(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Rovartani lapok :"











FORTHE PEOPLE 

FOR EDVCATION 

FOR SCIENCE 






LIBRARY 

OF 

THE AMERICAN MUSEUM 

OF 

NATURAL HISTORY 





Bound at 

iA.IVl.N.H. 

1938 



r I 1 i; ^ 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 

KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA. 



megindította Í884-BEN HORVÁTH GÉZA. 



MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 

HIVATALOS KÖZLÖNYE. 
LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 

csíki ERNŐ. 






XIX. KÖTET. — 1912. — M 



BUDAPEST, 1912. 

A RO.VARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
n., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 



DUGONICS-NYOMDA R.-T. 
i SZEGED I 



KALVARIA-UTCZA 6. SZ. 



3S-- ívri! 3 



p*^. 



Tartalomjegyzék. 



Lapsz;'im 

f A. Aigner Lajos: Magyarország pillangói. XL — XLIII. 

5/20,120,132 

BaTcó Gábor: A szőlőmolykongresszus — — — — — — 17 

Bokor Elemér: Az esztergomi ürgefészkek bogárvilága — — 66 

Biró Lajos: Bogarászati kaland Horvátországban — — — 69 

CsiMlErnö: Hogyan gyűjtsünk? —_ — _ — — — 1 

— Új barlangi Carabidák — — — — — — — — 18 

— Adatok Magyarország bogárfaunájához — — — — 29 

— Magyarország Buprestidái. IV. — — — — — — 135 

— Az Otiorhynchus cribrosus rokonairól — — — — 138 

— Új vak bogarak a Bihar-hegységből — — — — — 156 
Diószegliy László: Adatok Magyarország lepkefaunájához — 114 
Horváth Géza: Az amerikai bivalykabócza Magyarországon 

(képpel) ___ — __ — — _ _ 145 
Kaufmann Ernő: Coleopterologiai jegyzetek. IV. — — — 147 
Kendi Károly : Adatok Bosnyákország bogárfaunájához — 149 
Kertész Aha: A Lycaena Escheri Hb. előfordulása Magyar- 
országon — — ^ — — — — _. _ — — 51 
Laczó József: Új bogarak Trencsén- vármegyéből (2 képpel) — 3 
3Ii7ió7c Ottó: Adatok Magyarország Coleopterafaunájához — 116 

— Új vak bogarak Magyarország faunájából — — — 163 
Mocsáry Sándor: Az Oryssus unicolor Latr. a magyar fauná- 
ban _______ _ ___ 49 

— Hogyan lettem entomologus ? — — — — — — 81 

— Magyarország fémdarázsai — — — — — — — 129 

— Két új Hymenoptera-faj — — — — — — — — 131 

Fazsiczhy Jenő: Új lepkefajváltozat Trencsén-vármegyéből 

(képpel) — — — — — — — — — — 8 

FillicJi Ferenc: Adatok Simontornya bogárfaunájához — — 60 
MothscMld N. Ch. : Adatok Magyarország lepkefaunájához. 

III_IV. __________ 21,167 

Szilády Zoltán: Magyarországi rovargyűjtésem jegyzéke. — 

II. Neuroptera et Pseudoneuroptera — — — — 53 



Különféléié. 

Csiki Ernő: A magyar Nemzeti Múzeum rovargyűjteménj'é- 

nek gyarapodása 1910-ben — — — — — — 9 

— Mennyi bogarat írnak le évenként ? — — — — — 73 

— t Granglbauer Lajos — — — — — — — — — 122 

— Kártékony- e a Haltica oleracea ? — — — — — — 124 

— Új Elaterida-név — — — — — — — — — 139 

— Nem gyúlékony rovarirtó szer — — — — — — 139 

— Bogsch János emlékének (arczképpel) — — — — 181 

— Elhúnj^t magj^ar rovarászok — — — — — — — 182 

— A Pholeuon Knirschi rendszertani helyéről — — — 183 
Fehér Jenő: Egy falánk Mantis religiosa — — — — — 123 

— A házi légy viszi zsákmányát — — — — — — 124 

TJlbrich Ede: Adat a pókok vérengző természetéhez — — 32 

Vágó Ala'dár : A Chrysis sybarita Först. gazdaállata — — 32 

A II. nemzetközi rovartani kongresszus — — — — — 58 

Növénygazdasági Lapok — — — — — — — — — 73 

Irodalom. 

Az ismertetett munkák szerzőinek jegyzéke : 

Alfkeu 10; Becker 10; Bernau 140; Bernhauer 74; Bolkay 10 
Brancsik 75; Breit 75, 139; Brues 11; Csiki 11, 140,- Dziurzynski 186 
Fleischer 140; Griffini 10, 11; Hendel 10; Horváth 9, 10, 11 
Jablonowski 185 ; Jordán & Rothschild 126 ; Junk 32 ; Kröber 11 
Kuthy 10; Lundström 11; Meixner 140; Mocsáry 10, 11; Moczarski 
139 ; Montandon 10 ; Pic 140 ; Pongrácz 10 ; Rebel 126 ; Reitter 12 ; 
Sági 74; Schweitzer 74; Seidhtz 186; Seitz 183; Simonyi-Semadam 
125; Sokolár 33; Thalhammer 11; Tiltscher 125; Tomala 125; 
Wagner 33 ; Zavattari 10. 

Társulati iigyeU. 

A választmányi ülésekről — — — — — — — 14, 142, 187 

A rendes ülésekről — — — — — — — 12,42,77,141,187 

A közgjáilésről — — — — — — — — — — — 34 

A tagok névsora 1912 elején — — — — — — — — 42 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 

XIX. KÖTET. 1912 JANUÁR 1. FÜZET. 



Hogyan gyűjtsünk? 

Irta : Csíki Eenö. 

• Nem régen Heikertinger és Wagner tanulságos czikkekbeni 
foglalkoztak a bogárhálóval való gyűjtéssel és sok megszívlelendő 
dolgot mondottak el, a mivel foglalkoznunk nem árt. 

Gyűjtőink, első sorban bogárgyüj tőink, többnyire a végletekbe 
esnek. Az egyik a kövek felforgatásában leli legnagyobb örömét, a 
másiknak a bogárrosta a mindene, a harmadik úgyszólván csak a 
bogárhálóval gyűjt, a legtöbben pedig csak azt gyűjtik a mi éppen 
a szeműk elé kerül. Ilyen gyűjtési módok mellett azután csodálkoz- 
nak, hogy bizonyos fajok sohse kerülnek gyűjtőűvegűkbe, sőt hogy 
tovább menjünk saját megszokott gyüjtésmódjukkal még sok olyan 
fajt se tudnak megtalálni, melyet különben csak az ő kedvelt gyűj- 
tésmódjukkal lehet gyűjteni. 

Ennek leginkább az az oka, hogy egyoldalú gyiijtésmódjuk 
mellett is nagyon válogatósak, nem gyűjtenek mindenütt, minden 
helyen, talán mert megszokták, hogy csak hagyományos helyeiken 
évről-évre mindig ugyanazokat az állatokat keressék. Az bizonyos, 
hogy egyes helyek felette gazdag zsákmányt nyújtanak, amellett 
azonban a kevésbé kecsegtető helyeket is fel kell keresnünk, mert 
sokszor éppen ezek lehetnek valamely sjDecziális faj lakóhelyei. 

Nálunk a gyűjtők legnagyobbrészt a bogárhálóval való gyűj- 
tés kedvelői, emellett aztán elhanyagolják a többi gyűjtési módot, 
pedig a bogárhálóval való gyűjtést is csak úgy minden terv nélkül 
végzik. Nem az a fő, hogy a mikor a rétek a legszebb virágpom- 
pában díszlenek, hogy akkor vegyük csak elő hálónkat és azokat 



1 Fb. Heikertingee : Zur Praxis des Kaferfanges mit dem Katscher. 
L Über Sammelzeit. (Wiener Entom. Zeitg. XXX, 1911, p. 227—233) ; II. 
Über Sammelorte. (U. o. p. 247—261). 

2 H. Wagner : Zur Katschertecbnik. (Einige kleine Zusatze zu F. 
Heikertingers, Praxis des Kaferfanges mit dem Katscher). (U. o. XXX, 
1911, p. 263—268). 

Rovartani Lapok. XIX, 1. (1912. I. 30). 



irgalmatlanul végigkaszáljuk, vagy a mikor látjuk, hogy mindig csak 
ugyanazokat a közönséges fajokat gyűjtjük, a gy ijjtéssel egyáltalá- 
ban felhagyjunk. 

A bogárhálóval való gyűjtésnél sok mindenre kell figyelemmel 
lenni. Elsősorban tájékozódnunk kell a vidék növényzetéről, sőt is- 
mernünk kell a növényeket, hogy bizonyos fajokat a tápnövénj'ükön 
kereshessünk fel. Ismernünk kell a vidék földtani viszonyait, mert 
hiába keressük állatunkat tápnövényén, ha az nem áll megfelelő 
talajon, mert az állatnak szüksége van ol3'"an tápanyagra, melyet 
növénye csak megfelelő talajon nyújthat neki. Figyelnünk kell a 
növényzet összetételére, csoportosulására, a talaj száraz vagy nedves 
voltára, a hely konfigurácziójára. Mindezek mellett nem elegendő, 
ha pl. tudjuk, hogy állatunk ezen és ezen a növényen található, ha 
a növény meszes talajon áll, ha a talaj emellett vizenyős stb., inert 
tudnunk kell azt is, hogy meljnk időben (hónap, hét vagy nap) és 
a nap melyik szakában, de az is fontos, hogy a növény melyik 
részén keressük. Előfordul pl. hogy tudjuk a faj pontos termőhelyét, 
tápnövényét, előfordulásának idejét stb., mindamellett a legszorgal- 
masabb kaszálás sem eredményez eg3"etlen példányt vagy legfeljebb 
egynéhányat. Sok esetben ugyanis csak a növények felső részét 
kaszáljuk le hálónkkal, a keresett állat pedig a lega'só leveleken 
vagy azok alatt található. Nagyon fontos a nap szaka is, hogy mikor 
találhatjuk a keresett fajt, mert némely faj kora reggel található 
csak, amikor a növényzetet még harmat fedi, ilyenkor nem kell saj- 
nálni, hogyha a háló vizes lesz, de a háló vizes tartalmának nehe- 
zebb átnézésétől sem kell idegenkedni. Van sok faj, mel3^et hiába 
keresünk egy bizonyos helyen, pedig ha ugyanazt a helyet akár 
csak rövid idő múlva, egy elvonult záporeső után újból végigkaszál- 
juk, a vizes növényzeten esetleg százával gyüjthetjük az állatot. 
A mint ebből láthatjuk sok faj csak vizes növényzetről gyűjthető. 
Más fajok csak a késő délelőtti vagy a déli órákban kerülnek elő, 
mások bevárják a naplemente idejét, sőt egyesek csak az éjjeli órák- 
ban kerülnek elő. Van nem egy ritkának vélt bogárfaj, melyből csak 
kivételesen gyűjthetünk egy-egy példányt, pedig ha lámpavilágítás 
mellett kaszáljuk le éjjel termőhelj'én a növényzetet, nem egyszer 
százszámra gyüjthetjük össze. Nem kell idegenkednünk a nyári Iri- 
aszott, száraz növényzettől sem, mert sok faj éppen a rétek üde nö- 
vényzetében fejlődik és már csak a mikor a nyári meleg már ki- 
szárította a növényzetet, kerülnek arra mint kifejlődött állatok. Tehát 
veg3mk általános szabáljaiak, hogy a bogárhálóval a legkoraibb ta- 
vasztól a legkésőbb őszig gyűjtsünk mindenütt, emellett részesítsük 
figyelemben nemcsak a szépen virágzó növényzetet, hanem a leg- 
egyszerűbb gyom, a kibúvó levél, a tüskés bogáncs, a száraz kóró, 



a szemétdomb ruderális növényzete stb. mind képezze figyelmünk 
tárgyát. Végül még megemlítendő, hogy annak sincs értelme, ha 
buzgón végigkaszáljuk a gjáijtőterületet, mert az ilyen gyűjtés mel- 
lett okulni nem igen fogunk, nekünk úgyszólván minden egyes 
növényfajt külön-külön kell figj^elmünkbe vennünk, mert csak így 
fogjuk a különböző körülménj^ek között élő fajokat megtalálni. Itt 
sem kell válogatnunk a nedves, vizes vagy száraz átrostálandó anyag 
között, mert ha a hely nem is felel meg, legalább meg kell győ- 
ződni arról, hogy ott ténjleg nincsen semmi és akkor sohse fogjuk 
később sajnálni, hogy még meg se kíséreltük azon a helyen a gyűj- 
tést. S?óval akármilyen gyűjtési módot alkalmazunk, sohse legyünk 
válogatósak, a bogárhálóval vizsgáljunk meg minden növényt, a ros- 
tával minden megrostálható anyagot rostáljunk át, a legkisebb he- 
verő kő alatt épúgy keressünk állatot mint az óriási alatt stb. 

Ha mindenre tekintettel leszünk, fig5^elmünket mindenre és 
mindenfelé fordítjuk, nemcsak gyűjtésünk eredményével leszünlc meg- 
elégedve, gyüjteménjáink nem egy hézagát fogjuk szép sorozatokkal 
kitölthetni, hanem betekintést nyerünk az állatok ökológiai viszo- 
nyaiba, beletekinthetünk az állatok érdekes és legtöbb esetben isme- 
retlen életviszonyaiba, a mivel a természet ezer és ezer titkának 
megismerésével, az iránta való szeretetünk és érdeklődésűnk is növe- 
kedni fog. 



Uj bogarak Trencsén-vármegyéből. 

Irta : Laczó József. 

Alábbiakban néhány újonnan felfedezett bogárfaj változatot és 
egy új fajt akarok leírni, melyek nemcsak megyénk, hanem hazánk 
faunáját is liivatvák gazdagítani. 

1. Bradycellus harpalinus Serv. var. Csikii Laczó, nov. var. 

A typo differt : corpore totó aterrimo, elytris postice latioribus, 
pronoto elytrisque haud ferrugineo-marginatis. 

Hungáriáé septr.-occid. : pagus Péhó (Com. Trencsén) 

Ol^^an mint a törzsfaj, teste azonban egészen fekete, az előtör 
hátán és a szárnj^fedőköa sárgás-barna szegély nélkül, a szárny- 
fedők hátul pedig szélesebbek. 

Előfordul Péhó környékén Trencsén-vármegyében. 

Ezt az új fajváltozatot Csíki Ernő nemzeti múzeumi őr tiszte- 
letére neveztem el. 



2. Notoxus Ssalavszkyi Laczó, n. sp. 

N. militi ScHM. affinis, sed differt : corpore angustiore ; cornu 
pronoti breviore et proportionaliter latiore, lateribus tantum dentibus 
duobiis apice rotundatis armatis, basi nodoso ; pronoto elytrisque 
subtüissime punctatis et supra pilis brevioribus, magis tenuibus, cor- 
pori adjacentibus ; elytris aliter ornatis : macula dilute flavo-testacea 
hiimerali majoré, fascia mediana angustiore et ad suturam inter- 
rupta, utrinque ramum usque ad partém quartam anteriorem et 
suturam attiiigentem emittente ; fascia anteapicali usque ad margi- 
nem lateralem producta, lateribus obliterata est. Long. 4 mm. 

Hungária sept.-occ. pagus Bolesó (Com. Trencsén). 




Notoxus Szalavszhyi n. sp. 
(De. Szabó József rajza nyomán). 



A N. miles Schm. közeli rokona, de attól a következő jellemző 
tulajdonságai alapján könnyen megkülönböztethető : teste karcsúbb, 
az előtör szarvszerű nyúlványa rövidebb és aránylag szélesebb, 
oldalt két kerekített fogacskával fegyverzett, tövén pedig dudorosan 
kiemelkedő ; az előtör háta és a szárnyfedők nagyon finoman pon- 
tozottak és felületüket finomabb, rövidebb és testhezsímuló szőrözet 
fedi, továbbá a szárnyfedők világos sárgás-barna rajzolata is más : 
a vállfolt nagy, a varrat mellett megszakított kesken}^ középső 
harántcsík be- és előrefelé egy az elülső negyedig terjedő és a var- 
raton érintkező ágat bocsát ki, a csúcs előtti harántcsík pedig kissé 
elmosódottan az oldalszegétyig terjed. Hossza 4 mm. 

Előfordul Trencsén- vármegy ében, Bolesó környékén. 

Ezt az új fajt Szalavszky Gyula, v. b. t. t., Trencsén vármegj^'e 
főispánja, a ki a trencsénmegyei múzeum létesítése körül kiváló 
érdemeket szerzett, tiszteletére neveztem el. 



3. Orsodacne cerasi L. ab. HorvátJii LaczO, nov. ab. 

Ab. glabratae Paxz. sirailis, sed differt : elytris utrinque macula 
síibbasali flavotestacea ornatis. 

Hungária sept.-occ: pagus Bolesó (Com, Trencsénj. 

Olj'an mint az ab. gJabrata PA>rz., feje és előtora sárg'ás-vörös, 
a szárnyfedők pedig feketék, de mindegyiknek töve mögött egy-egy 
sárgás-barna folt ran. 

Előfordul Bolesó környékén (Trencsén-vármegye). 

Ezt az új faj változatot Dr. Horvíth Géza nemzeti múzeumi 
osztályigazgató tiszteletére neveztem el. 

4. Crioceris asparagi L. ab. Bvancsiki Laczó, nov. ab. 

A tj^po differt : elytris flavis, macula humerali, sutura et fascia 
transversa jDOstica viridi-coeruleis. 

Hungária sept.-occ: pagus Bolesó (Tren- 
csén-vármegye). 

K törzsfajtól abban tér el, bogy a szárnyfedők 
sárga színe erősen tért foglal, úgy bogy csak egy-egy 
vállfolt, a varrat és a rövid bátsó barántcsík zöldes-kék. 
Előfordul Bolesó környékén (Trencsén-vármegye.) 
Ezt az új faj változatot Dr. Bra>xsik K.íroly, kir. tanácsos, 
megyei főorvos, tiszteletére neveztem el. 




Magyarország pillangói. 

Irta : -{- A. Aigxee Lajos. 

XL. 

VIL CSALÁD : HESPERIIDAE. 

Ez a család jól megkülönböztetett csoportot alkot, melynél 
különösen a számytartás a többi pillangótól lényegesen elütő, egyesek 
(pl. Thanaos Tages) nyugalomban fedélszerűen összehajtva tartják. 

Az idetartozó pillangók feje nagy, homloka széles és gömb- 
alakú szemük nagy. A szem és a csáp kőzött hajpamat van, a csáp 
hosszú, fokozatosan megvastagodott, bunkója a végén kihegyezett, 
orsószerű. Mind a hat láb jól kifejlődött, az elülső lábszár nyujt- 
ványnyal, a hátsó két pár tüskével fegyverzett. A hátsó szárny elülső 
szegélye mentén mindig megvastagodott. 

A hernyó orsóalakú, finoman szőrözött. Többnyire összeszőtt 
levelek közt él és fűszálak vagy levelek közt laza szövedékben alakul 
át. A báb legtöbb esetben megnyúlt és szövedékében farával és 
áthúzott fonállal megerősített. 



Ebből a családból a palearktikus tájban 13 nem él, melyek 
közül Magyarországon nj^olcz fordul elő, utóbbiakat következőképen 
választhatjuk szét. 

A nemek meghatározó kulcsa: 

1. A rojt nem tarkázott 2 

— A rojt feketével tarkázott 7 

2. A potroh megnyúlt, a hátsó szárny zugát jóval meghaladja 3 

— A potroh rövid, a hátsó szárny zugán nem vagy alig terjed túl 4 

3. A csáp rövid, bunkója hosszúkás, az elülső szárny közép- 
sejtje egj^enesen lezárt. 1. Heteropterxis. 

— A csáp az elülső szárny félhosszát éri el, bunkója vastag, 
hirtelen kihegyezett, mindkét szárny középsejtje nagy, meg- 
lehetős egyenesen lezárt. 2. Pamphüa. 

4. A felület vöröses-sárga 5 

— A felület sötétbarna vagj^ szürke 6 

5. A csáp bunkója röviden kihegyezett, a tapogató utolsó íze 
felálló, meglehetős karcsú. 3. Adojtaea. 

— A csáp bunkója hosszúkás, hegye vékonj", kampószerűen 
lehajló. 4. Augiades. 

6. Az elülső szárny kihegj^ezett ; a csáp rüvíd, hirtelen meg- 
vastagodott, bunkója hosszúkás, hajlított. 5. Párnára. 

— Az elülső szárn}^ lekerekített. A csáp a:: elülső szárnj' fél- 
hosszát éri el, bunkója megnyúlt orsóalakú, kissé hajlított. 

8. Thanaos. 

7. A csáp bunkója tojásforma ; a tapogató a homlokot szem- 
hosszal túlhaladja. Az elülső szárnyon üvegszerű foltok van- 
nak, a hátsó szárny fogazott. 6. Carcharodus. 

— A csáp bunkója hosszúkás, kissé hajlított, csúcsa lekerekített. 
Az elülső szárny fehér foltokkal díszített, a hátsó szárny 
nem fogazott. 7. Hesperia. 

1. nem : Heteropterus Dum. 

A csáp rövid, bunkója hosszúkás, az elülső szárny középsejtje 
egyenesen lezárt, az elülső lábszáron nincsen nyujtvány, a potroh 
hosszú, a hátsó szárny zugát meghaladja. 

A hernyó fűféléken él. A báb nyúlánk, elül kissé szögletes. 

A palearktikus tájban két faja él, melyek közül az egyik 
hazánkban is előfordul. 

1. Heteropterxis 3Iorpheus Páll. 

Pallas, Reisen in versch. Prov. d. russ. Reiches. I. 1771, p. 
471. — Sieropes ScmFFERMiLLER & Denis, Syst. Verz. d. Schmetterl. 



d. Wiener Gegend. 1776, p. 160. — Esper, Die europ. Schmetterl. in 
Abbild. t. 41, f. 1, t. 80, f. 4. — Aracintlius Fabricius, Genera Insectorum. 
1777, p. 271. — specuhim Schrank, Fauna Boica. II, 1, 1801, p. 161. 

A szárnyak sötétbarnák, az elülső szárny csúcsa előtt néhány 
világos-sárga folttal. Alul az elülső szárny barna, csúcsa sárgaszélű, 
előtte néhány sárga folttal, a hátsó szárny sárga, feketés-barna keretű 
fehéres- sárga tojásforma foltokkal. A nőstények felül kissé világo- 
sabbak. Kifeszítve 32 — 35 mm. 

Hazánkban elterjedt, de aránylag kevés helyen figyelték meg 
és úgylátszik a tengermelléken és a Balkán-félsziget nyugati részé- 
ben egyáltalában nem fordul elő. Különösen erdei nedves réteken 
vagy állóvizek körül június közepétől július végéig nem ritka. Repü- 
lése lomha, ugrásszerű. 

Kevéssé változó faj, de akad ritkán oly példány, a melyen az 
elülső szárny sárga foltjai hiányzanak vagy olyan példány, amelyen 
a foltok megnagyobbodtak. A nőstény hátsó szárnyán némelykor több 
folt mutatkozik, ritkán pedig a nőstény teste sárgás. 

A hernyó zöld, apró fekete szemölcscsel sűrűn borított, hátán 
világosszélű fekete és oldalt sárgás vonal fut végig. Hossza 25 mm. 
A báb elül kissé szögletes, színe halványzöld, feje vöröses. 

Hazai termőhelyei : Budapest VI. 10— VII. 20, Peszér, Nagy- 
várad, Püspökfürdő, Pécs VI. 29— VII. 29, Csákvár, Szaár, Csolnok, 
Sopron VII— VIII, Pozsony VII, Kocsócz, Kolozsvár, Baziás VI. 24, 
Vrdnik, Vinkovce. 

A szomszéd országok közül Alsó-Ausztriában (június— július) 
és Galicziában fordul elő. 

Elterjedési köre Kasántói Kisázsiáig és Paristól Koreáig nyúlik. 

2. nem : Famphila Wats. 

{Carteroceplialus Led.) 

A csáp felényi oly hosszá mint az elülső szárny, bunkója vas- 
tag, hirtelen kihegyezett. Mindkét szárny középsejtje nagy és meg- 
lehetősen egyenesen lezárt. A potroh hosszú, sűrűn szőrös. Az elülső 
lábszáron nincsen nyúlvány. 

A hernj'ó hengeres, finom szőrökkel fedett, feje gömbalakú. 
Többnyire fűféléken található. A báb hosszúkás, csáphüvelye hegye- 
sen megnyújtott. 

A palearktikus tájban 8 faja él, metyek közül kettő hazánk- 
ban is előfordul. 



új lepkefajváltozat Trencsén-vármegyéből. 

Irta : Dk. Pazsiczky Jexu. 

1911. évi július 30-áu a hegyvidékünkön is elég gyakori Boar- 
mia maculata Stgr. var. Bástelhergeri Hirschke fajváltozatot gyűjtvén, 
akadt közte egj^ olyan példánj^, mely megérdemli, hogy azt külön 
név alatt ismertessem. A lepke leírását a következőkben adom. 

JBoartnia maculata Stge. var. Bástelhergeri Hirschke 
ab. nigroniarginata Pazsiczky, nov. ab. 

V a r. Bastelbergeri HiR.scmcE similis, sed differt: alis 
1 a t i u s n i g r m a r g i n a t i s. 




Ji 



(Pazsiczki' SÁ^'DOE rajza nyoraán). 

A var. Bastelbergeri-hez közel álló, színezése azonos, rajza is 
nagyjában egyező, de valamivel kisebb, elülső szárnya kissé kere- 
kített, kíUső szegélye jobban kidomborodó, hátsó szárnya jDedig 
szélesebb. Az elülső szárnyon a belső harántsáv egybeolvad a kö- 
zépső sávval, egy felül befelé hajló Y-t alkotva ; a kiüső szegélyen, 
a hullámvonal és a rojtok között egy eléggé széles és éles hullámos 
fekete szegél^'sáv húzódik végig, mel3"nek leghosszabb nyulván3^a 
közvetlenül a nagy fekete szemfolt mögött fekszik. Ez a szegél^'sáv 
a hátsó szárn^'^on is folytatódik, itt azonban jóval szélesebb, en}'- 
hébben hullámos és az alsó oldalon is átlátszik, a középsáv elmosó- 
dott. Alul az elülső szárny jóval sötétebb mint a var. Bastelbergeri- 
nél, a külső szegély közepén világos folt nélkül, hanem helyette egy 
világos, kifelé álló, öblös félhold van jelen ; a hátsó szárnj'on egy a 
farzug felé keskenyedő sötét szegélysáv húzódik végig. 

Előfordul a trencsénvármegyei Drétoma községhez tartozó 
Zsljab-hegy erdő vágásaiban. 

Az űj fajváltozat nevét a szárnyak sajátos szegélysávjárói, 
mel}'' a lepkének jellemző és emellett szép külsőt kölcsönöz, vettem. 



Különfélék. 

A 3Iagyar Wemzeti 3Iúzeuin rovargyüjteményének gyarapo- 
dása lOlO'hen. A Nemzeti Mázeum nem régen megjelent 1910. évi 
jelentése szerint a rovargyiijtemény 39,407 példánynj^al gyarapodott, 
ebből ajándék 3756, vétel 25,037, csere 112 és gyűjtés 10,492 pél- 
dány. Ez a szám az egyes rovarrendek szerint következőleg oszlik 
meg : Hymenopiera 5343, Coleoi^tera 16,253, Lepidoptera 6791, Diptera 
5434, Neuroptera 254, Ortlwptera 228 és Heniip>tera 5104 példány. 
1910-ben a múzeum tisztviselői közül Dr. Horváth Géza osztály- 
igazgató Békés-, Bihar-, Borsod-, Hont-, Pest- és Temesmegyében, 
Dr. Kertész Kálmán őr Brassó-, Pest- és Szebenmegj'ében, Csíki 
Ernő őr Brassó-, Pest-, Szeben- és Torontálmegyében, Dr. Soós 
Lajos segédőr a Nagy-Alföldön és Schmídt Antal segédőr Pest-, 
Szepe=;-, Szolnok-Doboka- és Zemplénmegyében gyűjtött a múzeum 
gyűjteményeinek gyarapítására rovarokat. A rovargyüjtemény újból 
való modern felállítását a tisztviselői kar serényen folytathatta. 

Csíki. 

Irodalom. 

Horváth Géza : Annales historic o-n aturales Musei 
Nationalis Hungarici. — A Magyar Nemzeti 
Múzeum természetrajzi osztályainak folyóirata. IX. kötet, 
Budapest, 1911 ; 612 1., 16 táblával. 

A Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi folyóiratának vas- 
kos múlt évi kötete, mint eddig is, számos rovartani tárgyú czikket 
tartalmaz, melyek részben a múzeum tisztviselőinek, részben külföldi 
szakembereknek a Nemzeti Múzeum anyagáról irott czikkei. A kö- 
tetet Dr. Horváh Géza szerkesztő „Nomenclature des familles des 
Hémipteres" czimű tanulmánya vezeti be, melyben a félszárnyú ro- 
varok családjainak egyedül helyes és használandó latin nevét igyek- 
szik az összes irodalmi kútforrások fölhasználásával, a prioritás elve 
alapján megállapítani. Erre nagy szükség volt, mert az utolsó évek- 
ben a családok elnevezésében alapos felforgatást okoztak egyes szer- 
zők, különösen pedig a közelmúltban elhunyt angol Kirkaldy. Hogy 
csak egy-két példával szolgáljak, igj pl. a régi Pentatomidae név helyett 
Kirkaldy nyomán a Cimicidae, Goreidae helyett Lygaeidae, Lygaeidae 
helyett MyodocMdae majd Geocoridae, Cimicidae helyett Clinocoridae 
stb. nevek kezdtek tért foglalni, a mi persze óriási zavart kezdett 
okozni, mert ha pl. valaki egy Lygaeidáról írt, nem tudtuk, Vcijjon 
bodobácsf éléről vagy Coreidáról van-e szó, vagy ha valaki Cimici- 
dákról beszélt, nem tudhattuk, hogy a házi poloska családját érti-e 
alatta vagy a Pentatomidákat. A nagy gonddal készült tanulmány 



10 

kimutatta a nomenklatura-felforg'atójának minden alapot nélkülöző 
eljárását és végleg tisztázta a kérdést. — Th. Becker „Chloropidae. 
Eine monographische Studio. III. Teil : Die indo-australische Region" 
czímű monográfiájából ez alkalommal az indo-ausztráliai fajokat tár- 
gyaló részt közli. — Dr. Achille Griffini „Nuovi studi sopra diversi 
Grillacridi del Museo Nazionale di Budapest'' czímű cziííkében a 
múzeum néhány Grillacridájáról értekezik. — A. L. Montandon 
„Deux genres nouveaux d'Hydrocorises" czímű czikkében két új 
vízipoloska-nemet írt le, melyek közül az egyik kiváló hemipterolo- 
gusunk tiszteletére a Horvátliinia nevet kapta, a másik nem (Sagocoris 
Birói) Bíró Lajos újguineai gyűjtéséből való. — Dr. Bolkay István 
„Description of somé new Brenthidae" czímű czikkében a Brentlndák 
egy új nemét {Pseudotapliro deres), három új fajjal {Ps. forficatus, 
papuanus, formosaniis) írja le. — Friedr. Hendel „Über die Sepedon- 
Arten der aelhiopischen und indo-malayisohen Region" czímű czik- 
kében ennek a légynemnek monografikus feldolgozását nyújtja. — 
J. A. Alfken „Eine neue ungariíche Andrena-Art" czikkében egy 
magyarországi új méh félét ír le Áiulrena setnjera név alatt, melj^ot 
Dr. Zilahi Kiss Endre gyűjtött Hadad-on (Szilágy m.) és Bogsán- 
ban. Az új faj az A. ecMnulata Pér. közeli rokona, melytől főleg 
abban különbözik, hogy lábfeje és hátsó lábszára, valamint utolsó 
három csápíze felül fekete. — Kuthy Dezső (Orthoptera nova exotica 
in Museo Nationali Hungarico asserv^ata) új egyenesszárnyuakat ír 
le {Eupromaclms Mocsáryi, Biróella Bolivari, Gephalocoema^fiisca^ PMaeoba 
Horváthi). — Mocsáry Sándor „Insectorum messis in insula Creta a 
Lud. Biró congregata. II. Hymenoptera : Chrysididae" czikkében 
Bíró Lajos 1906. évi krétai gyűjtésének díszdarázsait sorolja fel 
termőhelyeikkel eg3áitt, mely alkalommal egy új fajt is [Glirysis 
(Holochrysis) creticaj ír le. — Pongrácz Sándor (Insectorum messis 
. . . stb. III. Pseudoneuroptera et Neuroptera) ugyancsak Bíró Lajos 
krétai gyűjtésének reczés- és álreczésszárnyú rovarait ismerteti. Ezek 
közölt is akadt egy új fajváltozat, a Calopteryx splendens var. cretensis. 
— Dr. Horváth Géza „Miscellanea hemipterologica. I — V" czímű 
czikkében foglalkozik a Phyllontocheüa-nem afrikai fajaival (újak : 
Ph. corticina és laminata), leír egy-egy új Sirthenea (dimidiata) és 
S aldoida- f{i\t {arniata) Formoza szigetéről, az Acanthiá pygmaea Reüt. 
részére új nemet {Orthoplirys) állít fel, leír Qgy új Polyctenidát {He- 
speroctenes tarsalis) Nikaraguából és a preokkupált Syncrotus név he- 
lyett a Hemiscliizus nevet vezeti be, végül szinonimikai jegyzeteket 
közöl. ■ — Dr. Edoardo Zavattari „Une nouvelle Guépe sociale poly- 
game du Brésil" czímű czikkében leírja az új Synoecoides Mocsáryi 
nevű darazsat Braziliából. — Dr. Horváth Géza „Révision des 
Leptopodides" czímeu a Leptopodidae családról értekezik. Újak : 



n 

Valleriola moesta (Uganda), Martinicola [n. g.] a madagaszkári Eriano- 
tics madágascariensis ^Iartix részére és Cryptoglena [n. g.J Lepiojjus 
spinosíis Rossi részére. — Thalhammer Jáxos „Empidideicus hnnga- 
ricus, Dipteron nóvum ex Hungária" cz'ímű czikkében fenti név alatt 
Qgj nagy számban a bácsmegyei Yaskúton gyűjtött legyet ír le. — 
Cael Lundström „Xeue oder wenig bekainite europáisehe Myceto- 
pliilidea" czímű czikkében egyebek mellett magyarországi fajokat is 
ír le ebből az érdekes légycsaládból, ezek a következők : Macrocera 
Kertészi (Orsova), Platyura trisiis (Budapest, Borza, Szár, Ugod), 
Asindulum brevirostre (Növi), Bracliycampta fissicauda (Gyón, Buda- 
pest), Br. spatlndo.ta (Mehádia), Br. pistülata (Bakony : Szépalma, 
Brusanje, Orsova, Mehádia), Trichonta falcata (Orsovaj, Tr. aberrans 
(Budapest), Execliia serpentina (Gyón); E. unguluta (Jászénak), Myce- 
toxjhila formosa (Jászénak). J\I. curviseta (Mosunje, Mehádia, Széj^alma, 
Brusanje), M. longelamellata (Mehádia), M. lamellata (Jászénak, Me- 
hádia), M. tuberosa (]\Iehádia), M. tridentuta (Jeselnicza) és M. limbata 
(Budapest). — Dr. Horváth Géza „Miscellanea hemipterologica. 
VI — YII." czikkében 'eír külföldi új Asopinákat és kiegészíti a 
Schroederia Coreida-nem leírását. — Charles T. Brues „Xew üiptera 
of the Phoridae from Paraguay" czímű czikkében feldolgozza azokat 
a Phoridákat, melyek Báró Babarczy-xé Józsa Jolán és Fiebrig 
gyűjtéseiből kerültek a Xemzeti Múzeumba. — Mogsáry Sándor 
„Species Chr^'sididarum novae" czím alatt a Xemzeti Múzeum világ- 
hírű Chrysida-g3'űjteményéből 45 új fajt ír le, melyek mind idegen 
világrészekből valók. — 0. Kröber „Die Thereviden Sűd- und Mittel- 
amerikas" czímű tanulmányában ezt a légycsaládot összefoglalóan 
tárgyalja, a meiuiyiben Dél- és Közép-Amerika fajait eddig egj'űtte- 
sen még nem tárgyalták. A Xemzeti Múzeum anyagán kivűl, a leg- 
több múzeumi és magáng3''űjtemény anyaga rendelkezésére állott. — 
Ch. T. Brues „The Phoridae of Formosa collected by Mr. H. Sauter". 
Szerző SAUTER-nek a Xemzeti Múzeumba került Phoridáit dolgozza 
fel Forraoza szigetéről, i^ 21 gj'üjtött faj közül 20 újnak bizonyult. 
Legérdekesebb ezek között egy szárnyatlan légy, a Bidicipliora Ker- 
tészii. — Dr. AcmLLE Griffini „Stenopelmatidi raccolti da L. Biró 
nella nuova Guinea" czímen néhánj' újguineai egyenesszárnj^úról 
értekezik, melyek Bíró Lajos gj^űjtéséből származnak ; ezek közül 
újak : Papnaistus Birói és Bliaphidoxjliora Kidluji. — Dr. Horváth 
Géza „Hemiptera nova vei minus cognita e regioné palaearctica. II." 
czímű czikkében számos új fajt ír le a palearktikus tájból és jegy- 
zeteket közöl némely kevésbé ismert fajról. Faunánkból valók : 
Aradus discedens a boszniai Bielo Brdo-ról és Paramesus taeniaius a 
Kis-Balatonról. — CsiKt Ernő (Coleoptera nova in Musco Xationali 
Hungarico. TV.) leír új külföldi Erotylidákat és egy vörös havasi 
czinczér-fajt (Bosalia conviva) Formoza szigetéről. Csna. 



12 

Edni. Beitter : Zwei neue Coleopteren-Varietáten. 
(Wiener Entom. Zeitg. XXX, 1911, p. 291.) 

A leírt faj változatok közül az egyik raag-yarországi és pedig a 
Mycetopliagus quaclripasiulatus var. Winteri, melyet Winter János 
Nag-yszeben kornyékén gyűjtött. Ez abban tér el a törzsfajtól, hogy 
egészen fekete (a fej is), csak a tapogatók, a csápok utolsó íze és a 
lábak vörösek, a csápok töve barnás-vörös. Csíki. 

Edm. Reuter : Coleopterologische Notizen. (Wiener 
Ent. Zeit. XXX, 1911, p. 294-295). 

Ezekben a jegyzetekben szerző leírja azt a kis bogarat, melyet 
DiENER Hugó múlt évi június elején a Tátrában, Barlangliget kör- 
nyékén, gyűjtött gombáktól ellepett fenyőtörzsön. Szerző a bogarat 
az Endomychidákhoz tartozó Agaricophüus nembe tartozónak vélte és 
A. Dieneri néven írja le. Az egyetlen példány azonban elveszett, 
lepattant a ragasztóczéduláról és nem volt többet megtalálható. Az 
AgaricopMlus-nQm eddig csak a Kaukázusból volt ismeretes és így 
érdekes bbgárföldrajzi szempontból annak hazánkban való előfordu- 
lása, ha beigazolást nyerne az a tény, hogy e faj tényleg Agari- 
cophilm. Csíki. 



Társulati ügyek. 



A „Magyar Mntoniologiai Társaság" 9. ülése január tus 20-án. — 

Dr. Horváth Géza elnök üdvözölvén a nagy számban megjelent 
tagokat. Csíki Ernő „Néhány érdekes bogárról" czímű előadása kap- 
csán bemutatott néhány a faunánkra és a tudományra nézve új 
bogarat. Legérdekesebb a Sátoristyea Meschniggi Reitt. nevű faj, 
melyet Reitter 1905-ben egy a baranyamegyei Sátoristye mellett 
gyűjtött példány alapján írt le. A M. Nemzeti Múzeumba Dr. Kauf- 
MANN Ernő tagtársunk révén került két Simontornyán gyűjtött pél- 
dány. Reitter az állatot eleinte a testalakja alapján a Mycetophagi- 
dákhoz sorolta és csak később utalta a Byturidákhoz. Hogy a kér- 
déses faj tényleg Byturida, amellett szól az, hogy elülső csípőjén 
sarkantyút találunk, a lábfejízek száma négy, ezek közül a 3. íz 
nagyon apró és az első két ízen hosszú hártyás lebeny van, végül 
pedig, hogy a karmok tövén erős fog van. Előadó bemutat még 
négy új bogarat, melyeket Laczó József gyűjtött Trencséu vár- 
megyében (leírásukat lásd jelen fűzetben), ezek a Bradycelhis liarpa- 
linus ab. Csikii Laczó, Notoxus Szalavszkyi Laczó, Orsodacne cerasi ab. 
Horváihi Laczó és Crioceris asparagi ab. Brancsiki Laczó. Bemutatott 
továbbá még négy külföldi új fajt, ezek az Oplionus (Pm-ojjJionus) 
Birói Csíki Kréta szigetéről és három közép-afrikai czinczér, neve- 



13 

zetesen a Sternotomis Enizi és ucjandae Ugandából és St. coliaris 
(Fairm. i. 1.) Gabunból. — Utána Schmidt Antal „Angol lepkészek 
kutatásai hazánkban" czímű előadásában megemlékezik azokról az 
angol lepkészekről, a kik 1893 óta Magyarországon jártak és több- 
nyire csak néhány heti itt tartózkodásuk élményeit és lepkészeti 
eredményeit angol szaklapokban közölték. Mindnyájan kedvesen 
emlékeznek meg nemcsak szakköreinkről, intézményeinkről, hanem 
a magyarok páratlan vendégszeretetéről és jóindulatáról, melylyel az 
idegent fogadják és jó tanácscsal, tettel támogatják. Áttérve az 
egyes gyűjtőkre említi, hogy 1892-ben W. E. Nicholson járt nálunk, 
a ki kirándulását „A Fortnight's Collecting at Budapest" czím alatt 
írta le az „Entomologist" czímű folyóiratban (Vol. XXVI, 1893, p. 
191—193, 210—212). Utána Miss Margaret E. Fountaine érdemel 
említést, a kit a budapesti entomologusok akkori vezető emberei 
kalauzoltak mindenfelé. Ő „Two Seasons among the Butterflies of 
Hungary and Austria" czím alatt számol be kirándulásairól ugyan- 
csak az „Entomologist"-ban (Vol. 31, 1898, p. 281-289). Budapest 
festői környékén kívül járt Pusztapeszéren is és nem győzi dicsérni 
ezt a fenséges ősi növényzettel és még eredeti vadságában fenn- 
maradt lepke-eldorádót. Járt Herkulesfürdőn, a hol talán utoljára ő 
fogta a Pararge Clymene Esp.-t, legalább tudtunkkal azóta senki sem 
látott egyet sem. Az utána itt járt gyűjtők is ezen a három főhelyen 
fordultak meg és gyűjtöttek több-kevesebb szerencsével. 1906-ban 
Albert Hugh Jones járt nálunk, a ki „Lepidoptera in Hungary in 
June" czím alatt számolt be az „Entomologist's Record"-ban (Vol. 
19, 1907, p. 245—247, 281—285). 1908 szeptemberében Albert F. 
RosA töltött nálunk néhány napot és be is számolt gj^ijtéséről 
ugyancsak az „Entomologist"-ban (Vol. 42, 1909, p. 108—112) „Col- 
lecting in Hungary" czímű czikkében. Ugyanabban az évben fordult 
meg nálunk W. Gr. Sheldon és kísérője Mr. Tylecote. Sheldon ezen 
kirándulása alatt olyan jól érezte magát hazánkban, hogy a követ- 
kező évben újra eljött és a családját is elhozta. három czikkben 
számol be kirándulásairól : „The 'Large Copper', its Habits, and One 
of its Present Haunts" (Entomologist, Vol. 42, 1909, p. 219—221) ; 
,Six Weeks among Hungárián Butterflies" (Entomologist, Vol. 42, 
1909, p. 246—251, 272—276, 302-308) ; „Notes om somé Hungárián 
and Austrian Butterflies in 1910'-' (Entomologist, (Vol. 43, 1910, 
p. 269—273). Az utolsó czikkben élvezettel olvashatjuk ennek a 
búvárnak a természetért való rajongását, a mikor leírja látogatását 
és gyűjtéseit az azóta elhunyt nemeslelkű Br. Vécsey IsTvÁN-nál. 
Szadán és Gr. Teleki Sándor- nál a Tátrában. Sheldon felejthetetlen 
szép emlékekkel távozott körűnkből abban a reményben, hogy a 
mint csak teheti újra visszatér. Legutoljára járt nálunk J. N. Keynes 



14 

cambridgei egyetemi tanár feleségével és fiával (G. L. Keynes). Ok 
csak Budapesten és Herkulesfürdőn gjúijthettek, mert a peszéri 
terület akkoriban már mindenki előtt el volt zárva. A két Keynes 
„Butterflies in Hungary in 1910"' czím alatt írta le kirándulását az 
„Entomologist's Record^-ban (Vol. 23, 1911, p. 161-164, 189-193). 
Bámulatos, hogy ők igazán 1 — 2 nap alatt milyen szerencsével 
gyűjtöttek, különösen sok faj nappali pillangó került hamarosan 
hálójukba. Megemlíteudő, hogy az angol lepkészek főleg nappali 
lepkéket gyűjtenek, mert élvezni akarják a szép természetet és 
tapasztalatokat akarnak gyűjteni. Még meg kell, hogy említsük 
N. Ch. Rothschild ot is, a ki évek óta jár hazánkba, azonkívül 
gyűjtet az ország különböző vidékein. róla bővebben nem kell 
megemlékeznem, mert gj^üjtéseinek eredményéről a „Royartani 
Lapok"-bau beszámolt, czikkei mindnyájunk előtt ismeretesek. — 
Az előadás kapcsán felmerült eszmecsere után Jablonowski József 
alelnök felhívja a társaság tagjainak figyelmét arra, hogy kirándu- 
lásaik alkalmával figj^eljék meg egyes fajok biológiai viszonyait, 
mert ezzel sok évszázados tévedés helyreigazításához járulhatnak 
hozzá. Ilyen pl. a Folypliylla fullo hangadása, mert úgy a mint azt 
ma általában tudjuk és magyarázzuk, t. i., hogy a szárnyfedők és 
potroh dörzsölése következtében keletkezik, az nem áll, a miről min- 
denki könnyen meggyőződhetik ; helyesen magyarázta ezt különben 
Landois, a kinek magyarázata azonban nem ment át a köztudatba. 
Epigy vagyunk a Xyleborus dispar lárváinak tájilálkozásáról való 
ismereteinkkel. Ez a lárva pl. nem tágítja a lárvameneteket, nem 
vesz fel táplálékot a fából, melyben bölcsője fekszik, hanem azokat 
a gombákat fogyasztja, melyek a lárvemenetek falát borítják, melyek- 
kel már az anyaállat a meneteket megfertőzi, hogy utódjainak legyen 
miből táplálkozniok. Hozy ez tén3'-leg így van, azt megerősíti a lárva 
egészen más testalkata, előtestének gyenge volta. 

Választmányi ülés 1912. janxiárins 20-án. — Titkár új tag- 
nak bejelenti Dr. Kaufmann Eeno orvost (Mecsekszabolcs, Baranya 
vm.), a ki megválasztatik. Titkár előterjeszti a februáriusban tar- 
tandó közgyűlés tárgysorozatát. A választmány elhatározza, hogy a 
közgyűlést februárius 24-én délután 6 órára tűzi ki, továbbá hogy 
azt a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermében tartja 
meg, a közgyűlés utáni rendes ülés programmjába pedig két elő- 
adást vesz fel. A választmány ezután megállapította a választás alá 
kerülő tisztviselők (elnök, 1 alelnök, könyvtáros) és választmányi 
tagok névsorát, mel3'"et a közgyűlésen megválasztásra ajánlani fog. 
A pénztár megvizsgálására kiküldi Diener Hugó és MraóK Ottó 
választmányi tagokat. A pénztáros előterjeszti múlt évi zárszámadását 
és az 1912. évi költségvetési előirányzatot. 



„ROVARTANI LAPOK" 

XIX. Bánd. Január 1912. 1. Heft. 



S. 1. — E. Csíki ; AV i e s o 11 e n av i r s a m m e 1 n ? — Die 
meisten Sammler, speziell Kafersammler habén den Fehler, dass Ihr 
Sammelu sehr einseitig ist und neben dieser Einseitigkeít ist meis- 
tens aüch Oberílachlichkeit zu bemerken. Verfasscr gibt niin Rat- 
scldáge wie eiu eingeheiides Samaieln mit dem Sieb. Streifsack, etc. 
vorzuuehmen ist, iini nicht mir dio Sammlung' vermehren zu können, 
sondern dabei auch allgemeinen luteressen nachkommen zu können. 

S. 3. — jr. Laczó : X e u e K a f e r a u s dem K o m i t a t 
Trencsén. — Verfasser beschreibt folgendc neue Coleopteren : 
Bradycellus liarpalinus var. Csikii^ Notoxus Szalavszkyi, Orsodacne cerasi 
ab. Horváthi und Crioceris asparagi ab. Brancsiki. (Latoinischo Diagnose 
ira ungarischen Text). 

S. 5. — t L. A.-Aigner : Die T a g f a 1 1 e r U u g a r n s. XL. 
— Aus dem Manuscript des verstorbenen Yerfassers, wird die Be- 
handlung der letzten Tagfalterfamilie, der Hesperiden, begonnen. 
Xachdem die Familie charakterisiert und eine Bestimmung'stabelle 
der acht Gattuiigen gégében \vird, werden die Gattungen Heieropterus 
(mit H. Morplieus Páll.) und Pamphila besprochen. 

S. 8. — Dr. tT. Pazsiczkij : Eine neue Schmetter- 
1 i n g s- A b e r a t i u aus dem K o m i t a t Trencsén. — 
Verfasser sammelte am 30. Juli 1911 in den Holzschlageu des zur 
Gemeinde Drétoma gehorenden Berges „Zsljab" die dórt ziemlich 
haufige Boarmia maculala rar. Bastelhergeri Hirschke und darunter 
eine Form, die durch einen oigentümlichen schT\'arzen Randstreifen 
ausgezeiclinet ist, und einen besonderon Namen verdient Die Form 
wird als ab. nigromarginata (lateinische Diagnose und Abbilbung 
siehe im ungarischen Textj folgendermassen charakterisiert ; Der 
var. hasfelbergeri nahestehend, von gleicher Fárbung und áhnlicher 
Zeichnung, aber kleinor, Yorderflügel etwas gerundet, mit bauchigem 
Aussenrand und breiteren Hinterflügeln. Yorderflügel mit zusammen- 
fliessendem inneren Querstreifen und ^Mittelschatten, die zusammen 
ein oben nach innen gebogenes Y bildeu, am Aussenrand zwischen 
den Fransen und der AYellenlinie mit geniigend breitem, scharf 
welligem Randstreifen, dessen lángster Fortsatz gleieh hinter dem 
grossen sch^varzen Augenfleck liegt. Der Randstreifen übergeht auch 
auf die Hinterflügel, ist zwar nicht so wellig, verbreitert sich aber 
erheblich und scheint auch auf die Unterseite durch, der Mittelstreif 



16 

ist hier yerwaschen. Die Unterseite der Vorderflügel ist viel dunkler 
als bei var. Bastelhergeri^ in der Mitte des Ausseiirandes aber anstatt 
des hellén Fleckes, mit einem lichten, nach aussen stehenden kon- 
kaven Mond. Die Unterseite der Hinterílügel mit breitem, gegen den 
Aftorwinkel sich schmalcriidem dunklon Randstreifen géziért. 

Kleine 3Iitteilungen. 

S. 9 — E. Csiki berichtet über den „Zuwachs der Insekten- 
sammlung des Ungarischen National-Mnsenms im Jahre 1910" nach 
dem vor kurzer Zeit erschien^nen Jahresbericht dieses Instituts. Im 
genannten Jahr vermehrte sich die Insektensammlung um 39,407 
Exemplare, davon entfallen auf Hymenoptera 5343, Coleoiűera 16,253, 
Leindoptera 6791, Diptera 5434, Neuroptera 254, Orthoptera 228 und 
Hemipiera 5104 Exemplare. Von den Beamten des Museums explori- 
erten in verschiedenen Gegenden des Landes Direktor Dr. G. Horváth, 
die Kustoden Dr. K. Kertész und E. Csíki und die Kustosadjunkte 
Dr. L. Soós und A. Sghmidt mit bestém Erfolg. 

Liter attir. 

S. 8. — E. Csiki besi^richt den IX. Bánd 1911 der „Annales hist.- 
nat. Musei Nationalis Hungarici" und zwei Arbeiter von Edm. Reitter. 

Vereinsangelegenheiten. 

In der Sitzuhg vom 20. I, 1912. der Ungarischen Entomolo- 
gischen Gesellschaft sprach E. Csíki .,Über einige neue oder interes- 
sante Coleopteren", die zugleich vorgelegt werden. Darunter die vier 
in diesem Hefte durch Herr J. Laczó beschriebenen Káfer aus dem 
Komitate Trencsén. AVeiters zeigte und besprach er Sátorishjea 
Meschniggi Reitt. Dieses zuerst zu den MycetoiDhagiden, spater aber 
zichtig zu den Byturidcn gestellte Tier, beschrieb Reitter nach 
einem einzelnem nicht ganz reifen Exemplar. Durch Herrn Dr. E. 
Kaufmann erhielt das National-Museum nun ein tadelloses Párchen, 
Von weiteren Novitáten besprach Csíki Oplionus {Faroplionus) Bírói 
von Kréta, Sternotomis Entzi und ugandae von Uganda und St. coliaris 
(Fairm i. 1.) aus Gabim. — A. Schmidt sprach über ,,Sammeler- 
gebnisse englischer Lepidoj)terologen in Ungarn" wobei die Ergeb- 
nisse nach dem Publicationen von Nicholson, Mss. FouíNtaine, Jones, 
Rosa, Sheldon und N. Ch. Rotschild besjjrochen werden. 

In der Vorstandssitzung vom 20. I. 1912 wnrde Dr. E. Kaup- 
MANN als neues Mietglied aufgenomraen und die A'orarbeiten der am 
24. II. 1912 abzuhaltenden Generalversammlung' erledio-t. 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT ' 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 

XIX. KÖTET. 1912 FEBRUÁR— MÁRCZIÜS 2-3. FÜZET. 



A szőlőmolykongresszus. 

Irta Bakó Gáboh. 

A szőlőgazdaság- ezidőszerint legsürgősebb megoldást váró kér- 
désének, a szőlőmolyveszedelem leküzdésének megbeszélésére a 
Magyar Szőlősgazdák Országos Egj^esülete január 19. és 20. napjaira 
Budapestre gyűjtötte érdekelt tagjait. Előre jelzett j)rogrammja szerint 
ez a szőlőmolykongresszus a gyakorlat embereit akarta szóhoz 
juttatni, hogy a gyakorlatban szerzett tapasztalatuk a tudomány 
embereit megtermékenyítse s munkásságuknak helyes irányt szab- 
jon. Ha ez nem sikerült, vagy hogy fordítva sikerült, az igazán nem 
az előadókon és a fölszólalókon múlt, mert ők valamennyi eddig 
csütörtököt mondott vagy több-kevesebb sikerrel járt molyírtó eljárást 
szóbahozták és ajánlották. Molyfogó-lámpák, kézzel való szedés, kéreg- 
hántással és keféléssel kapcsolatban, thanatonnal, klórbáríummal és 
más anyagokkal való permetezés, naftalin és dohánypor keverékével 
való porozás, tavaszi vagy nyári takarás mesterséges hernyófogók 
kikötésével egyesítve, szóval mindazok az eszközök és módszerek, 
amelyek külföldi és hazai szakintézeteket, de magánosokat is foglal- 
koztattak, sorra kerültek ; fájdalom, többnyire inkább csak az ajánló- 
nak téves okoskodással, vagy hibás megfigyeléssel önmagát megejtő 
egyéni meggyőződésétől, minta tárgyi bizonyítékok erejé- 
től támogatva. 

A kongresszuson ilj^-enformán a cselekvés szükségességén kívül 
semmiféle egyöntetű megállapodás nem domborodhatott ki s a hatá- 
rozatlanság kellemetlen érzését csak fokozta Lipthay Béi.a és 
Dr. Drugker jExő-nek a tárgysorozat utolsó hel3''ére kitolt ismerte- 
tése az osztrák, illetve francia kísérletezések és védekezések siker- 
telenségéről. 

Azért az összes előadások és felszólalások befejeztével valami 
lidércznyomás alól való megszabadulás lelkes és egyhangú örömével 
üdvözölte a kongresszus Jablonowski József kir. tanácsosnak, a 
Rovartani Állomás igazgatójának felszólalását, aki az érdemleges és 
komolyan vehető, de a sekélyes vízben evező javaslatokra is, egy- 

Rovartani Lapok. XIX, 2—3. (1912, III. .30). 



18 

aránt kiterjedő kritikája után kifejtelte évek során át a gyakorlatban 
és gyakorlati emberekkel karöltve vagy egyidejűleg végzett kísérle- 
tezés eredményeképen — bogy mind a várható eredményt, mind az 
írtásköltséget tekintve, a mesterséges molyfogók kikötésével és a 
karók tisztogatásával együtt alkalmazott nyári takarás mellett kell 
maradnunk. * 

A lezajlott szőlőmolykongresszust mindenesetre a nagyranőtt 
moly veszedelem leküzdésére irányuló közóhaj következményének kell 
tekintenünk s mint ilyennek, bizonyára meg lesz az a hatása is, 
hogy ezzel az országos bajjal szemben évek óta fatalisztikus tétlen- 
ségbe merült szőlősgazdákat cselekvésre fogja serkenteni. De meg- 
mutatta ez a kongresszus azt is, hogy a hozzáértő szakember átte- 
kinthető, összefoglaló és tárgyilagosaa bíráló vezetése nélkül, a sokfelé 
menni akaró egyesek sikeres együttműködése lehetetlen. Mert fővezér 
nélkül háborút viselni — még a szőlőmoly ellen sem lehet. 



Új barlangi Carabidák. 

Irta : Csíki Eenö. 

MmóK Ottó barátom legújabb kutatásainak ismét köszönhetünk 
két szép felfedezést, melyek hazánk barlangi faunáját hívatvák gaz- 
dagítani. Ezeknek az új fajoknak a leírását a következőkben adom : 

1. Anophthaltnus (Duvalius) Mihöki Csíki n. sp. 

Rufo-testaceus, nitidus, glaber. Capite latitudine pronoti aequali, 
sulcis frontalibus integris et profundis. Antennis dimidio corporis 
nonnihil longioribus, articulo tertio articulo secundo sesquialter, 
articulo quarto articulo secundo paulo longiore, articulis ultimis paulo 
latioribus. Pronoto in triente antico longitudine paulo latiore, lateribus 
arcuatis, angulis anticis' rotundatis, posticis rectis, paulo prominulis. 
Elytris oblongo-ovalibus, convexiusculis, latitudine maxima duplo 
longioribus, angulis humeralibus rotundato obtusis, apice singulatim 
rotundatis, striis quatuor internis punctato-striatis, striis externis 
striato-punctatis, interstitio tertio punctis setigeris tribus instructo. — 
Long. (sine mandibulis) 7 mm. 

Hungária centr.-orientalis: antrum „Zichy-barlang" (Com. 
Bihar), ubi Dom. 0. MmóK exemplum unicum (cf) detexit. Speciem 
novam in honorem detectoris deuominavi. 

Species haec nova A. Bírói m. affinis, sed differt : corpore 
maiore, mandibulis angustioribus longioribusque, pronoto longitudine 
paulo latiore, lateribus arcuatis et ante angulos rectos paulo promi- 
nulis haud arcuatis, elytris latitudine maxima duplo longioribus. 



19 

Sárgás-vörös, fénylő és csupasz. A fej olyan széles mint az 
előtör háta, a homlokbarázoák teljesek és mélyek. A csápok a test 
felénél kissé hosszabbak, a harmadik csápiz kissé, a negj^edik kevés- 
sel hosszabb mint a második íz, az utolsó izek kissé szélesebbek. 
Az előtör háta az elülső harmadban kissé szélesebb mint hosszú, 
oldalai íveltek, elülső szögletei kerekítettek, a hátsók, derékszögűek 
és kissé kiállók. A szárnyfedők hosszúkás tojásformák, kissé dom- 
borúak, kétszer oly hosszúak mint szélesek, vállszögletük kerekített 
tompaszögű, csúcsuk egyenként kerekített, a belső négy barázda 
pontozott, a szélsők rovátkosan pontozottak, a harmadik köztérben 
három sörtét viselő ponttal. — Hossza (a felső állkapcsok nélkül) 7 mm. 

Előfordul Bihar vármegyében a révi ,^Zichy-barlang'-'-ban, a 
melyben Mihók Ottó barátom, akinek tiszteletére az új fajt elnevez- 
tem, egyetlen példányát (cf) felfedezte. 

Az A. Bírói m. legközelebbi rokona, a melytől a következőkben 
tér el : teste nagj^obb, a felső állkapcsok karcsúbbak és hosszabbak, 
az előtör háta kissé szélesebb mint hosszú, oldalai íveltek és a kissé 
kiálló derékszögű hátsó szögletek előtt nem öblösek, a szárnyfedők 
kétszer oly hosszúak mint szélesek. 

2. Trechus Irenis Csíki n. sp. 

Xigro-piceus, nitidus, glaber, elytris cyaneo-micantibus, autennis 
rufo-ferrugineis, palpis, pedibus elytrorumque margine laterah, dilute 
testaceis. Pronoto transverso-rotundato, longitudine sesquialter latiore, 
lateribus rotundatis, ante angulos rectis, acatiusculo prominentibus, 
haud sinuatis. El3'tris ovalibus, humeris obtuse rotundatis, apice 
rotundatis, punctato-striatis, striis quatuor internis profundio»ibus. 
Long. 4— 4'5 mm. 

Hungária orientális: antrum Godinest (Com. Hunyad), ubi 
Dom. 0. AlmóK detexit. 

Tr. hannatico Dej. {Dejeani Putz.) affinis, sed differt : praecipue 
pronoto transverso-rotundato, haud cordato, angulis j)Osticis rectis 
acutiusculo prominentibus brevibus, lateribus ante angulos j)Osticos 
haud sinuatis et colore constanter nigro-j)iceo, elytris c^^aneo-mican- 
tibus, autennis rufo-ferrugineis et palpis, pedibus elytrorumque mar- 
gine laterali düute testaceis. 

Szurok-fekete, fénjdő, csupasz, a szárnj^fedők kékesen fénylők, 
a csápok vöröses- sárgák, a tapogatók, a lábak és a szárnyfedők oldal- 
széle világos barnás-sárgák. Az előtör háta harántos kerekded, egy- 
harmaddal szélesebb mint hosszú, oldalai kerekítettek, a rövid derék- 
szögű és hegyesen kiálló hátsó szögletek előtt nem öblösek. A szárny- 
fedők tojásformák, vállszögletük tompán kerekített, csúcsuk kerekített, 



20 

pontozottan barázdások, a négy belső barázda mélyebb. Hossza 
4—4-5 mm. 

Előfordul a Godinest-barlangban (Hunyad vm.), a melyben 
MmóK Ottó barátom g-yüjtötte. Az új fajt MmóK Ottó neje, a ki férje 
kutatásait a legnagyobb érdeklődéssel kíséri, tiszteletére neveztem el. 

Az új faj a Tr. bannaticus Dej. (Dejeani Putz.) legközelebbi 
rokona és attól a következőkben tér el : az előtör háta harántos 
kerekded, nem szívforma, derékszögű és hegyesen kiálló hátsó szög- 
letei rövidek, oldalai ezek előtt nem öblösek, fent leírt jellemző 
színeződése pedig állandó. 



Magyarország pillangói. 

Irta : f A. Aignee Lajos. 
XLI. 

A fajok meghatározó kulcsa: 

1. Felül feketés-barna, aranysárga foltokkal. 1. Palaemon. 

— A hím elülső szárnya aranysárga, feketés-barna foltokkal, a 

nőstény-é sötétbarna aranysárga foltokkal. 2. silvius. 

1. Pamphila Palaetnon Páll. 

Pallas, Reisen in versch. Prov. d. russ. Reiches. I, 1771, 
p. 471. — Paniscus Fabmcius, Syst. Ent. 1775, p. 531. — Esper, Die 
europ. Schmetterl. in Abbild. t. 28, f, 2. — Brontes Hübner, Samml. 
europ. Schmetterl. fig. 475—476. 

A szárnyak feketés -barnák, aranysárga foltokkal, melyek az 
elülső szárnyon négyszögűek, a hátsó szárnyon pedig kerekek. Alul 
az elülső szárny sárga, sötétszürke foltokkal, a hátsó szárny vöröses- 
sárga, szalmaszínű foltokkal. Kifeszítve 25 — 30 mm. 

Hazánkban országszerte található, de csak helyenként gyakori. 
Erdei réteken röpköd és kedveli a nedves helyeket. 

A hernyó halványzöld, számos világos és sötét hosszanti 
vonallal. Április és május hónapokban útifüvön {Plantago major és 
lanceolata), rozsnokon (Aronius), kurtatoppon {Bracliypodium)^ czin- 
czoron (Cynosurus) és egyéb apró növények csőszerűén összecsavart 
leveleiben él és abban kitelelvén, tavaszkor alakul át. A báb 
szürkés- sárga, hosszúkás, fejrésze hegyesedő. 

Termőhelyei : Budapest (Anker), Debreczen, Szaár V. 26, Csák- 
vár, Tapolcza, Felsőlövő, Pozsony VI— VH, N.-Lévárd, Selmecz- 
bánya VI— VHI, Rozsnyó, Trencsón-Teplicz, Árvaváralja, Igló V. 31, 



21 

Eperjes, Élőpatak, Nagyszeben V, 12, Nagyág", Mehádia V. 1—28, 
Orsova V, Temesvár V. 17, Velike, Fiume V és Dalmáczia, 

Előfordul a szomszéd országok közül a következőkben : Felső- 
és Alsó-Ausztriában, Csehországban, Bukovinában és Oláhországban 
(V — VI), Karinthiában és Sziléziában (VI). 

Elterjedési köre Szent-Pétervártól Kis-Azsiáig és Angolország- 
tól az Amurig lerjed. 

2. PatnpMla silvius Kn. 

Knooh, Beitr. zur Insectengesch. 1781, t. 5, f. 1—2. — Esper, 
Die europ. Schmetterl. in Abbild. t. 80, f. 5—6. 

A hím fölül aranysárga, a szegély mentén feketés-barna pont- 
sorral és a középen négy fekete folttal ; a hátsó szárny barna, szá- 
mos aranysárga folttal, A nőstény sötétbarna, az elülső szárny kö- 
zepe aranysárga, fekete foltokkal, a hátsó szárnyon apróbb arany- 
sárga foltok vannak. Alul az elülső szárny okersárga, a hátsó zöldes- 
szürke, a felület fekete, sárga foltokkal. Kifeszítve 25 — 30 mm. 

Hazánkban csakis Nagyágon figyelték meg és ez dél felé el- 
terjedésének végső határa. Május-júniusban repül nedves erdei réteken. 

A hernyó szennyes csontszínű, hátán Qgj. oldalt három 
vöröses vonallal. Hossza 25 — 30 mm. Áprilisban található füveken. 

A szomszéd országok közül csupán Sziléziában (V — VI) 
fordul elő. 

Elterjedési köre Finnországtól Közép-Ázsiáig és Mecklenburg- 
tól az Amurig terjed. 



Adatok Magyarország lepkefaunájához. 

Irta : Báró N". Ch. Rothschild (London). 

Megbízásomból 1911-ben Holz Márton úr részemre lepkéket 
gyűjtött Délmagyarországon, részben ugyanazokon a helyeken mint 
Uhryk Géza úr 1910-ben, a kinek gyűjtéséről már beszámoltam a 
Rovartani Lapok 1911. évi XVIII. kötetének 36—43. lapján. A múlt 
évi jegyzék kiegészítéseképen közlöm mindazoknak a fajoknak a 
nevét, a melyek abban a jegyzékben még nem szerepelnek. A ma- 
gyar faunára új fajoknak nevét félkövér nyomással emeltem ki. Az 
anyagot Dr. Rbbel tanár a bécsi természetrajzi udvari múzeumban 
határozta meg. 

A delibláti homokpuszta kikutatására Holtz úr a Flamunda 
nevű vadászlakot választotta kiindulási pontnak, a hol azután kevés 
megszakítással április 24-től július 15-ig tartózkodott. A delibláti 



22 

homokpuszta löszből áll és számos észak-nyugatról délkelet felé hú- 
zódó buczka-vonulat szeli át. 

HoLTz úr a következő helj^eken végzett gyűjtéseket : 

Alibunár, VI. 19—20. 

Báziás, VI. 6. 20—21. 

Cetatea (Flamunda mellett), V. 7 — 9. 

Crni vrh (Flammunda mellettj, V. 15. VII. 12. 

Deliblat község, V. 4. 

Dolina (Vadászlak), A'. 4. 

Dubovácz (a Duna mellett), VII. 6 — 8. 

Dumacia (dombvonulat Gerebenczig), VI. 14. 

Emánuel-telep (a delibláti homokj)usztábau), VII. 8 — 10. 

Fehértelep (a delibláti homokpusztában), V. 1, VI. 7, 9 és 14. 

Flamunda. 

Gerebencz, VI. 6 — 7, 15. 

Herkulesfürdő, VI. 4 — 5. 

Károlyfalva, VI. 18. 

Versecz (várhegy), VI. 20. 

Papilionidae. 

Papilio ])odalirius L. Flamunda. IV. 23 — V. 12., közötte több esetben 
az ab. ornaia Wheeler. — Macliaon L. — Flamunda, IV. 24. 

Fiericlae. 

Aporia crataegi L. Flamunda, V. 27. 

Pierís rajjcie L. Flamunda, IV. 23 — 24 ('c"j. — rmjji L. var. napaeae 
Esp. Herkulesfürdő, VI. 15 (nagy c"j. — Daplidice L. Dubo- 
vácz Vn. 79 ; gen. vern. Bellidice 0. Flamunda, IV. 21. 

LejjUdia sinax>is L. Flamunda. V. 21, 9; VI. 18. (cf ) ; gen. aest. dini- 
ensis B. Flamunda (cf, ? IV. 29). 

Colias Edusa F. Dubovácz, VH. 7. — My7'midone Esp. Flamunda, V. 
15 — 31 (cfo, több esetben), Crni vrh, VH. 12—15, Fehértelep, 
VI. 9 ($). 

Xymphalidae. 

Pyranieis cardui L, Dubovácz, VH. 7. 

Melitaea Phoebe Knoch. Flamunda, A'. 19—31 ícf ?, gyakori). 

Argynnis Dia L. Flamunda, V. 8, A^. 18(cr). — Latonia L. Flamunda, 

A^I. 24. — Pandára Scbűff. Gerebencz, A-'I. 7 ; Flamunda, A'I. 

9-27, Fehértelep, VI. 9. 
Melanargia Galatea L. Flamunda, Yl. 24— A'^H. 3. 
Satyrus Briseis L. Crni vrh, A^II. 12. — Semele L. Herkulesfürdő, 

A^. 25 (cf, nagyon sötét). 



23 

Pararcje Megaera L. Crni vrh, V. 15, Dubovácz, VII. 7. 

Epinephele Jurtina L. Flamunda, \. 13— VI. 13. — Lycaon Rótt. 

Flamunda, VI. 18-27. 
Coenonympha Ipliis Sohiff. Flamunda, V. 27 — VI. 15. — Arcania L. 

Báziás, VI. 21. — PampMlus L. Flamunda, V. 8-31, VI. 17, 

Dubovácz, VII. 7. 

Lycaenidae. 

TJiecla spini Schiff. Flamunda, V. 15 — VI. 25. 

Callophrijs rubi L. Flamunda, VI. 3— VII. 3. 

ChrysopTianus Thersamon Esp. Flamunda, V. 13— VI. 26 (kis cf)- — 
Fhlaeas L. et ab. coeruleopmictaia Stgr. (cT?) Dubovácz, VI, 
7; Flamunda, IV. 23. 

Lycaena argíades Páll. Flamunda, VI. 2 ; Dubovácz, VII. 7 ; var. 
Polysperchon Brgstr. Ugyanott ; var. Coretas 0. Ugyanott. — 
Árgus L. Flamunda, V. 13—25 (cf?)- — Sephyrus Uhryki 
Rbl. (Ent. Zeitschr. Frankfurt. XXV, p. 191). Flamunda, 3 d : 

V. 18-VI. 2 ; 3 $ : V. 19— VI. 18. Már a múlt évben fedezte 
fel Uhryk Géza ezt a fajváltozatot ezen a helyen. Ez a dél- 
magyarországi fajváltozat nagyobb teste révén a wallisi lyciclas 
TRAPP.-nel egyezik meg, a hímek felül azonban sokkal élénkebb 
kék színűek, keskenyebb de élesebb fekete szegélyvonallal, a 
nőstények hátsó szárnyán levő élénk narancsvörös szegély- 
foltjai pedig kivételes nagyok. Alul az összes szárnyakon, kü- 
lönösen a nőstényeken, a narancsszínű szegélyfoltok nagyon 
szélesek. — ■ Balon Brgstr. Herkulesfürdő, VI. 15 $. — Orion 
Páll. Cetatea, V. 7. — Asirarclie Brgstr. Flamunda, V. 29 — 

VI. 2. — Icarus Rótt. Flamunda, V. 19, VI. 26. — Bellargus 
RoTT. Flamunda, VI. 16 — VII. 3. — Corydon Poda. Fehértelep, 
VI. 9 ; Gerebencz, VI, 7. — Cyllarus Rótt. Flamunda, V. 1 — 
VI. 9. 

Hesperidae. 

Augiades Sylvanus Esp. Flamunda, VI. 1 — 25. 

Carcharodus lavaterae Esp. Flamunda, VI. 1 — 4 ; Fehértelep, VI. — 

Alceae Esp. Flamunda, VII. 4. 
Hesperia carthami Hb. Flamunda, VI. 12 — VII. 1. — fritillum Hb. 

Flamunda, V. 11— VI, 16 (c^), 
Thanaos Tages L. Flamunda, V. 15— VI. 11. 

Sphingidae. 

Smerinthus populi L. var. ferruginea ab. fasciata Gu^lm. — Flamunda, 
V. 19. 



24 



Notodontidae. 



Siaiiropus fagi L. Herkulesfürdő, VI. 4. 
Drymonia querna F. Herkulesfürdő, VI. 4. 
Spatalia argentina Schiff. Flamunda, VI. 27 (cT). 

Pygaera curtula L. Emánuel-telep, VII. 10. — 2^W<^ Hufn. Emánuel- 
telep, VII. 10. 

Lyniantriidae. 

Hypogymna morio L. Flamunda, V. 19. 
Dasychira pudibunda L. Herkulesfürdő, VI. 4. 
Euproctis cJirysorrJioea L. Emánuel-telep, VII 9 (cT)- 
Porthesia siniüis Füssl. Flamunda, VI. 22. 

Lasiocatnpidae. 

Málacosoma neustria L. és ab. rufa unicolor Tutt. Flamunda, VI. 10—12. 
MacrotJujlacia rubi L. Flamunda, V. 7 (2 $). 
Odonestis pruni L. Flamunda, VII. 3. 

Drepanidae. 

Gilix glaucata So. Flamunda, IV. 30. 

Thyrididae. 

Thyris fenestrella Se. Flamunda, V. 20. 

Noctuidae. 

Diphthera alpium Osb. Flamunda, V. 29. 

Acronycta rumicis L. Flamunda, VII. 1. 

Oxycesta geograpMca F. Flamunda, IV. 30. 

Agrotis obscura Brahm. Flamunda, VI. 26— VII. 1. — G-nigrum L. 

Flamunda, V. 29— VI. 25. — putris L. Flamunda, V. 27. — 

cinerea S. V. Flamunda, VI. 21. — exdamationis L. Flamunda, 

VI. 26— VII. 7. — ypsilon Rótt. Flamunda, VII. 1. 
Mamestra advena Hb. Flamunda, VI. 22. — brassicae L. Flamunda, 

VI. 26. — genistae Bkh. Flamunda, VI. 26. — dissimiUs Kn. 

Flamunda, VI. 24— VII. 8. — trifoUi Rótt. Flamunda, VI. 

26 -VII. 8. 
Diantlioeda hiteago F. Flamunda, VI. 19. — süenes Hb. Flamunda, 

V. 20 (c/-^), VI. 30 (kopott 9). 
Miana lairuncula Hb. Flamunda, VI — VII (nag-y számban). 
Hadena basiUnea F. Flamunda, V. 22. 
Dipterygiá scabriuscula L. Flamunda, VI. 2. 
Chloantha hyperici F. Flamunda, V. 31. 



25 

Leucania vitellina Hb. Flamunda, VII. 6 ($). — scirpi Dup. 
Flamunda, V. 7 (1 cf). — L-album L. Flamunda, VI. 26. -- 
albipunda F. Flamunda, VI. (gyakori). — iurca L. Flamunda. 
VI. 11 (cf). 

Caraclrina Kadenii Frr. Flamunda, VII. 3. — ambigua F. Flamunda, 
Duborácz, VI (gyakori). 

AmpMpyra tragopogonis F. Emánuel-telejí, VII. 8. 

Heliodes rupicola Hb. Flamunda, VI. 16. 

HelioŰiis clipsacea L. Emánuel-telep, VII. 9. -- scutosa Schiff. Fla- 
munda, VIL 4. 

Prothymnia viridaria Cl. Flamunda, VI. 27. 

Emmelia trahealis Se. Flamunda, A' — VI. 

Scoliopleryx lihatrix L. Flamunda, IV. 

PJusia chrysitis \.. Flamunda, VI. 25— VII. 8. — guita Gx. Flamunda, 

vn. 4. 

Eudidia glyphica L. Flamunda, VI. — mi Cl. Flamunda, IV. 23. 
Catocala puerpera Giorx. Flamunda, VII. 3 — 10 ('többszörösen). 

CymatopTioridae. 

Hahrosyne derasa L. Flamunda, VI. 16. 
TJiyatira batis L. Gerebencz, VI. 14. 
Cyinatophora octogesima Hb. Flamunda, VI. 27. 

GeoinetiHdae. 

Pseiidoterpna p/ruinata Hufx. Flamunda, VI. 

Euclüoris vernaria Hb. Flamunda, Yl. 24— VII. 4. — smaragdaria E. 
Dumacia, VI. 14. 

TJialera fimbrialis Sl. Flamunda, VI. (többszörösen). 

Acidalia laevigata Se. Flamunda, VI. 4. — moniUaia Y. Flamunda, 
V. 28. — interjectaria B. Flamunda, Yl. 29. — emarginata L. 
Flamunda, Yl. 9. — riibiginaia Hltx. Flamunda, V. 29 — A^I 26. — 
marginepunctata Goeze Flamunda, Emánuel-telep, YTL. 

Codonia annulata Schülze Flamunda, VI. 25. 

Ortholitha coardata F. Flamunda, V. 8 — 27. 

Larentia oceUata L. Flamunda, VI. 29. — galiata Hb. Flamunda, 
V. 10 -VI, 25. 

Teplirodystia innotata Hufx. Flamunda, IV. 28. — satyraia Hb. Fla- 
munda, VII. 12. — isogrammaria H.-S. Crni vrh., V. 15. 

Pliibalapteryx polygrammata Bkh. Flamunda. IV. 22, V. 29 --VI. 26. — 
vitalbata Hb. Emánuel-telep, VH. 10. 

Ortíiostixis cribraria Hb. Versecz, VI. 20; Báziás, VI. 21. 

Stegania diledaria Hb. Flamunda, V. 9 — 21. 



26 

Metrocampa niargaritata L. Flamuuda, VI. (többszörösen). 

Eüicrinia irinotata Metzn. Flamunda, V. 6 (9) ebből a csak nemrég" 
Magyarországból kimutatott fajból (lásd : Rovartani Lapok. 
XVIII, 1911, p. 125). 

Semiotliisa alternaria Hb.i Flamunda, V. 17 — VI. 28. 

Venilia maculata L. Flamunda, V. 

Boarmia cindaria Schiff. Flamunda, IV. 28— V. 12. — gemmaria Brahm. 
Flamunda, VII. 1. — liclienaria Hufn. Cetatea, V. 7; Fla- 
muuda, VI. 25. — selenaria Hb. Flamunda, V. 29, VII. 1. — 
crepuscularia Hb. ab. defessaria Frr. Flamunda V. 12. 

Phasiane clatlirata L. Emánuel-telep, V ; Flamunda VI. 7. 

Perconia strigülaria Hb. Cetatea, V. 7 ; Flamunda, VI. 26. 

Nolidae. 

Nola centonalis Hb. Flamunda, VI. 11 — 26 (többször). 

Syntomidae. 

Syntoniis Pliegea L. Emánuel-telep, VII. 10 ; Verseoz, VI. 28. 
Dysauxes ancüla L. Flamunda, VI. 12 — 27. 

Arctiidae. 

SpUosoma hibridpeda L. {menthastri Esp.) Flamunda, VI (többször). — 
urticae Esp. Flamunda, VI. 26 (nagy siámban). — luduosa H.-S, 
Herkulesfürdő, VI. 4 (cf). 

Phragmatobia fuliginosa L. Flamunda, Emánuel-telep, VII. 

Diacrisia sannio L. Flamunda, V (^f $). 

Ardia Hehe L. Flamunda, V (sok példány, (j^). 

Hipocrifa jacobaeae L. Flamunda, V. 

Lithosia lurideola Zinck. Flamunda, VI. 28, 

Zygaenidae. 

Zygaena pundiim 0. Báziás, VI. 25. — melüoti Esp. Emánuel-teiep, 
VII. 9. — fiUpendulae L. Flamunda, Emánuel-telep, VII. — 
EpMaltes ab. trigonellae Esp. Emánuel-telep, VII. 10. — carni- 
olica Se. Flamunda, Yl. 25 (többszörösen). 

Ino subsolana Stgr. Flamunda, V. 18 (cT $). 

JPsychidae. 

Ámida Echsteini Led. Flamunda, IV. 27 (1 (J"). 



1 Tévedésből ez a faj a miilt évi jegyzékben (Rovartani Lapok. XVIII, 
1911, p. 38) Eucosmia alternata Stgr. néven szerepel Dráva-Szarvasról, 
utóbbi faj csak Kelet-Ázsiában fordul elő. 



27. 

Oreojjstjche muscella F. Flamunda, IV. 28, — plumifera 0. Fla- 

munda, IV. 22. 
Epichnopteryx undulella F. Flamunda. IV. 27 — 29. 

Sesiidae. 

Sesia formkaeformis Esp. Emánuel-telep, VII. 10. 

Cossidae. 
Fhragmatoecia castaneae Hb. Flamunda, V. 20. 

Pyralidae. 

Lamoria anella Scbuff. Flamunda, VII. 3. 

Crambus perlellus Se. Flamunda, VI. 25. — clirysonucliellm Se. Fla- 
munda, y ; Fehértemplom. 

CMlo ckatricellus Hb. Flamunda, VI. 12. 

Anerastia loiella Hb. Flamunda, VI. 27. 

Ematheudes puntella Tr. Emánuel-telep, VII. 8. 

Somoeosoma nimbella Z. Flamunda, VI. 16. — hinaevdla Hb. Fla- 
munda, V. 14—23. 

Plodia interpundella Hb. Flamunda, VI. 12. 

Epliestia Kiümiella Z. Emánuel-telep, VII. 8. — elutella Hb. Fla- 
munda, \I. 

Pempelia dilutella Hb. Flamunda, V. 27. 

Megasis ülignella Z. Flamunda, Y. (többszörösen). 

Salebria faecella Z Flamunda, V. 16 — VI. 6. 

Myelois crihrella Hb. Báziás, VII. 

Aglossa pinguinalis L. Flamunda, V. 26. 

Cataclysta lemnata L Flamunda, VI — VII. 

Plilydaenodes sticticalis L. Flamunda, VI. 8 — 27. 

Titanio normális Hb. Flamunda, Y\. 27. 

Pionea crocealis Hb. Flamunda, V. 20. — verbascalís Schiff. Fla- 
munda, V. 20. 

Pterophoridae. 

Aludta pentadadyla L. Flamunda, V. 28. 
Pteropjlionis UtJiodadylus Tr. Flamunda, Yl. 26. 

Tcyi'tincidae. 

Acalla variegana Schiff. Flamunda, VI. 21. — boscaiia F. Flamunda, 
VI. 26. — ferrugana L. Flamunda, VI. 26. 

Oenophthira Pilleriana Sciff. Flamunda, VI. 26 (többszörösen). 

Cacoeda sp. Flamunda, ^ V. 12, o VI. 16. (C. rosana L. mellett, d^ 
kisebb, keskenyebb szárnyakkal, a pupillás elülső szárnya!^ 
feltűnő nagy középfolttal = deliblatana Rbl. i. 1.) 



28 

EiíUa polüana Hb. Flamunda, VI, 29. 

Tortrix Loeflingiana L. Flamunda, VI. 27. 

CnepJiasia WnJübomiana L. Flamunda, V. 

Gonchylis posterana Z. Flamunda, V. 3— VI. 26. — atricapitana Stph. 
Flamunda, VI. 26 (friss ^). Nem régen a Mezőségből emlí- 
tették. — purana Gn, Flamunda, VI. 2. — roseana Hw. Fla- 
munda, VI. 12-21. — ciliella Hb. Flamunda, V. 25-VI. 16. — 
contractana Z. Flamunda, VI. 4 (1 ^f). 

Polychrosis euphorhiana Frr. Flamunda, VI. 27. — arlemisiana Z. 
Flamunda, V. 18-25. 

Steganoptycha fractifasciana Hw. Flamunda, IV. 23. 

Bactra lanceolana Hb. Flamunda, VI. 24. 

Semasia conterminana Z. Flamunda, VI. 26 

Pygoloplia lugubrana Tr. Flamunda, V. 23. 

Glyphipterygidae. 

Glioreuiis Myllerana F. var, stellaris Z. Flamunda, VI. 3. 

Síüammerdamia pyrella VIll. Gerebencz VI. 8. 

Gelechiidae. 

Metzneria carlinella Stt. Flamunda, VI. 27. 

Platyedra vilella Z. Flamunda, V. 14. 

Gelechia spurcella H.-S. Flamunda, IV. 27 — VI. 3 (cf $). — tephridi- 
tella Dup. Flamunda, IV. 23—27. — cytisella Tn. Alibunár, VI. 19. 

Lita atriplicella F.-R. Flamunda, VI. 7. — ocellatella Boyd. Fla- 
munda, VI. 27. 

Xystophora pidveratella H.-S. Flamunda, V. 17. 

Brachmia gerronella Z. Flamunda, VI. 3. — dimidiella Schiff. Fla- 
munda, VI. 3. 

Rhinosia Denisella F. Flamunda, IV. 23. 

Ypsolophus renigerellus Z. Herkulesfürdő, VI. 4. 

Noihris verbascella Hb. Emánuel-telep, VII. 10. 

Holcophora statices Stgr. Flamunda, VI. 26 (l friss cT-je ennek az 
eddig csak Dél Oroszországból ismeretes fajnak). 

Megacraapedus imparellus F.-R. Flamunda, VI. 24 (kopott ^f)- 

Pterolonche pulverulenta Z. Flamunda, VI. 27 {^). 

Oegoconia quadripímcta Hw. Flamunda, VI. 26. 

Psecadia sp.xpunctella Hb. Flamunda, V. 7. 

Bepressaria venosulella Moesohl Flamunda, V. 2—26. — micella Fr. 
Flamunda, VI. 27. — furvella Tr. Flamunda, V. 9. — Dougla- 
sella Stt. Flamunda, VI. 27. — nervosa Hein. Flamunda, VI. 25. 



29 

BorJíliausenia ünctella Hb. Flamunda, VI. 25. — lunaris Hw. Fla- 
munda, VI. 26. — Bruandella 'Rag. FlsimunásL,Y1.2o (kopott O). 

Elachisiidae. 

Epermenia dentosella H.-S. Gerebencz, VI. 7 ; Flamunda, VI. 26. — 
daucella Peyer. AHbunár. VI. 19. 

Pyroderces nrgyrogrammos Z. Flamunda, VI. 26. 

CypJiojJhora idaei 7a. Flamunda, VI. 3(5). 

Pancalia LeuícenJioekella L. Flamunda, VI. 21. 

Augasma aeratellum Z. Herkulesfiirdő, VI. 4. 

Coleopliora spissicornis Hw. Flamunda, VI. 23. — leucapenella Z. Fla- 
munda, V. 30 (cf). — stramenteUa Z. Flamunda, VI. 23—27. — 
hrevipcúpella Wck. Flamunda, VI. 25. 

ElacMsta argentella Cl. Flamunda, VI. 22. 

Graeilariidae. 

Gracüaria Kollariella Z. Flamunda, VI. 19. 

Lyonetiidae. 

Bucculatrix artemísiae H.-S. Flamunda, VI. 26 (rf). 

Opostega sp. Flamunda, VI. 26 — 2 hibás példány. (0. spatnlella H.-S. 
mellett, az okerság'a elülső szárnyon két sötét folttal az elülső 
szegély közepén és a csúcson = himacidatella Rbl. i. 1.) 

Tineidae. 

Monojns imella Hb. Flamunda, IV. 23. 
Tinea quercicolella H.-S. Flamunda, V. 17. 
Nemotois Pfeifferellus Hb. Flamunda, VI. 27 (rf). 



Adatok Magyarország bogárfaunájához. 

Irta : Csíki Er>"ö. 

A Rovartani Lapok 1911. évi XVIII kötetének 55 — 58. lapján 
közöltem azokat az adatokat, melyek 1910 ben és 1911 elején kerül- 
tek elő. Most megint elmúlt egy év, mely alatt számos újabb faj és 
fajváltozat került elő, melyek mind faunánkat gyarapítják. Ezeknek 
a jegyzéke termőhelyeikkel eg^'^ütt a következő : 

Carabus catenatus Pa2;z. var. Troyeri Borx — Go^pic. 
— catenulatus Scop. var. HoldTtausi Borx — Nagy-Hagymás, Ke- 
resztényhavas. 
Treclius Irenis Csíki — Godinesti barlang (Hunyad vm.) 

Anopjlűliahniis Bielzi Seidl. var. Stobieckn Csna — Tátra. 



30 

AnopMhalmus Beissi Mihók — Jád-völgy (Bihar vm.) 
■ — Gyleki Breit — Ponorul (Bihar vm.) 

— Taxi Breit — Rézbánya. 

— hiliariensis Csíki — Vale Vize (Bihar vm.) 

— Eleméri Mihók — Biharfüred. 

— Milióki CsTKi — Rév : Zichy- barlang. 

Anthraais longicornis Sohm. ab. pallidus Fiori — Magyarország. 

Bradycellus harpalinus Sérv. var. Csikü Laczó — Péhó (Trencsén vm.) 

Bhantus notaüis F. var. $ verniicularis Fauv. — Bolesó (Laozó), 

Micropeplus tesserula Curt. — Nagy-Hagymás. 

Phyllodrepa Luzeí Hubenth. -•• Trencsén. 

Xantholimis atratus Heer — Ünőkő. 

Philonthus piliger Rey — Radiiai havasok. 

Quedius Haberfellneri Epph. — Bulea-tó. 

Mycetoponis piceolus Rey — Ünőkő. 

Bolitochara varia Er. — Radnai havasok. 

Atheta valida Kr. — Bucsecs. 

— (Bkopalotella) liungarica Bernh. — Herkulesfürdő. 

— Liogluta) micr optera Tnous. — Radnai havasok: Saca. 

— (Dimetrota) Leonhardi Bernh. — Bucsecs, Radnai havasok, 

Korongyos, 
Ilyohates nigricoUis Payk. var. Deubeli Bernh. — Bucsecs. 
Oxypoda longipes Rey — Királykő. 
Faronus La f értei Aubé — Csukás, Bucsecs. 
Leptoderus Hohenwarti Schmdt. — Lökve. 
Pholeicon KnirscJii Breit — Kondor-barlang (Bihar vm.) 

— (Irenellum) Milióki Csíki — Biharfüredi barlang. 

— — Bokorianum Csíki — Vale Vize (Bihar vm.) 

— {Paraplioleuon) Mocsáryi Csíki — Rév (Batrina-barlang).. 

— — Bokori Csíki — Rév. 

— — Gzárani Csíki — Rév (Zichy-barlang). 
Drimeotus Bokori Csíki — Felső-Topa (Bihar vm.) 
Bathyscia acuminaia Mill. — Lökve. 

Necropliorus interruptus Steph. ab. trinotatus Reitt. — Horvátország^. 

Colon dentipes Sahlbg. — Királykő. 

Pienidium laevigatiim Gillm. — Zanoga. 

Micridium vittaium Motsch. — Sopron. 

Helnphorus granularis L. var. rufipeimis Hubenth. — Magyarország. 

Ep)uraea terminális Mannh. var. SeidUtzi Schilsky — Királykő. 

Laemoplüaeus Kraussi Ganglb. — Nyitra vm. 

CryptojjJiagus paliidus St. — Bucsecs. 

Atomariá hella Reitt. — Ünőkő. 

— prolixa Er. — Keresztényhavas. 



31 

Oorticaria saginaia Maxxh. — Keresztényhavas. 

Myceiopliagus quadrij^ustulatus L. ab. Winteri Reitt. — Nagj'szeben. 

Anommaius biharicus Breit — Rézbánya. 

AgaricopMlus Dieneri Reitt. — Barlangliget. 

CMlocorus 'bipustidatus L. ab. exclamationis Depoli — Fiume, Selce. 

Noioxus Szalavszkyi Laczó — Bolesó. 

— monoceriis Li. var. immaadaius Pic — Magyarország. 
Anihicus antlierinus L. ab. semitestaceus Pic — Fiume 
Euzoniüs hipunctaia Pill. — Yojtek (Győrffy), 

— hifasciata Schwartz ab. rüfofasciata Fairm. — Vojtek (Győrffy). 
Hypophloeus longulus Gyllh. — Felsőbeled (Tas vm. ; Győrffy) 
Cor/ofZe?'fl7»ímera?/sScHALL. ab. rH/ííí)Herfl7/5 Pic — Mária-BesnyőíDr. Fodor). 

— — ab. Nicolasi Bedel — Péczel (Dr. Fodor). 
Rosalia alpiina L. ab. liarnata Braxcs. — Trencsén. 

— — ab. pausa Braxcs. — Trencsén. 
Pogonochaenis Eugéniáé Ganglb. — Keresztényhavas 
Orsodacne cerasi L. ab. HorvátM Laczó — Bolesó. 
Donacia simpAex F. ab. sangumea Westh. — Bolesó (Laczó). 
Lema cyanella L. ab. obscura Steph. — Zanoga. 
Corioceris asparugi L. ab. Brancsiki Laczó — Bolesó. 
Chrysomela rufa Duft. var. pachysoma Hubenth. — Erdély, 

-- olivacea Suffr. ab. unibraiüis Wse. — Radnai havasok. 

— fasiuosa Scop. ab. speciosa L. — Radnai havasok. 
GhrysocMoa alpesiris Schumm. var, nigrina Suffr. — 

— cacaliae Schrxk. var. tussüaginis Suffr. ~ Zanoga. 

— speciosissima Scop. var. nigrescens Letzn. — Bucsecs. 
Pliyiodecta ciuinqiíepunctatá F. ab. unicolor Wse. — Királykő. 

— — ab. so7'bi Wse. — Kereszténj'havas. 

— paliida L. ab. p)adi Pex. — Keresztényhavas 
ApMliona Stussineri Wse. — Kereszténybavas. 
Longilarsus longiseta Wse. — Keresztényhavas. 

Pliyllohius urticae Deg. var. nudics We.sth. — Radna-Borberek. 

— Stierliniensis Desbr. — Bánság. 
GeutJiorrliynclms carníolmis Schultze — Keresztény ha vas. 
Sibinia ventralis Schilsky — Zengg. 

Apion rufulum Wencke var. Zoufali Wagn. — Nyitra vm. 

Hylasies Gergeri Eggers — Oravicza. 

Gryplialus saltuarius Wsl. — Bucsecs. 

Pityogenes quadridens Hartig. var. bistridentatus Eichh. — Zanoga. 

Xyloteriis lineatus Olia'. var. melanoceplialus Eichh. — Kereszténj^havas. 

Gaccobiiis Schreberi L. ab. conjunctus J. Mull. — Bolesó (Laczó.) 



32 

Különfélék. 

A Chrysis syharita Först. gazdaállata. Ennek a ritka fém- 
darázsnak gazdaállata eddig ismeretlen volt, míg- az ezidei tavasz 
elején azt megállapítanom nem sikerült. Márczius elején ugj^anis 
Szigetszentmiklóson az Osmia riifa L. nádtetőbe rakott fészkeit ku- 
tattam Bíró Lajos-srI, élősködőket kerestünk benne ; de nem találtunk 
benne mást, mint a már teljesen kifejlődött gazdaállatot s néhány 
Odynerus-lkvváX. Úgy látszik, hogy az élősködők nem telelnek ki a 
gazdaállattal. Találtunk azonban egynéhány elpusztult Leucospis dor- 
slgera-i s egy régi bábgubóban egy a szárn^^ak kivételével teljesen 
kifejlődött Chrysis syharita-i. Fémdarazsak közül az Osmia rufa fész- 
kében eddig csak a Chrysis negleda-t találták. Vágó Aladár. 

Adat a pókok vérengző természetéhez. Az 1911. év augusztus 
végén az isaszeghi u. n. „újfenyves" erdő mellett elterülő térségen 
lepkészve, a hálóval egy Eryngiumon ülő Lycaena után csaptam. 
Midőn a Lycaená-t a méregüveggel meg akartam fogni, észrevettem, 
hogy ezenkívül még egy Sesia és egy kis pók is akadt a hálómba. 
Az utóbbi kettő akkor, amikor őket felfedeztem, körülbelül egy fél 
arasznyira ült egymástól a hálóban. Midőn a Lycaena elhetyezése 
után a méregüveggel a Sesia után akartam nyúlni, azt nagy meg- 
lepetésemre sehol sem birtam megtalálni. Már ki akartam rázni a 
hálóból a reám nézve teljesen értéktelen pókot, midőn észrevettem, 
hogy a Sesiát, mely később Sesia Ieucoj)siformis Esp.-nek bizonyult, 
a pók tartja szorosan a karmai közt és minden elriasztási kísérletem 
hiábavalónak bizonj^ult, a pók csak ki nem eresztette prédáját. Csak 
amidőn mindkét állatot a méregüvegbe tettem, vált el a pók áldoza- 
tától. Ezen eset mutatja, mily rendkívül vérengző egy ilyen kis állat, 
mely még a legnagyobb veszély pillanatában, amidőn saját élete is 
koczkán forog, sem tagadhatja meg vérengző természetét és még 
akkor is öldöklésre gondol. Sajnos, hogy a pókot nem tettem bor- 
szeszbe, hanem egyszerűen rovarlűre tűztem, ahol annyira össze- 
aszott, hogy már csak a nemét lehetett meghatározni, azt pedig, hogy 
melyik fajhoz tartozik nem A pókot a Nemzeti Múzeumban Lycosa- 
nak határozták mes- Ulbrich Ede. 



Irodalom. 



W. JTunk: Bibliographia Coleopterologica. Berlin, 1912. (p. XVI 
et 146. tab j. — Ara 1-20 márka díjmentes megküldéssel. 

Minden bogárgyüjtőnek nagy hasznára lesz az a kis kön}^- 
vecske, melyet Juxk berlini könyvkiadó állított össze és adott ki. 



33 

A szürke vászonkötésíi könyvecske 4065 különféle bogarászati munka, 
különlenyomat és bogarászati szempontból fontos folyóirat czímét, a 
szükséges bibliográfiai jeg^'^zetekkel és az árával kiegészítve, tartal- 
mazza. A kötet bevezető része a bogarászati irodalommal foglalkozik, 
mintegy vezérfonalat nyújtván arra nézve, hogy mil^^en irodalomra 
van szüksége a bogarásznak. Ismerteti a fontosabb munkákat, a 
melyekre a szakembernek okvetetlenül szüksége van, továbbá ismer- 
teti azt az irodalmat, melyre egyes országok, világrészek kutatójának 
szüksége van, végre ismerteti a különböző folyóiratokat, első sorban 
a bogarászatiakat és rovartaniakat, hogy mindenkinek alkalmat nyújt- 
son azok irányáról és tartalmáról tájékozódást nyerni. Ugyancsak a 
bevezető részből megtudjuk azt, hogy egy valamire való bogarászati 
könyvtár (munkák és folyóiratok) összeállítása körülbelül 30,000 már- 
kába kerül, a legfontosabb folyóiratok évi előfizetési díja pedig mintegy 
500 márkát tesz ki. A kötetet a „Coleopíerorum Catalogus" szerkesz- 
tőjének (Sohenkling) és kiadójának (Junk), valamint az eddig meg- 
jelent 38 füzet szerzőinek (Aiu^warth, Bernhauer, Bickhardt, Borch- 
MANN, Csna, Dallá- ToRRE, Gebien^ Gestro, Gillet, Hagedorn, Kuhnt, 
Léveille, Olfv^ier, Papé, Pic, Ritsbma, Roon, Schmidt, Schönfeldt, 
Weise) csoportképe díszíti. A munkát, melyet mint jó kézikönyvet 
alig nélkülözhetünk, melegen ajánlhatom az érdeklődőknek. Megren- 
delhető a kiadónál : W. Junk, Berlin W. 15, Kurfürstendamm 201. 

* Csíki. 

I>r. F. Sokolár: Was ist Carabus catenulatus Scop.? (Societas 
entomologica. XXVII, 1912, p. 13-14). 

Szerző áttanulmányozván Scopoli eredeti leírását (Entomologia 
Carniolica 1763, p. 86) arra az eredményre jutott, hogy az az állat, 
melyet ő ilyen név alatt leírt Krajnából, nem azonos azzal, a melyet 
manapság fenti név alatt értünk. Scopoli leírása csak a Krajnában 
is közönséges C. catenatus Panz.tö illik, tehát erre alkalmazandó Az 
az állat pedig, a melyet ezidőszarint catenulattts-nsik nevezünk, nem 
is lehetett Scopoli leírásának tárgya, mert az Krajnában egyáltalában 
nem fordul elő. A C. catenulatus auct. non Scop. ezentúl a prioritás 
szabályai szerint problematicus ÜERBST-nek nevezendő. Csíki. 

* 
Hans Wagner: Wissensohaftliche Ergebnisse der Bearbei- 
tung von 0. Leonhard's Samralungen. 1. Apion- 
Studien. (Entom. Mitteil. I, 1912, p. 9-21). 

Szerző többi között leírja az új Apion {Exapion) Hilfi-t a bolgár- 
országi Rila (Vrli-Vr) és Rhodopé-hegységből (Bitsche-Bor) és ennek 
új fajváltozatát, a var. Deiiheli-t^ melyet Deubel Frigyes a hátszegi 
és brassóvidéki (Czenk) hegyekben gyűjtött. Csíki. 



34 



Társulati ügyek. 



A „Magyar Entoniologiai társaság" közgyűlése 1912. februá- 
rius 24-én. — A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermé- 
ben tartotta társaságunk első rendes közgyűlését, melynek lefolyásáról 
a következőkben számolhatunk be. 

Dr. Horváth Géza elnök üdvözli a nagy számban megjelent 
tagokat, megállapítja az alapszabályok értelmében a közgyűlés hatá- 
rozatképességét, jelenti, hogy Dr. Rátz István kimentette magát 
hivatkozással g3'"engélke lésére, felkéri Gróf Teleki Sándor-í és 
CsERNY Lajos urakat a közgjmlés jegyzőkönj^vének hitelesítésére, 
majd a következő beszéddel nyitja meg a közgyűlést ! 

Tisztelt Közgyűlés ! Őszinte örömmel üdvözlöm a Magyar En- 
tomologiai Társaság t. tagjait, a kik a mai közgyűlésen oly szép 
számmal megjelentek. Ez az első közgyűlés, melyen fiatal társulatunk 
egyéves működéséről számot kell adnunk s egyszersmind további 
sikeres működését biztosítanunk. 

Valamint minden efléle társadalmi szervezetnél, úgy társula- 
tunknál is az első év az első szervezkedés és berendezkedés kor- 
szaka volt. Hogy társulatunk hogyan szervezkedett és mennyire erő 
sődött meg a lefolyt év alatt, hogy a választmány és a tisztikar 
mennyire feleltek meg a reájok bízott feladatoknak, arról a tiszti 
jelentések fognak részletesebben beszámolni. De már itt is jelezhetem, 
hog3^ a Mag3^ar Entomologiai Társaság szerencsésen betöltötte első 
gyermekévét és bizalommal indulhat neki második évének is. 

Pénztárnokunk jelentéséből megnjmgvással fogunk értesülni, 
hogy a Társaság pénzügyei rendeztettek és hogy már az első év 
pénztári számadását deficit nélkül zárhattuk le. A titkári jelentés hű 
képét fogja adni annak a munkásságnak, melyet zsenge társulatunk 
a maga elé kitűzött feladatok érdekében kifejtett. 

Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy rendes havi üléseink, melye- 
ken sok érdekes előadás és tanulságos bemutatás került napirendre, 
mindig elég látogatottak voltak Ezeket a havi üléseket, a budapesti 
tudománj^os társulatok szokásától eltérően, rendesen a fehér asztal- 
nál tartottuk meg, a mi nagyban előmozdította a társulati tagok 
szaktársi egjmttérzését és szívélyes érintkezését. Csak két ülésünk 
szinhelj^ét tettük át a Budapesti Kamera- Klub heljáségébe, a minek 
az volt az oka, hogy mind a két alkalommal vetítő készülékre volt 
szükségűnk, mert Aíihök Ottó tagtársunk vetített képek kíséretében 
ismertette az ország különböző vidékein tett entomologiai ki- 
rándulásait. 

'Egy nagyobb társas kirándulást Társaságunk is rendezett 
május végén Visegrádra, a melyen nemcsak tagtársaink, hanem 



35 

vendégeink is szép számmal vettek részt. Egy kisebb kirándulást 
tettünk azonkivül a Nagyszénásra. Tagtársaink egyébiránt egész 
éven át buzgón foglalkoztak Magyarország rovarfaunájának tanul- 
mányozásával és részint egyedül, részint 2—3 vagy több személyből 
álló kisebb csoportokban gyűjtöttek és kutattak az ország külön- 
böző vidékein. 

Különösen nagy figyelmet fordítottak némelyek, első sorban 
MmóK Ottó és Bokor Elemér tagtársaink a barlangok bogárfauná- 
jára és általában a vak bogarakra. Az ő fáradhatatlan buzgalmuknak 
és kipróbált ügyességüknek a múlt évben 9 új vak bogárfaj felfede- 
zését köszönhetjük^. Ha ezekhez hozzámítjuk még azt a 3 új vak 
bogarat, melyet Breit József osztrák bogarász a Bihar-hegységből 
írt le, akkor kitűnik, hogy a magyarországi vak bogarak száma 
1911 ben nem kevesebb mint 12 új fajjal gyarapodott. 

De a múlt év legnevezetesebb eredménye a hazai entomologia 
terén még sem ez volt, hanem egy híres magyarországi bagolypille 
életmódjának és fejlődési viszonyainak a felderítése. Ez a híres 
bagolypille a rejtelmes Oxytrypia orMculosa, a melynek fejlődési 
viszonyait oly sokáig hiába kutatták, s a melynek történetében mint 
tudjuk, mindenféle emberi szenvedélyek, sőt a háttérben még 
házasságtörés, verekedés, revolverlövések, becsületsértési és birtok- 
háborítási pörök is szerepelnek. Schmidt Antal tagtársunknak több 
évi kutatás után végre sikerült ezt az érdekes lepkét minden 
stádiumában megfigyelni s ezzel a magyar entomologiának egyik 
közel 100 éves problémáját megoldani. A mai közgyűlésünket követő 
rendes havi ülésen fogja Schmidt tagtársunk erről szóló értekezését 
előterjeszteni, melyet kivált lepkészeink bizonyára a legnagyobb 
érdeklődéssel fognak meghallgatni. 

A múlt év, a Magyar Entomologiai Társaság fennállásának 
első éve tehát már is becses és értékes felfedezésekkel gyarapította 
szaktudományunkat. Ha tagtársaink a jövőben is ily nagyérdekű 
felfedezésekkel fogják a hazai rovarvilág ismeretét gazdagítani, akkor 
fiatal társulatunk valóban méltóan fog a többi régi és tekintélyes 
külföldi entomologiai társulatok mellé sorakozhatni. Tagtársaink buz- 
galma és ügyszeretete, a magyar rovarászok szakavatottsága és 
rátermettsége e részben a legszebb reményekre jogosítanak. 

Azzal a meleg és őszinte óhajtással, hogy e remények hova- 
tovább mind valóra váljanak, mai közgyűlésünket ezennel megnyílt- 
nak nyilvánítom. 

A tárgysorozat értelmében a tiszti jelentések lévén soron, 
elnök felhívja a titkárt, hogy jelentését terjessze elő. 



1 Leírásuk társulatunk folyóiratában, a Rovartani Lapokban jelen- 
tek meg'. 



36 

Csíki Ernő titkár a következő jelentését olvassa fel : 

Titkári jelentés. — Tisztelt közg-yülés ! Miután 1910. évi május 
4-én e helyen a „Magyar Entomologiai Társaság" megalakulá- 
sát kimondottuk, megküzdvén a kezdet nehézségeivel már az 1911. 
év elejével megkezdhettük működésünket. Most pedig abban a sze- 
rencsés helyzetben vagyok, hogy már az első évi működsünkről is 
beszámolhatok. Mielőtt azonban ezt megtenném, még vissza kell 
hogy térjek az 1910. évre, a melyben a szükséges előmunkálatokat 
végeztük, társaságunk megalapozásán dolgoztunk. 

Abban az időben ugyanis első sorban a tagok létszámának 
emelésére kellett gondolnunk, a mit úgy véltünk legjobban elér- 
hetőnek, ha körlevelet bocsátunk ki, melyet az összes hazai ento- 
mologusoknak megküldvén, figyelmüket társaságunkra felhívjuk. 
Erre nagy szükség is volt, mert társaságunk 41 taggal kezdte meg 
működését, a mi első lépésnek ugyan szép és kecsegtető eredmény 
volt, de nem elegendő arra, hog}'' programmjához mérten kielégítő 
sikerrel működhessék. A kprlevél szétküldése, valamint tagjaink buz- 
gólkodásának köszönhetjük, hogy tagjaink száma az első év végé- 
vel, leszámítván a veszteséget, 79 re, tehát majdnem kétszeresére 
emelkedett. Ez a létszám azonban még mindig kevés, mert a 
mennyire hazánk rovarászainak czímjegyzékét az előtlüiiií ismere- 
tessé vált adatok alapján összeállíthattuk, azok száma megközelíti a 
kétszázat, pedig azt hiszem nem tévedek, ha a magyar rovarászok 
valószínű számát ezidőszerint legalább is háromszázra teszem. Marad 
tehát társaságunknak a tag^'yüjtés terén is még elég tennivalója. 

Egy másik nagyon fontos tárgy volt a folyóirat ügye. Elte- 
kintve alapszabályaink rendelkezésétől, társaságunk eredményes 
működéséhez a folyóirat okvetetlenül szükségesnek látszott, már csak 
azért is, mert ez az egyedüli eszköz, a mely az együvétartozást 
szolgálja, a tagjaink közti kapcsolatot képviseli. Kevés taggal új 
folyóiratot megindítani vagy a már meglévő „Rovartani Lapok"-at 
átvenni, merőben lehetetlen volt, az Társaságunkat valószínűleg már 
bölcsőjében fojtotta volna meg. Választmányunk alapos megfontolás 
után azonban mindamellett úgy határozott, hogy ezt a kérdést arra 
az időre halasztja, a mikor társaságunk már akkora tőkével fog 
rendelkezni, mely a sikert biztosíthatja. Addig is hivatalos köz- 
lönyévé a „Rovartani Lapok"-at tette, melyeket kedvezményes árban 
kapja a tagjai részére, így kettős czélt érvén el, először is lehetővé 
tette a szükséges tőke gyűjtését, másrészt nevezett folyóirat deficzitjét 
is nag3''ban csökkentette. 

Társaságunk működésének legfontosabb ügyei ekként meg- 
oldatván, megkezdhette rendes működését és e czélból rendes ülé- 
sek tartását határozta el, melyek napjául a nyári hónapok kivételé- 



37 

vei, minden hónap harmadik szombatját jelölte ki. Ilyen rendes 
ülést azután 1911-ben nyolczat tartottunk, a melyeken tagtársaink 
kisebb előterjesztéseiken és bemutatásaikon kivül összesen 12 na- 
gyobb előadást is tartottak. Két előadás alkalmával, a mikor MmóK 
Ottó tagtársunk számos vetített kép bemutatásával gyűjtő kirándu- 
lásairól számolt be, nagy számban megjelent tagtársainkon kivül 
ezen üléseinket szép számú vendégsereg, köztük sok hölgy is láto- 
gatta. Ezeket az üléseket az előadások természeténél fogva nem 
rendes helyiségünkben, hanem a „Budapesti Kamera-Klub" helyi- 
ségeiben tartottuk. Nem mulaszthatom el, hogy nevezett Klubnak e 
helyen is köszönetünket ne fejezzük ki a szives vendéglátásért. 

Rendeztünk két társas gyűjtő kirándulást is, az egyiket május 
14-én a Nagyszénásra, a másikat május 25-én Visegrádra. Mindkét 
kirándulás, ha az időjárás nem is kedvezett eléggé, elég jól sikerült, 
tagtársaink nem egy érdekes rovart gyűjthettek. 

Társaságunk működésének eg3''éb mozanataira nem térek ki ez 
alkalommal, hiszen tagtársaink a Rovartani Lapokban közzétett 
jegyzőkönyvekből eléggé tájékozódhattak. Megemlítendőnek tartom 
azonban, hogy alapszabályainkat jóváhagyás végett felterjesztettük 
a m. kir. belügyminisztériumhoz, a mely azokat néhány pontnak 
különben jelentéktelen, de a fenálió joggyakorlatból kifolyólag meg- 
kívánt kiegészítése ügyében visszakűldötte, a mit választmányunk el 
is végzett, úgy hogy az alapszabályok jóváhagyását már a közel 
jövőben várhatjuk. A tisztelt közgyűlést a kiegészítést illetőleg azt 
hiszem legfeljebb az fogja érdekelni, hogy a minisztérium megkívánta 
a társaság pecsétjének megállapítását. Választmányunk erre azt ha- 
tározta, hogy a pecséten faunánk valamelyik jellemző rovarának ké- 
pét, az alapítás évszámát (1910) és „Magyar Entomologiai Társaság 
— Budapest" felírást alkalmazza. Alapos megfontolás után legmeg- 
felelőbbnek és a tárgy természeténél fogva legalkalmasabbnak a Psela- 
phus mehadiensis Friv. nevű törpebogarat találtuk, melyet a legsema- 
tikusabb ábrázolás mellett is fel lehet ismerni. 

Tagjaink száma 80 volt, azonban veszteség is ért minket, azért 
az 1911. év végével tulajdonképen csak 79 tagot mutathattunk ki. 
Társaságunk megalakulása után ugyanis nemsokára elvesztettük 
egyik választmányi tagunkat, Wachsmann Ferenoz ny. államvasúti 
főfelügyelőt, hazánk bogárfaunájának lelkes kutatóját. 

Mielőtt jelentésemet befejezném, legyen szabad a t. közgyűlés 
figyelmét még két körülményre felhívni, a mely a társaság jövőjére 
nagy fontossággal bír. Az egyik az, hogy a milyen örömmel láthat- 
juk, hogy összes tagjaink egytized része alapítvány tevésével igye- 
kezett a társaság jövőjét biztosítani, époly szomorúság!?al kell tudo- 
másul venni, hogy viszont az összes tagok egynegyede nem sietett 



38 

a tagdíj befizetésével a vállalt kötelezettségnek eleget tenni, a mi 
bizony a tagok nem nagy létszáma mellett a Társaság sikeres mű- 
ködését bizony megbénítja. Reméljük, hogy a helyzet javulni fog és 
jövőre pénztárosunkkal jobb eredményről tehetünk jelentést. A másik 
körülmény, melyet t. tagtársaim szíves figyelmébe ajánlok, szak- 
munkálkodásukat illeti. Nemcsak mint titkárnak, hanem mint szer- 
kesztőnek is panaszom van. Üléseiok összes előadásait és bemutatá- 
sait összevissza 8 tagtársunknak köszönhetjük és nem sokkal jobb 
az arány a Rovartani Lapoknál sem. Kevés tagtársunk van, a ki 
tapasztalatainak érdekes tárházából akár csak egy kis részt is köz- 
tudomásra hozna. Nem kívánjuk, hogy tagtársaink nagyszabású elő- 
adásokkal vagy hosszú czikkekkel, habár ezeket is nagyon szívesen 
és örömmel vennők, működjenek közre, hanem ha mással már nem, 
legalább bemutatásokkal, apróbb megfigyeléseik közlésével járulja- 
nak hozzá feladataink, czéljaink előbbreviteléhez. Ha t. tagtársaink 
ezen kívánságainkat csak némileg is megszívlelik, — azt hiszem a 
második év elteltével már sokkal eredményesebb működésről fogok 
beszámolhatoi. Azért jelentésemet azzal a kérelemmel fejezem be, 
hogy tagtársaink társulatunkat és folyóiratunkat intenzivebb közre- 
működésükkel támogatni szíveskedjenek. 

Utána Dr. Kertész Kálmán pénztáros a következő jelentését 
terjeszti elő : 

Pénzfárnoki jelentés. — Tisztelt közgyűlés ! A Magyar Entomo- 
logiai Társaság első pénztári jelentését azzal a megnyugtató tudat- 
tal terjesztem a t. Közgyűlés elé, hogy a Társaság fenállása anya- 
gilag immár biztosítottnak tekinthető. Megvallom őszintén, hogy a 
Társaság alakulásakor leginkább a pénzügyi szempont nyugtalaní- 
tott, mert a Társulat eredményes és hasznos működése nagyrészt ettől 
függ. Az első évet szerencsésen befejeztük s nemcsak kiadásainkat 
voltunk képesek fedezni, hanem még csekély tőkét is gyűjthettünk. 

Első sorban azokról a tagtársainkról kell megemlékeznem, kik 
Társaságunk pén::űgyi helyzetét alapítványukkal megszilárdítani szí- 
veskedtek. Ezek betűrendben a következők : Csiia Ernő, Diener 
■Hugó, Dr. Horváth Géza, Dr. Kertész Kálmán, Mihók Ottó, Mo- 
csÁRY Sándor, Mondok József és Dr. Szilády Zoltán. 

A tagdíjakból várt bevétel nem érte el azt az összeget, melyet 
reméltünk, mert 78 tagtársunk közül 23 még most is hátralékos tag- 
dijával. Ez határozottan kárára van a Társaságnak, mert míg egy- 
részt a Társaság a hátralékos tagok helyett is kénytelen a „Rovar- 
tani Lapok" kiadási költségeinek megfelelő részét kifizetni, másrészt 
még kamatveszteséget is szenved. Ezeket tekintetbe véve e helyen 
is felkérem t. tagtársainkat, hogy tagdíjaikat lehetőleg már az év 
elején szíveskedjenek beküldeni. 



39 



Ez alkalommal azt is jelenthetem, hogy a Társaság- vezetősége 
az okleveleket, a tagsági jegyeket és az összes irodai szükségleteket 
költség nélkül szerezte be s ezzel a Társaságnak nagyobb összeget 
takarított meg. Múlt évi zárószámadásunk a következő : 

A „Magyar Entomologiai Társaság- zárószámadása az 1911. évről. 





Bevétel 


K ' f 




Kiadás 


K f 


1 

9 

3 
4 
5 


Alapítványok 
Tagdíjak 
Oklevéldíjak 
Rendkívüli bevétel 
Kamatok 


700 
490 

90 
1 

21 


50 
33 


1 
2 

3 
4 
5 
6 


Értékpapírok vásárlása 

Rovartani Lapok 

Postadíjak 

Kis nyomtatványok 

Könyvtár 

Maradék 1912-re 


693 

390 

18 

14 

24 

162 


78 

30 
50 
22 
03 




1302 83 




1302 .83| 












i 1 



A ; 


Magyar Eitiomologiai 


Társaság'-' 


vagyonmérlege 1911 december 3a 


{-én- 




Activum 


K 1 f 




Passivum 


K ; f 


1 


Készpénz 


162 


03 


1 


Tiszta vagyon 


1330 





2 


Értékpapír az Első 
Pesti Hazai Takarék- 
pénztárban 


700 






% 






8 


Tag-dij hátralék 

a) A lapítván V 200 K 
bj Tagdíj ^ 230 K 


430 






\ 






4 


Köm-vtár 


34 : 22 




\ 






5 


Leltári felszerelés 


3 ' 75 




\ 


1 




1330 — 




1330 — 














1 



Elnök jelenti, hogy a választmány a pénztár megvizsgálására 
kiküldötte Diexer Hugó és Mihók Ottó választmányi tagokat és kéri, 
hogy jelentésüket terjesszék elő. 

A kiküldöttek nevében ]SInióK Ottó jelenti, hogy a választmány 
megbízásából megvizsgálták az 1911. évi zárszámadásokat, annak 
minden tételét összehasonlították az eredeti okmányokkal és mindent 
a legnagyobb rendben találtak. 

Elnök indítványozza, hogy a tárgysorozat sorrendjének meg- 
változtatásával a pénztárnoki jelentéssel kapcsolatosan tárgyaltassék 
a jövő évi költségv^etés előirányzata is, mihez a közgyűlés hozzájárul. 



40 



A pénztáros jelenti, hogy az 1912. évi költségvetés összeállítá- 
sánál a mostani taglétszámot kellett alapúi venni, de kéri t. tagtár- 
sainkat, hogy lankadatlan buzgalommal iparkodjanak entomologiával 
foglalkozó ismerőseiket Társaságunk kötelékébe bevonni, hogy jöve- 
delmünk szaporodásával folyóiratunkat terjedelmesebbé tehessük. 
Az 1912. évi költségvetés. 





Bevétel 


K 


f 




Kiadás 


K 


f 


1 


Maradók múlt évről 


162 


03 


1 


Értékpapírok vásárlása 


600 





2 


Alapítványok 


200 


— 


2 


Rovartani Lapok 


460 


— 


3 


Oklevéldíjak 


4 


— 


3 


Postadíjak 


60 


— 


4 


Tagdíjak 


800 


— 


4 


Kis nyomtatványok 


54 


— 


5 


Hátralékos tagdíjak 


230 


— 


5 


Könyvtár 


100 


— 


6 


Kamatok 


40 


— 


6 


Fölösleg 


162 


03 


, ' 


1486 


03 




1436 


03 









Végül pénztáros kéri a közgyűlést, hogy neki a felmentvényt 
megadni szíveskedjék, egyúttal kifejezést adván annak a reményé- 
nek, hogy az 1912. évi költségvetésünkben a „Bevétel" rovata emel- 
kedni fog, a „Kiadás" rovatában pedig az egyes tételek az előirány- 
zatot nem fogják túlhaladni. 

Az elhangzott pénztárnoki jelentés és az 1912. évi költségve- 
tési előirányzat előterjesztése kapcsán Jablonowski József megjegyzi, 
hogy a taglétszámot illetőleg nem volna szabad megállani és azért 
jónak találná, ha a tagok névsorát valami módon közölni lehetne, 
hogy tudjuk meg kik azok, a kik még nem tagjai társaságunknak. 

A titkár megjegyzi, hogy a tagok névsorát folyóiratunk azok 
megválasztása után közölte és most a közgyűlésről szóló jelentésünk 
kapcsán a teljes jegyzék újból közölve lesz. 

CsERNY Lajos szerint egyáltalában czélszerű volna az összes 
magyarországi entomologusok jegyzékét közölni. 

Elnök proponálja, hogy Cserny Lajos indítványának tárgyalá- 
sát bízzuk a választmányra, a mit a közgyűlés el is fogad. 

Több észrevétel nem lévén, elnök kérdezi, elfogadja-e a köz- 
gyűlés az 1912. évi költségvetési előirányzatot. A közgyűlés ezt 
egyhangúlag elfogadja. 

Csíki Ernő titkár ezután a könyvtárról a következő jelentést 
olvassa fel : 

KönyvtárnoJd jelentés. — Tisztelt közgyűlés ! Alakuló ülésünkön 
könyvtárosunkká Dr. Bolkay István- t választottuk meg, a ki ezen 



41 

tisztséget 1911 szeptember végéig be is töltötte, akkor azonban 
katonai szolgálatra bevonulván, kénytelen volt tisztségéről lemon- 
dani. Tekintettel arra, hogy könyvtárunk még csak a kezdet kezde- 
tén van és így nagyobb munkálkodást nem kivan, nagyobb elfoglalt- 
ságot nem okoz, a választmány nem tartotta szükségesnek, hojy 
akár ideiglenesen is új könyvtárnokot válasszon addig a mig a köz- 
gyűlés ezt megteheti, azért engem bízott meg a könyvtári teendők 
ideiglenes ellátásávü és így nekem jutott a szerencse, hogy a köz- 
gyűlésnek kis könyvtárunkról is jelentést tegyek. 

A könyvtár állománya ezideig összesen 12 darab, mely szám 
egyszersmind ugyanannyi czímnek is megfelel. Ezen munkák, egy- 
nek kivételével, melyet vétel útján szereztünk, mind ajándék útján 
kerültek könyvtárunkba. Ajándékaikkal gyarapították könyvtárunkat 
Th. Bbcker, Dr. Bolkay István. F. Hendel, Dr. Horváth Géza, 
Lejtényi Sándor, A. L. Montandon, Pongrácz Sándor és E. Zavattari.. 
A mint abban a helyzetben leszünk, hogy legalább egy kis 
könyvszekrényt beszerezhessünk, a melyben azután könyveinket 
véglegesen elhelyezhetjük, minden nagyobb költség nélkül is, könyv- 
tárunk gyarapításáról jobban fogunk gondoskodhatni. 

Az elhangzott tiszti jelentések kapcsán Jablonowski József 
indítványozza, hogy a közgyűlés a titkárnak és a pénztárosnak a 
felmentvény megadása mellett teljes elismerését és hálás köszönetét 
fejezze ki és ennek a jegyzőkönyvben is adjon kifejezést. — A köz- 
gyűlés ezt az indítványt magáévá teszi. 

Elnök indítványozza, hogy az alapszabályok rendelkezése alap- 
ján a közgyűlés az 1912. évi számadások megvizsgálására küldje ki 
Győrffy jENö-t és Dr. Soós LAJOs-t. Elfogadtatik. 

Elnök jelenti, hogy a választást illetőleg a titkár fogja a választ- 
mány propozicióját előterjeszteni. 

Titkár jelenti, hogy az alapszabályok szerint választandó új 
elnök és a választmány egyharmada, ezenkívül minthogy a választ- 
mány az elnöki állásra az eddigi egyik alelnököt jelölte, egy alelnök 
és az eltávozása miatt lemondott könyvtáros helyébe is új könyv- 
táros. A választmány ezekre az állásokra jelölte : elnöknek Mocsáry 
SÁNDOR-t, alelnöknek Szépligeti Győző- t, könyvtárosnak 'Dr. Szabó 
JózsEF-et és választmányi tagoknak Cserny Lajos, Ehmann Ferencz, 
GuRÁNYi István és Mondok JózsEP-et. A szavazás titkos lévén, elnök 
a szavazólapok beadására 5 perez szünetet ad, majd újból megnyit- 
ván az ülést jelenti, hogy beadtak összesen 22 szavazólapot, melyek 
szerint megválasztatott fenti tisztségekre Mocsáry 21, Szépligeti 22. 
Szabó 22, Cserny 22, Gurányi 22, Mondok 21 és Ehmann 17 szavazattal. 
Jablonowski József szép szavakkal mond hálás köszönetet a 
lelépő elnöknek a Társaság megalapítása és felvirágoztatása körül 



42 

kifejtett sikeres munkálkodásáért és biztosítja, hogy Társaságunk 
örökké büszke lesz, hogy első elnöke a világszerte ismert kiváló 
tudós, Dr. Horváth Géza volt. Majd üdvözli a lelépő nesztort az 
elnökségben követő másik nesztort és igéri, hogy mindnyájan hű 
munkatársai leszünk ezentúl is. 

Az újonnan megválasztott elnök, Mocsáry Sándor, hálás köszö- 
netét fejezi ki a bizalomért és igéri, hogy tőle telhetően igyekezni 
fog Társaságunk felvirágoziüatását és sikeres működését előmozdítani. 
Több tárgy nem lévén, elnök berekeszti a közgyűlést, 
A „Magyar Entomolóyiai Társaság" 10. ülése februárius 
24-én. — Mocsáry Sándor elnök megnyitja az ülést és felkéri 
ScHMiDT ANTAL-t, hogy „Az Oxytrypia orbiculosa fejlődési 
viszonyai" czímen hirdetett előadását tartsa meg. Előadő röviden 
elmondja ennek a jellemző mag^^ar bagolypillének történetét, meg- 
említi, hogy felfedezése 1797 — 1798-ra tehető és nem a mint Aigner 
írta 1815 körűire, hiszen Esper nagy munkájának az a füzete, mely- 
ben a lepkét leírta, 1799-ben jelent meg. Kimutatja, hogy azok a 
közlések, a melj'^ek a lepke életviszonyairól eddig megjelentek, nem 
megbízhatók, nem felelnek meg a valóságnak. Epígy teljesen rossz 
az Aigner közölte pete-leírás. Ezután áttér a pete, a hernyó és a 
báb jellemzésére és elmondja a lepke biológiai viszonyairól szóló 
megfigyeléseit, A nagy figyelemmel kisért előadást számos rajz és 
festmény, preparált peték, hernyók, bábok és lepkék bemutatásával 
élénkítette. 

A „Magyar Entoniologia Társaság" tagjainak névsora az 
1912. év elején. 

Bakó Gábor, a m. kir. Rovartani Állomás adjunktusa — Buda- 
pest, II. Intézet-utcza 1. {Ent. oec) 
Dr. Bálint Síndor, a m, kir. központi szőlészeti kísérleti állomás 
és ampelológiai intézet osztályvezetője — Budapest, II. 
Debrői út 15. {E^it. oec, Hist. Ins.) 
Benczúr Elek, a m. kir. Rovartani Állomás adjunktusa — Buda- 
pest, II. Intézet-utcza 1. {Ent. oec.) 
Bíró Lajos, tb. nemzeti múzeumi őr — Szigetszent miklós, 

Pestmegye. {Chalcididae, Formicidae). 
Bodnár Bertalan, főgimnáziumi tanár — Hódmezővásár- 
hely, Oroszlán utcza. (Coleopt) 
Boga Lajos, múzeumi őrseged — Kolozsvár, Egyetemi állattani 

intézet. (Ent.) 
Bokor Elemér, cs. és kir. hadnagy — Esztergom. (Coleopt.) 
Bokor Imre, cs. és kir. főhadnagy — Komárom. (Coleopt.) 
Dr. Bolkay István, egyéves önkéntes — Ragusa, Dalmáczia. 
(Coleopt. : Brenihidae.) 



43 

Cerva Frigyes, a székesfővárosi állatkert tisztviselője — Buda- 
pest, VI. Városliget, Állatkert. (Ent.) 

CsERNY Lajos, m. kir. honvédőrnagy — Budapest, I. Bors- 
utcza 18. (Lepid.) 

Csíki Ernő, nemzeti múzeumi őr — Budapest, VIII. Magyar 
Nemzeti Múzeum. (Coleopt.) 

DiENER Hugó, igazgató — Budapest, I. Fehérvári-út 37. (Coleopt.) 

DiószBGHY J. Károly — Budapest, I. Márvány-utcza 23. (Lepid.) 

DiószEGHY László, festőművész — Borosjenő, Arad vm. {Lepid.) 

Ehmainn F'erencz, székesfővárosi tanító — Budapest, VII. Izabella- 
utcza 39. {Coleopt.) 

Id. Dr. Entz Géza, udv. tanácsos, egyetemi tanár — Budapest, 
VIII. Múzeum-körut 4/a. {Zool.) 

Ifj. Dr. Entz Géza,, egyet. m. tanár, műegyetemi asszisztens — 
Budapest, l. Műegyetem {Zool) 

Fehér Jenő, székesfővárosi tanár — Budapest, I. Krisztina- 
kőrút 89. {Biol. ins.) 

Dr. Fodor Jáxos, fogorvos — Budapest, VI. Dalszinház-utcza L 
{Coleopt., Chrysididae.) 

Fodor Jenő, orvostanhallgató — Budapest, VI. Dalszinház-utcza 1. 
{Coleopt.) 

Gammel Alajos, a székesfővárosi természetrajzi taneszközműhely 
igazgatója — Budapes t,VIII. Főherczeg Sándor- utcza 8. {Ent.) 

Gergely István, földmívesiskolai kertésztanító — A 1 gyógy, 
Hunyad vm. {Lepid., Coleopt.) 

Gerger János Rezsó, az osztrák-magyar bank tisztviselője — 
Budapest, II. Báró Lipthay- utcza 9. {Coleopt.) 

Goics András, Ganz-gyári tisztviselő — Csillaghegy, Béla- 
utcza 2., Pest vm. {Lepid.) 

Götzelmann Tivadar, gyárigazgató — Schőneberg-Berlin, 
Hauptstrasse 2. {Coleopt.) 

Dr. Götz István, főgimnáziumi tanár — Rozsnyó. {Coleopt) 

GüRÁNYi István, m. kir. főerdőmérnök — Budapest, I. Logody- 
utcza 49. {Coleopt) 

Györffy Jenő, a m. kir. Rovartani Állomás asszisztense — B u d a- 
p e s t, II. Intézet-utcza 1. {Coleopt, Ent. oec) 

Hajóss József, adófelügyelőségi tisztviselő — Budapest, V. 
Honvéd-utcza 16. {Coleopt) 

Dr. Hankó Béla, egyetemi tanársegéd — Budapest, VIII. 
Múzeum-körút 4/a. {Zool) 

Dr. Horváth Géza, nemzeti múzeumi osztályigazgató — Buda- 
pest, VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. {Hemipt) 
Jablonowski József, kir. tanácsos, a m. kir. Rovartani Állomás igaz- 
gatója — Budapest, 11. Intézet-utcza 1. {Ent. oec, Acarina). 



44 

Kadoosa Gyula, a m. kir. Rovartani Állomás asszisztense — 

Budapest, II. Intézőt iitcza 1. (Ent. oec, Lepid.) 
Dr. Kaufmann Ernő, orvos — Meosekszabolcs, Baranya vm. 

(Coleopt.) 
Kéméntzy Ferencz — Budapest, IX. Ráday-utcza 24. (Lepid.) 
Kendi Károly, gyárigazgató — Zavidovic, Bosznia. {Coleopt.) 
Dr. Kertész Aba, m. kir. udvari orvos — Budapest, 1. Apród- 

utcza 5. [Lepid.) 
Dr. Kertész Kálmán, nemzeti múzeumi őr — Budapest, VIII. 

Magyar Nemzeti Múzeum. (Diptera). 
Dr. Z. Kiss Endre, járási tiszti orvos — Bethlen, Szolnok- 
Doboka vm. (Hymenopt , Lepid., Coleopt ) 
Kovács Ödön, magánzó — Nagymaros, Hont vm. {Lepid.., Odonata.) 
KuTHY Dezső, nemzeti múzeumi igazgató-őr — Budapest, VIII. 

Magyar Nemzeti Múzeum. (Orthoptera). 
Lagzó József, ny. körjegyző, birt. — B o 1 e s ó, Trencsén vm. {Coleopt.) 
Leidenprost Gyula, székesí'ővárosi tanár — Budapest, IX, 

Borárös-tér 1. {Zool.) 
Lejtényi Sándor, főgimnáziumi tanár — Arad, Liceum. {Ent.) 
Lintia Dénes, tanfelügyelőségi tollnok, múzeumi őr — Temesvár, 

Korona utcza 23. {Zool) 
LósY József, székesfővárosi polgári iskolai igazgató — Buda- 
pest, VIII Rökk Szilárd-utcza 31. {Ent.) 
Mallász József, pénzügyi számvizsgáló — Déva. {Coleopt.) 
Mihók Ottó, ta'- arékpénztári tisztviselő — Budapest, I. Mészáros- 

utcza 32. {Coleopt.) 
Mischinger Miklós — Kolozsvár, Szentegyház-utca 10. {Lepid.., 

Coleopt.) 
MocsÁRY Sándor, kir. tanácsos, nemzeti múzeumi igazgató-őr — 

Budapest, VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. {Hymenopt.) 
Móczár Miklós, tanítóképzőint. tanár — Kassa {Coleopt., Hymenopt.) 
Mondok Józef, miniszt. számtanácsos — Csillaghegy, Fő- 

utcza 9.. Pest vm. {Lepid) 
Náday Lajos, tanárjelölt — Budapest, VIII. Horánszky-u. 21. {Zool) 
Nagy^ Ignácz, műszaki tanácsos — Nagyenyed. {Dipt., Lepid) 
Niambssny Imre, ny. posta- és távirdafelügyelő — Budapest, IX. 

Ráday-utcza 16. {Lepid) 
Dr. Odor Béla, gyógyszerész — Nagyenyed. {Coleopt) 
Paganetti-Hummler Gusztáv — G a i n f a h r n -V ö s 1 a u, Alsó- 
Ausztria. {Goleop)t) 
Dr. Pazsiczky Jenő, pénzügyi segédtitkár — Trencsén. {Lepid) 
Dr. Pell Mária, tanárnő — Budapest, III. Lajos-utcza 9. {Zool) 
Pongrácz Sándor, nemzeti múzeumi gyakornok — Budapest, 
VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. {Neuropterá). 



45 

Dr. Rátz István, uáv. tanácso?, főiskolai tanár — Budapest, VII. 

Rottenbiller-utcza 23. (Parasit.) 
Sándor Sándor, dimagőzhajózási irodafőnök — Budapest, III. 

Vöi-ösvári-út 83. {Lepid.) 
ScHEN-K Jakab, a m. kir. Ornithologiai Központ adjunktusa — 

Budapest, II. Debrői-út 15. (Zool.) 
ScHMTDT Antal, nemzeti múzeumi őr — Budapest, YIIL. Magyar 

Nemzeti Múzeum. {Lepid.) 
Dr. Simonti Semadam Sándor, országgyűlési képviselő, ügyvéd — 

Budapest, II. Kacsa-utcza 29. (Lepíd.) 
Dr. Soós Lajos, nemzeti múzeumi őr, egyet. m. tanár — Buda- 
pest, A'^III. Mag3^ar Nemzeti Múzeum. (Zool.) 
Dr. Streda Rezső, róm. kath. hitoktató — Budapest, VIII. József- 

utcza 15. (Coleopt.) 
Sur:íiin Rudolf, cs. és kir. főhadnagy — Eperjes. [Lepid.) 
Dr. Szabó József, nemzeti múzeumi gyakornok — Budapest, 

VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. {Forinicidae.) 
Dr. Szabó László — Budapest, IX. Kinizsi-utcza 23. {Zool.) 
Szépligeti Győző, főreáliskola! tanár — B u d a p e s t, II. Lánczhíd- 

utcza 4. {Braconidae, Lchneumonidae) . 
Dr. Szilády Zoltán, egyetemi m. és kollégiumi tanár — Nagy- 

e ny e d. {Lis. spec. Tahanidae.) 
SzLABEY Ernő, máv. igazgató — Budapest, VI. Andrássy-út 88. 

(Lejnd.) 
Szombathy Kálmán, nemzeti múzeumi gyakornok — Budapest, 

VIII. Mag3^ar Nemzeti Múzeum. {Elateridae.) 
Dr. Szüts Antdor, tanár — Budapest, VIII. Magyar Nemzeti 

Múzeum. {Zool.) 
Teleki Sándor gróf, főrendiházi tag — Budapest, IV. Múzeum- 
kőrút 31. {Lepid., ColeopA.) 
Thalhammer János S. J. főgimnáziumi tanár — Kalocsa, 

Stefaneum, {Dipt.) 
ToMALA Náin'dor, főmémök — Csillaghegy, Fő-utcza 2., Pest vm. 

{Lepid.) 
Tl"nkl Ferencz báró — Budapest, VII. Thököly-út 91. {Coleopt., 

Lepid.) 
Újhelyi József, nemzeti múzeumi gyűjtő — Budapest, VIII. 

Magyar Nemzeti Múzeum. (Jw5.) 

Ulbrich Ede, tőzsdei jogügjá titkár — Budapest, VII. Erzsébet- 
kőrút 21. {Lepid) 

Dr. Vángel Jenő, kir. tanácsos, egyet. m. tanár, pedagógiumi igaz- 
gató — Budapest, I. Győri-út 13. {Ent.) 

Wachsmann János, ny. tiszttartó — Pápa. {Coleopt.) 



„ROVARTANI LAPOK" 

XIX. Bánd. Február -Márz 1912. 2—3. Heft. 



S.,17. — G. Bakó: Der Traubenwickler-Kongress. — 
Der Landes- Vérein Ungarischer Weinzüchter veranstaltete am 19. 
und 20. Január 1912 in Budapest einen Kongress ura iiber dia Be- 
kárapfung" der Traubenwickler (CocMUs amhiguella und Eudemis hotrana) 
zu verhandeln, hauptsáchlich aber um die in der Praxis erzielten 
Resultata festzustellen. Über die Versuche und nicht gelungenen 
Schutzmassregeln die in Oesterreich und Frankreich veranstaltet wur- 
den sprachen Béla Lipthay und Dr. Jexö Drucker. Die Leute der 
Praxis ko nten leider über wenig Hervorragendes bericliten und so 
begrüsste der Kongress mit Freudé die Zusprache des Direktors der 
Kgl. Entomologischen Station, J. Jablonowski, der nicht nur samtliche 
Ansprachen einer würdigen Kritik unterzog, sondern auch über die 
durch Ihn seit Jahren erzielten Resultate berichtete, nach welchen 
das Aushángen von Fangapparaten und Reinigung der Weinpfáhle 
nebst dem Einsammeln der Raupennester als bestes und billigstes 
Mittel zu befolgen ist. 

S. 18. — E. Csiki: Neue Grotten-Carabiden. — Verfassor 
beschreibt einen neuen AnopMlialmus und Trechus aus Grotten Un- 
garns, (Lateinische Diagnose siehe im ungarischen Text). 

S. 20. — j L. A.-Aigner : Die Tagfalter Ungarns. — XLI. 
— In dieser Fortsetzung wird die Bestimmungstabelle und ausführ- 
liche Beschreibung der zwei Panijjhila- Arten. (Palaemon und silvius) 
gégében. 

S. 21. — Báron JV. Ch. Bothschild (London): Beitrag zur 
Lepidopterenfauna Ungarns. — lm Auftrage des Verfassers 
sammelte Herr Martin Holtz im Jahre 1911 in Südungarn, zum 
Teil an den gleicben Lokalitáten wie Herr G. Uhryk im Jahre 1910, 
über dessen Ausbeute in dieser Zeitschrift (XVIII. 1911, p. 36—43) 
bereits berichtet wurde. In Ergánzung der im Vorjahre gegebenen 
Liste werden allé dórt noch nicht enthaltenen Arten ange- 
führt. Für die Fauna Ungarns neue Arten sind durch fetten 
Druck hervorgehoben. Das Matériái wurde am Naturhistorischen 
Hofmuseum in Wien durch Prof H. Rebel determiniert. Als Haupt- 
quartier für die Erforscbung der Deliblát-Steppe (homokpuszta), 
welche vorzugsweise aus Löss besteht und von zahlreichen von 
NW nach SO streichenden Hügelketten durchzogen wird, diente 
Herrn Holtz das Jagerhaus Flamunda, wo er mit Unterbrechun- 
gen vem 24. April bis 15. Juli Aufenthalt hatte. Die Örtlichkeiten 



47 

(nebst Dátum) wo gesaramelt wurde und die Liste der gesammelten 
Arten ist aus dem ungarischen Text zu ersehen. Besondere Notizen 
werden über folgende Arten gemacht : Lycaena Sephyrus Uhryki Rbl. 
(Entom. Zeitschr. Frankfurt. XXV, p. 191), bereits im Vorjahre an 
gleicher Lokalitát (Flamunda) von Géza Uhryk entdeckt. Diese süd- 
UDgarische Lokalform stimmt in der bedeutenden Grösse mit der 
walliser Form lycidas Trapp, überein, zeigt oberseits im mánnlichen 
Geschlecht jedoch ein viel lebhafteres Blau mit schmálerer, aber 
scharfer schwarzer Saumlinie, die $ mit ausnehmend grossen, leb- 
haft orangeroten Randflecken der Hinterflügel. Unterseits sind auf 
allén Flügeln, namentlich beim $, die orangeroten Randflecken sehr 
breit. — Semiotliisa alternaria Hb. erscheint durch ein Versében im 
vorjáhrigen Verzeicbniss (Rovartani Lapok XVIII, p. 38) als Eucosmia 
alternata Stgr. von Dráva-Szarvas angeführt. Letztern Art konimt 
nur in Ostasien vor. — Cacoecia sp. von Flamunda, cT V. 12, ? VI. 
16. Bei rostana L., kleiner, mit schmáleren Flügeln, die pupillirten 
Vorderílügel mit auffallendem, grossem schwárzlichen Mittelfleck = 
deliblatana Rbl. i. 1. — Holcophora statices Stgr. Fiamuda, VI. 26, 
ein frisches cf dieser bisher nur aus Südrussland bekannt gewesenen 
Art. — Opostega sp. Flamunda, VI. 26, zwei defekté Stücke. Bei 
spatulella HS., die ockergelben Vorderílügel mit zwei dunklen Vor- 
derrands-flecken nach der Mitte und an der Spitze = bimaculatella 
Rbl. i. 1. 

S. 29. — E.Csiki: Beitráge zur Káferfauna Ungarns. 
— Verfasser gibt ein Verzeicbniss jener Arten und Varietáten die 
im Jahre 1911 für die Fauna als neu festgestellt wurden. 

Kleine Blitteilungen. 

S. 32. — A. Vágó: Über das Wirtstier von Chrysis 
sy barit a. — Es war bisher unbekannt welches das Wirtstier dieser 
seltenen Goldwespe ist. Anfangs Marz untersuchte Verfasser die in 
mit Scbilf gedeckten Dácher gebauten Nester von Osmia rufa L. um 
darin Schmarotzer zu sammeln. Verfasser fand in dem Nestern aber 
nur Imagines von Osmia rufa und einige Odynerus-L2LVVQn. Ausserdem 
fand er einige tote Leucospis dorsigera und in eiuer altén PiippenhüUe 
eine mit Ausnahme der Flügel ganz etwickelte Chrysis sybarita. Von 
Goldwespen waren aus dem Nest der Osmia rufa bisher nur Chrysis 
neglecta bekannt. 

S. 32. — JE. Ulbrich: Über die blutgierige Natúr der 
Spinnen. — Verfasser fing eine L?/cae)za mit dem Schmetterlingsnetz, 
bei welcher Gelegenheit noch eine Sesia und eine Spinné {Lycosa) 
ins Netz kam. Bis die Lycaena ins Giftglas gebracht wurde, warf 
sich die Spinné auf die Sesia und liess diese erst im Giftglas los. 



48 

Literatur. 
S. 32. — jE". CsiJci: bespricht Junk's Bibliographia Coleoptero- 
logica und Arbeiten von Dr. F. Sokolár und H. Wagner. 

Vereinsangelegenheiten. 

S. 34. — Bericht über die Generalversammlung der Ungarischen 
Entomologischen Gesellschaft vom 24. II, 1912. — Vorsitzender 
Dr. G. Horváth eröffnet die Sitzung mit einer Ansprache die sich 
hauptsáchiich mit den v^^ichtigsten Ergebnissen des Jahres 1911 be- 
fasste. So ist hervozuheben die mit grossem Eifer vorgenommene 
Erforschung der Höhlenfauna Ungarns, die im verflossenén Jahr die 
Entdeckung von 12 neuen Grottenkáfern erzielte. Als ein noch wichti- 
geres Ereigniss ist aber die Endeckung der Lebensgeschichte von 
Oxytrypia orMculosa zu nennen. — Sekretár E. Csíki verliest seinen 
ausführlichen Bericht über das Vereinsjahr 1911 ; Dr. K. Kertész 
den Rechenschaftsbericht und E. Csíki jenen über die Bibliothek. 
Nachdem die Berichte zur Kentniss genommen und den Funktio- 
naren Dispensation erteilt wurde, berichtet der Sekretár, dass den 
Statuten gemáss diese Generalversammlung einen Vorsitzenden, Síell- 
vertretenden Vorsitzenden, Büoherwart und 4 Ausschussmitglieder 
zu wáhlen hal. Die Neuwahl wird vorgenommen und erklárt der 
bisherige Vorsitzende Dr. G. Horváth, dass pro 1912 zum Vorsitzen- 
den A. MocsÁRY, Kgl. Rath, dirig. Kustos des National- Museums, 
an seine Stelle zum Stellvertretenden Vorsitzenden Prof. G. Szép- 
ijQETi, zum Büoherwart Dr. J. Szabó und zu Ausschussmitgliedern 
L. CsBRNY, I. GuRÁNYi, J. MoNDOK uud P. Ehmann gowáhlt wurden. 
J. Jablonowski dankt den bisherigen Vorsitzenden Dr. G. Horváth 
für sein der Gesellschaft erwiesenes Interessé und begrüsst den 
neuen Vorsitzenden A. Mocsáry, der bestens für die Wahl dankt. 

In der nach der Generalversammlung abgehaltenen ordentlichen 
Sitzung sprach Kustos A. Schmidt „Über die Entwicklungsge- 
schichte von Oxytrypia orbiculosa". Nachdem ein Überblick 
über die Geschichte des Schmetterlings gégében wurde, wird fest- 
gestellt, dass die Entdeckung des Schmetterlings nicht wie 
AiGNER angibt um 1815 erfolgte, sondern schon 1797 — 98, da ja 
Esper's Beschreibung selbst 1799 erschien und Koy 1800 das Tier 
in seinem Verzeichniss schon aufführt. Es wurde nachher die Lebens- 
geschichte ausführlich besprochen, Eier, Raupen und Puppe be- 
schrieben. Der mit grÖsstem Interessé von den zahlreich erschienenen 
Mitgliedern und Gásten empfangene Vertrag wurde durch zahlreiche 
Zeichnungen, schön práparierten Raupen und Schmetterlingen erleutert. 

S. 42. — Mitgliederverzeichniss der Ungarischen Entomolo 
gischen Gesellschaft (Anfangs 1912). 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 

XIX. KÖTET. 1912 ÁPRILIS-MÁJUS 4-5. FÜZET. 



Az Oryssus unicolor Latr. a magyar faunában. 

Irta : Mocsáey Sándor. 

1811-ben, tehát éppen száz évvel ezelőtt, Latreille, a híres 
franczia természetbúvár, Paris mellett a Bois de Boulogne-ban több 
példányban egy fadarazsat talált, melyet az OLiviER-féle Encj^olopédie 
Methodique VIII. kötetének 561. lapján Oryssus unicolor név alatt írt 
le. Latreille halála után gyűjteménybe széttagozódott s különféle 
rovarászok kezébe került s nagyrészt tönkre is ment. Alkalmasint 
ilyen sorsra jutottak az Oryssus példányai is. A franczia rovarászok 
e fpjt úgy Paris környékén, mint egész Francziaországban a mai 
napig mindhiába keresték s már azt lehetett hinni, hogy az egészen 
kiveszett. Hiszen maga Edmond André is a levél- és fadarázsokról 
írott nagy munkájában az Oryssus unicolor-ról csak jegyzet alakjában 
emlékezik meg s azt kérdezi „vájjon az önálló faj-e (ez esetben 
meglehetősen elégtelenül leírva) vagy csak egy barna, sötét válfaja 
az Oryssus abietinus-uak ?" — Pedig ANORÉ-nak csaknem az összes 
franczia hymenopterologusok gyűjteménybe rendelkezésére állott. 

Szerencsére azonban Latreh^le példányaiból egyet KLua-nak, 
a berlini múzeum akkori igazgatójának és a levél- s fadarázsok ki- 
váló művelőjének, küldött ajándékba, mel}'" a berlini múzeum gyűjte- 
ményében a mai napig is meglehetősen jó állapotban van meg, 
a mint azt Koxow Chalastogastra czímű kitűnő munkájának 179. lap- 
ján említi. 

A mnlt nyáron Dr. Hensch Andor ny. ezredorvos és buzgó 
rovarász Krapináról Horvátországban több más Hymenopterával 
együtt egy Oryssus- íajt is küldött be hozzám két példányban, mely 
kérdőjellel Oryssus imicolor-nak volt jelezve. Az állatot megvizsgál- 
ván s a Latreille féle leírással összehasonlítván, úgy találtam, hogy 
az az adott leírással sokban nem eg.3'ezik. Visszaemlékezvén tehát 
KoNow megjegyzésére, írtam Dr. Heymoxs berlini múzeumi őrnek, 
hogy ha lehetséges küldjék meg nekem megtekintés végett Latreille- 

Rovartani Lapok. XIX, 4—5. (1912. V. 30). 



50 

nek a múzeumban levő peldáuj^át. A múzeum igazgatósága kérése- 
met ezúttal is szívesen teljesítette s így alkalmam volt azt Hexsch 
2)éldányaival összehasonlítani. Már első tekintetre észrevettem, hogy 
itt két egymástól lényegesen különböző, noha némileg hasonló fajjal 
vau dolgom s azért mindkettőt újólag összehasonlítóan leírtam és a 
Magyar Nemzeti Múzeum folyóiratában (Annales Musei Xationalis 
Hungarici. VIII, 1910, 162. 1.) közzé is tettem, a nagyobb, zömökebb 
s egészen fekete fajt felfedezője nevéről Oryssus Hensdiii név 
alatt Írván le. 

Xeni régiben }vIerkl Edé tői vásárolt HA'menopterákat a gyüj- 
teménj'be beosztani akarván, a legnagjT'obb meglepetésemre az apró- 
ságok között egy Xémet-Bogsánon május 10-én gyűjtött állatot talál- 
tam, mely nem volt más mint a már száz év óta keresett Oryssus 
unicolor Latr. újabb és második ismert példánya. A faj tehát nem 
halt ki, hanem Francziaországou kívül hazánknak is lakója és mint 
társai valószínűleg ez is fenyvesekben, a fenyők fájában él. Ekként 
tehát Európában és így hazánkban is három Oryssus-íai fordul elő, 
méhnek közül az Oryssus ahieiinus Scop. Közép- és Dél-Európa feu}^- 
veseiben meglehetősen ritka, mig az Oryssus Henschii Mocs. eddig 
csak hazánk kizárólagos sajátja. 

A három faj átnézete a következő : 

1 (2). A potroh vérpiros, első két szelvénye és a has vége fekete, 

a hímek utolsó két szelvényén felül azonkívül középnagyságú 
sárgás-fehér folt vau. Xag.y állat, hossza 13 — 15 mm. 

1. abietinns Scop. 

2 (1). Csak 5—6 mm. nagyságú állatok egészen fekete potrohhal. 

3 (4). Meglehetősen zömök testű, a csápok és a lábak feketék és 

csak utolsó izük és a lábfej vöröses-fehér, az elülső szárnj^ak 
csaknem a szárnj^j egyig átlátszók, többi részük szennyessárga, 
széles átlátszó szalag nélkül, 2. Henschii Mocs. 

4 (3). Karcsú, hengeres testű, csápjai rőtbarnák, a csájDOstor a har- 

madik íztől kezdve alul és a lábak fehérrel tarkázottak, az 
elülső szárnyak a szárnyjegj^ alatt és a végük előtt kissé 
szennyessárgák, a szárnyjegy fölött meglehetős széles átlátszó 
szalaggal. 3. unicolor Latr. 



