschildi DiószegyyY — Hungaria orient.
Chrysophanus dispar-rutilus WERNB. ab. Gábori DIÓSZEGHY —
[Hungaria
— — —— ab. bimaculatus DiószeGny — Hungaria.
— — —— ab. minor DiószegGyy — Hungaria.
Rhypartoides Metelkana Lp. ab. vulnerata ULBRICH (fig.) —
[Hungaria centr.
. Cnephasia Wertheimsteini REBEL (t. 2, f. 13—14) — Hungaria.
. Hypsotropa Wertheimsteini REBEL (fig.) — Hungaria: Bihar.
. Lita Pazsicexyi REBEL (fig.) — Hungaria: Trencsén.
Neuroptera.
Centroptilunm hungaricum PowxGRÁcz(fig.)— Hungaria : Trencsén...
Ecdyurus Pazsiczkyi PowxGRácz (fig.) — Hungaria: Trencsén.
Stenophylaz Klapáleki PoxGcRácz(fig.) — Hungaria: Máramaros.
Chrysopa Pillichi PoxgRÁácz nov. nom. pro rufostigma PoNGRÁCZ
ÍInec Mc LAcHL. — Hungaria.
ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA,
MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA.
A
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG
HIVATALOS KÖZLÖNYE.
LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ
CSIKI ERNŐ.
XXI. KÖTET. — 1914.
37 szövegközti képpel.
BUDAPEST, 1914.
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA
II, RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3.
kant szá EN a ker én ian éa VÁC
te Le ÜK E
Tartalomjegyzék.
..apszám
Bokor Elemér: Az Áluni barlang — CG — — 2 13
— . A vak" Trechusok szeméről (16 képpel — — — — 59
Csiki Ernő: Adatok Magyarország bogárfaunájához. II. SAST
. Kadocsa Gyula: A Tapinostola musculosa Hb. előfordulása
Magyarországon (3 képpel) — — — — — — 1
Pazsicgky Jenő: Odontosia Sieversi Mén. Magyarországon
(képpe) -— — —— — — — — — -— 57
Pongrácz Sándor: Magyarország Neuropteroidái — — — 109
Rothschild N. Ch: Adatok Magyarország lepkefaunájához.
5 VERE SVETTE — — — — c — — as Üz
-Szilády Zoltán: Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke :
III. Hymenoptera — — — — — — — — §—8
Különfélék.
Személyi hírek — — — — — — — — — — - 95
.Kadocsa Gyula: A Synanthedon flaviventris Ster. magyar ho-
3 NETES e e EE S 05
.Pazsiczky Jenő: Egy hím-nős araszoló pille Trencsénből — 53
— Két bagolypille érdekes megjelenéséről — — — — 95
— Híimmnős araszoló Trencsénből — — — — — — 155
— Stauropus fagi hernyójának regeneráló képességéről — 156
Ulbrich Ede: Hermafrodíta Satyrus Hermione L. (képpel) — 96
Irodalom.
(Az ismertetett munkák jegyzéke.)
Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. — A Magyar
Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályainak folyó-
í Á irata. XI. kötet. — Budapest, 1913. — — — — 54
KRANxCHER, DR. O0 : Entomologiseches Jahrbuch. XXIV, 1915 — 156
"OLDENBERG L.: Beitrag zur Kenntniss der europaischen Droso-
philiden — — —-- — — — — — — — 97
PinuicH F.: Aus der Arthropodenwelt Simontornyas—z — — 156
KEBEL, Pgor. H : Beschreibung einer neuen Tortricide — — 6 96
Társulati ügyele.
A választmányi ülésekről — — — — — — 97, 105, 106, 158
A rendes ülésekről (26—31. ülés) — — — 54, 105, 106, 157, 158
A közgyűlésről. — — — — — — — — — — — 97
A csepelszigeti kirándulásról — — — — — — — — [157
Német kivonat. — Revue fürs Ausland— — 55, 56, 107, 108, 159
Descripttones novae.
Lepidoptera. §
p. 48. Satyrus Arethusa Esp ab. unicolor REBELL. — Hungaria:
Deliblat.
p. 48. Acidaltia immutata L. ab. atra REBEL. — Slavonia.: Progdr.
100. 458 Orambus paludellus HB. ab. nivellus REBELL. — Slavonia.:
Kupmovo; Mecklenburg.
108 (2 Homoeosoma compsotetta REBEL. — Hungaria: Deliblat
(Flamunda).
p. 74. Euzophera Chartottae REBEL. — Hungaria: Bihar (Cséh-
telek), Budapest (Svábhegy); Dobrudsha: Tulcea.
josol Coleophora, piticornis REBEL. — Hungaria: Deliblat (Fla—
munda). "
p. 52. — — Predotaella REBELL. — Hungaria: Deliblat.
.. ROVARTANI LAPOK
2 ; Z HAVI FOLYÓIRAT 3
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XXI. KÖTET. —— 1914 JANUÁR—MÁRCZIUS " 1—3. FÜZET.
A Tapinostola musculosa Hb. előfordulása
Magyarországon.
Irta: KApocsaA GyYurna.
Az elmúlt 1913. esztendő, rossz hirének ellenére, a magyar
mezőgazdasági entomologusoknak sok érdekes meglepetéssel szolgált.
Megoldást nyert több fontos, valóságos csapásnak mondható, rovar-
kártevő elleni védekezésnek immár évek óta szőnyegen fekvő kérdése
és meghozta ez esztendő, egyéb érdekes rovar mellett, a Tapinostola
musculosa HB. magyarországi tömegesebb megjelenését és ezzel kap-
csolatban érdekes életmódja tanulmányozásának alkalmát 1s.
Ez a szerény" ruházatú! lepke úgy a hazai mint a külföldi
lepidopterologusok előtt mint ,ritka", ennélfogva .drága" állat sze-
repel2? Mint mezőgazdasági kártevőről pedig eddig csak Orosz-
országból származó adataink vannak. Ezentúl azonban hazánk is
bátran szerepelhet már mint olyan ország, ahol a lepke .tömege-
sebben" és mezőgazdaságilag .kártékonyan" jelentkezett. A m. kir.
állami Rovartani Állomás jutott abba a .szerencsés" helyzetbe" —
ha ugyan szabad e kifejezéssel élnem — hogy ezt megállapíthassa.
és a kártevőnek hazai életmódját tanulmányozhassa. Az ilymódon
gyüjtött tapasztalatokat akarom most részletesebben ismertetni, mind-
járt előrebocsátva, hogy tanulmányainkat teljesen befejezetteknek
még nem tekintjük. Kutatásainkat a jövőben még folytatni fogjuk s
a kártevő életmódjának olyan fázisaira is leszünk tekintettel, amelyekre
az elmult esztendőben részint, mert mezőgazdaságilay kevésbé fon-
tosak, részint, mert a később említendő irodalmi adatokban már
részletesebben leírva, benfoglaltatnak, nem voltunk tekintettel. A szó-
banforgó rovar honi viszonyaink között folytatott életmódjának meg-
1 Erre czéloz tudományos neve is: tapeinos — szerény, stolé — ruha ;
musculosau — izmos, czélzással vastagabb erezetére.
2 DR. O, STAUDINGER £ A. BaxG-HAas legújabb (No 57.) . Lepidopteren-
Liste"-je szerint csereértéke: 7 80, ? 35 egység.
Rovartani Lapok. XXI. 1—3. (1914. III. 25).
2
figyelése és a rendelkezésre álló irodalmi adatokban foglaltak revi-
deálása JABLoNowskI Józser-nek, a Rovartani Állomás igazgatójának
az érdeme, a ki a , Deutsche Gesellschaft für angewandte Entomolo-
gie" 1913 őszén Würzburgban tartott közgyűlésén egy előadás kere-
tében a rovar hazai tömegesebb előfordulásának történetét már is-
mertette s a kinek az előadása a társulat évkönyvében napvilágot is
fog látni! Nekem csak annyiban van érdemem, amennyiben mint a
Rovartani Állomás tisztviselője s mint lelkes lepkész, a tenyésztési
kisérleteknél, a megfigyeléseknél, a meghatározásnál s az irodalmi
adatok felkutatásánál részt vehettem. Mint olyan szólhatok tehát a
tárgyhoz, a ki betekintést nyerhettem a rovar érdekes életmódjába s
aki — hogy úgy mondjam — végigkisérhettem szemeimmel egész
életén: a bölcsőtől a sírig — és a feltámadásáig !
Mielőtt azonban hozzáfognék a fentebb igértem részletesebb
tárgyaláshoz, állapítsuk még meg a lepke rendszertani illetőségét.
STAUDINGER-REBEL 1901-ben megjelent , Catalog der Lepidopteren des
Palaearktiscehen Faunengebietes" ezímű műve szerint a Nociuidae
nagy családjának Trifinae-alcsaládja Tapinostola LD. nemébe tartozik,
mely nemből hazai faunánkban a fentin kivül még ismert fajok: az
extrema HB., Hellmamni Ev. és fulva HB., de valamennyi ,ritkána.
vagy ,igen ritkának" jelezve. — . ő
Rendkivül érdekelt e lepke magyarországi története. Át
kutattam a hazai rovartani irodalom nagy részét; a hol csak sejtet-
tem, hogy valami adatra rábukkanok, böngésztem és így sikerült is,
nem mondom, hogy teljes, történetét összeállítanom.
A Tapinostola musculosa-t hazánkban először a Csehországból
1820-ban hozzánk származott KINDERMANN ÁLBERT (meghalt 1847-ben)
fogta?, a ki családjával egyik legszorgalmasabb lepkegyüjtőnk volt
és sok, nemcsak hazánk faunájára nézve, hanem az irodalom szá-
mára 15 új fajt fedezett fel hazánkban.
FRivanpszkY IMRE 1865-ben Pesten megjelent klasszikus művé-
nek , Jellemző adatok Magyarország faunájához" 93. oldalán a kö-
vetkezőket olvashatjuk : , Tapinostola musculosa HüB. (izomos Tarány.)
Mint szórványos faj Hurópa több tájain észleltetett ; rónáinkon, úgy-
szinte emelkedettebb lejtőinken, hol búzavetések léteznek, aratás után
a tarlókon napközben is ide s tova sebesen repdesve, de csak gyé-
ren található." Hogy KINDERMANN a lepkét hol fogta először, arra
nézve az adatot megszerezni nem tudtam. A fenti idézetből, mely
1 , Über einen neuen Getreideschüdling aus Ungarn. (Halmeule :
Tapinostola musculosa HB.)"
2 ABAFI-AIGNER LaAJos: A. lepkészet története Magyarországon. Buda-
iDesb AS98-p. 56
3
halála után 18 évvel később kelt, kitünik, hogy ekkor már hazánk
több helyéről volt ismeretes a lepke. Annál meglepőbb tehát a
későbbi irodalmi adatok amaz állítása, hogy a lepke csakis Buda-
pestről ismeretes.
Ezt állítja NécsevY Isrvás ,Barsmegye nagylepkéi" czímű ér-
tekezésében!, midőn a Barsmegyében 1893-tól 1899-ig gyüjtött lep-
kéiről beszámol s a Tapinostola musculosa-t, melyet Verebélyen gyüj-
. tött (VIII. 29.) egyetlen példányban, mint ritkább állatot említi föl,
mely addig csak Budapestről volt ismeretes. A. AIGNER LAJos
."A Noctuák biologiájához" czímű értekezésében? is ezeket írja:
. Tapinostola musculosa HB. hazánkban csak Budapestnél, itt is
igen ritkán, julius közepétől augusztus közepéig, mélyebben fekvő,
vagy nedves helyeken levő szántóföldeken akkor kel ki, mikor a
Benezúr érek ,
1. kép. — Tapinostola musculosa HB. — 4 — lepke, B — hernyó. 22.
(JABLoNoOwsKI nyomán).
búza csaknem megérett s akkor éjjel fogható, vagy úgy, hogy a
kaszásokat követjük, akik a Noctuát kaszálás közben felzavarják.
Napközt tarlókon is igen gyorsan röpül virágról-virágra, bogáncson
15 szeretülni." Az. 1896-ban megjelent , Fauna Regni Hungariae"-
ban is csak az olvasható : , Rara. I. Budapest." Ismerve most már a
lepke életmódját, hiszem, hogy Budapesten kivül több-kevesebb pél-
dányban más helyütt is gyüjtötték addig, erről azonban a szerzők-
nek nem volt tudomásuk, egyszerűen azért, mert a gyüjtők annak
idején nem közölték adataikat.
1 Rovartani Lapok. VII, 1900, p. 26, 60.
? Rovartani Lapok. VII, 1900, p. 210.
A Rovartani Állomás lepkegyüjteményében talált egy példányt
boldogult VEnLav IMRE fogta 1896. VII. 22-én ugyancsak Budapesten.
A Nemzeti Múzeum magyarországi gyüjteményében található négy
példány közül — amint erről DR. ScHűMIDT ANTAL úr szívességéből
személyesen meggyőződhettem —- kettőnek Szolnok, egynek Tisza-
luez és egynek Újpest a termőhelye. A legújabbi időkből csak egy
adatra bukkantam még, mely a lepke magyarországi gyüjtéséről tesz
említést és pedig BáRó N. Cu. RorHscwmiLD ,Adatok Magyarország
lepkefaunájához" czímű értekezésébeni, mely szerint a lepkét a
Hortobágyon fogta 1912 VII. 7T—11-én PREmpora nevű gyűjtője,
a kivel véletlenül akkoriban, a Hortobágyon járván sáskaügyben,
találkoztam is. Mindezen történeti adatok sorát bezárják végül az
1912. és még inkább az 1913. év alább ismertetendő — s a lepke
hazai történetének bizonyára legkimagaslóbb eseményei.
A lepkéről, mint mezőgazdasági kártevőről, eddigelé csak Dél-
Oroszországból származó adataink vannak. DLIspDEMawws az 1882. év
tavaszán a kubani kozák-területen (a Kaukázus északi részén) történt
utazása alkalmával elsősorban a rozson és másodsorban az őszi és
tavaszi búzán észlelte a kártevőt, mely a gabonának sok szántóföldön
a 23-át, másutt az 1/4-ét teljesen tönkretette. 0 egy új fajt vélt beane
felfedezni s elnevezte Tapinostola frumentalis-nak.? Véleménye szerint
e faj valószínűleg csak Délkeleti-Oroszországnak és Észak-Kaukázus-
nak a jellemző állata. Szerinte a zab és árpa a kártételétől teljesen
ment, mert utóbbiakon még olyan területeken sem találta, amelyeken
a rozs és búza, kisebb-nagyobb mértékben, fertőzött volt. Ellenben
találta a hernyóját a Bromus tectorum és Triticum repens szárában.
Részletesebben leírván a rovar életmódját és a kártételnek képét,
arra a következtetésre jut, hogy évente két nemzedéke van, az
első tavasszal : április májusban, a második: július — augusztusban
repül. A második nemzedéknek hernyói — véleménye szerint —
ugyanolyan életmódot folytatnak, mint a tavaszinak hernyói. Az át-
telelést illetőleg megfigyelésekkel nem rendelkezik. 4
Igazán alapos és minden tekintetben kiváló egy másik orosz
szerzőnek, MokRzEckI-nek a tanulmánya? MokRzEckI mindenekelőtt
megállapítja, hogy a LisxpEmaww leírta Tapinostola frumentalis nem
egyéb, mint a HÜBNER leírta 7. musculosa, amelyet alkalma nyilt meg-
1 Rovartani Lapok. XX, 1913, p. 75. .
? K. LINDEMANN : Tapinostola frumentalis, ein neues schádliches Insekt
Russlands. (Entomologische Nachrichten. X, 1884. p. 173.
3? Naturgeschichte einer Halmeule ( Tapinostola musculosa HB.) (Zeitschr.
, £. wi-s. Insektenbiologie. III, 1907, p. 50, 87).
figyelnie a tauriai kormányzóságban, ahol 1894—1899-ig nagy károkat
-okozott. De nemcsak Tauriában volt ismeretes a kártétele, hanem
megfigyelhető volt egész Dél-Oroszországban : Cherson, Jekaterinoslaw
e
. . és Stawropol kormányzóságokban és a Don- és Kuban-területeken.
MokezEckxki megállapítja; hogy a lepkének évente csak egy nem-
zedéke van, ez nyáron repül, és hogy az áttelelés petealakban
történik. A hernyója egyaránt él az őszi, valamint tavaszi gabona-
féléken. A vadon növő füvek közül, mint gazdanövényeket, felemlíti :
a Tyiticum repens-t, Bromus tectorum-ot, Bromus inermis-t és Aegilops
cylindricum-ot. A legrészletesebben írja le az egyes fejlődési alakokat
és rovar módját, valamint az észlelt kártételt. Adatainak helyességéről
meggyőződést szerezhettünk a Rovartani Allomáson is. Ez a komoly
tanulmány mindenkor forrásmunkája lesz a Tapinostola musculosa
életmódjával foglalkozóknak s jómagam is az alábbiakban nem egy
helyen fogok reá hivatkozni, különösen olyan részleteknél, amelyekre
nézve közvetetlen megfigyeléseink még hiányzanak.
1912. június 11-én a kis Pusztapó községből (nem messze
Szolnoktól) néhány búzatövet kapott a Rovartani Állomás, melyek
közül némelyik a csíkoshátú búzalégy (Chlorops taentopus) MEIG.
nyári kártételét mutatta, másokon ellenben nekünk ismeretlen zöld
hernyók kártételét észleltük. Próbáltuk a hernyókat tovább tenyész-
teni. hogy majd lepkét nyerjünk belőlük s így megtudjuk a kártevő
nevét, azonban a kitenyésztésük nem sikerült.
1913-ban május 5-én, ugyancsak fentemlített helyről, megint
kaptunk búzatöveket, eddig még nem észlelt kártételt tüntetve fel.
A felhasított hajtásokban apró, csontfehér színű és négy sötétebb
" hosszsávval díszített hernyókat találtunk. A beküldővel azonnal össze-
"köttetésbe léptünk, aki ezentúl készségesen küldte be időnkint a
tanulmányainkhoz szükséges anyagot (növényeket s rovarokat).
A május 5-én kapott vetés még alacsony, a jól megbokrosodott
búzanövények még zsengék voltak. A hernyók a hajtások belsejében,
ezek legalsó részében voltak találhatók. A kifejtett kis hernyók
gyorsan elmenekülni iparkodtak. Ekkor a kártételnek képe ilyen volt:
a hajtások belül a támadás helyén kirágottak oly módon, hogy a
megtámadott hajtás a rágás helyén könnyen két részre válik, a felső
rész már kis erővel is kihúzható. A megtámadott hajtás egyelőre
— látszólag — normális marad, később azonban elszárad. A hernyó
egy hajtással végezvén, átmegy egy másodikba, majd harmadikba s
így tovább s ezekkel is így bánik el. A hajtásnak csak kis része
lévén kirágva, elképzelhető, hogy egy-egy hernyó hány hajtást tesz
ily módon tönkre. MokgzEcxki azt állítja, hogy a hernyó a növény
belsejébe alúl egy kis kerek nyíláson át hatol be és valamivel
feljebb egy másikon át távozik. A Rovartani Állomásra beküldött
6
búzanövények ezen apró nyílásokat nem mutatták, jeléül annak, hogy
a hernyók felülről hatolnak be a hajtásba, amiről egyébként a most
említendő kisérlet is meggyőzött bennünket.
A május 15-én Pusztapóról érkezett búzavetésminta a kártétel-
nek még mindig ugyanazon képét mutatta, mint a tíz nappal előbb
érkezett küldemény. A hernyók azonban már valamivel nagyobbak
voltak. Minthogy a küldemény majdnem teljesen elszáradt volt-s így
tenyésztési czélra a növények felhasználhatók nem voltak, a Rovar-
d:
Sy V/
S h )
S j
gy j
j
1
N
KE
; SS úly
AY
JAS
Bonetúrélek,
. 2. kép. — Tapinostola musculosa HB. kártétele. A — tavaszi sarjadzó búzatő ;
a, b, c — a hernyó rágása folytán elhalt sarjak. — B — a hernyó befura-
kodásának helye. (JABLoNowsKI nyomán).
tani Állomás előtti gyepes területről egy csomó füvet ásattunk gyö-
kerestől s ezt egy edénybe beültetvén, rábocsátottuk a hernyókat.
A hernyók rövid idő mulva a hajtásokra vándoroltak s ott, a hol
ezeket a felsőbb részükön egy levél átölelte, a levél felső vállüregé-
ben, fejjel előre csakhamar befurakodtak a hajtásokba. A hernyók
eltüntek szemünk elől és csak a hajtás, vagy levél gyenge rezgése
árulta el, hogy az állat a növény belsejében tovább dolgozik.
A hajtásokat megjelölvén, már másod-harmadnapon azok felső részét
kihúzhattuk, mely el volt rágva. A hernyó azonban, egyre lejjebb.
7
haladva, tovább rágott. Befurakodási nyílásokat tehát itt sem észlel-
hettünk. A május közepén beküldött növényeken a rágás a hajtás-
nak mintegy közepén volt található. A lerágott rész hervadt, száraz,
míg az alsó rész még egyelőre zöld. A hernyók gyorsan végeznek
egy hajtással s bár csak kis részt rágnak ki egy hajtásból, e mun-
kájuk mégis elegendő arra, hogy az elhaljon. A gazdának a hernyó
ezen rejtett kártétele eleinte fel sem tűnik s csak későbben, június-
ban, veszi észre, hogy a vetése nagyon is hiányos, holott tavasszal
szépen bokros volt, hogy kisebb-nagyobb foltokon egészen elhalt. .
Ezeket a foltokat csakhamar felveri a gaz. Egy hajtásban csak egy
hernyó él, azonban egy növényen minden hajtás fertőzött lehet.
A hernyók éjjel vándorolnak egyik hajtásból a másikba. Nem tesz-
nek nagy útat, a legközelebbi ép hajtásokat keresik fel, — innen a
kártételnek foltszerű jelentkezése.
Május 25-én a hernyók színváltozását figyeltük meg: eddig
fehéresek voltak, mostantól fogva zöldesek. Hosszúságuk 10—17 mm.
között váltakozik, tehát különböző fejlődésűek. Később, amikor a
gyenge sarjak már alacsonyabb, magasabb szárt növesztettek, de a
kalászok még ,hasban vannak", juniusban, a hernyók már a szárban
találhatók. Most már szembetűnnek az említett kerek nyílások. A meg-
támadott szár alacsonyabb marad, a felsőbb része vastagabb, akár-
csak a csíkoshátú búzalégy nyári kártétele esetén. Elő is fordulhat,
hogy egy száron mindkét kártevő pusztít.
A hernyó növekedése szerint tehát a kártétel képe is változik.
.. Amíg a hernyó fiatal, lent él a hajtásban, amikor nagyobb, vastagabb
lesz, feljebb vándorol. Ilyenkor már kevesebb gabonaszálat pusztít
el, mert egyben több táplálék áll rendelkezésére. Mikor később a
kalászt ölelő levélhüvelybe furakodik, az éretlen, zöld kalászból táp-
lálkozik. Ha ilyenkor vizsgáljuk a növényeket, a levélhüvelyen kivül-
ről egy-két (néha három) kerek nyílást találunk, amelyen át a hernyó
be-, illetőleg kifurakodott. Ezek a kerek nyílások mindig jellemzők
a kártevőre, akár még bent van a hernyó a kalász mellett, akár pedig
már eltávozott onnan. A kalásznak legalább is a felét, de legtöbbször
a ?3 részét rágja le s csak ritkán van a kalász csak az egyik olda-
lán lerágva. Kibontva a kalászt a levélhüvelyből, ennek belsejében
megtaláljuk a jellemző zöldes hernyó ürüléket. A kalásznak épen
maradt része később esetleg kitolakodik a levélhüvelyből, de termése
mezőgazdaságilag teljesen értéktelen. Tömegesebb fertőzés esetén a
kalászoknak gyakran 50 és több százaléka ilyen sérült. Ehhez a kár-
tételhez még hozzászámítandó a tavaszi kártétel is s így érthetővé
válik, hogy alkalomadtán, mint annak idején Dél-Oroszországban, a
Tapinostola musculosa valóságos csapásnak minősítendő.
Junius 19-én a fogságban két hernyónk bebábozódott. Midőn
JABLONOWSKI junius 21-én Pusztapón járt, szintén -talált már néhány
bábot, sekélyen a föld felszíne alatt, de a hernyók legnagyobb része
még a gabonaszálakban tartózkodott. Hosszúságuk ekkor már 30 mm. ,
vastagságuk mintegy 4 mm. volt. A hernyók kifejlődése minden-
esetre az időjárástól, a korai vagy késői kitavaszodástól és ennek
következtében a növények fejlettségétől függ leginkább. Mire a ga-
bona érni kezd, tehát az aratás előtt, rendszerint már kifejlődtek a
hernyók is. Elhagyják a kalászokat, a földbe vonulnak, ahol mint-
Bernczürélek; .
3. kép. — Tapinostola muűsculosa HB. kártétele. I—III. — a hernyó rágó-
munkája. A kerek lyukak a hernyó befurakodásának helye. (JABLONOWSKI
nyomán).
egy 4 cm. mélységben, a gabona gyökerei körül, földből egy kis
üreget készítenek maguknak s itt egy-két napi pihenés után —
munka után édes a nyugalom! — bábbá alakulnak át. A barna
báb olyan, mint a többi bagolypilléé, leírását részletesebben adta
MokRzExcki idézett munkájában.
eke üö áé áséjbák d
Mintegy 10—12 napi bábállapot után megjelenik a pille. Fog-
ságban junius 21-én kelt ki az első pillénk, a mely meghozta nekünk
a rejtély megoldását is ; megtudtuk, hogy a Tapinostola musculosa-val
kötöttünk közelebbi ismeretséget. Bár mintegy 50 drb hernyót nevel-
tünk fel és Pusztapóról is kaptunk bábokat, csak 7 drb pillénk kelt
ki, legtöbbje július hó folyamán. A szülőállatok leírásától is felmentve
érzem magamat, részletesebben tartalmazzák azt a különféle lepké-
szeti könyvek. Érdekes megfigyeléseket tett Mokgzecxi a szabadban
a lepkére vonatkozólag. A tauriai kormányzóságban június közepén
kezdődött a rajzás s eltartott július 23-ig, mikortól fogva már csak
egy-két elkésett példány volt található. . Napközben a lepkék mozdu-
latlan ülnek a gabonában, a földön és füveken, csak estefelé élén-
külnek meg, a gabona felett repülnek és a különböző — a gabona-
földön és szomszédos tisztásokon levő — virágok nedvéből táplál-
koznak. Naplementétől éjfélig a repülés felette erőteljes. Szívesen
repülnek a világosság felé és a lámpa körül — gyűjtőknek mi
izgató ezt hallani! — a körbe repülő pillangóknak ,egész felhője"
képződik. Kikelés után csakhamar párosodnak. A párosodás s utána
a petelerakás az esti órákban -történik. Kopulában körülbelül egy
óráig maradnak. A megtermékenyített nőstények petéiket a gabona
és vadon növő füvek szárára és levelére tojják le. Egy lepke több
ízben s átlar 250 petét tojik. Ezeket vagy lánezszerűleg 20-ával,
vagy kétsorban, vagy csoportosan kettesével rakja le, avagy egyen-
kint , elszórja", gyakran élettelen tárgyakra is. A petéket átlátszó
nyállal ragasztja le, mely a levegőn megkeményedik és a petéket
vékonyan betakarja. Az imago 5—7 napig él. A petelerakás előtt a
nőstény megélénkül, gyorsan felfelé szalad a növényen, miközben
azt lábaival átöleli és a fara végével súrolja ; potrohát közben görcs-
szerűleg összeszorítja. Midőn kiválasztotta már a növényt a pete-
lerakás ezéljaára, megfogódzik abba a lábaival, összehúzza potrohát és
megkezdi a petelerakást.
A pete! világossárga, gömbölyű, felül lapos, oldalain élekkel,
átméretben 0-5— 0-6 mm. Ősz felé a színe fehéres, burokja kemény
lesz és az oldalélek erősebben kiemelkednek. Ilyenkor gyommag-
vakhoz hasonlók. Az embryo még a nyár második felében fejlődik
ki s októberben már a héjon át láthatóvá válik. A peték egy részében
azonban az embryo kifejlődése csak később következik be: mind-
azonáltal a tél elérkeztéig a peték legnagyobb részében az embryo
már kifejlődött, mely azután a telet a peteburokban tölti. Ez a burok
az időjárás viszontagságai ellen jól védi. A kis hernyók csak a kö-
. vetkező tavaszon kelnek ki. A petéből kibújt hernyók először a leg-
1 Mokgzecxi leírása szerint idézett helyen.
10 2
közelebb álló füveket keresik fel, azután átmennek a gabonanövé-
nyekre. Rendkívül érdekes és gyakorlati értékkel birók MOKRZECKI
következő adatai: 1895-ben egy orosz gazda márczius 20-án vetette
el a zabját, április 2-án kikelt és április 38-án, vagyis 6 nappal ké-
sőbben, már fertőzött volt a kis hernyókkal. Előzőleg márczius
közepén a Bromus-on találta őket MoxkRzEcxki. 1897-ben egy táblán
az árpa április 22-én kelt ki és április 24—27-én, tehát 2—5 nappal
későbben, a kis hernyók már benne voltak. Némelyik hajtás még
alig volt néhány cm.-nyi magas s belsejökben a 3—4 mm. hosszú
hernyócskák már megtalálhatók voltak. A hernyók újra jelentkezése
tehát egy hónap leforgása alatt történik: márczius második felétől
április második feléig.
Ilymódon elérkeztünk a Tapinostola musculosa életkörfolyásának
ama pontjához, a honnan kiindultunk, a mikor ugyanis tavasszal a
hernyócskák már benn találhatók a gabonában, mint a pusztapói
május 5-iki küldeményben.
Ezek után a hernyó leírását adom, úgy amint azt JABLO-
NOWSKI már idézett német értekezésében leírta. Mint már tudjuk, az
orsóalakú Tapinostola-hernyó fiatalkorában, tehát nálunk majdnem
május végéig csontfehérszínű és négy hosszsáva sötétebb, szürkés
színű. Jűniusban, mikor már a kalászt rágja, zöldes lesz. A fej majd-
nem állandóan barnássárga marad, fiatalabb korban világosabb, később
valamivel sötétebb. A szemek és szájrészek. vagy legalább is ezek.
szélei, feketések. Jellegzetes a három mellgyűrű és utolsó előtti test-
gyűrű rajza. Hátán a hernyónak két hosszsáva van, ezek szélessége
valamivel nagyobb, mint a közöttük fekvő, eleinte fehéres, később
zöldes sáv. A két oldali hosszsáv majdnem ugyanolyan széles, mint
a háti sávok és a fekete stigmák mentén haladnak, de úgy, hogy
utóbbiak még magában a sávban, ennek alsó szélén találhatók. A háti
és oldali sávok közötti, eleinte fehéres, később zöldes sáv valamivel
szélesebb, mint a két háti sáv közötti. A négy hosszsáv a fiatal
hernyókon (15—20 cm.) jól szembetűnik, később az oldaliak eltűn-
nek, avagy csak nyomokban maradnak meg. Öregebb hernyóknál a
háti hosszsávok is elmosódnak. E sávok színe állandóan némileg
szürkés, de idősebbeknél némileg vöröses is.
Az első mellgyűrűn egy félköralakú nyakpaizst találunk,
melynek elülső széle majdnem egyenesen lemetszett, az oldalsó és
hátsó szélei együtt egy félkört alkotnak. Az oldalsó és hátsó szálak
mindig feketések (vagy sötétbarna színűek), fiatal hernyóknál e sö-
tétebb szegély igen keskeny, idősebbeknél valamivel szélesebb. Az
elülső szegély gyakran fehéres, világos mint a fej, néha azonban
két sötétebb, de azért még mindig világos, barnássárga folttal bír a
háti sávokkal egy irányban. E két foltocska idősebb hernyóknál
TF 11
egyre szembetünőbb, sötétebb lesz, úgy hogy már középnagy her-
nyóknál feketések, vagy sötétbarna színűek és nagyobbak is és néha
a keskeny félköralakú szegélylyel össze is nőnek. Ugyane testgyűrűn
oldalvást a stigma előtt található egy barnás (feketés) előrenyúló
hosszúkás foltocska.
A második mellgyűrű háti részén kettő, négy vagy hat kis
folt található s mindig a két háti sávon, két részre osztva. Ezek a
foltok csakis sötétebb, feketés (barnás) színükkel tünnek ki a, szürke
háti sávokból. Számuk a kor szerint növekedik: fiataloknál kettő,
középnagyoknál négy, kifejlett hernyóknál hat a számuk. Ha a háti
sávok színe eltünik, akkor csakis az elülső két foltot láthatjuk. E
gyűrű oldalain három-három folt van, melyek közül az alsó kettő
nagyobb s az oldalsávon van, míg a harmadik ezek felett a széles
fehéres, később zöld, sávban található. E három folt egy egyenszárú
háromszöget alkot.
A harmadik gyűrűn ismét a háti sávokon négy folt talál-
ható (kettő-kettő egyen), de ezek gyakran hiányoznak is, különösen
idősebb hernyóknál. Az oldalsó három folt ugyanolyan elhelyező-
désű, mint az előbbi gyűrűn.
Az utolsóelőtti testgyűrű hátulsó szélén négy kis, barna
folt látható, melyek mindegyike a négy hosszsávon fekszik. Némely
félig kifejlődött hernyóknál ezenkivül a két háti sávon fekvő foltok
mindegyike előtt még egy-egy barna pont is található. A négy folt
az idősebb hernyóknál is rendszerint megvan, de hiányozhatik 1s.
Találm azonkívül némely félig kifejlődött hernyókon a második utolsó-
előtti testgyűrűn is és pedig a háti sávokon, két barna pontszerű
foltot. Idősebb hernyóknál e testgyűrű foltjai teljesen hiányzanak,
vagy csak nyomokban vannak jelen. Fiatalabb hernyóknál az utolsó
testgyűrű hátlapjának széle is barnán szegélyezett, de később a
szegélyezés elmarad. A többi testgyűrűn nincsenek külön jegyek.
A hernyókat majdnem kopaszoknak mondhatjuk, mert a gyenge,
barnás szőröcskéket csakis erősebb nagyításnál vehetjük észre.
A fentebb ismertetett barna foltok mindegyikében rendszerint egy-
egy szőröcskét találhatunk és főleg az idősebb hernyók mindegyik
háti és oldali foltjában, de oldalvást, majdnem a szélén, mindig egy
kis fehér foltocska vehető észre, közepén fekete ponttal és ebben
egy kis szőrrel.
A-honi tapasztalatok szerint a Tapinostola musculosa a gaboná-
nak jelentékeny kártevője. Mint az Pusztapón megfigyelhető volt, a
kártétel nem terjed ki az egész gabonatáblára, hanem első sorban
az útak melletti részekre, legyen az út gyomocs, vagy gyommentes.
Pusztapón az a búzatábla, amelyikből mintegy 25—30 hold volt
erősen fertőzve, közvetetlenül egy szántóföldi út mellett feküdt, amely
12
majdnem gyommentesnek volt mondható; holott egy másik, árpa-
tábla, amely kisebb fertőzést mutatott, nagyobb kocsiút mellett terült
el, melynek szélei erősen gazosak voltak. A pusztapói eseten kívül
1913-ban még egy másik hazai eset is fordult elő. Május 26-án
Pusztavarsányból (Jász-Nagy-Kun-Szolnok m.) kaptunk a Rovar-
tani Állomásra egy zabvetésmintát s abban egyéb kártevők mellett
két Tapinostola-hernyót is találtunk. Különösen ezen utóbbi eset
enged következtetést arra, hogy az állat hazánkban éppen nem lehet
olyan ritka, mint amilyen a híre. Hogy mégis ilyennek ismerjük,
annak első sorban az az oka, hogy a gazdák úgy a tavaszi, mint
nyári kártételét más rovar művének tulajdonítják (Chortophila sepia
MEIG., Chlorops taentopus MeEIrG.), vagy akik esetleg a hernyókat
észre is veszik, röstelik a fáradságot, hogy szakintézethez beküldjék
s bővebb felvilágosítást kérjenek : másodsorban pedig hibásak maguk
a lepkészek is, akik az aratás után árván álló tarlókat és ezek kör-
nyékét nem keresik fel. holott a Tapinostola-n. kívül ilyenkor és itt
bizonyára akadna a hálóba más értekesebb lepke is.
Hazánkon és Dél-Oroszországon kívül található még a lepke :
Dél-Európában, Dél-Angliában, Közép- és Dél-Németországban,
Afrika északnyugati részében, a Kanári-szigeteken, "Kis-Ázsiában,
Syriában, Armeniában, Észak-Perzsiában és Turkesztánban.! Irodalmi
adatok, melyek olyatén elszaporodásáról szólnának más országban is,
mint az idéztem orosz adatok, nem állnak rendelkezésünkre.
MOKRZECKI említi, hogy a lepke a tauriai és szomszédos kor-
mányzóságok területén 1894—1898 bezárólag szaporodott el töme-
gesen, aztán a száma oly gyorsan és rohamosan leapadt, hogy csak
ritkán lehetett egy-egy sérült kalászra akadni a szántóföldeken. A.
Tapinostola ezen leapadását ellenségeinek tömeges elszaporodásában
véli. A következő parasitáit figyelte meg : Ichmeumon sarcitorius WEs.,
Amnomalon humeralis BRauwss és latro ScHR., Bracon abscissor NEES. és
Anihraz flava L. A KRovartani állomáson tenyésztett Tapinostola-
bábokból mi is nyertünk parasitákat: 3 drb még meg nem határozott
Hymenopterát, azonkívül egy légyfaj tonnabábját, melynek azonban
kitenyésztése nem sikerült. A kártevő ellenségeinek tömeges elsza-
porodása esetén természetesen gyorsan leapad a száma s ismét évek
lassú és észrevétlen elszaporodása szükséges ahhoz, hogy megint
fenyegetően jelentkezzék.
Az elmondottakból valószínű, hogy a Tapinostola muscu-
losa HB. hazánkban sem olyan ,ritka" állat, mint azt az 1T0-
dalmi források megjelölik, de megengedjük, hogy mező-
1 Staudinger—Rebel: Catalog der Lepidoptéren des Palaearctischen
Faunengebietes. Berlin, 1901, p. 189.
18
sazdaságilag kártékonyan, tehát tömegesebben, csak
időszakonkint jelenik meg, mikor is elszaporodván rovar-
ellenségei, ezek a további jelentkezését ismét a mimni-
mumra szorítják vissza.
Befejezésül még néhány szót a védekezés kérdéséről. A
Tapinostola ismertetett életmódjából tudjuk, hogy az áttelelés pete-
alakban történik a tarlókon és vadou növő füveken, ennélfogva
minden olyan, eljárás, mely ezen téli fejlődésalaknak az elpusztítását
czélozza, megfelelő és eredményes lesz. A petének elpusztítása leg-
jobban és legolcsóbban az őszi alászántással történik. A tiszta és
idejében elvégzett földmunka, mint annyi más kártevő ellen, a
Tapinostola ellen is segít. Tekintetbe véve, hogy a modern mező-
gazdálkodás szelleme — melynek legfőbb alapelve az okszerű föld-
megmunkálás — lassankint áthatja hazánk valamennyi gazdáját, a
Tapinostola-nak olyatén nagymérvű elszaporodására, mint Dél-Orosz-
országban, nálunk sohasem számíthatunk. Olvasva LINDEMmANN idézett
értekezését, valósággal megdöbbenünk az ott uralkodó állapotokon.
Ez a szerző arról értesít, hogy az oroszok a kubani kerületben a
téli gabonát a legtöbbször: a nyári gabonának tarlójába vetik, elő-
zetes megszántás nélkül. A gabonamagvakat egyszerűen rászórják a
tarlóra, azután boronával végigjárják, hogy a magvak némileg földdel
alátakartassanak. Természetesen ilyen viszonyok mellett Eldorádója
van nemcsak a Tapinostola-nak, hanem mindenféle rovarellenségnek.
De igaz marad a régi mondás: ,a maga kárán tanul a gazda".
MOKRZECKI említi, hogy a Tapinostola óriási pusztításai óta az Orosz
gazdák is ráfanyalodtak már a rendesebb földmunkára, aminek ter-
mészetesen sokféle irányban meglátszik a kedvező hatása. ,A féreg
megtanított minket szántani!" mondogatják azóta.
A Tapinostola musculosa HB. is egyik szép példája annak, hogy
minő szoros összefüggésben van a tudományos entomologia (neve-
zetesen a rovarok biologiája) és a mezőgazdasági érdekek között.
A biologus nemcsak a tudománynak tesz szolgálatot kutatásaival,
hanem igen gyakran fontos, életbevágó kérdések megoldásához is
megadja a kulcsot. Mert a kártevők elleni védekezésnek legelső fel-
tétele azok életmódjának teljes ismerete.
Az Áluni barlang.
Irta: BOKOR ELEMÉR.
A ki a Kisszamos völgyén felfelé halad, nem is sejti, hogy az
ösvény mentén, tőle csak néhány lépésnyire, a sziklás-fenyves olda-
lon egy csinos cseppkőbarlangnak elég tágas szádja van elrejtve.
14
Magam is véletlen szerencsének tekintem, hogy első kutatásom al-
kalmával egy odavaló oláhra akadhattam, a ki egy alkalommal erre
kóborolva reá bukkant e barlangra s most vezetőmül szolgálhatott.
A barlang a Runkulársznak nevezett hegy északkeleti lábánál
fekszik légvonalban alig 3 kilométernyire délre az Oncsászai bar-
langtól. Jó embermagasságú, mintegy 1100 m. tengerszínfeletti szádja
északkeletre tekint s teljesen el van rejtve egy előtte elhúzódó lejtő-
dudor és az azt benövő gazos által.
A bejárat előtt feltünően hűvös lég csap arczunkba, mely bel-
jebb menve még jobban érezhető lesz. 1913 július 6-án hőmérőm az
előcsarnokban 2-5" C-t mutatott. Így nem is csodálkozhatunk, ha a
nyár derekán az előcsarnok alján szemcsés jeget, az oldalfalak men-
tén pedig firnszerű, lassan olvadó havat találunk.
A lassan lejtő sziklatorokban néhány lépést haladva egy elszórt
kőtömbökkel padlózott előcsarnokba jutunk. Itt még csak esti homály
dereng. Az előcsarnokból két ág nyílik, balra egy sziklákkal tele-
gördített, csakhamar megszakadó szárny, jobbra egy alagútszerű
folyosó. A jobb oldali üreget követve egy elszűkülő nyíláson óvato-
san aláereszkedünk a körülbelül 2 méterrel mélyebben fekvő alag-
útba. Ebben hol iszapos-agyagos, hol meg éles sziklatörmelékkel
fedett talajon kanyarogva, egy kiszélesedett terembe jutunk. A terem
hátsó részében egy sziklatömbre helyezve nyugszik a , Kálvária" ;
egy nagyobb stallagtit, több apró cseppkőfigurától körülvéve. Mögötte
két folyosó 15 nyílik (a szűkebb bokáig eliszaposodott), mindkettő
labirintszerűleg kanyarog, elszűkül és ismét kiszélesedik, egymással
érintkezik s hátul egy alászakadt üregben végződik. E leszakadt
medenezét az előző két évben még nem vettem észre, a fennemlített
napon azonban meredek s veszélyesen sikamlós, agyagos oldalfalai
között egy alvilági tó zavaros vize csillogott. Bizonyára az utolsó
két év bő esőzése mosta alá, szakította be s töltötte ki vizével ezen
medenczét. A barlang alagútja hosszát mintegy 80 m.-re becsülöm.
A barlang egész hosszában, az alagúttól kezdve a hátsó me-
denczéig, bő a nedvesség, nyirkos a talaj s kövér cseppekben hull
alá a menyezet cseppkődíszítéseiről a mésszel telített talajvíz. Épp
e nedvesség és az elpárolgással járó alacsony hőmérséklet teszik e
barlangot vakbogarak számára lakhatóvá. Az Áluni barlang egyik
leghidegebbikje azon bihari barlangoknak, a melyekben bogár-
troglobiák élnek.
Ezek két fajban találhatók itt: Trechus (Duvalius) cogmatus WRIv.
subspec. speluncarum CsIKI (Anophthalmus cognatus FRrv. var. spelun-
carum Csrxi, Rov. Lap., XIX. kötet, p. 162.) és .Pholeuon Mihóki
CSIKI (Pholeuon [Irenellum] Mihóki Csrxir, Rov. Lap., XVIII. kötet, p.
107). A Choleva spadicea SruRMm, melyet 1912 nyarán e barlangban
ÖRVEN
15
egy példányban fogtam, nem az állandóan barlanglakó, hanem csak
aaz ideiglenesen itt tartózkodó s másutt is található fajokhoz, a barlang-
kedvelőkhöz, troglophilekhez tartozik. A Trechus subsp. speluncarum- ot
1912 augusztus havában, a Pholeuon Mihoki-t 1911 június végén
fedeztem fel.
A Pholeuwon első példányai a , Kálvária" cseppkőoszlopairól
kerültek elő. a későbbiek az oldalfalakon és a szanaszét heverő kö-
veken, valamint azok alatt és alján voltak találhatók és pedig az
alagút teljes hosszában, minél kijjebb azonban, annál gyérebben.
Ebből kitűnik, hogy e faj csakis a barlang legsötétebb s főleg hát-
sóbb részeiben él. Ellentétben áll vele a Pholeuon angusticolle HAMPE,
mely az igen tágas Oncsászai barlangban, azon sziklákon is tartóz-
kodik, amelyekre egy oldalablak nyílásának szétszórt, derengő fénye
esik, persze nem a megvilágított, hanem az árnyékban nyugvó olda-
lakon: vagy még inkább a Pholeuon Eleméri Csixi, mely az általam
. Biharbarlangnak" nevezett barlang előfolyosójának még a sötét szür-
kületben fénylő falain is található. Mindenesetre nem tételezhetjük
fel, hogy a barlangok minden bensőbb részében abszolut sötétség
uralkodjék és hogy a vak barlangi bogarak a szétszórt és saját ér-
zékeinkkel már észre nem vehető fényben meg nem élhetnének.
Ez állatokat természetes életviszonyaik között megfigyelnünk
jelen eszközeinkkel persze lehetetlen. Gyertyáink, lámpáink fénye
mellett mint világosabb, vagy sötétebb sárgásbarna gyöngyszemek
ülnek a falakon, azok színével jól megegyezve. Hogy ez a mimikri-
vel semmiféle összefüggésben sincs, az magától érthető. Ha a fény-
forrás az állat közelébe kerül, az menekülni igyekezik. Mozgása
hosszú, karcsú lábain, sajátságos döczögése mellett is elég tértnyerő.
Bizonyára nem annyira a fény-, mint a hőkisugárzás hat kellemet-
lenül az állatkákra, mert ha a hőkisugárzás hatásköréből kimenekül-
tek, ismét leülnek, ámbár számtalanszor rövid pihenő után ismét
tovasietnek. A Pholeuon-ok közül a Mihóki az egyedüli faj, melynek
egy párját valaha copulában találtam.
A közönségesen alkalmazott csalétkekkel e Phkoleuon alig fog-
ható. 1912-ben mintegy féltuczat csalétekes üvegemben csak annyi
példány volt található, mint a mennyi kint, a barlang falain is mászkált.
A Pholeuon Mihóki rendszertani helyét illetőleg igen valószínű-
nek tartom, hogy az állat a Pholedon angusticolle mellé mint annak
egy alfaja, lesz helyezendő.
A Trechus subsp. speluncarum egyetlen, tulajdonomban levő pél-
dányát a , Kálvária" feletti boltozatról fogtam. Az Áluni barlangot
kileneczszer látogattam meg, mindannyiszor több órát kutatva e faj
után, de minden eredmény nélkül. E körülmény kellőieg vázolja
némely barlangi Trechus felette nagy ritkaságát. ;
esszé Mg zhget e e
16
Felhasznált irodalom :
CzáRÁN GyuLA: Kalauz a biharfüredi kirándulásokra.
Csisr ERvö: Új vak bogarak a bihari barlangokból. (Rov. Lap. XVII,
JUH AKT6)
— — — Új vak bogarak a Bihar-hegységből. (Rov. Lap. XIX, 1912. p. 162.)
Adatok Magyarország bogárfaunájához.
Irta: CsIkI ERNŐ.
HET
Octavius transadriaticus BREIr var. velebiticus BRErr — Starigrad (Pak-
lenica).
Stenus circularis GRAv. var. globulicollis BEstck —- Verestorony.
— — Petrit BEsick — Felső-Kercz.
-— . Deubelht BEsick -— Erdély.
— — tvisulcatus BEwstck — Retyezát.
— — Erichsoni RYE var. Ludyi Fauv. — Erdély, Horvátország.
Astenus umiíformis Duv. — Barczarozsnyó.
— — filiformis LarR. ab. laticeps PErgi — : Előpatak, Segesvár
Crypiobium fracticore PAYKk. var. brevipenne REY — Segesvár.
Teptacinus batychrus GyYuLc. var. linearis GRav. — Péhó, Brassó.
AXantholinus validus PETRI — Segesvár.
— — linearis OLrv. var longiventris HEeR — Nagyszeben, Gyula-
fehérvár, Alsó-Kercz, Segesvár.
— — azuganus REirr. — Erdélyi havasok.
— — hungaricus REirr. — Magyarország.
Plulonthus nigritulus GRAv. var. trossulus NoRDm. — Segesvár, Tordai
hasadék, Radnai havasok.
Ontholestes murinus L. var. Haroldi EpPn. — Nagysziklás.
Staphylinus caesareus CEDERH. var. ruficorms BERNH. — Budapest.
(Juedius longicormis KR. — Segesvár.
— — maurus SAHLBG. — Segesvár, Felső-Kercz, Verestorony, Bisztra.
— — laevigatus GYuuH. ab. resplendens THoms. — Büdös, Bisztra.
Mycetoporus Baudueri Rgy var. puncticollis PErgki — Hátszeg. .
Bryoporus rugipenmis Pawxp. ab. nigripennis Pergki — Bulea-tó, Radnai
havasok.
Bolitobius trinotatus ER. var. discophorus REY — Segesvár.
Tachyporus macropterus STEPH. var. Abner Sauncy — Gyulafehérvár.
— — chrysomelinus L. vár. basalis EPPH. — Brassó.
Tachinus marginatus GYLCH. var. Fodori Csiki — Tátra: Csorba-tó.
1 Ennek a czikknek az első része folyóiratunk múlt évi XX. köteté-
nek 159—162. lapján jelent meg.
IL
Oligota fiavicorms Lac. — Presba, Bázna, Segesvár, Brassó.
Brachida exigua HERR ab. colorata PETRI — Segesvár.
Autalia puncticollis SHARP — Brassó : Czenk.
Gnypeta velata ER. — Szászhermány.
Aleunota macella ER. — Szászhermány.
allel (Hydrosmectina) subtilissima KR. — Szászhermány.
— — (Hydrosmecta) fluviatilis KR. — Alsó-Kercz.
— — (Aloconota) Mihóki BERSH. — Misid-völgy (Bihar).
— — (Metagxya) terminalis GRgAv. var. grisea THOMS. — Segesvár.
— — — islandica KR. — Feleki hegység (Serbota), Radnai
havasok.
-— (Paramaeotica) laticeps THoms. — Segesvár, Radnai havasok.
— — (Piychandra) hepatica ER. — Bisztra, Verestorony.
— — (Traumoecia) angusticolis THoms. — Esztergom.
— — (Microdota) mortuorum Tuoms. — Verestorony.
— — subterranea REY — Bucsecs. 3
— — crassicormis F. var. fulvipennis Murs. — Verestorony.
— (Datomitcra) cribrata Kg. — Radnai havasok.
Notothecta confusa MARK. — Segesvár.
Calodera riparita EiR. — Péhó.
Ocyusa maura ER. — Brassó.
Oxypoda longipes ReY — Királykő.
— — rugicolhs KR. — Brassó.
—. formiceticola MARK. — Brassó.
— — brachyptera SrEPŐn. — Nagysziklás, Radnai havasok.
e
Pselaphidae.
Trimium Merkli RErrr. — Segesvár.
Euplectus cavifrons PETRI — Segesvár.
— — bescidicus RErrr. — Csukás, Szilicze, Lánzsérújfalu (Sopron vm.)
— — Rosae RarrR. — Lánzsérújfalu.
— — decipiens RarrR. — Mehádia, Fuzine.
Brachygluta haematica RcHB. var. sinuata AvBÉ — A törzsfaj között.
Scydmaenidae.
Leptomastax croaticus Csiki — Kozica (Vlaska pecina).
Silphidae.
Pholeuon antrophilum KwsiRscH — Fekete Kőrös eredeténél lévő bar-
lang (Bihar).
18
Pholeuon amtrophilum var. interceptum KwsiRscnú — Ugyanott.
— — Árpádi Csixi — Szérű-barlang (Fehér-völgy, Kolozs).
— — Attila Csixi — Attila-barlang (Tatárhegy, Bihar).
— — bihariense Csixi — Belczazár palotája-barlang (Szamosbazár,
Bihar).
— — Birói Csixi — Szegyestyel-völgyi barlangok (Bihar).
— — converum KwiRscnH — Kalenyásza (Bihar).
— — Osikii MiHók — Csiki Ernő-barlang (Ponor-völgy, Kolozs).
— — Dienert Minók — Bársza-völgyi barlang (Bihar).
Eleméri Csixi — Rézbányai és Osztrák-barlang (Bihar).
Frivaldszkyi Csixir — Karfiol-barlang (Bihar).
Gyleki Mocz. — Paczitfik-barlang (Bihar).
— — kalenyászense BokoR -— Kalenyászai barlang (Bihar).
— — Knirschi BREIT var. interruptum Csixi — Kondor-barlang (Bihar).
— — Proserpinae KnNiRscH — Szkerisora (Torda-Aranyos).
— — var. inlermittens IwiRscnm —— Szkerisora (Torda-Aranyos).
Drimeoltus attenuatus BokoR — Pávai-Vajna barlang (Alsó Fehér vm.)
— condoricus KniRscH — Kondor-barlang (Bihar).
Csikii Minók — Paczifik-barlang (Bihar).
diaboltcus BokoR — Aranyosfő (Torda-Aranyos).
Dieneri BokoR — Kalenyászai barlang (Bihar).
Hickeri KsiIRscH — öSzkerisora, barlang a Piatra Tirsilor-on
(Torda-Aranyos).
hungaricus Csikr — Boga-hegy (Bihar).
laevimarginatus Mocz. — Ponorul (Bihar).
laticollis KwsiRscH — Szegyestyel-völgyi barlang (Bihar).
Mihóki Csrxi — Szegyestyel-völgyi Ripp-Ripp és Nagy Sándor-
barlangok (Bihar).
Moczarskii BokoR — Rézbányai Osztrák-barlang (Bihar).
similis BokoR — Rézbánya (Bihar).
subterraneus KNsiRscH — Hgy hasadékban a girdai jégbarlang
közelében (Torda-Aranyos).
thoracicus KsiRscH — Kalotali-(Nagy-)barlang (Bihar).
Bathyscia Fodori Csrixr — Herkulesfürdő (Domogled).
— — Zolltánmi Csixi — Herkulesfürdő (Zoltán-barlang).
— — Kovaliizkyi KüiRscÓH — Szarkó.
Choleva Sturmi BRis. — Verestorony.
Colon denticulalum KR. — Segesvár.
Silpha tyrolensis LAIcH. — Péhó (BRANCSIK).
Triarthron Maerkeli ScHmipT — Brassó.
Liodes silesiaca Kg. — Radnai havasok, Kéresztényhavas, Szeben-
hegység.
flavescens SCHMIDT — Brassó, Keresztényhavas.
19
dTiodes calcarata ER. var. picta RErIcHE — Brassó.
Amisotoma humeralis F. var. clavipnes Hesr. — Verestorony.
Cyrtoplastus sertepunctatus BRIs. — Brassó?
; Trichopterygidae.
Ptenidium Reitteri FLacH — Segesvár.
Euryptilium marginatum AvB. — Alsó-Kercz.
Acrotrichis (Trichopteryx) dispar MarrH. — Brassó.
Histeridae.
Abraeus parvulus AUBÉ — Segesvár.
Hydrophilidae.
Hydraena gracilis GERm. var. emarginata GaAwxGLB. — Nagysziklás
(BRANCSIK).
. Hydrophilus caraboides L. var. smaragdinus Bacn — Déva, Nagyszeben,
Botfalu.
Laccobius sinuatus MorscH. — Alsó-Kercz, Segesvár.
— alutaceus THoms. var. laevicollis GANGLB. — Bázna.
TIimmebius truncatulus THoms. — Segesvár.
— 2 mitidus MaRscH. — Alsó-Kercz.
— — alutla BEDEL — Brassó.
Cantharidae.
" Podabrus alpinus PaYx. ab. rubens F. — Serbota, Bucsecs.
OCantharis violacea PaYx. ab. tigurina DierR. — Radnai havasok.
— — discoidea AKR. var. liturata REpre. — Szászrégen, Medgyes,
Fogarasi havasok. :
— ? turcica MARSH. — Kerczi-hegység (BiIELz, PETR1).
Rhagonycha nigriceps WALTL var. nigricornis PErgrI — Radnai havasok.
— — femoralis BRULL. var. fuscitibia REY — Retyezát, Páreng.
— — Holtzi Pic var. díiversipes Pic (Deubehi PErgi) — Segesvár,
Brassó.
— — atra L. var. rhaetica STIERL — Vargyas-völgy.
Malthinus facialis THoms. —- Segesvár, Brassó.
Dasytes subalpinus BaAvpi — Bucsecs.
Trichoceble fulvohirta BRis. — Hátszeg, Barcza-Kozsnyó.
Danacaea luteipalpis ScHitskY — Fiume.
— — morosa Kiesw. — Bucsecs.
Cleridae.
Denops albofasciata CHaRpP. ab. longicollis Srev. — Erdély.
Tillus elongatus L. ab. hyalinus SruRm — Verestorony.
— — — ab. comma PErkRi (— ? ab. bimaculatus Dos.) — Zalatna.
20
Nitidulidae.
Cateretes bipustulatus PAYxk. ab. suturalis MURRAY — Segesvár.
— — — ab. ochraceus MuRgRaY — Segesvár.
Epuraea terminalis MANSSH. ab. nigricans ScHiLskY.— Kereszténybavas.
— — nobilis REirr. — Segesvár.
— — variegata HBsr. ab. monochroa REIrr. — Brassó.
— longula ER. ab. Erichsom REirr. — Petrozsény.
— laeviuscula GyuLH. — Felső-Kerez.
Meligethes Försteri REirr. — Brassó.
— — coracinus STURM var. denescens GANGLB. — Alsórákos, Segesvár,
Előpatak, Vargyas-völgy.
— — subrugosus GYLu5H. var. substrigosus liR. — Előpatak (BIELz, PETRI.
— iframssylvanicus PErer — Kőhalom, Hévíz, Oláhfalu, Bükszád,
Felső-Kercz, Kis-Ilva, Ratosnya, Segesvár.
Glischrochilus guadriguttatus OL. var. decemguttatus OL. — Brassó , Kézd.
Segesvár.
Rhizophagus Brancsiki REirr. — Nagyszeben.
Cucujidae:
.
Monotoma amgusticollis GyYLLH. — Brassó, Segesvár.
— — picipes Hesr. var. cavicula REirr. — Bázna.
Cryptiophagidae.
TLoucohimatium Jakowlewi SEm. — Magyarország.
Atomaria cognata ER. — Segesvár.
el — ab. rubida RErrr.
Erotylidae.
Triplac pygmaea KR. — Segesvár.
Phalacridae.
Phalacrus hybridus FLacH var. confusus GUILLEB. — Magyarország.
Stilbus atomarius 1. ab. picatus FLascH — Brassó.
Lathridiidae.
Lathridius campicola GERH. — Segesvár.
Mycetophagidae.
Mycetophagus piceus F. ab. sexpustulatus F. — Segesvár, Brassó,
— — ab. undulatus MARsH. — Szászhermány.
— — ab. humeralis ScHiILskY — Szászhermány.
Endomychidae.
. Sphaerosoma globosum Srgm. ab. rubrum Pergi — Verestorony.
Coccinellidae,
Coccinella 10-punctata L. ab. lateralis WsE. — Alsó-Rákos. lk
—— — ab. ociopunciata MüLv. — Radnai havasok, Segesvár,
Brassó.
— — — ab. centromaculata WsE. — Brassó.
ES. bella Wsm. — Brassó.
— — conglobata L. ab. multiconjuncia DEpPoLI — Fiume.
Myrrha 18-guttata L. ab. díisrimacula BErraA — Horvát tengermellék.
Nephus guadrimaculatus HBsr. ab. obliguus WsE. — Brassó.
— bipunciatus Kua. ab. nigricans Wsz. — Radnai havasok, Segesvár.
Helodidae.
Helodes minuta L. var. laeta Passz. — Bucsecs.
.— — elongata TouRwx. — Szováta, Szent-Erzsébet, Szurduk-szoros.
Cyphon padi L. var. discolor Pasz. — Brassó, Keresztényhavas.
— — Paykulh GuÉR. var. macer Kizsw. — Brassó : Czenk.
FElateridae.
Selalosomus melancholicus F. — Nagyszeben, Sánta, Presba, Segesvár.
— — aeneus L. ab. bicolor DEporr — Zlobin, Obruc, Gornicko, V1se-
vic, Licko polje. 3
— — — ab. viridinitens Vozr — Risnjak.
—- ——. ab. cyancus MARSEB. — Öbruc.
— — — coeruleus ScHICsSkY — Pilis, Verestorony.
— — Ganglbaueri RYyB. — Serbota.
Elgyibtes ustulatus SCHALL. var. sputator REpr. — Erdélyben a törzsfajjal.
Melanotus rufipes HBsr. ab. subrufus ScHwz. — Felső-Kercz.
— — tenebrosus ER. — Hátszeg.
Elater tristis L. var. basalis Manwsn. — Borszék.
Hucnemiddae.
Dirrhagus Emyi RouGEr — Magyarország. s
Buprestidae.
Anthaxia discicollis Casr. gk Gogy — Beszterczebánya.
Ptinidae.
Ptinus pusillus STRM. — Segesvár.
Anobiidae.
Xestobium austriacum REIirr. — Negol.
Anobium fulvicorne Sr. ab. rubrum REzirr. —. Hátszeg.
Ernobius nigrinus Sr. var. politus REpr. — Radnai havasok.
Ptilinus banmatensis Pic — Bánság.
Xyletinus brevitarsis SCHILSKY — Nagyszeben.
— — oblongulus MuLcs. -— Segesvár.
Caenocara subglobosa MuLs. — Segesvár.
Hylophilidae.
Ewuglenes testaceus Kor. — Fiume.
Anthicidae.
Notoxus biinterruptus Pic. — Verestorony, Brassó.
Endomia (Ochthenomus) tenuicollis Rossi var. obscuripennis Pic —
Magyarország.
Mordellidae.
Mordella ornatopallida RErrr. — ? Lika (Horvátország).
Mordellistena abdominalis F. ab. maculicollis ScHInsgkY — Szováta.
— humeratis L. ab. arillaris GyLLH. — Porumbák, Kerczi-hegység.
— — semiíferruginea RErrr. — Trencsén.
Anaspis excellens SCHILSKY — Ács.
— frontalis L. ab. verticalis FaALD. — Brassó.
Melandryidae.
Phloeotrya scabra PETRI — Segesvár.
Melandrya coerulescens PETRI — Segesvár.
Tenebrionic ae.
Bius thoracicus F. — Gyulafalva.
Helops obesus FRrv. — Német-Bogsán.
Cerambycidae.
Evodinus clathratus F. ab. reticulatus F. — Brassó : Czenk. s
Cortodera femorata F. — Brassó.
Leptura erratica DAuwm. var. hungarica Pic — Magyarország.
— sexrmaculata L. ab. Rybinskiti REirr. — Kárpátok.
Purpuricenus Koehleri L. ab. litoralis DeEporr — Tengermellék.
Clyius arietis L. ab. gazella F. — Szászrégen (Brerz, PETR1).
Dorcadion pedestre Popa var. gogium THoms. — Segesvár, Vízakna,
Kalán.
[ő]
[et
Monochamus sutor L. ab. fuscomáculatus PErRi — Radnai havasok,
Borszék, Bisztra, Serbota.
az — — ab. hybridus PETRI — Bisztra.
Tetrops praeusta L.. ab. nigra KR. — Brassó (Czenk), Segesvár, Szurduk-
szoros, Kketyezát.
Phytoecia nigricornis F. var. tristriga RErrr. — Budapest.
Chrysomelidae.
Labidostomis longimana 1. var. dalmatina Lac. — Alsó-Kercz.
Gynandrophthalma diversipes LErzs. — Keresztény-havas.
Crypiocephalus laevicollis GEBL. ab. vwiennensis WsE. — Vajdahunyad,
Mehádia. ;
— — flavipes F. ab. nigrescens GRADL. — Retyezát, Előpatak, Segesvár.
— — bilhneatus L. ab. moestus Wsz. — Bázna, Verestorony.
— — elegantulus GRav. ab. inadumbratus Pic — Horvátország.
Pachybrachys haliciensis Mrur. ab. rufimanus Wse. — Gyulafehérvár,
Hátszeg.
Chrysomela coerulea Ourrv. ab. marmarosensis RErirr. — Máramaros.
— — crassimargo GERm. ab. plumbeonigra REirr. — Erdélyi havasok.
-—— — haemoptera L. var. umicolor SuFFR. — Brassó (Czenk).
— — orichalcia MünL. — Besztercze, Segesvár.
Chrysochloa rugulosa SuFFR. ab. Gaertneri WsE. — Tátra.
— — ab. mgritula WsE. — Tátra.
— — plagiata SurrR. ab. dorsahs WsE. — Tátra.
— — ab. rufipes WsE. — Tátra.
— — cacaliae SCHRNK. var. Janaceki WsE. — Erdélyi havasok.
Phytodecta pallida L. ab. nigricolor RErrr. —- Tátra.
Phyllodecta vitellinae L. ab. brevicollis Morscm. — Brassó.
Euperus cyamipennis Küsr. — Kolozsvár, Brassó.
Lochmaea capreae L. var. pallidipenmis Küsr. — Segesvár, Brassó.
— crataegi Foksr. ab. binotata Durr. — Erdély (a törzsfaj közt).
Podagrica malvae ILL. ab. aenescens WsE. — Vajdahunyad.
— — Menetriesi Farp. — Mitrovicza (Szerém vm.). :
Crepidodera tranmssylvanica Fuss ab. rufipennis Das. — Erdély.
— — corpulenta Kurscnx. ab. opaca PErgki — Feleki-hegység (Serbota).
Epitrixz atropae FoupkR. ab. guadrimaculata WsE. — Brassói hegység.
Minota obesa WALT var. carpalhica HEikra. — Tátra, Biharhegység,
Bucsecs.
Chaetocnema árida FoupR. — Rozsnyói hegység.
Psylliodes Kiesenwetteri Kurscn. — Horvátország.
— — chrysocephala L. var. nucea ILL. — Ratosnya.
— — pyritosa Kurscn. — Vajdahunyad.
Phyllotreta sínuata STEPH. var. monticola WsE. —. Hátszeg.
Aphihona placida Kurscm. — Magyarország.
— — migríceps REDT. — Segesvár.
Longitarsus stragulatus FoupR. — Segesvár, Hátszeg.
— — Foudrasi WsSE. — Pécs.
— — pratensis Pawz. var. medicaginis ALL. — Borszék, Segesvár.
— — — var. minimus Kurscs. — Fertő-tó.
Apteropeda orbieulata MARsn. ab. aurichalcea WsE. — Bázna, Malomvíz.
Lariidae.
Spermophagus Küsteri ScHiLsgy — Gyulafehérvár.
Bruchidius pauper Bon. — Bázna, Brassó.
Anithribidae. 2
Urodon musculus Das. — Budapest. :
Pseudochoragus brachycerus Pergki — Trencsén, Gyulafehérvár.
Curculionidae.
2
Otiorrhynchus geniculatus GERM. var. szörényensis Csixi — Német-Bogsán.
— — mastixc OL. var. migrociliatus REirr. — Zágráb.
— — infletoides Re rr. — Jasikovac (Gospic mellett).
— — sguamiperdiz REirr. — Kapela-hegység.
— — multipunctatus F. ab. hoverlanus REirr. — Máramaros.
— — comatus Pergki — Zernesti hegység.
— — perdixr OL. var. Carpathorum Csiki — Kárpátok.
— — consobrinus REirr. — Ostaria (Velebit).
— — costipennis Rosn. — Horvátország.
— albensis Pesrgi — Zalathna.
— — — var. obducius PErgki — Topánfalva.
— — antennalus SrIERL. var. Rosenhaueri STIERL. — Negol.
— — globus Bon. — ? Magyarország.
— — gramicollis Bon. ab. pictus PErgRi — Retyezát.
— — var. Paringti PergRi — Páring.
— — corvulus REirr. — Erdély.
— — asplenii Micu. var. seriepunctatus PergRr — Radnai havasok.
— — Milleritanus REirr. — Cserna-hora, Hoverla.
— — hburnicus RErrr. — Velebit.
. — — dubius Srgm. ab. pseudopauper RErrr. — Kárpátok.
— — Champiomi RErrr. — Herkulesfürdő.
Polydrosus subalyinus PergRr — Radnai havasok, Csukás.
Brachysomus Mihóki PENEcKE — Huszárok.
Omias Hanáki FRgrv. var. montanus Pergi — Borszék, Ratosnya, Egyeskő.
Sitona crinita HBsr. ab. albocrinita REirr. — Magyarország.
2 ÜL zlessga
lat ag zeke
sz ztemetkátssa köss á
Sitona albescens STEPH. — Segesvár.
— — sulcifrons THBG. var. Deubeli KRaAuss — Erdély.
— — fuscoptlosa ApPrB. — Horvátország.
—- — cyllindricollis FAHRSs. ab. varians DEsBR. — Alsó-Kercz.
Trachyphloeus laticolhs Bon. — Segesvár.
Liophloeus gibbus Bon. var. sulcifrons PerRi — Radnai havasok.
— — laevifrons PErRi — Bucsecs.
Cleonus nanus GYLLH. — Szent-Erzsébet.
— , piger Scop. var. scutellatius Bon. — Budapest, Szeged, Mező-
hegyes, Ulma, Pécs.
Earinus vulpes OLrv. var. ortentaltis Pergki — Mezőzáh, Bázna.
Minyops Eschericht REirr. var. lacunosus J. SAHLBG. — Velebit.
— — costalis GyLLn. — Segesvár, Nagyszeben, Pilis, Kalán, Szurduk-
SZOTOS.
. Hypera pusilla PErgi — Ünőkő, Nagyhagymás. Bucsecs, Királykő,
7) c (0) 7) ) v
Kerczi1-hegység. :
Dorytomus hirtipenmis BEp. var. taentatus Wsr. — Segesvár, Brassó,
Gyulafehérvár.
Orthochaetes subsetosus Pergki — Bulea-völgy.
— . alpinus PENECKE — Szászhermány, Bucsecs, Tátra.
Acalles ovalipennis PergRi — Verestorony. :
—. turbatus Bon. var. balcanicus S0L. —- Bázna, Alsó-Rákos.
Rhinoncus Castor F. ab. flavipes STEPH. — Segesvár.
Ceuthorrhynchus virgatus GyeLH. — Szászhermány, Vajdahunyad.
— — Roberti Gyunn. — Nagyszeben, Kalán.
— — "ab. alliariae BRis. — Vargyas-völgy.
—— angustulus GYLEH. — Brassó. .
— — pervicax WsE. — Gyulafehérvár.
— — erysimi F. ab. subniger GERH. — Keresztényhavas.
Baris Spilzyi Hocnn. — Bázna.
— — — ab. nesapta Fausr. — Bázna.
Timnobaris pusio Bon. — Bázna.
Balaninus rubidus GyYuLH. — Brassó.
Bradybatus serieselosus PErRiI — Brassó, Verestorony.
. Tychius Kiesenwetteri ToURN. — Segesvár.
— — haematopus GyuLH. — Hátszeg, Segesvár, Brassó.
Sibinita Beckeri TouRs. — Gyulafehérvár.
Miarus campamulae L. ab. ursinus AB. — Púj, Segesvár.
— — — var. rolundicollis DEsBR. — Púj.
ee — — var. monticola Pergr — Borszék, Balánbánya, Segesvár,
Bucsecs, Serbota.
Nanophyes circumscriptus ÁAUBÉ — Segesvár.
Magdalis Weisei SCHREISER — Szászhermány.
26
Magdalis síriatula DEsBR. — Erdély (BIEcz, PETRI).
— — carbonaria L. — Szurduk-szoros.
Apion Hilfi WaGwx. var. Deubeli WaGws. — Hátszeg, Brassó.
— — platalea GERum. — Gyoma, Lajtaújfalu, Pinnye, Dicsőszentmárton.
— Sundevalli Bon. — Magyarország.
— — fuscirostre F. — Piliscsaba.
— — melancholicum WExcx. — Erdély.
— — aestimaium Fausr — Pálmatér, Gyoma, Gyenesdiás, Sümeg,
Fertő-tó, Hidasnémeti, Perény, Brassó, Kevevára.
Ipidae.
Eccoptogaster laevis CHapP. — Bázna, Brassó.
— — ensifer Eicum. — Ludbreg.
Hylastinus croaticus FucHs — Varasd.
Thamnurgus varipeg ErcmH. — Barcza-Rosznyó; Alsó-Rákos.
Pityophthorus Lichtensteini RArz. — Budapest.
Pityogenes guadridens HRrac. var. bistridentatus EricHn. — Zanoga.
— — Lipperti HEsscn. — Fenyőháza.
— — chalcographus L. var. sexrdentatus OLrIv. — Brassó.
Ips Vorontzowi JAKoBs. — Resiczabánya, Brassó.
Taphrorychus mecedanus REirr. — Tr.-Teplhcez.
Dryocoetes hectographus REirrr. — Máramaros (Hoverla).
— — sardus STRonm. — Krapina, Angoselo-Otok.
Scarabaeidae.
Psammobius laevipenmis Cosra — Segesvár, Szászhermány.
Aphodius pusillus HBsr. var. rufulus Mucs .— Brassó, Keresztényhavas.
— — varians DFr. ab. ambiguus MuLs. — Brassó, Alsó-Rákos.
Anomala aenea DEG. ab. bicolor D ToRRE — Retyezát.
— — ab. maculata SorsgYy — Nagyenyed.
— — ab. cyanea D ToRRE — Retyezát.
— oblonga ER. ab. bicolor ScHiLsgkv — Verestorony.
Oryctes nasicornis L. subspec. Holdhausi Misck — Péczel, Dános-
puszta, Pécs, Garamszentkereszt.
24
Adatok Magyarország lepkefaunájához.
(Bettrüge zur Lepidopterenfauna Ungarns).
Irta: BáRó N. CH. RorHscHILD (London).
Az elmult 1913. évben meg-
bízásomból — PREpora KáRoLY
két ízben töltött hosszabb időt
gyüjtési cezélból a szlavoniai
Kupinovo-n és újból a deli-
blati . homokpusztában fekvő
Flamunda telepen.
A mi első sorban a Szerém-
ségben, a Száva mellett 78 m.
magasságban fekvő Kupinoro-
ban volt tartozkodást illeti, ez
április 15-től augusztus 6-ig
tartott, a honnan PREDOTA ki-
rándulásait a kb. 14 kilométer-
nyire " északnyugatra —— fekvő
Obrez-ig, északra Asanja és
keletre Progar-ig terjesztette ki.
Nagyon jó gyüjtőterületet ké-
pezett a Kupinovo-ig terjedő
Obedska bara is, mely a
Száva egykori elmocsarásodott
ágát képezi.
A mindenütt nagyban üzött
sertéstenyésztés még a Kupino-
votól messze fekvő tölgyesek-
ben sem engedi meg gazdagabb
növényzet kifejlődését. Mind-
azonáltal sikerült PREpora-nak
nem kevesebb mint 503 fajt
Kupinovo környékéről kimu-
tatni, melyek közül a következő
1 Az előző hat közlemény a
Rovartani Lapok következő köte-
tesben jelent meg :
VII.1
Im abgelaufenen Jahre 1913
nahm Herr KARL PREDorA in mei-
nem Auftrage zwei lángere Aufent-
halte zu Sammelzvecken u. zw. in
Kupinovo (Slavonien) und wieder
in Flamunda in der Deliblater
Puszta.
Was vorerst den Aufenthalt in
Kupinovo (78 m), im Syrmien an
der Save gelegen, anbelangt, wel-
cher vom 15. April bis 6. August
wahrte, so dehnte Herr PREDOTA
seine Exkursion nordwestlich bis
Obrez (zirkal4Km von Kupinovo),
nördlieh bis Asanja und östlich
bis Progar aus.
Ein sehr gutes Sammelterrain
bot auch die an Kupinovo sich
anschliessende Obedska bara,
welche einen versumpfíten, ehema-
ligen Arm der Save darstellt.
Die überall intensiv betriebene
sSchweinezucht láüsst aber selbst in
den von Kupinovo érst entfernter
legenden Eichenwaldungen keine
reichere Bodenvegetation aufkom-
men. Trotzdem gelang es Herrn
PREpora nicht weniger als 503
Arten aus der Umgebung Kupi-
novos nachzuweisen, unter welchen
I Die 6 vorhergegangenen Beitrüge
sind in den folgenden Bünden der
Rovartani Lapok erschienen :
T. XVI, 1909, p. 130—148; II. XVIII, 1911, p. 36—43; III. XIX, 1912, p.
MASSA SEV: XIX, 19412. p. 167— 1805 VK. XX, 1913, p..660—915 YI. XX
s
E9A 3: pp. 110—1T3.
28
két aprólepke Magyarországra
újnak bizonyult: — Polychwrosis
confinitana STGR. és Lithocolletis
distinctella 2.
Azonkívül két új fajváltoza-
tot kellett felállítami, és pedig :
Acidalha immutata ab. atra RBL.
és Orambus paludellus ab. mivellus
REL.
A mi a Flamundában, a De-
liblati homokpusztában való tar-
tózkodást illeti, úgy ez augusztus
T-től október közepéig tartott és
újból egy sereg érdekes fajt
eredményezett, közöttük két új
faj Coleophorát, a C. Predotella
RBL. és C. pilicornis RBL.-t. Mint
újat kellett onnan a Satyrus
Arelhusa Esp. egy felül egyszínű
sötét fajváltozatát felállítani (ab.
unicolor RBL.) és az Ancylolomia
palpella ScHIFF. fejlődésének első
fokozatait leírni.
A míg a öSzlavonországban
gyüjtött fajoknak teljes jegyzé-
két közlöm ez alkalommal, a
Deliblaton gyüjtettek közül csak
azokat sorolom fel, melyek II.,
III. és V. közleményemben még
nem soroltattak fel. 7
A gyüjtött anyag meghatáro-
zását úgy mint eddig 15 H. REBEL
tanár úr (Bécs) végezte, a kitől
a leírásokat tartalmazó függelék
is származik.
Végül még meg akarom em-
litemi, hogy PReporA tavaly-
előtti bábokból még a követ-
kező két fajt nevelte :
Cirrhoedia xerampelina HB. —
Hortobágy, e. 1. VIII. 15—IX. 9.
Tephroclystia taguearia Hs.,
sich die zwei nachstehenden, für
Ungarn neuen Mierolepidopteren-
Arten befanden: Polychrosis con-
fimttana öreg. und Liihocolletis cli-
sütnctelia 2.
Überdies waren zwei neue Aber-
rationen aufzustellen u. zw.: Acida-
ia, immutata ab. atra ReL. und
Crambus paludellus ab. nivellus RBE.
Was den Aufenthalt in Flamunda,
in der Sandpuszta von Deliblat,
. betxifft, so wáhrte derselbe vom
7. August bis Mitte Oktober und
brachte abermals eine Anzahl sehr
interessanter Arten, darunter zwel
neue Arten Coleophoren C. Precdo-
taella RB. und C. pilicormis RBL.
Als neu war ferner von dort eine
oberseits einfarbig dunkle Aberra-
tion von Satyrus Arethusa Eisp. (ab,
umicolor RBL.) aufzustellen, und die
ersten Stande von Ancylolomia pal-
pella Scnirr. zu beschreiben.
Wahrend von den in Slavonien
gesammelten Arten hier eine voll-
standige Liste gegeben wird, wer-
den von Deliblat nur jene Arten
aufoezahlit, welche in meínem II.,
III. und V. Beitrag noch nicht an-
geführt erscheinen.
Die Determination der Ausbeute
erfolgte wie bisher durch Prof. H.
Rebel in Wien, von welchem auch
der deskriptive Anhang herrühit.
sSehliesslieh sei noch bemerkt,
dass Herr PREpora aus vorjahrigen
Puppen die beiden nachstehenden
Arten gezogen hat:
Cirrhoedia xerampelina HB. —
Elomtodézy 185. VDUD159—10S 9
Tephroclystia tagugaria Hs., die
29
melynek hernyóit a Stina de Raupen wurden in der Stina de
Vale-nál Budurásza mellett való- "— Vale bei Budurásza wahrscheinlich
szinműleg Rhinantus-on gyüjtötte; — auf Rhinantus gefunden ; e. 1. VIII
e. I. VIII. 17-22 (1 c), 1 ?). 17—22 (I ga, 1 $). Diese schöne
Ez a szép araszoló pille Ma- Geometriden-Art ist neu für Un-
gyarországra új. garn.
KEDSÁSSROLptnovo köznyékét - 4) Verzeichniss!. der: im" der
aossáászétászk észlelt ássálaés ük ark szátsátáeb drl táttlé s
Szlavonországban gyüjtött Umgebung von Kupinovo in
lepkék jegyzéke. Slavonien gesammelten Lepi-
dopteren.
Papilionidae.
Papilio podalirius L. — Obrez VII. 16.
Pieridae.
Pieris rapae L. — Kupimovo. V. 7, VI. 7. (Egy nagyon nagy d! pél-
dány elülső szárnyhossza 29 mm. — Ein sehr grosses
. d mit 29 mm. Vorderfílügellánge.) 3
— napi L. — Kupinovo V. 9.
S. var. napacae Esr. — Kupinovo VI. 9; Asanja VI. 28.
— — Daplidice L. — Obrez VII. 27.
Leptidia sinapis L. var. diniensis B. — Kupinovo VI. 7—10 (d 2).
Cothas Hyale C. — Kupinovo. VII. 1; Obrez VII. 30 (2).
— — Edusa F. et ab. Helice He. — Kupinovo VI. 17, VII. 9—26.
Gonepterye rhamni L. — Kupinovo VI. 25 (d e. 1.); Progar VII. 18.
Nymphulidae.
Apatura Ilia Scnwrr. ab. Clytie Scnirr. — Kupinovo VI. 10—20.
Limenitis Camilla Scmrr. — Obrez V. 28 (freguens) ; VII. 22—30.
— — Szbilla L. — Obrez V. 28, VII. 30.
Neptis aceris LEP. — Obrez V. 26, VII. 22 (2).
Pyrameis Atalanta L. — Progar V. 14.
. — cardii L. — Obrez VIII. 1.
Vanessa urticae L. — Progar V. 14.
— " L.-album Esp. — Progar e. I. V. 24, VI. 105 Kupinovo VI. 12.
S . polychloros L. — Progar e. 1. V. 22—25; Kupinovo MISSZOS
Obrez VII. 29.
Polygonia c-album L. var. Hutchinsoni RoBs. — Progar WV. 14 c (AT-
dekes ennek a nyári alaknak ily korai megjelenése. —
Die frühe Erscheinungszeit dieser Sommerform ist sehr
auffallend) ; Kupinovo VI. 10, d.
Araschmiá Levana L. gen. aest. Prorsa L. — Obrez VIII. 3.
30
Melitaea Cinria L. — Obrez V. 28 (nagyon sötét, S"? — sehr dun-
kel, 6? ).
— — Didyma Esr. — Obrez VII. 19.
— — Athaliu Rorm — Progar V. 14 Obrez V. 28.
Argyniis, Selene. Secmtsa — Kupimovo V. 4 16, VIT. 15 Asanja VII
13— 28.
— — Dia L. -— Kupinovo VI. 9.
— — Latoma L. — Kupinovo V. 9.
Melanargia Galatea L. var. procida HRBsr. —- Obrez VII. 23; Asanja
VII. 24.
Satyrus Circe FW. — Obrez VII. 23 (9).
SAD ejas tao Obrez ME 27 VIE
Parargc Aegeria, L. var. egerides öraR. — Obrez VII. 22.
— — Megaera L. — Kupinovo VII. 1.
— — Maera L. — Kupinovo V. 10—20.
Aphantopus Hyperanthus L. — Progar VII. 18.
Epinephele Jurtina L. — Kupinovo; Obrez VII. 9 - 30.
— — Tilhonus LG. — Obrez VIIT 3 (69).
Coenonympha. Iphis Scnrrr. — Kupinovo IV. 29.
— — Pamphilus L. — Progar V. 14.
Erycinidae
Nemeobius Lucina 4. — Obrez VIII. 1 (2 0).
ELycaenidaes
Thecla pruni L. — Kupinovo e. I. V. 9—21.
Callophrys rubi L. — Progar V. 20; Obrez V. 28.
Zephyrus guercus L. — Obrez VII. 22 (?); Kupinovo VIII. 8 (c).
— — betulae LG. — Kupinovo ME 2 (6. b 6 3
Ohrysophamus dispar Haw. var. rutilus WRwBc. — Kupinovo V. 10—
VI. 7. (A tavaszi alak: vernalis HoRm. példányainak gyö-
nyörű sorozata. — Eine Serie prachtvoller Stücke der
Frühjahrsform vernalis HoRwm.), VII. 20—31 (kis példá-
nyok. — Kleine Exemplare).
— — Phlaeas L. — Obrez VII. 28.
Lycaena Argiades PaáLL. — Kupinovo VII. 22.
— — — var. Polysperchon Bks. — Kupinovo IV. 22—V. 8, VI. 15.
— — Argus L. (Aegon Scnirr.) — Progar V. 20 (2 felül helyenként
; kék. — 2 oberseits stellweise blau).
— — Argyrognomon BRGsrTR. — Progar V. 20; Kupinmovo VII. 21.
— — Icarus Rorr. — Kupinovo V. 1—9, VII. 20 ; Obrez V.
— — Cyllarus Rorr. — Progar V. 20; Obrez V. 18, VII. 27.
— — Argiolus L. — Kupinovo VI. 10—17, VII. 831 (2).
Hesperiidae.
Adopaea lineola 0. — Kupinovo VI. 29 (0).
Augiades" Syívanus Esp. — Progar V. 14; Kupinovo VI. 11.
Carcharodes alceae EsP. — Kupinovo V. 18, VI. 24; Progar VII. 21 ;
Obrez e. 1. VII. 25. 5
Hesperta Alveus HB. — Kupinovo VI. 2—11.
S malwae b. — Kupimovo IV. 295 VI. 11.
Thanaos Tages L. — Kupinovo VII. 20.
Sphingidae.
Acherontia Atropos L. — Kupinovo e. I. IX—X.
. Protoparce convolvuli L. — Kupinovo VII. 22, e. 1. IX. 17.
Detlephila euphorbiae L. — Asanja VII. 17; Obrez VII. 28 (erősen
vöröses átmenet rubescens GaRB.-hez. — Starck rötlich
; transit. rubescens GARB.)
Chaerocampa Elyenor L. — Kupinovo V. 1.
Macroglossum stellatarum L. — Kupinovo e. 1. VIII.
: Notodontidae.
Stauropus faji L. — Asanja VII. 17 (9).
Drymoma chaonia HB. — Kupinovo V. 2.
Notodonta trepida Esp. — Obrez V. 1; Kupimnovo V. 8.
Pygaera anastomosis L. — Kupinovo V. 30; Obrez VII. 27.
— curtula L. — Obrez VIII. 1.
LEymaníriidae.
Orgyia antigua L. — Obrez VIII. 3. (c).
Euwuproctis chrysorrhoea L. — Kupinovo V. 30—VI. 26: Obrez VI. 27
NZESÉNE
Lymantria dispar L. — Obrez VII. 23 (o).
Lasiccampidae.
Malacosoma neustria L. — Kupinovo e. 1. VI. 10—12 ; Obrez VII. 22.
Eriogaster rimicola HB. — Kupinovo e. I. X. 8—27 (c ? freguenter).
— catazr L. — Kupinovo e. 1. X. 20 (69).
Gastropacha guercifolia L. — Obrez VII. 22.
Odonestis prum L. — Kupinovo V. 20.
Thyrididae.
Thyris fenestrella Sc. — Kupinovo VI. 19, VII. 24.
et
4928
Éx
6
09
129
Noctuidae.
Demas coryli L. — Obrez VII. 27. §
Acronycta aceris L. — Kupinovo V. 10; Obrez VII. 22—25.
— rumicis L. — Obrez V. 28; Kupinovo VI. 10.
Arsilonche albovenosa Gozze — Kupinovo, Obrez VII. 7—28 (saepius).
Agrotis pronuba L. — Kupinovo VI. 9.
— c mgrum L. — Kupinovo V. 16.
S plecta L: — Kupimovo V. 315 Obrez V. 26.
— putris L. — Kupinovo VI. 2, VII. 27.
— — exclamationis L. — Kupinovo V. 28, VII. 1.
— — ypstlon Rorr. — Kupinovo VI. 22.
— — segetum Scnirr. — Obrez VII. 27.
Mamestra brassicae L. — Kupinovo V. 28.
— oleracea L. — Kupinovo V. 10; Obrez V. 26.
— — dissimilis KnocH — Kupinovo VI. 20—30.
— — genistae Ben. — Kupinovo, Obrez V. 10—28.
— — chrysozona BxkH. — Kupinovo VII. 17.
Dianmthoecia capsincola HB. — Kupinovo VI. 2.
Miana sírigits L. — Kupinovo VI. 2.
- Bryophila fraudatricula HB. — Kupinovo V. 27—31 ; Obrez VI. 95.
— receptricula HB. — Kupinovo VII. 9.
— algae F. — Kupinovo VI. 10.
— — muralis FogRsr. — Kupinovo e. 1. VII. 31.
Hadena unanimis TR. — Kupinovo VI. 23.
Trachea atriplicis L. — Kupinovo VI. 23.
Nonagria spargami EsP. — Kupinovo VII. 26.
Senta marittima TauscÓ. — Kupinovo V. 21; Asanja VI. 25.
Leucania pallens L. — Kupinovo V. 31.
— — vilellina HB. — Kupinovo V. 29.
— — albipuncia F. — Kupinovo e. Il. VIII. 3.
— turca L. — Kupinovo VI. 23, e. 1. VII. 29.
Grammesia trigryammica Hurws. — Kupinovo VI. 23; Asanja VI. 19. .
Caradrina guadripunctata F. — Obrez VI. 23.
— ambigua F. — Kupinovo VI. 20. ;
Acosmetia caliginosa HB. — Kupinovo V. 11—22 ; e. 1. VII. 19—22.
Amphipyra pyramidea L. — Kupinovo e. I. VI. 7; Asanja VI. 13.
Calymmia affims L. — Kupinovo, Obrez e. I. VI. 6—25 ; Obrez VII. 27.
— — diffinis Hw. — Kupimovo. e. I. VI. 2—VII. 9.
—- trapezina L. — Kupinovo VI. 19.
Dyschorista suspecta HB. ab. iners TR. — Kupinovo VI. 19—28.
— — fissipuncia Hw. — Kupinovo VI. 19.
Plastenis retusa L: — Progar e. 1. VI. 11—14; Obrez VI. 25; Kupi-
novo VI. 19—VII. 19.
ithopus En es tÖbrez e. E Ax. 98 XT
umbratica 1. s ANÜPTNGYOS KS ES EVEZ ODTEZ Vele (GY
hi ár SÁGBÁR L. — A ak ÉT VS VE sk Obrez VII. 25.
B J s..— K SZET ;
ilpochares purpurina HB. — TÓL ess VHá7— 12
ir a. argentula HB. — Kupinovo b ELET
KSTSRT
1 2. VI. 21, VII. 22 (freguens).
27 KÜDMÖVO. VI 85 Obrez VI. 22 VII 9.
1 Kelt HEGOPSE 0brez VII 22.
SZEzT erősen JG ászánű: je. — Ein KS grosses, auf den
Vorderílügeln stark violett SEEAEDIBE zs
Mis 1; ab. jJunciú TuTT. — Övé VII. 28
guta Gws. — Kupinovo $ Obrez e. 1. VII. 13— VIII. 2; Asanja SA
3 "AAJEÍYES 57
Et ijlgubize ESB pimovo ev: 8. VÉ:-85 VIT 9.
iep ephia alchymista ScniFr. — Kupinovo V.. 12; Obrez V. 17—28.
1 , electa Ben. — Kupinovo VIII. 4.
elocata IDÍSTeES Kupinovo VIII. 1.
promissa Esp. —. Obrez e. 1]. VI. 1—9.
hymenea ScHIFr. — Kupinovo k Obrez e. I. VI. 22—VII. 10.
ria filexula Scrirr. — Obrez e. 1. V. 7—22, VII. 29 ; Kupinovo
VII. 9.
! clognutha erünüs RBL. — Kupinovo VII. i
"tarsterinalis Kx. — Kuüpinovo V. ideb DJ e... VIE. 26.
: 788 HB. — Kupinovo HEVE ISZ EvogareM LE: TSESŐORTEZ
E 5 VIT :25— VILI. I.
Flazinatis SCHIFE. — Kupinoro TEVE Se Obrez e. I. VII. 22—31.
ja salicalis ScHIFF. — Kupmovo V.
cribrumatlis HB. — Kupincvo V. 97 —29, VII. 20—
nacularia L. — Kupinovo V. 3—VI. 1.
on barbalis LG. — Kupimovo: V. 14—30 ; Obrez e. 1. VII. 22— 29.
1 proboscidalis L. — Kupinovo V. 9 — 12.
es costaestrigalis Sren. — Kupinovo V. 24. i
ges turfosalis Wcx. — Kupinovo VII. 2—23.
34
Geometridde.
Euchloris pustulata Hurs. — Asanja VI. 20.
— — smaragdaria F. — Obrez VII. 27.
— — vernaria HB. — Kupinovo e. I. VI. 10—29.
Thalera lactearta L. — Kupinovo IV. 21—V. 1; Obrez V. 26, e. I.
VII. 14—22;5 Asanja VII. 22.
Nemoria viridata L. — Kupinovo VI. 2, VII. 30.
— — pulmentarta Gs. — Obrez V. 26.
Hemithea strigata MüLt. — Kupinovo V. 18 (?).
Acidalia ochrata Scop. — Obrez VII. 19 (9).
— muricata Hrs. — Kupinovo V. 24—VI. 13.
— — dimidiata HFrs. — Kupinovo VII. 25— 30.
— — laevigata Scop. — Kupinovo VII. 8—30.
— — politata HB. ab. abmarginata BHrscn. — Obrez V. 26, VII. 20;
Asamja e VIS Taro szan VAHESHÉS E
— interjectaria B. — Obrez VII. 25.
— mitidata HS. — Obrez VII. 27. (9).
— — degenerarta HB. — Asanja VII. 22—27.
— — deversaria HS. — Obrez VIL. 19.
— aversata L. — Obrez VII. 19—27.
— immorata L. — Kupinovo V. 25 ; Asanja VI. 19 ; Progar VII. 18.
— — rubiginata HFs. — Obrez VIII. 3.
— punctata ScopP. — Obrez VII. 29 (?).
— immutata L. — Kupinovo IV. 23—V. 8, VII. 23 ; Progar VII. 18.
-— — ab. atra RBL. nov. ab. (lásd a függeléket. — Siehe den
Anhang). — Progar VII. 25.
— — corrivalaria KgrscH. — Kupinovo VII. 31 (09).
— — strigarta HB. — Obrez VII. 27 ; Asanja VII. 7.
— sírigilaria HB. — Obrez VII. 19—29 (a példányok részben
erősen sárgások. — Die $Stücke sind zum Teil stark
gelblich).
— — flaccidaria Z. — Kupinovo V. 19—31; Obrez V. 26; Asanja
VI. 19—22.
Codomia orbicularita HB. — Kupinovo IV. 26, VII. 1 : Obrez VII. 25 (?).
— amulata ScHuLrze — Kupinovo IV. 29.; Obrez VII. 19.
— porata F. — Kupimovo IV. 21, V. 4, e. 1. VII. 24.
— — guercimontaria BASTECB. — Kupinovo VII. 1; Obrez VII. 20—
VIDUS 238 ASEhajjek Vo Eb WIIC úly
— punctarta L. — Kupinovo IV. 27.
— linearia HB. var. strabonarita 2. — Obrez VII. 29.
Rhhodostrophia vibicarta CL. — Obrez V. 24; Asanja VI. 19.
— — ab. sirigata STGR" — Kupinovo V. 25.
35
Tiumandra amata L. — Kupinovo IV. 21, VI. 8; Asanja V. 16 ; Obrez
VIE. 20
Eythria purpurarta L. — Asanja VII. 7; Kupinovo VII. 20.
Ortholitha plumbartia WF. —. Obrez V. 22.
Minoa murinata ScoP. — Kupinovo V. 27; Asanja VII. 17.
Tithostege farinata Hrs. — Kupinovo V. 5; Asanja V. 14, VI. 19.
Anaitis plagitata L. — Kupimovo V. 9.
Triphosa dubitata L. — Kupinovo e. 1. VI. 23.
Scotosia vetulata ScsiPr. — Kupinovo V. 17—31, e. I. VI. 9 (2).
Larentia, viridarta F. — Kupinovo V. 10.
— — ferrugata Cr. — Kupimovo V. 183, VII. 22 (?).
— — fluviata HB. — Kupinovo VI. 23—30 (6).
— — sociata Ben. — Kupinovo ÍV. 27; Asanja VI. 1.
— — albiallata L. — Kupinovo VI. 2; Asanja VI. 1; Progar VII. 21.
— procellata F. — Obrez VII. 25—VIII. 3.
— bilmeata L. — Obrez VII. 19—25.
— rubidata HB. — Kupinovo VII. 22.
Asthena candidala ScnrF. — Obrez VII. 20.
Tephroclystia oblongata TEBG. — Obrez VIII. 3.
— — assimilata Gs. — Kupinovo V. 18.
— — isogrammarta HS. — Obrez VII. 27.
Plibalapterye polygrammata BgH. — Kupinovo IV. 21, V. 21, VI. 26,
WIDL 202 ASzragjén AVUL 762 OORSZz NYAL AAS VABE eg VÁDBE ő
— . corttcata Tr. — Kupinovo VI. 9.
Abraxas grossulartata 1. — Obrez VIII. 3.
— — adustata ScHnIrr. — Obrez VII. 19.
DPeilimia exanthemata ScopP. — Kupinovo IV. 29; Obrez V. 26 (9)
MISE SE (S0 s
Numeria. pulveraria L. ab. violacearia GRAEs. — Asanja VII. [7 ;
Progar VII. 18; Obrez VII. 22—27.
Ennomos erosaria HB. ab. tiliaria HB. — Kupinovo VI. 20.
Selenta bilunaria HB. — Obrez V. 26, Kupinovo VI. 2.
— — lunaria ScHIFr. — Kupinovo V. 6; Obrez V. 26.
Angerona prunaria L. ab. corylaria THBG. — Progar V. 16 (c).
. Eurymene dolobraria L. — Kupinovo V. 21.
Epione apiciaria ScnirF. — Kupinovo VI. 8; Obrez VIII. 3.
Venilia macularia L. — Kupinovo V. 26.
Semtothisa alternaria HB. — Asanja VII. 22.
Hybernia bajaria Scnrr. — Kupinovo e. 1]. X. 19—XI. 4.
— — defoliaria CL. g ab. obscura HELgF. sz ab. brunmescens KBL. —
KÜptoyvore. 15 2xe mASxU s E
Boarmia roboraria ScCHIFF. — Kupinovo V. 2—6.
— — consorlaria F. — Asanja VI. 1, Kupinovo e. 1. VII. 27 ; Obrez
VII. 26.
36
Boarmia lichenaria Hurws. — Kupinovo e. Il. V. 18 (0).
S Selenarid S élsa e Kp oson ye aSK breze VSE S
Ematurga citomarta L. — Kupinovo V. 10-14 ípro parte transit. ad
ab. uwiucoloraria STGR. c"? ).
Phasiane clathrata L. — Kupimowvo. LM: 21 MESS:
— glarearia Scnwrr. — Asanja VII. 7; Obrez VII. 25.
Eubolia arenacearia HB. — Obrez V. 24.
— — — var. flavidaria Ev. — Obrez VI. 14 VII. 25—VILI. 3
Nolidae.
Nola cucullatella L. — Kupinovo V. 1—26, VI. 20. :
— ST 1806 — JAGDNMOYO Va 09. O0oaez E 1 VOC 30
— — albula ScHIFF. — Kupinovo VI. 26—VII. 1 (09.
— . centonahs Es. -—- Kupmovo VI. 7 (6).
Sarrothripidae.
Sarrothripus Revayanus ScoP. — Kupinovo V. 30—VI. 9 ; Obrez e. Il.
VASAT
z CRlotphoridae.
Eartas chlorana L:. — Kupinovo V. 22—271, VI. 26.
Hyloplila prasinana L. — Kupinovo V. 4.
Syniomidae.
Syntoms Phegea L. — Obrez VII. 19 (kis üvegfoltokkal. — Mit
kleinen Glasflecken).
Dysauxes ancilla L. — Obrez VII. 9—27.
Arctiidae.
Spilosoma lutea Hrws. — Kupinovo V. 30.
— — lubricipeda 1.. (menthastri Esp.) — Kupinovo V. 1—T, VI. 25 ;
Öbrez VII. 22.
— — urticae EsP. — Kupinovo VI. 2.
Phragmatobia fuliginosa L. — Kupinovo e. Il. V. 0 JATE SÁVANSA2
Obrez" Vt 27:
Arctia caja L. — Obrez VII. 25 (parva).
A ÁG AC E JATNMONYO Ve. 13
Miltochrista. miniata Fogksr. — Obrez VII. 20—27.
Comacla senex HB. — Kupinovo VI. 25. ;
Pelosia muscerda Hrews. — Kupinovo V. 19— VII. 11; Obrez VII. 29
(6): AsSaoja EV ISEZ2ZETSÜI
— — obtusa HS. — Kupinovo V. 27— 31 (62), VI. 23 (6).
a
szea n me deka
E éle : Zygaenidae,
. Zygacna filipendulae L. — Asanja VII. 17—
3 — — Ephialtes L. ab. trigonellae EsP. — MT NALES2D
KKO SG van SGETEK. — Obrez VII 27- VIII. 3.
97 TÖVE ta VT
ü . — — subsolana OTGR. — Obrez VII. 20 (?). Í
ME . Cochlididae.
" Cochlidion tmacodes Eírw. — Obrez VII. 22—95. j
ja Hetevogenea asella Scmrr. — Obrez VII. 22—VIII. 3. (92).
3 . Psychidae.
E " Bachyteta umcolor Hrs. — Kupinovo, Obrez, Progar e. I. VI. 11— VII.
8 21 (2).
a Sterrhopterya hirsutetla: Hs. — Kupimovo V. 20—31 (9); Asanja g
s Frogar (zsákok. — Sacke).
í Rebelia Sappho Mint. — Asanja V. 20 (e. I. 9).
. Epichmopterya pulla sp. — IKupinovo NE 10 , Asanja V. 25— 30.
. Fumea crassiorella BRp. — Kupinovo e. 1. T 1215 JASErüjJen Wo 25 WIÚL
8 Ma Brogan (zsák — Hack).
Sesüidae.
a Sesta formicaeformis Esp. — Kupinovo V. 9—28, VII. 30 ; Asanja VII.
Bis 175 Aalakaz VIG ZŰ
— empiformis EsP. — Kupinovo VI. 9—26 (e. I.) ; Asanja VI. 22.
Cossi dae.
"Cossus cossus L. — Kupinovo VI.
Phragmataecia castaneae HB. — Kmséb TELM AT
ZER pyrina L. — Kupimovo VI. 16.
Pyralidae.
i
3
A
É
Ef Melissoblaptes bipunctanus 27. — Obrez VI. 14 (9).
— — Galleria mellonella L. — Kupinovo VI. 9.
a Orambus paludellus HB. — Kupinovo V. 4—283 (freguens).
S. — — — ab. nivellus RBL. nov. ab. — Kupinovo V. 4—24, d 5
; (lásd. a függeléket. — Vgl. Anhang).
. — — contaminelus HB. — Kupinovo V. 30, VI. 26—VII. 1; Asanja
VI. 22 :
— — salinellus Turr var. nepos N. Cu. Roruscu. — Kupinovo V. 31,
VI. 24—VII. 1 (619); Asanja VI. 22—28.
— — luteellus Scmirr. — Kupinovo V, 12; Obrez VI. 11; Asanja
MISÉT
38
Crambus perlellus 56 — Kupinovo V. 12—27.
— — var. Warringtonellus Srr. — Kupinovo V. 12—27.
— — verellus Zx. — Kupinovo VI. 22; Obrez 27—29.
— — falsellus Scnrr. — Obrez VII. 22.
— — eraterellus Sc... — Kupinowvo V. 20.
— — — var. cassentintellus 2. — Kupinovo g Obrez VII. 20—22.
— — hortuellus HB. — Kupinovo V. 24—VII. 1; Obrez VII. 29.
— — pascuellus L. — Kupinovo V. 25—VI. 24; Asanja VI. 22.
Platytes cerusellus ScHiwF. — Asanja VI. 22—28.
Chlilo cicatricellus HB. — Obrez VI. 14: Kupinovo VII. 22.
— phragmitellus HB. — Kupinovo VI. 22—26, VII. 27.
Scirpophaga praelata ScopP. — Kupinovo VI. 24—VIII. 1 ; Obrez VI. 14.
Schoenobtius gigantellus ScHIFF. — Kupinovo VI. 24—VII. 27.
— — forficellus TuBG. — Kupinovo V. 6—VI. 3, VII. 30 (9).
Acentropus niveus OLrv. — Kupinovo V. 27—30 (d, et ? alata Hansomi
ÖTPEH ) e
Ematheudes punctella TR. — Kupinovo VI. 29.
Homoeosoma sinuella F. — Obrez VI. 11; Asanja VI. 183.
— — nebulella HB. — Kupinovo VII. 20.
— binaevella HB. — Kupinovo V. 26, VII. 30.
Plodia interpunctella HB. — Kupinovo V. 2.
fphestia elutella HB. — Kupinovo V. 20—30.
Hypochatcia ahenella HB. — Kupinovo VII. 10.
Selagta argyrella F. — Kupinovo VI. 9.
Salebrita. semirubella cop. — Kupinovo VIII. 2.
Nephopterya similella Zx. — Progar VII. 18.
Phycita spissicella F. — Kupinovo VI. 9.
Rhodophaea suavella Zx. — Kupinovo VI. 17 ; Obrez VII. 19 ; Asanja
VI. 13- 14.
Myelois cribrella HB. — Kupinovo V. 30, VII. 22; Obrez V. 26.
Endotricha flammealis ScHIrF. — Kupinovo VII. 13; Obrez VII. 22.
Aglossa pinguinaltis L. — Kupinovo V. 11.
Hypsopygia costalis F. — Kupinovo V. 18—VI. 25; Asanja VI. 28.
Pyralis farinális L. — Kupinovo V. 30 ; Asanja VI. 13; Progar VII. 18.
Herculia glaucinalis L. — Obrez VI. 25.
Cledeobia moldavica Eisp. — Kupinovo VI. 12—20—VII. 13; Asanja
VIIL í7.
— — angustalis ScHIFF. — Kupinovo VII. 12.
Nymphula stagnata Dos. — Kupinovo V. 11; Obrez V. 24.
— nymphaecata L. — OCbrez V. 24; Asanja VI. 13.
— — sirattotata L. — Kupinovo V. 27—29 ; VII. 12—20.
Cataclysta lemnata L. — Kupinovo V. 29—VI. 3, VII. 13.
Psammotis pulveralis HB. var. grisealis Srag, — Obrez VII, 29—VIII. 3.
azta Ea altl AT zett et a da fi e DE eza pt a ZTE TRE Él, B la Dana ez ád ése Ék
EZ há tö ONA S kész t 7 k ő edáee esték áj ASZ Set S - ÉEDE Tt, ÉBE TE TESTE KA
NT ett nESSS eeekzes 1 gő szsüő :.
39
. Scoparta Zelleri Wcx. — Obrez VII. 22.
— — ambigualts TR. — Kupinovo VII. 10.
— — dubitalis HB. — Kupinovo V. 1.
— — resinea Hw. — Kupinovo V. 7.
5 cratgegella Ez. — Kupmovo VI.3; Asanja VI. 4.
— — pallida Srpem. — Kupinovo V. 20—27.
. Agrotera nemoralis Sc. — Kupinovo VII. 13; Obrez VII. 22—29.
Sylepta ruratis 50. — Asanja VI. 1; Kupinovo VII. 10 ; Obrez VII. 27,
Evergesütis exüimahs Sc. — Kupinovo VII. 14—28.
— — straminalis HB. — Kupinovo V. 4—11.
— — aenealis ScnirFr. — Kupinovo VII. 8—20.
Nomophla noctuella Scmrr. — Kupinovo VII. 14.
Phlyetaenodes verticalis L. — Kupmovo IV. 29, V. 7, VII. 14; Obrez
ME ZO (VR:
— — sticticaltis L. — Kupinovo VII. 10—27.
Diasemia, litterata ScopP. — Asanja VI. 13; Obrez VI. 25.
. Mecyna polygonalis HB. var. gilvata F. — Kupinovo V. 25, VII. 22.
Calamochrous acutellus Ev. — Kupinovo VI. 3 (c).
. Pionea pandalis HB. — Obrez VII. 19—29.
FH ferruginalis BB. — Kupinovo VI. 11; Asanja VI. 19: Obrez
SMEÉGÉ s
— — verbascalis Scnrr. — Öbrez V. 28.
— — rubiginals HB. — Asanja VI. 20.
Pyrausta ciliahs HB. — Kupinovo VII. 22.
— — sambucahs Scnirr. — Asanja VI. 28.
— — mubilais HB. — Kupinovo VI. 19—VII. 20: Asanja VI. 13 ;
Obrez VII. 27.
— — cespitalis Scnrr. — Kupinovo gk Asanja VI. 13—VII. 10.
— — purpuralis L. — Kupinovo VI. 8.
— — aurata ScopP. — Obrez V. 26; Kupinovo VI. 8—VII. 12.
Pterophoridae.
Ozxyptilus parvidactylus Hw. — Obrez VIII. 3.
. Platyptilia rhododactyla F. — Kupinovo V. 27; Obrez VI. 11.
. Alucita pentadactyla L. — Kupinovo V. 27; Asanja VI. 13.
Pterophorus monodactylus L. — Asanja VI. 28; Obrez VII. 19.
— — Tienigianus Z. — Kupinovo V. 26—29, VI. 23; Asanja VI. 28.
Stenoptilia bipunctidactyla Hw. — Kupinovo IV. 28—V. 5, VI. 23 ;
Obrez VII. 19.
Tortricidae.
Acalla hastiana L. ab. pruinosana Srcg. — Obrez VII. 19 (0).
— — variegana ScHIFF. — Kupivevo VI. 9,
40
Acalla boscana F. — Kupimovo VI. 9.
— selasana HS. — Asanja VI. 19.
— — holmiana L. — Kupinovo VI. 12.
Capua reticulana HB. — Kupinóvo VI. 10—29 ; ES MESÉLD
Oecnophthira Pilleriana Scmrr. — Asanja VI. 19.
Cacoecia crataegana, HB. — Obrez V. 12; Kupimovo V. 27.
— — rosana L. — Kupimmovo V. 20.
— . sorbiana HB. — Kupinovo V. 5. (9).
— — semtalbana Gw. — Obrez VII. 27.
— — costanú F. — Kupinovo V. 28—VI. 19 (freguens).
— — sírigana HB. — Kupinovo V. 31, VI. 25 ; Asanja VII. Íí7.
— — lecheana L. — Kupinovo V. 11—18.
Pandemis ribeana HB. — Kupinovo VGA (23 Oke VEL Zo e
—- — — ab. cerasana HB. — Kupinovo V. 9.
— — heparana ScHnIFr. — Obrez V. 26.
Toririz Bergmanmniana L. — Progar V. 20.
s Vonuayana E Kupimoyvo VILL 31
— — viridana L. — Kupinovo V. 4—6.
— — dumctana Ta. — Asanja VI. 19.
— — diversana HB. — Kupinovo V. 20—25.
Cnephasia. chrysantheana DupP. — Kupinovo V. 27.
— — Wahlbomiana L. — Obrez V. 12: Kupimovo V. 20.
— — incertana TR. — "Kupinovo I 97. ÉVI. 30; Progar V. 22.
— — abrasana DupP. — Kupinovo. 1. D0D-Ws 2
— — nubilana FB. — Kupinovo V. KEN AA
Tina udana Gw. — Kupinovo ív. ; Asanja VIT HT
— — Smeutlmanniana F. — Obrez vil. hl Asanja VII. 30.
— — ciliella He. — Kupinovo VII.
Euxanithis hamana 1. — Asanja V. 19. 205 (Olemsz VIN 27
SE Szoegamas a ez ASAuja VI 22
Phtheochroa Sehreibersiana FROBL. — Kupinovo V. 20—31..
Ölethreutes salcella 6. — Kupinovo e. 1. V. 25.
— — seriptana He. — Kupinovo VI. 25
— — variegana He. — Kupinovo IV. 27.
— — pruinana BB. — Kupinovo IV. 21—V. 9; Asanja VI. 19.
— — oblongana Fw. ab. adelana RB. — Kupinovo V. 17 (9).
— — profundana W. — Kupinovo V. 23, VI. 9, VII. 29 (c).
— — arcuella Ce. — Kupinovo ÍV. 27, V. 30.
— — rufana cop. — Kupinovo V. 3.
— — sírtana Scmimr. — Progar V. 23; Kupimovo VI. 30.
— — Brandertana L. — Kupimovo. e. j V. 12—25.
— — ab. viduana He. — Kupinovo e. Il. V. 12—25 (c).
— — rivulana Scop. — Progar V. 22; Obrez V. 28, VII. 28 ; Kupi-
novo. VI. 30. : 1
eutes lacunana Dup. sek ÜpÍNoVo: V: 2. VI. 305 Asanja MESS
cespitana. HB. — Kupinovo V. 10—18; Asanja VE 24, VIL 12.
achatana F. — Kupinovo V. 7—VI. í3.
ericetana Wsrw. — Kupinovo V. 31.
ntiguana He. — Obrez V. 26. 3 8
yehrosis confinitana, STGR.. — Öbrez VII. 22 (0). — Magyarországra
és Közép-Európára új, eddig csak Görögországból volt
. ismeretes. — Neu für Ungarn und Mitteleuropa, bisher
. nur aus Griechenland bekannt gewesen (cfr.-REBEL, Berl.
" Ent. 2. 1905, p. 305).
; V: 90- 96.
18 ZENELSÉRS Hw. — öbrée gz ölgsat ezen
meglectana Bur. — Obrez V. 27; Asanja VI. 25.
. furfurana Hw. — Kupinovo ka. 30—V. 2 (apró halvány dd.
. — Sehr kleine blasse dd); Asanja VII 7 (nagy rendes
ESG ÜTÖSSES normales - ;
Eg
a Melzneriana TR. — Asanja sú B 25.
He E. — Fenova EVE 20.
Pflugiana Hw.: — Kupinovo $g Asanja VI. 20—30.
luciuosana Due. — Kupinoró 9. 18.
foenella L. — Asanja VI. 25.
itha funebrana TR. — Kupinovo VI. 25.
compositella. F. — Kupimovo IV. 29.
S — Progar V. 23.
ne. germmana 181. — Progar V. 20; Obrez V. 22, VÍL. 22
is. selendna Gs. — Kupinovo IV. 21— V. 4.
. dninutana Hw. — Obrez V. Ir.
. Mitlerpacheriana Scsrer. — Kupinovo IV. 27.
. laetana F. — Kupinovo V. 30 (e. 1.).
fd TEAT ÁL Z. — Asanja VII. 30 (c).
cz AsSaija VI: 25:
Giyphipterygidae.
ieria FSZT HOS. — Öbrez V: Í7.
42 ,
Yponomeutidae.
Scyihropia crataegella L. — Kupinovo V. 17.
Yponomeuta plumbellus ScmrFr. — Kupinovo VI. 25.
— rorellus HB. — Obrez VII. 27.
— — cognatellus HB. — Obrez VII. 22.
Swammerdamia heroldella TR. — Kupinovo V. 19.
— pyrella Vin. — OÖObrez V. Ir: Progar V. 23.
Prays Curtiseltus Dox. — Kupinovo IV. 27; Progar V. 13.
Argyresthia mendica Hw. — Obrez V. 22
Plutellidae.
Plulella maculipennmis Cukr. — Kupinovo IV. 23, VII. 91: Asanja VI; 25.
Cerostoma vittella L. — Asanja VI. 19.
— — radiatella Dox. — Kupimovo e. Il. Y. 19.
S. chazariella Ms. — Kupinovo e. 1. V. 175 Asanja VI." 19.
Orthotaelia sparganella THBc. — Obrez VI. 25; Kupinovo VII. 20.
Gelechiidae.
Platyedra vilella Z. — Kupinovo IV. 20.
Gelechia pingutnella TR. Kupimovo V. 2 (?).
— — scalella ScoP. — Kupinovo IV. 23.
Teleia fugacella 7. — Kupinovo, Progar, Öbrez V. 20 —27.
— — luculella HB. — Kupinovo IV. 29, VII. 31.
Tachyptilia populella CL. — Kupimovo V. 30, VI. 30.
Acanthophila alacella Due. — Kupinovo VI. 12; Obrez VII. 28.
Recurvaria leucatella CL. — Kupinovo VII. 10.
— — nanella HB. — Progar V. 16: Kupimovo VII. 19. 5
Stenolechia albiceps Z. — Kupinovo V. 10.
Brachmia tutatella HS. — Obrez VIII. 3 (9).
— — trianmuulella HS. — Kupinovo IV. 20—25.
Rlhlinosia formosella HB. — Kupimovo V. 19.
Ypsolophus fasciellus HB. — Kupinovo IV. 27, V. SY 530
Nothris verbascella HB. — Kupinovo e. 1. VI. 12.
Pleurota pyropella Scnrr. — Kupinovo V. 30.
— — salviella HS. — Kupinorvo IV. 30.
Psecadia funerella F. — Obrez VII. 28.
Depressaria costosa Hw. — Obrez VI. 25.
— laterella Scmrr. — Obrez VIII. 3.
— — purpured Hw. — Kupimovo IV. 28.
— chaerophyii 2. — Obrez e. L VI. 11.
Carcina guercana F. — Kupinovo VI. 13.
Borkhausenia unitella HB. — Kupinovo IV. 30, V. 26: Asanja VI. 19.
Borkhausema flavifrontella HB. — Kupinovo V. 11.
— — augustella HB. — Kupinovo IV. 27.
— — minutella 4. — Kupinovo IV. 27.
— — lunaris Hw. — Kupinovo VII. 21.
—— Schaejjeretla CL. — Kupinovo V. 7; Asanja VI. 25.
— — procerella ScHIFr. — Obrez V. 27.
FElachistidae.
Augasma aeratella Z. — Kupinovo V. 9.
Coleophora lutipennella Z. — Kupinovo VII. 21 (9).
— — mgricella Srepn. — Kupinovo V. 10 (9).
— — alcyompennella Kozr. — Kupinovo IV. 26, V. 10—VI. 19 ;
Doitez Wo 1068 vAvsénnjen MIDGY2E
— — spissicorumis Hw. — Kupimnovo V. 10.
— :" ornatipennella HB. — Kupinovo VI. 22; Obrez VII. 22.
— — onopordiella 7. — Kupinovo VI. 7—21.
— vicinella 2. — Kupinovo VII. 2.
— amatipenella HB — Progar V. 26; Kupinovo VI. 11, VII. 19.
Gracilariidde,
Gracilaria alchimiella ScopP. — Kupinovo V. 3. z
— — irngipenella 2. — Kupimmovo VIL 7.
Ormie caudulatella 7. — Kupimovo IV. 27.
Lithocolletis distentella 7. — Asanja VI. 19. (Magyarországra új. —
Neu für Ungarn).
Tischerta complanella HB. — Kupinovo V. 8. .
FLyonetiidae.
Bucculatric Boyerella DupP. — Kupinovo V. 7.
Nepticulidae.
Opostega spatulella HS. — Kupinovo VI. 27.
Talaeporiidae.
Talaeporia tubulosa RErz. — Asanja (zsákok. — Sacke).
Tineidae.
Acrolepia pygmaeana Hw. — Kupinovo V. 10.
Narycia monilifera GEoFFR. — Kupinovo IV. 25.
Euplocamus anthracinalis ScoP. — Asanja VI. 25—VII. 17; Obrez V.
245 (2), VIDOL 1 (6
Monopis monachella HB. — Kupinovo V. 10—VI. 23.
44
Trichophaga tapetzella L. — Kupimovo V. 3.
Tinea Ankerela Ms. — Kupinovo VI. 2.
— — arcella F. — Kupinovo V. 10.
— — parasttella HB. — Kupinovo IV. 20, V. 183.
— granella L. — Frogar V. 23
— — cloacella Hw. — Kupinovo V. esö.
— — angustipenms HS. — Kupinovo V. 7 (9).
— misella Z. — Asanja V. 14. .
— lapella He. — Kupinoóvo IV. 23, VI. 19.
Nemophora metaxella HB. — Kupinovo V. 2—22.
Nemotois Pfetfferellüs HB. — Progar VII. 18 (9).
— — Raddaéllus HB. — Progar VII. 18 (9).
— — minimellus 72. — Kupinovo VI. 14.
Adela viridella Scor. — IKTÜJALNKOKO ID 22 (04 VILL 0 171
—- croesella Scop. — Obrez VII. 12-22.
— Degeer ella L. — Kupimovo V. 23 (?).
B) Pótlások Deliblat lepke- B) Nachtirage zur Lepidopte-
faunájáboz.! renfauna von Deliblat.
Nymphalidae,
Polygomia c-album L. — X. 1 (nagy, felül világos, alul sötét d. —
Grosses, oberseits liehtes, unterseits dunkles c).
Melitaca Phoebe Kn. — VIII. 20 (?).
. Satyrus Brisets L. — IX. 11 (?). j ; 5
S lreuisa Bises e MIME da Ö Je :
ké — — ab. unicolor RBL. nov. ab. c7 —- VIII. 7—12 HeEzS a [üg-
geléket. — Vg!. Anhang).
Pararge Megaera L: — X. 1 (69).
Lycaenidae.
Lycaena, Oodon Popa. — VIII. 8—29.
—— — — ab. albicincta Tuomrr. — VIII. 8—29. -
Hesperidge.
Augiades comma L. — VIII. 9 (c).
Lasiocampidae.
Lasiocampa guercus L. — VIII. 25 (9).
TC Rowmartani tapok: XV aga ps36 sex 9A 2 To as REx LN 9AA
p. 66. zt ; ;
Noctuidae.
.— LR. 23.
SAA0 (TS
sg III. e. I.
1 virens Tre VIII. 9.
drina lenta TR. — VIII. 7—IX. 2
mphipyra . TE D0B GoEzE — IX. 24. s
. ocellari 18 HE Var. intermedia JEA BE elek
. — ab. glabra He. — Ix. 20.
7 rbiginn F. Szszontásta EST A
EZER BEN Sa. beled Eeen ESÉS 20.
lina ornithopus Hurs. — X. 6.
ocampa vetusta HB. — X. 2.
i cultia balsamitae B. — VIII. 27—IX. 1 (a hernyót Ckondrilla juncea-n
s . találták. — Die Raupe auf Chondr illa juncea gefunden).
sír 1 venustula He. — VIII. 8—16, X.
8 ső Geomeitridae.
Nemoria viridata L. — VIII. 12.
ci alia síraminata TR. — VIII. 31—X. 9.
— — prubraria STGR. ab. -bilinearia Focus — VIII. 19.(1 9)...
Rhodometra sacraria L. — IX. 17 ÜZE EREZZE K Ő:
Gnophos obscurarid HB. — VIII. 8—25.
Jiastietis" artestarta, F. — VIII. 16—X. 1, V. 10.
turaa atomaria L. ab. unicoloraria STaR. — IX. 8 (1 c).
bolia murinaria F. ab. cineraria DuP. — VII. 99. IX. 2
: 9k Arctiidae.
Lilhosia lutarella L. — VIII. 16—27. $ ls
paltifrons. 2. — VILI. 10—29 (0 2). 128
osia muscerda Hrs. — VIIL 24. 6.
16
Zygaenidde.
Ino. globulariae HB. — VIII. 15 (3 d, kicsiny, a fésúűs csáp fogai fel-
tünő hosszúak. — 3 c), klein, mit auffallend langen
Fühlerkammzahnen).
Sestidae.
Sesia oxrybeliformis HS. — VIII. 2—24 (freguens. PREporA szerint a
S. amnellata Z.-től különböző faj. — PREpora halt sie für
eine von amnellata 7. verschiedene Art).
Pyralidae.
Melissoblaptes bipunctanus 7. — VIII. 8—19.
Crambus inguinatellus Scnirr. — VIII. 7—18.
— — poliellus TR. — IX. 4—18.
— — lithargyrellus HB. — VIII. 19—25.
— Tristellus F. — VIII. 13—23.
— — fulgidellus HB. — VIII. 17—25.
— — falsellus Scnirr. — VIII. 13.
Selagia spadicella He. — VIII. 3—29.
Rhodophaea rosella ScopP. — VIII. 14—18.
Gilyptoteles leucacrinella 7. — VIII. 23.
Pionea croceahs HB. — VIII. 14.
— — verbascalis ScHiFr. — VIII. 8.
Pyrausta sanguinatis L. — VIII. 14.
— — cingulata L. var. vittalis Lam. — VIII. 13—15.
Pterophoridae.
Pterophorus Lienigianus 2. — VIII. 29.
Agdistis adactyla He. — VIII. 13—IX. 12.
Orneodiddae.
Orneodes grammodactyla VA, AVANT
Tortricidae.
Acalla contaminana HB. — X. (1.
Lozopera tornella Wuscn. — IX. 2.
Olethreutes ? nenihinana Gws. — X. 6. (Az egyetlen friss c" példány
ú 20 5
még legjobban megegyezik HERRICH SCHAFFER 329. ábrá-
jával. — Ein einzelnes fÍrisehes c7 stimmt noch am besten
mit HERRICH-OSCHAFFER S PIG. 329].
Steganoptycha ericetana HS. — Vill. 11:
Polychrosis bicinctana Dup. — e. 1. IX. 14.
47
Epiblema expallidana Hw. — VIII. 12.
E BINOZANTN IBXONYa IDG
Plutellidae.
Cerostoma radiatella DowN. — X. Tf.
Theristis mucronella Scop. — X. 9.
Gelechiidae.
Gelechia tessella HB. — VIII. 17.
Tita inustella HS. — IX. 2. (Ezen ritka fajból egy fÍriss c7. — Eim
frisches c! dieser selténen: Art).
Brachmia triannulella HS. — IX. 13—X. 7 (fÍreguens).
Anarsia spartiella ScHRNK. — VIII. 24.
Dcpressaria pallorella 2. — X. 5.
— atomella Hp. — X. Tf.
Elachistidue.
. Scythris bifissella Horm. — VIII. 26 (1 9)
Coleophora saponartella HEEG. -- VIII. 10.
— — pilosicornis REBEL, n. sp. — VIII. 23 (1 ?, lásd a függelé-
ket. — Vergl. Anhang).
— — Predotaetla REBEL, n. sp. — VIII. 7, 15 (2 c), lásd a függe-
léket. — Vergil. Anhang).
— — silenella HIS. — VIII. 24 (zsákok is. — Auch Sacke).
— — asteris Mürnna. — VIII. 9.
S lavagimella Ze VINT. 16.
Elachista nigrella Hw. — VIII. 15 (69).
Gracilaridde.
Bedellia, somnulentella 7. — IX. 15.
Gracilaria sügmatalla 2. — X. €.
— — phasiamipenella BB. — IX. 12—15.
— auroguttella Sren. — VIII. 16.
Ornia amgticella Srr. — VIII. 17.
Tineidae.
Ochsenheimeria capella MöscuL. — PREpora-nak sikerült ennek a faj-
nak mindkét nemét a folyó évben nagyobb számban
gyüjtenie. Repülési ideje IX. 7—14. — Es gelang Herrn
PRgexpora die Art im heurigen Jahr in Anzahl in beiden
Geschlechtern zu erbeuten. Flugzeit IX. 71—14.
Acrolepia pygmaeana Hw. — IX. 21.
s egssectella AZ e IX 137 X. 6.
me
Függelék.
Trfa - DR"BHREBEG.
ánhang.
73 Von Prof. H. REBEL. "
1. Satyrus Arethusa Esr. ab. unicolor REBEL, nov. ab. fs
Az augusztus 7. és 12.-e kö-
zött Deliblaton gyüjtött számos
példány közül, az egyik c, az
elülső szárnyak nem gyűrűzött
feketés csúcsszemének kivéte-
lével, felül egészen egyszínű (a
rozsdasárga foltcsík nyoma nél-
kül). Egy másik d, a mennyi- "
bena rozsdasárga foltok gyenge
nyomát mutatja, átmeneti alak-
nak tekinthető.
