Skip to main content

Full text of "Rovartani lapok :"

See other formats 


j KC di ayaet ag gat áttegat ága B E 19 t p át klygyrtegdzével Sepsey 

A ; 4 Hi) KEKSKHLÁGYKTB FT RNKLNHKHNBB fmigekákéntt j APA si rikásázésátsbttot 

K ; irrnytsn mi $. j j ba jú ő? j4 v 4 é s j gátbat véte 
144 gA 3 z 1 bbá el ei Í ág a KINETÉSB f tis snuabídes tet 


! HA r va HA Hl 4 reb 
vont RÉ MLSAR ; 3 KVt MATKALNEE KÜL ÁTRÉHETÉLKÉK 
énbH tet tig kip jjbAANAnTkYANAJAK ERAT 
zá 0007 vereoag bob aaz ólkító ft GIRL NTR TD AAÁETERÉS IB 
jegéégasttakai HLULIÁNNÉA 
kátplskuk, 47 kt 
jét 


TE; 
KÉSÉS MSZETS 
E 2 


vagát 
gátra 
vngtk 


tt jutt 


iss 


egri s § 
t/ Hatan 


kata 


4 létet 4 
s jő ajtaját 2944 H 
j ilják ÉT ágT irant alat A TESB 
f alátajai ni, ap 146 rk ig 
1) dó jani fa apa 
dare at eruéjbó 


ale 


Hi tépelzeáti 
ek été 


8 pie TA 
MÁT ÁK 
tgte 
SELENA 
jéltbret 


ty H 


UaERA el 
uk b kint 
28 sszhA kás 


új 


hi 
JA 


et 


érte 
LA 


6. 


átt 
vtsz 
psd totkobyáz toy 
bjzviáryágaettébby 


EOR ELLE SREOPT E 
FOR ED VÁSZÁGNKOIN 
BOJRSSETEN GE 


LIBRARY 
OF 


THE AMERICAN MUSEUM 
OF 


NATURAL HISTORY 


41881 07 [/ vi 


1 
LA 


ETÉERTGAN MUSLUM E 
SENALURALVISTORVES 


HAVI FOLYÓIRAT 


különös TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


MEGINDÍTOTTA. 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


s : 59.57-ot (u.3.a) 


MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG ET 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


. LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


ga 
DSSéta et 
XIX KÖTET. — 1912. —]ó 


. BUDAPEST, 1912. 
LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS TLÁDÓTÁT SANK rek 
II., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 


EKE KELEGELEKEKY 


:/ 
KU Ki. UN 
j 4 


KGN 


a. AA ZALDONINŐN, 


DUGONICS-NYOMDA R. d 


——] SZEGED I 
KÁLVÁRIA-UTCZA 6. SZ. 


Tartalomjegyzék. 


A. Aigner Lajos: Magyarország pillangói. NE SSREEHE 


Lapszám 


5, 20, 120, 182 


.Bakó Gábor: A szőlőmolykongresszus— — — — — — 17 
Bokor FHlemér: Az esztergomi ürgefészkek bogárvilága— — 66 
. Bíró Tajos: Bogarászati kaland Horvátországban — — — 069 
250150 197 JELGÉGYEn yNjjUSVINIK 4 S [e 1 
6 barlamoi Carabidák e 8 
. . Adatok Magyarország bogárfaunájához — — — — 29 
Magyarország Buprestidái. ÍV. — — — — — — 135 
- Az Otiorhynchus. cribrosus rokonairól — — — — 138 
— Új vak bogarak a Bihar-hegységből — — — — — 156 
Diószeghy Lásaló : Adatok Magyarország lepkefaunájához — 114 
 Horváih Géza: Az amerikai bivalykabócza Magyarországon 
ék (kgose) — — — — — — — — — — Í4ó 
hi Kaurmann Ernő : e E. ÍV. 147 
149 
— — — — — — — — — — 51 
3 
116 
163 
sz ban — — — — — — — — — — — 49 
SSSSÉocyan lettem entomolosus a e 1 
Magyarország fémdarázsai — — — — — — — 129 
mi Rét új EHymenoptera-faj—  — — KEZEK AKSZÉS ESA EK SEK TÉS SÍt HT 
izsicaky Jenő: Új lepkefajváltozat Trencsén- vármegyéből 
képe) 8 
ich Ferenc: Adatok Simontornya bogárfaunájához — — 60 
schild N. Ch.: Adatok Magyarország lepkefaunájához. 
III—IV.  — — — — — — — — —- 21 167 
jády Zoltán: Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. — 
"II. Neuroptera et Pseudoneuroptera — — — — 583 


Különfélék. e 


Csiki Ernő: A magyar Nemzeti Múzeum rovargyűjteményé- 


nek gyarapodása 1910-ben — — — — — — 9 

— Mennyi bogarat írnak le évenként? — — — — — (3 
— 7 Ganglbauer Lajs— — — — — — — — — 122 
—  Kártékony-e a Haltica oleracea ?— — - 124 
— Új Elaterida-név — — — — -— — — —  — 139 
— Nem gyúlékony rovarirtó szer — — — — — — 139 
— Bogsch János emlékének (arczképpei) — —. — — 181 
—  Elhúnyt magyar rovarászok — — -- — — — — 182 
— A Pholeuon Knirschi rendszertani helyéről  — — — 183 
Fehér Jenő: Egy falánk Mantis religiosa — — — — — 123 
— A házi légy viszi zsákmányát — — — — — — 124 
Ulbrich Ede: Adat a pókok vérengző természetéhez — — 32 
Vágó Aladár: A Chrysis sybarita Först. gazdaállata / — — 32 
A II. nemzetközi rovartani kongresszus — er S. I -Z-z9B 


Növénygazdasági Lapok — — — — — — — — — (3 


Irodalom. 

Az ismertetett munkák szerzőinek jegyzéke : i 
Alfken 10; Becker 10: Bernau 140; Bernhauer 74; Bolkay 10; 
Brancsik 75; Breit 75, 139; Brues 11; Csiki 11, 140; Dziurzynski 186; 
Fleischer 140; Griffini 10, 11: Hendel 10; Horváth 9, 10, 11; 
Jablonowski 185: Jordan £ Rothschild 126; Junk 32; Kröber 11 ; 
Kuthy 10; Lundström 11; Meixner 140; Mocsáry 10, 11; Moczarski 
139; Montandon 10; Pic 140; Pongrácz 10; Rebel 126; Reitter 12 ; 
Sági 74; Schweitzer 74; Seidlitz 186; Seitz 183; Simonyi-Semadam 
125; Sokolár 33; Thalhammer 11; Tiltseher 125; Tomala 125: 

Wagner 33: Zavattari 10. 


Társulati ügyek. 


A választmányi ülésekről — — — — — —-— — 14 142 187 
A rendes ülésekről — — — — — —-— — 12 42 Tr, 141, 187 
A közgyűlésről — — — — — — — — — — — 34 


A tagok névsora 1912 elején — —.— — — — — — 2 


vsaklji HAVI FOLYÓIRAT 
. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XIX. KÖTET. 1912 JANUÁR 1. FÜZET. 


Hogyan gyűjtsünk? 
Irta : Csiki ERNŐ. 


"Nem régen HEIKERTINGER és WaAGnwNeR tanulságos czikkekbeni 
E nikósak a bogárhálóval való gyüjtéssel és sok megszívlelendő 
. dolgot mondottak el, a mivel foglalkoznunk nem árt. ; 
Gyüjtőink, első sorban bogárgyüjtőink, többnyire a végletekbe 
esnek. Az egyik a kövek felforgatásában leli legnagyobb. örömét, a, 
másiknak a bogárrosta a mindene, a harmadik , úgyszólván csak a 
. bogárhálóval gyüjt, a legtöbben pedig csak azt gyüjtik a mi éppen 
a szemük elé kerül. Ilyen gyüjtési módok mellett azután csodálkoz- 
nak, hogy bizonyos fajok sohse kerülnek gyüjtőüvegükbe, sőt hogy 
tovább menjünk saját megszokott gyüjtésmódjukkai még sok olyan 
fajt se tudnak megtalálni, melyet különben csak az ő kedvelt gyüj- 
tésmódjukkal lehet gyüjteni. 
. Ennek leginkább az az oka, hogy egyoldalú gyüjtésmódjuk 
mellett is nagyon válogatósak, nem gyüjtenek mindenütt, minden 
elyen, talán mert megszokták, hogy csak hagyományos helyeiken 
vről-évre mindig ugyanazokat az állatokat keressék. Az bizonyos, 
Joy egyes helyek felette gazdag zsákmányt nyujtanak, amellett 
onban a kevésbé kecsegtető helyeket is fel kell keresnünk, mert 
kszor éppen ezek lehetnek valamely specziális faj lakóhelyei. 
Nálunk a gyüjtők legnagyobbrészt a bogárhálóval való gyüj- 
s kedvelői, emellett aztán elhanyagolják a többi gyüjtési módot, 
pedig a bogárhálóval való gyüjtést is csak úgy minden terv nélkül 
zik. Nem az a fő, hogy a mikor a rétek a legszebb virágpom- 
jában díszlenek, hogy akkor vegyük csak elő hálónkat és azokat 


. 1 FR. HEIKERTINGER: Zur Praxis des Káferfanges mit dem Kiátscher. 
"Über Sammelzeit. (Wiener Entom. Zeitg. XX.X, 1911, p. 227—233); II. 
Jber Sammelorte. (U. o. p. 247—261). 

2 H. WAGNER: Zur Kátschertechnik. (Einige kleine Zusütze zu F. 
eikertingers, Praxis des Küferfanges mit dem Kitscher). (U. o. XXX, 


, p. 263—269). 
. Rovartani Lapok. XIX, 1. (1912. I. 30). 


2 


irgalmatlanul végigkaszáljuk, vagy a mikor látjuk, hogy mindig csak 
ugyanazokat a közönséges fajokat gyüjtjük, a SauTtéSsel egyáltalá- 
ban felhagyjunk. ; 
A bogárhálóval való gyüjtésnél sok mindenre kell figyelemmel 
lenni. Elsősorban tájékozódnunk kell a vidék növényzetéről, sőt is- 
mernünk kell a növényeket, hogy bizonyos fajokat a tápnövényükön 
kereshessünk fel. Ismernünk kell-a vidék földtani viszonyait, mert 
hiába keressük állatunkat tápnövényén, ha az nem áll megfelelő 
talajon, mert az állatnak szüksége van olyan tápanyagra, melyet 
növénye csak megfelelő talajon nyujthat neki. Figyelnünk kell a 
növényzet összetételére, csoportosulására, a talaj száraz vagy nedves 
voltára, a hely konfigurácziójára. Mindezek mellett nem elegendő, 
ha pl. tudjuk, hogy állatunk ezen és ezen a növényen található, ha 
a növény meszes talajon áll, ha a talaj emellett vizenyős stb., imert 
tudnunk kell azt is, hogy melyik időben (hónap, hét vagy nap) és 
a nap melyik szakában, de az is fontos, hogy a növény melyik 
részén keressük. Előfordul pl. hogy tudjuk a faj pontos termőhelyét, 
tápnövényét, előfordulásának idejét stb., mindamellett a legszorgal- 
masabb kaszálás sem eredményez egyetlen példányt vagy legfeljebb 
egynéhányat. Sok esetben ugyanis csak a növények felső részét 
kaszáljuk le hálónkkal, a keresett állat pedig a legalsó leveleken 
vagy azok alatt található. Nagyon fontos a nap szaka is, hogy mikor 
találhatjuk a keresett fajt, mert némely faj kora es található 
csak, amikor a növényzetet még harmat fedi, ilyenkor nem kell saj- 
nálni, hogyha a háló vizes lesz, de a háló vizes tartalmának nehe- 
zebb átnézésétől sem kell idegenkedni. Van sok faj, melyet hiába 
keresünk egy bizonyos helyen, pedig ha ugyanazt a helyet akár 
csak rövid idő mulva, egy elvonult záporeső után újból végigkaszál- 
juk, a vizes növényzeten esetleg százával gyüjthetjük az állatot. 
A mint. ebből láthatjuk sok faj csak vizes növényzetről gyüjthető. 
Más fajok csak a késő délelőtti vagy a déli órákban kerülnek elő, 
mások bevárják a naplemente idejét, sőt egyesek csak az éjjeli órák- 
ban kerülnek elő. Van nem egy ritkának vélt bogárfaj, melyből csak 
kivételesen gyüjthetünk egy-egy példányt, pedig ha lámpavilágítás 
mellett kaszáljuk le éjjel termőhelyén a növényzetet, nem egyszer . 
százszámra gyüjthetjük össze. Nem kell idegenkednünk a nyári ki- 
aszott, száraz növényzettől sem, mert sok faj éppen a rétek üde nö- 
vényzetében fejlődik és már csak a mikor a nyári meleg már ki- 
szárította a növényzetet, kerülnek arra mint kifejlődött állatok. Tehát 
vegyük általános szabálynak, hogy a bogárhálóval a legkoraibb ta- 
vasztól a legkésőbb őszig gyüjtsünk mindenütt, emellett részesítsük 
figyelemben nemcsak a szépen virágzó növényzetet, hanem a leg- 
egyszerübb gyom, a kibuvó levél, a tüskés bogáncs, a száraz kóró, . 


E kell válogatnunk a nedves, vizes ask; száraz átrostálandó ciréz 
. között, mert ha a hely nem is felel meg, legalább meg kell győ- 
ződni arról, hogy ott tényleg nincsen semmi és akkor sohse fogjuk 
. később sajnálni, hogy még meg se kiséreltük azon a helyen a gyüj- 
. tést. Szóval akármilyen gyüjtési módot alkalmazunk, sohse legyünk 
. válogatósak, a bogárhálóval vizsgáljunk meg minden növényt, a ros- 
 tával minden megrostálható anyagot rostáljunk át, a legkisebb he- 
— verő kő alatt épúgy keressünk állatot mínt az óriási alatt stb. 


Esz Ha mindenre tekintettel leszünk, figyelmünket mindenre és 
. — mindenfelé fordítjuk, nemcsak gyüjtésünk eredményével leszünk meg- 
. elégedve, gyüjteményünk nem egy hézagát fogjuk szép sorozatokkal 
. kitölthetni, hanem betekintést nyerünk az állatok ökologiai viszo- 


AG 


Uj bogarak Trencsén-vármegyéből. 
I Irta: LAczó JÓZSEF. 


. Alábbiakban néhány újonnan felfedezett bogárfajváltozatot és 
eg 88 új fajt akarok leírni, let. nemcsak megyénk, hanem hazánk 


8. " ELÉTSETBR harpalinus SEegv. var. Csikii LAczó, nov. var. 


. A typo differt: corpore toto aterrimo, elytris posticelatioribus, 
: onoto elytrisgue haud ferrugineo-marginatis. 
Hungariae septr.-occid.: pagus Péhó (Com. Trencsén) 


. Olyan mint a törzsfaj, teste azonban egészen fekete, az előtor 
hátán és a szárnyfedőkön sárgás-barna szegély nélkül, a szárny- 
fedők hátul pedig szélesebbek. 

. — Előfordul Péhó környékén Trencsén- e ömesében 
Ezt az új fajváltozatot Csixi ERxő nemzeti múzeumi Őr tiszte- 


tére neveztem el. 


2. Notoxrus Szalavszkyi LAczó, n. sp. 


N. militi ScHum. affinis, sed differt: corpore angustiore; cornu 
pronoti breviore et proportionaliter latiore, lateribus tantum dentibus 
duobus apice rotundatis armatis, basi nodoso; pronoto elytrisgue 
subtilissime punctatis et supra pilis brevioribus, magis tenuibus, cor- 
pori adjacentibus ; elytris aliter ornatis: macula dilute ílavo-testacea 
humerali majore, fascia mediana angustiore et ad suturam inter- 
rupta, utringue ramum usgue ad partem guartam anteriorem et 
suturam attingentem emittente; fascia anteapicali usgue ad margi- 
nem lateralem producta, lateribus obliterata est. Long. 4 mm. 

Hungaria sept.-occ. pagus Bolesó (Com. Trencsén). 


Notoxus Szalawvszkyi n. sp. 
(DR. SzaBó JózsEF rajza nyomán). 


A N. miles ScHm. közeli rokona, de attól a következő jellemző 
tulajdonságai alapján könnyen megkülönböztethető: teste karcsúbb, 
az előtor szarvszerű nyulványa rövidebb és aránylag szélesebb, 
oldalt két kerekített fogacskával fegyverzett, tövén pedig dudorosan 
kiemelkedő; az előtor háta és a szárnyfedők nagyon finoman pon- 
tozottak és felületüket finomabb, rövidebb és testhezsímuló szőrözet 
fedi, továbbá a szárnyfedők világos sárgás-barna rajzolata is más : 
a vállfolt nagy, a varrat mellett megszakított keskeny középső 
harántcsiík be- és előrefelé egy az elülső negyedig terjedő és a var- 
raton érintkező ágat bocsát ki, a csúcs előtti harántcsík pedig kissé 
elmosódottan az oldalszegélyig terjed. Hossza 4 mm. 

Előfordul Trencsén-vármegyében, Bolesó környékén. 

Ezt az új fajt SzaLavszkv GYULA, v. b. t. t., Trencsén vármegye 
főispánja, a ki a trencsénmegyei múzeum létesítése körül kiváló 
érdemeket szerzett, tiszteletére neveztem el. 


És 3. Orsodacne cerasi L. ab. Horváthi LaAczó, nov. ab. 


SES Ab. glabratae PAsz. similis, sed differt:  elytris utringue macula 
. —— subbasali flavotestacea ornatis. 
3 Hungaria sept.-occ.: pagus Bolesó (Com. Trencsén). 


ső Olyan mint az ab. glabrata Pawz., feje és előtora sárgás-vörös, 
a szárnyfedők pedig feketék, de mindegyiknek töve mögött egy-egy 
. —— sárgás-barna folt van. 

; Előfordul Bolesó környékén (Trencsén-vármegye). 

Es Ezt az új fajváltozatot DR. HoRvárH Géza nemzeti múzeumi 


28 osztályigazgató tiszteletére neveztem el. 

E 4. Crioceris asparagi L. ab. Brancsiki Laczó, nov. ab. 

a 

E: A typo differt : elytris ílavis, macula humerali, sutura et fascia 


transversa postica viridi-coeruleis. 
Hungaria sept.-0€c.: pagus. Bolesó (Tren- 
csén-vármegye). 


-A törzsíajtól abban tér el, hogy a szárnyfedők 
sárga színe erősen tért foglal, úgy hogy csak egy-egy 
vállfolt, a varrat és a rövid hátsó harántcsík zöldes-kék. 

Előfordul Boles ó környékén (Trencsén-vármegye.) 

Ezt az új fajváltozatot DR. BRaAwcsix KáÁRoLy, kir. tanácsos, 
. megyei főorvos, tiszteletére neveztem el. 


GTA ÜT EAN SÁTÁNT BLA BAR TT ÉKES EZEK NTÉAÁ LL ZOH KADSZET RTL LÁGYA ÉSEZT 
g s pvt TB A $ 1, 


Magyarország piliangói. 
Irta: 7 A. AIGSER LAJos. 
KE 
VII. CSALÁD : HESPERIIDAE. 


. Ez a család jól megkülönböztetett csoportot alkot, melynél 
. — különösen a szárnytartás a többi pillangótól lényegesen elütő, egyesek 
. (pl. Thanaos Tages) nyugalomban fedélszerűen összehajtva tartják. 
ss Az idetartozó pillangók feje nagy, homloka széles és gömb- 
alakú szemük nagy. A szem és a csáp kőzött hajpamat van, a csáp 
. hosszú, fokozatosan megvastagodott, bunkója a végén kihegyezett, 
orsószerű. Mind a hat láb jól kifejlődött, az elülső lábszár nyujt- 
. ványnyal, a hátsó két pár tüskével fegyverzett. A hátsó szárny elülső 
.—— szegélye mentén mindig megvastagodott. 

s A hernyó orsóalakú, finoman szőrözött. Többnyire összeszőtt 
. levelek közt él és fűszálak vagy levelek közt laza szövedékben alakul 
át. A báb legtöbb esetben megnyult és szövedékében farával és 
áthúzott fonállal megerősített. 


Ebből a családból a palearktikus tájban 183 nem él, melyek 
közül Magyarországon nyolcz fordul elő, utóbbiakat következőképen 
választhatjuk szét. 


A nemek meghatározó kulcsa: 


1. A rojt nem tarkázott . 2 
— A rojt feketével tarkázott ; 7 
2. A potroh megnyult, a hátsó szárny zúgát 58 Al freskaladja 3 
— A potroh rövid, a hátsó szárny zugán nem vagy alig terjedtúl 4 
3. A csáp rövid, bunkója hosszúkás, az elülső szárny közép- 
sejtje egyenesen lezárt. 1. Heteropterus. 

— A csáp az elülső szárny félhosszát éri el, bunkója vastag, 
hirtelen kihegyezett, mindkét szárny középsejtje nagy, meg- 
lehetős egyenesen lezárt. 2. Pamphila. 

4. — A felület vöröses-sárga . SSL R EE elet SE EZZ ESZ 

SZETA felület sötélbatmanyaey SZÜTke sz st SETS ze 

5. A csáp bunkója röviden kihegyezett, a tapogató utolsó íze 
felálló, meglehetős karcsú. 3. Adopaea. 

— A csáp bunkója hosszúkás, hegye vékony, kampószerűen 
lehajló. 4. Augiades. 

6. Az elülső szárny kihegyezett; a csáp rövid, hirtelen meg- 
vastagodott, bunkója hosszúkás, hajlított. 5. Parnara. 


— Az elülső szárny lekerekített. A csáp az elülső szárny fél- 
hosszát éri el, bunkója megnyult orsóalakú, kissé hajlított. 

8. Thanaos. 

Tt. A csáp bunkója tojásforma; a tapogató a homlokot szem- 
hosszal tulhaladja. Az elülső szárnyon üvegszerű foltok van- 
nak, a hátsó szárny fogazott. .6. Carcharodus. 

— A csáp bunkója hosszúkás, kissé hajlított, csúcsa lekerekített. 
Az elülső szárny fehér foltokkal díszített, a hátsó szárny 
nem fogazott. T. Hesperia. 


1. nem: Heteropterus Dum. 


A csáp rövid, bunkója hosszúkás, az elülső szárny középsejtje 
egyenesen lezárt. az elülső lábszáron nincsen nyujtvány, a potroh 
hosszú, a hátsó szárny zugát meghaladja. 

A hernyó fűféléken él. A báb nyulánk, elül kissé szögletes. 

A palearktikus tájban két faja él, melyek közül az egyik 
hazánkban is előfordul. 


1. Heteropterus Morpheus PALL. 


PAnLas, Reisen in versch. Prov. d. russ. Reiches. I. 1771, p. 
471. — Sieropes SCHIFFERMILLER § DEwxis, Syst. Verz. d. Schmetterl. 


ts .d. Wiener Gegend. 1776, p. 160. — EsPER, Die europ. Schmetterl. in 
. Abbild. t. 41, f. 1, t. 80, f. 4. — Aracinthus FABRIcIus, Genera Insectorum. 
SSTCET, p. 971. — speculum SCHRANK, Fauna TET THESE ÁSOE pe 161: 


Zs A szárnyak sötétbarnák, az elülső szárny csúcsa előtt néhány 
. — világos-sárga folttal. Alul az elülső szárny barna, csúcsa sárgaszélű, 
. — előtte néhány sárga folttal, a hátsó szárny sárga, feketés-barna keretű 
. . fehéres-sárga tojásforma foltokkal. A nőstények felül kissé világo- 
. — sabbak. Kifeszítve 32—35 mm. 

: . Hazánkban elterjedt, de aránylag kevés helyen figyelték meg 
és úgylátszik a tengermelléken és a Balkán-félsziget nyugati részé- 
. — ben egyáltalában nem fordul elő. Különösen erdei nedves réteken 
ő . vagy állóvizek körül junius közepétől julius végéig nem ritka. Repü- 
. — lése lomha, ugrásszerű. 

És Kevéssé változó faj, de akad ritkán oly példány, a melyen az 
. elülső szárny sárga foltjai hiányzanak vagy olyan példány, amelyen 
. — a foltok megnagyobbodtak. A nőstény hátsó szárnyán némelykor több 
. —— folt mutatkozik, ritkán pedig a nőstény teste sárgás. 

A A hernyó zöld, apró fekete szemölesesel sűrűn borított, . hátán 
— — világosszélű fekete és oldalt sárgás vonal fut végig. Hossza 25 mm. 
. A báb elül kissé szögletes, színe halványzöld, feje vöröses. 

36 Hazai termőhelyei: Budapest VI. 10—VII. 20, Peszér, Nagy- 
. — várad, Püspökfürdő, Pécs VI. 29—VII. 29, Csákvár, Szaár, Csolnok, 
— — Sopron VII-VIII, Pozsony VII, Kocsócz, Kolozsvár, Baziás VI. 24, 
.  Vrdnik, Vinkovce. ; 
5 28 szomszéd országok közül Alsó-Ausztriában (junius— julius) 


2. nem: Pamphila Wats. 


( Carterocephalus LED.) 


A csáp felényi oly hosszú mint az elülső szárny, bunkója vas- 
ag, hirtelen kihegyezett. Mindkét szárny középsejtje nagy és meg- 
ehetősen egyenesen lezárt. A potroh hosszú, sűrűn szőrös. Az elülső 
. lábszáron nincsen nyulvány. ; 

4 A hernyó hengeres, finom szőrökkel fedett, feje gömbalakú. 
Többnyire fűféléken található. A báb hosszúkás, csáphüvelye hegye- 
. sen megnyujtott. 
A. palearktikus tájban 8 faja él, melyek közül kettő hazánk- 
. — banis előfordul. 


8 


Uj lepkefajváltozat Trencsén-vármegyéből. 
Irta: DR. PAzsiczkY JExö. 


1911. évi julius 30-án a hegyvidékünkön is elég gyakori Boar- 
mia maculata STGR. var. Bástelbergeri HIRSCHKE fajváltozatot gyüjtvén, 
akadt közte egy olyan példány, mely megérdemli, hogy azt külön 
név alatt ismertessem. A lepke leírását a következőkben adom. 


Boarmia maculata SrTGg. var. Bastelbergeri HIRSCHKE 
ab. nigyomarginata PazsiczkY, nov. ab. 


Var. Bastelbergeri HIRgscHKE similis, sed differt: alis 
Tat essem Geert o Ta azo Ara Las. 


(PAZSICZEY SÁNDOR rajza nyomán). 


A var. Bastelbergeri-hez közel álló, színezése azonos, rajza is 
nagyjában egyező, de valamivel kisebb, elülső szárnya kissé kere- 
kített, külső szegélye jobban kidomborodó, hátsó szárnya pedig 
szélesebb. Az elülső szárnyon a belső harántsáv egybeolvad a kö- 
zépső sávval, egy felül befelé hajló Y-t alkotva; a külső szegélyen, 
a hullámvonal és a rojtok között egy eléggé széles és éles hullámos 
fekete szegélysáv huzódik végig, melynek leghosszabb nyulványa 
közvetlenül a nagy fekete szemfolt mögött fekszik. Ez a szegélysáv 
a hátsó szárnyon is folytatódik, itt azonban jóval szélesebb, eny- 
hébben hullámos és az alsó oldalon is átlátszik, a középsáv elmosó- 
dott. Alul az elülső szárny jóval sötétebb mint a var. Bastelbergeri- 
nél, a külső szegély közepén világos. folt nélkül, hanem helyette egy 
világos, kifelé álló, öblös félhold van jelen; a hátsó szárnyon egy a 
farzug felé keskenyedő sötét szegélysáv huzódik végig. SERA 

Előfordul a trencsénvármegyei Drétoma községhez tartozó 
Zsljab-hegy erdővágásaiban. 3 

Az új fajváltozat nevét a szárnyak sajátos szegélysávjáról, 
mely a lepkének jellemző és emellett szép külsőt kölcsönöz, vettem. 


pajbsgsá toszábó Gt SINYYESZZ I SAVE VEREZÉSZTt MTE ÍSYT dés m teas tszai stat ár lé Ea est zat TÁ 


Különfélék. 

A Magyar Nemzeti Múzeum rovargyüjteményének gyarapo- 
dása 1910-ben. A Nemzeti Múzeum nem régen megjelent 1910. évi 
jelentése szerint a rovargyüjtemény 39407 példánynyal gyarapodott, 
ebből ajándék 3756, vétel 25.037, csere 112 és gyüjtés 10.492 pél- 
dány. Ez a szám az egyes rovarrendek szerint következőleg oszlík 
meg: Hymenoptera 53483, Coleoptera 16.253, Lepidoptera 6791, Diptera 
9434, Neuroptera 254, Orthoptera 228 és Hemiptera 5104 példány. 
1910-ben a múzeum tisztviselői közül DR. HoRvárm Géza osztály- 
igazgató Békés-, Bíhar-, Borsod-, Hont-, Pest- és Temesmegyében, 
DR. KERTÉSZ KÁLMÁN őr Brassó-, Pest- és Szebenmegyében, CsIKI 
ERwNő őr Brassó-, Pest-, Szeben- és Torontálmegyében, DR. Soós 
Lagos segédőr a Nagy-Alföldön és ScHmMiDT Anran segédőr Pest-, 
Szepes-, Szolnok-Doboka- és Zemplénmegyében gyüjtött a múzeum 
gyüjteményeinek gyarapítására rovarokat. A rovargyüjtemény újból 
való modern felállítását a tisztviselői kar serényen folytathatta. 


CSIKI. 
Irodalom. 
Horváth Géza: Ánnales historico-naturales Musei 
Nationalis Hungarici. — A Magyar Nemzeti 


Múzeum természetrajzi osztályainak folyóirata. IX. kötet, 
Budapest, 1911 ; 612 I., 16 táblával. 

A Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi folyóiratának vas- 
kos mult évi kötete, mint eddig is, számos rovartani tárgyú czikket 
tartalmaz, melyek részben a múzeum tisztviselőinek, részben külföldi 
szakembereknek a Nemzeti Múzeum anyagáról irott czikkei. A kö- 
tetet DR. HoRván Géza szerkesztő , Nomenclature des familles des 
Hémipteres" czimű tanulmánya vezeti be, melyben a félszárnyú ro- 
varok családjainak egyedül helyes és használandó latin nevét igyek- 


. szik az összes irodalmi kútforrások fölhasználásával, a prioritás elve 


alapján megállapítani. Erre nagy szükség volt, mert az utolsó évek- 


ben a családok elnevezésében alapos felforgatást okoztak egyes szer- 


zők, különösen pedig a közelmultban elhunyt angol KIRkanpv. Hogy 


. — csak egy-két példával szolgáljak, így pl. a régi Pentatomidae név helyett 
. KiRkanpY nyomán a Cimicidae, Coreidae helyett Lygaeidae, ILygaeidae 


helyett Myodochidae majd Geocoridae, Cimicidae helyett Clinocoridae 
stb. nevek kezdtek tért foglalni, a mi persze óriási zavart kezdett 
okozni, mert ha pl. valaki egy Lygaeidáról írt, nem tudtuk, vajjon 
bodobácsféléről vagy Coreidáról van-e szó, vagy ha valaki Cimici- 
dákról beszélt, nem tudhattuk, hogy a házi poloska családját érti-e 
alatta vagy a Pentatomidákat. A. nagy gonddal készült tanulmány 


10 


kimutatta a nomenklatura-felforgatójának minden alapot nélkülöző 
eljárását és végleg tisztázta a kérdést. — TH. BECKER , Chloropidae. 
Eine monographische Studle. III. Teil: Die indo-australische Region" 
czímű monografiájából ez alkalommal -az inado-ausztráliai fajokat tár- 
gyaló részt közli. — DR. ACHILLE GRIFFINI ,Nuovi studi sopra diversi 
Gwvillacridi del Museo Nazionale di Budapest" czímű czikkében a 
múzeum néhány Grillacridájáról értekezik. — A. L. MoONTANDON 
, Deux genres nouveaux d Hydrocorises" eczímű czikkében két új 
vízipoloska-nemet írt le, melyek közül az egyik kiváló hemipterolo- 
gusunk tiszteletére a Horváthinta nevet kapta, a másik nem (Sagocoris 
Birói) BiRó LAJos újguineai gyüjtéséből való. — DR. BOoLKAY ISTVÁN 
, Description of some new Brenthidae" czímű czikkében a Brenthidák 
egy új nemét (Pseudotaphroderes), három új fajjal (Ps. forficatus, 
papuanus, formosanus) írja le. — FRIEDR. HENDEL , Über die Sepedon- 
Arten der aethiopisehen und indo-malayischen Region" czímű czik- 
kében ennek a légynemnek monografikus feldolgozását nyujtja. — 
J. A. ALFKEN , Hine neue ungarische Andrena-Art" czikkében egy 
magyarországi új méh félét ír le Andrena setigera név alatt, melyet 
DR. Zitam Kiss ENDRE gyüjtött Hadad-on (Szilágy m.) és Bogsán- 
ban. Az új faj az 4. echinulata PéÉR. közeli rokona, melytől főleg 
abban különbözik, hogy lábfeje és hátsó lábszára, valamint utolsó 
három csápíze felül fekete. — Kurny DEzső (Orthoptera nova exotica 
in Museo Nationali Hungarico asservata) új egyenesszárnyuakat Ír 
le (Eupromachus Mocsáryi, Biróélla Bolwari, Cephalocoemarfusca, Phlaeoba 
Horváthi). — MocsáRy SÁáNpoR , Insectorum messis in insula Üreta a 
Lud. Biró congregata. II. Hymenoptera: Chrysididae" czikkében 
BiRó Lagos 1906. évi krétai gyüjtésének díszdarázsait sorolja fel 
termőhelyeikkel együtt, mely alkalommal egy új fajt is /Ctrysis 
(Holochrysis) cretica] ír le. — PoNGRácz SÁNspoR (Insectorum messis 

. . stb. III. Pseudoneuroptera et Neuroptera) ugyancsak BiIRó LAJos 
krétai gyüjtésének reczés- és álreczésszárnyú rovarait ismerteti. Ezek 
között is akadt egy új fajváltozat, a Calopterya splendens var. cretensis. 
— DR. HoRvárn Géza ,Miscellanea hemipterologica. 1—V" ezímű 
czikkében foglalkozik a Phyllontocheila-nem afrikai fajaival (újak : 
Ph. corticina és laminata), leír egy-egy új Sirthenea (dimidiata) és 
Saldoida-fajt (armata) Formoza szigetéről, az Acamihiú pygmaea Rnur. : 
részére új nemet (Orthophrys) állít fel, leír egy új Polyectenidát (He- 
speroctenes tarsalis) Nikaraguából és a preokkupált Syncrotus név he- 
lyett a Hemischizus nevet vezeti be, végül szinonimikai jegyzeteket 
közöl. — DR. EpoARDo Zavarraki , Une nouvelle Guépe sociale poly- 
game du Brésil" eczímű ezikkében leírja az új Synoecoides Mocsáryi 
nevű darazsat Braziliából. — DR. HoRvárn Géza ,Révision des 
Leptopodides" czímen a ILeptopodidae családról értekezik. Újak: 


11 


— — Valleriola moesta (Uganda), Martinicola In. g.] a madagaszkari Eriano- 
. —— tus madágascaritensis MaRrix részére és Cryptoglena [n. g.] Leplopus 
— — spinosus Rossi részére. — THALHAMMER János , Empidideicus hunga- 
.  ricus, Dipteron novum ex Hungaria" czímű czikkében fenti név alatt 
. egy nagy számban a bácsmegyei Vaskúton gyüjtött legyet ír le. — 
CARL LUNDSTRÖM ,Neue oder wenig bekaunte europáische Myceto- 
philiden" ezímű czikkében egyebek mellett magyarországi fajokat is 
ír le ebből az érdekes légycsaládból, ezek a következők: Macrocera 
. Kertészi (Orsova), Platyura tristis (Budapest, Börza, Szár, Ugod), 
A sindulum brevirostre (Novi), Brachycampta fissicauda (Gyón, Buda- 
pest), Br. spathulata (Mehádia), Br. pistillata (Bakony: Szépalma, 
. Brusanje, Orsova, Mehádia), Trichonta falcata (Orsova), Tr. aberrans 
. (Budapest), Exechia serpentina (Gyón), E. unguluta (Jaszenák), Myce- 
. toplila formosa (Jaszenák), M. curviseta (Mosunje, Mehádia, Szépalma, 
Brusanje), M. longelamellata (Mehádia), M. lamellata (Jaszenák, Me- 
. "  hádia), M. ixberosa (Mehádia), M. tridentata (Jeselnicza) és M. limbata 
Ez (Budapest). — DR. HoRvárnH Géza ,Miscellanea hemipterologica. 
. — VI-VII" czikkében leír külföldi új Asopinákat és kiegészíti a 
Schroederia Coreida-nem leírását. — CHARLES T. BRuEs , New Diptera 
of the Phoridae from Paraguay" czímű czikkében feldolgozza azokat 
a Phoridákat, melyek BáRó BaBaRczY-NÉ Józsa JOoLÁN és FIEBRIG 
gyüjtéseiből kerültek a Nemzeti Múzeumba. —  MocsáRY SÁNDOR 
.,. Species Chrysididarum novae" czím alatt a Nemzeti Múzeum világ- 
hirű Chrysida-gyüjteményéből 45 új fajt ír le, melyek mind idegen 
világrészekből valók. — 0. KRöÖBER , Die Thereviden Süd- und Mittel- 
amerikas" czímű tanulmányában ezt a légycsaládot összefoglalóan 
tárgyalja, a mennyiben Dél- és Közép-Amerika fajait eddig együtte- 
. — sen még nem tárgyalták. A Nemzeti Múzeum anyagán kivül, a leg- 
. több múzeumi és magángyüjtemény anyaga rendelkezésére állott. — 
SE Cu. T. BRuEs , The Phoridae of Formosa collected by Mr. H. Sauter". 
. — Szerző SaAUTER-nek a Nemzeti Múzeumba került Phoridáit dulgozza 
fel Formoza szigetéről. A 21 gyüjtött faj közül 20 újnak bizonyult. 
. Legérdekesebb ezek között egy szárnyatlan légy, a Puliciphora Ker- 
— — tészü. — DR. ACcHILLE GRIFFINI , Stenopelmatidi raccolti da L. Biró 
. nella nuova Guinea" czímen néhány újguineai egyenesszárnyúról 
. értekezik, melyek BiRó LAJos gyüjtéséből származnak; ezek közül 
újak: Papuaistus Birói és Rhaphidophora Kuthyi. — DR. HORVÁTH 
Géza , Hemiptera nova vel minus cognita e regione palaearctica. II." 
 ezímű czikkében számos új fajt ír le a palearktikus tájból és jegy- 
zeteket közöl némely kevésbé ismert fajról. Faunánkból valók : 
.Aradus discedens a boszniai Bielo Brdo-ról és Paramesus taeniatus a 
. — Kis-Balatonról. —- Csiki EgRwő (Coleoptera nova in Museo Nationali 
. Hungarico. IV.) leír új külföldi Erotylidákat és egy vörös havasi 
czinczér-fajt (Rosalia conviva) Formoza szigetéről. CsSIKI. 


LTE ÜN a RE á e AÉ a 
47 LYIZASA Vén 1997 A § 


12 


Edm. Reitter: Zwei neue Coleopteren-Varietaten. 
(Wiener. Eintom:. Zeitg. XXX, 1911, p. 291.) 


A leírt fajváltozatok közül az egyik magyarországi és pedig a 
Mycetophagus guadripustulatus var. Wainteri, melyet WINTER JÁNOS 
Nagyszeben környékén gyüjtött. Ez abban tér el a törzsfajtól, hogy 
egészen fekete (a fej is), csak a tapogatók, a csápok utolsó íze és a 
lábak vörösek, a csápok töve barnás-vörös. CSIKI. 

3 3 


Edm. Reitter: Coleopterologisehe Notizen. (Wiener 
Ent. Zeit. XXX, 1911, p. 294—295). 


Ezekben a jegyzetekben szerző leírja azt a kis bogarat, melyet 
Dixzwseg Hucó mult évi junius elején a Tátrában, Barlangliget kör- 
nyékén, gyüjtött gombáktól ellepett fenyőtörzsön. Szerző a bogarat 
az Endomychidákhoz tartozó Agaricophilus nembe tartozónak vélte és 
A. Dieneri néven írja le. Az egyetlen példány azonban elveszett, 
lepattant a ragasztóczéduláról és nem volt többet megtalálható. Az 
Agaricophilus-nem eddig csak a Kaukázusból volt ismeretes és így 
érdekes bogárföldrajzi szempontból annak hazánkban való előfordu- 
lása, ha beigazolást nyerne az a tény, hogy e faj tényleg Agari- 
cophilus. CSIKI. 


Társulati ügyek. 


A , Magyar Entomologiai Társaság" 9. ülése januárius 20-án. — 
DR. HoRvárÓH Géza elnök üdvözölvén a nagy számban megjelent 
tagokat, Csimi ERNŐ ,Néhány érdekes bogárról" czímű előadása kap- 
csán bemutatott néhány a faunánkra és a tudományra nézve új 
bogarat. Legérdekesebb a Sátoristyea Meschmiggi RErrr. nevű faj, 
melyet REirrrER 1905-ben egy a baranyamegyei Sátoristye mellett 
gyüjtött példány alapján írt le. A M. Nemzeti Múzeumba DR. KAur- 
MANN HRwnő tagtársunk révén került két Simontornyán gyüjtött pél- 
dány. REITTER az állatot eleinte a testalakja alapján a Mycetophagi- 
dákhoz sorolta és csak később utalta a Byturidákhoz. Hogy a kér- 
déses faj tényleg Byturida, amellett szól az, hogy elülső csípőjén 
sarkantyút találunk, a lábfejízek száma négy, ezek közül a 3. íz 
nagyon apró és az első két ízen hosszú hártyás lebeny van, végül 
pedig, hogy a karmok tövén erős fog van. Előadó bemutat még 
négy új bogarat, melyeket Laczó JózsEr gyüjtött Trencsén vár- 
megyében (leírásukat lásd jelen füzetben), ezek a Bradycellus harpa- 
hnus ab. Csikit LAczó, Notoxus Szalavszkyi LAczó, Orsodacne cerasi ab. 
Horválhi LAczó és Crioceris asparagi ab. Bramcsiki LAczó. Bemutatott 
továbbá még négy külföldi új fajt, ezek az Ophonus (Parophonus) 
Birói Csiki Kréta szigetéről és három közép-afrikai czinczér, neve- 


13 


zetesen a Sternotomis IEntzi és ugandae Ugandaból és St. collaris 
(FAIRu. i. 1.) Gabunból. — Utána ScHwmIDT ANTAL ,Angol lepkészek 
kutatásai hazánkban" czímű előadásában megemlékezik azokról az 
angol lepkészekről, a kik 1893 óta Magyarországon jártak és több- 
nyire csak néhány heti itt tartózkodásuk élményeit. és lepkészeti 
eredményeit angol szaklapokban közölték. Mindnyájan kedvesen 
emlékeznek meg nemcsak szakköreinkről, intézményeinkről, hanem 
a magyarok páratlan vendégszeretetéről és jóindulatáról, melylyel az 
idegent fogadják és jó tanácscsal, tettel támogatják. Áttérve az 
egyes gyüjtőkre említi, hogy 1892-ben W. E. NicHorson járt nálunk, 
a ki kirándulását , A Wortnights Collecting at Budapest" eczím alatt 
. írta le az , Entomologist" czímű folyóiratban (Vol. XXVI, 1893, p. 
191—1983, 210—212). Utána Miss MARGARET E. FOUNTAINE érdemel 
emlitést, a kit a budapesti entomologusok akkori vezető emberei 
kalauzoltak mindenfelé. Ő ."] wo Seasons among the Butterílies of 
Hungary and Austria" ezím alatt számol be kirándulásairól ugyan- 
csak az , Entomologist"-ban (Vol. 31, 1898, p. 2831—289). Budapest 
festői környékén kívül járt mszp ESzÉ ei 15 és nem győzi dicsérni 
ezt a fenséges ősi növényzettel és még eredeti vadságában fenn- 
. maradt lepke-eldorádót. Járt Herkulesfürdőn, a hol talán utoljára. ő 
fogta a Pararge Clymene Hsp.-t, legalább tudtunkkal azóta senki sem 
látott egyet sem. Az utána itt járt gyüjtők is ezen a három főhelyen 
fordultak meg és gyüjtöttek több-kevesebb szerencsével. 1906-ban 
AzBeRT Huan JonEs járt nálunk, a ki , Lepidoptera in Hungary in 
June" ezím alatt számolt be az , Entomologists Record"-ban (Vol. 
19, 1907, p. 245—247, 281—2835). 1908 szeptemberében ALBERT F. 
Rosa töltött nálunk néhány napot és be is számolt gyüjtéséről 
ugyancsak az , Entomologist"-ban (Vol. 42, 1909, p. 108—112) , Col- 
lecting in Hungary" czímű czikkében. Ugyanabban az évben fordult 
meg nálunk W. G. SHELDON és kisérője Mr. TYLECOTE. SHELDON ezen 


——— kirándulása alatt olyan jól érezte magát hazánkban, hogy a követ- 


. — kező évben újra eljött és a családját is elhozta. Ő három czikkben 
. — számol be kirándulásairól : , The "Large Copper, its Habits, and One 
— — of its Present Haunts" (Entomologist, Vol. 42, 1909, p. 919 2 a 
He Six Weeks among Hungarian Butterflies" föjdenmelesei Vol. 42, 
sa 1909, p. 246—251, 272—276, 302—308) ; , Notes om somc Hungarian 
and Austrian Butterílies in 1910" (Entomologist, (Vol. 43, 1910, 
p. 269—273). Az utolsó czikkben élvezettel olvashatjuk ennek a 
buvárnak a természetért való rajongását, a mikor leírja látogatását 
és gyüjtéseit az azóta elhúnyt nemeslelkű BR. Vxrcszy . Isrván-nál. 


. — Szadán és GR. TELEKI SÁnpoR-nál a Tátrában. Sheldon felejthetetlen 


szép emlékekkel távozott körünkből abban a reményben, hogy a 
mint csak teheti újra visszatér. Legutoljára járt nálunk J. N. KEYNES 


14 


cambridgei egyetemi tanár feleségével és fiával (G. L. KEyNEs). Ők 
csak Budapesten és Herkulesfürdőn gyüjthettek, mert a peszéri 
terület akkoriban már mindenki előtt el volt zárva. A két KEYwEs 
, Butterílies in Hungary in 1910"  czím alatt írta le kirándulását az 
, EFntomologist"s Record"-ban (Vol. 23, 1911, p. 161—164, 189—193). 
Bámulatos, hogy ők igazán 1—2 nap alatt milyen szerencsével 
gyüjtöttek, különösen sok faj nappali pillangó került hamarosan 
hálójukba. Megemlítendő, hogy az angol lepkészek főleg nappali 
lepkéket gyüjtenek, mert élvezni akarják a szép természetet és 
tapasztalatokat akarnak gyüjteni. Még meg kell, hogy említsük 
N. Ch. Rornscnino ot is, a ki évek óta jár hazánkba, azonkivül 
gyüjtet az ország különböző vidékein. Ő róla bővebben nem kell 
"megemlékeznem, mert gyüjtéseinek eredményéről a , Royvartani 
Lapok"-ban beszámolt, czikkei mindnyájunk előtt ismeretesek. — 
Az előadás kapcsán felmerült eszmecsere után JABLONOWSKI JÓZSEF 
alelnök felhívja a társaság tagjainak figyelmét arra, hogy kirándu- 
lásaik alkalmával figyeljék meg egyes fajok biologiai viszonyait, 
mert ezzel sok évszázados tévedés helyreigazításához járulhatnak 
hozzá. Ilyen pl. a Polyphylla fullo hangadása, mert úgy a mint azt 
ma általában tudjuk és magyarázzuk, t. 1., hogy a szárnyfedők és. 
potroh dörzsölése következtében keletkezik, az nem áll, a miről min- 
denki könnyen meggyőződhetik ; helyesen magyarázta ezt különben 
LawDpoIis, a kinek magyarázata azonban nem ment át a köztudatba. 
Épigy vagyunk a .Xyleborus dispar lárváinak táplálkozásáról való 
ismereteinkkel. Ez a lárva pl. nem tágítja a lárvameneteket, nem 
vesz fel táplálékot a fából, melyben bölcsője fekszik, hanem azokat 
a gombákat fogyasztja, melyek a lárvemenetek falát borítják, melyek- 
" kel már az anyaállat a meneteket megfertőzi, hogy utódjainak legyen 
miből táplálkozniok. Hogy ez tényleg így van, azt megerősíti a lárva 
egészen más testalkata, előtestének gyenge volta. 

Választmányi ülés 1912. januárius 20-án. — Titkár új tag- 
nak bejelenti DR. KAUFMANN EEwxő orvost (Mecsekszabolcs, Baranya 
vm.), a ki megválasztatik. Titkár előterjeszti a februáriusban tar- 
tandó közgyülés tárgysorozatát. A választmány elhatározza, hogy a 
közgyűlést februárius 24-én délután 6 órára tüzi ki, továbbá hogy 
azt a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermében tartja 
meg, a közgyülés utáni réndes ülés programmjába pedig két elő- 
adást vesz fel. A választmány ezután megállapította a választás alá 
kerülő tisztviselők (elnök, 1 alelnök, könyvtáros) és választmányi 
tagok névsorát, melyet a közgyülésen megválasztásra ajánlani fog. 
A pénztár megvizsgálására kiküldi DIENER HuGó és MIHóK OTTÓ 
választmányi tagokat. A pénztáros előterjeszti mult évi zárszámadását 
és az 1912. évi költségvetési előirányzatot. 


,ROVARTANI LAPOK" 


. XIX. Band. januar 1912. SZET ZHEtt e 


HE S. 1. — F. Csiki: Wie sollen wir sammeln? — Die 
És .  meisten sammler, speziell Kafersammler haben den Fehler, dass Ihr 
. — Sammeln sehr einseitig ist und neben dieser Einseitigkeít ist meis- 
. — tens auch Oberfláchliehkeit zu bemerken. Verfasser gibt nun Rat- 
schlage wie ein eingehendes Sammeln mit dem Sieb, Streifsack, etc. . 
. vorzunehmen ist, um nieht nür dic Sammlung vermehren zu können, 
.  sondern dabei auch allgemeinen Interessen nacbhkommen zu können. 
5. 9. — JT. Laczó: Neue Kafer aus dem Komitat 
. Trencsén. — Verfasser beschreibt folgende neue Coleopteren : 
B . Bradycellus harpalinus var. Csikit, Notoxrus Szalavszkyi, Orsodaecne cerast 
. —— ab. Horvátki und Crioceris asparagi ab. Brancsiki. (Latecinische Diagnose 
. — im ungarischen Text). 

E S 5 — TE. 4z-Aigner: Die Tagfalter Ungarns. XL. 
. — Aus dem Manuscript des verstorbenen Verfassers, wird die Be- 
" handlung der letzten Tagfalterfamilie, der Hesperiden, begonnen. 


. — der acht Gattungen gegeben wird, werden die Gattungen Heteropterus 
. — (mit H. Morpheus Pacc.) und Pamplila besprochen. — 

728 5. 5. 8. — Dr. J. Pazsiczky: Eine neue Sehmetter- 
. lings-Aberatiou aus dem Komitat Trencsén. — 
" — Verfasser sammelte am 30. Juli 1911 in den Holzschlágen des zur 
. Gemeinde Drétoma gehörenden Berges ,Zsljab" die-dort ziemlich 


eine Form, die durch einen eigentümlichen sehwarzen Randstreifen 
ausgezeichnet ist, und einen besonderen Namen verdient Die Form 
"wird als ab. nigromarginata (lateinische Diagnose und Abbilbung 


ar. bastelbergeri nahestehend, von gleicher Fárbung und ahnlicher 
eichnung, aber kleiner, Vorderfílügel etwas gerundet, mit bauchigem 
ussenrand und breiteren Hinterfiügeln. Vorderílügel mit zusammen- 
fliessendem inneren Ouerstreifen und Mittelschatten, die zusammen 
ein oben nach innen gebogencs Y bilden, am Aussenrand zwischen 
den Fransen und der Wellenlinie mit genügend breitem, scharf 
welligem Randstreifen, dessen lángster Fortsatz gleieh hinter dem 
grossen schwarzen Augenfleck liegt. Der Randstreifen übergeht auch 
-auf die Hinterflügel, ist zwar nicht so wellig, verbreitert sich. aber 
rheblich und scheint auch auf die Unterseite durch, der Mittelstreif 


16 


ist hier verwaschen. Die Unterseite der Vorderflügel ist viel dunkler 
als bei var. Bastelbergeri, im der Mitte des Aussenrandes aber anstatt 
des hellen Fleckes, mit einem lichten, nach aussen stehenden kon- 
kaven Mond. Die Ünterseite der Hinterílügel mit breitem, gegen den 
Afterwinkel sich sehmálerndem dunklen Randstreifen geziert. 


Kleine Mitteilungen. 


5. 9 — E. Csiki berichtet über den , Zuwachs der Insekten- 
sammlung des Ungarischen National-Museums im Jahre 1910" nach 
dem vor kurzer Zeit erschienenen Jahresbericht dieses Instituts. Im 
genannten Jahr vermehrte sich die Insektensammlung um 39.407 
Exemplare, davon entfallen auf Hymenoptera 5343, Coleoptera 16.253, 
Lepidoptera 6791, Diptera 5434, Neuroptera 254, Orthoptera 228 und 
Hemiptera 5104 Exemplare. Von den Beamten des Museums explori- 
erten in verschiedenen Gegenden des Landes Direktor DR. G. HoRvárn, 
die Kustoden DR. K. KERrÉsz und E. Csrixi und die Kustosadjunkte 
DR. L. Soós und A. ScHmipr mit bestem Erfolg. 


Literatur. 


S. 8. — E. Csiki bespricht den IX. Band 1911 der , Annales hist.- 
nat. Musei Nationalis Hungarici" und zwei Arbeiter von Epm. REITTER. 


Vereinsangelegenheiten. 


Im der Sitzung vom 20. I, 1912. der Ungarischen Entomolo- 
gischen Gesellschaft sprach E, Csixi.Über einige neue oder interes- 
sante Coleopteren", die zugleich vorgelegt werden. Darunter die vier 
in diesem Hefte durch Herr J. LAczó besechriebenen Kafer aus dem 
Komitate Trencsén. Weiters zeigte und besprach er Sátorisíyea 
Meschmiggi REirr. Dieses zuerst zu den Mycetophagiden, spater aber 
zichtig zu den Byturiden gestellte Tier, besehrieb Reitter nach 
einem einzelnem nicht ganz reifen Exemplar. Durch Herrn DR. E. 
KAUFMANN erhielt das National-Museum nun ein tadelloses Parchen. 
Von weiteren Novitáten besprach Csiki Ophonus (Parophonus) Birói 
von Kreta, Sternotomis Enitzi und ugandae von Uganda und St. collaris 
(Fairm i. I.) aus Gabun. — A. ScHmiDT sprach über , Sammeler- 
gebnisse engliseher Lepidopterologen in Ungarn" wobei die Ergeb- 
nisse nach dem Publicationen von NIcHOLsoN, Mss. FoUNTAINE, JONES, 
Rosa, SHELDON und N. Cu. RorscnmmpD besprochen werden. 

In der Vorstandssitzung vom 20. I. 1912 wurde DR. E. KaAur- 
MANN als neues Mietglied aufgenommen und die Vorarbeiten der am 
21. II. 1912 abzuhaltenden Generalversammlung erledigt. 


. ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT — 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XIX. KÖTET. — 1912 FEBRUÁR—MÁRCZIUS 2—3. FÜZET. 


A szőlőmolykongresszus. 


Irta BAkó GÁBOR. 


A szőlőgazdaság ezidőszerint legsürgősebb megoldást váró kér- 
désének, a szőlőmolyveszedelem leküzdésének megbeszélésére a 
Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete január 19. és 20. napjaira 
Budapestre gyüjtötte érdekelt tagjait. Előre jelzett programmja, szerint 
ez a szőlőmolykongresszus a gyakorlat embereit akarta szóhoz 
juttatni, hogy a gyakorlatoan szerzett tapasztalatuk a tudomány 
embereit megtermékenyítse s munkásságuknak helyes irányt szab- 
jon. Ha ez nem sikerült, vagy hogy fordítva sikerült, az igazán nem 
az előadókon és a fölszólalókon múlt, mert ők valamennyi eddig 
csütörtököt mondott vagy több-kevesebb sikerrel járt molyírtó eljárást 
szóbahozták és ajánlották. Molyfogó-lámpák, kézzel való szedés, kéreg- . 
hántással és keféléssel kapcsolatban, thanatonnal, klórbáriummal és 
más anyagokkal való permetezés, naftalin és dohánypor keverékével 
való porozás, tavaszi vagy nyári takarás mesterséges hernyófogók 
kikötésével egyesítve, szóval mindazok az eszközök és módszerek, 
amelyek külföldi és hazai szakintézeteket, de magánosokat is foglal- 
koztattak, sorra kerültek ; fájdalom, többnyire inkább csak az ajánló- 
nak téves okoskodással, vagy hibás megfigyeléssel önmagát megejtő 
egyéni meggyőződésétől, mint a tárgyi bizonyítékok erejé- 
től támogatva. 

A kongresszuson ilyenformán a cselekvés szükségességén kívül 
semmiféle egyöntetű megállapodás nem domborodhatott ki s a hatá- 
rozatlanság kellemetlen érzését csak fokozta [LirrHaY BÉLA és 
DR. DRuUcKER JEső-nek a tárgysorozat utolsó helyére kitolt ismerte- 
tése az osztrák, illetve francia kísérletezések és védekezések siker- 

. telenségéről. 

Azért az összes előadások és felszólalások befejeztével valami 
lidéreznyomás alól való megszabadulás lelkes és egyhangú örömével 
üdvözölte a kongresszus JABLosowski Józser kir. tanácsosnak, a 
Rovartani Állomás igazgatójának felszólalását, aki az érdemleges és 
komolyan vehető, de a sekélyes vízben evező javaslatokra is, egy- 


Rovartani Lapok. XIX, 2—3. (1912. III. ,30). 


18 


aránt kiterjedő kritikája után kifejtette évek során át a gyakorlatban 
és gyakorlati emberekkel karöltve vagy egyidejűleg végzett kísérle- 
tezés eredményeképen — hogy mind a várható eredményt, mind az 
írtásköltséget tekintve, a mesterséges molyfogók kikötésével és a 
karók tisztogatásával együtt alkalmazott nyári takarás mellett kell 
maradnunk. sz 

A lezajlott. szőlőmolykongresszust mindenesetre a nagyranőtt 
molyveszedelem leküzdésére irányuló közóhaj következményének kell 
tekintenünk s mint ilyennek, bizonyára meg lesz az a hatása is, 
hogy ezzel az országos bajjal szemben évek óta fatalisztikus tétlen- 
ségbe merült szőlősgazdákat cselekvésre fogja serkenteni. De meg- 
mutatta ez a kongresszus azt is, hogy a hozzáértő szakember átte- 
kinthető, összefoglaló és tárgyilagosan bíráló vezetése nélkül, a sokfelé 
menni akaró egyesek sikeres együttműködése lehetetlen. Mert fővezér 
nélkül háborút viselni — még a szőlőmoly ellen sem lehet. 


Új barlangi Carabidák. 


Irta: CsIKI ERNÖ. 


MiHók Orró barátom legújabb kutatásainak ismét kőszönhetünk 
két szép felfedezést, melyek hazánk barlangi faunáját hívatvák gaz- 
dagítani. Ezeknek az új fajoknak a leírását a következőkben adom: 


1. Anophthalmus (Duvalius) Mihóki Csixxi n. sp. 


KRufo-testaceus, nitidus, glaber. Capite latitudine pronoti aeguali, 
sulcis frontalibus integris et profundis. Antennis dimidio ecorporis 
nonnihil longioribus, articulo tertio articulo secundo sesguialter, 
articulo guarto articulo secundo paulo longiore, articulis ultimis paulo 
latioribus. Pronoto in triente antico longitudine paulo latiore, lateribus 
arcuatis, angulis anticis rotundatis, posticis rectis, paulo prominulis. 
Elytris oblongo-ovalibus, convexiusculis, latitudine maxima duplo 
longioribus, angulis humeralibus rotundato obtusis, apice singulatim 
rotundatis, striis guatuor internis punctato-striatis, striis externis 
striato-punctatis, interstitio tertio punctis setigeris tribus instructo. — 
Long. (sine mandibulis) 7 mm. 

Hungaria centr.-orientalis: antrum , Zichy-barlang" (Com. 
Bihar), ubi Dom. 0. MiHók exemplum unicum (c) detexit. Speciem 
novam in honorem detectoris denominavi. 

Species haec nova 4. Birói m. affinis, sed differt: corpore 
maiore, mandibulis angustioribus longioribusgue, pronoto longitudine 
paulo latiore, lateribus arcuatis et ante angulos rectos paulo promi- 
nulis haud arcuatis, elytris latitudine maxima duplo longioribus. 


ir tes tszn Apát 


ez ezés áz lélek s ASS aGN ÉL tesz lá ná a ar A sás kt ágba Glasz 
f ? 


19 


Sárgás-vörös, fénylő és csupasz. A fej olyan széles mint az 
előtor háta, a homlokbarázoák teljesek és mélyek. A csápok a test 
felénél kissé hosszabbak, a harmadik csápíz kissé, a negyedik kevés- 
sel hosszabb mint a második íz, az utolsó ízek kissé szélesebbek. 
Az előtor háta az elülső harmadban kissé szélesebb mint hosszú, 
oldalai íveltek, elülső szögletei kerekítettek, a hátsók, derékszögűek 
és kissé kiállók. A szárnyfedők hosszúkás tojásformák, kissé dom- 
borúak, kétszer oly hosszúak mint szélesek, vállszögletük kerekített 
tompaszögű, csúcsuk egyenként kerekített, a belső négy barázda 
pontozott, a szélsők rovátkosan pontozottak, a harmadik köztérben 
három sörtét viselő ponttal. — Hossza (a felső állkapcsok nélkül) 7 mm. 

Előfordul Bihar vármegyében a révi , Zichy-barlang"-ban, a 
melyben MiHók Orró barátom, akinek tiszteletére az új fajt ernevez- 
tem, egyetlen példányát (c) felfedezte. 

Az A. Birói m. legközelebbi rokona, a melytől a következőkben 
tér el: teste nagyobb, a felső állkapcsok karcsúbbak és hosszabbak, 
az előtor háta kissé szélesebb mint hosszú, oldalai íveltek és a kissé 
kiálló derékszögű hátsó szögletek előtt nem öblösek, a szárnyfedők 
kétszer oly hosszúak mint szélesek. 


2. Trechus Irenis Csixi n. sp. 


Nigro-piceus, nitidus, glaber, elytris cyaneo-micantibus, antennis 
rufo-ferrugineis, palpis, pedibus elytrorumgue margine laterali, dilute 
testaceis. Pronoto transverso-rotundato, longitudine sesguialter latiore, 
lateribus rotundatis, ante angulos rectis, acutiusculo prominentibus, 
haud sinuatis. Elytris ovalibus, humeris obtuse rotundatis, apice 
rotundatis, punctato-striatis, striis guatuor internis profundiombus. 
Long. 4—45 mm. 

Hungaria orientalis: antrum Godinest (Com. Hunyad), ubi 

Dom. 0. MiHók detexit. 
: Tr. bannatico DEJ. (Dejeam Purz.) affinis, sed differt : praecipue 
pronoto transverso-rotundato, haud cordato, angulis posticis rectis 
acutiusculo prominentibus brevibus, lateribus ante angulos posticos 
haud sinuatis et colore constanter nigro-piceo, elytris cyaneo-mican- 
tibus, antennis rufo-ferrugineis et palpis, pedibus elytrorumgue mar- 
gine laterali dilute testaceis. 


Szurok-fekete, fénylő, csupasz, a szárnyfedők kékesen fénylők, 
a csápok vöröses-sárgák, a tapogatók, a lábak és a szárnyfedők oldal- 
széle világos barnás-sárgák. Az előtor háta harántos kerekded, egy- 
harmaddal szélesebb mint hosszú, oldalai kerekítettek, a rövid derék- 
szögű és hegyesen kiálló hátsó szögletek előtt nem öblösek. A szárny- 
fedők tojásformák, vállszögletük tompán kerekített, csúcsuk kerekített, 


20 


pontozottan barázdások, a négy belső barázda mélyebb. Hossza 
4—45 mm. 

Előfordul a Godinest-barlangban (Hunyad vm.), a melyben 
Miróxk Orró barátom gyüjtötte. Az új fajt MiHók Orró neje, a ki férje 
kutatásait a legnagyobb érdeklődéssel kíséri, tiszteletére neveztem el. 

Az új faj a Tr. bannaticus DEJs. (Dejeami Purz.) legközelebbi 
rokona és attól a következőkben tér el: az előtor háta harántos 
kerekded, nem szívforma, derékszögű és hegyesen kiálló hátsó szög- 
letei rövidek, oldalai ezek előtt nem öblösek, fent leírt jellemző 
színeződése pedig állandó. 


Magyarország piliangói. 
Irta: TT A. AIGNER LAJos. 
XII. 


A fajok meghatározó kulcsa: 


1. Felül feketés-barna, aranysárga foltokkal. 1. Palaemon. " 
— — A hím elülső szárnya aranysárga, feketés-barna foltokkal, a 
nőstény-é sötétbarna aranysárga foltokkal. 2. silvius. 


1. Pamphila Palaemon PALL. 


PActas, Reisen in versch. Prov. d. russ. Reiches. I, 1771, 
p. 471. — Paniscus FABRIcrus, Syst. Ent. 1775, p. 531. — EspER, Die 
europ. Schmetterl. in Abbild. t. 28, f. 2. — Brontes HÜBNER, Samml. 
europ. Schmetterl. fig. 475—476. 


A szárnyak feketés-barnák, aranysárga foltokkal, melyek az 
elülső szárnyon négyszögűek, a hátsó szárnyon pedig kerekek. Alul 
az elülső szárny sárga, sötétszürke foltokkal, a hátsó szárny vöröses- 
sárga, szalmaszínű foltokkal. Kifeszítve 25—30 mm. 

Hazánkban országszerte található, de csak helyenként gyakori. 
Erdei réteken röpköd és kedveli a nedves helyeket. 

A hernyó halványzöld, számos világos és sötét hosszanti 
vonallal. Április és május hónapokban útifüvön (Plantago major és 
lanceolata), rozsnokon (Aromus), kurtatoppon (Brachypodtum), czin- 
czoron (Cynosurus) és egyéb apró növények csőszerűen összecsavart 
leveleiben él és abban kitelelvén, tavaszkor alakul át. A báb 
szürkés-sárga, hosszúkás, fejrésze hegyesedő. 

Termőhelyei: Budapest (ANKER), Debreczen, Szaár V. 26, Csák- 
vár, Tapolcza, Felsőlövő, Pozsony VI—VII, N.-Lévárd, Selmecz- 
bánya VI—VIII, Rozsnyó, Trencsén-Tepliez, Árvaváralja, Igló V. 31, 


dc izes 0 ása ös ZÁ GÉ GE ezaz a at ák 
, 


21 


Eperjes, Előpatak, Nagyszeben V. 12, Nagyág, Mehádia V. 1—28, 
Orsova V, Temesvár V. 17, Velike, Fiume V és Dalmáczia, 
Előfordul a szomszéd országok közül a következőkben : Felső- 
és Alsó-Ausztriában, Csehországban, Bukovinában és Oláhországban 
(V-VI), Karinthiában és Sziléziában (VI. 
Elterjedési köre Szent-Pétervártól Kis-Ázsiáig és Angolország- 
tól az Amurig lerjed. ; 


2. Pamphila silvius Kv. 


Kwocn, Beitr. zur Insectengeseh. 1781, t. 5, f. 1—2. — EsPER, 
Die europ. Schmetterl. in Abbild. t. 80, f. 5—6. 


A. hím fölül aranysárga, a szegély mentén feketés-barna pont- 
sorral és a középen négy fekete folttal; a hátsó szárny barna, szá- 
mos aranysárga folttal. A nőstény sötétbarna, az elülső szárny kö- 
zepe aranysárga, fekete foltokkal, a hátsó szárnyon apróbb arany- 
sárga foltok vannak. Alul az elülső szárny okersárga, a hátsó zöldes- 
szürke, a felület fekete, sárga foltokkal. Kifeszítve 25—30 mm. 

Hazánkban csakis Nagyágon figyelték meg és ez dél felé el- 
terjedésének végső határa, Május-juniusban repül nedves erdei réteken. 

A hernyó szennyes csontszínű, hátán egy, oldalt három 
vöröses vonallal. Hossza 25—30 mm. Áprilisban található füveken. 

A. szomszéd országok közül csupán Sziléziában (V-VI 


fordul elő. 


Elterjedési köre Finnországtól Közép-Ázsiáig és Mecklenburg- 
tól az Amurig terjed. 


Adatok Magyarország lepkefaunájához. 
Irta: BÁRó N. CH. RornscmrinD (London). 


Megbizásomból 1911-ben Hozz MÁRrown úr részemre lepkéket 
gyüjtött Délmagyarországon, részben ugyanazokon a helyeken mint 
UHnRyx Géza úr 1910-ben, a kinek gyüjtéséről már beszámoltam a 
Rovartani Lapok 1911. évi XVIII. kötetének 36—43. lapján. A múlt 
évi jegyzék kiegészítéseképen közlöm mindazoknak a fajoknak a 
nevét, a melyek abban a jegyzékben még nem szerepelnek. A ma- 
gyar faunára új fajoknak nevét félkövér nyomással emeltem ki. Az 


." anyagot DR. REBEL tanár a bécsi természetrajzi udvari múzeumban 


határozta meg. 

A delibláti homokpuszta kikutatására Horzrz úr a Flamunda 
nevű vadászlakot választotta kiindulási pontnak, a hol azután kevés 
megszakítással április 24-től julius 15-ig tartózkodott. A delibláti 


22 


homokpuszta löszből áll és számos észak-nyugatról délkelet felé hu- 
zódó buczka-vonulat szeli át. 
HoLrz úr a következő helyeken végzett gyüjtéseket : 
Alibunár, VI. 19—20. 
Báziás, VI. 6. 20—21. 
Cetatea (Flamunda mellett), V. 7—9. 
Crni vrh (Flammunda mellett), V. 15, VII. 12. 
Deliblat község, V. 4. 
Dolina (Vadászlak), V. 4 
Dubovácz (a Duna mellett), VII. 6—8. 
Dumacia (dombvonulat Gerebenczig), VI. 14. 
Emánuel-telep (a delibláti homokpusztában), VII. 8—10. 
Fehértelep (a delibláti homokpusztában), V. t, VI. 7, 9 És 14. 
Flamunda. 
Gerebencz, VI. 6—7, 15. 
Herkulesfürdő, VI. 4—5. 
Károlyfalva, VI. 18. 
Versecz (várhegy), VI. 20. 


Papilionidae. 
Papilio podalirius L. Flamunda, IV. 23—V. 12., közötte több esetben 
az ab. ornata WHEELER. — Machaon L. — Flamunda, ÍV. 24. 
Pieridae. 


Aporia crataegi L. Flamunda, V. 27. 

Pieris rapag L. Flamunda, IV. 23—24 (d). — napi L. var. napaege 
Esp. Herkulesfürdő, VI. 15 (nagy c). — Daplidice L. Dubo- 
vácz VII. 79; gen. vern. Bellidice 0. Flamunda, ÍV. 21. 

Leptidia sinapis L. Flamunda, V- 21, 9; VI. 18. (0); gen. aest. dim- 
ensis B. Flamunda (d, ? IV. 99). 

Colias Edusa F. Dubovácz, VII. 7. — Myrmidone Esr. tása VE 
15—31 (c ó, több esetben), Crni vrh, VII. 12—15, Fehértelep, 
NASA] 


Nymphalidae. 


: Pyrameis cardwm L. Dubovácz, VII. 7. 

Melitaea, Phoebe KwNocn. Diesznette V. 19—31 (d 9, gyakori). 

Argynnis Dia L. Flamunda, V. 8, VI. 18 (5). — Latonta L. Flamunda, 
VI. 24. — Pandora Scwrr. Gerebencz, VI. 7 ; Flamunda, VI. 
9—27, Fehértelep, VI. 9. 

Melanargia Galatea L. Flamunda, VI. 24—VII. 3. 

Satyrus Briseis L. Crni vrh, VII. 12. — §Semele L. Herkulesfürdő, 
VI. 25 (d, nagyon sötét). 


283 


Pararge Megaera L. Crni vrh, V. 15, Dubovácz, VII. 7. 

Epinephele Jurtina L. Flamunda, V. 13—VI. 183. —  Lycaon Rorr. 
Flamunda, VI. 18—27. 

Coenonympha, Tphis Scmnrr. Flamunda, V. 27—VI. 15. — Arcama L. 
Báziás, VI. 21. — Pamphilus L. Flamunda, V. 8—31, VI. Ír, 
Dubovácz, VII. 7. 


Lycaenidae. 


Thecla spimi Scnirr. Flamunda, V. 15—VI. 25. 

Callophrys rubi L. Flamunda, VI. 3—VII. 3. 

Chrysophanus Thersamon Esp. Flamunda, V. 183—VI. 26 (kis €). — 
Phlaeas L. et ab. coeruleopunctata öreg, (7?) Dubovácz, VI. 
7; Flamunda, IV. 23. 

Eycaena argíades Paz. Flamúünda, VI. 2; Dubovácz, VII. 7; var. 
Polysperchon BRGsrgR. Ugyanott; var. Coretas 0. Ugyanott. — 
Argus L. Flamunda, V. 13—25 (48). —  Sephyrus Uhryki 
ReL. (Eint. Zeitsehr. Frankfurt. XXV, p. 191). Flamunda, 36 : 
V. 18—VI. 2; 3 9: V. 19-—-VI. 18. Már a mult évben fedezte 
fel UHRyYK GéÉzA ezt a fajváltozatot ezen a helyen. Hz a dél- 
magyarországi fajváltozat nagyobb teste révén a wallisi lycidas 
TRarp.-nel egyezik meg, a hímek felül azonban sokkal élénkebb 
kék színűek, keskenyebb de élesebb fekete szegélyvonallal, a 
nőstények hátsó szárnyán levő élénk narancsvörös szegély- 
foltjai pedig kivételes nagyok. Alul az összes szárnyakon, kü- 
lönösen a nőstényeken, a narancsszínű szegélyfoltok nagyon 
szélesek. — Baton BRGsrg. Herkulesfürdő, VI. 15 ?. — Orion 
PAnL. Cetatea, V. 7. —  Astrarche BRGsrTR. Flamunda, V. 29— 
VI. 2. — Icarus Rorr. Flamunda, V. 19, VI. 26. — Bellargus 
Rorr. Flamunda, VI. 16—VII. 3. — Corydon Popa. Fehértelep, 
VI. 9; Gerebencz, VI. 7. — Cyllarus Rorr. Flamunda, V. 1— 
VILL A8 


Hesperidae. 


Augiades Syvanus Eisp. Flamunda, VI. 1-—25. 

Carcharodus lavaterae EspP. Flamunda, VI. 1—45 Fehértelep, VI. — 
Alceae EsP. Flamunda, VII. 4. 

Hesperia  carthami He. Flamunda, VI. 12—VII. 1. — fritillun HB. 
Flamunda, V. 11—VI. 16 (9). 

Thanaos Tages L. Flamunda, V. 15—VI. 11. 


. Sphingidae. 


Smerinthus populi L. var. ferruginea ab. fasciata GInLm. — Flamunda, 
Va 8 


24 


Notodontidae. 


Stauropus fagi L. Herkulesfürdő, VI. 4. 

Drymonia guerna F. Herkulesfürdő, VI. 4. 