51 

A Lycaena Escheri Hb. előfordulása 
Magyarországon. 

Irta : Dr. Kertész Aba. 

1911 június 20-án a budai hegyekben egy Lycaena Escheri cf 
került hálómba. Tudomásom van róla, hogy Dr. Baudisz Antal szin- 
tén részesült e szerencsében s így a budai hegyekben összesen 2 cf 
esett zsákmányul. Érdemesnek tartom, hogy foglalkozzam ezzel az 
esettel, annál is inkább, mert tudtommal Magyarországon eddig még 
nem figyelték meg ezt a csillogó Lycaena t. Legalább ezirányú kuta- 
tásaim eredménytelenek voltak, a mennyiben a Magyar Nemzeti 
Múzeum magyarországi gyűjteményében nincs meg, Aigner Lajos 
„Magyarország Lepkéi" czímű munkájában csak mint délfranczia- 
országi fajt említi, „Magyarország pillangói"- ban (Rovartani Lapok. 
XII, 1910, 133. 1.) pedig csak a var. clalmatica Spr.-I ismerteti 
Dalmácziából. 

Magj^arország faunájára ezek szerint mint új faj jönne 
tekintetbe. 

A Lycaena Escheri az Alpok déli lejtőinek lakója^ előfordul 
ezenkívül Dalmácziában és Herczegovinában is. Színe kissé lilás 
árnyalatba hajló szép világoskék, úgy elülső mint hátsó szárnyainak 
erezete pedig kissé világosabb. A rojtok töve barnás, széle azonban 
fehér. A szárnyak fonákoldala hamvas, hátsó szárnyának töve pedig 
zöldes behintésű. Pettyezettsége a Lycaena icarus-éra, emlékeztet, az 
egyes szemek azonban nagyobbak, erőteljesebbek. Lényeges meg- 
különböztető jele, hogy a L. Icarus elülső szárnya tövén levő két 
szem a L. Escheri-né\ mindig hiányzik. 

Egész megjelenésében általában a L. Icariis-\ioz áll legköze- 
lebb, azonban nagyobb, erőteljesebb és színezetében a kék az ural- 
kodó és nem mint a L Icarus-nál a lilás. 

A két faj megkülönböztetését legfeljebb az az eset nehezítené 
meg, ha a L. Icarus ab. dara szárnytövi két szeme (az ab. icarinus 
mintájára) hiánj^oznék. Azonban ebben az esetben is a szárnyak 
színe útbaigazító lenne, mert az ab. dara színe a L. Bdlargus-éhoz 
hasonló égszínkék, míg ellenben a Ij. Escheri színe megtartja jel- 
lemző kissé lilás árnyalatát; csak a dalmácziai ab. clalmatica kékebb 
mint a törzsfaj, de ez sem égszínkék. 

A L. Bellargus-szal szintén nem téveszthető össze, mert ennek 
rojtja feketével tarkázott, fonákja pedig teljesen elütő. 

Ha feltevésem való, hogy ezen Lycaenát eddig Magyarorszá- 
gon nem gyűjtötték, az a kérdés merül fel, hogy hogyan került ide ? 

Hogy egyes példányai a délvidéki szenderfélék módjára kerül- 



52 

tek volna hozzánk, nem tehető fel, mert sem a faj testalkata, sem 
szárnyerezetének alakulása kitartó és nagy " távolságokat átszelő 
repülésre nem képesíti. Kizártnak tartom ezen okból az esetleges 
tömeges vándorlást is (mint pl. Pyrameis carcízw-nál), annál is inkább, 
mert Lycaenáknál ilyent eddig még nem fiigyeitek meg. Vagy talán 
már évek óta terjedne lassan fokról-fokra észak felé ez a faj ? Ez 
feltehető, mert a mint látni fogjuk életfeltételei nálunk is megvan- 
nak. De utóbbi esetben a budai hegylánczig közbeeső területen már 
évek óta tenyésznie kellene abban az arányban a milyen mértékben 
ész-ik felé terjeszkedik. Arról, hogy közbeeső területen gyűjtötték 
vob a nincs tudomásunk. Feltehető az is, hogy esetleg egy erősebb 
légáramlat sodorhatott ide, ha nem is kifejlődött lepkéket, de peté- 
ket, a melyek itt elszórva tovább fejlődtek. 

Erre vonatkozólag Qgj nagyon is érdekes példát tudok fel- 
hozni. A múlt század 90- es éveinek elején, július 4-én északról dél- 
nek nagy vihar vonult el Budapest környékén. Néhány nappal 
későbben azután egy a Jánoshegyre tett kirándulásom alkalmával, 
annak északi oldalán, mely akkor fiatal vágás volt, virágokon a 
Chrysoclius preiiosus F. nevű díszes levélbogá? négy példányát gyűj- 
töttem. Másnap az előttem ismeretlen bogárral a Nemzeti Múzeumba 
mentem, hogy nevét megtudhassam. Nagy volt a bogár látására a 
múzeumban a meglepetés, mert az akkor még életben lévő Fri- 
VALDSZKY János és Pável János egybehangzóan állították, hogy ez 
a Chrysomelida Budapest környékén nem fordul elő és legdélibb 
termőhelye Budapest fölött a Mátra, itt megszakad és délen ismét 
csak Mehádia környékén fordul elő. Hogy a négy példányt új 
termőhelyére való tekintettel Frivaldszky azonnal a múzeumi gyűj- 
teménybe tűzte az mellékes, de az előfordulást úgy magyarázta, 
hogy a két nap előtti óriás szélvihar sodorhatta a Mátráról a János- 
hegy északi oldalára, a hol a következő évben már számtalan pél- 
dányát gyűjthettem. 

A Mátra és Budapest közötti távolság sokkal csekélyebb mint 
a L. Escheri legközelebbi termőhelye, t. i. Budapest és Dalmáczia 
vagy Herczegovina között. Alig tehető fel, hogy a pillangó ily mó- 
don vándorolt volna be, de hogy a petét esetleg valamely erős déli 
áramlat sodorhatta ide kizártnak nem mondható. 

Bármily módon is történt legyen a bevándorlás, tény az, hogy 
két cf példány került hálóba és nem lehetetlen, hogy hegyvidékünk 
állandó lakója marad. 

Életfeltételeit megtalálja itten és bár Közép-Európa déli részé- 
nek lakója a zord éghajlatot is eltűri, mert magam is gyűjtöttem e 
lepkét nemcsak a Simplon olasz oldalán, hanem a Riffelbergen is 
2600 m. magasságban, a hómezők szomszédságában is. 



53 

Hernyója áprilisig' található Astragahis és Plantago-u. 

Ezek után még csak arra kérem lepkésztársaimat, hogy figyel- 
müket terjesszék ki a júniusban és júliusban repülő kékesen csillogó 
Lycaenákra, hátha sikerülne a lepkét másutt is megtalálni, hogy így 
terjeszkedéséről és elterjedéséről tiszta képet nyerhessünk. 



Magyarországi rovargyűjtésem jegyzéke. 

Közli : De. Szilády Zoltán. 

IT. Neuroptera et Fseiidoneuroptera. 

Folyóiratunk 1908. évi XV. kötetében közöltem hasonló czím 
alatt a Hemiriiera rendre vonatkozó adataimat. Akkori bevezető so- 
raimra hivatkozva, most a reczésszárnyúak rendjeire térek át hasonló 
formában. 

Az idetartozó állatok gyűjtésével már a „Magyar Birodalom 
Állatvilága" czimű katalógusunk megírása előtt foglalkoztam és a 
retyezáti gj^üjtésem egy része Klapálek egyik akkoriban megjelent 
dolgozatának^ megírásánál több új faj felállítására alapul szolgált. 
Meggyőződtem arról, hogy mennyire érdékes ezzel az elhanyagolt 
csoporttal foglalkozni és egyéb elfoglaltságom mellett, a mennjnre 
irodalmi eszközeim megengedték, meghatározásokkal is próbálkoztam, 
így jöttem rá többek közt a Ferla Selysi Pict. fajra, mely hazánk 
faunájára új. Érdekes feladatnak látszott emellett egyes csoportokban 
a folyórendszerekkel való esetleges összefüggés kérdésének tisztá- 
sása a fajok elterjedésében. Ez ösztönzött arra, hogy az Alföldi Bi- 
zottság munkafelosztásakor ezt az akkoriban még gazdátlan csopor- 
tot magamra vállaltam. Azóta szép terveimnek búcsút mondtam, mert 
az az örvendetes fordulat állott be, hogy a Alagyar Nemzeti Múzeum 
állattári osztályának egy buzgó fiatal tisztviselője épen a rpczés- 
szárnyúak tanulmányozását tűzte ki czélul. Neki — Pongráoz Sándor 
barátomnak — köszönhetem an3''agom jó részének meghatározását és 
így azt iS; hogy az alábbi jegyzéket közölhetem. 

Psocidae. 

Ampligerontia variegata F. — Nagyenyed VI. 

— fasciata F. — Nagyenyed VI. Eddig csak a Tátrából ismertük. 

— contraHa Reut. — Detonáta VIII. Faunánkra új. 
Psociis longicornis F. — Tusnád VIII. 



1 F. Klapálek Bemerkungen über die Trichopteren- und Neuropteren- 
Fauna Ungarn's. (Természetrajzi Füzetek. XXII, 1899, p. 429). 



54 

Psocus bqmncíatus L. — Xagyenyed IX. 

quaclrimaculaius Latr. — Igenpataka A'II. 

Pierodela pedicularia L. — Nagyenj^ed VI, IX. 1902. évi szeptember 
4-én nagy rajban szállongott az enyedi határhoz tartozó 
csombordi berekben a Maros mellett. Eddig különben 
csak Budapest vidékéről ismertük. 

Caecilius flavidus Curt. — X^agyenyed VI. 

Grapliopsocus cruciatus L. ^- Xagyenyed VI, IX--X. 

Stenopsocus síigmaticus Imh. — Rákospalota VIII. Faunánkra új. 

Perlidae. 

Isogenus mihecula Xewm. — Xagyenyed V, Marosújvár V, Topánfalva 
IV, Oláh-Lapád IV,'^ Retyezát VIII (1500—1900 m. ma- 
gasságban), Radnai havasok VIII (1700 m. magasságig). 

Perla maxiina Scop. — Xagyenyed V. 

— marginata Paxz. — Aranyos-völgy : Alsó-Szolcsva VII, Re- 

tyezát VIII (1650 m. magasságban). 

— paliida GuÉR. — Igenpataka VIII. 

— abdominalis Burm. — Gyilkos-tó VII, Fiuiiie VII, Sarajevo A'I. 
Marshamea vitripennis Burm. — Igenpataka VII, Retyezát A^III. 

— Selysi PiCT. — Xagyenyed III — VI. Faunánkra új. 
Chloroperla grammatica Scop. — Xagyen^'ed VI, Igenpataka VI, Tus- 
nád 'VII, Retyezát VII— VIII (1250—2000 m. magasság- 
ban), Csepel VI. 

— griseipennis Piot. — X^agj^enj^-ed VI. 

— rivuloruin Pict. — Csorba-tó A^III. Faunánkra új. 
Isopteryx torrentiiim Pict. — Igenpataka VI. 

— apicalis Newm. — Budapest A^, Xagyenj^ed A^. 

— fuscipennis Pict. — Csepel A"I. Faunánkra új. 
Neplielopjteryx nehulosa L. — Xaayenj^ed III — lA", Oláh-Lápad III. 
Taeniopteryx Risi AIort. — Xagyenyed lA^. 

Capnia nigra Pict. — Xagyenyed III. A faunánkra új. 

Leuctra geniciilata Steph. — Ruuk X. Faunánkra új. Hazája x\ngol- 
ország. 

Nemurella inconspicua Picx. — Ret3^ezát A'II (1150 — 2000 m. magas- 
ságban). 

Nemura laterális Pict. — Xagyenj^ed A", Retyezát A'II (1050 m. ma- 
gasságban), Radnai havasok A^III (1300—1700 m.). 

— variegata Oliv. — X'^agyenyed A^II- A^III, Retyezát A^III. 
Protonemoura humeralis Pict. — Igenpataka A"II. Faunánkra új. 

— fumosa Steph. — Igenpataka VII. Faunánkra új. 



55 

EphenieHdae. 

Palingenia longicauda Oliv. — Xag3^enyed VIT. 

Oligoneura rlienana Imh. — Xagyenyed 1911. A^II. 27.-én rajban. 

— pallida Hag. — Xagyenyed VII. 
Folymitarcys virgo Oliv. — Nagyenyed IX. 
Ephemera lineata Eat. — Xagyenyed YII. 

— clanica Mull. — Ditró VII, Túr V, Havas Gáld VIII, Igen- 

jDataka VI, Plitvicza VII. 

— glaucops PiCT. — Xagyenyed VII. Faunánkra új. 
Potamanthus luteus L. -- Budapest VI. 

HahropMebia modesta Ha. — Xagyenyed, Igenpataka IV. Déleurópai 

.faj; hazánk faunájára új. 
Caenis lacteUa Eaton — Rákos IX. 
Baetis Ehodani Picx. — Xag^^enyed V — VII. 
Cloeon dipterum L. — Xagyenyed VI. 23, Rákos VII. 
Rhitrogena germanica Eaton — Igenpataka VI. 
Ecdyums forcipula Koll. — Xjármező IX. 

— insignis Eat. — Xyírmező IX. 

Odotiata. 

Sympdnim vulgaium L. — Xagyenyed IX, Radnai havasok VIII 
(1300 m.) 

— striolaiiim Charp. — Xagyen3'ed VII, XI, Remete (Aisó- 

Fehér vm.) VIII. 

— meridionale Selys. — Xagyenyed VII. 

— sanguinemn Mull. — Xagyenyed VII — VIII, Alagyar-Bagó VII. 
Crocoiliemis erythraea Brullé — Xagyenyed VII. 

Lihellula depressa L. — Xagyenyed V, VII, Igenpataka VI, Tövis VII. 
Leptetrum quadrimaculaium L. — Xagyenyed VI, Marosújvár V, Tus- 
nád VIII. 
OrtJietrum coendescens F. — Xagyszeben VII. 

— brunneum Fonsc. — Xagyenyed, Fogaras VII. 
Diastaiomma Caecüia Fourcr. — Xagj'-enyed VI, Igenpataka VII. 
Aesíma vidgatissima L, — Xagyenj^ed VI, IX. 

— flavipes Charp. — Xagyenyed IX. 
Aesclina juncea L. — Xagyenyed IV. 

— colnbercula Harr. {niixta Latr.) — Xagyenyed VII, 

— af finis LiND. — Xag^^enyed VII. 

— cyanea Mull. — Xagyenyed VII — IX. 

— isoceles Mull. (rufescens Lind.) — Xagyenyed V — Vü. 
Brachytron Hafniense MtJLL. — Xagyenj^ed V. 

Agrioii splendens Harr. — Xagyenyed VII, Maros- Szt. -Király VII. 

— virgo L. — Szászalmás VII, Tusnád VII. 



56 

Plaiycnemis pennipes Páll. — Nag'3''enyed VI — Vli, Nyírmező VII. 

Micronymplia pumüio Charp. — Nagyenyed VII. 

Coenagrion pulchellum Lind. — Nagyenyed VII, Maros új vár V. 

— puella Lind. — Nagyenyed VII, Marosújvár V. 
Lestes Dryas Kirby {nymplia Selys) — Nagyenyed VIII. 

— sponsa Hans. — Nagyenyed VIII, Magyar-Bagó VII. 
Anapetes virens Charp. — Szin VIII. 

— barbára F. — Radnai havasok VII (1300 m.). 
Sympycna fusca Lind. — Oláh-Lapád VI. 

Phryganeidae. 

Neuronia reticuláta L. — Torda IV. 
Phryganea striaia L. — Torja VII. 

Lhnnophilidae. 

Limnopliiliis rlwmhicus L. — Gyilkos-tó VII, Baláiibánya VII. 
LimnopMlus flavicornis F. — Oláh-Lapád III. 

— vitidtus F. — Kisjoest X. 

— griseus L — Nagyenyed VI, Tgenpataka VII, Topánfalva VI, 

Radnai havasok VII (1000 m.). 

— stigma Curt. — Igenpataka X. 

— bipunctaius Curt. — Nagyenyed X. 

— hirsutus PiCT. — ■ Nagyenyed IX. 
Stenophylax stellatus Curt. — Igenpataka VIII, Runk X. 

— luctuosus PiLL. ET MiTERP. — Igenpataka VI. 

— mülennii Klap. — Retj^ezát VII— VIII (1500 m.). 
Micropierna testacea Gmel. — Igenpataka VIII. 

— nycterobia Mc Lachl. — Vlasko polje VII. 
Halesus tesselatus Ramb. — Topánfalva IX. 

— nepos Mc Lachl. — Pareng-havas VjII (1900 m.), Retyezát 

VII— VIII (900—2000 m.). 
CatacUce tenella Klap. — Retyezát VIII (800 m.). 
Drusus discolor Ramb. — Retyezát VIII (1250—1650 m.). 

— brunneus Klap. — Retyezát VIII (1400—2250 m.). 
Ecdisopteryx guttata Pict. — Retyezát VIII (1200—2000 m.). 

Leptoceridae. 

Leptocerus annuUcornis Steph. — Nagyenyed VI, IX, 
Triaenodes conspersa Curt. — Nagyenyed VII. 
Setodes tineiformis Curt. — Nagyenyed VI. 

— pundata F. — Szob VI, Radnai havasok VIII. 

— viridis FouRCR. — Apahida VII. 



57 

HydropsycMdae. 

HydropsycJie pelUicidula Curt. — Nagyenyed VIII, Plitvica VII. 

— guitata Píct. — Nag-yen^^ed VI— IX, Gjálkostó VIII. 

— instabiUs Curt. — Székelyiidvarhely VII. 
Pliilox)otamus variegaius Scop. — Retyezát VIII (1200—2000 m.). 
Pledrocnemia conspersa Curt. — Retyezát VIII (2000 m.). 
PolycentrojjHS múltig uttatus Curt. — Gyilkos-tó VIII. 

HhyacopJiilidae. 

Eliyacopliüa Mocsáryi Klap. — Retyezát VIII (800 m.). 

— polonica Mc Lachl. — Retyezát VIII (1050 — 2000 m.). 

— ■ tristis PicT, — Radnai havasok VII. 

Agapetus delicatulus Mc Lachl. — Xagyenyed VI. A faunára új. 

Sialidae. 

Bhaphidia nointa F. — Xagyenj^ed VI, Retyezát VIII. 

— major Burm. — Xag'3"en3'-ed VI. 

— opMopsis L. — Xagyenyed V — VI, Balánbánya VII. 

— favipes ScHNEiD. — Havas-G-yógy VI— A^II. 

— xanthosiigma Schumm. — Miriszló V, Tasnád VII. 

Sialis lutaria L. Xagyenyed V. Czelna V, Igenpataka VI, Torda IV. 

Panoi'pidae. 

Panorpa alpina Ramb. — Nagyenyed V— VIÍ, Igenpataka VI, Oláh- 
Lapád V, Topánfalva VI, Torja VII, Retyezát VIII (600— 
1990 m.), Senjsko bilo VH. 

— communis L. — Xagyenyed IV — V, Magas Tátra VIII, Relj'-e- 

zát A'II— VIII (600 m.j, Radnai havasok VIE (1400 m.), 
Miriszló VIII, Alsó-Orbó VI, Tusnád VII. 

— vulgáris Imh. — Torja VII, Balánbánya VII, Növi VI. 

— germanica L. — Nyírmező IX, Igenpataka VI, Alsó-Orbó V, 

Retyezát VII (900 m.). 
Bittacus tipularius F. — Retyezát VIII (600 m.) , nedves réteken 
Nabis-okvQ. vadászgatva. 

^yrmeleonidae. 

Palpares libelhdoides L. — Zengg VII. 
Acanthaclisis occitanica Vill. — Örkényi tábor VII. 
Formicaleo tetragrammicus F. — Plitvica VII. 
Megistojms hipunctatus Hag. — Nagyenyed VI. 
Myrmecaelurus trigrarnmus Paul. — Csepel VII. ^ 

Myrmeleon formicarius L. — Visegrád VI. 

— europaeus ]\Ic Lachl. — Nagyenyed VII — VIII. 



58 

Ascalaphidae. 

AscalajjJius hungaricus Ramb. — Nagj^enyed VI, Kis-Ludas VI. 

JETemerobiidae. 

Micromiis apMdivorus Schrnk. — Nao'3^enyed VII. 

— variegatus F. — Nagyenyed V— VII, Miriszló VIII, Mag'yar- 

Bagó IX. 
Hemerobius elegáns Steph. — Oláh-Lapád V. 

— micans Oliv. — Nagyenyed VII— VIII, Nyírmező IV. 
Megalomus hirtus L. — Nagyenyed VI, Verespatak VIII, Torja VII, 

Alsó-Szolcsva VII, Toroczkó VIII, Tusnád VIII. 
Drepanopieryx plialaenoides Linn. — Nagyenyed VI, VIII, Kolozsvár 
V, Toi^ánfalva X. 

Chrysopidae. 

Chrysopa viilgnris Sohneid. — Nagyenyed (IV — IX zöld színű, IX— III 
vöröses-sárga), Bág3^on VIII, Miriszló VII, Remete (Alsó 
Fehér vra.) VII, IgenjDataka VII, Radnai havasok VIII 
(1400 m.j. 

— perla L — Nagyenyed V — IX, Havas-Gyógy VI, Nyírmező 

X, Alamor VI, Topánfalva VIII-IX, Miriszló VIII, Felső- 
Orbó V, Tusnád VII, Szin VIII. 

— aspersa Wesm. — Nagyenyed V, VII. 

— formosa Brau. — Nagyenyed VII— IX, Vízakna VI. 

■ — septempunctaia Wesm. — Nagyenyed V — VI, Rákos VII. 

— Xjlujllochroma Wesm. — Rákos VI, Budaörs VII. 
Chrysopa abhreviata Curt. — Nagyenyed VII, Tölgyes VII. 

— -fíava Scop. — Nagyenyed VIII, Renete (Alsó-Fehér vm.) VII. 

— flavifrons Brau. — Nagyenyed VI, IX. Fannánkra új. 

A fent felsorolt állatok közül a legérdekesebb példányokat a 
a Magyar Nemzeti Múzeumnak adtam át, gyűjteményem pedig a 
kolozsvári Ferencz József kir. Tudományegyetem birtokában van és 
a legújabban gyűjtöttek a nagyenyedi Bethlen- kollégium gyűjtemé- 
nyét gazdagították. 



A II. nemzetközi rovartani kongresszus. 

A második nemzetközi rovartani kongresszus, mely tudvalevő- 
leg f. évi augusztus hó 5 — 10-ig ül össze Oxfordban, most küldötte 
szét a részvételre való felhívást. Tekintettel a nagy érdeklődésre itt 
közöljük a felhívást hű fordításban : 



59 

Az 1910. évben augusztus 1— 6-ig' Brüsszelben megtartott első 
nemzetközi entomologiai kongresszus reiiiényen felül sikerült. Az 
összes államok entomologusai, mind a teoretikusok, mind a prakti- 
kusok, támogatták, nemkülönben több kormány és intézet is, melyek 
ennek a tudománynak az orvosi tudományra és a mezőgazdaságra 
való nagy fontosságát végre kezdik belátni. 

A tagok száma majdnem 400 volt és 300- on felül voltak azok, 
kik az előadásokon hallgatókként vettek részt. 

A tanácskozások eredménj^e két nagy nyolczadrét nag^^ságú 
kötetben látott napvilágot, melyek közül az első az előadásokat és a 
vitákat tartalmazza, a másikat pedig sok kiváló szakember értékes, 
változatos tárgyú, részint tisztán entomologiai, részint mezőgazdasági 
irányú dolgozata tölti meg. A dolgozatokat tartalmazó kötet (515 lap, 
27 tábla) most látott napvilágot s a tagok kezében vau. Az előadá- 
sokat magában foglaló kötet rövidesen szintén meg fog jelenni. 

Az első kongresszus határozata értelmében a második kon- 
gresszus 1912-ben fog összeülni, a következők pedig ettől számított 
minden harmadik évben, úgy, hogy a jövőben a nemzetközi entomo- 
logiai kongresszus a nemzetközi zoológiai kongresszus előtt egy 
évvel lesz. 

A II. kongresszus 1912 augusztus 5— 10-ig Oxfordban ülése- 
zik Dr. E. B. Poulton tanár elnöklete alatt. 
A fogadó bizottság tagjai a következők : 
Dr. F. a. Dixey, elnök, 
G. C. BouRNE, a zoológia tanára, 

Dr. H. L. Bowman, az egyetemi múzeum kiküldötteinek titkára, 
Dr. E. B. Poulton, a második kongresszus elnöke, 
Geoffrey W. Smith, a Xew College tagja, 
J. J. Walker, a londoni Entomologiai Társaság titkára, 
H. Eltrixgham és 
G. H. Grosvenor, titkárok. 
Remélhető, hogy a fogadó bizottság az iskolákban (Colleges) 
mérsékelt áron bocsáthat szobákat a kongresszus tagjainak rendel- 
kezésére, de ezeket csak férfiak veheűk igénybe. 

A szállodák és az ajánlható lakások jegyzékét az árakéval 
együtt, későbben küldjük meg. 

A rendezés megkönnyítése céljából kívánatos, hogy a hölgyek 
és urak, kik a kongresszuson részt venni szándékoznak, ebbeli szán- 
dékukat a végrehajtó bizottság főtitkárával lehetőleg korán tudassák, 
aki szívesen szolgál bővebb felvilágosítással. 

A rendes tagok tagsági dija 1 font (25 korona) s ezért meg- 
kapják az összes kiadványokat. A tagok családtagjai, hölgyek és 
gyermekek, személyenként 10 sillinget (12 K 50 f) fizetnek s ezért 



60 

ugyanazokban a kedvezményekben részesülnek, mint a rendes tagok, 
csak a kiadványokat nem kapják meg. 

Alapító tagok, kik egyszer s mindenkorra 10 fontot (250 koro- 
nát) fizetnek be, a kongresszus kiadványait élethossziglan kapják. 

Az alapítványok el nem költhetők-, csak a kamatok állanak a 
végrehajtó bizottság rendelkezésére. Az alapítványok kezelését Hon. 
N. Charles Rothschild és Dr. DA^lIBL Morris urak voltak szívesek 
elvállalni. 

Azokat, kik a kongresszuson résztvenni vagy dolgozataikat 
előterjeszteni szándékoznak, felkérjük, hogy a mellékelt szelvényeket 
töltsék ki, Írják alá s küldjék el a végrehajtó bizottság főtitkárának 
a következő czimre : 

Dr. Malcolm Burr, c/o Entomological Society of London, 
11, Chandos Street, Cavendish Square, London, W. 
A IL nemzetközi entomologiai kongresszus jDrogrammját kora 
tavasszal fogjuk szétküldeni s azt hiszszük, hogy érdekességével sok 
entomologust s az entomologiának sok barátját fogja Oxfordba von- 
zani, kiket őszinte örömmel fogunk itt üdvözölni. 

A bizottság nevében 
E. B. PoüLTON, elnök. 
Malcolm Burr, főtitkár. 

Adatok Simontornya bogárfaunájához. 

Közli : PiLLicn Ferencz. 

A millenniumi faunakatalógusban Simontornyáról még csak 
1 bogárról történik említés, a Gnaptor spinimatms PALL-ról. E folyó- 
irat XVII. és XVIII. kötetébeni felsorolt 715 faj és néhány fajvál- 
tozat azonban már némi betekintést enged e nagyközség gazdag 
bogárvilágába. Midőn e közleményemben felsorolt bogarakkal a köz- 
ség közelebbi határában immár 1168 fajt, 18 változatot és 15 eltérést 
ismerünk és így Simontornya a bogarászatilag elég jól átkutatott 
magyarországi községek számát szaporítja — ez Dr. Kaufmann 
Ernő úrnak köszönhető. Az ő útmutatásai révén gyűjtöttem ugyanis 
itt behatóbban a lefolyt két évben ; a küldött bogarak meghatározá- 
sára, de főként a nagymennyiségű rostált anyag tüzetes átvizsgálá- 



1 Helyreigazítás : A XVII. kötet 157. oldalán alulról a 17. sorban 
kimarad: „pulicaria F. IV 25". — A XVIII. köt. 8. old. kimarad: „Micras- 
pis sedecimpunctata L. II " ; ebből u. i. csak a v. 12-punctata fordul itt elő. — 
A XVIII. köt. 24. old. alulról a 6. sorban kimarad : „hieroglyphicus Laich. ab."^ — 
A 25. oldalon pedig a alulról a 13. sorban „scutellaris" elé teendő : „Phyl- 
lobius". 



ei 

sara és az apróságok preparálására Dr. Kaufmaxx úr temérdek időt 
szentelt. Az általa meghatározott bogarak névsora a következő : 

Carabidae. Lei s tus rufomargiuatus Duft. — Notioplii- 
1 11 s rufipes CuET. — E 1 a p h r n s riparius L. — Dyschirius 
chalceus Er., Bonellii Putz. — Bembidion lampros Hbst. v. 
properans Stph., dentellum Thbg., ustulatum L., minimum F., octo- 
maculatum Goeze. — Amblystomus metailescens Dej. — 

p h n u s brevicollis Sérv. — Harpalus atratus Latr., hirtipes 
Paxz., serripes Quens var. subchalybaeus Reitt. nov. var. — S t e n o- 

1 p h u s teutonus Schrxk. — Acupalpus dorsalis ab. macula- 
tus ScHAr.M. — Anthracus longicornis Schaum, conspulus Duft. — 
Bradj'cellus barpalinus Sérv. — A m a r a plebaja Gyllh., simi- 
lata Gyllh., consnlaris Duft. — A b a x ater Vill. — P t e r o s- 
ticlius coerulescens L., interstinctus Sturm. — Platy derűs 
rufus Duft. — Calathus melanocej^halus L. — Olisthopus 
Sturmi Duft. — Agonum impressum Panz., Thoreyi Dej. v. puel- 
lum Dej. — L e b i a cj^anocepbala L., crux minor L., humeralis 
Dej. — M i c r 1 e s t e r plagiatus Duft v. escorialensis Bris. — 
Dromius agilis F. quadrimaculatus L., nigriventris Thoms. 

Dytisciílae. H 3" p h y d r u s ovatus L. — II y b i u s ater Deg., 
obscurus Marsh. — R h a n t u s punetatus Geoffr., exoletus For- 
ster. — ■ Hj'daticus grammicus Grm. 

Staphylinidae. Acrolocha striata Grav. — PhjMlo- 
drepa floralis Payk. — Lathrimaeum atroceplialum Gyll. — 
Oxytelus insecetus Grav., Saulc}^ Paxd. — Plat3''stethus 
cornutus Grav. v. alutaceus Thoms. — B 1 e d i u s fracticornis Payk., 
dissimilis Er. — S t e n u s biguttatus L., stigmula Er., bupbthal- 
mu3 Grav., formicetorum AIaxxh., latifrons Er, solutus Er., palli- 
tarsis Steph. — Euaesthetus ruficapillus Lac. — Astenus 
filiformis Latr , bimaculatus Er., angustatus Payk. — Paederus 
limnopbilus Er. — M e d n ferrugineus Er. — Lathrobium 
seutellare Nordm., brunnipes F., filiforme Grav., longulum Grav. — 
D 1 i c a n biguttulus Lac. — Xautholinus tricolor F., dis-' 
tans Rey. — Actobius cinerascens Grav. — Philonthus 
aeneus Rossi, chalceus Steph., atratus Grav., concinnus Grav., mi- 
cans Grav., fulvipes F., pullus Nordm. — Staphylinus mus 
Brull., globulifer Geoffr. — Q u e d i u s ochripennis Mén., fuligi- 
nosus Grav., dubius Heer, limbatus Heer. — Heterothops 
dissimilis Grav. — M y c e t j) r u s longicornis ]SLLkl., splendidus 
Grav., forticornis Fauv., splendens Marsh. — Tachyporus solu- 
tus Er. — H y p c y p t u s seminulum Er. — H y g r n m a 
dimidiata Grav. — Oligota pusillima Grav. — Brachida 



62 

exigua Heer. — GjM^ophaena laevipennis Kr. -- Falagria 
nigra Grav. — T a c h y u s a coarctata Er. — A t h e t a luteipes Er., 
vilis Er., angiistula Gyll., inquinula Grav., sordidula Er., pygmaea 
Grav., parva Sahlb., fungi Grav. v. orbata Er., fuscipes Heer, 
exilis Er. — Zyras Haworthi Steph., funestus Grav., linibatus 
Payk. — Phloeopora corticalis Grav. — Gálodéra aethiops 
Gravh. — 1 1 y o c a r a rubens Er. — c 3^ u s a procidiia Er, — 
Oxj'poda lividipennis Maxxh., vicina Kr., haemorrhoa Maxxh., 
filiformis Redpb. — Stichoglossa semirufa Er. — Crataraea 
suturalis Manxh. — Aleochara sparsa Heer, inconspicua Atjbé. 

Pselaphidae. T r i m i u m brevicorne Reichb. — Euplectus 
Karsteni Reichb. — B i b 1 p 1 e c t u s ambigaus Reichb., tenebrosus 
Reitt. — A m a u r n y X Maerkeli Aab. — Batrisus formicarius 
AuB. — B y t h i n u s biilbifer Reichb , macropalpus Aub., puncti- 
collis Dexxy. — Pselaphus dresdensis Hbst. — Ctenistes 
palpalis Reichb. 

Scydmaenidae. E u t h i a scj^dmaenoides Stph. — C e p h e n- 
11 i u m carpatliicum Saulcy, v. delicatulum Reitt. — X e u r a p h e s 
geticus Saulcy. — S t e n i c h n u s pusillus Mull. — E u c n n u s 
Wetterhalli Gyll., rutilipennis Mull. 

Silphidae. N a r g u s brunneus Sturm. — C a t p s AVatsoni 
Spexce, fuliginopus Er — Colon angulare Er. — P h s p h u g a 
atrata L. 

Liodidae. C 1 e 11 i s immuuda Sturm. — A m p h i c y 1 1 i s 
glóbus F. — A g a t h i d i u Dl laevigatum Er. 

Trichopterygidae. Nossidium pilosellum Marsh. — P t i- 
lium minutissimum Web., caesum Er., exaralum Allib. 

Histeridae. H i s t e r carbonarius Hoffm., cj[uadrJnotatus 
ScRiBA. — Sajírinus semistriatus Scrica v. asphaltinus Hochh. — 
A c r i t u s minutus Hbst. 

HydropTiiUdae. Helophoras aqaaticus L., brevipalpis 
H }'• d r a e n a palustris Er. — Spercheus ernarginatus Schall. — 
Berosus spinosus Stet., signaticollis Charp. — Philydrus 
'4-puuctatu3 Hbst., bicolor F. — C y m b i d y t a marginella F. — 
Coelostoma orbiculare F. — S p h a e r i d i 11 m bipustulatum F. 
V. marginatum F. — e r c 3^ n ustulatus Pkeyssl., p3'-gmaeus 
III. — Megasternum boletophagum ]\L\rsh. 

Cantharidae. C a n t h a r i s haemorrhoidalis F. — R a g 0- 
n y c h a clongata Fall., atra L. — D r i 1 u s concolor Ahr. — 
Axinotarsus ruficollis Ol. — Dasytes niger L., aeneiventris 
KüsT. — Danacaea marginata Klst. 

CleHdae. Tillus unifasciatus F. — Xecrobia violacea L. 

Byturidae. Sátor istyea ]SIescliniggi Reitt. 



63 

Kitidulidae. m o s i t a discoidea F. — X i t i d u 1 a carnaria Ij. 

Cryptophagidae. T e 1 m a t o i3 h i 1 u s sparg'anii Ahr., brevi- 
collis AüB. — A t m a r i a gutta Steph., atricapiUa Steph., peltata 
Kr., fuscipes Gyll., ruficoriiis Marsh. — Ephistemus globulus 
Patk. V. dimidiatus Sturm. 

Erotylidae. D a c n e bipustulata Thnbg. 

Phalacridae. Phalacrus fimetarius F., v. Humberti Ryl. — 
Stilbus testaceus Paxz. 

Lathridiidae. L a t h r i d i u s angusticoUis Gyll. — E n i c- 
m u s rugosus Hbst. — Cartodere ruficollis jVIarsh. — M e 1 a n- 

p b t h a 1 ni a transversalis Gyll., fuscula Gyll., trnncatella Maxxh. 

Mycetophagidae Mj^cetophagus quadripustnlatus L., 
quadriguttatus Mull. — Lit árgus connexus Geoffr. 

Sphindidae. A s p i d i jo h o r u s orbiculatus Gyll. 

Cisidae. C i s setiger Mell., micans F., hispidus Gyll. — 
E n n e a r t h r n affine Gyll. 

Colydiidae. C 1 3^ d i u m elongatum F. — C I b i c 11 s mar- 
ginatus Latr.. — Diodesma siibterranea Dup. 

Coccinellidae. Auisosticta 19-punctata L. — H a 1 y z i a 
sedecimguttata L. — Cbilocorus bipustulatus L. — P u 1 1 11 s 
haemonhoidalis Hbst. — Stethorus punctillum Ws. — R b i z 0- 
b i n s litura F. — C c c i d u 1 a' rufa Hbst. 

Dryopidae. Dryops pilosellus Er. 

Heteroceridae. Heterooerus fenestratus Thxbg. 

Dermestidae. DeriQ estes tessellatus Ek. — A 1 1 a g e n u s 
piceus Ol. 

Byrrhidae. B jmt h u s pustulatns Forst. — Syncalypta 
spinosa Rossi. 

Elateridae. B r a c b y 1 a c n murinus L. — Selatosomus 
bipustulatus L., depressus Germ. — S y n a p t u s filiformis F. — 
Adrastus rachifer Geoffr. — Cardiophorus rufipes Geoffr., 
nigerrimus Er. — Melauotus teuebrosus Er. v. cinerascens 
KüST. — E 1 a t e r cinnabarinus Esch. — L i m n i u s minutus L., 
parvulus Paxz. 

Encneniidae. T r i x a g u s elateroides Heer. — Drapetes 
biguttatus PiLL. 

Buprestidae. Antbaxia cichorii Ol., inculta Germ. -- 
A c m a e d e r a ílavofasciaía Pill. — Coraebus lampsanae Box. 
— Agrilus angustulus Fll., laticornis III., byperici Crtz. — C y- 

1 i n d r m r p b u s sububformis Maxmh. — T r a c h y s troglodytes 
Gyll. 

Ptinidae. P t i u u s coarcticolbs Sturm, brumieus Dltt., per- 
plexus Rey, Edmuudi Ab., pilosus ^íüll. 



64 

Anobiidae. H e d o b i a imperialis L. — A n o b i u m strlatum 
Ol. — Oligomerus Reyi Bris. — Xyletinus ater Panz. 

Oedemeridae. Sparedrus testaoeus Andersoh. — I s c h n o- 
m e r a coerulea L. — Oedemera flavescens L,, virescens L., 
liirida Marsh. 

Pythidae. Rhinosimus planirostris F. 

HylopMUdae. Hylophilus populneus Panz., pruinosus Ksw. 

3Ieloidae. e n a s crassicornis Fl,l. 

3Iordellidae. M o r d e 1 1 a fasciata F., aculeata L. — Mordéi- 
1 i s t e n a laterális Oliv., parvula Gyll. 

AUecuUdae. H y m e n a 1 i a rufipes F. — Gonodera murina 
L. — Mycetochara lineáris III. — Ctoniopus sulphuripes Germ. 

Tenebrionidae. P 1 a t y d e m a violacea F. 

Cerambycidae. Lep túra livida F., erratica Dalm., melanura 
L. — Stenopterus ílavicornis Küst. — Cerambyx Scopolii 
FüssL. -- Purpuricenus Kaehleri L. — Plagionotus ar- 
cuatus L.. floralis Páll. — Clytanthus figuratus Se. — A n a- 
g 1 y p t u.s mysticus L. — D o r c a d i o n aethiops Scop. — H a p 1 o- 
c 11 e m i a nebulosa L. — Agapanthia villosoviridescens Deg., 
violacea F. — P h y t o e c i a rufimana Schrank, epliippium F., cy- 
lindrica L. 

ChrysomeUdae. D o n a c i a simplex F. — Orsodacne 
lineola Panz. — L e m a lichenis Voet. — GyEandrophthalma 
cyanea ¥., affinis Hblw., xanthaspis Germ. — Cryptocephalus 
bipunctatus L., Scbáfferi Schrank, flavipes F. — P a c h n e p h o r u s 
pilosus Rossi — Chrysomela polita L. — Prasocuris 
phellandrii L , junci Brahm. — Phaedon pyritosus Rossi, cochlea- 
riae F. — Phyllobrotica adusta Crbutz. — L u p e r u s niger 
GoEZE. — Lochniaea crataegi Forst. — G a 1 e r u c e 1 la calma- 
riensis L. — Chalcoides fuívicornis F. — Ohaetocnema 
conducta Motsch , meridionalis Foudr., confusa Boh., Mannerheimi 
Gyll. — Psylliodes napi F. — Phyllotreta ochripes Curt., 
undulata Kutsoh. — Aphtliona cyparissiae Koch, pygmaea 
KuTSOH. — Longitarsus obliteratus Rosh., pratensis Panz., 
exoletus L. — Dibolia Försteri Bach. — Sphaeroderma 
rubiduni Graells. — Hispella atra L. — Cassida viridis L., 
sanguinolenta Mull., vibex L. 

Lariidae. L a r i a rufimana Boh., nubila Boh. — B r u c h i- 
dius marginalis F., imbricornis Panz., cisti F. 

Anthribidae. U r o d o n suturalis F., rufipes Oliv. — T r o p i- 
deres niveirostris F. 

Curculonidae. t i o r r h y n c h u s fullo Schrank. — P h y 1- 
1 b i u s incanus Gyll,. pomonae Ol. — Polydrosus sericeus 



65 

ScHALL., cervinus L., tereticoUis Deg., picus F., pterygomalis Boh., 
viridicinctus Gyll. — Sciaphobiis squalidus Gyll. — S c i a- 
p h i 1 u s asperatus Bonsd. — Brachysomus hirtus Boh., echi- 
natus Bonsd. — Barypithes Chevrolati Boh. — S t r o p h o s o- 
m u s melanogrammus Forst. — S i t o n a puncticollis Steph., hispi- 
dulus Hbst. — Trachyphloeus ventricosus Germ. — L i x u s 
elong-atus Gobze. — L a r i n u s obtusus Gyll. — Alophus trigut- 
tatus F. V, Vau Schrank — Phytonomus punctatus F., adsper- 
sus F., plantaginis Deg. — Erirrhinus festucae Hbst. — D o- 
rytomus flavipes Panz., affinis Payk., melanophthalmus Payk. — 
Sraicronyx jungermanniae Reich. — B a g- o u s Frivaldszkyi 
TouRN., clandicans Boh., arg'illaceus Gyll. — Echinocnemus 
efferus Faust. — Acalles echinatus Germ. — Stenocarus 
cardui Hbst., fuliginosus Marsh. — Cidnorrhinus 4-maculatus 
L. — Coeliastes lamii F. — Homorosoma Speiseri Frtv. — 
A m a 1 u s haemorrhous Hbst. — Rhinoncus bruchoides Hbst. — 
Phytobius comari Hbst., granatus Gyll. — C e u t o r r h y n c h i- 
d i u s troglodytes F. — C e u t o r r h y n o h u s posthumus Germ., 
austriacus Bris., arquatus Hbst., albovittatus Germ., punctiger Gyll., 
obsoletus Germ., faeculentus Gyll., napi Gyll., syrites Germ., assi- 
milis Payk., nanus Gyll,, quadridens Panz., picitarsis Gyll., sulci- 
collis Payk., scapularis Gyll. — Poophagus sisymbrii F. — 
B a r i s atramentaria Boh., timida Rossi, angusta Brull., janthina 
Boh., lepidii Germ., chlorizans Germ. — Balaninus venosus Grav., 
glandium Marsh. — Balanobius crux F., salicivorus Payk, — 
Anthonomus pedicularius L. — T y c h i u s flavicollis Steph., 
haematopus Gyll., junceus Reich., meliloti Steph., picirostris F., 
cuprifer Panz. S i b i n i a sodalis Germ. — Orchestes avellanae 
DoNOV., pratensis Germ., stigma Germ. — M e c i n u s janthinus Germ. 
— Gymnetron Schwarzi Letzn., labile Hbst., pascuorum Gyll. 
V. bicolor Gyll., rostellum Hbst. v. stimulosum Germ., melanarium 
Germ., villosulum Gyll., tetrum F. v. subrotundatum Reitt. — 
. M i a r u s fuscopubens Reitt., campanulae L. — C i o n u s hortula- 
nus Geoffr., ungulatus Germ, — Nanophyes marmoratus Goeze. 
M a g d a 1 i s cerasi L. — A p i o n corniculatum Germ., pomonae F,, 
craccae L,, ourvirostre Gyll., dispar Germ., rufirostre F., seniculus 
Kirb,, nigritarse Kirb., malvae F., violaceum Kirb., Curtisi Steph., 
tenue Kirb., loti Kirb, — Rhynchites cavifrons Gyll,, aeneo- 
virens Mrsh., auratus So. — Byctiscus betulae L. — Attela- 
b u s nitens Se. 

Nemonychidae. N e m o n y x lepturoides F. 

Ipidae, Pteleobius vittatus F. — Xylocleptes bispinus 
DuFT. — Xyleborus monographus F. 



66 

Scarábaeidae. Trox hispidus Laich. — Oxyomus silves- 
tris Se. — Aphodius plagiatus L. ab. immaculatus Tőrre, mer- 
darius F., punctatosulcatus Sturm, luridus F. — Onthophagus 
taurus V. capra F., fracticornis Preyssl. — H o m a 1 o p 1 i a ruricola 
F. — A n i s p 1 i a cj'athigera Se. — C e t o n i a aurata L. ab. pi- 
lio^era Muls. 



Az esztergomi ürgefészkek bogárvilága. 

Irta : Bokor Eleméé. 

Esztergom város déli szélét kis terjedelmű szántóföldek, homo- 
kos szőlők, nedves legelők övezik, melyeket minduntalan a Pilis- 
hegyek kifutóiból a Duna felé húzódó \dzerek s részint magas gátak 
közé szorított patakok hasítanak keresztül. A nedves, mocsaras föl- 
deket kivéve mindenütt tanyázik itt az ürge. Földalatti lakása építé- 
sére leginkább olyan helyeket választ, a hol nem igen háborítja őt 
a földművelő gazda. Ilyenek a szántóföldek szélei, a legelök és főleg 
a töltések falai, valamint a vízgátak külső oldalai. Itt tökéletes biz- 
tonságban érzi az ürge magát s ezért legsűrűbben is éjjíti földbe 
vájt lakását. 

Lakába két út vezet. Az egjdk ferdén lefelé, mintegy másfél 
vagy két méternyi hosszúságban, a másik meg csaknem merőlege- 
sen. Az előbbin át rendes viszonyok közt jár-kel az ürge, az utóbbit 
fenyegető veszély esetén használja. A két út között, de a merőleges 
lyukhoz közelebb, kb. egj m. mélységben, egy tágabb üregben ta- 
lálható az ürge fészke. Yaczkát fűből, szalmából, vagy finom kóróból 
készíti, a mi építőanyag éppen útjába akad. Egy alkalommal hosszú. 
sápadt szíklevelekre kicsirázott fűmagot is találtam az egyik fészek- 
ben. Az összefonnyadt, puha fűj)árna nemcsak kellemes nyughelyet 
ad az ürgének, hanem eg\'szersmind tanyát és táplálékot nagyszámú 
rovarhadnak, melyek mindig oda sereglenek, a hol bő az eleség és 
nem kell érte sokat fáradni. 

Xem minden fészek bogárvilága egyforma, űgj nem a fajok- 
ban, mint mennyiségben sem. Vannak ürgevaczkok, melyekben atká- 
kon kivül mit sem lehet találni, másokban csaknem hemzsegnek a 
bogarak. Sok függ a fészek nagyságától, az építőanyag minőségétől, 
a talajviszonyoktól, főleg azonban a talaj nedvességétől. A hol az 
ürgebolha nagy számmal él, ott úgy tűnt fel nekem, nnntha igen 
gyér lett volna a bogárélet, persze, hogy ezt megállapíthassuk, még 
számos megfigyelésre lesz szükségünk. Vannak fajok, melj^ek az 
egyik fészekben nagy számmal laknak, a többiekben pedig csak 
egyes példányokban találhatók vagy egyáltalában hiányoznak. Az 



67 

ősz második felén számos oly bogár, melynek az ürgevaczokban 
különben nincs mit keresnie, húzódik meg itt télre. Innen magya- 
rázható, miért e tarka sokaság s hogy a kirostált fajoknak miért 
több mint a fele csak egyes példányokban kapható. 

A múlt év őszén kellő számú mnnkás állott rendelkezésemre s 
így mintegy három tuczat fészket tudtunk kirostálni. Ha a két be- 
járattól kiindulva egymás ellen ásunk, rá kell a fészekre bukkannunk, 
mely aztán az ásó segítségével az alatta levő földdel együtt kiemelve 
a rostába jut. A ki egyedül dolgozik, kezdje meg a merőleges lyuk- 
nál az ásást, talán kevesebbet fárad s ha nehéz munkája után fé- 
szekre még sem akadna, úgy próbáljon a bogárgyüjtő ernyedetlen 
szorgalmával egy új ürgelyuknál szerencsét. 

Az alábbiakban a múlt év őszén az esztergomi ürgefészkekből 
rostált bogárfajokat szándékozom felsorolni. A fajok megnevezését 
Csíki Ernő, Bernhauer Max és Breit József urak eszközölték. 



Carahidae : 
Tachys bistriatus Duft. 
Harpalus distinguendus Dupt. 
Acupalpus meridianus L, 
Calathus erratus Sahlb. 

— mollis Marsh. 
Brachynus crepitans L. 

— explodens Duft.. 
Stapliylinidae : 

Acrolocha striata Grav. 
Omalium rivulare Payk. 

— caesum Grav. 
Oxytelus rugifrons Hochh. 

— Saulcyi Pand. 
Platystethus cornutus Grav. 
Stenus Erichsoni Ryb. 
Ast«nus filiformis Latr. 
Paederus Baudii Fairm. 
Stilicus orbiculatus Payk. 
Medon melanocephalus F. 
Leptacinus batychrus Gyll. 
Xantholinus punctulatus Payk. 

— angustatus Steph. 
Neobisnius procerulus Grav. 
Philonthus concinnus Grav. 

— debilis Grav. 

— longicornis Steph. 



— sordidus Grav. 

— spermophili Ganglb. 

— Scribae Fauv. 

• — ventralis Grav. 

— vernalis Grav. 

— nigritulus Grav. 
Quedius ochripennis Mén. 
Heterothops nigra Kr, 

— dissimilis Grav. 
Conosoma pubescens Grav. 
Tachynus coliaris Grav. 
Oligota pusillima GrAv. 
Falagria sulcata Payk. 

— nigra Grav. 

— obscura Grav, 
Atheta melanocera Thöms. 

— angusticollis Thoms. 

— amicula Steph. 

— paradoxa Rey. 
~ sordida Marsh. 

— analis Grav. 
Astilbus canaliculatus F. 
Oxypoda filiforrais Redt. 
Aleochara sparsa Heer. 

Pselaphidae : 
Eu23lectus sanguineus Denny, 

— sig'natus Reiohb. 



68 



Scydmaenidae : 

Euconnus fimetarius Chaud. 

— pubicoUis MüLL. 
Scydmaenus tarsatus Mull. 

SüpMdae : 

Catops fuliginosus Er. 

— chrysomeloides Panz. 
Ptomaphagus sericatus Chaud. 

Clamhidae : 

Clambus punctulum Beck. 
Corylophidae : 

Sacium brunneum Bris. 

Arthrolips piceus Comolll 

Sericoderus laterális Gyll. 
Tridiopterygidae : 

Ptenidium myrmecophilum 

MOTSCH. 

Nephaiies Titán Newm. 
Trichopteryx Montandoni Allib 

— atomaria üeg. 

— sericans Heer. 
Histeridae : 

Hister purpurascens Hbst. 

— neglectus Germ. 

— carbonarius Hoffm, 

— corvinns Germ. 
Acritus minutus Hbst. 

Nüidulidae : 

Meligethes brassicae Rbitt. 
Cucujidae : 

Monotoma quadrifoveolata Aüb. 

— brevicoUis Aub. 

— bicolor Villa. 
Cryptophagidae : 

Cryptophagus Schmidti Sturm. 
Atomaria ruficornis Marsh. 

— analis Er. 
Lathridiidae : 

Cartodere eloiigata Curtis. 



Melanophthialma truncatella 

Mannh. 
Mycetophagidae : 

Typhaea fumata L. 
Cisidae : 

Ennearthron affine Gyll. 
Endomychidae : 

Sphaerosoma punctatum Reitt. 

GoecinelUdae : 

Coccinella 10-punctata ab. 10- 

pustulata L. 

Propylaea 14-punctata ab. tet- 

ragonata Laioh. 

— — ab. conglobata 
Elateridae : 

Drasterius bimaculatus ab. fenes- 
tratus KüsT. 
Anthicidae : 
. Formicomus pedestris Rossl 

Anthicus floralis L. 

— hispidus Rossi. 

— antherinus L, 

— bifasciatus Rossl 
Tenehrionidae : 

Opatrum sabulosum L. 
Chrysomelidae : 
Aphthona cyanolla Redtb, 
Hypocassida subferruginea 

SCHRANK. 

CurcuUonidae : 

Sitona crinita Hbst. 

Thylacites pilosus F. 

Phytonomus nigrirostris F. 

Ceutorrhynchus pleurostigma 

Marsh. 

Tychius picirostris F. 
Scarabaeidae : 

Oxyomus silvestris Scop. 

Aphodius inquinatus Hbst. 
Összesen 102 faj! 



69 

Bogarászati kaland Horvátországban. 

Ii'ta BiEó Lajos. 

Úgy 1893 táján sokat kalandoztam Horvátország- félreeső vidé- 
kein, odalent Lika-Krbava megyében, abban a zugban, a mi oda van 
ékelve a tenger, Dalmáczia és Herczegovina közzé. A szakadékos 
Velebit hegyi erdőit és barlangjait bújtam. Xem tudta még akkor 
senki, mert még nem szóltam róla teremtett léleknek, hogy én csak 
testileg járkáltam idehaza, a lelkem, minden gondolatom a Föld túlsó 
oldalán járt, az őserdőkben, más világtájon. Akkor még nem is gon- 
doltam Ujguineára, Közép-Amerika volt akkor az ideálom. Mikor 
megyek oda, hogj" jutok oda, azt még nem is sejtettem, de hogy 
oda eljutok, abban bizton hittem. Készültem is hozzá erősen. Nem 
azon aggódtam, ami az én helyzetemben a legnagyobb akadály volt. 
hogy pénzem egy csepp sincs, hanem attól féltem, hogy nem lesz 
oda elég bátorságom és hogy nem tudom majd eléggé elbírni a nél- 
külözéseket. Már meglaktam magánosan jó egy hétre a Tátrában a 
bélai Vöröstó és Kéktó szikláit, ahol a pásztorok azt a hírt terjesz- 
tették el rólam, hogy ott bujkál egy bolond angol, a ki ott akar ok- 
vetlenül pisztrángot fogni. De hát itt még volt magammal ennivalóm, 
a próba tehát könnj^ű volt. Azután a Retyezát rengetegeibe vontam 
meg májamat, ide már ennivalót se vittem, számítottam a borókára, 
meg az én extra-vadembereimre, a pásztorokra : de a borókára nagy 
konkurrenciát csaptak a rigók, a pásztorok pedig, szeptember lévén, 
már levonultak a nyájakkal, így hát a próbahetet a bükkmakkon 
húztam ki, az igaz, hogy oh^an eredménynyel, hogy lejövet, Buda 
Ádám vendégszeretete mentett meg az éhenhalástól. Azonban az 
erdőkben nem tudtam félni megtanulni. Úgy voltam, mint az egy- 
szeri jogász, aki a világot csak jogalanyoknak és jogtárgj' aknák 
tekintette, én pedig a rengetegben nem félelmetest láttam, hanem 
csak jó vagy nem jó bogárgyűjtőhel3"eket. 

Ha már nincsen semmi ijesztő a föld felett, úgy gondoltam, 
majd találok a föld alatt. Odalent a Velebitben sok a karsztlj^uk, a 
búvópatak, barlang, majd az lesz a bátorságom próbája ! Aztán meg- 
találom ott a vadembereket is, horvát testvéreinket, akik ellenségei 
a magyarnak, tán még emberevők is, sülve vagy főzve megesznek 
mindennap egy pár mag^^art ! 

Szegény jó horvát testvéreink I Ö beunök is bizony nagyot 
csalódtam ! Hiszen nem mondom én, hogy azok, akik újságot olvas- 
nak és politizálnak, nagyon szeretnek bennünket. De a nép, az isten- 
adta nép, az bizony nem igen olvas és épen nem gyűlölködik. Se- 
hogy se akartak beválni vadembereknek, ahogy pedig én jobb sze- 



70 

retteni volna, — akkor. Inkább még ők nézhettek engem annak, 
mikor estenden szívesen hívtak házukba, hogy ott aludjam, ne a 
szabadban. De hát ők nem állottak a hel3"zet magaslatán, nem tud- 
ták, hogy én Amerikát játszottam és nélkülözni tanulok. Megtöltöt- 
tem a hálómat illatos zsályával, az volt a vánkosom a Paliurus bok- 
rok közt s álmodtam rajta exotikus tájakról és felfedezendő új 
bogarakról. Olyan illatos ágya csak nagyon nagy úrnak és nagj^on 
szegény embernek lehet. 

Xem tudom én már, hány napig mentém Carlopágótól Goszpicsig, 
olyan távolságra, hogy egy nap alatt kénj^elmesen oda gyalogolhattam 
volna. Mert az egy fol^'tonos g3áíj tő kirándulás volt. Rostáltam és ott 
mindjárt ki is válogattam, azzal pedig jól ■ el lehet tölteni az időt. 

Arrafelé bizon}'- nem igen járt turista, a gyalogoló nadrágos 
embert a falukban a házakból sokszor előkiabálják azzal a hívással: 
„Csekájte májszter?" Vándorló mesterembernek nézik. Próbáltam én 
megmagyarázni az én horvát tudományommal, mely abból az egy 
szóból állt : Zbogom. Internaczionális kifejezéssel is igyekeztem fel- 
világosítani, hogy holmi professzorféle volnék. Ez volt a vesztem. 
Arrafelé professzornak a vándor óráslegények tituláltatják magukat. 
Xem is kérdeztek azután, hanem csoportosan hozták ki nekem az 
órák fajait, hogy megigazítsam. Megadtam magamat sorsomnak, lettem 
órás. Nagyító üvegem és csipeszem volt hozzá. Itt kisrófoltam, ott 
besrófoltam s végül jelnyelven tudattam, hogy ol^^an rossz, hogy 
nem lehet rajta segíteni. Akadt otyan bolond óra is, hogy járni indult 
a piszkálgatásra, azért fizettek is egy pohár bort. Sohse tudtam addig, 
hogy olj^an könnyű az órásmesterség ! 

Goszpicsban két hivatásos bogarász is lakott akkor, az egyikre 
már nem emlékezném, ha nem emlegette volna annjüt a róla elneve- 
zett Otiorrliynclms Seqaensiit, az ő dicsőségét. A másik Dóbiás Ferexcz, 
azóta is régi jó barátom. Hiszen szívesen fogadtak ők, adtak is szí- 
vesen mindegyik ottan honos jellemző fajból, amiről mondtam, hogy 
nekem még nincsen. El is vezettek az u. n. jó bogarászhelj'ekre, de 
tudja isten miért, azok a kirándulások mindig igen szegényesen 
ütöttek ki ! Hiában, Goszpics környéke nSigyon szegényes, a jó fajok 
távolabbi helyeken élnek ! 

Nem ismerném a magam fajtáját, a bogarászokat, ha még ezen 
se tudnék segíteni. Egyik reggel hárman együttes kirándulást ter- 
veztünk, de az utolsó pillanatban ürügyet kerestem, hogy vissza- 
maradjak. Magától értetődik, hogy messziről utánuk mentem. Oldalt 
egy kopár hegyoldalról beláttam a Lika-folyó partján azt a bokros 
helyet, a merre eltűntek, s láthattam, mikor jöttek haza. Ezután aztán 
egyszerre gazdagabb lett Goszpics bogárfaunája, de ők se titkolóztak 
tovább. Ámbár csak most vallom meg, hogy meglestem őket. 



71 

Goszpicstól befelé a Lika jobb partján levő heg-ységben több 
barlang van, a melyeket már átkutattak Dóbiásék. Különösen arra a 
barlangra pályáztam, a meljakben a ritka ÁnopMlialmus Eurydice tar- 
tózkodik, mert ebből addig csak két darab került elő. Dóbiás meg is 
magyarázta, hogy a barlang vége táján, ahol a víz lefolyik, azon a 
tájon él. Magyarázata után a barlangot vezető nélkül is megtaláltam. 
A barlang nem nagy, egyszerű, hosszú pinczeszerű folyosó, oldalain 
látszik, hogy a külső eső mindenütt belefolyik, de akkor épen száraz 
volt. A vége felé volt egy méternyi forma mélyedés, a melyben ned- 
vesség volt, még gondolkoztam, hogy ne ugorj ak-e bele, hogy ott 
keressem. De mégse akartam besározni magamat, hát nem ugrottam 
bele. Bizony nagy szerencsém volt, hogy nem tettem. Pár hét múlva 
a hegyekről visszajövet, újra idejöttem, akkor már ezen a helyen 
mély karsztlyuk tátongott, mert egy zivatar vize lemosta a beduga- 
szoló ágakat és a rárakodó iszapot. Meglehet, hogy engem se bírt 
volna el és odavesztem volna. Bizony megborzadtam, mert borzasztó 
sírból menekültem meg. De azért jó helyre jöttem, a föld alatt meg- 
tanultam félni. Többé nem hivalkodom bátorságommal. 

Jó, hogy ezt csak visszafelé jövet vettem észre, mert lehet, 
hogy elvette volna a kedvemet több más barlang meglátogatásától. 
Pedig némelyik körülményesen ment. Egyikbe a falu elöljárója nem 
akarta megengedni a bemenést, mert abba veszélyes fojtó gáz van, 
nem is mer bemenni senki. Hiába bizonyítgattam, hogy mészkőbar- 
langokban nem lehet fojtó gáz, de meg boton letartott gyertyával 
meg is lehet erről bizonyosodni, de hát még sem engedett. Annyit 
megengedett, hogy a nyílását megnézzem. Az ellenkező végén hagy- 
tam el a falut, azután megkerültem, estére mégis odajutottam s benne 
meg is háltam. Szép és nagy barlang, volt is benne vak bogár, de 
csak olyan, mint többi másban. 

Innen a Velebit legmagasabb hegyeire, a Monté Santora és 
Vaganski Vrhre mentem fel, melyeknek gerincze képezi Dalmáczia 
felől az ország határát. Azalatt a 8 — 10 nap alatt, míg ott időztem, 
bizony sok zápor áztatott, de jó meleg ágyat vetettem a lehullott 
lombokból, melyek a takarót is szolgáltatták. Eleinte rosszul esett a 
nedves ágy, de később hozzászoktam, még az alám folyó esővíz se 
rontotta el az álmomat. 

Visszajövet, Goszpicsban útitársamul szegődött Dóbiás Ferencz 
barátom is, hogy együtt járjuk be a Perusicz falu határában levő 
barlangokat, hármat vagy négyet. Természetesen gyalogszerrel róttuk 
az odáig vezető utat. Most aztán nekem volt alkalmam mulatni Dó- 
BiÁsoN, visszaadni neki azt a kölcsönt, hogy sokszor kinevetett engem 
az én órásmesterségemmel. Minden szembejövő paraszt azzal a kér- 
déssel szólított meg : Csekájte májszter ? Még nagyobb volt az elég- 



72- 

tételem, hogy ő haragudott érte, hogj'- nem látják meg benne az 
urat és összeveszett velük, lévén neki a horvát második anyanyelve. 
A szegény paraszt pedig nézett, mint aki nem érti, hogy miért lehet 
ezért neheztelni. Előttem meg azzal mentegette magát, hogy fenn 
kell tartani a paraszt előtt a respektust. Én meg még jobban izgat- 
tam avval, hogy ha jött egy horvát, előre kiáltottam, hogy vigyázzon 
a respektusra ! 

Perusicz tipikus balkáni építésű falu, néhány kilométernyi 
hosszú, egymástól messze eső házakkal, mint az alföldi tanyákon. 
Útitársamat is megvigasztalta a vendéglős, hogy délre nj^árson sült 
malaczpecsenj^e lesz. Ez sokat ígér annak, a ki kóstolta már, hogy 
milyen pompásan esik a nyárson egészben sült bárányhús, a hogy 
arrafelé készítik. Délig meg is jártunk egy barlangot, melyben ros- 
táltunk is, mert abban valimi barlanglakó Homaloia nagy számban 
él. Jó távol a vendéglőtől állott egy árnyas csűr, a hol a rostált 
anyagot szemelgettük. Látunk egy úrformát a vendéglőhöz jönni, 
kevés idő múlva a vendéglő előtt állani. Majd jön a vendéglős alá- 
zatosan, be-szél valamit horvátul, mire Ferexcz barátom boszúsan 
pattogva felel, a vendéglős újra lemegy és visszajön, mire még mér- 
gesebb válaszszal tér vissza üzenetküldőjéhez. Talán megint a res- 
pektus forog veszedelemben ? Xem, hanem a jegyző jött ide hús- 
^dzsgálatra és azt üzente fel, hogy menjünk le hozzá, meg akarja 
kérdezni, hogy kik vagyunk és mit csinálunk itt ? Hát azt a választ 
kapta kétszer is, hogy onnan ép annyi az út, mint innen oda ! Szó- 
val a respektus megmaradt. 

A barlang sötétjében észre se vettük délután, hog}^ már estefelé 
jár az idő, minket is a szorgalmas keresésből csak a malaczpecsenye 
második felvonása bíztatott arra, hogy már hazamenni tanácsos. Jó 
magam még egy kicsit visszamaradtam, mikor egyszerre barátom 
aggódó kiabálása hívja többszörösen nevemet. Xagy igyekezetemben 
egy mellékkijáróba tévedtem, ahonnan alig tudtam kibontakozni a 
hokisok közül, a folyton hangzó hívószó után. Megnyugvással látom 
barátomat egy pár békességesen áUó emberrel izgatottan beszélni. 
Tán megint a respektus ? Persze, hogy az, de most már igazán ve- 
szedelemben, mert két csendőr állott feltűzött szuronynj^al, hogy 
minket azonnal a községházához kísérjen. 

DóBiÁs barátom dühös volt, én meg örültem, mert képzeletem- 
ben már láttam a nevemet a fővárosi lapok hasábjain, mint a hazafiság 
mártírját, a kit a vad horvátok magyar voltáért megkínoztak, vagy 
„hivatalos hatalommal való visszaélés" útján bántottak. íme, itt a 
dicsőség útja, néhány nap múlva a két magyar hazában hangoztatják 
nevemet ! Tudom én, láttam én, hogy így szerzik a hírnevet ! 

Hát mentünk, mert menni kellett. Útközben azonban arra igye- 



73 

keztem rábeszélni barátomat, hogy most már a jeg3'^zővel engem 
hagyjon beszélni, mert ő, amilyen „temperamentumos", még bajba 
kever bennünket. 

Aztán jött a hivatalos kihallgatás. Kik vagyunk ? Csak boga- 
rakat fogunk és nem tördeljük a cseppköveket ? Nem keresünk el- 
rejtett kincseket s nem forgatjuk fel a barlangokat ? Tudományos 
czélból kutatnak ? Akkor legyen szerencsém egy kis vacsorára, ha 
már nem akartak hozzám jönni másképen ! 

Kinyílt a szomszéd ajtó, látszott a terített asztal s mellette a 
mosolygó háziasszony. 

És most mindenki azt gondolja, hogy ez a kaland mulatságo- 
san végződött és nincs benne tragikum. Dehogy nincs. Oda lett az 
én hazafiúi mártíromságom és vele kiérdemelt dicsőséges hírnevem ! 
Nincs a teremtésben vesztes, csak én ! 



Különfélék. 

3Iennyi bogarat írnak le éveiiként ? — Érdekes tudni, hogy 
az egész földkerekségen milyen munkát végeznek a bogarászok, a 
miről az újabb évi jelentésekből, az angol „Zoological Record" és a 
német „Archív für Naturgeschichte"-ből elég tiszta képet nyerhe- 
tünk. A német jelentésben, melyből legutoljára az 1909-ről szóló 
jelent meg, Seidlitz egy kis statisztikával is szolgál. Ebből a sta- 
tisztikából megtudjuk, hogy 1909-ben 37 önállóan megjelent munká- 
ban és 176 folyóiratban (ezekből 42 rovartani és 4 tisztán bogará- 
szati folyóirat) 516 szerzőtől 1106 dolgozat jelent meg, melyekben 
173 új nemet, 74 új alnémet, 2716 új fajt és 474 új fajváltozatot 
írtak le. A legtöbb új fajt az ormányos bogarak szolgáltatták, 
ugyanis 542 fajt, utánuk következnek a Scarabaeidák 344, a Cantha- 
ridák 270, a Chrysomelidák 256, a Buprestidák 174, a Staphylini- 
dák 148, a Coccinellidák 107 és a Tenebrionidák 104 új fajjal, míg 
a többi családok mind száz fajon alul maradtak. Csíki. 

m öv ény gazdasági Lapok. — Ezzel a czímmel új szaklap in- 
dult meg Liptai Albert, a „Borászati Lapok" és a „Gazdasági 
Tanácsadó" társszerkesztőjének vezetésével. Ez a lap, a mely 
munkatársai közé az ország első mezőgazdasági tudományos inté- 
zeteit és szaktekintélyeit számítja, főként a növényvédelmet 
és a növénykísérleteket öleli fel. Tartalmas és megbízható 
voltának legfőbb garancziája az, hogy csak szaktudósok és gyakor- 
lati szakemberek közleményeit adja, laikus e lapban szóhoz nem 
juthat, így a gazdák mindenképen megállapodott, bátran követhető 
tanácsokat kapnak a szőlészet, gyümölcsészet, mező- és erdőgazda- 
ság, konyha- és díszkertészet kérdéseiben. A lap egész évi előfize- 



74' 

tési díja 8 korona, megjelenik egyelőre kéthetenkint. Szerkesztő- 
sége és kiadóhivatala: Budapest, X., Delej-utcza 25. szám 
alatt van. 

Irodalom. 

Dr. Max Bernhaiier ;Neue Staphyliniden derpaláark- 
tischen Fauna. (Entom. Zeitschrift. Frankfurt. XXV, 
1912, p. 262-264). 

Szerző czikkében több új Staphylinidát ír le, azonkívül kimu- 
tatja, hogy az Erdélyből leírt Quedius decorus Petri azonos a 

Qu. auricomus KiEsw.-el. Csíki. 

* 

A. Schweitzer : Zwei neue Lokál rassen aus der Gat- 
tung Parnassius. (Entom. Zeitschrift. Frankfurt 
a. M. XXV, 1912, p. 249-250). 

A leírt fajváltozatok egyike a csíkmegyei Kárpátokból való és 
a Parnassnls Apolló var. transsylvanicus nevet kapta. A szerző Tiltscher 
gyergyószentmiklósi lepkésztől kapott 20 cT $-t, melyek az Északi- 
Kárpátokban honos var. carpathicus Reb. & RoGUFR.-től eltérőeknek 
bizonyultak. Az erdélyi példányok ugyanis átlag véve nagyobbak és 
különösen a nőstények rajzolata sötétebb és kirívóbb. Szerző úgy a 
hímek mint a nőstényekről részletes leírást ad. Csíki. 

* 
Sági János : A poloskaveszedelem. — A poloska és 

irtása. — Népszerű tanulmány. 96 1., 23 képpel. 

Budapest, 1912. — Ara 1 korona. 

Szerző a lakások legkellemetlenebb férgét, a házi poloskát 
tárgyalja ebben a most megjelent munkájában, tanácsadót nyújtván 
az ellene való védekezésre. Miután szerző nemcsak a poloskát ma- 
gá.t, hanem annak petéit is ismerteti, állatunkat több képben is be- 
mutatván, tárgyalja a reávonatkozó irodalmat, melyből azt a szo- 
morú tényt állapítja meg, hogy az ellene való védekezéssel alig 
foglalkoztak, pedig ez az emberi testre egészségi szempontból is 
ártalmas állat megérdemelte volna, hogy vele bővebben foglalkoz- 
zanak. Miután a lakást, a czélszerű és czélszerűtlen bútort, a poloska 
ellen alkalmazott szereket és azok alkalmazását ismerteti, bőven tár- 
gyalja mindazokat az eljárásokat, melyekkel a lakást a poloskától 
sikerrel megtisztíthatjuk, valamint az ellene való védekezést, a la- 
kásba való behurczolás megakadályozását stb. Szerző munkája meg- 
írásával nagy szolgálatot tett a köznek. Megérdemli, hogy elolvassuk. 
. . ■ * . . Csíki. 



75 

Breit, Josef: Eine Sammelexkursion imBihargebirge. 
(Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LXII, 1912, p. [35-43]). 
Szerző ismerteti azt a három heti gyüjtőkirándulást, melyet 
1911. évi június hónapban rendezett Dr. Knirsch bécsi és Tax grazi 
bogarászokkal Biharmegyébe, Rézbánya vidékére. Nemcsak a be- 
vezető sorokban, hanem úgyszólván czikkének minden sorában 
szerző Biharmegyét úgy állítja oda, mint Közép-Európa egyik leg- 
kevésbé ismert területét. Szerzőnek ezt az állítását határozottan 
vissza kell utasítsuk, mert ez az állítása tisztán felületes iro- 
dalmi tájékozódottságon vagy pedig roszakaraton alapszik. Nem 
czélom, hogy itten az összes Biharmegyére vonatkozó irodalmat 
felsoroljam, csak Frivaldszky Imre és János, Mocsáry Sándor, 
Fleischer Antal, Kertész Miksa, Merkl Ede nagyobb és mások 
kisebb közleményeire utalok, valamint Kuthy bogárkatalogusára, 
melyekben Biharmegyéből kétezernél több fajt sorolnak fel. Ezek 
szerint Biharmegyét semmikép sem lehet Közép-Európa legkevésbé 
ismert területének kimondani, hogy szerzőnek sikerült néhány új fajt 
felfedeznie vagy néhány eddig onnan még nem ismert fajt találnia, 
még nem olyan nagy dolog, hiszen a legjobban kikutatott vidékek 
is örökké szolgálnak újabb és újabb adatokkal, felfedezésekkel. 
Szerzőnek és társainak sikerült két új barlangi vak bogarat {Anopli- 
tJialmus Taxi, Plioleuon EnirscM) és két más új bogarat (Anommatus 
hiharicus, Treclms Mharicus^) felfedeznie. A kirándulás alkalmával 
gyűjtött bogarak közül szerző csak egynéhányat említ, ezek közül 
is azonban pl. a Patrohus sUjriacus ottani előfordulását kétesnek kell 
tartsam, a mi valószínűleg téves meghatározáson alapszik. Nem áll 
az sem, hogy mintegy 90 barlangot ismernénk, a melyek közül alig 
20 van kikutatva, mert tudtommal alig ismerünk ezidőszerint 
50 barlangot, ezek közül pedig legalább 45 ki van kutatva, a többi 
pedig többnyire olyan, hogy azokba ezideig nem sikerült behatolni. 
Várjuk szerzőnek kilátásba helyezett teljes enumeráczióját, hadd 
lássuk mennyire fedezték fel Közép-Európa ezen alig ismert területét. 

* Csíki. 

Dr. Brancsih Károly: Toldalék Trencsén vármegye Coleo- 
ptera faunájához. — Nachtráge zur Coleopteren 
Fauna des Trencséner Comitates. (A Trencsénvár- 
megyei Természettudományi Egylet 1908 — 1910. Ev- 
könyve. XXXI— XXXIII. évfolyam, 1910, p. 13-27). 
Szerző ugyanazon évkönyv 1906 — 7. évfolyamában közzétett 
trencsénmegyei bogárjegyzék kiegészítéséül közli az azóta megálla- 
pított fajok jegyzékét. A nagyszámú a megye faunájára új fajokat 



1 Utóbbi leírása ezideig. még nem jelent meg. 



76 

szerzőn kívül főlej: Czogler, Haucke, Kocsi, Laczó, De. Pazsiczky, 
Rajxixecz, Sztastyik és Ullmaxn gyűjtötték. A felsorolt fajok és 
fajváltozatok között számos nemcsak a megye, hanem Magyarország 
faunájára is újat találunk, azonban akad elég olyan is, melynek elő- 
fordulása e vidéken kétesnek tűnik és valószínűleg téves meghatá- 
rozás alapján került a jegyzékbe. Magyarország faunájára újak a 
következők lennének : Dromius angustatas Brull. (Péhój, PhyUodrejja 
vilis Er. (Kis-Kriván), Antliopliagus alpestris ab. transversus Motsch. 
(Kis-Kriván), TrogopMoeus hiríicollis Rey íPéhój, Oxyporus maxillosus 
var. Scliönlierri Manxh. (Nagysziklás), Stenus exiguus Er. (Xagy- 
sziklás), Leptacinus batychrus var. lineáris Gr. (Péhó), OntJiolestes mu- 
rinus var. Karolái Epph. (Nagy sziklás), Gálodéra riparia Er. (Péhó), 
Oxypoda hrachjptera Steph. (Xagysziklás), Colon dentipes Sahlb. 
(Nagy sziklás), Silplia iyrolensis Laich. (Péhó), Hydraena gracilis var. 
emarginata Gnglb. (Nagysziklá?), Cantharis albomarginata Mark. 
(Xagysziklás), Bhagonyclia limhata var. femorata Rey (Péhó), Maltlri- 
nus flaveolus Payk. és fascialis Thms. (Xagysziklás), Xitidula carnaria 
var. variata Steph. (Téhó), Monoioma angusticollis Gyllh. (Trencsén, 
Szelecz), Atomaria gibbula var. liiemalis Baud. (Nagy sziklás), Myce- 
topliagus piceus var. lunaris F. (Péhó), Fropylaea lápundata ab. bi- 
flexuosa Wse. (Trencsén), Hyjnioides favipes Aub. (Péhój, Ailious 
miitilatus RosH. (Trencsén, Szelecz), A. viüains ab. Stepliensi Buyss. 
(Péhó), Agrilus viridis var. ater F. és elongaius ab. cyaneus Rossi 
(Xagysziklás), Ernobiiis nigrinus var. politus Redtb. és densicornis 
MuLS. (Péhó), Mordella fasciaia ab. hasalís Costa és aculeata ab. fe- 
moralis Baudi (X'agysziklás), MordeUístena laterális ab. dorsalis Pz. 
(Xagysziklás), Abdera triyuüata Gyllh. (Péhó), Osjyhya bipundatavsir. 
Viertli Pic és var. testaceithorax Pic (Xagysziklás), Sypoplüoeus pseu- 
docastaneus Reitt. (Nagysziklás), Oxymirus cursor ab. niger Letzn. 
(Trencsén), Evodinus datliratas ab. nigritus Pic (Kis-Kriván), Lepiura 
cerambydformis ab. sexpiindata Müls. (Péhó), Tetrops praeusta ab. 
nigra Kr. (Péhó), Cryjytocejjhaliis bimacidatus F. (Pihó), vittatus ab. 
opAatus Wse (Péhó), Chrysomela coerulans ab. subfastuosa Motsch. 
íPéhó), Chrysodüoa alpjestris var. vinariensis Wse (Xagysziklás), Pliy- 
todeda viminalis ab. calcarata F. (Trencsén), Ph. 5-pundaia ab. flavi- 
collis Dft. (Kis-Kriván), Epntlirix intermedia Foltdr. (Péhó), Chalcoides 
lamina Bed. (Péhó), Manhirá rustica ab. saiaralis Wse (Péhó), Cliae- 
tocnema suhcoerulea Kutsch. (Trencsén), Longitarms fuscoaeneus Redtb. 
(Péhó), Phijllobius glaiicus ab. nigrofemoratus Gab. (Kis-Kriváa), Omias 
micans Seidl. (Péhó), Tropipjliorus cucullatus Fal'y. (Xagysziklás), 
Bydiscus betidae v. nitens Marsh. (Péhó). Csíki. 



77 

Társulati ügyek. 

A „Slagyar Entontologiai Társaság'* 11, ülése tnárczius hó 
16-án. — MocsÁRY Sándor elnök megnyitja a „Budapesti Kamera 
Klub" helyiségébe összehívott ülést, melynek tárgyát Dr. Kertész 
Aba előadása „Lepkészeti kirándulás az Ortler vidékére" képezte. 
Előadó vázolja Dél-Tirol ezen érdekes vidékére Schmidt ANTAL-lal 
telt gyüjtőkirándulást, a meglátogatott festői helyeket vetített képek- 
ben mutatván be. Végül az összes gyűjtött nappali lepkék jegj^'zékét 
mutatja be. 

A „Magyar Entontologiai Társaság" 12. ülése április hó 
20-án. — Mocsárt Sándor elnök megnyitja az ülést, üdvözli a 
m. kir. Rovartani Állomás helyiségeiben oly nagy számban meg- 
jelent tagokat éá vendégeket, majd felolvassa „Az Oryssus unicolor 
Latr. a magyar faunában" czímű értekezését (lásd ezen füzet 
49. oldalán). Utána Jablonowski József „A szőlőmolyokról" tart elő- 
adást, ismertetvén a nyerges szőlőmoly (Gocliylis amhiguella Hb.) és 
és a keresztes szőlőmoly {Polychrosis hoirana ScmFF.) fejlődési vi- 
szonyait, kártételüket, valamint az ellenük való védekezést. A felette 
érdekes és tanulságos előadást számos vetített kép és preparátum 
bemutatásával világítván meg. Végül Dr. Kertész Aba ,,A Lycaena 
Escheri Hb. előfordulása Magyarországon" czímű előadása kapcsán 
bemutatja ennek a kék pillangónak első magyarországi (budai) pél- 
dányát és felhívja lepkésztársait, hogy erre a lepkére kirándulásaik 
alkalmával fordítsanak egy kis figyelmet. 

A „Magyar Entontologiai Társaság" 13. ülése május hó 
18-án. — MocsÁRY Sándor elnök üdvözölvén a nagy számban 
megjelent tagokat és vendégeket megtartja előadását „Hogyan is 
lettem entomologus ?" czímén. (Egyik legközelebbi számunkban tel- 
jes terjedelmében megjelenik). Utána Bíró Lajos „Bogarászati ka- 
land Horvátországban" czímű értekezését olvasta fel (lásd jelen szá- 
hiunk 69. oldalán). Mindkét érdekes előadást a megjelentek osztatlan 
tetszéssel fogadták. 



„ROVARTANI LAPOK" 

XIX. Bánd. April-Mai 1912. 4—5. Heft. 



S. 49. — A. Mocsáry : Oryssus unicolor Latr. in der 
Fauna Ungarns. — Latreille fand im Jahre 1811 bei Paris 
eine Holzwespe in mehreren Exemplaren, welche er unter dem Na- 
men Oryssus unicolor beschrieb. Wohin Latreille's Exemplare hin- 
kamen weiss nieman, die Art blieb auch Edmond André bei Verfassung 
seines grossen Werkes unbekannt. Nachdem es den französischen 
Forschern nuu seit hundert Jahren nicht gelungen ist die Art wieder 
aufzufinden, so konnte angenoramen werden, dass das Tier gánzlich 
ausgestorben ist. Als ich vor kurzer Zeit einige von Herrn E. Merkl 
für das Ungarische National-Museuni angekaufte Hymenopteren in 
die Sammlung einreihen wollte, fand ich unter den kleinen Tieren 
ein am 16. Mai bei Német- Bogsán gesammeltes Tier, in welchem ich 
Oryssus unicolor Latr. erkannte. Dieses ist nun das zweite bisher be- 
kannte Exemplar, zum Glück sandte námlich Latreille ein Exemplar, 
von seinenTieren an Kluö, dem damaligen Direktor des berliner Mu- 
seuras, woes bis jetzt noch in ganz gutem Zustand vorzufinden ist. 
Dieses Exemplar konnte Verfasser von der Direktion des Museurns zur 
Ansicht erhalten, als er eine dritte Art der Gattung Oryssus, námlich 
0. Hensclii beschreiben und und mit 0. unicolor vergleichen wollte 
(Vergl. Annales Mus. Nat. Hung. VIII, 1910, p. 162). Die zwei letz- 
teren Arten sind nur 5—6 mm. lange kleine schwarze Tiere. 0. Hensclii 
ist ein ziemlich robustes Tier mit schwarzen Fühiern und Beinen, 
und ohne breitem durchsichtigen Bánd an den Vorderflügeln ; diese 
Art stammt aus Krapina in Kroatien. 0. unicolor Latr. hat einen 
cylindrischen schlanken Körper, weiss gezeichnete Fühler und Beine, 
und auf den Vorderflügeln ein breites durchsichtiges Bánd. 

S, 51. — Dr. A. Kertész :Das Vorkommen der Ly- 
caena Escheri Hb. in üngarn. — Verfasser sammelte am 
20. Jnni 1911 in den Bergen von Budapest eine Lycaena, welche 
sich als L. Escheri entpupte. Zu gleicher Zeit sammelte ein zweites cf 
dórt auch Dr. A. Baudisz. Dieser in den südlichen Abláufern der 
Alpen vorkomraende Ttígfalter ist für Ungarn neu, auch kommt er 
sonst in der var. dalniatica nur noch in Dalmatien und der Herzeg- 
ovina vor. Verfasser bespricht sodann den P'alter und gibt jené Merk- 
male an, nach welchen er von den verwandten L. Icarus und L. Bel- 
largus leicht zu unterscheiden ist. 



'79 

S. 53. — JDr. Z. Szilády : Verzeichniss m e i n e r I n- 
sektenansammiungen in Ungarn. II. Neuroptera 
und Pseudoneuroptera. — Verfasser záhlt als Fortsetzung 
(siehe Bánd XV, 1908 dieser Zeitschrift) seiner Sammelergebnisse 
jetzt die Netzflügler auf und gibt bei jeder Art den Fundort und das 
Monat in welchem diese gesammelt wurde an. Mehrere Arten waren 
bischer aus Ungarn nicht bekannt, diese sind durch fetten Druck 
hervorgehoben. 

S. 58. — Der II. Internationale Entoraologische 
K o n g r e s s. — Es wird über den im August dieses Jahres in Ox- 
ford tagenden Kongress berichtet und zur Beteiligung aufgefordert. 
Der vom osforder Komité herausgegebene Aufruf wird dabei in un- 
garischer Übersetzung abgedruckt. 

S. 60. — F. Pillich : Beitrágezur Káferfauna von 
S i m n t r n y a. — Verfasser záhlt zur Ergánzung seines im XVII. 
u. XVIII. Bande hierots veröffentlichten Verzeichnisses jené Arfen 
und Varietáten auP, die er seither samraelte und derén gütige Deter- 
mination er Herrn Dr. E. Kaufmann dankt. 

S. 66. — JE. Bokor : Die Káferwelt der Zieselbau- 
ten in der Urngebung von Esztergom. — Nachdem Ver- 
fasser die Torrainverbáltnisse seines jetzigen Wohnortes bespricht 
und jené Orte namhaft macht, welche den Zieseln als liebste Aufen- 
thaltsorte dienen, gibt er eine Listé von 102 i\rten, die aus den 
ansgegrabenen Zieselnestern gesiebt wurden. Ein Teil der Arten war 
jedenfalls i.ur zufállig zugegen oder zog sich nur zur Überwinterung in 
die Bauten, zum Teil waren es aber spezielle Arten der Ziesellöcher. 

S. 69. — L. Biró : Ein abenteuerlicher coleop- 
terologischer Ausflug in Kroatien. — Verfasser schil- 
dert in angenehmer Weise eine Exkursion nach Kroatien, die er noch im 
Jahre 1893, vor seiner Reise nach Neu-Guinea machte und die an 
abenteuerlichen Ereignissen reich war. 

Kleine 3Iitteilungen. 

S. 73. — JE. Csiki : Wie viele Káfer werden jáhr- 
licli beschrieben? — Die ausführlichen Jahresberichte von 
Sharp und Seidlttz raachen es möglich jáhrlich darüber einen Überblick 
zu erhalten, wie viele Káfer doch beschrieben werden. Dem zuletzt 
erschienenen Bericht nach, wurden im Jahre 1909 in 37 selbstándig 
erschienenen Werken und 1106 Zeitschriftsartikein 173 neue Gattun- 
gen, 74 neue Untergattungen, 2716 neue Arten und 474 neue Varietá- 
ten beschrieben. Am bestén waren darunter die Curculioniden mit 
542 Arten vertreten. 

S. 73. — Bericht über eine neue Fachzeitschrift, welche unter 



8Ö 

dem Titel „Növénygazdasági Lapok" erscheint. Die Zeitschrift, 
welche von den ersten landwirtschaftlichen Instituten und Fach- 
gelehrten unterstützt wird, wird hauptsáchlich über Pflanzenschutz 
und Pflanzenversuche publizieren. Die bisher erschienenen Hefte 
enthalten auch Artikel über schádlicbe Insekten. 

Literatur. 

S. 74. — E. Csiki bespricht Arbeiten von Dr. Max Bernhauer, 
A. ScHWEiTZER, J. SágI; Dr. K. Brancsik und Jos. Ereit, speziell über 
letzteren's Arbeit „Eine Sammelexkursion im Bibargebirge" in welcher 
das Biharer-Comitat als eines der unbekanntesten Gebiete Mitteleuropas 
dargestellt wird. Referent bemerkt hinzu, dass wir docb von den 
beiden Frivaldszky, Mocsáry, Fleischer, Kertész, Merkl und an- 
deren zablreische Arbeiten über dieses Gebiet besitzen, auch Kuthy 
die biharer Daten registrierte, und so eben über dieses Gebiet einige 
grosse Arbeiten (Bánde) besitzen. Abgesehen von den gewöhnlichen 
Arten sind bis jetzt über 2000 Arten von da publiziert worden. Auch 
slimmt jené Angabe nicht, dass ungefáhr 90 Grotten bekannt sind 
und davon kaum 20 erforscht wáren, im Gegentheil wir kennen 
jetzt etwa 50 Grotten und davon sind 45 erforscht, die übrigen sind 
aber solche, in welche bisher nicht eingedrungen werden konnte 
(wegen Wasser etc). Von den wenigen aufgeführten Arlen wird das 
Vorkommen des Patrohus styriacus bezweifelt, es wird wohl nur 
excavaius oder eventuell quadricollis sein. 

Vereinsangelegenheiten. 

S. 75. — Sitzung der Ungarischen Entomologischen Gesell- 
schaft am 16, Márz 1912. — Dr. A, Kertész hált einen Vortrag 
unter dem Titel „Lepidopterologische Excursion in das Ortlergebiet", 
welcher durch zahlreiche Projektionsbilder erleutert wird. 

Sitzung am 20. April 1912. — A. Mocsáry spricht über 
„Oryssus unicolor Latr. in der Fauna Ungarns", J. Jablonowski 
über die Weinmotten {Cochylis mnbiguella und Polyclirosis hotrana), 
behandelt ihre Entwicklungsgeschichte, Schaden und die gegen diese 
angewendeten Schutzmassregeln. Dr. A. Kertész zeigt vor Lycaena 
Escheri Hb., diesen für unsere Fauna neuen Schmetterling, welchen 
er in den Bergen bei Budapest sammelte. 

Sitzung am 18. Mai 1912. — Der Vorsitzende A. Mocsáry 
hált einen Vortrag unter dem Titel „Wie wurde ich Entomolog ?" 
und L. Bíró unter dem Titel „Ein abenteuerlícher coleopterologischer 
x\usflug in Kroatien". 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 

XIX. KÖTET. 1912 JÚNIUS-AUGUSZTUS 6-8. FÜZET. 



Hogyan lettem entomologus ? 

Irta ;■ MocsÁEY Sáítdor. 

Betöltött negyven évi szolgálatom alkalmával társaim s mások 
részéről is annyi sok szíves figyelemben és kitüntetésben részesül- 
tem, hogy nem vélek tévedni, ha azt gondolom, tisztelőim egj^ikét- 
másikát talán érdekelné tudni, hogyan is lettem én voltaképen ento- 
mologussá ? 

Hogy ezt elmesélhessem, vissza kell térjek rég elmúlt időkre, 
58 évvel előbbre, 1854-re. Én ekkor 12 éves multam volt s a jászó- 
vári premontreiek nagyváradi főgimnáziumának második osztályába 
jártam, midőn az említett év tavaszán, eg}^ csinos, szőke úri fiú 
SANTo-MAüRói GRÓF Neuhauss Emh. jött Epcrjesről Nagyváradra, az 
elemi iskola harmadik s utolsó osztálj'ába, mert atyját a nagyváradi 
helytartósághoz helyezték át. 

Eperjesen a lepkészet ekkor már nagy divatban volt, sok fiú 
gyűjtött lepkéket. Bizonyára ezekből kerültek ki Huss Ármin és 
Dahlström Gyula ismert lepkészek is. S ha valóban igaz az, — 
amit Petéxyi mond — hog}'' Beszterczebánya volt a honi madártan- 
nak bölcsője : úgy bizonyára meg Eperjes volt hazánkban a lepké- 
szetnek szoptatós dajkája. 

Én a tizedik életévében levő, zömök testalkatú kis fiút, gróf 
Neuhauss Emilt, többször láttam a Rhéde3"-kert felől, kezében zöld 
lepkehálóval s a kalapjára tűzött lepkékkel jönni, de ekkor még 
ügj^et sem vetettem reá, az iskolás gyermekek ama jól ismert szo- 
kásához híven, mely szerint ezek inkább szeretnek barátkozni a ma- 
gasabb, mint az alantabb osztályokba járó fiúkkal. Az iskolai év 
végén, július utolsó napjaiban azonban — mert a szünidők ekkor 
augusztus — szeptemberben voltak — mégis megismerkedtem vele, 



1 Előadta szerző a Magyar Entomolog-Iai Társaság 1912 május ^""ó 18-án 
tartott ülésén. 

Rovartani Lapok. XIX, 6—8. (1912. VIII. 30). 



82 

midőn a kalapjára tűzött lepkékből kértem, mire ő azt felelte, hogy 
kis gyűjteményét Eperjesen egy barátjának ajándékozta, most új 
gyűjteményt csinál s azért neki e lepkék szükségesek, hanem, ha 
szeretem a lepkéket, csináltassak magamnak az övéhez hasonló há- 
lót, szerezzek gombostűket s ő majd megtanít engemet lepkéket 
fogni. Az ismerkedés, a barátkozás a gyermekek között hamar meg- 
van ; igy történt azután, hogy ez közöttünk is ekkor megköttetett s 
mi ettől kezdve a legjobb barátokká lettünk. Hazamenve, megkér- 
tem, nemsokára, élte tavaszán, 20 éves korában, kolerában elhunyt 
kedves nővéremet, várjon nekem zöld tillből lepkehálót. Mit ő szí- 
vesen teljesített. 

Lepkehálóval s gombostűkkel felfegyverkezve, augusztus 3-án 
vagy 4-én mentem ki, most már Emu. barátommal, először, a Boné- 
kút környékére lepkéket fogni. Az első lepke, melyet gyűjteményem 
részére megszereztem, Qgj Colias Myrmidone, vagy a mint Emil mon- 
dotta, egy „Goldfalter" volt. A szép, sárga lepkének természetesen 
nagyon megörültem s azt büszkén tűztem jó, vastag nyárson a kala- 
pom mell§, mert hisz ekkor a rovartűt és a parafás gyűjtőkatulyát 
még nem ismertem. Enn^-nek Eperjesen volt ugyan már rovartűje, 
de azokat ott hagyta, s mivel ilj^eneket Nagyváradon nem lehetett 
kapni, ő is csak a vastag tűkre volt utalva. Ekkor csakhamar egy 
másik szép lepkét is fogtam, Qgy hím Pontia Cardamines-t, vagy 
a mint Emil nevezte, egy „ Aurora '^'-t. A zsákmány többi része egy 
„Distelf altér" {Vanessa cardui)^ egy „Admiral" {Vanessa Aialanfa), 
több „Bhitfleck" {Zygaena) és „Blaüling"-ökból, azaz Lycaena kból, 
ezekből a szép kis kék lejDkékből állott. Csak a tarkaságokat haj- 
szoltam s a fehér pillangókra, mint közönséges dolgokra, rá sem 
hederítettem. Roppant boldogan, az első kirándulással teljesen meg- 
elégedve, tértem délfelé haza s lepkéimet mindenkinek büszkén 
mutogattam. Ezek miként való kifeszítéséről természetesen ekkor 
még fogalmam sem volt, de Emil barátom erre is csakhamar 
megtanított, 

A második nagyobb kirándulást néhány nap múlva a Sebes- 
Körös mentén, a szőlőhegyek alján elterülő nagy füzesbe tettük, hol 
a közönséges „nagy Fuchs"-on {Vanessa polycliloros) kívül, hosszas 
futkosás é"s hajszolás után a fűzfákról egy szép „Trauenmantel" 
{Vanessa AnUojja) lett a zsákmányom, a mi természetesen nag3'-on 
megörvendeztetett. De még nagyobb lett örömöm, midőn egy szép 
„Tagfonág"-ot (Tagpfauenange, Vanessa lo)^ majd Qgj „Citronen- 
falter"-t {Gonopteryx rliamni) s később egy „Schvi^albenschwanz''-ot 
{Papüio Machaon) fogtam. 

így folyt az én lepkegyüjtésem a szünidők alatt egész októ- 
berig, midőn ennek első napjaiban a s^-üreten talán az első éjjel 



83 

lepke, egy Crateronyx Dumi került a birtokomba, mely éjjeli lepke, 
tudvalevőleg, nappal is röjDÜl. 

Nagyváradon ekkor még kettőnkön kivül nem volt senki, a ki 
rovarok gyűjtésével foglalkozott volna. 

Az 1854-ik év telén kezdettem aztán kifeszíteni a már meg- 
levő, mintegy 120 — 140 darabból álló s papirkatulyák aljára ragasz- 
tott dugódarabokra tűzött lepkéimet, „Spannbrettet" csináltam vé- 
kony léczdarabokból vagy kivájt fenyőfából, a lepkéket a pinczé- 
ben felpuhítottam s megkezdettem a .,spanolás"-t, a mely természe- 
tesen ekkor még nem jól ment és Sohmidt barátom bizonyosan ha- 
lálra ítélte s egyszerűen kidobta volna az én feszített lepkéimet is. 

Az 1855-ik év tavaszán, Emil barátommal mi ketten folytattuk 
lepkegyűjtést, főleg a csütörtöki szünnapokon. Egyik kirándulásunk 
alkalmával a szőlőhegj^ökre, nagyon megörvendeztetett egy szép 
lepke, a „Sternfalter" {Thais Polyxena)^ melyet két példányban fog- 
tam és Qgy „Tauvogel" (Aglia tau), mely Nagyváradon meglehetősen 
ritka s melynek a hímé tudvalevőleg szintén nappal röpül, noha 
éjjeh állat. 

A n^'ár vége felé már meg is szaporodtunk. A harmadik lepke- 
gyűjtő, ki társul szegődött hozzánk, a nálamnál három évvel fiata- 
labb Nándor öcsém, a negyedik pedig, a később híres festőművész, 
BöHM Pál volt, ki idegenben, Münchenben aluszsza örök álmait s 
kinek atj'-jától öröklött ama tehetsége, hogy szépen tudott festeni, 
már zsenge korában erősen megnyilatkozott, midőn minket nem 
egyszer megtréfált, tévedésbe ejtett azáltal, hogy a fehér lepkék, a 
Pontiák s a Dorüis Mnemosyne szárnyait szépen, fantasztikusan ki- 
színezte, a természetben nem létező Apolló-ka.t csinált. Ez év nyarán 
már voltunk összesen vagy hatan-heten, a kik lepkéket gyűjtöttünk ; 
a legszebb gyűjtemény azonban csakhamar az enyém lett, mert 
ekkor öcsém is még nekem gyűjtött ; Böhm Pál tói is több hiányzó 
lepkét kaptam cserébe, vagy ajándékba. 

Emil utasítása szerint ekkor már gondosan átvizsgáltuk a ker- 
tek palánkjait, a síremlékeket és kereszteket, a fák törzseit s lassan- 
kint előkerültek: a nagy ,,Nachtfonág" (Nachtpfauenauge, Saturnia 
pyri)^ melynek bábját Qgj kert palánkján találtam, a ,,Kupferglock" 
{Gastropaclia quercifoUa), mely egy utczai lámpára röpült, az „Ordens- 
band'-'-ok {Catocala), melyek a házak falain voltak találhatók, a 
különféle „Schwarmer"-ek {SpMnges)^ majd az ,,Eulen"-ek (Noctuae) 
több faja, a „Spanner"-ek (Geometrae) számos példánya, a „Bár"-ek 
[Euprepia) közül is egynéhány fyj s az igen szép „Oleanderschwár- 
mer" {Deüepliila Nerii) is, melyből Böhm Pál talált több hernyót a 
kispiaczou levő czukrászda Oleander-íédn és közülök egyet nekem is 
adott, mel3'"et sikerült fölnevelnem. Karácsonykor meglátogatott ben- 



84 

nüuket Bécsben élő bátyánk, ki a lepkék iránt való lelkesedésemet 
látva, újévre egy egész csomó szép lepkét küldött nekem ajándékba, 
melj^ek nagyobbrészt hiányzottak s emiatt gyűjteményemet nagyon 
emelték. 

1856-ban ismét több iskolatársam csatlakozott hozzánk s tavasz 
kezdetén s a nyáron már nem egy fiút lehetett látni lepkéket gyűjteni. 

Egyik kirándulásunk alkalmával a Rhédey-kertben egy szép, 
aranyos futóbogarat, Galosoma sycoplianiá-i fogtam, melyet ugyan- 
akkor egy Carabus violaceus és egy Purpuricenus KoeJileri követett ; 
ez utóbbit öcsém találta. Hogy ilyen szép, fényes, tarka bogarak is 
vannak, ekkor még nem tudtam s mivel később egyik iskolatársam- 
tól egy Eosalia alpma-l is kaptam, melyet ő a múlt évben Felső- 
Magyarországról hozott magával : elhatároztam, hogy ezentúl lepké- 
ken kivűl bogarakat is gyűjtök. 

Mivel azonban a vastag tűkre a kisebb lepkéket és bogarakat 
nem lehetett felszúrni, írtam a bécsi bátyámnak, küldene nekem 
néhány száz darab olyan vékony és hosszú tűt, mint a milyenekre 
a Bécsből küldött lepkék felszúrva vannak. Kérésemet csakhamar 
teljesítette s én ezer darab különféle vastagságú rovartűt kaptam, 
melyeknek minden egyes csomagján a következő felírás volt olvas- 
ható : „Xadlermeister EIarl Dexter in Karlsbad*'. Ezentúl aztán csak 
ezeket a tűket használtam s belőlök barátaimnak is adtam, E.MiL-uek 
is, 10 — 15 darabot olyan lepkékért vagy szép bogarakért, melyek 
nekem még hiányzottak. Ezt könnyen tehettem, mert már tudtam a 
forrást, a honnan rovartűk^t hozathattam. Mellesleg megjegyzem itt, 
hogy midőn 1870-ben a Múzeumhoz kerültem, akkor itt még Német- 
országból való s Pesten vásárolt puha, hajlékony rovartűk voltak 
használatban, a melyek a Xá^ítüs Jáííos kelet-ázsiai expedicziójából 
érkezett, ezrekre menő keménytestű s nagy bogarak feltűzésére egy- 
általán nem voltak alkalmasak. Mondottam tehát főnökömnek, Fm- 
VALD5ZKY jÁNOs-uak, hogy a pesti német tűk hetyett hozassunk ilye- 
neket Karlsbadból. De kitől? — kérdezte. Én tudom a czimet, mon- 
dám s ha megengedi, írok is érettök. Ez a története a Múzeumnál 
most már használatban levő karlsbadi rovartűknek. Fekete rovar- 
tűket, tudtommal, akkor még nem gj'-áriottak, hanem csak fehéreket 
s az Ideál-tűk még nem voltak ismeretesek. 

Ez év folyamán gyűjteményeim már erősen megnövekedtek s 
áldott lelkületű özvegy édes anyám, hogy e szerinte is nemes szen- 
vedélyemet ápolja, karácsonyi ajándékul meghozatta nekem Berge 
„Schmetterlingsbuch"-ját, melyet Xeuh.\u5s már Eperjesről ismert, 
de a mely nem volt meg neki. 

Meglehetősen nagy gyüjteménynj'-el, bogarakkal és szép könyv- 
vel könnj^en lehettem aztán társaim vezére, tanítója. 



85 

Az 1857-ik év tavaszán és nyarán a rovarok gyűjtése hirtelen 
olyan terjedelmet vett, hog-y a szünidői csütörtöki napok némely 
délutánján nem egyszer 60—70 iskolásfiút is lehetett látni a körös- 
menti nagyterjedelmü füzesben lepkéket és bogarakat gyűjteni, kik 
a talált zsákmány egyrészét jobbára hozzám hozták, hogy azokat 
határozzam meg. A latin lepkeneveket azonban semmikéjDen sem 
akarták megtanulni, hanem csak a német elnevezéseket. így a már 
említett neveken kivül : a nag}'- „ Weinschwármer" {Deilepliüa Elpenor)^ 
„Pappel- és Lindenschwármer" (Smerinthus Populi et Tüiaé), „Wolfs- 
milcbschwármer" (Deüephüa Eiiphorbiae), „Abendsfonág" (Abend- 
pfauenauge {Smerinthus ocellatus), „Taubenschwanz" {Macroglossa 
stellatarum) stb. elnevezések járták. De nem is csoda ! Hiszen a lejD- 
kéknek magyar nevük ekkor még egyáltalán nem volt s az absolu- 
tizmus is, mely több tantárgyat német nyelven taníttatott velünk, 
ehhez sokban hozzájárult. 

Megszaporodván ekként a lepke- és bogárgyüjtők száma, az 
iskolákban, a délutáni előadások előtt, valóságos börze fejlődött ki, 
javában folyt a cserebere, az ajánlat és vétel. A bogarak kevésbé 
voltak keresettek s csak a Carahus-ok^ a szarvasbogár, a nagyobb 
Buprestidák és Cerambycidák keltek el, alacsony árakon, 10—20 
krajczárért darabonkint ; ellenben némely lepkének igen magas ára 
volt, főleg a Schwármereknek, q^j nagy Weinschwármer 1 frt 20, 
1 frt 50 krajczáron, a kevésbé szép Wolfsmilch- és Lindenschwármer 
1 frton, egy nagy Nachtfonág (Nachtpfanenange, Saturnia Pijri) 
70 — 80 krajczáron kelt el ; legdrágább volt az Abendsfonág (Abend- 
pfauenauge, Smerinthus ocellatus)^ melyért szívesen megadtak két 
forintot is ; de belőle csak nagyon kevés került a piaczra, mert ez 
az állat Nagyvárad körül ritka ; én hernyóját a fűzfákon ugyan 
többször találtam, de sohasem sikerült csak egyet is felnevelnem s 
azt életemben nem is fogtam. Volt egy olyan eset is, midőn Emil 
barátom egy blaues Ordensband-ot (Catocala Fraxini) három forin- 
ton adott el ; ez ugyanis Nagyváradon nagy ritkaság, én sem fog- 
tam soha, de három forintot talán még sem ér meg ! A legkevesebb 
becsülete volt a Schwármerek között a Pappelschwármer-nek {Sme- 
rinthus Populi)y mely a Rhédey- kertbe vezető, most már kiirtott 
rezgőnyárfák törzsein néha nagyobb számmal is volt található. Ezért 
alig adtak többet 10 — 20 krajczárnál. 

Egy napon Lengyel Károly nevű iskolatársam és jóbarátom, 
ügyes lepkegyüjtő, később nagyszalontai járásbiró, q^j nagy Wein- 
és egy Wolfsmilchschwármer-t hozott fel az iskolába eladás végett. 
Vevőre mindjárt talált s az elsőt 1 frt 50 krért, az utóbbit 1 frton 
adta el. Másnap már két Weinschwármer-t, egy nagyot és egy ki- 
csinyt {Deilephila porcellus) árulgatott. Ezeket is eladta, az elsőt 1 frt 



86 

20 krért, a kicsit 60 krért. Ekkor kérdeztem tőle, hogy maradt-e 
neked is ezekből gyűjteményed számára ? Mire ő azt felelte, hogy 
igen ; még mind a kettőből van két-két darab odahaza. Erre én egy 
kicsit megczirógattam s kértem, mondd meg nekem őszintén, hol 
fogtad ez állatokat ? Mire ő azt felelte, hogy szürkületkor odahaza, 
a kertjükben. Én e kijelentésének nem igen hittem, mert házuknál 
többször megfordulva, tudtam, hogy nagyon is kis kertjök van, alig 
néhány tő virággal. Gondoltam magamban, megállj, megtréfállak ! 
Estefelé tehát elmentem hozzájok, hálómat is magammal vivén. Károly 
barátom azonban már ekkor nem volt otthon, lepkét fogni ment ! Én 
ott maradtam és késő sötét estig vártam a Schwármereket. De ezek 
csak késtek, nagyon késtek, nem akartak jönni. Megállj Károly ! 
hazudtál, megcsaltál, bolonddá tettél ! 

Történt azonban, hogy édes anyám másnap délután kiküldött, 
hogy említett elhalt kedves nővérem sirjára, a cselédleánynyal együtt, 
vigyek ki elültetés végett virágpalántákat. Mire ezeket elültettük s 
meglocsoltuk már esteledett, a mikor egyszerre csak körülettem 
lepkezúgásí hallok. Oda figyelve, hát egy kis Weinschwármer röp- 
ködött a sir közelében levő mezei zsályákon, a melyet, háló hiányá- 
ban, a kezemmel hirtelen elkaptam. Az állat nagyon megsérült, 
használhatlanná lett, de fölkeltette bennem a gyanút, hogy az én 
Lengyel barátom a Weinschwármer-eket aligha nem itt fogja, a 
temetőben, mert hisz innen csak alig pár száz lépésnyire lakik. 
Hallgattam. De másnap estefelé már hálóval mentem ki s úgy tetszett 
nekem, mintha a távolban Lengyel t láttam volna, a ki előlem mene- 
kül és a sirok között bujkál. Alig néhány perez múlva ekkor a 
mezei zsályáról egy szép nagy Weinschwármert, majd ismét egy 
másikat fogtam, a harmadik pedig egy Wolfsniilchwármer volt. Ahá! 
— mondottam magamban. Lengyel barátom ! tudom a titkodat ! De 
nem csináltam neki konkurrencziát, mert a fogott állatok nekem is 
kellettek. 

Másnap ismét kimentem a temetőbe, de ezúttal csak egy kis 
Weinschwármert fogtam. Emil barátom s többi lépkésztársaim azon- 
ban valahonnan meglestek s egyszer csak azt vettem észre, hogy 
tizen is vannak körülettem. A sírásó, a még ma is élő Mihály gazda 
engem nem bántott, mert jól ismert s titokban magam is akkor már 
szivarozván, mindig adtam neki egy-egy szivart, de a körülettem 
levő sok fiút látva, kik letaposták a plébános tulajdonát tevő füvet, 
bizony mindnyájunkat kikergetett a temetőből. Volt is futás ! A te- 
mető árkán túl azonban a város kaszállója volt, telve mezei zsályá- 
val, ahol annyi Wein- és Wolfsmilchschwármer röpködött, hogy 
csaknem minden fiúnak jutott belőle egy vagy kettő. Ily módon az- 
tán a fennebbi Schwármerek bőrzeára nagyon lehanyatlott, még tiz 



87 

krajczárt is alig adtak darabjáért — s az éu Lengyel barátom zsebe 
is ezentúl solrszor üres maradt. 

LeiDkekönjn'em utasítása szerint most főleg a hernyók és bá- 
bok fölkeresésére adtam magamat, hogy éjjeli lepkéket nevelhessek, 
melyek még mindig aránylag kevés számmal voltak meg gyűjtemé- 
nyemben, mig a nappali lepkék s a Geometrák Xagyvárad körül 
előforduló fajainak nagyobb része képviselve volt. Ily módon aztán 
több érdekes fajt sikerült hernyóból felnevelnem, mint milyenek 
voltak a Melitaea Maturna, DeilepJiüa livornica és Nerü, Agrotis crassa, 
Catepiiia alclnjmista, Amplüpijra cimmamomeá s főleg az Acronycta Alni, 
melj Magyarországból még nem volt a Múzeum gyüjteménj'-ében ; 
azért ezt több mással s ritka bogarakkal eg3mtt feljövetelemkor a 
Múzeumnak ajándékoztam. A kisebb bogárfajokra is nagyobb figyel- 
met fordítottam s több igen ritka és keresett fajnak jutottam birto- 
kába, mint milyenek voltak : Carahus Hampei és Rotliii, Eurythyrea 
carniolica, Cleonus roridus és coenohita^ Larinus crinitus, Otiorliynclius 
Zebra, de főleg az Elyihrodon hisjnnus stb., melyek nagj^részben ma 
szintén a Múzeum tulajdonai. 

Karácsonykor ismét &z a kellemes meglepetés ért, hogy édes 
au3'ám megvette nekem Calver ,,Káferbuch"-ját, melynek segél^'ével 
aztán a tél folyamán bogaraim egyrészét meghatározhattam, latin 
neveiket megtanulhattam. 

Ez évben még az a felemlítendő esemény történt, hogy a 
gimnáziumi tanulók egy része, kik a rovarok iránt kevésbé érdek- 
lődtek, társulatot alajDÍtottak s a növények gj'üjtését tűzték ki ma- 
guknak czélul. Ezek vezérei voltak az egj^kori híres államférfiú 
Szilágyi Dezső öcscse, Szilágyi Eiele, később a kolozsvári egyete- 
men a szemészet tanára és Cserxyeczky Gytla, később budapesti 
ügyvéd. E társaságba tartozott a nagyváradi születésű s még élő 
jeles író : Kazár Emil is, és részben az én öcsém, mivé] ezek az ő 
iskolatársai voltak. 

Xekem tehát most már nemcsak szép lepke-, hanem bogár- 
könyvem is volt s az általam ismert ilj'nemű állatok latin nevét is 
már jól tudván, nemcsak az ifjúság, hanem tanáraim előtt is e téren 
meglehetős tekintélyem lett, midőn elkövetkezett az 

1858-ik év, az elválás éve. Eu ekkor már a hatodik osztálj^ba 
jártam s Emil barátom a harmadikba. En életem 17-ik évében vol- 
tam, Emil a 15-ikben. Az ifjúság' részéről és részünkről is a rovarok 
gyűjtése tovább folyt, a műkedvelők száma szaporodott, a börze is 
megvolt, habár már nem olyan mértékben, mint az előbbi évben, 
mert a lepkékért kevesebb, de még mindig eléggé szép összeget ad- 
tak. Az éu rovarászati tekintélj^em ekkor már ol}^ uagy volt, hogy 
az iskolában, midőn a rovarokhoz értünk, természeü'ajzi tanárom, 



MisKorics Athanáz, egyenesen engem kért fel, magyaráznám meg 
tanulótársaimnak, miféle állatok azok a rovarok, hogy élnek, részben 
miféle fajaik vannak, hogy kell azokat gyűjteni stb. És én ezeket 
több órán át legjobb tudásom szerint nekik elő is adtam s előadá- 
somat a gyűjteményemből vett példán3'-okkal és könyveimmel tettem 
érthetőbbé. Jutalmam ezért tanárom részéről az volt, hogy a termé- 
szetrajzból én lettem egyedül kitűnő. 

Az iskolai év vége felé közeledett, már július végén voltunk, 
midőn a premontrei rend, növendékeket akarván felvenni, augusztus 
2. -ára concursust hirdetett. A természettudománj^ok mívelhetését 
óhajtván életczélul, legczélszerűbbnek véltem, ha evégből a tanári 
pályára lépek. A felvételnél tehát jelentkeztem s a szabadon válasz- 
tott előadás megtartása után más két társammal együtt fel is vettek. 
Ily módon tehát a jászóvári ]3rémontrei kanonokrend növen- 
déke lettem. 

Intett Emil barátomtól is az elválás órája. is a következő 
évben a bécsújhelyi katonai Akadémiába lépett be növendéknek. 
A jó barátság ekkor közöttünk nagyon hosszú időre megszűnt, mert 
szabályaink értelmében csak a szülőkkel s nem egyszersmind bará- 
tainkkal is levelszhettűnk. Sokáig, nagyon sokáig nem is hallottam 
felőle semmit s talán ő sem felőlem ? Később annyit tudtam meg 
róla, hogy egészen a főhadnagyságig felvitte, midőn valami ok 
miatt, talán adósság csinálása okából, biztosan nem tudom s e kénj^es 
kérdést nem is feszegethettem, el kellett hagynia a katonai jDályát. 
A bosnyák hadjárat idején, őrmesternek a katonasághoz ismét vissza- 
ment, ahonnan 1893-ban előbb Ungvárra s onnan Nagyváradra Írnok- 
nak nevezték ki a járásbírósághoz. Eyen állásban találtam őtet 
189o-ben, tehát 37 év után, midőn már viszontlátni óhajtottam s 
evégből is az említett év nyarán, augusztus havában Nagyváradra 
utaztam. A viszontlátás természetesen nagyon szívélyes volt s mi 
vagy öt napot ezután egymás körében töltöttünk, visszaemlékezve a 
gjT'ermekkori kedves multakra s meglátogatva az egj^kori jobb 
gyűjtőhelyeket. De Emil barátomat többé már nem láthattam, mert 
1901 április hó 21-én, 57 éves korában tüdőgyuladásban elhunyt. 
Végső óráiban — mint neje nekem írta — nagyon fájlalta, hogy 
„ágyban párnák közt" kell meghalnia s nem a csatamezőn, miként 
egykor ősei. Kétszer is nősült, polgári családból származó nőket 
vévén el s nevének nem maradt örököse. Magas társadalmi állásához 
képest szegény ember volt, egyszerű háztartással, két szobás tiszta, 
csinos lakással megelégedve, rendezett anyagi körülmények között 
boldog családi életet élt. Előzékeny, kedves modorú, nem magas 
termetű, nálamnál testesebb, csinos, művelt s miként szülői is, kik- 
nek egyetlen gyermeke volt, inkább magának élő, szőke férfiú vala. 



89 

költséges passziói nem voltak, öltözetében mindig kifogástalan, ne- 
vére kissé büszke és rátartór, nem sok emberrel és nem mindenki- 
vel barátkozott, szelíd és vidám lelkületű és hivatalában pontos és 
szorgalmas lévén, kis állása daczára is köztiszteletben állott. A lep- 
kékért még mindig lelkesedett, egy barátjával szabad napjaiban még 
gyűjtött, azok egy részét, miket nem ismert, hozzám küldötte fel s 
azokból, amiket kivántam, a Múzeumnak szívesen átengedte ; na- 
gyobb g3'üjteméuye azonban ekkor nem volt s halála után fiatal 
özvegye lepkéinek rámás képet csináltatva, azokat magának emlékül 
megtartotta. Katonacsaládból származott s rokonai mind magas 
állású tisztek voltak a hadseregben, ilyen volt előbb atyja is. 
Mint tanuló, a grófi czimet nem használta (de nekem elárulta) s azt 
csak akkor vette fel ismét, midőn már tiszt lett és aztán mindvégig 
megtartotta. Most a nagj^váradi olaszii sírkertben nyugszik, kedves 
lepkéiről álmodik s midőn 1905-ben szépen ápolt sirját meglátogat- 
tam s arra baráti szeretetem és elismerésem szerény koszorúját 
letettem, azoknak a lepkéknek dédunokáit láttam sirja virágait meg- 
csókolni, melyek őseik testvéreinek egykoron, csupán az irántuk 
való szeretetből, velem együtt kénytelen gyilkosa volt ! — tény, 
hogy sirján ekkor három lepkét találtam : egy Zygaenát, egy Ltjcaenát 
és egy Pontiát.^ 

Lassankint közeledett az idő, a mikor Jászóvárra berukkolnom 
kellett. Augusztus hó vége előtt azonban egyik közeli rokonomnak 
Pesten levén dolga, magával vitt, hogy a fővárost láthassam. A ,, Fe- 
hér Hajóhoz" czimzett szállodában vettünk lakást, mely akkor még 
a mai Bécsi- utcza helyén állott s átjáró nagy ház volt, mely az 
utczát egészen elzárta és a melyet csak a hetvenes évek elején sajá- 
títottak ki, megnjátván helyén a' mai utczát. dolgai után látott, én 
pedig a Múzeumot kerestem fel, melyet bizony nagyon szegényes- 
nek találtam, mert az állattári részben csak kevés, rosszul tömött 
emlős, néhány száz madár, mintegy 5 — 6 fiókkal kirakott különféle 
rovar, már több csiga, néhány korall s 60 — 80 borszeszes tárgy volt, 
ezek is jobbára asztalokra és zöldre festett ládákra voltak kirakva, 
kivévén néhány primitív és nem is egyforma szekrényt Megvallom 
őszintén, nekem a Múzeumról más fogalmam volt s megkoczkáztat- 
tam magamban azt a szerény megjegyzést, hiszen ennél nekem több 
lepkém és bogaram van ! 

Annak illusztrálására, hogy mennjáre rajongtam a rovarokért, 
elmesélem azt a furcsa esetet, mely itt Pesten akkor velem történt. 
Rokonomnak dolga lévén, egy vasárnap reggel, azt mondotta nekem, 



1 Bővebben lásd : Gróf Neiűiauss Emil. Irta Mücsáry Sándor. (Rovar 
tani Lapok. ^111. köt. 1901, pag. 93—95). . 



90 

hogy ma csak az indulóháznál, az akkori osztrák államvasúti, most 
nj'ugoti pályaudv^arnál, este félnyolcz után találkozhatunk és a nyolcz 
órai szemétyronattal már haza utazunk. Itt van neked két forint 
ebédre és vacsorára. Én a szálloda előtt fekvő Szervitatérre menvén, 
még mindig- a Károtykaszárnya óriás épületét bámulgattam, midőn 
tovább menve azt vettem észre, hogy a szerviták kőfallal bekerített 
kertjének közelién, hol ma a Skalniczky éjDÍtette postapalota áll, a 
falba vert szögekre aggatott kahtkákban mindenféle énekes madarat, 
galambot, nyulakat árulnak, ezzel szemben pedig egy kis bolt van, 
a kiakasztott táblán egy nagy festett s njárott pudli-kutyával és a 
következő, ékes német m^elven irott felírással : ,,Hier kann man 
Hun de scheren und wascheu lassen" s alatta magyarul „itt kutj^á- 
kat nyírnak és mosnak." De volt egy kis kirakata is, a melyben 
kanári s másféle madarak, egy kitömött kis majom, aranjdialak, egy 
nagy katulyában lepkék, egy másikban bogarak voltak. Ohó ! ide 
bemegyünk, mondám ! A tulajdonos egy budai sváb, elő is adta 
összes lepkéit és bogarait. Xem hittem volna, hog}'- annyi sok és 
érdekes állata van. A bogarakra ezúttal nem reflektálva, csakhamar 
kiválasztottam a nekem tetsző lepkéket, árukat s latin neveiket egyen- 
kint fehrtuk s ekkor alkudozni kezdtem. csak húsz százalékot volt 
hajlandó engedni, mert mint monda, a lepkék egy budai g^^üjtőé s 
ő maga is csak ötven százalékot kapván az eladott és szigorúan 
megszabott árakból, többet nem engedhet, neki is élnie s boltbért 
fizetnie kell. Végre huszonöt százalékban megegyeztünk. Összeadván 
az egészet kisült, hogy alig van annyi pénzem, hogy azt kifizethes- 
sem s ha ezt teszem, összesen csak hét krajczárom marad, jDcdig a 
kapott két forinton ki^áil nekem is volt még pár forintom. A szé^D 
és ritka lepkék fejemet egészen megzavarták s nem jutott eszembe, 
hogy a meglevő jDénzemből ebédelni és vacsorálni is kellene. A lep- 
kék ténjdeg budai származásúak s alkalmasint a Ejhdermanx- család- 
tól valók voltak. Nagyon jól emlékszem, hogy egy Smerinthus quer- 
cus-t 80 krajczárban, egy Stauropus fagi-t 1 forintban, egy Arctia 
Helié-t 60, egy lourpuraiá-i 50, egy Ocnogyna parasüá-i 40 krajczárban 
számított, a mi elég magas volt az akkori viszonyokhoz képest. A 
lepkéket diadallal vittem a szállodába, midőn hallom, hogy haran- 
goznak, ebédelni kellene menni s csak ekkor jut eszembe, hogy hát 
voltaképen miből, hisz csak hét krajczárom van ! Sebaj, mondám, 
egy nap alatt nem hal meg éhen az ember ! Elmentem a Dunaparíra, 
a hová mint észrevettem, több olyan szegény ördög is ment levegőt 
ebédelni, a szép Dunát nézni, esetleg egy i^ohár dunavizet inni, mint 
a milj^en ekkor én voltam s a kiknek talán még 7 krajczár sem volt 
a zsebökben. Ezzel vigasztalva magamat, odaléptem egy kofasátor- 
hoz, a hol zsemlyéket is árultak s vettem két nagy vizeszsemlyét 



91 

négy krajczáron. Azt jóizűen megettem és csak az én újabb szép 
lepkéimre gondolva, a Dunát s a hajókat nézve, addig csavarogtam, 
mignem közeledett a 7 óra. Jó lesz, gondolám, a vasút felé igye- 
kezni ! A szállodában kis csomagomat összeiDakolva, megindultam ; 
de előbb talán valamit enni is kellene, mert Nagyváradig hosszú az 
út és csak reggel leszünk otthon. Nem sokáig tűnődtem, bementem 
az első pékboltba s most már a megmaradt három krajczáron nem 
zsemlyét, hanem kenyeret vettem és azt még az úton elfogyasztottam. 
Rokonom a vasútnál már várt reám s alig hogy beszálltunk és a 
vonat elindult, én a sok kóborlástól fáradtan csakhamar elaludtam. 
Éjfél már jól elmúlt, midőn felébredtem s úgy éreztem, hogy én bor-' 
zasztóan éhes és még inkább szomjas vagyok, fejem, gyomrom fáj 
az éjségtől. Rokonomnak, hogy széjD lepkéket vettem elmondottam 
ugyan, minek ő is nagyon örült, de elhallgattam azt, hogy e miatt 
csak zsemlyét ebédeltem, kenyeret vacsoráltam, vizet sem ittam s 
hogy most már egy árva krajczárom sincsen. Püspökladányba meg- 
érkezve kiszálltunk, rokonom a perronon egy nagyváradi ismerősé- 
vel beszélgetett, én meg bementem az étterembe, hol egy asztalon 
egy üveg ivóvizet találtam s abból három pohárral egymásután meg- 
ittam, gondolva, hogy e sok vizzel talán csillapíthatom az éhségemet ; 
a körülettem ülő publikum csak nézett, nem értette a dolgot s talán 
azt is gondolhatta, ez a fiú tisztán megbolondult, nem evett semmit 
és három nagy pohár vizet iszik egymásután. A szememet persze 
Nagyváradig többé be sem hánytam s ahg vártam, hogy odahaza 
legyek. Végre ez is elérkezett. Hat óra után otthon voltam már s 
első dolgom volt az éléskamrába menni és fölkutatni, hol találnék 
valami harapnivalót ? Édes anyám kérdé, mit keresel, fiam ? Enni- 
valót, mondám, mert nagyon éhes vagyok — s elmeséltem neki e 
furcsa históriát. 

Augusztus hó utolsó napján az igazgató értesített, hogy a 
szekerek Jászóról megérkeztek és szeptember 2-án reggel öt órakor 
már el kell indulnunk, hogy idejekorán Jászóvárott lehessünk. Még 
reggeli félőt sem volt, midőn két nagy ehós tótszekér, három-három 
erős lóval állott meg házunk előtt, mert a concursuson Nagyvárad- 
ról hatot vettek fel s hogy igy nekünk és . csomagjainknak is ele- 
gendő hely legyen. Kettő azonban, köztük a már említett Lengyel 
Károly is, meggondolván a dolgot visszalépett; igy tehát csak 
hárman indultunk el a két szekérrel, mert a már érettségit tett 
Károly György Hugó dr., később több mint 25 éven át a budapesti 
felsőbb leányiskola, Tréfort által legelsőnek kinevezett kitűnő 
tanára, a rendnek a gyöngye, s három év előtt bekövetkezett 
haláláig kebelbéli barátom, debreceni lakos lévén, csak itt csatlako- 
zott hozzánk. A harmadik nap késő délutánján értük el Jászót, hol 



92 

már várt reánk még 17 társunk, kiket a felvidékről : Kassáról, 
Rozsnyóról, Eperjesről, Késmárkról stb, vettek fel s a kiket, hogy 
ruháik mielőbb elkészüljenek, már szeptember elsejére behívtak. 
Szekerekkel mentünk, mert akkor még az arra vivő vasút építés 
alatt állott. 

Szeptember 8-án, Kisasszony napján, aztán mindnyájunkat, 
összesen 21-et egyszerre felöltöztettek a rend szép fehér ruháiba. 
Négy régibb növendéket is találván ott, most már összesen 25- en 
voltunk. Egy társunk azonban a régiek közül tüdő vészben csak- 
hamar elhunyt. A megmaradt 24-ből csak 13 lett a rend felesküdött 
tagja s ezek közül ma már, 54 év után, egy sem él ; valamint a 
42 iskolatársam közül is csak hárman vagyunk még életben, ki tudja 
meddig? Egy ügyvéd, egy nyugalmazott törvényszéki elnök, mind- 
kettő Nagyváradon s én. 

A kolostorok és zárdák réme : a tüdővész, két év után ujabban 
elragadott egy társunkat és egy fiatal, 25 éves tanárunkat, két más 
társunkat pedig a harmadik évben kilépni kényszerített, kik közül 
az egyikre nézve ez a lépés már késő vala. ' 

Felöltöztetésünk után már másnap a magister, vagyis ujoncz- 
mester, a kitűnő nevelő : Virasztó Gellért tanítása mellett ismét 
elővettük elülről a latin nyelvet. Október hó 1-én aztán megkezdő- 
dött a voltaképeni tanulás. A rend főpapja, az apát, vagyis a 
praelatus, a rend legjobb tanárait rendelte be Jászóra tanításunkra, 
mert két 7-ik osztályún kívül nekünk, a 6-ikból felvett tízünknek, 
előbb a 7-ik s majd a 8-ik osztályt is el kellett végeznünk s ez 
osztályokról előbb vizsgát tenni, mielőtt érettségire bocsájtottak 
volna, a mely vizsgákat Rozsnyón, szintén premontrei tanárok alatt, 
1860 július havában le is tettük. Még ekkor erős németvilág lévén, 
németül tanultuk a görög s német nyelvet, a természet- és mennyi- 
ségtant, latinul a latin nyelvet, a hit- és bölcsészettant és magyarul 
csupán a magyar nyelvet és a történelmet. Tanáraink szigorúan fog- 
tak bennünket, sok volt a tanulnivalónk, mert az iskolákban a német 
nyelv miatt több tantárgyból bizony keveset tudtunk. 

A megelőző vizsgákat és az érettségit mindnyájan meglehetősen 
jól tettük le s csak a latin hittannal ért bennünket majdnem csúfos 
kudarcz. A mely tételeket két év alatt ebből latinul tanultunk, azo- 
kat a magisterünk a kérdező tanárnak kiíratta ugyan, de elfelejtette 
a kéziratot is, melyet írnunk kellett, hozzácsatolni ; s mivel az érett- 
ségi vizsga órája egészen váratlanul ért bennünket akkor, midőn 
már egy hétig Rozsnyón, a Ferenczrendieknél megszállva, levegőn 
még nem voltunk, a várost sem láttak és éppen az én kérésemre a 
minket kisérő kitűnő tanárunk, a későbbi praelatus : Benedek Fe- 
RENCz megengedte, hogy kisétálhassunk és már indulni készültünk, 



93 

midőn jött az igazgató inasa azzal a hírrel, hogy délben megérkez- 
vén a prodirector, a tisztelendő uraknak tessék érettségire jönni. 
A hittan kéziratát egyikünk sem vitte el magával s így a kérdező" 
tanár nem tudta, de nem is tudhatta, hogy a feladott kérdésekre mit 
s hogyan kelljen felelnünk, megakadt társaimat útbaigazítani, esetleg 
a kérdésre a feleletet elkezdeni képes nem vala, jött a felsülés, 
illetőleg belesülés, kivétel nélkül mind a hét társam részéről. Én a 
tanított hittant jól tudtam, de ennek daczára is, azalatt az említett 
hét alatt, sokszor késő éjszakáig is, azt többször átolvastam, mert 
magisterünknek, ma sem tudom mi okból, nem voltam kegyeltje, ha 
csak elhunyt fiatal tanárunknak ama vádja miatt nem, hogy az ő 
tantárgyait s főleg a fizikát elhanyagolom. Németül nem tudván, 
csak érthetetlen mondatokat componálok. a derdiedast összepofozom, 
engem mint alföldit, egyenlő mértékkel mérvén azokkal, kik a német 
nyelvet már otthonról beszélték ; mondom, magisterünknek emez 
ellenszenve iránj'-omban előttem érthetetlen lévén, daczára annak, 
hogy éppen a hittanból, az ő tantárgyából, én voltam legjobb tanít- 
ványa ; minden igyekezetemet oda fordítottam, hogy valahogy a hit- 
tanból rosszul ne feleljek. Ekként az egész tanult hittan, mint mon- 
dani szokás, kis ujjamban lévén, a feladott, legalább is 8—10 kér- 
désre, csaknem háromnegyed órán át megakadás nélkül pompásan 
feleltem, mire a két kanonokkal jelenlevő rozsnyói püspök — kik 
voltaképpen az ő papnövendékeit jöttek meghallgatni, de az elsőbb- 
séget most csupán a hittanból megtartott vizsgán nekünk, mint ven- 
dégeknek engedte át — az igazgatóhoz fordulva, fülem hallatára, azt 
a megjegyzést tette, „ebből a fiatal emberből kitűnő theologiai tanár 
lenne" és feleletemért megdicsért. 

Negyednapra mind a nyolczan mint érettek tértünk vissza Já- 
szóra. Magisterünk az ablakból már látta jövetelünket s midőn később 
hozzá bementünk, imazsámolya mellett térdepelve találtuk, elénk jött 
és a mikor legöregebb társam jelentette neki, hogy az érettségit 
letettük, ő, általam soha el nem felejthető e szavakkal válaszolt : 
„proh dolor ! pudorem tulerunt ad canos capillos meos" azaz „fáj- 
dalom ! szégyent hoztak az én ősz fejemre. Tudok mindent, én Önö- 
ket lelkiismeretesen tanítottam s ezt a szégyent nem tudnám elviselni 
soha, ha nem volt volna közöttük valaki, ki az én becsületemet meg- 
mentette, mert, ha egj tudott felelni, tudhatott volna a többi is." 
Ezzel hozzám lépett, megölelt és homlokon csókolt. Nemsokára jött 
a szelid lelkületű praelátus : Répássy József is, társaimnak nem tett 
szemrehányást, hanem elégedetlenségének és neheztelésének oly 
módon adott kifejezést, hogy egyenesen csak az én asztalomhoz 
lépve, kezet adott és csak ennyit mondott : „köszönöm neked, hogy 
az intézet becsületét megmentetted" s ezzel újra kezet fogva távozott, 



94 

anélkül, hogy többi társamnak is köszönt vagy velők csak egj szót 
is váltott volna. Érthető ezek után, hogy most már én nemcsak a 
praelátusnak és tanáraimnak, hanem a magisterünknek is kedvencze 
lettem, a minek mindnyájan számos jelét adták. Nem is lehetett reám 
panaszuk, mert a kilépésem után küldött, latin nyelven kiállított hi- 
vatalos bizonyítvány szavai szerint : „tanulmányait jó sikerrel vé- 
gezte, magát mindenütt példásan viselte és önkényt, betegsége miatt 
ment vissza a világi életbe." 

A most elmondottakra nézve, bátran megjegyezhetnék, hogy 
ez unalmas, hosszú dolgokat egészen elhagyhattam volna ; én azon- 
ban szükségesnek véltem ezeket több okból és főleg azért elmondani, 
mert a rozsnyói püspök ama dicséretében rejlik főleg az én kilépé- 
sem oka. Egyik nagytudományú és kitűnő hittani tanárunk ugyanis, 
a rendnek egyik disze és büszkesége — már öreg levén s gyakran 
betegeskedvén — elhatározták, hogy utódjául belőlem csakugyan 
theologiai tanárt neveltetnek, a 4-ik évre Bécsbe a Pázmáneumba 
vagy Innsbruckba küldenek, a honnan aztán már mint a hittudomá- 
nyok tudora térek vissza Jászóra tanárnak. Ezt nekem magisterünk, 
kivel sétámkon mindig együtt mentem, az első hittudományi év után 
el is árulta, azt hivén, hogy nekem ezzel is kedveskedhetik. Engem 
azonban e nyilatkozata nagyon lehangolt, mondhatnám, elkeserített, 
mert hisz én nem a hittudományoknak, hanem a természetrajznak 
óhajtottam tanára lenni s életemet nem a rideg éjhajlatú, egészsé- 
gemnek nem kedvező, télen nagyon hideg Jászon, hanem inkább 
szülővárosomban, Nagyváradon kívántam leélni, mit akkor neki sze- 
rényen meg is jegyeztem. 

Nagyváradról való eljövetelemkor gyűjteményem gondozását és 
gyarapítását öcsémre bízván, magammal vittem lepke- s bogárköny- 
veniet is, gondolván, hogy Jászon majd nagyban foghatok rovarászul 
és gyűjteményemet olyan fajokkal is gyarapíthatni, melyek Nagy- 
várad körül nem élnek. Ebbeli reményemben azonban nagyon csa- 
lódtam, mert biz ott arra sem alkalmam, sem időm nem volt. Ekként 
a három év alatt nem is szerezhettem többet néhány éjjeli lepkénél 
s az erdei utakon néha talált Carahus-okiiáÁ. 

Egy érdekes nappaU nagy lepkét azonban mégis fogtam, furcsa 
körülmények között. Egy júliusi délután sétánkról tértünk haza, mi- 
dőn a rendház előtt a praelátussal találkoztunk, ki szóba állt velünk 
s éppen velem beszélgetett, édes anyám és öcsém hogylétéről kér- 
dezősködött, kiket már ismert, mert ők ez év tavaszán engem meg- 
látogatva, néhány napig praelátusunk vendégei voltak. Ez a nagy 
lepke, mondhatnám, olyan tolakodóan viselte magát, mintha csak azt 
akarta volna mondani „fogj meg engemet gyűjteményed számára", 
minduntalan körülettem röpködött és csaknem a ruhámra szállt, mi- 



95 

%-- 

dőn egyszercsak, úgyszólván a praelátus óra előtt, olyan szerencsé- 
sen kaptam el kezemmel, hogy csak alulról s kissé sérült meg. 
Apátunk megdicsérte ügyességemet és kérdé : ..miféle lepke az és 
használhatod- e gj^üjteményed számára? Mert jól tudta, hogy nekem 
már milyen nagy gyüjtemém^em van odahaza. Igen, mondám, jól 
használhatom, mert ezt a fajt természetben még nem láttam, nincsen 
meg nekem, Nagyvárad körül s az Alföldön nem is él, hanem inkább 
csak a Felvidéken, de könyvem után ismerem s tudom, hogy a neve : 
Limenüis poimli. 

Látván azt, hogy itt bizonj' még most, mig felesküdve nem 
leszek s akkor mehetek majd az erdőbe, mikor akarok, csak nagyon 
kevés rov^art gyüjthetek, azt gondoltam, hogy inkább a botanikára 
adom magamat és növényeket fogok gyűjteni, melyben nekem tár- 
saim is bizon3'ára segédkezni fognak, könn^^ebben mint a rovarok 
gyűjtésében, mert hiszen egj^kor a növénj^tant is fogom tanítani és jó 
lesz, ha ekkorra már a virágokat legalább kissé ismerni fogom. 
A harmadik év tavaszán tehát, midőn már a hittudományokat tanul- 
tam, meghozattam Fazekas és Diószegi „Magyar Füvészkönyv"- ét s 
szabad óráimban hozzáfogtam a gyűjtöttek meghatározásához s abba 
csakhamar meglehetősen belejöttem. 

Befejezvén az első theologiai évet, három év után, augusztus 
elsejétől számítva egy havi szabadságot kaptam s BAELAxem- Ven'Cze 
Adorjáx nal, később a rend e nagyeszű és nag3'míveltségű kiváló 
tagjával, ki szintén nagyváradi születésű volt s egr évvel később, de 
érettséggel lépvén be, a második theologiai tanfolyamot végezte, a 
már kész vasúton haza utaztunk s a bevett szokás szerint pár nap 
múlva Nagyvárad püspökénél, a jótékonysága miatt örökemlékű 
SzAN'iszLó FERExcz-nél, ki BARLAXGHY-nak bérmaatj^a volt, tiszteleg- 
tünk. A püspök nagyon szívesen fogadott bennünket és ebédre is 
ott tartott. Ebéd után dohányzó szobájában csak előttünk ezt a 
njálatkozatot tette : „miért nem jöttetek hozzám, én is felvettelek 
volna benneteket s ha kedvetek tartja, csak kopogtassatok, akár 
éjjel is, hálószobám ajtaján". Én odahaza édes anyámnak természe- 
tesen elmondottam, hogy a püspök úr mityeu jól fogadott bennün- 
ket és előttünk miként nyilatkozott. Ezt hallotta egyik nálunk levő 
sok gyermekes sógorom is s ezt mondotta nekem : ,,de látod, Sáxdor, 
miért is lettél te barát, mikor egykoron itt kanonok s talán püspök 
is és az én szegény gyermekeimnek jóltevője lehetnél". Én termé- 
szetesen nem hallgattam reá, de szavait el nem felejtettem. 

Mielőtt haza utaztunk volna, talán úgy egy hónappal előbb, 
Jászon egy furcsa eset történt, melyet lehetetlen, hogy el ne mesél- 
jek. A még ekkor mindig csak Ausztria és ismét csak Ausztria, 
legszebb tartó mánj^ainak egyikét, a lombárd-velenczei királyságot 



96 

elveszítvén, hazánk borús ege is a hosszú absolutizmus után derülni 
kezdett. Budapesten nemcsak a férfiak jártak magyar ruhában, 
zsinóros atillában, hanem a nők is magyar pártában, zsinóros 
mentében. Mi erről persze vajmi keveset, úgyszólván semmit sem 
tudtunk, mert nem volt újságunk, ilyet olvasnunk sem volt szabad, 
idegenekkel nem érintkezhettünk, de egyik társunk valahonnan meg- 
tudta azt, hogy a kassai kispaj)ok a fekete czilinder helyett magyaros 
kerek kalapokat kaptak, attól a Fábri püspöktől, kinek élete egykor, 
mint plébánosé, a magyarok ellen való izgatásai miatt, 1849-ben 
Nagyváradon csak egy hajszálon függött s a kirendelt katonaság a 
kispiacon már várta, hogy a vesztőhelyre vigye. Közülünk tehát 
valamelyik azt indítványozta, hogy a fehér és drága selyemszörü 
czilinderekből csináljunk mi is magyar kalapokat. A szót tett követte 
s mikor egy napon sétálni mentünk, czilindereink már ugj^ancsak 
alacsonyak voltak, mert azokat egyszerűen a felére begyűrtük és 
csináltunk belőlük magyar kalapokat. Midőn óvatosságból sétáhii 
nem a városba, hanem az erdőbe mentünk, mindnyájunknak ilyen 
begyűrött kalapja volt és csak a magisterünk fején díszelgett a 
a magastet^jű cilinder. Rövidlátó lévén, a megrövidített kalapokat 
előbb észre sem vette, de egyszer felém fordulva — a ki ekkor is 
vele mentem — hirtelen elsápad, majd vérvörös lesz, mert igen erős 
testalkatú, vérmes ember volt. Ahá! gondolám, a kalapmanipulácziót 
észrevette, lesz majd otthon haddelhadd ! Alig is szólott hozzám 
ezután néhány szót. Haza érve, csakhamar bejött hozzánk és azt 
kérdé : „hogy merték a rend tulajdonát képező ilyen drága kalapo- 
kat úgy összerontani ?*' Mire én, mint kedvencze léptem elő, mond- 
ván : ,, megtudtuk, hogy Magyarországon már magyar világ van s a 
kassai kis]3apok is a czilinder helyett magyaros kerek kalapokat 
kaptak". „Jól van, jól ! De az még sem járja, hogy önök tudtomon 
kivül azt tegyék, a mit akarnak" s ezzel panaszra ment a praelátu- 
sunkhoz, kinek kebelbarátja volt. A szelíd lelkületű főpap azt felelte 
neki : „hadd a dolgot, hanem hozass hát Kassáról neldk is olyan 
kalapokat". Pár napig büntetésül a magister bennünket nem vitt ki 
sétálni, de úgy vagy 5— 6 nap múlva egyszer csak megjelent Kassáról 
két nagy ládával egy kalaposmester s mindenki kiválaszthatta magá- 
nak a neki megfelelő kalapot, sőt maga a magister és tanáraink is. 
Az összetört fehér czilindereket aztán a kalapos vitte el, de hogy 
mit csinált velük, azt Clió, a történelem múzsája, tudtomra, fel nem 
jegyezte Ilyen magyaros kalapban mentem le Nagyváradra és az a 
bizonyos kis, most már nagy leány-rokonom arra egy hátul kissé 
lecsüngő széles pántlikát kötött. 

Az az egy hónap bizony vajmi hamar eltelt és én annak is 
örültem, hogy kedves lepkéimet és bogaraimat viszontláthattam, 



97 

rendben találtam, mert bár öcsém azokat nem nagyon gyarapította, 
de lelkiismeretesen gondozta. Elmondotta aztán, hogy a mi távoz- 
tunkkal a rovarászát hanyatlásnak indult. Böhm Pál is Aradra köl- 
tözött, a régi gárda tagjai már a legfelsőbb osztályokba jár\^án, hűt- 
lenek lettek s közülük csak ő maradván meg', botanizáló iskola- 
társaival inkább csak növényeket gyűjtött. 

Az 186i-ik év tele Jászon szokatlanul hideg volt. Karácsony 
éjszakáján szolgálatban lévén, hosszabb ideig álltam a gyönyörű 
márványtemplom hideg kövezetén. Midőn reggel két óra körül aludni 
tértünk, csakhamar észrevettem, hogy alaposan meghűltem, az ágy- 
ban, daczára a nagyon is befűtött hálószobának, felmelegedni nem 
bírok, majd később nagy forróság, erős láz vesz elő. Pár nap alatt 
az orvosi kezelés a lázat elmulasztotta ugyan, de én nemcsak a té- 
len át, hanem még a következő egész évben is éreztem, hogy nem 
vagyok az, a ki voltam, egészségem nincsen rendben. Azt nem is 
hozta meg sem a tavasz, sem a nj^ár. A hideg idő hamar beköszön- 
tött, szeptemberben már fűteni kellett. Október közepén, alig hog}" a 
harmadik hittudományi évet megkezdettük, azt vettem észre, hogy a 
májam fölött hólyagos, vizzel telt kiütéseim vannak, a köhögés is 
kínoz. Elmondottam ezt kedves magisteremnek, a ki rögtön hivatta 
a rend derék, öreg orvosát : Huxyady László-í ; ez alaposan meg- 
vizsgálván engem, njiltan kijelentette, hogy májbajomon kivül kez- 
dődő tüdőbajom is van, a jobb tüdőm csúcsa beteg. Szépen vag^'unk, 
gondolám, hát én is a fiatalon elhalt társaim sorsára jutok, ha itt 
maradok s itt kell majd élnem ? Xem, elhagyom a rendet, ilyen fia- 
talon meghahii nem akarok ! Otthon talán még meggyógyulok. El- 
határoztam, írok édes anj^ámnak, hogy itt többé nem maradhatok, 
elvisz a tavasz, ha tehát szeretett fiát még látni akarja, egyezzék 
bele, hogy kiléphessek. A levelet már meg is írtam, de hogyan küld- 
jem azt el, mikor minden levelünket nyíltan kell megmutatnunk a 
magisterünknek, a ki azt azután, ha jóvá hagyta, küldi csak el. Ily 
töprenkedések között aludtam, inkább virrasztottam át egy keserves 
éjszakát, midőn másnap reggel korán, ahg féhiyolczkor, még az elő- 
adások megkezdése előtt hivatott a prépost. Magisteremmel a prae- 
láturába, azaz a pompás rendház balszárnyába átmenve, az ilyen 
nyájas szavakkal fogadott : „Kedves fiam ! Orvosunk azt mondotta 
nekem, hogy te komoly beteg vagy. Én tehát egészséged helyre- 
állítására adok neked csaknem egy egész évet, a jövő év szeptember 
közepéig. Vidd el magaddal tankönyveidet, most előbb pihenj, sokat 
légy a levegőn s ha majd tetemes javulást tapasztalsz, vedd elő 
azokat, hogy visszatérted után a harmadik évről a vizsgát letehesd ; 
otthon mint az én vendégem menj ki a fürdőnkbe (a Félix-fürdő 
ugyanis a jászóvári premontrei kanonokrend tulajdona) s használd 



98 

azt, míg májbajod meggyógyul, a mi orvosunk szerint két-három hét 
alatt bekövetkezik. Édes anyádat és öcsédet üdvözlöm ! Isten áldása 
kisérjen utadon, jöjj vissza egészséggel ! Az útra itt van neked a 
szükséges összeg.'' Ilyen, igazi atyához méltó kedves szavakkal bú- 
csúzott el tőlem az áldott lelkületű főpap. 

Tanáraimtól, magisteremtől és társaimtól olyan sejtelemmel 
vettem érzékeny búcsút, mintha nem látnám őket többé soha. A ren- 
delkezésemre álló kocsin Kassára s onnan Nagyváradra utaztam, 
vissza a szülői házba. Hazajövetelemen kedves anyám nem volt 
valami nagyon meglepetve, mert Szent István napján meglátogatott 
Kassán lakó bátyám, kinek panaszkodtam, hogy egészségem nem jó, 
ama nagy meghűlés után nem tudok helyrejönni s alkalmasint az 
itteni éles levegő is árt nekem, a mit aztán ő anyánknak megírt. 
Hazaérkezve, prépostunk meghagyása szerint, másnap már kimentem 
a Félix-fürdőbe, hol ekkor még enyhe idők jártak, a bérlő részéről 
a legfigyelmesebb és leggondosabb ápolásban részesülvén, a fürdő 
áldott vizének külső és belső használata után, mintegy három hét 
múlva, mtár nyoma sem volt a hólyagos kiütéseknek, felfakadtak és 
elszáradtak, köhögésem is engedett. Úgy látszott tehát, mintha má- 
jam teljesen meggyógyult volna. De a mi, sajnos, csakugyan csak 
egyszerű látszat vala I 

Újév utánig csendesen pihentem, csak kedves rovaraimmal 
foglalkoztam, azok szépségében gyönyörködtem, ők levén ekkor az 
én legjobb barátaim, gyöngélkedésemben vigasztalóim. De eszembe 
jutott az, hogy mégis legjobb lesz Jászóról mielőbb menekülni, a 
harmadik hittudományi évről a vizsgákat letenni ; az ünnepek után 
tehát elővettem könyveimet, előbb a nagyon nehéz morális-t vagyis 
erkölcstant s utána a többieket, A tavasz beálltával sokat voltam a 
szabad levegőn, néha ott is tanultam, a rovarokkal most nem sokat 
törődve; már meglehetősen előre haladtam, a vizsgákra csaknem 
készen voltam, midőn egy napon, július vége felé a praelátustól le- 
velet kapok ezzel a pár rideg szóval : „Kedves fiam ! Akarom, hogy 
augusztus elsején már Jászon légy". Mi ez, mondám ! Hisz a prae- 
látus nekem szeptember közepéig adott szabadságot és most vissza 
hív, éppen a szünidőkre, midőn még nem vagyok meggyógyulva. 
Nem értem a dolgot ! Édes anyám azt a tanácsot adta, menjek el az 
igazgatóhoz, az talán tudja, miért hívnak vissza. Szót fogadtam neki. 
Előbb azonban bementem egy kedves barátomhoz, volt társamhoz, 
ki akkor már tanár volt Nagyváradon. Megmutatván neki a praelá- 
tus levelét, így felelt : „Ez a dolog előre látható volt. Tegnapelőtt az 
ebédnél az igazgató latin nyelven elmondotta, hogy találkozott egyik 
sógoroddal, a kitől, midőn hogyléted felől kérdezősködött, ilyen vá- 
laszt kapott ; „Nem beteg az, kérem, csak nincsen kedve a papság- 



99 

hoz, mert egy kis leány rokonába szerelmes." A director ezt meg- 
írta Jászóra s ezért hívtak vissza. 

Odahaza édes anyámnak elmondván ezeket, kértem, nyugodjék 
bele abba, hogy a rendből kiléphessek, mert ezentúl Jászon már 
nem fognak szeretni s ha visszatértemmel némileg kireperálhatnám 
is a dolgot, előbb-utóbb is a tüdővész áldozata leszek, pedig én 
ilyen fiatalon még nem akarnék meghalni ; valami belső sejtelem is 
azt súgja nekem, ne menj oda vissza többé soha ! De hát mit fogsz 
csinálni, idehaza világi pap leszesz ? Nem, édes anyám, szeminá- 
riumba nem megyek többé ! Jogot fogok végezni. Fájó szívvel bár, 
de mégis beleegyezett, nekem is nagyon fájt, hogy óhajtását nem 
teljesíthetem. 

Ezek után augusztus elsején az igazgatónak visszaküldtem a 
szép fehér reverendát, neheztelvén reá, hogy fecsegő sógorom sza- 
vainak hitelt adott s azokat a praelátusnak meg is írta. 

Többi rokonaim nagy része zokon vette e lépésemet, csak egy 
volt, a ki örülni látszott, a sógorom, mert azt hitte, hogy én ezek 
után már biztosan világi pap leszek. De nagyon csalatkozott, mert 
pár nap múlva megírtam a magisternok, hogy sógorom ama fecse- 
gése nem igaz, ő mindig azt akarta, hogy sok gyermeke miatt nem 
szerzetes, mint ő monda : barát, hanem világi pap Ieg5''ek, még min- 
dig beteges vagyok, félek a tüdővésztől s ezért léptem ki. Egyben 
szépen megköszöntem neki, a praelátusnak és volt tanáraimnak 
irántam való sok jóindulatukat és kértem, tartsanak meg szíves em- 
lékükben, valamint én is mindig hálásan fogok gondolni Jászóra, 
hol olyan sok jót, szépet és hasznosat tanultam ; kértem, küldesse 
el ottlevő holmimat s az ott töltött évekről, végzett tanulmányaim- 
ról, magamviseletéről állíttason ki bizonyítványt, mely utóbbira nem- 
sokára szükségem lehet. 

Kilépésemnek semmi akadálya nem volt, mert még egyszerű 
fogadalmat sem tettem. Ez akkor még nem volt szokásban. Igaz 
ugyan, hogy az ünnepélyes beesküvéshez szükséges huszonegy év- 
ből csak hat napom hiányzott s többi öregebb társaimat szeptember 
21-én, a templom felszentelésének évforduló napján mind feleskették, 
de az én beesküvésemet karácsonyra halasztották, a mikorra egy 
nálam fiatalabb társam is betölti a megkívántatott kort. Ekkor azon- 
ban én már többé nem voltam Jászon. 