Unter den zahlreichen Exem-
plaren, welche zwischen 7. und
12. August in Deliblat -erbeutet
wurden, befindet sich auch ein d,
welches oberseits bis auf das un-
geringte sehwürzliche Apikalauge
der Vorderílügel vollstándig ein-
fárbig (ohne Spur der rostgelben
. Fleckenbinde) erscheint. Ein an-
deres c" bildet einen dentliechen
Übergang indem-es noch schwache
Spuren von rostgelben Flecken
ZEN ös áss
2. Acidalia immutata L. ab. atra REBEL, nov. ab.
A. julius 25.-én Progáron
gyüjtött teljesen friss példány
(d) egy új melanotikus eltérést
képez. Az összes szárnyak fe-
lülete majdnem teljesen feketés.
Csak egy hosszanti . csík, a
melyben a fekete középső pont
fekszik és az összes szárnyak
zegzúgos hullámvonala maradt
fehér. A potroh 1s, a szelvé-
nyek fehér szegélyének kivéte-
lével, feketés, ;
szárnyak alsó oldala, csak a
rojtok maradtak világosak. Az
elülső szárnyak hossza 11 mm.
A példány nagyon hasonlít a
mindenesetre sokkal nagyobb
Acidalia incanata 1. ab. seminigra
tBL képéhez.
1 Verh. und Mitt. Siebenbürg.
1912, p: 14.
úgyszintén a -
Das m Progar"am 25. Juli er-
beutete Stück (c) ist tadellos friscb
und bildet eine neue melanotisehe
Aberration. Öberseite aller Flügel
fast vollstandig geschwarzt. Nur
ein Laángswisch, in welchem der
sehwarze Mittelpunkt liegt, und
die gezackte Wellenlinie aller Flü-
gel sind weiss geblieben. Auch der
Hinterleib ist bis auf die weissblei-
benden Segmentraánder gesehwarzt,
desgleichen die Unterseite aller
Flügel, nur die Fransen öleiben
hell, Vorderflügellünge 11 mm. Das
Stück gleicht auch sehr der Abbil-
dung der ailerdings viel grösseren
ÁAcidalia incanata L. ab. seminigra
ReL.1 j I
Ver. f. Naturw. Hermanostadt. LXII,
3. Crambus paludellus HB. ab. nivellus REBEL, nov. EN ale
A " Kupinovonál - májusban
nagy számban gyüjtött példá-
nyok közül több mindkét nem-
beli példány elülső szárnya
tiszta fehér fekete pontozottság-
gal és ugyanolyan hátsó ívelt
sávval. Ez a fehér alak Meck-
lenburg-ban is előfordul , a
törzsfaj között.
Mehrere Stiicke beiderlei Ge-
sehlechts, unter den in Kupinovo
im Mai zahlreich erbeuteten Exem-
plaren, zeigen auch die Vorder-
flügel reinweiss mit schwarzer
Punktzeichnung und solehem hin-
teren Bogenstreifen. Diese weisse
Form kommt auchin Mecklen-
burg unter der Stammform vor.
4. Ancylolomia palpella Scnirr. első fejlődési fokozatai. — Die
ersten Stinde von Ancylolomia palpella ScHIFr.
A pete tonnalakú, átmérőjé-
.ben kb. 07 mm hosszú és 04
mm. széles. Mindkét sarka ke-
rekített. A pete egész felületét
. 12 erősen kiemelkedő hosszanti
. borda járja keresztül. Ezek a
. . bordák szélesek és harántul ro-
vátkoltak. A sarkokon összehaj-
lanak és itten egy ki nem mon-
dott rózsaskulpturát mutatnak.
A pete. színe sárga. (A leírás
1913 szeptemher 10.-én készült).
. A petéből kikelt hernyócska
. kb. 15 mm. hosszú, nagyon
nagy mély fekete fejjel és ép-
olyan nem osztott nyakpaizs-
zsal. A "hátrafelé keskenyedő
. züldes-szürke testen egy finom
. vörös háti sáv és egy-egy hát-
alatti sáv vonul végig, ezek
között pedig apró vörös pontok
állanak. Egy finom lábmelletti
sáv is vörös. A farszelvény
csupasz (khitinlemez nélküli).
j
A mell lábai feketés-barnák, a
potroh lábai világosak, külső
. oldalukon fekete foltosak.
Das Ei ist tonnenförmig, ca. 0-7
mm. lang und 04 mm. im Durch-
messer breit. Beide Pole sind ge-
rundet. Die ganze Oberfláche des
Eies wird von 12 stark erhabenen
Lángsrippen durchzogen. Diese
Rippen sind breit und guergekerbt.
5S1e konvergieren auf den Polfedern,
welche eine unausgesprochene Ro-
settenskulptur aufweisen. Die Far-
bung des Eies ist gelb. (Beschrie-
ben 10. September 1913).
Das aus dem Hi geschlüpfíte
Raáupchen ist ca. 15 mm. lang,
mit sehr grossem, tief sehwarzen
Kopf und solechem ungeteilten
Nackenschild. Der sich nach hinten
verjüngende grünliehgraue Körper
. wird von einer feinen roten Dor-
sale und solehen — Subdorsalen
durchzogen, — zwischen — welchen
kleine rote Punkte stehen. Auch
ein feiner Fusstreifen ist rot. Das
Aftersegment ist nackt (ohne Chi-
tinplatte). Die Brustbeine sind
schwarzbraun, die Bauchbeine hell,
aussen schwarz gefleckt.
A felnőtt hernyó két szá-
razon kikészített példánya van
előttem. Az egyik PREDporaA-tól
származik és egy éppen bábo-
zodás előtt álló példányra vo-
natkozik. A 28 mm. hosszú bőr .
majdnem színtelen és a külta-
korón semmiféle képződmény
nyomát nem mutatja. Az elül
kissé lapított, sörtékkel erősen
fedett fej barnás-sárga, épilyen
a középen kettéválasztott nyak-
paizs. A mell lábain egy fekete
lábfejízet láthatunk.
A: másik készítmény még
ANKER RupoLnr-tól származik
Budáról és ezt PREDorA is pal-
pella-hernyónak állapította meg
A hernyó kissé karcsúbb és
rövidebb mint az előbbi, barnás-
sárga, világosabb hátalatti sáv-
val. A másodiktól kezdődőleg
minden szelvényen két erőteljes
kiemelkedő — pontszemölcs és
ezektől oldalt egy-egy keskeny
harántduzzadás. A szelvények
(a 2.-tól kezdődőleg) oldalán öt-
öt pontszemölcs van, melyek
közül a legfelső a legerősebb,
ezek közül a szemölcsök közül
a 2. és 3. szelvényen négy áll
egymás alatt és az ötödik oldalt
a második előtt, a többi szel-
vényen négy szemölcs négy-
szögben és az ötödik ezek kö-
zött a középen fekszik. A fej
mély feketés-barna, a középen
kettéosztott nyakpaizs világos-
barna.
A hernyó fűcsomókban, egy
finom földrészecskékből és fű-
szálakból készült és 45 mm.
hosszúságot elérő csővecskében
Von der erwachsenen Raupe
liegen mir zwei Trockenpráparate
vor. Das eine stammt von PREDOTA
selbst und betrifft eine Raupe
knapp vor der Verwandlung. Der
23 mm. lange Balg ist fast farblos
und lásst keinerlei Bildungen des
Integuments erkennen. Der vorne
etwas abgeflachte, stark beborstete
Kopf ist braungelb, desgleichen
das in der Mitte geteilte Nacken-
schild. Die Brustbeime zeigen ein
sehwarzes Tarsalglied.
Das andere Praparat rührt noch
von RUDOLF ANKER aus Ofen her
und wurde von PREDora als pal-
pella: Raupe bestatigt. Die KRaupe
ist etwas sehlanker und kürzer als
die vorige, braungelb mit hehtem
Nebenrückenstreifen. Jedes
ment, vom 2. angefangen, tragt
zwei kraftige, erhabene Punktwar-
zen und seitlieh von ihnen je einen
schmalen Ouerwulst. An den Seiten
der Segmente (vom 2. ab) liegen
5 Punktwarzen, von denen die
oberste die kraftigste ist, u. zw.
am 2. und 3. Segment vier unter-
einander und die fünfíte seitlich
vor der zweiten, auf den übrigen
sSegmenten liegen vier im (Wuadrat
und die fünfte im Zentrum dessel-
ben. DerKopf ist tief braunschwarz,
das in der Mitte unterbrochene
Nackenschild hellbraun.
Sgeg-
5eg
Die Raupe lebt in einem aus
feinen Erdteilehen und Grashalmen
angefertigten Schlauch, der eine
Löángeé von 45 mm. erreichen kann,
él. A csőben pihenő kinyujtott
báb 18 mm. hosszú lesz, színe
vöröses-barna és széles, ásó-
alakú kremaszterélecskét mutat.
A lepke szeptemberben fejlő-
dik ki.
51
in Grasbüscheln. Die im Schlauche
ruhende gestreckte Puppe wird
18 mm. lang, ist von rotbrauner
Farbung und zeigt eine breite,
spatelförmige Kremasterschneide.
Die Falter entwickeln sich im
September.
5. Coleophora pilicornis REBEL, n. sp. 9.
Az egyetlen augusztus 23-án
Flamundánál gyüjtött ? külső-
leg. a C. albicostella Durp.-hoz
hasonló, de már a más alakú
csápszerkezet — folytán attól
messze eltérő.
A duúrván pikkelyezett fej
fehéres-szürke, a másfél fej-
hosszúságú tapogatók külső ol-
dala erősen barnás, a középső
ízük fehéres-szürkén szőrös. Az
egyszínű fehér csápok a szár-
nyak elülső szélének 3/5-ig érnek
és hosszaságuk feléig vastagon
nemezesen — pikkelyezettek, a
pikkelyek előrefelé fehéres-
szürkék, felfelé barnások, belül
világosabbak, csak az utolsó
lábfejíz sőtét. A vastag potroh
(9) hegyesen csúcsosodik.
A széles és nagyon hegyesedő
elülső szárnyak kissé fénylő
sárgás-barnák és csak egy atö-
vén nagyon keskenyen kezdődő,
azután szélesbedő és a csúcs
előtt elmosódó fehér sávot mu-
tatnak az elülső szélen. A nagyon
keskeny hegyes hátsó szárnyak
a pelyhekkel együtt barnás-
szürkék. Az elülső szárnyak
hossza 6-5 mm., kifeszítve 13 mm.
Mindenesetre a C. lativittella
ERsnH.- val (Irkuezk vidékéről) ro-
Ein einzelnes frisehes 2, am 23.
August bei Flamunda erbeutet, hat
öussere Áhnliehkeit mit 0. albico-
stella Dup. ist aber schon durch
die andere Fühlerbeschaffenheit
weit davon verschieden,
Der rauh beschuppte Kopf ist
weissgrau, die Palpen von 12
Kopfdurchmesser Lange sind aus-
sen stark gebraunt, ihr Mittelglied
weissgrau behaart. Die weissen,
einfárbigen Fühler reichen bis 3/5
des Vorderrandes und sind bis
zur Haálfte ihrer Lange dick filzig
besehűppt und zwar ist die Be-
sehuppung nach Vorne weissgrau,
nach oben braunlich. Die Beine
bráunliech, innen lichter, nur das
Tarsenendglied dunkel. Der dicke
Hinterleib (2) lauft spitz zu.
Die breiten sehr spitz verlau-
fenden Vorderflügel sind etwas
glánzend gelbbraun und zeigen
nur eine an der Wurzel sehr sehmal
beginnende, sich dann erweiternde
und vor der Spitze verlösehende
weisse — Vorderrandstrieme, — Die
sehr schmalen spitzen Hinterílügel
samt dem Flaum braungrau. Vor-
derílügel 6-5 mm., Expansion 153
mm.
Jedenfalls der C. lativittella ERSH.
(von Irkutsk) verwandt, bei wel-
92
kon, a melynél azonban a csáp-
ostor feketén gyűrűzött és az
elülső szárny elülső szegélysávja
már tövénél szélesen kezdődik.
cher die
jedoch
sehwarz geringt ist und die Vor-
derrandstrieme schon von der Basis
aus breit beginnt.
. Fühlergeissel
6. Coleophora Predotaella REBEL. n. sp. 6.
Két augusztus 7.-én és 15.-én
Deliblaton gyüjtött és nagyon
iól megtartott c, egy caelebi-
penella-csoportbeli új fajhoz tar-
toznak (az elülső szárnyak hosz-
sza 10 mm., kifeszítve 20 mm. ),
mely a következőkben különbö-
zik a legközelebb álló fajoktól :
Caelebipenella 7.-től tiszta fehér
feje és torháta, kissé világosabb
sárgás csápbóbita, az elülső szár-
nyak erősebben zöldes-sárga,
majdnem olajzöld alapszíne,
ezeknek: sokkal szélesebb fehér
ezüstvonalai [különösen a rövid
ezüstsáv, mely a barna, itt sok-
kal rövidebb (nem annyira
messze a tő felé terjedő) ék-
alakú sáv alatt fekszik, sokkal
szélesebb] és sokkal sötétebb,
feketés-szürke hátsó szárnyai
alapján különbözik.
Szmilis SraR.-től sokkal söté-
tebb színeződése, különösen pe-
dig az itt feketés-szürke, ott
világos ezüstszürke hátsó szár-
nyak alapján tér el.
Simillima SraeR.-től az elülső
szárnyak tisztán barna ékalakú
sávja és sötétebb alapszíne
alapján különbözik.
Persimilis RBL.-től az elülső
szegélynek csak az első ötödé-
ben kezdődő ezüstös kosztális
sávja alapján tér el.
Astragalella 2.-től tetemesebb
nagysága, sokkal rövidebb ezüs-
Zwei sehr gut erhaltene cc" in
Deliblat am 7. und 15. August er-
beutet, gehören einer neuen Art
(Vorderfílügel 10 mm., Expansion
20 mm.) aus der Caelebipenella-
Gruppe an, welche sich in nach-
stehender Weise von den zunachst
stehenden Arten unterscheidet :
Von caelebipenella Z. durch rein
weissen Kopf und Thoraxrücken,
breiteren, etwas heller gelbliehen
Fühlerbuseh, mehr gründliehgelbe,
fast olive Grundfarbe der Vorder-
flügel, viel breitere weisse Silber-
limien derselben [namentlieh die
kurze Silberstrieme unter der brau-
nen, hier viel kürzeren (miecht so
weit wurzelwarts reichenden) Keil-
strieme ist viel breiter] und durch
viel dunklere, sehwarzliehgraue
Hinterflügel.
Von similis Sraeg. dureh 6 viel
dunklere Farbung, namentlieh auch
der hier sehwarzgrauen, dort licht
silbergrauen Hinterílügel.
Von simillima SraR. durch die
deutlicehe braune Keilstrieme der
Vorderílügel und dunklere Grund-
farbe derselben.
Von persimilis RBL. durch die
erst bei 15 der Vorderrandslaánge
beginnende silberne Kostalstrieme.
Von astragalella 7. dureh bedeu-
tendere Grösse, viel kürzere sil-
58
tös elülső szegélysávja és barna — berne Vorderrandstrieme und brau-
ékalakú sávja (melyek az asira- — ne Kielstrieme (welche bei astra-
galella-nál közel a tőig terjed- galella bis nahe zur Wurzel reichen)
nek) és sokkal sötétebb hátsó und viel dunklere Hinterflügel.
szárnyai alapján különbözik.
Echinella SraR.-től rövidebb "Von echinella STGR."durch kür-
és szélesebb, magán az elülső zere, breitere am Vorderrand selbst
szegélyen fekvő kosztális sávja liegende Kostalstrieme,
TÖVÉN TÉT el; s
- 20 Tee TÁgK
Különfélék.
Egy hím-nős araszoló pille Trencsénbét. — Amint 1913. évi
október hó 26-án este rendes lepkésztanyámon egy ívlámpa alatt a
mindinkább gyérülő pilléket lestem, egy nagyobbszerű, sárga színű
araszoló telepedett a közeli ház falára. Miután magasan ült, kez-
tyümmel dobtam le s bizony a legkevésbé sem voltam az eredmény-
nyel megelégedve: ,megint egy Himera!" De azért csak benthagy-
tam a cziános üvegben s másnap nem 15 sejtve minő ritkaságot ej-
tettem zsákmányul, kifeszítéséhez fogtam. Ez a munka azonban se-
hogy sem akart sikerülni, mert nem tudtam semmikép sem megfelelő
magasságba hozni a lepke szárnyait. Eközben jobban szemügyre
vettem az állatot és láttam, hogy a jobboldali szárnypár kisebb ter-
jedelmű a baloldalinál s hogy rózsás árnyalatú színe is elüt annak
vöröses-sárga színétől. Ekkor villant meg agyamban az a gondolat,
hogy hátha hermafroditával van dolgom! Rögtön megnéztem a csáp-
ját és legnagyobb örömömre láttam, hogy míg a jobboldali. csáp
egyszerű, síma nőstyén-csáp, addig a baloldali széles, lemezes, a hím
jellemző csápja. Azonban nemcsak a szárnyak nagyságbeli és szín-
beli eltérése és a csápok jellemzik az én állatomat, de a potroh alakja
15, mert míg bal (g) fele egészen lapos, addig jobb (2?) fele a benne
lévő petéktől duzzadt, mint a nőstény példányok rendes potroha.
Mindazonáltal az egész példány első tekintetre inkább egy ? be-
nyomását teszi, mert a baloldali szárnypár színe halványabb sárga
az ittemi rendes c" példányok színénél és ugyanezen oldalon a csáp-
lemezek is rövidebbek a §-ek rendes csáplemezeinél. Mintha egy
utolsó erőfeszítést tett volna a természet, hogy ezen ritka tünemény
természetellenes voltán legalább egy keveset enyhítsen !
Ha figyelembe vesszük, hogy REBELL tanár könyve szerint
eddigelé össze-vissza csak 1200 ily hím-nő példány ismeretes a
palearktikus faunából, a fogás aránylag igen értékesnek mondható.
DR. PAZzSICZKY JENŐ.
94
Irodalom.
Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. — A Magyar
Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályainak folyóirata.
XI. kötet, Budapest 1913; 640 I., 17 táblával.
A Nemzetr Múzeum természetrajzi folyóiratának mult évi kötete
a megszokott (40 nyomtatott ív) terjedelemben, számos szövegközti
képpel és 17 tábla melléklettel díszítve jelent meg DR. HoRvárH Géza
osztályigazgató szerkesztésében. Ez a kötet is legnagyobb részében
a rovartan köréből vette czikkeinek tárgyát. A legtöbb rovartani
czikk SAUTER formozai rovarainak feldolgozását hozza, így SPAETH a
Cassidinae, MocsáRgy a Chrysididae, BöTTCHER a Sarcophaga, KERTÉSZ
a Lauxanitinae és Syrphidae, MEgiwJmRm a Sepsinae, MELICHAR a Hemi-
spherius, ÜLDENBERG a Clyilhiidae és RicaARDo a Tabanidae csoportok-
kal foglalkozik. Mocságy az új Chrysididák leírásainak JÖVE ÉSZ6T
közli, BECEER feldolgozta Kovács Öpös abessziniai Chloropidáit,
KRÖBER Omphralidákról értekezik, Monrawxpow új (Geocorinae-kat,
GRIFFINI Gryllacris-féléket, LuwspsTRöm Mycetophilidákat és Bibionidá-
kat, BRuzs Phoridákat, KeRrÉsz Chondrometopum-ot és Ceriotdes-fajokat
és ÖÜLDENBURG OClythiídákat ír le, HoRgvárn a Paryphes-nem revizió-
ját közli. SzéÉPLIGETM a Nemzeti Múzeum afrikai Braconidáiról,
HoRvárH új Fulgoridáról a Sinai-hegyről, Surc néhány Psylla-
fajról, LICHTWARDT Ohrysosoma-fajokról, Srprs afrikai Anthomyidák-
ról, Sack Merodon-félékről értekezik. Horvára Géza új Bursima és
Orgerius-fajokat ír le és a Calisius-nem óvilági fajaival foglalkozik.
BokoR ELEMÉR két czikkben vak bogarakat a Biharhegységből, Csiki
pedig két czikkben délmagyarországi és horvátországi vak bogarakat
ír le. Magyarország faunáját gazdagítja az Achalcus Thalhammert nevű
új légyfaj, melyet LicHrwaRopr ír le Baja vidékéről, a hol THALHAM-
MER fedezte fel. Cs.
Társulati ügyek.
A , Magyar Entomologiai Társaság" 26. ülése 1913 deczem-
ber hő 20-án. — BiRó Lasos elnök megnyitván az ülést, először
Kapocsa GyuLaA olvasta fel a Tapinostola musculosa-ról szóló tanul-
mányát, melyet jelen füzetünkben közlünk teljes terjedelmében. Majd
Csiki ERNŐ ismertette SCHEESER és DEUBEL czikkeit és KEITTER Fauna
Germanica-jának IV. kötetét (lásd a Rov. Lapok XX. kötetének
212—214. oldalát).
3
. ROVARTANI LAPOK"
XXI. Band. jJanúar—Márz 1914. 1—3. Heft.
p. 1. — Gy. Kadocsa: Das Vorkommen der Tapinostola
. musculosa Hb. in Ungarn. — Dieser Schmetterling war bisher
so im Innland, als auch im Ausland, den Lepidopterologen als ein
seltenes und kostbares Tier bekannt. Als landwirtsehaftlicher Schád-
lng war er bis jetzt nur aus Südrussland (LINDEMANN, MOKRZECKI)
bekannt. Im Jahre 1912, und noch mehr in 1913, zeigte sich der
Schmetterling auch in Ungarn massenhaft und als landwirtschaftlich
schadlich, wie dies die kgl. Entomologisehe Station feststellen konnte.
Schon in 1912 wurden aus der Gemeinde Pusztapó bei Szolnok einige
Weizenwurzeln eingesendet, aber die darin gefundenen Raupen ge-
lang es nieht aufzuziehen. Mmm Frühjahr 1913 wurden wieder ange-
steckte Weizenwurzeln und spáter auch Raupen von dort eingesendet;
ausserdem wurde der Schaádling von den Staatsentomologen auch an
Ort und Stelle studirt. Aus diesen Studien konnte das massenhafte
Auftreten des Schadlings in Ungarn, seine Lebensweise und der im
Weizen verursachte Schaden festgestellt werden.
Seine Lebensweise ist nach den hiesigen Beobachtungen fol-
gende.. Die im Frübjahr gesechlüpfíten kleimen weisslichen Raupchen
bohren sich in- das Innere der Weizentriebe. Der Trieb wird unten
angefressen, so dass der obere Teil leicht herausgezogen werden
kann. Dieser angefressene Trieb stirbt spaáter ab. Die Raupen wan-
dern aus einem Trieb in den anderen und verursachen auf diese
Weise viel Schaden. Der Schaden zeigt sich fíleckenweise, die
Saat wird spáter lückenhaft und wird durch Unkraut bewachsen.
Die Raupen bohren sich weiter oben am Trieb, bei einem Blatt ein,
was áusserlich kaum zu bemerken ist (siehe fig. 2, B). Nach 25. Mai
sind die Raupen schon grünlieh. Wenn die Áhre in Entwicklung ist
sitzen die Raupen schon oben am Stengel und fressen die grüne
Áhre. Die Ein- und Ausbohrlöcher der Raupen sind kleine Runde
Löcher (fig. 3). In der Gefangenschaft verpuppten sich zwei Raupen
am 19. Juni und am 27. Juni schlüpíte der erste Schmetterling. Bis
zur Ernte sind die Raupen vollkommen entwickelt, ziehen in den
Erdboden und verpuppen sich in einer kleinen Erdhöhlung. Die
Puppenruhe dauert 10—12 Tage. Die Schmetterlinge legen ihre Eier
nach der Kopulation auf Frucht oder Gráser, aber auch auf diverse
Gegenstünde. Die Überwinterung geschieht im Ei. Jáhrlich ist also
nur eine Generation zu beobachten.
Apát
56
Bei Pusztapó waren in einer Weizentafel ungefáhr 25—30 Joch
starck infiziert, eine Gerstetafel zeigte kleinere Infektion. In diesem
Jahre wurde dieselbe Infektion bei Pusztavarsány (Komitat Szolnok)
auch auf Hafer konstatiert. Verfasser gibt noch eine ausführliche
Beschreibung der Raupe und bespricbt die Schutzmassregeln.
p. 18. — E. Bokor: Die Aluner-Höhle. — Verf. beschreibt
diese Höhle, welche am nordöstlichen Fusse des Runkularsz in einer
Höhe von ungefahr 1100 m. liegt. Es ist die kalteste Höhle im Bihar-
gebirge, im welcher zwei Kafertroglobien leben, namlich Trechus
(Duvalius) cognatus subspec. speluncarum Csixr und Pholeuon Mihóki
CSIKI.
p. 16. — E. Csiki: Beitráge zur Kaferfauna Ungarns. II.
— Fortsetzung der im vorigjahrigen Band (XX, p. 129—162) be-
gonnenen Liste der im verflossenen Jahr aus Ungarn neu ausgewie-
senen Arten.
p. 27. — N. Ch. Rothschild: Beitrage zur Lepidopteren-
fauna Ungarns. VII. Mit einem Anhang von H. REBEL. — Der
deutsche Text steht parallel dem ungarischen und ist dort einzusehen.
Kleine Mitteilungen.
p. 53. — Dr. J. Pazsiceky: Ein gynandromorpher
Schmetterling aus Trencsén. — Verf. sammelte am 26. Oktober
1913 eine Himera pennaria, welche ans Licht angeflogen ist. Beim
spannen bemerkte er, dass es ein gynandromorphes Exemplar ist.
Linker Fübler dc, rechter £, rechte Flügel grösser (? ), linke kleimer
(c), ausserdem ist die rechte Halfte des Hinterleibes dicker.
a
Eladó lepkegyüjtemény !
Körülbelül 3000 példányból álló lepkegyüjtemény eladó.
Bővebb felvilágosítással szolgál: GABRIELI GYÖRGY —
Újpest, UJ-uteza 3. — A gyüjtemény ugyanott megtekinthető.
Javítandók :
9. oldal felülről a 2. sorban: , 21-én" h lyett , 27-én".
10. oldal alulról a 6. sorban: ,szálak" helyett , szélek".
ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XXI. KÖTET. 1914 ÁPRILIS-AUGUSZTUS 4—8. FÜZET.
Odontosia Sieversi Mén. Magyarországon.
Irta: DR. PAzsiczkY JENő.
Folyó évi április hó 1-én este a trencséni ívlámpák egy új
fajjal gazdagították Magyarország nagylepkéinek faunáját, az eddig
csak Ausztriából és Oroszországból ismert Odontosta Sieversi MÉN.
nevű Notodontidával.
Este 8 óra felé járt az idő, a midőn az egyik ívlámpa oszlopá-
nak árnyékában egy a porban vergődő, első tekintetre kopott
Biston stirataria-nak látszó lepkét figyeltem meg, s csekély híjja, hogy
épen ezért ott is nem hagytam az állatot. Győzött persze a kiváncsi-
ság és hazajövet, már örömmel láttam tévedésemet az egyelőre
ismeretlen Notodontidában. Egy-kettőre előkerültek könyveim: először
ABAFI—AIGNER, majd pedig, miután a hasonló Odontosia carmelita lösp.
leirása meg nem felelt, REBEL lepkekönyve, a mely aztán nagy
örömömre és csodálkozásomra rávezetett a helyes nyomra és névre!
Valósággal élveztem a lepkém elterjedéséről irottakat: , Egy évtized
előtt még igen kevéssé ismerték . .. Előfordul Sziléziában, Morva-
országban, Galicziában és Nyugat-Oroszországban . . ." ABAFI—ÁIGNER
csak röviden mint külföldit említi, SPULER pedig mint ausztriai és
oroszországi állatot tárgyalja legújabb könyvében, s így fel kell
tételeznem, hogy hazánkból az általam folyó évi április hó 1-én
fogott egy, s a következő napon elejtett két ? példány az első,
. következéskép úgy vélem, hogy nem végzek hiábavaló munkát, ha
a mellékelt képre való hivatkozás mellett röviden ismertetem észak-
nyugati felföldünk nyíreseinek új lakóját, mely kétségkívül a közel
szomszédos Morvaország felől juthatott el hozzánk.
A. nőstény, habitusát és rajzát tekintve, erősen emlékeztet a
rokon Odontosia carmelita-ra, azonban sokkal halaványabb, mint az,
különösen az elülső szárny mellső felében, melynek színe az erősen
uralkodó ibolyás-szürke alapszíntől eltérőleg, halvány vörhenyes-
barna, megvannak a harántsávok felső részét jelző világos, a
carmelita-énál nagyobb foltok, a tisztán kivehető és a sötét fogban
Rovartani Lapok. X.XI. 4—8. (1914. VIII. 25).
98
összefutó harántsávok által határolt középmező szürkével gyéren
behintett sárgás-barna színű és ellentétben a carmelita-éval, igen jól
kiválik a környezetből; jellemzők még a külső harántsávból kifelé
induló, hosszú nyíl-alakú foltok; a barnás szürke színű hátsó szárnyon
fehéres középsáv vonul végig, mely a farzug fölött a legvilágosabb
és ugyanitt, különösen befelé, sötéten határolt. Szükségesnek tartot-
tam úgy a kép közlését, mint ezen leirást, mert úgy a REBEL-, mint
a SpuLeR-féle könyvekben megjelent képek határozottan nem jók
s azok alapján lepkém egyáltalán fel nem ismerhető.
Jellemzőnek találom, hogy a rövid időközben fogott példányok
mind nőstények voltak, s így fel kell tételeznem, hogy átvonuló,
új hazát kereső lepkékkel volt dolgom, melyeket aztán az útjokba
. eső ívlámpák vakító fénye elkábítva, kezemre játszott. Az egyik
példányt felélesztve, peterakásra birtam és most a lerakott 42 petéből
kikelt kis hernyókat roppant gonddal nevelem, hogy azok révén
néhány c" példány birtokába is juthassak, a melyeket annak idején
szívesen fogok ismét e lapok hasábjain ismertetni. A. pete és a
hernyók leirását SPULER igen pontosan adja, csak az utóbbiak ki-
kelési ideje tekintetében volt eltérés, mert azok nem a 8-ik, hanem
a 15-ik napon keltek ki, sőt egy elkésett a 17-iken. És még egy
dolog nincs a SPuLER-ben: hogy kikelés után a kis bernyók hátán,
és pedig annak első felében kékes-zöld, hátsó felében pedig halvány
hússzínű hosszanti foltsáv látható, a mely azonban a táplálék föl-
vétellel csakhamar eltűnik. Érdekes, hogy a teljesen kifejlődött hernyó,
mikor bábozódás ezéljából a fáról levonul, egész testét nyállal vonja
be, akárcsak a halálfejes lepke vagy a galambfarú lepke. —
Ezekben gondoltam az árjegyzékek szerint aránylag nagr-
értékű, következéskép ritka jövevényünk leírását és ismertetését
közzétenni. Talán nem is kell megemlítenem, hogy az egyik példányt
a Magyar Nemzeti Múzeumnak engedtem át.
A , vak" Trechus-ok szeméről.
(Über die Augen der. ,blinden" Trechen.)
Irta: BoKoR ELEMÉR.
MÜLLER Trechus-monografiájá-
nak! megjelenése óta coleopte-
rologusaink körében általános
szokássá vált az eddig , Anoph-
ihalmus" névvel jelzett Carabi-
dákat ,vak Trechus"-oknak ne-
vezni. E megnevezés legélesebb
kifejezését NEroLIrzkY-nek nem-
régen " megjelent czikkében?
Üyette "melyben: a Szerző a
Trechus nemet könnyebb átte-
kintés czéljából (Klarheit und
. Übersiechtliehkeit) a , Trechi
oculati"" és , Trecm coeci" cso-
portokra (Gruppe, Artenreihe)
osztja. Utóbb megemlíti ugyan,
hogy a , Trechi coeci" kifejezés
alatt csupán csak egy megrövi-
dített diagnózist, alfajok (össze-
gét és semmi mást sem ért,
mégis ajánlja, hogy a vak Tre-
chus-okat — a —— katalógusokban
, Trechi coeci" felírással lás-
sák el.
Névszerint a következő al-
nemekbe tartozó fajok lennének
a , Trechi coeci" névvel jelzen-
dők: Duvalius DELAR., Neoduva-
lius J. MüLc., Typhlotrechus J.
" MüLn., Anophthalmus — SrTuRM,
Aphaenopsis J. MüLLc., Scotopla-
netes ABs., —Aphaenopidius J.
MüLc., Pseudaphaenops WINKL.,
Seit dem Erscheinen derTrechus-
Monographie MÜLLERSs! ist es im
Kreise — unserer (oleopterologen
Gebrauch geworden die bis jetzt
unter dem Namen , Anophthalmus"
bezeichneten Carabiden ,blinde
Trechen" zu benennen. Diese Be-
zeiehnung erhielt ihre schaürfste
Formulirung in der üunlángst er-
schienenen — Abhandlung — NEro-
LITZKY s," in welcher der Autor die
Gattung Trechus zwecks Klarheit
und Übersichtliehkeit in die Grup-
pen (Artenreihe) , Trechi oculati"
und , Trechi coeci" gliedert. sSpater
erwahnt derselbe zwar, dass er
unter dem Ausdruck , Trechi coeci"
nur eine abgekürzte Diagnose, eine
Ssumme von Unterarten (?) und
nichts weiter versteht, sehlágt aber
dennoch vor die blinden Trechi in
den Katalogen mit der Übersehrift
" ELEChi GOSGIS zi versehen.
Namentlich sollten folgende Un-
tergattungen — mit dem Namen
, Trechi coeci" versehen werden :
Duvalius DELAR., Neoduvalius J.
MŰEmL., —Typhlotrechus "J. MüLL.,
Anophthalmus ÖrugRm, Aphaenopsis
J. MüLL., Scotoplanetes ABs., Aphae-
nopidius J. MüLnL., Pseudophaenops
WINEL., A phaenops BowNv., Neotrechus
1 DR. Jos MüLLER: Beitráge zur Kenntnis der Höhtenfauna der Ost-
alpen und der Balkanhalbinsel. II. Revision der blinden Trechus-Arten.
ADenksehr. d. math.-naturw. KI. d. kais. Akad. d. Wiss. XC. 1913.)
2 DR. FRITZ NEroLrrzkYr: Dr. J. Müllers Monographie der blinden
Trechusarten. (Coleopt. Rundschau. III. p. 28 etc.)
60
Aphaenops Bowv., Neotrechus J.
MüLL., Orolrechus J. MÜLL.
Részemről nem óhajtom itt
MÜLLER kiváló munkáját kellő-
leg méltányolni, nem is kivánok
NETOLITZKY czikke felett pálczát
törni, csupán csak arra akarok
hivatkozni, mily káros és fel-
tartóztató hatással van az ,OCcu-
latus" és ,coecus" kifejezés a
Trechus-nem szisztematikájának
előitéletlen kiépítésére, mily ke-
veset nyertünk az igazság meg-
ismerésében az által, hogy a
Trechus és Anophihalmus neme-
ket egybevontuk ugyan, azon-
ban őket mégis két nagy al-
nemcsoportra osztottuk. Mind-
addig, a míg nem vagyunk ké-
pesek a ,vak" és ,látó" kife-
jezésektől magunkat teljesen
emanczipálni, nem is számítha-
tunk a Trechus— Anophthalmus
probléma előitéletnélküli meg-
oldására.
Coleopterologusaink kétségte-
len abból a nézetből indulnak
ki, hogy mindazon fajoknál,
melyek a fenti alnemekbe tar-
toznak, teljesen hiányzik a lá-
tás érzéke, vagyis az állatok
vakok. Arra nézve azonban,
vajjon e fajoknál a szemek
csökevényei kimutathatók-e, csak
egészen általános, többé-kevésbé
határozatlan, vagy hiányos vá-
laszt kapunk. Pedig e kérdés
kifogástalan megfelelése felette
nagy fontossággal bír a ,vak"
kifejezésnek teljes mértékelésére.
J. MüLL., Orotreechus J. MÜLL.
Meinerseits beabsichtige ich hier
nicht MüLLER s hervorragende Ar-
beit gehörig zu würdigen, auch
wünsehe ich nichtüber NETOLITZKY S.
Abhandlung den Stab zu brechen,
ich möchte nur darauf hinweisen,
wie sechadlieh und hemmend. die
Ausdrücke , oculatus" und ", coecus"
auf den vorurteilsíreien Ausbau
der Systematik der Gattung Trechus
einwirken, wie wenig wir im 0 Er-
kennen der Wahrheit dadurch ge-
wannen, dass wir zwar die Gat-
tungen Trechus und Anophthalmus
zusammengezogen hatten, sie aber
trotzdem in zwei grosse Unter-
gattungsgruppen teilten. Solange
wir nicht im Stande sind uns von.
den — Ausdrücken — ,blind" und
,sehend" vollkommen zu emanzi-
piren, können wir auch gar nicht
hoffen das Trechus— anophthalmus-
Problem vorurteilsírei zu lösen.
Unsere Coleopterologen gehen
zweifellos von der Voransetzung
aus, dass bei allen Arten, welche
zu den obigen Untergattungen
záhlen, das Sehvermögen voll-
kommen fehlt, dasheisst, — die
Tiere sind blind. Bezüglieh der
Frage aber, ob bei diesen Ar-
ten die Kudimente der Augen
noch nachzuweisen sind, erhalten
wir nur mehr oder weniger un-
bestimmte, ganz allgemein gehal-
tene, oder lückenhafíte Antworten.
Hingegen ist die einwandfíreie Be-
antwortung dieser Frage behufs
richtiger . Bewertung des Aus-
druckes ,blind" von — eminenter
Bedeutung.
Nem volna czélszerütlen, ha
" e kérdéssel tüzetesebben fog-
lalkoznánk. Mi a vakság? Egy
fiziológiai-pathológiai jelenség.
mely a látóérzék hiányát téte-
lezi fel alapokul. Egy Trechus
nem lát, ha a fényinger nem
lesz a szenzórikusidegközpontba
vezetve. Ha a szemet fényinger
éri is, de nincs meg az össze-
kötő ideg (nervus opticus), mely
az agyba vezetve fényérzéket,
látóérzéket váltana ki, beáll a
vakság, már akkor is, ha a
külső szem csökevénye még
megmaradt. Hány Trechus-on
lett a szemideg megszakadása,
vagy teljes hiánya kimutatva ?
Vegyük a vakságot morfoló-
giai szempontból tekintetbe. A
morfológia úgyis azon tudo-
mányág, a melyre a modern
coleopterológia a fajok osztá-
Iyozásánál a fősúlyt: fekteti.
Tehát morfológiailag tekintve
mikor vak egy Trechus? Most
kapjuk a legeltérőbb feleleteket.
"Radikális szisztematikusnak azt
kellene felelnie, ha a szemnek
minden külső nyoma (s ezzel
kapcsolatban természetesen min-
den belső is) eltünt. Más azt
állítja, már akkor, midőn a szem
pigmentje elveszett, ismét más
csak akkor, ha a szem facettái
sem mutathatók ki. Az előbbi
szisztematikusnái a szemcsöke-
61
Es ware nich unzweckmissig,
wenn man sich mit dieser Frage
eingehender befassen würde. Was
ist Blindheit? Eine physiologisch-
pathologische Erscheinung, welche
das Fehlen des Gesichtssinnes als
Grundursache zur Vóraussetzung
hat. Ein Trechus sieht nicht, wenn
der Lichtreiz nicht in das senso-
rische — Nervenzentrum " geleitet
wird. Wenn das Auge auch ein
Lichtreiz trifft, aber der verbin-
dende Nerv (nervus opticus) nicht
vorhanden ist, der ins Gehirn füh-
rend, den Gesichtssinn auslösen
würde, tritt die Blindheit selbst
dann ein, wenn das Rudiment des
üusseren Auges noch vorhanden
sein sollte. An wie viel Trechen
wurde aber die Unterbrechung
oder das gáanzliche Fehlen der
Augennerven nachgewiesen? Ich
könnte dies an den Fingern einer
Hand abzáblen.
Nehmen wir die Blindheit vom
morphologischen Standpunkte aus
in Betracht. Die Morphologie ist
ohnehin jener Wissenszweig, auf
den die moderne Coleopterologie
bei Klassifizirung der Arten das
Hauptgewicht legt. Also morpho-
logisch betrachtet wann ist ein
Trechus blind? Nun erhalten wir
die abweichendsten Antworten.
Radikale Systematiker műüssten
sagen, wenn eine jede Spur des
ausseren Auges (und mit ihr in
Verbindung selbstredend jede in-
nere) verscehwunden ist. Ein ande-
rer behauptet, bereits dann, wenn
das Pigment der Augen erloschen
ist, abermals ein anderer, nur
dann, wenn auch die Facetten der
vény még nem jelent vakságot,
az utóbbiaknál ennek daczára
is beállhat a vakság. Mind-
egyiknek igaza lehet, de egyik-
nek sem, ha-a vakságot magát
vagy a szemhiányt egyedül a
rendszerezés — alapjául veszi.
Ezzel csak oda jutnánk, a mely
állásponton már túlhaladtunk.
Akkor a: vakságot nemi elkülö-
nítő bélyegül használtuk, ma
egy az alnemek felé emelt , cso-
port"-ra akarjuk alkalmazni és
vele szembe állítjuk a látóképes
csoportot! Cseberből vederbe.
Még hozzá az egyik csoportról
azt mondjuk ,vak" (coecus), a
másikról ,szemmel bíró" (ocu-
latus). De vajjon ki tudja nekem
a Trechus-ok hadánál kimutatni,
hol van a" válaszfal a két ,cso-
port" között?
A ma élő nagy, apró, majd
csökevényes szemű s végre tel-
jesen szem nélküli Trechus-ok
csaknem hézagtalanul állíthatók
össze egy skálába, melynek leg-
alsó fokán a nagy és teljesen
funkcióképes szem s innen fo-
kozatosan visszafejlődve, a leg-
felső végén a teljes fiziológiai
és morfológiai szemhiány helye-
zendők. Csaknem hézagtalanul
mondtam, mert némely helyütt
az alnemeket összekötő fajok
ma már kihaltak s itt-ott ga
skálán könnyen áthidalható hé-
Augen nicht mehr nachzuweisen
sind. Beim ersten Systematiker
bedeutet des Augenrudiment noch
keine Blindheit, bei dem letzteren
kann - diese trotz der Rudimente
eintreten. Ein jeder kann Recht
behalten, aber keiner, der die
Blindheit selbst, oder den Augen-
verlust allein zur Begründung der
öystematik anwendet. Mit ihr wür-
den wir dorthin anlangen, welchen
Standpunkt wir bereits überwun-
den hatten. Damals verwendeten
wir die Blindheit als Gattungstren-
nendes Merkmal, heute wollen
wir sie für eine ober die Unter-
gattungen erhobene , Gruppe" be-
nützen und stellen ihr eine mit
dem Gesichtssinn begabte Gruppe
entgegen! Aus dem Regen in die
Traufe. Noch dazu sagen wir von
der einen Gruppe ,blind" (coecus),
von der anderen ,mit Augen
versehen" (oculatus). Aber wer
kann mir bei dem Heere der Tre-
chen zeigen, wo die trennende
Wand zwischen beiden Gruppen
besteht ?
Die heute lebenden gross-, klein-,
dann rudimentaugigen und zuletzt
ganz augenlosen Trechen können
beinahe lückenlos in eine Skala
eingereiht werden, an deren unters-
ten Stufe das grosse und vollkom-
men funktionsfáahige Auge und von
da angefangen stufenweise sich
rückbildend am obersten Einde die
physiologiseh und morphologiseh
vollstaándige " Blindheit zu setzen
wáare. Beinahe lückenlos, sagte ich,
denn an manchen Stellen sind
die Untergattungen verbindenden
Arten heute bereits ausgestorben
zagok mutatkoznak.
Már a microphthalmikus
Trechus-ok maguk (Longhii Coum.,
microphthalmus MinL., Bokortanus
CSsIKI, subterraneus MILCLL., rulhe-
nus RrrR., Kimakowitczi GGLB.)
. képezik az összekötő kapcsot a
, Trecht oculati" és , Trechi coeci"
csoportok fajai között. Utánuk
sorakozik számos csökevé-
nyes szemű Trechus, mely
eddig , Anophthalmus" néven
szerepelt. Az ősrégi Trechus-
typust hűen megőrző, nem pe-
dig — az — aphaenopoidszerűen
messze kifejlett alnemeknél kell
őket keresnünk. Ilyen a Duvalius
DELAR. legegyszerűbb alnem,
melynél a szemcsökevényesedés
kezdetleges folyamata is kellő-
leg bizonyítja a fejlődéstanilag
régibb typust. De ott van a.
különös, a ma élő fajokhoz köz-
vetlen nem csatolható (mert
hímeik csak egy kiszélesedett
mellső ujjal birnak) két alnem,
Neotrechus J. MÜLL. és Orotrechus
d" Műtn... a melyeknél az elk
mosódott körvonalú szemdob
még éppen kivehető (dalmatinus
subsp. suturahs ScHaurF.). Tovább
menve, a Typhlolrechus J. MÜLL.
alnemnél a szemcsökevény már
ki nem mutatható; szigorúan
véve, csak ettől az alnemtől
kezdve az Aphaenops Bowv. al-
nemig volna alkalmazható a
a Trechi coeci" kifejezés.
und es hatten sich hie und da an
der Skala leicht zu überbrückende
Lücken ergeben. ;
schon die microphthalmen
Trechen alleim (Longhii CGouw.,
microphthalmus Miuc., Bokoriamus
CsIxI, subterrameus MIuc., ruthenus
KRrrgR., timakowiczi GGLEpB.) bilden
die Verbindungsbrücke zwischen
den Arten der Gruppen der , Trechi
oculati" uud , Trechi coeci". Ihnen
folgen eine Anzahl Trechen mit
rudimentören Augen, welche
jetzt unter dem Namen , Anoph-
thalmen" die Rolle spielten. Wir
haben diese unter jenen Unter-
gattungen zu suchen, welche den
urtümlichen — Trechus-Typus am
treuesten bewahrt und sich nicht
aphaenopoid-artig weit entwickelt
hatten. Eine solche einfachste
Untergattung ist Duvalius DELAR..,
bei welcher auch schon der primi-
tive Verlauf der Augenrückbildung
den phylogenetisch alteren Typus
hinlánglieh — kennzeichnet. — Dort
sind auch die sonderbaren, zu den
heute lebenden Arten unmittelbar
micht anzureihenden (weil ihre
Máannchen nur einen erweilterten
vorderen Tarsus besitzen) Vertreter
der — Untergattungen Neoitrechus
J. MüLL. und Orotrechus-J. MöLL.;
bei denen die: versehwommenen
Umrisse der Augenhügel noch eben
erkennbar sind (dalmatinus subsp.
suturalis ScHAUF.). Weiter verfol-
gend ist das Augenrudiment bei
der Untergattung Typhlotrechus
J. Mücu. nicht mehr nachzuweisen;
streng genommen, könnte der Aus-
druck , Trechi coeci" nur von dieser
Untergattung angefangen bis zur
61
A mellékelt néhány ábra, me-
lyeknek eredeti rajzai BOKOR
IMRE főhadnagy-bátyámtól ered-
nek, kellőleg bizonyítja, mily
határozott kifejezésű szemeket
(habár már csökevényesedőket)
találunk a ,Trechi coeci €s0-
port"-ba kényszerített alnemek
egynehány fajánál.
Nézetem az, hogy a , Trechi
oculati" és , Trechi coeci" kifeje-
zések csak gyűjtőfogalmak le-
hetnek, melyekkel a Trechus-
nemet két csoportba kénysze-
rítjük, hogy egyrészt a teljesen
funkcióképes, másrészt a csöke-
vényesedő szemű és szemnélküli
alnemek képviselőiről egységes
szempontból beszélni tudjunk,
— nem pedig nomenklaturák
a szisztematika számára. A
mennyiben szisztematikai
értékük nincsen, a Trechus-
nemnél kevésbbé járatos
entomológusokat csak tév-
útra vezetnék, ajánlom a
Trechus-nem subgeneráinak
csoportosításánál e két ki-
fejezés teljes mellőzését.
A képek magyarázata.
Az eredeti rajzok BOKOR ÍMRE
főhadnagytól származnak Ké-
szítésüknél a fősúly a szemre
és annak a fej többi részéhez
való viszonyára lett fektetve.
Untergattung Aphaenops Bowv. an-
gewendet werden.
Nebenstehende Figuren, deren
Originalzeichnungen von meinem
Bruder, Oberleutuant EMMERICH Bo-
KoR herstammen, beweisen hinláng-
lich, welch ausdruckvolle Augen
(wenn auch bereits rudimentare)
wir bei manchen Arten aus den
medies Gruppe tLTrechi-G0etet
gezwangten Untergattungen vor-
finden können.
Meine Anschauung ist die, dass
die Ausdrücke , Trechi oculati" und
. Trechi coeci" nur Collectivbegriffe
sein können, mit denen wir die
Gattung Trechus in zwei Gruppen
zwangen, um einerseits von den
Vertretern der Untergattungen mit
gutentwickelten, funktionsfahigen
Augen, andererseits von solchen
mit rudimentáren Augen oder ganz
augenlosen Arten aus einheitlichem
Gesichtspunkte sprechen zu kön-
nen, — niemals aber Nomenklatu-
ren für die Systematik. Nachdem
sie für die Systematik kei-
nen Wert besitzen, die bei
der Gattung JTIrechus" weniger
bewanderten — Entomologen
nur auf Írrwege führen könn-
ten, sehlage ich vor bei der
Gruppierung der Subgenera
der Gattung TIrechus beide
Ausdrücke völlig ausser Be-
tracht zu ziehen.
Erklürung der Figuren.
Die Originalzeichnungen stam-
men vom Oberleutnant EMMERICH
Bokokgk. Bei ihrer Verfertigung
wurde das Hauptgewicht auf das
Auge, sowie auf dessen Verhaltnis
65
e
DTÁA
906
ség
1b 2
Me
e ll
ád
66
Hogy a rajzok pontosságukból
és eredetiségükből ne veszítse-
nek, el lett tekintve minden
sematizálástól és a rajzok egy-
öntetű, egysíkbani készítéséről.
A szájrészek, sörték, stb. nem
képezték tanulmány tárgyát.
Készültek ZErss-féle mikrosz-
kóppal, ABBÉ-féle rajzolóeszköz-
zel, nagyítás: fejprofilok: 60X,
szemrajzok: 160X. — Az alant
alkalmazott elnevezések az euró-
pai bogárkatalógus (EDpwm. REIr-
TER: Catalogus coleopterorum
Huropae, Caucasi et Armeniae
Rossicae, 1906) és a Trechus-
nemet e katalógus után tárgyaló
közlemények, dolgozatok nyo-
mán történtek.
A szemcsökevényesedés ská-
lája főbb vonásaiban, teljességre
igényt nem tartva:
1. kép. — Trechus ( Lastotrechus)
discus F.; nagyszemű Tre-
echus. — a) baloldali fejprofil.
— b) szeméből egy mezőcske
facettákkal.
2. kép. — Thalassophilus lon-
gicornis STURM; rendes sze-
mű Trechus. Jobboldali fej-
profil.
3. kép. — Trechus (Trechus s.
str.) sirigipenms Kimsw.:; kis-
szemű Treechus. Jobboldali
profil. A szem 60—80 darab
facettával.
4. kép. — Trechus (Trechus s.
str.) subterraneus MirnL.; : mi-
zu den übrigen Teilen des Kopfes:
gelegt. Damit die Zeichnungen von
ihrer Pünktlichkeit und Originalitat
nichts verlieren, wurde von jedem
Schematisiren, dem gleichartigen
Ausfertigen derselben Abstand ge-
nommen. Die Mundteile, Borsten,
etc. bildeten nicht den Gegenstand
der Untersuchung. Verfertigt wur-
den sie mit Hilfe eines ABBÉ-sehen
Zeichenapparates am Zsrss-Mikros-
kop; Vergrösserung: Kopfíprofile:
60.X, Augenzeichnungen : 160 X. —
Die unten angewendeten Benen-
nungen sind auf Grund des.
europaischen Kaferkatalogs (EDpm.
RerrrER: — Catalogus — coleoptero-
rum Huropae, Caucasi et Armeniae
Rossicae, 1906) und der seit dem
erseheinen dieses Kataloges die
Gattung — 7Trechus behandelnden
Arbeiten und Mitteilungen ge-
liefert.
Die Skala der Augenrudimenti-
rung in ihren Hauptzügen, auf die
Vollstándigkeit . nicht — Anspruch
erhebend : 5
Fig. 1. — Tyechus (Lasiotrechus)
discus F.; Trecehus mit grossen
Augen. — a) linkes Kopfprofil. —
b) ein Stück des Augenfeldes mit.
Facetten.
Fig. 2. — Thalassophilus longt-
cornis SruRm; Trechus mit nor-
malen. Augen. Rechtes Kopf-
profil.
Fig. 3. — Trechus (Trechus s. sir.)
sirigipenmis Kizsw.; Trechus mit
kleinen Augen. Rechtes Kopf-
profil. Das Auge mit 60—80 Stück
. Facetten.
Fig. 4. — Trechus (Trechus s. str.)
subterrameus MinL.; mierophthal-
68
crophthalmikus Trechus. —
a) baloldali fejprofil. — b) a
jobb szem felülről, — c) a bal
szem oldalról nézve. Jól. kiugró .
pigmentezett szem, mintegy 80
darab sűrűn és rendetlenül álló,
domború facettával.
5. kép. — Trechus (Trechus s.
sir.) microphthalmus Minn.; mi-
erophthalmikus Trechus. —
a) baloldali fejprofil. — b) a bal
szem felülről, — c) a jobb szem .
oldalról tekintve. Kevésbbé ki-
ugró, elég domború, pigmente-
zett szem, mintegy 35—40 da-
rab alig kiemelkedő, elég sűrűn
álló facettával.
6. kép. — Trechus (Trechus s.
str.) ruthenus RTTR.; mieroph-
thalmikus Trechus. — a)
jobboldali fejprofil. — b) a jobb
szem felülről és — c) oldalról
tekintve. Kevésbbé domború,
pigmentezett . szem, " mintegy
30—33 darab jól kivehető, elég
sűrűn álló facettával.
T. kép. — Anophthalmus (Du-
valius) cognatus FRIv.; csöke-
vényes szemű Trechus. —
a) jobboldali fejprofil. — b) a
jobb szem felülről és — c) a
bal szem oldalról tekintve. Alig
domború, pigmentezett szem,
mintegy 30—34 darab még elég
sűrűn és elszórtan álló, alig ki-
emelkedő facettával.
8. kép. — Trechus Bokorianus
Csiki; csökevényes szemű
Trechus. —-a) jobboldali fej-
profil. — b) a jobb szem felül-
ről és — c) oldalról tekintve.
Alig kiemelkedő, pigmentezett
mer Trechus. — a) linkes Kopf-
profil. — b) das rechte Auge von
oben, — c) das linke von der Seite
aus gesehen. Gut hervorspringen-
des, pigmentirtes Aüge, mit etwa
80 Stück dicht und unregelmássig
stehenden, gewölbten Facetten.
Fig. 5. — Trechus (Trechus s. str.)
microphthalmus Miue.; microph-
thalmer Trechus. — a) linkes
Kopfprofil. — b) das linke Auge
von oben, — c) das rechte von
der Seite aus gesehen. Wenig her-
vorspringendes, genügend gewölb-
tes. pigmentirtes Auge, mit etwa
30—40 Stück kaum hervorgetrete-
nen, genügend dicht stehenden
Facetten.
Fig. 6. — Trechus (Trechus s. str.)
. ruthenus RTTR.; microphthalmer
Trechus. — a) rechtes Kopfprofil.
— b) das rechte Auge von oben
und — c) von der Seite aus be-
trachtet. Weniger gewölbtes, pig-
mentirtes Auge, mit, etwa 30—33
Stück, deutlich erkennbaren, ge-
nügend dicht stehenden Wacetten.
Fig. 7. — Anophthalmus ( Duvalius)
cognatus FRiv.; Trechus mit ru-
dimentáren Augen. — a) rech-
tes Kopíprofil. — b) das rechte
Auge von oben, — c) das linke
von der Seite aus betrachtet. Kaum
gewölbtes, pigmentirtes Auge, mit
etwa 30—34 Stück noch genügend
dicht und zerstreut stehenden, kaum
hervortretenden Wacetten.
Fig. 8. — Trechus Bokortanus
Csiki; Trechus mit rudimen-
táren Augen. — a) rechtes Kopf-
profil. — b) das rechte Auge von
oben und — c) von der Seite aus
betrachtet. Kaum hervortretendes,
13c
13b
69
10
szem, mintegy 25-30 darab
kevésbbé domború, ritkán álló,
csaknem elmosódott facettával.
9. kép. — Anophihalmus (Du-
valius) hungaricus var. szílicensis
Csimi: csökevényes szemű
Trechus. — a) jobboldali fej-
profil, alant három eltérő egyén-
nek jobb szeme. — b) a bal
szem félülről és — c) öldalról
tekintve. Alig kiemelkedő, pig-
mentezett szem, mintegy 15—18
darab ritkán és elszórtan elhe-
lyezett, elmosódott, de még elég
jól kivehető facettával.
10. kép. — Anophihalmus (Du-
valius) Bokori Csiki: csökevé-
nyes szemű Trechus. —
a) jobboldali fejprofil. — b) a
jobb szem felülről és — c) oldal-
ról tekintve. Alig kiemelkedő,
pigment nélküli szemdomb, mint-
egy Í7T darab különböző nagy-
ságú, elmosódott facetta.
11. kép. — Anophihalmus (Du-
valius) Deubeli GGtLB.: csöke-
vényes szemű Trechus. —
a) baloldali fejprofil. — b) a bal
szem felülről és — c) a jobb
szem oldalról tekintve. Elmosó-
dottan domború, homályos fehé-
res színű szembdomb, tán 15 —20
egészen elmosódott, inkább csak
képzelhető facettával.
12. kép. — Anophihalmus (Du-
valius) Budae KENSDER.:; csöke-
vényes szemű ETechüs
a) jobb fejprofil. — b) a jobb
pigmentirtes Auge, mit etwa 25—30
Stück weniger gewölbten, schütter
stehenden, beinahe verschwomme-
nen Facetten.
Fig. 9. — Anopkihalmus (Duva-
lius) hungaricus var. sztlicensis CSIKI:
Trechus mit rudimentaáren
Augen. — a) rechtes Kopfprofl,
unten das reöhte Auge von drei
abweichenden Individuen. — b) das
linke Auge von oben und —
c) von der Seite aus betrachtet.
Kann hervortretendes, pigmentir-
: tes Auge, mit etwa 15—18 Stück
sehütter und zerstreut stehenden,
versehwommenen, aber noch ge-
nügend deütlich wahrnehmbaren
Facetten.
Fig. 10. — Anophthalmus ( Duva-
lius) Bokori Csikr: Trechus -—it
Augenrudimenten. — a) rech-
tes Kopfprofil. — b) das rechte
Auge von oben und — c) von der
Seite aus betrachtet. Kaum hervor-
tretender, pigmentloser Augen-
hügel, mit etwa 17 Stück ver-
schieden grossen, versehwommenen
Facetten. ;
Fig. 11. — Anophthalmus ( Duva
lius) Deubeli GGwsg.; Trechus mit
Augenrudimenten. — a) linkes
Kopfprofil. — b) das linke Auge
von oben, — c) das rechte. von der
Seite aus betrachtet. Verschwom-
men gewölbter, blasser, weisslich
gefárbter Augenhügel, mit etwa
15—20 Stück ganz versehwomme-
nen, eher nur zu ahnenden Fa-
cetten.
Fig. 12. — Anophthalmus (Duva-
lius) Budae KExDER.: Trechus
mit Augenrudimenten. — a)
rechtes Kopfprofil. — b) das rechte
]
szem felülről és — c) a bal szem
oldalról tekintve. Ki nem emel-
kedő, homályos, tejfehér színű
szemdomb, facetták alig szám-
lálhatók, csak néhány elmosó-
dott dudorodás vehető ki rajta.
13. kép. — Trechus (Neotre-
chus) dalmatinus subsp. suturalis
DCHAUF.; csökevenyes sze-
mű Trechus. — a) jobboldali
fejprofil. — b) a jobb szem fe-
lülről és — c) oldalról tekintve.
Elmosódott, bizonytalan kör-
vonalú szemfolt, benne homá-
lyos felhővel (a khitinen alul
beszáradt lágy részek?).
14 kép. — Trechus (Typhlo-
trechus) — Bilimeki subsp.? ex
Croatia: szemnélküli Tre-
chus. Jobboldali fejprofil.
15. kép. — Trechus (Aphaenop-
sis) Apfelbecki GaGLB :; szemnél-
küli, aphaenopoid-szerű
sát
Trechus. Jobboldali fejprofl.
. 16. kép. — Aphaznops Pluto
Dizcxk; szemnélküli, aphae-
nopoid-szerűen, legmesz-
szebb kifejlett Trechus.
Jobboldali fejprofil.
Auge von oben, — c) das linke von
der Seite aus betrachtet. Nicht
hervortretender, — blasser, — milech-
weilsser Augenhügel, Facetten kaum
zu zahlen, nur einzelne undeutlieche
Wölbungen wahrzunehmen.
Fig. 13. — Trechus (Neotrechus)
dalmatinus subsp. suturalis SCHAUF. ;
Trechus mit Augenrudimen-
ten mege TeGhtes "KÓDípcotik Es
b) das rechte Auge von öben und
— c) von der Seite aus betrachtet.
Verschwommener, unsicher be-
grenzter Augenfleck, in demselben
mit undeutlieher Trübung (die ein-
getrockneten Weichteile unter der
Chitinhaut ?).
Fig. 14. — Trechus ( Typhlotrechus)
Bilimeki — subsp.? ex Croatia;
augenloser Trechus. Rechtes
Kopfprofil.
Fig. 15. — Trechus ( Aphaenopsis)
Apfelbecki GGLB.; augenloser,
aphaenopoid-artiger Trechuús.
Rechtes Kopfíprofil.
Fig. 16. — Aphaenops Pluto DIEcKk;
augenloser, aphaenopoid-ar-
tig am weitesten entwickel-
ter Trechus. Rechtes Kopfprofil.
16. kép. — Aphaenops Pluto DIECK.
—1
[es]
Adatok Magyarország lepkefaunájához.
(Beitrüge -zur Lepidopterenfauna Ungarns).
Irta: BÁRÓ N. Cu. RorHscHiLD (London).
Az alább felsorolt és Magyar-
ország lepkefaunájára új fajokat
legnagyobbrészt DoBrascH FE-
RENCZ úr (Zengg) gyüjtötte
lámpafénynél. Egynéhány ré-
gebben gyüjtött faj meghatáro-
zása pedig ez alkalommal lesz
helyesbítve. A két új Phycidea
leírása REBEL tanár úrtól (Bécs)
származik. j
íÍrüher
VIIT.1
Die nachstehenden für die Le-
pidopterenfauna Ungarns neuen
Arten wurden zum grössten Teil
von Herrn FRanxz DoBIascn (Zengg)
durch Lichtfang erbeutet. Einige
erbeutete Arten erfahren
hier eine Richtigstellung ihrer
Bestimmung. — Die Beschreibung
der beiden neuen Phycideen rührt
von Herrn Prof. REBEL ( Wien) her.
Hesperiidae.
1. Hesperia armoricanus OBrER. — Deliblat: Flamunda V, IX
(PREpora) ; Meleg-Földvár, Búza V (Mezőség, PREDoTA).
Eddig H. Alveus-nak tartották.
Bisher für H. Alveus gehalten.
Noctuidae.
2. Hydrilla hospes FRR. — Zengg X. 24 (9).
3. Xylina lapidea HB. var. cupressivora STGR. — Zengg X. 13
3 (DOBIAsCH).
Pyralidae.
4. Crambus dalmatinellus Humps. — Gorskikolar IX. 4, c" (Croatia,
DoBiAscn).
5. Crambus graphellus Cowxsr. — Gorskikolar IX. 1—3 (DoPiAscn).
6. Homoeosoma compsotella REBEL, n. sp. 69.
Egynéhány PREpora által
1913. évi augusztus hó 7—27-ig
a delibláti Flamundán gyüjtött
friss példány (c 9), egy elég
nagy új fajhoz tartozik, melyre
a keskeny elülső szárnyak
okersárga színe és az első ha-
1 Lásd: Rov. Lap., XXI, 1914,
DE
Eine kleine Anzahl ganz frischer
Stücke (6 ?), von PREDoraA vom
7—27T. August 1913 bei Flamunda
in Deliblat erbeutet, gehört einer
neuen, ziemlich grossen Art an,
welche durch die ockergelbe Far-
bung der schmalen Vorderflügel
1 Vgl. Rov. Lap., XXI, 1914, p. 27.
. rántcsíkot képező teljes pontsor:
2088 . jellemző.
MEA fej, úgy mint a test és az
ÉL . elülső szárnyak alapszíne oker-
. — sárgás. Az elülső szegély 31 ré-
———— széig terjedő csápok barnások,
. —— alul sötétebbek. A hosszú tapo-
. gatók (kétszer oly hosszúak mint
. a fej szélessége) éleket képezve
.. — pikkelyesek és külső oldalukon
. sötétebb feketés-barnák. A tőíz
. világos okersárgák, utóbbiak
. külső oldala erősen barnásan
." — beporzottak. A 2 hosszúra nyúlt
5 potroha messze kiálló tojócsövet
. mutat. A potroh felül okersárga,
. — a szelvények oldalt feketések, a
. hason feketék sárga szegélylyel.
. A hosszúra nyúlt elülső szár-
. nyak elülső széle csak a csúcs
. — előtt gyengén hajlott, alapszínük
. sárgás-barna, a szegélyen és az
. elülső szélükön feketésen be-
.— hintettek, különösen a c" szárny-
. — hossza 93 részében, az elülső
. szélen fekszik egy fekete csík.
. — A legvilágosabb marad a nem
. — homályos tőharmad. A fekete
. vállfolt apró. Az első harmad
v
Ete 56 ati
. HB.-nél, a harmadik kisebb (ott
. hiányzó) pont pedig közelebb
. fekszik a tő felé az elülső sze-
. — gély alatt. A két középső pont
e
töve sárgás. A tor és a lábak
(3
und die vollstándige Punktreihe,
welche den ersten Ouerstreifen bil-
det, sehr ausgezeichnet ist.
. Der Kopf, sowie der übrige Kör-
per und die Grundfarbe der Vor-
derílügel sind ockergelblich. Die
bis 84 des Vorderrandes reichen-
den Fühler sind bráunlich, unter-
seits dunkler. Die langen Palpen
(in derLünge der doppelten Kopfes-
breite) sind schneidig besehuppt
und aussen schwarzbraun verdun-
kelt. Das Basalglied bleibt an der
Wurzel gelblich. Thorax und Beine
licht ockergelb, letztere auf der
Aussenseite stark braun bestáubt.
Der langgestreckte Hinterleib zeigt
beimm ? eine weit hervorstehende
Legeröhre. Er ist am Kücken ocker-
gelb, mit sehwárzlichen seitliehen
Verdunklungen der Segmente, die
auf der Bauchseite ganz schwarz-
lieh erseheinen mit gelblichen
sSegmentraándern. 3
Die langgestreckten, fást gleich-
breiten Vorderílügel mit nur vor
der Spitze sehwach gebogenem
Vorderrand, zeigen eine gelbbraáaun-
liche Grundfarbe und sind langs
des. Saumes und am 6 Vorderrand
sehwárzlieh bestaáaubt, namentlich
liegt beim ac!" bei §/2 der" Flügel-
lánge am Vorderrand eine schwarze
Strieme. Am hellsten bleibt das un-
getrübte Basaldrittel. Der schwarze
Schulterfleck ist klein. Der erste
nach 153 liegende Ouerstreifen be-
steht aus 3 sehwarzen in die Lánge
gezogenen Punkten, von denen die
beiden ersten in der Lage wie bel
H. nebulella HB. der drítte viel klei-
nere (dort fehlende) aber weiter
basalwárts unterhalb des Vorder-
TA
közül az alsó sokkal nagyobb.
Egy vékony, majdnem egyenes
pontsor fekszik még a szegély
előtt. Az okersárga rojt tövén
szintén van néhány fekete pon-
tocska.
A hátsó szárnyak félig áttetsző
söütétszürkék, a szegély előtt feke-
tések világos okersárgás rojtok-
kal, melyeknek tövén barna be-
hintésű vonal van.
Alul az elülső szárnyak és a
hátsók elülső szegélye feketés, a
hátsó szárny többi része szürke.
Az elülső szárnyak 9—10, ki-
feszítze 19—22 mm.
Typusok BáRó N. CH. RorH-
scHILD (62) és a bécsi udvari
múzeum gyüjteményében (2 6).
A H. grossa BaAwÜG-HAAS 1. Il.
néven a Szaján-hegységből a ke-
reskedésbehozottfaj a H. compso-
tella-tól nem különíthető el.
Az új faj legjobban H. nebu-
lella He. után helyezhető el.
7. Ephestia afflatella MN.
A nyári hónapokban lámpa-
randes liegt. Von den beiden Mittel-
punkten ist der untere viel grösser.
Eine dünne, fast gerade feine Punkt-
reihe liegt noch vor dem Saum. An
der Basis der ockergelben Fransen
liegen auch eimmige seháwarze Pünkt-
chen.
Die Hinterílügel halbdurechschei-
nend dunkelgrau, vor dem Saum
. schwarzlich mit hellocekergelbhiehen
Fransen, welche an der Basis elne
braune Staublinie führen.
Unterseits sind die Vorderflügel
und der Vorderrand der Hinterílü-
gel schwarzlieh, der übrige Teil
der Hinterílügel grau.
Vorderílügel 9—10, Expansion
19—22 mm.
Typen im der Sammlung von
BaARowx N. CH. Rornscmnip. (6?)
und im Naturhist. Hofmuseum (26).
Die als H. grossa BaAnG-HAAas 1. 1.
aus dem Sajan-geblet in dem Ver-
kehr gebrachte Art lasst sich von
H. compsotella micht trennen.
Die neue Art wird am besten
nach H. nebulella HB. eingereiht.
— Zengg V. 11—IX. 25.
Ín den Sommermonaten an Licht
fénynél nagy számban gyüjtve im grosser Zahl erbeutet (Do-
(DOBIASCH.) BIASCA. )
3. Psorosa nucleolella MöscHL. — Zengg VIII. 11 (c).
9. Huzophera Charlottae REBEL, n. sp. £.
A csápok fél szárnyhosszúak,
alul elálló ízvégekkel, színük
vöröses-szürke. A kivül feketés-
szürke, belül világosabb színű
tapogatók a halvány vöröses-
szürke homlok közepéig érnek.
A fejtető és a fej hátsó része
szürke pikkelyesek, a gallér,
Die Fühler über !2, unterseits
mit abstehenden Gliederenden, sind
rotgrau gefaárbt. . Die — aussen
sehwarzlichorau, imnen liehter ge-
fárbten Palpen reichen zur halben
Höhe der blassrötliehgrauen Stirne.
peheitel und Hinterkopf sind mehr
grau beschuppt, Halskragen, Tho-
pt
új
k
a
rzfzm és. oolksvig láva Sötét á hééési zsé ka
Ap es RAS ÁÁ NÉ Zánka A
tor és a vállfedő vöröses-szürke
színű. A szürke potroh háta is
különösen a töve felé vöröses
behintésű, világosabb szürke
:szelvényszélekkel. A mell és a
lábak porszürkék, a lábszárak
külső széle és a lábfejízek vége
fehéresen foltos.
A megnyúlt elülső szárnyak
. kifelé meglehetősen kiszélesed-
nek, elülső szegélyük gyengén
hajlott, csúcsuk tompa, szegé-
lyük rövid és hajlott, belső sze-
:gélyük majdnem egyenes. Alap-
:színük szürke, sűrűn rézvörösen
behintett. A két világos haránt-
. csík közül a felső az elülső sze-
-gély közepe, a vele párhuzamos
külső csík a szegély §5-öd részé-
ben fekszik. Mindkét harántcsík,
különösen pedig a külső hullá-
mos, azaz a középen egy kifelé
gyengén kiálló kerekített ki-
ugrással. A két harántesík által
határolt esíkszerű mező mély
ibolyásfekete, közepén fehér fol-
tocskával, némelykor azonban
:csak egy fekete ponttal a kö-
zépen. A vöröses-szürke és fe-
kete bebintésű rojtok tövén egy
:sor fekete szegélypont van,
melyen kivül még egy világos
wonal is marad a szegélyen.
A keskeny hátsó szárnyak
feketés-szürkék, némelykor a
. szegélyek felé kissé vörösesek,
világosabb rojttal, melynek tö-
vén sötét pikkelysor van. Az
Összes szárnyak alul egyszínű
rax und — Schulterdecken sind
rötlehgrau gefárbt. Auch der graue
Hinterleib ist am Rücken, nament-
lieh basalwarts rötlich angeflogen
mit heller grauen Segmentrándern.
Brust und Beine sind staubgrau,
letztere aussenseits an den Schienen
und Tarsen mit weisslieh gefleck-
ten Gliederenden.
Die gestreckten Vorderflügel er-
weiltern — sich betrachtlieh nach
aussen und zeigen einen sehwach
gebogenen Vorderrand, eme
stumpfe Spitze, einen Kurzen, ge-
bogenen schraágen Saum und eimen
fast . geraden Innenrand. Ihre
Grundfarbe wird dureh dichte
kupferrötliche Bestáubung gedeckt.
Von den beiden liehten Oduerstrei-
"ren hét "der mmnere bei 42 der
aussere fast parallele, nahe daran,
bei 45 der Vorderrandslánge. Belde
Vuerstreifen, namentlich aber der
aussere ist gewellt, das heisst er
bildet in seiner Mitte einen schwa-
chen. nach aussen gerundeten
Vorsprung. Das von den beiden
Vuerstreifen begrenzte, — binden-
artige Feld ist tief violettsehwarz
und zeigt in seiner Mitte ein weis-
ses Fleckchen, zuweilen aber auch
nur einen schwarzen Mittelpunkt.
An der Basis der rötliehgrauen,
bestáaubten — Fransen
2eihe tiefsehwarzer
Saumpunkte, worauf der Saum
noch in einer Linie hell bleibt.
Die schmalen Hinterílügel sind
sehwarzliehgrau, zuweilen gegen
die Ránder etwas rötlieh, mit hel-
leren Fransen, welche eine dunkle
Schuppenlinmie in ihrer Basalhalfte
sehwarzliech
legt "eine
. führen. Die Unterseite aller Elügel
76
szürkék, az elülső szárnyak
sötétebbek.
Elülső szárny 7T—9 mm., ki-
feszítve 15—18 mm.
Ennek az új fajnak egy egé-
szen Íriss ? példányát BÁRÓ N.
Crn. RorHscHiILD fogta 1913. évi
augusztus — 13-án Cséhteleken
(Bihar-megye); az új lepkét
kivánságára WERTHEIMSTEIN 54-
ROLTA úrhölgy nevéről nevez-
tem el.
Egy nagyobb és világosabb
példányt (ugyancsak ?) ,Tult-
scha (Dobrudscha) Mawxs 1865"
jelzéssel találtam az udvari mú-
zeum gyüjteményében Euz. bi-
gella alatt. Egy példány a budai
Svábhegyről, melyet UHRYK
gyüjtött 1898. augusztus 12-én,
a Magyar Nemzeti Múzeumban
van.
Euz. bigella-tól az új faj az
elülső szárnyak vöröses alap-
színe és a szélső harántvonal
sokkal élesebb kiszögelése által
könnyen megkülönböztethető.
Euz. Charlottae-hez minden-
esetre legközelebb áll az Euz.
cuprotaentella CHnR. Utóbbinak
úgy a leírások mint RAGowxor
képe (Mon: TÉst 3254 10) Sze
rint azonban sötétebb, rézbarna
az alapszíne, melytől a sötét
középmező nem annyira elütő
mint E. Charlottae-nál, azonkivül
az elülső szárnyakon éles vilá-
gos harántvonalak vannak, a fej
pedig rézvörös (RAGONOT sze-
rint okersárga), mely utóbbi E.
Charlottae-nál felül szürke. Az
einfarbig grau, jene der Vorder-
ílügel dunkier.
Vorderflügel 7—9 mnrn., Expan-
sion 15—18 mm.
Ein ganz frisches 9 dieser neuen
Art wurde in Cséhtelek (Bihar-
Komitat) von BaáARon N. CH. RorH-
SCHILD am 13. August 1913 erbeu-
tet und auf dessen Wunseh nach
Fraulein CHARLOTTE voN WERTHEIM-
STEIN benannt.
Ein grösseres, lichteres Stück
(ebenfalls ein 2) mit der Bezeich-
nung , Tultscha (Dobrudscha) MANN
1865" fand sich unter Euz. bigella
im Hofmuseum. Ein Stück vom
Schwabenberg in Budapest (UHRYK,
12. August 1898) befindet sich im
Ungarischen National-Museum.
Von Ewuz. bigella unterscheidet.
sich die vorliegende neue Art s0-
fort durch die ausgesprochene
rötliche Grundfarbe der Vorder-
flügel und durch den viel deut-
licheren Vorsprung der aüsseren
OV uerlimie. ;
Am nachsten kommt der Euz..
Charlottae. jedenfalls die Euz. cu-
protaemiella CuR. Letztere hat nach.
den Besehreibungen und der Ab-
bildung bei RaGownor (Mon. II, t.
32. f. 10) aber eine dunklere, dur-
chaus kupferbraune Grundfarbe,
gegen welche das dunkle Mittel-
feld meht so stark kontrastiert wie
bei Charlottae, ferner sehr deutliche
lhehte Ouerstreifen der Vorderílügel
und einen kupferroten (nach Ra-
GONOT ockergelben) Kopf, welcher
bei Chtarlottae oben grau gefárbt
alez eáédkn kéklő E
alá édes öl ll ő élés
Laj)
adná tab i
AE gt e
j
. E. cuprotaeniellu-t azonkivül az
"oly messzefekvő Ussuri-vidékről
írták le. -
Euz. Alpherakyella egy távo-
.labb álló, sokkal nagyobb faj,
.az elülső szárnyak világosszürke
.középmezővel és fehéres hátsó
.szárnyakkal Perzsiából és Közép-
Ázsiából.
ÜT
ist. Auch wurde E. cuprotaenzella
aus dem so weit entlegenen Us-
surigebiet besehrieben,
Euz. Alpherakyella ist eine ent-
fernter stehende, viel grössere Art,
mit hellgrauem Mittelfeld der Vor-
derílügel und weisslichen Hinter-
flügeln, aus Persien und Zentral-
Asien.
10. Bradyrrhoa trapeziella Dur. — Zengg VIII. 3 (c).
11. Alophia combustella HS. — Zengg V. 28 (2).
12. Nephopterya divisella Dur. — Zengg VII. 2 (2).
13. Phycita nephodeella RaG. — Zengg VIII. 5 (9).
Ez az eddig csak Örmény-
országból ismeretes faj a hozzá
legközelebb álló Ph. spissicella-
tól vörös tünet nélküli kékes-
szürke elülső és fehéres hátsó
szárnyai által különbözik.
114. Muyelois ceratoniae 2
Diese bisher nur aus Armenien
bekannt gewesene Art untersehei-
det sich von der zunachst stehen-
den Ph. spissicella F. durch blau-
graue Vorderflügel ohne rötliche
Eimmisehung und durch die weiss-
liehen Hinterflügel.
. — Zengg VIII. 11 (c9.
15. Scoparia ulmella KwsaAGas (b. sp.) — Tátrafüred 1913. VI.
28— VII. 30.
16. Scoparia basistrigalis KsaGcGcs — Dráva-Szarvas (Szerém
vm.) 1909. VI. 7; Cséhtelek (Bihar vm.) 1912. V. 26.
17. Scoparia manifestella HS. — Zengg VI. 1—6 (2).
18. Evergestis caesiatis HS. — Zengg VIII. 9 (0).
19. Phlyctaenodes nudatis HB. — Zengg VIII.
20. Antigastra catalaunaltis DurP. — Zengg VIII.
21. Noctuelia floralis HB. var. stygialtis TR. — Zengg VI. 16.
Gelechiidae. ál
22. Paltodora bohemiella Nick. — Zengg VIII. 1 (c, M. C.).
Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke.
Közli: DR. SziILáDY ZOLTÁN.
TII, Hymenoptera.!
Húsz éve foglalkozom hártyásszárnyúak gyűjtésével. Ezekre-
vonatkozó adataim egy része már a Magyar Birodalom Állatvilágá-
nak illető kötetében megjelent. A Retyezáton az 1898. és 1899. évek-
ben végzett gyüjtésem eredménye az ízeltlábúak függélyes elterje-
dése . . ." cz. dolgozatomban a Múzeumi Füzetek 1906. évi I. kötetében
foglaltatik. Ezúttal tehát csupán az említett helyeken még nem közölt, .
azóta gyüjtött és azóta meghatározott anyag jegyzékét állítottam össze..
Ebből is kihagytam azokat a helyneveket, amelyek mások gyüjtése
alapján a Magyar Birodalom Állatvilágában már fölvétettek.
Hártyásszárnyúak meghatározásával magam alig foglalkoztam..
Az itt közlendő adatok tehát elsősorban azok szorgalmát és szak-
értelmét dícsérik, akik gyüjtésem földolgozását végezték. Munkássá-
gukért kedves kötelességem hálás köszönetet mondani. Az oroszlán-
részt a meghatározásból világhírű szakbúvárunk MocsÁRY - SÁNDOR
vette ki. Ujabb gyüjtésem egy részét DR. Zrnami Kiss EwsDRE beth-
leni járásgorvos determinálta, a hangyákat DR. SzaBó JózsEF, a Bra-
conidákat pedig SzéÉPLIGETI Győző főreáliskolai tanár, a Prosopisok
DR. Kiss útján ALFKEN-hez jutottak földolgozásra.
Gyüjtésem java része, amely eredetileg sajátom volt, ma a.
kolozsvári egyetem állattani intézetének birtokában van. A többi,
különösen az alsófehér-megyei gyüjtések anyaga a nagyenyedi
Bethlen-kollégium természetrajzi múzeumában őriztetik.
Gyüjtésemben sokat segítettek tanítványaim, legtöbbet Sáska
LászLó, jelenleg a kolozsvári egyetem orvosi karának hallgatója.
Mielőtt jegyzékemre térnénk, még néhány oikologiai voónatko-
zású megfigyelést kell közölnöm, amelyeket a gyüjtéssel kapcsolat—
ban jegyeztem föl.
A Mezőségen 1904-ben. nagy hernyójárás volt. Több fajhoz
tartozó hernyók, amelyek közt az Aporia crataegi és Cnethocampa
processionea voltak a legközönségesebbek, valósággal letarolták a
fákat. Az erdők Nagyenyed és Marosvásárhely vidékén, de tovább
is messzeföldre kopaszon állottak. Ekkor figyeltem meg, hogy a für-
késző darazsak közt az Ephialtes carbonartus járt elől példányszám-
ban, különösen Nyárádszeredán, ahol gyümölcsös kertekben hosszabb
időn át figyelgettem járásukat és gyüjtöttem is belőlük.
Nagyenyeden csaknem minden juniusban nagy tömegben röp-—
köd a galagonyapille (Aporia crataegi). Iyenkor százával gyüjthetjük.
1 Lásd: Rovartani Lapok XIX, 1912, p. 583.
E tuberculata VILL. Tatán fóla DÁSKA. TESz figyelte
meg, hogy a Cerceriseknek ez az óriása a Torda ed réteken a
ezét
ső :
amely mélán. iga ts ta
f A Teztőbb adatom Erdélyből Szár ernséjk het sok olyan faj-
zól, melyet itt eddig nem találtak, de akadt néhány hazánk
ára is új, ezek a következők:
. Lyda flaviceps Rerz., Tchneumon extensorius I. és varus TISCHB.,
Colpotriclaia affiiis Vonc., Glypiomorpha inscriptor NzEs, Pimpla in-
ve. Ki E . Amicroplus öglláris SPIN., Iphiaulax mactator GERwm. var.
; , Br acon bipartitus WESM., tov üdtan MARSH., alutaceus SZÉPL.
) Athamicolus signatus
BES, : ., Proctotrupes brevipenms NEeEs, Mutilla,
narginata BEER; Tisia rugosa ETGGEY. , Sceliphron tubifex LarR., Rho-
hites Hartmanni FRIESE, Anthrena Vén Imn., Halictus laevis K.,
tatissimus SGHOK., Erosonis síyriaca FORST.
(Az egyes fajok elterjedésére vonatkozó adataim pedig a kö-
Tenthredinidae.
Cimbex humeralis GEoFFR. Nagyenyed V. — femorata L. Nagyenyed.
T77ESTTSÉSEZ SAR IL. Nagyenyed V; Oláhlapád V5; Buda V; Ta-
VIÍI. — bor bérides Es sé sz V-IX ; ni VIII
" — ustulata L. Igenpataka VII. — segmentaria Pz. Crkvenica
— VE — — pagana Pz. Nagyenyed VI; " Marosgombás V ;
. Nagy-Oklos VIII; Topánfalva VIII; Boksánbánya IV, V,
. VIII: Hodrus VIII; Csobánka VIII. — melanochroa Gw.
. Nagyenyed VI;.Alsóorbó VI; Igenpataka VIII; Boksán-
z bánya V, VII, VIII — — cyanocrocea FÖRST. kis enyed
80
VII. —- rosae DEG. Nagyenyed V-VIII; Miriszló VII;
Igenpataka VII; Vizakna VII; Gyergyó-Tölgyes VIL;
Crkvenica VI; Széplak (Szolnok-Doboka m.) VIII.
Oyphona -furcata ViLL. Vizakna VII.
Cladius pectinicornis FouRcR. Radnai havasok VIII (1000 m.)
Pleronus myosotidis F. Nagyenyed VII; Runk VIII; Honda VII.
Amauronematus histrio LEP. Gyergyó-Tölgyes VII:. Crkvenica VI;
sSensko Bilo VII.
Pachynematus pallescens Hrc. Csepel VI.
Pristophora, appendiculata Hra. Buda V.
Hoplocampa fulvicornis F. Oláhlapád IV.
Ardis plana KicG. Abrudbanya VII; Radnai havasok VII (7100 ma.)
Tomostethus gagatinus KG. Nagyenyed IV ; Nyírmező VII. — ephippium
Pz. Nagyenyed IV—VII ; Oláhlapád V; Radnai havasok
VIII (700 ma.) .
Blennocampa pusilla Ku. Nagyenyed IV—VII; Oláhlapád VII; Torda
ÍV; Csík-Szent-Márton VIII; Boksánbánya VI; Szép-
halom VIII. — assimilis FaáALL. Nagyenyed V.
Monophadnus monticola Hrac. Miriszló VII; Alsóorbó VI. — albipes
.Gm. Nagyenyed 1V— VII.
Aithalia glabricollis Toms. Nagyenyed VIII—IX ; Miriszló VIII ; Oláh-
lapád V: Torda VIII; Topámnfalva IX; sSzéphalom VIII;
Kassa VIII; Vörösvár VIII; Csepel VII. — spinarum
FaBR. Nagyenyed V—-—IX ; Marosgombás V; Radnai ha-
vasok VIII (800 m.):; Balánbánya VII; Csobánka VIII;
Bélabánya VII; Léva VIII; Kunszentmiklós. — rosae.L.
Nagyenyed IV, IX. — var. cordata Lap. Nagyenyed EX ;
Oláhlapád III—V; Budaörs V. — amnulata F. Nagyenyed
1V—V; Oláhlapád III; Topánfalva V; Csíkszentmárton
VIII; Széphalom VIII.
Selandria serva F. Nagyenyed V-VIII; Marosújvár VI; Topánfalva
VIII; Boksánbánya IV. — morio F. Nagyenyed V—VIII ;
Oláhlapád IV.
Poecilosoma luteolum Ki. Nagyenyed V-—VII ; Igenpataka VII ; Oláh-
lapád VII. — guttatum FALL. Nagyenyed 1V—-V ; Miriszló :
V. — egxcisum THoms. Buda V.
Emphytus cincius L. Marosgombás V. — rufocinctus REerz. Nagyenyed
1V—V ; Oláhlapád IV.
Dolerus pratensis L. Nagyenyed V-VIII; Fugad VII; Marosgombás
: V.; Miriszló VIII: Topánfalva VIII ; Csepel VI. — aertceps
THoms. Csepel VI —VII. — dubius Ki. Nagyenyed VII;
Vörösvár VIII: — gonager E. Nagyenyed IV V; Oláh-
lapád IV ; Miriszló IV ; Boksánbánya IV. — picipes Hra.
81
Topánfalva V. — fissus Hrc. Nagyenyed IV: Alsóorbó V ;
Pozsony IV:-; Visegrád IV. — niger L. Oláhlapád V. —
haematodes SCHRNK. Nagyenyed IV. — acneus HrG. Nagy-
enyed 1V—V ; Boksánbánya V ; Dobsina VIII. 18
. §ciapter yr consobrina Kisz Oláhlapád Tt costalis KLG. Oláh-
Fi lapád IV : Máriavölgy (Pozsony m.) IV.
. — Rhogogastera pictia Kic: Marosgombás V: Boksánbánya IV—- V. —
; viridis L. Nagyenyed V : Remete VII; Runk VIII ; Balán-
bánya VII: Selmeczbánya VI.
"Tenthredopsis Thomsoni Kxsw. Nagyenyed IV—V; Marosújvár VI;
. Szászkabánya V: Boksánbánya IV: Balatonfüred VI. —
sordida KiG. Nagyenyed V: Szászkabánya V. — pavida
F. Nagyenyed ÍV; Oláhlapád V. — nmeglecta LEP. Nagy-
enyed 1V—V ; Alsóorbó VI: Czelna V. — stigma F. Nagy-
enyed V: Radnai havasok (1100 m.) VIII ; Szászkabánya
V; Boksánbánya ÍV—V: Budaörs V. — excisa THoms.
Nagyenyed IV. — tessellata Ke. Nagyenyed V. — in-
: stabilis KLG. var. dimidtata LEP. Nagyenyed VI.
. Pachyprolasis rapae L. Nagyenyed V: Boksánbánya IV.
RAL É ya rusttca L. Torja VII; Boksánbtánya IV, VII; Crkvenica
VI: Senjsko Bilo VII. — rufipes L. Nagyenyed VI : Oláh-
lapád V: Boksánbánya IV. — haematopus Pz. Nagyenyed
V. — guadrimaculata F. Oláhlapád V: Alsóorbó VI. —
punctum-album L. Nagyenyed V-VI: Marosgombás .V. —
crassula -KnG. Nagyenyed VI: Tusnád VII. — albicincta
SCHRNK. Nagyenyed IV—V : Miriszló V: Igenpataka VI.
— blanda F. Nagyenyed V—VI: Runk VII: Torda V ;
: Boksánbánya IV.
. Allantus temulus Scop. Nagyenyed IV—V: Alsóorbó VI: Szászka-
3 bánya V. — albicornis F. Igenpataka VI: Gyilkos-tó VII.
viduus Rossi Sarajevo VI. — Rossii Pasz. Havasgyógy
MTI: Torda V : Gyilkos-tó VII. — serophulariae L. Gyil-
kos-tó VII. — zona KLc. Igenpataka VII. — marginellus
F. Nagyenyed VIE. — viennensis Pz. Nagyenyed IX ;
Remete VIII: Kászon VIII: Radnai havasok (800 m.)
Néma (Szolnok-Doboka vm.) VIII; Kassa VIII; Szép-
halom VIII: Boksánbánya VIII. — bicinctus W. Nagy-
enyed IV—VI: Marosgombás V; Czelna V: Nagyoklos
VIII; Plitvice VII. — fasciatus "Scor. Igenpataka d All Se
Havasgyógy VII; Csáklyakő VIII; Torda V ; Szászk as
bánya V: Boksánbánya VIII. — Schaefferi KLG. Gyilkostó
VII. — arcuatus Fogsr. Nagyenyed VIII: Nyírmező IX ;
temete VIII; Havasgyógy VIII: Nagyoklos VIII; Topán-
OZ esz CÉ ez Des AP XT,
falva IX: Gyilkos-tó VII: Radnai havasok (38300—1400 m.)
VII— VIII: Kászon VIII; "Kassa VIII.
Tenthredo atra [.. Nagyenyed AA SZIL — dispar KLG. Nagyenyed V ;
Marosgombás V ; Szászkabánya V. — livida L. Torja VII ;
" Boksánbánya V. — mesomelaena L. Nagyenyed VI ; Igen-
pataka VI: Gyilkos-tó VII: Radnai havasok (1400 m.)
VIII;5. Szemenik VII. — flava Scop. Nagyenyed V ;
Felenyed V ; Igenpataka VI. ; :
DLyda eryikrocephala L. Nagyenyed IV—VI. — flaviceps RErz. Nagy-
enyed IV. ;
Pamplkilius syWvaticus-L. Nagyenyed V; Marosgombás V; Torda V.
Megalodontes plagiocephalus F. Nagyenyed V—-VI; Alsóorbó VI. — 3
spissicornis KtuG Alsóorhó VI; Gyilkos-tó VIL
Melanopus Fabricti LEACH Nagy enyed V —VII; SEEK Fugad AE
Siricidae.
Cephus pygmaeus L. Nagyenyed V.
Xiphydria dromedária F. Nagyenyed VI.
Sirexc spectrum L. Topánfalva V:; Radnai havasok (1800 m.) VII. —
-— — juvencus L. Nagyenyed IX. — nocttio F. Nagyenyed IX.
— gigas L. Nagyenyed VII; Gyergyótölgyes VII; Radnai
havasok (1300—1600 m.) VII
] Cynipidae.
Dryophanta folii L. Nagyenyed, Csobánka.
Cynips hungarica Hra. Nagy-Halmágy. — Kollari Hrc. Nagyenyed. —
calicis Besp. Nagyenyed. — caput-Medusae Hrc. Nagyenyed..
Evaniidae.
Gasteruption ajffectator L. Nagyenyed VIII. — pedemontanum ToURs"
Nagyenyed VIII. — Thomsomi ScCHLETT. var. ? Nagy-
enyed VII.
Ichneumonidae.
Esephanes hilaris GRav. Dévény IV. Z
Ichmeumon egtensorius L. Nagyenyed V; Detunáta VIII: Topánfalva
VIII. — ferreus GRav. Radnai havasok (1400 m.) VII. —
bilinealus GR. Gyilkos-tó VII. — fuscipes Gum. Nagyenyed
X.— sarcitorius L. Nagyenyed VII —VIII ; Holdvilág VII;
Széplak (Szolnok-Doboka vm.) VIII. — suspiciosus WEsum.
Túr VIII. — gracilentus GRgav. Igenpataka VII. — termi-
natorius GRAv. Torja VII: Bedellő VII; Balánbánya VII ;.
Radnai havasok (800 m.) VIII. — gradarius WEsm. Kad--
83
nai havasok (1300—1600 m.) VII-VIII. — balteatus WEswm.
. Nagyenyed VI. — alpicola KRizcuHB. Radnai havasok
" (1600 m.) VII. — culyator ScHRwNK. Igenpataka VII. —
molitorius LG. Remete (Alsó-Fehér vm.) VII. — gracilicornis
GRAVv. Var. migricauda BeERrn. Igenpataka VII; Radnai
havasok (800, 1600" m.) VII-VIII. —. zonalis GRAvn..
Nagyenyed V. — axanihortus FoERsr. Radnai havasok
. (41400 m.) VIII. — segxcinctus GRAv. Nagyenyed V ; Igen-
TT TEE S VIL — languidus WEsxm. fgcnbataká AL Biün DX
— saturatorius L." Nagyenyed V. — corruscator L. var.
— luridus GR. Nyírmező IX ; Oláhlapád III. — disparis Popa
- :Nyírmező IX ; Tövis. — térebrosus WEsu. Radnai havasok
(1100 m) VI. — rarus TISCHB.
mblyteles palliatorius GRAv. Balatonfüred VI. — fasciatorius F. Bre-
. desty (Alsó-Fehér vm.): Csató-barlang VIT. guadri-
-punctorius MürnL. Nagyenyed IV—VII; Marogújvát AES
Szohodol: [Lucia-barlang VIII; Igenpataka: Kápolna-
barlang VII — subsericans WEsm. Nagyenyed VI. —
glaucatorius F. Topánfalva V. — vádatorius ILLIG. Nagy-
enyed V-VI; Radnai havasok (1400 m.) VIII. — mega-
" toviis PF. Nagyenyed VI; Remete (Alsó-Fehér vm.) IX ;
." Detunáta VIII; Runk X ; Tusnád VII. — uniguttatus WEsu.
Radnai havasok (1100—2200 m.) VII. — conspurcatus
GRav. Nagyenyed IV. — fusorius 1. Radnai havasok
" (1700 m.) VIII. — inspecior WEsm. Nagyenyed IX. —
- Panzeri WEsum. Holdvilág VII; Balánbánya VILI
Colpognathus celerator GRAv. Nagyenyed VIT.
rypturus argiolus Ggav. Nagyenyed VII; Széplak (Szolnok-Doboka
ze "van VIE
ryptus tarsoleucus GRAv. Nagyenyed VI. — viduatorius GRAv. Nagy-
B enyed íV-VI
fesoleptus typhae FouRck. Olábhlapád V.
otrichia affinis VOLL. Nagyenyed IX.
topius leiopygus FoERsr. Crkvenice VI. — fuscipennis WEsMm. Nagy-
Eszsenyed V: j
TEA L. Nagyenyed IV. — parvulus KRcHB. Nagyenyed VI.
SE — repentinus Humeg. Nagyenyed VI.
amiscus testaceus GRAv. Budafok VII.
7 EÜ bucculentus HiumGR. Nagyenyed IV. mitidulator BILMGR..
i Nagyenyed IV ; Oláhlapád V. E
emastus bellicosus GRAv. 2s emet VII. — pungens GRAv. Nagyonyod.
hus falcator F. Nagyenyed VIII; Bedellő VII; Csorba VIII.
: piclus F. Tojpársiszáya IV. — similis Teste Oláhlapád. ív.
84
Ezxetastes fornicator F. Igenpataka VII.
Glypiomorpha inscriptor Npes Nagyenyed . VIII.
Perithous divinator Rossi Nagyenyed VI-VII. — vartus GRAv. Nagy-
enyed VI.
TLissonota bellator GRav. Magas-Tátra VIII. — conflagrata GRAv. Nagy-
enyed XI. — parallela GRav. Széphalom (Abauj-Torna
Van VEHÉ
Pimpla examinator F. Nagyenyed VI. — instigálor L. Nagyenyed VI.
— inflata GRav. Nagyenyed VI; Vizakna VI. — inguisítor
Scor. Verespatak VIII; Balánbánya VII; Pécs VI. —
" investigator L. Nagyenyed VI. — rufata GRAv. Nagyenyed
VI; Bólya VII. — üllecebrator GR. Crkvenice VI.
Theromia flavicans F. Nagyenyed VI; Crkvenice VI.
IEphialtes carbonarius CHRIST. Nagyenyed V, VII; Nyárádszereda V ;
Balánbánya VII.
Rhyssa persuasoria GRAv. Nagyenyed III, VII; Plitvice VII.
Acoenites saltans GRav. Csepel VI. — dubilator Pasz. Nagyenyed ÍV.
Perosis anmnulata BRISCHKE Nagyenyed IE
Xorides nitens GRav. Nagyenyed V.
Alomya ovator L. Radnai havasok (1400 m.) VIII.
Amicroplus callaris SPix. Nagyenyed VII—VIII.
Braconidae.
Vipio nominator F. Csepel VI.
Pseudovipio. inscriptor NEES Tövis VII.
Iphiaulax impostor ScopP. Nagyenyed V ; Fiume VII. — mactator GERM.
var. picius Kav. Nagyenyed VI.
Bracon bipartitus Wu. Budapest IX. — tornator MARsH. Budapest V.
— alutaceus SzÉPL. Kispest VIII. — carinatus SzÉPL. Kis-
pest- VIII. — rufipedator SzépPpL. Solymár VIII. — obscuri-
cornis SzÉPL. Széphalom VIII. — minutator NEEs Budaörs
IX. — fulvipes NEEs Nagyenyed V. VII— VIII. — dichro-
mus WEsm. Kassa VIII. — varitator NeEs Széphalom
(Abaúj vm.) VIII; Csepel VII. — collinus SzéPL. Nagy-
enyed VIII; Széphalom VIII.
.Spathius exarator L. Oláhlapád III, IX; Széphalom VIII.
Doryctes leucogaster NEEs Nagyenyed VI, VII.
Chremylus rubiginosus NEEs Budapest IX.
.Rogas reticulator NEEs Vörösvár VIII. — var. nobilis CuRr. Debreczen
VIII. — dimidiatus SPis. Oláhlapád III. — circumscriptus
NEEs Nagyenyed IV, VIII. — vittiger Wesm. Nagyenyed
VIII. —- gasterator JugR. Oláhlapád VII.
É
E
:
É;
§
;
85
Chelonus inanitus L. Nagyenyed VIII. — carbonator MARSH. Nagy-
enyed VIII. — obscurator HS. Csepel VII.
Microplítis varipes RUTHE Széphalom VII. — var. 2. Budapest IX.
Maicrogaster tibialis NEEs Nagyenyed IX.
Agathis nigra NEEs Nagyenyed VIII. — tibialis NEes Nagyenyed VIII.
Cremnops desertor LATR. Nagyenyed VII-VIII; Boksánbánya VII— VIII.
Disophrys inculcator L. Nagyenyed VIII; Boksánbánya IX.
Microdus calculator F. Nagyenyed IX. ;
Meteorus chrysophihalmus NEEs Nagyenyed VII. — pulehricornis WEsm
. Nagyenyed VIII. — laeviventris Wsm. var. medianus Brzze
Nagyenyed VIII.
ria dizon extensor NEEs Oláhlapád IV.
Diospilus oleraceus HALID. Nagyenyed VI.
Zele testacedtor CuRr. Nagyenyed VIII.
Athanacolus signatus NEEs Nagyenyed VI, IX.
Amicroplus collaris SPiIx. Nagyenyed VIII.
Proctotrupidae.
Proctotrupes brevipennis NEEs Nagyenyed.
Chalcididae.
. Leucospis dorsigera F. Boksánbánya VII-VIII.
Chalcis femorata F. Nagyenyed IX.
Chrysididae.
Cleptes pallipes LEP. Miriszló VII.
Ellampus scutellaris Pawsz. Nagyenyed VII; Nyírmező VII: €Cse-
peF VII. — bidens FöRsr. Nagyenyed VI. — coeru-
lensse b Atts s Nagyenyed EX; : Búsnád VII. — dura:
(is L. Nagyenyed VI, IX; .Remete (Alsó-Fehér vm.) ;
Crkvenica VI. — var. virescens Mocs. Nagyenyed IX;
Nziemező EX: Vizakna VÉ; Budapest VI VII var:
maculatus Mocs. Nagyenyed III. — aeneus F. Nagyenyed
MESE ús üllus BE e Nagyenyedő VE VEGE TERE eVaze
akna VIII.
. Holopyga amoenula DHus. Nagyenyed V: Igenpataka VII; Kászon-
újfalu VII. — cuwrvata FöRsr. Nagyenyed VII: Balánbánya
VIL — gloriosa F. Nagyenyed V:; Kispest V. —— fervida
F. Tövis VII. — coriacea DHLB. Boksánbánya. — rosea
Rossi Hadrév VII.
Hedyehrum Gerstaeckeri CHEvR. Boksánbánya. — nobile 5coP. Nagy-
enyed VIII: Széplak (Szolnok-Doboka vm.) VIII. — ru-
tilans DAHLB. Nagyenyed VII; Kászonújfalu VIL.
86
-Chrysis austriaca F. Remete (Alsó-Febér vm.) VII; Néma (Szolnok-
Doboka vm.) VIII. — pustulosa AB. (Crkvenica VI. —
dichroa DAHuB. Miriszló VII. — cuprea Rossi Hadrév VII.
— . cyanea L. Csíkszentmárton VIII. — nmitidula F. Nagy-
enyed V; Zengg VII. — fulgida L. Nagyenyed VII. —
scutellaris F. Tövis 7II. — Chevrieri Mocs. Remete (Alsó-
Fehér vm.) VII; Holdvilág VI. — igmita L. Nagyenyed
1V—XI; Marosszentkirály VII ; Miriszló VII: Abrudbánya
VILI; Mundra VI; Benedek VIII; Székelyudvarhely VIII ;
Radnai havasok (1400 m.) VIH. — var. rutiliventris AB.
Széplak (Szolnok-Doboka vm.) VIII.
Formicidae.
-Myrmecina Latresllei CugRr. Nagyenyed, VIII-IX; Miriszló VIII;
Radnai havasok (800 m.) VIII.
.Solenopsis fugaz LATR. Nagyenyed IX; Magyarbagó IX.
Messor. barbarus L. var. mgra ER. Zengg VIL.
.Aphaenogaster structor LATR. Nagyenyed IV—V ; Oláhlapád IV.
.Myrmica laevinodis NyL. Nagyenyed IX; Csombord VIII; Magyar-
bagó VIII; Detunáta VIII. — lobicornis Nye. Radnai ha-
vas (1300—1400 m.) VIII. — vubida LarR. Pareng-havas
(1000—1600 m.) VIII-IX. — ruginodis Nye. Nagyenyed
VIII; Topánfalva IX; Radnai havasok (1300 m.) VIII. —
rugulosa-scabrinodis Remete (Alsó-Fehér vm.) IX.
Tetramorium caespttum L. Nagyenyed VI-IX ; Igenpataka VII; Torda
VI; Kászonújfalu VIL
.Dolichoderus guadripunctatus L. Nagyenyed V.
Prenolepis imparis SAY var. nitens MAYR. Nagyenyed XI.
,. Plagiolepis pygmaea LATR. Nagyenyed VI.
.Lasius alienus FöRsr. Nagyenyed IV, VII, IX; Igenpataka VII;
Gyulafehérvár VII; Dévény ÍV; Tusnád VII. — alieno-
miger" FoR.. Nagyenyed VII, IX; Miriszló VIHEIX:;
Marosszentkirály VI; Radnai havasok (1100 m.) VII. —
affinis ScHek. Nagyenyed VII. — /lavus F. Nagyenyed
IIT—IV, VII: Gyulafehérvár VII; Kászonújfalu VII —
fuliginosus LATR. Nagyenyed V—-—IX; Oláhlapád III. —
mniger L. Nagyenyed IX; Igenpataka VII; Topánfalva
VIII; Bedellő VII; Kászonújfalu VII; Tusnád VII.
.Hormica cinerea MAYR. Topánfalva IX. — fusca L. Detunáta VILI;
Hargita VIII; Kászonújfalu VII; Radnai havasok (1400
m.) VII. — gagates LATR. Pareng-havas (1600 m.) VIII. —
rufibarbis FK. Nagyenyed VII: Oláhlapád V; Igenpataka
VII ; Remete (Alsó-Fehér vm.) ; Gyulafehérvár VII; Torda
sz I VIII; Topánfalva VIII; Runk X : Hargita VIIL:; Kászon-
.. újfalu VII; Radnai havasok (1600 m.) VII: Crkvenica.
— VI. — sanguinea LATR. Balánbánya VII. — itruncicola NYL. "
—.— Torja VII; Tusnád VII; Pareng-havas (1700 m.) VILL.
. rufescens TAR. Magyarbagó VET; Tusnád VII.
geystus viaticus F. var. ortentalis Fog. Mészkő (Torda-Aranyos
S7ajas aló) Des ú
is aethiops LarTR. Miríszló IX. — herculeanus L. Igenpataka
." VIE; Detunáta VUI; Topánfalva V;. Radnai havasok
(1100 m.) VII: Néma (Szolnok-Doboka vm.) VIII: Sel-
. meczbánya VI. — herculeano-lygniperdus FOR. Oláhlapád
3EVs : Topánfalva IV: Radnai havasok (1000 -m.) : Csobánka
á. ABE — marginatus LATR. Nagyenyed III, V-VI. — lateralis Izz
OLiv. Nagyenyed IX. — ligniperdus LATR. Detunáta VIIC; 78
Epyköstő VII. — pensylvanicus DEG. Oláhlapád IV ; Mi
" riszló VII. — vagus F. Nagyenyed VII; Igenpataka ; 7
. Havasgyógy V: Remete (Alsó-Fehér vm.) IX; Szász-
.. keresztür VII.
Heteróg ynidae.
alia valva Vir. Nagyenyed V—VI, IX; Fugad VII: Toroczkó
ZZAZONA UH AES erythrocephalá LATR. ete renyed ÍV ZEN Magyar-
:" bagó VIII. — euxropaea L. Vizakna VII; Bólya, VII. —
— —— márginata BaAER Radnai havasok (1400 m.) VII. — maura
SSE Zenge VII. montana PAsz. Nagyenyed V; Zengg
"VII. — rufipes m Nagyenyed VII: Tövis VII; Ruünk VIII ;
. — Párkány VIII; Crkvenica VI. — viduata Pan. Crkvenica VI.
EZÉ ÉSAN F. Nagyenyed VII-VIŐ; Igenpataka VII;
"Remete (Alsó-Fehér vm.) VII : Holdvilág MET: Széphalom j
. (Abauj-Torna vm.) VIII: Boksánbánya VII; Balánbánya
AZE egz VI; Teszi VII.
255 . zsény Év ESZT vV MT: Jablanéza VI; nek V ib
S rt Sjéése Néma (Szolnok- -Doboka vm.) VIII; Kis-
É pest VIII: Fiume VII; Zengg VII. — guadr ipumctata HW:
Zé Nagyenyed VII; Miriszló VII; Tövis VII; Viízakna VII;
5 EAT VII; Holdvilág VII; Boksánbány AVE Spalato :
: sZVI; Zengg IL c
1178 fulvipenmis 57 Nagyenyed Ae : Crkvenica VI. — minuta VDRL.
" — Nagyenyed VI. — morio F. Nagyenyed IV—VI; Oláh-
00
99
lapád IV ; Igenpataka IV, VII; Vizakna VI; Marosújvár
III; Székelykocsárd VII; Kispest VI. — ruficormis SCHCK.
Igenpataka VII. — rugosa TovuRgws. Vizakna VI; Nagy-
baczon VII. — semipolta TougRn. Nagyenyed VIII; Viz- -
akna VII: Tövis VII; Kis-Ludas VII; Radnai havasok
(800 m.) VIII; Senjsko Bilo VII; Széphalom (Abauj-
Torna vm.) VIII.
Sapyga guinguepunctata F. Nagyenyed VIL.
Pompilidae.
Ceropales maculatus F. Néma (Szolnok-Doboka vm.) VIII.
Pompilius cellularis DHLB. Igenpataka VII; Kispest V. — chalybeatus
S0CHDTE. Igenpataka VI. — fumipenmis Zerr. Runk X. —
Magrettii Kont Nagyenyed V, IX; Radnai havasok (1400
m.) VI; Nagy-Baczon VII. — migerrümus ScoP. Nagy-
enyed VI; Csombord V; Nagy-Baczon VII. — plumbeus
FW. Kispest V. — guadrispinosus Korn Crkvenica VI. —
rufipes L. Crkvenica VI. — viaticus L. Nagyenyed IV —
VIII ; Oláhlapád IV ; Alamor VI; Topánfalva.
Calicurgyus fasciatellus SPpis. Csepel VII; Léva VILL.
Salus exaltatus F. Nyírmező IX ; Zengg VII. — fuscus BF. Nagyenyed
IV-VI; Oláhlapád IV-V; Topánfalva VIII, — versicolor
ocopP. Nagyenyed IV-V; Remete (Alsó-Fehér vm.) VI;
Miriszló VII; Tövis VII; Fugad VII. — var. Habrici
VpRL. Nagyenyed VII: Vizakna VII; Széplak (Szolnok-
Doboka vm.) VIII. — Schencki Korn Vizakna VII; Hold-
világ VII.
Pseudagema carbonarta cop. Nagyenyed VI, VIII.
Trypogylon figulus L. Nagyenyed VIII; Miriszló VII; Verespatak
VIII; Topánfalva V. —- attenuatum Sm. Nagyenyed VIII.
— clavicerum Lxp. Nagyenyed VI-VII; Vizakna VI;
aadnai havasok (700 m.) VIII; Vihnye VII.
Larra anathema Rossr Nagyenyed VII.
Tachytes europaeus Kom Tövis VII.
Tachysphex pectiniyes L. Igenpataka VII; Torda VIII; Bólya VII.
Dimetus pictus F. Bólya VIT.
. Astata boops BCEHRNK. Nagyenyed VIII; Igenpataka VIII; Balánbánya.
VII; Radnai havasok (800 m.) VIII. — minor Kom Nagy-
oklos VIII. — tricolor VDRL. Csepel VII.
Mimesa eguestris F. Radnai havasok (800 és 1400 m.) VII-VIII.
Psen atratus Pz. Nagyenyed VII; Miriszló VII-VIII; Hadrév VII;
Crkvenica VI.
Pemphredon lugubris LATR. Nagyenyed V:; Pareng-havas (1000 m.)
39
: EX — umicolor F. Nagyenyed III VII, IX: Tövis VII:
Máriszló VIII: Hadrév VII. — Sehuckardi MoR. Nagy:
j enyed IX; Topánfalva VIII. Te
. Schelipr on destillatorium ILL. Nagyenyed VIII; Novi VI: Biitvicza
KEZn ls VIL — omissum KoHL Nori VI. — tubifez TD ATR. Spalato ME
— §phex occitanicus LEP. Nagyenyed VIII.
pemoptata Heydemi DHLe. Nagyenyed VI; Vizakna VI. sabulosa,
L. Igenpataka VI; Remete (Alsó- fehér. vm.) V II. — Nyír-
mező IX ; Balánbánya VII; Kászonújfalu VII; Tusnád
VIT; ero havás (1000 —1200 m.) VIII-IX ; Csepel VI.
hirsuta ScopP. Nagyenyed VIII; BAAbALYa VII; Pareng-
Új havas (1900 m.) VUL
Philanthus triangulum F. Nagyenyed IX ; Nyírmező IX; Nagyoklos
; VIE - Hadrév VII; Runk V ITT: Holdvilág V TT: ; Széplak
tszolnok Doboka vm.) VIII; Budaörs VII. — coronatus
F. Holdvilág VII. — venustus Rossi Fugad VII.
b eéssis rybiensis L. Runk VIII. — eimarginata Pz. Nagyenyed VIII;
j Fugad VII; Nyírmező IX ; Nagyoklos VIII. — bupresticida
B Dcr. Torda VIII. — arenaria L. Nagyenyed VIII; Radnai
SZET havasok (800 m.) VIII; Csepel VII ; Phitvica VII; Senjsko
bilo VII; Crkvénica VI. — rubida Jug. Nagyenyed VII;
Hadrév VII. — guadrifusciata Pz. Gyilkos-tó VII; Crkve-
a nicá VI. — Ferreri VpRL. Miriszló VII. — labiata F.
E Nagyenyed VIII: Remete (Alsó-Fehér vm.) VII; Hold-
Me világ - VII; 5 Szászkeresztur VIL — tuberculata Vu. Torda
28 3 ME
— Ogybelus uniglumis L. Budaörs VII.
. Nysson spinosus FoRsr. Marosgombás V.
Alyson fuscatus Pz. Nagyenyed IX.
7 Elé sabulosus F. Nagyoklos VIII; Topánfalva VIII.
o Li campestris L Nagyenyed V ; ;- Radnai havasok (1100 m.) VII.
— mystaceus L. Öláhlapád V. — dissecius Pz. Nagyenyed
VII. — guinguecincius F. Igenpataka VII; Fugad VII;
SZE ER Gyilkos-tó VII: Bólya VII. 3
—— Stizus tridens F. Nagyenyed VII. — hungaricus FRirv. Csepel VII.
. Bembex integra Pz. Budaörs VII.
A Cabro brevis VopeL. Nagyenyed VIII—MIX; Gyulafehérvár VIII;
Gyilkos-tó VII; Budaörs VII. — Panmzeri VDRL. Igen-
pataka VII: Holdvilág VII. — albilabris F. Budaörs VII.
— leucostoma L. Nyírmező IX. — Wesmaeli VDRL. Nagy-
enyed IX ; Bólya VII. — guadr imaculatus F. Miriszló VIII.
"-— serripes Pasz: Nagyenyed VII. — cribrarius L. Nagy-
enyed VIII ; Igenpataka VII ; Havasgyógy V II : Gyilkos-tó
90
VII; Gyergyótölgyes VII. — dives LEp. Nagyenyed VIIL
— vagus [. Nagyenyed IX; Gyilkos-tó VII. — chryso-
stomus LEP. Gyilkos-tó VII. — sexcincius F. Vihnye VII.
— cavifrons THoms. Nagyenyed VI. — guadricincius F.
Nagyenyed VII. — clypeatus L. Nagyenyed VIII; Remete
(Alsó-Fehér vm.) VII; Torda VIII; Széplak (Szolnok-
Doboka vm.) VIII.
Vespidae.
Discoelius zonalis Pasz. Bólya VI.
Eumenes coarctata L. Tövis VII; Torda VII; Gyergyótölgyes VII;
Plitvica VII. — jomiformis F. Igenpataka VIII; Nyír-
mező IX; Torda VIII; Runk VIII; Nagyoklos VILI;
: Néma (Szolnok-Doboka vm.) VIII. — mediterranea KRcHBe.
Crkvenica VI.
Odynerus allobragus SaAuss. Tusnád VII. — callosus THoms. Nagyenyed
IX. — Chevrtertanus Savss. Nagyenyed V. — crassicornis
Pz. Nagyenyed VI—VII; Gyilkos-tó VII. — Jjucundus
- Mocs. Ditró VII. — melanocephalus GwmEL. Nagyenyed
VIII, X: Marosgombás V; Gyergyótölgyes VII; Crkve- -
nica VI. — -parietum L. Nagyenyed V; Alamor VI;
Vihnye VII; Fiume VII. — reniformis GMEL. Nagyenyed
VII; Torja VII; Zengg VII. — sinuatus F. Nagyenyed IX.
Polistes gallicus L. Nagyenyed IX: Miriszló VII: Vizakna VIL.
Vespa crabro. L. Nagyenyed IX; Remete (Alsó-Fehér vm.) VI;
Magyarbagó VIII; Vizakna VI; Igenpataka VII: Havas-
gyógy V ; Dunaszentpál IX : Csobánka VIII. — germanica
F. Nagyenyed V, X ; Nyírmező IX; Topánfalva VIII-—IX ;
Pareng-havas (1900 m.) VIII: Nagybaczon VII: Néma
(Szolnok-Doboka vm.) VIII: Stomfa IV. — media RErz.
Kolpach VIII; Crkvenica VI. — sylvestris Scop. Nagy-
enyed . VIII: Tövis VII: iIgenpataka VI; Bunk VIT;
Bólya VII; Balánbánya VII: Radnai havasok (800—1700
m.) VIII: Pareng-havas (1900 m.) VIII. — vulgaris L.
Nagyenyed V, VIII; Nyírmező IX; Igenpataka X; De-
tunáta VIII; Topánfalva VIII; Nagyoklos VIII; Torja
VII; Senjsko bilo VII.
Apidae.
Bombus agrorum F. Nagyenyed V; Igenpataka VIII, X; Székely-
kocsárd IV ; Torja VII; Néma VIII; Pareng-havas (1000
m.) IX. — hortorum L. Nagyenyed VII; Oláhlapád VII;
Czelna IV; Detunáta VIII; Havasgyógy VI: Igenpataka
§
TVSTANRÁENIB Pp?
91
VI; Nagyoklos VIII; Topánfalva VIII; Hargita VILI;
Radnai havas (1300 m.) VII. — var. argillaceus Scop.
Nagyenyed .1V- V5 Marosújvár VIII: Oláhlapád IV;
Remete (Alsó-Fehér vm.) VII; Topánfalva IV: Bedellő
VII. — pratorum L. Torja VII; Néma (Szolnok-Doboka.
vm.) VIII; Plitvica VII; Senjsko bilo VII. — Derhamellus
K. Nagyenyed V-VI; Balánbánya VII; Pareng-havas
(1000—1900 m.) VIII-—IX. — hypnorum L. Torja VII. —
stívarum L. Nagyenyed IÍV—VII ; Torda VIII. — arenicola .
THoms. Havasgyógy VII; Széphalom (Abauj-Torna vm.)
VIII. — pomorum Pz. Oláhiíapád IV. — lapidarius L.
Nagyenyed V—VI; Tövis VII; Nyírmező IX; Detunáta
VIII: Torda VIII; Runk X ; Szászkeresztar VII ; Gyilkos-
tó VII; Topánfalva VI. — confusus ScHck. Nagyenyed V ;
Magyarbagó IX ; Gyulafehérvár VIII ; Torda VIII ; Senjsko
bilo VII. — terrestris L. Nagyenyed V; Igenpataka VI;
. Miriszló IV ; Nyírmező IX ; Runk VIII; Nagybaczon VII ;
Balánbánya VII; Radnai havasok (1300—1400 m.) VII;
Pareng-havas (1000 m.) IX. — var. aulumnalis F. Nagy-
enyed IX ; Kászon VIII: Radnai havasok (2200 m.) VII;
Csobánka VIII; Vihnye VII; Senjsko bilo VII. — var.
cryptarum F. Dláblapád 1 Ve Csobánka VIII. — var. luco-
rum L. Nagyenyed VIII; Igenpataka AZA LESZ ag ytoe VAUT
Topánfalva VIII. — — variabilis ScHwmep. Nagyenyed V ;
Nagyoklos VII. — var. íristis SziDL. Vizakna VI. — var.
notomelas ScHMIED. Nagyoklos VIII.
Podalirius garrulus Rossi Nagyenyed. — magnmilabris MoR. Miriszló
VII. — bimaculatus Pz. Nyírmező IX. —. pubescens LEP.
Vizakna VII. — cerimipes Sm. Nagyenyed ÍV. — acervorum
L. Nagyenyed III, V ; Czelna IV ; Oláhlapád ÍV ; Topán-
falva V ; Székelvkocsárd a ÍVE Hadrév VII — furcatus
Pz. Igenpataka VIII.
E 14 Eucera humgarica FRIEsSE Budaörs VII. —- tricincta ER. Fugad VII. —
armeniaca MokR. Vizakna VI: Oláhlapád VII. — nana Monk.
Oláhlapád VII. — SEND tosae Mocs. Nagyenyed VIII.
malvae Rossi Miriszló VII. — longicornis L. Nagyélsud
IV, VII; Marosgombás V. — difficilis Pz. Nagyenyed V.
— interrupla BAER Nagyenyed IV, VI. — caspica MOR.
var. Pérezi Mocs. Nagyenyed V ; Balánbánya VII: Crkve-
nica VI. — seminuda BRcuLé. Nagyenyed IV. — cinered
Scor. Nagyenyed IV, VI; Fugad VII. — chrysopyga PÉR.
- Nagyenyed VI; Alvinez VII.
KE 0rú violacea Popa Nagyenyed V, VII, VIII ; Remete (Alsó-Fehér
vm.) VII: Spalato VI. — valga GeERsr. Nagyenyed VI;
Oláhlapád ÍV ; Novi VI.
Systropha curvicornis ScoP. Nagyenyed VI—VII: Miriszló VII—VIU ;
Széplak (Szolnok-Doboka vm.) VIII — planidens Gr.
Nagyenyed VII
Melitta melanura NyYL. Nagyenyed VIIL — leporina Pz. Nyírmező IX ;
Nagybaczon VII: Kászonújfalu VII.
ETT udgératűs ScOP. Nagy enyed VI—VIII: Runk VII; Radnai
havasok (1500 m.) VIII: Senjsko bilo VII.
Camptopeum frontale F. Nagyoklos VII.
Rhophites guinguespínosus SPIs. Nagyoklos VII. — canus Ev. Nagy-
enyed VIII: Topánfalva V. — Hartmanmi FRIESE Miriszló
VEL
Halictoides dentrveniris NyYL. Radnai havasok (1000 —11400 m.) VII—VIII:
Dobsina VIII.
Colletes picisttigma THoms. Nagyenyed VIII. — Davesianus K. Miriszló
VELE
Anihrena fumipenms SCHMDKN. Havasgyógy VI. — tkoracica F. Oláh-
- lapád IV: Igenpataka VIII: Széplak (Szolnok-Doboka
vm.) VILI : Csepel VII. — mitida FougRcR. Nagyenyed V.
ovina KLG. Nagyenyed V: Nagyoklos VIII. — albicans
MürL. Nagyenyed IV, — tibialis K. Nagyenyed V : Oláh-
lapád IV. — itaraxaci GIR. Nagyenyed IV. — s ymphyti
SCHMIED. Nagyenyed V :; Marosgombás V. — Gwynana K.
Nagyenyed HI—IV: Dévény IV. — . varians K. Nagy-
enyed ÍV—V; Oláhlapád IV. — bucephala STEPH. Nagy-
enyed V. VIII. — parvula K. Vihnye VII. — minutula K.
Nagyenyed V. — nana K. Nagyenyed V. VII : Igenpataka
VII: Oláhlapád ÍV: Nagyoklos VIII: Hadrév VII. —
ventralis Ima. Nagyenyed III. — marginata F. Nagyenyed
VIII: Nagyoklos VIII. — austriaca Pz. Igenpataka VIII.
Hattorfiana K. Vizakna VII: Balánbánya VII. — egiriata
K. Nagyenyed 1V—V: Fugad VII; Nagyoklos VIII;
Csepel VII; Garamberzencze VI. — filavipes Pz. Nagy-
enyed V:; Miriszló VII; Oláhlapád IV; Vizakna VI;
Balánbánya VII. — chkrysopyga ScHcx. Balánbánya VII. —
xanthura NYL. Marosgombás V. — convexiuscula K. Nagy-
enyed V: Oláhlapád IV. — denticulata K. Nagyenyed
VIII. — combinata CHRisr. Nagyenyed V, VIII. — lucens
IumH. Tövis VII. ű
Halictus albipes F. var. ajfimis ScHck. Nagyenyed VIII. — calceatus
ScopP. Nagyenyed VIII, IX : Miriszló IV. VIII ; Nyírmező
IX:. Runk X: Igenpataka VII; Nagyoklos VIII; Torja
p
zsé Sá Ákossal SEN és Mk Gá ék szkááe rét
983
VII; Csíkszentmárton VIII; Gyilkos-tó VII; Radnai ha-
vasok (1400 m.) VII-VIII; Crkvenica VI; Senjsko bilo
VII. — cephalicus MoR. Igenpataka VII. — fasciatellus
ScHck. Nagyenyed VII. -— interruptus Pz. Nagyenyed
VI—VII; Igenpataka VII; Nagybaczon VII. — laevis K.
Nagyenyed IV; Radnai havasok (800 m.) VIII. — laevi-
galus K. Radnai havasok (1000—1300 m.) VII-VIII. —
leucozonius SCHRNK. Torda VIII. — longulus Sm. Nagy-
enyed VIII; Oláhlapád IV. — maculatus Sm. Nagyenyed
TX-; Nagyoklos VII; Torda VIII; Hadrév. VII. — mala-
churas" Ke. Nagyenyed V, VIL; Kemete (Alsó-Eehér vm.) ;
Igenpataka VII ; Magyarbagó IX ; Oláhlapád IV ; Senjsko
bilo IX. — wimajor NyL. Igenpataka VI. — marginatus
BRLLÉ. Oláhlapád IV. — morbillosus KRizcHB. Vizakna
VIII: Topánfalva VIII. — morto- F. Nagyenyed VIII;
Igénpataka 7II; Oláhlapád IV. — mucoreus Ev. Nagy-
enyed VII; Vizakna VIII; . Radnai havasok (1000 m.)
VIII. — nitidus ScHcx. Verespatak VIII. — politus SCHOK.
Oláhlapád VIII. — punctiatissimus ScHcxk. Nagyenyed IV.
— gmuadricincius F. Zengg VII. — guadrinotatus K. Mi-
riszló VII. — rubicundus CrnRisr. Remete (Alsó-Fehér vm.)
VII; Vizakna VIII; Holdvilág VII. — sexcinctus F. Zengg
VII. — sexnotatus K. Nagyenyed V ; Vizakna VI; Nagy-
oklos VII. — Smeatlhmanellus K. Zengg VII. — subfascia-
tus Iumn. var. vulpinus Ny. Igenpataka IV; Senjsko bilo
" VII. — tetrazonius KnG. Nagyenyed V-VIII; Topánfalva
V; Garamberzencze VI; Crkvenica VI. — tumulorum L.
Nagyenyed IX; Torda VIII; Kászonújfalu VII; Pareng-
havas (1000 m.) IX; Széphalom (Abauj-Torna vm.) AVIUDE
— vulpinus NyL. Torda VIII. — xanihopus K. Nagyenyed
IV. — zonulus Sum. Nagyenyed V, IX: Igenpataka VII;
Nagyoklos VIII.