Spatalia argentina ScrmFrr. Flamunda, VI. 27 (0). 

Pygaera curtula L. Emánuel- 188 VII. 10. — pigra Hurw. Emánuel- 
telep, VII. "10 


LEymantriidae. 


Hypogymma morio L. Flamunda, V. 19. 

Dasychira, pudibunda L. Herkulesfürdő, VI. 4. 
Euproctis chrysorrhoea L. Emánuel-telep, VII 9 (c). 
Porthesia similis FüssL. Flamunda, VI. 22. 


Lasiocampidae. 


Málacosoma meustria L. és ab. rufa umicolor Turr. Flamunda, VI. 10—12. 
Macrolthylacia rubi L. Flamunda, V. 7 (2 ?). 
Odonestis pruni L. Fiamunda, VII. 3. 


Drepaniddae. 
Cilix glaucata Sc. Flamunda, IV. 30. 


Thyrididae. 
Thyris fenestrella Sc. Flamunda, V. 20. 


Noctuidae. 


Diphthera alpium OsB. Flamunda, V. 29. 
Acronycta rumicis L. Flamunda, VII. 1. 
Oxycesta geographica, F. Flamunda, IV. 30. 


Agrotis obscura BRAmnm. Flamunda, VI. 26—VII. 1. — €C-migrum L. 
Flamunda, V. 29—VI. 25. — putris L. Flámunda, V. 27. — 
cinerea S. V. Flamunda, VI. 21. — exclamationmts L. Flamunda, 
VI. 26— VII. 7. — ypsilon Rorr. Flamunda, VII. 1. 

Mamestra advena HB. Flamunda, VI. 22. — brassicae L. Flamunda, 
VI. 26. — genistae Bkn. Flamunda, VI. 26. —  díissimilis Kn. 
Elamunda, VI. 24- VII. 8. —  irifoluú Rorr. Blamunda, VI. 
26—VII. 8. 

Diamthoecia luteago F. Flamunda, VI. 19. — síilenes HB. Flamunda, 


V. 20 (6), VI. 30 (kopott €). 
Miana latruncula HB. Flamunda, VI-VII (nagy számban). 
Hadena basiílinea F. Flamunda, V. 22. 
Dipterygiú scabriuscula L. Flamunda, VI. 2. 
Chloamtha hyperici F. Flamunda, V. 31. 


25 
Teucania vitellina HB. Flamunda, VII. 6 (2). — scirpi Dur. 
Flamunda, V. 7 (1-c). — L-album L. Flamunda, VI. 26. - - 
albipuncta F. Flamunda, VI. (gyakori). — turca L. Flamunda, 

ME (e 


Caradrina Kadenüt FRR. Flamunda, VII. 3. — ambigua F. Filamunda, 
Dubovácz, VI (gyakori). 

Amphipyra tragopogomis F. Emánuel-telep, VII. 8. 

Heliodes rupicola HB. Flamunda, VI. 16. 

Heliothis dipsacea L. Emánuel-telep, VII. 9. -- scutosa ScHiwrr. Fla- 
munda, VIL 4. 

Prothymmia viridaria CL. Flamunda, VI. 27. 

Emmelia trabealis Sc. Flamunda, V-VI. 

Scoliopteryxz libatriz L. Flamunda, IV. 

Plusia chrysitis L. Flamunda, VI. 25—VII. 8. — gutta Gws. Flamunda, 
VII. 4. 

Euclidia gyyphica L. Flamunda, VI. — mi CL. Flamunda, IV. 28. 

Catocala puerpera GioRws. Flamunda, VII. 3—10 (többszörösen). 


Cymatophoridae. 


Habrosyne derasa L. Flamunda, VI. 16. 
Thyatira batis L. Gerebencz, VI. 14. 
Cymatophora octogesima HB. Flamunda, VI. 27. 


Geometridae. 


Pseudoterpna pruinata Hurwx. Flamunda, VI. 

Euchloris vernariu HB. Flamunda, VI. 24—VII. 4. — smaragdaria E. 
Dumacia, VI. 14. 

Thalera fimbrialis SL. Flamunda, VI. (többszörösen). 

Acidalia laevigata Sc. Flamunda, VI. 4. — momliata F. Flamunda, 
V. 28. — interjectaria B. Flamunda, VI. 29. — emarginata L. 
Flamunda, VI. 9. — rubiginata Hurwx. Flamunda, V. 29—VI 26. — 
marginepunctata GoEzE Flamunda, Emánuel-telep, VII. 

Codoma annulata ScHurzE Flamunda, VI. 25. 

Ortholittha, coarctata F. Flamunda, V. 8—27. 

Larentia ocellata L. Flamunda, VI. 29. — galiata He. - Flamunda, 
V. 10—VI. 25. 

Tephroclystia innotata Hurxs. Flamunda, IV. 28. — satyraita HB. Fla- 
munda, VII. 12. — isogrammaria H.-S. Crni vrh., V. 15. 
Plibalapterye polygrammata BxH. Flamunda, IV. 22, V. 29-— VI. 26. — 

vitalbata HB. Emánuel-telep, VII. 10. 
Orthostixis cribraria HB. Versecz, VI. 20; Báziás, VI. 21. 
Steganta dilectaria HB. Flamunda, V. 9—21. 


26 


Metrocampa margaritata L. Flamunda, VI. (többszörösen). 

Eilicrinia trinotata MErzs. Flamunda, V..6 (2) ebből a csak nemrég 
Magyarországból kimutatott fajból (lásd: Rovartani Lapok. 
AAD E ÁL 10 1120) 

Semiothisa alternaria HB.1 Flamunda, V. 17—VI. 28. 

Vemiia maculata L. Flamunda, V. 

Boarmia cinctaria 5cHIFF. Flamunda, IV. 28—V. 12. — gemmaria BRARM. 
Flamunda, VII. 1. —  lichenaria Hurw. Cetatea, V. 7; Fla- 
munda, VI. 25. —  selenaria HB. Flamunda, V. 29, VII. 1. — 
crepuscularia HB. ab. defessaria FRR. Flamunda V. 12. 

Phasiane clathrata L. Emánuel-telep, V ; Flamunda VI. 7. 

Perconia strigillaria HB. Cetatea, V. 7; Flamunda, VI. 26. 


Nolidae. 
Nola centonalis HB. Flamunda, VI. 11—26 (többször). 


Syntomidae, 


Syntomis Phegea L. Emánuel-telep, VII. 10 ; Versecz, VI. 28. 
Dysauxes amcilla L. Flamunda, . VI. 12—27. 


Árctiidae. " 


Spilosoma lubricipeda L. (menthastri Eisp.) Flamunda, VI (többször). — 
urticae EsP. Flamunda, VI. 26 (nagy számban). — luctuosa H.-S. 
Herkulesfürdő, VI. 4 (4). 

Phragmatobia fuliginosa L. Flamunda, Emánuel-telep, VII. 

Diacrista sanmmio L. Flamunda, V (g 9). 

Arctia Hebe L. Flamunda, V (sok példány, 9). 

Hipocrita jacobaege L. Flamunda, V. 

Lithosta lurideola Zrscxk. Flamunda, VI. 28. 


Zygaenidae. 


Zygaena punctum O. Báziás, VI. 25. —  meliloti Eisp. Emánuel-telep, 
VII. 9. — filipenduláe L. Flamunda, Emánuel-telep, VII. — 
Ephialtes ab. trigonellae EisP. Emánuel-telep, VII. 10. —  carni- 
olica Sc. Flamunda, VI. 25 (többszörösen). 

Ino subsolana öreg. Flamünda, V. 18 (g 9). 


Psychidae. 
Amicta Ecksteini Lipp. Flamunda, IV. 27 (1 99. 


1 Tévedésből ez a faj a múlt évi jegyzékben (Rovartani Lapok. XVIII, 
1911, p. 38) Eucosmia alternata SrTGR. néven szerepel Dráva-Szarvasról, 
utóbbi faj csak Kelet-Ázsiában fordul elő. 


24 


Oreopsyche muscella F. Flamunda, IV. 28. — plumiífera 0. Fla- 
munda, IV. 22. 
Epichmopteryz undulella F. Flamunda, IV. 27—29. 


Sesitidae. 
Sesia formicaeformis EspP. Emánuel-telep, VII. 10. 
Cossidae. 


Phragmatoecia castanege HB. Flamunda, V. 20. 
Pyralidae. 
TLamoria anella Scnirr. Flamunda, VII. 3. 
Crambus perlellus Sc. Flamunda, VI. 25. — chrysomuchellus Sc. Fla- 
munda, V; Fehértemplom. 
Chilo cicatricellus HB. Flamunda, VI. 12. 
Anerastia lotella HB. Flamunda, VI. 27. 
Ematheudes puntella TR. Emánuel-telep, VII. 8. 
Homoeosoma mmbella Z. Flamunda, VI. 16. — binaevella HB. Fla- 
munda, V. 14—23. 
Plodia interpunctella HB. Flamunda, VI. 12. 
Ephestia Kiühnmiella Z. Emánuel-telep, VII. 8. — elutella HB. Fla- 
munda, VI. 
Pempelia dilutella He. Flamunda, V. 27. 
Megasis illignella 7. Flamunda, V. (többszörösen). 
Salebria faecella 2. Flamunda, V. 16—VI. 6. 
Myelois cribrella HB. Báziás, VII. 
Aglossa pingutnahis L. Flamunda, V. 26. 
Cataclysta lemnata L Flamunda. VI—VII. 
Phlyctaenodes sticticalis L. Flamunda, VI. 8—27. 
Titamo normalis HB. Flamunda, IV. 27. 
Pionea crocealis HB. Flamunda, V. 20. — verbascalis ScnurrF. Fla- 
munda, V. 20. 
Pierophoridae. 


Alucita pentadactyla L. Flamunda, V. 28. 
Pterophorus lithodactylus TR. Flamunda, VI. 26. 


Tortricidae, 


Acalla variegana Scmrr. Flamunda, VI. 21. — boscana F. Flamunda, 
VI. 26. — ferrugana L. Flamunda, VI. 26. 

Oenophihira Pilleriana Scrr. Flamunda, VI. 26 (többszörösen). 

Cacoecia sp. Flamunda, g V. 12, 9 VI. 16. (C. rosana L. mellett, de 
kisebb, keskenyebb szárnyakkal, a pupillás elülső szárnyak 
feltünő nagy középfolttal — deliblatana REL. i. 1.) 


§ 
ÉS/28; 
w 


28 


Eulia polttana HB. Flamunda, VI. 29. 

Tortrie Loeftingiana L. Flamunda, VI. 27. 

Cnephasia Wahlbomiana L. Flamunda, V. 

Conchylis posterana 7. Flamunda, V. 3—VI. 26. — atricapitana STEPH. 
Flamunda, VI. 26 (friss gs). Nem régen a Mezőségből emlí- 
tették. — puranma Gw. Flamunda, VI. 2. — roseana Hw. Fla- 
munda, VI. 12—21. — ciliella HB. Flamunda, V. 25—VI. 16. — 
contractana 4. Flamunda, VI. 4 (1 9). 

Polychrosis euphorbiana FRR. Flamunda, VI. 27. — artemisiana Z. 
Flamunda, V. 18—25. 

Steganoptycha fractifasciana Hw. Flamunda, IV. 23. 

Bactra lamceolana HB. Flamunda, VI. 24. 

Semasta conterminana 2. Flamunda, VI. 26 

Pygolopha lugubrana TR. Flamunda, V. 23. 


Glyphipterygidae. 
Choreutis Myllerana F. var. stellaris 2. Flamunda, VI. 3. 


Yponomeutidae. 


Swammerdamia pyrella VILL. Gerebenez VI. 8. 


Gelechiidae. 


Melzneria carlinella Srr. Flamunda, VI. 27. 

Platyedra vilella 7. Flamunda, V. 14. 

Gelechia spurcella H.-S. Flamunda, IV. 27—VI. 3 (g 9). — tephridi- 
tela Dur. Flamunda, IV. 23—27. — cytisella Te. Alibunár, VI. 19. 

Lita atriplicella F.-R. Flamunda, VI. 7. — ocettatetta BoYvDp. Fla- 
munda, VI. 27. 

AXystophora pulveratella H.-S. Flamunda, V. 17. 

Brachmia gerronella 7. Flamunda, VI. 3. — dimidiella ScHwr. Fla- 
munda, VI. 3. 

Rhinosia Denisella F. Flamunda, IV. 23. 

Ypsolophus renigerellus 7. Herkulesfürdő, VI. 4. 

Nothris verbascella HB. Emánuel-telep, VII. 10. 

Holcophora statices STaR. Flamunda, VI. 26 (1 friss 9-je ennek az 
eddig csak Dél Üzoszaszá bell ismeretes fajnak). 

Megacraspedus imparellus F.-R. Flamunda, VI. 24 (kopott 9). 

Pterolonche pulverulenta 7. Flamunda, VI. 27 (99. 

Oegoconia guadripuncta Hw. Flamunda, VI. 26. 

Psecadia sexpunctella HB. Flamunda, V. 7. 

Depressaria venosulella MIOESCHL Flamunda, V. 2—26. — cnmicella FR. 
Flamunda, VI. 27. — furvella TR. Flamunda, V. 9. —  Dougla- 
sella Srr. Flamunda, VI. 27. — nervosa HErws. Flamunda, VI. 25. 


29 


Borkhausemia tinctella HB. Flamunda, VI. 25. — lunaris Hw. Fla- 
munda, VI. 26. — Bruandella Ra. Flamunda, VI. 25 (kopott 9). 


FElachistidae. 


Epermemia dentoselltla H.-S. Gerebencz, VI. 7; Flamunda, VI. 26. — 
daucella PEYER. Alibunár, VI. 19. 

Pyroderces argyrogrammos 7. Flamunda, VI. 26. 

Cyphophora idaei Z. Flamunda, VI. 3 (9). 

Pancalia Leuwenhoekella L. Flamunda, VI. 21. 

Augasma aeratellum 7. Herkulesfürdő, VI. 4. 

Coleophora spissicornis Hw. Flamunda, VI. 25. — leucapenella 7. Fla- 
munda, V. 30 (g). — síramentella Z. Flamunda, VI. 23—27. — 
brevipalpella Wcx. Flamunda, VI. 25. 

Elachista argentella CL. Flamunda, VI. 22. 


Gracilariidae. 

Gracitlaria Kollariella 7. Flamunda, VI. 19. 

Lyonetiidae. 

Bucculatrixz artemisiae H.-S. Flamunda, VI. 26 (9). 

Opostega sp. Flamunda, VI. 26 — 2 hibás példány. (0. spatulella H.-S. 
mellett, az okersága elülső szárnyon két sötét folttal az elülső 
szegély közepén és a csúcson — bünaculatella Ret. i. 1.) 

Tineidae. 


Monopis imella HB. Flamunda, IV. 28. 
Tinea guercicolella H.-S. Flamunda, V. 17. 
Nemotots Pferferellus HB. Flamunda, VI. 27 (9). 


Adatok Magyarország bogárfaunájához. 
Irta : CsIKI ERNŐ. 
A Rovartani Lapok 1911. évi XVIII kötetének 55—58. lapján 
közöltem azokat az adatokat, melyek 1910 ben és 1911 elején kerül- 
tek elő. Most megint elmult egy év, mely alatt számos újabb faj és 


fajváltozat került elő, melyek mind faunánkat gyarapítják. Ezeknek 
a jegyzéke termőhelyeikkel együtt a következő : 


Carabus catenatus Pawsz. var. Troyeri BoRs — Gospic. 
— catenulatus Scop. var. Holdhausi BoRx — Nagy-Hagymás, Ke- 
resztényhavas. 


Trechus Irenis Csixt — Godinesti barlang (Hunyad vm.) 
Anophthalmus Bielzi SEIDL. var. Stobieckit Csixi — Tátra. 


30 


ED OTNTTÓTÚAEIS Reissi Minók — Jád-völgy (Bihar vm.) 

— Gyleki BREirr — Ponorul (Bihar vm.) 

— Taxi BREiIr — Rézbánya. 

— bihartensis Csrxr — Vale Vize (Bihar vm.) 

— Eleméri MinHók — Biharfüred. 

— Mihóki Csrxi — Rév: Zichy-barlang. 
Anthracus longicornis ScHm. ab. pallidus FioRi — Magyarország. 
Bradycellus harpalinus SEgv. var. Csikit LAczó — Péhó (Trencsén vm.) 


Rhamtus notatus F. var. ? vermicularis Fauv. — Bolesó (Laczó). 
Micropeplus tesserula CuRr. — Nagy-Hagymás. 
Phyllodrepa Luzei HuBENTH. —- Trencsén. 


Xantholinus atratus HEER — Ünőkő. 
Plulonthus pilhger Rey Radnai havasok. 
0uedius Haberfellneri EpPpPH. — Bulea-tó. 
Mycetoporus piceolus Rey — Ünőkő. 


Bolitochara varia ER. — Radnai havasok. 
Atheta valida KR. — Bucsecs. 
— (Rhopalotella) hungarica BeRNH. — Herkulesfürdő. 
— Liogluta) microptera THoms. — Radnai havasok : Saca. 
— (Dimetrota) Leonhardi BERNH. — Bucsecs, Radnai havasok, 
Korongyos. 
Ilyobates nigricolhs PAYx. var. Deubelh BERNHE. — Bucsecs. 


Oxypoda longipes Rey Királykő. 
Faronus Lafertei AuBÉ — Csukás, Bucsecs. 
Leptoderus Hohenwarti ScHmDT. — Lokve. 
Pholeuon Knirschi BRErr — Kondor-barlang (Bihar vm.) 
— (Irenellm) Mihóki Csixi — Biharfüredi barlang. 
—— — Bokortanum Csixi — Vale Vize (Bihar vm.) 
— (Parapholeuon) Mocsáryi Csixi — Rév (Batrina-barlang). 
— — Bokori Csixi — Rév. 
— — Czárami Csiki — Rév (Zichy-barlang). 
Drimeotus Bokori Csixi — Felső-Topa (Bihar vm.) 
Bathyscia acuminata Min. — Lokve. 3 ; 
Necrophorus interruptus Srepn. ab. írinotatus REIrrr.. — Horvátország. 
Colon dentipes S5AHLBG. — Királykő. 
Ptemidium laevigatum GILLm. — Zanoga. 
Micridium vittatum MorscH. — Sopron. 
Helophorus gramularis L. var. rufipennis HUBENTH. — Magyarország. 
Epuraea terminalis MANNH. var. Seidlitzi Scuitsky — Királykő. 
Laemophlaeus Krausst GaANGLB. — Nyitra vm. 
Crypiophagus pallidus Sr. — Bucsecs. 
Atomariá bella Rxirr. — Ünőkő. 
— —— prolira ER. — Keresztényhavas. 


31 
Corticaria saginata MANSSH. — Keresztényhavas. 
Mycetophagus guadripustulatus L. ab. Winteri RErirr. — Nagyszeben. 
Anommatus biharicus BREiIr — Rézbánya. 5 
Agaricophilus Dieneri REirr. — Barlangliget. 
Clilocorus bipustulatus L. ab. exclamatioms DEpPoLri — Fiume, Selce. 
Notozus Szálavszkyi LAczó — Bolesó. 

— monocerus. L. var. immaculatus Pic — Magyarország. 

Anilicus antherinus L. ab. semitestaceus Pic — Hiume 


Euzomitis bipunctata PinL. — Vojtek (Győrffy). 

— bifasciata ScnwaRTz ab. rufofasciata FArgm. — Vojtek (Győrffy). 
Hypophloeus longulus GyLrH. — Felsőbeled (Vas vm. ; Győrffy) 
Cortodera humeralis SCHALL. ab. inhumeralis Pic— Mária-Besnyő(Dr. Fodor). 

— — ab. Nicolasi BEDEL — Péczel (Dr. Fodor). 

Rosalia alpina L. ab. hamata BRAwxcs. — Trencsén. 

—- ab. pausa BRawxcs. — Trencsén. 
Pogonochaerus Eugemae GawxGLB. — Keresztényhavas 
Orsodacne cerasi L. ab. Horváihi LAczó — Bolesó. 

Donacia simplex F. ab. sanguinea WEsrH. — Bolesó (Laczó). 
Lema cyanella L. ab. obscura STEPH. — Zanoga. 

Corioceris asparagt L. ab. Brancsikt LAczó — Bolesó. 
Chrysomela rufa Durr. var. pachysoma HuBENTH. — Erdély. 

-— olivacea SurrR. ab. umbratilis WsE. — Radnai havasok. 

— fastuosa Scop. ab. speciosa L. — Radnai havasok. 
Chrysochloa alpestris SCHUMM. Var. migrina SUFFR. — 

. — cacalide SCHRNK. var. tussilaginis SUFFR. — Zanoga. 

— speciosissima Scop. var. mgrescens LErzs. — Bucsecs. 
Phwytodecta guinguepunciatá F. ab. umcolor WsE. — Királykő. 

— — ab. sorbi WsE. — Keresztényhavas. 

— — . pallida L. ab. padi PEx. — Keresztényhavas 
Aphtihona Stussinerit WsE. — Kereszténybavas. 

Longttarsus longiseta Wsz. — Keresztényhavas. 
Phwyllobius urticae DEG. var. nudus WEsrm. — HRadna-Borberek. 

— Stierlimensis DEsBR. — Bánság. ; 
Ceuthorrhynchus carmiolicus SCHULTZE — Keresztényhavas. 

Sibinia ventralis SCHILSKY — Zengg. 

Apion rufulun WEwxckE var. Zoufali WaGws. — Nyitra vm. 

Hylasies Gergeri EGGERs — Oravicza. 

Cryphalus saltuarius WsL. — Bucsecs. 

Pityogenes guadridens HARTIG. var. bistridentatus ErcHH. — Zanoga. 
AXyloterus lineatus OLtv. var. melanocephalus EicHH. — Keresztényhavas. 
Caccobius Schreberi L. ab. conmjunctus J. MüLL. — Bolesó (Laczó.) 


[dd] 
9 


Különfélék. 


A Chrysis sybarita Först. gazdaállata. Ennek a ritka fém- 
darázsnak gazdaállata eddig ismeretlen volt, míg az ezidei tavasz 
elején azt megállapítanom nem sikerült. Márczius elején ugyanis 
Szigetszentmiklóson az Osmia rufa L. nádtetőbe rakott fészkeit ku- 
tattam BíRó LaAJos-sal, élősködőket kerestünk benne ; de nem találtunk 
benne mást, mint a már teljesen kifejlődött gazdaállatot s néhány 
Odynerus-lárvát. Úgy látszik, hogy az élősködők nem telelnek ki a 
gazdaállattal. Találtunk azonban egynéhány elpusztult Leucospis dor- 
sigera-t s egy rézi bábgubóban egy a szárnyak kivételével teljesen 
kifejlődött Chrysis sybarita-t. Fémdarazsak közül az Osmia rufa fész- 
kében eddig csak a Chrysis neglecta-t találták, VÁGÓ ALADÁR. 

Adat a pókok vérengző természetéhez. Az 1911. év augusztus 
végén az jsaszeghi u. n. ,újfenyves" erdő mellett elterülő térségen 
lepkészve, a hálóval egy Eryngiumon ülő Lycaena után csaptam. 
Midőn a Lycaená-t a méregüveggel meg akartam fogni, észrevettem, 
hogy ezenkivül még egy Sesia és egy kis pók is akadt a hálómba. 
Az utóbbi kettő akkor, amikor őket felfedeztem, körülbelül egy fél 
arasznyira ült egymástól a hálóban. Midőn a Lycaena elhelyezése 
után a méregüveggel a Sesia után akartam nyulni, azt nagy meg- 
lepetésemre sehol sem birtam megtalálni. Már ki akartam rázni a 
hálóból a reám nézve teljesen értéktelen pókot, midőn észrevettem, 
hogy a Sesiát, mely később Sesia leucopsiformis EspP.-nek bizonyult, 
a pók tartja szorosan a karmai közt és minden elriasztási kisérletem 
hiábavalónak bizonyult, a pók csak ki nem eresztette prédáját. Csak 
amidőn mindkét állatot a méregüvegbe tettem, vált el a pók áldoza- 
tától. Ezen eset mutatja, mily rendkivül vérengző egy ilyen kis állat, 
mely még a legnagyobb veszély pillanatában, amidőn saját élete is 
koczkán forog, sem tagadhatja meg vérengző természetét és még 
akkor is öldöklésre gondol. Sajnos, hogy a pókot nem tettem bor- 
szeszbe, hanem egyszerűen rovartűre tűztem, ahol annyira össze- 
aszott, hogy már csak a nemét lehetett meghatározni, azt pedig, hogy 
melyik fajhoz tartozik nem A pókot a Nemzeti Múzeumban Lycosa- 
nak határozták meg. ULBRICH EDE. 


Irodalom. 
W. Junk: Bibliographia Coleopterologica. Berlin, 1912. (p. XVI 
et 146, tab). — Ara 120 márka díjmentes megküldéssel. 


Minden bogárgyüjtőnek nagy hasznára lesz az a kis köny- 
vecske, melyet Juwsk berlini könyvkiadó állított össze és adott ki. 


383 


A szürke vászonkötésű könyvecske 4065 különféle bogarászati munka, 
különlenyomat és bogarászati szempontból fontos folyóirat czímét, a 
szükséges bibliografiai jegyzetekkel és az árával kiegészítve, tartal- 
mazza. A kötet bevezető része a bogarászati irodalommal foglalkozik, 
mintegy vezérfonalat nyújtván arra nézve, hogy milyen irodalomra 
. van szüksége a bogarásznak. Ismerteti a fontosabb munkákat, a 
melyekre a szakembernek okvetetlenül szüksége van, tövábbá ismer- 
teti azt az irodalmat, melyre egyes országok, világrészek kutatójának 
szüksége van, végre ismerteti a különböző folyóiratokat, első sorban 
a bogarászatiakat és rovartaniakat, hogy mindenkinek alkalmat nyújt- 
son azok irányáról és tartalmáról tájékozódást nyerni. Ugyancsak a 
bevezető részből megtudjuk azt, hogy egy valamire való bogarászati 
könyvtár (munkák és folyóiratok) összeállítása körülbelül 30000 már- 
kába kerül, a legfontosabb folyóiratok évi előfizetési díja pedig mintegy 
900 márkát tesz ki. A kötetet a , Coleopterorum Catalogus" szerkesz- 
tőjének (SCHENKLING) és kiadójának (JUNxk), valamint az eddig meg- 
jelent 38 fiizet szerzőinek (AHLWARTH, BERNHAUER, BICKHARDT, BORCH- 
MANN, CSIKI, DALLA- TORRE, GEBIEN, GESTRO, GILLET, HAGEDORN, KUHNT, 
LÉÉVEILLE, OLIVIER, PAPE, Pic, RITSEMA, RooN, SCHMIDT, SCHÖNFELDT, 
WEIsE) csoportképe díszíti. A munkát, melyet mint jó kézikönyvet 
alig nélkülözhetünk, mclegen ajánlhatom az érdeklődőknek. Megren- 
delhető a kiadónál: W. Juwsxk, Berlin W. 15, Kurfürstendamm 201. 
Bé ÜSIKT. 
Dr. F. Sokolár: Was ist Carabus catenulatus Scop.? (Societas 
; entomologica. XXVII, 1912, p. 18 —14). 


Szerző áttanulmányozván ScCoPOoLI eredeti leírását (Entomologia 
Carniolica 1763, p. 86) arra az eredményre jutott, hogy az az állat, 
melyet ő ilyen név alatt leírt Krajnából, nem azonos azzal, a melyet 
manapság fenti név alatt értünk. Scopottr. leírása csak a Krajnában 
is közönséges C. catenatus Pawz.-re illik, tehát erre alkalmazandó. Az 
az állat pedig, a melyet ezidőszerint catenulatus-nak nevezünk, nem 
is lehetett Scoponi leírásának tárgya, mert az Krajnában egyáltalában 
nem fordul elő. A C. catenulatus auct. non Scop. ezentúl a prioritás 
szabályai szerint problematicus HERBsT-nek nevezendő. CSIKI. 

kk 
Hans Wagner: Wissenschaftliche Ergebnisse der Bearbei- 
tung von 0. Leonhard" s Sammlungen. 1. Apion- 
Studien. (Entom. Mitteil. I, 1912, p. 9—21). 


Szerző többi között leírja az új Apion (Exapion) Hilfi-t a bolgár- 
országi Rila (Vrli-Vr) és Rhodopé-hegységből (Bitsche-Bor) és ennek 
új fajváltozatát, a var. Deubeli-t, melyet DEvBEL FRrGyEs a hátszegi 
és brassóvidéki (Czenk) hegyekben gyüjtött. — CSIKI. 


34 


Társulati ügyek. 


A , Magyar Entomologiai társaság" közgyüűlése 1912. februá- 
rius 24-én. — A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermé- 
ben tartotta társaságunk első rendes közgyülését, melynek lefolyásáról 
a következőkben számolhatunk be. 

DR. HoRgvárH Géza elnök üdvözli a nagy számban megjelent 
tagokat, megállapítja az alapszabályok értelmében a közgyülés hatá- 
rozatképességét, jelenti, hogy. DR. RÁárz Isrváws kimentette magát 
hivatkozással gyengélkedésére, felkéri GRóF TELEKI SÁNDOR-t és 
CsERsy LaJos urakat a közgyülés jegyzőkönyvének hitelesítésére, 
majd a következő beszéddel nyitja meg a közgyülést ! 

Tisztelt Közgyülés ! Őszinte örömmel üdvözlöm a Magyar En- 
tomologiai Társaság t. tagjait, a kik a mai közgyűlésen oly szép 
számmal megjelentek. Ez az első közgyülés, melyen fiatal társulatunk 
egyéves működéséről számot kell adnunk s egyszersmind további 
sikeres működését biztosítanunk. : 

Valamint minden -efléle társadalmi szervezetnél, úgy társula- 
tunknál is az első év az első szervezkedés és berendezkedés kor- 
szaka volt. Hogy társulatunk hogyan szervezkedett és mennyire erő 
sődött meg a lefolyt év alatt, hogy a választmány és a tisztikar 
mennyire feleltek meg a reájok bízott feladatoknak, arról a tiszti 
jelentések fognak részletesebben beszámolni. De már itt is jelezhetem, 
hogy a Magyar Entomologiai Társaság. szerencsésen betöltötte első 
gyermekévét és bizalommal indulhat neki második évének is. 

Pénztárnokunk jelentéséből megnyugvással fogunk értesülni, 
hogy a Társaság pénzügyei rendeztettek és hogy már az első év 
pénztári számadását deficit nélkül zárhattuk le. A titkári jelentés hű 
képét fogja adni annak a munkásságnak, melyet zsenge társulatunk 
a maga elé kitűzött feladatok érdekében kifejtett. 

Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy rendes havi üléseink, melye- 
ken sok érdekes előadás és tanulságos bemutatás került napirendre, 
mindig elég látogatottak voltak Ezeket a havi üléseket, a budapesti 
tudományos társulatok szokásától eltérően, rendesen a fehér asztal- 
nál tartottuk meg, a mi nagyban előmozdította a társulati tagok 
szaktársi együttérzését és szivélyes érintkezését. Csak két ülésünk 
szinhelyét tettük át a Budapesti Kamera-Klnub helyiségébe, a minek 
az volt az oka, hogy mind a két alkalommal vetítő készülékre volt 
szükségünk, mert MiHók Orró tagtársunk vetített képek kiséretében 
ismertette az ország különböző vidékein tett entomologiai ki- 
rándulásait. 

Egy nagyobb társas kirándulást Társaságunk is rendezett 
május végén Visegrádra, a melyen nemcsak tagtársaink, hanem 


35 


vendégeink is szép számmal vettek részt. Egy kisebb kirándulást 
. tettünk azonkivül a Nagyszénásra. Tagtársaink egyébiránt egész 
éven át buzgón foglalkoztak Magyarország rovarfaunájának tanul- 
mányozásával és részint egyedül, részint 2—3 vagy több személyből 
álló kisebb csoportokban gyüjtöttek és kutattak az ország külön- 
böző vidékein. 

Különösen nagy figyelmet fordítottak némelyek, első sorban 
MiHókK Orró és BokoR ELEMÉR tagtársaink a barlangok bogárfauná- 
jára és általában a vak bogarakra. Az ő fáradhatatlan buzgalmuknak 
és kipróbált ügyességüknek a mult évben 9 új vak bogárfaj felfede- 
zését köszönhetjük!. Ha ezekhez hozzámítjuk még azt a 3 új vak 
bogarat, melyet BRErr JózsEF osztrák bogarász a Bihar-hegységből 
írt le, akkor kitünik, hogy a magyarországi vak bogarak száma 
1911 ben nem kevesebb mint 12 új fajjal gyarapodott. 

De a mult év legnevezetesebb eredménye a hazai entomologia 
terén még sem ez volt, hanem egy híres magyarországi bagolypille 
életmódjának. és fejlődési viszonyainak "a felderítése. Ez a híres 
bagolypille a rejtelmes Oxytrypia orbiculosa, a melynek fejlődési 
viszonyait oly sokáig hiába kutatták, s a melynek történetében mint 
tudjuk, mindenféle emberi szenvedélyek, sőt a háttérben még 
házasságtörés, verekedés, revolverlövések, becsületsértési és birtok- 
háborítási pörök is szerepelnek. ScHmiDT ANTAL tagtársunknak több 
évi kutatás után végre sikerült ezt az érdekes lepkét minden 
stádiumában megfigyelni s ezzel a magyar entomologiának egyik 
közel 100 éves problemáját megoldani. A mai közgyülésünket követő 
rendes havi ülésen fogja Scumipr tagtársunk erről szóló értekezését 
előterjeszteni, melyet kivált lepkészeink bizonyára a legnagyobb 
érdeklődéssel fognak meghallgatni. 

A mult év, a Magyar Entomologiai Társaság fennállásának 
első éve tehát már is becses és értékes felfedezésekkel gyarapította 
szaktudományunkat. Ha tagtársaink a jövőben is ily nagyérdekű 
felfedezésekkel fogják a hazai rovarvilág ismeretét gazdagítani, akkor 
fiatal társulatunk valóban méltóan fog a többi régi és tekintélyes 
külföldi entomologiai társulatok mellé sorakozhatni. Tagtársaink buz- 
galma és ügyszeretete, a magyar rovarászok szakavatottsága és 
rátermettsége e részben a legszebb reményekre jogosítanak. 

Azzal a meleg és őszinte óhajtással, hogy e remények hova- 
tovább mind valóra váljanak, mai közgyűlésünket ezennel megnyilt- 
nak nyilvánítom. 


A tárgysorozat értelmében a tiszti jelentések lévén soron, 
elnök felhívja a titkárt, hogy jelentését terjessze elő. 


1 Leírásuk társulatunk folyóiratában, a Rovartani Lapokban jelen- 
tek meg. 


36 


Csrki ERnő titkár a következő jelentését olvassa fel : 

Titkári jelentés. — Tisztelt közgyülés! Miután 1910. évi május 
4-én e helyen a , Magyar Entomologiai Társaság" megalakulá- 
sát kimondottuk, megküzdvén a kezdet nehézségeivel már az 1911. 
év elejével megkezdhettük működésünket. Most pedig abban a sze- 
rencsés helyzetben vagyok, hogy már az első évi működsünkről is 
beszámolhatok. Mielőtt azonban ezt megtenném, még vissza kell 
hogy térjek az 1910. évre, a melyben a szükséges előmunkálatokat 
végeztük, társaságunk megalapozásán dolgoztunk. . 

Abban az időben ugyanis első sorban a tagok létszámának 
emelésére kellett gondolnunk, a mit úgy véltünk legjobban elér- 
hetőnek, ha körlevelet bocsátunk ki, melyet az összes hazai ento- 
mologusoknak  "megküldvén, figyelmüket társaságunkra felhívjuk. 
Erre nagy szükség is volt, mert társaságunk 41 taggal kezdte meg 
működését, a mi első lépésnek ugyan szép és kecsegtető eredmény 
volt, de nem elegendő arra, hogy programmjához mérten kielégítő 
sikerrel működhessék. A körlevél szétküldése, valamint tagjaink buz- 
gólkodásának köszönhetjük, hogy tagjaink száma az első év végé- 
vel, leszámítván a veszteséget, 79-re, tehát majdnem kétszeresére 
emelkedett. Ez a létszám azonban még mindig kevés, mert a 


mennyire hazánk rovarászainak czímjegyzékét az előttünk ismere- 


tessé vált adatok alapján összeállíthattuk, azok száma megközelíti a 
kétszázat, pedig azt hiszem nem tévedek, ha a magyar rovarászok 
valószinű számát ezidőszerint legalább is háromszázra teszem. Marad. 
tehát társaságunknak a tagyyüjtés terén is még elég tennivalója. 

Egy másik nagyon fontos tárgy volt a folyóirat ügye. Elte- 
kintve alapszabályaink rendelkezésétől, társaságunk eredményes 
működéséhez a folyóirat okvetetlenül szükségesnek látszott, már csak 
azért is, mert ez az egyedüli eszköz, a mely az együvétartozást 
szolgálja, a tagjaink közti kapcsolatot képviseli. Kevés taggal új 
folyóiratot megindítani vagy a már meglévő ,Rovartani Lapok"-at 


átvenni, merőben lehetetlen volt, az Társaságunkat valószinűleg már . 


bölesőjében fojtotta volna meg. Választmányunk alapos megfontolás 
után azonban mindamellett úgy határozott, hogy ezt a kérdést arra 
az időre halasztja, a mikor társaságunk már akkora tőkével fog 
rendelkezni, mely a. sikert biztosíthatja. Addig is hivatalos köz- 
lönyévé a ,RKovartani Lapok"-at tette, melyeket kedvezményes árban 
kapja a tagjai részére, így kettős ezélt érvén el, először is lehetővé 
tette a szükséges tőke gyüjtését, másrészt nevezett folyóirat deficzitjét 
is nagyban csökkentette. 

Társaságunk működésének legfontosabb ügyei ekként meg- 
oldatván, megkezdhette rendes működését és e ezélból rendes ülé- 
sek tartását határozta el, melyek napjául a nyári hónapok kivételé- 


IOPAAR 


37 


vel, minden hónap harmadik szombatját jelölte ki. Ilyen rendes 
ülést azután 1911-ben nyolczat tartottunk, a melyéken tagtársaink 
kisebb előterjesztéseiken és bemutatásaikon kivül összesen 12 na- 
gyobb előadást is tartottak. Két előadás alkalmával, a mikor MIHóKk 
Orró tagtársunk számos vetített kép bemutatásával gyüjtő kirándu- 
lásairól számolt be, nagy számban. megjelent tagtársainkon kivül 
ezen üléseinket szép számú vendégsereg, köztük sok hölgy is láto- 
gatta. Ezeket az üléseket az előadások természeténél fogva nem 
rendes helyiségünkben, hanem a ,Budapesti Kamera-Klub" helyi- 
ségeiben tartottuk. Nem mulaszthatom el, hogy nevezett Klubnak e 
helyen is köszönetünket ne fejezzük ki a szives vendéglátásért. 

KRendeztünk két társas gyüjtő kirándulást is, az egyiket május 
14-én a Nagyszénásra, a másikat május 25-én Visográdra. Mindkét 
kirándulás, ha az időjárás nem is kedvezett eléggé, elég jól sikerült, 
tagtársaink nem egy érdekes rovart gyüjthettek. 

Társaságunk működésének egyéb mozanataira nem térek ki ez 
alkalommal, hiszen tagtársaink a Rovartani Lapokban közzétett 
jegyzőkönyvekből eléggé tájékozódhattak. Megemlítendőnek tartom 
azonban, hogy alapszabályainkat jóváhagyás végett felterjesztettük 
a m. kir. belügyminiszteriumhoz, a mely azokat néhány pontnak 
különben jelentéktelen, de a fenálló joggyakorlatból kifolyólag meg- 
kivánt kiegészítése ügyében visszaküldötte, a mit választmányunk el 
is végzett, úgy hogy az alapszabályok jóváhagyását már a közel 
jövőben várhatjuk. A tisztelt közgyűlést a kiegészítést illetőleg azt 
hiszem legfeljebb az fogja érdekelni, hogy a minisztérium megkivánta 
a társaság pecsétjének megállapítását. Választmányunk erre azt ha- 
tározta, hogy a pecséten faunánk valamelyik jellemző rovarának ké- 
pét, az alapítás évszámát (1910) és ,Magyar Entomologiai Társaság 
— Budapest" felírást alkalmazza. Alapos megfontolás után legmeg- 
felelőbbnek és a tárgy természeténél fogva legalkalmasabbnak a Psela- 
phus mehadiensis FRrv. nevű törpebogarat találtuk, melyet a legsema- 
tikusabb ábrázolás mellett is fel lehet ismerni. 

Tagjaink száma 80 volt, azonban veszteség is ért minket, azért 
az 1911. év végével tulajdonképen esak 79 tagot mutathattunk ki. 
Társaságunk megalakulása után ugyanis nemsokára elvesztettük 
egyik választmányi tagunkat, WAcHSMANN FERENCZ ny. államvasúti 
főfelügyelőt, hazánk bogárfaunájának lelkes kutatóját. 

Mielőtt jelentésemet befejezném, legyen szabad a t. közgyülés 
figyelmét még két körülményre felhívni, a mely a társaság jövőjére 
nagy fontossággal bír. Az egyik az, hogy a milyen örömmel láthat- 
juk, hogy összes tagjaink egytized része alapítvány tevésével igye- 
kezett a társaság jövőjét biztosítani, époly szomorúsággal kell tudo- 
másul venni, hogy viszont az összes tagok egynegyede nem sietett 


38 


a tagdíj befizetésével a vállalt kötelezettségnek eleget tenni, a mi 
bizony a tagok nem nagy létszáma mellett a Társaság sikeres mü- 
ködését bizony megbénítja. Reméljük, hogy a helyzet javulni fog és 
jövőre pénztárosunkkal jobb eredményről tehetünk jelentést. A. másik 
körülmény, melyet t. tagtársaim szíves figyelmébe ajánlok, szak- 
munkálkodásukat illeti. Nemcsak mint titkárnak, hanem mint szer- 
kesztőnek is panaszom van. Üléseink összes előadásait és bemutatá- 
sait összevissza 8 tagtársunknak köszönhetjük és nem sokkal jobb 
az arány a Rovartani Lapoknál sem. Kevés tagtársunk van, a ki 
tapasztalatainak érdekes tárházából akár csak egy kis részt is köz- 
tudomásra hozna. Nem kivánjuk, hogy tagtársaink nagyszabású elő- 
adásokkal vagy hosszú czikkekkel, habár ezeket is nagyon szívesen 
és örömmel vennők, működjenek közre, hanem ha mással már nem, 
legalább bemutatásokkal, apróbb megfigyeléseik közlésével járulja- 
nak hozzá feladataink, czéljaink előbbreviteléhez. Ha t. tagtársaink 
ezen kivánságainkat csak némileg is megszívlelik, — azt hiszem a 
második év elteltével már sokkal eredményesebb működésről fogok 
beszámolhatni. Azért jelentésemet azzal a kérelemmel fejezem be, 
hogy tagtársaink társulatunkat és folyóiratunkat intenzivebb közre- 
működésükkel támogatni szíveskedjenek. 


Utána DR. KERTÉSZ KÁLMÁN pénztáros a következő jelentését 
terjeszti elő : 

Pénztárnoki jelentés. — Tisztelt közgyülés! A Magyar Entomo- 
logiai Társaság első pénztári jelentését azzal a megnyugtató tudat- 
tal terjesztem a t. Közgyülés elé, hogy a Társaság fenállása anya- 
gilag immár biztosítottnak tekinthető. Megvallom őszintén, hogy a 
Társaság alakulásakor leginkább a pénzügyi szempont nyugtalani- 
tott, mert a Társulat eredményes és hasznos működése nagyrészt ettől 
függ. Az első évet szerencsésen befejeztük s nemcsak kiadásainkat 
voltunk képesek fedezni, hanem még csekély tőkét is gyüjthettünk. 

Első sorban azokról a tagtársainkról kell megemlékeznem, kik 
Társaságunk pénrügyi helyzetét alapítványukkal megszilárdítani szi- 
veskedtek. Ezek betűrendben a következők: Csiki ERNŐ, DIENER 
"HuGó, DR. HoRvárÓn Géza, DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, MIHóK Orró, Mo- 
CSÁRY SÁNDOR, MonNDpoKk JózseFr és DR. SZILÁDY ZOLTÁN. 

A tagdíjakból várt bevétel nem érte el azt az összeget, melyet 
reméltünk, mert 78 tagtársunk közül 23 még most is hátrálékos tag- 
díjával. Ez határozottan kárára van a Társaságnak, mert mig egy- 
részt a Társaság a hátrálékos tagok helyett is kénytelen a , Rovar- 
tani Lapok" kiadási költségeinek megfelelő részét kifizetni, másrészt 
még kamatveszteséget ís szenved. Ezeket tekintetbe véve e helyen 
is felkérem t. tagtársainkat, hogy tagdíjaikat lehetőleg már az év 
elején szíveskedjenek beküldeni. 


Ez alkalommal azt is jelenthetem, hogy a Társaság vezetősége 
az okleveleket, a tagsági jegyeket és az összes irodai szükségleteket 
költség nélkül szerezte be s ezzel a Társaságnak nagyobb összeget 
takarított meg. Múlt évi zárószámadásunk a következő : 


A , Magyar Entomologiai Társaság" zárószámadása az 1911. évről. 


Bevétel Ki i 1 Kiadás K f 
1] Alapítványok 709 [—(11 Értékpapirok vásárlásal 693 [78 
2] Tagdíjak 2] Rovartani Lapok 390 ] — 
3] Oklevéldíjak 3, Postadíjak 18 30 
41 Rendkivüli bevétel 4] Kis nyomtatványok 14 50 
5] Kamatok 5] Könyvtár 24. ] 22 
I ] 61 Maradék 1912-re 162 103 
J 1302 ] 83 1302 ] 83 


A , Magyar Entomologiai Társaság" vagyonmérlege 1911 december 31-én: 


1] Készpénz 162 (031111 Tiszta vagyon 1330 / — 
2Í Értékpapir az Első ] ES kj ; 
Pesti Hazai Takarék- 
pénztárban 700 ) — 3 j 


3] Tagdijhátrálék 
a) Alapítvány 200 K 
b) Tagdíj 230Kf 430 / — NM 


4] Könyvtár 22 ; j 
5 § Leltári felszerelés 15 ! 


Activum e Fszt Passivum KEZE j 


09 


Elnök jelenti, hogy a választmány a pénztár megvizsgálására 
kiküldötte DIESER Hugó és MiHóx Orró választmányi tagokat és kéri, 
hogy jelentésüket terjesszék elő. 

A kiküldöttek nevében Minóx Orró jelenti, hogy a választmány 
megbizásából megvizsgálták az 1911. évi zárszámadásokat, annak 
minden tételét összehasonlították az eredeti okmányokkal és mindent 
a legnagyobb rendben találtak. 

Elnök indítványozza, hogy a tárgysorozat sorrendjének meg- 
változtatásával a pénztárnoki jelentéssel kapcsolatosan tárgyaltassék 
a jövő évi költségvetés előirányzata is, mihez a közgyülés hozzájárul. 


40 


A pénztáros jelenti, hogy az 1912. évi költségvetés összeállítá- 
sánál a mostani taglétszámot kellett alapúl venmi, de kéri t. tagtár- 
sainkat, hogy lankadatlan buzgalómmal iparkodjanak entomologiával 
foglalkozó ismerőseiket Társaságunk kötelékébe bevonni, hogy jöve: 
delmünk szaporodásával folyóiratunkat terjedelmesebbé tehessük. 


Az 1912. évi költségvetés. 


Bevétel K Í ! Kiadás K ij; 
1) Maradék múlt évről )- 162 103111! Értékpapirok vásárlásal 600 [— [. 
21 Alapítványok 200 1—1124 Rovartani Lapok 460 ] — 
35 Oklevéldíjak 4 (— [134 Postadíjak 60 ] — 
4] Tagdíjak 300 1—]]14j) Kis nyomtatványok 54 ] — 
5] Hátrálékos tagdíjak 230 1—]15) Könyvtár IK — 
I 6) Kamatok 40 1—(]16] Fölösleg : 162 103 
3 ; ETET EKZEB 1436 103 


Végül pénztáros kéri a közgyűlést, hogy neki a felmentvényt 
megadni szíveskedjék, egyúttal kifejezést adván annak a reményé- 
nek, hogy az 1912. évi költségvetésünkben a , Bevétel" rovata emel- 
kedni fog, a , Kiadás" rovatában pedig az egyes tételek az előirány- 
zatot nem fogják túlhaladni. 

Az elhangzott pénztárnoki jelentés és az 1912. évi költségve- 
tési előirányzat előterjesztése kapcsán JABLONOWSKI JÓZSEF megjegyzi, 
hogy a taglétszámot illetőleg nem volna szabad megállani és azért 
jónak találná, ha a tagok névsorát valami módon közölni lehetne, 
hogy tudjuk meg kik azok, a kik még nem tagjai társaságunknak. 

A titkár megjegyzi, hogy a tagok névsorát folyóiratunk azok 
megválasztása után közölte és most a közgyűlésről szóló jelentésünk 
kapcsán a teljes jegyzék újból közölve lesz. 

CspRnY LaJos szerint egyáltalában ezélszerű volna az összes 
magyarországi entomologusok jegyzékét közölni. 

Elnök proponálja, hogy CssRny LaJos indítványának tárgyalá- 
sát bízzuk a választmányra, a mit a közgyülés el is fogad. 

Több észrevétel nem lévén, elnök kérdezi, elfogadja-e a köz- 
gyülés az 1912. évi költségvetési előirányzatot. A közgyűlés ezt 
egyhangulag elfogadja. 

CsIkI ERNŐ titkár ezután a könyvtárról a következő jelentést 
olvassa fel : 

Könyvtárnoki jelentés. — Tisztelt közgyűlés ! Alakuló ülésünkön 
könyvtárosunkká DR. BoLrkav Isrváwn-t választottuk meg, a ki ezen 


41 


tisztséget 1911 szeptember végéig be is töltötte, akkor azonban 
katonai szolgálatra bevonulván, kénytelen volt tisztségéről lemon- 
dani. Tekintettel arra, hogy könyvtárunk még csak a kezdet kezde- 
tén van és így nagyobb munkálkodást nem kiván, nagyobb elfoglalt- 
ságot nem okoz, a választmány nem tartotta szükségesnek, hozy 
akár ideiglenesen is új könyvtárnokot válasszon addig a mig a köz- 
gyülés ezt megteheti, azért engem bízott meg a könyvtári teendők 
ideiglenes ellátásáv:l és így nekem jutott a szerencse, hogy a köz- 
gyülésnek kis könyvtárunkról is jelentést tegyek. 

A könyvtár állománya ezideig összesen 12 darab, mely szám 
egyszersmind ugyanannyi czímnek is megfelel. Ezen munkák, egy- 
nek kivételével, melyet vétel útján szereztünk, mind ajándék útján 
kerültek könyvtárunkba. Ajándékaikkal gyarapították könyvtárunkat 
TH. BECKER, DR. Borkav Isrván, F. HENDEL, DR. HoRvárH GézA, 
LEJTÉNYI SÁNDOR, A. L. MONTANDON, PONGRÁCZ SÁNDOR és Bi. ZAVATTARI.. 

A mint abban a helyzetben leszünk, hogy legalább egy kis 
könyvszekrényt beszerezhessünk, a melyben azután könyveinket 
véglegesen elhelyezhetjük, minden nagyobb költség nélkül is, könyv- 
tárunk gyarapításáról jobban fogunk gondoskodhatni. 

Az elhangzott tiszti jelentések kapcsán JABLONOWSKI JÓZSEF 
indítványozza, hogy a közgyülés a titkárnak és a pénztárosnak a 
felmentvény megadása mellett teljes elismerését és hálás köszönetét 
fejezze ki és ennek a jegyzőkönyvben is adjon kifejezést. — A köz- 
gyülés ezt az indítványt magáévá teszi. 

Elnök indítványozza, hogy az alapszabályok rendelkezése alap- 
ján a közgyülés az 1912. évi számadások megvizsgálására küldje ki 
GyYŐRFFY JENő-t és DR. Soós LaJos-t. Elfogadtatik. 

Elnök jelenti, hogy a választást illetőleg a titkár fogja a választ- 

Titkár jelenti, hogy az alapszabályok szerint választandó új 
elnök és a választmány egyharmada, ezenkivül minthogy a választ- 
mány az elnöki állásra az eddigi egyik alelnököt jelölte, egy alelnök 
és az eltávozása miatt lemondott könyvtáros helyébe is új könyv-. 
táros. A választmány ezekre az állásokra jelölte: elnöknek MocsáÁRY 
JÁNDOR-t, alelnöknek SzéPLIGETI Győző-t, könyvtárosnak "DR. SZABÓ 
JózsEr-et és választmányi tagoknak CsERNY LAJOS, EHMANN FERENCZ, 
GURÁNYI ISTVÁN és Monpoxk JózsEr-et. A szavazás titkos lévén, elnök 
a szavazólapok beadására 5 percz szünetet ad, majd újból megnyit- 
ván az ülést jelenti, hogy beadtak összesen 22 szavazólapot, melyek 
szerint megválasztatott fenti tisztségekre Mocságy 21, SzéPLIGETI 22, 
SZABÓ 22, CSERNY 22, GURÁNYI 22, MonDok 21 és EHMANN 17 szavazattal. 


JABLosvowskI JózsEF szép szavakkal mond hálás köszönetet a 
lelépő elnöknek a Társaság megalapítása és felvirágoztatása körül 


42 


kifejtett sikeres munkálkodásáért és biztosítja, hogy Társaságunk 
örökké büszke lesz, hogy első elnöke a világszerte ismert kiváló 
tudós, DR. HoRvárH Géza volt. Majd üdvözli a lelépő nesztort az 
elnökségben követő másik nesztort és igéri, hogy mindnyájan hű 
munkatársai leszünk ezentúl is. 

Az ujonnan megválasztott elnök, MocsáRY SánpoR, hálás köszö- 
netét fejezi ki a bizalomért és igéri, hogy tőle telhetően igyekezni 
fog Társaságunk felvirágoztatását és sikeres működését előmozdítani. 

Több tárgy nem lévén, elnök berekeszti a közgyűlést, 

A ,Magyar Entomolóyiai Társaság" 10. ülése februárius 
24-én. — MocsáRgY SÁNDOR elnök megnyitja az ülést és felkéri 
SCHMIDT ANTAL-t, hogy ,Az Oxytrypia orbiculosa fejlődési 
. viszonyai" czímen hirdetett előadását tartsa meg. Előadő röviden 
elmondja ennek a jellemző magyar bagolypillének történetét, meg- 
említi, hogy felfedezése 1797—1798-ra tehető és nem a mint AIGNER 
írta 1815 körülre, hiszen EsPER nagy munkájának az a füzete, mely- 
ben a lepkét leírta, 1799-ben jelent meg. Kimutatja, hogy azok a 
közlések, ar melyek a lepke életviszonyairól eddig megjelentek, nem 
megbizhatók, nem felelnek meg a valóságnak. Épígy teljesen rossz 
az AIGNER közölte pete-leírás. Ezután áttér a pete, a hernyó és a 
báb jellemzésére és elmondja a lepke biologiai viszonyairól szóló 
megfigyeléseit, A nagy figyelemmel kisért előadást számos rajz és 
festmény, preparált peték, hernyók, bábok és lepkék bemutatásával 
élénkítette. 

A , Magyar Entomologia Társaság" tagjainak névsora az 
1912. év elején. 

Baxó GáBoR, a m. kir. Rovartani Állomás adjunktusa — Buda- 

pest, II. Intézet-utcza 1. (Ent. oec ) 5 
DR. BáLIsr SáNxpoRk, a m. kir. központi szőlészeti kisérleti állomás 


és ampelologiai intézet osztályvezetője — Buda Pp est, IL 
Debrőiút 15. (Ent. oec., Hist. Ins.) 

BEwczuR ELEK, a m. kir. Rovartani Állomás adjunktusa — Bud a- 
pest, II. Intézet-utcza 1. (Ent. oec.) 

: BiRó LaAJos, tb. nemzeti múzeumi őr — Szigetszentmiklós, 
Pestmegye. (Chalcididae, Formicidae). : 

BODNÁR BERTALAN, főgimnáziumi tanár — Hódmezővásár- 


hely, Oroszlán -utcza. (Coleopt.) 

BoGgGa LaJos, múzeumi őrsegéd — Kolozsvár, Egyetemi állattani 
intézet. (Ent.) 

BOKOR ELEMÉR, cs. és kir. hadnagy — Esztergom. (Coleopt.) 

BokoR IMRE, cs. és kir. főhadnagy — Komárom. (Coleopt.) 

DR. BoLrgkaY Isrván, egyéves önkéntes — Ragusa, Dalmáczia. 
( Coleopt. : Brenthidae.) 


46 


43 


CesRva FRiGYÉS, a székesfővárosi állatkert tisztviselője — Bud a- 
pest, VI. Városliget, Állatkert. (Ent.) 

CsEgRsyY Lasos, m. kir. honvédőrnagy — Budapest, I. Bors- 
utcza 18. (Lepid.) 

Csixi ERwuő, nemzeti múzeumi őr — Budapest, VIII. Magyar 


Nemzeti Múzeum. (Coleopt.) 
DIENER HuGó, igazgató — Budapest, I. Fehérvári-út 37. ( Coleopt.) 
DrószEagy J. KáRory — Budapest, I. Márvány-utcza 23. (Lepid.) 
DiószEany LászLó, festőművész — Borosjenő, Arad vm. (Lepid.) 
EHMANN FERENCcz, székesfővárosi tanító — Budapest, VII. Izabella- 
utcza 39. (Coleopt.) 
ID. DR. Enrz Géza, udv. tanácsos, egyetemi tanár — Budapest, 
VIII. Múzeum-körut 4/a. (2001.) 
Irs. DR. Ewrz Géza, egyet. m. tanár, műegyetemi asszisztens — 
Budapest, I. Műegyetem (2001.) 


FEHÉR JENő, székesfővárosi tanár — Budapest, I. Krisztina- 
körút 89. (Biol. ins.) 
DR. FopoR János, fogorvos — Budapest, VI. Dalszinház-utcza 1. 


(Coleopt., Chrysididae.) 

FopoRk JExő, orvostanhallgató — Bud ap est, VI. Dalszinház- utcza 1. 
(Coleopt.) 

GAMMEL ALAJOs, a székesfővárosi természetrajzi taneszközműhely 
igazgatója — B u d a p e s t VIII. Főherczeg Sándor-utcza 8.(Ent.) 

GERGELY Isrván, földmívesiskolai kertésztanító — Algyógy, 
Hunyad vm. (Lepid., Coleopt.) 

GERGER János Rezső, az osztrák-magyar bank tisztviselője — 
Budapest, II. Báró Lipthay-utcza 9. (Coleopt.) 


Gorcs Anpkgás, Ganz-gyári tisztviselő — Csillaghegy, Béla- 
utcza 2., Pest vm. (Lepid.) 

GÖTZELMANN TivapaRg, gyárigazgató — Sechőneberg-Berlin, 
Hauptstrasse 2. (Coleopt.) 

DR. Görz Isrván, főgimnáziumi tanár — Rozsnyó. (Coleopt.) 

GURÁNYI Isrván, m. kir. főerdőmérnök — Budapest, I. Logody- 
utcza 49. (Coleopt.) 

GyőgrrY Jenő, a m. kir. Rovartani Állomás asszisztense — Bud a- 
pest, II. Intézet-utcza 1. (Coleopt., Ent. oec.) 

HaJóss Józser, adófelügyelőségi tisztviselő — Budapest, V. 
Honvéd-utcza 16. (Coleopt.) 

DR. HANkó BéLa, egyetemi tanársegéd — Budapest, VIII. 
Múzeum-körút 4/a. (Zool.) 

DR. Hogvárn Géza, nemzeti múzeumi osztályigazgató — Buda- 


pest, VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (Hemipt.) 


JABLONOWSKI JózsEr, kir. tanácsos, a m. kir. Rovartani Állomás igaz- 
gatója — Budapoest, II. Intézet-utcza 1. (Int. oec., Acarina). 


44 


Kapocsa Gyuta, a m. kir. Rovartani Állomás asszisztense — 
Budapest, II. Intézet utcza 1. (Int. oec., Lepid.) 


DR. KAUFMANN ERNŐ, orvos — Mecsekszabolcs, Baranya vm. 
( Coleopt.) 

KéMmÉNTZzY FERENcz — Budapest, IX. Ráday-utcza 24. (Lepid.) 

KeNpi KÁROLY, gyárigazgató — Zavidovic, Bosznia. (Coleopt.) 

DR. KeRTÉSZ ÁBA, m. kir. udvari orvos — Budapost, I. Apród- 
utcza 5. (Lepid.) 3 

DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, nemzeti múzeumi őr — Budapest, VIII. 
Magyar Nemzeti Múzeum. (Diptera). 

DR. Z. Kiss ENDRE, járási tiszti orvos — Bethlen, Szolnok- 


Doboka vm. (Hymenopt , TLepid., Coleopt.) 
Kovács Öpön, magánzó — Na gy m a r o s, Hont vm. (Lepid., Odonata.) 
Kurny DEzső, nemzeti múzeumi igazgató-őr — Budapest, VIII. 
Magyar Nemzeti Múzeum. (Orthoptera). 
LaAczó Józser, ny. körjegyző, birt. — B 01 e s ó, Trencsén vm. (Coleopt.) 


LEIDENFROST GYULA, székeslővárosi tanár — Budapest, IX. 
Boráros-tér 1. (Zool.) 
LEJTÉNYI SÁNDOR, főgimnáziumi tanár — Arad, Liceum. (Ent.) 


Lisria DÉxEs, tanfelügyelőségi tollnok, múzeumi őr— Temesvár, 
Korona utcza 23. (Zool.) E 

Lósv JózsEr, székesfővárosi polgári iskolai igazgató — Bud a- 
pest, VIII Rökk Szilárd-utcza 831. (Ent.) 

MALtáÁsz JózsEF, pénzügyi számvizsgáló — Dév a. (Coleopt.) 

Mirnók Orró, ta: arékpénztári tisztviselő — Budapest, I. Mészáros- 
utcza 32. (Coleopt.) 

MISCHINGER MikLós — Kolozsvár, Szentegyház-utca 10. (Lepid., 
Coleopt.) 

. MocsáRgY Sánponk, kir. tanácsos, nemzeti múzeumi igazgató-őr — 
Budapest, VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (Hymenopt.) 

MóczáR MIKLÓS, tanítóképzőint. tanár — Kassa ( Coleopt., Hymenopt.) 

Monpok JózmrF, miniszt. számtanácsos — Csillaghegy, Fő- 
utcza 9.. Pest vm. (Lepid.) 

NápaYv LaJos, tanárjelölt — B u d a p e s t, VIII. Horánszky-u. 21.(Z00l.) 

NaGy IGwnácz, műszaki tanácsos — Nagyenyed. (Dipt.,, Lepid ) 

NIAMESSNY IMRE, ny. posta- és távirdafelügyelő — Budapest, IX. 
Ráday-utcza 16. (Lepid.) 

DR. ODoR BÉLA, gyógyszerész — Nagyenyed. (Coleopt.) 

PAGANETTI-HuMuLER Gvuszráv -- Gainfahrn-Vöslau, Alsó- 
Ausztria. ( Coleopt.) 

DR. PaAzsrczkY JENő, pénzügyi segédtitkár — Trencsén. (Lepid.) 

DR. PsuL MÁRIA, tanárnő — Budapest, III. Lajos-uteza 9. (Z00l.) 

PONGRÁCZ SÁNDOR, nemzeti múzeumi gyakornok — Budapest, 
VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (Neuroptera). 


45 


DR. Rárz Isrvás, udv. tanácsos, főiskolai tanár — Budapest, VII. 
Rottenbiller-utcza 23. (Parasit:) 

SÁNDOR SÁNDOR, dunagőzhajózási irodafőnök — Budapest, III. 
Vörösvári-út 83. (Lepid.) 

SCHENK JAKAB, a m. kir. Ornithologiai Központ adjunktusa — 
Budapest, II. Debrői-út 15. (2Z001.) 

SCHMIDT ANTAL, nemzeti múzeumi őr — Budapest, VIII. Magyar 
Nemzeti Múzeum. (Lepid.) 

DR. SIMONYI SEMADAM SÁNDOR, országgyűlési képviselő, ügyvéd — 
Budapest, II. Kacsa-utcza 29- (Lepid.) 

DR. Soós LaJos, nemzeti múzeumi őr, egyet. m. tanár — Bud a- 
pest, VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (2001.) 

DR. SrREpA REzső, róm. kath. hitoktató — Budapest, VIII. József- 

. utcza 15. (Coleopt.) 

SURMIN RupoLnr, cs. és kir. főhadnagy — Eperjes. (Lepid) 

DR. Szazsó JózsEr, nemzeti múzeumi gyakornok — Budapest, 
VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (HFormaeidae.) 

DR. Szasó LAsztó — Budapest, IX. Kinizsi-utcza 23. (Zool.) 


SZÉPLIGETI Győző, főreáliskolai tanár — Budapest, II. Lánczhíd- 
utcza 4. (Braconidae, Ichmeumonidae) . 

DR. Szinápv ZoLrráns, egyetemi m. és kollégiumi tanár — Nagy- 
eny ed. (Ins. spec. Tabamidae.) 

SZLABEY ERNŐ, máv. igazgató — Budapest, VI. Andrássy-út 88. 
(Lepid.) 

SZOMBATHY KÁLMÁN, nemzeti múzeumi gyakornok — Budapest, 
VIII. Magyar Nemzeti Múzeum. (Elateridae.) 

DR. Szürs Awpokg, tanár — Budapest, VIII. Magyar Nemzeti 
Múzeum. (2Z0o0o1.) 

TELEKI SÁNDOR GRÓF, főrendiházi tag — Budapest, IV. Múzeum- 
körút 31. (Lepid., Coleopt.) 

THALHAMMER dJáwsos S. J. főgimnáziumi tanár — Kalocsa, 


Stefaneum. (Dipt.) . 
TomALA NÁNDOR, főmérnök — Csillaghegy, Fő-utcza 2., Pest vm 


(Lepid.) 

TUNKL FERExcz BÁRÓ — Budapest, VII. Thököly-út 91. (Coleopt., 
Lepid.) 

UsHELYyIi JózsEr, nemzeti múzeumi gyüjtő — Budapest, VIII. 


Magyar Nemzeti Múzeum. (Ins.) 

ULBRIcH EDE, tőzsdei jogügyi titkár — Budapest, VII. Erzsébet- 
körút 21. (Lepid.) 

DR. VáwGEL JExő, kir. tanácsos, egyet. m. tanár, pedagógiumi igaz- 
gató — Budapest, I. Győri-út 183. (Ent.) 

WacHsMmaNw János, ny. tiszttartó — Pápa. (Coleopt.) 


,ROVARTANI LAPOK" 


XIX. Band. Februar—Márz 1912. 2—3. Heft. 


S. 17. — G. Bakó: Der Traubenwickler-Kongress. — 
Der Landes-Verein Ungarischer Weinzüchter veranstaltete am 19. 
und 20. Januar 1912 in Budapest einen Kongress um über die Be- 
kámpfung der Traubenwickler ( Cochilis ambiguella und Eudemis botrana) 
zu verhandeln, hauptsáchlich aber um die in der Praxis erzielten 
Resultats festzustellen. Über die Versuche und nicht gelungenen 
Schutzmassregeln die in Oesterreich und Frankreich veranstaltet wur- 
den sprachen BÉLA LiPrHaY und DR. JENő DRucKER. Die Leute der 
Praxis ko:nten leider über wenig Hervorragendes berichten und so 
begrüsste der Kongress mit Freude die Zusprache des Direktors der 
Kgl. Entomologischen Station, J. JABLovowski, der nicht nur sámtliche 
Ansprachen einer würdigen Kritik unterzog, sondern auch über die 
durch Ihn -seit Jahren erzielten Resultate berichtete, nach welchen 
das Aushángen von Fangapparaten und Reinigung der Weinpfahle 
nebst dem Einsammeln der Raupennester als bestes und billigstes 
Mittel zu befolgen ist. 

5. 18. — E. Csiki: Neue Grotten-Carabiden. — Verfasser 
besehreibt einen neuen Anophthalmus und Trechus aus Grotten Un- 
garns. (Lateinische Diagnose siehe im ungarischen Text). 

3. 20. — - LD. A.-Aigner : Die Tagfalter Ungarns. — XLI. 
— In dieser Fortsetzung wird die Bestimmungstabelle und ausführ- 
liche Beschreibung der zwei Pamphila-Arten (Palaemon und síilvius) 
gegeben. ú 
; 5. 21. — Baron N. Ch. Rothschild (London): Beitrag zur 
Lepidopterenfauna Ungarns. — Im Auftrage des Verfassers 
sammelte Herr MaARris Horrz im Jahre 1911 in Südungarn, zum 
Teil an den gleichen Lokalitáten wie Herr G. UHnRyYK im Jahre 1910, 
über dessen Ausbeute in dieser Zeitschrift (XVIII. 1911, p. 36—43) 
bereits berichtet wurde. In Ergánzung der im Vorjahre gegebenen 
Liste werden alle dort noch nicht enthaltenen Arten ange- 
führt. Für die Fauna Ungarns neue Arten sind durch fetten 
Druck hervorgehoben. Das Material wurde am Naturhistorischen 
Hofmuseum in Wien durch Prof H. REBEL determiniert. Als Haupt- 
guartier für die Erforschung der Deliblát-Steppe (homokpuszta), 
welche vorzugsweise aus Löss besteht und von zahlreichen von 
NW nach SO streichenden Hügelketten durchzogen wird, diente 
Herrn HoLnrz das Jágerhaus Flamunda, wo er mit Unterbrechun- 
geu vom 24. April bis 15. Juli Aufenthalt hatte. Die Örtlichkeiten 


47 


(nebst Datum) wo gesammelt wurde und die Liste der gesammelten 
Arten ist aus dem ungarischen Text zu ersehen. Besondere Notjzen 
werden über folgende Arten gemacht: Lycaena Sephyrus Uhryki RBL. 
(Entom. Zeitschr. Frankfurt. XXV, p. 191), bereits im Vorjahre an 
gleicher Lokalitat (Flamunda) von Géza UHRYK entdeckt. Diese süd- 
ungarische Lokalform stimmt in der bedeutenden Grösse mit der 
walliser Form lycidas TRAPP. überein, zeigt oberseits im mnnlichen 
Gesechlecht jedoch ein viel lebhafteres Blau mit schmálerer, aber 
seharfer sehwarzer Saumlinie, die ? mit ausnehmend grossen, leb- 
haft orangeroten Randílecken der Hinterflügel. Unterseits sind auf 
allen Flügeln, namentlich beim 2, die orangeroten Randflecken sehr 
breit. — Semiothisa alternaria HB. erscheint durch ein Versehen im 
vorjahrigen Verzeichniss (Rovartani Lapok XVIII, p. 38) als Eucosmia 
alternata STGR. von Dráva-Szarvas "angeführt. Letztern Art kommt 
nur in Ostasien vor. — Cacoecia sp. von Flamunda, c" V. 12, ? VI. 
16. Bei rostana L., kleiner, mit schmaáleren Flügeln, die pupillirten 
Vorderílügel mit auffallendem, grossem schwárzlichen Mittelfleck — 
deliblatana RBL. i. I. — Holcophora statices SraGR.. Flamuda, VI. 26, 
ein frisches c" dieser bisher nur aus Südrussland bekannt gewesenen 
Art. — Opostega sp. Flamunda, VI. 26, zwei defekte Stücke. Bei 
spatulella HS., die ockergelben Vorderflügel mit zwei dunklen Vor- 
derrands-ílecken nach der Mitte und an der Spitze — bimaculatella 
lag 16 b ; 

5. 29. — E. Csiki: Beitráge zur Káferfauna Ungarns. 
— Verfasser gibt ein Verzeichniss jener Arten und Varietáten die 
im Jahre 1911 für die Fauna als neu festgestellt wurden. 


Kleine Mitteilungen. 


S. 32. — 4. Vágó: Über das Wirtstier von Chrysis 
sybarita. — Es war bisher unbekannt welches das Wirtstier dieser 
seltenen Goldwespe ist. Anfangs Márz untersuchte Verfasser die in 
mit Schilf gedeckten Dácher gebauten Nester von Osmia rufa L. um 
darin Schmarotzer zu sammeln. Verfasser fand in dem Nestern aber 
nur Imagines von Osmia rufa und einige Odynerus-Larven. Ausserdem 
fand er einige tote Leucospis dorsigera und in einer alten Puppenhülle 
eine mit Ausnahme der Flügel ganz etwickelte Ctrysis sybarita. Von 
Goldwespen waren aus dem Nest der Osmia rufa bisher nur Chrysis 
neglecta bekannt. 

S. 32. — E. Utbrich: Über die blutgierige Natur der 
Spinnen. — Verfasser fing eine Lycaena mit dem Schmetterlingsnetz, 
bei welcher Gelegenheit noch eine Sesia und eine Spinne (Lycosa) 
ins Netz kam. Bis die Lycaena ins Giftglas gebracht wurde, warf 
sich die Spinne auf die Sesia und liess diese erst im Giftglas los. 


48 


Literatur. 
S, 32. — 2, Csiki: bespricht Jung s Bibliographia Coleoptero- 
logica und Arbeiten von DR. F. SokorLáR und H. WAGNER. 


Vereinsangelegenheiten. 

S. 34. — Bericht über die Generalversammlung der Ungarischen 
Entomologisehen Gesellschaft vom 24. II, 1912. —  Vorsitzender 
DR. G. HoRvárn eröffnet die Sitzung mit einer Ansprache die sich 
hauptsachlich mit den wichtigsten Ergebnissen des Jahres 1911 be- 
fasste. So ist hervozuheben die mit grossem Bifer vorgenommene 
Erforschung der Höhlenfauna Ungarns, die im verílossenen Jahr die 
Entdeckung von 12 neuen Grottenküfern erzielte. Als ein noch wichti- 
geres Ereigniss ist aber die Endeckung der Lebensgeschichte von 
Oxytrypia orbiculosa zu nennen. — Sekretár E. Csixi verliest seinen 
ausführlichen Bericht über das Vereinsjahr 1911; DR. K. KERTÉSZ 
den KRechenschaftsbericht und E. Csrixi jenen über die Bibliothek. 
Nachdem die Berichte zur Kentniss genommen und den Funktio- 
naren Dispensation erteilt wurde, berichtet der Sekretar, dass den 
Statuten gemáss diese Generalversammlung einen Vorsitzenden, 51ell- 
vertretenden Vorsitzenden, Bücherwart und 4 Ausschussmitglieder 
zu wahlen hat. Die Neuwahl wird vorgenommen und erklart der 
bisherige Vorsitzende DR. G. HoRvárHn, dass pro 1912 zum Vorsitzen- 
den A. MocsáRrgy, Kgl. Rath, dirig. Kustos des National-Museums, 
an seine Stelle zum Stellvertretenden Vorsitzenden Prof. G. SzÉp- 
LIGETI, zum Bücherwart DR. J. SzaABó und zu Ausschussmitgliedern 
L. CsERwny, I. GuRÁwYyI, J. Mospok und F. EHMANN gewáhlt wurden. 
J. JABLONoOwsKI dankt den bisherigen Vorsitzenden DR. G. HoRvÁárn 
für sein der Gesellschaft erwiesenes Interesse und begrüsst den 
neuen Vorsitzenden A. MocsáRgy, der bestens für die Wahl dankt. 