A gyönyörű bizonyítvány, melynél szebbet még nem írtak Já- 
szon, csakhamar megérkezett s én most háziorvosunktól is betegségi 
bizonyítványt kérve, írásaimmal folyamodtam a budai helytartó- 
tanácshoz raagántanulási engedélyért, hogy az egész jogot mint 
magántanuló végezhessem el, a mit szerencsésen meg is kaptam. 

Fájt ugyan nagyon, hogy életemből három évet elvesztettem s 



100 

hogy idehaza a nehéz hittudományi tárgyakat hiába tanultam, a mi 
egészségemre nem volt jó hatással s talán e miatt nem is gyógyul- 
tam meg. Az is bántott, hogy ha magántanulási engedélyt nem ka- 
pok, azokkal kell együtt a jogot hallgatnom, a kik három évvel ná- 
lamnál lejjebb jártak ; de mindezekbe lassan csak beletörődtem, bele- 
nyugodtam, visszatérvén első szerelmemhez : a rovarászathoz, melyet 
október végéig most még nagyobb kedvteléssel űztem, mint valaha, 
mert orvosunk is gyógjí szerül főleg a friss levegőt ajánlotta. 

Megvallom őszintén, sógorom fecsegésében volt egy kis igazság ; 
az a csinos, szelid leányka-rokonom nekem is tetszett ; mert hisz 
milyen férfi szív az, melynek nem tetszenek a szép fiatal leányok, a 
kedves asszonyok ! Kilépésemnek azonban, mint mondám, egészen 
más okai voltak. Tehát nem a szerelem, hanem inkább csak a sze- 
retet : az élet s a természet szépségei iránt, mert még élni s azokban 
gyönyörködni akartam. 

S milyen különös és szeszélyes játéka a sorsnak ! Pestre jöttem 
után alig pár évre reá, az a sógorom, most is élő ügyvéd fián kívül 
összes gyermekeit csakhamar elvesztette, szép leányai 17 — 18 s egy 
fiatal asszony 22 éves korukban haltak el, mindhárman tüdővészben ; 
holott a nagyterjedelmű családban sem előttük, sem utánuk egész a 
mai napig e kinos betegségben nem halt meg senki más. 

Hogy Jászon olyan sokan megbetegedtünk, annak okát főleg 
abban találom, hogy nagyon kevés időt töltöttünk a szabad levegőn. 
Eletünket, úgyszólvá,n a fehér falak között, asztalunknál tanulva töl- 
töttük, Hetenkint háromszor mentünk ki sétálni, egy vagy másfél s 
így összesen 3 — 5 órára, sőt télen gyakran alig 10 — 15 perezre, mert 
a néha 20 — 25 fokos hidegben annyira fáztunk, hogy úgyszólván 
mindjárt haza szaladtunk. A prépostság szép nagy kertje, a konvent- 
ből nyíló ajtajával a jászóvári nagyon is egyszerű közönségnek 
nyitva, nekünk az azon való átlépés, a prefektúrában alkalmazva levő 
női cselédség miatt, szigorúan tiltva volt ; holott az a közönség a 
kertet nem látogatta, arra szüksége sem volt ; míg ha leczkéinket mi 
ott tanulhattuk volna meg, a jó levegő reánk bizonyára jótékony ha- 
tású és sok tüdőbajnak, mint mondám, a kolostorok eme rémének 
elejét vehette volna. 

Helyhatósági engedélylyel tehát magántanuló lévén, elég időm 
volt a rovarászaira. Reggelenkint tanultam, a legtöbbször a Rhédey- 
kertben vagy az újvárosi temetőben, délután meg gyakran .bogarász- 
gattam, mert most főleg ezekre voltam figyelemmel. De kirándulá- 
saimban sajnosán érintett, hogy magamra maradtam, volt társaim már 
rég különféle pályáikon voltak, az egykor virágzó rovarászát szép 
egét borultnak láttam, kirándulásaimban ahg találván egy pár fiúcs- 
kát, ezek is inkább csak bogarakat, mint lepkéket gyűjtöttek. így 



101 

tűnt el az 1864-ik év egészen és az 1865-ik tavasza, amikorra egész- 
ségem már teljesen helyreállott. 

Ekkor megismerkedtem öcsém egyik iskolatársával, ki Fri- 
VALDSZKY János nak sógora volt. Tőle tudtam meg, hogy sógora a 
Nemzeti Múzeum állattárának őre s buzgó rovarász. Mivel pedig 
nekem ekkor már nagyon sok olyan bogaram és lepkém volt, me- 
lyekből főleg a Staphylinidákat és apróbb ormányos bogarakat Cal- 
WER könyve után biztosan meghatározni nem tudtam, sőt némelyek 
abban hiányzottak is, írtam FRivALDSzKY-nak, lenne szíves nekem 
állataimat revideáUii, illetőleg meghatározni ; mire ő szívesen vállal- 
kozottt s így létrejött közöttünk az első ismeretség. A felküldött bo- 
garak és lepkék között több olyant talált, melyeknek ritkasága meg- 
lepte őt. Ilyenek voltak egyebek között : az Elythrodon Uspinus, a 
Larinus crinUus, Cleonus roridus bogarak, az Acronyta Ahii, Agrotis 
crassa, AmpMiíyra cinna momea stb. lepkék. 

Még mindig csak magamban voltam. Édes anyám súlyosbodó 
szívbaja miatt az Aranykereszthez czímzett gyógytárban gyakran 
megfordulván, megismerkedtem annak a vezetőjével, Podhrágzky Fe- 
RENCZ barátommal, a természet szépségeinek lelkes hívével, ki beállott 
hozzám segédnek, ajánlkozván szabad délutánjain nekem gyűjteni ; 
nemsokára ugyancsak itt a gyógytárban kötöttem ismeretséget a 
nagyszebeni születésű öreg barátommal : Riess KÁROLY-lyal is, a 
zseniális mechanikus és ezermesterrel, különben nyugalmazott rendőr- 
kapitánynyal, aki meg csigákat gyűjtött. Egyszerre tehát hárman is 
lettünk. Én is szedtem magamnak csigákat, ő pedig nekem bogara- 
kat is. Többször kirándultunk együtt a Püspökfürdőbe, a honnan a 
gyönyörű Nymplitiea Lotos-t egész n}'-^ lábokkal gyalog hátunkon hoz- 
tuk haza, mert ő ezeket a vízi virágokat nagyszerűen tudta kikészí- 
teni s azzél a külföldet jórészben ellátni. 

A miket eddig ilyen hosszadalmasan elmeséltem, az jobbára 
talán csak fecsegés vala ; de a melynek minden szava igaz I Most 
már életem fordulópontjához jutottunk s arra a kérdésre : hogyan 
lettem eníomologussá, előáll egy másik kérdés is : hogyan maradtam 
meg entomologusnak ? 

Az 1866-ik év nyarán, pünkösdkor, mielőtt jogi tanulmányaimat 
befejeztem volna, nagyváradi születésű neje szülőinek és rokonainak 
a látogatására lejött Frivaldszky János is, ki érdeklődve személyem 
iránt, egy napon házunknál meglátogatott. Gyűjteményem szépsége 
és rendezettsége nagyon meglepte, nem hittem volna, monda, hogy 
ilyen szép gyűjteménye legyen" s midőn hahotta, hogy állataimat 
milyen jól ismerem, megtudva tőlem, hogy papnövendék voltam öt 
éven át s így a latin nyelvet szóban és írásban meglehetősen jól 
birom, azt monda nekem : „ha megvárhatná s kedve volna hozzá, én 



102 

eg'5'^kor szívesen odavenném a Múzeumhoz. Most már úgy állanak a 
dolo-ok, hogy Deák Ferencz-czbI folyik a tárgyalás, alighanem ki- 
békülünk Ausztriával, alkotmányos minisztériumunk lesz s én ekkor 
előterjesztést fogok tenni, hogy a múzeumi s különösen a természet- 
rajzi állapotok tűrhetetlenek, többé így már nem maradhatnak, mert 
én csupán egy ásványtári segéddel nemcsak az állat-, hanem a növény- 
és ásványtárak vezetője is vagyok, a személj^zetet okvetlen szaporí- 
tani és e heterogén osztályokat egymástól szétválasztani kell". Ezt a 
szíves jóindulatot természetesen szépen megköszöntem, mondván ; 
„én nagyon szeretnék az állattani tudományoknak élni és igen örül- 
nék, ha egykor a Múzeumnak tisztviselője lehetnék". „Folytassa hát 
csak tovább a rovarok gyűjtését és tanulmányozását ; de ezentúl már 
nemcsak lepkéket és bogarakat, hanem mindenféle másrendű rovart 
is gyűjtsön" — monda búcsúzóul. 

Az igen szimpatikus és csendes lelkületű embernek lenni látszó 
Friyaldszky szép ígéretében bízva, jogi tanulmányaim végeztével 
nem léptem sem az ügyvédi, sem a közigazgatási térre, lemondottam 
ama szándékomról is, hogy jogtanár leszek, hogy így, ha máskor 
nem is, de. legalább a szünidők alatt kedvencz tárg3^amnak élhessek. 
A nyáron át új társaimmal tovább folyt a gyűjtés ; most már Fri- 
yaldszky ajánlata szerint mindenféle rovart és csigákat is szedve. 

Az 1867-ik év kora tavaszán, állattani ismereteim gyarapítása 
czéljából s hogy a német nyelvet is jobban elsajátíthassam, Bécsbe, 
vagy ha úgy tetszik, Wienbe mentem fel, hol az egyetemen, mint 
rendkívüli hallgató lettem beírva. Én azonban inkább szerettem a 
Múzeumba járni, hol Rogenhofer és Zelebor őrök alatt a rovarokat, 
illetőleg a csigákat tanulmányozhattam. Néha rovarászni is kimentem 
s egy ScHiEssER nevű múzeumi szolgától sok szép lepkét vettem. 
Egy fél év múlva azonban haza hívtak, mert kedves anyám ekkor 
már súlyos beteg volt, a szívbajából keletkezett vízibetegség ágyba 
döntötte és azt kívánta, hogy nehéz napjaiban mellette legyek. A jó 
anj'-a, a kiváló hitves, 1868 január 26-án elhunyván, háztartásunk 
föloszlott, házunkat testvéreim eladták és én egyik bátyámnál von- 
tam meg magam, várván az üdvözítő Messiást ! 

Ez év tavaszán egyik barátunk, az öreg Riess Károly elha- 
gyott bennünket, Nagyszebenbe, házába visszaköltözött ; de mint 
tanítványom, a csigagyűjtésen kívül, a bogarászatnak továbbra is, 
haláláig lelkes híve maradt. Gyűjteményeimet aztán onnan nagyon 
is ritka erdélyi bogarakkal gyarapította, mint amilyenek valának : 
Carabus planicolUs^ Kollari, Rothii, montivagus, auronitens, Nebria trans- 
sylvanica, Fussii, Otiorrhynchus Bielzi stb. 1883-ban, március 26-án, 
66 éves korában halt meg, mint a nagyszebeni zálogház igazgatója. 
Ez évben, 1868-ban adtam ki első irodalmi kísérletemet Podhráczky 



103 

Ferexcz barátommal együtt „Természetrajzi Szemelvények" czíme 
alatt, meh'nek 500 jDéldánya rövid idő múlva olt Nagj^váradon csak- 
hamar elfog-jT^ott ; a mi engemet a további irodalmi munkásságra ösz- 
tönzött. PoDHRÁczKY mint nagyszalontai gyógytár tulajdonosa hunyt 
el a kilenczvenes években. 

Ez s a következő 1869-ik év nyarán ismételten bejártam á 
regényes fekvésű Kőrösvölgyet s annak már ismert barlangjait : a 
pesterei, meziádi, kalotai, fonáczai, fericsei, oncsászai és szohodoli 
barlangokat és meglehetősen szép számú barlangi bogarat gyűjtöttem, 
melyekért aztán Linczből, Gráczból és Königsbergből, a már ekkor 
velem cserében állóktól sok szép bogarat kaptam. Az első kirándu- 
lást az alispán vezetése alatt megyei tisztviselőkből, ügyvédekből és 
ormosokból alakult társasággal tettem, a másodikat pedig jogászok 
és orvosnövendékekből álló fiatal barátaimmal, kikkel résztvettem a 
Magyar Orvosok és Természetvizsgálók fiumei nagygyűlésén is, 
melyre ekkor 1200 magyar jött össze. Ezen jelen volt Frr'aldszky 
is kedves nejével s nekem szerencsém volt az ő körűkben többször 
is lehetni. Onnan viszatértűnkben voltunk az adelsbergi híres bar- 
langban is, de oda, hol a vak bogarak élnek, a vezetők nem vittek 
el minket, hanem nekünk is kinálva azokat, tőlük két darab Lepio- 
deriis HolienicartM-i két forinton vettem. 

Az alispán vezetése alatt alakult társasággal láttam a bihari 
hegyek egyik specialitását, az úgynevezett „leányvásár"-t, melynek 
eredete rég elmúlt időkre vezethető vissza s a melyet, főleg a höl- 
gyek kedvéért jónak látok itten felemlíteni. A bihari hegyek oláh- 
származású „mócz"-nak nevezett lakói, kis házaikban barmaikkal 
együtt igen távol, sokszor félórányira lakván egymástól, az érintke- 
zés, az ismerkedés, kivált a rideg téli hónapokban közöttük nagyon 
nehéz, csaknem lehetetlen. A házasulandó fiatal ember igy nem igen 
tudhatta, hol volna számára egy „eladóleány". Ok tehát, mint mon- 
dám, ezen régi idők óta úgy segítettek, hogy az oláh naptár sze- 
rint Péter-Pál napján, az 1500 m. magas Gajna-hegyen évenkint 
összejöttek, a szülők elhozták férjhez adandó leányaikat, a legtöbb- 
ször a stafirunggal vagyis kelengyével, a hozománynyal együtt, mely 
ágyneműeken kívül kecskékből, néha lóból, vagy egy borjas riska- 
tehénből állott. De nem hiányzottak a duda, a furulya, a csimpolya, 
ezek az oláh hangszerek sem. Járta is csakhamar a „kóla", meg a 
„zsuka" az oláh csárdás is. S ha a fiatalok megtetszettek egymás- 
nak, kéznél volt az oláh pópa, a ki őket mindjárt össze is eskette. 
Az oláh legény aztán szíve választottját, most már feleségét, a lován 
elébe ültetve — mert itt az oláh nők is megülik a lovat és lóháton 
mennek a vásárra : Rézbányára vagj^ a közelfekvő falukba is — 
diadalmasan vitte haza, kisérve a szülőktől, akik meg a hozományt 



104 

szállították. De mivel az ilyen, többnyire berúgott fővel, pár órai 
ismerettség" után kötött házasságok igen sokszor balul ütöttek ki, az 
1850-ik év körül az állam megtiltotta ott a házasságkötést s a kiket 
a pópa ennek daczára is összeadott, azoknak a házasságát semmis- 
nek, érvénytelennek jelentette ki. Nekünk még mutogattak egy korán 
megöregedett házaspárt, kik ezelőtt 27 évvel itt keltek össze és most 
leányukat hozták a vásárra. E sajátszerű szokás a mai napig is 
megvan s az oláh legények megtudva a lakást, az ott kötött isme- 
rettséget most már tovább folytathatják, vagy ha úgytetszik a leg- 
közelebbi faluban később meg is esküdhetnek ; sőt az is megtörté- 
nik, hogy egyelőre csak „próbaházasság"-ra lépnek és csak később, 
midőn már gyermekök van, miként a sváboknál, lépnek az oltárhoz. 
A hegyen ekkor összegyűlt oláhok számát legalább is százra tehetem. 
Eljött az 1869-ik év is, de a várva várt Messiás nem nagyon 
sietett, a közoktatásügyi miniszter költségvetésében a múzeumi sze- 
mélyzet szaporításának nyoma sem volt. A tehetetlen és öreg Kubi- 
NYi Ágoston, a Múzeum akkori igazgatója, nem tudott semmit ki- 
vinni, mignem ugyanazon év márczius 4 én nyugdijaztatván, helyére 
a nagytudományú s kiváló férfiút : Pulszky Ferencz országgyűlési 
képviselőt. Deák FERENOz-nek s a minisztereknek kebeJbarátját ne- 
vezték ki. Pulszky nagy tekintélyével aztán kivitte, hogy az 1870-iki 
költségvetésbe már felvettek öt új tisztviselői állást és a heterogén 
természetű tárak szétválasztását. A költségvetés letárgyalása után 
1870 január 22-én kinevezték Frivaldszky jÁNOS-t az állattár igaz- 
gatóőrévé s az igazgató helyettesévé. Janka V'KTOR-t, a kiváló bota- 
nikust a növénytár s Dr. Krenner József segédőrt az ásványtár 
őrévé. Nemsokára megjelent a pályázat kihirdetése a többi öt új 
állásra is. Egy segédi a régiségtár, kettő : egy segédőri és egy se- 
gédi az állattárhoz s ugyanannyi az ásványtárhoz. Frivaldszky ekkor 
levélben figyelmeztetett, adjam be kérvényemet. Az állattári segédőri 
állás, Dr. Krenner József ajánlatára a Bécsben lakó Dr. Karl Já- 
Nos-nak volt fentartva, a ki a halakkal, hüllők- és kétéltűekkel fog- 
lalkozott. A tizenhét pályázó között a segédi állásra ekkor veszedel- 
mes ellenfelem támadt egy szintén nagjT-váradi születésű, előbb 
orvosnövendék, majd országgyűlési gyorsíró személyében, kit nem 
kisebb ember ajánlott, mint maga Deák Ferencz. Frivaldszky azon- 
ban a nekem tett ígéretének a beválthatását veszélj'^eztetve látván, 
egy audienczia alkalmával elment az akkori közoktatásügyi minisz- 
terhez, BÁRÓ Eötvös JozsEF-hez, kit már az Akadémiából jól ismert 
s elmondá neki, hogy olyan embert, ki a természettudományok iránti 
lelkesedésének eddig semmi jelét sem adta, pályáját is változtatta s 
akit ő személyesen nem ismer, nem használhat ; egyben kérte, hogy 
engem nevezzen ki. így történt aztán, hogy Frivaldszky s az én 



105 

Óhajom teljesült, a miniszter 1870 ápril 27-én engem nevezvén ki az 
állattári osztály segédjévé 500 frt fizetés és 100 frt lakpénzzel és 
Dr. Karl jÁNos-t annak segédőrévé 900 frt fizetés és 300 frt lak- 
pénzzel. Tehát csak négy évi várakozás után lehettem a Múzeum 
tisztviselője ! 

Az igazgatóság kinevezésemről értesítvén, állásomat május hó 
15-én foglaltam el, Pulszky távol lévén, csak 19-én esküdhettem fel. 

Öcsém ekkor Pesten előbb ügyvédbojtár, most már ügyvéd volt 
s irodáját otthon kivánla megnyitni. Engem azonban még megvárt. 
E nevezetes nap, felesküvésed emlékére, monda, délután menjünk ki 
a Margitszigetre, melynek most csudájára járnak, mert a Zsigmondy 
Vilmos által fúrt ártéziforrás derékvastagságra ontja a meleg vizet. 
Nagy forróság lévén s a pesti időjárást nem ismerve, egészen nyári 
ruhába öltözötten felöltő nélkül mentem ki. A szigeten ekkor még 
semmiféle ház sem volt és a hajók is csak óránkint jártak. Alig vol- 
tunk ott egy jó félóráig, bámulva a csodát, midőn egyszerre csak a 
budai hegyek mögül sűrű, fekete fellegek törnek elő és csakhamar 
megered a nagyszemű jéggel vegyes zápor, a levegő lehűl s nincs 
más menekvésünk, mint meghúzni magunkat a fák alatt. A hajó is 
késik s mi mindketten bőrig ázunk. vastagabban lévén öltözve, 
egy nagyobb nátha árán menekült a bajból. De nem úgy én ! A kö- 
zönség megrohanta a kis hajót s mi kinrekedtünk. A hűvös szélben 
s a könnyű ruhában a fedélzeten aztán annyira megfáztam, hogy 
haza térve, rögtön ágyba feküdtem, de alig birtam egyhamar fel- 
melegedni. Három-négy nap múlva találkoztam főnök'im kedves ne- 
jével,- ki azt kérdé tőlem : „Mocsáry ! mi baja van magának, hiszen 
egészen sárga ? Semmi, mondám. Nem vettem ugyanis még ekkor 
észre, hogy sárgaságban vagyok, de a mit pár nap múlva már na- 
gyon is jól tudtam, mert esténkint forró láz gyötört. Ekkor eszembe 
jutott az, hogy az én májam még mindig nem egészséges, az a 
Félix-fürdőben csak látszólag gyógyult meg. Több mint másfél évig 
szenvedtem a lázas sárgaságban s az többször is kiújult gyomor- és 
bélhuruttal összekötve. Frivaldszky Dr. Poor Imre barátjának aján- 
latára júliusban a koritniczai fürdőbe küldött, majd az 1870 ik év 
telét Nagyváradon kedves nővérem házánál töltöttem betegen, hon- 
nan márczius végén visszatérve, két hónapig voltam a városligeti 
vizgyógyintézetben, onnan járván be a hivatalba, melyből Frivaldszky, 
szenvedő állapotomat látva, többször hazaküldött. S ámbár öt hétig 
csupán csak tejjel éltem, mindez mitsem használt, csontig lesová- 
nyodtam, téliesen öltözve csak 67 fontot nyomtam. Az 187i-ik év 
augusztus havában aztán kimentem Karlsbadba, majd onnan Fran- 
zensbadba, melyek áldott vizeinek nyolcz heti használata s itthon a 
még csaknem ugyanannyi ideig tartó szigorú kúra után teljesen meg- 



106 

gyógyultam s hogy a májamnak baja volna, többé a mai najDÍg sem 
éreztem ; olyan gyorsan összeszedvén magamat, hogy az 1873-ik év 
tavaszán már 130 fontot nyomtam, tehát még egyszer annyira testes 
valék, mint voltam másfél év előtt. Nem is voltam azóta sem többé 
beteg, kivéve azt, midőn 1903-ban kedves nőm elhunyta után influen- 
zás tüdőgyuladásba estem, mely veszélyes bajban előbb velünk lakott 
ritka jóságú anyósomat, majd 1902-ben első hitvesemet vesztettem 
el ; de a melyből Kutht barátom kedves fia, a kiváló orvos szeren- 
csésen kigyógyított. 

1875-ben 16 nagy fiókban elhelyezett szép gjmjteményemet a 
nagyváradi főgimnáziumnak ajándékoztam, csupán egyes nagyobb 
ritkaságokat hozván fel magammal Múzeumunk részére. 

Midőn 1870-ben a ]\Iúzeumhoz jöttem, az bizony akkor még 
mindig szánalmas állapotban volt. A nem nagy számú emlős, hal és 
hüllő zöld posztóval letakart asztalokon és ládákon volt kiállítva, 
kitéve a pornak, romlásnak, molynak, Dermestes- éknek: csak a ma- 
darak egy része volt szekrényekben, a Hazai Első Takarékpénztár 
költségén készültekben és a kiselejtezett egykori nádori konyha- 
szekrényekben. A rovarok termének a bútorzata is hiányos vala s 
maga a gyüjtemén.y, a lepkék és bogarak kivételével, bizonj^ eléggé 
szegény volt. A könyvtár alig állott háromszáz munkából, ezek is 
jobbára csak Frivaldszky iMRÉ-nek 1864 ben megvett gyűjteményé- 
vel kerültek az állattárb", de a mely bajokon Pulszky csakhamar 
segített: készültek az új bútorok s 1872-ben a legszükségesebb 
könyvek megszerzésére húszezer forint lett a költségvetésbe egy- 
szerre felvéve. 

Ekkor már nagyszámban érkeztek Xáxtts keletázsiai expedi- 
cziójából, többnyire borszeszben, a rovarok. Én s a Múzeum g'yüj- 
tője : Pável Já^sos ezek praeparálásával voltunk elfoglalva s két év 
alatt több mint 50 ezer darab rovart készítettünk ki. Ezek elkészülte 
után Frr'aldszky magának tartván fenn a rovarok közül a Coleo- 
pterákat, Lepidopterákat és Orthopterákat, a többi rendek s az 
alsóbbrendű gerincztelen állatok gondozását reám bizta 1873-ra egy 
új segédi állás volt a költségvetésbe beállítva, melyre a mi mostani 
szeretett főnökünket, Dr. Horváth Gézá-í nevezték ki, a ki már akkor 
is kedvelt tárgyát, az európai Hemipterákat meghatározva hagj^ta 
hátra, midőn családi tűzhelyet alapítani óhajtván, a még mindig cse- 
kély fizetés (csak 600 frt fizetése és 200 írt lakbére volt) miatt az 
1874-ik év végén elvált tőlünk, magát az abauj megyei Forró ra járás- 
orvosnak megválasztatván. Helj^ét 1875 február 24-én Hermán Ottó 
foglalta el, ki a pókok iránt érdeklődvén, faunánk ilynemű állatait 
nagy szorgalommal jobbára nemcsak meggyüjtötte, hanem azt három 
kötetben fel is dolgozta. Időközben Szeged város országgyűlési kép- 



107 

viselőjévé választatván, 1874 október 28-án elhagyott bennünket, 
kiváló érdemeket szerezvén magának a „Természetrajzi Füzetek" 
meginditásával is, melyet mint képviselő is tovább szerkesztett ; mig 
a szerkesztést 1887-ben, a Xl-ik kötettől kezdve Dr. Schmidt Sándor 
ásványtári segédőrnek adta át. Schmidt 1894 deczember 25-én mű 
egyetemi rendes tanárnak neveztetvén ki, a folyóirat szerkesztését a 
minisztérium reám bízta, ki azt nyolcz éven át, egész 1903-ig, meg- 
szűnéséig szerkesztettem, befejezvén annak 25-ik kötetét. A folyó- 
irat folytatásaként ekkor, az idegenek által sokszor nehezen s rosz- 
szul idézett czím helyett, Dr. Horváth Géza szerkesztésével az 
„Annales Musei Nationalis Hungarici" indult meg. Az én nyolcz évi 
szerkesztésem alatt, az igazgatótól kapott nagyobb dotátió segélyé- 
vel, a „Természetrajzi Füzetek" jóval megvastagodottak és én a 
Múzeum gyűjteményeinek ismertetésére számos külföldi szakembert 
megnyervén, az eddig követett iránytól eltérően, fősúlyt a külföld 
által is érthető idegen nyelvekre fektettem, de a latin nyelven irott 
értekezéseken kivül, főleg a magyar tárgyúakat, magyarul is ismer- 
tetni kívántam. Szóval a folyóiratot internáczionális jellegűvé tettem, 
mit ugyan Hermán és Schmidt barátaim tőlem a „Budapesti Szemle" - 
ben zokon is vettek, de a mely eszmének, változtatásnak a helyes- 
ségét a tapasztalat nemsokára igazolta, mert rövid idő alatt több 
mint 100 új cserét kaptam, köztűk nem egy régi és tekintélyes folyó- 
iratot mindenféle mívelt nyelven, melyeket azelőtt drága pénzen kel- 
lett megszereznünk. Ez új irányt helyeselte Dr. Horváth Géza is, 
hasonló szellemben indítván meg az új folyóiratot. 

Ha az életben érdemekről lehet beszélni, úgy talán egy csöp- 
pet önzés nélkül én is kérhetek abból, annak a révén, hogy a mú- 
zeumi évkönyvek tanúsága szerint is, a Múzeum fiatal tisztviselői az 
1870- ik évtől kezdve egész 1880 ig, tehát tiz éven át, a rossz fizetés 
miatt egytől egyig mind elhagyták az intézetet és más pátyára lép- 
tek, az egy Hampel József kivételével, de a ki a velem egyszerre 
kinevezett régiségtári segédből, a sok változások miatt, alig néhány 
év alatt már annak az osztálynak főnöke lett akkor, midőn én még 
mindig s még azután sokáig, csak segéd voltam. Ekkor ugyanis még 
az a kegyetlen szokás járta, hogy az előmenetelre addig kellett várni, 
mig az osztályban előtte levő elhal vagy elmegy és nem volt meg a 
mai sokkal igazságosabb conkretális status, midőn a tisztviselők 
mindnyájan egyformán csak tisztviselők lévén, változás esetén az 
megy előre — ha ugyan megy, ha más, magas és legmagasabb pro- 
tekczió útján jogtalanul eléje nem ugrik — a ki szolgálati éveire 
való tekintettel a sorban következik. így történt azután, hogy én 12 
éven át voltam segéd, de szerencsére nem borbély-, hanem állattári 
segéd, mindössze 800 frt fizetéssel és 200 írt lakpénzzel, melyből 



108 

kétszáz forint ötödéves pótlékomra esett, egészen Dr. Karl János- 
nak 1882 január 25-én bekövetkezett haláláig", midőn segédőrré lép- 
tem elő s most már az ötödéves pótlékkal együtt 1100 frt fizetésem 
és 300 frt lakpénzem lett. 

PüLszKY FERENCz-et nyugtalanította a folytonos változás a tiszt- 
viselői karban s azért már 1876-ban javaslatot tett a fizetések eme- 
lésére, de a miből bizony semmi sem lett, mert az akkori híres mi- 
niszteri tanácsosunk, Hegedűs Kandid Lajos az Anophllialmus Hege- 
clüsi barlangi vakbogár nevének méltatlan viselője azt felelte neki : 
„Mit akarnak a te tisztviselőid, hisz az ő életök csupa gyönyörűség, 
azért a pár óráért, mit a hivatalban töltenek, még több fizetés kel- 
lene?" és PuLSZKY csupán annyit tudott kivinni, hogy az ország- 
gyűlés ötödéves 100 frtnyi pótlékot engedélyezett visszamenőleg, de 
a melyet a WEivERLE-kormány 1893 ban fizetésünket javítva, tőlünk 
visszavett ; akkor, midőn ilyet az egyetemi könyvtár tisztviselőinek 
meg megadott. 

Az akkori viszonyokat jellemzi a következő kép is. Az 1880-ik 
év első napjaiban a Magyar Akadémia egyik összes ülése előtt 
Tréfort miniszter FRivALoszKY-tól a Múzeum felől kérdezősködött. 
Feh^aldszky fe'említé, hogy Hermán Ottó is elhagyott bennünket, a 
mi nagy kár az intézet és a tudományra nézve is ; s a sok kilépés 
okát ő abban találja, hogy a csekélj'' fizetés miatt a tisztviselők nem 
mernek megnősülni és hogy ezt tehessék, jobban dotált állásokra 
mennek. Mire a miniszter azt felelte : „Elég szép állásuk van, vegye- 
nek el gazdag leányokat. Bizony, az én segédfogalmazóimnak sin- 
csen több fizetésük, de a kik úgy segítenek magukon, hogy gazdag 
családokból nősülnek; tegyenek hát úgy a múzeumi tisztviselők is!" 
Beszélgetésük további folyamatán át elmondá, hogy az ő megmaradt 
két tisztviselője is még mindig nőtelen, noha már 40 évesek s az 
egyik már tiz évi szolgálat után ma is csak segéd. Az érdemesebb 
tisztviselők és azok számára, kik hosszú idő múlva sem léptek elő, 
lehetne talán a személyi pótlékot behozni ? Mire Tréfort azt feleié : 
„Mondja, kérem hát ki az, a kit annyira protezsál?" Mocsáry Sán- 
dor, monda Frivaldszky, neki bátorkodom kérni Excellencziádtól 
személyi pótlékot". „No, jól van, hát MocsÁRY-nak megadom." Más- 
nap Frivaldszky örömmel monda el nekem ezeket. De bizony a pót- 
lékból nem lett semmi, annak a már említett HEOEDűs-nek ellenzése 
miatt, ki miniszterének azt mondá : „A Múzeumnál eddig személyi 
pótléka még senkinek sincsen, nem jó lesz preczedenst csinálni." 
így tehát a miniszteri ígéret, csak ígéret maradt ! 

Hogy ilyen körülmények között a Múzeum szolgálatában meg- 
maradhattam, az csak azáltal vált lehetségessé, hogy főnököm 1872- 
től egész 1888-ig bezárólag, midőn már nem mentem többé a vidékre 



109 

gyűjteni, mert nemsokára megnősültem, minden évben részesített 
utazási segélyben, a legtöbbször eleintén a Magyar Tudományos 
Akadémiától is részesülvén ilyenben. A kétféle segélyből mindig 
maradt valami, a mi, irodalmi munkásságommal együtt, aztán kisegí- 
tett. Ilyen segélyekkel jártam be 17 éven át a magyar állam terüle- 
tének nagy részét, Erdélyt úgy, mint Horvát-Szlavonországokat is, 
mindenütt hat héten át mindenféle rovart gyűjtve. Megmaradtam 
tehát a Múzeum szolgálatában, azt mondva magamban „itt élned, 
halnod kell." Pedig ugyanakkor nekem is voltak ám fényesebb ki- 
látásaim ! RiBÁRY Sándor kereskedelemügyi miniszteri tanácsos, a ki 
még Nagyváradról jól ismert, kétszer is hivott, 1872 és 73-ban, hogy 
lépjek át az ő minisztériumába, ő kineveztet engem fogalmazóvá. S 
midőn 20 év multán a dunaparti korzón egyszer találkoztunk s kérdé, 
mi most a fizetésem és mondám, az ötödéves pótlékkal és lakbérrel 
együtt 1600 frt, szemreháuyásképen csak annyit jegyzett meg : „Ha 
Ön akkor, midőn kétszer is hívtam, szót fogadott vala, ma már régen 
miniszteri tanácsos volna." Ez tény, ez szóról szóra igaz, de én nem 
tartottam lelkiismeretemmel megférhetőnek, hogy azt az intézetet, a 
hová csak négy évi várakozás után nehézségekkel jutottam be s a 
hol betegségemben velem olyan nagylelkűen bántak : most midőn 
már egészséges lévén, hasznomat vehetik, jobb fizetés és magasabb 
állás reményében hálátlanul elhagyjam. 

Meggy ógyulásom után főnököm, Frivaldszky ajánlatára a Hy- 
menopterák tanulmányozását tűztem ki czélomul, de csakhamar be- 
láttam, hogy a meglevő 7 — 8 fiókban elhelyezett, jobbára Frivaldszky 
jÁNOS-tól kirándulásai alkalmával csak úgy mellékesen gyűjtött, 
vagy Frivaldszky iMRÉnek egykori gyűjtőitől Bulgáriában és Török- 
országban szedett kevésszámú állat — de a melyek között már né- 
hány FöRSTER- és TiscHBEiN féle typus is volt — meg néhány darab 
exotikus faj, a XÁNTUstól gyűjtötteken kivijl, erre a czélra vajmi 
kevés, a főváros környékén tett kirándulásaimban most főleg ezekre 
voltam tekintettel s alig pár év alatt már meglehetősen szép gyűjte- 
ményt hoztam össze, ami annál is könnyebben ment, mert márPÁVEL 
és később Bíró Lajos is segítettek. A gyűjtöttek neveit is tudni 
akarván, csakhamar észrevettem, hogy a mi állataink egy jó része 
a meglevő munkákban vagy egészen hiányzik, vagy azok olyan 
gyarlón vannak leírva, hogy őket biztosan felismerni nem lehet. Az 
ekkor még nagyon is fejlődésben levő tudomány néhány szakmíve- 
lójéhez fordultam tehát, kik fajaink nagy részét szintén nem ismerték. 

Faunánk ilyen szépségét és érdekességét látván, állatait még 
nagyobb szeretettel gyűjtöttem és elhatároztam, hogy a Neuropterá- 
kon kívül ezentúl főleg Hymenopteráink megismertetésére fogok tö- 
rekedni. Hogy pedig ezt tehessem, szűkségesnek véltem az ezekre 



110 

vonatkozó irodalom összeállítását. A következő évben, a tavaszi és 
nyári hónapok csaknem minden délutánját a Múzeumban töltvén, 
könyvtárunk egyes köteteit átnéztem, kijegyeztem magamnak az 
ezekre vonatkozó irodalmat, melyet később még más források után 
is összeírván, 1882-ben Hermán „Literatura Hymenopterorum" czím 
alatt, mint a Természetrajzi Füzetek Vl-ik kötetének legnagyobb 
részét közzé is tette. A több mint nyolcz nyomtatott ívnyi dolgozat 
tiszteletdíja fejében adott 50 forinton kívül nekem adván még annak 
100 darab különlenyomatát is. Ezeket aztán berlini könyvárusunk 
alig pár év alatt csaknem egészen eladta, az keresett könyvvé lett. 

Az 187o-ik év őszén meglátogatott minket a híres lepkész. 
De. Stauddsger Ottó, ki az előttem fekvő néhány törött vagy nagyon 
is régi idegenföldi Hymenopterát látván, melyeket szép állataimért 
KjRBY-től a British Múzeumból kaptam. Azt mondotta nekem, hogy 
otthon van már egy kevés ilyfajta állata s ha akarom, írni fog a föld 
különböző részeiben levő lepkegyüjtőinek, hogy ezentúl Hymenopte- 
rákat is gyűjtsenek. A következő években aztán egymásután jöttek, 
később m.ásoktól is a szebbnél-szebb Hymenopterák. Feivaldszky 
ezek megvételére nekem évenkint 200 frtot, sobszor többet is adott 
a 3000 forintnyi csekély dotáczióból. Staudixger ígérete s küldemé- 
nyei és főnökeim jóindulata voltak tehát alapjai a mai nagyszerű 
idegenföldi Hymenopterák gyűjteményének. 

1878-ban már szép gyűjteményünk volt s mivel ekkor már 
megindult az új múzeumi folyóirat is, azt támogatnunk kellvén, meg- 
kezdettem állataink ismertetését. A sok új faj leírása s a tőlem cse- 
rében kapott szép magyar állatok aztán 1886-ban arra indították 
Friese He>tíik barátomat, a méhfélék mostan már első szakemberét 
— ki csupán ilyenekből álló óriás gyűjteményét százezer márkáért 
sem adja — hogy Budapestre jőve, tíz hónapot itt töltsön. A télen 
át tanulmányozta a mi méheinket s azoknak neveit és előfordulási 
helyeit, idejét magának kijegyezte, tavaszkor aztán olyan erélyl3^el 
fogván hozzá a gyűjtéshez, hogy midőn augusztus elején hazájába, 
Schwerinbe visszatért, nem kevesebb, mint 11,000 darab ritkábbnál 
ritkább méhfélét vitt haza magával. Ez a körülmény kissé ártott 
ugyan nekünk, mert állataink értékét lenyomta, de ő is sokban 
hozzájárult ilynemű fauuánk ismeretéhez. 

1880-ban az Akadémia a ViiÉz-féle jutalomra pályázatot írt ki 
hazáuk állatai valamely nagyobb családjának vagy rendjének magán- 
rajzi megírására. Erre a magyarországi addig ismert fémdarázsakkal 
én is pályáztam s a jutalmat én nyertem meg, másik két pályázó 
társam : Daday és Tömösváry dolgozata pedig dicsérettel lett kitün- 
tetve és szintén kiadva. Ezek alapján aztán 1884-ben az Akadémiá- 
nak tagja is lettem. Midőn pályamunkámat készítettem, fogamzott 



111 

meg bennem a szerencsés gondolat, a magyar fauna fémdarázsainak 
magánrajza után, megírni az egész Föld fémdarázsainak a mono- 
graphiáját is. E 82 és V2 ívnyi nagy latin munkán aztán, a délutáni 
órákat egész késő estig a Múzeumban töltvén, még nyolcz évig dol- 
goztam s az 1889 ben, mint az Akadémia Ill-ik osztályának külön- 
kiadványa jelent meg. E munka a mai napig már az egész világon 
elterjedvén, a fémdarázsok alapvető műve marad mindenkoron ! 

Megvallom őszintén, bizony engemet is nem egyszer bántott a 
gondolat, hogy csekély fizetésem miatt, noha már 47 éves vagyok, 
a nősülésre komolyan még mindig nem gondolhatok, mert négy évi 
várakozás és hosszas betegségem, meg a megélhetésre kevés állami 
fizetés pótlása miatt, családi örökségemet már egészen elköltöttem, 
midőn szerencsém lett egy köztiszteletben álló budai vagyonos 
hivatalnokcsalád szép és kedves leányának a szívét megnyerhetni ; 
de a kit 12 évi boldog házasság után, alig pár napi betegség foly- 
tán, 1902 okt. hó 4-én lüdőgyuladásban elvesztvén, a családi házban 
fényesen berendezett nagy lakásban magamra maradtam. A hitvesi 
szeretetteljes ápolás hiányát éreztem az 1903-ik év tavaszán, midőn 
meg én feküdtem veszélyes influenzás tüdőgyuladásban, de a mely- 
ből szerencsésen kigyógyulva, elhatároztam, hogy újra megnősülök, 
a mit a gyászév elteltével — elhunyt kedves nőmnek a kerepesi-úti 
temetőben ideálisan szép emléket emelvén — meg is valósítottam. 
Es most, hogy életem egyik legnagyobb titkát is eláruljam, második 
hitvesem nem vala más, mint az a sokszor említett egykori kisleány- 
rokonom, kit a legboldogabb házasság közepette 1910 nov. 3-án, pár 
nap alatt mellhártyagyuladásban akkor vesztettem el, mikor azt leg- 
kevésbbé hittem, de a kiről még csak annyit kívánok megjegyezni 
itten : mindig fájlaltam, hogy e szelidlelkületű leányt, rossz fizetésem 
miatt, harmincz évvel előbb el nem vehettem I 

Az 1895 -ik év elején Frivaldszky már többször panaszkodott 
nekem, hogy dagadt májával sokszor szenved s meglássa, úgy érzem, 
Xántus barátomnak (f 1894 decz. 11 én) nemsokára utána megyek. 
En vigasztaltam, hogy eléggé jól néz ki, nem lehet olyan veszélyes 
a baja De neki volt igaza, mert február közepén májrákja már 
ágyba döntötte s ez a kínos betegség 1895 márczius 29-én életét, 
73 éves korában ki is oltotta. Őszintén fájlaltam halálát, mert hiszen 
ő nekem nem annyira főnököm, mint inkább öreg barátom volt s 
neki mindig kedvelt embere valék. Kösz'Jnetemnek és hálámnak 
iránta nem is adhattam máskor jobban kifejezést, csak akkor, midőn 
koporsója fölött a következő általam soha el nem felejthető szavakkal 
búcsúztam el tőle : „Csak elmúló, elporló részeidet viszik ki e házból ; 
neved, lelked, szellemed örökre itt marad, mert hisz ezek az álattári 
gyüjteménynyel, a tudománynyal vannak egybeforrva és késő 



112 

századoknak is hirdetni fogják neved nagyságát, dicsőségét. Műveid 
és munkásságod híven megőrzik emlékedet, túlélik sírkeresztedet, 
túl sírkövedet, s mi sem felejtünk el soha, nem különösen én. 
Isten veled ! " 

Frivaldszky elhunyta után a magas és legmagasabb párt- 
fogókkal kérkedő s elbizakodott rákon czátlan elemek fölött uralko- 
dásom rövid ideig, csak kilencz hónapig tartott, de a melyhez mégis 
két nevezetes tény fűződik ; egy új állás szervezése az elárvult 
entomologiai osztályhoz egyenesen Dr. Kertész Kálmán részére és 
Bíró Lajos kiküldetése Uj- Guineába, megvétetvén az igazgató által 
1000 frton annak meglehetősen gazdag rovargyüjteményét. 

Az osztály vezetését 1896 január lén vette át tőlem az új 
igazgató, Dr. Horváth Géza. Alig tizennégy nap multán, a képtár 
igazgató- őre, a híres festőművész, Thán Mór királyi biztosul az 
Országos Képtárhoz rendeltetvén, Szalay igazj'atónk a képtár veze- 
tését az ő felügyelete alatt reám bizta s mivel Thán többé nem is 
tért vissza, hanem nyugdíjaztatva magát leányához Triesztbe költö- 
zött, a képtár vezetése továbbra is nálam maradt s én azt tiz éven 
és két hónapon át minden külön tiszteletdíj nélkül vezettem egészen 
addig, mig azt az elkészült Szépművészeti Múzeum igazgatóságának 
a legkisebb hiány vagy hiba nélkül az 1906-ik év tavaszán átad- 
hattam ; helyiségeit aztán, mint tudva van, a nagyon is szűkké vált 
állattár foglalván el. 

1896-ra összeállítottam a Fauna Regni Hungáriáé számára az 
addig ismert Hymenopterák és Neuropterák névsorát ; megjegyezvén, 
hogy ez adatok a legtöbb családnak már meglehetősen hű képét 
mutatják, mit az azóta eltelt 15 év igazolt, mert bizony azokból a 
családokból aránylag csak nagyon kevés olyan faj került elő, melyek 
a névsorban nem voltak meg. 

És most, 42 év multán, ha végigtekintek a mi, csaknem semmi- 
ből lett Hymenoptera- gyűjteményünkön : szívem, lelkem, meggyőző- 
désem úgy érzem, mintha azt súgná : ilyen gyönyörű szép, nagy 
gyűjtemény aligha van több e földön, mert az eddig leírt 35-40 
ezer fajból nekünk mintegy 16 ezer van meg több mint 50 ezer pél- 
dányban, tehát az ismert fajoknak csaknem a fele. De hogy a rész- 
letekre térjek : a fémdarázsok, a délamerikai nagy díszdarázsok : a 
Pepsw-fajok és Szépligeti barátom buzgólkodása folytán a Braconi- 
dák gyűjteménye unikumok, azaz egyedülállók a maguk nemében, 
ezekkel egy múzeum sem dicsekedhetik, mert hogy csak a Chrysi- 
dáknál, az én kedvenczeimnél maradjak, ezekből nekünk több mint 
700 fajunk van, tehát a leírt fajoknak több mint a fele ; mig a ver- 
senyben utánunk következő párisi és berlini gyűjtemények, a közzé- 
tett adatok szerint, csak alig 400 fajjal szerepelnek. A méhféléknél 



113 

nagyobb gyűjteménye csak FmEsÉ-nek, a Mutilláknál nagyobb csak 
André nak, -speczialistáknak van ; a levél- és fadarázsoknál nagj^obb 
gyűjteménye csak KoNow-nak lehetett, mely most a Deiitsches Na- 
tional Museum tulajdona. Bíró újgnineai gyűjtése és az ezekért ka- 
pott hangyaféléknél nagyobb gyűjteménye szmtén csak a specialis- 
táknak van. Bíró barátom gondos meggyüjtése folytán a Chalcididák 
és Proctotriipidákból egy ritka, nagyságra nézve aligha nem párat- 
lan szép gyűjteményre van kilátásunk. A kaparó darázsok és a 
Vespidák gyűjteménye is jóval nagyobb mint a bécsieké, hol pedig 
az elsőnek t. i. a kaparó darázsoknak a Múzeumnál két leghíresebb 
ismerője, speciálistája él Nem kevéssé emeli gjáijteményűnk értékét 
az, hogy a magyarországi fajok ily mértékben sehol és senkinek 
birtokában nincsenek képviselve s hogy nekünk úgyszólván az ösz- 
szes férfiaktól, kik e téren kitűntek, nagyszámú typikus példánj^aink 
vannak. Én magam is eddig több száz újra jellemzett fajon kivűl 
938 új fajt és 40 varietást írtam le ; ezekből csupán fémdarázst 430 
fajt és 30 válfajt, többet tehát mint az ismerteknek eg^^harmad részét. 

Sok más dolog elhagyása után emlékjegyzeteim végéhez köze- 
ledvén, még csak azt az egy óhajtásomat kívánom kifejezni, vajha 
mostani társaim s azok, kik ezután a Múzeumhoz jutnak : egykoron 
éltük alkonyán, 42 évi szolgálat után, velem együtt őszinte szívből 
elmondhatnák „sohasem bántam meg, hogy a Múzeum szolgálatába 
szegődtem" — mert hisz e földön nem mehet, nem lehet minden 
úgy, mint azt mi kis emberek akarnók ! 

Főnökeim szíves jóindulatából kétszer is részesültem királ3d 
kitüntetésben. Előbb 1900-ban „a tudománj^osság terén szerzett ér- 
demekért" kaptam a királyi tanácsosi czímet, majd később, 1910-ben 
„buzgó és ezedményes működésemért" a Ferencz József-rend tiszti 
keresztjét. S ha e kirátyi kitüntetések jogosultságának igazolásául 
magam is elismerném, hogy hazánknak, a tudománynak és a Nem- 
zeti Múzeumnak csakugyan tettem némi hasznos szolgálatot, melyek 
által magamnak érdemeket szereztem : úgy ez érdemek dicsőségének 
egy részét szívesen és hálásan megosztom Frivaldszky jÁxos-sal, 
kinek egyedül köszönhetem, hogy a Múzeumhoz jutottam s nem 
lettem ügyvéd^ biró vagy jogtanár, hanem életem egész folyamán 
át gj^ermekkorom óta kedvelt tárgyamnál maradhattam s igy a szép 
és kedves entomologiának egyik szerény, de lelkes mivelője lehettem ! 



114 

Adatok Magyarország lepkefaunájához. 

Irta : Diószeghy László (Borosjenő). 

1. Lycaena Bavius Ev. 

Magyarország lepkefaunájából ezt a fajt eddig nem ismertük, 
mígnem 1910 április 10-ikén Erdélyben, napos, virágos hegyokblon 
délelőtt 10 órától déli 1 óráig 6 példányát nem gyűjtöttem. Dr. Seitz 
műve szerint fenntnevezett lepke elterjedési köre Dél- Oroszország, 
a Kaukázus, Kis-Ázsia és Syria-ra esik. 

Minthogy e fajból eredeti j)éldányokat nem ismerek és pél- 
dán^^aim azoktól eltérhetnek, leírásukat a következőkben adom : 

A Lycaena Bavius Ev. hazai példányai felül a L. Orion Páll. -hoz, 
alul a L. Baton BosTR.-hez hasonlítanak és csak akkorák, mint a 
legkisebb L. Baton Bgstr. 

Alapszíne fekete, nagyon élénk fényű sötétkék vagy zöldes-kék 
behintésű, a mely a szárnyak nagy részét úgy borítja, hogy a 
szegélyen' egy széles szalag fekete marad. A hátsó szárny zugától 
felfelé a szegélj^en 4 — 5 nagyobb hosszúkás fekete pont van és ezek 
felett nagyon élénk narancssárga vagy czinóbervörös színű szalag- 
szerű foltocska a harmadik pontig. A szegély olyan mint a L. Orion 
Pall.-ó, fehér feketével tarkázott. A középpontok csak az elülső 
szárnyon láthatók gyengén. 

Fonákja hasonlít a L. Baton Bgstr- éhez, de a holdacskák, a 
melyek a L. Baton szegélyén bár gyöngén, de láthatók, itt teljesen 
hiányzanak, helyüket erős, hosszúkás, a fehéresen szegélyezett 
szemekig terjedő foltok foglalják el. A fonák alapszíne sárgás- 
szürke, a hátsó szárny szalagja narancssárga vagy czinóbervörös és 
a szárny zugától a széléig halad. 

2. Lycaena Orion Páll. ab. Csernyi nov. 

A L. Orion egy érdekes aberrátióját gyűjtöttem 1912. évi 
május 13- án az aradmegyei Honcztőn. 

A lepke ezüstös kék ibolyás fénynyel, a középpontok nagyok, 
határozottak. Az elülső szárny középpontja alatt, a 3., 4. és 5. 
sejtben hosszúkás fekete pontok sorakoznak ; a hátsó szárny közép- 
pontja alatt csak egy ilyen pont van. 

Fonákja ezüstös-fehér, az elülső szárny foltjai a rendesnél 
valamivel nagyobbak, hosszúkások. 

Ezt az új fajeltérést Cserny Lajos őrnagy barátom tiszteletére 
neveztem el. 



115 

3. Pararge Egeria L. var. egerides Stgr. ab. Kertészi nov. 

A P. var. egerides két érdekes eltérését gyűjtöttem, melyek 
közül az egyiknek alapszíne világos szürkés-barna, rajzolata 
pedig egj árnyalattal világosabb, sárgás-szürke, a szemek 
azonban rendes fekete keretűek, fonákjának rajzolata nagyon gyenge, 
világos, fakosárgás. 

Ezt a lepkét, melyet Borosjenőn gyűjtöttem 1910. évi május 
19-én, Dr. Kertész Kálmáx barátom tiszteletére neveztem el. 

4. Pararge Egeria L. var. egerides Stgr. ab. Schmidti nov. 

A P. var. egerides másik gyűjtött eltérésének színe a rendes 
fekete-barnás, sárgás- barna foltokkal, az elülső szárny 1., 2., 3. 
sejtjében a sárgás foltok a középsejtig terjednek, a középsejt két 
világos foltja pedig összefolyt. A hátsó szárny sárgás foltjai a ren- 
desnél jóval nagyobbak, a fonákján szintén, 

Ezt a lepkét, melyet Schmidt Antal nemzeti múzeumi őr tisz- 
teletére neveztem el, szintén Borosjenőn gyűjtöttem 1912. április 
hó 2o-én. 

Mind a négy új lepkeeltérés typusát a Magyar Nemzeti Mú- 
zeumnak ajánlottam fel. 

* 

3Iegfigy élések. 

Ez évi április hó 25-től 30-ig fejlődött bábokból kikelt lepkéken 
a következő megfigyeléseket tehettem : 

Fapilio Fodalirius L. sárgásabb színű, a 4— 5. sáv között árn3^ék- 
szerű sávval, mely valamennyi példányon észlelhető. (Borosjenő). 

Papilio Macimon L. rajza átlag erősebb, némelykor pedig az 
elülső szárny csúcsán levő pont a fekete rajzban eltűnik ; volt közte 
egy ab. bimaculahis Eim. is. (Borosjenő). 

Tliais Pohjxena Schff. Sárgább, rajza koromfekete és erőteljes. 
Az elülső szárnyon minden esetben (27 lepke) jelen van a 6. sejt 
piros pettj^e, gyakran az 5,-ben is. Itt említhetem meg, hogy hálómba 
került a rendkívül ritka ab. meia Meig. is. (Borosjenő). 

EucMoe Cardamines L. Borosjenőn az idén nagj^on kevés (9) pél- 
dánykerült elém, az aradmegyei Honcztőn már jóval több volt. A legtöbb 
példán}^ elülső szányáuak középső pontja tűnőfélben volt, két esetben 
pedig hiányzott ez (ab immacnlata Pabst.), egy esetben ezek ellen- 
kezője, a rendkívül ritka ab. quadripunciaia Fuchs. (Borosjenő) került 
elém. Érdekes, hogy az előbbi években gyijjtött sok száz példány 
között egyik eltérés sem akadt. 

Calloplirys Bubi L. Valamennyi példány fonákján csak egy, 
kivételesen két fehér pont jelent meg. (Borosjenő, Honcztő). 

Argynnis Dia L. Minden esetben erősebb a rajza ; az ab. vittata 



116 

Spul. gyakori jelenség ; több példány fekete behintésű vagy sötét- 
barna alapszínű volt. (Borosjenő, Honcztő). 

A fentemlítetteket nagyobb számban figyelhettem meg s így 
csak ezekről nyertem áttekinthető képet. 

Kisebb számban fordult elő .• 

Nepiis Aceris F. Koromfekete (nem barnásfekote), hófehér, do 
kissé gj^öngébb, összeszorítottabb rajzzal (Borosjenő, Honcztő). 

Melüaea Maturna L. Borosjenőn némely évben gyakoribb jelen- 
ség, az idén 7 példány került hálómba, melyeknek fekete rajza mind 
kiterjedt volt. 

Mindezen változásokat egybevetve véleményem az, hogy az 
április 5 tői 25-ig tartó fagyos, szokatlanul hideg éjszakák befolyá- 
solhatták a bábok normális fejlődését, a kikelt lepkék nagy átlaga 
legalábbb ezt mutatja Borosjenőn és Honcztőn, a hol megfigyeléseket 
tehettem. 

Ennek köszönhetem a sok érdekes aberratiót és átmeneti alakot, 
melyeket az előbbi években hiába kutattam (annak idején erre a 
jelenségre^több lepkész figyelmét hívtam fel). Bár e vidékre jellemző, 
hogy a, Melitaea Didíjma O. nak a kontinensen feltalálható minden 
változata repül, így a var. occidentalis Stgr., persea Koll., meridio- 
nalis Stgr. var. alpina Stgr. stb. szóval a világos krémszíntől a majd- 
nem feketéig (9 9) és a fakósárgától a tüzesvorösig mindenféle 
rajzú és árnyalatú cf cT. 



Adatok 
Magyarország Coleopterafaunájához. 

Irta : MmóK Ottó. 

A Magyar Birodalom bogárfaunájának összeállítáíra óta (Kuthy 
Fauna Regni Hungáriáé. Coleoptera) Csíki Ernő -barátom évenként 
közli azokat az adatokat, melyek Magyarország bogárfaunájára újak- 
nak bizonyulnak. 

Magam a Rovartani Lapok 1910. évi 2. számában állítottam 
össze a gyűjteményemben lévő és faunánkból még nem ismert bo- 
garak jegyzékét. 

Az alább felsorolt és rövid időn belül gyűjtött nagyszámú 
adatok eléggé bizonyítják, hogy hazánk gazdag és érdekes faunájá- 
nak kikutatásában még mÜ3^en óriási munka vár kisded táborunkra. 

Tekintettel arra, hogy az utóbbi években tényleg többen és 
nagyobb buzgalommal folytatjuk a gyűjtést, ezentúl folytatólagosan 
közlöm a gyűjteményemben levő és Magyarország faunájára új bo- 
garak jegyzékét, a termőhely és gyűjtő nevének megemlítésével. 



117 

Carabidae : 

Bemhidion striatum var. hambiirgense Meier — Budapest (Bokor). 

— Andreáé var. Bualei Duv. — Radna-Borberek (Bokor). 
Trechus amplicollis Fairm. — Csorba-tó (Dienbr). 

Calathus melanoceplialus var. noricus Dániel — Bucsecs. 
Microlestes cordatulus Reitt. — Budapest. 

Staphylinidae : 

Omalium impar Rey — Bucsecs. 

Arpedium quadrum var. alpinum Fauv. — Magas Tátra (Diener). 

Thinobius longipennis Heer — Verestorony (Breit). 

Bledius spectahilis Kr. . — Budapest ^ 

Stenus neglectus Gerh. — Kovácspatak. 

Philonthus spermopliüi Ganglb. — Esztergom (Bokor). 

Aleuonota pallens Rey — Verestorony (Breit). 

Atlieta spelaea var. macroptera Bernh. — Bihari barlangok. 

— iriangiümn Kr. — Isaszeg. 

— incognita Sharp. — Biharfüred. 

— fungi var. orbata Er. — Budapest. 
Phloeopora teres Grav. — Pilis-Csaba. 
Ocyusa prociduci Er. • — Budapest. 
Oxypoda lentula Er. — Biharfured. 

Aleochara diversa J. Sahi.b. — Bihar : Ungurului-barlaug. 

Dytiscidae : 
Rliantiis exoletus var. laiitans Sharp — Budapest. 

Silphidae : 

Colon armipes Kr. — Isaszeg (Diener). 

Necropliorus investigaior var. intermedius Reitt. — Budapest, Hosszuszó. 

Liodidae : 

Liodes Brandhi Holdh. — Bihar hegység (Breit) 2 

Hydrophilidae : 

Helopliorus nubilus var. meridionalis Motsch. — Sopron (Kniz). 

— crenatus Rey — Fertő-tó (Kniz). 



1 Előfordul Szegeden és Szeged : Központ-on is (Csíki : Csongrád vár- 
megye bogárfaunája. Magyar Orv. és Természetvizsg. XXXIII. vándorgyül. 
munkál. 1906, p. 249). 

2 Lásd : Rovartani Lapok. XVIII, 1911, p. 127. 



118 

Helopliorus quadrisignatus Bach — Horvátország (Kniz). 
OchÜiebius impressicollis Lap. — Magyar tengerpart. 

— bicolon Germ. — Magyar tengerpart. 

— viridis var. Mülleri Ganglb. — Magyar tengerpart. 

— Lejolisi var. suhinteger Muls. — Fiume. 
Hydraena atricapilla Waterh. — Kárpátok (Kniz). 
Hydrous var. ? plicifer Bed. — A törzsfaj között. 
Phüydrus bicolor var. lialopMlus Bedel — Fertő-tó (Kniz). 
Laccohius Mguttahcs Gerhardt — Dárda (Kaufmann). 
SpTiaeridium scarabaeoides var. striolatum Heer — A törzsfaj között. 

— bipustulatum var. Daltoni Steph. — Győr (Bokor). 
Gercyon pygmaeiis var. merdarius Sturm — Bucsecs. 

Cantha^idae: 

Podabriis álpinus var. melancholicus Tőrre — Bucsecs. 
Absidia pilosa var. ScMnherri Mannh. — Brassó. 
MaWiodes spatliifer Kiesw. — Bucsecs. 

Nitidulidae : 

Meligethes viridescens ab. azureus Heer — Tátrafüred, Máramaros. 

Cryptophagidae: 

Emphylus glaber Gyllh. — Szeleoz (Kocsi). 

3Iycetophagidae : 

Mycetophagus piceus ab. Junaris F. — Esztergom (Bokor) ^ 

— — ab. varius Marsh. — Esztergom (Bokor). 

— — ab. pundulatus Schilsky — Budapest. 

Coccinelidae : 

ApMdecta obliteraia ab. paliida Thunb — Biharfüred. 
Coccinella conglobata ab. meridionalis J. Míjll. — Budapest. 
Fropylaea lá-punctata ab. biflexicosa Wse. — Kovácspatak.^ 

— ab. bifasciata Walter — Kovácspatak. 

— ab. 12-pustulata Pont. — Kovácspatak. 

— ab. angidaris Sajó — Kovácspatak. 

Pidlus testaceus ab. scutellaris Muls. — Dárda (Dr. Kaufmann). 

— pallidivestis ab. 7ianus Muls. — Dárda (Dr. Kaufmann). 
Sidis biguttatus Mulr. — Budapest. 



1 Brancsik Péhó-ról említi (Trencs. Termtud. Egyl. Évk. 1910, p. 21). 

2 Beancsik Trencsénről említi (1. e. p. 21). 



119 



Elateridae 



Cardiopliorus Ericlisoni Burss. — Budapest, Kovácspatak. 
Dmsterius bimaculatus ab. ruficollis Reitt. — Budapest. 

— — ab. apicalis Reitt. — Kovácspatak. 

Ptinidae : 
Píinus Eclmundi Ablle. — BudajDest. 

Anobiidae : 
Xylétinus síibrot unciatus Lap. — Budapest. 

Méloidae : 

Zonitis jjraeusía ab. /fara Tausch. — Budapest. 

Chrysomelidae : 

Haltica oleracea ab. nobilis Weise — Kovácspatak. 
Longitarsus praiensis var. medicaginis áll. — Budapest. 

Anthribidae : 
Anthribus fasciatus ab. rentralis Rey — Budapest (Dr. Fodor). 

Cureulionidae : 

Fhyllobius calcaraius ab. piri Gyllh. — Korytnica. 

— urticae ab. fuscofumosus Reitt. — Máramaros. 
Polydrosus mollis ab. nibens Stierl. — Budapest. 

— sjjarsus Gyllh. — Szigetvár. 

Sciaplwbus caesius var. Merkli Stierl. — Misid völgye. 

Strojjhosonius rufipes Steph. — Biharfüred. 

GidnorrMnus quddrimaculatus ab. rimulosus Germ. — A törzsfaj között. 

Gymnetron luiiusculum Dits'al — Brassó. 

Apion cornicidatum Germ. — Csóványos '(AIeusel). 

— viciae var. GriesbacM Steph. — Bucsecs. 
Byctiscus popidi ab. tataricus Faust — Szigetvár. 

— betulae ab. violaceus Scop. — Misid völgye. 

Scardbaeidae : 

Apliodius variáns var. Fabricii Orbigny — Budapest. 

— mixtus var. unicolor Schh^sky — Ünökő, Biharfüred. 

— — var. conjunctus Muls. — Bucsecs. 

— luridus ab. connexus Muls. — A törzsfaj között. 

— — var. iniricarius Muls. — A törzsfaj között. 
Geotrupes vernalis ab. obscurus Mltls. — A törzsfaj között. 



120 

Melolontha melolontha ab. femoralis Kr. — Máramaros. 

— — ab. xndclierrima D Tőrre — Budapest. 
Polypliylla fullo ab. lucluosa Muls. — A törzsfaj között. 
Trichms fasciatus ab. Fabricii Rossi — Jád völgye. 

— sexualis ab. apicalis Muls. — Bihar : Misid völgj^e. 

Törlendők Magyarország faunájából a következő fajok, melyek 
téves meghatározás alapján lettek kimutatva : 

Helophorus fulgidicolUs ]\Iotsch. 
Cercyon littoralis Gyllh. 
Hyclrophilus sartiis SEME^^ov. 
Agrüus viridis var. ater F. ^ 



iVlagyarország piliangói. 

Irta : f A. Aigkee La.jos. 
XLII. 

3. nem: Adopaea Billb. 

A fej és a test zömök; a tapogató utolsó íze felálló, elég 
hosszú, karcsú ; a csápbunkó röviden hegyesedő. Az elülső szárny 
középsejtje hosszú, elül hegj^es, a hátsó szárnj^-é rövid és egye- 
nesen lezárt. 

A hernj^ó orsóalakú, csaknem csupasz, fűféléken él és kitelel. 
A báb nyúlánk, a fej vége hegyes. 

A palearktikus tájban 9 faja él, melyek közül három hazánk- 
ban is é). 

A fajok meghatározó kulcsa: 

1. Felül vöröses-sárga 2 

— Felül barnás-sárga. A hím elülső szárnyán rézsútos fekete 
sáv van ; alul az elülső szárny barnás-sárga, a hátulsó 
zöldes-szürke, 3. Actaeon. 

2. A csápbunkó rozsdasárga, csúcsa fekete. A hím elülső szár- 
nj^át egyenes hosszanti fekete sáv díszíti. Alul egyszínű 
okersárga. 1. Uneola. 

— A csápbunkó csak alul rozsdasárga. A hím elülső szárnyát 
hajlott hosszanti fekete sáv díszíti, alul okersárga, csúcsa 
zöldes. A hátsó szárny belső szegélye az alsó oldalon vöröses- 
sárga. 2. Ihaumas. 



1 Beascsik Nagysziklásról említi (1. e. p. 22). 



121 

1. Adopaea lineola Ochsh. 

OoHSENHEiMER, Díg Schiiietterl. v. Európa. I, 2, 1808, p. 230, — 
BoiSDUVAL, Icon. histor. des Lépid. t.' 47, f. 4, 5 (1832). — Viryula 
HüBNER, Samml. europ. Schmetterl. fig. 660—663. 

A szárnyak vöröses- sárgák, keskeny fekete szegély ly el, a 
hímek elülső szárnyát egyenes hosszanti fekete sáv díszíti ; a nős- 
tények szárnya valamivel sötétebb, elülső szárnyának csúcsa pedig 
többnyire fehéres. Alul egyszínű okersárga. A csápbnnkó rozsda- 
sárga, hegye fekete. Kifeszítve 25—30 mm. 

A pete hosszúkás, kissé lapos, szalmaszínű ; kitelelő. 
A hernyó sárgás-zöld, hátán sötét, oldalt barna vonallal. Hossza 
25—30 mm. Májusig különféle füveken, különösen taraczkbúzán 
(Triticum repens) és czigányzabon (ArrlienatJierum elatius) él. A b á b 
nyúlánk, fejvége hegyes, színe világos zöld. 

Hazánkban elterjedt és június elejétől augusztus közepéig 
többé-kevésbé gyakori. Állandó faj, de találni oly példánj^t, melynek 
szárnyai halványszínűek. Eg3'ik eperjesi hím példánynak elülső 
szárnj án fekete középfolt és széles fekete szegélye van, míg a 
hátsó szárny csaknem egészen fekete, csak a közepe sárga. 

Termőhelyei: Budapest VI. 5— VHI. 21, Eger, Párád, Nagy- 
várad, Pécs VI. 11— Vn. 20, Pápa, Csákvár, Felső-Lövő, Sopron 
VII-VIII, Pozsony VI, N.-Lérárd, Tavarnok VI, Verebély VI. 14, 
Selmeczbánya VI— VIII, Rozsnyó VI. 30, Znióváralja, Trencsén, 
Árvaváralja, Bresztova, Gölniczbánya VII. 3 — VIII. 6, Eperjes, 
Kassa, Bártfa, Magura talului (Besztercze-Naszód vm.), Kovászna, 
Nagyszeben VIII. 5, Nagyág, Mehádia, Vrdnik, Vinkovcze, Lipik VII, 
Josipdol és Dalraáczia. 

A szomszádságunkban előfordul Alsó-Ausztriában, Karinthiá- 
ban, Salzburg és Oláhországban (VII — VIII), Sziléziában (VI— VIII), 
Cseh- és Morvaországban, Galicziában (VII) és Bukovinában (V— VIII). 

Elterjedési köre Szentpétervártól Algírig és Spanyolországtól 
az Altájig terjed. 

2. Adopaea ThcMi-inas Hofn. 

HuFNAGEL,, Berl. Magazin. II, 1766, p. 62. — Esper, Dia europ. 
Schmetterl. in Abbild. t. 36, f. 2-3; t. 98, f. 5-10. — linea 
Fabricius, Mant. Insect. II, 1787, p. 84. — veniila Hübner, Samml. 
europ. Schmetterl. fig. 666—669. 

A szárnyak vöröses- sárgák, keskeny fekete szegély Ij'^el, a hím 
elülső szárnyán hajlított hosszanti fekete sáv van. Alul az elülső 
szárny okersárga, zöldes csúcscsal, a hátsó szárny pedig sárgás- 



122 

szürke, belső szegélyén vöröses-sárga. A csápbunkó alul rozsda- 
sárga. Kifeszítve 25—30 mm. 

Magyarországon június és júliusban országszerte gyakori. 
Színeződése általában kissé sötétebb mint az A. lineola-é. 

A p e t e hosszúkás, sárgás. A hernyó halványzöld, hátán 
sötét, oldalt fehér vonallal és a lábai fölött sárga sávval. A hernj^ó 
májusig pákhordón {Aira möntcma)^ komócsinon {Phleum pratense) és 
egyéb fűféléken található. A báb sárgás-zöld, fejvége csak 
kissé hegyes. 

Termőhelyei : Budapest, Nagyvárad, Beél, Rézbánya, Székely- 
híd, Eger, Párád, Pécs VI. IS-VII. 31, Sopron VII-VIII, Pozsony 
VII, N,-Lévárd, Tavarnok VI — VII, Verebély és Zsarnócza 

VI. 3-VII. 9, Selmeozbánya VI— VIII, Szhács, Rozsnyó VII. 6, 
Kocsócz, Kiczulahegy, Gölniczbánya VL 15— VII. 15, Igló VI. 29— 

VII. 11, Szepesolaszi, Magas Tátra VII. 6, Eperjes, Kassa, Bresztó, 
Ungvár, Előj)atak, Nagyszeben VIII. 7, Nagyág, Lipik, Vinkovcze, 
Josipdol, Velebit, Fiume és Dalmáczia. 

Előfordul az összes szomszéd országokban : Alsó-Ausztria és 
-Morvaország (VI— VII), Felső-Ausztria és Gahozia (VII), Karinthia és 
Oláhország (VII-VIII), Szilézia (VI-VII). 

Elterjedési köre Finnországtól Algírig és Teneriífától az 
Uraiig terjed. 

Különfélék. 

f Ganglbauer Lajos. Június 5-én elhunyt a Bécs közelében 
fekvő kies Rekawinkelben Ganglbauer Lajos, a bécsi természetrajzi 
udvari múzeum állattani osztályának igazgatója. Ganglbauer halálá- 
val a bogártan egyik legkiválóbb művelőjét veszítette el. Kiváló 
munkáival euró]3aszerte híressé tette nevét, „Die Káfer von Mittel- 
europa" czímű, sajnos most már befejezetlen maradt munkájával 
pedig az elsők közé emelkedett. Ganglbauer 1856. évi október hó 
1-én született Bécsben, ahol elemi, gimnáziumi és egyetemi tanulmá- 
nyait is végezte. A tanári oklevél megszerzése után rövid ideig mint 
tanár működött a bécsi akadémikus gimnáziumon, mig 1880-ban az 
udvari múzeumhoz asszisztenssé ki nem nevezték. A múzeumban 
azután elég gyorsan haladt előre, 1885-ben segédőr, 1893-ban őr, 
1897-ben II. oszt. őr, 1899 ben I. oszt. őr, 1904-ben az állattani osz- 
tály vezetője és 1906-ban annak igazgatója lett, 1908-ban pedig a 
kormánytanácsosi czímet kapta. Számos tudományos egyesület leve- 
lező tagjává választotta, 8 társaság pedig tiszteleti tagságával tüntette 
ki; a bécsi csász. tudományos akadémiának levelező tagja volt. Gangl- 
bauer érdeme, hogy a bécsi múzeum bogárgyűjteménye ma egyike 



123 

az elsőknek és legnagyobbaknak. A gyűjteményt nagygyá elsősorban 
vasszorgalmával tette. A legnagyobb anj^agot nyári gyüjtőútjairól 
hozta, a többit részben csere útján, de leginkább a meghatározásért 
kapta, mert bizony a gyűjteménynek vétel útján való gyarapítására 
csak nagyon csekély évi összeg állott rendelkezésére. Gyüjtőkirán- 
dulásait leginkább az Alpokba tette, évről-évre ezek más és más 
vidékét kutatta, csak két ízben irányította gyűjtő útját hazánkba és 
pedig egyszer Herkulesfürdő vidékére, máskor pedig a Radnai ha- 
vasokra, mely alkalmakkor azonkívül még a Déli-Kárpátok néhány 
pontját is meglátogatta. A Radnai havasokon kitűnő eredménynyel 
gyűjtött, itt alkalmazta legelőször a most már általánosan ismert új 
gyüjtőmódokat, a melyek révén számos felfedezést tehetett. Erről a 
kirándulásáról külön közleményben is beszámolt. Munkái többnyire 
egyes nemek, csoportok vagy családok feldolgozásai, — kivétel nél- 
kül ma is elsőrendű és alapvető forrásmunkák ; még a legelsők, az 
Oedemeridák és Cerambycidák meghatározó táblázatai, ma is jók, 
helytállók. Ezt pedig kitűnő szemének és érzékének köszönhette, 
melylyel a rendszertanilag fontos bélyegeket mindig megtudta találni. 
Kiválóak rendszertani munkái is, az ezekben lefektetett bogárrend- 
szerét kevés módosítással majdnem mindenütt elfogadták és követik. 
Ganglbauer egészsége mintegy két év előtt megtört, erős szervezete 
eleinte diadalmaskodott a betegségen, humoros, jókedvű modora, 
szeretetreméltó egyénisége a szemlélőben a kór semmi nyomát nem 
engedte észrevenni. Az utolsó esztendőben kétszer végeztek rajta 
súlyos sebészi műtétet, mely ideiglenes javulást hozott ugyan és 
időről-időre munkaképessé is tette GANOLBAUBR-t, úgy hogy a nem 
régen a múzeum részére megszerzett híres HAUsER-féle bogárgyűjte- 
ménynek a múzeumi gyüjteménynyel való egyesítését részben még 
elvégezhette, de nem bírta sokáig, pihenni küldték Rekawinkelbe, a 
hol azután nemsokára örökre behunyta szemét. Hűlt tetemét a 
preszbaumi temetőben helyezték örök nyugalomra. — Emléke örökké 
élni fog, mi pedig, a kik ismertük, kik barátságát meg tudtuk becsülni, 
nagy tudását csodálni, mindig szeretettel fogunk ő reá vissza- 
emlékezni. Csna Ernő 

JEgy falánJc Blantis religiosa. Tavaly nyáron a Német völgy- 
ben egy érdekes jelenséget figyeltem meg, mely az imádkozó sáská- 
nak falánkságát és így hasznát is . igazolja. Eryngium campestre-rol 
gyűjtöttem virágmegporzó rovarokat, a midőn az egyik Eryngium- 
tövön két sajátságos helyzetben levő rovarra lettem figyelmes. Midőn 
közelebbről megnéztem őket, láttam csak, hogy mindakettő egy a 
növénybe kapaszkodott és hátával lefelé fordult Mantis religiosa karmai 
között volt. A sáskát azért nem vettem észre, mert színe annyira 
hasonlított az Eryngium fakó- zöld színéhez és ő maga is oly hely- 



124 

zetben volt, hogy alig különbözött a növény ágaitól. A két rovart, 
melyeket a raegporzók Icözül ejtett el a Mantís zsákmányul, az elülső 
végtagjának 2—2 tüskéjén tartotta felszúrva. Az egyiket, melynek 
már csak roncsa volt meg s a mely, ha jól láttam, Eristalis tenax 
volt, jóizűen falatozta, a másikat pedig, melyben a PoUstes gallica-t 
ismertem fel, a másik lábán távolabb tartva magától, tartaléknak tette 
félre, hogy aztán végezvén az egjnkkel, ennek elköltéséhez is hozzá 
lásson. A két zsákmánynak körülbelül egyidőben való elejtése min- 
denesetre erősen megvilágítja a Maniis relnjiosa falánkságát, hiszen 
egynek elfogása is elég munkát ad és elköltésével legalább egyelőre 
étvágya is csillapítva lehet. Úgy látszik, hogy a légy evése közben 
kínálkozott neki az alkalmas pillanat a darázs megfogására. 

Fehér Jenő. 

A hüzilégy viszi zsákmányát. Erről még sehol sem olvastam, 
de soha még nem is láttam. Egy házilégy ozukormorzsán torkos- 
kodott, s a mid-őn mozdulatomra elszállt, az éj^pen dézsmált czukor- 
morzsát szívójára tapasztva, jobban mondva odaszíva, magával vitte. 
Aztán egy közeli helyre leszállt és ott tovább élvezte zsákmánj^át. 
Máskor raeg egy kis túrómorzsát vitt el az asztalról egy házilégy 
szintén a szívójával, ez már nagyobb volt mint a czukormorzsa, ez 
kölesszem nagyságú, a túró pedig két kölesszem nagyságával érhetett 
fel. A túrómorzsát azonban repülés közben elejtette. Újabban azonban 
ehhez hasonlót még nem sikerült észlelnem. Fehér Jenő. 

Kártékony-e a Haltica oleracea ? A gazdasági irodalomban 
kevés kivétellel azt olvassuk, hogy ez a földi bolha kártékony. így 
például Emich „a mező- és kertgazdaságra káros rovarok. Budapest, 
1884" czímű munkájában azt írja e bogárról (223. 1.), hogy „Red- 
TENBACHER L., Hayek G. és más szakférfiak azonban biztosan meg- 
állapították, hogy a H. oleracea a káposzta- és réparepczén, 
takarmányrépán, a gomborkán s ritkábban a konyhakerti 
káposztaféléken él stb." Épp így vagyunk a külföldi irodalom- 
mal is. Pedig amint azt már néhány régi szerző is sejtette, a dolog 
máskép áll. Heikertinfer a ki jelenleg a Halticinák legjobb ismerője, 
ez állatok ökológiai viszonyait is tanulmányozza és igj sok érdekes 
megfigyelést tehetett, melyek közül egy épen erre a bogárra vonat- 
kozik 1 Az ő megfigyelései szerint a Hallica oleracea a kájDOSzta- 
félékre nem kártékony, sőt ezeken egyáltalában nem fordul elő. Táp- 
növényei a porcsin keserűfű {Pohjgonum aviculare), a keskenylevelű 
füzike {Chamaenerium [EpiloMiim] angustifolium)^ a vízparti füzike 



1 Die Sage vom Kolilerdfloch. Bin Wort zur Rechtfertigung- der 
Haltica oleracea L. (Verli. zool.-bot. Ges. Wien. LXII, 1912, p. 69—81, fig. 
1-4). 



125 

(Ch. palustre) és a közönséges ligetszépe {Oenothera liennis)^ azon- 
kívül még egynéhány mívelt Onagracea-ífii. Hogy a bogár a káposzta- 
féléket nem kedveli, azt kísérleti úton is megállapíthatta Heikertix- 
GER. ug3^anis különféle káposztafélékre helyezte az összefogdosott 
Haltieákat, az eredaiény azonban mindig nemleges volt, a bogarak 
azt nem ették, mig másfajta földi bolhák annak azonnal nekiestek. 
A káposztafélék valódi kártevői a földi bolhák Phyllotreta és Psyllio- 
des nemeibe tartoznak. A kártékony földi bolhák közül első sorban 
a PhyUoiyeta- íajok jönnek tekintetbe (Ph. nigrijjes, atra, cruciferae, 
undulaia, vittula, nemonim). mig a Ps?/?ZeoíZes-fajok {chrysocephala) csak 
lárvaállapotban kártékonyak, amennyiben a téli vetés szárában fej- 
lődnek. " Gsna. 

Irodalom. 

Tomala, Ferdinánd: Thais polyxena Schiff. var. k r e- 
usa mihi. (Entom. Rundschau. XXIX, 1912, p. 84i. 

Szerző a Csillaghegy környékén (Békásmegyer mellett) egy 

Polyxena- Silakot gyüjt'itt, melynél a fekete rajzolat kiterjedt és a 

hátsó szárny elülső szélén levő nagy vörös folt helyén is fekete folt 

van és a szegélye mentén levő nyílalakú vörös foltok nagyon aprók, 

többnyire pontszerűek, az alattuk levő kék színt pedig többé-kevésbé 

fekete szín váltba fel. Ennek az alaknak a kreusa nevet adta. 

. ' ■ Csíki. 

Simon?/t Semadám Sándor jun. : Z u Thais polyxena var. 
kreusa Tomala. (Entom. Rundschau. XXIX, 1912, 
p. 95). 

Szerző közleményében arról ad hírt, hogy a múlt évben a 
Csillaghegyen gyűjtött 120 jyo/^.reua-hernyó rövid néhány nap alatt 
bábozódott. A bábokból elég szép számmal kelt a var. kassandra és 

egyetlen nősténye ennek az új fajváltozatnak. Csíki. 

Tiltscher, P. : E i n H u n g e r e x e m p I a r von S a t. p a v o n i a 
L. (Entom. Zeitschr. Frankfurt a. M. XXVI, 1912, p. 54). 

Szerző 1910. évi augusztus végén egy magasabb hegyről szár- 
mazó S. j^di'onia-hernjót kapott és hozzá egy áfonya-ágacskát táp- 
lálékul. Miuthog}^ szerző a hernyónak áfonyalevelet nem nyújthatott, 
megkísérelte más növénynyel, de a hernyó ezeket nem fogadta el, 
hanem rövidesen bábbá alakult. Feltűnt, hogy a báb a rendesnél 
sokkal kisebb volt. A lepke 1911. évi máreziusban kelt ki, hím volt 
és szárnvai kifeszítve csak 43 mm.-t tetí^^k ki, a szárnyak fehér 



126 

színe pedig hiányzott. Szerző részletes leírást nj'újt erről a pél- 
dám-ról. Csíki. 

Mehel, Prof. H.: E i n i g e f ü r d i e L e p i d o p t e r e n f a u n a 
Österreic h-U n g a r n s n e u e A r t 'e n. [Verh. zool.- 
bot. Ges. AVien. LXE, 1912, p. ri04)-108)]. 

A küzlemém^beu néhány magA'arországi eredetű lepkéről is vau 
szó, így a Lycaena Sejíhjrus var. LliryM Rbl. niel^'et szerző a deli- 
bláti Flamundáról írt le, még néhány más helj^ről is előkerült és 
pedig a mezőségi Buza-ról, Kolozsvárról és állítólag a budai hegyek- 
ből. A délorosz steppéről ismeretes Sesperia crihrelhim Ev.-t Roth- 
schild Károlt bájró gyűjtője Predota K. gyűjtötte Búza mellett a 
Mezőségben. Szerző ennek a lepkének a képét közli és leírását adja. 
Ortlioliília subvicinaria Stgr., ezt a lepkét, mely eddig csak Örmény- 
országból volt ismeretes, Predota ugyancsak a Mezőségben, Meleg- 
Földvárnál gyűjtötte, szerző ennek a képét is közli összehasonlításul 
az Ortli. vicinaria-éval egj^ütt. x\z Eüicrinia irinotata METzx.-t Újhelyi 
Jaszenováról. Klrtösi pedig Szarvas vidékéről közölte, szerző most 
a delibláti Flamundáról említi és megjegj^zi, hogy annak sárga nyári 
alakját aestiva néven ismertette. Csikl 

Jordán, Dr. K. & Rothschild, N. Ch.: List of S i p h o n a jd t e r a 

collected in Eastern Hungary. (Xovitates 
Zoologicae. XIX, 1912, p. 58-62, fig. l-4j. 

JoRDAN" a Rothschild-féle tringi múzeum őre 1911. évi július és 
augusztus hónapokban Biharfűreden tartózkodott mely alkalommal 
az ottan előforduló kisebb emlősök bolháit, összesen 8 fajt gj^üjtötte 
össze. Szerzők közleménj'ükben felsorolják ezeket, megjegyzéseket 
fűzvén azokhoz. A megfigj^elt fajok a következők: 1. Ceratoplnjllus 
penicilliger Grube Microtus agrestis-TŐl, faunánkból eddig nem volt 
ismeretes. 2. CeratopJiyllus sciurorum Schrxe: Microtus agrestis-rőL 
3. CtenopMlialmus agyHes eiirous új alfaj Microtus agresiis, Hypudaeus 
glareolus, Mus silvaiicus és Sorex ayaneus-ról. 4. Ctenophtliahnus oUusus 
új faj Microtus agresiis és Htjpiidaeus glareolus ról. 5. Cienopliiliahnus 
pentacantlms Roths. Hypudaeus glareolus -ról : faunánkból eddig nem 
volt ismeretes. 6. Doratopsylla dasycnemus Roths. Sorex araneus-ról. 
Ezt a fajt, mely faunánkból eddig szintén nem volt ismeretes, Roth- 
schild Typldopsyllanok. írta le, szerzők most az új DoratojJSijUa-i-iemet 
állítják részére fel. 7. PcdaeopsyUa sorecis Dalé Sorex araneus-ról 
faunánkból nem volt ismeretes. 8. Hystricliopsylla talpae Cürtis Hy- 
pudaeus glareolus és Microtus agrestis-ról. Csíki. 



„ROVARTANI LAPOK" 

XIX. Bánd. Juni-August 1912. 6-8. Heft. 



S. 81. — A. 3Iocsáry : Wie wurde ich Entomolog? 
(Biograjihische Skizze). — Verfasser saramelte schon im Knaben- 
alter von 12 Jahren, im Jahr<3 1854, Schmetterlinge und Káfer und 
brachte von diesen Insekten schon in einigen Jahren oine schőne 
Sammlung zusammen. Aus dem Gjnnnasium in Nagyvárad trat Ver- 
fasser in den Premontreser Orden ein um einstens als Profes-or 
naturwissenschaftlichen Studien obiigen zu können. 1863 trat er aber 
einer Tuberkuloseerkrankung wegen aus und studierte nach Gene- 
sung Jus. Blieb aber auch auf diosor Laufbahn nicht sondern trat 
nach Beendigung seiner Studien am 27. April 1870 in den Dienst 
des Ungarischen National-Museums. Hier arbeitete im Gebiete der 
Hymenopterologie. 17 Jahre hindurch bereiste er verschiedene 
Gegenden Ungarns und samraelte dabei eifrig besonders Hymenop- 
teren. 1882 wurde seine gediegene Arbeit -„Chrysididae Faunao 
Hungaricae" von der Ungarischen Akademie der Wissenschafteti mit 
dem Vitéz-Preis ausgezeichnet und spáter auch zum correspon- 
dierenden Mitglied der Akademie gewáhlt. Nachher arbeitete cr 
8 Jahre an der Monographie der Chrysiden der Erde, welche auch 
von der Akademie herausgegeben wurde. Seiner nunmehr 
42-jahrigen Tátigkeit am Museum verdankt dieses Institut seine 
grosse Hymenopterensammlung, welche in einzelnen Teilen einzig 
dasteht. Die Sammlung der Chrysiden enthált über 700 Arten, dio 
Pepsis Arten sind durch mehr als 1020 schönen und schönsten 
Exempl'.ren vertreten. Sehr reichhaltig ist die Sammlung ungarischer 
Hymenopteren und d e durch Prof. Szépligeti angelegte Braconiden- 
sammlung. Auch andere Teile der Sammlung sind wenn auch nicht 
alleinstehend so doch auch sehr reichhaltig (Apiden, Formiciden, 
Mutilhden, Tenthrediniden, Siriciden, Fossorien, Vespiden, Ichneu- 
moiiiden). Der eifrigen Arbeit von L. Bmó sehen wir einer grossen 
Proctotrupiden- und Chalcididensammlung entgegen. Nicht weniger 
heben den Werth der Sammlung die zahlreichen Typen und 
Cotj^pen fást aller namhaften Hymenopterologen, darunter von 
MocsÁRY selbst die Typen von 938 Arten und 40 Varietáten, wovon 
nur auf die Chrysiden 430 neue Arten und 30 neue Varietáten ent- 
fallen. Verfasser erhielt zweimal eine allerhöchste Auszeichnung. 
1900 erhielt er den Titel eines Könighchen Rates und 1910 das 
Offizierskreuz des Franz Josef-Ordens, erstere Auszeichnung „für 



128 

seine wissonschaftlichen Verdieiiste", letztere „für seine eifrige und 
erfolgreiche Wirkung". 

S. 1 14. — L. Diószeghy ;Beitráge zur Lepidopteren- 
fauDa Ungarns. — Die für Ungarn neue Lycaena Bavius Ev. 
sammelte Verf. in Siebenbürgen. — Lycaena Orion ab. nov. Csernyi 
ist silberblau mit violettem Schimmor, Mittelpunkte gross, unterhalb 
dcm Mittelpunkt der Vorderflügel mit langlichen schwarzen Pankten. 
— Pararge var. egerides ab. nov. Kertészi : Grundfarbe hell graubraun, 
Zeichiiung heller und ab. nov. Schviidti : Vorderflügel in Zelle 1, 2, 
u. 3 mit bis zur Mittelzelle reichenden gélben Flecken, die zwei gél- 
ben Fiecke dor Mittelzelle íliessen zusammen. — Aus Raupen des 
Vorjabres entwickelten sicli nieist dunkle Exemplare, derén Ursache 
wolil der ka] te April war. 

S. 116. — O. 3Hhók : B e i t r á g e zur C o 1 e o p t e r e n- 
fauna Ungarns. — Verfasser zahlt eine Anzahl Arten und 
Varietaten nebst ibren Fundorten auf, welche die Fauna bereichern. 

S. 1 20. — t L. A.-Aigner : Die Tag faltér Ungarns. 
XLII — Verfasser behandelt fortlanfend die Hesperidengattung 
Adopaea (mit lineola, Thaumas). 

Kleine Blitteilungen. 

S. 122. — E.Csiki: f Ludwig Granglbauer. — Ver- 
fasser gedenkt in schönen AVorten dem verstorbenen Grossmeister 
der Coleopterologie und würdigt dessen Lében und Arbeit. 

S. 123. — J. Fehér : Eine gefrássige Gottesan- 
b e t e r i n. {Mantis religiosa.) — Auf Eryngiimi campestre beo- 
bachteto Verfasser eine Maniis die fest Insektenjagd machte. 
Eine FJiege (Eristalis) verzehrte sie eben, was sie aber nicbt hinderte 
gleiclizoitig eine A^espe zu fangen, welcbe sie inzwischen mit dem 
andereii Vorderbein (auf dessen 2 Dornen gespiesst) hielt. 

S. 124. — tT. Fehér : Die S t u b e n f 1 i e g e n i m m t i li r e 
B e u t mit. — Verfasser beobachtete zweimal, dass die Stuben- 
íliege aufgescháucht die Nahrungsbrocken (Zucker, Káse) mit ihrem 
Rüssel mitschleppte. 

S. 124. — E. Csíki : Ist Haltica oleracea schád- 
1 i c h ? — Verfasser bericlitet bezugnehmend auf Hehvertixger's 
Arbeit (Die Sage vom Kohlerdíloh), dass Haltica oleracea nicbt 
schádlicb ist. Die Schadlnige der Krautgewáchse sind nicht dieser 
Blattkáffer sondern Plujllotreta- und Psylliodes- Árten. 

Literatur. 

S. 125. E. Csiki bespricht Arbeiten von Tomala, Simonyi- 
Semadám, Tiltscher, Rebel und Jordán & Rothschild, 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 

XIX. KÖTET. 1912 SZEPTEMBER 9. FÜZET. 



Magyarország fémdarázsai. 

Irta: Mocsárt Sándor. ^ 

Midőn 30 évvel ezelőtt, 1882-ben, a Magyar Tadományos 
Akadémiánál „A magyar fauna fémdarázsai" czímű 
magánrajzommal a A^iTÉz-féle pályadijat megnyertem : hazánkból 
csak 79, voltaképen a tudomány mai állása szerint csak 70 faj és 
9 fajváltozat fémdarázs volt ismeretes. Tizenöt évvel később, 1897-ben, 
„A magyar birodalom állatvilága" czímű, Magyarország 
ezeréves fennállásának emlékére kiadott névjegyzékben már 105 fajt 
és 15 fajváltozatot soroltam fel termőhelyeikkel együtt, mert ekkor 
a magyar tengerparton előforduló fajokat is fetvettem és gyűjtőink 
is kirándulásaikon több figj^elemmel voltak ez állatok iránt. A követ- 
kező 15 évben, 1897-től napjainkig faunánk ilynemű állatainak ismerete 
is eléggé örvendetesen gyarapodott, úgy hogy ma a magyar állam 
területéről már 112 faj és 18 fajváltozat fémdarázs ismeretes. Ez olyan 
tekintélyes szám, a milyennel Európa egyik állama sem dicsekedhetik, 
még Francziaország sem, pedig ennek faunáját már több mint száz 
éve kutatja sok jeles természetbúvár. Ez a tekintélj^^es szám hazánk 
ilynemű faunájának meglehetősen hű képét n3^űjtja ; mert meggyő- 
ződésem szerint most már aligha sikerül akár csak egynéhány olyan 
fajt is találni, kivéve talán a tengerpart vidékét, melyet eddig még 
nem gyűjtöttek volna. 

A faunakatalógus kiegészítéséül szolgáljanak a következő 
újabb adatok : 

1. Cleptes pallipes Lep. — Buysson önálló fajnak tartja; nálunk 
is közönséges. 

2. Cleptes semicyaneus Tourn. — Lichtward Bernát berlini 
dipterologus Pöstyén-nél gyűjtötte Qgj példányát, melyet több mással 

1 Előterjesztetett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók veszprémi 
36. vándorgyűlésén 1912. évi augusztus 28-án és a Magyar Entomologiai 
Társaság f. évi szeptember 21-én tartott ülésén. 
Rovartani Lapok. XIX. 9. (1912. IX. 30). 



130 

eg-yütt nekem ajándékozott. Sarepta vidélcéről írták le, de Bécs mellől 
is ismeretes. 

3. Cleptes Abeülei Buyss. — Dr. Horváth Géza gyűjtötte két 
példányát a tengerparton Növi mellett. Francziaországban is ritkaság. 

4. Ellmnjms soror Mocs. — Nálunk nem ritka. 

5. EUamjms Kohlii Mocs. — Dr. Hensch Andor ny. ezredorvos 
a horvátországi Krapinán gyűjtötte és egyetlen példányát múzeumunk- 
nak ajándékozta. Tirolból írtam le. 

6. Ellampus curtiventris Tourn. — Ennek a Sarepta vidékéről 
leírt fajnak egj^etlen példányát nálunk Pável János gyűjtötte 
Rumunyest-nél. 

7. Ellamjms ambiguus Dhlb. — Ennek a Dél-Európában honos 
fajnak egyetlen példánj^át Péczel mellett Kuthy Dezső találta. 

8. Ghnjsis Phryne Ab. — Budapesten a Mátj^ás-hegyen 1903. 
július 19-én Bartkó József múzeumi preparátor két példánj^át találta, 
később Dr. Hensch Andor Krapina mellett is gyűjtötte (1909. YII. 31) 
ezt a ritka déleurópai fajt. 

9. (Jhrysis Osmiae Thoms. — A hunyadmegyei Kudsiri havasokon 
Dr. Vángel Jenő tanítványai, Német-Bogsán mellett pedig Merkl Ede 
g3'üjtötte. Az Alpok lakója. 

10. Ckrysis mixta Dhlb. — Ezt a ritka déli fajt Zengg mellett 
a tengerparton gyűjtötte Dr, Szilády Zoltán egy példányban, melyet 
nekünk ajándékozott. 

11. Chrysis succincta L. var. Gribodoi Ab. — Ennek a déli 
fajváltozatnak néhány példányát .Mária-Besnyő mellett gyűjtötte 
Dr. Fodor János, ki azt nekünk szívesen átengedte. 

12. Chrysis annulata Ab. — A múlt évben Báziás mellett gyűj- 
tötte három példányban Újhelyi József múzeumi preparátor. Tőlünk 
messze terjedő faj, 

13. Chrysis euchroma Mocs. — Ennek az ötfogú szép fajnak 
egyetlen példánj^át, mely a mi tulajdonunk, Zengg mellett gyűjtötte 
Padewieth. 

Ha ezek után szemlét tartunk a magyarországi fémdarázsok 
földrajzi elterjedése fölött, a következő eredményire jutunk : 

A 112 fajból eddig csak négy faj tekinthető hazánk sajátos 
fajának, u. m. a Clepies aerosus Först., Chrysis Kuthyi Mocs., Chr. 
Páveli Mocs. és Chr. euchroma Mocs.; míg a jellemző fajok közül 
némelyeknek széles, nagyon messzi elterjedési köre van és Dél- 
Magyarországon, Rumánián és Törökországon át a Kaukázus, Szíria, 
Turkesztán sőt Indiáig is eljutnak. így 1) az Ellampus Horváthi Mocs 
Spanyol- és Dél-Oroszországon át Jeruzsálemig s egy fajváltozata 
Mongoliáig terjed. 2) A Chrysis millenáris Mocs. Szmirnában is elő- 
fordul, 3) A Chrysis inaequalis Dhlb. var. piacida Mocs. Budapesttől 



131 

Görög- és Törökországon át a Kaukázusban és Turkesztánban is 
található. 4) A Clirysis annulata Ab. Algíron, Szírián, Arabian, 
Turkesztánon és Perzsián át egész Indiáig elterjedt. 5) A Chrysis 
marginatá Mocs.-t Turkesztánból írtam le. 6) A Chrysis rufitarsis Brullé 
{angulata Dhlb.) Dél-Magj^arországtól Kis Ázsián és Perzsián át 
Szíriáig otthonos. 7) A Spinolia Dalla-Torreana Mocs. Budapesttől 
Rumánián át Görögországig terjed. 

Kisebb elterjedési köre van a következő jellemző fajoknak : 
A Cleptes scidellaris Mocs. még csak Ausztriából, a Cl. orientális 
Dhlb. Törökországból, a Cl. Saussurei Mocs. Szarepta vidékéről, az 
Ellampus pyrosomiis Först. Török- és Dél-Oroszországból, a Holopyga 
plagiaia Mocs. Törökországból, a Clirysis eoeruleiventris Ab. Franczia- 
és Span^'olországból, a Chr. filiformis Mocs. Görögországból s végre 
a Chr. fallax Mocs. Kís-Ázsiából és Tauriából is ismeretesek. - 



Két új Hymenoptera-faj. 

(Species Hymenopierorum duae novae). 

Irta : Mocsáry Sándor. ^ 

1. Xyéla Henschii Mocsárt, n. sp. 

Parvula, palporum maxillarium articulís tribus basalibus incras- 
satis, artículo antennarum tertio reliquis simul sumptís breviore : 
brunneo-nígra flavoque varia, alis cum stigmate unicoloríbus penitus 
hyalinis, terebra femínae corpore breviore, sed abdomíne parum 
longiore. 

Xyelae Julii Breb. símílis et affínis ; sed multo mínor, antennis 
magis tenuibus, flavídis, articulis tantum inde a quarto parum infu- 
scatis, stigmate multo minőre brevioreque pure hyalíno, terebra 
quoque multo dilutiore. — Long. maris 2'4 mm., femínae 2-3, cum 
terebra simul 3'7 mm. 

Ad Krapinam Croatiae anno 1907. ínitío Április e Beiula 
álba alíquot légit exemplaria Dr. Axdreas Hexsch. (Mus. Hung. et 
coll. Henschii). 

2. Xiphydria Saiiteri Mocsáry, n. sp. 

Antennis filiformibus, nigris, 16-articulatis, artículo secundo 
tertio fere dimidío breviore, quarto subaequali ; vertice occípíteque 
nigris laevib'us ac politis : nigra, nitida, flavo-variegata, subtus cum 



1 Előterjesztette szerző a Magyar Entomologiai Társaság 1912. szep- 
tember 21-én tartott ülésén. 



132 

pedibus fulvido-testaceis, maculis tríbus frontis, oculorum orbitis 
inferioribus temporalibiisqiie, macula didyma in medio mesonoti, 
scutello (apice nigro-cincto) et maculis sex parvis metanoti flavis ; 
mandibulis eburneis, apice nigris ; abdominis segmentis dorsalibus 
brunneo-nigris, maculis lateralibus segmentorum, apicem versus sen- 
sim maioribus, albido-flavis ; alis parum fumato-hyalinis, venis 
stigmateque fuscis, tegulis rufescentibus. — cf Long'. 7 — 10 mm. 

Elongata, paralella, gracilenta, fronté longitudinaliter sub- 
arcuatim minus dense striata ; thorace supra irregulariter minus 
crasse rude rugoso, scutello triangalari apice rotundato; abdominis 
segmentis dorsalibus duobus primis minus dense, tertio quartoque 
densius subtiliterque punctulatis, reliquis laevigatis subtiiissime 
coriaceis. 

Patria : insula F o r m o s a, ad Fuhosho mense Julio 8 exem- 
plaria conformia légit Joannes Sauter (Mus. Hung.) 



Magyarország pillangói. 

Irta : f A. Aigner Lajos. 

XLIII. 

3. Adopaea Actaeon Rótt. 

RoTTEMBURG, Naturforscher. V, 1775, p. 30. — Esper, Die 
europ. Schmetterl. in Abbild. t. 36, f. 4. 

A szárnyak barnás- sárgák, a hímen keskeny fekete szegélylyel 
és az elülső szárnyon kissé rézsútos fekete sávval. A Jiőstéuyek 
szárnya a külső és belső szegély mentén barna behintésü ; elülső 
szárn^^ának csúcsa felé a barna szegélyben 6 — 8 apró sárga petty 
áll (ezek a hímek szárnj^án többnyire hiányzanak). Alul az elülső 
szárny barnás- sárga, a hátsó szárny zöldes-szürke. Kifeszítve 
25-28 mm. 

Hazánkban szórványosan lép fel, az iglicz {Ononis sjnnosa) 
körül szokott röpködni június és július hónapokban, de min- 
denütt ritka. 

A hernyó fehéres-zöld, hátán vörösesbarna, oldalt zöld sáv- 
val. A hernyó május— júniusban nádtippanon (Calamagrostis ejngeios)^ 
taraczkbúzán {Triticum repens)^ kurtatoppon {Brachypodhim sylvaticum) 
és egyéb fűféléken él. A báb fehéres, hátán zöld, feje rózsá«. 

Termőhelyei : N.-Lévárd, Verébéi}'- VI. 4, Rozsnyó VI. 18, 
Sztrecsnó, Élőpatak, Nagyág, Herkulesfürdő, Orsova VI. 1, Lipik 
VII, Ogulin, Fiume VI, Növi és Dalraáczia. 

Előfordul a legtöbb szomszéd orszá.gban is, így Alsó-Ausztria, 



133 

Salzburg és Oláhországban (VII— VIII), Morvaország, Szilézia és 
Bukovinában (VII). 

Elterjedési köre Angolországtól Algirig és Teneriffától 
Amáziáig terjed. 

4. nem : Augiades Wats. 

Teste erőteljes ; a csáp hosszúkás bunkójának hegye vékony, 
kampósz erűen lehajlott; a tapogató utolsó íze rövid (rövidebb mint 
az Adopaeáknál). Az elülső szárny középsejtje hegyesen megnyúj- 
tott, a hátsó szárny- é rövid, ennek zuga, kivált a hímen, kissé 
megnyújtott. 

A hernyó hasonló az Adopaea-YíQvny ohoz^ de valamivel vas- 
tagabb, úgyszintén a b á b is. 

Ennek a több mint 300 fajt felölelő nemnek 5 faja él a 
palearktikus tájban és ezek közül kettő hazánkban is. 

A fajok meghatározó kulcsa: 

1. A hátsó szárny alul zöldes barna, éles fehéres koczkákkal. 

1. connna. 
— A hátsó szárny alul zöldes-sárga, homályos halvány kocz- 
kákkal. 2. sylvanus. 

1. Augiades coninia Linn. 

Linné, Syst. Nat. ed. X. 1758, p. 484. — Esper, Die europ. 
Schmetterl. in Abbild. 1777, t. 23, f. 1 a, b. 

A szárnyak vöröses-sárgák, széles sötétbarna szegély ly el, mely- 
ben néhány apró vöröses-sárga petty mutatkozik ; a hímek elülső 
szárnyát hosszanti fekete sáv díszíti, mely befelé ezüstös fényű- 
Alul a hátsó szárny szennyes-zöld, éles fehéres koczkákkal Ki- 
feszítve 30—33 mm. 

Hazánkban országszerte többé-kevésbé gyakori és főleg erdei 
réteken repül június végétől augusztus végéig. 

Az ab. catena Stgr., melynek hátsó szárnyán alul majdnem 
tiszta fehérek a pettyek, a Branyiszkón figyelték meg. 

A hernyó szennyes zöldes-szürke, 25 — 30 mm. hosszú; má- 
jus és júliusban koronafürtön [Coronüla varia)^ csenkeszen {Feshica 
ovina), perjén {Poa annua) és taraczkbúzán {Triticmn repens)^ azok 
összefont vagy csőszerűén összesodort levelei közt található. A b á b 
karcsú, barna, kékes behintésű. 

Termőhelyei : Budapest VII. 23— IX. 10, Szeged, Nagyvárad, 
Székelyhíd, Eger, Pécs VI. 18— VII. 31, Győr, Sopron, Pozsony 
VII— VIII, N.- Lé várd, Ta vamok VII, Verebély IX. 25, Selmecz- 



134 

bánya VI— VIII, Szliács, Koritnicza, Znióváralja, Trencsénteplicz, 
Kocsócz, Árvaváralja, Bresztova, Gölniczbánya Vlt. 11— VIII. 9, 
Szepesolaszi, Magas Tátra VII. 20, Eperjes, Kassa, Jászó, Bártfa, 
Szentgothárd, Élőpatak, Fogaras, Nagyszeben VIII. 7, Xagj'ág', Réa, 
Temesvár, Vinkovce, Lipik, Josipdol, Fiume V — VII és Dalmáczia. 

Előfordul a szomszéd országok közül Alsó- és Felső-Ausztriá- 
ban, Morvaországban, Sziléziában és Karinthiában (VII — VIII}, 
Galicziában (VII) és Bukovinában (\^I— VIII). 

Elterjedési köre Finnországtól Perzsiáig és Spanyolországtól 
Koreáig terjed. 

2. Augiades sylvanus Esp. 

EsPER, Die europ. Scbmetterl. in Abbild. 1777, t. 36, f, 4. 

A szárnyak vöröses-sárgák, széles sötétbarna szegélytyel, 
melj^ben néhány apró vöröses-sárga petty mutatkozik ; a hím elülső 
szárnj^át hosszanti fekete sáv díszíti, mely nem ezüstfén}^. Alul a 
hátsó szárny sárgás-zöld, homályos halvány koczkákkal. Kifeszítve 
30—33 mm. 

Hazánkban gyakori erdei réteken és a havasokon, a hol 
2000 m. magasságig is fehnegy. Repül június elejétől augusztus 
közepéig. 

A hernj'ó hengeres, a fej felé megvékonyodott, szennjxs 
zöld, hátán sötét vonallal. Hossza 17 — 18 mm. Májusban a^perje 
{Poa annua), taraczkbúza (Triiicum re;pens), czirok (Holcus lanatus), 
csenkesz (Festuca), zab (Avena ])ubescens), pántlikafű (Phalaris 
arundinacea) és bogár perjeszittyó {Luzula pilosd) csőszeiűen 
összesodort leveleiben található. A báb hosszúkás, hengeres, 
feketés. 

Termőhelyei : Budapest VI. 1 — VEI. 13, Peszér, Szeged, Nagy- 
várad, Beél, Rézbánya, Vaskóh, Eger, Párád, Pécs VI. 7 — VIII. 21, 
Pápa, Győr, Felsőlövő, Sopron A^II- VIII, Pozsony VI— VII, N.-Lé- 
várd, Tavarnok VI — A^HI, Verebély és Zsarnócza VI. 13—30, Selmecz- 
bánya VI — VIH, Rozsnyó VI. 7 — \TI. 10, Trencsénteplicz, Kocsócz, 
Gölniczbánya VI. 3— VH. 14, Szepesolaszi, Magas Tátra VII. 20, 
Eperjes, Kassa, Sátoraljaújhely, Élőpatak, Nagj^szeben, Nagyág, Réa, 
Mehádia, Fehértemplom, Vinkovcze, Lipik VII, Josipdol, Plitvicza, 
Fiume VI— VII és Dalmáczia. 

A szomszéd országok közül előfordul Alsó- és Felső-Ausztriá- 
ban, Karinthiában, Morvaországban és Galicziában (VI— VH), 
Sziléziában (T— VIi, Bukovinában (VI— VII) és Oláhország- 
ban (VI— VIII). 

Elterjedési köre Angolországtól Görögországig és Párizstól az 
Amur vidékéig terjed, de előfordul Észak-Amerikában is. 



135 

5. nem : Párnára Moore. 

A test zömök ; a csápok rövidek, hirtelen vastagodok, a csáp- 
bunkó hosszúkás, hajlott ; az elülső szárny középsejtjének elülső 
szegélye íves. Egj^ebekben megegyezik a Thanaos nemmel. 

A palearktikus tájban 6 faja él, melyek közül egj^ nálunk 
is előfordul, 

1. Párnára Nostrodanius Fabe. 

Fabricius, Entom. syst. 1793, p. 328. — Herrich-Schaffer, 
Syst. Beob. Scbmetterl. Europ. I, 1843, f. 35—36. — pumilio Hoff- 
MANNSEGG, Iliig. Magaz. Insectenkunde. Ili, 1804, p. 202. — pygmaeMs 
CYRn.Li, Entom. Neapolit. t. 51, f. 5. 

A szárnyak feketés-barnák, a nőstény elülső szárnyának köze- 
pén néhány sárgás petty áll. Alul szürkés-barna, a szegélyen né- 
hány homályos folttal. Kifeszítve 30—35 mm. - 

Nálunk csak Dalmácziában fordul elő és itt éri el északi irány- 
ban elterjedésének végső határát. 

Hernyója ismeretlen. 

Előfordul Dalmácziától Kairóig és Firenze-tői a Pamir fensíkig. 



Magyarország Buprestidái. 

Irta : Csíki Eknö. 

IV.i 

5. nemzetség : Chrysobothrini. 

A homlok a csápok töve között keskeny, a szemek rézsútosan 
elhelyezettek, felül a fejtetőn egymáshoz erősen közeledők. A csápok 
gyengén térdalakúan hajlottak, tőízük vastag, harmadik ízük hosszú, 
a második íz olyan hosszú, mint a negyedik és a következő ízek ; 
a csápízeken levő likacsok mindegyik ízen egy gödröcskében elhelye- 
zettek. A szárnyfedők töve tompaszögűén nyúlik az előtör hátába ; 
felületüket sorokban elhelyezett aranyos gödröcskék díszítik. A mell- 
gödröt oldalt a mellközép, háful a mellvég határolja ; a mellközép 
oldalnyúlványa hosszúkás. Az elülső czombok megvastagodottak és 
erős foggal fegj^verzettek. 

Faunánkban ezt a nemzetséget egyetlen nem képviseli. 



1 Lásd: Rovartani Lapok. XVI, 1909, p. 161—184; XVII, 1910, p. 17—22; 
XVni, 1911, p. 161—171. 



136 

17. nem: Chrysobotheris Eschscholtz. 

(Odontomiis Kirby). 

A fej elül széles, hátul a fejtetőn keskeny, a homlokot kiemel- 
kedő borda választja el a fejtetőtől. A csápgödör apró, a csápok 
a negyedik íznél térdalakúan hajlottak ; az első csápiz hosszú, a 
második rövid és gömbölyű vagy visszás kúpforma, a harmadik íz 
hosszú és visszás kúpforma, az első három íz együttvéve majdnem 
olyan hosszú, mint a többi ízek együttesen. A szemek nagyok, 
hosszúkás tojásformák, hátul egymáshoz közeledők. Az előtör háta 
harántos, alakja az egyes fajok szerint különféle. A szárnyfedők 
töve többnyire karéjos, csúcsa pedig fogacskázott. A melltő széles, 
hátul háromkaréj ú, a raellközép kettéosztott, a mell vég elül lemetszett, 
a középen keskeny kivágással. A lábak vastagok, az elülső czombok 
tompa foggal fegyverzettek, az elülső és középső lábszárak ívesek, 
a lábfejízek lapítottak. Az első haslemez a középen hosszában 
barázdás. 

Ebből a nemből ezideig mintegy 320 fajt ismerünk, melyek 
legnagyobbrészt a forró égöv lakói ; Európában csak 7 faj, hazánkban 
pedig 3 faj képviseli. 

Az idetartozó fajok lárvái a fák (tölgy, bükk, fenyő) kérge 
alatt élnek, de magát a fát is kirágják és így többé-kevésbé 
kártékonyak. 

1. A szárnyfedők bordái erősen kiemelkedők, a közterek egyen- 
lőtlenül pontozottak és ránczoltak. Vöröses-bronzszínű, a 
szárnyfedők sötétek, tövük, oldalszélük és a gödröcskék réz- 
vörösek, alul fémfényü zöld, széles bíborvörös fémfényű 
oldalakkal. Az előtör háta kétszer oly széles, mint hosszú. 
Hossza 10 5— 15 mm. — Előfordul Európa középső és északi 
részében és Szibériában ; nálunk elég ritka ; termőhelyei : 
Zsolna, Gombás, Tátrafüred, Beszterczebánya, Hoverla, Radnai 
havasok, Tihucza, Dornavölgy, Gyergyó, Borgó, Gyulafalva, 
Herkulesfürdő. 1. ohrysostigma Linn. 

— A szárnyfedők bordái gyengék, a közterek egyenlően pon- 
tozottak, nem ránczoltak. Sötét bronzszínű, az előtör háta 
és a szárnyfedők gödröcskéi vöröses-bronzszínűek ; alul 
rézvörös, a haslemezek hátsó szegélye többnyire zöldes, vagy 
zöld és oldalt rézvörös. Az előtör háta harántos, egyenletesen 
pontozott és harántosan ránczolt. Hossza 10—14 mm. — 
Előfordul Európában és Észak-Afrikában, nálunk elterjedt 
és nem ritka, {chrysostigma Herbst, congener Payk, assimulans 
Sturm.) 2. affinis Fabr. 



137 

Faunánkból még említik a Chr. Solieri Cast. & Gory nevű fajt is 
Pozsonyról és a Maros eredete körüli heg'j^ség'ből, ez azonban nem 
valószínű, hazai példánj'okat nem is láttam. Ezt a fajt a Chr. affinis-l6\ 
könnyen lehet megkülönböztetni, a hímek utolsó haslemeze ugyanis 
mélyen kicsípett és a kétoldali szöglete tüskeszerűen kiálló, a nős- 
tényeké pedig háromhegjm, a hegyek szintén tüskeszerűen kiállók. 

III. alcsalád: TRÁCHYDINÁE. 

A mellgödröt oldalt a mellközép és hátul a mellvég határolja. 
A mellközép oldalnyúlványa nagyon rövid, oldalt elenyésző vagy 
nem látható. 

Ebbe az alcsaládba a következő nemzetségek tartoznak : 1. Stig- 
moderini, 2. Agrilini, 3. Tracliyclini, 4. Mastogenini, melyek közül az 
első és utolsó nálunk nem fordul elő. 

A nemzetségek meghatározó kulcsa: 

1. A középső csípők egymáshoz oly közel állók, mint az elülső 
csípők. A lábfej többé kevésbé hosszúkás. 6. Agrilini. 

— A középső csípők egymástól távol fekvők, távolabb, mint az 
elülsők. A lábfej nagyon rövid. 7. Trachydini. 

6. nemzetség : Agrilini. 

A csápízeken levő likacsok gödröcskében elhelyezettek; a csáp- 
gödrök nagyok és a szemektől elég távol elhelyezettek. A szárnyfedők 
töve kétoldalt öblös és a középen karéjos. A mellgödröt oldalt a 
mellközép és hátul a mellvég határolja ; a mellközép oldalnj'úlványai 
nagyon rö\ddek. A lábfej karma fogazott vagy nyúlványnj^al ellátott. 

Ebbe a nemzetségbe mintegy 66 nem tartozik, ezek közül 
nálunk azonban csak három honos. 

A nemek meghatározó kulcsa: 

1. A szemek nagyok, az előtört érintik 2 

— A szemek aprók, az előtörtél elég távol fekvők. 

20. Cylindromorphus. 

2. A hátsó lábfej első íze rövid, ritkán olyan hosszú, mint a 
következő két lábfejíz eg3''üttvéve. iiz előtör hátának oldal- 
szegélye eg3''szerű, a paizsocskáu nincs kiemelkedő borda. 

18. Coraébus. 

— A hátsó lábfej első íze olyan hosszú, mint a következő 
három íz együttvéve. Az előtör hátát oldalt kettős szegélj^- 
vonal határolja, a paizsocskáu többnyire finom harántborda 
látható. 19. Agrilus. 



138 

Az Otiorhynchus cribrosus rokonairól. 

Irta : Csíki Ernő. 

Az Oiiorliynclms nem ezen csoportje, melynek Apfelbeck a 
GirorrJiynchus nevet adta, leginkább Horvátországban, Boszniában, 
Herczegovinában és Dalmácziában, azonban Magyarországon is bír 
egyes képviselőkkel. Az idetartozó fajok meghatározására eddig nem 
volt meghatározó kulcsunk, azért megkíséreltem egy ilyennek össze- 
állítását. Azt hiszem, bogarászainknak szolgálatot tehetek vele. 

1. Fénytelen, felül szőrókkel vagy pikkelyekkel fedett ... 2 

— Fénylő, felni majdnem csupasz. Herczegovina. lO.'yasítts Apfb. 

2. A szárnyfedőket csak kerek pikkelyek fedik. Stájerország, 
Karinthia, Krajna, Horvátország, Bosznia. 1. phmiipes Germ. 

— A szárnyfedőket szőrök és pikkelyek fedik 3 

3. A csápbarázda hosszú, a szemekig terjed ....... 4 

— A csápbarázda rövid, a szemeket nem közelíti meg ... 5 

4. A csápsátor első két íze egyenlő hosszú. Dalmáczia, Her- 
czegovina. {herceg ovinensis Stibrl.) 2. crinipes Mill. 

— A csápostor második íze az első ízhez viszonyítva nagyon 
hosszú. Herczegovina. 3. hábensis Apfb. 

5. A hímek hátsó lábszára a csúcs előtt félköralakban mélyen 
kimetszett 6 

— A hímek hátsó lábszára a csúcs előtt gyengén ívelten öblös 7 

6. A szárnyfedők finoman és sűrűn szemcsézettek. Oláhország, Ma- 
gyarország: Tömösi szoros. (Flecld Keitt.) 4. ValacMae Fuss. 

— A szárnyfedők ránczolva szemcsézettek, a szemcsék nagyok ■* 
és lapítottak. Nyitra, Trencsén. 5. Kelecséiiyii Friv. 

7. Az előtör háta egyszerűen pontozott, legfeljebb oldalt finoman 
szemcsézett 8 

— Az előtör háta a középen is finoman szemcsézett. Bosznia, 
Herczegovina. 9. niveopictus Apfb. 

8. A szárnyfedők rovátkásan pontozottak, a közterek laposak. 
Mecsek-hegység. ■ 6. arrogáns Friv. 

— A szárnyfedők pontozottan rovátkásak, a rovátkák elég 
mélyek, barázdaszerűek, a közterek domborúak 9 

9. A csápsátor szélső ízei hosszúkások, az elülső lábszár vége 
erősen befelé görbülő. Krajna Illyra, Horvátország, Dalmáczia, 
Bosznia, (arguiiis Bon.) 7. criborsus Germ. 

— A csápostor szélső ízei gömbölyűek {d) vagy harántosak ($), 
az elülső lábszár vége alig befelé hajló. Dinari Alpok. 

* 8. capricornis Apfb. 

Az 0. niveopictus Apfb. nek két faj változata is van, ezek a var. 
sarajevoensis Apfb. és var. bellicomus Reitt. 



139 

Különfélék. 

új Elaterida-név. — Szombathy Kálmán Ailious discrepans név 
alatt (Annales Mus. Nat. Hung. VIII, 1910. p. 588; Rovartani Lapok, 
XVIII, 1911, p. 124) a Velebit-ből és Arbe szigetéről egy új 
pattanóbogarat írt le, melynek nevét azonban meg kell változtatni, 
mert Reitter már előbb 1908 ban egj amerikai fajt keresztelt erre a 
névre. Allatunk elnevezésére az AtJious Szomhathyi nevet óhaj- 
tanám bevezetni.i Csíki Erxö.' 

jVem gyúlékony rovarirtó szer. — A szénkénegezés részben 
azért mert könnyen robban, másrészt mert kellemetlen szaga mellett 
egészségtelen is, arra indította Dr. Bernátsky Jenő kiváló botaniku- 
sunkat, a m. kir. ampelológiai intézet és szőlőkisérleti állomás 
osztályvezetőjét, hogy más szerekkel is kísérletezzék. Talált is egyet, 
a szén kloridot (vagy tefrachlorkarbon), ezt nemcsak a filloxera 
ellen, hanem a lakásokban poloskairtásra, továbbá a gj^üjtemények 
káros rovarai ellen is mint kiváló sikerrel alkalmazható szert 
ajánlja. Csna Ernő. 

Irodalom. 

Breit, Josef: E i n e n e u e A n o p h t h a 1 m u s - ( D u v a 1 i u s ) 
Art a US Südungarn. (Entom. Blátter. YlII, 1912. 
p. 210—211). 

Szerző egyik ezidei kirándulásán a krassó- Szörényi Szarkó 
erdőtájában egy új Anoplithalmus-i fedezett fel, mely az A. Budae és 
cavífuga rokonságába tartozik. Az új állat, mely különben az 
A. dacicus-sal azonos, a Taxianus fajnevet kapta.- Csíki. 

* 

Moczarski, Emil : Zwei neue Blindsilphiden aus dem 
Biharkomitat (üngarn). (Coleopterolog. Rund- 
schau. 1912, p. 117—118). 

Szerző leírja a PJioleuon {Parapholeuon} GyleM-X a Galbina- 
völgy felső részében fekvő Pacifik- barlangból és a Drimeotus laevi- 
marginatus-t a Ponorul-hegyről, a melyen mintegy 1100 m. magas- 
ságban egy mélyen beágyazott nagy kő alatt . találta egyetlen 
példányát. Csíki. 



1 AthoKS discrepans Szojibathy (Ann. Mus. Nat. Hung. VIU, 1910, 
p. 588.) nec Reitter (Wiener Ent. Zeitg. XXVII, 1908, p. 36.) = A. Szom- 
bathy i Csíki, nov. nom. 

- Anophthalmns Taxianus Breit, 1912 =-- A. dacicus J. Friv. 1883. 



140 

CsiM Ernő : M a g 3' a r o r s z á g i új bogarak. ( C 1 e p t e r a 
nova ex Hungária). IV. (Annales hist.-nat. Musei 
Xat. Hung. X, 1912, p. 509-513) és V. (loc. cit. X, 
1912, p. 537—339). 

Ebben a két közlemén^'ben a következő faunánkra új bogara- 
kat írtam le : Treclius Umacodes Dej. var. jiicundus (Horvátország : 
Alancic hegy), AnophÜiahmis Imngaricus Csna var. sziliczensis és 
A. Bokori Csna var. gelidus (Sziliczei jégbarlang), A. Scopolii Sturm 
var. Bartkói (Risnjak), var. Szüágyii (Bitoraj), A. Sclunidti Sturm. var. 
Soósi (Risnjak), A. liirius Sturm. var. Kertészi (Lokvei barlang), 
AntroJierpon Bokori (Bosznia : Dobravodai barlang), Apholeuonus Bo- 
kori (Bosznia : Zupanjaci barlang), Anophiliahnus Bielzi Seidl. var. 
Méliki (Batrina-hegy Gyergyó-Remete mellett), A. Szalayi (Bihar : 
Eszkimó-barlang), A. HorvátJii (Bihar: Boga vár), Pholeuon liTiariense 
(Biharfüred melleti barlang) és Ph. Frivaldszkiji (Bihar: Karfiol- 
barlang). Csíki. 

Bernau, Dr. Gustav : Über die Rassen von Carabus 
Creutzeri Fabr. (Wiener Entom. Zeitg. XXXI, 
1912, p. 161—162). 

Szerző az újabban hozzá került C. Crezífeerí-példányokról írván, 
a var. liumilis i Horvátországból (Velebit) említi, az új var. longellip- 
ticus pedig Krajnából és a Velebitből származik. Csíki. 

Fleischer, Dr. A.: Über Choleva biharica Fleisch. 
(Wiener Entom. Zeitg, XXXI, 1912, p. 170). 

Bokor Elemér és Mihók Ottó a múlt évben a bihari barlan- 
gokban a Choleva hiliarica-t is megtalálták. Példányaik alapján szerző 
régi leírását kiegészíti. Csíki. 

Meixner, Josef: Ein neuer Bythinus und Trechus- 
studien. (AViener Eníom. Zeitg. XXXI, 1912, p. 
187-193, fig. 1— 8j. 

Szerző leírja az új Trechus biháricus-t (Rézbánya, Kukurbeta), 
mely a Tr. striatulus és Tr. marginalis-hoz hasonló, de azoktól a 
hímvessző alakja alapján könnyen megkülönböztethető. Végül ki- 
mutatja, hogy a Trechus acutangulus Apfb. és Tr. alpicola Strm. 
azonosak. Csna. 

Pic, M.: Descriptions ou diagnoses et notes di- 
verses. Suite. (L'Échange, Revue Linnéenne. XXVIH, 
1912, p. 49-51). 



141 



Több palearktikus bogáron kívül szerző leírja a Ptilinus bana- 
tensis-t a rég-i Bánságból, mely könnyen lenne felismerhető a sötét 
csápízekről és a tisztán barázdás szárnyfedőkről. Az e folyóiratban leírt 
Crioceris asparagi ab. Brancsiki Laczó (Rov. Lap. XIX, 1912, p. 5, fig.) 
szerző szerint Francziaországban is előfordul (Poitiers). Csíki, 



Társulati ügyek. 



A „Magyar Entomologiai Társaság'^ 14. ülése szeptember 
hó 21-én. — MocsÁRY Sándor elnök üdvözli a nagy számban 
megjelent tagokat és megnyitja a nyári szünet utáni első ülést. 
Jelenti, hogy az oxfordi II. nemzetközi entomologiai kongresszuson 
társaságunkat Dr. Horváth- Géza, Jablonowsky József és Dr. Kertész 
Kálmán, a magyar orvosok és természetvizsgálók veszprémi 36. 
vándorgyűlésén pedig Csíki Ernő képviselte. Majd két előadást tart: 
„Magyarország fémdarázsai" és „Két új Hymenoptera-faj" czímen 
(megjelent jelen füzetünkben). Utána Pongrácz Sándor „A mag^^ar- 
országi Chrysopákról" beszélt. A régi szerzők a Chrysopákat 
Henierobius és Musca chrysops néven említik. Az előbbi kifejezést 
WoTTON használta először, a ki a Chrysopákat egy napig élő rovarok- 
nak (Hemerobion = napállat) tekintette. A mai Chryso2)a elnevezés 
kétségkívül a chrysops szóból ered, mely aranyszeműt jelent. 
A Chrysopák külső alaktanával behatóbban eddigelé nem foglal- 
koztak. Westwood, Reaumur és Schneider már vizsgálták ugyan a 
lárvák szívóállkapcsait, de a kifejlődött Ghrysopa szájszerveit még 
nem ismerték. Ezek nyilván a megváltozott életmód következtében 
alakultak át, mert az imágók nem ragadozók, hanem növényi anya- 
gokból táplálkoznak. A felső állkapcsok széle alul felkunkurodik 
és ezáltal vájulatot, üreget alkotnak. Ebben történik a tápláléknedvek 
összegyűjtése, melyeket tulajdonképen az alattuk levő alsó állkapcsok 
nyalábolnak fel és két karéjuk között elhelyezett szőrpamat segít- 
ségével először átszűrnek. Mindez a lárváknál hiányzik, ezek azonban 
e helyett más szervekkel bírnak, mint pontszemekkel, tolólábakkal 
és tapadókorongokkal. Pontszem a fej oldalán 6 — 7 van. A tolóláb 
nem egyéb, mint a 13. potrohszelvény páratlan, végtagszerű nyúl- 
ványa ; a tapadókorong pedig a két karom között levő trombitaszerű 
készülék, mel}' kapaszkodásra, tapadásra szolgál. Valamennyi beren- 
dezés a larvális élet alatti alkalmazkodással szerzett és átöröklés 
által fentartott szervezeti vonásnak jele, melyekből kitűnik, hogy a 
lárva egy, az idők folyamán egészen megváltozott szervezet, mely 
ősi bélyegeit nagyobbára elvesztette s melyhez hasonló szervezetben 
ezért nem lehet a Chrysopák őseit keresni. Egy olyan sajátságot 
azonban mégis fentartott, melyből egykori életmódjára következtetni 



14'2 

tudunk. Ez pedig kitinsörték és horogszőrök jelenléte, melye- 
ket a Trichoptera-lárvák külső kopoltyúfüggelékeivel lehet össze- 
hasonlítani. Elhelyezkedésük emezekéhez hasonló, alakjuk is némileg 
megegyező s szintén ektodermális eredetűek. Ha ezek a Triclioptera' 
lárvákon lélegzésre szolgálnak, xxgj a Chrysopák lárs^áin is egykor 
hasonló szerepkört töltöttek be, a miből arra lehet következtetni, 
hogy a Chrysopák ősei vízi rovarok voltak. A száraz- 
földhöz való alkalmazkodás folytán eme függelékek elvesztették 
működésüket : elszáradtak s az említett kitinszőrökké és horgokká 
zsugorodtak össze. Ezeknek azonban ismét más feladat jutott. A lárva 
ugyanis az általa kiszívott rovarok bőrét ezekre ráakasztja s ezáltal 
észrevétlenül jut az apró levéltetvek közelségébe, melyeket könnyű 
szerrel tehet zsákmányává. 

A Chrysopák eg3''felől az Osmylusokkal, másfelől a Hemero- 
bidákkal vannak rokonságban. Az előbbiek lárvái a vízi életmód 
daczára is megtartottá^k szívóállkapcsaikat, az utóbbiak a test szabását 
illetőleg szintén hozzájuk hasonlítanak s nem egy manapság is élő 
átmeneti alak közvetítésével fűződnek a Chrysopák családjához 
s ivarszelvényeik ezekével együtt bizonyos visszafejlődésben állnak. 
A NotJiocJirysák és a Chr. jyallida Schnbid. ivarszelvényei még a 
legfejlettebbek s ezeket- is tekintjük ama ősalakoknak, mel^^ek az 
Osmylidákban gyökereznek. A Chrysopák családja jelenleg több 
mint 300 fajt számlál, melyek közül kb. 60 itt Európában él. Hazánkból 
eddig 24 faj ismeretes, melyek közül hetet, a NotJwclirysa cajntata 
Fabr., Chrysopa prasina Burm., veniralis Cürt., Zelleri Schneid., 
abdominalis Beau., flavifrons Brau. és tenella Sohneid. fajokat csak 
újabban sikerült kimutatni. Kizárólagos faja hazánknak a Chr. hunga- 
rica Klap., melyet Budapest mellett gyűjtöttek két példányban. — 
A nagy tetszéssel fogadott előadás után Szabó József a Leptothorax 
clypeatus Mayr nevű hangyát mutatta be, amely faunánkból ismeretlen 
volt. Eddig ismert terrnőhelyei : Bécs, Berlin és Korzika. Az előadó 
Rimaszombat mellett, a szarvasheg^d gyümölcsösben korhadó almafa 
törzsén fedezte fel a fészkét, A fészekben a dolgozókon kívül szárnyas, 
rajzásra készülő nőstényeket is talált, a melyeket eddig nem ismertek. 
Az előadó kéri az entomologusokat, hogy gyűjtéseik alkalmával a 
hangyákra is fordítsanak kevés figyelmet. 

A rendes ülést megelőzőleg választmányi ülés volt, melyen 
titkár bejelentette, hogy Niameszny Imre tagtársunk Isaszeghen 
elhunyt. Új tagokul ajánlotta dalnokfalvi Bartha Viktor főhadnagyot 
(Budapest5 L, Krisztina-körűt. 155/157), Gerger János Rezsőné 
(H., Báró Lipthay u. 9) és Tömösváry Lajos magántisztviselőt 
(L, Bors-u. 13), kik egj^hangúlag tagokká választattak. 



„ROVARTANI LAPOK" 

XIX. Bánd. September 1912. 9. Heft. 



S. 129. — A. Mocsáry : D i e C h r y s i d e n U n g a r n s. — 
In der ^loiiographie der ungarischen Goldwespen behandelte Ver- 
fasser im Jahre 1882 im ganzen 70 Arten und 9 Varietáten, bis 1897 
vermehrte sich diese Zahl auf 105 Arten und 15 Varietáten, so viele 
konnte námlich Verfasser in „Fauna Regni Hungáriáé. Hymeuop- 
tera" aufzáblen. Seit dieser Zeit wurden weitere neue Formen gesam- 
melt, so dass jetzt schon 112 Arten und 18 Varieláten Goldwespen 
aus Ungarn bekannt sind, ein Reichthum Avie es kein europáisches 
Land aufweisen kann, Die Formen ^velche seit dem erscheinen des 
Faunenkataloges (1897) aus Ungarn festgestellt wurden, werdeu 
nebst ihren Fundorten aufgezáhlt (siehe im ungarischen Text). 
Schliesslich führt Terfasser die endemisclien Arten und jené auf, 
die für die Fauna zwar charakteristisch, aber auch uoch anderswo 
gefunden Avorden sind. 

S. 131. — A. Mocsái^ : Z ^v e i neue H y m e n o p t e r e n- 

Arten. — Verfasser beschreibt zwei neue Blattwespen : Xyela 
Henschü aus Kroatien und Xipliydria Sauteri von Formosa. (Latei- 
nische Diagnose im ungarischen" Text). 

S. 132. — 1 L. A.-Aigner : Die Tagfalter Ungarn s. 
XLIII. — Verfasser behandelt fortlaufend Adopaea Acfaeon^ Augiades 
comma und síjlvanus, sowie die Gattung Párnára, mit der einzigen 
Art : Nostrodamus. 

S. 135. — E. Csiki /Die Buprestiden Ungarn s. IV. — 
Verfa-sor behandelt die Buprestiden-Tribus ChnjsobotJirini, mit der 
einzigen im Lande vertretenen Gattung : CJirysohothris. Xachdem 
Tribus und Gattung charakterisiert Averden, wird eine Bestimmutigs- 
tabelle der Arten gégében. Die dritte Unterfamilie TracTtydinae^ 
welche in die Tribus AgriUai und Tradnjdini zerfállt, wird ében- 
fáiig, charakterisirt und die Gattungeu der Agrilini auseinauder- 
gehalten. 

S. 138. — E. Csiki: Über die V e r av a n d t e n des 
t i r h y n c h u s c r i b r o s u s. — Verfasser gibt eine Tabelle 
zur Bestimmung der CírorrJiynchus-Avten. 



144 



Kieine Mitteiíungen. 



S 1 39. — E. Csiki ;Ein neuer Elaterlden-Name. — 
Áthous discrepans Szombathv^ 1910 wird wegen Á discrepans Reitter, 
1908 in A Szombathyi umgeándert. 

S. 139. — E. Csiki : E i n n i c h t f e u e r g e f á h r li c h e s 
Mittel gegen Insekten — Dr. J. Bernátsky (Budapest) 
suchte nach einem Mittel um damit den gefáhrlichen und auch sonst 
unangenehmen Kohlenschwefelstoff ersetzen zu können und fand ein 
solches in Tetrachlorcarbon. Dieses Mittel kann nicht nur 
gegen die Phylloxera^ sondern auch gegen Bettwanzen und zuni 
desinficiren von Insektensammlungen bestens angewendet werden. 



Literatur. 

S. 139. — E. Csiki bespricht Arbeiten von Breit, Moczarszm, 
Csíki, Bernau, Fleischer. Meixner und Pic. 



Vereinsangelegenheiten, 

S. 141. — Sítzung der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft 
am 21. September 1912. — A. Mocsáry legt zwei Arbeiten vor 
(1. Die Chr^'siden Ungarns ; 2. Zwei neue H3niienopteren-Arten) ; 
beidé sind in diesem Hefte veröffentlicht. — A. Poxgrácz spricht 
über die „Chr3^sopiden Ungarns". Nachdem die morphologisclien und 
biologischen Verháltnisse dieser interessanten Neuropterenfamilie 
eingehend besprochen werden, zeigt Yortragender sieben Arten, 
Notochrysa capilaia Fabr., Clirysopa prasina Burm., Clir. ventralis Curt., 
Chr. Zelleri Schxeid , Clir. ahdominalis Brau., Clir. flavifrons Brau. 
und Chr. tenella Schneid., welche die Fauna des Landes bereichern, 
die Zabl der aus Ungarn bekannten Chrysopiden auf 24 erhoht. — 
J. Sz.^ó spricht über Leptoiliorax dypeaius Mayr, welche Ameise 
bisher nur aus AVien,. Berlin und Corsica bekannt war und von 
welcher er in einem morschen Apfelbaum ein Nest in Ober-Ungarn 
bei Rimaszombat fand. Darin waren ausser den Arbeitern auch 
geílügelte AVeibchen, welclie bisher unbekannt waren. 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 

XIX. KÖTET. 1912 OKTÓBER-DECZEMBER 10-12. FÜZET. 



Az amerikai bivalykabócza Magyarországon. 

Itta : Dr. Horváth Géza. 
(Két ábrávaL) 

GyüPvFfy Jenő 1912 augusztus 9-én Temesmegye déli szélén 
Kevevára (Temes-Kubin) közvetetlen közelében egy feltűnő alakú, de 
előtte ismeretlen kabóczát, egy ' Membracidát fogott, melyet aztán 
meghatározás végett nekem adott át. Már az első, felületes meg- 
tekintésre megállapíthattam, hogy a halovány zöld szinű, 10 milli- 
méter hosszú, háromszögletes rovar nemcsak Magyarország, hanem 
egész Európa faunájából merőben ismeretlen ; tüzetesebb vizsgálat 
alapján pedig kitűnt, hogy voltaképen egy amerikai nembe, a Ceresa- 
genusba való, sőt mi több egy észak-amerikai fajhoz tartozik. 

Ez a faj a Ceresa hubalus Fabr., melyet Észak-Amerikában 
jellemző alakja miatt „buffalo tree-hopper" (bivalj^kabócza) népies 
néven ismernek és melyet ott 1907-ben magam is több helyen bőven 
gyűjtöttem. Egyébiránt meglehetősen közönséges rovar s az Egyesült 
Államok egé-z területén és Kanada déli részében mindenféle fás 
növényen, kivált alma-, körte-, fűz- és jávorfán található. Némelykor 
annyira elszaporodik, hogy gyümölcsö^ökben és faiskolákban elég 
jelentékeny károkat okoz. Kártételei abból állanak, hogy a nőstény 
a fák fiatal hajtásait tojőcsö vével megszúrja s azokba tojja le petéit. 
A fiatal hajtások ennek következtében megsérülnek, meghasadoznak, 
kérgük felrepedezik, mire aztán növekedésükben elsatnyulnak, el- 
betegesednek. E kártételek augusztus, szeptember és október hóna- 
pokban szoktak mutatkozni. ... 

A bivalykabócza, ámbár első sorban fás növényeken él, eset- 
leg másféle növényekben is tehet kárt. így egj^szer Pennsylvaniában 
burgonyaföldeken lépett fel kártékonyán. 

Visszatérve már most a Kevevárán talált magyarországi pél-' 
dányra, önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy vájjon hogyan és 
honnan került oda ez az amerikai kabócza ? Annyi bizonyos, hogy 
csak mesterséges úton, behurczolás útján juthatott oda ; mert az tel- 

Rovartani Lapok. XIX. 10—12. (1912. Xlt. 20). 



146 

jeseu ki van zárva, hogy észak-amerikai rovarfaj természetes ter- 
jeszkedés útján származott volna hazánkba, egyszerre ide Európa 
délkeleti részébe. Hogy behurczolása mi módon történt, arra biztos 
választ egyelőre nem adhatunk. Nem lehetetlen azonban, hogy Észak- 
Amerikából alma- vagy körtefa oltóágakkal hurczolták be mi hozzánk. 

Ebbeli gyanúmat a következőkre alapítom. 

Az amerikai bivalykabócza, mint említem, gj^ümölcsfák fiatal 
hajtásaiba szokta petéit letojni. A peték a fiatal hajtásokban áttelel- 
nek s a következő év tavaszán, májusban és június elején kelnekid. 
Megtörténhetett tehát, hogy ilyen peté'rkel megrakott oltóágak kerül- 
tek valami úton-módon Kevevárára, a bennök levő peték aztán ki- 
keltek s ezekből származott az ott talált kifejlett példány is. Győrffy 
Jenő ezt a példán^^t az ottani vasúti állomás közvetetlen közelében 




Bivalykabócza {Ceresa hubalus Fabr.), ötszörösen nagyítva és a termé.szt-tes 
nagyságban ; & ■= a nőstény szúrásai almafa kérgén ; c = petecsomók a ké- 
reg belső lapján ; d = egy petecsomó ; e = régibb sérülések az almafa kérgén. 

(M.AELATT után). 

egy legelőn 5a/rm-bokrokról hálózta; többet nem sikerült kézre- 
kerítenie. De ki tudja, hogy nem akadt volna-e még rá valamelyik 
kevevári gyümölcsöskertben ? 

A dolog minden esetre megérdemli a további utánjárást és 
nyomozást, mert nemcsak elméleti érdekessége van, hanem gyakor- 
lati szempontból is elég fontosnak látszik Ebben az esetben ugyanis 
egy olyan kártékony amerikai rovarfajról van szó, amelynek meg- 



14? 

honosodását és elterjedését hazánkban nem nézhetjük összetett ke- 
zekkel. 

Véleményem szerint mindenekelőtt ki kellene puhatolni, hogy 
vájjon nem hozatott vagy csempészett-e valaki újabb időben Észak- 
Amerikából Kevevárára gyümölcsfa oltóágakat ? Meg kellene továbbá 
tüzetesen vizsgálni Kéve várán az összes gyümö'csös kerteket és fa- 
iskolákat, hog}^ nincs e bennök bivalykabócza ? Ha pedig csakug3^an 
ráakadnának, akkor az amerikai jövevény fellépését és elszaporodá- 
sát gyökeres irtással már csirájában el kellene ott fojtani. 

Ajánlom az ügyet a m. kir. állami rovartani állomás figyelmébe. 



Coleopterologiai jegyzetek. 

Irta : De. Kauffmanx Erxo. 

IV.i 

16. Hister plamilus Méx. — Ezt a fajt Méxétries 1849-ben 
írta le néhánj^ a Kaukázusból származó példány alapján (Mém. 
Petropoi. p. 54). Marséul 1861-ben Görögországból egj fajt Hister 
Coquerelinév alatt ismertetett (Annál. Soc. Ent. Francé, p. 538). Ugyan- 
ezen folyóiratban (p. 539) még egy a Krimből származó újdonságot: 
Hister Laco névvel írt le. — Az 1906-ban kiadott Hevdex— Reitter — 
AVEisE-féle katalógusban már a H. Laco összevonatik H. planulus-sa], 
míg a H Coquereli mint önálló faj szerepel. A múlt hónapban Reitter 
egy levelezésében a H. plnmdus-i azonosnak ismeri el a H. Coquereli- 
vel. — Ezek után világos, hogy az elsőbbség jogánál fogva e faj a 
H. planulus Méx. nevet kell viselje, míg a másik két név csak syno- 
njmmnak tekinthető. — ■ Csíki munkájában (Állatt. Közi. II, 3. füz.) a 
H. Coquereli és H. Laco mint nálunk is előforduló két külön fajt 
ismerteti s az elemző táblázatban a fősúlyt a szárnyfedők barázdái- 
nak képződésére fekteti. Gyűjteményemben egj Prossnitz vidékéről 
(Mcrvaország) és két, a Palicsi-tó partjáról, ahol azok ez év június 
havában a sima homokos talajon mászkáltak, származó példány van. 
E három példánynál a szárnyfedők két belső barázdája nag3'on kü- 
lönbözően van kifejlődve: m^jd teljesek, majd. szakadozottak ; majd 
elül, majd hátul kurtítottak s így ezek fejlettségi foka nem lehet 
alapja külön fajok megállapításának. A többi morphologiai jelenségek, 
melyek eddig az irodalomban találhatók, az elemzéseknél oh^an „ibis- 
redibis" értelemben közöltetnek. — Szinte a csodával határos, hogy 
Ga:n-glbauer 1899 ben kiadott nagy müvében e fajokról említést nem 
tesz, holott ScmiiDT a B e r 1. Ent. Z e i t s c h r i f t-ban már 1885-beu 



1 Lásd: Rovartani Lapok. XVII, 1911, p. 68. 



148 . 

(Heft II p 295) a H. Coquereli és H. Laco fajokat szintén a szárny- 
fedők két belső barázdájának fejlettségével választja s'ét, noha Mé- 
NÉTRiEs planulus fajáról nem tesz említést. Különben lehetséges, hos^y 
Ganglbauer ezt a fajt nem tekintette középeurópai honosnak, bár 
máshol Görögországbeli fajokat belevont munkájába. Hazánkban eddig 
Palicson kivül Budapesten, Péczelen és Kalocsán találták, de úgy 
látszik, hogy igen ritka. 

17. Xanthochroa carniolica Gistl. — Havasi fajnak ismerjük, 
de szórványosan Fiume környékén és a tengermellék alacsonyabb 
hegységeiben is előfordul. Nagyon meglepett, hogy ez év augusztus 
havában itt Pécsett, a Tettye fölötti fiatal fenyvesekben a Pwus 
austrincá ról e^y szép egészséges fürge példán \ át gyűjthettem. Való- 
szinütiek taríora, hogy ez a példány a nyár előrehaladottságát tekintve, 
már a második geueráczióból való ; ha pedig az első ivadék e vidéken 
ilyen későn jelenik meg, akkor eddig azért nem találtam meg, mert 
augusztusban már nem igen szoktunk ernj^ővel ^j^üjteni. És ez a 
legtöbb rovarásznak a hibája, mert nem áll az a közhiedelem, hogy 
a késő nyárban, vagy őszkor, kivált ha az időjárás nagyon száraz, 
meleg vagy esős és hűvös, hogy akkor már nem érdemes az ernyő- 
vel dolgozni. 

18. Sátoristyea Meschiiiggi Reitt. — Ezt a specziális magyar- 
honi fajt 1905 ben Reitter írta le egy Meschnigg mérnök által a 
sátorjstjei főherczegi erdőben talált példányról (Wiener Ent. Zeit 
1905, p. 243) s azt a Myctítoj^hagidák közé sorolta, később azonban 
méltó helyére, a Byturidákhoz tette át. Azóta e ritka fajról hall- 
gat a krónika, míg a múlt év deczember havában, úgy karácsony 
táján, PiLLiCH Fbrencz úr Simontornyáról (Tolna m.) frissen rostált 
anyagot küldött nekem átböngészés végett s ebben több példányát, 
köztük élőket is találtam, de a bogarat nem ismertem, bár alakját 
tekintve, én is a M3^cetophagidák közt kerestem a rendelkezésemre 
álló irodalomban. Elküldtem tehát két darabot Csíki múzeumi őr 
úrnak, a ki benne a S. Meschniggi-t ismerte fel. Nosza rajta ! Azonnal 
megkértem Pillioh urat, hogy azon a helyen, ahol ezek találtattak, 
tüzzel-vassal kutasson utána. Neki köszönhetjük a következő adatokat : 
A felfedezett termőhelyen, lombfák törzsén, 1 — 1 5 m. magasságban 
a moha közt 4—5 darabból álló csoportokban találta. Ez év január 
havában még előfordult, de februá.r végével már eltűnt. A küldött 
példányok a rostálással okozott sérülésektől eltekintve, teljesen fiissek, 
és az élők fürgék voltak, de éretlen példány nem volt köztük. Ezek- 
ből arra kell következtetnem, hogy o faj hihetőleg télen rajzik, bár 
nincsen kizárva, hogy a moha csak téli búvóhelyül szolgált, míg a 
két termőhely azt bizonyílja, hogy síkságon, vagy csak alacsony 
dombos fekvésű erdőkben él. Sátoristye, Mohács és Pélmonostor 



149 

között, mély fekvésű sík vidék, Simontornya pedig csak dombos, de 
szintén alacsom^ fek\-ésű terület. Hilietőleg nem is valami nagyon 
ritka bogárfaj lehet, de kinek jutott eddig eszébe il3^en erdőkben 
deczember végén és január elején mohát rostálni ? — Végre nem 
mulaszthatom el felemlíteni, hogy az irodalomban eddig a genus 
nevét helyteleuül Satonjsiia-uak írták ; a majorság neve Sátorisiye s 
ígj helyesen a genust is Sátoristijea-nRk kell nevezni. ^ Reitter ezt a 
felvilágosítást köszönettel vette tudomásul. — Kár, hogy Meschmgg 
mérnök jelenlegi tartózkodását nem tudtam kipuhatolni. Talán ő is 
szolgálhatott volna e jeles honi fajra vonatkozó adatokkal. 

19. Rhopalopus clavipes F. és Rh. macropzts Germ. Már régen 
sejtettem, hogy e két faj azonos. Hozattam tehát Európa minden 
részéből több példányt, a mi csere útján a nem igen értékes rovarral 
igen könnyen ment. A küldeményeknek körülbelül a fele clai-ipes, a 
fele macropus név alatt érkezett hozzám. Átvizsgálván ezt a 92 darabból 
álló anj^agot, az irodalmi adatokból éppen nem tudtam biztos határ- 
vonalat taláhii a szétválasztásra, mert a 3 — 10. csápíz vége több 
nagyobb példánynál mindkét oldalt egészen tompa, míg kisebb pél- 
dánynál gyakran erős tösns alakjában kihúzott. A többi sculpturáhs 
jelenségek, minők : az előtör oldalainak élesebb, tompább szögletben 
való kiszélesedésedése ; a szárnj^fedők pontozata, tövének ritkább 
sűrűbb szőrözete stb. ol}^ ingadozást mutatnak, hogy analitikai szem- 
pontból figyelembe se jöhetnek. Mivel e bogár nagy és kis példányai 
egy időben és közös termőhelyen fordulnak elő, semmi kétség benne, 
hogy egy fajt képeznek. A csápízek tövisnyűlvánj^ának jelenléte vagy 
hiánya oly átmeneteket mutat, hogy még válfajról sem lehet szó. 

20. 3IeloloiitJia melolontha L. — Udvaromban 9 m- nyi terü- 
letű virágágyat ez év október utolsó napjaiban 40 cm. mélységre 
felrigoloztattam. Ezen forgatás alkalmával 18 drb teljesen kifejlődött 
élő cserebogár került a felszínre s így egy négyszögméternyi terü- 
letre 2 drb esik. Ezek azonban csak a megtalált példánj^ok, de nyilván 
több is rejtőzött ezen a kis helyen. Ha a külsőségek talajában is ez 
az arány, akkor a jövő tavasszal óriási cserebogárrajzás lesz. Saját- 
ságos, hogy ezen a hel^^en nem találtunk lárvákat. 



Adatok Bosnyákország bogárfaunájához. 



Irta: Kexdi Károly. 



A „Rovartani Lapok" 1910. január havi füzetében felsorolt 
bogarakon kívül, azóta még következő bogarakat sikerült Bosnyák- 



1 Lásd : Rovartaoi Lapok. XII, 1905, p. 194. 



150 

ország egyes vidékein, de legnagyobb részt Zavidovic és környékén 
gjáijtenem : 

Cicindelidae. Cicindela campestris L. ab. 5-maculata 
Beuth. — ab. 4-maculata Beuth., germanica L. ab. deuteros DTorre, 

— ab. protos D"Torre. 

Carabidae. C y c h r u s semigranosiis Pallrd. — Carabus 
caelatus F. v. sarajevoensis Appb., scabriusculus Oliv., horteusis L. 

— X e b r i a Heegeri Dej., bosnica Ganglb., Dahli Stdrm ab. litoralis 
Dej. — X t i p h i 1 u s substriatus Waterh., biguttatus F. — 
S c a r i t e s terricola Box. — C 1 i v i n a fossor L.. coliaris Herbst, 

— Asaphidion flavipes I^. — Bembidion tricolor Fabr., 
tibiale DuFT., íliiviatile Dej., decorum Panz., glaciale Heer, articiila- 
tum Gyllh., octomaculatum Goeze. — Panagaeus crux major L. 

— C h 1 a e n i 11 s decipiens Duf. — D i t o m ii s cl3'peatus Ros.5i. — 
p h n 11 s diffinis Dej., brevicollis Sert. v. parallelus Dej. — 
H a r 2) a 1 u s smaragdinus Duft., attenuatus Steph., tenebrosus Dej., 
luteicornis Duft.. marginellus Dej., rubripes Duft., — v. sobrinus 
Dej., honestiis Duft., Fröhlichi Sturm. — S t e u o 1 o jd h u s ten tónus 
ScHRANK'ab. hirticornis Ejíyx., discopliorus Fisch. — ■ Anisodac- 
t y 1 11 s binotatiis Fabr. — A m a r a similata Gyllh., ovata F., 
convexior Steph., ciirta Dej., Incida Dl"ft. — Myas chalybaeus 
Pallrd. — Abax parallelus Duft. — AI o 1 o p s ovipeniiis Chd. — 
Pterostichus anthracinus Illig v. depressiusculus Chd., tarsalis 
Apfb., melas Creutz y. depressus Dej. — Atranus coliaris Méx. 

— A g n u m sexpunctatum L. ab. montanum Heer, versutum 
Gyllh., angustatum Dej., scitulum Dej., gracile Gyllh. — Lebia 
crux minor L. y. nigrij^es Dej. — D r y p t a dentata Rossi. — 
Brachj^nus crepitans L., explodens Duft. y. strejDens Fisch. 

Dytiscidae. B i d e s s u s gecDiniis Fabr. — H y d r o p o r u s 
Yariegatus Aubé, pubescens Gyllh. — Laccophilus obscurus 
Paxz. — Agabus guttatiis Payk., bipustulatus L. — Rliantus 
punctatus Fourcr., notatus F. ^ Colymbetes fuscus L. — 
Graphoderes cinereus L. ■ — D 3" t i s c u s marginalis L. v. 
conformis Kuxze. 

Gyrinidae. G y r i n u s natator L. y. substriatus Steph. 

Stajihi/linidae. M e g a r t h r u s denticollis Beck. — A n t h 0- 
b i u m stramineum Ivr. — P h 3^ 1 1 d r e p a floralis Payk. — 
Lathrimaeum atrocephalum Gyll. — Coprophilus stria- 
tulus F. — T r g p h 1 e 11 s fuliginosus Gray., gracilis Manxh. 