Hriades trancorum L. Nagyenyed VII; Igenpataka VII; Miriszló
VII—VIIT. — erenulatus Nyr. Nagyoklos VII; Runk VIII;
Zengg VIII. — campanularum K. Crkvenica VI.
Osmia rufa L. Nagyenyed IV—VI; Miriszló V ; Abrudbánya IV. —
cornuta LATR. Fóth IV. — coerulescens L. Nagyenyed
IV—V, VIII. — melanogastra SPprs. Hadrév VII. — fulvi-
ventris Pz. Igenpataka IV, VII; Topánfalva VIII. — Pan-
zeri MoR. Nagyenyed V, VI; Miriszló VIII. — Lepeletieri
PéREz. Miriszló VIII. — Spinolae Scnox. Topánfalva VILL.
— aurulenta Pz. Nagyenyed 1V—V ; Zengg VIL — bicolor
SCHRNK. Nagyenyed III. — dalmatica MoR. Néma (Szolnok-
94
Doboka vm.) VIII. — bidenlata MoR. Nagyenyed VI;
Vizakna VII.
Lithurgus fuscipenms LepP. Néma (Szolnok-Doboka vm.) VIII. —
chrysurus Foxsc. Nagyoklos VIII.
Megachile lagopoda L. Fiume VII. — maritima K. Nagyenyed VI;
Balánbánya VII. — Willughbiella K. Szászkeresztur VII.
— pilicrus MokR. Igenpataka VIII; Zengg VII. — ericeto-
rum LEP. Nagyenyed VI; Igenpataka VIII ; Remete (Alsó-
Fehér vm.) VII; Vizakna VII. — melanopyga CosraA Nagy-
enyed VIII. — centuncularis L. Nyírmező IX ; Nagyoklos
VIII. — versicolor Sm. Nagyenyed VI. — octosíignata NYL.
Nyírmező IX. :
Chalcidoma muraria F. var. nestorea BRL. Fiume VII: Novi VI;
Crkvenica VI.
Trachusa serratulae Pz. Plitvica VII. Bs
Anthidium cingulatum DLarR. Fiume VII. — manicatum L. Nagyenyed
VI, IX ; Remete (Alsó-Fehér vm.) VII: Torda VIII; To-
roczkó VI: Néma VIII. — florentinum F. Csepel.
Prosopis brevicoruis NyL. Nagyenyed VIII. — communis NyYL. Nagy-
enyed V, IX; Topánfalva VIII. — difformis Ev. Nagy-
enyed VIII; Csíkszentmárton VIII. — hyalinata Sm. Runk
VOL — nigrita FE. Nagyenyed VIII. — sínüalá SCHCK.
Nagyenyed VII-VIII : Igenpataka VII. — stíyriaca FoRsr.
Nagyenyed VIII. — bipunctata F. Magyarbagó IX. —
vartegata F. Tövis VII; Nyírmező IX ; Nagyoklos VIII.
Sphecodes fuscipenms GERm. Runk VIII. — gibbus L. Nagyenyed VI;
Remete (Alsó-Fehér vm.) VII. — pilifrons THoms. Maros-
gombás V ; Miriszló VIII. — reticulatus Tuoms. Topánfalva
VIII. — subguadratus Su. Nagyenyed VIII : Remete (Alsó-
Fehér vm.) VII; Alsóorbó VI; Nagyoklos VIII; Széplak
(Szolnok-Doboka vm.) VIII.
Psithyrus Barbutellus K. Torda VIII; Radnai havasok (1500, 1900 m.)
VII —VIH. — vestalis FRcR. Topánfalva VI; Torja VII;
Tusnád VII; Pareng-havas (1000, 1900 m.) VIII-—IX.
Melecta armata Pz. Nagyenyed IV—V; Oláhlapád ÍV. — luctuosa
3cop. Gyulafehérvár VI; Runk VII.
Crocisa scutellaris F. Miriszló VII.-—— ramosa LEP. Miriszló VII. —
truncata PÉR. Remete (Alsó-Fehér vm.) VII.
Epeolus tristis Sm. Nagyenyed VII.
Nomada flavomaculata Luc. Nagyenyed IV, VI. — succincta Pz. Nagy-
enyed VI. — fucata Pz. Nagyenyed IV—V, VIII ; Vizakna
VI; Oláblapád IV. — jacobeae Pz. Nagyenyed VIII; Runk
VIII. — sexfasciata Pz. Nagyenyed V. — verna SCHMDK.
Tb a daltála kösz kö esi
dt ad árok
§
bar, WV EK GEROTT , TM VI 9 EE Eg LT TAL Ve NE LT
ri
"E
É
j s
u
.
a
§
t
E
a
:
ak
kt
a É .
5. az
a
95
Nagyenyed ÍV. — iIrispinosa ScHMDK. Nagyenyed VI;
Topánfalva ÍV. — ochrostoma K. Radnai havasok (1400
m.) VIII. — rhenana MoR. Nagyenyed V.
Biastes brevicornis Pz. Nagyenyed VI; Remete (Alsó-Fehér vm.)
Pasites maculatus JuR. Vizakna VI.
Coelioxrys polycentris FoERsr. Vizakna VI. — conoidea ILLIG. Nagy-
enyed V. — rufescens Lep. Nagyenyed VILI; Csíkszent-
márton VIII. — auwurolimbata FöRsr. Nagyenyed VI; To-
roczkó VII; Zengg VI.
Stelis phaeoptera K. Nagyenyed VII.
Különfélék.
Személyi hirek. — F. évi május végével a Magyar Nemzeti
Múzeum állattani osztályának két régi buzgó tisztviselője, MocsáRYy
HÁáNxpoR kir. tanácsos és Kurny Dezső igazgató-őrök, nyugalomba
vonultak. A nyugalomba vonulás azonban csak a tényleges szolgálatra
. vonatkozik, mert mindkettőjük még továbbra is a rovarok tanulmá-
nyozásával fog foglalkozni és szakmájukat a múzeumban ép oly sze-
retettel mívelni, mint ezideig. Helyükbe a vallás- és közoktatásügyi
miniszter DR. SzaBó JózsEF, DR. SZoMBATHY KÁLMÁN és Dx. PoNGRÁCZ
SÁNDOR múzeumi gyakornokokat nevezte ki fizetéstelen segédőrökké.
A Synanthedon flaviventris Stgr. magyar honossága. —
. A Rovartani Lapok 1913. évi XX. kötetének 11—12. füzetében To-
. MALA NÁNDOR ismertette a fenti degerida-faj életmódját és megállapí-
totta annak magyar honosságát. Ezen czikkre kívánok jelen soraim-
mal reflektálni s az abban foglalt észleletek helyességét megerősíteni.
A m. kir. állami Rovartami Állomás lepkegyüjteményében, amint erről
.t. tagtársunk személyesen is meggyőződött, szintén van két példány
S. flaviventris STGR. A rajtuk található termőhelyjelzés tanúsága sze-
rint Szabadkán gyüjtött nyárfából keltek ki intézetünkben még 1908
szeptember havában. Úgy a gazdanövény, mint a kikelés időpontja
egyezik az említett czikkben foglalt megállapításokkal. Az utóbbi
esetnek érdekessége elsősorban az, hogy Szabadka s nem a czikkíró
által említett termőhely, a két §S. jfiuviventris Sraeg. szülőhazája. lizek
alapján a §. flaviventris STeR. magyar honossága minden kétséget
kizárólag bebizonyult. KApocsa GYULA.
Két bagolypille érdekes megjelenéséről. — Holyó évi már-
czius hó 16-án egy trencséni kertész üvegházában az Agrotis pronuba
. ab. imuba TR. egy d példányát fogtam, a melynek teljesen ép és
sértetlen volta az áttelelés lehetőségét kizárva, arra mutat, hogy a
. különben áttelelő hernyó a szokatlan körülmények hatása alatt no-
vember hóban is vígan dézsmálta a kertész virágjait, míg csak telje-
96
sen ki nem fejlődött, hogy aztán bebábozódva, ebben a legtökélete-
sebb nyugalmi állapotban húzza ki az üvegház enyhe telét s a legelső
melegebb napsugarak kicsalják az imagót, mely ekként éppen 44 esz-
tendővel előzte meg kevésbbé szerencsés társait.
Itt kívánok megemlékezni a Plusia gamma L. nevű bag olypillé-
nek egy szintén érdekes megjelenéséről is. Az 1910. év november
13-ának verőfényes hideg délutánján fogtam ugyanis a nevezett pille
egy Írissen kelt példányát, a mely ekként megerősíti azt a föltevést
(REBEL : Schmetterlingbuch p. 281), hogy a lepke áttelel.
j DR. PazsiczgY JENŐ.
Hermafrodita Satyrus Hermione CL. — Az 1913. év juliusá-
nak közepén Isaszeghen több Salyrus Hermione-t fogtam, me-
lyeknek feszítése alkalmával kitünt, hogy az egyik példány herma-
frodita. A lepke baloldali fele határozottan a nőstények, a jobboldali
pedig a hímek sajátságait mutatja. A hátsó szárnyak alsó oldalának
rajza 15 az illető ivarokénak felel meg. A bal elülső szárny hossza
37 mm., a jobboldali-é 36 mm. A példányt gyűjteményemben helyez-
tem el. Ez az első hímnős lepke, melyet 18 évi lepkészésem alatt
fogtam. : ULBRICH EDE.
Irodalom.
Prof. H. Rebel: Beschreibung einer neuen Tortricide. (Verh.
zo0l1.-bot. Ges. Wien. LXIV, 1914, p. (58)—(61), fig. 5—6.)
A Pamene agnotana nevű új faj leírása. Ez a lepke Alsó-Ausztria
több pontjáról, Erdélyből (Nagyszeben) és Kelet-Ruméliából (Slivno)
került elé; galagonya bokrok körül repül. Szerző ezt a fajt eleinte
P. vernana, majd Gr. tomiana és P. pineata-nak tartotta, de a mint
utóbb kiderült, ezek egyikével sem azonositható. Z CsIKI.
sz
tán tá érté sé at sé
kék a LK LL A ez DA AR
bő GTZEÉT VMRYY, RY La
té
eltelte t tást hát éa ésa
gb PIN
üss tels
o" kra at
nú
97
T. Oldenberg: Beitrag zur Kenntniss der europáisehen Dro-
sophiliden (Dipt.) — (Archiv f. Naturg. 80. Jahrg. Abt.
Aszt ap 2 1914
A Drosophilidák — köznyelven musliczák — a kevéssé ismert
és nehezen meghatározó legyek közé tartoznak. Szerző behatóan fog-
lalkozik czikkében ezen család egyes nemeivel és fajaival és a tár-
"gyalt nemeket a dolgozat végén meghatározó táblázatban is össze-
foglalja. Minket azért is érdekel ez a dolgozat, mert több magyar-
országi adatot is találunk benne és mert a szerző Herkulesfürdőt a
legjobb termőhelyek egyikének mondja.
Hazánkból egy új nemet: Mycodrosoplila (poecilogastra Lw.
részére) és a következő két új fajt írja le: .Chimomiyza caudatula és
Phortica rufescens (valamennyi Herkulesfürdőről való). Magyarország-
ból még a következő érdekes és ritka fajokat említi: Drosophila iri.
vittata STROBL, D. unimaculata STROBL, D. histrio ScHiws. (? MEIrG.),
D. rufifrons Lw, Leucophenga maculaia Dur., Phortica alboguttata
WaÖzeBG.. Ph. varitegata FaALLw.. Stegana Strobli Mix, St. coleoptrata
. Scop. (Herkulesfürdő), Scapliomyza fiava MEiG. (Pöstyén, Zernest), Aula-
. cogaster leucopeza (Magyarország), Cyrtonotum anus MEirc. (Pöstyén).
ID Jé 1
Társulati ügyek.
A , Magyar Entomologiai Társaság" ülései.
Választmányi ülés 1913. december 29-én. — A Bigó LaJos
elnöklete alatt tartott választmányi ülés az 1914. évi januárius 17-én
tartandó közgyülés előkészületeivel foglalkozott, megállapította annak
tárgysorozatát, valamint a tisztikar és választmány kiegészítésére
megállapította a közgyülés elé terjesztendő névjegyzéket. Titkár
. jelenti, hogy alapszabályszerűen bejelentette kilépését 4 tag, törölte-
tett 1 tag. Pénztáros jelentést tett a pénztárról és felhatalmazást kért
400 K értékű értékpapiros vásárlására, amit a választmány megadott.
Közgyülés 1914. januárius 17-én — Társaságunk 3. közgyű-
lését a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermében tartotta.
Az ülést BiRó LaJos elnök, miután a határozatképességet megállapí-
totta, a jegyzőkönyv hitelesítésére DALNOKFALVI BARTHA VIKTOR ÉS
Tömösvágy LaJos urakat felkérte és GRóF TELEKI SáspoR kimentő
. levelét bemutatta, a következő beszéddel nyitotta meg :
Tisztelt Közgyülés ! A Magyar Entomologiai Társaság harmadik
közgyűlése hozott össze itt bennünket, a kik a természetrajz egyik
29
szép ágának vagyunk tudományból és kedvtelésből mívelői és ked-
velői. Ifjú még Társaságunk, még gyermekkorát éli, még csak az
életnek örül, nem hívatkozhatik még nagy eredményekre, inkább
98
csak aranyfényes remény csillogtatja szemeink előtt a szép jövendőt,
Társaságunk nagyra hívatott munkás korát. Őszinte örömmel köszön-
töm Társaságunk megjelent tagjait, kik együttesen hivatvák alkotni
egy. ha nem is örök életű, de beláthatatlan időig élő társas egységet,
melynek tagjai csak egyenként vannak alávetve a haladóságnak, de
mint az élő test szervei, ugyanaz marad, bár sejtjei új és más élő
sejtekkel cserélődnek ki. Magam is, egy talán nem sok idő múltával
kicserélendő sejt. e díszes helyről Társaságunknak sok szép időt, öröm-
teljes és haszonnal töltendő ifjúságot, munkás, érett kort kívánok !
Lefolyt évünkre visszatekintve, nincsen semmi okunk szomor-
kodni, de minden okunk van örülni azon, hogy Társaságunk egész-
ségesen fejlődött és gyarapodott, melyről következő tiszti jelentések
fognak részletesen beszámolni. E beszámolók maguk ismertetik leg-
jobban Társaságunk életét és nekem abból csak egyetlen pontot kell
különösen kiemelnem, mert félek, hogy pénztárosunk szerénységből
nem fogja eléggé hangsúlyozni tevékenységéből azt, hogy ez év fo-
lyamán Társaságunknak 809 K alapítványt tett s melyet ez alkalom-
mal is van szerencsém megköszönni. Látogatott havi üléseinken sok
érdekes előadás és tanulságos bemutatással, élénk társaséletben örül-
tünk egymásnak, értesülést szereztünk egymásnak a gyülések keretén
kivül lefolyt törekvéseiről, munkásságáról és terveiről, ösztönzést nyer-
tünk társaink munkájából, lelkesedésből lelkesedést, szorgalomból
szorgalmat nyertünk.
Társulatunk első elnökeinek ama bölcs intenczióit, hogy a fehér
asztalnál való társaságos életnek túlsúlyt adtak a zöld asztal felett, a
magam részéről is híven ápoltam, abban a meggyőződésben, hogy
mostani viszonyaink között ez a leghelyesebb. Ifjú társaságunk tagjait
ez hozza közelebb lélekben egymáshoz: sok életrevaló gondolat,
eszme és tanulság találja meg a hangját, amely kötött formában né-
mán maradt volna. A szóbeli társasélet fontos kiegészítő része a ma-
radandóbb munkát szolgáltató zöld asztalnak és az ezeket megörökítő
folyóiratnak. Futó életű, az igaz, de termékenyítő hatású és munka-
kedvre ébresztő.
Társulatunk ifjú korát jellemzi és mutatja ebben az, hogy ez a
fehér asztali élet mindig élvezetes, kedélyes és ürömteljes volt. Nem
került bele soha semmi zavaró hang, mondhatni túlságosan rendes
volt. Méltóztassék megbocsátani nekem, ha én hozok belé zavaró
hangot, annak a szerény véleményemnek adva kifejezést, hogy ez
nem jól van így. Túlságosan nagy köztünk a rend. Rend van a te-
mető kapuján belől, de kívül már nincs, mert ott élet van !
Ne tessék megijedni, nem akarok arra izgatni, hogy most mind-
járt vesszünk össze. Eljön az magától is, mert el kell jönnie, elhozza.
a természetes fejlődés, elhozza az élet. Nem kell ahhoz nagy prófé-
99
tának lenni, hogy ezt megjövendöljem, mert természetszerűleg meg-
hozza azt Társaságunknak ifjú kora, vagy előbb, vagy utóbb.
Én csak azt kívánom, hogy a mikor eljő majd a természetes
fejlődésnek ez a mozzanata, társaságunk akkori vezetői ne ragasz-
kodjanak túlságosan ahhoz az elvhez, hogy . minden jól van, a hogy
van", mert sokan lesznek abban a hitben, mint magam is, hogy soha,
sincs jól úgy, a hogy van, mindig jobban kellene lenni! A surlódó
véleményekben legyen meg mindig az ügynek szeretete, egymásnak
megbecsülése és — a mi a fő — soha se tévesszék szem elől vitat-
kozásuk tárgyát.
Tisztelt Társaság! Ha a jövő felé nézek, látok abban ennél
szebbet és vígasztalóbbat is, melyre most csak mint kegyes óhajtásra
gondolhatunk, de később valóságra kell válnia, hogy módja legyen
. — Társulatunknak legközelebb megerősített alapszabályaiban kifejezett
BET 98
$
sát é sat já data ante azédükészt étkek
Az ja aal eze Alte
hütdsetád Ddáád mását ba ejő
ezélját megfelelően megvalósítani. E czél első pontját, a ,rovartant
általában mívelni" szerény eszközeinkkel megvalósítani semmi sem
akadályoz. De tovább egy lépéssel, hogy .Magyarország faunáját
rovartani szempontból vizsgáljuk", nehezen mehetünk, mert szerény
eszközeink csak azt engedik meg, hogy lakóhelyünk környékét vizs-
gálhatjuk akadálytalanul, hazánk legjellemzőbb vidékei csak alkalmi-
lag nyílhatnak meg előttünk. Mi a vasútak kifejlett halózata mellett
15 nehezen juthatunk el azokra a vidékekre, melyeket kikutatni fel-
adatunk volna. Hiszem és remélem, hogy Társulatunk hasznos mun-
kássága megértésre talál majd illetékes helyeken s megtalálják a
módját annak, hogy hazánk faunájának kutatásában mozgékonyabbak
lehessünk és ezélunkat azzal a buzgalommal szolgálhassuk, mely a
természettudományoknak e szép és hasznos ága mindnyájunk lelkét
. foglalkoztatja.
Tisztelt Közgyülés! Midőn hálás köszönetemet fejezem ki azért
a megtiszteltetésért, hogy e helyet betölteni alkalmam volt, Társula-
tunknak a legszebb jövőt kívánva, mai közgyűlésünket ezennel meg-
"nyitottnak nyilvánítom. 3
A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Csiki ERwő titkár a
következő jelentést olvasta fel :
.. Tiülkári jelentés. — Tisztelt Közgyülés ! Ismét elmult egy esztendő
és pedig Társaságunk életében a 3. esztendő, melyről ezúttal számot
kell vessünk. Az 1913. évről nem emlékezhetünk meg, mint valami
nagyon jó évről, hiszen csak gondoljunk vissza azokra az elemi csa-
pásokra, a melyek hazánk egyes vidékeit úgyszólván teljesen el-
. pusztították, — mégis Társaságunk életében elég kedvezően folyt le.
A rendkivül rossz időjárás ugyan kedvezőtlen befolyással volt a
rovartani kutatásokra, annál több időt szentelhettek azonban rova-
100
rászaink tárgyukba való mélyedésre és így másrészről kedvezőbb ered-
ménynyel járt ; emellett Társaságunk vagyonilag is szépen erősbödött.
a mint azt pénztárosunk és könyvtárosunk jelentéséből látni fogjuk.
Társaságunk belső életéről röviden a következőkben számol-
hatok be.
1913-ban 9 rendes ülést tartottunk 22 előadással, a mi az 1911.
évi 12 és 1912. évi 19 előadással szemben némi haladást mutat.
DR. HoRvárH Géza, DR. KERrÉsz KÁLMÁN, MIHÓK OTTÓ és DR. SCHMIDT
ANTAL 2—2, BiRó LaJos, JABLovowsSKI JÓZSEF, KaApocsa GyuLA, DR.
KERTÉSZ ABA, MocsáRY SÁNDOR, DR. PoNGRÁCZ SÁNDOR, DR. SZABÓ
JózseFp és DR. SzinLápy Zorrás 1—1 és magam 6 előadást tartottam.
Külön kell megemlékezzek azonban 3 előadásról, nevezetesen JABLO-
NOWSKI JózserF alelnökünk előadásáról a szőlőillonczákról, DR. KERTÉSZ
ABa alelnökünk előadásáról az Erebta Christi-ről és MiHók Orró-éről
horvátországi bogarászati kirándulásáról, mely előadások kapcsán
számos vetített kép került bemutatásra és így nemcsak tagtársaink-
nak, hanem vendégeinknek is oktató irányuk mellett kellemes szó-
rakoztatásul is szolgáiítak. Tárgyukat illetőleg az előadások követ-
kezőkép oszlottak meg : lepkészeti volt 6, bogarászati 5, legyészeti 4,
hymenopterologiai 3, neuropterologiai 1, hemipterologiai 1 és általá-
nos tárgyú volt 2: a felsorolt előadások közül azonkivül 83 a gya-
korlati entomologia körébe is vágott.
A rendes üléseken kivül 1913. évi februárius 159-én tartottuk
II. közgyülésünket, a társaság belügyeinek tárgyalására pedig 4 vá-
lasztmányi ülést tartottunk. Szépen látogatott üléseinket rendes össze-
jöveteleink helyén tartottuk, egy ízben azonban a m. kir. Rovártani
Állomás vendégszeretetét vettük igénybe, közgyűlésünket és egyik
rendes ülésünket pedig a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági
tanácstermében tartottuk, — fogadják ezért is hálás köszönetünket
ez intézetek igazgatói BÁRÓ SZALAY IMRE és JABLONOWSKI JÓZSEF.
Tagjaink száma az 1912. évi állománynyal szemben sajnos
visszaesést mutat, a mennyiben a létszám egy taggal kisebbedett.
Választottunk ugyan 6 új tagot, azonban a halál kiragadta körünk-
ből EHMANN FERENCZ lelkes bogarásztársunkat, a ki választmányunk-
nak is tagja volt, azonkivül törültünk 1 tagot és kilépett 5 tag. Az
1914. évet tehát 97 taggal kezdjük... Egyelőre a tagok létszámának
gyarapodására kevés kilátásunk van, mert ha sok gyüjtőnk közül
azok, a kik még mindig inkább a külföldi egyesületek felé búznak,
sikerülni is fog új tagokat szerezni, másrészről a tagdíjat nem fizető
és érdeklődést nem mutató tagjaink közül kénytelenek leszünk né-
hányat kihagyni. Hogyha a tagszerzést illetőleg ezek után a közel
jövőben nincsenek is valami nagyon kedvező kilátásaink, másrészről
tudni fogjuk, hogy kikre számíthatunk biztosan. Egy kisebb, de lel-
kül aj ás kk ét SÉLEÉ Ez ék 5 de neat
ed est Ne INÁ s llááő Énak álzást 3
20 7
SAKK
ao
Ev
p-
kett MTE Te
101
kes gárda kitartása mellett azt hiszem Társaságunk jobban fog fej-
lődhetni, megerősödni.
A mi a Társaságunk hivatalos folyóiratát, a Kovartani Lapo-
kat illeti, nincs sok mondani valóm, hiszen t. tagtársaim. eléggé
ismerik. őssaztat jelenthetem azonban, hogy az évi deficzit, éppen
azáltal, hogy Társaságunk ezt a lapot választotta hivatalos közlö-
nyévé, tetemesen kisebbedett, úgy hogy a folyóirat terjedelmének
megnagyobbítására is gondolhattam. Tagtársainknak az idén 11/2 ív-
vel több szöveget és két táblamellékletet nyujthattam." A Rovartani
Lapok 1913. évi XX. évfolyama 20 szerzőtől 26 nagyobb és 11 kisebb
közleményt, számos irodalmi ismertetést és á mennyire a rendelke-
zésre álló hely megengedte Társaságunk ügyeiről is elég bő tudósí-
tásokat hozott. A közlemények egy része rovarfaunánkról való isme-
reteinket nagyban előbbre vitte, úgy hogy ez a kötet is fontos for-
rásmunkája lesz a későbbi kutatóknak.
Tervbe vett kirándulásainkat Tatatóvárosra, majd Margitligetre
az elmult év felette rossz időjárása teljesen meghiusította. Hasonló-
. képen jártak különhen azon tagtársaink is, a kik távolabbi vidékek
kikutatására vállalkoztak. Ez az esőbe fojtott esztendő azonban így
is szép eredménnyel végződött, hazánk rovarfaunája minden téren
egész sereg új felfedezéssel gyarapodott.
E helyen említhetem meg, hogy alapszabályaink, a melyeket
1912. évi közgyülésünkből a m. kir. Belügyminiszterium által kívánt
kiegészítéssel újból felterjesztettünk jóváhagyás végett, végre 1913.
évi márczius f-én jóváhagyattak és így azokat füzet alakjában is
kinyomattuk.
. Tisztelt Közgyülés ! Ezekben voltam bátor Társaságunk műkö-
déséről beszámolni. Hogy Társaságunk működése ez évben is oly
szép eredményeket mutathat fel, azt mindenekelőtt buzgó munka-
társainknak köszönhetjük. Fogadják mindnyájan a kik Társaságunk
ügyét felkarolták, szívesen közremunkálkodtak, őszinte köszönetemet.
Ez alkalommal már harmadszor van szerencsém Társaságunk
. működéséről beszámolhatni és most a mikor megbizatásom ideje le-
jár és visszatekintek az első három nehéz esztendőre, csak meg-
elégedéssel szólhatok az elért eredményekről. A Magyar Entomolo-
.giai Társaság megalapításával nemcsak az sikerült, nogy az egy
téren munkálkodókat annyira a mennyire összehozhattuk, hanem
. alkalmat nyujtottunk arra, hogy munkálkodásuk gyümölcsét mások
.is felhasználhassák. Voltak ugyan disszonáns hangok is, a melyek a
békés együttmüködést némileg zavarták, — azt hiszem azonban,
hogy daczára ennek az elért eredményekkel meg lehetünk elégedve,
különösen akkor, a mikor még oly kevesen vagyunk a kik testtel-
. lélekkel a rovartan művelésében lelik legnagyobb örömüket.
ki
DR. SzaBó JózseF könyvtáros a könyvtárról a következő jelen-
tést teszi.
Könyvtárnoki jelentés. — Mélyen tisztelt közgyülés! Könyvtá-
runknak ismét örvendetes gyarapodásáról számolhatók be. A tavalyi
kimutatás szerint ugyanis 239-et tett ki könyveink száma, az idén
pedig már összesen 646 munka van könyvtárunkban. Az 1913. évi
gyarapodás tehát 407 darabot tett ki. Könyvtárunk gyarapítását né-
hány tagtársunknak köszönhetjük. A m. kir. Rovartani Állomás 262,
az , Annales Musei Nationalis Hungarici" szerkesztősége 29 darab
munkát ajándékozott, a melyekért JABLovowskI JózsEF és DR. HORVÁTH
Géza uraknak tartozunk köszönettel. Azonkivül DR. KERTÉSZ KÁLMÁN
107 darabbal, Csixi ERgvő, DR. SzaBó JózsEF és UJHELYI JÓZSEF pedig
néhány darabbal gazdagították könyvállományunkat, fogadják ők is
Társaságunk köszönetét. Az ajándékozott munkák legnagyobb része
különböző folyóiratokból való különlenyomat, melyek csaknem mind
az entomologia körébe vágnak.
x
DR. KERTÉsz KáLmáws pénztáros a következő jelentést ter-
jeszti elő:
Pénztári jelentés. — Tisztelt Közgyűlés !
A.M. E. T. 1913. évi pénztári eredményéről beszámolva, jelen-
tésem részben szomorú, részben örvendetes tényeknek a felsorolása.
Sajnálattal kell ugyanis megállapítanom, hogy tagtársaink ma-
gától értetődő kötelezettségüknek, t. i. a tagsági díj befizetésének,
nagyon lanyhán tesznek eleget. Többen immár 3 évi, sokan 2 vagy
1 évi tagsági díjukkal vannak hátralékban. A választmány határoza-
tából tett azon felszólításunknak, hogy kötelezettségüknek eleget
tegyenek, sajnos, nem volt meg a kellő eredménye. Fel kell tehát
használnom ezt az alkalmat is arra, hogy felkérjem t. tagjainkat,
tegyenek eleget alapszabályszerű kötelezettségüknek s fizessék be
tagsági díjaikat az év első negyedében. Egy embernél nem tesz nagy
különbséget, hogy a 10 koronát néhány hónappal előbb vagy később
fizeti-e be, de a társaság ugyancsak megérzi az e réven érte kamat-
veszteséget. ;
Örvendetes része jelentésemnek az, hogy vagyoni állapotunk
ismét szilárdabb lett. Pincicn FEREwxcz tagtársunk alapítóink sorába
lépett, DR: KERrÉsz KáLMÁN pedig egy nagyobb alapítványt tett, mely
neve alatt külön lesz kezelendő s melynek további gyarapítását is
kilátásba helyezte. Az alapítvány jelenlegi összege 1240 K-t tesz ki.
Ha az 1913. évi előirányzatot a zárószámadással összehason-
lítjuk, azt találjuk, hogy a bevételek minden egyes tételénél többletet
értünk el, még pedig az alapítványok tételénél 1200 K, az oklevél
Mónda kabat ént
öz 4 AB
pésls eF kát
E
78
:
77
a
a
i
-
É
E.
E
38
§
A kiadásokat véve sorba :
a könyvtárnál 100 K megtakarítást értünk el,
. nyok tételét az alapszabályok nyomtatási költségei miatt 62 K 22 f-rel
túlhaladtuk. A könyvtárnál elért megtakarítást azonban csak fájlal-
. díjaknál 42 K, a kamatoknál 41 K
azt bizonyítja, hogy költségvetésünk teljesen reális volt.
103
TO f, a tagdíjaknál 62 K-t, a mi
értékpapirt 900 K-val többet vásá-
rolhattuk, a Rovartani Lapok-nál 30 K, a postadíjaknál 38 K 62 f,
viszont a nyomtatvá-
nunk leket, de jelenlegi körülményeink, főleg a könyvtár ideiglenes és
meg nem felelő elhelyezése nem engedik meg a túlgyors fejlesztést.
Múlt évi zárószámadásunk és vagyonmérlegünk
A , Magyar Entomologiai Társaság"
a következő :
zárószámadása az 1913. évről.
BEVÉTEL IRSSENET KIADÁS 180 jwat
1] Maradék az 1912. évről! 336 152111] Értékpapirok vásárlása ] 1847 168
2] Alapítványok 300 1—112] Rovartani Lapok . 450 /—
3] Beiratási díjak OZAT sza BOSTAGÍ JA ki zs zoel ka 21 138
41 Tagdíjak . 762 1—[]4] Nyomtatványok 192 129
5] Rendkivüli bevétel . —- 105]Í5] Kisebb kiadások . 11 180
6í Kamatok . 91 170116j Maradék 1914-re . 89 [19
2542 127 2542 127
ACTIVUM K
Készpénz 89
Értékpapir az Első Pesti
Hazai Takarékpénz-
tárban . SS 00005
Tagdíjhátrálék :
a) Alapítvány 100 —
b) Tagdíj 693-—
c) Beiratási díj 2060— ] 819
Könyvtár . HAL
5] Leltári felszerelés 3
; 4823
119
Ez
MT PASSIVUM
1] Kertész-féle elapüvány
2] Tiszta vagyon .
104
Titkár jelenti, hogy a mult évi közgyűlésből kiküldött szám-
vizsgálók a következő jelentést nyujtották be:
Tisztelt Közgyülés! Alulírottak mint az 1913. évi közgyűlés
által kiküldött pénztárvizsgálók mind a számadási könyveket, mind az
az értékpapirokról szóló elismervényt és a pénztári készletet meg-
vizsgáltuk és a számadást minden tekintetben rendben találtuk. Buda-
pest, 1914. jan. 16-án. — GyőRFFY JEnő s. k,, DR. S0ós LaJos s. k,
A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és a pénztárosnak a
felmentvényt megadja, majd elfogadja a pénztáros által előterjesztett
1914. évi költségvetést és az 1914. évi számadások megvizsgálására.
kiküldi DR. S0ós LAJos és GyőRFFY JENő tagokat.
A , Magyar Entomologiai Társaság" 1914. évi költségvetése.
BEVÉTEL EGE SG KIADÁS IGET
1] Maradék az 19183. évről 89 11911] Értékpapirok vásárlása ! 800 jé
2] Alapítvány . . . . .] 100 1—[12] Rovartani Lapok. . .] 480 1/—
Os eltao díja ketseg see EG 0 0 EST KO Bostadájaks oz a sel ME 60 /—
Ál Berratási díjak ta 10 —I]4! Kis nyomtatványok. .. ! 40 [—
5] Hátrálékos tagdíjak . 200 1——[15] Könyvtár . . . . .] 100 —
61 Kamatok , 130 —I]16]j Kisebb kiadások . . . 49 119
1029 H9 1029 119
Titkár jelenti, hogy az alapszabályok rendelkezései alapján
most visszalép az egy évre választott elnök, a három évre választott
tisztikar és a választmány 1/5-a, vagyis négy választmányi tag, azon-
kívül a lemondás folytán megüresedett helyre még egy választmányi
tag és előterjeszti a legutóbbi választmányi ülésen jelöltek listáját.
A szavazólapok kiosztása után az elnök a választás idejére a
közgyűlést felfüggeszti, majd annak befejezte után az ülést újból
megnyitván, a titkár a következőket jelenti :
Beadatott összesen 28 szavazó-lap, melyek szerint megválasz-
tatott elnökké DR. KERrÉsz ABa (26 szavazat), alelnökökké JABLOo-
NOWSKI JÓZSEF (25) és SzLaBEY ERNŐ (24), titkárrá Csiki ERNŐ (27),
pénztárossá DR. KERTÉSZ KÁLMÁN (23), könyvtárossá DR. SzaáBó Jó-
ZSEF (22), jegyzővé DR. STREDA REzső (22) és választmányi tagokká :
DR. HoRvárm Géza 1914—16 (28), MocságY SánpokR 1914—16 (27),
105
TomaALA NÁNDOR 1914—16 (26), UL8BRicÓH EDE 1914—16 (22) és SÁNDOR
SáwspokR 1914—15 (20).
A választás eredményének kihirdetése után DR. KERTÉSZ ABA,
az újonnan megválasztott elnök, úgy a saját, mint az új tisztikar és
az új választmányi tagok nevében megköszöni a megválasztást és
. ígéri, hogy a rájuk hárult kötelességnek miudnyájuk a Társaság ér-
dekében tőlük telhetőleg legjobban fognak igyekezni megfelelni.
Több tárgy nem lévén, BiRó LAJos elnök megköszöni az iránta
tamusított bizalmat, üdvözli az új vezetőséget és az ülést bezárja.
27. rendes ülés 1914. januárius 17-én. — A közgyülés utáni
rendes ülés egyetlen tárgya MaALLász Józser dévai tagtársunknak
"A hangyaleső" czímű poetikusan megírt tanulmányának felolvasása
volt, melyet a jelenlévő tagok és vendégek osztatlan tetszéssel fo-
gadtak.
Választmányi ülés 1914. februárius 20-án. — Új tagokul
megválasztattak: DupicH ENDRE tanárjelölt (Budapest), DR. GOoRKA.
SÁNDOR egyetemi m. tanár (Budapest) és HERczoG JózsEr gyógy-
szerész (Versecz). — A választmány elhatározza, hogy budapesti
tagjai részére a székesfőváros tanácsától gyüjtési igazolványok en-
gedélyezését fogja kérni. — DR. KERrÉsz KÁLMÁN jelenti, hogy az
oxfordi nemzetközi entomologiai kongresszuson állandó nomenklatura-
bizottság alakult, melynek felhívására a magyarországi bizottság
megalakulására volna szükség, annál is inkább mert néhány kérdést
véleményezésre meg is küldöttek. A választmány a bizottságba meg-
választja elnöknek DR. HoRváru Gézá-t, titkárnak DR. KERTÉSZ KÁL-
MÁN-t és tagokká Csiki ERNő-t, JABLoNowskI JózsEr-et és TOMALA
NÁNDOR-t.
28. rendes ülés 1914. februárius 20-án. — DR. HoRvÁTH
Géza egyes déli fajoknak Magyarországon való elterjedéséről és
azoknak északi elterjedési határáról beszélt. Ezt a határt az Alföldet
környező hegyek koszorúja képezi, mely hegykoszorú példáúl elter-
jedési határa a Teltigia orni-nak. A Földközi-tenger táján és Afrika
északi felében előforduló óriási vízi poloska (Amorgius miloticus) Te-
mesvár és Szatmár-Németiből ismeretes. Ezekhez járul újabban a
Phyllomorpha laciniata VILL..nevű Coreida, melyet eddig csak Orso-
váról ismertünk és melyet utóbb Kuruy Aradmegyében (Apatelek)
is megtalált. — Az előadás kapcsán DR. KERrÉsz ABA megemléke-
zik SÁNDOR Sánponk kisérleteiről, ki a Hármasbatárhegyen megkisé-
relte az Antheraea Yamamai nevű japán selyemszövő lepke tenyész-
tését, a mi azonban nem sikerült, mert a madarak kipusztították. a
hernyókat.
29. rendes ülés 1914. márczius 20-án. — DR. KERTÉSZ ÁBA
elnök , Kirándulásom Courmayeurbe" czímen ismerteti mult évi al-
106
pesi gyüjtőkirándulását; számos vetített kép bemutatása mellett el-
vezet minket az Alpok e gyönyörű vidékére és jellemzi e vidék
lepkefaunáját. A nagy tetszéssel fogadott előadás után még bemu-
tatja a Boarmia umbraria HB. egy Gödöllőn fogott példányát, melyet
a M. Nemzeti Múzeumnak ajánlott fel, a mennyiben a múzeumi gyüj-
teményben honi példány még nem volt. Hazánkban eddig Nagyvárad
és Maglódról volt ismeretes.
Választmányi ülés 1914. április 17-én. — Új tagokúl meg-
választattak: DR. LANGHOFFER AGosr egyetemi tanár (Zágráb) és.
E. LE Mouvur entomologus (Paris).
30. rendes ülés 1914. április 17-én. — DR. KERTÉSZ KÁLMÁN
. A házi légyről" czímű előadásában ismerteti annak a betegségek
terjesztésében való szereplését és ezért irtásának fontosságát. Az ér-
deklődéssel hallgatott előadás kapcsán megindult vitában CsERwNY
LaJos, CERva FRIGYES, DR. HoRgvárHn Géza és DR. SzABó JÓZSEF vet-
tek részt, kik egyes vidékeken alkalmazott irtási módszereket ismer-
tettek. — Csiki ERkwő ismertette VERiry tanulmányát a LINNÉ-féle
lepke-typusokról, melynek értelmében egy egész sereg európai lepke:
nevét meg kell változtatni, a mennyiben LIsSÉ nem mindig a közép-
európai. hanem északi vagy déli (jelenleg más néven szereplő) faj-
ták alapján írta le fajait. Majd ismerteti DR. KauFmawxws ERwő , Pécs
város és Baranya vármegye bogárfaunája" czímű munkáját (az 15-
mertetés irodalmi rovatunkban fog megjelenni).
Választmányi ülés 1914. mójus 15-én. — Pénztáros az első
negyedévről szóló pénztári jelentését olvassa fel. A bevételek 69819 K,
a kiadások 13-81 K-t tettek ki. A választmány felhatalmazást ad
200 K névértékű koronajáradék vásárlására. A taggyüjtés szempont-
jából pénztáros egy körlevél kinyomatását és szétküldését javasolja,
mellyel különösen földbirtokosaink figyelmét óhajtaná társaságunkra,
felhívni. A felolvasott körlevél tervezetét a válaszimány elfogadja és.
annak kinyomtatását elhatározza.
31. rendes ülés 1914. május 15-én. — Csiki ERwuő bemutat
néhány egyenesszárnyú rovart, melyet a messze keleten házi állat-
ként tartanak. Ilyen a Gryllus infernalis SaAuss., melyet a khinaiak
tücsökviadalaikhoz használnak, továbbá a Gampsocleis gratiosa BRUNN.
nevű sáska-féle, melyet czirokszárból készült apró kalitkákban tar-
tanak és ébresztő-órának használnak. — BiRó Lagos GiIRaAuLr-nak egy
tartalmilag is exotikus munkáját mutatja be, melyben egy sereg új
apródarazsat ír le és ezeket mindenféle híres ember (politikusok,
orvosok, irók, művészek, stb.) nevéről nevezte el. — Csiki EwsRő be-
mutatja KauFrumawsw ERwső egyik újabb munkáját (Képek a Mecsek- :
hegység bogárvilágából).
kátlAr
" ROVARTANI LAPOK"
XXI. Band. April— August 1914. 4—8. Heft.
5. 97. — Dr. J. Pazsiceky: Odontosia Sieversi Mén. in
Ungarn. — Verfasser fing in Trencsén am 1. April d. J. an einer
elektrisehen Bogenlampe das erste Exemplar dieses Schmetterlings,
welcher bisher nur aus Russland und Österreich bekannt war. Das
erste. Exemplar war ebenso wie die am nüchsten Tage erbeuteten
zwei Exemplare ?. Das eine Exemplar wird abgebildet und eine
ausführliche Beschreibung des Schmetterlings gegeben.
; S. 59. — E. Bokor: Über die Augen der ,blinden" Tre-
echen. — Der deutsche Text dieser Arbeit steht neben dem unga-
rischen und ist dort einzusehen.
5. (2. — N. Ch. Rothschild: Beitráge zur Lepidopteren-
fauna Ungarns. VIII. — Der Deutsche Text der Arbeit steht pa-
rallel dem ungarischen und ist dort einzusehen.
5. (8. — Dr. Z. Szilády: Verzeichniss meiner Insek-
tenansammlungen in Ungarn. .III. Hymenoptera. — Verfasser
zahit als Fortsetzung (siehe Band XIX, 1912, p. 53 dieser Zeitschrift)
seiner Sammelergebnisse die Hymenopteren auf. Die aufgezaáhlten
Fundorte beziehen sich auf bisher noch nicht publizierte Angaben,
auch findet sich eine Reihe bisher aus Ungarn noch nicht bekannt
gewesener Arten auf.
Kleine Mitteilungen.
5. 95. — Personalnachrichten. — Ende Mai d. Jahres traten
die dirigirenden Kustoden des Ungarischen National-Museums kel.
Rat S. MocságYy und D. Kuruny in den Ruhestand. An Ihre Stelle
wurden DR. J. SzaBó, DR. K. Szom8BarnHY und DR. S. PowxGRácz zu
Kustosadjunkten ernannt.
S. 95. — Gy. Kadocsa: Synanthedon flaviventris Stgr.
in Ungarn. — Herr N. Tomara beriehtete im vorjáhrigen Band
dieser Zeitschrift über dass Vorkommen dieser Aegeride in Ungarn
und machte uns mit. deren Entwicklungsgeschichte bekannt. Vert.
kann TomaLas Mitteilungen insofern bestaátigen, dass die Kgl. En-
tomologisehe Station den Sehmetterling schon im September des
Jahres1898 aus bei Szabadka eingesammelten Pappelásten gezogen hat.
S. 95. — Dr. J. Pazsiczky: Interessantes erscheinen
zweier Eulen. — Verf. fand ein ganz tadelloses frisches c" Exem-
plar von Agrotis pronuba ab. innuba TR. am 16. Márz d. J. in einem
108
Blumenhaus einer Görtnerei in Trencsén. Das Exemplar ist also
seinen Stammesgenossen um ein 14 Jahr vorangekommen, was den
günstigen Temperaturverhaltnissen zuzusehreiben ist. — Von Plusia
gamma L. sammelte Verf. am sonnigen Nachmittag des 13. XI. 1910
ein fÍrisceh gesehlüpítes Exemplar, welches die Angabe RKEBELSs
(Schmetterlingsbuch, p. 281), dass der Walter überwintert, zu be-
kraftigen scheint.
5. 96. — E. Ulbrich: Ein Zwitter von Satyrus Hermione
L. — Verf. sammelte Mitte Juli 1913 bei Isaszegh (Comit. Pest) ein
Exemplar dieser Art, welehes sich beim Spannen als Zwitter erwies.
Die linke Halfte des Sehmetterlings zeigt die Charaktere der ? ?,
die rechte jene der dd, auch die Zeichnung der Unterseite der
hinteren Flügel entspricht ganz den betreffenden Geschlechtern.
Die Lange der linken Vorderfílügel betrágt 37 mm., der rechten 36
mm. Das in der Sammlung des Verf. befindliche Exemplar ist der
erste Zwitter welchen er wáhrend 18-jahriger Sammeltatigkeit sam-
meln konnte.
Literatur.
S. 96. — Es wird je eine Arbeit von Prof. H. REBmEL und L.
OLDENBERG besprochen.
Vereinsangelegenheiten.
S. 97. — Bericht über die Generalversammlung der
Ungarischen Entomologischen Gesellschaft am 17. Jánner
1914. — Nachdem Vorsitzender L. BiRó die Versammlung mit einer
Ansprache eröfínet, verliest E. Csiki den Jahresbericht pro 19183,
DR. J. SzaBó den Bericht über die Bibliothek und DR. K. KERTÉSZ"
den Kassabericht. Nachdem die Berichte zur Kenntnis genommen
wurden, wurde zur Neuwahl gesechritten. Es wurde gewahlt pro
1914 zum Vorsitzenden DR. A. KERrTÉsz, pro 1914—1917 zu stellver-
tretenden Vorsitzenden J. JABLovowskI und HF. SzLABEY, zum Sehrift-
führer BE. Csiki, zum Kassier DR. K. KeRréÉsz, zum Bibliothekar
DR. J. SzaBó, zum Protokollführer DR. R. STREpA und zu Ausschuss-
mitgliedern : DR. G. HoRvárn, S. MocsáRgy, N. TomaALa, I. ULBRICH
und S. SÁNDOR.
In der nachher gehaltenen ordentlichen Sitzung verlas J. MAL-
LÁSZ seine Mitteilung über den Ameisenlöwen.
. KOVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XXI. KÖTET. 1914 SZEPTEMBER—DECZEMBER 9—12. FÜZET.
Magyarország Neuropteroidái.
(Enumeratio. Neuropteroidum Regni Hungariae.)
Irta: DR. PoNxGRÁcCcZz SÁNDOR.
Magyarország Neuropterafaunájáról legelőször az 1899-ben
megjelent faunakatalógus, a ,Fauna Regni Hungariae" ad tüzetes
beszámolót, a melyben MocsáRgyY SáwnpoR a Magyar Birodalom terü-
letéről összesen 362 fajt sorol fel. Az azóta elmúlt másfél évtized
munkássága annyi faunisztikai adatot halmozott össze e téren, hogy
" a hazai fajok száma nemcsak megkétszereződött (766-ra emelkedett), !
hanem egyúttal jellemző új typusokkal is gazdagodott. Ez a körül-
mény s másrészt a modern zoologusok ama törekvése, hogy a rend-
szerben oly sokfelé beosztott Thysanopteráknak és Mallophagáknak
szintén a Pseudoneuropterák rendjében kell helyet adnunk, készte-
tett arra, hogy egy új szellemben megírt magyar enumeráczióval
pótoljam az immár elavult Fauna Regni Hungariae-t. Ez voltakép
nagy feladatokat mért rám, mert a Neuropterák eddigi rendszerében
lényeges változtatásokat kényszerültem tenni. Ugyanis a Mallopha-
gák, nemkülönben a Termiták, Embiidák, Psocidák és Troctidák sem
morfologiai, sem fejlődéstani szempontból a Pseudoneuropterákkal
nem egyesíthetők. Az említett rovarok tudniillik szervezetük egy-
szerűségénél fogya még nem Hemimetabolák, mert hiszen fejlődésük-
ben nem is alakulnak át, lárvaszervekkel sem rendelkeznek s igy
voltakép kész alakjukban születnek. A szorosabb értelemben vett
Pseudoneuropterák, tehát az Ephemeridák, Perlidák és Odonaták,
ellenben valamennyien lárvaszervekkel vannak felruházva, melyek az
egyéni fejlődés egyik későbbi szakában visszafejlődnek; e rovarok
tehát átalakulnak. Ebből nyilvánvaló, hogy az át nem alakuló Neuro-
pterákat a Hemimetaboláktól élesen meg kell különböztetni, amit
1 Összehasonlítás kedvéért álljanak a következők : I. rend : Archiptera
180 faj; II. rend: Pseudoneuroptera 252 faj és 5 fajváltozat; III. rend:
Neuroptera 110 faj :s 15 fajváltozat és IV. rend: Trichoptera 224 faj és
1 fajváltozat.
Rovartani Lapok, X.XI. 9—12. (1914. XII. 30).
110
pedig csakis olyan rendszer érzékíthet, mely az előbbieket külön
rendbe sorolja. A régi szisztematikusok ennek a fejlődéstani tény-
nek úgylátszik kevés fontosságot tulajdonítottak, mert ők valamennyi
álreczésszárnyú rovart az Orthopterákhoz számítottak, holott a maga-
sabb Pseudoneuropterákat sehogy sem illeti meg ez a hely. Az újabb-
kori rendszerezők annyit változtattak ezen a rendszeren, hogy az
álreczésszárnyúakat az Orthopteráktól egészen elkülönítették és ön-
álló renddé avatták, ezzel azonban a rendszer lényegében mít sem
változott, mert így a legalsóbb termiták mellé odakerültek a leg-
magasabb Odonaták is. A rendszerezésnek ép eme hiányai vezettek
arra, hogy egy helyes modern rendszer alapjait csakis oly szem-
pontok vethetik meg, melyek az alaktani és fejlődéstani sajátságokat
egyaránt tekintetbe veszik. IEzt tartottam szem előtt az alábbi rend-
szerben is, midőn az alsóbbrendű Pseudoneuropterákat a felsőbb-
rendűektől elválasztottam. Ezáltal juttattam kifejezésre ama ellentétet,
mely a két csoport között fennáll s mely bizonyítja, hogy a
Pseudoneuropteráknak egy oly ősibb csoportja is létezik, mely sem
alaktanilag, sem fejlődéstani tekintetben a magasabbrendű csoporttal
nem egyesíthető s mindinkább az Orthopteráknak ama csoportjához
közeledik, melyből az összes Neuropteroidák eredtek.1 Hasonló ellen-
tétben áll egymással a valódi Neuropterák két főcsoportja, a Megalo-
pterák és Trichopterák, melyeket a búvárok többsége ma már szin-
tén külön rendeknek tekint s mely felosztást jelen enumerácziómban
szintén érvényesítettem.?
A rendszerben létrejött ilyen. de még több más ujítás is bőví-
tette és változtatta a faunakatalógus régi enumeráczióját. Nevezetesen
az, hogy a ma már politikailag részben szintén Magyarországhoz tartozó
1 Ilyen ősi jelleget az Ephemeridák családja is megőrzött, melyről
tudjuk, hogy az egyetlen csoport, mely az ősi Neuropterák, a Megaseco-
pterák szervezeti és alaktani sajátságait legjobban megőrizte. Hogy mind-
ezekáltal még sem az Archipterák rendjébe osztottuk, ezt alaktani és fejlő-
déstani sajátságai magyarázzák, melyeket itt a rendszerezésben figyelembe
kell venni.
? A Thysanopterák vagy Physapodák helye a rendszerben még igen
kétes s csak azért vettem fel ezt a csoportot enumerácziómban, mert a szisz-
tematikusok többsége a Pseudoneuropterák közé sorozza. Mindazonáltal az
a tény, hogy a Thysanopterák szivószájszerveik daczára is hemimetabolák,
hogy testformájuk és szárnyaik sok tekintetben inkább a Coleopterák habi-
tusára emlékeztetnek s végül az a körülmény, hogy a szerves világ törté-
netében összehasonlíthatatlanul később jelennek meg, mint ama ősi réczés-
szárnyúak, melyek mellé sorolják, mindjobban azt bizonyítja, hogy ennek:
az érdekes rovarcsoportnak a lelkiismeretes kutató a közél jövőben csak-
önálló helyet biztosíthat a rendszerben.
3?
éz
"i
könzadétl káésss zá ká LÉ ölükse
111
tartományok, vagyis Bosznia, Herczegovina és Dalmáczia faunáját is
a magyar faunához számítjuk. Ezáltal ugyan faunánk természetes
határai kissé megcsorbulnak, de másrészt talán élénkebb érdeklődés
fegyverét adják azoknak a kutatóknak kezébe, akik a tengerparti
tartományok szerfölött érdekes és gazdag faunáját mindeddig figyel-
men kivül hagyták. Amit eddig ezen kevésbé ismert területek
Neuroptera-faunájáról tudunk, azt többnyire külföldi búvárok, neve-
zetesen KLAPÁLEK, ULMER és APFELBECK kutatásainak köszönhetjük.
Ok nemcsak a boszniai és dalmát fauna kutatói, hanem a Keleti-
Kárpátok neuropterologiai viszonyait is ismertették. Különösen
KLAPÁLEK-ről kell itt megemlékeznünk, aki a Kárpátok faunáját nagy
mértékben tisztázta. Ebben azonban magyar kutatóknak is vannak
érdemeik, akik tisztán a magyar föld faunájának megismerésében
látták első feladatukat. A sokak között csak BIRó LaAJos, BRANCSIK
KÁROLY, FEKETE Győző, GAMMEL ALAJOS, GYŐRFFY JENŐ, JABLONOWSZKI
Józsar, DR. Zmamr Kiss ENDRE, Kovács Öpös, MALnLzász JÓzsEr; DR.
PazsriczkY JENŐ, PicnicH FERENCZ és DR. SziLÁDY ZOLTÁN urakat em-
líthetem, akiknek részben már köszönetet mondtam, miért is csak
további támogatásukat kérhetem. Hasonló köszönettel tartozom végül
AÁPFELBECK VIKTOR úrnak, a sarajevói múzeum őrének, hogy múzeu-
mának Neuroptera-gyüjteményét rendelkezésemre bocsátotta.
A dalmát és boszniai tartományoknak faunánkba vételével im-
már 10 régióba oszthatjuk a magyar faunát, melyek sorrendben a
következők : ;
I. Regio centralis. VI. Regio banatica.
EE E pamnomica VILL — ceroatica.
III. — septentr.-occidentalis. MESS adétatica
IV. — septentr.-occidentalis. IX. — — dalmatica.
VE iranseyivamca f MESS b osmieat
Irodalom.
ÁLBARDA, H.: 1. Revision des .-Rhaphidides. (Tijdsehr. v. Entom.
XXXIV. 1891, p. 63—184, t. 2—11.)
— 2. Note sur la Taeniopteryx nebulosa L. et de la praetexta
; Burm. (Ann. Soc. Ent. Belg. XXXIII, 1889, p. 51.)
BiRÓ LaJos: 1. A magyarországi hangyaleső-fajok. (Rovart. Lapok.
iSSE Mp. ír 183. p. 193. 2007
— 2. Kirándulás a.Pop. Ivánra. (Rovart. Lapok. II, 1883, p. 30—55.)
— 3. Über, .die.:Hmbia-Arten. (Math. nat. Ber. Ungarn. V, 1901,
vpz 19.) :
1 Ebben az irodalomban oly munkák is foglaltatnak, melyekben csak
rövid vonatkozásokat találunk a magyar faunát illetőleg.
112
BRavER, FR.: Die Neuropteren Europas und insbesondere ÖOester-
reichs. (Revision.) (Festschrift der k.k. zool.-bot. Ges.
Wien, 1876.)
BRAUER £ Löw: Neuroptera austriaca. Wien, 1897. 5 Tat.
CHARPENTIER, TH. : Libellulinae europaeae. Lipsiae, 1840.
CzEKELIUs D., DR.: Beitráge zur Lepidopteren- und Odonaten-
Fauna Siebenbürgens (Verh. u. Mitt. siebenb. Vereins Tf.
Naturw. in Hermannstadt. XLVI, 1896, p. 82.)
DzizopziELewIicz I.: 1. Zestawiemie zapiskow o owadach siatkoskrzy-
dlyeh w Tatrach podczas pobytu w latach 1891 i 1892.
Sprawozd. Akad. Krakow. XXX, 1895, p. 1—40, t. 1.
— 2. Nowe gatunki owadow siatkoskrzydlyeh zebraneé w ciagu
lata 1907 we wsehodnieh Karpatach. (Kosmos 1908, p.
250—256.) 3
. Nowy gatunek z rzedu owadow chroscikowatych, zebrany w
wschodnich Karpatach w r. 1909. (Kosmos. XXXV, 1911.)
— 4. Nowe gatunki owadow chroscikowatych zebrane we wschod-
nich Karpatach. (Sprawozd. Akad. Krakow. XLVI, 1912,
- p. 182—138.)
— 5. Nowy gatunek zrzedu owadow chroscikowatyeh (Tricho-
ptera): Rhyacophila furcata n. sp. (Sprawozd. Akad...
Krakow. XLIV, 1909.)
ENDERLEIN, S.: Embiidinen. Monogr. bearbeitet. (Coll. zool. Selys—
Longchamps Catalogne syst. et desecr. Bruxelle, 1912.)
FRivanpszky János: 1. Adatok Mármaros vármegye faunájához. (M..
T. Akad. mathem. és természettudományi Közlemények.
IX, 1871, p. 230.)
— 92. A Herkulesfürdő vidékén élő állatok. Álreczésröpűek, p. 97.
— 3. Állattani kirándulásaim Orsova, Mehádia és Korniareva vi-
dékein. (A magy. orvosok és természetvizsgálók XVI. nagy-
gyülésének történeti vázlata és munkálatai. Pest, 1873.)
— 4. Adatok Temes és Krassó megyék faunájához. — Data ad
faunam Hungariae meridionalis Comitatuum: Temes et
Krassó. (M. T. Akad. mathem. és természettud. Közlem.
XIII, 1876.)
— 5. Budapest és környéke állattani tekintetben. — Neuroptera.
Reczésröptűek. p. 49.)
Fuss, CARL: Notizen und Beitráge zur Insektenfauna Siebenbür-
gens. (Verh. Mitth. siebenbürgisehen Vereins für Natur-
wissenschaften zu Hermanstadt. IV, 1853, p. 207.)
GIEBEL, G.: Insecta epizoa. Leipzig, 1874.
HAGEN, H.: 1. Beitrágo zur Kenntniss der Phryganiden. (Verh. zool.-
bot. Ges. Wien. 1876, p. 265.) 3
l
09
113
HaGEws, H.: 2. Hemerobidarum synopsis synonymica. (Stett. Ent. Zeit.
XXVII, 1866, p. 369—462.)
HERMANN Orró: Állattani Közlemények. (Az erdélyi Múzeumegy-
let évkönyvei. V, 1868—70, p. 92.)
HoRvárH Géza DR.: Termiták hazánkban. (Rovart. Lapok. II, 1885,
p. 208.)
JABLoxowskI Józsep: 1. Thysanoptera nova. (Természetr. Füzetek.
XVII, 1894, p. 44.)
— 2. Additamentum ad cognitionem Thysanopterorum. (Termé-
szetesebüzetek. xeVIt: 1894 p. 93.)
KaRny, H.: 1. Die Orthopterenfauna (und Thysanopteren) des Kü-
stengebietes von Oesterreich-Ungarn. (Berl. Ent. Zeitschr.
02, p. 17—52.)
— 2. Revision der von Serville aufgestellten Thysanopteren Ge-
nera. (Zool. Ann. IV, 1912, p. 322—344.)
— 3. Beitrag zur Thysanopterenfauna des Mediterrangebietes.
(Verh. k. k. zool.-bot. Ges. Wien. LXIV, 1914, p. 50—60.)
KeELrLoG L.: Mallophaga. (Genera Imsectorum. fasc. 66, 1908).
KEwmrwy, P.: 1. Zur Kenntniss der Plecopteren I.—II. (Verh. zool.-
bot. Ges. Wien. XLVIII, 1898, p. 37—683, 213—221.
— 2. Zur Kenntniss der Plecopteren. Neue und ungenügend be-
kannte Ceuettas Anten. . ME (bird: XELEX 1899. p. 9- 15,
269—278.)
KeRrész Misa: Nagyvárad és vidékének állatvilága. — Pseudo-
neuroptera. Álreczésszárnyúak. (Buwyirax V. Nagyvárad
természetrajza. Budapest, 1890, p. 209.
KLAPÁLEK, FR.: 1. Onovych a malo znamych druzich palaearktickyeh
Neuropteroid. " (Rozp. Ceske Ak. Praze. X, No. 21, p. 19.)
— 2. Ueber die europáaiscben Arten d. Fam. Dietyopterygidae.
(Bull. intern. Acad. scienc. Boh. 1904.)
— 3. Die europaischen Arten d. Gattung Perla. (Bull. intern.
Acad. scienc. Boh. 1907.)
— 4. Revision u. Synopsis der europaischen Dictyopterygiden.
(Bull. intern. Acad. seienc. Boh. 1906.)
— 5. Zprawa o vysledcich cesty do Transsylvanskyeh Alp a V yS0-
kyeh Tater. (Vestn. Cesk. Ak. Frantisk. Jos. Rocnik XIII.)
— 6. Bemerkungen über die Trichopteren- und Neuropterenfauna
Ungarns. (Természetr. Füzetek. XXII, 1899, p. 429—443.)
— — 7. Beitráge zur Kenntniss der Trichopteren- und Neuropteren-
fauna von Bosnien und Herzegowina. (Wiss. Mitt. Bosn.
Hercegow. VII, 1900, p. 672—0682.)
— 8. Ein Beitrag zur Kenntniss der Neuropteroidenfauna von
Croatien—Slavonien und der Nachbarlaánder. (Bull. ent.
Acad. -Scienc. Boh. 1906, p. 1—9.)
114
KLAPÁLEK, FR.: 9. Zur Kenntniss der Neuropteroiden von Ungarn,
Bosznien und Herczegovina. (Természetr. Füzetek. XXV,
U02 18. 454—1e0
— 10. Bittacus tipularius L. — Prispevek k morfologii genital-
nIGn segment (Gas zeGeskskopol s tmtá VALOT pe
114—119.)
— 11. Klic evropskyech druhu celedi e OÖRGES STÉT (Cas.
Cesk. Spol. Ent. III, 1906, p. 91—96.)
— 12. Prispevek k znalosti zvireny chrostiku a jepic Vych. Kar-
pat. (Cas. Cesk. Spol Ent. IV. 19075 p. 1 12.)
— 13. Fünf neue Trichopteren—Arten aus Ungarn. (Természetr.
Füzetek. XXI, 1898, p. 483—490.)
— 14. Ueber neue und wenig bekannte Arten d. palaearkt.
Neüropteroiden. ..(Bull. interm. "Acad. Boh. VII, 1901,
p. 1—12.) I
— — 15. Perlodidae. Monogr. Revision. (Coll. Zool. Selys—Long-
champs. Catal. syst. et descr. Bruxelles, 1908.)
— 16. O vnejsich plodidleeh c" Arcynopteryx dovrensis Mort.
(Cas. Cesk. Spol. Ent. I, 1904, p. 104— 106.)
KoHaur Rezső: A magyarországi szitakötőfélék természetrajza.
Budapest, 1896. — .
KotcBE, H.: Monographie der deutschen Psociden. Berlin, 1880.
KoLEwari, FR.: Genera et species Trichopterorum, Pars I. Hetero-
palpoidea. Pragae, 1348. Pars II. Ela kolt Nouv. Mém.
50e. Nat. Moscou XVII, 1859, p. 141—296, 5 tab.)
KRgauvss, H. A.: Monographie der Embien. (Zoolózíiéa ETefrt" 60.
otuttgart, 1911.) ő
Kusz, A.: Reczésszárnyúak. (Szombathely rendezett tanácsú város
monographiája. Szombathely, 1880, p. 24 )
Lőw, Fr.: Beitrag zur Kenntniss der Coniopterygiden. (Sitzungsb.
dőkT Akad d. Wissensch. Wien. XCI 1885. p- 199)
Mac LacHLawN, R.: A monographbic Revision and Synopsis of the
Trichoptera of the European Fauna. London, 1874— 80.
MaRmwN, H.:. Aeschmines. (Coll. Zool. Selys- Longchamps. Cat
syst. et desecr. Bruxelles, 1908.) ;
MocsáRgy SáspoR: 1. Biologiai jegyzetek. (Természetr. Füzetek.
1 Íée; JOG 424) Í
. Adatok Bihar megye faunájához. (M. T. Akad. math. term.
tud. Közlemények. X, 1872, p. 1653.)
. Adatok Zemplén és Ungmegyék faunájához. (Ibid. XII, p. 163.)
. Bihar és Hajdú SET ék hártya-, két-, reczés-, egyenes- és.
félröpűi. (Ibid. XIV, 1876.)
. Adatok Zólyom és Liptó megyék faunájához. (Ibid. XV, 1878.)
19
HE 9
OT
115
MocsáRY SÁNDOR : 6. Délmagyarország állattani tekintetben : Ortho-
ptera.p. 159. — Reczésszárnyúak. p. 157. (Magy. Orv. Termé-
szetvizsg. XXIII. vándorgyűl. munkálatai. Budapest, 1886.)
— 7. Fauna Regni Hungariae. Neuroptera et Pseudoneuroptera.
Budapest, 1899.
Pazsiczgkv JEső DR.: Adatok Trencsén vármegye reczésszárnyú Tro-
varainak faunájához. (Trencsénvármegyei Múzeum-Egye-
sület Értesítője. Trencsén, 1914, p. 76-—83.)
Picrer, F.: 1. Histoire naturelle des Insectes Neuropteres. Wam.
Perlides. Paris, 1841.
— 2. Fam. Ephemerides. Paris, 1843.
PILLER M. k MirrERpacHER L.: Iter per Poseganam Slavoniae pro-
vinciam mensibus dJunio et Julio anno 1782 susceptum.
Budae, 1783, p. 85.
PowxGRácz SáwpoR DR.: 1. Egy magyarországi új hangyalesőről.
(Rovart. Lapok XVII, 1910, p. 187—189.)
— 2. Magyarország Chrysopái alak- és rendszertani tekintetben.
VM Atettoz tt xan 161— 221.)
— 3. Újabb adatok Magyarország Neuroptera-faunájáboz. (Rovart.
Tapok; xx 1913. p: 175— 186.)
RaAwmBuR, P.: Histoire naturelle des Insectes. Neuropteres. Paris, 1842.
ZEDTENBACHER, I.: Übersicht der Myrmeleoniden-Larven. Wien, 1834.
Ris, Te. : Libellulimen. Monographisch bearbeitet. (Coll. Selys—Long-
champs. Catal. syst. et descr. Bruxelles, 1909,)
SHuck I. DR.: Hajdú megye leírása. A megye állatvilágának rövid
áttekintése. Reczésröpűek. p. 159.
DIMONKAI LaJos: Arad vármegye és Arad szabad királyi város ter-
mészetrajzi leírása. Arad megye és Arad város állatvilága.
1893. Neuroptera p. 109.
STEIN, FR.: Beitrag zur Neuropterenfauna Griechenlands (mit Be-
rücksichtigung dalmatinischer Arten.) (Berl. Ent. Zeitschr.
VIE 1863, p. 411—422.)
SZANISZLÓ A., DR.: Beitráge zur Lebensweise von Thrips fÍrumen-
tarius Bel. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien, XXIX, 1880, p.
SzinLáDpY ZoLráN DR.: Magyarországi rovargyüjteményeim jegyzéke.
II. Neuroptera et Pseudoneuroptera. (Rovart. Lapok, XIX,
1912. p. 93— 58.)
THALHAMMER Jásos: Adatok Kalocsa vidéke rovarfaunájának isme-
retéhez, Odonata Fabr. Kalocsa, 1885.
ULMER, G.: 1. Eine neue Trichopteren- Species aus Ungarn und
5 Montenegro. (Zool. Anz. XXXII, 1908, p. 745— 470).
— 2. Trichoptera. (Genera Insectorum. fasc. 60. Bruxelles, 1907).
116
UzEL, H.: Monographie der Ordnung Thysanoptera. Königgratz,
1895.
WALKER £ Ggav: List of the specimens of Neuropterous Insects
in the Collection of the British Museum. Part. 1—IV.
London, 1852—3. 7
v. D. WEELE, H. W.: Ascalaphiden. Monographiseh bearbeitet. Bruxel-
les. (Coll. Zool. Selys-Longechamps. Catal. syst. et descr.
Bruxelles, 1908.)
Vursxirs GyögGy DR.: Tiszavirág a Zala torkolatában. (Állattani
Közlem. I, 1902, p. 115—116.).
I. rend: Archiptera auct.
( Corrodentia BuRm., Monobiotica auct.)
I. alrend: Psocoptera Snr. — Copeoegnatha Exp.
I. csopor : Isotecnomera Exp.
1. család: Psocidae Re, LEACcx.
Amphigerőntia fasciata F. (pilicornis LATR., vartegata- Sr.) — III. Sza-
loncza, Tátra; IV. Kőrösmező:; V. Szt.-Gothard ; X. Tre-
bevic.
— — bifasciata LATR. (contaminata Sr.) — I. Budapest; III. Tátra-
háza; V. Deliblát.
— — váartegata F. — II. Pilismarót, Kis-Pöse; V. Tusnád:; VI. De-
5 liblát.
— — contraria REevrr. — IV. Akna-Szlatma; V. Csikszereda,
Detonáta.
— intermedia TErr. — IV. S.-A.-Újhely, Szomotor.
Psocus longicornis F. (saltatrix L., lineatus LATR.) — I. Budapest, Kéz-
Görgény, Tusnád ; VI. Orsova, Mehádia.
— mnebulosus Sr. (similis Sr., affinis RB.) — I. Gyón, Makó ; Rank-
füred, Pop-Iván; VI. Orsova, Deliblát; VIII. Crkvenice.
— — bipunctatus L. — II. Pilismarót ; ÍV. Szádelő.
— — guadriümaculatus LATR. (bifasciatus KiRBYv, flavicans LarR.) — I.
Budapest, Makó, Farkasd ; V. Görgény.
Trichadenotecnum sexpunctatun L. — I. Budapest ; III. Trencsén :; IV.
Trebusa, Kőrösmező ; V. Tihucza: VI. Mehádia.
— major K. — V. Imreg, Predeál.
Graphopsocus cruciatus L. (subocellatus Sr., costalis Sr.) — I. Buda-
pest, Rév, Farkasd, N.-Verőcze, Makó, Pálmatér: II. S1-
117
montornya, Siófok, Zircz ; III. Tátra, Trencsén ; IV. Kassa,
Szinyérváralja; V. Kolozsvár, Tusnád, Görgény.
Stenopsocus immaculatus ST. (flavescens 5T., rufescens ST., strigosus BURM.,
filavicans ZETT., corticalis BREMmI.) — I. Budapest, Nagy-
várad, Makó, Farkasd, Rézbánya; V. N.-IIva, Ó-Sebes-
hely, Tihucza, Görgény ; VI. Mehádia.
— — stigmaticus In. g LABR. — I. Budapest, Farkasd, Rákospalota ;
V. Szováta, Tusnád.
2. család: Caeciliidae EwxDp.
. [Lachesilla (Pterodela) pedicularia L. (domestica BuRwm., binotata REB.,
abdominaltis F.) — I. Budapest, Makó ; III. Krizsna, Tren-
csén; V. Ó-Sebeshely, Kudsiri havasok.
Caecilius Burmeisteri BR. — I. Budapest.
— flavidus Cr. (ochropterus ST., flavicans ST., subpunctatus Sr., stiri-
gosus Cr.. boreellus ZErr., striatus DaALm.) — I. Farkasd ;
III. Trencsén; IV. Mármarossziget, Szinyérváralja; V.
Ó-Sebeshely, Vulkán, Bucsecs, Szász-Hermány: VI. Or-
sova, Mehádia.
— Dali Mc. L. — I. Budapest.
— — fuscopterus LATR. (vitlatus DALm., fenestratus Cr.) — II. Simon-
tornya ; III. Trencsén ; IV. Beregszász ; V. Görgény, Szo-
váta; VI. Orsova. Mehádia: VIII. Fiume.
— obsoletus Sr. — I. Makó ; II. Simontornya ; III. Kistapolcsány,
Poprád, Csorba-tó ; IX. Zelenika.
— perlatus K. — V. Predeál.
— piceus K. — V. Bucsecs.
Peripsocus phaeopterus Sr. (migricornis Sr.) — I. Budapest, Pele-
Szarvad ; III. Tátra, Trencsén; V. R.-Borberek, Görgény,
Szász-Hermány, Predeál.-
— — alboguttatus DALwm. (guadrimaculatus Sr., striatulus Sr., pupillatus
Dar). — III. Árvaváralja; V. Görgény, Szász-Hermány,
Dicsőszentmárton; VI. Mehádia.
— — subfasciatus RB. (subpupillatus Mc. L.) — I. Budapest : V. Sz0-
váta, Görgény.
2. csoport: Heterotecnomera Exp.
3. család: Mesopsocidae Exp.
Mesopsocus (Holoneura TEr.)- unipunctatus MüÜLL., Mc. L. (aphidioides
SCHRK., vitripenmis Cr., obliteratus ZErTr., longicormis §T.,
immunis ST., oculatus Suwsp., naso RB.) — III. Árvavár-
alja; IV. S.-A.-Újhely ; V. Görgény.
118
Elipsocus cyanops Kosr. — V. Pop Iván.
— laticeps K. — I. Farkasd ; V. Szováta.
— — flaviceps Sr. — III. Szaloncza.
— — abietis K. — I. Farkasd. A
Philotarsus picicornis F. — IV. Mármarossziget; V. Pele-Szarvad
Imreg.
4. család: Troctidae BuRuw.
Troctles (Liposcelis Morscn.)! díivinatorius MÜLL. (fatidica L., pulsatorius
Sr., Larg.) — Mindenütt előfordul.
— — formicarius Ha. — II. Egyetlen példány ismeretes Simontor-
nyáról (PILLIcnH).
5. család: 4Atropidae BuRuw.
Atropos (Trogium ILL.) pulsatorta LL. (studiosa WEsrw., lignarta GBEER,
fatidica Sr.) — Mindenütt előfordul.
Lepinotus ( Clotlilla Hevp.) inguilinus Heyp. (pulsatorta Scop., pulsato-
lortum S0cop., Paradoxides psocotdes Morscn.) — V. Tasnád.
KoLBE szerint (p. 136.). HeypEws is említi hazánkból.
II. alrend: Matlophaga Nirzscn. — Lipoptera auct.
(Anoplura LEAcn, Parasita LATR.)
1. esoport: [Ischmocera KELLOGG.
1. család: Trichodectidae KELLOGG-
Trichodectes latus Nirzscn. — Canis familiaris L.
— — crassus NirzscH. — Meles taxus L.
— — retusus Nirzscu. — Putorius foetidus GRAY.
— — climax Nirzscs. — Capra domestica L.
— egi DExwsy. — Eguus caballus L.
— — scularis Nirzscn. — Bos taurus L.
— — vulpis DEssy. — Canis vulpes L.
— — subrostratus Nirzscm. — Felis domestica BRISS.
— — pusillus Nirzscmn. —- Mustela martes L.
— — longicornis Nirzscm. — Cervus elaphus L.
— — sphaerocephalus Nirzscn. — Ovis aries L.
1 A Troctes elnevezést okvetlen elsőbbség illeti meg a Liposcelis nem-
mel szemben !
119
2. család: Philopteridae KELLOGG.
Docophorus brevicollis Nirzscn. — Vultur monachus L.
— — lobatus GIEBEL. — Aguila naevia Gw.
— — platystomus NirzscH. — Aguila heliaca Sav.
— — eurygaster GIEBEL. — Archibuteo lagopus Gw.
— — gonorhynchus Nirzscm. — Accipiter nisus L.
— — macrocephalus Nirzscm. — Haliaétus albicilla L.
— — pictus GIEBEL. — Aguila echrysaétos L.
— — cursor Nirzscn. — Bubo bubo FoRsr., Asio otus L.
— — heteroceras NirzscH. — Bubo ignavus FoRsr. (Coll. Mus.
Nat. Hung.)
— — semisignatus NirzscH. — Corvus corax L. (Coll. Mus. Nat. Hung.)
— — ocellatus Nirzscm. — Colaeus monedula L.
— — altratus Nirzscm. — Trypanocorax Írugilegus L.
— — platyrrhynchus Nirzscn. — Astur palumbarius L.
— crassipes NirzscH. — Nucifraga caryocatactes BRISS.
— — subcrassipes NirzscH. — Pica caudata Ray.
— — fulvus Nirzscm. — Garrulus glandarius L.
— — communis Nirzson. — Előfordul több verébalkatú madáron.
— fuscicollis Nirzscn. — Lanius minor L.
— — merulae DExsy. — Turdus merula L.
— — ornaius Nirzscm. — Oriolus galbula L.
— — leontodon Nirzscn. — Sturnus vulgaris L., Pastor roseus TEMM.
— — bifrons Nirzscn. — Merops apiaster L.
— — latifrons Nirzscm. — Cuculus canorus L.
— — serrilimbus Nirzscy. — Yinx torguilla L.
— — superciliosus Nirzscm. — Dendrocopus major [L.
— — integer Nirzsom. — Grus cinerea BECHST.
— incompletus Nirzscm. — Ciconia nigra [L.
— — sphenophorus NirzscH. — Platalea leucorodia L.
— auratus NirzscH. — Scolopax rusticola L.
— — ralli DEssy. — Rallus aguaticus L. (Coll. Mus. Nat. Hung.)
— — gonolhoraz GiIEBEL. — [Larus ridibundus L., Hydrochelidon.
migra BRISS.
— — icterodes Nirzson. — Anas boscas L.
— — ferrugineus GIEBEL. — Spatula clypeata Bor.
— tricolor Nirzscn. — Ciconia nigra [L.
— — bipunctatus GIEBEL. — Mergus merganser [..
Ricinus fuscus Nirzscn. — Aguila pomerana BREHM., Buteo Buteo L.
— — rufus Nirzscm. — Erythropus vespertinus L., Cerchneis tinnun-
culus L., Circus aeruginosus L.
nisus GIEBEL. — Accipiter nisus L.
augustus GIEBEL. — Buteo buteo L. (Coll. Mus. Nat. Hung.)
120
Ricinus phlyctopygus Nirzsom. — Pernis apivorus [L.
— — olivaceus Nirzscn. — Nucifíraga caryocatactes BxuIsSs.
— — affinis Nirzscm. — Garrulus glandarius L.
— — nebulosus Bugm. — Sturnus vulgaris L.
— — gpiastri DExsy. — Merops apiaster [L.
— — marginalis Nirzscum. — Turdus pilaris L.
—- merulensis Dexsy. — Turdus merula L.
— — lais GixBar. — Luscinia philomela Br. (Coll. Mus. Nat. Hung.)
— — subcuspidatus Nirzsom. — Coracias garrula L.
— — fenestratus Nirzscn. — Cuculus canorus L.
— — amnulatus Nirzscm. — Oedicnemus oedicnemus L.
— — pileus Nirzscnm. — Recurvirostra avocetta L.
— — decipiens Nirzscm. — KRecurvirostra avocetta L.
— — phaeonotus Nirzscm. — Hydrochelidon nigra L.
— — punctatus Nirzscn. — Larus ridibundus L.
— — varius Nirzscn. — Trypanocorax fÍrugilegus L.
Gomiocotes abdominalis PiaGEr. — Gallus domesticus BRISSs.
— compar NirzscH. — Columba livia BRISSs.
— — hologaster Nirzscm. — Gallus domesticus BRIss.
— — microthoram Nirzscn. — Perdix perdix L.
Lipeurús anseris GugRrr. — Anser domesticus L. (Coll. Mus. Nat. Hung.)
— — hypoleucus Nirzscn. — Caprimulgus europaeus L.
— — jejunus Nirzscn. — Anser domesticus L., cinereus W.
— — leucopygus Nirzscn. — Ardea cinerea L.
— — turmalis Nirzsom. — Otis tarda L.
— — guadripustulatus NirzscH. — Aguila pomerana BREHM.
— — vaculus Nirzscn. — Turtur turtur L.
— — heterographus Nirzscn. — Gallus domesticus BRISS.
— — cinereus Nirzscm. — Coturnix coturnix L.
— — ochraceus NirzscH. — Tetrao urogallus L.
— — versicolor Nirzscm. — Ciconia alba L.
— . maculatus Nirzsom. — Ciconia nigra L.
— — hebraeus Nirzscm. — Grus grus L.
— — stellaris DExsy. — Botaurus stellaris L.
— raphidius Nirzscn. — Plegadius falcinellus L.
— — temporalis Nirzsom. — Mergus albellus L.
— — sgualidus Nirzsom. — Anas boscas L.
Oncophorus heteroceras NirzscH. — Bubo bubo L.
Gomiodes dispar Nirzscm. — Perdix perdix L.
— — chelicornis Nirzscun. — Tetrao urogallus L.
— — falcicornis Nirzscm. — Pavo cristatus L.
— stiyhífer Nirzscm. — Meleagris gallopavo L.
— — dissimilis Nirzscm. — Gallus domesticus BRISs.
121.
Ornithobius bucephalus GIEBEL. — Cygnus olor L.
2. csoport: Amblycera KELLOoG.
3. család: Gyropidae KELLOGG.
Gyropus ovalis GIEBEL. — UÜavia cobaya SCHREB.
4, család: Liotheidae KELLOGG.
Colpocephalum flavescens Nirzscm. — Haliaétus albicilla L.
— — inaeguale Nirzscm. — Picus martius L.
— importunum Nirzscm. — Ardea cinerea L.
— — zebra Nirzscn. — Ciconia alba L.
— — atrofasciatum PiaGEr. — Grus grus L.
— — cornutum GIEBEL. — Pavoncella pugnax L.
— — deperditum Nirzscy. — Corvus cornix L.
— longicaudum Nirzscm. — Columba domestica L.
— — guadripustulalum Nirzscm. — Ciconia alba L., nigra L.
— — subpachygaster PiaAGEr. — Strix flammea L., Carine noctua Scop.
— — subaeguale NirzscH. — Corvus corax L.
— iruncatum Nirzscn. — Grus grus L.
Menopon abdominale PiaGEr. — Perdix perdix L.
— — brevilhoracicum PiaGEr. — Cygnus cygnus L.
— — Camelium Nirzscm. — Lanius excubitor L.
— — cimicoides Nirzscm. — GCypselus apus L.
— — consimile PiaGEr. — Corvus cornix L.
— cuculare Nirzscx. — Sturnus vulgaris L.
— — ferüle Nirzscn. — Upupa epops L.
— ictlerum Nirzscm. — Scolopax rusticola L.
— indivisem Nirzson. — Garrulus glandarius L.
— longum GIEBEL. — Grus grus L.
— lutescens Nirzscm. — Pavoncella pugnax L.
— — malleus Nirzscn. — Hirundo rustica L.
— micrandum NirzscH. — Recurvirostra avocetta L.
— — mesoleucum Nirzscm. — Corvus cornix L.
— — minutum Nirzscn. — Parus major L.
— pachypus PiaGer. — Sterna fluviatilis NAUM.
— pallidum NirzscH. — Gallus domesticus BRiIss.
— parviceps PiaGer. — Alauda arvensis L.
— phaeopus — Nirzscn. Larus ridibundus L.
— — phanerostigma Nirzscn. — Cuculus canorus L.
— phaeostomum NirzscH. — Pavo cristatus L.
— guyadrifasciatum PiIAGEr. — Passer domesticus L.
pulicare NirzscH. — Gypselus apus L.
122
Menopon tridens Nirzscn. — Podicipes cristatus L.
— — virgo GIEBEL. — Coracias garrula L.
Trinoton conspurcatum Nirzscem. — Cygnus olor Gwm., Anser dome-
sticus L.
— — luridum Nirzscn. — Dafila acuta L., Anas boscas [L.
Physostomum intermedium PiaAGEr (bombycillaa Dexwy). — Ampelis
garrulus [L.
— irasceus Nirzson. — Fringilla caelebs L.
— — mitidissemum Nirzscm. — Emberiza citrinella [L.
— — sulphureum Nirzscnm. — Oriolus oriolus L.
Laemobothrium atrum Nirzscn. — Larus ridibundus L[."
— — giganteum Nirzscmn. — Haliaetus albicilla L., Buteo buteo L..,
Milvus korschun GwmEL., Circaetus gallicus Gm.
— — hastipes NirzscH. — Falco aesalon Gw.
— — validum GIEBEL — Vultur monachus [L.
III. alrend: IJsoptera Conwsr.
( Platyptera PACKARD.,)
1. család: Termitidae LEACH.
TLeucotermes lucifugus Rossi — VI. Mehádia, Berzászka, Szvinicza,
Kazán-Szoros.
Calotermes flavicollis F. — IX. Dalmáczia.
2. család: Embidae BuRm.
Haploembia Soleri RB. — VIII. Novi, Portore; IX. Zara vecchia
(BiRo, 3. p. 340—341, KRgavuss, 1. p. 52.)
II. rend: Pseudoneuroptera Erich.
(Gymnognatha BuRwm., Pseudoneuroptera hemimetabola, Amphibiotica ÜL.,
; Dictyoptera BURM.)
I. alrend: Plecoptera BRAv.
( Platyptera., PACKARD, Semblodea BuRm., Megaloptera LEAcwm.)
1. csoport: Plecoptera setipalpia.
1. család: Perlodidae Ker.
Arcymopterya tramnssylvamica Kep. —- V. Szebeni havasok (Szeben-jézer),
Cimdrel(RTAPÁLEHK "A. p. 4 105 DA. ÚT prlösSStRoBn)
1 Budapesten a Sashegyen gyüjtött Embia-lárvák faji jellegét még
nem sikerült meghatározni. A Nemzeti Múzeum gyüjteményében lévő
Embia Savignyi WEsrw. nem magyar faunaterületről való.
ME zánopterye dovrensis MokRr. — III. Tátra. (DZIEDZIELEwICZ).
Perlodes ( Dictyopterye) microcephala P. III. Tátra, Turcsek, Korit-
nicza; IV. Keleti Kárpátok, Kőrösmező : V. Retyezát,
Görgény, Kerczesóra; X. Bosznia. ;
— intricata P. — IV. Keleti Kárpátok (DZIEDZIELEwICZ).
— — fFectangula P. — I. Rézbánya: III. Tátra: IV. Kolbach, Ho-
z monna, Szinnaikő, Mármaros.
— Mortom Kur. — IV. Keleti Kárpátok; V. R.-Borberek.
Dictyopterygella recta Kxy. — III. Tátra, Csorba-tó.
— — septentrionis Kip. — III. Tátra (KLAPÁLEK, 4. p. 16.)
. Dictyogenus ventralis KruG. — VII. Zágráb (KLAPÁLEK, 4. p. 28.)
— Imhoffjü P. — VI. Zágráb ; IX. Dalmáczia, Galsa (HEwscn.)
— alpinus P. — BRavER (p. 294.) szerint hazánkban is előfordul,
a mi azonban nem valószínű.
7.7 Tsogenus nubecula NEwm. (Perla paristana RB., prorima RB.) — I: Buda-
pest, Csepel, Szolnok : II. Pilis-Marót, simontornya; IIL
Tátra, Trencsén, Szaloncza, N.-Verőcze: IV. Ungvár ; MV
: Déva, Retyezát, Nagy-Enyed, Marosújvár, Radnai havasok.
5; Dinocras. cephalotes Cr.- (bipunctata RoEm., Burm.) — KLAPÁLEK szerint 368
előfordul a Kárpátokban. Li
2. család: Perlidae Leacn.1!
Perla maxima Scop. (bicaudata L.. BuRum., BRav., bipunctata P., cepha- sé
lotes Bugum.) — I. Budapest: II. Pilismarót, Kőszeg : TELT 98
Borosznó, Vratna, Rózsahegy, Trencsén, Deményfalva, 5
. Barlangliget, Tátraszéplak ; IV. Mármarossziget ; V. Nagy-
Enyed. Riuvadului, Nagyvízvülgy, Kerczisora, Szurul-
havas, Vöröstoronyi szoros, Ünőkő, R.-Borberek, 0s
Sebeshely ; VII. Plitvicza; X. Jablanica.
— — marginata PANz. (bicaudata Sucz., grandis RB.) — II Kőszeg;
III. Borosznó, Új- -Tátrafüred, Barlangliget, Vratna, Rózsa-
hegy ; IV. Mármarossziget; V. Nagy-Ilva, Ó-Sebeshely,
Görgény, Vöröstorony, Alsó-Szolcsva, LETETTE
VI. Herkulesfürdő, Mehádia, Kazán: X. Pale.
á — — pallida GuéÉR: — I. Rézbánya ; IV. Ungvár, Szinnaikő, Vihor-
láthegység ; V. Tusnád, Szentgothárd, Ó-Sebeshely, Déva
B VI. Ferenczfalva: VII. Pakrac. — Ritkább mint az előbbi
fp
9
cu zart ék téme GON Vál
fajok.
i — — abdominalis Bugm. (marginata Picr., dubia RB.) — I. Nagy-
i ; . várad:; IE: Pilismarót ; III. Rózsahegy; IV. Kőrösmező ;
1 A Pleronarcys reticulata Bugu., melyet állítólag BURMEISTER és KIws-
DERMANN gyüjtöttek hazánkban, itt nem fordul elő.
124
V. Rézhegység, Bethlen, Nagy-Ilva; VI. Temesvár, Me-
hádia, Herkulesfürdő; VII. Zágráb, Plitvica, Raduc,
Vrdnik; VIII. Novi; X. Pale, Sarajevo.
Perla vitripennis BuRwm. ( Marthamea vitripennis BURw., P. bicolor BURM.) —
I. Budapest, Nagyvárad; IV. Forró; V. Nagy-Enyed,
Retyezát, Bethlen, Igenpataka, Nagy-Ilonda, Dicsőszent-
márton, Kutyfalva.
— Selysii Picr. — Hazánkból nincsen biztosan kimutatva. Boszniá-
ban valószínűleg előfordul.
— baetica RB. — VI. Mehádia.
— dacica Kip. — V. Vulkán. (KLAPÁLEK 3. p. 11.)
Ohloroperla grammatica Scop. (virescens — P., grammatica NEwwm.,
Phryganea grammatica Popa.) — I. Izsák, Bihari hegyek,
Nagy-Maros; III. Beszterczebánya, Rózsahegy, Korit-
nicza, Csorbai-tó, Lucsivna, Trencsén, Turcsek ; V. Petro-
zsény, Görgény, Tusnád, Nagy-Disznód, Ketyezát, Kercze-
sóra, Bethlen, Ünőkő, Szász-Sebes, Igenpataka; VI.
Korniareva, Szemenik, Mehádia; VII. Lipik; VIII.
Fiume, Buccari; X. Pale, Sarajevo, Krupac.
— griseipenmis P. — I. Budapest, Csepel, Szeged ; II. Pápa, Pilis-
marót, Zákány ; V. Götzenberg, Nagy En el VI. Deliblat,
Gombos; VII. Fuzine; VIII. Buccari; X. Iidze.
— affinis P. — VII. Vinodol völgye. (KLAPÁLEK 8, p. 8.)
-—— — sudetica Kor. — III. Poprád, Trencsén.
— — venosa Sr. — I. Visegrád; III. Szaloncza, M.-Tátra; V. Déva.
— difformis Kxp. — III. Szaloncza ; V. R.-Borberek ; VII. Buccari.
— pusilla Kip. — V. Retyezát.
— rivulorum P. — V. Bucsecs,
Isopterya torrenttum P. — I. Rézbánya; IV. Turcsek; V. Görgény,
Retyezát. :
— — Burmeisteri P. (viridis BuRm.) — I. Nagyvárad, Visegrád ;
III. Trencsén, Szaloncza; V. Retyezát.
— — apicalis Newm. (Perla minor Cr., pallida Sr.) — I. Budapest,
Nagyvárad; I. Duna-Őrs, Gyenes-Diás, Zákány ; III. Tátra-
füred; V. Verestorony; X. Jablanica.
— iripunctata Scor. (flava FouRcR., viridis F., lutea LATR., viridis CT.,
flava Sr.) — III. Turcsek, Barlangliget, Trencsén, Tátra-
füred ; V. Retyezát, Bucsecs; X. Jablanica.
2. csoport: Plecoptera fihipalpia.
3. család: Capniidae Kip.
Capmia vidua Kir. — IV. Kőrösmező. (KLAPÁLEK 5, p. 723; 8, p. 9.)
— nigra P. — III. Szaloncza, Tátra; V. Nagy-Enyed.
" hieet ; TV
VT: EH
Kassa, Kőrösmező. tt Nagymihály ;
; ERratti EGE — ITI. Tredesén : E TV Bártfa, Szaloncza; VI. Ulma,
SZE EIRGAPÁLEK 1)
.Kempnyi Kir. — Közelebbi termőhely nélkül.
monilicornis P. — III. Szaloncza. ;
— : tristis Kip. — X. Herczegovina : Stolac (APFELBECK.)
) eloptery: nebulosa L. (praelerta BuRum.) — "I. Budapest, Kovács-
ÉL II. Pilismarót, Simontornya ; III. Trencsén: IV. Nagy-
may Aa cisz AKS E Ebal
( ÁLBARDA 2.)
; VII. Horvátország
4. e Leuctridae Ker.
nigra P. —— Hz TES ÖN havas, Bucsecs, Retyvezát! (KEMENY
SZ p- 269.) ; ÉL?
. nigra var. brachwptera KIB (V. Kőrösmező : V. Retyezát.
s Klapáleki Ksv. — III. Szaloncza: V. Retyezát.
se albida: Sy. -- V. Vulkán. (Kemewsy 3. p. 11.)
Sz AMortoni Kwsv. — IV. Rozsnyó ; V. Keresztényhavas. Bucsecs,
— — Vöröstorony, Petrozsény, Predeál (Keumrwxy 3. p. 271.)
lgdála Kwax. — V. Petrozsény (KEMPNY-3. p. 11.) ;
5 Handlirschi Kwgy.- —- AIT Poprád: Tátratüred ; V. Vulkán
se: ÜSBMENY.2, p. 220) I ő
ZEEAEBB Ku. — III. ő CEZ sz. A 28 ) E
EÜ JE VEK
10.)
k 1 KLAPÁLEK, Sitzungsb. d. Kais. Akad. d. Wissensch. Wien. 1896, p. És
126
3 5. család: Nemuridae Ker.
Nemura Picteti Kip. — Bucsecs, Vöröstorony, Szeben-Jézer.
— cinerea OLrv. (sulcicollis Sr. fumosa Sr.) — III. Tátraháza:
X. Krupac. 5
— — subtülis Kee. — VI. Mehádia.
— lateralis P. — I. Gödöllő. Kebesd. Besnyő. Rézbánya; II. Vi-
segrád: III. Poprád, Tátra. Lucsivna, Csorba-tó, Rajecz,
Turcsek, Koritnicza : IV. Bártfa, Varannó; V. Nagyenyed,
Retyezát; VI. Orsova, Mehádia, Korniaréva.
— — vartegata OLIiv. (macrophihalma Prcr., nebulosa ST., fuliginosa 57T..
pallida Sr., cruciata Sr., affinis Sr., anuulata ST., luteicornis
ST., pusilla Re. lunata RB.) — II. Pilismarót, Visegrád,
Kis-Tapolcsány : III. Virágvölgy, Szaloncza, Poprád, Lu-
csivna, Csorba-tó, Rajecz. Borosznó, . Turcsek; ÍV. Va-
rannó, Simonka, Ránk, Tolcsva, S.-A.-Újhely, Bártfa,
Beszkidek, Szobráncz; V. Zilah, Retyezát, Nagyenyed,
Tusnád, Vöröstorony, Görgény, Nagyszeben, Czibles :
VI. Orsova, Mehádia, Gerebenez : VII. Fuzine, Gospic; VIII.
£ Carlopago, Buccari.
— — triangularis Ris. — V. Keresztényhavas, Bucsecs.
— mmborum Ris. — III. Tátra: V. Szeben-Jézer.
— — avicularis Mokr. — III. Tátra. Szaloncza. ;
Protonemura marginata P. — III. Szaloncza: V. Vulkán. Zilah,
tetyezát.
— — fumosa Ris. — V. Igenpataka, Vulkán: VII. Fruskagora : IX.
Dalmáczia.
— "humeralis P. — V. Igenpataka. Keresztényhavas.
— — Meyeri P. — III. Szaloncza. A
Nemurella inconspicua P. (pallipes S7r.. pallicornis 57.) — III. Turcsek,
Szalóncza ; V. Retyezát.
SE. IRTUNK les E TIT. Szaloncza.
II. alrend: Ephemeroptera auct.
( Plecioptera Asrm., Agnatha RB.. MEIrws.. Suwbulicornia LATR., Megaseco-
ptera BRONGNx.)
1. család: Palingeniidae Kce.
Palingenta longicauda OLrv. — I. Budapest (Margitsziget, Ó0-Buda),
Szeged, Szolnok, Szarvas, Apatin. A Maros mentén is
előfordul. II. Győr mellett a Rába és Rábcza folyókban :
ÍV. §5.-A.-Ujhely mellett a Bodrogban. VI. Báziás ; VII.
Vukovár.
Oligoneura rhenana Imw. — .III. Trencsén: V. Rea, Riumare, Nagy-
enyed.
— pallidu Ha. — I. Budapest; V. Nagyenyed.
2. család: Polymitarcidae Ker.
Polymitarcys virgo Onrv. (Palingenia horaria BuRwm., E. virgo OLtIv.,
albipennis Vorar, maroccana F.) — I. Budapest, Csepel ;
II. Magyaróvár (a Lajtán), Szent-Gothárd ; V. Nagyenyed:
VI. Koroninmi. Báziás. p
3. család: Ephemeridae EAT.
FEphemera vulgata L. (Iutea Bunm., maculata L.) — I. Rézbánya; Vas-
kóh:; II. Pilismarót, Pápa, Zala-Tapolcza, Szombathely,
Kőszeg, Simontornya; III. Verebély, Trencsén, Szalon-
Ccza; V. Tusnád, Vöröstorony; VI. Kákova, Mehádia,
I s sSzászkas; VII Radtc; ÚX. Ragusa, Almissa; X. Iidze.
Sarajevo.
— lineata Ear. (damica P.) — I. Budapest, Újpest: II. Pilismarót,
Kőszeg ; III. Trencsén ; IX. Ragusa.
— danica Münn. (hispanica RB.) — I. Monyásza: II. Pilismarót ;
III. Trencsén, Nagybiccse; V. Gyergyóremete, Riumare,
Keresztényhavas, Nagyenyed, Szurduk, Nagy-Iva; VI.
Temesvár, Mehádia; VII. Brusane, Plitvica; X. Krupac.
— — glaucops P. (lutea Sxzz.)! — V. Nagyenyed ; X. Bosznia.
4. család: Potamanthidae Ker.
Potamanthus iuteus L. — I. Budapest, Csepel, Nagyvárad, Beél; II.
Berhida; IV. .5.-A.-Ujhely ; V. Gyergyóremete; VI. Bá-
ziás, Mehádia, Ulma; VII. Dálya.
5. család: Leptophlebiidae Ktee.
Choroterpes Picteti Ear. — III. Trencsén.
TLeptophlebia submarginata Sr. — I. Nagyvárad, Vaskóh; III. Tren-
csén ; IV. Bártfa, S.-A.-Újhely ; V. Nagyszeben. .
— — marginata ÚT. (rveticulata BuRm.) — I. Ürbő; III. Trencsén,
Vághidas, Szaloncza; X. Pale.
— — cincta Rerz. — I. Budapest ; III. Szaloncza.
1 Ezt a fajt tévedésem folytán törölni kényszerültem a - faunából,
újabban azonban a M. N. Múzeum gyüjteményében mégis találtam egy a
magyar fauna területéről származó. példányt.
128
Habrophlebia latta, Mc. CL. — VIII. Gospic, Bueccari: X. Pale.
SZU SfűsegeG es SEA VDESN OV
— — modesta HG. — V. Igenpataka.
6. csaád: Ephemerellidae Ker.
Ephemerella ignita Popa (aenea Ear.) — III. Trencsén, Vághidas.
Szaloncza; V. Tusnád, Keresztényhavas.
— — gibba P. (Potamanthus gibbus P.) — 1. Rákos: II. Pilismarót:
III. Trencsén, Szaloncza: IV. Homonna ; VI. Herkules-
14 fürdő. j
7. család: Caenidae Keep.
Caenis1 dimidiata ST. (brevicauda ST., lactea GERsT., minima L., lactea
Lawxp.. Oxycypha lactea Bugum.) — I. Apatin ; III. Trencsén,
sSzaloncza.
— halterata F. (lactea Bugu, chironomiformis 5T., macrura §ST.,
grisea P.) — I. Apatin, Budapest, Csepel ; II. Pécs, Szom-
bathely, Gyenesdiás; II[. Turcsek; IV. Homonna: VII.
Dálja.
— robusta Ear. — I. Budapest.
— — harrisella Cr. — III. Szaloncza.
8. család: Bajtidae Kir.
Baötis binoculaius L. (flavescens Cr., autumnalis Cr., fuscata ST..
diaphana MüLL.) — I. Budapest, Rákoscsaba; II. Simon-
tornya; V. Bucsecs, Vulkán; VII. Károlyváros.
— — Rhodanmi P. (maderenus Ha.) — II. Simontornya ; III. Szaloncza :
V. Nagyenyed; VI. Krassova, Mehádia: VIII. Fiume.
— tenar Ear. — V. Bálványos-hegy ; VI. Gerebencz.
— — pumilus BugRum. — III. Csorba-tó.
— miger L. — V. Gyergyóremete.
— — scambus Ear. — V. Bucsecs.
— — atrebattnus Ear. — III. Trencsén.
— — vernus Cr. — V. Szeben-Jézer.
Centroptilum luteolum Műücne. — II. Visegrád; III. Kistapolcsány,
Szaloncza:; V. Tusnád, Keresztényhavas.
— — hungaricum Powsacg. — III. Szaloncza (PowxGRácz 3. p. 178.)
1 A OCagenis lacteella Exr.-t kihagytam az enumerácziómból, noha nincs
kizárva, hogy hazánk magasa5b vidékein előfordul. Az általam C. lacteella-
nak meghatározott példány a C. dimidiata 57r.-nak egy érdekes változata,
mely a 0. lacteella-hoz közel áll. Nagyobbszámú egyén hiányában egyelőre
nem lehet ennek a változatnak fontosságot tulajdonítani.
SZÁD AT Ma etétl KÉS
al gas dézsa 31 dett 7 ész elénk art ká bes sát átt DÓ da úC át
lröráée Bak síri
129
Clocon (Clog BugRum.) dipterum L. (cognatum Sr., affinis RB., ammulata
MüLL.) — Az egész országban mindenütt közönséges.
— simile Ear. (obscurum Ear., obscura RB.) — I. Csepel; III.
Trencsén.
— — rufulum MüuLn. (dimidiatum Cr., russulum EAT., rufula MÜLL.) —
I. Budapest; II. Mohács ; III. Szaloncza.
: 9. család : Siphluridae Kce.
Chlirotoneles ignotus WAunx. (Isonychia ignota WALK., ferruginea ATB.)
j — TI Budapest; IV. Bereczki; V. Voöröstorony.
Ameletus inopinatus Ear. — VII. Brusanje.
Siphlurus armatus Exar. — I. Budapest; V. Retyezát, Tasnád-Szántó.
— — lacustris Bar. — I. Budapest ; IV. Ungvár; VII. Lipik.
Ametropus fragilis AzB. — I. Budapest.
10. család: Ecdyuridae Kir.
Epeorus alpicola Ear. — IV. Bártfa ; V. Görgény ; VI. Herkulesfürdő.
— -assimilis Ear. — III. Trencsén, Szaloncza ;. V. Retyezát.
. Rhitvogena alyesíris Ear. — V. Görgény.
— — semicolorata Cr. — I. Budapest, Tizfalu; II. Visegráck; III.
Mosócz, Turcsek, Koritnicza, Tátraháza: IV. Kőrösmező.
5 Ungyár; V. BRetyezát, Keresztényhavas, Vulkán; VI.
i Deliblát; VII. Szlavonia; X. Ilidze.
.— — aurantiaca Bungxm. (lateralis P.) — I. Nagyvárad ; III. Trencsén :
V. Predeál, Nagy-Ílva.
"— — germanica Bar. — II. Pilismarót ; III. Szaloncza ; V. Igenpataka.
. — — — Henscli Ker. — III. Késmárk (KLAPÁLEK 8, p. 5—6.)
. Heptagenia flavipenmis Dur. (volitans EaAr.) — I. Budapest; II. Pilis-
marót ; IV. Feketepatak.
.— — sulphurea MüLL. (elegans EEr., costalis Cr.) — I. Budapest, Ka-
locsa; II. Visegrád ; V. Kutyfalva.
— — flava Rosr. — I. Nagyvárad, Újszeged ; II. Simontornya, Ko-
márom ; III. Trencsén ; IV. S.-A.-Újhely ; VI. Gerebencz,
Deliblát.
— — coerulans Rosr. — I. Budapest; V. Verestorony.
— — nigrescens Kip. — IV. Csernahora (KLAPÁLEK, DZIEDZIELEWICZ
2, p. 255.) é
Ecdyurus insignis Ear. — I. Kebesd: IV. Szobráncz; V. Nyírmező,
Tihucza, Hátszeg, Tusnád: VI. Herkulesfürdő.
— — helveticus Ear. — IV. Csernahora; VI. Mehádia, Báziás.
— . venosus PF. — I. Nagyvárad; II. Pilismarót; III. Trencsén,
Koritnicza: IV. Jászó, Kassa, Bártfa: V. Hátszeg, Tus-
130
nád, Nyírmező, Tihucza: VII. Szlavonia; VIII. Fiume.
Buccari; X. Sarajevo. -
Ecdyurus forcipula Kont. — I. Monyásza, Nagy-Maros ; III. Lucsivna,
Trencsén, Koritnicza : IV. Bártfa: V. Nyírmező, Tihucza,
Bálványos-hegy : VIII. Buccari:; X. Pale.
— — affims Ear. — III. Koritnicza.
— — lateralis Cr. (obscura P.) — III. Trencsén: IV. Beszkidek, 0.-
iuszka, Bártfa; VII. Krapina.
— — flummnum P. (angustipenms Ear.) — IV. Szobráncz.
"— — Pazsiczkyi PoxcR. — HI. Trencsén, Vághidas, Szaloncza: IV.
Léva (PowxGRácz 3, p. 179)
III. alrend: Odonata E.
(Paraneuroptera Snip., Orthoneuroptera" Auct., Subulicornia LATR., Picr.,
Ulonata, Synistata F.)
1. csoport: Zygoptera SEL.
1. család: Calopterygidae SEL.
Calopteryz splendens HaARx. ( parthenias CHanp., Ludoviciana HG.. xa1-
thostigma. CHARPp.) — Mindenütt gyakori.
— -virgo L. (vesta Ha., anceps ST.. haemorrhoidalis Evaxss.) — Hegy-
vidékeken mindenütt előfordul.
— — virgo var. festtva BRULLÉ. — VIII. Novi ; IX. Dalmáczia: Zelenika.
2. család: Agrionidae Re, Mc. LExAY.
Platycnemis penmipes Pann. (Agrion lacteum CHaRp.) — I. Budapest,
Kalocsa. Nagyvárad, Beél, Rév. Szendrő, Szeghalom;
II. Balatonfüred, Boglár, Kúp. Öszöd, Zala-Tapolcza,
Zircz, Hévíz, Borostyánkő: III. Rap, Trencsén; IV. S.-
A.-Újhely ; V. Nyírmező, Nagyenyed. Tasnád, Kolozsvár,
Szováta, — Székelyudvarhely, Szamosújvár, — Vizakna,
Nagyszeben, Nagycsűr, Szászváros, Sellemberk : VI. Ber-
zászka. Gerebencz: VII. Eszék. Fuzine.
Isehnura (Micronympha KigBv) pumilio CHaRp. (ÁAgrion aurantiacum
HG., cognata SEL... rubellum Cr.. gxanihopterum Sr.) — I.
Budapest, Bugacz. Kalocsa. Nagyvárad. Beél, Kalota,
Debreczen, Szőreg ; II. Siófok, Fonyód, Szegszárd, Öszöd,
Kúp, Bodajk: III. Szliács. Beszterczebánya., Rózsahegy,
Trencsén, Tátraháza : ÍV. Sárospatak, Homonna ; V. Nagy-
enyed, Kolozsvár, Vizakna, Nagyszeben, Szász-Sebes,
Nagycsűr; VI. Palics, Jaszenova, Gerebenez, Ulma. Deli-
blát: VIII. Buccari.
7
131
Isclmura elegans Lisp. (4. pupilla Havs., tuberculatum CHARP., zonatum
k 5m.) — I. Budapest, Apaj, Bugacz, Kalocsa, Nagyvárad,
Debreczen, Hortobágy, Hadház, Szeghalom, Szeged, Makó,
szőreg, Hódmező-Vásárhely ; II. Siófok, Hévíz, Balaton-
füred, Öszöd, Szárszó, Bodajk, Simontornya, Zirez:; III.
Trencsén; : IV. Páczim; V.. Vizakna, Nagyszeben; VI.
Bates Gerebemnez :Deltblát . Kubi Bázrás s MI MDáljai
Vukovár; VIII. Buccari.
Nehalennia speciosa CnaRp. — I. Budapest (Ó-Buda). Nagyon ritka.
Enallagma cyathigerum CHARP. (hastulaltum RB., Charpentieri SEL., pul-
chrum HG.) .— Szerteszéjjel az egész országban található.
Agrion (Coenagrion KiRBY) pulchellum LIND. (interruptum CHARP., puella,
Sr.) — I. Budapest, Kecskemét, Kalocsa, Hortobágy,
Nagyvárad, Rézbánya, Csaba; II. Simontornya, Balaton-
füved, Hévíz; "III. Vághidas:;" IV. S.-A.-Újhely, Imregy
Bártfa, Páczin, Homonna, Nagykároly; V. Peér, Nagy-
enyed, Marosújvár, Torda, Szent-Gothárd, Kocsárd, Vizakna,
Nagyszeben; VI. Deliblát; VII. Eszék, Dálja.
— — puella Lixp.:- (furcatum CHaRp., anmulare Sr.) — I. Budapest,
Kalocsa, Nagyvárad : II. Hévíz, Kúp, Balatonfüred, Szom-
bathely, Simontornya, Pécs; III. Beszterezebánya, Tren-
csén, Rózsahegy, Poprád, Lucsivna, Tátraháza; IV. 5.-
A.-Újhely, Homonna, Varannó, Veresmárth, Nagykároly ;
V. Peér, Tasnád-Szántó, Szent-Gothárd, Szamosújvár,
Szucság, Erzsébetváros, Vizakna, Nagyszeben, Szász-
Sebes, Nagyenyed, Marosújvár; VI. Deliblát, Jaszenova.
— — hastulatum CHaRp. — III. Tátraháza :; ÍV. Bártfa. Ritka.
— — ornatum SEL. — I. Budapest, Kalocsa, Nagyvárad ; II. Siófok,
Keszthely, Zala-Tapolcza; III. Trencsén, Koritnicza ; ÍV.
5.-A.-Újhely, Bártfa, Ungvár; V. Torda; VI. Vukovár.
— — armatum CHaRpP. — III. NowiczgkY szerint előfordul a Tátrában.
Pyrrhosoma tenellum Vicc. (rubellun RB.) — I. Budapest. Ritka.
— — minium HARR. (nymphula Sucz., sanguineum RB., fulvipes 57.) —
II. Pilismarót ; III. Csorba-tó, Tátraháza ; V. Szováta.
Erythromma najas Haws. (4. chloridion CnaRrp., puella Pawz.) — I.
Budapest, Kecskemét, Kalocsa ; II. Zala-Tapolcza, Hévíz ;
TIT. Vághidas ; IV. S.-A.-Újhely, Bártfa ; V. Pele-Szarvad,
Tasnád-Szántó, Szamosújvár. :
— — vividulum CHnanRp. (Agrion Bremii RB.) — I. Budapest, Szeged,
Makó; IV. Kassa, Bártfa; V. Nagyszeben; VI. Palics ;
VII. Dálja.
Testes macrostigmu EvERsum. (Picteti SEL.) — I. Budapest; V. Déva,
Nagyszeben: VIII. Novi. Ritka.
132
Lestes viridis Lisp. (leucopsalis CnaRp.) — I. Budapest (Kis-Svábhegy),
Szigetcsép; IV. Homonna, Ionok; VIII. Novi. Ritka.
— nympha SEzn.. (Dryas KigBv, forcipula RB.) —- I. Budapest,
Kecskemét, Kalocsa: II. Öszöd, Simontornya, Kúp: III.
Bártfa, Tátraháza; IV. Ungvár: V. Dicsőszentmárton,
Tusnád, Nagyszeben, Nagyenyed, Kis-Torony :-VI. Me-
hádia, Deliblát.
.— — sponsa HANws. (autumnalis LEAcn, neglectum H.-Scn., nyinpha 57.,
Picteti Fowxsc., forcipula Cnanrp.) — I. Budapest, Kalocsa,
Nagyvárad, Arad: II. Öszöd, Szárszó, Simontornya ; III.
Újbánya, Tátraháza, Poprád; IV. Homonna, Ungvár; V.
Nagyenyed, Nagyszeben ; VII. Dálya.
Anapetes virens CHARP. — I. Budapest, Kalocsa, Szolnok, Gyón,
Nagyvárad, Szeghalom, Nyiregyháza; II. Pápa, S5imon-
tornya. Szin, Öszöd, Boglár, Szárszó, Badacsony, Siófok :
III. Losoncz, Újbánya; IV. Páczin, Imreg, Homonna,
Szobránez, Ungvár; V. Torda, Szamosújvár, Nagyszeben;
VI. Gerebencz, Jaszenova; Kevevára:; VII. Eszék, Dálja.
— — barbara F. — Mindenütt gyakort.
Sympycna fusca Lisp. (Agrion phallatum CHnaRp.) — Mindenütt köz ön-
séges.
2. csoport: Amisoptera SEL.
3 család: d4deschnidae Re.
Tindenia forcipata 1. (Onychogomphus SEL., Aesehma hamata CHARP.) —
I. Budapest, Bihar-hegység, Szeghalom: II. Pilismarót :
III. Körmöczbánya, Trencsén: IV. Homonna, Bresztó,
Váahorlát:e Ve Tusnád: VE: Oramézas VIE Kiüzíme eke
Zelenika.
Diastatomma ( Ophiogomphus SEL.) Caecilia FovRcR. (serpentina ÜHARE.)
— II. Kúp, Kőszeg; V. Brassó, Nagyszeben. Nagyenyed.
Jomphus vulgatissimus. L. (forcipatus SEL.) — I. Nagyvárad, Tenke,
Élesd, Szendrő : II. Simontornya, Berhida, Zala-Tapolcza,
Pápa, Kúp, Kőszeg: TV. Szerencs, Csicsvaalja, Bártfa :
V. Szent-Erzsébet, Székelyudvarhely, Nagyenyed, Bor-
szék, Szamosújvár; Vizakna, Nagyszeben, Radnai hava-
sok: VI. Mehádia, Kornmiaréva ; VII. Fuzime.
— — flavipes Cnagp. (pulchellus Sr.) — I. Budapest, Kalocsa, Beél,
Szeghalom : " II[. Nyitra; V. Nagyenyed. Vizakna s; VII.
Vrdnik.
Cordulegaster bidentatus Sen. — II. Borostyánkő : III. Újbánya, Bo-
rosznó, Trencsén, Körmöczbánva, Koritnieza : IV. Bártfa :
V. "Kolozsvár, Vöröstorony, Szováta, Kózsa, Bucsecs,
Kelnek; VI. Ferenczfalva, Mehádia, Új-Moldova ; VII.
Velebit, Fuzine, Raduc, nemes VITL Buecari.!
Anax imperator LEACR. (formosus" LIND., Acsehma azurea CÜHARP.) —
I. Budapest, Monor, Kalocsa, Nagyvárad, Magaslak,
Debreczen, Szeged ; II. Pécs, Simontornya, Balaton-vidéke :
III. Lucsivna, Trencsén ;. IV. S.-A.-Újhely, Homonna: V.
Tasnád, Székelyudvarhely, Vizakna, Nagyszeben; VI.
Deliblát; VII. Eszék, Fuzine.
— — Farthenope SEL. (parasinmus RB.) — I. Budapest, Bugacz, Kalo-
csa, Szeged.
Hemianax ephippiger . BugRm. (mediterraneus Sen.) — I. Eddig csak
Budapest környékéről ismeretes. Nagyon ritka. 3
AÁeschma junceg 1. (picia CHARP., rustica DAum., varta- EvERsm.) — III.
Borosznó, Tátrafüred, Tátraháza, Trencsén; IV. Bártfa:
V. Kolozsvár, Nagyenyed.
— colubercula HARR.( mirta LATR., affinis 57., alpina SEL., anglicana
Lacn, vernalis one.) — I. Budapest, Gyón, Kalocsa,
Debreczen: EL Simontornya: ITT. Újbánya, Csorba-tó :
S.-A.-Újhely, Ungvár, Kassa: V. Borszék, Tusnád,
Nagyszeben, Kereszténysziget, Szeben-folyó, Nagyenyed ;
VI. Zombor; VIL Vrdmik; VIII. Fiume.
— — affuis Lisp. (ornala, marmorata HorFrums.) — I. Budapest, Gyón,
Kalocsa, Kézbánya, Szeghalom, Csaba ; II. Siófok, Boglár,
Öszöd,. Pannonhalma, Zircz; III. Szent-Antal, Újbányz
Tátraháza; IV. Nagybánya, Ungvár, Máramaros, Bártfa ;
V. Nagyenyed, Nagyszeben; VI. Ulma, Deliblát.
— — cyanea MüLLn. (maculatissima LATR., angauis HARRIS, grandis Do-
NOV., juncec CHARP., varit SHAw, tenea Surz.) — I. Buda-
pest LE Pihismarót, Zirez, Köszeo; Boróstyánkós:; TE
Trencsén, . Pozsony, Csorba-tó, Mosóecz, Iglófüred, Lu-
csivna, Tátraháza; IV. Bártfa, Ungvár, Sztropkó, Olyka ;
"V. Zilah, Szováta, Nagyenyed; VIII Eiume.
— grandis L. (Rocseli BonRows., guadrifasciata MÜLL., flavipenmis
Rexrz) —— I. Budapest (2); III Lucsivmna; V. Maros-
vidéke, Szent Anna-tó. ;
— — isoceles MüEn. (rufescens LIiwxp., chrysophthalma CHARP.) — I.
Budapest, Monor, Kalocsa. Nagyvárad; II. Pilismarót,
Pannonhalma, Pécs; ÍV. Ungvár; V. Nagyenyed.
— — borealis ZErr. (ornata CnaRp.) — III. Tátra.
— — viridis EveERsM. (virens ÜHARP., affinis HG.) — X. Dalmáczia.
"1 C. annulatus LATR. hazánk területéről ezideig még nem került elő.
134
Oaliaeschna microstigma ScCHNEID. — X. Dalmáczia, Zelenika.
Brachytron Hafniense MöLL. (pratense MüLnc.) — I. Budapest, Monor,
Kalocsa, Nyiregyháza : II. Pannonhalma, Pápa, Szombat-
hely, Pécs; IIL Trencsén; IV. S.-A.-Ujhely, Kassa: V.
Tasnád, Gyulafehérvár, Nagyszeben.
4. család: Libellulidae WEesrw.
TLeucorrhinia! pectoralis CHARP. (rubicunda RB.) — I. Budapest, Csepel,
Kecskemét, Kalocsa: II. Pannonhalma: III. Körmöcz-
bánya, Tátraháza.
— — dubia Lisp. (leucorrhina CnaRp.) — III. Csorba-tó, Tátraháza :
IV. Máramarosi havasok. ;
— — rubicundu L. — DzIiepziELEewIicz szerint előfordul a Tátrában.
Coenociata caudalis CHaRp. (albifrons SELys) — I. Í[zsák.
Sympelrum (Diplax CHARP.) scoticum Dow. (nigra CHaRp.) — II. Simon-
tornya ; III. Poprád, Mosócz; IV. Ungvár.
— — pedemontanum Az. — III. Mosócz, Poprád, Rózsahegy, Nagy-
Rőcze; V. Kolozsvár, Torda, Csik-Tapolcza.
— — flaveolum L. (rubra Mücnc.) — I. Budapest, Csepel, Kecskemét,
Kalocsa, Debreczen ; II. Pannonhalma, Simontornya : III.
sSzent-Antal, Virágvölgy, Rózsahegy, Tátraháza, Újbánya,
Borosznó; IV. Bártfa, Fajna-völgy; V. Csik-Tapolcza,
Nagyszeben, Radnóth.
— — Honscolombei SEL. (ruficollis Ha., insigms BRirv.) — I. Buda-
pest, Kalocsa; VI. Paliés, Ulma, Gerebencz.
— — vulgalum L. (affinis BRirr.) — I. Budapest, Kalocsa, Fehértó :
II. Öszöd, Kúp, Zala-Tapolcza, Bodajk, Simontornya,
Savanyúkút; III. Nagy-Rőcze, Virágvölgy, Újbánya,
Rózsahegy ; V. Szucság, Nagyszeben, Radnai havasok,
Nagyenyed, Brassó, Nagycsűr; VIII. Fiume.
— — siriolatum CBHARP. (ruficollis CHARP., vulgata SEL.) — Nagyon
közönséges. Az országban mindenütt előfordul.
— — meridionale SEL. (L. hybrida RB.) — Az országban mindenütt
gyakor1.
— — sanguineum MüLgnL (LE. Roeseli SEL., nigripes CHARP.) — AZ O0r-
szágban gyakori.
— — depresszusculum SEL. (LD. Genei RB.) — I. Budapest, Kalocsa ;
V. Szászsebes ; VI. Ulma, Gerebencz.
Crocothemis eryihraea BRunnÉ (L. coccinea CHARP., ferruginea SEL.) —
I. Budapest, Kalocsa, Nagyvárad ; IV. Kassa, Szobráncz ;
V. Nagyenyed.
1 A Leucorrhinia albifrons Burm. hazánkban nem fordul elő.
reb s ötös A ztést
FL el Bsz (et Ea SS antak sétááke eosaák ll
sdáttdítár áfát bad
vaz dárdát Est A tekkk tntái
5
d lása kir ssás
kata ess ta
d HÉÉ,
hiénák ln lkör s átátémazáke nasi LÜL TÉZG ÜT Áa aal söt etöltnne adas ák
135
Eibellula depressa L. — Az egész országban mindenütt közönséges.
ZSZ um (Libellula HG.) fulvum MüLL. — I. Budapest, Kalocsa, Ke-
czel, Nagyvárad, Székudvar: II. Fertő-tó ; VI. Gerebencz.
— — guadrünaculatum L. — Mindenütt közönséges.
— — guadrimaculatum var. praenubilum MEwu. — I. Nagymaros, Ürbő.
Örthetrum (Libella BRac.) coerulescens F. — I. Budapest, Nagyvárad,
Arad : II. Öszöd ; III. Szliács, Beszterezebánya, Újbánya ;
ÍV. Ungvár; V. Nagyszeben, Kolozsvár, Mezőzáh, Viz-
akna: VI. Gerebencz. Ulma, Deliblát.
— — brunneum Woxsc. — I. Budapest, Péczel, Pankota, Borosjenő :
II. Öszöd; V. Nagyenyed, Fogaras, Nagyszeben; VI
Deliblát; VII. Vrduik; VIII. Buccari. B
— — cancellatum L. — I. Budapest, Csepel, Monor, Kalocsa, Nagy- ;
várad, Arad, Szeged, Makkos: II. Siófok, Öszöd, Zala-
Tapolcza; III. Trencsén; IV. S.-A.-Újhely, Homonna;
; VI. Dognácska, Deliblát, Palics; VII. Vrdnik.
— — albisíylun SEL. — I. Budapest, Csepel, Kalocsa, Nagyvárad,
szeged, Szeghalom, Csaba; II. Siófok, Keszthely: IV.
Homonna ; V. Nagyszeben; VI. Deliblát, Eszék.
Somatochlora (Chlorosoma CHaRP.) metallica: Lisp. — III. Pelsőcz,
Csorba-tó, Lucsivna ; V. Csik-Tapolcza.
— — flavomaculata VANDERL. — I. Budapest, Csepel, Monor, Kalo-
csa, Izsák ; II. Pápa, Pannonhalma ; IV. Ungvár; V. Ko-
lozsvár.
.— — alpestris SEL. — V. Chirpa-havas (Hunyad vm.)
— — arctica ZErr. (subalpina SEL.) — V. Surian-havas. ?
Epitheca bimaculata CHnaRp. — I. Budapest, Csepel. I
Cordulia aenea L. — I. Emiatt Kalocsa; II. Pápa, Simontornya :
IV. Kassa; V. Szamosújvár, Gyulafehérvár.
III. rend: Thysanoptera Hal.
(Physapoda WALK., Physopodá BURw.)
I. alrend: Terebrantia Hac.
3 ht EenládÉ Aelothripidae UzEL. (— Coleoptrata IIAL.)
Melanotlirips fusca SuLz. (obesa ken — I. Budapest: V. Gyergyó-
Szt.-Miklós.
ÁAeolothrips ( Coleothrips) fasciuta jak -— V. Erdély ; VII. Horvátország -
IX. Dalmáczia.
— — viltata Han. — I. Gyoma : X. Jablanica.
2. család : Thripidae UZzEL. (— Stenoptera BuURxm.)
Chirothrips mamnicata" Ha. (longipenmis BunRum.. antennaius OSsB.) — JÉ
Csepel, Farkasd. Monor, Budapest : ÍV. Eperjes ; V. Gör-
gény-Szt.-Imre.
Limolhrips cerealium HAL. (physapus Kigegy) — III. Losoncz. Ritka.
— — denticornis HAL. (Kollari HEEG., secalina Lxwp., bidens KEUT.) —
I. Budapest, Farkasd; II. Simontornya: IV. Eperjes,
Nagy-Mihály : V. Gyergyó-Szt.-Miklós.
— — angulicornis JABL. — I. Budapest (Gellért-hegy).
.Sericotkrips staphyltinus HaL. — II. Badacsony.
.Physopus atratus Han. — I. Monor. :
— " atralus var. adustus UzEz. — VIII. Fiume. -
— — vulgatissímus HAL. (ater GEER) — Mindenütt gyakori.
— " inconseguens UzEL. — I. Budapest.
Frankliniella brevistylis Kagsxy. — IX. Dalmáczia.
-Odontothrips ulicis HAL. (basalis REur.. loti Am.) — I. Rákosfalva,
Budapest (Ó-Buda) : V. Felső-Sebes, Görgény-Szt.-Imre.
Anaphothrips valida KaRgxy. —- IX. Dalmáczia.
Dendrothrips tiliaea UzEL. — Közelebbi termőhely nélkül.
Parathrips Uzeli KaRgxx. — IX. Cattaro. ;
Heliothrips haemorrhoidalis HAL.. REvr. (adonidum Caw.. Han.) — 1.
Budapest. ;
Parthenothrips dracenae HEEG. -—— I. Budapest ; III. Pozsony...
Thrips bicolor KaRxy. — IX. Üattaro.
— ornata JABL. — I. Kis-Szt.-Miklós.
— — cynorrhodi Han. — I. Budapest: V. Gyergyó-Szt.-Miklós, Csík-
Szt.-Domokos : IX. Cattaro.
— dispar HaL. — I. Budapest (Ó-Buda), Rákosfalva; V. Felső-
Sebes, Görgény-Szt.-Imre.
— .sambuci HEEG. — I. Budapest.
— plysopus L. — Mindenütt gyakori.
— flava ScHRK. (Urticae F., solanaceorum PoRgrscu.) — Gyakori.
— flava var. obsoleta UzEL. — Gyakori. :
— — Benseleri FRgrnp. — I. Budapest, Farkasd, Budafok: III. Ku-
rimján; IV. Eperjes: V. Csík-Szt.-Domokos: VI. Német-
Palánka.
— — communis UzEL. — I. Budapest: VIII. Fiume.
— fuscipennis HaL. — IX. Dalmáczia.
— — pallida KaRgyxy. — IX. Cattaro.
Physothrips (Euthrips TARG.) dalmaticus Kagyy. — IX. Dalmáczia.
— — discolor KaRsxy. — IX. Dalmáczia.
— lyilri Kagsv. — IX. Dalmáczia.
sze s tsz sáttes éa nák ÁÁ
—
09
sg
Physothrips annulatus KaáRyy. — IX. Dalmáczia.
Ozyihrips ericae HAL. (parviceps UzEL) — Közelebbi termőhelye is--
meretlen.
II. alrend: Tubulifera Hac.
1. család: Phloeothripidae UZzrc.
Megalothrips. niger Scnmurz. — VI. Herkulesfürdő.
Megathrips lativentris HEnaG. (longispina Rmur., tibialis REur.) — L.