In der nach der Generalversammlung abgehaltenen ordentlichen 
Sitzung sprach Kustos A. Scuwminpr , Über die Entwicklungsge- 
sehichte von Oxytrypia orbiculosa". Nachdem ein Überbliek 
über die Geschichte des Schmetterlings gegeben wurde, wird fest- 
gestellt, dass die  Entdeckung des  Sehmetterlings nicht wie 
AÁTGNER angibt um 1815 erfolgte, sondern schon 1797—983, da ja 
EsPER s Beschreibung selbst 1799 ersehien und Kov 1800 das Tier 
in seinem Verzeichniss schon aufführt. Hs wurde nachher die Lebens- 
geschichte ausführlich besprochen, Eier, Raupen und Puppe be- 
sehrieben. Der mit grösstem Interesse von den zahlreich ersechienenen 
Mitgliedern und Gásten empfangene Vortrag wurde durch zahlreiche 
Zeichnungen, schön praparierten Raupen und Schmetterlingen erleutert. 

S. 42. — Mitgliederverzeichniss der Ungarischen Entomolo- 
gischen Gesellschaft (Anfangs 1912). 


a 
3 
E 
i 
zi 
E 

§ 
"3 
A. 

v 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XIX. KÖTET. 1912 ÁPRILIS-MÁJUS 4—5. FÜZET. 


Az Oryssus unicolor Latr. a magyar faunában. 


Irta: MOCSÁRY SÁNDOR. 


1811-ben, tehát éppen száz évvel ezelőtt, LATREILLE, a híres 
franczia természetbúvár, Paris mellett a Bois de Boulogne-ban több 
példányban egy fadarazsat talált, melyet az OLivIeR-féle Encyeclopédie 
Methodigue VIII. kötetének 561. lapján Oryssus umicolor név alatt írt 
le. LATREILLE haiála után gyüjteménye széttagozódott s különféle 
rovarászok kezébe került s nagyrészt tönkre is ment. Alkalmasint 
ilyen sorsra jutottak az Oryssus példányai is. A. franczia rovarászok 
e fsjt úgy Paris környékén, mint egész Francziaországban a mai 
napig mindhiába keresték s már azt lehetett hinni, hogy az egészen 
kiveszett. Hiszen maga EDMOND ANDRÉ is a levél- és fadarázsokról 
írott nagy munkájában az ÖOryssus unicolor-ról csak jegyzet alakjában 
emlékezik meg s azt kérdezi ,vajjon az önálló faj-e (ez esetben 
meglehetősen elégtelenül leírva) vagy csak egy barna, sötét válfaja 
az Oryssus abietinus-nak ?" — Pedig ANDRÉ-nak csaknem az összes 
Íranczia hymenopterologusok gyüjteménye rendelkezésére állott. 

Szerencsére azonban LATREILLE példányaiból egyet KLuc-nak, 
a berlini múzeum akkori igazgatójának és a levél- s fadarázsok ki- 
váló művelőjének, küldött ajándékba, mely a berlini múzeum gyüjte- 
ményében a mai napig is meglehetősen jó állapotban van meg, 


. a mint azt Kovow Chalastogasíra czímű kitünő munkájának 179. lap- 


ján említi. 

A mult nyáron DR. HEsxscn AwpoR ny. ezredorvos és buzgó 
rovarász Krapináról Horvátországban. több más Hymenopterával 
együtt egy Oryssus-fajt is küldött be hozzám két példányban, mely 
kérdőjellel Oryssus unicolor-nak volt jelezve. Az állatot megvizsgál- 
ván s a LATREILLE-féle leírással összehasonlítván, úgy találtam, hogy 
az az adott leírással sokban nem egyezik. Visszaemlékezvén tehát 
Kowvow megjegyzésére, írtam DR. HevMmows berlini múzeumi őrnek, 
hogy ha lehetséges küldjék meg nekem megtekintés végett LATREILLE- 


Rovartani Lapok. XIX, 4—5. (1912. V. 30). 


50 


nek a múzeumban levő peldányát. A múzeum igazgatósága kérése- 
met ezúttal is szívesen teljesítette s így alkalmam volt azt HEwscH 
példányaival összehasonlítani. Már első tekintetre észrevettem, hogy 
itt két egymástól lényegesen különböző, noha némileg hasonló fajjal 
van dolgom s azért mindkettőt újólag összehasonlítóan leírtam és a 
Magyar Nemzeti Múzeum folyóiratában (Annales Musei Nationalis 
Hungarici. VIII, 1910, 162. 1.) közzé is tettem, a nagyobb, zömökebb 
s egészen fekete fajt felfedezője nevéről Oryssus Henschii név 
alatt irván le. § 

Nem régiben MERKL EpéÉ től vásárolt Hymenopterákat a gyüj- 
teménybe beosztani akarván, a legnagyobb meglepetésemre az apró- 
ságok között egy Német-Bogsánon május 10-én gyüjtött állatot talál- 
tam, mely nem volt más mint a már száz év óta keresett Oryssus 
unicolor LATR. újabb és második ismert példánya. A faj tehát nem 
halt ki, hanem Francziaországon kivül hazánknak is lakója és mint 
társai valószínüleg ez is fenyvesekben, a fenyők fájában él. Ekként 
tehát Európában és így hazánkban is három Oryssus-faj fordul elő, 
melyek köziül az Oryssus abietinus Scop. Közép- és Dél-Európa feny- 
veseiben meglehetősen ritka, mig az Oryssus Henschii Mocs. eddig 
csak hazánk kizárólagos sajátja. 

A három faj átnézete a következő : 


1 (2). A potroh vérpiros, első két szelvénye és a has vége fekete, 
a hímek utolsó két szelvényén felül azonkivül középnagyságú 
sárgás-fehér folt van. Nagy állat, hossza 13—-15 mm. 

1. abietinus 5COP. 

2 (1). Csak 5—6 mm. nagyságú állatok egészen fekete potrohhal. 

3 (4). Meglehetősen zömök testű, a csápok és a lábak feketék és 
csak utolsó iziük és a lábfej vöröses-fehér, az elülső szárnyak 
csaknem a szárnyjegyig átlátszók, többi részük szennyessárga, 
széles átlátszó szajag nélkül. 2. Henschii Mocs. 

4 (3). Karcsú, hengeres testű, csápjai rőtbarnák, a csápostor a har- 
madik iztől kezdve alul és a lábak fehérrel tarkázottak, az 
elülső szárnyak a szárnyjegy alatt és a végük előtt kissé 
szennyessárgák, a szárnyjegy fölött meglehetős széles átlátszó 
szalaggal. ő 3. unicolor LATR. 


51 


A Lycaena Escheri Hb. előfordulása 
Magyarországon. 


Irta: DR. KERTÉSZ APA. 


1911 junius 20-án a budai hegyekben egy Lycaena FEscheri c! 
került hálómba. Tudomásom van róla, hogy DR. BAuvpisz ANTAL szin- 
tén részesült e szerencsében s így a budai hegyekben összesen 2 c 
esett zsákmányúl. Érdemesnek tartom, hogy foglalkozzam ezzel az 
esettel, annál is inkább, mert tudtommal Magyarországon eddig még 
nem figyelték meg ezt a csillogó Lycaena t. Legalább ezirányú kuta- 
tásaim eredménytelenek voltak, a mennyiben a Magyar Nemzeti 
Múzeum magyarországi gyüjteményébén nincs meg, AIGNER LAJos 
, Magyarország Lepkéi" czímű munkájában csak mint délfranczia- 
országi fajt említi, , Magyarország pillangói"-ban (Rovartani Lapok. 
XII, 1910, 133. Il) pedig csak a var. dalmatica $SPR.-t ismerteti 
Dalmácziából. 

Magyarország  faunájára ezek szerint. mint új faj jönne 
tekintetbe. 

A Lycaena Escheri az Alpok déli lejtőinek lakója, előfordul 
ezenkívül Dalmácziában és Herczegovinában is. Színe kissé lilás 
árnyalatba hajló szép világoskék, úgy elülső mint hátsó szárnyainak 
erezete pedig kissé világosabb. A rojtok töve barnás, széle azonban 
fehér. A szárnyak fonákoldala hamvas, hátsó szárnyának töve pedig 
zöldes behintésű. Pettyezettsége a Lycaena icarus-éra emlékeztet, az 
egyes szemek azonban nagyobbak, erőteljesebbek. Lényeges meg- 
különböztető jele, hogy a L. Icarus elülső szárnya tövén levő két 
szem a E. Eschert-nél mindig hiányzik. 

Egész megjelenésében általában a LL. Icarus-hoz áll legköze- 
lebb, azonban nagyobb, erőteljesebb és színezetében a kék az ural- 
kodó és nem mint a L [Icarus-nál a lilás. 

A két faj megkülönböztetését legfeljebb az az eset nehezítené 
meg, ha a L. Icarus ab. clara szárnytövi két szeme (az ab. icarinus 
mintájára) hiányoznék. Azonban ebben az esetben is a szárnyak 
színe útbaigazító lenne, mert az ab. clara színe a L. Bellargus-éhoz 
hasonló égszínkék, míg ellenben a L. FEscheri színe megtartja jel- 
lemző kissé lilás árnyalatát; csak a dalmácziai ab. dalmatica kékebb 
mint a törzsfaj, de ez sem égszínkék. 

A L. Bellargus-szal szintén nem téveszthető. össze, mert ennek 
rojtja feketével tarkázott, fonákja pedig feljesen elütő. 

Ha feltevésem való, hogy ezen Lycaenát eddig Magyarorszá- 
gon nem gyüjtötték, az a kérdés merül fel, hogy hogyan került ide ? 

Hogy egyes példányai a délvidéki szenderfélék módjára kerül- 


a 


52 


tek volna hozzánk, nem tehető fel, mert sem a faj testalkata, sem 
szárnyerezetének alakulása kitartó és nagy " távolságokat átszelő 
repülésre nem képesíti. Kizártnak tartom ezen okból az esetleges 
tömeges vándorlást is (mint pl. Pyrameis cardui-nál), annál is inkább, 
mert Lycaenáknál ilyent eddig még nem fiigyeltek meg. Vagy talán 
már évek óta terjedne lassan fokról-fokra észak felé ez a faj? Ez 
feltehető, mert a mint látni fogjuk életfeltételei nálunk is megvan- 
nak. De utóbbi esetben a budai hegylánczig közbeeső területen már 
évek óta tenyésznie kellene abban az arányban a milyen mértékben 
észak felé terjeszkedik. Arról, hogy közbeeső területen gyüjtötték 
volra nincs tudomásunk. Feltehető az is, hogy esetleg egy erősebb 
légáramlat sodorhatott ide, ha nem is kifejlődött lepkéket, de peté- 
ket, a melyek itt elszórva tovább fejlődtek. 

Erre vonatkozólag egy nagyon is érdekes példát tudok fel- 
hozni. A mult század 90-es éveinek elején, julius 4-én északról dél- 
nek nagy vihar vonult el Budapest környékén. Néhány nappal 
későbben azután egy a Jánoshegyre tett kirándulásom alkalmával, 
annak északi oldalán, mely akkor fiatal vágás volt, virágokon a 
Chrysochus pretiosus F. nevű díszes levélbogár négy példányát gyüj- 
töttem. Másnap az előttem ismeretlen bogárral a Nemzeti Múzeumba 
mentem, hogy nevét megtudhassam. Nagy volt a bogár látására a 
múzeumban a meglepetés, mert az akkor még életben lévő FRI- 
VALDSZKY János és PávEL JÁNos egybehangzóan állították, hogy ez 
a Chrysomelida Budapest környékén nem fordul elő és legdélibb 
termőhelye Budapest fölött a. Mátra, itt megszakad és délen ismét 
csak Mehádia környékén fordul elő. Hogy a négy példányt új 
termőhelyére való tekintettel FRIvALDSzZKY azonnal a múzeumi gyüj- 
teménybe tüzte az mellékes, de az előfordulást úgy magyarázta, 
hogy a két nap előtti óriás szélvihar sodorhatta a Mátráról a János- 
hegy északi oldalára, a hol a következő évben már számtalan pél- 
dányát gyüjthettem. 

A Mátra és Budapest közölti távolság sokkal csekélyebb mint 
a L. Escheri legközelebbi termőhelye, t. 1. Budapest és Dalmáczia 
vagy Herczegovina között. Alig tehető fel, hogy a pillangó ily mó- 
don vándorolt volna be, de hogy a petét esetleg valamely erős déli 
áramlat sodorhatta ide kizártnak nem mondható. 

Bármily módon is történt legyen a bevándorlás, tény az, hogy 
két c" példány került hálóba és nem lehetetlen, hogy hegyvidékünk 
állandó lakója marad. 5 

Életfeltételeit megtalálja itten és bár Közép-Európa déli részé- 
nek lakója a zord éghajlatot is eltüri, mert magam is gyüjtöttem e 
lepkét nemcsak a Simplon olasz oldalán, hanem a Riffelbergen is 
2600 m. magasságban, a hómezők szomszédságában is. 


58 


Hernyója áprilisig található Asiragalus és Plantago-n. 

Ezek után még csak arra kérem lepkésztársaimat, hogy figyel- 
müket terjesszék ki a juniusban és juliusban repülő kékesen csillogó 
Lycaenákra, hátha sikerülne a lepkét másutt is megtalálni, hogy így 
terjeszkedéséről és elterjedéséről tiszta képet nyerhessünk. 


Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. 
Közli: DR. SzZILÁDY ZOLTÁN. 
II. Neuroptera et Pseudoneuroptera. 


Folyóiratunk 1908. évi XV. kötetében közöltem hasonló czím 
alatt a Hemiptera rendre vonatkozó adataimat. Akkori bevezető so- 
raimra hivatkozva, most a reczésszárnyúak rendjeire térek át hasonló 
formában. 

Az idetartozó állatok gyüjtésével már a , Magyar Birodalom 
Állatvilága" czimű katalogusunk megírása előtt foglalkoztam és a 
retyezáti gyüjtésem egy része KLAPÁLEK egyik akkoriban megjelent 
dolgozatának! megírásánál több új faj felállítására alapul szolgált. 
. Meggyőződtem arról, hogy mennyire érdekes ezzel az elhanyagolt 
csoporttal foglalkozni és egyéb elfoglaltságom mellett, a mennyire 
irodalmi eszközeim megengedték, meghatározásokkal is próbálkoztam. 
Igy jöttem rá többek közt a Perla Selysi Picr. fajra, mely hazánk 
faunájára új. Érdekes feladatnak látszott emellett egyes csoportokban 
a folyórendszerekkel való esetleges összefüggés kérdésének tisztá- 
zása a fajok elterjedésében. Hz ösztönzött arra, hogy az Alföldi Bi- 
zottság munkafelosztásakor ezt az akkoriban még gazdátlan csopor- 
tot magamra vállaltam. Azóta szép terveimnek bucsút mondtam, mert 
az az örvendetes fordulat állott be, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum 
állattári osztályának egy buzgó fiatal tisztviselője épen a reczés- 
szárnyúak tanulmányozását tüzte ki czélul. Neki — PONGRÁCZ SÁNDOR 
. barátomnak — köszönhetem anyagom jó részének meghatározását és 
így azt is, hogy az alábbi jegyzéket közölhetem. 


Psocidae. 
Ampligeronttia vartegata F. — Nagyenyed VI. 
— fasciata F. — Nagyenyed VI. Eddig csak a Tátrából ismertük. 
— contraria REur. — Detonáta VIII. Faunánkra új. 
Psocus longicornis F. — Tusnád VIII. 


. ! F. KLAPÁLEK Bemerkungen über die Trichopteren- und Neuropteren- 
Fauna Ungarns. (Természetrajzi Füzetek. X.XII, 1899, p. 429). 


54 


Psocus bipunctatus L. — Nagyenyed IX. 

—- guadrimaculatus LAarR. — Igenpataka VIL. 

Pterodela pedicularta L. — Nagyenyed VI, IX. 1902. évi szeptember 
4-én nagy rajban szállongott az enyedi határhoz tartozó 
csombordi berekben a Maros mellett. Eddig különben 
csak Budapest vidékéről ismertük. 


Caecilius flavidus CuRr. — Nagyenyed VI. 

Graphopsocus cruciatus L. — Nagyenyed VI, IX-——X. 

Stenopsocus stigmaticus ImÓ. — Rákospalota VIII. Faunánkra új. 
Perlidae. 

Isogenus nubecula NEwum. — Nagyenyed V, Marosújvár V, Topánfalva 


IV, Oláh-Lapád IV, Retyezát VIII (1500—1900 m. ma- 
gasságban), Radnai havasok VIII (1700 m. magasságig). 
Perla maxima ScopP. — Nagyenyed V. 
— marginata Pasz. — Aranyos-völgy: Alsó-Szolcsva VII, Re- 
. tyezát VIII (1650 m. magasságban). 
—- pallida GuÉR. — Igenpataka VIII. 
— abdominalis BuRm. — (Gyilkos-tó VII, Fiume VII, Sarajevo VI. 


Marshamea vitripennis BuRm. — Igenpataka VII, Retyezát VIII. 
- Selysi Picr. — Nagyenyed III—VI. Faunánkra új. 
Chloroperla grammatica ScoP. — Nagyenyed VI, Igenpataka VI, Tus- 


nád VII, Retyezát VII-VIII (1250—2000 m. magasság- 
ban), Csepel VI. 


— griseipennis Picr. — Nagyenyed VI. 

— rivulorum Picr. — Csorba-tó VIII. Faunánkra új. 
Isopterya torrentium Picr. — Igenpataka VI. 

. — apicalis Newm. — Budapest V, Nagyenyed V. 

— fuscipennmis Picr. — Csepel VI. Faunánkra új. 


Nephelopterye nebulosa L. — Nagyenyed III-IV, Oláh-Lápad III. 
Taemopterya Risi Mokgr. — Nagyenyed IV. 
Capnia nigra Picr. — Nagyenyed III. A faunánkra új. 


Leuctira geniculata STEPH. — Runk X. Faunánkra új. Hazája Angol- 
ország. 

Nemurella inconspicua Picr. — Retyezát VII (1150—2000 m. magas- 
ságban). 


Nemura lateralis Picr. — Nagyenyed V, Retyezát VII (1050 m. ma- 
gasságban), Radnai havasok VIII (1300—1700 m.). 
—". — vartegata Orry. — Nagyenyed VII-VIII, Retyezát VIII. 
Protonemoura humeratis Picr. — Igenpataka VII. Faunánkra új. 
— fumosa STEPH, — Igenpataka VII. Faunánkra új. 


59 


Ephemeridae. 


Palingenia longicauda OLrv. — Nagyenyed VII. 
Oligoneura rhenana Im. — Nagyenyed 1911. VII. 27.-én rajban. 
— — — pallda HaG. — Nagyenyed VII. 
Polymitarcys virgo OLrv. — Nagyenyed IX. 
Ephemera lineata Ear. — Nagyenyed VII. 
— damca MüLn. — Ditró VII, Túr V, Havas Gáld VIII, Igen- 
pataka VI, Plitvicza VII. 
— glaucops Picr. — Nagyenyed VII. Faunánkra új. 
Potamanthus Muteus L. -- Budapest VI. 
Habrophlebia modesta Hac. — Nagyenyed, Igenpataka IV. Déleurópai 
. faj; hazánk faunájára új. 
Caenis lactella Earov — Rákos IX. 
Batttis Rhodami Picr. — Nagyenyed V—VII. 
Cloeon dipterum L. — Nagyenyed VI. 23, Rákos VII. 
Rhitrogena germamica Earox — Igenpataka VI. 


Ecdyurus forcipula Kor. — Nyírmező IX. 
—- insignis Ear. — Nyírmező IX. 
Odonata. 
Sympetrum - vulgatum L. — Nagyenyed IX, Radnai havasok VIII 
(1300 m.) 
— síriolatum CHaRP. — Nagyenyed VII, XI, Remete (Alsó- 
Fehér vm.) VIII. 
— meridionale SELys. — Nagyenyed VII. : 
— sanguineum MüLL. — Nagyenyed VII-VIII, Magyar-Bagó VII. 
Crocothemis erythraea BRuLLÉ — Nagyenyed VII. 
Libellula depressa L. — Nagyenyed V, VII, Igenpataka VI, Tövis VII. 
Leptetrum guadrimaculatun L. — Nagyenyed VI, Marosújvár V, Tus- 
nád VIII. 
Orthetrum coerulescens F. — Nagyszeben VII. 
—- brunneum Fowssc. — Nagyenyed, Fogaras VII. 
Diastatonmmna Caecilia FouRcR. — Nagyenyed VI, Igenpataka VII. 
Aeshma vulgatissima L. — Nagyenyed VI, IX. 
— flavipes CHaRP. — Nagyenyed IX. 


Aeschna juncea L. — Nagyenyed IV. 
— colubercula HARR. (mixrta LATR.) — Nagyenyed VIL 
— affinis Lisp. — Nagyenyed VII. 
— — cyanea MüLL. — Nagyenyed VII-IX. 
— isoceles Münc. (rufescens Lisp.) — Nagyenyed V—VII. 
Brachytron Hafmense Mütt. — Nagyenyed V. 
Agrion splendens HARR. — Nagyenyed VII, Maros-Szt.-Király VII. 
— virgo L. — Szászalmás VII, Tusnád VII. 


596 


Platycnemis pennipes Part. — Nagyenyed VI-VII, Nyírmező VII. 


Micronympha. pumilio CHARP. — Nagyenyed VIL. 
Coenagrion pulchellun Lisp. — Nagyenyed VII, Marosújvár V. 


— — puella Lixp. — Nagyenyed VII, Marosújvár V. 
Lestes Dryas KiRBY (nympha SELys) — Nagyenyed VIII. 

—- sponsa Hawxs. — Nagyenyed VIII, Magyar-Bagó VII. 
Anapetes virens CHARP. — Szin VIII. 

—- barbara F. — Radnai havasok VII (1300 m.). 
Sympycna fusca Lxsp. — Oláh-Lapád VI. 


Phryganmeidae. 


Neuronmia reticuláta L. — Torda IV. 
Phrygamea striata L. — Torja VII. 


Timnophilidae. 


Limnophilus rhombicus L. — Gyilkos-tó VII, Balánbánya VII. 
Iimmophilus flavicornmis F. — Oláh-Lapád III. 

— vitlűtus F. — Kispest X. 

— griseus L — Nagyenyed VI, Igenpataka VII, Topánfalva VI, 

Radnai havasok VII (1000 m.). 

— stigma CugRr. — Igenpataka X. 

—- bipunctatus Cugr. — Nagyenyed X. 

— hirsutus Picr. — Nagyenyed IX. 
Stenophylax stellatus CvuRr. — Igenpataka VIII, Runk X. 

— luctuosus Pitt. er MirERP. — Igenpataka VI. 

— millennit KrapP. — Retyezát VII—VIII (1500 m.). 
Micropterna testacea GmEL. — Igenpataka VIIL 

— nycterobia Mc LAacHe. — VIlasko polje VII. 
Halesus tesselatus RAmB. — Topánfalva IX. 

— nepos Mc LAcHe. — Pareng-havas V]jII (1900 m.), Retyezát 

VII-VIII (900—2000 m.). 

Catadice tenella KrapP. — Retyezát VIII (800 m.). 
Drusus discolor RAMB. — Retyezát VIII (1250—1650 m.). 

— - brunneus KrLaP. — Retyezát VIII (1400—2250 m.). 
Becclisopterya guttata Picr. — Retyezát VIII (1200—2000 m.). 


Leptoceridae. 


Leptocerus amnulicornis SrmepH. — Nagyenyed VI, IX. 
Triaenodes conspersa CugRr. — Nagyenyed VII. 
Setodes tinetformis CugRr. — Nagyenyed VI. 
— —— punctata F. — Szob VI, Radnai havasok VIII. 
— viridis FouRcR. — Apahida VII. 


97 


Hydropsychidae. 


Hydropsyche pellucidula Cuer. — Nagyenyed VIII, Plitvica VII. 
— — gutltata Picr. — Nagyenyed VI-IX, Gyilkostó VIII. 
— instabilis Cugr. — Székelyudvarhely VII. 
Plilopotamus variegatus ScopP. — Retyezát VIII (1200—2000 m.). 
Plectrocnemia conspersa CugRr. — Retyezát VIII (2000 m.). 
Polycentropus multiguttatus Cugr. — Gyilkos-tó VIII. 


. Rhyacophilidae. 
Rhyacophila Mocsáryi KLaP. — Retyezát VIII (800 m.). 
— polonica Mc LAcHe. — Retyezát VIII (1050—2000 m.). 
— : — fristis Picr. — Radnai havások VII. 


Agapetus delicatulus Mc LAcHL. — Nagyenyed VI. A faunára új. 
I Sialidae. 

Rhaphidia notata F. — Nagyenyed VI, Retyezát VIII. 
— major BuRm. — Nagyenyed VI. 


— ophiopsis L. — Nagyenyed V—VI, Balánbánya VII. 
— flavipes ScHNEmD. — Havas-Gyógy VI—VII. 
— xanthostigma ScHumm. — Miriszló V, Tusnád VII. 
Sialis lutaria L. Nagyenyed V, Czelna V, Igenpataka VI, Torda IV. 


Panorpidae. 


Panorpa alpina RaAmB. — Nagyenyed V—VII, Igenpataka VI, Oláh- 
Lapád V, Topánfalva VI, Torja VII, Retyezát VIII (600— 
1990 m.), Senjsko bilo VIL 
— communis L. — Nagyenyed IV—V, Magas Tátra VIII, Retye- 
zát VII-VIII (600 m.), Radnai havasok VIII (1400 m.), 
Miriszló VIII, Alsó-Orbó VI, Tusnád VII. 
— vulgaris Iuw. — Torja VII, Balánbánya VII, Novi VI. 
— germamica L. — Nyírmező IX, Igenpataka VI, Alsó-Orbó V, " 
Retyezát VII (900 m.). 
Bittacus tipularius F. — Retyezát VIII (600 m.), nedves réteken 
Nabis-okra vadászgatva. 


Myurmeleonidae, 


Palyares libelluloides L. — Zengg VII. . 
Acanthaclisis occitanica Vitt. — Örkényi tábor VII. 
Formicaleo tetragrammicus F. — Plitvica VII. 
Megistopus bipunctatus Hac. — Nagyenyed VI. 
Myrmecaelurus trigrammus Pan. — Csepel VII. 
Myrmeleon formicarius L. — Visegrád VI. 

— europaeus Mc LAcHe. — Nagyenyed VII-VIII. 


58 I a 


Ascalaphidae. 


Ascalaphus hungaricus RaAmB. — Nagyenyed VI, Kis-Ludas VI. 


Hemerobiidae. 


Micromus aphidivorus SCHRNE. — Nagyenyed VII. 
— vartegatus F. — Nagyenyed V—VII, Miriszló VIII, Magyar- 
Bagó IX. 
Hemerobius elegans Srepn. — Oláh-Lapád V. 
— micans OLrv. — Nagyenyed VII—VIII, Nyírmező IV. 
Megalomus hirtus L. — Nagyenyed VI, Verespatak VIII, Torja VII, 
Alsó-Szolcsva VII, Toroczkó VIII, Tusnád VIII. 
Drepanopterya phalaenoides LIS. — Nagyenyed VI, VIII, Kolozsvár 
V, Topánfalva X. 


Chrysopidae. 


Chrysopa vulgaris SCHNEIpD. — Nagyenyed (1V—IX zöld színű, IX—III 
.  vöröses-sárga), Bágyon VIII, Miriszló VII, Remete (Alsó 
Fehér vm.) VII, Igenpataka VII, Radnai havasok VIII 
(1400 m.). 
— —— perla L — Nagyenyed V-IX, Havas-Gyógy VI, Nyírmező 
X, Alamor VI, Topánfalva VIII-—IX, Miriszló VIII, Felső- 
Orbó V, Tusnád VII, Szin VIII. 
s. aspersa Wxsu. — Nagyenyed V, VII. 
— formosa BRauv. — Nagyenyed VII-IX, Vizakna VI. 
— septempumctata WEsm. — Nagyenyed V-VI, Rákos VII. 
—— phyllochroma WEsm. — Rákos VI, Budaőrs VIL 
Chrysopa abbreviata CuRr. — Nagyenyed VII, Tölgyes VII. 
— flava Scoop. — Nagyenyed VIII, Renete (Alsó-Fehér vm.) VII. 
— —— flavifrons BRaAvu. — Nagyenyed VI, IX. Fannánkra új. 


A fent felsorolt állatok közül a legérdekesebb példányokat a 
a Magyar Nemzeti Múzeumnak adtam át, gyüjteményem pedig a 
kolozsvári Ferencz József kir. Tudományegyetem birtokában van és 
a legújabban gyüjtöttek a nagyenyedi Bethlen-kollégium gyüjtemé- 
nyét gazdagították. 


A II. nemzetközi rovartani kongresszus. 


A második nemzetközi rovartani kongresszus, mely tudvalevő- 
leg f. évi augusztus hó 5—10-ig ül össze Oxfordban, most küldötte 
szét a részvételre való felhívást. Tekintettel a nagy érdeklődésre itt 
közöljük a felhívást hű fordításban : 


59 


Az 1910. évben augusztus 1—6-ig Brüsszelben megtartott első 
nemzetközi entomologiai kongresszus reményen felül sikerült. Az 
összes államok entomologusai, mind a teoretikusok, mind a prakti- 
kusok, támogatták, nemkülönben több kormány és intézet is, melyek 
ennek a tudománynak az orvosi tudományra és a mezőgazdaságra 
való nagy fontosságát végre kezdik belátni. 

A tagok száma majdnem 400 volt és 300-on felül voltak azok, 
kik az előadásokon hallgatókként vettek részt. 

A tanácskozások eredménye két nagy nyolczadrét nagyságú 
kötetben látott napvilágot, melyek közül az első az előadásokat és a 
vitákat tartalmazza, a másikat pedig sok kiváló szakember értékes, 
változatos tárgyú, részint tisztán entomologiai, részint mezőgazdasági 
irányú dolgozata tölti meg. A dolgozatokat tartalmazó kötet (515 lap, 
27 tábla) most látott napvilágot s a tagok kezében van. Az előadá- 
sokat magában foglaló kötet rövidesen szintén meg fog jelenni. 

Az első kongresszus határozata értelmében a második kon- 
gresszus 1912-ben fog összeülni, a következők pedig ettől számított 
minden harmadik évben, úgy, hogy a jövőben a nemzetközi entomo- 
logiai kongresszus a nemzetközi zoologiai kongresszus előtt egy 
évvel lesz. 

A II. kongresszus 1912 augusztus 5—10-ig Oxfordban ülése- 
zik DR. E. B. Pourrows tanár elnöklete alatt. 

A fogadó bizottság tagjai a következők : 

DR. F. A. Dixey, elnök, 

G. C. BouRwsE, a zooiogia tanára, 

DR. H. L. Bowumax, az egyetemi múzeum kiküldötteinek titkára, 
DR. E. B. Pourros, a második kongresszus elnöke, 
GEOFFREY W. SmirH, a New College tagja, 

J. J. WALKER, a londoni Entomologiai Társaság titkára, 

H. ELTRINGHAM és 

G. H. GRosvEwxoR, titkárok. 

Remélhető, hogy a fogadó bizottság az iskolákban (Colleges) 
mérsékelt áron bocsáthat szobákat a kongresszus tagjainak rendel- 
kezésére, de ezeket csak férfiak vehetik igénybe. 

A szállodák és az ajánlható lakások jegyzékét az árakéval 
együtt, későbben küldjük meg. ő 

. A rendezés megkönnyítése céljából kivánatos, hogy a hölgyek 
és urak, kik a kongresszuson résztvenni szándékoznak, ebbeli szán- 
dékukat a végrehajtó bizottság főtitkárával lehetőleg korán tudassák, 
aki szivesen szolgál bővebb felvilágosítással. 

A rendes tagok tagsági dija 1 font (25 korona) s ezért meg- 
kapják az összes kiadványokat. A tagok családtagjai, hölgyek és 
gyermekek, személyenként 10 sillinget (12 K 50 f) fizetnek s ezért 


60 


ugyanazokban a kedvezményekben részesülnek, mint a rendes tagok, 
csak a kiadványokat nem kapják meg. 

Alapító tagok, kik egyszer s mindenkorra 10 fontot (250 koro- 
nát) fizetnek be, a kongresszus kiadványait élethossziglan kapják. 

Az alapítványok el nem költhetők, csak a kamatok állanak a 
végrehajtó bizottság rendelkezésére. Az alapítványok kezelését Hon. 
N. CHARLES ROTHSCHILD és DR. DANIEL MoRRis urak voltak szívesek 
elvállalni. 

Azokat, kik a kongresszuson résztvenni vagy dolgozataikat 
előterjeszteni szándékoznak, felkérjük, hogy a mellékelt szelvényeket 
töltsék ki, irják alá s küldjék el a végrehajtó bizottság főtitkárának 
a következő czimre : 

DR. MALcoLm BuRR, c/o Entomological Society of London, 
11, Chandos Street, Cavendish Sguare, London, W. 

A II. nemzetközi entomologiai kongresszus programmját kora 
tavasszal fogjuk szétküldeni s azt hiszszük, hogy érdekességével sok 
entomologust s az entomologiának sok barátját fogja Oxfordba von- 
zani, kiket őszinte örömmel fogunk itt üdvözölni. 


A bizottság nevében 


E. B. Pourron, elnök. 
MaAcconm Bung, főtitkár. 


Adatok Simontornya bogárfaunájához. 


Közli: PILLICH FERENCZ. 


A millenniumi faunakatalógusban Simontornyáról még csak 
1 bogárról történik említés, a Gnaptor spinimanus PALL -ról. E folyó- 
irat XVII. és XVIII. kötetébeni felsorolt 715 faj és néhány fajvál- 
tozat azonban már némi betekintést enged e nagyközség gazdag 
bogárvilágába. Midőn e közleményemben felsorolt bogarakkal a köz- 
ség közelebbi határában immár 1168 fajt, 18 változatot és 15 eltérést 
ismerünk és így Simontornya a bogarászatilag elég jól átkutatott 
magyarországi községek számát szaporítja — ez DR. KAUFMANN 
ERnő úrnak köszönhető. Az ő útmutatásai révén gyüjtöttem ugyanis 
itt behatóbban a lefolyt két évben; a küldött bogarak meghatározá- 
sára, de főként a nagymennyiségű rostált anyag tüzetes átvizsgálá- 


1 Helyreigazítás: A XVII. kötet 157. oldalán alulról a 17. sorban 
kimarad : , pulicarta F. IV 25". — A XVIII. köt. 8. old. kimarad. : ,, Micras- 
pis sedecimpunctata L. II"; ebből u. i. csak a v. 12-punctata fordul itt elő. — 
A XVIII. köt. 24. old. alulról a 6. sorban kimarad : , hieroglyphicus LATcH. ab." — 
A 25. oldalon pedig a alulról a 183. sorban ,scutellaris" elé teendő: ,,Phyl- 
lobius". 


61 


sára és az apróságok preparálására DR. KAUuFMAwNw úr temérdek időt 
szentelt. Az általa meghatározott bogarak névsora a következő : 


Carabidae. Leistus rufomarginatus Durr. — Notiophi- 
lus rufipes Cugr. — Elaphrus riparius L. — Dyschirius 
chalceus ER., Bonellii Purz. — Bembidion lampros HeEsr. v. 
properans SrenH., dentelium THBG., ustulatum L., minimum F., octo- 
maculatum GoEze. — Amblystomus metallescens DEJ. — 
Ophonus brevicollis SEgv. — Harpalus atratus LATR., hirtipes 
Pawz., serripes OvExss var. subchalybaeus REIrr. nov. var. — Steno- 
lophus teutonus ScHRNXK. — Acupalpus dorsalis ab. macula- 
tus ScHaum. — Anthracus longicornis ScHAUM, consputus DUFT. — 
Bradycellus harpalinus SERgv. — A mara plebaja GYLLn., simi- 
lata GyuuwH., consularis Durr. — Abax ater ViLL. — Pteros- 
tichus coerulescens L., interstinetus SruRmM. — Platyderus 
rufus Durr. — Calathus melanocephalus L. — Olisthopus 
Sturmi Durr. — Agonum impressum Panz., Thoreyi DE. v. puel-. 
lum DEJ. — Lebia cyanocepbala L., crux minor L., humeralis 
DEs. — Microlestecs plagiatus Durr v. escorialensis BRIS. — 
Dromius agilis F. guadrimaculatus L., nigriventris THowms. 

Dytiscidae. Hyphydrus ovatus L.— Ilybius ater DEG., 
obscurus MaRsH. — Rhantus punctatus GEoFFR., exoletus HFoR- 
STER. — Hydaticus grammicus GRxwM. 

Staphylinidae. Acrolocha striata GgRav. — Phyllo- 
drep a floralis Park. — Lathrimaeum atrocephalum GyLL. — 
Oxytelus insecetus GRar., Saulcyi Paxp. — Platystethus 
cornutus GRaAv. v. alutaceus THoms. — Bledius fracticornis PAyK., 
dissimilis ER. — Stenus biguttatus L., stigmula ER., buphthal- 
mus GRav., formicetorum Mawwu., latifírons ER, solutus ER., palli- 
tarsis STEP. — Euaesthetus ruficapillus Lac. — Astenus 
filiformis LAaTR , bimaculatus ER., angustatus PaYk. — Paederus 
limnopbilus ER. — Medon ferrugineus Er. — Lathrobium 
seutellare NoRpum., brunnipes F., filiforme GRav., longulum GRAv. — 
Dolicaon biguttulus Lac. — Xantholinus tricolor F., dis- 
tans Rex. — Actobius cinerascens GRav. — Philonthus 
aeneus Rossi, chalceus SrEPpH., atratus GRav., concinnus GRaAv., mi- 
cans GRav., fulvipes F., pullus Nogpum. — Staphylinus mus 
BnruLnc., globulifer GzorrR. — NOuedius ochripennis MÉNs., fuligi- 
nosus GRav., dubius HEER, limbatus HEER. — Heterothops 
dissimilis GRav. — Mycetoporus longicornis MAxkc., splendidus 
GnRav., forticornis Fauv., splendens MaRs. —Tachyporus solu- 
tus ER. — Hypocyptus seminulum ER. — Hygronoma 
dimidiata GRav. — Oligota pusillima GRav. — Brachida 


62 
exigua HEzR. — Gyrophaena laevipennis Kg. — Falagria 
nigra Ggav. — Tachyusa coarctata Er. — Atheta luteipes ER., 


vilis ER., angustula GyLL., inguinula GRAv., sordidula ER., pygmaea 
GRaAv., parva SAHLB., fungi GnRav. v. orbata ER., fuscipes HEER, 
exilis ER. — Zyras Haworthi SrEPn., funestus GnRav., limbatus 
Park. — Phloeopora corticalis GgRav. — Calodera aethiops 
GRavH. — Ityocara rubens Er. — Ocyusa procidua ER. — 
Oxypoda lividipennis MawwnH., vicina KnR., haemorrhoa MANwNH., 
filiformis REprB. — Stichoglossa semirufa ER. —Crataraea 
suturalis MawxwxH. — Aleochara sparsa HEER, inconspicua AUBÉ. 

Pselaphidae. Trimium brevicorne REicHB. — Euplectus 
Karsteni RErcu8. — Bibloplectus ambiguus RErcHe., tenebrosus 
Rerrr. — Amauronyx Maerkeli AaB. — Batrisus formicarius 
AvB. — Bythinus bulbifer RErcHB, macropalpus AvuB., puncti- 
collis DExvsy. — Pselaphus dresdensis Hesr. — Ctenistes 
palpalis REICHB. 

Scydmaenidae. Euthia scydmaenoides Srem. — Cephen- 
nium carpathicum SauLcy, v. delicatulum REirrr. — Neuraphes 
geticus SAuncyY. — Steniechnus pusillus Mürt. — EBuconnus 
Wetterhalli GyuLc., rutilipennis MÜLL. 

Silphidae. Nargus brunneus Srugkm. — Catops Watsoni 
SPENCE, fuliginosus ER — Colon angulare ER. — Phosphuga 
atrata L. 

Tiodidae. Colenis immunda SrugRm. — Amphicyllis 
globus F. — Agathidium laevigatum ER. 

Trichopterygidae. Nossidium pilosellum MaRsm. — Pti- 
lium minutissimum WEB., caesum ER., exaratum ÁLLIB. 

Histeridae.  Hister  carbonarius  HoFrFrum.,  guadrinotatus 
HCRIBA. — Saprinus semistriatus ScRIca v. asphaltinus HocHH. — 
A critus minutus HBsr. 

Hydrophilidae. Helophorus aguaticus L., brevipalpis 
Hydraena palustris ER. — Spercheus emarginatus SCHALL. — 
Berosus spinosus STEv., signaticollis CHaRgep. — Philydrus 
"4-punctatus HBsr., bicolor F. — Cymbiodyta marginella F. — 
Coelostoma orbieculare F. — Sphaeridium bipustulatum FE. 
v. marginatum F. — Cereyon ustulatus PREYSSL., pygmaeus 
In. — Megasternum boletophagum MaRnsn. 

Cantharidae. Cantharis haemorrhoidalis F. — Rago- 
nycha elongata FAaLL., atra L. — Drilus concolor AHR. — 
Axinotarsus ruficollis OL. — Dasytes niger L., aeneiventris 
Küsr. — Danacaea marginata Küsr. ; 

Cleridae. Tillus unifasciatus F. — Necrobia violacea L. 

Byturidae. Sátoristyea Meschniggi RErrr. 


63 


Vitidultidae. Omosita discoidea F.— Nitidula carnaria [.. 

Crypiophagidae. Telmatophilus sparganii AHR., brevi- 
collis AuB. — Atomaria gutta SrEPHn., atricapilla STEPH., peltata 
Knk., fuscipes GYLL., ruficornis MaRsH. — Ephistemu s globulus 
PayYx. v. dimidjatus STURM. 

Erotylidae. Dacne bipustulata THwNBG. 

Phalacridae. Phalacrus fimetarius F., v. Humberti RYL. — 
Stilbus testaceus Pawz. 


Laihridiidae. Lathridius angusticollis Gyere. — Enic- 
"mus rugosus Hesr. — Cartodere ruficollis MaRsn. — Melan- 


ophthalna transversalis GyLLc., fuscula GyYLLC., truncatella MANNn. 
Biycetopkagidae Mycetophagus  guadripustulatus L 
guadriguttatus Mürt. — Litargus connexus GEoFFR. 
S§phindidae. Aspidiphorus orbiculatus GYLL. 
Cisidae. Cis setiger MELL., micans F., hispidus GYLL. — 
Ennearthron affine GyYLL. 


52 


Colydiidae. Colydium elongatum F. — Colobicus mar- 
ginatus LarR. — Di1o0desma sübterranca DUupP. 

Coccineliidae. Anisosticta 19-punctata L. — Halyzia 
sedecimguttata L. — Chilocorus bipustulatus L. — Pullus 
haemorrhoidalis Hesr. — Stethorus punctillum Ws. — Rhiz o- 
bius litura F. — Coccidula rufa Hesr. 


Dryopidae. Dryops pilosellus ER. 

Heteroceridae. Heterocerus fenestratus THNBG. 

Dermestidae. Dermestes tessellatus ER. — Attagenus 
piceus OL. 

Byrrhidae. Byrrhus pustulatus Fokgsr. — Syncalypta 
spinosa Ross. 

Elateridae. Brachylacon murinus L.—Selatosomus 


bipustulatus L., depressus GERm. — Synaptus filiformis F. — 
Adrastus rachifer GzoFrR. — Cardiophorus rufipes GEoFFR., 
nigerrimus ER. — Melanotus tenebrosus ER. v. cinerascens 
Küsr. — Elater cinnabarinus Escx. — Limonius minutus L., 
parvulus Passz. 

Eucnemidae. Tri1xagus elateroides HEER. — Drapetes 


biguttatus PILL. 

Buprestidae. Anthaxia cichorii OL, inculta GERMm. -- 
Acmaeodera flavofasciata Pn. — Coraebus lampsanae Box. 
— Agrilus angustulus FLL., laticornis ILL., hyperici CRrz. — C y- 
lindromorphus subuliformis Mawxwsn. — Trachys troglodytes 
GYUL: . 

Ptinidae. Ptinus coarcticollis Srugm, brunneus DurFTr., per- 
plexus Rev, Edmundi AB., pilosus MÜLL. 


64 


Anobiidae. Hedobia imperialis L. — Anobium striatum 
OL. — Oligomerus Reyi Bkis. — Xyletinus ater Panz. 

Oedemeridae. Sparedru s testaceus AspERscm. — Ischn o- 
mera coerulea L. — Oedemera fÍlavescens L., virescens L., 
lurida MARSH. 

Pyihidae. Rhinosimus planirostris F. 

Hylophilidae. Hylophilu s populneus Pasz., pruinosus Ksw. 

Meloidae. Oenas crassicornis FLL. 

. Mordellidae. Mordella fasciata F., aculeata L. — M ord el- 

listena lateralis OLiv., parvula GYLL. 

Alleculidae. Hymenalia rufipes F. — Gonodera murina 
L. — Mycetochara linearis ILL. — Cteniop u s sulphuripes GERM. 

Tenebrionidae. Platydema violacea F. 

Cerambycidae. Leptura livida F., erratica DALM., melanura 


L. — Stenopterus flavicornis Küsr. — Cerambyx Scopolii 
Füsse. -- Purpuricenus Kaehleri L. — Plagionotus ar- 
cuatus L.. íloralis Pan. — - Ülytanthus figuratus Sc. — An a- 
glyptu-s mysticus L.— Dorcadion aethiops ScopP. — Haplo- 
cnemia nebulosa L. — Agapanthia villosoviridescens DEG., 
violacea F. — Phytoecia rufimana SCHRANK, ephippium F., cy- 
lindrica L. 

Chrysomelidae. Donacia simplex F. — Orsodacne 
lineola Passz. — Lem a lichenis Vomr. — Gynandrophthalma 


cyanea F., affinis Henw., xanthaspis GeRm.—OCryptocephalus 
bipunctatus L., Schafferi SCHRANK, Ílavipes F.— Pachnephorus 
pilosus Rossr — Chrysomela polita L. — Prasocuris 
phellandrii L., junci BRAHmM. — Phaedon pyritosus Rossz, cochlea- 
rias FK. — Phyllobrotica adusta CgEurz. — Luperus niger 
GozszzE. — Lochmaea crataegi FoRsr. — Galerucella calma- 
riensis L. — Chalcoides fulvicornis FK. — Chaetocnema 
conducta Morscn , meridionalis FouDR., confusa Bon., Mannerheimi 
GyLL. — Psylliodes napi F. — Phyllotreta oechripes Cunr., 


undulata Kurscn. — Aphthona cyparissias Kocn, pygmaea 
Kurscn. -— Longitarsus obliteratus Rosn., pratensis PAnz., 
exoletus L. — Dibolia Försteri Bacn. — Sphaeroderma 
rubidum GRAELLs. — Hispella atra L. — Cassida viridis L., 
sanguinolenta MüLnL., vibex L. 

Lariidae. Laria rufimana Bon., nubila Bon. — Bruchi- 
dius marginalis F., imbricornis Pawz., cisti F. 

Anthribidae. Urodon suturalis F., rufipes OLrv. — TropDpi- 
deres niveirostris F. 

Curculonidae. Otiorrhyncehus fullo ScngRawxx. — Phyl- 
lobius incanus GYLL,. pomonae OL. — Polydrosus sericeus 


65 


SCHALL., Cervinus L., tereticollis DEGc., picus F., pterygomalis Bon., 
viridicinetus GYLL. — Sciaphobus sgualidus GyLL. — 5c€c1a- 
philus asperatus Bonxsp. — Brachysomus hirtus Bon., echi- 
natus Bonsp. — Barypithes Chevrolati Bon. — Strophoso- 
m us melanogrammus FokRsr. — Sitona puncticollis SrEpH., hispi- 
dulus Hesr. — Trachyphloeus ventricosus Gegm. — Lixus 
elongatus GorzE. — Larinus obtusus Gyn.. — Aloph us trigut- 
tatus F. v. Vau SCHRANK — Phytonomus punctatus F., adsper- 
sus F., plantaginis DEc. — Erirrhinus festucae HeBsr. — Do- 
rytomus Ílavipes Pawnz., affinis PAYxk., melanophthalmus PAYk. — 
Smicronyx jungermanniae RErcm. — Bagous Frivaldszkyi 
TouRNn.,, clandicans Bon., argillaceus Gyre. — Echinocnemus 
efferus Fausr. — Acalles echinatus GERM. — Stenocarus 
cardui HeBsr., fuliginosus MARsm. — Cidnorrhinus 4-maculatus 
L. — Coeliastes lamii FK. — Homorosoma Speiseri FRrv. — 
A malus haemorrhous Hesr. — Rhinoncus bruchoides HBsr. — 
Phytobius comari Hesr., granatus Gye. — Ceutorrhynchi- 
dius troglodytes F. — Ceutorrhynehus posthumus GERxw., 
austriacus BRIs., arguatus HeBsr., albovittatus GERm., punctiger GYLL., 
obsoletus GERM., faeculentus GyLL., napi GYLL., syrites GERM., assi- 
milis PaYKk., nanus GyLL., guadridens PAwz., picitarsis GYLL., sulci- 
collis PayYxk., scapularis GyLL. — Poophagus sisymbrii F. — 
Baris atramentaria Bon., timida Rossi, angusta BRuLL., janthina, 
Bonxn., lepidu GERxm., ehlorizans GERM. — Balanin us venosus GRAv., 
glandium MaARsH. — Balanobius erux F., salicivorus PAYKk. — 
Anthonomus pedicularius L. — Tyehius fílavicollis STEPH., 
haematopus GyLL., junceus ReEerocn., meliloti SrEPH., picirostris F., 
euprifer Passz. Si1binia sodalis GERM. — Orchestes avellanae 
Dowov., pratensis GERM., stigma GERm. — Mecinus janthinus GERM, 
— Gymnetron Schwarzi LErzwn., labile HBsr., pascuorum GYLL. 
v. bicolor GyLuL., rostellum HeBsr. v. stimulosum GERM., melanarium 
GERm., villosulum GyEuL., tetrum F. v. subrotundatum REITT. — 
. Miarus fuscopubens RErrr., campanulae L. — Cionus hortula- 
nus GEOoFFR., ungulatus GERm. — Nanophyes marmoratus GOEszE. 
Magdalis cerasi L. — Apion corniculatum GERm., pomonae F., 
craccae L., curvirostre GyLL., dispar GERM., rufirostre F., seniculus 
KiRe., nigritarso KiRB., malvae F.. violaceum KiRB., Curtisi STEPH., 
tenue KiRE., lott KiRB. — Rhynchites cavifrons GyYLL., aeneo- 
vireus MRgsn., auratus Sc. — Byetiscus betulas L. — Attela- 
bus nitens Sc. 
Nemonychidae. Nemonyx lepturoides F. 
Ipidae, Pteleobius vittatus F. — Xylocleptes bispinus 
Durr. — Xyleborus monographus E, 


66 


Scarabaeidae. Trox hispidus LArIcH. — Oxyomus silves- 
tris Sc. — Aphodius plagiatus L. ab. immaculatus ToRRE, mer- 
darius F., punctatosulcatus SrugRm, luridus F. — Onthophagus 
taurus v. capra F., fracticornis PRErssL. — Homaloplia ruricola 
F. — Anisoplia cyathigera Sc. — Cetonia aurata L. ab. pi- 
ligera MuLs. És 


Az esztergomi ürgefészkek bogárvilága. 
Irta: BOKOR ELEMÉR. 


Esztergom város déli szélét kis terjedelmű szántóföldek, homo- 
kos szőlők, nedves legelők övezik, melyeket minduntalan a Pilis- 
hegyek kifutóiból a Duna felé húzódó vízerek s részint magas gátak 
közé szorított patakok hasítanak keresztül. A nedves, mocsaras föl- 
deket kivéve mindenütt tanyázik itt az ürge. Földalatti lakása építé- 
sére leginkább olyan helyeket választ, a hol nem igen háborítja őt 
a földművelő gazda. Ilyenek a szántóföldek szélei, a legelők és főleg 
a töltések falai, valamint a vízgátak külső oldalai. Itt tökéletes biz- 
tonságban érzi az ürge magát s ezért legsűrűbben is építi földbe 
vájt lakását. 

Lakába két út vezet. Az egyik ferdén lefelé, mintegy másfél 
vagy két méternyi hosszúságban, a másik meg csaknem merőlege- 
sen. Az előbbin át rendes viszonyok közt jár-kel az ürge, az utóbbit 
fenyegető veszély esetén használja. A két út között, de a merőleges 
lyukhoz közelebb, kb. egy m. mélységben, egy tágabb üregben ta- 
lálható az ürge fészke. Vaczkát fűből, szalmából, vagy finom kóróból 
készíti, a mi építőanyag éppen útjába akad. Egy alkalommal hosszú, 
sápadt szíklevelekre kicsirázott fűmagot is találtam az egyik fészek- 
ben. Az összefonnyadt, puha fűpárna nemcsak kellemes nyughelyet 
ad az ürgének, hanem egyszersmind tanyát és táplálékot nagyszámú 
rovarhadnak, melyek mindig oda sereglenek, a hol bő az eleség és 
nem kell érte sokat fáradni. 

Nem minden fészek bogárvilága egyforma, úgy nem a fajok- 
ban, mint mennyiségben sem. Vannak ürgevaczkok, melyekben atká- 
kon kivül mit sem lehet találni, másokban csaknem hemzsegnek a 
bogarak. Sok függ a fészek nagyságától, az építőanyag minőségétől, 
a talajviszonyoktól, főleg azonban a talaj nedvességétől. A hol az 
ürgebolha nagy számmal él, ott úgy tünt fel nekem, mintha igen 
gyér lett volna a bogárélet, persze, hogy ezt megállapíthassuk, még 
számos megfigyelésre lesz szükségünk. Vannak fajok, melyek az 
egyik fészekben nagy számmal laknak, a többiekben pedig csak 
egyes példányokban találhatók vagy egyáltalában hiányoznak. Az 


67 


ősz második felén számos oly bogár, melynek az ürgevaczokban 
különben nincs mit keresnie, húzódik meg itt télre. Innen magya- 
rázható, miért e tarka sokaság s hogy a kirostált fajoknak miért 
több mint a fele csak egyes példányokban kapható. 

A mult év őszén kellő számú munkás állott rendelkezésemre s 
így mintegy három tuczat fészket tudtunk kirostálni. Ha a két be- 
járattól kiindulva egymás ellen ásunk, rá kell a fészekre bukkannunk, 
mely aztán az ásó segítségével az alatta levő földdel együtt kiemelve 
a rostába jut. A ki egyedül dolgozik, kezdje meg a merőleges lyuk- 
nál az ásást, talán kevesebbet fárad s ha nehéz munkája után fé- 
szekre még sem akadna, úgy próbáljon a bogárgyüjtő ernyedetlen 
szorgalmával egy új ürgelyuknál szerencsét. 

Az alábbiakban a mult év őszén az esztergomi ürgefészkekből 
rostált bogárfajokat szándékozom felsorolni. A fajok megnevezését 
Csrki ERNŐ, BERNHAUER MAx és BREirr JózseF urak eszközölték. 


sordidus GRAv. 
spermophili GANGLB. 


Carabidae : — 
Tachys bistriatus DUuET. — 


Harpalus distipguendus DUEFT:. — 


Acupalpus meridianus L. 

Calathus erratus SAHLB. 
— — mollis MARsn. 

Brachynus crepitans L. 
— —— explodens DurFT.. 


Staphylinidae : 


Acrolocha striata GRAv. 
Omalium rivulare PAYyYKk. 

— — caesum GRAv. 
Oxytelus rugifrons HocHn. 

— — Saulcyi PANXD. 
Platystethus cornutus GRAv. 
Stenus Erichsoni RYyE. 
Astenus filiformis LATR. 
Paederus Baudii FAIRM. 
Stilicus orbiculatus PAYK. 
Medon melanocephalus F. 
Leptacinus batyehrus GYLL. 


Xantholinus punctulatus PAYK. 


— — angustatus STEPH. 
Neobisnius procerulus GRAv. 
Philonthus concinnus GRAv. 

— — debilis GRAv. 

— — longicornis STEPH. 


Scribae FAUv. 

— — ventralis GRAVv. 

— —— vernalis GRAv. 

— — nigritulus GRAyv. 
9uedius ochripennis MÉN. 
Heterothops nigra KR. 

— — dissimilis GRAY. 
Conosoma pubescens GRAv. 
Tachynus collaris GRAv. 
Oligota pusillima GRAyv. 
Falagria sulcata PAYyKk. 

— — nigra GRAv. 

— — obscura GRAy, 
Atheta melanocera FHOms. : 

— — angusticollis THowms. 

— — amicula STEPH. 7 

—- "parádoxa Rny. 

— —— sordida MARSH. 

— —— analis GRAv. 
Astilbus canalicuiatus F. 
Oxypoda filiformis REDT. 
Aleochara sparsa HEER. 

Pselaphidae : 
Euplectus sanguineus DENNY. 

— — signatus REICHB. 


68 


Scydmaenidae : 

BEuconnus. fimetarius CHAUD. 
pubicollis MÜLL. 

Scydmaenus tarsatus MÜLL. 
Silphidae : 

Catops fuliginosus HR. 
ehrysomeloides PAwz. 

Ptomaphagus sericatus CHAUD. 
Clambidae : 

Clambus punctulum BECK. 
Corylophidae : 

Sacium brunneum BRIS. 

Arthrolips piceus CoMOLLI. 

Sericoderus lateralis GYLL. 
Trichopterygidae : 

Ptepidium myrmecophilum 


MoTSCnH. 


Nephanes Titan NEwum. 


Melanophthalma, truncatella 
MANNH. 
Mycetophagidae : 
Typhaea fumata L. 
Cisidae : 
Ennearthron affine GyYLL. 
Endomychidae : : 
Öophaerosoma punctatum KEITT. 
Coecimelhidae : 
Coccinella 10-punctata ab. 10- 
pustulata L. 
Propylaea 14-punctata ab. tet- 
ragonata LAIcn. 
— ab. conglobata 
Blateridae : 
Drasterius bimaculatus ab. fenes- 
tratus KÜsT. 


Anthicidae : 


Trichopteryx Montandoni ALziB. HWormicomus pedestris Rossi. 


atomaria DEG. 
sericans HEER. 
Histeridae : 

Hister purpurascens HEBsr. 
; neglectus GERM. 
carbonarius HOoFFuw. 
corvinus GERM. 

Acritus. minutus HBST. 
Nitidulidae : 

Meligethes brassicae REITT. 
Cucwaidae : 


Monotoma guadrifoveolata AuB. 


brevicollis AUB. 
bicolor VILLA. 
Cryptophagidae : 
Cryptophagus Schmidti STURM. 
Atomaria ruficornis MARSH. 
analis ER. 
Lathridiidae : 
Cartodere elongata CURTIS. 


en 


Anthieus íloralis L. 
hispidus KossI. 
antherinus L. 
bifasciatus Rossi. 
Tenebrionmidae : 

Opatrum sabulosum L. 
Chrysomelidae : 

Aphthona ecyanella REDTB. 

Hypocassida subferruginea 

OCHRANK. 


Curculionidae : 
Sitona crinita HEBST. 
Thylacites pilosus F. 
Phytonomus nigrirostris F. 
Ceutorrhynehus pleurostigma 
: MARSH. 
Tyechius picirostris F. 


Scarabaeidae : 


Oxyomus silvestris Scop. 
Aphodius inguinatus HBsr. 


Összesen 102 faj! 


69 


Bogarászati kaland Horvátországban. 


Irta BiRgó LaJos. 


Úgy 1893 táján sokat kalandoztam Horvátország félreeső vidé- 
kein, odalent Lika-Krbava megyében, abban a zúgban, a mi oda van 
ékelve a tenger, Dalmáczia és Herczegovina közzé. A szakadékos 
Velebit hegyi erdőit és barlangjait bújtam. Nem tudta még akkor 
senki, mert még nem szóltam róla teremtett léleknek, hogy én csak 
testileg járkáltam idehaza, a lelkem, minden gondolatom a Föld tulsó 
oldalán járt, az őserdőkben, más világtájon. Akkor még nem is gon- 
doltam Ujguineára, Közép-Amerika volt akkor az ideálom. Mikor 
megyek oda, hogy jutok oda, azt még nem is sejtettem, de hogy 
oda eljutok, abban bizton hittem. Készültem is hozzá erősen. Nem 
azon aggódtam, ami az én helyzetemben a legnagyobb akadály volt. 
hogy pénzem egy csepp sincs, hanem attól féltem, hogy nem lesz 
oda elég bátorságom és hogy nem tudom majd eléggé elbírni a nél- 
külözéseket. Már meglaktam magánosan jó egy hétre a Tátrában a 
bélai Vöröstó és Kéktó szikláit, ahol a pásztorok azt a hírt terjesz- 
tették el rólam, hogy ott bújkál egy bolond angol, a ki ott akar ok- " 
vetlenül pisztrángot fogni. De hát itt még volt magammal ennivalóm, 
a próba tehát könnyű volt. Azután a Retyezát rengetegeibe vontam 
meg mágamat, ide már ennivalót se vittem, számítottam a borókára, 
meg az én extra-vadembereimre, a pásztorokra ; de a borókára nagy 
konkurrenciát csaptak a rigók, a pásztorok pedig, szeptember lévén, 
már levonultak a nyájakkal, így hát a próbahetet a bükkmakkon 
húztam ki, az igaz, hogy olyan eredménynyel, hogy lejövet, Bupa 
Ápám vendégszeretete mentett meg az éhenhalástól. Azonban az 
erdőkben nem tudtam félni megtanulni. Úgy voltam, mint az egy- 
szeri jogász, aki a világot csak- jogalanyoknak és jogtárgyaknak 
tekintette, én pedig a rengetegben nem félelmetest láttam, hanem 
csak jó vagy nem jó bogárgyűjtőhelyeket. 

Ha már nincsen semmi ijesztő a föld felett, úgy gondoltam, 
majd találok a föld alatt. Odalent a Velebitben sok a karsztlyuk, a 
búvópatak, barlang, majd az lesz a bátorságom próbája! Aztán meg- 
találom ott a vadembereket is, horvát testvéreinket, akik ellenségei 
a magyarnak, tán még emberevők is, sülve vagy főzve megesznek 
mindennap egy pár magyart ! 

Szegény jó horvát testvéreink! Ő bennök is bizony nagyot 
csalódtam ! Hiszen nem mondom én, hogy azok, akik újságot olvas- 
nak és politizálnak, nagyon szeretnek bennünket. De a nép, az isten- 
adta nép, az bizony nem igen olvas és épen nem gyűlölködik. Se- 
hogy se akartak beválni vadembereknek, ahogy pedig én jobb sze- 


70 


reltem volna, — akkor. Inkább még ők nézhettek engem annak, 
mikor estenden szívesen hívtak házukba, hogy ott aludjam, ne a 
szabadban. De hát ők nem.állottak a helyzet magaslatán, nem tud- 
ták, hogy én Amerikát játszottam és nélkülözni tanulok. Megtöltöt- 
tem a hálómat illatos zsályával, az volt a vánkosom a Paliurus bok- 
rok közt s álmodtam rajta exotikus tájakról és felfedezendő új 
bogarakról. Olyan illatos ágya csak nagyon nagy úrnak és nagyon 
szegény embernek lehet. 

Nem tudom én már, hány napig mentém Carlopágótól Goszpicsig, 
olyan távolságra, hogy egy nap alatt kényelmesen oda gyalogolhattam 
volna. Mert az egy folytonos gyűjtő-kirándulás volt. Rostáltam és ott 
mindjárt ki is válogattam, azzal pedig jól el lehet tölteni az időt. 

Arrafelé bizony nem igen járt túrista, a gyalogoló nadrágos 
embert a falukban a házakból sokszor előkiabálják azzal a hívással : 
, Csekájte májszter ?" Vándorló mesterembernek nézik. Próbáltam én 
megmagyarázni az én horvát tudományommal, mely abból az egy 
szóból álít: Zbogom. Internaczionális kifejezéssel 15 igyekeztem fel- 
világosítani, hogy holmi professzorféle volnék. Ez volt a vesztem. 
Arrafelé professzornak a vándor óráslegényez tituláltatják magukat. 
Nem is kérdeztek azután, hanem csoportosan hozták ki nekem az 
órák fajait, hogy megigazítsam. Megadtam magamat sorsomnak, lettem 
órás. Nagyító üvegem és csipeszem volt hozzá. Itt kisrófoltam, ott 
besrófoltam s végül jelnyelven tudattam, hogy olyan rossz, hogy 


nem lehet rajta segíteni. Akadt olyan bolond óra is, hogy járni indult 


a piszkálgatásra, azért fizettek is egy pohár bort. Sohse tudtam zddig, 
hogy olyan könnyű az órásmesterség ! 

Goszpicsban két hivatásos bogarász is lakott akkor, az egyikre 
már nem emlékezném, ha nem emlegette volna annyit a róla elneve- 
zett Otiorrhynchus Seguensüt, az ő dicsőségét. A másik DóBIÁs FERENCZ, 
azóta is régi jó barátom. Hiszen szivesen fogadtak ők, adtak is szi- 
vesen mindegyik ottan honos jellemző fajból, a miről mondtam, hogy 
nekem még nincsen. El is vezettek az u. n. jó bogarászhelyekre, de 
tudja isten miért, azok a kirándulások mindig igen szegényesen 
ütöttek ki! Hiában, Goszpics környéke nagyon SZESZÉLYES; a jó fajok 
távolabbi helyeken élnek ! 

Nem ismerném a magam fajtáját, a bogarászokat, ha még ezen 
se tudnék segíteni. Egyik reggel hárman együttes kirándulást ter- 
veztünk, de az utolsó pillanatban ürügyet kerestem, hogy visszaá- 
maradjak. Magától értetődik, hogy messziről utánuk mentem. Oldalt 
egy kopár hegyoldalról beláttam a Lika-folyó partján azt a bokros 
helyet, a merre eltűntek, s láthattam, mikor jöttek haza. Ezután aztán 
egyszerre gazdagabb lett Goszpics hez ereé de ők se titkolóztak 
tovább. Ámbár csak most vallom meg, hogy meglestem. őket. . 


71 


Goszpicstól befelé a Lika jobb partján levő hegységben több 
barlang van, a melyeket már átkutattak DÓBIÁSÉK. Különösen arra a 
barlangra pályáztam, a melyikben a ritka Anophthalmus Eurydice tar- 
tózkodik, mert ebből addig csak két darab került elő. DóBIÁs meg is 
magyarázta, hogy a barlang vége táján, ahol a víz lefolyik, azon a 
tájon él. Magyarázata után a barlangot vezető nélkül is megtaláltam. 
A barlang nem nagy, egyszerű, hosszú pinczeszerű folyosó, oldalain 
látszik, hogy a külső eső mindenütt belefolyik, de akkor épen száraz 
volt. A vége felé volt egy méternyi forma mélyedés, a melyben ned- 
vesség volt, még gondolkoztam, hogy ne ugorjak-e bele, hogy ott 
keressem. De mégse akartam besározni magamat, hát nem ugrottam 
bele. Bizony nagy szerencsém volt, hogy nem tettem. Pár hét múlva 
a hegyekről visszajövet, újra idejöttem, akkor már ezen a helyen 
mély karsztlyuk tátongott, mert egy zivatar vize lemosta a beduga- 
szoló ágakat és a rárakodó iszapot. Meglehet, hogy engem se bírt 
volna el és odavesztem volna. Bizony megborzadtam, mert borzasztó 
sírból menekültem meg. De azért jó helyre jöttem, a föld alatt meg- 
tanultam félni. Többé nem hívalkodom bátorságommal. 

Jó, hogy ezt csak visszafelé jövet vettem észre, mert lehet, 
hogy elvette volna a kedvemet több más barlang meglátogatásától. 
Pedig némelyik körülményesen ment. Egyikbe a falu előljárója nem 
akarta megengedni a bemenést, mert abba veszélyes fojtó gáz van, 
nem is mer bemenni senki. Hiába bizonyítgattam, hogy mészkőbar- 
langokban nem lehet fojtó gáz, de meg boton letartott gyertyával 
meg is lehet erről bizonyosodni, de hát még sem engedett. Annyit 
megengedett, hogy a nyílását megnézzem. Az ellenkező végén hagy- 
tam el a falut, azután megkerültem, estére mégis odajutottam s benné 
meg is háltam. Szép és nagy barlang, volt is benne vak bogár, de 
csak olyan, mint többi másban. 

Innen a Velebit legmagasabb hegyeire, a Monte Santora és 
Vaganski Vrhre mentem fel, melyeknek gerincze képezi Dalmáczia 
felől az ország határát. Azalait a 8—10 nap alatt, míg ott időztem, 
bizony sok zápor áztatott, de jó meleg ágyat vetettem a lehullott 
lombokból, melyek a takarót is szolgáltatták. Eleinte rosszul esett a 
nedves ágy, de később hozzászoktam, még az alám folyó esővíz se 
rontotta el az álmomat. 

Visszajövet, Goszpicsban útitársamul szegődött DóBIÁsS FERENCZ 
barátom is, hogy együtt járjuk be a Perusicz falu határában levő 
barlangokat, hármat vagy négyet. Természetesén gyalogszerrel róttuk 
az odáig vezető utat. Most aztán nekem volt alkalmam mulatni Dó- 
BIÁSON, visszaadni neki azt a kölcsönt, hogy sokszor kinevetett engem 
az én órásmesterségemmel. Mindeu szembejövő paraszt azzal a kér- 
déssel szólított meg : Csekájte májszter ? Még nagyobb volt az elég- 


72: 


tételem, hogy ő haragudott érte, hogy nem látják meg benne az 
urat és összeveszett velük, lévén neki a horvát második anyanyelve. 
A szegény paraszt pedig nézett, mint aki nem érti, hogy miért lehet 
ezért neheztelni. Előttem meg azzal mentegette magát, hogy fenn 
kell tartani a paraszt előtt a respektust. Én meg még jobban izgat- 
tam avval, hogy ha jött egy horvát, előre kiáltottam, hogy vigyázzon 
a respektusra ! 

Perusicz tipikus balkáni építésű falu, néhány kilométernyi 
hosszú, egymástól messze eső házakkal, mint az alföldi tanyákon. 
Utitársamat is megvigasztalta a vendéglős, hogy délre nyárson sült 
malaczpecsenye lesz. Ez sokat ígér annak, a ki kóstolta már, hogy 
milyen pompásan esik a nyárson egészben sűlt bárányhús, a hogy 
arrafelé készítik. Délig meg is jártunk egy barlangot, melyben ros- 
táltunk is, mert abban valami barlanglakó Homalota nagy számban 
él. Jó távol a vendéglőtől állott egy árnyas csűr, a hol a rostált 
anyagot szemelgettük. Látunk egy úrformát a vendéglőhöz jönni, 
kevés idő mulva a vendéglő előtt állani. Majd jön a vendéglős alá- 
zatosan, beszél valamit horvátul, mire FEREwxcz barátom boszúsan 
pattogva felel, a vendéglős újra lemegy és visszajön, mire még mér- 
gesebb válaszszal tér vissza üzenetküldőjéhez. Talán megint a res- 
pektus forog veszedelemben? Nem, hanem a jegyző jött ide hús- 
vizsgálatra és azt üzente fel, hogy menjünk le hozzá, meg akarja 
kérdezni, hogy kik vagyunk és mit csinálunk itt ? Hát azt a választ 
kapta kétszer is, hogy onnan ép annyi az út, mint innen oda! Szó- 
val a respektus megmaradt. 

A barlang sötétjében észre se vettük délután, hogy már estefelé 
jár az idő, minket is a szorgalmas keresésből csak a malaczpecsenye 
második felvonása bíztatott arra, hogy már hazamenni tanácsos. Jó 
magam még egy kicsit visszamaradtam, mikor egyszerre barátom 
aggódó kiabálása hívja többszörösen nevemet. Nagy igyekezetemben 
egy mellékkijáróba tévedtem, ahonnan alig tudtam kibontakozni a 
bokrok közül, a folyton hangzó hívószó után. Megnyugvással látom 
barátomat egy pár békességesen álló emberrel izgatottan beszélni. 
Tán megint a respektus ? Persze, hogy az, de most már igazán Ve- 
szedelemben, mert két csendőr állott feltűzött sznuronynyal, hogy 
minket azonnal a községházához kísérjen. 

Dósiás barátom dühös volt, én meg örültem, mert képzeletem- 
ben már láttam a nevemet a fővárosi lapok hasábjain, mint a hazafiság 
mártírját, a kit a vad horvátok magyar voltáért megkínoztak, vagy 
, bívatalos hatalommal való visszaélés" útján bántottak. Ime, itt a 
dicsőség útja, néhány nap múlva a két magyar hazában hangoztatják 
nevemet! Tudom én, láttam én, hogy így szerzik a. hírnevet ! 

Hát mentünk, mert menni kellett. Útközben azonban arra igye- 


eses nt Vetés kezés 


13 


keztem rábeszélni barátomat, hogy most már a jegyzővel engem 
hagyjon beszélni, mert ő, amilyen , temperamentumos", még bajba 
kever bennünket. 

Aztán jött a hívatalos kihallgatás. Kik vagyunk ? Csak boga- 
rakat fogunk és nem tördeljük a cseppköveket? Nem keresünk el- 
rejtett kincseket s nem forgatjuk fel a barlangokat? Tudományos 
czélból kutatnak ? Akkor legyen szerencsém egy kis vacsorára, ha 
már nem akartak hozzám jönni másképen ! 

. —— Kinyílt a szomszéd ajtó, látszott a terített asztal s mellette a 
mosolygó háziasszony. 

És most mindenki azt gondolja, hogy ez a kaland mulatságo- 
san végződött és nincs benne tragikum. Dehogy nincs. Oda lett az 
én hazafiúi mártíromságom és vele kiérdemelt dicsőséges hírnevem ! 
Nincs a teremtésben vesztes, csak én ! 


Különfélék. 

Mennyi bogarat írnak le évenként? — Érdekes tudni, hogy 
az egész földkerekségen milyen munkát végeznek a bogarászok, a 
miről az újabb évi jelentésekből, az angol , Zoological Record" és a 
német , Archiv für Naturgeschichte"-ből elég tiszta képet nyerhe- 
tünk. A német jelentésben, melyből legutoljára az 1909-ről szóló 
jelent meg, SEDuirz egy kis statisztikával is szolgál, Ebből a sta- 
tisztikából megtudjuk, hogy 1909-ben 37 önállóan megjelent munká- 
ban és 176 folyóiratban (ezekből 42 rovartani és 4 tisztán bogará- 
szati folyóirat) 516 szerzőtől 1106 dolgozat jelent meg, melyekben 
173 új nemet, 74 új alnemet, 2716 új fajt és 474 új fajváltozatot 
írtak le. A legtöbb új fajt az ormányos bogarak szolgáltatták, 
ugyanis 542 fajt, utánuk következnek a Scarabaeidák 344, a Cantha- 
ridák 270, a Chrysomelidák 256, a Buprestidák 174, a Staphylini- 
dák 148, a Coccinellidák 107 és a Tenebrionidák 104 új fajjal, míg 
a többi családok mind száz fajon alul maradtak. CsSIKI. 

Növénygazdasági Lapok. — Ezzel a czímmel új szaklap in- 
dult meg Liprar ALBERT, a , Borászati Lapok" és a , Gazdasági 
Tanácsadó"  társszerkesztőjének vezetésével. Ez a lap, a mely 
munkatársai közé az ország első mezőgazdasági tudományos inté- 
zeteit és szaktekintélyeit számítja, főként a növényvédelmet 
ésa növénykísérleteket öleli fel. Tartalmas és megbízható 
voltának legfőbb garancziája az, hogy csak szaktudósok és gyakor- 
lati szakemberek közleményeit adja, laikus e lapban szóhoz nem 
juthat, így a gazdák mindenképen megállapodott, bátran követhető 
tanácsokat kapnak a szőlészet, gyümölcsészet, mező- és erdőgazda- 
ság, konyha- és díszkertészet kérdéseiben. A lap egész évi előfize- 


TA 


tési díja 8 korona, megjelenik egyelőre kéthetenkint. Szerkesztő- 
ségeés kiadóhivatala: Budapest, X., Delej-utcza 25. szám 
alatt van. J 


Irodalom. 