— Ox3''telus rugosus F., rugifrons Hochh., insecatus Gray., 
laqueatus Marsh., piceus L., sculptus Gray., politus £r., intricatus Er., 
nitidulus Gray. — P 1 a t y s t e t li u s capito Heer. — B 1 e d i u s 
dissimilis Er. — Stcnus bio-uttatus L, ater Maxxh., calcaratus 



151 

ScRiBA, Rogeri Kr. — Paederu-s gemelliis Kr., caligatus Er., 
litoralis Grav. — S t i 1 i c u s aiigustatns Geoffr., similis Er. — 
M e d n fernigineus Er. — Lathrobiiim geminum Kr. — 
r y p t b i u m fracticoriie Payk. — X a n t h o 1 i u u s piinctiüatus 
Payk. — Gau röpte r US fulgidus Er. — Philonthus 
ebeninus Grav., decorus Grav., varius Gyll , — ab. bimaculatus 
Grav., cruenfatus Gmel., cephalotes Grav., discoideus Grav., punctus 
Grav., nigritulus Grav. — S t a p h 3^ 1 i n u s caesarens Cederh. — 
Oníholestes murinus L. — Q u e d i u s molochinus Grav., 
luciduius Er. — Conosoma littoreum L. — Tachyporiis 
pusillus Grav., hj^Diiorum F., formosus Matth., abdominalis F. — 
P 1 a c u s a complanata Er. — A 1 h e t a arcana Er. — Gálodéra 
nigrita Maxnh. 

Pselaphidae. Reichenbacbi a haemoptera Atjb. — Cteiiis- 
tes palpalis Reichenb. 

Süphidae. Nargus velox Spence. — Catops fumatus 
Spence, AYatsoin Spence, fuscus Panz., tristis Panz. — Necro- 
p h r u s vespilloides Herbst. — S i 1 p h a obscura L. 

Liodidae. Anisotoma asillaris Gyllh., castanea Herbst. — 
Agathidium nigripenne F. 

Corylophidae. Sericoderus laterális Gyll. 

Ftiliidae. A c r t r i c h i s suffocata Halid. 

Scaphidiidae. S c a p h s m a agaricinum L; 

Histeridae. Platysoma conipressiim Herbst, oblongum F., 
angustatum Hoffm. — H i s t e r unicolor L., cadaverinus Hoffm., 
purpurascens Herbst, bissexstriatiis F., duodecimstriatus Schrank 
V. quatuordecimstriatus Payk., bimaculatus L., praetermissus Peyr., 
corvinus Germ. — P a r m a 1 u s parallelepipedus Herbst. — 
S a p r i n u s semistriatus Scriba. — Plegaderus saucius Er. 

— B a c a n i u s rhombophorus Aubé. 

BydropMUdae. Helophorus rufipes Bosc, aquaticus L., 

— V. aequalis Thoms., glaciális Villa, creuatus Rey, pumilio Er. — 
Limnoxenus oblougus Herbst. — Hydrobius fuscipes L. 
V. Rottenbergi Gerh. — Helochares lividus Forster. — Lacco- 
bius nigriceps Thoms., — ab. maculiceps Rottexb. — Linanebius 
nitidus Mrsh. — Coelostonia orbiculare F. — Sphaeridium 
scarabaeoides L., bij)ustulatum F. — Cercyon laterális Marsh., 
flavipes Thunb. ab. marginellus Payk. — C r y p t p 1 e u r u m 
minutum F. 

Cantharidae. Dictj^optera rubens Gyll. — Podabrus 
alpinus Payk. — C a n t h a r i s violacea Payk., pellucida Fabr., 
rufa L. — Rhagonycha falva Scop. ab. usta Gemm., limbata 
Thoms., elongata Fall., atra L. — Malachius scutellaris Er., 



152 

biiDustulatus L., — ab. immaculatiis Rey. — Anthocomus bipunc- 
tatus Harrer. — Dasytes niger L., coeruleus Deg., aerosus 
KiEsw., plumbeus Mull. ab. nigrofemoralis Schilsky. 

Cleridae. T i 1 1 u s iinifasciatus F. — T r i c h o d e s apiarius 
L. ab. subtrifasciatiis Klug. — Corvnetes coeruleus Deg. — 
Xecrobia rufipes Deg. v. jDÜifera Reitt. 

Bytnridae. B j^ t u r u s fumatus F. ab. bicolor Reitt., tomen- 
tosus F. ab. flavescens AIarsh. 

Nitidulidae. Carpophilus sexpustulatus Fabr. — Ipidia 
4-maculata Quexs. — Amphotis margiuata Fabr. — Soronia 
grisea L. — Epuraea fuscicollis Steph., terminális Manxh, ab. 
Seidlitzi Schilsky, variegata Herbst, obsoleta Fabr , abietina 
J. Sahlb., limbata Olr-. — v. Skalitzkyi Reitt. — Omosita 
depressa L , colon L. — X i t i d u ! a carnaria Schall. — P r i a 
dulcamarae Steph. — ]\I e 1 i g e t li e s coracinus Sturm v. pumilus Er., 
aeneus Fabr., — ab. coeruleus Mar.sh., faliginosus Er., viduaius 
Sturm. — C y c h r a m u s luteus Fabr., — v. fangicola Heer. — 
Pityophagus ferrugineus L., — ab. adustus Reitt. — Rhizo- 
piiagus depressus F., ferrugineus Payk., bijjustulatus Fabr., 
puncticollis Sahlb. 

Oiieujidae. M o n o t o m a picipes Herbst, testacea Motsch. — 
Oryzaephilus surinamensis L. — S i 1 v a n u s uuidentatus F. 
— Silvanoprus fagi Guer. — C u e u j u s cinnabarinus Scop. — 
P e d i a c u s dermestoides F. — L a e m o p h 1 o e u s monilis F., 
testaceus F., duplicatus Waltl. 

CryptojiJiagidae. C r 3^ p t o p h a g u s validus Kr., Thomsoui 
Reitt., deutatus Herbst, distinguendus Strm., affinis Strm., lycoperdi 
Herbst. — A n t h e r p h a g u s pallens Oliv. — Atomaria 
nigriventris Steph., fuscicollis Mrsh., fuscata Schöxh. — Ephis- 
t e m u s globosus Waltl, globulus Payk. 

Erotylidae. T r i p 1 a x aenea Schall.; russica L. — D a c n e 
bipustulata Thuxbg. 

Phalací'idae. Olibrus flavicornis Sturm, affinis Strm., 
bicolor F. 

Lathridiidae. E n i c m u s minutus L., rugosus Hrbst.. brevi- 
cornis Maknti. — C r t i c a r i a crenulata Gyll., abietum Motsch., 
Weisei Reitt., obscura Bris. — Corticarina gibbosa Herbst, 
similata Gyllh. 

Mycetophagidae. Mycetophagus quadripustulatus L., — 
a. antemacularis Tőrre, piceus F. ab. lunaris F.,. — ab. varius Marsh., 
atomarius Fabr. — L i t a r g u s connexus Geoffr. 

Sphindidae. S p h i n d u s dubius Gyll. 

Cisidae. H n d e c a t m u s reticuiatus Herbst. — C i s 
comptus Gyll., boleti Scop. 



153 

Colydiidae. C 1 y d i u m elogatum F. — D i t o m a crenata 
F. ab. rufipennis F. — Cerylon fagi Bms., histeroides F., ferni- 
gineum Steph. 

Endomychidae. M y c e t i n a cruciata Schall. v. balcanica 
Csíki. — Endomychus coccineus L. 

Coccinellidae. C 3^ ii e g e t i s impunctata L. v. pakistris Redtb. 

— Hippodamia tredecimpunctata L. ab. spissa Wse. — S e m i a- 
dalia 11-notata Schneid. — Coc cinella Revelieri Muls., 
5-punctata L. ab. simulatrix Wse., 10-punctata L ab. 4 punctata L., 

— ab. 6-i3uuctata L., 4-punctata Pontopp. ab. sordida Wse. — 
Halyzia sedecimguttata L., 12-guttata Poda, 14-pimctata L. ab. 
tessulata Scop. — Chllocorus renipustulalus Soriba. — P 1 a t y- 
n áspis luteorubra Goeze. — Scymnus subvillosus Goeze^ 
rufipes F., Apetzi Muls. ab. quadrigultatus J. Mull., interriiptus 
Goeze, rubromaculatus Goeze. 

Helodidae. H e 1 d e s flavicollis Kiesw. — C y p h n variá- 
bilis Thunb. V. nigriceps Kiesw , coarctatus Payk. — P r i 11 c y- 
p h n serricornis Mull. 

Dryopidae. D r y p s luridus Er. — Stenelmis consobrina 
DuF. — R i 1 u s niteiis Mull. 

Heteroceridae. Heterocerus ílexuosiis Steph., obsoletas 
CuRTis, marginatns F., fenestratus Thunbg., fusculus Kiesw. 

Dermestidae. Derm estes murinus L., imdulatus Brahm, 
atomarius Er., Erichsoni Ganglb. — A 1 1 a g e n u s pellio L. — 
Ctesias serra F. — Anthreiius pimpinellae F., scrophiűariae 
L. V. gravidus Küst., verbasci L. 

Byrrhidae. A'I r y c h u s aeiieus F. — Pedilophorus 
auratus Duftsch. — B y r r h u s gigás F. 

Dascillidae. D a s c i 1 1 u s cervinus L. 

Elateridae. Agriotes gallicus Lac, ustulatus Schall. ab. 
flavicornis Panz., sputator L. — L u d i u s ferrugineus L. v. occita- 
nicus ViLLERs. — Adrastus rachifer Geoffr , montanus Scop. — 
Drasteritis bimaculatus Rossi, — ab. anticus Reitt., — ab. fe- 
nestratus Küst., — ab. binotatus Rossi. — E 1 a t e r sanguineus L., 

— V. semisanguineus Reitt., ]3omonae Steph., ferrugatus Lac, — ab. 
adumbratus Buyss., balteatus L., nigerrimus Lac. — L i m n i u s 
aeruginosus Oliv. — A t h u s hirtus Hrbst. — Deuticollis 
rubens Pillér. 

Eucneniidae. Drapetes biguttatus Pillér ab. mordelloides 
Host. 

Buprestidae. L a t i p a 1 p i s^^stellio Kiesw.^— '■ '; B u p> estis 
rustica L., novemmaculata L., octoguttata L. — Eurythyrea 
scutellaris Oliv. — Phaenops Knoteki Reitt. — A n t h a x i a 



154 

salicis Fabr., grammica Lap., nitidula L., — v. cyanipeiinis Lap., 
morio Fabr., sepulchralis Fabr., quadripunctata L. — Coraebus 
lampsanae Bon — Agrilus viridis L. ab. lineáris F., — ab. fagi 
Ratzb., — ab. ater F., obtiisus .Ab., pseudocyaueus Kies-w., elongatus 
Herbst ab. c^^aneus Rossi, laticornis Illig., fuscosericeus Dan., con- 
vesicollis Redtb , integerrimus Ratzb., obscuricollis Kiesw. — Tra- 
c h y s pygmaea F. 

Bostrychidae. Bostrychus capucinus L. 

Lyctidae. L y c t u s lineáris Ctoeze. 

Ptinidae. P t i ii u s rufipes Oliv., bideus Oliv 

Anohiidae. X e s t o b i u m rufovillosum Deg. — Sitodrepa 
panicea L. — T r y jd o p i t y s carpini Herbst. 

Oedenieridae. Xanthochroa carniolica Ctistl. — A n o n- 
c d e s falvicollis Scop. v. média Gredl., dispar Dufour. — v. 2 
coueolor Mlxs. — A s cl e r a coerulea L. — Chrj^santhia viri- 
dissima L., — v. cuprina Rey, viridis Schmidt ab. cupreomicans 
Westh. 

Pythidae. R h i n s i m u s planirostris F. 

Fyrochroidae. P y r o c h r o a serraticornis Scop. 

Hylophiddae. H y 1 o p h i 1 u s pygraaeus Deg. 

Anthicidae. Xotoxus mouoceros L., bracliycerus Fald., 
eornutus F. ab. armatus Schmidt. 

3Ieloidae. Meloe proscarabaeus L., — ab. cyaneus Muls., 
violaceiis Marsh. — Euzouitis bipunctata Ph.ler. 

Moi'deUidae. T o m o x i a biguttata Gyllh. — M o r d e 1 1 a 
perlata Sulz., aculeata L. ab, vestita Emery. — Mordellistena 
abdominalis F., himieralis L., — ab. axiilaris Gyll. — A n a s p i s 
piilicaria Costa, thoracica L., aix-tica Zett. 

Melandryidae- Xylita livida Sahlb. 

Alleculidae. A 1 1 e c ii 1 a morio F. — P r i o n y c h u s mela- 
iiariiis Germ. — Pseudocistela ceramboides L. v. serrata 
Chevrl. — ]\Iyceto chara axiilaris Payk. — OmojDhlus rugi- 
collis Kü.st. 

Tenehrionidae. p a t r u m sabulosum L. — Hypophloeus 
iinicolor Pillér, fraxini Kugel. — Diaclina testudinea Pillér. — 
M e n e p h i 1 u s cylindricus Herbst. — T e n e b r i o picipes Herbst. 
— H e 1 p s quisquilius Sturm. 

Ceramhycidae. Tragosoma depsarium L. — Rhagium 
bifasciatum F. ab. unifasciatum Mlls. — Xj^losteuLi Spinolae 
Friv. — Oxymirns ciirsor L. — G a u r o t é s virginea L. ab. 
thalassi'ia Schraxk. — Pidonia lurida F. — Leptura sexgut- 
tata F. ab. exclamatioriis F., erythroptera Hagexb., pallens Brlxl, 
maculicornis Deg., cordigera Füssl., sanguinolenta L., dubia Scop., 



155 

— ab. Starcki Schilsky, — ab. chamomillae F., erratica DalxM., — 
ab. erythrura Küst., sexmaculata L., aurulenta F., maculata Poda 
ab. unclulata Muls., iiigra L., septempurictata F. — Gramm o- 
p t e r a ruficornis F. — S t e n o p t e r u s flavicornis Küst., rufus L. 

— Leptidea brevipennis Muls. — I c o s i u m tomentosum Luo. 

— T e t r p i u m castaneum L. v. falcratum F. — Phymatodes 
testaceus L., — ab. variábilis L., — ab. fennicus F., — ab. praeus- 
tu3 F. — P y r r h i d i u m sanguineum L. — C a 1 1 i d i u m aeneum 
Deg. — Plagionotus íloralis Páll., — ab. basicornis Reitt. — 
Xylotrechus antilope Zbtt. — Clytanthus Herbsti Brahm, 
figuratus Scop. — Hoplosia fennica Payk. ~ Pogonochae- 
r u s ovatus Goeze. — Agapanthia violacea F. — M e n e s i a 
bipunctata Zoubk. — T e t r o p s praeusta L. — Stenostola 
ferrea Schrank, nigripes Fabr. 

Chrysomelidae. L e m a melanopus L. — Labidostomis 
humeralis Schneid. — Clytra quadripunctata L. — Gynandro- 
p h t li a 1 m a aurita L. — C r y p t o c e p h a 1 u s bipunctatus L. ab. 
sanguinolentus Scop. — B r o m i u s obscurus L. — G a s t r o i d e a 
polygoni L. — P h a e d o n cochleariae F. — M e 1 a s o m a 20-punc- 
tata Scop., aenea L, 

Lariidae. L a r i a lentis Froelich. 

Curculionidae. t i o r r h y n c h u s f uscipes Ol. — P o 1 y- 
drosus impar Gozis, moUis Stroem, picus F., viridicinotus Gyllh. 

— S i t n a lineatus L., humeralis Steph , inops Gyll. — T a n y- 
m e c u s palliatus F. — Pissodes piceae III., notatus F. — 
R li i n 11 c u s bruchoides Herbst. — C e u t o r r h y n c h u s den- 
tioulatus Schrank. — Sphenophorus striatopunctatus Goeze. — 
G y m ti e t r n tetrum F. — A p i o n curvirostre Gyll., aestivum 
Germ. — Rhynchites betulae L., nanus Payk., Bacchus L. 

Ipidae. Eccoptogaster Ratzeburgi Janson. — P t e 1 e o 
b i u s Kraatzi Eichh. — Myelophilus piniperda L., minor Har- 
TiG. — H y 1 u r g u s ligniperda F. — Hylastes attenuatus Er. — 
C r y p h a 1 u s piceae Ratzb. — Pityogenes chalcographus L., 
pilidens Reitt. — I p s typografus L., Mannsfeldi Wachtl, acumina- 
tus Gyll., suturalis Gyll. — T a p h r o r y c h u s bicolor Herbst, 
villifrons Duf. — Xylocleptes bispinus Duft. — Dryocoe- 
t e s villosus F. Xyleborus eurygraphus Ratzb., Saxeseni Ratzeb , 
monographus F. — Xyloterus domesticus L. 

Lúcanidae. C e r u c h u s chrysomelinus Hochw. 

Scarahaeidae. T r x scaber L. — P s a m m o b i u s sulcicollis 
Illig — Oxyomus silvestris Scop. — A p h o d i u s scrutator 
Herbst v. iiigricollis Muls., lugens Creutz., immuudus Creutz., lividus 
Oliv., variáns Duftsch. v. ambiguus Muls., inquinatus Herbst, pro- 



156 

dromus Beahm, punctatosulcatus Sturm, consputus Creutz., luridus 
F., — ab. nigTÍpcs F., depressus Kug. ab. atranientarius Er. — 
Ochodaeus chrysomeloides Schraxk — Odontaeiis armig'er 
Scop. — Geotrupes vernalis L. v. autumnalis Er. — Ontho- 
phagus taurus Schreber, fracticornis Preyssl., coenobita Herbst, 
austriacus Paxz., vacci L., — ab. medius Paxz., nuchicoruis L. — 
S e r i c a brunnea L. — Rhizotrogus marginipes Muls., — v. 
granulifer Rosh. — Ainphiniallus ruficornis Fabr., assimilis 
Hrbst. — M e 1 o 1 11 1 h a melolontha L. ab. scapiüaris "We.sth., 
pectoralis Germ., — v. spatulata Ball. — H o p 1 i a praticola Duft., 
farinosa L., brunnipes Box. — A n o m a 1 a aenea Deg. ab. bicolor 
ScHiLSKY — r y c t e s iiasicornis L. v. aries Jabl. — G n o r i- 
ra u s variábilis L., nobilis L. ab. cujjrifulgens Reitt. — T r i c h i u s 
fasciatus L., sexualis Bedel — T r o p i n o t a hirta Poda ab. seiiicula 
Mén. — Cetonia aurata L. ab. piligera Muls., — ab. pisana Heer, 
— ab. viridiventris Seitt , — ab. valesiaca Heer, — ab. tuuicata 
Reitt. — L i o c o 1 a marmorata F. — Potosia caprea F. ab. 
Fabriciana Reitt. 



Új vak bogarak a Bihar-hegységből. 

Irta : Csíki Erxö. 

Barátom Bokor Elemér az ezidei nyáron újból szentelhetett 
néhány hetet a Bihar-hegység bariangi faunájának kikutatására, de 
figyelemmel volt a nagy kövek alatt, a földben élő vak bogarakra 
is. Kutatásai most is meglepő szép eredménjm}^! végződtek. Ezidei 
felfedezései közül négy fajt már ismertettem, ezek az Anoplitliahnus 
Szalayi és A. HorvátM és a Pholeuon bihariense és Fh. Frivaldszkyi 
(lásd: Annales hist -nat. Musei Nationalis Hungarici. X, 1912, p. 
538—539), a többieket ez alkalommal óhajtom leírni. 

Ezpn a helyen sem mulaszthatom el, hog}^ köszönetemet ne 
fejezzem ki Bokor Elemér barátomnak azért, hogy újonnan felfede- 
zett bogarait leírás végett rendelkezésemre bocsátotta. 

Pholetton (Apropeus) Attila Csíki n. sp. 

Rufo-ferrugineum, haud nitiduai, supra pilis tenuibus üavis 
dense vestitum. Capite pronotoque subtiliter, el^'tris fortius dense 
punctatis, inter punctis subtilissime punctulatis. Fronté parum im- 
pressa, jíronoto latitudine paulo longiore, ante médium latissirao, 
basi paulo angustiore. lateribus postice arcuato-sinuatis et ad angu- 
los posticos pene rectis vix divergentibus. Elytris breviter ovatis, 
pronoto vix duplo et dimidio longioribus, disco paulo planatis, sutura 
antice impressa, margine laterali angusto. Carina mesosternali ob- 
tusangulariter laté elevata. Long. o — 5'5 mm. 



157 

Hungária c e n t r.-o r i e n t. Habitat in antro innorainato 
nunc detecto montis Tatárheg}^ (Com. Bihar), ubi Dom. Elemér 
Bokor specimina nomiulla leg'it. 

A Pli. Upiodero Friv. et Pli. Hazayi Friv. elytris supra plani- 
oribus et superficie dpnse punctato punctulatoquc, haud nitido, facile 
distinguendum. 

Barnás-vörös, fénj^telen, felületét sűrű testhez simuló finom 
sárgás szőrözet fedi. A fej és az előtör háta finomabban, a szárny- 
fedők erőteljeiebben sűrűn pontozottak, a pontok között pedig na- 
gyon finoman pontocskázottak. A homlok közepén kis bemélyedés 
van, az előtör háta alig hosszabb mint széles, tövén kissé kes- 
kenyebb mint a közepe előtt, a hol a legszélesebb, oldalai hátul 
ívelten kimetszettek és hátrafelé alig széttartók, ennélfogva a hátsó 
szögletek majdnem derékszögűek. A szárnyfedők rövidebb tojás- 
formák, alig két és félszer oly hosszúak mint az előtör háta, a var- 
raton elül kissé bemélyedtek, oldalperemük keskeny, felületük a 
korongon kissé lapított. A mellközép taraja széles tompaszög alakjá- 
ban kissé kiemelkedő. Hossza 5 — 5"5 mm. 

Előfordul a Tatárhegy keleti lejtőjén levő újonnan felfedezett 
barlangban. Bokor Ele.mér gyűjtése. 

Az Apropeus alnembe taríozó Ph. leptoderum Friv. és Ph. Hazayi 
FRiv.-tól felül lapítoítabb szárnj^fedői és sokkal sűrűbben pontozott 
és pontocskázott, ennélfogva fénj'tolen felülete által köun3^en meg- 
különböztethető. 

fJioleuon (Apropreus) Bírói Csíki ű. sp. 

Rufo-ferrugineum, haud nitidam, supra pilis flavis, tenuibus et 
brevibus dense vestitum. capite pronotoque subtiliter, elytris fortius 
dense punctatis et inter punctis jDuuctulatis. Fronté parum impressa. 
Pronoto latitudine paulo longiore, ante médium latissimo, basi parum 
angustiore, lateribus antice arcuato-rotundatis, prostice profunde 
sinuatis et ad augulos posticos acutiuscule prominulis fortiter diver- 
gentibus. Elytris oblongoovalibus, pronoto fere triplo longioribus, 
pone médium latissimis, antrorsura et postice angustatis, margine 
laterali angusto, disco paulo deplanatis. Long. 5 — 6 mm. 

Hungária centr.-orient. Habitat in antris „Ripp-Ripp- 
barlang", „Nagy Sándor-barlang" et „Csőri vajda- barlang" nominatis 
et in valle Szegyestel dicto locatis (Com. Biharj, ubi Dom. Elemér 
Bokor detesit. 

Ph. Attiláé m. affhiis ; sed differt : elytris longioribus, pronoto 
lateribus postice fortius sinuatis et ad angulos posticos magis diver- 
genűbus, anguhs posticis acutis prominulis. 



158 

Barnás-vörös, fénj'telen, testhez simuló finom és rövid sárgás 
szőrözettél sűrűn fedett, a fej és az előtör háta finomabban, a szárny- 
fedők erőteljesebben sűrűn pontozottak és a pontok között pontocs- 
kázottak. A homlok a középen kissé benyomott. As előtör háta 
nagyon kevéssel hosszabb, mint széles, a közepe előtt a legszélesebb, 
tövén kissé keskenyebb, oldalai elül ívelten kerekítettek, hátul méhben 
kimetszettek, az oldalak ennélfogva innen hátrafelé erősen széttartók, 
a hátsó szögletek hegyesen kiugrók. A szárnyfedők hosszúkás tojás- 
formák, majdnem háromszor oly hosszúak, mint az előtör háta, a 
közepük mögött a legszélesebbek, innen előre- és hátrafelé keske- 
nyedők, oldalperemük keskeny, felül a korongon kissé lapítottak. 
A mellközé|) taraja ívelten kerekített és alig kiemelkedő. Hossza 
5—6 mm. 

Előfordul a Szegyestel-völgy több barlangjában, így 
a „Ripp-Ripp", a „Nagy Sándor" és a „Csőri vajda" -barlangban, 
a melyekben Bokor Elemiór fedezte fel. 

A Pli. Aüila m. legközelebbi rokona, de attól hosszabb szárny- 
fedői, oldalt mélyebben kimetszett előtora és ezért hátrafelé széttartó 
oldalai és hegyesen kiugró hátsó szögletei által könn3^en meg- 
különböztethető. 

JPholeiion (Ircnellum) Knirsclii Breit ah. interruptuin Csíki nov. ab. 

A typo differt : linea marginali laterali pronoti antice interrupta, 
prope angulos anticos brevissima, postice ab angulis posticis usque 
ad médium producta. 

Habitat cum typo in antro „K o n d o r- b a r 1 a n g" dicto. 

A törzsfajtól abban különbözik, hogy az előtör hátának oldal- 
szegélye nem teljes, hanem a hátsó szögletektől a közepéig terjed, 
azonban elül is rövid élecske jelzi az elülső szögletek mellett. 

Előfordul a törzsfaj között a „Kondor barlang"-ban. 

Pholeuon (Irenelhim) Eleniéri Csíki n. sp. 

Obscure rufo-ferrugineum, nitidiusculum, supra pilis flavis 
vestitum, dense tenuiterque punctatum. Capite haud magnó, fronté 
parum impressa. Antennis pone dimidiam corporis extensis, articulo 
secundo quam articulo quarto paulo longiore, articulo octavo quam 
articulo decimo paulo breviore. Pronoto latitudine aequilongo, in 
dimidio latissimo, basi paulo angustiore, lateribus antice arcuatis, 
postice foilius sinuatis, angulis posticis acutis. Elytris oblongo- 
ovalibus, quam pronoto duplo et dimidio paulo longioribus et sesqui- 
alter paulo longioribus quam coniunctim latories, convexis, sutura 
paulo impressa, margine laterali angusto. Oarina mesosternali angulo 



159 

acuto seu denticulato iDromiimlo. Társi anteriores maris clilatati et ad 
apicem gradatim angiistati. Long. 4'5— 5 mm, 

Hungária c e n t r.-o ri e n t. Habitat in antro novo prope 
antrum „Csudor-barlang" nominato ad originem fluv. Kőrös, ubi 
Dom. Elemér Bokor exemplaria aliquot légit. 

A spociebus affinibus modo sequenti distinguendus est : a Ph. 
KnirscM Breit : pronoto latitudine aequilongo, a Ph. Bokorino m. 
elytrorum margine laterali angusto, a Ph. Gíjleld Mocz. antennarum 
articulo secundo articulo quarto paulo longiore, a Ph. Frivaldszkyi 
m. pronoto hasi latitudine maxima vix angnstiore et lateribus ante 
angulos posticos tenuiter sinuaíis et a Ph. Mihőki m. et Ph. Árpádis 
m. carjna mesosternali angulo acuto prominulo. 

Sötét barnás-TÖrös, kissé fénylő, testhez simuló sárgás szőrö- 
zettél fedett, sűrűn és finoman pontozott. A fej nem nagy, a homlok 
kissé benyomott. A csápok a test közepén túl terjednek, a második 
csápiz kissé hosszabb mint a negyedik íz, a nj^olczadik íz kissé 
rövidebb mint a tizedik íz. Az előtör háta ol.yan hosszú mint széles, 
a középen legszélesebb, töve ennél keskenyebb, oldalai elül íveltek, 
hátul erősebben öblösek, hátsó szögletei hegyesek. A szárnyfedők 
hosszúkás tojásformák, két és félszernél kissé hosszabbak mint az 
előtör háta és másfélszernél kissé hosszabb -ik mint együttesen széle- 
sek, domborúak, a varraton kissé bemélyedtek, oldalperemük kes- 
ken}". A mellközép taraja éles szög, illetőleg fogacska alakjáb m ki- 
emelkedő. A hím elülső lábfejének ízei kiszélesedettek és fokozatosan 
keskenyedők. Hossza 4-5 — 5 mm. 

Előfordul a Kőrös eredeténél levő ..Csudor-barlang* közelében 
fekvő újonnan felfedezett barlangban. Bokor Elemér gj^üjtése. 

A rokon fajoktól ez az új faj a következő tulajdonságai alapján 
különböztethető meg : a Ph. Knirschi Breit tói abban különbözik, 
hogy előtora olyan hosszú mint széles, a Ph. Bokoriamtm m.-től, 
hogy a szárnyfedők oldalpereme keskenj^, a Ph. Gyieki Mocz. tói, 
hogy második csápizo kissé hosszabb mint a negyedik íz. a Ph. Fri- 
valdszkyi m.-től, hog}^ az előtör hátának töve ahg keskenyebb mint 
legszélesebb részében és oldalai a hátsó szögletek előtt gyengén 
öblösek, a Ph. Mihőki m. és Ph. Arpádi m.-től pedig abban, hogy a 
középmell taraja éles szög alakjában emelkedik ki. 

Pholeiion (Irenellum) Arpádi Csíki n. sp. 
Obscure rufo brunneum, nitidum, supra ílavo-pilosum, dense 
punctatum et subtiliter punctulatum. Pronoto longitudine vix latiore, 
ante médium latissimo, lateribus hoc loco rotundatis, postice fortiter 
sinuatis et ad angulos posticos vix acutis, pene rectis, parallelis. 
Elytris oblongo-ovaUbus, pronoto paulo multo quam duplo et dimidio 



160 

longioribus, margine laterali augusto, sutura disco paulo impressa. 
Carina mesosteriiali laté rotundata vei rotandata obtuse angulata. 
Tarsorum posticorum articulo primo articulis duobus sequentibus 
aegiiilong-o. Long. 4-3—5 mm. 

H u n g a r ia cent r.-o r i e n t. Habitat in antro novo vallis 
„Fehér-völgy" nominato (Comit. Kolozs), ubi Dom. Elemér Bokor 
speoimina nonnnlla légit. 

Ph. Mihóki lü. proximiis : sed differt : statura graciliore, etytris 
longioribus, pronoto longitudino vix latiore et lateribus profundius 
emarginatis. 

Sötét barnás vörös, fénylő, testhez simuló finom sárga szőrö- 
zettél fedett, felülete sűrűti pontozott és finoman pontocskázott. Az 
előtör háta alig szélesebb mint hosszú, közepe előtt a legszélesebb, 
oldalai itt kerekítettek, majd hátrább erősen kimetszettnk és hátul 
majdnem párhuzamosan haladnak a kissé hegyes, majdnem derék- 
szögű hátsó szögletek felé. A szárnyfedők hosszúkás tojásformák, 
kissé többel mint két és félszer oly hosszúak mint az előtör háta, 
oldaljDoremük keskeny, varratjuk a korongon kissé bemélyedt. A 
mellközéj^ kiemelkedő taraja szélesen kerekített vagy kerekített 
tompaszögű. A hátsó lábfej első íze olyan hosszú mint a következő 
két íz együttvéve. Hossza 4'3 — 5 mm. 

Előfordul a Fehér-völg}^ (Kolozs vm.) egy új barlangjában, 
a melyben Bokor Edemér fedezte fel. 

A Ph. Mihóki m. legközelebbi rokona és attól főleg karcsúbb 
testalkata és hosszúkásabb szárnyfedői, valamint alig szélesebb mint 
hosszú előtora hátának mélyebben kimetszett oldalai alapján külön- 
bözik. 

Dvimeotus Jin7igaricus Csíki n. sp. 

Rufo-ferrugineus, paulo nitidus, pilis brevibus flavis oblique 
locatis tectus, ca23Íto pronoloque subtiliter et dense, elytris fortius 
punctatis. Antennis diaiidio corporis longioribus, articulo secundo 
articulo primo parte Vio longiore, articulo octavo articulo secundo 
jDarte ■-/' breviore. Longitudinem articulorum antennarum numeri 
sequentes explicarent : 5, 7, 6, 5-5, 6-5, 6, 6-5, 4, 5, 5, 6-5. Pronoto 
transverso, longitudine parte quinta latiore, ante médium latissimo, 
antrorsum fortiter angustato, lateribus postice pene parallelis. Scu- 
tello longitudine vix latiore. Elylris ovalibus, humeris laté rotundatis 
et porrectis, lateribus postice arcuato-angustatis, margine laterali 
angusto et reflexo, sutura usque pone médium impressa, costis 
evanescentibus et usque ad médium pertinentes. Tibiis anticis sat 
brevibus. Long. 4 mm. 



161 

Hungária c e n t r.- o r i e n t. Esemplum unicuni Dom. 
Elemér Bokor in monte Boga (Com. Bihar) sub lapidem in altitu- 
dine ca. 1300 metrorum detexit. 

Species nova subgeneris Drimeotus s. str. a D. Ormayi Reitt. 
differt : elj^tris irregulariter punctatis, a D. Ghyzeri Bíró : elytris 
latitudine triente longioribus, a D. Horváiln Bíró et D. Entzi Bíró : 
pronoto ad basin non angustato, a D. Kovácsi Hampe et D. Bokori 
m. elytrorum margine laterali angusto et a D. laevimarginato Mocz. 
elytrorum margine laterali reflexo. 

Barnás-vörös, kissé fénylő, rövid rézsútosan álló sárgás sző- 
rözettél fedett, a fej és az előtör háta finoman és sűrűn, a szárnj'-- 
fedőií erőtelj-jsebben pontozottak. A csápok a test közepén tűi ter- 
jednek, a második csápíz Vio del hosszabb mint az első íz, a nyol- 
czadik íz pedig 3/7-del rövidebb mint a második íz. Az egyes csáp- 
ízek egymáshoz való viszonya a következő számokkal fejezhető ki : 
5, 7, 6, 5V2, 6V2, 6, 6V2, 4, 5, 5, 6V2. Az előtör háta harántos, egy 
ötödnél kevéssel többel szélesebb mint hosszú, valamivel a közepe 
előtt legszélesebb, innen előrefelé erősen keskenyedő, oldalai hátul 
majdnem párhuzamosak. A paizsocska alig szélesebb mint hosszú. 
A szárnyfedők tojásformák, a vállon szélesen kerekítettek és kiállók, 
oldalaik hátrafelé ívelten keskenyedők, oldalperemük keskeny, oldal- 
szélük felhajló, a varrat a paizsocskától a középen tulig benyomott, 
a hosszanti bordák elenj^észőek, mindegyik szárnyfedőn kettőnek a 
nyomai láthatók, ezek is csak a középen tulig terjednek. Az elülső 
lábszárak aránylag rövidek. Hossza 4 mm. 

Előfordul a B g a-h egyen (Bihar vm.), a hol Bokor Elemér 
egyetlen példányát mintegy 1300 m. magasságban egy mélyen a 
földbe ágyazott kő alatt találta. 

Ez az új faj a Drimeotus s. str. alnembe tartozitr. A D. Ormayi- 
tól abban tér el, hogy szárnyfedői szétszórtan pontozottak, a D. 
Chyzeri-től hogy a szárnyfedői csak Vsdal hosszabbak mint szélesek, 
a D. Horváiki és D. Entzi-tcA hogy előtora a töve felé nem kesko- 
n3'-edő, a D. Kovácsi és D. Bokori-iól hogy szárnyfedőinek oldal- 
pereme keskeny és a D. laevimarginatus iól hogy a szárnyfedők 
oldalpereméuek széle felhajló. 

Drhneottis Mihóki Csíki d. sp. 

Rufo-ferragineus, sat nitidus, supra pilis flavis brevibus vesti- 
tus. Capite dense pnnctato, fronté impressa, pronoto subtiliter den- 
seque punctato. Antennis dimidio corporis longioribus, articulo. 
SGCundo articulo primo quarta parte et articulo octa^o duplo longiore 
longitudinem aiticulorum formula sequens explicat : 6, 8, 7, 7, 6, 7 



162 

7-5, 4, 6, 5, 8. Pronoto transverso, triente parte longitudine latiore, 
ante médium latissimo, lateribus hoc loco arcuatis, antrorsum fortiter 
angustatis, postice pene parallelis, supeificie vix convexa. Elytris 
oblougoovalibus, latitudine triente parte longioribus, humeris arcua- 
tis, disco costis 4—4 evanescentibus, costis duabus mediis pone 
médium finitis, costis suturali et laterali solum antice notatis, sutura 
antice impressa. Long. 3-8 — 4 mm. 

Hungária c e n t r.- o r i e n t. Habitat in antris „Ripp-Ripp- 
barlang" et „Nagy Sándor-barlang" nominatis in valle Szegyestel 
(Com. Bihar), ubi Dom. Elemér Bokor detexit 

D. Hungarico m. supra descripto affinis ; sed differt : elj^tris 
oblongo ovalibus, angulis humeralibus arcuatis, haud porrectis. 

Barnás vörös, eléggé fénylő, rövid testhez simuló sárgás sző- 
rözettél fedett. A fej a homlokon kissé benyomott, felülete úgy mint 
az előtör hátáé finoman és sűrűn pontozott. A csápok a test felénél 
túl terjednek, a második csápíz Qgj negyeddel hosszabb mint az 
első íz és kétszer oly hosszú mint a nyolcadik íz ; a csápízek egy- 
máshoz'való viszonyát a következő számszer mutatja: 6, 8, 7, 7, 6, 
7, 7-5, 4, 6, 5, 8. Az előtör háta harántos, egyharmadnál kissé többel 
szélesebb mint hosszú, a közepe előtt legszélesebb, oldalai itt íveltek, 
innen előrefelé erősen keskeny edők, hátul majdnem párhuzamosak, 
felülete kissé domború. A szárnyfedők kissé hosszúkás tojásformák, 
egyharmaddal hosszabbak mint együttesen szélesek, a vállon nem 
kiállók és ívelten mennek át az oldalszélbe, felületükön 4 — 4. borda 
nyomát láthatjuk, ezek közül a középső kettő jobban kifejlődött és 
a középen túlig terjed, a varrat melletti és a szélső csak elül jelzett, 
a varraton hosszában a középen túlig benyomottak. Hossza 3'8— 4 mm. 

Előfordul a S z e gy e s t e 1-v ö Így b e n (Bihar vm.) fekvő 
„Ripp-Ripp" és „Nagy Sándor" barlangokban, melyekben Bokor 
Elemér fedezte fel. 

Ez az új faj az előbb ismertetett D. hungariciis legközelebbi 
rokona; attól fő'eg abban különbözik, hogy szárnyfedői hosszúká- 
sabb tojásformák és a vállon nem kiállók, hanem ívelten mennek át 
az oldalszélbe. 

Anophthalmiis cognatus Friv. var. speluncarmn Csíki nov. var. 

A typo differt : antennis longioribus, pronoto paulo graciliore, 
elytris latioribus. 

Hungária c e n t r.-o r i e n t. Habitat in antro „Czárán- 
barlang" nominato, valle Szamos (Com. Bihar), ubi Dom. E. Bokor 
specimen unicum in societate PJwleuonis Milióki Csíki detexit. 

A törzsfajtól hosszabb csápjai, kissé keskenyebb előtora és 
szélesebb szárnyfedői különböztetik meg. 



163 

Előfordul a Szamos-völgyében (Bihar vármegye) levő Czárán- 
barlangban, a melyben egyetlen példányát a Plioleuon MiJióki Csíki 
társaságában fedezte fel Bokor Elemér. 

Anophthaltnns cognatns Feiv. var. nuptialis Csíki nov. var. 

A typo differt : antennarum articulis 2—5 longioribus, pronoto 
latiore, magis convexo, angulis posticis brevioribus acutiusculisque, 
elytris latioribus et magis convexis. 

Hungária c e n t r.- o r i e n t. Habitat in monte Galbina 
(Montes Biharienses), ubi Dom. E. Bokor sub lapidibus invenit. 

A törzsfajtól a kivetkezőkben tér el : a 2—5 csápíz hosszabb, az 
előtör háta szélesebb és erősen domború, a hátsó szögletek rövideb- 
bek és hegyesebbek, a szárnyfedők szélesebbek és erősen domborúak. 

Előfordul a Bihar-hegységben, a Galbina-hegyen, a hol kövek 
alatt gyűjtötte Bokor Elemér, 

Nem lehetetlen, hogy ez az érdekes új állat önálló fajnak fog 
bizonyulni, ez a kérdés azonban csak újabb és nagyobb anyag 
gyűjtése után dönthető majd el. 



Uj vak bogarak Magyarország faunájából. 

Irta : Mihók Ottó. 
Drimeotus Csikii Mihók n. sp. 

Ex affinitate Dr. (s. str.) laevimarginati Mooz., hungarico Csíki 
et Mihóki Csíki. A Dr. laevimarginato Mocz. differt : corpore mnjore 
et praecipue elytrorum margine laterali reflexo, a Dr. hungarico Csíki: 
corpore majoré, antennis pedibusque longioribus, pronoto longiore et 
elytrorum humeris arcuato-rotundatis, a Dr. Mihóki Csíki: articulis 
antennarum dimensionibus, pronoto angustiore et elytris angustiorbis 
longioribusque. 

Hungária centr. -orient. Habitat in antro „Pacifik- 
barlang" nominato (Com. Bihar) in societate Pholeuonis .GyleM Mocz. 

A Drimeoüis-ddnemhe tartozik, a Dr. laevimarginatus Mocz., 
hungaricus Csíki és Mihóki Csíki rokonságába. A Dr. laevimarginatus- 
tól nagyobb teste és főleg szárnyfedőinek felhajtott oldalpereme, 
a Dr. hungaricus-tól nagyobb testén kivül hosszabb csápja és lábai, 
nemkülönben hosszabb előtora és végül azáltal, hogy szárnyfedői a 
vállon ívesen mennek át az oldalszélbe, könnyen megkülönböztethető. 
Legközelebbi rokona a Dr. Mihóki Csiia, melytől azonban a csápok 
méretei, de főképen kesken3'ebb előtora és szárnyfedőinek keskenyebb 
és hosszabb alakja által már szabad szemmel is biztosan elválasztható. 



164 

A fej finoman pontozott, a középen bemélyedés nélkül. A csá- 
pok hosszúak, a test felénél valamivel túlterjednek, ízeik hosszabbak 
mint szélesek ; a második csápíz hosszabb mint az első, a harmadik 
és negyedik íz egyenlő hosszú, az ötödik és a hetedik íz ezeknél 
valamivel hosszabb, a hatodik íz kissé hosszabb mint az ötödik íz, 
de rövidebb mint a második íz, a nyolczadik íz a legrövidebb, a ki- 
lenczedik egynegyeddel rövidebb mint a hetedik íz, a tizedik íz 
egyharmaddal rövidebb mint a kilenczedik íz és az utolsó íz valami- 
vel hosszabb mint a tizedik és csúcsa erősen hegyesedő. Az első 
hat csápíz majdnem egyforma széles, a hetedik és nyolczadik gyen- 
gébben, az utolsóelőtti két íz pedig a vége felé erősen szélesedő. 
Az e'őtor háta egynegyeddel szélesebb mint hosszú, oldalai a közé- 
pen erősen í^'eltek, innen előre egyenesen keskenyedők, míg hátra- 
fele öblösödők, majd a hátsó szögletek felé párhuzamosan haladnak, 
a töve előtt majdnem olyan hosszú mint a középen, a hátsó szögle- 
tek kiemelkedők. Az előtör sokkal keskenyebb mint a szárnyfedők 
és azokkal ellentétben finoman és sűrűn pontozott. A szárnyfedők 
csaknem kétszer oly hosszúak mint szélesek, oldalperemük keskeny 
és szélük felhajló, a vállon nem kiállók, hanem ívesen mennek át az 
oldalszélbe, szétszórtan és sűrűn pontozottak, bordái elmosódottak. 
A mellközép taraja elül nem éles fogacskával ellátott szöglettel vég- 
ződik. A lábak hosszúak és karcsúak, a hátsó lábfej utolsó íze sok- 
kal rövidebb mint az előző négy íz együttvéve, a középső és hátsó 
lábszár külső szélén néhány finom tüskével. Az elülső és középső 
tomporok nem fogacskázottak. Az állat sárgás-vörös, kissé fénylő, 
finom testhez simuló sárgás szőrözette! fedett. Hossza 4 2 mm. 

Ezen felette ritka új fajt, melynek egyetlen hím példányát 
Bokor Elemér a biharmegyei és a bécsi gyűjtők által az idén előtte 
felkutatott Pacifik-barlangban fedezett fel a Pholeuon Gylehi társa- 
ságában. Csíki Ernő barátom, a magyar entomologusok kiváló tag- 
jának tiszteletére neveztem el. 

Pholeuon (Irenellum) Csikii Mihók n. sp. 

Ph. Árpácli Csíki et Milióki Csíki proximum et magnitudine 
intermedium. A Pli. Milióki differt : corpore angustiore et eljtris 
multo longioribus, a Pli. Árpádi : elytris brevioribus latioribusqúe, 
praeterea ab ambabis speciebus : tarsorum posticorum articulo primo 
longitudine articulorum secundo et tertio simul sumptorum aequilongo. 

Hungária orient. Habitat in antro „Csiki Ernő-barlang" 
nominato in valle Ponor (Com. Kolozs) sito. 

A Ph. {Irenellum) Árpádi Csíki és Milióki Csíki legközelebbi 
rokona és nagyságát illetőleg azok között foglal helyet. A Ph. Milióki- 
tói karcsúbb alakja és sokkal hosszúkásabb szárnyfedői, a Ph. Árpádi- 



165 

tói pedig rövidebb és szélesebb szárnyfedői által könn3'en meg- 
különböztethető. Mindkét fajtól a csápok szerkezetén kivül még- abban 
is különbözik, hogy a hátsó lábfej első íze hosszabb mint a követ- 
kező két íz együttesen. 

A fej olyan széles mint bosszú, a homlok a csápok előtt rövid 
és oh'an széles mint a fejpaizs. A csápok vékonyak és a test felénél 
túl terjednek. A második csápíz csaknem kétszer oly hosszú mint az 
első íz, a harmadik és negyedik íz egyenlő hosszú és rövidebb 
mint a második, az ötödik és hatodik íz hosszabb mint a harmadik, 
a hetedik íz majdnem eléri a második íz hosszát, a nyolczadik íz 
félakkora mint a hetedik, a kilenczedik és tizedik íz egynegyeddel 
hosszabb mint a hetedik és végük felé erősen szélesedő, az utolsó 
íz kissé hosszabb mint az utolsóelőtti íz, a középen a legszélesebb 
és hegyben végződik. Az előtör háta olyan széles mint hosszú, 
oldalszegélye teljes, a hátsó szögletektől az elülsőkig terjed, köz- 
vetlenül a közepe előtt a legszélesebb, oldalai itt kerekítettek, innen 
előre egyenes vonalban keskenyednek, míg hátrafelé mélyen kimet- 
szettek, majd párhuzamosan haladnak a kissé hegyesszögű hátsó 
szögletekig. A szárnyfedők hosszúak, visszás tojásformák, többel 
mint kétszer oly hosszúak mint az előtör, közepükön pedig felényi- 
vel szélesebbek mint az, a csúcson egyenként kerekítettek, oldal- 
peremük keskeny és felhajló. A mellközép taraja fokozatosan emel- 
kedik, majd kerekített tompaszögben megy át a csipők közötti 
részbe. A lábak hosszúak és karcsúk, a hátsó lábfej első íze hosz- 
szabb mint a következő két íz együttvéve. Barnás-vörös, kissé fénylő, 
finoman és sűrűn pontozott, felül sárgás testhez simuló szőrökkel 
fedett. Hossza 4-2— 4-6 mm. 

Előfordul a kolozsmegyei Ponor-vöJgyben fekvő „Csiki Ernő- 
barlang'^-ban, a melyben Bokor Elemér fedezte fel. Ezt az új fajt is 
Csíki Erxő barátom tiszteletére neveztem el. 

Pholeuon (Trenellumj Dieneri Mihók n. sp. 

Ex affmitate PJi. Gyleki Mocz. ; attamen Pli. Eleméri Csíki et 
FriváldszTxyi Csíki proximum, sed differt : corpore magis valido, 
elytris brevioribus latioribusque. 

Hungária ce n tr.- őrien t. Habitat in antro adhuc in- 
nominato montis Galbina (Com. Bihar'). 

A Ph. GíjleJii Mocz csoportjába tartozik és a Pli. Eleméri Csíki 
és Frivaldszkyi Csíki legközelebbi rokona, melyektói azonban rövi- 
debb és szélesebb szárnyfedői és ezáltal már szemre is feltűnő 
zömök alakja által könnyen megkülönböztethető. 

A fej sokkal keskenyebb mint az előtör, sűrűn pontozott. 



166 

A csápok a test felénél valamivel hosszabbak, a 2. csápíz csaknem 
kétszer olyan hosszú mint az 1. íz, a 3., 4. és 6. íz egyforma hosszú 
és rövidebbek mint a 2. íz, az 5. és a 7. íz kissé hosszabb mint a 
6. íz, de még" mindig rövidebb mint a 2. íz, a 8. íz a 7. íz felénél 
valamivel hosszabb, a 9. íz felényivel hosszabb mint a 7. íz, a 10. és 
11. íz hosszabb mint a 8. íz ; a 9. és 10. íz a vége felé erősen széle- 
sedő, az utolsó íz a közepe előtt a legszélesebb és innen erősen 
keskenyedő csúcsban végződik. Az előtör háta valamivel hosszabb 
mint széles, tövén keskenyebb mint a közepe előtt, a hol a leg- 
szélesebb, mögötte öblös, majd széttartó és hegyes hátsó szöglatek- 
kel végződik ; az oldalszegély teljes, a hátsó szögletektől az elülsőkig 
terjed, töve finoman, de teljesen szegélyezett. A szárnyfedők majd- 
nem kétszer oly hosszúak, mint szélesek, a középen a legszéleseb- 
bek, előre kevésbé, hátrafelé erősebben keskenyedek, oldalaik egész 
hosszaságukban íveltek ; a csúcson egyenként kerekítettek, oldal- 
peremük keskeny és tüskeszerű szőrökkel van ellátva. A mellközép 
taraja éles fogacska alakjában emelkedik ki. A lábak hosszúak és 
karcsúak, a hímek elülső lábfejének ízei kissé kiszélesedettek. 
Barnás-vörös, sűrűn pontozott, nagyon kevéssé fénylő, aranysárga 
sűrű és rövid testhez simuló szőrökkel fedett. Hossza 4'5— 5 mm. 
Előfordul a biharmegyei Galbinán, a Bársza-völgy egyik név- 
telen barlangjában, melyben Bokor Elemér fedezte fel. Az új fajt 
DiENER Hugó barátom tiszteletére neveztem el. 

Anophthalnius (Duvalitis) Csikii Mihók n. sp. 

A. pseudoparoeco Csíki affinis, sed differt : corpore minőre, an- 
tennis brevioribus, articulo tertio antennarum articulo secundo duplo 
longiore (apud A. pseudoparoecum solum sesquialter longiore), pro- 
noto angulis posticis rectis, haud acutiusculis, elytris angustioribus, 
lateribus minus rotundati-j, angulis humeralibus late-rotundatis, striis 
punctatis, externis profundioribus. Long. 5'5— 6'5 mm. 

Hungária orient. Habitat in antro „Csiki Ernő- barlang" 
nominato, valle Ponor (Com. Kolozs.) 

Az Anoplitlialmus pseudoparoecus Csíki legközelebbi rokona, de 
attól kisebb teste, rövidebb csápjai, sokkal rövidebb lábai és az elő- 
tör hátának hátsó szögletei által könnyen megkülönböztethető. 

Sárgás barna, fénylő, csupasz. A fej kissé keskenyebb és 
hosszabb mint az előtör háta ; halántéka szélesedett és kiálló, a 
homlokbarázdák teljesek és mélyek, hátul a fej beffíződésénél vég- 
ződnek, A csápok a test feléig érnek (a pseiidopcü'oecus-i)ál jóval túl 
érnek) és karcsúak. A második csápíz valamivel rövidebb mint az 
első és fele a harmadiknak, mely a leghosszabb (a pseudoparoecus- 



167 

nál a harmadik csápíz, csak IVa-szer hosszabb a másodiknál), a ne- 
gyedik, ötödik és hatodik csápíz eg-yforma hosszú, a másodiknál 
felével hosszabbak, a hetedik egynegyeddel rövidebb az előbbi 
háromnál, a nyolczadik, kilenczedik és tizedik újból egyformák s 
oly hosszúak mint az első, míg az utolsó csápíz ezeknél hosszabb s 
a közepén túl keskenyedve csúcsban végződik. Az előtör az első 
negyedében másfélszer oly széles mint hosszú, erősen szívforma, 
oldalpereme széles (a pseudoparoecus-nóX keskeny), oldalszéle hirtelen 
felhajló, csaknem párhuzamosan egyenes vonalban halad a derék- 
szögben végződő hátsó szögletekig (a pseudojjaroecus-nsd az előtör 
hátsó szögletei hegyesek). A szárnyfedők hosszúkás tojásformájúak, 
csupaszok, oldalaik ívesek, hátul keskenj^edők (a pseudoparoecus-nsl 
a szárnyfedők jóval hosszabbak és valamivel szélesebbek is), a hátsó 
sarkok kerekített . derékszögűek, míg a vállon szélesen kerekített 
tompaszögűek. A szárnyfedők oldalszélével párhuzamosan elül egy 
sorban négy beszúrt pont van. A barázdák mélyek és élesek, sűrűn 
pontozottak, a csúcs előtt elenyészőek (a pseudoparoecus-ríkl a külső 
barázdák bevésbé mélyen pontozottak). A lábak karcsúak és kissé 
hosszúak (a pseudoparoecus-nkX sokkal hosszabbak a lábak). A hímek 
első lábfejének első és második íze kiszélesedett és alul pikkelyes 
lemezkékkel fedett. Hossza 5*5 — 6*5 ram. 

Három hím és két nőstény alapján leírva, melyek közül a 
nőstények jóval szélesebbek és nagyobbak. 

Előfordul a Bihar- és Kolozsvármegyék határában húzódó 
Ponor völgyének újonnan felfedezett „Csiki Ernő-barlang" -jában, 
melyben Bokor Elemér fedezte fel. Az új fajt Csíki Ernő tisztele- 
tére neveztem el. 



Adatok Magyarország lepkefaunájához. 

(Beiirdge zur Lepidopterenfauna Ungarns.) 
Irta : bíró N. Ch. Rothschild (London). 

IV, Lepkék Szvinicza IV. Lepidopteren von Szvi- 

környékéről.i nicza und Umgebung.^ 

Az elmúlt nyáron megbizá- lm verílossenen Sommer sam- 

somból Castell-itz Gyula, úr melte Herr Július Castellitz in 



1 A három előző közlemény a i Die drei vorangegangenen Bei- 

Rovartani Lapok következő köte- trage sind in den folgenden Banden 

teiben jelent meg: 1. XVI, 1909, der Rovartani Lapok erschienen : 

p. 130—148 ; 2. XVIII, 1911, p. 1. XVI, 1909, p. 130—148 ; 2. XVIII, 

36—43 ; 3. XIX, 1912, p. 21—29. 1911, p. 36—43 ; 3. XIX, 1912, p. 

21—29. 



168 



Krassó Szörénj'- váraiegye leg- 
délibb részében, a Duna által 
délfelé képezett szögletben, gyűj- 
tött részemre. Állandó tartózko- 
dási helye Szvinicza volt, a hol 
áprihs 18-tól jiilius végéig idő- 
zött. Rendszeres kirándulásai 
észak- nj'ugaton Drenkova és 
Tilva Drenetina ig és keleten 
Tiszoviczaig terjedtek. Május 
végén több napos kirándulást 
rendezett a Kazánszorosba és 
július közepén több napot töl- 
tött a Duna egyik kis szigetén, 
a Temes-szigeten (Ostrovo). 



A gyűjtés eredményét nagy- 
ban befolyásolta a rossz idő- 
járás és ezzel összefijggésben a 
kiöntések által víz alá került 
partvidék. 

A gyűjtés ennélfogva csak 
330 fajt eredméu3^ezett, a melyek 
között azonban egynéhány na- 
gyon érdekes elem is van, mint 
pl. Pararge Boxelana, Libytkea 
celtis, Lycaena Jolas^ Ochrosiigma 
melagona, Tajnnostola Hellmanni, 
Eublemma suava, Hypena anti- 
qiialis, Acidalia sodaliaria, Ac. 
poUtata, Ac. deversariá ab. dif- 
fluata. Ac. im.itaria, RhodostroijMa 
calahria és különösen a követ- 
kező négy Magyarország fauná- 
jára új aprólepke : Granibus con- 
fusellus, Epihlema Hinnehergiana, 
Ej), commodesiana és az itten le- 
írt Psecadia RotJischildi Rbl. 
Azonkívül előkerült a Cata- 
hrachtnia csornensis, mely Gele- 
chiidáuak eddig csak egyetlen 
példánya volt israorctos. 



meinem Auftrage im südlichsten 
Teil des Komitates Krassó- 
Szörény, ín der von der Donau 
nach Süden gebildeten Ecke. 
Sein Standquartier war Szvini- 
cza, wo er wom 18. April bis 
Ende Juli Aufenthalt hatte. Seine 
regelmássigen Exkursionen er- 
strecktea sich im Nordwesten 
bis Drenkova und Tilva-Drene- 
tina, im Osten bis Tiszovicza- 
Auch machte er Endo Mai einen 
mehrtágigen Ausüug in die 
Kssanenge und verbrachte Mitte 
Juli mebrere Tagé auf der 
Donau lusel Temes-sziget (Os- 
trovo j. 

Die Aufsammlungen wareu 
durch die schlechte Witterung 
und ím Zuíammenhaoge damit 
du-^ch Ituindationen der Uferge- 
genden stark beeintráclitigt. 

Die Ausbeute umfasst daher 
nur 330 Arten, unter welchen 
sich einige sehr interessante 
Faunenelemente íinden, als Pa- 
rarge Boxelana, Libythea celtis, 
Lycaena Jolas. Oclirostigma mela- 
gona., Tapinosiola Hellmanni., 
Euhlemma suava, Hypena anti- 
qiialis, Acidalia sodaliaria, Ac. 
politata, Ac. deversariá ab. dif- 
fltiaía, Ac. imiíaria^ RhodostropiTiia 
caUibraria und besonders die vier 
folgenden für Ungarn neuen 
Microlepidopteren : Cramiius con- 
fusellus, Epihlema Hinnebergiana, 
Ep. commodesiana und die hier 
beschriebene Psecadia RothscMldi 
Rbl. Auch wurde Catabrachmia 
csornensis erbeutet, von welcher 
Gelechiidae bisher nur ein Síück 
bekannt Tvar. 



169 



Általában véve ennek a vi- 
déknek lepkefaunája sokkal sze- 
gényebb mint a Bánság" akár- 
melyik része. 

Az anyag revízióját 
jegyzék összeállítását a 
természetrajzi udvari múzeum- 
ban Rebbl H. tanár úr vé- 
gezte. 

A Castellitz által megjelölt 
termőhelyek és a gyűjtés ideje 
a következők : 



és a 
bécsi 



lm allgemeinen ist die Lepi- 
dopterenfauna hier vielármer als 
sonst in der banatischen Re- 
gion. 

Die Revision des Materials 
und Anlage der Liste eifolgte 
am Naturhistorischen Hofmu- 
seum in Wien durch Prof. H. 
Rebel. 

Die von Castellitz angege- 
benea Fangplátzte und Daten 
sind folgende : 



Biger (243 m.) : VII. 20. 

Birkoviti (487 m.) : V. 25. 

Cukavka (Szviniczától keletre. — Östlich von Szvinicza) : A^I 6 — 12. 

Drenkova: VI. 26. 

Gabretina: VI. 5—6. 

Glavcina : IV. 24—29 ; V. 4-6 ; VI. 13, 25. 

Greben: IV. 23, 30; V. 7, 30; VI. 3, 11. 

Gredita (680 m.) : VI 6, 19. 

Jeselnicza : VI. 18. 

Jucz: IV. 26; V. 7, 31 ; VI. 25, 28; VII. 23. 

Kazán- szoros (Kasanenge) : V. 29; VI. 4. 

Kozla: VI. 11—12 

Lupatina : VI, 21. 

Plostina : V. 21 ; VII. 2. 

Prislop (530 m.) : VII. 5. 

Szvinicza (Srnice) [67 m.j. 

Temes-sziget (Temes Itisel ; Ostrovo) : VII. 16—19. 

Tilva Drenetina (690 m.) : VI. 28. 

Tiszovicza : IV. 24. 

Treskovac (670 m.) : V. 1 ; VI. 26 ; VII. 24. 

Uroviste: VII 13. 

Varniseo (380 m ) : VII. 2-3. 

Vertop (288 m.):'lV. 27; VII. 3, 10. 

Zapoloka : V. 10. 

Zarudine : VII. 12. 

Zenska bara (338 m): VII. 9-10. 



A gyűjtött fajok és az azokra 
vonatkozó adatok a követke- 
zők : 



Die gesammelten Arten und 
die darauf bezüglichen Daten 
sind folgende : 



170 

Papilio nidae. 

Papilio Podalirius L. var. elongaia Verity. — Greben IV. 23 (cf), 

Prislop VII. 5. 
Thais Polyxena Schiff. — Glavcina V, 6. 

Pieridae. 

Aporia crataegi L. — Kazán- szoros V. 29 
Pieris rapae L. — Greben IV. 23. 

— napi L. var. napaeae Esp, — Lupatina VI. 22. 

— Dapilidice L. — Zenska bara VII. 9, Zarudiue VII. 12, Teaies- 

sziget VII. 16. 

— — gen. vern. Bellidice 0. — Vertop IV. 27. 
Euchloe cardamines L — Glavcina V. 6 (9)- 
Leptidia sinapis L. — Greben IV. 23. 

— — var. aest. diniensis B. — Lupotina VI. 21. 
Golias Hytile L. — Glavcina V. 4, Jucz VI. 25. 

— Edusa F. -- Glavcina V. 4 cf, Temes sziget VII. 16. 

— — ab. eJirysothemoides Rbl. — Glavcina V. 4. 

— — ab. Helice Hb. — Glavcina VL 13. 

Nytnphalidae. 

Pyrameis cardui L. — Temes sziget VII. 16. 
Vanessa uriicae L. — Gabretina VII. 7. 

— polycliloros L. — Gabretina VI. 5. 
Polygonia c- album L. — Szvinicza VI. 12. 
Melitaea Cinxia L. — Jucz V. 7, 31. 

— Plioebe Knoch — Szvinicza VI. 3—5. 

— didyma Esp. — Jucz VI. 25. 

— Trivia Schiff. — Szvinicza VI. 3. 
Argynnis Daphne Schiff. — Kozla VI. 12. 

— Latonia L. — Greben VI. 3. 

— Ádippe L. — Szvinicza VI. 

— Pandora Schiff. — Cukavka VI. 6—12. 
Melanargia Galatea L. — Jucz VI. 25, Treskovac VI. 26. 
Satyrus Circe F. — Szvinicza (1 cT). 

— Hermione L. — Treskovac VI. 25, cf- 

— Semele L. — Treskovac VI. 12, 26. 

Pararge Aegeria L. var. egerides Stgr, — Gredita VI. 19. 

— Roxelana Cr. — Cukavka VII. 

— Megaera L. — Jucz IV. 26, Greben V. 7, Lupatina VI. 21 

(gen. II). 
EpinepJiele Jurtina L. — Szvinicza, Treskovac A^I. 25. 
Coenonymplia pampMlus L — Zapoloka V. 10, Kazán V. 29. 



171 

Libytheidae. 

Libythea Celtis Laich. — Glavcina YI. 13. 

Lycaenidae. 

Theda üicis Esp. — Szvinicza VI. 7. 

— acaciae F. — Szvinicza VI. 11. 
Callophrys rubi L. — Glavcina V. 6. 
Chrijsoplianus virgaureae L. — Lupatina VI. 22. 

— Thersamon Esp. — Zariidine VII. 12. 

— Alcipliron Rótt. — Kazán VI. 3 (?), Glavcina VI. 13 (cT). 

— xMaeas L. — Tiszovicza IV. 24, Glavcina V. 4. 

— — ab. Eleiis F. — Treskov^ac VI. 26. 
Lycaena Árgus L. {Aegon Schiff.) — Szvinicza V. 24. 

— Asirarche Brgst. — Glavcina TV. 29, Greben \. 8. 

— Icariis RoTT. — Elterjedt (Verbreitet) ; Temes- sziget VII. 16. 

— Meleager Esp. — Lupatina VI 21 (o^)- 

— bellargus Rótt. — Szvinicza V. 23. 

— — ab. ceromis Esp. — Szvinicza V. 23 ; Zarudine VII. 12. 

— Jolas 0. — Lupatina VI. 21. 

— Cyllarus Rótt. — Greben V. 3, Glavcina V. 9. 

Hesperiidae. 

Augiades sylvamis Esp. — Lupatina VI. 22. 
Garcliaroclus lavaterae Esp. — Tiiva Drenetina VI. 28. 

— alceae Esp. — Greben V. 3. 
Hesperia orhifer Hb. — Greben V. 30. 

— alveiis Hb. var. friiülum Hb. — Gredita VI. 6 (cf). 

— malvae L. — Jucz TV. 25, Glavcina V. 11. 
Tlianaos Tages L. — Jucz IV. 25. 

— — ab. unicolor Frr. — Prislop VII. 5. 

Sphingidae. 

DeilepJiila eiipliorhiae L. — Biger VII. 20. 
Pergesa porcellus L. — Temes-sziget VII. 16. 
Mao'oglossmn siellatarum L. — Szvinicza VI. 6. 

Notodontidae. 

Cerura furcula L. — Temes-sziget VII. 16 (o). 

Spatalia argentina Schiff. — Greben V. 30, Vertop VII. 10. (Egy- 
idejűleg olajszürke és vöröses-okersárga elülső szárnj^ak- 
kal. — Gleichzeitig mit olivengrauen und rötlich ooker- 
gelben Vorderflügeln). 

Ochrostigma melagona Bkh. — Zenska bara VII. 9. 



172 

• Li/niantviidae. 

DasycJiira fascelina L. — • Treskovac VI. 24. 

Eaprodis cliríjsorrhoea L. — Treskovac VI. 26, Yertop VII. 3. 

Lymantria dispar L. — Vertop Víl. 10. 

Tjasiocampidae. 

Malacosouia neustria L. — Szvinicza VI. 8, Varniseo VII. 3. 
Macrotlnjlacia ruhi L. — Kazaa V. 30. 
Odonestis XJ^^uni L. — üroviste VII. 13. 

Noctuidae. 

Demas coríjli L. — Treskovac VII. 24-. 
Acronycia rwnicis L. — Szvinicza V. 20. 
Agrotis j)ronuha L. — Kazán V. 29. 

— comes Hb. — Szvinicza VI. 15. 

— forcipula Hb. — Vertop VII. 10 ($). 
Mamestra Uucoxjluiea Vie\v. — Greben V. 3 (rf). 

— brassicae L. — Kazán Y- 30. 

Bnjojjhila- algae F. — Vertop VII. 10, Temes-sziget VII. 16. 

— miiralis Forst. — Jucz VII. 28. 
Dipterygia scabriusciila L. — Varniseo VII. 3. 

Tapinostola Hellmanni Ev. Treskovac VI. 24, Zenska bara A'II. 9 (Q). 
Luceria virens h. — Üroviste VII. 13. 
Caradrína quadrijpunctata F. — Szvinicza V. 

— respersa Hb. — Vertop VÍL 3. 

— ambigica F. — Szvinicza VI. 5. 
Amphiptyra tragopogonis L. — Prislop VII. 5. 

— pyramidea L. — Prislop VII. 5. 

Calymnia irapezina L. ab. riifa Tutt — Jacz VI. 28. 

Plastenis retusa L. — A^ertop VII. 10. 

Heliothis dipsacea L. — Greben V. 3, Temes-sziget VII. 16. 

— scidosa ScHiFF. — Temes-sziget VII. 16. 

Acontia liicida Hufn. — Plostina V. 22, Temes-sziget VII. 16. 

— — ab. albicollis F. — Temes-sziget ^^I. 16. 

— luctuosa ICsp. — Vertop IV. 27, Greben IV. 30, Glavcina V. 4. 
Eublemma suava Hb. — Jeselnicza VI. 18, Treskovac VI. 26 (9), 

Prislop VII. 5. 
Tluúpocliares purpiirina Hb. — Greben V. 30. 

— coniinimimacula Hb. — Temes-sziget VII. 16, Biger VII. 20. 
Erasiria argeniida Hb. — Greben V. 30. 

Rivida sericealis Scop. — Temes-sziget VII. 16. 

Emmelia irabealis Scop. — Greben IV. 30, V. 23, Temes sziget VII. 20. 

Plusia guita Gx. — Tre.=kovac VI. 25, Jucz VI. 25, A^arniseo VII. 3. 



Plusia gamma L. — Temes-sziget VII. 16. 

Euclidia ghjplúca L. — Glavcina V. 4, Teraes sziget VII. 16. 

. — iriquetra F. — Temes-sziget VII. 16 — 17. 

Catocala hjmenaea Schiff. — Biger VII. 20. 

Toxocampa viciae Hb — Treskovac VI. 26, Vcríop VII. 10. 

Epizeuxis calvaria F. — Varniseo VII. 3. 

Zanclognailia iarsiplumalis Hb. — S'.vinicza VI. 22. 

— iarsicrísialís HS. — Prislop VII. 5 ($). 
Hcrminia derivalis Hb. — Treskovac VI. 28. 
Hypena prohoscidalis L. — Szvdnicza VI. 7. 

— aniiqiialis Hb. — Plostina V. 21. 

Geometridae. 

Pseudoierpna pruinaia Hufn. — Greben VI. 11. 

Euddoris smaragdaria F. — Szvinicza VI. 7, Jucz VI. 28, Temes 

sziget VII. 16. 
Nemoria viridata L. — Vertop VII. 10. 

— piümentaria Gn. — Biger VII. 20. 
TJialera fimbrialis Scop. — Treskovac VI. 26. 
Acidalia similaia Thnbg. — Temes-sziget VII. 16. 

. — rufaria Hb. — Kozla VI. 12, Treskovac VI. 18. 

— moniUata F. — üroviste VII. 13. 

— dimidiala Hufn. — Treskovac VI. 26. 

— sodaliaria HS. — Temes-sziget VII. 16. 

— virgularia Hb. — Greben V. 13. Kazán VI. 4. 

— laevigata Scop. — Prislop VII. 5, Temes sziget VII. 16. 

— Jierhariala F. — Szvinicza VI. 

— poliiaia Hb. ab. ahmarginata Bohatsch — Temes-sziget VII. 16. 

— rusticata F. — Prislop VII. 5, üroviste VII. 13. 

— dilutaria Hb. — Treskovac VI. 26. 

— degeneraria Hb. — Szvinicza VI. 16. 

— deversaria HS. — Lupatina VI. 21, Jucz VI. 25, Treskovac VI. 26. 

— — ab. difluata HS. — Treskovac VI. 26. 

— nűjiginata Hfn. — Greben V. 31, Temes-sziget VII. 16. 

— marginepunctata Goeze — Kazán V. 29, Vertop VII. 10. 

— emuiaria Hb. — Cukavka VI. 21. 

— ornata Scop. — Greben V. 10, Treskovac VI. 26, Vertop VII. 10. 

— violata Thbg. var. decorata Bkh. — Szvinicza VI. 11. 
Codonia albiocellaria Hb. — Birkoviti V. 2 4. 
Rliodostropliia calahraria Z. — Cukavka VI. 11. 

— — ab. tahidaria Z, — Lupatina VI. 21, Jucz VI. 25. 
Timandra amata L. — Temes-sziget VII. 17. 

Lythria pmrpuraria L. — Greben V. 3, Temes-sziget VII. 16. 



174 

Minoa nmrinata Scop. — Tiszovica IV. 24, Glavcina IV. 29, Tres- 

kovac VI. 26. 
Siona decussata Bkh. — Szvinica V. 23 — VI. 15. 
Liihostege farinata Hufn. — Greben V. 9, Temes-sziget VII. 16. 

— griseata Schiff. — Greben V. 3, Glavcina V. 6. 
Anaiiis plagiata L. — Greben IV. 23. 

Larentia- fluviata Hb. — Biger VII. 20. 

— riguata Hb — Tiszovicza IV. 24, Greben V. 3 — 10, Tres- 

kovac VI. 26. 

— galiata Hb. — Treskovac VI. 26, Prislop VII. 5. 

— bilineata L. — Szvinicza V. 24. 
Astliena canclidaia Schiff. -- Jucz VI. 28. 
Tephroclystia oblongata Thbg. — • Uroviste VII. 13. 

— isogrammaria Hs. — Szvinicza VI. 7, Uroviste VII. 13, 
Phibalapteryx vüalhata Hb. — Jucz VI. 28. 

— corticaia Tr. — Szviniczi VI. 7. 
Abraxas marginaia L. — Treskovac VII. 24. 
Ennonios qiiercaria Hb. — Lupatina VI. 21. 

Venilia macularia L. — Tiszovicza IV. 24, Greben IV. 30. 

Boarmia gemmaria Brahm. — Szvinicza V. 22. 

Ematurga atoniaria L. — Tiszovicza IV. 24. 

Phasiane dathraia L. — Treskovac VI. 26, Temes-sziget VII. 16. 

— glarearia Brahm. — Tiszovicza IV. 24, Glavcina IV. 29, Tres- 

kovac V. 1, Tilva Drenetina VI. 28. 
Eubolia avenacearia Hb. var. flavidaria Ev. — Temes-sziget VII. 16. 

— miirinaria F. — Greben V. 9, Kazán V. 29. 

Syntomidae. 

Syntomis Phegea L. — Lupatina VI. 21, Treskovac VI. 26. 

Arctiidae. 

Callimorplia quadrijiunctaria Poda — Jucz VII. 20. 
Goscinia striata L, — Jucz VI. 13—26. 
Miltoclirista miniata Forst. — Varniseo VII. 3. 
Lithosia complana L. — Prislop VII. 5. Uroviste VII. 13. 

— itnita Hb. ab. palleola Hb. — Treskovac VII. 24. 

Zygaenidae. 

Zygaena imrpuralis Brün. — Cukavka VI. 5 (9)- 

— achiUeáe Esp. — Szvinicza V. 23. 

— filipendidae L. — Szvinicza VI. 11, Treskovac VI. 26. 

— Ephialtes L. ab. irigonellae Esp. — Treskovac VI. 26. 



175 

Zygaena carniolica Scof. var. onohvychis Schiff. — Treskovac VI. 26. 
Ino chloros Hb. — Kozla VI. 

— suhsolana Stgr. — Cukavka V. 26, Greben VI. 7 (cT). 

— tenuicornis Z. — Cukavka VI. 3 

Psychidae. 

Acanthopsíjche atya L. {opacella Hs ) — Treskovac V. 1 [S). 

Pachytelia viUoselIa 0. — Sivinicza VI. 19 (cf). 

Bebelia Sapplio Mill. — Treskovac V. 6, Cukavka VI. 7. 

— nudella 0. — Szvinicza V. 9 {~S). 
Psychidea homhy cella Schiff. — Cukavka VI. 7 
Epiclinojjfery.r pulla Esp. — Vertop IV. 27, Birkoviti V. 25. 

Cossidae. 

Cossus Cossus L. — Szvinicza VI. 7. 

Hypopia caestrum Hb. — Varniseo VII. 3, Zenska bara VII. 9. 

Dyspessa ulula Bkh. — Kozla VI. 11. 

Pyralidae. 

Aplwmia sociella L. — Treskovac VI. 26, Zenska bara VII, 9. 
Melissohlaptes hipundanus 7i. — Temes sziget VII. 17. 
Lamoria anella Sciff. — ■ Plostina VII. 2. • 

Crambus inqviuatellus Schiff. — Jucz VI. 28. 

— contaminellus Hb. — Tilva Drenetina VI. 28. 

— hdeelUis Schiff. — Gabretina VI. 6, Temes-sziget VII. 16. 

— saxonellus Zk. — Kozla VI. 11, Biger VII. 20. 

— pinellus L. — Tilva Drenetina VI. 23. 

— confusellus Stgr. — Uroviste VII. 13 (cf). 

— falseUus Schiff. — Varniseo VII. 3. 

— clirysonuchellus Se — Glavcina V. 6. 

— craierellus Se. — Gabretiua VI 5, Jeselnicza VI. 18. 

— lioríiielltís Hb. — Treskovac VI. 25, Temes- sziget VII. 16. 
Eromene bella Hb. — Jucz VII. 20. 

Scirpophaga praelata Se. — Uroviste VII. 13, Jucz VII. 20. 
Schoenohius giganiellus Schiff. — Vertop VH. 10. 

— forficellus Thbg. — Temes sziget VII. 16. 

Ematheudes punctella Tr. — Zarudine VII. 12, Temes-sziget VII. 16, 
Eomoeosoma simiella F. — Greben V. 30, Jeselnicza VI. 18. 

— subalbatella Mn. — Temes sziget VII. 16. 

— nimbella Hb. — Zenska bara VII. 9. 
Plodia inierpundella Hb. — Szvinicza VI. 11, 
Ephestia eluíella Hb. — Greben V. 30. 

Gymnancyda canella Hb. — Temes sziget VII 16, Jacz VII. 20. 



176 

Pempelia diluiella Hb. — Uroviste VII. 13. 

Euzopliera cinerosella Z. — Gabretina VI. 6, Plostina VII. 2. 

— higella Z. — Pfislop VII. 5. 
HtjpocJialcia ahenella Hb. — Szvinicza VI. 1. 

Etíella Zinckenella Tr. — Jncz VII. 23, Biger VII. 20. 

Bradyrrlioa güveolella Tr. — Vertop VII. 10. 

Megasis ülignella Z. — Tiszovicza IV. 24, Temes-szig-et VII. 16. 

Episclinia prodvomella Hb. — Kazán V. 29. 

Selagia argyrella F. — Szvinicza. 

Salebria faecella Z. — Tilva Drenetina VI. 28. 

Traclionüis cristella Hb. — Biger VII. 20. 

Rliodopliaea rosella Se, — Uroviste VII. 13. 

Aglossa pinguinalis L. — Gabretina VI. 6. 

Hypsoptjgia costalis F. — Plostina VII. 2, Uroviste VIL 13. 

Pyralis farinalis L. — Temes sziget. 

— regalis Schiff. — Ze.nska bara VIL 9. 

Hercidia glaucinalis L — Gabretina VI. 7, Vertop VII. 10. 

— rubidalis Schiff. — Treskovac VI 28. 

CledeoMa moldavica Esp. — Cukavka VI. 7, Kozla VI. 11, Jesel- 

nicza VI. 18. 
Nymplnda siraiiotata L. — Uroviste VII. 13. 
Sceparia ochreaUs Schiff. — Glavcina V. 6. 

— crataegella Hb. — Jeselnicza VI. 18, Uroviste VII. 13. 
NoniophUa noctuella Schiff. — Szvinicza, Temes- sziget VII. 17. 
Evergestis exiimalis Se. — Szvinicza V. 22. 

— aenealis Schiff. — Szvinicza VI. 1. 

Phlyciaenodes verücalis L. — Glavcina V. 6, Treskovac VI. 26, Uro- 
viste VII. 13. 

— sídplmralis Hb. — Temes- sziget VII. 16. 
Cynaeda dentalis Schiff. — ■ Uroviste VII. 13. 
Metasia opliialis Tr. — Uroviste VII. 13. 
Pionea ruhiginalis Hb. — Uroviste VII. 13. 

Pyrausta sambucalis Schiff. — Uroviste VII. 13, Biger VII. 20. 

— fiavalis Schiff. — Uroviste VII. 13. 

— mibilalis Hb. Uroviste VII. 13; Temes-sziget VIL 16. 

— cespitalis Schiff. — Tiszovicza IV. 24. 

— sanguinaUs L. — Greben V. 3, Plostina VII. 2, Uroviste VIL 13. 

— purpuralis L. — Greben V. 3 (cf). Majdnem vörös színeződés 

nélküli. — Fást ganz ohne rote Fárbung. 

— aurata Se. — Glavcina IV. 24, Vertop VIL 10. 

— nigrata Se. -- Greben IV. 30. 

— cingidata L. — Zenska bara VII. 9. 



177 

Pterophoridae. 

Oxyptilus parvidaciijlns Hw. — Biger VII. 20, Treskovac YII. 24. 
Aludta pentadadyla L. — Szvinicza A"I. 4, Treskovac VI. 28. 

— tetradaciyla L. — Szvinicza VI. 7. 

Pteropliorus monodaciylus L. — Greben V. 30, Temes-sziget VII. 16. 

Tortricidae. 

DicJielia Groüana F. — Tilva Drenetina VI. 28. 
Oenoplitliira PiUeriana Schiff. — Prislop VII. 5, 
Cacoeda rosana L. — Tilva Drenetina VI. 28. 

— strigana Hb. — Treskovac VI. 24. 

— — ab. strnmineana H3. — Jeselnicza VI. 18 ($). 
Eulia odireana Hb. — Birkoviti V. 23. 

Toririx Loeflingiana L. — Greben V. 30. 

— viridana L. — Greben VI. 3. 

Loz'opera hilhaensia Rössl. — Biger VII. 20 (cf). Eddig csak Baiaton- 
Almádiról (1908. VII. 21 ; Rothschild) volt ismeretes. — 
War bisher nur von Balaton-Almádi (1908. VII. 24; 
Rothschild) bekannt. 

Condiylis posierana Z. — Greben V. 10, Uroviste VII. 13. 

— hybridella Hb. — Urovisle VII. 13 (?). 

— zepJiijrana Te. — Greben V. 1, Temes-sziget VII. 16. 

— Heydenianá HS. — Temes-sziget VII. 17 ($). 

— epilinana Z. — Uroviste VII. 13 (cf). 

EuxantJiis latJioniana Hb. — Cukavka VI, 7, Varniseo VII. 3 (?). 

— liamana L. — Uroviste VII. 13. 

— zoegana L. — Cukavka VI. 7. 

— straminea Hw. — Kazán V. 29. 

Philieodiroa pulvillana HS. — Jeselnicza VI. 18. Báró Rothschild 
már 1910ben Versecznél gyűjtötte, később előkerült a 
Deliblátról (Flamunda) és Cséhtelekről (Bihar vm.). — 
Wurde von Baron Rothschild bereits 1910 bei Versecz 
erbeutet, spáter aber auch in der Deliblater Puszta (Fla- 
munda) und bei Cséhtelek (Kom. Bihar) gefangen. 

Carposina sdrrliosella HS. — Treskovac V. 24. 

Oleilireutes pruniana Hb. — Greben V. 24, Treskovac VI. 26, 

— ohlougaiia Hw. — Varniseo VII. 3. 

— striana Schiff. — Varniseo VII. 3. 

— arcueUa Cl. — Treskovac VI. 26. 

— laamana Dup. — Szvnnicza VI. 14 

-- ericetana Westw. — Zenska bara VIF. 9. 
Steganoptydia mimitana Hb. — Szvinicza VI. 7. 
Badra furfurana Hw. — Varniseo VII. 3 (?), Temes-sziget VII. 16. 

— lauceolana Hb. — Uroviste VII. 13. 



178 

Semasia pui)illana Cl. — Temes- sziget VII. 16. 

Notocelia TJddmanniana L. — Szvinicza VI. 7, Prislop VII. 5 

Epiblema albidulana HS. — Temes-sziget VII. 16. 

— caecimaculana Hb. — Veríop VII. 10 ('?). 

— Hinnébergiana ¥vGKQ. — Jeselnicza VI. 18 (cf). [Xagj'-on sötét 

hátsó szárnyakkal. — Mit sehr dunklen Hinterflügeln]. 
. — commodestana Rössl. — Zenska bara VII. 9 ($). 

— grapliana Tr. — Treskovac VI. 26. 

— tripunctana F, — Plostina V. 22. 

— Pfliigiana Hvr. — Uroviste VII. 13, Temos-sziget VII. 16. 

— foenella L. — Zenska bara VII. 9. 
Tmetocera ocellana F. — Uroviste VII. 13. 
Carpocapsa pomonella L. — Vertop VII. 10. 
Ancylis tineana Hb. — Zapoloka IV. 22. 

— comptana Froel. — Zapoloka IV. 22, Treskovac V, 1. 
Lipoptyclia plumhana Se. — Zenska bara VII. 9, Temes-sziget VII. 16. 

— saUirnana Gx. — Varniseo VII. 3. 

Yponotneutidae. 

Yponoraeuta pjadellus 7a. — Varniseo VII. 3, Prislop VII. 5, Temes- 
sziget VII. 16. 

— roretlus Hb. — Prislop. 

Flutellidae. 

Lluiella maciilipennis Curt. — Treskovac V. 1, Varniseo VII. 3. 

GelecJiiidae. 

Metzneria ajirilella Cl. — Temes-sziget VII. 16 (c^). 
Brijotropilia senectella Z — Biger VII. 20. 
Gelechia spurcella H3. — Greben V. 10. 

— tepliridüella Dup. — Greben V. 10. 
Sitotroga cerealella Olr'. — Szvinicza. 
Stomoxjieryx deterselJa Z. — Treskovacz VII. 24. 
Caiabraclimia csornensis Rbl. (Rov. Lap. XVI, 1909, p. 145). 

Ebből a fajból, melyet egy Von dieser nach einem weibli- 

1908. július 9-én Csornán (Sop- chen Stück, -\velches am 9. Juli 

ron vm.) gyűjtött nőstény pél- 1908 in Csorna (Komitat Sopron) 

áánj alapján írtam le, július erbeutet -u'urde, aufgestellten 

24-én egy friss c^ példány ke- Art, -^'urde ein frisches cf am 

rült Treskovaczról, melyet kép- 24 Juli in Treskovacz gefangen. 

ben is bemutatok. A sárgás Dasselbewirdhier zurAbbildung 

csápok a csúcs felé jól láthatóan gebracht. Die gelblichen Fühler 

fogacskázottak. Ez a példánj^ sind gegen ihre Spitze deutlich 

teljesen megegyezik a typussal, gezahnelt. Das Stück stimmt voll- 

mely a bécsi múzeum gyüjte- kommen mit der im ^'iener 

menyében foglal helyet. Hofmuseum befindlichen Type 

überein. 



179 

Bliinosia fornwseUa Hb. — Gabretina VI. 6. 

EiUelfíS KoUareUa Costa — Zenska bara VII. 9. 

Oegoconia quadrij) uncia H\v. — Uroviste VII. 13, Temes-sziget VII. 16. 

Fleuroia pyropelki Schiff. — Szvinicza. 

— salviella HS. — Birkoviti V. 25, Temes sziget VII. 16. 

— aristella L. — Plostina VII. 2. 
Holoscolia forficella Hb. — Jucz VI. 23. 





Catahrachmia csornensis Rbl. q"", -i\. PsecacUa Rothschüdi Rbl. cT, -/i. 



Topeuiis barhella F. — Grebeu VI. 11. 
PsecacUa sexpunciella Hb. — Uroviste VII. 11. 

— hiimncldla F. — Zarudine VII. 12. 

— Bothschildi Rebel, n. sp. o^. 



Nagyon apró, egyszínű ércz- 
szürke elülső szárnyak által jel- 
lemzett faj, mely fci nem feszítve 
egy a seliniella csoportba tartozó 
Scyihris-hez hasonló. 

A zömök test, csápok, tapo- 
gatók és lábak egyszíníi érc- 
szürkék. A csápok az elülső 
szárnyak elülső szélének köze- 
pén csak kissé terjednek túl ; a 
gyengén felhajló tapogatók kö- 
zépső íze karcsú, pikkelyektől 
kevésbé megvastagodott, a vé- 
kony és hegyes utolsó íz Vi oly 
hosszú, mint a középső íz. Az 
erőteljes potroh fogója, belső ol- 
dalán narancssárga pikkelyezés 
gyenge nyomát mutatja. A 
majdnem egyenlő széles elülső 
szárnyak nem mustrázottak, sö- 
tét érczszürkék, a világosabb 
rojt tövéhez közel sötét vá- 
lasztó vonallal. Az elülső 



Eine sehr kleine durch ein- 
fárbigerzgraueVorderflügel sehr 
ausgezeichnete Art, die unauf- 
gespannt einer Scythris aus der 
seliniella-GruppQ gleicht. 

Der gedrungene Körper Fühler, 
Palpen und Beine sind einfárbig 
erzgrau. Die Fühler reichen nur 
wenig über die Mitte des Vor- 
derrandes der Vorderflügel ; das 
Mittelglied der nur schwach auf- 
gebogenen Palpen ist schlank, we- 
nig durch Schuppen verdikt, das 
dünne spitzeEndgliedV4 des Mit- 
telgliedes láng. Die Analkappen 
des kráftigen Hinterleibes zeigen 
auf ihrer Innenseite schwache 
Spuren einer orangegelben Be- 
schuppung. Die fást gleichbrei- 
ten Vorderflügel sind zeichnungs- 
los, dunkel erzgrau, mit schwa- 
chem Glanze. Die einfarbigen 
Fransen etwas lichter. Die Hin- 



180 

szárnjak hossza 7-3, kifeszítve terflügel reiner grau, mit dunkler 

14 mm. Teilungslinie nahe der Basis der 

Az egyetlen teljesen friss cf lichteren Fransen. Vorderflügel- 

Glavcina-nál gyűjtetett április lange 7-3, Expansion 14 mm. 

24-éa (M. C. Vind.) Nur ein ganz frisches c^ wurde 

Ez a faj egyetlen ismert faj- in Glavcina am 24. April erbeu- 

hoz sem áll közel és Ps. auri- tet. (M. C. Vind.) 

fiuella Hb. után sorozható be. Die Art steht keiner bekannten 

besonders nahe und kann nach Ps. 
aurifiuella ÍJb. eingereiht werden 
Depressaria íjurpurea Hw. — Plostina VIL 2. 
LeciUiocera luiicornella Z. — Biger VII. 20. 
Borkhausenia formosella F. — Szvinicza. 

— lunuris Hw. — Varniseo VII. 3. 

Elachistidae. 

Stagmaiopliora serratella Ts. — Uroviste VII. 13. 
Coleopliora alcyonipendla Koll. — Varniseo VII. 3. 

— ornalipenella Hb. — Varniseo VII. 3. 
Elaclűsta griseella Z. — Zapoloka IV. 22 (f'?). 

— anserineUa Z. -- Greben IV. 23. 

Talaeporiidae. 

Solenobia inconspicuella Hofm. — Birkoviti V. 25 (a''}. 

Tineidae. 

Euplocamus antliracinalis öc. — Birkoviti V. 25 ($). Az elülső szárny- 
fedők fehér pontjai nagyon aprók. — Mit sehr kleinen 
weissen Pankteu der Vorderflügel. 

Ateliotum hungaricellum Z. — Temessziget VII. 16. 

Monopis imella Hb. — Prislop VII. 5. 

Tinea Ankerella Mx. — Prislop VII. 5 (o''). 

— pellionella L. — Jeselnicza VI. 18. (Nagyon sötét cf. — Sehr 

dunkles c^}. 

— simplicella HS. — Prislop VII. 5, Biger VII. 20. 
Inc.iirvaria pectinea Hw. — Greben IV. 23. 

— Oelilmanniella Tr. — Jucz V. 6. 

Adelidae. 

Nemoiois auricellus Rag. — Greben V. 30. 

— minimellus Z. — Plostina VII. 2 ($). 
Adela violella Tr, — Jeselnicza VI. 18. 

— ri( fi frontella Tr. — Treskovac V. 1. 



181 





Különfélék. 

Bogsch János emlékének. — Még a múlt évben, 1911 március 
hó 17-én, elhunyt Pozsonyban Bogsch János 
ny. állami főreáliskolai tanár, a magyar rova- 
rászok kicsiny gárdájának Qgj régi tagja. 
Mindnyájunk emlékezetében él az öreg ur, a 
ki még közel 80 éves korában is elbogarászott 
és nem mulasztotta el sohasem, hogy átutazó- 
ban évenként legalább is egyszer-kétszer a 
Magyar Nemzeti Múzeumot felkeresse és leg- 
újabb gyijjtésének érdekesebb részét be ne 
mutassa, sőt egyes jobb dolgokkal a múzeum 
gyűjteményét ne gyarapítsa. Bogsch 1830 
június hó 7- én született a szepesmegyei Du- 
randon, középiskolai és filozófiai tanulmányait 
a késmárki liczeumban végezte. Ifjúságának első nevezetes mozza- 
nata a szabadságharcz volt ; az iskola padjából sietett hazája védel- 
mére és végigküzdötte a szabadságharczot a szolnoki ütközetig, 
a melyben megsebesült. Átlőtt lábával jószívű parasztok vették ápo- 
lás alá és vitték be Szolnokra, a hol egy ideig elrejtették. Midőn 
félig felgyógyult az osztrákok kezébe került, kik előbb Szegedre, 
majd Pestre hurczolták, de mivel hasznát nem vehették, mert lábára 
még mindig nem tudott állani, nem sorozták be osztrák katonának, 
hanem feltételesen szabadon bocsátották. 1851-ben újból folytatta 
megszakított tanulmányait és Késmárkon theologiát hallgatott. A gya- 
korlati téren előbb mint nevelő működött két évig a Szontágh- és 
HEDRY-családoknál, majd 1855 — 1857-ig tanároskodott Gönczy Pál 
pesti finevelőintézetében, 1857-ben pedig báró Podmaniczky Ármin- 
hoz került nevelőnek Aszódra, a hol 12 esztendőt töltött, a mig 
1869-ben a pozsonyi főreáliskolához ki nem nevezték tanárnak. 
A pozsonyi főreáliskolában 1901-ig működött, a mikor most már 70 
éves korában nyugdíjba vonult. A természetrajzzal Gönczy Pál ösz- 
tönzésére 1855-ben kezdett behatóbban foglalkozni. Eleinte Magyar- 
ország növényeit gyűjtötte és határozta meg, majd a bogarak és 
lepkék^yüjtésére és tanulmányozására tért át. Pozsonyba kerülvén 
e város környékének lepkéit és bogarait tanulmányozta első sorban 
de nyaranként ellátogatott a Magas-Tátrába is, a hol nagy szorga- 
lommal gyűjtött. Az utolsó két évtizedben gyakran járt Horvát- 
országban is és a Tengermelléken, a hol azonban már inkább csak 
a bogarak gyűjtésével foglalkozhatott, magas kora, reszkető keze a 
lepkékkel való foglalkozást már nehézzé tette. Szűkre mért szabad 
deje daczára lakóhelye lepkefaunáját eléggé kikutatta és kutatásai 



182 

eredménj^eit „Pozsony vidékének lepkéi'" czimen a po- 
zsonyi állami főreáliskola 1891/92. évi értesítőjében közre is bocsá- 
totta. Ha egyéb megfigyeléseit és adatait nem is közölte, a fonto- 
sabbakat mindig közölte szaktársaival, a kik azután nem egy adatát 
használták fel és közölték tanulmányaikban. Bogsch mint tanár és 
entomologus egyaránt lelkiismeretes volt, feladatát a legnagyobb 
gonddal végezte. Ennek, valamint szeretetreméltó modorának kö- 
szönhette, hogy csak tisztelői és barátai voltak, tanítványai hálásan 
gondoltak rá, entomologus társai pedig megbecsülték tudását, eredeti 
megfigyelésekben gazdag tapasztalatát. Tanulmányai, az adatok pon- 
tossága és megbízhatósága folytán, hazánk északi és nyugati része 
faunájának első kútforrásaivá lettek és lesznek örökké. Bogsch Já- 
nos emlékét meg fogjuk őrizni, önfeláldozó hazaszeretete és munka- 
kedve pedig szolgáljon sok magyar rovarásznak mintaképül. 

Csíki Ernő. 

Elhunyt magyar rovarászod. — 1912 szeptember hó 12- én 
elhunyt Isaszegen almánfalvi Niamessny Imre ny. posta- és távirda- 
felügyelő, a Magyar Entomologiai Társaság tagja. Az elhunyt körül- 
belül egy évtized előtt nyugalomba vonulván, lepkék gyűjtésével 
kezdett foglalkozni, hogy szabad idejét valami komolyabb szórakoz- 
tató tevékenységgel töltse. Erre régi, ifjúkori barátjától A.-Aigner 
LajosíóI kapott kedvet és ő is vezette be a lepkészet elemeibe. 
Azóta Niamessny egyik legszorgalmasabb gyűjtőnk lett, ki nemcsak 
Budapesten és nyári tartózkodási helyén, Isaszegen gyűjtött szor- 
galmasan, hanem megfordult e czélból többször Stájerországban is. 
Szépen felállított és jól gondozott gyűjteményét a Magyar Nemzeti 
Múzeumnak, rovartani munkáinak egy részét a Magyar Entomologiai 
Társaságnak juttatta családja. Niamessny 66 évet élt, született Temos- 
várott 1844 november 29-én. 

1912 szeptember 10-én elhunyt Szejoesbélán Dr. Greisiger 
Mihály városi tiszti orvos 61 éves korában. Az elhunyt mint a Sze- 
pesség flórájának kutatója és ismerője szerzett magának érdemeket, 
de az entomologia iránt is érdeklődött és ő neki köszönhetjük a 
nevéről elnevezett kis Psyllida, a Trioza Greisigeri Horv. felfedezését 
és életkörülményeinek megállapítását. 

A magyar entomologusok sorából azonkívül a múlt év folya- 
mán hunyt el Jámbory Kálmán honvédelmi minisztériumi számtaná- 
csos, néhai Aniíer Lajos mostohafia, ki mostohaapjától a lepke- 
gyűjtésben alapos oktatásban részesülvén, sok szerencsével és jár- 
tassággal, de inkább kereskedelmi czélból gyűjtött lepkéket. Sajnos, 
gazdag tapasztalataiból semmit sem közölt, akár csak sógora 
Dr. Steffek Adolf ny. fővárosi kerületi orvos, a ki ugyancsak a 
múlt évben hunyt el Kispesten. Steffek nevét az irodalom is meg- 
őrzi, a mennyiben „A Saturnia hybrida major 0. te- 



183 

nyésztése. (Természetrajzi Füzetek. YI; 1878, p. 115 — llTj" és 
„Ueber die Zucht von Saturnia hybrida. (Entom. 
N-achrichten. lY, 1878, p. 130—131)" czímű czikkeit közrebocsátotta. 

Csíki Erxő. 
A Pholeuon Knirschi rendszertani helyéről. — A Rovartani 
Lapok 1911. évi XYIII. kötetének 141. lapján erről a bogárról azt 
Írtam, hogy Breit leírásának szavai, hogy „finom és teljes előtor- 
szegély' téves megfigyelésen alapul és hogy az előtör oldalszegélye 
a leírással ellentétben nem teljes, tehát ez a faj nem a Paraplioleuon^ 
hanem a Plwleuon s. str. alnembe tartozik. Ezt egy Breit úrtól szár- 
mazó, tehát typikus példányról állapíthattam meg. Később Breit úr 
levélben értesített, hogy ő nem tévedett, példányain teljes az előtör 
oldalszegélye és küldött is egy ilyen példányt. Az azután megvizs- 
gálásra hozzám került, főleg Bokor Elemér ezidei gyűjtéséből szár- 
mazó példányok alapján most már teljes képet alkothattam magam- 
nak erről a vak bogárról és így szükségesnek találom idézett helyen 
közölt nézetemet módosítani. Megállapíthattam ugyanis, hogy a pél- 
dányok nagyobb részén az előtör oldalszegélye tényleg teljes, a pél- 
dánj^ok másik részénél (mintegy harmadánál) az oldalszegély nem 
teljes, hanem a hátszó szögletektől a közejpéig terjed, azonban elül 
az elülső szögletek mellett rövid élecske újból jelzi. Ez utóbbi pél- 
dányokat ah. interruptum név alatt ismertettem ezen füzet 158, lapján. 
A mi pedig ezek után a fajnak hovátartozandóságát illeti, előre kell 
bocsássam azt a nézetemet, hogy a Plwleuon nemnek alnemekre való 
felosztása könnyű volt akkor, a mikor még csak 4—5 faját ismertük, 
a mostan leírt számtalan faj tanulmányozása után pedig kimondha- 
tom, hogy még csak egynehány átmeneti alak felfedezése elegendő 
lesz arra, hogy az összes alnemeket elejtsük. A mellközép tarajának 
szerkezete és a mint fenti példából látjuk, az előtör oldalszegélyének 
hossza sem lesz használható elválasztó bélyegnek. A PJioIeuon 
KnírscMt tehát addig a mig az alnemeket fentarthatjuk, legjobban 
az Irenellum aluemben vélem elhelyezhetni, melynek fajait a csúcson 
egyenként kerekített szárnyfedők eléggé jellemzik. Csíki Ernő. 



Irodalom. 

Seitz, Frof. Dr. Adalbert : Die G r o s z-S c h m e 1 1 e r 1 i n g. e der 
E r d e. Eine systematische Bearbeitung der bis jetzt 
bekannten Groszschmetterlinge. I. Bánd : Die Palaeark- 
tischen Tagfaíter. Yerlag des SEiTz'schen Werkes (Alfréd 
Kernen) íd Stuttgart, p. A— C, 1—379 und 3470 Figuren 
auf 89 kolorierten Tafeln. Preis gebunden Mk. 60.— 

A lepkegyüjtőknek eddig alig állott rendelkezésükre oly munka, 
mely az egész világ- vagy egyes világrészek lepkevilágát megismer- 



184 



tette vagy azokat képben is bemutatta voloa nekik. Ezen a hiányon 
óhajtott segíteni Seitz, a mikor egy ily óriási munka megírására, 
illetőleg szerkesztésére vállalkozott és LEHMA>rx, majd KEEXEx-ben 
oly kiadókra talált, kik óriási befektetés mellett arra igyekeztek, 
hogy egy szépen kiállított és gazdagon illusztrált munkát nagyon 
olcsó árban bocsáthassanak az érdeklődők rendelkezésére. Most már 
túl vannak a legnagyobb nehézségeken, az óriási munka legnagyobb 
része már előttünk fekszik, a kötetek egymásután befejezésükhöz 
közelednek, azért idejét látjuk, hogy az egyes köteteket befejezésük 
után olvasóinkkal megismertessük. Mielőtt azonban az első kötet 
ismertetésére térnénk, szükségesnek véljük néhán3'- szót az egész 
munka beosztásáról is elmondani. Az eg3''es csoportok megírására a 
szerkesztőn kivül a legkiválóbb szakemberek vállalkoztak, így ott 
találjuk köztük a következőket : Aurh-illius (Stockholm), Bartel 
(Xürnberg), Eiffixger (Frankfurt), Fruhstorfer (Genf), Grüxberg 
(Berhnj, Haensch (Berlin), Jakét (Paris), Jordax (Tring), MABmLE 
(Parisj, Pfitzxer (Sprottau), Prout (London), Röber (Dresden), 
RoTHScmLD (Tring), Standfuss (Zürich), South (London), Strand 
(Berlin), Warren (Tring), Weymer (Elberfeld) és mások. Az egész 
munka 4 részre, faunára, oszlik ; ezek a Fauna palaearctica, 
americana, i n d o-a u s tr ali c a és africana, melyek mind- 
egyike 4 — 4 kötetből áll. A négy kötet közül az első a nappali lep- 
kéket {BhojKilocera), a második a szövő pilléket és szendereket 
[Bomhyces & Sphmges), a harmadik a bagolypilléket (Noduae) és a 
negyedik az araszolókat ( Geomeiraé) tárgyalja. Az egész munka tehát 
16 kötetből áll, melyhez mint 17. kötet, egy az általános részt, a 
lepkék morfológiáját, biológiáját és földrajzi elterjedésüket tárgyaló, 
valamint a főműnk ához való pótlásokat tartaloiazó kötet fog társulni. 
Az egész munkát mintegy 1000 színes tábla fogja díszíteni, melyen 
körülbelül 40,000 lepke képe foglal helyet. 

Ezek után lássuk az első kötetet, mely a palaarktikus táj nap- 
pali lepkéit tárgyalja. A nappali lepkéket {Diurna) két nagy cso- 
portra osztják, a valódi nappali {Rlwpalocera) és a szélesfejű nappali 
lepkékre {Grypocera). Előbbiek első osztályát képezik a Papilioninák, 
a hová az 1. család, a Papilionidák tartoznak. Megjegyzendő, hogy 
a csoportok, ósztátyok, családok, majd a nemek és alnemek leírását 
a legfontosabb biológiai és elterjedési tudnivalók egészítik ki. A le- 
írások rövidek és csak a fontos jellegeket tartalmazzák, a terjengős 
és felesleges hosszú leírásokat az összes munkatársak kerülték, a mi 
a munka nagy előnyére váhk, az áttekinthetőséget pedig nagyban 
elősegíti. Minden egj^es fajnak külön bekezdés jut, melyen belül faj- 
változatai is kellő méltatásban részesülnek, a mit pedig a leírás nél- 
külöz, azt pótolja az állatok jól sikerült képe. A Papihonidák közül 



185 

a Papilio^ LueJidorfia. Armandia, Sericinus. Tliais és Hypeymnesira ne- 
mek Seitz, a Doritís és Farnassius oemek pedig Stichel avatott tolla 
alul kerültek ki, a Pieridákat Röber, a Danaidákat és Sat^'ridákat 
Seitz, utóbbiak közül azonban az EreMa-nevaQi Eiffinger, a Mor- 
phidákat Stichel, a Nymphalidák bevezető részét és az Argynnidi 
nemzetséget Seitz, a többit Stichel, az Ercynidae és Lycaenidae csa- 
ládokat, valamint a Grypocerákat általánosságban Seitz, a Hesperidae 
családot pedig Mabille ismertette. Az eg^^es családok ismertetését 
az oda tartozó fajok első leírását kimutató jegyzék zárja be. A kötet 
végén pedig a kötetben leírt új fajok, fajták és nevek jegyzékét 
(összesen 128 új névvel), valamint a betűrendes tárgymutatót talál- 
juk, mely nemcsak a lapszámra, hanem a táblákon bemutatott lepke- 
képekre is utal. Külön kötet foglalja magába a 89 színes táblát, a 
melyen nem kevesebb mint 3470 lepkekép foglal helyet. A képek 
reprodukcziója kitűnően sikerült, úgy hogy örömünk telik azok 
szemlélésében. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a munka úgy 
a mint azt tervezték, teljesen sikerült, a mihez úgy a szerkesztőnek, 
mint a munkatársaknak és a kiadónak csak teljes elismerésünket 
fejezhetjük ki. A német kiadáson kivül, franczia és angol kiadás is 
jelent meg, a mi a munka elterjedését az egész földkerekségen biz- 
tosította és így egyöntetű alapmunka áll a lepkészek rendelkezésére, 
a mi a lepkészeti ismeretek további fejlődésére is nagy haszonnal 
jár. A gyönyörű munkát, mely bármely könyvkereskedés útján vagy 
egyenesen a kiadónál [Verlag des SBiTz'schen Werkes (Alfréd 
Kernen) in Stuttgart, Postsrasse 7.] rendelhető meg, szaktársainknak 
csak legmelegebben ajánlhatjuk. A munkából az egyes részek (fau- 
nák) külön-külön is megrendelhetők. Csíki. 

JáblonoivsM József: A gyümölcsfák s a szőlő kártevő 
rovarai. Harmadik kiadás. (A m. kir. földmívelésügyi 
minister kiadványa 1912, 7. szám.) Budapest, 1912 ; 182 
oldal, 2 színes táblával és ötvenkét ábrával. 

Szerző ismert művének a közelmúltban jelent meg a harmadik 
kiadása, mely az első (1902) és második (1906) kiadáshoz mérten 
terjedelemben majdnem megkétszeresedett. Színes tábláinak száma 
ugyan kevesebb lett, de mintha ezek czéljuknak inkább felelnének 
meg. Ezek helyett azonban sokkal több szövegközti kép njújt a 
szöveg kiegészítéseképen felvilágosítást a gyümölcskertésziiek és 
szőlősgazdának egyaránt azokról a kártevő rovarokról, melyek nekik 
sokszor oly nagy kárt okoznak. A könyv az érdelteknek jó tanács- 
adója lesz a bajban és a bajok megelőzésében. Csna. 



186 

DziiirzynsM, Klemens : B u p a 1 u s p i u i a r u s L. (Lep. Geom.) 
Formen der europáischen Fauna. (Berliner Ent. Zeitschr. 
LVII, 1912, p. 1—13, T. I— II). 

Ez az eurőpaszerte, de különösen Közép-Európában többé- 
kevésbé közönséges lejíke, mindenütt található a hol az erdei fenj'ő 
tenyészik. De előfordul kivételesen más fenyőkön is. Kártevőnek, 
daczára annak, hogy hegenként nagy mértékben is fellépett már és 
hernyója a fenyőket tüleveleitől megkopasztotta, nem mondható. Ez 
a lepke színeződésre nagyon változó, a mi számos színeltérés fel- 
állítására vezetett. Szerző czikkében a törzsfajon kivül 20 aberrátiót 
ismertet, metyek közül 13 új, ezeket színes képben is bemutatja. 
Magyarországról szerző a Kárpátok lejtőiről és Erdélyből, azon- 
kívül a következő helyekről említi : Malaczka, Budapest, Isaszeg, 
Pécs, Szaár, Tárcsa, Felsőlövő, Pozsony, Nagyiévárd, Tavarnok, Kis- 
Tapolcsány, Verebély, Trencsén, Rozsnyó, Selmeczbánya, Tátra, 
Eperjes, Máramaros, Élőpatak, Nagyág és Herkulesfürdő. Csíki. 

SeidlitZf Dr. Oeorg : Berlcht über die wissenschafthchen Leistungen 
ím Gebite der Entomologíe wáhrend des Jahres 1910. 
Insecta : Allgemeines und Coleoptera. Ber- 
lin (Nicolaische Verlags-Buchhandlung R. Stmcker) 
1912; 360 p. — Ára 40 márka. 

Szerző megszokott pontossággal készült el az 1910. évi általá- 
nos rovartani és bogarászati irodalom összeállításával, mely ezúttal 
is hatalmas kötetté nőtt. Általános rovartani munkát Seidlitz 368-t 
sorol fel, melyek közül 36' önállóan és 332 folj^óiratokban jelent meg. 
A munkák czímeit nem csak szerzők szerint, hanem tartalmuk sze- 
rint is csoportosítja. Sokkal gazdagabb az 1910. év bogártani iro- 
dalma, a mennyiben 503 szerző 1026 muukát írt, melyből 42 önálló 
munka, a többi különféle folyóiratokban jelent meg. A szerzők ebben 
az évben 164 új nemet, 69 új alnémet, 3779 új fajt és számos új 
fajváltozatot írtak le.' A bogártani részben a következő fejezeteket 
találjuk: A. A közlemények jegyzéke. B. A közlemények csoporto- 
sítása folyóiratok szerint. G. A közlemények átnézető tartalmuk sze- 
rint. D. A tárgyalt bogarak családok szerint. A kötetet az új nemek 
és alnemek jegyzéke zárja be. Szerző ennek a kötetnek a meg- 
írásával is nagy hálára kötelezte dolgozó szaktársait, mert munkájá- 
val megbízható és a lehetőségig teljes összeállítást nyújtott, ellen- 
tétben az angol Zoological Record-dal, mely az utolsó években 
nagyon is hanyatlott. Csiia. 



187 



Társulati ügyek. 



A „3Iagyar Entoniologiai Társaság" 15. ülése 1912 oMöher 
hó 19-én. — MocsÁRY Sándor elnök megnyitó szavai után Jablo- 
xowsKi József „Az oxfordi entomologiai kongresszusról" czímű elő- 
adásában beszámolt a II. nemzetközi kongresszus lefolyásáról, külö- 
nös súlyt fektetvén a gazdasági rovartani üléssk ismertetésére. A 
nagy tetszéssel fogadott előadás kapcsán Dr. Kertész Kálmán be- 
mutatja a kongresszus tagjainak csoportképét, melyet a kongresszusi 
nyomtatványokkal együtt társaságunknak ajánl fel. Db. Horváth 
Géza „Az amerikai bivalykabócza Magyarországon" czímon tart elő- 
adást (lásd jelen füzet bevezető czikkét), majd Csna Ernő ismerteti 
Petri erdélyi bogárfaunáját, rámutatván e munka nagy hiányaira, 
melyek a magyar irodalom teljes negligácziójában lelik magyaráza- 
tukat (Az ismertetés folyóiratunk valamelyik közelebbi számában 
fog megjelenni). 

A „Magyar Entomologiai Társaság'' 16. ülése 1912 novem- 
ber 23-án. — Mocsárt Sándor elnök megnyitván az ülést üdvözli 
társaságunk volt elnökét Dr Horváth GÉzÁ-t abból az alkalomból, 
hog}'- őfelsége a magyar királyi udvari tanácsosi czímmel tüntette ki. 
Dr. Horváth megköszöni a szíves üdvözlést, mely éppen a Magyar 
Entomologiai Társaság részéről éri elsőben, a mi különösen jól esik 
neki. Majd Dr. I^jertész Kálmán tartja meg előadását „Milyen rova- 
rok szolgálnak a kaliforniai indiánoknak táplálékul?' czímen. (Teljes 
terjedelmében közölni fogjuk). 

yálasstmánj/i ülés 1912 oTctóher lió 19-én. — Titkár jelenti, 
hogy tagtársunk Niamessny Imre ny. posta- és távirdafelügyelő szep- 
tember 12-én elhunyt Isaszeghen. Buzgó lepkész volt, ki g3'üjtemé- 
nyét a Nemzeti Múzeumnak, rovartani munkáiból egynéhányat pedig 
társaságunknak hagyta. Továbbá jelenti titkár, hogy Diószeghy 
László festőművész tagtársunk szép festményt küldött társaságunk- 
nak ajándékba. A választmány köszönettel tudomásul veszi a be- 
jelentést és elhatározza, hogy a kép értékesítést sorsolás útján esz- 
közli, a befolyt összeget pedig az sjándékozó akaratának megfelelően 
a társaság pénzalapjának gyarapítására fordítja. Végül tagválasztásra 
kerülvén a sor új tagokúi megválasztatnak : 

Horváth Paula — Budapest. 

Tiltscher Pál — G^'ergyószentmiklós. {Lepidoptera). 



„ROVARTANI LAPOK" 

XIX. Bánd. Október -Dezember 1912. 10-12. Heft. 



S. 145. — Dl'. G. Horváth: D i e a m e r i k a n i s c h e B ü f- 
folcikade in Ungarn. — Herr J Györffy samnielte am 9. 
August 1912 bei Kevevára (Komitat Teaies) eine Cicade, die sich 
als die bisher nnr aus Nord- Amerika bekannte Ceresa huhaliis F. 
entpuppte. Nachdem diese Art iti Amerika ein Feind der Obstkul- 
turen ist, ist es warscheinlich, dass sie mit Propfzweigen einge- 
schleppt Avurde. Das Tier verdient alsó als ein zu befürchtender Schád- 
ling alles Interessé. 

S. 147. — Br. E. Kaiifmann : Coleopterologische 
N t i z e n. IV. — 16. Hister planulus Mén. Dazu gehört nicht nur 
H. Laco Mars. sonderu auch H. Couqereli Mars. als Synonym. Die 
Entwicklung der inneien Streifen der Flügeldecken variirt starck 
und so bilden diese keine darchgreifenden Charaktere. — 17. Xan- 
thochroa carniolica Gistl ist als Gebirgstier bekannt, welches verein- 
zelt auch bei Fiume und auf den niedrigen Gebirgen des Littorale 
vorkommt. lm August sammelte Verfasser nun ein Exemplar am 
Tettye (Mecsekgebirge) oberhalb Pécs. — 18. Sátoristyea Meschniggi 
Reitt. In einem Gesiebe aus Simontornya (Komitat Tolna) welches 
durch Herrn Pillioh eingesendet wurde, fand Verf. ein Tier, welches 
ihm unbekannt war und von Kustos Csíki als obige Art erkaont 
wurde, von welcher bisher nur ein einziges Exemplar bekannt war. 
Das Tier wurde von Herrn Pillich Ende Dezember unter Moos in 
einer Höhe von 1 — PS m. am Stamme von Laubbáumen in 
Gruppén von 4—5 Exemplaren gefunden. Die richtige Schreib- 
weise des Gattuugsnamen ist nicht Satorystia, sondern wie Csíki 
seinerzeit (Rovartani Lapok. XII, 1905, p. 194) hingewiesen hat 
Sátoristyea (nach dem Fundort Sátoristye). — 20. Melolontlia melo- 
lontha L. Ende Október wurden beim umgraben eines Blumenbettes 
in einer Tiefe von 40 cm. 18 Stück ganz entwickelte Exemplare 
des Maikáfers gefunden. Larven wurden keine gefunden. 

S. 149. — K. Kendi ;Beitráge zurKaferfaunaBos- 
n i e n s. Verfasser záhlt zur Erganzung seiner diesbezüglichen im 
XVII. Bánd (1910) p. 6—12 dieser Zei'schrift erschieneneu Arbeit, 
jené Arten auf, Avelche er seither in der weiteren Umgebung seines 
Wohnortes Zavidovic sammelte. 

S. 156. — E. Csíki : Neue Blindkafer aus dem 
B i h a r-G e b i r g e. — Verfasser beschreibt fünf neue Pholeiion, 



189 

zwei neue Drimeotiis und einen AnopMTiálmus aus verschiedenen 
Grotten und einen Bíq'wi- AnopMliahmis aus dem Bihargebirge. (Latei- 
nische Diagnose siehe im ungarischen Text). 

S. 163. — O. Mihók : Neue Blindkafer aus der 
Fauna Ungarns. — Verfasser beschreibt 2wei PJioleuou und je 
eine Drimeotns- und Anopliilialmus- hri aus dem Bihargebirge, derén 
lateinische Differentialdiagnose im ungarischen Text ersichtlich ist 

S. 167. — Báron n. Ch. Mothschild (London) : B e i t r á g e 
zur Lepidopterenfauna Ungarns. IV. — Der deutsche 
Text dieser Arbeit ist parallel dem ungarischen gesetzt und ist dórt 
ersichtlich. 

Kleine Mitteilungen. 

S. 181. — E. Csiki ;Dera Andenken J. Bogsc h's. — 
J. BoGscH Oberrealschulprofessor d. R. starb am 17. III. 1911 in 
Pozsony im Altér von 81 Jahren. Er wurde den 7. VI. 1830 zu Du- 
rand (Komitat Szepes) geboren, seine Mittelschul- und philosophi- 
schen Studien beendigte er im Ljceum zu Késmárk, aber sozusagen 
noch aus der Schulbank eilte er im Jahre 1848 seinem Vaterland zu 
Hilfe und Kámpfte als Honvédsoldat bis zur Schlacht bei Szolnok, 
wo er schwer verwundet wurde. Sein durchschossener Fuss heilte 
schwer, so dass er erst 1851 seinen Studien in Késmárk weiter obii- 
gen konnte, nach derén Beendi'gung er bei mehreren ungarischen 
Adelsfamilien als Hauslehrer und Erzieher fungierte bis er 1869 zur 
Oberralschule in Pozsony ernannt warde, wo er bis 1901 bescháftigt 
war, in welchem Jahr er in den wohlverdienten Ruhestand trat. Er 
sammelte speziell Lepidopteren und Coleopteren, erforschte dies- 
bezüglich die Umgebung seines Wohnortes und in den Ferién die 
Hühe Tatra, sowfe in den letzten zwei Dezennien das Karstgebiet 
und Littorale von Kroatien. Er ver' ffentliche im Programm 1891/92 
seiner Oberrealschule ein Verzeichniss der Lepidopteren des Gebie- 
tes von Pozson3^ 

S 182. — E. Csiki : Verstorbene ungarische En- 
tomologen. — 12. IX. 1912 verstarb in Isaszegh Emerich Nia- 
MESSNY VON Almánfalva, ein eifriger Schmetterlingssammler. Seine 
Sammlung wurde von den Érben dem Ungarischen National-Maseum, 
seine Bücher der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft geschenkt. 
NiAMEssNY wurde am 29. IX. 1844 zu Temesvár geboren, verstarb 
alsó im Altér von 68 Jahren. — Am 10. IX. 1912 starb in Szepes- 
béla der Stadtphysikus Dr. M. Greisiger im Altér von 61 Jahren. 
Ihm verdanken wir die Enfdeckung der Trioza Greisigeri Horv. und 
Beobachtung ihrer Lebensverbáltnisse. — Noch im Jahre 1911 ver- 
starben in Budapest K. Jámbory, durch seine Aufsammlungen an 



190 

Lepidopteren weit bekannt, und in Kispest Dr. A. Steffek, leízterer 
publizierte nocli in 1878 über die Zucht von Sahirnia liyhrida. 

S. 183. — E. Csiki : Übor diesystematische Stel- 
1 u n g de s P h o 1 e u o n K n i r s c h i. — In Rovartani Lapok XVIII, 
1911, p. 144 stellte Verfasser entgegen Breit diese Art nicht in die 
Untergattung Paraplwleuon, sondern zu PJwleuon s. str. Dies wurde 
nach einem autentischen Stück festgestellt. Spáter teilte Herr Breit 
deni Verfasser mit, dass seine Type tatsáchlich ein volkommen ge- 
rendetes Halsschild besitzt und sandte auch ein solches Exemplar 
ein, wonach Verfasser Breit's Ansicht nur bekráftigen konnte. Das 
spáter in die Hánde des Vcrfassers geratene Matériái, darunter iiaupt- 
sáchüch eine von Herrn E. Bokor in diesem Jahre gesammelte Serié, 
zeigte nun, dass Ph. Knirschi meistens ein vollkommen fein geran- 
detes Halsschild besitz, über ein Drittel der Exemplare aber nur bis 
zur Mitte gerandet ist, ausserdem aber wird die Randung im letz- 
teren Falle in den Vorderecken durch ein scharfes kurzes Fáltchen 
markiért. Letztere Form beschrieb Verfasser auf Seite 158 dieses Heftes 
als ab. inierrupium. Bevor sich Verfas?er nun über die systemaíische • 
Stellung des Ph. Knirsclii auslassen wlirde, bemerkt er, dass es so lange 
nur 4 — 5 Arten der Gattung bekannt waren, sehr leicht war diese 
in Untergattungen zu zerlegen. Jetzt aber wo schon 20 Arten be- 
kannt sind, genügt ausser wie im obiigen Falle, wo die Halsschild- 
randung als Absonderungszeichen versagt, auch die Bildung des 
Mesosternalfortsatzes kaum zur Unterscheidung. Die Entdeckung 
von nur einigen wenigen neuen Arten wird uns zwJngen allé Unter- 
gattungen von P/io?e^í07^ fallen zu lassen. So lange wir aber die Unter- 
gattungen aufrecht erhalten können, denkt Verfasser Ph. Knirschi., we- 
gen den an der Spitze einzeln abgerundeten Fiijgeldecken, in der 
Untergattung Irenellum am bestén unterbringen zu können, wo die 
Art in Ph. GyleJú, Frivaldszkyi und Dieneri ihre náchsten Verwand- 
ten findet. 

Literattir. 

S. 183. — E. Csiki bespricht „Seitz, Die Gross-Schmetter- 
linge der Erde. I. Bánd: Die Palaearktischen Tagfalter". — Dieses 
grossartige, in seiner Art einzig dastehende Werk steht seiner Voll- 
endung nahe. Der fertig vorliegende erste Bánd zeigt, dass Seitz 
grosses geleistet hat, uns mit einem Werk beschenkte, welches 
durch seine grosse Verbreitung den weiteren Ausbau der Schmet- 
terlingskunde der Erde auf einen einheitlichen Ausgangspunkt 
brachte. Dies Lob gilt aber nicht nur Seitz und seinen Mitarbeitern, 
sondern auch der Verlagsbuchhandlung Alfréd Kernen, die die 
riesigen Kosten nicht scheute um ein schönes und dabei aber auch 



I 



191 

verháltnismassig sehr billiges AVerk den Interesseiiten zur Verfü- 
gung zu stellen. Es wircl die Eintheilung des ganzen Werkes ge- 
schildert und der erste Bánd besprochen. Das Werk kann Jeder- 
mann nur aufs ^'ármste emi^fohlen -v^-erden. — Sodann werden Pabli- 
kationen von J-\bloxowski, Seidlitz und Dzitrzyxski besprochen. 

Vereinsangelegerűieiten. 

S. 187. — Sitzung der Ungarischen Entomolo- 
gischen Gesellschaft am 19. Október 1912. — J. Jab- 
L0X0W5KI berichtet über den II. Internat. Entomolog. Kongress zu 
Oxford, Dr. G. Horváth spricht über .,üie amerikanische Büffel- 
cikade in Ungarn'^ (siehe Abhandlungen) und E. Csíki bespricht 
Petpj's vor kurzem erschienene „Siebenbürgens Kaferfauna", Tvelche 
kein komplettes Bild der Erforschung gibt, da Yerfasser die dies- 
bezügliche Literatur ungarischer Autoren ganz ignorirt. So sind nur 
an Carabiden über 40 aus Siebenbürgen sonst nachgewiesene Arten 
und 2 Gattungen nicht aufgefübrt. Dasselbe Verháltniss ist auch bei 
den übrigen Familien der Fali. 

S. 187. Sitzung der Ungarischen E n t o m o 1 o- 
gischen Gesellschaft am 23. November 1912. — Der 
Vorsitzende A. Mocsárt begrüsst Direktor Dr. G. Horváth anlass- 
heh seiner Auszeichnung durch allerhöchste Verleihung des Tite^s 
eines kgl. Hofrates. Xach danksagenden Worten des Begrüssten 
spricht Dr. K. Kertész bezugnehmend auf die diesbezügb'chen 
Arbeiten von Aldrich über „Was für Insekten dienen den kali- 
fornischen ludianern zur Nahrung ?■' 



DESCRIPTTONES WOVAE. 

Coleoptera. 

p. 19 Trechus Irenis Csíki — Hungária orient. : Godinest. 
p. 18. Anopliihalmus (Diivalius) 3IihóJci Csíki — Hungária : Bihar, 
p. 162. — — cognaius Friy. var. spelímcarum Csíki — Hun- 

[garia : Bihar, 
p. 163, — — — var. nuptialis Csíki — Hungária : Bihar, 
p. 166. — — Csikii Mihók — Hungária orient. : Cora. Kolozs. 
p. 3. Bradycellus harpalinus Sery. var. Csikii Laczó — Hungária : 

[Trencsén. 
p. 156. Pholeuon (Apropeus) Attila Csíki — Hungária: Bihar, 
p. 157. — — Birói Csíki — Hungária : Bihar, 
p. 158. — (Irenellum) KnirscMBREiT ab. interruptum Csíki — Bihar, 
p. 158. — — Eleméri Csíki — Hungária : Bihar, 
p. 159. — — Árpádi Csíki — Hungária orient. : Com. Kolozs. 
p. 164. — — Csikii Mihók — Hungária orient. : Com. Kolozs. 
p. 165. — — Dieneri Mihók — Hungária : Bihar. 
p. 160. iDrimeotus hungariciis Csíki — Hungária : Bihar, 
p. 161. — Blihóki Csíki — Hungária : Bihar, 
p. 163. — Csikii MmóK — Hungária : Bihar. 

p. 139 Athous Szomhathyi Csíki nov. nom. pro discrepans Szomb. 

[nec Reitt. 
p. 4. Notoxus Szalavszkyi Laczó (fig.) — Hungária ; Trencsén. 
p. 5. Orsodncne cerasih. ah. Horváíhi Íj aczó — Hungária: Trencsén. 
p. 5. Crioceris asparagi L. ab. Brancsiki Laczó (fig.) — Hungária: 

[Trencsén. 

Lepidoptera. 

p. 144 Lycaena Orion Páll. ab. Csernyi Diószeghy — Hungária : 

[Honcztő. 
p. 115. Pararge Egeria L. ab. Kertészi Diószeghy — Hungária: 

[Borosjenő. 
p. 115. — — ab. Schmidti Diószeghy — Hungária : Borosjenő. 
p. 8. Boarmia maadata Stgr. ab. nigromarginata Pazsiczky (fig.) 

— [Hungária : Trencsén. 
p. 27. Cacoecia deliblatana Rebel — Hungária mer. : Flamunda. 
p. 29. Opostega bimaculatlla Ebbel — Hungária mer. : Flamunda. 
p. 179. Psecadia Rothschildi Rebel, (fig.) — Hungária mer. : Glavcina. 

Hymenoptei a. 

p. 131. Xyela HenscMi Moosáry — Croatia : Krapina. 
p. 131. Xiphydria Sauteri Mocsáry ~ Formosa. 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 

KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA. 

MEGINDÍTOTTA 1S84-BEX HdRVÁTH GÉZA. . 
A 

MAGYAR l!]NTOMOL(JGIAI TÁRSASÁG 

HIVATAI.OS KÖZLÖNYE. 
LAPTULAJDONOS KS SZERKESZTŐ 

csíki ERNŐ. 



XX. KÖTET. — 1918. 

2 táblával és 14 szövegközti képpel. 



BUDAPEST, 1913. 

A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
n., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 



Tartalomjegyzék. 



I^apszám 

üodnár Bertalan : íiódmezőyíisárhely Coccinellidái — — — 5 

Sókor Elemér: Az Oiicsászai barlang — — — — — — 15 

Csiki Ernő: Új bogárfaj változat a Tátrából — — — — 14 

— A Bihar-hegység Aiiophthalmusai — — — — — 114 

— Carabus Parrej'-ssi var. Deubeliamis Fleisch. — — — 120 

— Magyarország Buiirestidái. Y. — — ^ — — — IT)!; 
^ Adatok Magyarország bogárfaiinájához. I. — — — 159 

- Anophthalmus ^'agy Trechus ? — — — — — — lUT 

Hószeghy Lát^zló : Adatok a Lj^caena BaA^iis Ev. életmódjához. 105 

- Adatok Magyarország lepkefai májához — — — — 190 
f Fehér Jenő: A rovar-mimikri ivari szempontból. I — II. — 17, 08 

Hajnal Ignácz: Zenészek az ízeltlábú állatok közt — • — — lOí) 

Horváth Géza: Az oxfordi II. nemzetkíizi entomologiai kon-. 

gresszus — — — — — — — — — — 137 

Kertész Kálmán : Milyen ro\'arok szolgálnak a kaliforniai in- 
diánoknak táplálékul V — — — — — — — 1 

Mocsáry Sándor: Bogarászati élményeim — — — — — 147 

— A British Musenm fémdarázsai — — — — — — 109 

Mondok József: A Melanargia Galatea L. egy érdekes eltéré- 
séről (képpel) — — — — — — — — — 113 

Pillich Ferencz: Búcsú 1912-101 — — — — — — — 11 

Pongrácz Sándor: Ujabb adatok Magyarország Xem-optera- 

faunájálioz (5 képpel) — — — — — — — 175 

Mebel, Dr. H. : Uj (-relechiida Magyarországból (képpel) — — 173 
Rothschild N. Ch. : Adatok Magyarország lepkefanná jához. Y 

(egy táblával) — YI (képpel) — — — — — 00, 170 

Schniidt Antal: Az Ox,ytrypia orbicnlosa Esp. fejlődési és el- 
terjedési viszonyai (színes táblával) — — — — ■ 33 

Szabó József: A hangyák nőstényeinek önálló államalajntásáról 180 
Tomala Nándor: Adatok a Sj'-nanthedon flaviventris Stgr. és 
a Paranthrene tabaniforniis Rótt. var. rhingiaeformis 
Hbn. életmódjának ismeretéhez és azok magyar 

honossága — — — — — — — — — — 190 

llbrich Ede: Rhyparioides Metelkana Led. ab. nov. vulnerata 

(képpel) — — — _ _ ~ — -- — — 118 

— Adatok Alvinez és környéke lepkefainiájához — — — 144 



Különfélék, 

^o/t-oí- JTiefHér; Új Anoplitlmlmiis-név — — — — — "iH 

Csiki Ernő: f Ehmaiin Fereiicz (arczképpelj _ — — — 12í 

— A drezdai múzeum lepkegyüjteményénels: gyarapodása — 163 

— Famiánk legnagN^obb vak bogara _ _ _ — — 164 
-^ Bogárgyiijtők figyelmébe ! — — — — _ _ _ 164 
A Magyar Xemzeti ^Múzeum bogárgyűjteményének gya- 
rapodása — — — — — — — — -11 

Kertész Kálmán : A világ legnagyobb rovarai — — — — 128 

PazsiczTty Jenő: Lepke és hangya küzdelme — — — — 21 

— Lepke a hóviharban — — — — — — — '-1 

Bapaics Baymund: Almamoly és varjuküröm — — — — 163 

Vlbrich Ede: ]SIelanotikus Arg-ynnis Lathouia L. — — — 163 

Ii'odalo7n. 

Az ismerteti munkák szerzőinek jegyzéke : 

Böttcher 128 ; Csiki 92 : Depoh 02 : Deubel 212 ; Heikertinger 
25 : lloJdhaus 24 ; Junk 165 : Krancher 214 ; Lundstroem 166 : Mül- 
ler24;'Pape 25 : Rebel 25: Reitter 22, 212 : Rothschild 28. 166 : 
Schauiiss 23; Scheeser 212; Seidlitz 164: Seitz 120: Tiltscher 1()6. 

Tnrtiulati il(jye^>. 

A választmánvi ülésekről — — — — — — — 30, 101, 21o 

A rendes ülésekről - _ - - 20, 30, 100, 101, 130, 215, 216 

no 

A közgyűlésről — — — — — — — ■'-' 

Alapszabályok ___ — — — — — — — 103 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 

XX. KÖTET. 1913 JANUÁR-FEBRUÁR 1-2. FÜZET. 



Milyen rovarok szolgálnak a kaliforniai 
indiánoknak táplálékul? 

Irta : Dr. Kertész Kálmán. 

Ismeretes dolog, hogy egyes népek bizonyos rovarokat meg- 
esznek, mint pl. a sáskákat, botsáskákat ; Khinában állítólag a se- 
lyemhernyót is eszik. Hemiptera-petékről, melyek élvezete Mexikóban 
szokásos, alább lesz szó. A régi rómaiak a „Cossus''-t csemegének 
tartották. 

Aldrich I. M. újabban érdekes akatokat közül arról, hogy az 
északamerikai indiánok milyen rovarokat szoktak enni s hogyan 
készítik el azokat ? E rovarok egyik legnevezetesebbike az Epliyclra 
liians Say nevű légy. Ez a nem hazánkban is előfordul s fajai kivált 
sós vizekben százezerszámra tenyésznek. 

Kalifornia Mono Laké nevű tavát a nyár második felében rend- 
kívül heves szelek járják s a hullámzás a vízinövényekhez tapadt 
pupariumok nagy tömegét magával ragadva, a part felé hajtja. Erre 
vonatkozólag már H. Brewer tett megfigyeléseket 1863-ban s a töb- 
bek között ezeket írja : „Nagy rakásokban halmozódnak fel a parton 
s száz meg száz bushelnyit lehet belőlük összegyűjteni ! Az évnek 
csak bizonyos szakában halmozódnak igj fel, mikor is az indiánok 
távolról s közelről odasereglenek, hogy táplálékul összegyűjtsék. 
A férgeket a napon megszárítják, héjukat kézzel lemorzsolják, mire 
Q^j sárga, a rizshez hasonló mag marad belőlük, mely olajos, na- 
gyon tápláló, nem kellemetlen ízű s nagyon fontos eledelük. Indián 
neve : k o o-c h a h-b e e. Vezetőm, egy itteni öreg vadász, azt mondta, 
hogy a koo-chah-boe idényben minden meghízik; a kacsák 
nagyon kövérekké lesznek, de húsuk kellemetlen ízűvé válik, az 
indiánok pedig annyira meghíznak, hogy idomaik simákká lesznek". 

Aldrich 1911-ben július 21. — 24-ig tartózkodott e helyen s úgy 
értesült, hogy a legyeket csak szeptember elején szokták össze- 
gyűjteni. A tavaly begyűjtött anyag már teljesen elfogyott s így nem 

Rovartani Lapok. XX. 1—2. (1913. II. 20). 



láthatta sem elkészítve, sem azt, hogy raimődon rakják el. De beszélt 
efelől úgy indiánokkal mint fehérekkel, a kik azt mondták neki, 
hogy most már csak kevés indián gyűjti össze ezt az anyagot, de 
az öregebbek mind ismerik ezt a dolgot. A táplálék nevét Aldrich 
„k o-t s ab e"-nek értette; a hangsúly az első szótagon van, a két 
utolsó betű egy elmosódott szótagot alkot, melyben nehéz megkülön- 
böztetni, hogy mássalhangzója b vagy v-e ? „Fat Joe" (a kövér 
Józsi) sokszor megismételte a szót s mikor Aldrich arra figyelmez- 
tette, hogy korábbi kutatók másként ejtették ki, minduntalan csak 
azt mondta : „Értse meg uram, én helyesen ejtem ki". A fehérek 
hangsúlyozták, hogy sok időbe kerül, míg a kis száraz bábot meg- 
tisztítják bábburkától, a portól, stb. s azt hiszik, hogy ahgha érde- 
mes ezzel bajlódnia annak, a kinek az idő pénz. 

A Pah-Ute-indiánok javarésze elszigetelten él ; egyik rész a 
Pyramid Laké- tői délre lakik, a másik a AValker Laké északi végén 
s csak kevesen élnek a Mono Laké mellett, a hol k o o-t s a b e-n, 
szárított hernyókon és valami gyümölcsön (pine nut) tengetik az 
életüket. 

Wn^LisTox egyik munkájában fölemlíti, hogy a szóban levő 
légyfaj Mexikóban is előfordul s hogy Panafiel tanár értesítése sze- 
rint ott is táplálékul szolgál. Ottani neve : a h u a 1 1 e. Szerinte a 
petéket is felhasználják, még pedig oly módon, hogy lisztté őrlik, 
tyúktojással összehabarják és kis pogácsákká formálva, zsírban ki- 
sütik. A lárvákból készült eledel neve : p u x i. Ugyanerről a vidék- 
ről való az a följegyzés, melyet Taylor B. E. „Anahuac" czímű, 
1861-ben megjelent könyvében olvashatunk s a mely szerint Tezcuco 
környékén egy nagyon kedvelt eledelt légypetékből állítanak elő 
(Guérin — Méneville és Virlet d'Aoust szerint ezek két Hemipte'^'a^ 
még pedig a Corixa femorata és a Notonecta unifasciata petéi). A pe- 
ték a part mentén találhatók ; az indiánok kihalászszák s a vásáron 
eladják. Egyes helyeken, a hol a kis patak szénsavas meszet rak le, 
a mésztufába beágj^azva óriási tömegek találhatók. A mexikóiak a 
legyet, Packard szerint, axayacat 1-nak nevezik s a petéket nem- 
csak főzve, hanem nyersen is megeszik. Azt, hogy ezek a peték 
Diptera- vagy iJeJiwjííera-peték-e, csak a helyszínén tett megfigyelé- 
sek alapján lehetne eldönteni. 

Aldrich második czikke arról szól, hogy egy légyfaj kifejlett 
állapotában szolgál az indiánok tájDlálékáúl. Erre amaz előzetes fel- 
tevése útján jött rá, hogy az indiánok más vidéken talán szintén 
ismernek hasonló eledelt, azért az indiánok ügyeinek Washington- 
ban székelő vezetőjéhez fordult felvilágosításért, mire hivatalos kérdő- 
íveket bocsátottak ki a nyugati részekbe, fölemlítve a koo-cha-bie 
nevet. A kérdésre számos felelet érkezett be, melyek egyike szerint 



egy a Leptidák családjába tartozó légy azon a vidéken emberi táp- 
lálékul szolgál. Az illető tisztviselő két indián „v állomása t" közli. 

Az egjnk, egy indiánfőnök, ki Yainax-ban él, a következőket 
mondta. Azt a legyet, melyet az indiánok táplálékul használtak, a 
Módok és Pitt River tájékának törzsei h a-l i b w a h-nak nevezték, a 
belőle készített ételt pedig k o o-c h a h-b i e uek. Ez a légy a Sprague 
River mentén nem tenyészik nagy tömegekben, de a Klamath- 
indiánok az előbb említett néven ismerik. Körülbelül 40 évvel ezelőtt, 
mikor az indiánok a k o o-c h a h-b i e-t még javában ették, a Pitt 
River egy bizonyos pontjához mentek, mely a folj^ó mentén lefelé 
mintegy lO mérföidn3nre fekszik attól a helytől, a hol most a Canby 
nevű község van. A légj^fogás ideje kora nj^árra esett. Az indiánok 
fatörzsöket szoktak a folyón keresztbe fektetni, hasonló módon, mint 
-a hogy manapság a gátakat csinálják. Azután felfelé mentek a fotyó 
mentén s megrázták a part hosszában növő fűzfabokrokat. A legyek 
a vízbe hullottak, a víz sodra lefelé vitte őket s a fatörzseknél nagy 
mennyiségben gj^ültek össze. Száz bushel-nél is többet tudtak ily 
módon egyetlen nap alatt összeszedni. A vízből való kiszedésre 
különös alakú kosarakat használtak, melyekben azután arra a helyre 
vitték a legyeket, a hol eledellé készítették őket. A készítés módja 
az volt, hogy mély s 2—2 láb hosszú és széles gödröt ástak. A gö- 
dör fenekét azután két 3 — 3 inch vastag kőréteggel rakták ki, majd 
a kőrétegen tüzet raktak, melyet körülraktak s be is fedtek ugyan- 
csak kövekkel. Miután a tűz kialudt s a kövek tüzesekké váltak, 
eltávolították valamennyit, kivéve a gödör fenekén levő réteget, 
melyre füvet hintettek. Azután a gödör falait kirakták a forró kö- 
vekkel s ezek mellé ismét füvet raktak, mire a kemencze alakú üre- 
get legyekkel töltötték meg, az egészet betakarták füvei s tetejébe 
ismét forró köveket raktak. Bizonyos idő múlva vizet öntöttek a 
gödör oldalait fedő forró kövekre, miáltal az üregbe gőz hatolt be. 
A mint a vizet a kövekre öntötték, az egész építményt gyorsan né- 
hány inch vastagságú sárréteggel tapasztották be s a legyeket ily 
módon addig főzték, míg az egész kissé kihűlt. Azután eltávolították 
a sarat és füvet a kemencze tetejéről, megvárták míg mindenestül 
kihűl s végül a kész táplálékot kiszedték. A hideg k o o-c h a h-b i e 
vöröses barna színű s késsel metszhető. 

Egy másik, William Turner Jacksox nevű, Pitt River-indián 
azt mondja, hogy gyermekkorában, mintegy 40 évvel ezelőtt, eme 
legyeket nagy mennyiségben látta egy hegyoldalban, a kaliforniai 
Lookout községtől 8 — 10 mérföldnAnre északkeletre. A legyeket egy 
kis nádas mellett gyűjtötték, metyen egy patak folj^t keresztül. Más 
helyen sohasem látta őket tömegekben s ettől a hetytől már félmér- 
földnyire egyetlenegyet sem lehetett látni belőlük. A legyek május 



hóban jelentek meg ily tömegesen s ilyenkor tonnaszámra lehetett 
őket összegyűjteni. A fákat, bokrokat és a sziklákat némely helyen 
5 — 6 inch vastagon fedték s azért gyűjtésük semmi fáradságba sem 
került, mert egyszerűen halomba seperték őket. Az indiánokat any- 
nyira ellepték, hogj^ a szó szoros értelmében fedve voltak velük. 

Legkönnyebben kora reggel lehetett őket gyűjteni, mikor a 
hidegtől még félig megdermedve ültek. Nappal a levegő annyira tele- 
volt velük, hogy elhomályosították a napot s ahg lehetett néhány 
lépésnyire látni. 

A kemencze elkészítését ez az indián is éppen úgy mondta el 
mint az előbbi, de szerinte mielőtt a legyeket a kemenczébe tették 
volna, nagy kosarakba gyömöszölték, azután felkeverték s végűi 
hasonló módon gyúrták, mint a kenyértésztát szokás. Ezt az anya- 
got kenyérhez hasonló alakiivá formálták s egyiket a másik mellé 
rakták. Hat réteget is raktak belőlük egy-egy kemenczébe, az egyes- 
rétegek közé pedig forró köveket tettek. Ily módon egy kemenczé- 
beu igen sokat lehetett megsütni. Ha megsült és megszáradt, fel- 
szeletelve használták el. 

Abban az időben s azon a helyen a Pitt River indiánok ezt az 
ételt „why-hau t s"-nak nevezték. Ha a szükséges mennyiséget el- 
készítették, lakóhelyükre vitték s télen át jóformán csak ebből éltek. 

Az elkészítés módjában s főleg a névben nem egyezik a két 
„vallomás", de ennek okát abban kell keresnünk, hogy a két indián 
más más torzhoz tartozott. 

Aldrich ebben a légyben az Atherix-neoi egyik faját ismeri 
fel. Ezt a föltevést megerősíti az a körülmény, hogy egy alkalom- 
mal Utah-ban járva, július elején egy AtlieiTx-f'ciit nagy menn3áség- 
ben figyelt meg, a mint az ár a folyón lefelé vitte. 

Az említett körülmények nagyon is valószínűvé, sőt bizonj^ossá 
teszik, hogy Aldrich feltevése hetyes, mert minálunk is hasonló 
megfigyeléseket tehetünk. Az Atherix nőstényei a parton levő vala- 
mely tárgyra rakják le petéiket, még pedig a víz felett lógó körte- 
alakú csomóba. A nősténj^ek a peték lerakása után nem röpülnek el, 
hanem ezerszámra ott pusztulnak a csomón. Ha a villásfarkú lárva 
kibújik, beleesik a vizbe, ott él tovább s ott is fejezi be átalakulását. 

A harmadik táplálékot egy Saturnida hernyója szolgáltatja s 
azt a Mono Laké mellett élő Pai-Ute-indiánok fogyasztják. Erre egy 
postamester hívta fel Aldrich figyelmét. A postamester rétjén két 
indián asszony dolgozott s mikor az egyiktől megkérdezték, hogy 
van-e néhány „férge* kéznél, bárgyún vigyorgott s azt felelte, hogy 
mind elfogyott. A másik hasonlóan felelt, de azután beismerte, hogy 
van nála néhány főtt jDéldánj^. Erre a közeli sátorba mentek, a hol 
az asszony egy ócska szövetdarabot félrehajtva, füstös pléh vödröt 



tárt fel, meh^ majdnem tele volt sárgás, zsíros, gulyásszerű dologg-al. 
Aldrich egy pálczikával halászgatott a gulyásban. Az edény félig 
volt szárítástól megfeketedett heroj^óval, melyek szárított és párolt 
szilvához hasonlítottak. Egj^et kettészakított s megkóstolta, hogy a 
táplálék mineműségét megállapítsa. Szívósnak, szagtalannak s vára- 
kozáson felül íztelennek találta. A hernyókból kifőtt zsír a folyadék 
felületén úszott s lenolaj szagú volt. Az asszony azután még egy 
szövetdarabba csavart főzetlen hernj^ókat is hozott s ezeket Aldrich 
megvette tőle s haza vitte. 

A hernyók gyűjtésének s elkészítésének módját egy ezen a 
vidéken lakó amerikaitól tudta meg. 

A hernyók egy fenyőfa (Pinus ponderosa) leveleit eszik, de nem 
találhatók a Pinus monojjJnjUá-n^ mely közönségesebb a Mono Laké 
körnj^ékén. Az indiánok ügy gyűjtik össze a hernj^ókat, hogy ful- 
lasztó füstöt csinálnak a fa alatt, előbb azonban árkot húznak a fa 
töve körül. Ezt valószínűleg azért teszik, hogy a tűz elharapódzását 
megakadátyozzák. A mint a vastag füst felszáll s körülveszi a her- 
nyókat, mozogni kezdenek s azután lehullanak a földre, honnan az 
indiánok felszedik, megölik s megszárítják. Dyen állapotban a her- 
nyó, illetve a táplálék neve : p a p a i a. 

Otthon Aldrich meleg vízben felpuhította a hernyókat s külön- 
böző anyagokat fecskendett beléjük, hogy lehetőleg élethű alakot 
vegyenek föl. Azután a meghatározáshoz látott, de minden eredmény 
nélkül, mert meglepetésére hasonló életmódú hernyó még nem isme- 
retes. A Bureau of Entomology-nak küldött példányok alapján onnan 
azt a felvilágosítást kapta, hogy a hernj^ók a Saturnidák családjába, 
valószínűleg a Hemileuca nembe tartoznak. Sőt, hogy egy' kis komi- 
kum is leg3''en a dologban, azt is tudatták, hog-y ebben a nemben 
nem ismeretes oly faj, melj'' fenyőfán élne, sem pedig oly közönsé- 
ges, mint a milyennek ennek lennie kell s feltételezik, hogy ez egj 
„ritka" faj, melynek életmódja még ismeretlen. 



Hódmezővásárhely Coccinellidái. 

Irta : Bodxák Bertalan. 

A Maros —Tisza^Körös közének a délnj^ugati sarka hazánk- 
nak faunisztikailag legkevésbbé kutatott vidékei közé tartozik. Tud- 
tommal Horvárh Gézán kívül egy entomologus sem kereste fel gyűj- 
íé i szándékkal Hódmezővásárhely vidékét s néhány a Nemzeti 
^lúzeumba és a Paedagogiumba beküldött közönséges fajon kívül 
innen még mit sem publikáltak. 

Pedig ha ez a jSIaros — Tisza szöglet DSigy Carabidákban és 
€erambycidákban szegénynek is mondható, de a Chrysomelidák, 



Curculionidák és főleg a Coccinellidák faj- és változatszámát tekintve 
azt hiszem első helyen áll az országban. A napsütéses mező, a virá- 
gos rétek, a terjedelmes gyümölcsösök, szőlőkulturák, a beláthatat- 
lan búzatáblák, répaföldek, luczernások szolgálnak legalkalmasabb 
melegágyul ennek az egész világon valami 2000 fajban elterjedt 
bogárcsaládnak. 

Egész életüket a fák levelein töltő s így lárvakorukban is direkt 
napfényben élő bogarak ezek, természetes tehát, hogy a nap mindent 
színező heves fénj^ereje szárnyfedőikben olyan színpompát, alig el- 
képzelhető színváltozásokat teremt, a milyeneket más bogárcsalád 
palaearktikus fajai közt alig találhatunk fel. Valóban kimeríthetetlen 
játékot űz szárnyukon a természet a színekkel ! 

Alig akad a gyűjteményekben kettő, mely minden ízében, szí- 
nében, mustrázatában egyforma lenne ! Kezdő gyűjtő nehezen is tud 
köztűk eleinte eligazodni. Ki is hinné alaposabb vizsgálat nélkül, 
hogy pl. az egyszerű, két fekete ponttal díszített vörös hátú Aclalia 
hipunciata L. és varietása, az egészen fekete színű, vállán vörös fél- 
holddal, szárnyközepén pedig vörös folttal pompázó szárnyú ac. liini- 
gera Weise Qgj és ugyanaz a faj ; vagy, -hogy a sárgás torú és apró 
fekete 'pontokkal díszített, vörös szárnyfedőjű Coccinella decempunctata 
L.-nak csak színbeli eltérése az ac. Mmacidaía Pont., melynek tora egy- 
színű, sötét- barna s ugyanolyan elytráin csak egy sárga szalag látható ! 

Ily nagyfokú és állandósult eltérések tették szükségessé, hogy 
a varietások és aberratiók e családban szokatlanul nagy számban 
állíttattak fel. A vásárhelyi faunában az eddigi gyűjtésem alapján 40 
faj mellett 72 fajváltozat ismeretes ! 

De másrészt a természetnek épen ez a gazdagsága a színező- 
dés kitalálásában, a foltok elrendezésében, továbbá a színek szokat- 
lan élénksége és tarkabarkasága lelkesítette fel az újabb varieatas- 
felfedezőket, hogy kétes értékű elnevezésekkel tömjék meg e család 
nomenclaturáját. 

A Coccinellidáknál sem a pikkeljíképződés, sem a chitinrétegek 
interferencziája nem ad színeződést, hanem a hypodermisben levő 
pigmentsejtek teremtik meg a szárnyfedők szineződését. Minthogy 
pedig ezeknek képződése, elszaporodása vagy fogyása, nyúlvány- 
fejlesztése vagy összezsugorodása mindig a táplálék minőségétől, a 
légkör és a talaj nedvességétől, a hőmérsékle'i és fényösszegektől 
stb., tehát nagyon is változó hatásoktól függ : természetes, hogy alig" 
fogunk találni két példányt, a mely teljesen hasonló színezetű lesz 
és hogy a színeződésbeli eltéréseket egymás mellé állíthatjuk, soro- 
zatokba csoportosíthatjuk, a finom átmeneteket megbámulhatjuk, de 
nincs jogunk azokat külön elnevezésekkel megjelölni. Jól mondja C- 
ScHAUFuss, hog3^ ezzel az erővel akár a különböző tarkaságú kutj'á- 



kat is mindmeg"annyi varietássá léptethetnők elő, külön-külön nevet 
is adván nekik ! 

Kénytelenek vagyunk mégis az alábbiakban felsorolni e nagy- 
részt jogtalanul felállított színvarietásokat, mert e nevek tényleg be- 
kerültek az irodalomba. De a ki behatóbban foglalkozott e családdal 
és sok példányt megvizsgálhatott, látta azokat a finom színátmene- 
teket, melyek szakadatlan sorozatban összekapcsolják az újonnan 
felállított eltérések legnagyobb részét : az bizonyára nehezen várja a 
bátorkezű szisztematikust, a ki világot fog majd gyújtani e túltömött 
katalógusban, megszüntet egy rakás, létét meg nem érdemlő elneve- 
zést és az igazán tudományos értékű anyagot kiválogatva lehetővé 
teszi a jó fajok és varietások megismerését s megkönnyíti e család 
áttekintő tanulmányozását ! 

A REiTTER-féle Catalogus Coleopterorum Europae 1906. évi ki- 
adásában már sok, egyszerű szinonimává degradált aberratio nevé- 
vel találkozunk, de a legújabban megjelent P. Kuhnt : Bestimmungs- 
tabellen der Káfer Deutschlauds czímű munka, főleg pedig az új 
Calwer ezek közül igen sokat feltámasztott s egész tömeg új nevet 
vezetett be a régiekhez. 

Húsz év óta gyűjtöm vidékünk faunáját s kezdettől fogva gon- 
dot fordítottam az aránylag könnj^en determinálható Coccinellidákra : 
így több mint 3000 darab fordult meg közülök a kezeimen s elég 
biztos képet tudok nyújtani az egyes fajok előfordulási viszonyairól 
és gyakoriságáról. Ez utóbbit 1 — 10-ig terjedő mértékszámmal óhaj- 
tom jelezni, ámbár ezt távolról sem tartom elegendőnek, mert pl. a 
10-el jelzett fajok közt is legalább három fokozatot lehet megkülön- 
böztetni. Leggyakoribbak nálunk a Coccinella T-jnmdata és a Suh- 
coccinella 24:-punctata^ utána következnek az Aclalia hijnmctata és a 
Fropylaea 1-í-punctata s legritkább aránylag a Thea 22-punctata. 

A gyakoribb előfordulású fajoknál közlöm feljegj^zéseim alap- 
ján a legkorábbi megjelenés dátumát is, hogy igj némileg hozzá- 
járuljak e család alig ismert fonológiai viszonyainak a felderítéséhez. 
A kezeim közt levő irodalomban csak a Vellay — VÁNKY-féle szeged- 
vidéki emmeráczió sorol fel néhány határozott adatot az első nem- 
zedékek megjelenésére nézve, de ezek a számok merevek s kevéssé 
felelnek meg a valóságnak, mert csak a kirándulási napok véletlen 
szerencséjétől függenek adataik. Seidlitz, Redtenbacher, Schenklixg, 
Kuhnt, Halász, Speiser, Kertész egyetlen adatot se nyújtanak erre 
nézve, Schaufuss is alig egy párat. 