Budapest ; II. Simontornya ; ÍV. Torna.
Cryptothrips-icarus var. pallipes Uzel. — IX. Dalmáczia.
— — denttpes Rexur. — I. Kecskemét.
Trichothrips pedicularia Hac. (flavipes Han.) — IV. Bártfa.
Anthemothrips Reuteri KaRgsxy. — VIII. Carlopago.
ÁAnthothrips statices HAL. (armata Lisp.) — Mindenütt közönséges.
— — aculeata F. (frumentartus BEL., albipennis BURM., pallicornis REUT.)
—- I. Budapest; V. Csík-Szt.-Domokos; IX. Dalmáczia..
— — dalmatica Scumurz. — IX. Dalmáczia.
Hoplothvips bidens Bags. — Közelebbi termőhelye ismeretlen.
Zygothrips minuta UzEL. — Nálunk való előfordulása kétes.
— — crassipes JABL. — II. Badacsony (JABLoNowszKI 2.)
Fhlocothrips parvipennis REur. — IV. Nagy-Mihály.
— brunnea JoRp. — VII. Stalak.
— — cortacea HAL. ( Ulmi HEEG., similima REvr.) — III. Lucskai.
— — bicolor HErG. — I. Farkasd; II. Simontornya; IV. Varannó.
— amulicormis HAL. (Halidayi KoL.) — I. Mezőtúr, Bánhegyes.
Haplolthrips minor KaRgxy. — VIII. Carlopago. I
Acanthothrips nodicornis REur. (Ulmi BuRwm., cortacea BURM., corticis
Am.) — IV. Beregszász ; V. Tasnád, Görgény-Szt.-Imre..
IV. rend: Neuroptera Erich.!
I. alrend : Platyptera Sumirn, Bass — Planipennia Picr. LATR.
: ( Megaloptera BuRum. (part.), Stegoptera Duwm.)
1. család : Sialidae Bugum. (Platyptera öwmirn, BANKS.)
Szalis lutaria L. (flavilatera L., nigya LATR.) — I. Budapest, Csepel,
Nagyvárad, Tenke, Bihar-hegység ; II. Pécs, Simontornya,
Visegrád, Pápa, Szombathely ; III. Trencsén ; IV. Csány;
1 A Neuropterák rendjébe tartozó csoportokat iparkodtam lehetőleg
származástani rokonságuk szerint és geologiai megjelenésük sorrendjében
tárgyalni. Ezeket figyelembe véve a legősibb csoportnak a Sialidákat kell
Kőrösmező; V. Tasnád, Peér, Nagyszeben, Nagyenyed.
Igenpataka, Torda; X. Ilidze.
Sialis fuliginosa P. — VI. Gerebencz. Ritka.
2. család: Mantispidae WEsTrw.
Mantispa perla Pauc. — VIII. Zengg. Nagyon ritka.
— styriacua Popa (pagana BR.) — I. Budapest ; II. Pilismarót.
9. család: Raphididae BuRm., WEELE.
Raphidia notata W. (media BuRwm., BR., ophiopsis Cr., megacephala 57.,.
Hdc., angustata Rarz.) — I. Budapest; III. Turcsek, Sza-
loncza; V. Detonáta, Retvezát, Nagyenyed; VI. Mehádia ;
X. Metalka. ;
— major BukRm. (mnotata BunRwm., laticeps WALLGR., media GIRARD,
notata ScHwn.) — I. Budapest; II. Pilismarót; III. Tren-
csén, Szaloncza; .V. Nagyenyed; VI. Mebádia; VIN
Diakovár; X. Metalka.
— — opkiopsis L. (xanthostigma Zerr.) — I. Csepel, Agárd, Peszér,
Debreczen; II. Simontornya, Pilsmarót, Tapolcza, Pápa,
Keszthely, Dénesfa; III. Mosócz, Trencsén, Szaloneza :
IV. Worró, Ungvár; V. Mezőzáh, Havasgyógy, Balán-
bánya, Nagyenyed, $Szent-Erzsébet; VI. FBerenczfalva,
Ulma ; VII.. Diakovár, Karszt, Brusane; X. Sarajevo.
— — ophiopsis var. flavilabris Cosra. — I. Budapest; II. Simon-
tekinteni, mert ezeknek ősei, a triasbeli Chaulioditidák a Megasecopterák,
ama szerfölött változatos és érdekes karbonbeli rovarok felé közelednek
melyekből a velök ma is feltünően megegyező Ephemeridák eredtek,
A. Sialidákhoz sorakoznak még a Raphididák, mig a Mantispidák eredetét
inkább a Prohemerobidákban kell keresnünk. Ugyanitt gyökereznek a
Hemerobidák is, élükön a Dilaridákkal, melyek legnagyobb valószínűség
szerint a liasbeli Prohemerobidákból fejlődtek. Hz utóbbiak is a Chauliodi-
tidákkal állnak összefüggésben. A Prehemerobidae és Hemerobidaec családok
között az Osmylidák állanak, ama ősrégi átmeneti csoport maradványai,
melyből a mai Chrysopák családja alakult ki. A Myrmeleonidák családja
ezeknél okvetlenül fiatalabb, mert legelső nyomai csak a felső jurában
(malm) jelennek meg. A Myrmeleonidáknál későbbi megjelenésű az Asca-
laphidák csoportja, mig a Neuropteridákat a malmbeli Kalligrammatidákból
kell levezetni. A Panorpák csak a Liasban tünnek fel legelőször, tehát ké-
sőbb mint a többi Neuropterák, de mindazáltal egy ősi csoport származéká-
nak kell tekinteni, mely a Megasecopteráktól nem állhatott távol. A Neuro-
pteroidák utolsó rendje, a Trichopterák jóval fiatalabbak ezeknél s való-
színűleg a Panorpákból sarjadzottak ki. I
- törnya ; IV. Szolesva; V. Detonáta; VI. Mehádia : VIE
SET uzine ; JE ls ;
, baetica BR., MEYER—DÜRR.) —
SE ln Isaszeg, Csepél II. Pilismarót; III. Kis-.
TEZTESESERTEKÉS Koritnicza: IV. Homonna-Jeszenő, Márama-
SELOSS EV. Szent-Erzsébet, Havasgyógy : VI. Oravicza, Me-
d hádia : SVEEG Eüazíne- :, VILE Novi, Buccari : XX... Eroglav.
. xamthostigma ÖCHÚMM. (londinensis ST. affinis ST.. Schummeli
3 Gik., confims SrT.. chalybocephala Rarz.. . cognata P.) — I.
. Budapest; II. Simontornya; III. Trencsén : IV. Bártfa :
§ . V. Tusnád, Miriszló. ; i
. cognata RB. (xanthostigma Scnx., colubroides Cosra.) — II. Pi-
si lismarót, Dobogókő. Ritka.
. adamana AzB. — VI. Mehádia. Ritka.
E Ralzeburgi BR. — III. DziEpziELEwicz szerint előfordul a Tát-
. — — rában (Dzizpziztewicz 1, p. 32.)
. crassicornis Scnumum. — III. Szaloncza: V. V
. — szoros. Nagyon ritka.
e alrend : Megaloptera BURw.
— Mecaptera k Megaloptera.)
2. család: Dilaridae Nav.
EK Mela s enlitárton VI: BPalies:
epa opteryz phalaenoides L. SZG Rézbánya. Nagy-Verőcze: II.
" " " Pápa, Sopron; III. Akna-Szlatina, Trencsén; béva; V.
. Kolozsvár, Zilah. Magura, Déva, Nagyeny ed, Topánfalva.
€ Vulkán. :
algida ERkicn. (Hemerobius Kollari Gözsy.) — II. Szaloncza.
Tátrafüred. Ritka. ; t
110
Micromus aphidivorus SCHRK. .(villosus BR.) — I. Budapest, Nagyvá-
rad, Pestere, Szentes; II. Nezsider; II. Türcsek; IV.
Tokaj, Varannó ; V. Szent-Gothárd, Tasnád, Zilah, Bálvá-
nyos-hegy, Nagyenyed ; VII. Vrdnik.
— — vartegatus FABR. — Az egész országban közönséges.
— paganus Vin. — III. Tátra; ÍV. Bártfa; V. Görgény, Vörös-
toronyi szoros; VI. Mehádia; VII. Raducs; X. Trebevic;
Mokró, Metalka.
Sympherobius elegans ör. (pygmaeus BR., marginellus Mus. Berol.) —
I. Budapest, Apaj, Kecskemét, Kalocsa, Derekegyháza ;
IC Simontormyia: TIT Szaloneza; IV. Széphalom:; WV:
Oláh.Lapád, Déva, Szász-Hermány, Vulkán; VI. Orsova,
Deliblát; VIII. Novi; Xx. Domanovic.
— — siriatellus Kp. — I. Pálmatér ; II. Simontornya ; III. Szaloncza :
V. Keresztényhavas, Vöröstoronyi szoros (IKLAPÁLEK 5,
1055)
Hemerobius (Mucropalpus RB.) mitidulus FW. (ochraceus Wexsm.) — III.
um, Szaloncza, Trencsén. Lucsivna; V. Voöröstorony :
— X. Rogatica, Sarajevo, Pale. ;
— — micans OLrv. — Szórványosan az egész országban előfordul.
— — micans var. fuscinervis Scns. — I. Tiszaborkút. Ritka.
A hum TC. (nenvosus on, paganus Sr.) — Az egész országban
mindenütt előfordul.
— — lutescens Sr. — I. Rézbánya; V. Bálványos-hegy, Szeben-folyó.
— — lünbatus Wesm. (stirigosus ZeErr.) — III. Trencsén.
— pini Sr. — II. Simontornya ; III. Magas-Tátra, Felső-Szernye 7
VE Retyezat, S hrebimjes ;
— — atrifrons Mc L. — III. Csorba-tó, Trencsén, Magas-Tátra.
— — marginatus ST. (flexuosus Ha.) — I. Rézbánya ; IV. Máramaros :.
V. Predeál, Bucsecs, Bálványos-hegy, Keresztényhavas :
VI. Mehádia.
— — ( Bortomyia Sr.) subnebulosus Sr. — II. Zírez: III. Szaloncza :
ÍV. Nagymihály ; V. Vulkán.
— — nervosus F. — I. Budapest, Csepel; III. Szaloncza, Trencsén,
Vághidas, Csorba-tó; V. Tihucza, Vulkán, Bálványos-
hegy; XX: Trebevic.
— — concinmus F., Sr. (eylindripes BR., tutescens BR.) — I. Budapest :
III. Deményfalva, Tátra; IV. Máramaros ; V. Kétyezát.
— — imconspicuus Mc L. — X. Poljana. Ritka.
— limbatellus ZErr. (punctatus Gözsv, flexruosus Ia.) — V. Predeál,
szurduk ; X. Trebevic.
— stigma Sr. (phaleratus Horrua.) — III. Csorba-tó ; LX. Spalato..
Lesina. Ritka.
vat pi ó Jé des ká 7 sádák ) AAEÜÁSÓ Ex aa ét
das éa ád Aaa VÉR EKE ást
g ;
Hemerobius pellucidus Wanx. — II. Keszthely; VI. Moldova.
.— — guadrifasciatus Kip. — V. Predeál. Ritka.
— — orotypus WaALLGR. — I. Csepel: V. Predeál.
Megalomus hirtus L., BR. (tortricoides RB.) — I. Budapest. Rézbánya
; II. Kőszeg; IIL Rozsnyó, Trencsén; V. Zilah, Vörös-
Tt torony, Retyezát, Torja, Tusnád, Alsó-Szolcsva, Toroczkó,
Nagyenyed, Verespatak, Vöröstoronyi szoros: VI. Me-
hádia, Szoronyesd; VII. Brusane, -Sveto Brdo; VIII.
Crkvenice, Buccari.
— — pyrülotdes Re. — III. Tátra-Széplak. Ritka.
5. család: Osmylidae Re.
Osmylus fulvicephalus Scorp. (maculatus F., chrysops BR.) — I. Buda-
pest, Nagymaros, Belényes, Rézbánya: III. Borosznó,
Turcsek, Trencsén : IV. Bártfa; V. Görgény, Nagyszeben,
Szurul-havas, Vöröstorony ; VI. Szászka, Oravicza. Me-
hádia: VIL Brusane.
6. család: Chrysopidae HG., Mc L.
Hypochrysa nobilis Scnwx., HEYxp. (elegans Bugm.!) — I. Budapest, Rá-
kos, Nagy-Maros; II. Visegrád; V. Mehádia; X. Ivan-
planina.
Nothochrysa italica Kossi (grandis Bugum.) — II. Simontornya ; VIII.
Fiume. Portoré, Novi.
— — fulviceps Sr. — III. Szaloncza, Trencsén. Ritka.
3 — — capitata F. — Szaloncza. Ritka.
— Chrysopa (Aeolops Bine.) pallida ScHxs. — II. Sopron; IV. Bártfa; X.
Ilidze. Ritka.
— — vitlata WEsu. (integra Ha.) — I. Bihari hegység; V. Bucsecs,
Vulkán, Keresztényhavas. Predeál. — Nagy on ritka.
- flava Scor. (viltata ScHx.) — Az egész országban előfordul.
— — seplempunctata WEsm. (pallens HG., angustitpennis ST.) — Min-
denütt közönséges.
— — septempunctata var. Pazsiczkyi PowxcR. — III. Trencsén (Pox-
GRÁGZ 2, p. 194.)
— — seplempunctiala var. 5-maculata ScHx. — Mindenütt gyakori.
— — septempunctata var. 4-punctata Scuwxs. — Mindenütt gyakori.
— — septempunctata var. occipitalis PoxGg. — (PowxGgácz 2, p. 193.)
— — aspersa WEsxm. (coerulea BR. prasina Bugxwm.?) — I. Budapest.
Debreczen; II. Zircz; III. Szliács, Trencsén, Kozsnyó;
. Szaloncza : V. Pele-Szarvad, Nagyenyed, Barcza-Rozsnyó"
Szeben-folyó, Bálványos-hegy : VI. Mehádia.
— — aspersa var. punctata auct.
142
Ohrysopa aspersa var. notata auct.
aspersa war. maculalta auct.
abdominalis BR. (abdomine-punctata BR.) — I. Budapest, Nagy-
maros ; IX. Cursola.
ventralis Cr. — VII. Fruska Gora, Grgurevci.
Zelleri S0HN. — X. Sarájevo.
formosa BR. (Burmeistleri ScHN.) — Szórványosan az egész
országban található.
phyllochroma WEsm. (abbreviata Sr., pustlla BnR., tenella BR.) —
TI. Budapest, Csepel, Kecskemét, Dabas, Makkos; IL.
Keszthely ; III. Murány, Trencsén; V. Mezőzáh, Dicső-
szentmárton, Bálványos-hegy; VI. Gerebencz; X. Sarajevo.
abbreviata Cr. (immaculata Sr.) — I. Budapest, Nagyvárad,
Debreczen, Kecskemét ; II. Zala-Tapolcza:; III. Trencsén,
Rozsnyó; IV. Kőrösmező ; V: Déva; VI. Mehádia ; VITT.
Zen99.
hungarica Kip. — I. Budapest (Farkas-völgy) (IKLAPÁLEK 6, p.
440.) Ritka.
perla L. (camcellata Wesum., maculata Sr., reticulata BURM.) —
-. Az egész országban előfordul.
perla var. nigrodorsalis PoNxGR. — Ritkább.
Walkeri Mc L. — I. Debreczen; II. Simontornya ; VI. Orsova,
Mehádia, Uhma:; VII. Vrdnik. Ritka.
vulgaris Scuw. (perla F., affinis $r., carnea BvANs, primaverig
BnR., incarnata KoLL., bisertaila S0HUMM.) — Az egész OT-
szágban előfordul. 5
vulgaris var. carnea TVvANS.
vulgaris var. minor" PONGR.
vulgaris var. notata PONGR.
vulgaris var. fulviceps PONGR.
Pillichi PosxGR. (rufostigma Powxcg.) — II. Simontornya. Ritka.
(PonGRácz. 3, p. 185.)
alba 1. (ciliata Wesm.) — I. Budapest; V. Vöröstoronyi szo-
"ros, Petrozsény, Bucsecs, Keresztényhavas, Predeál; VILI.
Sveto Brdo, Novi, Zengg. Ritka.
tenella ScHwn. — II. Visegrád ; V. Lotriora-völgy.
migricostata BR. (migrovenosa PONGR:, Heydemi Scnwn.) — VIIL
Nov. Hé
microcephala BR. — I. Budapest; V. Petrozsény; VIII. Novi.
gyracilis Hnyp. (stenoptila ScHw., tricolor BgR.) — III. Szaloncza.
clathrata Scnw. — VIII. Novi.
flavifrons BR. (viridana Scnw.) — V. Nagyenyed.
lamproptera. Srmis. — IX. Castelnuovo.
ÉNIE E ak üszági (Löw).
eryz tineiformis Cr. (lactea WeEsx., " haematina HAnwo.) — I.
. — Debreczen, Makó ; II. Szegszárd, Pilismarót, Simontornya ;
. III. Kis-Tapolcsány, Trencsén; IV. Szomotor, S.-A.-Újhely ;
. "V. Szász-Hermány ; Bálványos-hegy ; VI. Mehádia, EE
j . SZOTOS.
— tornya; VITT. CSE emit, Búdbar
seg család: Best eosidas Sr. (Glaphyropteridae BR.)
alpares libelluloides L. — VIII. Zengg, Novi, Crkvenice.
haclisis occitanica Vin. — I. Örkény, Csepel, Csömör, Monor,
Dabas, Kecskemét, Peszér, Egreskáta; II. Keszthely,
Gyenesdiás ; III. Trencsén; VI. Deliblát.
tealeg tetragrammicus F. — I. Budapest (Hüvösvölgy), Peszér,
— Isaszeg, Monor, Csepel, Dabas; III. Trencsén: VI. Me-
hádia. Gerebencz, Ulma; VII. Plitvice, Vrdnik : VIII.
. Fiume, Cr -enice, Novi, Zengg.
I. Budapest, Nagymaros; II. Kőszeg ;
-EV. jeles a. jé ee Ritka.
is flavic. ; bisignatus RB.) — I.
. Budapest, Csepel, Isaszeg, Csömör, Dabas, Kalocsa, Deb-
. reczen, Gyón, Mártonkáta; II. Zala-Tapolcza; V. Nagy-
. — enyed; VI. Deliblát; IX. Dalmáczia, Almissa.
is plumbeus OLuiv. (pallidipennis RB.) — I. Budapest, Isaszeg,
. Csepel, Csömör, Dabas, Kalocsa, Debreczen; II. Siófok ;
.— — V. Ó-Sebeshely; VI. Gerebencz, Palics : IX. Lesina.
-aelurus punciulatus SrEv. (tineatus FISCH.) — Ti Budapest, -Cse-
. pel, Peszér, Mártonkáta, Izsák, Horgos; II. Siófok; Ó-
15 E ébe: VI. Ulma, Deliblát, Gerebencz.
. trigrammus PALL. (picius BoEB.) — Az egész országban elő-
— :. fordul. Eza
eleon formicarius L. (innotatus RB., formicalyny Bugum.) — I. Buda-
. — pest, Farkasd, Gödöllő, Debreczen, Hortobágy, Horgos,
Nagymaros; II. Visegrád; III. Trencsén ; V. Kolozsvár,
. Tusnád. I j :
IS 2 ű j b Szeged, Budapest
Gödöllő, Monor, Peszér. Debreczen, Horgos; I. Pécs,
144
Simontornya; III. Trencsén; IV. Forró; V. Kolozsvár,
Déva.
Myrmeleon Erberi Br. (inconspicuus RB.) — I. Budapest. Kecskemét,
Csepel, Gödöllő ; II. Visegrád, Keszthely ; IV. Szomotor ;
VM: Déva:
— — Jlocsáryi PoxGR. — VIII. Novi. Ritka.
— pictius LarR. — IX. Dalmáczia (STEIN).
— — embecillum Sreix. — IX. Dalmáczia.
— — elongatum Ouniv. — IX. Dalmáczia.
Macronemurus irroralus OLnrv. — IX. Makarska, Zelenika.
— — appendiculatus LarR. — IX. Salona, Teodo; X. Mostar.
9. család: Ascalaphidae Re, NEwu.
Theleprociophylla barbara L.. (Ascalaphus australis F.) — VIII. Zengg.
Ascalaphus kolyvanensis LAxm. — VIII. Crkvenice, Buccari, Zengg;
Novi
— — macarontus Scop. (hungaricus KB., oculatus BRULL , inlermedius
MÉN., longicormis BuRxwm., barbarus F.) — I. Budapest,
Nagymaros ; II. Pécs, Csolnok, Kőszeg ; V. Peér, Kolozs-
" vár, Kis-Ludas, Nagyenyed, Puj, Brassó, Tusnád, Magura.
— — — var. pupillatus RB. — HAGEx szerint hazánkban is elő-
fordul (HAGEN 2.)
— — — var. rhomboideus Scns. — HaAGEw szerint hazánkban is
előfordul. (HaGew 2.)
— lacieus BRuLnL. (ottomanus GeERm.) — IX. Spalato, Almissa,
Cattaro. :
III. alrend: Mecoptera Pack.
(Phacoptera Dz., Panorpidae KRB.. Rhynchognatha auct.)
1. család: Boreidae auct.
Boreus Westwoodi Ha. — IV. S.-A.-Újhely, Sárospatak, Torna: X.
Ivan-planina.
2. család: Panorpidae Re.
fPanorpa alpina RB. (variabilis BR.) — Hegyvidékeken mindenütt kö-
zönséges.
— — commumis L. — Mindenütt közönséges.
— — communis ab. vulgaris Imn. (diffimis Mc L.) — I. Nagyvárad,
Debreczen, Csaba ; II. Simontornya, Visegrád, Keszthely,
Pápa; III. Trencsén, Tátraháza: IV. Varannó, Trebusa,
úzetákelttsnk ittlt szk án ász adsaták
115
Homonna, Szobráncz: V. Retyezát, Görgény, Keresztény-
havas; VI. Mehádia; VII. Eszék, Brusane."
— — germamica L. (montana BR) — I. Budapest, Kovácspatak, Szol-
nok, Borosjenő; II. Zirez, Simontornya, Visegrád: III.
Tátra, Turcsek, Trencsén, Koritnyicza, Lucski, Borosznó,
Csorba-tó; V. Bálványos-hegy, Keresztényhavas, Vörös-
toronyi szoros, Igenpataka, Alsó-Orbó, Retyezát, Vicze,
Déva, Mezőkapus; VI. Ozora, Mehádia; VII. Vinkovce,
Velebit: X. Metalka.
— — gibberosa Mc L. (rufosttgma BR.) — BRaAvER szerint hazánkban
is előfordul.
— cognata KB. (germanica BR.) — II. Simontornya ; . III. Putnok,
R -Murány ; V. Szováta; VIII. Crkvenice.
— — hywbrida Mc L (gibberosa BR.) — III. Gombaszög; V. Predeál,
Bucsecs, Görgény, Tusnád, Szent-IErzsébet, Nagyszeben.
— — clavigera Kip. — X. Herczegovina (KLAPÁLEK 9, p. 166.)
— — pura Kep. — V. Bucsecs (KLAPÁLEK 8, p. 1.)
3. család: Bittacidae auct.
Billacus tipularius F. (italicus Knuc.)! — I. Budapest, Csepel; II.
Kőszeg, Simontornya ; V. Hátszeg, Retyezát; VI. Resicza,
Moldova, Orsova, Mehádia, Gerebencz; VII. Vukovár ;
VIII. Crkvenice.
V. rend: Trichoptera Kirby.?
( Agnathes Dum., Plicipennia LArTR., Lophiacera BicB., Elingula KRETz.,
Synistata FABR., Neuroptera, L.)
I. alrend: Isopalpia KotL. :
( Aeguipalpia auct.)
1. család: Rhyacophilidae ST.
Rhyacophila Mocsáryi Krp. — V. Görgény, Búcsecs, Retyezát (KLa-
PÁLEK 6, p. 437.) 3
— — mubila ZErr. (paupera Ha.) — I. Rézhegység; III. Mosócz,
Borosznó, Trencsén.
1 Bittacus Hagem BR.-al azonosnak tartom.
? A Trichopterákat Mac LaácHLaws rendszerét mellőzve, az újabban
használatos KLAPÁLEK— ULMER-rendszer szerint tárgyalom. Az utóbbi kutatá-
sok óta 224-re emelkedett a fajok száma, a mi igen tekintélyes szám, ha
vesszük, hogy Németországból 250, a Schweizból 253, Angliából 174, Hol-
landiából 116 s Dániából csak 181 faj ismeretes.
146
Rhyacophila septentrionis Mc LL. (ferruginea Scop.) — III. Poprád,
Magas-Tátra; V. Bucsecs, Ketyezát.
— polomca Mc L. — V. Ketyezát, Vulkán.
— — fasciata HG. — X. Pale, Stambulcic.
— flava Kip. — IV. Máramaros (KLAPÁLEK 6, p. 437.)
— — vulgaris P. (venusta P.) — I. Monor; III. Poprád.
— tristis P. (wmnbrosa BR.) — I. Bihar-hegység: III. Turcsek,
: Csorba-tó; IV. Tiszaborkút; V. Radnai havasok, Vul-
: kán; VI. Mehádia. 5
—- hirticornis Mc L. — VII. Brusane; X. Vucjaluka.
— — laevis P. (obfuscata P.) — I. Rézbánya; VI. Korniaréva.
— glareosa Mc L. — IV. Keleti Kárpátok.
S Pascoei Me e. XI. Jablanica.
— — torrenttum P. — III. Trencsén; V. Bucsecs, Vulkán; X. Ivan-
planina.
— — philopotamoides Mc L. — IV. Kőrösmező; V. Bálványos-hegy.
— - Meyeri Mc G. — V. Déva; X. Sarajevo.
— " Meyeri var. furciféra Kip. — V. Bálványos-hegy (KLAPÁLEK
dosz ás]
— — funcata Dz. — III. Csernahora (DziEpzreLewicz 5, p. 107.)
Glossosoma Boltoni Cr. (fimbriata BR.) — III. Borosznó, Trencsén ;
V. Radnai havasok, Keresztényhavas.
— " wernale P. — III. Lücski, Trencsén; V. Predeál, Vulkán.
— — discophorum Kip. — X. Stolac (KLAPÁLEK 9, p. 165.)
[Mystrophora intermedia Kip. — IV. Kőrösmező ; V. Görgény.
Agapetus delicatulus Mc 1. — III. Barlangliget, Bellus; V. Gyergyó-
remete, Nagyenyed.
— " laniger P. (pactus Mc L.) — V. Gyergyóremete ; X. Ilidze.
— — fuscipes Cr. (ochripes Cr., funereus Cr., lanatus HG.) — III. Lucski.
Synagapeltus ater Kip. — V. Bucsecs, Retyezát, Vöröstoronyi SZOros
(KLAPÁLEK 8, p. 255, p. 1)
2.. család: Hydroptilidae 57.
Hydroptila forcipata Mc. L. — III. Vághidas.
— — ]JIc Lachlani KEP. — I. Budapest. Ritka.
— — occulta Bar. — I. Budapest; VII. Bunica.
— — sparsa Scurp. — X. Mostar.
AMlotrichia pallicormis Bar. — X. Gorazda.
TIthyirichia lamellaris Bar. — I. Budapest. ,
Oxyethira falcata Mogmr. — I. Budapest; III. Vághidas; X. Mostar.
Staetobia Eatoniella Mc. L. — V. Vöröstoronyi szoros; X. Sarajevo.
Orthotrichia Tetensit K. — III. Trencsén.
Egs tó. eséns JAVA Közösnezők V. reza
LEKEN Dow. (tgrinus Ba) 1 Rezőán aa IV. Kőrösmező;
VI SES; Korniaréva ; VEL Brusane.
— toronyi SZOTOS, EuGarasi te zut AE én ét s TE:
. Brusane.
Doloptálus pullus Mc L. — III. Tátra. 8
jVorm ldia triángulifera Mc L. — I. Rézbánya ; III. Trencsén, Árva-
je " " váralja; V. Vöröstoronyi szoros; VI. Korniaréva, Sze-.
. menik, Mehádia, Báziás; VII. Dukiac Brusane.
occipitalis P. (Plilopotamus iaghentis BR.) — V. Vöröstoronyi
§ , SZOTOS. ú
4. család: Polyceníropidae ULMm.
— I. Budapest, Csepel; II. Bodajk,
tnén ás Mohács: III. A ZEMESEI - VI. Ribis, Mehádia,
MRS Báziásh- VII Dálja:
lectr cnemia. conspersa Cr. — HI. Hági; V. Retyezát.
inna Kip. — "VI Korniaréva (KLAPÁLEK 9. .-p. 436.)
. flavomaculatus P. (subpunctatus Sr.) — I. Budapest, Bánlaka;
—. —— III Trencsén, Lucski, Csorba-tó, Koritnyicza ; VI. Mehádia.
DEL GT KERÉSETZN trrorata BR) — IE Pápa; V.
; SZSZÁREE A tó.
. Cyrn s emma utas Cr. S III. Ténéséd v II. vet
. Ecnomus tenellus BB 1. Újpest ; II. Keszthely ; III. Vághidas ; VI.
SEBE TB EKET VI Dálja. ;
5. család: Psychomyidae KoL.
zdentata Ér. e — I. Kebesd. ; ; ts
ű . pallidula Mc L. — X. Sarajevo,
ES Bisírik-. ;
— — Roslocki Mc L. — V. Vöröstoronyi szoros, Keresztényhavas ; .
— — Bistrik, Sarajevo. ; i
ke JEZYZN Me GE X Mostar:
E dives P. (Schmidtii Mc L.) — VILI Füzine.
148
— — umicolor P. — III. Bellus ; X. Sarajevo. :
Lype phaeopa Sr. — I. Budapest, Kebesd; II. Pápa; III. Árvavár-
alja; VI. Krassova; X. Sarajevo.
— — reducta HG. — V. Retyezát.
Metalype fragilis 5. — X. Kogatica, Sarajevo, Iidze.
Psychomia pusilla F. (annulicornis BR.) — I. Nagyvárad; V. Hátszeg,
Vöröstoronyi szoros; VI. Krassova, Mehádia, Kazán;
VII. Pakrác:; VIII. Buecari.
6. család: Hydropsychidae Cr.
Hydropsyche pellucidula Cr. (versicolor BR., variabilis 8., atomaria RB.,
hibermica Cr.) — I. Budapest ; II. Kis-Pöse, Simontornya ;
III. Trencsén, Borosznó, Szaloneza; ÍV. Újbányz szeva
Szováta, Nagyenyed; VI. Mehádia; VII. Plitvice.
— — angusttpennis Cr. — I. Budapest; II. Simontornya; III. Bo-
rosznó, Szaloncza, Újbánya, Mosóez; V. Nagyenyed.
— — ornatula Mc L.. (alomaria Hic.) — I. Budapest; III. Trencsén.
— — saxomica Mc L. — II. Pápa, Simontornya; VII. Raduc.
— — gultala P. (Danubti BR., contubernalis Mc L.) — Az egész or-
j szágban mindenütt közönséges.
— instabílis Cr. (cinerea P.) — II. Simontornya; III. Trencsén,
Újbánya; V. Székelyudvarhely.
—. nervosa Kip. -- I. Budapest; III. Trencsén; IV. Újbánya ;
VIT Buzme ((KLAPÁLEK ( p. 8)
— — lepida P. (angustata P., albipunctatu Mc L.) — III. Ujbánya,,
Felső-Szernye; V. Tusnád; X. Krupac.
ZF — moslarvensis KEP. — X. Mostar.
Diplecirona atra Mc L — X. Krupac.
7. család: Molannidae W ALELGR.
Molanna angustata Cr. — Előfordulása hazánkban valószínű.
Molanmmodes Zellerit Mc L. — III. Csorba-tó.
Beraea pullata Cr. (Nais aterrima BR.) — I. Budapest; III. Turcsek,
Trencsén, Szaloncza, Rozsnyó ; V. Görgény, Predeál.
— maurus Cr. — Retyezát.
— — articularis P. (pygmaea Sr.) — III. Szaloncza; V. Keresztényhavas,
tetyezát; VI. Mehádia, Gerebencz; VII. Gospic.haduc.
Beraeodes minuta L. — III. Szaloncza.
8. család: Leptoceridae LEACE
Leptocerus nigrovenosus RErz. ( Mystacides venosa BR.) — III. Mosócz ;
VI. Ulma.
S fülsüs KRs. — I. Budapest, Izsák, Csép; V. Szent-Gothárd.
- riparius ArB. — III. Trencsén
— — semilis BcRu. (fulvus Mc L.) — I. Budapest
— — amnulicornis Sr. — I. Budapest; V. Nagyenyed; VI. Deliblát.. 6
— — alerrimus Sr. (tineoides BR.) — I. Budapest; II. Pápa, Simon- ő
; tornya : III. Trencsén, Turcsek. ;
- cinereus Cr. (seminiger Sr.) — I. Budapest, Gyón; III. Tren-
csén; V. Gyergyóremete.
: eptocerus albifrons L.. (interruptus Sam.) — I. Csepel, Nagyvárad, Szol--
nok, Kebesd; II. Visegrád; III. Facskó, Bellus; IV.
-5Sznai V. TÉTÉSL
- . commutatus Mc L. — II. Visegrád ; III. Borosznó, Trencsén.
aureus P. — V. Vöröstoronyi szoros.
— — bilineatus L. (Mystacides bifasciata BR.) — I. Peszér: III. Ko- s
s ritnyicza; V. Petrozsény. ki
HR dissimilis Sr. (aureus Kon) — I Nagymaros, Budapest; II. 8
Zs SEB 2
A ET. TES ERE Trdsrahú mess TVE tá V. ő
rebencz. j
— — azurea L. (migra P.) — III. Szaloncza, Verebély ; IV. Szinna ;
édi . V. Gyergyóremete.
— — longicornis L. (guadrifasciata F.) — I. Budapest, Peszér; III.
Sat Fenyőfő ; V. Mezőzáh; VII. Dálja.
B reducta Mc e —- III. ESZ NGSÉL X. Iidze.
B sv Brent tlolhárá. Nag Kényed Gyereyősémele
. bisolor Cr. SRL fusca BR.) — IILV ághidas..
pel, tegskenél: ÉRT Tsz ÉV: STlornot a: ME Bana
."- — Deliblát; VII. Detérvarád, Dálja.
. notata Re. (lacustris Kor.) — III. Vághidas.
furva RB. (Setodes intaminata Mc L.) — I. Budapest; V. Rea.
. lacustris P. — I. Budapest.
tripunctata F. (Setodes punctatella Re.) — I. Budapest ; III. Tren--
fős ésén: VE Balmeéz.
todes tineiformis Cr. — III. Vághidas; V. Mezőzáh; VII. Dálja.
- punctata F. (hiera Kor.) — I. Budapest, Káposztásmegyer ;-
— —— II. Mohács, Szob; MI. Trencsén; V. Radnai havasok ;.
VI. Deliblát, UIma, Kazán, Gerebencz.
. viridis FovukcR. (punctata RB.) — I. Isaszeg; V. Apahida ; VI..
Deliblát:; IX. Dalmáczia.
— — hungarica ULw. — VI. Mehádia (ULwmER 1.)
9. család: Odontoceridae W ALLGR.
Odontocerum albicorne Scop. (griseum LEacn.) — III. Trenésén, Tátra.
Borosznó, Koritnyicza, Prasiva; V..Retyezát; X. Iidze,
Dervent, Sarajevo, Vrelo Bosna.
II. airend: Heteropalpia Kot.
(Inaeguipalpia auct.)
1. család : Phryganeidae WEsTw., BURM.
Neuronia (Holostomis HG.) ruficrus 5cop. — III. Poprád. Trencsén,
Csorba; IV. Máramaros, Kőrösmező; V. Retyezát; X.
Darajevo, Iidze. ő
reticulata L. — I. Péczel: II. Pilismarót; V. Torda; VI. Ge-
rebencz. : ;
clathrata Kor. — II. Pápa. — Ritka.
Phryganea grandis (L. uncinata SCHRK) — I. Budapest, Haraszti ; II.
sSimontornya, Keszthely, Kalocsa; Siófok, Fonyód, Zala-
Tapolcza, Szombathely; PE Trencsén; V. Mezőzáh, Szent-
Gothárd. 3 ; É
grandis var. meridionalis Krp. — X. Bosznia.
síriata L. (bipunctata Rerz., Beckwiihii Sr.) — I. Budapest ; IL.
Keszthely; IE. Csorba-tó, Trencsén; V. Torja; VIT
Vlasko Polje.
variá F. (variegata FovRcR., annularis OLrv.) — I. Budapest.
Csepel, Gyón, Szada, Mártonkáta; II. Siófok, Fonyód,
Pápa; Pécs s1H- CG sorba- tó; V. Tusnád, Szent-Gothárd.
obsoleia HG. — III. Csorba-tó, Trencsén.
minor Cr. (mixta Bugm.) — I. Budapest, Római Turdóő-:; V-:
Szász-Hermány.
.Agrypuia pagetana Cr. — I. Budapest, Csepel, Hadház ; TT Trencsén: E
591
2: család: Limnophilidae KoL.
Colpotaulius incisus Cr. — I. Budapest ; II. Kenese, Szántód.
"Grammotaulius nitidus MüÜLCc. (lineola ScHRK.) — I. Budapest, Csepel,
093 a
Kecskemét, Debreczen, Szolnok ; II. Kúp. Kőszeg, Pécs :
III. Parád, Trencsén; V. Tasnád-Szántó, Szent-Gothárd ;
VIT PakTrácz:
atomarius F. (irrorata ZErr.) — I. Budapest, Kecskemét, Nagy-
várad, Rév; II. Balatonfüred, Pápa. Zircz, Szegszárd,
Simontornya ; IV. S.-A.-Újhely, Párnó, Komjáti, Ungvár,
Bártfa, Jurko-Volya; V. Vulkán, Peér, Pele-Szarvad,
Mezőzáh: X. Prenj planina.
Gilypholaelüus pellucidus KRerz. — I. Budapest; II. Simontornya ; 1001;
5 Trencsén ; IV. Nagykároly. s;
3 Timmopkilus (Lümnephilus LEacn) rhombicus L. — I. Budapest, Dabas ;: : ezét
88 IT. Pécs, Pápa, Szombathely; III. Mosóez, "Lucsivna, ő
Trencsén, Csorba-tó ; ÍV. Komjáti; V. Gyilkos-tó, Balán-
bánya ; SE Ferenczfalva ; VIII. Crkvenice.
TLimnophilus eges F. (dorsalis Sr.) — Mindenütt közönséges.
: decipiens Kor. (nobilis Mc. L.) -— I. Budapest, Csepel, Kecs-
kemét ; III. Kolbach, Mosócz, Csorba-tó ; IV. Fajna-völgy;
V. Vulkán, Bucsecs, Tasnád, Predeál, Retyezát:; X. Prenj
; planina. SAS
E. stigma Ur. (fulva R8., iűpura RB.) — III. Mosóez, Máriatölgyes,
TEMES TEremesén ; V. Temet
— — ranthodes Mc L. (borealis Be.) — I. Budapest, Csepel. Kisúj-
Be szállás: IV. Nagykároly ; V. Tasnád.
— — — — lumatus Cr. (viiratus BnR., nebulosus Cr., apicalis Cr.) — I. Buda-
288 pest; II. Pécs, Békásmegyer ; .III. Szaloncza, Trencsén ;
i IV. Beregszász, Komjáti; V. Magosmart ; VIII. Crkvenice.
— — vitlatus EF. (flavus Kon.. consobrinus Cr., bipartitus Cr., praeustus
ST., /lavus Kon) — I. Budapest, Csepel, Apaj, Apatin;
IT. Pécs, Szántód, Pápa, Kúp, Zircz 5 III. Poprád, Tren- FÁS
csén, Lucsivna ; IV. S.-A.-Ujhely, Komjáti, Homonna, 514 5
it GÉ ÁGL AE
5 monka, Magura, Máramarossziget: V. Nagyenyed, Tus- 38 új
— nád; X. Trebevic. 7
B ignavús Ha. Me E. (flavescens Ha.) — III. Lucsivna. 3
——— — — affinis Cr. (anastomosis Kon.) — I. Budapest, Csepel, Dömsöd ;
: ; IT. Zirez. Szántód, Berbida; V. Nagyszeben, Ketyezát;
X. Prenj planina.
— auricula Cr. (fenestratá KoL., geminus 57. ) 5 I. Budapest, Nagy
. várad: II. Kenese, Simontornya; III. Trencsén, Kis-
Tapolcsány:; IV. Komjáti, Máramaros ; VI. Gerebenez ;
VII. Jasenak; X. Prenj planina.
.griseus L. — Budapest, Apaj, Hadház, Nagyvárad ; II. Siófok,
Lelle, Kenese, Balatonfüred, Szántód, Pápa, Zircz ; THE
Trencsén, Poprád, Lucski, Koritnyicza, Csorba, Hági,
"Tátraháza; IV. §S.-A.-Újhely, Tokaj, Forró, Varannó,
Máramaros, Beregszász; V. Bucsecs, Vulkán, Tasnád,
ezése Retyezát; VI. Gerebencz.
. bipunctiatus Cr. (tuberculatus BR.) — T. Budapest, Csepel, Nagy-
várad, Borosjenő ; II. Szántód, Lelle ; III. Trencsén, Tur-
csek, Szaloncza; V. Homonna, Bereczki ; V. Magüra.
Brassó, Nagyenyed, Retyezát; VI. Korniaréva, Marilla.
BI egtricatus Mc L. (Desmotaulius hirsutus KoL.) SEMI Élorúyán
— — hirsutus P. — III. Trencsén ; IV. Tállya; V. Nagyenyed.
— — fuscicormis RB. (cingulatus BR., cinyulatus IKOoL., rubricollis
Bukum.) — I. Csepel, Nagyvárad; III. Trencsén, Szalon-
cza ; IV. Tolcsva; Olyka: V. Forda; X. Dervent, Sarajevo:
— — migriceps ZErr. (siriola BR.) — IV. Borosznó ?
— — flavospinosus STEIs. — X. Rujste.
Limnophilus sparsus Cr. (punctatissimus BnR., tenebricus Cr., fuscus 5T.,
flavescens 5r.) — X. Ilidze.
— — marmoratius var. nmobilis Kon. — X. Bosznia, Hereczegovina :
Gacko.
Anabolta soror Mc L. (Stratmophorus fuscus Kon.) — III. Trencsén,
Mosócz. 3
— — laevis ZErr. -- I. Budapest, Csepel, Nógrádverőcze; III. Mo-
sócz, Turóecz ; IV. Jászó.
Phacopteryxz brevipennis Cr. (granulata Kor.) — VII. Pakrac.
Asinarchus cuenosus Ür. — V. Radnai havasok.
Stenophylax alpestris Kor. — V. Görgény; VI. Ferenczfalva.
— — picicormis P. (puberulus Kor.) — IV. Kőrösmező.
— — rotundipennis BR. — III. Mosócz.
— migricornis Picr. — II. Pécs: III. Koritnyicza.
—. slellatus Cr. (pantherimus Kor.) -— IIE Mosóez: IV. 5S.-A.-
Újhely, Máramaros : V. Igenpataka, Runk.
— — latipennis Cr. (dnubolia pantherina BR., radiatus Mc L.) — III.
Tátra, Hági, Trencsén ; IV. Máramaros ; V. Runk, Chirpa.,.
szeben-Jézer, Retyezát.
— — luctuosus Pitt. er Mirr. (Anabolia gigantea BR.) — I. Vaskóh;
III. Trencsén, Borosznó ; IV. Bártfa; V. Görgény, Nagy-
vízvülgy, Nagy-Ilva, Retyezát: VI. Lokve-hegység.
— — millenmi Kip. — III. Tátra; IV. Kőrösmező; V. Retyezát,
Kudzsiri havasok, Keresztényhavas. Vulkán; VI. Ferencz-
falva, Korniaréva, Mehádia (KLAPÁLEK 6, p. 431).
— .- carpathicus Dz. ( Klapáleki PowxG.) — IV. Csernahora, Kőrösmező
( DZIEDZIELEwICcZ 7, p. 5.)
— — spelüncarun Met. LV ársonkolyos; IV. Kőrösmező ; V.
Görgény; VI. Mehádia, Moldova; X. Ilidze.
— . ö0bdee em — 1 lemez 3 UE IZ66sS3 ZENE
7 mitis, Me E. XN. Belo Brdo.
— dubius Sr. — VII. Zágráb.
— pallidus Knep. —- X. Dervent (KLAPÁLEK 7, p. 3.)
— — Winnegúthi Kip. — X. Sarajevo, Pale (KLAPÁLEK 9, p. 161.)
— — infematus Mc L. — X. Jablanica, Jajce, Jezero.
— — migricorms var. elegantulus Krp. — Bosznia.
— — permistus Mc L. (concentricus ZETT.,, Anabolia hieroglyphica BR.)
— 1. Csepel, Igricz, Vársonkolyos; III. Trencsén: IV.
2 Kőrösmező; V. Igenpataka, Verestoronyi szoros: X.
B Hadcici. 5
E: Mesoph ylax impunctatus Mc L. (aspersus MEYER—DüRR.) — I. Monor.
£ Micr opterna testacea GwmEL. (orophila Srers.) — I. Igricz, Fericse:; V.
ú Igenpataka.
FI — nyeterobia Mc L. (pilosa BR.) — I. Igricz; III. Trencsén: VI.
B. . Mehádia ; VII. Buccari : X. Dervent.
Ma Segyak Ne jeszálísíriata E) — LL Terieczs; VI. Mehádia: VII
kő Brusane, Ostrovica, VIlasko-polje.
e
—— — — lateralis ST. — X. Dervent.
. Halesus tesselatus RB. — III. Mosócz, Trencsén; V. Topánfalva.
— — digítalus SCHRK. — V. Nagyszeben, Radnai havasok : X. Bilek.
— Ritka.
— — auricollis P. (migricornis BR.) — I. Budapest. Ritka.
— uncaius BR. — ké Ketyezát.
— nepos Mc L. 7. Paring, Retyezát.
" — ruficollis P. KETTÉ termőhelye ismeretlen.
E ovtytaz zerberus Hi — III. Tátra; V. Retyezát. Nagyon ritka faj.
—— — vernalis Dz. — IV. Csernahora (DzZIEDpzZIELEwIcz 7, p. 3.)
" — — czarnohoricus Dz — IV. Tomnatik ( Dziedzielewicz, T, p. 3.)
. — Caladice tenella Kup. — V. Retyezát (KLAPRÁLEK 6, p. 432.) ;
. Drusus nigrescens MEYER — DüRR. — III. Tarpatak ; ÍV. Kőrösmező.
—— — — discolor RB. (Halesus flavipennis BR.) — I. Bihar-hegység : III.
Poprád. Deményfalva, Koritnyicza, Csorba: V. Retyezát :
VI. Mehádia.
-— . brunmneus Kip. — IÍII. Borosznó, Tátra; IV. Máramaros; V.
" —— Retyezát:; VI. Mehádia, Korniaréva; X. Sarajevo (KLa-
PÁLEK 6, p. 434.) 3
— dtifidus Mc L. — III. Tátraháza: V. Retyezát.
HM. Muelleri Mc L. — VI. Mehádia.
— — bosnicus Kip. — X. Ilidze, Pazaric (KLAPÁLEK Tf, p. 4.)
" — carpathicus Dz.— IV. ESZA bOTz (Dzinozme em: b. p. 206— 209.)
MEGostomis sudeticra Ko. — III. Koritnyicza, Poprád.
— brunnea Krp. — V. Bucsecs, Keresztényhav as.
. Ecclisopteryae mlfülata. P. (dalecartica Kor.) — V. Görgény. Retyezát :
B: X. Sarajevo, Pale.
" — — madida Mc L. — III. Hági, Tátra; V. Vulkán, Retyezát.
. Claclopteryz villosa F. (tuberculata P.) — VIII. Fiume.
. — — fusca BR. — X. Pazaric, Krupavülgy.
" — major Mc L. (villosa BR.) — II. Pécs.
"NM —— singularis Ker. — X. Vares (KLAPÁLEK 9, p. 162.)
AA — — obscurata Mc L. — IV. Késmárk: VII. Horvátország.
bánt, es Ce etel Kén
— — rugulosu Kor. — VII. Krapma ; IX. Dalmáczia. 3
— "Sahibergi Ne TK. — IV. Körösmező.
Chaetopterygopsis Apfelbecki Kire. — X. Sarajevo (KLAPÁLEK 7, p. 676.)
Heliconis chomiacensis Dz. — IV. Kőrösmező (DZIEDZIELEwICz 2, p. 251.)
Amisogamus difformis Mc. L. — V. Retyezát.
— — aegualis var. czarnohorensis Dz. — IV. Csernahora (IDZIEDZIELE-
wicz 4, p. 137.)
Hypnotranus picicornis P. — III. ULMER szerint előfordul a Tátrában.
ÁApatania fimbriata P. (Hagem Kon.) — III. Koritnyicza, Poprád ; V.
Radnai havasok.
— — meridiana Mc L. — V. Bucsecs, Vulkán.
3. család: Sericostomatidae Mc L.
Sericostoma timidum HG. (Latreillei Cr., collare P.) — IVY. Kőrösmező,
Borosznó.; X. Stolac.
— — personatum SPEwxcE. — III. Hermanez, Trencsén, Szaloncza.
— . collare Bugm. — IX. Dalmáczia (SrTErs szerint. 1. Irodalom.)
— — Schneideri Kor. — I. Budapest.
Oecismus monedula HdcG. — III. Borosznó, Trencsén; V. Riumare,
Vöröstoronyi szoros, Bálványos-hegy. 5
Notidobia ciliaris L. — I. Budapest, Farkasd; II. Visegrád; III.
Trencsén, Szaloncza, Borosznó, Tátra, Koritnyicza; IV.
Kőrösmező ; VI. Mehádia, Korniaréva.
— — nekibe Kip. — X. Pazaric. Stolac. :
Gocra pilosa -F. (Trichostoma capillatum P.) — I. Budapest, Nagy-
várad; II: Pápa, Fertő; III. Facsko, Mosóez, Trencsén,
Koritnyicza ; IV. Komjáti; V. Retyezát; VII. Fuzine.
Silo pallitpes F. — III. Borosznó ; V. Retyezát; VIII. Buccari.
— piceus BR. — I. Rézbánya ; III. Poprád, Facskó ; V. Retyezát ;
VI. Krassova, Ferenczfalva, Mehádia, Herkulesfürdő, Kazán.
— — migricormis P. (picticornis Ha.) — IX. Spalato (MAww).
— Graelssi P. — V. Nagyszeben, Szeben-jézer, Bucses, Vulkán.
Lithax niger HG. — III. Tátra, Tarpatak ; V. Ketyezát.
— : obscurus Ha. — VII. Jasenak. 5
Brachycentrus carpathicus Dz. — III. Tátra (DzixopzreLewicz 1, p.- 38.)
— — subnubilus Cr. (Hydronantia verna Be.) — I. Budapest, Kovács-
patak: II. Simontornya; III. Trencsén, Szaloncza, Sz0-
molnok : X. Pale. 3
— — montanus Kip. — VI. Mehádia, Herkulesfürdő, Kazán.
Micrasema minimum Mc L. — VI. Mehádia.
— — sericeum Krp. — X. Pazaric, Stolac HESS ESTÉS 9 p.1160£9
— — settferum Picr. — III. Trencsén.
1
rt
Lepidostoma hirtum F. (Goöra mgromaculata BR., L. sguamulosum Re.)
; : ZAR I. Budapest ; III. Trencsén, Bellus, Turcsek, Borosznó
sa VI. Krassova, Orsova, Gerebenez ; X. Krupac.
3 Lasiocephala basalis Kor. — III. Trencsén, R.-Murány, Koritnyicza :
) V. Szováta, KRetyezát.
; Crunoécia irrorata Cr. — V. Keresztényhavas.
3 A 111—116. oldalakon felsorolt munkák jegyzékébe pótlásképen
. még felveendők a következők :
A BiRó Lagos: 4. Halpusztító szitakötő-álczák. (Rovart Lapok. I, 1884,
ű p. 251—253).
a Bopócs Isrvás : Kecskemét környékének szitakötő faunája. (U. o. XV 5
a JOZSI 99).
§ (CHYZER KORNEL : Hziítakötők vándorlása. (U. o. I, 1884, p. 125—126.)
§ CsADA T8ES LE adatok Magyarország sz itakötő faunájához. (U. o.
, 1908, p. 49).
:HRABÁR SS Ung- és Ugocsa megye szitakötő faunája. (U. o
XII, 1905, p. 101—103]. ;
JABLONOWSKI JÓZSEF: 53. A szitakötő nmevei Magyarországon (U. o.
a IV, 1897, p. 45— 46).
.Kurny DEzső : Kauibál szitakötő. (U. o. I, 1884, p. 186— 187).
" Puwscug Gyuna : A. szitakötő. veze. MÁL 0 10
VYsGEL JEső: Adatok Magyarország rovarfaunájához. I. Odonata.
(Rovart. Lapok. XII, 1905, p. 12—134.
SEGA ET Új
Különfélék.
Híiímnős araszoló Trencsénbőt. — A Rovartami Lapok 1908.
évi XV. kötetének 124. lapján . olvassuk, hogy NéÉcsey Isrváws 1900
. julius 16-án Verebélyen a Boarmia repandata L. nevű araszoló egy
. hímnős példányát fogta. Tizennégy esztendő elteltével nekem is si-
került a nevezett faj hermafroditáját zsákmányul ejtenem, még pedig
1914 julius 3-án Trencsénben, ugyanazon villamos lámpánál, mely
alatt tavaly a Himera umadja L. hímnős példányát fogtam volt.
. Míg azonban Nécsev példánya bal oldalon gs, a jobbon pedig ?,
. addig az enyémének ellentétje, a jobb oldala c, a bal pedig ?, a
. mit a csápszerkezetből és a szárnyak rajzolatából állapíthattam meg.
. A jobboldali elülső szárny külső harántsávja elül majdnem egyenes
. lefutású (a baloldali ?-szárnyon erősen befelé vonul) és a közte és
a hullámvonal közötti tér közepe előtt a J7d-re jellemző sötét folt
. 15 jelezve van. A lepke maga kisebb az átlagos repandata-nál, a pot-
. roh pedig petéktől duzzadt, nőstény-potroh. . DR. PaAzsriczkY JENŐ.
(gála mia at e öz ék
A
SENTRTN 2 ötd tagot TONY SERT mútseatáái ETET Salle ene élén zasszlláté szzágú A zetét da zozet ed ága Hát
S. Aa
e br
1565
A Stauropus fagi hernyójának regeneráló képességéről. —
1914. évi május —junins havában a hernyó különleges alakjára való
tekintettel a Siauropus fagi L tenyésztésével foglalkoztam. Sokszor
lekötötték a figyelmemet a hernyók. különösen kicsi korukban, a
mikor hosszú előlábaikat idegesen mozgatták, akárcsak a hogy a
hangyák szokták tenni tapogatóikkal s ilyenkor laikus ismerőseim
mindig hangyákat láttak bennük Sűrű vedléseik közepette megesett
egyikkel-másikkal, hogy hosszú előlábuk karma vagy első íze, vagy
ezek mindketteje kiszakadt s ilyenkor a. szegény hernyó bizony sán-
tikálni volt kénytelen. A következő vedlés azonban már rekompen-
zálta.- mert kiszakadt lába helyett újat kapott, olyant, a mely bár
nagyságában nem multa felül a leszakadtat, mégis lett rajta új ka-
rom, sőt ha az első lábíz is kiszakadt volna, új izület is, csakhogy
a láb maga ilyenkor csak fele volt a többinek.
DR. PazsiczkY JEwxő.
Irodalom.
.Dr. 0. Krvancher: Entomologisches Jahrbuch. XXIV, 19135.
Leipzig, 1915 (Frankenstein k Wagner). — Ara 160 M.
Az entomologiai évkönyv 24 évfolyama az 1915. évre a hábo-
rús idők közepette pontosan megjelent. A naptáron kivül, úgy mint
rendesen, számos czikk szolgál az entomologus oktatására, Szóra-
koztatására A naptárt kiegészíti az aprólepkék néhány családjának
( Eriocephalidae, Micropterygidae, Heptalidae) gyüjtésére vonatkozó havi
útmutató, melynek szerzői DR. MEIXNER és DR. MEYER. A lepkészt.
bogarászt több czikk érdekli, de talál a többi rovarrend iránt érdek-
lődő is magának való tanulmányt, sőt a faunisztikusnak is jutott
DALLA-TonRE tollából valami, a tiroli poloskafélék jegyzéke. A köte-
tet számos szövegközti kép és egy tábla díszíti, utóbbin néhány fel-
tünő alakú Neuroptera kerül bemutatásra. Az olcsó kis zsebkönyv
legújabb kötetét is bátran ajánlhatjuk az érdeklődők figyelmébe (leg-
czélszerűbben egyenesen a kiadónál: Frankenstein k Wagner —
Leipzig, Lange Strasze 14. rendelhető meg). JSIKI.
a
" Pillicth F.: Aus der Arthropodenwelt Simontornyas. Em
monographischer Beitrag. Simontornya, 1914. (172 1.. 3 képpel).
A folyóiratunk olvasói előtt jól ismert szerző ezen díszesen
kiállított kis nyolczadrét alakú könyvecskében megismerteti velünk
a tolnamegyei Simontornya környékének izeltlábú állatjainak fauná-
ját. Miután a vidéket ismerteti, áttér az egyes rovarrendek és más
izeltlábúak felsorolására, minden fajnak pontos előfordulási adatait
157
ismertetvén. Szerző 14 évi gyüjtésének eredménye az a 4005 faj,
157 fajváltozat és 225 fajeltérés, melyet Simontornya vidékéről
kimutatni tud. Összegezve a fajokat, fajváltozatokat és fajeltéréseket,
ez a szám következőleg oszlik meg az egyes rendek és csoportok
között: Lepidoptera 782. Coleoptera 1931, Apterygogenea 1, Pseudoneu-
roptera 46. Neuroptera 47, Thysanoptera 3, Hemiptera 468, Formicidae
dé CAT sididae 23, Orthoptera 30, Diptera 742, Myriopoda 27, Pseudo-
scorpiones 10, Opiliones 4, ÁAramede 233, Acarina 3. Az egyes CSODOT-
. tok meghatározásában a legkiválóbb szakemberek segédkeztek a
. szerzőnek. Örömmel üdvözöljük szerzőt, hogy költséget nem kimélve
ily szép kiállítású könyvecskében adta közre a Simontornyára vonat-
kozó ismereteinket. A könyvecske szerzőnél rendelhető meg, ki
2 K. 10 f. beküldése után azt bérmentve küldi meg. CSIKI.
Társulati ügyek.
Kirándulás a Csepelszigetre 1914. junius 11-én. — Társasá-
gunk úrnapján a Csepelszigeten lévő LES EL TETETRT környékére
rendezett kirándulást, hogy tagtársaink a homokbuczkák rovarvilágát
tanulmányozhassák. A gyüjtő tagtársak egy része ebből a ezélból a
szigetszentmiklóson túl fekvő Szilágyitelepre igyekezett az első kora
reggeli vonattal, a honnan a buczkákon keresztül gyüjtve ment SZzi-
getszentmiklósra; a hol a későbbi vonatokkal érkező résztvevőkkel
találkoztak. A dél felé megindult zivatar megakasztotta a gyüjtést,
úgy hogy délután csak az elzárt Dunaág mentén vált lehetővé rövid
gyüjtés. Kirándulásunk daczára a rossz időjárásnak jól sikerült, a
mit különösen Szigetszentmiklóson lakó rovarásztársunknak, VáGó
ALADÁR főv. tanárnak és. családjának köszönhetünk, kik kirándulá-
sunkat kellően előkészítve, társaságunknak egy. felejthetetlen keie-
mes napot szereztek. A mint résztvevő tagtársainktól értesülünk a
gyüjtött anyag több érdekes rovart szolgáltatott, sőt akadt egy való-
szinüleg a tudományra is új kabócza, melyet DR. HoRvárH GÉZA
volt szerencsés több példányban gyüjteni. —I.
i 32. rendes ülés 1914. október 16-án. — DR. KERTÉSZ ABA
elnök üdvözölvén a megjelenteket, kéri rovarásztársait, hogy a meny-
nyire ezekben a nehéz időkben csak lehet, ne feledkezzenek meg
kedvencz foglalkozásukról és ezentúl is ismertessék megfigyeléseiket,
tanulmányaikat társaságunk ülésein. Majd bemutatja elnök a Lycaena
Bellargus egy nagyon érdekes példányát, melyet PRAszky fogott Buda-
pesten. Ennek a példánynak egyik féloldala typikus Bellargus, a.
másik oldal pedig az ab. ceronus jellemző tulajdonságait tünteti fel.
Az érdekes példányt a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.
158
Fálasztmányi ülés 1914. november 20-án. — Titkár bejelenti,
hogy utolsé választmányi ülésünk óta GÖTZELMANN TIVADAR, METZGER
EpE és BokokR IMRE tagtársaink elhúnytáról értesült. Kilépését beje-
lentette Kuthy Dezső nemzeti múzeumi igazgató-őr, a ki nyugdíjaz-
tatván, teljesen visszavonult és entomologiával sem foglalkozik már.
Dr. Kertész Kálmán pénztáros jelenti, hogy a tagokat toborzó körlevelet
kinyomatta, de kéri a választmány beleegyezését, hogy annak szétkül-
désétől e kedvezőtlen időben egyelőre álljunk el. Végül 200 K névérték-
ben badikölcsön jegyzését ajánlja, a mihez a választmány hozzájárul.
33. rendes ülés 1914. november 20-án. — Ciki ERNŐ kegye-
letes szavakkal megemlékezik társaságunk halottairól, (GÖTZELMANN
TrivavaR-ról, MEerzGER IEpÉ-ről és a hősi halált halt BokoR IMRE szá-
zadosról. — DR. PoNxGntácz SÁNDOR , Magyarország Neuroptera-fauná-
járól" czímű előadásában ismerteti a Neuropteroideákra vonatkozó
újabb rendszerezési kisérleteket és áttekintést nyújt faunánk enemű
rovarairól. — DR. HotvárH Géza ,A háború entomologiai vonatko-
zásai" czímű előadásában rámutat arra. hogy. mennyi vonatkozása
van a háborúnak az entomologiára. A magyar rovarászok közül
számosan vonultak hadba, sőt a mint hallottuk, veszteségünk is van
már. Nagy befolyása van a háborús munkálatoknak a rovarvilágra
is, így az árkok ásása, erdők kipusztítása, nagy területek elárasztása
stb. mind befolyással van a rovarokra. De a rovarok szerepe viszont
befolyással lehet a háborúra is és erre nézve felemlíti a molyok,
Anthrenus-ok stb. kártételét a katonai raktárakban; vagy a poloskák,
tetvek okozta kellemetlenségeket a katonák között. Végül néhány
példát ismertet a régi háborúkból. A tetszéssel fogadott előadáshoz
hozzászóltak ToMmALA NÁNDOR és DR. SCHMIDT ANTAL. — SZLABEY
ERwxő DR. KERTÉ-zZ KÁLMÁN-nak a házilégyről áprilisban tartott elő-
adésára vonatkozólag emlti, hógy egy amerikai újságban olvasta,
hogy ottan az iskolákat is bevonták a légy elleni kiüzdelembe. A
gyermekeket kioktatták a legyek természetrajzából, majd díjakat tűz-
tek ki a beszolgáltatandó legyekért. Ennek azután az lett a vége;
hogy még leánytanulók is egész légytenyésztést folytattak titokban
és így nagymennyiségű legyet szállítottak be beváltásra.
Választmányi ülés 1914. december 18-án. — Új tagnak meg-
választatott HogvárnH KÁRoLYy (Budapest ) Titkár jelenti, hogy MocsánRy
Sáxpon lemondott választmányi tagságáról. Boócz ÍRma pedig beje-
lentette kilépését.
314. rendes ülés 1914. december 18-án. — JABLONOWSKI JÓZSEF
alelnök ismerteti a Stizus terminalis nevű ásódarázs életmódját, a mint
azt a vizaknai sós területen volt alkalma tanulmányozni. A tetszéssel
fogadott előadáshoz hozzászólt Csiki EÉRNő, BiRó LaJos és KERTÉSZ
IKÁLMÁN.
, ROVARTANI LAPOK"
XXI. Band. Steptember—Dezember 1914. 9—12. Heft.
DE 1095 Dr. S. Pongrács: Die Neuropteroideen Ún
garns. — Verf. versueht in Begleitung einer ausführlichen litera-
rischen Sehilderung die systematische Übersicht der ungarischen
Neuropteroidenfauna darzustellen. Vor allem weist er auf die Un-
richtigkeiten des heutigen Systems der Neuropteren hin,. welehes ent-
gegen der Eutwiecklungslehre zu den Pseudoneuropteren (Odonaten, Per-
lden, Ephemeriden) auch jene Nenuropteroiden hinzureiht, wie z. B.
die Termiten, Embiden und Troctiden, welehe in ihrer Entwicklung
überhaupt keine Metamorphose durehmachen. Diese műüssten im
system eine besondere Stellung einnehmen, da sie als Unformen
sümmtlicher Neuropteren betrachtet werden können. Verfasser bringt
diese Betrachtung im vorliegenden System zur Geltung und theilt
demnach die Neuropteren in vier grosse Gruppen: 1. Arechipteren
(Urnetzfílügler ohne Metamorphose), 2. Pseudoneuropteren (Falsch-
netzflügler mit unvollkommener Metamorphose), 3. Neuropteren
. (Netzílügler mit vollkommener Metamorphose), 4. Trichopteren (Haar-
. — flügler mit vollkommener Metamorphose).
In den letzten Jahren hat die Zahl der Arten, hauptsachlieh
aber dureb Heranziehung der Faunengebiete von Dalmatien, Bosnien
und den Herzegowina, sehr zugenommen, so dass wir jetzt gegenüber
den in der , Fauna Regni Hungariae : Neuroptera (1896)" angeführten
497 Arten, jetzt 766 Arten ausweisen können. Für besonders wichtig
erscheint das Vorkommen folgender Arten: Ephemevra glaucops P. Crn-
troptilum hungaricum PowxGR., Ecdyurus Pazsiczkyi PowxGR., Habrophlebia
modesta HG., Somatochlora alpesíris SEL., arcttca ZErTr., Aeschma viridis
EVERSM., miuerosligma SEHNEID., Calopterya festiva BRULLÉ, Asinarchus
coencsus Cr., Enoitcyla pusilla BuRum., Acrophylac zerberus BR., Steno-
. phylaz carpathicus Dz.. Molanna angu tita Cr., Syncgapetus ater KLup.,
Jyrmeleon jiocsáryi PowxGR., Macronemurus appendiculatus ÍGATR., irro-
ratus Wkx., Megalomus pyvalotdes RB., Drepanopterya alyida TER., Dilar
iurcicus Hc., Hemer. bius stigma Sr., pellecidus Wx., Chrysopa gracilis
Heyp., Nothochrysa fulviceps ST.
Kleine Mitteilungen.
S. 155. — Dr. J. Pazsiczky: Gynandromorpher Spanner
aus Trencsén. — Verf. gelang es am 3. Juli 1914 auf elektrisehem
Licht ein gynandromorphes Exemvlar von Boarnia repmdata L.
160
zu erbeuten. Die rechte Seite ist c", die linke 2, was aus der
Fühlerbildung und Flügelzeichnung festgestellt werden kann. Der
Schmetterling ist kleiner - als - repandata gewönlich, der Hinterleib ist
ein mit Eiern gefüllter weiblicher Hinterleib.
S. 156. — Dr. J. Pazsiceky: Über die Regenerierungs-
fahigkeit der Raupen von Stauropus fagi. — Wahrend der
Zucht der Raupen von Stauropus fagi L. kommt es bei der Háautung
oft vor, dass die Krallen oder 1—2 Glieder der langen Vorderfüsse
ausreissen. Bei der náchstén Háutung wird dies aber schon aus-
geglichen, der Fuss wird aber kürzer, meist von halber Lange.
Literatur.
S. 156. — Es wird DR. 0. KRANCHERS ,Entomologiseéhes;
Jahrbuch, 1915" und B. Putcms , Aus der Arthropodenwelt
Simontornyajs" — besprochen und den Interessenten bestens.
empfohlen.
Vereinsangelegenheiten.
s. 157. — ,Ausflug auf die Csepel-Insel. — Die Unga-
rische Entomologische Gesellschaft veranstaltete am 11. Juni 1914
einen Sammelausílug in die Sandpuszta der Insel Csepel. Obwohl
ein Gewitter den Nachmittag wegnahm, so sammelten die Theil-
nehmer doch mit bestem Erfolg.
s. 157—158. Sitzungsberichte. — 16. xX. 1914. Vorsitzender
DR. A. KERrÉsz zeigt ein Exemplar von Iycaena Bellargus dessen
"eine Flügelseite typiseh, die andere der ab. ceronus entsprieht. Das.
betreffende Exemplar schenkte der Vorsitzende dem Ung. National-
Museum.
20. XI. 1914. - Der Schwiftführer E. Csiki gedenkt mit pietat-
vollen Worten den verstorbenen Miteliedern der Ung. Ent. Ges. Es
starb Tu. GöÖTZELMANN (Berlin) und E. MErzGER (Budapest), ausser-
dem verlor die Gesellschaft ihr Mitglied Hauptmann EMMERICH BokoR,
dem wir scehöne Entdeckungen aus den ungarischen und bosnisch-
herzegovinischen Höhlen verdanken (dnophihalmus Bokori, : Trechus
Bokortanus, Antroherpon Bokori, Haplotropidius Bokori); Hauptmann
BokoR wurde vom russische Kriegsschauplatz sechwer verwundet
nach Kassa überführt, war aber nicht mehr zu retten, und erlag
an seliner sehweren Kopfschusswunde. — DR. 5. PowGRÁcz sprach
über , Die Neuropteroiden-Fauna Ungarns" (siehe Abhandlungen). —
DR. G. Hogvárn sprach , Über die entomologisehen Beziehungen des
Krieges".
18. XII. 1914. J. JABLonowskr sprach über die Biologie von
Stizus terminalis nach seinen Beobachtungen, welehe er am Fundorte:
dieser Art, auf dem Kochsalzterrain bei Vizakna machte. —
. ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XXII. KÖTET. —— 1915 JANUÁR—MÁRCZIUS. — 1—3. FÜZET.
A magyarországi Syrphidák nemei.
Irta: DR. KERTÉSZ KÁLMÁN.
Ez a dolgozat azt czélt szolgálja, hogy segélyével a Magyar-
ország területén eddig megfigyelt Syrphidák nemeit meghatározhas-
suk. Szándékom, hogy folytatólagos eczikkekben jellemezzem az egyes
nemeket s leírjam az ezekbe tartozó fajokat. Ezt az utat azért válasz-
tottam, mert az egész család egységes feldolgozása, a fajok nagy
számát tekintve, hatalmas kötetet tenne ki, ennek kiadása pedig a
mai körülmények között szinte lehetetlen A mi az egyes nemek fel-
dolgozását illeti, nem kötöm magamat a rendszertani sorrendhez,
hanem inkább arra fogok törekedni, hogy mintegy gyakorlatul, elő-
ször könnyebben meghatározható fajok kerüljenek sorra.
A Syrphidák családjába tartozó legyeket nagyon könnyen fel-
ismerhetjük. Legfőbb ismertetőjelük szárnyuk u. n. vendégere (veni
spuriu), mely a harmadik és negyedik hosszanti ér között, a rendes
haránteret keresztezve fut le, de a mely valójában nem is ér, hanem
csak ráncz, mely ér benyomását kelti. Az alsó tősejt hosszú, gyakran
a szárny hátsó széléig terjed, de minden esetben hosszabb a középső
tősejtmél; az első hátsó szegélysejt zárt s a középső tősejt hozzá-
vetőleg olyan hosszú, mint a harmadik hátsó szegélysejt. Ha eme
bélyegeknek csak egyike is hiányzik, a légy nem tartozhatik ebbe a
családba. A ,Rovartani Lapok" IV. évfolyamában (3 38— 410 old.) közzé-
tettem a legyek családjainak meghatározó táblázatát, ennek alapján
szintén igen könnyű megállapítani, hogy a kérdéses légy ide tartozik-e
vagy sem ?
Ezek előrebocsátása után a család jellegeit röviden a követke-
zőkben foglalhatjuk össze :
Rovartani Lapok, XXII. 1—3. (1915. V. 31).
15
1. kép. — Egy Syrphida szárnya az erek és sejtek elnevezésének fel-
tüntetésére. 1 — szegélyér; 2 — fiókér; 5 — szegély alatti- vagy első hosszanti
ér; 4 — sugár- vagy második hosszanti ér; 5 — közép- vagy harmadik hosz-
szanti ér ; ő — korong- vagy negyedik hosszanti ér; 7 — könyök- vagy ötödik
hosszanti ér; 8 — hónalj- vagy hatodik hosszanti ér; 9 — hónaljtő- vagy
hetedik hosszanti ér; 7" — vendégér ; t — szárnytő-harántér; xr — rendes
harántér; y — hátsó harántér; 2 — hónaljharántér, vagy a könyökér alsó ága;
a — tőszegélysejt ; b — felső szegélysejt; c — alsó szegélysejt:; d — perem-
sejt; e — sugársejt ; f— első hátsó szegélysejt ; g — korongsejt; Ah — máso-
dik hátsó szegélysejt; íz — harmadik hátsó szegélysejt; k — felső tősejt ;
l — középső tősejt ; m — alsó tősejt; n — hónaljsejt; o — hónaljlebeny.
Homlokhólyag nélküli eyeclorrhaph legyek. Sörtéket csak nagyon
elvétve találunk rajtuk. Fejük rendesen olyan széles. mint a toruk.
A hím szemei a homlokon rendszerint összeérnek, a nőstényekéié
közzé ellenben beékelődik a széles homlok, mely előrefelé többé-
kevésbbé megnyúlt s proximális részén a csápok ízülnek. Arcz-
paizsuk alakja (6—17 rajz) rendkívül változatos ; szemeik csupaszok
vagy szőrösek; pofájuk rendesen keskeny ; járomlemezük többnyire
jól fejlett. Csápjuk három ízű, a harmadik ízen van a rendesen dor-
salis, ritkán apicalis állású csápsörte. Torukon különös dolgokat
nem látunk, legföljebb egyes nemek rendkívül dús szőrözete feltűnő.
Paizsuk rendszerint félköralakú, hátsó szegélye néha sörtés. Potrohuk
rendkívül változó alakú; a hím külső ivarszervei legtöbb esetben
asymmetrikusok. Lábaik alakja is nagyon változatos, de sörtéket csak
ritkán találunk rajtuk s ha egyes nemekben megjelennek, azok nagyon
jellemzők. Általában véve valamely Syrphida hátsó lábát némi gya-
lat után semmiféle más család képviselőjének lábával össze nem
téveszthetjük. Szárnyerezetük nagyon jellemző ; a vendégér jelenléte
rögtön elárulja az ide való tartozást, valamint a zárt első hátsó sze-
gélysejt s a hosszú középső tősejt is, mely rendesen eléri a harma-
dik hátsó szegélysejt hosszát. Hónaljlebenyük (alula) legtöbb esetben
jól fejlett, bár egyes nemekben kicsiny vagy hiányzik. Pikkelyeik
sohasem túlnagyok s peremükön gyakran jellegzetes alakú szőrök
vannak. Kezgetyűik legfeljebb nagyságban változók.
2—5. kép. — Különféle Syrphidák szárnya. 2. Microdon, 3. Spilomyia,
4. Eumerus, 5. Eristalis.
Javarészük rendkívül ügyes repülő, napos helyeken gyakran
láthatjuk őket függögetni s ilyenkor egyes fajok megteszik azt is,
hogy ráülnek kinyújtott újjunkra. Néha függögető helyükről villám-
gyorsan tűnnek el szemünk elől, hogy egy pillanat múlva ugyanazon
a ponton tovább függögessenek. Legtöbbjét nyíló virágokon találjuk,
de egyesek szeretik a félhomályt s bozótban, magas fű között tar-
tózkodnak. Álczáik vagy levéltetvekből táplálkoznak (aphidivora), vagy
korhadó fában, rothadó anyagokban, növényszárakban, gombákban
stb., vagy pedig hártyásszárnyú rovarok (Vespa, Bombus) fészkeiben
élnek, egy nem (Microdon) képviselői pedig hangyafészkekben alakul-
nak át.
.- A hazánkban élő fajok hét alcsalád keretébe tartoznak. Az al-
családok és nemek meghatározására szolgáljon a következő táblázat.
Megjegyzem, hogy a táblázatba néhány olyan nemet is felvettem.
melyeknek hazánkban való előfordulása ezideig még nincs megálla-
pítva, de nagyon valószínű.
4
470
e
"04a
17
€—17. kép. — Különféle Syiphidák feje arezélben. — 6. Chrysoloxum, 7. Calli—
cera, 8. Pelecocera, 9. Certoides, 10. Rhingia, 11. Heringia, 12. Psarus, 18. Volumcella,
. 14. Clilosia, 15. Microdon, 16. Tropidia, 17. Lasiopticus,
1 (142) Csapjuk rövid, többé-kevésbbé lefelé hajló (10, 11, 13, 14,
105 11 122):
2 (81) Rendes haránterük a korongsejt közepe előtt van (1, 2. rajz).
3 (80) Peremsejtjük nyitott (I, 2, 3, 4. rajz) ; csápsörtéjük csupasz
vagy pelyhes (14, 17. rajz). — 1. alcsalád : Syurphinae.
4 (15) Arczpaizsuk oldalról nézve függélyes vagy kissé lejtős, a
szem szélével párvonalas (11. rajz), fekete vagy éreczfényű :
Öt
15
19
20
5
arezpaizsuk és szemük mindig szőrös. Valamennyi ide tar-
tozó faj sötét színű ; fejükön s torukon soha sincs világos
színű folt (de potrohukon lehet).
Szájnyílásuk felső pereme legkevésbbé sem megnyúlt
CESEEAjZ) a
Potrohuk látszólag csak három szelvényből áll.
íz Triglyphus Lw.
Potrohuk öt szelvényből áll.
Csápjuk kissé megnyúlt, hozzávetőleg kétszer oly hosszú
mint a milyen széles ; első hátsó szegélysejtjük külső felső
szöglete derékszögű vagy tompaszögű (2, 4. rajz).
Heringia RonDp.
Csápjuk kerekded vagy tojásdad alakú, sobasem megnyúlt ;
első hátsó szegélysejtjük külső felső szöglete hegyesszögű
(5-3 0 rajz)
A hím tomporán pálczika alakú nyúlvány van; a nőstény
potrohán világos foltok nincsenek, potroha vége pedig
hegyes. Cnemodon EGG.
A hím tomporán nincs nyúlvány ; a nőstény potrohán ren-
desen világos foltok vannak, potroha vége pedig kerekített.
Testük karcsu; a nőstény homlokának oldalain szürke hím-
por alkotta foltok vannak. Pipiza FALL.
Testük zömök; a nőstény homlokának oldalain nincsenek
szürke hímpor alkotta foltok. Penium Pm.
Szájnyílásuk felső pereme kissé megnyúlt. — Psilota MEIG.
Arczpaizsuk vagy domború, vagy közepe táján dudor van,
vagy areczpaizsuk (nem csupán a szájnyílásuk felső pereme)
kúpalakúan megnyúlt (10, 14, 17. rajz).
Arczpaizsuk ívelt, domború, a csápok alatt nem homorú s
részben vagy egészen sárga. Paragus LATR.
Arczpaizsuk a csápok alatt homorú, azután vagy a közepén,
vagy a szájnyílás peremén, vagy mindkét helyen dudoros.
Egész testük fekete, kék, barna vagy érczfényü, minden-
nemű világos szinű folt nélkül, legfeljebb a csáp harmadik
íze vagy a lábak lehetnek világos színűek, vagy a potrohon
lehetnek kékesszürke foltok.
Fémfényű fajok; nőstényeik homloka harántul ránczos ;
járomlemezük s gyakran arczpaizsuk középső dudora is
hiányzik: szemeik mindig csupaszok.
Csápjuk harmadik íze többé-kevésbbé megnyúlt ; első hátsó
szegélysejtjük külső felső szöglete derékszögű.
Orthoneura Mace.
1 A Chrysogaster MErG. nem alneme.
(20)
(23)
(22)
(19)
(18)
(707
(70)
(29)
(23)
(61)
(40)
(33)
(34)
(39)
(38)
(37)
(36)
681
VILRR OT sot AZT
Csápjuk harmadik íze kerekded; első hátsó szegélysejtjük
külső felső szöglete hegyesszögű.
Mindkét ivar potroha fényes; a hím szemeit a fej széles-
ségének mintegy harmadát elfoglaló homlok választja el
egymástól. Liogaster Konp.!
Potrohuk hátoldalának közepe fénytelen, szélei ellenben
fényesek ; a hím szemei összeérnek. — Chrysogaster MEIG.
Barnás, kékes vagy fekete, sohasem fémfényű fajok; nős-
tényeik homlokán nincsenek harántránczok ; járomlemezük
van; szemeik hol csupaszok, hol szőrösek. Chilosia MEIG.
Testük különböző részein világos, többnyire sárga foltok
vannak.
Arczpaizsuk közepe táján dudor van, szájnyílásuk felső
pereme ritkán és sohasem feltűnően megnyúlt.
Hátsó czombjuk alul nem tüskés.
Rendes haránterük ferde s a korongsejt közepe táján van ;
sárgarézszínűek, fényesek. Ferdinandea KoNp.?
tendes haránterük majdnem függélyes s jóval a korong-
sejt közepe előtt van. :
Potrohuk a tövén egyáltalán nem szükül össze, vagy
csak alig.
Arczpaizsuk és paizsuk érczfényű vagy fekete, legfeljebb
a hímpor következtében látszik szürkének vagy sárgának.
Szárnyuk a lapos, bunkóalakú, vöröses foltú potrohuknál
rövidebb. Pyrophaena SCHIN.
Szárnyuk nem rövidebb a potrohuknál, ez utóbbi sem nem
feltűnően lapított, sem nem bunkóalakú és sárga foltok vagy
szalagok vannak rajta.
A hím első lábpárjának tarsusai kiszélesedettek, a nőstényéi
rövidek és szélesek. Platychirus ST.-FWARG. $z SERV.
Mindkét ivar első lábpárjának tarsusai egyszerűek.
Potrohuk keskeny, oldalai párvonalasak.
Szemük kissé szőrös. Melangyna VERR.
Szemük teljesen csupasz. Melanostoma SCHBIN.
Potrohuk lapos, széles, tojásdad. Xanthandrus VERR.
Arezpaizsuk legalább részben sárgás, a mit néha csak
alapos vizsgálat alapján allapíthatunk meg; paizsuk
gyakran szintén feketének látszik, de áteső fényben nézve
áttetsző.
1 A Chrysogaster MsIiG. nem alneme.
2 A Zelminae alcsaládba tartozik, iendes haránterének helyzete miatt.
ebbe az alcsaládba is be van illesztve.
6-2
Es
41
49
45
60
61
7
Mindkét ivar szemei távol állanak egymástól ; csápsörtéjük
megvastagodott, rendesen három ízű s néha látszólag apicalis
állású.
Csápjuk- harmadik íze- háromszög- vagy bárdalakú, csáp-
sörtéjük látszólag apicalis állású (8. rajz).
: Pelecocera MEIG.
Csápjuk harmadik íze gömbölyded, csápsörtéjük dorsalis
állású. Chamaesyrphus MIK.
A hím szemei összeérnek ; csápjuk rendes alakú.
Toruk hátoldalának peremén sárga szalag fut végig: pleu-
ráikon sárga foltok vannak.
Potrohuk széles és lapos.
Szemeik csupaszok.
Szemeik szőrösek.
Potrohuk keskeny és hosszú.
f Sphaerophoria 5T.-FARG. £ SERv.
Toruk hátoldala vagy egyáltalában nem sárga, vagy ha
igen, akkor a sárga szín csak keskeny csík alakjában van
meg : pleuráikon nincs sárga folt.
Potrohuk hátoldalán élesen határolt sárga szalagok, sárga
vagy fehéres foltpárok, vagy félholdalakú foltok vannak.
Homlokuk hólyagszerűen duzzadt (17. rajz) ; potrohuk hát-
oldalán a foltok félholdalakúak, fehéresek.
Lasiopticus ROND.
Homlokuk rendes; a potrohuk hátoldalán levő foltok ren-
desen sárgák.
Harmadik hosszanti erük az első hátsó szegélysejt felett
ívesen hajlott, minek következtében ez a sejt kissé meg-
Xanthogramma SCHIN.
Olbiosyrphus MIK.
szűkül. Didea Maca.
Harmadik hosszanti erük az első hátsó szegélysejt felett
nem hajlik meg ívesen. Syrphus FABR.
Potrohuk hátoldalán nincs élesen határolt sárga szalag
vagy folt.
Toruk hosszánál kissé szélesebb; potrohuk rövid tojásdad
alakú, majdnem kerek, toruknál jóval szélesebb ; szőrözetük
dús és bolyhos. Eriozona SCHIN.
Toruk hosszabb mint a milyen széles ; potrohuk más alakú ;
szőrözetük ritkás és nem bolyhos.
Szárnyuk közepe táján sötétszínű harántsáv, arczpaizsuk
közepén fekete csik van. TLeucozona SCHIN.
Szárnyukon nincs sötétszínű harántsáv, sem arczpaizsukon
fekete csík. Ischyrosyrphus BIG.
Potrohuk a tövén feltűnően megszűkült.
65
69
(65)
(64)
(63)
(62)
) (67)
T (66)
3 (69)
(68)
Potrohuk lapos; toruk hátoldalának peremén, pleurái-
kon és potrohuk hátoldalán élesen határolt élénksárga fol-
tok vannak.
Szemük csupasz. Xanthogramma SCHIN.
Szemük szőrös. Olbiosyrophus MIK.
Potrohuk hengeres, élesen határolt sárga foltok nincse-
nek rajta.
Hónaljlebenyük nagyon kicsiny: potrohuk feltünően meg-
nyúlt és keskeny. Baccha FABR.
Hónaljiebenyük rendes nagyságú : potrohuknak csak a töve
karcsú s potrohuk nem feltűnően keskeny.
Csápsörtéjük majdnem csupasz : fekete potrohukat keskeny
sárga szalagok díszítik. Doros MEIG.
Csápsörtéjük tollas; potrohuk vagy egészen fekete, vagy
túlnyomóan vörössessárga. Spathiogaster ROxDp.
Hátsó czombjuk megvastagodott, alul tüskés.
Syritta ST.-FARG. k SERv., öziyiolepta NEwum.!
Arczpaizsuk közepe táján nincs dudor s szájnyílásuk felső
pereme többé-kevésbbé megnyúlt.
- Hónaljlebenyük rendes nagyságú; potrohuk csak elvétve
bunkóalakú, rajta a barna szín az uralkodó.
Arezpaizsuk csőralakúan megnyúlt (10. rajz).
Rhingia 5CoPp.
Arczpaizsuk csak kissé megnyúlt, de sohasem csőralakú.
Csápsörtéjük majdnem csupasz. Brachyopa MEIG.
Csápsörtéjük tollas. Hammerschmidtia SCHUM.
Hónaljlebenyük nagyon kicsiny: potrohuk bunkóalakú,
fekete, sárga foltokkal díszített.
Első hátsó szegélysejtjük külső alsó szöglete kerekített ;
csápsörtéjük pelyhes. Sphegina MEIG.
Első hátsó szegélysejtjük külső alsó szöglete derékszögű ;
csápsörtéjük csupasz. Neoascia WILL.
Peremsejtjük zárt (5. rajz); csápsörtéjük tollas (13. rajz).
— 2. alcsalád: Velucetllinae. Volucella GEOFFR.
Rendes haránterük a korongsejt közepe táján vagy közepén
Halt vana a lo aj
(107) Első hátsó szegélysejtjük feltűnően megszűkült, mert felső
(90)
szélét alkotó harmadik hosszanti erük félköralakúan be-
öblösödik (5. rajz.) — 3. alcsalád: Lampetiinde.
Peremsejtjük zárt (5. rajz).
1 Mindkét nem a Zeliminae alcsaládba tartozik, de rendes haránterük
helyzete miatt ebbe az alcsaládba is be van illesztve.
99 (100)
100 (99)
101 (102)
102 (101)
Csápsörtéjük részben vagy egészen tollas.
; Eristaloides Ronp.!
Csápsörtéjük csupasz, vagy töve röviden pelyhes.
Szemük egyszínű. Eristalis LATR.
Szemük foltos.
A hím szemei összeérnek ; mindkét ivaréi javarészt csupa-
szok, csak felső részük szőrös. — Lathyrophthalmus MIk.1
A. hím szemei távol állanak egymástól s egész felületük
épen úgy, mint a nőstényéié, egyenletesen szőrös.
Eristalinus RownNDp.!
Peremsejtjük nyitott (3. rajz).
Hátsó czombjuk apicalis vége előtt alul nincs fogalakú
nyúlvány. 5
Szemük szőrös.
Toruk hátoldalán sárgás harántsávok vannak; hátsó czombjuk
rendes; a hím szemei összeérnek. Myiatropa Roxp.
Toruk egyszínű; hátsó czombjuk nagyon megvastagodott ;
a hím szemei távol állanak egymástól. Matllota MEIG.
Szemük csupasz.
Testüket dús szőrözet fedi; hátsó czombjuk apicalis vége
előtt több, egy csomóban álló, apró tüske van.
Zetterstedtia KowxDp.?
Testük majdnem csupasz; hátsó czombjuk apicalis vége
előtt nincs tüskecsomó.
A hím szemei távol állanak egymástól.
Harmadik csápízük valamivel rövidebb, mint a milyen széles,
felső és elülső széle szöget alkot s csápsörtéjük közvetetlenül
ezen szöglet előtt van beékelve ; potrohukon hosszanti foltok
vannak. Tiops RoNnNDp.?
Harmadik csápízük valamivel hosszabb, mint a milyen szé-
les. tojásdad alakú s csápsörtéjük az íz tövéhez közel van
béékelve ; potrohukon harántfoltok vagy szalagok vannak.
Arczpaizsukat hímpor és szőrözet fedi, de közepén síma
csupasz csík fut végig: szegélysejtharánterükt hiányzik ;
pikkelyeik felső felületének a paizshoz közelebb eső része
nemezszerű szőrözettel fedett. Tubifera. MEIG.
Arczpaizsukat egészen vagy javarészben hímpor és szőrözet
1 Az Eristalts LATR. nem slneme.
19
3
4
A Mallota. MErc. nem alneme.
A Tubifera MEIrG. nem alneme.
Az egyes nemekben megjelenő szegélysejtharántér a fiókeret a
szegélyalatti érrel köti össze s az előbbi torgolata közelében van.
10
103 (98)
fedi, csupasz csík vagy egyáltalában nincs rajta, vagy ha.
van is, igen jelentéktelen ; szegélysejtharánterük van; pik-
kelyeik felső felülete csupasz. Eurinomyia Big.
A hím szemei majdnem összeérnek. — Mesembrius Roxp.1
104 (91) Hátsó czombjuk apicalis vége előtt alul fogalakú nyúl-
105 (106)
106 (105)
107 (82)
108 (111)
109 (110)
110 (109)
111 (108)
112 148)
113 (120)
114 (119)
115 (118)
116 (117)
117 (116)
118(115)
119 (114)
120(113)
121 (138)
122 (131)
vány van.
Szemük szőrös; arczpaizsuk . szájnyílásuk peremén alig
megnyúlt. Lampetia MEIG.
Szemük csupasz: areczpaizsuk ormos (16. rajz).
Tropidia MEIG.2
Hlső hátsó szegélysejtjük egyáltalában nem, vagy csak
kissé szűkült, mert harmadik hosszanti erük majdnem egye-
nes lefutású (3, 4. rajz). — 4. alcsalád: Zeliminde.
Csápsörtéjük tollas.
Testüket dús szőrözet fedi, potrohukon sárga foltok nin-
csenek. Arctophila SCHIN.
Testük alig szőrös, potrohukon sárga foltok vannak.
Cinxria MEIG.
Csápsörtéjük csupasz.
Peremsejtjük nyitott.
Testüket hosszú bolyhos szőrözet fedi.
Hátsó czombjukon alul sem fogalakú nyúlvány, sem tüskék
nincsenek ; potrohuk rendesen tojásdad alakú.
Arczpaizsuk a szemeik alsó szélénél jóval lejebb ér, arcz-
élben alul csúcsos (13. rajz).
A hím szemei távol állanak egymástól : testük szörözete dús.
Penthevilea MEIG.
A hím szemei összeérnek vagy majdnem összeérnek : testük
csak kevéssé szőrös. Cynorrhina WILL.
Arczpaizsuk alig terjed lejebb a szemeik alsó szélénél,
arezélben tompa (13. rajz). Pocota ST.-FARG. k SERV.
Hátsó czombjuk alul tüskés ; potrohuk oldalai majdnem pár-
vonalasak. Brachypalpus Mace.
Testük szőrözete nem feltűnő és sohasem hosszú és bolyhos.
Torukon, a vállfoltot kivéve, feltűnő sárga rajzolat vagy
folt nincs.
Hátsó czombjuk alul tüskés vagy feltűnő fogalakú nyúlvány
van rajta, vagy csúcsa előtt alul kiszélesedett: hátsó tom-
poruk néha sarkantyút visel. ;
1 A Tubifera MEIiG. nem alneme.
2 A Zeliminae alcsaládba tartozik, de harmadik hosszanti erének
lefutása miatt ebbe az alcsaládba is be van illesztve.
Tjznámál; az első hátsó TE bukét elzáró ér Táolaséne
; kétszer megtörött (mint az Eumerus nemben).
. 124 (129) Hátsó czombjukonalulatüskézettség meglehetősen egyenletes.
125 (4126) Arezpaizsuk kissé ormos ; hátsó czombjuk rendkívül meg-
- vastagodott. Syritta ST.-FARG. k SERV.
. 126 (125) Arczpaizsuk nem ormos; hátsó czombjuk nem túlságosan
. megvastagodott.
Hai 50) Rendes haránterük a korongsejt közepe előtt van.
ű . Myiolepta NEwuw.
; . 15420 Rendes haránterük a korongsejt közepén túl van.
Zelima MEIG.
aj 129 (123) Hátsó czombjuk csúcsa előtt alul fogalakú nyúlvány van.
Tropidia MEIG.
(130 (123) Arczpaizsuknak a csápok alatt levő része nem homorú ;
3 az első hátsó szegélysejtjüket elzáró ér kétszer megtörött
38 MEZ Eumerus MEIc.
. 181 (122) Hátsó czombjuk alul nem tüskés, vagy csak egy tüske van
rajta; hátsó tomporuk soha sem visel sarkantyút.
1 (133) Toruk oldalán és paizsukon erős sörték vannak.
Ferdinandea RowxDp.
E 133 (132) Torukon nincsenek erős sörték.
: 134 (135) Hátsó czombjuk megvastagodott. NTyiolepta NEWM.
. 135 (134) Hátsó czombjuk nincs megvastagodva.
. 136 (137) Testüket rövid bolyhos szőrözet fedi; két utolsó potroh-
. gyűrűjük, vagy legalább az utolsó, öt jsessárga.
ú OCynorrhina WILL.
Fi137 (136) Testük majdnem csupasz, javarészt femfényű.
Calliprobola RoND.
F 136 (121) Torukon, a. vállon levő folton kívül, más feltűnő sárga raj-
zolat vagy folt is van. ;
Fi me Hátsó czombjuk egyszerű ; hónaljerük rendes lefutású.
Temnostoma 5T.-FARG. gt SERV.
(140 (139) Hátsó czombjuk csúcsa előtt alul fogalakú nyúlvány van;
hónaljerük nem rendes lefutású, mert utolsó szakasza egy
darabig a szárny hátsó szélével párvonalasan fut s csak
azután torkollik bele (3. rajz.). Spilomyia MEIG.
B 41 (112) Peremsejtjük zárt. Milesia LATR.
EB (1) Csápjuk hosszú, megnyúlt, előreálló (6, 7, 9, 12, 15. rajz.).
143 (148) Harmadik hosszanti erük egyenes lefutású, az első hátsó
; szegélysejt felett sem be nem öblösödik, sem érfüggeléke
nincs. — 5. alcsalád: Chrysotoxinae.
aa (147) Csápsörtéjük dorsalis állású (6, 12. rajz).
r-.
2
12
145 (146) Csápjuk hosszú homloknyúlványból ered (12. rajz) ; potrohu-
kon széles vörös harántsáv van. Psarus LATR.
146 (145) Csápjuk az előreálló homlokból ered (6. rajz); potrohuk
fekete, sárga ívalakú foltokkal ékített. Chrysotoxum MEIG.
147 (144) Csápsörtéjük apicalis állású (7. rajz.). Callicera PANZ.
148 (143) Harmadik hosszanti erük az első hátsó szegélysejt felett
beöblösödik, vagy érfüggelékkel ellátott. (2. rajz.).
149 (150) Csápsörtéjük dorsalis állású ; arczpaizsuk domború és sző-
rös (15. rajz). — 6. alcsalád: Microdontinae
; Microdon MEIG.
150 (149) Csápsörtéjük apicalis állású; arczpaizsuknak csak alsó fele
domború s majdnem csupasz (9. rajz). — 7. alcsalád:
Ceritoidinae. Cerioides ROND.
Az Angerona prunaria L. második
generácziója.
Irta: GOICS ANDRÁS.
A mióta lepkegyüjtéssel foglalkozom, szabadságomat minden
évben Felső-Zemplénben, Homonnán töltöm és ott igyekszem gyűj-
teményemet minél nagyobb mértékben és minél ritkább állatokkal
szaporítani. 3 3 ;
Sajnos, az utóbbi évek kedvezőtlen nyári időjárása legszebb-
nek és legsikeresebbnek igérkező kirándulásaimat meghiúsította, álta-
lánosságban azonban mégis azt tapasztaltam, hogy ezzel a hegyes-
völgyes gyönyörű vidékkel, a hol komoly gyüjtő talán még egyál-
talán nem is járt, határozottan érdemes foglalkozni.
Mind magas hegységein, mind völgyeiben, a Laborcz folyó és
a kis hegyi patakok partján búja növényzet díszlik, a mely táplálé-
kot nyújtva a lepkefajok százainak, nyugodt zavartalanságában való-
ságos tenyésztő helye ezeknek a fajoknak.
Megtaláltam itt a hazai Lycacna-k legtöbb fajtáját, köztük egy-
egy érdekesebb aberratiót is (Icarus Korr. ab. caerulea WFucnuns. ; Bel-
largus Rorr. ab. Ceronus Esp. c"; Cyllarus Rorr. ab. dimus BGSTR ;
Arion L. ab. obscura), gyűjtöttem továbbá a szövőlepkék sol fajtáját,
a bagolypilléket különösen nagy számban, így a Catocalu-k egyes
"sárga faját 15, a Geometridák számos faját és Anthrocera-kat (Zygaena)
igen nagy számban.
A Geometridák közül megemlítem a Bupalus pimarius t, a mely
"a város közelében levő fenyvesekben (június közepén) a verőfényes
déli órákban nagy mennyiségben repül. Egy délelőtt alig egy óra
alatt mintegy 25—30 c"-et fogtam, nőstényt azonban sem a repülő
Él
ledob at
. állatok között, sem a fák galyain pihenők között nem sikerült talál--
. nom. SPULER megjegyzését, hogy a repülő állat, ha üldözik, csiga—
. vonalban a fenyőfák törzse körül felfelé repül és a fák tetején leül,
. nem tudom igazolni: ha az alacsonyan repülő állatot a hálóval nem-
. sikerült elfognom, gyors repüléssel magasra emelkedett és egyenes-
. irányban elmenekült.
24 Mint kezdő. lepkész, még nem vagyok azon a ponton, hogy
a . specziálisan egyes ritka fajok, vagy változatok kutatásával foglalkoz-
zam, nem kételkedem azonban benne, hogy az itt észlelt népes
7 . lepkevilágban szép számmal szerepelnek a ritka fajok és változatok
. is és remélem, hogy később — nagyobb gyakorlat után — ilyeneket
. is meg fogok találni.
[ —— Most csak az Angerona prunaria L.-nak 1912. augusztus végén
. (22-től kezdődőleg) gyüjtött feltünően kis példányairól szándékozom
. megemlékezni, a melyek a májusban repülő példányokkal rajz
. tekintetében teljesen egyenlők, de amazoknál mintegy harmadrésznyivel
kisebbek és a hímek színe a normális hímek barnássárga színével
. szemben erősebb sárga. Az összes gyüjtött példányokat — mintegy
.6—7 darabot — egy villamos lámpával megvilágitott nyitott folyosón a
falon fogtam, csak kár, hogy többé-kevésbé mind rongyos példány
. volt, amit a már napok óta tartó esőzésnek és szélnek tulajdonítok.
i Volt e példányok közt 2 darab ab. Spambergiü is, a melynek
. sárga alapszíne megmaradt, rajza azonban nincsen, csak a szárnyak
. középpontjában van meg a jellemző barna folt.
1 AZ Ángerona prunarta-nak ez az augusztus végén jelentkező
(kis alakja minden valószínűség szerint koratavaszi példányok máso-
E úik generácziója, a mit az a körülmény is megerősít, hogy noha
B a nyáron július közepétől gyüjtöttem Homonnán és vidékén,
É prunaria-t csak augusztus 22-ike után fogtam, tehát ezek a példányok
ez első generáczióból megmaradt példányoknak nem tekinthetők.
Mint érdekes jelenséget közlöm ezt, mert e lepkefaj második
ME ciójáról a rendelkezésemre álló művekben nincsen említés.
Hogy a második generáczió minden évben megjelenik-e, vagy pedig
az 1912. évben csak kivételes eset volt, még nem volt alkalmam
megállapítani, mihelyt azonban tehetem, megfigyelem és annak i1de-
7) jén beszámolok róla.
38 Ezidei homonnai ZTETESEBE legközelebb leszek bátor be-
. számolni.
al
) Megemlítem ez alkalommal még azt a megfigyelésemet, hogy
. Békásmegyer környékén a Chrysophanus dorilis-nak nem tiszta törzs-
. faja repül, hanem az összes fogott példányok a var. orientalis STGR.-
hez úagyon közel álló, vagy teljesen annak mondható sötét példá-
14
nyok. A dd hátsó szárnyai alsó széléről a sárga foltok vagy telje-
sen hiányoznak, vagy csak igen elsötétült kis nyomokban vannak
meg. a nőstények pedig teljesen elsötétült példányok, amelyeknek a
rajza csak mintegy a sötétbarna fátyol alól üt át. A szárnyak fonák-
jának alapszíne mind a két nemnél határozottan sárga a törzsfaj
sárgásszürke színével szemben.
Barlangkutatás nehézségekkel.
Irta: BoKoR ELEMÉR.
Kisszegyesd Biharmegye igénytelen falvacskáinak egyike.
Zeg-zugos, hegynek ugró, hol nyaktörő kövekkel, hol meg lúdmeg-
úszta, sertésvájta tócsákkal fedett utczáival, füstátjárta s koromlepte
deszkavityillóival, avagy vályogból vert, zsúppal fedett s kéményte-
len viskóival épp úgy bele illik a bihari oláhlakta tájképekbe, mint
akármely más falva széles e megyének.
Az által se válik nevezetesebbé, hogy ott fekszik, a hol a jég-
hideg Tiszapatak kibontakozva a Magura- és Priszlop-hegyek fojto-
gató öleléseiből, csobogva önti kristályvizét a Feketekőrös ide fel-
nyúló völgyébe, hogy a közepén átzúgó patak egy sokat zakatoló
fűrészmalomnak adhatna szorgosabb életet, (ha a malmot más kezek
vezetnék), hogy tőle csak egy órányira Fonóházán át vezet az
országút KRézbányának fémekben gazdag s mégis rokkant lábon
sántikáló aknáihoz, — mindez még cseppet se teszi nevezetessé e
z7eg-zúgos fészket. Beékelte magát szük völgytorokba, elrejtőzött
komor bükkerdők árnyába, tán rég meg is felejtkeztek volna róla,
ha nem hozná őt néha-néha két sajátsága emlékezetbe. Az egyik,
amely az idegenre és környékbelire egyaránt fontos, hogy dolog-
kerülő legényei páratlan gyorsasággal forgatják késeik pengéjét, a
másik, a mely csak a távol idegent érdekli, hogy e nyomorúlt falu
kiinduló ponttúl szolgál Biharmegye legpompásabb barlangjainak
felkeresésére.
Utóljára 1913 júliusának első napján látogattam el a faluba.
János szolgám is velem volt; elmaradhatatlan kísérőm két évi bihari
barangolásaimon. Az idő is kedvezett, a mennyiben a megszokott
sűrü eső helyett csak lágyan szitált s a ködhomály fejünk felett
mintegy száz méteren lebegett. De száraz ruhában haza vetődni
még sem reméltem s a később átéltek fényesen bizonyították, hogy
reményemben nem csalatkoztam.
Fonóháza elhagyása után nyilt első alkalmam sikamlós ingo-
ványokkal, feneketlen pocsolyákkal közelebbi érintkezésbe lépni. De
czipőim vízhatlanok lévén, lábszáraim kettős kamáslitól védve, nem
sál
15
is hederítettem rájuk. A csatakos vetések mentén, egy kukoriczáson
. át, csurranó gazossal szegélyezett ösvényeken azonban már karjaim.
s lábszáraim a térden felül kötöttek ismeretséget a mindent átható
esővel. De ez még hagyján! Hanem a mikor Kisszegyesd előtt a,
medrében meg nem férő Tiszapatak éppen az egyedül járható kocsi-
utat választotta új menetirányul, midőn a falu alján elöntött utczákat
. úgy kellett vennünk, hogy félkarral a kertpalánkba kapaszkodva a
palánkmenti kövekre ugráltunk, miközben a megérintett dióágakról
.Íriss és bő zuhany omlott nyakunkba, akkor már rázendítettem
néhány erősebb kifejezésre, mi a kisszegyesdi zsíroshajú oláhoknak
látszólag nem kis kárörömére szolgált.
Mindezért a falu egyedüli korcsmájában avas szalonna s keserű
sör mellett kerestem vigaszt. A korcsmárosné, — áldott legyen a,
. másfélmázsás kardos asszony lelke! — hogy megóvjon a falubeliek
kiváncsi szemeitől, tolakodó kérdezgetéseitől és vigyorgással kísért
megjegyzéseitől, a mellékszobát bocsátotta rendelkezésünkre. Festői
hanyagságban hevert itt szerteszét : vetetlen ágy, pihés dunna, zsíros
bekecs, kormos serpenyő, mázos főzőkanál, pókhálós palaczk, hordó
és hasábfa ujjnyi piszok mellett. Természetes, hisz Biharban
vagyunk! Míg odaát esetlen megjegyzések s nyers hahota váltották
. fel egymást, a korcsmárosné óva, intett, ne mutassam pénzem, mert
e ,bicskásokban" nem lehet bízni. Mosolyogva utaltam keskeny
ökleimre s mindég készenlétben levő ismétlő-pisztolyomra. Így helyes,
. vélte a jó asszony, akkor nem féit többet.
. A jámbor oláhokat faképnél hagyva megindúltunk a Tisza-
völgyön felfelé. Az eddig bizonytalan időjárás határozottabb formát
öltött magára. A völgyoldalakon ólmos köd gördült alá, függönyt
. húzva a vadregényes hegyszoros elé, egykedvűen zuhogott az eső,
tombolva kavargott alant a haragoszöld Tiszapatak. A két év óta
. megszokott időjárás már érzéketlen hagyott. Patakmosta ösvényeken,
. utat tévesztett kőtuskók között, agyagos, sikamlós partokon át elértük
a szoros nyílását.
Itt új kalandok előtt állottunk. A völgy annyira elszűkült, a
patak annyira megdagadt, a partok oly meredek sziklafalakat képez-
. tek, hogy kénytelen-kelletlen a patakgázolásba fogtunk. A ki előtt
már ismeretes, hogy mi az egy megáradt s vadul aláözönlő hegyi
patakon három tuczatszor átgázolni, egy patakon, mely fövenyt s
. éles kőtörmeléket, letépett ágat, kidöntött fatörzset gördít alá zavaros
medrében, melyben minden szirt alatt kötésig érő tölcsér kavarog,
melynek vize hasító hidege átfut a gerincen, átnyilal az agyon, káp-
. rTáztatva a szemet, összevaczogtatva az állkapcsokat, az nem fogja
. megirigyelni akkori helyzetemet.
16
Én azonban e tekintetben már némi tapasztalattal birtam, némi
gyakorlottságra tettem szert. Kötésig levetkőzve, felhúztam vadonatúj.
oláh bocskoraim s megkezdtem az átgázolást. János sziszegve köve-
tett. Az első gázolásnál megbénultak lábaim, elsötétült szemem előtt,
égő fájdalom nyilalt át gerincemen az agyig, csaknem összeroppan-
tam a fájdalom hatása alatt, a másodiknál azonban már könnyebben
ment. Lassan-lassan hozzá szoktak lábaim, hova-tovább eltűrhetőbbé.
vált a jeges fürdő. Vagy háromnegyed óra mulva úgy véltem, mintha
már elértem volna a Nagy Sándor-barianghoz vezető ösvényt.
Néhai CzáRgán GyuLza, a bihari hegyvilág lelkes és áldott
emlékű kutatója építtette néhány éve saját költségén az utat. Bevájt
szerpentinákon kígyódzott fel az a barlang bejáratáig. De csak évek-
kel ezelőtt. Ma, egy fatörzs kidőlése és a vele járó tetemes hegy-
csuszamlás annyira megrongálták a különben is már benőtt utat,
hogy az helyenként is alig feiismerbető. Midőn CzáRáws műútját
nagy gonddal építtette, eszébe jutott-e, vajjon fog-e akadni egy ter-
mészetért rajongó utóda, vagy vélte tán, hogy műve évszázados
marad ?
Mindebből semmi, ma az ösvény tönkre jutott s a barlang-
kutató "saját tájékozó képességére van utalva. Hogy azonban ez
mennyire cserben tud hagyni, bizonyítja az én esetem is. Mert
midőn síma bocskoraimmal a meredek, omladozó és sikamlós hegy-
oldalt inkább csak négykézláb csúszva-mászva, csatakos gazoson
áttörve, számtalanszor elesve, mindannyiszor alágördülve vagy egy
fél órán át hiába másztam, utóbb bosszúságomban fel és alá, balra-
jobbra kúszva, a barlang bejáratát minden igyekezetem daczára sem
találtam. — holott benne már néhányszor vezető nélkül 15 megfor-
dultam, -- midőn már zuhogó eső vert, fáradság gyötört, megtépett
térdeim inogni kezdtek, Jánosra való tekintettel is a kutatást abban
hagyva, egy tíz méter hosszú üregben húztuk meg magunkat. De a
barlangnak itt a közelben kellett lennie s ez a tudat nem hagyott
pihenni. Ismét neki immdultam keresésének. Vagy három kisebb üregre
bukkantam, — a hegyoldal lászóleg alá van aknázva barlangüregek-
kel — míg végre jó órai idővesztés után rá akadtam a keresre
keresett Nagy Sándor-barlangra. Ruhám akkor már csurron viz volt.
De a barlangot azóta nem tévesztem el.
Alacsony, boltíves bejárata egészen el van rejtve cserjés és
mohos kőtömbök közé. Alulról megközelítve egész közvetlen tűnik
fel s igénytelen barlangra hagy következtetni. Pedig bensejében Bihar
egyik kisebb, de egyszersmind egyik leg szebb barlangja 15 gyönyör-
ködteti .szemünket. A bejáratot védő, hatalmas szirttümbről aláeresz-
kedve egy táguló, meglehetősen száraz folyosón, ott, a hol sötét
esthomály dereng, a barlang ketté ágazik. Az elágazást egy felülről
A lTÉ
lecsüngő cseppkőfüggöny jelzi. A baloldali, szakadás útján létrejött
. folyosó csak gyéren van néhány fehér stallagmittal, rojtos függöny-
nyel, bodros díszítéssel ellátott cseppkővel megrakva. Hátsó részében
hirtelen elszűkül, néhány spárgaalakú cseppkőoszlop mögött korom-
sötét éj tátong. Oda át a nagy terem nyílik: áthallani az ütemesen
aláhulló vízcseppek egyhangú morajlását.
E terem a barlang legpompásabb része. Hófehér falai dúsan
meg vannak rakva csipkével díszített függönyökkel; ízlésszerűen
csoportosított . cseppkőoszlopok, barokkstilű figurák, alabástrom
medenczék tükröződnek a terem hátsó felét betöltő kristálytiszta
alvilági tóban. Festőies háttér csatlakozik e káprázatos képhez : egy
lépcsőzetesen aláfolyó, legyezőalakban szétterülő, vörösbarna, meg-
kövült vízesés. Eles világításnál elragadó színvegyületek alakúlnak,
a csillogó-villogó, ragyogó teremről alig tudjuk elvonni tekintetünket.
A. vizéből soha ki nem fogyó alvilági tavon egy hídacska
. vezet át; fekete karfája merengve révedez a kristálytiszta mederbe.
ász tató
a sznkázá ák áá áss zá nr éálésást átása üásőlén la
Azaz csak révedezett, mig meg nem zavartam idilljét.
Kettős pallójú deszkából, baklábakra verette CzáRáw a hídat.
A hídfedél akkor még jó arasznyira lebegett a víztükör felett. A
folytonos esőzéssel járó talajvízbőség azonban az alvilági tó színét
két arasszal emelte a palló felé. De nekem át kellett jutnom minden
áron a megkövült vízeséshez! A jégvízhez hozzászokott lábaimmal
haladéktalanul bele is kezdtem az átkelésbe. Lépésről-lépésre,
araszról-araszra, óvatosan csúsztam a kettős pallón előre. Egyik
. kezemben lámpát tartottam, másikban gyüjtőüveget, zsebeim gyer-
. tyával, gyujtóval, karbiddal voltak telve. Szemeimmel mereven követ-
tem lábaim mozgását, egész figyelmem csak reájuk irányult, tisztán
éreztem bocskoraimon át a palló minden erezetét, lélegzetem vissza-
fojtottam s csak csúsztam. A jobb deszka hirtelen véget ért. Egy hozzá
toldott darab következett. De óh balvégzet, eleje mélyebbre sülyedt a
másiknál! Egy pillanatra megbillentem, jobb talpam deszkát fogott, test-
súlyom átesett, egy hirtelen lendítés bal karommal, görcsös kapasz-
kodás a szivaccsá telített karfába a jobbal, egy reccsenés, aztán egy
loccsanás és a karfa meg én az alvilági tóban lubickoltunk.
Áldom a pillanatot, hogy csak komor Jánosom látott. Kötésig
egy alrilági tóban, kioltott lámpával két meredek sziklafal között.
Nem a legkényelmesebb helyzet! Mikor a barlang hőmérséklete az
. előcsarnok végén 8-:99 C volt! Lélekzetem elállt, csak hebegés jött
ajkamra, karjaimmál kapkodtam magam körül, legyen az fal, korlát,
világosság, csak valami — gyertyát! — végre ki tudtam ajkaimon
hozni. János pedig magasra emelve gyertyáját világított, megpillan-
tottam a túl partot, átsiklottam. Azóta a karfa az alvilági tó színén
. úszik, ha át nem ázva, el nem korhadva, a fenéken nem pihen.
18
Az elágazástól jobbra, lefelé vezető, kanyargós folyosó már
jóval szárazabb, sokkal komorabb. Sötét színű, rég kialakult, bodros
cseppkövek díszítik, melyek közül néhány karcsú, zsurlóra emlékez-
tető cseppkőoszlop kivált felkelti figyelmünket. Az alvilági tó, a
hófehér cseppkövek, a hatalmas, rozsdavörös, megkövült vízesés, a
karcsú, zsúrlószerű oszlopok ily csoportosításban Biharnak más
barlangjában sehol sem találhatók.
Két vakbogár él a barlangban: a Pholeuon Bírói Csrxt, mely a
leptoderum FRiv.-val a legközelebbi rokonságban áll, tán vele azonos
és a Drimeotus Mihóki Csrxi. Mig az előbbi faj nem éppen ritka, az
utóbbiból csak igen kevés példányt lehet fogni vagy csalétekkel
gyüjteni. Midőn a Drimeotus-t e barlangból először gyüjtöttem, alig
akartam hinni szemeimnek. Mikor a mindeddig átkutatott számos bar-
langban mindannyiszor külön állott egyikben egy Pkoleuon, másikban
egy Drimeotus faj. Hogy megelőzőleg már a Pkoleuon Gyleki Mocz.
között is akadtam egy Drimeotus-ra; mely később a Csikit MIHóK ne-
vet kapta, arra persze csak a gyüjtött anyag feldolgozásánál, hóna-
pokkal később jöttem rá. Más vidéki barlangok mutatnak ugyan ha-
sonló analogiát a vakdögbogárfajok együttes előfordulásában, de a
Drimeotus-nál ezt észlelni itt nyílott első alkalmam. Ezután persze
több barlangban találkoztam hasonló jelenséggel. A mennyiben a
barlangot egyedül lakó Drimeotus-ok sehol sem lépnek fel éppen
gyér számban, kell, hogy a Pholeuon-nal társultak és a társaik között
valami kölcsönös viszony legyen. Új hazát talált, tehát még csak
gyéren elterjedt, új fajjá fejlődni kezdő állatokkal van itt dolgunk,
avagy reliktumokkal csupán, a Pholeuwon-nal létért küzdő fajok utolsó
epigónjaival ? Mindenesetre a Driimeotus-,fajok" megállapítása a szá-
mos átmenet, sok, csak egyedben gyüjtött .faj" miatt még nagyobb
nehézségekbe fog ütközni, mint a Pholeuwxn-nemé. — E barlangban
sikerült még egy vak álskorpió, a Bloihrus brevipes FRgIv. egy példá-
nyát fognom.
A nem óhajtott fürdő után János egyedül gyüjtött tovább. Ma-
gam pedig egy átnyújtott két méteres bot segítségével visszatértem
a barlang bejáratához. Kint csendesen zuhogott az eső; lassan, de
következetesen János egy sziklaoduban száraz hasábfát talált, abból
tüzet rakva, ruháim szárítani kezdtem. Most, midőn megválva facsar-
ható ruháimtól, egyedül vadonatúj oláh bocskoraimmal ruházva,
egyenkint a kékes, maró füst felé tartottam ruhadarabjaim, előttem
perzselő lánggal, mögöttem dermesztő sötétséggel, gondolataim elkó-
vályogtak harmadkori társaimhoz, kik hasonló viszontagságok mellett,
velem egyforma öltözetben, tán még éhségtől gyötört gyomorral is,
komoran bámultak bozontos szemöldökük alól a sistergő üszökbe.
A különbség köztünk csak az volt, hogy ők még nem tehették más-
bh ene ná JA kó
t
19
kép, nekem pedig módomben volt a barlangoktól megválni. Egy
esetleg erre tévedő kisszegyesdi legény bizonyára keresztet vetett
volna magára s homlokegyenest rohant volna le a zúgó patakhoz.
, Pedig agyarkodó komondorja ruhám nélkül füstedzette hegyi társat
ismert volna fel bennem.
ki
Felhasznált irodalom:
CsIKI ERNŐ : Új vak bogarak a Bihar- hegységből. (Rovartani Lapok,
1912 p. 1060 163).
CzáRáws GyuLa: Kalauz Biharfüredi Kirándulásokra. Belényes, 1903.
FRivanpszgy János : Adatok a magyarhoni barlangok faunájához. (Ma-
gyar Tud. Akad. Mathem. és Természettud. Közlemények. III,
18365, p. 16—53). ;
MiHóKx Orró : Új vak bogarak Magyarország faunájából. (Rovartani
Lapok. XIX, 1912, p. 163—167).
MoczaRskI EMIL: Zwei neue Blindsilphiden aus dem Biharkomitat.
(Coleopt. Rundschau. I, 1912, p. 117—118). 3
Újabb adatok Magyarország Hymenoptera-
faunájához.
Irta: DR. ZILAHI Kiss ENDRE.
TE
Mintegy húsz éve foglalkozom a magyarországi Hymenopterák-
kal s ezen idő alatt végzett búvárkodásom eredményéről akarok az
alábbi sorokban beszámolni. Ezen időből 15 év MoCcsSÁRY SÁNDOR-
nak , A Magyar Birodalom Állatvilága: Hymenoptera" czímű munká-
jának megjelenése utánra esik. Ezen idő óta több dolgozat jelent meg
a magyar Hymenoptera-faunáról s azokat a mennyire ismertem s
hozzájuk férhettem, felhasználtam, t. 1. hogy tekintettel voltam az ott
közölt adatokra s azokat nem vettem fel mint a faunára új: fajokat.
Ellenben új adatnak vettem fel azokat, a melyekről tudomásom
volt ugyan, hogy a Nemzeti Múzeum gyüjteményében meg vannak,
de az irodalomban ezekről semmiféle adat még nem jelent meg.
A múzeum adatai természetesen nincsenek felvéve, mivel én csak
azokat közlöm, a melyek az én gyüjteményemben foglalnak helyet s
abban bárki által megtekinthetők. :
Ezek az adatok is elég tekintélyes számúak s csak azt bizo-
nyítják, hogy ez a rovarrend még a meglehetősen elszigetelten s
egyéb hivatalos foglalkozása s élethivatása által nagyfokban akadá-
lyozott búvár kezében is igen hálás anyagot nyújt a tanulmányozásra.
20
Felsorolok összesen 543 fajt, a melyből 266 ugyan már ismeretes
volt, de igen kevés, egy-két termőhelyről, vagy egymástól nagyon
távol eső helyekről, csak szórványosan ismerték. Mindenesetre igen
ritka fajok ezek is, úgy hogy alig hiszem, hogy a Nemzeti Múzeum
gyüjteményét kivéve, még csak egytized része is meg lenne bármely
más gyüjteményben. A következő 260 faj pedig Magyarországon eddig
még nem észlelt vagy legalább is sehol fel nem sorolt faj, a melyek
közül azt hiszem, hogy sok a Nemzeti Múzeum gyüjteményében is
hiányzik.
A fennmaradó 17 faj még a faunára s a tudományra
nézve is új faj, a melyeknek leírását is közlöm ezen felsorolás
keretében.
Az anyag gyűjtésében segítségemre voltak, a miért e helyen 18
hálás köszönetet mondok, első sorban DR. SziLÁDY ZOLTÁN, ki az
évente gyüjtött Hymenoptera-anyag nagy részét küldötte el nekem
. tanulmányozás s meghatározás végett. Az ő gyüjtéséből valók a
Nagyenyed, Fugod, Igenpatak, Oláhlapád, Plitvicza és Senjsko Bilo
termőhelyekről felsorolt adatok.
Picricn FeRENxcz Simontornyáról küldötte be az ott gyüjtött
anyagot átnézés végett s a Simontornyáról felsorolt anyag kizárólag
az Ő gyüjtésének gyümölcse.
FEKETE Győző Szalonczáról bár kevés, de értékes adatokkal
járult hozzá ezen felsorolás adataihoz.
Igen sok adat származik MERKL IDE-től, a ki Boksánbányán
és Ferenczfalván gyüjtött részemre, míg MERKL JózsEFr Verseezről
járult hozzá szintén megbízás alapján a gyüjteményem gyarapí-
tásához.
A. meghatározásban segítségemre volt első sorban MocsáRy
SÁNDOR kir. tanácsos, múzeumi igazgató-őr, kitől az első tanítást
kaptam a Hymenopterák meghatározására s ki később is támogatott
sok nehéz faj determinálásában.
Nagy segítségemre volt I. D. ALFKEN Bremenben, ki az oly
nehéz Halictus, Prosopis és Sphecodes nemeket határozta meg, de a
többi nemekben (Anthrena, Colletes stb.) 15 sokat segített s leírta az
Anthrena setosa ALFK. nevű új fajt
Továbbá Azs. ULnBRIcÓHT Crefeld-ben, ki az Iehneumonidák egy
nagy részét determinálta s a gyüjtemény alapján leírta a Hoplismenus
pica WEsm. c", Pimpla brachycera THoms. c", Xorides Kissi ULBR.,
Banchus falcatorius var. luteofasciatus ULBR., Perosis albomarginatus
ULBR., Odontomerus rufiventris var. rufipes ULBR. nevű fajokat. Ezek-
nek a típusai szintén a gyüjteményem értékét emelik.
Fogadják ez úton is szíves segítségükért forró köszöne-
temet.
21
Ezzel útra bocsátom felsorolásomat. Lehet, hogy tévedések is
lesznek benne, de ezek ilyszerű munkáknál szinte elkerülhetetlenek.
A magam részéről igyekeztem feladatomat tőlem telhetőleg jól és
lelkiismeretesen elvégezni.
Tenthredinidae.
Tenthredella ( Tenthredo) hybrida! Ev.: Bethlen, Marosgombás.
Tenihredo (Allantus) bifasciatus MüdgL. (viduus Rossr): Kecskemét,
Felső-Iosva. — T. anmulatus KLG.: Drenkova.
Tenthredopsis lactiflua KuG.: Celna (Szitápv). — T. fulvitarsis ED.
ANDRÉ : Csorba. -
Szobla (Encarsioneura) Sturmi KLG.: Boksánbánya.
Macrophya chrysura KcG.: Boksánbánya. — M. blánda F. (solitaria
SCHRNK.) : Nagyenyed. — M. carinthiaca KrG.: Boksánbánya.
Dolerus dubius KLa. var. desertus KuG.: Ferenczfalva. —. D. palustris
KLa. var. saxatilis KLc.: Ferenczfalva. — D. rufotorguatus
A. Cosra: Boksánbánya. — D. migralus MüÜLL. (fissus HTa.,
varispinus Hrc.) : Csepel.
Loderus vestigtalis KLG.: Boksánbánya.
Athalta maculata Mocs.: Bethlen.
Emphylus viennensis SCHRNK. : Nagyenyed (SZILÁDY).
Taxonus minutus A. Cosra : Nagyenyed.
Mesoneura despecta KLc.: Bethlen.
Pareophora monticola THoms. (erarmata THowms.): Nagyenyed (SZILÁDY).
Monophadnus Spinolae KLG. var. scutellaris ANDRÉ : Bethlen.
Scolineura recia THowms. : Detonáta.
Trichitocampus eradiatus Hrc. : Marosgombás.
Cryptiocampus saliceti FALL. : Oláhlapád.
: Pontania viminalis Hra. (ischnocerus THowms.) : Hadad.
Amauronematus histrio LEP. : Boksánbánya.
Eygaeonematus compressus Hrc.: Ferenczfalva.
Pristophora betulae Rerz.: Hadad.
Aprosthema axillaris ZApp. (Zaddachi AspRÉ) : Nagyenyed (SZILÁDY).
Acantholyda fAaviceps Rerz.: Nagyenyed, Boksánbánya.
Cephaleta signata F.: Zilah.
Pamplhilus inanitus VILL.: Marosgombás. — P. ucorum F.: Boksán-
bánya.
Cephidae.
Janus cynosbati L.: Nagyenyed.
1 A vastag nyomással kiemelt fajok faunánkra újak.
12
[úso.
Cephus infuscatus ANDRÉ: Bethlen.
Monoplopus idolon Rossi: Boksánbánya.
Cynipidae.
Andricus guercus corticis L.: Hadad.
Evaniidae.
Evania caudatum SzÉPL.: Boksánbánya.
Trigonalydae.
Trigonalys Halmi $SPIws.: Bethlen, Apanagyfalu.
Ichneumonidac.
Ichneumon furius L.: Kékes. — I. rudis Fowssc.: Hadad. — I. rufi-
. — nus GRav.: Hadad, Bethlen. — I. rubens WFowxsc.: Kékes. —
T. bilineutus GwmEL.: Welső-Ilosva. — I. puerperae Mocs. : Igen-
patak (Szirápv). — I. extensorius L.:. Hadad, Kékes, Sza-
loncza, Boksánbánya. — 1. primatorius KHFoRsr.: Szaloncza
(FEKETE). — I. validicornis HOLMGR. var. vivacior TIscHB.: Bok-
sánbánya. — I. perversus KRizcHB.: Bethlen. — I. siculus
KRkIEcHB.: Zilah. — I. mediatis Wesux.: Nagyenyed, Boksán- .
bánya. — I. fulvicornis GRAv.: Felsőtök. — I. gracilicornis
GRAv. var. nigricaudus BERru.: Czibles-havas, Igenpatak,
Boksánbánya. — I. raptorius GRAv. var. albicaudus BERTH. :
Zilah. — I. coniger TiscHB. : Simontornya. — I. caedator GRAY. :
Zilah, Boksánbánya. — I. rarus TiscHB.: Boksánbánya. — I.
erraticus BERTH.: Boksánbánya. — I. exilicornis WEsxw.: Fe-
renczfalva. — I. sanguinator Rossi : Simontornya. — I. haema-
tomerus HLumaR. : Boksánbánya. — I. inops HuumGR. : Havasgyógy
(Szinápy). — I. gravipes Weswm.: Ferenczfalva. — I. vestigator
WeEsm. (deceptor "GRav.) : Szaloncza, Bethlen és var. obscurior
BERTH.: Boksánbánya. — I. limbatus TiscHB.: Pareng-havas.