Dr. Max Bernhauver: Neue Staphyliniden der paláark- 
tiscehen Fauna. (Entom. Zeitschrift. Frankfurt. XXV, 
1912, p. 262—264). 


Szerző czikkében több új Staphylinidát ír le, azonkívül kimu- 
tatja, hogy az Erdélyből leírt O0uedius decorus :"PETRI azonos a 


u. auricomus KiEsw.- el, CSIKI. 
k 


A. Schweitzer: Zw ei neue Lokalrassen aus der Gat- 
tung Parnassius. (Entom. Zeitschrift. Frankfurt 
a. M. XXV, 1912, p. 249—250). 


A leírt fajváltozatok egyike a csíkmegyei Kárpátokból való és 
a Parnassitús Apollo var. transsylvanicus nevet kapta. A szerző TILTSCHER 
gyergyószentmiklósi lepkésztől kapott 20 d" 9-t, melyek az Északi- 
Kárpátokban honos var. carpathicus REB. §€ RoGnFR.-től eltérőeknek 
bizonyultak. Az erdélyi példányok ugyanis átlag véve nagyobbak és 
különösen a nőstények rajzolata sötétebb és kirívóbb. Szerző úgy a 


hímek mint a nőstényekről részletes leírást ad. CSIKI. 
j 3 
Sági János: A poloskaveszedelem. — A poloska és 
irtása. — Népszerű tanulmány. 96 l1l., 23 képpel. 


Budapest, 1912. — Ára 1 korona. 


Szerző a lakások legkellemetlenebb férgét, a házi poloskát 
tárgyalja ebben a most megjelent munkájában, tanácsadót nyujlván 
az ellene való védekezésre. Miután szerző nemcsak a poloskát ma- 
gát, banem annak petéit is ismerteti, állatunkat több képben is be- 
mutatván, tárgyalja a reávonatkozó irodalmat, melyből azt a szo- 
morú tényt állapítja meg, hogy az ellene. való védekezéssel alig 
foglalkoztak, pedig ez .az emberi testre egészségi szempontból is 
ártalmas állat megérdemelte volna, hogy vele bővebben. foglalkoz- 
zanak. Miután a lakást, a eczélszerű és czélszerűtlen butort,. a poloska 
ellen alkalmazott szereket és azok alkalmazását ismerteti, bőven tár- 
gyalja mindazokat az eljárásokat, melyekkel a lakást a poloskától 
sikerrel megtisztíthatjuk, valamint az ellene való védekezést, a la- 
kásba való behurczolás megakadályozását stb. Szerző munkája meg- 
írásával nagy szolgálatot tett a köznek. Megérdemli, hogy elolvassuk. 

; T CSIKI. 


15 


Breit, Josef: Eine Sammelexkursion im Bihargebirge. 
(Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LXII, 1912, p. [35—43]). 


Szerző ismerteti azt a három heti gyüjtőkirándulást, melyet 
1911. évi junius hónapban rendezett DR. KüiRscH bécsi és Tax grazi 
bogarászokkal Biharmegyébe, Rézbánya vidékére. Nemcsak a be- 
vezető sorokban, hanem úgyszólván czikkének minden sorában 
szerző Biharmegyét úgy állítja oda, mint Közép-Európa egyik leg- 
kévésbé ismert területét. Szerzőnek ezt az állítását határozottan 
vissza kell utasítsuk, mert ez az állítása tisztán felületes iro- 
dalmi tájékozódottságon vagy pedig roszakaraton alapszik. Nem 
czélom, hogy itten az: összes Biharmegyére vonatkozó irodalmat 
felsoroljam, csak FRIvALDSZEY IMRE és János, MocsÁRY SÁNDOR, 
FLEISCHER ANTAL, KERTÉSZ Miksa, MEREL EpE nagyobb és mások 
kisebb közleményeire utalok, valamint Kuruny bogárkatalogusára, 
melyekben Biharmegyéből kétezernél több fajt sorolnak fel. Ezek 
szerint Biharmegyét semmikép sem lehet Közép-Európa legkevésbé 
ismert területének kimondani, hogy szerzőnek sikerült néhány új fajt 
felfedeznie vagy néhány eddig onnan még nem ismert fajt találnia, 
még nem olyan nagy dolog, hiszen a legjobban kikutatott vidékek 
is örökké szolgálnak újabb és újabb adatokkal, felfedezésekkel. 
Szerzőnek és társainak sikerült két új barlangi vak bogarat (Anoph- 
ihalmus Taxi, Pholeuon Knirschi) és két más új bogarat (Anommatus 
biharicus, Trechus biharicus!) felfedeznie. A kirándulás alkalmával 
gyüjtött bogarak közül szerző csak egynéhányat említ, ezek közül 
is azonban pl. a Patrobus styriacus ottani előfordulását kétesnek kell 
tartsam, a mi valószínüleg téves meghatározáson alapszik. Nem áll 
az sem, hogy mintegy 90 barlangot ismernénk, a melyek közül alig 
20 van kikutatva, mert tudtommal alig ismerünk  ezidőszerint 
90 barlangot, ezek közül pedig legalább 45 ki van kutatva, a többi 
pedig többnyire olyan, hogy azokba ezideig nem sikerült behatolni. 
Várjuk szerzőnek kilátásba helyezett teljes enumeráczióját, hadd 
lássuk mennyire fedezték fel Közép-Európa ezen alig ismert területét. 


1 ; CsSIKI. 
Dr. Brancsik Károly: Toldalék Trencsén vármegye Coleo- 
: ptera faunájához. — Nachtráge zur Coleopteren 


Fauna des Trencséner Comitates. (A Trencsénvár- 
megyei Természettudományi Egylet 1908—1910. Év- 

könyve. XXXI-XXXIII. évfolyam, 1910, p. 13—27). 
Szerző ugyanazon évkönyv 1906—7. évfolyamában közzétett 
trencsénmegyei bogárjegyzék kiegészítéséül közli az azóta megálla- 
pított fajok jegyzékét. A nagyszámú a megye faunájára új fajokat 


1 Utóbbi leírása ezideig még nem jelent meg. 


16 


szerzőn kivül főlex CzoGLER, HAucKE, Kocsi, LAczó, DR. PaAzsiczEY, 
RAJNINECZ, SZTASTYIK és ULLMANN gyüjtötték. A felsorolt fajok és 
fajváltozatok között számos nemcsak a megye, hanem Magyarország 
faunájára is újat találunk, azonban akad elég olyan is, melynek elő- 
fordulása e vidéken kétesnek tünik és valószínűleg téves meghatá- 
rozás alapján került a jegyzékbe. Magyarország faunájára újak a 
következők lennének : Dromius angustatus BRuLL. (Péhó), Phyllodrepa 
vilis ER. (Kis-Kriván), Amnthophagus alpestris ab. transversus MorscH. 
(Kis-Kriván), Trogophloeus hirticollis Rex (Péhó), Ogyporus magallosus 
var. Schönherri Mawwn.- (Nagysziklás), Stenus exiguus ER. (Nagy- 
sziklás), Leptacinus batychrus var. linearis GR. (Péhó), Ontholestes mu- 
rinus var. Haroldi Eprn. (Nagysziklás), Calodera riparia ER. (Péhó), 
Oxrypoda brachyptera STEPH. (Nagysziklás), Colon dentipes SAHLB. 
(Nagysziklás), Silpha tyrolensis LAxcm. (Péhó), Hydraena gracilis var. 
emarginata GwaLs. (Nagysziklás), Cantharis albomarginata MARK. 
(Nagysziklás), Rhagonycha limbata var. femorata REv (Péhó), Malthi- 
nus flaveolus PAYx. és fascialis Tums. (Nagysziklás), Nitidula carnaria 
var. variata STEPH. (Péhó), Monotoma angusticollis Gyuum. (Trencsén, 
Szelecz), Alomaria gibbula var. hiemalis Baup. (Nagysziklás), JIMyce- 
lophagus piceus var. lumaris F. (Péhó), Propylaea 14-punctata ab. bi- 
flexuosa WsE. (Trencsén), Hypnoides flavipes AuvB. (Péhó), Aithous 
mutilatus Rosm. (Trencsén, Szelecz), A. viitatus ab. Stephensi Buxss. 
(Péhó), Agrilus viridis var. ater F. és elongatus ab. cyaneus Ross 
(Nagysziklás), Ernobius nigrinus var. politus REpTB. és densicornis 
Mucs. (Péhó), Mordella fasciatá ab. basalis Cosra és aculeata ab. fe- 
moralis Bauvi (Nagysziklás), Mordellistena lateralis ab. dorsalis Pz. 
(Nagysziklás), Abdera triguttata Gyuun. (Péhó), Osphya bipunctata var. 
Viertli Pic és var. testaceithoraz Pic (Nagysziklás), Hypophloeus pseu- 
docastaneus REirr. (Nagysziklás), Oxymirus cursor ab. niger LETZN. 
(Trencsén), Evodinus clathratus ab. nigritus Pic (Kis-Kriván), Leptura 
cerambyciformis ab. sexpunctata McuLs. (Péhó), Tetrops praeusta ab. 
nigra KR. (Péhó), Cryptiocephalus bimaculatus F. (P-hó), vittatus ab. 
optatus Wsz (Péhó), Chrysomela. coerulans ab. subfastuosa Morscn. 
(Péhó), Chrysochloa alpestris var. vinartensis WsE (Nagysziklás), Phy- 
todecta viminalis ab. calcarata F. (Trencsén), Ph. 5-punciata ab. flavi- 
collis Drr. (Kis-Kriván), Epithric intermedia Fovpk. (Péhó), Chalcoides 
lamina BEp. (Péhó), Manturá rustica ab. suiuralis WsE (Péhó), Chae- 
tocnema subcoerulea Kurscn. (Trencsén), Longittarsus fuscoaeneus REDTB. 
(Péhó), Phyllobius glaucus ab. nigrofemoratus GAB. (Kis-Kriváa), Omias 
micans SEIDL. (Péhó), Tropiphorus cucullatus Fauv. (Nagysziklás), 
Byctiscus beltulae v. nitens MARsn. (Péhó). CsSIKI. 


17 
. Társulati ügyek. 


A , Magyar Entomologiai Társaság" 11. ülése márczius hó 
16-án. — MocsáRgy SÁnpoR elnök megnyitja a , Budapesti Kamera 
Klub" helyiségébe összehívott ülést, melynek tárgyát DR. KERTÉSZ 
ABA előadása , Lepkészeti kirándulás az Ortler vidékére" képezte. 
Előadó vázolja Dél-Tirol ezen érdekes vidékére ScHMIDT ANTAL-lal 
tett gyüjtőkirándulást, a meglátogatott festői helyeket vetített képek- 
ben mutatván be. Végül az összes gyüjtött nappali lepkék jegyzékét 
mutatja be. 

A , Magyar Entomologiai Társaság" 12. ülése április hó 
20-án. — MocságY SÁáwpoR elnök megnyitja az ülést, üdvözli a 
m. kir. Rovartani Állomás helyiségeiben oly nagy számban meg- 
jelent tagokat és vendégeket, majd felolvassa ,Az Oryssus unicolor 
LATR. a magyar faunában" czímű értekezését (lásd ezen füzet 
49. oldalán). Utána JABLorowskI JózsEF , A szőlőmolyokról" tart elő- 
adást, ismertetvén a nyerges szőlőmoly (Cochylis ambiguella HB.) és 
és a keresztes szőlőmoly (Polychrosis botrana ScHIFFr.) fejlődési vi- 
szonyait, kártételüket, valamint az ellenük való védekezést. A felette 
érdekes és tanulságos előadást számos vetített kép és preparátum 
bemutatásával világítván meg. Végül DR. KERTÉSZ ABBA , A Lycaena 
Escheri HB. előfordulása Magyarországon" czímű előadása kapcsán 
bemutatja ennek a kék pillangónak első magyarországi (budai) pél- 
dányát és felhívja lepkésztársait, hogy erre a lepkére kirándulásaik 
alkalmával fordítsanak egy kis figyelmet. ; 

A ,Magyar Entomologiai Társaság" 13. ülése május hó 
18-án. — MocsáRgY SÁNDOR elnök üdvözölvén a nagy számban 
megjelent tagokat és vendégeket megtartja előadását , Hogyan is 
lettem entomologus ?" czímén. (Egyik legközelebbi számunkban tel- 
jes terjedelmében megjelenik). Utána BiRó LaAJos , Bogarászati ka- 
land Horvátországban" czímű értekezését olvasta fel (lásd jelen szá- 
munk 69. oldalán). Mindkét érdekes előadást a megjelentek osztatlan 
tetszéssel fogadták. 


,ROVARTANI LAPOK" 


XIX. Band. April—Mai 1912. 4—5. Hett. 


S. 49. — 4. Mocsáry: Oryssus unicolor Latr. in der 
Fauna Ungarns. — LAaArRerrnLE fand im Jahre 1811 bei Paris 
eine Holzwespe in mehreren Exemplaren, welche er unter dem Na- 
men Oryssus unicolor beschrieb. Wohin LATREILLESs Exemplare hin- 
kamen weiss nieman, die Art blieb auch EDMOND ANDRÉ bei Verfassung 
seines grossen Werkes unbekannt. Nachdem es den französischen 
Forschern nun seit hundert Jahren nicht gelungen ist die Art wieder 
aufzufinden, so konnte angenommen werden, dass das Tier ganzlich 
ausgestorben ist. Als ich vor kurzer Zeit einige von Herrn E. MERKL 
für das Ungarische National-Museum angekauíte Hymenopteren in 
die Sammlung einreihen wollte, fand ich unter den kleinen Tieren 
ein am 16. Mai bei Német-Bogsán gesammeltes Tier, in welchem ich 
Oryssus umicolor LATR. erkannte. Dieses ist nun das zweite bisher be- 
kannte Exemplar, zum Glück sandte námliech LATREILLE ein Exemplar, 
von seinenTieren an KLuG, dem damaligen Direktor des berliner Mu- 
seums, woes bis jetzt noch in ganz gutoem Zustand vorzufinden ist. 
Dieses Exemplar konnte Verfasser von der Direktion des Museuras zur 
Ansicht erhalten, als er eine dritte Art der Gattung Oryssus, námlich 
0. Henschi beschreiben und und mit 0. unicolor vergleiehen wollte 
(Vergil. Annales Mus. Nat. Hung. VIII, 1910, p. 162). Die zwei letz- 
teren Arten sind nur 5—6 mm. lange kleine schwarze Tiere. 0. Henschi 
ist ein ziemlich robustes Tier mit sehwarzen Fühlern und Beinen, 
und ohne breitem durchsichtigen Band an den Vorderílügeln ; diese 
Art stammt aus Krapina in Kroatien. 0. unicolor LarR. hat eiuen 
eylindrischen schlanken Körper, weiss gezeichnete Fühler und Beine, 
und auf den Vorderílügeln ein breites durchsichtiges Band. 


S. 51. — Dr. A. Kertész: Das Vorkommen der Ly- 
caena Escheri Hb. in Ungarn. — Verfasser sammelte am 
20. Juni 1911 in den Bergen von Budapest eine Zycaena, welche 
sich als L. Escheri entpupte. Zu gleicher Zeit sammelte ein zweites c" 
dort auch DR. A. Baupisz. Dieser in den südlichen Ablüufern der 
Alpen vorkommende Tagfalter ist für Ungarn neu, auch kommt er 
sonst in der var. dalmatica nur noch in Dalmatien und der Herzeg- 
ovina vor. Verfasser bespricht sodann den Falter und gibt jene Merk- 
male an, nach welchen er von den verwandten 2. Icarus und LE. Bel- 
largus Jeleiű zu unterscheiden ist. 


19 


S. 53. — Dr. Z. Szilády: Verzeichniss meiner In- 
sektenansammiungen in Ungarn. II. Neuroptera 
und Pseudoneuroptera. — Verfasser zahlit ais Fortsetzung 
(siehe Band XV, 1908 dieser Zeitschrift) seiner Sammelergebnisse 
jetzt die Netzílügler auf und gibt bei jeder Art den Fundort und das 
Monat in welchem diese gesammelt wurde an. Mehrere Arten waren 
bischer aus Ungarn nicht bekannt, diese sind durch fetten Druck 
hervorgehoben. — ; ; 5 

S. 58. — Der II. Internationale Entomologisehe 
Kongress. — Es wird über den im August dieses Jahres in Ox- 
ford tagenden Kongress berichtet und zur Beteiligung aufgefordert. 
Der vom oxforder Komité herausgegebene A ufruf wird dabei in un- 
garischer Übersetzung abgedruckt. 

S. 60. — F. Pilticth: Beitragezur Kaferfauna von 
Simontornya. — Verfasser zahblt zur Erganzung seines im XVII. 
u. XVIII. Bande hierots veröffentlichten Verzeichnisses jene Arten 
und" Varietáten auf, die er seither sammelte und deren gütige Deter- 
mination er Herrn DR. E. KAUFMANN dankt. 

S. 66. — E. Bokor: Die Kaáferwelt der Zieselbau- 
tenin der Umgebung von Esztergom. — Nachdem Ver- 
fasser die Terrainverhaáltnisse seines jetzigen Wohnortes bespricht 
und jene Orte namhaft macht, welche den Zieseln als liebste Aufen- 
thaltsorte dienen, gibt er eine Lieté von 102 Arten, die aus den 
ausgegrabenen Zieselnestern gesiebt wurden. Bin Teil der Arten war 
jedenfalls nur zufállig zugegen oder zog sich nur zur Überwinterung in 
die Bauten, zum Teil waren es aber spezielle Arten der Ziesellöcher. 

S. 69. — L£. Biró: Bin abenteuerlicher coleop- 
terologischer Ausflug in Kroatien. — Verfasser schil- 
dert in angenehmer Weise eine Exkursion nach Kroatien, die er noch im 
Jahre 1893, vor seiner Reise nach Neu-Guinea machte und die an 
abenteuerlichen Ereignissen reich war. 


Kleine Mitteilungen, 


S. 73. — FE. Csiki: Wie viele Káfer werden jahr- 
lich besehrieben? — Die ausführliehen Jahresberichte von 
Snagp und Szrpurrz machen es möglich jáhrlieh darüber einen Überblick 
zu erhalten, wie viele Kafer doch beschrieben werden. Dem zuletzt 
ersechienenen Bericht nacb, wurden im Jahre 1909 in 37 selbstandig 
erschienenen Werken und 1106 Zeitseehriftsartikeln 173 neue Gattun- 
gen, 74 neue Untergattungen, 2716 neue Arten und 474 neue Varieta- 
ten besehrieben. Am besten waren darunter die Curculioniden mit 
542 Arten vertreten. 

S. 73. — Bericht über eine neue Fachzeitsehrift, welche unter 


8gÓ 


dem Titel , Növénygazdasági Lapok" erscheint. Die Zeitschrift, 
welche von den ersten landwirtschaftlichen Instituten und Fach- 
gelehrten unterstützt wird, wird hauptsaáchlich über Piílanzenschutz 
und Pflanzenversuche publizieren. Die bisher erschienenen Hefte 
enthalten auch Artikel über schádlicbe Insekten. 


Literatur, 


S. 74. — E. Csiki bespricht Arbeiten von DR. MAx BERNHAUER, 
. A. SCHWEITZER, J. SÁGI, DR. K. BRAncsik und Jos. BRerr, speziell über 
letzteren s Arbeit , Bine Sammelexkursjon im Bihargebirge" in welcher 
das Biharer- Comitat als eines der unbekanntesten Gebiete Mitteleuropas , 
dargestellt wird. Referent bemerkt hinzu, dass wir doch von den 
beiden FRIvALDSZKY, MocsáRy, FLEISCHER, KERTÉSZ, MEREL und an- 
deren zablreische Arbeiten über dieses Gebiet besitzen, auch Kurny 
die biharer Daten registrierte, und so eben über dieses Gebiet einige 
grosse Arbeiten (Bánde) besitzen. Abgesehen von den gewöhnlichen 
Arten sind bis jetzt über 2000 Arten von da publiziert worden. Auch 
stimmt jene Angabe nicht, dass ungefahr 90 Grotten bekannt sind 
und davon kaum 20 erforscht waren, im Gegentheil wir kennen 
jetzt etwa 50 Grotten und davon sind 45 erforscht, die übrigen sind 
aber solche, in welche bisher nicht eingedrungen werden konnte 
(wegen Wasser etc.). Von den wenigen aufgeführten Arten wird das 
Vorkommen des Patrobus styritacus bezweifelt, es wird wohl nur 
exrcavatus oder eventuell guadricollis sein. 


Vereinsangelegenheiten. 


5. (5. — Sitzung der Ungarischen Entomologischen Gesell- 
schaft am 16. Maárz 1912. — DR. A. KeERrész hült cinen Vortrag 
unter dem Titel , Lepidopterologisehe Excursion in das Ortlergebiet", 
welcher durch zahlreiche Projektionsbilder erleutert wird. 

Sitzung am 20. April 1912. — A. Mocságy spricht über 
, Oryssus nnicolor Latr. in der Fauna Ungarns", J. JABLONOWSKI 
über die Weinmotten (Cochylis ambiguella und Polychrosis botrana), 
behandelt ihre Antwicklungsgeschichte, Schaden und die gegen diese 
angewendeten Schutzmassregeln. DR. A. KERrész zeigt vor Lycaena 
Escheri Hb., diesen für unsere Fauna neuen Schmetterling, welchen 
er in den Bergen bei Budapest sammelte. 

Sitzung am 18. Mai 1912. — Der Vorsitzende A. MocsáRy 
hált einen Vortrag unter dem Titel , Wie wurde ich Entomolog?" 


und L. BiRó unter dem Titel , Bin abenteuerlicher coleopterologischer 
Ausílug in Kroatien", 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XIX. KÖTET. 1912 JUNIUS-AUGUSZTUS 6—8. FÜZET. 


Hogyan lettem entomologus? 


Irta : MocsáRY SÁNDOR. 


Betöltött negyven évi szolgálatom alkalmával társaim s mások 
részéről is annyi sok szíves figyelemben és kitüntetésben részesül- 
tem, hogy nem vélek tévedni, ha azt gondolom, tisztelőim egyikét- 
másikát talán érdekelné tudni, hogyan is lettem én voltaképen ento- 
mologussá ? 

Hogy ezt elmesélhessem, vissza kell térjek rég elmúlt időkre, 
58 évvel előbbre, 1854-re. Én ekkor 12 éves multam volt s a jászó- 
vári prémontreiek nagyváradi főgimnáziumának második osztályába 
. jártam, midőn az említett év tavaszán, egy csinos, szőke úri fiú 
SANTO-MAURÓI GRÓF NEuHAUss EMIL jött Eperjesről Nagyváradra, az 
elemi iskola harmadik s utolsó osztályába, mert atyját a nagyváradi 
helytartósághoz helyezték át. 

Eperjesen a lepkészet ekkor már nagy divatban volt, sok fiú 
gyüjtött lepkéket. Bizonyára ezekből kerültek ki Huss ÁRMIN és 
DAHLSTRÖM GYULA ismert lepkészek is. S ha valóban igaz az, — 
amit PErÉvyYI mond — hogy Beszterczebánya volt a honi madártan- 
nak bölcsője: úgy bizonyára meg Eperjes volt hazánkban a lepké- 
szetnek szoptatós dajkája. 

Én a tizedik életévében levő, zömök testalkatú kis fiút, GRÓF 
NEuvuHauss EwmiLT, többször láttam a Rhédey-kert felől, kezében zöld 
lepkehálóval s a kalapjára tűzött lepkékkel jönni, de ekkor még 
ügyet sem vetettem reá, az iskolás gyermekek ama jól ismert szo- 
kásához híven, mely szerint ezek inkább szeretnek barátkozni a ma- 
gasabb, mint az alantabb osztályokba járó fiúkkal. Az iskolai év 
végén, julius utolsó napjaiban azonban — mert a szünidők ekkor 
augusztus—szeptemberben voltak — mégis megismerkedtem vele, 


1 Előadta szerző a Magyar Entomologiai Társaság 1912 május hó 18-án 
tartott ülésén. 


Rovartani Lapok. XIX, 6—8. (1912. VIII. 30). 


82 


4 


midőn a kalapjára tűzött lepkékből kértem, mire ő azt felelte, hogy 
kis gyüjteményét Eperjesen egy barátjának ajándékozta, most új 
gyüjteményt csinál s azért neki e lepkék szükségesek, hanem, ha 
szeretem a lepkéket, csináltassak magamnak az övéhez hasonló há- 
lót, szerezzek gombostűket s ő majd megtanít engemet lepkéket 
fogni. Az ismerkedés, a barátkozás a gyermekek között hamar meg- 
van; igy történt azután, hogy ez közöttünk is ekkor megköttetett s 


mi ettől kezdve a legjobb barátokká lettünk. Hazamenve, megkér- 


tem, nemsokára, élte tavaszán, 20 éves korában, kolerában elhúnyt. 


kedves nővéremet, varjon nekem zöld tillből lepkehálót. Mit ő szi- 
vesen teljesített. 

Lepkehálóval s gombostűkkel felfegyverkezve, augusztus 3-án 
vagy 4-én mentem ki, most már EwmrL barátommal, először, a Boné- 
kút környékére lepkéket fogni. Az első lepke, melyet gyüjteményem 
részére megszereztem, egy Colias Myrmidone, vagy a mint EMIL mon- 
dotta. egy , Goldfalter" volt. A szép, sárga lepkének természetesen 
nagyon megörültem s azt büszkén tűztem jó, vastag nyárson a kala- 
pom mellé, mert hisz ekkor a rovartűt és a parafás gyüjtőkatulyát 
még nem ismertem. EwmIL-nek Eperjesen volt ugyan már rovartűje, 
de azokat ott hagyta, s mivel ilyeneket Nagyváradon nem lehetett 
kapni, ő i5 csak a vastag tűkre volt utalva. Ekkor csakhamar egy 
másik szép lepkét is fogtam, egy hím Pontia Cardamines-t, vagy 
a mint Emir nevezte, egy , Aurora"-t. A zsákmány többi része egy 
, Distelfalter" (Vanessa carduwi), egy ,Admiral" (Vanessa Atalanta), 
több , Blutfleck" (Zygaena) és , Blaüling"-okból, azaz Lycaena kból, 
ezekből a szép kis kék lepkékből állott. Csak a tarkaságokat haj- 
szoltam s a fehér pillangókra, mint közönséges dolgokra, rá sem 
hederítettem. Roppant boldogan, az első kirándulással teljesen meg- 
elégedve, tértem délfelé haza s lepkéimet mindenkinek büszkén 
mutogattam. Ezek miként való kifeszítéséről természetesen ekkor 
még fogalmam sem volt, de Eme barátom erre is csakhamar 
megtanított. 

A második nagyobb kirándulást néhány nap mulva a Sebes- 
Körös mentén, a szőlőhegyek alján elterülő nagy füzesbe tettük, hol 
a közönséges ,nagy Fuchs"-on (Vamessa polychloros) kivül, hosszas 
futkosás és hajszolás után a fűzfákról egy szép , Trauenmantel" 
(Vanessa Antiopa) lett a zsákmányom, a mi természetesen nagyon 
megörvendeztetett. De még nagyobb lett örömöm, midőn egy szép 
, Lagfonág"-ot (Tagpfauenange, Vanessa 1Io), majd egy ,Citronen- 
falter"-t (Gonopteryx rhamni) s később egy , Schwalbenschwanz"-ot 
(Papilio Machaon) fogtam. 

Igy folyt az én lepkegyüjtésem a szünidők alatt egész októ- 
berig, midőn ennek első napjaiban a szüreten talán az első éjjel 


83 


lepke, egy Crateronyc Dumi került a birtokomba, mely éjjeli lepke, 
tudvalevőleg, nappal is röpül. 

Nagyváradon ekkor még kettőnkön kivül nem volt senki, a ki 
rovarok gyüjtésével foglalkozott volna. 

Az 1854-ik év telén kezdettem aztán kifeszíteni a már meg- 
levő, mintegy 120—140 darabból álló s papirkatulyák aljára ragasz- 
tott dugódarabokra tüzött lepkéimet, , öpannbrettet" csináltam vé- 
kony léczdarabokból vagy kivájt fenyőfából, a lepkéket a pinczé- 
ben felpuhítottam s megkezdettem a ,spanolás"-t, a mely természe- 
tesen ekkor még nem jól ment és ScHmiDT barátom bizonyosan ha- 
lálra itélte s egyszerűen kidobta volna az én feszített lepkéimet is. 

Az 1355-ik év tavaszán, EmIL barátommal mi ketten folytattuk 
lepkegyüjtést, főleg a csütörtöki szünnapokon. Egyik kirándulásunk 
alkalmával a szőlőhegyekre, nagyon megörvendeztetett egy szép 
lepke, a , Sternfalter" (Thais Polycena), melyet két példányban fog- 
tam és egy , Tauvogel" (Aglia tau), mely Nagyváradon meglehetősen 
ritka s melynek a híme tudvalevőleg szintén nappal röpül, noha 
éjjeli állat. 

A nyár vége felé már meg is szaporodtunk. A harmadik lepke- 
gyüjtő, ki társul szegődött hozzánk, a nálamnál három évvel fiata- 
labb NáwpoR öcsém, a negyedik pedig, a később híres festőművész, 
Börnm PÁL volt, ki idegenben, Münchenben aluszsza örök álmait s 
kinek atyjától öröklött ama tehetsége, hogy szépen tudott festeni, 
már zsenge korában erősen megnyilatkozott, midőn minket nem 
egyszer megtréfált, tévedésbe ejtett azáltal, hogy a fehér lepkék, a. 
Pontták s a Dorittis Mnemosyne szárnyait szépen, fantasztikusan ki- 
színezte, "a természetben nem létező Apolló-kat csinált. Ez év nyarán 
már voltunk összesen vagy hatan-heten, a kik lepkéket gyüjtöttünk ; 
a legszebb gyüjtemény azonban csakhamar az enyém lett, mert 
ekkor öcsém is még nekem gyüjtött; Bönm PÁL tól is több hiányzó 
lepkét kaptam cserébe, vagy ajándékba. 

EmiL utasítása szerint ekkor már gondosan átvizsgáltuk a ker- 
tek pálánkjait, a siremlékeket és kereszteket, a fák törzseit s lassan- 
kint előkerültek: a nagy , Nachtfonág" (Nachtpfauenauge, Saturnia 
pyro), melynek bábját egy kert palánkján találtam, a , Kupferglock" 
(Gastropacha guercifolia), mely egy utczai lámpára röpült, az , Ordens- 
band"-ok (Catocala), melyek a házak falain voltak találhatók, a 
különféle , Schwaármer"-ek (Sphinges), majd az , Eulen"-ek (Noctuae) 
több faja, a , Spanner"-ek (Geometrae) számos példánya, a , Bár"-ek 
. (Ewrepia) közül is egynéhány faj s az igen szép , Oleanderschwar- 
mer" ( Deilephila Nerri) is, melyből Bőnm PÁL talált több hernyót a 
kispiaczon levő czukrászda Oleander-fáin és közülök egyet nekem is 
adott, melyet sikerült fölnevelnem. Karácsonykor meglátogatott ben- 


84 


nünket Bécsben élő bátyánk, ki a lepkék iránt való lelkesedésemet 
látva, újévre egy egész csomó szép lepkét küldött nekem ajándékba, 
melyek nagyobbrészt hiányzottak s emiatt gyüjteményemet nagyon 
emelték. 

1856-ban ismét több iskolatársam csatlakozott hozzánk s tavasz 
kezdetén s a nyáron már nem egy fiút lehetett látni lepkéket gyüjteni. 

Egyik kirándulásunk alkalmával a Khédey-kertben egy szép, 
aranyos futóbogarat, Calosoma sycophantá-t fogtam, melyet ugyan- 
akkor egy Carabus violaceus és egy Purpuricenus Koehleri követett ; 
ez utóbbit öcsém találta. Hogy ilyen szép, fényes, tarka bogarak is 
vannak, ekkor még nem tudtam s mivel később egyik iskolatársam- 
tól egy Rosalia alpina-t is kaptam, melyet ő a múlt évben Felső- 
Magyarországról hozott magával: elhatároztam, hogy ezentúl lepké- 
ken kivül bogarakat is gyüjtök. i 

Mivel azonban a vastag tűkre a kisebb lepkéket és bogarakat 
nem lehetett felszúrni, írtam a bécsi bátyámnak, küldene nekem 
néhány száz darab olyan vékony és hosszú tűt, mint a milyenekre 
a Bécsből küldött lepkék felszúrva vannak. Kérésemet csakhamar 
teljesítette s én ezer darab különféle vastagságú rovartűt kaptam, 
melyeknek minden egyes csomagján a következő felirás volt olvas- 
ható : , Nadlermeister KaáRL DExrTER in Karlsbad". Ezentúl aztán csak 
ezeket a tűket használtam s belőlök barátaimnak is adtam, EwmIiL-nek 
is, 10—15 darabot olyan lepkékért vagy szép bogarakért, melyek 
nekem még hiányzottak. Ezt könnyen tehettem, mert már tudtam a 
forrást, a honnan rovartűket hozathattam. Mellesleg megjegyzem itt, 
hogy midőn 1870-ben a Múzeumhoz kerültem, akkor itt még Német- 
országból való s Pesten vásárolt puha, hajlékony rovartűk voltak 
használatban, a melyek a Xáwsrus János kelet-ázsiai expedicziójából 
érkezett, ezrekre menő keménytestű s nagy bogarak feltűzésére egy- 
általán nem voltak alkalmasak. Mondottam tehát főnökömnek, FRI- 
vanpszkY Jáwxos-nak, hogy a pesti német tűk helyett hozassunk ilye- 
neket Karlsbadból. De kitől? — kérdezte. Én tudom a czimet, mon- 
dám s ha megengedi, irok is érettök. Ez a története a Múzeumnál 
most már használatban levő karlsbadi rovartűknek. Fekete rovar- 
tűket, tudtommal, akkor még nem gyártottak, hanem csak fehéreket 
s az Ideál-túk még nem voltak ismeretesek. 

Ez év folyamán gyüjteményeim már erősen megnövekedtek s 
áldott lelkületű özvegy édes anyám, hogy e szerinte is nemes szen- 
vedélyemet ápolja, karácsonyi ajándékúl meghozatta nekem BERGE 
, Sehmetterlingsbuch"-ját, melyet NEurnaAuss már Eperjesről ismert, 
de a mely nem volt meg neki. 

Meglehetősen nagy gyüjteménynyel, bogarakkal és szép könyv- 
vel könnyen lehettem aztán társaim vezére, tanítója. 


85 


Az 1857-ik év tavaszán és nyarán a rovarok gyüjtése hirtelen 
olyan terjedelmet vett, hogy a szünidői csütörtöki napok némely 
délutánján nem-egyszer 60—70 iskolásfiút is lehetett látni a körös- 
menti nagyterjedelmű füzesben lepkéket és bogarakat gyüjteni, kik 
a talált zsákmány egyrészét jobbára hozzám hozták, hogy azokat 
határozzam meg. A latin lepkeneveket azonban semmiképen sem 
akarták megtanulni, hanem csak a német elnevezéseket. Igy a már 
említett neveken kivül : a nagy , Weinschwaármer" ( Deilephila Elpenor), 
, Pappel- és Lindensehwarmer" (Smerinthus Populi et T-iliae), , Wolfs- 
milebsehwaármer"  (Detlephila Euphorbiae), , Abendsfonág" (Abend- 
pfauenauge (Smerinthus  ocellatus),  , Taubenschwanz" (Macroglossa 
stellatarum) stb. elnevezések járták. De nem is csoda! Hiszen a lep- 
kéknek magyar nevük ekkor még egyáltalán nem volt s az absolu- 
tizmus is, mely több tantárgyat német nyelven taníttatott velünk, 
ehhez sokban hozzájárult. 

Megszaporodván ekként a lepke- és bogárgyüjtők száma, az 
iskolákban, a délutáni előadások előtt, valóságos börze fejlődött ki, 
javában folyt a cserebere, az ajánlat és vétel. A bogarak kevésbé 
voltak keresettek s csak a Carabus-ok, a szarvasbogár, a nagyobb 
Buprestidák és Cerambycidák keltek el, alacsony árakon, 10—20 
krajczárért darabonkint; ellenben némely lepkének igen magas ára 
volt, főleg a Schwarmereknek, egy nagy Weinschwarmer 1 írt 20, 
1 frt 50 krajczáron, a kevésbé szép Wolfsmilch- és Lindenschwarmer 
1 frton, egy nagy Nachtfonág (Nachtpfanenange, Saturnia Pyri) 


 70—80 krajczáron kelt el; legdrágább volt az Abendsfonág (Abend- 


pfauenauge, Smerinthus ocellatus), melyért szivesen megadtak két 
forintot is ; de belőle csak nagyon kevés került a piaczra, mert ez 
az állat Nagyvárad körül ritka; én hernyóját a fűzfákon ugyan 


többször találtam, de sohasem sikerült csak egyet is felnevelnem s 


azt életemben nem is fogtam. Volt egy olyan eset is, midőn EMIL 
barátom egy blaues Ordensband-ot (Catocala Fraxim) három forin- 
ton adott el; ez ugyanis Nagyváradon nagy ritkaság, én sem fog- 
tam soha, de három forintot talán még sem ér meg! A legkevesebb 
becsülete volt a Schwaármerek között a Pappelscehwármer-nek (Sme- 
rinthus Populi), mely a Rhédey-kertbe vezető, most már kiírtott 
rezgőnyárfák törzsein néha nagyobb számmal is volt található. Ezért 
alig adtak többet 10—20 krajczárnál. 

Egy napon LENGYEL KÁRoLY nevű iskolatársam és jóbarátom, 
ügyes lepkegyüjtő, később nagyszalontai járásbíró, egy nagy Wein- 
és egy Wolfsmilchschwarmer-t hozott fel az iskolába eladás végett. 
Vevőre mindjárt talált s az elsőt 1 frt 50 krért, az utóbbit 1 frton 
adta el. Másnap már két Weinschwármer-t, egy nagyot és egy ki- 
csinyt ( Deilephila porcellus) árulgatott. Ezeket is eladta, az elsőt 1 Írt 


86 


20 krért, a kicsit 60 krért. Ekkor kérdeztem tőle, hogy maradt-e 
neked is ezekből gyüjteményed számára? Mire ő azt felelte, hogy 
ígen; még mind a kettőből van két-két darab odahaza. Erre én egy 
kicsit megezirógattam s kértem, mondd meg nekem őszintén, hol 
fogtad ez állatokat ? Mire ő azt felelte, hogy szürkületkor odahaza, 
a kertjökben. Én e kijelentésének nem igen hittem, mert házuknál 
többször megfordúlva, tudtam, hogy nagyon is kis kertjök van, alig 
néhány tő virággal. Gondoltam magamban, megállj, megtréfállak ! 
Estefelé tehát elmentem hozzájok, hálómat is magammal vivén. KÁROLY 
barátom azonban már ekkor nem volt otthon, lepkét fogni ment! Én 
ott maradtam és késő sötét estig vártam a Schwarmereket. De ezek 
csak késtek, nagyon késtek, nem akartak jönni. Megállj KáRony! 
hazudtál, megcsaltál, bolonddá tettél ! 

Történt azonban, hogy édes anyám másnap délután kiküldött, 
hogy említett elhalt kedves nővérem sirjára, a cselédleánynyal együtt, 
vigyek ki elültetés végett virágpalántákat. Mire ezeket elültettük s 
meglocsoltuk már esteledett, a mikor egyszerre csak körülettem 
lepkezúgást hallok. Oda figyelve, hát egy kis Weinschwarmer röp- 
ködött a sir közelében levő mezei zsályákon, a melyet, háló hiányá- 
ban, a kezemmel hirtelen elkaptam. Az állat nagyon megsérült, 
használhatlanná lett, de fölkeltette bennem a gyanút, hogy az én 
LenGYEL barátom a Weimschwarmer-eket aligha nem itt fogja, a 
temetőben, mert hisz innen csak alig pár száz lépésnyire lakik. 
Hallgattam. De másnap estefelé már hálóval mentem ki s úgy tetszett 
nekem, mintha a távolban LENGYEL-t láttam volna, a ki előlem mene- 
kül és a sirok között bujkál. Alig néhány percz mulva ekkor a 
mezei zsályáról egy szép nagy Weinschwarmert, majd ismét egy 
másikat fogtam, a harmadik pedig egy Wolfsmilchwármer volt. AHhá ! 
— mondottam magamban, LENGYEL barátom! tudom a titkodat! De 
nem csináltam neki konkurrencziát, mert a fogott állatok nekem is 
kellettek. ; 

Másnap ismét kimentem a temetőbe, de ezúttal csak egy kis 
Weinschwarmert fogtam. EMm barátom s többi lépkésztársaim azon- 
ban valahonnan meglestek s egyszer csak azt vettem észre, hogy 
tizen is vannak körülettem. A sírásó, a még ma is élő MinHáry gazda 
engem nem bántott, mert jól ismert s titokban magam is akkor már 
szivarozván, mindig adtam neki egy-egy szivart, de a körülettem 
levő sok fiút látva, kik letaposták a plébános tulajdonát tevő füvet, 
bizony mindnyájunkat kikergetett a temetőből. Volt is futás! A te- 
mető árkán túl azonban a város kaszállója volt, telve mezei zsályá- 
val, ahol annyi Wein- és Wolfsmilchsehwármer röpködött, hogy 
csaknem minden fiúnak jutott belőle egy vagy kettő. Ily módon az- 
tán a fennebbi Schwármerek bőrzeára nagyon lehanyatlott, még tiz 


GÉ 


87 


krajczárt is alig adtak darabjáért — s az én LEwxGYEL barátom zsebe 
15 ezentúl sokszor üres maradt. 

Lepkekönyvem utasítása szerint most főleg a hernyók és bá- 

bok fölkeresésére adtam magamat, hogy éjjeli lepkéket nevelhessek, 
melyek még mindig aránylag kevés számmal voltak meg gyüjtemé- 
nyemben, mig a nappali lepkék s a Geometrák Nagyvárad körül 
előforduló fajainak nagyobb része képviselve volt. Ily módon aztán 
több érdekes fajt sikerült hernyóból felnevelnem, mint milyenek 
voltak a Melttaea Maturna, Deileplhila livornica és Nerti, Agrotis crassa, 
Catephia alchymista, Amphipyra címmamomeá s főleg az Acronycta Alm, 
mely Magyarországból még nem volt a Múzeum gyüjteményében ; 
"azért ezt több mással s ritka bogarakkal együtt feljövetelemkor a 
Múzeumnak ajándékoztam. A kisebb bogárfajokra is nagyobb figyel- 
met fordítottam s több igen ritka és keresett fajnak jutottam birto-" 
kába, mint milyenek voltak: Carabus Hampei és Rothii, Eurythyrea 
carnmiolica, Cleonus roridus és coenobita, Larinus crinitus, Otiorhynchus 
Zebra, de főleg az Elyihrodon bispinus stb., melyek nagyrészben ma 
szintén a Múzeum tulajdonai. 

Karácsonykor ismét az a kellemes meglepetés ért, hogy édes 
anyám megvette nekem CaAnveER , Káferbuch"-ját, melynek segélyével 
aztán a tél folyamán bogaraim egyrészét meghatározhattam, latin 

. neveiket megtanulhattam. 

Ez évben még az a felemlítendő esemény történt, hogy a 
B. gimnáziumi tanulók egy része, kik a rovarok iránt kevésbé érdek- 
28 lődtek, társulatot alapítottak s a növények gyüjtését tüzték ki ma-. 
guknak czélul. Ezek vezérei voltak az egykori híres államférfiú 
SZILÁGYI DEzső öcscse, SZILÁGYI ETELE, később a kolozsvári egyete- 
men a szemészet tanára és CÜsERNyYEczkY GyuLaA, később budapesti 
ügyvéd. E társaságba tartozott a nagyváradi születésű s még élő 
jeles író: KazáR Emn. is, és részben az én öcsém, mivel ezek az ő 
iskolatársai voltak. 

Nekem tehát most már nemcsak szép lepke-, hanem bogár- 
könyvem is volt s az általam ismert ilynemű állatok latin nevét is 
már jól tudván, nemcsak az ifjúság, hanem tanáraim előtt. is e téren 
meglehetős tekintélyem lett, midőn elkövetkezett az 

: 1858-ik év, az elválás éve. Én ekkor már a hatodik osztályba 
jártam s EwmIrL barátom a harmadikba. Én életem 17-ik évében vol- 
tam, Em a 15-ikben. Az ifjúság részéről és részünkről is a rovarok 
gyüjtése tovább folyt, a műkedvelők száma szaporodott, a börze is 
megvolt, habár már nem olyan mértékben, mint az előbbi évben, 
mert a lepkékért kevesebb, de még mindig eléggé szép összeget ad- 
tak. Az én rovarászati fenék em ekkor már oly nagy volt, hogy 
az iskolában, midőn a rovarokhoz értünk, természetrajzi tanárom, 


xv 


já tátséás ökáze tátva szá batáké bj 


né 


38 


Misgkovrics ATHANÁZ, egyenesen engem kért fel, magyaráznám meg 
tanulótársaimnak, miféle állatok azok a rovarok, hogy élnek, részben 
miféle fajaik vannak, hogy kell azokat gyüjteni stb. És én ezeket 
több órán át legjobb tudásom szerint nekik elő is adtam s előadá- 
somat a gyüjteményemből vett példányokkal és könyveimmel tettem 
érthetőbbé. Jutalmam ezért tanárom részéről az volt, hogy a termé- 
szetrajzból én lettem egyedül kitünő. 

Az iskolai év vége felé közeledett, már julius végén voltunk, 
midőn a prémontrei rend, növendékeket akarván felvenni, augusztus 
2.-ára concursust hirdetett. A természettudományok míivelhetését 
óhajtván életczélul, legezélszerűbbnek véltem, ha evégből a tanári 
pályára lépek. A felvételnél tehát jelentkeztem s a szabadon válasz- 
tott előadás megtartása után más két társammal együtt fel is vettek. 
Ily módon tehát a jászóvári prémontrei kanonokrend növen- 
déke lettem. ; 

Intett Emin barátomtól is az elválás órája. Ő is a következő 
évben a bécsujhelyi katonai Akadémiába lépett be növendéknek. 
A jó barátság ekkor közöttünk nagyon hosszú időre megszünt, mert 
szabályaink értelmében csak a szülőkkel s nem egyszersmind bará- 
tainkkal is levelszhettünk. Sokáig, nagyon sokáig nem is hallottam 
felőle semmit s talán ő sem felőlem? Később annyit tudtam meg 
róla, hogy egészen a főhadnagyságig felvitte, midőn valami ok 
miatt, talán adósság csinálása okából, biztosan nem tudom s e kényes 
kérdést nem is feszegethettem, el kellett hagynia a katonai pályát. 
A bosnyák hadjárat idején, őrmesternek a katonasághoz ismét vissza- 
ment, ahonnan 1893-ban előbb Ungvárra s onnan Nagyváradra irnok- 
nak nevezték ki a járásbirósághoz. Ilyen állásban találtam őtet 
1895-ben, tehát 37 év után, midőn már viszontlátni óhajtottam s 
evégből is az említett év nyarán, augusztus havában Nagyváradra 
utaztam. A viszontlátás természetesen nagyon szivélyes volt s mi 
vagy öt napot ezután egymás körében töltöttünk, visszaemlékezve a 
gyermekkori kedves multakra s meglátogatva az egykori jobb 
gyüjtőhelyeket. De Emir barátomat többé már nem láthattam, mert 
1901 április hó 21-én, 57 éves korában tüdőgyuladásban elhunyt. 
Végső óráiban — mint neje nekem írta — nagyon fájlalta, hogy 
, agyban párnák közt" kell meghalnia s nem a csatamezőn, miként 
egykor ősei. Kétszer is nősült, polgári családból származó nőket 
vevén el s nevének nem maradt örököse. Magas társadalmi állásához 
képest szegény ember volt, egyszerű háztartással, két szobás tiszta, 
csinos lakással megelégedve, rendezett anyagi körülmények között 
boldog családi életet élt. Előzékeny, kedves modorú, nem magas 
termetű, nálamnál testesebb, csinos, művelt s miként szülői is, kik- 


nek egyetlen gyermeke volt, inkább magának élő, szőke férfiú vala, — 


hejőtsi 


ák nász Va 


kelsz e asát a áegl s ást söbésüs ő 


Óz 


éle e er Ten 


89 


költséges passziói nem voltak, öltözetében mindig kifogástalan, ne- 
vére kissé büszke és rátartós, nem sok emberrel és nem mindenki- 
vel barátkozott, szelíd és vidám lelkületű és hivatalában pontos és 
szorgalmas lévén, kis állása daczára is köztiszteletben állott. A lep- 
kékért még mindig lelkesedett, egy barátjával szabad napjaiban még 
gyüjtött, azok egy részét, miket nem ismert, hozzám küldötte fel s 
azokból, amiket kivántam, a Múzeumnak szivesen átengedte; na- 


gyobb gyüjteménye azonban ekkor nem volt s halála után fiatal 


özvegye lepkéinek rámás képet csináltatva, azokat magának emlékül 
megtartotta. Katonacsaládból származott s rokonai mind magas 
állású tisztek voltak a hadseregben, ilyen volt előbb atyja is. 
Mint tanuló, a grófi czimet nem használta (de nekem elárulta) s azt 
csak akkor vette fel ismét, midőn már tiszt lett és aztán mindvégig 
megtartotta. Most a nagyváradi olaszii sirkertben nyugszik, kedves 
lepkéiről álmodik s midőn 1905-ben szépen ápolt sirját meglátogat- 
tam s arra baráti szeretetem és elismerésem szerény koszorúját 
letettem, azoknak a lepkéknek dédunokáit láttam sirja virágait meg- 
csókolni, melyek őseik testvéreinek egykoron, csupán az irántuk 
való szeretetből, velem együtt kénytelen gyilkosa volt! — tény, 
hogy sirján ekkor három lepkét találtam : egy Zygaenát, egy Lycaenát 
és egy Pontiát.! 

Lassankint közeledett az idő, a mikor Jászóvárra berukkoinom 
kellett. Augusztus hó vége előtt azonban egyik közeli rokonomnak 
Pesten levén dolga, magával vitt, hogy a fővárost láthassam. A , Fe- 
hér Hajóhoz" czimzett szállodában vettünk lakást, mely akkor még 
a mai Bécsi-utcza helyén állott s átjáró nagy ház volt, mely az 
utczát egészen elzárta és a melyet csak a hetvenes évek elején sajá- 
títottak ki, megnyitván helyén a mai utczát. Ő dolgai után látott, én 
pedig a Múzeumot kerestem fel, melyet bizony nagyon szegényes- 
nek találtam, mert az állattári részben csak kevés, rosszúl tömött 
emlős, néhány száz madár, mintegy 5—6 fiókkal kirakott különféle 
rovar, már több csiga, néhány koráll s 60—80 borszeszes tárgy volt, 
ezek is jobbára asztalokra és zöldre festett ládákra voltak kirakva, 
kivévén néhány primifliv és nem is egyforma szekrényt Megvallom 
őszintén, nekem a Múzeümról más fogalmam volt s megkoczkáztat- 
tam magamban azt a szerény megjegyzést, hiszen ennél nekem több 
lepkém és bogaram van! 

Annak illusztrálására, hogy mennyire rajongtam a rovarokért, 
elmesélem azt a furcsa esetet, mely itt Pesten akkor velem történt. 


Kokonomnak dolga lévén, egy vasárnap reggel, azt mondotta nekem, 


1 Bővebben lásd: Gróf Neuhauss Emil. Irta MocsáRY SANDOR. (Rovar 
tani Lapok. VIII. köt. 1901, pag. 93—95). 


ete zásől 5 TE) ELRONT RT E va JB Izé ő ARE ETV WV, 
£ AG ett E lt ség ÉLÉST 


90 


hogy ma csak az indulóháznál, az akkori osztrák államvasúti, most 
nyugoti pályaudvarnál, este félnyolcz után találkozhatunk és a nyolcz 
órai személyvonattal már haza utazunk. Itt van neked két forint 
ebédre és vacsorára. Én a szálloda előtt fekvő Szervitatérre menvén, 
még mindig a Károlykaszárnya óriás épületét bámulgattam, midőn 
tovább menve azt vettem észre, hogy a szerviták kőfallal bekerített 
kertjének közepén, hol ma a SKALNICZKY építette postapalota áll, a 
falba vert szögekre aggatott kalitkákban mindenféle énekes madarat, 


galambot, nyulakat árulnak, ezzel szemben pedig egy kis bolt van, 


a kiakasztott táblán egy nagy festett s nyírott pudli-kutyával és a 
következő, ékes német nyelven irott felirással: , Hier kann man 
Hunde scheren und waschen lassen" s alatta magyarúl ,itt kutyá- 
kat nyirnak és mosnak." De volt egy kis kirakata is, a melyben 
kanári s másféle madarak, egy kitömött kis majom, aranyhalak, egy 
nagy katulyában lepkék, egy másikban bogarak voltak. Ohó! ide 
bemegyünk, mondám! A tulajdonos egy budai sváb, elő is adta 
összes lepkéit és bogarait. Nem hittem volna, hogy annyi sok és 
érdekes állata van. A bogarakra ezuttal nem reflektálva, csakhamar 
kiválasztottam a nekem tetsző lepkéket, árukat s latin neveiket egyen- 
kint felirtuk s ekkor alkudozni kezdtem. Ő csak húsz százalékot volt 
hajlandó engedni, mert mint mondá, a lepkék egy budai gyüjtőé s 
ő maga is csak ötven százalékot kapván az eladott és szigoruan 
megszabott árakból, többet nem engedhet, neki is élnie s boltbért 
fizetnie kell. Végre huszonöt százalékban megegyeztünk. Összeadván 
az egészet kisült, hogy alig van annyi pénzem, hogy azt kifizethes- 
sem s ha ezt teszem, összesen csak hét krajczárom marad, pedig a 
kapott két forinton kivül nekem is volt még pár forintom. A szép 
és ritka lepkék fejemet egészen megzavarták s nem jutott eszembe, 
hogy a meglevő pénzemből ebédelni és vacsorálni is kellene. A lep- 
kék tényleg budai származásúak s alkalmasint a KIHDERMAwNw-család- 
tól valók voltak. Nagyon jól emlékszem, hogy egy Smerinthus guer- 
cus-t 80 krajczárban, egy Stiauropus fagi-t 1 forintban, egy Arctia 
Hebé-t 60, egy purpuratá-t 50, egy Ocnogyna parasitá-t 40 krajczárban 
számított, a mi elég magas volt az akkori viszonyokhoz képest. A 
lepkéket diadallal vittem a szállodába, midőn hallom, hogy haran- 
goznak, ebédelni kellene menni s csak ekkor jut eszembe, hogy hát 
voltaképen miből, hisz csak hét krajczárom van! Sebaj, mondám, 


egy nap alatt nem hal meg éhen az ember! Elmentem a Dunapartra, 


a hová mint észrevettem, több olyan szegény ördög is ment: levegőt 
ebédelni, a szép Dunát nézni, esetleg egy pohár dunavizet inni, mint 
a milyen ekkor én voltam s a kiknek talán még 7 krajczár sem volt 
a zsebökben. Ezzel vigasztalva magamat, odaléptem egy kofasátor- 
hoz, a hol zsemlyéket is árultak s vettem két nagy vizeszsemlyét 


91 


négy krajczáron. Azt jóizűen megettem és csak az én újabb szép 
lepkéimre gondolva, a Dunát s a hajókat nézve, addig csávarogtam, 
mignem közeledett a 7 óra. Jó lesz, gondolám, a vasút felé igye- 
kezni! A szállodában kis csomagomat összepakolva, megindultam ; 
de előbb talán valamit enni is kellene, mert Nagyváradig hosszú az 
út és csak reggel leszünk otthon. Nem sokáig tünődtem, bementem 
az első pékboltba s most már a megmaradt három krajczáron nem 
zsemlyét, hanem kenyeret vettem és azt még az úton elfogyasztottam. 
Rokonom a vasútnál már várt reám s alig hogy beszálltunk és a 
vonat elindult, én a sok kóborlástól fáradtan csakhamar elaludtam. 
Éjfél már jól elmúlt, midőn felébredtem s úgy éreztem, hogy én bor- 
zasztóan éhes és még inkább szomjas vagyok, fejem, gyomrom fáj 
az éjségtől. Rokonomnak, hogy szép lepkéket vettem elmondottam 
ugyan, minek ő is nagyon örült, de elhallgattam azt, hogy e miatt 
csak zsemlyét ebédeltem, kenyeret vacsoráltam, vizet sem ittam s 
hogy most már egy árva krajczárom sincsen. Püspökladányba meg- 
érkezve kiszálltunk, rokonom a perronon egy nagyváradi . ismerősé- 
vel beszélgetett, én meg bementem az étterembe, hol egy asztalon 
egy üveg ivóvizet találtam s abból három pohárral egymásután meg- 
ittam, gondolva, hogy e sok vizzel talán csillapíthatom az éhségemet ; 
a körülettem ülő publikum csak nézett, nem értette a dolgot s talán 
azt is gondolhatta, ez a fiú tisztán megbolondult, nem evett semmit 
és három nagy pohár vizet iszik egymásután. A szememet persze 
Nagyváradig többé be sem húnytam s alig vártam, hogy odahaza 
legyek. Végre ez is elérkezett. Hat óra után otthon voltam már s 
első dolgom volt az éléskamrába menni és fölkutatni, hol találuék 
valami harapnivalót? Édes anyám kérdé, mit keresel, fiam ? Enni- 
valót, mondám, mert nagyon éhes vagyok — s elmeséltem neki e 
furcsa históriát. 

Augusztus hó utolsó napján az igazgató értesített, hogy a 
szekerek Jászóról megérkeztek és szeptember 2-án reggel öt órakor 
már el kell indulnunk, hogy idejekorán Jászóvárott lehessünk. Még 
reggeli félöt sem volt, midőn két nagy ehós tótszekér, három-három 
erős lóval állott meg házunk előtt, mert a concursuson Nagyvárad- 
ról hatot vettek fel s hogy igy nekünk és . csomagjainknak is ele- 
gendő hely legyen. Kettő azonban, köztük a már említett LENGYEL 
KÁáRoLY is, meggondolván -a dolgot visszalépett; igy tehát csak 
hárman indultunk el a két szekérrel, mert a már érettségit tett 
KáRoLry GyöRGY HuGó DpR., később több mint 25 éven át a budapesti 
felsőbb leányiskola, TRÉérogr által legelsőnek kinevezett kitünő 
tanára, a rendnek a gyöngye, s három év előtt bekövetkezett 
haláláig kebelbeli barátom, debreceni lakos lévén, csak itt csatlako- 
zott hozzánk. A harmadik nap késő délutánján értük el Jászót, hol 


92 


már várt reánk még 17 társunk, kiket a felvidékről:  Kassáról, 
Rozsnyóról, Eperjesről, Késmárkról stb. vettek fel s a kiket, hogy 
ruháik mielőbb elkészüljenek, már szeptember elsejére behívtak. 
Szekerekkel mentünk, mert akkor még az arra vivő vasút építés 
alatt állott. 

Szeptember 8-án, Kisasszony napján, aztán mindnyájunkat, 
összesen 21-et egyszerre felöltöztettek a rend szép fehér ruháiba. 
Négy régibb növendéket is találván ott, most már összesen 25-en 
voltunk. Egy társunk azonban a régiek közül tüdővészben csak- 
hamar elhúnyt. A megmaradt 24-ből csak 183. lett a rend felesküdött 
"tagja s ezek közül ma már, 54 év után, egy sem él; valamint a 
42 iskolatársam közül is csak hárman vagyunk még életben, ki tudja 
meddig? Egy ügyvéd, egy nyugalmazott törvényszéki elnök, mind- 
kettő Nagyváradon s én. 

A. kolostorok és zárdák réme: a tüdővész, két év után ujabban 
elragadott egy társunkat és egy fiatal, 25 éves tanárunkat, két más 
társunkat pedig a harmadik évben kilépni kényszerített, kik közül 
az egyikre nézve ez a lépés már késő vala. ; 

Felöltöztetésünk után már másnap a magister, vagyis ujoncz- 
mester, a kitünő nevelő: ViRaszró GELLÉRT tanítása mellett ismét 
elővettük elülről a latin nyelvet. Október hó 1-én aztán megkezdő- 
dött a voltaképeni tanulás. A rend főpapja, az apát, vagyis a 
praelatus, a rend legjobb tanárait rendelte be Jászóra tanításunkra, 
mert két 7-ik osztályún kivül nekünk, a 6-ikból felvett tízünknek, 
előbb a 7-ik s majd a 8-ik osztályt is el kellett végeznünk s ez 
osztályokról előbb vizsgát tenni, mielőtt érettségire  bocsájtottak 
volna, a mely vizsgákat Rozsnyón, szintén prémontrei tanárok alatt, 
1860 julius havában le is tettük. Még ekkor erős németvilág lévén, 
németül tanultuk a görög s német nyelvet, a természet- és mennyi- 
ségtant, latinul a latin nyelvet, a hi(t- és bölcsészettant és magyarul 
csupán a magyar nyelvet és a történelmet. Tanáraink szigorúan fog- 
tak bennünket, sok volt a tanulnivalónk, mert az iskolákban a német 
nyelv miait több tantárgyból bizony keveset tudtunk. 

A megelőző vizsgákat és az érettségit mindnyájan meglehetősen 
jól tettük le s csak a latin hittannal ért bennünket majdnem csúfos 
kudarcz. A mely tételeket két év alatt ebből latinul tanultunk, azo- 
kat a magisterünk a kérdező tanárnak kiiratta ugyan, de elfelejtette 
a kéziratot is, melyet írnunk kellett, hozzácsatolni; s mivel az érett- 
ségi vizsga órája egészen váratlanul ért bennünket akkor, midőn 
már egy hétig Rozsnyón, a Ferenczrendieknél megszállva, levegőn 
még nem voltunk, a várost sem láttuk és éppen az én kérésemre a 
minket kisérő kitünő tanárunk, a későbbi praelátus: BENEDEK Fhn- 
RENCZ megengedte, hogy kisétálhassunk és már indulni készültünk, 


93 


midőn jött az igazgató inasa azzal a hírrel, hogy délben megérkez- 
vén a prodirector, a tisztelendő uraknak tessék érettségire jönni. 
A hittan kéziratát egyikünk sem vitte el magával s így a kérdező 
tanár nem tudta, de nem is tudhatta, hogy a feladott kérdésekre mit 
s hogyan kelljen felelnünk, megakadt társaimat útbaigazítani, esetleg 
a kérdésre a feleletet elkezdeni képes nem vala, jött a felsülés, 
illetőleg belesülés, kivétel nélkül mind a hét társam részéről. Én a 
tanított hittant jól tudtam, de ennek daczára is, azalatt az említett 
hét alatt, sokszor késő éjszakáig is, azt többször átolvastam, mert 
magisterünknek, ma sem tudom mi okból, nem voltam kegyeltje, ha 
csak elhúnyt fiatal tanárunknak ama vádja miatt nem, hogy az ő 
tantárgyait s főleg a fizikát elhanyagolom. Németül nem tudván, 
csak érthetetlen mondatokat componálok, a derdiedast összepofozom, 
engem mint alföldit, egyenlő mértékkel mérvén azokkal, kik a német 
nyelvet már otthonról beszélték; mondom, magisterünknek emez 
ellenszenve irányomban előttem érthetetlen lévén, daczára annak, 
hogy éppen a hittanból, az ő tantárgyából, én voltam legjobb tanít- 
ványa ; minden igyekezetemet oda fordítottam, hogy valahogy a hit- 
tanból rosszul ne feleljek. Ekként az egész tanult hittan, mint mon- 
dani szokás, kis ujjamban lévén, a feladott, legalább is 8—10 kér- 
désre, csaknem háromnegyed órán át megakadás nélkül pompásan 
. feleltem, mire a két kanonokkal jelenlevő rozsnyói püspök — kik 

voltaképpen az ő papnövendékeit jöttek meghallgatni, de az elsőbb- 
. séget most csupán a hittanból megtartott vizsgán nekünk, mint ven- 
dégeknek engedte át — az igazgatóhoz fordulva, fülem hallatára, azt 
a megjegyzést tette, , ebből a fiatal emberből kitünő theologiai tanár 
lenne" és feleletemért megdicsért. 

Negyednapra mind a nyolczan mint érettek tértünk vissza Já- 
szóra. Magisterünk az ablakból már látta jövetelünket s midőn később 
hozzá bementünk, imazsámolya mellett térdepelve találtuk, elénk jött 
és a mikor legöregebb társam jelentette neki, hogy az érettségit 
letettük, ő, általam soha el nem felejthető e szavakkal válaszolt: 
,proh dolor! pudorem tulerunt ad canos capillos meos" azaz ,fáj- 
dalom ! szégyent hoztak az én ősz fejemre. Tudok mindent, én Önö- 
ket lelkiismeretesen tanítottam s ezt a szégyent nem tudnámi elviselni 
soha, ha nem volt volna közöttük valaki, ki az én becsületemet meg- 
mentette, mert, ha egy tudott felelni, tudhatott volna a többi is." 
Ezzel hozzám lépett, megölelt és homlokon csókolt. Nemsokára jött 
a szelid lelkületű praelátus: Répássy JózsErF is, társaimnak nem tett 
szemrehányást, hanem elégedetlenségének és neheztelésének oly 
módon adott kifejezést, hogy egyenesen csak az én asztalomhoz 
lépve, kezet adott és csak ennyit mondott: ,köszönöm neked, hogy 
az intézet becsületét megmentetted" s ezzel ujra kezet fogva távozott, 


94 
f ze n 


anélkül, hogy többi társamnak is köszönt vagy velök csak egy szót 
is váltott volna. Érthető ezek után, hogy most már én nemcsak a 
praelátusnak és tanáraimnak, hanem a magisterünknek is kedvencze 
lettem, a minek mindnyájan számos jelét adták. Nem is lehetett reám 
panaszuk, mert a kilépésem után küldött, latin nyelven kiállított hi- 
vatalos bizonyítvány szavai szerint: ,tanulmányait jó sikerrel vé- 
gezte, magát mindenütt példásan viselte és önkényt, betegsége miatt 
ment vissza a világi életbe." 

A most elmondottakra nézve, bátran megjegyezhetnék, hogy 
ez unalmas, hosszú dolgokat egészen elhagyhattam volna; én azon- 
ban szükségesnek véltem ezeket több okból és főleg azért elmondani, 
mert a rozsnyói püspök ama dicséretében rejlik főieg az én kilépé- 
sem oka. Egyik nagytudományú és kitünő hittani tanárunk ugyanis, 


a rendnek egyik disze és büszkesége — már öreg levén s gyakran 
betegeskedvén — elhatározták, hogy utódjául belőlem csakugyan 


theologiai tanárt neveltetnek, a 4-ik évre Bécsbe a Pázmáneumba 
vagy Innsbruckba küldenek, a honnan aztán már mint a hittudomá- 
nyok tudora térek vissza Jászóra tanárnak. Ezt nekem magisterünk, 
kivel sétáinkon mindig együtt mentem, az első hittudományi év után 
el is árulta, azt hivén, hogy nekem ezzel is kedveskedhetik. Engem 
azonban e nyilatkozata nagyon lehangolt, mondhatnám, elkeserített, 
mert hisz én nem a hittudományoknak, hanem a természetrajznak 
óhajtottam tanára lenni s életemet nem a rideg éjhajlatú, egészsé- 
gemnek nem kedvező, télen nagyon hideg Jászón, hanem inkább 
szülővárosomban, Nagyváradon kivántam leélni, mit akkor neki sze- 
rényen meg is jegyeztem. : 

Nagyváradról való eljövetelemkor gyüjteményem gondozását és 
gyarapítását öcsémre bizván, magammal vittem lepke- s bogárköny- 
vemet is, gondolván, hogy Jászón majd nagyban foghatok rovarászni 
és gyüjteményemet olyan fajokkal is gyarapíthatni, melyek Nagy- 
várad körül nem élnek. Ebbeli reményemben azonban nagyon csa- 
lódtam, mert biz ott arra sem alkalmam, sem időm nem volt. Ekként 
a három év alatt nem is szerezhettem többet néhány éjjeli lepkénél 
s az erdei utakon néha talált Carabus-oknál. 

Egy érdekes nappali nagy lepkét azonban mégis fogtam, furcsa 
körülmények között. Egy juliusi délután sétánkról tértünk haza, mi- 
dőn a rendház előtt a praelátussal találkoztunk, ki szóba állt velünk 
s éppen velem beszélgetett, édes anyám és öcsém hogylétéről kér- 
dezősködött, . kiket már ismert, mert ők ez év tavaszán engem meg- 
látogatva, néhány napig praelátusunk vendégei voltak. Ez a nagy 
lepke, mondhatnám, olyan tolakodóan viselte magát, mintha csak azt 
akarta volna mondani , fogj meg engemet gyüjteményed számára", 
minduntalan körülettem röpködött és csaknem a ruhámra szállt, mi- 


La sast 


95 


dőn egyszercsak, úgyszólván a praelátus óra előtt, olyan szerencsé- 
sen kaptam el kezemmel, hogy csak alulról s kissé sérült meg. 
Apátunk megdicsérte ügyességemet és kérdé: , miféle lepke az és 
használhatod-e gyüjteményed számára? Mert jól tudta, hogy nekem 
már milyen nagy gyüjteményem van odahaza. Igen, mondám, jól 
használhatom, mert ezt a fajt természetben még nem láttam, nincsen 
meg nekem, Nagyvárad körül s az Alföldön nem is él, hanem inkább 
csak a Felvidéken, de könyvem után ismerem s tudom, hogy a neve : 
Limenitis populi. 

Látván. azt, hogy itt bizony még most, mig felesküdve nem 


leszek s akkor mehetek majd az erdőbe, mikor akarok, csak nagyon 


kevés rovart gyüjthetek, azt gondoltam, hogy inkább a botánikára 
adom magamat és növényeket fogok gyüjteni, melyben nekem tár- 
saim is bizonyára segédkezni fognak, könnyebben mint a rovarok 
gyűjtésében, mert hiszen egykor a növénytant is fogom tanítani és jó 
lesz, ha ekkorra már a virágokat legalább kissé ismerni fogom. 
A harmadik év tavaszán tehát, midőn már a hittudományokat tanul- 


. tam, meghozattam FAZzEKAs és DiószEGi , Magyar Füvészkönyv"-ét s 


szabad óráimban hozzáfogtam a gyüjtöttek meghatározásához s abba 
csakhamar meglehetősen belejöttem. 

Befejezvén az első theologiai évet, három év után, augusztus 
elsejétől számítva egy havi szabadságot kaptam s BARLANGHY VINCZE 
ADORJÁN nal, később a rend e nagyeszű és nagymíiíveltségű kiváló 
tagjával, ki szintén nagyváradi születésű volt s egy évvel később, de 
érettséggel lépvén be, a második theologiai tanfolyamot végezte, a 
már kész vasúton haza utaztunk s a bevett szokás szerint pár nap 
múlva Nagyvárad püspökénél, a jótékonysága miatt örökemlékű 
SZANISZLÓ FERENCz-nél, ki BaRLaAxGny-nak bérmaatyja volt, tiszteleg- 
tünk. A püspök nagyon szivesen fogadott bennünket és ebédre is 
ott tartott. Ebéd után dohányzó szobájában csak előttünk ezt a 
nyilatkozatot tette: ,miért nem jöttetek hozzám, én is felvettelek 
volna benneteket s ha kedvetek tartja, csak kopogtassatok, - akár 
éjjel is, hálószobám ajtaján". Én odahaza édes anyámnak természe- 
tesen elmondottam, hogy a püspök úr milyen jól fogadott bennün- 
ket és előttünk miként nyilatkozott. Ezt hallotta egyik nálunk levő 
sok gyermekes sógorom is s ezt mondotta nekem : , de látod, SÁNDOR, 
miért is lettél te barát, mikor egykoron itt kanonok s talán püspök 
is és az én szegény gyermekeimnek jóltevője lehetnél". Én termé- 
szetesen nem hallgattam reá, de szavait el nem felejtettem. 

Mielőtt haza utaztunk volna, talán úgy egy hónappal előbb, 
Jászón egy furcsa eset történt, melyet lehetetlen, hogy el ne mesél- 
jek. A még ekkor mindig csak Ausztria és ismét csak Ausztria, 
legszebb tartományainak egyikét, a. lombárd-velenczei királyságot 


96 


elveszítvén, hazánk borús ege is a hosszú absolutizmus után derülni 
kezdett. Budapesten nemcsak a férfiak jártak magyar ruhában, 
zsinóros atillában, hanem a nők is magyar pártában, zsinoros 
mentében. Mi erről persze vajmi keveset, úgyszólván semmit sem 
tudtunk, mert nem volt ujságunk, ilyet olvasnunk sem volt szabad, 
idegenekkel nem érintkezhettünk, de egyik társunk valahonnan meg- 
tudta azt, hogy a kassai kispapok a fekete czilinder helyett magyaros 
kerek kalapokat kaptak, attól a FÁBRI püspöktől, kinek élete egykor, 
mint plébánosé, a magyarok ellen való izgatásai miatt, 1849-ben 
Nagyváradon csak egy hajszálon függött s a kirendelt katonaság a 
kispiacon már várta, hogy a vesztőhelyre vigye. Közülünk tehát 
valamelyik azt indítványozta, hogy a fehér és drága selyemszörű 
czilinderekből csináljunk mi is magyar kalapokat. A szóttett követte 
s mikor egy napon sétálni mentünk, ezilindereink már ugyancsak 
alacsonyak voltak, mert azokat egyszerűen a felére begyürtük és 
csináltunk belőlük magyar kalapokat. Midőn óvatosságból sétálni 
nem a városba, hanem az erdőbe mentünk, mindnyájunknak ilyen 
begyűrött kalapja volt és csak a magisterünk fején díszelgett a 
a magastetejű cilinder. Rövidlátó lévén, a megrövidített kalapokat 
előbb észre sem vette, de egyszer felém fordulva — a ki ekkor is 
vele mentem — hirtelen elsápad, majd vérvörös lesz, mert igen erős 
testalkatú, vérmes ember volt. Ahá! gondolám, a kalapmanipulácziót 
észrevette, lesz majd otthon haddelhadd! Alig is szólott hozzám 
ezután néhány szót. Haza érve, csakhamar bejött hozzánk és azt 
kérdé : , hogy merték a rend tulajdonát képező ilyen drága kalapo- 
kat úgy összerontani?" Mire én, mint kedvencze léptem elő, mond- 
ván: , megtudtuk, hogy Magyarországon már magyar világ van S a 
kassai kispapok is a czilinder helyett magyaros kerek kalapokat 
kaptak". , Jól van, jól! De az még sem járja, hogy önök tudtomon 
kivül azt tegyék, a mit akarnak" s ezzel panaszra ment a praelátu- 
sunkhoz, kinek kebelbarátja volt. A szelíd lelkületű főpap azt felelte 
neki: , hadd a dolgot, hanem hozass hát Kassáról nekik is olyan 
kalapokat". Pár napig büntetésül a magister bennünket nem vitt ki 
sétálni, de úgy vagy 5—6 nap mulva egyszer csak megjelent Kassáról 
két nagy ládával egy kalaposmester s mindenki kiválaszthatta magá- 
nak a neki megfelelő kalapot, sőt maga a magister és tanáraink is. 
Az összetört fehér czilindereket aztán a kalapos vitte el, de hogy 
mit csinált velük, azt Clió, a történelem múzsája, tudtomra, fel nem 
jegyezte Ilyen magyaros kalapban mentem le Nagyváradra és az a 
bizonyos kis, most már nagy leány-rokonom arra egy hátul kissé 
lecsüngő széles pántlikát kötött. 