Én a gyűjtéseim alkalmával tett összes feljegyzéseimből ki- 
keresett középszámokat tartom a legkorábbi megjelenés heh^es dá- 
tumainak, ámbár elismerem, hogy itt még nagyon sok megfigyelésre 
van szükség' ! 



Az alábbi felsorolásban a fajok és változatok meghatározását 
P. KuHXT idézett munkája és a Schaufuss kiadásában most meg- 
jelenő Calwer's Kaferbuch adatai alapján végeztem, míg a felsoro- 
lást magát a REiTTER-féle Catalogas Coleopterorum Europae ed. II. 
1906. szerint adom. 

Nag}'' köszönettel tartozom Csíki Er\ö nemzeti múzeumi őr 
úrnak, ki a kétes fajváltozatok hazai előfordulásainak a felülvizsgá- 
lását szives volt elvállalni. 

A termőhelyek rövidítései : T. = tiszaparti ártér, K. = mindenütt, 
közönséges, B. = belső (városi) terület, T. o. = a Tisza felé, M. o. = 
a Maros felé eső oldala a határnak, T. k. ^ a régi Hód tava helyén 
elterülő gyümölcsös u. n. Tói kertek. A hazai faunára nézve új vál- 
tozatokat kövér betűkkel való szedés jelzi, a név után pedig követ- 
kezik az előfordulás gyakoriságát jelző fi — 10) szám és a legkorábbi 
megjelenés átlagszáma (hónap és nap). A hol termőhely jelzés nincs, 
pl. egyes fajváltozatoknál, ott az illető aberratió a typus közt for- 
dul elő. 



Epilachna Redt. 

Árgus Fourcr. — T. (hordalék- 
ban ?) 

Siibcoccinella Huber. 

24 imnciata L. — K. 10. (III. 8.) 
ab. 4-notata F. — 2. 
ab. liaemorrhoidalis F. — 1. 
ab. meridionalis Motsch. — 1. 
ab. limhata Moll. — 1. 

Cynegetis Redt. 

imjmndata L. — Ptéti növénye- 
ken. 3. ÍIV. 20). 

Hippodamia Mcls. 

13-punctata L. — Kanáhs-parton. 
2. (IV. 10). 
ab. padana Muls. — 1. 
ab. JEicJihoffi Seidl. — 1. 

Adonia Mlls 

variegaia Goeze — K. G. (V. 2). 
ab. hniuaculaía Gm. — 1. 



ab. 5-macidata F. — - 2. 
ab. consteUata Laich. — 6. 

(IV. 29). 
ab. obverscpunctata Schrntc. 

— 2. 
ab. carpiniFoL'RCB.. — 5. (V. 18). 
ab. arenaria Sa.jó — 2. 
ab. biconstellata Sa.jó — 2. 
ab. neglecta Ws. — 3. 
ab. confluens Sajó — 2. 

Anisosticta Drp. 

19-]junctata L. — T. o., ]SI. o., 1. 
(IV. 29). 

Seniiadalia Crotch. 

11-notata Schxeid. — Sarkaly 1. 
ab. cardui Brahm — 1. 
ab. 9-punciala Fciurcr. — 1. 



Adalia Mcls. 



hijmnctata L. — K. 10 
ab. pruni A^ s. 1. 
ab. bioculata Say — 1 
ab. pantherina L. — 2. 



IV. r 



9 



sh. e-jmstulaia L. — 9. (III. 28). 
ab. 4-maculata Scop. — 8. 

(IV. 10). 
ab. marginata Rossi — 2. 
ab. suhlunata Ws. — 2. 
ab. Hinigera Ws. — 1. 

Coccinella L. 

7-punctaia L. — K. 10. (IV. 2). 

ab. 5-notata Haw. — 1. 

ab. externepunctata Ws. — 1. 

ab. conspicua Ws. — 1. 

ab. divaricata Ol. ■ — 1. 
D-piinctata L. — T. o., M. o. 1. 

ab. Rossii Ws. — 1. 
lOpundata L. — K. 4. (V. 26). 

ab. pellucida Ws. — 1. 

ab. lutea Rossi — 2. 

ab. sxibpunetata Schrnk. — 3. 

ab. sexpundata h. — 1. 

ab. trigeminaWs. — 3 (V. 10). 

ab. aAitiininalis Ws. — 1. 

ab. 8 piinctata Mull. — 5. (V. 
20). 

ab. relicta Heyd. — 2. 

ab. quadripunciata L. — 3. 

ab. pantherina Schall. — 1. 

ab. consita Ws. — T. 1. 

ab. Inmieralis Schall. — 7. 
(V. 29). 

ab. bimaculata Pont. — 3. 

ab. lateripunctata Gradl. — 2 

ab. 10-puslulata L. — 6. (VI. 2). 

14-pustiilata L. — K. 7. (IV. 16). 

ab. calUgata W"s. — B. 1. 
conglohata L. — K. 9. (V. 29). 
ab. conjuncta ]\Iüll. — M. 2. 
ab. rosea Deg. — T, o., M. o , 

TK. 6. (V. 21). 
ab. gemella Hbst. — 3. (V, 5). 
4-pjunctata Pont. — Kerti feny- 
vesben. 1. (IX. 24). 



Tytthaspis Crtch. 

16-punctata L. ab. 12-punctata L. 
~ B. 3. (IV. 16). 

Anatis MuLs. 

ocellaia L. — Szárazér (ideté- 
vedt faj), 1. 

Halyzia Müls. 

16-guitata L. — B., Tk. 7. (IV. 23). 

Vibidia Müls. 

12-guttata Poda — K. 5. (V. 29). 
ab. patricia Ws. — 1. 

Myrrha Müls. 

18-gutlata L. — B. 1. 

TJiea Müls. 

22-punctata L. — K. 10. (III. 22). 
ab. 20-punctaia F. — 2. (IV. 2). 
ab. ellipsoidea Gradl — 2. 
ab. lateripunctata Ws. — 1. 

Calvia MuLs. 

U-guttata L. — Tk., B. 3. 

Propylaea Muls. 

14-punctata L. — K. 10. (IV. 20). 
ab. tetragonata Laich. — 2. 
ab. piarumpunctata Sajó — 2. 
ab. suturalis W^s. -~ 3. (IV. 16). 
ab. Mflexiiosa Ws. — 1. 
ab. leopardina Ws. — 1. 
ab. 12-pustulata Pont. — 1. 
ab. perlata Ws. — 5. (IV. 9). 
ab. angulai'is Sajó — 1. 
ab. paltistris Sajó — 1. 
ab. conglomerata F. — 6. (IV. 

26). 
ab. Frivaldszkyi Sajó — 1. 
ab. hilunata Walt. — 1. 
ab. moraviaca Walt. — 1. 
ab. lunata Walt. — 1. 



10 



ab. hrunnensia Walt. — 1, 
ab. Walteri Walt. — 1. 

Chilocorus Leach. 

bípustulatus L. — Tk., B. 4. (V. 2). 

JEocochonius Redt. 

4-pustulaius L. — K. 8. (IV. 4). 

ab. distindus Brüll. — 1. 

ab. floralis Motsch. — 2. (IV. 
20). 
flavipes Thunb. — Tk. 1. 

Flatynaspis Redt. 
luteoruhra Gokze — B. Tk. 3. 

Hyperaspis Redt. 
reppensis Hbst. — Szikes réten. 
canipestris Hbst. — Szikes réten. 

JPullus MULS. 

aurüus Thunbg. — B. 1. 
subviUo siis GoEZE. — M. 0.2. (V.2). 
suiuralis Thunbg. — B. 2. (IV. 26). 



Scyinnus Kug. 

frontalis F. — T, o., M. o. 2, 

(IV. 26). 
ab. 4-pustulatus Hbst. — 3. 

(IV. 26). 
Apetzi MuLS. — Tk. 2. (IV. 6). 
interruptus Goeze — Tk. 2. 
rubromaciilatus Goeze — B. 3, 

(IV. 16). 

Nephns Muls. 
4-maculaius Hbst. — Tk. 3. (V. 2).. 



Redtenbacheri Mls. 



B. 1, 



Stethorus Wse. 

punctiUumWs. — B., Tk.3. (V.29).. 

Rhizobius Steph. 

lüiira F. — B. 1. (HL 2L). 

CoccidtUa Kug. 

scutellata Hbst. — Tk. 4. (IV. 6).. 
rufa Hbst. — B., Tk. 2. (IV. 20). 



Összesei! : 113 faj és fajváltozat. 

Hazánkból tudtommal 165 faj és fajváltozat ismeretes, a melj^ek 
közül g-yüjteményemben csak 73 van meg"; mig 40 hód-mezővásárhel^d 
fajváltozat faunánkra egészen új. 

A felsorolt 40 faj és 73 változattal még koránt sincs kimerítve 
a vásárhelyi fauna. Határunk délnyugati részén a Kistisza, Porgány 
vidéke és az északkeleti része (Mágocsoldal, Hattyasér) még alig 
vannak felkutatva. Az apró, főleg rostából előkerülő fajok gj^üjtésére 
pedig ekkoráig nagyobb gondot nem fordítottam. 

így biztosan hiszem, hogy azokat a fajokat, melyeket Vellav, 
Halász és Csíki mint Szeged, Algyő, Tápé, Makó vidékén előfordu- 
lókat ismer, nálunk is meg fogom találni. A faunakatalogus is sok 
alföldi fajt sorol fel, pl. a Hypodamia 13-punctata ab. Gyllenliali, Cy- 
negetis ab. pcdusiris, Adalia ab. anmdaia, ab. semiriibra. ab. hig^ibris^ 
Coccinella 11-punciata^ lyncea, ab. 12-piisiidata, 10-punctata ab. austriaca, 
ab. Scribae, ab. guitatopunctata, conglobata ab. impiislidata, Calvia 15- 
guitata, Hyperaspis reppensis ab. femorata, PuUus aier, Clitostethiis ar- 
cuatus, Neplius bipunctatus, de ezeket én eddig nem tudtam határunk- 
ban megtalálni. Tüzetesebb vizsgálat azonban hiszem, hogy ezeknek 
is nyomára fog vezetni. 



11 

Búcsú 1912-től. 

Irta : Pitlich Ferencz. 

Búcsút, nem fájdalmasat, hanem nyilvánosan örvendőt akarok 
venni az 1912. esztendőtől, melyről az állandó zord időjárás foh'tán 
bátran el lehet mondani, hogy ehhez foghatóra még a legöregebb 
emberek nagyszülei is alig emlékeztek. 

Xem vagyok nagyon fázékony ember, meg Délnyugat-Magyar- 
országban lakom, de ebben az évben május havában még javában 
lobogott a tűz kályháimban, 3 hónap múlva, augusztusban pedig 
újra kezdhettük a fűtést. Karczagon, az ország szivében pedig 
augusztusban is vígan havazott. Az egy júHus hónap volt javarészt 
meleg, szélcsendes napra azonban júliusban sem emlékszem és így 
volt ez mindenütt széles e hazában, kivéve oly vidékeket, melyeknek ' 
védett fekvése némileg megkímélt az időjárás viszontagságaitól. Az 
éber szemlélő figyelmét nem kerülhette el az a tény, hogy az idő- 
járás nem egyszerre, hanem fokozatosan romlott le az utolsó hat év 
alatt enmare (önkéntelenül is a bibliai hét szűk esztendő jut eszembe), 
zordság tekintetében végül ez évben érte el pafoxizmusát. 

Mézelő méh (Ajjiis mellifica L.) tavasszal alig mutatkozott ; az 
itteni méhészek állítása szerint javarészt már az 1910— 1911-iki télen 
kipusztult. A gyümölcsfák dús virágzása sokat igért. bár a megter- 
mékeuj-ító rovarhad, mintha meg lett vohia tizedelve, csak Osmiú-'k 
jelentek meg a szokott létszámban ; mikor azonban elérkezett a gyü- 
mölcsök kifejlődésének időszaka, nem láttam — nem is ettem egyebet 
mint ribiszkét, a többit, még a dióbarkákat is, mind letarolta az 
áprilisi és májusi sokszoros fagy. Az orgonabokrok, melyek május 
^lején virágzáskor valóságos rovar-kaszinót képeznek, ezúttal némák, 
dísztelenek maradtak, a virágbimbók mind elfagytak. Lepkék közül 
a két Pajjüio szebbnél-szebb aberratiókkal, sok kitelelt Tanessa-í&j, 
darázsformájú 2Iacroglossa scabiosae L., a sok Dipterát és bogarat 
fel sem említem, ellenben a Hymenopterák közül a feltűnő szép 
hosszú csápú méhek, a tömegesen zúgó Bomhus-o]s: és kivált a vala- 
mennyi közt homo regius-ként szereplő félelmetes dongású Xylocopa 
ciolacea L. — mindezek együttesen máskor az orgona virágokon sze- 
met gyönj-örködteíő látványt nyújtanak, az idén az említett rovar- 
fajoknak, hog3^ tájszólással éljek, még kölykit sem láttam. Xem virí- 
tott a vadgesztenyeía és hasonlókép a homokos magyar tájakra 
májusban annyira jellemző akáczfa sem. Szőlő kevés termett és lett 
is volna valami rabvallatóféle savanj^kás bor belőle, ha egy hatalmas 
nj-ári jégverés diónyi jégszemekkel le nem tarol mindent. Ez a több 
dunántuh várraegyében végighaladt jégeső külön ráadás volt erre a 
czifra esztendőre ; mellesleg megjegyzem, hog}'- házamnak valamennyi 



12 

.ablaktábláját betörte, sőt a nyitott ablakokon át a törékenyebb szobai 
tárg-yakat is összezúzta. Félelmetes volt a történteket látni és hallani ! 
Szőlő nem lévén, az azon rág'csáló Vespa germanica L.-hoz sem volt 
szerencsém, eg-j^et sem láttam. A faraktárak körül máskor sűrűn 
mutatkozó (VII. 21. — VIII.) Glytanthus speciosus Sohneid. és Morimus 
funereus Muls. czinczérfajokból csak 1 — 1 jelent meg hírmondónak. 
Az egyes réti virág-okat máskor júliusban tömegesen ellepő piros 
ozinczér, vagy a mint a németek elnevezték : budapesti czinczér, 
Purpuricemis budensis Goeze et aberrationes szintén csak egyetlen 
mutatványszámmal kedveskedett. Nem mutatkoztak a különféle mus- 
liczák sem, mint a Drosophila funebrís F., fenestrarum Fall. és var. 
melanogaster Mg. 

No de eddig csak arról zengtem, hogy mi nem volt, lássuk 
most, hogy mi volt, mert ha a lepkeháló néha cserben is hagj^, itt 
van a viziháló, a meringető zsák és kivált a rovarrosta, ezekkel aztán 
annyi apró-cseprő állatra tehetünk szert, hogy rovarász legyen a 
talpán, a ki minden fajból, ha csak egj^et is preparál. Mentségére 
hozom fel az imént már-már letárgj^alt 1912-ik esztendőnek, hogy 
sok ritka rovarhoz is juttatott engem, sőt Thalhammer tanár úr köz- 
lése szerint nem csak faunánkra, de egy a dipterológiára is új fajt 
sikerült gyüjtenem. 

Volt, még pedig temérdek mennyiségben, hernj^^ó, báb, majd 
június végétől kezdve három héten át lepkealakban Aporia crataegi 
L. Bogarak közül Lytta vesicatoria L. (VI. 1 — 30; magányos példá- 
nyokban néhány héttel későbben is) mely, ha szőlőpermetozőmmel 
többszörösen el nem űzöm vala, orgonabokraimat meztelenre rágja. 
Eveken át tartó keresés után ez évbea találtam itt az első 5 élő 
Polypliylla fiillo L.-t (VII. 12 — 18). Ner.ropTinrus germanicus L.-t kitett 
döglött vakondon (IV. 28 ; V. 9.) és Necrophorus humator GoEZE-t 
(ugyanott V. 6.) szintén ez évben fogtam először. A Cicindela nem- 
ből is, melynek hiánya az e lapok hasábjain közzétett simontornyai 
faunajegyzékeknek szépséghibája volt, május 81-én került hosszas 
keresés után hálómba az első és egyetlen C. campestris L. példány. 
Míg tavaly meleg nyári naj^okon temérdek apró fémdarázs mint : 
Ellnmpus auratus L., var. vírescens Mocs. és var. maculatus Mocs., 
továbbá Ellampus aeneus F. (VII. 7— VIII. 27.) (determ. Mocs.) né- 
hány kisebb-nagyobb zöld, piros és sáiga színekben pompázó Chal- 
cididával együtt sürgölődött a? orgonaleveleken, ez évben alig 5—6 
■darab korült mindezekből meringető zsákomba, vigaszul szolgált elő- 
zőleg tavaszszal egy apró csinos légyfaj : Acidia lieracUi L. (IV. 
:2L— V. 9.), mely százszámra ott kaczérkodott az orgonaleveleken. 

A ház egyik kamrájában, mint minden évben, úgy idén is, de 
•ez alkalommal igen nagy számban egy kis barna ormányosbogár • 



13. 



Rhyncolus culinaris Germ. volt található (V. 11— VI. 26.), reggelen- 
kint a padlón a fal mentén százszámra hevert lomhán e bogár Tosszú 
sorokban ; heteken át naponkint összesepertem és a baromfit etettem 
vele. A szobák ablakain, ha nem is oly nagy mennyiségben mint 
191 l-ben, de azért tekintélyes számban (kivált esős napokat követő' 
reggeleken) üldögélt egj álreczésszárnyú, a Cloeon dipierum L. (V. 
17— IX. 23.) ; e^y nyári délután, sajnos a napot nem jegyzem fel, 
az ablak előtt kis csapatban czikkázva rajzott ez a kis szürke kérész ; 
a vedlési folyamatból visszamaradt bőrökbői 1911 szeptember o-én 
találtam a folyosó menyezetén egy jókara halmazt. Ennek egy na- 
gyobb rokona, a tiszavirág: Palingenia longicauda Ol. ez évben június 
6. -8.-ig kelt nagy mennyiségben a Sió vizéből és repkedett felette. 
PoNGRÁcz Sándor úr szíves közlése szerint a beküldött állatok subi 
maginális stádiumban lévők voltak. Én június 6-án délután 6 órakor 
fogtam a Sió hidján állva lepkehálómmal néhány tuczatot, melyek- 
nek túlnyomó része nőstény volt ; ezt látva a falu ifjúsága is vér- 
szemet kapott és némely gyerkőcz egy fél óra lefolyása alatt 2 teli 
kalappal is fogott számomra belőlük ; ezek persze hasznavehetetlenek 
voltak ; egyik-másik kalapban ezernél is több nyüzsgött. így nagy 
tömegben kellemetlen halszagot terjesztettek és a gyerekek által az 
űtczán szanaszét szórva, ott órák hosszat elvergődtek. Még másnap 
hajnalban is egynéhány ott vonaglott. 

Visszatérve az ablaktáblához nem mulaszthatom el kijelenteni, 
hogy igen sok ritka rovart itt sikerült a gyüjtőüveggel könnyű 
szerrel zsákmányul ejtenem. Számtalan Chrysida, Tabanida, Mioro- 
lepidoptera díszíti gyűjteményeimet, melyek mind az ablaktábláról 
kerültek oda. Ezek részben már előző este repültek be a lámpa- 
fényhez, részben pedig nappal a hőség elől a hűvös szobába mene- 
kulvén, kerültek kelepczébe. Érdemes lett volna az ablaktábla- 
zsákmányról külön jegyzéket vezetni, érmek hijjában azonban így is 
fel tudok sorolni egynéhányat az ily módon zsákmányul ejtett jobb 
fajok közül, ilyenek a következő lepkék : Hadena hasüinea F., Helio- 
dmes roesella L. — Hemipterák : Floiariola culiciformis Deg., Áthíjsa- 
nus stactogaliis Fieb., Cixius stigmaticus Germ. — Dipterák : Anoplieles 
maculipemiis Mg., Gulex anmUaius Schrk., Eccoptomera emarginata Lw. 
(V. 12. és 21.-én mindig több példány sétált az ablaktáblán), Eccopto- 
mera excisa Lw. (III. 3 ; V. 14.), azután más gyakori, amúgy is már 
Jenestralis" fajnevet viselő dipterák, mint: Bhyphus fenesiralis Se, 
Scenopinus fenestraUs L., Eymosia fenestralis Mg. és Oecothea fenesira- 
lis FLL.-t szintén sikerült zsákmányul ejteni, ezek azonban nem az 
ablakról kerültek elő. Végül még az Ornithomijia avicularia L.-t emlí- 
tem, mint ablakon fogott dipteront 

Dr. Kiss Ferencz a hazánkra új Taeniocampa porosa Ev. nevű 



14 

bagolypillét is a Debreczen melletti Puszta-Kaproson fogta reggel 
öltözködés közben hálószobájának ablakán. Mindezek felsorolásával 
azt akartam kimutatni, hogy egy pld. szobafogságra kárhoztatott 
vidéki rovarász a szobaablakokon egész csinos rovargyüjteményre 
tehet szert. Szegény Abdul Haíud, ha u"ralkodó kollégájának, bolgár 
Ferdinánd példájára entomológusnak csap fel öreg napjaira, unalmas 
óráiban az Alatini-villa ablakain világszép rovarkollekcziót hozhatott 
volna össze. 

Egyéb rovarrendek mellett immár 4 éve az itteni Hemipterák 
gyűjtésével is foglalkozom. A millenáris faunakatalógusban Simon- 
tornya mint lelőhely ezen rovarrendaél szerepel legtöbbször ; ennek 
magj^arázata abban rejlik, hogy két évtized előtt Dr. Horváth Géza 
gyűjtött itt, e vidéket ezáltal, hogy úgy mondjam e tekintetben klasszi- 
kus földdé avatván. Erről tanúskodik a faunakatalógusban Simon- 
torn3'a termőhelyivel felsorolt 127 ritkább faj, a frequens és vulgá- 
risnak minősített fajokat nem számítva. Miután ez évi an3^agom még 
feldolgozás alatt van, így csak az 1909—1911. évek alatt itt gyűjtött 
és Dr. Horváth Géza, részben jjedig Dr. Szilády Zoltán urak által 
meghatározott 292 faj és 14 fajeltérésről számolok be. A Dr. Horváth 
által itt gyűjtőit 127 ritkább fajból nekem ugyan csak 26-ot sikerült 
3 év alatt ismét fognom, de viszont 61 oly fajra tettem szert (33 
Heteroptera és 28 Homoptera) mely eddig a második régióból vagy 
egyáltalán nem volt felemlítve, vag}'" ha elő is került innen, úgy más 
termő hel3''ekről. Miután e 61 faj közt több, ez idő szerint itt gyakori 
faj is van, így ezen adatok némikép a fajoknak 20 év alatti földrajzi 
eltolódását is illusztrálják. Magj^arország területén országszerte 239 
Hemiptera-faj fordul elő, ezeknek javarészét, 205-öt én itt megtalál- 
tam, tehát még 34 oly fajt kell itt keresnem, mely : ubique occurrit, 
a mi, ha az eddigi szűk esztendőkben nem is sikerült, bizon^^ára 
sikerülni fog az ezután szükségképen bekövetkezendő bő eszten- 
dőkben. 

r 

Uj bogárfajváltozat a Tátrából. 

Irta : Csjki Ernő. 
Tachinus marginatus Gtllh. var. Fodori Csíki, nov. va'-. 

A typo differt : elytris totis flavo-rufis, solam limbo suturali 
retrorsum sensim dilatato margineque laterali posterius infuscatis. 
Long. 6'5 mm. 

Hungária sept. : Tátra (Cáorba-tó), ubi D. Dr. J. Fodor 
légit. (Coll. Mus. Nat. Hung.) 



15 

A törzsfajtól a szárnyfedők sárgás- vörös színe által tér el, 
utóbbiakon csak eg-y hátrafelé szélesedő sáv a varraton és az olda- 
lak hátul kissé sötétebbek. Hossza 6-5 mm. 

Előfordul a Magas-Tátrában, a Csorba-tó környékén, ahol Dr. 
Fodor János gyűjtötte, ki a példányt szíves volt a Magyar Nemzeti 
Múzeumnak átengedni. 

Az Oncsászai barlang. 

Irta : Bokor Elemér. 

Bihar vármegyének keleti határában, viharverdeste fenyves bér- 
ezek közt elrejtve fekszik az Oncsászai barlang. Köznéven „pestyere 
smeilor"-nak, sárkánybarlangnak ismerik. Van is ok arra, miért kapta 
félelmetes nevét. Jó napi járásra fekszik minden emberi laktól, egy 
elhagyott, zord fenyővadonban, a hova csak nagy ritkán téved fá- 
radt vándor lába. Mert a szomszédságában, egy havasi legelő szélén 
álló, füstátjárta két deszkakalyibát ahg lehet emberi laknak, inkább 
csak nomád oláhok nyári tanyájának nevezni. Mintegy féltuczat szur- 
tos, piszoktól fénylő, füst- és kosillattól párolgó juhász legelteti itt a 
reá bízott nyájat. A milyen kevéssé megnyerő külsejük, épp oly 
kevés bizalmat gerjeszt viselkedésük. Lompos komondorjaik meg 
éppen nem rejtik el ellenszenvük az idevetődött idegen iránt. Éktelen 
ugatással, eszeveszett rohamokkal s meg nem békíthető fogvicsorí- 
tással kisérik őt még óra múlva is. Itt-ott egy zsíroshajú, bárány- 
bundás oláh fordul meg köztük, avagy egy lomha barna medve set- 
tenkedik a juhnyáj körül. 

Pedig e vadon természeti szépségében ritkítja párját. Átellen- 
ben egy komor fenyőerdő és egy fakó borókaliget csaknem a bihar- 
füredi Nagyhavasok bársonyzöld gerinczéig kapaszkodik, mintha be 
akarna nyúlni az ég azúrjába. Maga a gerincz csak ritkán csendes. 
Örökké zúgó, morajló havasi szelek száguldnak át rajta, melyek nem 
egyszer gomolygó, sűrű felhőket hömpölygetnek a bérczczel öveit 
havasok oldalain alá. Majd meg csillogó napsugár tündöklik felettük, 
leselkedő árnyakkal vonva be a szemközt düledező Tolvaj vár mere- 
dek sziklafalát. Mögöttünk a Ringóhegyek kékes bérczei díszlenek ; 
hozzáférhetetlen sziklafészerek ezek, a kőszáli sasok elvitázhatatlan 
ősrégi tanyája. 

A legelőrcl több juhcsapás vezet az erdőbe. Az alsók egyikén 
lehet a barlang bejáratához jutni. Egy nyeregig gyöngén kapaszkodva 
emelkedik az ösvény felfelé, majd hirtelen meredek sziklafalon eresz- 
kedik alá. A fenyves itt bükkel vegyül, pillanatra áttekinthetünk a 
túloldali Vörlop havasra, alattunk csak gyanítunk egy völgyet, a 
bújósdit játszó Ponorpata^ vadregénj'^es völgyét. Most egy sziklafal 



16 

mellett jól kivehető csapáson csak pár lépést haladunk előre, mire 
csaknem közvetlen előttünk bukkan fel a sziklafal alján az ember- 
magasságú barlangkapu. 

Az Oncsászai barlang bejárata 1312 m. magasságban fekszik a 
tenger színe felett. Igénytelen kapunyilása alig hagy nagy termének 
óriási méreteire következtetni. Bejáratánál hűvös szél csap arczunkba, 
mely beljebb mindinkább érezhetővé válik. Mohpárnával és zuzmó- 
val fedett boltozatáról egész rajokban zúgnak bennünket vöröshasú^ 
nehézkes mozgású barlanglegyek körül. Tulajdonképen nem is ne- 
vezhetjük őket igazi troglóbiáknak. A bejárat elég világos részein 
élnek, szemeik, szárnyaik megvannak, habár kétségtelenül többé nem 
oly kifejlett állapotban, mint a napsütötte légben zsongó rokonaik- 
nál, nehézkes repülésük bizonyára visszafejlődésben levő szárnyaik- 
nak s a hűvös barlangi léggel járó tevékenységük csökkenésének 
tudható be. Bár mennyire is érdekes volna a barlangi életmódhoz 
való alkalmazkodásukkal tüzetesebben foglalkozni, szaktudományom 
hijján kénytelen vagyok teret engedni szakavatott dipterológusainknak. 

Sziklás és nyaktörő, kétoldalt mindinkább táguló folyosó vezet 
a nagyterem aljába. Gyertyáinkat, aczetilénlámpáinkat meggyújtva 
óvatosan ereszkedünk a laza kőtuskók és tonnasúlyú sziklatömbök 
közt alá. S miközben botorkáló lépteink nyomán érczesen, mély 
viszhanggal kongva ütődnek egymáshoz az elszórt kőtuskólr, elbor- 
zadunk a gondolatra, mily rémes detonációval kellett e tömböknek 
a tetőről alázuhanniok s mily végtelen pusztítást vihetnének ezek 
most is végbe, ha kedvök kerekedne kissé aláereszkedni. A tág 
teremben sötét sziklafalakról, elhintett gigászi tömbökről vetődik 
lámpáink gyönge fénye vissza. A fenn ülő bejárat felét egy hatal- 
mas szirt takarja el, bágyadtan dereng át felette az elszórt napvilág.. 
Mellette egy sziklaablakból izzó fénykéve csap át az egyik falra s 
kúszik annak sima oldalán alá. A terem kupolája oly magasba nyú- 
lik, hogy magnéziumszalag vakító világa se hatol fel odáig. A be- 
járatnál tapasztalt víszhang itt hihetetlenül eltörpül, mintha ez alvilági, 
palotának se vége se hossza nem volna. A talaját magát sáros, kő- 
vel tarkított részek, melyek apró, kristálytiszta és jéghideg alvilági 
tavakkal váltakoznak, alkotják. Borzongó, nedves hideg uralkodik 
itt, a menyezetről czuppogva hullanak alá a kövér harmatcseppek. 

A cseppkőbarlangok közt nem tesz e barlang számot. A nagy- 
terem feldúlt végében található néhány cseppkőembrió s még inkább 
egj jobboldali, kanyargós folyosó képződményei elég tanúbizonysá- 
gát adják jó igyekezetének, de oly pompás és káprázatos kivitelű 
díszművekké . mint a nyugatbihari barlangok akár legigényteleneb- 
bike is, még csak megközelíthetőleg se vitték. Hiányzott itt a cseppkő 
képződéséhez szükséges nyugalom, mely ott meseszerű, keleti fény- 



17 

űzessél díszített palotákat emelt. Itt gigászok alkottak, kiklopszok 
dúltak. Nem is óriási méretei, nem is hatalmas sziklatömbjei teszik 
európaszerte ismertté e barlangot, hanem a benne talált barlangi 
medve-csontvázak. A barlang alja egész katakombája az évezrede- 
ken át tanyázó, évezredekkel ezelőtt itt kihalt barlangi medvének. 
Csontjai ott barnulnak az agyagos-meszes talajban s a szürke kő- 
tuskók között. Kíváncsi kezek kiemeltek, majd összezúztak belőlük 
néhányat, most vízcseppek czuppognak reájuk, mészburkolat fedi be, 
rejti el őket vandál kezek elől és sápadt barlangi bogarak tipegnek 
köztük. 

Egykor a rémes barlangi medve uralkodott itt, ma csenevész 
s megvakult barlangi bogaraké a barlang. A Pholeuon angusticolle 
Hampe az egész barlang sötét helyein, köveken, szirteken, a falak 
oldalain, a barlangi medve csontjain s főleg ezek alján és alattuk 
található. Gyűjtéséhez nélkülözhetetlen eszköz a szippantó készülék 
és még inkább egy pár földbe ásott csalétekes üveg, melyek alkal- 
mazá,sa mellett tetemes időt takaríthatunk meg, mi czélszerűbben a 
környéken eszközlendő rostálásra használható fel. Él e barlangban 
egy tejfehér ászka is, a Tiianites graniger Friv., míg Anophtlialmus-i 
mindeddig még nem sikerült benne felfedezni. 



A rovar-mimikri ivari szempontból. 

Irta : Fehér Jenő. 
I. 

Tapasztalatok igazolják, hogy a rovarok látása a gerinczeseké- 
hez képest meglehetősen tökéletlen. Kiváló megfigyelők állítják, hogy 
a rovarok csak a nagyon élesen elütő színkontrasztokat látják jól. 
Ebből pedig logikailag, de természetszerűleg is következik, hogy az 
egybeolvadó színfoltokat kevésbé jól veszik észre, mint az egymás- 
tól elütőket. Ez pedig arra a feltevésre vezet, hogy az, a mit védő- 
színnek, alakmajmolásnak (mimikri) neveznek és a mit nemrégen 
oly hathatós érvekkel döntöttek le, valamelyes szerepet a rovarok 
életében mégis csak kell játszón. 

Nem akarok vitába elegyedni az antimimikristákkal, mert 
érveiket elismerem és magam is az ő álláspontjukon vagyok, de 
mikor rovar rovarral áll szemben, még abban az esetben is, ha azok- 
nak kitűnő szaglást tulajdonítunk, tapasztalataim alapján hajlandó 
vagyok azt következtetni, hogy itt a védőszíunek, a mimikrinek 
mégis csak van valami jelentősége, ha nem is a védelem (a mi 
szintén nincs kizárva), de valami más az ivarzással összefüggő do- 
logban. Alábbiakban egynéhány ilyen érdekes esetet óhajtanék is- 
mertetni, előrebocsájtom azonban azt, hogy ehhez hasonlót mások is 



18 

megfigyeltek már, a nélkül, hogy ebből valamiféle következtetést 
vontak volna. 

Abafi-Aigner Lajos írja a Rovartani Lapok egy régebbi év- 
folyamában, hogy a kardos pillének nincs valami éles látása. 
Augusztusban összefonnyadt fehéres leveleknek neki ment, nyilván 
azt hivén, hogy nőstények. Ugyancsak ott olvasom, hogy Forbes 
1885-ben az A^jjns Nero-vól azt írja, hogy pirosló levelekkel ámítják 
magukat, azt hivén, hogy nőstények. Müller, a virágbiologus látta, 
hogy narancsvörös virágú Compositákra nagyon sok tiizvörös lepke 
járt. Hasonlót látott a Rumexek vörös termésein is, a Phyteumák 
kék virágain pedig nagyszámú Lycaená-t figyelt meg. Már ő mondja, 
hogy úgylátszik mintha a kiválasztott virágok színe és illata össze- 
fijggésben van az illető lepkék színével és illatával. Kőhne látta, 
hogy Bhodocera Bhamni-k kiváló előszeretettel keresték fel a Cirsium 
oleraceum sárga virágú fészkeit. Kxuth ezt a jelenséget el is nevezte 
virágbiológiái mimikrinek. Ugy lehet, hogy mások is 
tettek ezekhez hasonló megfigyeléseket, csakhogy elkerülték figyel- 
memet, de az alább következő adatok igazolására talán ezek is ele- 
gendők. 

MüLLER-nek a Lycaenákról szerzett tapasztalatait én magam is 
gyakran észleltem, de nem a Phyteumákon, hanem a Salvia praiensis- 
en és a Lavandula vera-n. Egy alkalommal szőlőben egy lavendula 
tövet láttam, melyen zsúfoltan ültek az apró kék lepkék, közöttük 
több pár éppen copulátióban. Megjegyzem, hogy ezt a jelenséget 
késő délután észleltem, a mely körülmény felemlítése már azért is 
fontos, mert az idevágó megfigyeléseim általában erre az időre es- 
nek, meleg nyári vagy tavaszi esők után korábbra is. A Kis- Sváb- 
hegy oldalában barna színű Lycaenákat egy időben gyakran láttam 
tartózkodni a Carlina vulgáris barna színű fészkein. Érdekes, hogy 
«bben az esetben a lepkék többnyire egyenként voltak, mézet azon- 
ban nem szívtak s szárnyaikat ritmikusan lefelé mozgatták, úgy 
hogy barna színük sokkal jobban volt látható. Ezt már déltájban is 
észleltem. 

1911 október 8.-án egy Pieris o-apae-i láttam, a mint egy kő- 
rakás körül röpült, melyre ismételten leszállt. A kőrakás fehér, a 
l^pke nagyságával egyező lapos kövek halmaza volt, melyek a fehér 
lepkét úgylátszik megtévesztették. -1912 június 12.-én a Városmajor 
faiskolájában egy nagy Eleagnus argentea cserjét majdnem elleptek az 
Aporia crataegi-k. Az ezüstfa fehéres levelei és a fehér lepke színe 
között okvetlenül kell valamiféle vonatkozásnak lennie, a mit csak 
megerősít az, hogy a tőle nem messze virító Ligustrum vulgare fehér 
virágzatain hasonlót észleltem. Itt azonban a lepkék kisebb számmal 
voltak. A galagonyalepkék a virágokat egyáltalában nem látogatták. 



19 

'hanem lomha röpködéssel nj^ugvó helyet kerestek a fehér foltokon, 
mert már végefelé járt a délután és e közben egymásra is szállottak, 
egyik a másiaát kergetvén el helyéről. Sok volt közöttük az éppen 
párosodó 

A fönt említett kőrakás mellett egy 'oltón sok lehullott sárga 
falevél volt, a melyről közeled temkor egy Argynnis szállott el, mely 
újból és újból visszatért erre a helj^re. 1912 július 31.-én a Kis- 
Svábhegyen itt-ott már vörösödött a Conius sanguinea levele, melyre 
gyakran szállott vagy elszállott az Epineplicle Juriina, meljmek 
szíoe nagyjában egyezett a levelek színével. Ha ezekhez hozzávesz- 
szük a mimikri ismeretes példáit a Gastropacha quercifoUa-t, a Ya- 
nessa uriicae-i és a Yanessa c-album ot, valamint a Szumatra szigetén 
élő Kallima jmralecta-t, melyekről írják, hogy legtöbbször oly cser- 
jéket keresnek fel, melyeken néhány száraz falevél fityeg, kétség- 
telenül megállapítható, hogy itt a körnj^ezet színe és a lepke színe 
között, valamint azon jelenség között, hogy a lepke ezt a környeze- 
tet előszeretettel keresi fel, valamiféle összefüggésnek kell lennie. Az 
összefüggés azonban valószínűleg nem ott keresendő, hogy a lepke 
a környezet színébe olvadván, a saját szíoe megvédi ellenségeitől és. 
ennek tudatában úgyszólván tudatosan keresi a lepke a hozzá ha- 
sonló helyeket. Egyes elszórt megfigyelések, más és valószínűbb 
okot engednek sejtetni. 

Mi vezetheti e fenti esetekben a lepkéket a magukhoz mindig 
hasonló s z í n a és nagyon gyakran hasonló alakú tárgyak 
közelébe ? Csakis egy dologra gondolhatunk, t. i. hogy megtévesz- 
tetvén a tárgy alakjától, színétől és nagyságától, a másik ivart 
vélik benne látni. Emellett szól az a közismert tény, hogy a 
lepkék ténjdeg neoa valami éleslátásnak. De az előbbinél valószínűbbé 
teszi ezt a feltevést az is, hogy itt indító oknak az erős ösztönt te- 
kinthetjük, mely az állatot bizonyos időben hatalmas erővel hajtja a 
másik ivar felkeresésére. A védekezés csak alkalmi esetekre szorít- 
kozik és az ilyen félénk állatoknál inkább menekülésben, mint nyu- 
godt megfontolást feltételező mimikrizálásban nyilatkozik meg. Szám- 
talan példát lehetne felemlíteni arra, hogy az ivarzás ösztöne meny- 
nyivel hatalmasabb a védekezés ösztönénél. 

Látszólag ellene szól e föltevésnek az, hogy a lepkéket a másik 
ivar felkeresésében a szaglás, vezeti, hiszen kitűnő szaglásnak, emellett 
minden fajnak meg van a maga jellemző szaga. Ellene látszik bizo- 
nyítani az is, hogy ez a jelenség nem fordulhatna oly ritkán elő és 
a lepkék nem is járnának más virágokra, csak a magukhoz hasonló 
színűekre. A tapasztalat pedig ezt nem igen igazolja. A fehér vagy 
kék lepke bizony nem csak fehér vagy kék virágra száll, hanem 
mindenféle színűre. Ezek az ellentmondások egy ideig megfejthetet- 



20 

lenné tették előttem a fenti eseteket az ivarzás szempontjából. Végül 
egészen lényegtelennek látszó momentumok megfigyelése, meg- 
magyarázhatóvá tették ezeket az ellentmondásokat. 

Feltűnt fenti megfigyeléseimről, hogy azokat csak a késő dél- 
utáni órákban tehettem. Megfigyeltem tehát a lepkék viselkedését a 
nap folyamán, mire azt vettem észre, hogy ezek a délelőtti verő- 
fényes időt táplálék szerzésre használják. A mi végtére- 
érthető, de természetes is, hiszen az átéjszakázott lepke először éh- 
ségét vagy szomjúságát igyekszik eloltani. Ekkor a lepke egyáltalán 
nem válogat a virágok között szín vagy forma szerint, hanem arra 
száll, a melyen legkönnyebben hozzáférhet a nectáriumokhoz. Az is- 
valószínű, hogy üres gyomor mellett a nemi ösztön szunnyadozik. 
Délfelé, a hosszú nyári napokon előbb is, mind gyakrabban látunk 
kergetőző pillangókat. Az éhség oltva lévén, a forrón tűző napsugár 
csak a nemi gerjedelmet fokozza. Ilyenkor ingerlőleg hat mindaz, 
a mi a másik ivarra emlékeztet, tehát fokozottabban fejti ki hatását 
a hozzá hasonló szín, forma, szag. Könnyen érthető, hogy a röp- 
ködő lepke gyakran jut olyan helyekre, melyeken magához, illetőleg 
a másik ivarhoz hasonló tárgyakat lát és ha most figyelembe vesz- 
szük rossz látását, könnyen érthető tévedése is. így barangol a lepke 
egész délután, egyes hozzá hasonló helyeken hosszabb ideig tartóz- 
kodva, kémlelődve is. Másnap a dolog újra és élűiről kezdődik ki- 
vévén, ha a lepke már elvénhedt. Ekkor t. i. az állat már elgyen- 
gült, étvágya nincs, érzékszervei tökéletlenül reprodukálják a kül- 
világot, az utódokról való gondoskodás ösztöne még fel-fel lobban 
(ha párjára nem talált) és ily esetben délelőtt is találunk csetlő- 
botió, tévedő lepkéket. 

Hogy pedig egyes, bizonyos lepkékhez hasonló helyeben na- 
gyobb számmal jelennek meg azok, az annak tudható be, hogy ezek 
a helyek mintegy csalogatóképen több lepkét tévesztettek meg. Egy- 
két lepke jelenléte maga is odavonza a többit, úgy hogy már aztán 
a későbbiek nem is tévednek, mikor oda leszállnak. így válnak a 
lepkékhez hasonló helyek találka helyekké, melyek az ivarok 
egymásra való találásánál segítő szerepet játszanak. 

Ha ezek az esetek nem is gyakoriak, de nem is ritkák. Hogy 
nem gyakoriak annak több, a természeti viszonyokban rejlő oka 
lehet. A sok közül ennek egyik oka az is lehet, hogy sok lepke 
színe nem hasonlít semmiféle tárgyhoz. Viszont azok a dolgok, me- 
lyek bizonyos lepkékhez hasoolítanak egyes vidékeken vagy bizo- 
nyos időszakban hiányzanak, stb. 

Érdekes, hogy meleg tavaszi vagy nyári esők után, különöseni 
ha utána kisüt a nap, szintén láttam többször e jelenséget. Ezt annak 
lehet betudni, hojy a lepkék illata páratelt levegőben sokkal cseké- 



21 

lyebb, mint száraz levegőben és igy inkább a látás vezérli a lepké- 
ket az ivarok felkeresésében mint a szaglás. Egyébként is feltehető, 
hogy a^ ilyen színes állatoknál, melyek a mellett elég jól is látnak, 
a színek iránti érzék jól van kifejlődve és különösen a másik ivar 
«zlne iránt fogékonyak. De minthogy látásuk még sem oly tökéletes, 
mint pl. a miénk, könnyen esnek csalódásba. 

Nem helyeselhetem azonban e jelenségnek „virágbiológiái mi- 
mikri" elnevezését, nem pedig azért, mert ennek a virágbiológiához 
vajmi kevés köze van. Ha a lepke rá is száll a hozzá hasonló vi- 
rágra vagy virágzatra, ilyenkor azt nemi ösztönétől hajtatva teszi, 
mézet nem szív és igy megporzást is legföljebb véletlenül végez. 
Leggyakrabban azonban száraz sárga vagy vörös, fehéres levelekre, 
esetleg más dolgokra száll, a mi pedig a „virágbiológiái" jelző jogo- 
sulatlanságát eléggé okadatolja. Ha a mimikri szót nem akarjuk el- 
vetni, akkor ezt a jelenséget találóan ivari mimikr i-nek nevez- 
hetjük. 

Különfélék. 

LepTie és Jiangya küzdelme. — Érdekes küzdelemnek voltam 
tanuja 1912 augusztus hó 10-én a trencséni Brezina nevű erdőben, 
a mikor pihenés czéljából lehevertem. A fű között sajátságos ugrán- 
■dozásával q^j Agrotis pronuba var. innuba nevű nagy bagolypille 
vonta magára figyelmemet. A mint jobban szemügyre vettem a lep- 
két, látom, hogy ugrándozása már mind jobban és jobban gyengülő 
halálvergődés, a melyet mérges szúrásával a rovarvilág állandó úton- 
állója és mindenkor támadásra kész rablója, a nagy erdei hangya 
okozott, még az utolsó pillanatokban is elkeseredetten harapván ál- 
dozatát, melyet ennek ugrándozásai, szárnj^csapkodásai közepette 
-sem engedett el. Valóban bámulatra méltó a nagy lepkéhez képest 
-elenyésző kicsi hangya rettenthetetlen bátorsága és óriási ereje ! 

Dr. Pazsiczky Jenő. 

LepRe a hóviharban. — 1912 november hó 20-án este 6 óra 
felé, daczára a sűrűn hulló hónak sétálni mentem a városba, elgon- 
dolkozván útközben, hogy bizonj'- most már nyugszik a rovarvilág, 
mert ráborította téli fehér szemfedőjét a természet ! Mily nagy volt 
azonban meglepődésem, midőn az egyik ívlámpa körül egy nagyob- 
bacska pillét (minden valószínűség szerint egy Cheimatohia brumata-t) 
iátok röpködni, daczolni az egyre sűrűbben hulló hópelyhekkel, 
mintha csak a pillangóval jelképezett nyár kelt volna harczra a rideg 
kemény téllel ! A küzdelem azonban ahg lehetett kétséges, a gyönge 
pillét mind lejebb és lejebb sodorták a nagy hópelyhek, úrrá tevén 
a, telet a napsugaras nyár felett. Dr. Pazsiczky Jenő. 



22 

Irodalom. 

Reitter, Edmund: Fauna G e r m a n i c a. Die Kafer des Deut- 
schen Reiches III. Bánd. Stuttgart 1911 ; 436 p., t. 81-128. 

A kiváló szerző gyors eg^miásutánban bocsátja közre Német- 
ország bogarait tárgyaló munkáját. A harmadik kötet is, úgy mint 
két elódje, azoknak méltó párja. A szerző ebben a kötetben is meg- 
mutatta, hogy a számtalanszor feldolgozott és ismertetett csoportok 
neki mindig nyújtanak újdonságot és ő ezeket mindig új csoporto- 
sításban, más és más nézőpontok mérlegelésével tudja bemutatni. 
A III. kötet a Diversicornia és Heieromera hadakat tárgyalja, melyek 
közül az előbbit a Glavicornia, Brachymera, HygrojjMli, Sternoxia, 
Malacodermata és Teredüia családcsoportokra osztja. Ebben a kötet- 
ben is szerző számtalan új nemet, alnémet, fajt és fajváltozatot ír le, 
ezek azonban legnagyobbrészt nem németországi eredetűek. Újdon- 
ságok, a mennyire hamarosan összeírhatok voltak, családok szerint 
a következők: Bjjttiridae: Byiurus fumatus ab. &/coZor (Németország) 
és ab. obsmrus (Olaszország). Nitidalidaet Oxysirongylm (n. g.) 
seriepunctatus (Spanyolország), CrypiarcMj^s (n. g.) binaeva Reitt. stb. 
részére, Püyophagiis ferriigmcus ab. adustus (Németország), Strovgylo- 
lasius (n. sbg. pro Xenostrovgylus DeyroUei sih.). Ciieujidae : Silvan- 
opsis (n. g. pro Süvanus denticolUs & pidlus). Oryptophagidae : Para- 
mecosoma melanocepliahim ab. ohscurum (Németország). Fhalacridae: 
Stübiis oblongus var. Rauterhergi (Németország). Lathridiidae : Enic- 
moderes (n. sbg. pro Lathridius Apfelhexlá Reitt.), Aridionomus (n. sbg. 
pro Lathridius nodifer Westw.), Enicmus hrevicornis ab, rufopacus 
(Németország), Dienerella (n. sbg. pro Gartodere pilifera Reitt. etc.) 
forticostis n. sp, (Araxes), Cartoderema (n. sbg. pro Gartodere elon- 
gata & ruficoUis). 3Iycetophagidae : Ulolendus (n. sbg. pro Myceto- 
pliaguspiceus sih.) és Galüendus (n. sbg. pro M. fnlvicollis), Colydiidae: 
Fleischerella (n. g. pro Langelandio incostata & nitidipenriis), Gerylon 
bescidicum (Beszkidek, Liszahora). JEndotnycJiidae : Lycoperdina suc- 
cincta ab. rubriciila. Coccinellidae : Paramysia (n. n. j)ro Mysia Muls. 
nec Gray), Halyzia 10-guttata ab. M-nigrum (Paskau), H. 14-guttatai 
ab. mgro-scutulata. Byrrhidae: Ghrysohyrrhulus (n. g. pro PedilopJio- 
rus metallicus 8z rutüans), Tricliobyrrlmlus arragonicus (Arragonia). 
Buprestidae : Haplantliaxia (n. sbg. pro Anthaxia cichorii etc), Gorae- 
bus lampsanae Bon. ab. azureus és Agrilus lineola Redt. var. Aurora 
(Németország). Eucnemidae: Megathambus (n. g. pro Dromaeolus 
maronüa), Hypohylis (n. g. pro Hypocoelus Matthiesseni), DirrJiagus: 
Hummíeri (Kalabria), Isorhipis melasoides ab. bicolor, Melasis buprestoi- 
des ab. semicastaneiis (===■ rufipennis Pio 1907). Elateridae: Gorymbiíes 
tesselatus ab. virgidatiis (Schwsirz i. l.)^ Selatosomus aeneus ab. subpube- 
ruliis et var. bescidicus (Beszkidek), Agriotes obscurus var. lineatoides: 



23 

(Kaukázus), Agriodrnstus (n. sbg". pro Agriotes gallicus etc), Agriotes 
acmninatus var. integricollis (Kaukázus, Kis-Azsia), Gardiophorus riib- 
ripes var. flavipubens (Dalmáczia), Idolus picipennis ab. Stalilbergi. 
Helodidae: Microcara prilositla (Sziczilia). Cantharidae : Aplatopterus 
(n. sbg. pro Dichjopiterus riihens), Ganiliaris quadripunctata ab. sulci- 
cornis és ab. nudipennis (Kaukázus), Dolichosomina (n. g. pro Psilo- 
ilirix femoralis) A Malthinini nemzetséget még Ganglbauer dolgozta 
fel, a hímek potrohvégének jellemző alakulását jó képekben mutat- 
ván be. Ganglbauer a következő új AlaUJiodes- alakokat írta le ebben 
a munkában : M. mysiicus forma megalophtlialmus (Dél-Francziaország, 
Tengeri Alpok, Toszkána), guttifer ab. giittegenus (Európa), spreius ab. 
guttulifcr (Dél-Európa), spaihifer forma mionopsis (Olaszország) ; 
végül kimutatja, hogy a M. Serbotae Petm (Déli Kárpátok) a M. tri- 
furcaiii.s var. atrcunentarius nősténye. Tenebrionidae : Eledonoprms 
(n. g. pro Boletophagus armaius). Alleculidae: Isomira sanguinicollis 
(Szirla). 3Ielandryidae : Xylita buprestoides ab. lividipennis, Ospluja 
bipiinotata ab. mgrodavaius és ab. Vierili. Mordellidae: Mordella 
ornatopallida (? Kaukázus vagy ? Horvátország), Mordellislena semi- 
ferruginea (Trencsén) és singularis (Uralsk), Ánaspis Aliaronii (Jeru- 
zsálem). Pyrochroidae : Pyrochroella (n. sbg. pro PijrocJiroa pectini- 
cornis). BIeloidae: a Meloii nemben szerző a következő új alnemeket 
állítja fel : Mesomeloe\ Chiromeloe, Lampromeloe, Lasiomeloé, Meloegonius, 
Tapliroineloé, Coelomeloe, Physomeloe, Listromeloe, Micromeloe, Meloii- 
nellus, Eiirymeloe és TricJiomeloe. Zonitis flava ab. atripes (Arragonia). 
Anthicidae: Anthicus sellatus ab. subfumosus. Oedemeridae : Oncome- 
rella (n. sbg. pro Oncomera marmorata)^ IscJinomera opacocoerulea 
(Kaukázus, Perzsia), Anoncodes riifiventris var. 9 UmbicolUs, A. fulvi- 
collis ab. mollis, Oedemera virescens ab. subazurescens. Pythidae : Sal- 
pingellus (n. sbg. pro Spliaeriesies atei' et Reyi)^ My derűs articulatus 
(Kaukázus, Örményország). Mint Magyarországon is előforduló fajt 
említi a szerző a Dirrliagus Emgei Rouo.-t, mely adat faunánkat gya- 
rapítja. A színes táblák úgy mint az előző kötetekben jól sikerültek, 
az egyes képek nagyon jók. A nyomdai kiállítás is kifogástalannak 
mondható. A kötet ára nagyon is olcsó, mert árát 8 márkában állapí- 
tották meg. Csíki. 

Schaufuss, Camillo : C. G. Calwers Káferbuch. Naturge- 
schichte der Káfer Europas. Sechste, völlig umgearbeitete 
Auflage. Stuttgart (E. ScHWEizERBART'sche Verlagsbuch- 
handlung, Nagele & Dr. Sproesser) 1912, Lief. 21 — 2S 
(p. 689-880). 

Folytatólagosan ennek a népszerű bogarászati munkának a 
múlt év folyamán megjelent 3 füzetét óhajtom ezúttal olvasóinknak 



bemutatni. A három füzet a Buprestidae család befejező részén kivül 
a Lymexylonidae, Bosirychidae, Lyctidae^ Flinidae, Anohiidae, Oedemeri- 
dae, Pyihidae, Pyrochroidae, Anthicidae, Meloidae, RhipipTioridae, Mor- 
dellidae, Melandryidae, Lagriidae, AUeculidae, Tenebrionidae és Ceramhy- 
cidae családokat tárgyalja, époly alakban és terjedelemben mint az 
eddig megjelent és ismertetteket. Kiváló gondot fordított szerző a 
családok jellemzésére és a biológiai viszonyok ismertelésére. Mind- 
egyik füzet mellékleteként 1 — 1 színes tábla jelent meg (41 — 43.), 
melyek ormányos bogarak képét mutatják be és elég jól sikerültek- 
nek mondhatók. Az 52 ívnyire tervezett munka mintegy 75 ívnyi 
lesz és így a kiadó a hirdetett 24 füzet helyett 26 füzetet kénytelen 
adni, a mi a munka csekély áremelését vonja maga után. A munka, 
melynek ára a befejezés után jóval magasabb lesz, nemcsak a kez- 
dőknek, hanem az előrehaladottabb gyűjtőnek is hasznos segéd- 
könyve lesz. Egy-egy füzet előfizetési ára 1 márka. Csíki. 

* 

Holdhaus, K.: Monographie der paláarktischen Ar- 

ten der ColeopterengattungMicrolestes. 

(Denkschr. math.-naturw. Klasse Kaisl. Akademie Wis- 

, senschaft. Wien. LXXXVIII, 1912, p. 477—540, mit 32 

Textfiguren). 

A futóbogarakhoz tartozó Microlestes-nQva. fajait eddig a külön- 
böző szerzők más és más értelemben fogták fel és tárgyalták. Szerző 
alapos tanulmány tárgj^-ává tette a palearktikus fajokat és különösen 
azok ivarszerveit vizsgálta meg, hogy a nagyságban és sokszor szín- 
ben is eltérő alakok hovatartozását megállapíthassa. A fajok külön- 
választása ezek alapján sikerült is. Miután szerző úgy a hím- mint 
nőivarszerveket részletesen ismerteti, inkább külső bélyegek alapján 
összeállított meghatározókulcsot ad, majd részletesen leírja a 29 
palearktikus fajt, melyek között néhány új is van. A faunánk is sza- 
porodik két fajjal, a mennyiben a herczegovinai Mostarsko blato-ról 
a M. Seladon Holdh. és a Fertő-tó vidékéről a M. Scliröderi Holdh. 
fajokat mutatja ki, viszont azonban törlendő a M. cordatulus Reitt. 
(lásd: Rovartani Lapok, XIX, 1912, p. 117), mely szerző szerint a 
M. maurus Stürm nevű fajjal azonos. A tanulmányt a fajok rendsze- 
res felsorolása, majd származástani, állatföldrajzi és rendszertani 

jegyzetek zárják be. Csíki. 

* 

Müller, Dr. Josef: U o b e r z w e i n e u e D u n k e 1 k á f e r (Te- 
nebrionidae) von der Insel Pelagosa. (Ent. 
Blatt. Vm, 1912, p. 289-291). 

Szerző meghatározásra kapott Langhoffer Ágost zágrábi egye- 
temi tanártól néhán}^ bogarat a dalmácziai Pelagosa szigetről, hol 



25 

azokat Babig zágrábi múzeumi őr gyűjtötte. Ezek között volt két új 
Tenebrionida is, melyeket szerző Stenosis hrentlioides subsp. pelago- 
-sana és Pimelia rugulosa subsp. pelagosana név alatt írt le. Csíki. 

* 

HeiTcertinger, Franz .-Skizzen zur Systematik und Nő- 
mén klatur der paláarktischen Haltici- 
n e n. fEnt. Blatt. VIII, 1912, p. 291—297). 

Szerző czikkében a Longitarsus piciceps auct. nec Steph. és L. 
senecionis Bris. nec Bach nevű levélbolhákkal foglalkozik. Kimutatja, 
hogy a L. piciceps Steph, a L. melanoceplialus Deg. szinonimája és 
így a L. piciceps auct. részére a Brisouti nevet vezeti be. A L. Bri- 
souii előfordul Francziaországban, Korzika szigetén, Dél-Olaszország- 
ban, Dalmácziában és Kis-Azsiában. A BRisouT-féle L. senecionis 
(1864) szintén nem maradhat meg, mert van két régebbi L. senecionis 
is és pedig az egyiket Motschulsky (1851), a másikat Bach (1856) 
irta le, mely utóbbiak különben a L. suturellus Duft. (1825) szinoni- 
máinak veendők és igj fenti faj az új L. Ganglbaueri nevet kapta. 
A L. Ganglbaueri előfordul Angol-, Franczia- és Németországban, 
Ausztriában, Magyarországon és Horvátországban. Mindkét fajról 

szerző pontos leírást is nyújt. Csiia. 

* 

Papé, Dr. C .-Notiz über die CerambycidenderUm- 

gegend von Westerheim (Hohe Tatra). 

(Ent. Blatt. VIII, 1912, p. 316—317). 

Szerző felsorolja azokat a czinczéreket, melyeket június végé- 
től július elejéig a Magas Tátrában, Tátra-Széplak környékén 1000 — 
1700 m. magasságban gyűjtött. Ezek kivétel nélkül a fenj'-vesek 
jellemző és közönséges fajaihoz tartoznak. Csíki. 

* 
JRebel, Dr. H.: Die Lepidopterenfauna von Herku- 
lesbad und Orsova. Eine zoogeographische Stu- 
die. (Annalen k. k. Naturhist. Hofmuseums. Wien, XXV, 
1911, p. 253—430. Mit 1 Tafel und 17 Textfiguren). 

Szerző, hogy a balkáni államokról irott lepkészeti tanulmányai- 
nak közlését folytathassa, szükségesnek találta az annyiszor és annyi 
gyűjtő által meglátogatott Herkulesfűrdő vagy a mint régebben ál- 
talánosan nevezték : Mehádia lepkefaunáját tanulmányozni és ismer- 
tetni, hogy sok állatföldrajzi probléma magyarázatát megadhassa. 
Ezen czélból két ízben maga járt e vidéken és Orsován, melynek 
terűletét szintén bevonta munkájának keretébe, hogy saját szemlélő- 
désből is megismerhesse azt. Az adatok összeállításánál többen jöt- 
tek szerző segítségére, így első sorban Dr. Fischer Herminiusz és 



26 

Rothschild Walter báró, továbbá Leonhard Ottó, a kik anyagukat 
és jegyzeteiket bocsátották rendelkezésére, betekintést nyert a Ma- 
gyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, azonkívül Schmidt Antal 
rendelkezésére bocsátotta a herkulesfiirdői faunára vonatkozó jegy- 
zeteit is. Egyes adatok közlésével azonkívül még többen segítették. 
A munka általános i észének első fejezete a terület leírását, 
földtani alakulatát, éghajlati és növénytani viszonyainak ismertetését 
nyújtja. A második fejezet a fauna jellemzését adja, melyben mint a 
vidék egyedüli endemikus fajait a Semasia anserana és Biicadatrix 
meJiadiensis-t említi, balkáni faj már 12, keleli (pontu>i) faj 81, illető- 
leg ha hozzávesszük a pontusi eredetű, de messzebb elterjedt fajokat 
is, 489 faj, déloroszországi steppe-faj 3, mediterrán és szubtropikus 
faj 41, havasi 18, szibiriai fxj 524, eademikus európai 49 és isme- 
retlen származású faj 96 fordul elő FIrrkulesfürdő és Orsova vidékén. 
A harmadik fejezet röviden a bánsági alpoknak néhány balkáni és 
pontusi alakkal való benépesítésének kérdésével foglalkozik. A 4- 
fejezet a vidék lepkészeti kikutatásának történetét adja, melyben 
mint talán az első kutató nevével, a drezdai gróf HoFMANNSEGG-el 
találkozunk, őt később Kollár, Dahl, Stentz, Frivaldszky Imre és 
János, S'acher, Mann, Pável, Viertl, Bohatsch, Schibferer, Aigner, 
Rothschild, Schmidt, Hedemann, Hirschke, Fischer, Uhryk, Asznbr, 
Jones, Rosa, Sheldon, Fountainb, Pártos, Czeicelius, Hilf, Prall és 
Pfitzner követi. Orsova vidéké a főleg Habetin és Reichl gyűj- 
töttek. A tüzetes részt a forrásmunkák és gyűjtések felsorolása, va- 
lamint a termőhelyek részletezése vezeti be, majd a Herkulesfűrdő 
és Orsova vidékén előforduló lepkék rendszeres felsorolása követi. 
Ebben 1237 lepkefajt sorol fel, melyhez még számos fajváltozat és 
eltérés járul. Ez a hely nem engedi meg, hogy ezt a felsorolást 
részletesen ismertessük, azért csak a faunánkra új lepkéket soroljuk 
fel, megemlítvén, hogy a riikább és jellemző alakok 37 szövegközti 
és egy fekete táblán képben is bemutatnak. A faunára újak a kö- 
vetkezőki : P ap ili o Podalirius var. elongata Verity (Orsován is). 
Macimon ab. rufopunctaia Wheel,, Parnassius Mnemosyne ab. 
intacta Krul., eih.v enetus Wagn., ab. arcuaía Hirschke, Aporia 
crataegi ab. melana Tutt, P i eris rapae ab. flavescens Röb., ab. flavida 
Peters., Manni ab. Rossi Stef., Colias HyaU ab. unimaculaia Tutt, 
ab. obsoleta Tutt, ab. paliida Tutt, Edusa ab. Faillae Stef , Ap atur a 
Ilia a,h. metis Tr. (? Mehádia vagy Szerémség), Limenitis popuU 
ab. defasciata Schultz, Neptis aceris ab. Fischeri Rebel (erre az 
új változatra a széles fehér rajzolat jellemző ; t. 7, f. 10), P y r a m e i s 



^ A felsoroltak miud Herkulesfürdőről valók, lia máshonnan valók 
ezt külön megjelöltem. ■ . 



27' 

Atalanta ab. fracta Tutt, Polygonia c-alhum ab. variegata Tutt, 
31 e l i t a e a Cinxia ab. palUcla Tutt, ab. fiilla Quens. (az ab. inter- 
meclia Sheldox valószínűleg összeesik az ab. Horváthi AiGNER-rel), 
Phoebe ab. caucasia Stgr. (Orsova), Atlialia ab. virgata Tutt, J. r- 
gy nn i s Dapline ab. rádiósa Mayer, S aty r u s Seniele ab. suffusá 
Tutt, Pararge Maera ab. ínops Fuchs, Apliantopus Hyperan- 
iluis ab. lanceolata Shipp., Epinephele Jurtina ab. pallcns Th. Mieg., 
C en ny mplia Ipliis var. carpaihica Horm. (Orsova: Gribica), 
Calloplirys ruhi ab. caecus Geoffr., Lycaena Astrarche ab. 
mZíVZa Bell., Icarus ab. pallida Tutt, Corydon ab. alhicincta Tutt, 
Cyllarus ab. latimnrgo Courv. et var, liigens Carad., J.Wo7i ab. Jasil- 
koicskii HoPviL, Hesperia Alveus var. ? numida Oberth., malvae ab. 
mcdvoides ELv^^ & Edw., Thanaos Tages ab. unicolor Frr., S ni e- 
rintlius quercus ab. brunnescens Rbl., Dili na tiliae ab. brunnea 
Bárt., ab. bipundata Clark, sb. suffusa Clark, Hyloicus pinaslri 
ab. íypica-virgata Tutt, Deilephila eupTiorbiae ab. suffusa Tutt, 
X «/ wi anthr i a dispar ab. disparina Muell., ab. bordigalensis Mab , 
cneri a terebinthi Frr., M ala c o s o m a neustria ab. j;?/ri Se, ab. 
rufa-unicolor Tutt, ab. virgata Tutt, Gastropacha quercifolia ab. 
pallida Steph., ab. obsoleta Tutt, Graniopliora ligustri ab. Snnde- 
valli Lámpa, Agrotis fimbria ab. rzí/a Tutt, ab. brunnea Tutt, ab. 
r/rescens Tutt, ab. solani Tutt, pronuha ab. brunnea Tutt, ab. )•;//"« 
Tutt, comes ab. interposita Hb., triangidum ab. sigma Hb., c-nigrum ab. 
j'O.sí'tt Tutt, primuláé ab. confi.ua Tr., forcipala ab. nigrescens Höfx., 
< I damaiionis ab obsoleta Tutt, j^raecox ab., jjraecej;^ Hb., Charaeas 
graminis ab. albipundata Lámpa, Dianthoecia carpopliaga var. 
carpop>liila Dup., S r ?/ o j; /? í Z a a/í/ae ab. degener Esp., D ilob a coeru- 
leocepliala ab. separata Schultz, Dasypolia Templi Thbg , Poly- 
phaenis serícata ab. mediolucens Fuchs, Trachea airiplids ab. 
similis Stgr., Dicycla Oo ab. ferruginago Hb., Calymnia diffinis- 
ab. confinis HS., trapezina ab. grisea Tutt, ab. odirea Tutt, ab. r^í/a 
Tutt, Cucullia santonici var. odoraia Gn., Acontia ludda ab. 
Z?íí7e?i5 Alph., Catocala nympliagoga ab. imolia Led., ab. aniliradta 
Mieg., Toxocampa craecae ab. perstrigata Rebel (t. 7, fig. 9), 
.fi c i cZ ft Z i a deversaria ab. laureata Fuchs, aversata ab. effuscata Galy., 
Lar enti a pomoeraria ab. aestiva Puchs^ silaceata ab. deflavaia Stgr , 
Tephr cly s ti a silenicolata Mab., spissiUneata Metzn., Crocal- 
lis iusciaria ab. virgata Rebel (t. 7, fig. 11), Hibernia baj ária ab. 
sorditaria Hb., defoliaria ab. brunnescens Rbl., ab. Holmgreni Lámpa, 
Boartnia consortaria ab. grisearia Bárt., Ematurga atomaria 
var. orientaria Stgr, B u p a l u s piniarius oh. anomalarius Huene, ab. 
nigricarius Backh., Syntomis Pliegea ab. seminigra Spul. (Orsova), 
5jj il s m a lutea ab. fasciata TuGw, P ar a s e m i a plantagvnis ab.- 



•28 

.Í7iterruptaScH.xw., Callimorpha quadrq)inictaría ab. medionigra 
Spul. (fig".)? C s cini a striata ab. intermedia Spul., 21 il t o c hri s t a 
miniata ab. fasciata Rbl., L i t /< o s i a sororcula ab. jjlumbea Rebel 
(t. Vn, f. 2.), Zygaena Ej^Trialtes ab. atritella Hirschke, carniolica 
ab. dichroma Hirschke. C o c li l i o d o n Umacodes ab. Umax Bkh., ab. 
biifo F., Ex)}tesiia tephrinella Led. (Orsova), Euzopliera higella 
Z., S^J ]j clial c i a Ghilianü Stgr. (Orsova, Horvátország), D i o- 
ryctria sjjlendidella HS , Acr ob a si s glaucella Stgr. (Orsova), 
Fallouella Rag., S te m m a t o p Ti o r a combustalis FR , S c o p a r i a 
laetella Z., Aludta malacodacíyla Z. (Orsova), Orneodes desmo- 
dactyla var. major Rebel, Lozopera tornella Wlsgh., Oletlireu- 
t e s ohlongana ab. adelana Rbl. (Domogled, Orsova), P o I y chr o si s 
iicinctana Dup., S te ammer da m i a alpicella HS., An a c a m p s is 
nigritella Z., halcanica Rbl. (Orsova), E li i n o sia flavella Dup. (Her- 
kulesfürdő, Orsova), Aplota palpella Hw. (Szlavonországban is: 
Garcin), AJ ab o ni a Kindermanni HS. (t. 7. f. 17; előfordul a Cződ- 
völgyben is Szeben vármegj'^ében), B o rk li a u s e n i a Borlilmiiseni 
Z., Scytliris apicistrigella Stgr. (Orsova), ElacJiista Martini 
'HoEM., Graciliaria Hauderi Rbl. (Orsova), Op) o ste g a spatulella 
HS. (Orsova), So Jen obi a pineti Z., Tinea angusiipennis HS. (Or- 
sova). — Ezek szerint faunánkat 30 faj. 8 variétás és 93 aberráczió 
gazdagítja. A fényképfelvételek után készült fekete táblán 17 lepke 
képét találjuk, a képek egy része azonban nagyon gyenge, azokról 
a lepkét felismerni aligha lesz lehetséges. A különben nagy szorga- 
lommal összeállított munkában lepkászeink sok érdekes adatra, meg- 
jegyzésre fognak találni. Csíki. 

Hothschild, Báron X. Charles : Beitrag zur Lepidopte- 
renfauna der Mezőség. (Verh. u. Mitt. vSieben- 
bürg. Yereins f. Xaturw. Hermannstadt. LXH, 1912, p. 
1 — 32, mit 7 Textfiguren). 

Szerző féltvén a lepkészeti szempontból kevéssé ismert Mező- 
ségnek a tavak és álló vizek lecsapolása és a kultúra terjedése foly- 
tán való hamaros megváltozását, ügj^es gyűjtőt küldött Predota Ká- 
roly személyében erre a vidékre. Predota április közepétől julias 
közepéig gyűjtött a Mezőségben, a hol állandó tanyájául Búza köz- 
ségét választotta és innen rendezte kirándulásait Budatelke, Czege, 
Feketelak, Göcz, Szt.-Gothárd, Katona, Maros-Ludas, Melegföldvár, 
Mezőkók, Mezőszengyei, Mezőtóhát, Szászzsombor, Szurduk és Mező- 
sámsond környékére. A gyűjtött fajok és fajváltozatok száma 720, 
melyek közül több faunánkra is új van. A meghatározást kevés ki- 
vétellel Dr. Rebel végezte. Faunánkat a következő lepkék gazdagít- 
ják : Melitaea Aurelia ab. Charloita Rebel íezt az új eltérést május 



29' 

30-án Szurdukon gyűjtötték ; nevét Wertheimstein Sarolta után 
nyerte ; az ábrák a lepkét felülről és alulról mutatják be), *Pararge 
Maera var. silymbria Frust. (Noszoly, V. 12, $), Hesperia crihrellum 
Ev. (Búza IV. 30— V. 12, Noszoly V. 2, Melegföldvár V. 17, Szurduk 

V. 20 ; a lepke legelőkön Spiraea filipendidae-n ül ; a képek a lepkét 
felülről és alulról mutatják be), Tajnnostola Bondii Knaggs (Tóhát VI. 
14), Acidalia incanata ab. seminigra Rebel (Búza V. 25; ábrával), 
Ortholitha subvicinaria Stgr. (Melegföldvár IV. 29 ; összehasonlításul 
ennek a fajnak és a közeli rokon 0. vicinaria Dup. képét közli a 
szerző), *Sarroiliripus Révayana ab. ilicana F. (Melegföldvár, VII. 14), 
Acalla lubricana Mn. (Noszoly), Cnepjliasia sinuana Stph. (Sámsond 

VI. 20—23), Concliylis moribunda Stgr. (Katona, Feketelak, Zsombor, 
Búza), *Prays Curtisellus Don. ab. rustica Hw. (Mezősámsond VI. 21), 
Aristoielia ProliasJcaella Rbl. (Búza V. 7 — 13, Tóhát VI. 12), Scythris 
obscurella S. nov. ab. flavidorsella Rebel (Búza VI. 3, Szurduk V. 28), 
*CoJeopliora cornuta Stt. (Büdatelke V. 29), *Wockeella Z. (Noszoly 
VI. 3), * caelebipenella Z. (Tóhát VI. 13, Sámsond. VII. 25), Gracüaria 
gradatella HS. (Mezősámsond VI. 24), *Orníx scoticella Stt. (Zsombor 
V. 9), Bucculairix rhaniniella HS. (Mezősámsond VI. 21, 27), *Adela 
fibulella F. ab. immaculata Wck. (Búza V. 7). — Rothschild gyűjtője 
a mint látjuk elég szép eredménynyel gyűjtött a Mezőségben, ámbár 
gyűjtéséből sok jellemző állat hiányzik. A czikk összeállítása nem 
történt elég gonddal, sok a sajtó- és íráshiba, az egyes fajokhoz 
ajkalmazott megjegyzések sem mindig megfelelőek. így „Neu fűr 
Ungarn"-nal jeleztettek a következő, faunánkból már rég kimutatott 
fajok : Salebria adelpliella F., Concliylis atricapiitana Stph , Olethreutes- 
bifasciana Hw., Lita Moritzella Hb,, YpsolopJius limoseUiis Schlg. és 
Phaulernis dentella Z., viszont a faunára tényleg újaknál ez a meg- 
jegyzés hiányzik, ezeket fenti ismertetésben *-gal jelöltem meg. 

Csrci. 

Társulati ügyek. 

A,„3Iagyar Entoniologiai Társaság" 17. ülése 1912 deczeni- 
her Jió 21-én. — Mocsáry Sándor elnök üdvözölvén a megjelent 
tagokat és vendégeket, majd „Bogarászati élményeim" czímű előadá- 
sát tartja meg, melyet a jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgattak,. 
(Teljes terjedelmében közölni fogjuk). Utána Dr. Horváth Géza be- 
mutatja ScHMiDT ÁNTAL-nak „Az Oxytrypia orbiculosa fejlődéstörté- 
nete" czímű czikkéhez készült és kitűnően sikerűit színes táblát, 
röviden ismertetvén a lepke fejlődésének egyes részleteit. — Csíki 
Ernő titkár ennek kapcsán jelenti, hogy Dr. Horváth Géza szíves 
volt a táblának reprodukálását a Rovartani Lapok részére is meg- 



-30 

engedni és így ez Schmidt folyóiratunkbán megjelenendő czikkének 
illusztrálására is fog szolgálni, a miért e helyen is köszönetét fejezi 
ki. Az előadások befejeztével Diószeghy László festőművész tagtár- 
sunk által adománj^ozott tájkép kisorsolása következett, A képet al- 
elnökünk Jablonowski József nyerte meg, a sorsolás pedig társasá- 
gunknak 112 koronát jövedelmezett. Végül az ülés hálás köszönetét 
fejezte ki Diószeghy László nak a szép adományért. 

Választmányi ülés 1912 deczemlter 21-én. — Új .tagokúi meg- 
választattak : Boócz Irma (Budapest), Csíki Ernöné (Budapest), Deubel 
Frigyes (Brassó), Dr. Horváth Gézáné (Budapest), Dr. Mihók Ernő 
(Budapest), Dr. Pasteiner Gyula (Budapest) és Taupert Alfréd 
(Szabadka). 

„A Magyar Entomologiai Társaság" 18. ülése 1913 január ius 
18-án. — Mocsáry Sándor elnök megnyitván az ülést Csíki Ernő 
„Hazai vonatkozású újabb rovartani irodalom ismertetése" cziraű 
előadásában Rebel Herkulesfürdő és Orsova és Rothschild mező- 
ségi lepkészeti közleményeit ismerteti (lásd jelen füzet irodalmi ro- 
vatát). — Mihók Ottó „Az Anophthalmus Scopolii alakjairól" czímű 
előadásában ennek a fajnak horvátországi fajtáiról beszél és helja^e- 
igazítja WiNKLER bécsi bogarásznak e tárgyról irott tanulmányának 
némely állítását. — Dr. Szilády Zoltán „A bögöly-félékről" tartott 
előadást, melyben ezeknek a legyeknek rendszertani, morfológiai és 
biológiai viszonj^ait ismerteti, majd néhány jellemző és új fajunknak 
kitűnően sikerült festett képiét mutatja be. 

Yálasztmányi ülés 1913 januárius 18-án. — A választmány 
a február 15-én tartandó közgyűlés előkészítésével foglalkozott. Az 
alapszabályok értelmében a választmányi tagok közül kisorsoltattak : 
DiENER Hugó, Kuthy Dezső, Mihók Ottó és Dr. Vángel Jenő. Tit- 
kár jelenti, hogy Szépligeti Győző alelnök hivatkozással betegségére, 
tisztségéről lemondott, a mit a választmány sajnálattal tudomásul 
vesz. Ezekután a választmány a közgyűlésen való megválasztásra a 
lelépő elnöki, 1 alelnöki és 5 választmányi tagsági helyre elvégzi a 
jelölést. 



Felkérjük azon tisztelt tagtársainkat a kik 
tagöijukkal még tidtrálékban uannak, hogy 
azt mielőbb a pénztáros czímére bekülöjék. 



„ROVARTANI LAPOK" 

XX. Bánd. Január -Február 1913. 1-2. Heft. 



S. 1. — Dr. K. Kertész : W a s f ü r I n s e k t e n d i e n e n 
den kalifornischen Indianern zur Xahrung? — 
Yerfasser behandelt dieses Thema nach den Arbeiten von J. M. 
Aldrich (The Biology of somé ^vestern Species of the Dipterous 
genus Ephydra. — Larvae of a Saturniid Mooth iised as Food hj 
Californian Indiaus. — Fiies of the Leptid genus Atherix used as 
Food by Californian Indians. — 1912). 

S. 5. — B. Bodnár : Die Coccinelliden von Hód- 
mezővásárhely. — Verfasser charakterisiert die Umgebung 
der Stadt Hódmezővásárhely, derén Fauna sonst ganz derjenigen 
des Alföld entspricht, nur die beidé Flüsse (Tisza und Maros) brin- 
gen zuweilen fremde Elemente. Dann werden sámmtliche beobachte- 
ten Coccinelliden aufgezahlt, zusammen ll3 Arten und Aberrationen. 

S. 11 . — F. FUlich : Abschied vom Jahre 1912. — Nach 
Schilderang der í'ast das ganze Jahr andauernden misslichen Witte- 
rungsverhaltaisse und der dadurch schádlich beeinílussten Yegeta- 
tion, zfihlt Verfasser einige in diesem Jahre vermisste Insektenarten 
auf und konstatiert, dass das verflossene Jahr selbst unter den letzten 
sechs, keiuesT^'egs üppig zu nennenden Jahren das schlechteste war. 
In grosser Menge traten heuer bei Simontornya auf: Aporia crataegi 
L., Lytta vesicatoria L. auf Flieder, Rlnjncolus ciiUnaris Germ. in einer 
Kammer, dann die Fiiege Acidia heraclei L. auf Flieder, schüesslich 
an Pseudoneuropteroiden : Cloeon dipterum L. im AVohnhause und 
Palingenía longicauda Ol., welche in subimaginalcm Stádium Aufang 
Juni dem Sió- Kanál entstieg. . An den Zimmerfensterscheiben fing 
Verfasser alljahrlich eine ganze Menge guter Insektenarten, von 
denen er einige erwahnt. Zum Schluss referiert er über das Resultat 
seines mehrere Jahre hindurch betriebenen Hemipterenfanges, Avobei 
er von den 127 von Dr. C Horváth vor 20 Jahren dortselbst erbeu- 
teten selteneren Hemi|)terenarten zTvar blos 26 Arten fangen konnte, 
hingegen fand er 61 solche Arten, die vorher von dórt nicht bekannt 
waren. Da von diesen mehrere zur Zeit haufige Tiere- sind, vor 2 
Jahrzehnten hingegen fehlten, folgert er daraus, dass seine Daten 
zugleich einen Beitrag zur geograpliischen Verschiebung der Arten 
liefern. 

S. 14. — E. Csilci : X e u e K á f e r-V arietát aus der 
Tátra. — Die lateinische Diagnose der Xeuheit siehe im ungari- 
schen Text, 



32 

S. 15. — JE. Bokor : Die Oncsászaer Höhle. — Ver- 
fasser schüdert in erzáhlender Weise zuerst die Umgebung, dann 
das Innere der Höhle selbst, welche von den dortigen Rumánen die 
„Drachenhölile" genannt wird. In derselben lebt an und unter den 
Steinen, sowie an und unter den Knochen des Höhlenbáren Pholeuon 
angusticolle Hampe. Anoplitlialmus ^vurde in der Höhle bis jetzt keiner 
gefangen. 

S. 17. — J. Fehér : Die Insekte n-M i ra i k r y v o m g e- 
schlechtlichen Standpunkt. I. — Verfasser záhlt seine 
Beobachtungen auf "wo die Farbe der Pflanzen oder anderer Gegen- 
stande die Lepidopteren in den spáten Xachmittagsstunden in Anzahl 
anziehí, wobei diese Stellen gleich gute Redenzvouspliitze werden. 
Hier kann alsó nicht von einer Anpassung die Rede sein, sondern 
nur das schlechte Auge der Lepidopteren suclit darin die gleichge- 
fárbten Lebensgefáhrten. 

Kleine 3Iitteilungen. 

S. 21 . — Dr. J. Pazsiczky : K a m p f z av i s c h e n S c h m e t- 

t 6 r 1 i n g und A m e i s e. — Verfasser war Augenzeuge eines 
interessauten Kampfes. Eine grosse Waldameise hatte eine Agroiis 
pronuba var. innuba angegriffen und durch ihre Bisse immer mehr 
geschwácht, den Schmetterling nicht mehr auslassend. 

S. 21. — Df. tT. Pazsiczky : Schmetterling im Schnee- 
s t u r m. — Am 20, November Abends 6 ühr ílog trotzt der dicht 
fallenden Schneeflocken Cheimatohia brumata an eine Bogenlarape. 
Der Schmetterling T\-urde aber bald vom Schnee heruntergedrückt. 

Ziiteratur. 

S. 22. — E. Csiki bespricht Reitter's Fauna Gerraanica Bánd 
III, die Lieferungen 21 — 23 von Schaufüss-Calwer : Káferbuch und 
Arbeiten von Holdhaus, Müller, Heikertinger, Papé, Rebel und 

ROTHSCfflLD. 

TereinsangelegenJieiten. 

S. 29. — Sitzung der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft 
am 17. Dezember 1912. — Vorsitzenden A. Mocsáry sprach über 
„Aus meinen Erlebnissen als Sammler". (AVird in einer spáteren 
Nummer erscheinen.) — Dr. G. Horváth zeigt die Tafel zu ScH>m)T's 
Arbeit über Oxytrypia orbiculosa, welche auch als Beilage dieser 
Zeitschrift erscheinen wird. — Das vom Mitglied ]\Ialer L. Diqszeghv 
gesiDendete Gemalde wurde verlost und erbrachte der Gesellschaft 
zur Yermehrung ihres Kapitals 112 Kronen. 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 

XX. KÖTET. 1913 MÁRCZIUS-JUNIUS 3-6. FÜZET. 



Az Oxytrypia orbiculosa Esp. fejlődési 
és elterjedési viszonyai. 

Irta : Schmidt Antal. 
(I. tábla). 

Az összes állatcsoportok, így a Lepidopterák rendjének rend- 
szerbe foglalásánál is természetes rendszer felállítása volt 
a főczél, a rendszert alkotó egyes fajok vérrokonságának megállapí- 
tásávaL De minden igyekezet ellenére napjainkig még nem sikerült 
e czélt elérni, úgyannyira, hogy a jelenleg összetartozóknak feltünte- 
tett csoportok alkotó részei : a fajok, behatóbb vizsgálódások után 
bizonyára még többször fogják helyüket változtatni, míg az őket 
rokonsági kötelékeik alapján megillető helyüket csak megközelítőleg 
is elfoglalhatják. 

Ennek kettős oka van. Az egyik az, hogy a leíró állattan, a 
szisztematika kiindulópontja, csaknem mindig mesterséges. 
Ugyanis a rendszertanban a törzsfaj (typus) a legelőször leírt alakra 
vonatkozik, ha a különös véletlen folytán mindjárt valamely fajvál- 
tozat vagy ritka fajeltérés került is kézre. Ezzel szemben biológiai 
értelemben azt nevezzük törzsfajnak, melyről feltesszük, hogy leg- 
inkább megőrizte az eredeti, a törzsfejlődésileg legősibb faji bélye- 
geket. A másik ok pedig a faj fogalmának még mindezideig úgy- 
szólván megoldatlan problémája. 

A mint az állattan történetéből tudjuk, Aristoteles [20] 
még nem írta körül e fogalmat, hanem minden kisebb cso- 
portot hol „nem", hol „faj" (genos és eidos) kifejezéssel jelölt 
meg. A XVII. században John RAY-nak [28] köszönhetjük a faj- 
fogalom első pontos meghatározását. Ray megfigyelte, hogy a növé- 
nyek magvaiból új növények fejlődnek, melyek az anyanövényhez 
hasonlók. E körülményt használta fel mint jellegzetes bélyeget az 
összetartozás vagy különbözőség megállapításánál. Ray a faj fogal- 
mát a következőképen formulázta : „Egy fajbeliek azok az egyének, 

Rovartani Lapok. XX. 3—6. (1913. IV. 2n). 



34 

a melyek közös szülőktől származnak, illetőleg oh' mértékben hason- 
lítanak egymáshoz, mint a közös szülőktől származottak". (Extz [10]), 

LixxÉ [19] is ugyanebből az alapból indul ki, csakhogy a fajok 
állandóságát hirdető tanának felállításával e fogalom határozottan 
kimon'dott dogmatikus formát öltött. 

Ez a felfogás a tudományos rovartannal foglalkozók nagyobb 
részét jó ideig csak a fajok gyűjtésére és összeszámolására vezette. 
A főczél volt az alakok sokaságát áttekinthetően úgy csoportosítani, 
hogy a régi formákat azonnal fel lehessen ismerni és az újakat 
besorolni, vagyis a fajok meghatározása. Ebben merült ki minden 
tudományos törekvés. Az élő rovart a kutatók alig, vagy egyáltalá- 
ban nem vették figyelembe. 

ScHLEiDEx-nek a sejtelmélet feltalálójának az érdeme, hogy a 
kutatás irányát megváltoztatta, a mennyiben ő hirdette először, hogy 
a természettudósnak nemcsak az a czélja, hogy minél nagyobb 
anj-agot gyűjtsön össze, hanem hogy a természet alkotásainak egy- 
úttal értelmezője is legyen (Méhely [21]). 

Majd a mióta La^iarck [18] és Daevix [4—6] tanai megdöntötték a 
fajok állandóságáról szóló nézeteket, a fajok keletkezésének problé- 
mája várit a vizsgálódás czélpontjává és csakhamar kitűnt, hogy az 
idők folyamán felszaporodott anyag tömege, a rokon fajok, varietások, 
földrajzi fajták és klimatikus változatok elhomátyosították a LixxÉ-től 
felvett typikus fajnak, a törzsfajnak fogalmát. Kitűnt továbbá, hogy 
a morfológiai bélyegek lehető legmesszebb menő megegj^ezése még 
nem elég bizonyíték az egyének faji összetartozására vonatkozólag, 
mert hiszen mint ismeretes, néha még egy és ugyanazon faj hímjei 
és nőstényei nagyon eltérnek egymástól, másrészt meg egészen 
különböző fajok külsőjükben annyira megegj'ezők, hogy ezeket néha 
csak az ivarszervek szerkezetében rejlő különbségek alapján tudjuk 
egymástól megkülönböztetni. 

A tisztán morfológiai alapon való osztályozás hasonló ahoz, 
a mikor pl. az ásványokat tisztán csak a külső kinézésük (formájuk) 
alapján akarnók rendszerbe foglalni, tekintet nélkül chémiai össze- 
tételűkre. (JORDAX [14]). 

Mindezekből kifolyólag léfiett azután előtérbe a biológiai irány. 
Ugyan már a legrégibb korban, így ARisTOXELEs-nél is találunk nem 
egy igen értékes biológiai adatot, de különösen Reaumur [29] és Rösel 
Tox RosEXHOF [30] szcrcztek kiváló érdemeket nemcsak azáltal, hogy 
a rovarok életmódját és fejlődését tanulmányozták, hanem azért is, 
mert széles körben felkeltették az érdeklődést a rovarok biológiájá- 
nak pontosabb megfigyelésére. 

A biológiai kutatásnak mintegy megújítója volt az az irány, 
mely hasznossági szempontból, vagy mint az ember háztartásába 



35 

■tolakodó kártevőkét, kezdte a rovarok életmódját tanulmányozni. 
A tisztán biológiai jellegű erdészeti és mezőgazdasági entomologia 
úttörői, mint Ratzeburg [25], Hartiq, Nördlinger [22], Taschen- 
BERG [37], Kaltenbach [17], Altum [1], majd később szigorúbb 
tudományos alapon Eichhoff[8], de különíisen Judeich és Nitsche [16] 
klasszikus alapvető munkája és Henschel működése magas szín- 
vonalra emelték a gyakorlati biológiát. 

A biológia terén megindult vizsgálódások azonban azt is ered- 
ményezték, hogy a faj fogalmának meghatározása módosulásra szo- 
rult, mert az eddig kialakult meghatározás, a mely szerint egy 
fajhoz tartoznak azok az egyének, melyek endogam úton, azaz 
■egy csoporton belül egymással pá-^osodva, fejlődésképes utódokat 
hozhatnak létre, nem bizonyult helyes és kielégítő alapnak. 

Ebből kifolyólag azután nem egy szisztematikus akadt, a ki 
határozottan kétségbe is vonta a faj létezését, azt állítván, hogy a 
faj nem egyéb, mint a valóságban nem létező, abstract következ- 
tetés útján nyert logikai fogalom. Nem is jelölik meg már ez 
irány követői a faj leírásánál alapul vett egy vagy esetleg több pél- 
dányt, a typust és cotypusokat, hanem azt hangoztatják, hogy mivel 
a különböző fajokat egymástól elhatárolni nem lehet, tehát a faj 
nemcsak, hogy logikai fogalom, hanem egyúttal subiectív 
is, vagyis mindenki más és másképen foghatja fel és láthatja ugyan- 
azt a fajt. 

Emellett nagy ama szisztematikusok száma is, mint pl. Eimer [9], 
Standfuss [35] és Jordán [13—15], kik a fajkérdés problémájával be- 
hatóan foglalkoztak és arra a megállapodásra jutottak, hogy a faj- 
nak mint biológiai egységnek igenis van reális alapja a természet- 
ben, csak még a rendszertanban nem eléggé szabatos e kategória 
elhatárolása, főleg a faj körén belül levő kisebb egységeket véve 
tekintetbe. 

Egy másik irány képviselője Vogt [40], a ki 20 évig tanulmá- 
nyozta a Bomhus-íélék variálását és mintegy 60,000 különböző terü- 
letekről összegyűjtött példányon végzett vizsgálatainak eredményét 
egy nemrég megjelent dolgozatában (Studien über daS Artproblem, 
I. Über das Variiren der Hummeln.) adta közre. Vogt érdekes vizs- 
gálatai alapján arra az eredményre jutott, hogy ámbár a Bombusok 
nagyon variálnak, mégis lehetségessé válik egyes formaosoportok 
egyesítése, melyek noha egymás között az átmeneti alakok egész 
sorozatát tüntetik fel, de Linné értelmében használt fajfogalom sze- 
lint más csoportokkal szemben élesen elkülönülnek. Szerinte tehát 
valóban léteznek igazi fiziológiai fajok. 

Ezeknek a fajoknak a megállapítása azonban szerfölött nehéz, 
miután a fajfogalom szabatos fiziológiai megállapítása ez idő szerint 



36 

nem egységes, mert a terméketlenség különböző okokon múlik és a 
hybridek életképessége is igen változó, a miért is a faj fogalma a 
jövőben még élesebb preczizirozásra szorul. Másrészt azért, mert az 
egyes területeken ma együtt élő fajok igen különböző eredetű és 
korú formacsoportok vegyüléséből állnak, melyek az idők folyamán 
s most is a környezet különféle változó és komplikált hatásainak 
voltak és vannak alávetve. E hatások mind együttvéve megszabták 
az egyes alakcsoportok tovafejlődésének irányát. 

VoGT vizsgálatai alapján arra a megállapodásra jut, hogy mi- 
után a fiziológiai értelemben vett fajnak semmiféle egységes morfo- 
lógiai bélyeg sem felel meg, továbbá mivel a fajok egymásközt egé- 
szen különböző morfológiai rokonsági fokozatokat tüntetnek fel, az. 
élő lények morfológiai és fiziológiai csoportosítását éle- 
sen külön kell választani. 

Ezzel szemben egyes búvárok, mint pl. Sharp [32], BiANcm [2] 
és Semenov [31] határozottan kétségbe vonják a fiziológiai fajok 
{species sorores) létezésének lehetőségét s azon az állásponton van- 
nak, hogy a biológiai viszonyok megváltozása egyúttal többé- 
kevésbé észrevehető morfológiai különbségben is nyilvánul. 

Seii-íenov a fajoknak több typusát különbözteti meg. Vannak 
régi fajok, melyek lassú fejlődésben elérték már fejlődésük tető- 
pontját és napjainkban élesen elhatárolt, szigorúan monomorph alak- 
kört alkotnak. Ezek az állandó fajok {species firmae). Vannak 
azután nem állandó fajok, melyek nagy individuális ingado- 
zásoknak vannak alávetve. Az ingadozások oka az, hogy e fajok 
vagy csak most vannak kialakuló félben s még nem öltöttek hatá- 
rozott alakot, vagy pedig kialakulásuk régebben történt ugyan, de 
eme első kezdetleges állapotot ismeretlen tényezők másodlagosan 
megbolygatták {species habefactae). S végül megkülönböztet p o 1 y- 
morph fajokat, melyeket egyes többé-kevésbé elkülönített föld- 
rajzi fajták képviselnek, valamely formának mint törzsalaknak domi- 
nálásával vagy anélkül. 

Mindezekből látható, hogy mennjáre nehéz és mily fontos a 
fajprobléma megoldása, a mely minden rendszerezésnek a kiinduló 
pontját képezi. 

A mai kor szisztematikusa egyelőre még mindig csak a morfo- 
lógiailag kimutatható rokonságok kikutatására van utalva, mert ma 
még csak ez lehetséges, de azért már mintegy előkészítheti a talajt 
a kétségkívül sokkal több nehézségbe ütköző problémának, az éla 
lényeknek fiziológiai fajok szerint való csoportosítására. 

De hogy e távol fekvő czélt elérhessük, elsősorban az lesz a 
főfeladat, hogy ne sok, hanem egyelőre csak néhány fajt válasz- 
szunk ki a tanulmányozásra, de ezeket lehetőleg minden oldalról 



■vegyük beható vizsgálat alá. Igyekezzünk megállapítani a morfo- 
lógiailag észlelhető összes vonatkozásokon kívül a fajok variáló 
képességének terjedelmét egy bizonyos területen (localis varietás), 
továbbá határozzuk meg a faj elterjedési körét, de nemcsak a 
gyűjtemények alapján folj-tassuk a vizsgálódásainkat, hanem magá- 
ban a természetben. Legnagyobb gondot azonban kétségkívül a 
földrajzi faj változatokra kell fordítani, mert Jordax [15] 
nagyszabású vizsgálatai azt eredményezték, hogy a földrajzi faj- 
változatok képezik kiinduló pontját az új fajoknak. S míg a helyi 
faj változatok ragy szerinte az egyéni és a nemzedékek szerint való 
-variálás (évszaki dimorfizmus) eseteiben az ivarszervek szerkezetében 
nem talált eltérést a törzsfajétól, még a legszélsőségesebb aberrácziók- 
nál sem, addig a földrajzi fajváltozat minden egyes egyénén hatá- 
rozottan kimutatható e különbség. A földrajzi fajvál.tozatoknak tehát 
fontos szerepe van a szerves világ evolucziójában s tulajdonképen 
kezdődő fajoknak tekinthetők, melyek a fajokon belül egy alsóbb 
fokozatot alkotnak s így méltán megilleti azokat a subspecies 
elnevezés. Ezek alkotják mint egy és ugyanazon törzsnek földrajzi- 
lag elkülönített különböző componensei együttvéve a speciest. 

A természetből nj^ert észleletek kiegészítésére nagy fontosság- 
gal bír a kísérleti biológia, pl. Staxdfuss [33 — 36] és Fischer nj'omán, 
valamint Mendel törvényének gyakorlati alkalmazása mellett a több 
nemzedéken át folytatott tenyésztési kísérletek, a hybridek tenyész- 
tése, úgj'szintén a hőmérséklet okozta változások tanulmányozása. 

De mindezen vizsgálatok elvégzése nem képezheti egy ember 
feladatát s így tág tere njilnék a vizsgálódásra s a megbízható ada- 
tok g3"üjtésére nemcsak a szakférfiaknak, hanem az amateur gyűj- 
tőknek is, a kik elé az eddigi cserebere üzlet és játék helyett egész 
más perspektíva tárulna. 

A morfológiai vizsgálatok ma már a belső morfológiai vagyis 
-az anatómiai viszonyokra is kiterjednek. így Petersex [24] a külön- 
böző lepkecsaládok összes szervrendszerét vizsgálta összehasonlító 
anatómiai alapon s különösen az ivarszervek belső berendezésében 
fedezett fel fontos faji béh^egeket. Vizsgálatai alapján egyúttal meg- 
-erősíti azt, hogy a szárm-erezetben nagyon fontos és különösen gya- 
korlati szempontból is értékes és biztos alap áll rendelkezésünkre a 
fajok rokonsági kapcsolatának kiderítésénél. Megjegyzendő azonban, 
hogy egyes családoknál (Cltalcosidae. Litliosüdae) a. szárnyerezet 
egyes fajokon belül is annyira változó, hogy az osztályozásra egy- 
általában nem használható fel. De nemcsak hogy egy szervrendszer 
nem elegendő, hanem a morfológiai béh'egek összessége alapján 
■sem kaphatunk természetes csoportokat. 

A morfologus két egyént teljesen különbözőnek találhat, de 



38 

azért a rendszerező, a ki az élő rovarral eszközült megfigyelései 
alapján rájött, hogy az egyik a másikból származott, együvé is fogja 
azokat sorolni mint a szülőt és gyermekét, tekintet nélkül a fennálló- 
s néha igen nagy morfológiai különbségekre. Vagyis a b i o 1 o g i a i 
viszonyok döntik el az igazi rokonsági kapcsolatot. A követ- 
keztetések alapjául tehát az anatómiai és külső morfológiai viszo- 
nyok szolgálnak, de ezeket mindig a biológiai jelenségekkel kell 
felülbírálni. 

E tudományosan vizsgálódó módszer segítségével a faj hullámzó 
életmozgalmának minden megnyilvánuló fázisa kifejezést fog nyerni, 
a mikor is a régi tisztán morfológiai alapon összeállított rendszerek 
lineáris, mesterséges összekapcsolásai meglazulnak, a fajok azonban 
összes componenseikkel együtt alakköröket nyernek és így egymás- 
ból való eredésüknek, illetőleg egymáshoz és alakjaikhoz való kap- 
csolataiknak bár mindig hézagos, de mégis hűbb és teljesebb képét 
fogják nyújtani mint az eddigi merev, mesterséges összeállítás alapján. 
Nyilvánvaló lesz, hogy a mint az egyének, úgy a fajok is él- 
nek, mint bizonyos összealkalmazkodások variáló ténj^ezői, a mely 
összealkalmazkodások okait és módjait azok a tanulmányozásra ér- 
demes életkörülmények adják meg, a melyek a régi fajfogalom mes- 
terséges kierőszakolásában mindig rejtve maradtak, — és épen azért 
sokszor az együvé tartozó, a tjpikus fajok különböző változatait is- 
messze elszakították a hozzátartozó törzsalaktól. 

A fiatalkori stádiumok megállapítása és pontos leírása, valamint 
ezeknek összehasonlító alapon való tanulmányozása talán szintén új 
faji jellegek megállapítására vezethet s így nem lehet czél nélküli 
feladat. Ezt bizonjátják pl. DraudtI vizsgálatai, a ki kimutatta, hogy 
már a pete héjának skulpturája is felhasználható az egymáshoz kü- 
lönben nagyon közelálló fajok megkülönböztetésére. 

Minden egyes biológiai adat újabb bizonyítékot szolgáltat az 
eg3^es alakkörök, a fajok összetartozására és rendszertani helyére 
vonatkozólag. 

így pl. EsPER az Oxytrypia orblculosa-t is mint tudjuk a hosszú 
fürészes csápok alapján a szövőpillékhez sorolta, a honnan helyét 
többször változtatván csak jóval később került véglegesen a Noctuák 
közé. Most, hogy életmódját és fiatalkori stádiumait ismerjük, újabb 
bizonyítékok állnak arra vonatkozólag a szisztematikus rendelkezé- 
sére, hogy csakugyan megilleti-e ezt a lepkét a rendszerben elfog- 
lalt hely vagy sem. Itt mindjárt megemlítem, hogy a mikor Esper e 
faj rendszertani heljét először a szövőpillék {Bomhyces) között meg- 
jelölte, talán nem is járt el annyira helytelenül, mint ma képzeljük^ 



1 Dracdt : Zur Kenntniss der Eupithecien-E'er. Iris, lOO^i 



39 

Ugyanis a külső morfológiai vonatkozásokon kivül e lepke életmód- 
jában is több oly sajátságot találunk, a melyek a szövőlepkékre em- 
lékeztetnek. Ilyen pl. a hímek kitűnő szaglási képessége, valamint 
némely szövőlepkéhez hasonló repülési módja, továbbá a lepke nap- 
pal való repülése, holott a Noctuidák tiilnyomó része éjjeli állat. 
Petbrsen említett vizsgálatai alapján csakugyan ama feltevését han- 
goztatja, hogy úgy a bagolypillék (Noctuae), mint az araszolok {Geo- 
meiridae) a szövőpilléktől (Bombyces) ágazódtak el. 

E feltevés szerint tehát az Oxytrypia orbicidosa még megőrzött 
átalakulása folyamán egyes olyan tulajdonságokat, a melyekből a 
szövőpillékkel való közös eredetre lehet következtetni. 

Ha majd a fajok legtöbbjének életkörülményeit és fejlődésének 
minden fázisát ismerni fogjuk, talán könnyebben alkothatunk ma- 
gunknak helyesebb képeta fajfogalomról is, mint ma, a mikor még a 
rovarok sok rendjében alig-alig ismerjük a fiatalkori fejlődési stá- 
diumokat, továbbá a mikor még nagyon is sok fajt egyáltalában nem 
ismerünk. 

* 

Több mint egy évszázad múlt el azóta, hogy az Oxytrypia or- 
hiculosa nevű érdekes bagolypillét Magyarországon felfedezték s 
EsPER tudományosan ismertette. Életviszonyairól azonban mostanáig 
mitsem tudtunk, noha az állat szépségével és ritkaságával a lepké- 
szek körében mindig élénk érdeklődést keltett és állandóan ébren 
tartott. 

Sokan fáradoztak azon, hogy hernyóját és annak táplálónövé- 
nj^ét kipuhatolják ; de minden ebbeli igyekezetük eredménytelen 
maradt. 

Végre is engem ért az a szerencse, hogy a Magyar Nemzeti 
Múzeum részéről is támogatva, a rejtélyes lepke fejlődési viszonyait 
teljesen felderíthettem s ezzel a magyar lepidopterologiának évtize- 
dek óta függőben levő nyílt kérdését megoldhattam. 

Kutatásaim eredményét és összes idevágó megfigyeléseimet 
jelen dolgozatomban adom közre. 

Ezt a szép éjjeli lepkét — mint említem — legelőször Esperi 
írta le egy hímpéldány alapján. Nagy lepkészeti munkájának pót- 
kötete tartalmazza a régibb értelemben vett szövő Phalaenákat, a 
melyek közé Esper a mi lepkénket is sorozta. E kötet 93- ik lapján 
„Die hundertundneunundsechzigste Spinnerphalene. Pb. Bomb. spiril. 
eristata Orbiculosa. Die weisse scheibenfleckige Spinnerphalene" 
czím alatt a következőket írja : 



1 E. J. Clir. Esper, Schmetterlinge in A.bbildungen nacli der Natúr, 
Suppl. ni. p. 93. tab. 93. fig. 8. (1799). 



40 

„Diese Phalene ist abermal eine der neuesten Entdeckungen, 
zur Zeit aucli meines Wisseiis, das einzige Exemplar. Es wurde 
zufállig von einem Liebhaber, bey Szegedin in Ungarn gefunden 
und Herrn von Koy, wiewohl ohne weitere Nachrichten, zugestellt. 
Es fand so vielen Beyfall, dass bereits eine ansehnUche Sammhmg, 
nach freyer Auswahl dafür erboten worden. Um so mehr habé ich 
in allén diesen Rücksichten, die Güte zu schátzen, nach welcher mir 
diese Seltenheit, die auch bestens erhalten zuzückgekommen war, 
zu diesen gemeinnützigen Absichten ist mitgetheilt worden." 

EsPER e fajt még a szövőpillék (Bombyces) közé sorolta és a 
systematikai helyét illetőleg a következőket írja : 

„Nach dem Linneischen System ist sie ganz unstreitig zu den 
Spinnerphalenen zu ordnen. Die sehr langen Fühlhörner habén einen 
gilblichen Stiel, mit schwarzbraunen, an den Enden etwas verdickten 
Seitenfasern. Zu welcher Abtheilung aber sie soll gebracht werden, 
ist zur Zeit noch nicht genau zu bestimmen. Vielleicht stehet sie 
nach álmlichen Zeichnungen, als Spinner, mit der Pli. Bucepliala oder 
vielmehr der Lunigera^ in náchster Verbindung. Nach der Farbe 
hátte sie unter den Eulenphalenen náhere Verwandte." 

Miljént tehát az idézett sorokból kivehető, már Esper is ama 
gyanújának ad kifejezést, hogy e lepkének mustrázata alapján inkább 
a bagolypillék között volna a helye. 

Treitschke^ munkájának 1825-ben megjelent \. kötetében az 
OcusBNHEiMER-től fcláUított MweZm-genusban találjuk az orhiculosa-t 
tiz más fajjal egyesítve. Treitsohke azt írja, hogy még csak egy pél- 
dány ismeretes e fajból s ez mint unikum Koy Tóbiás birtokában 
van Budán, a ki néhány évvel ezelőtt elküldte neki, mely alkalom- 
mal igen jDontos rajzot készítettek róla ; ugyanakkor készült az ő 
leírása is, mely azonban teljesen megegyezik Esper legelső leírásával. 

Később HERRiGH-ScHÁFFER-nál'-^ már az általa megállapított és 
szűkebb értelemben vett bagolypillék (Noctuidae) között találjuk az 
orbiailosa-t, az oleagina F. és a jasjndea Vnx. fajokkal együtt a 
Fa/ena-genusba sorol \^a, mely genusnak első leírását Stephens^ adta 
1829-ben. Guenée'* volt az első, a ki határozott kétségét fejezi ki az 
iránt, hogy e faj a FaZma-genusba tartozhassék s munkájában a 
nevezett genus-név mellé kérdőjelet is tett. Ugyanott olvashatjuk, 

1 Fr. Treitschke, Die Schmetterlitige von Európa. V., p. 404, 405 
(1825). 

2 G. A. W. Hereich-Schaffek, Sj'^stematische Bearbeitiing der Schmet- 
terlinge von Európa. II, p. 294, tab. 13, fig. 63—64. (1847). 

3 J. Fr. Stephens, Illustrations of Brit. Entomology. III. p. 22. (1829). 
•* M. A. Guenée, Species Général des Lepidoptéres. (Noctuélites) II. p. 

52. (1852). 



41 

hogy ő az orbiculosa-t csak Treitschke rajza és leírása után ismeri, 
melyet Treitschke annakidején BoiSDUVAL-nak megküldött. Szerinte 
rendszertani helyét megállapítani nehéz, mert EsPER-nek a leírás 
czéljaira csak egyetlen egy példány szolgált s azóta sem találták 
meg újból e fajt. így bármily jó legyen is a rajz, még sem lehet 
eg3'- ilyen különféle fajokból összetett genus szabatos meghatározá- 
sára felhasználni. Egyelőre azonban bent hagj^ta még &^VaIeria- 
genusban, de megjegyezte, hogy ámbár uémi kapcsolat fűzi is e 
genushoz, mégis át kell majd •tenni e fajt a Hadena-k közé, az amica- 
csoportba, vagy pedig külön genust kell számára felállítani. 

Ledérére a Valéria- genus alatt szintén csak azzal a két fajjal 
együtt sorolja fel az orbiculosa-t, mint Herrich-Scháffer. Az első 
kettőt megjelöli mint az „osztrák" monarchiában előfordulókat, de 
az orbiculosa-t kérdőjellel és az előtte ismeretlen fajok jelzésére 
használt t jellel látja el. Xem is tárgyalja a leírásnál az előbb emlí- 
tett két fajjal együtt, hanem egy külön jegyzetben ír csak róla, 
olyformán, hogy az orbicidosa semmi esetre sem tartozik ide, e helyen 
csak azért említi, mert rendesen itt szokták keresni. A Frivaldszky 
Imre gyüjteménj'ében látott egy példány után ítélve, — melyet 
azonban elmulasztott közelebbről megvizsgálni, — azt gyanítja, 
hogy ez a faj a Pohjj^Jiaenis-genus közelébe tartozik. 

Staudixger 1861 ben megjelent katalógusában 2 lepkénk szintén 
a Valéria- gennsha. van felvéve, de meg van jelölve, hogy a szerző 
gyűjteményében hiányzik és Guexée munkájának idézése után 
GuBNÉE megjegyzését is közli, melyben rámutat arra, hogy e faj 
nem tartozik ide, hanem más genusba „(non huj. generis ; et cujus ?)" 

Frivaldszky Imre 3 ugj^ancsak a Valéria genus-nevet használta 
és már nemcsak a hím rajzát adta, mint az addigi rendszerezők 
EsPER, Treitschke és Herrich-Schaffer, hanem első ízben a nőstény 
ábráját is közölte. Ő ezt a szerinte is „igen ritka és tekintélyes" 
fajt, melj^et magyarul „körjegyű Ardócz"-nak nevezett el, még ki- 
zárólag a magyar fauna speczialitásának tartotta és termőhely gya- 
nánt Szegedet és Budapest vidékét említette. 

Az Oxyíripia nevet e genusnak, melyben az orhicnlosa. mint 
egj^etlen faj ma is helyet foglal, Staudingfr adta, katalógusának 
1871-ben megjelent II. kiadásában, de szinten nem közölt róla semmi- 
féle leírást. 



1 J. Lederee, Die Nüctuen Europas. 1857, p. 103. 

~ 0. Staudingee, Catalog der Lepidopteren Europas und der angren- 
zenden Laiider (ed. I.) p. 42. (1861). 

3 Feivaldszky Imre, Jellemző adatok Magyarország faunájához, p. 153, 
tab. 5, üg. Sa (3'), 8b (5) (1865). 



42 

A genus leg-első rövid jellemzését Hofmanx 1894-ben meg- 
jelent munkájábani találtam. Ez a leírás, úgy látszik elkerülte 
Hampsox figyelmét, mert nagy munkájában 2 1903-ban a Staudinger- 
féle Oxytrijna genust még le nem írtnak jelezte és részletes leírá- 
sát közölte. 

Mint ebből kitűnik, az Oxytrijna-genus szerzőjének tulajdonkép 
HoFMANN-t kell tartanunk és a genus nevét nem Oxytripia (a mint 
Staudixger írta), hanem a Hofmaxx által helyesbített Oxytrypia alak- 
ban kell használnunk. 

Az Oxyirypia orhiculosa-\. Aigner Lajos 3 szerint körülbelül az 
1815. évben fedezték volna fel, a mikor állítólag az első példány 
KoY Tóbiás birtokába került. Ez a dátum megközelítőleg sem helyes, 
minden esetre valamivel korábbra teendő, annyival is inkább, mert 
hiszen a lepke leírója, Esper, már 1810-ben meghalt; idézett nagy 
munkája 1777 — ^1807ig, az a füzete pedig, mely a leírást tartalmazza^ 
már 1799-ben jelent meg. De maga Koy Tóbiás is „Alphabeti- 
sches Verzeichnis meiuer Insecten-Sammlung" 
czimű 1800-ban megjelent könyvecskéjének 41-ik lapján már fel- 
sorolja e lepkét. Tehát sokkal valószínűbb, hogy tulajdonképen az 
1797—1798. években történt a nevezetes felfedezés. 

Az EsPER-liez leírás végett elküldött első példány, mint Esper 
írja, jó állapotban került vissza Koy Tóbiás-Iioz. Koy halála után e 
lepke Feivaldszky Bire gyűjteményébe jutott, majd pedig 1864-ben, 
a midőn a Mag3''ar Nemzeti Múzeum FRiv.\LDszKY-nak 62,000 rovar- 
ból álló gyűjteményét megvette, a Magyar Nemzeti Múzeum tulaj- 
donába ment át. 

Frivaldszky idejében az akkori számottevő budai lepkészek 
figyelme inkább az entomologiai tekintetben akkor még ki nem ku- 
tatott külföld felé fordult s úgy maga Frivaldszky, valamint a Cseh- 
országból ideszakadt Kindermaxn Albert több ízben járt a Balkánon, 
Török- és Oroszországban, főleg a Kaukázusban, majd Kis-Ázsia s 
a govög szigetvilág, Palesztina és Egyiptom került sorra s \gj jó 
idő telt el, míg az Oxyirypia orhiculosa újabb példányait gyűjtötték. 

A második példánj^t Frfv'aldszky Imre feljegyzései szerint 
1847-ben Merkx nevű tanító fogta a pesti Városligetben, de mint 
kezdő lepkész nem ismerte fel s KiNDERMAJxx-nak, a ki épen akkor 
jött vissza eg^ák külföldi gyüjtő-útjáról, nem nagy fáradságába 
került, tőle e ritka lepkét néhány oroszországi fajért becserélni. 



1 Ersst Hofmann, Die Gross-Sclimetterlinge Europas. p. 95. (1804). 
- G. F. Hampso>"', Catalogue of tlie Lepidoptera Phalaenae ia ihe 
British Museum. IV. Noctuidae. (1903). 

^ Abafi-Aigner Lajos, A lepkészet története Magyarországon. 1896, p. 88. 



43 

KixDERMANN azutáii jó pénzéi't eladta Praznoyszky Igxácz ügyvéd- 
nek, a kinek hátrahagyott és Szeged városától megvásárolt gyűjte- 
ményében, még ma is meg van a szegedi városi múzeumban. 

AiGXER Lajos, ki az Oxytrypia orhiculosa történetét részletesen 
megírta, 1 megemlíti, hogy PRAzxovszKY-nak csak nagynehezen sike- 
rült e ritkaságot megszereznie. Ugyanis mikor KixDERMAxx-nál e lep- 
két meglátta, akkor Kindermaxn- már odaígérte volt azt egy bécsi 
g3''üjtőnek. Praznoyszky mint szenvedélyes lepkész, már most mindent 
elkövetett, hogy e ritkaságnak birtokába jusson, barátja azonban yo- 
nakodott a már másnak elígért lepkét átengedni. De Praznoyszky — 
állítólag Kindermann feleségének hathatós közbenjárásával — végre 
is 10 aranj^forinton megszerezte az annyira óhajtott ritkaságot. 

Feltűnő dolog, hogy KiNDERMAN"N-nak nem jutott eszébe, hogy 
e szép és értékes lepke után kutasson, de a külföld ismeretlen tájai 
még mindig csak úgy ontották az újdonságokat és szemenszedett 
ritkaságokat, hogy nem csoda, ha ezek nagyobb vonzó erőt gyako- 
roltak az inkább praktikus érzékű lepkészeinkre. 

Hosszabb ideig nem került elő e fajtából több példány s már- 
már kételyek merültek fel, hogy vájjon tényleg honos- e Magyar- 
országon, vagy pedig csak úgy csempészték be távol Keletről, a 
mikor 1861-ben Anker RuDOLF-n.ak sikerűit újból ráakadni a budai 
Kamara-erdőben. Az első évben csak egy példánj^t fogott, de a reá 
következő években Lajos bátyjával együtt már több példányt gyüy 
tött. Ebben az időben került ki az Oxytrypia orhiculosa először kül- 
földi gyüjteménj-ekbe s ámbár AxKER-ék darabját 100 forinton adták 
el, mégis annyi megrendelést kaptak Európa minden tájáról, hog}'' 
alig győzték teljesíteni. 

De ANKER-ék szerencséjét nyomon követte az irigység. Némi 
fondorkodással megtudta a termőhelyet Pech János, a kivel aztán 
ANKER-ék kibékülve 1869- és 70-ben titokban együtt gyűjtötték a 
becses lepkét. Alajd mások is megtudták a gyűjtőterületet, minek 
természetes következménye az lett, hogy a lepke annjnra meggyérült, 
hogy ANKER-éknek újabb termőhely után kellett nézniök s csakhamar 
rá is akadtak egy ilyenre a közeli Sashegyen és Óbudán. L'gyan- 
csak Anker Lajos találta az első nőstényt is. 

Utóbb Langerth József a budai hegyek más pontjain szintén 
rátalált a lepkére. Különben ő fogta az első párt kopulában 1876- 
ban, sőt a lepke tenyésztését is megkísérelte, de eredménytelenül. 

A pesti oldalon Újpest környékén Gabrieli G-yörgy akadt rá. 

Azután újabb szünet állt be 1893-ig. Ekkor Tomala Xándor 



1 Abafi-Aigner Lajos, Az oxytrypia orbiculosa története. (Rovartani 
Lapok. V, 1898, p. 135—139). 



44 

gyűjtött néhányat a budai hegyeken és a következő évben Uhl Ká- 
roly ismét a pesti oldalon akadt jó termőhelyre a Rákoson, az úgy- 
nevezett régi lóversenytéren. Miv^el Uhl a budapesti entomologusok 
körében értékesítette zsákmányát, e hely is éppen úgy^ mint annak 
idején a Kamara-erdő, meg a Sashegy stb. közismertté lett s ettől 
az időtől fogva az összes budapesti iepkészek kissé túlságosan zajos 
versengésétől vált hangossá az őszi napokban ez a gyűjtőhely. De 
nem sokáig tartott a dicsőség, mert rövid néhány év alalt a lepke 
mindinkább meggj'-érült, mígnem az ottani tisztások legnagyobb ré- 
szét művelés alá fogták s ezzel a lepke nyomtalanul eltűnt. 

Azóta körülbelül 12 év telt el s én magam is úgy a régi, mint 
más újabb helyeken évről-évre hiába kerestem, minden fárado- 
zásom hiábavalónak bizonjmlt. Ennek oka egyrészt az lehetett, hogy 
sok termőhely a Budapest körnj^ékén mindinkább terjeszkedő kul- 
túra miatt s más okoknál fogva is tetemesen megváltozott, másrészt 
j)edig, hogy az utóbbi években immár csüggedés fogott el bennün- 
ket, mert azt hittűk, hogy a verőfénj^es őszi napokon repülő eme 
pompás lepkéről alighanem örökre le kell mondanunk ; legtöbben 
már a kereséssel is felhagytak. Úgy látszott, mintha véglegesen ki- 
pusztult volna, akár csak a Glirysoplianus dispar Angliában és pedig 
nemcsak azért, mert életkörülményei mindinkább kedvezőtlenekké 
váltak, hanem sajnos, az entomologusok hozzájárulásával is, mert 
miként az Orhiallosa történetéből is kitűnik egyikük sem törődött a 
ojDke fennmaradásával, sőt ellenkezőleg valamennjnen szorgalmasan 
nekiláttak egy és ugyanazon a helj^en minden élő példány össze - 
fogdosásához s ily módon kiméletlenül nekiláttak kedveuczeik rend- 
szeres és következetes kiirtásához. 

Mert bizony elég sajnálatra méltó, hogy számosan voltak és 
vannak még most is, a kik nem a lelki gyönyörűséget keresik az 
^ntomologiával való foglalkozásban, hanem a kiknél a mai életben 
sokkal hasznosabb és reálisabb kereskedelmi szempont a fő. Ezért 
is tűnt el ez a lepke időközöuként s most legutóbb is ily hosszú 
időre, a látóhatárról. ' Természetesen a nagy kínálat következtében 
értéke is tetemesen leszállt és így tisztán az emberi kapzsiságnak 
tulajdonítható, hogy Langerth JózsEF-en kivűl 1876 óta senki sem 
gondolt a szép és immár misztikus lepke fejlődési viszonyainak fel- 
kutatására. Kétségkívül ez utóbbi volt a főok, mely az újabb termő- 
helyek után való kutatás munkáját annyira megnehezítette, mert 
egész mostanáig semmit sem tudtunk e lepke biológiai viszonyairól, 
így tehát nem volt a kutatáshoz támpont. 

Végre az 1909-ik év őszén abba a szerencsés helyzetbe jafot- 
tam, hogy a lepke életviszonyait egy Budapest határában fekvő kis 
€rdei tisztáson pontosan megfigy élhettem. A megfigyelést megköny- 



45 

nyítette a középmagas fákkal és bokrokkal szegélyezett hely ked- 
vező fekvése és csekély kiterjedése. Az egész területet, mely nem 
volt nagyobb 600 négyszögméternél, a Magyar Nemzeti Múzeum 
igazgatóságának megkeresése folytán a" székesfőváros tanácsa bocsá- 
totta rendelkezésünkre. Miután azt a Magyar Nemzeti Múzeum költ- 
ségén drótkerítéssel körülvétettük, a lepke zavartalan fejlődése és 
biológiai viszonyainak tüzetes kifürkészése kellő módon biztosítva volt. 

A zöld háttér nagyban elősegítette az ezüstös csillogású é& 
gyorsan száguldó hímeknek szemmeltartását, a mi nagyobb kiterje- 
désű nyilt helyen nem könnyű feladat. A hímek ugyanis igen gyor- 
san repühiek és hullámos, szökkenő repüléssel nagyobb területet 
bekalandozva többnyire 1—3 méter magasban a föld színe fölött 
repülnek, de gyakran 10 — 20 méter magas fákon is átcsapnak vala- 
mely közeli tisztásra, majd újra visszatérnek, miközben gyakran 
kerül a néző a nappal szembe s e miatt a lepkék egy pillanat alatt 
eltűnnek a kutató szeme elől. Ha repülésközben hálócsapással vagy 
másként megzavarják a lepkét, akkor az nyílegyenesen felszökik a 
magasba és örökre eltűnik. E miatt a régi lepkészek azt mesélték 
róla, hogy szép őszi napokon pontban 9 órakor hirtelen feltűnik egy 
hím a szerencsés vadász előtt, de ekkor már azonnal el is kell kapni 
a gyorsan tovaszáguldó lepkét ; futással teljesen lehetetlen utóiérni, 
mert a következő pillanatban már több kilométernyi távolságban jár 
és ilyenkor nem marad egyéb hátra, mint türelmesen várni, míg 
hosszabb vagy rövidebb idő múlva esetleg újra megjelenik. Mások 
szerint a lepke a zuzmókkal borított területeken lecsapódik, de mire 
a gyűjtő odaér, már 10—12 méternyi távolságban repül fel újra, 
oly gyorsan futott tovább a földön. 

Visszapillantva az Oxyirypia orhiciilosa történetére, azonnal 
szembetűnnek azok a hosszabb szünetek, melyek a lepkének néhány 
évi előfordulása, illetőleg nagyobb számban való gyűjtése után be- 
álltak s a melyek mindig a termőhely változtatásával jártak. A na- 
gyobb mérvű gyűjtés tehát az illető területeken nyilván a faj ki- 
pusztulására vezetett. Ennek magyarázatát a következőkben adhatom. 
A hímek rendesen néhány nappal korábban szoktak megjelenni, mint 
a nőstények. Az eddigi gyűjtők pedig főleg a hímeket fogdosták 
össze, nőstényre azonban csak elvétve tudtak szert tenni. Miután a 
később megjelenő nőstények elől ekként elfogták a hímeket, azok 
megtermékenyítetlenül rakták le petéiket s így természetesen már a 
következő évben mutatkozni kellett a gyérülésnek. 

A tömeg-gyüjtő és a cserére dolgozó entomologusok mind- 
egyike azzal védekezik, hogy nem lehet egy fajból annyi példányt 
összefogni, hogy az az illető faj fenmaradását veszélyeztetné a helyi 
viszonyok megváltozása nélkül. Ezzel szemben éppen az Oxytnjpia 



46 

orliculosa szolgálhat bizonyítékul. Ha t. i. csak egy-két gyűjtőről 
van szó, akkor még nem fenyegeti veszély oly mértékben a fajt, de 
ha 20 — 30 gyűjtő jár következetesen minden évben csak Qgj bizo- 
nyos kis körülírt területre s ött összefog mindent a mit bír, s a mit 
a másik meghagyott, sőt, ha tudja összeszedi később a hernyót 
valamint a bábot is, akkor ezt rendszeres és következetes irtásnak 
kell minősíteni, a mely előbb-utóbb a faj pusztulását vonja maga 
után. Ha az emberi beavatkozáson kivül még tekintetbe vesszük, a 
rovar fejlődésére kedvezőtlen, főleg klimatológiai s egyéb káros be- 
folyásokat, akkor könnyen beláthatjuk, hogy egy hosszú átalakuláson 
átmenő rovar kipusztítása nem is oly szerfelett nehéz dolog. 

Az Oxytrypia orMculosa tenyésztési kísérleteinél azt tapasztal- 
tam, hogy a petéből kikelt hernyóknak alig lO^/o-a marad meg, még 
akkor is, ha az állatnak lehetőleg kedvező feltételeket igyekezünk 
biztosítani. A szabadban még kedvezőtlenebb ez az arány, mert 
noha egy nőstény aránylag sok petét tojik s a mellett lehetőleg 
szélesebb körben elosztva, mégis kevés hernyó éri el a teljes kifej- 
lődését. Minthogy a nőstény nem mindig a táplálónövény közvetetlen 
közelébe rakja le petéit, hanem egyszerűen csak a laza homokba 
vagy földbe, a kikelő fiatal hernyóknak egy része nem találja meg a 
táplálónövényt ; viszont már a szél is elviheti helyéről a homokot az 
alig egy fél czentiméter mélyre belehelyezett petével együtt. l!y mó- 
don egyrészt a rovar létfeltétele meg van nehezítve, másrészt azon- 
ban a terjeszkedés és az ennek a fajnak különösen szükséges hely- 
változtatás is biztosítva van. A hímek gyors repülése és a nagy 
távolságok, melyeket a nőstény keresése közben leírnak, mind e 
feltevés mellett szólnak. Ugyanazon a helyen t. i. csak abban az 
esetben maradhat meg hosszabb ideig a faj, ha igen sok a tápláló- 
növény, mert már egy hernyó is elfogyaszt egy egész növényt, sőt 
esetleg többet is. 

A pete leírását, de nagyjában csak a színét illetőleg, legelő- 
ször Langerth József kísérelte meg, a ki mint említettem, 1876-ban 
találta az első párt kopulában, s a nőstényt lepetéztetve, megpró- 
bálta a hernyó nevelését is. A Magyar Nemzeti Múzeum állattári 
osztályának könyvtárában levő kézirati jegyzetei szerint : „a pete, a 
déli órákban lerakva, eleinte világossárga, azután barnássárgává, 
utóbb hamuszínűvé válik s áttelel, 3 — 4 nappal a hernyó kikelése 
előtt világos hamuszínűvé lesz". 

A színre vonatkozó eme leírás csak annyiban felel meg a 
valóságnak, hogy a frissen letojt pete eleinte tényleg világos kén- 
sárga, de már egy-két nap múlva rózsaszínűvé válik gyenge lilás 
tünettel s így telel át. Csak egy-két héttel a hernyók kikelése előtt 
fordul kékes hamuszürkére, míg egy-két nappal a kikelés előtt 
hamuszínűvé válik. 



47 

A pete alakjáról és szerkezetéről Aigner Lajos ^ írt néhány sort, 
mely azonban egyáltalában nem felel meg" a valóságnak, a mennyiben 
a következőket írja: „A pete tojásdad, kissé lapos, igen kicsiny s 
úgy mint a Leucoma salicisé fehéres anyaggal van bevonva; színé- 
ről nem szólhatok, mert mikor megvizsgáltam, már üres volt vala- 
mennyi. Structarája azonban nagyító alatt tisztán kivehető volt : 
halpikkelyszerij, minden más ismert lepkepete ékítésétől elütő". 

Ez a kissé pongyola leírás szinte rejtelmesen hangzik, meg- 
felelően e rendkívül ritka s e miatt értékes lepke akkor még isme- 
retlen életmódjának, a melyről ugyancsak mindenféle, helytelen meg- 
figyeléseken alapuló kalandos dolgokat meséltek. 

Az aránylag kicsiny pete (I. tábla, 1. kép) egy pólusain kissé 
lapított gömbhöz hasonlít, melynek alapi, azaz a mikropylével szem- 
ben levő negyedrésze erősebben van lapítva. Később a petében levő 
embryo fejlődésével kapcsolatban az alapi rész csaknem vízszintessé 
válik, majd meglehetős mélyen behorpad. 

A pete felső pólusán van a mikropyle (I. tábla, 3. kép) igen 
apró kerek nyílása, a melyet köröskörül egy 9 — 14, de többnyire 10 
ágú csillaghoz hasonló, hosszúra nyújtott trapézekből álló terecske- 
sor vesz körül. E terecskekoszorú tájéka alig észrevehetően be van 
süppedve s ez alkotja a tulajdonképeni mikropyláris felületet. Köz- 
vetetlenül hozzá csatlakozik a körülbelül 0"37 mm. széles mikro- 
pyláris öv, mely szabálytalanul elhelyezett, centrifugális irányban 
mindinkább nagyobbodó, többnyire öt- vagy hatszögletű, elvétve 
azonban lekerekített terecskék csoportjából áll, a mi az egész felü- 
letnek hálózatos külsőt kölcsönöz. Az egyes terecskék, a mikropylá- 
ris felület közvetlen szomszédságában alig észrevehetően, de a 
második terecskesortól kezdve már valamennyien homorúak. Bemé- 
lyesztett felületük erősebb nagyításnál nem sima, hanem finoman 
göröngyös. 

A mikropyláris övből körülbelül 60 — 64 hullámos lefutású, 
merőlegesen az alap felé tartó (meridionális) borda indul ki. E bor- 
dák között 0'04 mm. széles, a 4-ik és 5-ik sorban levő legnagyobb 
terecskék szélességének megfelelő barázdák vannak. A barázdák 
olyképen jönnek létre, hogy a sokszögű terecskék hosszanti sorok- 
ban rendezkednek el, oldalszéleik élszerűen kiemelkednek s ennek 
következtében a terecskéknek mélyebb középső részei alkotják a 
hosszanti barázdákat, minthogy a terecskék harántfalai eltűntek. 



1 Abafi- Aigner Lajos, Az Oxytrjpia orbiculosa története. (Rovartani 
Lapok, V. p. 139. (1898). Ugyanaz németül: 

L. V. Aigner-Abafi, lUustrirte Zeitschrift für Entomologie. III. p. 
297—298. (189S). 



48 

E harántfalak nyomai (I. tábla, 2. kép) igen erős nagyításnál szin- 
tén láthatók. E miatt a bordák lefutása nem jDárhuzamos ; egyesek 
már lefutásuknak vagy a pete magasságának első harmadában 
villásan kettéágaznak és két ágban folytatódnak. Ugyanilyen villás 
szétágazást lehet találni a bordák lefutásának Va, ^li és V0 részében is. 
Az alapnál már újra kivehetők az egyes pol^^gonok, míg a be- 
horpadt alapi részen magán a terecskék körvonalai el vannak mo- 
sódva. Harántirányú bordázat nincsen, csak a villás elágazások 
egyes kiékelődési helyein van két-két borda között egy rövid ferdén 
álló borda. A pete átmérője : 0-91 mm., magassága 0-74. 

Mint e leírásból kitűnik, a pete egyáltalában nincsen idegen 
anyagokkal bevonva s nem is különbözik lényegesen a többi bagoly- 
pillék petéjétől. AiGNER-t az vezethette félre, hogy üres petéket ka- 
pott, melyekből a fiatal hernyók már kibújtak. A hernj^ók minden 
valószínűség szerint napokon át mászkálhattak abban a skatulj^ában, 
melyben a peték voltak, míg csak éhen el nem pus7.tultak. Közben 
azonban az egész skatulya belsejét a petékkel együtt szálaikkal 
keresztül-kasul szőtték. 

A nőstény október hóban tojja le petéit, a melyek áttelelnek. 

Az áttelelt petékből kísérleteimnél az első henwók 1910-ben 
április 1-éu és 2-án keltek ki; legnagj^obb részük azonban áprihs 
7 — 12-ike között. Langerth József feljegyzéseiben, melyeket Aigner 
a ..Rovartani Lapok"-ban közzétett, a kikelő fiatal hernyókról a kö- 
vetkezőket találjuk: „A hernj^ó márczius 17-én délelőtt 10 — 11 óra- 
kor kel ki, igen virgoncz, a petéből azonnal a föld alá búvik \ 
fehéres, finom gyér szőrözettél, az utolsó gyűrűzet felé erősen sző- 
rös, feje felé vastagabb, úgy mint az Oleagina-é s ugj^anaz a geometra- 
szerű járása is van, mint amannak. Feje nagy, világosbarna és 
fényes". Hozzáteszi még Aigner : „A föld alatt Laxgertii hernyói 
bizonyára nem találták meg a nekik való eledelt : elpusztultak. 
Ellenben \xgj látszik, tudták Laxgerth is, Anker Lajos is annak 
módját, miként kell a hernj^ót és a bábot a szabadban keresnh 
Titkukat azonban velük együtt elnyelte a sír". 

A petéből kikelt, körülbelül 2 mm. hosszú fiatal hernj^ók 
(I. tábla, 3. kép) legnagyobb része szennj^es fehér, illetőleg sárgás 
színű, többnyire jól áttetsző piros hátiedénnyel. Egyesek hátlemezei 
már most gyengén barnásszínűek némi vörhenyes árnyalattal. 

A fej teteje és a nyakpaizs halavánj'- mogyoróbarna ; a száj- 
részek sötétebbek, inkább vörösesbarnák ; a csoportszemek környéka 
csaknem fekete. A fej és az első szelvény szembetűnően szélesebb 
a test többi részénél, mely hátrafelé vékonyodik. A fejlődés e fokán 
a kis hernyó inkább valami Zeuzera- vagy Cosszís-hernyóhoz hasonlít. 
A nyakpaizs még össze van nőve és közepén a később mutatkozó 



49 

világos választó vonalnak csak a n37oma látható. Az utolsó szelvény, 
a melj'' a fogókat viseli, kékesszürke árnyalatú. 

Nagyító alatt a háton jól szembetűnnek az igen apró pont 
alakú szemölcsök, melyekből egy- egy sárgásbarna serte áll ki. E sze- 
mölcsök elhelyezkedése olyan, mint a felnőtt hernyónál s e miatt 
majd csak ennek leírásában fogom részletesebben ismertetni. A nyak- 
paizs szélén oldalvást hosszabb szőr áll ki ; az utolsó szelvényen 
levő sorték szintén sokkal hosszabb, mint a többiek. 

A vedléseket a hernyó rejtett életmódja miatt nem lehetett pon- 
tosan megfigyelnem. Közvetetlenül a vedlés után a hernyó feje egé- 
szen fehér és csak később barnul meg. Az alapszín is mindig söté- 
tebbé válik a vedlések folyamán s csak az egyes hátlemezeket össze- 
fűző kötőhártya marad világos, szennyesfehér színű. A kis hernyó 
háta már az első vedlés után barnásszínű vörhenj^es tünettel és 
később csaknem ibolyásszürke lesz. 

A hernyó táplálónövényét egész mostanáig senki sem ismerte 
s azért minden alap nélkül való AicNER-nek az az állítása, hogy 
már Laxgerth és Anker is értették a hernyó- és bábkeresés mód- 
ját, mert ennek első feltétele a táplálónövény ismerete. 

Abból, hogy a nősténynek tojócsöve van, endophag életmódra 
lehetett következtetni. Mindamellett nem volt könnyű feladat a 
táplálónövény megállapítása, annyival is inkább, mert a nőstény a 
petét, nem mint gondolnók, a növénybe, vagy reá rakja, hanem 
egyszerűen a laza homokba vagy földbe. A helyszínén végzett meg- 
figyelések így egészen zavarba ejtettek, mert sok esetben megtör- 
tént, hogy a lerakott pete körül nem is találtam az igazi tápláló- 
növényt. Ebből azonban nem lehet az illető növény hiányára követ- 
keztetni, mert a növény rhizomája azért ott lehetett a földben. így 
eleinte én is több növényre {Centaurea Bihersieini, AcMllea, Poten- 
tiUa stb.) gyanakodtam, sőt utóbb már azt kezdtem hinni, hogy a 
hernyó talán polyphag. 

A régebbi entomologusok fás növényekre is gondoltak, úgy 
okoskodván, hogy a nőstény tojócsöve segítségével talán azokba 
rakja petéit. így Dr. Uhryk Nándor a Ribes aureum-ot vélte a 
táplálónövénynek. Ebbeli feltevését látszólag megerősítette az a kö- 
rülmény, hogy a hímeket több ízben Bibes-hokrok körül látták rep- 
desni és eltűnni. Ez azonban helytelen következtetés volt, mert 
nem egyszer mi is megfigyelhettük azt, hogy a hím nyugtalanul 
repdesett egyes bokrok körül, de ez mindig csak azért történt, mert 
a bokrok alatt levő nőstény szagát érezte. 

Talán nem érdektelen elmondanom azt, hogy egy 1909 őszén 
a szabadban kopulában talált nőstény petéiből 1910 áprihs elején 
csak egyetlen egy herny ócska kelt ki, és hogy az első megfigyelést, 



50 

a táplálónövényt illetőleg ezzel kellett v^égrehajtanunk. Gondosan el- 
helyeztük tehát alul-felül zárt kis üveghengerbe és többféle növényt 
tettünk be hozzá ; többek között egy Iris pumila levelet is levágtam 
és a földbe dugtam. Másnap Újhelyi József m. nemzeti múzeumi 
preparátorral, ki mindeme munkálataimban állandó segítségemre volt, 
mindenütt kerestük apró hernyónkat, a földet kétszer átrostáltuk, az 
összes gyökereket gondosan megvizsgáltuk, de hiába, a hernj'-ó csak 
nem akart előkerülni. Minthogy az üveghenger oly pontosan záró- 
dott, hogy a szökés ki volt zárva, a hernj'-ó eltűnése nagy zavarba 
ejtett. Végre megnéztem az Jrts-levelet, a földben levő részén azon- 
ban semmi elváltozás, rágás stb. nem volt látható; utoljára is szét- 
téptem az Iris-levelet és legnagyobb megle^Detésemre megtaláltam 
benne a kis hernyót, melyet szerencsésen agyon is nyomtam. Ez a 
felfedezés méltán meglepett. Erre nem számítottam, mert hiszen a 
nőslény a petét a földbe szokta letojni s a fiatal virgoncz hernyó 
azonnal a föld alá búvik és mégis a levélnek földfeletti részében 
találtam meg a kis hernyót. 

Szerencsésen felfedeztük tehát az Iris jjumila-han sl tá|)láló- 
növényt^ s a később kelő hernyók sorsa azontúl már nem aggasztott. 

Ezek után a fogságban tenyésztett hern^'^ók életmódjára vonat- 
kozólag a következőket adhatom elő : 

A fiatal hernyók mindjárt kikelésük után rendkívül fürgék és 
mint rejtett életmódot folytató állatok, azonnal eltűnnek a laza föld- 
ben vagy a legkeskenyebb hasadékban. Csak a föld összerázása 
vagy a hasadék megkopogtatása után jönnek elő rejtekhelyükből, 
hogy csakhamar ismét eltűnjenek. 

Ha a hernj^ók megtalálják a táplálónövényt, akkor éjjel fel- 
mászva annak levelén apró lyukat rágnak s a lyukon mennek a 
levél belsejébe, vagy pedig az egymást borító két levélhüvely közé 
furakodnak s onnan rágják le magukat a rhizomáig. A rágás helye 
a levél két epidermislapja között egészen jól látható, ha a levelet a 
világosság felé tartjuk. A hernyók néhány nap alatt a rhizomához 
érve, ott teljesen elpusztítják a növény tenyésző kúpját s a körülötte 
levő levelek hüvelytövét, úgy hogy a levelek igen rövid időn belül 
megsárgulva elfonnyadnak, elszáradnak és le is hullanak. Minthogy 
a tenyésző kúp többnyire már 1 — 2 cm.-nyire a földbea van s a 



1 Utóbb kitűnt, hogy más Jrís-fajok is szolgálhatnak a hernyó táp- 
lálékául; ilyenek: az Iris variegata L., arenaria^. et K., germanica L. stb. 
A különböző J/7's-fajokon való előfordulás némi befolyással van a lepkék 
nagyságára. így azokból a hernyókból, melyek a budai hegyeken oly gya- 
kori Iris puinila-yal táplálkoznak, rendesen sokkal kisebb lepkéket kapimk 
mint a más Iriseken élőkből. 



51 

zöld részek a föld felett elpusztultak, eltűnik minden nyom, a miből 
a liern3^ó jelenlétére következtetni lehetne. E miatt láttunk őszszel a 
helyszínén oly kevés Iris-t. Mire a hernyók a rhizomáig- jutnak, 
már egy-két vedlésen mentek át, de a vedlések számát a hernyó 
megzavarása nélkül nem lehetett pontosan megfigyelni. A hernyók 
aztán mind lejjebb, illetőleg beljebb nyomulnak a rhizomába s abban 
különböző aknákat rágnak ki maguknak (I. tábla, 8. kép.). Ha pl. 
csak kevés vagy kis rhizoma áll rendelkezésükre, akkor a rhizomát 
teljesen felemésztik, úgy hogy csak az epidermise marad meg. Üveg- 
falu edényben történvén a tenyésztés, megfigyeltük azt is, hogy a 
hernyók nem maradnak állandóan benn a rhizomában, hanem időn- 
kint a laza földben különböző meneteket fúrnak s azokba ki is men- 
nek a rhizomából ; ha útjukban más rhizomára akadnak, esetleg ebbe 
rágják bele magukat. A mennyiben a rhizomák felületesen a föld 
színén vannak, mint ez pl. a budai hegyek köves, sziklás helyein 
gyakori eset, akkor csaknem mindig találhatók járatok a gyökértörzs 
alatt a földben. Előfordul az is, hogy a hernyó felfelé rág lyukat a 
rhizoma oldalán ; ez esetben a lyukat gondosan elzárja szövedékkel, 
a melybe a fehéres, később megbarnuló ürülék is bele van szőve. 

Érdekes, hogy a hernyó endophag életmódja daczára az állábak 
talpa nincsen köröskörül horgocskákkal felszerelve, mint pl. a Cossiis 
hernyójánál, hanem mint az ^í/ro/zs-hernyóknál a talpnak egy része, 
talán egyharmada kapaszkodó horgocskákkal van borítva, vagyis a 
j)edes semicoronati typust mutatja. 

A teljesen kifejlődött, báboződásra kész hernyó (L tábla, 5. kép) 
nagyjában az Agrotis hernyókhoz hasonlít és 6 — 6-8 mm. szélesség 
mellett körijlbelül 37—40 mm.-nyi hosszúságot ér el. 

Teste eltérőleg a fiatal hernyóétól hengeres, mind a két vége 
felé vékonyodó. 

Alapszíne ibolya- vagy barnásszürke, néha, különösen 
fiatalabb korban, vörhenyes árnyalattal, hátlemezein nagyon finom 
világosabb szürke vonalkákkal tarkázva. Két oldalt a kiemelkedő 
sötétebb színű szemölcsök következtében a stigmák alatt két vilá- 
gosabb hosszanti sáv vehető észre. E sávok, valamint az egyes szel- 
vények közei és a hasioldal szennyes szürkések, zöldbe hajlók, élő 
állapotban az áttetsző testfolyadéktól némi olajzöld árnyalattal. 

Az apró gömbölyű fej fénylő sötétbarna színű s a szájrészek 
felé helyenként sötétebb, gyér sárgásbarna szőrözette! borított. 

A nyakpaizs sötétbarna, közepén hosszanti vonallal két félre 
osztott ; ez, valamint a szemölcsök is sötétbarna színűek. A farlemez 
Jjékes-szürke. A torlábak halavány barnák. 

A nyakpaizson kézi nagyítóval mind a két oldalon 8 — 10 apró 
szemölcs vehető észre, melyből egy-egy sárgásbarna serte áll ki. E 



52 

szemölcsök elhelyezése ép úgy mint a többi szemölcsé, az egész test 
felületén szimmetrikus. 

A nyakpaizs közepén a középvonalhoz közel levő négy sze- 
mölcsből kiálló nagy sörték egy szimmetrikus trapéz négy sarkát 
alkotják, olyformán, hogy a két elülső sörte egymástól, illetőleg a 
középvonaltól távolabb áll, mint a két hátulsó ; a két elülső azon- 
kívül hosszabb is. A nyakpaizs többi sörtéje ennek szegélyéhez van 
közelebb s a legelői levő serte sokkal hosszabb mint a többi. 

A többi szelvényen a szemölcsök helyzete ugyanolyan, mint a 
bagolypillék hernyóin szokásos. Ugyanis a 2-ik és 3-ik szelvényen a 
négy hátszemölcs egymás mellett egy gyengén hajlott haránt sorban 
áll. A 4 — 10-ik szelvényen a szemölcsök egymás mögött állanak 
párosával egy symmetrikus trapéz négy sarkát alkotva, de itt a két 
elülső van egymáshoz közelebb, mint a két hátrább következő. 
A 11-ik szelvényen a két pár s-rte csaknem pontosan az első mö- 
gött van s egy szabályos négyszög négy sarkát alkotja. A 12-ik 
szelvényen a serték megint egy fordított állású symmetrikus trapéz 
alakját mutatják, ép úgy mint a nyakpaizs középső sertéi. A 13-ik 
és 14-ik szelvényen, a melyen a sötétebb farlemez van, a szemölcsök 
elhelyezése ugyanolyan, mint a r2-ik szelvényen. 

Lássuk ezek után az oldalszemöicsöket. Az 1-ső szelvényen a 
stigma előtt és alatt egy hosszúkás, meg egy gömbölyű, egy-egy 
szőrt viselő szemölcs található ; ezek alatt a láb töve fölött még egy^ 
inkább ovális szemölcs foglal helyet, a mely két kiálló sertét viseL 
A 2-ik és 3-ik szelvényen a stigmákkal egyenlő magasságban há- 
rom vagy négy nagj^'obb szemölcs látható egymás mellett, felettük 
két kisebb, alattuk a láb tövénél még egy, A 4 — 11- ik szelvényen a 
stigma mögött, továbbá fölötte és alatta egy-egy szemölcs van, a 
minden szelvényen előforduló lábtövi szemölcsön kívül. A 10-ik 
szelvényen hiányzik a szemölcs a stigma mögött, de helyette a 
stigma alatt levő szemölcs mellett van még egy kisebb. A 12-ik szel- 
vényen oldalvást a lábtövi szemölcsön kívül csak két szemölcs lát- 
ható, egy a stigmákkal egyenlő magasságban, a másik valamivel 
lejebb egy irányban a többi szelvényeken a stigma alatt levőkkel. 

A stigmasor és az alatta levő hosszanti sorban elhelyezkedó 
szemölcsök közein a világosabb alapszín egymás alatt két hosszanti 
sávot formál. 

A hasoldalon a kis szemölcsök elhelyezése a következő : 

Az 1— 3-ik szelvényen a torlábak között a középvonalhoz kö- 
zel két szemölcs áll. Maguk a torlábak is s értéket viselnek, tövükön 
pedig öt szemölcs van. A 4—5 ik szelvényen a középvonal mindkét 
oldalán három, félkörben álló szemölcs foglal helyet. A 6— 9-ik szel- 
vényen a hasiiábak (ál-lábak) tőízülékén egy-egy, a belső oldalon a 



53 

lábak között, valamint a lábak külső oldalán előrefelé még három 
szemölcs tűnik fel. A 10— 12-ik szel\^ényen ismét csak két igen apró 
szemölcs ötlik fel a középvonal mindkét oldalán. A hernyó-állapot 
áprilistől augusztus végéig, illetőleg szeptember elejéig, tehát körül- 
belül ötödfél hónapig tart. A teljes nagyságot elért hernyó a keresztül- 
kasul rágott rhizoma alatt laza földes szövedékben változik át bábbá. 

A vörhenyes barna báb (I. tábla, 6. kép) körülbelül 24 mm. 
hosszú és 9 mm. széles ; hátulsó végén két rövid, vékony tüskében 
végződik és feljebb a töve felé még két vékonyabb tüske van rajta. 

A bábnyugvás szeptember elejétől október elejéig, tehát körül- 
belül egy hónapig (32 — 35 napig) tart. 

A lepke rendszerint a reggeli órákbau búvik ki a bábból, még 
pedig október első napjaiban. 

A nőstény (I. tábla, 7 kép) többnyire felmászik egy fűszálra 
vagy valami más alacsony növény szárára s tajócsövét kitolva 
ekként készül elő a párzásra. A hímek reggel, a mint a nap le- 
bocsátja első sugarait, úgy i/29— 9 óra tájban, kezdenek repülni s 
hullámosan szökdelő gj^ors ütemben röpdösnek a tisztásokon vagy 
«gyéb területeken, rendszerint nagyobb körökben visszatérve, mi- 
közben nem egyszer magasan felemelkednek a levegőbe és magas 
fák koronáin át tűnnek el a figyelő szeme elől. Majd kutató útjok- 
ból visszatérnek, mígnem valamely hím szimatot kap. Ekkor a nős- 
lény körül mindig kisebb és kisebb köröket ír le a levegőben, majd 
közvetétlenül felette, mind lassúbbá és lebegésszerűbbé válik repü- 
lése, miközben hirtelen a nőstény mellett terem s nyomban már is 
kopulában van vele és szárnyait összecsapva nyugodtan csüng fejjel 
lefelé a fűszálon. Ismeretes, hogy a lepkéknél, különösen a szövő- 
pilléknél, mily fontos szerepe van a szagnak a párosodásnál. A hí- 
mek rendesen sokkal szélesebb fésűs csápjukkal már nagy távol- 
ságból is megérzik a nőstények szagát. 

Ha a nőstény nem tolja ki tojócsövét, akkor a hímek meg sem 
találják, mert úgy látszik, hogy akkor az illatmirígyekből csak na- 
gyon gyengén vagy egyáltalában nem árad ki az az illat, a melyet 
a hímek néha már messziről megéreznek. 

A lepkék nőstényeinek ez az illata, mint azt Petersen kimu- 
tatta, az illatmirígyek, melyeket Siebold glanclulae odoriferae-knak. 
nevezett al, váladékától ered. E mirigyek nyílásai a petevezeték 
végén vannak, s amikor a nőstény tojócsövét kitolja és mozgatja, 
egyúttal a petevezeték vége is kitolódik s a mirigyek váladéka köz- 
vetétlenül a szabadban párologhat el. 

Továbbá azt is tapasztaltuk, hogy a hímek először mindig a 
frissen, még aznap kelt nőstényeket termékenyítették meg. Ez köny- 
nyen érthető, mert ezeknek az illata a legintenzívebb. Erre vonat- 



54 

kozólag kísérleteztünk is. Egyszerre kitettünk néhány különbőza- 
időben kikelt nőstényt és mindannjászor beigazolódott ez a tapasz- 
talati tény. 

A párok rendesen egy óráig, ritkán valamivel tovább (egy 
megfigyelt esetben másfél óráig) maradnak kopulában. Ekkor már, 
úgy 11 óra tájban erősebben tűz a nap s a nőstény nyugtalankodni 
kezd és lábaival igyekezik párjától szabadulni, elkezdi hátulsó lábai- 
val a hím potrohát kapargatni, majd tovább menni próbál és végre 
egy erős rántással széjjelválik a hímtől. Xéhánj^ perczig mind a 
ketten egymástól kisebb távolságban nyugodtan ülve maradnak : a 
hím azután megrezegteti szárnyait és felrepül, de egy-két nagyobb 
kör leírása után leereszkedik a fűbe és nyugalomra tér. Ez a nyu- 
galma másnap reggelig tart és a lepke aztán egy-két nap múlva 
elpusztul. 

A nőstény, mely a párosodás befejezése után egy helyen nyu- 
godtan pihen, 12 óra tájban bontogatni kezdi szárnj^ait, nyugtalanul 
idestova szaladgál a földön és megkezdi a peterakást. Tojócsöve se- 
gélyével a petéket egyenként rakja le, azonban mint már említettem, 
nem a táplálónövénybe, hanem egyszerűen a növény körül a laza 
földbe y^gy homokba s nem is igen mélyre, csak mintegy V2*cm.- 
nyire. Egy helyre csak néhány petét rak egymástól bizonyos távol- 
ságban ; majd felrepül és lassú, csaknem egyenes irányú, a hímétől 
teljesen eltérő repüléssel tovább száli, de nemsokára leereszkedik és 
alkalmas heljíen újból ismétlődik az előbbi jelenség, mely egészen 
délután 2—3 óráig tart. Ezen az időn túl már nem láttunk nőstényt 
felrepülni. 

A peterakás munkája 3—4 nap alatt befejeződik, a mikor is a 
nősténynek előbb oly duzzadt potroha a peték kiürítése következté- 
ben egész megvékonyodikj mire a lepke, befejezvén élethivatását, 
elpusztul. 

Annyi bizonyos, hogy az Oxytrypia orbiculosa elterjedési köre 
nemcsak Budapest környékére és a budai hegj^ekre szorítkozott, 
hanem az ország más vidékeire is kiterjedt. Semmi esetre sem 
könnyű feladat azonban _e fajt a szabadban megtalálai, a mennyiben 
csak akkor lehet erre kilátásunk, ha nagyobb mennyiségben fordul 
elő valamely helyen, a mi a ritkább esetek közé tartozik. Továbbá 
fontos, hogy éppen repülésük alkalmával találjon rájuk az ember : 
ez meg tisztára csak a szerencsés véletlennek köszönhető. 