— I. melanostigma KRgiEecHB.: Apanagyfalu, Czibles-havas. — I.
eumerus WEsxm.: Apanagyfalu. — I. memorator WEsx. (delator
WEsxum.) : Simontornya (PinLicn). — I. corruscator L. var. turi-
dus GRav.: Apanagyfalu, Czibles-havas, Várkudu, Boksán-
bánya. — I. castaneus GRAv. var. subniger BERTH.: Hadad. —
I. fulvidactylus KgizcHB. : Pareng-havas. — I. dumeticola GRAv. :
Boksánbánya. — I. albosignatus GRAv. var. punctus BERTA. :
Boksánbánya. — I. derogator WEsm. : Alsó-Ilosva, Boksánbánya.
— I. vacillatorius GRav.: Hadad. — I. semirufus GRAv.: S1mon-
24
23
tornya (Pinticn), Hadad. — I. captorius THowms. : Czibles-havas.
-— I. coniger TriscHB.: Simontornya. — TIT. leucurus KRIEGHE. :
Bethlen, Simontornya.
Eupalamus lacteator GRAv.: Hadad.
Amblyteles eguitatorius Sz.: Nagyenyed. — 4. culpatorius GRAv.:
. Szaloncza, Nagyenyed. — 4. punctus GRav.: Hadad, Boksán-
bánya. — 4. bicingulatus GnRav.: Hadad. — A. umiguttatus
GRAv. var. fumigator GRgav.: Szaloncza és var. subfasciatus
TiscHB. (interjectus Tiscwm.) : Ferenczfalva. — A. conspurcalus GRAV.
Hadad, Nagyenyed, Ferenczfalva. — 4. Devyilderi HUuGR. :,.
Kékes, Helsőtök. — 4. Panzeri WEsw. : Boksánbánya. — 4. fus-
cipennis WEsm. (fusorius auct): Igenpataka. — A. injucundus
WeEsm.: Zilah. — 4. pedatus BERTn.: Zilah. A. caeruleator
ZETT. : Szaloncza.
áAÁmblyteles Veressi"n. sp.
$ Antennis filiformibus tricoloribusgue, basi rufis, in medio
albis, apice nigris. Capite nigro, ruguloso-punctato ; elypeo margine
apicali triangulariter exciso ; mandibulis et palpis maxillaribus rubris.
Thorace nigro, secutello albido Areis metathoracis integris, area supe-
romedia guadrata, spiraculis thoracis elongatis. Alis hyalinis, venis
stigmatibusgue Ílavis. Petiolo striato et postpetiolo nigris:; segmen-
tis 2, 3. et 6. margine albido. Pedibus rubris, femoribus posticis
tibilarumgue posticarum apice nigris; tarsis spinulosis, coxis nigris
haud tubereulatis. Long. 10 mm.
Hungaria orientalis: Felsőtök (legit D. FR. VERESS DE
KövEsD).
9 A fonálforma csápok tőve vörös, közepe fehér, vége fekete.
A fej fekete, ránczosan pontozott, a fejpaizs elülső széle kétoldalt
háromszögű kimetszéssel. Az állkapcsok és az állkapcsi tapogatók
vörösek. A tor fekete, a paizs fehér. Az utótor mezői teljesek, az
area superomedia négyszögű, a tor légnyílásai hosszúkások. A szár-
nyak átlátszók, nem füstösek, az erek és a szárnyjegy sárga. A ro-
vátkolt petiolus és a postpetiolus fekete, a 2- 3. és 6. szelvény széle
fehér. A lábak vörösek, a hátsó czombok és a hátsó lábszár vége
. feketék A lábfejízek tüskések, a csípők feketék, dudorodás nélkü-
liek. Hossza 10 mm.
; Termőhelye Felsőtök, Szolnok-Doboka vármegyében, a hol
KövEspi VEREss FERExcz kir. járásbíró gyüjtötte, a kinek tiszteletére.
ezt az új fajt elneveztem.
Chasmodes paludicola WEsw. : Hadad, Bethlen.
Psilomastac caeruleator F.: Czibles-havas.
24 :
Hoplismenus pica WeEsm.: Senjsko Bilo. — H. lamprolabus WEsyw. :
Ferenczfalva.
Exephanes femoraltis BRISCHKE: Hadad.
Exephanes hungarícus n. Sp.
? Capite antennisgue nigris. Clypeo antice rotundato. Thorace
nigro, spiraculis oblongo-ovalibus, area superomedia fere sexangulari.
Scutello nigro, haud sellato. Alis paulo infumatis, venis brunneis,
stigmate aurantiaco. Postpetiolo sulcato-ruguloso, segmentis 2—3,
margine apicali nigro excepto, rubris, segmentis religuis nigris. Gastro-
"coelo magno, leviter et parce sulcato, segmentis subtilissime den-
segue punctatis. Pedibus nigris, tibiis anticis antice albido-flavis.
Long 13 mm.
Hungaria meridionalis : Ferenczfalva (MERKC).
? A fej és a csápok feketék, a fejpaizs elülső széle kerekí-
tett, ép. A tor fekete, a légnyílások hosszúkás tojásformák, az area
superomedia majdnem hatszögű. A paizs fekete, nem nyerges. A
szárnyak kissé füstösek, az erek barnák, a szárnyjegy narancssárga.
A postpetiolus barázdásan ránczolt. A potrok fekete, a 2—3. szelvény
vörös; fekete hátsó szegélylyel. A gastrocoelon nagy, sekélyen és
gyéren barázdás, a szelvények felülete finoman és nagyon sűrűn
pontozott. A lábak feketék, az elülső lábszár elűl fehéres-sárga.
Hossza 13 mm.
Termőhelye : Ferenczfalva (Krassó-Szörény vármegye ; MERKL
EDE gyüjtéséből).
Amisobas hostilis GRav.: Boksánbánya.
Rhyssolabus albicoxis n. Sp.
c" Capite transverso, nigro, mandibularum basi, labro, clypeo,
fronte ante antennas, facie et scapo antice albis, temporibus elonga-
tis rotundatisgue, grosse punctatis, genis paulo elongatis. Thorace
nigro, parapsidis laevibus. prothoracis medium fere attingentibus.
sScutello nigro, paulo -elevato, antice carinato. Area basali metathora-
cis costulato-rugulosa, aree superomedia ab area petiolari haud
separata, grosse rugulosa, areis externae et dentipara angustatis et
rugulosis, apice dente breviusculo truncato armatis. Spiraculis bre-
viter-ovalibus. Aliarum venis et stigmate brunneis, hujus basi cas-
tanea. Petiolo et postpetiolo transverso et dense sulcato carinulis
duabus conjunctis. Segmento abdominali secundo plica lata media
retrorsum evanescente instructo ; segmentorum superficie laevi, seg-
a
25
mentis 1—83 rubris, religuis nigris, segmentis tribus apicalibus mar-
gine postico interdum albidos. Pedibus nigris, coxis anticis et inter-
mediis albidis, posticis nigris, tibliis posticis, apice femorum postico-
rum tarsisgue posticis nigris. Long. 8 mm.
Hungaria orientalis: Bethlen (2 9).
c" A- harántos fej fekete, az állkapcsok töve, a felső ajak, a
fejpaizs, a homlok a csápok előtt, az arcz és a csápok tőízei elül
fehérek, a kerekített halánték hosszúkás, durván pontozott, a pofa
kissé előrenyúló. A tor fekete, a parapsidák sekélyek és majdnem
a tor közepéig érnek. A paizsocska fekete, kissé kiemelkedő, elül
ormos. Az utótor area basalis-a léczezetten ránczolt, az area supe-
romedia az area petiolaris-tól nincs elkülenítve és durván ránczolt,
az area externa és dentipara keskeny és ránczolt, csúcsán rövid
lemetszett foggal. A lélekző nyílások rövid tojásformák. A szárnyak
erezete és a szárnyjegy barna, utóbbinak töve világosabb gesztenye-
barna. A petiolust két kiemelkedő lécz köti össze a széles és erősen
barázdás postpetiolussal. A potroh második szelvényének közepén
egy hátrafelé elenyésző ránéz van, a szelvények felülete síma, az
1—3. szelvény vörös, a többi fekete, az utolsó három szelvény hátsó
" szegélye némelykor fehér. A lábak feketék, az elülső és középső
csípők fehéresex, a hátsók feketék, a hátsó lábszárak, a hátsó
. ezombok töve és a hátsó lábfej fekete. Hossza 8 mm.
Előfordul Bethlen vidékén, a hol 2 c" példányt gyüjtöttem.
Tricholabus femoralis THowms.: Felsőtök.
Platylabus punctifrons THowms.: Szaloncza.
Diadromus tenax WEsum.: Boksánbánya.
Phaeogenes melanogonus Gwm.: Versecz, Boksánbánya.
Proscus cephalotes WEsm.: Boksánbánya
Osprynchotus seductor GRAv.: Bethlen, Kékes.
Cryptus fultvipes MaG.: Kékes, Havasgyógy, Marosgombás. — Cr. cre-
nulatus Bp. : Arpásló. — Cr. pscudonymus TscHEK : Ferenczfalva.
— Or. Germari TscHBG. : Boksánbánya. — Cr. leucocheir RATZB. :
Kékes. — Cr. ilalicus GR. : Hadad, Boksánbánya. — Cr. Dianae
. GR : Hadad. — Cr. macellus TscHEK: Hadad. — Cr. buccu-
. lentus TsCHEK: Hadad, Boksánbánya. — Cr. extinctor TSCHEK :
szaloncza, Hadad. — Or. atripes GR.: Szaloncza, Hadad. —
Ov. incisus TscHEK: Bethlen. — Cr. migrator F.: Szaloncza. —
3 Cr. tuberculatus GR. : Szaloncza.
Xylophrurus (IEchtrus) lancifer GRav.: Hadad.
Goniocryptius (Trychosis) pictus THoms.: Boksánbánya. — G. tiüllator
L.: Boksánbánya. — G. abnormis TscHEXk. Apanagyfalu, Bok-
sánbánya. — G simulator TscHEK: Hadad, Boksánbánya. —
G. inimica TscHEK: Bethlen. — G. pauper TscHEK: Hadad.
Habrocryptus alternator GRAv.: Hadad.
Pycnocryptus peregrinator L. var. rufifemur ULBR.: Boksánbánya.
Spilocryplus Zygaenarum "THowms.: Apanagyfalu. — §p. migricornis
KRiEcHEe. : Lele, Apanagyfalu. — Sp. Frey-Gessneri SCHMIED. :
Boksánbánya. — Sp. claviventris KRizcHB.: Hadad, Arpásló,
Boksánbánya. — §p. Magrettii KRIEcHB. : Boksánbánya.
Spilocryptus Punguri n. Sp.
9? Capite transverso, nigro, temporibus oculis multo latioribus
et haud convergentibus, angulis posticis haud rotundatis, genis elon-
gatis, clypeo laevigato, subtiliter punctato, utringue paulo sinuato,
antice dente parvo insructo. Antennarum scapo crasso, funiculo
nigro. Thorace nigro, prothorace antice declivi, parapsidis parum
explicatis, tantum antice distinguendis. Scutello paulo elevato, albido.
Metathorace brevi, carinulis fere deficientibus, areis evanescentibus,
tantum carinulis transversis, versus latera distinctioribus, visibilibus ;
lateribus haud spinosis, spiraculis ovalibus. Thorace pallide griseo-
pubescente. Alis paulo infuscatis, cellula radiali apicem alae haud
attingente, areola pentagona, marginibus lateralibus ejus parallelis.
Petiolo haud elongato, nigro, postpetiolo apice rufescente; petiolo
apice dilatato et nonnihil curvato, postpetiolo disco laevi, nitido, ad
latera punctato. Abdomine supra subtiliter punctato, segmentis 2— 4
rubris, 5—6 nigris et septimo supra albo. Terebra abdomini aegui-
longa. Pedibus nigris, femoribus anticis et intermediis basi tibiisgue
anticis rubris. Long. 10 mm., terebra 4-5 mm.
Sp. migricorni proximus, sed differt: corpore minore, segmento
guarto abdominis rubro, septimo albo et femoribusgue magnam ad
partem rubris. ;
Speciem novam, in memoriam Dom. J. PuxcuR denominatam,,
Dom. E. MERKL prope Boksánbánya (Hungaria, meridionalis) legit.
9 A harántos fej fekete, a halánték a szemnél szélesebb és nem
összetartó, a hátsó szögletek nem kerekítettek, a pofák megnyúltak,
a fejpaizs oldalt kissé kimetszett, elül apró fogacskával fegyverzett,
felülete síma és finoman pontozott. A csápok tőíze széles, a csáp-
ostor fekete. A tor fekete, az előtor elül meredek, a parapsidák ke-
véssé kifejlődöttek, inkább csak elül láthatók. A kissé kiemelkedő
paizsocska fehér. Az utótor rövid, léczei csaknem hiányzanak, mezői
elenyészők, csak a harántléczek, melyek oldalt erőteljesebbek, látha-
tók; az oldalakon nincsen tüske, a lélekző nyílások tojásformák.
A tor halvány szürke szőrökkel fedett. A szárnyak kissé füstösek,,
,
"ln d átt Sá a
egés NE AL RA
ságának szt skan ae a
kötsz kujúús b szad ua
27
a sugársejt nem éri el a szárny végét, az areola ötszögű, függőleges.
oldalai párhuzamosak. A potroh nyele nem megnyúlt, fekete, a post-
petiolus korongja síma és fénylő, szélei pontozottak. A potroh felül
finoman pontozott, a 2—4. szelvény vörös, az 5—6. szelvény fekete
- és a hetedik felül fehér. A tojócső olyan hosszú, mint a potroh.
A lábak feketék, az elülső és középső czombok töve és az elülső.
lábszár vörös. Hossza 10 mm., a tojócső 45 mm.
A §. mgricormis legközelebbi rokona, de attól a következőkben
. tér el: teste kisebb, negyedik potrohszelvénye vörös, a hetedik pedig
fehér és a czombok nagyobb része vörös.
Ez az új faj; melyet PuwxcuR GyuLa emlékére neveztem el,
Boksánbánya vidékén foreul elő, ahol MERKL EpE gyüjtötte.
Spilocryptus hospes TSCHEK var. nigricans nov. Var.
c A typo differt: pedibus anticis et intermediis rufescentibus,.
posticis (annulo basali fílavo femorum et annulo albo tibiarum excep-
tis) nigris. é
Hungaria orientalis: Apanagyfalu.
c" A törzsfajtól a következőkben tér el: az elülső és középső
lábak vörösesek, a hátsók (kivéve a czombok sárga tőgyűrűjét és a
lábszár fehér gyűrűjét) feketék.
Előfordul Apanagyfalú környékén.
Hoplocryptus mesoxanthus THowms. : Alsó-[losva, Szaloncza. — H. fugi—
tivus GRAv.: Bethlen, Várkudu. — H. occisor GRAv.: Versecz.
— H. fuscicornis TSCHEK: Nagyenyed. — H. insectator TSCHEK :
Boksánbánya. — H. guadrigultatus Ggav. : Hadad.
Lislognalhus Mengerseni SCHMIEp. : Apanagyfalú.
Mesoslenus truncatidens ScHMIED.: Debreczen. — 4. ligator GRaAv. r
Hadad. — M. ingenuus Tosoau.: Apanagyfalú, Versecz. Ennek
a fajnak eddig csak a c-je volt ismeretes. A nőstény leírását
a következőkben adom :
Mesostenus ingenuus Tosau. ?
. ? Capite transverso, nigro, prope marginem internum oculo-
rum linea alba ornato, antennis albo-annulatis. Temporibus oculis.
aeguilongis, angustis et margine rotundatis, genis elongatis. Thorace
nigro, ante et infra basi alarum linea alba ornatis, carinulis et
lateribus scutelli albidis. Prothorace antice haud declivi, supra laevi-
gato et parce punctato, parapsidis usgue ad seutellum extensis,
metathorace ruguloso, carinulis duabus transversis, instructo, carinula
postica in spinulam parvam elevata. Spiraculis oblongis. Alis leviter
28
infuscatis, areola guadrangulari, parva, latiore guam longiore, ner-
vulo opposito, subtus interrupto. Abdomine nigro, petiolo apice,
postpetiolo. segmentisgue secundo et tertio abdominalibus rubris.
Petiolo paulo elongato, postpetiolo laevigato, segmentis abdominali-
bus punctatis, segmento secundo latitudine sua longiore. Pedibus
rubris, coxis nigris, tiblis posticis apice cum tarsis posticis fusces-
centibus. Long. 11 mm., terebra 6 mm.
Hungaria: Apanagyfalu et Versecz.
(c) Mas ex Aegypto cognitus.
9? A harántos fej fekete, a szemek belső szegélye mellett
fehér vonallal és a csápok fehérgyűrűsök. A halánték olyan hosszú,
mint a szem, keskeny, szélük kerekített, a pofák megnyúltak. A tor
fekete, a szárnyak előtt és alatt fehér vonallal, a paizsocska léczei
és oldalai fehérek. Az előtor elül nem meredek, felülete síma és.
gyéren pontozott, a parapsidák a paizsocskáig terjednek, az utótor
ránczolt, két harántléczczel, melyek közül a bátsó kis fogacskát
képez. A lélekzőnyílások tojásformák. A szárnyak kissé füstösek, az
areola négyszögű, apró, szélesebb mint hosszú, a nervulus éren álló,
alul megszakított. A petiolus kissé megnyult, a postpetiolus síma, a
szelvények pontozottak, a második szelvény hosszabb, mint széles.
A lábak vörösek, a csípők feketék, a hátsó lábszár vége és a hátsó
lábfej barnás. Hossza 11 mm., a tojócső 6 mm.
A c" Egyiptomból volt ismeretes, a leírt nőstények Ap a-
nagyfialu és Versecz-ről származnak.
Mesostenus albinotatus GnRav.: " Bethlen. — M. transfuga GRAv.:
Szaloncza.
.Plectocryptus curvus GRAv.: Szaloncza. — P. arrogans GRaAv.: Bok-
sánbánya.
Plectocryptus Merkli n. Sp.
? Capite nigro, ruguloso-punctato, postice angustato, scrobi-
bus profundis. Antennis tricoloribus, basi nigris, medio albis, apice
-subtus rufobrunneis. Collo albo, pro- et mesotborace nitido, subtiliter
punctato, metathorace ruguloso-punctato, areis basali et superomedia
laevibus et nitidis, area petiolari transversim rugulosa. Scutello albo,
spiraculis oblongis. Alis usgue ad medium abdominis extensis, mar-
ginibus lateralibus areolae convergentibus, angulo externo cellulae
discoidalis obtuso vel recto. Petioli carinulis subtilibus, segmentis
abdominis 1—3 rubris, grosse punctatis. Pedibus rubris, CoxisS
apicegue tibiarum posticarum nigris, tibiis extus spinosis. Terebra
-abdomine breviore Long. 8 mm.
Hungaria meridionalis: Versecz (leg. Jos. MEREL).
29
$ A fej fekete, ránczolva-pontozott, hátul keskenyedő, a csáp-
gödrök mélyek. A csápok háromszínűek, tövük fekete, középső részük
fehér, végük alul vörösesbarna. A nyak fehér, az elő- és középtor
fénylő, finoman pontozott, az utótor ránczolva-pontozott, az area
petiolaris harántúl ránczolt. A paizsocska fehér, a lélekzőnyilások
hosszúkások. A szárnyak a potroh közepéig terjednek, az areola
oldalai összetartók, a cellula discoidalis külső szöglete tompa-, ille-
tőleg derékszögű. A petiolus léczéi gyengén fejlettek, az 1—3. szel-
. vény vörös, durván pontozott. A. lábak vörösek, a csípők és a hátsó
lábszár vége feketék, a csípők külső oldala tüskés. A tojócső rövi-
. debb, mint a potroh. Hossza 8 mm.
Előfordul Versecz körül, ahol MERKL JózserF gyüjtötte, kinek
nevéről az új fajt elneveztem.
Microcryptus graminicola GRav. : Czibles-havas.
. Acanthocryptus guadrispinosus GRav.: Bethlen. — 4. nigritus GRAv.:
Boksánbánya.
Acanthocryptus Feketei n. Sp.
c" Antennis nigris, basi subtus albis; capite transverso, tem-
poribus postice valde angustatis. Fronte punctata prope oculos albo-
lineata, labro et disco elypei albis, antice albo-pilosis. Pronoto nigro,
antice declivi, parapsidis usgue ad medium mesonoti extensis. Pro-
et mesonoto ruguloso-punctatis. Area superomedia et area externa
laevibus, nitidiusculis, area dentipara et area petiolari rugulosis,
spinis magnis instructis. Spiraculis oblongis. Tegula alarum alba,
stigmate nigro, intus albo, angulo externo cellulae discoidalis obtuso,
marginibus lateralibus areolae fere parallelis. Petiolo et postpetiolo
. laevibus, nitidis, impunctatis, petiolo nigro, postpetiolo segmentisgue
2—4 rubris. Coxis nigris, trochantere uno albido; pedibus rubris,
apice tibiarum posticarum et tarsis posticis nigris ; tibiis haud spino-
sis. Long. 7 mm.
Hungaria sept.-oceid. : Szaloncza, a Dom. V. FEKETE lectus,
m eujus, honorem speciem hanc novam denominavI1.
c" A csápok feketék, tövük alul fehér; a fej harántos, a halán-
ték hátul erősen keskenyedő. A pontozott homlokon a szemek belső
. széle mellett fehér vonallal, a felső ajak és a fejpaizs közepe fehér
és elül fehér szőrökkel fedett. Az előtor fekete, elül meredek, a
. parapsídák a középtor közepéig terjednek. Az előtor és a közép-
. tor ránczolva-pontozott. Az area superomedia és area externa síma,
majdnem fénylő, az area dentipara és area petiolaris ránczolt, nagy
. tüskékkel. A lélekzőnyílások tojásformák. A. szárny tegulája fehér, a
ad zsé
30
szárnyjegy fekete, belső oldala fehér, a discoidális sejt külső szög-
lete tompa, az areola oldalai majdnem párhuzamosak. A petiolus
és postpetiolus síma és fénylő, nem pontozott. A petiolus fekete, a
postpetiolus és a 2—4 potrohszelvény vörös. A .csípők feketék, az
egyik trochanter fehér, a lábak vörösek, csak a hátsó lábszár csúcsa
és a hátsó lábfej fekete, a lábszárak nem tüskések. Hossza 7 mm.
Előfordul Szaloneczán, Trencsén vármegyében, a hol FEKETE
Győző fedezte fel, kinek tiszteletére az új fajt elneveztem.
Hemiteles nigrobasalis ScHmIED.: Hadad. — H. castaneus TASOCHEB. :
Budapest. — H. similis GRav.: Bethlen. — H. plectisciformis
ScCHMDKN.: Bethlen. — H. decipiens GnRav.: Tasnád. — H.
ridibundus WEsMm.: Pele. — H. micator GRav. : Ki15-Tapolcsány.
— H. macrurus THoms.: Bethlen. — H. atricapillus GRAv.:
Ünőkő. — H. niger TAscHB. : Szaloncza. — H. unicoltor THOMS. :
Szaloncza. — H. Schaffneri SCHMDEN.: Szaloncza. — H.
Tiostylus THoms.: Szaloncza.
Hemiteles hungaricus N. Sp.
Capite magno, nigro, temporibus vix punctatis, oculis aeguilatis,
paulo convergentibus, arcuatis. Antennarum articulis guatuor basa-
libus fuscis, religuis nigris, articulo secundo elavae articulo primo
duplo longiore. Prothorace declivi, parapsidis usgue ad medium me-
sothoracis extensis. öcutello et postseutello bene explicatis. Areae
metathoracis distinctis, area superomedia ab area petiolari separata.
Alis abbreviatis, apicem metathoracis haud attingentibus. Thorace
nigro, laevigato, vage punctulato et parce albo-piloso. Petiolo nigro,
nodis spiraculorum vix distinguendis, postpetiolo nigro, ad latera rugu-
loso. Abdomine nigro, segmentorum 2—3 basi rubro, segmentis
laevibus, segmento secundo haud transverso, postice dilatato. Pedi-
bus ílavis, breviter pilosis. Long. 3 mm.
Hungaria orientalis : Bethlen (Com. Szolnok-Doboka).
A fej nagy, fekete, a halánték alig pontozott, oly széles mint
a szem, kissé összetartó, kerekített. A. csápok első négy íze barna,
a többi fekete, a csápostor második íze kétszer oly hosszú mint az
első íz. Az előtor meredek, a parapsidák a középtor közepéig terjed-
nek. A paizsocska és utópaizsocska jól kifejlődött. Az utótor mezői
kifejlődöttek, az area superomedia az area petiolaristól elkülönített.
A szárnyak csökevényesek, alig érik el az utótor végét. A tor fekete,
síma, szétszórtan pontocskázott és ritkásan fehér-szőrös. A petiolus
fekete, a lélekzőnyílások dudorodása alig kifejezett, a fekete post-
petiolus oldalai ránczoltak. A potroh fekete, a 2—3. szelvény töve
já
a
JA
3
La áosásllásó ák áá ezés kest lés
7
kostal desár zás d SZÉL a sápél
31
vörös, a szelvények símák, a második szelvény nem harántos, hátul
kiszélesedő. A lábak sárgák, rövid szőrökkel fedettek. Hossza 3 mm.
3 Hilőfordul Bethlen vidékén, a hol ezt az új fajt fel-
fedeztem.
. Pezomachus taucidulus WFöRsr. : Hadad. — P. bellicosus FÖRST. : Szilágy-
cseh. — P. vulnerans FöRsr.: Bethlen. — P. formicarius
WFöRsr.: Nagyilonda. — P. modestus FöRsr.: Ünőkő. — P.
linearis FöRsr.: Ünőkő. — P. tachypus FöRsr.: Bethlen. —
P. acerorum GnRav.: Középfalva. — P. breviceps THOws.:
Bethlen. — PF. ephippiger FöRsr.: Középfalva.
. Fezomachus transsylvanicus n. sp.
? Capite transverso, nigro, postice exciso, lateribus obtuse
angulatis ; antennis apice nigris, articulo septimo latitudine sua paulo
longiore. Pronoto et metamoto fere aeguilongis, brunneo-flavis,
metanoto haud elevato, sulco transverso distincto instructo. Ab-
domine subtilissime aciculato, vix piloso, segmento primo lateribus
haud nodosis, brunneo-flavis, segmento secundo toto brunneo-flavo,
segmentis religuis fusco-nigris, basi segmenti tertii lateribusgue
segmentorum seguentium flavis. Terebra segmento abdominali primo
aeguilongo. Pedibus ílavis, tibiis spimis parti tertiae-articuli tarsalis
primi aeguilongis munitis. Long. 4 mm., terebra 0.68 mm.
. P. venatorto FöRksr.. affinis, sed pedibus totis flavis facillime
distinguendus. ;
Habitat in monte Ünőkő, Hungariae orientalis, ubi mense
Augusto anmi 1912 duo specimina legi.
? A fej harántos, fekete, hátul kikanyarított, oldalai tompa-
szögűek; a csápok vége fekete, .a hetedik csápíz kissé hosszabb mint
széles. Az előtor és az utótor majdnem egyenlő hosszú, barnás-
sárgák, az utótor nem kiemelkedő, jól kivehető harántbarázdával. A
potroh nagyon finoman karczolt, alig szőrös, az első szelvény barnás-
sárga, oldalain kidudorodás nélküliek, a második szelvény egészen
. barnás-sárga, a többi szelvény barnás-fekete, kivéve a harmadik
Ó övét és a többiek oldalát, melyek sárgák. OJÓCSŐ Tan
szelvény tövét és a többiek oldalát, melyel gák. A tojócső olya
. hosszú, mint az első potrohszelvény. A lábak sárgák, a lábszárak
tüskések, a tüskék 1/3 oly hosszúak, mint az első lábfejíz. Hossza 4
mm., tojócső 0-68 mm.
A P. venatorius FöRsr.-hez közelálló, attól egészen sárga lábai
által könnyen megkülönböztethető.
Előfordul az Ünőkő aljában, a hol 1912. évi augusztus havá-
ban gyüjtöttem két példányát.
32
Euryproctus luridator GRav. : Boksánbánya, Senjsko Bilo
Pimpla flavicoxis THoms.: Hadad, Ferenczfalva. — P. spurta GRAv. :
Boksánbánya, Versecz. -— P. brassicariae Popa : Hadad, Kékes,
Bethlen, Nagyenyed, Oláhlapád. — P. guadridentata THOws. :
Boksánbánya. — P. roborator F.: Debreczen, Czibles-havas,
Boksánbánya, Versecz. — P. viduata F.: Verseecz. — P. arun-
dinator GiR : Bethlen, Boksánbánya. — P. MHabermenhli
ScHMIED.: Hadad, Boksánbánya, Versecz. — " P. terebrans
Rarz.: Ferenczfalva és var. gentculatus KRIgzCHB. : Ferenczfalva.
(Eddig külön fajként szerepelt az Ephialtes nemben). — P.
detrita HumGR.: Nagyenyed. — P. similis BRipGwm.: Czibles-
havas. — P. nigricans THowms. : Czibles-havas. — P. nigriscaposa
THoms.: Havasgyógy. — P. brevicornis GRAv. : Oláhlapád. —
P. bilineata BRLLÉ.: Apanagyfalu. — P. brachycera THOws. :
Versecz, Boksánbánya (67, deser.. ULBRICET) .
Ephialtes crassiceps THoms.: Igenpataka. —- E. gnathaulax THOMSs. :
Bethlen, Ispánmező, Nagyilonda. — E. tuberculalus WOoURCcnR.t:
Hadad. — E. tenuiventris HLumaR.: Hadad. -—- FE. brevicornis
TSCHEK: Ünőkő. — FE. pleuratis THOoms.: Ferenczfalva.
Rhyssa approxiunator F.: Ferenczfalva. — Rh. hungarica Mocs. : Ferencz-
falva, Boksánbánya. — Rh. amoena F.: Ünőkő, Ferenczfalva.
Thalessa . citrarita OLrv.: Boksánbánya. — Th. superba SCHRNK. :
Ferenczfalva.
Polysphincta varipes GRgav.: Versecz. — P. multicolor GRaAv. : Nagy-
enyed.
Glypta teres GRav.: Hadad. — G. salsolicola SCHMIED. : Versecz.
Clistopyga incitator F.: Detonáta, Versecz és var. haemorrhoidalis:
GRAwv. : Versecz.
Procinetus Frauenfeldi TSCHEk : Kékes.
Meniscus murinus GnRAv.: Hadad, Boksánbánya. — MM. impressor
GRav. : Boksánbánya.
Lissonota insigmita GRAv.: Szent-Endre, Versecz, Boksánbánya. —
L. commixta HumGR. : Havasgyógy. — L. segmentator F. : Pareng-
havas. — L parallela GRAv. var. migricoxais DTRB.: Boksán-
bánya.
Lampronota caligata GRaAv.: Kelenföld, Nagyenyed.
Diceratops bicornis GnRav. : Herenczfalva.
Ischmocerus seticornis KRcHB.: Ferenczfalva.
Xylonomus rufipes GRav.: Hadad, Czibles-havas. — X. ephialtoides
KnrcHe. : Nagyenyed. — .X. gracilicornis GRav. : Feremczfalva. —
Xoritcdes mnitens GRaw : Hadad, Ferenczfalva. — X. Kissi ULBR.: Ferencz-
falva (0 2, MERKL Epe gyüjtése).
Callichisis hectica GnRav.: Marosgombás.
33
Odontomerus geniculatus KRCHB. : Ferenczfalva. — 0. rufiventris HLMGR.
var. rufipes ULBR.: Alsó-Ilosva.
Perosis albomarginata ULBR.: Hadad.
Coleocentrus heteropus THoMms.: Ferenczfalva.
Emiscophilus Ahngeri Kok : Kékes.
Ophion obscurus F.: Zilah, Hadad. — 0. minutus KRCHe. : atai —
0. pteridis KgRcHe. : Zilah.
Eremotylus marginatus GRav.: Hadad, Zilah.
Campoplex anceps Human. : Zilah.
Stephanidae.
Stephanus anomalipes FRsr.: Boksánbánya (10 69).
, . 0... , e ,
Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke.
Közli: DR. SZILÁDY ZOLTÁN.
IV. Lepidoptera.
E.
Amit ebből a rendből — leginkább az erdélyi vármegyékben —
gyüjtöttem, az nagyobbrészt a nagyenyedi Bethlen-kollégium gyüj-
teményébe jutott. Néhány érdekesebb vagy faunánkra új példányt a
Nemzeti Múzeumnak adtam át. A gyüjtemény makrolepidopteráit
jobbára magam determináltam. Nehezebb esetekben SCHMIDT ANTAL
barátom volt szíves segíteni, aki egyúttal összes mikrolepidopterái-
mat meghatározta. Lekötelező szívességeért ezuton is hálás köszö-
netem nyilvánításával tartozom. Gyüjtésem sok olyan fajt mutat föl,
a melyet délkeleti felvidékünkön még nem gyüjtöttek, de vannak
köztük egész faunánkra új adatok is.
Papilionidae.
Papilio Podalirius L. Nagyenyed III, V; Detonáta VIII. — ab. Zan-
claeus 7. Nagyenyed V. — Machaon L. Nagyenyed IV ;
tadnai havasok (1000 m.) VIII.
Parnassius Mnemosyne L. Nagyenyed V—VI. — ab. melaina HowNR.
Nagyenyed VI. — Apollo L Vihnye VII.
Pieridae.
Aporta cralaegi L. Nagyenyed MEYE ;
Pieris rapae L. Nagyenyed III, VIII ; Igenpataka VII; Zalatna VIII
napi L. Nagyenyed V, VII; Havasgyógy VIII. — var.
napaeae EsP. Nagyenyed. — Daplidice L. Nagyenyed III,
34
V. — brassicae L. Nagyenyed IV—V ; Nyírmező VII ; Rad-
nai havasok (1400 m.) VII; Havasgyógy V ; Szkleno VII.
Huchloő cardamines L. Nagyenyed 1V—V ; Havasgyógy V—VI.
Leptidea sinapis L. Nagyenyed VII; Remete VIII; Néma VIII. —
var. lathyri HB. Nagyenyed IV-V.
Colias Hyale L. Nagyenyed IV—V, VII-VIII; Remete VII, XII;
Detonáta VIII; Zalatna VIII; Ketesd VII. — Myrmidone
Esr. Nagyenyed II, VI; Remete VII. — Edusa F. Nagy-
enyed VI; Crkvenice VI.
Gonopteryx rhamm L. Nagyenyed 1V—V, VII; Zalatna VIII; Ketesd
VII; Radnai havasok (1300 m.) VIII; Crkvenice VI.
Lycaenidae.
Thecla betulaa L Gyergyótölgyes VII; Kolozsvár. — spini SCHIFF.
Nagyenyed VI; Remete VI. — iliícis Esp. és ab. aesculi
HB. Crkvenice VI. — acaciae F. Kolozsvár: Crkvenice
VI. — guwercus L. Igenpataka VII — rubi L. Nagyenyed
VI; Remete.
Chrysophanus virgaureae L. Abrudbánya VIII; Detonáta VIII; Veres-
patak VIII; Havasgyógy VIII; Nagybaczon VI. — dispar
Hv. var. rutilus WegRs8. Nagyenyed VIII. — Phlaeas L.
és ab. suffusa Turr. Nagyenyed.
Lycaena Argiades PALL. var. Polysperchon BesrgR. Nagyenyed. — Aegon
SCHIFF. (Argus L.) Nagyenyed V—VI; Detonáta VILI;
Verespatak VIII; Vizakna VIII; Alvincz VII; Néma VIII ;
Kispest V. — Orion PacnL. Igenpataka VII; Remete. —
Astrarche BGasrR. var. calida BEL. Nagyenyed V; Remete
VIII; Retyezát (800 m.) VIII. — ab. allous HB. Nagy-
enyed V. — [Icarus Rorr. Nagyenyed V-VI, VIII; De-
tonáta VIII; Verespatak VII; Remete VIII; Ketesd VII.
— ab. icarinus ScR. Nagyenyed V—VII, ugyaninnen egy
példány (V), mely fölül az ab. Celina Ausr. bélyegét vi-
seli. — Eumedon EspP. Nagyenyed V. — Bellargus KRorr.
Nagyenyed ; Crkvenice VI. — Corydon Popa Nagyenyed
VII. — Meleager EsP. Nagyenyed. — Argiolus L. Nagy-
enyed IV. — Cyllarus Rorr. Nagyenyed V ; Crkvenice VI.
Erycinide.
Nemeobius Lucina L. Nagyenyed.
Libytheidae.
dJTibythea celtis LA1icn. Crkvenice VI.
35
Apaturidae.
Apatura Iris L. Radnai havasok (1300 m.) VII; Szászalmás VII. —
Ilia Scnwrr. Igenpataka VII. —- ab. rubescens EsP. és var.
Clytie ScHIPF. Nagyenyed.
Nymphalidae,
Timenitis populi L. Nagyenyed.
Neptis Eucilla F. Nagyenyed VI; Nyírmező VI; Torja VII. — var.
Ludmilla H.-3. Radnai havasok (1300 m.) VII. — aceris
LEP. Nagyenyed V ; Szászalmás VII.
Vanessa C-album L. Nagyenyed III, V ; Szászalmás VII. — polychloros
L. Nagyenyed. III-IV, VI; Nyírmező VI; Radnai hava-
sok (1300 m.) VIII; Szászalmás VII; Crkvenice VI. —
urticae L. Nagyenyed IV— VIII ; Ketesd VII ; Radnai ha-
. vasok (1400 m.) VII. — 17o L. Nagyenyed V; Remete ;
Havasgáld VIII; Topánfalva VIII; Radnai havasok (1400
m.) VII. — Antiova L. Nagyenyed V.
Pyrameis carduit L. Nagyenyed V-VI; Remete VII.
Melitaea maturna L. Nagyenyed. — Cinxia L. Nagyenyed V—VI. —
Fhocbe Kv. Nagyenyed V ; Crkvenice VI. — Trivia SCHIFF.
Nagyenyed V. -- didyma 0. Nagyenyed; Remete VIII;
Szászalmás VIII; Crkvenice VI. — Athalia Rorr. Nagy-
enyed V-VI; Remete VI; Néma VII. — ab. ivicolor
HoRm. Nagyenyed.
Argynuűis Dia L. Nagyenyed IV, VI, VIII; Remete. — Latoma L.
Nagyenyed IV, VI; Remete VI; Radnai havasok (1400
m.) VII. — Aglaja L. Nagyenyed VI-VII; Nagybaczon
VII; Torja VII. — Niobe L. var. Eris MEIxc. Remete ;
Igenpataka VII ; Crkvenice VI. — Adippe L. Remete VIII ;
Nagybaczon VII; Kolozsvár. — ab. Cleodoxa 0. Nagy-
enyed VII; Remete VIII; Nagybaczon VII; Kolozsvár ;
[aaa VAS EeenteBISe. "Nagyenyed VIE VIII
Selene Scnwr. Nagyenyed V. — Paphia L. Nagyenyed
VI. — Pandora ScHIFF. Kolozsvár.
Satyridae.
Melanargia Galathea L. Nagyenyed IV, VII; Remete VII; Havas-
gyógy VII; Torja VII; Hátszeg VII; Szászkeresztúr AVIÜL 9
Radnai havasok (1300 m.) VIII. — var. Procida HBsT.
Crkvenice VI.
Erebia Melampus FüssL. Radnai havasok (1600 m.) VII, (1800 m.) VIII.
— lappona Esp. Radnai havasok (2000 m.) VII. — aethiops
36
EsP. Verespatak VIII; Remete VII-VIII. — ligea L.
Igenpataka VII; Havasgyógy VIII; Torja VIII. — Epiphron
Kw. var. transsyIvanica REBEL Retyezát (1900 m.) VII.
Satyrus Hermione L. Intregáld, Remete VII. — Briseis L. ab. meridio-
nalis Srag. Óbudai hegyek VIII; Kolozsvár. — Semele L.
Kolozsvár, Nagybaczon VII; €Crkvenice VI. — Dryas
ScoP. Nagyenyed VII—VIII; Torja VII; Radnai havasok
(1300 m.) VIII; Kolozsvár.
Pararge Aegeria L. var. egerides STeR. Nagyenyed IV ; Remete, Igen-
pataka VII; Szászalmás VII. — Megaera L. Nagyenyed
V, VIII; Remete, Verespatak VIII; Detonáta VIII; Za-
latna VIII. — Maera L. Nagyenyed V; Remete, Radnai
havasok (1300 m.) VII. — Achine Scop. Kolozsvár.
Aphantopus Hyperanthus L. Nagyenyed, Igenpataka VII ; Havasgyógy
VIII; Nagybaczon VII; Radnai havasok (1000 m.) VII;
Kolozsvár.
Epinephele Jurtina L. Nagyenyed IV, VI— VII ; Remete VIII ; Zalatna
VIII; Verespatak VIII; Detonáta VIII; Igenpataka VII;
Szászalmás VII: Vizakna YI; Radnai havasok, Kolozs-
-. vár, Crkvenice VI.
Coenonympha Iphis Scwirr. Nagyenyed V—VI; Bólya VII; Radnai
havasok (1000—1600 m.) VIII. — Arcania L. Nagyenyed
V—VII; Remete VI. — Pamphilus L. Nagyenyed V-VI;
Verespatak VIII; Detonáta VIII; Marosújvár V ; Kispest
V. — var. Lyllus EsP. Nagyenyed VIII. 3
; Hesperidae.
Heteropterus Morpheus Part. Nagyenyed, Tusnád VII.
Pamplila Pálaemon PALL. Nagyenyed V.
Augiades comma L. Nagyenyed, Detonáta VIII. — ab. Catena STGR.
Nagyenyed, Detonáta VIII; Remete VIII. — Sylvanus Esp.
Nagyenyed V—VII; Remete VI.
Carcharodus aliheae HB. Nagyenyed IV.
Hesperia carthami HB. Nagyenyed V—VI. — malvae L. Nagyenyed
1V—V. 3
Thanaos Tages L. Nagyenyed IV, VII. — ab. unicolor FRR. Remete VIII.
Sphingidae.
Acherontia Atropos L. Nagyenyed IX.
Dilina tiliaa L. Nagyenyed VII. — var. brunnea STGR. Nagy Set
Protoparce convolvuli L. Nagyenyed VI, IX.
. Deilephila galii Rorr. Nagyenyed. — livornica EsP. Nagyeny ed V —VI.
Chaerocampa Elpenor L. Nagyenyed VII; Marosújvár VII; Igen-
pataka VII.
31
Metopsilus porcellus L. Nagyenyed V ; Marosújvár VII; Remete VII;
Be Torda V.
Macroglossa stellatarum L. Nagyenyed IX ; Igenpataka VI.
:Hemaris scabiosae Z. Nagyenyed V ; Torda IV—V.
Notodontidae.
Cerura bifida HB. Torda V.
Stauropus fagi L. Nagyenyed.
Pygaera anachoreta F. Nagyenyed IV.
Lymantriidae.
Hypsogymna morio L. Nagyenyed V-VI; Oláhlapád V.
Orgyia antigua L. Csepel VII.
Stilpnotia salicis L. Nagyenyed VI-VII; Tövis VII.
Lymanitria dispar L. Nagyenyed VILI.
"Porthesta similis FüssL. Nagyenyed VII.
Lasiocampidae,
Malacosoma neustria L. Budapest.
Lasiocampa trifolti Esp. Tövis VII.
Macrothylacia rubi L. Nagyenyed V-VI.
Gastropacha guercifola L. Nagyenyed VI—VII; Kolozsvár.
Saturniidae.
Saturmá pyri Scuwr. Nagyenyed V. — pavonia L. Nagyenyed V ;
Miriszló IV.
Agha Tau L. Nagyenyed IV ; Remete VI; Igenpataka IV.
Drepanidae.
Drepana falcataria L. Nagyenyed VI.
, Cilioc glaucata Scor. Nagyenyed VI—VIL
Thyrididae.,
Thyris fenestrella ScoPp. Bólya VII.
Noctuidae.
.Diphthera alpium OsBEckK. Nagyenyed V.
Demas coryli L. Nagyenyed VII.
Acronycta aceris L. ab. candelisegua EisP. Nagyenyed V. — psi L.
Nagyenyed. — euphorbiae F. var. euphrasiae BRAHM. Nagy-
enyed IV. — rumicis L. Nagyenyed VI-VII; Néma VIII.
Agrotis obscura BRaAHm Nagyenyed V, VIII; Havasgyógy VIII. —
és éz bi tás KG : ta s ote k mel - LEE EÉNERÉKTÉTS Ba. 2 ET átpe vk a DN
pronuba L. Nagyenyed V. — c-mgrum L. Nagyenyed
VIII—IX ; Torda V. — xanthographa F. ab. cohaesa HB.-S.
Nagyenyed VIII. — plecta L. Nagyenyed V—VII. —
simulans Hurws. Nagyenyed VI. — grisescens TR. Nagy-
enyed VII-VIII. — signifera F. Nagyenyed VII. — putris
L. Nagyenyed VIII; Torda V. — cinerea HB. Torda V.
-— exclamationis L. Nagyenyed VII-VIH; Torda V. —
ypsilon Rorr. Nagyenyed VIII. — segeium ScHIFr. Nagy-
enyed III, VII; Torda V. — v. nigricornis ViLL. Nagy-
enyed VIII; Torda V. — prasina F. Kolozsvár.
Epineuronia popularis F. Nagyenyed IX ; Néma VIII ; Havasgyógy VIII.
Mamestra leucophaea Vixzw. Nagyenyed VI. — brassicae L. Nagyenyed
V, VIII ; Torda V. — persicariae L. Kolozsvár. — oleraceg L.
Nagyenyed V. — ab. obscura SPuL. Nagyenyed VI. —
dissimilis BgkH. Nagyenyed V-VI: Torda V. — ab. laeta
REur. Nagyenyed VII; Torda V. — trifolii Rorr. Nagy-
enyed V—VI; Torda V. — nana HFwGL. Torda V.
Dianthoecia luteago HB. E nye VI—VII. — nana Rorr. Nagy-
enyed V. — capsincola HB. Nagyenyed VII.
Bryophila fr audatricula HB. Nagyenyed VI. — receptriculá HB. Nagy
enyed VIII. — algae F. Nagyenyed VIII.
Celaena matura Hurwx. Nagyenyed VIII.
Hadena monoglypha Hrws. Nagyenyed VII. — lithoxylea F. Nagyenyed
VILI
Episema glaucina Esp. ab. dentimacula HB. Nagyenyed V, IX ; Torda Ve
Dichonia aprilina L. Nagyenyed IX.
Dipterygia scabriuscula L. Torda V.
Trachea atriplicis L. Nagyenyed V ; Igenpataka VI.
Ewuplexia lucivara L. Nagyenyed VIII.
Brotolomia meticulosa L. Nagyenyed IX ; Topánfalva VI.
Leucamia pallens L. Nagyenyed IV, VIII. — L-album L. Nagyenyed
VII. — evidens HB. Nagyenyed V. — conigera F. Hátszeg
VII. — albipuncta F. Nagyenyed III. — iurca L. Nagy-
enyed V.
Caradrina guadripunctata F. Nagyenyed IX ; Torda V. — taraxaci He.
Nagyenyed VII. — lenta TR. Nagyenyed VIII.
Hydrilla gluteosa TR. Nagyenyed V—VI; Torda V.
Amphipyra tragopoginis L. Detonáta VIII. — pyramidea L. "Nagy-
enyed VIII.
Taeniocampa gracilis F. Nagyenyed IV.
Calymnia trapezina L. Nagyenyed VIII. :
Orrhodia eryihrocephala F. Nagyenyed IV.
Scopelosoma satellitiu L. Nagyenyed V.
din dl sad él átka élt tek százak
ád a s ll A
39.
Xylina ornithopus Rorr. Nagyenyed IV.
Xylomiges conspicillaris L. Torda V.
Cleophama antirrhini HB. Torda V.
Calophasta lunula HFwx. Bólya VII.
Cucullia umbratica L. Nagyenyed VI-VII, IX.
Pyrrhia umbra Hrws. Nagyenyed VI.
Acontia lucida HFws. Kaláz VIII. — var. albicollis F. Nagyenyed VIII.
— luciuosa EspP. Nagyenyed V; Igenpataka VII; Néma,
MZETE
Erasiria uncula Cr. Nagyenyed V. — pusilla View. Nagyenyed V,
TEK de VE ;
Rivula sericealis 5coP. Nagyenyed VI.
Prothymmia viridarita CL. Nagyenyed VI, VIII. — var. modesta CAR.
Retyezát (500 m.) VII.
Emmelia trabealis 5cor. Nagyenyed V—VI, VIII; Budafok VII.
Scoliopterya libatric L. Topánfalva VIII.
Abrostola triplasia L. Nagyenyed V. — asclepiadis ScHiFr. Nagyenyed
SEX SSVondar V.
Plusia, chrysitts L. Nagyenyed VI, VIII—IX; Nagybaczon VIII. —
festucae L. Nagyenyed VIII. — Júlia Gw. Nagyenyed V,
VII-IX; Torda V. — gamma L. Nagyenyed VIII-IX
(borsóhüvelyben rágó hernyóból neveltem) ; Havasgyógy
VIII; Radnai havasok (1300 m.) VIII.
Euclidia mi CL. var. litterata CyR. Nagyenyed V. — g]yphica L. Nagy-
enyed [V—V.
Aedia funesta EsP. Nagyenyed VI.
Catocala fracini L. Nagyenyed VIII. —- elecia Ben. Nagyenyed IX ;
Remete. — elocatau EspP. Nagyenyed VIII-—IX; Remete
VIII. — sponsa L. Kolozsvár. — fulminea ScoP. Nagy-
enyed V-VI.
Epizeusxis calvaria F. Nagyenyed VII.
Zanclognatha tarsiplumalis HB. Nagyenyed VII. — tarsicrinalis KN.
Nagyenyed VI.
Herminia derivalis HB. Nagyenyed VI—VII. — tentacularia L. Nagy-
enyed V—VI, VIII; Igenpataka VII; Havasgyógy VILI.
Hypena pr oboscidalis L. TDetodáta VIII; Retyezát (1000 m.) VII, (800
m.) VII — rostralis L. Nagyenyed VII, IX; Vizakna
VIII; Hátszeg VII. — ab. unicolor TUTT Szeyenyeűl VILL.
Cymatophoridae.
Cymalophora or F. Nagyenyed VI.
40
Brephidae.
Brephos notlhum HB. Nagyenyed IV.
Geometridae.
Pseudoterpna pruinata Hrws. Nagyenyed VIII.
(Geometra papilionaria L. Kolozsvár.
Huchloris smaragdaria F. Nagyenyed IX.
Nemorita virtdata L. Nagyenyed IV-V. — HLENTÉTEZ Gw. Nagy-
enyed V.
Thalera fimbrialis Scop. Vizakna VI. — putata L. Nagyenyed V ;
Zalathna VIII ; Igenpataka VI. — lactearia L. Felsőorbó V.
Acidalia trilinegta ScopP. Nagyenyed. — similata THBa. Nagyenyed V,
VIII; Tusnád VIII. — ockrata Scor. Nagyenyed VIII;
Igenpataka VII; Radnai havasok (1500 m.) VII. —- rufaria
HB. Nagyenyed VII. — moniliata F. Nagyenyed VII. —
dimidiata Hurwx. Nagyenyed VII. — virgularia HB. Nagy-
enyed V, IX; Havasgyógy VIII; Torda V. — pallidata
BKnH. Negy aura V — rusticata F. Nagyenyed VII-VIII.
— inornata Hw. Nagyenyed VIII. — deversaria HS. Nagy-
enyed V-VI, VIII; Retyezát (800 m.) VII. — aversata
L. Nagyenyed VIII. — ab. spoliata STaR. Nagyenyed VIII.
— immorata Hw. Nagyenyed V, VIII. — rubiginata HEN.
Nagyenyed VII-VIII. — var. ochraceata STGR. Havas-
gyógy VIII. — immutata L. Nagyenyed VIII. — margine-
punctata GorEze Nagyenyed V-VI, VIII; Torda V. —
sirigarta HB. Nagyenyed V, VIII. — ornata ScopP. Nagy-
enyed ÍV, VI.
Ephyra annulata ScHurzE Nagyenyed V; Felsőorbó V. — porata FE.
Nagyenyed V. — punctarita L. Nagyenyed 1/—V ; Felső-
orbó V. — ab. naevata B. Nagyenyed VIIL.
Rhodostrophia vibicarta CL. Nagyenyed V-VI, VIII; Verespatak
VIII; Néma VIII. I
Timandra amata L. Nagyenyed V, VIII-IX; Abrudbánya VIII ;
Néma VIII.
Lyihria purpuraria L. Nagyenyed VI, VIII. — var. rotaria F. Nagy-
enyed IV-V. (A törzsalak első ivadéka):
Ortholttha plumbaria F. Detonáta VIII; Radnai havasok (1000—1500
m.). VII VIII. — limitata So Nagyenyed VIII ; Remete
VIII; HRetyezát VIII; Radnai havasok (1000 a) VIII,
(1400 m.) VI, (1500 m.) VIII. — bipunctaria ScHIFrr. Abrud-
bánya VIII; Havasgyógy VIII.
Anaitis práeformata HB. Retyezát (1800 m.) VIII. — plagiata L. Nagy-
enyed V-VI, IX; Vizakna VII; Torda V.
41
Lobophora polycommata HB. Nagyenyed III.
Chermatobia brumata L. Nagyenyed XI.
Triphosa sabaudiata Durp. Pilisi barlang VIII. — dubilata L. Pilisi
barlang VIII.
EZEL truncata Hurwn. Retyezát (1100 m.) VII. — viridaria: F. Nagy-
enyed V. — luciuata L. Nagyenyed V, VIII. — vesper-
taria Ben. Nagyenyed III; Detonáta VIII. — sujfumata
HR. Nagyenyed V. — ferrugata L. Nagyenyed V—VI,
VIII; Torda V. — caesiata LAwxG. Retyezát (2150 m.) VII.
— flavicinctata. HB. Radnai havasok (1000 m.) VII. —
riguata HB. Nagyenyed VIII. — sociata BxgH. Nagy-
enyed V, VII. — alchemillata L. Nagyenyed VIII; Re-
tyezát (500 m.) VII. — jlavofasciala TmnBG. (decolorata
He.) Nagyenyed VII. — albulata Scnrr. Retyezát (500 m.)
VII. — sordidata F. Retyezát (1050 m.) VII. — procellata
"F. Nagyenyed VI. — rubidata F. Nagyenyed V. — comi-
tata L. Nagyenyed VIII; Verespatak VIII; Havasgyógy
VIII; Abrudbánya VIII.
Asthena camndidata ScHIFr. Felsőorbó V ; Havasgyógy VIII.
Tephroclystia linariata F. Nagyenyed V, VII. — vulgata Hw. Nagy-
enyed VII.
Abraxas grossulartata L. Nagyenyed VII; Néma VIII. — marginata
L. Nagyenyed V, VII; Detonáta VIII; Topánfalva IX;
Néma VIII. — aduslata Scmnirr. Nagyenyed V, VILI;
Igenpataka VII.
Deilinia pusaria L. Nagyenyed VI. — exanthemata ScoP. Nagyenyed V.
Numeria pulveraria L. Nagyenyed V. — capreolaria F. Detonáta VIII.
Selenia bilunaria lsp. Nagyenyed V. — lunariá Scnirr. Nagyenyed
FS 1 ;
Hyarochroa syringaria L. Nagyenyed VIII.
Therapis evonymaria ScHIFF. Nagyenyed IX.
Angerona prunarta L. Nagyenyed VI.
Hurymene dolobraria L. Nagyenyed V, VII; Igenpataka VI.
Epione apiciaria ScHIFr. Topánfalva VII. — advenaria HB. Nagy-
enyed V.
Caustoloma flavicaria HB. Nagyenyed VI; Torda V.
Venilia macularia L. Nagyenyed IV-V.
Semiothisa alternaria HB. Nagyenyed V—VII ; Havasgyógy VIII.
Hybernia marginaria Bkn. Nagyenyed III.
Anisoplerya aescularia ScHiFrr. Nagyenyed III.
Phigalia pedaria F. Nagyenyed IV.
Biston hirtaria CL. Nagyenyed IV.
Boarmia cinctariu ScHrrr. Nagyenyed IV—V. — gemmaria BRHM.
42
Nagyenyed V, VIII-IX. — repandata L. var. muculala
SregR. Retyezát (1050 m.) VII. — consortaria F. Nagy-
enyed V, VII. — roborarta ScnHirF. ab. infuscata STGR.
Nagyenyed V. — selenaria HB. Nagyenyed V, VII. —
crepuscularia HB. Nagyenyed IV. — var. defessaria FR.
Nagyenyed VIII. — lMuridata BgkÓ. Nagyenyed VI.
Gnophos dumetata FRR. Nagyenyed IX.
Psodos trepidaria HB. Retyezát VIII.
Ematurga atomaria L. Nagyenyed 1V—V, VIII; Havasgyógy VIII.
Phasiane claihrata L. Nagyenyed IV; Havasgyógy IV. — glarearia-
BRHu. Nagyenyed IV, VI, VIII; Felsőorbó V; Apahida VIL.
Eubolia arenacearia HB. Nagyenyed V.
Scoria lineata ScopP. Nagyenyed V.
Nolidae.
Nola albula Hs. Nagyenyed VII.
Cymbidae.
Earias chlorana L. Nagyenyed V ; Torda IV—V.
Hylophila bicolorana FuEssL. Nagyenyed VI.
Syniomidae.
Syntomis Phegea L. Nagyenyed VII; Nyírmező VII.
Dysauxes anmcilla L. Nagyenyed VII
Arctiidae.
Spilosoma mendica CL. Nagyenyed V. — lubricipeda L. Torda V. —
menthastri Elise. Nagyenyed V, VII—VIII: Néma VIII. —
urticae EsP. Nagyenyed V. 3
Phragmatobia fuliginosa L. Nagyenyed III, VII—VIII. — var. Fénék
STGR. Nagyenyed VIII; Néma VII. é
Parasemia plantaginis L. Igenpataka VII; Kolozsvár, Radnai havasok
(1300 m.) VII. — var. hospita ScHniFrr. Radnai havasok
(1400 m.) VII. ;
Diacrisia sanmio L. (rissula L.) Nagyenyed V ; Torda V. — ab. pal-
lida STeR. Nagyenyed V.
Arctia caja L Nagyenyed VII. — Hebe L. Nagyenyed V.
Callimorpha dominula L. ab. hamelensis Prcum. Retyezát (1000 m.) VIL
— guadripunctaria Popa (Hera L.) Nagyenyed VIII; Re-
mete VIII. i
Miltochrista mintata Fogsr. Nagyenyed VI.
Lithosia griseola HB. Nagyenyed VIII. — Murideola Zrscx. Radnai ha-
43
vasok (1000 m.) VII. — complana L. Nagyenyed VI;
Tusnád VII; Retyezát (1100 m.) VII. — sororcula HFN.
Igenpataka VI.
Zygaenidae. 3
Zygaena purpuralis BRÜNNICH Nagyenyed VI. — achilleae EsP. Nagy-
enyed VII. — irifoli EspP. ab. orobi HB. Kassa VII;
Radnai havasok (1000 m.) VII. —- lonicerae ScHEv. Nagy-
enyed VII. — filipendulaea L. Nagyenyed VII; Hátszeg
VII; Málnás VIII; Topánfalva IX. — angelicae O. Cso-
bánka VII. — carmiolica Ssop. ab. diniensis H.-S. Nagy-
: ; enyed VII. 3
Ino pruni ScHIrr. Nagyenyed VI. — globulariae HB. Nagyenyed VII.
— statices L. Retyezát.
Psychidae.
Psyche viciella ScHirr. Nagyenyed VI.
hebelhia nudella 0. var. vestalis STaeR. Nagyenyed V ; Torda V. — var.
pectinella HB. Nagyenyed VI—VII.
Epichmopterye pulla EsP. Nagyenyed IV-VI.
Sesiidae.
Trochiltum - apiformis CL. Nagyenyed VI; Balatonfüred VI.
Sesta tipuliíformis CL. Nagyenyed VII. — formicaeformis EsP. Nagy-
enyed IX.
Cossidae.
Cossus cossus L. Nagyenyed VI.
Zeuzera pyrina L. Nagyenyed VII; Kolozsvár.
Hepialidae.
Hepialus sylvina L. Nagyenyed VIII—IX.
Tés ri
Különtfélék.
7 Korlevic Antalt zágrábi gimnáziumi és erdészeti akadémiai
tanár 1915. évi januárius hó 28-án meghalt Zágrábban, 64 éves ko-
rában. Az elhúnyt a hártyásszárnyúak tanulmányozásával foglalko-
. zott és különösen Fiume környékét kutatta. .Prilozi poznavanju
hrvatskih opnokrilaca" czímű dolgozatában, mely a fiumei gimnázium
1884—85. évi értesítőjében jelent meg, a hártyásszárnyúak általános
.orizmologiáját adja, majd ismerteti a növényevő darazsak életmódját,
44
rendszertanát és felsorolja a Fiume vidékén észlelt fajokat, szám-
szerint 113 Teuthredinidát, 2 Cephidát és 3 Siricidát. Egy másik
.apró közleménye , Forró földövi hangya Magyarországon" czímen a
Rovartani Lapok 1886. évi III. kötetének 18—19. oldalán jelent meg
és a Monomorium pháraonis L. nevű hangya magyarországi előfor-
dulásával foglalkozik. Többi czikke a zágrábi természettudományi
társulat folyóiratában jelent meg. Az ő nevét viseli az Andrena Kor-
leviciana FRIESE és a Cynips Korlevici KiErr. a hártyásszárnyúak és
"a Carabus Korlevici HoFFm. (— catenatus var. Herbstt). . Csiki ERNŐ.
Külföldi entomologiui hirek. — A mióta a világháború a fél-
"világot vérrel árasztotta el, alig halljuk, hogy a mi , ellenség"-számba
veendő rovarász-kartársaink dolga miként van. Ha hírt kapunk, az
is ésak másodkézből jut hozzánk. Ilyen hír az is, a melyet az ame-
rikai , Sciences-nek Budapestre februárius hó 6-án érkezett 1915. évi
januárius 15. száma hoz, a mely érdekes adatokat hoz a Franczia
Rovartani Társaságnak (Société Entomologigue de France) a háború
megkezdése óta lefolyt életéről. A legutoljára kiadott 15. bullietinje
szerint ez a társaság a háború megkezdése óta 1914. évi október hó
14-én tartotta első ülését, a melyen az elnök, CHARLES ALLUAUD,
megnyitójában megemlékszik a társaságnak két titkárjáról DR. RENÉ
-JEANNEL és DR. MAuRicE RovER-ról, a kik hadba vonultak s e miatt
késett a 13. és 14. számú bulletin is. (Mi budapestiek ezeket már
nem kaptuk, ide csak a 12. számú bulletin jött meg.) AEpzLuvauvp fel-
hívja a társaság tagjait, hogy vegyenek részt rendesen az ülésekben
és ne maradjanak el róluk semmi ürügy alatt sem. Majd emlékezetbe
hozza a tagoknak LABOULBÉNE-nek 1871. évi januárius 11-iki ülésen
mondott rövid beszédét, a mikor Francziaországnak akkori háborúja
idején Páris ostrom alatt volt. LABOULBÉNE akkor is a német had-
sereg támadását ,vacd támadásnak és nem háborúnak" mondotta és
mint LABOULBÉNE idején, a mikor nem messze az ülésezőktől egy
szomszéd ház közelében felrobbant egy ágyúlövedék, azonképen
megismétlődött az most is, a mikor 1914. évi október hó 13-án egy
német repülőgép ledobott Párisra egy bombát, a mely a Természet-
rajzi Múzeum közelében esett le. A társaság tagjai közül — a meny-
nyire az akkoráig ismeretes volt — HRavMownD MORGON és ANDRÉ
VuiLLET estek el a harczmezőn. Az utóbbi tisztviselője volt néhány
év óta a párisi Rovartani Állomásnak és utóbbi években kezdett
foglalkozni a kártevő állatokkal; elesett Ippecourtnál 1914. évi szep-
tember 10-én. A társaság előbb említett két titkárja szintén a tűz-
vonalban van, de október 14-ig nem esett bajuk. Ugyanez az ameri-
kai folyóirat 1. számában megemlékezett a British Museum hadra-
kelt néhány rovarászáról; így E. E. AuvsrEn-ről, ki mint a londoni
28. ezred századosa vonult be. AusrEw dipterologiai munkáival szer-
45
zett magának tiszteletre méltó nevet. Bevonultak még K. G. BLAIR
koleopterologus és N. D. Rinegy hadnagy (lepkész). Ennek a múzeum-
nak állattári osztályából összesen kilenczen vonultak be, a kik 1914.
. évi deczember 4-éig mind sértetlenek voltak. — A , Science" f. évi
. január 29-iki száma hoz ismét értesítést a Franczia Rovartani Tár-
saságról s annak november 11-én tartott üléséről. Ezen bejelentette
az elnök LEowx GARRETA-nak és JEAN UHArawaY-nak halálát, mind a
kettő entomologus és mint tartalékos hadnagyok estek el. A harcban
megsebesültek még a következő tagok: A. MAGDELAINE százados, .
I. DE Murzos és J. SuRgcour tagok, de már egészségesek, holott J.
. HERvÉ-Bazix tifuszos lázzal kórházban van. A társaság elnöke be-
. jelentette azt is, hogy a könyvtárban felállítanak egy emléktáblát,
a melyen megfogják örökíteni a harczban elesettek nevét, valamint
azokét is, a kik ezután el fognak esni. 41 dj
Kapczy-Haber Lajos bogárgyüjteménye a Magyar Nemzeti
Múzeumban. — A nagy háború a Magyar Nemzeti Múzeumnak
eddig két becses rovargyüjteményt juttatott. A hadiszolgálatra be-
vonult lepkésztársunk DiószeGyyY LászLó (Borosjenő) múzeumunknak
adományozta magyarországi lepkegyüjteményét, Karczy-HABER LAJOS
magyar-raszlaviczai (Sáros vm.) földbirtokos pedig értékes bogár-
gyüjteményét. Ez utóbbi gyüjteményről akarok ez alkalommal meg-
emlékezni. Az oroszok első sárosmegyei betörése alkalmával történt,
hogy Magyar-Raszlavicza községét is kiüritették, hiszen az oroszok
visszaverése éppen e község határában történt meg, mely alkalom-
mal nemcsak a községet, hanem az annak határában fekvő KapczY-
. HaABER-kastélyt is kifosztották, a mikor néhány feltünő nagy bogár
. (Dynastes Hercules, Goliathus giganteus stb.) elemelésén kivül, éppen
csak a bogárgyüjtemény kerülte el a pusztulás sorsát. Tekintettel
arra, hogy a viszonyok úgy hozták, hogy az oroszokat esetleg a
sokkal délibb fekvésű erődítésekig engedhették benyomulni, Kapczy-
HABER értékes gyüjteményét megmentendő, azt ajándékképen a
Magyar Nemzeti Múzeumnak felajánlotta. A múzeum az ajándékot
köszönettel elfogadta és engem bízott meg a gyüjtemény sürgős
elhozatalával, a mi a katonai hatóságok előzékeny támogatása mellett
. lehetővé is vált. A két szekrényben (20 és 40 fiókban) felállított
gyüjtemény két részre oszlott, a kisebbik 20 fiókos szekrény a 3000
fajt (4650 példány) számláló palaearktikus, a nagyobbik 40 fiókos
.szekrény pedig a 3522 fajt (44195 példány) számláló külföldi gyüjte--
ményt tartalmazta Különösen a külföldi gyüjtemény bír nagy érték-
kel és tetemesen hozzájárul múzeumunk gyüjteményének gyarapítá-
sához és pedig azért, mert éppen a legdrágább és nehezen meg-
szerezhető fajok foglalják el benne az első helyet. Tulajdonosa kü-
lönösen a Dynastidák és Cetonidák összegyüjtésére fektette a fő—
46
súlyt, így magyarázható meg azután e csoportok gazdagsága.
A Cetonidákat nem kevesebb mint 657 faj képviseli 872 példányban.
CSIKI ERNŐ.
Sesia scoliaeformis Bkh. Magyarországon. — Midőn 1912.
évi április havában egy alkalommal SáÁsxpoR öcsémmel, az én hűsé-
ges lepkésztársammal együtt a Trencsén felett elterülő kies , Brezina".
nevű erdőben sétáltam és rendes szokásomhoz híven a fatörzseket
vizsgálgattam, egy nyírfatörzs oldalában egy félig kifuródott Sesza-
bábhüvelyt pillantottam meg, melyről azonban egyrészt az aránylag
korai tavaszi időre, másrészt pedig a bábhüvely frissességére való
tekintettel sehogyse tudtuk eldönteni, vajjon az tavalyi, vagy Íriss
kelésű volt-e? Egyben azonban megegyeztünk, hogy a bábhüvely
gazdája Sesia, még pedig vagy scoliaeformis BknH., vagy culiciformis
L. volt és természetesen abban is, hogy a nyáron majd nekiállunk
a tüzetes kutatásnak. Meg is tettük, bejártuk az erdőt a gyéren el-
szórt nyírfák után, de fáradozásunk eredménye jó ideig csak a régi
rágások és kibuvások nyomai voltak, mígnem julius 6-án négy ré-
szint régi, részint friss bábhüvely, majd pedig öcsém ébersége foly-
tán egy éppen fejlődő friss ? példány jutott birtokunkba. Nagy lett
perszeraz öröm, mert az állatot nagy szerényen csak az előzőleg
már Magyarországon is talált culiciformis egy változatának határoz-
tuk meg. E néven is szerepelt az a mult év közepéig, a mikor aztán
SÁNDOR öcsém egy unalmas esős napon azzal-a kijelentéssel állott
elő, hogy a mi Sesiánk bizony scoltaeformis. Tüzetes vizsgálat után
én is belementem ugyan az előnyös névcserébe, de teljesen bizo-
nyossá csak most lettem, a mikor a meghatározást DR. REBEL maga
is megerősítette, a kihez öcsém unszolására a lepkét beküldöttem
volt. A Sesza scoliaeformis Ben. faunánkra újnak bizonyulván, ez már
a második nagylepke, melynek magyar honosságát megállapítanom
sikerült. Előfordulási helye ABAFI-ÁAIGNER és REBEL szerint Közép-
Európa, utóbbi szerző még hozzáfüzi, hogy ez a lepke nagyon ritka
s csak Észak-Németországban gyakoribb. Ezt a valószinüleg nálunk
is nagyon ritka szép lepkét egyébként a Magyar Nemzeti Múzeum-
nak engedtem át. : DR. PazsiczkY JENŐ.
Társulati ügyek.
á4A Magyar Entomologiai Társaság ülései.
3ö. rendes ülés 1915. januárius 15-én. — DR. KERTÉSZ ABA
elnök megnyitván az ülést, Csrxi ERwő titkár kegyeletes szavakkal
megemlékezik HERMAN Orró-ról, a ki 1914. deczember: 27-én elhunyt.
Majd jelenti, hogy DEUBEL FRiGyEs tagtársunk, az erdélyi rovarfauna
s
47
kiváló kutatója januárius 18-án ünnepelte 70. születésnapját, mely
alkalomból társaságunk nevében üdvözöltük. — JABLONOWSKI JÓZSEF
ismerteti az Ephydra riparia nevű légy fejlődési viszonyait a vizaknai
sóstavakon eszközölt megfigyelései alapján. Az érdekes előadáshoz
hozzászóltak DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, CsIkI ERwső, DR. HoRvárHÓH Géza
és BiRó LaJos. — SCHMIDT ANTAL a rovargyüjteményeket pusztító
rovarokról beszélt és bemutatta azokat a molypilléket és bogarakat,
valamint kártételüket, a melyeket eddig maga is megfigyelhetett. Az
előadás kapcsán DR. HoRvárn Géza, DR: KERTÉSZ ABA és KÁLMÁN,
JÁNDOR SÁNDOR, JABLONOWSKI Józser és ULnBRICH EDE saját meg-
figyeléseikről és tapasztalataikról emlékeztek meg.
Választmányi ülés 1915. januárius 30-án. — Új tagoknak
ajánltattak és megválasztattak :
DR. ERőss LaJos főreáliskolai tanár — Budapest, VIII. Rákóczi-út
93. (Lep.)
Kovárs EpE ny. székesfőv. tanító — Rákoskeresztúr (Zsófia-telep).
(Col.)
VANCSIK ELEMÉR székesfőv. tanító — Budapest, VIII. Óriás-u. 7. III.
12. (Col.)
Egyebekben a választmány a februáriusi közgyűlés előkészíté-
sével foglalkozott, a titkár és pénztáros előterjesztései után a válasz-
tást illetőleg megejtette a jelölést.
Közgyülés 1915. februárius 20-án. — A Magyar Entomolo-
giai Társaság 4. közgyűlését a Magyar Nemzeti Múzeum igazgató-
sági tanácstermében tartotta meg. DR. KERTÉSZ ABA elnök üdvözöl-
vén a megjelenteket és megállapítván a határozatképességet az ülést
a következő beszéddel nyitotta meg :
Elnöki megnyitó: Igen tisztelt Közgyülés! Ma fordulunk az
ötödik évbe, tehát már multunk van, melyből tanulságokat vonhatunk
le a jövőre.
A helyes élet főkelléke, hogy észrevegye, meglássa a fogyaté-
kost, küszöbölje ki és a körülményeknek megfelelő intézkedésekkel
. tatarozza ki a hézagokat ; ily módon haladjon oly ösvényen, mely a
fokozatos fejlődéshez vezet.
Mert a fejlődés növeli az önbizalmat s ez önt erőt és lelkese-
dést a munkára vágyó lélekbe.
A fejlődés lebeg az én szemeim előtt is s belőle merítek bá-
torságot arra, hogy elmondjak egy gondolatot, mely talán csak áb-
rándkép, de entomologus működésem alatt, szenvedélyes gyüjtő
munkálkodásomból és azon szeretetből szürődött le, melylyel az
entomologia magához kötött.
Ha gondolatom felvetésével éppen az igen tisztelt közgyűlést
untatom elnöki megnyitó alakjában, legyen mentségem az, hogy
48
máskor alig van szerencsém ily nagy számmal együtt tisztelhetni
igen tisztelt tagtársaimat, mint a közgyűlés évfordulóján.
Igy gondolkodom.
Mily módon lehetne tagtársaimnak azon részét, kiket nem a
szorosan vett szakszerűség, de a természet szeretete és az entomo-
logia iránti vonzalom alakított gyüjtőkké és inkább laikus módra
foglalkoznak a tudomány ezen ágával — mint jó magam is — egy
szakszerűbb és oly működésnek megnyerni, mely nemcsak magát a
gyüjtőt elégítené ki, de kihatással lenne tágabb értelemben a tudo-
mányra IS.
A gondolat talán merész, talán egyik-másik tagtársam kegye-
letsértőnek is fogja nevezni, de annyira eltölti meggyőződésemet,
hogy nem tudnám önmagamat igazolni, ha elhallgatnám.
Hogy mily módon lenne kivihető, megkisérlem néhány mon-
datban összefoglalva elmondani s azalatt kibontakozik majd a gon-
dolat czélzata is.
3:
A gyüjtő szeretettel és szenvedélylyel hozza össze és raktá-
rozza el barácsolt anyagát.
Lelki megelégedéssel szemléli megtöltött rekeszeit és katonás
rendben felállított példányait. Azt hiszi ezélját elérte, de csak lát-
szólag, mert ha gyüjteménye bármely okból elkerül tőle, sorsát jól
ismerjük, rendesen vagy elkallódik, vagy megsemmisül.
Évek, sőt egy élet minden szeretete, szenvedélye, a reá fordí-
tott idő, fáradság semmivé lett.
Pedig tudományos téren mozgó működésnek csak úgy lehet
czélja, ha oly eredményt képes felmutatni, melyet nemcsak egy szű-
kebb kör fordíthat hasznára, de meríthet belőle támpontokat a tudo-
mány is a haladásra.
Ezt a sok veszendőbe menő buzgóságot szeretném megmen-
teni s juttatni belőle legalább egy kis részt a nemzetnek, így tehát
önmagunknak is.
Úgy tapasztaltam, hogy minden entomologusnak meg van ked-
vencz csoportja, — családja — melyhez nagyobb szeretettel vonzó-
dik, nagyobb buzgalommal gyüjti.
Csak elhatározás kellene hozzá, hogy felhagyna a teljessé soha
sem válható általános gyüjtéssel, vagy ennek keretén belül különö-
sebb gonddal csoportosítaná kedvencz családja egyedeit s már ket-
tős czélt valósíthatna meg. Egy családnak lehetőleg tökéletes össze-
gyüjtését, másrészt annyi specziális ismeret megszerzését, mely nem-
csak a vele foglalkozót elégítené ki, de határozott hasznára lenne
nemzeti tudományunknak is; mert ha meg van az ismeret, felébred
a vágy is, hogy ismereteinket közölve, értékesítsük azokat a tudo-
mány hasznára.
másod
49
A specziális gyüjtemények úgy morphologiai, mint földrajzi és
más sok egyéb tekintetben oly értékes musyarei alant tartalmaznak ,
hogy fennállásuk nemcsak jogosult, de szükséges.
Megfelelő értékkel bírván, az elkallódás veszedelmének sincse-
nek annyira kitéve, mint az általános gyüjtemények. Sőt nálunk
nemcsak hézagpótlók lennének, de egy magasabb, hazafias ezélt is
szolgálnának.
Hiszen egyszer mindegyikünkkel megtörténik az, hogy boldo-
gabb vidékre rándulunk ki s valahol, nem tudom hányadik dimen-
zióban — az ottani entomologiai szokások szerint — fogunk majd
gyüjtögetnmi. Ha ezen eset bekövetkezik, az árván maradt specziális
gyüjteményt elhelyezni és létét biztosítani könnyű és hálás feladat
lesz, mert bizonnyára szíves fogadtatásra fog találni a Nemzeti Mú-
zeumban. Nemzeti intézetünk, mely kissé reá szorul hazafias gon-
dolkodásunkból eredő jóindulatú hajlamunkra, idővel nagy és értékes
gyüjteményhez jutna. Az adakozók neve és entomologiai működése
pedig nem menne feledésbe, de ott élne fáradságuk gyümölcsével
együtt a múzsák csarnokában.
Lehet, hogy talán azt fogják mondani tévedek, vagy talán ra-
jongó vagyok. Lehet, de én már tapasztalatból merítve szövöm ál-
maimat, mert ráléptem erre a térre; és nem is mondhatom, hogy
minden lelkitusa nélkül. De amióta specziális gyüjtővé lettem és
belemélyedtem kedvencz családom fajsorozataiba, látom, hogy a ter-
mészet alkotó ereje nem teremt egyöntetűt, csak hasonlót s gyö-
nyörködöm benne, milyen lágy átmenetekben folynak össze az egy-
mástól távol eső alakok, vagy az egymástól ezer kilométernyire, la-
pályon és nagy magasságban repülő egyedek, mily sajátságosan
különböznek egymástól s mindennek daczára mindegyikre reá nyomta
a természet a közös családi jelleget.
Azt mondhatná valaki, hogy ez nagyon szép ábránd lehet, de
nehezen vihető ki, mert specziális gyüjtemények összeállítása nagy
nehézségekbe ütközik. Ezt nem állíthatnám. Mindnyájan gyüjtünk,
sőt utazunk nyáron, így a csere nem ütköznék akadályokba. Igaz,
hogy a nagyon ritka és értékes fajok megszerzése csere útján bajos
és kereskedőhöz kell fordulni. De cserével itt is lehet boldogulni s
ha a gyüjtemény már tartalmas, alig fogunk visszariadni egy kis
pénzáldozattól, hogy azt tökéletesebbé tegyük. Lehetne a tél folya-
mán csereberélő estéket rendezni, ez külföldön általános szokás; a
sok specziális ismeret csakhamar felszínre kerülne, élénk lenne az
eszmecsere és egymásnak útbaigazítása, felvilágosítása, . oktatása. És
a mit lényegesen kiakarok emelni, specziális ismerettel bírók alapo-
sabban kutathatnák át hazánk faunáját s nem merülne fel az a foly-
tonos panasz, hogy előkelő idegenek gyüjtik és írják le hazánk föld-
50
jén hol itt, hol amott felmeriilő új fajokat és változatokat. Lüktetne
társaságunk belélete, intenzívebben munkálkodnánk és haladnánk, ez
pedig nagy szó, mert munka és haladás maga az élet, a létjogosultság.
Az ember gyengéje, hogy görcsösen ragaszkodik az élethez és
élni akar még akkor is, mikor a vég oly közel van, hogy maga is
megérzi. Én is életről beszélek, pedig elődöm e helyről történt ki-
mondása szerint kérlelhetlenül eltünik a pünkösdi királyság. Kiránt-
ják alólam az elnöki széket és én meghaltam.
Azon tudatban halok meg, hogy végrendelet helyett felvetettem
egy gondolatot, melyről talán érdemes kissé gondolkodni. Megemlí-
tettem azt, hogy nálam sem ment lelkitusa nélkül Pál fordulása s
bizony nehéz szívvel váltam meg a fáradsággal megszerzett bő
anyagtól, hogy gyüjtésemet és tanulmányomat szűkebb keretek közé
szorítsam. Tudom én azt jól, hogy a magamkorú ember görcsösen
ragaszkodik a meglévőhöz és nehezen téríthető el konzervatív gon-
dolkodásától, de a természetben a megujulás folytonos, nekünk is
vannak utódaink és szavaimat leginkább azon fiatal gyüjtőtársaim-
hoz kivántam intézni, kik a kezdet nehézségeivel küzdve, még nincs
okuk. fájdalmas lemondásra és az elhatározás nem okoz szívfájdal-
makat.
Most pedig én is mondhatom, beteljesedett és jönni fog egy
bölcsebb vezető s az ő vezetése alatt fognak önük és az entomolo-.
giai társulat munkálkodni és haladni, azaz élni.
Hogy ez nemzeti tudományunk dicsőségére és önmagunk meg-
z
elégedésére örökké így legyen, engedje a magyarok Istene.
2
Elnök ezzel megnyitván a közgyűlést, a jegyzőkönyv hitelesí-
tésére felkéri DR. ERőss LaJos és DR. SzouBarHY KÁLMÁN urakat,
majd jelenti, hogy GAMMEL ALaJos kimentette magát, UJHELYI JÓZSEF
pedig üdvözletét küldi az orosz-lengyelországi harcztérről a közgyű-
lésnek, melyen sajnálattal ezúttal nem vehet részt.
£
Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Csiki ERxő titkár
a következő jelentést olvasta fel :
Titkári jelentés. — Tisztelt Közgyülés! A .Magyar Entomolo-
giai Társaság" negyedik működési évéről kell ezúttal beszámoljak.
Beszámolóm ez alkalommal nagyon rövid és sovány lesz, de nem is
lehet más. Múlt évi januáriusban tartott közgyülésünk után, mely a
Társaság ügyeinek vezetését az új cziklusban újra reánk bízta, a
legnagyobb kedvvel és odaadással láttunk hozzá czéljaink előbbre-
viteléhez. Sajnos, munkálkodásunk hamarosan megakadt, megakasz-
51
totta a kitört nagy háború. A kitüzött feladatok keresztülvitelére már
nem is gondolhattunk ezután, jobb időkre kellett azokat elhalaszta-
nunk. Az ősszel ugyan újból felvettük az elejtett fonalat, de csak
annyiban, hogy üléseket tartottunk, igyekeztünk itthon maradt tag-
társaink között az érintkezést fentartani és a mennyire lehetett, elő-
adásokkal, előterjesztésekkel a nehéz időket, hacsak rövid perczekre
is, felejtetni, a rovartan iránti érdeklődést felszínen tartani. Üléseink
elég látogatottak voltak, pedig összes tagtársainknak majdnem egy-
heted részét fegyverbe szólította hazánk védelme. Hivatásuk a harcz-
térre szólította katonatiszt tagtársaink közül DALNOKFALVI BARTHA
VIKTOR századost, BokoR IMRE, BOKoR ELEMÉR és SURMIN RUDOLF
főhadnagyokat, de katonai szolgálatra bevonultak még, a mennyire
erről eddig tudomást szerezhettünk, a, következő társaink DIÓSZEGHY
LászLó, DR. FopoR JEső, GERGELY IsrváN, HaJóss JózSEF, DR. HANKÓ
BELA, Lixzia DÉNEs, NápáY Lajos, DR. PASTEINER GYULA, DR. Szr-
tápY ZoLrás, DR. Szürs AwspogR és ÚJsHELYI Józser. Közülük sajnos
elvesztettük az időközben századossá előlépett BokoR IMR--t, a ki az
északi hareztéren halt hősi halált, DR. Szürs AwspoR pedig sebesül-
ten érkezett vissza Lublin alól.
A háború Társaságunk működésében meghagyta nyomát és
pedig nemcsak vagyoni gyarapodásában, de szellemi működésében
is. Az előző évekhez képest üléseink és az azokon tartott előadások
száma is csökkent. Ülést csak 8-at tarthattunk, melyeken összesen
13 előadás és előterjesztés szerepelt. Ezt a 13 előadást 8 tagtársunk
tartotta, névszerint: BiRó LaJos (1), Csiki ERnő (4), DR. HoRvárn
Géza (2), JABLovowski JózsEF (1), DR. KERTÉSZ ABA (2), DR. KERTÉSZ
KÁLMÁN (1), MAnzász JózsEr (1) és DR. PoNGRÁcz SÁNDOR (1). Az
előadások közül DR. KERrész ABA elnökünk egyik előadását, mely-
ben courmayeuri kirándulását ismertette, számos gyönyörű vetített
kép bemutatásával kisérte. Előadó tagtársainknak ezúttal különös
hálával tartozunk, előadásaik tartásával megmutatták, hogy a mos-
tani izgalmas időkben is lehet dolgozni, a tudományt szolgálni, —
de munkára serkentették a csüggedőket is. A nyugodt munka pedig
nyugodt gondolkozást. nyugodt lelket szül, a mire mostan nagy
szükség van.
A rendes üléseken kivül 1914. évi januárius hó 17-én tartottuk
.meg harmadik közgyűlésünket, a társaság belügyeinek intézésére
pedig 5 választmányi ülés tartása vált szükségessé. A közgyűlést a
Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermében, a rendes
ülések egyikét pedig a m. kir. Rovartani Állomás helyiségeiben tar-
tottuk, mely helyiségek szíves rendelkezésre bocsátásáért fogadják
nevezett intézetek igazgatói, BÁRÓ SZALAY IMRE és JABLONOWSKI
JózsEr ezúttal is hálás köszönetünket.
19
Ot
Június 11-én, úrnapján, gyüjtőkirándulást rendeztünk a sziget-
szentmiklósi homokbuczkákra. A kirándulás elég jól sikerült, tag-
társaink szép számmal vettek azon részt, eredményesen gyüjtöttek,
pedig az elmaradhatatlan záporeső a délutánt úgyszólván teljesen
elvette.
Tagjaink száma némi gyarapodást mutat, az 1914. évet ugyanis
97 taggal kezdtük, új tagot választottunk hatot és az 1913. év végé-
vel kilépettek közül egy tag visszamaradt, a létszám elérte tehát a
104-et ; viszont voltak azonban veszteségeink is, a mennyiben a hősi
halált halt BokoR ImRÉé-n kivül a halál elragadta tagtársaink sorából
GÖTZELMANN TivapaR-t és MerzGER EDpÉ-t, az év végével pedig kilé-
pését bejelentette 2 tag, úgy hogy az 1915. évet 99 taggal kezdjük
meg. Választmányunk foglalkozott a taggyüjtés kérdésével, mert a,
mostani csekély taglétszámmal nagy feladataink keresztülvitelére nem
is gondolhatunk. Ki is nyomattunk tagokat toborzó felhívást, annak
szétküldése azonban jobb időkre maradt.
Folyóiratunkról, a , Rovartani Lapok" 1914. évi kötetéről most
még nem nyujthatok beszámoló kimutatást. A háború nagy késedel-
mezést okoz nemcsak az előállításban, hanem a szétküldésben is.
Mindamellett nemsokára tagtársaink kezében lesz a még hiányzó
résszel a teljes évfolyam.
Tagtársaink kivánságára elhatároztuk, hogy a székesfővárostól
gyűjtési igazolványokat kérünk. Ettől egyelőre el kellett tekintsünk,
illetékes helyen nyert felvilágosítás szerint a főváros területének leg-
nagyobb része katonai czélokra le van foglalva és így ezeket a te-
rületeket megközelíteni nem lehet. Reméljük azonban, hogy a jövő
évben az igazolványokat gyüjtéseinkhez előnnyel fogjuk használhatni.
Megalakítottuk az oxfordi nemzetközi entomologiai kongresz-
szuson alakult állandó nomenklatura-bizottság felhívására a magyar-
országi bizottságot is, mely a tárgyalásra beküldött kérdésekre már
adott is szakvéleményt. ő
Ezekben beszámoltam Társaságunknak 1914. évi működéséről.
Sajnos az egész nem sok, vajmi nagy eredményekkel nem dicseked-
hetünk, de a helyzet ennél többet nem engedhetett elérni. Bizzunk
azonban egy jobb jövőben, mely talán hamarosan fog reánk virradni,
a mikor meggyarapodva és megerősödve újból teljes erővel láthatunk
neki a munkának.
Most pedig engedjék meg, hogy visszatérjek halottainkra.
Julius elején húnyt el Berlinben GöÖTZELMANN TIVADAR gyár-
igazgató, társaságunk egyik alapító tagja. GÖTZELMANN németországi
eredetű volt, a ki a 90-es évek végén került hazánkba mint az új-
pesti jutagyár igazgatója. Foglalkozása kevés szabad időt engedett
neki, ezt a kevés idejét pedig úgyszólván teljesen az entomologiá-
nak szentelte. Ő bogarakat gyüjtött és azokból nagy gyüjteményt
hozott össze. Leginkább Budapest környékén gyüjtött, csak nyári
rövidre szabott szabadságideje aiatt juthatott távolabbi vidékekre, a
Radnai havasokra, Herkulesfürdő vidékére, stb. Legtöbb anyaga
Újpest környékéről, különösen sok pedig a Duna hordalékából ke-
rült. Az ,újpesti bogárgyárból", a mint dolgozószobáját neveztük,
rengeteg anyag került csere útján szerte a nagyvilágba. GÖTZELMANN
hazánkat nagyon megszerette, megtanulta nyelvünket, körünkben
. mindig kellemesen érezte magát. Hívatása négy évvel ezelőtt újból
Németországba szólította, a hol egy berlini nagyobb vállalat élére
került. Fájó szívvel távozott hazánkból.
Másik halottunk MErzGER EDE gyógyszerész, a ki szeptember
elején szívszélhüdés következtében hirtelen elhúnyt Nyitrán, a hová
régi barátai látogatására utazott. MErzGER szabad idejében méhész-
kedett és a méhek tanulmányozásával foglalkozott. Méhészeti czikkei
különféle méhészeti szaklapokban jelentek meg. Nagy érdeme, hogy
egyik munkájával (A. méhek fejlődése és szerveik magyarázata szem-
lélő táblákban. Budapest, 1892) kezdték meg a méhek szervezetének
és életének ismertetését a tanítóképző intézetekben.
Fiatalon veszítettük el BokoR IMRE százados tagtársunkat, ki
az északi harcztéren sebesült meg súlyosan, fejlövéssel került egyik
kassai kórházba, a hol rövidesen belehalt sebesülésébe. BokoR IMRE
neve először délboszniai barlangkutatásai révén lett ismeretessé, ott
fedezte fel az Antroherpon Bokori és Haplotropidius Bokori nevű bar-
langi vak Silphidákat. Később visszakerülvén Magyarországba, első
sorban a gömörmegyei barlangok kikutatását tüzte ki czéljául, a
honnan két szép felfedezéssel jutott vissza, itt gyüjtötte ugyanis az
Anophlhalmus Pokori és Trechus Bokorianus fajokat. Hős tagtársunkra,
a ki gyönyörű felfedezéseivel szép emléket állított magának a tudo-
mányban, szeretettel fogunk visszaemlékezni.
Miután halottainkról megemlékeztem, legyen szabad még egy
a társaságunkon kívül álló, de a magyar rovartan szempontjából
mégis súlyos veszteségről megemlékezni. Deczember 27-én húnyt el
ugyanis egyik legkiválóbb kutatónk, a magyar tudományos irodalom
legékesebb szavú munkása, a magyar zoologusok nesztora, HERMAN
Orró. HERMaw a madarak mellett zoológiai működése első időszaká-
ban rovarok tanulmányozásával is foglalkozott, sőt mondhatjuk első
babérjait rovartani közléseivel szerezte. Első közleményei az egyenes-
szárnyúakról és pókokról hamarosan ismertté tették nevét, három-
kötetes , Magyarország pókfaunájá"-val pedig Európa első szaktudó-
sai közé emelkedett. Ezzel azután le is zárta rovartani szisztematikai
munkálkodását. A. pókfaunában megkezdett népszerűsítő irány mun-
kása lett ezután, a magyar művelődés szolgálatába állott. Hazánknak
54
a tudományban való elmaradottsága késztette erre, a nemzet fiaival
először meg kellett szerettetni az állattannal való foglalkozást, érdek-
lődését fel kellett hívni. Ehhez mesteri módon értett, a mit tolla he-
gye alá vett, arról tudomást is szereztek az országban. Így ő neki
jutott feladatul az országot a filloxeráról, kolumbácsi légyről, sáska-
járásról legelső ízben kioktatni. Az ő munkái sok emberben ébresz-
tették fel a tárgy iránti érdeklődést, sokan tisztelhették HERMAN
Orró-t mesterüknek, a ki mindig támogatta a komoly munkást, a
kiben az érdeklődést sohasem engedte ellanyhulni.
Elhunyt még 1914. februárius 2-án KELEcCsSÉNYI KÁROLY tavar-
noki körjegyző, ismert bogárkereskedő.
Még két külföldi szakbúvár elhunytáról akarok megemlékezni.
Mindketten hazánk faunájának megismertetése körül szereztek érde-
meket. KowaRZ FERDINÁND az egyik. Ő 1838. februárius 23-án szü-
letett a csehországi Plan-ban ; gimnáziumi tanulmányainak befejezése
után Selmeczbányán bányászatot hallgatott, majd Prágában távirda-
tanfolyamot végzett és távirdatiszt lett Asch-ban, Bécsben, Loson-
czon és végül Franzensbadban. Bécsben SCHIESNER a legyekkel való
foglalkozásra buzdítja. KowaRz-nak számos legyészeti monografiát
köszönhetünk, melyek máig is elsőrangú forrásmunkák maradtak.
Három tanulmánya tisztán magyarországi vonatkozású, mint két
; Beitrag zur Dipteren-Fauna Ungarns" (1869 és 1873) és , Dr. Chy-
zer Kornél gyüjteményének legyei" (1883). KowaRz 1914. szeptember
22-én húnyt el Franzensbadban. — A másik DR. BRUNNER vox WAT-
TENWYL KÁROLY ny. miniszteri tanácsos (Bécs), az egyenesszárnyúak
világhírű specziálistája, - kinek óriási, 20 szekrényben felállított
Orthoptera-gyüjteménye néhány évvel ezelőtt a bécsi múzeumba
került.
Mindannyiuk emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni.
sz
DR. SzABó-Parav JózsEr könyvtáros a könyvtárról a követke-
zőket jelenti :
Könyvtárnoki jelentés. — Mélyen tisztelt Közgyülés! Könyvtá-
runk az elmúlt évben nagyon kis mértékben gyarapodott. Ennek a
körülménynek főleg az az okozója, hogy fiatal társaságunk helyzete
még nem engedte meg azt, hogy könyvtárunk fejlesztését erősebben
szorgalmazhassuk. A múlt esztendőben is csupán ajándékok szapo-
rították könyveink számát, a melyeknek mennyisége, a tavalyit meg-
előző évekhez hasonlítva, nagy csökkenést mutat.
Mindössze 16 darabról számolhatok be, a melynek értéke 7
korona. Ebből 15 drb különlenyomat, a melyeket DR. HoRgvárH GÉza
és Csiki ERwxő uraknak köszönhetünk. Ehhez járul még a II. ento-
a
5)
OT
mologiai kongresszus beszámolójának első kötetje, a melyet ugyan-
csak a múlt évben kaptunk meg.
s
DR. KERTÉSZ KÁLMÁN pénztáros a következő jelentést ter-
jeszti elő :
Pénztári jelentés. — Tisztelt Közgyülés! Egy társulat pénztáro-
. sát talán legjobban a gazdálkodóval lehetne összehasonlítani. Vala-
í
e
mint a gazda bő termés után is azt mondja, hogy: ,lehetett volna
több is", úgy a pénztáros is, ha minden tag eleget is tétt fizetési
kötelezettségének, azon sopánkodik, hogy: ,több tag is lehetne".
Hogy ne sopánkodnék tehát akkor, mikor a tagdíjaknak alig a fele
folyik be? Ne méltóztassanak mindjárt a háborúra gondolni s az
idei rossz eredményért ezt okolni. Más oka van ennek, az, hogy
társulatunk még most is küzköüdik a gyermekbetegségekkel, még
nem forrott ki teljesen. Sok tagtársunk van, a kik, ha szabad ezt a
kifejezést használnom, alkalomadtán beugrottak, de azóta hírüket
sem hallottuk, tagdíjuknak pedig nyomát sem láttuk. Nem kétlem
. azonban, hogy a háború is befolyással volt jövedelmünk csökkené-
sére, mert több, különben rendesen fizető tagtársunk is, ismételt
sürgetésre sem küldte be tagsági díját. Ne csodálkozzunk tehát, ha
a vagyonmérlegben megpillantjuk a 857 koronát kitevő tagdíjhátrá-
lékot. Ennek az összegnek egy része az év folyamán remélhetőleg
be fog folyni, egy részét azonban, sajnos, törölni leszünk kénytelenek.
Jóllehet ilyen szomorú jelentést és gyenge pénztári eredményt
még nem terjesztettem elő, annak daczára vagyoni állapotunk ha
nem is sokkal, de ismét szilárdabbá lett. mert bevételeinkből nem-
csak hogy összes kiadásainkat fedezni tudtuk, hanem 200 K n. é.
értékpapírt is vásárolhattunk. Hazafias kötelességet véltünk teljesí-
teni akkor, midőn ezt a rendelkezésünkre álló csekély összeget hadi-
kölcsön. jegyzésére fordítottuk.
Az az akcziónk, melyet a taglétszám emelése czéljából a vá-
lasztmány elhatározott, sajnos, a kútba esett. Körlevélben fel akar-
tuk hívni a társadalmat, főleg a. gazdaközönséget, hogy a társasá-
. gunkba való belépéssel czéljaink elérését elősegítse, de a közbejött
háború megakadályozott minket e tervünk keresztülvitelében. A nyom-
tatványok készen vannak, de el kellett azokat tennünk jobb, béké-
sebb időre, mert semmi kilátás sem volt arra, hogy felhívásunk
eredménynyel járjon s így a tekintélyes összeget kitevő postaköltség
is veszendőbe ment volna. Ezek a nyomtatványok terhelték meg ki-
adási rovatunkat 160 koronával. :
Úgy bevételi, mint kiadási tételeink megfelelnek az előirány-
zatnak, a mint azt az itt bemutatott zárószámadás igazolja, csak a
könyvtár gyarapítására szánt összeget nem vettük igénybe, mert a
könyvek elhelyezésére még most sem áll megfelelő helyiség rendel-
kezésünkre.
Midőn még a vagyonmérleget van szerencsém bemutatni, mely-
ből kitünik, hogy a társaság tiszta vagyona 37383 koronát tesz ki,
kérem, hogy a számvizsgálók jelentésének meghallgatása után jelen-
tésemet tudomásúl venni s részemre a felmentvényt megadni mél-
tóztassék.
A , Magyar Entomologiai Társaság" zárószámadása az 1914. évről.
BEVÉTEL KEST KIADÁS KET
1] Maradék az 1913. évről 89 119 1 Értékpapir vásárlás. . 194 /—
21 -Beiratási díjak . . . 141—1[12] Rovartani Lapok 450 /—
ösáLagdíjak esse sss tal OZ0 ZA EBOstadájak a ss ezs 17 159
4] Rendkivüli bevétel . . ] — J44[j4] Nyomtatványok . . .] 160]—
HAS Ratnatokes esz SZH z d 3D8HL joe kasebbűikradásoksá: 4eek 12 —
GÁtútalás eze sose VEB
(Gt eNaradék E 9KSZRe NEG 27 155
HETE KESZEN KEZE OT
A , Magyar Entomologiait Társaság" vagyonmérlege 1914 deczember 31-én.
ACTIVUM KGZSEB PASSIVUM IZÉT
IRÉSZDÉTÁZ tits se 27 Dolj 1] Kertészféle alapítvány [1288 [/—
E tőÉ eaz beét ; 2] Tiszta vagyon. . . . 13738 /—
H:zai Takarékpénz-
Tár Dam ezta az ze 30005S
Hadikölesön ". . . .] 2001
Tagdíjhátrálék :
a) ébagdijs sz ztéő
sgt
35 7 . —
b) Beiratási díj 20.— ] 877 ]—
Könyvtár 91
TIetári felszerelés 9... 2165
5026 [—
97
Titkár jelenti, hogy a mult évi közgyülésből kiküldött szám-
vizsgálók a következő jelentést nyujtották be :
Tisztelt Közgyűlés! Alulirottak mint az 1914. évi közgyűlés
által kiküldött pénztárvizsgálók mind a számadási könyveket, mind
az értékpapirokról szóló elismervényt és a pénztári készletet meg-
. vizsgáltuk és a számadást minden tekintetben rendben találtuk. Buda-
pest, 1915 február 20-án. — DR. Soós LaJos s. k., GYÖRFFY JEnő s. k.
; kk
Elnök kérdésére a közgyülés a tiszti jelentéseket tudomásul
veszi és a pénztárosnak a felmentvényt megadja, majd elfogadja a.
. pénztáros által előterjesztett 1915. évi költségvetést és az 1915. évi
számadások megvizsgálására kiküldi BAKkó GÁBoR és DR. Soós LAJos
tagokat.
A , Magyar Entomologiai Társaság" 1915. évi költségvetése.
I
0 Bevémet BEVÉTEL JET ERAT KIADÁS dési jé
1] Maradék az 1914. évről 27 55111] Értékpapirvásárlás . 10071—
2] Tagdíjak . 500 1—[12] Rovartani Lapok 500 /—
3] Beiratási díjak 10 —1[(131 Postadíjak 100 /——
4] Hátrálékos tazdíjak 200 —[/4j Kis nyomtatványok . 20 /—
5] Kamatok 130 1— [/5] Könyvtár É 10071
6] Kisebb kiadások . 47 155
k- ESTE TE TgSz 55 — EZAZ SBBE
Titkár jelenti, hogy az alapszabályok rendelkezései alapján
most visszalép az egy évre választott elnök és a három év leteltével
a választmány !/3-a, vagyis 4 választmányi tag, lemondás és kilépés
. folytán 1—1 és egy választmányi tagnak az elnökségre való jelölése
. folytán megüresedik még egy hely, úgy hogy az elnökön kivül 7
választmányi tag megválasztása vált szükségessé; majd előterjeszti
. a választmány által jelöltek névjegyzékét.
A szavazólapok kiosztása után elnök a szavazatok összeszám-
. Jálására felkéri a titkárt és KaApocsa GyuLa urat és a választás 1de-
. jére a közgyűlést felfüggeszti.
Elnök az ülést újból megnyitván, titkár jelenti, hogy összesen
. 28 szavazólapot adtak be, melyek szerint az 1915. évre megválasz-
58
tatott elnökké: ULBRICH EpE (27 szavazat), választmányi tagokká az
1915 —17. évekre: UCERva FRIGYES (28), CsERwy Lagos (28), GURÁNYI
Isrváws (28) és Mowxpox Józser (20), az 1915--16. évekre : BiRó LAJos
(27), Gyögrrv JEső (26), ScHmMIDT ANTAL (26).
Az újonnan megválasztott elnök meghajlik az általános óhajnak
és megtisztelésnek, mellyel az elnöki székbe került, igyekezni fog
helyes úton haladni, a mihez úgy a tisztikar mint a társaság minden
egyes tagjának szíves támogatását kéri.
DR. KERTÉSZ ABa megköszönvén az elnöksége alatt iránta ta-
nusított jóindulatot, a közgyülést berekeszti.
36. rendes ülés 1915 februárius 20-án. — ULGLBRICH EDE el-:
nök a közgyülés után tartott ülést megnyitván, DR. KERTÉSZ ABA
.1914. évi lepkészeti kirándulásom az Engadinban" czímén megtartja
bejelentett előadását, melyet számos kitünő vetített kép bemutatásá-
val kísér.
37. rendes ülés 1915 márczius 19-én. — DR. KERTÉSZ KÁLMÁN
. A magyarországi Syrphidák" ezímű előadásában ismerteti a lebegő
legyeket, behatóan foglalkozik azok rendszertanával, életmódjával és
bemutatja a hazánkban előforduló nemek egyes képviselőit (lásd je-
len füzetünk első cezikkét). — Csiki ERwső ismerteti HABER-K APczY
LaJos bogárgyüjteményét, melyet a Sárosmegyébe betört oroszok
elől megmentendő, a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott.
LENNTTLNTTNTT ETETETT TTTTTTTTTKTTTTLETT TETTETETT TETTETETT TETEL EEETTLT TELEL TT T LETT TETEL ETET TETTETETT ELETE TETEL EL ELET]
Kérelem a Magyar Entomologiai
Társaság tagjaihoz! — Kérjük tisztelt
tagtársainkat, a kik 1915. évi (esetleg előbbi
évekről is) tagsági díjukkal még hátrálékban
vannak, hogy azt társaságunk pénztárosának
czímére (Dr. Kertész Kálmán nemzeti múzeumi
igazgató őr — Budapest 80.) mielőbb beküldeni
szíveskedjenek.
TTTTTTTTTNTTTTTTTKÁNNTTKT KNK TTTNÁKEN NN TTL
TELLELEETETNTEEE EEEN TETEL ELTETT TEN LETETTE ETETETT TELET TEN TT TÉTETETT ETTE TETTETETT LETETTE TETTETETT ETETETT ETTE LETETTE TELT
" ROVARTANI LAPOK"
XXII. Band. Januar—Márz 1915. 1—3. Heft.
p. 1. — Dr. K. Kertész: Die Gattungen der Syrphiden
Ungarns. — Verfasser bespricht die Charaktere dieser Dipteren-
Wamilie und gibt dann eine Bestimmungstabelle der bisher aus Un-
garn bekannt gewordenen Gattungen. Die Bearbeitung der Arten ist
spateren Publikationen vorbehalten.
p. 12. — A. Goics: Die zweite Generation von Angerona
prunaria L. — Verfasser sammelte Ende August 1912 bei Homonna
(Com. Zemplén) autfallend kleine (13 kleinere) Exemplare von An-
geronu prunarta, deren cg stárker gelb waren, welche als zweite
Generation anzusprechen ist.
p. 14. — E. Bokor: Höhlenforsechen mit Hindernissen.
— Verfasser sehildert seine Erlebnisse gelegentlich seines letzten
Besuches am 1. Juli 1913 in der , Nagy Sándor-barlang" genannten
Grotte des Biharer-Komitates, welche nordöstlieh von Kisszegyesd
im Tiszapatak-Thale liegt. Der stark verdeckte Eingang der Höhle
liegt am östliehen Hang; aus dem Vorraume öffnet sich ein mehr
gewundener, durch schlanke, an Schachtelhalme erinnernele Tropf-
steinsáulen ausgezeichneter, reehter Gang und ein durch einen Lángs-
spalt im Kalkgebirge entstandener linker, der in einen mit Tropf-
steinbildungen reich verziehrten, mit einem unterirdisehen See
geschmückten Saal mündet. Im der Grotte leben die Blindsilphiden :
Pholeuon Birói Csiki und Drimeotus Mihóki Csiki, erstere Art nicht
gerade selten, letztere nur ganz sporadisch. Verfasser gelang es
auch ein Exemplar des blinden Pseudoskorpions: Blothrus brevipes
FERiv. zu fangen.
p 19. — Dr. E. Züahi Kiss: Neuere Daten zur Hyme-
nopterenfauna von Ungarn. I. — Verfasser verötfentlieht die
Daten seiner 20-jáhrigen Sammetátigkeit. Die Haálfte der aufgezahlten
Arten ist für die Fauna neu, die übrigen werden von neuen Fund-
orten angeführt. Es werden ausserdem an Ichneumoniden 8 neue
Arten und 1 Varietát, sowie das ? einer sonst schon im g Geschlecht
bekannten Art neu besehrieben Die betreffenden lateimisehen Diagno-
. sen sind im ungarischen Text einzusehen. i
p. 33. — Dr. Z. Szilágy: Verzeichniss meiner Ínsekten-
ansammlungen in Ungarn. IV. Lepidoptera. (I. Tei). — Ver-
fasser záhlt die in versehiedenen Gebieten des Landes gesammelten
60
Gross-Schmetterlinge seiner Sammlung nebst ihren Fundorten auf.
Die für die Fauna neuen Formen sind durch fetten Druck hervor-
gehoben.
Kleine Mitteilungen.
p 43. — E. Csiki: 7 Anton Korlevic Mittelschullehrer in
Agram ist ain 28. Januar des Jahres gestorben. Er studierte die
Insekten, besonders Hymenopteren seines engeren. Vaterlandes,
speziell der Umgebung von Fiume und publizierte auch einige Ar-
beiten darüber. ;
p. 4. — J. Jablonowski: Entomologische Nachrichten
aus dem Auslande. — Verfasser berichtet über die französisehen
und englischen Kollegen und ihr treiben seit ausbruch des Krieges,
wie dies aus den Mitteilungen der amerikanischen , Science" zu
ersehen ist.
p. 45. — E. Csiki: Die Káfiersammlung L. Kapczy-
Habers im Ungarischen National-Museum. — Der Weltkrieg
hat bisher zwei werthvolle Sammlungen dem Ungarischen National-
Museum eingebracht. Herr L. DiószEGny (Borosjenő) schenkte seine
sSchmetterlingssammlung, nachdem er im Kriegsdinst steht, und Herr
L. vor KapczyY-HABER (Magyar-Raszlavicza) seine Küfersammlung
dem Museum. Herr KapczvY-HABER steht als Honvédhusaren-Ober-
lientenant ebenfalls im Kriegsdinst, und wurde sein Schloss noch
wáhrend des ersten Binbruches der Russen gegen Bártfa, geplündett.
Mit Ausnahme von einigen abhanden gekommenen auffallenden
Arten (Dynastes Hercules, Goliaihus giganteus etc.) blieb die Sammlung
unversert; diese aber gegen jeden spüáteren Einbruch zu sichern
schenkte er sie dem Museum und holte die Sammlung Verf. vom
Kriegsschauplatz, von wo Sie durch Zuvorkommenheit der Militár-
behörden auch glücklich in Budapest anlangte. Die Sammlung ist an
kostspieligen Arten und Prunkstücken sehr reich, speziell aber die
Cetoniden, welche durch 657 Arten in 872 Exemplaren vertreten sind.
p. 46. — Dr. J.. Pazsiczsy: Sesia scoliaeformis Bkh. in
Ungarn. — Verfasser gelang es diese aus unserer Fauna bisher
nicht bekannte Art bei Trencsén zu sammeln.
Vereinsangelegenheiten.
p. 46. — Bericht über die ordentliehen und Ausschuss-Sitzungen,
sowie über die (Generalversammlung der Ungarischen Entomologi-
schen Gesellschaft. Im letzterer wurde zum Vorsitzenden für 1915.
Herr E. ULBRIcH gewáhlt; neue Ausschussmitglieder wurden die
Herrn J. GyöRgrrvY und DR. A. ScHuipr, die übrigen Mitglieder wur-
den wiedergewablt.
RROVAIRTHANT IL/NDONK, FIN, 1915.
HERMAN OTTÓ
1835—1914.
FKOVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
. XXII. KÖTET. — 1915 ÁPRILIS-OKTÓBER. — 4-10. FÜZET.
Herman Ottó.
1835—1914.
A magyar tudománynak nagy és pótolhatatlan veszteségére
1914. évi deczember hó 27-én húnyta le szemét örökre HERMAN OTTÓ,
magyar hazájának fáradhatatlan munkása. Vele sírba szállt legnép-
szerübb tudósunk, a ki gyönyörű nyelvezetű munkáival hozzá tudott
férni a magyarság szélesebb köreihez, ki népünk figyelmét fel tudta
hívni az állattani és néprajzi tudományra.
Első rendszertani munkálatai mellett, melyeket olyan köntös-
ben jelentetett meg, hogy a nem szakember is meríthetett belőlük
és élvezettel lapozgathatott bennük, nagy gondot fordított arra, hogy
népszerű előadásokkal és közlésekkel minnél több érdeklődést kelt-
. sen, hiszen csak így gondolhatta egy még hiányzó tudományos gárda
megteremtését, kikre majdan a magyar föld alapos kutatása és meg-
ismertetése várt.
HERMAN Orró az elnyomatás éveiben lépett a munka terére, a
mikor kevés munkásunk volt, a kiknek különben érdemes munkál-
kodása alig ment át az élő köztudatba, a természettudományok iránti
érdeklődést nem igen tudták felkelteni és így a nagyobb ezélok ke-
resztülviteléhez szükséges gárda megteremtése is egyre késett. HER-
MAN látta, hogy egyes emberek a legnagyobb szorgalom mellett sem
végezhetnek el mindent, a polihisztorok idejüket multák, hiszen annyi
kérdés várt megoldásra, melyek mindegyike egész embert kivánt.
A kiegyezés után is úgyszólván mindenki a hagyományos jogi
tanulmányokat végezte és csak nagyon kevesen léptek más tudomá-
nyos pályára. Ezekre kellett tehát a figyelmet felhívni. Ezért tart
HERMAN már az első időben Kolozsvárt az Erdélyi Múzeum-Egylet,
majd később Budapesten a Természettudományi Társulatban és az
ország több városában az Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyü-
lésein előadásokat, melyek azután legelterjedtebb . folyóiratainkban
megjelennek. De felkeresi oktató czikkeivel a napilapokat és folyó-
iratokat, sőt hogy a lapoktól régebben távolálló néphez is férkőz-
bessen, annak egyedüli olvasmányát, a naptárakat sem felejti ki.
Rovartani Lapok, XXII. 4—10. (1915. X. 30).
62
Népszerű előadásai és czikkei első sorban a közgazdaságilag fontos
állatokról szóltak, ezzel akarván a szélesebb rétegek figyelmét fel-
hívni, hiszen olyan állatokról, főleg rovarokról volt ezekben szó. a
melyek az emberiséget közelebbről érdekelték, sok kártékony rovar
a gazdát, a birtokost, az anyagiak szempontjából érintette. Ily alka-
lommal az állatok életéből vett megfigyelések közbevetett elmondása
mind jobban felköltötte a hallgatóság figyelmét, úgy hogy sorra ke-
rülhetett tisztán tudományos értékű kérdések fejtegetése is. Cziklei-
nek és munkáinak eredetisége, mélyreható megfigyeléseinek közlése
és emellett gyönyörűséggel élvezhető magyaros irálya számos hívet
és munkást szerzett a magyar tudománynak, de hozzájárult ahhoz
is, hogy az általa megkezdett munkát azután számosan folytassák és
így egy-egy tárgykör alapos megismeréséhez vezessenek.
HERMAN Orró 1335 junius 25-án született Breznóbányán, a hol
atyja kamarai sebész volt, oly vidéken, a hol már gyermekkorában
csodálhatta a természet szépségét, vizsgálhatta annak titkait, a mihez
hozzájárult az is. hogy atyja (PErÉwsyYI SaLamow János iskolatársa)
szintén barátja volt a madárvilágnak. A gyönyörű vidéken tett ta-
pasztalatai mély nyomot hagytak a gyermekben, kit 13 éves korában
az 1848-iki események Miskolczon találnak, a hol tanárai hazafias
érzésben nevelik. A középiskolák elvégzése után HERMAN Orró Bécsbe
került, hogy a műegyetemre beiratkozzék, de ekkor nagy csapás éri.
atyja meghalt és így megkezdődött ő reá nézve is a nagy küzdelem,
kenyérkereset után kellett néznie, — a tanulást pedig ezután csak
úgy mellékesen, saját erejéből folytathatta. Itt. e nehéz időben tanulta
meg a törhetetlen akarást és kitartást. A sors 1de-oda hányta-vetette,
majd besorozták katonának — akkoriban 12 érvre —. a honnan azon-
ban négy évi katonáskodás után váratlanul kiszabadult. Visszatért
Bécsbe és tovább tanul. 1863-ban az orosz erőszak ellen fegyverbe
szólított lengyelek közé siet harczolni. Egy év múlva újra itthon
keres boldogulást, a mikor arról értesült, hogy a kolozsvári Erdélyi
Múzeum konzervátort keres. HERMAN megpályázta ezt az állást és el
1s nyerte. Csekély fizetéssel bár, de végre mégis oly állásba jutott, a
melyben hivatásának élhetett és a múzeum igazgatójában, BRASSAI
SÁáMmUEL-ben, oly emberre talál, a ki maradandó hatással van lénye
kialakulására. HERMAN-nak nehéz feladat jutott, a múzeum állattani
gyűjteményét meg kellett teremteni, de ezt a feladatot fényesen meg
is oldotta, szorgalmasan gyüjtötte a szükséges anyagot, konzerválta,
felállította és feldolgozta azt. Eleinte a rovarokkal foglalkozott, de
nemsokára a madarakat és a pókokat is tanulmánya tárgyává teszi,
emellett pedig a többi állatcsoportot sem hanyagolja el. Nagy anya-
got hoz össze, mely még ma is gerinczét képezi a kolozsvári mú-
.zeumi gyüjteménynek. 1872-ben megvált az Erdélyi Múzeumtól és
63
egy ideig a kisküküllőmegyei Szászvesszősön pihen és folytatja ma-
dártani megfigyeléseit, majd Bécsbe készül, de megállapodik Buda-
pesten. a hol a Természettudományi Társulat módot nyujtott neki
. , Magyarország Pókfaunája" czímű nagy munkája megírására, mely
munkán 1874—79-ig dolgozott. Közben a Magyar Nemzeti Múzeum-
hoz őrsegéddé nevezték ki, két évvel később megalapítja ez intézet
szakfolyóiratát, a , Természetrajzi Füzetek"-et, a melyeknek tíz köte-
tét (1587-ig) szerkeszti. Közben a politikai élet forgatagába kerül,
állásáról lemond, mert 1879-ben Szeged egyik kerülete képviselőjévé
választja. Képviselősége alatt sem feledkezik meg igazi hivatásáról,
felkutatja PerÉwsyvi jegyzeteit, melyeknek a halakra vonatkozó töre-
déke arra serkenti, hogy az ország halas vizeit bejárja és megírja
"A magyar halászat könyve" czímű kétkötetes munkáját, a magyar
irodalom egyik remekét. Erre az időre esik az a balesete, hogy egy
kistátrai kirándulása alkalmával hülés következtében hallása gyen-
gült. sőt bal fülére teljesen megsiketül.
A nyolczvanas évek elején a madártan új lendületet vett, a mi
HERMAN-t is új munkálkodásra serkenti, így PEréwxyi megkezdett
munkájának folytatása, valamint a Budapesten tartandó II. nemzet-
közi ornithologiai kongresszus előkészítése bő anyagot szolgáltat.
A Természettudományi Társulat megbízza egy a madarakról szóló
mű megírásával, azonban mielőtt ehhez hozzáfogna, általános tájé-
kozódás végett Norvégiába utazik az ottani madárhegyek tanulmá-
nyozására. Erről az útról ,Az északi madárhegyek tájáról" eczímű
kötetében számol be. A sikerült nemzetközi ornithologiai kongresszus
lezajlása után készítette el HERMAN Orró a Magyar Ornithologiai
Központ tervezetét, melyet CSÁKY ALBIN GRÓF, az akkori vallás- és
közoktatásügyi miniszter elfogadott és. 1893-ban életre is keltette.
Ezt az intézetet, mely időközben a földmívelésügyi miniszterium
igazgatása alá került, HERMAN fokozatosan mezőgazdasági és tudo-
mányos szakintézeteink egyik legjobban felszerelt és legjobban mű-
ködő intézetévé fejleszti.
E HERMAN Orró a mint már jeleztem, rovartani illetőleg arameo-
logiai működését az erdélyi fauna kutatásával kezdi. Az erdélyi fauna
megismerését czélzó közlései mellett a pókok és az egyenesszárnyú
rovarok szolgáltatnak neki bő anyagot alaktani és biologiai ismerte-
tésekhez, majd sorra kerülnek a gazdaságilag fontos kártékony ro-
varok, melyekről számos czikkben oktatja ki az érdeklődőket. A ma-
gyar tudományosság érdekében pedig számos polémikus eczikke látott
napvilágot. Ugyanerre az időre esik háromkötetes pókfaunájának
megjelenése, mely becses rendszertani részén kívül, főleg általános
természetű biologiai fejezetei révén még ma is nemcsak a hazai,
hanem a külföldi irodalomban is első helyen áll. Gondosan megfigyelt
64
tényeken alapuló elmélkedései még ma 15 úgyszólván egyedülállók.
A rovartami irodalom terén számottevő még az a munkája is, mely
a Természettudományi Társulat két estélyén tartott előadásának anya-
gát , Az átalakulások világáról" czímen foglalja össze. Ebben a mun-
kájában bevezeti az olvasót a rovarok átalakulásának érdekes világába. "
Összes műveit eredeti megfigyeléseken alapuló elmélkedései, a.
tárgynak mindennemű kapcsolatban való megvilágítása jellemzi Ez
az eredetiség, a tárgynak alapos feldolgozása és e mellett az élvez-
hető irálya szerzett nálunk annyi hívet és munkást a természettudo-
mányoknak. A mit iskoláink "sehogy sem tudtak elérni, azt elérte
akarásával HERMAN Orró, a ki mindjárt pályája elején ezt tüzte ki
egyik feladatáúl. Az ő munkái révén szerette meg az utolsó évtize-
dekben nevelkedett ifjúság nagy része a természettudományokat, tőle
tanulta meg a természet csodáit figyelni, titkaiba mélyedni és az ő
munkáiból merített erőt és lelkesedést, hogy szomorú viszonyaink
mellett is kitartson kedvencz foglalkozása mellett és hazánk termé-
szeti kincsesházának viszonyait kutassa és megismertesse.
HERMAN Orró teste pihenni tért az anyaföldbe, lelkesítő, buz-
dító szava örökre elnémult, de szelleme örökké fogja vezetni, lelke-
sítemi, magyar hazájának jövendő fiait, hogy nemzete tudományát
nagyra emeljék. CSIKI ERNŐ.
; ak
Függelék.
HERMAN Orró rovartani tárgyú munkáinak jegyzéke :
1. Notiz über das Konservieren der Spinnen. (Verhandl. zool.-bot.
Gesellsch. Wien; XV, 1865, p. 490).
2. Beobachtungen über Podura. (I. c. XV, 1865, Sitzungsberieht p.
25—26).
3. Weitere Beobachtungén über Podura. (I. c. XV, 1865, p. 485 — 490) -
1. Adatok Erdély pók-faunájához. I. (Az Erdélyi Múzeum-Egylet
Évkönyvei. III, 1864- 65, p. 129131). 3
5. Kártékony rovarok. Előadás 1865. nov. 8. (I. c. III, 1864—065,
p. 134).
6. A pók és művészete. (Kolozsvári népnaptár. 1866, p. 146; 4
ábrával).
. Jelentés az erdélyi pókféle állatok megismertetése ügyében. (Ma-
gyar Orvosok és Természetvizsgálók Pozsonyban tartott XI.
nagygyülésének munkálatai. 1366, p. 271).
8. Franzenau József emléke. (Az Erdélyi Múzeum Igylet Évkönyve.
ÍV, 1866—67, p. 1—17.) — Erinnerung an Josef von Fran-
zenau. (I. c. Analyse des Inhaltes p. 1—ID.
). " Adatok Erdély pók-faunájához. II. Vizsgálatok a pókok (Aranecae)
— . ivarműködései körül. Liniphia resupina Wider. Agelena
mg]
am
10.
STB
3t
16.
Hg
co
65
labyrinthica Sechaetfer. (1. c. IV, 1866—67, p. 38—47, egy
táblávai). — Beitraege zur Araneiden Fauna in Siebenbür-
gen. II-te Abhandlung: Untersuchungen über die Sexual-
function der Araneiden. (I. c. Analyse des Inhaltes p. VI—IX).
Állattani közlések. II. (e. TVE 18S66— 67, p. 485553). — 70010
gische Miszellen. II-te Folge. (1 c. Analyse des Inhaltes
pe XED 3
Über das Sexualorgan der Epeira guadrata Walk. (Verh. zool.-
boteGes. Wien xv 1868, p. 923— 930)
A. Mezőség. I. A Hódos- vagy Szarvastó és környéke. Termé-
szetrajzi, jelesen állattani szempontból tárgyalva. (Az Erdélyi
Múzeum-Egylet Évk. V, 1868 —70, p. 3—30). — Die Mezőség.
I. Die Hódos- oder Szajon as-Teiche und deren náchste Um-
. gebung in naturhistoriseher Beziehung. (I. c. Analyse des
Imhaltes p. III— VII).
Fótlék Erdély pille Faunájához. (I. c. V, 1868—70, p. 31—32
Erdély bőr és egyenesröpűi (Dermaptera et Orthoptera). (1. c.
V, 1868—70, p. 105—112, 1 táblával. — Die Dermapteren
und Orthopteren Siebenbürgens. (1. c. Analyse des Inhaltes
- pp. XXV).
Beitrage zur Kenntnis der Araehnidenfauna Siebenbürgens.
(Verh. u. Mitth. siebenbürg. Ver. f. Naturw. Hermannstadt:
MESS 71 pp: 28-29).
Die Dermapteren und Orthopteren Siebenbürgens. (Il. c. XXI,
18r1, p. 30—43, mit 1 Tafel).
Die Decticiden der Brunner von Wattenwyllschen Sammlung.
T. Genera. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien. XXIV, 1874, p.
191—210, Taf. III— VI).
3. A magyarországi pókokról előadás 1875 ápr. 14. (Természet-
. tudományi Közlöny. VII, 1875, p. 213).
sáskajárás 1875-ben. (1. c. VII, 1875, p. 405—408).
. A" phylloxera kérdéshez. (1. c. VII, 1875, p. 431—435).
A sáskák hangszervéről. (1. c. VII, 1875, p. 483—484).
2. Az élősdiség kérdéséhez. A Eulo ére. ügyben. I—II. (Il. c. VIII,
1875, p. 14—19 és 97—103).
3. A tölgy phylloxerája. Balbiani vizsgálatainak ismertetése. (1. c.
VIII, 1876, p. 66—67).
A skorpió mérgének hatásáról. (1. c. VIII, 1876, p. 119—120).
A pókról, a szövés-fonásról és szerepéről a természet háztartá-
sában. (1. c. VIII, 1876, p. 177—194, 20 ábrával).
. A phylloxera-kérdéshez. (1. c. VIII, 1876, p. 201—205).
. A kolumbácsi-légyről. (1. c. VIII, 1876, p. 236—239, 6 ábrával).
A rét zenevilágából. (I..c. VIII, 1876, p. 297—313, 10 ábrával),
Egy kártékony rovarról (Anisoplia lata Irichs.) (1. c. VIM, 1876.
p. 348—351, 6 ábrával).
A kártékony novaolk kérdéséhez. (1. c. VIII, 1876, p. 474).
. Magyarország pókfaunája. 1—III. b Budapest, 1876—1879.
43 és 613 I., 10 táblával.
A pókok repülése. (Vasárnapi Újság. 1876, p. 2)
Phylloxera-sáska. Válasz az ismert Deininger és Hechtl uraknak.
(Ellenőr. 1876, nov. 26, decz. 6.)
. Phylloxera-ügy. (I. c. 1876, decz. 22 )
Korcs bogarak. — Beitrag zu den Difformitáten bei Coleopteren.
(Természetrajzi Füzetek. I, 1877, p. 22— 23, 52— 53, t. 2, £.
6—9).
A phylloxera ügye, tekintettel a Pancsován végrehajtott irtásokra.
A magyar képviselőház pénzügyi bizottságának 1877 márcz.
15. tartott üléséből. Budapest, 1878, p. 1—2.
Újabb vizsgálatok a tücsök hangszerve körül. (Természettud.
Közlöny. XxX, 1878, p. 273—275).
Über Thysa pythonissaeformis Kempelen. (Verh. zool.-bot. Ges.
Wien. XXVIII, 1878 (4879), p. 4r1— 472).
. Acinopus ammophilus. (Természetrajzi Füzetek. II, 1873. p.
60—61.)
A phylloxera ügyében. (Természettud. Közlöny. XI, 1879, p.
449— 463).
Javaslatok a phylloxera elterjedése cllén és az általa ellepett
területeken teendő szőlőművelési kisérletek ügyében. (1. c.
XI, 1879, p. 4164—467).
A pókok körül tett újabb észleletekről. Előadás 1378. decz. 13.
06 6 AI 812 109 1128
Phylloxera a homokban. (Levélszekrényi üzenet). (I. c. XII, 1880,
p. 47(— 478).