Az az egy hónap bizony vajmi hamar eltelt és én annak is 
örültem, hogy kedves lepkéimet és bogaraimat viszontláthattam, 


) ER dát en áss d ls É 


97 


rendben találtam, mert bár öcsém azokat nem nagyon gyarapította, 
de lelkiismeretesen gondozta. Elmondotta aztán, hogy a mi távoz- 
tunkkal a rovarászat hanyatlásnak indult. Bönm PÁL is Aradra köl- 
tözött, a régi gárda tagjai már a legfelsőbb osztályokba járván, hűt- 
lenek lettek s közülük csak ő maradván meg, botanizáló iskola- 
társaival inkább. csak növényeket gyüjtött. 

Az 1861-ik év tele Jászón szokatlanul hideg volt. Karácsony 
éjszakáján szolgálatban lévén, hosszabb ideig álltam a gyönyörű 
márványtemplom hideg kövezetén. Midőn reggel két óra körül aludni 
tértünk, csakhamar észrevettem, hogy alaposan meghültem, az ágy- 
ban. daczára a nagyon is befűtött hálószobának, felmelegedni nem 
bírok, majd később nagy forróság, erős láz vesz elő. Pár nap alatt 
az orvosi kezelés a lázat elmulasztotta ugyan, de én nemcsak a té- 
len át, hanem még a következő egész évben is éreztem, hogy nem 
vagyok az, a ki voltam, egészségem nincsen rendben. Azt nem is 
hozta meg sem a tavasz, sem a nyár. A hideg idő hamar beköszön- 
tött, szeptemberben már fűteni kellett. Október közepén, alig hogy a 
harmadik hittudományi évet megkezdettük, azt vettem észre, hogy a 
májam fölött hólyagos, vizzel telt kiütéseim vannak, a köhögés is 
kínoz. Elmondottam ezt kedves magisteremnek, a ki rögtön hivatta 
a rend derék, öreg orvosát: HuwsyapYv LászLó-t; ez alaposan meg- 
vizsgálván engem, nyiltan kijelentette, hogy májbajomon kivül kez- 
dődő tüdőbajom is van, a jobb tüdőm csúcsa beteg. Szépen vagyunk, 
gondolám, hát én is a fiatalon elhalt társaim sorsára jutok, ha itt 
maradok s itt kell majd élnem ? Nem, elhagyom a rendet, ilyen fia- 
talon meghalni nem akarok! Otthon talán még meggyógyulok. El- 
határoztam, irok édes anyámnak, hogy itt többé nem maradhatok, 
elvisz a tavasz, ha tehát szeretett fiát még látni akarja, egyezzék 
bele, hogy kiléphessek. A levelet már meg is írtam, de hogyan küld- 


. jem azt el, mikor minden levelünket nyiltan kell megmutatnunk a 


magisterünknek, a ki azt azután, ha jóvá hagyta, küldi csak el. Ily 
töprenkedések között aludtam, inkább virrasztottam át egy keserves 
éjszakát, midőn másnap reggel korán, alig félnyolczkor, még az elő- 
adások megkezdése előtt hivatott a prépost. Magisteremmel a prae- 
láturába, azaz a pompás rendház balszárnyába átmenve, az ilyen 
nyájas szavakkal fogadott: , Kedves fiam! Orvosunk azt mondotta 
nekem, hogy te komoly beteg vagy.- Én tehát egészséged helyre- 
állítására adok neked csaknem egy egész évet, a jövő év szeptember 
közepéig. Vidd el magaddal tankönyveidet, most előbb pihenj, sokat 
légy a levegőn s ha majd tetemes javulást tapasztalsz, vedd elő 
azokat, hogy visszatérted után a harmadik évről a vizsgát letehesd ; 
otthon mint az én vendégem menj ki a fürdőnkbe (a Félix-fürdő 
ugyanis a jászóvári prémontrei kanonokrend tulajdona) s használd 


98 


azt, mig májbajod meggyógyul, a mi orvosunk szerint két-három hét 
alatt bekövetkezik. Édes anyádat és öcsédet üdvözlöm ! Isten áldása 
kisérjen utadon, jöjj vissza egészséggel! Az útra itt van neked a 
szükséges összeg." Ilyen, igazi atyához méltó kedves szavakkal bú- 
csúzott el tőlem az áldott lelkületű főpap. 

Tanáraimtól, magisteremtől és társaimtól olyan sejtelemmel 
vettem érzékeny búcsút, mintha nem látnám őket többé soha. A ren- 
delkezésemre álló kocsin Kassára s onnan Nagyváradra utaztam, 
vissza a szülői házba. Hazajövetelemen kedves anyám nem volt 
valami nagyon meglepetve, mert Szent István napján meglátogatott 
Kassán lakó bátyám, kinek panaszkodtam, hogy egészségem nem jó, 
ama nagy meghülés után nem tudok helyrejönni s alkalmasint az 
itteni éles levegő is árt nekem, a mit aztán ő anyánknak megírt. 
Hazaérkezve, prépostunk meghagyása szerint, másnap már kimentem 
a Félix-fürdőbe, hol ekkor még enyhe idők jártak, a bérlő részéről 
a legfigyelmesebb és leggondosabb ápolásban részesülvén, a fürdő 
áldott vizének kiilső és belső használata után, mintegy három hét 
mulva, már nyoma sem volt a hólyagos kiütéseknek, felfakadtak és 
elszáradtak, köhögésem is engedett. Úgy látszott tehát, mintha má- 
jam teljesen meggyógyult volna. De a mi, sajnos, csakugyan csak 
egyszerű látszat vala! 

Újév utánig csendesen pihentem, csak kedves rovaraimmal 
foglalkoztam, azok szépségében gyönyörködtem, ők levén ekkor az 
én legjobb barátaim, gyöngélkedésemben vigasztalóim. De eszembe 
jutott az; hogy mégis legjobb lesz Jászóról mielőbb menekülni, a 
harmadik hittudományi évről a vizsgákat letenni; az ünnepek után 
tehát elővettem könyveimet, előbb a nagyon nehéz morális-t vagyis 
erkölestant s utána a többieket. A tavasz beálltával sokat voltam a 
szabad levegőn, néha ott is tanultam, a rovarokkal most nem sokat 
törődve; már meglehetősen előre haladtam, a vizsgákra csaknem 
készen voltam, midőn egy napon, julius vége felé a praelátustól le- 
velet kapok ezzel a pár rideg szóval: , Kedves fiam! Akarom, hogy 
augusztus elsején már Jászón légy". Mi ez, mondám! Hisz a prae- 
látus nekem szeptember közepéig adott szabadságot és most vissza 
hív, éppen a szünidőkre, midőn még nem vagyok meggyógyulva. 
Nem értem a dolgot! Édes anyám azt a tanácsot adta, menjek el az 
igazgatóhoz, az talán tudja, miért hívnak vissza. Szót fogadtam neki. 
Előbb azonban bementem egy kedves barátomhoz, volt társamhoz, 
ki akkor már tanár volt Nagyváradon. Megmutatván neki a praclá- 
tus levelét, így felelt: , Ez a dolog előre látható volt. Tegnapelőtt az 
ebédnél az igazgató latin nyelven elmondotta, hogy találkozott egyik 
sógoroddal, a kitől, midőn hogyléted felől kérdezősködött, ilyen vá- 
laszt kapott: , Nem beteg az, kérem, csak nincsen kedve a papság- 


ds. 


99 


hoz, mert egy kis leány rokonába szerelmes." A director ezt meg- 
irta Jászóra s ezért hívtak vissza. 

Odahaza édes anyámnak elmondván ezeket, kértem, nyugodjék 
bele abba, hogy a rendből kiléphessek, mert ezentúl Jászón már 
nem fognak szeretni s ha visszatértemmel némileg kireperálhatnám 
is a dolgot, előbb-utóbb is a tüdővész áldozata leszek, pedig én 
ilyen fiatalon még nem akarnék meghalni; valami belső sejtelem is 
azt sugja nekem, ne menj oda vissza többé soha! De hát mit fogsz 
csinálni, idehaza világi pap leszesz? Nem, édes anyám, szemíná- 
riumba nem megyek többé! Jogot fogok végezni. Fájó szívvel bár, 
de mégis beleegyezett, nekem is nagyon fájt, hogy óhajtását nem 
teljesíthetem. 

Ezek után augusztus elsején az igazgatónak visszaküldtem a 
szép fehér reverendát, neheztelvén reá, hogy fecsegő sógorom sza- 
vainak hitelt adott s azokat a praelátusnak meg is írta. 

Többi rokonaim nagy része zokon vette e lépésemet, csak egy 
volt, a ki örülni látszott, a sógorom, mert azt hitte, hogy én ezek 
után már biztosan világi pap leszek. De nagyon csalatkozott, mert 
pár nap mulva megírtam a magisternek, hogy sógorom ama fecse- 
gése nem igaz, ő mindig azt akarta, hogy sok gyermeke miatt nem 
szerzetes, mint ő mondá : barát, hanem világi pap legyek, még min- 
dig beteges vagyok, félek a tüdővésztől s ezért léptem ki. Egyben 
szépen megköszöntem neki, a praelátusnak és volt tanáraimnak 
irántam való sok jóindulatukat és kértem, tartsanak meg szíves em- 
lékükben, valamint én is mindig hálásan fogok gondolni Jászóra, 
hol olyan - sok jót, szépet és hasznosat tanultam; kértem, küldesse 
el ottlevő holmimat s az ott töltött évekről, végzett tanulmányaim- 
ról, magamviseletéről állíttason ki bizonyítványt, mely utóbbira nem- 
sokára szükségem lehet. j 

Kilépésemnek semmi akadálya nem volt, mert még egyszerű 
fogadalmat sem tettem. Ez akkor még nem volt szokásban. Igaz 
ugyan, hogy az ünnepélyes beesküvéshez szükséges huszonegy év- 
ből csak hat napom hiányzott s többi öregebb társaimat szeptember 
21-én, a templom felszentelésének évforduló napján mind feleskették, 
de az én beesküvésemet karácsonyra halasztották, a mikorra egy 
nálam fiatalabb társam is betölti a megkivántatott kort. Ekkor azon- 
ban én már többé nem voltam Jászón. 

A gyönyörü bizonyítvány, melynél szebbet még nem írtak Já- 
szón, csakhamar megérkezett s én most háziorvosunktól is betegségi 
bizonyítványt kérve, irásaimmal folyamodtam a budai helytartó- 
tanácshoz magántanulási engedélyért, hogy az egész jogot mint 
magántanuló végezhessem el, a mit szerencsésen meg is kaptam. 

Fájt ugyan nagyon, hogy életemből három évet elvesztettem s 


100 


hogy idehaza a nehéz hittudományi tárgyakat hiába tanultam, a mi 
egészségemre nem volt jó hatással s talán e miatt nem is gyógyul- 
tam meg. Az is bántott, hogy ha magántanulási engedélyt nem ka- 
pok, azokkal kell együtt a jogot hallgatnom, a kik három évvel ná- 
lamnál lejjebb jártak; de mindezekbe lassan csak beletörődtem, bele- 
nyugodtam, visszatérvén első szerelmemhez : a rovarászathoz, melyet 
október végéig most még nagyobb kedvteléssel űztem, mint valaha, 
mert orvosunk is gyógyszerül főleg a friss levégőt ajánlotta. 

Megvallom őszintén, sógorom fecsegésében volt egy kis igazság ; 
az a csinos, szelid leányka-rokonom nekem is tetszett; mert hisz 
milyen férfi: szív az, melynek nem tetszenek a szép fiatal leányok, a 
kedves asszonyok! Kilépésemnek azonban, mint mondám, egészen 
más okai voltak. Tehát nem a szerelem, hanem inkább csak a sze: 
retet: az élet s a természet szépségei iránt, mert még élni s azokban 
gyönyörködni akartam. 

S milyen különös és szeszélyes játéka a sorsnak : Pestre jöttem 
után alig pár évre reá, az a sógorom, most is élő ügyvéd fián kívül 
összes gyermekeit csakhamar elvesztette, szép leányai 17—18 s egy 
fiatal asszony 22 éves korukban haltak el, mindhárman tüdővészben ; 
holott a nagyterjedelmű családban sem előttük, sem utánuk egész a 
mai napig e kinos betegségben nem halt meg senki más. 

Hogy Jászón olyan sokan megbetegedtünk, annak okát főleg 


abban találom, hogy nagyon kevés időt töltöttünk a szabad levegőn. 


Életünket, úgyszólván a fehér falak között, asztalunknál tanulva töl- 
töttük. Hetenkint háromszor mentünk ki sétálni, egy vagy másfél s 
így összesen 3—5 órára, sőt télen gyakran alig 10—15 perezre, mert 
a néha 20—25 fokos hidegben annyira fáztunk, hogy: úgyszólván 
mindjárt haza szaladtunk. A prépostság szép nagy kertje, a konveut- 
ból nyíló ajtajával a jászóvári nagyon is egyszerű közönségnek 
nyitva, nekünk az azon való átlépés, a prefektúrában alkalmazva levő 
női cselédség miatt, szigorúan tíltva volt; holott az a közönség a 
kertet nem látogatta, arra szüksége sem volt; míg ha leczkéinket mi 
ott tanulhattuk volna meg, a jó levegő reánk bizonyára jótékony ha- 
tású és sok tüdőbajnak, mint mondám, a kolostorok eme rémének 
elejét vehette volna. 

Helyhatósági engedélylyel tehát magántanuló lévén, elég időm 
volt a rovarászatra. Reggelenkint tanultam, a legtöbbször a Rhédey- 
kertben vagy az újvárosi temetőben, délután meg gyakran bogarász- 
gattam, mert most főleg ezekre voltam figyelemmel. De kirándulá- 
saimban sajnosan érintett, hogy magamra maradtam, volt társaim már 
rég különféle pályáikon voltak, az egykor virágzó rovarászat szép 
egét borultnak láttam, kirándulásaimban alig találván egy pár fiúcs- 
kát, ezek is inkább csak bogarakat, mint lepkéket gyüjtöttek. Igy 


101 


tűnt el az 1864-ik év egészen és az 1865-ik tavasza, amikorra egész- 
ségem már teljesen helyreállott. 

Ekkor megismerkedtem öcsém egyik iskolatársával, ki FRI- 
vanpszkv János nak sógora volt. Tőle tudtam meg, hogy sógora a 
Nemzeti Múzeum állattárának őre s buzgó rovarász. Mivel pedig 
nekem ekkor már nagyon sok olyan bogaram és lepkém volt, me- 
lyekből főleg a Staphylinidákat és apróbb ormányos bogarakat CaL- 
wER könyve után biztosan meghatározni nem tudtam, sőt némelyek 
abban hiányzottak is, írtam FRIvaALpszgY-nak, lenne szíves nekem 
állataimat revideálni, illetőleg meghatározni; mire ő szívesen vállal- 
kozottt s így létrejött közöttünk az első ismeretség. A felküldött bo- 
garak és lepkék között több olyant talált, melyeknek ritkasága meg- 
lepte őt. Ilyenek voltak egyebek között: az Elyihrodon bispinus, a 
Tarinus crinitus, Cleonus roridus bogarak, az Acronyta Alm, Agrotis 
crassa, Amphipyra cinna momed stb. lepkék. 

Még mindig csak magamban voltam. Édes anyám súlyosbodó 
szívbaja miatt az Aranykereszthez ezímzett gyógytárban gyakran 
megfordulván, megismerkedtem annak a vezetőjével, PODHRÁCZKY FE- 
RENCZ barátommal, a természet szépségeinek lelkes hívével, ki beállott 
hozzám segédnek, ajánlkozván szabad délutánjain nekem gyüjteni; 
nemsokára ugyancsak itt a gyógytárban kötöttem ismeretséget a 
. nagyszebeni születésű öreg barátommal: Rizss KáRoLY-lyal ís, a 
zseniális mechanikus és ezermesterrel, különben nyugalmazott rendőr- 
kapitánynyal, aki meg csigákat gyüjtött. Egyszerre tehát hárman is 
lettünk. Én is szedtem magamnak csigákat, ő pedig nekem bogara- 
kat is. Többször kirándultunk együtt a Püspökfürdőbe, a honnan a 
gyönyörű Nymphüea Lotos-t egész nyalábokkal gyalog hátunkon hoz- 
tuk haza, mert ő ezeket a vízi virágokat nagyszerűen tudta kikészí- 
teni s azzél a külföldet jórészben. ellátni. 

A miket eddig ilyen hosszadalmasan elmeséltem, az jobbára 
talán csak fecsegés vala; de a melynek minden szava igaz! Most 
már életem fordulópontjához jutottunk s arra a kérdésre: hogyan 
lettem entomologussá, előáll egy másik kérdés is: hogyan maradtam 
meg entomologusnak ? 

Az 1866-ik év nyarán, pünkösdkor, mielőtt jogi tanulmányaimat 
befejeztem volna, nagyváradi születésű neje szülőinek és rokonainak 
. a látogatására lejött FRivaALDSzZKY János is, ki érdeklődve személyem 
iránt, egy napon házunknál meglátogatott. Gyüjteményem szépsége 
és rendezettsége nagyon meglepte, nem hittem volna, mondá, bogy 
ilyen szép gyüjteménye legyen" s midőn hallotta, hogy állataimat 
milyen jól ismerem, megtudva tőlem, hogy papnövendék voltam öt 
éven át s így a latin nyelvet szóban és írásban meglehetősen jól 
birom, azt mondá nekem: ,ha megvárhatná s kedve volna hozzá, én 


102 


egykor szívesen odavenném a Múzeumhoz. Most már úgy állanak a 
dolgok, hogy DEÁK FEREwcz-czel folyik a tárgyalás, alighanem ki- 
békülünk Ausztriával, alkotmányos miniszteriumunk lesz s én ekkor 
előterjesztést fogok tenni, hogy a múzeumi s különösen a természet- 
rajzi állapotok türhetetlenek, többé így már nem maradhatnak, mert 
én csupán egy ásványtári segéddel nemcsak az állat-, hanem a növény- 
és ásványtárak vezetője is vagyok, a személyzetet okvetlen szaporí- 
tani és e heterogén osztályokat egymástól szétválasztani kell". Ezt a 
szíves jóindulatot természetesen szépen megköszöntem, mondván : 
,én nagyon szeretnék az állattani tudományoknak élni és igen örül- 
nék, ha egykor a Múzeumnak tisztviselője lehetnék". , Folytassa hát 
csak tovább a rovarok gyüjtését és tanulmányozását ; de ezentúl már 
nemcsak lepkéket és bogarakat, hanem mindenféle másrendű rovart 
is gyüjtsön" — mondá búcsúzóul. 

Az igen szimpatikus és cseudes lelkületű embernek lenni látszó 
FRivanpszgY szép ígéretében bízva, jogi tanulmányaim végeztével 
nem léptem sem az ügyvédi, sem a közigazgatási térre, lemondottam 
ama szándékomról is, hogy jogtanár leszek, hogy így, ha máskor 
nem is, de legalább a szünidők alatt kedvenez tárgyamnak élhessek. 
A nyáron át új társaimmal tovább folyt a gyüjtés; most már FRI- 
VALDSZKY ajánlata szerint mindenféle rovart és csigákat is szedve. 

Az 1867-ik év kora tavaszán, állattani ismereteim gyarapítása 
czéljából s hogy a német nyelvet is jobban elsajátíthassam, Bécsbe, 
vagy ha úgy tetszik, Wienbe mentem fel, hol az egyetemen, mint 
rendkívüli ballgató lettem" beírva. Én azonban inkább szerettem a 
Múzeumba járni, hol ROGENHOFER és ZELEBOR őrök alatt a rovarokat, 
illetőleg a csigákat tanúlmányozhattam. Néha rovarászni is kimentem 
s egy SCHIESSER nevű múzeumi szolgától sok szép lepkét vettem. 
Egy fél év múlva azonban haza hívtak, mert kedves anyám ekkor 
már súlyos beteg volt, a szívbajából keletkezett vízibetegség ágyba 
döntötte és azt kívánta, hogy nehéz napjaiban mellette legyek. A jó 
anya, a kiváló hitves, 1868 január 26-án elhunyván, háztartásunk 
föloszlott, házunkat testvéreim eladták és én egyik bátyámnál von- 
tam meg magam, várván az üdvözítő Messiást! 

Ez év tavaszán egyik barátunk, az öreg RiEss KáRoLY elha- 
gyott bennünket, Nagyszebenbe, házába visszaköltözött; de mint 
tanítványom, a csigagyűjtésen kívül, a bogarászatnak továbbra is, 
haláláig lelkes híve maradt. Gyüjteményeimet aztán onnan nagyon 
is ritka erdélyi bogarakkal gyarapította, mint amilyenek valának: 
Carabus plamicollis, Kollari, Rothii, montivagus, auronitens, Nebria trans- 
syivamica, Fussü, Otiorrhynchus Bielzi stb. 1883-ban, március 26-án, 
66 éves korában halt meg, mint a nagyszebeni zálogház igazgatója. 
Ez évben, 1868-ban adtam ki első irodalmi kísérletemet PODHRÁCZKY 


103 


FERENcz barátommal együtt , Természetrajzi Szemelvények" czíme 
alatt, melynek 500 példánya rövid idő múlva ott Nagyváradon csak- 
hamar elfogyott; a mi engemet a további irodalmi munkásságra ösz- 
tönzött. PopHRáczgkYv mint nagyszalontai gyógytár tulajdonosa hunyt 
el a kilenczvenes években. 

Ez s a következő 1869-ik év nyarán ismételten bejártam á 
regényes fekvésű Kőrösvölgyet s annak már ismert barlangjait: a 
pesterei, meziádi, kalotai, fonáczai, fericsei, oncsászai és szohodoli 
barlangokat és meglehetősen szép számú barlangi bogarat gyüjtöttem, 
melyekért aztán Linczből, Gráczból és Königsbergből, a már ekkor 
velem cserében állóktól sok szép bogarat kaptam. Az első kirándu- 
lást az alispán vezetése alatt megyei tisztviselőkből, ügyvédekből és 
orvosokból alakult társasággal tettem, a másodikat pedig jogászok 
és orvosnövendékekből álló fiatal barátaimmal, kikkel résztvettem a 
Magyar Orvosok és Természetvizsgálók fiumei nagygyülésén is, 
melyre ekkor 1200 magyar jött össze. Ezen jelen volt FRIVALDSZKY 
is kedves nejével s nekem szerencsém volt az ő körükben többször 
is lehetni. Onnan viszatértünkben voltunk az adelsbergi híres bar- 
langban is, de oda, hol a vak bogarak élnek, a vezetők nem vittek 


"el minket, hanem nekünk is kinálva azokat, tőlük két darab Lepto- 


derus . Hohenwarthi-t két forinton vettem. 

Az alispán vezetése alatt alakult társasággal láttam a bihari 
hegyek egyik specialitását, az úgynevezett , leányvásár"-t, melynek 
eredete rég elmult időkre vezethető vissza s a melyet, főleg a höl- 
gyek kedvéért jónak látok itten felemlíteni. A bihari hegyek oláh- 
származású ,mócz"-nak nevezett lakói, kis házaikban barmaikkal 
együtt igen távol, sokszor félórányira lakván egymástól, az érintke- 
zés, az ismerkedés, kivált a rideg téli hénapokban közöttük nagyon 
nehéz, csaknem lehetetlen. A házasulandó fiatal ember igy nem igen 
tudhatta, hol volna számára egy ,eladóleány". Ők tehát, mint mon- 
dám, ezen régi idők óta úgy segítettek, hogy az oláh naptár sze- 
rint Péter-Pál napján, az 1500 m. magas Gajna-hegyen évenkint 
összejöttek, a szülők elhozták férjhez adandó leányaikat, a legtöbb- 
ször a stafirunggal vagyis kelengyével, a hozománynyal együtt, mely 
ágyneműeken kiviil kecskékből, néha lóból, vagy egy borjas riska- 
tehénből állott. De nem hiányzottak a duda, a furulya, a csimpolya, 
ezek az oláh hangszerek sem. Járta is csakhamar a ,kola", meg a 
,zsuka" az oláh csárdás is. S ha a fiatalok megtetszettek egymás- 
nak, kéznél volt az oláh pópa, a ki őket mindjárt össze is eskette. 
Az oláh legény aztán szíve választottját, most már feleségét, a lován 
elébe ültetve — mert itt az oláh nők is megülik a lovat és lóháton 
mennek a vásárra: Rézbányára vagy a közelfekvő falukba is — 
diadalmasan vitte haza, kisérve a szülőktől, akik meg a hozományt 


104 


szállították. De mivel az ilyen, többnyire berugott fővel, pár órai 
ismerettség utáu kötött házasságok igen sokszor balul ütöttek ki, az 
1850-ik év körül az állam megtiltotta ott a házasságkötést s a kiket 
a pópa ennek daczára is összeadott, azoknak a házasságát semmis- 
nek, érvénytelennek jelentette ki. Nekünk még mutogattak egy korán 
megöregedett házaspárt, kik ezelőtt 27 évvel itt keltek össze és most 
leányukat hozták a vásárra. E sajátszerű szokás a mai napig is 
megvan s az oláh legények megtudva a lakást, az ott kötött isme- 
rettséget most már tovább folytathatják, vagy .ha úgytetszik a leg- 
közelebbi faluban később meg is esküdhetnek ; sőt az is megtörté- 
nik, hogy egyelőre csak ,próbaházasság"-ra lépnek és csak később, 


midőn már gyermekök van, miként a sváboknál, lépnek az oltárhoz. 


A hegyen ekkor összegyült oláhok számát legalább is százra tehetem. 

Eljött az 1869-ik év is, de a várva várt Messiás nem nagyon 
sietett, a közoktatásügyi miniszter költségvetésében a múzeumi sze- 
mélyzet szaporításának nyoma sem volt. A tehetetlen és öreg KUBI- 
NYI ÁGosron, a Múzeum akkori igazgatója, nem tudott semmit ki- 
vinni, mignem ugyanazon év márczius 4 én nyugdijaztatván, helyére 
a nagytudományú s kiváló férfiút: PuLszkY FERENCZ országgyűlési 
képviselőt, DEÁK FERENCcz-nek s a minisztereknek kebelbarátját ne- 
vezték ki. Purszgv nagy tekintélyével aztán kivitte, hogy az 1870-iki 
költségvetésbe már felvettek öt új tisztviselői állást és a heterogén 
természetű tárak szétválasztását. A költségvetés letárgyalása után 
1870 január 22-én kinevezték FRIvALpszkY Jáwos-t az állattár igaz- 
gatóőrévé s az igazgató helyettesévé. JANKA V"-xrokR-t, a kiváló botac 
nikust a növénytár s DR. KRENNER JózsEF segédőrt az ásványtár 
őrévé. Nemsokára megjelent a pályázat kihirdetése a többi öt új 
állásra is. Egy segédi a régiségtár, kettő: egy segédőri és egy se- 
gédi az állattárhoz s ugyanannyi az ásványtárhoz. FRIVALDSZKY ekkor 
levélben figyelmeztetett, adjam be kérvényemet. Az állattári segédőri 
állás, DR. KRENNER JózsEF ajánlatára a Bécsben lakó DR. KARL JÁ- 
vos-nak volt fentartva, a ki a halakkal, hüllők- és kétéltűekkel fog- 
lalkozott. A tizenhét pályázó között a segédi állásra ekkor veszedel- 
mes ellenfelem támadt egy szintén nagyváradi születésű, előbb 
orvosnövendék, majd országgyűlési gyorsíró személyében, kit nem 
kisebb ember ajánlott, mint maga DEÁK FERENCZ. FRIVALDSZKY azon- 
ban a nekem tett igéretének a beválthatását veszélyeztetve látván, 
egy audienczia alkalmával elment az akkori közoktatásügyi minisz- 
terhez, BáRÓ Hörvös Józser-hez, kit már az Akadémiából jól ismert 
s elmondá neki, hogy olyan embert, ki a természettudományok iránti 
lelkesedésének eddig semmi jelét sem adta, pályáját is változtatta s 
akit ő személyesen nem ismer, nem használhat; egyben kérte, hogy 
engem nevezzen ki. Igy történt aztán, hogy FRIVALDSZKY s az én 


105 


óhajom teljesült, a miniszter 1870 ápril 27-én engem nevezvén ki az 
állattári osztály segédjévé 500 ífrt fizetés és 100 frt lakpénzzel és 
DR. KARL János-t annak segédőrévé 900 frt fizetés és 300 Írt lak- 
pénzzel. Tehát csak négy évi várakozás után lehettem a Múzeum 
tisztviselője ! 

Az igazgatóság kinevezésemről értesítvén, állásomat május hó 
15-én foglaltam el, Purszxgv távol lévén, csak 19-én esküdnettem fel. 

Öcsém ekkor Pesten előbb ügyvédbojtár, most már ügyvéd volt 
s irodáját otthon kivánta megnyitni. Engem azonban még megvárt. 
E nevezetes nap, felesküvésed emlékére, mondá, délután menjünk ki 
a Margitszigetre, melynek most csudájára járnak, mert a ZSIGMONDY 
Vinmos által fúrt ártéziforrás derékvastagságra ontja a meleg vizet. 
Nagy forróság lévén s a pesti időjárást nem ismerve, egészen nyári 
ruhába öltözötten felöltő nélkül mentem ki. A szigeten ekkor még 
semmiféle ház sem volt és a hajók is csak óránkint jártak. Alig vol- 
tuuk ott egy jó félóráig, bámulva a csodát, midőn egyszerre csak a 
budai hegyek mögül sűrű, fekete fellegek törnek elő és csakhamar 
megered a nagyszemű jéggel vegyes zápor, a levegő lehül s nincs 
más menekvésünk, mint meghúzni magunkat a fák alatt. A hajó is 
késik s mi mindketten bőrig ázunk. Ő vastagabban lévén öltözve, 
egy nagyobb nátha árán menekült a bajból. De nem úgy én! A kö- 
zönség megrohanta a kis hajót s mi kinrekedtünk. A hüvös szélben 
s a könnyű ruhában a fedélzeten aztán annyira megfáztam, hogy 
haza térve, rögtön ágyba feküdtem, de alig birtam egyhamar fel- 
melegedni. Három-négy nap múlva találkoztam főnököm kedves ne- 
jével; ki azt kérdé tőlem: ,Mocságy! mi baja van magának, hiszen 
egészen sárga? Semmi, mondám. Nem veltem ugyanis még ekkor 
észre, hogy sárgaságban vagyok, de a mit pár nap múlva már na- 
gyon is jól tudtam, mert esténkint forró láz gyötört. Ekkor eszembe 
jutott az, hogy az én májam még mindig nem egészséges, az a 
Félix-fürdőben csak látszólag gyógyult meg. Több mint másfél évig 
szenvedtem a lázas sárgaságban s az többször is kiujult gyomor- és 
bélhuruttal összekötve. FRIvALDSzZKY DR. PooR IMRE barátjának aján- 
latára juliusban a koritniczai fürdőbe küldött, majd az 1870ik év 
telét Nagyváradon kedves nővérem házánál töltöttem betegen, hor- 
nan márczius végén visszatérve, két hónapig voltam a városligeti 
vizgyógyintézetben, onnan járván be a hivatalba, melyből FRIVALDSZKY, 
szenvedő állapotomat látva, többször hazaküldött. 5 ámbár öt hétig 
csupán csak tejjel éltem, mindez mitsem használt, csontig lesová- 
nyodtam, téliesen öltözve csak 67 fontot nyomtam. Az 1871-ik év 
"augusztus havában aztán kimentem Karlsbadba, majd onnan Fran- 
zensbadba, melyek áldott vizeinek nyolcz heti használata s itthon a 
még csaknem ugyanannyi ideig tartó szigorú kúra után teljesen meg- 


106 


gyógyultam s hogy a májamnak baja volna, többé a mai napig sem 
éreztem ; olyan gyorsan összeszedvén magamat, hogy az 1873-ik év 
tavaszán már 130 fontot nyomtam, tehát még egyszer annyira testes 
valék, mint voltam másfél év előtt. Nem is voltam azóta sem többé 
beteg, kivéve azt, midőn 1903-ban kedves nőm elhunyta után iníluen- 
zás tüdőgyuladásba estem, mely veszélyes bajban előbb velünk lakott 
ritka jóságú anyósomat, majd 1902-ben első hitvesemet vesztettem 
el; de a melyből Kuryy barátom kedves fia, a kiváló orvos szeren- 
csésen kigyógyított. : 

1875-ben 16 nagy fiókban elhelyezett szép gyüjteményemet a 
nagyváradi főgimnáziumnak ajándékoztam, csupán egyes nagyobb 
ritkaságokat hozván fel magammal Múzeumunk részére. 

Midőn 1870-ben a Múzeumhoz jöttem, az bizony akkor még 
mindig szánalmas állapotban volt. A nem nagy számú emlős, hal és 
hüllő zöld posztóval letakart asztalokon és ládákon volt kiállítva, 
kitéve a pornak, romlásnak, molynak, Dermestes-eknek; csak a ma- 
darak egy része volt szekrényekben, a Hazai Első Takarékpénztár 
költségén készültekben és a kiselejtezett egykori nádori konyha- 
szekrényekben. A rovarok termének a butorzata is hiányos vala s 
maga a gyüjtemény, a lepkék és bogarak kivételével, bizony eléggé 
szegény volt. A könyvtár alig állott háromszáz munkából, ezek is 
jobbára csak FRrIvaLpszgkY IMRÉ-nek 1864 ben megvett gyüjteményé- 
vel kerültek az állattárbe, de a mely bajokon PuLszgY csakhamar 
segített: készültek az új butorok s 1872-ben a legszükségesebb 
könyvek megszerzésére húszezer forint lett a költségvetésbe egy- 
szerre felvéve. 

Ekkor már nagyszámban érkeztek Xánxrus keletázsiai expedi- 
cziójából, többnyire borszeszben, a rovarok. Én s a Múzeum gyüj- 
tője: PávEL JÁwsos ezek praeparálásával voltunk elfoglalva s két év 
alatt több mint 50 ezer darab rovart készítettünk ki. Ezek elkészülte 
után FRIvaLrpszkvY magának tartván fenn a rovarok közül a Coleo- 
pterákat, Lepidopterákat és Orthopterákat, a többi rendek s az 
alsóbbrendű gerincztelen állatok gondozását reám bizta. 1873-ra egy 
új segédi állás volt a költségvetésbe beállítva, melyre a mi mostani 
szeretett főnökünket, DR. Hogvárn GéÉzá-t nevezték ki, a ki már akkor 
is kedvelt tárgyát, az európai Hemipterákat meghatározva hagyta 
hátra, midőn családi tűzhelyet alapítani óhajtván, a még mindig cse- 
kély fizetés (csak 600 frt fizetése és 200 frt Jakbére volt) miatt az 
1874-ik év végén elvált tőlünk, magát az abaujmegyei Forró ra járás- 
orvosnak megválasztatván. Helyét 1875 február 24-én HERMAN. OTTó 
foglalta el, ki a pókok iránt érdeklődvén, faunánk ilynemű állatait 
nagy szorgalommal jobbára nemcsak meggyüjtötte, hanem azt három 
kötetben fel is dolgozta. Időközben Szeged város országgyűlési kép- 


107 


viselőjévé választatván, 1874 október 28-án elhagyott bennünket, 
kiváló érdemeket szerezvén magának a , Természetrajzi Füzetek" 
megindításával is, melyet mint képviselő is tovább szerkesztett ; mig 
a szerkesztést 1887-ben, a XI-ik kötettől kezdve DR. SCHMIDT SÁNDOR 
ásványtári segédőrnek adta át. Scnminr 1894 deczember 25-én mű 
egyetemi rendes tanárnak neveztetvén ki, a folyóirat szerkesztését a 
minisztérium reám bízta, ki azt nyolcz éven át, egész 1903-ig, meg- 
szünéséig szerkesztettem, befejezvén annak 25-ik kötetét. A folyó- 
irat folytatásaként ekkor, az idegenek által sokszor nehezen s rosz- 
szul idézett eczím helyett, DR. HoRvárH Géza szerkesztésével az 
, Annales Musei Nationalis Hungarici" indult meg. Az én nyolez évi 
szerkesztésem alatt, az igazgatótól kapott nagyobb dotátió segélyé- 
vel, a , Természetrajzi Füzetek" jóval megvastagodottak és én a 
Múzeum gyüjteményeinek ismertetésére számos külföldi szakembert 
megnyervén, az eddig követett iránytól eltérően, fősúlyt a külföld 
által is érthető idegen nyelvekre fektettem, de a latin nyelven irott 
értekezéseken kivül, főleg a magyar tárgyúakat, magyarúl is ismer- 
tetni kivántam. Szóval a folyóiratot internáczionális jellegűvé tettem, 
mit ugyan HERMAN és ScHMIDT barátaim tőlem a , Budapesti Szemlé"- 
ben zokon is vettek, de a mely eszmének, változtatásnak a helyes- 
ségét a tapasztalat nemsokára igazolta, mert rövid idő alatt több 
mint 100 új cserét kaptam, köztük nem egy régi és tekintélyes folyó- 
iratot mindenféle mívelt nyelven, melyeket azelőtt drága pénzen kel- 
lett megszereznünk. Ez új irányt helyeselte DR. HoRrvárn GéÉzA is, 
hasonló szellemben indítván meg az új folyóiratot. 

Ha az életben érdemekről lehet beszélni, úgy talán egy csöp- 
pet önzés nélkül én is kérhetek abból, annak a révén, hogy a mú- 
zeumi évkönyvek tanúsága szeriut is, a Múzeum fiatal tisztviselői az 
1870-ik évtől kezdve egész 1880 ig, tehát tiz éven át, a rossz fizetés 
miatt egytől egyig mind elhagyták az intézetet és más pályára lép- 
tek, az egy HAMPEL JózsEr kivételével, de a ki a velem egyszerre 
kinevezétt régiségtári segédből, a sok változások miatt, alig néhány 
év alatt már annak az osztálynak főnöke lett akkor, midőn én még 


. mindig s még azután sokáig, csak segéd voltam. Ekkor ugyanis még 


az a kegyetlen szokás járta, hogy az előmenetelre addig kellett várni, 
mig az osztályban előtte levő elhal vagy elmegy és nem volt meg a 
mai sokkal igazságosabb conkretális status, midőn a tisztviselők 
mindnyájan egyformán csak tisztviselők lévén, változás esetén az 
megy előre — ha ugyan megy, ha más, magas és legmagasabb pro- 
tekczió útján jogtalanul eléje nem ugrik — a ki szolgálati éveire 
való tekintettel a sorban következik. Igy történt azután, hogy én 12 
éven át voltam segéd, de szerencsére nem borbély-, hanem állattári 
segéd, mindössze 800 frt fizetéssel és 200 frt lakpénzzel, melyből 


108 


kétszáz forint ötödéves pótlékomra esett, egészen DR. KARL JÁNos- 
nak 1882 január 25-én bekövetkezett haláláig, midőn segédőrré lép- 
tem elő s most már az ötödéves pótlékkal együtt 1100 frt fizetésem 
és 300 frt lakpénzem lett. 

PuLszkY FERExcz-et nyugtalanította a folytonos változás a tiszt- 
viselői karban s azért már 1876-ban javaslatot tett a fizetések eme- 
lésére, de a miből bizony semmi sem lett, mert az akkori híres. mi- 
niszteri tanácsosunk, HEGEDÜS KAnpiDp LAJos az Anophthalmus Hege- 
diüsi barlangi vakbogár nevének méltatlan viselője azt felelte neki : 
, Mit akarnak a te tisztviselőid, hisz az ő életök csupa gyönyörüség, 
azért a pár óráért, mit a hivatalban töltenek, még több fizetés kel- 
lene ?" és Putszkv csupán annyit tudott kivinni, hogy az ország- 
gyülés ötödéves 100 frtnyi pótlékot engedélyezett visszamenőleg, de 
a melyet a WEKkERUE-kormány 13893 ban fizetésünket javítva, tőlünk 
visszavett; akkor, midőn ilyet az egyetemi könyvtár tisztviselőinek 
meg megadott. ; 3 

Az akkori viszonyokat jellemzi a következő kép is. Az 1880-ik 
év első napjaiban a Magyar Akadémia egyik összes ülése előtt 
TRÉFORT miniszter FRrIvaALDSZKY-tól a Múzeum felől kérdezősködött. 
FRIVALDSZKY felemlíté, hory HERMAN Orró is elhagyott bennünket, a 
mi nagy kár az intézet és a tudományra nézve is; s a sok kilépés 
okát ő abban találja, hogy a csekély fizetés miatt a tisztviselők nem 
mernek megnősülni és hogy ezt tehessék, jobban dotált állásokra 
mennek. Mire a miniszter azt felelte : , Elég szép állásuk van, vegye- 
nek el gazdag leányokat. Bizony, az én segédfogalmazóimnak sin- 
csen több fizetésök, de a kik úgy segítenek magukon, hogy gazdag 
családokból nősülnek ; tegyenek hát úgy a múzeumi tisztviselők is!" 
Beszélgetésük további folyamatán át elmondá, hogy az ő megmaradt 
két tisztviselője is még mindig nőtelen, noha már 40 évesek s az 
egyik már tiz évi szolgálat után ma is csak segéd. Az érdemesebb 
tisztviselők és azok számára, kik hosszú idő mulva sem léptek elő, 
lehetne talán a személyi pótlékot behozni? Mire TRÉFoRr azt felelé : 
, Mondja, kérem hát ki az, a kit annyira protezsál?" MocsáRYy SÁN- 
DOR, mondá FRIvALDSZKY, neki bátorkodom kérni Excellencziádtól 
személyi pótlékot". , No, jól van, hát Mocságy-nak megadom." Más- 
nap FRIvVALDSZKY örömmel mondá el nekem ezeket. De bizony a pót- 
lékból nem lett semmi, annak a már említett HEGepÜüs-nek ellenzése 
. miatt, ki miniszterének azt mondá: ,A Múzeumnál eddig személyi 
pótléka még senkinek sincsen, nem jó lesz preczedenst csinálni." 
Igy tehát a miniszteri igéret, csak igéret maradt ! 

Hogy ilyen körülmények között a Múzeum szolgálatában meg- 
maradhattam, az csak azáltal vált lehetségessé, hogy főnököm 1872- 
től egész 1888-ig bezárólag, midőn már nem mentem többé a vidékre 


sin 


he! 


109 


gyüjteni, mert nemsokára megnősültem, minden évben részesített 
utazási segélyben, a legtöbbször eleintén a Magyar Tudományos . 
Akadémiától is részesülvén ilyenben. A kétféle segélyből mindig 
maradt valami, a mi, irodalmi munkásságommal együtt, aztán kisegí- 
tett. Ilyen segélyekkel jártam be 17 éven át a magyar állam terüle- 
tének nagy részét, Erdélyt úgy, mint Horvát-Szlavonországokat is, 
mindenütt hat héten át mindenféle rovart gyüjtve. Megmaradtam 
tehát a Múzeum szolgálatában, azt mondva magamban ,itt élned, 
halnod kell." Pedig ugyanakkor nekem is voltak ám fényesebb ki- 
látásaim! RiBáRY SÁáwpoR kereskedelemügyi miniszteri tanácsos, a ki 
még Nagyváradról jól ismert, kétszer is hivott, 1872 és 73-ban, hogy 
lépjek át az ő minisztériumába, ő kineveztet engem fogalmazóvá. S 
midőn 20 év multán a dunaparti korzón egyszer találkoztunk s kérdé, 
mi most a fizetésem és mondám, az ötödéves pótlékkal és lakbérrel 
együtt 1600 írt, szemrehányásképen csak annyit jegyzett meg: ,Ha 
Ön akkor, midőn kétszer is hívtam, szót fogadott vala, ma már régen 
miniszteri tanácsos volna." Ez tény, ez szóról szóra igaz, de én nem 
tartottam lelkiismeretemmel megférhetőnek, hogy azt az intézetet, a 
hová csak négy évi várakozás után nehézségekkel jutottam be s a 
hol betegségemben velem olyan nagylelküen bántak: most midőn 
már egészséges lévén, hasznomat vehetik, jobb fizetés és magasabb 
állás reményében hálátlanul elhagyjam. 

Meggyógyulásom után főnököm, FRIVALDSZKY ajánlatára a Hy- 
menopterák tanulmányozását tűztem ki czélomul, de csakhamar be- 
láttam, hogy a meglevő 7—8 fiókban elhelyezett, jobbára FRIVALDSZKY 
Jáwos-tól kirándulásai alkalmával csak úgy mellékesen gyüjtött, 
vagy FRrivALDSzEY IMmRÉ-nek egykori gyüjtőitől Bulgáriában és Török- 
országban szedett kevésszámú állat — de a melyek között már né- 
hány FöRsSTER- és TISCHBEIw féle typus is volt — meg néhány darab 
exotikus faj, a XÁánrus-tól gyüjtötteken kivül, erre a czélra vajmi 
kevés, a főváros környékén tett kirándulásaimban most főleg ezekre 
voltam tekintettel s alig pár év alatt már meglehetősen szép gyüjte- 
ményt hoztam össze, ami annál is könnyebben ment, mert már PÁVEL 
és később Bigó LaJos is segítettek. A gyüjtöttek neveit is tudni 
akarván, csakhamar észrevettem, hogy a mi állataink egy jó része 
a meglevő munkákban vagy egészen hiányzik, vagy azok olyan 
gyarlón vannak leírva, hogy őket biztosan felismerni nem lehet. Az 
ekkor még nagyon is fejlődésben levő tudomány néhány szakmíve- 
lőjéhez fordultam tehát, kik fajaink nagy részét szintén nem ismerték. 

Faunánk ilyen szépségét és érdekességét látván, állatait még 
nagyobb szeretettel gyüjtöttem és elhatároztam, hogy a Neuropterá- 
kon kívül ezentúl főleg Hymenopteráink megismertetésére fogok tö- 
rekedni. Hogy pedig ezt tehessem, szükségesnek véltem az ezekre 


110 


vonatkozó irodalom összeállítását. A következő évben, a tavaszi és 
nyári hónapok csaknem minden délutánját a Múzeumban töltvén, 
könyvtárunk egyes köteteit átnéztem, kijegyeztem magamnak az 
ezekre vonatkozó irodalmat, melyet később még más források után 
is összeírván, 1882-ben HERMAN ,Literatura Hymenopterorum" ezím 
alatt, mint a Természetrajzi Füzetek VI-ik kötetének legnagyobb 
részét közzé is tette. A több mint nyolcz nyomtatott ívnyi dolgozat 
tiszteletdíja fejében adott 50 forinton kívül nekem adván még annak 
100 darab különlenyomatát is. Ezeket aztán berlini könyvárusunk 
alig pár év alatt csaknem egészen eladta, az keresett könyvvé lett. 

Az 1875-ik év őszén meglátogatott minket a híres lepkész, 
DR. SrauprixGER Orró, ki az előttem fekvő néhány törött vagy nagyon 
is régi idegenföldi Hymenopterát látván, melyeket szép állataimért 
KiRegy-től a Britisn Múzeumból kaptam. Azt mondotta nekem, hogy 
otthon van már egy kevés ilyfajta állata s ha akarom, írni fog a föld 
különböző részeiben levő lepkegyüjtőinek, hogy ezentúl Hymenopte- 
rákat is gyüjtsenaek. A következő években aztán egymásután jöttek, 
később másoktól is a szebbnél-szebb Hymenopterák. FRIVALDSZEY 
ezek megvételére nekem évenkint 200 íÍrtot, sobszor többet is adott 
a 3000 forintnyi csekély dotáczióból. STAUDINGER ígérete s küldemé- 
nyei és főnökeim jóindulata voltak tehát alapjai a mai nagyszerű 
idegenföldi Hymenopterák gyüjteményének. 

1878-ban már szép gyüjteményünk volt s mivel ekkor már 
megindúlt az új múzeumi folyóíratis, azt támogatnunk kellvén, meg- 
kezdettem állataink ismertetését. A sok új faj leírása s a tőlem cse- 
rében kapott szép magyar állatok aztán 1886-ban arra indították 
FRIEsE HENRIK barátomat, a méhfélék mostan már első szakemberét 
— ki csupán ilyenekből álló óriás gyüjteményét százezer márkáért 
sem adja — hogy Budapestre jőve, tíz hónapot itt töltsön. A télen 
át tanulmányozta a mi méheinket s azoknak neveit és előfordulási 
helyeit, idejét magának kijegyezte, tavaszkor aztán olyan erélylyel 
fogván hozzá a gyüjtéshez, hogy midőn augusztus elején hazájába, 
Schwerinbe visszatért, nem kevesebb, mint 11.000 darab ritkábbnál 
ritkább méhfélét vitt haza magával. Ez a körülmény kissé ártott 
ugyan nekünk, mert állataink értékét lenyomta, de ő is sokban 
hozzájárult ilynemű faunánk ismeretébez. 

1880-ban az Akadémia a Viréz-féle jutalomra pályázatot írt ki 
hazáuk állatai valamely nagyobb családjának vagy rendjének magán- 
rajzi megírására. Erre a magyarországi addig ismert fémdarázsakkal 
én is pályáztam s a jutalmat én nyertem meg, másik két pályázó 
társam: Dapav és TömösváRgY dolgozata pedig dicsérettel lett kitün- 
tetve és szintén kiadva. Ezek alapján aztán 1884-ben az Akadémiá- 
nak tagja is lettem. Midőn pályamunkámat készítettem, fogamzott 


140 


meg bennem a szerencsés gondolat, a magyar fauna fémdarázsainak 
magánrajza után, megírni az egész Föld fémdarázsainak a mono- 
graphiáját is. E 382 és !/ ívnyi nagy latin munkán aztán, a délutáni 
órákat egész késő estig a Múzeumban töltvén, még nyolcz évig dol- 
goztam s az 1889-ben, mint az Akadémia II[-ik osztályának külön- 
kiadványa jelent meg. E munka a mai napig már az egész világon 
elterjedvén, a  fémdarázsok alapvető műve . marad mindenkoron! 

Megvallom őszintén, bizony engemet is nem egyszer bántott a 
gondolat, hogy csekély fizetésem miatt, noha már 47 éves vagyok, 
a nősülésre komolyan még mindig nem gondolhatok, mert négy évi 
várakozás és hosszas betegségem, meg a megélhetésre kevés állami 
fizetés pótlása miatt, családi örökségemet már egészen elköltöttem, 
midőn szerencsém lett egy köztiszteletben álló budai vagyonos 
hivatalnokcsalád szép és kedves leányának a szívét megnyerhetni ; 
de a kit 12 évi boldog házasság után, alig pár napi betegség foly- 
tán, 1902 okt. hó 4-én tüdőgyuladásban elvesztvén, a családi házban 
fényesen berendezett nagy lakásban magamra maradtam. A hitvesi 
szeretetteljes ápolás hiányát éreztem az 1903-ik év tavaszán, midőn 
meg én feküdtem veszélyes iníluenzás tüdőgyuladásban, de a mely- 
ből szerencsésen kigyógyulva, elhatároztam, hogy újra megnősülök, 
a mit a gyászév elteltével — elhúnyt kedves nőmnek a kerepesi-úti 
temetőben ideálisan szép emléket emelvén — meg is valósítottam. 
És most, hogy életem egyik legnagyobb titkát is eláruljam, második 
hitvesem nem vala más, mint az a sokszor említett egykori kisleány- 
rokonom, kit a legboldogabb házasság közepette 1910 nov. 3-án, pár 
nap alatt mellhártyagyuladásban akkor vesztettem el, mikor azt leg- 
kevésbbé hittem, de a kiről még csak annyit kivánok megjegyezni 
itten: mindig fájlaltam, hogy e szelidlelkületű leányt, rossz fizetésem 
miatt, harmincz évvel előbb el nem vehettem ! 

Az 1895-ik év elején FRIvALDSszKY már többször panaszkodott 
nekem, hogy dagadt májával sokszor szenved s meglássa, úgy érzem, 
Xáwnrus barátomnak (7 1894 decz. 11-én) nemsokára utána megyek. 
Én vigasztaltam, hogy eléggé jól néz ki, nem lehet olyan veszélyes 
a baja De neki volt igaza, mert február közepén májrákja már 
ágyba döntötte s ez a kínos betegség 1895 márczius 29-én életét, 
73 éves korában ki is oltotta. Őszintén fájlaltam halálát, mert hiszen 
ő nekem nem annyira főnököm, mint inkább öreg barátom volt s 
neki mindig kedvelt embere valék. Köszönetemnek és hálámnak 
iránta nem is adhattam máskor jobban kifejezést, csak akkor, midőn 
koporsója fölött a következő általam soha el nem felejthető szavakkal 
búcsúztam el tőle: , Csak elmúló, elporló részeidet viszik ki e házból ; 
neved, lelked, szellemed örökre itt marad, mert hisz ezek az álattári 
gyüjteménynyel, a tudománynyal vannak egybeforrva és késő 


112 


századoknak is hirdetni fogják neved nagyságát, dicsőségét. Műveid 
és munkásságod híven megőrzik emlékedet, túlélik sírkeresztedet, 
túl sírkövedet, s mi sem felejtünk el soha, nem különösen én. 
Isten veled!" 

FRivanpszkY elhúnyta után a magas és legmagasabb párt- 
fogókkal kérkedő s elbizakodott rakonczátlan elemek fölött uralko- 
dásom rövid ideig, csak kilencz hónapig tartott, de a melyhez mégis 
két nevezetes tény fűződik; egy új állás szervezése az elárvult 
entomologiai osztályhoz egyenesen DR. KERTÉSZ KÁLMÁN részére és 
BigRó LAJos kiküldetése Uj-Guineába, megvétetvén az igazgató által 
1000 frton annak meglehetősen gazdag rovargyűüjteményét. 

Az osztály vezetését 1896 január 1-én vette át tőlem az új 
igazgató, DR. HoRvárn Géza. Alig tizennégy nap multán, a képtár 
igazgató-őre, a híres festőművész, THán MónR királyi biztosul az 
Országos Képtárhoz rendeltetvén, Szarav igazgatónk a képtár veze- 
tését az ő felügyelete alatt reám bizta s mivel. THÁw többé nem is 
tért vissza, hanem nyugdíjaztatva magát leányához Triesztbe költö- 
zött, a képtár vezetése továbbra is nálam maradt s én azt tiz éven 
és két hónapon át minden külön tiszteletdíj nélkül vezettem egészen 
addig, mig azt az elkészült Szépművészeti Múzeum igazgatóságának 
a legkisebb hiány vagy hiba nélkül az 1906-ik év tavaszán átad- 
hattam ; helyiségeit aztán, mint tudva van, a nagyon is szűkké vált 
állattár foglalván el. XS 

1896-ra összeállítottam a Fauna Regni Hungariae számára az 
addig ismert Hymenopterák és Neuropterák névsorát ; megjegyezvén, 
hogy ez adatok a legtöbb családnak már meglehetősen hű képét 
mutatják, mit az azóta eltelt 15 év igazolt, mert bizony azokból a 
családokból aránylag csak nagyon kevés olyan faj került elő, melyek 
a névsorban nem voltak meg. 

És most, 42 év multán, ha végigtekintek a mi, csaknem semmi- 
ből lett Hymenoptera- gyüjteményünkön : szívem, lelkem, meggyőző- 
désem úgy érzem, mintha azt sugná: ilyen gyönyörű szép, nagy 
gyüjtemény aligha van több e földön, mert az eddig leírt 35—40 
ezer fajból nekünk mintegy 16 ezer van meg több mint 50 ezer pél- 
dányban, tehát az ismert fajoknak csaknem a fele. De hogy a rész- 
letekre térjek: a fémdarázsok, a délamerikai nagy díszdarázsok: a 
Pepsis-fajok és SzéPpLIiGETrI barátom buzgólkodása folytán a: Braconi- 
dák gyüjteménye unikumok, azaz egyedülállók a maguk nemében, 
ezekkel egy múzeum sem dicsekedhetik, mert hogy csak a Chrysi- 
dáknál, az én kedvenczeimnél maradjak, ezekből nekünk több mint 
7100 fajunk van, tehát a leírt fajoknak több mint a fele; mig a ver- 
senyben utánunk következő párisi és berlini gyüjtemények, a közzé- 
tett adatok szerint, csak alig 400 fajjal szerepelnek. A méhféléknél 


113 


nagyobb gyüjteménye csak FRIEsÉ-nek, a Mutilláknál nagyobb csak 
ANDRÉ nak, -speczialistáknak van; a levél- és fadarázsoknál nagyobb 
gyüjteménye csak Kowxow-nak lehetett, mely most a Deutsches Na- 
tional Museum tulajdona. BiRó újgnineai gyüjtése és az ezekért ka- 
pott hangyaféléknél nagyobb gyüjteménye szintén csak a specialis- 
táknak van. BiRó barátom gondos meggyüjtése folytán a Chalcididák 
és Proctotrupidákból egy ritka, nagyságra nézve aligha nem párat- 
lan szép gyüjteményre van kilátásunk. A kaparó darázsok és a 
Vespidák gyüjteménye is jóval nagyobb mint a bécsieké, hol pedig 
az elsőnek t. i. a kaparó darázsoknak a Múzeumnál két legbiresebb 
ismerője, speciálistája él Nem kevéssé emeli gyüjteményünk értékét 
az, hogy a magyarországi fajok ily mértékben sehol és senkinek 
birtokában nincsenek képviselve s hogy nekünk úgyszólván az ösz- 
szes férfiaktól, kik e téren kitüntek, nagyszámú typikus példányaink 
vannak. Én magam is eddig több száz újra jellemzett fajon kivül 
938 új fajt és 40 varietást írtam le; ezekből csupán fémdarázst 430 
fajt és 30 válfajt, többet tehát mint az ismerteknek egyharmad részét. 

Sok más dolog elhagyása után emlékjegyzeteim végéhez köze- 
ledvén, még csak azt az egy óhajtásomat kivánom kifejezni, vajha 
mostani társaim s azok, kik ezután a Múzeumhoz jutnak : egykoron 
éltük alkonyán, 42 évi szolgálat után, velem együtt őszinte szívből 
elmondhatnák ,sohasem bántam meg, hogy a Múzeum szolgálatába 
szegődtem" — mert hisz e földön nem mehet, nem lehet minden 
úgy, mint azt mi kis emberek akarnók ! 

Főnökeim szíves jóindulatából kétszer is részesültem királyi 
kitüntetésben. Előbb 1900-ban ,a tudományosság terén szerzett ér- 
demekért" kaptam a királyi tanácsosi czímet, majd később, 1910-ben 
,buzgó és ezedményes működésemért" a Ferencz József-rend iiszti 
keresztjét. S ha e királyi kitüntetések jogosultságának igazolásául 
magam is elismerném, hogy hazánknak, a tudománynak és a Nem- 
zeti Múzeumnak csakugyan tettem némi hasznos szolgálatot, melyek 
által magamnak érdemeket szereztem: úgy ez érdemek dicsőségének 
egy részét szívesen és hálásan megosztom FRIvaLpDSszKY JÁnos-sal, 
kinek egyedül köszönhetem, hogy a Múzeumhoz jutottam s nem 
lettem ügyvéd, biró vagy jogtanár, hanem életem egész folyamán 
át gyermekkorom óta kedvelt tárgyamnál maradhattam s igy a szép 
. és kedves entomologiának egyik szerény, de lelkes mivelője lehettem ! 


114 


. Adatok Magyarország lepkefaunájához. 


Irta: DiószeGmny Lászró (Borosjenő). 


1. Lycaena Bavius Ev. 


Magyarország lepkefaunájából ezt a fajt eddig nem ismertük, 
mígnem 1910 április 10-ikén Erdélyben, napos, virágos hegyoldalon 
délelőtt 10 órától déli 1 óráig 6 példányát nem gyüjtöttem. DR. SErrz 
műve szerint fenntnevezett lepke elterjedési köre Dél. Oroszország, 
a Kaukázus, Kis-Ázsia és Syria-ra esik. 

Minthogy e fajból eredeti példányokat nem ismerek és pél- 
dányaim azoktól eltérhetnek, leírásukat a következőkben adom: 


A [DLycaena Bávius Ev. hazai példányai felül a L. Orion PALL.-hoz, 
alul a L. Baton BasrkR.-hez hasonlítanak és csak akkorák, mint a 
legkisebb. L. Baton BGsSTR. 

Alapszíne fekete, nagyon élénk fényű sötétkék vagy zöldes-kék 
behintésű, a mely a szárnyak nagy részét úgy borítja, hogy a 
szegélyen egy széles szalag fekete marad. A hátsó szárny zúgától 
felfelé a szegélyen 4—5 nagyobb hosszúkás fekete pont van és ezek 
felett nagyon élénk narancssárga vagy czinóbervörös színű szalag- 
szerű foltocska a harmadik pontig. A szegély olyan mint a L. Orion 
PALL.-é, fehér feketével tarkázott. A középpontok csak az elülső 
szárnyon láthatók gyengén. 3 

Fonákja hasonlít a L. Baton BGsrR.-éhez, de a holdacskák, a 
melyek a L. Baton szegélyén bár gyöngén, de láthatók, itt teljesen 
hiányzanak, helyüket erős, hosszúkás, a  fehércsen szegélyezett 
szemekig terjedő foltok foglalják el. A fonák alapszíne : sárgás- 
szürke, a hátsó szárny szalagja narancssárga vagy EzTm Dee bTTÜzT És 
a szárny zúgától a széléig halad. 


2. Lycaena Orion PALL. ab. Csernyi nov. 


7.7 72 


A L. Orion egy érdekes aberrátióját gyüjtöttem 1912. évi 
május 13-án az aradmegyei Honcztőn. 

A lepke ezüstöskék ibolyás fénynyel, a középpontok nagyok, 
határozottak. Az elülső szárny középpontja alatt, a 3., 4. és 5. 
sejtben hosszúkás fekete pontok sorakoznak; a hátsó szárny közép- 
pontja alatt csak egy ilyen pont van. 

Fonákja ezüstös-fehér, az elülső szárny foltjai a rendesnél 
valamivel nagyobbak, hosszúkások. 

Ezt az új fajeltérést CsERvy LaAJos őrnagy barátom tiszteletére 
neveztem el, 


115 


3. Pararge Egeria L. var. egerides STGR. ab. Kertészi nov. 


A P. var. egerides két érdekes eltérését gyüjtöttem, melyek 
közül az egyiknek alapszíne világos szürkés-barna, rajzolata 
pedig egy árnyalattal világosabb, sárgás-szürke, a szemek 
azonban rendes fekete keretűek, fonákjának rajzolata nagyon gyenge, 
világos, fakosárgás. ; 

Ezt a lepkét, melyet Borosjenőn gyüjtöttem 1910. évi május 
19-én, DR. KERTÉSZ KáLmáNw barátom tiszteletére neveztem el. 


4. Pararge Egeria L. var. egerides STGR. ab. Schmidti nov. 


A P. var. egerides másik gyüjtött eltérésének színe a rendes 
fekete-barnás, sárgás-barna foltokkal, az elülső szárny 1., 2., 3. 
sejtjében a sárgás foltok a középsejtig terjednek, a középsejt két 
világos foltja pedig összefolyt. A hátsó szárny sárgás foltjai a ren- 
desnél jóval nagyobbak, a fonákján szintén. 

Ezt a lepkét, melyet ScHMIDT ANTAL nemzeti múzeumi őr tisz- 
teletére neveztem el, szintén Borosjenőn gyüjtöttem 1912. április 
hó 25-én. 

Mind a négy új. lepkeeltérés typusát a Magyar Nemzeti Mú- 
zeumnak ajánlottam fel. 


Megfigyelések. 3 

Ez évi április hó 25-től 30-ig fejlődött bábokból kikelt lepkéken 
a következő megfigyeléseket tehettem : 

Papilio Podalirius L. sárgásabb színű, a 4—5. sáv között árnyék- 
szerű sávval, mely valamennyi példányon észlelhető. (Borosjenő). 

. Papilio Machaon L. rajza átlag erősebb, némelykor pedig az 
elülső szárny csúcsán levő pont a fekete rajzban eltűnik ; volt közte 
egy. ab. bimaculatus Erm. is. (Borosjenő). 

Thais Polyxena Scunrr. Sárgább, rajza koromfekete és erőteljes, 
Az elülső szárnyon minden esetben (27 lepke) jelen van a 6. sejt 
piros pettye, gyakran az 5.-ben is. Itt említhetem meg, hogy hálómba 
került a rendkívül ritka ab. meta MEIG. is. (Borosjenő). 

Euchloc Cardamines L. Borosjenőn az idén nagyon kevés (9) pél- 
dány került elém, az aradmegyei Honeztőn már jóvaltöbb volt. A legtöbb 


példány elülső szárnyának középső pontja tünőfélben volt, két esetben 


pedig hiányzott ez (ab immaculata PABsT.), egy esethen ezek ellen- 
kezője, a rendkivül ritka ab. guadripunciata Fucns. (Borosjenő) került 
elém. Érdekes, hogy az előbbi években gyüjtött sok száz példány 
között egyik eltérés sem akadt. 
Callophrys Rubi L. Valamennyi példány fonákján csak egy, 
kivételesen két fehér pont jelent meg. (Borosjenő, Honcztő). 
Argynnis Dia L. Minden esetben erősebb a rajza ; az ab. vittata 


116 


SpuL. gyakori jelenség; több példány fekete behintésű vagy sötét- 
barna alapszínű volt. (Borosjenő, Honeztő). 

A fentemlítetteket nagyobb számban figyelhettem meg s így 
csak ezekről nyertem áttekinthető képet. 

Kisebb számban fordult elő : 

Neptis Aceris F. Koromfekete (nem barnásfekete), hófehér, de 
kissé gyöngébb, összeszorítottabb rajzzal (Borosjenő, Honcztő). 

Melitaca Maturna L. Borosjenőn némely évben gyakoribb jelen- 
ség, az idén 7 példány került hálómba, melyeknek fekete rajza mind 
kiterjedt volt. ; 

Mindezen változásokat egybevetve véleményem az, hogy az 
április 5-től 25-ig tartó fagyos, szokatlanul hideg éjszakák befolyá- 
solnatták a bábok normális fejlődését, a kikelt lepkék nagy átlaga 
legalábbb ezt mutatja Borosjenőn és Honeztőn, a hol megfigyeléseket 
tehettem. : ú ; 

Ennek köszönhetem a sok érdekes aberratiót és átmeneti alakot, 
melyeket az előbbi években hiába kutattam (annak idején erre a 
jelenségre több lepkész figyelmét hívtam fel). Bár e vidékre jellemző, 
hogy a Melitaea Didyma 0. nak a kontinensen feltalálható minden 
változata repül, így a var. occidentalis STGR., persea KOLL., meridio- 
nalis STGR. var. alyina örGR. stb. szóval a világos krémszíntől a majd- 


nem feketéig (? 9) és a fakósárgától a tüzesvörösig mindenféle 


rajzú és árnyalatú c" c. 


Adatok 
Magyarország Coleopterafaunájához. 


Irta: MIHóK OTrTró. 


A Magyar Birodalom bogárfaunájának összeállítása óta (Kurny 
Fauna Regni Hungariae. Coleoptera) Csiki ERwuNő barátom évenként 
közli azokat az adatokat, melyek Magyarország bogárfaunájára újak- 
vak bizonyulnak. 

Magam a Rovartani Lapok 1910. évi 2. számában állítottam 
össze a gyüjteményemben lévő és faunánkból még nem ismert bo- 
garak jegyzékét. 

Az alább felsorolt és rövid időn belül gyüjtött nagyszámú 
adatok eléggé bizonyítják, hogy hazánk gazdag és érdekes faunájá- 
nak kikutatásában még milyen óriási munka vár kisded táborunkra. 

Tekintettel arra, hogy az utóbbi években tényleg többen és 
nagyobb buzgalommal folytatjuk a gyüjtést, ezentúl folytatólagosan 
közlöm a gyüjteményemben levő és Magyarország faunájára új bo- 
garak jegyzékét, a termőhely és gyüjtő nevének megemlítésével. 


117 

Carabidae : 

Bembidion striatum var. hamburgense MrIzg — Budapest (Bokon). 
— — Andreae var. Bualei Duv. — Radna-Borberek (BoKkoR). 
Trechus amplicollis FarRm. — Csorba-tó (DIENER). 
Calathus melanocephalus"var. noricus DANIEL — Bucsecs. 
Microlestes cordatulus REirr. — Budapest. 
Staphylinidae : 

Omalium impar Rny — Bucsecs. 
Arpedium guadrum var. alpinum Fauv. — Magas Tátra (DIENER). 


Thinobius longipennis HEER Verestorony (BREIT). 
Bledius spectabilis Kg. — Budapest! 


Stenus neglectus GERH. — Kovácspatak. 
Plilonthus spermophili GANGLB. — Esztergom (BOoKonR). 
Aleuonota pallens Rey — Verestorony (BREIr). 
Atheta spelaea var. macroptera BERNH. — Bihari barlangok. 
— — triangulum Kg. — Isaszeg. 
— . incogmta SHARP. — Biharfüred. 
— — fungi var. orbata ER. — Budapest. 
Phloeopora teres GRgaAv. — Pilis-Csaba. 
. Ocyusa procidud ER. — Budapest. 
Oxypoda lentula ER. — Biharfüred. 
. Aleochara díiversa J. SAÓmu8. — Bihar: Ungurului-barlang. 
Dytiscidae: 
Rhamtus exoletus var. latitans SHARP — Budapest. 
Siphidae : 
Colon armipes Kg. — Isaszeg (DIENER). 


Necrophorus investigator var. intermedius REiIrr. — Budapest, Hosszuszó. 


FTiodidae 5" 


Tiodes Brandisi Horopn. — Bihar hegység (BREIr)? 


Hiydrophilidae ; 


Helophorus nubilus var. meridionalis Morscn. — Sopron (KNIz). 
—  crenatus Rpy — Fertő-tó (KNI2). 


1 Előfordul Szegeden és Szeged : Központ-on is (Csixi: Csongrád vár- 
megye bogárfaunája. Magyar Orv. és Természetvizsg. XXXIII. vándorgyül. 
munkál. 1906, p. 249). 

2 Lásd.: Rovartani Lapok. XVIII, 1911, p. 127. 


118 


Helophorus guadrisignatus BacH — Horvátország (KwNIz). 
Ochthebius impressicollis LAP. — Magyar tengerpart. 
— — bicolon GERM. — Magyar tengerpart. 
— — viridis var. Mülleri GaANGL8B.: — Magyar tengerpart. 
— — Lejolisi var. subinteger Mucs. — Fiume. 
Hydraena atricapilla WArERH. — Kárpátok (Kw12). 
Hydrous var. ? plicifer BEp. — A törzsfaj között. 


Phlilydrus bicolor var. halophilus BEDEL — WHertő-tó (IKNIz). 

Laccobtus biguttatus GERHARDT — Dárda (KAUFMANN). 

Sphaeridium scarabaeotdes var. striolatun HEER — A törzsfaj között. 
— " bipustulatum var. Daltoni Srepn. — Győr (BoKkon). : 

Cercyon pygmaeus var. merdarius STURM — Bucsecs. 


Cantharidae : 


Podabrus alpinus var. melancholicus ToRRE — Bucsecs. 
Absidia pilosa var. Schönherri MANNH. — Brassó. 
Malihodes spathifer Kinsw. — Bucsecs. . 

Nitidulidae : 


Meligethes viridescens ab. azureus HEER — Tátrafüred, Máramaros. 


Oryptophagidae: 
Emphylus glaber GyuLH. — Szelecz (KocsI). 


Mycetophagidae : 


Mycetophagus piceus ab. lunaris F. — Esztergom (Boxkon)! 
—— — ab. varius MARSH. — Esztergom (Boxkon). 


— — ab. punctulatus ScHILsgyY — Budapest. 


Coccinelidae : 


Aphidecta obliterata ab. pallida THuwxB — Biharfüred. 


Coccinella conglobata ab. meridionalis J. Münt. — Budapest. 
Propylaea 14-pumctata ab. biflexuosa WsE. — Kovácspatak.? 
— — ab. bifasciata WALTER — Kovácspatak. 
— ab. 12-pustulata Ponr. — Kovácspatak. 
— ab. angularis SaAJó — Kovácspatak: 
Pullus testaceus ab. scutellaris Murs. — Dárda (DR. KAUFMANN). 
—  pallidívestis ab. nanus Murs. — Dárda (DR. KAUFMANN). 


Sidis biguttatus MunR. — Budapest. 


1 BRANCSIK Péhó-ról említi (Trencs. Termtud. Egyl. Évk. 1910, p. 21). 
2 BRANCSIK Trencsénről említi (Il. e. p. 21). 


Eza 


Elatevidae : 
Cardiophorus Erichsoni Buvss. — Budapest, Kovácspatak. 
Drasterius bimaculatus ab. ruficollis REirr. — Budapest. 
— — ab. apicalis RErrr. — Kovácspatak. 
Ptinidae : 
Ptinus Edmundi ABLLE. — Budapest. 
Anobiidae : 
Xyletinus subrotundatus LAP. — Budapest. 
Meloidae: 
Zonitis praeusta ab. flava Tauscn. — Budapest. 
Chrysomelidae : 
Haltica oleracea ab. nobilis WEISE — Kovácspatak. 


Longitarsus pratensis var. medicaginis ALL. — Budapest. 


Anthribidae.: 


Anthribus fasciatus ab. ventralis Rey — Budapest (DR. FoDoR). 


Curculionidae : 
Phyllobius calcaratus ab. piri GyLLH. — Korytnica. 
—  urticae ab. fuscofumosus RErrr. — Máramaros. 
Polydrosus mollis ab. rubens SrTIeRL. — Budapest. 
. — — sparsus GYLLH. — Szigetvár. 
Sciaphobus caesius var. Merkh Srregkn. — Misid völgye. 
Strophosomus rufipes STEPH. — Biharfüred. 


119 


Cidnorrhinus guádrimaculatus ab. rimulosus GERgm. — A törzsfaj között. 


Gymnetron lattusculun DuyaL — Brassó. 

Apion cormiculatum GERm. — Csoványos (MEUSEL). 

. — — viciae var. Griesbacht STEPH. — Bucsecs. 

Byctiscus populi ab. tataricus Fausr — Szigetvár. 
— . betulae ab. violaceus ScopP. — Misid völgye. 


Scarabaeidae : 


Aphodius varians var. Fabricii ORBrGxy — Budapest. 


— — mixrtus var. unicolor ScnrusgYv — Ünökő, Biharfüred. 

— — Var. conmjunctus Muus. -— Bucsecs. 

— — luridus ab. connexrus Mucs. — A törzsfaj között. 

— — — var. intricarius Murs. — A törzsfaj között. 
Geotr upes vernalis ab. obscurus MurLs. — A törzsfaj között. 


120 


Melolontha melolontha ab. femoralis Kr. — Máramaros. 

—— — — ab. pulcherrima DToRRE — Budapest. 
Polyphylla fullo ab. luciuosa Muczs. — A törzsfaj között. 
Trichius fasciatus ab. Fabricii Rossi — Jád völgye. 

— — sexualis ab. apicalis Murs. — Bihar: Misid völgye. 


Törlendők Magyarország faunájából a következő fajok, melyek 
téves meghatározás alapján lettek kimutatva 


Helophorus fulgidicollis MorscH. 
Cercyon littoralis GYLLH. 
Hydrophilus sarius SEMENOV. 
Agrilus viridis var. ater F.! 


Magyarország piliangói. 
Irta: T A. AIGNER LAJos. 


XT 
3. nem: Adopaea Billb. 


A fej és a test zömök; a tapogató utolsó íze felálló, elég 
hosszú, karcsú; a csápbunkó röviden hegyesedő. Az elülső szárny 
középsejtje hosszú, elül hegyes, a hátsó szárny-é rövid és egye- 
nesen lezárt. 

A hernyó orsóalakú, csaknem csupasz, fűféléken él és kitelel. 
A báb nyulánk, a fejvége hegyes. 