Az eddig ismeretes termőhelyeken kívül meg kell még emlí- 
tenem Székesfehérvá r-t, a honnan Eováts Lajos jelezte 1904- 
ben. Ujabban felfedezett termőhelyei : a pestmegyei Puszta- 
P e s z é r, a hol nemcsak magam és velem együtt Újhelyi József 
múzeumi preparátor, hanem Rothschild X. Károly is gyűjtötte^ 



55 

továbbá állítólag P o z s o n y-3 zen t-G y ö r g y, a hol Laszy Rezső 
akadt volna rá. 

Lepkénkről sokáig azt hitték, hogy az a magyar fauna kizáró- 
lagos sajátja. Utóbb azonban kiderült, hogy hazánk határain túl is 
előfordul. így megtalálták már Romániában i és Görögországban, ^ 
sőt ezt megelőzőleg még Ázsiában is a Tjan-Shan hegységben és 
Saissan vidékén. ^ 

Ha az Oxytrypia orhiculosa elterjedési viszonyait nézzük, min ■ 
denesetre nagyon szembetűnő, hogy felfedezése óta több mint 100 
év telt el és mégis oly kevés előfordulási adat áll rendelkezésünkre. 
Ez semmiesetre sem tulajdonítható teljesen annak a körülménynek, 
hogy az eofyes országok faunáját nem kutatták még eléggé ki, ha- 
nem ennek véleményem szerint egészen más oka van. Az Oxytrypia 
orhiculosa ugyanis monotypikus, azaz a geniis-na,k egyetlen napjainkig 
fennmaradt faja. 

Kétségen kivül nagyon régi eredetű, a mit a Bombycidákra 
emlékeztető sajátságokon kivül az is bizonyít, hogy hernyója mono- 
cotyledon növényeken él, továbbá hogy faji bélyegei absolut merevek. 

A monotypikus fajokról tudjuk, hogy azok további variáló, 
alkalmazkodó képességeiket elvesztették, kipusztulásra, kihalásra 
szántak. Ez a kihalás azonban nem hirtelen, hanem hosszú időn 
keresztül és elterjedési körének nem minden pontján egyszerre, ha- 
nem csak helyenkint következik be. 

A szórványos előfordulás a monotypikus fajok legjellemzőbb 
sajátsága. így az Oxytrypia orhiculosa is egy nagy kiterjedésű terü- 
letről már eltűnt, csak itt-ott maradt fenn mint relictum. 

Hazánkban e faj elterjedési köre elsősorban a Nagy Alföldre 
szorítkozott. Legtöbb adatunk Budapest környékéről van, ahol űg^f 
a pesti oldal lapályos részein (Városliget, Újpest, Rákos) mint a 
budai dombvidék több pontján reábukkantak. 

A budai hegyeken való előfordulásból azonban még abban az 
esetben sem lehetne e faj hegyi eredetére következtetni, ha a 
Vértes hegység magasabb pontjairól is lenne adatunk, mert a budai 
hegyek úgyszólván csak domboknak vehetők és a Vértes hegyián cza 
mint szigethegység emelkedik ki az Alföldből. Hegyi (montan) jel- 
lege mellett szólna az a körülmény, ha a Kárpátokból, az Alpokból 
vagy esetleg Csehország régi korú hegyeiből került volna elő ez a 
faj. így mindaddig a míg erre hiteles adatunk nincsen, sokkal tet- 



1 Fe. J. Salay, Katalog der Macrolepidopt. Rumaniens. íBul. Soc. St. 
Bucur. XIX. 1910. p. 190). 

2 H. Rebel, Berge's Schmetterlingsbucli, 9. Auíl. 1910, p. 194. 

3 G. F. Hajipson, Cat. Lep. Phalaenae Brit, Mus. IV p. 128. (1903). 



56 

szőbb ha az Alföldet tekintjük a faj hazájának és elterjedése ki- 
induló pontjának. x\z a kö^ülménJ^, hogy névtelen felfedezője Sze- 
geden fogta az első példánj-t, de a többi termőhelj'e a pesti oldalon 
és különösen legújabb felfedezése Puszta-Peszéren, egy alföldi és 
meglehetősen őseredeti állapotban megmaradt területen, mind meg- 
erősíti azt a feltevésemet, hogy az Oxytrypia orhiculosa igazi alföldi, 
pusztai állát. Nagyon valószinű, hogy lepkénk az egész Xagy Al- 
földön előfordult abban az időben, a mikor a csak még egyes mo- 
csarak által megszakított területek egj többé-kevésbé összefüggő 
homokbuczkás vonulatot képeztek. Ilyen vonulat töredéke látható 
még Izsák, Kecskemét, Lajosmizse, Czegléd, Pusztavacs, Örkény, 
Puszta-Peszér, G-yón, Alsó-Dabas stb. környékén. Ez a homokvonu- 
lat Budapestig, illetőleg majdnem Yáczig terjedt, jelenleg azonban a 
kultúra teljesen szétdarabolta, egyes részei csak itt ott m áradtak 
meg eredeti állapotukban. 

Budapest vidékén az Oxijtrypia orhiculosa eredetileg szintén a 
pesti oldal homokos területeinek volt a lakója, a honnan azután 
tovább terjedt a Duna túlsó partján a budafoki fensíkra, a Kamara- 
erdőbe, majd a szomszédos előhegyekre (Gellérthegy, Sashegy i és fo- 
kozatosan tovább a budai hegyek alacsonyabb lejtőire. A budai hegye- 
ken való előfordulást másodlagosnak, későbbi keletűnek kell tartanunk. 

A többé-kevésbé eredeti növényzettel bíró homokos ősterület 
Budapest környékének pesti oldalán, jelenleg keskeny sávvá szorult 
össze, a főváros úgynevezett fásí'ási övébe, melyet a város annak 
idején azért létesített, hogy a szélfújta homok tovaterjedésének gátat 
vessen. Ez a keskeny gyűrű szolgált az alföldi állatok utolsó mene- 
dékéül, ma azonban már ezt is minden oldalrél a kultúra foglalta le. 

Miután a rohamlépésben haladó kultúra a főváros környékén 
korán megváltoztatta az ősterület képét, az ezt a területet benépesítő 
állatvilág részbea elpusztult, nagvobb része azonban alkalmazkodván 
a megváltozott \-iszonyokhoz mindiukábh távolabbra kiszorult, A bu- 
dai oldalon a mai Kelenföld, Kamara-erdő tájékán u^yan ilyen vi- 
szonyokkal állunk szemközt, a mennyiben a terjeszkedő kulfura miatt 
a typikus alföldi állatok jórésze a budai hegyek alacsom'abb lejtőire 
szorult. 

Az Oxytrypia orhicuJosa ilyirányú terjeszkedését lehető^'é tette 
a tápnövéu}'- előfordulása, illetőleg a lepkének alkalmazkodása a kü- 
lönböző Jr/.§fd jókhoz. A lep'?e tápnövénye az úgy az Alföldön, de 
különösen a budai hegj'eken széltében elterjedt Iris pwnila L., az 
Alföldön azonkívül elsősorban a keskenylevelű homoki nőszirom 
{Iris arenaria T\'. & K.) és az Iris variegaia L. A tenyésztési kísér- 
letek során kitüijt az is, hogy a hernyó nem veti meg az Iris germa- 
nica L. és más csaknem fás rhizomájú Iris-íajt sem. 



57 

Előmozdítja a terjeszkedést az a sajátságos körülmény is, hogy 
a nőstény is kitűnően repül, a peték lerakása alkalmával pedig nagy 
területet kalandoz be és egymástól közel-távol fekvő helyeken min- 
dig csak egynéhány petét rak le. A peterakás ezen módja össze- 
függ különben az Iris-ek előfordulási viszonyaival is. Az Iris varie- 
gata pl. az Alföld erdeinek' szélén vagy tisztásain szétszórtan álló 
kisebb csoportokban fordul elő. 

Ma már a Nagy Alföldön is nagyon megváltoztak az eredeti 
viszonyok. Az idők folyamán ugyanis a homokos területeket is min- 
denütt müvelés alá fogták, a minek következtében a növényzet is 
megváltozott. Ha azonban valamely terület csak rövid ideig volt 
müvelés alatt, majd újból parlagon hevert, akkor az eredeti nö- 
vényzet jó része visszatér a környezetből. A növényzet folytonos 
változásával a rovarvilág is kénytelen a megváltozott viszonyokhoz 
alkalmazkodni. 

Puszta-Peszéren több éven keresztül alkalmam volt a terep- 
viszonyokat megfigyelni, itt egyes részeket, a melyeken nem sikerült 
a gabonafélék stb. termelése, újból parlagon hagyták, a buczkák leg- 
nagyobb részét pedig akáczfával ültették be. Ennek folytán az eredeti 
növényzet lassankint eltűnt, az Iris azonban még megél a gyér er- 
dőben, melyben még egész könnyedén száll a lepke a bokrok és fák 
között és csak az erdő sűrűségével tűnik el az Iris és vele együtt a 
lepke, mely azután a tisztásokra és az erdőszélekre szorul. A Nagy 
Alföld számos pontján a vándorló homokbuczkák, melyek régen bizo- 
nyára tetemes szélességet értek el, a különböző vizeknek mintegy gá- 
tat emeltek, így azután sok helyen a mélyedésekben megmaradtak a 
vizek. Ilyenek voltak a terepviszonyok Puszta Peszéren is, a hol az er- 
dők és tisztások mélyebben fekvő helyein nád, sás, Iris pseudacorus és 
egyéb vízi- illetőleg mocsári nö/ények jelzik az egykori mocsarak 
nyomait. 

A viszonyok gyors megváltozása teszi sürgőssé az Alföld fau- 
nájának kikutatását és tanulmányozását, mert nemsokára az a né- 
hány eredetiségében eddig még fenmaradt terűlet és vele együtt 
annak állat- és növényvilága is el fog tűnni, nekünk pedig az egyes 
fajokra vonatkozó következtetést lehetetlenné fogja tenni. 

De nézzük tovább az előfordulási adatokat : 

Székesfehérváron Kováts Lajos 1904- ben gyűjtötte a lepkét. 
Ezt az adatot újabban nem sikerült megerősítenem, legalább két éven 
át több ízben bejárván ÜJHELYi-vel a terűletet, buzgólkodásunk siker- 
telen maradt. 

Újabban Laszy Rezső Pozsony- Szent- György körnj'-ékéről em- 
líti a lepkét, de ezt az adatot egyelőre kétségbe kell vonjam, még 
pedig azért, mert Laszy állítólag Hedera lielix levélen talált egy her- 



58 

nyót, a melyből azután a gyűjteményében levő egyetlen Oxyirypia- 
orbiculosa példánya kifejlődött volna. Ha ez utóbbi körülmény nem 
tenné gyanússá és kétessé ezt az adatot, mint később látni fogjuk, a 
pozsony-szent-györgyi előfordulás éppenséggel nem volua lehetetlen 
dolog, mert ez a hely is a Kis Alföld szélén van, sőt ha feltevésem 
helyesnek bizonyul előkerülhetett volna még távolabbra nyugatról a 
bécsi medenczéből is. 

Ugyanis, mint ismeretes, a harmadkorban tenger borította a 
Nagy Alföldet, mely tenger kelet felé a romániai síkságot is betöl- 
tötte és egészen a Fekete-tengerig terjedt. Csak később, a mioczén 
vége felé maradt vissza a Szarmata-beltenger, melyet a beömlő 
folyók mindinkább kivetkőztettek sós jellegéből, lassan brack-, majd 
édesvizűvé vált, mígnem fokozatos kiszáradása után csak kisebb- 
nagyobb édesvizű tavak és mocsarak maradtak meg, végül pedig az 
egész tengerfenék szárazfölddé változott át. i Minthogy ugyanez a 
harmadkorbeli tenger töltötte be a Kis Alföldet és a Bécsi meden- 
czét is, tehát nem lenne lehetetlen ottani előfordulása sem. 

A Bécsi medenczéből Zerny^ ugyanis már 12 pusztai lepke- 
fajt sorol fel, melyeknek legnagyobb része Budapest környékén elő- 
fordult,'sőt részben még ma is található ; ilyenek a CoUas Ch-yso- 
theme Esp., Ágrotis fugax Tr., Mesotrosta signaUs Tr., CJiondrosoma 
fiduciaria Ank., Cramliiis malricellus Tr., Phlyctaenodes sulphuralis Hb. stb. 

A CJiondrosoma fiduciaria-t, ezt a szintén őszi verőfényes napo- 
kon repülő fajt, felfedezője és leírója Anker, a Kamara-erdő tájékán 
találta először. De a mióta az ottani viszonyok teljesen megváltoz- 
tak, nagyon sokáig nem hallottunk hírt e fajról. Most két éve azután 
felfedezték Laxenburg mellett, a Bécsi medencze déli részében és 
az elmúlt évben Ujhelyi-vcI megtaláltam Puszta-Peszéren is. 

Feltevésem helyességét bizonyítja oláhországi előfordulása is, 
a honnan Salay^ Brosteni-Barnari környékéről említi. Ez az adat 
feltétlenül hiteles, Caradja ugyanis arról értesített, hogy a Sbemann 
által nevezett helyen a Bistrica- folyó völgyében gyűjtött két pél- 
dányt maga is látta. 

A hegyek között való előfordulás itten, úgy mint nálunk a 
budai hegyekben, bizonyára későbbi keletű, mert Romániában is 



1 SuEss, E. : Das Antlitz der Erde. Prag-Leipzig-, 1885. 

Hauer, Fk. : Die Geologie und ihre Anwendung auf die Kenntniss der 
Bodenbeschaffenheit der Oestr. Ung. Monarchia. Wien, 1874. 

2 Zerny, H. : Entwickelung und Zusammensetzung der Lepidopteren" 
fauna Niederösterreichs. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien, LXII, 1912, p. 154/ 

3 Salay, Fr. J. : Katalog der Macrolepidopt. Rumaniens. (Bul. Soc. St* 
Bucuresci. XIX, 1910, p. 140). 



59- 

minden valószínűség' szerint a romániai síkság képezte a tovaterje- 
dés kiinduló pontját, a honnan a lepke később a völg-yek mentén 
terjedt tovább s mindinkább beljebb szorult a hegyek közé. 

Lepkénket az irodalomban még Görögországból (Attika) és 
Turkesztanból (Szaízan és Tjan-shan) említik. 

Arra a kérdésre, hogy az Oxytrypia orbiculosa endemikus faj-e, 
a milyennek FRnALDSzKY Imre és AICT^-ER tartotta, vagy pedig keleti 
eredetű, tekintettel a rendelkezésünkre álló kevés előfordulási adatra, 
nehéz határozott feleletet adni. 

Nézetem szerint az Oxyirypia orbiculosa őshazája Közép-, illető- 
leg Kelet-Ázsiában keresendő, a honnan sok más alföldi fajjal együtt 
bevándorolt és egészen Budapestig, sőt valószínűleg a Kis Magyar 
Alföld mentén egészen a Bécsi medenczéig nyomult előre. 

Régente elterjedése az Alföldön valószínűleg nagy és össze- 
függő területekre kiterjedő volt, napjainkban azonban csak kevés 
ponton maradt meg reliktumként. 

Minthogy az Oxyirypia orbiculosa elterjedése az J?7's-fajok elter- 
jedésével esik össze, fontos, hogy a szabad természetben táplálékául 
szolgáló Iris fajok (I. arenaria, pumila^ variegata) elterjedési viszo- 
nj'ait is figyelemmel kisérjük. 

Dykes nem régen megjelent monográfiájában^ fenti fajokat a 
Pogoniris osztályban tárgyalja. Az Iris arenaria W. & K. csak 
szinonimaként szerepel, mert ]M.\ximovicz szerint ez csak az Jn> 
favissima VxiA.. alakja, mely utóbbi Morvaországtól Magyar- és Dél- 
Oroszországon és az Altáj vidékén keresztül Alongolországig fordul 
elő. Ezeket az adatokat Keller^ és A5Chersox-Gr.yebner3 adataival 
kíegészíivén, a következő képet nyerjük : Alsó-Ausztria (Pulkau,- 
Retz), Morvaország (Níkolsburg), Magyarország (Kis Alföld, Győr, 
Komárom, Esztergom, Székesfehérvár, Tolna, Zala, Pest [Budapest, 
A'ároshget, Rákos, Csepelsziget], Heves, Zemplén, Kunság [Nagy- 
kőrös] egészen a Tiszáig] Dubova), Oláhország (Moldva), Dél- 
Oroszország, Irkuczk, Jenisseisk, Baikal-tó, Transzbaíkália (Dahuria) 
és Eszak-Mongolország. 

Az Iris pumila L. elterjedési köre : Ausztria-Magyarország 
(Budai hegyek : Gellérthegy, Farkasvölgy ; Meleghegy, Kolozsvár, 
Nagyenyed, Szászsebes, Szt.-Erzsébet), Dobrudzsa, Görögország, 
Oroszország és Kis- Ázsia. 

Az Iris variegata L. elterjedési köre : Ausztria, Magyarország 



1 Dykes, W. R. ; The genus Iris. Cambridge, 1913. 

2 Kellee, L. : Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LIV, 1904, p. 620. 

3 AscHERsoN & Gkaebn-£r : Synopsis d. mitteleurop. Flóra Bánd III. 

Leipzig, 1905 — 7. p. 473. 



w 

(Buda, Mátra, Selmecz, Bánság, Deliblat, Erdély, Hosszút^szó), 
Horvát- Szlavonország-, Szerbia, Bolgárország és Dobrudzsa. 

Az li'is germanica L., mely a kérdés eldöntésénél különben 
úgy sem vehető tekintetbe, eredetét nem lehet kimutatni ; mint 
kultivált és félig kultivált faj egész Közép-Európában gyakori, de 
előfordul Kis-Ázsiában, sőt Nepálban is. 

Az Jm fajok vázolt elterjedési viszonyaiból látható, hogy az 
Iris flavissima Páll. (arenaria W. & K.) elterjedési köre egyezik 
meg legjobban az Oxyirypia orbiculosa eddigi előfordulási adataival. 
A lepkének Közép-Ázsiában való elfordulását csak úgy tudjuk meg- 
magyarázni, ha az Iris arenaria-t tekintjük eredeti tápnövényének, 
minthogy a másik két faj Közép-Ázsiában nem fordul elő. Ezt bizo- 
nyltja, az a megfigyelésem, hogy a Nagy Alföldön lepkénk hernyója 
csak az Iris arnaria-nn található. A többi Iris íajhoz csak később, 
alkalmazkodott, a mikor az alföldi helyekről a kultúra a csak 
később mívelcs alá vett hegyiekre szorította. Az Iris arenaria vonu- 
lata egyúttal megjelöli a lepke bevándorlásának útját is. Ez a 
bevándorlás nem egyszerre s nem a közelmúltban történt, hanem 
minden valószínűség szerint még az utolsó jégkorszakot követő idő- 
szakra esik, melynek elvonulása után a klimatológiai viszonyok nem 
voltak oly szélsőségesek, mint az azt megelőző jégkorszakban s így 
a bevándorolt fajok egy része a jelenkorig fennmaradhatott a Nagy 
Alföld néhány csekély kiterjedésű, a kultúrát kikerülte őseredeti 
pontján. 1 

Kijelölvén fentiekben a kutatás irányát, még arra kérem hazai 
gyűjtőinket, hogy ha az Oxytrypia orbiculosa valamelyik újabb termő- 
helyét megismerik, azt velem közölni szíveskedjenek, továbbá kérem, 
hogy túlbuzgó kutatásaikban az Ir/.s-fajokat lehetőleg ne pusztítsák 
ki teljesen, hogy ezzel a mindenesre védelmet érdemlő, a napsugaras 
őszi napokat megélénkítő szép faj kipusztulását még jobban és 
gyorsabban elő ne mozdítsák. 

Végül köszönettel kell Újhelyi József nemzeti múzeumi 
preparátorról megemlékeznem, a ki kutatásaimban és a tenyésztési 
kísérleteknél mindig és mindenben a legnagyobb buzgalommal segít- 
ségemre volt. Ugyancsak ked\^es kötelességet teljesítek, ha meg- 
köszönöm Dr, Abonyi Sándor, Dr. Pongrácz Sándor, Praszky 
Ferencz és Dr. Szombathy Kálmán szíves fáradozását, a kik a mel- 
lékelt tábla egyes képeinek rajzolását, festését vagy fotografálását 
voltak szívesek elvéíiezní. 



1 Drüde, 0. : Entwicklung der Flóra des mitteldeutscheii Gebirg-u. 
Hügellandes. (Résult. Congrés Internat. Botanique. Vieiine, 1905. p. 124). 
Zerny, H. : Verh. zool.-bot. Ges. Wien LXII, 1912, p. 137.) 



61 

Az I. tábla tnagyardzata. 

1. kép. Az Oxyíríjpia orbiculosa Esp. petéje oldah'ól, nagyítva. 

2. ,, A pete héjának szerkezete, erősen nagyítva. 

3. „ A petéből kibujt fiatal hernyó, nagyítva. 

4. ,., A félig kifejlődött hernyó, természetes nagyságban. 

5. ,, A teljesen kifejlődött hernyó, természetes nagyságban. 

6. ,, A báb, gyengén nagyítva. 

7. ,, A nőstény lepke, természetes nagyságban. 

8. „ Az Iris pumila kirágott rhizomája. 

Irodalom. 

1. Altum, B. : Forstzoologie. — III. Bd. Die Insecten. 1874. 

2. BiANCHi, y. : In defence of natural genera. (Bull. Acad. Sci. S.- 

Pétersbourg. 1907, p. 369-376). 

3. Carus, J. V. : Geschichte der Zoologie. 1872. 

4. Darwin, Ch. : A fajok eredete. Ford. Dapsy László. 1872. 

5. — — : Az ember származása és az ivari kiválás. Ford.. 

Török Aurél és Entz Géza. 1884 — 85. 

6. — — : Das Variiren der Tiere und Pflanzen im Zustander 

der Domestikation. Deutsch von Carus. 1899. 

7. Draudt, AI. : Zur Kenntniss dei Eupithecien-Eier. (Iris, 1905). 

8. EiCHHOPF, W. J. : Europáische Borkenkáfer. 1881. 

9. Elmer, G. : Die Artbildung und Verwandtschaft bei den Schmet- 

terlingen. 1895. 

10. Entz Géza : Állattani törekvések a múltban és jelenben. (Állat- 

tani Közlemények. I, 1902, p. 4). 

11. Hartig, Th. : Germar's Zeitschrift fiis Entomologie. 1837, 1840^ 

1841, 1842. 

12. Henschel, G. a. 0. : Leitfaden zur Bestimmung der schádlichen 

Forst- und Obstbaum-lnsekten. 1896. 

13. Jordán, K. : On Mechanical Selection and Olher Problems. 

(Novitates Zoologicae. III, 1896, p. 426). 

14. — — : Revision of Sphingidae. (Novitates Zoologicae. IX^ 

Suppl. I-II, 1903). 

15. — — : Der Gegensatz zwischen geographischer und nicht- 

geographischer Variation. (Zeitschr. f. wiss. Zoologie- 
• LXXXIII, 1905, p. 151). 

16. JuDEiCH J. F. u. NiTSCHE H. : Lelirbuch der Mitteleiu^opáischeii 

Forstinsektenkunde. Berlin, 1885, 1890-95. 

17. Kaltenbach, J. H. : Die Pflanzenfeinde aus der Klasse der la- 

sekten. Stuttgart, 1872. 

18. Lamarck, J. : Philosophie zoologique. I, Paris, 

19. Linné, C. : Systema Naturae. Ed. I, 1735. 



-62 

20. Meyer, I. B. : Aristoteles História animalium. (Aubert u. Wimmer) 

Leipzig, 1838. 

21. Méhely Lajos : Elmélkedve búvárkodjunk. (Állattani Közlemé- 

nyek. I, 1902, p. 35). 

22. NöRDLiN^GER, H. : Die kleinen Feinde der Landwirtschaft. 1855. 

23. NüssLiN, 0. : Leitfaden der Forstinsektenkunde. Berlin, 1905. 

24. Petersex, W. : Beitráge zur Morphologie der Lepidopteren. (Mém. 

Acad. Imp. des Sciences St.-Pétersbourg. VlIIe Ser. IX, 
1900, No 6, p. 1-144). 

25. Ratzeburg, Th. : Die Forstinsekten. I. 1837—44. 

26. — — Die Waldverderbniss. I— II, Berlin, 1866. 

27. — — Die Waldverderber und ihre Feinde. 7 Aufl. von J. 

F. Judeich. Berlin, 1876. 

28. Ray, J. : História plantarum. I. 1686. 

29. Reaumur : Mémoires pour servir á l'Histoire des Insectes. Paris, 

1737. 

30. RöSEL VON Rosenhof, a. J. : Monatliche Insektenbelustigungen. 

Nürnberg, 1749-1755. 

31. Semenov, a. : Die taxonomischen Grenzen der Art und ihrer 

Unterabteilungen. Versuche einer genauen Definition der 
untersten systematischen Kategorien. Berlin, 1910. 

32. Sharp, D. : Insects. (The Cambridge Nat. History, Vol. V — VI.) 

33. Standfuss, M. : Handbuch der palaearktischen Gross-Schmetter- 

linge. 2. Aufl. Jena, 1896. 

34. — — Gesammtbild der bisher vorgenommenen Teniperatur- 

und Hybridisationsexperimente. (Insekten-Börse. XVI, 
1899, p, 2, 9, 62, 67, 98, 116, 134, 146, 153, 160, 165, 
171, 176.) 

35. — — Die Resultate 30 jáhriger Exper. mit Bezúg auf Art- 

bildung und Umgestaltung in der Tierwelt. (Verh. Schweiz. 
Nat. Gés. Vers. in Luzern, 1905.) 

36. — — Chaerocampa elpenor ab. daubi und Mitfeilungen über 

Mutationén illustriert an Áglie Tau. (Iris, XXIV, 1910, p. 
369—392). 
57. Taschenberg E. L. : Praktische Insektenkunde. Bremen, 1878—80. 

38. — — Porstwissenschaftliche Insektenkunde. 1874. 

39. — — Die Hymenopteren Deutschlands. Leipzig, 1866. 

40. VoGT, 0. : Studien über das Artproblem. Über das Variiren der 

Hummeln. I. (Sitzungsber. Ges. Naturf. Freunde Berlin. 
1909, p. 28). 



63 

A rovar-mimikri ivari szempontból. 

Irta : Fehér Jknö. 
II. 
Ennyit a lepkékről. Sikerült azonban az ivari mimikrihez hi- 
sonló jelenséget más rovarrenden belül is észlelnem. A lepkék után 
leggyakrabban mezei poloskákon találtam. A Syromastes marginatus 
nevű dohánybarna színű poloska kedvencz tartózkodó helye a Bii- 
mex patíentia vagy más 1 ó r o m-f élek levelei. E növények levelein 
gyakran jelentkeznek doháuybarna színű száradási foltok, melyek 
sokszor nem nagyobbak az említett poloskánál. Nem egyszer láttam, 
hogy a Syromastes e foltok körül settenkedett, sőt akárhányszor rá- 
juk is szállt, vagy rájuk mászott és ott tartózkodott. Sokféle polos- 
kának tartózkodási és ivarzási helyei egyes sárgás, zöldes Composi- 
ták és Umbelliferák virágzatai, a minők pl. a Seneciók, Matricáriák, 
Chrysanthemumok, Asterek stb. vagy Heracleumok, Pastinacák, 
Peucedanumok stb. A kisebb-nagyobb poloskák túlnyomó része ezt 
a szennyes-sárga színt mutatta. Néha szinte ellepik e poloskák az 
említett növények virágzatait. Táplálkozni eljárnak e poloskák a leg- 
különfélébb színű virágokra, de a mikor elérkezik ivarzási idejük, 
az Umbelliferák sárgás-zöld ikerkaszatjai, melyek forma tekintetében 
is hasonlatosak hozzájuk, vagy az említett fészkesek mozaikszerűen 
elhelyezett korongvirágai a kisebbeket, az egész fészek a nagyobba- 
kat bizony könnyen csalódásba ejtheti. 

Az EupJwrhia Gfírardiana-n egész sereg legkülönbözőbb fajok- 
hoz tartozó zöldes-sárga, sárgás és vörhenyesbe át- 
menő poloska szokott tartózkodni. Az euphorbiákon különösen 
a murva-levelek azok, melyek alakjukkal is megtévesztik a 
poloskákat. A fűzöld színű Palomena prasina csak forma által téveszt- 
heti meg magát, bár bizonyos róla, hogy színétől erősen elütő he- 
lyeken nem igen látható. Ugyanez mondható az összes zöld színű 
rovarokról, melyeknek tág terű találkahelyet nyújt az egész növény- 
zet. Itt azonban a zöld színnek különböző árnyalata is vonzólag 
hathat az ugyanazon árnyalatú rovarra. 

A Mantis religiosa-l akárhányszor láttam az Eryngmm canipestre-n^ 
melynek fakó- zöld színe teljesen egyezett az állat színével. Sőt a 
növény hengeres ágainak elágazásai az állat hengeres tora és lábai 
tartásához olyan meglepő hasonlatosságot mutatnak, mint kevés 
növény és rovar. 

A szürkés -barna színű szöcskékről és sáskákról ismeretes, 
hogy mily előszeretettel keresik fel ivarzás idején a fűtől szabadon 
maradt csupasz kis földterületeket, melylyel színük annyira egyezik. 
Meglepő jelenséget láttam egyszer a házi legyeken. Ugyanis 



64 

Őszszel lakásba szorult, liím legyek sorra keresték fel a világos fala- 
kon található olyan feketés foltokat, melyek, test nagyságukkal vala- 
melyest megegyeztek. Nemcsak hogy gyors mászásuk közben álltak 
meg a foltoknál, vagy közelükbe szálltak, hanem rájuk is ugrottak 
szakasztott oly módon, mintha a nőstényre ugranának. Itt egész 
pontosan meg volt állapítható, hogy ezek a fekete foltok nyilván a 
nőstény hatását tették rájuk. 

Sőt a Coleopterák közül is lehetne egynéhány ily esetet fel- 
említeni. A sárga színű Ragonyclia fúlva párzani kiváló előszeretettel 
megy sárgás színű Compositák (Aíatricaria, Chrysantliamum stb.) és 
Umbelliferák virágzatára. Bár táplálék után a legkülönbözőbb színű 
virágoTíra is nagy számban jár és így az ivarzásra való alkalmat itt 
is felhasználja. Ez az eset a fenti megfigyelésnek czéljainkra való 
felhasználását ez okból nem zavarja. A szarva s-b o g á r és egyéb 
barna és szürke bogár a fák barna ágait keresi fel találkahelyként, 
míg a zöldek inkább a növények zöld részeit keresik fel e czélból. 

Eddigelé csak a reczés- és álreczésszárnyúak, valamint a hár- 
tyásszárnyúak között nem sikerült ivari mimikrit találnom. 

Nem hagyhatom említetlenül, bár nem tartoznak a rovarokhoz,, 
a virágpókokat, melyeknek rejtekül szolgáló virágok és saját színük 
oly gyakran egyezik meglepő módon. A pók bizonyára még ösz- 
tönből sincs tudatában annak, hogy az ő észrevehetősége a zsák- 
mányul ejtendő rovar szempontjából mennyire csökken azáltal, hogy 
hasonló színű helyekre veszi magát. A póknak saját színe iránti 
érzéke csakis ivari szempontból természetes, minden más szempont 
csak antropomorfizmus, még akkor is, ha a két ivar színe eltér egy- 
mástól, ekkor pedig feltehető, hogy mindegyik ivarnak az ellenkező 
ivar színe iránt van nagyobb fogékonysága. Ennek bizonyítása a. 
jövőre vár. Ez a bizonyíték a pókok ivari mimikrijében korona- 
tanú lesz. 

Mindezek a következő tényeket engedik megállapítani : 

1. Vannak rovarok, melyek imagó állapotuk bizonyos 
szakában a hozzájuk hasonló színű és alakú tárgyakra vagy 
ezek közelébe szállnak. 

2. Az ilyen helyeken sokszor nagy mennyiségben gyüle- 
keznek. 

3. Egyes jelenségekből megállapítható, hogy ebben e rovaro- 
kat ivarzási ösztönük vezérli. 

E három beigazolt tény a következők feltevésére jogosít fel : 

1. Egjes rovarok ivarzásuk időszakában nemcsak szag^- 
lásukat, hanem látásukat is felhasználják a másik ivar 
felkeresésében. 

2. Valószínű, hogy a szaglás a faj azonosságának meg- 



Rovartani Lapok. XX, 1913. 

6 



*^W^} 












Werner u. Winter, Frankfurt a. M. 



Rovartani Lapok. XX, 1913. 



II. 




65 

állapítására szolgál akkor, a mikor az egyik ivar a másikat már 
eléggé megközelített e.i 

3. Nagyobb távolságokból a nem épen éles látás 
vezeti őket, a mi pedig azt engedi feltételezni, hogy : 

4. a másik ivar színe (és illata), mely legtöbb esetben a saját 
színével (és illatával) közel egyezik, különösen fokozott inger- 
rel hat rája, a mi meg arra vezet, hogy : 

5. a természetben mindazon tárgy, mely az egyik ivar színé- 
vel, esetleg alakjával megközelítőleg egyezik, a másik ivar részéről 
bizonyos figyelemben részesül. Megkapja őt; meg- 
állítja útjában és közelebbi (mondjuk szaglás útjáni) kémlelő- 

jdésre vezeti. 

6. Megeshetik, hogy ily helyeken, vagy azok közelében épen 
már tartózkodik egy vagy több megtévesztett állat és akkor az 
elsőn kívül minden utána következő csak nagyjában téved, mert 
esetleg megtalálhatja ott a keresett párt. 

7. Ezek a helyek tehát bizonyos mértékben találkozó helyül 
szolgálnak és az ivarok egymásra találásában segítő 
szerepet játszanak. 

8. Ezen esetekben a rovaroknak semmiféle tudatos 
működést nem kell tulajdonítanunk, a mi e feltevéseket termé- 
szetessé, tehát igen valószínűvé teszi. 

Ezek azok a pontok, a melyekbe az elmondott megfigyelések- 
ből levont következtetések összefoglalhatók. E pontokban világosan 
kifejeztem, de szükségesnek tartom újból kiemelni, hogy ezek csak 
bizonyos rovarokra érvényesek, tehát az összes rovarokra nem 
vonatkoznak, mert nem is vonatkozhatnak, a következő 
okokból: 1. Nagyon sok rovar színéhez hasonló színfoltok a termé- 
szetben hiányoznak vagy ritkák. 2. A két ivar szíaében feltűnő kü- 
lönbség mutatkozik. 3. Sok rovar éjjeli életet él. 4. Sok rovar köz- 
vetlenebb úton jut a másik ivarhoz, pl. a Hymenopterák jó része. 
6. Sok rovar a táplálékul szolgáló anyagon találkozik a másik ivar- 
ral, pl. a dögön, trágyán stb. élő rovarok. 

Sőt az ivari mimikri nem nagyon gyakori volta is annak tulaj- 
donítandó, hogy legtöbb esetben az ivarok bizonyos kedvező körül- 
mények folytán könnyen találkoznak. Az ivari mimikri szerepe tehát 
ott kezd jelentőségre emelkedni, a hol és a mikor az ivarok talál- 
kozása elé bizonyos okokból akadályok gördülnek. Ily akadály lehet 



1 Akárhányszor láttam, hogy két egészen különböző fajú lepke ker- 
gette egymást, sőt többször egymásnak is csaptak s csak akkor váltak szét 
ős repültek más-más irányban. A miben látásuk megtévesztette őket, abban 
a szaglásuk megmutatta a helyes utati 



6Ő 

az ivarok ritkasága ; erŐs szél, mely az ivarokat szétválasztja, meg- 
zavarja és repülésük közbeni szemlélődésük élességét erősen csök- 
kenti ; esős idő, hirtelen bekövetkező zivatar, mely úgy látszik szin- 
tén erősen csökkenti érzékelő képességeiket ; ivarzás nélkül való 
elvénhedés stb. 

Azt hiszem, ezekből már most tisztán áll előttünk az ivari 
mimikri fogalma. Az ivari mimikri valószínű okát adja annak a tény- 
leg létező jelenségnek, hogy egyes rovarok a saját színükhöz ha- 
sonló foltokat keresik fel. Ez legalább is valószínűbb és igazolha- 
tóbb ok, mint a védelem, moly végtére legtöbb esetben nem is az. 
Az az erős hitem, hogy a jövő megfigyelések az ivari mimikrinek 
fognak igazat adni. E megfigyeléseket azonban nagy körültekintéssel 
kell eszközölni, mert egy-egy figyelembe nem vett, sokszor csekély, 
vagy más jelenségek által eltakart körülmény téves következteté- 
sekre vezethet. Ez a közleményem, mely ezzel a kérdéssel röviden 
foglalkozik, igyekszik ugyan az elősegítő és akadályozó körülmé- 
nyekre kiterjeszkedni, de nem meríti ki azokat és így az esetleges 
megfigyelő könnyen juthat oly helyzetbe, hogy általam meg nem 
figyelt, föl nem említett tényekre fog bukkani. 



Adatok Magyarország lepkefaunájához. 

{Beitrdge zur Lepidopterenfauna Ungarns). 
Irta : báró N. Ch. Rothschild (London). 

(Egy táblával. — Mit einer Tafel ) 

pREDOTA Károly úr megbizá- Herr Karl Predota sammelte 

somból 1912-ben április elejétől in meinem Auftrage im Jahre 1912 

október közepéig Magyarország von Anfang April bis Mitte Okto- 

következő pontjain gyűjtött : ber an nachfolgenden Lokalitáten 

Ungarns : 

1. A Mezőségben, Búza kör- 1. in der Umgebung von B u z a 

nyékén, április 6-tól májas l-ig. in der Mezőség vom 6. April bis 

A gyűjtés nemcsak Búzára, ha- 1, Mai. Gesammelt wurde auch 

nem környékére, így C z e g e, in der Umgebung von Búza, so 

Melegföldvár, Noszoly bei Czege, Melegföldvár, 



1 Az előző négy közlemény a Ro- ^ Die vier vorangegangenen Bei- 

vartani Lapok következő köteteiben triige sind in den folgenden Banden 
jelent meg : der Rovartani Lapok ersehienen : 

1. XVI, 1909, p. 130-148 ; 2. XVIII, 1911, p. 36—43 ; 3. XIX, 1912, p. 
21—29 ; 4. XTX, 1912, p. 167—180. 



67 



és S z u r d u k-ra is kiterjedt. 
Predota elutazása után a nyár 
folyaaián Búzán és R a d n a- 
Borbereken (Besztercze-Na- 
szód vm.) Bernhuber kisasszony 
is gyűjtött, a ki a gyűjtött anya- 
got beküldötte. A Búza és kör- 
nyékéről itt közölt gyűjtési ered- 
mények kiegészítésül szolgálnak 
a múlt esztendőben a Mezőség 
lepkefaunájáról közölt czikkem- 
hez.i 

2. Ermihályfalván má- 
jus 1-től június 2-ig. Majd 
innen a 

3. N a g y - H r t b á g y- ra 
uta.^ott, a hol június 2-től augusz- 
tus elejéig tartózkodott. Az ebből 
a híres, most már turisták által 
is gyakran látogatott pusztából 2 
származó gyűjtés kiegészíti ehő 
közleményem adatait. 

■á. Budu rászán, a Bihar- 
hegység aljában, augusztus ele- 
jétől szeptember 13-ig. Innen 
hegyi kirándulást tett augusztus 
16-tól 19-ig Karbunaron keresz- 
tül a Stina de Vale-hoz 
(1100 m.) 

o. Végül a delibláti kincstári 
homokpusztában^ gyűjtött Pre- 
dota szeptember 14-től október 
15-ig'. Állandó tartózkodási helye 



Noszoly und S z u r d u k. 
Nach der Abreise des Herrn Pre- 
dota sammolte im Laufe des Som- 
mers in Búza, sowie in R a d n a- 
Borberok (Komitat Besztercze- 
Naszód), auch Fráulein Bernhuber 
und sandte die Belegstücke ein. 
Die hier von Búza und Umgebung 
bekannt gemachten Sammelresul- 
tate bilden eine Ergánzung meines 
im Vorjahre publizirten Beitrages 
über die Lepidopterenfauna der 
Mezőség.^ 

2. in Érmihály falva (bei 
Debreczen) von 1. Mai bis 2. Juni. 
Nachher hatte Predota 

3. in der N a g y-H ortobágy 
vom 2. Juni bis Anfangs August 
Aufenthalt. Die sehr schönen 
Sammelresultate aus dieser be- 
rühmten, jetzt auch von Touristen 
biiufig aufgesuchten Paszta- er- 
gánzon die Angaben meines ersten 
Beitrages. 

4. in B u d u r á s z a, am Fuss 
des Bihargebirges, von Ánfang 
August bis 13. September. Von 
dórt aus wurde eine Gebirgstour 
über Karbunar auf die Stina 
de Vale (1100 m.) vom 16. bis 
19. August unternommen. 

•5. Schliesslich sammeltelPREDOTA 
auf der ararischen Sandpuszta von 
IJeliblat^ vom 14. September bis 
15. Október. Sein Standquartier 



^ Beitriige zur Lepidopterenfauna der Mezőség. (Verhandl. u. Mitteil. 
des siebenbürg. Vereins f. Naturwiss. Hermannstadt. LXII, 1912, p. 1 — 32). 
^ lásd a következő népszerű köny- 2 Sjehe folgende populár gehalte- 

veket : nen Broschüren : 

ZoLTAi Lajos : A Hortobágy. (Debreczen.) & Dr. K. Tóth Mihály : Nagy- 
Hortobágy. (Debreczen). 
^ Alábbiakban röviden Deliblat-nak ^ \^^ Nachstehenden kurz Deliblat 

ícoin. gescbrieben. 



68 



itt Flamunda volt. A késői 
évszakra még nagyon gazdag és 
érdekes gyűjtés nagyban kiegé- 
szíti II. és III közleményem 
adatait. 

Megjegyzendő, hogy ez alka- 
lommal nem sorolom fel az összes 
Predota úrtól gyűjtött fajokat, 
hanem csak azokat, a melyek az 
előző közleményeimet kiegé- 
szítik. 

Mint Magyarország faunájára 
új vagy legalább is nagyon 
figyelemre méltó fajokat, a kö- 
vetkezőket említhetem : 



war Flamunda. Die fűr die 
spáte Jahreszeit noch sehr reichen 
und interessanten Sammelresul- 
tate ergánzen meinen II. und III. 
Beitrag wesentlich. 

Bemerkt sei, dass hier nicht 
alle von Herrn Predota gesam- 
melten Arten angefűhrt werden, 
sondern nur eine Ergánzung der 
vorgedachten Mitteilungen im 
Auge behalten wurde. 

Als neu oder doch wenigstens 
sehr bemerkenswert fnr die un- 
garische Fauna seien nachfol- 
gende Arlen hervorgehoben : 



Amphidasis hetularia ab. Doubledayaria Mill., Constantia massilialis 

Dup., Tortrix neglectana HS., Cnephasia Wertlieimsteini Rbl., Conchylis 

albipalpana Z., Apodia ariificella Híá., Depressaria oinochroa Tur., 

Ochsenhemeria capella Möschl. 



Figyelemreméltó még két na- 
gyon érdekes magyar faj, a 
Mamestra dianihi Tausoh. és 
Hyporaiasa alloiriella HS. fejlő- 
déstörténetének teljes felfedezése 
Predota által. 

Az anyag feldolgozását, úgy 
mint az előző években, Dr. H. 
Rebel tanár (Bécs) végezte. Tőle 
származik e közlemény függe- 
léke is, egyes fajokra vonat- 
kozó jegyzetekkel. 



Sehr bemerkenswert ist auch 
die durch Predota voUstáadigent- 
deckte Lebensgeschichte zweier 
sehrinteressanter ungarischer Ar- 
ten, námlich von Mamestra dianilú 
Tausoh. und Hyporaiasa alloiriella 
HS. 

Die bearbeitung der Ausbeute 
erfolgte wie in den früheren Jah- 
ren, durch Prof. Dr. H. Rebel 
in Wien. Von ihm rűhrt auch der 
A n h a n g mit deskriptíven Mit- 
teilungen zu einzelnen Arten her. 



Papilio Podalirius L. 



Papilionidqe. 

— Budurásza VIII. 9. 

Pieridae. 

Deliblat IX. 15 ($). 



Pieris Daplidice L. 

Golias Hyale L. et ab. $ flava Hüsz — Deliblat IX. 4 — 15. 

— Edusa F. et ab. $ helicina Obtiir. et ab. $ Helice Hb. — 

Dehblat IX. 18-X. 4. 

— Myrmidone Esp. et ab. Hehna Geest. et ab. 9 Ma Stgr. — 

Deliblat IX. 18-29. 



69 

Xi/mphalidae. 

Ajjütura L-is L. — Stina de Vale VIII. 18 (cf). 
Vanessa pohjclúoros L. — Deliblat X. 12. 
MeUtaea Cinxia L. — Ermihályfal^a V. 8—13. 

— Trivia Schiff. — Ermihályfalva V. 8. 

— didyma Esp. et $ trans. alpina Stgr. — Budurásza VIII. 

28 -IX. 11. 

— Aurelia Nick. et ab. Clicniotia Rbl. et ab. corythalina Rbl 

(lásd a függeléket. — vgl. Anhang). — Budurásza 
VIII. 15-IX. 

Agynnis Pandora Schiff. — Deliblat IX 15 (z^). 

Erebia aethiops Esp. Budurásza VIII. 15—22. (Közte egy eltérő $, 
az elülső szárnyon nagyon S2éles rozsdasárga szalaggal, 
melyben csak három sze-i folt van és vörös ékalakú fol- 
tokkal a hátsó szárnyon. — Auch ein aberratives $ mit 
sehr breiter rostgelber Binde der Vorderflügel, in welcher 
nur drei Augenpunkte stehen, und mit rőten Keilflecken 
auf den Hinterflügeln). 

Satyrus Statilimis Hufx. — Deliblat IX. 12 — 18. 

EjyinepJiele TWionus L. — Budurásza VIII. 23 ($). 

Lycaenidae. 

Zepliyriis hetaJae L. — Budurásza IX. 6 ($). 
Chrysoplianus Thersamon Esp. — Hortobágy VII. 8—18. 

— Dorilis HuFN. — Ermihályfalva V. 6—10. 
Lycaena Argiades Páll. — Hortobágy VII. 18 (c^). 

— — gen. vern. Folysperclion Brgstr. — Ermihályfalva V. 4. 

— Astrarche Brgstr. — Hortobágy VII. 5 ; Deliblat IX. 17. 

— BeUargus Rótt. — Deliblat IX. 18. 

— CyUarus Rótt. — Ermihályfalva V. 6 — 11. 

Hesperiidae. 

Carcharodus alceae Esp. — Hortobágy VIII. 3 ; Deliblat IX. 16. 
Hesperia alveus Hb. — Deliblat IX. 23— 27. 

— — frítilhim Hb. — Ermihályfalva V. 7 ; Hortobágy VII. 13. 

Sphingidae. 

SmerintJms populi L. ab. ferruginea Gillm. — Hortobágy VII. 27 — 
VIII. 12. 

— ocellata L. — Hortobágy A^II. 29 ($). 

Beilepliila eupliorhiae L. — Deliblat IX (hernyó — Raupe). 
Clia&i-ocampa Elpenor L. — Hortobágy VIII. 2. 



70 



N otodontidae. 



Cerura bifida Hb. — Hortobágy VII. 17— VIII. 1. 

Dicranura vimila L. — Hortobágy VII. 7. 

Drymonia chaonia L. — Ermihályfalva V. 5. 

Pheosia tremula Cl. — Ermihályfalva V. 10 (o^)- 

Notodonta ziczac L. — Hortobágy VII. 20—22. 

Pierostoma palpina L. — Hortobágy VII. 24 (9)- 

Pygaera anastomosis L. — Buza VIII. 10—15 (Bernhuber), 

— jngra Hufn. — Budurásza VIII. 13 (o^)- 

Lytnantriidae. 

Orgyia ericae Germ. var. intermedia Friv. — Deliblat IX. 23 — X. 17 

(d ? ; Cytisus). 
Siüpnotia salicis L. — Hortobágy VII. 30— VIII. 3. 
Lymantria monacha L. — Budurásza VIII. 10 — 14. 

Lasiocampidae. 

Lasiocanipa trífolii Rótt. — Deliblat IX. 24. 
Gastropacha quercifolia L. — Budurásza IX. 10 ($). 
Odonesiis pruni L. — Hortobágy VII. 20. 

Lenioniidae. 

Lemonia iaraxaci Esp. — Buza VIII. 25 — 27. 

Saturniidae. 

Saturnia pyri Schiff. — Hortobágy VII (hernyó — Raupe). 

— spini Schiff. — Buza (IV (számos — zahlreich). 
Aglia Tan L. — Stina de Vale VIII. 18 (hernyó — Raupe). 

Drepanidae. 

Drepana falcataria L. — Budurásza (hernyó — Raupe). 
Dvepana lacertinaria L. — Ermihályfalva V. 3 (cT). 

— cidlraria F. — Budurásza IX. 7. 

Noctuidae, 

Acronycta megacepTiala F. — Hortobágy VI. 6— VII. 22. 

— tridens Schiff. — Hortobágy VII. 31— VIII. 3. 

— eupliorhiae F. — Ermihályfalva V. 5. 

— rumicis L. — Hortobágj'- VII (számos — zahlreich). 
Craniopliora ligustri F. — Hortobágy VII. 22 — VIII. 1 ; Budurásza 

vm 10. 

Oxycesta geograpMca F. — Deliblat IX (hernyó — Raupe). 



71 

Simyra nervosa F. — Deliblat IX (hernyó — Raupe). 
Agrotis linogrisea Schiff. — Hortobágy Vll. 22 (cT). 

— fimhria L. et ab. rufa Tutt — Hortobágy VI. 18—20. 

— obsc2ira Brahm — Hortobágy VI. 2— A'II. 22 ; Búza VI. 30 

(Bernhuber). 

— baja Hb. — Hortobágy VII. 24 ; Budurásza VIII. 22. 

— diirajjeziuni Bkh. — Hortobágy VII. 29. 

— stigmatica Hb. — Badarásza VIII. 17. 

— xantliograplia Hb. et ab. cohaesa HS. — Budurásza VIII. 20— 

IX. 12. 

— jüecta L. — Budurásza IX. 2. 

— flammatra P. — Búza VI. 10 (e. 1. $). 

— simulans Hupn. — Hortobágy VI. 2. 

— signifera F. — Búza VI. 25 (e. 1.) 

— jnita Hb. et ab. renitens Hb. — Deliblat IX. 19—21. 

— Xmiris L. — Hortobágy VIII. 1. 

— cinerea Hb. — Búza V. 23 (Bernhuber). 

— exclamationis L — Hortobágy VII. 23— VIII. 1. 

— tritici L. — Deliblat IX. 27. 

— obelisca Hb. et ab. ruris Hb. — Budurásza IX. 11 ; Deliblat 

IX. 20-25. 

— ypsilon RoTT. — Búza V. 26 (Bernhuber). 

— vesiigialis Rótt. — Deliblat IX. 22— X. 7 (számos — zahlreich) 
Charaeas graminis L. — Radna- Borberek VII (Bernhuber). 
Epineuronia cespitis F. — Deliblat X. 6 ($). 

Marnestra ilialassina Bkh. — Hortobágy VII. 7. 

— trifolü RoTT. — Deliblat IX. 9 (o""). 
Marnestra dentina Esp. — Budurásza IX. 11. 

— dianthi Tausch. — Hortobágy V. 23 et gen. secunda VII— VIII. 3 

(a hernyó leírását lásd a függelékben. — Raupenbescbrei- 
bun^ vgl. Anhang). 
Dianthoecia luieago Schifp. — Hortobágy VII. 10 (cf 9) ; Deliblat 
(hernyó — Raupe). 

— cAirpopliaga Bkh. — Hortobágy VI. 10. 

BnjopUla fraudatricula Hb. — Hortobágy VI. 2—9 (számos — zahlreich). 

— receptricula Hb. — Hortobágy VII 26— VIII. 2 ; Búza VIII. 7 

(Bernthuber). 

— ravula Hb. var. ereptricula Tr — Hortobágy VII. 17. 

— algae F. et ab. mendacula Hb. — Hortobágy VII. 24— VIII. 2. 
Diloba coeruleocephala L. — Deliblat X. 4 — 14. 

Luperina matúra Hb. — Deliblat IX. 15. 
Hadena monoglypha Hfn. — Hortobágy VII. 28. 

— sordida Bkh. — Hortobágy VI. 10. 



72 

Hadena secalis L. — Hortobágy VII. 31. 

Episema glaudna Esp. et ab. dentimaciila Hb. — Deliblat IX. 26—28. 
Aporophíjla lutulenta Bkh. — Deliblat X. 7 — 13. 
Ammoconia caecimacula F. — Deliblat X. 2 — 12. 
Miselia oxyacanthae L. — Deliblat X. 9. 
Dipterygia scahriuscula L. — Hortobágy VII. 31. 

Rhizogramma detersa Esp. — Deliblat IX. 18— X. 5 (nagyon kicsiny 
és sötét példányok. — Sehr kleine und dunkle Stücke). 
Ckloanta rádiósa Hb. — Deliblat IX. 28. 
Tapinostola muscidosa Hb. — Hortobágy VII. 7 — 11. 
Leucania ■pallens L. et ab. ecÁypa Hb. — Budurásza IX. 9—12. 

— vitellina Hb. — Budurásza VIII. 27— IX. 5 ; Deliblat IX. 27. 

. — evidens Hb. — Búza V. 10 (nagyon kicsiny és sötét cf- — 
Sehr kleines und dunkles o^). 

— conigera F. — Hortobágy VII. 31 (^). 

— albipunda F. — Hortobágy VII. 30. 

— iurca L. — Deliblat X. 3. 
Caradrina Kadenii Frr. — Deliblat IX. 27. 

— amhigua F. — Hortobágy VI. 5 ; Budurásza IX. 6—8. 

— lenta Tr. — Budurásza VIII. 9—22. 
Ampliipyra livjda F. — Hortobágy VII. 28. 
Mesogona oxalina Hb. — Deliblat X. 3 — 14. 

— acetosellae F. — Deliblat IX. 2— X. 6. 

Calymnia pyralina View. var. cuprea Horm. — Radna-Borberek VIII. 4. 
Orthosia circeilaris Hüfn. — Deliblat IX. 29. 

— niíida F. et ab. obscurata Spul. — Deliblat Ia. 24 — X. 14. 

— litura L. — Hortobágy VIII. 10—12 (e. 1.) ; Deliblat X. 4—6. 
Xaníhia citrago L. — Deliblat IX. 15 (q^). 

Orrhodia vaccinii L. ab. spadicea Hb. — Deliblat X. 7. 
Xylina furcifera Hufn. — Budurásza IX. 1 (^f). 
Xylomiges conspicillaris L. — Ermihályfalva V. 13. 
Calopliasia Immla Hufn. — Hortobágy VIII. 2. 
Cucnllia- jjrenanthis B. — Stina de Vale (hernyó — Raupe). 

— verbasci L. — Ermihályfalva V. 10. 

— scropJmlariae Oap. — Stina de Vale (hernyó — Raupe).' 

— tanaceti Schiff. — Hortobágy VII. 7 ; e. 1. VIII. 7. 

— lactucae Esp. — Hortobágy IX. 28 (e. 1.). 

— cliamomillae Schiff. — Hortobágy (hernyó — Raupe). 

— xerantliemi B. — Deliblat IX (hernyó — Raupe). 

— scopariae Dorfm. — Deliblat (hernyó — Raupe). 

— argentea Hufn. — Deliblat IX. 27 (hernyó is — auch Raupe) 
Eutelia adidairix Hb. — Deliblat IX (hernyó Blius cotinus-on. — 

Raupe auf Rhus cotinus). 



73 

Heliothis cognata Frr. — Deliblat (hernyó — Raupe). 

— dipsacea L — Deliblat (hernyó — Raupe). 

Pyrrhia purpurites Tr. — Deliblat IX (hernyó Euphmsia hiiea-n — 

Raupe auf Euplirasia lutea). 
Aconiia lucida Hufn. — Hortobágy VII. 28— VIII. 3. 
Tlialpocliares purjmrína Hb. — Hortobágy VI. 4 ; e. 1. VIII. 13. 
E'-asíria venustula Hb. — Ermihályfalva V. 7 — 10. 
ScoUopteryx Ubatrix L. — Deliblat X. 4. 
Ahrostola tripartita Hufn. — Hortobágy VI, 6. 
Pliisia chrysitis L. — Badurásza IX. 6 ; Hortobágy VII. 30. 
Catepliia alcíiymista Schiff. — Hortobágy VII. 25. 
Catocala elecia Bkh. — Budurásza VIII. 18. 

— elocata Esp. — Hortobágy VIII. 1 ; Budurásza VIII. 14. 

— piierpera Giorn. — Deliblat IX. 25 — X. 4. 

— nupta L. — Hortobágy A^II. 22-27. 

— sponsa L. — Hortobágy VIII. 5. 
Parascotia fuliginaria L. — Hortobágy VI. 6. 

Zandognailia iarsiplumalis Hb. — Hortobágy VI. 25 (cf) ; Budurásza 

VIII. 30 (?). 
Herminia teniamlaria L. — Hortobágy VI. 12. 
Bomolocha fontis Thunbg. — Budurásza IX. 11. 
Hypena rostralis L. — Hortobágy. 

Cymatophoridae. 

Cymatopliora or F. — Hortobágy V. 30. 

Geometridae. 

Pseiulolerpma pruinata Hufn — Deliblat IX. 30. 

Euchloris smaragdaria F. — Hortobágy VI. 3. 

Eucrostis mdigenata Vill. — Deliblat IX. 17 (hernyó is — auch die 

Raupe.) 
Nemoria pulmentaria Gn. — Hortobágy VI. 21, VIII. 3. 
Acidalia simüata Thunbg. — Budurásza IX. 9 (§ parva). 

— rustícata F. — Búza VIII. 9 (Bernhuber). 

— aversata L. et ab. spoliata Stgr. — Hortobágy IX. 7—10 

(ex ovo). 

— incanata L. — Deliblat X. 10 — 12. 
Codonia pendularia L. — Karbunar VIII. 16. 

— porata F. — Budurásza IX. 12. 

— linearia Hb. — Hortobágy VI. 18. 

— — gen. aest. strabonaria Z. — Budurásza VIII. 12. 
Timandra amata L. — Deliblat X. 5 (cT). 



74 

Lythria j^iirpuraria L. — Hortobágy VI. 8—17 (gen. aest.) 

— — gen. vem. roiaria F. — Erinihál3''falva V. 4. 
OrihoHtha plumbaria F. — Deliblat IX. 23— X. 9. 
OrthoUta cervinata Schiff. — Deliblat X. 9—13. 

— moeniata Se. — Stina de Vale VIII. 18. 

Mesoíype virgata Rótt. — Érmihá'yfalva V. 8 — 10 : Deliblat IX. 16. 
Anaiiis plagiaia L. var. pallidata Stgr. — Deliblat X. 11. 
Tripliosa duhitata L — Hortobágy VII. 16 — 26. 
Scotosia vetulata Schiff. — Hortobágy VI. 27. 

— rhamnata Schiff. — Hortobágy VI. 18. 
Larentia juniperata L. — Deliblat e. 1. X. 20. 

— immanata Hw. — Radna- Borberek VIII. 4 (Bernhubeu) 

— virklaria F. — Stina de Vale VIII. 17. 

— montanaia Bkh. — RadnaBorberok VIII. 3 (Berxhuber). 
~ fluviata Hb. — Hortobágy VI. 9 (Q) ; Deliblat X. 10 (2). 

— galiata Hb. — Hortobágy VII. 22. 

— sociata Bkh. — Hortobágy VII. 30. 

— affínitata Stph. — Stina de Vale (hernyó — Raupe). 

— alcliemülaia L. — Búza, R^dna-Borberek VII. (Berxhuber). 

— uiiifasciaía Hw. — Deliblat (hernyó — Raupe). 

— albulata Schiff. — Radna-Borberek VII 20 (Berxhuber). 

— sordidata F. — Búza, Radna Borberek VIII. 11 — 23 (Berx- 

huber). 

— comitata L. — Hortobágy VII. 25; Radna-Borberek VII. 25 — 

VIII. 5 (Berxhuber). 
Tp.pliroclystia ohlongaia Thbg. — Hortobágy VII. 26 ; Deliblat 
(hernyó — Raupe). 

— Unariata F. — Budurásza (hernyó — Raupe). 

— abjetaria Goeze (togata Hb.) — Hortobágy VH. 3. 

— euphrasiata HS. — Deliblat (hernj^ó — Raupe). 

— ' albipunctata Ybx. — Budurásza (hernyó — Raupe). 

— vulgata Hvr. ■ — Hortobágy V, 12 — 23. 

— castigata Hb. — Hortobágy V. 20. 

■ — suhnotata Hb. — Hortobágy VII. 12— VIII. 3. 

— miüefoliata Rössl. — Hortobágy VIIL 1 (nagy 5 — sehr 

grosses $); Deliblat (hernyó — Raupe). 

— sobrinata Hb. — Deliblat X. 9—13. 

— jmmilata Hb. — Budurásza (hernyó — Raupe). 
Phibalapieryx polygrammata Bkh. — Érmihályfalva V. 4 ; Hortobágy 

Wl. 20—25 (ex ovo) ; Deliblat X. 12. 
Stegama dUeciaria Hb. — Hortobágy \]1. 19 — 20. 
Numeria capreolaria F. — Stina de Vale VIII. 17. 
Ennomos quercinaria Hufx. — Budurásza IX. 2. 



75 

Ennomos fiiscaniaria Hw. — Hortobágy VI, 27 — VII. 16. 

Selenia hilunaria Hb. — Búza IX. 16 (cf). 

HygrocJiroa syringaria L. — Radna Borberek VII. 25 (Bernhuber). 

Eurymene dolohraria L. — Ermihályfalva V. 4 ; Búza V. 20 (Bernhuber). 

Epione apiciaria Schiff. — Deliblat X. 6 (cf). 

Gausíoloma fiavicaria Schiff. — Hortobágy VII. 22. 

Venüia macularia L. — Ermihályfalva V. 7. 

Biston liiriaria Cl. — Hortobágy (hernyó — Raupe). 

— strataria Hufx. — Búza V. 10 (cT). 

ÁmpMdasys heiularia L. ab. Douhiedayaria Mill. — Hortobágy VI. 20 
(cT kissé világosabb hátsó szárnynyal. — cf mit etwas 
lich terén Hinterflügeln). 

Boarmia cinctaria Schiff. — Érmihál3''falva V. 12 (bis $ — kleines $). 

— — ab. pascnaria Brahm. — Meleg-Földvár IV. 27 (cf). 

— geminaria Brahm — Hortobágy VII. 25 — 30 (nagy és sötét 

példányok. — Sehr grosso und dunkle Stücke). 

— repandata L. — Stina de Vale VIII. 18. 

— maculata var. Bastelbergeri Hirschke — Radna- Borberek VII. 22. 

— rohoraria Schiff. — Hortobágy V. 29. 

— crepuscularia Hb. et ab. defessaria Frr — Hortobágy VII. 15 ; 

Deliblat (hernyó — Raupe). 

— punciularia Hb. — Ermihályfalva V. 3. 

Díastictis artesiaria F. — Hortobágy VI. 3 et e. 1. VII. 12— VIII. 7. 

Fidonia fasciolaria Rótt. et var. tessidaria Metz. — Hortobágy VI. 
2— VII. 10 (sok apró példány, melyek közül csak egyes 
Q tartoznak a var. tessidaria-hoz. — Zahlreiche kleine 
Stücke, von denen nur einzelne ? der var. tessidaria 
angehören). 

Selidosema ericetaria Vill. — Deliblat IX. 20 (9)- 

Phasiane datJirata L. — Meleg-Földvár IV. 18 

— — ab. nocturnata Fuchs — Hortobágy VII, 29 (cf) — (1. a 

függeléket. — Vgl. Anhang). 

— glarearia Brahm — Ermihályfalva V. 6. 

Scodiona conspersaria F. et ab. turturaria B, — Deliblat IX. 20— X. 3. 

, Nolidae, 

Nola cicatricaJis Tr, — Ermihályfalva V. 3 — 5, 

— cldamydídaiis Hw, — Ermihályfalva V. 7, 

Chloephoridae. 

Earias vernana Hb. — Hortobágy VIII. 3. 

— cMorana L, — Hortobágy VIII. 3, 



76 



Arcliidae. 



Spilosoma tirticae Esp. — Hortobág'y VII. 16. 
Diacrisia sannio L. — Hortobágy VII. 16. 
Arclia maculosa Gern. — Búza e. 1. VI. 16 ( ?). 

— casta Esp. — Deliblat (háb — Pappe ; sec. Predota). 
Coscinia striata L. — Hortobágy V. 24. 

Hipocriia jacobaeae L. — Ermihály falva V. 2. 

Miltochrista miniáta Forst. — Budurásza VIII. 8 — IX. 7. 

Oeonislis qiiadra h. — Stina de Vale VIII. 18 ($). 

Lithosia liirideola Zixck. — Radna-Borbcrek VII. (Bernhuberj. 

Fsychidae. 

AciDithopsíjdie Zellerí Mx. — Búza, e. 1. V. 6 — 10 (cTÖ). 

Amicta Ecksteini Led. — Búza, Noszol}^, e. 1. IV. 30 — \". o (cT?)- 

Oreojisyche muscella F. — Búza, e. 1. V. 1 (o"$); Ermihályfalva V. 

6-12 (cf). 
Rebelia Sapplio Mill. — Érmihályfalva V. 4—7 ; Hortobágy, e. 1. VI. 

11-19 (cf $). 

— nudella Q. var. vestalis Stgr. — Noszoly IV. 25 (2 cT). 
EjJtchnopteryx inilla Esp. — Érmihályfalva V. 4 — 12. 

Sesiidae. 

Trochüiam apiforme Cl. — Hortobágy VI. 28. 

Sciapteron tabaniforme Rótt. — Hortobágy VI. 4. 

Sesia andrenaeformis Lasp. — Deliblat (hernyó — Raupe). 

— triannuliformis Frr. — Hortobágy VII 15 (cT)- 

— stelidiformis Frr. — Búza e. 1. V. 19 — VI. 10. 

— bibioniformis Esp. — Deliblat (hernyó — Raupej. 
Bembecia liylaeiformis Lasp. — Stina de Vale VIII. 18 ($). 

Cossidae. 

Cossus Cossus L. — Hortobágy (sec. Predota). 

Hypopta caeslrum Hb. — Hortobágy VII. 11. 

Pliragmaioecia castaneae Hb. — Hortobágy VI. 7— VII. 30 (d"?)- 

Zeuzera pyrina L. — Hortobágy VII. 12 (cf ), Búza VIII. 8 (Berxuuber). 

Hepialidae. 

Hepialas sylvinus L. — Búza VIII. 8 (Berxtiuber), Budurásza VIII. 
28— IX. 1 (2 igen nagy. — $ sehr gross). 

Pyralidae. 

Melissoblaptes bipunctamis Z. — Hortobágy VI. 25 — VII. 8. 
Cranibus aeniciileus HS. — Budurásza IX. 10. 



77 

Crambus matricellus Tr. — Deliblat IX. 14—17 (d'$). 

— deliellus Hb. — Deliblat IX. 14-24 (cf $). 

— iristellus F. ab. fuscelinellus Steph. — Budurásza IX. 12. 

— confusellus Stqr. — Budurásza A'^III. 12, Karbunár VIII. 16. 

— falselbis Schiff. — Hortobágy VII. 23— VIII. 1. 

— Plaiytes alpinellus Hb. — Deliblat IX. 27. 

Ancylolomia palpella Schiff. — Deliblat IX. 17— X. 14 {cj" frequens, 1$). 

Talis quercella Schiff. — Hortobágy VII. 4— VIII. 3 (cT?)- 

Scirpopliaga praelaia Scop. — Hortobágy VII. 4—13. 

ScJioenobíns gigcmidlus Schiff. — Hortobágy VII. 16. 

Donaccmla miicronellas Schiff. — Hortobágy VII. 5 — 15. 

Emaihendes puncteUa Tr. — Hortobágy VII. 27— VIII. 1. 

Homoeosoma nebülella Hb. — Deliblat IX. 29. 

Euzophera pinguis Hw. — Hortobágy VII. 7. 

Nyciegreíis achaiinella Hb. — Deliblat IX. 30. 

Hyporatasa alloirieUa HS. — Hortobágy V. 19— VI. 16, VII. 7— VIII. 

1. (A hernyó leírását lásd a függelékboii. — Raupen- 

beschreibung vgl. Anhang). 
Hypochalcia ahenella Hb. — Hortobágy VI. 14—16. 
Eíiella zinckenella Tr, — Hortobágy VII. 26. 
Salebria albariella Z. — Deliblat IX. 22. 
Nephopteryx gregella Ev. — Hortobágy VII. 4—19. 

— si niilella ZcK. — Ermihályfalva V. 5. 
Bhodophaea rosella Sc. — Hortobágy VII. 4. 
Myelois tetricella F. — Ermihályfalva V. 3—6. 

Pyralis perversalis HS. — Hortobágy VI. 27— VII. 20 (3 d)- 
Herculia glaucinaUs L. — Búza VI. 15 (Bernhuber). 
Constantia massilialis Dup. — Hortobágy VI. 12 (1 cT)- 
Cledeobia bnmbycaUs Schiff. — Hortobágy VI. 5—11 (cf ?). 

— angustalis Schiff. — Hortobágy VIII. 3 (cf). 
Níjmplmla nivalis Schiff. — Hortobágy VI 22 — VII. 2. 
Scoparia ambígualis Tr. — Radna-Borberek VII. 31 (Bernhuber). 
Phlyclaenodes palealis Schiff. — Hortobágy VII. 29. 

Titanio pollinalis Schiff. — Ermihályfalva V. 1 — 9. 
Pionca ferriigalis Hb. — Deliblat X. 11 (frequens). 
Pyrausta cilialis Hb. — Ermihályfalva V. 13. 

— terrealis Tr. — Búza V. 15 (Bernhuber). 

— accolalis Z. — Ermihályfalva V. 6 (cf). 

— sanibucalis L. — Hortobágj'' VIH. 3. 

— cespitalis Schiff. var. intermedialis Dup. — Hortobágy VH. 

30— VIII. 2 (cf$). 



^8 

I*terophoridae. 

Oxyptüus distans Z. — Deliblat X. 8. 

— pilosellae Z. — Hortobágy VII. 23. 
Plalyptüia acanthodactyla Hb. — Deliblat X. 11, 
Aludta tetradactyla L. — Budurásza IX. 7. 

— xaniliodactyla Tr. — Deliblat IX. 17 — 28. 

Pieroplioriis ononodactylus L. — Hortobágy VII. 23, Budurásza IX. 

10, Deliblat X. 8 
Sienopiüia hipunctidactyla Hw. — Deliblat IX. 16 — X. 7. 

Orneodidae. 

Orneodes grammodactyla Hb. — Deliblat IX. 16—29. . 

— Hühneri Wllgr. — Deliblat X. 11. 

Tortricidae. 

Acalla fimhriana Thbg. — Deliblat X. 9 — 11 (et e. 1.) 

— literana L. var. squamana F. — Ermihályfalva V. 4. 
Dichelia gnomana Cl. — Budurásza VIII. 12. 
Oenoplithira Pilleriana Schiff. — Hortobágy VII. 1. 
Cacoecia costana F. — Hortobágy VII. 27 ($). 
Pandemis corylana F. — Budurásza VIII. 8. 

EuUa rigana Sodof. — Ermihályfalva V. 4. 
Tortrix neglectana HS. — Deliblat IX. 27. 
(Jnephasia chrysantkeana Dup. — Hortobágy V. 17 — 29. 

— Wertheitnsteini Rbl. n. sp. — Ermihályfalva IX. 14, Deliblat 

IX. 24, Cséhtelek VIII. 7 (1. a függeléket. — vgl. Anhang). 
-- incertana Tr. et ab. minorana HS. — Hortobágy Y. 24— VI. 7. 
Doloploca punciulana Schiff. — Czege IV. 29 (cf). 
Lozopera tornella Wlsgh. — Hortobágy VI. 30 — VII. 4. 
Condujlis posterana Z. — Hortobágy VII. 6—31. 

— mnbigiiella Hb. — Ermihályfalva V. 9 — 12. 

— coenosana Mx. — Ermihályfalva V. 17 — VI, Hortobágy VI — VII. 28. 

— zepjJiyrana Tr. — Hortobágy V. 20, VII. 31. 

— aleella Schulze — Hortobágy VI. 16. 

— badiana Hb. — Radoa-Borberek VII. 27 (Bernhuber). 
Conchylis alhipalpana Z. — Hortobágy VII. 13 (1 6). 

— contractana Z. — Hortobágy VI. 25 — VII. 20. 

Euxanthis straminea Hw. — Horlobágy VI. 20— VIL 1, Deliblttt IX. 

22-29. 
Olethreutes coriicana Hb. — Hortobágy V. 25. 

— oblongana Hw. — Deliblat X. 8. 

— striana Schiff. — Hoxtobágy VI. 18, 



7Ö 

OUthreutes aniíquana Hb. — Hortobágy VI. 1 — 14. 
Steganopíycha binotana AVck. — Hortobágy VH. 25 (1 cf). 
Rhyacionia hasiana Hb. -■ Hortobágy VH. 4. 
Bactra furfurana Hav. — Hortobágy VI. 10 — VII. 10. 

— robusiana Chr. — Hortobágy VI. 11 — VII. 17 (2 cf, 9 frequens). 
Semasia Messingiana FR. — Deliblat IX. 20— X. 10. 

— Meizneriana Tr. — Hortobágy A^II. 2. 

— conterniinana HS. — Hortobágy VI. 30 — VII. 27. 
Notocelia Uddmanniana L. — Hortobágy VII. 2. 

— junclana HS. — Hortobágy VII. 1—28. 
Epiblema infidana Hb. — Deliblat IX 21 — X. 11. 

— decolorana Frr. — Hortobágy VI. 7— VII. 17 (cf?). 

— cumulana Gs. — Ermihályfalva V. 4 — 11. 

— modicana Z. — Hortobágy VI. 9 — 16 (c""). 

— grapliana Tr. — Ho.tobágy VI. 3—9. 

— immundana FR. — Ermihály falva V. 4—7. 

— lucluosana Dup. — Hortobágy A"II. 27 (?) 

— foenella L. — Hortobágy VII. 1—8. 

Grapholitha itiicrogranitnana Gx. — Hortobágy. VI. 27 — 29 (3^0)- 

Pamene argyrana Hb.' — Ermihályfalva V. 3 — 7. 

Carpocapsa splendana Hb. ab. Reaumuriana Heix. — Szurdak IV. 27. 

— grossana Hw. — Hortobágy VII. 10. 
Ancylis uncana Hb. — Ermihályfalva V. 8. 

— laetana F. — Ermihályfalva V. 3—7. 
DichrorampJia qiiaestionana Z. — Hortobágy VII. 1. 
Lípopfyclia plumbnna Se, — Ermihályfalva V. 4. 

Glyphypterygidae. 

SimaeÜns Fabriciana L. — Bűdurásza IX. 9. 



Tpononientidae. 

Yponomeuia roréllus Hb. — Hortobágy VII. 6 — 25. 

— padellns L. — Hortobágy VII. 1. 
Argyresthia pygmaella Hb. — Horto'oá.gy VII. 2. 

Plutellidae. 

Plutella marAdipennis Curt. — Hortobágy VI. 7 : Deliblat IX. 15. 
Cerosiovia radiaiella Don. — Búza IV. 29. 

— parenfhesella L. — Stina de Vale VIII. 18. 
Orthoiaelia sparganella Tpibg. — Hortobágy VII. 9 — 11. 



80 



Gelechiidae. 

Meizneria intesiinella Mx. — Ermihályfalva V. 4. 

— Metzneriella Stt. — Hortobág-y VI. 22 — A'II. 7. 
Platyedra vilella Z. — Ermihályfalva V. 8— VI. 1. 
Bnjotroplia terella Hb, — Hortobágy VI. 12—17. 

— decrepidella HS. — Hortobágy VI. 11. 
Gelechia pinguinella Tr. — Hortobágy VI. 2 — 12, 

— distinctella Z. — Hortobágy V. 15— VIII. 3. 

— flavicomella Z. — Hortobágy V. 25 (1 cf). 

— velocella Dup. — Ermihályfalva V. 4. 

— soluiella Z. — Ermihályfalva V. 3—8 (cf ?)• 

— scalella Se. — Ermihályfalva V. 3 — 6. 

— cytisella Tr. — Ermihályfalva V. 8 (cT)- 
TAla atriplicella F. R. — Hortobágy V. 29— VI. 13. 
Teleia triparella Z. — Ermihályfalva V. 9. 

Acompsia cinerella Cl. — Budurásza IX. 6—11, Deliblat IX. 25— X. 2. 
Acanthophila alacella Dup. — Hortobágy VI. 29 — VII. 5. 
Xystophora ? quaesiionella HS. — Hortobágy VII. 5 (1 cf). 

— lucidella Steph. — Hortobágy VI. 9—16 (frequens). 
Arisiotelia ericinella Dup. — Deliblat IX. 17 — X. 3. 

Apodia artificella HS. — Deliblat IX. 23 ($). [I. a függeléket. — 

vgl. A n hang]. 
Argyriiis superbella Z. — Hortobágy V. 18—24 (cf 9). 
Braclimia diniidiella Schiff. — Hortobágy VI. 5. 
Paltodora striatella Hb. — Ermihályfalva V. 7—11, Hortobágy VII 1. 
Nolliris verbascella Hb. — Deliblat IX. 29. 

Megacraspediis dolosellus Z. — Hortobágy V. 18— VI. 29 (cT?)- 
Atremaea lonchoptera Stgr. — Hortobágy VII. 7 (cT). 
Oegoconia quadripunc.ta Hw. — Hortobágy VI. 27 — VII. 4. 
Pleurota roslrella Hb. — Ermihályfalva V. 3—9 (cT?), Hortobágy V. 

22— VI. 13 (cf 9). 

— salviella HS. — Ermihályfalva V. 22 (cf 9). 
Holoscolia forfícella Hb. -- Hortobágy VI. 7 (9). 
Psecadia pusiella Roem. — Deliblat X. 3. 

Depressaria propinquella Tr. — Hortobágy VII. 7, Deliblat X. 3. 

— Alsiroemeriana Cl. — Hortobágy VII. 1 — VIII. 1. 

— oinochroa Tur. — Deliblat X. 7 — 12. 

— depressella Hb. — Búza VI. 3 (Berxhrber), Deliblat X. 7 — 13. 
Carcina qitercana F. — Budurásza VIII. 4 — 10. 

Lecithocera Briantiella Tur. — Karbunar VIII. 14 (1 cf), 
BorMausenia angustella Hb. — Ermihályfalva V 4 — 7. 

— Innaris Hw. — Hortobágy VI. 22. 



81 

Elachistidae. 

Epermenia insecurellus Stt. — Deliblat IX. 18, 
Pyroderces argyrogramrnos Z. — Deliblat IX. 22. 
Limnaecia phraginitella Stt. — Hortobágy VII. 2 — 10. 
Augasma aeratella Z. — Hortobágy V. 24 — VI. 8. 
Heliozehi Stannella F. R. — Ermihályfalva V. 7. 
ColeopJiora oclirea Hw. — Deliblat IX. 27 (2 $). 

— alhicostella Dup. — Deliblat X. 3. 

— anaüpendla Hb. — Deliblat IX. 18. 

— tmijmnctella Z. — Hortobágy VII. 2 (9)- 

— hrevipalpella Wck. — Deliblat IX. 18. 

— directella Z. — Deliblat IX. 17-30 (ö"?). 
Elacliista rudectella Stt. — Deliblat IX. 23. 

— subtiigrella Dgl. — Búza IV. 10—21. 

— griseella Z. — Ermihályfalva V. 6, Hortobágy VI. 27. 

— anserinella Z. ■ — Ermihályfalva V. 5. 

— dispüella Z. — Deliblat IX. 30. 

-- dispunciella Dup. — Ermihálj^falva V. 4. 

Oracilariidae. 

Gracilaria alcJiimiella So. — Ermihálj^falva V. 7. 

— Umosella Z. — Noszoly, Melegföldvár IV. 21 — 27. 

— gradatella ü'^. — Ermihályfalva V. 6 ($). 
Ornix anglicella Stt. — Noszoly IV. 24. 

— iorguüella Z. — Noszoly IV. 24, Ermihályfalva V. 4. ' 
Lithocollelis quercifoliella Z. — Búza IV. 26, Érmihálj^falva V. 10. 

— NicelUi Stt. — Ermihályfalva V. 6. 

— Froelichiella Z. — Ermihályfalva V. 6. 
Tischeria complanella Hb. — Ermihályfalva V. 4. 

Lyonetiidae, 

Bucculatrix cidarella Z. — Ermihályfalva V. 7. 

— crataegi Z. — Ermihályfalva V. 5. 
Opostega spatulella HS. ~ Hortobágy VII. 4. 

Talaeporiidae. 

Talaeporia poUlella 0. — Búza V. 20 (Bernhubbr). 

Tineidae. 

Aiíjchia appendiculaia Esp. — Hortobágy Yl. 7 — 11 (cf?)- 
Ochsenheimeria capella Möschl. — Deliblat IX. 17 — 30 (c^$). [1. a 
függeléket. — vgi. Anhaug]. 



82 

Melasina lugubris He. — Deliblat IX. 27 id)- 

Scardia boleti F. — Radna-Borberek MII. 2 (Bernhuber). 

Monopis imella Hb. — Érmiháh'falva V. 7—19, Hortobágy VI. 

— ferruginella Hb. — Hortobágy XI. 20. 

— monachella Hb. — Hortobágj^ VI. 5—27. 
TrichopJiaga iapetzella L. — Deliblat IX. 30— X. 8. 
Tinea Ankerella Mx. — Hortobágy TI. 19 (cf). 

— cloacella Hw. — Érniihályfalva V. 4, Hortobágj^ VI. 28. 

— pellionella L. — Hortobágy VI. 3. 
Xemoplwra püella F. — Érniihályfalva V. 5 — 9. 
Xemotois fascieUiis F. — Hortobágy Yl. 28 (cf). 
Adela viricleUa Se. — Érniihályfalva V. 5. 

Micropterygidae. 

Micropteryx Thunhergella F. — Búza IV. 12. 20. 



Függelék. — Anhang. 

1. Melitaea Aurelia Nick. a&. coi^thalina Rebel, nor. ab. (t. II, f. 1—2). 

Ein frisches cT ^'on Budurásza 
am 23. Aiigust erbeutet und em 
geílogenes $ ebendaher vom 10. 



Eg3^-eg3^ Budurászán augusz- 
tus 23-án fogott friss cf és szep- 
tember 10-én fogott kopott $ 
egy új fajváltozathoz tartozik, 
mely némi hasonlatosságot mu- 
tat a M. Aihalia ab. coryihalia- 
hoz. 

Az elülső szárnyak túlsúlyban 
vöröses-sárgák két fekete folttal 
a középső sejtben, egy kis folt- 
tal az első folt alatt és fekete 
hátsó harántcsíkkal. Az erek is 
a fekete szegély felé szélesen 
feketések. 

A hátsó szárnyak túlsúlyban 
feketés-barnák vöröses-sárga 
középfolttal és ugyanolyan, a 
világosabb $ -iiél szélesebb, folt- 
csíkkal a szegély előtt. Alul az 
összes szárnyak csak a vöröses- 
sárga tőmezőben feketén mustrá- 
jzottak, az elülső szárnvak az- 



September gehören emer unbe- 
namiten Aberration au, T\'elche 
ge^isse Analogien zu M. Ailialia 
ab. corythalia auÍTveist. 

Die Vorderílüg'el sind vorherr- 
schend rotg'elb mit zwei schwarzen 
Makehi in der ]SíittelzeUe, emem 
kleinen Fleck unter der ersten und 
schwarzem hinteren Querstreifen. 
Auch die Adern sind geg'en den 
schwarzen Saum zu breit schwárz- 
hch. 

Die Hinterflügel vorherrschend 
schwarzbraiui mit rotgelbem Mit- 
teliiiuikt imd solcher, beim lichteren 
$ breiteren, Fleckenbinde vor dem 
Saum. Unterseits sind allé Flügel 
nur im rotgelben BasaKeld schwarz 
gezeichnet, die Vorderflügel dann 
durchaus hell rotg-elb mit verlosche- 



83 



után egészen világos vöröses- 
sárgák elenyészett külső haránt- 
'esíkkal,aliátsó szárnyak világos- 
sárgák vöröses (a $-nél elenyé- 
sző) külső harántcsíkkal. 

A tavaly a mezőségi Szurdok- 
ról leírt ab. Charlotta RBL.'-től 
az ab. corytlialina világosabb 
(nem sötétebb) elülső szárnyai 
és az összes szárnyak alsó ol- 
dala világos külső széle folj^tán 
feltűnően különbözik. Csak a 
hátsó szárnyak felülete mindkét 
fajváltozatnál egymáshoz ha- 
sonló. 



nem áusserem Querstreifen, die 
Hinterflügel hellgelb nur mit röt- 
lichem (beim $ verloschenem) 
áusseren Querstreifen. 

Von der im Vorjahre von Szúrd uk 
(Mezőségj beschriebenen ab. Char- 
lotta Rbl.i unterscheidet sich ab. 
corythalina sehr auffallend durch 
die aufgehellten (nicht verdunkel- 
ten) Yorderflügel und die starke 
Aufhellung aller Flügel im Aussen- 
teil der Unterseite. Nur die Ober- 
seite der Hinterflügel ist bei beiden 
Aberrationen einander áhnlich. 



2. Á. Mamestra dianthi Tausch. első fejlődési fokozatai. — 
Die ersten Standé von Mamestra dianthi Tausch. (t. II, f. 3 — 5). 



A pete. Frissen lerakva 1912 
május 23-án (Hortobágy, Pre- 
dota). Az apró pete alakja kö- 
rülbelül megfelel a Mamestra 
aclvena (Peyron, p. 137, f. 103) 
petéjének. A tőfeliilet nagy, a 
poláris mező is lapított. A borda- 
szerkezet körülbelül 44 léczből 
áll, a melyek konczentrikusan 
egyesülnek a felső póluson, 
melyben a szájnyílás is fek- 
szik, de csak minden második 
lécz éri el magát a pólust. Hat 
napig a lerakás után a peték 
sárgás-fehér alapszíne nem vál- 
tozott meg, de található volt 
némelykor néhány vöröses-barna 
pont és folt a peték felületén. 
A pete legnagyobb átmérője 
0'7 mm. 

A teljesen kifejlett élő dianthi- 
hernyó kb. 36 mm. hosszú, 
hengeres, a feje felé gyengén 



Das E i. Frisch abgelegt am 23. 
Mai 1912 (Hortobágy, Predota). 
Die Totalform des sehr kleinen 
Eies entspricht amiáhernd jener 
des Eies von Mamestra advena 
(Peyron, p. 137, f. 103). Die An- 
heftungsflache ist gross, auch das 
Poheld ist abgeflaoht. Das Stütz- 
gerüst besteht aus ca. 44 Balken, 
die sich konzentrisch um den obe- 
ren Pol, in dem das Miki^opylen- 
feld liegt, vereinen, aber nur jeder 
zweite Balken erreicht den Pol 
selbst. Sechs Tagé nach der Ablage 
hatte sich die gelbhchweise Grund- 
farbe der Eier nícht verándert, 
doch fanden sich unregelmássig 
einige rotbraune Punkte und 
Flecken auf der Eioberfláche. Der 
grösste Querdurchmesser des Eies 
betragt 0'7 mm. 

Erwachsen ist die lebende Dian- 
thi-R a u p e ca 36 mm. láng, zylin- 



1 Verh. u. Mitt. des Siebenbürg. Ver. f. Naturw. LXII, 1912, p. 4, fig. 



84 



keskenyedő, csupasz, csak egyes 
nagyon finom sörtével fedett. 
A fej előrefelé kissé lapított, 
sárgás-barna, a féltekék felső 
szélén sötét vonalakkal és pon- 
tokkal. A test liátfelülete vöröses 
földszürke, az elmosódott széles 
fekete szubdorzálisok között 
sötétedő. ■ A mellszelvényeken 
egj finom és világos, sötéten 
szegélyezett dorzális van, mely 
a potrohszelvényeken szélesebb 
lesz és egészen feketének tűnik 
fel. A potrohszelvények elülső 
szélén a dorzális oldalán több- 
njire feketés pont áll. A lefelé 
élesen lemetszett laterális is 
feketés és felfelé inkább vona- 
lakká feloszlott. Az egész has- 
oldal mustrázat nélküli sárgás- 
zöld. Ép üy színűek a mell- és 
haslábak. 



Kikészített állapotban a her- 
n5''ó 45 mm. hosszú is lesz és 
alapszíne többnyire sárgás vagy 
vöröses lesz. 

A szabadban a fiatal hernyók 
Lepidium ruderale-n éhiek. Fog- 
ságban elfogadtak tájDlálékúl 
Atriplex-et és többnyire június 
végéig Idfejlődtek. A bábozódás 
a földben történik. 

A báb rendes alakú, 12 — 14 
mm. hosszú, sima, fénylő sárgás- 
barna, kerekített farvéggel, me- 
lyen csak egynéhány, szabad 
szemmel nem látható, rövid 
sörte van. 

A lepkék második nemzedéke 
nagy számban lépett fel június 



drisch, gegen den Kopf schwaoh 
verjüngt, nackt, nur mit einzelnen 
sehr feinen Borsten besetzt. Der 
Ko2:)f nach vorne etwas abgeflacht, 
gelbbraun, auf dem oberen Rand 
der Hemispháren mit dunklen 
Streifen und solchen Punkten. Die 
Rückenseite des Kör]3ers ist röt- 
lich erdgrau, zwischen den verwa- 
schenen, breiten, schwarzen Sub- 
dorsalen verdunkelt. Auf den Brust- 
segmenten findet sich eine feine, 
hchte, dunkelgesáumte Dorsale, die 
auf den Hinterleibssegmenten brei- 
ter wird und voUstándig schwárz- 
lich ausgefüllt erscheint. Am Yor- 
derrand der Hinterleibssegmente 
steht seithch der Dorsale meist ein 
schwárzlicher Punkt. Auch die nach 
untén scharf abgeschnittene Late- 
rale ist schwárzlich und nach oben 
mehr inStriche aufgelöst. Die ganze 
Bauchseite ist zeichnungslos gelb- 
lichgrün. Ebenso gefárbt sind die 
Brust und Bauchbeine. 

Prápariert erreicht die Ranpe- 
eine Lángé bis 45 mm. und ge- 
winnt meist eine gelbliche oder 
rötliche Grundfarbe. 

lm Freien lében die jungen Rau- 
pen auf Lepidium ruderale. Diesel- 
ben nahmen in der Gefangenschaft 
Airiplex zur Nahrung und waren 
zumeist gegenEnde Junierwachsen. 
Die Verpuppung erfolgt in derErde. 

Die P u p p e ist normál gestaltet, 
12 — 14 mm. láng, glatt, glánzend 
gelbbraun, mit gerundetem Hin- 
terende, das nur ein paar ganz 
kurze, mit freiem Auge nicht sicht- 
bare Borsteli trágt. 

Die Faltér erschienen zahlreich 
in zweiter Generation vom 27. Juni 



85 



27-től július IS-ig' (a szabad ter- 
mészetben augusztus 3-ig)- A 
bábok egy része áttelelt. A te- 
nyésztett lepkék közül a har- 
madik nemzedék egy példánya 
augusztus 18-án jelent meg. 

3. Phasiane clathrata L. ab. 

Ebből a szép, eddig kéjDben 
még be nem mutatott, fajválto- 
zatból, melynek szánwai telje- 
sen feketés-barnák kevés fehér 
folttal a szegély mentén, egy 
teljesen friss o^-et április 18-án 
Melegföldvárnál (Mezőség) gyűj- 
töttek. 

Ezt a példányt összehason- 
lítva egj rendes példánjiwal 
(6. kép) képben is bemutatjuk 
(II. tábla, 7. kép). 



bis 18. Juh (iniFreien bis 3. August). 
Eiii Teil der Puppen blieb zur 
Überwinterung liegen. Ganz ein- 
zehi erschien bei Inzucht ein Faltér 
der dritten Generation am 18. 
August. 

nocturnata Fuchs (t. II, f. 7). 

A"on dieser schönen bisher nicht 
abgebildeten Aberration, die voll- 
stándig schwarzbraune Flügel mit 
nur wenigen weissen Flecken im 
Saumfelde zeigt, wurde ein ganz 
frisches cf am 18. April in Meleg- 
földvár (Mezőség) erbeutet. 

Dasselbe wird im Vergleiche mit 
einem normalen Stück (Fig. 6) 
zur Abbildung gebracht (Taf. II, 
fig. 7). 



4. Hyporatasa allotriella HS. fejlődésének első fokozatai. — Die 
ersten Standé von Hyporatasa allotriella HS. (t. II, f. 8 — 10). 



A pete. A frissen lerakott 
(kb. 1912 május 28-án; Horto- 
bágy, Predota) pete hosszúkás 
tojásforma, éles tapadófelület 
nélkül. A chorion eg3^enletesen, 
pilvkelyszerűen bőrszerűen rán- 
czolt, bordázat nélküli. A frissen 
lerakott pete világos fűzöld. 
Legnagyobb átmérője 0'6 mm. 

A hernyó harmadik ved- 
lésében kb. 15 mm. hosszú, 
hátrafelé erősen keskenyedő, 
Mssé lapított, a pontszemölcsö- 
kön egyes hosszú erőteljes sör- 
tékkel fedett, melyek hossza a 
testszélesség felét eléri. 

A nag}'- fej és a nyakpaizs 
zöld fekete rajzolattal. Utóbbi 
kettős fekete köz erővonalból, mely 



Das E i. Frisch abgelegt (ca. 28. 
Mai 1912 ; Hortobág}^, Predotaj 
zeigt das Ei eine lángiich ovale 
Gestalt, ohne deutliche Anheftungs- 
fláche. Das Chorion ist gleich- 
mássig, schuppenartig chagriniert, 
oluie erkennbares Balkengerüst. 
Die Farbe des frisch gelegten Eies 
ist hell grasgrün. Sein grösster 
Durchmesser betrágt 0'6 mm. 

Die R a u 23 e in der dritten 
Háutung ist ca. 15 mm. láng, nach 
hinten stark verjüngt, etwas flach- 
g<edrückt, auf den Punktwarzen mit 
einzehien langen Icráftigen Borsten 
besetzt, derén Lange die halbe 
Körperbreite erreicht. 

Der grosse Kopf und das Nacken- 
schild sind grün mit schwarzer 
Zeichnung. Letztere besteht aus 



86 



a fejpaizs felé szélesbedő és 
villás, és oldalt szakadozott fe- 
kete hosszanti sávokból áll, me- 
lyek a test széles feketés szub- 
dorzálisainak mintegy folytatá- 
sát képezik. 

A második mellszelvénytől 
kezdve a tőszín kissé sötétebb, 
piszkos zöld, az egyszerű, fe- 
ketés-szürke dorzális oldalán 
vöröses, széles feketés-barna 
oldalsávval. Ez alatt egy vöröses- 
barna hosszanti vonal foglal 
helyet. Az oldalredő sárgás. 
A háti és a két oldalsáv az 
utolsó szelvényen kiszélesednek. 

A hasoldal zöld, vöröses 
ventrálissal. A torlábak, a me- 
lyek karmai barnások, kivül 
vörös foltokkal tarkítottak. A 
zöld potrohlábak talpa szintén 
vöröses. 

Egy június 28-án talált ki- 
fejlődött hernyó hossza kb. 19 
mm. és olajvörös teste majd- 
nem ugyanolyan mustrázat mel- 
lett inkább vöröses alapszínt 
mutat. A fej és a nyakpaizs 
inkább sárgás (mint zöld), a 
test szőrözető rövidebb és gyen- 
gébb. A hasoldal zöld. 

A hernyó életmódjáról Pre- 
DOTA a következőket írja : A 
hernyó a kemény, összerepede- 
zett szikes talajon él. Kisebb 
hernyók a talaj hasadékaiban 
csavarodó, a kifejlett hernyók 
pedig egy hosszú csövet készí- 
tenek, mely felül kissé kiszéle- 
sedett. Ettől a kiszélesedéstől 



einer doppelten schwarzen Mittel- 
linie, die sich gegen den Clypeus 
verdickt und gabelt, und seithchen, 
zerissenen schwarzen Lángsstrei- 
fen, die eine Fortsetzung der brei- 
ten schwárzlichen Subdorsalen des 
übrigen Körpers bilden. 

Vom zweiten Brustsegment ab 
ist die Grundfarbe etwas dunlder, 
schmutzig grün, seitlich der ein- 
fachen, schwárzlich-grauen Dorsale 
rötlich, mit breitem, schwárzhch- 
braunem Seitenstreifen. Unterhalb 
desselben findet sich eine rötlich- 
braune Lángslinie. Die Seitenfalte 
ist gelblich. Die Dorsale und die 
beiden Seitenstreifen verdikken 
sich am letzten Segment. 

Die Bauchseite ist grün mit 
rötlicher Ventrale. Auch die Brust- 
beine, derén Klauen bráunhch sind,. 
zeigen aussen rötliche Flecken. Die 
Sohlen der grünen Bauchbeine 
sind ebenfalls rötlich. 

Eine, am 28. Juni gefundene,, 
erwachsene Raupe ist ca. 19 mm. 
láng und zeigt bei fást gleicher 
Zeichnungsanlage eine durchaus 
mehr rötliche Grundfarbe des Kör- 
pers, der olivenrot erscheint. Kopf 
und Nackenschild sind mehr gelb- 
lich (als grün), die Körperbe- 
borstung ist kürzer und schwácher. 
Die Bauchseite grün. 

Ueber dieLebensweise der Raupe 
schreibt Predota : Die Raupe lebt 
in dem sehr harten, zerrissenen 
Natronboden. Kleinere Raujíen ma- 
ciién einen gewundenen Schlauch, 
die erwachsene Raupe fertigt in 
den Rissen des Bodens einen sehr 
langen Schlauch an, welcher oben 
etwas erweitert ist. Von dieser 



87 



szövedékkel bélelt csövek ha- 
ladnak azon helyek felé, a hol 
a tápnövény található. Utóbbi 
kizárólag' a CampJiorosma ovata 
W. K. (Dégen meghatározása), 
egy alacsony, nagyon sovány 
növény. A hernyó csak olyan 
helyeken él, a melyeket a sós- 
víz erősen kilúgozott és kis 
szigeteket képeznek. A legkisebb 
mozgásnál a hernyó a csőből a 
talaj repedéseibe esik, a hol 
azután már alig található meg. 
A bábozódás meglehetősen sűrű, 
belül fehéres szövedékben tör- 
ténik. 

A farvége felé erősen kes- 
kenyedő báb tora és láb- és 
szárnyhüvelye nedvzöld, háta 
és potroha sárgás-barna. A rö- 
vid kremaszter tompa ásóforma, 
sörték nélküli. Hossza 11 mm. 



Erweiterung aus gehen ausgespon- 
nene Gánge nach den Stellen, an 
welchen die Futterpflanze sich 
findet. Letztere ist ausschliesshch 
CampJiorosma ovata W. K. (det. v. 
Dégen), eine niedere, sehr magere 
Pflanze. Die Raupe lebt nur an 
Stellen, welche von Salzwasser 
stark ausgelaugt sind und kleine 
Inseln bilden. Bei dem geringsten 
Geráusch lásst sich die Raupe aus 
dem Schlauch in die Bodenrisse 
fallen und ist dann s elten mehr zu 
finden. Die Verpuppung erfolgt in 
einem ziemlich dichten, innen 
weisslichen Gespinnst. 

Die gegen die Hinterleibsspitze 
stark verjüngte P u p p e zeigt 
Thorax, Bein- und Flügelscheiden 
saftgrün,denRücken und Hinterleib 
gelbbraun. Der kurze Kremaster ist 
stumpf spatelförmig, ohne Borsten- 
besatz. Ilire Lánffe betragt 11 mm. 



5. Tortrix neglectana HS. {Cacoecia deliblatana Rbl., Rov. Lap. XIX, 



1912, p. 27, 47). 

Egy egészen friss cT alapján, 
melyet szeptember 27-én fogtak 
a delibláti homokpusztán, meg- 
állapíthattam, hogy ez a faj, 
melyet a múlt évben egy május 
12-én (d") és június 26 (?) 
Flamundánál gyűjtött pár alap- 
ján le nem írtnak tartottam, 
teljes bizonyossággal neglectana 
HS.-rel azonos. 

Kennel tanár (Pal. Tortr. p. 
189) ezt a fajt a hímek elülső 
szárnya szegélybehajlásának 
hiánya miatt joggal a Tortrix- 
nembe sorozza. (A szegély- 
behajlás kifejletlenségére ennél 
a fajnál azonban már említés 



[T. II, f. 11—12]. 

Ein ganz frisches cf von der 
Dehblater Sandpuszta, am 27. Sep- 
tember erbeutet, liess mir die Art, 
welche ich im Vorjahre nach eineni 
am 12. Mai (cf) und 26. Juni ($) 
in Flamunda erbeuteten Párchen 
für unbeschrieben hielt, mit Sicher- 
heit als neglectana HS. erkennen. 



Prof. Kennel (Pal. Tortr. p. 189) 
stellt die Art wegen des Mangels 
eines Kostalumschlages auf dem 
mánnhchen Vorderflügel mit Recht 
zur Gattung Tortrix. (Die Undeut- 
lichkeit des Kostalumschlages 
wurde aber bereits im Staudinger — 



tétetett a Staudixger — Rebel 
katalógusban [Xro : 1529]). 

Minthogy Ken>-el képe (t. X, 
f. 1 cf) példánvaiiikra, melyek- 
nél a szárnyközép sötét csíkja 
erősen kiszélesedett, nem talál 
egészen, az idén gyűjtött cf és 
a tavahá Q fényképfelvételének 
közlése nem lesz felesleges. 



6. Cnephasia Werthehnsteini 

Xyílhegyalakú és durva pont- 
szerű, hamvasságú elülső szár- 
nyai által jól jellegzett faj. 

Az elülső szél közepéig ter- 
jedő csápok a hímeknél vasta- 
gabbak és elég hosszú szőr- 
pamacsolvkal fedettek. Színező- 
űésük világos szürke, feketésen 
beszegett ízvég-gel. A tapogatók 
aránjdag hosszúak, másfélszer 
■o\j hosszúak mint a szem- 
átmérő, a középső íz sötétszür- 
kén jiikkelyezett, előrefelé ke- 
véssé kiszélesedett, de erősen 
rézsútos. A fej és a tor szürke, 
utóbbi elül sokkal sötétebben 
hamvas. 

A lábak külső oldala barnás, 
a lábfej világosan foltos, a hátsó 
lábszár sárgás-szürkén szőrös. 
A potroh a hátsó szárnyak hátsó 
szögletén messze túl terjed és 
müidkét nemnél tompavégű. 
Szme szürke, \'ilágosabb szel- 
vényszegéljdj^el. 

Az elülső szárnyak elülső 
széle hajlott, jól előreálló csúcs- 
csal és nagyon rézsútos sze- 
gélylj^el, alapszínük szennyes 



Rebel Katalog [Xro : 1529] bei 
dieser Art erwáhnt). 

Da die Abbildung^ bei Kennel 
(Taf. X, Fig. 1 cf .) auf die vorhe- 
genden Stűcke, die eine starke 
Erweiterung der dunklen Mittel- 
binde in der Flügelmitte zeigen, 
nicht gut zutrifft. dürfte die photo- 
graphische Abbildung des heuer 
erbeuteten cf und des vorjahrigen 
$ nicht unerwünscht sein. 

Rebel, n. sp. (^""Oj. ít. II, f. 13— 14j. 

Em durch die lanzettliche Form 
der Yorderflügel und die gTob 
punktförmige Bestáubung dersel- 
ben sehr ausgezeichnete Art. 

Die bis zur halben . Vorderlánge 
reichenden Fühler sind beim cf 
dicker und mit ziemhch langen 
Wimperpinseln besetzt. Ihre Fár- 
bung ist hellgrau, mit schwarzhch 
abgesetzten Gliederenden. Die Pal- 
pen relatív schlank, von andert- 
halb Augendurchmesserlange, das 
^Mittelghed dunkelgTau beschupj)t, 
nach Yorne wenig erweitert, aber 
stark abgeschrágt, das Endgiied 
sehr lairz vorstehend. Koj^f und 
Thorax smd grau, letzterer vorne 
\'iel dunkler bestáubt. 

Die Beine sind aussen braunlich, 
die Tarseu licht gefleckt, die Hin- 
terschienen gelbhch-grau behaart. 
Der Hinterleib überragt veit den 
Afterwinkel der Hinterflügel und 
zeigt in beiden Geschlechtern ein 
stumpfes Ende. Er ist grau mit 
helleren Segmentrándern. 

Die Yorderflügel mit gebogenem 
Yorderrand, deutlich vortretender 
Spitze und sehr schrágem Saum, 
zeio^en eine schmutziff weissgraue 



fehéres-szürke, eg-yes, az egész 
felületen szabálytalanul szét- 
-szórt finom fekete ponttal. Mus- 
trázatként fellép a tő barnás 
elsötétülése és egy a belső sze- 
gély felé kiszélesedő, befelé 
szögletesen határolt barnás tü- 
net a középen. Némelykor a 
him elülső szárnyai majdnem 
rajzolatlan sötétebb szürkék 
finom fehér hosszanti vonalak- 
kal a redőben és azon túl. Egy- 
egy nagyon finom sötét hamvas 
vonal van a rö^dd fehéres-szürke 
rojtok tövén és végén. 



A széles hátsó szánwak csú- 
csa jól előrehajló, színük vilá- 
gos szürke, az itt szélesebb roj- 
tok fehéres-szürkék sötétebb 
választóvonallal közel a tövük- 
höz. Alul az elülső szárnyak 
rajzolat nélküli sötétszürkék, a 
hátsók világosabb porszürkék. 

A nőstém^ elülső szárnyának 
csúcsa még élesebb mint a 
hímé és világosabb szürke szinű. 

Az elülső szárnyak hossza 
10—11 mm., kifeszítve 21-23 
mm. 

4 cf és 2 Q, melyek közül 3 
cf-et 1911 szeptember 14. és 
i5-én Ermihályfalván és 1 $-t 

1911 augusztus 7-én Cséhtele- 
ken gyűjtött Wertheimsten Sa- 
rolta kisasszony és a fenn- 
maradt pár, melyet Predota 

1912 szeptember 24. és 25-én 
gyűjtött a deliblati Flamundá- 
nál, képezi e faj tj^Dusait (Mus. 
Caes.) 



Grundfarbe und einzelne über die 
ganze Fláche unregelmássig zer- 
streute feine schwarze Punkte. Als 
Zeichnung tritt eine braunliche 
Verdunklung an der Basis und ein 
gegen den Innenrand erweiterter, 
nach Innen eckig begrenzter bráun- 
licher Schatten nach der Mitte auf. 
Zuweilen erschienen die Vorder- 
flügel beim cf fást zeichnungslos 
dunkler grau mit feinen weissen 
Langsstreifen in der Falté und 
darüber. Eine sehr feine dunkle 
Staublinie liegt an der Basis der 
kurzen weissgrauen Fransen, die 
auch an ihrem Ende eine Staub- 
linie zeigen. 

Die breiten Hinterflügel mit 
deuthch vorgebogener Spitze sind 
hellgrau, die hier breiteren Fransen 
weissgrau mit einer dunlderen 
Teilungslinie nahe ihrer Basis. 
Unterseits sind die Vorderflügel 
zeichnungslos, die Hinterflügel 
heller staubgrau. 

Das 2 besitzt eine noch viel 
schárfere Yorderflügelspitze als das 
cf und ist heller grau gefárbt. 

VorderflügeUánge 10—11 mm., 
Expansion 21—23 mm. 

Die Typen büden 4 ^f und 2 9, 
wovon 3 cf in Ermihályfalva am 
14. und 15 September 1911 und 
9 in Cséhtelek am 7. August 
1911 durch Frálein Gharlotte von 
Wbrtheimstein, das restliche Pár- 
chen aber bei Flamunda (Deli- 
blater Sandpuszta) am 24. und 25 
September 1912 durch Predota 
erbeutet wurde. (Mus. Caes.). 



90 



7. Apodia 

Egy a deliblati homokpusztá- 
ban szeptember 23-án gyűjtött 
$-t ideiglenesen ehhez a Sa- 
repta vidékéről elég hiányosan 
leírt fajhoz sorolok. Az elülső 
szárnyak világos sárga alap- 
színe sokkal kiterjedtebb mint 
Herrich - ScHÁFFER képén. A 
tapogatók és a hátsó szárnyak 
alakja jól egyezik az Apoclia- 
nemmel, mely utóbbi fajainak 
számát, különösen algiriakkal, 
Lord Walsingham újabban erő- 
sen megnövesztette. 



artificella HS. 

Ein Einzelnes Stück ($) von der 
Deliblater Sandpuszta am 23. Sep-^ 
tember erbeutet, ziehe ich mit Vor- 
behalt zu dieser von Sarepta recht 
unvollstándig beschriebenen Art. 
Die hellgelbe Grundfarbe der Vor- 
derflügel istbetráchtlich ausgedehn- 
ter als im Bilde von Herrich — 
ScHÁPFER. Die Form der Palpen 
und Hinterflügel stimmt gut mit 
der Gattung Apodia^ welche in letz- 
terer Zeit durch Lord Walsingham 
eine grosse Vermehrung ihres Art- 
bestandes, namenthch durch alge- 
rische Arten, erfahren hat. 



8. OchsenJieimeria capella Möschl. 



A szeptember 17. és 30.-a 
közötti időben Predota úr egy- 
néhány többnyire kopott cf-et 
és egj friss 9-t fogott kopulá- 
ban a deliblati homokpusztán a 
fűben. 

Utóbbi annyira egyezik az 
0. capella Möschl. leírásával, 
mely egy Sarepta-ról származó 
nőstény példányról készült, hogy 
alig lehet e faj odatartozásában 
kételkedni. 

A még le nem írt cf, mely- 
ből csak egyetlen friss példány 
fekszik előttem, az összes Ochsen- 
lieimeria-i&]okió\ nagyon karcsú 
testalkata és sötétszürke hátsó 
szárnyai által különbözik. 

A fej szőrözete agyagbarnás. 
A nőstények felette vastag és 
durván pikkelyezett csápjai itt 
fonálszerűek, gyengén szőrösek, 

A fehéres tapogatók olyanok 
mint a nőstényeknél, a nem be- 



in der Zeit vom 17. und 30. Sep- 
tember fing Herr Predota einige 
zumeist abgeflogene cT und ein 
frisches 9 in copula, auf der De- 
liblater Sandpuszta im Gras. 

Letzteres stimmt so gut mit 
der Beschreibung von 0. capella 
Möschl., welche nach einemweib- 
lichen Stück von Sarepta aufgestellt 
wurde, dasff kaum einZweifel an der 
x\rtzugehörigkeit bestében kann. 

Das unbeschriebene cT, von dem 
nur ein frisches Stück vorliegt, 
zeigt abweichend von allén Ochsen- 
heimeria-Arten eiiien sehr schlan- 
ken Habitus und dunkelgraue 
Hinterflügel. 

Die Kopfhaare sind lehmbráun- 
lich. Die beim 9 so überaus dick 
und rauh beschuppten Fühler sind 
hier fadenförmig, nur schwach 
bewimpert. 

Die weisslichen Palpen wie beim 
9 , dem Gattungscharakter entsj)re- 



91 



ly egeinek megfelelőek, nagyon 
hosszú fekeketés szőrökkel fe- 
dettek. A tor és a potroh nagyon 
karcsú, barnás-szürkék, utóbbin 
gyengén barnás farpamacscsal. 
A lábak egyszínűek, sötétek. 

A nagyon keskeny mustrázat 
nélküli elülső szárnyak barnás- 
szürkék, sűrűn és egyenletesen 
durva fekete pikkelyekkel fe- 
dettek, melyek a barnás rojt 
tőrészére is átterjednek. 

A nagyon keskeny hátsó szár- 
nyak feketés-szürkék, a nősté- 
nyeké sokkal világosabb szürke, 
a széles rojt töve keskenyen 
fehéres, mögötte feketés hamvas 
csíkkal. Alul a. hímek szárnya 
egyszínű feketés-szürke, a nős- 
tényeké világosabb barnás- 
szürke. A 9 potroha nagyon 
hosszú és vége felé kiszélese- 
dett. Elülső szárnya 5, kifeszítve 
10 mm. 

Ez a faj a magyar faunában 
előforduló déloroszországi pusz- 
tai állatok számát gyarapítja. 



chend, sehr láng schwárzlich be- 
haart. Thorax und Hinterleib sind 
sehr schlank, braungrau, letzterer 
mit schwach bráunlichem After- 
busch. Die Beine einfárbig dun- 
kel. 

Die sehr schmalen zeichnungs- 
losen Vorderflügel sind bráunlich- 
grau, dicht und gleichmássig mit 
groben schwarzen Schuppen be- 
deckt, welche auch in die Basal- 
hálfte der bráunlichen Fransen 
hineinreichen. 

Die sehr schmalen Hinterflügel 
sind schwárzlichgrau, beim $ viel 
heller grau, die breiten Fransen 
an der Basis schmal weisslioh, 
darnach mit schwárzlicher Staub- 
linie. Die Unterseite aller Flügel 
beim cf einfárbig schwárzlichgrau,. 
beim 9 heller bráunlichgrau. Der 
Hinterleib des $ ist enorm láng 
und gegen das Ende erweitert. 
Vorderflügel 5, Expansion 10 mm.. 

Durch diese Art wírd die Zahl der 
südrussischen Steppenarten iimer- 
halb der ungarischen Fauna in sehr 
interessanter Weise vermehrt. 



A II. tábla magyarázata. 

(Erklarung von Tafel II.) 

1. Melitaea Aurelia Nick. ab. corythalina Rebel, cT (supra). 

2. „ „ ,, 9 (infra). 

3. Maniestra dianthi Tausch. (pete — Ei) ^^/i. 

4. „ „ (hernyó — Raupe 2/i. 

5. „ „ (báb — Puppe) 2/1. 

6. Phasiane clathrata L. 

7. „ „ ab. nocturnata Füchs. 

8. Ryporatasa allotriella HS. (pete — Ei) i^/i. 

9. ,, „ (hernyó — Raupe) 2/1, 

10. „ „ (báb — Puppe) 2/1. 

11. Tortrix negledana HS. c/', 2/1. 

12. ,, ,, ?, 2/1. 

13. Cnephasia Wertheimsteini Rebel cf, 2/1. 

14. „ „ 9, 2/1. 



«2 

Irodalom. 

Csíki, E.: Zur Keiintnis eiiiiger OtiorrliYnchus. (Wiener Eiit. 
Zeitg. XXXII, 1913, p. 16). 

Fenti czim alatt megjelent küzleménvemben az Otiorrlnjnclius 
geniculahts var. Ganglbaueri Apfb. 1895 nevét mirotomentosus-ra vál- 
toztattam, mert Stierlin már 1888-ban elnevezett egy Oliorrliynchus 
Ganglbaiieri-t. Továbbá leírtam két új fajváltozatot : az Ot. genículatus 
var. szörényensis-i Német-Bogsán ^ádékéről és Szerbiából és az Ot. 
jjerdix var. Garpathorum-oi a Déli-Kárpátokból, kimutatván, hogy az 
Ot. perdix csak Tirolban, Karinthiában, Krajnában, Stájerországban, 
lUjadában, Fiume Tádékén, Horvátországban, Dalmácziában, Boszniá- 
ban, Herczego^miában és Albániában fordul elő és a Kárpátokban 
élő alakja az új faj változathoz tartozik, melynek teste nagyobb, la- 
]3Ítottabb, lábai mindig feketék, a szárnj^fedők érczfén^-ű pikkelyei 
rö"^TÍdebbek, az ormányon élesen kiemelkedő élecske van, a csápostor 
második íze sokl^al hosszabb mint az első iz, a többi íz pedig hosz- 
szabb mint széles. Csíki. 

Depoli, Guido: Neu Káferformen aus dem liburnischen 
Karst. (Wiener Ent. Zeitg. XXXII, 1913, p. 22). 

Szerző Fiume 'sddékéről a Coccinella conglohaia ab. multicovjuncta, 
a Karszt rétjeiről a Selatosomus aeneus ab. hicolor és a Teng^ermeUék- 
ről a Purpuriceniis Koelileri var. lüoralis új faj változatokat írja le. 
Faunánkat gazdagítja azonkívül a megemlített Selatosomus aeneus ab. 
viridinitens Vget (Risnják) és ab. cyaneiis ]SIrsh. (ObrucJ. Csíki. 



Társulati ügyek. 



A „Magyar Entotnologiai Társaság" közgyűlése 1913. feb- 
ruárius hó 15-én. — Társaságunk 2. közgyűlését a Mag3"ar Nemzeti 
Múzeum igazgatósági tanácstermében tartotta ; az ülést Mocsáry 
Sándor elnök a következő beszéddel njdtott meg : 

Tisztelt közgyűlés ! Mindenekelőtt szerencsém van szívélyesen 
üdvözölni a mai közgyűlésre oly széj) számmal megjelent tagtársain- 
kat és vendégeinket. Megállapíthatom egyúttal, hogy tagtársaink az 
alajjszabályok értelmében meglm'ánt számban jelentek meg és így a 
közgyűlés határozatképes. A jegyzőkönj'-v hitelesítésére Cserny La- 
jos és SzLABEY Ernő urakat kérem fel. 

A Magj^ar Entomologiai Társaságnak alapszabályai, a kívánt 
kiegészítésekkel, még mindeddig nem iwertek jóváhagyást a bel- 
ügyminisztériumnál, a mely körülmény különben a Társaság ügyei- 
nek vezetésére befolvással nincsen. 



9a 

Ivisded, de lelkes társaságiuik a szervezkedés és berendezke- 
dés korszakán túlesvén, liogy a lefolyt második: év alatt memiráe 
közelítette meg kitűzött czélját s a választmány és a tisztikar meny- 
nyire felelt meg' a reájok bizott feladatoknak, azokról a tiszti jelen- 
tések fog'nak részletesebben beszámolni. De már itt is több örven- 
detes tényről kell, hogy örömmel emlékezzem meg\ Őfelsége a király, 
Dr. Horváth Gézá-í, Társaságunk első elnökét, az entomologiának 
mindig lelkes hívét és büszkeségét, kiváló és buzgó működésének 
ehsmeréseűl a m. kir. udvari tanácsosi díszes czmimel tüntette ki. 
S mi itt állj mik meg egy pillanati'a ! Dr. Horváth Géza kiváló és 
buzgó mmikássága főleg' az entomologia mívelésében s annak előbbre- 
"vitelében nyilvánul. Az ő magas kitüntetésének fényéből tehát né- 
hány sugár, néhány szikra a mi kis társaságunkra is rávilágít ! 
A második örvendetes tény, mely Társaságinikra szintén tiszteletet- 
becsületet hozott, az, hogy az oxfordi entomologiai kongresszuson 
nem kevesebb mint négy tagtársunk : Dr. Horváth Géza és leánya 
Paula, most Györfft jExö-né, Jabloxowski József és Dr. Kertész 
Kálmáx volt ielen, kik közül Dr. Horváth Géza és Jablono^'Ski 
József érdekes és taniüság'os előadásokat tartottak : aldvor, midőn a 
bécsi udvari múzeumot s általáljan egész Ausztiiát csupán egy ki- 
kiküldöttje, Handlirch A>rTAi. képviselte. Az ő meghívására határozta 
el a kongresszus, hogy legközelebbi összejövetelét 1915-ben Bécsben 
tartja meg. Igen valószhiű, hogy az entomologia mivelői közül ekkor 
többen, talán nagyobb számmal is fognak Budapestre leránduhii, 
hogy az itt lakó rovarászokkal megismerkedve, gyűjteményeiket s 
főleg a Xemzeíi Múzeum nagyszerű rovargjüjteményét megtekint- 
hessék. A nem nagyon távol levő idő tehát komolyan int bemiünket, 
hogy ekkorra gyűjteményeinket lehetőleg rendbehozzuk s megmu- 
tassuk nekik, hogy az entomologiának nn magyarok is lelkes mivelői 
vagyunk. A harmadik szintén örvendetes tény az, hogy hazánk állat- 
világának a kutatása és megismertetése ez évben is örvendetes sikert 
mutathat fel. Különösen áll ez barlangjahik bogárfaunájának .s álta- 
lában vak bogaraüik felkutatásában, a miben főleg Bokor Elemér 
tagtársunk nem mindennapi eredménpiyel buzgólkodott. 

Pénztámokunk jelentéséből megnyugvással fogmik értesülni, 
hogyha bár gazdagok nem is vagj'unk, de azért a Társaság pénz- 
ügyei rendezettek s a második évet is deficit nélkiü zárhattuk be. 
A titkári jelentés pedig hű képét fogja adni amiak a munkásságnak, 
meh^et társulatunlc a maga elé kitűzött czélok érdekében kifejtett. 

Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy rendes ha-\i iUéseüilí. melye- 
ken sok érdekes előadás és tanulságos bemutatás került napü-endre. 
eléggé, sőt többször örvendetesen látogatottak voltak. 

Megemlítenem kell itt véoiil. ho^v hazáirk rovarvilágának a 



-94 

kutatása tagtársaink részéről ez évben is sikeresen folytattatott s 
egyesek nem egy érdekes megfigyelésnek és föKedezésnek jutottak 
birtokába, melyekről alkalomadtán lesznek szívesek bennünket is 
értesíteni s ha tagtársaink a jövőben is hasonló igyekezettel fogják 
hazánk rovarvilágának ismeretét gyarapítani : akkor fiatal társulatunk 
méltóan foghat egykor a többi szép és tekintélyes külföldi entomo- 
logiai társulatok mellé sorakozni. 

Ama reményben, hogy ez őszinte óhajtásunk egykor teljesedni 
fog, a mai közgyűlést ezennel megnjátottnak njálvánítom. 

A tetszéssel fogadott elnöld megnyitó után Csíki Ernő titkár 
következő jelentését olvasta fel : 

Titkári jelentés. — Tisztelt közgyűlés ! Az 1912. év, társaságunk 
működésének második esztendeje, mint méltóztatnak tudni két irány- 
ban volt kedvezőtlen. Első sorban a rossz időjárásra gondolok, mely 
nemcsak nekünk rovarászolaiak számítását, tervezgetését húzta ke- 
resztül, hanem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a másik kedvezőt- 
len faktor, a gazdasági válság is még nag^^obb legyen. Az első ok 
megakadályozta gyűjtőinket kutatásaikban, utóbbi pedig társaságunk 
életében is annyiban hagyott mélyreható emléket, hogy a tagdíjak 
még az 1911. éviiéi is rosszabban folytak be, a mi viszont társasá- 
g-unk működésére volt Mhatással, mert kitűzött czéljainkat épjDen a 
jíénzhiáiw miatt nem valósíthattuk meg. 

Különben örömmel jelenthetem, hogy az 1911. első évi műkö- 
désűnkkel szemben a lefolyt évben már némi haladásról számolhatok 
be. A míg' ugyanis 1911-ben 8 ülésünk volt 12 előadással, addig 
1912-ben 9 ülésünk napirendjén 19 előadás szerepelt. A t. közgyű- 
lést talán érdekelni fogja, ha egy kis statisztikával szólok gj-liléseink- 
ről. A 19 előadást 10 tagtársunk tartotta, kik közül első helyen tisz- 
telt ehiökünk buzgalmát akarom különösen Idemelni, ki ehiökségének 
nagyon szép emléket állított azzal, hogy 5 előadást tartott, melyek 
közül kettő mint nem szigorúan szakelőadás, általános érdeklődést 
keltett. Elnökünkön Idvűl Csíki ErnÖ, Dr. Horváth Géza, Jablo- 
NowsKi József, Dr. Kertész Aba és Schmidt Antal 2 — 2, Bíró Lajos, 
Dr. Kertész Kálmán, Poxgrácz Sándor és Dr. Szabó József 1—1 
előadással szerejDeltek. A mi pedig az egyes előadások szakmasze- 
rinti feloszlását iUeti, általános érdekű volt 5, lepkészeti 5, Irvmen- 
opterologiai 4, bogarászati 2, gazdasági entomologiai, hemipterolo- 
giai és neuropterologiai tárgjai 1—1 előadás. 

A rendes üléseken kivül megtartottuk a múlt évben első köz- 
g"yülésünket és hat választmánjd ülést. 

Elég szépen haladtunk tagok szerzésében is, mert a míg 1911 
végén 80 tagunk volt, a múlt év végét 97 taggal zártuk be, leszá- 



95 

mítván az év folyamán elhunj^t egyik buzgó lepkésztársunkat Nia- 
jsiESSNY Imre 113^ posta- és tá^^rdafelügyelőt. 

Társaságunk hivatalos folyóiratáról nincs sok mondani valóm, 
hiszen t. tagtársaink eléggé ismerik, legfeljebb azt említhetném meg, 
hogy az 1912. éri XIX. kötetben 20 szerzőtől 26 nagyobb és 13 
kisebb közlemény jelent meg. 

Kirándulást 1912-ben tekintettel az állandó rossz időjárásra, 
csak egyet rendezhettünk és pedig május hó 16-án Kovácspatakra. 
Ez a kirándulás is nagyon látogatott volt és daczára az elmaradha- 
tatlan esőnek elég szép eredménynyel is járt. 

Üléseinlí közül egyet, a mikor Dr. Kertész Aba az Ortler vi- 
dékére tett lepkészeti kirándulásáról számolt be, a „Budapesti Kamera 
Klub-' helj-'iségében, egy másikat, mikor Jablonowski József a gzőlő- 
moly okról beszélt, a Rovartani Állomás helyiségeiben tartottuk ; 
mindkét előadás képek vetítésével járván, hozta magával, hog}- ne a 
rendes hel3'en tartsuk meg azokat Xem mulaszthatom el, hogy e 
heh'en is ne fejezzem ki köszönetemet mindkét intézménynek heh'i- 
ségeik szíves áteng-edéseért, de köszönettel tartozunk a Magj^ar Nem- 
zeti Múzeimi igazg-atójának, báró Szalay Imre úr őméltóságának is, 
ki mint ez alkalommal is, közgj^ilésünk megtartására ezt a termet 
volt szíves átengedni. 

A társaság' pénzügjá helyzetét, a mint a jDénztáros úr jelenté- 
séből hallani fogják, nem volt teljesen kielégítő — értem ezalatt azt 
a szomorú tém^t, hogj^ tagtársaink még az 1911. é^^lél is rosszabb 
aránj'ban fizették be tag'díjaikat, úgy hogy tagdíjhátralék czímen már 
óriási összeget kell szerejDeltessünk számadásainkban. Ennek tulaj- 
donítható azután, hogy Társaságunk még mindig nem foglalkozhatott 
egyik fontos czélja megvalósításának kérdésével, t. i. a rovartani 
segédmunkák kiadásának kérdésével.' Reméljük, hog^^ a folj^ó év meg 
fogja hozni a \-iszonyok változásával, pénztári bevételeink javulását 
is. Hogy pénztári Idmutatásunk mindazonáltal végere dmémdDen va- 
gyoni gyarapodásunkat mutatja, azt részben új alapító tagjainknak, 
részben jóakaróinknak tulajdoníthatjuk. így társaságunk műlíödésé- 
nek különösen nemzeti szempontból való fontosságát feHsmervén, 
egyik buzgó tagiársunk, Diószeghy László festőművész, társaság-uiik- 
nak felajánlotta egyik festmém^ét, méhének kisorsolás útján való érté- 
kesítése készpénzkészletünket 112 koronával gyarapította. Fogadja 
ezért a nagjdelkű adománj'áért e helyen is őszinte köszönetünket és 
hálánkat. 

Miután ezzel társaságunk ügj^eiről beszámoltam, legyen szabad 
még néháu}^ más eseménjTŐl is megemlékezni. 

Így első helyen a II. Nemzetközi Entomologiai Kongresszust 
kell említsem, mely augusztus hó 5 — 10. ülésezett Oxfordban és 



9G 

melynek lefolyásáról társaságunk egyik ülésén Jablonowski József 
és Dr. Kertész Kálmán számoltak be. Megemlítendőnek tartom azon- 
kívül, hogy az elmúlt évben néhány fontos munka gazdagította ha- 
zánk entomologiaí irodalmát. így eltekintve a folyóiratunkban meg- 
jelent tanulmányokról, külön meg akarom említem, hogy nap^^ilágot 
látott ScHMiDT AxTAL szé]3 tauulmánj^a faunánk egyik büszkeségéről, 
az Oxyirypia orbicidosa-TÓl. Dr. Petri Károly összeállította az Erdély- 
ben előforduló bogarak jegyzékét ; munkája egy hatalmas kötet, el, 
tekintve az úgylátszík 23ohtíkaí okokból eredő botlások- és hiám^jk- 
tól, nagyban hozzájárult bogárfaunánlffól való ismereteink gyarapí- 
tásához, mert szerző és Deübel Frigyes tagtársunk évtizedeinké ter- 
jedő gyüjtéseüiek eredményét ez a munka közli első ízben össze- 
foglalóan. Lepkészeti irodalmunkat Dr. H. Rebel tanulmánya Her- 
kulesfürdő és körnj^éke lepkefaunájáról gazdagította. Kiváló esemény- 
számba megy Pongrácz Sándor fiatal tagtársunk szép tanulmánya a 
hazai Clnysopákról, mely az Állattani Közleményekben jelent meg 
és mely munka a reczésszárnyúak nálunk eddig elhanyagolt érdekes 
rendjére is fel fogja hívni rovarászaink figyelmét. 

Fiatal társaságunkl?:al ugyan nem áhottak semmiféle összeköt- 
tetésben, de munlválkodásukkal a hazánkra vonatkozó rovartani iro- 
dalombali nyomot hag3'tak a múlt év halottai közül a következő kül- 
földi búvárok, mint Ganglbauer Lajos, a bécsi udvari múzeum állat- 
tani osztályának igazgatója, a kit nemcsak magyarországi kirándu- 
lásairól írott czildvei, de befejezetlenül maradt nagy munlcája révén 
is hazánkban általánosan ismertek. Ugyancsak Bécsben húiyt el 
BoHATSCH Ottó lej^kész, a ki mint kereskedelmi utazó gyakran for- 
dult meg Alagyarországon és így szoros összeköttetést tartott fenn 
lepkészeiidvkel. különösen az Eujjítheciákról írott czikkeivel szer- 
zett magának jó nevet. Berlinben halt meg J. Schilsky tanár, a ki 
mint az európai bogarakról szóló munka utolsó 20 kötetének szer- 
zője szerzett nagy érdemeket; sok magyarországi bogarat is írt le 
és ismertetett első ízben. Az aj^rólepkékkel foglalkozó lejokészeink 
Dr. Th. Götschmann boroszlói tanárban veszítettek egy buzgó kolle- 
gát, a ki tanulmányaikban önzetlen támogatójuk és segítőtársuk volt. 

T. közgyűlés ! Ezekben voltam bátor társaságunk 1912. évi 
működéséről, valamint a fontosabb és minket is közelebbről érdeklő 
külföldi eseményekről beszámolni. Hátra van még, hogy mindazok- 
nak, a Idk működésemben segítségemre voltak, kik társaságunk ér- 
dekében munlíáUvodtak, e helyen is köszönetemet fejezzem ki, kérvén 
hogy támogatásukkal a folyó évben is megtiszteljenek. 

Utána Dr. Szabó József könyvtáros következő jelentését ol- 
vasta fel : 



97 

EönyvtárnoM jelentés. — Tisztolt küzgyülés ! Könyvtárunk ör- 
vendetes gyarapodásáról számolhatok be. Könyvtárunk a tavalyi ki- 
mutatás szerint ugyanis mindössze 12 darabból állott, ma pedig, 
ezeket is hozzászámítva, 239 darabból áll. Tehát 227 darabbal gyara- 
podott. 

A munkák legnagyobb része különböző folyóiratok különlen^^o- 
matai. Ezeken kivül Dr. Kertész Kálmán „Katalógus Dipterorum"-á- 
nak 7 kötete, a „Kísérleti Közlemények" 6, a „Rovartani Lapok" 7 
és a „Deutsche Entomologische Zeitsohrift" 3 teljes évfolyama jutott 
könyvtárunk birtokába. 

Az összes 227 darab munka ajándékozás útján lett könyvtárunk 
tulajdonává. Az ajándékozók — a kiknek ezúton is köszönetet mon- 
dunk — a következők voltak : Csíki Ernő, Györffy Jenő, Dr. Hor- 
váth Géza, Dr. Kertész Kálmán, Mocsáry Sándor, Niamesny Imre 
özvegye, Pongrácz Sándor, Dr. Szombathy Kálmán. 

Könyvtárunk ideiglenesen a Nemzeti Múzeum állattárának 
könyvtárában nyert elhelyezést. 

Utána Dr. Kertész Kálmán pénztáros a következő jelentését 
terjeszti elő : 

.PénztárnoJii jelentés. — Tisztelt közgyűlés ! A M. E. T. 1912. évi 
j)énztári eredménye nem olyan kedvező, mint azt az előirányzat után 
várni lehetett volna. Ennek oka s ezt sajnálattal kell konstatálnom, 
az, hogy tagjaink jórésze még 1911. évi tagdíjával is hátralékban 
van. Ennek daczára kiadásainlvat teljesen fedezhettük, de alaptőkén- 
ket csak kis összeggel gyarapíthattuk. 

Alapítványt következő tagjaink tettek : Gurányi István, Kertész 
KÁLMÁN-né és Kertész Emma. Fogadják ezért köszönetünket. 

Ha az 1912. évi előirányzatot a zárószámadással összehason- 
lítjuk, azt találjuk, hogy az alapítványok tételénél 200 K, az oklevél- 
díjalaiál 22 K s a kamatoknál 16 K 56 f többletet értünk el, viszont 
tagdíjakból 328 koronával kevesebbet vettünk be. 

A rendkívüli bevételek tételének nagyságát annak köszönhet- 
jük, hogy DiószEGHY László festőművész tagtársunk egy olajfest- 
ményt ajándékozott Társaságunknak, melyet sorsolás útján értékesí- 
tettünk ; e réven 112 K bevételűnk volt. Nem mulaszthatom el, hogy 
DiószEGHY László tagtársunlniak nagybecsű adományáért e helyen 
is köszönetet ne mondjak. 

A kiadásokat véve sorba : értékpapírt 200 K-val kevesebbet 
vásárolhattunk, a tagsági díjaknál elért kedvezőtlen eredmény követ- 
keztében. A Rovartani Lapok-iiál 35 K, a postadíjaknál 46 K 12 f, 
a kis nyomtatványoknál 4 K s a könyvtárnál 76 K megtakarítást 
értünk el. 



98 



Múlt évi zárószámadásunk és vagyonmérlegiüilí a következő 
A „Magyar Entomologiai Társaság" zárószámádása az 1912. évről. 



BEVÉTEL 



Maradék az 1911. évről 
Alapítványok . . . . 
Oklevéldíjak . . . . 

Tagdíjak 

Rendkívüli bevételek . 
Kamatok 



K 



162 
400 

26 
472 
134 

56 



1251 



08 



KIADÁS 



Értékpapírok vásárlása 

Rovartani Lapok . 

Postadíjak . . . 

Könyvtár 

Kis nyomtatványol 

Kisebb kiadások . 

Maradék 1912-re . 



K 



397 

425 

13 

24 

50 

4 

336 



1251 



52 



26 



A 


' 


Magyar Entomologiai Társaság'' 


vagyonmérlege 1911 deczeml 


jer 31 


-én. 






ACTIVUM 


K 


f 




PASSIVUM 


K 


f 




1. 
2 

3 

4. 
5, 


Készpénz 

Értékpapír az Első Pesti 
Hazai Takarékpénz- 
tárban 

Tagdíjhátralék .... 

a) Alapítvány 100 K 

b) Tagdíj 510 K 

c) Oklevéldíj 34 K 

Könyvtár 

Leltári felszerelés . . 


336 
1100 

644 

500 

3 


52 

60 

88 


1. 


Tiszta vagj'on .... 


2585 






\ 






2585 


— 




2585 


— 

















A pénztárnoM jelentés kapcsán felszólaltak : 

Jablonowski József köszönetet mond Kertész KÁLMÁN-nak, 
hogy a „Magyar Entomologiai Társaság" pénzügyeit oly nagyon 
szivén viselte s a pénztárnoki jelentés ama pontjára vonatkozólag, 
mely szerint a tagok jelentékeny része tagdíját nem fizette be, kéri 
a közgyűlést, bizza meg a pénztárnokot, liogy a nem fizető tagokat 
levél útján szólítsa fel a hátralékos tagdíj befizetésére. 

Db. Horváth Géza megjegyzi, hogy mintán az eziráityban való 



99 



intézkedés nem a közgyűlés feladata, a tagdíjak behajtásának mód- 
ját bízzuk a választmány megvitatására. 

Dr. Kertész Kálmán megjegyzi, hogy a terve az, hogy június 
hó első felében levélben szólítja fel a hátralékos tagokat s ha ez 
nem vezet sikerre, úgy postai megbízás vagy ügyvédi levél útján 
kísérli meg a tagdíjak behajtását. 

A közgjmlés ezek után a választmányra bízza ezen ügj elin- 
tézését. 

Titkár jelenti, hogy a múlt évi közgyűlés megbízásából Dr. 
Soós Lajos és- Győrffy Jenő megvizsgálták a pénztárt és a követ- 
kező jelentést nyújtották be : 

Tisztelt küzgjáilés ! Aluhrottak mint az 1912-ik évi közgyűlés 
által kiküldött pénztárvizsgálók mind a számadási könyveket, mind 
az értékpapírokról szóló elismervényt és a pénztári készletet meg- 
vizsgáltuk és a számadást minden tekintetben rendben találtuk. 
Budapest, 1913 januárius 18-án. — Dr. Soós Lajos s. k., Győrffy 
Jenő s. k. 

Pénztáros az ezidei évre a következő költségvetési előirányza- 
tot ajánlja elfogadásra : 

A „Magyar Entomologiai Társaság" 1913. évi költségvetése. 



BEVÉTEL 



Maradék az 1912. évről 

Alapítvány 

Tagdíjak 

Oklevéldíjak . . . . 
Hátralékos tagdíjak . . 
Kamatok 



K 

336 
100 
500 

10 
200 

50 



1196 



52 



KIADÁS 



Értékpapírok vásárlása 
Rovartani Lapok . . . 

Postadíjak 

Kis nyomtatványok . . 

Könyvtár 

Fölösleg 



K 



400 

480 

60 

60 

100 

96 



1196 



52 



52 



Elnök ajánlja, hogy a közgyűlés az 1913. évi zárószámadások 
megvizsgálására újból Dr. Soós Lajos és Győrffy Jenő tagokat 
küldje Id. 

Elnök előterjesztését a közgyűlés elfogadta. 

A tiszti jelentések elhangzása után Dr. Horváth Géza a köz- 
gyűlés nevében mond köszönetet a tisztikarnak eredményes mun- 
kásságáért. 



100 

Titkár jelenti, hogy alapszabályaink értelmében új választás alá 
kerül az elnök és a választmány egyharmada, azonkivül részben a 
kanclidáczió, részben Éhmann Ferencz választmányi tagnak a napok- 
ban történt elhunyta folytán még két választmányi tag választandó. 
A választmány határozatából a közgyűlésnek a következőket ajánlja 
megválasztásra : elnökivé Bíró La-tos-I alelnökké Dr. Kertész AsÁ-t, 
választmányi tagokká Cerva Frigyes, Diexer Hugó, Dr. Horváth 
Géza,- Kuthy Dezső, Mihók Ottó és Dr. Vángel jENo-t. 

A szavazólapok Idosztása után elnök a szavazás idejére a köz- 
gyűlést felfüggeszti. 

A szavazás megtörténvén, elnök az ülést újból megnyitja és 
titkár jelenti, hogy összesen 27 szavazólapot adtak be, a választás 
erodménj^e pedig a következő : 

Elnökké megválasztatott Bíró Lajos 26 szavazattal, alelnökké 
Dr. Kertész Aba 26, választmányi tagokká Diener Hugó 26, Dr. 
Horváth Géza 26, Cerva Frigyes 24, Kuthy Dezső 24, Mihók Ottó 
21, Dr. Vángel Jenő 21 szavazattal. Szavazatot kaptak még az el- 
nöki állásra Mihók Ottó 1, az alelnöldre Cerva Frigyes 1, választ- 
mányi tagságra Bokor Elemér 7, Schmidt Antal 3, Dr. Pongrácz 
Sándor 3, Mocsáry Sándor 2, Bíró Lajos 1, Kovács Ödön 1. 

Mocsáry Sándor elnök megköszönvén a lefolyt évben iránta 
tanúsított bizalmat, üdvözli az újonnan megválasztottakat és a köz- 
gyűlést berekeszti. 

A „Magyar Entomologiai Társasága' 19. ülése 1913. febriiá- 
rius 15-én. — Bíró Lajos ehiök megnyitja az ülést, köszönetet mond 
azért a bizalomért, mely az ehiöki székbe juttatta és igéri, hogy 
igyekezni fog ezt a bizalmat Id is érdemelni. Üdvözli Dr. Horváth 
Géza tagtársunkat abból az alkalomból, hogy a franczia entomolo- 
giai társaság tiszteleti tagjává választotta. ]\Iajd „A mikrohymeno- 
pterák vizsgálásáról" czimű előadásában ismerteti azokat a módsze- 
reket, a melyek segítségével az apró gubacsdarázsokat megvizsgál- 
ható állapotba hozhatjuk. Ismerteti továbbá azokat az európai köz- 
és magángyűjteményeket, a melyekben fontosabb anyag (főleg ty- 
pusok) van. 

A „Magyar Entomologiai Társaság" 20. ülése 1913. rnár- 
czius 15-én. — Bíró Lajos elnök megnyitja az ülést a m. kir. Ro- 
vartani Állomás helyiségében és felkéri Dr. Kertész Abá-I, hogy 
„Erebia Christi" czímeii bejelentett előadását tartsa meg. Előadó rö- 
viden ismertetvén ezt a kevéssé ismert alpesi lepkét és annak elő- 
fordulási viszoiwait, rátér amiak az útnak ismertetésére, melyen át 
a lepke alpesi termőhelyiéhez juthatunk. Előadását számos eredeti 
fénj^képf el vétel vetítése mellett élénken illusztrálja. A nagy tetszéssel 
oo-adott és érdeklődéssel hallgatott előadás után Jablonowski József 



101 

,,A szőlőillonczák" czímcii tartott előadást, ismertetvén a Torlrix 
Pilleriana kártételét és az ellene való védekezést, előadását számos 
vetített képivel illusztrálván. Csíki Ernő bemutatott néhány hazai 
gyártású czélszerü hálókeretet. 

Választmányi ülés 1913 inárcsius 13-én. — Titkár jelenti, 
hogy Ehmaxx Ferencz választmányunk tagja f. évi januárius 25-én 
elhunyt. Új tagokúi bejelenti ifj. Friedrich AxTAL-t (Alaglód) és 
PiLLicH FERENCz-et (Simontomj^a), a kik megválasztattak. Pénztáros 
indítványozza, hogy a választmányi üléseket lehetőleg negyedéven- 
ként tartsuk és ez alkalommal a tisztikar terjessze elő negyedévi 
jelentését. A választmány ezt czélszerűnek találván az első ilyen vá- 
lasztmánya ülést április 19-re tűzi ki. 

A „3Iagyav Entomologiai Társaság" 21. ülése 191S április 
19-én. — ]\íiután Bíró Lajos elnök a nagy számban megjelent tago- 
kat és vendégeket üdvözölte, megnyitotta az ülést, melyen Dr. Hor- 
váth Géza ismertette a PA^Ü/owior^^za- csoportba tartozó Hemipterákat, 
melyeknek kétoldalt karimásán kiszélesedett teste mélyen bemetszett 
karélyoki^a van osztva s a melyek e miatt valami száraz falevelekliez 
vagy növénymagvakhoz hasonlítanak. Többnjdre a forró földővi tája- 
kon, részben Dél-Európában éhiek, de egy fajt az előadó Orsovánál 
is feKedezett. — Dr. Kertész Kálmán két Formoza-szigetéről szár- 
mazó óriási rablóleg.yet mutatott be és ismertette azoknak rendszer- 
tani helyét. — Schmidt Antal egy apró kék lepkét mutatott be, a 
Lycaena Bavius-t, mely eddig csak Dél-Oroszországból és Örmény- 
országból volt ismeretes és tavaly Erdélyből is előkerült. Az erdélyi 
alak új faj változatnak bizonyult. Ugyancsak ő bemutatta az Argijnnis 
Lathonia nevű gyöngyházpillének egj melanisztikus példányát, melyet 
Ulbrich Ede gyűjtött. — Dr. Pongrácz Sándor egj új reczésszánwú 
rovart mutatott be, meh'et Dr. Kertész Kálmán és Csíki Ernő gyűj- 
töttek Aláramaros meg3'ében. Ez az új faj a Stenophyinx millenii, egy 
a millenáris évben felfedezett faj legközelebbi rokona. — Csíki Ei;nü 
a bogarak néprajzi alkalmazásáról beszélt, ismertetvén egyes díszes 
Ijogaraknak az mdiánusok, négerek stb. által való alkalmazását külön- 
féle ruházati tárgyaik díszítésére. Majd bemutatott egy abesziniai 
gyermeksípot, melyet Kovács Ödön hazánkfia hozott múlt évi utazá- 
sából ; ezt a sípot a gurági-gyermekek egy rózsabogár-féle (Conipso- 
ceplialus KaclioícsMi) hlaszínű vagy zödes-kék YÍÜás szarvacskájával 
mozaikszerűen díszítik. — Végül Dr. Horváth Géza ismertette Bér- 
lése turini tanár legújabb légyírtó eljárását és bejelentette, hogy a 
következő nemzetközi zoológiai kongresszus 1916-ban Budapesten 
fog megtartatni. 

Választmányi ülés 1913. április 19-én. — ]\Iiután Bíró Lajos 
ehiök az ülést megnyitotta, Csíki Ernő titkár új tagnak ajánlja ne- 



102 

mesdécli Király KIl.máx máv. forgalmi hivatalnokot (Biidaj)est. VIII. 
Luther-utcza 3), a kit a választmány megválaszt. Titkár jelenti, hogy 
Budapest székesfőváros tanácsa megkiildötte a Magyar Entomologiai 
Társaságnak a Belügj'miiiiszter által jóváhagyott alapszaljályait. 
A választmány erre elhatározta, hogy az alapszabátyok a Rovartani 
Lapokban és külön füzet alakjában is kinyomandók. — Dr. Kertész 
Kálmán az I. negyedéviből a következő pénztári jelentést terjeszti elő : 
Bevétel volt 1476 K 82 f.. kiadás 805 K 80 f. (legnagj'obbrészt érték- 
papirosok vásárlására forchttatott). emiélfog'va a készpénz 671 K 02 f. 
Felhatalmazást kér arra, hogy 300 K-ért Hazai Bank-részvényeket 
vásárolhasson, valamint arra is, hogy a hátralékosokat levélben fel- 
szóhthassa a tagdíjak befizetésére. A választmány ezekre a felhatal- 
mazást megadja. — Végül a választmány elhatározza, hogy úrnaijján, 
május 22-én gA'-üjtőMrándulás rendezendő Tata-Tó városra és elhatá- 
rozza, hogy budapesti és Budapest-vidéki tagtársaink, a Idkre egye- 
dül lehet számítani, hogy a kiránduláson részt vesznek, idejében ér- 
tesítendők. iUetőleg mes^vandók. 



Felkérjük azon tisztelt tagtársainkat a kik 
tagöijukkal még hátralékban uannak, hogy 
azt mielőbb a pénztáros czímére bekülöjék. 



XX. Bánd. Márz- Juni 1913. 3-6. Heft. 



S. 33. — A. Schmidt : D i e E n t w i c k 1 u n g s g e s c li i c li t e 

und V e r b r e i t u n g V n x y t r y p i a o r l3 i c u 1 o s a E s j). — 
Naclidem sioli Verfasscr über die BegTenziiiig der Art und die Artclia- 
raktere auslasst, stellt er als wicMge Bedingung die Erforschung der 
ersten Standé der Lepidopteren hin, die oft wiclitigere Beitráge zur 
Beurteilung der Art liefern als manclie áussere Untcrschiede des 
Schmetterlingskörpers. Dan wird das Ei, die Raupe, Piippe sowie 
die biologischen Verhiiltnisse dieser einzelnen Standé besproclien 
(Dieser Teil der Abliandlnng erschien deutsch in Annales hist.-nat. 
Mus. Nat. Hmig. X, 1912, p. 632— 637). Scliliesslich wird dieser sonst 
ausser Ungarn aus Rumanien, Grieclienland und Zentral-Asien (Tjan- 
Sban, Saissan) bekamite Scbmetterling als ein Steppentier angesehen, 
als dessen Urlieimat wohl Zentral-Asien angesehen werden kann. 
Auf Tafel I wird das Ei (Fig. 1), Skulptur der Eischale (Fig. 2), 
die friscli geschlüpfte (Fig. 3), halbausgewaclisene (Fig. 4) und aus- 
gewacbsene (Fig. 5) Raupe, die Puppe (Fig. 6), der ? Faltér (Fig. 
7) und das durcli die Raupe ausgefressene Rliizom von Iris jmmüa 
(Fig. 8) abgebildet. 

S. 63. — J. Fehér : D i é I n s e k t e n-M i m i k r ,y v o m g e- 
s c h 1 e c li 1 1 i c h e n S t a n d p u n k t. II. — Verfasser fálirt fórt 
seine Beobachtungen zu registrieren, bei welcher Gelegenbeit nun 
die übrigen Insekten-Ordnungen an die Reihe kommen. Es wird so 
über Syroniasies marghuitus, Palomena prasina, Mantis religiosa, Musca 
domestica, BagonycJia fúlva und Arachniden etc. berichtet. Schliesslich 
wird festgesteUt, dass : verschiedene Insekten auf gleichfárbige oder 
gioichförmige Gregenstánde und oft in Anzalil anfliegen ; darin werden 
sie durcli gescbleclitliche Instinkte geleitet. Dies liisst nun folgern, 
dass einzelne Insekten beim Aufsuchen des anderen Geschlechts 
nicht nur durcli ilireii Gerucli, sondern aucli durcli ilir Selivermögen 
geleitet werden ; dass der Gerucli zum Feststellen der gleiclien Art 
dient, naclidem diese sclion angenáliert wurde ; aus weiterer Ferno 
werden sie durcli ihr eben niclit scliarfes Selivermögen geleitet ; die 
meist gleicliförmige Farbe und Gerucli des anderen Gesclilechts 
wirkt starker reizend, und ebenso werden gleichfárbige Gegenstande 
in der freien Natúr besonderer Aufmerksamkeit beschenkt, wodurcli 
dicse, naclidem Sic oft Sammclplatze werden, das auffindon beider 
Geschlechter erleichtert. Naturlich iiiuss liervora:ehoben werden, dass 



1Ö4 

sich obige Folgerungen nur auf bestimmte Arten bezichen, alsó 
niclit allgemein aufgefasst werden könneii. 

S. 66. — N. Ch. Mothschild : B e i t r á g e z ii r L e p i d o- 
p t e r e n f a u n a U n g a r n s. V. (Hierzu : Tafel II). — Der deutsche 
Text der Arbeit ist parallel dem ungarisclien gesetzt und dórt ein- 
zusehen. 

Literatur. 

S. 92. — Es wird je eine Arbeit von Csíki und Depoli be- 
sprochen. 

Tereinsangelegenheiten. 

S. 92. — Bericlit über die Generalversannnlung der Ungarischen 
Entomologischen Gesellschaft am 15. II. 1913. — Nacli der Eröff- 
nungsrede des Vorsitzenden A. Mocsáry, verliesst Sekretar E. Csíki 
den Bericht über das Vereinsjahr 1912, Bibliotliekar Dr. J. Szabó 
über die Bibliothek, Dr. K. Kertész legt den Kassenbericlit vor. 
NachdeDi die Fuidítionare Dispensation erhielten, wurde den Statu- 
ten gemáss die teilweise Neuwahl durchgeführt. Es wurde pro 1913 
zum Vorsitzenden L. Bmó, pro 1913—15 zum stellvertretenden Vor- 
sitzenden Dr. a. Kertész und zu Ausschussmitgliedern F. Cerva, 
H. DiENER, Dr. G. Horváth, D. Kuthy, 0. Mihók und Dr. J. Vángel 
gewáhlt. 

S. 100. — In der ordentliclien Sitzung am 15. II. 1913 hielt 
der Vorsitzende L. Bíró einen Vertrag „Über die Untersuchung der 
Miki^ohymenopteren " . 

S. 100. — In der ordentliclien Sitzung am 20. III. 1913 sprach 
Dr. a. Kertész über „Erebia Christi" und J. Jablonowski über „Die 
Weinwickler". Beidé A^ortriige wurden durch zahlreiclie Projektions- 
bilder erleutert. 

S. 101. In der Sitzung am 19. IV. 1913 spach Dr. G. Horváth 
über die Gattung Phyllomorplia^ Dr. K. Kertész über zwei Asiliden 
von Formosa, A. Schmidt über Lycaena Bavius aus ° Siebenbürgen, 
Dr. a. Pongrácz über eine neue Art der Gattung Stenoplujlax aus 
der Aláramaros und E. Csíki über mit Kafern gesclimückte etlnio- 
graphische Gegenstánde und zeigte eine mit den Kopfliörnern von 
GompsocepJialus Kaclwwskn gesclimückte Pfcife aus Abessinien. 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 

XX. KÖTET. 1913 JÚLIUS-AUGUSZTUS 7-8. FÜZET. 



Adatok a Lycaena Bavius Ev. életmódjához. 

Irta : Diószeghy László. 

Báró Rothschild Charles úr megbizásából f. évi április 5— 29-i^ 
felkerestem a Magyarországon általam felfedezett Lycaena Bavius Ev. 
termőhelyét. 1910 április 20-án gyűjtöttem 6 cf példáuj^t, de miután 
a növényzet fejlődése ez idén jóval előbb mutatkozott mint 1910-ben, 
jónak láttam már ápr. o-én odautaznom, bogy az áUat gyűjtését és 
megfigyelését el ne mulasszam. Április 6-án érkeztem meg Yiczére 
(Szolnok-Doboka m.) s még aznap körülnézteiíL a termőhelyen. 

A kökény már virágzásnak indult a déh oldalakon, a fák rii- 
gyei már erősen fejlődőitek voltak épp úgy mint 1910 április 20 körül. 

Sajnos, már áprihs 7-én beáUott az esőzés, erős, olykor orkán- 
szerű széllel, olykor hóval s ez áprihs 18-ig tartott. Ez idő alatt szó 
sem lehetett a gyűjtésről, a növényzet sem fejlődött, így a környék 
látszólagos jobb termőhelyei után kutattam, végTe áprihs 20-án gyűj- 
töttem a Lycaena Bavius Ev. első jDéldánj'át. 

Vicze és környéke 25—30 kilométer körzetben hegyes-dombos 
vidék. A yidék 95'Vo-a felszántott, megművelt terűlet, kiirtott" szál- 
erdővel, 10—25 éves erdők csak itt-ott tarkítják az egyhangú -vidé- 
ket. Egyetlen uralkodó kőzet a pala, ezen olykor igen vastag réteg- 
agyagos homok. 