. Felirat a Phylloxera-ügyben (Dr. Than Károly, Dr. Wartha.
Vincze, Herman Ottó lemondása). (1. c. XII, 1880. p. 229).
A phylloxera Magyarországon. Egy kis történelem a jön ő hasz-
nára. (1. c. XII, 1880, p. 249 —260).
Szervezkedjünk, küzdjünk a phylloxera ellen. (I. c. XII, 15580,
Pp. 329— 339).
A phylloxera. Vészkiáltás a magyar szőlők szüelkáben, Budapest,
1880. 1 rajzzal és 1 táblával.
A phylloxera. (Politikai Újdonságok. 50. szám).
A phylloxera ellen való védekezéshez. (Természettud. Iözlöny.
XII, 1880, p. 400—401).
Nyelv és tudomány. (Természetrajzi Füzetek. V, 1881, p. 3— 11).
— Sprache und Wissenschaft. Herrn Dr. J. Kriechbaumer,
67
Custos am Museum zu München, empfohlen. (1. c. p.57—67).
51. Trochilium apiforme. Egy hermafrodita. (1. c. V, 1881, p. 194—
196, t. 5, £. 1—2). — Trochilium apiforme, ein Hermaphrodit.
(1. c.. p. 215—-2T77).
52. Az átalakulások világáról. (Népszerű Természettud. Előad. gyüjt.
IV. kötet, 26. füzet, Budapest, 1881, p. 1—104. 68 ábrával).
59. Tortrix pilleriana és Kkhynchites betuleti. (Természettud. Köz-
innye szét t8SL pp. 318).
54. Hymenoptera nova vel minus cognita in colleetione Musaei Na-
tionalis Hungarici a Doctore J. Kriechbaumer Macenti
descripta. (Természetrajzi Füzetek. VI, 1882, p. 197).
55. Eine wunderliche Publikation. (Antwort an Herrn Dr. Speyer).
(Entom. Nachrichten. IX, 1883, p. 197—199).
56. Tömösváry Ödön. 1852— 1884. (Rovartani Lapok. II, 1885, p. 1— 14).
— Biographie du Dr. Edm. Tömösváry. (1. c. Revue p. I—ID.
Dr. A pókok (Citigradae, Lycosidae) száláról. (Természettud. Köz-
llöny. XXI, 1888, p. 443).
58. Az éjszaki madárhegyek tájékáról. Budapest, 1893.
59. Nécsey István festett pillangói. ( Természettud. Közlöny. XXVII,
18953, p. 329).
GEZA tavasztrokönnyaáaltól e (ése eRX 1898, p. 389).
61. A hortobágyi sáskajárás biologiai tanulságai. (1. c. XLII, 1910,
p. 305—313). :
62. Madárvédelem és rovarirtás. 1—II. (Köztelek. 1910, p. 235.
1350—1351).
Adatok Nagysalló és vidékének
bogárfaunájához.
Irta: DupIcH ENDRE.
Az alábbiakban azokat a Uarabidákat, Cerambycidákat, Chry-
somecelidákat és Scarabacidákat sorolom fel, melyek Nagysalló (Bars
m.) vidékéről meghatározva gyüjteményemben vannak. Ezzel azon-
ban nincs kimerítve az itt talált fajok száma, mert még sok nincs
meghatározva, másrészt az idén gyüjtött anyagot a katonasághoz
raló bevonulásom miatt nem dolgozhattam fel.
A felsorolást az 1906. évi európai katalogus szerint végzem.
A meghatározásokat részben BokoR ELEMÉR, CsikI ERNŐ és MiHÓK
Orró uraknak köszönöm.
Nagysalló a vele összeépített Kissalló és Kölvény községekkel
együtt a Garam völgyében fekszik. Gyüjtésem mind a három község
határára kiterjedt. Ez a terület teljesen sík és néhány vizenyős hely
68
kivételével művelés alatt áll. Három patak szeli át és három kevert
erdő (tölgy, cser, gyertyán) van rajta, melyekben az aljnövényzet a
legeltetés miatt szegényes.
Felsorolok összesen 239 nevet és pedig: 66 Carabidát, 52 (e-
"ambyceidát, 78 Chrysomelidát és 43 Scarabaeidát.
Carabidae: Calosoma inguisitor L., syeophanta L. — Carabus
coriaceus L., violaceus L., convexus F., Ullriehi GERum., Scheidleri v.
Helleri GANGLe,, scabriusculus OL. — Leistus ferrugineus L. — No-
tiophilus palustris Durr. — Dyschirius aeneus DEJ. — Asaphidion
flavipes L. — Bembidion lampros HBsr., v. properans STEPH., varium
OL., decorum Pasz., guadriguttatum F., obtusam SERv., lunulatum
FovRcR. — Trechus guadristriatus ScHR. — Patrobus excavatus
Pavrx. — Chlaenius vestitus PaYxk. — Ophonus azureus F., pubes-
cens: MüLL. — Harpalus aeneus F., v. limbopunctatus Fuss, distin-
guendus Durr., smaragdinus Durr., picipennis Durr. — Acupalpus
suturalis Ders. — Diachromus germanus L. — Zabrus tenebrioides
GoEzE, blapoides CReurz. — Amara nitida STURM., aenea DEG., fami-
liaris Durr., anthobia VILLA, lucida Durr. — Stomis pumicatus PAwz.
— Abax ater Vinr. — Pterostichus macer MARsSH., cupreus [L., ab.
affinis STURM., oblongopunctatus F., angustatus DUFT., nigger SCHALL.,
vulgaris L., anthracinus ILL, eylindricus HeBsr., melas CREUTZ. —
Laemostenus punctatus DEJs. — Calathus fuscipes GoEzE, melanoce-
phalus L. — Dolichus halensis ScHatnn. — Synuehus nivalis Pawz.
— Agonum assimile PAYKk., viridicupreum v. austriacum F., dorsale
PayYx. — Metabletus obscuroguttatus Durr, pallipes DEJs. — Dromius
guadrimaculatus L., nigriventris THoms. — Demetrias atricapillus [L.
— Drypta dentata Rossi. — Brachynus erepitans L., explodens DUFT.
Cerambycidae: Prionus coriarius L. — Aegosoma scabricorne
Scop. — Rhagium sycophanta ScHRK. — Stenochorus meridianus ab.
cantharinus HBsr. — Acmaeops collaris L., v. nigricollis MuLs. —
Leptura rufipes SCHALL., sexguttata F., ab. exclamationis F., livida
F., cerambyciformis ScHRK., maculata Popa, melanura L.., bifasciata
MütLtL , migra L. — Alosterna tabacicolor DE. — Grammoptera rufi-
cornis F. — Necydalis major L — Caenoptera umbellatarum ScHREB.
— Callimus angulatus ScHRK. — Cerambyx cerdo L., scopolii FÜssL.
— Phymatodes testaceus ab. variabilis L., alni L. —- Pwyrrhidium
sanguineum L. — Hylotrupes bajulus L. — Aromia moschata [L. —
Purpuricenus Kaehleri L. — Plagionotus detritus L., arcuatus L.,
floralis Pan. — Clytus arietis L. — CÜlytanthus varius F. MÜLL.,
figuratus 5Scop., speciosus SCHNEID. — Anaglyptus mysticus L. —
Dorcadion aethiops Scop., fulvum Scop., Scopoliun HBsr., pedestre
Popa. — Morimus funereus Murns. — Lamia textor L. — Liopus
nebulosus L. — IExocentrus adspersus Mucs. — Haplocnemia cur-
69
eulionides L. — Agapanthia asphodeli LATR. — Saperda carcharias
L. — Tetrops praeusta L. — Phytoecia virgula CHARP., rufimana
ACHR., ephippium F., coerulescens Scop.
Chrysomelidae: Donacia bicolora ZscnHacn. — Plateumaris
affinis KuszE. — Orsodacne lineola Pawz., ab. coerulescens DUETT. —
Zeugopbhora flavicollis MaRsu. — Lema cyanella L., melanopus [I.. —
Labidostomis eyanicornis GERM. — [Lachnaea sexpunctata Scor. —
Clytra laeviuscula RarzEB. — Gynandrophthalma cyanea F., aurita
L., xanthaspis GERwx. — Chryptocephalus bipunctatus L., biguttatus
3cop., aüreolus SUFFR , sericeus L, ceristula Dur., nitidulus 1965 a0lán
dus L., Moraei L, bilineatus L. ab. armeniacus FaLp., ocellatus
DRap., labiatus L., pusillus F. — Pachybrachis tessellatus OL. —
Gastroidea polygoni L. — IEntomoscelis adónidis PanL. — Chrvso-
mela goettingensis L., staphylea L., marginalis Durr., marginata Jó
guadrigeimina SUrFFR. ab. indigena Ws., fastuosa Scop., varians ab.
pratensis Ws. — Phytodecta rufipes DEG., fornicatus BRÜGGM. —
Phyllodecta vitelinae L. — Prasocuris phellandrii L., junci BRAHM.
— Phaedon armoraciae L. — Plagiodera versicolor LArxcr. — Mela-
Soma collaris L., popúli L., tremulae F. — Agelastica alnmi L. —
Luperus cireumfusus ManRsn., xanthopus SCHRANK. — (Galerucella
lineola Fk. — Galeruca tanaceti L. — Podagrica malvae ILL., fusci-
cornis L. — Crepidodera transversa MaRsH., ferruginea Scop. —
Epitix " pübescens KocH. — Chalcoides aurea. GEoFFR., . atrata
MaRsn., aurata ab. pulchella SrEpn., Plutus LArR., lamina BEDEL, ab.
saphirina Ws. — Chaetocnema aridula GyLL. —- Haltica guercetorum
Foupnk.., palustris Ws. — Phyllotreta vittula ReprB, nemorum L.,
atra F., cruciferae GoEzE. — " Aphthona cyparissiae KocH. — Longi-
tarsus pratensis Pawz., exoletus L. — Dibolia rugulosa REDTB. —
Cassida viridis L., sanguinolenta MüLLc., rubiginosa MüÜLL., vibex L.,
nebulosa L., nobilis L. ;
-
Scarabaeidae : . Rhyssemus asper F. — Pleurophorus caesus
Paxsz. — Oxyomus silvestris Scor. —— Aphodius subterraneus L.,
foetens F., fimetarius L., nitidulus F., varians DuFrscn., plagiatus L.,
merdarius F., melanostictus ScHum., inguinatus HeBsr., ab. nubilus
Paxz., prodromus BRAHM, v. semipellitus Sorsky, punctatosulcatüs
SrTRM., ab. obscurellus ScHiLsky. — Geotrupes mutator MARSH., ster-
corarius L., stercorosus ScgRi. — Lethrus apterus LaAxm. — Gymno-
pleurus Mopsus Parc. — Oniticellus fulvus GoEzr. — Onthophagus
taurus ScHREB.; ovatus L, vitulus F., coenobita HBsr., austriacus
Pasz. — Caccobius Sehreberi L. — Copris lunaris L. — Rhizotro-
9üs aeguinoctialis Hesr. — Amphimallus solstitialis L. — Melolontha
melolontha L. — Anisoplia austriaca Hesr. — Oryetes nasicornis L.
T0
— Valgus hemipterus L. — Trichius fasciatus L. — Tropinota hirta.
Popa. — Cetonia aurata L., ab. purpurata HEER, ab. tunicata REITT.
— Potosia cuprea F., hungarica HBsr.
Lepkészeti jegyzetek.
Irta: DiószEGHnY LÁSZLÓ.
Honi lepkészeink körében általános a panasz az elmult 1913-iki
nyárra. Bizony, ez a sarlós szép barna menyecske (a nyár symbo-
1luma) ezuttal igen-igen sokat sírt. De az, a ki egy-egy derüs pillan-
tását felhasználta, bizony nem járt rosszul.
Kétségkivül a rovarvilág s evvel kapcsolatosan igen tisztelt.
i háborút
rovarászaink nagyon megsinylették az örökös zivatart, é
s a sajna csöppet sem ritka felhőszakadást.
Sokaknak az egész tavasszal előre tervezgetett nyári kirándu-
lása ,esett a vízbe", mások pedig édes álmodozásuk színhelyén az
állandó eső miatt nem gyüjthetvén, bizony üggyel-bajjal tudtak csak
hazakerülni. -
Miután lepkékről lévén szó, a Rhopalocerák világában lehetett
leginkább megállapítani sok faj meggyérülését, sőt egyik-másik ki-
maradását, de ha csak egy órára is kisütött a nap, a felázott erdei
utak sarában a Pieridák, Nymphalidák, Satyridák olykor százszámra
oltották szomjukat, éhségüket.. Ilvenkor egynémely helyt a Lyecaeni-
dák, például a L. Arion PaAdnc. és Bulon BGsr. nagy mennyiségben
kerestek föl egyes tócsákat, illetve annak széleit.
A Heterocerák aránylag elég nagy számban jelentek meg egy-
egy esőtlen estén, ha meleg volt s a ki az augusztus, szeptember és
október hónapokat ,átcsalétkezte", bizony nem járt rosszul. .
A csalétek kora tavasztól augusztus elejéig nem sokat. sőt
egyik-másik estén semmit sem eredményezett. Azonban augusztustól
november elejéig eléggé kielégítő volt, olykor valóban gazdag.
A ,csalétkezés" különböző módjait próbálgattam s mondhatom.
o
o
hogy a legeredményesebbnek a következő módszerrel — talán újat
mondok — mutatkozott :
Erdőszéleken, széles, fás, bokros utakon, sőt egyes egyedülálló
fák lehajló ágainak könnyen hozzáférhető leveleit felül bekenve, ha-
sonlíthatlanul nagyobb eredményt érünk el, mintha azok törzseit
kentük volna be.
Ha a csalétek eléggé méztartalmú, úgy a felszáradás ís rend-
kívül lassan történik, míg a fák kérge elég hamar beszívja azt. Olyan
helyt pld., a hol az erdei tisztás egy völgybe szalad, 4—6G méternyi
szélességre szűkül, ily hosszú csalétkes madzaggal igyekezzünk
mi
1--1!2 méter magasságban két szemben levő ágat összekötni, itt
bármíly kedvezőtlen időjárás daczára sem marad el az eredmény.
Magára a madzagra, ha leveles ágakat kötünk össze, igen ritkán
repül, illetve száll a lepke, azonban a madzagok végén, tehát a levelek
között olykor igen sok állatot találunk.
Ezen hosszú madzagra azért van szükség, mert így aligha sza-
badul egy is az átvonulók közül, de a közepére nem száll, hanem.
mint említém, a végére.
Legtöbb eredménnyel kecsegtet a tölgyfa fényes levele, itt nem
igen szívódik be a nedv, a csalétek s a ki ezt és a fáradságot nem
sajnálja, meg lesz elégedve a sikerrel. Persze, minél több fán végzi
ezt a műveletet, annál több kilátása lehet az eredményre.
Ilyenkor nem szabad szűkölködni a kis és nagyobb ölő üve-
gekben s így ajánlom kizárólag a ehloroformot használni, mert a
leggyorsabban ül és azonnal tűzhetjük az állatokat s ha már nem
elég erős az ölőképessége, egy magunkkal vitt ehloroformmal telt
üvegből azonnal pótolhatjuk, illetve fokozhatjuk az ölőképességet.
Már harmadik éve tapasztalom, hogy egynémely fát tömegesen
keresnek fel a Noctuák, különösen pedig az Agrotisok, Mamestrák,
Hadenák és Caradrinak. Ezen nemek egyes képviselői különösen
egynémely szilvafát tüntetnek ki meleg vonzalmukkal míg egy-két
hársfa alsóbb levelein különösen a Leucaniák tartják nászukat olykor
nagyobb számban is.
1913 májusában szűkebb gyüjtőhelyemben a nagyszámú bodza-
bokrok között csak kettő akadt, melynek levelein az említett nemeken
kívül még Hydrillákat, Telesillákat, Toxocampákat, Geometrákat stb.
gyüjtöttem. Ezen két bokor négy este meglepő eredményt nyújtott,
— az ötödik este, bár tűrhető időjárás volt, a fenti állatok végképp
kimaradtak.
Tapasztaltam azt is, hogy ha hűvös, esős volt az este, úgy a
tisztások szélén álló nagy, sűrű lombú fák alatt füvek és virágok
szárain sok pihenő lepke húzódik meg. Az ok abban rejlik, hogy a
lomb megvédi a fák alatti növényzetet a kisebb esőtől, harmattól.
Elsőrangú gyüjtést eredményez egy hatalmas zápor, vagy égi-
háború, ha megelőzőleg meleg volt az est. Ez természetes is, mert a
vihar megmozgat minden fát, bokrot, füvet, virágot s ezek természe-
tesen nem nyújthatnak védelmet a felzavart állatoknak, nyugtalanul
ide-oda röpködve, tömegesen rontanak egy jól megvilágított fehér
falnak s ha a szélesen kiugró házfedél védelmet nyújt a gyüjtőnek
az eső ellen s ha a vihar tartós, egész reggelig szórakozhatunk
különböző nagy és apró lepke összefogásával. Ilyenkor nem egy
nappali lepkét láttam a megvilágított falra rontani.
Forró, nyári napokon, midőn egy-egy jobb területen ezer. meg
2
ezer lepke röpköd ide s tova s lehetőleg minél több nappali és éjjeli
lepkét szeretnénk hazavinni frissen, hogy otthon a szükségeseket
kényelmesen kiválogatva azonnal, vagy egy-két nap múlva feszít-
hessük a nélkül, hogy nedves homokra kellene tennünk, a következő
eljárást ajánlom lepkésztársaim becses figyelmébe: A jólzáró gyüjtő-
dobozunkat, a zacskókat (Düten) is a fedél belső részén kibéleljük
itatóspapírral 1/—1 cm. vastagságban s mielőtt elindulnánk, ezen
sokrétegű papirost átitatjuk karbolos vízzel. ;
Ha pedig kiszáradna a nap hevétől, pótolhatják a vizet. ha
forrás, vagy patak közelében vagyunk. Így az állatok nem száradnak
meg s a mi a legfontosabb, hibátlanul vihetjük haza.
Ezen egyszerű berendezés megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz.
tessék megpróbálni !
Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke.
Közli: DR. SZILÁDY ZOLTÁN
IV. Lepidoptera.
IE
Pyralidae.
Achrota grisella F. Nagyenyed VI.
Aphomta sociella L. Nagyenyed VI.
Galleria mellonella L. Nagyenyed VI.
Oprambus inguinatellus ScHiFr. Nagyenyed VII-IX. — contuminellus
He. Nagyenyed VI, VIII-—IX. — íristellus F. Néma VIII.
27, Nagyenyed VIII-IX. — luteellus ScHIFr. Nagyenyed
V, VII VIII; Havasgyógy VIII: Vizakna VIII; Torda
V. — perlellus ScoP. Nagyenyed VI—VIII; Retyezát VILI.
— saxonellus Zx. Nagyenyed VI-VII: Hargita VIII. 9.
— myellus HB. Retyezát VIII. 12 (800 m.): Tusnád VII.
— chrysonuchellus ScopP. Nagyenyed IV—V. — hortuellus
He. Nagyenyed VI-VII; Igenpataka VI. — eulmellus [L.
Nagyenyed VIII; Hargita VIII: Radnai havasok VII. 20.
(1400 m.), VII. 29 (1500 m.) — craterellus Scop. Nagy-
enyed VI. — dumetellus HB. Igenpataka VI. — oratellus
L. Igenpataka VII; Radnai havasok VI. 29 (1500 m.) —
pascuellus L. Nagyenyed VIII. — pallidellus Dup. Vizakna
V.S90; :
FPlatytes alpinellus HB. Nagyenyed VIII. — cerusellus SCHIFF. Nagy- :
enyed VI: Torda V.
Ematheudes punctelia FR. Nagyenyed VIII.
ú
ú
2 ag
ag sz zzz ts
Homoecosoma binaevella HB. Nagyenyed VI; Havasgyógy VIII; Torda
V. — simuella F. Nagyenyed VI Torda V.
Plodia interpunctella HB. Nagyenyed IX.
Ephestia elutella HB. Nagyeuyed V, VII; Torda V.
Pempelia. subornatella DupP. Nagyenyed VI.
Nyctegretis achatinella HB. Nagyenyed VI.
Epischma prodromella HB. Nagyenyed VI; Torda V.
Selagia argyrella 5. Nagyenyed IX.
Salebria semirubellu ScopP. var. sanguinella HB. Nagyenyed VII. 5. —
obductella F. Nagyenyed VI.
Tvachonitis cristella HB. Nagyenyed V—VII.
Rhodophaea rosella Scor. Nagyenyed VIII. — suavella Zx. Néma VIII.
15; Zengg VII.
. Mielois tetricella F. Nagyenyed IV—V.
Endotricha. flammealis ScHIFF. Nagyenyed VII. 20.
Aglossa pinguinalis L. Nagyenyed V, VII.
" Hypsopygia costalis F. Nagyenyed VI.
Pyralis. farinalis L. Néma VIII. 2; Nagyenyed IX.
Herculha rubidalis ScHIFF. Nagyenyed VII. — glaucinalis L. Nagy-
enyed VI.
Cledeobtia amgustalis ScHirr. Nagyenyed VII.
Nymphula nymphaeata L. Nagyenyed V.
Cataclysta lemnala L. Nagyenyed VIII.
Eurrhypara urticata L. Nagyenyed V—VII; Retyezát VII. 15 (500 m.)
Scoparia ambigualis TR. Retyezát VII. 19 (1100 m.) — Zelleri WE.
Néma VII. 30 ; Nagyenyed IX. — truncicolella STr. Nagy-—
enyed IX. — freguentella Srr. Torda V.
Evergestts frumentalis L. Nagyenyed VI. — ertünalis ScoP. Nagy-
enyed V, VIII; Abrudbánya VIII. — aenealis ScHirr.
Nagyenyed V.
Nomophila noctuella Scmrr. Nagyenyed IX.
Phlyctaenodes verticalis L. Nagyenyed VII. 3.
Diasemia literata ScoP. Nagyenyed VII—VIII; Torda V.
Titanio pollinalis Scnirr. Nagyenyed V.
. Pionea pandalis He. Nagyenyed VIII. — rubiginalis HB. Néma VIL.
é 30; Nagyenyed VI, VIII; Torda IV—V ; Debreczen VIII.
Sylepta ruralis ScopP. Nagyenyed IX. 1.
Pyrausta fulvaus HB. Nagyenyed VII. 16. — fuscalis ScHIFr. Nagy-
enyed V-VI. — sambucalis ScHirr. Nagyenyed V. —
nubilalis HB. Nagyenyed VII, IX ; Vizakna VI. — alpinalis
Scnirr. Retyezát VII. 25 (2150 m.) — caespítalis SCHIFF..
Nagyenyed IV, VII VIII. — var. intermedialis DupP. Nagy-
enyed IV, VIII ; Topánfalva VIII. — samguinális L. Nagy-
14
enyed IV. — porphyralis Scnirr. — Nagyenyed. — var.
ostrinalis HB. Nagyenyed VI—VIII: Felső-Orbó V. —
cingulata L. Nagyenyed VI. — albofasciata TR. Torda IV.
Heliothela atralis HB. Nagyenyed VIII. 11.
Pterophoridae.
Ogyptilus pilosellaa Z. Nagyenyed V ; Torda V.
Platyptiliú ochrodactyla HB. Retyezát VII. 19 (1100 m.) — rhododactyla
F. Retyezát VII. 21 (1000 m.)
Alucita pentadaciylá L. Nagyenyed VII— VIII.
Pterophorus monodactylus L. Nagyenyed IV, VIII. — distincius HS.
Torda V.
Orneodidae.
Orneodes hexadactyla L. Nagyenyed II, XI; Torda iss
Tortricidae.
Acalla variegana ScHIrr. Nagyenyed VI. — sponsana F. Nagyenyed V.
Capua reticulana HB. Torda V.
Oacoecia podana ScoP. Nagyenyed VI. — rosana L. Crkvenice VI. —
strigana HB. Nagyenyed VIII. — ab. stiramineana HS.
Nagyenyed VI.
Pandemis ribeana He. Nagyenyed VI; Torda V.
Tortriz Loeflingiana L. ab. ecíypana He. Nagyenyed VI. — viburniana
F. Nagyenyed VIII 10
mnephasia argentana Ce. Retyezát VIII. 7. — Wahlbomiana L. Nagy-
enyed V, VII. 8. — var. alticolana HS. Nagyenyed V. —
imcertana TR. Torda V.
EDES posterana 7. Nagyenyed V.-IX ; Torda V. — kybridella He.
Nagyenyed V. — aleella SCHZE. Torda V. — Heydeniana
HS. Nagyenyed VIII. — zephyrana TR. Nagyenyed V. 10.
Euxanthis fulvana F. Nagyenyed VI. 27. — angustana HB. Nagyenyed
VIII. -—— :zotgana L. Nagyenyed VI-VIUŐ. — siraminea
Hw. Torda V. — hamana L. Nagyenyed VI—VIII :; Torda V.
CTarposina scirrhosella HS. Nagyenyed VII.
DOlethreutes vartegana HB. IE JET ei VI. — pruniana HB. Nagyenyed
V; Torda V. — oblongana Hxwx. Nagyenyed VI. IX. —
striana SCHIFF. Felső-Orbó V ; Torda V. — rivulana ScoP.
Torda V. — urticana HB. Nagyenyed VI. — lacunana Dur.
Retyezát VIH. 7
Steganoplycha fractifasciana Hw. Torda IV. — cruciana L. Retyezát
VII. 20 (1100 m.)
Bactra lanceolana HB. Nagyenyed V; Torda V. — furfurana Hw.
Nagyenyed V, VII.
Ce)
Ot
Semasiu conterminana HS. Nagyenyed VIII.
. Notoccha Uddmammana L. Nagyenyed VII. 3. — incuarnatana FB.
Nagyenyed V.
Tpiblema cana Hw. Nagyenyed VIII. — hepaticana TR. Nagyenyed
NSA rdpuncana Be Ndeyenyed Ve Torda" Wii s
Pflugiana Hw. Nagyenyed VII. — Brunnichiana FROEL.
Torda V. — foenella L. Nagyenyed VII. 20.
Gyapholitha Servilliana DupP. Torda V. — composíitella F. Torda V. —
aurana F. Nagyenyed VII.
Pamene gallicoldna 7. Nagyenyed III. — var. amygdalana Dur. Nagy-
enyed VI. — Rhedtella CL. Torda IV.
Tmetocera ocellana F. Nagyenyed VIII.
Carpocaupsa pomonella L. Nagyenyed VI--VIII.
Ancylis biarcuana STEPH. Torda V. — Mitterpacheriana SCHIFF. Nagy-
4 enyed IV. — selenana Gw. Nagyenyed VII. — siculana
He. Torda IV. — lundana F. Nagyenyed IX. — comptana
FRoEL. Torda ÍV. — derasana HB. Torda IV.
Dichrorampha petiverella L. Torda V.
Yponomeutidae.
XYponomeuta plumbellus Scnirr. Nagyenyed VII. — malinellus 72. Nagy-
enyed VI- VIE
Argyvesthia mendica Hw. Torda V.
Plutellidae.
Plutella maculipennis CuRr. Nagyenyed VI—VII.
Cerostoma persicella F. Nagyenyed VI. — asypersella L. Nagyenyed VII.
Gelechiidae.
Platyedva vilella 7.. Torda V.
Bryotropha terella He. Nagyenyed VIII. — decrepidella H5. Torda V.
Gelechia. pinguinella TR. Nagyenyed VII. — Moritzella He. Torda IV.
Brachmia trianmuulella HS. Nagyenyed XII.
Ypsolophus fasciellus HB. Felső-Orbó V.
Oegoconia guadripuncta Hw. Nagyenyed VII; Havasgyógy VIII.
Pleurota pyropella Scurrr. Nagyenyed V ; Torda V.
Topeutis barbella F. Nagyenyed V—VI.
Chimabache fagella F. Nagyenyed IV.
Psecadia bipunctella F. Nagyenyed V.
Depressaria zephyrella HB. Nagyenyed V; Torda V. — propinguella
TR. Nagyenyed VII, IX. — Alstroemeriana CL. Nagyenyed
VIII; Torda V. — depressella HB. — Nagyenyed V—VIII ;
Torda V. — veneficiella 2. Nagyenyed V.
16
Borkhausenia unitella HB. Nagyenyed VIII. —
enyed VI.
Elachistidae.
Scyihris chenopodiella HB. Torda V.
Blastodacna Hellerella Dup. Torda V.
Stagmatophora serratella TR. Nagyenyed V. i
Pancalia Leuwenhoekella L. Torda IV. E
Coleophora Fabriciella VitL. Nagyenyed V—VIII. — anatipennella He.
Nagyenyed VI. — serratulella HS. Nagyenyed VIII. — .
sgualorella 7. Nagyenyed VIII. — elypeiferella HorFum. Nagy-
enyed VIII.
Gracilaridae.
Gracilaria alchimiella Scop. Felső-Orbó V.
Orniz guttea Hw. Nagyenyed V ; Torda V.
Lyonetiidae.
Bucculatrixz frangulella GoEzE. Torda V.
- Tineidae.
Euplocamus anihracinalis 5cor. Igenpataka VII.
Scardia boletella F. Havasgyógy VIII.
Monopis monachella HB. Nagyenyed V.
Trichophaga tapetzella L. Nagyenyed VI.
Tinea granella L. Nagyenyed. — cloacella Hw. Nagyenyed V. — mi-
sella 7. Nagyenyed V—VII: Torda V. — fuscipuüctella
Hw. Torda V; Nagyenyed VIII.
Nemophora Swammerdamella L Nagyenyed V ; Oláh-Lapád IV.
áAdela crocsella ScoP. Nagyenyed V.
Újabb adatok Magyaros "I MIeNOPCÉs
faunájához.
Irta: DR. ZILAHI Kiss ENDRE.
II.
Braconidae.
Vipio insectator Kox.: Hadad, Boksánbánya. — V. similator Koxk.:
Tövis, Ferenczfalva. — V. abdelkader SCHuDK.: Boksán-
bánya. — V. intermedius SzÉpL.: Hadad, Boksánbánya. —
V. rimulosus THows. : Hadad, Boksánbánya, Ferenczfalva.
— V. interpellator Kok. : Ferenczfalva.
xb
—]
cat
Glypiomorpha (Pseudovipio) formidabiílis MARs4x. : Boksánbánya. —
G. eleclor Koxk.: Boksánbánya.
Alanycolus barcinonensis MARSH. : Felső-Ilosva. — 4. signalus SZÉPL. :
3 Ispánmező. — 4. sulphuratus MARSH.: Ferenczfalva.
Coeliodes filiformis RArz.: Bethlen. — C. abdominalis Zerr. : Középfalva.
Iphiaulax mactator KLuG var. pictus Kw. : Felső-Ilogva. — I. beltator
Kok. : Bethlen. — 17. flavator NpeEs : Várkudu. — I. nigrator
Zurr : Felső-Ilosva.
Bracon obcisor Ns.: Boksánbánya — B. erythrostictus MARSH. : Bok-
sánbánya. — B. scabriusculus D. T.: Boksánbánya. —
B. migtus SZÉPL.: Ispánmező. — B. xysrus MARSH.: Simon-
tornya. — B. fumigatus SzZéPL : Boksánbánya. — B. longi-
ventris SZÉPL. : Zengg. -- B. fumatus SzépPL.: Bethlen. —
B. Indubius SzéPL.: Korond (Szilágy m.). — B. carbonarius
SZÉPL. : Simontornya.
Hecabolus hungaricus SZÉPL.: Simontornya.
Pambolus Pillichi n. sp.
Capite nigro, longitudine latiore, minutissime punctato et dis-
perse albo-piloso, postice rotundato. Ülypeo emarginato, impressione
rufa; mandibulis rufis, palpis nigris. Antennis 25—26 articulatis,
obseure rufo-brunneis, fere nigris, longitudine corporis. Thorace
nigro, minutissime punctato et disperse albo-piloso. Lobo medio
mesothoracis antice lato, postice acuminato Tegula rufo-flava.
Alis pilis parvis perlucidis tectis, stigmate nigro, cellula radiali api-
cem alarum attingente, cellulis cubitalibus duabus, nervulo pone ve-
nam basalem posito. Metathorace sulcato, sulco postice attenuato. Abdo-
mine elongato, convexo, rubro, medio nigricante, subtilissime punc-
tato et albo-piloso, sutura inter segmenta 2. et 3. bene visibili:; seg-
mento primo haud rugoso, costis duabus percurrentibus instructo. Coxis
nigris, pedibus Ílavis. Terebra corpore 14 longiore. Long. 3-2 mm.
Hungaria oeceid. : Simontornya (1911. V. 25. TItLTCn).
A fej fekete, szélesebb mint hosszú, nagyon finoman pontozott
és szétszórtan fehér szőrökkel fedett, hátul kerekített. A fejpaizs
kimetszett, bemélyedése és a felső állkapcsok vörösek, a tapogatók
feketék. A csápok 25—26 ízűek, sötét vöröses-barnák, majdnem
feketék, olyan hosszúak mint a test. A tor fekete, nagyon finoman
pontozott és szétszórtan álló fehér szőrökkel fedett. A középtor kö-
zépső karéja elül széles, hátul hegyesedő. A szárnypikkely vöröses-
sárga. A szárnyak apró átlátszó szőrökkel fedettek, a szárnyjegy
fekete, a sugársejt eléri a szárny csúcsát, súgársejt kettő van, az
ereszték kissé az alapér mögött van. Az utótoron hátul hegyesedő
7
(
(6 a)
barázda van. A potroh hosszúkás, domború, vörös, a középen feke-
tésen befuttatott, nagyon finoman pontozott és fehér szőrökkel fedett,
a 2. és 3. potrohszelvény közötti barázda elég jól látható. Az első
potrohszelvény nem ránczos, két egész hosszában lefutó bordával.
A csipők feketék, a lábak sárgák. A tojócső egy negyeddel hosszabb
mint a test. Hossza 3-5 mm.
Előfordul Simontornya környékén, ahol 1911. évi május hó 25-én
fedezte fel Piuicn FEREwxcz, akinek tiszteletére az új fajt elneveztem.
Doryctes longicaucdis Gin. : Simontornya.
Rhwyssalus indágator HAL : Simontornya.
Pelecystoma luteum Ns.: Alsó-Ilosva.
Rogas rugulosus Nezs: Simontornya. R. dissector NEEs: Hadad. —
R. nigratus NEEs : Bethlen. — R. incertus KoKxK.: Simon-
tornya. 3
Chelonus alboannulatus SzáPL.: Várkudu. — Ch. mitens RErsu. : Szeér,
Nagyenyed. — Ch. decorus MARsH.: Szilágycseh, Hadad,
Apanagyfalu. —-Ch. carbonator MARsSH.: Arpásló, Boksán-
bánya. — Ch. hungaricus SzÉPL.: Hadad. — Ch. catulus
- MARsn. :. Bethlen, Magasmart, Felső-Ilosva. — Ch. secutor
MaRsn. : Bethlen, iIspánmező.
Chalcididae,
Decatoma biguttata Sw.: Hadad. — D. variegata Wesrw. : Hadad.
: Chrysididae,
Ellampus violaceus 5cop.: Boksánbánya. HÁLA
Holopyga simulis Mocs. : Boksánbánya. — H. cuprata DAnuB. : Bethlen.
Hedychrum longicolle AB.: Nagyilonda, Boksánbánya.
Chrysogona pumila KuG. var. atirata nov. var.
A typo ditffert: corpore minore, toto nigro.
Hungaria oriemt. : Peér (Szilágy ma.)
A törzsfajtól kisebb teste és teljesen fekete színe (ibolyás-kék
tünetnek nyoma nélkül) által tér el.
Előfordul Szilágy-megyében, Peér vidékén.
Ohwrysis uniformis DHLB.: Boksánbánya. — OChr. hybrida Lep. : Duna-
örs. — Chr. mediocris DHLB.: Boksánbánya. — Chr.
Grohmanm DHwB.: Versecz. — Chr. angulata DHLB. : Ha-
dad, Lele. — Chrv. calimorpha Mocs.: Nagyilonda. — Chr.
fasctata OL.: Szilágycseh. — Chr. Osmiae THoms.: Bok-
sánbánya. — Chr. marginata Mocs. : Boksánbánya.
Heterogynidae.
JMutilla distincta LEP.: Zengg. — MM. differens LEP. Tátrafüred.
Myrmosa ephippium F., Rossi: Versecz (4 9).
Tiphia minuta Vopec. ab. unicubitalis nov. ab.
A typo differt: cellulis cubitatibus in unam coníluentibus, ner-
vulo transverso cubitali deficiente.
Hungaria orient. et merid.: Felső-Ilosva. Bethlen, Nagv-
az
Ionda. Boksánbánya (3 cd. 1 9).
A törzsfajtól abban különbözik, hogy a két könyöksejtje egybe-
olvadt. az elválasztó-ér: hiányzik.
Termőhelyei: Felső-Ilosva, Bethlen. Nagyilonda, Boksánbánya
(3 e; 1 29 E ;
Sapyga guinguepunctata F. ab. guadricubitalis nov. ab.
A typo ditffert: cellula cubitalis externa diívisa, nervulo inter
-ecellulis cubitalibus et discoidalibus locato ceellulis cubitalibus su-
. perante.
Hungaria merid.: Boksánbánya (MERKL).
. — A törzsfajtól abban különbözik, hogy külső könyöksejtje ketté-
osztott és a könyöksejteket a discoidalis sejtektől elválasztó ér a
könyöksejteken is túlterjed.
Két példányát ennek az új fajeltérésnek MERKL EDE gyüjtötte
Boksánbányán.
PFompilidae.
Aporus bicolor SPIx.: Boksánbánya. — A. dubius LIsD.: Boksán-
bánya.
Plamiceps castor Korn: Szaloncza, Boksánbánya.
Pomypilus albonotatus WEsum.: Szarvas, Boksánbánya. — P. tropicus
L.: Bethlen. — P. nanus ScHcx.: Szilágypeér, Boksán-
bánya. — P. concinnus DHLe.: Hadad, Boksánbánya. —
P. sabulicola THoums.: Ferenczfalva. — P. leucopterus
DHee.: Boksánbánya. — P. unguicularis THoms.: Bok-
sánbánya. — P. retusus Cosra: Felső-Ilosva. — P. pecti-
nipes VANDRL.: Boksánbánya. — P. tripunctatus VANDRIL. :
Szeér, Bethlen. — P. Wesmaeli THoms.: Apanagyfalu. —
— P. fumipenmis ZETT.: Boksánbánya. — P. campestris
WeEsxy. : Boksánbánya.
Salius coriaceus DHLB.: Boksánbánya. — §. minutus VANDRL.: Nagy-
ilonda. — 5. trivialis VANDRL. : Hadad.
Agenia bifasciata DHue. : Simontornya.
Sphecidae.
Dahlbomia atra F.: Várkudu.
Pison atrum SPIN. : Orehovica.
Nitela Spinolae LATR.: Kecskemét, Várkudu.
Solierella pisonoides SAUND. : Szaloncza (FEKETE Győző).
Tachysphex psammobius Kon: Bethlen, Nagyilonda.
Astata Costae Picc.: Boksánbánya.
Mimesa Dahlbomi Wes. : Felső-Ilosva, Boksánbánya, Versecz. — M.
bicolor WEsum.: Bethlen, Toroczkó.
Pemphredon luctuosus SHuck.: Boksánbánya. — P. lelhüfer Swucxk.:
Hadad.
Passaloecus insignis SHucx.: Dunaörs. — P. boreatis DHuBs.: Nyír-
mező. — P. coniger SnucKk.: Bethlen, Ferenczfalva.
Stigmus pendulus VANDERL.: Hadad, Várkudu, Orsova.
Spilomena troglodytes VANDERL.: Simontornya, Pecsétszeg, Hadad.
Diodontus lwerus Srmuck.: Simontornya, Bethlen, Nagyilonda. — D.
tristis VANDRL.: Hadad, Bethlen, Boksánbánya.
Sceliphron femoratum F.: Boksánbánya, Ferenczfalva.
Sphex flavipennis F.: Csepel.
Cerceris funerea GCosra: Hadad. — C. bupresticida Dur.: Hadad. —
C. guadrimaculata Dur.: Simontornya — C. siratiotes
SCBELETT. : Boksánbánya, Versecz. — 0. bracteatá ÉVERSM. :
Hadad.
02 ybelus guatuordecimnotatus JuR.: Debreczen, Bethlen, Nagyilonda,
Felső-Ilosva, Boksánbánya. — 0. mucronatus F.: Boksán-
bánya. — 0. sericatus GERsT. : Csepel, Boksánbánya. —
0. tatidens GERsr.: Simontornya. — 0. morosus ÜHBVR. :
sSimontornya.
Nysson spinosus FöRsr.: Hadad, Bethlen, Ferenczfalva. — N. inter-
ruptus F.: Bethlen, Nagyenyed. — N. trimaculatus Rossi:
Bethlen. — N. maculatus F.: Boksánbánya. — N. dimi-
diatus JuR.: Debreczen.
Gorytes punctatus KiRscB.: Versecz. — G. affinis SPIs.: 7ilah. —
G. bicinctus Rossi: Boksánbánya. — (G. laticinctus D5HUCK. :
Boksánbánya. — G. faltax HExDpL.: Boksánbánya.
Crabro barbipes DHuwB.: Ferenczfalva. — C. anoius WEsm.: Nagy-
ilonda. — C. acanthophorus Kont : Bethlen. — C. micro-
sticlus H.-S.: Hadad. —. C. meridionalis Cosra : Hadad. —
C. alatus Pawsz.: Ferenczfalva. — C. Wesmaeli LIND : Sza-
loncza. — C. bimaculatus Lixp. : Szent-Lőrinez. — C. ni-
grinus Ksw. : Simontornya. — C. capilosus ÖHUCK. : HIMON-
tornya. — C. denticrus H.-S. : Simontornya. -— C. CINzius
Dune. : Senjsko Bilo. — C. tarvatus WEsxm. : Boksánbánya.
ád
ak s dekoltázs áh üllkoszái nala
, És
4 6
kádtösdé lú at dds der ztáséja
A b:
LAKK sál rea Ült azt AV öss dé sakk
Szátt dá ttl Vt kdtaaú e 4
vett
áá
$5.X
28
81
s ; Vespidae.
Odynerus murarius L.: Felső-Ilosva, Ünőkő, Pareng-havas, Szalon-
cza. — 0. nitidulator SAuss.: Bethlen, Felső-Ilosva, Bok-
sánbánya. — 0. bifasciatus L.: Boksánbánya. — 0. pictipes
THoms.: Boksánbánya, Versecz. — 0. gazella Pawz.: Szi-
lágypeér. — 0. eclypeatis THowms.: Simontornya. — 0.
clavipennis THowms. : Simontornya. — 0. Herrichi SaAuss. :
Boksánbánya. — 0. graphicus SaAuss.: Igenpataka, Bor-
ső lova. — 0. Rossii LEpP.: Boksánbánya.
Rhynchium oculatum F.: Zengg.
3 á4ápidae.
Bombus subterraneus L. var. borealis Scnwmep.: Czibles. — B. laesus
MoR. var. Mocsáryi KRcHB.: Hortobágy. — B. pyrenaeus
si PER. : Czibles-havas.
Podalirius garrulus Rossi: Bethlen, Peér. — P. borealis MoRk. : Bethlen,
Felső-Ilosva. — P. retusus L. var. meridionalis PER. :
Acsi erdő.
Eucera armentaca Monk. : Debreczen. — E. lyncea Mocs. : Peér. — E.
Dufouri PéÉR.: Boksánbánya. — E. acutangula Mon. :
Nagyenyed. — E. dalmatica LEp. : Hortobágy. — E. simi-
lis LEP.: Hadad, Boksánbánya. — E. eucnemida DoUunxs.:
Hadad, Lele. — E. hispana LEP. var. nigripes KLUG. :
Debreczen.
Ceratina cyanea K. var. nigrolabiata FRIESE: Várkudu. — C. laevifrons
7 MoR.: Boksánbánya. — €C. Loewi GERsr.: Magyarország
sok helyéről ismerem. A faunakatalogusban C. callosa F.
. synonymájaként szerepel, én önálló fajnak tartom. —
C. nigroaenea GERsST. : Hadad.
Dasypoda Panzeri SPIN. : Simontornya.
Ánihrena thoracica F. var. assimitis RAp.: Senjsko Bilo. — 4. nitida
FRCR. var. vitrea Sumir: Budapest, Debreczen, Tasnád. -—
A. Lichtensteini ScHwmIED.: Nagyenyed, Nagyoklos. — A.
bimaculata K.: Boksánbánya. — A. apicata Sum.: Hadad.
— A. fulvago CnRisr.: Hadad, Bethlen, Boksánbánya. —
A. symphyti ScHurxp. : Hadad, Nagyszeben, Boksánbánya.
— A. lathyri Aurx.: Hadad. Drenkova, Boksánbánya. —
A. rufula ScHumiEp.: Boksánbánya. — A. milis SCHMIED. :
Boksánbánya. — 4. helvola L.: A. varians K.-tól elválasz-
tandó önálló faj. — 4. lapponica ZErr.: Nagyenyed. —
A. fucala Sm.: Szaloncza. — A. hysirir SCHMIEp. : Szép-
lak (Szolnok-Doboka vm.). — 4. bucephala STEPH.: Kő-
farka. Boksánbánva. — A. tenuis Mon. : Boksánbánya. —
A. spinigera K.: Boksánbánya. — 4. grossa FRIESE:
Hadad... — A. ferox Sm.: Zilah. — 4. flavipes Pawz. var.
continua K. : Bethlen, Kékes, Czibles-havas, Felső-Ilosva:
var. cinerascens [dv.: Nagyszeben, Versecz. — 4. lucens
Imn.: Hadad, Boksánbánya. — 4. dorsata K.: Hadad,
Peér, Bikácza, Bethlen, Felső-Ilosva, Nagyszeben, Szász-
város, Boksánbánya, Ferenczfalva. — A. Afzeliella K. :
elválasztandó az 4. conmvexiuscula K.-tól, mert önálló faj.
— A. ventricosa Dovns. : Iacdad. — A. nigriceps K.: Rad-
nai havasok, Boksánbánya. — 4. fulva S5CARNK. : Vizakna.
— 4. nyethemera Imu.: Hadad, Plitvice. — A. Pandellei
SAUND.: Hadad, Vizakna,- Szászváros, Ferenczfalva. —
A. labiata Scnexk : Fercenezfalva — A. similis öwm.: Ha-
dad, Bikácza, Lele. — 4. petroselini Pen. : Bethlen, Bok-
sánbánya. — 4. separanda ScHMmIED.: Iékes, Boksán-
bánya. — A. cordialis Mon.: Boksánbánya. — 4. picei—
cornis DouRs. : Szarvas. — A. clypeata BRULLÉ: Vizakna.
— A selosa AtFK.: Hadad, Boksánbánya. — 4. variicor-
nis PER. : Peér, Hadad.
Anthrena ceiblesana n. sp.
d. Nigya, supra nigro-pilosa, tantum Íronte pilis nonnulis;
grisescentibus vestita, thorace autice et postice griseo, medio nigro-
pubescente, abdomine eoeruleo, segmentis primo et secundo pilis albis,
medio fasciam transversam formantibus, vestitis. Mandibulis norma-
libus, haud elongatis ; articulo secundo funiculi antennarum articulo
tertio aeguilongo. Arca metanoti cordiformi laevi, vix rugulosa. Ala-
rum pars externa paulo infumata. Abdomine lateribus laevibus et
glabris, medio dense et minutissime puncta:o.
A. fumipenni SCHMIED. similis, sed articulo secundo funiculi
antennarum articulo tertio aeguilongo, capite nigro-piloso et calca-
ribus toto brunneis (in 4. fumipenni apice rubris) distincta.
Hungaria orient.: Mons €Czibles, ubi in altitudine 1200 m..
die 8. VIII. 1908 exemplum unicum detexi.
c". Fekete, felül fekete szőrökkel fedett, csak a homlokon felül
néhány szürke szőrrel behintve, a tor elül és hátul szürke, a középen
fekete szőrökkel fedett, a potroh kék, az első és második szelvény
közepén harántszalag alakjában fehér szőrökkel fedett. A felső áll-
kapcsok rendesek, nem megnyúltak; a csápostor második és harma-
dik íze egyenlő hosszú. Az utótor szívforma tere síma, alig ránezolt.
A szárnyak külső fele kissé füstös. A potrohszelvények széle teljesen
síma és csupasz, közepe sűrűn és finoman pontozott.
GÚLA lkG Sk s Pllánkan maszat
B).
4
88
k
Az 4. femipenmis SCHMIEp.-hez hasonló, de a csápostor második
és harmadik íze egyenlő hosszú, a fej szőrözete fekete és a sarkantyúk
barnásak, mig az 4. fumipennis nek csak a hegye vöröses. ;
Előfordul a Czibles-havason, a hol ennek az új fajnak egyet-
len példányát 1908. évi augusztus hó 8-án gyüjtöttem mintegy 1200
"m. magasságban.
.
Haliciíus guadrisignatus ScCHCK.: Bethlen. — H. fulvicornis K.
Hadad, Bethlen, Czibles-havas. — H. buccalis PER.
Boksánbánya. — H. convexiusculus ScHK.: Hadad, Viz-
akna, Nagyszeben, Boksánbánya, Ferenczfalva. — H.
mandibularis MoR.: Vizakna. — H. laticeps SCHK.:
Nagyszeben, Boksánbánya. — H. clypearis SCHE. : Nagy-
enyed, Versecz. — H. laevis Kt. :. Bethlen, Alsó-Ilosva,
Vizakna, Nagyenyed, - Radnai havasok, Ferenczfalva. —
H. puncticollis MokR.: Budapest, Vizakna. — H. truncati-
coltis MokR.: Hadad. — H. semipunciatus ScHK.: Hadad,
Apanagvfalu, Felső-Ilosva, Versecz. — H. ltucidus SCHK.
Hadad. — H. minutissimus K.: Simontornya. — H. egilis
SCHCK. : Simontornya. — H. rufitarsis ZErr. : Debreczen.
Czibles-havas. — H. granulosus ALFK.: Szécs, Szilágy-
sámson. — H brevicornis SCHK.: Bethlen. — H. dubi-
tabiítis SAuwsp.: Vizakna. — H. graciltis Mor. : Vizakna.
— H. Margueti MoR. : Boksánbánya. — H. porcus Mor. :
Simontornya. — 2? H. intermedius SCHK.: Simontornya.
zitaeS — H. semitectus MoR.: Bethlen, Versecz, Zengg. — H.
Hammi. SAxusp.: Hadad. Bethlen. — H. vestitus LETr. :
. Simontornya, Zengg. — H. sexstrigatus SCHK.: Hadad.
ESZ Handiirsehi SCHLETT.: Simontornya, Hadad. — E. ventralis
ScHLETT.: Boksánbánya. — E. rubicolus PER.: Hadad,
Boksánbánya.
Osmia pilicornis Sum.: Boksánbánya. — 0. fuciformis LATR. : Boksán-
bánya. — 0. claviventris Tnoms. : Nagyilonda. — 0. laevi-
frons. Mog. : Hadad, Lele. — 0. Eeaiana K.: Csepel. —
0. Theringi DucKkE: Boksánbánya, Fiume, Zengg.
Osmia pannonica n. sp.
7. Laete viridis, abdomine subtus fusco-nigro. Antennis
brevibus, fusco-nieris, subtus laevibus, haud tubereulatis. Clypeo
subtus violaceo-aeneo, supra viridi. Uapite postice truncato, super-
ficie dense et fortiter punctato, antice dense, postice remote grise0-
pubescente. Pronoto et seutello subtiliter densegue punctatis. Scutello
postice rotundato, lateribus haud denticulatis. Area cordiformi metanoti
34
paulo impressa, obscura et longitrorsam irregulariter rugulosa,
metanoto ceterum tamen obscuro, sed haud punctato, nec ruguloso.
Abdomine subtilissime punctato. subgelabro, lateribus segmento-
rum fascia griseo-pubescente obtectis. Segmento sexto postice trun- j
cato, haud emarginato, segmento septimo basi semicirculariter impresso,
— impressione fusca, sordide flavo-cincta, — apice paulo emarginato.
Sternito guinto semicirculariter curvato, lateribus pilis.griseis tecto.
Pedibus fusco-nigris, albo-pilosis, tarsis flavis. Long. 7 mm.
Hungaria occid.: Simontornya (1891. VII. 18, PiLLicn).
d. Élénk zöld, a potroh alul barnás-fekete. A csápok rövidek,
barnás-feketék, alul símák, nem dudorkások. A fejpaizs alul ibolyás-
bronzszínű, felül zöld. A fej hátul lemetszett, felülete sűrűn és erő-
sen pontozott, elül sűrűn, hátul gyéren szürke szőrökkel fedett. Az
előtor és a paizs finoman és sűrűn pontozott; a paizs hátul kerekí-
tett, oldalt fogacskák nélküli. Az utótor szívforma tere kissé benyo-
mott, homályos és hosszirányban szabálytalanul ránczolt, különben
homályos és sem nem pontozott, sem ránezolt. A potroh nagyon
finoman pontozott, majdnem csupasz, a szelvények oldalai szürke
szőrökkel csík alakjában fedettek. A hatodik szelvény hátul lemet-
szett, kimretszés nélküli, a hetedik szelvény töve félköralakúan be-
mélyedt, a bemélyedés barna, környéke szennyes sárga, csúcsán
kissé kimetszett. Az ötödik haslemez félköralakban hajlott, oldalai
szürke szőrökkel fedettek. A lábak barnás-feketék, fehér szőrösek.
a lábfej sárga. Hossza 7 mm.
Előfordul Simontornyán, Tolna vármegyében, a hol Prtnicn
FERExcz gyűjtötte 1891. julius 18-án.
Megaclule nigriventris ScHk.: Kékes. — JI. ligniseca K. : Igenpataka.
Fugad, Ünőkő.
Prosopis annulata L.: Hadad. Bethlen, Felső-Ilosva, Pápa. — P.
cervicornis Uosra: Hadad. Szeér, Boksánbánya. — P.
bisinuata FöRksr.: Debreczen, Hadad, Bethlen, Felső-
Ilosva, Vizakna. — P. Duckei ALFK.: Hadad, Szécs. —
P. genalis THoms.: Hadad. — P. gibba SAuvxp.: Hadad. —
P. gracilicornis Mog. : Hadad. — P. meridionalis FÖRST. :
Hadad. — P. pratensis GEoFrR.: Hadad, Bethlen. Felső-
Ilosva, Visakna, Boksánbánya. — P. punctata BRULLÉ:
Hadad, Bethlen. — P. styriaca FöRsr.: Hadad, Felső-
Ilosva, Boksánbánya — P. Kahrii FöRsr. : Girokuta., Apa-
nagyfalu. — P. borealis NYL.: Felső-Ilosva. — P. brevi-
cornis NYL. var. imperiatis FöRsr.: Boksánbánya. — P.
leptocephala MoR.: Debreczen, Bethlen. Vizakna. — P.
nivalis MoR.: Felső-Ilosva.
89
. Sphecodes affinis HAG.: Hadad. - S. rufescens Hac.: Hadad. — S.
3 ; puncticeps THoMs. : Bethlen. —- §. variegatus HaG.: Beth-
. len. — §. dimidiatus Hac.: Bethlen. Boksánbánva. —
S. crassus HaG.: Boksánbánya. ;
dFpeolus Jullianti PéR. : Remete.
Epeoloides coecutiens F.: Hadad, Igenpataka.
Nomada verna SCHMIED.: Nagyenyed. — N. glaucopis PéR. : Hadad.
; . — N. discrepans ScHMIEp.: Nagyszeben. — N. speciosis-
süna SCHMIED.: Simontornya. — N. calimorpha ScHuIEp. :
£ "2 Szaloncza. — — N. hirtipes PÉR.: Boksánbánya. — N.
É Schmiedeknechti Mocs.: Debreczen, Boksánbánya., — N.
j ; dira ScHMIEp. : Nagyszeben. — N. Braunsiana SCHMIED. :
Hadad, Kékes, Boksánbánya. — N. bifida THowms.: Zilah,
Boksánbánya. — N. alboguilata H. S. var. Hoppneri
ALFK.: Hadad, Kőfarka; Boksánbánya. — N. argentata
H. S.: Hadad. — N. bispinosa Mocs. : Hadad, Betblem. —
N. Kohli ScHwmIEp.: Bethlen, Hadad, Apanagyfalu, Bok-
sánbánya. — N. fuscicormnis NyL. : Hadad, Nagy-Ilonda. —
— N. rugithorax PéÉR. : Debreczen, Szilágykorond, Beth-
len. — N. similis MoR : Nagy-Ilonda. Boksánbánya. —
N. diluta PéÉR. : Hadad. Bethlen. — N. iünpertalis SCHMIED. :
Debreczen (Hortobágy). — N. guttata SCHENK : Boksán-
bánya.
Nomada banatica n. sp.
c". Antennarum scapo supra nigro, infra albo, funiculi articu-
lis. guatuor primis supra mnigris, infra rufis; articulo secundo arti-
-culo tertio dimidio breviore. Clypeo, mandibulis et labro albis, capite
inter antennas carinato, genis antice et postice dilute Ílavis, capite
ceterum nigro, ruguloso-punctato et griseo-piloso. Thorace ruguloso-
punctato. Collo vitta angusta, tuberculis humeralibus et sguamulis
albis, maeula pronoti et maculis duabis scutelli Ílavis. Abdomine
obscure fusco, "segmento primo triente ultimo macula alba ornato,
margine postico brunneo; segmento secundo fascia angusta alba,
medio interrupta notato, segmento tertio maculis lateralibus triangulari-
bus, intus acutiusculis, segmento sexto sordide albo, segmento ultimo
sordide aurantiaco. Segmentis dense punctatis, apice laevibus. Fe-
moribus antice flavo-brunneis, postice nigro-maculatis, tibiis posticis
nigris, basi et apice flavo-brunneis. Alis pellucidis, stigmate et venis
Ílavis. Long 7 mm. j
. . Hungaria merid.: Boksánbánya (MERKkL, 1910).
S. A csápnyél alul fehér, felül fekete, a csápostor első négy
íze felül fekete, alul vörös, a második íz félakkora mint a harmadik
íz. A fejpaizs, a rágók és az ajak fehér, a fej a csápok között or-
mós, fekete, ránczolva-pontozott és szürke szőrökkel fedett. A tor
ránczolva-pontozott. A nyakon keskeny sáv, a válldudorok és a
szárnypikkelyek fehérek, egy folt az előtoron és két folt a paizson
sárgák. A potroh sötétbarna, az első szelvény hátsó harmadában
fehér folttal, hátsó szegélye barna, a második szelvény keskeny fehér
csíkja a középen megszakított, a harmadik oldalán befelé elhegye-
sedő háromszögű foltok vannak, a hatodik szelvény szennyes-fehér,
az utolsó szennyes sárga. A szelvények sűrűn pontozottak. hátsó
szegélyük síma. A czombok elül sárgás-barnák, hátul fekete-foltosak,
a hátsó lábszár fekete, töve és vége sárgás-barna. A szárnyak át-
látszók, a szárnyjegy és az erek sárgák. Hossza 7 mm.
Előfordul Boksanbányán, a hol MERKL [De gyüjtötte 1910-ben..
Biastes tiruncatus NYL.: Hadad.
Dioxys cincta Juk.: Bethlen.
Coelioxrys aurolimbata Fögsr. var. algirensis FRIESE : Boksánbánya. —
C. rufescens LEP. var. hebescens NYL.: Boksánbánva.
Az Odontosia Sieversi Mén.
Magyarországon.
Irta: DR. PAZSICZKY JENŐ.
A. ,Rovartani Lapok" mult évi XXI. kötetének 58. lapján tett.
igéretemhez képest röviden beszámolok fentebb nevezett lepkém te-
nyésztésének eredményéről s mellékelem nevelt példánvyaim fényké-
pét is, leírásként pár szót szólva róla.
Bármily gonddal neveltem is tavaly az új nemzedéket. csak
25 bábot, ezekből pedig csak 14 imágót kaptam, köztük 9 c-7-et és
5 §9-t, melyek utolsója azonban már csak korcs volt. Először 3 c
o
jelent meg, majd 1 ?. később pedig §7-ek és 9-ek vegyesen. A pár-
zás a bábházikóban ment végbe, a copula körülbelül délig tartott s
érdekes, hogy 4 ? mellett összesen 7 copulát figyeltem meg. a mi-
ből következik, hogy a később kikelt -7-ek a ?-eket ismételt copu-
lára kényszerítették. A peterakás csak pár nap mulva történt, kisebb-
nagyobb csoportokban, nyírfaágon, a kis hernyók pedig Kaposvárott,
hová öcsém vitte volt a peték egy részét, a 17-ik napon. nálam pedig
csak a 24-iken keltek ki, de mindkét helyen pontosan a nyít első
apró leveleinek megjelenésével, akár csak a tavalyi évben. Ebből
láthatólag tehát a kis hernyók kikelésének terminusa nem napokban.
. banem egy bizonyos melegmennyiségben van megszabva, a mely
mennyiség t. 1. a nyírfa rügyeiből apró levélkéket fakaszthat. És ez
. igen jól van így, mert a természet csakis így KE az
" egyébként oly kényes faj fentartásáról! A kis hernyókból 32—40
. nap alatt lettek bábozódni induló nagy hernyók, öcsémmnél 40, nálam
. 27 példány s így jövőre már megvalósíthatom tervemet, hogy néhány
. d-et és 9-t kibocsátva. az itteni nyíresbe, biztosíthatom ezen érde-
kes lepke itteni elterjedését, illetve további fenmaradását.
A mi most már az Odontosta Steversi MÉwx. §-jét illeti, az vala-
mivel kisebb a 9-nél, rajza mondhatni egyező a 9-ével, mégis azzal
az eltéréssel, hogy mig a 9-nél a külső harántsáv a meliső sze-
. — gélyből kiündulva ívalakban közeledik a belső szegélyen a belső sáv-
hoz, addig a c-nél a külső harántsáv felső felében szögletesen meg-
törik s így fut a belső sáv felé. Eltérés még, hogy a sötét közép-
mező éppen a fenti törés következtében szélesebb a ? középmeze-
jénél s a külső harántsávból kiinduló nyilfoltok is nagyobbak-
erősebbek, mint a 9-nél. A d! szinezése úgy a felső, mint az alsó
szárnyon általában ellentétesebb, sötétebb, jóval több benne a barna
szín és viszont kevesebb az ibolyás-szürke. Eltér végül a csáp szer—
kezete is, a mennyiben az nem szálas, hanem lemezes csáp.
öb
OL
A medve-pillék új fajváltozata.
Ir a: DR. PAzsiczkY JExő.
Spilosoma urticae EspP. ab. Alexandri Pazsiczxv, nov. ab.
Differt a typo alis omnibus supra et infra sine aliguot punctis
toto albis.
A. törzsfajtól abban tér el, hogy felső és alsó szárnya felül és
alul egyaránt minden pontozás és rajz nélküli, tiszta fehér.
Egy 2? példányát 1911 május 30-án gyüjtöttem Trencsénben,
de van ebből az eddig le nem-írt fajváltozatból több példány a bécsi
udvari múzeum gyüjteményében is.
A lepkét öcsém és buzgó lepkésztársam: PazsiczkY SÁNDOR
tiszteletére neveztem el.
Le
Magyarország Buprestidát.
Irta : CsIkI ERSő.
VI
19. nem: Agrilus Curtis.
(Anambis C. G. THowms.)
A test alakja többnyire hosszúra nyult, hátul keskenyedő vagy
hegyesedő. A fej függőlegesen álló, a homlok és a fejtető ritkábban
lapos vagy domborodó, többnyire barázdás, a csápgödrök nagyok és
majdnem érintkeznek, az oldalt álló tojásforma szemek nagyok és
hátul az előtorig terjednek, azt érintik. A csápok aránylag rövidek
és a negyedik íztől kezdve fogazottak, háromszögűek, a csúcson el-
helyezett pórusokkal. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, oldalai
többé-kevésbé íveltek vagy egyenesek, kettős szegélyvonallal, felül a
hátsó szögletek mellett többé-kevésbé erősen kifejlődött élecskével,
"a középen hosszanti barázdával, vagy bemélyedésekkel és többnyire
oldalt is bemélyedt, töve kétoldalt a szárnyfedők szögletesen vagy
ívesen előreálló közepének felvételére öblös. A paizsocska nagy,
felületét kiemelkedő harántborda ketté osztja, ez a borda csak kevés
fajnál hiányzik. A szárnyfedők első harmadukban többnyire kissé —
keskenyebbek, úgy hogy a mell és az első két szelvény egy részét —
1 Az előző közlemények a Rovartani Lapok következő kötetriben je-
lentek moz: 1. XVI. 1909." p:1615-tö4 ez AVAT 1910 pe A 225
-3. XVII, 1911, p. 161—171. — 4. XIX, 1912, p. 185—137. — 5. XX, 1913,
Dp. 156—159.
89
nem takarják be. A melltő nyulványa szélesen kerekített: a mell-
gödröt oldalt a mellközép és hátul a mellvég határolja, a mellközép.
oldalnyulványa rövid, oldalt elenyésző vagy nem látható. A középső
csípők az elülső csípőkkel egyformán egymáshoz közel állanak, a
hátsó csípők befelé és kifelé kiszélesedettek. A lábak karcsúak,
hosszúkás lábfejjel, a hátsó lábfej első íze olyan hosszú vagy hosz-
szabb mint a. következő három íz együttvéve, az ízek kiszélesedet-
tek, talpuk nemezes, a karmok kettéosztottak vagy tövükön fogacs-
kások.
Ennek a nemnek mintegy ezer faja ismeretes, melyek közül
faunánkban 36 fordul elő; a fajok legnagyobb része a trópusok
lakója.
Az idetartozó fajok egy része mint veszedelmes erdőkárosító:
ismeretes. A lárvák rágásukkal fiatal fák teljes, nagyobb fák koro-
nájának vagy ágainak elpusztulását okozzák. A lárvák teljes két esz—
tendőt töltenek el ebben az állapotban a míg bábbá alakulnak.
A bogár a harmadik esztendő nyarán hagyja el bölcsőjét.
Magyarországon az eddigi megfigyelések szerint az Agyilus
viridis L. okozott nagyobb károkat, a mennyiben mint a cseresznye.
kajszinbaraczk és szilvafacsemeték ellenségét figyelhették meg;
egyéb károkat okoztak az Agrilus sinuatus OL. (körte), Agr. amgustu—
lus ILurG: (tölgy, bükk) és Agr. salicis Fgrv. (kosárfűz).
1. A szárnyfedő csúcsa rövid és egyenes hegyben végződik,
melynek szélei tüskések. Sötét olajzöld, kevéssé fénylő, mind-
egyik szárnyfedőn bárom fehér szőrfolttal, melyek közül az
. első a vállgödörben, a második a középen és a harmadik az
utolsó negyedben és közel a varrathoz fekszik. A hasleme-
zek oldala, a mell néhány foltja és a hátsó csípők szintén
fehérszőrösek. A fej ránczolva pontozott, a homlokon és fej-
tetőn széles és mély barázdával. Az előtor háta harántul
ránczolt, fehér pikkelyszerű szőrökkel fedett, szélesebb mint
hosszú, oldalai íveltek és hátrafelé kissé erősebben keske-
nyedők, a hátsó szögletekben hajlott éles redőcskével..
A paizsocskát erősen kiemelkedő harántlécz kettéosztja.
A szárnyfedőkön hosszanti vonalak nyomai láthatók, felüle-
tük szemcsézett. Hossza 8—10 mm. — Előfordul Közép-
Európában, Franczia- és Olaszországban ; nálunk elég ritka
és eddig a következő helyekről ismerjük : Budapest, Csepel,
" Péczel, Kalocsa, Hajós, Szeged, Nagyvárad, Debreczen,
Nyitra, Jeszenő, Nagyapold, Nagycsűr, Medgyes, Brassó,
Prázsmár, Szászrégen. Tápnövénye a nyárfa. (bigullatus:
Rossi). 1. sexguttatus BRAHM.
A szárnyfedők csúcsa egyenkint kerekített Kezelése
A szárnyfledők mindegyikét egy az utolsó negyedben a var-
rat mellett fekvő fehér szőrfolt díszíti, hasonló foltok díszí-
tik a mell és a potroh oldalát is. Zöld, olajzöld, aranyos-
zöld, kékes-zöld, kék vagy ibolyakék színű! A ránczolva-
pontozott fej homloka kissé benyomott és barázdás, az elő-
tor felülete harántul ránczolt és síma bemélyedésektől egye-
netlen, oldalai íveltek. A paizsocska a közepe felé kissé lki-
emelkedő, hátul mély harántvonallal. A szárnyfedők kiemel-
kedő vállbütyökkel, mellette és a varrat mellett bemélyed-
tek, a csúcson finoman fogacskázottak, felületük szemcsézett.
Hossza 10—13 mm. — Előfordul egész Európában, Algir-
ban és Kis-ázsiában, nálunk tölgyesekben nem ritka. (pan-
nonicus PILLER §z MITTERPACHER, aenescens SCHILSKY, coerules-
cens HCHILSKY). 2. biguttatus FABR.
A szárnyfedőkön nincsenek élesen határolt fehér foltok
A paizsocskán nincsen élesen kiemelkedő harántlécz vagy
ez nagyon elenyésző, a mögötte lévő harántbarázda finom
vagy teljesen hiányzik. Zöld, kékes-zöld vagy aranyos-zöld,
a féj és a tor némelykor kék, vagy az utóbbiak zöldek és
a szárnyfedők rézszínűek. A fej rámczoltan pontozott, a
homlokbarázda nem mély. Az előtor háta ránczolt, bemélye-
désektől egyenetlen, a bemélyedések közül az oldalszél kö-
zepe melletti a legmélyebb, az oldalak gyengén íveltek, a
hátsó sarkokban levő redőcske rövid. A szárnyfedők tövü-
kijin bemélyedtek, felületük szemcsézett. Hossza 3—9-5 mm.
— Előfordul Francziaországtól Közép-Európámn és Orosz-
országon keresztül Szibériáig; nálunk ritka: Budapest,
Lakompak, Szent-Erzsébet, Brassó. Leginkább mogyorón
található. (aurtpenmis Casr. § Gonry, coryli RATZB.)
é 3. subauratus GEBL.
A paizsocskán élesen kiemelkedő harántlécz és mögötte ba-
TÁZCA VA SZ Set ák ek EGE ee elte ae es S ÉTÉ
A test alul egyenletesen és finoman szőrös vagy majdnem
csupasz, a mellközép és a potroh oldala krétafehér molyhos
SZÓKRÖZETZMÉBK ÜT EE set sasol teába sát ti tot e
A melltő és a mellközép oldalait sűrű fehér szőrözet fedi,
ed
D
1 SCHILSKY az aranyos-zöld példányokat ab. aenescens, a kékszínűeket
pedig ab. coerulescens néven különítette el. A különféle színű alakokat más-
más névvel jelölni messze vezetne, azért a már meglévőknek sincs létjogo-
sultságuk,
4.
10.
hasonló, de rövid és SS szőrök ke többnyire
a test felületét is i ; Ete b
A szárnyfedők csupaszok vagy egfaljebb nagyon finom SÜ-
tét szőrözet fedi azokat, a szőrözet felülről nem látható
A szárnyfedőket rövid selyemfényű vagy helyenként fehér
szőrözet fedi, némelykor a világos szőrözet egy a varrat
mellett és a csúcs előtt fekvő hosszúkás foltra szorítkozik
Az előtor hátának hátsó szögletei mellett lévő ékalakú redő
. elenyésző
Az előtor hátának hátsó szögletei mellett jól kifejlődött ék-
alakú és többnyire hajlott redőcske van SZA Jsztzá lek:
Az előtor hátának oldalai íveltek, előre és hátrafelé egyfor-
mán keskenyedők, felülete bemélyedésektől egyenetlen, elég:
erősen ránczolt, mély hosszanti középvonallal, a hátsó szög-
letek éles derékszögűek. Zömök teste egyszínű sötét réz-
vagy bronzszínű, a fej ránczoltan pontozott, a homlok-
barázda mély, a szemek között azonkívül harántbemélyedés-
sel. A szárnyfedők pikkelyszerűen szemcsézettek, a tövükön
lévő bemélyedés nem mély. Alul sötétebb éreczfényű, elül
erősebben, hátul finomabban pontozott, rövid fehér szőrök-
kel gyéren fedett. Hossza 6-5—T mm — [Előfordul Közép-
Európában, Franczia- és Oroszországban; nálunk ritka
(Nagy-Vázsony, Tátrafüred, Menczul-hegy, Oraviczabánya).
Tápnövénye a farkasboroszlán (Daphne Mezereum 1.) (cupreus
REpr.) 4. integerrimus KRATZB.
Az előtor hátának oldalai íveltek, hátrafelé kissé erősebben
keskenyedők mint előrefelé. Élénk aranyos-rézszínű, a szárny-
fedők zöldek vagy kékes-zöldek. A. fej sűrűn ránczolva-
pontozott, a fejtető hosszanti barázdája sekély, a homlokot
rövid fehér szőrözet fedi. Az előtor háta harántirányban
finoman ránezolt és pontozott, középvonala mentén elül és
hátul sekély, az oldalszegély közepe mellett mély bemélye-
déssel, mely befelé elnyúlik. A szárnyfedők sűrűn és fino-
man, de élesen pikkelyszerűen szemcsézettek. A test alul
érezszínű, rövid és vékony fehér szőrökkel fedett. Hossza
Tr 8 mm. — — Előfordul Franczia- és Németország dél ré-
szében, Ausztriában és Magyarországon; nálunk ritka és
csak Koritniczáról ismeretes. 5. auricoltis KIESW.
Az utolsó haslemez a csúcson kerekített vagy letompított .
Az utolsó haslemez a csúcson kimetszett
KSKa mélyen kimetszett kesz A A:
Az áll legfeljebb gyengén öblös . . . . .
KSSDOCÁNTS OS ZÍTŰ TÉZVOTOS NE a JENS EE őt
a]
9
16
10
12
111.
irak
A fej és az előtor. háta rézvörös, aranyos-rézszínű vagy
zöldes-rézszínű, a szárnyfedők zöld, zöldes-kék vagy kék-
színűek, alul feketés-zöld. A. fej sűrűn és finoman pontozott,
rövid fehér szőrökkel fedett, a fejtető domború, hosszanti
barázdája sekély. Az előtor háta sokkal szélesebb mint
hosszú, felülete egyenetlen, harántul ránczolt és pontozott,
hosszanti barázdája a közepe előtt megszakított és elül
gödröcskévé kiszélesedett, az oldalak közepe előtt rézsútos
bemélyedéssel, a hátsó szögletekben levő redőcske rövid és
kissé hajlott. A szárnyfedők tövükön bemélyedtek, vállszüg-
letük bütykösen kiálló. Alul érezfényű fekete. Hossza 45—6
mm. — Előfordul a déli részek kivételével egész Európá-
ban, nálunk nem ritka (Budapest, Hidegkút, Solt-Vadkert,
Szigetszentmiklós, Csepel, Péczel, Isaseg, Peszér, Kalocsa,
Keczel, Hajós, Mezőberény, Szeged, Nagyvárad, Debreczen,
Nagyvázsony, Balaton-Ederics, Kőszeg, Nagyszeben, Szent-
Erzsébet, Keresztény-havas, Deliblat és Herczegovinában :
Metkovich). Tápnövénye a rezgő nyárfa és tölgy. (pratensis
RarzB., linearis PaYxk., CAsr. 8 Gony, strigicollis REY).
7 ; 8. Roberti ÜHEVROL.
A szárnyfedők csúcsának külső fele kerekített, befelé rézsúto-
san lemetszett és mindenütt finoman fogacskázott. A fej
finoman és ránczolva-pontozott, az előtor háta szélesebb
mint hosszú, finoman pontozott és ránezolt, oldalai íveltek.
A szárnyfedők aránylag hosszúak, négyszer oly hosszúak
mint az előtor háta, szemcsézetten ránezoltak. A test felül
rézvörös, a szárnyfedők rézbarnák, alul zöldes érezfényű.
Hossza 10 mm. — Előfordul Oroszországban, Franczia-
országban és Németországban. Magyarországból ezideig
egyetlen példánya ismeretes (FRrvarpszkY IMRE gyüjtése),
melynek közelebbi termőhelye azonban ismeretlen. (HFalder-
manmi Casr. § GoRy). 6. mendax MANNH.
A szárnyfedők csúcsa egyenletesen kerekített és finoman
fogacskázott. Homályos érezfényű biborvörös, alul réz-vörüs
vagy zöldes-rézszínű. A fej pontozott, hosszanti barázdája
sekély. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, felülete egye-
netlen, harántul ránczolt. A szárnyfedőkön az utolsó har-
madban a varrat mellett néhány aranyos fényű szőrből álló
folt látható. Hossza 8—10 mm. — Előfordul Közép- és Dél-
Hurópában és Algériában; Magyarországon helyenként nem
ritka (Budapest, Budaörs, Isaszeg, Dömsöd, Keczel, Kalocsa,
Zala-Tapolcza, Nagyenyed, Brassó, Nagyszeben, Szent-
Erzsébet, Hátszeg, Plavisevicza). Tápnövénye a galagonya
ep Eny
vá zog bidsá akáöétán tkeá és slnz tt kdldáz atát soká Ahh
(Cratdegus oxyacantha) és a körte, utóbbiban némelykor kár-
tékonvan is fellép: (Chryseis CuRr.) T. sinuatus ÜLIV.
. Az előtor hátának tövén a hátsó szögletek mellett lévő re-
dőcskén belül mély kerek gödröcskével. Sötét érczfényű
rézbarna vagy rezes-züld, alul fémfényű fekete. A fej rán-
eczolva-pontozott, a bomlok lapos. Az előtor háta szélesebb
mint hosszú. oldalai a közepe mögött tompaszögűen kiszé-
lesedettek, innen előre és hátrafelé egyenes vagy kissé öb-
lös vonalban keskenyedők, felülete harántirányban finoman
ránezolt. oldalt a középen mély bemélyedéssel. A szárny-
fedők a bütvykösen kiálló váll mögött nagyon gyengén be-
nyomottak, a közepük mögött a legszélesebbek, a csúcson
kerekítettek, nem fogacskázottak, a csúcs előtt oldalaik gyen-
gén öblösek. Hossza 5—6 mm. — Előfordul Németország-
ban és Dél-Francziaországban. nálunk nagyon ritka (Pozsony.
Nagyszeben). Fiatal nyírfákban található. 9. betuteti RATZB.
Az előtor hátának tövén a hátsó szögletek mellett lévő re-
dőcskén belül mély gödröcske nélkül SYSZSST BET ei
A szárnyfedők oldalai a csúcs előtt öblösen keskenyednek.
ESEK KEEN SESZÉSE MÉLY zzz E JE SS btk
A. szárnyfedők oldalai a csúcs felé egyenes vonalban vagy
ívelten keskenyedők. Az áll kerekített vagy csak gyengén
kimetszett. Sötét rézszínű. A homlok kissé benyomott. a fej-
tető domború és barázdás. Az előtor háta harántirányban
ránczolva-pontozott, szélesebb mint hosszú, oldalai egyene-
sek vagy gyengén íveltek és hátrafelé keskenyedők. a hátsó
szögletek tompaszögűek, felületén a hosszanti köüzépbarázda
mély, elül harántbemélyedés és oldalt egy rézsútos, az elülső
szögletektől befelé haladó bemélyedés van. Hossza 1—6 mm.
— Előfordul Németországban és Francziaországban : Magyar-
országon a ritkább fajok közé tartozik (Budapest, Péczel,
Hajós, Keczel, Nagyvárad, Szeged, Pilis. Nagy-Vázsony.
Pécs, S.-A.-Újhely, Tokaj, Jeszenő, Brassó, Hátszeg, Báziás,
Gerebencz, Resiczabánya, Vrdnik). 13. aurichalceus KEDT.
-A fejtető kevéssé domború, rajta nincs hosszanti közép-
barázda, ezt legfeljebb sekély vonal jelzi. Az áll kimetszése
többé-kevésbé mély. Az előtor háta rövid, a szárnyfedők
hosszúak, előbbi erőteljesen és szabálytalanul ránczolt, hosz-
szanti barázdája elenyésző, kétoldali rézsútos bemélyedése
némelykor gyengébb, a hátsó szügletek derékszügűek, a
mellettük lévő bordácska kissé hajlott. A szárnyfedők töve
lapított, a váll bütykösen előreálló, ezek mögött oldalt kissé
összenyomottak, felületük pikkelyszerűen ránczolt. Előfordul
o
09
jé:
94
több színben, a törzsfaj olajzöld vagy rezes-zöld, némelykor
kékes-zöld. Hossza 7—10 mm. — Előfordul egész Európá-
ban és hazánkban is közönséges. Színeltéréseit úgy látszik
a tápnövények eredményezik, a melyek között különféle
lombos fát, továbbá a bükk- és nyírfán kívül a rózsafát 15
találjuk. (viridipenms Casr. § Gonry, capreae ÜHEvR., praeclarus
(EY). 10. viridis LINN.
Változatai: a. A fej és az előtor háta aranyos-zöld vagy
rézszínű, a szárnyfedők pedig zöld vagy zöldes-kék színűek. —
Előfordul a törzsfaj között és nem ritka. ték tinearis PANz.
b. Az állat egészen kék vagy ibolyakék. Ritkább mint
az előbbi: Kalota, Koritnyicza, Lucsivna, lle Tátra,
Borszék, Szt.-Anna-tó, Tusnád, Keresztényhavas, Brassó,
Segesvár, Nagyszeben, Szeben-hegység, Szurduk-szoros,
Oravicza. (distinguendus CAsr. § Gonry, bicolor SCHRNK., REDTB.)
ab. nocivus RATZB.
c. Egészen egyszínű aranyos rézvörös. — Tápnövénye a
bükk. Elég ritka: Budapest, Kalocsa, Hajós, Nagyvárad,
Debreczen, Mátra, Radnai havasok, Borszék, Bodzai hegy-
ség; Brassó, Nagyszeben, Herkulesfürdő. (4ubéi Casr. k Gony,
guercinus REDTB.) ab. fagi RATZB.
d. Erezfényű fekete. -— Ritka: N.-Sziklás (Trencsén m.)
ab. ater FABR.
A fejtető domború, éles, de nem mély hosszanti barázdával.
Az áll kimetszése nem mély Kisebb testű ;
A szájfedő félköralakúan és mélyen kimetszett, az állat 01.
zöld, kékes-zöld vagy rezes-zöld. A homlok lapított, a hosz-
szanti barázda gyenge, a felület ránczolva-pontozott. Az
előtor háta harántos, felülete bemélyedésektől egyenetlen,
harántul rámezolt, oldalai íveltek, hátrafelé egyenesen vagy
kissé öblösen keskenyedők, a hátsó szögletek tompaszögűek.
A szárnyfedők hosszúkások, tőbemélyedésük -nem mély, a
vállbütyök elég éles, oldalaik a váll mögött kissé benyo-
mottak, a csúcs előtt hirtelen öblösek, varratjuk hátul a
csúcs előtt kissé bemélyedt. Hossza 45—6 mm. — Előfordul
a Deliblati pusztán (Gerebencz) és Morvaországban. (episto-
malis AB.) 11. salicis J. FRrv.
A szájfedő szélesen és nem mélyen kimetszett, az állat réz-
színű vagy feketés rézszínű. A fejtető hosszirányban rán-
czolt, az előtor hátának oldalai nem kiszélesedettek, majd-
nem egyenesek. Hossza 6 mm. — Előfordul Francziaország-
ban, Magyarországon (Vinkovce) és a Kaukázusban.
12. obtusus AB.
15
Bi
E
16.
118.
Az előtor háta a tövén olyan széles mint elül, hátrafelé nem
szűkített, oldalai majdnem egyenesek, szélesebb mint hosszú.
Ercz- vagy rézszínű, a fej domború, a fejtetőn hosszanti
barázdával. Az előtor báta harántul ránczolt és pontozott,
kétoldalt mélyen benyomott, a hátsó szögletek mellett lévő
bordácska egyenes és majdnem a középig terjed. A szárny-
fedők tövükön és a varrat mentén bemélyedtek, oldalaik a
váll mögött kissé összenyomottak. A lábfej rövid. Hossza
4—5 mm. — Előfordul Európa középső részében Franczia-
országtól Oroszországig : Magyarországon elég ritka : Buda-
pest, Péczel, Kalocsa. Keczel, Sasvár, Brassó, Herkules-
fürdő. 13. convexicoltis REDTEB.
Az előtor háta a tövén szűkített KESÉOSÉ KEL ES BE e
Az áll a kimetszés kétoldalán hegyesen vagy háromszögűen
kiálló ese LOKOTT VA GENE át
Az áll a kimetszés kétoldalán szélesen kerekített
Kék vagy kékes-zöld, alul ftémfényű fekete vagy kék. A fej
domború, ránczolt, a fejen és homlokon mély barázdával.
Az előtor háta szélesebb mint hosszú, előrefelé kissé kiszé-
lesedő, kétoldalt bemélyedt. A szárnyfedők tövükön bemé-
lyedtek, a váll kiálló, az oldalak a váll mögött benyomottak,
majd a középen kiszélesedettek, a csúcs kerekített és nagyon
finoman fogacskázott. Hossza 55—7 mm. — Előfordul egész
BHurópában, de mindenütt ritka, nálunk is: Kalocsa, Besz-
terezebánya, Koritnyicza, Szöllőske, Brassó, Segesvár, Ve-
restorony, Szent-Erzsébet, Carlopago. (cyaneus Casr. k Gony,
amabilis Casr. t Gokgy, cyanescens RarzB., sulcaticeps AB.)
14. coeruleus Kossr.
Rezes-bronzszínű. A fej széles, ránczolt, a szemek között
harántul bemélyedt. Az előtor háta széles, oldalai előrefelé
kerekítettek, hátrafelé fokozatosan keskenyedők, a hátsó
szögletek mellett lévő bordácska egyenes és elenyésző.
A szárnyfedők finoman szemcsézettek. Hossza 6 mm. —
Előfordul a Kárpátokban (közelebbi termőhelye ismeretlen).
15. fissifrons AB.
Az előtor hátának tövén a hátsó szögletek mellett lévő bor-
dácska rövid és hajlott. Kék, aczélkék, olajzöld, érczszínű,
kékes-zöld vagy rézvörös. A fej ránczolva-pontozott, a hom-
lok síma és alul fehér szőrökkel fedett, hosszanti barázdája
elég éles. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, töve felé
18
19
1 PETRI (Siebenbürg. Küferfauna. 1912, p. 211) ezt a fajt kérdőjellel
Borszékról említi.
keskenyedő, hosszanti barázdája széles és csak elül elenyé-
sző, oldalt benyomott. A hím első haslemezén két dudorká-
val. Hossza 65-83 mm. — Előfordul egész Európában és
nálunk is elterjedt. Tápnövénye a tölgy és a bükk. (ienuis
RarzB., Sahlbergi MANwNwwH., viridis Casr. x Gongry, suleicollis
LaAcoRkp., cyaneus KRossI). 16. elongatus HEREST.
Az előtor hátának tövén a hátsó szögletek mellett lévő bor-
dácska hosszú, egyenes és majdnem a középig terjed
Az áll kimetszése gyenge. Hosszúkás, kevéssé .domború,
olajzöld, a fej domború, hosszanti barázdával, erőteljesen
ránczolva-pontozott. Az előtor háta szélesebb mint hosszú,
hátsó szögletei tompaszögűek. A szárnyfedők három és fél-
szer oly hosszúak mint az előtor, a váll kiálló, mögötte az
oldalak benyomottak. Hossza 4 mm. — Előfordul Franczia-,
Olasz- és Törökországban, Ausztriában és Magyarországon
(Kalocsa). (Reyi Baup., ? minusculus MARS.)
17. asperrimus MARSs.
ASZ AN EkmiStSZÉSe SM Ely ette 3Eéa ersz
A melltő nyulványa hátrafelé hisze d Ésa olaj-
zöld, -a fej kissé domború, a fejtető gyengén barázdás, a
homlok lapos. erősen rámczolva-pontozott és finom fehér
szőrökkel fedett; a csápízek szélesek, különösen a hímek-é.
Az előtor háta szélesebb mint hosszú, előrefelé kissé kiszé-
lesedő szabálytalanul haránt irányban ránczolt, a korong
többnyire sötétebb, az oldalak élénkebb érczfényűek. A szárny-
fedők hosszúak és keskenyek, szemcsézettek és alig szórö-
sek. Hossza 5 . — Előfordul egész Európában, táp-
növénye a tölgy. Magyarországon a ritkább fajok közé tar-
tozik ; ismert termőhelyei : Budapest, Péczel, Kalocsa, Keczel,
szász-Hermány, Oravicza, Herkulesfürdő. (laticollis Kizsw:)
18. taticornis ÍLL.
A melltő nyulványa párhuzamos szélű . . EVEZ
Nagyobb termetű, hossza 5-6 mm. Kékes- zola zöld, olaj-
zöld, zöldes-rézszínű vagy rézszínű, alul sötét érczfényű és
rövid szürkés szőrökkel gyéren fedett. A homlok lapos, a
fejtető kissé domború, barázdás, ránczolva-pontozott és fe-
héres szőrökkel fedett. Az előtor háta szélesebb mint hosszú,
előrefelé kiszélesedett, harántul ránczolt és pontozott, felü-
lete a bemélyedésektől egyenetlen. A szárnyfedők töve le-
nyomott, oldalai a váll mögött benyomottak, a csúcson le-
tompítva kerekítettek és fogacskázottak. — Előfordul egész
Európában és Magyarországon i5 közönséges; tápnövénye
a tölgy és bükk. (olivaceus Gyuun , laetefrons MAxSm., pavidus
[X9)
Is)
dt da dák atál tana stétteleetlak ti dát sí slat El ád a sás ötsé
4
2
7
B 23.
E: 21.
25.
Casr. § GoRky, laticornis Casr. 8 Gonry, viridis STEPH., viri-
diceps Rev, cyaniventris Rny, Gyllenhali SCHILSKY, scaberrimus
RATZB.) 19. angustulus ILL.
Változata: Az előtor háta sokkal erősebben harántul rán-
czolt. — Előfordul a törzsfaj között (Budapest, Beregszász,
Dobra, Nagyszeben, Szelindek, Remete, Jeselnmicza, Herku-
lesfürdő). var, rugicoltis RATZB.
Kisebb, hossza 35—42 mm. Sötét olajzöld vagy rézszínű,
a fej hátsó része, az előtor korongja és a test alul több-
nyire feketés. A fejtető erősen, a homlok gyengén domború,
a hosszanti barázda széles. Az előtor háta hátrafelé keske-
nyedő, oldalai egyenesek. A szárnyfedők oldalai a váll mö-
gött kissé összenyomottak. — Előfordul Németországban és
Francziaországban : Magyarországon szórványosan található
(Budapest, Péczel, Kalocsa, Nagyvárad, Nagyszeben, Seges-
. vár, Vrdnik. 7 20. obscuricollis KIESw.
A. szárnyfedők csak helyeükéni szőrösek vagy sötét, szőr-
telen részeik vannak . ő
A szárnyfedők Etényű szásüzesei eg szmleleszn fedettek
A szárnyfedőkön a közepük mögött nincsen sötét haránt-
csík vagy ez keskeny, a fehér selyemfényű szőrözet egyen-
letesen szétszórt, csak hátul a varrat mellett tömörül sávvá.
Teste kissé zömökebb, olajzöld, a szárnyfedők csúcsa felé
sötétebb, ritkán kékes vagy rézszínű fénnyel. A homlok
ránczolva-pontozott, a fejtető kissé domború és barázdás.
Az előtor háta másfélszer oly széles mint hosszú, haránt-
irányban szabályosan ránczolt, a ránczokban pontozott, ol-
dalai ívelten kerekítettek. A szárnyfedők erősen szemcsé-
zettek. Hossza 4—7 mm. — Előfordul Stájerországban, Né-
metországban és Dél-Francziaországban; Magyarországon
elég: ritka : Budapest, Péczel, Csép, Zircz, Putnok, Zemplén,
Tasnád, Dicsőszentmárton, Herkulesfürdő. (curtulus MutLs.)
21. titura KIEsw.
gt szárnyfedők közepe mögött szőrtelennek tünő sötét csík
van, a fehér szőrözet többnyire csak egy sáv SSE ÉS tö-
mege hát az varrat mellett. 2. : EE
Az előtor hátának tövén levő keselégeltsi EYES és előre.
irányult. Fénylő olajzöld, a homlok lapos, fehér szőrökkel
fedett, az előtor háta a töve felé gyengén keskenyedő, a
szárnyfedők csúcsa gyengén fogacskázott. Az első hasleme-
zen dudorodás nélkül, az utolsó a csúcson kimetszett és be-
mélyedt. Hossza 5—6 mm. — Előfordul Európa középső ré-
szében, így Magyarországon is (Budapest, Péczel, Peszér,
a] Ha
MD
98
26.
27.
Nagyvárad, Apatelek, Nagy-Vázsony, Gálszécs, Besztercze,
Segesvár, Brassói hegyek, Kőhalom, Vrdnik, Vinkovce.
Papuk-hegység, Garcin.) 22. graminis Casr. 8 GonYy.
Az előtor hátának tövén levő bordácska hosszú és elül erő-
sen az oldalszegély felé görbülő ; EV esés
A melltő nyulványa az elülső csípők között BELhzátos
szélű. Sötét olajzöld, kevéssé fénylő, felül némelykor rezes
fénynyel. A homlok lapos, a fejtető domború és barázdás.
Az előtor háta szélesebb mint hosszú, előrefelé kiszélesedő.
két oldalt benyomott, hosszanti barázdája jól kifejlődött, a
hátsó szögletek mellett lévő bordácska éles. A szárnyfedők
töve benyomott, a vállszöglet kiálló, a felület szemcsézett és
a varrat mentén egy a csúcs felé keskenyedő sáv alakjában
sűrűn álló szürkés szőrözettel fedett, mely sávot a közepük
mögött egy csupasz harántcsiík szakít meg. A d első has-
lemezének hátsó széle mellett két hosszúkás szemcse van.
Hossza 45—6 mm. — lilőfordul Német-, Franczia- és Olasz-
országban ; Magyarországon ritka : Péczel, Apatelek, Nagy-
Vázsony, Pozsony, Barkó, Brassó, Báziás, Jeselnicza, Her-
kulesfürdő, Buccari. 23. hastulifer RATZB.
A melltő nyulványa az elülső csípők között szögletesen erő-
sen kiszélesedik. Érezfényű zöld, a fejtető domború, hosz-
szanti barázdával, a szőrös. homlok lapos. Az előtor háta
szélesebb mint hosszú, felülete harántul ránczolt, a hátsó
szögletek derékszögűek. A szárnyfedők a varrat mentén
szőrösek, ez a szőrsáv csak a közepük mögött megszakított.
A d első haslemezén nincsenek kiemelkedő dudorkák vagy
szemcsék. Hossza 4—5 mm. — Előfordul Közép-Európában,
a Kaukázusban ; nálunk nem ritka és főleg szőlőn és ribisz-
kén található. (ángustulus Casr. éz Gorgy, non ILLIG.)
21. derasofasciatus LACORD
Az előtor hátának töven a hátsó szögletek mellett levő bor-
dácskája hosszú és egyenes, elülső vége nem hajlik az ol-
dalszél felé. Az első haslemezen két apró dudorkaszerű sze-
mölcs van. Érezfényű olajzöld, az előtor háta sokkal széle-
sebb mint hosszú, harántul ránczolt, az oldalak majdnem
egyenesek. A szárnyfedők egyenletesen vagy kopott példá-
nyokon foltokban szürkés szőrökkel fedettek. Hossza 45—5
mm. — Előfordul Európa északi felében, Magyarországon
nem ritka. Előfordul különféle lombos fákon és kökényen.
(olivaceus MANNyH. nec GYLLH.) 25. olivicolor KIEsw.
Az előtor hátának tövén a hátsó szögletek mellett levő bor-
dácskája erősen görbült, elülső vége az oldalszél felé hajlik.
28.
29.
30.
31.
Az első haslemezen nincsen dudorkaszerű szemölcs
A fejtető hosszanti barázdája nem terjed át a homlokra.
Kézszínű vagy érczszínű, a homlok érezfényű zöld. A szárny-
fedőket gyéren apró fehér pikkelyszerű szőrök fedik. A melltő
elül öblös. Hossza 4-5—5 mm. — Előfordul Dél-Európában ;:
faunánkban ritka: Budapest, Kalocsa, Nagyvárad, (zód-
völgye, Orsova, Herkulesfürdő és Dalmáczia. Nyáron a
Rhamnus cathartica levelein található. 26. roscidus" KIEsw.
Változata: Az előtor háta és a szárnyfedők sötét violás
szürkés-feketék, szegélyük rézvörös, a szárnyfedők szintén
kissé rézszínűek, a test alul rézvörös. — Előfordul Dalmá-
cziában. ab. Adonis ÜBENBG.
A fej hosszanti barázdája a fejtetőről átterjed a homlokra,
MietOle ea tej elülső EtéSZÉTE s. szok
Az előtor hátsó szögletei mellett lévő redőcske fáljaze
hiányzik vagy csak kis, hátrafelé elenyésző kiemelkedés jelzi.
A hengeres és erősen domború test rézvörös, ritkábban sötét
érczszínű. Az előtor háta harántul ránczolt, oldalai kerekí-
tettek, hosszanti barázdája elül és a közepe mögött mélyebb,
a hátsó . szögletek derékszögűek. A szárnyfedők fehéres,
hamvas szőrözete nagyon rövid, finom és gyér. Hossza 3-5 —
95 mm. — Előfordul egész Európában az orbánczfűn ( Hy-
pericum perforatum L.) és Magyarországon is elterjedt és a
délibb vidékeken közönséges. (impressus REY).
27. hyperici ÜREVIZ.
Az előtor hátának hátsó szögletei melletti redőcske rendesen
IS ŐKELME szt ST TS SES BA Ka te STZZE a VETÉS GENEK ÉLETE Aa ES NA
Az előtor hátának hátsó szögletei melletti lévő redőcske
hosszú, hátul vastag és elül vékonyodva az elülső szögletek
felé irányult. A fejtető feltünően domború. Kézszínű, a hom-
lok rézvörös, a csápok feketék. Az előtor háta szélesebb mint
hosszú, töve felé gyengén keskenyedő, a szárnyfedők szem-
esézetek és egyenletesen szürkésen fénylő szőrökkel fedet-
tek, alul rézszínű és gyéren hamvasan szőrös. A czombok
megvastagodottak. Hossza 45-55 mm. — Előfordul Német-,
Franczia- és Olaszországban, Ausztriában és Magyarorszá-
gon (Péczel, Kalocsa, Jeselnicza, Herkulesfürdő).
28. convexifrons KIEsw,
Az előtor hátának hátsó szögletei mellett lévő redőcske rö-
vid és hajlott és az előtor közepét nem éri el
A szárnyfedők fehéresen hamvas rövid szőrözettel fedettéle
mely szőrözet a varrat mentén széles sávvá tömörül. Bronz-
színű, széles feje zöldes (d) vagy aranysárga (2), a hom-
99
28
29
30
éw
19
lok a szemek mellett bemélyedt. Az előtor háta szélesebb
mint hosszú, oldalai a középen ívelten kerekítettek és innen
hátrafelé öblösek. Hossza 6—62 mm. — Előfordul Magyar-
országon és Szlavoniában (Vinkovce), Ausztriában és Tirol-
ban. 29. croaticus AB.
A szárnyfíedők sárgás, szürkés vagy fehéres hamvas szőrö-
zete szabályosan elhelyezett és sehol sem tömörül foltokká
vagy sávvá. Sötét érczfényű, a szárnyfedők sötétebbek, a
fej, a tor és a test alul rézvöröses fényű. Az előtor hátának
oldalai ívelten kerekítettek és a hátsó szögletek előtt alig
öblösek. Hossza 55-5 mm. — Előfordul Ausztriában és
Magyarországon: nálunk ritka (Budapést, Kalocsa, Dicső-
szentmárton. Vinkovce). 30. fuscosericeus DAN.
Az előtor hátának hátsó szögletei mellett lévő redőcske rö-
vid (nem folytatódik az elülső szögletekig) . . ye
Az előtor hátának hátsó szögletei mellett lévő redőcske
hosszú és vékony hajlott vonal vagy ráncz alakjában az
ElülsSŐrészödletektő s Toly ta LótHke zzz esz eszes Naa se ÖN FE
A haslemezek oldalainak tövén a fehér szőrözet foltokká
tömörül. Zöldes rézszínű vagy rézszínű. A fej ránczolva-
pontozott, a homlok fehér szőrökkel fedett; az előtor háta
szélesebb mint hosszú, finoman harántul ránczolt és ponto-
zott, hosszanti barázdája elül elenyészik. A szárnyfedők tö-
vén kerek bemélyedés van, a közepük mögött kiszélesedet-
tek és innen a csúcs felé egyenes vonalban keskenyedők.
Hossza 6—10 mm. — Előfordul Francziaországban, Tirolban,
Ausztriában és nálunk (Kalocsa. Herkulesfürdő).
31. tineola REDTB.
A haslemezek egyenletesen szőrösek (fehér szőrfoltok nél-
kül). Sötét érczszínű, a szárnyfedőkön fehéres hamvas sző-
rözettel, mely a varrat felé tömörebb szokott lenni. Zömö-
kebb testű faj. melynek feje laposabb, az előtor háta széle-
sebb mint hosszú; oldalai kerekítettek. előrefelé kevésbé,
hátrafelé erősebben keskenyedő. A szárnyfedők a váll i1nö-
gött kissé összenyomottak, közepük mögött kiszélesedettek,
majd a csúcs felé keskenyedők. Hossza 6—8 mm. — Elő-
fordul Közép- és Dél-Európában, nálunk nem éppen ritka
és szórványosan az egész országban található.
ő 32. cinctus ÜLIV.
A hason pikkelyszerű szőrözet nélkül. Zöld, a homlok réz-
vörüses. A fej nagy. a fejtető domború és finoman baráz-
lás. A karmok nem mélyen hasítottak. Hossza 6 mm. —
Előfordul Cziprus szigetén és nálunk a Bánságban, Dél-
09
Ha
Európában és a Kaukázusban. (migrivestis AB., Mephistopheles
AB.) I 39. grandiceps KiEsw.
A hason pikkelyszerű szőrözettel ;
Az előtor hátának tövén lévő redőcske és a hátsó szó aletéle
közötti tér oly széles mint a két oldalkarima közötti tér elül.
Zöld, ritkábban kékes ibolyaszínű, felülete fehéres rövid
szőrözettől kissé fénytelen. A fej széles és nagy, homlok-
barázdája mély és széles, felülete ránczolva-pontozott. .Az
előtor háta domború és egyenetlen, ránczolva-pontozott.
A szárnyfedők csúcsa kerekített, nem fogacskázott. A. has-
lemezek többé-kevésbé sűrűn pontozottak és pikkelyszerűen
szőrösek. Hossza 6—8 mm. — Előfordul Magyarországon
(Budapest, Csepel, Szigetszentmiklós, Dabas, Peszér, Keczel,
Mártonkáta, Kecskemét, Szeged, Bakony, Beszterczebánya,
Virágosvölgy; Szent-Gothárd), Dél-Oroszországban és elvétve
Ausztriában. 34. albogularis GORY.
. Változata : Erczfényű KELEK felül fénylő fehér szőrökkel
fedett. Hossza 65—rT:25 mm. Előfordul Magyarországon
(( "jpest) és Alsó-Ausztriában (Bécs környéke).
ab. Curtii ÜBENBG.
AZ élte hátának tövén lévő redőcske és a hátsó szögletek
közötti tér keskeny, sokkal keskenyebb mint a két oldal-
karima közötti tér elül. Zöld vagy ritkábban kék, fehér pik-
kelyszerű szőrökkel sűrűn fedett. A fej ránczolva-pontozott,
a hosszanti barázda széles és mély. Az előtor háta széle-
sebb mint hosszú, felülete egyenetlen, oldalai ívelten kere-
kítettek és a hátsó szögletek előtt kissé öblösek, ezek tüske-
szerűen kiállók. A szárnyfedők kissé szélesebbek mint az
előtor töve, tövükön lapos kerek bemélyedéssel, a váll bor-
dácskaszerűen kiálló, az oldalak a váll mögött kissé össze-
nyomottak, a csúcson kerekítettek és finoman fogacskázot-
tak. A haslemezek sűrűn pontozottak és szabálytalan szőr-
foltokkal fedettek. Hossza 45-6 mm. — Előfordul a Kauká-
zusban, Dél-Oroszországban. Magyarországon és Oláh-
országban. Nálunk a sós és szikes területeken az Artemisia
monogyna WAadnpsr. g Kir.-en található juniustól szeptemberig.
Termőhelyei: Kalocsa, Hajós, Újszász, Szamosfalva, Kolozs,
Virágosvülgy, Boncznyíres, Radnóth, Torda. (cuprescens Casr.
A GORY). sericans KIESw.
101
02
Ot
102
20. nem : Cylindromorphus Kiesenwetter.
Testalakja hosszú és keskeny. a fej nagy, szélesebb mint az
előtor háta, elül kerekített, a homlok mélyen barázdás, a szemek
aprók és az előtor elülső szegélyétől távol állanak, a csápbunkó hat
ízből áll és fürészes. Az előtor háta hengeres, élül-hátul többnyire
egyenes, oldalai szegélyezettek. A keskeny szárnyfedők az utolsó
harmadban fokozatosan keskenyednek és a csúcson egyenkint kere-
kítettek.
A palearktikus tájban 14 faja fordul elő, faunánkban ezek kö-
zül csak kettő található.
Az egyes fajok különféle füveken és főleg száraz, kopár he-
lyeken fordulnak elő. 3
1. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, oldalt a középen túlig
terjedő redőcskével, a töve előtt szélesebb és mélyebb és az
elülső széle mögött keskenyebb harántbemélyedéssel. Ke-
véssé fényló feketés-zöld, finoman bőrszerűen ránczolt és a
szárnyfedőkön pontozott. A fej gömbölyödően domború, a
fejtető és a homlok barázdás. Hossza 3—5 mm. — Előfor-
dul Magyarországon (Budapest, Péczel, Isaszeg, Dabas, Ha-
jós, Hidegkút, N.-Vázsony, S.-A.-Újhely, Tállya, Tokaj, Nagy-
várad,: Radnóth, Báziás), Ausztriában, Oroszországban, a
Dobrudsában és Francziaországban. (tauricus GoRy).
: 1. subuliformis MANNSH.
— Az előtor háta majdnem négyszögű, olyan hosszú mint szé-
les, hengeres, harántbemélyedés és tövén oldalt redőcske
nélkül SAST E BEN TES LEE NSB OSS ST NÉ ÖS ee ÜL
2. A szárnyfedők a csúcs előtt öblösek, azért mintegy nyélben
végződnek Sötét zöldes érezfényű és fénytelen, sűrűn pon-
tozott és nagyon finoman bőrszerűen ránczolt. Az előtor há- .
tának oldalai szegélyezettek, a szárnyfedők szabálytalanul
pontozottak, a csúcson kerekítettek, a varrat gyengén ki-
emelkedő. Hossza 2:5—4 mm. — Előfordul Közép-Európá-
ban, nálunk a Nagy Alföld lakója (eylindrus VILLA).
2. filum GYLLH.
— A szárnyfedők a csúcs előtt nem öblösek, hanem ívelten
keskenyedők. Fénylő sötét bronzszínű, a homlok rézvörösen
fénylő, a felület erőteljesen pontozott és a pontok között
finoman bőrszerűen ránczolt. A hosszanti homlokbarázda
mély, az előtor háta hátrafelé kissé keskenyedő, a szárny-
fedők a váll mögött kissé öüsszenyomottak, majd hátrafelé
kiszélesedők, az utolsó negyedben a legszélesebbek, a var-
ax
hm
1083
ratszegély gyengén kiemelkedő, a varrat mellett a csúcs
előtt kissé benyomott. Alul a mell erősebben, a has fino-
mabban pontozott. Hossza 4 mm. — Előfordul Dalmácziában
(Spalato) 3. dalmatinus ÜSIKI.!
7. nemzetség: Trachydini.
A csápízeken levő likacsok gödröcskében elhelyezettek: a
csápgödrök nagyok és a szemektől elég távol fekszenek. A szárny-
fedők töve kétoldalt öblös és a középen karéjcs vagy ívelten előre-
nyuló. A mellgödröt oldalt a mellközép és hátul a mellvég határolja ;
a mellközép oldalnyulványai nagyon rövidek: a középső csípők egy-
mástól távol állók, távolabb mint az elülsők. A lábfej nagyon rövid.
Ezt a nemzetséget faunánkban három nem képviseli.
A nemek meghatározó kulcsa:
1. A szemek az előtortól távol fekvők, a halánték szélesebb
mint a szem harántátmérője. A csápbunkó négy fűrészes
ízből áll. A karmok fogazottak. A test hosszú és keskeny.
21. 4Aphanisticus.
A szemek az előtorhoz közel fekvők vagy érintik annak szélét
2. Az előtor hátának elülső szögletei mellett nincsen gödröcske.
a szárnyfedőkön pedig nincsen a válldudortól hátrafelé futó
borda. 22. Trachys.
— Az előtor hátának elülső szögletei mellett gödröcske van, a
szárnyfedőkön a válldudortól hátrafelé kiemelkedő borda
fut ki.
(59)
23. Habroloma.
,
21. nem: Aphanisticus Latreille.
A fej nagy, előreálló, a homlokbarázda mély. úgy hogy a fej
elülső részét kettéosztja, a csápok rövidek, első két ízük megvasta-
godott, a csápbunkó négy fűrészes ízből áll, a szemek az előtortól
távol a fej elülső oldalán elhelyezettek, a halánték széles. Az előtor
! Cyhndromorphus dalmatinus Csrxin. sp. — Obseure aeneus, nitidus,
Íronte cupreo nitente, supra grosse punctato, inter punctis subtilissime
coriaceo. Linea longitudinali fÍrontis profunda; pronoto postice angustato
longitudiri aeguilongo ; elytris pone humeros paulo sinuatis, in guarta parte
postica latissimis et ad apicem rotundatum arcuato-angustatis (haud emar-
ginatis), margine suturali paulo evanescente et postice impresso. Infra sternc
grosse, abdomine autem subtilius punctatis. Long. 1 mm.
Dalmatia: Spalato. —
104
"háta erősen domború, oldalszegélye éles. A szárnyfedők a váll mö-
gött összenyomottak, a közepük mögött a legszélesebbek, sorokban
pontozottak és a pontok között finoman ránczoltak. A czombok be-
felé kiszélesedettek, laposak, belső szélük éles. A hosszú és keskeny
test nem vagy alig láthatóan szőrös, felülete bőrszerűen ránczolt,
melyen szétszórtan nagyobb köldökforma pontok vannak.
Az idetartozó fajok fűfélék és dudvás növények szárában élnek.
A 11 palearktikus faj közül faunánkból ezideig csak kettő került elő.
1. — Az előtor háta olyan széles mint hosszú, a szárnyfedők há-
romszor oly hosszúak mint szélesek. Érezfényű fekete. Az
előtor hátán az elülső szegély mögött és a közepe mögött
egy-egy elég jól kifejlődött széles harántbarázda van. Hossza
3- 3-5 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában ; Magyar-
országon ritka : Budapest, Hajós, V.-Mikola. Lárváját szittyón
(JTumcus obtusiflorus EHRH.) figyelték meg.
1. emarginatus OLIVv.
— Az előtor háta harántos, sokkal szélesebb mint hosszú, a
szárnyfedők körülbelül kétszer oly hosszúak mint szélesek.
Érezfényű fekete. Az előtor hátán csak a harántbarázdák
nyomát láthatjuk, azok sohse fejlődnek ki élesen. Hóssza
25—3 mm. — Előfordul egész Európában, nálunk ritka :
Budapest, Apatelek, Acs, Német-Bogsán, Jeselnicza. (lineola
GERw.) 2. pusillus Öniv.
22. nem: Trachys Fabricius.
Testalakja háromszögű, rövid és széles előtorral és széles a
torba behuzódott fejjel, oldalt álló és a tort érintő szemekkel. A fej
ennél a nemnél is nem ritkán a homlokbarázda által mintegy két
részre osztottnak tünik fel. A csápok egymástól távol a szemek alatt
erednek, a csápbunkó öt fűrészes ízből áll. Az előtor háta előrefelé
erősen keskenyedő, elülső széle egyenes vagy mélyen kimetszett,
töve kétoldalt mélyen kimetszett. ennélfogva középső része erősen
hátranyuló. A paizsocska apró, háromszögű. A szárnyfedők a válltól
hátrafelé erősen, némelykor ívelten keskenyedők, háromszögalakúak,
némelykor harántcsíkokká vagy foltokká tömörülő szőrökke: fe-
-dettek. ű
Az idetartozó fajok bokrok és dudvás növényeken találhatók,
ezek levelére rakják petéiket, melyekből a lárvák néhány nap mulva
kikelnek és megkezdik a levelekben járataik rágását. A lárva hama-
rosan bábbá alakul és két hét alatt kifejlődik a bogár is.
szndíkentmmzatáttná hah
2
2.
A váll erős dudorodás alakjában kiemelkedő, befelé hajlott
bemélyedés határolja. Fekete vagy feketés bronzszínű, a
szárnyfedők sötét ibolyakékek, az egész felület azonkívül
rézfényű, a szárnyfedőket négy fehér szőrökből álló zeg-
zúgos harántcsík díszíti, a közepük előtt harántirányú és
hátul a varrat mellett hosszirányú bemélyedéssel. Hossza
3—35o mm. — Előfordul egész Európában és faunánkban is
elterjedt közönséges faj. Főleg fűzön (kecskefűz) található.
1. minuta LINN.
A válldudor apró, hajlott bemélyedés nem JELE 4 esimél-
MS eM kerekedő. Tas 2058
A fej és az előtor háta aranyos tégyőzösek a szárnyfedők
élénk kék vagy zöld színűek, alul sötét érezszínű. A homlok
hosszanti barázdája elég éles és a fejtetőre folytatódik. Az
előtor háta rövid, előrefelé erősen keskenyedő, oldalai majd-
nem egyenesek, tövén és oldalt karczolva pontozott, korong-
ján síma vagy nagyon finoman pontozott. A szárnyfedők
erősen pontozottak, a pontok részben sorokat képeznek, ol-
dalt szabálytalanok és harántul ránczoltak. Hossza 3—3"5
mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában ; Magyarorszá-
gon szórványosan található és inkább a déli részek lakója :
Budapest, Péczel, Kalocsa. Keczel, Rónaszék, Máramaros,
Jzód, Déva, Zajzon, Temesvár, Ság, Báziás, Orsova, Herku-
lesfürdő, Djakovár, Zengg és Dalmácziában: Kameno, 2Ze-
lenika, Curzola. (corrusca Powxza). 2. pygmaea FABR.
Sötét érczfényű az egész bogár vagy legfeljebb a szárny-
fedők sötétkék színűek
A szárnyfedők csupaszok VESE NT ÉS ELEK LOS
A szárnyfedőket szórványosan álló vagy helyenként fol-
tokká tömörülő rövid fehér szőrök fedik (ezek könnyen le-
dörzsölődnek, azért sok esetben csak egynéhány szőrszálat-
Ká tet je szé SZOSÖKA S OZKÁ ZÁS :
A fej és az előtor háta sötét rézszínű, a szárnyiedok sötet
kék vagy ibolyáskék színűek. A fej és az előtor háta na-
gyon finoman bőrszerűen ránczolt és szétszórtan pontozott.
A szárnyfedők sorokban pontozottak és itt-ott harántul rán-
czoltak. Hossza 3 mm. — Előfordul Európában; nálunk
nem ritka (Budapest, Péczel, Sziget-Szt.-Miklós, Gyón, Ke-
czel, Beregszász, Brassó, Nagyszeben, Hátszeg, Gyógyfürdő,
Temesvár, Fruska gora). (aenea MASsn., pumila Casr. 8 Gony).
3. troglodytes GYLLH.
A test felül egyszínű sötétebb rézszínű. A fej és az előtor
háta finoman bőrszerűen ránczolt és erőteljesebben ponto-—
108.
3
ny
106
zott. Egyebekben előbbi fajjal megegyező. Hossza 2—3 mm.
— Előfordul Magyarországon (Budapest) és Oláhországban
(Comana Vlasca). (rectilineata AB.) 4. puncticeps AB.
5. A fejpaizs négyszögletes, kiemelkedő. a homloktól élesen
elkülönített, felülete erőteljesen bőrszerűen ránczolt. Sötét
rézszínű vagy érczfényű feketés. A szárnyfedőkön kevés
nagyon finom és rövid szőrrel. Hossza 2—3 mm. — Előfor-
dul Franczia- és Németországban és nálunk (Budapest,
Sziget- Szt.-Miklós, Pécs, S.-A.-Újhely, Szöllőske, Torna,
Lokaja). 5. fragariae BRIS.
— A fejpaizs egy szintben fekszik a homlokkal, attól nem
élesen elválasztott, felülete legfeljebb finoman bőrszerűen
ránezolt. A szárnyfedők fehér szőrözete helyenként foltokká
vagy zegzúgos harántcsíkokká tömörül. Hossza 2:5 mm. —
Előfordul Közép-Európában: Magyarországon helyenként
nem ritka : Péczel, Isaszeg, Peszér, Szabadka, Soóly, Nagy-
csűr, Djakovár. (intermedia CaAsr. $ GoRy). — 6. pumila ÍLLIG.!
Változata: Kisebb mint a törzsfaáj, szőrözete gyéren álló
és a szárnyfedőkön nes tömörül foltokká; a szárnyfedők
erőteljesebben pontozottak. Hossza 2 mm. — Előfordul a
. törzsfaj között; magyarországi termőhelyei: Budapest, Pé-
ezel, Sziget. Szt.-Miklós, Bártfa, Peér, Vinkovce, Cunjevci,
NOVI. ——— var. scrobiculata KIESWw.
23. nem: Habroloma Thomson.
A Trachys-nemhez hasonló, bélyegei azéval egyezők, de a kö-
vetkezőkben tér attól el és ezek alapján könnyen megkülönböztet-
hető: Az előtor hátának elülső szögletei mellett mély gödröcske van,
a szárnyfedőkön a válldudortól a csúcsig terjedő kiemelkedő. (élszerű)
borda fút és a melltő elül egy nagy lemezt, az állt viseli, mely a
Trachys-fajoknál hiányzik.
Ezt a nemet faunánkban egyetlen faj képviseli.
Érezfényű fekete, a test alakja hosszúkás tojásforma. A fej
síma, a fejpaizs a homloktól elkülönített, a homlok homorú.
1 KurHy a faunakatalogusban (p. 114) a törzsfajon kívül a var. scrobi-
culata KiEsw. és a var. phlyctaenoides KoL. fajváltozatokat is felsorolja mint
hazai alakokat. A scrobiculata név alatt említett példányok fragariae-nak
bizonyultak ; mindazonáltal ez a név nem törlendő, mert az ő typikus pumila-
nak tartott példányai tartoznak ehhez a fajváltozathoz. A var. phlyctaenoides
KoL.-nak tartott példányok pedig a törzsfajhoz tartoznak.
107
Az előtor háta rövid és széles, oldalai előrefelé kerekítve
erősen keskenyedők, felülete, különösen a középen egészen
síma. A szárnyfedők szabálytalanul sorokban pontozottak.
Hossza 2—2-75 mm. — Előfordul egész Európában ; Magyar-
országon elég ritka: Budapest, Szeged, Szinna. Máramaros-
sziget, Hátszeg, Nagyesűr, Brassó, Herkulesfürdő, Djakovár.
A bogár lárvája az apró szulákon (Convolvulus arvensis L.)
és a piros gerélyen (Geranium sanguineum L.) él. (minuta
Rossi, triangularis LAc., troglodytes Casr. g GoRy),
1. nana PAYyYKk.
A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus
. L.) életmódja és irtása.
Irta: KaApocsa GYULA. :
E
Megszoktuk már a panaszokat, melyek a gazda helyzetének
állandó rosszabbodásáról országszerte felhangzanak. E panaszok,
valljuk meg őszintén, igen sok tekintetben jogosak is. Jogosak nem-
csak azért, mert a mai , nehéz idők" súlyát elsősorban a gazda nyögi,
hanem azért is, mert boldogulása, megélhetése olyan körülmények-
hez is van kötve, melyek akaratán kívül esnek s amelyek gyakran
minden igyekezetét meghiusítják s foglalkozását bizonytalanná, teszik.
Az időjárás szeszélyeire s az állati és növényi paraziták pusztításaira
gondolok. A bizonytalanság, mely Damokles kardjaként állandóan a
gazda fölött lebeg, teszi a gazdálkodást elsősorban nehézzé.
Az időjárás szeszélyei ellen nincs orvosság s a parazitákon is
sokszor csak nehéz küzdelmek árán vehet a gazda erőt. Nem vonat-
kozik ez a közismert kártevőkre, a melyeknek ellenszerét a tudo-
mány, karöltve a gyakorlattal, már megtalálta, hanem azokra az
addig ellenségként nem ismert kártevőkre, melyek hirtelen, egészen
váratlanul lepik meg s amelyekkel szemben rendszerint tehetetlenül
is áll mindaddig, míg a folyton kutató tudomány ellenszerüket meg-
találta. Nemcsak a jelenkor óriási világforgalma hoz be távoli világ-
részekből új ellenségeket, hanem igen gyakran más s olykor csak
feltételesen megmagyarázható körülmények is játszanak közre vala-
mely új ellenség megjelenése körül. Egyes rovarok csak vadon te-
nyésző növényekről voltak ismeretesek, ám az eke alá fogott terüle-
tek nagyobbodásával a gazdanövényeikről leszorultak, átkerültek
termesztett növényeinkre s ezeknek életmódjához alkalmazkodván,
csakhamar ellenségeinkké váltak. Viszont más rovarok ismeretesek
108
voltak termesztett növényeinkről is, ám évről-évre oly kis mennyi-
ségben jelentkeztek csak, hogy mint , közömbös rovarok: különösebb.
figyelmet nem érdemeltek. És mégis előállt az az eset, hogy az ár-
talmatlanoknak hitt rovarok váratlanul olyan nagy számban jelentek
meg, hogy a kulturnövényeket a szó szorós értelmében elnyomták.
Hnnek a jelenségnek más magyarázatát adni nem lehet, mint hogy
a rovarok tenyészfeltételei egyideig kiválóan kedveztek az elszapo-
rodásuknak, úgy hogy hatalomra vergődhettek. Ilyen módon jelent
meg mint kártevő a veresnyakú árpabogár (Lema melanopus L..) is.
Új mezőgazdasági csapásként jelentkezett annak idején a veres-
nyakú árpabogár is. Különösen a mult század nyolczvanas éveinek
végén és kilenczvenes éveinek elején volt nagy a riadalom. Az árpa-
és zabvetések országszerte igen sokat szenvedtek e rovartól Az
évről-évre megismétlődő panaszok hatása alatt a Kovartani Állomás
védekezési kisérleteket végzett. Az 1892. évi kisérletek meg iz hoz-
ták a várt sikert, a biztos ellenszert: a 29/0-os thanaton-oldatban.
Azóta a gazdák ezzel a szerrel permetezték a veresnyakú árpabogár
lárváitól ellepett foltokat. Csakhamar azonban bajok támadtak a tha-
naton körül. Az egyik baj az volt, hogy a thanatonhoz csak nehezen
lehetett hozzájutni; a másik, hogy a mikotintartalma erősen keves-
bedett. Mivel egy bizonyos mennyiségű nikotin feltétlenül szükséges
ahhoz, hogy a thanatont mint rovarölő szert használhassuk, a kevés
nikotintartalommai biró thanaton alkalmazása mellett — nagyon ter-
mészetesen — a védekezés nem hozhatta meg a várt sikert. Míg a
kilenezvenes évek elején a thanatonnak nikotintartalma 14-590 volt,
addig a legutóbbi időkben 4—590 között ingadozott. Míg azelőtt 290-os
alkalmazásban 1 hl permetezésre használt folyadék összesen 290
gramm tiszta nikotint tartalmazott, addig a legutóbbi időkben 2 kg.
már csak 80—100 gramm tiszta nikotint tartalmazott. Baj volt, hogy
a thanaton nikotintartalmát nem ismerhették és így megfelelő erős-
ségű oldatot sem lehetett előállttani.
A panaszok a thanatonnal való védekezés sikertelenségéről
egyre gyakoribbak lettek, a Lema melanopus L. pedig egyre jobban
kezdett tért foglalni az országban. Szükségessé vált az újabb kisér-
letezés más szerekkel, a melyek a mellett, hogy olcsók, mégis biztos
hatásúak legyenek. A Rovartani Állomás tehát újból megkezdte a
kisérletezést s a kisérletek végrehajtásával, valamint az egész kér-
désnek tanulmányozásával, az irodalomban a rovar életmódjá:ól ed-
dig ismert adatoknak revideálásával s újabb megfigyeléseknek gyüj-
tésével, majd irodalmilag való feldolgozásával engemet bízott meg.
A kisérletezést még 1910-ben kezdtem meg és folytattam négy
éven át, míg végre az elmult 1913. esztendő utolsó, még megoldat-
lan kérdéseimre is megadta a választ. Hogy négy évnek — joggal
sz
18
1
109
. mondhatom — nehéz: küzdelmére volt szükségem, annak oka első-
. — sorban az elmult évek felette szeszélyes időjárásában keresendő. .
. A veresnyakú árpabogár ellen való védekezésnek ideje aránylag
rövid, csak néhány hét, az esős, szeles idők pedig évről-évre éppen
. akkor köszöntek be. amikor a. sikernek már-már birtokában éreztem
magamat. Csalódva kelleti lemondanom a további kisérletezésről s
várnom a jövő év kedvezőbb idejét. A míg azonban a védekezés
. kérdésének megoldásában a közbejött akadályok miatt késedelmet
szenvedtem is. addig ez ügyben tett kiszállásaimkor annál bővebben.
. jutott alkalmam arra, hogy a rovar életmódjának minden fázisát
. megfigyelhessem és élete folyásának legrejtettebb mélyeibe is bepil-
lantást nyerjek. Megfigyeléseimet, tanulmányaimat s végzett kisérle-
-teim eredményét az alábbiakban adom közrel abban a reményben.
javításához én is hozzájárulhatok.
— — Előfordulás és kártétet. — A veresnyakú árpabogár európa-
szerte közönséges bogár, mely tudományos nevét 1758-ban LINNÉ-
től kapta. Azonban még LIxsÉ előtt is akadunk irodalmi adatra, mely
a bogárral foglalkozik. Réxumug 1737-ben nemcsak a bogarat írja le.
hanem ismerteti lárvájának életmódját is. Elmondja, hogy fejlődésük
. végpontjáig megfigyelt . bizonyos hernyókat", melyek a zab és árpa
. leveleit rágják, anélkül azonban, hogy egészen átlyukasztanák azokat.
. Május és junius hónapokban találta ezeket a rovarokat, melyekből
. fölnevelés ezéljából többeket haza is vitt. A lárvák a földbe vonul-
-tak bebábozódni, augusztus első napjaiban pedig kikeltek a bogarak.
RÉaumuR munkájában úgy a bogarat, mint a lárvát rajzban is be-
." mutatja. 7 3
. A veresnyakú árpabogár és előfordulása az árpán és zabon
tehát már régóta ismert. És ennek ellenére csakis a legújabb időben
találunk olyan irodalmi adatokat, a melyek arról szólanak, hogy
hazánkon kívül másutt is kártevőleg jelentkezett. A magyar gaz-
"dák jutottak abba a ..szerencsés" helyzetbe, hogy a bogarat erről az
"oldaláról elsőknek megismerjék.
A legrégibb irott adatot. a rovar hazai kártételét illetőleg, egy,
"a mezőgazdálkodásról szóló, kisebb kézi könyvben találtam, melyet
néhai való jó Sracr Józser, ..cs. kir. Felhadnagy" adott ki Kassán.
1831-ben.? E tisztes korú könyvnek 174. oldalán olvashatók a követ-
1 Ugyanerről a tárgyról szóló kimerítő munkám 5 A veresnyakú árpa-
bogár (Lema melanopus L.) életmódja és irtása" czímén a ,Kísérletügyi
Közlemények" 1915. évi XVIII. kötetében jelent meg.
? A munka teljes czíme: A" Mezei Gazda? Kézi Könyve, mellyben
tapasztalás után megmutattatik: miként lehessen a" szorgalmas Gazdának
. hogy ezzel a magyar gazdák sokszor hangoztatott nehéz helyzetének.
110
kező sorok: ,Pallagi házatlan csiga kipusztítása. Ez a mezi-
telen csiga sok határokon az árpa és zab vetésekben tavaszszal nagy
pusztításokat szokott tenni, ez ellen nincs hathatósbb szer annál,
hogy-ha az ember az elvetendő magot ollyan vizzel áztatja-meg,
mellyben. egy pár maroknyi öszsze-zúzott foghagyma 24 óráig ázott.
Jobbra-balra kilesz" a szomszéd föld pusztítva ; de ennek semmi baja
sem lészen." Nem lehet kétség az iránt, hogy a szerző a veresnyakú
ár wrpabogár , lárváit érti, melyeket népünk máig is csigáknak nevez.