A palearktikus- tájban 9 faja él, melyek közül három hazánk- 
ban is él. : 


A fajok meghatározó kulcsa: 


fs SEBE "vörösöszsátoa esse 2 
— Felül barnás-sárga. A hím elülső Szásájáa KEZE TOT fekete 
sáv van; alul az elülső szárny barnás-sárga, a hátulsó 
zöldes-szürke. 3. Actaeon. 
2. A csápbunkó rozsdasárga, csúcsa feketc. A hím elülső szár- 
nyát egyenes hosszanti fekete sáv dísziti. Alul egyszínű 
okersárga. 1. tineola. 
— A csápbunkó csak alul rozsdasárga. A hím elülső szárnyát 
hajlott hosszanti fekete sáv díszíti, alul okersárga, csúcsa 
zöldes. A hátsó szárny belső szegélye az alsó oldalon vöröses- 
sárga. 2. Thaumas. 


1 BRANCSIK Nagysziklásról említi (1. e. p. 22). 


124. 


1. Adopaea lineola OcHnswm. 


OCHSENHEIMER, Die Schmetterl. v. Europa. I, 2, 1808, p. 230. — 
BorspuvaL, Icon. histor. des Lépid. t. 47, f. 4, 5 (1832). —  Virgula 
HÜBNER, Samml. europ. Schmetterl. fig. 660— 663. 


A szárnyak vöröses-sárgák, keskeny fekete szegélylyel, a 
bímek elülső szárnyát egyenes hosszanti fekete sáv díszíti; a nős- 
tények szárnya valamivel sötétebb, elülső szárnyának csúcsa pedig 
többnyire fehéres. Alul egyszinű okersárga. A csápbunkó rozsda- 
sárga, hegye fekete. Kifeszítve 25—30 mm. ; 

A pete hosszúkás, kissé lapos, szalmaszínű;  kitelelő. 
A hernyó sárgás-zöld, hátán sötét, oldalt barna vonallal. Hossza 
25—30 mm. Májusig különféle füveken, különösen taraczkbúzán 
(Triticum repens) és czigányzabon (Arrhenatherum elatius) él. A báb 
nyulánk, fejvége hegyes, színe világos zöld. 

Hazánkban elterjedt és junius elejétől augusztus közepéig 
többé-kevésbé gyakori. Állandó faj, de találni oly példányt, melynek 
szárnyai halványszínűek. Egyik eperjesi hím példánynak elülső 
szárnyán fekete középfolt és széles fekete szegélye van, míg a 
hátsó szárny csaknem egészen fekete, csak a közepe sárga. 

Termőhelyei: Budapest VI. 5—VIII. 21, Eger, Parád, Nagy- 
várad, Pécs VI. 11—VII. 20, Pápa, Csákvár, WFelső-Lövő, Sopron 
VII— VIII, Pozsony VI, N.-Lévárd, Tavarnok VI, Verebély VI. 14, 
selmeczbánya VI—- VIII, Rozsnyó VI. 30, Znióváralja, Trencsén, 
Arvaváralja,  Bresztova, Gölniczbánya VII. 3—VIII. 6, Eperjes, 
Kassa, Bártfa, Magura talului (Besztercze-Naszód vm.), Kovászna, 
Nagyszeben VIII. 5, Nagyág, Mehádia, Vrdnik, Vinkovcze, Lipik VII, 
Josipdol és Dalmáczia. 

3 A szomszádságunkban előfordul Alsó-Ausztriában, Karinthiá- 
ban, Salzburg és Oláhországban (VII—VIID, Sziléziában (VI—VIID, 
Cseh- és Morvaországban, Galicziában (VII) és Bukovinában (V—VIID. 

Elterjedési köre Szentpétervártól Algirig és Spanyolországtól 

az Altájig terjed. 


2. Adopaea Thaaumas Hurx. 


HUFNAGEL, Berl. Magazin. II, 1766, p. 62. — EsrPER, Die europ. 
SGaettert am  Albbild: t:36. f. 2-3; t. 98, £ 5 10 —  [Minea 
FaBRrcrus, Mant. Imsect. II, 1787, p. 84. — venula HÜBNER, Samml. 


europ. Schmetterl. fig. 666— 669. 


A. szárnyak vöröses-sárgák, keskeny fekete szegélylyel, a hím 
elülső szárnyán hajlított hosszanti fekete sáv van. Alul az elülső 
szárny okersárga, zöldes csúcscsal, a hátsó szárny pedig sárgás- 


122 


szürke, belső szegélyén vöröses-sárga. A csápbunkó alul rozsda- 
sárga. Kifeszítve 25—30 mm. 

Magyarországon junius és juliusban országszerte gyakori. 
Színeződése általában kissé sötétebb mint az 4. lineola-é. 

A pete hosszúkás, sárgás. A hernyó halványzöld, hátán 
sötét, oldalt fehér vonallal és a lábai fölött sárga sávval. A hernyó 
májusig pákhordón (Aira montana), komocsinon (Phleum pratense) és 
egyéb fűféléken található. A báb sárgás-zöld, fejvége csak 
kissé hegyes. 

Termőhelyei: Budapest, Nagyvárad, Beél, Rézbánya, Székely- 
híd, Eger, Parád, Pécs VI. 18-—-VII. 31, Sopron VII—VIII, Pozsony 
VII, N.-Lévárd, Tavarnok VI-VII, Verebély és  Zsarnócza 
VI. 3—VII. 9, Selmeczbánya VI—VIII, Szliács, Rozsnyó VII. 6, 
Kocsócz, Kiczulahegy, Gölniczbánya VI. 15—VII. 15, Igló VI. 29— 
VII. 11, Szepesolaszi, Magas Tátra VII. 6, Eperjes, Kassa, Bresztó, 
Ungvár, Előpatak, Nagyszeben VIII. 7, Nagyág, Lipik, Vinkovcze, 
Josipdol, Velebit, Fiume és Dalmáczia. 

Előfordul az összes szomszéd országokban: Alsó-Ausztria és 
: Morvaország (VI-VID, Felső-Ausztria és Galiczia (VII), Karinthia és 
Oláhország (VII-VIII, Szilézia (VI—VIJD. : 

Elterjedési köre Finnországtól Algirig és  Teneriffától az 
Uralig terjed. 


Különfélék. 


7 Ganglbauer Lajos. Junius 5-én elhunyt a Bécs közelében 
fekvő kies Rekawinkelben GANGLBAUER Lagos, a bécsi természetrajzi 
udvari múzeum állattani osztályának igazgatója. GANGLBAUER halálá-. 
val a bogártan egyik legkiválóbb művelőjét veszítette el. Kiváló 
munkáival európaszerte híressé tette nevét, ,Die Káfer von Mittel- 
europa" ezímű, sajnos most már befejezetlen maradt munkájával 
pedig az elsők közé emelkedett. GawGLBavER 1856. évi október hó 
1-én született Bécsben, ahol elemi, gimnáziumi és egyetemi tanulmá- 
nyait is végezte. A tanári oklevél megszerzése után rövid ideig mint 
tanár működött a bécsi akademikus gimnáziumon, mig 1880-ban az 
udvari múzeumhoz asszisztenssé ki nem nevezték. A múzeumban 
azután elég gyorsan haladt előre, 1885-ben segédőr, 1893-ban őr, 
1897-ben II. oszt. őr, 1899-ben I. oszt. őr, 1904-ben az állattani osz- 
tály vezetője és 1906-ban annak igazgatója lett, 1908-ban pedig a 
kormánytanácsosi czímet kapta. Számos tudományos egyesület leve- 
lező tagjává választotta, 8 társaság pedig tiszteleti tagságával tüntette. . 
ki; a bécsi csász. tudományos akadémiának levelező tagja volt. GANGL- 
BAUER érdeme, hogy a bécsi múzeum bogárgyüjteménye ma egyike 


1238 


az elsőknek és legnagyobbaknak. A gyüjteményt nagygyá elsősorban 
vasszorgalmával tette. A. legnagyobb anyagot nyári gyüjtőútjairól 
hozta, a többit részben csere útján, de leginkább a meghatározásért 
kapta, mert bizony a gyüjteménynek vétel útján való gyarapítására 
csak nagyon csekély évi összeg állott rendelkezésére. Gyüjtőkirán- 
dulásait leginkább az Alpokba tette, évről-évre ezek más és más 
vidékét kutatta, csak két ízben irányította gyüjtő útját hazánkba és 
pedig egyszer Herkuülesfürdő vidékére, máskor pedig a Radnai ha- 
vasokra, mely alkalmakkor azonkívül még a Déli-Kárpátok néhány 
pontját is meglátogatta. A Radnai havasokon kitünő eredménynyel 
gyüjtött, itt alkalmazta legelőször a most már általánosan ismert új 
gyüjtőmódokat, a melyek révén számos felfedezést tehetett. Erről a 
kirándulásáról külön közleményben is beszámolt. Munkái többnyire 
egyes nemek, csoportok vagy családok feldolgozásai, — kivétel nél- 
kül ma is elsőrendű és alapvető forrásmunkák; még a legelsők, az 
Oedemeridák és Cerambycidák meghatározó táblázatai, ma is jók, 
helytállók. Ezt pedig kitűnő szemének és érzékének köszönhette, 
melylyel a rendszertanilag fontos bélyegeket mindig megtudta találni. 
Kiválóak rendszertani munkái is, az ezekben lefektetett bogárrend- 
szerét kevés módosítással majdnem mindenütt elfogadták és követik. 
GANGLBAUER egészsége mintegy két év előtt megtört, erős szervezete 
eleinte diadalmaskodott a betegségen, humoros, jókedvű modora, 
szeretetreméltó egyénisége a szemlélőben a kór semmi nyomát nem 
engedte észrevenni. Az utolsó esztendőben kétszer végeztek rajta 
súlyos sebészi műtétet, mely ideiglenes javulást hozott ugyan és 
időről-időre munkaképessé is tette GawxGLsavER-t, úgy hogy a nem 
régen a múzeum részére megszerzett hires HAvsER-féle bogárgyüjte- 
ménynek a múzeumi gyüjteménynyel való egyesítését részben még 
elvégezhette, de nem bírta sokáig, pihenni küldték Rekawinkelbe, a 
hol azután nemsokára örökre behunyta szemét. Hült tetemét a 
preszbaumi temetőben helyezték örök nyugalomra. — Emléke örökké 
élni fog, mi pedig, a kík ismertük, kik barátságát meg tudtuk becsülni, 
nagy tudását csodálni, mindig szeretettel fogunk ő reá vissza- 
emlékezni. CSIKI ERNŐ 
Egy falánk Mantis religiosa, Tavaly nyáron a Német völgy- 
ben egy érdekes jelenséget figyeltem meg, mely az imádkozó sáská- 
nak falánkságát és így hasznát is . igazolja. Eryngium campestre-ről 
gyüjtöttem virágmegporzó rovarokat, a midőn az egyik Eryngium- 
tövön két sajálságos helyzetben levő rovarra lettem figyelmes. Midőn 
közelebbről megnéztem őket, láttam csak, hogy mindakettő egy a 
növénybe kapaszkodott és hátával lefelé fordult Mantis religtosa karmai 
között volt. A. sáskát azért nem vettem észre, mert színe annyira 
hasonlított az Eryngium fakó-zöld. színéhez és ő maga is oly hely- 


194 


zetben volt, hogy alig különbözött a növény ágaitól. A két rovart, 


melyeket a megporzók közül ejtett el a Mantis zsákmányul, az elülső. 


végtagjának 2—2 tüskéjén tartotta felszúrva. Az egyiket, melynek 
már csak roncsa volt meg s a mely, ha jól láttam, Eristahs tenax 
volt, jóizűen falatozta, a másikat pedig, melyben a Polistes gallica-t 
ismertem fel, a másik lábán távolabb tartva magától, tartaléknak tette 
félre, hogy aztán végezvén az egyikkel, ennek elköltéséhez is hozzá, 


lásson. A. két zsákmánynak körülbelül egyidőben való elejtése min- " 


denesetre erősen megvilágítja a Mantis religiosa falánkságát, hiszen 
egynek elfogása is elég munkát ad és elköltésével legalább egyelőre 
étvágya is csillapítva lehet. Úgy látszik, hogy a légy evése közben 
kínálkozott neki az alkalmas pillanat a darázs megfogására. 
FEHÉR JENŐ. 

A házgilégy viszi gsákmányát. Erről még sehol sem olvastam, 
de soha még nem is láttam. Egy házilégy czukormorzsán torkos- 
kodott, s a midőn mozdulatomra elszállt, az éppen dézsmált czukor- 


morzsát szívójára tapasztva, Jobban mondva odaszíva, magával vitte. . 


Aztán egy közeli helyre leszállt és ott tovább élvezte zsákmányát. 
Máskor meg egy kis túrómorzsát vitt el az asztalról egy házilégy 
szintén a szivójával, ez már nagyobb volt mint a czukormorzsa, ez 
kölesszem nagyságú, a túró pedig két kölesszem nagyságával érhetett 
fel. A túrómorzsát azonban repülés közben elejtette. Újabban azonban 
ehhez hasonlót még nem sikerült észlelnem. FEHÉR JENŐ. 
Kártékony-e a Haltica oleracea? A gazdasági irodalomban 
kevés kivétellel azt olvassuk, hogy ez a földi bolha kártékony. Igy 
például Emrcn ,A mező- és kertgazdaságra káros rovarok. Budapest, 
1884" czímű munkájában azt írja e bogárról (223. 1l.), hogy ,REDp- 
TENBACHER L., HaYEk G. és más szakférfiak azonban biztosan meg- 
állapították, hogy a .H. oleracea a káposzta- és réparepczén, 
takarmányrépán, a gomborkán s ritkábban a konyhakerti 
káposztaféléken él stb." Épp így vagyunk a külföldi irodalom- 
mal is. Pedig amint azt már néhány régi szerző is sejtette, a dolog 
máskép áll. HRIKERTINFER a ki jelenleg a Halticinák legjobb ismerője, 
ez állatok ökologiai viszonyait is tanulmányozza és így sok érdekes 
megfigyelést tehetett, melyek közül egy épen erre a bogárra vonat- 
kozik! Az ő megfigyelései szerint a Haltica oleracea a káposzta- 
félékre nem kártékony, sőt ezeken egyáltalában nem fordul elő. Táp- 
növényei a porcsin keserűfű (Polygonum awviculare), a keskenylevelű 
fűzike (Chamaenerium [Epilobium] angustifolium), a vízparti fűzike 


1 Die Sage vom Kohlerdfloch. Ein Wort zur Rechtfertigung der 
Haltica oleracea L. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LXII, 1912, p. 69—81, fig. 
1—14). 


125 


(Oh. palustre) és a közönséges ligetszépe (Oenothera. biennis), azon- 
kívül még egynéhány mívelt Onagracea-faj. Hogy a bogár a káposzta- 
. féléket nem kedveli, azt kisérleti úton is megállapíthatta HEIKERTIYN- 
. — GER, ugyanis különféle káposztafélékre helyezte az összefogdosott 
. — Halticákat, az eredmény azonban mindig nemleges volt, a bogarak 
. azt nem ették, mig másfajta földi bolhák annak azonnal nekiestek. 
A káposztafélék valódi kártevői a földi bolhák Pkyllotreta és Psyllio- 
des nemeibe tartoznak. A kártékony földi bolhák közül első sorban 


. —— a Phyllotreta-fajok jönnek tekintetbe (Ph. nigripes, atra, cruciferae, 
— —— undulata, vittula, nemorum), mig a Psylliodes-fajok (chrysocephala) csak 
a lárvaállapotban LG KON ak, amennyiben a téli vetés szárában fej- 
3 lődnek. j CSIKI. 
E Irodalom. 

§ Tomala, Ferdinand : ERR AES poly xena Schiff. VEGE ES kr e- 
a usa mihi. (Entom. Rundschau. XXIX, 1912, p. 834). 


Szerző a Csillaghegy környékén (Békásmegyer mellett) egy 
Polyzena-alakot gyüjtött, melynél a fekete rajzolat kiterjedt és a 
. — hátsó szárny elülső szélén levő nagy vörös folt helyén is fekete folt 
. van és a szegélye mentén levő nyílalakú vörös foltok nagyon aprók, 
többnyire pontszerűek, az alattuk levő kék színt pedig többé-kevésbé 


fekete szín váltja fel. Ennek az alaknak a kreusa nevet adta. 
Z ; 3 CSTKI. 

. Simonyi Semadám Sándor jun.: Zu Thais polyxena var. 

kreusa Tomala. (Entom. Rundschau. XXIX, 1912, 


p. 95). 

Szerző közleményében arról ad hírt, hogy a mult évben a 
Csillaghegyen gyüjtött 120 polyxcena-hernyó rövid néhány nap alatt 
. —. bábozódott. A bábokból elég szép számmal kelt a var. kassandra és 

. egyetlen nősténye ennek az új fajváltozatnak. CsSIKI. 


:k 


B ener, P.: Ein Hungerexemplar von Sat. pavonia 
L. (Entom. Zeitschr. Frankfurt a. M. XXVI, 1912, p. 54). 


Szerző 1910. évi augusztus végén egy magasabb hegyről szár- 
mazó S. pavonia-hernyót kapott és hozzá egy áfonya-ágacskát táp- 
lálékúl. Minthogy szerző a hernyónak áfonyaievelet nem nyujthatott, 
.  megkisérelte más növénynyel, de a hernyó- ezeket nem fogadta el, 
. hanem rövidesen bábbá alakult. Feltünt, hogy a báb a rendesnél 
. sokkal kisebb volt. A lepke 1911. évi márcziusban kelt ki, hím volt 
. és szárnyai kifeszítve csak 43 mm.-t tettek ki, a szárnyak fehér 


ÖL E té 


126 


színe pedig hiányzott. Szerző részletes leírást nyújt erről a pél- 
dányról. CSIKI. 
kk 
Rebel, Prof. H.: Hinige für die Lepidopterenfauna 
Österreich-Ungarns neue Arten. [Verh. zool.- 
bot. Ges. Wien. LXII, 1912, p. (104)—108)]. 


A közleményben néhány magyarországi eredetű lepkéről is van 
szó, így a Lycaena Sephyrus var. Uhryki RBL. melyet szerző a deli- 
bláti Flamundáról írt le, még néhány más helyről is előkerült és 
pedig a mezőségi Buza-ról, Kolozsvárról és állítólag a budai hegyek- 
ből. A délorosz steppéről ismeretes Hesperta cribrellum Eyv.-t RorH- 
sCHILD KÁROLY BÁRÓ gyüjtője PREpora K. gyüjtötte Buza maeliett a 
Mezőségben. Szerző ennek a lepkének a képét közli és leírását adja. 
Ortholitha subvicinaria STaR., ezt a lepkét, mely eddig csak Örmény- 
országból volt ismeretes, PREpora ugyancsak a Mezőségben, Meleg- 
Földvárnál gyüjtütte, szerző ennek a képét is közli összehasonlításúl 
az Orih. vicinaria-éval együtt. Az Eilicrimia trinotata MErzw.-t UJHELYI 
Jaszenováról, KükRrösi pedig Szarvas vidékéről közölte, szerző most 
a delibláti Flamundáról említi és megjegyzi, hogy annak sárga nyári 
alakját destiva néven ismertette. CSIKI. 

3 
Jordan, Dr. K. 8 Rothschild, N. Ch.: List of Siphonaptera 
colbectred im ENE Hungary. (Novitates 
Zoologicae. XIX, 1912, p. 58—62, fig. 1—4):. 


JoRpaws a Kothschild-féle tringi múzeum -őre 191L. évi julius és 
augusztus hónapokban Biharfüreden tartózkodott, mely alkalommal 
az ottan előforduló kisebb emlősök bolháit, összesen 8 fajt gyüjtötte 
össze. Szerzők közleményükben felsorolják ezeket, megjegyzéseket 
fűzvén azokhoz. A megfigyelt fajok a következők: 1. Ceratophyllus 
pemcilliger GRuBE Microtus agrestis-ről, faunánkból eddig nem volt 
ismeretes. 2. Ceratophyillus sciurorum ScHRNK Microtus agrestis-rŐl. 
2. Ctienophthalmus agyrtes eurous új alfaj Microtus agrestis, Hypudaeus 
glareolus, Mus silvaticus és Sorex araneus-ról. 4. Ctenophthalmus obtusus 
új faj Microtus agrestis és Hypudaeus glareolus-ról. 5. Ctenophthalmus 
pentacanthus Korns. Hypudaeus glareolus-ról: fannánkból eddig nem 
volt ismeretes. 6. Dorátopsylla dasycnemus Rorus. Sorex araneus-ról. 
Ezt a fajt, mely faunánkból eddig szintén nem volt ismeretes, RorTH- 
SCHILD Typhlopsylla-nak írta le, szerzők most az új Doratopsylla-nemet 
állítják részére fel. 7. Palaeopsylla sorecis DALE Sorex araneus-ról 
faunánkból nem volt ismeretes. 8. Hystrichopsylla talpae Cugris Hy- 
pudaeus glareolus és Microtus agrestis-ról. CSIKL 


,ROVARTANI LAPOK" 


XIX. Band. Juni—August 1912. 6—38. Heft. 
5. 81. — 4. Mocsáry: Wie wurde ich Entomolog? 
(Biograpbische Skizze). — Verfasser sammelte schon im Knaben- 


alter von 12 Jahren, im Jahre 1854, Sehmetterlinge und Kafer und 
braechte von diesen Insekten schon in einigen Jahren. eine schőne 
Sammlung zusammen. Aus dem Gymnasium in Nagyvárad trat Ver- 
fasser in den. Premontreser Orden ein um einstens als Professor 
naturwissenschaftliehen Studien obligen zu können. 1863 trat er aber 
einer Tuberkuloseerkrankung wegen aus und studierte nach Gene- 
sung Jus. Blieb aber auch auf dieser Laufbahn nicht sondern trat 
nach Beendigung seiner Studien am 27. April 1870 in den Dienst 
des Ungarischen National-Museums. Hier arbeitete im Gebiete der 
Hymenopterologie. 17 Jahre hindurch bereiste er  verschiedene 
Gegenden Ungarns und sammelte dabei eifrig besonders Hymenop- 
teren. 1882 wurde seine gediegene Arbeit :-,Chrysididae Faunae 
Hungaricae" von der Ungarischen Akademie der Wissenschaften mit 
dem Vitéz-Preis ausgezeichnet und spater auch zum correspon- 
dierenden Mitglied der Akademie gewahlt. Naechher arbeitete er 
8 Jahre an der Monographie der Chrysiden der Erde, welche auch 
von der Akademie  herausgegeben wurde.  Seiner  nunmehr 
42-jáhrigen Tátigkeit am Museum verdankt dieses Institut seine 
grosse Hymenopterensammlung, welche in einzelnen Teilen einzig 
dasteht. Die Sammlung der Chrysiden enthalt über 7100 Arten, die 
Pepsis-Arten sind durch mehr als 1020 sechönen und sehönsten 
Exempl-ren vertreten. Sehr reichhaltig ist die Sammlung ungariseher 
Hymenopteren und de durch Prof. SzÉPLIGETI angelegte Braconiden- 
sammlung. Auch andere Teile der Sammlung sind wenn auch nicht 
alleinstehend so doch auch sehr reichhaltig (Apiden, HFormiciden, 
Mutilliden, Tenthrediniden, Siriciden, WFossorien, Vespiden, Ichneu- 
moniden). Der eifrigen Arbeit von L. BiRó sehen wir einer grossen 
Proctotrupiden- und Chalcididensammlung entgegen. Nicht weniger 
heben den Werth der Sammlung die zablreichen Typen und 
Cotypen fast aller namhaften Hymenopterologen, darunter von 
MocsáRgy selbst die Typen von 938 Arten und 40 Varietáten, wovoD 
nur auf die Chrysiden 430 neue Arten und 30 neue Varietáten ent- 
fallen. Verfasser erhielt zweimal eine allerhöchste Auszeichnung. 
1900 erhielt er den Titel eines Königliehen Rates und 1910 das 
Offizierskreuz des Franz dJosef-Ordens, erstere Auszeichnung ,für 


128 


seine wissenschaftlichen Verdienste", letztere ,für seine elfrige und 
erfolgreiche Wirkung". 

S. 114. — L. Diószeghy: Beitrage zur Tó photek 
fauna Ungarns. — Die für Ungarn neue Lycaena Bavius Ev. 
sammelte Verf. in Siebenbürgen. — [Lycaena Orion ab. nov. Csernyi 
ist silberblau mit violettem Schimmer, Mittelpunkte gross, unterhalb 
dem Mittelpunkt der Vorderílügel mit lánglichen sehwarzen Punkten. 
— Pararvge var. egerides ab. nov. Kertészi : Grundfarbe hell graubraun, 
Zeichnung heller und ab. nov. Schmidti: Vorderflügel in Zelle 1, 2, 
u. 3 mit bis zur Mittelzelle reichenden gelben Flecken, die zwei gel- 
ben Flecke der Mittelzelle íliessen zusammen. — Aus Raupen des 
Vorjahres entwickelten sich meist dunkle Exemplare, deren Ursache 
wohl der kalte April war. 

S. 116. — 0. Mihók: Beitrage zur Coleopteren- 
fauna Ungarns. —  Verfasser zahlit eine Anzahl Arten und 
Varietáten nebst ihren Fundorten auf, welche die Fauna bereichern. 
S. 120. — f.£D. A.-4igner: Die Tagfalter Ungarns. 
XLII — Verfasser behandelt fortlanfend. die Hesperidengattung 
Adopaea (mit lineola, Thawmnas). 


Kleine Mitteilungen. 


S. 122. — E. Csiki: ff Ludwig Ganglbaüuer. — Ver- 
fasser gedenkt in schönen Worten dem verstorbenen Grossmeister 
der Coleopterologie und würdigt dessen Leben und Arbeit. a 

5. 123. — TJ. Fehér: Eine gefírássige Gottesan- 
beterin. (IMantis religiosa) — Auf Eryngium campestre beo- 
bachtete Verfasser eine Mantis die fest Insektenjagd machte. 
Eine Fliege (Eristalis) verzehrte sie eben, was sie aber nicht hinderte 
gleichzeitig eine Vespe zu fangen, welche sie inzwischen mit dem 
anderen Vorderbein (auf dessen 2 Dornen gespiesst) hielt. 

5. 124. — J. Fehér: Die Stubenfliegenimmtihre 
Beute mit. — Verfasser beobachtete zweimal, dass die Stuben- 
fliege aufgeschaáucht die Nahrungsbrocken (Zucker, Káse) mit ihrem 
Küssel mitsehleppte. 


0. 124. —" E. Csiki: Tst Madtvea roleraeear sen adó 
lich? — Verfásser berichtet bezugnehmend . auf HEIKERTINGERS 


Arbeit (Die Sage vom Kohlerdíloh), dass Haltica oleracea nicht 
schádlich ist. Die Schádlnige der Krautgewaáchse sind nicht dieser 
Blattkaffer sondern Ptyllotreta- und Psylliodes-Arten. 


Literatur, 


5. 125. E. Csiki bespricht Arbeiten von ToMALA, SIMONYI- 
DEMADÁM, TILTSOHER, REBEL und JORDAN K ROTHSCHILD. 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XIX. KÖTET. 1912 SZEPTEMBER 9. FÜZET. 


Magyarország fémdarázsai. 


Irta: MocsáRgY SÁNDOR.1 


Midőn 30 évvel ezelőtt, 1882-ben, a Magyar Tudományos 
Akadémiánál ,A magyar fauna fémdarázsai" cezímű 
magánrajzommal a Viréz-féle pályadíjat megnyertem: hazánkból 
csak 79, voltaképen a tudomány mai állása szerint csak 70 faj és 
9 fajváltozat fémdarázs volt ismeretes. Tizenöt évvel később, 1897-ben, 
"A magyar birodalom állatvilága" czímű, Magyarország 
ezeréves fennállásának emlékére kiadott névjegyzékben már 105 fajt 
és 15 fajváltozatot soroltam fel termőhelyeikkel együtt, mert ekkor 
a magyar tengerparton előforduló fajokat is fetvettem és gyüjtőink 


. is kirándulásaikon több figyelemmel voltak ez állatok iránt. A követ- 


kező 15 évben, 1897-től napjainkig faunánk ilynemű állatainak ismerete 
is eléggé örvendetesen gyarapodott, úgy hogy ma a magyar állam 
területéről már 112 faj és 18 fajváltozat fémdarázs ismeretes. Ez olyan 
tekintélyes szám, a milyennel Európa egyik állama sem dicsekedhetik, 
még Francziaország sem, pedig ennek faunáját már több mint száz 
éve kutatja sok jeles természetbúvár. Ez a tekintélyes szám hazánk 
ilynemű faunájának meglehetősen hű képét nyújtja; mert meggyő- 
ződésem szerint most már aligha sikerül akár csak egynéhány olyan 
fajt is találni, kivéve talán a tengerpart vidékét, melyet eddig még 
nem gyüjtöttek volna. 

A faunakatalógus kiegészítéséül szolgáljanak a következő 
újabb adatok : 


1. Cleptes pallipes LEP. — Buyvsson önálló fajnak tartja; nálunk 
is közönséges. 
2. Cleptes semicyaneus TouRws. —  LicHTWARD BERNÁT berlini 


dipterologus Pöstyén-nél gyüjtötte egy példányát, melyet több mással 


1 Előterjesztetett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók veszprémi 
36. vándorgyülésén 1912. évi augusztus 28-án és a Magyar Entomologiai 
Társaság f. évi szeptember 21-én tartott ülésén. 


Rovartani Lapok. XIX. 9. (1912. IX. 30). 


130 


együtt nekem ajándékozott. varopka vidékéről írták le, de Bécs mellől 
is ismeretes. 

3. Cleptes Abeillei Buyss. — DR. Hogvárn Géza gyüjtötte két 
példányát a tengerparton Novi mellett. Francziaországban is ritkaság. 

. 4. Ellampus soror Mocs. — Nálunk nem ritka. 

- 5.- Ellampus Kohl Mocs. — DR. HENxscH ANDOR ny. ezredorvos 
a horvátországi Krapinán gyüjtötte és egyetlen példányát múzeumunk- 
nak. ajándékozta. Tirolból írtam le. 

6. Ellampus curtiventris Tougs. — Ennek a Sarepta vidékéről 
leírt fajnak egyetlen EKSETERT nálunk PÁVEL János gyüjtötte 
Rumunyest-nél. 

T. Ellampus ambiguus DHuB. — Ennek a Dél-Európában honos 
fajnak egyetlen példányát Péczel mellett Kurmy Dezső találta. 

8. Chrysis Phryne AB. — Budapesten a Mátyás-hegyen 1903. 
julius 19-én BARTKó JózsEF múzeumi preparátor két példányát találta, 
később DR. HEwxscH AwxpoR Krapina mellett is gyüjtötte (1909. VII. 31) 
ezt a ritka déleurópai fajt. 

9. Chrysis Osmiae THoms. — A hunyadmegyei Küdsiri havasokon 
DR. VáNGEL JEnő tanitványai, Német-Bogsán mellett pedig MEREKL EDE 
gyüjtötte. Az Alpok lakója. . 

: 10. Chrysis mata DHreB. — Ezt a ritka déli fajt Zengg mellett 
a tengerparton gyüjtötte DR. Szinány Zorrás egy példányban, melyet 
nekünk ajándékozott. : 

11. Chrysis succincta L. var. Gribodoi AB. — Ennek a déli 
fajváltozatnak néhány példányát .Mária-Besnyő mellett gyüjtötte 
DR. FopokR János, ki azt nekünk szívesen átengedte. 

12. Chtrysis annulata AB. — A múlt évben Báziás mellett gyüj- 
tötte három példányban ÚJHELYI Józser múzeumi preparátor. Tőlünk 
messze terjedő faj. 

13. Chrysis euchroma Mocs. — Ennek az ötfogú szép fajnak 
egyetlen példányát, mely a mi tulajdonunk, Zengg mellett gyüjtötte 
PADEWIETH. 


Ha ezek után szemlét tartunk a magyarországi fémdarázsok 
földrajzi elterjedése fölött, a következő eredményre jutunk : 

A 112 fajból eddig csak négy faj tekinthető hazánk sajátos 
fajának, u. m. a Cleptes aerosus FöRsr., Chrysis Kuthyi Mocs., Chr. 
Páveli Mocs. és Chr. euchroma Mocs.; míg a jellemző fajok közül 
némelyeknek széles, nagyon messzi elterjedési köre van és Dél- 
Magyarországon, Rumánián és Törökországon át a Kaukázus, Sziria, 
Turkesztán sőt Indiáig is eljutnak. Igy 1) az Ellampus Horváthi Mocs . 
Spanyol- és Dél-Oroszországon át Jeruzsálemig s egy fajváltozata 
Mongoliáig terjed. 2) A Chrysis millenáris Mocs. Szmirnában is elő- 
fordul. 3) A Chrysis inaegualis DHcB. var. placida Mocs. Budapesttől 


szódti .ú 
a 


131" 


Görög- és Törökországon át a Kaukázusban és Turkesztánban is 
található. 4) A Chrysis amnulata AB. Algiron, Szirián, Arábián, 
Turkesztánon és Perzsián át egész Indiáig elterjedt. 5) A Chrysis 
marginatá Mocs.-t Turkesztánból írtam le. 6) A Chrysis rufitarsis BRULLÉ 
(angulata Drmue.) Dél-Magyarországtól Kis-Ázsián és Perzsián át 
Sziriáig otthonos. 7) A Spinolia Dalla-Torreana Mocs. Budapesttől 
Rumánián át Görögországig terjed. 

Kisebb elterjedési köre van a következő jellemző fajoknak : 

A Cleptes scutellaris Mocs. még csak Ausztriából, a CI. orientalis 
DHLB. Törökországból, a CI. Saussurei Mocs. Szarepta vidékéről, az 
Ellampus pyrosomus WFöRsr. Török- és Dél-Oroszországból, a Holopyga 
plagiata Mocs. Törökországból, a Chrysis coeruletventris AB. Franczia- 
és Spanyolországból, a Chr. filiformis Mocs. Görögországból s végre 
a Chr. fallaz Mocs. Kis-Ázsiából és Tauriából is ismeretesek. - 


Két új Hymenoptera-faj. 
(Species Hymenopterorum duae movae). 
Irta: MocsáRY SÁNDOR.1 
1. Xyela Henschii Modsáns, TULSJDE 


Parvula, palporum maxillarium articulis tribus basalibus incras- 
satis, articulo antennarum tertio religuis simul sumptis breviore: 
brunneo-nigra ílavogue varia, alis cum stigmate unicoloribus penitus 
hyalinis, terebra feminae corpore breviore, sed abdomine parum 
longiore. 

Ayelae Juli BREB. similis et affinis; sed multo minor, antennis 
magis tenuibus, flavidis, articulis tantum inde a guarto parum infu- 
scatis, stigmate multo minore brevioregue pure hyalino, terebra 
guogue multo dilutiore. — Long. maris 2-4 mm., feminae 2:3, cum 
terebra simul 3-7 mm. 

Ad Krapinam Croatiae anno 1907. initio Aprilis e Betula 
alba aliguot legit exemplaria DR. AwxpREaAs HEwscn. (Mus. Hung. et 
coll. HENxscnH1). 


2. Xiphydria Sauteri Mocsány, n. sp. 


Antennis fliformibus, nigris, 16-articulatis, articulo secundo 
tertio fere dimidio breviore, guarto subaeguali; vertice occipitegue 
nigris laevibus ac politis: nigra, nitida, flavo-variegata, subtus cum 


1 Előterjesztette szerző a Magyar Entomológiai Társaság 1912. szep- 
tember 21-én tartott ülésén. ; 


132 


pedibus fulvido-testaceis, maculis tribus frontis, oculorum orbitis 
inferioribus temporalibusgue, macula didyma in medio mesonoti, 
scutello (apice nigro-cincto) et maculis sex parvis metanoti ílavis ; 
mandibulis eburneis, apice nigris; abdominis segmentis dorsalibus 
brunneo-nigris, maculis lateralibus segmentorum, apicem versus sen- 
sim  maioribus, albido-ílavis; alis parum  fumato-hyalinis, venis 
stigmategue fuscis, tegulis rufescentibus. — c!" Long. 7—10 mm. 

Elongata, paralella, gracilenta, fronte longitudinaliter sub- 
arcuatim minus dense striata; thorace supra irregulariter minus 
crasse rude rugoso, scutello triangulari apice rotundato; abdominis 
segmentis dorsalibus duobus primis minus dense, tertio guartogue 
densius subtilitergue punctulatis, religuis laevigatis subtilissime 
corlaceISs. : 

Patria: insula Formosa, ad Fuhosho mense Julio 8 exem- 
plaria conformia legit JOANNES SAUTER (Mus. Hung.) 


Magyarország piliangót. 
Irta: T A. AIGNER LAJos. 
XLIII. 


3. Adopaea Actaeon Rorr. 


RorrEmBukRG, Naturforscher. V, 1775, p. 30. —  EsPER, Die 
europ. Schmetterl. in Abbild. t. 36, f. 4. 


A szárnyak barnás-sárgák, a hímen keskeny fekete szegélylyel 
és az elülső szárnyon kissé rézsútos fekete sávval. A nőstények 
szárnya a külső és belső szegély mentén barna behintésű; elülső 
szárnyának csúcsa felé a barna szegélyben 6—8 apró sárga petty 
áll (ezek a hímek szárnyán többnyire hiányzanak). Alul az elülső 
szárny - barnás-sárga, .a hátsó szárny  zöldes-szürke.  Kifeszítve 
25—28 mm. 

Hazánkban szórványosan lép fel, az iglicz (Onoms spinosa) 
körül szokott röpködni junius és julius hónapokban, de min- 
denütt ritka. 

A hernyó fehéres-zöld, hátán vörösesbarna, oldalt zöld sáv- 
val. A hernyó május—juniusban nádtippanon (Calamagrostis epigetos), 
taraczkbúzán (Triticum repens), kurtatoppon (Brachypodium sylvaticum) 
és egyéb fűféléken él. A báb fehéres, hátán zöld, feje rózsás. 

Termőhelyei: N.-Lévárd, Verebély VI. 4, Rozsnyó VI. 18, 
Sztrecsnó, Előpatak, Nagyág, Herkulesfürdő, Orsova VI. 1, Lipik 
VII, Ogulin, Fiume VI, Novi és Dalmáczia. 

Előfordul a legtöbb szomszéd országban is, így Alsó-Ausztria, 


133 


Salzburg és Oláhországban (VII-VIII), Morvaország, Szilézia és 
Bukovinában (VII). 

Elterjedési köre  Angolországtól  Algirig és  Teneriffától 
Amáziáig terjed. 


4. nem: 4Augiades Wats. 


Teste erőteljes ; a csáp hosszúkás bunkójának hegye vékony, 
kampószerűen lehajlott; a tapogató utolsó íze rövid (rövidebb mint 
az Adopaeáknál). Az elülső szárny középsejtje hegyesen megnyuj- 
tott, a hátsó szárny-é rövid, ennek zuga, kivált a  hímen, kissé 
megnyujtott. ; 

A hernyó hasonló az Adopaea-hernyóhoz, de valamivel vas- 
tagabb, úgyszintén a báb is. 

Ennek a több mint 300 fajt felölelő nemnek 5 faja él a 
palearktikus tájban és ezek közül kettő hazánkban is. 


A fajok meghatározó kulcsa: 


1. A hátsó szárny alul zöldes-barna, éles fehéres koczkákkal. 


1. comma. 
— A hátsó szárny alul zöldes- SE homályos halvány kocz- 
 kákkal, 2. sylvanus. 


1. Augiades comma LINN. 


Liswsé, Syst. Nat. ed. X. 1758, p. 484. — EsPER, Die europ. 
séehmetteri. in Abbild. 1777, t. 23, f£. 1 a, b. 


A szárnyak vöröses-sárgák, széles sötétbarna szegélylyel, mely- 
ben néhány apró vöröses-sárga petty mutatkozik; a hímek elülső 
szárnyát hosszanti fekete sáv díszíti, mely befelé ezüstös fényű- 
Alul a hátsó szárny szennyes-zöld, éles fehéres koczkákkal Ki- 
feszítve 30—33 mm. 

Hazánkban országszerte többé-kevésbé gyakori és főleg erdei 


. réteken repül junius végétől augusztus végéig. 


Az ab. catena STGR., melynek hátsó szárnyán alul majdnem 
tiszta fehérek a pettyek, a Branyiszkón figyelték meg. 

A hernyó szennyes zöldes-szürke, 25—30 mm. hosszú ; má- 
jus és juliusban koronafürtön (Coronilla varta), csenkeszen (Festuca 
ovina), perjén (Poa amnua) és taraczkbúzán (Triticum repens), azok 
összefont vagy csőszerűen összesodort levelei közt található. A báb 
karcsú, barna, kékes behintésű. 

Termőhelyei: Budapest VII. 23—IX. 10, Szeged, Nagyvárad, 
Székelyhíd, Eger, Pécs VI. 18—VII. 31, Győr, Sopron, Pozsony 
VII-VIII, N.-Lévárd, Tavarnok VII, Verebély IX. 25, Selmecz- 


vele et has te Sat atást 1 ET 8 FE NESÉS s 27 zén 
sézz hess SS E ILLAT E 


134 


bánya VI—VILII, Szliács, Koritnicza, Znióváralja, Trencsénteplicz, 
Kocsócz, Árvaváralja, Bresztova, Gölniczbánya VII. 11—VIII. 9, 
Szepesolaszi, Magas Tátra VII. 20, Eperjes, Kassa, Jászó, Bártfa, 
Szentgothárd, Előpatak, Fogaras, Nagyszeben VIII. 7, Nagyág, Réa, 
Temesvár, Vinkovce, Lipik, Josipdol, Fiume V—VII és Dalmáczia. 

Előfordul a szomszéd országok közül Alsó- és Felső-Ausztriá- 
ban, Morvaországban, Sziléziában és  Karinthiában (VII-VIII, 
Galicziában (VII) és Bukovinában (VI— VIII). 

Elterjedési köre Finnországtól Perzsiáig és Spanyolországtól 
Koreáig terjed. 

2. 4ugiades sylvanus Esp. 


EsPER, Die europ. Schmetterl. in Abbild. 1777, t. 36, Í. 4. 


A szárnyak vöröses-sárgák, széles sötétbarna  szegélylyel, 
melyben néhány apró vöröses-sárga petty mutatkozik; a hím elülső 
szárnyát hosszanti fekete sáv díszíti, mely nem ezüstfényű. Alul a 
hátsó szárny sárgás-zöld, homályos halvány koczkákkal. Kifeszítve 
30—33 mm. 

Hazánkban gyakori erdei réteken és a havasokon, a hol 
2000 m. magasságig is felmegy. Repül junius elejétől augusztus 
közepéig. J : 

A hernyó hengeres, a fej felé megvékonyodott, szennyes 
zöld, hátán sötét vonallal. Hossza 17—18 mm. Májusban a. perje 
(Poa amnua), taraczkbúza (Triticum repens), czirok (Holcus lamatus), 
csenkesz (Festuca), zab (d4Avena pubescens), pántlikafű  (Phalaris 
arundinacegj) és bogár  perjeszíttyó  (Luzula pilosa) csőszerűen 
összesodort leveleiben található. A báb hosszúkás, hengeres, 
feketés. 

Termőhelyei: Budapest VI. 1—VILI. 13, Peszér, Szeged, Nagy- 
várad, Beél, Rézbánya, Vaskóh, Eger, Parád, Pécs VI. 7—VIII. 21, 
Pápa, Győr, Felsőlövő, Sopron VII—VIII, Pozsony VI—VII, N.-Lé- 
várd, Tavarnok VI-VII, Verebély és Zsarnócza VI. 13—30., Selmecz- 
bánya VI—-VIII, Rozsnyó VI. 7—VII. 10, Trencsénteplicz, Kocsócz, 
Gölniczbánya VI. 3—VII. 14, Szepesolaszi, Magas Tátra VII. 20, 
Eperjes, Kassa, Sátoraljaújhely, Előpatak, Nagyszeben, Nagyág, Réa, 
Mehádia, Fehértemplom, Vinkovcze, Lipik VII, Josipdol, Plitvicza, 
Fiume VI-VII és Dalmáczia. 

A szomszéd országok közül előfordul Alsó- és Felső-Ausztriá- 
ban, Karinthiában, Morvaországban és  Galicziában (VI—VID, 
Sziléziában  (V—VI,  Bukovinában (VI—VIIO. és  Oláhország- 
ban (VI—VIID. 

Elterjedési köre Angolországtól Görögországig és Párizstól az 
Amur vidékéig terjed, de előfordul Észak-Amerikában is. 


135 


5. nem: Parnara Moore. 


A test zömök ; a csápok rövidek, hirtelen vastagodók, a csáp- 
bunkó hosszúkás, hajlott; az elülső szárny középsejtjének elülső 
szegélye íves. Egyebekben megegyezik a Thanaos nemmel. 

A palearktikus tájban 6 faja él, melyek közül egy nálunk 
is előfordul. i 


1. Parnara Nostrodamus FABR. 


WAaBRIcius, Entom. syst. 1793, p. 328. —  HERRICH-SCHAFFER, 
Syst. Beob. Schmetterl. Europ. I, 1843, f. 35—36. — pumilio Horr- 
MANNSEGG, Illig. Magaz. Insectenkunde. III, 1804, p. 202. — pygmaeus 
CyRrnLi, Entom.. Neapolit. t. 51, f. 5. 


A szárnyak feketés-barnák, a nőstény elülső szárnyának köze- 
pén néhány sárgás petty áll. Alul szürkés-barna. a ESSZÉ. né- 
hány homályos folttal. Kifeszítve 30—35 mm. 

Nálunk csak Dalmácziában fordul elő és itt éri el északi irány- 
ban elterjedésének végső határát. 

Hernyója ismeretlen. 

Előfordul Dalmácziától Kairóig és Firenze-től a Pamir fensíkig. 


Magyarország Buprestidái. 
Irta: CsIKI ERNŐ. 


HVES 
5. nemzetség : Chrysobothrini. 


. A homlok a csápok töve között keskeny, a szemek rézsútosan 
elhelyezettek, felül a fejtetőn egymáshoz erősen közeledők. A csápok 
gyengén térdalakúan hajlottak, tőízük vastag, harmadik ízük hosszú, 
a második íz olyan hosszú, mint a negyedik és a következő ízek ; 
a csápízeken levő likacsok műzdlszjűlk ízen egy gödröcskében elole 
zettek. A szárnyfedők töve tompaszögűen nyúlik az előtor hátába; 
felületüket sorokban elhelyezett arányos gödröcskék díszítik. A. mell- 
gödröt oldalt a mellközép, hátul a mellvég határolja; a mellközép 
oldalnyúlványa hosszúkás. Az elülső czombok megvastagodottak és 
erős foggal fegyverzettek. ; 

Faunánkban ezt a nemzetséget egyetlen nem képviseli. 


1 Lásd: Rovartani Lapok. XVI, 1909, p. 161—184; XVII, 1910, p. 17—22 ; 
BÉVEET 1911, pa 161— 171. 


136 


17. nem: Chrysobotheris Eschscholtz. 
(Odontomus KIRBY). 


A fej elül széles, hátul a fejtetőn keskeny, a homlokot kiemel- 
kedő borda választja el a fejtetőtől. A csápgödör apró, a csápok 
a negyedik íznél térdalakúan hajlottak; az első csápíz hosszú, a 
második rövid és gömbölyű vagy visszás kúpforma, a harmadik íz 
hosszú és visszás kúpforma, az első három íz együttvéve majdnem 
olyan hosszú, mint a többi ízek együttesen. A szemek nagyok, 
hosszúkás tojásformák, hátul egymáshoz közeledők. Az előtor háta 
harántos, alakja az egyes fajok szerint különféle. A szárnyfedők 
töve többnyire karéjos, csúcsa pedig fogacskázott. A melltő széles, 
hátul háromkaréjú, a mellközép kettéosztott, a mellvég elül lemetszett, 
a középen keskeny kivágással. A lábak vastagok, az elülső ezombok 
tompa foggal fegyverzettek, az elülső és középső lábszárak ívesek, 
a lábfejízek lapítottak. Az első haslemez a középen hosszában 
barázdás. 

Ebből a nemből ezideig mintegy 320 fajt ismerünk, melyek 
legnagyobbrészt a forró égöv lakói; Európában csak 7 faj, hazánkban 
pedig 3 faj képviseli. 

Az idetartozó fajok lárvái a fák (tölgy, bükk, fenyő) kérge 
alatt élnek, de magát a fát is kirágják és így többé-kevésbé 
kártékonyak. 


1. A szárnyfedők bordái erősen kiemelkedők, a közterek egyen- 
lőtlenül pontozottak és ránczoltak. Vöröses-bronzszínű, a 
szárnyfedők sötétek, tövük, oldalszélük és a gödröcskék réz- 
vörösek, alul fémfényű zöld, széles bíborvörös fémfényű 
oldalakkal. Az előtor háta kétszer oly széles, mint hosszú. 
Hossza 105—15 mm. — Előfordul Európa középső és északi 
részében és Szibériában; nálunk elég ritka; termőhelyei : 
Zsolna, Gombás, Tátrafüred, Beszterezebánya, Hoverla, Radnai 
havasok, Tihucza, Dornavölgy, Gyergyó, Borgó, Gyulafalva, 
Herkulesfürdő. ú 1. chrysostigma LINN. 

— A szárnyfedők bordái gyengék, a közterek egyenlően pon- 
tozottak, nem ránczoltak. Sötét bronzszínű, az előtor háta 
és a szárnyfedők gödröcskéi vöröses-bronzszínűek; alul 
rézvörös, a haslemezek hátsó szegélye többnyire zöldes, vagy 
zöld és oldalt rézvörös. Az előtor háta harántos, egyenletesen 
pontozott és harántosan ránczolt. Hossza 10—14 mm. — 
Előfordul Európában és Észak-Afrikában, nálunk elterjedt 
és nem ritka. (chrysostigma HERBST, congener PAYKk, assimulans 
ÖTURM.) 2. affinis FABR. 


187 


Faunánkból még említik a Chr. Solieri Casr. g Gokry nevű fajt is 
Pozsonyról és a Maros eredete körüli hegységből, ez azonban nem 
valószínű, hazai példányokat nem is láttam. Ezt a fajt a Chr. affinis-től 
könnyen lehet megkülönböztetni, a hímek utolsó haslemeze ugyanis 
mélyen kicsípett és a kétoldali szöglete tüskeszerűen kiálló, a nős- 
tényeké pedig háromhegyű, a hegyek szintén tüskeszerűen kiállók. 


III. alcsalád: TRACHYDINA E. 


A mellgödröt oldalt a mellközép és hátul a mellvég határolja. 
A mellközép oldalnyúlványa nagyon rövid, oldalt elenyésző vagy 
nem látható. 

Ebbe az alcsaládba a következő nemzetségek tartoznak : 1. Stig- 
moderimt, 2. Agrilim, 3. Trachydint, 4. Mastogemini, melyek közül az 
első és utolsó nálunk nem fordul elő. 


A nemzetségek meghatározó kulcsa: 


1. A középső csípők egymáshoz oly közel állók, mint az elülső 


csípők. A lábfej többé kevésbé hosszúkás. 6. Agrilini. 
— A középső csípők egymástól távol fekvők, távolabb, mint az 
elülsők. A lábfej nagyon rövid. 7. Trachydini. 


6. nemzetség : Agrilini. 


A csápízeken levő likacsok gödröcskében elhelyezettek; a csáp- 
gödrök nagyok és a szemektől elég távol elhelyezettek. A szárnyfedők 
töve kétoldalt öblös és a középen karéjos. A mellgöüdröt oldalt a 
mellközép és hátul a mellvég határolja; a mellközép oldalnyúlványai 
nagyon rövidek. A lábfej karma fogazott vagy nyúlványnyal ellátott. 

Ebbe a nemzetségbe mintegy 66 nem tartozik, ezek közül 
nálunk azonban csak három honos. 


A nemek meghatározó kulcsa: 


[9] 


1. A szemek nagyok, az előtort érintik . Z 
— A szemek aprók, az előtortól elég távol fökvők 
20. Cylindromorphus. 
2. A hátsó lábfej első íze rövid, ritkán olyan hosszú, mint a 
következő két lábfejíz együttvéve. Az előtor hátának oldal- 
szegélye egyszerű, a paizsocskán nincs kiemelkedő borda. 
18. Coraebus. 
— A hátsó lábfej első íze olyan hosszú, mint a következő 
három íz együttvéve. Az előtor hátát oldalt kettős szegély- 
vonal határolja, a paizsocskán többnyire finom harántborda 
látható. 19. Agrilus. 


e e ző e y 
Az Otiorhynchus cribrosus rokonairól. 


Irta: CsIKI ERNŐ. 


Az Otiorhynchus nem ezen csoportje, melynek APFELBECK a 
Cirorrhynchus nevet adta, leginkább Horvátországban, Boszniában, 
Herczegovinában és Dalmácziában, azonban Magyarországon is bír 
egyes képviselőkkel. Az idetartozó fajok meghatározására eddig nem 
volt meghatározó kulcsunk, azért megkiséreltem egy ilyennek össze- 
állítását. Azt hiszem, bogarászainknak szolgálatot tehetek vele. 


1.  Fénytelen, felül szőrókkel vagy pikkelyekkel fedett . . . 2 

— — Fénylő, felül majdnem csupasz. Herczegovina. 10. vastus APFB. 

2. A szárnyfedőket csak kerek pikkelyek fedik. Stájerország, 
Karinthia, Krajna, Horvátország, Bosznia. 1. plumipes GERM. 


— A szárnyfedőket szőrök és pikkelyek fedik 3 

3. A csápbarázda hosszú, a szemekig terjed ; 4 

— A csápbarázda rövid, a szemeket nem közelíti meg . . . 5 

4. A csápsátor első két íze egyenlő hosszú. Dalmáczia, Her- 
czegovina. (hercegovinensis STIERL.) 2. crinipes MILL. 

— A csápostor második íze az első ízhez viszonyítva nagyon 
hosszú. Herczegovina. 3. babensis APFB. 

5. A hímek hátsó lábszára a csúcs előtt félköralakban mélyen 
kimetszett . 6 


— A hímek hátsó lábszára. a csúcs előtt gyergén A ívelten ls T 
6. . A szárnyfedők finoman és sűrűn szemcsézettek. Oláhország, Ma- 

gyarország : Tömösi szoros. (Flecki REirr.) 4. Valachiae Fuss. 
— A. szárnyfedők ránczolva szemcsézettek, a szemcsék nagyok 


és lapítottak. Nyitra, Trencsén. 0. Kelecsényii FRIV. 

T. Az előtor háta egyszerűen Me MT oldalt finoman 
SZETÜGSSZEM a aa s a 

— Az előtor háta a közőjpen is. finmére SSzemésésett "Bosznia 
Herczegovina. 9. niveopictus APFB. 

8. A szárnyfedők rovátkásan pontozottak, a közterek laposak. 
Mecsek-hegység. 6. arrogans FRIv. 

— A szárnyfedők pontozottan rovátkásak, a rovátkák elég 
télyek, barázdaszerűek, a közterek domborúak . . . . 9 


9. A csápsátor szélső ízei hosszúkások, az elülső lábszár vége 
erősen befelé görbülő. Krajna Illyra, Horvátország, Dalmáczia, 
Bosznia. (argutus Bon.) T. criborsus GERM. 

— A csápostor szélső ízei gömbölyűek (c) vagy harántosak (?), 
az elülső lábszár vége alig befelé hajló. Dinari Alpok. 

8 8. capricornis ÁPFB. 
Az 0. niveopictus APFB.-nek két fajváltozata is van, ezek a var. 
sarajevoensis APFB. és var. bellicomus REITT. 


78 
ri 
É- 
ú 
- (te 


139 


Különfélék. 

Új Elaterida-név. — SZOMBATHY KÁLMÁN ÁAthous discrepans név 
alatt (Annales Mus. Nat. Hung. VIII, 1910. p. 5388; Rovartani Lapok. 
XVIII, 1911, p. 124) a Velebit-ből és -Arbe szigetéről egy új 
pattanóbogarat írt le, melynek nevét azonban meg kell változtatni, 
mert REITTER már előbb 1903-ban egy amerikai fajt keresztelt erre a 
névre. Állatunk elnevezésére az Athous Szombathyi nevet óhaj- 
tanuám bevezetni.1 CsIKI ERNŐ. 

Nem gyulékony rovarirtó szer. — A szénkénegezés részben 
azért mert könnyen robban, másrészt mert kellemetlen szaga mellett 
egészségtelen is, arra indította DR. BERwxÁTskY JENŐ kiváló botaniku- 
sunkat, a m. kir. ampelologiai intézet és szőlőkisérleti állomás 
osztályvezetőjét, hogy más szerekkel is kisérletezzék. Találtis egyet, 
a szénkloridot (vagy tefrachlorkarbon), ezt nemcsak a filloxera 
ellen, hanem a lakásokban poloskairtásra, továbbá a gyüjtemények 
káros rovarai ellen is mint kiváló sikerrel alkalmazható szert 
ajánlja. — : . Csrxi ERNŐ. 


Irodalom. 


Breit, Josef: Eine neue Anophthalmus- (Duvalius) 
Art aus Südungarn. (Entom:. Blálter: VIII, 1912, 

p. 210—211). 
Szerző egyik ezidei kirándulásán a krassó-szörényi Szarkó 
erdőtájában egy új Anophthalmus-t fedezett fel, mely az -A. Budae és 
cavifuga rokonságába tartozik. Az új állat, mely különben az 


. A. dacicus-sal azonos, a Taxianus fajnevet kapta.? CSIKI. 


Moczarski, Emil: Zwei neue Blindsilphiden aus dem 
Biharkomitat (Ungarn). (Coleopterolog. Ründ- 

schau. 1912, p. 117—118). 
Szerző leírja a Pholeuon (Parapholeuon) Gyleki-t a Galbina- 
völgy felső részében fekvő Pacifik- barlangból és a Drimeotus laevi- 


marginatus-t a Ponorul-hegyről, a melyen mintegy 1100 m. magas- 


ságban egy mélyen beágyazott nagy kő alatt találta egyetlen 
példányát. : CsSIKI. 


1 A4thous discrepans SzomBarHY (Ann. Mus. Nat. Hung. VIII, 1910, 
p. 588.) nec REITTER (Wiener Ent. Zeitg. XXVII, 1908, p. 26.) — 4. Szom- 
210 CsSIKI, nov. nom. 
2 Anophthalmus Taxiamus Tiném 1912 — 4. dacicis J. FRrv. 1883. 


ÖLT ET Éz SÁT e tán SZA 
deteszes azás see kes ZA 


3A Vay 


140 


Csiki Ernő: Magyarországi új bogarak. (Coleoptera 
nova ex Hungaria). IV. (Annales hist.-nat. Musei 
Nat. Hung. X, 1912, p. 509—513) és V. (loc. eit. X, 
1912, p. 5371—339). 


Ebben a két közleményben a következő faunánkra új bogara- 
kat írtam le: Trechus limacodes DEJ. var. jucundus (Horvátország : 
Alancic hegy),  Anophihalmus hungaricus Csrxi var. szíiliczensis és 
A. Bokori Csixi var. gelidus (Sziliczei jégbarlang), A. Scopoltit STURM 
var. Barikói (Risnjak), var. Sztilágyit (Bitoraj), A. Schmidti STURM. var. 
Soósi (Risnjak), A. hirtus Srugm. var. Kertészi (Lokvei barlang), 
Antroherpon Bokori (Bosznia: Dobravodai barlang), Apholeuonus Bo- 
kori (Bosznia: Zupanjaci barlang), Anophthalmus Bielzi SEIDL. var. 
Méliki (Batrina-hegy Gyergyó-Remete mellett), 4. Szalayi (Bihar : 
Eszkimo-barlang), A. Horváthi (Bihar: Bogavár), Pholeuon bihariense 
(Biharfüred melleti barlang) és Ph. Frivaldszkyi (Bihar: Karfiol- 
barlang). CsSIKI. 


x 


Bernau, Dr. Gustav: Über die Rassen von Carabus 
"Creutzeri Fabr. (Wiener Entom. Zeitg. X.XXI, 
1912, p. 161—162). 


Szerző az újabban hozzá került C. Creutzeri-példányokról írván, 
a var. humilis-t Horvátországból (Velebit) említi, az új var. longellip- 
ticus pedig Krajnából és a Velebitből származik. CsSIKI. 
Fleischer, Dr. A.: Über Choleva biharica Fleisch. 
(Wiener Entom. Zeitg. XXXI, 1912, p. 170). 


BoKoR ELEMÉR és MiHók Orró a mult évben a bihari barlan- 
gokban a Ckoleva biharica-t is megtalálták. Példányaik alapján szerző 
régi leírását kiegészíti. 38 CsSIKI. 
Meixner, Josef: Ein neuer Bythinus und Trechus- 

studien. (Wiener Entiom. Zeitg. XXXI, 1912, p. 
187—193, fig. 1—8). 


Szerző leírja az új Trechus biharicus-t (Rézbánya, Kukurbeta), 
mely a Tr. síriatulus és Tr. marginalis-hoz hasonló, de azoktól a 
hímvessző alakja alapján könnyen megkülönböztethető. Végül ki- 
mutatja, hogy a Trechus acutangulus ArpPFB. és Tr. alpicola STR. 


azonosak. Z CSIKI, 
x 


Tee eBE DVD OseTÜptTons 0u diagnoses et notes di- 
verses. Suite. (L.Echange, Revue Linnéenne. XXVIII, 
1912, p. 49—51). 


141 


Több palearktikus bogáron kívül szerző leírja a Ptilinus bana- 
tensis-t a régi Bánságból, mely könnyen lenne felismerhető a sötét 
csápízekről és a tisztán barázdás szárnyfedőkről. Az e folyóiratban leírt 
Crioceris asparagi ab. Bramcsiki LAczó (Rov. Lap. XIX, 1912, p. 5, fig.) 
szerző szerint Francziaországban is előfordul (Poitiers). CsSIKI. 


Társulati ügyek. 


A ,, Magyar Entomologiai Társaság" 14. ülése szeptember 
hó 21-én. — MocságY SÁNDOR elnök üdvözli a nagy számban 
megjelent tagokat és megnyitja a nyári szünet utáni első ülést. 
Jelenti, hogy az oxfordi II. nemzetközi entomologiai kongresszuson 
társaságunkat DR. HoRvárn. GÉZA, JABLONOWSKY JÓZSEF és DR. KERTÉSZ 
KÁLMÁN, a magyar orvosok és természetvizsgálók veszprémi 36. 
vándorgyülésén pedig Csiki ERwNő képviselte. Majd két előadást tart: 
, Magyarország fémdarázsai" és ,Két új Hymenoptera-faj" czímen 
(megjelent jelen füzetünkben). Utána PoNGRÁcz SÁNDOR ,A magyar- 
országi Chrysopákról" beszélt. A régi szerzők a  Chrysopákat 
Hemerobius és Musca chrysops néven említik. Az előbbi kifejezést 
Worron használta először, a ki a Chrysopákat egy napig élő rovarok- 
nak (Hemerobion — napállat) tekintette. A mai Chrysopa elnevezés 
kétségkívül a chrysops szóból ered, mely aranyszeműt jelent. 
A Chrysopák külső alaktanával behatóbban eddigelé nem foglal- 
koztak. WEsrwooDp, REAUMUR és SCHNEIDER már vizsgálták ugyan a 
lárvák szívóállkapcsait, de a kifejlődött Chrysopa szájszerveit még 
nem ismerték. Ezek nyilván a megváltozott. életmód következtében 
alakultak át, mert az imágók nem ragadozók, hanem növényi anya- 
gokból táplálkoznak. A felső állkapcsok széle alul felkunkurodik 
és ezáltal vájulatot, üreget alkotnak. Ebben történik a tápláléknedvek 
összegyüjtése, melyeket tulajdonképen az alattuk levő alsó állkapcsok 
nyalábolnak fel és két karéjuk között elhelyezett szőrpamat segít- 
ségével először átszűrnek. Mindez a lárváknál hiányzik, ezek azonban 
e helyett más szervekkel birnak, mint pontszemekkel, tolólábakkal 
és tapadókorongokkal. Pontszem a fej oldalán 6—7 van. A tolóláb 
nem egyéb, mint a 13. potrohszelvény páratlan, végtagszerű nyúl- 
ványa ; a tapadókorong pedig a két karom között levő trombitaszerű 
készülék, mely kapaszkodásra, tapadásra szolgál. Valamennyi beren- 
dezés a larvális élet alatti alkalmazkodással szerzett és átöröklés 
által fentartott szervezeti vonásnak jele, melyekből kitűnik, hogy a 
lárva egy, az idők folyamán egészen megváltozott szervezet, mely 
ősi bélyegeit nagyobbára elvesztette s melyhez hasonló szervezetben 
. ezért nem lehet a Chrysopák őseit keresni. Egy olyan sajátságot 
azonban mégis fentartott, melyből egykori életmódjára következtetni 


142 


tudunk. Ez pedig kitinsörték és horogszőrök jelenléte, melye- 
ket a Trichoptera-lárvák külső  kopoltyúfüggelékeivel lehet össze- 
hasonlítani. Elhelyezkedésük emezekéhez hasonló, alakjuk is némileg 
megegyező s szintén ektodermális eredetűek. Ha ezek a Trichoptera- 
lárvákon lélegzésre szolgálnak, úgy a Chrysopák lárváin is egykor 
hasonló szerepkört töltöttek be, a miből arra lehet következtetni, 
hogya Chrysopák ősei vízirovarok voltak. A száraz- 
földhöz való alkalmazkodás- folytán eme függelékek elvesztették 
működésüket: elszáradtak s az említett kitinszőrökké és horgokká 
zsugorodtak össze. Ezzeknek azonban ismét más feladat jutott. A lárva 
ugyanis az általa kiszívott rovarok bőrét ezekre ráakasztja s ezáltal 
észrevétlenül jut az apró levéltetvek közelségébe, melyeket könnyű 
szerrel tehet zsákmányává. 

A Chrysopák egyfelől az OÖsmylusokkal, másfelől a Hemero- 
bidákkal vannak rokonságban. Az előbbiek lárvái a vízi életmód 
daczára is megtartották szívóállkapcsaikat, az utóbbiak a test szabását 
illetőleg szintén hozzájuk hasonlítanak s nem egy manapság is élő 
átmeneti alak közvetítésével fűződnek a: Chrysopák családjához 
s ivarszelvényeik ezekével együtt bizonyos visszafejlődésben állnak. 
A Nothochrysák és a Chr. pallida ScHNEID. ivarszelvényei még a 
legfejlettebbek s ezeket-is tekintjük ama ősalakoknak, melyek az 
Osmylidákban gyökereznek. A Chrysopák családja jelenleg több 
mint 300 fajt számlál, melyek közül kb. 60 itt Európában él. Hazánkból 
eddig 24 faj ismeretes, melyek közül hetet, a Nothochrysa capitata 
FABR., Chrysopa  prasina  BURM., .:ventrahs . CugRr.,  Zelleri SCHNEID.., 
abdominalis BRav., flavifrons BRAaAuv. és tenella ScHNEID. fajokat csak 
újabban sikerült kimutatni. Kizárólagos faja hazánknak a Cttr. hunga- 
ricu KLapP., melyet Budapest mellett gyüjtöttek két példányban. — 
A nagy tetszéssel fogadott. előadás után Szazsó Józsey a Leptothoraz 
clypeatus MaYR nevű hangyát mutatta be, amely faunánkból ismeretlen 
volt. Eddig ismert termőhelyei: Bécs, Berlin és Korzika. Az előadó 
Rimaszombat mellett, a szarvashegyi gyümölcsösben korhadó almafa 
törzsén fedezte fel a fészkét. A fészekben a dolgozókon kívül szárnyas, 
rajzásra készülö nőstényeket is talált, a melyeket. -eddig nem ismertek. 
Az előadó kéri az entomologusokat, hogy gyüjtéseik alkalmával a 
hangyákra is fordítsanak kevés figyelmet. ; 

A rendes. ülést megelőzőleg választmányi ülés volt, melyen 
titkár . bejelentette, hogy NiamEszny IMRE tagtársunk  Isaszeghen 
elhunyt. Új tagokul ajánlotta DALNOKFALVI BARTHA VIKTOR főhadnagyot 
(Budapest; 1, . Krisztina-körút 155/157), GERGER JÁáwos REZSŐNÉ 
(I, Báró Lipthay-u. 9) és TömösváRgv LaJos magántisztviselőt 
(I., Bors-u. 18), kik egyhangúlag tagokká választattak. 


, ROVARTANI LAPOK" 


ű uk Band. September 1912. 9. Heft. 


5. 129. — 4. Mocsáry: Die Chrysiden Ungarns. — 
In der Monographie der ungarischen Goldwespen behandelte Ver- 
fasser im Jahre 1882 im ganzen 70 Arten und 9 Varietáten, bis 1897 
vermehrte sich diese Zahl auf 105 Arten und 15 Varietáten, so viele 
konnte namlich Verfasser in , Fauna Regni Hungariae. Hymenop- 
tera" aufzaáblen. Seit dieser Zeit wurden weitere neue Formen gesam- 
melt, so dass jetzt schon 112 Arten und 18 Varietáten Goldwespen 
aus Ungarn bekannt sind, ein Reichthum wie es kein europaischés 
Land aufweisen kann. Die Formen welche seit dem erscheinen des 
Faunenkataloges (1897) aus Ungarn festgestellt wurden werden 
nebst ihren Fundorten aufgezahlt (siehe im ungarischen Text). 
Sehliesslieh führt Verfasser die endemischen Arten und jene auf, 
die für die Fauna zwar charakteristisch, aber auch noch anderswo 
gefunden worden sind. 

5. 131. — 4. Mocsáry: Zwei neue Hymenopteren- 
Arten. — Verfasser beschreibt zwei neue Blattwespen: Xyela 
Henschii aus Kroatien und Xiphydria Sauteri von Formosa. pe 
nische Diagnose im ungarischer Text). 

5. 132. — 1 L. A.-Aigner: Die Tagfalter Ungarns. 
XLIII. — Verfasser behandelt fortlaufend Adopaea ÁActaeon, Augiades 
comma und sybvanus, sowie die -Gattung Parnara, mit der einzigen 
Art: Nostirodamus. 

S. 135. — E. Csiki: Die Buprestiden Ungarns. IV. — 
Verfasser bebandelt die Buprestiden-Tribus Chrysobothrini, mit der 
einzigen im Lande vertretenen Gattung: Chrysobothris. Nachdem 
Tribus und Gattung charakterisiert werden, wird eine Bestimmungs- 
tabelle der Arten gegeben. Die dritte Unterfamilie Trachydinae, 
welche in die Tribus Agrilim und Trachydini zerfallt, wird eben- 
falis. charakterisirt und die Gattungen der. Agrilini auseinander- 


gehalten. 
S. 138. — E. Csiki: Über die Verwandten des 
Otiorhynchus cribrosus. — Verfasser gibt eine Tabelle 


zur Bestimmung der Cirorrhynchus-Arten. 


144 
Kleine Mitteilungen. 


S 139. — E. Csiki: Ein neuer Elateriden-Nam e. — 
Athous discrepans SzomBarny, 1910 wird wegen A discrepams BEITTER, 
1908 in A. Szombathyi umgeandert. 


S. 139. — FE. Csiki: Ein nicht feuergefahrliches 
Mittel gegen Insekten — DR. J. BERwársgkv (Budapest) 
suchte nach einem Mittel um damit den gefáhrlichen und auch sonst 
unangenehmen Koblenschwefelstoff ersetzen zu können und fand ein 
solehes in Tetrachlorcarbon. Dieses Mittel kann nicht nur 
gegen die Phylloxera, sondern auch gegen Bettwanzen und zum 
desinficiren von Insektensammlungen bestens angewendet werden. 


Literatur. 


S. 139. — E. Csiki bespricht Arbeiten von BREIr, MOCZARSZET, 
CSIKI, BERNAU, FLEISCHER, MEIXNER und Pic. 


Vereinsangelegenheiten. 


S. 141. — Sítzung der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft 
am 21. September 1912. —— A. Mocságy legt zwei Arbeiten vor 
(1. Die Chrysiden Ungarns; 2. Zwei neue Hymenopteren-Arten).; 
beide sind in diesem Hefte veröffentlicht. — A. PowxGgRácz spricht 
über die , Chrysopiden Ungarns". Nachdem die morphologischen und 
biologischen Verhaltnisse dieser interessanten Neuropterenfamilie 
eingehend besprochen werden, zeigt Vortragender sieben  Arten, 
Notochrysa capitata FABR., Chrysopa prasina BuRum., Chr. ventralis CURT., 
Chr. Zelleri ScHwszip, Chr. abdominalis BRAau., Chr. flavifrons BRAvu. 
und Chr. tenella SCHNEID., welche die Fauna des Landes bereichern, 
die Zahl der aus Ungarn bekannten Chrysopiden auf 24 erhöht. — 
J. SzaBó spricht über Leptothorac clypeatus MayvYR, welche Ameise 
bisher nur aus Wien, Berlin und Corsica bekannt war und von 
welcher er in einem morschen Apfelbaum ein Nest in Ober-Ungarn 
bei Rimaszombat fand. Darin waren ausser den Arbeitern auch 
geflügelte Weibchen, welche bisher unbekannt waren. 


ROVÁARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XIX. KÖTET. 1912 OKTÓBER—DECZEMBER 10-12. FÜZET. 


Az amerikai bivalykabócza Magyarországon. 


Irta: DR. HoRgvárHn GÉZA. 


(Két ábrával.) 


GyőkRFrv Jeső 1912 augusztus 9-én Temesmegye déli szélén 
Kevevára (Temes-Kubin) közvetetlen közelében egy feltünő alakú, de 
előtte ismeretlen kabóczát, egy " Membracidát fogott, melyet aztán 
meghatározás végett nekem adott át. Már az első, felületes meg- 
tekintésre megállapíthattam, hogy a halovány zöld szinű, 10 6 mailli- 
méter hosszú, háromszögletes rovar nemcsak Magyarország, hanem 
egész Európa faunájából merőben ismeretlen; tüzetesebb vizsgálat 
alapján pedig kitünt, bogy voltaképen egy amerikai nembe, a Cerecsa- 
genusba való, sőt mi több egy észak-amerikai fajhoz tartozik. 

Ez a fa) a Ceresa bubalus FABR., melyet Észak-Amerikában 
jellemző alakja miatt ,bulfalo tree-hopper" (bivalykabócza) népies 
néven ismernek és melyet ott 1907-ben magam is több helyen bőven 
gyűjtöttem. Egyébiránt meglehetősen közönséges rovar s az Egyesült 
Államok egész területén és Kanada déli részében mindenféle fás 
növényen, kivált alrna-, körte-, fűz- és jávorfán található. Némelykor 
annyira elszaporodik, hogy gyümölcsösökben és faiskolákban elég 


. jelentékeny károkat okoz. Kártételei abból állanak, hogy a nőstény 


. a fák fiatal hajtásait tojócsövével megszúrja s azokba tojja le petéit. 


A fiatal hajtások ennek következtében megsérülnek, meghasadoznak, 


. kérgük felrepedezik, mire aztán növekedésükben elsatnyulnak, el- 
. betegesednek. E kártételek augusztus, szeptember és október hóna- 
. pokban szoktak mutatkozni. 


A. bivalykabócza, ámbár első sorban fás bo eken él, eset- 
leg másféle növényekben is tehet kárt. Igy egyszer Pennsylvániában 


. burgonyaföldeken lépett fel kártékonyan. 


Visszatérve már most a Kevevárán talált magyarországi pél- 
dányra, önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy vajjon hogyan és 


. honnan került oda ez az amerikai kabócza? Annyi bizonyos, hogy 


csak mesterséges úton, behurczolás útján juthatott oda ; mert az tel- 


Rovartani Lapok. XIX. 10—12. (1912. XII. 20). 


BESZ 


146 


jesen ki van zárva, hogy észak-amerikai rovarfaj természetes ter- 
jeszkedés útján származott volna hazánkba, egyszerre ide Európa 
délkeleti részébe. Hogy behurczolása mi módon történt, arra biztos 
választ egyelőre nem adhatunk. Nem lehetetlen azonban, hogy Észak- 
Amerikából alma- vagy körtefa oltóágakkal hurczoltázx be mi hozzánk. 