Csuszamlások, omlások e szerint igen gyakoriak, oly amiyira, 
hogy sok területre, a melyet 1910-ben láttam, most már alig ismer- 
tem rá. 

A megTűunkálatlan hegyek oldalam csak a déh lejtőkön van 
számottevőbb vegetáczió, a többi részen alacsony cserje, gyönge fű. 
Persze, csak azon déh lejtők maradtak munkálatlanul, a melyeknek 
meredek volta kizárja a kapával való megmimkálást, bár idővel ez 
is megtörténik : a nép szegény, minden talpalatnyi heljTB szűkség van. 

Ez idő szermt a déh lejtők uralkodó növényzete egy sásfajta, 
2 — 3 alacsony növény és a vörös várágú Salvia, vagyis a mezei 
zsálya. Áprihs 20-ig csak itt láthattam egy-egy Papilio Machaon-ty 

Rovartani Lapok. XS. 7—8. (1913. VI. 10). 



106 

P. Podalirius-% eg-ynéhány Pieridát és a Lycaena Bavius Ev. is csak 
itt volt található. 

?^ Április 23-án szép időm lévén újólag' gyűjtöttem a fenntneve- 
zett lepke 3 cT példányát. Végre április 25-én megfigyelhettem az 
első 9 állatot, mondhatom, nem kis izgalommal. Mégis, mielőtt há- 
lómba került volna, alkalmam nyilt megfigyelni, hogy ide-oda röp- 
ködése közben csakis a Salvia húsos leveleit tünteti ki tartózkodá- 
sával, kerülvén a környezet többi növénj^ét. Azonban az állat meg- 
figyelése és gyűjtése egyformán fontos lévén, a $ Bavius által fel- 
keresett (S^aZvm-leveleket lehetetlen volt egyúttal át is néznem s mint 
ntólag kiderül, majdnem hiába való is lett volna, habár ez a hernyó 
tápnövénye. 

Azonban a lepke,' különösen a cfcf előszeretettel keresik fel az 
erdei szamócza fehér virágait, de a lejtők meredek volta csaknem 
lehetetlenné teszik a lepke megfigyelését, különösen ha felfelé a ge- 
rincz felé röpül. 

Április 25-én délután érkezett meg Újhelyi József, a Magyar 
Nemzeti Múzeum kiküldöttje, a ki a következő napokon, valamint 
Varga Béla ottani ev. ref. lelkész rendkívül kedvező segítségével 
megerősíthették azon feltevésemet, hogy az annyira kutatott tápnÖ- 
vény a Salvia. 

Ugyanis UjHELYi-nek sikerült egy ? L. Bavius Ev.-t meg- 
figyelni a mint egy petét rakott le a fenntnevezett növény szárára. 
Az igen kicsiny, de azért tisztán kivehető világos zöldeskék pete 
képletesen szólva szinte új erőt kölcsönzött a már említett igen me- 
redek terrénumon való mozgásra és 28-áig mindhárman ezen a he- 
lyen gyűjtöttük az állatot váltakozó szerencsével s olykor bizony 
irigységgel is talán. Több petét azonban lehetetlen volt taláhiunk, 
bárha a $?, mielőtt hálónkba kerültek vohia, minden funkczióját 
figyeltük. 

Ekkor történt, hogj az igen fáradságos és ránézve igen gyönge 
eredmény elkeserítette a mi önfeláldozó, hazánk legújabb lepkészét 
Varga tiszteletes barátunkat, egyszerűen otthagyott bennünket mint 
Szent Pál az oláhokat. 

Újhelyi barátom is megelégelve az órákon át tartó eredmény- 
telen lesést, elment — mint monda — „Mycethophilidákat" gyűjteni. 
Mire visszatért, irigykedve nézte az én azóta gyűjtött, kopott két 
.Bamts-omat. Ez délután 3 órakor történt s miután nagy volt a hőség, 
sietnünk kellett haza, hogy még frissen jDreparálhassuk az állatokat, 
mielőtt ez lehetetlenné válik puhítás nélkül. 

Épp végeztünk a munkával, nüdőn a hőségtől kij)irultan, izzad- 
tan beront a mi kedves lepkész-lelkészűnk és minket mintegy lesaj- 
nálván, szó nélkiil egy széknek elkeresztelt alkalmatosságra lepihen- 



107 

xén. előszedi zsebéből a papirzacskós skatulyáját és kezdi bontogatni 
a zacskókat. Előkerül egy. majd 2 — 3 E. Cardamines. — mi ekkor 
TT.mFj.YT-vel összenéztünk, megmosolrogván ritkaságait, persze nem 
.értvén előbbi fölényes viselkedését. Aztán előkerültek kopott és 
kevésbé kopott Gonopteryx rJiamni-k. rapae-'k. napi-k. ép csápokkal 
vagy azok nélkül, — s mi csak mosolygunk kitartóan. Egyszerre 
azonban felderül az arcza. jön egy Bavius, 2, 3, 4, egészen 6 példá- 
nyig I Bizony az én kedves lepkész-tanitványom (én vezettem be a 
lepkészet gyönyörűségeibe) egyszerre mester lett szemünkben a 
„remek" bemutatása utáji. Bár használható állat alig akadt közöttük, 
kinyújtám kezemet a croesusi kincseket rejtő doboz után, — de a 
lanítváuy felmondta nekem szolgálatait av^'al a röxiá kijelentéssel, 
hogy most már ő is a múzeumnak gj'üjt. Véletlenül Újhelyi arczára 
Jkerült tekintetem. — s czáfolja meg. ha nem igaz — kajánul mosoh'- 
gott biz" ő I 

Ilyen és ehhez hasonló epizódok között mesélte el most már 
Á. ,-nag\' tanit^'ány'', hogy fölfedezte a L. Bavius-ok \'ilágkongresz- 
szusát s ha hálóján (mehTiek szövete az egyöntetűség elvét a marasz- 
taló, barátságos kökénybokrok jóvoltából felmondta) át nem. mene- 
Jkühiek. most már talán 15 darab is lenne. 

]Síásnap. áprihs 29-ikén. már korán megjelentünk a fentjelzett 
kongresszus színhelyén, mert barátunknak hivatalos gyűlése lévén 
9 órakor ('azonban még 10 után is velünk volt), hozzáfogtunk a 
Bavius-o'k megtizedeléséhez. 

Itt aztán gjüjtöttünk elég szép anyagot, sikerült a petegn'üjtés 
is, a megfigyelés is. ameljTŐl a következőkben számolok be : 

A Lycaena Bavius Ev. bárha igen sok Salvia-bokrot keres fel, 
.azok közül csak a legegészségesebbeken időzik hosszabb ideig, mikor 
is a külső levelek szárain behatol a középlevelek közé és csak a 
legfrissebb levelek aljára rak le egy-egy petét. A szárra ritkán, 
külső levélre egyáltalában nem petéz. Öt, tíz és ennél több 
j)etét csak a már fejlődő virágra rak s minden egyest igen jól 
rejtve, védve. 

A petelerakás úgy történik, hogy keresi a levél erre alkalmas 
gödröcskéit s miután lerakott egy-két petét, megfordul és ugj^anott, 
vagj' a közelben folytatja ebbeh mimkáját ; ha elvégezte, lassan 
kisétál és most már messzibb röpül, mintha alaposan megköny- 
nyebbült vohia. 

A hernyók — amint megfigyelhettem — 7 — 10 nap alatt kehiek 
,M és a friss virágban láthatatlanul eltűnnek s ez igen megnehezíti 
.majd ScffimjT A^TAL mmikáját, aM a pete és a hernyó leírását végzi. 

A lepke röpülése kömiyű, lebegő, de nem gyors s még meg- 
:2avarás után is csak rövid távolságTa röpül. Azonban ha csak a 



108 

legkisebb szél mozgatja a növényeket, igen könnyen szem előtt 
téveszthető. 

Reggel 8 órakor, ha szép az idő, már röpül, délután 3 órakor 
igen ritkán, de délelőtt még borús időben is gyűjtöttünk egynéhányat. 

Elterjedtsége Erdély északkeleti részének védett déli lejtőin 
— ha a tápnövény nagy mennyiségben van jelen — valószínű. 
Vicze környékén : Kékes, Czente, Apáti, Borzas, Böd, AjDanagyfalu 
környékén biztosan előfordul, azonban Bethlen-ben már nincs, mert 
ez a helység egy hűvös völgyben fekszik. A Czibles-en és előhegy- 
ségeiben szintén nem fordul elő, ami különben is alig lehetséges. 

Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a L. Bavius Ev. egyet- 
len rokonával sem téveszthető össze, legjellemzőbb bélyegeit már 
ismertettem e helyen.^ Legközelebb áll hozzá a Lt/caejja 5aíon Bgstr. 
és nem a L. Orion, mint Dr. Seitz mondja, ezzel együtt röpül, de itt 
ez még ritkább. 

Miután az összes gyűjtött anyagot áttekinthettem és összehason- 
líthattam a kisázsiai példányokkal, megállapíthattam hogy lepkénk: 
azoktól eltér és azért külön névvel jelölendő. 

A Lycaena Baviiis Ev. var. hungarica^ hímje élénkebb zöldes- 
kék vagy' türkizkék, igen ritkán ibolyás fénynyel, a narancssárga 
foltok a hátsó szárny felületén határozottabbak, egy esetben majd- 
nem az elülső szegélyig érnek, csak két esetben hiányzanak.. 
A $ $ hátsó szárnyának ^A része sötét kékeszöld vagy 
ultramarinkék, az elülső szárny 2/3.^ szintén türkizkék 
vagy kékeszöld behintésű. Egészen kék behintést $ példányo- 
kon nem észleltem, bár jól lehet, hogy ez is lehetséges. Mindkét 
nem fonákja világos, gyöngén ibotyásszürke, rajta a pettyek rend- 
kívül váltakozók. Az elülső szárny töve felé eső pettyek száma 
1 — 5-ig váltakozik, olykor igen sok úgynevezett „fiók" pettj^el vagy 
azok nélkül, olykor pedig összefolynak a közeleső pettyek vagy épp 
úgy mint a L. Icarus ab. arciiata WEYMER-nél a két szélső pont az 
alsó szegélyen ívelten összefolyt stb. Az Újhelyi József által 
gyűjtött egyik $ mindkét hátsó szárnyán erős fekete középpont van, 
ezen állatot a Magyar Nemzeti Múzeum szíves jóváhagyása remé- 



1 Rovartani Lapok. XIX, 1912, p. 114. 

2 Lycaena Bavius var. hungarica Diószeghy, nov. var. — (^ alis 
supra alacre viridi-coeruleis vei türldseis, rare violascenti nitidis, macuüs 
aurantiacis constantis interdiim usque ad raarginem anteriorem pertinentibus. 
$ alis posticis iDarte ^A obscure violaceo-viridibus vei ultramarinis, alis 
anticis parte 2/3 türkiseis vei violaceo-viride conspergatis. t:^ $ alis subtus 
lucido violascenti- griseis, punctis valde variantibiis. — Habitat prope Vicz& 
(Com. Szolnok-Doboka) Hungáriáé orientális (regio transsylvanica). 



109 

nyében Varga Béla viczei ev. ref. lelkész tiszteletére ab. Vargai^- 
nak nevezem el. Továbbá Báró Rothschild Charles úrnak általam 
és ugyancsak Újhelyi József által a Magyar Xemzeti ]SIúzeum szá- 
mára gyűjtött egy-egy cf o^ példányát, melyeknek felületéről hiány- 
zanak a sárgásvörös foltok ab. BothscJiildi^ -nak nevezem el. 

Kétségtelen, hogy miután idők folyamán a fönt lent Lycaena Ba- 
vius Ev. var. Imngarica még több példámba lesz ismeretes, válto- 
zatossága különböző neveket fog' forgalomba hozni. Bár a lepke az 
eddig ismert termőhelyén is ig'en ritka és vöxiA életű s ezek mellett 
nehezen gyűjthető. 

Xagysága változó, a g. v. hazai jDéldányai 20—27 nmi. között 
váltakoznak. 

A'égűl ezúton fejezem ki ismételten köszönetünket úgy a 
Magyar Xemzeti Múzeum, valamint az én nevemben is Varga Béla 
^-iczei ev. ref. lelkész barátunknak, hogy szives vendéglátásával, 
kalauzolásával lehetővé tette a ^iczei tartózkodást, közreműködésével 
pedig behatóan elősegítette a Lycaena Baviiis Ev. ismeretlen élet- 
módjának sikeres felderítését. 

Ugyancsak meleg köszönetiüiket fejezzük ki Dr. Zilahi Kiss 
Endre barátunknak. Bethlen járás tiszti orvosának, a ki bájos nejé- 
vel eg}ütt páratlanul magyaros vendégszeretetével, vérbeli entomolo- 
gusok ragaszkodásával, örökre emlékezetessé tették az ott tartóz- 
kodást. 



Zenészek az ízeltlábú állatok közt. 

írta : Hajxal Ignácz. 

Ha az ember nyári időben végigsétál a balzsamos illatú hegp 
xagy síksági réteken és mezőkön, amellett hogy az űde levegőt 
beszívja és tüdejét, végtagjait edzi, bizonyos természeti tűnemémi'e 
is önkénytelenül figyelmessé lesz, mert a madarak csicsergésén, a 
források csergedezésén, a méhek zsong-ásán lávul különféle hangok 
ütik meg fülét. Ilyen hangok : a hegedülés. czirpelés, csicserg'és és 
kopogás, mind együttvéve pedig egy természetes hangversenyt alkot- 
nak, mely a természet legkisebb zenészeitől : az ízeltlábú állatoktól 
ered. Vájjon mi czélja van ezen áUatok folytonos muzsikálásának ? 
Bátran felelhetném tán, hogy bizonyos önérdek, mert legtöbb esetben 
szikiik érzelmeit akarják vele tolmácsohii és életpárt keresnek általa. 



1 Lycaena Bavius ab. Vargái Diószeghy, nov. ab. $. — A var. Imn- 
garica differt : alis posticis puiicto inediauo valde distincto. 

2 Lycaena Bavius ab. Sothschildi Diószeghy, nov. ab. cT- — -^ '^s.r. 
Jiungarica differt : alis maculis üavo-rufis deücientibus. 



110 

Ha az ember elmélyed a zenébe, mintha hallani vélné, mint mondja 
a szöcske pl. ezeket : „Egy fiatal szöcskeúrfi, a zöld kabát tulajdo- 
nosa, ezen nem közönséges úton keres magának életpárt!" És ennek 
megfelelőleg éppen hasonlót hiondanak a többiek is, más-más zene- 
hangot alkalmazva. 

Ha a víg osaj)atot közelebbről megfigyeljük, eme sajátságos 
zenészeket öt csoportra oszthatjuk, mint : zümmögök, karczolók,. 
dobolók, fütyülök és kopogókra. De akarjuk a zenéhez venni ama 
könnyed suhogó kelepelést, melyet a szárnyak alkalmas kiterjeszté- 
sénél pl. a szöcskék, szitakötők és lepkék röpködése alkalmával 
hallhatunk. 

Vegyük tehát sorra e különös zene eredetét. 

1. Zümmögés. Mindannyian ismerjük a bogarak és a poszniéh 
mély zümmögését, az éppen oly mély surranását az éjjeli lepkének^ 
a dongó- és szobalégy magasabb hangú döngicsélését, a szúnyog 
még magasabb hangú zümmögését, melylyel az embert, kit meg" 
akar szúrni (csípni), gj^akran figyelmessé teszi. Mind e hangok a 
gyors szárnj^csattogástól származnak. Ha a zongorahúr oly gyorsan 
rezeg, hogy a szem már nem látja, akkor hallható hangot ad ; ha a 
rovarszárny oly gyorsan csattog, ugyanazt teszi. Ameddig a poszméh 
vagy cserebogár mozgásban van, szárnyainak csak bizonj^os csillo- 
gását látjuk, következetesen annak csattogását is hallanunk kell, mert 
a levegő rezgésbe jön, a hang pedig nem egyéb, mint a levegő rezgése 
A poszméh maga több mint negyven mozgást tesz szárnyaival egy 
másodpercz alatt, a kisebb rovarok azonban még többet. A hangok, 
melyek ezáltal keletkeznek, részint közvetlenül hallhatók, részint, 
magasabb hangúak, melyek füleinkbe jutnak. Itt-ott a hangképzés- 
bizonyos mellékkészülék által támogattatik. Sok légynek és szúnyog- 
nak pl. szárnyaik mögött még két billegő, apró, ruganyos szögecska 
van, alig Qgj milliméter hosszúsággal, melyek végükön bunkóalakúan 
vastagodnak ki. 

Ezek részint kormányzó eszközül szolgálnak, amennyiben az. 
állat ezeket előre vagy hátra hajtja, irányíthatja súlypontját, úgj.^ 
hogy feje hol fölfelé, hol lefelé lehet irányítva és igj a repülés a 
megfelelő irányban történik, másrészt pedig a gyors szárnycsattogás 
alkalmával lökés éri és együtt rezegnek ; kicsiségüknek megfelelőleg 
igen magas hangot kell, hogy adjanak. Ha az ember a szúnyog- 
zümmögését utánozni akarja, igj tesz : z . . . . z-z-z ; ez a „z" hang 
leginkább felel meg a legmagasabb hangoknak, melyek e hangnem- 
ben foglaltatnak. 

Mire való már most e zümmögés ? 

Eredetileg tán önkéntelen njdlvánulás, mely a nagyon kis állatok 
repülésének gépies feltételéből, a gyors szárnyrezgésből származik,. 



111 

némely esetekben az alkalmazkodás által a tér felismerhetetlen jelen- 
tőségét n3^erte. Ömnagáben kömiyű eszköz egyfajtája állatokat együtt 
tarthatni. A szúnyogok hímjei pl. nőstényeiket már messziről ismer- 
hetik fel magashangú zümmögésük által. Ahol sok a táplálék, ott 
sokat zümmögnek és ez csalogatójelül szolgálhat más, eledelt 
keresőknek. 

Egy természetbúvár erről ígj nyilatkozik : A 80-as években 
egyszer egy erdő közelében sétáltam. Csodálkoztam az erdő hangos 
voltán, amely itt uralkodott. Az egész mintegy km.^ területen úgy 
zsongott, mint egy nagybőgő. Mi lehetett itt ? Cserebogaras esztendő 
volt és a cserebogarak milliói, melyek a fiatal cserfákat ellepték, 
idézték elő e zajt egyenletes zümmögésük által ; ez mély, végtelen- 
ségig tartó változatlan hangú zünmiögés volt, mint amilyet a nagy- 
bőgő utolsó húrja előidéz. Midőn ismét a mezőre léptem, százával 
hallottam még az új jövevényeket. Úgy látszik, éppen bábjaikból 
kibújva, jöttek a körülfekvő szántóföldeliről és mindannyian egyene- 
sen az erdőnek tartottak. Hogy ismerték volna ez irányt, ha nem 
társaik zümmögéséből ? 

Némelyeknél megállapítható, hogy zümmögő hangjuknak eredete 
szándékos és czéltudatos. így ismeretes, hogy fiatal anyaméheink, 
míg a sejtben bezárvák, „tütülnek", „kvákognak". Ez a szűk tér 
által félig elnyomott zümmögés, miáltal a méhkas lakóit verbu- 
válják. 

A nagy, középamerikai góliátbogárról olvastam, hogy fejnyulvá- 
nyaival ujjnyi vastag ágat körülvesz és rettentő gyors repüléssel az ág 
körül forog. Ezt addig szokta folytatni, míg az ágacskát le nem fűré- 
szelte. De nem ez a czélja, hanem inkább az, hogy az ebből szár- 
mazó zümmögés, dongás által párját hívogassa. 

2. Karczolás. Ha pl. egy szút gombostűre szúrunk, azt fogjuk 
tapasztalni, hogy az állat bizonyos karczolva-fütyülő hangot ad, a 
mennyiben nyakát fel és alá mozgatja. Más bogaraknak hasonló 
tulajdonságuk van ; karczoló hangot adnak, ha szükségben vannak ; 
ha a nyakpajzs éle ezzel érintkezik, karczolja a durva helyeket és 
imien származik a hang. Arra szolgálhat, hogy társait az ellenségre 
figyelmessé tegye. 

A hangképzésnek ugyanaz az alapja, egy durva felületen levő 
karczolás, a rovaroknál sokféle alkalmazásban van, különösen a 
szöcskéknél, hol az csalogató eszközül szolgál. A lábakon, csípőkön 
vagy szárnyakon kis dörzsölődeszkájuk van, apró felületek ezek, 
melyek rendesen szabályos léczecskékkel vannak ellátva. Ha egy 
mm2-en 60 ily léczecske van s ha valamely tárgy gyal oly sebesen 
végighúzunk rajta, hogy az másodperczenkint 100 mm.-t érint, úgy 
nyilvánvalóan 6000 ily léczecskét érint másodperczenkint, így tehát 



112 

6000 rezg-ést is idéz elő másodperczenkint : ez oly hangot szolgáltat,; 
mely hangszereink legmagasabb regióiban található. { 

Apró szöcskéink lábaikat gyors, rövid mozdulatokban dör- 
zsöHk szárnyaikhoz és így majdnem folytonos, szakadatlan czirpe- 
lést (karczolást) idéznek elő. A nag,y zöld sáskát messziről fel lehet 
ismerni szakadozott hangjáról. Hátsó hosszú lábait magas mozgással 
emeli fel és le ; valahányszor a dörzsölődeszkácska a száni}^ mellett 
elhalad, rövid csörrenő karczolás hallatszik. 

Tücskök és lótetűk nem a lábaikat dörzsölik a szárnyakhoz, 
hanem szárnycsúcsaikat, a mi félig fütyülő hangot idéz elő. E zene 
czélja valószínűleg szintén a csalogatás. A hol valamelj^ rovarfajnál 
dörzsölődeszkákat találunk, biztosra vehetjük, hogy hang előidézésére 
szolgálnak, ha hangokat különben nem is hallunk. Már apró szöcs- 
kéink hangja sem vehető észre némel}^ emberi fül által épp úgj% 
mint a kis denevérek czinczogása. 

Egy természetbúvár erről így ír : ,.Yoltam egyszer egy társa- 
ságban, metynek kétharmad része a szöcskék czirpelését igen han- 
gosnak és kellemetlennek találta, míg egyharmad része egyáltalában 
nem hallott ebből semmit". Minden fülnek van hanghatára, melyen 
túl nem 'terjed hallókéj) sssége. Es így lehet az állatországban még 
számos apró zenész, melyet nem hallunk, míg ők maguk, apró, 
alkalmas hallószervekkel vannak ellátva, kölcsönös meghallgatásukra. 
A dörzsölődeszkák némety rovarnál ki vannak mutatva, melyeket 
előbb némáknak tartottak s ilyen, tőlünk észre nem vehető készülé- 
kek talán a hangyáknál az egymással való közlekedésük czéljaira is 
játszanak szerejDet. Öslényi rovaroknál is találtak már karczoló 
szerszámokat. 

3. Doholás. A prücsköknek nemcsak hegedűjök, hanem dobjuk 
is van. A potroh hátsó részén egy dobhártya van kifeszítve üstalakú 
métyedés felett, mintegy 3 mm. átmérővel. E dobhártyát egy erős 
izom hozza rezgésbe és éppen úgy hangzik, mint az üstdob, csak 
apróságának megfelelően magasabb haugnemben. Az éneklő prücsök 
(Cicacla) nálunk ismeretlen ; délen körülbelül addig található, 
a meddig az olajfa honos. De a hol ez van, ott figyelmessé lesz az 
ember rá, ha jókedvében van. Egyetlen állatka dobolása húsz léjDés- 
nyire annyira betöltheti az ürt, hog}'^ a hallgató azt sem tudja, hol 
keresse. Mindig azt hiszi, hogy közvetlenül maga mellett dobol. 

4. Fütyülés. Azaz hangképzés, a levegő kiszorítása által. (Leg- 
nagyobb éjjeli lepkénk: „a halálfej" fütyül, ha megfogják). A hang 
valószínűleg a j^otroh első gyűrűjének egyik résén tódul ki, metyen 
át e pille levegőt szorít ki, mely egy szarulemezt hoz mozgásba. 
BuRMBisTBR azt írja, hogy a legyeknél is van ilyen fütyülőkészülék, 
melyből zümmögésüket magvarázza. Légzőosőveikből levegőt szorí- 



113 

tanak ki, mely egy szarulemezt hoz mozgásba. De valószínűbb, hogy, 
mint fent láttulr, a szárnymozgások ennek előidézői. 

5. Kopogás. Némely bogár összekoi^og. Legismeretesebb példa 
rá az ú. n. íjattogóhogár. Fekete, magaslábú bogár, mintegy 6 mm. 
hosszú. Ha fogságban tartva a skatyulyában, a skatutyán szőrrel 
végighúzunk, úgy a hangot valószínűleg oly jehiek tartja, hogy faj- 
rokona van közelében s ilyenkor 6 — 8-szor kopog egymásután, a 
mennyiben röviden szólva, az álkapcsával a skatulya fenekét ütögeti. 
A termiták kopogás által adnak egymásnak jelt. A dolgozó csapat 
vezére időről-időre fejével kopogtatja a földet, hozzátartozói erre 
zizegéssel felelnek és kettőzött buzgalommal fognak hozzá a munká- 
hoz. Yalószinű, hogy azon állatok közt, melyek társas életet éhiek, 
ily jeladások jobban vannak elterjedve, mintsem azt jelenleg még 
tudjuk. 

A Melanargia Galatea L. egy érdekes 
eltéréséről. 

Irta : Mondok József. 

Alult é^d július l4-én gyönyörű időben, íiam kíséretében ki- 
rándulást tettem a „Nagy-Kevély" észak-keleti lejtőjén elterülő ka- 
lázi erdőben, a hol közel a hegy aljához, már a reggeli órákban 
szorgalmasan gyűjtöttük az itt nagy számban repkedő Zygaenákat 
és Melitaeákat. E közben a M. Galatea L. lejDkefajnak egy rendkívül 
sötét és a rendesnél jóval nagyobb $ példányát sikerült hálómba 
keríteni. ^Slinden igyekezetünk ellenére, azonban sajnálatunla-a nem 
sikerült ennél többet a szép fajeltérésből zsákmányul ejtem. 

Ezért az alábbiakban ismertetett állatot nem is látom el külön 
né^^^el, de fenntartom ezt magamnak azon idői^ontig, a míg nekem 
vagy másoknak esetleg sikerülne ezen érdekes aberatióval megegyező 
példányokat oly számban fogin, hog}'' ezáltal egj külön név feláUí- 
tása indokolliató legyen. 

Közelebbi szemlélés és az idevágó leírások révén megállapít- 
hattam, hogy a birtokomba jutott teljesen ép és kifogástalan álla- 
potban levő minden eddig leírt sötét (zaZaíea-aberatiotól és varietás- 
tól eltér, mely körülmény zsákmányomat annál becsesebbé teszi. 

A mondottak után felteszem, hogy az állatnak tüzetes leírása 
•egyébiránt is érdeklődést fog kelteni. 

A képekből, melyek egyike egy normáhsnak mondható lepkét, 
a másik pedig a sötét példányomat az eredetiekhez 4 : 5 arányban 
mutatja, nehézség nélkül kideríthető, hogy a szóban forgó jDéldányom 
sem a Spuler által (Die Schmetterhnge Europas. I, p. 32) Daub 
gjáij te menyé bői leh^t sötét példánj^nyal, sem pedig a Seitz : (Die 



114 

Schmetterlmg-e der Erde. I, p. 115) leírta OBERXHüR-féle ab. higens-el 
sem egyező. 

Az ugyanitt leírt és a 38. táblán képben bemutatott var. iurcica 
BoiSD.-tól is lényegesen eltér. 

Állatomnál a már említett nagyságbani eltérésen kivül, még a 
következő különbségek szembeötlők. 

A szárn3'ak felső oldalán azon részek, melyek a rendes M. 
Galatea-nál fehérek, példányomnál, a Satyrus Hermio7ie-hoz hason- 
lóan füstbarnák. A füstbarna behintés még g. szárnyszegéh-re és a 
rojtozásra is kiterjed. A M. Galatea L. karakterisztikus fekete rajza 
és erezete példánj^omnál az elülső szárnyakon a sötét alapszínből 
még előtűnik, de a hátsó szárnyakon már ahg sejthető. 

A szárnyak alsó oldalán a rajz nagyjában megegyezik a M. 
Galatea L. törzsalakjának a rajzával, de oker-szinűen beliintett ; az 
elülső szárnyak csúcsán a füstbarna s^ín a külső szárnyszélen kissé 
lefelé húzódik és szintén okerszínű behintést mutat. 





Ez, valamhit a füstbarna részeken előforduló okerszínű behin- 
tés, egyebütt és mindenütt a szárm'-akon, aram^csillogású szemcsék- 
kel beszórt. A lepke teste, a csápak és a lábak teljesen feketék. Az 
állat szokatlan színezeténél fogva, első pillantásra rendki^ül idegen- 
szerűén hat a szemlélőre, a mit a bemutatott monokróm kép nem 
képes érvén jTe juttatni. 



A Bihar-hegység Anophthalmusai. 

Irta : Csíki Erxö. 

Amidőn ..Magyarország Bogárfaunája" czímű munkám I. köteté- 
ben a hazai Anophilialmus-okaX tárgyaltam, a Bihar-hegységéből és a 
vele összefüg-gő Erdélyi érczhegységből és kifutóikból mmdössze 
7 fajt ismertünk. Azóta erősen hozzáláttak e vidék vak bogarainak 
kikutatásához, úgy hogy a vak Carabidák és Silphidák száma mmtegy 
háromszorosára emelkedett. Hogy gyűjtőink tájékozódását elősegítsem 



115- 

és nekik a fajok meghatározását megkönnyítsem, ez alkalommal fenti 
terület Anophthalmusainak meghatározására szolgáló új kulcsot bocsá- 
tom közre. A Silphidákra (Pholeuon, Drimeotus) nem térek ki, mert 
ezek meghatározó kulcsa fenti munkám II. kötetének aiemsokára a 
sajtó, alul kikerülő 2. füzetében benfoglaltatik. 

A Bihar-hegységből eddig ismert összes fajokat újból behatá 
vizsgálat alá vettem, mely alkalommal azt hiszem sikerült olyan 
bélyegekre figyelmessé lenni, melyek alapján a fajok az eredeti pél- 
dányokkal való összehasonhtás nélkül is meg lesznek határozhatók. 
Egyben sikerült megállapítanom, hogy az eddig 2^aroecus-nak és 
Redtenbacheri-iíék tartott és nem a fonáczai, illetőleg Igricz-barlang- 
ból származó Anophthalmusok három új fajhoz tartoznak, melyeket 
alábbiakban óhajtok az irodalomba bevezetni. 

A fajok meghatározó kulcsa: 

1. A fej sokkal keskenyebb mint az előtör háta. 1. cognatus 

A következő faj változatokkal : var. Reissi, var. troglo- 
philus, var. speluncaruin, var. nuptialis. 

— A fej kissé keskenyebb vagy nem keskenyebb mint az elő- 
tör háta ■• Sr 

2. A fej kissé keskenyebb mint az előtör háta 3 

— A fej olyan széles mint az előtör háta 15' 

3. Az előtör hátának oldalpereme széles és lapos. 2. 3Iallászi 

— x\z előtör hátának oldalpereme keskeny, oldalszéle hirtelen 
felhajló 4 

4. Az előtör hátának oldalpereme nagyon keskeny, oldalszegélye 
hirtelen és alacsonyan felhajló & 

— Az előtör hátának oldalpereme keskeny, oldalszegélye erő- 
sen felhajló 6- 

5. Az előtör háta Vs-dal szélesebb mint hosszú. A halánték 
kevésbé domború, a nyak befüződése előtt kissé kiálló. 
A szárnyfedők vállszöglete szélesebb tompaszögű és kevésbé 
előreálló. 3. Sziládyi 

— Az előtör háta kissé többel mint Vs-dal szélesebb mint 
hosszú. A halánték erősen domború, a nyak befüződése 
előtt erősen kiálló. A szárnyfedők vállszöglete kisebb tompa- 
szöget alkot és sokkal előbbre kiálló. 4. . bihariensis 

6. A csápok rövidek, a csápízek rövidek és vastagok. 

5. Breitianus 

— A csápok hosszúak, a csápízek hosszabbak és karcsúbbak T 

7. A szárnyfedők felhajló oldalszéle a vállon éles tompaszöget 
képez. 6. pseudoparoecus 

— A szárnyfedők felhajló oldalszéle a vállon szélesen kerekített 8 



116 

8. Az előtör háta széles, legalább Vs-dal szélesebb mint hosszú. 

7. paroecus 

— Az előtör háta keskenyebb, legfeljebb V4-del szélesebb mint 
hosszú 9 

■9. Az előtör háta Vs-del szélesebb mint hosszú 10 

— Az előtör háta V4-del szélesebb mint hosszú 11 

10. Az előtör hátának töve kétoldalt egyenesen, a középvonalra 
merőlegesen, halad a hátsó szögletek felé, melyeknek hegye 
kifelé iránj^ult. A csápok vékonykábbak, az egj^es izek kar- 
csúbbak. A szárnyfedők második köztere kissé keskenj'-ebb 
mint az első és sokkal szélesebb mint a harmadik köztér. 

8. Eleméri 

— Az előtör hátának töve kétoldalt, valamint a hátsó szögletek 
is, kissé hátrafelé irányultak. A csáj)ok vastagabbak, az 
egyes ízeiv zömökebbek. A szárnyfedők második köztere 
ahg keskenyebb mint az első és ahg szélesebb mint a har- 
madik köztér. 9. Mocsáryi^ 

11. A szárnyfedők jíontozott barázdái sekélyek, a közterek ennél- 
fogva laposabbak. . 10. Csikii 

— A szárnyfedők pontozott barázdái mélyebbek, a közterek 
emiélfogva domborúbbak 12 

12. A harmadik csápíz IVs oly hosszú mint a második íz, a csáp- 
izek vékonj^abbak és rövidebbek. 11. Szalayi 

— A harmadik csájDÍz IV2 oly hosszú mint a második íz, a 
csápízek vastagabbak és hosszabbak 13 

13. A szárnyfedők oldalszéle egész hosszában erősebben ívelt 14 

— A szárnyfedők oldalszéle gyengén ívelt, az elülső harmad- 
ban majdnem egyenes. 14. Meziádis- 

14. Karcsúbb, a szárn3^fedők barázdái mélj^ebbek, az ezekben 
levő pontok finomabbak. 12. Horváthi 

— Szélesebb testű, a szárnj^fedők barázdái kevésbé mélyek és 
erőteljesebben pontozottak. 13. Gylelii 

15. Az előtör hátának töve egyenesen lemetszett ....... 16 



1 Anophthalmiis (Duvalüis) 3Iocsáryi Csíki, n. sp. — A. Eleméri Mi- 
hók affinis ; &ed diliért : pronoti basi ia lateribus cum angulis posticis simul 
parum retrorsum versus vergenti et non recte truncata ; antennis c:assiori- 
bus, articulis magis robustis ; elytrorum interstitio secundo primo vix an- 
gustiore et tertio vix latiore. Long 5-5 mm. — Habitat in antro ^Jzvor- 
barlang'' prope Remecz (Com. Bihar) Hungáriáé centrali-orientalis. 

2 Anophthalmus (Duvaliiis) Meziádis Csíki, n. sp. — A. Horváthi m. 
et Gyleki Breit affinis ; sed differt : elytris longioribus planioribusque, late- 
ribus vix convexis, in parte antica fere rectis. Long 6 mm. — Habitat in 
antro prope Meziád (Com. Bihar) Huugariae centrali-orientalis. 



IIT 

— Az előtör hátának töve kétoldalt a hátsó szögletek felé rézsúto- 
san előre- és kifelé lemetszett. 19. Csatái^ 

16. Az előtör háta Va-dal szélesebb mint hosszú. 15. Birói 

— Az előtör háta legfeljebb Vi-del szélesebb mint hosszú . . IT 

17. A szánwfedők körülbelül kétszer oly hosszúak nünt együtte- 
sen szélesek. 16. Medtenbacheri 

— A szárnyfedők körülbelül PA-szer oh' hosszúak mint együt- 
tesen szélesek 18 

18. Az előtör hátának oldalai egész hosszúságukban, a hátsó 
szögletekig íveltek. Hossza 7 mm. 17. Mihőki 

— Az előtör hátának oldalai csak az elülső harmadban íveltek, 
imien hátrafelé egyenes vonalban keskenj^edők. Hossza 5 mm. 

18. Taxi 
* 

A mi az egyes fajok bővebb lekását illeti, utalok köny vennie 
és az alábbi rendszeres felsorolásban közölt első leírások idézeteire. 

A fajok rendszeres jegyzéke: 

1. cognatus J. Friv. Természetr. Füz. Hl, 1879, p. 3. — Bihar- 

hegj'ség (Tíövek alatt), 
var. Reissi ]Mihók, Rov. Lap. XVIH, 1911, p. 136. — Jád- völgye, 
var. troglophilus Csíki, Magy. Bogárf. I, 1907, p. 268. — Fericsei- 

baiiang. 
var. speluncainim Csíki, Rov. Lap. XIX, 1912, p. 162. — Czárán- 

barlang. 

var. nuptialis Csikí, Rov. Lap. XIX, 1912,- p. 163. — Galbina 

(kövek alatt). 

* 

2. Mallászi Csíki, Természetr. Füz. XXR', 1901, p. 486. — Detonáta 

(kövek alatt). 

3. Ssiládyi Csíki, Rov. Lap. XI. 1904, p. 170. — Remete (Pihsi 

barlang). 

4. bihariensis Csíki, Rov. Lap. XA'III, 1911, p. 140. — Vize-völgjn. 

barlang. 

5. Breitianus Knirsch., Col. Rundsch. I, 1912. p. 149. — Bihar- 

hegj'ség (kövek alatt). 

6. pseudoparoecus Csíki, Ann. Mus. Xat. Hung. Hl, 1905, p. 576. 

— Bedehő (Pestere la gros). 



^ Anophthalmus (Duvalius) Csatái Csíki, n. sp. — A. Redtenbacheri 
Em. &; J. Frr'. et sociorum afflnis ; sed differt : pronoti basi lateribus in 
angulis posticis obHque-truncata (ut in Treelio quadristriato). Long. 6'5 mm, 
— Habitat in antro prope Remete (Com. Alsó-fehér) Hungáriáé orientális. 



118 

7. paroecus J. Frh'.. ]SIagy. Tud. Akad. Math. és Termtud. Közlem. 

III, 1865. p. 41. — Fouáczai barlang". 

8. Eleméri Mihók, Rov. Lap. XYIII, 1911, p. 135. — Biharfüred 

(kövek alatt). 

9. Mocsáryi Cski, Rov. Lap. XX, 1913, 116. — Remecz (Izvor- 

barlang). 

10. Csikii Mihók, Rov. Lap. XIX, 1912. p. 166. — Ponor-völgy (CsiM 

Ernő-barlang). 

11. Szalayi Csíki, Ann. Mus. Xat. Hung. X, 1912, p. 538. — Eszkimó- 

barlang- előtt (kövek alatt). 

12. Horváthi Csíki, Aim. Mus. Xat. Hung. X, 1912. p. 538. — Boga- 

vár (kövek alatt), 

13. GyleM Breit, Wien. Ent. Zeit. XXX, 1911, p. 196. — Ponorul 

(kövek alatt). 

14. Meziádis Csíki, Rov. Lap. XX, 1913, p. 116. — Meziádi barlang. 

15. Birói Csíki, Ann. ]\Ius. Xat. Hung. III, 1905, p. 575. — Rév 

(Batrina-barlang). 

16. Medtenhacheri E. 6c J. Friv., Yeiii. zool.-bot. Ges. AVien. \IÍ, 

1857. p. 44. — Pestere (Igricz-barlang). 

17. Míhóki Csíki, Rov. Lap. XIX, 1912, p. 18. — Rév (Zichy-baiiang). 

18. Taxi Breit, Wien. Ent. Zeit. XXX, 1911, p. 195. — Rézbáiwa 

(Kondor-barlangj. 

19. Csatói Csíki, Rov. Lai3. XX, 1913, p. 117. — Remetei barlang. 



Rhyparioides Metél kana Led. ab. nov. 
vulnerata. 

Irta : Ulbeich Ede. 

A Metelka Ferencz alsódabasi gyógyszerész által a múlt század 
60-as évei elején fölfedezett és Lederer által a „Wieu t entomolo- 
gische Monatsschrift"-ben Rhyparioides Meielkana név ak..t leírt medve- 
pille 5 példányai meglehetős változatosak, míg a cf példányok csakis 
a középéren előforduló rozsdabarna hosszanti sáv tekintetében mutat- 
nak némi eltérést, amennyiben az néha valamivel erősebbnek és 
szélesebbnek jelentkezik. 

Az egyes $ példányoknak a törzsfajtól való eltérése ellenben 
úgy rajz, mint színezés tekintetében meglehetős szembeötlő. 

A rendelkezésemre álló, részben Alsódabas, részben Izsák-ról 
(mindkettő Pestmegyében) származó $ példánj'ok között különösen 
egy, nézetem szerint ehievezésre jogosult eltérést észleltem. 



119 

Alábbiakban óhajtom emiek a törzsfajtól való eltérését is- 
tnertetiii. 

Az elülső szárny mellékerén mutatkozó rozsdabarna sáv 
szélesebb és sötétebb színű, az erezet mentén elhelyezkedő rozsda- 
vörös szhi erősebb, az erek között előforduló hasonló szhiű pontok 
és harántvonalak pedig- élénkebbek és szembetűnőbbek; a hátsó 
szárn}^ alapszíne sötétebb rózsaszínű, a fekete szegélypontok na- 
gyobbak, az első gyakran elágazik és átnyúlik a szárny rojtozatára, 
úgy hogy ez a szárny szöglettől kezdve bizonyos részben szintén 
feketének jelentkezik, a középmezőben előforduló v-alakú fekete rajz 
a II. subdorzális értől a III3 érig terjed, vastagabb és kiterjedtebb 
és egy többé-kevésbé W betűhöz hasonló alakot ölt ; végre a végső 
ér fekete és többnyire egy^ a szárnytőtől a szegétyig terjedő jól 
észrevehető fekete vonalat képez. 





Rhyparioides Metelkana Led. Rh. Mcielkana ab. vulncrata ülbeich. 

Ezt az alakot, tekintettel az első elnevezésnek egy ideig elter- 
jedt helytelen leszármaztatására, mely szerint a Metelkana nevet a 
görög íneía és elkos szavakból származtatták, tehát „sebhelylyel" akar- 
ták összefüggésbe hozni, mint ab. vulneraia kívánom az irodalomba 
bevezetni. 

Rhyparioides Metelkana Led. ab. vulnerata Ulbrich, nov. ab. 

In véna subcostali alarum anteriorum linea brumiea latiore et 
obscuriore ; supra oostas colore rufobrunneo crassiore ; punctis intra 
costas sitis et hneis transversis magis pictis elucescentibusque ; alis 
posterioribus punctis nigris majoribus, primum saepe divergens et in 
marginem transiens ; punctum nigrum medianum formae „v", a costa 
subdorsah II. usque ad costam III3 extensum, formám literae „W" 
configurans ; véna abdominalis nigra, jDlerumque a radice usque ad 
marginem hneam nigram formáns. : 



120 



Carabus Parreyssi var. Denbelianus Fleisch, 



Irta ; Csíki Een'ö. 



A Rovartani Lapok 1911. évi 
XMIl. kötetének 141. oldalán 
foglalkoztam FLEiscHER-nek fenti 
név alatt (Wien. Ent. Zeit. XXX, 
1911, p. 160) leírt állatjával, 
melyet szerző rö^ddesen azután, 
liog"}^ a leírás megjelent, volt 
szíves kérésemre megtekintésre 
elküldeni. ]Miután a t^-pus-t meg- 
vizsgáltam, közleménj'emben 
megírtam, liog}' nevezett pél- 
dány harmadrendű iDordái nem 
harántul rovátkoltak, tehát az 
áUat nem lehet Xysirocarabus^ 
hanem az eg}^szerűen egy Loxo- 
carabus és pedig a C. obsoletiis 
var. euchromiis, a milyen név 
alatt különben szerző is kapta 
Deubel Frigyes brassói boga- 
rásztársunktól. 

Ezen soraim és fenti állításom 
egész polémiát eredményezett, 
mely a Bécsben megjelenő 
.. C oleopterologische Rundschau ■' 
hasábjain látott nap^ölágot és 
mehmek utolsó részére már nem 
felelhettem, mert nevezett folyó- 
irat szerkesztősége válaszomat 
daczára annak, hogy Sokolák 
bécsi udvari és törvényszéki 
ügyvéd úr legkevésbé sem szak- 
szerű, hanem igenis személyes- 
kedő czikkben támadott meg, 
nem fogadta el közlésre. Neve- 
zett folyóirat szerkesztőségének 
a szakirodalomban megmagj^a- 
rázhatatlan és érthetetlen eljá- 
rását még tetőzte azzal, hogy 
még egy rövid nyilatkozatomat 
sem közölte, melyben a laj) ol- 



Im XVIII. Bánd der Rovartani 
Lapok vom Jahre 1911 schrieb 
ich auf Seite 141 über das von 
Fleischer unter obigen Xamen 
beschriebene ("Wien. Ent. Zeit. 
XXX. 1911, p. 160J Tier, welches 
Verfasser mir gleich nachdem die 
Beschreibung erschienen ist, zur 
Ansicht zu übersenden so freund- 
lich war. Xachdem ich die Type 
untersucht hatte schrieb ich im 
obigen Artikel, dass das betref- 
fende Exemplar, nachdem es kéme 
quer gestrichelten Tertiárintervalle 
besitzt, kein Xystrocw^'abus, son- 
dern nur ein Loxocarábus ist, und 
zwar ein C. ohsoletus var. eiicJiromus,. 
unter welchen Xamen Verfasser 
das Tier auch von Friedrich 
Deubel erhalten hat. 

Diese Zeilen, so-nde obige Fest- 
stellung ergab eine Polemik, welche 
m der wiener ., Coleopterologischert 
Rundschau" erschien und auf de- 
rén letzten Teil ich durch die 
Freundlichkeit der Redaktion dieser 
Zeitschrift nicht mehr antworten 
komite, meine Antwort -\vurde 
námhch nicht angenommen, ob^volil 
der Herr Hof- und Gerichtsadvokat 
Dr. Sokolák in Wien, mich in 
einem nicht im geringsten sach- 
hchen, sondern. sehr persönlich 
gehaltenen Artikel angegiiffen hat. 
Die Redaktion obiger Zeitschrift 
hat aber ihr in der Fachhtteratur 
mierklárhches und unverstánd- 
Uches Verfahren noch damit ge- 
deckt, dass sie sogar die PubH- 
kation einer kurzen Xotiz ver- 



121 



vasóinak tudomására akartam 
adiii, hog-y válaszomat a Rovar- 
tani Lapokban fogom közreadni 
és az érdeklődőknek szívesen 
fogom czikkem különlenyomatát 
rendelkezésre bocsátani. 

A „Coleopterologische Rund- 
schau" eljárása késztetett arra, 
hogy az egész ügyet tárgyila- 
gosan ismertessem, vizsgálataim 
eredményét újból közöljem és 
válaszomat támadóimnak meg- 
adjam. 

A Rovartani Laj)okban meg- 
jelent rövid közleményemre ^ 
legelőször a bogár leírója, 
Fleischer brünni egészségügyi 
tanácsos felelt.^ Fleischer czik- 
kében ismerteti fenti közlemé- 
nyemben közölteket, majd rá- 
mutat arra, hogy a szárnj^fedők 
skulp túrájának ez esetben csak 
alárendelt értéke van, hanem 
az egész testalkat és a nagyon 
széles előtör, szélesen felhajló 
szegélylyel, hátrafelé erősen ki- 
húzott széles és a csúcson nem 
lehajló hátsó szögletekkel az 
állatot teljes biztossággal a 
Parreyssi-hez sorozzák. Hogy 
más rovarászok nézetét is meg- 
ismerje, az állatot elküldötte 
mégREiTTER-nekés Ganglbauer- 
nek, utóbbinál pedig* megvizs- 
gálta az állatot Holdhaus és 
SoKOLÁR is, kik közül utóbbi a 
példány hímvesszejét is meg- 
vizsgálta és megállapította, hogy 



weigerte, in welcher ich den Le- 
sem der Zeitschrift mitteilen wollte, 
dass meine Antwort in den Rovar- 
tani Lapok erscheinen wird und 
ich den Literessenten auf Verlan- 
gen gerne mit Sej)aratabdrücken 
zur Verfügung stehe. 

Das Verfahren der „Coleoptero- 
logischen Rundschau" veranlasst 
mich nun die ganze Angelegenheit 
nochmals sachhch zu behandeln, 
die Ergebnisse meiner Unter- 
suchungen nochmals aufzuführen 
und gleichzeitig meinen Gegnern 
zu ant^^orten. 

Auf meinen in den Rovartani 
Lapok erschienenen kurzen ArtikeP 
reflektierte zuerst der Autor des 
Káfers, Herr Obersamtátsrat Dr. 
A. Fleischer in Brünn.'^ Fleischer 
reg'istriert in seinem Artikel den 
Iiúialt meiner Zeilen und hebt her- 
vor, dass im übrigen die Skulptar 
der Flügeldecken in diesem Falle 
von untergeordneter Bedeutung 
ist, aber der ganze Habitus, der 
sehr breite Halsschild, mit breit 
abgehobenen Seitenrándern, mit 
breiten nach rückwárts stark vor- 
gezogenen, an der Spitze nicht 
deflektierten Hinterecken, stellen 
den Káfer mit absoluter Sicherheit 
zu Parreyssi. Um auch die Ansicht 
anderer Entomologen zu erfahren 
sandte er das Tier an Reitter und 
Ganglbauer, bei letzterem unter- 
suchte das Tier auch Holdhaus 
und SoKOLÁR ; letzterer untersuchte 



1 Csíki, Carabus Parreyssi var. Deubelianus-ról. — Über Carabus Par- 
reyssi var. Deubelianus. (Rovartani Lapok. XVIII, 1911, p. 141 & 144). 

2 Fleischer, Ad Carabus Pareyssi v. Deubelianus m. (Coleopt, Rundsch. 
I, 1912, p. 43- 44). 



122 



emiek alakja a Parreyssi-éval 
teljesen azonos. Mindezek az 
urak teljes határozottság'g'al 
mondották ki, hogy ez az er- 
délyi Carabus egy Parreyssi és 
nem euchromus ; Sokolár azon- 
ki\^ül arról is értesítette, hogy 
HoFFMANN bécsi gyüjtő szintén 
kaj)ott erdélyi euchromus-o'kdut, 
a melyek között Parreyssi- 
Deubelíamis jjéldányok is voltak. 
Végül megjegyzi, hogy miután 
magam is találtam három ilyen 
eltérő enc/irowns-példányt a 
Nemzeti Múzeum gyűjteményé- 
ben, ez csak megerősíti állí-, 
tását. 

Erre az utóbbi megjegj^zésre 
már most akarom megjegyezni, 
hogy ilyen három példány nin- 
csen a Nemzeti Múzeumban, 
hanem ilyeneket igenis láttam 
DBUBEL-nek egy hozzám meg- 
határozásra küldött gyűjtemé- 
nyében, a mit levélben közöltem 
annak idején FLEiscuER-rel, de 
hogy ő honnan vette értesülését 
a múzeumi példányokról, az 
előttem teljesen érthetetlen. 

Fleischer előbbiekben ismer- 
tetett czikkére megadtam a vá- 
laszomat\ melyet kivonatosan a 
következőkben ismertetek : Első 
sorban is Reitter munkája'^ 
megfelelő pontjainak visszaadá- 
sával igyekeztem bebizonyítani, 
hogy a Xystrocarabus és Loxo- 



auch den Penis des Exemplares und 
stellte fest, dass die Form desselben 
mit jener des Parreyssi voUkommen 
indentisch ist. AUe diese Herren 
erklárten diesen siebenbürgischen 
Carabus als unzweifelhaft zu Par- 
reyssi und nicht zu euchromus gehö- 
rend ; ausserdem benachrichtigte 
ihn Sokolár, dass der Aviener 
Sammler HoFFMANN ebenfalls sieben- 
bürgische euchromus erhalten hat, 
unter welchen auch Parreyssi- 
Deubelianus Exemplare waren. Zu- 
letzt erwáhnt noch Fleischer, dass 
nachdem ich selbst drei so geformte 
Exemplare in der Sammlung des 
National-Museums fand, dies seine 
Ansicht nur bekráftigt. 

Auf diese letztere Bemerkung 
will ich schon jetzt bemerken, dass 
sich in der Sammlung des Unga- 
rischen National-Museums drei 
solche Exemplare nicht befinden, 
sondern ich sah solche in einer 
Determinationssendung des Herrn 
Deubel, was ich seinerzeit Flei- 
scher brieílich mitteilte, aber von 
wo er seine ' Mitteilung bezüglich 
der Museal-Exemplare hernahm, 
ist mir ganz unerklárlich. 

Auf Flbischer's vorangehend 
besprochenen Artikel habé ich 
geantwortet^ und will den Inhalt 
meines Artikels auszüglich inFol- 
gendem wiedergeben : In erster 
Linie versuchte ich durch Wieder- 
gabe der betreffenden Gegensátze 
aus Reitter's Tabelle^ zu beweisen, 



1 Csíki, Ueber Carabus Parreyssi var. Deubelianus Fleiscb. (Coleopt. 
Rundschau. II, 1912, p. 116—117). 

2 Reitter, Bestimmungs-Tabelle der Carabini. (Verh. Naturf. Ver. 
Brann. XXXIV, 1896, p. 154—160). 



123 



<:arábus alnemek csak a szárny- 
fedők skulj)turája alapján kü- 
lönböztethetők meg, a Fleischer 
említette egyedül tekintetbe 
jövő többi tulajdonság pedig 
csak arra alkalmas, hogy a 
Xystrocarahus-t az Eutelocárahiis- 
tól, egy ez esetben egyáltalában 
figyelembe nem kerülő alnem- 
től megkülönböztethessük. így 
miután Fleischbr typusán a 
harmadrendű bordák jellemző 
harántrovátkoltsága teljesen hi- 
ányzik, Xystrocarabus Parreyssi- 
ről szó sem lehet és ha Fleischeb 
az állat leírásában mégis egy 
■ilyenről beszél, az a valóságnak 
nem felel meg, mert a meg- 
vizsgált példányon, úgy mint 
müidegyik C. obsoletus var. 
mchromus-on, csak a barázdák 
nagy beszúrt pontjai láthatók, 
melyek a köztereket oldalt egy 
kissé bemetszik. Ezek alapján 
újra kimondottam, hogy a G. 
Parreyssi var. Deuhelianus-i csak 
C. obsoletus var. euclirornus-níik 
tarthatom, mely nézetemet előbb- 
utóbb valószínűleg más hivatott 
oldalról is meg fognak erősíteni. 
Egyben megjegyeztem, hogy 
azoknak az uraknak a vélemé- 
nyére, kiknek E'leisgheb állatját 
megmutatta és kik nézetét meg- 
erősítették, nem adhatok sokat, 
mert a dolognak valószínűleg 
nem jártak alaposan utána. A 
hímvesszőt illetőleg pedig meg- 
áUapítottam, hogy a G. Parreyssi 
és G. obsoletus hímvesszeje tel- 
jesen egyforma, egyedül előbbi- 
nek forceps-csúcsa kissé széle- 
sebb és laposabb ; ennélfogva a 



dass die Untergattungen Xystro- 
carabus und Loxocarahus nur durch 
die Flügeldeckenskulptur unter- 
schieden werden können, und die 
von Fleischer als alléin in Betracht 
kommenden übrigen Charaktere 
nur zur Abgrenzung der Xystro- 
carabus von Eutelocarabus^ einer bei 
'dieser Gelegenheit überhaupt nicht 
in Betracht kommenden Untergat- 
tung, dienen. Nachdem alsó der 
Type Fleischer's die charakteris- 
tische Querstrichelung der tertiáren 
Intervalle gánzlich fehlt, so kami 
von Xystrocarabus Parreyssi über- 
haupt keine Rede sein, und wemi 
Fleischer in der Diagnose trotz- 
dem von einer solchen spricht, so 
entspricht dies nicht der Wahrheit, 
weil das untersuchte Exemplar, so 
wie jeder G. obsoletus var. euchromus, 
nur die groben Punkte der Streifeu 
aufweist, welche die Intervalle 
seitlich ein wenig einkerben. Nach 
dicsem sprach ich wiederholt die 
Meinung aus, dass ich G. Parreyssi 
var. Deubelianus nur für einen G. 
obsoletus var. euchromus ansehen 
kann, welche meine Ansicht wohl 
bald auch von anderer authenti- 
scher Seite bekráftigt werden wird. 
Auch bemerkte ich, dass ich auf 
das Urteil jener Herren, denen 
Fleischer sein Tier zeigte und die 
seine Ansicht bekráftigten, nicht 
viel gebe, weil sie der Angelegen- 
heit wohl nicht gründlich nach- 
gegangen sind. Was nun schliess- 
lich die Penisfrage anbelangt, 
stellte ich fest, dass der Penis von 
G. Parreyssi und G. obsoletus ganz 
gleichförmig ist, nur die Forceps- 
spitze ist bei ersterem etwas breiter 



124 



hímvessző egyforma volta egy- 
általában nem használható fel 
az új Par re^/ss^■-f aj ta megerősí- 
tésére. 

Ezt a Fleischer czikkére írt 
feleletemet Sokolár űgj látszik 
magára nézve sértőnek találta 
és sietett arra válaszolni. ^ 

Sokolár czikkének tartalmát • 
nem akarom még kivonatosan 
sem ismertetni, mert abban 
semmi tárgyilagos nincs, min- 
den mondat csak úgy hemzseg 
a személyeskedéstől, — azért 
egyenesen reátérek feleletemre, 
melyből a czikk tartalma is 
eléggé kivilághk. 

Sokolár első sorban is saj- 
nálatát fejezi ki azon, hogy 
helyesnek találtam a kérdéses, 
állítólag (!!!) a brassói Czenk- 
ről származó állatról, újból írni, 
— és így nem tehet róla, de 
erre már nem hallgathat. 

Nagyon csodálkozom, hogy 
Sokolár feleletemet teljesen 
magára vette és szándékomat 
részben félreértette, mert kü- 
lönben nem dobálódzna meg- 
határozó kulcsokkal, verébmeg- 
határozással, hímvesszőkészít- 
ményeklíel, stb. — tehát telje- 
sen úgy cselekszik, mintha nem 
is Fleischer, hanem ő maga 
lett volna ama czikk szerzője. 

Feleletemben FnEiscHER-rel 
szemben 2 igyekeztem megálla- 



nnd fiacher ; der identische Penis 
kann alsó in diesem Falle nicht 
zur Bekráftigung der neuen Par- 
reyssi-RsiSse dienen. 

Diese meine auf Fleischer's Ar- 
tikel geschriebene Antwort scheint 
nun Sokolár für sich beleidigend 
gefunden zu habén und beeilte 
sich nun darauf zu antworten.^ 

Den Inhalt von Sokolár's Arti- 
kel will ich auch im Auszug nicht 
wiedergeben, da in demselben 
nichts sachliches ist, jeder Satz 
ist von Persönlichkeit durchdrun- 
gen, — weshalb ich gleich auf 
meine Antwort übergehe, aus wel- 
cher der Inhalt des Artikels genug* 
hervorleuchtet. 

Sokolár spricht in erster Linie 
sein Bedauern aus, dass ich es für 
zweckmássig befunden habé über 
das fragliche, angeblich (!!!) vom 
Kapellenberg bei Brassó stam- 
mende Tier, nochmals zu schrei- 
ben, — alsó komite er nicht weiter 
schweigen. 

Es wundert mich sehr, dass So- 
kolár meine Antwort ganz auf 
sich genommen und meine Inten- 
tion zum Teil nicht verstanden hat, 
sonst hátte er mir nicht Bestim- 
mungstabellen, Sperlingsdetermi- 
nation, Forcepspráparate, etc. vor- 
geworfen, — alsó ganz so macht 
als wenn nicht Fleischer, sondern 
er selbst Autor jenes Artikels; 
gewesen wáre. 

In meiner AntN^'^ort^ versucht© 
ich Fleischer gegenüber festzu- 



1 Sokolár, Kommt Carabus Parreyssi Pali. in Siebenbürgen vor ? 
(Coleopt. Rundschau. I, 1912, p. 148—149). 

2 Coleopt. Rundschau. I, 1912, p. 116. 



125 



pítaiii. liogy nem a testalak. a 
széles előtör stb., hanem a 
szárnj^edők skiilpturája szolgál 
eg-yedül a két alnem, illetőleg 
faj megkülönböztetésére és en- 
nek megerősítésére vettem elő 
Reitier eredeti munkájának 
szavait. 

Xem is gondoltam ez ' alka- 
lommal arra, hogy Sokolár 
szakismeretét még a legcseké- 
lyebb mértékben is lebecsüljem, 
annál kevésbé, mert magam sem 
használok meghatározó kulcsot, 
hiszen eléggé ismerem a mi 
futrinkáinkat és még egjTiéhány 
más nem középeurópai Carabust 
is.de álhtásomat kézzehog'hatóan 
kellett, hogy bebizomátsam, hi- 
szen azt a folyóiratot nemcsak 
Sokolár olvassa. De Sokolár 
egyáltalában jobban tette volna, 
ha ezt a személyeskedő választ 
nem ú^ja meg\ hanem tárgyi- 
lagosan bebizom-ítja. hogy miért 
Parreyssi és nem eucliromus az 
illető példány ; ezzel a tudo- 
niánj-nak sokkal több szolgála- 
tot tehetett volna. 

Még nyomatékosan akarom 
kijelenteni, hog\" feleletem nem 
akart egy színlelt visszavonu- 
lást jelezni, a hogy ezt Sokolár 
feltételezi. Ez teljesen kizárt 
dolog, mert a mit megniam, 
azt a t}'pus megvizsgálása alap- 
ján tettem és annak helyességé- 
ről meg vagyok gj'őződve. El- 
lenkezőleg talán éppen Sokolár 
szavai engednek erre következ- 
tetni, hiszen ő már az „álhtólag" 
Brassó vidékéről származó ál- 
latról ír. holott FLEISCHER-t 



stellen, dass ni eh „der Habitus, 
der sehr breite Halsschild, etc", 
sondern die Flügeldeckenskulptur 
alléin zur Unterscheidung beider 
Untergattungen, respektive Arten, 
dient und habé deshalb Reitter's 
AVorte zur Bekraftigung he]'ange- 
zogen. 

Ich dachte bei dieser Gelegenheit 
gar ihcht darán Sokolár's Spezial- 
keinitnisse auch nur im geringsten 
herabzusetzen, umso weniger da ich 
selbst keine BestimmungstabeUe 
benütze, denn mir sind misere und 
auch noch einige andere ausser- 
mitteleuropáische Caraben ganz gut 
bekannt, ich musste aber meine 
Ansicht handgreiflich beweisen, da 
ja diese Zeitschrift nicht nur Soko- 
lár liest. Sokolár hátte es ^iel 
besser gethan, ^veim er diesen 
persöiűich gehaltenen Artikel nicht 
niedergeschrieben hátte. sondern 
a-anz sachhch bewiesenhátte.warum 
das betreffende Exemplar ein 
Parreyssi und nicht ein eucliromus 
is ; damit hátte er der AVissen- 
schaft einen ^úel grösseren Dienst 
geleistet. 

Noch ^ívill ich fest bethonen, dass 
meine Antvvort keinen maslderten 
Rückzug bezeichnen ^ill, vie mir 
dieses Sokolár zumuthet. Dies ist 
ganz ausgeschlossen, denn vas ich 
niederschrieb, das habé ich nach 
Untersuchmig der Ta^do gethan und 
binvon dessen Richtigkeit festüber- 
zeigt. Im Gegenteil eben aus Soko- 
lár's TS'orten kaim darauf gefolgert 
werden. námhch er spricht jetzt 
schon von dem „angebhch" von 
Brassó stammenden Carahus. ob- 
wohl er seinerzeit Fleischer davon 



126 



annak idején arról értesítette/ 
hogy HoFFMANN is kapott Er- 
délyből ilyen példányokat. 

És végül SoKOLÁR azon ki- 
jelentésére óhajtanék megfelelni, 
mely szerint okosabb lett volna, 
ha a Nemzeti Múzeumban levő 
három példányt megtekintésre 
elküldöttem volna neki és akkor 
biztosan megállapíthatta volna, 
hogy a G. Parreyssi tényleg elő- 
fordul-e Erdélyben? — Elte- 
kintve attól, hogy Sokolár ezt 
ugyan megtehette volna Hopf- 
MANN példányai alapján is, — én 
levélbeli kérdezősködésére meg- 
írtam neki, hogy múzeumunkban 
ilyen példányok nincsenek és 
hogy Elbischbr ezen állításá- 
nak forrása előttem ismeretlen, 
a mint ezt ezen cziltkem elején 
különben már megírtam. És 
daczára ezeknek a felvilágosító 
soroknak, Sokolár ezt czikké- 
ben újból feltalálta ! Talán ezzel 
akarta hitelemet elrontani ? — 
ha ezt akarta, azt hiszem na- 
gyon tévedett Dr. Fr. Sokolár 
udvari és törvényszéki ügyvéd 
úr, — ez a fegyver visszafelé 
sült el, ilyen ügyvédi fogások- 
kal rovartani kérdésekben nem 
lehet boldogulni. 

Ezekben igyekeztem Sokolár 
úr czikkére felelni, de van még 
egy megjegyzésem magára a 
Deubelianus-k.éváéBVQ vonatkozó- 
lag is. Szerettem volna ugyanis 
a czikkemben elmondottak meg- 
erősítésére a G. Parreyssi és 
var. Deubelianus szárnyfedő- 



benachrichtete,! dass Hoffmann: 
aus Siebenbürgen ebenfalls solche 
Exemplare erhalten hat. 

Und zuletzt will ich noch auf 
jené Angabe Sokolár's reflektieren,, 
nach welcher es viel richtiger ge- 
wesen wáre wenn ich ihm die 
3 Exemplare des National-Museums 
zur Ansioht gesendet hátte, denn 
damit hátte konstatiert werden 
können ob G. Parreyssi wirklich in 
Siebenbürgen vorkommt ? — Abge- 
sehen davon, dass Sokolár dies' 
auch an den Exemplaren von 
Hoffmann erledigen hátte können, 
— ich meinerseits ■ benachrichtete- 
ihn auf seine Anfrage, dass solche 
Exemplare in unserem Museum 
nicht vorhanden sind und dass mir 
Flbischer's diesbezügliche Quelle, 
wie ich dies eingehends schon be- 
merkte, unbekannt ist. Und trotz 
dieses Aufschlusses deckte Sokolár 
die Sache in seinem Artikel wieder 
auf ! WoUte er vielleicht auf diese 
Weise meine Grlaubwürdigkeit dis- 
kreditieren ? — wenn ja, so hat 
sich der Herr Hof- und Gerichts- 
Advokat Dr. Fr. Sokolár wie ich 
denke sehr geirrt, denn mit sol- 
chen Fángen kann man in ento- 
mologischen Fragen nicht Erfolg 
haben. 

Dies wáre alsó die Antwort auf 
den Artikel des Herrn Sokolár, 
ich hátte aber noch eine Bemer- 
kung auf die Deubelianus-Friige 
selbst. Ich hátte námlich zur 
Bekráftigung der Angaben dieses 
Artikels gerne eine mikrophoto- 
graphische Abbildung der Flügel- 



Coleopt. Rundschau, I, 1912, p. 44 



127 



skiilp túráját miki^ofotogTafiai fel- 
vételek alapláii képben is be- 
mutatni. Sajnos ezt nem tehet- 
tem meg", mert Fleischer úr. a 
kitől e czéka a t\^pust újból el- 
kértem, még ajánlott levelemre 
sem válaszolt. így kéuj'telen 
vagyok feltenni, — ezt Sokolár 
határozott állítása is, hogy a 
kérdéses állat egy Parreijssi. is 
megerősíteni látszik — hog,y 
Fleischer talán Bécsbe egy va- 
lódi Parreyssi-t küldött, miután 
levélbeli értesítésemre meggyő- 
ződött arról, hogy brassói j)él- 
dánya tényleg egy abnormáhs 
alakú eucliromus. 



deckenskulptur von. C. Farreyssi 
und var. Deuhelianiis pubhziert. 
Leider kami ieh dies aber iiicht 
tliun, da Herr Fleischer, von dem 
icli zu diesem Zwecke die Tj'pe 
nochmals verlang-te, auch auf mei- 
nen eingeschriebenen Brief nicht 
reagierte. Alsó muss ich annehmen, 
— und dies scheint Sgkolár's kei- 
nen Disput zulassende Behauptung 
nur zu bekráftigen, dass das frag- 
hche Tier ein Parreyssi ist, — dass 
Fleischer nach Wien tatsáchhch 
einen echten Parreyssi sendete, 
nachdem er sich auf meine brief- 
liche ^ílitteilung darüber überzeigte, 
dass sein brassóer Exemplar tat- 
sáchhch ein abnorm geförmter 
euchromus ist. 



Különfélék. 

f Ehmann Ferencz. — Másfélévi betegség és szenvedés után 
1913 januárius hó 25-én elhunyt Ehmaítn Ferexcz székesfővárosi 
elemi iskolai cz. igazgató, a ^Magyar Entomologiai Társaság választ- 
mányi tagja, bogarásztársmik. Benne buzgó bogarászt, faunánk lelkes 
kutatóját veszítettük el. Ehmann 1851 november 20-án született a fehér- 
megyei Szaár községben, a hol elemi iskoláit is végezte, iinien tanul- 
mányai foh'tatására Budapestibe került, a hol elemi iskolai tanítói 
és középiskolai tornatanítói oklevelet szerzett. Tanítói működését 
1870-ben kezdte meg' szülőfalujában, a hoinian 18Tl-ben Promontorra, 
1873-ban Tatára, 1874-ben Székesfehérvárra és 1880-ban Budapestibe 
került. ^lint buzgó turista, csakhamar érdeldődni kezdett a természet 
iránt ; régi tanáram kívül, főleg Kohaut Rezső volt az, a ki a rovarok 
gyűjtésére serkentette és azok tanulmám-ozásába bevezette. 1893-ban e 
sorok írójának buzdítására tisztán a bogarak gyűjtésére és tanulmányo- 
zására adta magát és azóta szép nagy gyűjteményre tett szert, niely- 
ben ahg van mások gyűjtötte anyag, minden saját keze munkájának 
eredménye. Ha jelzett idő óta ugyan saját részére csak bogarakat 
is gyűjtött, kirándulásai alkalmával a memiyire ideje engedte a 
többi rovarokra is figyelemmel volt. ellátta rovarásztársait megfelelő 
anyaggal. Irodahnilao' nem io-en működött, azonban tanulmánvozásra 



128 



mindig felajánlotta az érdek- 
lődőknek gyűjteménye anya- 
gát. Gyűjteménye főleg Buda- 
pest tágabb környékének, 
valamint a Balaton mellett 
fekvő Őszöd vidékének fau- 
nája tekintetében volt gaz- 
dag. Faunánk nem egy ér- 
dekes faja az ő buzgólko- 
dásának eredménye. Az ő 
nevét viseli egy szép kis 
Erotylida-bogár, melyet a 
Budai hegyekben fedezett 
fel (Tritoma hipustulata var. 
Ehmanni Csíki). Gyűjteménye 
özvegye jóvoltából legna- 
gyobb részében a Magyar 
Nemzeti Múzeumba került, a 
melynek gyűjteményében ál- 
latjai gazdájuknak örökös 
emléket állítanak. 

Csíki Ernő. 
A világ legnagyobb rovarai. — A legnagyobb rovarok az 
Orthoj)terák rendjéből, a Phasmidák családjából kerülnek ki. A Phas- 
midák, a botsáskák, tudvalevőleg a fák ágait utánozzák, testűk 
hosszú és keskeny, szárnyasok vagy szárnyak nélkül valók. A leg- 
nagyobb fajok a Phryganisiria, Pharnacia, Phobaeticiis, Nearchus és 
Palopliiis nemekbe tartoznak. Az eddig ismert legnagyobb fajok a 
Phobaeticus Kirhyi Redt. és a Pharnacia serraiipes Gray ; hosszasá- 
guk 33 cm., mindkettő szárnyas és Borneo lakója. A szárnynéUcűl 
valók között a Nyugat-Afrikában élő Paloplius centaurus Westw. 
volt eddig a legnagyobb, 25'5 cm. testhosszal, most azonban eléje 
került a Paloplius titán Sjöst., melynek hossza eléri a 26"3 cm.-t; 
hazája Nyassa. — A kihalt rovarok között azonban még ezeknél is 
nagyobb alakokra bukkanunk, melyek közül csak a Meganeura 
Monyi Broug. nevű szitakötőt említem, melynek hossza 35 cm., szé- 
lessége kifeszített szárnyakkal 64 cm. Dr. Kfrtész Kálmán. 




Irodalom. 



Böttcher, O.: Sarco]3haga mehadiensis nov. spec. (Dipt.) (En- 
tomologische Mitteilungen. I, 1912, p, 144, íig.) 

A ozímben megnevezett új fajt L. Oldenberg német dipterolo- 
gus gyűjtötte Herkulesfűrdőn. Dr. Kertész Kálmán. 



129 

Seitz, Prof. Dr. Adalbert: Die Gross-Sclimetterlinge derErde. 
Eine sj-^stematische Bearbeituug der bis jetzt bekamiten 
Gross-Schmetterlinge. — II. Bánd : Die Palaearktischen 
Spiimer & Scliwarnier. Verlag des SEiTz'schen Werkes 
(Alfréd Kernen) in Stuttgart, 1913. j). I — VII, 1—479 
und 2489 Figuren auf 56 kolorierten Tafeln. Preis gebun- 
den ISnr. 45.— 

Folyóiratunk múlt évi kötetének 183 — 185. lapján ismertettük 
ezen kiváló fontosságú lepkészeti munka első kötetét, mely a 
palearktikus táj nappali lej)kéit tárgyalta s most már beszámolha- 
tunk a második kötetről is, mely nem régen vált teljessé. A II. kö- 
tet az éjjeli lepkék (Phalaenae) két csoportját, a szövőket (Bonibyces) 
és szenderféléket {Spliinges) tárgyalja. Xjgj mint az első kötetben, 
ennek a kötetnek anyagát is a legkiválóbb szakemberek tárgyalták, 
így a szerkesztő (Seitz) a Zygaena, Epizygaena és Diloba nemek, a 
Syntomidae, Arctiidae, Enclromididae, Callidulidae, Brahmaeidae, Uraniidae, 
Megalopygidne, Limacodidae, Heterogynidae, Tliyrididae és Cossidae 
családok, azonkívül a Lasiocampidae, Noiodontidae és PsycJiidae álta- 
lános részének szerzője, Jordán írta a Zygaenidae, Saturnidae és 
SjjMngidae családok, A. Janet az Epicopeidae, E. Strand a Lyman- 
triidae, Thaumetopoeidae, Drepanidae és Psycliidae, Dr. K. Grünberg 
a Lasiocampidae, Lemoniidae, Eiipieroiidae, Bomhycidae és Notodoniidae, 
W. Warren a Cymatoplioridae, M. Bartel az Aegeriidae (régebben 
Sesiidae), R. Pfitzner a Hepialidae családok szövegét, Dr. P. Denso- 
tól származik a szenderfélék hj^bridjeinek ismertetése és Dr. W. Roth- 
schild a Cossidákra vonatkozó kiegészítő rész szerzője. Az anyag 
feldolgozása époly alakban történt mint az ismertetett első kötetben. 
Ebben a kötetben is a szerzők nem kevesebb mint 182 új fajt, ala- 
kot vagy új nevet vezettek be az irodalomba. A táblákon bemutatott 
lepkék képe most is jól sikerült, közöttük sok a most első ízben 
képben is bemutatott lepke. Ezzel nagyjában hű képet adtunk erről 
a kötetről is és még csak néhány szót akarunk a munka értékéről, 
fontosságáról elmondani, tekintettel egynéhány külföldi szaklapban 
megjelent ismertetésre. Még nem jelent meg a szakirodalomban 
olyan munka, mely bizonyos oldalról támadásban, lekicsinylésben 
nem részesült vohia. így állunk Seitz munkájával is, részben sértett 
hiúság, részben kereskedői szempontok megszólaltatnak itt-ott egy- 
egy ok:\'etetlenlíedőt. Reméljük, hog}^ ezeknek a kirohanásoknak 
nem lesz komolyabb következménybe, de nem is lehet, hiszen min- 
den komoly ember tudja, hogy a legkiválóbb munka sem teljes 
vagy teljesen hibátlan, de ebből nem következik, hogy a munka 
egészében rossz legyen. jSIindezek daczára, a mint már múltkori 



130 



ismertetésünkben is Mfejeztük, Seitz munkája nemcsak a szak- 
embernek és a laikusnak, hanem a pancsolóknak is nélkülözhetetlen 
forrásmunkája fog maradni. Csíki. 



Társulati ügyek. 



A „Magyal' Entoniologiai Társaság" 22. ülése 1918, május 
24-én. — Bíró Lajos ehiök megnyit\'án az ülést, Mihók Ottó meg- 
tartja „Bogarászati kirándulás Horvátországban" czímen hirdetett 
előadását, melyet mintegy 80 vetített kép bemutatásával élénkített. 
A'égül elhatározta a Társaság, hogy a május 22-én Tata-Tóvárosra 
tervezett társas gyüjtőMrándulás helyett, melyet a rossz időjárás 
miatt el kellett halasztam, június 8-án Margithgetre rendez kirándulást. 



A „Magyar Entotnologiai Társasága' alajjs^abályai^ 

1. Czhne, székhelye és pecsétje. 

A társaság czíme : ,.Magyar Entomologiai Társaság." 

A- társaság székhelye : Budapest. 

A társaság pecsétje : Egy ^Magyarország famiájára jellemző 
bogár (Pselajjlius inehadiensis Frr'.) képe és e körül „Magyar Ento- 
mologiai Társaság'" és 1910 (az alapítás évej fehrat. 

2. Czélja. 

Czélja a rovartant általában mívehii, különösen Magyarország 
faunáját e szempontból vizsgálni és a rovartani ismereteket terjeszteni. 

3. Eszközök. 

A társaság e czélból : 

a) A rovartan körébe vágó észleletek és tanulmányok közlése^ 
valammt a rovartani ismeretek terjesztése végett g^mléseket tart. 

l) Foh'óiratot ad, melyben tagjait a gyűlések eredményeiről is 
tudósítja. 

c) Tagjai számára szakköny^i:árt tart feini. 

cl) Társas Mrándulásokat és barátságos összejöveteleket rendez. 

e) Más hasonló czélú társulatokkal érintkezésbe lép. 

4. Tagok. 

A társaság tagjai : a) tiszteletiek, h) alajDÍtók, c) rendesek, cl) 
levelezők. 

a) Tiszteletbeh tagokul oh' bel- és külföldi szaktudósokat vá- 
laszt, kik a társaságnak különös díszére szolg'álhatnak. 

l) Alajíító tag az. aki a társaság alaptőkéjét legalább 100 koro- 
nával növeh. Alapító tagok testületek is lehetnek, mint jogi szemé- 



131 

Ivek, tagsági jogaikat azonban csak egy megbízott képviselőjük út- 
ján gj'akorolhatják. 

c) Rendes tag minden magj-ar államxDolgári jog'gal biró egj'én. 
lehet, ki a rovartan iránt érdeklődik. 

d) Levelező tagokul oly külföldi szaktudósok választhatók, kik 
a társaság szellemi érdekeit előmozdították. 

A megválasztott külföldi tiszteleti és levelező tagok felsőbb 
jóváhagj'ás elé térj esztendők. 

3. A tagoTc választása. 

A ki alapító vagy rendes taggá kíván megválasztatni, ebbeK 
szándékát a társaság egy tagjának ajánlás végett bejelenti. Az ekként 
ajánlottakról a titkár a választmánj-i gyűlés elé véleményes jelentést 
terjeszt, hol a tag szavazattöbbséggel választatik meg. 

Tiszteleti és levelező tagok csak rendes közgyűlésen és pedig" 
a választmány véleményes jelentése alajDJán választhatók meg, ha 
valamely alapító vagy rendes tag legalább egy hónappal a közgyű- 
lés előtt urasban ajánlotta őket. 

6. A tagok jogai. 

A tagoknak joguk van a gyűléseken és a társaság egyéb össze- 
jövetelein részt vemű, új tagokat ajánlam. a közgj'űléseken szavazni, 
a társaság köm-\-tárát használni és gj'űléseire vendéget bevezetni. Az 
alapító és rendes tagok a társaság fotyóú^atát díjtalanul kapják. 

7. A tagoTc kötelességei. 

A rendes tag a társaság pénztárába évenként 10 koronát fizet 
és jDedig' minden év első negyedében, azoixkL^lil az első évben 2 ko- 
rona beíratási díjat. ]^Iinden tag az első é^i tagdíj lefizetése után 
tagsági oklevelet kaj). A tagság három évi-e kötelező. A tagsági dí- 
jak felemelése vagj' leszálhtása csak alapszabálymódosítással eszkö- 
"zölhető. 

8. A társaságból kilépés. 

A ki a társaságból a három év leteltével bármely oknál fogva 
ki akar lépni, tartozik ebbeh szándékát a titkárnak az előző év ok- 
tóber l-ig bejelenteni és oklevelét ^dsszakűldeni. 

A társaságból kilépő vagy a díjaiakat nem fizető tag-okat a tit- 
kár előterjesztésére a választmány törh a tag'ok sorából. 

9. Tisztikar és választmány. 

A társaság tisztikarát az elnök, a két alelnök, a titkár, a jegyző,, 
a pénztáros és a könj-vtáros alkotják. 

A választmány tagok száma 12, akik a tisztikarral eg3i.itt te- 
szik a választmánvt. 



132 

A választmány, mely a társaság ügyeit mint közvetlenül igazgató 
és foganatosító testület vezeti, saját hatáskörében határozhat ugyan, 
de minden intézkedéseért felelős a közgyűlésnek. 

10. Elnökség. 

Az elnök a társaság képviselője hatóságok vagj^ valamely har- 
madik személy irányában ; a gyűléseken elnököl, összehívja a vá- 
lasztmányi gyűlést ; összehívhat rendkívüli közgjáilést ; a rendes 
liözgyülésen általános jelentést ad a társaság működéséről ; a szava- 
zatok egyenlő számánál dönt ; őrködik továbbá, hogy a választmány 
határozatai foganatosúljanak ; felügyel a társaság tisztviselőinek mű- 
ködésére s űg3''kezelésének menetére ; a költségelőirányzat határain 
helül a fizetéseket utalványozza. 

Az alelnökök helj^'ettesítik az elnököt. 

11. Titkárság. 

A titkár vezeti a társaság szellemi és tudományos ügyeit, viszi 
az ezirányű levelezést, gondoskodik a gyűlések tárgj^airól és szer- 
keszti a társaság folyóiratát'; a tagok mindenkori létszámát a pénztá- 
rossal együtt nyilvántartja. A titkár ellenőrzi a pénztárt s a köz- 
gyűlésen a társaság összes szellemi működéséről jelentést tesz. 

12. Jegyző. 

A jegyző minden ülésről jegyzőkönyvet vezet és ha kell, a 
titkárt helyettesíti. 

13. Pénztáros. 

A pénztáros kezeli a társaság pénzűgyeit és a pénztárhoz tar- 
tozó iratokat s a társaság bevételeiről és kiadásairól rendes könyvet 
vezet. Pénztári könyveit s a pénztárt az elnöki és titkári ellenőrzé- 
sen kívül a közgyűlés részéről kiküldött bizottság is megvizsgálja. 

Minden pénztári kiadás csak utalvánj^ozott okirat alajjján történ- 
hetik, mely az elnök aláírásával és a titkár ellenjegyzésével látandó el. 

14. Könyvtát'os. 

A könyvtáros a társaság könj^vtárának őre és gondozója, a 
melyről rendes leltárt vezet. 

15. Gyűlések. 

A gyűlések háromfélék : a) választmánya, h) havi és c) köz- 
gyűlések. 

a) Választmányi gyűlést a társaság" legalább minden hónapban 
egyszer, de ha a szűkség kívánja, többször is tart. Tárgj^a a társa- 
ság belső ügyei. A határozatok érvényességéhez szükséges, hogy a 
választmány tagjainak legalább egyharmada jelen legyen. 

h) Havi gyűlések, június-augusztus hónapok kivételével, min- 
den hónapban tartatnak. E gyűléseken a rovartan körébe vágó elő- 
dadások, ismertetések, bemutatások kerülnek najjirendre. 



133- 

c) Közgyűlést a társaság évenként egyszer, az év elején tart,, 
melyre a tagok a társaság folyóiratában hívatnak meg. A közgyű- 
lésen a társaság szellemi míiködéséről, gyarapodásáról és vagyoni 
állapotáról tesznek az illető ügy^-ivők jelentést. A közgj-iilés hatás- 
körébe tartozik az évi költségvetés megállapítása, a zárószámadások 
felül^izsgálása és a tisztviselőket illető felmentvénj" megadása vagy 
megtagadása. Ekkor történik a tisztikar, a választmányi tagok, vala- 
mint a tiszteleti és levelező tagok választása is. 

Az évközben választott alapító és rendes tagok a közgyűlésen, 
bejelentendők. 

A közgyűlésen részt venni, valamint a társasági szabályola^a és- 
ügyrendre vonatkozó javaslatokat tenni minden tagnak joga van;. 
de a rendes tag szavazati jogával csak az esetben élliet, ha az előző 
év tagsági díját lefizette. 

A közgyűlés érvényes határozatára általános szótöbbség és a 
helybeli tagok legalább egy negyedrészének jelenléte szükséges. Ha 
a tagok a közgyűlésen nem jelennek meg elegendő számban, akkor 
14 napon belül új közgjailés hívandó össze, mely tekintet nélkül a 
megjelent tagok számára, a meghiúsnlt közgyűlés napirendjén levő 
tárgyak felett érvényes határozatot hozhat. 

Ha sürgős és fontos ügyek ehntézése rendldváUi közgyűlés tar- 
tását kívánja, azt az elnökség, vagy a választmány mindenkor össze- 
hívhatja ; úgyszintén tartozik az ehiökség rendkívüli közgyűlést össze- 
hívni, ha 20 tag aláírt és alaposan megokolt kérvénnyel erre fel- 
szólítja. 

Az összes választmányi és közgyűlésekről jegyzőköm^v veze- 
tendő, a melyet az elnök által kijelölt jelen volt Intelesít. Az összes 
választmám-i határozatok, a közvetlenül hozzáutalt ügyekben azon- 
ban halasztó hatály nélkül, 30 napon belül a közgj-lüéshez felebbez- 
hetők. 

Az alapszabálj'ok módosításaira vonatkozó közgyűlési határo- 
zatok foganatosítás előtt a kir. m. Belügyminisztériumhoz f eltérj esz- 
tendők. 

16. A tisztikar és választmány választása, 

A választmány tájékozás végett minden betöltendő tisztségre és- 
választmányi tagságra nézve két-két tagot ajánl a közgyűlésnek. 

A tisztikart és a választmámd tagokat a tisztújító közgvülés 
szótöbbséggel és titkos szavazattal választja és ]3edig — az elnök ki- 
vételével — három évre. Az elnök mmdig csak egy-egy évre válasz- 
tátik s a következő évben újra meg nem választható ; a lelépő ehiök 
azonban a legközelebbi rendes közgyűlésig továbbra is tagja marad 
a választmámTiak. 

A közgyűlés évenként négy választmánji tagot választ, núnt- 



134 

hogy a választmányi tagok egj^harmada a választás előtt visszaléjD. 
A választmányi tagoknak ezt a harmadát az 1912. és 1913. évi vá- 
lasztáskor az 1910-ben megválasztott választmánya tagok közül a 
választmány^ sorsolja ki. Későbbi választásolaiál a legrégebben meg- 
választott egyharmad lé]) vissza évenként. 

17. Vagyon. 

A társaság jövedelmét a rendes tagoktól évenként és a beira- 
tásért egyszersmindenkorra fizetett díj, továbbá az alapító tagoktól 
befizetett összegek és másnemű alapítványok kamatai teszik. A rendes 
tagdíjak, beíratási díjak s az alajoítványok kamatai a forgótőkét illetik. 
A tagdijakra vonatkozólag a társaság éve januáriustól kezdődik. 

A társulat vagyonát az alapító tagoktól befizetett összegek és 

imásnemű alapítványok, valamint a könyvtár és a felszerelési tárgyak 

alkotják. 

18. A társaság feloszlása. 

Ha a társaságnak közbejött akadályoknál fogva meg kellene 
szűnnie, vagy lényegesen átváltoznia, vagyonáról, hogy melyik ha- 
sonló czélú hazai intézetre fordíttassék, Qgj évnegyeddel előbb ki- 
hirdetett közgyűlésen a helybeli tagok kétharmada, vag,y ha enn^d tag 
nem gyűlt volna össze, a hasonló módon Idhirdetett újabb közgjáilésen 
kétharmad szótöbbséggel, a jelenlévő tagok határoznak. E határozat 
foganatosítása előtt a m. kir. Belűgjaniniszterium elé terjesztendő. 

19. Altatni felügyelet. 

Az 1875. évi május hó 2-án 1508. eln. szám alatt kelt, az egyle- 
tekre vonatkozó belügyminiszteri szabátyrendelet 9. pontjához ké- 
pest, „az egyesület az esetben, ha az alapszabálj^okban meghatározott 
czélt és eljárást, illetőleg hatáskörét meg nem tartja, a m. kir. kor- 
mány által, amemijűben további működésének fölkutatása által az állam 
vagy egyleti tagok vagj'^oni érdeke veszélyeztetnék, haladéktalanul 
felfűggesztetik s a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizs- 
gálat eredményéhez képest végleg fel is oszlattatik vagy esetleg az 
alapszabálj^ok legpontosabb megtartására különbeni feloszlatás terhe 
alatt köteleztetik." 

Budapest, 1912. februárius 24-én. 
Csiki Ernő s. k. Dr. Horváth Géza s. k. 

titkár. elnök. 



■ Szám 



30852/1913. 



Látta a m. kir. belügyminister. 
Budapest, 1913. évi márczius hó 7-én. 

(P.H.) 



A minister rendeletéből 
Szabó s. k. 

ministeri tanácsos. 



„ROVARTANI LAPOK" 

XX. Bánd. Juli— August 1913. 7-8. Heft. 



S. 105. — Zi. Diószeghy: Beitrage zur Biologie von Ly- 
•caena Bavius Ev. — lm Auftrage von Barox X. Ch. Rothschild 
besuchte Yerfasser clie Fundstelle von Líjcaena Bavius iin Komitat 
Szolnok-Doboka, wo er vom 5—29 April bei Vicze dem Tier nach- 
jagte. Dem sclilecbteii AVetter zufolge erbeutete er das erste Exem- 
23lar am 20. April. Die Xalirpílanze des Schmetterlings, beziebimgs- 
weise seiner Raupe ist der Salbei (Salvia offícinalis), welcher liier 
auf den sehr steilen, nach Síiden gelegenen Hangén der Hügel weit 
verbreitet ist. Herr J. Újhelyi, der zn jener Zeit ebenfalls zur 
Beobachtung des Tieres hier ^'ar, beobaclitete ein § wáhrend der 
Eiablage. Der Schmetterling legte das Meine, licbt grünlichblaue Ei 
einzeln an den Stengel der Pflanze, oder an die Unterseite der 
Blátter. Die Raupen verlassen das Ei in 7 — 10 Tagén und ver- 
scbAvinden ganz in der frischen Blüte des Salbei. Der Schmetterling 
íliegt von Früh 8 Ubr bis höstens Xachinittag 3 Uhr. Xach dem für 
Rothschild gesammelten, soTvie dem reicblichen ]Síaterial des X'ational- 
]Síuseums konnte Yerfasser feststeUen, dass die hier gesammelten 
Exemplare von den klemasiatischen verschieden smd, einer neuen 
Rasse angehőren, welche als vai\ hungarica, mit zwei neuen Aber- 
rationen {ab. Vargái und ab. Roihscliildi)., beschrieben wird (lateiuische 
Diagnose im ungarischen Text). 

S. 109. — I. Hajnal: Musikanten uiiter denlnsekten. — 
Yerfasser bespricht die verschiedenen Laute die durch Insekten 
hervorgebracht werden, teilt diese in folgende Gruppén und gibt an 
durch was diese verursacht ^verdén : 1) das Summen, 2) das Kratzen 
3) das Trommehi, 4) das Pfeiffen und 5j das Klopfen. 

S. 113. — J. Mondok: Über eine interessante Aberra- 
tion von Melanargia G-alatea L. — Am 14. Juli 1912 erbeutete 
Yerfasser am Berg Xagy-Kevély (Umgebung Budapests) ein stark 
verdimkeltes Exemplar der ]Síelanargia Galatea, welches nebst einem 
normálén Exemplar auch abgebildet wird fFigur siehe im mig'ari- 
schen Text). Der Schmetterhng kaiin weder mit ab. lugens, noch mit 
var. turcica identifiziert werden und verdieut eüien besonderen 
Xamen ; einen solchen zu gebén behaltet sich Yerfasser bis zur 
Auffindimg weiterer Exemj)lare vor. 

S. 114. — E. Csiki: Die Anophthalmen des Bihar-Ge- 
birges. — Die neuen Entdeckungen der letzten Jahre veranlassten 
Yerfasser eine neue Bestimmung-stabelle der Arten des Gebietes zu- 



136 

sammen zu stellen, bei welcher Gelegenlieit auch drei neue Arteii 
beschrieben werden (lateinische Diagnosen im ungarischen Text). 

S. 118. — E. Ulbrich: Rhyparioides Metelkana Led. ab. 
nov. vulnerata. — Verfasser findet in seinem Matériái dieser sel- 
tenen Arctiidae $ die in der Zeichnung von den typischen ab- 
weichen, alsó einen besonderen Namen beanspruchen. Ab. vulnerata 
nemit A'^erfasser die neue Form (lateinische Diagnose im ungarischen 
Text), welche im Vergleicli zur Stammform auch abgebildet wird. 

S. 120. — JE. Csiki: Carabus Parreyssi var. Deubelianus 
Fleisch. — Der deutsche Text dieses Artikels steht parallel dem 
ungarischen und ist dórt einzusehen. 

Kleine Mitteiliingen. 

S. 127. — E. Csiki bringt einen Nekrológ über den am 25. Január 
d. J. in Budaj)est verstorbenen Káfersammler Fr. Ehmann. Seine 
Sammlung gelangte ins Ungarische National-Museum. 

S. 128. — jDr. K. Kertész: Die grössten Insekten der 
Erde. — Die grössten Vertreter aus der Insektenwelt gehören den 
Stabheuschrecken an. Von geílügelten Arten sind Phobaetícus Eirhyi 
Reut. und FJiarnacia serraiipes Gray von Borneo die grössten, mit 
einer Körperlange von 33 cm. ; unter den ungeflügelten war mit 
25"5 cm. Lángé Palophus centaurus Westw. , aus West- Afrika die 
grösste Art. Nun überholte letztere Art Palophus iitan Sjöst. von 
Nyassa mit einer Lángé von 26-3 cm. — Noch grössere Insekten 
íinden wir unter den Fossilen, von welchen Meganeura Monyi, eine 
Libehe, 35 cm. langen Körper und 64 cm. Spamiweite hat. 

Literafur. 

S. 128. — Dr. K. Kertész und E. Csiki besprechen Arbeiten 
von BöiTCHER und Seitz. 

Vereinsangelegenheiten. 

S. 129. — Sitzung der Ungarischen Entomologischen Gesell- 
schaft am 24. Mai 1913. — 0. Mihók haltét einen Yortrag über seine 
„Koleopterologische Exkursion nach Kroatien" und erleu- 
tet diese durch über 80 Projektionslichbilder. 

S. 130. — Satzungen der Ungarischen Entomologi-, 
schen Gesellschaft. 




ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKliNTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 

XX. KÖTET. 1913 SZEPTEMBER-OKTÓBER 9-10. FÜZET. 



Az oxfordi 
II. nemzetközi entomologiai kongresszus. 

Irta : De. Horváth Géza. 

Az entomologia művelői a iiemzetküzi entomologiai kongresz- 
szusok intézményének alajDJait 1910-ben Brüsszelben vetették meg. 
C>tt folyt le akkor az I. nemzetközi entomologiai kongresszus/ mely 
az angol szakemberek meg'bívása folytán a II. nemzetközi kongresz- 
szus helyéül az angolországi Oxfordot jelölte ki. 

Az oxfordi kongresszus, mely 1912 augusztus első felében tar- 
tatott meg* s a melyen a Magyar Xemzeti Múzeumot kéj)viseliii sze- 
rencsém volt, úgy tudományos, mint egyéb tekintetben méltán sora- 
kozik elődjéhez. Míg azonban a brüsszeh kongTesszusnak egyik főbb 
vonzóereje az akkor tartott ^-ilág'kiállítás volt, addig Oxfordban tisz- 
tán csak a szaktudomány érdeke hozta össze a résztvevőket. Ennek 
volt köszönhető, hogy az oxfordi kongTesszus tagjai csaknem kivétel 
néUiül hivatásos entomologusok voltak és hogy a laikus elem, mely 
az efféle nemzetközi gyülekezeteknek rendes járuléka szokott lenni, 
ez úttal jóformán ehnaradt s legfeljebb az entomologusok női család- 
tagjai által volt kép\'iselve. 

Oxford az ő tudományos gyűjteményeivel, köm"^'táraival és 
egyéb egyetemi intézményeivel valóban meg is érdemh a tudomány 
emberemek érdeklődését ; de különös fontosság'gal bír épen az ento- 
mologusoki^a nézve, mert itt ebben a hires egyetemi városbán élt és 
működött az entomologiának egnik nagnmiestere, J. C). AVestwood s 
itt őrzik tudomám'os miuikásságának gyümölcseit, az általa feldol- 
gozott nagybecsű rovargyüjteménveket. 

Az entomologiai kongresszus tagjai, a kiknek száma összesen 
163 volt. 19 orszáo-'ból verődtek össze. Leo-szániosabban voltak ter- 



1 A brüsszeli kongresszusról annak idején De. Kertész Kájlmán" szá- 
molt be olvasóinknak iRor. Lap. XVIII, 191 L p. 22—24, 33—36, 49—53 és 
70-74). 

Rovartani Lapok. XX. 9—10. (1913. IX. 10"). 



138 

mészeteseii az angolok, t. i. 86-an : számuk tehát az összes részt- 
vevők felénél többre rúgott. Az európai országok közül Xémetország 
13. Bels'ium 9. Francziaország 8. Magyarország. Hollandia és Spanyol- 
ország 4—4. Svédország. Svájcz és Törökország 2—2. Ausztria és 
Luxemburg pedig 1 — 1 taggal voltak képviselve. ]Méltán feltűnt. liog\^ 
sem Olaszországból, sem Oroszországból, a hol pedig amiyi jeles 
entomologus él. senki sem jelent meg. ^Magyarországból rajtam és 
leányomon kívül ott voltak még Jabloxowski József, a m. Mr. állami 
rovartani állomás főnöke és Dr. Kertész Kálmáx m. nemz. múzeumi 
őr. mint a Magyar Entomologiai Társaság kéjí^-iselői. Magam a 
Magyar Nemzeti Múzeumon kivül a kir. magy. Természettudományi 
Társulatot is képviseltem. 

A mi az idegen v-ilágrészeket illeti, aránylag sok. t. i. 19 részt- 
vevő, még pedig többnyire gazdasági entomologus érkezett az észak- 
amerikai EgA'esült-Államokból. Két-két tag jött Kanadából és a 
Sandwich-szigetekről, míg' Egjáptom. Augol-Keletafrika. Borneo és 
Chile egy-egy szakemberrel voltak képviselve. 

A résztv'evők legnagyobb részét az ódon építkezésű, de azért 
modem berendezésű egyetemi collegekben szállásolták el. Ezekből, 
a még most is érvényes régi szabályok szigorú tilalma nüatt, csak 
a kongresszus nő tagjait voltak kénytelenek kirekeszteni. Az első 
ismerkedési estélyen azonban, mely augusztus 4-én az 1379-ben ala- 
pított ]Srev\' College dísztermében tartatott meg. mindamellett részt- 
vehettek már nemcsak a kongresszus férfi tagjai, hanem a beiratko- 
zott hölgyek is, valamint az oxfordi tudományos körök mindkét nem- 
beh előkelőségei. Ezen az estélyen osztották ki a kongresszus rész- 
letes prograrmnját. továbbá mindenféle nyomtatv'ányokat és a tagsági 
jelvényeket, melyek zománczozott lapon az oxfordi egyetem czimerét 
ábrázolták. A kiosztott nyomtatványok közt volt Oxford város képes 
kalauza, mely főleg' az egyetemi intézetek ismertetését tartalmazza, 
de egyik fejezetében Oxford vidékének rovarfaunájára is kiterjesz- 
kedik. Ebből megtudtuk a többi között, hogy az Angolországból is- 
mert 3436 bogárfaj közül Oxford környékén eddig 1867 fajt, tehát 
az összes angolországi fajoknak több mint felét siker ölt felfedezni. 

A kongresszus . érdemleges miuikásságának színhelye az egye- 
tem természetrajzi múzeuma volt ; ennek előadási termeiben tartattak 
nemcsak az egj'üttes ülések, hanem a szakosztályok ülései is. Ily- 
képen meg volt adva a módja, hogy a tagok minden sok időveszte- 
ség nélkül résztvehessenek az üléseken. Sajnos azonban, hogy még 
így sem lehetett az ember minden ülésen jelen : mert néha megesett, 
hogy a gazdag tárgysorozat miatt két szakosztály ugyanabban az 
időben volt kén3i;elen ülésezni. 

A megnvitó ülés. mehiiek ehiöke a kongresszus ehiöke Poul- 



139 

Tox E. B. egyetemi tanár, alelnöke pedig- e sorok írója volt, augusz- 
tus 5-én általános érdeklődés között folyt le. Az elnök érdekesen 
vázolta azt a szerepet, melyet az oxfordi egyetem és jelesen annak 
természetrajzi múzeuma az entomologia tudományos fejlesztésében 
több mint egy félszázad óta játszottak s a melj^ből kifolyólag jogos 
büszkeséggel fogadhatja most falai között a földkerekség entomolo- 
gusait. :Majd áttért a lepkéknél tapasztalható mimikry-jelenségekre és 
rendkívül gazdag sorozatok bemutatása kapcsán, tanulságosan fejte- 
gette a madagaszkári Papüio Dardanus nőstényeinek szín- és rajz- 
beli elváltozását az afrikai kontinens különböző \ádékein. Míg a hímek 
mindenütt megtartják eredeti színeiket és mustrázatukat, addig a 
nőstények, melyek Madagaszkárban még a hímekhez hasonlítanak, 
a kontinensen már elütnek tőlük és vidékenként más-más ott elő- 
forduló lepkefajoknak, nevezetesen az undorító ízű Danaidáknak 
mustrázatát veszik fel. 

A megnyitó ülésen azonkívül még egy előadást hallottunk 
TloTHscfflLD X. KÁROLY-tól, a ki a természeti kincsek megvédéséről 
s e czélra szolgáló védterületek létesítéséről értekezett. Fejtegetéseit 
általában sokan heteseitek ; de az amerikai gazdasági entomologu- 
sok nagytudású vezére, Howard, nem titkolhatta el abbeli aggodal- 
mát, hogy vájjon az efféle védterületek, nemzeti jDarkok és rezervá- 
cziók, a melyekben a természet egészen szabadjára lesz hagyva s a 
hol mindenféle kártékony állat is teljesen háborítatlanul fog szapo- 
rodhatni, nem fogják-e majd a szomszédos területek mezőgazdaságát 
és erdőségééit állandóan veszélyeztetni. 

A kongresszus második napján tartott összes ülésen J. H. 
CoMSTOCK amerikai (ithacai) egyetemi tanár vetített képek kíséreté- 
ben a pókselymet s a pókoktól származó különféle selyemfajtákat 
ismertette. 

Az augusztus T-iki összes ülés származástani kérdéseklíel fog- 
lalkozott. Első tárgj-a Dr. J. F. van Bemmelen groningeni tanár elő- 
íidása volt a lepkeszárny fejlődésének származástani jelentőségéről. 
Az előadó a szárnyak mustrázatát a bábstádiumban is vizsgálván, 
reájött és kimutatta, hogy bizonyos egymással különben rokon lepke- 
fajoknak, metyek kifejlett állapotukban most egymástól külsőleg 
nagy mértékben különböznek, ^-alaha hasonló mustrázatuk volt. 

Utána J. W. Taylor arról a befolyásról értekezett, a melyet a 
környezet, a származás és egyéb ténj^ezők az állatok földrajzi el- 
terjedésére gyakorolnak és reámutatott ily irányú vizsgálatok szük- 
ségére az entomologia terén is. 

Befejezésül L. Doxcaster cambridgei tanár az Ahraxas grossíi- 
lariata lepkén és a Drosophila arnpelopliila légyen tett megfigyelései alap- 
ján az ivarok jellemző bélyegeinek állandó öröklékenységét fejtegette. 



140 

Az augusztus 8-iki összes ülést Handlirsch Antal bécsi mú- 
zeumi őr előadása töltötte ki, mely a rovarok földrajzi elterjedését a 
származástan és paleontológia tanulságaival igyekezett megvilá- 
gítani. 

Valamint a megnyitó ülés, úgy az összes ülések is mindig dél- 
előtt tartattak ; a délutánokat a szakülések foglalták le, de a bejelen- 
tett előadások nagy száma miatt egyik-másik szakosztály délelőtt,, 
sőt még az esti órákban is ülésezett. A kongresszus öt szakosztálja^a 
oszlott, ú. m. : 

I. Rendszertan és állatföldrajz. 
II. Morpliologia és anatómia. 

III. Származástan, bionomia és mimikry. 

IV. Gazdasági és közegészségügyi rovartan. 
V. Nomenklatúra. 

Az I. szakosztály négy ülésén a következő előadások kerültek 
napirendre : 

H. J. KoLBE (Berlin) : A kontinensek állatföldrajzi elemeinek 
differencziálódása. 

C. E. PoRTER (Santiago, Cliile) : A chilei Coccidák jegyzéke és 
bibliographiája. 

Dr. "W. Horn (Berlin) : A JuNK-ScHENKLiNG-féle új Coleopte- 
rorum Catalogus kiadásáról. 

J. Waterston (Ollaberry, Angolország) : A viliarmadáron (Pro- 
cellaria) talált új parazitáról. 

M. Burr (Dover, Angolország) : Az Arixenia nevű aberráns 
ForflcuHda-genus biológiai, morphologiai és anatómiai viszonyai. 

Dr. K. Jordán (Tring, Angolország) : A Polyctenidák eleven- 
szülése. 

K. von Rosen báró (München) : Fossilis Termitákról. 

D. P. Speiser (Labes, Németország) : Észrevételek és jegyzetek 
néhány vérszívó rovar földrajzi elterjedéséről. 

P. P. Calvert (Philadelphia) : A szitakötőkre vonatkozó isme- 
retek haladása 1895-től 1912-ig. 

R. S. Bagnall (Penshavv, Angolország) : Közlemények a 
Thysanopterák ismeretéhez. 

A II. szakosztály^ két ülést tartott a következő tárgysorozattal : 

Dr. F. a. Dixey (Oxford) : A lepkék illatszerveiről. 

G. H. Carpenter (Dublin) : Maxillulák jelenléte bogár- álczáknál. 

Dr. Horváth Géza (Budapest) : A Cicadidák felső szárnyának 
szerkezetéről. 

L. Navas (Barcelona) : A rovarok szárnyain található né- 
hány szerv. 

Fred. Lowe (London) : A Blattidák szárnyának szerkezete. 



141 

Dr. T. a. ChapxMan (Reigate, Aiigolország) : A g-yajDJas pille 
(Lymantria dispar) lábainak regenerálódása. 

A III. szakosztály három ülésének tárgyai voltak : 

E. B, PouLTON (Oxford) : C. A. Wiggins és Dr. G. H. Carpenter 
mimikry-tannlmányai az ug'andai erdőkben élő lepkéken. 

Dr. R. C. L. Perkins (Honoluln) : A Sandwich-szigeten honos 
darazsak (Oclynerus) csoportosítása szineik szerint. 

K. St. a. Rogers (Mombasa, Keletafrika) : Az Alaena picaia 
keletafrikai Lycaenida két ivarának mimikryje. 

H. St. J. Donisthorpe és W. C. Craavley (London) : A hangya- 
bolyok alapítása. 

W. M. Wheeler (Cambridge, Mass.) : A középamerikai akáczfa- 
jiangyákról. 

R. C. PuxxETT (Cambridge, Angolország) : A Papilio Polytes 
potymorphismusa. 

A. H. Hamm (Oxford) : Xjaigvó rovarok és körnj^ezetük fény- 
képeinek bemutatása. 

A IV. szakosztály ülései, a melyeknek egyikén Jablonowski 
József elnökölt, a gazdasági entomologusok élénk részvéte mellett 
folytak le és mind gyakorlati kérdésekkel foglalkoztak, a mint azt a 
következő tárgysorozatuk is mutatja : 

D. Morris (Boscombe, Angolország) : A czukornádat és gya- 
potot károsító rovarok Nyugat-Indiában. 

J. Dewitz ( Aletz) : Az élettan szerej^e a kártékony rovarok 
tanulmányozásában. 

Jabloxowski József (Budapest) : A marokkói sáska irtása 
Magj^arországon. 

Jabloxowski József (Budapest) : A szőlőmolyok irtásáról. 

A. G. L. Rogers (London) : A növényeket károsító rovarok 
és gombák tanulmánj^ozásának szükségéről, mint a törvény-hozás előfel- 
tételéről. Ebből az előadásból kifolyólag a szakosztály a kártékony 
rovarok és gombák nemzetközi nyilvántartásáról elfogadott egy javas- 
latot, mely aztán jóváhagyás végett a bezáró összes ülés elé került. 

F. V. Theobald (Wj^'e, Angolország) : A borsót károsító 
levéltetvek. 

S. A. FoRBEs (Nebraska) : Simulium és pelagra az észak- 
amerikai Illinois-áUamban. 

F. A. LowE (London) : A házi lég}^ irtásáról. 

Az V. szakosztály két ülést tartott. Az egj^ik ülés alehiöke 
Dr. Kertész Kálmán volt. A napirendre került kérdések e szak- 
osztályban majdnem mind élénk ^átákra adtak alkahnat ; a "^iták 
során ismét csak az derült ki, hogy a nomenklatúra dolgában az 
entomologusok sem fognak egyhamar megegyezésre jutni. 



142 

Elsőnek Ch. Oberthür (Reimes, Francziaország) fejteg:ette nagy 
szónoki készséggel a leírt rovarok ábrázolásának szükségét, de indít- 
ványát, metyet e szavakban foglalt össze : „Pas de bomie figure 
á Tappui d'mie description, pas de nom valable-', még sem 
fogadták el. 

Dr. W. Horn (Berlin) a prioritás elvének legszigorúbb alkal- 
mazását és e részben minden legcsekélyebb kivétel mellőzését sür- 
gette, de ily értelmű javaslata szintén nem nyert többséget. 

Hasonló elutasításban részesült Ch. Kerremans (Brüsszel) abbeK 
indítványa, hogy a faj változatoknak ne adjanak külön neveket, hanem 
csak betűkkel vagy folj^'ószámokkal jelöljék őket. 

Helyesléssel találkozott azonban E. Olivier (Moiilins, Franczia- 
ország óhajtása, hogy a rovarok leírásánál a diagnózisok lehetőleg* 
latin nyelven közöltessenek. 

E szakosztály tárgyalásai között legfontosabb volt az a javas- 
lat, melyet a londoni entomologiai társaság nevében G. Wheeler 
(London) és G. T. Bethune Baker (Birmingham) terjesztettek elő és 
melyet a szakosztály el is fogadott, t. i. hogy a nomenklatúra kér- 
déseinek tisztázása végett minden országban nemzeti nomenklatura- 
bizottság'ök szerveztessenek, melyek aztán egy nemzetközi nomen- 
klatúra-bizottságnak legyenek alárendelve. 

A szakosztátyok munkálkodásának befejezése után, miközben 
egy este még S. A. Neave (Ingatestone, Angolország) vetített 
képekkel kísért érdekes előadását Keletafrikában tett entomologiai 
utazásairól meghallgattuk, elérkeztünk a kongresszus bezáró- 
üléséhez. 

Ez a bezáró ülés, augusztus 9-én, két tartalmas előadással 
kezdődött. Az egyikben A. Seitz darmstadti tanár saját Idsérletei 
alapján azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy hogyan látják a rovarok 
a külvilágot ? A másik előadó, V. L. Kellog kaliforniai egyetemi 
tanár, ismertette a Mallophagák elterjedését országok és gazda- 
állataik szermt. 

Ez után a szakosztályok javaslatai kerültek napirendre. 

A IV. szakosztály indítványa a kártékony rovarok és gombák 
nemzetközi nyilvántartására vonatkozott. A kongresszus az indít- 
ványt elfogadta és elhatározta, hogy e kérdésnek nemzetközi rende- 
■zésére a Rómában székelő Nemzetközi Mezőgazdasági Intézetet 
fogja felkérni. 

Az V. szakosztály javaslata, hogy nemzetközi, illetőleg nemzeti 
nomenklatúra-bizottságok szerveztessenek, szintén elfogadtatott. Meg- 
választattak országok szermt az egyes megbízottak, a kiknek fel- 
adatuk lesz a nemzeti nomenklatúra-bizottságokat szervezni. Magyar- 
ország számára Dr, Kertész Kálmán választatott meg. 



143 

Néhány apróbb adminisztrativ ügy elintézése után na]3Írendre 
került a jövő kongresszus helyének meg-választása. Két helyről érke- 
zett meghívás, ú. m. Bécsből és Észak-Amerikából. Az amerikaiak 
nj^omatékosan támogatták az amerikai meghívást. A nagy többség 
mindamellett úgy vélekedett, hogy most, mikor még az entomologiai 
kongresszus még egészen fiatal intézmény, még nem vohia czélszerű 
a kongresszussal az új-világ^ba menni ; annak előbb itthon, Európá- 
ban meg kell erősödnie. A választás emiélfogva Bécsre esett, a hol 
a m. nemzetközi entomologiai kongresszus HANDLmscH An'tal, az 
udvari természetrajzi múzeum őrének ehiöklete alatt 1915-ben fog 
összeühii. 

Ezzel véget értek a kongresszus tanácskozásai és Poulton 
elnök teljes megelégedéssel tekinthetett vissza a kongresszus egész 
lefolyására, a mikor azt meleg búcsúszavak kíséretében berekesztette. 

A kongresszus tagjai, ámbár idejüket tökbnyire az üléseken 
töltötték, mmdameUett találtak alkalmat arra, hogj^ Oxford nevezetes- 
ségeit, jelesen a régi egyetemi épületeket, az ódon collegek beren- 
dezését s a modern eg;}''etemi intézeteket megteldntsék. Maga az 
egyetemi természetrajzi múzeum, a melj^ben az ülések tartattak, sok 
érdekes és tanulságos látnivalót nyújtott. Különösen érdekelték az 
entomologusokat a múzeum gazdag rovargyüjteménj-ei, valamint a 
kongresszus számára készült különleges kiállítások, meljí^ek a múzeum 
külön termeiben voltak elhelyezve. így Dr. F. A. Dixey Pierinákat, 
H. Eltrixgham afrikai ^craea-fajokat, Poulton tanár és A. H. Hamm 
ragadozó rovarokat és zsákmányaikat, Poulton tanár mimetikus 
rovarcsoportokat áhítottak ki. 

A rendezőség azonkívül kellően gondoskodott a kongresszus 
tagjainak társas érintkezéséről és szórakozásáról is. Egy délután 
kirándulásoknak volt szentelve ; a tagok egy része Harcourt gyar- 
matügyi államtitkár Xunebam birtokát, más része pedig az oxfordi 
St. John's College „Bagiey AVood-' ne\^ erdejét látogatta meg. 
A hivatalos lakoma az 1610-ben alapított Wadham College díszes 
refektoriumában tartatott meg. 

A kongresszus bezárását követő napon, csaknem valamemijáen 
Tringbe utaztunk, a hol mint Rothschild AV altér vendégei amiak 
gazdag zoológiai múzeumát tekintettük meg. Ez a múzeum tudva- 
levőleg a madarakra és lepkékre fekteti a fősútyt s ezekben igazán 
gazdag. így pl. a lepkegyüjleménj'-ben csak az egy Orniilwpterar 
genus 140 üveges fiókot foglal el. 



144 

Adatok Alvincz és környéke lepkefaunájához. 

Irta : Ulbrich Ede. 

Korán elhúnj^t neves festőművészünk Pataky László barátom- 
mal gyalíran beszélgettünk entomológ'iáról, miközben ő váltig állí- 
totta, hogy az erdélyi rovarfauna teljesen más mint a magyarországi 
és hogy ezt nekem bebizonjátsa, nj'^omban vállalkozott is részemre 
Alvinczen, akkori lakhelyén, lepkéket gyűjteni, metyeket én meg- 
határozni és alkalmas helyen közzétenni megígértem. Fel is szerel- 
tem őt nyomban egy lepkehálóval, méregüveggel, gyüjtődobozzal és 
megfelelő memiyiségű rovartűvel. 

Mindjárt az első év őszén elhozta lei^kegyüjtése eredményét 
három dobozban. A második esztendőben újból hozott magával ha 
jól emlékszem két dobozzal. A reá következő esztendőben azonban 
beszüntette a gjáijtést, mert akkor már betegeskedni kezdett, beteg- 
sége azután hamar a sírba is vitte. 

Ha oly korán elhunyt barátom lepidopterologiai tevékenj'ségét 
csak néhány évig is folytathatta volna, Alvincz és környékének lepke- 
faunáját eléggé megismerhettük volna. Már két évi gjáijtése, pedig 
csak kertjében, a kertje előtti réten, valamint azt gyűjtötte még ami 
este szobájában a lámj^ára repült, mégis elég széji anj^agot hozott 
össze daczára annak, hogy a lej^kék életviszonyait és szokásait nem 
ismerte. 

Kégi barátom emlékének tartozom és kötelességet vélek vele 
szemben teljesíteni, ha ígéretemhez képest az általa gyűjtött anyagot 
ezennel közzéteszem, még ha ezen adatok az említett körülmények- 
nél fogva nem is merítik ki az alvinczi lepkefaunát és tisztán csak 
azt czélozzák, hogy korán elhúnj^t jeles festőművészünknek ezen a 
téren való működését is megörökítsék. 

Ámbár gyűjtése korántsem igazolta szegény barátomnak azon 
nézetét, hogy Erdétyben egészen más lepkék rejjűlnek mint Magyar- 
országon : a gyűjtött anj^agban mégis — mint az alábbiakból lát- 
ható — elég sok az u. n. „érdekes állat". 

Papilio Podalirius L., var. Zancleus Z., Machaon L. 

Thais Polyxena ScmFF. 

Parnassius Mnemosyne L. 

Aj) rí a crataegi L. 

Pieris brassicae L., rapae L., napi L., Daplidice L., var. Bellidice 0. 

Euchloé cardamines L. 

Lep ti dia sinapis L. 

Colias Hyale L., Chrysotheme Esp., Edusa F. 

Gonopteryx rhamni L. 



145 

Pyrameis Atalanta L.. cardui L. 

Vanessa lo L.. urticae L.. polychloros L., Antiopa L. 

Polj'gonia c-album L. 

Melitaea Cinxia L., Phoebe Kx.. Trivia Schiff., Athalia Rótt. 

Argyniiis Dia L., Lathoiiia L., Xiobe var. Eris Meig.. Adippe var. 

Cleodoxa 0.. Agiaja L., Paphia L., Pandora Schiff. 
JNIelanargia Galathea L., ab. leucomelas Esp.. var. Procida Hbst., 

var. turcica B. 
Satj'rus Semele L.. Arethusa Esp., Dryas Scop. 
Pararge Megaera L., Maera L. 
Aphantopns Hj^erantlins L. 
Epinej)liele Jurtina L., Lycaon Rótt. 
Coenonynipha Iphis Schiff., Arcania L., Pampliilns L. 
Xenieobius Luciua L. 
Chrysophanes Thersanioii Esp., dispar var. rutilus AVerxb.. Phlaeas 

L., Dorilis HuFx. 
Lycaena Árgus L., Orion Páll., Astrarche Brgstr.. Icarus Rótt., 

Hylas Esp., Bellargus Rótt., Corydou Poda, Cyllarus F., Árion L. 
Carcliarodus altheae Hb. 
Thanaos Tag^es L. 
Protoparce convohiüi L. 
Maeroglossa stellatarum L. 
Hypogymna morio L. 
Euproctis ehrysorrhoea L. 
Arctornis iiigrum Mull. 
Stilj^notia salicis L. 
Lymantria dispar L. 

Lasiocampa trifolii Esp.. var. medicaginis Bkh. 
Saturnia j)yri Schiff. 
Agrotis obscura Brahm.. c-nigriim L., tritici L., segetum Schiff., 

crassa Hb. 
Ep in euró Ili a popularis F. 
Mamestra nebulosa Hlfx., brassicae L., sj^lendens Hb., oleraceaL., 

trifolii Rótt. 
Dianthoecia irreguláris Hufx. 
Bryophila raj)tricula Hb. 
Diloba coeruleocepbala L. 
Hadena secalis L. 
Gortyna ochracea Hb. 
Leucania turca L. 

Caradriua quadripunctata F., alsines Brahm, ambigua F. 
Amphipyra tragopog'Oiiis L., livida F. 
Taeniocampa gothica L. 



146 

Scopelosorua satellitia L. 

Acontia lucida Hufx., luctuosa Esp. 

Rivula sericealis Scop. 

Emmelia trabealis Scop. 

Plusia chrysitis L., gamma L. 

Euclidia mi Cl., var. literata Cyr., glyphica L. 

Aedia funesta Esp. 

Catocala elocata Esp. 

Zanclognatha tarsiplumalis Hb. 

Hypaeiia proboscidalis L. 

Euchloris smarag-daria F. 

Nemoria pulmeutaria Gn. 

Thalera lactearia L. 

Acidalia trilineata Scop., ochrata Scop., rufaria Hb., herbariata F., 
inornata Hw., aversata L., immorata L., rubiginata Hufx., 
marginepiinctata Goeze, j^uuctata Scop., caricaria Reutti, im- 
mutata L., flaccidaria Z., ornata Scop., var. decorata Bkh. 

Rliodostrophia \ábicaria Cl. 

Lythria purpuraria L., var. rotaria F. 

Anaitis praeformata Hb. 

Larentia fulvata Forst., ferrugata Cl., verberata Scop., frustata 
Tr., galiata Hb., ílavofasciata Thbg., bilineata L., comitata L. 

Tephroclj^stia oblongata Thbg. 

Abraxas grossulariata L., margiuata L., var. poUutaria Hb., adustata 

SCHIFF. 

DeiHiiia pusaria L. 

S ele ni a bilunaria Esp. 

Caustoloma flavicaria Hb. 

Semiotliisa notata L. 

Boarmia repandata L., selenaria Hb., crepiiscularia Hb., ab. defes— 

saria Frr. 
Gnoplios dumetata Tr. 
Ematurga atomaria L. 
Phasiane clathrata L., giarearia Brahm. 
EuboHa arenacearia Hb., g. ae. flavidaria Ev., mnrinaria F., ab. 

cineraria Dup. 
Syntomis Phegea L. 
Phragmatobia fuligiiiosa L. 
Diacrisia Sannio L. 
Callimorpha quadripímctata Poda. 
Rebelia Sappho Mill. 
MeHssoblaptes bipunctanus Z. 
Crambus luteellus ScmFF., perlellus Scop 



147 



Etiella Zinkenella Tr. 

Hypsopygia costalis F. 

Eurrhypara luiicata L. 

Scoparia ambigualis Tr. 

Evergestis aenealis Schiff. 

Diasemia litterata Scop. 

Pyra lista sambucalis Schiff., nubilalis Hb., cespitalis Schiff. 

Capua reticulana ELb. 

Cacoecia strigana Hb. 

Euxaiithis hamana L. 

Epiblema foenella L. 



Bogarászati élményeim. 

Irta : Mocsáey Sándoe.i 

Múltkori elő adás ómban 2 említettem, hogy 1872-től fogva egész 
1888-ig bezárólag" minden évben kaptam a Nemzeti Múzeumtól, több- 
ször a Magyar Tudományos Akadémiától is, rovarok gyűjtésére és 
tanulmán3"ozására utazási segélyt. Hogy e tizenhét év alatt utamban 
több furcsaság történhetett velem, azt kömiyen elképzelhetik. Szíves 
engedelmökkel tehát ezekből leszek bátor néhányát elmondani. Hogy 
azonban ezeket elmesélliessem, ismét vissza kell térnem rég elmúlt 

időki^e. 

* 

1873-ban vagyunk. Ez évben Csongrád, Békés és Bihar vár- 
megyék kutatására kaptam utazási segélj^t. Szegedről Csabára jutot- 
tam. Másnap már kora reggel kimentem a rétekre rovarászul, a hon- 
nan csak délután két óra körül, a júliusi hőségtől kipirult arczczal 
fáradtan tértem vissza a szállodába, a hol szobaleányunk azzal foga- 
dott „tudom-e már mi történt nálunk ma reggel?" Mire elmondotta^ 
hogy a mellettem való szobában, a melytől csak egy az ajtó elé 
állított szekrény választott el, kolerában hii^telen elliunyt egy bécsi 
jitazó. ]SIa reggel 7 órakor egészen jókedvűen ment el dolgai után 
és 9 óra körül kocsin jött haza, iszonyú görcsöktől kínozva s noha 
rögtön orvost Im'tak hozzá, 12 óra előtt nagy kínok között már meg- 
halt. „Ha akarom látni, megmutatja, mert nemsokára ehászik a ha- 
lottasházba". „Nem kérek belőle" — mondám. Hanem vettem vasúti 
útmutatómat, megtudandó, mikor is indul a legközelebbi vonat Nagy- 



1 Előadta szerző a Magyar Entomologiai Társaság 1912 december hó 
21-éii tartott ülésén. 

2 Hogyan lettem entomologus ? (Rovartani Lapok. XIX, 1912, p. 
81—113). 



148 

Tárad felé, mert ha már kolerában kell elpusztulnom, akkor inkább 
csak Nagyváradon haljak meg, rokonaim között. Elmondá azt is, 
hogy Békés-Csabán a kolera nagyon dühöng, naponkint 20 ember 
is meghal. De cseberből vederbe estem. Nagyváradon a járván}^ 
époly nagy mértékben szedte áldozatait, naponkint 30 — 40 ember is 
elhalt, sőt egy napon 75 halott volt. Soha annyi harangozást és ha- 
lálra csengetést nem hallottam a 29 templomos Nagyváradon, mint 
ekkor, mert reggeli 8 órától fogva, úgyszólván egészen késő estig 
zúgtak a harangok. Rokonaim körében töltött néhány nap után vissza- 
tértem Pestre, hol csupán egyes szórványos esetek fordultak elő, de 
bizon}^ csak kevés rovarral : a gyűjtés a kolera miatt ezúttal nagyon 

plűre esett ! 

* 

A következő 1874-ik év nj^arán Zemplén- és Ungmeg3"ék terü- 
letén gyűjtöttem. Főhadiszállásom Felső-Zemplénben, Homonnán volt, 
hol csaknem három hétig laktam. Borszeszem elfogyván, a gyógy- 
tárba mentem ityet vásárolni. A gyógj'^szertár tulajdonosával meg- 
ismerkedve, azt monda nekem : „Mező-Laborcz vidéke igen alkalmas 
hely lenne a rovarok gjaijtésére". Menjek tehát oda és szálljak meg 
az ő ©reg szülőinél, a kik örülni fognak, ha egy úriember megláto- 
gatja őket s bizonj^ára nem is fognak egyhamar elengedni. Szót 
iogadva neki, odautaztam ; de valami vasúti akadál}^ miatt bizony 
csak késő este jutottam el Mező-Laborczra, az ország határszélére. 
Megkértem egy vasúti aUvalmazottat, vezetne el az öreg orosz jjap 
lakásához. Ez a rácscsal erősen elkerített verendán fogadott s ma- 
gamat neki bemutatva, ama szavaimra, hogy kedves fia ajánlatára 
volnék bátor szíves vendégszeretetöket pár napra igénybe venni, 
ridegen azt felelte „idegen embert nem fogadok a házamnál" s azzal 
megfordult, szobájába ment, engem a faképnél hagyva. Mit csináljak 
most idegen helyen, hová menjek ilyen késő este ? „Kisérjen vissza, 
líérem, az állomásra" s mert hallottam, hogy ott sincsen hely, a hol 
meghálhatnék, megkérem az állomás főnökét, engedje meg, hogy az 
éjjelt egy üres vasúti kocsiban tölthessem. Mire ő azt jegyezte meg : 
-„talán a gróf erdészénél lehetne egy szobát kapni ?" „Jól van, — 
mondám — menjünk hát oda". Az erdésznek meglehetősen csinos, 
de már régóta eladó három leánya fogadott, a kik a j)esti úr jöve- 
telének nagyon megörühii látszottak, mert kis csomagomat rögtön 
elvették és szobámba vezettek. Csakhamar jött édes anyjok is, azt 
kérdezvén tőlem „mit parancsol vacsorára". „Parancsolni, kérem, nem 
parancsolok semmit, de ha valamit adhatnak, azt is köszönettel fo- 
gadom". „Ha lesz szíves megvárni, míg férjem nemsokára haza jön, 
úgy talán együtt vacsorálhatnánk". Bizon}^, jó órába telt, míg a férj 
liaza jött s én ezalatt tisztességesen megéheztem. A leánj^ok nem 



149- 

mozdultak el mellőlem, százféle kérdésekkel is ostromoltak : hogy 
néz ki Buda s Pest, milyenek ott az emberek, van-e sok szép leány,, 
szinház, bál, másféle mulatság s Isten tudja mi ? A^égre megjött a 
férj is, vacsorálni mentünk. Előadtak mindent, a mi házuknál volt. 
Rántott csirkét salátával, túrót, vajat, jó bort s bizony már jó éjfél 
felé járt az idő, midőn aludni siettünk. Meglehetősen fáradt és törő- 
dött voltam, de még sem birtam elaludni, mert a kiéhezett poloskák 
száz helyen is csíptek ; hiába feküdtem a divánra is, ott sem lehe- 
tett njaigtom. Felöltöztem tehát s egj széken ülve, szivarozva vártanr 
a reggelt. Öt órakor aztán elhagytam a szobát és szétnéztem kissé 
a környéken. Hét óra után haza mentem. A család már reggelivel 
várt s én nem akarván őket megsérteni, azt mondám nekik „szét- 
nézve a körnj^éken, úgy találom, hogy ezek a sűrű erdők nem alkal- 
masak az olyan rovarok gyűjtésére, a milyeneket én keresek s mivel 
inár csak néhány napom van szabadságomból hátra, még ma reggel 
visszamegyek Homonnára s holnapután Pestre". Egyben kérdeztem 
„mivel tartozom?" „Semmivel, mondák, mert gróf Andrássy Gyula 
vendége volt". Kora távozásomat mindnj'^ájan nagyon sajnálták, de 
különösen a leám^ok, mert liiszen én is voltam valaha fiatalember ! 

Visszatérve Homonnára, a járási orvos azt az ajánlatot tette,, 
menjünk fel a Vihorlátra, Zemplén megye legmagasabb hegyére, ő 
is velem jön. Szekeret fogadva, másnap délután útra keltünlí, hogy^ 
a hegy lábánál fekvő faluban, az orosz papnál meghálva, másnap 
korán reggel a hegyre mehessünk. Utuiik egy meredek vízmosáson 
vezetett keresztül s nem hogy a szekerén ülhettünk volna, hanem a 
sárban még nekünk kellett azt hátulról vagy másfél órán át tarta- 
nunk, hogy vissza ne csuszszék és visszajövetkör meg ne szaladjon. 
Ily módon a drága szekér csak terhünkre volt. 

A fiatal orosz pap szívesen fogadott bennünket és másnap reg- 
gel a hegja^e is elkísért, a mely utat most már gyalog kellett meg- 
tennünk. Itt aztán egy olyan jelenségnek voltam szemtanuja, a milyet 
még elképzelni sem mertem. A hegytetőn mintegy 10 — 12 darab 
magasszárú virág díszlett, a melj^en annjd volt a különféle rendűd 
rovar, hogy két-három csapásra hálóm csaknem tele lett, a mikből 
aztán tetszésem szerint válogathattam. Alig egy jó negyed óra múlva 
az említett virágok ismét megteltek rovarokkal s én sok érdekes 
állatot hozhattam magammal. Hasonlót beszélt el nekem Dr. Sghmie- 
DEKNECHT, midőu néhány évvel ezelőtt meglátogatott. ilyen jelen- 
séget Szyriában, Jericho mellett tapasztalt. Az utak szélén virágzá 
egyes növényeken annyi mindenféle rovar volt, hogy egy csapásra, 
hálója csaknem tele lett a legérdekesebb, legszebb fajokkal. 

1878-ban Temesmegyében, Jaszenova és Grebenácz, most Gere- 



150 

bencz, körül rovarásztam és sok érdekes állatot g-yüjtöttem. Eg-y 
alkalommal Grebeiiácz falutól jó messze elmentem, mert egy kis pa- 
tak partján egy magas szárú növénj-en. a Kaukázusban és Alg-irban 
is élő érdekes méhtélét, az Antliidium pubescens-i találtam, mely ott a 
Stachys germanica ne^'ű virág'on meglehetős számú jjéldáuyban röp- 
ködött, midőn egj'^szer csak azt veszem észre, hog}^ körülöttem 4—5 
gyerek is hám-^ja a czigánykereket és krajczárokat kéreget. A nálam 
levő néhány krajczárt nekik adván, oda jött két marczona kinézésű 
czigány és egy asszony is, kik tőlem szintén pénzt kértek. Midőn 
mondám, hogy már nincsen több pénzem, mert mind odaadfam a 
gyermekeknek, neki estek a zsebeimnek s azt kikutatni kezdették. 
A nálam volt mintegy két forintot erőszakkal elvették, szivartárezá- 
mat kiürítették s kis ezüst órámat is akarták, de a mit j)ersze nem 
engedtem, amiyival is inkább, mert nem messze az országúttól szerb 
parasztokat láttam közeledni, a mit a czigányok is észrevéve, odébb 
állottak s ^dsszamentek a közelben tanj^ázó karavánhoz. 

Jaszenöváról Orsovára és imien ]Síehádiára, jobban mondva 
Herkulesfürdőre utaztam. Itt egy hétig voltam az erdésznél meg- 
szállva, benn a fürdőben nem kapván szobát. De ez egész idő alatt 
csaknem folyton esett, a növényzet meg sem száradt, ugy hogy 
egyetlenegy rovart sem gyűjthettem. Visszatértém tehát Báziásra, 
ama szándékkal, hogy majd itt fogok gyűjteni. A hajó késő este 
érkezett meg. A vendéglősnél levő egyetlen vendégszoba elfoglalva 
levén, a korcsmárosnál szálltam meg. Midőn vacsoráltam, hozzám 
jött a korcsmáros ama kéréssel, engedném meg, hogy egy Belgrádba 
utazó, beteges öreg úr is az én szobámban alhassék, mert hiszen a 
szobában úgyis két ágy van. Beleegj^ezve, midőn aludni tértem, az 
én lakótársam hirtelen meggyújtotta gyertyáját s az éjjeli szekrén;\Te 
tett vastag aranylánczát és óráját, valamint pénztárczáját sietve a 
párnája alá rejtette. Lefeküdve, csakhamar észrevettem, hogy Mező- 
Laborczot fogtam, a poloskák itt is, ott is csípnek. A'alahányszor 
megmozdultam, az én öreg szerbem nűndannyiszor ágyában felült s 
meggyújtotta a gj^ertyáját. A szerben kivül más nyelvet nem értvén, 
hiába igyekeztem neki kézzel is mutogatni, hogj^ ne féljen tőlem! 
De hiába I így ment ez egy darabig. Gondolám magamban, ez az 
öreg azt hiszi, hogy Szerbiában van, csupa rabló népség között. 
Felöltöztem tehát és kimentem az erkélyre, szivarozva várva a reg- 
gelt, egyben megköszöntem házigazdánmak a kellemes szobát és a 
kedves vendéget. Innen aztán vasúton Temesvárra utaztam s ennek 
a kömj^ékén gyűjtöttem. 

1880-ban ismét Dél-Magyarországon voltam, a honnan Szla- 
vóniába mentem. Eszékről Dáljára jutottam, a hol már a múlt éviben 
is sok érdekes rovart gyűjtöttem. A Dunapart közelében levő 



151 

korcsmában megszállva, egy vasárnap délután elnéztem a népet, 
midőn a korcsma tág-as udvarán jóked^áien tánczolt, mulatott. Más- 
nap kora regg"el az öreg korcsmáros fiatal leám^kája azzal a kérdés- 
sel kopogtatott szobám ajtaján, hogy „az éjszaka nem történt-e 
valami bajom?" „Semmi" — mondám. Elbeszélte aztán, hogy őket 
az éjjel bekormozott arczú rablók kirabolták, elvitték a papának 
47 forintját, a mit vasárnap bevett s őket a lakásba bezárván, meg- 
itták a pinczében levő bort és sört s a pálinkát eMtték. Ő az abla- 
kon át mászott most ki. s azért jött, togy megtudja, nincsen-e 
valami bajom ? A rablók engem nem mertek megtámadni, noha 
szobám az udvaron a korcsmától meglehetősen távol volt, attól tartva, 
hogy fegyverem van ; jDedig' egyetlen védőeszközöm összes kirándu- 
lásaimban és utániban csupán egy vasasnyelű és végű bot volt, ez 
is inkább a kutj^ák, mint a rossz emberek ellen. Természetes aztán- 
hogy tovább itt sem maradtam, s délután a legközelebbi hajóval 
Yukovárra mentem. 

1881-ben voltam először Erdélyben s a következő évben is oda 
utaztam. Segesvárott a várostól nem messze, az országúttól jobbra, 
a dombtetőn egy emlék áll, melj^et az osztrák katonatisztek álKtottak 
a Segesvár mellett elesett Skariatin orosz tábornoknak, Idt némelyek 
szerint Bem ágj^úgolyóval lőtt le, midőn szekérrel az országúton 
közeledett ; újabb vélemény szerint jDedig egy honvéd gotyója terí- 
tett le. A dombot körülvevő réten, nem messze a honvédsíroktól, a 
hol talán PETÖFi-nk is alussza örök álmait, sok wág díszlett, s így 
itt számos jó állatot gyűjthettem. Az emlék egy nyugvó oroszlán, 
talapzata pedig terméskőből lévén, többféle méhfajnak, főleg Osmm-knak 
szolgált fészkelési helyül. Ez érdekes kis állatok életmódját figj^elve, 
huzamosabb ideig időztem az emlék körül. E körülmény figyelmessé 
tette a nem messze épített kis házban lakó s az emlék őrizetére oda 
rendelt béna katonát. 

^íásnap reggel ismét oda mentem gyűjteni, midőn egyszer 
csak azt veszem észre, hogy mellettem két csendőr áll, kik azt kér- 
dezték tőlem „mit keresek az emlék körül, már tegnap is itt volt s 
mit akar az emlékkel?'' „Senunit, mondám, rovarokat gyűjtök a 
Magj^ar Nemzeti Múzeum részére s azt nézem, hogyan fészkehiek a 
talapzatban e kedves kis állatok-', megmutat\-a nekik a már gj'üjtöt- 
teket. „Jól van, jól, monda az őrmester, de hát kicsoda Ön s álh- 
tását mivel tudja igazohii ?" Más igazolványom nem lévén, meg- 
mutattam nekik vasúti szabadj egj^emet. Nézték, nézték, de nem értet- 
ték, mert szászok lévén, a magyar nj'-elvet nem bírták. „Menjünk a 
csendőrségre" — monda. S azzal szépen körülfogva, kisértek mint- 
egy jó 200 lépésnjáre, le egész az országútig. Ezalatt is igyekeztem 



152 

Őket kapaczitáliii. liogy nekem az emlék iránt rossz szándékom nin- 
csen, s ha nem hisznek nekem, hát kutassák ki a zsebeimet. Az őr- 
mester erősen reám nézve, gondola, hogy talán még-is csak becsü- 
letes emberrel van dolguk, s monda ^nem viszem be Önt, de meg- 
tiltom, hogy még egyszer az emlék közelébe jöjjön". 

1884-ben jártam először a ]\íagas-Tátra vidékein Dr. Karl Já- 
xos koUégám tanácsára Poprádon a Husz-]3arkban szálltam meg, 
mert késő este érkezvén meg a vasúton. 0-Táti'afüredre kimemii már 
nem lehetett. Velem együtt jött három berlini orvos is. A Husz- 
parkban ekkor még csak egy svájczi stilben épült egj^emeletes ház, 
a túiüsta-lak állott, meh^iek alsó része fürdőszobáknak volt beren- 
dezve s csak az emeleten volt néhány vendégszoba. Ezek egy részét 
is a pesti evangehkus iskolák, többnj-ire szepességi születésű nőtlen 
tanárai foglalták el, kik rendesen itt nyaraltak. Üres szoba nem le- 
vén, szmtén a Húsz DÁvro tulajdonát képező sörfőzdében szállásol- 
tak el tehát bennünket, hol szintén volt az emeleten néhány vendég- 
szoba. Alvásról azonban szó sem lehetett, mert a juhusi iszomní hő- 
séget és a malátaszagot kiálhn nem birtuk s igy le sem feküdtünk,, 
hanem az erkélyen beszélgetnie vártuk a reggelt. Alig- múlt el hat 
óra, már ott állott a parkban két bérkocsi, melyeket felfogadva, az 
ekkor még' egyedül álló -Tátrafüredre hajtottunk. A jó lovakkal 
ahg hároDinegyed óra múlva már fenn voltunk a fürdőben. A ki- 
alkudott 5 forintot kocsinként a porosz orvosok megfizeüii nem akar- 
ták s ezt az összeget ilyen rövid útért zsarolásnak minősítették 
akkor, midőn náluk tiz márkáért kocsit egész najjra lehet kapni. 
Xem is fizettek többet három forintnál. 

Ó-Tátrafüred eklí:or még nagyon nyomorúságos áUaj)0tban volt. 
Csupa régi, rosszul épített épületekből állott, de azért a szobák már 
mind elfoglalva voltak s így mi tisztességes lakás nélkül maradtunk. 
A poroszok még aznap el is utaztak Kézsmárkra, mert a három hét 
előtt megrendelt s nekik fentartott szoba olyan fekvésű volt, hogy a 
beime való lakáshoz, mint a poroszok haragosan megjegj'ezték, igazi 
doktororr kellett. Ezt az igazgatónak meg is mondották. Xem jobb, 
sőt talán még rosszabb volt a nekem kinált lakás is, melyet midőn 
látni akartam s az ig'azgató iámdtotta a régi, rozzant s nedves fürdő- 
házban levő szobát, benne egy pár lengyel hazafit i^iUantottam meg 
néhány gyermekkel, hol a szülők, teljes jDongyolában, a gyermek- 
fejek mezején éppen rovarászattal. hemipterologiával foglalkoztak. 
^Xem kérek a szobából" — mondám, hanem ebéd után visszamen- 
tem a kocsimhoz, hogy Poprádra visszatérjek, ama szándékkal, ha 
a parkban még most sem lemie szoba, akkor a városban fogok ke- 
resni ilvent. Erre sarkalt ama körülménv is. hoo'v a ]\íaffas-Táti'a 



153 

fölött félelmetes felhőket láttam gyülekezni, a melyek kocsisom sze- 
rint is nagy s valószínűleg több napig- tartó esőzéseknek a hírnökei. 
Alig" is értem be Poprádra, már javában szakadt az eső s aztán 
csaknem egy egész álló hétig többnyire esett. 

Visszatértem után este a parkban levő kis vendéglőbe vacso- 
rálni menve, itt találtam a budapesti evangehkus iskolák két tanárát, 
kiket már ismertem : Lux EoÉ-t és Scholz Lajos-í. Asztalukhoz ülve 
a pesti dolgokról beszélgettihik, midőn bejött az öreg Husz-házaspár, 
engedelmet kérve, hogy ők is mellénk telepedhessenek. Beszélgeté- 
sünlt további folyamán a kedélyes Lux Ede azt találta mondani az 
öreg úrnak „miért mindig s most is olyan szomorú ; azzal a nagy 
csapással meg kell békülniök, mert hiszen azon segíteni úgysem 
lehet már s a folytonos bánkódás csak egészségűidet ássa alá." ]\Iire 
az öreg Húsz azt felelte : „Ön mint nőtlen ember nem tudja és nem 
is tudhatja, minő érzés az, ha a szülő gyermekét elveszti. Nem tud- 
hatja tehát, hogy milj^en nagy lehet a mi fájdalmunk is, kik annyi 
kedves gyermeket temettünk el. Egész életünkben fáradtunk, taka- 
rékoskodtunk, szép vagyont szereztünlí s most voltaképen az sincsen, 
kire vagyonunkat hagyhatnók. Ezért az én öregemmel elhatároztuk, 
hogy ha már gyermekeink nincsenek, gyermekeinkül fogadjuk az 
egész emberiséget : legközelebb már a parkban házakat építünk, 
hogy a pesti tanárok és tisztviselők nálunk olcsó pénzen kellemesen 
nyaralhassanak.-' Mire mi az öreggel és nejével egjet kocczintva, 
rámondottuk az „amen"-t, a mi tudvalevőleg zsidó szó s annyit tesz 
„úgy legyen". 

Ezek bővebb megértésére szolgáljanak a következő sorok : Az 
öreg Husz-házaspárnak összesen nyolcz gj^ermeke volt. Ezek közül 
hetet még egészen kis korukban vesztettek el s csupán egy leány- 
kájuk, SziDi, érte el életének 17-ik évét. E kedves és szép leány 
volt tehát minden örömük, reményük, öreg najDJaikban majdan 
ápolójuk, vigaszuk. Az 1873-ild bécsi világkiállításra felvitték, hogy 
lássa Budapestet, Bécset. A honnan hazatérve, a kedves gyermek 
magával hozta a kolerát, hazaérkezésük napjának éjjelén iszonyú 
kínok között megbetegedett. s reggeli három órára már halott volt. 
Ez utolsó gyermekülviiek a halála a szülőket is nagybeteggé tette, 
de a meljdíől lassankint kilábalván, még tizenegy év után sem tud- 
ták ehelejteni ez őket olyan váratlanul ért iszonjai csapást. 

Az öreg házaspár előttünlv tett igéretét derekasan beváltotta, 
mert midőn a következő évben, 1885-ben, juhus havában ismét a 
Tátra vidékén gjáijtöttem, a Husz-parkban a megnagyobbított Turista- 
lakon kívül már két teljesen berendezett nagy új épület állott. Meg- 
nagyobbodott az étterem is. A jó koszt és az olcsó árak a Husz- 
I^arkot csakhamar híressé, keresetté tették, mit a tulajdonosok lát- 



154 

váll. folytatták az építkezést, úgy liog-}^ midőn a következő évben, 
tehát 1886-ban Alsó-Tátrafiiredre menet Poprádon megszálltam, már 
hat nagy épület állott a parkban s volt kávéház és czukrászda is. 
E kedves hely akkor már amiyira látogatott volt, hogy számos csalá- 
don kívül, Idk ott nyaraltak, megszálló helye lett a tátrai turisták- 
nak, kik a park előtt álló kocsikon innen tették meg kirándulásaikat 
a vidékre s estére visszatérve, 400 — ^^500 vendéget is lehetett látni a 
vendéglőben, Mk mindnyájan ott háltak. Hogy olcsó árai mellett is 
a parkban mennyi utas fordulhatott meg ez évben, mutatja az, hogj" 
a két hónap tiszta jövedelme már 17 ezer formt volt. mint ezt én 
hiteles hehi'ől megtudtam. 

A Magas-Tátra rovarfaunájának a meggyüjtése lévén feladatom, 
huzamos ideig laktam Alsó-Táti\afiireden, honnan hazatérőben, juhus 
vég'e felé, pár najDig ismét a poprádi Husz-parknak' a vendége vol- 
tam. Megérkezésem után másnap reg'gel rovarászul kimentem a 
közel fekvő Gánócz-fürdőbe, a hol érdekes növénjd és állati kö-^üle- 
teket lehetett találni s e végből akkor ott tartózkodtak Dr. Staub 
Mór tanár és Dr. Szoxtagh Tamás, jelenleg a Földtani Litézet aligaz- 
gatója, a palaeontologia jeles művelői. Estefelé Poprádra visszatérendő, 
a nevezett urak ajánlkoztak, hogy haza kisérnek. Megérkezve a 
parkba, meghívtam őket vendégeimül. ]Midőn az étterembe bemeniii 
akartunk, szembe jött velem a ház úrnője, az öreg Husz-né, a ki 
engem meglátva, örömét fejezte ki a felett, hogy ismét eljöttem, 
egj^ben kérdezé ..tanár úr, szereti-e még a pisztrángot". „Óhl igen" 

— mondám". „Legyenek tehát ma este az én vendégeim". A már 
zsúfolásig megtelt vendéglőben csak nagynehezen kaptunk helyet, 
nemsokára jött a felszolgáló leány, egy nagy tál pisztránggal, egy 
másik tálban pedig rákot s italul egy nagy üveg finom szekszárdi 
vörösbort hozott, azzal az izenettel, hogy a háziasszony jó étvágyat 
Mván s a bort igj'uk meg az ő egészségükre. 

A háziaknak ii^ányomban e nem várt szives figyelme, asztalunk 
környékén valóságos lázadást, forrongást idézett elő. A felszolgáló 
leányt s az egyetlen férfi fizetőpinczért szemrehányással ülették, 
hogy ők már előbb kértek pisztrángot s nem kaphattak, mert 

— múlt mondák — inncsen. S ime ezek az urak, kik sokkal később 
jöttek, egy egész tállal kaptak és hozzá még rákot is ! „Kedves 
barátaim — mondám — itt már teimi kell valamit, hog\" a lázongó 
kedélyeket lecsillai3Íthassuk". Ezzel székemre felállva, erős hangon 
csendet kértem s kivágtam egy meglehetősen csüios dikcziót, a 
melyhez segítségemül jött a finom szekszárdi is ! Elmondám, hogy a 
vendégek egy része zokon vette, hogy mi a háziasszony különös 
szívességéből pisztránghoz és rákhoz jutottunk. Ezeket nekünk előbb, 
még akkor felajánlotta, midőn műiket vendégeiül meghívott. Egvben 



155 

elmeséltem e ked\-es park alapításának a történetét, éltetve azok 
lelkes megalapítóit. Lett erre éljenzés ! Ekkor jött be a terembe az 
öreg Húsz bácsi s egyenesen hozzánlr jőve, megköszöntül^ neki s 
kedves nejének e nem várt szíves figyelmet. Staub és Szontagh az 
öreg urat erre vállaikra emelték, végig vitték a termen szűnni nem 
akaró éljenzés között, mit az ünnepelt könnj'-es szemekkel, hálásan 
köszönt meg. 

E fényes és lelkes ováczió után az öreg úr már nem sokáig 
élt, mert a következő évben, 1887-ben, ő is szeretett gyermekeihez 
tért. Az asszon}" is betegeskedni kezdett s e miatt eladta a parkot 
jMate.Hva Vilmos vendéglősnek, mintha érezte vohia, hogy férjét a 
sírba nemsokára ő is követi, a mi egy év multán, 1888-ban be -is 
következett. 

A j)arkon kívül a házaspár emlékét több nemes alapítvány őrzi. 
Ők adtak egy meglehetősen nagy telket a Kárpáti Múzeumnak s az 
épület felépítésére eg3^szersmindenkorra 5000 forintot, a park jöve- 
delmének egy részét szmtén e czéka ajánlván fel. A poprádi 
evangehkus egyháznak is 30.000 forint hagj^ományt juttattak, míg a 
vagyon többi részét a rokonok örökölték. 

Az új tulajdonos, a hirtelen való meggazdagodásnak a vágyá- 
tól ösztönözve, azzal kezdette, hogy az eddigi csaknem mesésen 
olcsó árakat magasra emelte, alvkor, midőn már a Tátra Tádékén az 
eddigi lakáshiányról többé szó sem lehetett, miáltal a park rohamos 
hanyatlását idézte elő. Az inkább csak szanatórium jellegű Új-Tátra- 
füreden Mvül már kiépült Alsó-Tátrafüred is. 0-Tátrafüred is kezdé 
levetni régi, elavult köntösét, a régi rozzant épületek hetyett újak, 
nagy szállodák emelkedtek. Keresett hel}^ lett a Csórható, Barlang- 
hget és Lucsivna-fürdő is. Felépültek : Matlárháza, Tátraháza, Fenyő- 
háza, a Weszter-szálló, Tátra-Széplak, Tátra-Lonmicz, Iglófüred, sőt 
magánál a vasútnál a Tátra- és Nemzeti-szálló is. Ezek lettek aztán 
& pár év előtt hires és keresett Husz-parknak csakhamar a megölői, 
annjára, hogy midőn 1904-ben hitvesemmel a Tátrán megfordultunk 
s a Tátra-szállóban lala^a, egy délután megmutattam neki a vasúttól 
iiem messze fekvő Husz-parkot, azt csaknem üresen találtuk, alig 
ii^^aralván abban néhánj^ család s a megszálló turistáknak a nj^oma 
sem volt. Igaz ugyan, hogy a kiáradt Poprád folyó vize a parkot 
néhány nappal előbb elöntötte, nagy kárt téve abban s a növény- 
zetben s talán ez is egyik oka lehetett annak, h.ogy azt annyira 
lakatlamiak, néptelemiek találtuk. 

Így tartott a hanyatlás éveken át, míg most két éve a tulaja 
donos elhalálozván, özvegj^e eladta a i^arkot a Poprádi Részvény- 
társaságnak, melj" megfeszített erővel és tetemes anyagi áldozattal 
arra törekszik, hogy a j)ark régi hírnevét és látogatottságát lehető- 



156 

leg olcsó áraival visszaállítsa. Új épületeket is emeltek, úgy hogy ez 
évben már 65 teljesen berendezett szoba állott a vendégek befoga- 
dására készen, a metyek, daczára a rendkívül hideg nyárnak, jobbára 
már elfoglaltak is voltak, részint az ott nj^araló családok, részint a 
turisták által. Ezek után tehát nem lehetetlen többé, hogy az egykor 
hírneves Husz-park előbbi fénj^ét és látogatottságát csakhamar \-issza- 
nyeri és ismét kellemes és olcsón nj-araló helye lesz, alajíítóinak 
óhaja szerint, a pesti tanároknak és tisztviselőloiek, amiál is inlvább, 
mert a vasutak Idépültével erősen megnagyobbodott a forgalom is s 
a Husz-park mint központ a turistáknak mindig igen alkalmas meg- 
szálló helynek kínálkozik. 

Azok közül, kik e park alapításának tanúi voltak, már egj^edül 
csak én vagyok életben. Régebben elhalt Lux Ede s két év előtt 
ScHOLz Lajos is s így reám maradt a kedves kötelezettség amiak 
történetét megírni, a jövőnek megörökíteni. 

A Kárpáti ]SIúzeum előtt nemsokára egy obehszket fognak föl- 
álhtani alapítójának, a nemes emberbarátnak, Húsz DÁvio-nak relief- 
arczképével, melynek a talapzatára leteendő babérkoszorúkhoz jelen 
emléksorainnnal én is kívántam egy szerény levélkét előkészíteni. 



Magyarország Buprestidái. 

Irta : Csíki Eexö. 