SaJó említi, hogy idősebb nagyzsámi (Temes vm.) kisgazdák
azt állítják, hogy a bogár a múlt század ötvenes éveinek végén és
hatvanas éveinek elején éppen úgy el volt terjedve, mint a kilenecz-
venes évek elején. Évről-évre nagyobb mennyiségben jelentkezett,
míg végre az 18683-iki év nagy aszályában a vetésekkel együtt el-
. pusztult a kártevő is. Azóta nyugalmuk volt a nagyzsámiaknak
egészen 1884-ig, a mikor ismét jelentkezett s eleinte a legbújább
árpavetésekben, majd később, és főleg, a zabvetésekben terjedt el,
a kilenezvenes években pedig már egész búza-, zab- és árpatáblákat
lepett el.
Lovassv szerint ez a kártevő 1868-ban egyik alföldi nagy ura-
dalomban zabban, de csak néhány kisebb folton, más évben árpán
jelentkezett. Emicn említi, hogy 1876-ban Erdély több helyén, neve-
zetesen Nagyenyed és Kolozsmonostor vidékén figyelték meg, a hol
az árpában a Lema cyanella L.-vel együtt tett kárt.
A Rovartani Állomáshoz (akkor még Országos Filloxéra-
Kisérleti Állomáshoz) legelső ízben 1883-ban küldtek be lárvákat,
melyek Zemplén vármegye Olaszliszka és Bodrog-Olaszi községeiben
pusztították a zabvetéseket. Ugyanezen évben nagyobb nrennyiség-
ben mutatkozott még a kártevő Szilágy vármegye Tasnád és Tasnád-
Szántó községeiben az árpa- és zabvetésekben. 1833-tól 1888-ig a
bogár még nem jelentkezett az ország nagyobb területén, azonban
1889-től kezdve szinte rohamosan kezdett tért foglalni. Ez évben már
12 vármegyéből jelentettek kárt. 1890-ben a terjeszkedés még na-
gyobb mérveket öltött. Megemlítendő, hogy a bogár ez évben Sátor-
alja-Újhelyen az árpán kívül a rozsot is megtámadta. Pusztításai
1891-ben értek el a tetőpontra, amikor már 23 vármegyéből érkezett
jelentés. Biharban ekkor a tavasziakban 609/0, Hevesben 209/0, Bars-
jövedelmét rövid idő alatt megszaporítani — egyszersmind útmutatással a
rétek, telkek, kertek gyümölcsösök, s" takarmánynak miívelését gyako-
rolni; a" méheket nevelni, ápolni, "s a trágyát szaporítani; egy szóval mind
azt a mi a gazdasághoz szükséges, haszonnal megszerezni. Minden ipar-
kodó Mezei és Házi Gazda számára. Hgy toldalékkal, a" Marha-tartásról,
nevelésről és orvoslásról, különféle hasznos házi Jegyzetekkel. Kiadta Staut
József, Cs. Kir. Felhadnagy. — Kassán, Wigand György" Árúja. 18831.
ad int. Ja sr ák dRŐ
an 20—259/o kárt okozott. Temes vármegyében csak a verseczi já-
rásban mintegy 5000—6000 hold árpa és zab pusztult el s SaJsó szá-
mítása szerint csupán itt a kár 100—120 ezer forintra volt tehető,
az egész országban pedig kereken 12—15 millió forintra volt ez év-
ben a kár becsülhető. Nagy volt a rémület a gazdák körében ezen
veszedelmes gabonaellenség miatt. A. szaklapok is állandóan foglal-
koztak a kérdéssel. A Lema melanopus L. hazai irodalmának jelenté-
keny része ebből az időből származik. A Rovartani Állomás elérke-
zettnek látta az időt, hogy a védekezés kérdésével kisérletileg fog-
Jalkozzék. A kisérleteket a Rovartani Allomás részéről SAJó KÁROLY
tanár végezte 1892 ben a temesvármegyei Nagyzsámban és Vadász-
erdőn. A kisérletekről, valamint az egész Lema-kérdésről egy nagyobb
füzetben 1894-ben be is számolt.! A kisérletre felhasznált szerek ezek
voltak: a dohánylúgkivonat, a pyrethrumkivonat (entomoktin) és a
sehweinfurti zöld. A pyrethrumkivonat, (2:5"/0-ban) bőven alkalmazva,
Vadászerdőn (Temesvár mellett) megölte a lárvák 759/0-át, azonban
drágasága miatt nagyobb területen való alkalmazásától el kellett te-
kinteni, annyival is inkább, mert kisebb arányban alkalmazva —
közvetetlen ülő hatású szer lévén — már csak közepes eredményt
adott. A sechweinfurti zöld (cuprum arsenicosum) 1 hl. vízre számí-
tott 50, 80, 125 és 133 grammos adagokban nem adott kielégítő ered-
ményt, a lárvákból kevés" pusztult el. Ellenben a dohánylúg-
kivonat 29.0-os alkalmazásban (100 liter vízben 2 kg.-ot feloldva)
kitünő eredményt adott. Azóta a gazdák ezt a szert használták
a veresnyakú árpabogár ellen. A dohánylúgkivonat (thanaton) erős
méreg, mely a fenti arányban higítva, kiváló rovarölő szernek bizo-
nyult Az ellepett foltokra rápermetezve, odaszárad a vetés sásához,
a melyből a lárvák esznek s így a méreg bélcsatornájukba kerülvén,
elpusztulnak. Hatását a szer hosszabb ideig is megtartja, mindaddig,
a. míg a záporok tökéletesen le nem mossák. A kisérletek ezen ki-
váló eredményével a veresnyakú árpabogár hazai történetének egy
nevezetes fejezete záródott le.
A veresnyakú árpabogár kártételéről Magyarországon 1884 —
1893-ig SAJó beszámolt idézett munkájában, azóta a következő kár-
tételeit állíthattam össze évenkénti felsorolásban :
1894. Arad vármegyében, helyenkint 50—609/0 kár az árpában. —
Bihar, Békés, Csanád, Szabolcs, Szatmár, Temes és Torontál
vármegyében.
1895. Arad, Bihar, Krassó-Szörény, Temes és Torontál vármegyében.
— Az Alföldön helyenkint.
1 A vetésfehérítő bogár (Lema melanopus UL.) [Rovart. Állomás Köz-
leményei. I. kötet, 10. füzet. Budapest. 1894/.
112
1896. Bereg, Szatmár és Szilágy vármegyében. — Temes megyer
buziási, dettai, újaradi és verseczi járásában. — Zemplén
vármegye : sátoraljaújhelyi járásában. — Ugocsa vármegyé-
ben. — Tisza-Maros szögén.
1897. Abauj-Torna vármegye : fűzéri járásában. — Borsod vármegye "
egri járásában. — Hunyad vármegye: kőrösbányai járásá-
ban. — Sáros vármegyében. —- Szatmár, Szilágy és Temes
vármegyében. — Zemplén vármegye: sátoraljaújhelyi já-
rásában.
1898. Arad, Bereg és Borsod vármegyében. — Bihar vármegye -
szalárdi járásában. — Szabolcs vármegye: nyírbátori jJárá-
sában. — Szatmár vármegye: fehérgyarmati járásában. —
Temes vármegyében helyenkint. — Ugocsa vármegyében r
a tiszáninnemi járásban. — Duna balpartján szórványoszn.
Duna-Tisza közén helyenkint.
1899. Bihar vármegyében: Tenke vidékén. — Heves vármegyében.
néhol. — Krassó-Szörény, Temes. Torontál és Ugocsa vár-
megye egyes részein.
1900. Szatmár vármegyében. — Tisza-Maros szögén helyenkint.
1901. Szabolcs vármegye : nagykállói járásában. — Tisza-Maros szü-
gén néhok
1902. Arad vármegye: radnai járásában. — Krassó-Szörény "várme-
gye: lugosi járásában. —- Temes vármegye: központi járá-
sában. — Duna balpartján elvétve. — Erdélyi megyékben
helyenkint. ;
1903. Pest vármegye egyes vidékein. — Tisza-Maros szögén helyenkint.
1904. Nincs adat. i
1905. Alsó-Fehér vármegye egyes helyein.
1906. Arad vármegye : radnai járásában. — Krassó-Szörény várme-
gye: bogsáni járásában. — Temes vármegye: buzilási és
rékási járásában. — Torontál vármegye : bánlaki járásában
1907. Baranya vármegye: baranyavári járásában. — Bihar, Csanád,
Krassó-Szörény, Máramaros. Temes és Torontál varmegyé-
ben. — Duna bal-, Tisza jobb- és balpartján helyenkint.
1908. Arad vármegye: m.-radnai járásában. — Bihar és Tolna vár-
megyében. — Duna balpartján helyenkint.
1909. Duna-Tisza közén helyenkint.
1910. Duna jobbpartján helyenkint érzékeny kár.
1911. Heves vármegyében. — Duna-Tisza közén néhol. — Visza
jobbpartján néhol.
1912. Hont vármegyében. — Tisza jobb- és balpartján néhol. —
LATE KÉL Ü KAN Al BEER ee TTEei 1/ Ök
sss
Tisza-Maros szögén helyenkint. — Királyhágóntúli várme-
gyékben több helyen.
113
1915. Alsó-Fehér vármegyében. — Tisza jobbpartján helyenkint. —
Duna balpartján néhol. — Duna-Tisza közén néhol. — Tisza-
Maros szögén néhol. — Királyhágóntúli vármegyékben több
helyen. :
1893-ig SaJó szerint 33 vármegyéből, azóta, vagyis 1894-től
1913-ig 40 vármegyéből és ezeken kívül Horvátországból 3 várme-
gyéből jelentettek kártételt. Eddig a szűkebb értelemben vett Ma-
gyarországból 47r vármegyében tett kárt a veresnyakú árpabogár.
Horvátországból 3 vármegyéből áll adat a rendelkezésünkre. A. kár-
tevő előfordulásáról eddig csak 16 vármegyéből nincs hivatalos adatunk.
Érdekes képet kapunk a kártevő hazai elterjedéséről, ha azt
vizsgáljuk, hogy melyek azok a vármégyék, a hol a veresnyakú árpa-
bogár leginkább pusztít, a honnan a legtöbb panasz úgyszólván évről-
évre hallatszik? Legtöbbet szenvednek a következő vármegyék : Te-
mes, Arad. Bihar, Krassó-Szörény, Hunyad, Alsó-Fehér, Kisküküllő,
TordazAranyos, Máros-Torda, Torontál, Bács-Bodrog és Pest az ország
déli, illetőleg délkeleti vármegyéiből ; Heves, Szabolcs, Szatmár, Zem-
plén és Ung az északi, Baranya, Tolna, Somogy és Zala pedig az
ország dunántúli vármegyéiből.
A veresnyakú árpabogár tehát elsősorban a síkságok lakója,
ám eléggé jól érzi magát a magasabban fekvő, dombosabb vidékeken
is. Mindenütt, a hol az árpa- és zabtermesztésre megfelelő az éghajlat
és a talaj. a veresnyakú árpabogár is otthon érzi magát. Magyar-
ország természeti viszonyai kiválóan kedveznek a bogár elszaporo-
dásának.
Ha végigtekintünk 1894-től kezdve az egyes évek kártételem,
azt látjuk, hogy a kárt szenvedett vármegyék száma évről-évre növe-
kedik, hogy az utolsó esztendőben a kártétel elérje ismét a tetőpon-
tot. miként 1891-ben. Ebből tehát megállapítható, hogy a veresnyakú
árpabogár nagyobb mértékü elszapórodása időszakonkint következik
be. Évek hosszabb során át egyre nagyobb és nagyobb területeken
kezd mutatkozni, hogy azután elérvén pusztításának legmagasabb
fokát, ismét megfogyatkozzék. És ez az időszakos jelentkezése nem-
csak az egész országra vonatkozik, hanem az egyes vidékekre is.
Az időszakok nagysága az egyes vidékekre nézve különböző. Néhol
xüvidebb ideig tart a pusztítás, másutt ellenben évek hosszú során
át állandó a kártétel. Vannak vármegyék, a hol csak egy-két évig
garázdálkodik a bogár, viszont más vármegyékben ez a garázdál-
kodás sok éven át tart, Így pl. Temes vármegyében az utolsó 20 év
közül 18, Arad vármegyében 15, Bihar vármegyében 14 éven át szen-
vedtek kárt a gazdák. Vannak olyan megyék is, a hol egy-két évi
pusztítás után a kártevő, mintegy végleg, eltünik. Így nincs adat
arról. hogy az utolsó 20 évben Csongrád, Esztergom, Gömör, Komá-
114
rom, Trencsén, Vas és Veszprém vármegyében pusztított volna, holott
az 1884-től 1893-ig terjedő időszakban e vármegyékből is érkeztek
panaszok.
Arra a kérdésre, hogy mi az oka a veresnyakú árpabogár ezen
időszakos elszaporodásának, nehéz megadni a feleletet, épúgy mint
arra a kérdésre is, hogy mi az oka annak, hogy a veresnyakú árpa-
bogár, mely Európaszerte mint közömbös állat volt ismeretes, egy-
szerre csak hazánkban kártevőleg jelentkezett. Ezekre csak való-
színűleges magyarázatot adhatunk. Minden rovarnak, tehát a veres-
nyakú árpabogárnak is. megvannak a maga természetes ellenségei,.
a melyek rendes körülmények között nem engedik túlsúlyra ver-
gődni. Ha valamely kártevőnek természetes ellenségeit valami baj
éri s ha egyéb tenyészviszonyai is kedvezően alakulnak, milyenek z
az időjárás, talaj, növényzet (mint tápláléka) stb., akkor ez a kártevő.
hatalomra; vergődik. A veresnyakú árpabogárnak természetes ellen-
ségeit is valami baj érhette annak idején, hogy egyszerre csak mint
hatalmas ellenségünk jelent meg. Mikor ilyen esetek állnak be, vagyis
a mikor a természet egyensúlya valamilyen okból félrebillent, követ—
kezik be annak szükségessége, hogy az ember maga iparkodjék is-
mét helyreállítani az egyensúlyt azáltal, hogy a túlsúlyra vergődött
kártevőt irtsa ! 3
Az egyszer hatalomra vergődött faj azonban csak ritkán, vagy
met óriási munka és küzdelem árán szorítható ismét vissza a ter-
észet egyensúlyába. Ha természetes ellenségei egy idő mulva ismét
5 is szaporodnak, az addigra már mindenfelé elterjedt fajon, minden
vonalon egyszerre, már nem ajfathatnak teljes győzelmet s mindig
megmarad egy vagy több töredékcsapata, mely azután az évek során
át — ha egyéb tenyészviszonyai is kedvezők — ismét elszaporodik
s ismét teljes erejében áll előttünk. És ebben vélem, ismétlem : .való-
színű" magyarázatát a veresnyakú árpabogár időszakonkinti meg-
jelenésének 1s.
A mint az elmondottakból látható, a veresnyakú árpabogár a.
magyar mezőgazdaságnak egy igen jelentékeny ellensége, a mellyel
nemcsak tudományos szempontból érdemes foglalkozni, hanem szük-
séges azért is, hogy ismerve életviszonyainak még legjelenték-
telenebbjét, életmódjának a legkisebb részletét is, felvehessük vele
szemben, mezőgazdasági érdekeimk megvédése széübőt a küz-
delmet.
Lissé KáRoLy a .Systema naturae" X. kiadásában a veres-
nyakú árpabogarat Okrysomela melanopus néven írta le és hazájának
Európát teszi. GiRaRp a bogár földrajzi elterjedéséül egész Európát,
azonkívül a Kaukázust, Szibériát, Algirt és a Kanári szigeteket em-
Jti. Minket czeken kívül azonban még az is érdekel, hogy hazánkon
118
kívül mely országokban jelentkezett eddig s fordul elő a jelenben
kártevőleg ?
Francziaországban RÉAumuR volt az első, a ki a bogarat és
életmódját írásban és képben ismertette. Utána GovRzav 1861-ben
megjelent könyvében részletesebben ismertette a bogarat és életmód-
ját, azonban azzal a- bevezetéssel, hogy ,ámbár ez a kis rovar ke-
veset árt az árpának és zabnak", ezek levélzetét rágván, még sem
lesz érdektelen róla néhány szót vesztegetni, hadd legyenek tisztá-
ban a franczia gazdák, miféle rovarok azok a kis gömbölyű, kissé
megnyúlt, nyálkás tömegek, miket május vége felé és juniusban
gyakran látnak a zab és árpa levelein. Később azt is mondja, hogy
, mivel ez a rovar kevés kárt tesz, felesleges az irtásával sokat baj-
lódni". Ugyanazt mondja GIRARD is nagy művében, melyben a veres-
nyakú árpabogár földrajzi elterjedésének határait megvonja. Elmondja,
hogy az árpán és a zabon él, de megállapítja, hogy kevés kárt okoz.
BnRoccni 1886-ban megjelent mezőgazdasági állattanában szintén azt
mondja, hogy a rovar sohasem okoz jelentékeny kárt. BERTHELIN a
Veronica spicata-ról gyüjtötte a bogarat. A növény alatt a földben
gubóban nymphát talált, melyet a Orioceris melanopa-énak vél.
Más szerzők, mint pl. H. GoBIs vagy L. MowNriLLor meg sem
emlékeznek műveikben a mi bogarunkról, jeléül annak, hogy : Fran-
cziaországban a veresnyakú árpabogár, mint mezőgazdasági kártevő.
nem jöhet figyelembe.
Az angol szerzők közül WEsrwoop írta le még 1849-ben a
, The Gardeners Chronicle" hasábjain egy kisebb ezikkben a mi bo-
garunkat és életmódját, utóbbit úgy, a hogy Oxford mellett alkalma
volt megfigyelhetnie. Czikkéhez ábrát is mellékelt. Hivatkozik CuRrrz-
ra, a ki a kártevőt szintén már megfigyelte Dorsetshire-ben, Sher-
borne szomszédságában.
Ha utána lapozunk CuRris-nak 1860-ban megjelent vaskos mű-
vében, megtudjuk, hogy ő csakugyan még 1842-ben zabon találta a
bogarat és lárváit. Utóbbiakból sikerült neki a bogarat nevelnie 15.
.a miből meggyőződést nyert, hogy a nyálkás, csigaszerű rovarok a.
veresnyakú árpabogárnak — a hogyan ő mondja : Crioceris melanopa-
nak — a lárvái. A bogárról, melyet különben ,zab-bogár"-nak (oat
beetle) nevez, még ezeket mondja: ,nem ritka a gabonaföldeken és
a gyékényen április közepétől szeptember végéig."
Igazi, jelentékeny mezőgazdasági kárról azonban egyik sem
szól. És -a mennyiben ezt a sok időbe kerülő, fárasztó s a mellett
sohasem teljesen megnyugtató könyvtári kutatások alapján megálla-
píthattam, nincsen olyan adat a későbbi irodalomban sem, a melyből
arra lehetne következtetni, hogy a veresnyakú árpabogár Angliában.
mint mezőgazdasági kártevő, nagyobb fontossággal bírna.
sedába a OD TIS 5
116
A német birodalomban CoRwEnius 1850-ben megállapítja, hogy
a veresnyakú árpabogár lárvája és bábja annyira egyezik a Lema
cyanella L. lárvájával és bábjával, hogy alig lehet megkülönböztetmi
a kettőt egymástól. A L. cyanella-ról azt írja, hogy a lárvái és bo-
garai fűfélékkel táplálkoznak, a melyeket hosszant lerágnak. Szerinte
a veresnyakú árpabogár is ilyen életmódot folytat. GLASER csak
annyit említ. fel, hogy ha a bogár nagyon elszaporodik, a fiatal ve-
tésekben kárt okoz. NÖRDLINGER művében ismerteti a bogár életmód-
ját, azonban a kártételeit illetőleg nem tudja, vajjon van-e jelentő-
sége. TASCHENBERG és RirzEma Bos- közismert munkáikban fel sem
említik a bogarat. Leuwsis közkézen forgó művében azt mondja, hogy
a lárva füveken, különösen búzán él. De nem jelöli a bogarat kár-
tékonynak, holott az általa ugyanazon nembe sorolt és a liliomfélé-
kem élő liliombogarat (Crioceris merdigera I.) s a spárgán élő
spárgabogarat (Crioceris asparagi [L. és Cr. duodecimpunctata 1.)
megjelöli a kártékonyság jelével.
KIRCHNER egyik, színes táblákkal illusztrált, a gabona ellensé-
geiről irott s 1903-ban kiadott kisebb munkájában csak a Lema
cyanella-val foglalkozik mint gabonaellenséggel. A gazdasági entomo-
logusok körében jól ismert másik, nagyobb munkájának 1906-ban
megjelent II. kiadásában már a Lema melanopus-t és eyanella-t együtt
tárgyalja mint kártevőt. Ismerteti valamennyi gabonafélénél : a búzá-
nál, rozsnál, árpámnál, zabnál, továbbá tengerinél és a réti füveknél.
SaJó 1893-ban a , Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten" ezímű
folyóiratban egy hosszabb czikkben ismertette a rovar hazai előfor-
dulását, kártételét és azt a védekezést, a mely hazai kisérleteink
alapján a legjobbnak bizonyult. SAJó-nak ez a közleménye a német
szerzőknek kedvelt forrásmunkája s írásaikban állandóan hivatkoz-
nak rá.
Mielőtt még végleges itéletet mondanánk a veresnyakú árpa-
bogárnak németországi szerepléséről, lapozzunk fel egy legújabban
(1913-ban) megjelent kitünő munkát, a mely megbízháatóságánál s a
hatalmas anyagnál fogva, a melyet felölel, a gazdasági rovartannal
foglalkozóknak mindenkor forrásmunkája lesz. A SoRAvER-szerkesz-
tette nagy munkának III. kötetét értem, melyet Ren L. Dr. írt meg.
E vaskos kötetnek 509. lapján, a hol a Lema cyanella L. és melanopus
L.-t együttesen tárgyalja, ezeket olvashatjuk: ,egész Európában és
Ázsia délnyugati részén van elterjedve, azonban csak Délkelet-
Hurópában kártékony. Fűféléken, különösen gabonám él s ezek
közül a zab szenved legtöbbet." A továbbiakban a Zema cyanella és
melamopus életmódját ismerjük meg. A szerző kiemeli a két faj élet-
módjában a legszembeszökőbb különbséget, hogy t.i. a cyanella ma-
gán a növényen, a rágása helyén, bábozódik be megkeményedett
117
nyálkás habból álló gubóban, míg a melanopus ugyanilyen gubóban,
de a földben alakul áll bábbá. SaJó czikke alapján hivatkozik a bo-
gár magyarországi kártételeire is. Az ajánlott védekezés is ugyanaz,
a mit annak idején SaJó, illetőleg a Rovartani Állomás ajánlott.
Ebben a munkában sem találunk Németországra vonatkozó ada-
tot szembetűnőbb kárról, mert a szerző ilyenre bizonyára hivatkozott
volna annyival is inkább, mert a külföldi adatokat is lehetőleg rész-
letesen közli mindenkor. Es így most már megállapítható, hogy a
veresnyakú árpabogár Németországban sem az, a mi nálunk : a mező-
gazdaságnak egy hatalmas ellensége. Megengedjük, hogy itt-ott elő-
fordult már s okozott ís némi kárt, de biztosak vagyunk abban,
hogy nem fordult elő oly általánosan, oly országszerte s évek hosszú
során át oly kártevőleg, mint nálunk.
3 Minél jobban közeledünk hazánkhoz, illetőleg Európa délkeleti
részéhez, a veresnyakú árpabogár kártételei annál gyakoribbak. Nyu-
oati szomszédságunkból: Ausztriából már erősebb panaszhangok
hallatszanak miatta.
A bécsi mezőgazd. "bakteriológiai és növényvédelmi kisérleti
állomás 1909. évi működéséről szóló jelentésben KoRwxaurm megemlíti,
hogy azon évi juniusban a karinthiai Steindorf mellett a Lema me-
lanopus L. a zabon olyan aggasztó tömegben lépett fel, hogy a cs.
kir. földmívelésügyi ministérium felszólítására egyik tisztviselőnek a
helyszínre kellett kiszállnia a védekezés irányítása ezéljából. Itt tehát
már olyan kártétellel állunk szemben, mint a milyenek hazánkban
fordulnak elő.
MIESTINGER egyik közléményében, mely a ., Monatsheíte für
Landwirtschaft" czímű folyóiratban jelent meg 1910-ben, a követke-
zőket írja: ,Az árpabogár (Getreiháhnchen), a spárgabogárnak kö-
zeli rokona, gabonánknak egy olyan ellensége, a mely némely évben
tömeges megjelenésével nagy kárt okoz és a meglepett földek ter-
méshozamát jelentékenyen leszállítja. Főként két faj érdemel nálunk
figyelmet, a feketefejű árpabogár (Lema melanopa I..) és a kék árpa-
. bogár (Tema cyanella L.)! A közlemény a továbbiakban ismerteti a
két bogár életmódját és kártételét, valamint a védekezést, utóbbit
SAJÓ idézett uémet czikke alapján.
FuLMEK egy kisebb röpiratában csak a kék árpabogárról (Lema
cyanella L.) szól, ennek életmódját és kártételét ismerteti úgy, a hogy
1 A közölt s cyanella-t feltüntető ábra itt is a lichenis Weise-t mutatja.
Hazánkban is ez utóbbi a kártevő, a cyanclla nagy ritkaság s így a kék
árpabogár név inkább a lichenist illeti meg ; zavarok elkerülése végett
azonban meghagyom továbbra is e nevet a németek cyanella-jának, a mely
tulajdonképpen úgy sem más, mint a lichenis.
1158
1912-ben a morvaországi Eisgrub mellett fekvő árpaföldeken meg-
figyelhette. Jizzel kapcsolatban megemlítem, hogy hasonló kártételt
1911-ben a pozsonymegyei Malaczka község határában egy árpatáb-
lán én is megfigyeltem. A kártevő nálunk a Lema lichenis WEISE volt.
A Rovartani Állomás — mint erről később még szó lesz — FULMEKk-tól
az állítólagos Lema cyanella-ból kapott néhány bogarat s akkor kitünt,
hogy ugyancsak a Lema lichenis WEIxsE volt az ausztriai kártevő is.
Most pedig lássuk keleti szomszédainkat. Romániában a ve-
resnyakú árpabogár szintén kártevőleg jelontkezett már a zabon és
árpán, a mint ezt egy a .Cámpul"-ban megjelent román nyelvű köz-
leményből megtudhattuk, melyet kivonatban a római nemzetközi
mezőgazdasági intézet egyik füzete ismertetett. E küzlemény szerint
a bogár 1912 nyarán a romániai Baneasa-Herastrau és Ilfov közsé-
gek egész határában jelentkezett s az ismert módon tett kárt. A cikk
azzal végződik, hogy a rovarnak úgy látszik nincsen ellenszere. ő
Legnagyobb érdeklődésünkre Oroszország tarthat számot,
melynek déli része hazánkkal számos közös természeti viszonnyal
bír. Ezen közös természeti viszonyoknak kell tulajdonítanunk azt a
jelenséget, hogy Dél-Oroszországnak hazánkkal több olyan közös
kártevője van, a niely másutt Európában mint! olyan nem ismeretes.
Hogy csak egy igen érdekes esetet említsek, hivatkozom a Tapino-
stola musculosa HB. nevű bagolypillére, a mely mint kártevő eddig
csak orosz földről volt ismeretes s ime 1912-ben, de még inkább
1913-ban hazánkban is egészen váratlanul mint a búzának hernyó-
alakban számottevő ellensége jelent meg. Csak természetes tehat,
hogy Oroszországról szinte bizonyos, hogy a veresnyakú árpaboga-
rat is a kártevőinek listáján említse. Kutassunk tehát az orosz, ille-
tőleg Oroszországra vonatkozó irodalomban.
KöPPEN Oroszország kártevő rovarairól szóló s 1880-ban meg-
jelent művében csak a Lema cyanella L.-t említi. mint kártevőt. Azt
mondja, hogy ez a bogár egész IÉszak- és Közép-Oroszországban,
továbbá Podoliában, Charkow-kormányzóságban, Sarepta mellett,
Transkaukáziábau és délnyugati Szibériában előfordul. A lárvák és
bogarak a gabonafélék levelein élnek s a kár, melyet okoznak, néha
nem jelentéktelen, a mint ezt legutóbb Charkow-kormányzóság-
ból megtudtuk". Elsősorban a zab szenved e rovartól. Évente —
állítólag — két nemzedéke (!) van, melyek közül az első nemzedék-
nek lárvái májusban, a második nemzedéknek lárvái pedig szeptem-
berben jelentkeznek s utóbbiak a téli rozsot bántják. A lárvák át-
alakulás ezéljából a földbe vonulnak. KörpPEws adatait TSCHEFRANOW
jelentéseiből vette át, de bizonyos fentartással közli azokat s meg is
jegyzi ismertetése végén, hogy : ..az értesítések, miket TSCHEFRANOW
úr ezen faj kártételét illetőleg ad, mégis igen hiányosak."
a na aköksléltti
.
119
MOKRZECKI-nek a tauriai kormányzóságban 1907-ben megfigyelt
kártevő rovarokról és növénybetegségekről szóló jelentésében olvas-
suk, hogy a , Lema melanopa" a zabon és árpán nagy mennyi-
ségben jelent meg. Részletesebben ismerteti a szerző azután a.
rovar életmódját; megfigyelései egyeznek a hazai megfigyelésekkel.
VaAssILIEv az orosz eczukorfinomítók szövetsége Rovartani Állo—
másának 1912. évi .tanulmányaiban" ismerteti a veresnyakú árpa-
bogár életmódját s az ellene alkalmazandó védekezést. E tanulmány-—
ból megtudjuk, hogy a rovar Charkow-kormányzóságban, a Rubejan
Czukorfinomító közelében, az 1910. és 1911. években a zabon, árpán
és tavaszi búzán kártevőleg jelentkezett, különösen sokat szenvedtek
a mélyebben fekvő, nedveses foltok. KörppPENs fentebb idézett művé-
ben szintén említi a charkowi kormányzóságot azon helyek közül.
a hol a kék árpabogár pusztított. Nagy a gyanum, hogy akkor is
már a veresnyakú árpabogár volt ott a kártevő. Erősíti a gyanumat
a KörPEwx-ismertette életmód is, a mely a veresnyakú árpabogáréval
teljesen egyezik.
Végezetül még egy orosz adatra hivatkozom a legújabb időkből.
A Voronezh-kormányzóság Rovartani Állomásának 1912. évi
jelentésében SuDEIkIs a kormányzóság területén kárt okozott rovarok
sorában felemlíti a mi bogarunkat is a zab, árpa és tavaszi búzáról,
közölve az ellene alkalmazandó védekezést is.
Összefoglalva most már a felsorolt külföldi irodalmi adatokat,
megállapíthatjuk, hogy a legújabb időkben hazánkon kívül még a
következő országokban jelentkezett a veresnyakú árpabogár mint
mezőgazdasági kártevő: Németország, Ausztria, Románia és Orosz-
ország. Németországból szembetünő kártételről adatunk nincsen:
Ausztriából és Romániából ilyen adattal már rendelkezünk; de leg-
szembetünőbb a kártétel Oroszországban. Ha az állat előfordulására
vonatkozó adatok dátumát nézzük, azt látjuk, hogy azok majdnem
mind a legutóbbi évekből származnak, a mikor tehát nálunk is javá-
ban pusztított a bogár. Megállapíthatjuk továbbá, hogy a bogár csak
Délkelet-Európában jelentkezik kártevőleg. noha egész Európában
közönséges. Minél messzebb megyünk keletre, annál több a panasz
miatta.
A veresnyakú árpabogár tehát ezentúl már nemcsak mint ha-
hazánk sajátos kártevője szerepel, megérdemelt rossz híre van már
szomszédainknál is. Ha azonban azt keressük, hogy mely ország
szenvedett már eddig a legtöbbet tőle, szomorúan kell megállapíta-
nunk, hogy Magyarország az, mert hiszen nálunk már a mult szá—
zad eleje óta ismert mezőgazdasági kártevő.
A veresnyakú árpabogár fejlődésalakjai. — A veresnyakú
. árpabogár a levélbogarak, fény-, vagy aranybógarak (Chrysomelidae
gy 7
ESZÉPOÉan
ZD Öevzepayyrezatetestát
KÓJKZÁKTA
v
i7 Benczúrélek.
1. kép. — Felül: A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus 1.) nagyított
képe. Alul: A. a Lema lichenis WErszs, — B. a L. melanopus L. — és €C.
a L. cyanella L. előtorának alakja ; e fölött a bogarak természetes nagyságban.
121
.. családjába, a Criocertmae (Eupoda) alcsaládba. ezen alcsalád Oriocerini
. nemzetségébe s ezen nemzetség Lema FABR., LAcoRD.-nemébe tartozik.
A bogár (1. kép) 4—45 mm. hosszú, karcsú, megnyúlt testű.
Színe fémfényű kék vagy kékes-zöld, az előtor (vagy a mint közön-
. ségesen nevezik : a nyak), továbbá a lábak (a cezombok és lábszárak)
vöröses-sárgák, a fej sötétebb aczélkék színű, a csápok, a lábszárak
. vége és a lábfej (ízeinek száma négy, melyek közül az utolsóelőtti
. széles és kétkaréjú, az utolsón pedig tövükön összenőtt karmok ta-
lálhatók) feketék. Faji nevét (melanopus — fekete láb) a lábfejnek
fekete színe után nyerte. Fején rövid, lapos homlok és elül ívelt
homlokbarázdák láthatók. A szemek nagyok, kiállók, mélyebb kimet-
. szésűek. A csápok nyújtottak, aránylag hosszúak s hosszúságuk el-
éri körülbelül a test hosszának felét, 11 ízből állanak, melyek közül
a második olyan hosszú, a milyen széles, a harmadik és negyedik
majdnem, az ötödik pedig bőven kétszer olyan hosszú mint amilyen
széles ; a többi íz 15 megnyújtott. Minden íz a tövénél keskenyebb
és a hegye felé egyre vastagodik. A csápok alul is keskenyebbek s
hegyük felé állandóan, de gyengén vastagodnak. Az első és második
íz gyengén, alig, a többi erősebben szőrözött. Az előtor. elülső és
hátsó szélén feketén szegélyezett, hosszabb mint a milyen széles,
erősen domborodott, oldalt majd gyengébben, majd erősebben göm-
bölyített; a tövénél szélesen és mélyen befűződött, ez a befűződés
az oldalak felé elszélesedik és ellaposodik és egyformán sűrűn és
finoman pontozott ; felületén az elülső szögletek mögött elszórt pon-
tokkal, a közepén három, mérsékelten erős pontokból álló, hosszanti
sorral díszített. A paizsocska hátul kurtított. A szárnyfedőkön pont-
szerű bemélyedésekből álló 10 hosszanti sor látható, a közterek a
hímnél keskenyek, gyakran gyengén kiemelkedők, a nősténynél szé-
lesebbek, laposak, a második teljes, a negyedik és hatodik egy hátul
megrövidített finom pontsorral. A hasi oldal színe sötétebb árnyalatú
a fedőszárnyak színénél, gyengén szőrözött:; az első hasgyűrű hosz-
szabb mint az utána következők.
A pete világossárgás színű, héja fényes, alakja hosszúkás to--
jásdad; hosszúsága 0-3—04 mm., szabad szemmel is észrevehető.
" A petéket a zab és árpa leveleinek rendszerint a felső lapján, a
középér hosszában találhatjuk egymás mögött sorban, úgy hogy a-
peték legtöbbje egymást érinti. Olyan ez a petesor, mintha kis sárga
gyöngyökből álló fűzér volna (2. kép, 4). A peték egyik oldalukkal
a levéllapon feküsznek s hossztengelyük a levél hossztengelyével
egyirányú. Azonban találhatók ily petesorok a levél középerétől
jobbra és balra is, két levélér között és láttam már petéket a levél
fonákján is. Egy levélen több petesor is akad. A peték száma egy-
egy sorban különböző. Megszámlálhatunk néhánytól kezdve 20-at, .
122
esetleg többet 15. Egy-egy levélen az összes peték száma 30—40 s a
több is lehet. Úgy tapasztaltam, hogy a hosszabb petesorok ritkáb-
bak s inkább a kisebb sorok: 5—6 petéből állók a gyakoribbak.
A peték a felsőbb és alsóbb leveleken egyaránt találhatók.
A lárva (2. kép B és C; 3. kép 4) teljesen kifejlődve mint-
egy 5 mm. hosszú s 2 mm. vastag. Esetlen, púpos alakú, közepén
túl a legmagasabb és legvastagabb, 12 testgyűrűvel és 9 pár lélegző- /
réssel (uyilással). A test nedves, nyálkás váladékkal fedett, úgy hogy
a lárva inkább egy piszokcsepphez mint rovarhoz hasonlít.
A Lema-nem lárváira nézve ugyanis jellemző, hogy az alfel-
nyilás az utolsó testgyűrű "felső részén van és előre irányul, úgy
2. kép — A. a veresnyakú árpa- 3. kép — 4. a veresnyakú árpabogár
bogár petesora, — B. rágó lárvái lárvája, — B. bábja és C. a gubója
természetes nagyságban, — €. a (jobboldalt felbontva) nagyítva s ter-
lárva oldalról tekintve s nagyítva. —mészetes nagyságban. (BEwxczugR E.
" (BEexczugR E. rajza.) rajza.)
hogy a sárszerű ürülék a lárvák hátára tolódik s egészen a fejig 7
azzal vannak befödve. Ennek tulajdonítandó a lárvák nyálkás, feke-
tés külseje, mely kiváló védelmül szolgál a nap heve, szárazság és
a madarak ellen. Nyálkás külsejétől kapta a lárva nálunk népies
magyar nevét is: árpacsiga, nyálkás csiga, csupasz csiga,
kopasz csiga vagy meztelen csiga. A tulajdonképpeni lárva
. csak akkor tünik elő, hogyha előbb nyálkás takaróját pl. gabona-
levéllel lekaparjuk, vagy vízben vagy borszeszben megmossuk (3.
. kép 4). Ekkor látjuk, hogy -a teste ránczos, sárga színű; a feje
. aránylag kicsi, fényes, sötétbarna, a csápok igen rövidek s három
ízből állanak mint az állkapocstapogatók ; az ajaktapogatók két ízűek :
mindkét oldalt 6 pontszem található: Az előtor feketés színű, széles
el Le áá E e NÁL LEE ÉSÉT
éle sein
aA nát Vo
Megtül," VJ
vá
sárga középvonallal és mellső szögletein egy lapos haránt bemélye-
déssel. A három torgyűrű keskeny és rövid, míg a többi kilenez
gyűrű (potrohgyűrűk) szélesebb és vastagabb. A lárva három láb-
párral bír, a lábak rövidek, sárgásak, a karmok és ízületek barnák.
A. has szélét fekete pontsor szegélyezi.
. — - A kifejlődött lárvák a földbe vonulnak átalakulás czéljából s
sekélyen a föld színe alatt egy kis, mintegy 5 mm. hosszú, hosszú-
kás tojásdad gubót készítenek (3. kép €).
A gubó mégszáradt nyálkából és hozzátapadt földszemecskék-
"ből áll. Ha a gubót felszakítjuk. megtaláljuk benne a bábot (2. kép B).
A báb fehéressárga színű, a szemek és rágók barnásak, a homlokon
szemölecsszerű kiemelkedések láthatók, az előtoron pedig kisebb csa-
pok tünnek elő. A potrohgyűrűk háti részén egy mélyebb közép-
barázda vonul végig, az utolsó testgyűrűn pedig két fartüske lát-
ható, melyek barna színűek. A többi testrészek : fedőszárnyak, szár-
. nyak, csápok, lábak, szájrészek is mind jól kivehetők, akár a kifej-
lődött bogáron.
Új Pselaphida a Budai hegyekből.
Irta: CsxIxkI ERNŐ.
Budapest környéke, daczára a régóta folyó kutatásoknak, mind-
untalan gazdagítja faunánkat valami újdonsággal. Ez alkalommal
egy új törpe bogarat óhajtok ismertetni, melynek felfedezését GURÁ-
xYI Isrváv m. kir. főerdőmérnük buzgalmának köszönhetjük.
1 Hangsúlyozom : nem tévesztendő össze az igazi meztelen csigá-
val (Limaz agrestis L.). Hogy a , meztelen csiga" elnevezés minő zavarra
adhat okot, arra szolgáljon például a következő eset: A , Deutsche Land-
wirtschaftliche Presse" 1911. évi julius 12-iki számában a kérdések rovatá-
ban egy magyar gazda (,F. in K., Ungarn") védekezési tanácsot kért az
ú. n. meztelen csiga" (,sogen. nackte Schnecke") ellen, mely zab-
jában foltokban jelentkezett. A lap julius 15-iki és julius 19-iki számában
összesen három felelet jelent meg s mind a valódi meztelen csiga ellen adott
tanácsot, holott biztos, hogy a kártevő a veresnyakú árpabogár lárvája volt!
2 tl haj 1 MÉZ:
Byihinus Gurányii Csixi, n. sp.
B. crassicormi Morscn. affinis, sed differt: coloré obscuro rubro-
fusco, -elytris obscurioribus, antennis, palpis pedibusgue rufo-flavis.
antennarum articulo primo 7 intus denticulo anteapicali DArvo"
munito. Long. 16—18 mm.
Habitat in montibus Budensibus prope Budapest, ubi Des Sr.
GURÁNYI marem et feminam detexit.
sötét vöröses-barna, a szárnyfedők még sötétebbek, a csápok.
a tapogatók és a lábak sötét sárgás-vörösek. A fej keskenyebb mint
az előtor háta. a fejtető síma, rajta csak egynéhány beszúrt pont és
szőr van, a homlok a szemek előtt harántbemélyedéssel, a homlok-
barázda éles, a szemek nem nagyok, erősen domborúak, kiállók és
durván reczézettek. A c" első csápíze hosszúkás tojásforma, legalább
11/2-szer oly hosszú mint széles, belső oldalán a csúcs előtt apró.
meggörbölt fogacskaszerű függelékkel, a második íz kissé keskenyebb
A — Byiunus Gurányü n. sp. és B. — B. crassicornis MorscH. csápjának
(-7, 2) első két íze.
mint az első íz, alig hosszabb mint széles, befelé kissé kiszélesedett.
a 3. íz hosszabb mint széles, a 4—6. íz oly hosszú mint széles, a
7—8. íz pedig alig szélesebb mint hosszú. A 9 első csápíze kissé
hosszabb mint a c-é, belső oldalán pedig nincsen fogacskaszerű
függeléke. Az előtor: háta alig szélesebb mint hosszú, az első har-
madban a legszélesebb, oldalai itt kerekítettek és hátrafelé egyenes
vonalban erősen keskenyedők, felülete síma, egyes nagyon finom
pontokkal. melyekből sárgás szőrök emelkednek ki, behintett, töve
előtt kétoldalt kissé rézsútos harántbemélyedéssel, melyeket a közé-
pen keskeny redőcske választ el egymástól. A szárnyfedők varrat-
melletti barázdája bemélyedt, felületük durván és szétszórtan ponto-
zott. Hossza 1-6—1-8 mm.
Előfordul Budapest vidékén, a Budai hegyekben, a hol GuRá-
wvyIi Isrvás gyüjtötte márczius végén és április elején. Az új fajt fel-
fedezője tiszteletére neveztem el.
125
Uj bogár-fajváltozatok.
Iita : LACczó JÓZSEF.
1. Cicindela campestris LiSx.
ab. Petrogaltlii LaAczó, nov. ab. (fig. 1).
A typo differt: macula subhumerali elytrorum deliciente, ma-
cula marginali sagittiformi, macula mediana cordiformi et maculis
apicalibus confluentibus.
Huncaria sept-oceid. : Péhó (Coma. Trencsén).
A törzsfajtól a következőkben tér el: a vállmögötti folt hiány-
zik, a középső szegélyfolt nyílhegyalakú, a középső folt szívalakú és
a csúcselőtti két folt összekötött.
Termőóhelye : Péhó (Trencsén vármegye).
Hizt az új fajváltozatot boldogult tanárom PETROGALLI ARTUR
nevéről neveztem el.
ab. Singeri LaAczó, nov. ab. (tig. 2)
02):
A typo differt: macula subhumerali elytrorum deficiente, ma-
cula marginali semilunari, maculis apicalibus- coníluentibus.
Munearia sept.-occid, : Péhó (Com. Trencsén).
Olyan mint a törzsfaj, azonban a vállmögötti folt hiányzik, a
középső szegélyfolt félholdalakú, a csúcselőtti foltok pedig össze-
kötöttek.
Előfordul a trencsénmegyei Péhó vidékén.
Iezt az új fajváltozatot DR. SINGER KÁRony aschatfenburgi orvos,
bogarász barátom tiszteletére neveztem el
ab. reducta Laczó, nov: ab. (fig. 2).
A typo differt: maculis subhumeralis et marginali elytrorum
deficientibus, maculis apicalibus confluentibus.
Műngarva sept.-oceid. : Péhó (Com. Trencsén).
Ennek a fajbeli eltérésnek hiányzik a vállmögötti és a középső
szegélyfoltja, a csúcselőtti foltjai pedig összekötöttek.
Előfordul Trencsén vármegyében Péhó környékén.
2. Rosalia alpina LIxw.
ab. Csikii LAczó, nov. ab. (fig. 4).
; A typo differt: elytris macula postscutellari campanuliformi
cum maculis subbasalibus coniuncta notatis.
Hungaria sept.-oeceid. : Felső-Tölgyes (Com. Trencsén).
126
A törzsfajtól abban tér el, hogy a szárnyfedőket egy a paizsocska
mögött elhelyezett és az elülső foltokkal összefüggő harangalakú folt
is díszíti. i
Előfordul a trencsénmegyei Felső-Tölgyesen.
;
1 2 3
8
5 6 €
1—3. kép: Cicindela campestris L. — 1 — ab. Petrogallii LAczó; 2 — ab.
Singeri LAczó ; 3 — ab. reducta Laczó. — 4—T7. kép: Rosalia alpina UL. —
4 — ab. Csikii Laczo: 5— 6 — ab. Fietscheri LAczó-; 7 — ab. tinecata LAczó,
ab... Fleischeri LaAczó, nov. ab. (fig. 5 £ 6).
A typo differt: elytrorum fascia mediana postice ramulum
emittente.
Hungaria sept.-occid.: Felső-Tölgyes (Com. Trencsén).
A törzsfajtól abban tér el, hogy a szárnyfedők középső haránt-
csíkja hátul egy kifelé irányult ágacskát bocsát ki.
Előfordul Felső-Tölgyesen Trencsén vármegyében.
Ezt az új fajváltozatot DR. FLEISCHER IÉpE brünni közegészség-
ügyi tanácsos tiszteletére neveztem el.
ab. lineata Laczó, nov. ab. (fig. 7). ; j
. Atypo differt : macula anteapicali elytrorum antrorsum ramulum
brevem emittente.
Hungaria sept.-occid. : Felső-Tölgyes (Com. Trencsén).
A törzsfajtól abban tér el, hogy a szárnyfedőkön a csúcselőtti
folt előrefelé irányult ágacskát bocsát ki.
Előfordul a trencsénmegyei Felső-Tölgyesen.
l
s
3
Ív
3
Aa
f
1
98
A rovarok mint fertőző betegségek
terjesztői és az ellenük való védekezés.
Irta: DR. SZABÓ-PATAY JÓZSEE.
A melegedő tavaszi napok a legkíméletlenebb, a legöldöklőbb
ellenségeink útjait egyengetik: a fertőző betegségekét, amelyeknek
előörsei Itt-ott már meg is jelentek.
Tudjuk, hogy még békés időben is milyen megfeszített erővel
kell ellenük küzdenünk, hogy megtörhessük hatalmukat s áldozataik-
nak számát csökkenthessük. Annál éberebben kell őrködnünk egész-
ségünk határain most, a mikor a háborus állapot siet segítségükre :
leghűbb szövetségeseik és győzelmük legfőbb előmozdítói pedig, a
környezetünkben élő rovarok is mind életre kelnek. Azért kötelessé-
günk, hogy a társadalom figyelmét felhívjuk arra, hogy bizonyos
rovarok kellemetlenkedéseik mellett, mekkora veszedelmet jelentenek
egészségünkre és hogy ezzel együtt az ellenük irányuló védekezés
:eszközeit megismertessük.
A legutóbbi időben P. Ta, MÜLLÉR a.gráci egyetem tanára
csoportosította egyik művében? azokat a rovarokat és más ízeltlábú
állatokat, a melyek betegségeket terjeszthetnek. Az ő táblázata az
egész világ ismert betegségterjesztő rovarjaira és ízeltlábú állatjaira
vonatkozik. Ezeket három csoportra osztja :
A) a betegségokozókat egyszerűen a testükön szál-
lítják:
1. Legyek (Musca domestica, MI. corvina, Calliphora stb.)
tífusz-t, vérhas-t, pestis-t, kolerá-t, tuberkulózis-t. trachomá-t.
Bolhák pestis-t.
Hangyák pestis-t, paratífusz-t.
Poloska-félék pestis-t.
Svábbogarak pestis-t.
Tetvek tífusz-t (?), pestis-t (?).
B) Közvetlen átoltással terjesztik :
1. Szúró legyek (Stomogys) lépfené-t, tetanus-t (?). gennye-
sedéseket okozó Stapkylococcus-t. Streptococcus-t, visszatérő lázat és
más spirillozisokat, pestis-t.
2. Bolhák pestis-t.
3. Poloska-félék visszatérő lázat (?), pestis-t.
9
9 ot e
4. Tetvek visszatérő lázat, kiütéses tífusz-t, pestis-t.
C) a betegségokozó a következő állatokban tenyé-
szik, szaporodik vagy átalakul, tehát terjeszthetik :
1 Megjelent külön füzet alakjában is.
? Vorlesungen über allgemeine Epidemologie. Jena, 1911.
1. Szúnyogok: dAnopheles a maláriá-t, Stegomia a sárgalázat,
Phlebotomus a pappadaci-lázat, Culex a dengue-lázat, máltai-lázat.
2. Szúrólegyek: Glossinau az álomkórságot.
3. Poloska-félék visszatérő-lázat, kala-azar-t.
4. Atkák: Ormithodorus az afrikai visszatérő-lázat, Argas az
európai visszatérő-lázat (?). Democentor. a Rocky mountain-lázat.
Ezeknek a betegségeknek jórésze hazánkban is előfordul, ter-
jesztől pedig szintén szép számúak.
Azon rovarok között, a melyek a nálunk jelentkező fertőző be-
tegségeket jterjeszthetik, a legelső helyet a házi légy (Musca do-
mestica L.) foglalja el. Közvetlen közelünkben való életmódjával, a
melyet részben mindenki ismer (hogy egyebet ne említsék: a köpő-
csészébőli lakmározás után egyenesen ételeinkre repül), a következő
fertőző betegségeket szállíthatja testének külső felületén a mi tes-
tünkre, vagy ételeinkre: a kolerá-t, tífusz-t, tuberkulozis-t, leprá-t,.
trachomá-t, lépfené-t.
Ugyanezeket a betegségeket terjeszthetik azok a hangyák is,
a melyek az emberek közelében megélnek. Minálunk mintegy öt
ilyen faj van, még pedig a gyepi hangya (Telramorium caespitum
L.) és négy faj Lasius: a LD. miger L., L. alienus BoERsr., £. emargi-
natus Ociv., L brunneus LArg. nevű hangyák. A hangyák is miként
a legyek, belekóstolnak a legkülönbözőbb anyagokba, azután pedig
ételeinkre, vagy egyenesen a testünkre másznak és így. azokat száj-
részeikre és testük egyéb helyeire ragadt betegségokozókkal meg-
fertőzhetik. Különösen veszélyessé válhatnak a jelen időben, amikor
hirtelen épített barakkokban ápolják a betegek nagy részét, a hová
a hangyák könnyen behatolhatnak. MüÜLnLER szerint mint már emií-
tettem, a pestis-t és a paratífusz-t terjesztik.
. A fertőző betegségek terjesztésében a tetvek is részt vesznek.
Állítólag a kiütéses tífusz, a visszatérőláz és a pestis hurczolói le-
hetnek. Nálunk mind a három emberen élősködő tetű előfordul. Ezek
a fejtetű (Pediculus humamis L.), a ruhatetű (FPediculus corporis:
Dan GEER) és a fantetú (FPhtirius pubdbzs 1.) a
A házi poloská-ról (Cimex lectulartus L.) mint betegségter-
jesztőről nem tudunk közelebbit, de mint vérszívó állat szintén át-
olthat egyik emberből a másikba bizonyos fertőző betegséget. Ugyanez
áll az ember bolhájá-ra (Pulex irritans L.) és a kutya-macska
bolhá-jára (Pulex canis Cugr.) A patkány, bolhá-ját (Xenopsylla
echeopis Rornscn.) mint a pestis terjesztőjét ismerik.
3 Wertőzhetnek pestissel MÜLLER szerint a svábbogarak (Reri-
planeta orientatis L.) 15.
Ismeretes dolog, hogy szunyogok közül a foltosszárnyú
áAÁnopheles maculipenmnis MEIrG. a : mocsárlázat, illetőleg a maláriát, a
milka zá sk ta elh eátét as ánál a
tengerpartjainkon élő kis légy a Pllebotomus Papatasii Scop. a pap-
. padaci-lázat olthatja belénk. A Culex pipiens nevű szunyogunkról
nem tudjuk, hogy terjeszt-e nálunk betegséget, egyes fajai azonban,
különösen tropikus vidékeken veszedelmes lázak okozóival fertőzhe-
tik meg az ember vérét.
A szúró vagy pusztai légy (Stomogxys calcitrans L.) mint
már említettem lépfenét, a gennyesedéseket okozó Staphylococcus-okat
és Streptococcus-okat, valamint a pestist juttathatja vérünkbe. Való-
színű, hogy a többi vérszívó legyünk, pl. a Tabanus-ok szintén be-
tegséghurczolók.
Az eddigiekből láthattuk, hogy elég okunk van rá, hogy a fel-
sorolt rovaroktól őrizkedjünk és magunkat, éppen úgy az ételeinlket
minden lehetséges módon megvédelmezzük fertőzésüktől.
A repülő rovarokat, a legyeket, valamint a szunyogokat csak-
nem teljesen kizárhatjuk a lakásokból és a kórházakból, ha ezeknek
a helviségeknek nyitott ablakaira sűrű, ú. u. szuanyoghálót helyezünk,
az ajtókat pedig földigérő függönnyel is ellátjuk. IÉteleinket állandó
takargatással óvhatjuk meg a házi légytől. A betévedőket könnyen
összefogdoshatjuk légyfogókkal. mert édes anyagokkal könnyen tőrbe
csalhatók. A szúró legyet csupán kézzel pusztíthatjuk el, minthogy
vérszívó állat és mint ilyen nem repül olyan csalétkekre, mint a házi
légy. A légy természetrajzát és irtásának módjait az , Egészség"
czímű folyóirat 1914. évi 242. füzetéből ismerhetjük meg a legjobban.
A szünyogokat a mocsarak kiszárításával pusztíthatjuk ki, mert lár-
váik ezekben élnek és fejlődnek ki.
j A hangyákat már nem zárhatjuk ki olyan könnyedén környe-
zetünkből, mint a repülő rovarokat, de ajánlhatok egy eljárást, a
mellyel távoltarthatjuk őket ételeinktől és eszközeinktől legalább
addig, a míg rátalálunk fészkükre. Azokat a tárgyakat ugyanis, a
. melyeket megakarunk óvni a hangyák látogatásától, megfelelő papír-
lapra helyezzük, a melynek a szélét körülbelül 5 cm.-nyi szélesen
"a következő anyaggal kenjük be: tűzön fölolvasztott gyantába
ugyanannyi súlyú olajat keverünk. A lábakon álló bútoroknak
a lábait kenhetjük be köröskörül ugyanezzel az anyaggal. A han-
gyák kiírtása csak akkor sikerül teljesen, ha a fészküket felkutatjuk
és azt vagy kiforrázuk vízzel, vagy pedig szénkéneget fecskende-
zünk beléje. Ez a két eljárás könnyen kivihető akkor, ha a hangyák
a földben fészkelnek, ellenben ha a fal repedéseiben ütöttök fél ta-
nyájukat, akkor azt a bizonyos falrészt szét kell bontani, hogy a
fészek lakóit megsemmisíthessü lk.
A házi poloskát és a bolhát gondos takarítással tarthatjuk tá-
vol a lakóhelyektől. Mind a kettő írtózik a karbol 109/0-os oldatától.
A tetvek ellen is a legbiztosabb védelem a tisztaság. A mos-
130
tani rendkívüli időkben azonban nagyon ajánlatos a tetűriasztó sze-
reknek a használata. Ilyenek: a rovarpor. a naftalin, a kámfor, a
karbol, a terpentin, a petroleum. anisol stb.
A háromféle tetű közül legkönnyebb a ruhatetű kiírtása, mert
úgy a petéi, valamint az állatok többnyire a ruhán vannak. A ruhát
kifőzhetjük, vagy légmentesen záró ládában szénkéneg gőzébe te-
hetjük s így mindkét esetben teljesen elpusztulnak a tetvek petéik-
kel egyetemben.
A fej- és a fantetű írtásakor elsősorban a hajat, illetve a szőrt
kell eltávolítani a meglepett testrészről, mert ezek a tetvek a haj- és
a szőrszálakra ragasztják petéiket (a serkét), a melyek az írtószerek-
nek a legtovább ellentállanak. Az állatokat és petéiket hosszabb-
rövidebb idő alatt megöli az alkohol, petroleum, terpentin, anisol,
109/0-os karbol-oldat, higanykenőcs stb. Írtás alkalmával a kezelt he-
lyet legjobb vattával leszorítani, hogy a menekülő állatok szét ne
mászhassanak.
A svábbogarak kiírtása meglehetősen könnyű dolog. mert csal-
étkekkel pl. sörrel, vagy ételneműekkel csapdába ejthetők.
Azzal fejezem be ismertetésemet, hogy a felsorolt kellemetlen.
veszedelmes rovarokat ne engedjük közelünkbe férkőzni. - Írtsuk,
pusztítsuk fajaikat minden lehetséges módon, — úgysem védi őket
semmilyen egyezmény, — mert mindegyiknek a kimulásával a mi
egészségünk biztonsága növekszik.
eges Prír
Különfélék.
Az Argynnis Laodice Pall. újabb magyarországi termőhelye.
1915. évi augusztus 23-án Almásmalom-ban (Szolnok-Doboka vár-
megye) ennek az érdekes keleti lepkének egy d példánya került a
hálómba. Ez a fogás nemcsak a lepke hazai elterjedését gazdagítja
egy új adattal, hanem előfordulási idejére vonatkozó ismereteinket 15
gazdagítja. Ez a késői megjelenés feltünő (igaz ugyan, hogy a pél-
dány meglehetősen kopott volt), : miutám pl. A.-AIGNER Lagos ,Ma-
gyarország lepkéi" czímű munkájában repülését IKES teszi.
szilágy megyében Hadad környékén, a hol annak idején DR. ZrILAmr
Kiss EspRE fedezte fel, 1914-ben az első példányok julius 4-én, az
utolsók pedig julius 19-én kerültek hálómba. Ugyanebben az időben
repült ez a lepke itten 1915-ben is, ugyanis julius 4-től 18-ig. Azt
hiszem Almásmalom-ban az 4. Laodice repülési ideje augusztus kö-
zepe lesz. IFI. KLEISL GYULA.
Megfigyelés a gyapjas pille Hernyőttők — Wolyó év- elején
néhány mesterséges fészekodut helyeztem ki a kertben hasznos ma-
darak számára. Az egyiket embermagasságban egy nyárfán, pár lé-
flésés al
Eb éled kül atták kaér tsa táíta kr szült le hate KÉt slkáhanóá
dá nát As ÜE
j
ül
pésnyire az ablaktól s a legforgalmasabb kerti út mellett, nyak-
tekercs ([ynxc torguilla Lrss.) foglalta el s zavartalanul hozzáfogott
a költéshez. Feltünt, hogy pünkösd óta a háziak közül senki sem
látta a már egészen szelid nyaktekercset fészke körül, míg folyó
. junius hó 18-án felnyitottam az odu fedelét s nagy sajnálkozásomra.
azt láttam, hogy az odu köröskörül zsufolva ki van bélelve a gyap-
Jas pille (Lymantria dispar Lrss.) különböző nyagyságú hernyóival,
melyeket DR. SCHMIDT ÁAxTAL múzeumi őr volt szíves meghatározni.
A mint az odut levettem, még nagyobb volt meglepetésem, mert azt
láítam, hogy a hernyótömeg alatt a nyaktekercsnek tíz kezdetle-
gesen költött tojása volt megromolva.
Nevezetes, hogy a barkály-félékhez tartozó nyaktekereset, mely
köztudomás szerint kizárólag rovarokkal táplálkozik, ezen ádáz sző-
rös hernyók arra kényszerítették, hogy fészkét és teljes fészekalj
tojásait (e faj tojásainak száma 7—12 között váltakozik) elhagyja.
Ismert tény viszont az is, hogy a különösen rovarokkal táplálkozó
madarak között a legtöbb irtózik a szőrös hernyóktól s csak kevés
(pl. a kakuk, sárga rigó) nem veti meg.
Kisérletet tettem ugyanezen alkalommal fogságban tartott ro-
varevő madaraimmal (fekete rigó, vörös kövi rigó, barát poszáta,
fülemile, vörösbegy, kerti rozsdafark. mezei pacsirta, kerti sármány,
sárga sármány, erdei pinty, zöldike, tengelicze, csíz, kenderike, csi-
csörke), melyek félnapi koplalás daczára, a gyapjas pille semmilyen
nagyságú hernyójához nem nyultak. DR. FÉwsyEs DEzső.
A Dicranura vinula L. hernyőjáról,. — 1911. évi augusztus
. hó 18-án a Dicranura vinula L. nevű Notodontida egy különleges színű
hernyójára akadtam a Vág trencséni füzeseiben. A hernyó zöld színe
jóval halaványabb volt a rendesnél és a rendes példányok hátán lévő
egyébként lilásbarma folt színe az én példányomon csak annyiban
ütött el a hernyó általános halvány zöld alapszínétől, hogy némi
fehéres kék árnyalat látszott rajta, egyébként pedig csak a határait
jelző fehér sávokról volt észrevehető. Megjegyzem, hogy a hernyó
feje és az első íz elején látható rózsaszín foltok is halványabbak
voltak a rendes: példányokénál. Térdekes azonban, hogy mikor her-
nyóm bábozódni indult és a jellemző sötét .érett" szinezést meg-
kapta, színének összbenyomása már egyenlő volt a rendes példá-
nyokéval. DR. PazsiczkY JENŐ.
Aknarágó oltott szúnyog (Tipulida). — A Proceedings of the
Hawaiian Entomological Society 1915. évi III. kötetének 87. lapján.
Swezev Dicranomyia foliocumiculator néven rendkívül érdekes élet-
módú új Tipulidát ír le a Hawaii szigetekről. A Tipulidák lárváiren-
desen földben, rothadó anyagokban, mohában, kivételesen leveleken
vagy vízi algacsomókban élnek. Azért biológiai szempontból rend-
132
kívül érdekes Swezny-nek felfedezése, hogy a fentemlített új faj a
Cyrtandra paludosa és több rokona leveleiben aknát rágva alakul át,
a mennyiben ez az első eset, hogy Tipulida ilyen életmódot folytas-
son. A lárva az aknában alakul át bábbá s bebázódása előtt az akna
végétől kissé visszahúzódik, előfordul azonbam az az eset is, hogy a
báb elülső testrésze a levél epidermisének egy nyilásán a külvilág-
gal érintkezik. Mazánkban a nem több képviselője fordul elő, me-
lyeknek életmódja teljesen ismeretlen s nagyon hálás feladat volna
életmódjukat kikutatni. — DR. Kperész IK.
A magyar rovarászok figyelmébe! — A Magyar Tudományos
Akadémia elhatározta, hogy a , Magyar írók élete és munkái" ezímű
nagyszabású életrajzi vállalatot, melyet az Akadémia megbízásából
néhai Szisüysi Józser nemzeti múzeumi osztály-igazgató készített s
melynek megjelenése egy negyed századot vett igénybe, tovább
folytatja s a folytatás elkészítésével DR. Gunvás PÁL egyetemi ma-
gántanár, nemzeti múzeumi könyvtárőrt bízza meg. A kiegészítő s0-
rozat első sorban a szépirodalom, hírlapirodalom élő munkásait s a
tudományos és gyakorlati élet tollforgató, irodalmilag is működő
egyéneit fogja felölelni, a kik még vagy egyáltalán nem kerültek a
SZINNYEI-féle lexikonba, vagy a kiknek e vállalatban megjelent élet-
rajza kiegészítésre szorul. E feladat minél tökéletesebb megoldása
első sorban az írók saját közreműködésétől függvén, felkérjük ento-
mologusainkat, hogy életrajzi adataikat és irodalmi működésük jegy-
zékét közvetlenül a szerkesztő czimére (DR. GUunyás Bán — Buda
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) beküldeni szíveskedjenek. Az
önéletrajznak ki kell terjeszkednie az író születése pontos idejétől és
helyétől kezdve minden fontosabb külső eseményre, közéleti tevé-
kenységének minden főbb mozzanatára és esetleg azokra a belső
élményekre 1s, melvek irodalmi működésére hatással voltak. Az 1ro-
dalmi munkásságot illetőleg fel kell sorolni, hogy mely hirlapokba,
mely években, minő minőségben (pl. belső munkatárs) s minő. tár-
gyakról (pl. vezérezikkek) írtak: a bel- és külföldi tudományos és
szakfolyóiratokban közölt főbb ezikkek ezíme, az egyes folyóiratok
czímei alatt évrendben sorolandó fel s ugyancsak évrendben soro-
landó fel az önálló kötet vagy füzet alakjában megjelent eredeti és
fordított, magyar vagy idegen nyelvű művek czíme, a megjelenés
helye és éve feltüntetésével (pl. Budapest, 1908.). Végül a szerzőnek
egyes folyóiratokban vagy lapokban használt álmevei- és betűjegyel-
nek felsorolása. ;
1583
Irodalom.
Dr. Krancher Osekár: A mézelő méh élete és tenyésztése.
Fordította Hutter Rezső. 166 I, 1 táblával, 70 képpel és
5 fejlécezel. Sopron, 1915. Röttig G. és fia kiad. Ára K 450.
A magyar méhész már több közkézen forgó munkából merít-
het okulást, elsajátíthatja azokból a neki szükséges tudnivalókat.
CSak SÖTÉR és AMBRÓZY hatalmas munkáira akarunk emlékeztetni,
melyek mellett több kisebb-nagyobb munka van hivatva ezen czél-
nak szolgálni mindazonáltal örömmel kell üdvözölnünk HcrTrER Rezső
fáradozását, hogy méhészeti irodalmunk újból gyarapodhatott egy
használható könyveeskével, a mikor az ismert lipcsei szakíró, DR.
KRANCHER OSZKÁR-nak könyvét magyarra fordította. A könyv nagy
előnye, hogy szerzője nem a szokott módon tárgyalja az anyagot,
hanem mintegy tárczaczikkek alakjában vezeti be az olvasót az el-
méleti és gyakorlati méhészet titkaiba, minden fontosabb dolgot kép-
ben 1s bemutatvám:. Az egyes fejezetek czímei (Jég és hó — A ta-
asz sejtelme — Itt a tavasz — A méhek nyara megérkezik — Nyár
dereka — Az ősz előbiírnmökei — A méhek éve befejeződik!) nem
185 sejtetik, hogy az. olvasó mi minden oktatásban fog részesülni és
hogy az összes méhészeti tudnivalókról mily gyorsan és könnyen
fog általános tájékozódást nyerni. A könyv nyomdai kiállítása csinos,
a mi a kiadó ezég dicséretére válik. Reméljük, hogy IRRANCHER
könyve is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a mostani nehéz viszonyok
után számtalan hívet [og szerezni a méhészetnek. CSIKI.
5
0. Kröber: Die palaecarktischen Arten der Gattung Phy-
socephala Schim — Die Gattung Melamosoma
Rob.-Desv. — Die Gattung Dalmannia Rob.-Desv.
FARM t NATüEYEsSel, "TXENOX 1915 Abt Az Fett 105
pag. 43—91).
Három kisebb dolgozat a Conopidák családjának küréből, mely
család monographikus feldolgozásával foglalkozik a szerző. Több
magyarországi adaton kívül, hazánkból egy új faj a Plwysocephala
curlticormis leírását 185 adja. DIR: KORNÉSZ IE
L. Oldenberg: Über cinige Rhamphomyia-Arten. — (Archiv
í IN HEZESETb , JUROKOS TT I AOtG AG 1589 1028 09—8
Néhány új faj leírása, melyeket Berlim környékén s magasabb
hegységekben gyüjtött a szerző. Minket annyiban érdekel a dolgo-
zat, hogy az egyik új faj, a Rh. montana termőhelyei között a Tátra
(Tátrafüred) 1ís szerepel. DR. KeRrész K.
So :k
154
L. Oldenterg: Veranderlichkeit der Beinfárbung der Ata-
lamta (elimocera). (1. c.; pag. 92).
szerző figyelmeztet arra, hogy az egyes fajok lábának a színe
nem állandó. A Röderta Czernyi Bezzi faj lábszíne fekete, IMerkules-
fürdő felett, a Cserna egy mellékpatakjában azonban vörösbarna
lábú példányokat gyüjtött, melyeket var. rufipes név alatt ír le.
DR. KEnrész K.
Obenberger, Jan: BeitragzurKenntnis der palaearktisehen
Kaferfauma. (Coleopt. Rundschau. III, 1914. p. 97— 115)-
szerző számos új bogarat ír le, melyek közül a faunaterüle-
tünkről valók: Carabus crodticus subsp. Framkenbergeri a Kapela-
hegységből (Biecla- Lasica), Triarihron Tredli a horvátországi Skrad-
ról és Crypiophagus ( Mnionomus) bosniensis Boszna-Brod mellől.
CSIKTI.
3ernau, Dr. Gustav: Über die Carabenfauna von Simon-
tornya. (Coleopt. Rundschau. III, 1914, p. 115— 121).
szerző Picrricn FeEREwcz-től kapott anyag alapján ismerteti e
vidék Carabus-féléit, a melyek a következő fajokhoz, illetőleg faj-
tákhoz tartoznak: C. coriaceus var. banaticus DHL. 6. camncellatus
australis adeptus WKopnBE, C. granulatus L. és var. inlerstitialis DFT..
C. Ullricki var. parvus Gén., C. hortensis var. Pilliehi (új válfaj), C.
nemoralis , MÜLL., C. Seheidleri var. pamnnonicus ÜSIKI és (0. violaceus
var. obliguus Toms. — Felsoroltak közül a €. coriaceus semmikép
sem a var. banaticus, melynek leírója nem Dant, hanem REDTENBACHRR ;
a dunántuli cortaceus a törzsfajtól alig különbözik, úgy hogy azt
külön névvel nem is jelölhetjük, legfeljebb akkor, ha nagyon is rá-
adjuk magunkat a szőrszálhasogatásra. A 0. cancellatus IoLBp- és
BERwau-féle fajtái nagy revizióra szorulnak, ha nagy anyag állott
volna rendelkezésükre, főleg pedig közbeeső termőhelyekről, való-
szinüleg nem vétkeztek volna annyit. Ugyanezt mondhatjuk a hor-
lensis új fajváltozatáról is, melyről különben szerző maga is ezt
mondja : Die Unterschiede sind im ganzen nieht erosz, immerbin ist
aber diese Kasse bei der geringen Tendenz des hortensis zur Rassen-
bildung recht bemerkenswert. CSIRI.
Knirsch, Dr Ed.: Beschreibung. eines neuen Treechus Un-
garns. (Coleopt. Rundschau. III. 1914, p. 153—155, fig.)
DR. Pergr KÁROLY az alsófehérmegyei Preszáka melletti bar-
langban mintegy 15 évvel ezelőtt egy Anophthalmus-t gyüjtött két
példányban, melyek egyike a bécsi múzeumba került, ezt a példányt
saltszazaat o sansz ontsüsztll
-ünthaáül atidedtnketmatuttttttőöe tást tkátstltatssbsátanák kákán
nel Szakadj sátán llétáüeklés száz nát
szád
MAR AZEat aáák atát tudást tá Ült zta ÉBE
STÁDE ágo FIA Lala özékákk la éa
j
írja le szerző ez alkalommal Trechus (Duvalius) Pelrii név alatt és
ól sikerült képét is közli. — Függelékképen szerző, nekünk magya-
roknak már megszokott módon, kirohánást intéz ellenünk annyiban,
hogy nem tud belenyugodni abba, hogy . MiHók az A. cognatus var.
major Ksigscn-t az előbb leírt var. nyytialic Csixi-vel azonosította.
Szerző most mindenféle akadékoskodással azt akarja kimutatni, hogy
Vga
a két leírás nem fedi egymást és így a nuptialis diagnozisa való-
színűleg nem megfelelő, azért ez a név elvetendő és helyette a ké-
.sőbbi var. major használandó. Ilyen alap nélküli okoskodás is csak
" osztrák. elmében foganhatik ! CSIKI.
ZAR i 3
Breit, Josef: Besehreibung zwölf neuer palaearktiseher
- Coleopteren-Formen aus der Familie Carabidae
. (Coleopt. Rundschau. III, 1914, p. 155—170).
—— A leírt és legnagyobbrészt Közép-Ázsiából származó fajok kö-
—zül az egyik Horvátországból, a Pljesevica (a Velebit-hegység leg-
a . északibb részében) északi oldaláról származik. Ez az új vak bogár
. a Molops (Typldochoromus) Winkleri, mely nevét felfedezője után kapta,
a ki azt említett helyen erdőben. mélyen a földbe ágyazott kövek
s alatt, a fák sgjseret között nyolcz példányban gyüjtötte. (SIKI.
se
Hl
MPG Maurice : Notes diverses et diagnoses. (Matériaux pour
E PéSÉ servir a létude des Longicornes. 9 cah.. 1. partie. 1914,
; B.3 10
.. —— Szerző sok új fajeltérést ír le, ezek között egy magyarországi
. is.van, az Oberea eryihrocephala var. hungarica, melynek diagnozisa a
következő : Niger, pedibus, abdomine apice. testaceis; thorace im
disco rufo notato. Hongrie (coll. Pic). CSIKI.
e Langhoger, Tar Aug.: Scolytidae Croatiae. ; (Entom. Blatt. XI,
KSS 1915 -p. 151— 159).
mása "Szerző összeállította a Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok-
ban előforduló szúfélék jegyzékét, melyben nemcsak az irodalmi ada-
. tokat és a zágrábi múzeum anyagát, hanem TREDL, HENSSCH, ÖTILLER
És TEEEea gyüjteményének adatait is felhasználta. A felsorolás
a ReirrEg 1913. évi meghatározó kulcsa szerint történik. A Scolytidák
Scolytinae alcsaládjából 2 nem 14 fajjal, az Ipinae alcsaládból 41 nem
. 90 fajjal és a Platypodidáktól 1 nem 1 fajjal van képviselve. A fel-
§ sorolt fajok között találunk néhány olyant is, melyek faunánkból
. ezideig ismeretlenek voltak, ezek termőhely eikkel együtt a követke-
ESzőkz Scolytochelus Kirschi SxaL. (Zengg), Phloeotribus scarabazoides
— BERN. (Dalmáczia), Leperisinus orni Fucns (Zeleni vir, Brod Moravice),
. Chaetoptelius vestítus Rey (Orehovica, Dalmáczia), Hylastinus Fank-
38
hauseri RErrr. (Klana), Dryocoelcs sardus SrRonm, (Ivanec, Krapina,
Karlovac), Dr. alni GzoRG (Skrad, Lokve, WFuzine), Coccotrypes dacty-
liperda F. (Zágráb, Fiume), Thamnurgus caucasicus Rerrr. (Sljeme),
Pityophthorus exsculptus RAarzB. (Skrad, Javorova kosa) és Pilyogenes
guadridens Hra. (Dalmáczia). Iz a czikk egy horvátországi erdészeti
szaklapban is megjelent , Podkornjaci Hrvatske (Scolytidae Croatiae)"
czímen (Sumarski list, 1915, ny. 5 £ 4). CSIKI.
Tredt, Rud.: Biologisches von Xyloterus signatus FHabr.
(Elton. Blatt. A, 19105 p. 16£ 169)
Szerző, a ki tudvalevőleg a horvátországi Skrad-on erdőgonci-
nok, leírja azokat a megfigyeléseket, melyeket. ennek a szúfélének
1912. évi nagy elszaporodása alkalmával tehetett. Az 1911. évi nagy
szárazság előre sejtette ennek a bogárnak elszaporodását, azért
szerző ennek az évnek nyarán néhány égerfát vágatott ki, melyek
ugyan parterősítésre használtattak, de fogófának is szolgáltak, azon-
ban eredmény nélkül. A bogár 1912. évi rajzása julius hónapra esett
és pedig az előraj julius 6-—18-ig, a főraj julius 14—21-ig és az utó-
raj julius 22-től augusztus 2-ig repült. Ez a bogár tehát a korai:
rajzókhoz tartozik. CSIKT.
. Társulati ügyek.
28. rendes ülés 1915. április 16-án. — Az ULnBRicn BEDE el-
nöklete alatt tartott ülés egyetlen tárgyát Kaápocsa GYULA , A vörös-
nyakú árpabogár (Lema melanopus L.)-ról" ezímű előadása képezte.
(Megjelenik folyóiratunk ezidei kötetében). A-nagy tetszéssel [oga-
dott előadáshoz hozzászólt: DR. HoRvárn Géza, aki elismerését fe-
jezte ki a kisérletek gondos elvégzéseért és kérdést intéz előadóhoz,
hogy nem talált valami okot vagy magyarázatot a kártevés mintegy
tíz évre terjedő szünetelésére. Előadó megjegyzi, hogy nagy befo-
lvása van az időjárásnak, a nedves és hüvös időnek, a: korai tava-
szodásnak ; ha a növény fejlődése nem marad vissza, akkor ,a nö-
vény mintegy kinő a kártevő foga alól". BiRó Lagos az élősködőkre
vonatkozólag tesz említést, ULBRIcÓn EDE pedig példákat hoz fel a
rossz időjárásnak a lepkékre való behatására, a mennyiben egyes
nemek úgyszólván teljesen kipusztulnak egy időre. — DR. KERTÉSZ
Kácwmás jelenti, hogy sikerült a társaság részére egy bemutató
mikroszkópot szereznie, a mely az előadóknak szükség esetén ren-
delkezésére áll.
Választmányi ülés 1915. május 21-én. — Új tagnak megvá-
lasztatott Piso KoRNÉL ny. erdőtanácsos (Budapest, I. Logody-utcza
5). — DR. KeRrész Kánrmáw előterjeszti az első negyedévi pénztári
jelentést.
13
. 59. rendes ülés 1915. május 21-én. — DR. SzABÓó-Parav Jó-
ZSEF ,A rovarok szerepe a fertőző betegségék terjesztésében" ezímen
tart előadást. Ilőadásában a rovaroknak ezen a téren való szerep-
lését ecseteli, majd áttér különösen a jelen háboruban észlelt ese-
tekre és ecseteli a tetveknek, poloskáknak, hangyáknak stb. szerep-
lését. — Az érdekes előadás kapcsán élénk eszmecsere fejlődött ki,
melyben DR. HOoRváÁTHA Gúzaá, SÁNDOR SÁNDOR, DR. KERTÉSZ KÁLMÁN,
CERVA ERIGYES, DR. KeRrÉSZ ABA, ÚsikI ERNŐ. és, előadó vett részt.
—. Utána Csixi ERNŐ egy új Bythimus-t mutat be, melyet buzgó tag-
társunk GunRáwNYI ISTVÁN fedezett fel a budai hegyekben. Az új faj a
B. Gurányú nevet kapta. — Az ülés végén szóba került még a szo-
kásos nyári gyüjtőkirándulás megtartása is, melyet azonban a jelen-
lévők, minthogy ezt csak a környékre rendezhetnők, ennek nagy
része pedig katonai czélokra igénybe van véve, jobb és békésebb.
időkre halasztották el. ;
Választmányi ülés 1915. szeptember 17-én. — Új tagnak meg-
rálasztatott: Boczgó Jásos magánzó (Budapest, III., Áldás-utcza 13).
— DR. Kenrrész KáLrmás jelentést tesz a pénztárról és felhatalmazást
nyer a hátrálékos tagdíjak behajtására. ,
40. rendes ülés 1915 szeptember 17-én. — JaABLoxowskI Jó-
zsEp alelnök üdvözli a nyári szünet után oly nagy számban meg-
jelent tagokat, majd DR. HoRvárÓm Géza ,A Magyar Birodalom tol-
rajpoloskái" ezímém tartott előadást, a melyben ismertette a hazai.
Nabididákát és bemutatta a faunaterületünkön élő 14 fajt. Izek élet-
módjának és földrajzi elterjedésének vázolása utám fejtegette a Na-
Dididák családjának származástani viszonyait. Az előadás kapcsán
BigRó LaJos felemlíti, hogy a Nabidák (a régi Reduviidák) is kezdik
az embert enni, akárcsak az Oecamnthus pellucens, ai Prostemmák ezen
tulajdonsága régóta ismeretes. DR. KERrész KÁLMÁN a Hciomyzidálk-
ról tartott előadásában, azok származástani méltatása alkalmával je-
lezte, hogy ezeknél akárcsak az előbbi példánál, a szőrözet nélküli
alakok az ősibbek. A szőrözet azonban nem elégendő arra, hogy
ennek alapján az ősiségre következtethessiünk. DR. HoRvárn Géza
megjegyzi, hogy ebben a kérdésben az általánosítás helytelen is
lenne, mert az egyes esetekben külön-külön kell e tulajdonságokat
mérlegelni. — — APFELBECK VIKTOR a sarajevol múzeum őre, a ki át-
utazóban részt vehet ülésünkön, bemutat. két orrmányos bogarat,
melyek közül a Phyllobius pictus Srev.-ről jelen budapesti tartózko-
dása alatt a Nemzeti Múzeum és Győkgrrv gyüjteménye. alapján
meggyőződhetett, hogy az Magyarország nyugati részében (Zala
megye) tényleg előfordul, a mi azért érdekes, mert ez a faj tulajdon-
képen pontusi állat. — DR. KERrész KáLmás a legyek Pachygastrinae
alcsaládját ismertette, részletes képet nyujtván azok morphologiai és
oekologiai viszonyairól. —
,ROVARTANI LAPOK"
XXII. Band. April —Oktober 1915. . 4-—10. Heft.
p. 61. — E. Csiki: Otto Herman. 1835—1914. (Ait Portrait-
Tafelbeilage). — Am 27. Dezember 1914 entsehlief nach kurzem
Leiden der Nestor der ungarischen Zoologen OTrro HERwmaws im Álter
von 80 Jahren. Er wurde am 283. Juni 1835 zu Breznóbánya gebo-
ren, wo er schon in seiner esten Kindheit die Schönheiten der Natur
bewundern lernte, wozu sein Vater, der hier ÁArzt war. viel beitrug,
nachdem er selbst ein Freund der Ornithologie war. Der junge HER-
max besuchte nachher das Gymnasium in Kassa, -nach dessen Absol-
vierung er nach Wien zog, um technische Ausbildung zu erhalten.
Der Tod seines Vaters nöthigte ihn aber bald seine Studien vorlaufig
zu unterbrechen. sich sein tágliches Brot durch Arbeit zu erwerben.
Erst nachdem er auch seine militarische Dienstzeit hinter sich hatte.
konnte er weiter lernen. Im Jahre 1863 eilte er nach Polen. um unter
den Polen gegen Russland zu Kámpfen. Ein Jahr spüter kam er
nach Ungarn zurück, wo er am Museum in Kolozsvár eine Kusto-
denstelle erhielt. Hier musste er die zoologiscehe Sammlung sozusa-
gen frisch gründen. Er sammelte fest, bereiste verschiedene Gegen-
den siebenbürgens und sammelte und beobachtete überall mit grös-
stem Fleisse, bracbte eine sehr reichhaltige Sammlung zusam-
men, welche auch jetzt noch den Grundstock genannten Museums
bildet. Zuerst beschaáaftigte er sich mit Insekten, welchen sich bald
die Vögel und Spinnen zugesellten. 1872 verliess er das Siebenbür-
gische Museum in Kolozsvár, art-eitete einige Jahre an seiner all-
bekannten Spinnenfauna Ungarns, bis er als Kustosadjunkt ins
National-Museum nach Budapest gelangte. 1879 verliess er aber auch
dieses Museum, nachdem er zum Reichstagsabgeordneten der Stadt
Szeged gewahlt wurde. Seine wissenschaftliche Tátigkeit führte er
aber fleissig fort und beschenkte die ungarische Literatur mit zahl-
reichen ogrundlegenden Werken, welche jedes ein wares Meisterwerk
ist. 1593 wurde er mit der Leitung der Ornithologischen Zentrale
betraut. deren Direktor er bis zu seinem Tode war. Ausser zabl]-
reichem politiscehen Arbeiten, publizierte er viel über Orthopteren,
Spinnen, Vögel, Fische und ungarische Ethnographie. Eine Übersicht
seiner entomologisehen Arbeiten ist auf p. 64—67 des ungarischen
Textes gegeben.
p. 67. — E. Dudich: Beitráge zur Káferfauna von Nagy-
salló und Umgebung. — Der jetzt im Kriegsdinst stehende
Verfasser veröttfentlieht che Liste der in der Umgebung seiner Va-
terstadt Nagysalló (Komitat Bars) gesammelten Carabiden, Ceram-
byeiden, Chrysomeliden und Scarabaeiden.
p. 10. — E. Diószeghy: Lepidopterologisehe Notizen. —
Verfasser beriehtet über das durch sehr sehleehte Witterung beru-
fene Jahr 1913, welches trozdem vieles interessante bot. wenn auch
hauptsachlieh die Tagfalter sehr scehwach aufgeetreten sind.
p. 72. — Dr. Z. Szilády: Verzeichniss meiner Insekten-
ela men em an Ungarn ÍV. Lepidoptera (ÉT Tem. Ver
fasser bringt den Sehluss" seines Verzeichmisses der Lepidopteren,
welche er in verschiedenen Gegenden des Landes sammaelte.
E 70 DOT. Zilahi Kiss: Neuere Daten zür Elymen
oöpterenfauna von Ungarn. II. — Verfasser bringt den Schluss
des Verzeiehnisses, in welchem die für Ungarn neuen Arten dureh
fetten Druck hervorgehoben sind. Die lateimischen Diaenosen der
neuen Art und Varietáten sind im ungarischen Text eimzusehen.
p. 86. — Dr. J. Pazsiczky: Odontosia sSieversi Mén. in
Ungarn. (Mit Abbildung). — Verfasscr beriehtete ím vorjahrigen
Bande (XXI, p. 58) dieser Zeitschrift über das Auffinden dieser Art
in Ungarn (Irencsén) und beriehtet nun über die diesjahrigen
Züehtungsergebnisse, welche 9 c" und 5 9 ergaben.
p. 88. — Dr. J. Pazsiczhy: Bine neue Aberratjon der
Bárenspinner. — [Is wird Spilosoma urticae ab. nova Alexandri
]
aus Trencsén besehrieben. Lateinische Diagnose im ungarischen Text.
p. 88. — E. Csiki: Die Buprestiden Ungarns. VI. — Ver-
fasser bringt den Sehluss der Bestimmungstabellen der ungarischen
Buprestiden. Es wird die Gattung Agrilus, Cylindromorphus (mit der
. neuen Art dalmatinus, p. 103) und ven den. Trachydini die Gattung
Aphanmisticus, Trackys und Habroloma behandelt.
p. 107. — Gy Kadocsa: Die Lebensweise und Bekamp-
fung des Getreideháhnehens (Lema melanopus L.) I. — Das
" Getreidehühnehen (ZLema melanopus £) ist als landwirtschaftlieher
Schádling aus Ungarn schon vom Anfange des verílossenen Jahr-
hunderts bekannt. Grossen Schaden verursachte es am Anfange der
neunziger Jahre des verfílossenen und den letzten Jahren dieses Jahr-
hunderts. Obzwar der Schüádling in Unga.n im erster hReihe em
Bewohner der Ebenc ist, findet man ihn auch im hügeligen Gebiete
-überall, wo das Klima und der Boden dem Gerste- und Haferbau
günstig ist. Das massenhafte Auftreteu des Sehádlings ist periodisch.
Waihrend einer Reihe von Jahren nimmt das befallene Gebiet an
. Grösse zu, die Verheerung erreieht den Höhepunkt, dann nimmt die
Zahl des Schádlings und die befallene Fliche wieder ab. Die Ursache
dieses periodisehen Zurückgehens ist in erster Reihe in der massen-
140
haíten Vermehrung seiner kleinen Feimde und in den klimatischen
Verháltnissen zu suchen. Lema melanopus ist als Schadling auch aus
dem Ausland seit langer Zeit bekannt, jedoch kommt der Kafer als
bedeutender landwirtschaftlieher Schádling nur in Österreich, Ru-
műnien und besonders Russland in Betracht. — Zum Sehluss wird
des Katét (Mo Aj sem án (oszt seime agyestetoz 25 SB ESsaőr
Fig. 3, A), die Puppe (Fig. 3, B) und deren Kokon (Fig. 3, C) aus-
führlich besechrieben.
p. 128. — E. Csiki: Ein neuer Pselaphide aus den 0f-
ner Bergen. — Beschreibung des neuen Byilinus Gurányii, dessen
erste Fühlerglieder (Fig. A), im Vergleich zu jenen des B. crasst-
cormis MorscH. (Fig. B) abgebildet werden. Lateinische Diagnose im
" ungarischen Text.
p. 125. — dJ. Laczó: Neue Kafer-Aberrationen. — Ver-
fasser beschreibt je drei Aberrationen vom Cicindela campestris und
Rosalia alpina (lateinische Diagnose im ungarischen Text) und gibt
Abbildungen deren Flügeldeckenzeichnung.
p. 127. — Dr. J. Szabó-Patay: Die Insekten als Verbrei-
ter von Infektionskrankheiten und die Bekümpfung der-
selben. — Verfasser führt jene Insekten auf, welche als Übertráger
von Infektionskrankheiten bekannt sind und eibt Katschlage über
die Methoden, durch welche jene Insekten vom Menschen fernge-
halten, bezüglieh vernicbtet werden können.
p. 180. — Gy. Kleist: Neuerer Fundort von Argynnis
Laodice Pall. in Ungarn. — Der neue Fundort ist Almásmalom
nm Komitat Szolnok-Doboka. .
p. 130 — Dr. D. Fényes: Beobachtung über die Raupen
des grossen Schwammspinners. — Hine Menge dieser Raupen
zwangen einen Wendehals sein Nistkástchen zu verlassen, demzufolge
auch das Gelege von 10 sehwach bebrüteten Biern zugrunde gehen
musste:
p. 1831. — Dr. J. Pagsiceky: Über die Raupe von Dicra-
nura vinula L. — Verf. berichtet über cine abweichend gefürbte
Raupe, welche erst vor der. Verpuppung normal wurde.
p. 131. — Dr. K. Kertész: Eine minierende Tipulide. —
Bericht über Entdeckung von Dicranomyia foliocuniculator SwEzgy auf
Hawai, welche sich in den Bláttern von Cyrtandra etc. entwickelt.
p. 133—136. — Literatur. Besprechung der Arbeiten von.
KRANCHER, KRÖBER, ÖLDENBERG, ÖBENBERGER, BERNAU, KSIRsCH, BREIT,
Pic, LANGHOFFER und TREDL.
p. 136—137. — VFereinsangelegenheiten. Bericht über die
5238—10. Sitzung der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft.
rélnökűt skála zszatmázízsátánnűktésö öásáköztk Say állal átkaíhtódéset él mént eltették ötátátkaza s ösatalátt d iásézez kkel hánátta sz s Éa
VEnnikútte e FG Vá Évek e salata ll
MESET d
ROVÁRTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA,
MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA.
A
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG
HIVATALOS KÖZLÖNYE.
LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ
CSIKI ERNŐ.
XXII. KÖTET. — 1915.
1 arczképmelléklettel és 35 szövegközti képpel."
58 BUDAPEST, 1915.
A. ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHÍVATALA
II.., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3,
Tartalomjegyzék.
Lapszám
Bokor Elemér: Barlangkutatás nehézségekkel — —-- — — 14
Csiki Ernő: Herman Ottó. 1335—1914. (Arczképmelléklettel) — 61
— — Magyaroiszág Buprestidái. VI. — — — — — — 88
— Új Pselaphida a Budai hegyekből (képpel) — — — 123
— Szépligeti Győző emlékének. (Arczképpel) —. — — 142
Diószeghy László: Lepkészeti jegyzetek — — — — —-— Tr0
Dudich Endre: Adatok Nagysalló és vidékének bogárfaunájához 67
Goics András: Az Angerona prunaria L. második generácziója 12
Jablonoeski József: Nemzetközi vonatkozások és a rovartan 147
Kadocsa Gyula: A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus
15) életmódja és 16tása. 1 TT (S képpel — — -— 107, 154
Kertész Kálmán: A magyarországi Syrphidák nemei(17 képpel) 1
Z. Kiss Endre: Újabb adatok Magyarország Hymenoptera-
faunájához. I—II. .— — — -— — — — — 19, 76
Taczó. József: Új bogárfajváltozatok (7 képpel) — — — — 125
Pazsiczky Jenő: Az Odontosia sieversi Mén. Magyarországon
(képpel) — — c — — — 0 8b
— A medvepillék új fajváltozata — — — — — — 88
Rebel H.: Adatok Magyarország lepkefaunájához. IX. — — 1rl
Szabó-Patay József: A rovarok mint a .fertőző betegségek
terjesztői és az ellenük való védekezés — — — — 121
Szilády Zoltán: Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. IV.
Lepidoptera. I-II. — — — — — — — — 833,172
Különfélék,
Csiki Ernő: T KNorlevie Antal — — — — — — — 483
— — Kapczy-Haber Lajos bogárgyűjteménye a Magyar Nem-
zett Múzemnban
Fényes Dezső: Megfigyelés a gyapjas pille hernyóiról — — 130
Jablenowski JTőzsef: Külföldi entomologiai hírek — — — 44
Kertész Kálmán: Aknarágó oltott szúnyog (Tipulida) — — 1831
ifj. Kleist Gyula: Az Argynnis Laodice Pall. újabb magyar-
országi termőhelye — — — — — — — — — 130
Pazsiceky Jenő: Sesia scoliaeformis Bkh. Magyarországon — 46
—. Dicranura vinula L. hernyójáról — — — — — — 1831
A magyar rovarászok figyelmébe — — — — — — — 132
Irodalom.
Az ismertetett munkák szerzőinek jegyzéke :
Benick 192; Bernau 1834; Breit 135; Knirsch 134; Krancher 133,
190; Kröber 133; Langhotter 130; Müller 191; Obenberger 1834;
Öldenberg 133, 134; Petri 192; Pic 135 ; Tredl 136; Zimmerman 191.
Társulati ügyek.
A választmányi ülésekről — — -— — — — — 47, 136, 137
A rendes ülésekről (39-42 üléses 0 58136 197 192
A közgyűlésrő — — — — — — — — — — — 47
FHÓOVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA
XXII. KÖTET. 1915 NOVEMBER—DECZEMBER. 11—12. FÜZET.
SZÉPLIGETI GYŐZŐ
1855—1915.
Rovartani Lapok, XXII. 11—12. (1915. XII. 30).
Szépligeti Győző emlékének.
Irta: CsTKI ERSÖ. i
A halál bőven arat mostanában, a míg nemzetünk ifjusága
hazánkért vérzik el, öregeinket sem kiméli a sorsdöntő idő. Egymás-
után veszítjük el jeleseinket. A magyar rovarászoknak is kijut belőle
bőven. Alig borult az anyaföld egyik kiváló tudósunk földi marad-
ványaira, újból megnyilt egy sír a budai hegyek aljában, hogy örök
pihenőt nyújtson a természettudományok egyik rajongó munkásának
SZÉPLIGETI Győző-nek. Súlyos betegség, hosszas szenvedés után a
halál neki megváltás volt, a magyar tudományra nézve azonban idő-
előtti nagy veszteség.
SZÉPLIGET" eleinte a .scientia amabilis" lelkes követője volt, a
ki nemcsak Budapest környékének szép flórájában tudott gyönyör-
ködni, hanem egymásután kereste fel hazánk érdekesebb flóravidé-
keit, hogy azokat megismerhesse, saját és kortársai növénygyűjte-
ményét gazdagíthassa, hogy Magyarország flóráját kutassa, annak
megismerését előmozdítsa. Gyüjteménye már óriásira növekedett,
mikor az elmult évszáz nyolczvanas éveinek közepe táján hirtelen
kedvét veszítvén, lassanként inkább a rovartani kutatásokra tért át.
Az az áldatlan harcz, melv abban az időben botanikusainkat egy-
mástól elválasztotta, a szerény munkást elkedvetlenítette. Az a sze-
mélyeskedő harcz, melyet kiváló botanikusaink egymással vívtak,
neki sehogysem tetszett, előre látta, hogy ebből csak a tudománynak
lesz kára. Még botanizálása közben keltették fel figyelmét a növé-
nyeken található levéltetvek és gubacsok és az utóbbiakat előidéző
különféle rovarok. És itt úgyszólván teljesen szűz talajra akadt, ha-
zánk enemű rovarait előtte alig kutatták, — munka tehát akadt bőven.
A Nemzeti Múzeumban SzÉPLIGEri új próbálkozása a legnagyobb
méltánylásra talált. MocságyY SáwxpoR-ban, a ki a múzeumban a hár-
tyásszárnyúak gyüjteményét gondozta. hozzá hasonló jólelkű és -sze-
rény mesterre és jó barátra talált, a kinek buzdítására az eddig
figyelemre alig méltatott Braconidák és Ichneumonidák gyüjtésére
és tanulmányozására vállalkozott. A növénygyüjtés így mindinkább
hátraszorult és SzÉPLIGETI hamarosan egyike lett a legszorgalmasabb
rovarászoknak. A hazai Braconidákról irott tanulmányai révén a kül-
föld szakemberei is figyelmesekké lettek ő reá és nemcsak egyes
rovarászok, hanem a legnagyobb múzeumok is bőven ellátták anyag-
gal, kérvén annak feldolgozását. Így SzéPLiGEri kénytelen volt a ma-
gyar fauna mellett a palearktikus, sőt nemsokára az egész földkerek-
ség Braconida- és Ichneumonida-faunáját tanulmányai körébe vonni.
Ezek képezték azután halála " bekövetkeztéig tanulmányainak egyet-
sEgE, 2 Zé kz
;
i
;
A
Vasa sát sáááaátteítkásüléítá
dúl
len tárgyát, melyekről számtalan közleményben, kisebb-nagyobb
munkában számolt be. Munkáival a rovartani világirodalomban ma-
radandó emléket emelt magának, úttörő monografikus tanulmányai-
val pedig ezekre az eddig elhanyagolt csoportokra felhívta a figyel-
met, az érdeklődést, sőt a további munkálkodásra buzdított és szak-
erőket nevelt
SZÉPLIGETI Győző 1855. augusztus 21-én született Zirczen, a hol
atyja az apátság gazdatisztje volt. Középiskolai tanulmányait a budai
főreáliskolában, főiskolai tanulmányait pedig a budapesti tudomány-
egyetemen és a műegyetemen végezte. 1877-ben a természetrajzból
és vegytanból nyert középiskolai tanári oklevelet. 1876—77-ben a
gyakorló főgimnáziumban mint gyakorló tanár, 1877—1879 és 1890 — .
1912-ig a belvárosi főreáliskolában, közben pedig a IX. ker. polgári
fiúiskolában működött mint a természetrajz tanára. 1912-ben nyuga-
lomba vonult, hogy minden idejét kedvencz rovarai tanulmányozá-
sának szentelhesse. Ezt az óhaját azonban sajnos már nem vihetje
keresztül, súlyos kór támadta meg, mely munkakedvét teljesen meg-
bénította és csak nagy akaratereje mellett tudta súlyos fájdalmai
közben legalább megkezdett munkáit befejezni. Pedig milyen szép
tervei mentek füstbe, mennyit akart még a nyugalombavonulás által
elért pihenés alatt elvégezni. Az egész világról származó felette gaz-
dag anyag ment át kezein; ennek az anyagnak megismerése első-
rangú szakemberré avatta és így nagy kára a tudománynak, hogy
értékes tanulmányait már nem fejezhette be, közre már nem bocsát-
hatta, mert folyó évi márczius 24-én megszünt élni.
SZÉPLIGETI nagy herbáriumát már 1912-ben, gazdag Braconida-
és Iehneumonida-gyüjteményét pedig közvetlenül elhalálozása előtt
juttatta ajándékképen a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ezzel az elha-
tározásával örök emléket állított magának, a Múzeum pedig tisztelet-
tel fogja ennek a szerény és szeretetreméltó tudósnak nevét az utó-
kornak átadni. Mi egy őszinte barátot, egy önzetlen kartársat veszí-
tettünk benne, kinek emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni.
Szépligeti Győző megjelent munkáinak jegyzéke :
1. Adatok a budapest-vidéki Növénytetvek faunájának ismeretéhez.
(Rovarászati Lapok. Pécs, 1883, p. 1—5, 17-— 20).
2. Adatok a gubacsok elterjedésének ismeretéhez különös tekintet-
tel Budapest környékére. (Természetrajzi Füzetek. XIII, 1890, p.
12—95). — Kivonat: Beitráge zur Kenntniss der Verbreitung
der Gallen mit besonderer Rücksicht auf die Umgebung von
Budapest. (I. c. p. 40—44).
3. — Adatok a magyarországi gubacsok ismeretéhez. (Természetrajzi
144
it
IS
Füzetek. XVIII, 18953, p. 214—219). — Kivonat: Beitraáge zur
Kenntniss der ungarischen (Gallen. (]. c. p. 293).
A magyar fauna Gasteruption-fajai. — Species faunae hungari-
cae generis Gasteruption. (Természetrajzi Füzetek. XVIII. 1895.
p. 80—81).
Adatok a magyar fauna Braconidáimmak ismeretéhez. I. (Termé-
szetrajzi Füzetek. XIX, 1896, p. 165—186). — II. (I. c. p, 285 —
321). — Kivonat: Beitrage zur Kenntniss der ungarischen Bra-
coniden. I. (1. c. p. 223—242). — II. (l. c. p. 359—388).
Ueber Polydegmon Foerster und eine neue Gattung der Sigal-
phidae. (Wiener Entomologische Zeitung. XV, 1896, p. 145—1419).
Cephaloplites novum genus Braconidarum. (Természetrajzi Fü-
zetek. XX, 1897, p. 600— 601).
Adatok a Chelonus-nem ismeretéhez. — Beitráge zur Kenntniss
der Chelonus-Arten. (Természetrajzi Füzetek. XXxI. 1898, p.
207—231).
Adatok a magyarországi Ophion- és Banchus-félék ismeretéhez.
(Rovartanmi Lapok. V, 1898, p. 29—32). — Kivonat: Beitráge zur
Kenntniss der ungarischen Ophioniden"und Banchoiden. (Il. c
Auszu$ p. 3).
Adatok a magyarországi Metopius-, Orthocentrus- és Exochus-
félék ismeretéhez. (Rovartani Lapok. V, 1868, p. 59—61). — Ki-
vonat: Beltrage zur Kenntniss der ungarischen Metopioiden
Orthocentroiden und Exochoiden. (I. c. Auszug p. 5—6).
Adatok a magyarországi Bassus-félék ismeretéhez. (Rovartani
Lapok. V, 1898, p. 15—18) — Kivonat: Beitrüge zur Kenntnis
der ungarisehen Bassoiden. (1 c. Auszug p. 8—9). :
Adatok a Magyarországi Pimpla-félék ismeretéhez. I. Subfam.
Pimploinae. 1—II. (Rovartani Lapok. V, 1898, p. 94— 96, 121—
124). — Kivonat: Beitrage zur Kenntnis der ungarischen Pim-
ploinae. I—II. (1. c. Auszug p. 12—14, 15—17).
Magyarországi Braconidák. Újabb adatok a Magyar Birodalom
állatvilágához. (Rovartami Lapok. VI, 1899, p. 98—102).
Adatok a magyarországi fürkésző darazsak ismeretéhez. —
Beitráge zur Kenntniss der ungarischen Ichneumoniden. (Ter-
mészetrajzi Füzetek. XXII, 1899, p. 213—246).
Fam. Cecidomyidae. (A Magyar Birodalom Állatvilága. Fauna
tegni Hungariae. Diptera, p. 16-21. Budapest, 1899).
A gubacsokról. I. A csertölgy gubacsai. (A Természet. III, 1900.
10. sz., p. 1—7, számos rajzzal). — II. A kocsányos-, kocsán-
talan-, pelyhes- és a magyar-tölgy gubacsai. (1. c. 14. sz., p.
6— ola Id 57205 ID. 6—1 3 110 szi JD. 3—0).
Braconiden aus MEN Cnáása in der Sammlung des Ung. National-
9 E 5 ár OT VESS, )
maddtttta b tk kn
a Naszr
vl
:
590
Museums. (Természetrajzi Füzetek XXIII, 1900, p. 49— 65).
Magyarországi új Braconidák. — Neue Braconiden aus Ungarn.
(Természetrajzi Füzetek. XXIII, 1900, p. 213—219).
Adatok a magyarországi fürkésző darazsak ismeretéhez. —
Beitrage zur Kenntniss der ungarischen Ichneumoniden. II.
élezmészettajzi Hüzetek. XXIII 1900. p. 1— 38).
Joppinen des Ungarischen National-Museums. (Természetrajzi
Füzetek. XXIII. 1900. p. 27r—290).
Braconiden aus Syrien und Palástina in der Sammluno des
Ung. National-Museums. (Természetrajzi Füzetek. XXIV, 1901,
0152 ÉESÉSE
Tropische Cenocoelioniden und Braconiden aus der Sammlung
des Ungarischen National-Museums. (Természetrajzi Füzetek.
NOEIN: Í90T :p. 353. 402). 3 5
A palaearktikus Braconidák meghatározó táblázatai. (Pótfüzetek
a Természettudományi Közlönyhöz. XXXIII, 1901. p. 174—184,
261—2585). ;
Hymenopterák. — Hymenopteren. (Zichy Jenő gróf harmadik
ázsiai utazása. II. kötet. 1901, p. 125—131. 137—153).
Tropisehe Cenocoelioniden und Braconiden aus der Sammlung
des Ungarischen National-Museums. II. (Természetrajzi Füzetek.
ER V 1902. p. 39—81).
. Neue Trigonalys-; Megalyra- und Stephanus-Arten aus der
sammlung des Ungarischen National-Museums. (Természetrajzi
Füzetek. XXV, 1902. p. 525—531).
A palaearctikus Bracon-félék rendszere. (Állattani Közlemények.
E 1902 p. 126" 137. 10 rajzzal).
Neue Evaniiden aus der Sammlung des Ungarischen National-
Museums. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. -I, 1903,
304—395).
Neue Joppinen aus der Sammlung des Ungarischen National-
. Museums. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. I, 1903,
p. 4(r— 433).
A palaearctikus Bracon-félék rendszere. 3. és 9. alcsalád : Rhogas-
. és Rhyssalus-félék. (Állattani Közlemények. II, 1903. p. 105—114).
81.
Übersicbt der Gattungen und Arten der paláarktisehen Braconi-
den. (Mathem. u. Naturw. Berichte- aus Ungarn. Leipzig, XIX,
SJ p Úls 203).
Südamerikanische Braconiden. (Annales hist.-nat. Musei Natio-
nats Hungarici. II; 1904, -p. 1735—197).
. Espéces nouvelles d" Iehneumonides et de Braconides du Museum
da Histoire Naturelle de Paris. (Bulletin Museum Paris. IX, 1904,
p. 336—338).
146
41.
43.
41.
46.
50.
Hymenoptera aculeata írom Egypt and the White Nile. Braco-
nidae. (Jágerskiöld Expedition. I, No. 14, p. (10—11, 1904).
Hymenoptera. Fam. Braconidae. (Wytsman, Genera Insectorum.
Pars XXII. Bruxelles, 1904, p. 1—1583, tab. 1—3)].
Hymenoptera. Fam. Ichneumonidae (Gruppe Ophionidae), sub-
fam. Pharsalinae— Porizontinae. (Wytsman, Genera Insectorum.
Hase. XXXIV. Bruxelles 19055 p. 1 r1, tab. 127
Exotische Braconiden aus den aethiopischen, orientalischen und
australisehen Regionen. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis
Hungarici. III, 1905, p. 25—55).
Übersieht der paláarktischen Ichneumoniden. 1. Theil. (Annales
hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. III, 19053. p. 508—540).
Beitráge zur Kenntnis der Imsektenfauna von Kamerun. 29. Bra-
conidae. (Arkiv f. Zoology, Stockholm. III, 1905, nr. 14, p. 1—11).
Übersieht der Gattungen und Arten der paláarktisehen Braco-
niden. (Mathem. u. Naturw.. Berichte aus Ungarn. Leipzig, XX,
1905, p. 55—64).
Neue exotisehe Ichneumoniden aus der Sammlung des ungari-
sehen National-Museums. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis
Hungarici. IV, 19065 p. 119— 156). 3
Braconiden aus der Sammlung des Ungarischen National-
Museums. I. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. ÍV,
1906, p. 547— 618). 5
Colleections faites par le baron Maurice de Rothschild dans
VAfrigue oriental. (Bulletin Museum Paris. 1907, p. 34— 36).
Collections faites par M. M. de Rothschild dans VAfrigue orien-
tale. Insectes Hymenopteres-Ichneumonides. (Bulletin Museum
Paris. 1907, p. 136— 139].
Braconiden aus der Sammlung des Ungarisehen National-Museums.
II. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. VI, 1905, p.
597—427).
Jacobsowsche Hymenopteren aus Semarang (Java). Evaniden,
Braconiden und Iehneumoniden. (Leyden Museum Notes. XXIX,
1908, p. 209— 260). ű
Braconidae und Iehneumonidae. (Sjöstedts Kilimandjaro— Meru
Expeditiou. Uppsala, 1908, III, p. 25—95, pl. 3—5).
Braconidae und Iehneumonidae. (Die Fauna Südwest-A ustraliens.
I, 1908, p. 317—324, Taf. 1).
Jacobsonsehe Hymenopteren aus Java und Krakatau. Braconiden
und Ichneumoniden. Teil II. (Leyden Museum Notes. XXXII,
1910, p. 85—104).
Descriptiond une espéce: nouvelle d"Opius (Braconidae) de VAfrigue
méridionale. (Bollett. Laborat. Zoolog. Portici. IV, 1910, p. 246).
ee kzlásá on aáásttélltbé aa akin Call Átalélá azán sálküskt das] msákóés u
51. Übersicht einiger Gattungen der Banchoinae. (Archivum Zoolo-
öreum 1 1910, p. 183- 1836). i
52. Hymenoptera. Fam. Ichneumonidae. Gruppe Mesochoroidae
(Ophionidae part.). Subfam. Limnerinae, Mesochorinae, Adelo-
gnathinae, Plectiscinae, Banchinae, Neomesochorinae, Megaceri-
nae und Paniscinae. GW ytitsman, Genera Insectorum. Bruxelles.
Fase. 114, 1911, p. 1—99, tab. 1—2).
523. Zwei neue Braconiden aus Brasilien. (Bollett. Laborat. Zoolog.
Portiei. V; 1911, p. 285—286).
54. Ein neuer Sigalphus fSSASPIT AS aus Dacus oleae Gmel. (Bol-
lett. Laborat. Zoolog. Portici. V, 1911, p. 323)
55. Braconidae der I. joska ák (Wissensehafti.
Ergebnisse der Deutschen Zentral-Afrika-Expedition. 1907—1908.
E Eerpzis, TIT 1911, p. 3
. 56. Neue afrikanische Braconiden aus der sammlung des Ungari-
. — scehen National-Museums. (Annales hist.-nat. Miuűsei Nationalis
Hungarici. XI. 1913, p. 592—603).
ör. Braconidae gesammelt von Prof. F. Silvestri in Africa. (Bollett.
Laborat. Zoolog. Portici. VII, 1913, p. 101—104).
58. Ichneumoniden aus der Sammlung des Ungarischen National-
Museums. I. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. XII,
1911, p. 4141—131). "
59. Central-Afrikanische Braconiden des Congc-Museums. (Revue
Zoologigue Africaine. III, 1913—14 [1914], p. 403—420).
60. Afrikamisehe Braconiden des belgischen Naturbistorisehen Mu-
seum. (Annales Soc. Entomolog. Belgigue. EVIIDI, 1914, p.
SOIT 18).
Nemzetközi vonatkozások és a rovartan.
Irta: JABLONOWSKI JÓZSEF.
a
A Franczia Rovartani Társaság 1915. évi januárius 13-án tar-
tott közgyülése alkalmával elhatározta, hogy tényleges tagjait meg-
szavaztatja a társaság német tagjainak kirekesztése végett. A szava-
zás az ezen társaságban szokásos módon, tehát posta útján történt
meg s eredménye mint azt az amerikai , Science" f. é. május 7-iki
számából megtudjuk, a következő volt.
. A szavazásban résztvett összesen 270 tag ; valamennyi német
za a társaságból való azonnali kizárása (az amerikai szó erre
expulsation, vagyis kidobás, kikergetés) mellett szavaztak 126-an,
az előzetes vizsgálat után való kizárásra 103-an, az ellenségeskedés
megszüntetéséig a jelenlegi állapot (status guo) fentartására 537-en,
a feltételes kizárásra-1 tag szavazott. 2 szavazati lap fehér volt, egy
tag pedig nem szavazott. Minthogy a szavazatok nem érték el a
többséget, hogy annak alapján a közvetetlen kizárást egyszeriben (en
bloc) ki lehetett volna mondani, a kérdést visszaküldték a társulat
tanácsához, hogy vegye fontolóra a közhangulatot, a szavazó levele-
ket, valamint a feltételeket. a melyek mellett a német tagokat ki kel-
lene rekeszteni." Eddig tart a . Science" tudósítása. Sajnos, hogy ez
az értesítés kissé homályos. Így nem is sejtjük, hogy az ,előzetes
vizsgálat" mire terjed. mi a , feltételes kizárás" és különösen mit kell
értenünk a legutóljára említett .közhangulat, a szavazó levél és a
feltételek" alatt. ,
. Azt hiszem, hogy e társaság emez eljárása felett a vélemények
nem igen fognak elágazni és aligha akad entomologus, tartozzék az
a hadakozók bármely felekezetéhez, a ki ebben valami ésszerűséget
látna.
E társulatról tudnunk kell, hogy tagja lehet bárki. a ki a tag-
ságra ajánlkozik s ha fizeti a rendes tagsági díjat. Igaz ugyan, hogy
a tagok közé való felvételkor a társaság szavaz egyik-másik választ-
mányi ülésén a javasoló, illetőleg ajánló tag véleménye alapján, ez
azonban nem komoly szavazás, mert bizony az ilyen ülésen leg-
többször édes-kevés tag szokott jelen lenni. (Az elnök igen sokszor
távol van). A fő, hogy az illető ajánlkozó szaporítja a fizető tagok
számát. Nagy megtiszteltetés tehát nincs benne ; anyagi haszon azon-
ban van a tagra nézve. mert a társaságnak, habár kétségbeejtően
rendetlenül és felette későn megjelenő, de egyébként mindig kitünő
tartalmú kiadványait olcsóbb áron kapja meg. Viszont a taxok na-
gyobb száma a társaságra nézve nagy haszon, mert ezektől függ a
jövedelme .is. Ia kap is e társaság szép állami évi segélyt (1000
Írc-nál valamivel többet) s habár 1832. óta vagyona is jelentékeny
nagyra (most körülbelül 150.000 frc-ra) nőtt, mégis. kivált régebben
megjelent kiadványainak mesteri kiállítású színes s egyéb rézmet-
szésű táblái sok pénzt nyeltek el. Erre a jó czélra jó és kivánatos
tehát a német — tagsági díj is. z A
Egyébiránt érdemes e szavazás közelebbi megtekintésre is.
E társaság tagjainak száma 1913. végén a hivatalos jegyzék szerint
5321 volt. (Hogy mennyi volt 1914. végén, azt most a háború tartama
alatt nem tudhatjuk. BEcKER TivapAR szerint. kire későbben térek rá,
a tagok számát kereken 500-ra tehetjük.) E szerint a szavazó 270
tag több az összes tagok felénél,-de akár a közvetetlen kizárás, akár
az előzetes vizsgálat útján való kizárásra szavazók száma (229) mégis
kevesebb ennél. A Franczia Rovartani Társaság német tagjainak
száma 1913. végén 1T (BEecxeR TE. szerint 18) volt és feltételezhet-.
jük, hogy e szám 1914. végéig aligha növekedett. E tagok között
149
van egy német egyetemi könyvtár, két német természetrajzi múzeum
és két német könyvkereskedő, úgy hogy e szerint a német igazi
-entomologus tagok száma csak 12. Ezek közé tartozik az öreg DR.
SEIDLITrz G., az isimert koleopterologus, KIEFFER J., a ki a gubacs-
lakó rovarokkal foglalkozik, továbbá a rovartani nemzetközi mozgal-
makban résztvevő DR. Hogwx W.; a többi tagok részint tanárok,
részint magánemberek, de mind olyanok, a kik kevéssé ismeretesek
az entomologia terén s akiknek azonban aligha őszül meg a hajuk
szála a kizárás miatt. Hogy a többi némettel, az. osztrák entomolosz
gusokkal mi lesz, arról hallgat a krónikám, pedig REITTER ÖDÖN
(Paskau), DR. NICKERL OTTOKÁR (Prága) s egy harmadik tag szintén
tagjai a társaságnak. Magyar rendes tagja, ha az egy Rovartani
Állomást kiveszem, tulajdonképeu ezidőszerint nines, ha csak nem
az, a kire azonban a ,kidobás" hevében tőzsgyükeres magyar, de
. részben sajtóhibás neve ellenére a gallus emberek aligha találnak rá.
Ez, hogy úgy írjam nevét, mint a miként az a társaság tagjai között
szerepel : FEsyEs (DR. ADALBERT), 61, East Coloroda Street, Pasadena,
Californie, (États Unis d Amérigue), vagyis DR. FésyEs BÉLA-ról van
szó, a kiről most hirtelenjében nem tudom, hogy magyar honpolgár-e.
A ,Selence" útjan kapott értesítésen kívül megtudtuk azonban
az időközben megérkezett német rovartani szaklapokból még a kö-
vetkezőt. j
A Franczia Rovartani Társaság gondoskodott ugyanis, hogy az
említett szavazás eredménye és a határozat híre körlevél útján Gen-
fen át 1915. évi április hó 25-én kezébe jusson ama német entomio-
logusoknak, a kikről az szólott.
Hogy az érdekeltek ezt miként fogadták, erre nézve eddig két
nyilatkozatot ismerünk.
Az egyik Hotws WaLTER-é, az Entomol. Mitteilungen szerkesz-
tőjéé. Idézi a franezia körlevélből a németséget, mint azt az alább
közlött fordítás szövegéből megitélhetjük, igazán mélyen sértő részt
s beéri azzal a kijelentésével, hogy a franczia rovarászoknak ezt áz
eljárását a maga részéről legfájdalmasabban sajnálja, azután pedig
kijelenti, hogy abban az időben, a mikor a francziák ezt a kirekesztő
határozatukat meg akarták hozni, a berlini Német Entomologiai Mú-
zeum és a hozzá tartozó német entomologusok kimondták, hogy ki-
adványuk, az Entom. Mitteilungen czímlapjára reá nyomatják az
ausztráliai (sydneyi) geologusok, illetőleg EpGEwoRgrmn DÁviD geologus-
és geográfusnak mondását, hogy .a tudományt mívelő összes férfiak
egymás testvérei." (All men of science are brothers!) Ez a mondás
rajta van azon az érmen, a melyet az említett geologusok 1914-ben
már a világháború kitörése után Ausztráliában, tehát brit birtokon,
a British Association of Advancement of Science közgyű-
150
lésére érkező német vendégek védelmére verettek. HoRx rövid meg-
jegyzését azzal fejezi be, hogy ,a jövő fogja majd egykoron kimon-
dani azt az itéletet, hogy vajjon melyik eljárásmód vala méltóbb a
tudományhoz" s ő azt tartja, hogy ,a háború idején el kell vetni a.
I p/ o4
béke vetését!" ;
BECKER Tivapag nyugalmazott városi építő-tanácsos Liegnitz-—
ben, egyébként hymeno- és dipterologus, a ki szintén a kizárandó
német tagok közül való, nincs megelégedve HonRwx-nak fenti eljárásá—
val és szóvá teszi ezt a dolgot a maga részéről a Wiener Ent..
Zeitung 1915. évi XXXIV. kötetének 194. és következő oldalain.
A bevezető sorok után, a melyekben ő is szóvá teszi a párisi sza-
vazást, Horw felfogásáról véleményét a következőképen adja elő :
. A zord háború ugyancsak elbánt az immár husunkká és vé-
rünkké vált annyi sok emberi megnyilatkozással és érzelemmel, lát-
juk. hogy a keresztényséc tanításának miként nincsen még csak ki— -
Jjux, 10899 § s
elégítő ereje sem, hogy ellenségeinket hazudozó nyilatkozataiban
mérsékelje, mi naponkint megérjük, hogy kigunyolva a keresztény
erkölecstant és az emberiséget, lábbal tiporják ezeket: ilyen körül-
mények között — kérdem -- jó és hasznos-e, ha emberszerető áb-
rándozással elringattatjuk magunkat, avagy nem jobb-e és nem szük-
séges-e, hogy a rideg valónak szemébe nézzünk és hogy levonjuk
a belőle eredő következményeket a mi magatartásunkra nézve 1s ?
Úgy vélem, hogy ez utóbbi jobban segít bennünket előbbre és hogy
mi kötelesek vagyunk felülvizsgálatnak alávetni a Íranczia rovará-
szokkal szemben való eddigi álláspontunkat.
Hogy a Írancziák politikai gyülöülségüket valamennyi tudomá-
nyos térre is átviszik, azt már eddig is többféleképen tapasztaltuk.
Ez tehát magában véve nem új és nem különös dolog, ha a Franczia
fovartani Társaság német tagjait kirekeszti. Ha a francziák ezt a.
határozatot minden kisérő magyarázat nélkül meghozták volna, azt
hiszem, köztünk ezt az eljávást senki sem tartotta volna említésre
méltónak, mert ezt a hasonló és már megtörtént határozatok után
várni lehetett. A mi azonban ennek a határozatnak említésre alkal-
matos látszatot ad, az egyrészt az a körülmény, hogy ez a Franczia
tovartani Társaság magában foglalja ugyan a némi jelentőséggel
bíró valamennyi franczia rovarászt (500 tagot), másrészt. azonban
legfőképen azért, mert ezt a határozatot olyan megokoló szempontok
(motivumok) kisérik, a melyeknek bombasztikus követelődzése. gya-
lázkodása és durva gyülölsége párjukat keresik. (.Dieser Beschluss
[ist] mit Motiven begleitet-, die in ihrer bombastischen Anmassung,
in Verunglimpfíung und brutalem Hass ihres gleichen suchen.")
Hogy azonban a franczia rovarászok előttünk fekvő gondolko-
dás- és lelkületmódjáról teljes itéletet szerezhessünk, szükséges, hogy
szá
a határozatot az ő teljes megokolása szerint ismerjük S azért azt az
alábbiak végén eredeti szövegben is és rövidítés nélkül fordításban
15 közlöm.
A. ki a felfuvalkodásnak, a hiúságnak és a gyülölségnek efféle
megnyilatkozása után még hinné, hogy a háború után minden fele-
désbe merül és hogy a tudományos téren csakhamar akadnak talál-
kozó pontok, ezt az embert — az én véleményem szerint — az élet-
ben súlyos csalódások fogják érni. Nekünk nem szabad elfelejtenünk
azt, hogy ezt a gyülölséget a mostan élő nemzedékbe már gyermek-
kora óta a szándékosan kigondolt hazugság: szövevényével iskola,
nevelés és politikai sajtó útján oltották be és hogy ezenkívül leg-
hatalmasabb gyökerét a sértett hiúságban és az irígységben leli, a
melyet bennük a tudományos téren elért számos sikerünk ébresztett
fel, sikerünk, a melyet a francziák úgy éreznek, mint a részünkről
való elviselhetetlen követelődzést. Az ilyen módon megnőtt gyülölség
és n2ígység mélyen és erősen gyökeredzik és nem múlik el még a
háború után sem, sőt ellenkezőleg, az folyvást fog újabb táplálékot
nyerni és a legközelebbi ivadéknak jellemképévé válik.
A jövő fogja igazolni, hogy vajjon én e tekintetben nagyon is
. sötéten látok. Mindenesetre azonban jó és szükséges, hogy mi is a
francziáknak megfelelő magatartást kövessünk és hogy mi ahhoz
már most fogjunk hozzá és nem esetleg csak rossz, lealázó tapasz-
talatok útján. Ha mi a Franczia Rovartani Társaság határozatának
szövegét az általános megvetésnek való átengedhetése végett lejjebb
akasztjuk, akkor csak méltányos dolog történik vele, a mennyiben
erre derekasan reászolgált. Ezzel azonban körvonalaztuk a mi állás-
pontunkat is."
Eddig BEckER nyilatkozata. Utána közli a franczia határozat
ismertetését és megokolását. A szavazás eredményéről szóló rész
után, a melynek lényegét már legelébb közöltem, maga a megokolás
így szól:
. A határozat jelentősége nem enged semmiféle határozatlansá-
got. Nincsen kétség az iránt, hogy köztünk a többség a nénret tagok
törlését még elodázni óhajtja s ez az óhajtás kétségtelenül határo-
zottabb módon jutott volna kifejezésre, hogyha ez a kérdés ac refe-
rendum alakjában vettetett volna fel, azaz olyanformán, hogyba a
feleletadás csak igen-nel vagy nem-mel lett volna lehetséges. Való-
jában azonban ezzel ellenkezőképen mindenkinek meg kellett külön
állapítania a maga véleményét. Ilyen körülmények között a szavaza-
tok két csoportra oszlottak, az egyik csoport (126 szavazat) köve-
telte a német tagok haladéktalan és teljes (en bloc) törlését (radia-
tion); a másik csoport (140 szavazat) ellene volt. Ennek következté-
ben nem lehetett rögtön hozzáfogni a német tagoknak azonnal való
152
és teljes kizárásához (exclusion immédiate et en bloc). Ámde ha tel-
jesen számot vetünk a közfelfogással (esprit) és a leadott szavazó
levelekkel, akkor ebből bizonyos feltételekkel a kizárás következik.
A tanács tehát ettől kezdve indíttatva érzi magát, hogy mihelyt le-
hetséges lesz, vizsgálja meg ezen eljárás mikéntjét.
Ezen elért eredmény után meg kell jegyeznünk, hogy e két
jelenlegi csoport a körülményeknek csak egészen másodrendű pont-
jaiban tér el egymástól. Ha a csoportok egyike engedett az érzelmi
felfogás igen tiszteletre méltó érveinek (trés respectables raison de
sentiment), a másika pedig mindennek ellenére feltétlenül szükséges-
nek tartotta a szigorú vizsgálatot: mégis mindnyájan megegyeznek
a német indító okok és eljárások megitélésében. Valamennyien meg-
erősítik indokolt megvetésüket amaz emberekkel szemben, a kik a
tudományból csak amaz eszközöket tartják meg, a melyekkel lecsil-
lapíthatják az egyetemes uralom (domination universelle) után való
be nem vallott kivánságaikat (inavouables besoins), a kik nem bor-
zadnak vissza semmi gonosz tettől (crime), semmi borzasztóságtól
(atrocité) és ezzel leleplezik az egész világ előtt a legalacsonyabb
szellemi mivoltjukat. (Ils affirment leur mépris raisonné pour ces
gens gui-ne retiennent de la science gue des moyens d ássouvir
dinavoubles besoins de domination universelle, gui ne reculent de-
vant aucun crime, devant acune atrocité, devoilant aüx veus du
monde la plus basse mentalité.)
A midőn mi el vagyunk telve a tudománynak legtisztább esz-
ményével és annak jótéteményeivel, kijelentjük a legteljesebb egyet-
értésben, hogy semmi közünk sincs azzal, a ki helyeselné ezt a meg-
vetni való felfogást és a megvadult kényszernek ezt az eljárását
(guicongue approuverait ces concéptions viles et ces procédés de
sauvage ecoereition). A leghatalmasabb érveinknél fogva Dincsen
semmi közösségünk azzal, a ki megkisérlené annak igazolását, hogy
— a küzművelődésnek sértő kihivásaképen — hivatkozván ürügyül
használt jogaira, hogy ő állítólag olyan felsőbb míveltséget terjeszt,
a melyből ki van zárva a vitatkozás szabad szelleme és az erkölcsi
alapfeltétele, a melyek a haladásnak szükségképeni tényezői."