Ebbeli gyanúmat a következőkre alapítom. 

Az amerikai bivalykabócza, mint említém, gyümölcsfák fiatal 
hajtásaiba szokta petéit letojni. A peték a fiatal hajtásokban áttelel- 
nek s a következő év tavaszán, májusban és junius elején kelnek-ki. 
Megtörténhetett tehát, hogy ilyen petékkel megrakott oltóágak kerül- 
tek valami úton-módon Kevevárára, a bennök levő peték aztán ki- 
keltek s ezekből származott az ott talált kifejlett példány 15. GYŐRFFY 
JEső ezt a példányt az ottani vasúti állomás közvetetlen közelében 


Bivalykabócza (Ceresa bubalus FABR.), ötszörösen nagyítva és a természetes 

nagyságban ; b — a nőstény szurásai almafa kérgén ; c — petecsomók a ké- 

reg belső lapján ; d — egy petecsomó ; e — régibb sérülések az almafa kérgépn. 
(MARLATT után). 


egy legelőn Salvia-bokrokról hálózta; többet nem sikerült kézre- 
kerítenie. De ki tudja, hogy nem akadt volna-e még rá valamelyik 
kevevári gyümölcsöskertben ? 

A dolog minden esetre megérdemli a további utánjárást és 
nyomozást, mert nemcsak elméleti érdekessége van, hanem gyakor- 
lati szempontból is elég fontosnak látszik Ebben az esetben ugyanis 
egy olyan kártékony amerikai rovarfajról van szó, amelynek meg- 


147 


honosodását és elterjedését hazánkban nem nézhetjük összetett ke- 
zekkel. 

Véleményem szerint mindenekelőtt ki kellene puhatolni, hogy 
vajjon nem hozatott vagy csempészett-e valaki újabb időben Észak- 
Amerikából Kevevárára gyümölcsfa oltóágakat ? Meg kellene továbbá 
tüzetesen vizsgálni Kevevárán az összes" gyümölcsös kerteket és fa- 
iskolákat, hogy nincs e bennök bivalykabócza ? Ha pedig csakugyan 
ráakadnának, akkor az amerikai jövevény fellépését és elszaporodá- 
sát gyökeres irtással már csirájában el kellene ott fojtani. 

Ajánlom az ügyet am. kir. állami rovartani állomás figyelmébe. 


Coleopterologiai jegyzetek. 
Irta: DR. KAUFFMANN ERNŐ. 
ÍÁTzs 


16. Hister planulus MÉsx. — Ezt a fajt MéÉwérkRies 1849-ben 
írta le néhány a Kaukázusból származó példány alapján (Mém. 
Petropol. p. 54). MaRgsEvL 1861-ben Görögországból egy fajt Hister 
Coguereli név alatt ismertetett (Annal. S0c. Ent. France. p. 538). Ugyan- 
ezen folyóiratban (p. 539) még egy a Krimből származó ujdonságot: 
Hister Laco névvel írt le. — Az 1906-ban kiadott HEYDENX— REITTER — 
WEISE-féle katalogusban már a H. Laco összevonatik H. planulus-sal, 
míg a H Coguereli mint önálló faj szerepel. A múlt hónapban REITTER 
egy levelezésében a H. plamulus-t azonosnak ismeri el a H. Coguereli- 
vel. — Ezek után világos, hogy az elsőbbség jogánál fogva e faj a 
H. planulus Méx. nevet kell viselje, míg a másik két név csak syno- 
nymának tekinthető. —. Csixt munkájában (Állatt. Közl. II, 3. füz.) a 
H. Coguereli és H. Laco mint nálunk is előforduló két külön fajt 
ismerteti s az elemző táblázatban a fősúlyt a szárnyfedők barázdái- 
nak képződésére fekteti. Gyüjteményemben egy Prossnitz vidékéről 
(Morvaország) és két, a Palicsi-tó partjáról, ahol azok ez év junius 
havában a síma homokos talajon mászkáltak, származó példány van. 
E három példánynál a szárnyfedők két belső barázdája nagyon kü- 
lönbözően van kifejlődve: majd teljesek, majd. szakadozottak ; majd 
elül, majd hátul kurtítottak s így ezek fejlettségi foka nem lehet 
alapja külön fajok megállapításának. A többi morphologiai jelenségek, 
melyek eddig az irodalomban találhatók, az elemzéseknél olyan ,ibis- 
redibis" értelemben közöltetnek. — Szinte a csodával határos, hogy 
GANGLBAUER 1899 ben kiadott nagy művében e fajokról említést nem 
tesz, holott ScHmior a Berl. Ent. Zeitschrift-ban már 1885-ben 


tézd eBovadtani Banotó XVIL 1911 p. 68 


148 


(Heft II p 295) a H. Coguereli és H. Laco fajokat szintén a szárny- 
fedők két belső barázdájának fejlettségével választja szét, noha MÉég- 
NÉTRIES planulus fajáról nem tesz említést. Különben lehetséges, hogy 
GANGLBAUVER ezt a fajt nem tekintette középeurópai honosnak, bár 
máshol Görögországbeli fajokat belevont munkájába. Hazánkban eddig 
Palicson kivül Budapesten, Péczelen és Kalocsán találták, de úgy 
látszik, hogy igen ritka. : ; 

17. Xanthochroa carniolica GisrL. — Havasi fajnak ismerjük, 
de szórványosan Fiume környékén és a tengermellék alacsonyabb 
hegységeiben is előfordul. Nagyon meglepett, hogy ez év augusztus 
havában itt Pécsett, a Tettye fölötti fiatal fenyvesekben a Pinus 
austriacá-ról egy szép egészséges fürge példányát gyüjthettem. Való- 
szinünek tarlom, hogy ez a példány a nyár előrehaladottságát tekintve. 
már a második generáczióból való ; ha pedig az első ivadék e vidéken 
ilyen későn jelenik meg, akkor eddig azért nem találtam meg, mert 
augusztusban már nem igen szoktunk ernyővel gyüjteni. Is ez a 
legtöbb rovarásznak a hibája, mert nem áll az a közbiedelem, hogy 
a késő nyárban, vagy őszkor, kivált ha az időjárás nagyon száraz, 
meleg vágy esős és hűvös, hogy akkor már nem érdemes az ernyő- 
vel dolgozni. : 

18. Sátoristyeu Meschniggi RErrr. — Izt a specziális magyar- 
honi fajt 1905 ben RErrreg írta le egy MeEscnwNicG mérnök által a 
sátoristyei főherezegi erdőben talált példányról (Wiener Ent. Zeit 
1905, p. 243) s azt a Mycetophagidák közé sorolta, később azonban 
méltó helyére, a Byiuridákhoz tette át. Azóta e ritka fajról hall- 
gat a krónika, míg a múlt év deczember havában, úgy karácsony 
táján, Pitricn FERENcz úr Simontornyáról (Tolna m.) Írissen rostált 
anyagot küldött nekem átböngészés végett s ebben több példányát, 
köztük élőket is találtam, de a bogarat nem ismertem, bár alakját 
tekintve, én is a Mycetophagidák közt kerestem a rendelkezésemre 
álló irodalomban. Elküldtem tehát két darabot Csiki múzeumi őr 
úrnak, a ki benne a 5. Meschmiggi-t Ismerte fel. Nosza rajta! Azonnal 
megkértem Pitricnm urat, hogy azon a helyen, ahol ezek találtattak, 
tűzzel-vassal kutasson utána. Neki köszönhetjük a következő adatokat : 
A felfedezett termőhelyen, lombfák törzsén, 1—15 m. magasságban 
a moha közt 4--5 darabból álló csoportokban találta. Ez év január 
havában még előfordult, de február végével már eltűnt. A küldött 
példányok a rostálással okozott sérülésektől eltekintve, teljesen frissek, 
és az élők fürgék voltak, de éretlen példány nem volt köztük. Ezek- 
ből arra kell következtetnem, hogy e faj hihetőleg télen rajzik, bár 
nincsen kizárva, hogy a moha csak téli búvóhelyül szolgált, míg a 
két termőhely azt bizonyítja, hogy síkságon, vagy csak alacsony 
dombos fekvésű erdőkben él. Sátoristye, Mohács és Pélmonostor 


, 149 


között, mély fekvésű sík vidék, Simontornya pedig csak dombos, de 
szintén alacsony fekvésű terület. Hihetőleg nem is valami nagyon 
ritka bogárfaj lehet, de kinek jutott eddig eszébe ilyen erdőkben 
deczember végén és január elején mohát rostálni? — Végre nem 
mulaszthatom el felemlíteni, hogy az irodalomban eddig -a genus 
nevét helyteleuül Satorystia-nak írták; a majorság neve Sátoristye s 
így helyesen a genust is Sátoristyea-nak kell nevezni.! REITTER ezt a 
felvilágosítást köszönettel vette tudomásul. -— Kár, hogy MESCHNIGG 
mérnök jelenlegi tartózkodását nem tudtam kipuhatolni. Talán ő is 
szolgálhatott volna e jeles honi fajra vonatkozó adatokkal. 

19. Rhopalopus clavipes F. és Rh. macropus GERM. Már régen 
sejtettem, hogy e két faj azonos. Hozattam tehát Európa minden 
részéből több példányt, a mi csere útján a nem igen értékes rovarral 
igen könnyen ment. A küldeményeknek körülbelül a fele clavipes, a 
fele macropus név alatt érkezett hozzám. Átvizsgálván ezt a 92 darabból 
álló anyagot, az irodalmi adatokból éppen nem tudtam biztos határ- 
vonalat találni a szétválasztásra, mert a 3—10. csápíz vége több 
nagyobb példánynál mindkét oldalt egészen tompa, míg. kisebb pél- 
dánynál gyakran erős tövis alakjában kihúzott. A többi sculpturális 
jelenségek, minők : az előtor oldalainak élesebb, tompább szögletben 
való kiszélesedésedése; a szárnyfíedők pontozata, tövének ritkább 
sűrűbb szőrözete stb. oly ingadozást mutatnak, hogy analitikai szem- 
pontból figyelembe se jöhetnek. Mivel e bogár nagy és kis példányai 
. egy időben és közös termőhelyen fordulnak elő, semmi kétség benne, 
hogy egy fajt képeznek. A csápízek tövisnyúlványának jelenléte vagy 
hiánya oly átmeneteket mútat, hogy még válfajról sem lehet szó. 
ő 20. Melolontha melolontha L. — Udvaromban 9 m$-nyi terü- 
letű virágágyat ez év október utolsó napjaiban 40 cm. mélységre 
felrigoloztattam. Ezen forgatás alkalmával 18 drb teljesen kifejlődött 
élő cserebogár került a felszínre s így egy négyszögméternyi terü- 
letre 2 drb esik. Ezek azonban csak a megtalált példányok, de nyilván 
több is rejtőzött ezen a kis helyen. Ha a külsőségek talajában is ez 
az arány, akkor a jövő tavasszal óriási cserebogárrajzás lesz. Saját- 
ságos, hogy ezen a helyen nem találtunk lárvákat. 


Adatok Bosnyákország bogárfaunájához. 


Irta: KENDI KÁROLY. 


A ,Kovartani Lapok" 1910. január havi füzetében felsorolt 
bogarakon kívül, azóta még következő bogarakat sikerült Bosnyák- 


1! Lásd: Rovartari Lapok. XII, 1905, p. 194. 


150 


ország egyes vidékein, de legnagyobb részt Zavidovié és környékén 


gyüjtenem : 

Cicindelidae. Cicindela campestris L. ab. 5-maculata 
BEuvrn. — ab. 4-maculata BEurH., germanica L. ab. deuteros D ToRRE, 
— ab. protos D ToRRE. 

Carabidae. Cyechrus semigranosus PaáLrgp. — Carabus 


caelatus F. v. sarajevoensis APFB., scabrjusculus OLrv., hortensis L. 
— Nebria Heegeri DEs., bosnica GawxGLBe., Dahli Srugxum ab. litoralis 
Des. — Notiophilus substriatus WarERn., biguttatus F. — 
Scarites terricola Bov. — Clivina fossor L., collaris HERBsT. 
— Asaphidion flavipes L. — Bembidion tricolor FABR., 
tibiale Durr., Íluviatile DEJ., decorum Pawnz., glaciale HEER, articula- 
tum GYLLH., octomaculatum GoEzE. — Panagaeus crux major L. 
— Chlaenius decipiens Dur. — Ditomus celypeatus Rossi. — 
Ophonus diffinis DEJ., brevicollis SERv. v. parallelus DEJ. — 
Harpalus smaragdinus DurFr., attenuatus STEPH., tenebrosus DEJ., 
luteicornis Durr., marginellus DEJ., rubripes Durr., — v. sobrinus 
DEJ., honestus DurFr., Fröhlichi Srugkm. — Stenolophus teutonus 
SCHRANK ab. hirticornis Kgyxs., discophorus FiscH. — Anisodac- 
tylus binotatus FaBR. — Amara similata GyLLnH., ovata F., 
convexior STEPH., curta DEJ., lucida Durr. — Myas chalybaeus 
PArrRp. — Abax parallelus Durr. — Molops ovipennis CHp. — 
Pterostichus anthracinus ILLIG v. depressiuseulus CHp., tarsalis 
APFB., melas CREvrz v. depressus DEJ. — Atranus collaris MÉN. 
— Agonum sexpunctatum L. ab. montanum HEER, versutum 
GyLLnH., angustatum DEJ., scitulum DEJ., gracile GyLrnH. — Lebia 
ecrux minor L. v. nigripes Des. — Drypta dentata Rossr. — 
Brachynus crepitans L., explodens Durr. v. strepens FISCH. 

Dytiscidae. Bidessus geminus FaBR. — Hydroporus 
variegatus AvBÉ, pubescens Gyurm. — Laccophilus obscurus 
Paxsz. — Agabus guttatus Pavrx., bipustulatus L. — Rhantus 
punctatus FovRgcR., notatus F. — Colymbetes fuscus L. — 
Graphoderes cinereus L. — Dytiscus marginalis L. v. 
conformis KUsZzE. 7 

Gyrinidae. Gyrinus natator L. v. substriatus STEPH. 

Staphylinidae. Megarthrus denticollis BEck. — Antho- 
bium stramineum KR. — Phyllodrepa floralis Park. — 
Lathrimaeum atrocephalum GyiL. — Coprophilus stria- 
tulus F. — Trogophloeus fuliginosus GnRav., gracilis MANNn. 
— Oxytelus rugosus F., rugifrons HocnHnu., insecatus GRAv., 
lagueatus MARsn., piceus L., sculptus GRav., politus ER., intricatus ER., 
nitidulus GRav. — Platystethus capito HEER. — Bledius 
dissimilis ER. — Stenus biguttatus L., ater MAwwn., calcaratus 


151 


ScRIBaA, Rogeri KR. — Paederus gemellus KR., caligatus ER-., 
litoralis GRav. — Stilicus angustalus GEoFFR., similis IER. — 
Medon ferrugineus ER. — Lathrobium geminum KR. — 
Cryptobium fracticorne PaYrx. — Xantholinus punctulatus 
Par. —  Gauropterus fulgidus ER. — Philonthus 
ebeninus GnRav., decorus GnRaAv., varius GYLL, — ab. bimaculatus 
GRav., eruenfatus GMEL., cephalotes GRav., discoideus GRAv., punctus 
 GnRav., nigritulus Ggav. — Staphylinus caesareus CEDERHEH. — 
Oníiholestes murinus L. — Ouedius molochinus GRAv., 
luciduius ER. — Conosoma littoreum L. — Tachyporus 
pusillus GRav.. hypnorum F., formosus MarrH., abdominalis F. — 
Placusa complanata ER. — Aíiíheta arcana ER. — Calodera 
nigrita MANNH. 
3 Pselaphidae. Reichenbachia haemoptera Aus. — Ctenis- 
tes palpalis REICHENB. 

Silphidae. Nargus velox SpPEwxcE. — Catops fumatus 
ÖPENCE, Watsoni SPENCE, fuscus Pawz., tristis Pawsz. — Necro- 
phorus vespilloides HERBsr. — Silpha obscura L. 

Tiodidae. Anisotoma axillaris GyYLLH., castanea HERBST. — 
Agathidium nigripenne F. 

Corylophidae. Sericoderus lateralis GYLL. 

Ptiliidae. Acrotrichis suffocata HALID. 

Scaphidiidae. Scaphosoma agaricinum L: 

Histeridae. Platys om a compressum HERBesrT, oblongum F., 
angustatum Horrum. — Hister unicolor L., cadaverinus HOoFFu., 
purpurascens HERBsrT, bissexsíriatus F., duodecimstriatus SCHRANK 
v. guatuordecimstriatus PAYk., bimaculatus L., praetermissus PEYR., 
corvinus GERM. — Paromalus parallelepipedus HERBST. — 
Saprinus semistriatus ScRiIBa. — Plegaderus saucius ER. 
— Bacanius rhombophorus AUBE. i 

Hydrophilidae. Helophorus rufipes Bosc., aguaticus L., 
— v. aegualis THoums., glacialis ViLLa, crenatus Rev, pumilio ER. — 
Limnoxenus oblongus HERBsr. — Hydrobius fuscipes L. 
v. Rottenbergi GERH. — Helochares lividus FoRsrTER. — Lacco- 
bius nigriceps THowms., — ab. maculiceps RorrexeB. — Limnebius 
nitidus MgRsH. — Coelostoma orbiculare F. — Sphaeridium 
scarabaeoides L., bipustulatum F. — Cerceyon lateralis MARsn., 
flavipes THuwB. ab. marginellus Park. — Cryptopleurum 
minutum F. 

Cantharidae. Dictyoptera rubens GyLL. — Podabrus 
alpinus PaYrk. — Cantharis violacea PAYK., pellucida FABR., 
rufa L. — Rhagonycha fulva Scor. ab. usta GEmxum., limbata 
THoms., elongata FAaunLn., atra L. — Malachius sceutellaris ER., 


bipustulatus L., — ab. immaculatus Rev. — Anthocomus bipunc- 
tatus HARRER. — Dasytes niger L., coeruleus DEG., aerosus 
KiEsw., plumbeus MüLL. ab. nigrofemoralis SCHILSKY. 

Cleridae. Tillus unifasciatus F. — Trichodes apiarius 
L. ab. subtrifasciatius Kruc. — Corynetes coeruleus DEG. — 
Necrobia rufipes DEG. v. pilifera REITT. 

Byturidae. Byturus. fumatus F. ab. bicolor RErrr., tomen- 
tosus F. ab. flavescens MARSH. 

Nitidulidae. Carpophilus sexpustulatus FaBR. — Ipidia 
4-maculata OvEss. — Amphotis marginata FaABR. — Soronla 
grisea L. — Epuraea fuscicollis SrepPn., terminalis Maxwn, ab. 
Seidlitzi ScHILSsKY, variegata  HERBsr, obsoleta FaBR, abietina 
J. SAHLB., limbata OLrv. — v. Skalitzkyi RErrr. — Omosita 
depressa L, colon L. — Nitidula carnaria ScHaLL. — Pria 
dulcamarae STEPH. — Meligethes coracinus STURM v. pumilus ER., 
aeneus FApR., — ab. coeruleus ManRgsn., fuliginosus ER., vidualus 
SrTURM.: — Cyechramus luteus FaBR.; — v. fungicola HEER. — 
Pityophagus ferrugineus L., — ab. adustus REerrr. — Rhizo- 
phagus depressus F., ferrugineus PavYx., bipustulaiunus  FABR., 
puncticollis SAHLB. 

Cucujidae. Monotoma picipes HEREesT, testacea MorscH. — 


Oryzaephilus surinamensis L. — Silvanus unidentatus F. 
— Silvanoprus fagi GvuER. — Cucujus cinnabarinus Scop. — 
Pediacus dermestoides F. — Laemophloeus monilis F,., 


testaceus F., duplicatus WALTL. 
Cryptophagidae. Cryptophagus validus KRg., Thomsoni 
Rerrr., dentatus HERBsrT, distinguendus STRxw., affinis STRm., lycoperdi 


HERgBsr. — Antherophagus pallens OLrv. — Atomaria 

nigriventris STEPH., fuscicollis MnRsn., fuscata ScHösK. — Ephis- 

temus globosus WAaLzrL, globulus PayYk. ; ; 
Erotylidae. Triplax aenea ScHatnu., russica L. — Dacne 


bipustulata THUNBG. 

Phalacridae. Olibrus íflavicornis $SrugRm, affinis STRM., 
bicolor F. A 

Lathridiidae. Eni1cmus minutus L., rugosus HReBsr., brevi- 
cornis MaxsH. — Corticaria crenulata GyLc., abietum Morscn., 
Weisei REIrr., obscura BRis. — Corticarina gibbosa HEREBsT, 
similata GYLLH. 

Mycetophagidae. Mycetophagus guadripustulatus L., — 


a. antemacularis ToRRE, piceus F. ab. lunaris F., — ab. varius MARsH., 
atomarius FaBR. — Litargus connexus GEOFFR. 

Sphindidae. Sphindus dubius GytUL. 

Cisidae. Hendecatomus reticulatus HERBsr. — Cis 


comptus GYytLL., boleti Scop. 


153 


Colydiidae. Colydium elogatum F. — Ditoma crenata 
F. ab. rufipennis F. — Cerylon fagi BRis., histeroides F., ferru- 
gineum STEPH. 

FEndomychidae. Mycetina cruciata ScHALL. v. balcanica 
Csrx — Endomychus coccineus L. 

É Coccinellidae. Cynegetis impunctata L. v. palustris REDTB. 
— Hippodamia tredecimpunctata L. ab. spissa WsE. — Semi a- 
dalia 11-notata ScHwnEwm. — Coceccecinella Revelieri MuLs., 
5-punctata L. ab. simulatrix WsEe., 10-punctata L ab. 4 punctata L., 
— ab. 6-punctata L., 4-punctata Ponropr. ab. sordida WsE. — 
Halyzia sedecimguttata L., 12-guttata Popa, 14-punctata L. ab. 
tessulata ScopP. — Chilocorus renipustulatus ScgiBa. — Platy- 
naspis luteorubra GoEze. — Scymnus subvillosus GoEzE, 
rufipes F., Apetzi Muns. ab. guadriguttatus J. MüLL., interruptus 
GoEzE, rubromaculatus GoEzE. 

Helodidae. Helodes flavicollis Kissw. — Cyphon varia- 
bilis THuwB. v. nigriceps KiEsw , coarctatus PaYrk. — Prionocy- 
phon serricornis MÜLL. 

Dryopidae. Dryops luridus ER. — Stenelmis consobrina 
Dur. — Riolus nitens MÜLL. 

Heteroceridac. Heterocerus flexuosus SrEpH., obsoletus 
Cukris, marginatus F., fenestratus THUNBG., fusculus KIEsw. 

Dermestidae. Dermestes murinus L., undulatus BRAHM, 
atomarius ER., Erichsoni GawGLe. — Attagenmus pellio L. — 

.Ctesias serra F. — Anthrenus pimpinellae F., serophulariae 
L. v. gravidus Küsr., verbasci L. 

Byrrhidae. Morychus aeneus F. — Pedilophorus 
auratus Durrscn. — Byrrhus gigas F. 

Dascillidae. Dascillus cervinus L. 

FElateridae. Agriotes gallicus Lac., ustulatus ScHALL. ab. 
flavicornis Pawz., sputator L. — Ludius ferrugineus L. v. occita- 
nicus ViLLERs. — Adrastus rachifer GEoFFR , monlanus Scop. — 
Drasterias bimaculatus Rossi, — ab. anticus REirrr., — ab. fe- 
nestratus Küsr., — ab. binotatus Rossi. — Elater sanguineus L., 
— v. semisanguineus REITT., pomonae STEPH., ferrugatus Lac., — ab. 
adumbratus Buvss., balteatus L., nigerrimus Lac. — Limonius 
aeruginosus Oniv. — Athous hirtus HResr. — Denticollis 
rubens PILLER. . 

Eucnemidae. Drapetes biguttatus PitLER ab. mordelloides 
Hosr. ; 

Buprestidae. Latipalpisízstellio Kizssw.7—-.Bupjrestis 
rustica L., novemmaculata L., octoguttata L. — Eurythyrea 
seutellaris Onrv. — Phaenops Knoteki RErr. — Anthaxia 


154 


salicis FABR., grammica Lap., nitidula L., — v. cyanipennis LAr., 
morio FABR., sepulchralis FaBR., guadripunctata L. — Coraebus 
lampsanae Box — Agrilus viridis L. ab. linearis F., — ab. fagi 


RarzB., — ab. ater F., obtusus 4B., pseudocyaneus KiEsw., elongatus 
HERBsT ab. cyaneus Rossi, laticornis ILuIG., fuscosericeus DAw., con- 
vexicollis REprB , integerrimus RarzB., obscuricollis Kiesw. — Tr a- 
chys pygmaea F. 

Bostrychidae. Bostrychus capucinus L. 

Lyctidae. Lyctus linearis GoEzE. 

Ptinidae. Ptinus rufipes OLrv., bidens OLIv 

Anobiidae. Xestobium rufovillosum DEG. — Sitodrepa 
panicea L. — Trypopitys carpini HERBST. 

Oedemeridae. Xanthochroa carniolica GisTrL. — Anon- 
codes fulvicollis Scop. v. media GREDL., dispar DurovgR, — v. 9 
concolor Mucs. — Asclera coerulea L. — Chrysanthia viri- 
dissima L., — v. cuprina Rev, viridis ScHMIDT ab. cupreomicans 
WESTHR. 

Pythidae. Rhinosimus planirostris F. 

Pyrochroidae. Pyrochroa serraticornis Scop. 

Hylophilidae. Hylophilus pygmaeus DEG. 

Anthicidae. Notoxus monoceros L., brachycerus FaLp., 
cornutus F. ab. armatus SCHMIDT. 

Meloidae. Meloé proscarabaeus L., — ab. cyaneus Muts., 
violaceus MaRgsH. — Euzonitis bipunctata PILLER. 

Mordellidae. Tomoxia biguttata Gyuey. — Mordella 
perlata Suuz., aculeata L. ab. vestita EmERgYy. — Mordellistena 
abdominalis F., humeralis L., — ab. axiilaris GyLL. — Anaspis 
pulicaria Cosra, thoracica L., arctica ZETT. 

Melandryidae. Xylita livida SAHLB. 


Allecultidae. Allecula morio F. — Prionychus mela- 
narius GERum. — Pseudocistela ceramboides L. v. serrata 
CHEVRL. — Mycetochara axillaris PaxYrk. — Ömophlus rugi- 


collis Küsr. 

Tenebrionidae. OpatrumsabulosumL.—Hypophloeus 
unicolor PicLER, Íraxini KucGEL. — Diaclina testudinea PILLER. — 
Menephilus cylindricus HEgReBsr. — Tenebrio picipes HERBsST. 
— Helops guisguilius STURM. 

Cerambycidae. Tragosoma depsarium L. — Rhagium 
bifasciatum F. ab. unifasciatum Murs. — Xylosteus Spinolae 
Ferv. — Oxymirus cursor L. — Gaurotés virginea L. ab. 
thalassina SCHRANK. — Pidonia lurida F. — Leptura sexgut- 
tata F. ab. exclamationis F., erythroptera HAGENB., pallens BRULL, 
maculicornis DEG., cordigera FüssL., sanguinolenta L., dubia Scop., 


— ab. Starcki ScHiLsxkv, — ab. chamomillae F., erratica DALM., — 
ab. erythrura Küsr., sexmaculata L., aurulenta F., maculata Popa 
ab. undulata Moutcs.,. nigra L., septempunctata F. — Grammo- 
ptera ruficornis F. — Stenopterus flavicornis Küsr., rufus L. 
— Leptidea brevipennis Muns. — Ícosium tomentosum Luc. 
— Tetropium castaneum L. v. fulcratium F. — Phymatodes 
testaceus L., — ab. variabilis L., — ab. fennicus F., — ab. praeus- 
tus B. — Pyrrhidium sanguimeum L. — Callidium aeneum 
DEeG " Plagionotus floralis Pann., — ab. basicornis REITT. — 
Xylotrechus antilope Zerr. — Ülytanthus Herbsti BRAnM, 
figuratus ScoP. — Hoplosia fennica Park. — Pogonochae- 
rus óvatus GoEzE. — Agapanthia violacea F. — Menesia 
bipunctata ZoveBk. — Tetrops praeusta L. — Stenostola 
ferrea SCHRANK, nigripes FABR. 

Chrysomelidae. Lema melanopus L. — Labidostomis 
humeralis ScHwEmip. — Ülytra guadripunctata L. — Gynandro- 
phthalm a aurita L. — Cryptocephalus bipunctatus L. ab. 
sanguinolentus ScoP. — Bromius obscurus L. — Gastroidea 
polygoni L. — Phaedon cochleariae F. — Melas o m a 20-punce- 
tata Scop., aenea [L. 

LDariidae. Lari1a lentis FROELICH. 

Curculionidae. Otiorrhynchus fuscipes OL. — Poly- 
"drosus impar Gozis, mollis STROEM, picus F., viridicinetus GYLLH. 
— Sitona lineatus L., humeralis SrEpPn , inops Gyere. — Tany- 
mecus palliatus F. — Pissodes piceae IuL., notatus F. — 
Rhinoncus bruchoides HeResr. — Ceutorrhynchus den- 
ticulatus SCHRANK. — Sphenophorus striatopunctatus GOEZE. — 
Gymnuetron tetrum F. — Apion curvirostre GYLL., aestivum 
GERM. — Rhynchites betulae L., nanus PaYx., Bacchus L. 

Ipidae. Eccoptogaster Ratzeburgi Jawsson. — Pteleo. 
bius Kraatzi Ercmm. — Myelophilus piniperda L., minor HAR- 
TG. — Hylurgus ligniperda F. — Hylastes attenuatus Er. — 
Cryphalus piceae Rarzg. — Pityogenes chalcographus L., 
pilidens Reirr. — Ips typografus L., Mannsfeldi WacHrL, acumina- 
tus GyLun., suturalis Gy. — Taphroryehus bicolor HEREBsT, 
villifrons Dur. — Xylocleptes bispinus Durr. — Dryocoe- 
tes villosus F. Xyleboru s eurygraphus RATZzB.:, Saxeseni RATZEB , 
monographus F. — Xyloterus domesticus L[.. 

Túcanidae. Ceruchus chrysomelinus Hocnw. 

.Scarabaeidae. Trox scaberL.— Psammobius sulcicollis 
ILniG — Oxyomus silvestris ScoP. — Aphodius scerutator 
HERgesr v. nigricollis Mucs., lugens CREurz., immundus CREeurz., lividus 
OLIrv., varians DurrscH. v. ambiguus Mucs., inguinatus HERBST, pro- 


156 


dromus BRaHm, punctatosulcatus STURM, consputus CREuvTz., luridus 
F., — ab. nigripes F., depressus Ku. ab. atramentarius ER. — 
Ochodaeus chrysomeloides ScHRANK — Odontaeus armiger 
Scorp. — Geotrupes vernalis L. v. autumnalis ER. — Ontho- 
phagus taurus SCHREBER, fracticornis PREYSSL., coenobita HERBST, 
austriacus Pawxz., vacca L., — ab. medius Pawz., nuchicornis L. — 
Serica brunnea L. — Rhizotrogus marginipes MuLs., — v. 
granulifer Rosn. — Amphimallus ruficornis FABR., assimilis 
Hegesr. — Melolontha melolontha L. ab. scapularis WeEsrnH., 
pectoralis GERMm., — v. spatulata Barr. — Hoplia praticola DurFr., 
farinosa L., brunnipes Bos. — Anomala aenea DEG. ab. bicolor 
SCHILSKY — Öryetes nasicornis L. v. aries JaáABL. — Gnorj- 
mus variabilis L., nobilis L. ab. cuprifulgens REirrr.—Trichius 
fasciatus L., sexualis BEDEL — Tropinota hirta Popa ab. senicula 


MÉxs. — Cetonia aurata L. ab. piligera Mucs., — ab. pisana HEER, 
— ab. viridiventris SErrr, — ab. valesiaca HEER, — ab. tunicata 
HRErrr. — Liocola marmorata F. — Potosia cuprea F. ab. 


Fabriciana REITT. 


Új vak bogarak a Bihar-hegységből. 
Irta: Csixi ERNŐ. 


Barátom BokoR ELEMÉR az ezidei nyáron újból szentelhetett 
néhány hetet a Bihar-hegység barlangi faunájának kikutatására, de 
figyelemmel volt a nagy kövek alatt, a földben élő vak bogarakra 
is. Kutatásai most is meglepő szép eredménynyel végződtek. Ezidei 
felfedezései közül négy fajt már ismertettem, ezek az Anophthalmus 
Szalayi és A. Horváthi és a Pholeuon bihariense és Ph. Frivaldszkyi 
(lásd: Annales hist-nat. Musei Nationalis Hungarici. X, 1912, p. 
528—539), a többieket ez alkalommal óhajtom leírni. 

Ezen a helyen sem mulaszthatom el, hogy köszönetemet ne 
fejezzem ki BokoR ELEMÉR barátomnak azért, hogy újonnan felfede- 
zett bogarait leírás végett rendelkezésemre bocsátotta. 


Pholeuon (Apropeus) Attila Csixi n. sp. 

Rufo-ferrugineum, haud nitidum, supra pilis tenuibus fílavis 
dense vestitum. Capite pronotogue subtiliter, elytris fortius dense 
punctatis, inter punctis subtilissime punctulatis. Fronte parum im- 
pressa, pronoto latitudine paulo longiore, ante medium latissimo, 
basi paulo angustiore. lateribus postice arcuato-sinuatis et ad angu- 
los possticos pene rectis vix divergentibus. Elytris breviter ovatis, 
pronoto vix duplo et dimidio longioribus, disco paulo planatis, sutura 
antice impressa, margine laterali angusto. Carina mesosternali ob- 
tusangulariter late elevata. Long. 5—5-5 mm. 


157 


Hungaria centr.-orient. Habitat in antro innominato 
nunc detecto montis Tatárhegy (Com. Bihar), ubi Dom. ELEMÉR 
BokoRkR specimina nonnulla legit. 

A Ph. leptodero FRrv. et Ph. Hazayi FRIv. elytris supra plani- 
oribus et superficie dense punctato punctulatogue, haud nitido, facile 
distinpguendum. 


Barnás-vörös, fénytelen, felületét sűrű testhez simuló finom 
sárgás szőrözet fedi. A fej és az előtor háta finomabban. a szárny- 
fedők erőteljesebben sűrűn pontozottak, a pontok között pedig na- 
gyon finoman pontocskázottak. A homlok közepén kis bemélyedés 
van, az előtör háta alig hosszabb mint széles, tövén kissé kes- 
kenyebb mint a közepe előtt, a hol a legszélesebb, oldalai hátul 
ívelten kimetszettek és hátrafelé alig széttartók, ennélfogva a hátsó 
szögletek majdnem derékszögűek. A szárnyfedők rövidebb tojás- 
formák, alig két és félszer oly hosszúak mint az előtor háta, a var- 
raton elül kissé bemélyedtek, oldalperemük keskeny, felületük a 
korongon kissé lapított. A mellközép taraja széles tompaszög alakjá- 
ban kissé kiemelkedő. Hossza 5—5-5 mm. 

Előfordul a Tatárhegy keleti lejtőjén levő újonnan felfedezett 
barlangban. BokoR ELEMÉR gyüjtése. 

Az Apropeus alnembe tartozó Ph. leptoderum FRgiv. és Ph. Hazayi 
FRrv.-tól felül lapítottabb szárnyfedői és sokkal sűrűbben pontozott 
és pontocskázott, ennélfogva fénytelen felülete által könnyen meg- 


Eönböztethető. 


Pholeuon (Apropreus) Birói CsiIxi n. sp. 


Rufo-ferrugineum, baud nitidum, supra pilis flavis, tenuibus et 
brevibus dense vestitum, capite pronotogue subtiliter, elytris fortius 
dense punctatis et inter punctis punctulatis. Fronte parum impressa. 

. Pronoto latitudine paulo Jongiore, ante medium latissimo, basi parum 
angustiore, lateribus antice arcuato-rotundatis, prostice profunde 


. sinuatis et ad angulos posticos acutiuscule prominulis fortiter diver- 
. gentibus. Elytris oblongo-ovalibus, pronoto fere triplo longioribus, 


pone medium latissimis, antrorsum et postice angustatis, margine 


. laterali angusto, disco paulo deplanatis. Long. 5—6 mm. 


Hungaria centr.-orient. Habitat in antris , Ripp-Ripp- 


. barlang", , Nagy Sándor-barlang" et , Csori vajda-barlang" nominatis 


et in valle Szegyestel dicto locatis (Uom. Bihar), ubi Dom. IELEMÉR 


. BOKOR detexit. 


Ph. Aitilae m. affinis ;- sed differt: elytris longioribus, pronoto 


4 


158 


Barnás-vörös, fénytelen, testhez símuló finom és rövid sárgás 
szőrözettel sűrűn fedett, a fej és az előtor háta finomabban, a szárny- 
fedők erőteljesebben sűrűn pontozottak és á pontok között pontocs- 
kázottak. A homlok a középen kissé benyomott. As előtor háta 
nagyon kevéssel hosszabb, mint széles, a közepe előtt a legszélesebb, 
tövén kissé keskenyebb, oldalai elűl ívelten kerekítettek, hátul mélyen 
kimetszettek, az oldalak ennélfogva innen hátrafelé erősen széttartók, 
a hátsó szögletek hegyesen kiugrók. A szárnyfedők hosszúkás tojás- 
formák, majdnem háromszor oly hosszúak, mint az előtor háta, a 
közepük mögött a legszélesebbek, innen előre- és hátrafelé keske- 
nyedők, oldalperemük keskeny, felül a korongon kissé lapítottak. 
A mellközép taraja ívelten kerekített és alig kiemelkedő. Hossza 
59—6 mm. 

Előfordul a Szegyestel-völgy több barlangjában, így 
a ,Ripp-Ripp", a ,Nagy Sándor" és a ,Csori vajda"-barlangban, 
a melyekben BokoR ELEMÉR fedezte fel. 

A Ph. Attila m. legközelebbi rokona, de attól hosszabb szárny- 
fedői, oldalt mélyebben kimetszett előtora és ezért hátrafelé széttartó 
oldalai és hegyesen kiugró hátsó szögletei által könnyen meg- 
különböztethető. ; B; 


Pholeuon (Irenellum) Knirschi BgRemir ab. interruptum Csixi nov. ab. 


A typo differt : linea marginali laterali pronoti antice interrupta, 
prope angulos anticos brevissima, postice ab angulis posticis usgue 
ad medium producta. 

Habitat cum typo in antro ,Kondor-barlang" dicto. 


A törzsfajtól abban különbözik, hogy az előtor hátának oldal- 
szegélye nem teljes, hanem a hátsó szögletektől a közepéig terjed, 
azonban elűl is rövid élecske jelzi az elűlső szögletek mellett. 

Előfordul a törzsfaj között a , Kondor barlang"-ban. 


Pholeuon (Irenellum) Eleméri Csixi n. sp. 


Obseure rufo-ferrugineum, nitidiusculum, supra pilis Ílavis 
vestitum, dense tenuitergue punctatum. Capite haud magno, fronte 
parum impressa. Anrtennis pone dimidiam corporis extensis, articulo 
secundo guam articulo guarto paulo longiore, articulo octavo guam 
articulo decimo paulo breviore. Pronoto latitudine aeguilongo, im 
dimidio latissimo, basi paulo -angustiore, lateribus antice arcuatis, 
postice fortius sinuatis, angulis postícis acutis. Elytris oblongo- 
ovalibus, guam pronoto duplo et dimidio paulo longioribus et sesgui- 
alter paulo longioribus guam coniunctim latories, convexis, sutura 
paulo impressa, margine laterali angusto. Carina mesosternali angulo 


acuto seu denticulato prominulo. Tarsi anteriores maris dilatati et ad 
apicem gradatim ángustfati. Long. 45—5 mm, 

Hungaria centr.-orient. Habitat in antro novo prope 
antrum  , Csudor-barlang" nominato ad originem íÍluv. Kőrös, ubi 
Dom. ELEMÉR BokoR exemplaria aliguot legit. 

A spcciebus affinibus modo seguenti distinguendus est: a Ph. 
Knirschi BREir: pronoto latitudine aeguilongo, a Ph. Bokorino m. 
elytrorum margine laterali angusto, a Ph. Gyleki Mocz. antennarum 
articulo secundo articulo guarto- paulo longiore, a Ph. Frivaldszkyi 
m. pronoto basi latitudine maxima vix angustiore et lateribus ante 
angulos posticos tenuiter sinuatis et a Ph. Mihóki m. et Ph. Árpádis 
m. carina mesosternali angulo acuto prominulo. 


Sötét barnás-vörös, kissé fénylő, testhez simuló sárgás szőrö- 
zettel fedett, sűrűn és finoman pontozott. A fej nem nagy, a homlok 
kissé benyomott. A csápok a test közepén túl terjednek, a második 
csápíz kissé hosszabb mint a negyedik íz, a nyolczadik íz kissé 
rövidebb mint a tizedik íz. Az előtor háta olyan hosszú mint széles, 
a középen legszélesebb, tőve ennél keskenyebb, oldalai elül íveltek, 
hátul erősebben öblösek, hátsó szögletei hegyesek. A szárnyfedők 
hosszúkás tojásformák, két és félszernél kissé hosszabbak mint az 
előtor háta és másfélszernél kissé hosszabbak mint együttesen széle- 
sek, domborúak, a varraton kissé bemélyedtek. oldalperemük kes- 
keny. A mellközép taraja éles szög, illetőleg fogacska alakjában ki- 
emelkedő. A hím elülső lábfejének ízei kiszélesedettek és fokozatosan 
keskenyedők. Hossza 45—5 mm. 

Előfordul a Kőrös eredeténél levő , Csudor-barlang" közelében 
fekvő újonnan felfedezett barlangban. BokoR ELEMÉR gyüjtése. 

A rokon fajoktól ez az új faj a következő tulajdonságai alapján 
különböztethető meg: -a Ph. Kmirschi BnREmrirtól abban különbözik, 
hogy előtora olyan hosszú mint széles, a Ph. Bokorianum m.-től, 
hogy a szárnyfedők oldalpereme keskeny, a Ph. Gyleki Mocz.-tól, 
hogy második csápize kissé hosszabb mint a negyedik íz, a Ph. Fri- 


valdszkyi m.-től, hogy az előtor hátának tőve alig keskenyebb mint 


legszélesebb részében és oldalai a hátsó szögletek előtt gyengén 
öblösek, a Ph. Mihóki m. és Ph. Arpádi m.-től pedig abban, hogy a 
középmell taraja éles szög alakjában emelkedik ki. 


Pholeuon (Irenelhm) Árpádi Csixi n. sp. 

Obscure rufo brunneum, nitidum, supra Ílavo-pilosum, dense 
punctatum et subtiliter punctulatum. Pronoto longitudine vix latiore, 
ante medium latissimo, lateribus hoc loco rotundatis, postice fortiter 
sinuatis et ad angulos posticos vix acutis, nene rectis, parallelis. 
Elytris oblongo-ovalibus, pronoto paulo muito guam duplo et dimidio 


160 


longioribus, margine laterali augusto, sutura disco paulo impressa. 
Carina mesosternali late rotundata vel rotundata obtuse angulata. 
Tarsorum posticorum articulo primo articulis duobus segnentibus 
aeguilongo. Long. 4-3—5 mm. 

Hungaria centr.orient. Habitat in antro novo vallis 
, Fehér-völgy" nominato (Comit. Kolozs), ubi Dom. ELEMÉR BOKOR 
specimina nonnulla legit. 

Ph. Mihóki m. proximus ; sed differt: statura graciliore, elytris 
longioribus, pronoto longitudine vix latiore et lateribus profundius 
emarginatis. 


Sötét barnás vörös, fénylő, testhez simuló finom sárga szőrö- 
zettel fedett, felülete sűrűn pontozott és finoman pontocskázott. Az 
előtor háta alig szélesebb mint hosszú, közepe előtt a legszélesebb, 
oldalai itt kerekítettek, majd hátrább erősen kimetszettek és hátul 
majdnem párhuzamosan haladnak a kissé hegyes, majdnem derék- 
szögű hátsó szögletek felé. A szárnyfedők hosszúkás tojásformák, 
kissé többel mint két és félszer oly hosszúak mint az előtor háta, 
oldalperemük keskeny, varratjuk a korongon kissé bemélyedt. A 
mellközép kiemelkedő taraja szélesen kerekített vagy kerekített 
tompaszögű. A. hátsó lábfej első íze olyan hosszú miut a következő 
két íz együttvéve. Hossza 43—5 mm. 

Előfordul a Fehér-völgy (Kolozs vm.) egy új barlangjában, 
a melyben BokoR ENEMÉR fedezte fel. i 

A Ph. Mihóki m. legközelebbi rokona és attól főleg karcsúbb 
testalkata és hosszúkásabb szárnyfedői, valamint alig szélesebb mint 
hosszú előtora hátának mélyebben kimetszett oldalai alapján külön- 
bözik. 


Drimeotus hungaricus CsIxi n. sp. 


Rufo-ferrugineus, paulo nitidus, pilis brevibus fÍlavis obligue 
locatis tectus, capite pronotogue subtiliter et dense, elytris fortius 
punctatis. Antennis dimidio corporis longioribus, articulo secundo 
articulo primo parte §/10 longiore, articulo octavo articulo secundo 
parte 7/z breviore. Longitudinem artieculorum antennarum numeri 
seguentes explicarent: 5, 7, 6, 5-5, 6-5, 6, 65, 4, 5, 5, 65. Pronoto 
transverso, longitudine parte guinta latiore, ante medium latissimo, 
antrorsum fortiter angustato, lateribus postice pene parallelis. Scu- 
tello longitudine vix latiore. Elyíris ovalibus, humeris late rotundatis 
et porrectis, lateribus postice arcuato-angustatis, margine laterali 
angusto et refílexo, sutura usgue pone medium impressa, costis 
evanescentibus et usgue ad medium pertinentes. Tibiis anticis sat 
brevibus. Long. 4 mm. 


pe Aszktett, ON NÉ Le BelB FS EN LT 
mg) 


161 


Hungaria centr.orient.  Exemplum — unicum Dom. 
ELEMÉR BokoR in monte Boga (Com. Bihar) sub lapidem in altitu- 
-dine ca. 1300 metrorum detexit. 

Species nova subgeneris Drimeotus s. str. a D. Ormayi REITrT. 
diífert: elytris irregulariter punctatis, a .D. Chyzeri BiRó: elytris 
latitudine triente longioribus, a D. Horválihi BiRó et D. Entzi Bigó : 
pronoto ad basin non angustato, a D. Kovácsi HAMPE et D. Bokori 
m. elytrorum margine laterali angusto et a D. laevimarginato Mocz. 
elytrorum margine laterali reílexo. 


Barnás-vörös, kissé fénylő, rövid rézsútosan álló sárgás sző- 
rözettel fedett, a fej és az előtor háta finoman és sűrűn, a szárny- 
fedőxz erőteljesebben pontozottak. A. csápok a test közepén túl ter- 
jednek, a második csápíz §/10-del hosszabb mint az első íz, a nyol- 
czadik íz pedig 3/r-del rövidebb mint a második íz. Az egyes csáp- 
ízek egymáshoz való viszonya a következő számokkal fejezhető ki : 
9, (, 6, 591/2, 61/2, 6, 61/2, 4, 5, 5, 612. Az előtor háta harántos, egy 
ötödnél kevéssel többel szélesebb mint hosszú, valamivel a közepe 
előtt legszélesebb, innen előrefelé erősen keskenyedő, oldalai hátul 
majdnem párhuzamosak. A paizsocska alig szélesebb mint hosszú. 
A szárnyfedők tojásformák, a vállon szélesen kerekítettek és kiállók, 
oldalaik hátrafelé ívelten keskenyedők, oldalperemük keskeny, oldal- 
szélük felhajló, a varrat a paizsocskától a középen tulig benyomott, 


. a hosszanti bordák elenyészőek, mindegyik szárnyfedőn kettőnek a 


nyomai láthatók, ezek is csak a középen tulig terjednek. Az elülső 
lábszárak aránylag rövidek. Hossza 4 mm. 

Előfordul a Boga-hegy en (Bihar vm.), a hol BokoR ELEMÉR 
egyetlen példányát mintegy 1300 m. magasságban egy mélyen a 
földbe ágyazott kő alatt találta. 

Ez az új faj a Drümeotus s. str. alnembe tartozik. A D. Ormayi- 
tól abban tér el, hogy szárnyfedői szétszórtan pontozottak, a D. 
Clwzeri-től hogy a szárnyfedői csak 1/3-dal hosszabbak mint szélesek, 
a D. Horválm és D. Entzi-től hogy előtora a töve felé nem keske- 


. nyedő, a D. Kovácsi és D. Bokori-tól hogy szárnyfedőinek oldal- 


pereme keskeny és a D. laevimarginatusttól hogy a szárnyfedők " 
oldalperemének széle felhajló. 


Drimeotus Mihóki Csixi n. sp. 


KRufo-ferrugineus, sat nitidus, supra pilis fÍlavis brevibus vesti- 


— — tus. Capite dense pnnctato, Íronte impressa, pronoto subtiliter den- 


. Ssegue punctato. Antennis dimidio corporis longioribus, articulo. 
. — secundo articulo primo guarta parte et articulo octavo duplo longiore 


.  longitudinem articulorum formula seguens explicat: 6, 8, 7, 7, 6, ús 


162 


7-5, 4, 6, 5, 8. Pronoto transverso, triente parte longitudine latiore, 
ante medium latissimo, lateribus hoc loco arcuatis, antrorsum fortiter 
angustatis, postice pene parallelis,  superficie vix convexa. Elytris 
oblongo-: ovalibus, latitudine triente parte longioribus, humeris arcua- 
tis, disco costis 4—4 evanescentibus, costis duabus mediis pone 
medium finitis, costis suturali et laterali solum antice notatis, sutura 
antice impressa. Long. 38—4 mm. 

Hungaria centr.-orient. Habitat in antris , Ripp-Ripp- 
barlang" et ,Nagy Sándor-barlang" nominatis in valle Szegyestel 
(Com. Bihar), ubi Dom. ELEMÉR BOoOKoR detexit. 

D. Hungarico m. supra descripto affinis; sed differt: elytris 
oblongo ovalibus, angulis humeralibus arcuatis, haud porrectis. 


Barnás vörös, eléggé fénylő, rövid testhez simuló sárgás sző- 
rözettel fedett. A fej a homlokon kissé benyomott, felülete úgy mint 
az előtor hátáé finoman és sűrűn pontozott. A csápok a test felénél 
túl terjednek, a második csápíz egy negyeddel hosszabb mint az 
első íz és kétszer oly hosszú mint a nyolcadik íz; a csápízek egy- 
máshoz való viszonyát a következő számszor mutatja: 6, 8, 7, 7, 6, 
7, €T75, 4, 6, 5, 8. Az előtor háta harántos, egyharmadnál kissé többel 
szélesebb mint hosszú, a közepe előtt legszélesebb, oldalai itt íveltek, 
innen előrefelé erősen keskenyedők, hátul majdnem párhuzamosak, 
felülete kissé domború. A szárnyfedők kissé hosszúkás tojásformák, 
egyharmaddal hosszabbak mint együttesen szélesek, a vállon nem 
kiállók és ívelten mennek át az oldalszélbe, felületükön 4—4 borda 
nyomát láthatjuk, ezek közül a középső kettő jobban kifejlődött és 
a középen túlig terjed, a varrat melletti és a szélső csak elül jelzett, 
a varraton hosszában a középen túlig benyomottak. Hossza 38—4 mm. 

Előfordul a Szegyestel-völgyben (Bihar vm.) fekvő 
, Kipp-Ripp" és ,Nagy Sándor" HET SES ÉKES melyekben  BoKkoR 
ELEMÉR fedezte fel. 

Ez az új faj az előbb ismertetett D. hungaricus legközelebbi 
rokona; attói főleg abban különbözik, hogy szárnyfedői hosszúká- 
sabb tojásformák és a vállon nem kiállók, hanem ívelten mennek át 
az oldalszélbe. 


Anophthalmus cognatus FRiv. var. speluncarum Csiki nov. var. 


A typo differt: antennis longioribus, pronoto paulo graciliore, 
elytris latioribus. 

Hungaria centr.orient. Habitat in antro , Czárán- 
barlang" nominato, valle Szamos (Com. Bihar), ubi Dom. E. BokoR 
specimen unicum in societate Pholeuonis Mihóki Csiki detexit. 

A törzsfajtól hosszabb csápjai, kissé keskenyebb előtora és 
szélesebb szárnyfedői különböztetik meg. 


163 


Előfordul a Szamos-völgyében (Bihar vármegye) levő Czárán- 
barlangban, a melyben egyetlen példányát a Pholeuon Mihóki CsIkI 
társaságában fedezte fel BokoR ELEMÉR. 


Anophkthalmus cognatus FRiv. var. nuptialis CsIkI nov. var. 


A typo differt : antennarum articulis 2—5 longioribus, pronoto 
latiore, magis convexo, angulis posticis brevioribus acutiusculisgue, 
elytris latioribus et magis convexis. 

Hungaria centr.-orient. Habitat in monte Galbina 
(Montes Biharienses), ubi Dom. E. BokokR sub lapidibus invenit. 


A törzsfajtól a következőkben térel: a 2—5 csápíz hosszabb, az 
előtor háta szélesebb és erősen domború, a hátsó szögletek rövideb- 
bek és hegyesebbek, a szárnyfedők szélesebbek és erősen domborúak. 

Előfordul a Bihar-hegységben, a Galbina-hegyen, a hol JE 78 s 
alatt gyüjtötte BOKOR ELEMÉR. 

Nem lehetetlen, hogy ez az érdekes új állat önálló fajnak fog 
bizonyulni, ez a kérdés azonban csak újabb és nagyobb anyag 
gyüjtése után dönthető majd el. 


Uj vak bogarak Magyarország faunájából,. 
; Irta: MIHóK OTTŐ. 
Drimeotus Csikii MiHók n. sp. 


Ex affinitate Dr. (s. str.) laevimarginati Mocz., hungarico Csiki 
et Mihóki Csiki. A Dr. laevimarginato Mocz. differt: corpore majore 
et praecipue elytrorum margine laterali reflexo, a Dr. hungarico CSIKI: 
corpore majore, antennis pedibusgue longioribus, pronoto longiore et 
elytrorum humeris arcuato-rotundatis, a Dr. Mihóki Csrxi: articulis 
antennarum dimensionibus, pronoto angustiore et elytris angustiorbis 
longioribusgue. 

Hungaria centr.-orient. Habitat in antro , Pacifik- 
barlang" nominato (Com. Bihar) in societate Pholeuonis Gyleki Mocz. 


A Drimeotus-alnembe tartozik, a Dr. laevimarginatus Mocz,., 
hungaricus Csixi és Mihóki Csixi rokonságába. A Dr. laevimarginatus- 


. tól nagyobb teste és főleg szárnyfedőinek felhajtott oldalpereme, 


ér 


a Dr. hungaricus-tól nagyobb testén kivül hosszabb csápja.és lábai, 


nemkülönben hosszabb előtora és végül azáltal, hogy szárnyfedői a 
vállon ívesen mennek át az oldalszélbe, könnyen megkülönböztethető. 
Legközelebbi rokona a Dr. Mihóki Csixi, melytől azonban a csápok 
méretei, de főképen keskenyebb előtora és szárnyfedőinek keskenyebb 


és hosszabb alakja által már szabad szemmel is biztosan elválasztható, 


164 


A fej finoman pontozott, a középen bemélyedés nélkül. A csá- 
pok hosszúak, a test felénél valamivel túlterjednek, ízeik hosszabbak 
mint szélesek; a második csápíz hosszabb mint az első, a harmadik 
és negyedik íz egyenlő hosszú, az ötödik és a hetedik íz ezeknél 
valamivel hosszabb, a hatodik íz kissé hosszabb mint az ötödik íz, 
de rövidebb mint a második. íz, a nyolezadik íz a legrövidebb, a ki- 
lenczedik egynegyeddel rövidebb mint a hetedik íz, a tizedik íz 
egyharmaddal rövidebb mint a kilenczedik íz és az utolsó íz valami- 
vel hosszabb mint a tizedik és csúcsa erősen hegyesedő. Az első 
hat csápíz majdnem egyforma széles, a hetedik és nyolczadik gyen- 
gébben, az utolsóelőtti két íz pedig a vége felé erősen szélesedő. 
Az előtor háta egynegyeddel szélesebb mint hosszú, oldalai a közé- 
pen erősen íveltek, innen előre egyenesen keskenyedők, míg hátra- 
felé öblösödők, majd a hátsó szögletek felé párhuzamosan haladnak, 
a tőve előtt majdnem olyan hosszu mint a középen, a hátsó szögle- 
tek kiemelkedők. Az előtor sokkal keskenyebb mint a szárnyfedők 
és azokkal ellentétben finoman és sűrűn pontozott. A. szárnyfedők 
csaknem kétszer oly hosszúak mint szélesek, oldalperemük keskeny 
és szélük felhajló, a vállon nem kiállók, hanem ívesen mennek át az 
oldalszélbe, szétszórtan és sűrűn pontozottak, bordái elmosódottak. 
A mellközép taraja elűl nem éles fogacskával ellátott szöglettel vég- 
ződik. A lábak hosszúak és karcsúak, a hátsó lábfej utolsó íze sok- 
kal rövidebb mint az előző négy íz együttvéve, a középső és hátsó 
lábszár külső szélén néhány finom tüskével. Az elülső és középső 
tomporok nem fogacskázottak. Az állat sárgás-vörös, kissé fénylő, 
finom testhez simuló sárgás szőrözettel fedett. Hossza 42 mra. 

Ezen felette ritka új fajt, melynek egyetlen hím példányát 
BokoR ELEMÉR a biharmegyei és a bécsi gyüjtők által az idén előtte 
felkutatott Pacifik-barlangban fedezett fel a Pholeuon Gyleki társa- 
ságában, Csiki EtRnő barátom, a magyar entomologusok: kiváló tag- 
jának tiszteletére neveztem el. ; ; 


Pholeuon (Irenellum) Csikii MIHóx n. sp. 


Ph. Árpádi Csixi et Mihóki Csrxi proximum et magnitudine 
intermedium. A Ph. Mihóki ditffert: corpore angustiore et elytris 
multo longioribus, a Ph. Árpádi: elytris brevioribus latioribusgúe, 
praeterea ab ambabis speciebus : tarsorum posticorum articulo primo 
 longitudine articulorum secundo et tertio simul sumptorum aeguilongo. 

Hungaria orient. Habitat in antro , Csiki Ernő-barlang" 
nominato in valle Ponor (Com. Kolozs) sito. 


A Ph. (Irenellum) Árpádi Csiki és Mihóki Csixi legközelebbi 
rokona és nagyságát illetőleg azok között foglal helyet. A Ph. Mihóki- 
tól karcsubb alakja és sokkal hosszúkásabb szárnyfedői, a Ph. Árpádi- 


sztk And hát adrak A atelülh Ja, 


dat úsáln a ki ALI 


165 


tól pedig rövidebb és szélesebb szárnyfedői által könnyen meg- 
különböztethető. Mindkét fajtól a csápok szerkezetén kivül még abban 
is különbözik, hogy a hátsó lábfej első íze hosszabb mint a követ- 
kező két íz együttesen. 
? . A fej olyan széles mint hosszú, a homlok a csápok előtt rövid 
. és olyan széles mint a fejpaizs. A csápok vékonyak és a test felénél 
túl terjednek. A második csápíz csaknem kétszer oly hosszú mint az 
. első íz, a harmadik és negyedik íz egyenlő hosszú és rövidebb 
. mint a második, az ötödik és hatodik íz hosszabb mint a harmadik, 
. a hetedik íz majdnem eléri a második íz hosszát, a nyolczadik íz 
. félakkora mint a hetedik, a kilenczedik és tizedik íz egynegyeddel 
hosszabb mint a hetedik és végük felé erősen szélesedő, az utolsó 
íz kissé hosszabb mirt az utolsóelőtti íz, a középen a legszélesebb 
és hegyben végződik. Az előtor háta olyan széles mint hosszú, 
. oldalszegélye teljes, a hátsó szögletektől az elülsőkig terjed, köz- 
vetlenül a közepe előtt a legszélesebb, oldalai ítt kerekítettek, innen 
. előre egyenes vonalban keskenyednek, míg hátrafelé mélyen kimet- 
szettek, majd párhuzamosan haladnak a kissé hegyesszögű hátsó 
szögletekig. A szárnyfedők hosszúak, visszás tojásformák, többel 
mint kétszer oly hosszúak mint az előtor, közepükön pedig felényi- 
vel szélesebbek mint az, a csúcson egyenként kerekítettek, oldal- 
peremük keskeny és felhajló. A mellközép taraja fokozatosan emel- 
kedik, majd kerekített tompaszögben megy át a csipők közötti 
részbe. A lábak hosszúak és karcsúk, a hátsó lábfej első íze hosz- 
 szabb mint a következő két íz együttvéve. Barnás-vörös, kissé fénylő, 
finoman és sűrűn pontozott, felül sárgás testhez símuló szőrökkel 
fedett. Hossza 42—46 mm. 
. - Előfordul a kolozsmegyei Ponor-völgyben fekvő ,Csiki Ernő- 
barlang"-ban, a melyben BokoR ELEMÉR fedezte fel. Ezt az új fajt is 
 Csixi Egxő barátom tiszteletére neveztem el. 


4 


Pholeuon (Irenellum) Dieneri MIHók n. sp. 


Ex affinitate Ph. Gylekitz Mocz.; attamen Ph. Eleméri Csixi et 
. Friváldszkyi Csiki proximum, sed differt: corpore magis valido, 
. elytis brevioribus latioribusgue. 

Hungaria centr.-orient. Habitat in antro adhuc in- 
Me sinato montiz Galbina (Com. Bihar). 


eésggzüjézátt ááá tgk égatalosásáááásáskásááksjo td sát ÉJÉK KÉNE 18 edes jksátízááéágáki szösz ők 


A Ph. Gyleki Mocz. csoportjába tartozik és a Ph. Eleméri Csrxi 
sa és Frivaldszkyi Csrxi legközelebbi rokona, melyektől azonban rövi- 
. debb és szélesebb szárnyfedői és ezáltal már szemre is feltünő 
. zömök alakja által könnyen megkülönböztethető. 

A fej sokkal keskenyebb mint az előtor, sűrűn pontozott. 


166 


A csápok a test felénél valamivel hosszabbak, a 2. csápíz csaknem 
kétszer olyan hosszú mint az 1. íz, a 3., 4. és 6. íz egyforma hosszú 
és rövidebbek mint a 2. íz, az 5. és a 7. íz kissé hosszabb mint a 
6. íz, dea még mindig rövidebb mint a 2. íz, a 3. íz a 7. íz felénél 
valamivel hosszabb, a 9. íz felényivel hosszabb mint a 7. íz, a 10. és 
11. íz hosszabb mint a 8. íz; a 9. és 10. íz a vége felé erősen széle- 
sedő, az utolsó íz a közepe előtt a legszélesebb és innen erősen 
keskenyedő csúcsban végződik. Az előtor háta valamivel hosszabb 
mint széles, tövén keskenyebb mint a közepe előtt, a hol a leg- 
szélesebb, mögötte öblös, majd széttartó és hegyes hátsó szögletek- 
kel végződik ; az oldalszegély teljes, a hátsó szögletektől az elülsőkig 
terjed, tőve finoman, de teljesen szegélyezett. A szárnyfedők majd- 
nem kétszer oly hosszúak, mint szélesek, a középen a legszéleseb- 
bek, előre kevésbé, hátrafelé erősebben keskenyedők, oldalaik egész 
hosszaságukban íveltek; a csúcson egyenként kerekítettek, oldal- 
peremük keskeny és tüskeszerű szőrökkel van ellátva. A mellközép 
taraja éles fogacska alakjában emelkedik ki. A lábak hosszúak és 
karcsúak, a himek elülső lábfejének ízei kissé kiszélesedettek. 
Barnásívörös, sűrűn pontozott, nagyon kevéssé fénylő, aranysárga 
sűrű és rövid testhez simuló szőrökkel fedett. Hossza 45—5 mm. 

Előfordul a biharmegyei Galbinán, a Bársza-völgy egyik név- 
telen barlangjában, melyben BoKkoR ELEMÉR fedezte fel. Az új fajt 
DIENER Hucó barátom tiszteletére neveztem el. 


Anophthalmus (Duvalius) Csikii MIHÓK n. sp. 


A. pseudoparoeco CsIixi affinis, sed differt: corpore minore, an- 
tennis brevioribus, articulo tertio antennarum articulo secundo duplo 
longiore (apud A. pseudoparoecum solum sesgnuialter longiore), pro- 
noto angulis posticis rectis, haud acutiusculis, elytris angustioribus, 
lateribus minus rotundatis, angulis humeralibus late-rotundatis, striis 
punctatis, externis profundioribus. Long. 55—6-5 mm. 

Hungaria orient. Habitat in antro , Csiki Ernő-barlang" 
nominato, valle Ponor (Com. Kolozs.) 


Az Anophthalmus pseudoparoecus Csixi legközelebbi rokona, de 
attól kisebb teste, rövidebb csápjai, sokkal rövidebb lábai és az elő- 
tor hátának hátsó szögletei által könnyen megkülönböztethető. 

Sárgás-barna, fénylő, csupasz. A fej kissé keskenyebb és 
hosszabb mint az előtor háta; halántéka szélesedett és kiálló, a 
homlokbarázdák teljesek és mélyek, hátul a fej befűződésénél vég- 
ződnek. A csápok a test feléig érnek (a pseudoparoecus-nál jóval túl 
érnek) és karcsúak. A második csápíz valamivel rövidebb mint az 
első és fele a harmadiknak, mely a leghosszabb (a pseudoparoecus- 


167 


. nál a harmadik csápíz, csak 112-szer hosszabb a másodiknál), a ne- 
gyedik, ötödik és hatodik csápíz egyforma hosszú, a másodiknál 
felével hosszabbak, a hetedik egynegyeddel rövidebb az előbbi 
háromnál, a nyolczadik, kilenczedik és tizedik újból egyformák s 
oly hosszúak mint az első, míg az utolsó csápíz ezeknél hosszabb s 
a közepén túl keskenyödve csúcsban végződik. Az előtor az első 
negyedében másfélszer oly széles mint hosszú, erősen szívforma, 
oldalpereme. széles (a pseudoparoecus-nál keskeny), oldalszéle hirtelen 
felhajló, csaknem párhuzamosan egyenes vonalban halad a derék- 
szögben végződő hátsó szögletekig (a pseudoparoecus-nál az előtor 
hátsó szögletei hegyesek). A szárnyfedők hosszúkás tojásformájúak, 
csupaszok, oldalaik ívesek, hátul keskenyedők (a pseudoparoecus-nál 
a szárnyfíedők jóval hosszabbak és valamivel szélesebbek is), a hátsó 
sarkok kerekített . derékszögűek, míg a vállon szélesen kerekített 
tompaszögűek. A szárnyfedők oldalszélével párhuzamosan elül egy 
sorban négy beszúrt pont van. A barázdák mélyek és élesek, sűrűn 
pontozottak, a csúcs előtt elenyészőek (a pseudoparoecus-nál a külső 
barázdák bevésbé mélyen pontozoítak). A lábak karcsúak és kissé 
hosszúak (a pseudoparoecus-nál sokkal hosszabbak a lábak). A hímek 
első lábfejének első és második íze kiszélesedett és alúl pikkelyes 
lemezkékkel fedett. Hossza 55—6"-5 mm. 

Három hím és két nőstény alapján leírva, melyek közül a 
nőstények jóval szélesebbek és nagyobbak. 

Előfordul a Bihar- és Kolozsvármegyék határában húzódó 
Ponor völgyének újonnan felfedezett ,Csiki Ernő-barlang"-jában, 
melyben BoKkoR ELEMÉR fedezte fel. Az új fajt Csiki ERwnő tisztele- 
tére neveztem el. 


Adatok Magyarország lepkefaunájához. 
(Betráge zur Lepidopterenfauna Ungarns.) ; 


Irta: BáRÓ N. CH. RorHscHiLD (London). 


ÍV. Lepkék Szvipnicza 
környékéről.! 


Az elmult nyáron megbizá- 
somból CAsTELLITZ GYULA úr 


1 A három előző közlemény a 
Rovartani Lapok következő köte- 
teiben jelent meg: 7. XVI, 1909, 
p. 130—148; 2. XVIII, 1911, p. 
96—13; 2. XIX, 1912, p. 21—29. 


IV. Lepidopteren von Szvi- 
nicza und Umgebung.! 


Im verílossenen Sommer sam- 
melte Herr Julius UASTELLITZ in 


1 Die drei vorangegangenen Bei- 
tráge sind in den folgenden Bánden 
der Kovartani Lapok erschienen : 
1. XVI, 1909, p. 130—148 ; 2. XVIII, 
1911, p. 36—43; 9. XIX, 1912, p. 
21—29. 


168 


Krassó-Szörény vármegye leg- 
délibb részében, a Duna által 
délfelé képezett szögletben, gyüj- 
tött részemre. Állandó tartózko- 
dási helye Szvinicza volt, a hol 
április 18-tól julius végéig idő- 
zött. Rendszeres kirándulásai 
észak-nyugaton -Drenkova és 
Tilva Drenetinaig és keleten 
Tiszovicza-ig terjedtek. Május 
végén több napos kirándulást 
rendezett a Kazánszorosba és 
julius közepén több napot töl- 
tött a Duna egyik kis szigetén, 
a Temes-szigeten (Ostrovo). 


A gyüjtés eredményét nagy- 
ban befolyásolta a rossz idő- 
járás és ezzel összefüggésben a 
kiöntések által víz alá került 
partvidék. 

A gyüjtés ennélfogva csak 
330 fajt eredményezett, a melyek 
között azonban egynéhány na- 
gyon érdekes elem is van, mint 
pl. Pararge Rogxelana, Libythea 
celtts, Lycaena Jolas, Ochrostigma, 
melagona, Tapinostola Hellmanm, 
Eublemma suava, Hypena anti- 
gualis, Acidalia sodaliaria, Ac. 
potitata, Ac. deversartá ab. dif- 
fiuata, Ac. imittaria, Rhodostrophia 
calabria és különösen a követ- 
kező négy Magyarország faupá- 
jára új aprólepke : Crambus con- 
fusellus, Epiblema Hinnebergiana, 
Ep. commodestana és az itten le- 
írt  Psecadia  Rothschildi REL. 
Azonkivül előkerült a  Cata- 
brachmia csornensis, mely Gele- 
chiidának eddig csak egyetlen 
példánya volt ismeretes. 


meinem ÁAuftrage im südlicbsten 
Teil des  Komitates  Krassó- 
Szörény, in der von der Donau 
nach Süden gebildeten Ecke. 
Sein Standguartier war Szvini- 
cza, wo er whom 18. April bis 
EndeJuli A ufenthalt hatte. Seine 
regelmássigen Exkursionen er- 
streckten sich im Nordwesten 
bis Dreakova und Tilva-Drene- 
tina, im Osten bis Tiszovicza- 
Auch machte er Ende Mai einen 
mehrtágigen  Ausílug in die 
Kzsanenge und verbrachte Mitte 
Juli mehrere Tage auf der 
Donau-Insel Temes-sziget (Os- 
trovOo). 

Die Aufsammlungen waren 
durch die schlechte Witterung 
und im Zusammenhange damit 
durch Iunundationen der Uferge- 
genden stark beeintraáchtigt. 

Die Ausbeute umfasst daher 
nur 330 Arten, unter welchen 
sich einige sehr interessante 
Faunenelemente finden, als Pa- 
rarge Roxelana, Libythea celtis, 
Lycaena Jolas, Ochrosttigma mela- 
gona, — Tapinostola — Hellmamni, 
Eublemma sudava, Hypena amti- 
gualis, Acidalia sodaliaria, Ac. 
politata, Ac. deversaria ab. dif- 
fiuata, Ac. imitarta, Rhodostrophia 
calabraria und besonders die vier 
folgenden für Ungarn neuen 
Microlepidopteren : Crambus con- 
fusellus, Epiblema Hinnebergiana, " 
Ep. commodestana und die hier 
beschriebene Psecadia Rothschildi 
ReL. Auch wurde Catabrachmia 
csornensis erbeutet, von welcher 
Gelechiidae bisher nur ein Stück 
bekannt war. 


Általában véve ennek a vi- 
déknek lepkefaunája sokkal sze- 
. gényebb mint a Bánság akár- 
melyik része. 

Az anyag revizióját és a 
jegyzék összeállítását a bécsi 
természetrajzi ndvari múzeum- 
ban REBEL H. tanár úr vé- 
gezte. 

A CaAsTELuITz által megjelölt 
termőhelyek és a gyüjtés ideje 
a következők : 


Biger (243 m.) : VII. 20. 
Birkoviti (487 m.): V. 25. 


169 


Im allgemeinen ist die Lepi- 
dopterenfauna hier vielármer als 
sonst in der banatischen Re- 
gion. 

Die HKevision des Materials 
und Anlage der Liste eifolgte 
am Naturhistorischen Hofmu- 
seum in Wien durch Prof. H. 
REBEL. 

Die von CAsSTELLITZ angege- 
benen Fangplaátzte und Daten 
sind folgende : 


Cukavka (Szviniczától keletre. — Östlich von Szvinicza) : VI 6—12. 


Drenkova : VI. 26. 
Gabretina : VI. 5—6. 


Glaveina : IV. 24—29: V: 4- 6: VI. 13, 25. 
ECreben: ÉVE 23.305 VM 15-30 VE 34 


Gredita (680 m.): VI. 6, 19. 


Jeselnicza : VI. 18. 


JRE VES ZO VS 365 VE 25 285 VTÉ 25. 
Kazan-szoros (Kasanenge) : V. 29; VI. 4. 


Kozla: VI. 11—12. 
Lupatina : VI. 21. 
Etostinaz: Vs: 25 VIE 2 
Prislop (530 m.): VII. 5. 
Szvinicza (Srnice) [67 m.)]. 


. Temes-sziget (Temes-Insel; Ostrovo): VII. 16—19. 


Tilva Drenetina (690 m.) : 
Tiszovicza : IV. 24. 


VI. 28. 


ireskoyae (010 moj: WV: Ú: VE:26 s VII 24 


Uroviste: VII 13. 


. Varniseo (380 m ): VII. 2—3. 


Mettop (ZS Em RV ad: VIIE3 10 


Zapoloka: V. 10. 
Zarudine: VII. 12. 


Zenska bara (338 m): VII. 9—10. 


A gyüjtött fajok és az azokra 
vonatkozó adatok a követke- 
zők : 


Die gesammelten Arten und 
die darauf bezüglichen Daten 
sind folgende : 


170 


PFapilionidae. 


Papilio Podalirius L. var. elongata VEgirY. — Greben IV. 23 (c), 
Prislop-VIL 5. 
Thais Polyxena Scnirr. — Glavcina V. 6. 


Pieridae. 


Aporia crataegi L. — Kazan-szoros V. 29 
Pieris rapae L. — Greben ÍV. 23. 
—  mapi L. var. napaeae EsPp. — Lupatina VI. 22. 
— Daplidice L. — Zenska bara VII. 9, Zarudine VII. 12, Temes- 
sziget VII. 16. 
me gen vorn Belldüee 07 Vertop ÉV 2: 
Fuchlo? cardamines L — Glavcina V. 6 (?). 
Leptidia sinapis L. — Greben IV. 23. 
— " — — var. aest. dimensis B. — Lupotina VI. 21. 
Colias- Hyale L. —- Glavcina V. 4, Jucz VI. 25. 
— — Edusa FE. —- Glavcina V. 4 d, Temes sziget VII. 16. 
—  — ab. chrysothemoides ReL. — Glavcina V. 4. 
—  — ab. Helhce HB. — Glavcina VL 183. 