18. neQi: Coraebus Castelnau & Gory, 

A fej domborá, a szemek nagyok, az előtört érintik, a tapoga- 
tók rövidek és szélesek, a csápok a negyedik vagy ötödik íztől 
kezdve fürészesek. Az előtör háta harántos, oldalszegélj'-e egyszerű,. 
tövén kétoldalt öblös, a paizsocska felé karéjszerűen kiálló. A pai- 
zsocska harántos és rö^dd. csúcsa hirtelen hegyesedő, felülete sima, 
harántborda vsugy barázda nélküh. A szárnyfedők hosszúkás tojás- 
formák, kissé hasasán domborúak, közej)ük mögött többnyire Idszé- 
lesedettek, szegétyük a cs ácson finoman fogacskázott vagy s.'ma.. 
A melltő egyes fajokon áhadzóval ellátott, másoknál egyenesen le- 
metszett, gyengén öblös vagy méhben kimetszett. A hátsó lábfej első 
íze rövid, ritkán oh^an hosszú mint a következő két íz együttvéve. 
A has első két lemeze • összenőtt, az utolsó hátul kerekített. 

Ebből a nemből, meh^ Európán Idvül Ázsiában és Afrikában 



iLásd: Rovartani Lapok. XVI, 1909, p. 161—184; XVII, 1910, p. 
17—22; XVIII, 1911, p. 161—171; XIX, 1912, p. 135—137. 



157 

honos, eddig mintegy 160 fajt ismerünk, melyek leginkább a forró 
földöv lakói. Faunánkban a nemet 10 faj képviseli. 

A fajok eg^áke, a Goroebus fnsciatus Vill. {bifasciatus Oliv.), 
mint a tölgyesek kártevője, pusztításai révén liazánlüból is eléggé 
ismeretes. 1 

1. Az előtör hátának oldalszegélye finoman csipkézett, töve a 
szárnyfedők közepe előtt mélyen öblös. — 1. alnem : 
Coroehus s. str 2 

— Az előtör hátának oldalszegélj^e sírna, nem csipkézett, töve 
közvetlenül a paizsocska mellett mélyen öblös és a paizsocska 
előtt többnyire négyszögletes karéj alakjában kihúzott. — 

2. alnem : 3Ieliboeus Deyr 5 

2. Az előtör hátának töve előtt nincsen bemélj^edés, oldalt 
pedig nincsen hajlott redőcske. Aranyos-zöld, kékes-zöld 
vagy kék, a szárnj^fedők utolsó harmada sötétkék, ezt két 
zegzugos világos-zöld harántcsík járja keresztül, egy harma- 
dik ilyen világos-zöld harántcsík pedig a sötétkék mezőt 
elül a szárnyfedők közepe felé határolja. A világos-zöld csí- 
kok helyén a szárnyfedők erősebben pontozottak és szürkés 
szőrökkel fedettek. Hossza 12-5—16 mm. — Előfordul Európa 
déli felében és Tuniszban, nálunk a tölgyesek ellensége. 
Termőhelyei : Budapest, Péczel, Isaszeg, Bogács, Veresmart, 
Bakta, Markaz, Felső-Tárkány, Felnémet, Gyöngyös, Do- 
moszló, Verpelét, Szomolya, Bükkhegység, Mátra, {bifasciaíus 
Oliv., fiorentimis Hbst.) 1. fnsciatus Villers. 

— Az előtör hátának töve előtt kétoldalt bemélj^edés és az 
oldalszél meUett előrefelé elenyésző hajlott redőcske van . 3 

3. A szánwfedőket harántos szőrcsíkok díszítik, csúcsuk fino- 
man fogacskázott 4 

— A szárnyfedők egyszínű, többnyire sötétebb érczfényű réz- 
színűek vagy zöldesek, szőrcsíkok nélkül, csúcsuk szegélye 
sima, nem fogacskázott. Hossza 3-6—7 mm. — Előfordul 
Európa déh felében, Algírban, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban 
és Ázsia nyugati részében ; nálunk elterjedt és helyenként 
közönséges, {lampaanae Bon., melallicus Cast. & Gory, se- 
pulchralis F., aenujiaosas Latr., pruitiosus Ktisr., subfasciahis 
KüST., elalus auct.) 4. sinuatns Creutz. 



1 Lásd : Rovartani Lapok. 11, 188."), p. 23-2 - 2.'53 ; Erdészeti Lapok. 

1885, p. 1188—1197 és 1888, p. 568; Természettudományi KüzlönJ^ 1886; 

p, 263 ; A m. kir. Rovartani Állomás Közleményei. I, 5, 1891, p. 23—21 és 
I, 12, 1896, p. 5.:— 57. 



158 

4. A paizsocska sima és fénylő. Az előtör hátának hátsó szög- 
letei mellett lévő Idemelkedő redőcske előre és hátrafelé el- 
enj'észő. A szárnyfedők varratja előrefelé a közepük előttig- 
kiemeUíedő. Erczfémái rézszmű vagy zöldes, a szárnyfedők 
érczfényű feketések, hátul kékes-feketék, közepük előtt né- 
hány fehéres szőrfolttal, közepük mögött három keskeny 
erősen zegzugos fehér szőrcsíkkal. Hossza 11 — 14 mm. — 
Előfordul Európa déh felében, nálunk ritka : Péczel, Isaszeg^ 
Debreczen, Pécs, K.-Kálna, Carlopago. {pruni Paxz., qiiadri- 
fasciaius Rossi). 2. undatus Fabr. 

— A jDaizsocska sűrűn pontozott és fénytelen. Az előtör hátá- 
nak kiemelkedő redőcskéje csak előrefelé elenj^észő, hátul 
majdnem a hátsó szögletekig terjed. A szárnyfedők varratja 
hátul g3^engén kiemelkedő. Fekete, többé-kevésbé érczfénj^, 
a szárn3"fedők sokszor kékesen fénylők, utóbbiak pikkely- 
szerűén ránczoltak és rövid fehér szőrözetből álló zegzugos 
harántcslkokkal díszítettek. Hossza 7 — 10"5 mm. — Előfordul 
Algírban, Európa déli felében, Kis-Azsiában, a Kaukázus- 
ban ; nálunk elterjedt és nem ritka, {nehulosus Scop.) 

3. riibi Lixx. 

5. A melltő elül méhben kimetszett .......... 6 

— A melltő elül egyenesen lemetszett, alig ölilös 9 

6. A homlokon többé-kevésbé jól kifejlődött barázda van ... 7 

— A homlok sima, barázda nélküU. A domború fej és a pú- 
posán kiemelkedő előtör vörös- vagy zöldes bronzszínű, a 
szárnyfedők érczfényű feketék. Az előtör hátának töve előtt 
kétoldalt bemélj^edéssel. Hossza 3 — 4"5 mm. — Előfordul 
Algírban, Európa déli felében, Kis-Azsíában és a S^'rdarja 
\ddékén ; hazánkban a következő helyeken gyűjtötték : Pé- 
czel, Isaszeg, Kalocsa, Hajós, Pécs, Putnok, Szent-Erzsébet, 
Báziás, Jeselnicza, Bogsánbánya, A'rdnik. (fulgidicollis Luc.) 

8. aeneicollis YmLERS. 

7. Az előtör háta szemcsézett, a szemcsék között ránczoltan 
reczézett 8 

— Az előtör háta nem szemcsézett, hanem a középvonal mind- 
két oldalán függőleges és meg nem szakított, oldalt rézsútos 
és elül ^ázszintes ránczok futják át. Bronzszínű, kevéssé , 
fénylő, teste rövid, zömök és erősen domború. Hossza 5 mm. 
— Előfordul Herczegovinában (Stolac). 7. sculpticolUs Ab. 

8. Az előtör h'átának oldalszegélye (oldalról nézve) kétszeresen 
hullámos, mert nemcsak a hátsó szögletek előtt az utolsó 
negj^edben erősen öblös, hanem az elülső szögletek előtt is 
gj^engén öblös. Az utolsó haslemezt a csúcson sűrű szőr- 



159 



koszorú szegélyezi. Bibor-, réz- vagy aranyos-vörös, ritkáb- 
ban zöldes színű. Hossza 6-5— 7 mm. — Előfordul a Balkán- 
félszigeten és Kis-Ázsiában, nálunk Budapesten és Dalmá- 
cziában. {purpureus Cast. & Gory). 5. episcopalis Mannh. 

— Az előtör hátának oldalszegélye (oldalról nézve) az elülső 
szögletektől egyenes vonalban halad hátrafelé és csak az 
utolsó negyedben, a hátsó szögletek előtt képez egy erős 
görbületet. Az utolsó haslemez csúcsán szőrkoszorú nélkül. 
Erczfényű zöld, ritkábban kissé rézfényű, a finom fehér sző- 
rözettől ólomszerű fénynj^el. Hossza 4 — 5"5 mm. — Előfordul 
Európa déli felében és a Kaukázusban ; Magyarországon 
(Nagyvárad) ritka, a Tengermelléken (Növi, Zengg) közön- 
séges. .(Coí;ío//ü Villa, cylindraceiis Cast. & Gory). 

6. graniinis Panz. 
9. Az előtör hátának hátsó szögletei derékszögűek, oldalszéle 
ezek előtt egyenes. A homlok széles, a homlokbarázda mé- 
lyebb és szélesebb. Aranyos-zöld, zöldes-kék vagy sötétebb 
kék, gyakran ibolj^'ás fénynyel. Hossza 4 — 8 mm. — Elő- 
fordul Dél-Európában, Algírban, Kis-Ázsiában, a Kaukázus- 
ban és a Syrdarja vidékén különféle bogáncson. Magyar- 
országi termőhelyei : Mezőkovácsháza, Jeselnicza, Herkules- 
fürdő. i (coeruleus Hbst., granulaíus Cast. & Gory, chahjbaeus 
KüST.) 9. amethystinus Oliv. 

— Az előtör hátának hátsó szögletei oldalt hegyesen kiállók, 
oldalszéle ezek előtt öblös. A homlok keskeny, a homlok- 
barázda sekély és keskeny. Zöldes-kék vagy kék, alul több- 
nyire sötétebb színű. Hossza 4 — 6 mm. — Előfordul Dél- 
EurójDában, Algírban, Kis-Ázsiában, Szíriában, a Kaukázus- 
ban, Transzkáspiában és a Syrdarja vidékén, nálunk Her- 
kulesfürdőn. 10. violaceus Kiesw. 



Adatok Magyarország bogárfaunájához. 

Irta : Csíki Ernő. 

I. 

A magyar bogárfauna az utolsó pótlékok megjelenése, tehát 

mintegy egy év leforgása óta tetemesen gyarapodott. Az irodalomban 

szerte megjelent adatokon kívül, különösen Petri erdélyi bogár- 

katalogusa tartalmazott sok új adatot. Az adatok közül ugyan nem 



1 Valószínűleg ezek az adatok is a C. violaceiis-ra vonatkoznak ; a 
Nemzeti Múzeumban ezen helyekről való példányok nincsenek és így a 
meghatározás helyességét nem ellenőrizhettem. 



160 

eoy nem fog hel^^esnek bizonyulni, a mi kLÜönösen a Carabus can- 
cellatus újabban leírt számtalan változatára vonatkozik, itt sokat vét- 
keztek a külföldi szerzők, a kik egyes jDélclánj^okra alapítják fajtái- 
kat. Ennek a kérdésnek a tisztázása csak a t3'-pusok megvizsgálása 
és gazdag anyag tanulmányozása alapján lesz lehetséges. 

Faunánkat a következő fajok és változatok gyarapítják : 

Oicindelidae. 

CicÁndela süvicola Latr. & De.j. ab. inirica Schulz — Tátra-Lomnicz. 

— caiiipestris L. ab. Beuiiiun Öchulz — Magyarország. 

— — ab. iirolensis Schulz — Magyarország. 

— — ab. jjseudopalastris Schulz — Nyitra vm. 

— Innulaia F. ab. dalmalhia Schulz — Fertő-tó. 

Carahidae. 

Carabus violacens L. var. macihntus PLxm — Segesvár, Bisztra. 

— — ab. pygmaeiis Petri — Segesvár. 

— Creiilzeri F. var. humilís Bernau — A'elebit, Tuhovic. 

— — var. longelUpiicus Berxau — Velebit. 

— — var. Depolianus Bernau — Risnjak, Medvedove vrate. 

— cancellatns III.^ var. incepius Kolbe " — Magyarország észak- 

- nyugati része és Erdeije. 

— — var. ialricus Kolbe — Tátra. 

— — var. electus Kolbe — Tátra. 

— — var. adeptus Kolbe — Nagy- Alföld : Budapest, Temesvár. 

— — • var. Naítereri (Dahl i. 1.) Kolbe — Temesvár. 

— — var. infernalis Kolbe — Magyarország. 

— — var. cnrpathicus Kolbe — Szinevér. 

— — var. fraternus Kolbe — Mag3''arország. 

— — var. assidiius Kolbe — Kerczesora. 

— — var. strictus Kolbe — Magyarország észak-keleti része. 

— — var. mwius Kolbe — Sátoristye, Baranya vm., Bisovac 

(Szlavónia). 

— — var. disseptus Kolbe — Moldova. 

— — var. iranssylvanicus Petri — Kereszténj^havas, Csukás, 

Segesvár. 

— — var. vorax Bernau — Brassó. 

— ■ — var. rbányensis^ (recte: resiczabányensis) Bernau — Ré- 

si czabánya. 



1 Bernau az összes Magyarország északi felében előforduló változato- 
kat a sarmaticiis, a délieket az oítsíraZis-fajtához sorolja. 

2 Ez a név mint rosszul képzett név kijavítandó, mert szerző a 



161 

Carabus cancellatus var. karsiiamis Berxau — Fiume. 

— ohsoleius St. var. TJhligi Lapouge. Holdh. — Xagy-Hagymás, 

Kelemen-havas, Tusnád. 

— scabriusculus Oliv. var. costulatus Petri — Retyezát. 

— lioriensis L. var. starigradensis Borx — Yelebit : Ostaria. 

— — var. ostariensis Born — ■ Yelebit : Ostaria. 

— Linnéi Paxz. var. o-costafns Petri — Segesvár, Brassó. 

— — var. quadratocollis Petri — Segesvár. 

— glahraius Payk. var. angiistntus Petri — Borszék, Segesvár, 

Verestorony. 
Bemhidion ruficoUe Gyllh. — ? Mag-yarország (Xetolitzky). 

— MilleH Duv. ab. hrunneum Petri — Segesvár. 

— minimum F. var. rivulare Dej. ■ — Kolozsvár. 

— ' assimile Gyllh. var. fasciatuni Petri — Alsó-Kercz, Kolozsvár. 
Tachys scutellaris Steph. var. laticollis Petri — Déva, Torda. 

— parvulus Dej. var. curvinianus AVoll. — • Segesvár, Nagyenyed. 

— sexiriaius Duft. var. poliius Petri — Yerestorony, Bázna, 

Segesvár. 
TrecJms hiharicus Meixx. — Rézbánya, Kukurbeta. 

— limacodes Dej. var. juciindus Csíki — Alancic-liegj''. 
Anoplitliahnus Bielzi Seidl. var. Méliki Csíki — Gj^ergyó-Remete : 

Batrina. 

— Bokori Csíki var. gelidus Csíki — Szilicze. 

— Inmgaricus Csíki var. sziliczensis Csíki — Szilicze. 

— gracilis Petri — Kerczi hegység : Butján, Lakucz. 

— Breiiianus Knírsch — Bihar-hegj^ség. 

— Mocsáryi Csíki — Remecz (Izvor-barlang). 

— Csikii ]\liHÓK — Ponor-völgy (Csrei ERxő-baiiang'). 

— Szalayi Csíki — EszMmo-barlang környéke. 

— Horváthi Csíki — Bogavár. 

— Meziádis Csíki • — ]\Ieziádi barlang. 

— Csatéi Csmi — Remetei barlang. 

— Hickeri Knirsch — Szkerisora. 

— infermis Kx'irsch — Szkerisora. 

■ — szkerisorae (non sclerisorai:) Kxirsch — Szkerisora. 

— Stilleri Reitt. — Herkulesfürdö (Zoltán-barlang). 

— Langliofferi Csíki — Josipdol. 

— Scopolii Sturm var. Bartkói Csíki — Risnjak. 
— • — var. Szilágy ü Csíki — Bitoraj. 

— — var. Weingartneri "Winkl. — Sljeme-hegység\ 



termőhely után nevezte el állatját ; R b á n v a pedig Resiczabánya rövidítése, 
ennélfogva az állat neve resiczahányensis-re javítandó. 



162 

AnopMTiahnus Schmidti Sturíi var. Soósi Csíki — Risnjak. 

— Mrhis St. var. Kertészi Csíki — Loln^ei barlang. 

— Schaunii Schmidt var. Hochetlingeri Winkl. — Ozalj. 
Baclister hipustulaius F. ab. binotatus Fisch. — Gyulafehérvár. 
Harpalus aeneus F. var. interstitialis Gtredl. — Déva. 
Amara ovaia F. ab. adamantina Kolex. — Segesvár. 

Pterostichus foveolatus Duft. var. calvitarsis Breit. — Bihar hegység.^ 
Agonum Mülleri Hbst. ab. amethystimtm Petri — Páring. 

— viduum Panz. var. emarginaium Gyllh. — Kolozsvár. 
Microlestes Scliröderi Holdh. — Fertő-tó. 

Dromius angustaius Brull. — Péhó (Branxsik). 

Dytiscidae. 

Hydroporus ellipticus Petri — Verestorony : Lotriora-völgy. 

— nivalis Heer — Feleld hegység : Serbota. 

StapTiylinidae. 

PJiyllodrepa vilis Er. — Kis-Kriván. 

— lineáris Zett. — Bisztra. 

— disiinciicornis Baudi — Segesvár. 
Plüoeonomus minimus Er. — Segesvár. 

Geodromicus suturalis Lac. ab. concolor Luze — Segesvár. 
Antliopliagiis alpestris Heer ab. transversus Aíotsch. — - Kis-Kriván. 

— abhreviaius F. ab. fascifer Reitt. — Segesvár. 
Ancyropliorus omalinus Er. — Csukás. 

ThinoMus lineáris Kr. — Szászhermány. 

Trogoplíloeus liiriicollis Rey — • Péhó, Szászhermáii}^, Alsó-Rákos^ 
Verestorony. 

— politus Kiesw. — Grjailafehérvár, Alsó-Kercz. 
Oxytelus Satdcyi Pand. — Esztergom. 
Flaiysletlms laevis Kies-^'. — Radnai havasok. 
Bledius procerulus Er. — Hátszeg, Brassó. 

Oxyporus maxillosus F. var. angidaris Gebl. — Csukás. 

— — var. Sr.hönherri AIanxh. — Xagysziklás, Csukás. 
Stenus longipes Heer var. carinifrons Petri — Segesvár. 

— laiiplaga Pex. — Horvátország. 

— moniivagus Heer. — Déh- és Keleti-Kárpátok. 

— exiguus Er. — NagvsziMás. 



1 Pterostichus hiharicus Breit = Sacheri Feiv. és Pt. fossulatus Qcexs, 
var. marginatus Petri = var. Welensi Deap. nagyobb példányai. 



163- 

Különfélék. 

Melanotikus Argynnis Lathonia L. — 1912. évi augusztus hó 
28-án Isaszegen, az új fenyves előtti mezőségen, az Argynnis Laihonia 
L. hímjének egy érdekes változatát fogtam egy fehénárágií Scabio- 
sán, metyet alábbiakban ismertetek meg az érdeklődőkkel. Az illető 
példány elülső szárnya bársonyszerű feketés-barna, csak a szárny- 
csúcs szegély előtti fekete foltjait veszi körül sárga gyűrű és a szárnytő 
felé a sejtben levő első és második fekete folt közötti tér tartotta 
meg világos alapszínét. A hátsó szárny rendes kinézésű, semmi el- 
térést nem mutat, úgy mint a szárnyak alsó oldala sem. A lej^ke azt 
a benj'omást teszi mintha testének elülső része egy A. Laihonia ab. 
valdensis Esp.-é, hátsó része pedig egy rendes A. LaÜionia-é lemie. 
Spüler (Die Schmetterhnge Europas. I, p. 39, 1901) az A. LaiJionia 
ab. valdensis azon változatát, melynél a szárnyak felül elsötétedést 
mutatnak, alul pedig rendesek ab. melaena névvel jelölte ; ugyanezt 
az eltérést később Aigner (Ami. Mus. Nat. Hung. IV, 1906, p. 504, 
fig. 17 és Rov. Lap. XR", 1907, p. 125, fig. 17) ab. hungarica néven 
ismertette. Példányom nyilván ug^^anezen csoporthoz tartozik. 

Ulbrich Ede. 

Almamoly és varjuköröm. — A tavasz folyamán behoztam 
egy kitelelt alma-múmiát és üvegharanggal letakarva, félretettem, 
hogy a Scleroiinia termés-serlegeinek a megjelenését megfigyelhes- 
sem. Az alma-múmia kemény volt és száraz és fáról szakítottam. 
Később a határban járván, néhány rozskalászt gyűjtöttem, amelyeken 
varjukörmök (Claviceps) voltak s minthogy emiek a kihajlását is meg 
akartam íigyelni, hazavittem őket ; hirtelenében nem lévén más al- 
kalmas hely, az alma-múmia mellé raktam őket az üvegharang alá. 
Néhány nap múlva a varjukörmöket földbe akartam temii, azonban 
nem tehettem, mert a sclerotiumokat valami összevissza rágta. Ugyan- 
ekkor feltűnt, hogy az almán egy kis lyuk van, amelynek a szélén 
az almamoljTa jellemző hulladék látható. Valóban, az alma-múmiá- 
ban egy almamoly hernyója fészkelt, amely az egész múmiát tönkre 
tette. Vájjon mi bánthatta azonban a varjukörmöt ? Legközelebb 
néhányszor késő este mentem megnézni az ahnamolyt és tényleg 
sikerűit is meglepném, amint a varjukörmöt lakmározta. 

Dr. Rapaics Raymund. 

A drezdai múzeum lepkegyüjteményének gyarapodása. — 
Általánosan ismert ténj'-, hogy egyes múzeumoknak akadnak mecze- 
násai, a kiknek azután a gyűjtemények rohamos növekedése köszön- 
hető. Nem akarunk ez alkalommal az amerikai múzeumok vetélkedő 
milhomosaira emlékeztetni, hanem csak az európai fehér holló tár- 
saikra. A legtöbb múzeum anj^agi körülményei nem engedik meg a. 



164 

nagyolab bevásárlásokat, még kevésbé egész gyűjtemények, megvé- 
telét, azért nem eg}' gj^üjtemény gondozója a szerzés más módjához 
fordul, különösen akkor, ha a gyüjteménj^ tulajdonosa vagy örökösei 
azt anj^agi körülménj'^eiknél fogva nem ajándékozhatják oda. így 
szerezte meg a bécsi múzeum a PLÁsoN-f éle, majd később a Hauser- 
féle bogárgj'üjteményt, akadt meczenás, a ki azokat megvette és a 
múzeumnak ajándékozta. Így járt legújabban a drezdai múzeum is, 
a mennjáben egy jóakarója megvásárolta RmBE ismert utazó és gyűjtő 
nagy Lycaenida-gyüjteménj^ét és azt odaajándékozta a múzeumnak. 
Ez a gyüjteménj'^ 2300 faj, 9300 példány, kéklepkét tartalmaz, közte 
135 typust. A drezdai múzeum Lycaenida-gyüjteménye ezáltal a leg- 
gazdagabb és legnagyobb európai kéldepke-gyüjtemény lett. Csíki. 

Faunánie legnagyobb vak bogaiba. — Barlangjaink kutatása az 
utolsó években nagy lendületet vett, minden év egész sor új állatot 
eredményez. Az ezidei gyűjtések kimagasló eseménye faunánk leg- 
nagyobb Anophthalmusának felfedezése a Duvalius ahiemből. Stiller 
Győző buzgalmának köszönlietjük az AnopMlialmus (Diivalm^) Lmig- 
liofferi Csíki [Ami. Mus. Xat. Hung. XI, 1913, p. 386] felfedezését 
egy Józsefváros (Josipdol) környéki barlangban. Ez az új faj, meh' 
az A. Euxydice Sghauf. legközelebbi rokona, 9 mm. hosszú. Nevét 

Dr. Langhofper Ágost zágrábi egyetemi tanár tiszteletére kapta. 

Csíki. 
Bo :árgyüjtöinU figyelmébe! — Újabban Kolbe és Berxau 
nagjí'obb tanulmám'okat írtak a Carahus ranceUaius Illig. magyar- 
országi fajváltozatairól, mely alkalommal számtalan új nevet is ve- 
zettek be az irodalomba. Fenti szerzők czikkei kéiwszerítenek, hogy 
a kérdéssel újból foglalkozzak, azért arra kérem gyűjtőinket, hog}'" 
felesleges vagy nélkülözhető anyagukból néhány példányt a ]\Iagyar 
Xemzeti ^Slúzeumnak juttassanak. Esetleg megvásárolom vagy be- 
cserélem az anyagot szép külföldi bogarakkal. A bogarak lehetnek 
borszeszben is, azonban termőhelyűk pontos megjelölése okvetetlenül 
szükséges. Ez alkalomból szívesen vállaUvOzom gyűjtőink enemű 
anyagának revideálására is. — Csíki Ernő — Budapest, YIII. jSIagyar 
Xemzeti Múzeum. 



Irodalom. 

Seidlits, Dr. Georg : Bericht űber die wissenschafthchen Leistungen 
im Gebiete der Entomologie wáhrend des Jahres 1911. 
Insecta : Allgemeines und Coleoptera. Berlin 
(XicoLAi'sche Yerlags-Buchhandlung R. Strickeh ) 1913 ; 
p. 1-328. — Ára 48 márka. 

Szerző mint eddis: is a meQ:határozott időre elkészült az 1911. 



165 

évi rovartani irodalom ismertetését tartalmazó kötettel. Az általános- 
rovartani irodalom ebben az évben, az 1910-ikivel szemben, sokkal 
kevesebbnek bizonyult, mert míg- a múlt é^d összeállítás 368 munlía 
és közleményről tudott beszámolni, addig az 1911. évben csak 196 
közlemén}' jelent meg, melyek közül 14 önállóan, 182 pedig külön- 
féle foh'óiratokban látott napvilágot. Az általános rovartani irodalom 
közleménj^eit a folyóiratok és tartabuuk szerint csoportosítja szerző,, 
miáltal könnjm áttekintést nyerhetünk arról. A kötet legnagyobb 
részét most is a bogártani irodalom ismertetése foglalja el. 1911-ben 
841 bogártani munka látott napvilágot, ezek közöl 25 önállóan és 
816 különböző folyóiratokban jelent meg. A folyóiratok közül tisztán 
bogarászati tárgyú négy van. Az 1911-ild összeállítás szerint, mely 
szerző szerint nem egészen teljes, mert sok közleménj^t időre még- 
nem tudott megszerezni, összesen 190 új nemet, 70 új alnémet, 3075 
új fajt és számos új fajváltozatot írtak le. Az anyag' mint eddig is 
a következő csoportosításban tárgyaltatott : a A közlemények jegy- 
zéke szerzők szerint, b folyóiratok és c tartalmuk szerint, d a boga- 
rak családok szerint. A kötetet az új nemek és alnemek tárgymuta- 
tója fejezi be. Ez a kötet is méltán sorakozik az előbbiekhez, az 
néllvülözhetetlen kézikönj^ve lesz minden komotyan dolgozó boga- 
rásznak. Csíki. 

W. Junk: Bibliographia Lepidopterologica. Berlin, 1913. (p. 
XXVI et 142, tab.j. — Ára kötve 1*30 márka díjmentes 
megküldéssel. 

A Rovartani Lapok múlt évi kötetében (XIX, 1912, p. 32) is- 
mertettük azt a hasznos kézikönjn'et, mely a bogarászati irodalom 
összeállítását tartalmazza. Nemrégiben megjelent ennek párja a lep- 
készeti irodalomról. A szürke vászoiűiötésü kötetben 3989 lepkészeti 
munlva, különlenyomat és folyóirat czímét, bibliográfiai jegyzetekkel 
és árával kiegészítve, találunk felsorolva. A bevezető részben fel- 
világosítást találunk a legfontosabb tudnivalókról, tanácsadója a lep- 
késznek az őt érdeklő irodalomról, a mi eléggé kiviláglik, ha egyes 
fejezeteire utalunk : Tankönyvek kezdők részére ; Tudományos iro- 
dalom ; Lepke-katalogusok ; Nomenklatúra-mozgalmak ; Történeti 
becsű és bibliográfiai irodalom ; Fosszilis roA^arok ; Élettani művek ; 
Hernyók ; Képeskönyvek ; Külföldi lepkékre vonatkozó munkák ; 
A faunisztikai irodalom (országok szerint) ; Egj'es családok és ne- 
mek irodalma ; Folyóiratok. Egy valamire való lepkészeti könyvtár 
összeállítása szerző szerint 50 ezer márkát, az évi előfizetések pedig* 
600 márkát igényehiek. A kötetet a „LeiDÍdopterorum Catalogus" 
szerzőinek arczképe díszíti. A Bibliographia Lepidopterologica, épúgy 
mint elődje a Bibliographia Coleopterologica, a rovarászok, főleg" 



166 

azonban a lepkészek jó tanácsadója lesz, melyet dolgozóasztalukon 
nem fognak nélkülözhetni, mert hamarosan minden irodalmi kérdés- 
ben felvilágosítást adhat. Ezt a kötetet is csak melegen ajánlhatjuk 
az érdeklődőknek. Megrendelhető a Idadónál : AV. Junk, Berlin W. 
15, Sachsische Strasse 68. Csíki. 

Lundström, C. : Xeue oder wenig bekannte europaische 
Mvcetophiliden. II. (Aiuial. Mus. Xat. Huug\ X. 1912. 
p.' 514 -522, Tab. Y.) 

Ebben a czikkben szerző leír néhány magyarországi fajt is a 
iSI. Xemzeti Múzeum gjáijteményéből. Az új fajok a következők : 
Platyura forcipula (Budapest, Aasegrád, Brassó, Kőrösmező), Loewi- 
ella hungarica (Kőrösmező), AnacUnia minor (Mehádia), MycetopMla 
puldira (Tisza-Borkút). M. calva (Bucsecs), M. triangularis (Kőrös- 
mező) és M. X'osücalis (Terestorony). Dr. Kertész Kálmán. 

Tiltseher, Paul : Arg. Amathusia var. transsylvanica subsp. 
nov. (Entomolog. Zeitschrift. Frankfurt a. ^l. XXVI, 
. 1913. p. 210-211). 

Szerző Gj^ergyószentmiklós-on (Csík vm.) az Erdélyből eddig 
ismeretlen Argynnis Amathusia Esp. néhány j^éldányát gyűjtötte és 
ezeket Rebel tanácsára mint a törzsfajtól eltérőket var. transsylvanica 
né^^'el jelölte. Az uj fajváltozat kisei)b mint a törzsfaj, kifeszítve 
37—38 mm., felülete világosabb, a fekete mustrázat gyengébb : alul 
halványabb, a hátsó szárnyak sárga csíkja teljesebb és el nem 
homályosított, a szegélyjDontok kisebbek és a szegélyháromszögek 
rÖAidebbek. Csíki. 

Jtoihschild, N. Charles: Some notes on Platyptilia mianto- 
•dactyla. (The Entomologisfs Monthly Magazme. [2] 
XXIV, 1913, p. 159-^160). 

Szerző ezt az érdekes aprólejDkét Pusztapeszéren gyűjtötte né- 
liknj példányban, melyek közül egy hímet CnAPMAN-nak adott át 
jiiegnizsgálásra. Chapman megállapította, hogy ez a faj nem tartozik 
a StenojJtilia-nembe (Staudinger és Rebel is idesorolják lejjkekata- 
logusukban), hanem egy Platyptilia^ mely közel áll az angolországi 
2)allidaclyla-hoz. A miantodactyla megegj^ezik a többi Platypiilia-x?i\ 
inicusa azonban hegyes, keskenyebb és hosszabb mint o. pallidaciyla-é. 
A Pl. miantodactyla az Achillea ocliroleuca-ról gyűjthető és valószmü- 
leg ez a tájDnövénye is, leg'alább a lej^ke és a nőstény elterjedési 
-köre összeesik. Ebben a növényben kell hernyóját is keresni. Csíki. 



XX. Bánd. September -Október 1913. 9-10. Heft. 



S. 137. — Di\ G. Horváth: Der II. internationale ento- 
inologisclie Kongress in Oxford. — Yerfasser gibt einen Be- 
richt über den im Jahre 1912 zu Oxford abgehaltenen Koiigress. 

S. 144. — E. TJlbrich: Beitriig-e zur Lepidopterenfauna 
von Alvincz und Umg'ebuno\ — Verfasser zahlt jené Lepidopte- 
ren auf, welche von seinem verstorbenen Freunde. deni Kunstmaler 
L. Pataky in der Umgebung von Alvincz in Siebenbürgen gesam- 
melt wurden. 

S. 147. — A. Mocsáry : Entomologische Erlebnisse. — 
Yerfasser schildert Erlebnisse, seiner in verschiedenen Teilen Un- 
g'arns vor yíqy Decennien nnternommenen Sammelreisen. 

S. 156. — E. Csiki: Die Buj)restiden Ungarns. Y. — A"er- 
fasser behandelt als Fortsetzung die Gattung Coraebus Cast. & Gory, 
welclie in üngarn durcli 10 Arten wertreten ist. . 

S. 159. — E. Csiki: Beitráge zur Káferfauna Ungarns. I. 

— Verfasser begimit die Liste jener Coleopteren zu j)ublizieren, 
welche seit dem Erscheinen der letzten Nachráge zu Kuthy's Kata- 
log, alsó seit ungefálír einem Jalír, die Fauna des Landes bereicli- 
erten. Einen grossen Zuwaclis an Arten und Varietáten verdaiiken 
wir dem Erscheinen von Petri's Öiebenbürgen Káferfauna. 

Kleine 3Iitteiltingen. 

S. 163. — E. TJlbrich: Melanistischer Argynnis Latlio- 
iiia L. — Yerfasser sammelte bei Isaszeg ein ExeníjDlar dieser Art, 
welches zu ah. melaena Spuler (himgarica Aigx.) zu stellen ist. Das 
Exemplar wird ausfübrlich beschrieben. 

S. 163. — Dr. M. Rapaics: Apfelmotte und Alutterkorn. 

— Verfasser bewahrte unter einem Glassturz einige im Freien über- 
winterte Apfelmumien, aus welchen eine Raupe der Apfelmotte her- 
vorkahm, die am unter denselben Glassturz gelegten Alutterkorn 
{Claviceps) emsig ragte. 

S. 163. — E. Csiki: Zuwaclis der Lepidopterensamm- 
lung des Kgl. Museums in Dresden. — Es wird berichtet, dass 
die RffiBE'sche reichhaltige Lycaeniden-Sammlung durcli einen Gön- 
ner in den Besitz des dresdener Museums gelang-te. 



168 

S. 164. — E. Csíki: Der grösste Bliiidkáfer unserer 
Fauna. — Es wircl berichtet, dass in diesem Jahr der grösste 
AnoplitJialmus aus der Unterg'attinig' Diwalius durch Herrn V. Stillbr 
in einer Hölile bei Josipdol (Kroatien) entdeckt wurde. Die neue Art 
o-eliört in die Verwandtschaft des A. Euríjdke Schauf., ist 9 mm. 
láng und erhielt seinen Namen nach dem Universitatsprofessor Dr. 
A. Langhoffer in Zágráb : A. LangJioferi Csíki (iVnn. Mus. Nat. 
Hung. XI, 1913, p. 386). 

S. 164. — JE". Csíki ersucht die Káfersammler dem National- 
Museum in Budapest Exemplare von Carabus cancellaius und Varie- 
táten von verschiedenen Fundorten zu widmen, eventuell káuílicli 
oder im Tauscli abtreten zu woUen. 



Literalur. 

S. 164. — E. Csíki bespricht Arbeiten von Seidlitz, Junk, 
TiLTSCHER, Rothschild und Dr. K. Kertész eine Arbeit von Lund- 

STROEM. 



ROVARTANI LAPOK 

HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 



XX. KÖTET. 1913 NOVEMBER-DECZEMBER 11-12. FÜZET. 



A British Museum fémdarázsai. 

Irta: Mocsáry Sándor. ^ 

Ez év tavaszán a British Mnseiim igazgatósága Londonban. 
G. Meade-Waldo asszisztens útján azt a kérdést intézte hozzám, 
hogy nem vohiék-e hajlandó a múzemn kühüldi Chiysididáüialv a 
meghatározására '? En e szokatlan nagy megtiszteltetést örömmel 
fogadtam, mert hiszen tudvalevőleg a British Museum állatait hármas 
lakattal őrzik és abból eddig még nem igen adtak ki példánj'okat, 
még a specziáhstáknak sem tanulmányi czélra. 

A gyűjtemény megérkezvén az 210 fajhoz tartozó 460 darabot, 
legnagyobbrészt exotilvus állatokat foglalt magában, melyek között 
44 új fajt találtam. 

A meghatározásokat elvégezvén s minden egyes példány nevét 
aláírva, a gyűjteményt nem régen haza is küldöttem. 

Femiti anyag feldolgozása allcalmával meghatároztam a Magyar 
Xemzeti ^Múzeum gyűjteményének még név nélküli fajait, meh'ek 
között 41 új faj volt s a nálam levő fokföldi fémdarázsok között is 
két új faj akadván, a három gyüjtemém^ből összesen 87 új fajt Mam 
le, melyeknek leírása a Xemzeti Múzeum aimáleseiben fog megjelenni. 

Ha most szemlét tartnnk az általam ismert nagyobb fémdarázs- 
gyűjtemények fölött, úgy Idtűnik, hogy a belgáknak és müncheni 
múzeumnak inintegy 300—300, a bécsinek és a SAUSsuRE-gyűjte- 
ményuek Genfben 350—350, a berhni és párizsi múzeumoknak s való- 
.szmüleg a British Aíuseum-nak is mintegy 400 — 400 faj fémdarázsa 
van, mert ez utóbbinak euróiDai fajait nem láttam. Ezeklíel szemben 
nekünk 855 jól meghatározott fajunk és 99 varietásnnk van 7124 
példányban. Tehát mégegyszer annyival több mint akár a berlmi, 
párizsi vag\' londoni múzeumoknak. Ha tekintetbe vesszük, hogy 
eddig mintegy 1600 fajt írtak le, a melyek közül azonban mmtegy 



1 Előadta szerző a Magyar Eatomolojiai Társaságnak 1913 október 
.hó 18-án tartott ülésén. 

Rovartani I,apok. XX. 11—12. (1913 XII. 151. 



170 



200 synoi\yin és varietás, akkor láthatjuk, liog}" gyűjteményünkben 
íi leírt fajoknak majdnem kétharmada képviselve van. Gyűjteményünk 
hecsét nag-yban. emeli az a körülmény is, hogy a legritkább fajokból 
is számos példányunk van, továbbá, hog-y az általam len-t 625 fajból 
gyüjteménjáinlíben mintegy 400 fajnak van meg a typikus példánya. 
Ha most tekintetbe vesszük, hogy a fémdarázsok parazita élet- 
módjuknál fogva többnyire ritka állatok, melyeknek nagy része csak 
€gyes j)éldányokban ismeretes, úgy bátran mondhatjuk, hogy az 
említett múzeumoknak még 50 év múlva sem lesz olyan gyűjtemé- 
nye mint a milyen nekünk már van s hogy a Nemzeti ISIúzeum 
fémdarázsgyüjteménj^e a legnagyobb, a legszebb e Földön, melyre 
méltán büszkék lehetünk. 



Adatok Magyarország lepkefaunájához. 

{Beitrage zur Leindopterenfauna Vngarns). 
Irta : báró N. Ch. Rothschild (London). 



YI.i 



Alábbiakban néhány általam 
Cséhtelek és Peszér vidékén 
gyűjtött lepkéről kívánok egyet- 
mást közzétenni. Az öt Pyralida 
kivétel nélkül Magj^arország 
faunájára új. Az új Phycida le- 
írását Rebel tanár úr Bécsben 
volt szíves elvállalni. 



ImNachstehenden gebe icheinige 
von mir selbst gemachte Lepido- 
pterenfunde aus Cséhtelek und 
Peszér bekamit. Die 5 Pyrahden 
sind sámtlich neu für die Fauna 
Ungarns. Die Beschreibung der 
neuen Phycidee hat Herr Prof. Rebel 
(Wien) freundlichst übernommen. 



Noctuidae. 
1. Mainestra eavemosa Ev. 



Emiek a Magyarországon is 
nagyon ritka fajnak egy friss 
példányát 1913. évi augusztus 
4-én fogtam Cséhteleken. 



Ein frisches Stűck dieser auch 
in Ungarn sehr seltenen Art fuig 
ich am 4. August 1913 in Cséhtelek. 



1 Az előző öt közlemény a Ro- i Die fünf vorangegangenen Beitrage 

Tartani Lapok következő köteteiben^ sind in folgenden Banden der Rovar- 
jelent meg : tani Lapok erschienen : 
1. XVI, 1909, p. 130-148; 2. XVIII, 1911, p. 36—43; 3. XIX, 1912, p. 
21—29; 4. XIX, 1912, p. 167—180; 5. XX, 1913, p. 66—91. 



171 



2. Zanclognatha tenuialis Rbl. 



1!)13. évi július 17— 22-ig 
Oséhtelekeii nagy példányait 
(cf ? , az elülső szárnyak hossza 
14 mm.) gyűjthettem. Szlavónián 
kivül AlagyarországTÓl még is- 
meretlen volt. 



Vom 17—22 Juli 1913 in Cséh- 
telek iu sehr grossen Stücken 
(cf9, 14 mm. Vorderílügellánge) 
erbeutet. Bisher ausser Slavonien 
in Ungarn nieht ffefunden. 



GeometiHdae. 
3. Boarmia Tiertlii Bhtsch. 
Cséhteleken 1913. évi július Am 3. Juh 1913 bei Cséhtelek 



*3-an ea:v o' ■ 



eni o 



Pyralidae. 

4. Cramhus selasellus Hb. 

Peszéren és a bihari síkság In Peszér und an vier Lokalitá- 

négy helyén gyűjtöttem az 1911. ten der Bihar-Tiefebene im August 



és 1912. év augusztusában. 



1911 und 1912 erbeutet. 



5. Cranibits uliginosellus Z. 

Egy példányát gyűjtöttem Ein Exemplar am 18. August 

1912. évi augusztus hó 18-án 1912 bei Peszér gefangen. 
Peszéren. 



6. Hypsotropa Wert 

A H. Umhella Z.-hez közel- 
álló, de az élesen hegyes {lim- 
hella-nál tompa) és a középső 
és a hónaljtő-ér közt vöröses- 
iDarna színeződés ű elülső szár- 
nyak sokkal rézsútosabb sze- 
gé\ye miatt kömiyen megkülön- 
iDÖztethető. 

A csápok és tapogatók alakja 
és színeződése olyan mint a H. 
limbella-é. Az előbbiek halvány 
sárgák, a lapított csápostor ízei- 
nek vége gyengén bütykösen 
megvastagodott. A kardalakú 
hosszú tapogatók belül oker- 
sárgák, kívül pedig a közéjDső 



lieinisteini Rebel, n. sp. cf 

Der H. Umhella Z. zunáchst 
stehend, sogleich aber durch die 
scharfe (bei limbella stumpfe) Sjoitze 
und den viel schrágeren Saum der 
zwischen den Medián- und Cubi- 
talásten rötlichbraun gefárbten 
Vorderílűgel zu unterscheiden. 

Fühler und Palpen wie bei H. 
limbella geformt und gefárbt. Er- 
stere sind bleichgelb mit schwach 
knotig verdickten Gliederenden der 
depressen Geissel. Die langen 
sábelförmigen Paljíen sind innen 
ockergelbUch, aussen von der 
Halfte des JVIittelgliedes ab bis zur 



172 



íz közepétől az utolsó íz he- 
gyéig feketék. A honűok sző- 
rözete Mssé vörösesen tarkázott. 

A test és a lábak a H. lim- 
hella-éihez viszonyítva nem mu- 
tatnak különbséget (a typuson 
különben kissé olajosak). 

Az elülső szárnyak karcsúb- 
bak, sokkal élesebb hegygyei 
és rézsútosabb, majdnem egye- 
nesen lefutó szegélylyel. Alap- 
színük halvány okersárga, az 
elülső szegély hosszában egyes 
vöröses és sötétszürke pikké- ■ 
lyekkel. A szürke behintésű 
középső- és hónalj ér ágai közti 
közterek vörösesek, úgy hogy a 
felület az elülső szegélyig és a 
belső szegély csíkoltan világo- 
sabbnak tűnik fel. A harántér 
alsó részén és az A2. ér feleré- 
szén (a belső szegély fölött) 
egy-egy feketés pont van. A 
szárnycsúcs is (mint némelykor 
a limbella-náX) feketésszürke, de 
az okersárgás rojtok színe nem 
amiyira elkülönült a szárnyaké- 
tól mint a liinhella-uál. A rojt 
közepén sötét beporzású vonal 
vonul végig. 

A barnás-szürke hátsó szár- 
nyak alakja és színe olyan mint 
a H. linibella-é. 

Az elülső szárnyak alul erősen 
barnások, elülső szegélyük a 
közepétől a csúcsig keskenyen 
halványsárga. 

Az elülső szárny hossza 10 
mm., kifeszítve 20 mm. 

Egy 1911. évi július 9-én 
Üséhteleken (Bihar vm.) gyűjtött 
cT példány Báró N. Ch. Rgtíi- 



Spitze des Endgiiedes sohwarz, 
Die Behaarung der Stirn zeigt ein& 
rötliche Einmischung. 

Auch Körper und Beine zeigen 
keinen Unterschied gegen jené von 
H. limbella (und sind bei der vor- 
liegenden Type etwas verőit j. 

Vorderílügel gestreckter, mit viel 
scharferer Spitze und schrágerem. 
fást gerad verlaufendem Saum. 
Ihre Grundfarbe ist bleich ocker- 
gelb, lángs des Vorderrandes liegen 
einzelne rötliche und dunkelgraue 
Schuppen. Die Zwischenráume zwi- 
schen den grau bestáubten Medián- ^ 
und Cubitalásten sind rötlich aus- 
gefüUt, so dass der Raum bis zum 
Yorderrand und der Imienrand 
striemartig lichter ersoheint. Am 
unteren Teil der Querader und bei 
der Htilfte der Ader .42 (oberhall) 
des Innenrandes) liegt je em feiner 
schwárzlicher Punkt. Auch die 
Flügelspitze ist (vvie zu\\'eilen bei 
Ihnbella) schwarzlichgrau ausgefüllt. 
die Farbung der ockergelblichen 
Fransen steht jedoch dnrchaus uicht 
in so scharfem Kontrast gegen jené 
der Flügelfláche wie bei limbella. 
Die Fransen führen durch ihre 
Mitte eine dunkle Staublinie. 

Die bráunlichgrauen Hinterflügel 
wie bei H. limbella geformt und 
gefárbt. 

Die Unterseite der Vorderfhigel 
stark bráunlich verdunkelt mit 
schmalem hellgelben Yorderrand 
von V2 bis zur Spitze. 

Yorderflügellánge 10 mm., Ex- 
pansion 20 mm. 

Ein cf von Cséhtelek (Comitat 
Bihar) am 9. Juli 1911 erbeutet in 
der Sammluno' von Baron N. Char- 



173 



scHiLD g-jaijteményében van, 
kinek kívánságára az állatot 
Wertheimstein Sarolta kisasz- 
szony tiszteletére neveztem el. 
Egy másik példánj^t (cT) ng\^an- 
arról a gyűjtési nap- 
ról a cs. kir. udvari 
természetrajzi múze- 
umnak volt szíves 
adományozni. 

Az új faj elülső 
szárnyai elülső sze- 
g'élyének csíkoltsága 
folytán az araurvidéki 
H tinipunclella Rag. -hoz is né- 
mileg hasonló, utóbbinak elülső 
szárnyai azonban még karcsúb- 
bak, belső ■ szegélyükön pont 
nélkül, azonlrívül színe egészen 
más barna. 



LES RoTHscmLD uud auf dessen 
Wunsch nach Fráulein Charlotte 
VON Wertheimstein benamit. Ein 
weiteres Stílek (cf) von gleichem 
Fangdatum wurde dem k. k. Natur- 
histórischen Hofmu- 
seum freundlíchst 
gewidmet. 




Hypsotropa Wertheimsleini 
Rebel, ö^ 



Die neue Art hat 
durch die hell her- 
vortretende Vorder- 
randsstrieme der 
Vorderflügel auch einige Aehnhch- 
keit mit H. unipíinctella Rag. aus 
dem Amurgebiet, welche aber noch 
viel gestrecktere Vorderflügel, ohne 
Innenrandspunkt und von ganz ver- 
schiedener braunlicher Fárbung be- 
sitzt. 



7. Homoeosotna crelacella Roessl. 

Cséhteleken és a bihari síksá- In Cséhtelek und 

gon 1912. és 1913. júliusában Tiefeben 
gyűjtve. erbeutet. 



der Bihar- 
ím Juli 1912 und 1913 



8. Salebria finnella Ev. 

Többször találtam Cséhteleken Mehrfach in Cséhtelek von Mitte 
július közepétől augusztus ele- Juli Idís anfangs August gefunden. 
jéig- 

Új Qelechiida Magyarországból. 

(Eine neue Gelechiidae aus TJvgarn). 

Irta : Dr. H. Rebel. 
L.ita PazsicsTcyi Rebel, n. sp. (9)- 
és a tapogatók Kopf, Thorax ruid Mittelglied der 



A fej, a tor 
középső íze sárgás-szürkésfehér, 
az utolsó íz fekete, fehéres tü- 
nettel a tövén és fehér csúcscsal. 
A középső íz gyérebben pikke- 



Palpen sind gelblich weíssgrau, das 
Endghed schwarz mit weisslicher 
Aufhellung an der Basis und 
weisser Spitze. Das Mittelglied zeigt 



174 



lyezett, a pikkelyek hosszirány- 
ban barázdások, az utolsó íz 
époly hosszá mint a közéiDSŐ íz. 
A csájjok fehérek, sötétszürke 
gyűrűkkel. A lábak fehéres- 
szürkék, a lábszárak és lábfej- 
ízek külső oldalukon sötét fol- 
tokkal. A rendes alakú potroh 
szürkés-fehér, hasoldala tiszta 
fehér, sárgás farvéggel. 

A szárnyak erősen megnyal- 
tak. Az elülső szárnyak olaj- 
szürkék teljesen elmosódott rai- 
zolattal, melyet rozsdabarnás 
tünet a belső szegély mentén, 
ea;y ezzel összefüggő rozsda- 



eine lockere. mit einer Lángsfiirche 
versehene Beschuppmig, das End- 
ghed ist ebenso láng als das Mittel- 
ghed. Die Fühler sind weiss, dun- 
kelgrau geringt. Die Bsine weiss- 
graii, Schienen und Tarsen aiif der 
Aussenseite dunkel gefleckt. Der 
Hinterleib von geAvöhnlicher Form 
ist weissgrau, auf der Bauchseite 
reüi weiss, mit gelblicherAfterspitze. 
Die Flügel sind sehr gestreckt. 
Yorderflügel olivengrau mit sehr 
undeutlicher ( verwaschener) Zeich- 
nung, welche aus einer rostbraun- 
lichen Einmischung lángs des In- 
nenrandes, einer damit zusammen- 




Lita Pazsiczkyi Rebel, O. 



színű rézsútos csík az első har- 
madban és egy feketés folt az 
elülső szegély második harma- 
dában képez. A szárnj^csúcs 
rozsdabarna és feketés pikke- 
lyektől tarkázott. A rojt szürke, 
középen nem éles barna elvá- 
lasztóvonallal. A hátsó szárnj^ak 
sötétszürkék világosabb roj- 
tokkal. 

Az elülső szárnyak alul sötét- 
szürkék, a hátsó szárnyak-é 
fehéresen halványított. A rojtok 
világos szürkék. Az elülső szárny 
hossza 7 mm., kifeszítve 14 mm. 

Az egyetlen példányt ($, a 



hángenden rostfarbigen Schrag- 
binde bei Vs und eiiiem schwarz- 
lichen Vorderrandfleck bei -,'3 be- 
steht. Die Flügelspitze ist mit 
rostbraunlichen und schwárzhehen 
Schujjpen g^emischt. Die Fransen 
sind graa und zeigen eine undent- 
liche braune Teilungshnie dureh 
ihre ^Slitte. Die Hinterflüg'el sind 
dunkelgrau mit helleren Fransen. 

Die Unterseite der Vorderflügel 
ist dunkelgrau. jené der Hinter- 
ílügel weisslich aufgehellt. Fransen 
hellgra". Vorderflügel 7 mm., Ex- 
pansion 14 mm. 

Ein einzelnes, g^anz frisches .Stück 



175 

bécsi múzeumban) 11)12. évi ( ?, M. C.) wurde in Trencsén am 

augusztus 4-én Trenesénben 4. August 1912 von Herrn Dr. 

gyűjtötte Dr. Pazsiczky Jexö. Eugex Pazsiczky, nach dem die Art 

kiről a fajt elneveztem. benamit sei. erbeutet. 

Ez az új faj a L. Slreliiziella Dieselbe stelit der L. Strelüziella 

HS.-liez közelálló, ettől azonban HS. zunáclist, lásst sicli aber so- 

az elülső szárnyak iDontrajzola- fórt durcli den Mangel der Punkt- 

tának hiánj'a folytán könnven zeichunng auf den Yorderflügeln 

raeffkülönböztetliető. unterseheiden. 



Újabb adatok 
Magyarország Neuroptera-faunájához. 

Irta : Dk. Poxgrácz Sándoe. 

A magyar faunakatalógus megjelenése óta oly sok jellemző 
fajt sikerült hazánlv területéről kimutatni, hogy a magyar Xeuroptera- 
fauna képe lényegesen megváltozott. Alábbi jegj^zeteimben egyelőre 
még nem adhatok áttekintő képet faunánkról, hanem csak azokról a 
legutóbbi időkben tett gyüjtésela-ől fogok beszámolni, melyek ide 
vonatkozó ismereteinket amiyira meggazdagították. Ebben a fárad- 
ságos munkában több lelkes magvar kutatónak, névszermt Gammel 
Al.\jos, Dr. özilády Zoltáx, Fekete Gyozö, Dr. Pazsiczky Jenö^ 
PiELiCH Ferencz és Mallász József uraknak van érdeme. Ok szigo- 
rúan magyar famiaterületen végezték megfigyeléseiket, míg a kül- 
földi búvárok közül Klapálek és Ulmer feljegyzései hazánknak a 
szomszédos területek faimájához való Asszonyaival is megismertetnek. 
Enumerécziómban ezeket is figyelembe vettem, mert vajmi nehéz 
vohia pl. a Keleti Kárpátoknak, melyeknek elágazásai Gahcziában 
vagy Romániában gyökereznek, faunisztikailag természetes határát 
megvonni s melyek ezáltal természetesen ezeknek faunáját is rész- 
ben elsajátították. Sőt a magyar faunaterülethez újabban csatolt tar- 
tományok, nevezetesen a dalmát tenger^Dart és Bosznia faunájára is 
ki kellett terjeszkednem, noha ezeknek a területeknek faunisztikai 
viszonyairól egyelőre még igen hézagos ismereteink vamiak. 

Úgy az itt mint hazánk többi vidékein tett kutatásainkból azon- 
ban mindezek daczára mégis kiviláglik a magj'ar fauna szerfölött 
gazdag változatossága és az a tény, hogy Magyarország a közép- 
európai reczésszániyú-famiának valóságos góczpontját alkotja, mely- 
ben az Alpok és egyéb magasabb hegyvidékek állat\dlága a síkságok 
és szikes területekével, emezeké ismét a tengermcllék faunájával 
találkozik. 



176 

A küvetkezőkbeii felsorolt fajok legtöbbjének termőhelye pon- 
tosan ismeretes s csak egy csekély részüknek nem tudjnk közelebbi 
lelőhelyét, de ezeknek előfordulása is valószínű, vagy pedig külföldi 
búvárok említik az irodalomban.^ A faunából csak két fajt kénysze- 
rültem törölni, melyeket Szh.ády az én tévedésem folytán vett fel a 
magyar faunába.^ Egyikük a Perla Selysi Pcct., a másik az E%)heniera 
glaucops Pict. Noha \'alószinű, hogy ezek is előbb-utóbb előkerülnek, 
mostanáig mégsem sikerült őket kimutatni hazánk területéről. 

JPseudoneuroptera, 

Troctiáae Burm. 

Airopos inqiiüma Heyd. — \". Tasnád. 

— fatidica Lixn. — V. Tasnád. 

Trodes formicarius Hag. — II. Simontornya (Pn.LiCH). 

Psocidae End. 

Psocus major Külue. — V. Predeál. 

AmpMgeroniia contraria Reut. — \. Csíkszereda, üetonáta. 

— intermedia Tett. — IV. Sátoralja-Ujhelj^, Szomotor. 
EUpsociis laticeps Kolbb. — \. Szováta, Farkasd. 
Gaecüius piceus Kolbe. — I. Budapest. 

— ohsoletus Steph. • — II. Simontornya. 

— perlatus Kolbe. — V. Predeál. 

Stenopsocus siigrnaiiciis Imh. et Labk. — I, Budapest : Rákospalota 

(Szilády) ; A". Szováta, Farkasd. 
Pliilotarsus picicornis F. — IV. Máramaros ; V. Pele-Szarvad. 

JEnibidae Burm. 

Embia Savignyi Westw. — VIII. Zengg. 
Haploemhia Snlieri Ramb. — Növi, Portoré. 



1 Braüer, Die Neuropteren Europas und insbesondere Oesterreichs. 
Wien, 1876. — Rambur, Histoire naturelle des Insectes Neuropteres. Paris, 
1842. — Ulmer, Trichoptera. Gen. Insect. Fase. 60. Brüssel, 1907. — Kolbe, 
Monographie der deutschen Psociden. 1880. — Klapálek, Bemerkungen über 
die Trichopteren- und Neuropterenfauna Ungarns. (Természetrajzi füzetek. 
XXII. 1899, p. 429) ; Beitráge zur Kfnntniss der Tricliopterdi- mid Neurop- 
terenfauna von Bosnien und Herzegovina. Wien, 1900 ; Ein Beltrag zur 
Kenntois der Neuropteroidenfauna von Croatien — Slavonien und der Nacli- 
barlander. (Bull. int. Acad. Scienc. Boli. 1906) ; Zpráva o vysledeich cesty 
do Transsylvanskycli Alp a Vysokych Tater. (Vestn. Cesk. Akad. Rocnik. XIII.) 

2 Dr. Szilády Zoltán, Magyarországi rovargyűjtésem jegyzéke. II. 
Ncuroptera et Pseudoneuroptei-a. (Rovartani Lapok. XIX. 1912, p. 53—58.) 



177 

Perlidae Leach. 
Arcynopienjx iranssylvanir.a Klp. — I^'. Keleti Kárpátok : Bosznia : 
Jezeró-tó, (Kapái^ek, Stróbl). 

— carpaiMca Klp. — Keleti Kárpátok, Cliomiak. Baraiii patak. 

( DZIEDZIELEWICZ ). 

— dovrensis ]\Iort. — IIL Tátra (Dziedzielewicz). 
Dictyopteryx Mortoni Klp. — IV. Keleti Kárpátok. 
DiciyoiJterygella recla Kny. — III. Tátra. Csorhai-tó. 

— septentrionis Klp. — III. Tátra. 
Dictyogenus ventralis Klug. — VII. Zágráb. 

— Imhoffi PiCT. — A'II. ZágTáb. 

Perla megacepliala Klp. — III. Közelebbi termőhely nélkül. 

— baetici Ramb. — VI. ]\íehádia. 

— cepJialotes Curt. — III — IV. Kárpátok. 

— dacica Klp. — A'. Vulkán. 

Cliloroperla a f finis Pict. — A'inodol völgye. ZágTáb. 

— sudelica Kolb. — III. Poi^rád. Trencsén, (Pazsiczky, Braxcsik). 

— venosa Sx. — Ismeretlen termőhely. 

— rivulorum Picx. — V. Bncsecs. 

Isopieryx serricornis Picx. — Előfordulása hazánkban kétes. 

— tripunctata Scop. — \. Bncsecs. Vnlkán. 

— fuscipennis Picx. — Csejíel. 
Capnia vidiia Klp. — IV. Kőrösmező. 

— nigra Pict. — III. Szaloncza : Xagy-Enyed (Sziládv). 
Taeniopteryx seticornis Klp. — I. Rézbánya (Klapálek). 

— tristis Klp. — Herczegovina. 

— Braiieri Klp. -- VI. Ulma. 

— Kempnyi Klp. — Közelebbi termőhely nélkül. 
yeplielopteryx araneoides Klp. — I. Budapest. 
^habdiopteryx hamulata Klp. — I. BudajDest. 

Jjeuclra cylindrica De geer. — Közelebbi termőhely nélkül. 

— geniculata Steph. — Közelebbi termőhely nélkül. 

— nígra P ex. -- III. Po^^rád. 

— nigt^a var. hracliyptera Klp. — IV. Kőrösmező (Csn^:í). 

— Elapáleki Kxy. ■ — V. Retyezát. 

— albida Kxy. — V. Vulkán. 

— - Mortoni Kny. — Y. Vöröstoronyi szoros. Bucsecs. Predeál, 
Petrozsény. 

— cingulaia Kxv. — A". Petrozsény (Kr.APÁLEiO. 

— Handli-'^sclti Kxv. — lA". Tátra, Poprád (Klapálek). 

— armaia Kxv. — III. Poprád (Klapálek). 

— inermis Kxy. — Ili. Barlangliget (Szépligetí) : A". Preszáka 

(Csíki). 



178 

Nemura Picteii Klp. — V. Bucsecs, Vöröstoroim szoros. 

— iriangularift Ris. — V. Bucsecs. 

— nimborum Ris. — III. Tátra, Jezero. 

— avicularis Mórt. — III. Szaloucza (Fekete). 

— marginaia Pict. — V. Vulkán, Retyezát. 
Protonenmra fumosa Ris. — V. Igen^Dataka (Szilády). 

— liumeralis Pict. — V. IgeniDataka (Szilády). 

Ephetneridae Leach. 

LeptopMebia marginaia L. — III. Szaloucza (Fekete). 
Hahroplilehia mesoleuca Brau. — Közelebbi termőhely nélkül. 

— modesia Hag. — Y. Igenpataka (Szilády). 

— fiisca Ct. — Közelebbi termőheh^ nélkül. 
Baeiis niger L. — V. Gyergyóreraete (Csíki). 
Ceniroplüum hungaricum Pongrácz, n. sp. 

Corpore fusco-testaceo, pedibus ílavido-albis : alis inferioribus 
multo latioribus, quam in speciebus liiijus generis cognitis. extremum 
apicem repente aouminatis. Ad basiu sine deuticulo. 

Teste sötétokkerbarna ; szivárváuyszinű, keskenj- és átlátszó 
szánwakkal. A fej, az előtör hátpajzsa és a testszelvények szélei 

valamivel sötétebbek mint az alap- 
szín, a végtagok világossárgák, a láb- 
szárak tövén egy sötétebb folttal. 
I^egvilágosabb a liasa és melltájéka. 
Az elülső szárny szárnyjegj'e (ptero- 
1. kép. CentropUlum hungaricum stigma) tájékán 4—5 harántér vau. A 
D. sp. (ala posterior). hátsó szárny (1. kép) nem oly kes- 

keny mint a Centrop tilumok többi 
fajainál, általában nagyobb, tövén nincsen fog, a k(izepén meglehe- 
tősen kiszélesedik s azután hirtelen csúcsot alkot. A hosszanti erek 
széjj elhajlók s az alsó oh^an hosszú mint maga a száriw. A farfüg'- 
gelékek legalább háromszor olyan hosszúak mint maga a test, 
piszkostejfehérek, vörösesbarnán gyűrűzöttek. A tőízek sötétek. 

Testhossza 2*5 mm. a farfüggelékelcké 6 — 7 mm. A kifeszített 
szárnyak átmérője 9 mm. 

Ezt a fajt, melyet Fekete Győző úr gyűjtött Szalouczán (Tren- 
csén megye) több loéldányban vizsgáltam. Hátsó szárnyai alajjján 
nagyon typikusnak tartom s mivel a Baetis-ek és Centrojjiilwn-okL 
sajátságát egyesíti, a két nemnek összekötő kajjcsát látom benne. 

Caenis dimidiata St. — III. Yághidas (Pazsiczky). 

— lacteella Eat. — III. Szaloucza (Fekete). 

— liarrisella Ct. — III. Szaloucza (Fekete). 




179 



EpeovHs assimilis Eat. — III. Szaloncza (Fekete). 

Hepiagenia coerulans Rost. — Előfordulása hazánkban valószínű. 

Bhitrogeiia Henschi Klp. — III. Késmárk. 

Ecclijurus Pazsiczkyi Pongrácz, n. sp. 

Ecdyuri insigni Eat. similis ; sed differt : alis niagis fumatis 
magisve acuminatis longioribusque ; ad vennlas transversas snbfuma- 
tis, seg-mentis abdominis ante marginem apicalem anguste nigro- 
fasciatis, fasciis medio laté interruptiset ipsum marginem apicalem 
non attingentibus. 

Az Ecdyurus insignis Eat.-IóI abban különbözik, hogy annál 
kisebb, farfüggelékei sokkal rövidebbek, a potrohszelvények hasi 
foltozata hiányzik, a hátszelvények hátsó széle sötét szegély nélkül 
és szárnyai többnyire füstösek. 

Teste egyszínű okkersárga, csak a potroh némely- 
kor a vörösesbe átmenő. Feje kissé húsvörös, barnán 
foltozott. Szemei feketék ; a tor oldalán Qgj hosszúkás 
barna rajzzal s e mögött egy vagy több húsvörös folt- 
tal ; a tor hólyagos felületén és a mell tájon nincsen 
mustrázat. Az elülső szárnyak hosszúak, keskenyek 
és hegyesek, kissé füstösek. Az erezet kissé elmosódik 
azáltal, hogy a fekete harántereket füstös árnyalat 
veszi körül. Ez némelyütt szabálytalan foltsorokat al- 
kothat, melyek a szárnyat tarkítják. V^aimak azonban 
példányok, melyeknek tiszta, átlátszó szárnyuk van, 
ezek többnyíre hímek. Füstös szárnyú példányok 
nemcsak az éretlen, hanem a kifejlődött egyének kö- 
zött is akadnak. A hosszanti erek és aj^ikális haránt- 
erek nem füstösek, barnák. A hátsó szárnyak sza- 
bálytalan tojásdadok, füstös alsó szegélylyel. A cT elülső 
lábfeje egészen barna, czombjának elülső vége és a czombvonalak feke- 
ték, a lábszárak barnák. A $ térde szintén barna, lábfeje sötétebb mint a 
cTcf-é. A kissé hússzínű potrohszelvényeken páros, a szelvény alsó 
oldalából a felületre rézsútos irányba 
menő éles fekete, vesszőalakú sávok 
futnak végig, melyek a szelvények 
hátsó szélét nem érik el s a leg- 
első és utolsó két szelvényen hiányza- 
nak (2. kép). Számuk tehát a potroh 
mindegyik oldalán hét. 

Ily mustrázat a többi Ecdyurus- 
fajokra is jellemző, de sokkal elmo- 
sódottabb ; a foltok inkább három- 
szögűek s elérik a szelvénynek hátsó 




2. kép. 

Ecdyurus Pa- 

zsiczkyixí. sp. 

(abdomen); 




3. kép. — Ecdyurus Pazsiczkyi 
n sp. (penis). 



180 

s többnyire sötétebb szegélyét, azonlvívül iv hasoldalnak is van fol- 
tozata. 

A o^ penisének két szarvacskája (3. kép) majdnem három- 
szögűén bemetszett, végük eléggé tompított. A $ ventrális lemezén 
nincs bemetszés, hanem háromszögű lemezben előrenyúlik. A gono- 
podiák feketék, a farfüggelék a testnél több mint kétszer hosszaljb, 
elmosódott gj/^űrűkkel. 

A test hossza 8—10 mm., a kifeszített szárnyak szélessége 
18—28 mm. 

3 cf, T 9- líl. Troncsén, Vághidas, Szaloncza (Pazsiczky, Fe- 
kete). Angusztus és szeptember hónapokban rejnil. 

Ecdyuríis spec ? — Az előbbihez hasonló, de a cf penisszarvacs- 
kái egészen háromszögűek, szélesebbek s majdnem egészen össze- 
nőttek úgy, hogy csak egy kis liemetszést hagynak hátra. Közel áll 
AZ E. forcipula Koll.-Iioz. 

Csak 1 példányban ismeretes ^'/aí.xdy gyűjtéséből Nagy-Enj^ed 
Mirnyékéről. 

Odonata. 

Libelliilidae Westw. 

Lihellula 4-niaculata var. praemihüa Newm. — I. ITrbő. 
Leucorrliinia rubicunda L. — Előfoi'dulása hazánkban kétes. 
üaenociata caiidalis Charf. — I. Izsák. 
SomalocMora alpestris Selys. — V. Chirpa-havas. 

— arciica Zett. — V. Surian-havas. 
Aeschna viridis Eversm. — Dalmáczia. 

■Calopteryx virgo var. festiva Brullé. — A'IIT. Növi ; IX. üalmáczia 

Neuroptera. 
Phryganeidae Westw., Börm. 

Fhryganea grandis var. meridíonalis Klp. — Bosznia. 

— minor Curt. — I. Bndapest, Római fürdő. 

Limnophilidae Kol. 

TÁmnopMlus nigriceps TjWtt. — Előfordulása kétes. 

— flavosjnnosus Stein. — Bosznia : Rujste (Ulmer). 

— sparsus Curt. — Kétes. 

— f'uscicornis Ramb. — Bosznia : Dervent. 

— marmoratus Curt. var. nobilis Költi. — Bosznia : Rujste ; Her- 

czegovina : Gacko. 
Asinarclms caenosus Curt. — V. Radnai havasok. 



181 

Stenophylax mitis Mc Lachl. — Bosznia. 

— dubius Steph. — YIL. Horvátország" : Zágráb. 

— paliidus Klp. — Bosznia. 

— Winneguthi Klp. — Bosznia. 

— infumatus Mc Lachl. — Bosznia. 

— nigricornis var. elegantulus Klp. — Bosznia. 
Stenophylax Klapáleki Pongrácz, n. sp. 

St. millennii Klp. similis, sed major, maculis pilosis albidis alarum 
superiorum multo majoribus et etiam apiceni atting-entibus'sine'^ma- 
cula apicali fusca ; corjíore cinerasceuti uigro, obscuro.^^égmentorum 

A. 




B. 




4. kép. — A. = Stenoph ylax DÜllennil Klp. ; B. = St. Klapáleki n. sj). 

(alae anteriorae). 



abdominis margine postieo sine fasciis dilutis ; segmentis veiitralibus 
5 — 6 sine spinulis, lobis analibus feminae intus deuticulatis. 

A Idlenczvenes években a Keleti Kárpátokból q^j igen érde- 
kes Stenopliylax került elő, mely az összes többi fajtól már az első 
megtekintésre is különbözött, amemiyiben sötétbarna elülső szár- 
nyain világos szőrfoltjai voltak. Ez a faj Qgj teljesen különálló cso- 
portnak egyetlen képviselőjévének bizonyult egész mostanáig, mikor 
nemrégiben Qgy hozzá közel álló, de attól eltérő t\73usra bukkantam 
Kertész Kálmán és Csíki Ernő urak gyűjtéseiben. A legelső fő- 
különbség a szárnyak mustrázatában rejlik (4. kép). Az új faj elülső 



182 

szárnyán hiányzik az apicalis fekete folt, a szárny alapszíne is vala- 
mivel világosabb mint a St. mülennii KLP.-nél s az erek közötti vilá- 
gos terek, melyeket itt is igen aj)ró, sárgásfehér, ^elyemfénjái sző- 
röcskék alkotnak, jóval szélesebbek, úgy hog}^ néha a sötétbarna 
erezetet egészen elérik. A fej és tor sörtézete valamivel világosabb, 
a végtagok czombjai sötétebbek. A tor oldalai és a mell sötétebbek, 
a potroh hátoldala egész fekete, de a szelvények mindenütt világo- 
san vannak szegélyezve. Ugyanez vonatkozik a hasszelvényekre is, 
melyek azonban világosabbak, szürkésfeketék, holott a St mülennii 
Klp. hasszelvényei majdnem világos okkerszínűek s a sötét alap- 
színnek csak nyoma látszik rajtnk. 

Igen nagy eltérést mutatnak az ivarszelvények is. A 9 5. és 6. 
230trohszelvényén nincsenek tüskék. A 10. potrohszelvény kissé kivájt. 
A lohi laterales hosszabbak és erőteljesebbek, mint a St. millennii Klp.- 





A. B. 

5. kép. — .4. = Slenophylax millennii Klp. ; B. = .SV. Klapálckí n. sp. 

(app. génit, cf). 

nél, befelé irányulnak, háromszögűén kihegyesedők és belső oldalukon 
hegyes foggal ellátottak. (5. kép). 

2 § példányban ismeretes Kőrösmező környékéről. A o^ 
ismeretlen. Tcsthossza 13 — 14 mm., a kifeszített szárnyak átmérője 
33—36 mm. 

Micropterna laterális St. — Bosznia : Dervent. 

Hálesiis ruficollis Picx. — Közelebbi termőhelye ismeretlen. 

Acrophylax zerberus Brau. — III. Tátra ; V. Retyezát. 

Drusiis nigrescens Meyer-Dürr — III. Tarpatak (Gr. Teleki Sáxdor). 

— bosniciis Klp. — Bosznia : Ilidze, Pazaric. 
Peltosiomis brimnea Klp. — Y. Bucsecs, Keresztényhavas (Klapálek). 
Ecdisopteryx madida Mc Lachl. — V. Vulkán. 
Ohaetopteryx fusca Brau. — Bosznia : Krupavölg}'-, Pazaric. 



183 

Chaeiopteryx singularis Klp. — Bosznia (KlapáíekI. 

— ohscurata Mc Lachl. — III. Késmárk: YII. Horvátország. 

— rugulosa Kol. — Dalmáczia. 
€haetopterygopsis ApfelbecJü Klp. — Bosznia. 
Anisogamus difformis ^Lc Lachl. — V. Ret\'ezát. 
Hypnoirayius picicomis Pict. — Közelebbi termőhelye ismeretlen. 
Enoicyla pusilla Burm. — Közelebbi termőhely nélkül. 
Apaiania meridiana Mc Lachl. — V. Ynlkán. 

Sericostomatidae Mc Lachl. 

Sericosioma ümidum Hag. — IV. Kőrösmező : X. Bosznia. 

Oedsnius monedida Hag. — IH. Borosznó ; Y. Yöröstoronyi szoros, 

Riumare. 
Xoiidobia nelxihe Ivlp. — Bosznia. 
Siló Graelssi Picx. — Bosznia : Jezero. 
Liiliax obscurus Hag. — Horvátország (Tlmer). 

— niger Hag. — IV. TarjDatak. 
Bracliycentnis carpatlikus Dziedz. — III. Tátra. 
Micrasema sericeum Klp. — Bosznia : Pazaric, Stolac. 
■Cninoecia irrorata Curt. — V. Keresztényhavas. 

Leptoceridae LEAcn. 

Beraea maiirus Curt. — V. Retyezát. 
Lepiocerus aureus Pict. — A'. Yöröstoronj'i szoros. 
Oecelis nointa Ramb. — Előfordulása kétes. 
Molanna avgustaia Curt. — Előfordulása kétes. 
Molannodes Zelleri Mc Lachl. — ■ Hl. Csorba-tó. 
Adiceila rediicia Mc Lachl. — Bosznia : Hidze. 

Hydropsychidac Clet. 

Hydropsyclie mostanensis Klp. — Herczegovina : Alostar. 

— fulvipes Curt. — Előfordulása kétes. 

— Sylfenü Llm. — Valószínűleg előfordul hazánkban. 
Dipledrona atra Mc Lachl. — Bosznia. 

Bolophilus pulliis Mc Lachl. — III. Tátra. 

Wormaldia occipüaUs Pict. — V. Vöröstoronyi szoros. 

— mediana Mc Lachl. — Közelebbi termőhely nélkül. 
Polycentropus exeisus Exp. — Bosznia : Sarajevo. 
Tinodes pallidula AIc Lachl. — Sarajevo, Bistrik. 

— Rostocki Mc Lachl. — V. Vöröstoronyi szoros : Bosznia : 

Bisti^ik. Sarajevo. 

— Braueri Mc Lachl. — Herczegovina : Mostar. 



184 

Tmodes unícolor Pict. — Bosznia : Sarajevo. 
Meialype fragilis Pict. — Bosznia. 
Lype reducia PIao. — V. Retyezát. 

Mhyacophilidae Steph. 

Rhyacophila glareosa Mc L. — IV. Keleti Kárpátok. 

— polonica Mc Lachl. — V. Vulkán. 

— torrentiimi Pict. — V. Bucsees ; Vulkán. 

— pMlopotamoides Mc Lachl. — 1\. Kőrösmező. 

— Meyeri Mc Lachl. — Bosznia. 

— Fascoei Mc Lachl. — Bosznia. 

Glossosoma discopJiorum Klap. — Közelebbi termőbely nélkül. 
Agapeius delicatulus Mc Lachl. — IIL Barlangliget ; V. Nagy-Enyed 

(SziLÁDY). 

— laniger Pict. — A^II. Horvátország. 
Synagapetus ater Klp. — V. Bucsees. 

Hydroptilidae Stepii. 

HydropUla sparsa Sculp. — Herczegovina : Mostar. 

Alloiricliia paUicornis Eat. — Bosznia ; Gorazda. 

Siadobia Eatoniella Mc Lachl. — V. Vöröstoronyi szoros; X. Bosznia. 

OrthoiricMa angustella Mc Lachl. — Kétes faj. 

— Tetensii Kolbe. — IIL Trencsén (Pazsiczky). 

Sialidae Buem. 

Rliapliidia Schneideri Ratz. — Közelebbi termőhely nélkül. 

— adunana Alb. — VI. Meliádia. 

— opliiopsis var. flavilabris Costa. — I. Budapest ; II. Simon- 

tornya (Pillich) ; IV. Szolcsva ; V. Detonata ; VI. Meliá- 
dia ; VII. Fuzine. 
Inocellia crassicornis Schumm. — III. Szaloncza (Fekete) ; V. Vörös- 
toronyi szoros (Csíki). 

Panorpidae Leach. 

Panorpa diffinis Mc Lachl. — III. Lucsiona ; V. Predeál. 

— gibherosa Mc Lachl. — Dalmáczia. 

— clavigera Klp. — Herczegovina (Winneguth). 

— púra Klp. — V. Bucsees (Klapálek). 
Biihacus Hageni Brau. — II. Kis-Pose (Méhely). 

Ascalaphidae Mc Lachl. 
Ascalaplins lacteus Bhüll. — Dalmáczia. 



185 

Myrtneleoaidae Steph. 

Mijrnieleon Mocsáriji Poxgr. — VIII. Növi. 
^- pictiis Latr. — Dalmáczia. 

— flaviis Ramb. — Dalmáczia. 

— imbecillum Stein. — Dalmáczia. 

— elongaium Oliv. — Előfordulása kétes. 
Macronemurus appendiculatus T.atr. — Herczegovina : Mostar. 

Hemerobidae Leach, Steph. 

Hemerohius stigma St. — III. Csorba-tó. 

— fuscinervis Sch;\eid. — I. Tiszaborkiit. 

— atrifrons JSIc LAcm.. — III. Csorba-tó, Treiicsén. 

— pellucidus Walk. — II. Kesztliety ; VI. Aloldo.va. 

— siriatellus Klp. — II. Öimontornya ; III. Szaloncza. 

— qiiadrifasciatus Klp. — • V. Predeál. 

— orotypiis AVallgr. — V. Predeál. 
Megalomus pyrcdoideft Ramb. — III. Tátraszéplak. 
Drepanoijteryx algida Erichs. — III. Szaloncza. 
Düar iurciciis Hg. — Herczegovina : Domanovic. 

Chrysopidae Hag. 

Notlioclirysa capitata Steph. — III. Szaloncza (Fekete). 

— fidviceps Steph. — III. Rimaszombat (Fekete). 
Chrysopa nigrovenosa Pongr. ^ nigricostata Brau. — VII. Növi. 

— microcepliala Brau. — V. Petrozsény. 

— sepiempunctata f. Pazsiczkyi Pongr. — III. Trencsén. 

— Zelleri Schnbid. — Bosznia. 

— ventralis Curt. — VII. Grgurevci. 

— gracilis Heyd. — III. Szaloncza (Fekete). 

— lamproptera Stein. — Dalmáczia. 

— Pillichi PoNGRÁcz, nov. nom. (rufosHgma Pongr. nec Mc Lachl.) 
A mag-j^arországi ChrysojDákról szóló dolgozatomban ^ a CJir. 

vidgaris L. változatai között var. rufostigma néven egy igen érdekes 
alak-változatot írtam le. Mivel azonban Mac Laohlan a rufostigma 
elnevezést Qgj afrikai Chrysopára már régebben lefoglalta, egyrészt 
tévedés elkerülése végett, másrészt s főleg azért, mivel azóta az én 
varietásom önálló fajnak bizonyult, föKedezőjének nevén vezetem az 
irodalomba. 

Chrysopae vidgari Schn. similis, sed differt : antennis ad basin 
fuscis, scapo flavido-virescente, macula nigra in genis ante oculos, 



1 Magyarország' Clirysopái alak- és rendszertani tekintetben. (Állat- 
tani Közlemények. XI, 1912, p. Itíl— 221). 



186 

vertiee valcle fomicato, prothorace vittis duobus lateralibus : tibiis 
aiiterioribus iiitermediisque brumieis, img-uicLÜis dilatatis. Veiiae longi- 
tadiiiales et transversae totidem brmuieae. Pterostignia eloiigata, 
bruiinea. Vemula príma traiisversa sectoris radiális prínii extra cel- 
lulam cabitalein cubitimi tangens. 

Ez a faj mint már az első megtekintésre is kitűnik, a vulgaris- 
csoportba tartozik s a Chrysopa vulgaris-nak közeli rokona. A csá- 
poknak a tőiztől számított első harmada (a legelső 5—6 íz Idvételé- 
vel) eo'észen barna. A második harmada ^■ilágos. a csápok vég^e is- 
mét sötét. A tőíz szélesebb és világos sárgászöld. A felső ajak meg- 
lehetős széles, alsó szélei majdnem éx)ek. tapogatói vörösesbarnák. 
Az arczon kétoldalt egy nagy elmosódott fekete folt látható. A fej- 
tető hólyao'os. Az előtör szögletei tompítottak, elülső széléről 2 fekete 
vonal húzódili: a közepe felé. Végtagjai zöldesbarnák, az elülső és 
középső tibiák részben feketék, a tarsnsok barnásfeketék. Karmai 
kampósak. Közép- és utótora zöldes ; barázdái sötétebb barnák. Szárny- 
erezete mindenütt egj'színű vörösesbarna, élesen határolt vöröses 
szárnyjeg3'-g3'el. A radiáhs sector 1. anastomosisa a könyöksejten 
kívül éri gi. könyökeret. A potrohon nincsen semminemű foltozat. 

Xao'vsága a Clw. vulgáris L.-éval megegyező. A Nemzeti !Mű- 
zeum gyűjteményében lévő 4 példányt Pillich Ferenxz gyűjtötte 
Simontornyán. 

A hangyák 
nőstényeinek önálló államalapításáról. 

Irta : De. Szabó József. 

A szocziáhs életet élő rovarok között a házi méh államalaj)ítása 
a legismertebb. Ennek az a magyarázata, hogy úgyszólván a sze- 
münk előtt, a figyelmet megragadó körülmények között játszódik le 
az egész esemény. Tudjuk, hogy a méhek bizonyos időszakokban 
rajzanak, a mely abból áU, hogy az idösebbik Idrálj-né szárnyra- 
kapva eUiagyja a régi államot tagjainak tekintélyes részével. A czél- 
juk az. hogy új alkalmas otthont keressenek maguknak. Ha ezt si- 
került feltaláhúok. akkor ezzel be is fejeződött az államalapítás, a 
mehiiek femitartásához nem szükséges semmi más. csupán az, hogy 
mindegjok tagja folytassa megszokott munkáját. 

A méhekkel szemben a haug^'ák államalapítása nem ih'en egy- 
szerű és nem követhető 'úy könnyen figyelemmel. Legfeljebb annak 
egyik feltűnő mozzanatát, a termékenyítést nézhetjük végig minden 
utánajárás nélkül. A párzás ugyanis, miként a méheknél, a levegő- 
ben, repülés közben megy végbe, a mit amiak idején lépten-nyomon 



.187 

láthatunk. Azt azonljaii, a mi ezután történik, nehezebben lehet meo-- 
íigyehii, mert a föld alatt vagy más rejtekhelyen játszódik le. 

A hangyák királynőit tudvalevőleg rajzás alkalmával nem kíi- 
vethetik szárnyatlan munkásai,i a hímek pedig ezután csakhamar el- 
hullanak. A királynő tehát a párzás után teljesen magára van ha- 
gyatva és mint látni fogjuk, egészen elölről kell kezdenie családjá- 
nak, illetve államának alapítását. 

A hangyaállam alapításának kérdése hosszú ideig megoldatlan 
probléma maradt és mint minden olyan esetben, a hol csak föltevé- 
sekre szorítkozunk, többféle nézet uralkodott. 

Fölöslegesnek tartom ezelmek a hipotéziseknek képviselőik 
szerinti felsorolását, mert már szerencsésen végrehajtott kísérletek 
eredményei a valóságot tárják elénk. így Lubbock, Mc. Cook, Bloch- 
.MANN, FoREL, Wheeler, Jaxet, V. BuTTEL, AVasmanx és másokuak a 
kísérletei és megfigyelései kiderítették, hogy a hangyák királvnői 
miként alapítanak családot, illetve államot. 

A régebbi teóriák kíizül a két legellentétesebl) l^izonyult he- 
h^esnek. Az egyik t. i. arról szólt, hogy a királynőknek a család- 
alapításhoz nincs semmi idegen segítségre szi^iksége. A másik pedig 
azt igyekezett bizonyítani, hogy csakis idegen segítséggel képesek rá. 
Ez alkalommal az államalapításnak azt a módját ismertetem, a 
midőn a Idrálj^nő minden idegen segítség nélkül alapítja meg kis 
családját, a melyből később 0I3" csodálatos szervezetű államok fej- 
lődnek. Erre vonatkozólag ugyanis saját kísérleteimre, megfigj^elé- 
seimre is támaszkodhatom, 

A családalapítás előzményei meglehetősen eg3"formán játszód- 
nak le. A rajzás után a megtermékenyített nőstény visszátér a földre* 
A legelső gondja az, hogy szárnyaitól, a mel^^eknek már ezentúl semmi 
liasznát sem vehetné, sőt családalapító munkájában csak akadátyúl 
szolgálna, megszabaduljon. Nem sok megerőltetésébe kerül a szár- 
nyak eltávolítása, mert a szányban a megtormékenjátés után két- 
ségtelenül oh" változások mennek végbe, a melj^ek azt megkönnyí- 
tik. E mellett szól az a tapasztalat, hogy a meg nem termékenyített 
királynő nem képes szárn3"ait eltávolítani, ha csak munkásai le nem 
rágják róla. 

Ha rajzás után megfogunk egy szárnyas, megtermékenyített 
királynőt, alkalmas dobozban vag}" üvegcsőben végig nézhetjük, 
liogy miként szabadul meg szárnyaitól. Láthatjuk, hogy eleinte 
szárnyait minduntalan kiterjeszti a memydre csak lehet, azután hol 
az egyik, hol a másik oldalon levőt nyomogatja a doboz fenekéhez, 
majd lábaival addig piszkálja, míg el nem válik a törzsétől. 



1 Helyesebbnek tartom a magyaros' munkás elnevezést, mint a német- 
ből szolgailag lefordított ős leginkább használt dolgozó kifejezést. 



188 

Miután a királynő az öncsonkítást befejezte, azonnal hozzáfog- 
lakásának az építéséhez. Alunkájának az a czélja, hogy a kühdlág- 
tól' teljesen elzárt kis helyiséget építsen. A különböző fajok több- 
nyire bizonyos hetyek iránt viseltetnek előszeretettel. Ig,y megfigyel- 
tem gyűjtéseim közben, hogy a Gamponotus ligniperda többnyire kő 
alatt, a Gamponotus herculeamis korhadó fában, a LeptoÜiorax-ok nős- 
tényei Ivedig kéreg alatt, kis száraz fadarabkákban falazzák el ma- 
gukat. Rendszerint otyan helyet keresnek fel, a mely a faj fészke- 
lési módjának lehetőleg megfelel. Bárhol találjuk is őket azonban,, 
minden esetben azt tapasztalhatjuk, hogy kis helyiségük, a mely 
nagyjából számítva, termetük 5 — 10-szeres nagyságának felel meg, 
teljesen el van zárva minden oldalról. 

Mihelyt lakásuk rendbehozásával elkészültek, megkezdik a 
peterakást. Hogy miként megy ez végbe, saját megfigyeléseimről 
számolhatok be. 

1909 júniusában Ajnácskőn a Szárkő-hegy erdejében három 
példány Gamjjonoíus ligniperda királynőt találtam q^j lapos kő alatt. 
Egymástól elkülönített, körülbelül 4 — 5 cm. átmérőjű, ^/2 cm. \\\é\j 
kis üregekben voltak. Szárnyatlanságuk és a mindenfelől elzárt he- 
lyiségük figyelmeztetett arra, hog}'' családalapító királynőkkel van 
dolgom. Örömmel láttam, hogy még a peterakást nem kezdték meg 
s így kitűnő kísérleti anj^agnak kínálkoztak. Haza is vittem mind a 
hármat. Külön-külön rövid, vattával elzárható üvegcsövekben helyez- 
tem el mindegyiket, a melyben minden dolgukat jól megfigyelhettem. 
Úgy látszik új lakásukat megfelelőnek találták, mert már át- 
költöztetésük harmadik napján az 1. és 2. számú üvegcső lakója, 
megkezdte a peterakást. A 3. számúban csak az ötödik napon pil- 
lantottam meg az első petét. A tizedik naj)on már 13 — 13 pete volt 
az 1. és 2. számúban, a 3-asban pedig 10. Ezentúl a királynők be- 
szűntették a peterakást és minden jDÍllanatukat a peték gondozására 
fordították. Állandóan föléjük hajoltak, folyton tisztogatták, nya- 
logatták. Megható volt' nézni, hogy mily féltő gonddal hurczolták 
az Qgj csomóba ragasztott petéket, ha világossággal zavartam meg 
őket. A peték közvetlenül a lerakásuk után szárazak voltak, csak 
azután a rábocsátott váladéktól ragadtak össze. Két hét leforgása 
latt megduzzadtak, két végükön világosabbá, csaknem átlátszóvá 
váltak. 

Az ötödik hét elején azt a meglepő felfedezést tettem, hogy 
mind a három királynő petéinek a száma megfogyott. Az 1. számú- 
nak tizenhárom petéjéből csak három, a 2-esnek ugyancsak tizen- 
három petéjéből mindössze 7, a 3-asnak tíz petéjéből csak 4 volt 
meg. Ez a megfigyelés megerősíti FoREL-nek és másoknak azt az 
állítását, hogy a királynők esznek saját petéikből. Az ötödik hét vé- 



189 

gén az l-es és 3-as összes petéit elfogyasztotta, ugyanezt megtette 
a hetedik hét végén a 2-es számú is. Két liétig élt még ezután az 
l-es és a 3-as, követte őket a halálba a harmadik hét végén a 2-es 
számú is. Kimiilásukat annak tulajdonítom, hogy teljesen száraz 
üvegcsőben tartottam őket, azaz nem g'on'doskodtam megfelelő ned- 
ves leveg'őről. 

A családalapítás további összefüggő lefolyását a szabadban 
megfigyelt egyes mozzanatokból kömiyen összeállíthattam. Xagyon 
tanulságos volt rám nézve a Hűvösvölgy egyik déhiek fekvő helyén 
felfedezett családalajDÍtó, a Camponotus Uyniperda királynő különböző 
állapota. Itt csaknem minden kő alatt találtam egyet, némelyik alatt 
kettőt hármat is. Voltak közöttük olyanok, a melyek még nem fog- 
tak peterakáslia. csupán liörtönük volt elkészítve. Előfordultak olya- 
nok, a melyelaiek már jietéik, sőt a melyelaiek már jól kifejlődött 
lárváik is voltak. Találtam végül olyanokat is, a melyek 4 — 5 fejlet- 
len munkását már fölnevelte, de még be voltak falazva, nem érint- 
keztek a külvilággal. Ezelaiek a látása után könnyű ^'olt meg'győ- 
ződnöm arról, a mit szerencsésebb Idsérletezők a szobában nézhet- 
tek végig, hogy t. i. vannak olyan hangyák, a melyeknek királynői 
teljesen önállóan és minden Idvülről származó táplálék felvétele nél- 
kül képesek 4 — 5 munkásból álló családjukat felnevelni. S ha ez 
sikerül nekik, akkor a munkások kibontják bölcsőjük falát, hogy 
odakint táj^lálékot szerezzenek. Az állam további fejlődését a ked- 
vező viszonyok gyorsítják. Ha aUialmas a fészek fekvése és könnyen 
megszerezhető a szükséges táplálék, egy-két év alatt az öttagú csa- 
ládból ezreket eltartó, csodálatos szervezetű áUam lesz. Ezután már 
íi kiráh'nő nem tesz egj^ebet, nünt időiűdnt lerak egy csomó jDetét. 
i\ melyeknek a gondozását a kühálággal érintkező munkások veszik át. 

Hogy tulaj donlcépen mi^'el táplálják önmagukat a bebörtönözött 
fiatal királynők, határozott feleletet adni ezideig nem tudunk. Ön- 
magula'ól nem igen kell gondoskodniok, mert a koplalást nagyon 
hosszú ideig kömiyen kibírják. Forel kísérlete szerint 9 hónapig is 
el vamiak élelem nélliül. Az én birtokomban leghosszabb ideig egy 
zelemkai CaDijJonotus-nőstény 72 napig koplalt és még ezután is tel- 
jesen eleven volt és jóízűen fogyasztotta el az odanj'-ujtott táplálékot. 
Valószínűnek tartják, hogy rendkívüli módon kifejlődött zsírtestük 
képesíti erre. 

Xagyon kevés biztos adatunk ^"an arról is. hogy miként táp- 
lálják lárváikat. Egyetlen határozott megfigyelése Jacob HuBER-nek 
van, a ki látta, hogy az Atta sexdens királynője a saját petéivel táp- 
lálja fiatal magzatait. Arról pedig magam is és mások is meggyő- 
ződtek, hogy a királynők esznek saját petéikből. Hogy azután a félig- 
megemésztett táplálékot adják-e a lárváknak vagy pedig megemésztve 



190 

hatalmasan kifejlődíitt nyáUvamirigyeikkel termelik a szükséges élel- 
met, nincsen eldöntve. Akárhogy is van azonban a dolog, az az egy 
bizonj'^os, hogy a családalapító királynők saját testük rovására neve- 
lik fül első munkásaikat, raert bebizonyosodott ténj az, hogy sem 
tartaléktáplálékot nem halmoznak föl első helyiségükben, sem pedig^ 
el nem hagyják addig börtönüket, a mig 4 — 5 munkásukat f()l nem 
nevelik. 

Adatok Magyarország lepkefaunájához. 

Irta : Díószeghy László. 
1. Zethes musculus Méx. 

Első sorban is ezzel a hazánkra néz\'e új fajjal kell foglalkoz- 
nom. Kényszerít erre az állat érdekes volta s az általam eddig ismert 
termőhelyek (Amur, Ussuri, Korea, Japán) roj^pant távolsága. ^ 

Ezen lepkét Borosjenőn Báró Solymosy Lajos parkjában vi- 
rágzó hársfa alatt 1913. évi július 3-ikán éjjel gyűjtöttem. 

Ismeretes, hogy a midőn a hársfák virágzásban vannak, azok 
édes, intenzív illata messzi távolságról odacsalja a környék Xoctuáit. 
Itt is, a százados hársfák dús virágai az alsó hatalmas ágakat majd- 
nem a földre húzzák s így könnyen hozzáférhetővé teszik az acetylen- 
reílektorral való gyűjtést. A lepkék jelenlétét azok fénylő szemei 
elárulja és így válogathatjuk a szükséges állatokat. 

A nevezett éjjel is ilyenformán gyűjtvén, került hálómba a 
fennti állat repülésközben. Könnj^ed lel^egő szállongása a Boarmiákéra 
emlékeztetett s csak midőn rövid idő múlva Idkerült chloroformos 
üvegemből, lepődtem meg az egészen friss, sértetlen állat különös 
voltán. Óvatosan feltűztem azt és hazasiettem, hogy a rendeUcezé- 
semre álló szerény müvekből amiak determinálásához hozzá fogjak. 

Természetes, hogy sehogy sem akadtam rá, de legalább rajz- 
ban a hozzá leginkább hasonló Pseudojjhia-nemhez tartozónak gon- 
dolván, az újból feléledt állatot nedves homokra tűztem, hogy más- 
nap reggel kénj-elmesen feszíthessem. 

Az izgalom jóformán alig hagyott aludni s reggel mielőtt hozzá- 
fogtam volna a praeparáláshoz, a még mindig élő állattal eldicseked- 
tem Gábor Péter csendőrhadnagy barátomnak, a ki velem reggeli- 
zett s az ő biztatására újból hozzáfogtam a kutatáshoz műveimben^ 
persze hasztalan s így került aztán hamarosan a deszkára. 

A napokban Budapesten lévén, a magammal hozott állatot fel- 



1 Újabban előkerült a Kaukázusból is (Maikop, Sotsclii), a honnan 
Herz említi (Annuaire Mus. Zool. St.-Pétersb. IX, 1904, p. 304). 



191 

vittem a Nemzeti Múzeumba determinálás végett. A lepke liovátar- 
tozandósága hosszabb vitára adott okot s végre Dr. Sohmidt Antal 
barátom a Nemzeti Múzeum palearktikus gyűjteménye alapján az 
Amur-vidéki ZeÜies viusculiis Í^ÍÉx.-ra ismert, az elképzelhető lehető 
legnagj^obb csodálkozásunkra. 

Ezen felfedezés tehát nagy feltűnést idézett elő a jelen- 
voltak között s különösen Dr. Sohmidt learatom iiézte a gyíinyörű 
állatot az arczárói leolvasható vegyes érzelmekkel, a míg az állat a 
Nemzeti í\Iúzeum gyűjteménye számára történt felajánlásával teljesen 
meg nem nyugtattam. Csak vérbeli lepkész értheti meg azon fel- 
sugárzó büszkeséget, mely ezentúl arczán végigömlött s nagy el- 
foglaltságából származó idegessége legalább ezen a napoii elmaradt. 

Október 18-ikán a Magyar Entomologiai Társaság látogatott 
ülésén ugyancsak ő mutatta be a hazai, valamint a két amuri álla- 
tot összehasonlítás végett a jelenvolt tagok és vendégelaiek. 

A Zeihes musculus jNIén. leírását annak hiányában csak vázla- 
tosan közölhetem, így is elég támpontot fog iiyujtani azoknak, a kik 
az állatot még nem ismerik. 

Csájija pillás s a j^illák oly rö^ddek, hogy majdnem azok Ihánj'-a 
tűnik fel felületes szemlélésre. A tapogató valamivel hosszabb mint 
a fej. A szárnyak elég szélesek, a szegély csipkés, kiszögellő. 

Az elülső szárny tő- és középtere, valamint a szegélytér egy 
része ibolyásan fénylő sötétbarna, kevés szűrkés árnyalattal, 
míg a szegélyek széles téren világosabb, gyöngén sárgás- 
szürkék. Az elülső szárny két harántvonala a Pseudopliia lanaris 
ScHiFF.-ére emlékeztet, míg az azok líözött levő gyöngén görbülő 
holdfolt eléggé hosszú. Ez és a harántvonalak világos sárgásszürkék. 

A hátsó szárnyon elmosódott sötét-szürke harántvonalak lát- 
liatók, itt is mint az elülsőn a szegély széles téren határozatlan for- 
májú világosabb sárgásszürke. Mindkét szárnyon a zúgok felett éles, 
kicsiny, koromfekete pont. 

A hazai állat az Amur-vidékitől abban különbözik, hogy a 
felső szárny világosszürke szegélyében a hullámvonal egyálta- 
lán nem látható, míg az utóbbiaknál eléggé határozott, továbbá 
nagyobb azoknál és igy az Oroszországban előfordulókkal egyezik 
meg leginkább. 

Az eddig általam csak messzi keletről ismert Zethes rimsculus 
Mén. előfordulása hazánkban nem áll páratlanul a rovarvilágban. 
A Magyar Entomologiai Társaság fenntemlített estélyen töbli nagy- 
nevű tudósoktól szerezvén tudomást, hogy a Hymenopterák, Coleo- 
pterák, Neurojjterák stb. világában is vannak ehhez hasonló esetek, 
A hozzáfűzött kombinácziók igen különbözők, a miért is meg sem 
kísérlem annak magyarázatát. 



192 

Ha sikerLilni fog ezen állatot a jövőben meg'figyelni. úgy ezt 
a kérdést is annak idején megoklliatjnk. 

A mint már említettem, a femiti állatot a ^lagyar Xemzeti ^lú- 
zeiumialc ajándékoztam. 

2 Parnasius nineniosyne Íj. ah. tnicrostictus Diószegiig, nov. ab. 

A tvpo differt : alis anticis maciilis minimis (2 : 1 mm. ) omatis. 

Már sok szó esett ezen állat elülső szárnyának megldsebbe- 
dett sejtfoltjait illetőleg\ Azonban a bemntatott Y?igj leírt állatok 
ezen foltjainak nagysága alig vagy éjopen semmit sem térnek el a 
normálistíjl. 

Az ab. minor Ri-:b. ^K: Tíog. az 5'2 mm.-t túl nem baladván, ter- 
mészetes, hogy ennek aránvában Idsebbek a foltok is, teliát nem 
tekinthető aberrativ meglrisebbedésnek. Szintúgy azon állat sem ér- 
demel említést, a melyet Kebel mntat be a ,.Die Lepidopterenfanna 
von TTerknleslíad mid ( )rsova" czímfi műveljen s a melyről azt írja : 
„stark verldeinert" (t. i. a sejtfoltokj. 

Ez a nagyon megkisebbegett folt, illetőleg foltok, legalábl) az 
elég tiszta ábra szerint ott, a hol legkeskenyebb, szélesebi:) mint 2 
mm., tehát egészen normális. 

A feímti új nevet azonban teljes joggal érdemh meg az az 
állat, amelynek említett foltjai feltűnően megkisebbedtek, olyannjnra, 
hogy azok hosszúsága alig haladja meg a 2, szélessége pedig az 1 
mm.-t. A Xemzeti Múzenm gyűjteményében is van egy ehhez nagyon 
hasonló állat, melynél a foltok még talán ennél is kisebbek. 

Ezeket a kis foltú állatokat máJLis vége felé kömiyen össze- 
téveszthetni az akkor már tömegesen röpülő Aporia crataegi L.-vel, 
különösen, ha ez utóbl^iak ugyanazon helyen röpülnek. 

A fennti új állatot Borosjenőn gyűjtöttem 1913. évi május 
28-ikán. 

3. Pieris Manni Mater. 

Ezt a délvidéki lepkét két ízben gyűjtcittem Borosjenőn és pedig 
mindkettőt mint első ivadékot. 

Az egyiket (d') 1012. május 12-ikén, a másikat ( 5) pedig 
1913. áprins 29-én. 

Hazánkban a mennyiben erről tudomást szerezhettem, csak 
Herkulesfürdőn és Orsován gyüjtritték, ettől északabbra nem. Meg- 
győződésem az, hogy még Borosjenőnél északabbra fekvő vidékeken 
is előfordul, de minden egyes esetben félreismerték, mert valószínű- 
leg a hozzá nagyon hasonló Pieris rapae L.-val tévesztették össze. 

Az általam gyűjtött két j^éldány elülső szárnyainak fonákján a 
fekete foltok hiányzanak, míg felül határozottan kiképződtek, az 



193 

filsószáriiy fonákja éléiilv czitromsárg-a, erős, fekete l^ehintéssel. csak 
egy Jceskeny sá^' a szárnyközéjDen maradt beliintetleii. 
]\íindkettöt a Xemzeti Múzeumnak ajánlottam fel. 

4. Pieris napi L. ah. Bírói Dios^zeghy, nov ab. 

A typo diífert : maculis apicalibus deficientibus. 

lízt az állatot Brádon (Hunyad m.) gyűjtöttem ez év július 
■28-ikán. A normálistól abban tér el, bogy a míg a két szegélyfolt 
nagyon erős, fekete, apicális foltja biányzik, azaz a Ijordák gj^öngén 
feketésen bebintettek. vagyis halványan jelzettek. Azonban a sze- 
gélyfoltokkal egn^vonalban a szárnycsúcson új. erős folt keletkezett. 
Ez a folt ugyan jelen van olykor a 5 ? jDéldám^okon az erős apicá- 
lis foltból Idindulva, de a jelen esetben mint már fennt jeleztem az 
apicális folt hiányzik s ez igen feltűnő, érdekes külsőt kölcsönöz. 

Ezen állatijt Biro Lajos hírneves tudósunk tiszteletére nevez- 
tem el. 

Ugyanitt említem meg a fenntnevezett Pieris napi L. Qgy o^ 
példányát, mehmek a jobb elülső szárnyáról alul is, felül is teljesen 
hiányzik a fekete szegéh'folt, míg- a bal szárny fonákján és felüle- 
tén ez normális, vagyis határozott erős fekete folt látható; Gyűjtöt- 
tem Borosjenőn 1913. évi márczius 29-én. 

Továbbá ugyanezen faj eg}' 2 példánya ehhez hasonló elvál- 
tozást mutat és pedig : a jobb elülső szárny összes szegély- és api- 
cahs foltja koromfekete, míg a bal halvány Ijarnás. CTVÜjtöttem Bo- 
rosjenőn 1913 június 15-én. 

5. Polygoiiia L-albiini Esp. ab. Köntzeyi Diószeghy, nov. ab. 

^laculis albis alarum mmoribus; ahs subtus umcolore viridi-flavis. 

A szárnyak felületén a fehér foltok meg-kisebbedtek, különösen 
íi hátsókon elmosódottak I a fonákja csaknem egyszínű zöldes- 
sárga a nj'ugtalan márványozásszerű rajz nélkül. Azonban az L- 
formájú rajzolat éles. 

Ezt az állatot Dr. Köxtzey GerO hátszegi orvos barátom tisz- 
teletére nevezem el. Gyűjtöttem Borosjenőn 1913 június 15-én. 

6. Chrysophanus dispar var. riitihis \Verxb ah. Gábori Diószeghy, 

nov. ab. 

Alis auterioribus in eellula mediana piuicto nigro ornatis. lu- 
iiulis fortioribus. 

Az idei nyár túlbő esőzés jegyében múlt el. Ennek daczára 
sok gyűjtőkirándulásom sikeres volt. 



194 

TíTpasztaltaiii, liogy azon állatíjk, melyek nádasok küzelében. 
illetve nedves réteken szeretnek tartózkodni, az idén tömegesen lép- 
tek fel. Ezek között is első sorban a fennti lepke repült nagyobb 
számban. 

Ez a o" íillí^t í^ normálistól abban tér el, bogy az elülső szárny 
középsejtjében egy új fekete pont látbató s a boldak aránylag' erő- 
sebbek. 

(rvüjtöttem iíoncztőn (Arad m.) 1012 július 2T-én. (Nemzeti 
Múzeumban). 

Ezen állatot (tábor Piíter csendőrhadnagy barátom tiszteletére 
ncA'eztem el. 

7. Chrysophamis dispar var. rutilus ^^^ERNC. ah. biinaculatus 

DiOszEGHY, nov. ab. 

Ty23o similis, sed alae anticae in cellula mediana maculis dnabus 
nigTis ornatis ; costis alarum posticarum flavo-farinosis : subtus ma- 
cnlis oculatis maioribus. 

Ez az állat az 1848-ban kihalt angolországi törzsfajjal minden 
tekintetben megegyezik ; olyannyira, hog}^ ez utóbbi (a törzsfaj ) le- 
írása teljésen ráillik az alábbi 9 állatra. 

Itt' az elülső szárii}^ középsejtjében a holdon kivül nem egy, 
hanem két erős fekete pont látható ; a hátsó szárn^^ bordái erősen 
sárga behintésűek. 

Legjellemzőbb azonl^an mindkét szárny fonákja. Itt a szem- 
foltok kivétel nélkül igen nagyíjk, a rendesnél kétszernél jóval na- 
gyobbak. 

Gyűjtöttem Borosjenőn (most a M. Nemzeti ^lúzeumban). 

8. Chrysophanus dispar var. rutilus Wer^b. ah.ininor DiószeghYjUot. ab. 

Alis expansis 2í5 mm. (o''), 25 mm. (9) 

A d szárnyai kifeszítve 26 mm., a $-éi 25 mm. szélesek. 
Gyűjtöttem 1913. évi augusztus 20-án, illetőleg IT-én Borosjenőn. 

Tudtommal ilyen kis állatok ismeretlenek, érdemesnek találtam 
külön névvel megjelölni. 

9. Atnphipyra inicans Ln. 

Knnek a ritka délkeleti állatnak legészakibb előfordulási pontja 
Európában — a mennjnben erről tudomást szerezhettem — Herku- 
lesfürdő, Mehádia. 

iSlagyarországon e két termőhelyen kivül állítólag még Orsován 
is gyűjtötték (Dr. Rebel „Die Lepidopterenfauna von Herkulesbad 
u. ürsova"). 



195- 

Ezekről a helyekről hosszú idők folyamán csak kevés állat ke- 
rült elő és így érdemesnek tartom ezidei gyűjtésem eredményével 
bővebben fogiallíozni. 

Azt hiszem, hogy felesleg'es munkát végeznék, ha Borosjenő 
természetrajzi viszonyait ismertetném, de rá kell mutassak arra. 
hogy 145-150 Idlométerrel fekszik északabbra mint Herkulesfürdő 
vagy Mehádia. Yalószmű, hogy ez a helyhezkötött délkeleti faj még- 
sokkal északabbra is megtalálható lesz és ott a hol előfordul, nem 
tartozik a légritkábbak közé. 

Az Ampliipyya micans Lo.-ra vonatkozó általam ismert röpülési 
adatok juhus 17. és 23-ika közé esnek, illetve a gyűjtések ideje erre- 
a 6 napra szorítkozott Magyarországon, holott az én tapasztalatom 
szerint már jóval előbb kell röpüljön, azonban augusztus 20-án még 
gyűjtöttem s kopott állatok talán még szeptember elején is akadnak. 
Tekintettel arra a körűlménj^re, hogy augusztus 17-én három, 20-án 
még két használható állatot gyűjtöttem, a fennti állításom valószínű- 
nek látszik, még ha ezen késői időről nincs is bizonyító adatom. 

Eln ennek az állatnak röpülését július elejétől szeptember ele- 
jéig, tehát két hónapi időtartamra számítom és azt hiszem, hogy a 
jövőben lesz alkalmam ezt az állításomat megfelelő adatokkal támo- 
gatni. Miután az AmpJiipyra siyx HS. hazánklDan talált egyetlen pél- 
dánya szeptember elejéről való, de kopottsága az augusztus közepi 
eredetre vall, azt hiszem, hogy ez az állat is mint a fennti, a neve- 
zett 2 hónapi időközben gyűjthető inlíább, vagyis evvel egyidőben 
rejíűl. 

Visszatérve az Amphipyra micans Lu.-ra ezt az állatot a rossz 
időjárás miatt első ízben csak július 15-én gyűjthettem és pedig 
4 ^, 1 ?, juhus 17-én 4 o^, július 21-én 2 o"', 1 9- augusztus 17-én 
2 0, 1 cf, augusztus 20-án 2 $. Tehát összesen 17 példán3^ A ju- 
hus 21-től augusztus 17-ig tartó szünetet a rendkívül rossz időjárás 
okozta, különben bizonyára ez alatt az idő alatt is gyűjthettem volna 
egynéhányat. 

Az elmondottak, illets^e a szépszámú eredménj^ azon kilátással 
kecsegtet, hogy az állat életmódját alkalmam iijálik még megfigyelni, 
a mikor is még egyszer visszatérek, talán bővebben a fennti állatra. 



Az itt ezúttal leírt és felemlített lepkéket a ]\lagyar Nemzeti 
]\lúzeunniak ajándékoztam és ez alkalomból e helyen felelek többek- 
nek hozzám intézett csodálkozó kérdésére, hogy mily okból aján- 
dékozom gyűjtéseim értékességeit a Nemzeti ]\lúzeumnak '? 

Miután a ]\lagyar Nemzeti Múzeum nem magán intézmény, ha- 
nem közös mindnj^ájunké vagy helyesebben mondva a magyar 



196 

nemzeté, természetesnek találom első sorban is azt tőlem telhető- 
leg gyarapítani, hazánk ritka állatjait az elkallódástól s a külföldre 
való hurczolástól megó\aii, nemzeti kultúránkat elősegíteni. Erre 
nemcsak a nemzeti CxénÍLiszért való rajongás, hanem a kötelesség' is 
késztet ! 

A'ajha ezen intencziómat megért\'e mások is követnék . . . 



Adatok a Synanthedon flaviventris Stgr. és 

a Paranthrene tabaniformis Rótt. var. rhin- 

giaeformis Hbn. életmódjának ismeretéhez 

és azok magyar honossága. 

Irta : Tojiala Nándor. 

Tavaszkor, a mikor a Paranthrene íahaniforinis Rótt. hernyójá- 
nak jelenlétéről tanúskodó görcsös ágait gyűjtöttem a lomjjjától meg- 
fosztott, de szürkés-zöld színű kérgéről felismerhető fehér vagy ezüs- 
tös jegenyéének (Popuhis a.lba L.), a gyengébb vag}^ megsérült ágai- 
ban, néha még a P. tabaniformis csomóiban vagy azok tőszomszéd- 
ságábian "megtaláltam a Synanthedon. flaviventris Stgr. hern3'-óit, me- 
lyeket a parányi buvólyukalv kifurásánál a ujűláshoz tapadt purha 
árult el. Ezek a hernv(jk még a sokszor nagyon vékonj^ ágakon is 
^semmiféle görcsöt vagy daganatot nem idéznek elő. Jó szem kell 
hozzá, hogy a hernyó rejtekhelyét felfedezzük, mert a purha már 
gyenge széltől ^'agy az ágak megmozgatásánál könnj^en leesik, nn- 
által a paránjá nyílás a szemünk előtt eltűnik. A hernyók a P. ta- 
hanifonnis hernj^óniak módjára élnek, gubó nélkül bábozódnak és 
július-augusztus hónapokban kelnek ki. Staxge, Staudinger és 
mások azon állítását^, hogy az addig csak j\Iecklenburg és KSzász- 
országban talált Aegerida, egy érdeslevelű fűzfában, valószínűleg a 
kecske- vagy pálmafűz (Salix caprea L.) vékony ágaiban, egy a 
Sa.perda-Q^()\\\6\ú\Qz hasonló csekély daganat felett található, nem 
találtam igazoltnak. Ámbár ezen adatok alapján éveken át figyeltem 
meg azt a Magyarország hegyvidékein mindenütt és réteken is gyak- 
ran előford'üó fűzet, mely Csillaghegy környékén és az innen egész 
0-Budáig elterülő lapályon is található, állatunk nyomát sem láttam. 

Ezt az Aegeridát azóta megtalálták Hamburg és Kiél környé- 
kén, Sziléziában és Oroszországban (Szt. -Pétervár és Oblonetz kor- 
mányzóság), sőt legújabban Németországban a kirágott ágacskákkal 
a hernyót és bábot eladásra is kínálják. Méltán kell azon csodálkoz- 



1 Stettiner Entom. Zeitung. 1883. p 177. 



197 

Iliink, hogy ezek az entomolog-usok milyen rossz líotanikusok (vagy 
talán jó üzletemberek '?), hogy emiek az állatnak a tápnövénvét eddig- 
nem ismerték fel. Nálunk Magyarországon ezt a fajt rajtam kívül 
eddig" senki sem figyelte meg. ]\íindazonáltal feltehető, hogy ez a 
lepke nálunk gyakori, minthogy a fehér vagy ezüstös nyárfa hazánk- 
ban is kedvelt és elterjedt fa, mely eg-észen 25 m.-es m a g-ass ágával, 
r9 m.-es átmérőjével, sötét törzsével, szürkés-zöld hatalmas ágaival 
és ezüstös lombjával jíarkjaink kedvelt gyíinyörLi díszfája. Más je- 
genyefajok módjára ez is számos, a föld színe alatt nem mélyen és 
messze elterülő gyökeret hajt, melyből számos sarj és bokor hajt Id, 
melyek nemcsak a Synanthedon flaviventris, hanem a Parantlirene tci- 
baniformis hernyóinak is hajlékgt és táplálékot nyújtanak. 

A fehér vagy ezüstös jegenye vékonyablj ágaiban és a Saperda- 
csomókhoz hasonló, de az egj'ik oldalon nyilassal bíró kisebb gör- 
csökbe n kisebbfajta piszkos lilaszínű P. tahani f ormis-hQv\\\6\í éXwok. 
Ezeknek a hernyóknak a bábjából leginkább a déli vidékeken, de 
nálunk is, a P. tahanifonnis egyik faj változata, a var. rliingiaeformis 
Hb. fejlődik ki, mely életmódjában a törzsfajtól nem tér el. Ennek a 
fajváltozatnak egyes példáiyait Németországban, Lipcse közelében 
is találták. Az általam gyűjtött példányok nagy része a S. flaviventris- 
liez hasonlóan, a potroh több haslemezén erős aranyos pikkelyezés- 
sel bírnak. Habár ezen példányok nagy része csak átmeneti jelleg- 
gel bír, mégis akadt közöttük több igazi var. rliingiaeformis Hb. ara- 
lyos okkerszínű pilvkelyekkel behintett elülső szárnyakkal és iigyan- 
ih^en csájDokkal. Ennélfogva ezt a szép fajváltozatot is mint hazánk 
faunájához tartozót, ahba fel kell vegyük. Kár, hogy Budapest kör- 
nyékén az ezüstös jegen3"e bokrai mind jobban gyérülnek : így pL 
teljesen eltűntek egyik főgyüjtőhelyemről, a most épülő székesfővá- 
rosi új gázg3''ár területéről. 



Anophthalmus vagy Trechus? 

Irta : Csíki Ern'ö. 

Még 1902-ben annak a néze- Noch im Jahre 1902 habé ich 
temnek adtam kifejezést^ hogy jener Ansicht Ausdruck gégében^, 
az Anoplithalmus-okaX., mint olyan dass die AnoiDhthalmen, als solche 
állatokat, metyeken a szemek- Tiere, bei welchen nicht das gé- 
nek legcsekétyebb csökevényét ringste Rudiment der Augen iiach- 
sem tudjuk kimutatni, külön gewiesen werden kann, in eine bé- 
liembe kell helyeznünk s nem sondere Gattung zu stellen sind 



Állattani Közlemények. I, 1902, p. 43. 



198 



lehet őket az erőteljes fejlett- 
ségű, Idsebb-nagyobb reczézett 
szemmel biró Treclius-okkíd 
összevonni. Ennek megfelelően 
azután az enr(3pai bog-árkatalo- 
gus 1906. évi kiadásában is kü- 
lön nemként szerepeltettem az 
AnopMhalmns nemet. ^ Xem is 
volt ezzel baj, a míg most 11 
év multával két osztrák kolle- 
gám, úgy látszik irántam ^'aló 
különös jóindulatból, jónak nem 
látta a kérdést megbolygatni. 
Előre kell bocsátanom, hogy 
nekik mindenkép joguk volt 
nézetüket, meggyőződésüket 
közzétenni, azonban más kér- 
dés, hog}" ezt mityen alakban 
valósították meg. Xem is fog- 
lallíoznám a tárgygyal, ha ezt 
szakszerű fejtegetés Idséretében, 
nyomós bizonyítékaik felsoro- 
lása mellett tették volna meg. 
Azonban gúnyos megjegyzéseik 
késztetnek arra, hogy fejtegeté- 
seikre válaszoljak. 



Először BRErr József bécsi 
vasúti főszám vizsgáló úr szólt 
a tárgyhoz.' Egyik boszniai faj- 
ról írván2, jegyzet alakjában 
megemlíti, hogy attól a felfogás- 
tól, melyet én kezdeményeztem 
és metyet azóta is fenntartok, 
t. i. hogy az AnopMhahmis-WQm. 
-a Treclms-nQmioi elkülönítendő. 



und dass sie nicht mit den Trechen. 
welche kleinere-grössere, aber gut 
entwickelte fazettierte Augen be- 
sitzen, zusammengeworfen werden 
können. Dementsprechend habé 
ich dann Anophihahnus als l)eson- 
dere Grattung in der 1906-er Aus- 
gabe des europaischen Káferkata- 
loges figuriren lassen. ^ Es Avar 
damit auchkeine Beschwerniss bis 
jetzt nach 11 Jahren, wo zwei ös- 
terreichische Kollegen, wie es 
scheint aus l^esonderer Sympathie 
gegen nhch, es für gut befunden 
habén die Frage nochmals zu er- 
örtern. Ich muss aber im Yorhinein 
bemerken, dass die Herrn Kolle- 
gen in jeder Weise Recht dazu 
hatten ihre Ansichten, ihre Über- 
zeugung, zu veröffenthchen, nur 
ist es eine andere Frage in welcher 
Weise sie dies durchführten. Ich 
würde mich alsó mit der x\ngele- 
genheit gar nicht bescháftigen. 
Avenn dies durch eine sachliche 
Auseinanderlegung oder Auf ührung 
der wichtigen Beweise geschehen 
wáre. Aber die sj^öttischen Bemer- 
kungen nöthigen mich auf ihre 
Auseinauderlegungen zu antworten. 
Zur Angelegenheit áusserte sich 
zuerst der wiener Herr Eisenbahn- 
Oberrexádent Josef Breit. Als er 
über eine bosniche Art schrieb^, 
bemerkte er in einer Fussnote, dass 
von jener Auffassung, welche ich 
zuerst áusserte und welche ich 
auch seither verteidige, námlich 
dass AnopMluűmus von Trechus als 



1- Catalogus Coleopterorum Europae, Caucasi et Armeniae rossicae. 
Editio 11, 1906, p. 50. 

- Entomologische Mitteilungen. Berlin-Dahlem, I, 1913, p. 12. 



199 



véeieííesen eltekinthetünk, mert 
hiszen az újabb feh'edezések 
suk átmeneti alakkal ismertettek 
meg bennünket. És most jíin a 
java I Hivatkozik arra. hogy á 
gömörmegyei sziliczei l^arlang- 
l)ól 1910-ben leírtam az apró 
szemeket viselő Treclms Boko- 
rianus-t és később, 1912-ben, 
ugyancsak a sziliczei jégbar- 
langból ugyanazt a fajt Anoph- 
ihahnns liungaricus var. szüiczen- 
sis néven ismertettem. Hát ez 
l)izouy — ha igaz volna — 
óriási botlás lett volna és min- 
denesetre elegendő ok lett volna 
<irra. hog^' az AriopMludmus ne- 
joiet végleg elejtsük. De lássuk 
csak ezt Idssé közelebbről. 

Az a tény. hogy az aggteleki 
barlangból az Annplithahmis hun- 
garicus-t és a pelsőczi. illetőleg 
gombaszügi Ludmilla-ljarlang- 
ból az Anopliihahnus Bokor i-t 
leírtam, oly feltűnést keltett, 
hogy 1 9 1 1 -ben több bécsi gy üj tő 
kereste fel a gömörmegyei bar- 
langokat. Az aggteleki barlang- 
ban csakugyan megtalálták az 
Anophthalnms hungaricus-í. a fe- 
lette ritka A. Bokori-ért azon- 
ban hiába forgatták fel az egész 
Ludmilla-barlangot ; majd át- 
mentek a közeh Sziliczére, a hol 
vezetőjük az úgynevezett jég- 
barlanghoz (mely tulaj donképen 
nem is barlang, hanem dolina) 
vezetvén őket, ott tényleg gyűj- 
töttek is egy állatot, melyet 
Sziliczéről lévén szó. kineveztek 
Trechus Bokorianus-iiRk. de mint- 
hoo^v látták, hogv nincs szeme 



(iattung abzusondern ist, endgültig 
abgesehen M'erden kann, da uns 
die neuesten Entdeckungen mit 
vielen Übergángen bekamit mach- 
ten. Und jetzt kommt das Beste ! 
Er bernft sich darauf, dass ich aus 
einer Höhle bei Szilicze (Gömörer 
Komitat) im Jahre 1910 einen Tre- 
clms Bokoriamis mit kleinen Augen 
und im Jahre 1912 denselben aus 
der Eishöhle bei Szihcze nochmals 
als AnopMkalmus hungariciis var. 
sziUczensis beschrieben habé. Dies 
ware — ^venn es wahr wáre — 
A\'irklich ein riesig'er Yerstoss ge- 
wesen sein und auch jedenfalls 
genug um Anopliihahnus als Gat- 
tung endgültig fallen zu lassen. 
Übrig^ens gehen A\'ir der Angele- 
genheit náher zu. 

Jené Tatsache, dass ich aus der 
Aggteleker-Höhle einen Anoplülial- 
inus liungaricus und aus der pelső- 
czer. beziehungsweise g'ombaszö- 
ger Ludmilla-Höhle den Auopli- 
thuhnus Bokori beschrieben habé, 
erregte so ein Aufselien, dass im 
Jahre 1911 mehrere v.-iener Samm- 
ler die Höhlen des CTÖmörer Ko- 
mitates besuchten. In der Aggtele- 
ker-Höhle fanden sie tatsáchlich 
den Anopliihahnus hwngaricus, um 
den áusserst seltenen A. Bokori 
durchwühlten sie umsonst die ganze 
Ludmilla-Höhle : nachher beg-aben 
sie sich in das nahe gelegene Szi- 
licze, Avo sie-durch ihren Führer 
zur sogenamiten Eishöhle (welche 
eigentlich kéme Höhle, sondern 
eine Doline ist) geführt wurden, 
wo sie tatsáchhch ein Tier sam- 
melten, A\'elches, nachdem von Szi- 
licze die Rede war, zum Trechus 



200 



és az aggteleki barlangiján elő- 
forduló A. Imngariciis-hoz nagyon 
hasonló, rögtíin a helyszínen 
szinonimálták is a kettőt. 1912- 
hen magam is meg-forchiltam 
ezen a vidéken és megtaláltam 
a jégbarlangi Anoplitlialmus t, 
melyet eddig csak hírből ismer- 
tem és metyről hazaérkezésem 
után megállapíthattam, hogy 
tényleg /^ nophihahnus^ mely kC)- 
zel áll az aggteleki barlangiján 
élő A. hungariciis-hoz^ de azzal 
nem egj^esíthető, azért A. liun- 
garicus var. sziliczensis néven le 
is írtam. De megállapíthattam 
azt is, hogy a jégbarlangi 
AnojjJiihahuns-nak semmi köze a 
szintén Sziliczc határában fekvő 
egyik barlangból való Treclius 
BoJiorianus-hoz. Az A. liwKjaricus 
var. sziliczensis leírásának meg- 
jelenése úgj látszik nem józa- 
nította ki bécsi kollegáinkat, az 
állat továbbra is Trechus Buko- 
rianus néven szerepelt gyűjte- 
ményeikben, tehát Breit úr 
gyűjteményében is. így hát nem 
csodálkozhatunk, ha a később 
csere útján szerzett A. \'di\ szi 
Uczensis-heii ugyanazt az állatot 
kapta, mely gyűjteményiében 
már Treclnis Bokor ianus név 
alatt megvolt. A mikor azután 
Breit úr budapesti barátainak 
figyelmeztetésére ezen tévedé- 
séről ineggyőződött, állatát a 
valódi Trechus Bokorianus-szíú 
összehasonlíthatta és a két állat- 
nak különljözőségét maga is be- 
látta, szóbeli üzenetben elnézé- 
semet kérte s hozzátette, hogy 
ezt a téves állítását sürffősen 



Bokorianus ernannt A\'urde : nach- 
dem sie aber sahen, dass dieses 
Tier keine Augen besitzt und dem 
in der Aggteleker-Höhle vorkom- 
menden A. liungaricus sehr áhnlich 
ist, wurden beidé gleich dórt an 
Ort und Stelle sjaionymirt. lm 
Jahre 1912 besuchte auch ich die- 
ses Clebiet und sammelte auch den 
Anojjhthcdvius derEishöhle, welchen 
ich bisher nur seinem Gcrüchte 
nach kannte und von welchem ich 
nach meiner Ilückkehr feststellen 
konnte, dass es tatsachlich ein 
AnopMluilmns ist, Avelcher dem A. 
Inmgaricas aus der Aggteleker- 
Höhle nahe steht, aber mit dieseni 
nicht vereinigt werden kann, "\ves- 
halb ich ihn dann auch unter dem 
Namen A. lumgaricus var. sziliczen- 
sis beschrieben habé. Auch konnte 
ich noch feststellen, dass der- 
Anoplitlialmus aus der Eishöhle, mit 
dem in einer Hohle des Gebietes. 
von Hzilicze vorkommenden Tre- 
clius Bokorianus gar nichts zu thun 
hat. Das Erscheinen derBeschrei- 
bung des A. Iviingariciis var. szili- 
czensis scheint die wiener Kollegen 
incht aufgenüchtert zu habén, das 
Tier steckte auch weitershin in 
ihren, alsó auch ein Breit's Saunn- 
lung als Treclius Bokorianus. AVir 
können alsó nicht im geringsten 
staunen wenn er im spater durch 
Tausch erhaltenen A. var. sziliczen- 
sis dasselbe Tier erhielt, welches 
er schon als Treclius Bokorianus 
besitzte. Als Herr Breit spater 
durch seine Budajjester Freunde 
auf diesen Fehler aufmerksam ge- 
macht wurde, sein Tier mit dem 
echteii Treclius Bokorianus vero;lei- 



iOl 



helyre fogja igazítani. Czilvkét 
1913. évi jaimárius 1-én tette 
közzé, a helyreigazítás azonban 
még" a mostani deczemberig sem 
jelent meg, úgy hogy az engem 
most ért második támadásból Id- 
folyólag' kénytelen vagyok az 
egész ügyet köztudomásra hozni, 
hadd g3'őződjenek meg gáncso- 
Ifíim. hogv nem én vagyok az. 
a ki dolg'ait ..elliamarkodja". 



A közelmúltban egy másik 
nagyobb tanuhnán^^ jelent meg' 
Dr. Müller József trieszti gim- 
náziumi tanár tollából i, .1 ki a 
Keleti-Alpok és a Balkánfél- 
szigeten előforduló Anophthal- 
musokat vette vizsgálat alá. 
Munkájában nem átalotta engem 
több helyen megieozkéztetni. a 
miért csak hálás lettem volna, 
ha megjegyzései a tárgyilagos- 
ság keretében maradtak ^•olna. 
de mivel neki nem ez. hanem 
okvetetlenkedő, minden alapot 
nélkülöző leszólás volt a ezélja. 
kénytelen vagyok állításait 
egyenként kritikailag megvilá- 
gítani. 

Addig is, a mig Müller úr- 
nak sajátságos megjegyzéseire 
érdemleaes választ adnék, nem 



chen und sieh von der Verschie- 
denheit lieider Tiere überzeugen 
komite, ersuchte er mich durch 
mündliche ]\Iitteilung um Xach- 
sieht, da er diese unrichtige An- 
gabe baldigst verbessern werde. 
Seine Arbeit erschien am 1. Január 
1913, die líektifikation erschien 
aber bis jetzigem Dezember nicht. 
so dass ich anlásslich des mich 
jetzt getrofíeuen z^\■eiten Angriff'es 
genöthigt l)in die ganze Angele- 
genheit zu veríiíl'enthchen, damit 
sicli meine Tadler überzeugen 
können. dass nicht ich derjenige 
bin. der seine Sachen ..übereilt". 
Vor Kurzem erschien eine an- 
dere grössere Arbeit aus der Féder 
des Gymnasialprofessors Dr. Josef 
]\IüLLER in Triest^, in weleher die 
Anophthalmen der Ost-Alpen und. 
der Balkanlialbinsel einer Re^ision 
unterzogen werden. In dieser Ar- 
idéit scheute sich der Herr Yerfas- 
ser nicht, mir an mehreren Stellen 
eine Epistel vorzulesen. wofür ich 
nur dankbar gewesen Aváre, wenn 
seine Xotizen objektív geblieben 
waren. da jedoch nicht dieses 
sein Ziel war, sondern eine jeden 
(xrund entbehrende Beglimpfung\ 
bin ich genötliigt seine Behauptun- 
gen ehizeln kritisch zu beleuchten. 

Bevor ich auf die sonderbaren 
Bemerkungen des Herrn Müller 
eine meritorisehe Antwort gebén 



1 Beitrage zur Keimtnis der Höblenfauna der Ostalpen iu]d der Bal- 
kanhalbinsel. It. Revision dor bliuden Treclius-Arten. (Deukschriften d. 
math.-natiirw. Klasse d. kaisl. Akad. d. ATissenschaften. Wien. XC, 1913, 
p. 1— 114' [9—12 1]>. 



202 



hagyhatom szó nélkül azt a 
nagyon is súlyosnak látszó 
észrevételét, niety szerint ,. esz- 
telenség" v(jlt tőlem, liog3'' az 
Anoj^Jithalmus-íajokaí külön nem- 
ként választottam el a TrecJins- 
októl. 

Mélységes meggyőződésem, 
liogy ISíüLLER úr ebben is na- 
gyon elvetette a snlykot. mert 
azok az állítólagos átmeneti ala- 
kok, melyek az AnoplitliaJmus- 
és Treclius-\\e\\\Q\Qi (isszckap- 
csolnák, sehol sem léteznek, — 
lévén a tévesen ngyanegy faj- 
hoz (lásd feljebl)) szániitntt sze- 
mes alakok külön fajokhoz tar- 
tozó Treclms-ok, a szemnélküliek 
pedig ismét külön fajú Auoph- 
ihahims-okJ 

Egyébként, hogy a TrecJius- 
és AnoplitJtdhnus-nemok között 
jnilj'en mélyreható különl)ség 
van, arról nagyon meggyőzően 
tanúskodnak Packard vizsgá- 
latai \ a meh'ekből kitűnik, hogy 
a míg' a TrecJius-fajoknalc erő- 
teljes fejlettségű látódombjaik 
(bulbus ophihahnicus] és látó- 
idegeik (nervns opiicus] vannak, 
addig az Av oph tli a Int Ms-ía] ok 
ag'ji'eleje teljességgel nélkülözi 
ezeket az agyszerveket. 

]\linthogy pedig a lát(3dombok 
elvesztése csakis valamilyen 
mélyreható befolyás eredménye 
lehet, melynek az egész szer- 
vezetre is ki kellett terjeszkednie 
s melynek megmagyarázására a 
barlangi sötétség önmagában 
aligha elegendő, semmikép sem 



würde, kami ieh einen ansehein- 
lich sehr sehwerwiegenden A"or- 
wurf. námlich dass es von mir 
ein ..Unsimi" ge\\'esen ist. die-- 
Auopliihalmiis- Arten als besi:)ndere 
Gattung von Trcdius abzutronnen. 
nieht mit Stillselnveigrii iil>iTL;\'hen. 

Es ist meine tiefe Überzeiigmig, 
dass Herr Müller anch darin üliers 
Ziel geschossen iiat, denn jené 
angebliehen ÜbergangsiVirmen. 
Avelche die Gattungen Anopliiliul- 
mas und Trcclius verbinden sollen. 
existieren iiirgends, — da die- 
íalschlich zu ein und derselben 
Art (siehe Aveiter oben) gezogenen 
Formeu aiit Augcn zu Ijesonderen 
Trf>c/r»5- Arten, die augenlosen aber 
AN'ieder zu besonderen Anoplühcd- 
m ;í5-Arten gehi ireu. 

AVie tiefgreifeude Untersehiede 
zwisehen den Gattungen Trcclius 
und Anoplithalums bestében, be- 
kráftigen genug- die sehr überzeu- 
genden Untersuehungou ^"(jn Pa- 
ckard ^ aus welcheu hervorgeht. 
dass wáhrend bei den Trcchus- 
Arten starck entwickelte Bulhi 
oplitlialmici und Xcrri optiei vor- 
hauden siud, dieso < >rgaue bei 
den Anoplúhahnus-Xxien gánzlich 
fehlcn. 

Da jedoch der Ycrlust der 
Bulhi ophíhahiücí nur das Ergebniss 
einer tiefgreifenden Einwirkung" 
sein kann, Avelche sich auf den 
ganzen Organismus erstrecken 
musste und zu derén Erklárung* 
die Dunkelheit der Höhlen für sich 
kaum hinreichend sein wird, alsó 



1 A Text-Book of Entomology. Xgtv York, 1903, p. 241. 



20c 



tehető fel, .liogy ez a befolyás 
(^setről-esetre mindig egy-egy 
Trechus-íajt ofyy-egy AnophÜud- 
/Híí.s-fajjá alakíthatott ^'olua át. 
Ennek megfontolásával teljes- 
séggel nem bizonyos, sőt nem 
is valószínű ?\l('r.Li':R úrnak az 
a hiedelme, liogv az Anophíltal- 
mus-ok [)uly|)h,\'letil\us eredetű 
állatok és mindegyik Anoplühal- 
)üns-íí\] más és más TrecJins- 
fajból jött volna létre. Legfel- 
jebb a}niyi lelietséges, hogy a 
Trecliusr és Anophthnlmus-wQiTíek- 
nek közíis tőrzsalakjnk volt, 
melj^nek ivadélcai liizonyos geo- 
lógiai koriján s bizonyos hatá- 
rozott terméíízeti viszonyok kö- 
zött Aiio2)Jiihc(hnus-fú\ká s eset- 
leg egy másik korszakiban és 
más viszonyok között Trecltufi- 
(Aá^k lettek. 



Szó^'al azt tartom, hogy az 
A)ioi)litli(iliiins-ii\]ok a vakságot 
néni esetröl-esetre a barlangok- 
ban szerezték, hanem már vala- 
milyen vak ősalaktól örökölték, 
mely az akkori természeti vi- 
szonyok kényszerítő l^efolyása 
alatt talán Ivíivek kíizt, krivek 
alatt, \'agy a földben élhetett és 
szerteszéledt ivadékai azután 
különljöíző l)arlangokl)a jutván, 
otthelyt utólag különböző faji 
bélyegeket (ütöttek magukra. 



Ámbár ennek a kérdésnek a 
'^'égleges megoldása csak akkor 
lesz lehetséges, ha majd a mai 
nap élő Anoplithaliiius-íajolí phy- 



kann es aucli kauni angenommen 
Averden, dass dieser Einfluss von 
Fali zu Fali stetsje eine Trechus- 
Art in je eine Anophtliahnus- Ari 
umándern hátte können. Xach Er- 
A\'agung dessen ist AIüller"s An.- 
iiahme durchaus niolit ge\\'iss, 
sogar nicht einmal wahrschein- 
lich, dass die Anophthalmen po- 
lyphyletischer 1 lerkunft sind und 
dass jede AnG^jliiJialDius-Xrt aus 
einer andereii und anderen Tre- 
cJius- Art entstanden wáre. Hőeh- 
stens so viel ist möglieh. dass 
die Gattinigen Ti'ecJins^uná Auoph- 
iJiahnns gemeinsamen Ursprungs 
sind : die Xaehkommen dieser 
Stammform aber in Ijesonderen 
geologischen Zeitaltern mid initer 
l)esonderen Existenzbediugungen 
zu Anophthalmen, beziehungsAveise 
in anderen Z-eitaltern und unter 
anderen A'^erháltnissen zu Trechen 
winxlen. 

^íit einem A\\jrt. ich denke, dass 
die AnopliihahiiHS- Arten die Blind- 
heit nicht von Fali zu Fali in Höh- 
len erwarben. soiidern dass sie 
diese Eigenschaft schon A'on irgend 
einer blinden Stammform ererbten, 
\\'elche Form unter dem Einfluss 
der damaligen Xaturverháltnisse" 
vielleicht zwischen oder unter 
Steinen, oder ini Erdboden lebte, 
und derén allenthalben zerstreute 
Xaehkommen in verschiedene Höh- 
len geraten sind und hierorts 
spáter verschiedene Artcharaktere 
angenommen lialjen. 

Obwolil diese Frage erst dann 
endgültig erledigt werden., kaim, 
als der pliylogenetische ■ Zusam- 
menhang der jétzt lebendéii AnopJi- 



204 



logenetikai összefüg'g'ése l^eliató 
taniümánj-ok alapján fog tisz- 
tázódni, mindazonáltal szerintem 
az Anoj^Jithahnus-ok monoph^^le- 
tikus eredete jnár csak azért is 
valószínűbb, mert más állatcso- 
portok immár jól Idkutatott 
törzsfejlődésében is megerősí- 
tésre talál. lg"}" a föld alatt élő, 
lépésről-lépésre terjedő s telje- 
sen vak Spala x-í'AJokról tudjnk, 
hogy valamennyijök a paleszti- 
nai Spalax Ehrenbergi Nhrg 
származéka ^ mely viszont a 
pliocaenkori Prospalax j^^'^scus 
NHR«-re megy vissza^ s ezzel 
szemben kétségkívül a hóbort- 
tal határos ,. esztelenség'' volna, 
ha valaki azt az állítást kocz- 
káztatná meg, hogy a mai nap 
élő Spcdax-íajolí mindegyike 
egy-egy külön /'rosj^a/ax-fajból 
jött létre s mindegyik esetről- 
esetre vesztette el látóképessé- 
gót. Az ilyen niélyrehat('> s cor- 
relative az egész szervezetet át- 
rázó változás nem ismétlődhe- 
tik úgyszólván naponta, hanem 
bizonj'-ára csak egyszer s egé- 
szen különleges viszonyok kíi- 
zött történhetett meg a közös 
ősalakon, melvnek A'alamennvi 



1 Méhely Lajos : Species generis 
Spalax. A földi kulj^ák fajai szár- 
mazás- és rendszertani tekintetben. 
Budapest, 1909, p. 225—242. 



2 Méhely Lajos : Prospalax pris- 
cus (Nhrg), a mai Spalaxok plio- 
caenkori őse. (Magy. Tud. Akad. 
Matli. és Természettud. Közlem. 
XXX, 1908, p. 251—253.) 



tJiahnus-XrtGii aiif Grund eingehen- 
der Studien gesichtet worden ist, 
trotzdem denke ich istdie mono])hy- 
letische Abstamnunig der Anoph- 
thalmcn schon deslialb wahrschein- 
licher, weil diese durch die sclion 
gut erforschtc Stammesgeschichte 
anderen Tiergrnppen bostátigt wird. 
So Avissen A\ir von den im Erd- 
bobodén lebenden, sicli schritt- 
Aveise ansbreitenden und ganz 
blinden Spaláx-Xrten. dass sie allé 
Abkömmlinge^ des palástinischen 
Spalax Ehrenbergi Xhkg sind, A\'el- 
cher A\-iederum auf Prospalax pris- 
cus Nhru. aus dem Pliocán zurück- 
geht^ und es Aváre schon an Blöd- 
sinn grenzender „Unsinn-, wenn 
jemand behaupten wollte, dass jode 
der heute leiionden Spalax-Arten 
aus je einer besonderen ProspaJax- 
Art entstanden ist und jede Art 
von Fali zu Fali ihr Sehvermögen 
verloren hat. Eine solche tiefgrei- 
fende und correlativ den ganzen 
( )rganisraus umschüttelnde Um- 
ánderung kann sioh nicht sozusa- 
gen táglioh wiederholen, sondern 
geschah gewissnureinmal undunter 
besonderen Verháltnissen bei der 
gemeinsamen Stammform, derén 
siimthche Nachkommen die Blind- 

1 L. v. Méhely : Species generis 
Spalax. Die Arten der Blindmause in 
sj'^stematischer und phylogenetisclier 
Beziehung. (Matliem. u. Naturw. Be- 
richte aus Ungarn. Leipzig, XKVIII,. 
1910, p. 252-274.) 

2 L. V. Méhely : Prospalax priseus 
(Nhrg.), die pliocane Stammform der 
heutigeii Spalax-Arten. (Ann. Mus. 
Nat. Hung. VI, 1908, p. 311-313.) 



203 



utóda már magával hozta a vak- 
ságot és a faji diíí'erentiálódás 
azután később a lokális viszo- 
n^^olaiak megfelelően (a Spalax- 
ok esetében — a talaj ellen- 
állásának különbözősége s a 
táplálék, illetőleg a rágás kü- 
lönböző módja következtében) 
következett lie. 

Valamint tehát a Spalax-. ngy 
az Anopliiliahnus-íi\]ok is egy 
közös, már vak ősalakra veze- 
tendők vissza, vagyis monophy- 
letikns eredetűek s már ezen az 
•alapon is élesen elkülönitendők 
.a Trechus-6kí6\ melyek nyilván 
sohasem éltek át olyan viszo- 
nyokat, meh'ek látódombjaik és 
külső szemük elvesztését okoz- 
hatták volna. 

Tanulmányának 11 — 12. olda- 
lán a szerző négy alfajnak még 
bold. GAXGLBAUER-től származó 
rövid diagnózisát közli, jeg3^zet 
alakjában pedig a következőket 
fűzi a leírás()kh()z : ,.Egy ötödik 
Oanglb.iuer által in litteris le- 
írt alakot (hirius Sülieri a lokvei 
barlangból, Horvátországban) 
rövidesen annak halála után 
Csíki írt le ÍAnn. Mus. Nat. 
Hung.j Inriiis Kerteszi Csíki ^ név 
alatt, daczára aimak, hogy Csíki 
úr az irodalomból láthatta vohia. 



1 A szerző alaposságára vall, 
hogj ezt az állatot később folyton 
Kerteczi és Keriecsi-nak. nevezi, 
pedig tudhatná, hogy Anlágszerte 
ismert dipterologus kollégámat 
IvERTÉsz-nek hívják, tehát csak az 
általam bevezetett Kertészi név le- 
het helves. 



heit schon mit sich braehten und 
derén spezifische Differenzierung 
erst spáter, den lokálén A'erháltuis- 
sen gemáss erfolgte (bei Spalax 
speziell (hirch die verscMedene 
Widerstandsfáhigkeit des Bodens 
und die Nahrung, beziehungsweise 
durch die verschiedene Art des 
Kaueus). 

Wie die Spalax-. so sind auch 
die Anophtlialmns-Á.vie\\ auf eine 
sehon Ijlinde l^rform zurückzu- 
führen, sie sind alsó monophyle- 
tisoher Abstammung und die letzte- 
ren sind schon aus diesem Grundé 
von den Trechen, welche wohl 
niemals solche Verháltnisse durch- 
lebteu, die den Verlust der Bulhi 
oplitludmici und des áusserenAuges 
verursachten, scharf zu trennen. 

Auf Seite 11 — 12 seiner Arbeit 
veröffentlicht A^erfasser die noch 
vom verstorbenen (tanglbaueií 
stammendcn kurzeu Diagnosenvon 
vier neuen Varietáten und fügt als 
Fussnote folgendes den Beschrei- 
bungen zu : „Eine fünfte von 
Ctanglbauer in litteris bosehriebene 
Form (Jiirtns Siilleri aus der Ilölile 
von Lökve in Kroatien) wurde 
kurz nach dessen Tode von Csíki 
(Ann. AIus. Nat. Hung.) unter dem 
Namen hirius Kerteszi Csíki ^ ver- 
öffentlicht, ob^\'ohl Herr Csíki aus 

1 Für die Grüudhchkeit des Verfas- 
sers ist es bezeichnend, dass er dieses 
Tier spater immer Jteríec^^i und Kertecsi 
nennt, obwohl er wissen sollte, dass 
mein Kollege, der allbbekannte Di- 
pterologe Kertész heisst, alsó nur di« 
von mir gebrauchte Schreibweise Kcr- 
téüzi richtig ist. 



2U6 



hogy (taxglbauer íciuitartotta 
magának a leírást más név alatt 
(lásd: Ueiitsclie entom. Zeitsehr. 
1911. 472)'. Szóval én nagy 
bűnt követtem el ! Gaxglbauer 
halála után leírtam egy Anopli- 
tludmiis-t. melyet GrAxoLBAUEií 
akart leírni, illetőleg helyeseb- 
ben fenntartotta mag-ának annak 
leírását. "Xézzük csak mit mond 
Ctaxglbauer az idézett folyóirat 
megfelelő laiDJán. Ott bizony 
Gaxglb.\uer semmit sem mond. 
hanem Stiller Győző úr ..Meine 
Höhlenexkursioiien im kroati- 
schen ]SIontangebiet-' czímCi czik- 
kében azt h';ja az idézett lapon, 
hogy az Anophthalmus B. likn- 
nensis-X itt (t. i. a lokvei bar- 
langiján i csak háromszor, az A . 
liirtus Siülcri Gaxglb.-I ötször 
fogta. Készséggel elismerem, 
hogy (''u ezt a czikket aimak 
idején elolvastam i, de honnan 
sejthettem volna, hogy Gaxgl- 
B.\UER az állatot le akarta írni. 
sőt még' fenn is tartotta magá- 
nak annak leírását y Azt hiszem, 
hogy ezt ^SÍlller úr sem tudja 
megmagyarázni, külíiuíiscn a 
mikor müidenki tudott (taxgl- 
bauer szomorú hosszas beteg^- 
ségéről, moly alatt munkakép- 
telen \{At Az említett név tehát 
egyszerű nomen in litteris. mely 
semmit sem mond és semmire 
sem k()telez ! 

Az A Scopolii-iiál találjuk a 
következő kirohanást. Szememre 



der Literatiu' liátte ersehen könncu. 
dasz sich Gaxglbauer die Beschrei- 
Ijung derselben unter einem ande- 
ren Xamen vorbehalten hat (vgl. 
Deutsche entom. Zeitschi\ 1911, 
472). ■• Ich habé alsó eine grosse 
Siuide begangen I Xach dem Tode 
Gaxglbauer"s halDe ich emen 
AnojjhtJiahims beschrieben, weicheii 
Gax'glbauer beschreiben Avollte, 
dasheist richtiger sich die Beschrei- 
bmig desselljen vorbehalten hat. 
Prűfen Avir denmaeh. Avas sagt 
G AXGLBAUER an betreffcnder Stelle ? 
Dórt sagt Gakglbauér nichts, son- 
dern Herr Y. Stiller schreibt in 
seinem Artikel „Meine Höhlen- 
exkiirsionen im kroatisehen Mout- 
ang'ebiet"' auf angegebener Seite, 
dass er Anophíliahmis B. likanensis 
hierfnámlich in der Lr.ikve-erHöhle) 
nur dreimal. A. Jihitís S líllfriGxy GhB. 
f űnfmal sammelte. Ich gestehe 
gerne, dass ich dicsen Artikel sei- 
nerzeit geleseii habei, aber wie 
liátte ich es ahnen können, dass 
Gaxglbauer das Tier beschreiben 
w'oUte, oder sogar . sich die Be- 
schreibung desselben vorbehalten 
hat V Ich glaube dies köímite Herr 
MüLLER selbst nicht erkláren, be- 
sonders avo jedermaun von der 
traurigen langen Krankhéit í íaxgl- 
b.vuer's wusste. wáhreiul derselben 
er arbeitsunfáhig war. Der g'e- 
naunte Xame ist alsó cin einfacher 
nomen in litteris, welcher nichts 
sagt luid nicht Ijindet. 

Bei A. Scopolii íiiiden Avir deu 
náclLsten Ausfall. Der Yerfasser 



1 Sőt ismertettem is (Rovartani i Sogar auch besproclien habé (Ro- 

Lapok. XVIir, 1911, p. 127j. vartani Lapok. XVIII, 1911, p. 127). 



20< 



veti a szerzfj, liogy iiagyon kü- 
líhiös, hogy mikor a var. Bart- 
kói-i és \[\i\ Szíhhjyn-i leírtam, 
a \'\M\ Párelt-ról egyáltaláljan 
nem teszeli: említést, mely pedig' 
ememiek Ivíizeli rokonai. .Majd 
szcmenn'-e veti, h<:)gy k^giitolsú 
leírásaim nagyon iiézagosak és 
csak arra valók, hogy a rosszul 
jellemzett alakok szerzőségét 
biztosítsam magamnak; a priori- 
tás megóvását pedig szegényes, 
gyorsan összetákolt diagnozisolv 
k(")zlésével sietek elérni. Erre a 
methodiisonn'a jellejuző esetként 
említi az Apholenonus Bokoi-'t-vól 
kíizölt leírásomat, melyről alál)li 
még lesz szó, de végezzünk 
előbb a ScoiioUiAú^eA. V.)Y1 ta- 
vaszán Horvátországiján jártak 
és gyűjtöttek Dr. Jvertész IvÁr- 
mán és I)i;. Soós Lajos kolle- 
gáim, nemlvülönlíen ^ilniój': Ottó, 
Bautkü József múzeumi prepa- 
rátm- kiséretélien. Gyűjtésük 
eredménye egyeljek mellett négy 
Anojjlithalnuis-íaiia felfedezése 
volt, melyelv leírására azután 
Mihók engem leért fel. Ennelc 
liamarosan eleget tettem, annyi- 
val inkábl3, mert itt tíirtént meg 
MiHóK-kal első ízben az az eset, 
amely azután a bihari liarlan- 
gokljan Mn-íóK és Bokor kitett 
csalétkes poharaival folytatódott, 
hogy azokat nemcsak megxlézs- 
málták, hanem el is lo})ták vagy 
összetörték. Tudtuk tehát, hogy 
itt valaki illetlen módon sáfár- 
kodik, azért siettünk a leírással. 
Arról azonban nyugodt lehet 
MüLLER Úr, hogy a leírás nem 
történt hevenyészve, mert a mit 



AA'irft mir vor, dass es sehr sonder- 
liar ist, wenn ieh gelegentlich der 
Beschreif)nng der Yarietáten Bart- 
kói \md Szilágy ii die var. Páveli 
gar nicht erwiihne, obwohl diese 
derén náehste '\'"er\\'andte ist. Bald 
wird mir \'orgc\vorfen, dass meine 
letztenBeschreifnnigen sohrlüeken- 
liaft und ]nn^ dazu liestimmt sind, 
imr die Prioritá't sehleeht deíhner- 
barer Formen zu siehern ; die Pri- 
oritiit dureh hastige Veröfí'ent- 
lichnng sehnell znsammengeworfe- 
ner notdürftiger iJiaguosen bewah- 
ren avíU. Als eharakteristisches 
l^eispiel dieser Methodc A\ird meine 
Besehreiliung des Apliohmonas Bo- 
kori angeführt, anf vvelehe ieh wei- 
ter untén noeh zurüekkummen 
verde, zuerst aber erledigen wir 
die 5'cojJo//<- Yarietáten. lm Früh- 
jahr 1912 sannnelten meine KoUe- 
gen. ]JR. K. KepvTész und Dr. L. 
Soós, ausserdem ( ). Muíók und der 
Práparat(_)r unseres Aíiiseuras J. 
Bartkó in Jvroatien. Uas Ergebniss 
ihrer Sanuneltátigkeit wat neben 
auderem, atieh die Entdeckung von 
vier AnojjitthalDius-llasson^ um de- 
rén Beschreibung nncli naHdier 
Herr AIrtíjk orsuehte. Ieh l)in die- 
sem Ersuéhen aiich sehleunigst 
naehgekommen, unisomehr als es 
liier líerrn MmóK zum erstenmal 
passierte, und si