- . Ez a Franczia Rovartani Társaság megokolása, a mellyel iga-
zolni akarja a német tagokat kizáró határozatát. Hogy mennyi benne
az álokoskodás és mennyi benne az olyan érv, a melyhez a mi tu-
dományos foglalkozásunknak, a rovarászatnak semmi köze sincs.
annak kimutatása nem nehéz. Kérdem azonban: a mai világháború
idején első és utolsó álokoskodás-e az, a mely ebben a megokolás-
ban rejlik ? Bizonyára nem! A Franczia Rovartani Társaság valóban
magához méltóan járt volna el, ha nem követi a saját politikusainak
eszejárását, hanem — legyen is az eltürni való fájdalma bármilyen
153
E
nem okozta a háborút, azonképen igaz az is, hogy az nem fogja.
siettetni és legkevésbé fogja okozni a —- végét, holott HoRgwx-nak van
és lesz örökké igaza, ha még ezen nemzetközi nagy gyalázkodás
idején szebb és békés jövő reményében meri vallani, hogy .a tudo-
mányt mívelő összes férfiak — egymás testvérei !" ;
sajgó — ha néma marad! Végre is valamint igaz, hogy a rovartan
Egyébiránt a franczia társaságnak ez az észjárása, a mely a
háború keserveit egyik felén nem enyhíti, másik felén meg nem sú-
. Iyosbítja, nem áll magában. E társaság haragjában — úgy látszik —
büntetni akarja német tagjait azzal, hogy kirekeszti őket. Az ango-
lok viszont azzal akarnak ellenfeleikkel incselkedni (mert alábbi fel-
fogásukat másnak nem nevezhetem), hogy a tudományos foglalkozás
révén keletkezett kötelékkel hozzájuk fűzött németeket nem akarják
maguktól — elereszteni. Ismeretes, hogy az angol egyetemek egyik-
másik német egyetemi tanárt, vagy más tudóst elismerő tiszteletük
jeléül bizonyos ünneplő alkalomkor doktori fok-kal tüntetik ki.
Mikor a mostani háború megindult, a németek egymás után meg-
köszönték ezt a régebbi megtiszteltetésüket: nekik ilyen czím nem
kell! Erre egy cambridgei egyetemi ,doktor" (neve mellékes) ismét
az amerikai , Science" híradása szerint, a következőképen nyilatko-
zott: , Október 2-án megjelent számában olvasom, hogy egyes német
tanárok bejelentették ama szándékukat, hogy lemondanak ama tisz-
teleti fokokról. a melyekkel a, brit egyetemek felruházták őket. Ha
ők azt hiszik, hogy ezt megtehetik, akkor — legalább a mennyiben
ez Cambridgere vonatkozik — hiábavaló dologra törekednek. Sza-
bályzatunk, a mely parliamenti akta, nem adja meg a hatalmat még
magának az egyetemnek sem, hogy a tiszteletbeli fokozatot valaki-
től elvegye! A legfőbb dolog, a mit a német tanárok tehetnek, az,
hogy: nem élnek e ezímekkel, de azért ők mégis — cambridgei dok-
torok maradnak. Ők a sírba is ezzel a nevükről letörölhetetlen bé-
lyeggel szállanak!" Az ember az első perczben azon gondolkodik,
hogy mi nagyobb ebben, a sokszor igen homályos, nehezen meg-
mosolyogható angol humor-e, avagy a nem jól leplezett csipkedés-e ?
Ha azonban rágondolok a franczia társaság kizáró kedvére s
nem felejtem el az angoloknak ezzel homlokegyenest ellenkező,
vagyis el nem bocsátó hajlamát: akkor nem tehetek róla, ha a
magam részéről kénytelen vagyok bevallam, hogy a mai komoly
időkben komoly ügyhöz méltó komoly gondolkodás, komoly elha—
tározás illenék. Igazán csak a legmélyebb sajnálattal tölthet el
bennünket annak a szomorú tudata, hogy a fenti két felfogásban,
ha azt —- mint a hogyan helyesen kell is — minden politikai vo-
154
natkozástól menten méltatjuk .és ha csupán csak magára. az embe-
ren, a rovarászon, a politikuson, az angolon és a franczián mindenha
felette álló tudományra gondolunk, ez a nemes komolyság itt is,
a csatornán innen s ott is, a csatornán túl, bizony mindenképen
hiányzik !
A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus
. L.) életmódja és írtása. :
Irta: KaApocsa GyutaA.
106
A veresnyakú árpabogár életmódja. — A bogár a telet a
földben tölti. Tavasszal az első meleg napok kicsalják téli rejteké-
ből, majd a zab- és árpatáblákon kezd összegyülekezni. A vetések
ilyenkor még alacsonyak s a bogarak vagy a vetés levelein, vagy a
vetés között a földön mászkálnak. A bogarak tavaszi megjelenése
mindig az időjárástól függ: ha korán tavaszodik, a bogarak is ko-
rábban jelennek meg, ha későbben tavaszodik, a bogarak megjele-
nése is későbbre tolódik el. Érdekes adatokat nyerünk, ha az egyes
évek tavaszi időjárási viszonyait és a bogarak tavaszi megjelenésé-
nek idejét hasonlítjuk össze.
Lovassv 1892-ben már márczius 27-én találta az első bogarat,
a mikor is Keszthelyen a hőmérsék hirtelen felmelegedést mutatott.
1590-ben márezius 28-án, tehát szintén nagyon korán, 1891-ben áp-
rilis 1-én, míg 1893-ban csak április 18-án fogta az első bogarat.
Ez utóbbi évben Keszthelyen márczius végén és április első felében
hüvös volt az idő s még április 14-én és 15-én is fagy volt. Rendes
viszonyok között április hó első felében lehet az első bogarakat
észrevenni, a mikor néhány napon át egymásután 18—209 C a napi
maximum- és 59 C a napi muiuimum-hőmérsék. 1910 április 18-án
kelt s a Rovartani Állómáshoz intézett levelében Kowxcskó, vukovári
(Szerém megye) urad. intéző, a többek között ezt írja: ,A Lema
melanopus már jelentkezik." A többi jelentésttevő is ez évben mind
április közepe táján figyelhette meg a bogarat már pusztítás közben,
jeléül annak, hogy a melegre fordult tavaszi időben ez évben már
április elején bújt ki a bogár a földből. 1911-ben nehezen tavaszo-
dott, a tél hosszú volt, a bogár ez évben csak április közepén kez-
dett jelentkezni. Az 1912. év tavasza rendkívül zord volt. Április kö-
zepéig fagy, hó, eső váltakozott, emiatt a tavaszi munkák az egész
országban késtek. Csak április közepén túl fordult kedvezőbbre az
időjárás. Ilyen körülmények között a Lema melanopus L. megjelenése
155
ís késett ez évben. Pátyon (Pest vm.) az első bogarat ez évben má-
jus T-én figyelték meg, a mint ezt Havuscuxa intéző akkor jelentette.
Másutt azonban már előbb látták a bogarat: április második felében,
de előbb — a zord idő miatt — sehol sem. 1913-ban korán köszön-
töttek be a szép napok, a vegetáczió mindenfelé korán megindult,
gyümölcsfák virágpompában díszlettek, a mikor április közepén be-
"következett, a mitől mindnyájan féltünk: a katasztrófa, a fagy, a hó.
Körülbelül egy hétig tartott ez a gyilkos időjárás, a mely az ország
legnagyobb részében a virágbimbókkal együtt a gazdák, különösen a
gyümölcstermesztők, sok reményét is lelagyasztotta. A korán bekö-
"szöntött szép napokon a veresnyakú árpabogár is előbújt téli rejte-
kéből. Már április 7-én jelentették Csálatelepről (Arad mellett), hogy
a Lema melanopus L. a zabon rág. Ez évben tehát korán jelentke-
zett ismét a bogár. A későbbi zord idő a további fejlődésmenetében
csak megakasztotta, késleltette, de el nem pusztította. Április végén
már erős panaszok hallatszottak, hogy a bogár igen nagy mennyi-
ségben lepte el a zab- és árpatáblák at.
. Valamennyi bogár azonban nem egyidőben jelenik meg. El-
húzódik ez a megjelenésük néhány hétig, úgy hogy már erősebben
kifejlődött lárvákat lehet találni, a mikor a bogár rajzása még min-
dig tart. A bogár nagyobb csapatokba gyülemlik össze. Előfordulhat
azonban az az-eset, hogy eleinte, a mikor valahol a bogár nagy tö-
megekben jelenik meg, mindenfelé található, úgy hogy a gazdák
ijedtükben általános fertőzésről beszélnek. Ez az állapot azonban csak
néhány napig tart, a mikor is a bogár nagyobb csapatokba oszlik
szét s elszáll a határban levő zab- és árpatáblákra, mindenik csapat
más-más helyen telepedvén meg. Ilyen jelenség volt észlelhető 1913-
ban az aradmegyei Bokszegen is egy birtokon április 25-ike körül,
mikor is a. beözönlő bogár ellepte az ottani összes tavasziakat. 540
rilis 29-én a beözönlő bogár egy része már elszállott, illetőleg na-
. gyobb csapatokban volt található. A bogárnak ez a tulajdonsága,
mint később látni fogjuk, a védekezés szempontjából nagy jelentő-
séggel bír.
A bogár reggel és estefelé a vetés alsó részében tartózkodik
ellenben délfelé felhuzódik, megélénkül és vígan repül a tábla felett.
Bogarat fogni a déli órákban nehéz, mert a vetésnek legkisebb meg-
mozgatására már felrepül Reggeli harmatkor dermedt, repülni nem
tud, ilyenkor a levélről lerázva, lehull a földre. §
A bogarak a zab- és árpavetés leveleit rágják. A rágás jel
lemző, de megkülönböztetendő a lárvának későbben ismertetendő rá-
gásától. A bogarak a levél lemezét egészen átrágják. Hosszúkás,
keskeny lyukakat rágnak, melyeknek hossza néhány mm-től kezdve
2 cm-ig is terjedhet, szélessége pedig 0-5—1 mim. között változik
156
(lásd a 3—5. képet): A levél hosszában kirágják a felső és az alsó
bőrkét (epidermist) és a levél belső szöveti részét (parenchvymaiet).
A rágott lyukak száma egy-egy levélen változik, néha sűrűn, egy-
más mellett, néha pedig ritkásan, egymástól nagyobb távolságokban
találhatók. Némelyik levél szinte szálakra foszlik. Jól szembetünik e
rágás, ha a levelet világosság felé fordítjuk. A bogár foltonkinti rá-
gását a vetésben a gyakorlott szem már messziről felismeri. Az ilyen
foltok szürkébbek s elütnek a környezet szép üde színétől. Minél
messzebbről szemléli az ember ezeket a foltokat, annál jobban tünik
szembe ez a színbeli különbség. Izt a kártételt azonban a vetés erő-
sebb mértékben nem érzi meg, mert a levél épen maradt része ren-
desen végezheti a működését (assimilatio, stb.) s a későbben hajtott
levelek helyrepótolják az esetleges veszteségeket. A rágások mindig
a vetés alsóbb levelein találhatók, mert a bogarak rajzásakor a ve-
tések még alacsonyak; a növény további fejlődésében hajtott újabb
levelek a bogár támadásától mentesek maradnak, mert addiora a bo-
garak legnagyobb része már elrajzott. sz
Ellenben lehetnek esetek, a mikor a bogár nagyon fiatal vetést
lep el. Igy 1912-ben, a mint már említettem, a gazdák a nedves, al-
kalmatlan időjárás miatt a tavasziak vetésével megkéstek, mikor az-
után április közepétől kezdve állandó lett a szép időjárás, a bogár
is tömegesen jelentkezett. A. vetés sok helyütt még alig hogy kikelt,
mikor a bogár már jelentkezett, vagy még ki sem kelt akkorra a
késői elvetés folytán. Ennélfogva a bogár ez évben, néhol már éhezve,
a legzsengébb vetéseket lepte el, a melyek a kártételét 15 erősebben
megérezték. Ilyenkor ugyanis az át- meg átrágott zsenge levelek
rendszerint letörnek s így elpusztulnak a növény számára. Ilyen je-
lenséget tapasztaltam laboratoriumi tenyésztéseimnél a lárváknál is,
a melyeket éppen kikelt árpanövényekre eresztettem rá. A rágást a
zsenge levelek annyira megérezték, hogy rövid idő mulva már her-
vadtan, a rágás helyén megtörve csüngtek alá, holott a legerősebb
lárvarágás esetén sem látható ilyen jelenség a fejlettebb növények
levelein.
A bogarak tehát tavasszal csapatokba gyülekeznek össze a
tavaszi vetésekben. A vetésforgó nem zavarja őket, mert ha az új
vetésű árpa vagy zab távolabb esik a mult évi helyétől, a bogarak
hamar megtalálják. Jól tudnak repülni s messzebb távolságokra is.
elszállnak. Hányszor esik meg a gazdával, hogy egy-egy bogárcsa-
pat eltünik másnapra szeme elől a vetéséből, csak a rágások emlé-
keztetnek rá s azután messze e helytől megtalálja ismét !
Majd párosodnak a bogarak s következik a petelerakás. Mint-
egy két hét mulva a bogarak megjelenése után már nagyobb szám-
ban lehet petéket találni. A bogarak nem párosodnak mindjárt a
esen.
ri
ása zabvet
ri
ár rág
abog
.
ú árp
. — A veresnyak
s
3. kép
158
megjelenésük után, hanem előbb összegyülekeznek nagyobb csapa-
tokba s mint ilyenek többször is változtatják a helyüket, míg végre
megállapodnak. Iöközben természetesen állandóan táplálkoznak. És
valamint késhetik a bogár megjelenése az időjárás folytán, azon-
képpen nincsen állandó időponthoz kötve a bogarak párósodása és
a petelerakás sem. 1910-bén, a mikor tehát a bogarak korábban je-
lentkeztek, a párosodás és petelerakás, mely utóbbi a párosodást
mindjárt követi, szintén korábban volt megfigyelhető. 1911-ben és
1912-ben a bogár későbben jelentkezett. 1913-ban mint már említet-
tem, Csálatelepen április 7-én már látható volt a bogár. Április kö-
zepén beköszöntött a zord idő, mely a bogár fejlődésmenetét késlel-
tette. Mikor április 30-án ott jártam, a bogarak javában párosodtak,
petéket is már észrevehető számban, de lárvát csak néhányat leltem.
Az időjárástól függ tehát a bogár minden fontosabb életmozzanata,
miként a vetés növekedését is elsősorban az időjárás irányítja.
5 minthogy a bogár élete a legszorosabb összefüggésben van a ta-
vaszi gabonafélék életével s az időjárás utóbbiakra is a legnagyobb
befolyással van, megrövidülést vagy valami végzetes életrendi zavart
a bogár nem szenvedhet. Fejlődése mindenkor biztosítva van, mert
ha kedvezőtlen az időjárás, akkor a gazdanövényei fejlődésében bi-
zonyos késlekedés következik be, ám ugyanilyen késlekedés tapasz-
talható akkor a bogár életében is s végeredményben : mire a növény
befejezte életét, a bogár 15 már gondoskodott jövő nemzedékéről.
Csakis ha valami végzetes baj éri a növényt, pusztul el vele együtt
a parazitája is, mint az 1863-iki nagy aszály idején történt, a mit
már említettem a bogár hazai történetét tárgyaló fejezetben.
A. megtermékenyített nőstények petéiket a levelekre és pedig
elsősorban a levél színének közepére hosszában, legszívesebben a
középér tövi részén, gyöngyfűzérszerűleg rakják le. Mint a pete le-
írásakor már említettem, a középértől jobbra és balra is találhatók
petesorok, sőt néha a levelek fonákján is. Petéket ritkán lehet nagyobb
számban találni a bogárrágta foltokon. Csak akkor találhatni nagyobb
számban petéket a bogárrágta helyen is, ha állandóan szeles, hűvö-
sebb idők járnak, a mikor tehát a bogár nem repülhet el máshova,
a mikor mintegy kényszerítve vannak a nőstények tojásterhüktől ott
helyben megszabadulni. Bizonyos tervszerű gondoskodást látok én e
jelenségben: az ivadékot oly helyre telepítik a szülők, a hol sértet-
len, ép növények szolgálnak majd táplálékul s nem az általuk is
megrágott növényeket választják ki a jövendő nemzedék asztalául.
Rendszerint a tábla legbujább foltjait keresik fel petelerakás ezéljá-
ból, a mint ezt számos esetben tapasztalhattam.
A petékből az időjárás szerint egy hétre, vagy később, kikel-
nek a picziny nyálkás lárvák, ,a csigák". Ha az időjárás kedvező,
7 7
159
egy hét mulva kezdődik a petéből való kikelés. ha ellenben kedve-
zőtlen az időjárás, ha esős, hűvös idők járnak, a lárvák kikelése
megkésik. Rendszerint május elején kezdenek a lárvák mutatkozni,
azután napról-napra egyre sűrűbben tünnek fel, május közepén már
mindenütt tömegesen találhatók. A legutóbbi évben (1913) Csálatele-
pen május 16-án a lárvák már nemcsak hogy kikeltek, hanem elég
szép fejlődést 15 mutattak már. Ha a bogár megjelenése késik, ter-
mészetesen a lárvák is később kezdenek jelentkezni, mint pl. 1912-
. ben, mikor nagyobb számban csak május 20-ika körül kezdtek fel-
tünni. A kis lárvák mindjárt kikelésük helyén, az árpa- vagy zab-
levélen megkezdik a rágásaikat. A lárvák rágása szintén csíkszerű,
mint a bogaraké, csakhogy a lárvák nem lyukasztják át a levelet,
mint a bogarak. Az alsó vagy felső bőrkét (epidermist) és a levél
belső (paranchym) szövetét lerágják, de meghagyják a túloldali bőr-
két (epidermist). Ez a megmaradt rész ehlorophyilt nem tartalmaz-
ván, fehér színben fog mutatkozni. A levél alakja megmarad, de
hártyaszerű lesz. A hosszanti levélereket nem. bántják a lárvák, ezek
megmaradnak, ellenben a közöttük levő részt lerágják. A fehér csí-
kok a levél hosszában futnak le s nagyságuk, számuk változik.
Kendszerint azonban összefolynak oldalt e csíkok s így a levél
kisebb-nagyobb foltokban lesz megfosztva a zöldjétől (lásd az 5. képet).
Erősen fertőzött vetésben megesik, hogy az egész levél elfehéredik
s így a vetés fertőzött foltja fehér színével már messziről szembe-
tünik. E tulajdonsága révén nevezte el Sajó a Lema melanopus [L.-t
vetésfehérítő bogárnak.! A levél megfosztatván belső zöld (echlorophylI-)
tartalmú részeitől, nem fejtheti ki azokat a fontos életműködéseket,
a miket rendes viszonyok között kifejt s a miknek hiánya folytán a
növény csak gyengén, satnyán fejlődik. A végeredmény pedig az,
hogy a gyengén fejlődött növény csak gyenge termést ad.
Minthogy a bogár is foltonkint mutatkozott s foltonkint rakta
le a petéit, a lárvák rágása is foltokban mutatkozik. A lárvák növe-
kedtével a folt is nagyobbodik, mert a lárvák átmásznak a szomszé-
dos növényekre. E foltok nagysága is különböző, néha csak néhány
négyzetöl terjedelműek, néha pedig fél kat. holdnyi terjedelmet is
elérnek. Holdszámra, illetőleg tábla számra, a lárva ritkán mutatko-
zik. Ekkor már óriási fertőzésről van szó s nagy a baj. Volt alkal-
mam ilyen fertőzést is látnom. Néha megesik, hogy két folt szom-
szédos s később e két folt egybeolvad. Az ilyen fehér folt nemcsak
színében tér el a zöld környezetétől, hanem a növények fejletlensé-
1 A Rovartani Állomás nem nevezi vetésfehérírőnek, mert a vetés
megfehéredését okozhatja más körülmény is, nemcsak a L. melanopus és
dichenis, hanem más rovar és élősködő gomba, sokszor az időjárás is (pl. a dér).
4. kép. — A veresnyakú árpabogár rágása
zableveleken, erősen nagyítva; a jobboldali
levélrészleten (erősen nagyított) üres pete-
héjak láthatók.
5. kép. — A veresnyakú árpabogár
lárvájától megrágott zablevél-részlet,
erősen nagyítva. (BAKó
felvételei.)
646
eredeti
va
161
gében, visszamaradottságában is. Erősebb fertőzés esetén alig van a
növénynek egy ép levele, természetes tehát, hogy a fejlődésében
visszamarad, nem követheti a rovartól mentes növényt s megesik,
hogy még a kalászát sem bírja kihánymi s ha kiis hányja, csak
kevés és minőségileg is gyenge magot ad.
Egy növényen, sőt ennek egy-egy levelén is. több lárva rág.
"ha azután már kevés a táplálékuk, átvándorolnak a szomszédos nö-
vényekre. Így terjed a folt. A lárvák sokat rágnak s minél inkább
nagyobbodnak, fejlődnek, annál többet fogyasztanak. Figyeljünk csak
meg egy lárvát a rágása közben. Látjuk akkor, hogy csíkját a levé-
len felülről lefelé rágja. Lábaival erősen megkapaszkodik, fejét oda-
erősíti a levél lemezéhez és rágja, szinte szakítja: látszik a potroha
mozgásán, a mint gyakran kifelé tolja, hogy nagy munkában van,
. szinte erőlködik. Azután lejebb és lejebb csúszik, folytatja tovább a
csíkot lefelé. Ha azután egy ilyen csíkot már lerágott, feljebb ván-
.dorol megint s az előbbi csík mellett közvetlen jobbról vagy balról
egy újabb esíkba fog. 3
Nappal a lárvák a vetés alsóbb leveleire húzódnak a nap heve
,
elől. Estefelé mindig feljebb és feljebb húzódnak, úgy hogy szinte
feketéllik ilyenkor, főleg a nappal szembe nézve, a vetés. Ejjel a fel-
. sőbb leveleken rágnak. Reggel is fent találjuk még a lárvákat, mint-
egy 9 óráig, a mikor a nap már erősebbén tűz s a harmat már fel-
száradt. Ekkor ismét lefelé vándorolnak. A lárvák nappal az alsóbb
levelek színén, ennek tövi részén szeretnek tartózkodni s csak rit-
kábban akadnak a levél fonákján. A levél tövében, közel a szárhoz,
találtam mindig a legtöbb fiatalabb lárvát. Mikor a vetés még ala-
csony, a mikor tehát a lárvák a nap hevének jobban ki vannak téve,
behuzódnak a középső levél belső hajlásaiba is, úgy hogy ha egy
ilyen középső, függőlegesen álló levelet kitépünk s tövi részén a
még ki nem feslett, összecsavart lemezét szétbontjuk, megtaláljuk
többesével bent a kis lárvákat. Mikor a vetés már sűrűbb, magasabb
s az alsóbb levelek közé a nap tüze kevésbé hatolhat be, a lárvákra
jobb idő jár, nem kelt annyira elrejtőzniök, ilyenkor az alsó levelek
színén is tanyázhatnak, de még ilyenkor is inkább a szárhoz köze-
lebb eső részen találhatók, már csak azért is, mert a levél hegyső
része felfelé áll s jobban éri a napfény,
A lárvák egyre nagyobbodnak, egyre nagyobb piszokcseppek-
hez hasonlítanak. Sűrű, feketés nyálkával vannak borítva. Aki ilyen
vetésben jár, annak nadrágja csupa piszok lesz, a sok lárva nyálkája
odakenődik s ha e piszok meg is szárad a ruhán, alig kefélhető ki,
fehér ruhábói pedig csak mosással tisztítható ki. A lárva szennyes
váladéka odakenődik, odatapad a levelekhez is. A megtámadott vetés
nemcsak hogy megfehéredett, hanem erősen piszkos is lett. Ha ilyen-
162
,
vetést lekaszálunk s zölden adjuk a marha elé, ez nem eszi, undo-
rodik tőle.
A lárvák mintegy 4 hét alatt teljes kifejlődésüket elérvén, a
földbe vonulnak átalakulás ezéljából. Rendes időjárás mellett május
végén s még inkább junius elején kezdenek a lárvák eltünedezni.
Midőn 1913. junius 5-én Csálatelepen jártam, a lárvák legnagyobb
része már igen fejlett volt, közel állott a teljes kifejlődéshez. Tenyész-
tési kisérleteimnél is junius 4—5-én kezdett a számuk megfogyat-
koznmi, míg junius 8-án az utolsó lárva is eltünt az árpámról. Azon-
ban, miként a bogarak tavaszi megjelenése, a peték lerakása és a
lárvák kikelése nem történik szabályosan, egyidőben, azonképpen a
"lárvák eltünése, földbevonulása sem egyenletes. Fokozatosan, előbb
a legkorábban kikelt lárvák, majd a későbben kikeltek tünnek el
szemeink elől. Már félig kifejlődött lárvákat talál az ember, midőn a.
peték egy része még ki sem kelt, sőt még itt-ott párosodó bogara-
kat is lehet látni. 1913-ban május 19-én Csálatelepen a zabban a
lárvák már szép fejlődést mutattak, míg ugyanakkor az árpában a
peték legnagyobb része még ki sem kelt. A legszembetünőbb kü-
lönbségeket láttam 1911-ben Világoson május 27-én. Láttam ekkor
" még — bár csak kevés számban — párosodó bogarakat, petéket,
továbbá apró, nemrég kikelt és már igen előrehaladott fejlődésben
levő lárvákat. Május hónap közepén túl rendszerint mindenféle fej-
lődésalakot lehet látmi. Junius elején kezd a lárvák száma meg-
fogyatkozni s junius vége. felé már ritkaságszámba megy egy-egy
elkésett lárva. Lovassv 1892-ben Keszthelyen junius 29-én látta az
utolsó lárvát.
Eddíg mindig csak az árpáról és zabról beszéltem, mint a ve-
resnyakú árpabogár gazdanövényeiről. A tapasztalatok szerint a ve-
resnyakú árpabogár elsősorban a tavaszi gabonának : az árpának és.
zabnak kártevője. A mi egyébként életmódjából könnyen meg Is.
magyarázható. Ugy a bogárnak, mint még inkább a lárvának meg-
felelőbb táplálék a fiatalabb fejlődésű árpa és zab, mint az őszi búza,
vagy rozs. Azonkívül a tavaszi gabonafélék érése és így aratása IS.
későbben történik, tehát a kártevő fejlődése is inkább biztosítva van
a tavasziakon, mint az őszi gabonákon. Frissebb, zsengébb táplálék,
hosszabb tenyészidő: ez kell a mi bogarunknak. Ezért ha Magyar-
országon nagyobb mértékben termesztenék a tavaszi búzát, ezt 1s
éppúgy ellepné a bogár, mint az árpát és zabot. A bogár külföldr
történetének ismertetésénél megemlítettem az orosz adatokat is, a
melyekből megtudható, hogy Oroszországban épúgy bántja a tava-
szi búzát is, mint. az árpát és zabot.
Vannak azonban esetek, bár kivételesen, midőn az őszi gabo-
nát is megtámadja a rovar. 1892-ben a verseczi járásban egész .búza-
KÉSZ
kitin
8.
1683
táblák féhéredtek el s ,rajtok a Lema-lárvák milliárdjai hemzsegtek"
— írja SaJó. 1890-ben pedig Sátoraljaújhelyen a rozsot támadta meg.
1913-ban Szemcsén (Tolna m.) az árpán kívül egy tábla búzát is
megtámadott, a mint ezt a Rovartani Állomásnak jelentették. Ezek
az esetek azonban ritkák a veresnyakú árpabogár történetében.
A zabot megtámadja akkor is, ha más növénnyel van vetve,
pl. bükkönnyel. 1911-ben Világoson sok kárt tett a zabosbükköny-
ben. 1913-ban Váczszentlászlón (Pest m.) szintén a zabosbükkönyt
támadta meg. Az árpának keverékvetésben való megtámadásáról ez
ideig nincsen tudomásom.
A lárvák teljes kifejlődésüket elérvén, a földbe vonulnak át-
alakulás ezéljából. Sekélyen a föld felszíne alatt kis gubót készíte-
nek, mely a lárva megkeményedett nyálkás váladékából áll. Földbe-
vonuláskor a lárva piszkos ürülékrétegét elveszti, majd nyálkát vá-
laszt ki s ebből készül a gubója, a melyhez kívül apró földszemecs-
kék tapadnak. A gubóban a lárva egy-két napig pihen, majd átala-
kul bábbá. Tenyészeteimben egy hét mulva a lárvák földbevonulá-
sától már bábokat találtam, még egy hét mulva pedig már kifejlődött
bogarat. Tehát mintegy sét hét mulva a lárvák földbevonulásától már
kész a kifejlődött bogár. Ez pedig általában junius végén, julius
elején történik.
A bogaraknak legnagyobb része a földben marad, hogy bevárja
a tavaszt. A honi tapasztalatok szerint a bogarak egy — bár kisebb
— része még ez évben a felszínre jő s így nem egyezik hazai meg-
figyeléseinkkel az orosz VAssiLIEv ama megállapítása, hogy vala-
mennyi bogár a gubójában marad a következő tavaszig. Laborato-
riumi tenyésztéseimnél is mindig a felszínre jöttek a bogarak. A. fel-
színre jött bogarak azonban ez évben már nem tesznek figyelembe
vehető kárt. Hiszen a gabonafélék a bogár újramegjelenéséig már
lassankint befejezik tenyészetüket, lassankint le is kerülnek már a
földről. Ellenben van adatunk arra, hogy a bogarak a tengerire men-
tek át s anmak levelét támadták meg. Így SaJó szerint 1892-ben a
temesmegyei Máslakon, 1893-ban pedig a zalamegyei Pórszombaton
támadták meg a tengerit. 1909-ben a baranyamegyei Lipoviczáról
kapott a Rovartani Állomás tengeri leveleket, melyeket szintén a
bogár rágott meg. A kik az első országos kukoricza-kiállításon 1914
tavaszán a Rovartani Állomás gyüjteményét megszemlélték, ezeket a
Lema-rágta tengeri leveleket is láthatták. Iz a kártétel a tengerin
azonban nem jelentkezik évről-évre, miért is szintén csak mint rit-
kaság jöhet figyelembe. A bogár a vastag tengeri levél lemezét nem
rágja át egészen, hanem mint lárvája a gabonán, csak az egyik bőr-
két (epidermist) s a belső (parenchym-) szövetet rágja le csíkokban,
a túloldali bőrkét (epidermist) meghagyja (lásd a 6. képet).
felv.)
Kó G. ered.
(BA
1 levélen.
a tenger
ágás
ogárr
yakú árpab
A veresnyak
kép. —
6.
165
a4A kék árpabdogár. — 1911 junius 18-án a pozsonymegyei Ma-
laczka község határában az egyik árpatáblán, melv kalászait már
mind kihányta. egy nagyobb fertőzött foltra akadtam, a hol a lárvák,
melyeket a veresnyakú árpabogáréinak tartottam, már igen előre-
haladott fejlődést mutattak. A leveleken a veresnyakú árpabogár lár-
vájára. jellemző rágások voltak láthatók. Midőn alaposabban meg-
vizsgáltam a növényeket, a kalászokon, továbbá a bajuszszálak kö-
zött és elvétve a legfelsőbb. levelek felső lapján apró. mintegy 5 mm.
hosszú és 25—3 mm. széles, fehér gubók vonták magukra figyel-
memet (lásd a 7. képet.) Mindjárt szedtem több ilven kalászt s haza-
vittem Budapestre azon szándékkal, hogy megkisérlem a rovarok
további tenyésztését. Mert néhány ilyen gubót felbontva, belsejükben
lárvákat, a veresnyakú árpabogáréival teljesen egyezőket, leltem, —
tebát meggyőződhettem arról, hogy ezek a fehér, megkeményedett
. habból álló gubók rovarokat rejtettek magukban. Nem sokáig kellett
várnom, hogy a rejtélyes kérdésre: vajjon a veresnyakú árpabogár
életmódjának egy eddig előttem ismeretlen jelenségével állok-e: szem-
ben, avagy pedig a veresnyakú árpabogáréihoz a megtévesztésig
hasonló lárvák más, de bizonyára hozzá nagyon közelálló, bogárnak
lárvái-e — a feleletet megkapjam. Ugyanis junius 30-án 2 darab,
julius 2-án pedig 11 darab fényes kék bogár kelt ki, melyek a Lemú
lichenis WEirsz jól fejlett példányainak bizonyultak.
Ez a felfedezés meglepett, mert a Lema lichenis WEISE mező-
gazdasági kártételéről eddig hazai adat nem állt rendelkezésemre.
A külföldi: irodalmi adatok is mindig csak a Lema cyanella L.-ről
szólnak. Bár a két faj között fontos külső alakbeli (morphologiai)
különbségek találhatók, mégis egyes újabb munkák! a lichenis-t, mint
a cyanella társnevét (szinonimját), sorolják fel. Ezen az alapon merült
fel azután bennem a kérdés, hogy vajjon a külföldön eyanellu név
alatt említett árpabogár nem-e a nálunk is megfigyelt lichenis ?
Annyival is inkább tehettem fel magamban ezt a kérdést, mert a
cyanella, annak ellenére, hogy a faunakatalogusunkban? közönséges-
. nek (. communis") van feltüntetve, a gyüjtők szemében mégis mint
, ritka" állat szerepel, tehát legalább is .nem valószínűnek" véltem,
hogy a ritka állat, a külföldön, így nyugati szomszédságunkban,
Ausztriában is, nagyobb tömegben s pláne kártevőleg forduljon elő.
És nem csalódtam. Midőn kezembe került egy évvel későbben
(1912-ben) a bécsi .K. k. landwirtschaftlich-bakteriologisehe und
Pflanzensehutzstation" egyik rövid közleménye, melyet FULMEK írt,
a Rovartani Állomás azonnal átírt a bécsi társintézethez, néhány
1 RErrTER : Catalogus Coleopterorum Europáe. 1906, p. 536.
? Fauna Regri Hungariae. Budapest, 1896. — Coleoptera, p. 151.
166
példányt kérve az állítólagos ZLema cyanella L.-ből. A bécsi intézet
szívesen tett eleget kérésünknek, a bogarak megérkezték — és Lema
lichenis-ek voltak Feltevésem helyes volt s így midőn a német iro-
dalomban a ZLema melanopus-sal együtt említik a L. cyamella-t, mint
kártevőt, én mindig a L. lichenis-t értem helyette.
A lichenis és cyanella között olyan fontos alakbeli különbségek
vannak, hogy nem lehet helyeselni a két fajnak egy név alá való
összevonását (szinonimizálást). Csikr ERwő! is két külön fajnak te-
kinti a két alakot. Mindkét faj fényes, zöldes-kék színű, a csápok és
lábfejek mindkettőnél feketék, tehát színbelileg egyeznek, egyéb te-
kintetben azonban lényeges különbségek találhatók: így mindjárt a
nagyságban, mert míg a cyanella hossza 4—5 mm., addig a lichenis
hossza 3—4 mm. A míg a cyanella előtora a középen, addig a lichenis-é
a tövén befűződött (lásd az 1. képet). De különbségek találhatók a
pontozottság és egyéb bélyegek tekintetében is. A cyanella feje mér-
sékelten sűrűn és erősen pontozott, a homloka a középen gyengén
kidomborodó s egy finom hosszbarázdával bír; a lichenis feje igen
finoman pontozott, e pontok között néhány nagyobb pont vehető
észre, a homloka egyenletesen domború, közepén egy mélyebb, hosz-
szúkás gödröcskével. A cyanella előtora csak gyengén domborodott,
töve előtt egy finom, kiemelkedő harántvonallal, mely. oldalvást az
előtor közepe felé erősen ívelő, ezen vonal előtti széles harántbemé-
lyedés erősen pontozott; a felülete szabálytalanul, erősen, de ke-
vésbé sűrűn pontozott, a közepén a pontok két, elől szétágazó, hosz-
szanti bemélyedésekké tömörülnek, melyek között egy majdnem
egészen síma, élszerű vonal emelkedik ki; a lichenis előtora erősen
domború, a tövének közepe a befűződés mentén alig pontozott, síma ;
ez a befűződés oldalvást gödörszerűleg elszélesedik és elmélyül, itt
erősen pontozott és rövid hosszvonalkákkal ellátott; a felületén az
elülső szögletek mögött szétszórt pontokkal, a közepén két párhuza-
mosan haladó pontsorral díszített. A cyanella szárnyfedői finoman
rovátkoltan pontozottak, a közterek szélesek és laposak, igen finom ,
harántránczokkal; a vállbüűtykök erősen kiemelkedők; a lichenis
szárnyfedői erősen rovátkoltan pontozottak, a második és harmadik,
valamint negyedik és ötödik sor egymáshoz közelebb eső, ennél-
fogva a közöttük levő közterek keskenyebbek, mint a többi, gyakran
gyengén domborodottak; a közterek símák s kevés finom ponttal
behintettek; a szárnyfedők elején, kifelé oldalt lévő vállbütykök ke-
vésbé kiemelkedők. ;
Mint azt már 1850-ben CoRwELius is megállapította, a Lema
lichenis lárvája és bábja annyira egyezik a veresnyakú árpabogár
1 Rovartani Lapok. VII, 1900, p. 181— 184.
167
kon és
1SZO
,
fi
c
árpakal
henis Wxisz) gubói
len. Malaczka, 1911. (Bakó G. eredeti felv.)
(46
k árpabogár (Lema l
6
le
ÉG
MKép e AI
vé
165
lárvájával és bábjával., hogy alig lehet megkülönböztetni egymástól
s miként írja, nagy volt a meglepetése, mikor a kék árpabogár kelt
ki. Az irodalmi adatok szerint a cyanella lárvája az aczat- ( Cirsium-)
fajokon, de különösen a mezei aczaton (Cirsium arvense) szeret élni,
míg a lichemis a rét füvein. Még e tekintetben is tehát lényeges kü-
lönbség van e két faj között. ;
A lichenis életmódját szembeállítva a melanopus-éval. azonnal
feltünik a már említett fontos különbség, hogy t. i. az előbbi a nö-
vényeken fent, az utóbbi pedig a földben alakul át bábbá.
Az említett-egy eseten kívül, a melyre szintén egészen vélet-
lenül bukkantam rá (a föld tulajdonosával nem is találkoztam s
bizonyára mai napig sem tudja, hogy árpájában minő érdekes rovar-
káreset fordult elő, melyet csak egy véletlenül arra vetődött entomo-
logus állandóan fürkésző szeme vehetett észre) — más hazai esetet
nem tudok, sem az irodalomban nem találok, hogy a kék árpabogár
(Lema tichenis Wrise) kártevőleg, vagy csak nagyobb tömegben is
jelentkezett volna. De feltéve azon esetet, hogy a jövőben itt-ott
mégis jelentkeznék, különösebb aggodalomra nincsen ok, mert a
védekezés ellene ugyanaz, mint a veresnyakú árpabogár ellen, mivel
ezzel életmódja — az átalakulás helyét nem tekintve — egyezik, és
pedig nemcsak a növényen való előfordulása körülményeiben, hanem
a megjelenése és a pusztítása idejét tekintve is.
De ez a hazai eset — miként fentebb részletesebben elmon-
dottamn — kiváló alkalmul szolgált arra is. hogy a lichenis és cyanella
gazdasági jelentősége tisztázódjék. Nálunk és Ausztriában, valamint
a láthattam ábra után ítélve. Németországban nem a cyanella volt a
kártevő, hanem a lichenis és nem csalódom, ha azt hiszem, hogy a
külföldi adatokban kártevőleg szereplő L. cyanella L. is nem más faj,
mint a lichenis. Mivel a két faj között olyan lényeges külsőleg lát-
ható (morphologiai) különbségek találhatók, feltétlenül két különálló
fajnak kell tekinteni s ám vegyék egyes szerzők a kettőt egy fajnak
(cyanella-nak), mi magyar entomologusok mindenkor két külön faj-
nak fogjuk tartani.
A4A veresnyakú árpabogár életmödját zavaró időjárás és
ellenségei. — Mielőtt a védekezés kérdésének tárgyalására áttérnék,
hadd szóljak még néhány sorban a veresnyakú árpabogár ellensé-
geiről és a fejlődésére kedvezőtlenül ható időjárásról.
Miként arra az éleítmód leírásánál is. ismételten rámutattam, a
veresnyakú árpabogár fejlődése első sorban az időjárástól függ. Meg-
jelenésének pillanatától kezdve kifejlődése végpontjáig az időjárás
irányítja fejlődésmenetét. Az időjárás a gazdának nagy segítségére
lehet e mezőgazdasági csapás leküzdésében. Ha későn tavaszodik, a
bogár megjelenése is késik, de ugyanekkor késik a tavaszi vetések
e és fejlődése is. E tekintetben tehát a bogárt baj nem érheti,
ben "ha akkor következnek be a hűvös, esős, szeles idők;
a.
a petéit már lerakta, vagy a mikor a petékből a lárvák egy
ár kikelt, a Jem asu e késést szenved. Bebizonyult tény
szen saját szememmel is láttam, hogy a zord időjárás nem-
"zsak hogy : a lárvák b jár als hátráltató le van, hanem a
A kinőtt a EE free alól. 5 a míg -az esős idő, ha
ébként nem nagyon hűvös, a lárvákat fejlődésükben hátráltatja,
io a vetés növekedését ugyanakkor elősegíti s az ilyen vetés még
tő termést is adhat. A kártevő nem bírja elnyomni. Azonban
az időjárás csak arra az egy évre érezteti a kedvező hatását. Mert
Za a kár tevő nem pusztul el, kifejlődik rendesen s a jövő évben ismét
5. fed yegetőleg jelentkezik. Téves volna azt hinni, hogy az esős idők
mert ilyen években a kártétele nem tünik annyira szembe es
kor nagyon is esős, esztendők után ma már alig volna bajunk
, veresnyakú árpabogárral! Pedig, miként a tapasztalat mutatja;
vről-évre növekedik a fertőzött terület nagysága. Az időjárás nem
isztítja el a rovart, csak segítségünkre. lehet Agy AK a mennyi-
n a növényeket erősebb, sg orsabb fejlődé sre bírja s így azok a
Pedig csodás világ ez, nagyszerű harcz folyik itt, heves küz-
m a létért! A fürkészdarazsak (TITchneumonidae, Braconidae,
halcididae) ezernyi faja, valamint a hasznos legyek (Tachinidae,
Asilidae, Frezizdae), mely séS a ZAKOZETTS Tér lárváit, háttke pusz-
3 kozmaks - — mind résztvesznek e hatalmas küzdelemben, uszátják
170
elrejtve folyik ez a harc, tudunk eddig még aránylag oly keveset e
csodás világról. Csak néha-néha, szinte véletlenül bukkanunk rá egy-
egy jelenségére, hogy megfogja lelkünket a bámulat, elcsodálkozás
érzése s hódolattal adózzunk a nagy természetnek, mely ,in minimis
maxime miranda" !
Ilyen véletlen ismertetett meg engemet is a veresnyakú árpa-
bogár kétféle ellenségével. Midőn 1911-ben tenyészeteim egy részét
átvizsgáltam, hogy bábokat szedjek ki a Rovartani Állomás gyüjte-
ménye számára, találtam néhány olyan gubót is, melyben belül Lema-
báb nem volt, hanem 8—10 darab apró, fehér, szabad kis báh; az
egyikben csak egy darab nagyobb nyűvet találtam. Megkisérlettem
tovább nevelni őket, azonban csak részben értem el sikert. Az apró
bábokból 6 darab kis fürkésző-fémdarázs (Chalcidida) kelt ki, ellen-
ben a nagyobb nyűnek kitenyésztése nem sikerült. Meggyőződést
szerezhettem tehát, hogy a Lema melanopus-nak is megvannak a maga
apró ellenségei, melyeket lárvájának nyálkás, undorító külseje sem
riaszt el attól, hogy petéiket élő testébe tojják. A lárvákat vidéken
szedtem és hoztam haza Budapestre, hogy tovább neveljem őket,
tehát a fertőzötteket még odakünn a szántóföldön lepték meg a
fürkész-szülők, testükben hordták, nevelték ezeket egészen a bebá-
bozódásukig, a mikor azután a kis fürkészek gazdáik egész testét
elfogyasztották, úgyannyira, hogy mikor a gubókat felbontottam, már
csak a lárvák fejének és lábainak feketés-barnás chitines részeit
találhattam meg.
Ezek az apró rovarok a gazdának hatalmas segítői, mert ellen-
ségeinek ellenségei. Ezek az apró lények végeredményben hatalmas
munkát végeznek s nagyban hozzájárulnak a természet egyensúlyá-
nak fentartásához. A veresnyakú árpabogár időszakonkinti eltünését
is első sorban apró ellenségei elszaporodásának tulajdonítom, melyek
évről-évre mind nagyobb számban szorítják vissza, míg egyszer
csak, mintha eltünt volna, már alig akadunk itt-ott egy-egy foltra.
Bizonyára más tényezők is hatnak még közre a bogár eltünésében,
a melyeket —- sajnos — még nem ismerünk. A veresnyakú árpa-
bogárnak azonban egy-két töredékcsapata mindig megmarad, a mely
azután kedvező viszonyok mellett az évek során át ismét elszapo-
rodik, mikor azután megint szemben állunk a már-már teljesen el-
multnak vélt, de ismét kiújult bajjal.
3773t
Adatok Magyarország lepkefaunájához.
(Beitráge zur Lepidopterenfauna Ungarns).
IX.
irtassEror "És REBEn
"A: Bepkék Nyír és Bátor-
boaeet vidékéről.
PREpora KáRoLy úr 1914. évi
április közepétől október köze-
péig és 1915. évi május elejétől
szeptember elejéig Nagy-Nyír
és Kis-Nyír vidékén gyüjtött.
Ez a Kecskemét város tulaj-
donát képező és Kecskeméttől
csak 13 kilométernyire fekvő
homokbuczka ezelőtt 25 eszten-
deig csak marhalegelőnek szol-
gált. Ma már erdősítés folytán
több helyütt szép tölgy- és
akáczerdők —. keletkeztek. Az
utolsó két esztendőben az erdő-
sítés Baákkav JózsEF főerdész
úr legújabb kutatásai alapján.
nagyban előrehaladt. Nevezett
volt szíves PREDOTA urat gyüj-
tései közben támogatni.
Nyírről PREpora úr többnapos
kirándulásokat tett Bugacz-ra,
mely 30 kilométernyire Kecs-
keméttől délre fekszik, kissé
nedvesebb, de szintén még ho-
mokbuczkás terület és Szikrá-
ra, mintegy 25 kilométernyire
Kecskeméttől északra. -
1915. évi juliusban PREDOTA
úr nyíri tartózkodásának meg-
A. Lepidopteren aus der Um-
gebung von Nyír und Bátor-
ia ozerts
Herr KARL PREporA sammelte im
Jahre 1914 von Mitte April. bis
Mitte Oktober und im Jahre 1915
von anfangs Mai bis anfangs Sep-
tember im der Umgebung von
Nagy-Nyír und Kis-Nyír.
Dieses nur 13 Km. von Kecske-
mét entfernte Flugsandgebiet ist
Eigentum der genannten Stadt
und diente bis vor 25 Jahren nur
als Viehweide. Heute sind durch
Autforstung bereits mehrorts sehöne
Eichen- und Robinien-Waldungen
entstanden. In den letzten zwei
Jahren hat die Aufforstung nach
den neuesten Forsechungen des
Herrn Oberförsters JOSEF BAKKAY
grosse Fortsehritte gemacht. Der
genannte hatte auch die Freund-
licehkeit Herrn PREpora bei seinen
Aufsammlungen zu unterstützen.
Von Nyír aus machte Herr PRE-
pora mehrtágige Ausílüge nach
Bugacz, welehes 30 Km. unter- .
halb Kecskemét liegt, etwas feu-
chter ist, aber auch noch Flugsand-
terrain besitzt und nach Szikra,
beiláufig 25 Km. nördlieh von
Kecskemét.
Im Juli 1915 verbraechte Herr
PREporAa, mit Unterbrechung seines
1 Lásd: Rovartani Lapok. XXI, 1914, p. 72.
fee se
172
szakításával néhány hetet Bá-
torliget-en (Nyírbátor) töltött,
melynek homokos területe mint-
egy- 50 kilométernyire Debre-
eczentől északra fekszik Szabolcs
megyében, de nem nyujtottaunyi
eredményt mint Nyír környéke.
A gyüjtési idő hosszú tarta-
mának megfelelően —PREDOTA
gyüjtése. nagyon gazdag volt.
Ebből azonban ez
csak azokat a fajokat sorolom
fel, a melyek faunisztikai szem-
pontból érdekesebbek.
alkalommal .
Aufenthaltes in Nyír, emige Wo-
chen in Bátorliget (Nyírbátor),
ebenfalls eine Sandgegend, zirka
50 Km. nördlieh von Debreczen
(Komitat Szabolcs), welche aber
lange nicht so ergiebig war, als
die Umgebüng von Nyír.
Der langen Sammeldauer ent-
sprechend war die Ausbeüte PRE-
DOBASST ele SSE TETGNG E ZÁTIS ÜK
werden jedoch" hier. nür "solche
Arten angeführt, welche cin grös-
seres faunistisches Interesse be-
sitzen.. Í
Pieridac.
Colias Chrysotheme Tsp. — Nyír IV. 25—V. 6, VII, IX:
Három nemzedéke van, me- Tritt im 3 Generation auf von -.
lyek közül a juliusi és szeptem-
beri nemzedék petéből nevel-
tetett, közöttük a juliusi nem-
zedékben két nagy halvány-
sárga hímpéldány.
Colias Wyrmidone IEspP. — Nyír V.
welchen die Juli und September-
Generation ex ovo gezogen wur-
den, darunter in der Juligenera-
tion zwei grosse bleiehgelbe mánn-
liehe Stücke. 3
2—38 (c ? igen nagy — sehr gross).
Va
Nymphalidae.
Melitaea Trivia SCHIFF, — NYÍT NEZTE 9, VIL.25—VEN. 7.
Egy augusztus 17-én gyüjtött
2 alapszíne nem vöröses-barna,
hanem világos sárgás-barna.
Melitaea Aihulia Rorr. et ab, navarina SEE.-LoNxG. — Nyír V.
Em 2 vom 7. VIII. zeigt eine
hell gelbbraune (micht rotbraune)
Grundfarbe.
90
20
Argynnis Daplme Scuwr. — Nyír VI. 2—10 (copiose).
Satyrus Arethusa Esp. — Nyír VII. 11—114.1
Ipinephele Lycaon Rorr. — Nyír V.
1 Az általam umicolor néven leírt
(Rovart. Lapok. X.XI, p. 48) folt-
nélküli alak csak a már SEirxrz által
(Gross-Schmett. d. Erde. I, p. 126,
t. 43c) obscura néven ismertetett
alaksorozat egy szélső képviselője.
22—VI. 2.
1 Die von mir (Rovart. Lapok. X.XI,
p. 48) benannte fleckenlose Form unico-
lor von Satyrus Arethusa kennzeichn 2.
nur extreme Stücke der bereits von SEITZ
(Gross-Schmett. d. Erde. I, p. 126, t. 43e)
als obscura bezeichneten Aberrations-
richtung.
vs
173
: Lycaenidae.
Tied ractéie B — Nyír VI. 2- 8.
Chrysophanus dispar rutilus WERNB. — Bátorliget VII. 23. 79.
Egyik ? elülső szárnyának Ein 9 mit sehr breitem, bis zur
nagyon széles fekete szegélye — áusseren Punktreihe reiehendem
a szélső pontsorig terjed. Az — schwarzem Saum der Vorderflügel.
elülső szárny, alsó oldalán a Unterseitsbestehtdieiussere Pankt-
szélső pontsor radiálisan meg- .reihe der Vorderflügel aus radiár
hosszabbodott vonalkákból áll verlüngerten Strichen (ab. nigro-
(ab. nigrolineata VERITY). lineata VERITY).
; Hesperiidae.
Heteropterus Morpheus PALt. — Bátorliget VII. 13.
Hesperta. armoricanus OBTHR. — Nyír V. 4—24, 59.
Notodontidae.
Gluphisia crenata EspP. — Bátorliget VII. 18, d.
Spatalia argentina ScHIFF. — Nyír V. 19."
Notodonta Phoebe S18B. — Nyír V. 9—1T.
Thaumatopoeidae.,
Thaunatópoea processtonea L. — Nyír VII. 23—-VIII. 20 (e. I.)
Noctuidae.
Diphthera alpium Os8. — Nyír IV. 20—V. 21, VIII. 16—21.
Arsilonche albovenosa Gozze — Bátorliget VII. 9 (crebra).
Agrotis signum F. — Nyír VI. 3.
5 fúugaz TR. — Nyír VI. II, íg.
Mamestra Leineri FRR. — Nyír V. 15—- VI. 1 (copiose).
— albicolon HB. — Nyír V. 17—VI 9.
Dianthoecia luteago HB. — Nyír VI. 1.
— compta FE. ab. viscariae Gws. — Nyír VII. 14-22 (ex larva).
— — síülenes HB. — Nyír V. 4— 20.
— irregularis Hrwsx. — Nyír V. 25—V1. 24, VII. 29—VIII. 12.
Oxytrypia orbiculosa Esp. — Nyír X. 1—10 (o). (Hernyója Iris are-
narta-ban. — Raudpe in [ris arenarita gefunden.)
Celaena malturu Hurwx. — Nyír VIII. 11.
Hadena abjecta HB. — Nyír V. 24—VI. 6.
— — sublustris Esp. — Nyír VII. 1—3.
— hepatica He. — Nyír V. 12—VI. 183—VII. 2.
— — basihmea PF. — Nyír V. 21—25.
Nz
174
Jaspidea celsia L. — Nyír IX. 16—Xx. 1 (ex larva).
Nonagria cannae 0. — Bátorliget VII. 3—12, c 2.
— — neurica HB. — Nyír VI. 24. (1 ? lámpán. E widéken nincs nád.
— 10 am icni realkült ölik De Nt
Leucamia impudens HB. — Nyír VI. 10—12.
Hydrilla. gluteosa FR. — Nyír VIII. 9—183, 2 9.
Xylina semibrunnea Hw. — Nyír IX 25-29.
Epimecia ustula FRR. — Nyír IV. 26—V. 2, 52.
Oucullia balsamitae B. — Bátorliget VII, €.
Thalypochares panmonica FR. — Nyír V— VIII. (e. I., a nemzedékek
egyfolytában. — e. I. ohne Unterbrechung der Genera-
t10nen).
aula sei S Nyin az Batorhget VI 55 (e. 1 "copjose).
. Evasívig venustuala HB. — Nyír V. 17- VI. 4, VIE 18- VIIT 10.
Calpe capucina Esp. — Nyír VI. 17—IX. 6 (copiose), Bátorliget VIL.
Plusia consona W. — Nyír VI. 14.
S festucae M.— Nyir V. 1£
Catocala puerpera Grotws. — Nyír VIII. 7—12.
Szmplicia vectalis Ev. — Nyír VIII. 31—IX. 18 (e. I.)
Zamclognatha tarsipennalis TR. —- Nyír VI. 22, EX. 1—24.
Hypenodes costacstrigalis Srem. — Nyír VIII. 14.
Geometridae.
Huchloris pustulata Hurws. — Nyír V. 23—20.
— — smaragdaria KW. — Nyír V. 21—VI. 2 (e. 1.)
Acidalia sericeata HB. — Nyír VI. 4—8 (copiose).
— — síranunata UR. — Nyír VIE 19
— mitidata HS. — Bátorliget VII. 6, 2 ?.
— — rubraria STeR. var. bilinearia Fucnus — Nyír VII. 11, 14, VIII.
24— 27.
— — deversaria HS. ab. Mabichi Scnaw. — Nyír VI. 24, 9.
— — sírigaria He. — Nyír VIIT. 19— 20.
— — — ab. nigerrima REBEL, nov. ab. (vide p. 182) — Nagy-
Nite VIG 9 1 o
— flaccidarta 7. — Nyír VI. 243.
Timandra amata L. — Nyír V, VIII.
— — — ab. latistriga REBEL, nov. ab. (vide p. 183) — Nagy-Nyír
MICNS 255 ej 5
ELyihria purpurarta 1. — Nyír VI. 12, c.
— — purpurata L. — Nyír V. 25, o.
Larentia vittata Bum. — Bátorliget VII, d.
— — lugdunarta AS. — Nyír VII. 18—20.
— — flavofasciata TnuwsBa. — Nyír V. 23—VI. 1.
175
. Tephroclystia Gueneala Minn. — Nyír VII. 11. 7 (Hernyója Pimpinella
saxifraga-n VII-IX-ig. — Raupe auf Pimpinella. saxifraga
VIE IX).
szü ÜlaT1a- OTGR: — Nyír VII. 21. 28.
— — exlraversaria HS. — Nyír VII. 18—27 (larva: Pimpznella
saxifraga).
— — assimilala Gxs. — Nyír VII. 11. VIII. 10—25.
sző ülbzpünciata hw. — Nyír VII. 18-27.
zata s ho Nyír VII. 9, IX: 1 (e. 1. IT. 17).
sal illejoltáata NössL. — Nyír VII. 1, 9. VII. 26—VIIT. 10.
maz égleranota Te. — Nyír V. 19—VI. 1 (e. I), Bátorhiget (larva).
— e dodoneata Gws. — Nyír IV. 19- V. 2 (copiose, 690).
Phlibalapterye polygramimata Bxn. — Nyír VIII. 16.
Abraxas adustata Scnirr. — Nyír V. 11—16. (Közötte egy 2, mely-
nek elülső szárnyán a középső mező külső fele narancs-
sárga. — Darunter ein 2 mit in der Aussenhülfte orange-
gelbem Mittelfeld der Vorderílügel).
Stegama díilectaria HB. — Nyír IV. 23, 2.
Caustoloma flavicaria HB. — Nyír V. 1—8.
Biston stratarius HrFwx. et ab. terrarius WExru. — Nyír V. 24—VI. 1.
Amphidasis betularia et ab. insularia Tu. MiEG et transit. ab.
funebraria [LLAMB. — Nyír MELLE MSS ESNÉK 2Z
Synopsia sociaria He. -- Nyír V. 2—11.
Boarmia Viertli Burscn. — Nyír V.- 19, -.
Gnophos dumetata TR. — Nyír IX. 4—9.
Diastictis artesiaria F. — Nyír V—VI, VII. 12—15, VIII. 22—27T, LX.
TEAR
Nolidae.
Nola togatulais He. — Bátorliget VII. 23.
— — cicatricalis TR. — Nyír e. l. II. 2 (ride p. 183).
Sz ssnagula 9enrRE. — Nyír VI. 30, 9; VIII. 13—19. (8. második
nemzedék példányai kisebbek. — Die Stücke der zweiten
Generation sind kleiner).
— — albula Scnrr. — Nyír VI, 16, c.
Se centonalis Hz. — Nyír V. 22, VIII. 8—23, " Bátorliget VILI 15.
dArctitidae.
Arca maculosa GeERwx. — Nyír V. 20.
ssesgasia Bsp. — Nyír ÍV. 27 V. í1, VII. 22:
Gnophria rubricollis L. — Nyír V. 25—VI. 20 (Igen nagy. — Sehr gross).
Comacia sener He. — Bátorliget VII. 2, o".
176
Zygaenidae.
Zygaena puncium 0. — Nyír VII. 3—12.
— cynarae EspP. — Nyír VI. 27—VII. 3; Bugacz VI. 25 (freguens).
— laeta He. — Nyír e. I. VI. 4—21 (larva :. Pimpinella saxifraga).
Ino chloros HB. — Nyír VI. 24.
— — subsolana öreg. — Nyír e. I. V. 25—VI. 10 (larva : Echinops).
Psychidae.
Acanthopsyche atra L. (opacella HS.) — Nyír VIII (egy hernyó —
eine Raupe).
Rebelia plumella HS. — Nyír e. 1. VII. 24—VIII. 12.
Epichmopterya undulella F.-R. — Nyír IV. 135 (később zsákok her-
nyókkal — spater S5acke mit Raupen).
Sesiidae.
Sesia ichneumoniformis F. et A. megillaeformis HB. — Nyír VIII. 13—25.
— — masariformis 0. — Nyír e. Il. (vide p. 183.)
— — bibionmiformis EspP. — Nyír V. 23—26.
Cossidace.
Hypopta caestrum HB. — Nyír V. 25—VI. 16 (copiose).
Pyralidae.
Crambus paludellus HB. et ab. nivellus RBL. — Bátorliget VII..
— hungaricus ScHMIDT — Nyír VI. 2. (?).
— — matricellus TR. -- Nyír IX. 2- 13.
— — fulgidellus HB. — Nyír VIII. 25—IX. 9
— " aureliellus F.-K. — Bátorliget VII (6 ?). £
— lucellus HS. — Nyír V. 24—VI. 17 (copiose), Bátorliget VII.
— pratellus L. — Nyír V. 20.
— — ab. egregieltus RBL. nov. ab. —- Nagy-Nyír V. 20 (vide
). 184.).
— vameleltás HS. — Nyír VII. 27, VIII. 7 (29).
ÁAcentropus miveus Oniv. et ? form. Hansoni STEPH. — Nyír VIII.
12—14, Szikra VII. 17 (6).
Amerastta lotella HB. — Nyír V. 20 (? igen nagy — ? sehr gross).
Ematheudes punctella FR. — Nyír VII. 27.
Ancylosis sareptella HS. — Nyír V. 10—26 (52, copiose.)
Heterographis deserticola STGR. — Nyír V. 25- VI. 5. VII 12-14
VISUE 2
Alispa angustella HB. — Bátorliget VII.
Euzophera bigella 7. — Nyír IV. 19 (c), VI. 2-7: Bátorliget VII. 9.
eZuzésétl
177
FHuzophera fuliginosella Hris. — Nyír V. 14—31, VI. (0. (2) AN 22
VIE AAS28 EX 2 (60.
FBcecopitsa efjractella 2. — Nyír VII. 12 (9), VIII. 10 (9).
Hucarphia vinetella F. — Nyír e. Il. (vide p. 184.)
. Salebria formosa Hw. — Nyír VIII. 16 (9)
. Nephopterya hostilis SrepPn. — Nyír VI. 4.
— — similella Zcx. — Nyír V. 31—VI. 1.
Acrobasis glaucella STGR. — Nyír VÍiIl. 29.
Giypioteles leucacrinella 2. — Nyír VII. 21—-VIII. 23.
Myelots subcognata RAG. — Nagy-Nyír VII. 10 (vide p. 185).
Phlyctaenodes sulphuralis HB. — Nyír V. 11—25.
s pustuatis EB. — Nyír e. I. V. 29- VI. 11 (copiose).
Calamochrous acutellus Ev. — Nyír VI. 16 (9).
- Üybolomita dulcinalis TR. — Nyír VI. 1—6, IX. 1. .
Pionea erocealis HB. — Nyír VII. 15.
Pyrausta cilialis HB. — Bátorliget VII.
— — virginahs Dur. ab. auroralis 2. — Nyír VIII. 9—20.
Pterophoridae.
Oxyptiülus" hieraci 2. — Nyír. VIII. 18.
"— — teucrii JoRp. — Nyír e. Il. V. 11—VI. 20, VIII. 16—18. (A má-
i sodik nemzedék hímjeinek alapszíne sokkal halványabb
olajbarna. — Die c" der zweiten Generation mit viel blas-
serer olivenbrauner Grundfarbe).
Alucita galactodactyla He. — Nyír VIII. 9—11.
— — spilodactyla Cukr. — Nyír e. 1. VI. 14—1T7.
Pterophorus lithodactylus TR. — Nyír V. 24, Szikra VII. 17.
S Fiemgianus 2. — Nyír V. 30, VIII. 7T—14.
— — carphodacíylus HB. — Nyír VII. 21.
Stenoptilia miantodactyla 7. — Nyír e. 1. IV. 25—VI. 4.
agdistos adgetyla Hz. — VIII. o- 16.
Tortricidae,
Acalla hastiana 1. et ab. albistriana Hw. — Nyír e. 1. X.
S ferugana TR. — Nyír IV. 241.
. Egy nőstény elülső szárnya Ein 2 mit bleich strohgelben,
erőteljes fekete pikkelyekkel überall mit groben sehwarzen
beszórt halvány szalmasárga. — öSchuppen bestreuten Vorderflügeln.
Hasonló a hátsó szárnyak fe- Ebenso die weissliche Unterseite
héres alsó oldala. der Hinterflügel,
Amphisa rhombicana HS. — Nyír VI. 17 (§F).
178
Conchylis moguntiana Rössv. — Nyír V. 19 (2), VI. 14; Bugacz
VIG 25 (6)
A. C. Heydeniana HS-rel szem- Die Unterschiede gegen C. Hey-
ben való különbségek előttem deniana HS. sind mir zweifelhaft
kétesekké váltak. geworden.
Phtiheochroa sodaliana EHw. — Nyír VI. 2.
— — pulvillana ES. — Nyír V. 12—VI. 7.
Pygolopha lugubrana TR. — Nyír V. 21 (1 6
Olethreutes Brandertana L. — Nyír V. (copiose).
Steganoptycha rufimitrana HS. — Nyír VII. 7.
Bactra robustana CHR. — Nyír V. 4-7.
Epiblema cumulana Gw. — Nyír e. 1. IV. 18—V. 7.
— commodestana RössL. — Nyír VÍI. 3 (c).
Catattnagma trivitellun RB. — Nyír IV. 25, V. 12, VI. 8.
Gelechiidae.
Melzneria pannonicella RBL. u. sp. — Nyír VI. 4 (c), VIII. 10 (2 €,
e. I.) [vide p. 186).
— lapella TE Nyír WV 25 Szülega VIE6s
— Metznertella Srr. — Nyír VIII. 23.
— apriletla HS. — Nyír VIII. 6.
Bryotropha decrepidella HHS. — Nyír V. T.
— affinis Den. — Nyír VII. 4.
Gelechia oppletella HS. — Nyír VII. 19.
AXyslophora auranmticlla KBL. n. sp. — Nyír V. 6, c" (vide p. 188).
— . guaecstionella HS. — Nyír VI. 25 (92).
Epithectis nigricostella Dup. — Nyír IV. 20, VI. 1, VIII. 12.
Aristotelia remissella 7. rufobaselta RBL. (Verh. zool.-bot. Ges. 1916)
— Nyír VII. 4—VILI. 9.
Pitocheuusa inopella 2. — Nyír V. 27—VI. 2 (62), VIII. 13 (?).
A két nemzedék nem külön- Die zwei Generationen sind von
bözik egymástól. einander nicht versehieden.
Brachmia gerronella 7. 2 Nite AVIBBIÓ: al :
— rastlella ETS. — Nyír e. I. V-VI, VIII. 325 (vide p. 189).
Holcopogon helveolellus STagk. — Nyír VII. 23—VIII. 22.
Sophronia chilonella TR. — Nyír VI. 2.
—. consanguinella HS. — Nyír V. 26 (2).
Pleurota rostrella EB. — Nyír V. (etiam 9).
Depressaria venosulella MöscEn. — Nyír IV. 25—VI. 10 (copiose,
etlam 2).
— — Douglasella Srr. — Nyír VI. 4.
Enicostoma lobella Scurr. — Nyír V. 10—VI. 4.
179
Elachistidae.
. Epermenia insecurella Srr. — Nyír IV. 19, VI. 24.
JOGYÜozs, mMieiter NIS" Nyír V. 12- VI..2. VOL 16-20.
I Timichi ANKER — Nyír V. 26—29, IX. 5.
DcAhromolopsis ictella IB. — Nyír V. 12. :
Éolgontora pilicoms BE. (Now ap. XN p. 51 9) Nyír VOL
5—13.
Számos mindkét nembeli pél- Eine Anzahl Stücke beiderlei
dány. A c" csak a potroh alakja — Geschlechts. Das c" unterscheidet
alapján különbözik a hasonló sich nur in der Gestalt des Hinter-
nagyságú 2-től. leibes von dem gleich erossen 9.
Coleophora ociwrea Hw. — Nyír VIII. 28—IX. 3 (igen nagy példányok
— sehr egrosse Stücke).
— elypeiferella Horrm. — Nyír VIII. 8.
— — sgualorella 7. — Nyír VIII. 12—15.
— — galhpennella HB. — Nyír VI. 2—VII. 2.
—- colutella F. — Nyír VII. 14—VIII. 2.
a UMKOMDON Zhg ND 21
— partitella 7. — Nyír V. 15—VI. 12. Szlavoniából ismeretes —
aus Slavonien bekannt (det. REBEL.)
— - conspicuellau 2. — Nyír V. 16 (9), VI. £ (e. I. nagy c7, grosses 6).
— pratella /. — Nyír VILI. 1—141.
— — gnaphali 7. :— Nyír V. 11—VI. 5, VIII. 25.
— — Mühligella Wcox. — Nyír V. 11—17.
Gracilariidae.
Gracilaria phastanipenella HB. — Nyír XS. 5.
— — Kollariella 72. — Nyír ÍV. 27—V. 11.
Tineidae.
Atyechia appendiculatt Esp. — Nyír V. 14 (67.
ms epkék a Radnai hava-. B. Lepidopteren " aus dem
sokróbés Kis-Küküllő vár- Radnaer Gebirge und dem
pi epy élből Komitat Kis-Küküllő.
A faunisztikailag kevéssé 18- Im dem faunistisch wenig 9ge-
mert Radnai havasokban (Radna- — kannten Radnaer Gebirge (Radna-
borberek) 1914. évi junius kö- — borberek) sammelte Herr FRIEDRICH
zepétől julius elejéig gyüjtött MÜLnLER von Mitte Juni bis anfangs
MűŰLLER FRiGYES úr. Kiinduló Juli 1914. Er hatte semm Stand-
pontúl Ó-Radnát választotta. Az guartier in Ó-Radna. Die von ihm
e
180
általa meglátogatott legmaga-
sabb pontok a Vurfu Saca
(1700 m.) és az Isborul rosu
voltak. Egy a vülgyben fekvő
hely , Balázstelke előtt és
Zsidve Kis-Küküllő megyében
feküsznek.
A vidék általában fauniszti-
kailag nagyon szegénynek ne-
vezhető. A legérdekesebb ered-
ménye a gyüjtésnek az IErebia
Melampus egy új tájfajtájának
felfedezése volt (var. radnaönsis,
vida: Da. si)
kalitat
besuchten bedeutenderen Erhebun-
gen waren vor allen Vurfu Saca
(1700 m. Seehöhe) und Isborul
rosu. Eine talwarts gelegene Lo-
VO S Baláazstelle "zmmad
Zsidve liegen im Komitat Kis-
Küküllő.
Die Gegend muss ím Allgemel-
nen als faunistiseh sehr arm be-
zeichnet werden. Das interessan-
teste Resultat der Ausbeute war
das Autfinden einer neuen Lokal-
form von Erebia Melampus (var.
radnaensis, vgl. Seite 181).
Papilionidae.
Parnasstus Mnemosyne L. — Vurfu Saca VI. 23—29 (copiose).
A hímek elülső szárnyán a Die c" mit starken Flecken der
a középsejt foltjai erősek, ezek Mittelzelle der Vorderílügel zur
tehát az ab. semifasciata HIR-
SCHKE-hez tartoznak.
A. nagyon sötét nőstények az
ab. arcuta oricn., ab. fasciata
HIRSCHKE és ab. arcuata, STICH.-
hez tartoznak.
ab. semifasciata HIRSCHKE gehörig.
Die € sehr verdunkelt gehören
den ab. arcuata Srtcn., ab. fasciata
HigscHkKE und ab. taeniata STICH.
e
Pieridae. ú
Pieris napi gen. aest. napeae sp. — Isborul rosu.
Colias Hyale L. — 2. 2 (erősen fehéres — stark weisslieh).
Nymphalidae.
Negpytüs Tedtá Tas isborul sosa VI 26.
Erebia Melampus Wssw. var. radnaönsis RBL. nov. var. — Isborul rosu
VEZ2ZTS 29 Ge (wide p. 161
Erebia Euryale EspP. — Vurfu Saca VI. 29. 8
— [Ligea L. — Isborul rosu VI. 30 ; Zsidve VII. 3.
Pararge Maera L. ab. Tetrops Red. nov. ab. c — Isborul rosu VI.
20 (vide p. 182).
Lycaenidae.
COhrysophanus Dorilis Hurws. et ab. ? orientalis Srak. — Isborul rosu
AT 26.
181
HLycaena Argiades PALL. — Balázstelke.
— Meleager Esp. — Balázstelke.
— Arion L. — Balázstelke.
Hesperiidae.
Augiades Sylvanus EspP. — Balázstelke VII. 5 (nagyon sötét — sehr
dunkel).
Noctuidae,
Plusta pulchrina Esp. — Isborul rosu VI. 27.
- Geometridae,
Nemoria pulmentaria Gx. — Balázstelke VII. 2 (9).
Larentia montanata ScniFr. — Isborul rosu VI. 26.
Abraxas sylvata Sc. — Balázstelke (többszörösen — mehrfach).
Gnophos dilucidaria HB. — Isborul rosu VI. 26.
dArctiidae.
Parasemita plantagimis L. ab. interrupta ScHaw. — Isborul rosu VI. 27,
A d csak a lhospita bicolor Die d nur in der Form hospita
Rarz. alakban. bicolor RAarz.
Calttimorpha guadripunctaria PopA — Balázstelke VII. T.
Zygaenidae.
[/ygaena. purpuralis BRüÜsx., achilleae Esp., lonicerae ScHEw. (parva
obscura), fitipendulae L.. carniolica Scop. et var. berolinen-
sis SraR: — Balázstelke.
Hepialidae.
Hepialus carna Esp. — Isborul rosu VI. 26— 30.
Pyralidae.
Pyrausta alpinalis Scnirr. — Isborul rosu VI. 265 (?).
Függelék. — Anhang.
a
1. Erebia Melampus Fsse. var. radnaénsis REBEL, nov, var. GJ 0.
Számos g, de csak 2 9-ból Eine Serie ganz frischer Stücke,
álló friss sorozat a Radnai ha- — bestehend aus einer Anzahl c,
vasokról (Vurfu Saca és Isborul aber nur 2 0. aus der Radnaer
Tosu, MünLER gyüjtése 1914 Gebirge (Vurfu Saca und Isborul
junius 27—29]. rosu. leg. MiüLgLER, 27—29 Jum
1914).
A példányok nagyobbak és
szélesebb szárnyúak mint a
törzsfaj és a var. sudelica STGR.,
mely utóbbihoz különben közel-
állók. JÉlesen határolt világos-
vörös szegélycsíkjuk az elülső
szárnyakon üt fekete pontot zár
körül. A hátsó szárnyakon a
foltcsík keskenyebb és kevésbé
összefüggő, de mégis sokkal
élesebb mint a var. sudetica-nál.
Az elülső szárnyak hossza
13—19 mm.
2. Pararge Maerau L. ab.
Egy a Radnai havasokból
(Isborul rosu, MüÜLLER gyűjtése,
1914 jumus 30) való c" feltünő
gazdagon szemekkel tarkított.
As elülső szárnyon a kettős
fehérmagvú csúecsszemen kívül
még egy egyszerű fehérmagvú
szem van a 3. sejtben és egy
kisebb fehérmagvú pótszem a
6. sejtben. Az elülső szárny
összes szemfoltjai összefüggnek.
A hátsó szárnyon a 2.
sejtben fekszik egy-egy nagy
fehérmagvú szem.
íg 2
ES 9.
3. Acidalia strigaria HE.
A csápok, a fejtető, a nyak-
őrv, a vállfedők, a hátsó lábak és
a szárnyak rojtja sárgás-szürke,
a többi testrész és a szárnyak
koromfeketék. Utóbbiak felül
megnagyobbodott fekete közép-
foltokkal és jól látható finom
teljes szegélyvonallal. A fekete
potroh szelvényeinek szegélye
fehéres, csúcsa sárgás-szürke.
Az elülső szárnyak alul mély
feketék, a hátsó szárnyak rész-
Die Stücke sind
gzösser
stehen letzterer zunachst. Sie be-
sitzen eine hellrote, scharf begrenzte
Saumbinde, welche auf den Vorder-
flügeln züúmeist fünf schwarze
Punktaugen führt. Auf den Hinter-
flügeln ist die Fleckenbinde sehma-
ler und hangt weniger zusammen,
ist aber daselbst doch noeh viel
schárfer als bei var. sedetied. Vor-
derílügellaánge 13—19 mm.
Tetrops REBEL, nov. ab. c.
Ein a aus dem Radnaer Gebirge
(Isborul " rosu, lex MűtnekR, 30:
Juni 19114) ist auffallend reieh
geaugt.
Die Vorderílügel besitzen ausser
dem doppelt weissgekernten Api-
kalauge, auch noch eim einfaches
weissgekerntes Auge in Zelle 3,
und ein kleineres, weiss gekerntes
Additionalauge im 7elle 6. Alle
Augenflecke der Vorderílügel han-
gen zusammen. Auf den Hinter-
flügeln liegt je ein grosses welss-
gekerntes Auge in Zelle 2 und 3.
ab. nigerrima REBEL, nov. ab.
Fühler, Scheitel, Halskragen,
Schulterdecken, Finterbeine und
Fransen aller Flügel gelbgrau, alle
andern Körperteile wie alle Flügel
tiefscehwarz. Letztere mit oberseits
stark — vergrösserten,
Mittelpunkten und deutlieher, - fei-
sehwarzen
ner, gesechlossener Saumlinie. Der
sehwarze Hinterleib mit weisslhiehen
segmentrándern und gelborauer
Spitze. Unterseite der Vorderílügel
tiefsehwarz, jene der Hinterílügel
und
breitílügliger als die Stammform
und die var. szüzdeltea SDGR.. úm
agit
MEG Ce
1 augusz-
Timandra KELZELEE JEGÉN OK
5 példánynak, ális
25-én Nagy-Nyíren
át lakkvörös
le: A és TE -z Érök
itt) zegzúgosan előreálló. A
ESZES is ennek a
570 e szélesebb
zum Teil mit weissgrauer Aufhel-.
lung. Die Fransen unterseits nor-
malweise gelbgrau mit schwarz-.
lichen Fleckchen auf den Ader-
enden.
Eim ganz frisches cg" am 19.
August unter normalen Stücken
bei Nagy-Nyír erbeutet.
latistriga REBEL, nov. ab. —
Ein frisches d" der zweiten Ge-
neration, im o . Nagy-Nyír am 25.
August erbeutet, zeigt den in die
Flügelspitze ziehenden lackroten
Schragstrelifen der Vorderílügel
stark verbreietet und nach innen
(zwischen den Adern) zackig vor-
tretend. Auch auf den Hinterílügeln
ist die Fortsetzung des Strelfens
noch breiter (15—2 mm. breit).
dunkellaekrot. so dass hier fast
der Eindruck einer wellig begrenz-
ten Mittelbinde entsteht. Die feine -
graue üussere Ouerlinie normaler
Stücke feblt hier auf Vorderíflügel
und Hinterflügel vollstándig.
cicatricalis Tn.
"TA megfigyelése szerint
. fajnak a hernyója ép-
ym 2 Mi SETS tölgy-
t az zézeüe kirág.
ek ha fajnak csak egy
, mely kora ta-
Die Raupe dieser Art lebt nach
den Beobachtungen des Herrn
PREporA genau wie jene von N.
sírigula skelettierend auf Eichen-
bláttern (und nicht auf Flechten).
Die Art hat nur eine Generation,
deren Falter zeitig im Frühjahre
fhegt.
esia imasariformis O. fejlődése első alakjainak ismeretélrez. —
ir Kenntnis der er-t:n Stünde von Sesia masariformis 0.
ásforma, : feketés-barna
"06 mm. hosszú és szép
Das ovale, schwarzbraun ge-
fárbte Ei ist 06 mm. lang, únd
1 FOL ARE
sokszögű (hatszögekből alkotott)
reczézetet mutat. A felső pólus
rózsája a szájnyílás körül sok-
kal kisebb reczézetű. A pete
felső hosszoldala benyomottnak
tünik fel.
A pete alsó hosszoldalával a
Verbascum thapsus levelének alsó
oldalához lesz erősítve.
A kifejlődött, preparált her-
nyó 33 mm. hosszú, ecsontszínű,
a fej világosbarna, a fejpaizs
fehéresen szegélyezett. A rövid
torlábak világos barnák.
7. Crambus pratellus L. ab.
Egy május 20-án Nagy-Nyí-
ren gyüjtött hím elülső szár-
nyának alapszíne világos na-
rancssárga, sötét behintés nél-
kül. mely a széles ezüstfehér
hosszanti sávok által erősen
megszorított, annál is inkább,
mert két ilyen sáv van a belső
A hátsó szárnyakon éles sö-
zeigt ein schönes polygonales (aus
Sechsecken gebildetes) Netzwerk.
Die Rosette am oberen Pol um den
Mikropylenapparat ist viel kleiner
getafelt. Die obere Lángsseite des
Eies erscheint eingedrückt.
Das Ei wird mit seiner unteren
Lángsseite auf der Blattunterseite
von Verbascum thapsus angeheftet.
Die érwachsene. práparierte
KRaupe ist 33 mm. lang, beinfarben
mit hellbraunem Kopf, dessen
Clypeus weisslich gerandet er-
scheint. Die kuürzen Brustbeine
sind hellbraun.
egregiellus REBEL, nov. ab. 7.
Em 9 von Nagy-Nyír. vom 20.
Mai zejgt die Grundfarbe der Vor-
derílügel — hellorangegelb, — ohne
dunkle Bestaubung und durch die
breiteren, — silberweissen — Langs-
streifen, deren sich auch zwei ober
dem Imnenrand finden. stark ein-
geschrünkt.
Die Hinterflügel mit deutlichem
tét ívelt csík van a szegély előtt. dunklen Bogenstreifen vor- dem
Saum.
8. Eucarphia vinetella F. első fejlődési alakjai. — Die crsten Stünde
von Eucarphia vinetella FE.
A pete aránylag nagyon
nagy és majdnem 1 mm. át-
mérőjű. Lapos tojásdad alakú,
halvány sárgás-zöld és erősebb
nagyítás (tízszeres) mellett is
alig mutat pontozott felületet.
A burok felette lágynak látszik,
mert a nekem küldött és a szál-
lítás alatt össze nem nyomott
peték egyike sem mutatott tel-
Das Ei ist relativ sehr gross
und zeigt einen Durchmesser von-
nahezu 1 mm. Es hat eine flach
ovale Form, ist blass gelberün
und lásst selbst bei starker (zehn-
facher) Vergrösserung kaum eine
punktförmige Skulptur erkennen.
Das Chorion scheint auffallend
weich zu sein, da keines der mir
gesandten Eier (welche auf dem
t.
jes alakot.
A kifejlődött feketés-ibolya-
színű hernyó egyes nagyon
. — hosszú és finom fehéres sörték-
kel fedett és pedig a fejen és
nyakpaizson -is. Utóbbi kettő
sárgás-barna, szakadozott gaz-
dag fekete rajzolattal. A nyak-
paizs a középen világos vonal
által kettéosztott, oldalt szélesen
megszakított. A torlábak sárgás-
. barnák, csípőjük, lábszáruk és
lábfejük a külső oldalon feketés-
. barna, világos foltokkal. A pont-
. szemölesök nagyon aprók, fe-
keték, a lélekző nyilások fehé-
resek, feketén gyűrűzöttek. A
rövid potrohlábak fehéresek,
barna kampókoszorúkkal. A ki-
fejlődött preparált hernyó hossza
27 mm.
A hernyó májusig egy ho-
moktömlőben él Potentilla are-
narta-n. Ugyancsak PREDOTA fe-
dezte fel Nagy-Nyíren Kecske-
mét mellett.
A. megnyúlt
Dab sto NI.
hosszú, hengeres. csak az utolsó
három erősen mozgatható szel-
vényen "észrevehetően keske-
. nyedő. A színe sárgás-barna.
. A kremasztert egy félköralakú
feketés-barna khitinduzzadás ké-
pezi.
. A finom homokkal - fedett
tömlő mintegy 30 mm. hosszú.
185
Transport nicht gedrückt wurden)
eine volle Form aufwies.
Die erwachsene, — schwárzlich
violettgraue Raupe ist mit ein-
zelnen, sehr langen, feinen weiss-
lichen Borsten auch am Kopf und
Nackenschild besetzt. Die beiden
letzteren sind gelbbraun gefárbt
mit reichlicher, aber zerrissener
sehwarzer Zeichnung. Das Nacken-
sehild ist in der Mitte licht geteilt
und an den Seiten breit unter-
brochen. Die Brustbeine sind gelb-
braun, ihr Hüttstück, Scbiene und
Tarsus auf der Aussenseite sehwarz-
liehbraun, hellgefleckt. Die Punkt-
warzen sind sehr klein, sehwarz..
die Stigmen weisőlich, sehwarz
geringt. Die kurzen Bauchbeine
weissliceh mit braunen Hacken-
kránzen. Lange der erwachsenen
praparierten Raupe 27 mm.
Die Raupe lebt in emem Sand-
sehlauch bis Mai auf Potentilla
arenariu und wurde von Herrn
PRgEpora ebenfalls bei Nagy-Nyír
bei Kecskemét entdeckt.
Die gestreckte Puppe ist 13
mm. lang, walzenförmig, nur auf
den drei letzten, sehr beweglichen
Segmenten merkbar verjüngt. Die
Faárbung ist gelbbraun. Der Kre-
master besteht aus einem 6 halb-
kreisförmigen sehwaárzlichbraunenm
Chitinwulst.
Der mit feinem Sand bekleidete
Schlauch ist bei 30 mm. lang.
9. Myelois ? subcognata RAG. (REBEL, Cat. no 781).
Egyetlen: kopott 2 .Nagy-
. Nyír julius 107 jelzéssel ehhez
az eddig csak az Amur vidé-
Ein einzelnes, geflogenes 2 mit
der Bezeichnung .Nagy-Nyír 10.
Juli" dürfte dieser bisher erst aus
186
kéről ismeretes fajhoz tartozha-
tik. RaGowxor leírásával és rajz-
zával jól egyezik, csak a szár-
nyak tünnek kissé hosszúká-
sabbnak (keskenyebbnek) fel.
Hosszúsága megfelel az eredeti
példányának (kifeszítve 22 mm.)
dem Amurgebiet bekannt gewor-
denen Art angehören. Beschreibung
und Abbildung bei RaGoxor stim-
men gut überein, nur seheinen die
Flügel etwas gestreckter (schma-
ler) zu sein. Grösse jene des Ori-
ginales (22 mm. Exp.)
10. Meteneria pannonicella. REBEL, n. sp. 7? .
Egy Nagy-Nyíren junius 4-én
fogott hím és két ugyanott
augusztus 10 és 11-én Echinops-
szárakból nevelt nőstény egy új,
kisebb fajhoz tartoznak, melyet
a hímekben legközelebb álló M.
paucipunctella Z. és intestinella
Ms.-tól könnyen megkülönböz-
tethetünk azáltak hogy az oker-
sárga elülső szárnyakba erős
narancsvörös szín keverődik.
kifelé ezek ólomszürkén behin-
tettek, fekete középfoltokkal és
a belső szöglet felé haladó éles
feketés-ólomszürke rézsútos vo-
nással díszítettek.
A csápok fehérek, feketésen
gyűrűzöttek, tövükön okersár-
gák, a fej és a tapogatók oker-
sárgák, utóbbiak határozottan
karcsúbbak, különösen végízük
kevésbé oly erősen pikkelyes
mint a rokon fajoknál. A tor
narancsvörössel kevert oker-
sárga, a potroh sötétszürke, a
csúcs felé hegyesedő, ez sárgás.
A lábak sárgás-szürkék, külső
oldalukon sötéten behintettelk,
sötét foltos ízvégekkel.
Az elülső szárnyak okersárga
alapszínét a belevegyülő na-
rancsvörös szín erősen háttérbe
Bin in Nagy.Nyír am 4 Juni
gefangenes — mánnliches und 2
daselbst am 10. u. 11 August aus
Echinops-Stengeln gezogene weib-
liche Stüecke gehören einer neuen,
kleimeren Art an, welche
die starke Einmischung orange-
roter Fárbung auf den ockergel-
ben, aussen bleigrau bestaubten,
mit séhwarzen Mittelpunkten ver-
sehenen Vorderfílügeln und einem
sehr scharfen, sechwarzlieh blei-
brauen Schragwisch zum Innen-
winkel derselben gut unterscheid-
bar von der im mánnlichen (Ge-
sehlechte zunachst stehenden 4.
paucipunctella 7. bezw. M. intestinella
NN. ist.
Die. Fühler sehwarzlich
geringt, an der Basis ockergelb,
Kopf samt Palpen ockergelb, letz-
tere entsechieden sehlanker, nament-
lien das Endelied weniger stark
beschuppt, als bei den verwandten
Arten. Der Thorax ockergelb,
orangerot gemiseht, der Hinterleib
dunkelgerau, gegen das Ende spitz
zulaufend, mit gelblicher Spitze.
Die Beine gelbgerau, aussen dun-
kel bestáubt, mit dunkelgefleckten
Gliederenden.
Die. ockergelbe Grundfarbe der
Vorderfílügel wird durch Orange-
rot stark eingesechraánkt und tritt
weiss,
durch .
őreá
nur strelifenartig auf. Der Saum ist
bleigrau bestáubt. desgleiehen ein
Vorderrandsfíleek vor der Spitze,
egy folt az elülső szegélyen auf welchen ein Sehrágstreifen der
SES gelben Grundfarbe folgt. Die Ba-
FSS SG sülös zi salhaálfte des Flügels zeigt nur beim
A szárny tőfele c langs des Vorder- und Innen-
: randes Spuren grauer Bestáubung.
Je ein tiefscehwarzer Punkt liegt in
der Mittelzelle bei 12 der Flügel-
lánge und am Schluss der Zelle.
Von ersterem zieht ein sehr cha-
rakteristiseher, secharfer, sehwarz-
, lch-bleigrauer Schrágwiseh zum
Imnenzwickel und vereint sich mit
der bleigrauen Saumbestáubung..
Die Fransen bleigrau bestáubt, mit
hellem, beiderseits sehwarzlieh be-.
grenztem Teilungsstreifen in ihrer
ek Mitte. Die Hinterílügel sehwarz-
) — csíkkal a középen. lich-bleigrau mit etwas helleren
szárnyak feketés-ólom- — Fransen. Unterseite aller Flügel
. kissé világosabb roj- schwürzlich-bleigrau mit gelblich"
Alul a az összes szárnyak — schimmernden Fransen. Vorder-
sZ sárgásan flügellange 7, Exp. 13—14 mm.
ojtokkal. Azelülső szárny
T, kifeszítve 13—14 mm.
kevesebb Von M. intestinella sofort durch
által az viel geringere bleigraue Bestüu-
bung der Vorderílügel und Man-
gel des Vorderrandspunktes (bei
nya B azonnal 1/3) zu unterscheiden.
önböztethető. ;
. közleményben! általam Das von mir im V. Beitrag! als
artificella név alatt fel- Apodia artificella angeführte (geflo-
Ű 5040) weibliche Stück von Deliblat
(IX. 23) utóbb a Meizneria IX. 23 hat sich nachtráglich als
7 oni lla-hoz tartozónak DE SZÜ TTeleüerü pannonicella gehörig
4 herausgestellt, wozu auch noch ein
grosses d von Deliblat vom A. 1.
(PgEpora) zu ziehen ist.
Az Apodia artificella HS ennél-
fogva a magyar lepkék jegyzé-
kéből törlendő.
Apodia artificella HS ist daher
aus der Liste ungarischer Arten
zu streichen.
11. Xystophora aurantiella REBELL, n. sp. 6.
Egyetlen Nagy-Nyíren junius
6-án gyüjtött (PREpora) jó álla-
potban levő hím egy új fajhoz
tartozik, mely a narancssárga,
feketés-szürkén — szegélyezett
elülső szárnyak által a nem
összes fajaitól könnyen meg-
különböztethető. A szárnyak
nagyon megnyult alakjában ez
a faj leginkább a X. lucidella
SrpH.-el egyezik.
A feketés, elmosódottan vilá-
posabban foltos csápok, ki nem
emelkedő ízvégekkel, az elülső
szegély 34 részéig terjednek.
Az előrenyujtott, kevéssé fel-
hajló tapogatók másfélszer oly
hosszúak mint a fej átmérője,
középső izük kivül feketés, be-
lül fehéres pikkelyezés által
megvastagodott, végízük nagyon
rövid, körülbelül egyharmad oly
hosszú mint a középső íz, Vé-
kony, gyengén felhajló és fe-
héresen fénylő. A rézsútos arcz
gyengén ólomfényű, a fej úgy
mint a test többi része feketés,
a vállfedők narancssárgások, a
a potrohvég rövid szőrcsomója
sárga. Az elülső lábpár feketés,
a hátsó lábak világos sárgásak,
elmosódottan barnásan foltosak.
A nagyon megnyult elülső
szárnyak csúcsa hegyes, szegé-
lyük nagyon rézsútos, színük
világos narancssárga sötét ólom-
szürke szegélyekkel és három
Ein einzelnes gut erhaltenes. G
in Nagy-Nyír am 6. Juni erbeutet
(PREpora) gehört eimer neuen Art
an, welehe sich durch die orange-
gelben, sehwarzliéhgrau geraánder-
ten Vorderílügel von allen anderen
Gattungsgenossen — leicht unter-
secheidet. Im der sehr gestreckten -
Elügelform gleicht die Art am
meisten der Xyst. lucidella STepn.
Die sehwarzlichen, verloschen
hell gefleckten Fühler, ohne her-
vortretende Gliederenden, reichen
bis 3/4 des Vorderrandes. Die vor-
gestreckten, schwach aufgeboge-
nen Palpen 1t2 mal so lang als
der Kopfdurchmesser, zeigen ein
durch aussen sehwarzliche, innen
weissliche Beschuppung verdicktes
Mittelelied und ein sehr kurzes.
zirka nur 13 des Mittelgliedes lan-
ges, dünnes, schwach aufgeboge-
nes, weisslich glánzendes Endglied.
Das schraáge Gesicht ist scehwach
bleiglanzend, der IKopf wie der.
übrige Körper sechwarzlich, die.
sehulterdecken orangegelblieh, der
kurze Haarbüschel am Hinterleibs-
ende gelb. Die vorderen Beinpaare
sehwarzlich, die Hinterbeine hell
gelblich, verlosehen bráunlich ge-
fleckt.
Die sehr gestreckten Vorderílü-
gel mit scharfer Spitze und sehr
sehrágem Saum sind hell orange-
gelb gefárbt mit dunkelbleigrauen
KRándern und 3 sehwárzliehen,
feketés ponttal, melyek közül
egy apró a redő közepén, egy
nagyobb annak végén és a har-
madik rézsútosan a 2. fölött,
messze kifelé a korongon el-
helyezett. Az ólomszürke sze-
gélye a narancssárga résznek a
belső szegélyen a legszélesebb.
a hol a redőig terjed és csak a
rojt kezdete előtt keskenyedik.
A szegély . csak " keskenyen
ólomszürke, az elülső szegély
csak a közepétől a csúcsig szé-
lesen — ólomszürkén behintett.
A rojtok egyszínű ólomszürkék.
A hátsó szárnyak oly széle-
sek mint az elülső szárnyak,
derékszögű hátsó szöglettel és
messze előreálló csúcscsal, szí-
nük feketés ólomszürke, hasonló
rojtokkal. Az elülső szárnyak
alul feketések, a hátsók ólom-
szürkék. Az elülső szárnyak
hossza T, kifeszítve 15 mm.
189
Punkten, von welchen ein kleiner
in der Mitte der Falte, ein grös-
serer am Schluss derselben und
der dritte schrág oberhalb des 2.
Faltenpunktes, im Diskus, weit
nach aussen d gerückt, liegt. Die
bleigraue Ründerung des orange-
gelben Teiles ist am Innenrand am
breitesten, wo sie bis zur Falte
reicht und erst vor Beginn der
Fransen sich verschmálert. Der
saum ist nur schmal bleigrau ge-
rándert, der Vorderrand erst von
"2. seimer Lange "bis zur Spitze
breit bleigrau bestaáubt. Die Fran-
sen einfárbig bleigrau.
Die Hinterílügel so breit, wie
die Vorderflügel, mit reechtwinkli-
gem Afterwinkel und weit vortre-
tender Spitze sind schwarzlich
bleigrau mit gleichfárbigen Fran-
sen. Die Unterseite der Vorder-
fÍlügel schwarzlich, jene der Hm-
terílügel bleigrau. — Vorderílügel-
lánge 7, Exp. 15 mm.
12. Brachmia rasilella HS fejlődése első alakjai. — Die ersten Stünde
von Brachmia rasilella HS.
A nagyon karcsú felnőtt her-
nyó 10 mm. hosszú, hátrafelé
gyengén keskenyedő és kissé
összenyomott. Testének legna-
gyobb szélessége csak kevéssé
több mint 1-5 mm.
A fej, az első torgyűrű és a
második torgyűrű elülső szegé-
lye mélyfekete, hasonlókép az
első lábpár is. A test különben
sárgás-züld és minden potroh-
szelvény hátán négy nagyon
apró fehér udvaron álló fekete
pontszemölesöt mutat, melyek
trapézalakban elhelyezettek - és
a
Die sehr sechlanke Raupe ist
erwachsen 10 mm. lang, nach hin-
ten sehwach verjüngt und etwas
depress. Ihre grösste Körperbreite
betrágt nur etwas über 1-5 mm.
Der Kopf, das erste Brustsegment
und der vordere Rand des zweiten
Brustsegmentes sind tiefscehwarz,
desgleicehen das erste Beinpaar.
Der übrige Körper ist gelbgrün
und zeigt am Rücken jedes Ab-
dominalsegmentes 4 sehr kleine.
schwarze auf kleinem weissen Hof
in Trapezform stehende Punktwar-
190
melyek — mindegyike egy-egy
mon fekete: sörtét wisel Az
utolsó három szelvényen egy sor
hosszú sörtével .bíró szemölcs
van. A potrohszelvényeken még
egy nagyon finom sötétzöld
hátvonal is látható. A has sok-
kal világosabb sárgás-zöld. A
második torlábpár lábfejíze még
fekete, a harmadik épúgy, mint
a haslábak sárgás-zöldek. (A le-
írás 1915 május 28-án történt).
A hernyó május közepe táján
az Achillea ochroleuca véghajtá-
sainak sodraibamn él. DPRREDOTA
úr Nagy-Nyíren, Kecskemét vi-
dékénm fedezte fel és ugyamott
nagy számban nevelte a lep-
két is.
A bábozódás egy hosszúkás
szövedékben történik a tápnö-
vény hajtásai között.
A. karcsú báb körülbelül 7
mm. hosszú, vörösbarna, hosszú
feketés szarnyhüvelylyel ; a kre-
master egy felül hajlott csúcs-
ban végződik és nagyobb számú
kampós sörtével fedett.
A lepke május végétől junius
12-ig lép fel.
zen, welehe je cine feine sehwarze
Borste tragen. Die 3 letzten Seg-
mente zeigen nur eine Reihe lan-
ger beborsteter Warzen. " Auf den
Abdominalsegmenten ist auch eine
feine dunkelgrüne Dorsale sichtbar.
Die Bauchseite ist betrachtheh
liehter, gelbgrün. Das 2. Brust-
beinpaar zeigt noch ein sehwarzes
Tarsalghed, das 3. ist wie die
Bauchbeine gelberün. (Besehrieben
28" Mai 1915). :
Die haupe lebt um Mitte Mai
wieklerartig in den Endtrieben von
Achillea ochroleuca. 51e wurde von
Herrn Pgxmpora bei Nagy-Nyír, im
der Umgebung von Kecskemét
entdeekt, und der Falter daselbst
in Anzahl erzogen.
Die Verpuppung erfolgt in einem
gestreckten (Gespinnst - zwischen
den Trieben der Futterpílanze.
Die sehlanke Puppe ist circa 7
mm. lang, rotbraun, mit langen
sehwarzlicehen Flügelscheiden ; ihr
Kremaster endet in eine dorsal-
warts gekrümmte Spitze und ist
mit eimer "ovösseren Zan Temet
Hakenborsten besetzt.
Die Falter erscheinen von Ende
Mai bis 12. Juni.
Irodalom.
Entomologísches Jahrbuch 1916. 25. Jahrgang Herausgegeben
2)
von DR. OSKAR KRANCHER. 216 p., 1 fárb. Tafel und viele
Abbild. Leipzig, 1916, Verlag von Frankenstem k Wag-
NET REGAS EMNNEGOT
Most jelent meg a rovartani évkönyv 25. évfolyama DR. KRAN-
CHER szerkesztésében. A háborús nehézségek daczára pontosan meg-
jelent a rovarászok e megszokott zsebkönyve szép kiállításhan, gaz-
dag tartalommal, A kötet beosztása a régi, a naptári részt a folyó
i Mivé LooCaY, MEDER, W ÜST. és
HIMEK -töllából, A lepkész most 15 sok MEZKA EL tartozó Szrkő
IEFER" ÉS § BANDERMANN új FELka álzáéat fák le, utóbbi a
tyatejszendernek egy új alakját, melyet az évkönyv szerkesztőjé-
nevezett el a jubiláris kötet megjelenése alkalmából. Ezt az új
pkét (felülről és alulról), valamint a törzsfajt mutatja be a kötetet 3
díszítő háromszínnyomatú sikerült tábla. A többi lepkészeti czikk "SAR
Sven me czikket 6:
m ismertetése tölti ki az évkönyv többi részét. Az entomologiai
könyv jubiláris kötetét is csak legmelegebben ajánlhatjuk olva-
óimknak, sok érdekeset és tanulságosat fognak benne találhatni.
Zé 53 CSIKI.
Müller, Dr. Tosef: Die europáischen Arten der Gattung 6.
5; "Stenostola Muls. (Col. Ceramb.) (Wiener. Ent. . Zeitg.
3 XXXIV, 1915, p. 293—297).
. Szerző részletesen leírja a három európai fajt és kimutatja,
ogy a két nálunk is előforduló faj, a Sienostola nigripes GYLL. és
ferrea SCHRNK. nevét rosszul használták. a két nevet eddig több-
s felcserélték. ; CSIKI.
immermann, Alois: Beitráge zur Kenntniss der europai
sehen Dytiscidenfauna. (Entom. Blátter. XI, 1915, p.
218 225).
— — Szerző különféle jegyzeteket .közöl európai vízi bogarakról,
melyek közül minket a következők érdekelnek: Hygrotus inaegualis
F. var. dalmatinus. Ez az új fajváltozat Dalmácziából (Zara, Sinj.
"Veglia) való és abban tér el a törzsfajtól, hogy felületének pontjai
őteljesebbek, gy érebbek és egyenlőtlen nagyságúak. Hydroporus
marentinus a Metkovic melletti Narenta-mocsarakból való Újetajzasóts
lineatus Srgum. rokonságából. A Hydroporus obliguesignatus BiEcz-ről,
melyet sok szerző a Ge nei szinonimái közé sorol, kimutatja. hogy
CSIKI.
192
Petri, Dr. Kart: Beitrag zur- siebenbürgisehen Kaferfauna.
(Wiener Emt. Zeitg. XX.XIV5 1916, p. 345 — 340).
Szerző a Déli Kárpátokból és pedig a Kerezi-hegys Ségból le-
írja az új Choleva Reitteri nevű fajt, mely a Ch. biharica legközelebbi
rokona. Utóbbitól abban különbözik, hogy kissé fénytelenebb, a 9.
csápíz alig hosszabb mint a 8. és 10. íz, a szárnyfedők varratszög-
lete derékszögű, az előtor hátának hátsó szögletei szélesebben kere-
kítettek, a felület finomabban és gyérebben pontozott. (SIKI.
ko
Benick, Ludwig: Einige neue europaisehe Stenus-Arten
und-Varietaten. (Entom. Blatter. XI, 1915, p. 225—231).
Néhány új Stenus leírása, ezek közül faunánkban is előfordul-
nak: St. maculiger var. consanguineus (Dalmáczia: Ragusa vecechia),
St. ater ab. testaceipes (Bosznia: Stambuleic, Celie; IHerczegovina :
Jablanica). St. velebiticus ( Velebit : Ostaria). CSIKI.
Társulati ügyek.
A , Magyar Entomologidi Társaság" 41. rendes ülése 1915
október 15-én. — ULBRICcÓH EDE elnök megnyitván az ülést, JABLO-
sxowsxki Józser , Nemzetközi vonatkozások és a rovartan" eczímű elő-
adását olvassa fel, melyet a jelenlévők nagy tetszéssel fogadtak.
(Megjelenik ezen füzetünkben). ;
42. ülés 1915 november 19-én. — Miután ULBRICH BpE elnök
az ülést megnyitotta JABLoNowsxkIi Józser a téli araszoló lepkék leg-
utóbbi nagy kártételeiről tart előadást és beszámol az azok elleni
újabb védekezési kisérletekről. Bemutatja úgy a kis mint a nagy téli
araszoló tavaszi kártételét sikerült fényképfelvételeken, a mikor ápri-
lisban a lák már teljesen kopaszok maradtak, — a nép többnyire
azt hitte, hogy az ágak lefagytak, pedig az araszolók okozták. A. mi
gyümölcs megmaradt az teljesen eltorzult. Legjobban a kátrány-
szurok-gyűrűk alkalmazása ajánlatos a védekezésre, így bemutat egy
svábhegyi kertben alkalmazott gyűrűt, melyre 244 c" és 252 ? pille
ragadt, a mi TO ezer hernyónak felel meg. — Kapocsa GYULA , Ada-
tok a kis téli araszoló életmódjához" czímű előadásában bemutat egy
mult századbeli okiratot, mely Kisszeben levéltárából került a Ro-
vartani Állomáshoz és melyben egy ottani orvos egy jó szert ajánl
az araszolók elpusztítására. JABLoNowsSKkI JÓZSEF És SÁNDOR SÁNDOR
az előadás kapcsán említést tesznek a kajszinbaraczk és fekete ése-
resznye Kisszeben vidéki tenyésztéséről és óriási terméshozataláról
ez északi vidéken.
" ROVARTANI LAPOK -
XXII. Band. November—Dezember 1915. 11—12. Heft.
Med E Csiki: Dem Andenken Gy. Szépligetvs (Mit:
Portrát). — Am 24. Márz 1915 verstarb in Budapest im Alter von
60 Jahren nach langem und sehwerem Leiden Prof. Gy. SZÉPLIGETI,
der ausgezeichnete Braconiden- und Iehneumonidenkenner. Er wurde
den 21. August 1859 zu Ziírcz geboren, wo sein Vater Güterbeamte
der Abtei war. Er studirte zu Budapest, absolvierte hier die Ober-
realschule, besuechte nachher die Universiítát und das Polytechmikum
und erhielt 187r das Diplom eines Mittelsehulprofessors für Natur-
geschichte und Chemie. Er wirkte seit 1576 als Mittelsebhullehrer in
. Budapest bis er 1912 in den Ruhestand trat. Anfanos widméte sich
SZÉPLIGETI der Botanik, brachte auch ein riesiges Herbarium zusam-
men, welches er 1912 dem Ungariscben National-Museum spendete,
wendete sich áber schom Mitte der achtziger. Jahre vorigem Jahr-
hunderts mehr der IEntomologie zu. Zuerst interessierten ihm die
Aphiden und Gallen, spáter wendete er sich gánzlieh den Braconi-
den und Iehneumoniden zu. Ein Verzeichniss seiner Arbeiten ist aut
5Delte 145—147 zusammengestellt. 5eine Braconiden und Tehneumoni-
den-Sammlung gelang noch vor seimem Tode Geschenkweise in das
Ungarische National-Museuma.
-p. I4T. — J. Jablonowski: Internationale Beziehungen
und die Entomologie. — Verf. besprieht jene Handlungweise, mit
. weleher die [ranzösisehe Entomologisehe Gesellschaft ihre deutschen,
üsterreichischen und ungarischen Mitglieder nach Ausbruch des
Krieges behandelte, stellt dem französisehen Beschluss jenen des
Deutschen Entomologischen Museums (DR. W. IoRwv) und jenen Ta.
BECKER s gegenüber und kommt zu dem Sehluss, dass wiewohl es
war ist, dass die Entomologie weder den Krieg verursachte, noch
diesen beendigen wird, — so Hotws recht hat und immer recht haben
wird, wenn er wührend dieser grossen iuternationalen Beschimpfung,
in Hoffnung einer sehöneren und friedliehen Zukunlt es auszusagen
sich traut, dass , All men of science are brothers!
p. 154. — Gy. Kadocsa: Die Lebensweise und Bekam-
pfung des Getreidehühnehens (Lema melanopus [L.) II. —
Verfasser bespriecht zuerst die Lebensweise des Katers. Das Er-
seheimen der Küáfer im Frühjahr, hangt von dem fÍrüheren oder spü-
teren Eintritt des Frühlings ab. Bei normalen Verháltnissen kann
man die ersten Küfer in der ersten Iülíte des Monates Apmil wahr-
nehmen, Die Küfer sammeln sich in Scharen aufl dem sommerge-
194
íreide. Sie durchnagen, durchlöchern die Blütter des Hafers und der
Gerste in lüngeren oder kürzeren [Linien, welche der Lüánge nach .
laufen. Beiláufig nach zwei Wochen nach dem Erseheinen der Kafer
kann man sehon in grösserer Zahl die Eier finden. Die sehleimigen
Larven, welehe aus den auf der Mittellinie der Blatter perlsehnur-
artig abgelegten Eiern ausgekrochen sind, nagen gleichfalls die Blüt-
ter des Hafers und der Gerste. aber durehlöchern dieselben nicht
wie die Káfer, sondern lassen die Blattnerven und die Oberhaut der .
(Gegenseite übrig, wodurch die Blatter, infolge der nebeneinander
dicht laufenden; zusammeníliessenden Frasslinien, weiss werden. Die
Frassplatze der Larven werden flecekenweise. bemerkbar, meisst auf
den üppigsten Stellen der Saat. Ungefáhr binnen vier Wochen sind
die Larven ganz entwickelt und gehen, gewöhnlieh anlangs Juni,
zur Verpuppung in die Erde. Seiecht unter der Erdoberíláche bildet
die Larve einen kleinen Kokon, der aus der erhárteten sehleimigen
Absonderung der Larve besteht. Etwa nach zwer Wochen, nachdem
die Larven sich in die Erde begeben hatten, ist der Kafer entwickelt.
Das Getreidehahnchen hat jaáhrlieh bloss eine (Generation. Nachdem
im bFrühjahr mineht alle Kafer zu gleicher Zeit erseheinen, erfolgt
auch die vollstándige Entwicklung der Larven nicht -gleiehzeitig,
und infolgedessen kann man zu gleicher Zeit fast alle Entwicklungs-
stadien des Küfers beobaehten. Nach einheimisehen Erfahrungen
kommt ein Teil der Kafer noch in demselben Jahre zum Vorschein
und nagt gelegentlieh noch auf dem Mais. Übrigens überwintern dic
Kafer im der Erde. : :
Neben dem Gedreidehahnehen — obzwar selten — kommt
auch das blaue Getreidehahnehen (Lema liehents Weisz) als Schadling .
im Ungarn vor. Dieséer Kafer ist unbedingt zu untersecheiden von
eimer dritten Lema-ÁArt, namlich von Lema eyanella L.
p. 1r1. — Prof. H. Rebel: Beitráge zur Lepidopteren-
fauna Ungarns. IX. — Der deutsche Text steht dem ungarisehen
parallel und ist. dort einzusehen.
Literatur.
p. 190. — Besprechung des 25. Jubiláumsjahrganges des En-
tomologisehes Jahrbuch 1916 vowv DR. 0. KRawxcHER, sowie der
Arbeiten von MÜLLER, ZIMMERMANN, PETRI und BENICK.
Vereinsangelegenheiten.
p.- 192. — Beriecht über die 41. (15. Oktober) und 42. (19. No-
vember) ordentliche Sitzung der Ungarischen Entomologischen (Ge-.
sellsehaft.
x
. Descriptiones novae.
tani Lapok 1915. évi XXII. kötetében leírt új rovarok jegyzéke.
Coleoptera.
Taczó (te 1) c Hün
5 Sas Ek ene ;
Cicindela campestris ab. Síngeri Laczó (fig. 2). — Hungaria:
sz Trencsén. s
S GYE JEMEET 5
: Mtes Budenses.
Bi E sslronor phus TLNGATÜNÜLS Bél —- Dalmatia : Spalato.
. Rosalia alpina L. ab. Csikii Laczó (fig. 4. — Hungaria: C.
Trencsén.
. 5. 6). — Hungaria :
SE. TTENGSÉL I
Rosalia alpina ab. tineata LAczó (fig. T). — Hungaria: C.
— Trencsén. :
Lepidoptera.
1. Erebia melampus Fsst. var. radnaénsis REBEL. — Transsylv. :
"— — Mtes Radnaénses.
. Pararge Maera L. ab. Tetrops REBEL. — Transsylv.: Montes
. — Radnaénses. ;
. Spilosoma urticae Esp. ab. Alexandri Pazsiczky. — Hungaria :
; ee trencsén.
Acidalia strigaria HB. ab. nigerrima REBELL. — Hung. C€. :
5 Nagy NyÍr. ;
Timandra amata L. ab. tatistriga REBEL. — Hung. c.: Nagy-
SSE i.
5 Crambus pratellus [ ab. egregieltus REBELL. — Hung. c. :
E Nagy Nyír.
. Melzneria KITTS SEZÉS KÉSZEK REBEL. — Hung.
3EBEL. — Hung.
99. 90.
GŐ ID 2
ao
.
Hymenopterd,
Amblyteles Veressi Kiss. — Hung. or.: Felsőtök.
Exephanes hungaricus Kiss. — Hungaria merid.
Rhyssolabus atbicoxis Kiss. — Hung. or.: Bethlen.
Spilocryptus Punguri Kiss. — Hungaria merid. c
— — hospes TSCHEK var. nigricans Kiss. — Hungaria orient..
Plectocrypius Werkti Kiss. — Hungaria, merid.
Acanlhocrypius Feketei Kiss. — Hung. sept.-oecicd. j
Hemiteles hungaricus Kiss. — Iung. orient.
Pezomachus transsyWvanicus Kiss. — Hung. orient.
Pambolus Piltíchi Kiss. — Hung. occid. ;
Chrysogona pumila Kia. var. atrata Kiss. — Hung. orient.
hai
Tiplhia minula VDRL. ab. unicubitatis Kiss. — Hung. orient.
et merid.
Sapyga 5-punctata F. ab. guadricubitatis Kiss. — Hung. merid.
Anihrena cziblesana Kiss. — Hung. orient.
Osmia pannonica Kiss. — Hung. occid.
Nomada banatica Kiss. — Hung. merid.
Lá
ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA,
1
í
MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA.
A
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG
HIVATALOS KÖZLÖNYE.
LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ
CSIKI ERNŐ.
XIX. KÖTET. — 1912.
BUDAPEST, 1912:
§ "A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓ
; H., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3.
HIVATALA
ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA,
—5 ( MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA,
A
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG
SL HIVATALOS KÖZLÖNYE.
LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ
CSIKI ERNŐ.
Si : XX. KÖTET. — 1913.
9 táblával és 14 szövegközti képpel.
BUDAPEST, 1913.
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA
II., RÉZMÁL, BOGÁR-UTOZA 3.
ROVARTANI LAPOK
HAVI FOLYÓIRAT
. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA.
MEGINDÍTOTTA. 1884-BEN HORVÁTH GÉZA.
A
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG
HIVATALOS KÖZLÖNYE.
LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ
CSIKI ERNŐ.
XXI. KÖTET. — 1914.
37 szövegközti képpel.
BUDAPEST, 1914.
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA
II., RÉZMÁL, BOG ÁR-UTCZA 3.
a
S MIZENN
Vrora
:
ln I ú MHK
; MAGYAR ENTOMOLO OGTAT TÁRSASÁG
HZ HIVATALOS KÖZLÖNYE.
" LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ
CSIKI ERNŐ.
2 et "BUDAPEST, 1915."
VARTASI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE" ÉS ELADÖAEVEZÉKE
ÉRA RÓZMÁL, BOGAITESZA 3.
FK S5EBT réndés MESkrők e ég sah kk BULL ABLNONT
94 ZA A v hú
ÉGNE: TA ASÍTA üle égz et
1 E j évő T 2eN
bas 3 HAHA SZ Ján) ZÓSK KO
. Tartalom. . TEGYEK IRNEZE Tó
Dr. Tégy isz KN üns 807 magyarországi Syrphidák nemei ES j
képpel) . MAÓ TEÁK e NEME e ek
Goics András: Az Ksosota enni TE úásodik, Sákzjő 32
Bokor Elemér : Barlangkutatás nehézségekkel .. . . . 2. VSE
Dr. Zilali Kiss Endre: B adatok MEGYÉS A Hyménoptera- ; Zé
faunájához. [. . 2avÉs A ZS z e vakká
Dr. Szilády Zoltán : "Magyarországi rovargyüjtésem HESZZETE LÉ 6
EVÉ. LŐpidoptega. (A TÉSz) Edve ez elek da ÉRA s ik tÓ set OBÉS
. . Különfélék. 4508 4 1880
Csiki rnő Korlévie Antal e e 0 az ek oén 4 AN éa ke E
J. J.: Külföldi entomologiai hírek . . 0. 0. KNK £ 88
Csiki Ernő: Kapczy-Haber Lajos bogárgyüjteménye a . Magyar 5 A
Nemzeti Múzeumban . . . 5 KA RÁD A
Dr. Pazsiczky Jenő : Sesla scoliaeformis Bl-h. Magyarországon. 46
Társulati ügyek.
A INZJASZ MÁN MÉSÉKT ŐL 2 e o a AOL Ee Alesis esek REA e ET
ATA KOZGYŰJÉSTŐL B Ezé e EE Os ek Ra teve stk áá AT
Revue für das Ausland KASE SAS ee S Ezé ése éz éz 529
A , Rovartani knüle részére minden küldemény (ezlom és des
előfizetés, reklamáczió) alábbi czímre. intézendő :
:ROVARTANI LAPOK"
(Csiki Ernő nemzeti múzeumi igazgató-őr czímén)
; 5 BUDAPEST HR
VIH: Magyar Nemzéti Múzeum.
NT agüjvös Entomologiai Társaság. i 7
A társaságot illető minden ügyben a titkár: Csiki Ernő (u :
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ad felvilágosítást. A tagsági díjak
azonban egyenesen a pénztáros: Dr. Kertész Kálmán (Budapest,
VIII.. Magyar Nemzeti Múzeum) czímére küldendők.
JA társaság minden hónap harmadik péntekjén éste 7. feskgte
tartja meg előadásos összejövetelét, melyre tagtársaink külön is meg- .
hivatnak. Ezek az összejövetelek 7975-ben a következő napokon.
lesznek: január 15, február 20, márczius 19, április 16, május - 21,
szeptember 17, október 15, november 49 deczember 17. — A rendes
összejöveteleken kivül tagtársaink minden hónap többi péntekén a.
Keszey-féle vendéglő (Budapest, VII. Rákóczi- út 44) Öv eeT
ben találkoznak. ea
CL)
RTANI LAPOK.
HAVI FOLYÓIRAT
K
MEGIN DÍTOTTA- 1881-BEN HORVÁTH GÉZA.
3 5 KE Zay ér]
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG
HIVATALOS KÖZLÖNYE.
LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ
CSIKI ERNŐ.
c . BUDAPEST, 1915.
zYi ROVARTANI LAPOR SZERKESZTŐSÉGE ÚS KIADÓHIVATALA
TI., RÉZMÁL, B OGÉRETL TES ő 8
ESŐ
ke
Az
" Dr. Pazsiczky Jenő: A medvepillék új fajváltozata . 2...
S Osikihirnőz MaoyaTorszás Buprestidád : Va sss ss s szé eze ázá
Kadocsa Gyula: A veresnyakú árpabogár (Lema EZ b.)
.
. Dr. Z. Kiss Endre : Újabb adzknk Magyarország Hymenoptera- zi
Dr. Szabó-Patay József: A rovarok mint fertőző betegségek ter 57:
"A May atTOVArászok :Ngyelmébet éz ses sza EZÉ sé e
Tartalom. [: ZAK
Csiki Ernő: Herman Ottó 1835—1914. (Axczképmelléklettel)
Dudich Endre: Adatok Nagysalló és vidékének bogárfaunájához
Diószeghy László: Lepkészeti jegyzetek . . . -. EZ
Dr. Szilády Zoltán :- Magyarországi FGYAEYT ÉSE 58s zeke A
zzszlrepídoptétaz dd Ess Szet zó EZÉ Et
tantajáhoza 1L SZE a áz Es S
Dr. Pazsiczky Jenő: Az Ddontosia Sévéta mén Magy azórszáő
SON (KÉDDBŰ Szt ooo ző el es AS
életmódja és irtása. I. (RÉDEKKE Esz es JE
Csiki Ernő: Új J Pselaphida a Budai hegyekből (képpel) SöGÉe e
Kaczó József: Új bogár-fajváltozatok (képekkel 8 s
jesztőr és áz ellenük való. védekezés 7 25 EZ
Különfélék. ; mais lés
ifj. Kleisl Gyula : - Az Argynnis Tézé Pall. újabb magyar- 0"
DISZASTÁGTNŐNOÍVE SS zés éz s ez z EE ZÁ É
Dr. Fényes Dezső : Megfigyelés a gyapjas 5ile. fenyóral tis
Dr. Pazsiczky Jenő: A Dicranura vinula L. hernyójaról ás
Dr. Kertész Kálmán: Aknarágó oltott szúnyog (Tipulida) ZEZSSG
Irodalom, ő ő 3
DR. KRANCHER, 0O.-HUTTER R.- 0. KtRÖBER, L. OLDESBERG, J.
— " OBENBERGER, DR.-G.-BERNSAU. DR. E. Kwigscu; J. BRErT,
M. Pic, DR. LANGHOFFER Á. -és: R." TREDL munkáinak is-
TNETTELÉSE sz klet SZEREL ee Nee ES E
EDÁTSOVAVE NT Ole z ee ge e ő zekas EA ÉSz See
Revue für das Ausland AE LÉ VET SE EN L ez SE ZET
A. , Kovartani Lapok" részére . minden küldemény (közleménye
előfizetés. reklantáczió) alábbi czímre intézendő : ett ez nta
S: ROVARTÁNI TÁPOK Sz.
(Csiki Ernő nemzeti múzeumi igazgató-őr czímén!
. BUDAPEST
5 aA
, 11—12. füzet.
RTANI LAPOK
. HAVI FOLYÓIRAT
. MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA.
s
j Jat
5" MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG
HIVATALOS KÖZLÖNYE.
LAPTULAJDÓNOS ÉS SZERKESZTŐ
CSIKI ERNŐ.
JENS ú BUDAPEST, 1915.
VARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA
1) 1. RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3.
x
x
Megjelenik hónaponként. — Előfizetési ára egész -évre 8 kor.
ya
Tartalom.
Csiki Ernő : Szépligeti Győző emlékének (arezképpeh : . .
Jablonowski József : Nemzetközi vonatkozások és a rovartan .
" Kadocsa Gyula: A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus 198
életmódja és irtása: ILe(a képpel e szt Ta ak S
Rebel H.: Adatok Magyarország Lepkefaunájához. IX. E
T Irodalom. Á 11 :
KRANCHER : Entomologisehes Jahrbuch 1916 és DR. J. MÜLLER.
A. ZIMMERMANN, DR. K. Pergi és [G. BEÉwsicK munkámak
ISÜLEETETÉSB zött ek NEO E LÉT A ele ös ele ee NEEE ESEL SES
TGNSÜLATU GYE azt be rák SS e lake EVA Á E ll SES E
Revue für das Ausland ZENEK VS KÁ ANNAK Go ESSEN SSTSTÓ e TÉRE iz ÖS ÉNÁSÉT
A ,Rovartam Lapok" részére minden küldemény. (közlemények, lés
előfizetés, reklamáczió) alábbi czímre intézendő :
":ROVARTANI LAPOK"
(Csiki Ernő F-ENIZE[ múzeumi igazgató-őr czímén)
. BUDAPEST
V.III., Magyar Nemzeti Múzeui
Magyar Entomologiai Társaság.
A társaságot illető minden ügyben a titkár: Csiki Ernő (Bud
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ad felvilágosítást. A tagsági díjak
azonban egyenesen a pénztáros: Dr. Kertész Kálmán (Budape
VIII., Magyar Nemzeti Máózeum) czímére küldendők.
A társaság minden hónap harmadik péntekjén este 7 órakor
tartja meg előadásos összejövetelét, melyre tagtársaink külön is meg
hivatnak. Ezek az összejövetelek 7975-ben a következő napokon
lesznek : január 15, február 20, márczius 19, április 16, május. 2158
szeptember 17, október 15, november 19, deczember 17. — A tente ;
zet s alelánn kivül tagtársaink minden hónap többi HECÁES b
Keszey-féle vendéglő (Budapest, VII. Rákóczi-út 44) SUZANNE ;
ben találkoznak.
ÚA
06
14
P/A
b
vik
Lő
Mm eadbey
. Die Gross-Schmetterlingeder Erde.
A földkerekség lepkéit tárgyaló kiváló munka!
Prof. Dr. A. Seitz: . zzz a
Egyes részeit a szerkesztőn kivül-a legkiválóbb szakférfiak irták, mint:
ATBIVILLIUS (Stockholm), BaARrEL (Nürnberg), EIFFINGER (Frankfurt), FRUS
STORFER (Genf), GRÜNBERG (Berlin),: HAENSCH (Berlin), JANET (Paris), JORgDAN
(Tring), MAPILLE (Paris), PFITZNER (Sprottau), PgRour (London), RÖBER ( Drezda), .
RorTHSCHILD (Tring), Srawspruss (Zürich), Sourn (London), STRAwxD (Berli
WARREN (Tring), WEYMER (Elberfeld) és mások. i- NY
Megjelenik körülbelül 500 füzetben vagy 17 kötetben és két részben. .
T. rész: A palüarktikus fauna. .
Teljes körülbelül 130 füzetben, melynek ára egyenként 1 márka. : 4
ég ékötet : Nappali lepkék. — "45. füzet vagy Kötves s . A. 7 60 márk [/
II. ., — Szövő-pillék és szender-félék. — 30 füzet vagy kötve . 45
2 HR EGSs HEG Bagoly-pillék. — 35 füzet vagy kötve . 5. 2 1 -. 90
TV. 2 gr Arászólólepkék, 49 füzet vagy kötve - 7-2 40
IT. rész: A külföldi fauna.
Teljes körülbelül 400. füzetben, melyek ára egyenként 11/2 márka.
; Ész t a. Fauna americana. EZÉS
V. kötet: Nappali lepkék. — 735 füzet vagy kötve mintegy
aA KEZE Szövő-pillék és szender-félék. — 25 füz.v. kötve ,
VII. , Bagoly-pillék. — 25 füzet vagy kötve BESE
VIII. " , — . Araszoló-lepkék: — 10 fűzet vagy kötve
b. Fauna iudo-dusírálica.
IX. kötet: Nappali lébkék. — 90 füzet vagy kötve mintegy 160 tár
RYÉZÉSÉ Szövő-pillék és szenderfélék. — 20 füz. v. kötve. ., . . 40 A
XI. . — Bagoly-pillék. — 30 füzet vagy kötve, ZSEBE
XII: .". Araszólódepkék. — 10 füzet vagy Kötve 5. 1 39
505 c. Fauna african.
XIII. kötet: Nápjjali lepkék. — 25 füzet vagy kötve mintegy
5.26 b fodlétsz se Szövő pillék és szenderfélék. — 20 füz. v. kötve
Ör Ap EENBASÁA Bagoólv-pillék. — 20 füzet vagy kötve ÜZE 3
SSZVZS Én Araszoló-lepkék. — 10 fizet vagy kötve TOT á ONEKRS
A "múnkát befejező XVII. kötet az általános részen kivül, a lepkék morfologiáját, biologiai §
viszonyait, földrajzi elterjedését tárgyaló fejezeteket és a póílásokat fogja tartalraazni. . 4:
Egy-egy kötet befejezése után annak ára 159/0-al emelkedik. 3
Mindkét rész illasztrálására 1000 táblán közölt 40 ezer színes lepkekép szolgái
A munkából eddig teljesen kész az 1—MI. kötet, a IV. kötet közel áll a befejezésén
Az V-XVI. kötetekből számos füzet jelent meg, befejezésük a jövő évre várható. —.
A SEITZ-féle munka a legterjedelmesebb és legtartalmasabb. a mellett aránylag a legolcsób
munka, mely nemcsak muzeumok és könyvtárak, hanem-minden gyüjtő birtokában meg kel
hogy legyen. Mindenki nagy haszonnal használhatja, lepkéit könnyen fogja meghatározb
A munka három: német, angol vagy íranczia nyelvű szöveggel rendelhető. meg akárme
könyvkereskedés vagy legezélszerűübben egyenesen a kiadótól, a ki a manka előrajzát v 1:
mint mintatáblát szívesen küldi vagy felvilágosítással is szolgál. Égre
. Verlag des Seitizischen Werkes
(Filfrea Kernen) " issza
Stutigart, Poststrasse 7.
d har ée 43
k zi riz size JEG AÍLENENÉZRTÉNNSANEB ágai TÁR KTÁKAÉHÁ AZER NNNÍÖTNTNNNNI
EGET ZET TATRA LEÉLT EOTNNKTNTENKKNAT HÁKANÁNÁKTES 100023992
LELNOMU Szt rÉgtt tát ú j:ifn
jávetálekegytall töskáe lk jerünk sejantjéneneáásai i ; gét Ni ss i