Nymphalidae. 


Pyrameis cardui L. — Temes sziget VII. 16. 
Vanessa urticage L. — Gabretina VII. 7. 

— — polychloros L. — Gabretjina VI. 5. 
Polygoma c-album L. — Szvinicza VI. 12. 
Melitaea Cinria L. — Jucz V. 7, 81. 

— Phoebe KsocÓH — Szvinicza VI. 3—5. 

—  didyma Esp. — Jucz VI. 25. 

— — Trwia ScHIFF. — Szvinicza VI. 3. 

Argynnis Daphne ScHnIFr. — Kozla VI. 12. 

—  — Latoma L. — Greben VI. 3. 

—  Adippe L. — Szvinicza VI. 

— — Pandora ScHirr. — Cukavka VI. 6—12. 
Melanargia Galatea L. — Jucz VI. 25, Treskovac VI. 26. 
Satyrus Circe FW. — Szvinicza (1 6). 

— Hermione L. — Treskovac VI. 25. a. 

—  Semele L. — Treskovac VI. 12, 26. 

Pararge Aegeria 1. var. egerides STgGR. — Gredita VI. 19. 

— — Roxelana CR. — Cukavka VII. ; 

—  . Megaera L. — dJucz IV. 26, Greben V. 7, Lupatina VI. 21 

(gen. 11). 
Epimephele Jurtina L. — Szvinicza, Treskovac VI. 25. 
Coenonympha pamphilus L — Zapoloka V. 10, Kazan V. 29. 


TET 


Libytiheidae. 
TLib TB Celtis LArcn. — Glavcina VI. 13. 


. Lycaenidae. 
Thecla ilicis EsP. — Szvinicza VI. 7. 
—  acacide F. — Szvinicza VI. 11. 
Callophrys rubi L. — Glavcina V. 6. 
Ohrysophamus virgaurege L. — Lupatina VI. 22. 


— — Thersamon Esp. — Zarudine VII. 12. 
— — Alciphron Rorr. — Kazan VI. 3 (2), Glavcina VI. 13 (c). 
—  phlaeas L. — Tiszovicza IV. 24, Glavcina V. 4. 
Se ab Meus RSS Nreskovac VIE:26. 
TEycaena Argus L. (Aegon Scnirr.) — Szvinicza V. 24. 
—  Astrarche BRGgsr. — Glavcina IV. 29, Greben V: 8. 


— — [Icarus Rorr. — Elterjedt (Verbreitet) ; Temes-sziget VII. 16. 
— — Meleager EsP. — Lupatina VI 21 (c). 

— — bellargus Rorr. — Szvinicza V. 23. 

—  — ab. ceronus Esp. — Szvmicza V. 23; Zarudine VII. 12. 


—  Jolas 0. —- Lupatina VI. 21. 
— — Cyllarus Rorr. — Greben V. 3, Glavcina V. 9. 


. Hesperiidae. 
Augiades sylvanus EspP. — Lupatina VI. 22. 
Carcharodus lavaterae Esp. — Tilva Drenetina VI. 28. 
— — alceae EsP. — Greben V. 3. 
Hesperia orbifer HB. — Greben V. 30. 
—  alveus HR. var. fritillum HB. — Gredita VI. 6 (6). 
— — malvae L. — Jucz IV. 28, Glavcina V. 11. 
Thanaos Tages L. — Jucz IV. 25. 
— — ab. unicolor FRR. — Prislop VII. 5. 


Sphingidae. 


Detlephila euphorbiae L. — Biger VII. 20. 
Pergesa porcellus L. — Temes-sziget VII. 16. 


Macroglossum stellatarum L. — Szvinicza VI. 6. 
Notodontidae. 
Cerura furcula L. — Temes-sziget VII. 16 (0). 


Spatalia: argentina Scnirr. — Greben V. 30, Vertop VII. 10. (Egy- 
idejüleg olajszürke és vöröses-okersárga elülső szárnyak- 
kal. — Gleichzeitig mit olivengrauen und rötlich ocker- 
gelben Vorderílügeln). 

Hej ostigma melagona BgH. — Zenska bara VII. 9. 


Lymaniriidae. 
Dasychira fascelina L. — Treskovac VI. 21. 
Euproctis chrysorrhoead 1. — Treskovac VI. 26, Vertop VII. 3. 
Lymantria dispar L. — Vertop VII. 10. 


Lasiocampiddae. 


Malacosoma neustria L. — Szvinicza VI. 8, Varniseo VII. 3. 
Macrotlylacia rubi L. — Kazan V. 30. 
Odonestis prum L. — Uroviste VII. 183. 


Noctuidae. 
Demas coryli L. — Treskovac VII. 21. 
Acronyctia rumcis L. — Szvinicza V. 20. 
Agrotis pronuba L. — Kazan V. 29. 
— comes He. — Szvinicza VI. 15. 
— forcipula HB. — Vertop VII. 10 (9). 
Mamestra leucophaea Vizw. — Greben V. 3 (9). 
—  brassicae L. — Kazan V: 30. 
Bryophila- algae F. — Vertop VII. 10, Temes-sziget VII. 16. 
— — muralis FoRgsr. — Jucz VII. 28. 


Dipterygia scabriuscula L. — Varniseo VII. 3. 
Tapinostola Hellmanmi Ev. Treskovac VI. 24, Zenska bara VII. 9 (0). 
Luceria virens L. — Uroviste VII. 13. : 


Caradrina guadripunctata F. — Szvinicza V. 
—  respersa HB. — Vertop VILI. 3. 
—  ambigua F. — Szvinicza VI. 5. 


Amphipyra tragopogonis L. — Prislop VII. 5. 
—  pyramidea L. — Prislop VII. 5. 
Calymnia trapezina L. ab. rufa Turr — Jucz VI. 28. 
" Plastenis retusa L. — Vertop VII. 10. 
Heliothis dipsacea L. — Greben V. 3, Temes-sziget VII. 16. 
— — scutosa ScHrr. — Temes-sziget VII. 16. 
Acontia lucida Hurs. — Plostina V. 22, Temes-sziget VII. 16. 
—  — ab. albicoltis F. — Temes-sziget VILI. 16. 
—  luctuosa lösp. — Vertop IV. 27, Greben IV. 30, Glavcina V. 4. 
Eublemma suava HB. — Jeselnicza VI. 18, Treskovac VI. 26 (?), 
Prislop VII. 5. 
Thalpochares purpurina HB. — Greben V. 30. 
— — commumimacula HB. — Temes-sziget VII. 16, Biger VII. 20. 
Erastria argentula HB. — Greben V. 30. 
Rivula sericealis ScopP. — Temes-sziget VII. 16. 
Emmelia irabealis ScopP. — Greben IV. 30, V.23, Temes sziget VII. 20. 
Plusia gutta Gys. — Treskovac VI. 25, Jucz VI. 25, Varniseo VII. 3. 


988 
74 AMEL TNA 
zv 4 


. Plusia gamma L. — Temes-sziget VII. 16. 


PBuclidia glyphica L. — Glavcina V. 4, Temes-sziget VII. 16. 
. — — triguetra F. — Temes-sziget VII. 16—17. 

Catocala hymenaea Scnrr. — Biger VII. 20. 

Toxocampa viciae HB — Treskovac VI. 26, Veriop VII. 10. 


. Epizeuxis calvaria F. — Varniseo VII. 3. 
Zanclognatha tarsiplumalis HB. — §S-vinicza VI. 22. 
— — tarsicristalis H3. — Prislop VII. 5 (2). 
Herminia dertivalis HB. — Treskovac VI. 28. 


Hypena proboscidaltis L. — Szvinicza VI. 7. 
— — antigualis He. — Plostina V. 21. 


Geometridae. 


Pseudoterpna pruinala Hurwx. — Greben VI. 11. 
Euchloris smaragdaria F. — Szvinicza VI. 7, Jucz VI. 28, Temes 
sziget VII. 16. 
Nemoria viridata L. — Vertop VII. 10. 
—— — pulmentaria Gwn. — Biger VII. 20. 
Thalera fimbriahs ScopP. — Treskovac VI. 26. 
Acidalia similata THNBG. — Temes-sziget VII. 16. 
—  — rufaria HB. — Kozla VI. 12, Treskovac VI. 18. 
— — moniliata F. — Uroviste VII. 13. 
— — dimidtata Hurws. — Treskovac VI. 26. 
— — sodaltaria HS. — Temes-sziget VII. 16. 
— — virgularia HB. — Greben V. 13. Kazan VI. 4. 
— — laevigata Scop. — Prislop VII. 5, Temes-sziget VII. 16. 
— — herbariata F. — Szvinicza VI. 
—  politata HB. ab. abmarginata Bogarscn — Temes-sziget VII. 16. 
— — vrusticata F. — Prislop VII. 5, Uroviste VII. 183. 
—  dilutaria HB. — Treskovac VI. 26. 
— — degenerarita HB. — Szvinicza VI. 16. 
— deversarta HS. — Lupatina VI. 21, Jucz VI. 25, Treskovac VI. 26. 
—  — ab. difluata HS. — Treskovac VI. 26. 
— — rubiginata Hrs. — Greben V. 31, Temes-sziget VII. 16. 
— — marginepunctata Gozze — Kazán V. 29, Vertop VII. 10. 
— — emutaria HB. — Cukavka VI. 21. 
—  ornata Scop. — Greben V. 10, Treskovac VI. 26, Vertop VII. 10. 
— — violata THBa. var. decorata Bxs. — Szvinicza VI. 11. 
Codonia albiocellaria HB. — Birkoviti V. 21. 
Rhodostrophia calabraria 27. — Cukavka VI. 11. 
—— — — ab. tabidaria Z. — Lupatina VI. 21, Jucz VI. 25. 
Timandra amata 1. — Temes-sziget VII. 17. 


i . Lyihria purpuraria L. — Greben V. 83, Temes-sziget VII. 16. 


174 


Minoa murinata Scor. — Tiszovica IV. 24, Glavcina ÍV. 29, Trés- 
kovac VI. 26. 
Siona decussata BkH. — Szvinica V. 23—VI. 15. 
Lithostege farinata Hurs. — Greben V. 9, Temes-sziget VII. 16. 
—  griseata Scnirr. — Greben V. 3, Glavcina V. 6. 
Anaitis plagiata L. — Greben IV. 23. 3 
Larentia. fluviata HB. — Biger VII. 20. . 
— riguata HB — Tiszovicza IV. 24, Greben V. 3—10, Tres- 
kovac VI. 26. 
— — galiata HB. — Treskovac VI. 26, Prislop VII. 5. 
-— — bilinedta L. — Szvinicza V. 24. 
Asthena camdidata ScnwwrF. -— Jucz VI. 28. 
Tephroclystia oblongata TEBG. — Uroviste VII. 13. 
— — isogrammartia Hs. — Szvinicza VI. 7, Uroviste VII. 13. 
Plibalapteryae vitalbata HB. — Jucz VI. 28. 
—  corticata TR. — Szvinicza VI. f. 
Abraxas marginata L. — Treskovac VII. 24. 
Ennomos guercarta HB. — Lupatina VI. 21. 
Venilia macularita L. — Tiszovicza IV. 24, Greben IV. 30. 


Boarmia gemmarta BRAHM. — Szvinicza V. 22. 
Ematurga atomarta L. — Tiszovicza ÍV. 24. 
Phastane clathrata L. — Treskovac VI. 26, Temes-sziget VII. 16. 
— — glarearia BRAHM. — Tiszovicza IV. 24, Glavcina IV. 29, Tres- 
kovac V. 1, Tilva Drenetina VI. 26. 
Eubolia avenacearta HB. var. flavidarta Ev. — Temes-sziget VII. 16. 


— — murinarta F. — Greben V. 9, Kazan V. 29. 


 Syniomidae. 


Syntomis Phegea L. — Lupatina VI. 21, Treskovac VI. 26. 


Arctiidae. 


Calhlmorpha guadripunctaria Popa — Juecz VII. 20. 

Coscima striata L. — Jucz VI. 18 —26. 

Miltochrista miniata WORST. — Vabses NZEIESSE 

Lithosia complana L. — Prislop VII. 5, Urcviste VII. 18. 
— — umita HB. ab. paileola HB. — Tió-kovat VIT 24 


Zygaenidae, 


Zygaena purpuraltis BRüsn. — Cukavka VI. 5 (9). 
—  achillege Esp. — Szvinicza V. 23. 
— — filpendulae L. — Szvinicza VI. 11, Treskovae VI. 26. 
—  — Ephialtes L. ab. trigonellae EsP. — Treskovaec VI. 26. 


( stédni 


el sg tápboraáákaá tl 


175 


Zygaena carmolica ScoF. var. onobrychis SCHIFF. — Treskovac VI. 26. 
Ino chloros HB. — Kozla VI. 

— "subsolana SraegR. — Cukavka V. 26, Greben VI. 7 (c). 

— — tfenuicornis Z. — Cukavka VI. 3 


Psychidae. 
Acanthopsyche atra L. (opacella Hs ) — Treskovác V. 1 (c 0. 
Pachytelia villosella O. — Szvinicza VI. 19 (c). 
Rebelia Sappho Mmr. — Treskovac V. 6, Cukavka VI. 7. 
—  mudella 0. — Szvinicza V. 9 (0). 
Psychidea bombycella Scuwr. — Cukavka VI. 7 
Epichnopteryc pulla EsP. — Vertop IV. 27, Birkoviti V. 25. 


Cossidae. 


Cossus Cossus L. — Szvinicza VI. €. 
Hypopta caestrum He. — Varniseo VII. 3, Zenska bara VII. 9. 
Dyspessa ulula Ben. — Kozla VI. 1i. 


Pyralidae. 


Aphomia sociella L. — Treskovac VI. 26, Zenska bara VII, 9. 
Melissoblaptes bipuncianus 2. — Temes sziget VII. 17. 


Lamoria anella Scrr. — Plostina VII. 2. . 
Crambus inguinatellus Scnrr. — Jucz VI. 28. 

— — contaminellus HB. — Tilva Drenetina VI. 28. 

— — luteellus Scnirr. — Gabretina VI. 6, Temes-sziget VII. 16. 


— — saxonellus Zx. — Kozla VI. 11, Biger VII. 20. 
— — pinellus L. — Tilva Drenetina VI. 28. 


—  confusellus STGR. — Uroviste VII. 13 (c). 

— — falsellus ScHiFr. — Varniseo VII. 3. 

—  — ehrysonmuchellus Sc — Glavcina V. 6. 

—  craterellus Sc. — Gabretina VI. 5, Jeselnicza VI. 18. 


—  hortuellus HB. — Treskovac VI. 25, Temes-sziget VII. 16. 


. — Eromene bella HB. — Jucz VII. 20. 
Seirpophaga praelata Sc. — Uroviste VII. 13, Jucz VII. 20. 
. — Schoenobius gigantellus Scnirr. — Wertop VII. 10. 


—  forficellus THBG. — Temes sziget VII. 16. 
Ematheudes punctella TR. — Zarudine VII. 12, Temes-sziget VII. 16. 


vő Homoecosoma sinuella F. — Greben V. 30, Jeselnicza VI. 18. 


—  subalbatella Ms. — Temes sziget VII. 16. 
—  — mimbella HB. — Zenska bara VII. 9. 


. Plodia interpunctella HB. — Szvinicza VI. 11. 


Ephestia elutella He. — Greben V. 30. 


Gymnancycla canella HB. — Temes sziget VII 16, Jucz VII. 20. 


176 


Pempelia, dilutella HB. — Uroviste VII. 13. 
Euzophera,  cinerosella 2. — Gabretina VI. 6, Plostina VII. 2. 


. bigella Z. — Prislop VIL 5. 


Hypochalcia ahenella HB. — Szvinicza VI. 1. 

Etiella Zinckenella TR. — Jucz VII. 23, Biger VII. 20. 
Bradyrrhoa ailveolella TR. — Vertop VII. 10. 

Megasis allignella 2. — Tiszovicza IV. 24, Temes-sziget VII. 16. 
Epischnia prodvomella HB. — Kazan V. 29. 

Selagia argyrella F. — Szvinicza. 

Salebria faecellu 2. — Tilva Drenetina VI. 28. 

Trachonittis cristella HB. — Biger VII. 20. 

Rhodophaea rosella Sc. — Uroviste VII. 183. 

Aglossa pinguinalis L. — Gabretina VI. 6. 

Hypsopygia costalis F. — Piostina VII. 2, Uroviste VII, 13. 


Pyralis farinalis L. — Temes-sziget. 

— . regalis Scnirr. — Zenska bara VII. 9. 

Herculia glaucinattis L. — Gabretina VI. 7, Vertop VII. 10. 

—  — rubidalis ScHiIFF. — Treskovac VI. 28. 

Cledeobia moldavica Esp. — Cukavka VI. 7, Kozla VI. 11, dJesel- 
nicza VI. 18. 

Nymphula siratiotata L. — Uroviste VII. 13. 

Scoparia ochrealis ScHiwrr. — Glavcina V. 6. 

— — crataegella HB. — Jeselnicza VI. 18, Uroviste VII. 183. 
Nomophila noctuella ScHIFF. — Szvinicza, Temes-sziget VII. 17. 
Evergestis extimalis 50. — Szvinicza V. 22. 

— — aenealis ScHipF. — Szvinicza VI. 1. 


Phlyciaenodes verticalis L. — Glavcina V. 6, Treskovac VI. 26, Uro- 


viste VII. 13. 
sulphuralis HB. — Temes-sziget VII. 16. 


Cynaeda dentalhs Scnirr. — Uroviste VII. 13. 

Metasia ophialis TR. — Uroviste VII. 183. 

Pionea rubiginalis HB. — Uroviste VII. 183. 

EL a sambucalis ScHIFF. — Uroviste VII. 13, Biger VII. 20. 


flavalis Scnirr. — Uroviste VII. 18. 
nubilalis HB. Uroviste VII. 18, Temes-sziget VII. 16. 


cespitalis SCHIFF. — Tiszovicza IV. 21. 

sanguinattis L. — Greben V.3, Plostina VII. 2, Uroviste VII. 13. 

purpuralis L. — Greben V. 3 (c). Majdnem vörös színeződés 
nélküli. — Fast ganz ohne rote Farbung. 


aurata 3c. — Glavcina IV. 24, Vertop VII. 10. 
migrata S0. —- Greben IV. 30. 
cingulata L. — Zenska bara VII. 9. 


Pterophoridae. 


Oxyptilus parvidactylus Hw. — Biger VII. 20, Treskovac VII. 24. 
Alucita pentadactyla L. — Szvinicza VI. 4, Treskovac VI. 28. 


NM —— fetradacíiyla L. — Szvinicza VI. €. 
Pterophorus monodactylus L. — Greben V. 30, Temes-sziget VII. 16. 
Tortricidae. 


ko tata s árás üzéásétáeká Lea É Le zá te Vak akol 


kh NLG TOL T 


Dichelia Grotiana F. — Tilva Drenetina VI. 28. 
Oenophthira Pilleriana ScwniFrr. — Prislop VIL. 5 


Cacoecia rosana L. — Tilva Drenetina VI. 28. 
—  sirigana HB. — Treskovac VI. 24. 
— — ab. stiramineana HS. — Jeselnicza VI. 18 (9). 


Eulia ochreana He. — Birkoviti V. 23. 
Tortriz LDoeflingiana L. — Greben V. 30. 
.— — viridana L. — Greben VI. 3. 
Lozopera bilbaönsis RössL. — Biger VII. 20 (d). Eddig csak Balaton- 
Almádiról (1908. VII. 21; RorHscHinD) volt ismeretes. — 
War bisher nur von Balaton-Almádi (1908. VII. 24; 
RorHscHILD) bekannt. 
Conchylis posterana 2. — Greben V. 10, Uroviste VII. 13. 
—  — hybridella Ha. — Uroviste VII. 13 (?). 
—  zephyrana TR. — Greben V. 1, Temes-sziget VII. 16. 
— — Heydemaná HS. — Temes-sziget VII. 17 (9). 
— — epilinana Z. — Uroviste VII. 13 (c). 
Euxanithis lathoniana HB. — Cukavka VI. 7, Varniseo VII. 3 (2). 
—  hamana L. — Uroviste VII. 13. 
—  zoegana L. — Cukavka VI. 7. 
— — stiramineg Hw. — Kazan V. 29. 


. Piiheochroa pulvillana HS. — dJeselnicza VI. 18. BÁRÓ ROoTHSCHILD 


már 1910-ben Versecznél gyüjtötte, később előkerült a 
Deliblátról (Flamunda) és Cséhtelekről (Bihar vm.). — 
Wurde von BaRow RorHnscHiLp bereits 1910 bei Versecz 
erbeutet, spater aber auch in der Deliblater Puszta (Fla- 
munda) und bei Cséhtelek (Kom. Bihar) gefangen. 


. Carposina scirrhosella HS. — Treskovac V. 24. 


Olethreutes pruniana HB. — Greben V. 24, Treskovac VI. 26. 
— — oblongana Hw. — Varniseo VII. 3. 


— — síriana ScCHIFF. — Varniseo VII. 3. 

— — arcuella CL. — Treskovac VI. 26. 

—  lacunana Dup. — Szvinicza VI. 14. 

——  erticetana WEsrw. — Zenska bara VII. 9. 
Bégdnoptyeha minutana HB. — Szvinicza VI. 7. 


Bacira furfurana Hw. — Varniseo VII. 3 (2), Temes-sziget VII. 16. 


— — lanceolana HB. — Uroviste VII. 13. 


178 

Semasia pupillana Cr. — Temes-sziget VII. 16. 

Notoceliia Uddmamműana L. — Szvinicza VI. T, Prislop VII. 5 
Epiblema albidulana HS. — Temes-sziget VII. 16. 


— — caecimaculana HB. — Vertop VII. 10 (2). 
— :" Hinnebergiana Fucns. — Jeselnicza VI. 18 (c). [Nagyon sötét 
hátsó szárnyakkal. — Mit sehr dunklen Hinterfílügelnj]. 

,—  commodestana RössL. — Zenska bara VII. 9 (2). 

—  graphana TR. — Treskovac VI. 26. 

—  tripunctana GW. — Plostina V. 22. 

— — Pflugiana Hw. — Uroviste VII. 13, Temes-sziget VII. 16. 

—- : foenella 11. — Zencka bara VIT 9. : 
Tmetocera ocellana F. — Uroviste VII. 13. 
Carpocapsa pomonella L. — Vertop VII. 10. 
Ancylis tineana HB. — Zapoloka IV. 22. 


—  comptiana FRoEL. — Zapoloka IV. 22, Treskovac V. 1. 
Inipoptycha plumbana Sc. — Zenska bara VII. 9, Temes-sziget VII. 16. 
— — saturnana Gwx. — Varniseo VII. 3. 
- Fponomeutidae. 
Yponomeuta padellus 2. — Varniseo VII. 3, Prislop VII. 5, Temes- 


sziget VII. 16. 
—  rorellus He. — PFrislop. 


Pluteltidae. 

Lilutella: maculipennis Cugr. — Trestovac V. 1, Varniseo VILI. 3. 
Gelechiidae, 

Metzneria aprilelta CL. — Temes-sziget VII. 16 (c). 


Bryotropha seneciella Z — Biger VII. 20. 
Gelechta spurcella HS. — Greben V. 10. 
— — tephriditella DupP. — Greben V. 10. 
Sitotroga cerealella Onrv. — Szvinicza. 
Stomopteryce detersella 2. — Treskovacz VII. 24. 
Catabrachmia csornensis RBL. (Rov. Lap. XVI, 1909, p. 145). 


Ebből a fajból, melyet egy 
1908. julius 9-én Csornán (Sop- 
ron vm.) gyüjtött nőstény pél- 
dány alapján írtam le, julius 
24-én egy Íriss d példány ke- 
rült Treskovaczról, melyet kép- 
ben is bemutatok. A sárgás 
csápok a csúcs felé jól láthatóan 
fogacskázottak. Ez a példány 
teljesen megegyezik a typussal, 
mely a bécsi múzeum gyüjte- 
ményében foglal helyet. 


Von dieser nach einem wejbli- 
chen Stück, welches am 9. Juli 
19083 in Csorna (Komitat Sopron) 
erbeutet wurde,  aufgestellten 
Art, wurde ein Írisches d am 
24 Juli in Treskovacz gefangen. 
Dasselbe wird hier zur Abbildung 
gebracht. Die gelblichen Fühler 
sind gegen ihre Spitze deutlieh 
gezühnelt. DasStück stimmt voll- 


kommen mit der im wiener / 


Hofmuseum befindlichen Type A 
überein, ; 


A AE a 
sali 
ú. bbi 


179 


54 Rminosia formosella HB. — Gabretina VI. 6. 


Fulteles Kollarella Cosra — Zenska bara VII. 9. 
e ME 0egoconia guadripuncta Hw. — Uroviste VII. 13, 


Temes-sziget VII. 16. 


B Pieurota pyropella SCnIrF. — Szvinicza. 
a — -. salviela HS. — Birkoviti V. 25, Temes sziget VII. 16. 
A 


Szt aristeltlas 16: Plostina VII. 2. 


t 


 Holoscolia forficella FR. — Júez VI. 23. 


ába 


Psecadia Rothschildi RBL. €7, ?/1. 


a 

aA 

ag] 

6.4 

—— Oatabrachmia csornensis RBL. ef, ?/1. 
— Topeutis barbella F. — Greben VI. 11. 

a ; $; : 

mM Psecadia sexpunctella HB. — Uroviste VII. 11. 


. Nagyon apró, egyszínű ércz- 
szürke elülső szárnyak által jel- 
lemzett faj, mely ki nem feszítve 
egy a selintella csoportba tartozó 
Scyihris-hez hasonló. 

. A zömök test, csápok, tapo- 
gatók és lábak egyszínű érc- 
Szürkék. A. csápok az elülső 
— szárnyak elülső szélének el 
. pén csak kissé terjednek túl ; 

. gyengén felhajló tapogatók e. 
zépső íze karcsú, pikkelyektől 
mvésbé megvastagodott, a vé- 
. kony és hegyes utolsó íz ?/1 oly 
. hosszú, mint a középső íz. Az 
erőteljes potroh fogója belső ol- 
. dalán narancssárga pikkelyezés 
gyenge nyomát mutatja. A 
majdnem egyenlő széles elülső 
. szárnyak nem mustrázottak, sö- 
, tét érezszürkék, a világosabb 
.Tojt tövéhez közel sötét vá- 
 lasztó — vonallal. Az elülső 


SZAR 
bé 
5; 
gs u 
1 


—  bipunctella F. — Zarudine VII. 12. 
— — Roihschildi KEBEL, n. sp. 6. 


Kine sehr kleine durch ein- 
farbig erzgraue Vorderílügel sehr 
ausgezeichnete Art, die unauf- 
gespannt einer Scyihris aus der 
selimtella- Gruppe gleicht. 

. Dergedrungene Körper Fübler, 
Palpen und Beine sind einfarbig 
erzgrau. Die Fühler reichen nur 
wenig über die Mitte des Vor- 
derrandes der Vorderílügel ; das 
Mittelglied der nur sehwach auf- 
gebogenen Palpenist sehlank we- 
nig durch Schuppen verdikt, das 
dünne spitze Endglied ?/4 des Mit- 
telgliedes lang. Die Analkappen 
des kraltigen Hinterleibes zeigen 
auf ihrer Innenseite schwache 
öpuren einer orangegelben Be- 
schuppung. Die fast gleichbrei- 
ten Vorderílügel sind zeichnungs- 
los, dunkel erzgrau, mit schwa- 


echem Glanze. Die einfarbigen 


Fransen etwas lichter. Die Hin- 


180 


szárnyak hossza 7-3, kifeszítve terflügel reiner grau, mit dunkler . 
14 mm. Teilungslinie nahe der Basis der 
Az egyetlen teljesen friss 9 lichteren Fransen. Vorderíflügel- 
Glavcina-nál gyüjtetett április lánge 7-3, Expansion 14 mm. " 
24-én (M. C. Vind.) Nur ein ganz frisches d wurde 
Ez a faj egyetlen ismert faj- in Glavcina am 24. April erbeu- 
.hhoz sem áll közel és Ps. auri- tet. (M. C. Vind.) ; 
fluela HB. után sorozható be. Die Art steht keiner bekannten 
besondersnahe und kann nach Ps. 
aurifiuella HB. eingereiht werden 
Depressaria purpurea Hw. — Plostina VII. 2. 
Lecithocera luticornella Z. — Biger VII. 20. 
Borkhausema formosella F. — Szvinicza. 
— — lunaris Hw. — Varniseo VII. 3. 2 


Blachistidae. fi 


Stagmatophora serrátella Ts. — Uroviste VII. 13. 

Coleophora alcyonipenella Korn. — Varniseo VII. 3. 
— — ornattpenella HB. — Varniseo VII. 3. 288 

Elachista griseella 7. — Zapoloka IV. 22 (52). 7 
— . anserinella Z. -—- Greben IV. 23. 


Talaeporiidae. 


Solenobia inconspicuella Horm. — Birkoviti V. 25 (d). z 


Tineidae. 


ed zéceeztet 


Euplocamus anthracinalis Sc. — Birkoviti V. 25 (2). Az elülső szárny- 
fedők fehér pontjai nagyon aprók. — Mit sehr kleinen 
weissen Punkteu der Vorderfílügel. ja 

Ateliotum hungaricellnm 7. — Temessziget VII. 16. ő 

Monopis imella HB. — Prislop VII. 5. § 


Timea Ankerella Ms. — Prislop VII. 5 (0). § 
—  pellionella L. — Jeselnicza VI. 18. (Nagyon sötét J. — Sehr 4 
dunkles d). 3 
—  simplicella HS. — Prislop VII. 5, Biger VII. 20. 
Incurvaria pectinea Hw. — Greben IV. 23. 


— — Oellmanniella TR. — Juez V. 6. 


á4ádelidae. 


Nemotois auricellus RAG. — Greben V. 30. 
—  minimellus 727. — Plostina VII. 2 SZIK 
áAdela violella TR. — Jeselnicza VI. 18. 
— — rufifrontella TR. — Treskovac V. 1. 


ÉTM AZ ek s NOTT ÜST 
MOLEGES s , 


181 


Különfélék. 


Bogsch János emlékének. — Még a múlt évben, 1911 március 
hó 17-én, elhunyt Pozsonyban BoGscH JÁNOos 
ny. állami főreáliskolai tanár, a magyar rova- 
rászok kicsiny gárdájának egy régi tagja. 
Mindnyájunk emlékezetében él az öreg ur, a 
ki még közel 80 éves korában is elbogarászott 
és nem mulasztotta el sohasem, hogy átutazó- 
ban évenként legalább is egyszer-kétszer a 
Magyar Nemzeti Múzeumot felkeresse és leg- 
újabb gyüjtésének érdekesebb részét be ne 
mutassa, sőt egyes jobb dolgokkal a múzeum 
gyüjteményét ne gyarapítsa. BoGcscn 1830 
junius hó 7-én született a szepesmegyei Du- 
randon, középiskolai és filozófiai tanulmányait 
a késmárki liczeumban végezte. Ifjuságának első nevezetes mozza- 
nata a szabadságharcz volt; az iskola padjából sietett hazája védel- 
mére és végigküzdötte a szabadságharczot a szolnoki ütközetig, 
a melyben megsebesült. Átlőtt lábával jószívű parasztok vették ápo- 
lás alá és vitték be Szolnokra, a hol egy ideig elrejtették. Midőn 
félig felgyógyult az osztrákok kezébe került, kik előbb Szegedre, 
majd Pestre hurczolták, de mivel hasznát nem vehették, mert lábára 
még mindig nem tudott állani, nem sorozták be osztrák katonának, 
hanem feltételesen szabadon bocsátották. 1851-ben újból folytatta 


. — megszakított tanulmányait és Késmárkon theologiát hallgatott. A gya- 


korlati téren előbb mint nevelő működött két évig a SZONTÁGH- és 


 HEpRY-családoknál, majd 1855—1857-ig tanároskodott Gönczy PÁL 


pesti finevelőintézetében, 1857-ben pedig báró PODMANICZKY ARMIN- 


. hoz került nevelőnek Aszódra, a hol 12 esztendőt töltött, a mig 


B 1869-ben a pozsonyi főreáliskolánoz ki nem nevezték tanárnak. 
. A pozsonyi főreáliskolában  1901-ig működött, a mikor most már 70 


éves korában nyugdijba vonult. A természetrajzzal Gönczy PÁL ösz- 
tönzésére 1855-ben kezdett behatóbban foglalkozni. Eleinte Magyar- 


. ország növényeit gyüjtötte és határozta meg, majd a bogarak és 


lepkék gyűjtésére és tanulmányozására tért át. Pozsonyba kerülvén 
e város környékének lepkéit és bogarait tanulmányozta első sorban 
de nyaranként ellátogatott a Magas-Tátrába is, a hol nagy szorga- 


. lommal gyüjtött. Az utolsó két évtizedben gyakran járt Horvát- 


országban is és a Tengermelléken, a hol azonban már inkább csak 
a bogarak gyüjtésével foglalkozhatott, magas kora, reszkető keze a 
lepkékkel való foglalkozást már nehézzé tette. Szűkre mért szabad 
deje daczára lakóhelye lepkefaunáját eléggé kikutatta és kutatásai 


182 


eredményeit Pozsony vidékének lepkéi" czímen a po- 
zsonyi állami főreáliskola 1891/92. évi értesítőjében közre is bocsá- 
totta. Ha egyéb megfigyeléseit és adatait nem is közölte, a fonto- 
sabbakat mindig közölte szaktársaival, a kik azután nem egy adatát 
használták fel és közölték tanulmányaikban. BoGscn mint tanár és 
entomologus egyaránt lelkiismeretes volt, feladatát a legnagyobb 
gonddal végezte. Ennek, valamint szeretetreméltó modórának kö- 
szönhette, hogy csak tisztelői és barátai voltak, tanítványai hálásan 
gondoltak rá, entomologus társai pedig megbecsülték tudását, eredeti — 
megfigyelésekben gazdag tapasztalatát. Tanulmányai, az adatok pon- 
lossága és megbizhatósága folytán, hazánk északi és nyugati részé 
faunájának első kútforrásaivá lettek és lesznek örökké. BoGscm Já- 
wxos emlékét meg fogjuk őrizni, önfeláldozó hazaszeretete és munka- 
kedve pedig szolgáljon sok magyar rovarásznak mintaképül. 
CsIKI ERNŐ. 

FElhúnyt magyar rovarászok. — 1912 szeptember hó 12-én 
elhúnyt Isaszegen ALMÁNFALVI NIAMESSNY ÍMRE ny. posta- és távirda- 
felügyelő, a Magyar Entomologiai Társaság tagja. Az elhunyt körül- 
belül egy évtized előtt nyugalomba vonulván, lepkék gyüjtésével 
kezdett foglalkozni, hogy szabad idejét valami komolyabb szórakoz- 
tató tevékenységgel töltse. Erre régi, . ifjúkori barátjától A.-AIGNER 
LAJos-tól kapott kedvet és ő is vezette be a lepkészet elemeibe. 
Azóta NIAMESSNY egyik legszorgalmasabb gyüjtőnk lett, ki nemcsak . 
Budapesten és nyári tartózkodási helyén, Isaszegen gyüjtött Szor- 
galmasan, hanem megfordult e ezélból többször Stájerországban is. 
Szépen felállított és jól gondozott gyüjteményét a Magyar Nemzeti 
Múzeumnak, rovartani munkáinak egy részét a Magyar Entomologiai 
Társaságnak juttatta családja. NIAMESSNY 66 évet élt, szülee Temos- 
várott 1844 november 29-én. 8 

1912: szeptember 10-én elhúnyt Szepesbélán DR. GREISIGER 
MináLy városi tiszti orvos 61 éves korában. Az elhúnyt mint a Sze-. 
pesség florájának kutatója és ismerője szerzett magának érdemeket, 
de az entomologia iránt is érdeklődött és ő neki köszönhetjük a 
nevéről elnevezett kis Psyllida, a Trioza Greisigeri Hogv. felfedezését 
és életkörülményeinek megállapítását. : 

A magyar entomologusok sorából azonkívül a múlt év folya- 
mán húnyt el JÁMBoRY Kármán honvédelmi miniszteriumi számtaná- 
csos, néhai ANEER LaJos mostohafia, ki mostohaapjától -a lepke- 
gyűjtésben alapos oktatásban részesülvén, sok szerencsével és jár- 
tassággal, de inkább kereskedelmi czélból gyüjtött lepkéket. Sajnos, 
gazdag tapasztalataiból semmit sem közölt, akár csak sógora 
DR. STEFFEK Aporr ny. fővárosi kerületi orvos, a ki ugyancsak a 
mult évben húnyt el Kispesten. STEFFEK nevét az irodalom is meg- 
őrzi, a mennyiben ,A Saturnia hybrida major 0. te- 


EZTET aaz ZÁ été 


Egg 


za elől aes RÖG 


dl, 4-égjő 


FEET NOL ás ee zbés ZA 


Pot 


SA gyet Se egzárag ÖT zs ös 


Pp ez KÖZE 
KYRA EY TÉS 2 ság 
ís ; j 


$ 


KEZDÁÁ 


183 


nyésztése. (Természetrajzi Büzetek. VI, 1878, p.- 119—117)" és 

sileberz dire  Zúchnht von Saturnia hybrid a.  (Entom. 

Nachrichten. [7, 1873, p. 180—1831)" czímű czikkeit közrebocsátotta. 
CsIKI ERNŐ. 

A Pholeuon Knirschi rendszertani helyéről. — A Rovartani 

Lapok 1911. évi XVIII. kötetének 141. lapján erről a bogárról azt 

írtam, hogy BnReEirr leírásának szavai, hogy ,finom és teljes előtor- 


szegély" téves megfigyelésen alapul és hogy az előtor oldalszegélye 


a leírással ellentétben nem teljes, tehát ez a faj nem a Parapholeuon, 
hanem a Pholeuon s. str. alnembe tartozik. Ezt egy BRErr úrtól szár- 
mazó, tehát íypikus példányról állapíthattam meg. . Később BREIT úr 
levélben értesített, hogy ő nem tévedett, példányain teljes az előtor 
oldalszegélye és küldött is egy ilyen példányt. Az azután megvizs- 


. gálásra hozzám került, főleg BokoR ELEMÉR ezidei gyüjtéséből szár- 


mazó példányok alapján most már teljes képet alkothattam magam- 
nak erről a vak bogárról és így szükségesnek találom idézett helyen 
közölt nézetemet módosítani. Megállapíthattam ugyanis, hogy a pél- 
dányok nagyobb részén az előtor oldalszegélye tényleg teljes, a pél- 
dányok másik részénél (mintegy harmadánál) az oldalszegély nem 
teijes, hanem a hátszó szögletektől a közepéig terjed, azonban elül 
az elülső szögletek mellett rövid élecske újból jelzi. Ez utébbi pél- 
dányokat ab. interruptum név alatt ismertettem ezen füzet 158. lapján. 
A mi pedig ezek után a fajnak hovátartozandóságát illeti, előre kell 
bocsássam azt a nézetemet, hogy a Pholeuon nemnek alnemekre való 


. felosztása könnyű volt akkor, a mikor még csak 4—5 faját ismertük, 


a mostan leírt számtalan faj tanulmányozása után pedig kimondha- 


.tom, hogy még csak egynehány átmeneti alak felfedezése elegeudő 


lesz arra, hogy az összes alnemeket elejtsük. A mellközép tarajának 
szerkezete és a mint fenti példából látjuk, az előtor oldalszegélyének 
hossza sem lesz használható elválasztó bélyegnek. A  Pholeuon 
Knirschi-t tehát addig a mig az alnemeket fentarthatjuk, legjobban 
az Irenellm alnemben vélem elhelyezhetni, melynek fajait a. csúcson 


egyenként kerekített szárnyfedők eléggé jellemzik. Csiki ERNŐ. 


Irodalom. 


Seite, Prof. Dr. Adalbert: Die Grosz-Schmetterlinge der 

: Erde. Eine systematische Bearbeitung der bis jetzt 
bekannten Groszsehmetterlinge. I. Band: Die Palaeark- 
tisehen Tagfalter. Verlag des Szirzsehen Werkes (ÁALFRED 
KERNEN) ip Stuttgart, p. A—€C, 1—379 und 3470 Figuren 
auf 89 kolorierten Tafeln. Preis gebunden Mk. 60.— 


A lepkegyüjtőknek eddig alig állott rendelkezésükre oly munka, 
mely az egész világ vagy egyes világrészek lepkevilágát megismer- 


184 


tette vagy azokat képben is bemutatta volna nekik. Ezen a hiányon 
óhajtott segíteni SErrz, a mikor egy ily óriási munka megírására, 
illetőleg szerkesztésére vállalkozott és LEHMANNS, majd KERNENx-ben 
oly kiadókra talált, kik óriási befektetés mellett arra igyekeztek, 
hogy egy szépen kiállított és gazdagon illusztrált munkát nagyon 
olcsó árban bocsáthassanak az érdeklődők rendelkezésére. Most már 
túl vannak a legnagyobb nehézségeken, az óriási munka legnagyobb 
része már előttünk fekszik, a kötetek egymásután befejezésükhöz 
közelednek, azért idejét látjuk, hogy az egyes köteteket befejezésük 
után olvasóinkkal megismertessük. Mielőtt azonban az első kötet 
ismertetésére térnénk, szükségesnek véljük néhány szét az egész 
munka beosztásáról is elmondani. Az egyes csoportok megírására a 
szerkesztőn kivül a legkiválóbb szakemberek vállalkoztak, így ott 
találjuk köztük a következőket: AuRrvritrius (Stockholm), BARTEL 
(Nürnberg), EIrFrisGER (Frankfurt), FRUHSTORFER (Genf), GRÜNBERG. 
(Berlin), HAEwscH (Berlin), JaAwEr (Paris), JoRpaAw (Tring), MABILLE 
(Paris),  PrirzseR (Sprottau), PRgovr (London), RöBER (Dresden), 
RorHscHinp (Tring), SrawxpFuss (Zürich), Sourn (London), STRAND 
(Berlin), WARREN (Tring), WEevYMER (Elberfeld) és mások. Az egész 
munka 4 részre, faunára, oszlik: ezek a Fauna palaearctica, 
americana, indo-australica és africana, melyek mind- 
egyike 4—4 kötetből áll. A négy kötet közül az első a nappali lep- 
kéket (Rhopalocera), a második a szövő pilléket és szendereket 
(Bombyces $ Sphinges), a harmadik a bagolypilléket (Nociuae) és a 
negyedik az araszolókat ( Geometrae) tárgyalja. Az egész munka tehát 
16 kötetből áll, melyhez mint 17. kötet, egy az általános részt, a 
lepkék morfologiáját, biologiáját és földrajzi elterjedésüket tárgyaló, 
valamint a főmunkához való pótlásokat tartalmazó kötet fog társulni. 
Az egész munkát mintegy 1000 színes tábla fogja díszíteni, melyen 
körülbelül 40000 lepke képe foglal helyet. 

Ezek után lássuk az első kötetet, mely a palüáarktikus táj nap- 
pali lepkéit tárgyalja. A nappali lepkéket  (Diurna) két nagy cso- 
portra osztják, a valódi nappali ( Rkopalocera) és a szélesfejű nappali 
lepkékre (Grypocera). Előbbiek első osztályát képezik a Papilioninák, 
a hová az 1. család, a Papilionidák tartoznak. Megjegyzendő, hogy 
a csoportok, ösztályok, családok, majd a nemek és alnemek leírását 
a legfontosabb biologiai és elterjedési tudnivalók egészítik ki. A le- 
írások rövidek és csak a fontos jellegeket tartalmazzák, a terjengős 
és felesleges hosszú leírásokat az összes munkatársak kerülték, a mi 
a munka nagy előnyére válik, az áttekinthetőséget pedig nagyban 
elősegíti. Minden egyes fajnak külön bekezdés jut, melyen belül faj- 
változatai is kellő méltatásban részesülnek, a mit pedig a leírás nél- 
külöz, azt pótolja az állatok jól sikerült képe. A Papilionidák közül 


185 


a Papilio, Luehdorfia, Armandia, Sericinus, Thais és Hypermnestra ne- 
mek SErrz, a Doritis és Parnassius nemek pedig STICHEL avatott tolla 
alul kerültek ki, a Pieridákat RőBER, a Danaidákat és Satyridákat 
SEITz, utóbbiak közül azonban az Erebia-nemet EIFFINGER, a Mor- 
phidákai SricHEL, a Nymphalidák bevezető részét és az Argynnidi 
nemzetséget SEirz, a többit SricHEL, az Ercynidae és Lycaenidae csa- 
ládokat, valamint a Grypocerákat általánosságban SEirz, a Hesperidae 
családot pedig MABILLE ismertette. Az egyes családok ismertetését 
az oda tartozó fajok első leírását kimutató jegyzék zárja be. A kötet 
végén pedig a kötetben leírt új fajok, fajták és nevek jegyzékét 
(összesen 128 új névvel), valamint a betürendes tárgymutatót talál- 
juk, mely nemcsak a lapszámra, hanem a táblákon bemutatott lepke- 
képekre is utal. Külön kötet foglalja magába a 89 színes táblát, a 
melyen nem kevesebb mint 3470 lepkekép foglal helyet. A képek 
reprodukcziója . kitünően sikerült, úgy hogy örömünk telik azok 


 szemlélésében. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a munka úgy 


a mint azt tervezték, teljesen sikerült, a mihez úgy a szerkesztőnek, 
mint a munkatársaknak és a kiadónak csak teljes elismerésünket 
fejezhetjük ki. A német kiadáson kivül, franczia és angol kiadás is 


. jelent meg, a mi a munka elterjedését az egész földkerekségen biz- 


et e 


tosította és így egyöntetű alapmunka áll a lepkészek rendelkezésére, 
a mi a lepkészeti ismeretek további fejlődésére is nagy haszonnal 
jár. A gyönyörű munkát, rmaely bármely könyvkgereskedés útján vagy 
egyenesen a kiadónál [Verlag des SErrzsehen Werkes (ALFRED 
KERNEN) in Stuttgart, Postsrasse 7.] rendelhető meg, szaktársainknak 
csak legmelegebben ajánlhatjuk. A munkából az egyes részek (fau- 
nák) külön-külön is megrendelhetők. CSIKI. 
Jablonowski József: A gyümölcsfák s a szőlő kártevő 
rovarai. Harmadik kiadás. (A m. kir. földmívelésügyi 
minister kiadványa 1912, 7. szám.) Budapest, 1912; 182 
oldal, 2 színes táblával és ötvenkét ábrával. 


Szerző ismert művének a közelmultban jelent meg a harmadik 
kiadása, mely az első (1902) és második (1906) kiadáshoz mérten 
terjedelemben majdnem megkétszeresedett. Színes tábláinak száma 
ugyan kevesebb lett, de mintha ezek czéljuknak inkább felelnének 


meg. Ezek helyett azonban sokkai több szövegközti kép nyújt a 


szöveg kiegészítéseképen felvilágosítást a gyümöleskertésznek és 
szőlősgazdának egyaránt azokról a kártevő rovarokról, melyek nekik 
sokszor oly nagy kárt okoznak. A könyv az érdelteknek jó tanács- 
adója lesz a bajban és a bajok megelőzésében. CsSIKI. 


iz 


186 


Dziureaynski, Klemens: Bupalus piniarus L. (Lep. Geom.) 
Formen der europaischen Fauna. (Berliner Ent. Zeitschr. 
LVII, 1912, p. 1—13, T. I—ID. 


Ez az európaszerte, de különösen Közép-Európában többé- 
kevésbé közönséges lepke, mindenütt található a hol az erdei fenyő 
tenyészik. De előfordul kivételesen más fenyőkön is. Kártevőnek, 
daczára annak, hogy helyenként nagy mértékben is fellépett már és 
hernyója a fenyőket tüleveleitől megkopasztotta, nem mondható. Ez 
a lepke színeződésre nagyon változó, a mi számos színeltérés . fel- 
állítására vezetett. Szerző czikkében a törzsfajon kivül 20. aberrátiót 
ismertet, melyek közül 13 új, ezeket színes képben is bemutatja. 
Magyarországról szerző a Kárpátok lejtőiről és Erdélyből, azon- 
kivül a következő helyekről említi: Malaczka, Budapest, Isaszeg, 
Pécs, Szaár, Tarcsa, Felsőlövő, Pozsony, Nagylévárd, Tavarnok, Kis- 
Tapolcsány, Verebély, Trencsén, Kozsnyó, Selmeczbánya, Tátra, 
Eperjes, Máramaros, Előpatak, Nagyág és Herkulesfürdő. CsSIKI. 
Seidditz, Dr. Georg: Bericht über die wissenschaftlichen Leistungen 

im. Gebite der Entomologie wáhrend des Jahres 1910. 
Insecta: Allgemeines und Coleoptera. Ber- 
lin (Nicolaische  Verlags-Buchhandlung KR. HSTRICKER) 
1912; 360 p. — Ára 40 márka. 


szerző megszokott pontossággal készült el az 1910. évi általá- 
nos rovartani és bogarászati irodalom összeállításával, mely ezúttal 
is hatalmas kötetté nőtt. Általános rovartani munkát SErIDLirz 368-t 
sorol fel, melyek közül 36 önállóan és 332 folyóiratokban jelent meg. 
A munkák czímeit nem csak szerzők szerint, hanem tartalmuk sze- 
rint is csoportosítja. Sokkal gazdagabb az 1910. év bogártani i1ro- 
dalma, a mennyiben 503 szerző 1026 muukát írt, melyből 42 önálló 
munka, a többi különféle folyóiratokban jelent meg. A szerzők ebben 
az évben 164 új nemet, 69 új alnemet, 3779 új fajt és számos új 
fajváltozatot írtak le. A bogártani részben a következő fejezeteket 
találjuk: 4. A közlemények jegyzéke. B. A közlemények csoporto- 
sítása folyóiratok szerint. C. A közlemények átnézete tartalmuk sze- 
rint. D. A tárgyalt bogarak családok szerint. A. kötetet az új nemek 
és alnemek jegyzéke zárja be. Szerző ennek a kötetnek a meg- 
írásával is nagy hálára kötelezte dolgozó szaktársait, mert munkájá- 
val megbizható és a lehetőségig teljes összeállítást nyujtott, ellen- 
tétben az angol Zoological Record-dal, mely az utolsó években 
nagyon is hanyatlott. CsSIKI. 


187 


Társulati ügyek. 


A ,őHagyar Entomologiai Társaság" 15. ülése 1912 október 
hó 19-én. —  MocsáRgy SáNspoR elnök megnyitó szavai után JABLO- 
NOWSKI JÓZSEF , Az oxfordi entomologiai kongresszusról" ezímű elő- 
adásában beszámolt a II. nemzetközi kongresszus lefolyásáról, külö- 
nös súlyt fektetvén a gazdasági rovartani ülések ismertetésére. A 
nagy tetszéssel fogadott előadás kapcsán DR. KERTÉSZ KáLmáNn be- 
műutatja a kongresszus tagjainak csoportképét, melyet a kongresszusi 
nyomtatványokkal együtt társaságunknak ajánl fel. DB. HoRváru 
Géza , Az amerikai bivalykabócza Magyarországon" czímen tart elő- 
adást (lásd jelen füzet bevezető czikkét), majd Csrixi ERwső ismerteti 
PErgI erdélyi bogárfaunáját, rámutatván e munka nagy hiányaira. 
melyek a magyar . irodalom teljes negligácziójában lelik magyaráza- 
tukat. (Az ismertetés folyóiratunk valamelyik közelebbi számában 
fog megjelenni). 

A , Magyar Entomologiai Társaság" 16. ülése 1912 novem- 
ber 28-án. — MocsáRgY SáspoR elnök megnyitván az ülést üdvözli 
társaságunk volt elnökét DR Honrvárn Gézá-t abból az alkalomból, 
hogy őfelsége a magyar királyi udvari tanácsosi czímmel tüntette ki. 
DR. HogvárÓn megköszöni a szíves üdvözlést, mely éppen a Magyar 
Entomologiai Társaság részéről éri elsőben, a mi különösen jól esik 
neki. Majd DR. KERrÉsz KáLmáN tartja meg előadását , Milyen rova- 
rok szolgálnak a kaliforniai indiánoknak táplálékúl?" czímen. (Teljes 
terjedelmében közölni fogjuk). TS. 

. Választmányi ülés 1912 október hó 19-én. — Titkár jelenti, 
hogy tagtársuúk NIAMESSNY IMRE ny. posta- és távirdafelügyelő szep- 
tember 12-én elhúnyt Isaszeghen. Buzgó lepkész volt, ki gyüjtemé- 
nyét a Nemzeti Múzeumnak, rovartani munkáiból egynéhányat pedig 
társaságunknak hagyta. Továbbá jelenti titkár, hogy DiószeeHY 
Lászró festőművész tagtársunk szép festményt küldött társaságunk- 
nak ajándékba. A választmány köszönettel tudomásul veszi a be- 
jelentést és elhatározza, hogy a kép értékesítést sorsolás útján esz- 
közli, a befolyt összeget pedig az sjándékozó akaratának megfelelően 
a társaság pénzalapjának gyarapítására fordítja. Végül tagválasztásra 
. kerülvén a sor új tagokúl megválasztatnak : 
. HoRgvárn PavLa — Budapest. 
TILTSCHER Pár — Gyergyószentmiklós. (Lepidoptera). 


, ROVARTANI LAPOK" 


XIX. Band. Oktober—Dezember 1912. 10—12. Heft. 
S. 145. — Dr. G. Horváth: Die amerikanische Büf: 
felcikade in Ungarn. — Herr J GyőRrrv sammelte am 9. 


August 1912 bei Kevevára (Komitat Temes) eine Cicade, die sich 
als die bisher nur aus Nord-Amerika bekannte Ceresa bubalus F. 
entpuppte. Nachdem diese Art in Amerika ein Feind der Obstkul- 
turen ist, ist es warscheinlich, dass .sie mit Propfzweigen einge- 
sehleppt wurde. Das Tier verdient also als ein zu befürehtender Schad- 
ling alles Interesse. 

S. 147. — Dr. E. Kaufmann: Coleopterologische 
Notizen. IV. — 16. Hister planulus MÉs. Dazu gehört nicht nur 
H. Laco Mars. sondern auch H. Cougereh MaRs. als Synonym. Die 
Entwicklung der inneren Streifen der Flügeldecken variirt starck 
und so bilden diese keine durchgreifenden Charaktere. — 17. Xan- 
ihochroa carniolica GisTL ist als Gebirgstier bekannt, weleches verein- 
zelt auch bei Fiume und auf den niedrigen Gebirgen des Littorale 
vorkommt. Im August sammelte Verfasser nun ein Exemplar am 
Tettye (Mecsekgebirge) oberhalb Pécs. — 18. Sátortstyea Meschmiggi 
Reirr. In einem Gesiebe au: Simontornya (Komitat Tolna) welches 
durch Herrn PiLzicH eingesendet wurde, fand Verf. ein Tier, welches 
ihm unbekannt war und von Kustos Csiki als obige Art erkannt 
wurde, von welcher bisher nur ein einziges Exemplar bekannt war. 
Das Tier wurde von Herrn PiLLicH Ende Dezember unter Moos in 
einer Höhe von 1—15 m. am Stamme von Laubbáumen in 
Gruppen von 4—5 Exemplaren gefunden. Die. richtige $Schreib- 
weise des Gattungsnamen ist nicht Satorystia, sondern wie CsSIKI 
seinerzeit (Rovartani Lapok. XII, 1905, p. 194) hingewiesen hat 
Sátoristyea (nach dem Fundort Sátoristye). — 20. Melolontha melo- 
lontha L. Ende Oktober wurden beim umgraben eines Blumenbettes 
in einer Tiefe von 40 em. 18 Stück ganz entwickelte Exemplare 
des Maikaáfers gefunden. Larven wurden. keine gefunden. 

5. 149. — K. Kendi: Beitráge zur Kaáferfauna Bos- 
niens. Verfasser záhblt zur Ergánzung seiner diesbezügliehen im 
XVII. Band (1910) p. 6—12 dieser Zeitschrift erschienenen Arbeit, 
jene Arten auf, welche er seither in der weiteren Umgebung seines 
Wohnortes Zavidovic sammelte. 

5. 156. — E. Csiki: Neue Blindküáfer aus dem 
Bihar-Gebirge. — Verfasser beschreibt fünf neue Pkholeuon, 


189 


zwei neue Drimeotus und einen Anophtihalmus aus versehiedenen 
Grotten und einen Stein-Anophihalmus aus dem Bihargebirge. (Latei- 
nische Diagnose siehe im ungarischen Text). 

5. 163. —  0O. Mihók: Neue Blindkáfer aus der 
Fauna Ungarns. — Verfasser beschreibt zwei Phkoleuon und je 
eine Drimeotus- und Anophihalmus-Art aus dem Bihargebirge, deren 


 lateinische Differentialdiagnose im ungarischen Text ersichtlich ist 


5. I67r. — Baron N. Ch. Rothschild (London): Beitrüáge 
zümepedopterenfauna Unogarns IV. — Der deutsche 
Text dieser Arbeit ist parallel dem ungarischen gesetzt und ist dort 
ersichtlich. 


Kleine Mitteilungen. 


SAL — B. Csiki: Dom Andenken J. Bogsehs. — 
J. Bogcscu Oberrealschulprofessor d. R. starb am 17. III. 1911 in 
Pozsony im Alter von 81 Jahren. Er wurde den 7. VI. 1830 zu Du- 
raud (Komitat Szepes) geboren, seine Mittelsehul- und philosophi- 
sehen Studien beendigte er im Lyceum zu Késmárk, aber sozusagen 
noch aus der Schulbank eilte er im Jahre 1848 seinem Vaterland zu 
Hilfe und Kampfíte als Honvédsoldat bis zur Schlacht bei Szolnok, 
wo er sehwer verwundet wurde. Sein durchschossener Fuss heilte 
sehwer, so dass er erst 1851 seinen Studien in Késmárk weiter obli- 
gen konnte, nach deren Beendigung er bei mehreren ungarischen 
Adelsfamilien als Hauslehrer und Erzieher fungierte bis er 1869 zur 
Oberralschule in Pozsony ernannt wurde, wo er bis 1901 bescháftigt 
war, in welchem Jahr er in den wohlverdienten Ruhestand trat. Er 
sammelte speziell Lepidopteren und Coleopteren, erforschte dies- 
bezüglien die Umgebuny seines Wohnortes und in den Ferien die 
Hohe Tatra, sowie in den letzten zwei Dezennien das Karstgebiet 
und Littorale von Kroatien. Er ver ffentliche im Programm 1891/92 
seiner Oberrealschule ein Verzeichniss der Lepidopteren des Gebie- 
tes von Pozsony. 

5 182. — E. Csiki: Verstorbene ungarische En- 
tomologen. — 12. IX. 1912 verstarb in Isaszegh EMERIcH NIA- 
MESSNY VON AÁLMÁNFALVA, ein eilfriger Schmetterlingssammler. Seine 
Sammluog wurde von den Erben dem Ungarischen National-Museum, 
seine Bücher der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft geschenkt. 
NIAMESSNY wurde am 29. IX. 1844 zu Temesvár geboren, verstarb 
also im Alter von 68 Jahren. — Am 10. IX. 1912 starb in Szepes- 
béla der Stadtphysikus DR. M. GREIsiGER im Alter von 61 Jahren. 
Ihm verdanken wir die Entdeckung der Trioza Greisigert HoRv. und 
Beobachtung ihrer Lebensverbaltnisse. — Noch im Jahre 1911 ver- 
starben in Budapest K. JámBoRgy, durch seine Aufsammlungen an 


190 


TLepidopteren weit bekannt, únd in Kispest DR. A. STEFFEK, letzterer 
publizierte noch in 1878 über die Zucht von Salurma hybrida. 

S. 183. — . Csiki: Über diesystematische Stoel- 
lung des Pholeuon Knirschi. — In Rovartani Lapok XVIII, 
1911, p. 144 stellte Verfasser entgegen BRemir diese Art nicht in die 
Untergattung Parapholeuon, sondern zu Pholeuon s. str. Dies wurde 
nach einem autentischen Stück festgestellt. Spater teilte Herr BREIT 
dem Verfasser mit, dass seine Type tatsachliceh ein volkommen ge- 
rendetes Halsschild besitzt und sandte auch ein solches Exemplar 
ein, wonach Verfasser BRemirs Ausicht nur bekraftigen konnte. Das 
spater in die Hánde des Verfassers geratene Material, darunter haupt- 
sachlich eime von Herrn E. Bokok in diesem Jahre gesammelte Serie, 
zeigte nun, dass Ph. Knirscht meistens ein vollkommen fein geran- 
detes Halsschild besitz, über ein Drittel der Exemplare aber nur bis 
zur Mitte gerandet ist, ausserdem aber wird die Randung im letz- 
teren Falle in den Vorderecken durch ein scbarfes kurzes KFaltchen 
markiert. Letztere Form beschrieb Verfasser auf Seite 158 dieses Heftes 
als ab. mtierruptum. Bevor sich Verfasser nun über die systematische . 
Stellung des Ph. Knirschi auslassen würde, bemerkt er, dass es so lange 
nur 4—5 Arten der Gattuug bekannt waren, sehr leicht war diese 
in Untergattungen zu zerlegen. Jetzt aber. wo schon 20 Arten be- 
kannt sind, genügt ausser wie im obligen Falle, wo die Halsschild- 
randung als Absonderungszeichen versagt, auch die Bildung des 
Mesosternalfortsatzes kaum zur Untersecheidung. Die Entdeckung 
von nur einigen wenigen neuen Arten wird uns zwingen alle Unter- 
gattungen von Pholeuon fallen zu lassen. S0 lange wir aber die Unter- 
gattungen aufrecht erhalten können, denkt Verfasser Ph. Knirschi, we- 
gen den an der Spitze einzeln abgerundeten Flügeldecken, in der 
Untergattung JIrenellunm am besten unterbringen zu können, wo die 
Art in Ph. Gyleki, Frivaldszkyi und. Dieneri ihre nachsten Verwand-. 
ten findet. : 


Etteratur , 


5. 183. — Z. Csiki bespriecht ,Szirz, Die Gross-Sehmetter- 
linge der Erde. I. Band: Die Palaearktisehen Tagfalter". — Dieses 
grossartige, in seiner Art einzig dastehende Werk steht seiner Voll- 
endung nahe. Der fertig vorliegende erste Band zeigt, dass Smrmrz 
grosses geleistet hat, uns mit einem Werk beschenkte, welches 
durch seine grosse Verbreitung den weiteren Ausbau der Schmet- 
terlingskunde der Erde auf einen  einheitlichen Ausgangspunkt 
brachte. Dies Lob gilt aber nicht nur Szrrz und seinen Mitarbeitern, 
sondern auch der Verlagsbuchhandlung ALFRED IKERNEN, die die 
riesigen Kosten nicht secheute um ein schönes und dabei aber auch 


Me znen von JABLONOWSKI, SEIDLITZ und DZIURZYNSKI kögegtöskot 


isz KESZ; Vereinsangelegenheiten. 


. S. 187. — Sitzung der Ungarischen Entomolo- 
"gischen Gesellschaft am 19. Oktober 1912. — J. JAB- 
"LoxowsKI berichtet über den II. Internat. Entomolog. Kongress zu 
— Oxford, DR. G. Honrgvárn spricht über ,Die amerikanische Büffel- 
-cikade in Ungarn" (siehe Abhandlungen) und E. Csixi bespricht 
 Perers vor kurzem erschienene , Siebenbürgens Káferfauna", welche 
kein komplettes Bild der Erforschung gibt, da Verfasser die dies- 
.. bezügliche Literatur ungarischer Autoren ganz ignorirt. S0 sind nur 
an Carabiden über 40 aus Siebenbürgen sonst nachgewiesene Arten 
und 2 Gattungen nicht aufgefübrt. Dasselbe Verhaltniss ist auch bei 
den übrigen Familien der Fall. ; 
B S 187. Sitzung der Ungatisehon Entomolo- 
"sischen Gesoellsehaít am 23. November 1912. — Der 
. Vorsitzende A. Mocságy begrüsst Direktor DR. G. Hokvárn : anláss- 
lich seiner Auszeichnung durch allerhöchste Verleihung" des Tite!s 
eines kgl. Hofrates. Nach danksagenden Worten des Begrüssten 
— spricht DR. K. KeERgrész bezugnehmend auf die diesbezüglichen 
E kvéiten von ArpgicH über ,Was für Insekten dienen den kali- 
.  fornischen Indianern zur Nahrung ?" 


ési 


ENENE 


vara 


29 s Jeld ered ig 3 


19) 
18 


162. 


163. 
166. 


a. 149 


a ale 
a dB 


DESCRIPTIONES NOVAE. 


Coleoptera. 


Trechus Trenis Csiki — Hungaria orient.: Godinest. 
Anophthalmus (Duvalius) Mihóki Csixt — Hungaria: Bihar. 
— —  cognatus FRIv. var. speluncarum Csiki — Hun- 
[garia : Bihar. 
— —  — Var. nuptialis Csixi — Hungaria: Bihar. 


— —  Csikii MiHók — Hungaria orient.: Com. Kolozs. 

. Bradycellus harpalinus SpRv. var. Csikii LAczó — Hungaria : 
[Trencsén. 

. Pholeuon (Apropeus) Attila-Csixr — Huogaria: Bihar. 

— — — Birói Csiki — Hungaria: Bihar. 

—  — (Irenellum) Knirschi BRErr ab. interruptum Csiki — Bihar. 

— —  Elemért Csixi — Hungaria: Bihar. 

— — — Árpádi Csixr — Hungaria orient.: Com. Kolozs. 

— — — Csikii Minók — Hungaria orient.: Com. Kolozs. 


— —  Dieneri MiHók — Hungaria: Bihar. 


. Drimeotus hungaricus Csixi — Hungaria : Bihar. 


—  Mihóki Csixi — Hungaria: Bihar. 
— — Csikii Mimrók — Hungaria: Bihar. 


. Alhous Szombathyi Csrixi nov. nom. pro discrepans SZOMB. 


[nec RErrT, 


. Notoxrus Szalavsekyi LAczó (fig.) — Hungaria; Trencsén. 
. Orsodacne cerast L. ab. Horváthi LAczó — Hungaria : Trencsén. 
. Crioceris asparagi L. ab. Bramcsiki LaAczó (fig.) — Hungaria : 


(Trencsén. 
Lepidoptera. 
Lycaena Orion PALL. ab. Csernyi Diószeceny — Hungaria : 
3 [Honcztő. 
. Pararge Egerta L. ab. Kertészei Diószeany — Hungaria : 
; [Borosjenő. 
— — ab. Schmidti Diószeeny — Hungaria: Borosjenő. 


. Boarmia maculata SrGR. ab. nigromarginata PazsiczkY (fig.) 


— [Hungaria : Trencsén. 


. Cacoecia deliblatana REBEL — Hungaria mer. : Filamunda. 


Opostega bimaculattla REBEL — Hungaria mer.: Flamunda. 
Psecadia Rothschildi REBEL, (fig.) — Hungaria mer. : Glavcina. 
Hymenoptera. 


Ayela Henschii Mocságy — Croatia : Krapina. 
Aiphydria Sauteri Mocságy. — Formosa. 


. ROVÁRTANI LAPOK 


z KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


HAVI FOLYÓIRAT 


MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA, . 


A 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


§ CSIKI ERNŐ. 


XX. KÖTET. — 1913. 


2 táblával és 14 szövegközti képpel. 
BUDAPEST, 1913. 


" A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
; II., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 


Tartalomjegyzék. 


Lapszám . 
. Bodnár Bertalan: Hódmezővásárhely Coccinellidái— — — 5 
ÉBOto1 memér: Az Oncsászai barlang 
Csiki Ernő: Új bogárfajváltozat a Tátrából E S. s [1 
s bihar hegyséss Amopathalmúsar e e a 
sz. Odvabus Barreyissi var. Deübelhams "Rklersée 190 
—  Mamremosszáe ejnorestei Wa e 
— — Adatok Magyarország bogárfaunájához. I. — — — 159 
s nophihalmús vagyz Iteehüs2 e 197 
Diószeghy László: Adatok a Lycaena Bavius Ev. életmódjához. 105 
Me Adatok Magyarorszás lepkefaumnájához 190 
. Fehér Jenő: A rovar-mimikri ivari szempontból. I—II. — 17, 63 
. Hajnal Ignácz: Zenészek az ízeltlábú állatok közt — — — 109 
. Horváth Géza: Az oxfordi II. nemzetközi entomologiai kon-. 
gryesszus — — — — — — TE 
. Kertész Kálmán: Milyen rovarok szolgálnak a kaliforniai in- 
; diánoknak táplálékul? — — — — — — — íl 
. Mocsáry Sándor: Bogarászati élményeim — — — — —- 147 
Me A British Museum fémdarázsai — — — — — —- 169 
. Mondok József: A Melanargia Galatea L. egy érdekes eltéré- 
B: séről (képpel) — — — — — 113 
" Pilliceh Ferencz: Búcsú 1912-tő. — — — — — — — 11 
. Pongrácz Sándor: Újabb adatok Magyarország Neuroptera- 
; Hamégjélnoz (5 sépneh e — — — — 5 15 
. Rebel, Dr. H.: Új Gelechiida Magyarországból (képpel)— — 173 
. Rothschild N. Ch.: Adatok Magyarország lepkefaunájához. V 
(egy táblával— VI (képpel) — — — — — 66, Ir0 
. Schmidt Antal: Az Oxytrypia orbiculosa Isp. fejlődési és el- 
8 terjedési vaszonyan (sziüés táblámalj mm 38 
Szabó József: A hangyák nőstényeinek önálló államalapításáról 186 
. Tomala Nándor: Adatok a Synanthedon flaviventris Stgr. és 
; a Paranthrene tabaniformis Rott. var. rhingiaeformis 
Hbn. életmódjának ismeretéhez és azok magyai 
honossága em — —  — 196 
Ulbrich Ede: Rhyparioides Metelkana Led. ab. nov. vulnerata 
saj (képpeh — — — — — — — — —-— — 115 
A "—— — — Adatok Alvinez és környéke lepkefaunájához— — — 1144 


Különfélélte. 
Bokor Elemér: Új Anophihatműssznévesse Sza tetés égei 211 
Csi Ernő: : Ehmanni Merenez (arézképpbel je see set eses 
— A drezdai múzeum lepkegyüjteményének gyarapodása — 163 
—- Faunánk legnagyobb vak bogara ES AZ TA 
SB oSanoymijtóle mogyelméb esze tsz less tás sze " lászgtő ai 164. 

— A Magyar Nemzeti Múzeum bogárgyüjteményének gya- 

TAapodása sze sms tisz lsz NÉ 2 
Kertész Kálmán: A világ legnagyobb tömata e ze 
Pazsiczky Jenő: Lepke és hangya küzdelme — — — -— 0 21 
— — Lepke a hóviharban ES E ee gal 
Rapaics Raymund : Almamoly és varjuköröm — — — — 165 
Ulbricn Ede: Melamotikus Argynnis Lathonia L. — —  -— 163 

Irodalom. 


Az ismertett munkák szerzőinek jegyzéke : 


Bötteher 128: Csiki 92: Depoli 92: Deubel 212: Heikertinger 
25; Holdhaus 24; Junk 165: Krancher 213 ; Lundstroem 166: Mül- 
ler 24; "Pape 25; Rebel 25: Reitter 22, 212: Rothschild 28, 166 : 
Sehaufuss 23: Seheeser 212: Seidlitz 164: Seitz 129: Tiltscher 166. 


Társulati ügye. 


AENáasztmányaütésekazól üsse e zs üteme eze össz ed EN 30, 101, 215 
A rendes ülésekről 7 — 2529 30 100. 1015 15052 S SZG 
ME KÖZGYŰLÉSTŐL Est ze ei ei EE KENE EST SETS 92 
ATADSZADÁLYOK szesszel a ERT ANTI Cséti 103 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XX. KÖTET. 1913 JANUÁR—FEBRUÁR — — 1-2. FÜZET. 


Milyen rovarok szolgálnak a kaliforniai 
indiánoknak táplálékul ? 
Irta: DR. KERTÉSZ KÁLMÁN. 


Ismeretes dolog, hogy egyes népek bizonyos rovarokat meg- 
esznek, mint pl. a sáskákat, botsáskákat; Khinában állítólag a se- 
lyemhernyót is eszik. Hemiptera-petékről, melyek élvezete Mexikóban 
szokásos, alább lesz szó. A régi rómaiak a , (ossus"-t csemegének 
tartották. 

ArpRICH I. M. újabban érdekes akatokat közöl arról, hogy az 
északamerikai indiánok milyen rovarokat szoktak enni s hogyan 
készítik el azokat ? E rovarok egyik legnevezetesebbike az Ephydra 
hians SAY nevű légy. Ez a nem hazánkban is előfordul s fajai kivált 
sós vizekben százezerszámra tenyésznek. 

Kalifornia Mono Lake nevű tavát a nyár második felében rend- 
kivül heves szelek járják s a hullámzás a vízinövényekhez tapadt 
pupariumok nagy tömegét magával ragadva, a part felé hajtja. Erre 
vonatkozólag már H. BREwER tett megfigyeléseket 1863-ban s a töb- 
bek között ezeket írja: , Nagy rakásokban halmozódnak fel a parton 
s száz meg száz bushelnyit lehet belőlük összegyüjteni! Az évnek 
csak bizonyos szakában halmozódnak így fel, mikor is az indiánok 
távolról s közelről odasereglenek, hogy táplálékúl összegyüjtsék. 
A férgeket a napon megszárítják, héjukat kézzel lemorzsolják, mire 
egy sárga, a rizshez hasonló mag marad belőlük, mely olajos, na- 
gyon tápláló, nem kellemetlen ízű s nagyon fontos eledelük. Indián 
neve: koo-chah-bee. Vezetőm, egy itteni öreg vadász, azt mondta, 
hogy a koo-chah-bee idényben minden meghízik; a kacsák 
nagyon kövérekké lesznek, de húsuk kellemetlen ízűvé válik, az 
indiánok pedig annyira meghíznak, hogy idomaik símákká lesznek". 

ArpkicÓ 1911-ben julius 21.—24-ig tartózkodott e helyen s úgy 
értesült, hogy a legyeket csak szeptember elején szokták össze- 
gyüjteni. A tavaly begyüjtött anyag már teljesen elfogyott s így nem 


KRovartani Lapok. XX. 1—2. (1913. IC 20). 


9 
láthatta sem elkészítve, sem azt, hogy mimódon rakják el. De beszélt 
efelől úgy indiánokkal mint fehérekkel, a kik azt mondták neki, 
hogy most már csak kevés indián gyüjti össze ezt az anyagot, de 
az öregebbek mind ismerik ezt a dolgot. A. táplálék nevét ALDRICH 
,koo-tsabe"-nek értette; a hangsúly az első szótagon van, a két 
utolsó betű egy elmosódott szótagot alkot, melyben nehéz megkülön- 
böztetni, hogy mássalhangzója b vagy v-e? ,Fat Joe" (a kövér 
Józsi) sokszor megismételte a szót s mikor ALDpRICH arra figyelmez- 
tette, hogy korábbi kutatók másként ejtették ki, minduntalan csak 
azt mondta: , Értse meg uram, én helyesen ejtem ki". A fehérek 
hangsulyozták, hogy sok időbe kerül, míg a kis száraz bábot meg- 
tisztítják bábburkától, a portól, stb. s azt hiszik, hogy aligha érde- 
mes ezzel bajlódnia annak, a kinek az idő pénz. 

A. Pah-Ute-indiánok javarésze elszigetelten él; egyik rész a 
Pyramid Lake-től délre lakik, a másik a Walker Lake északi végén 
s csak kevesen élnek a Mono Lake mellett, a hol ko o-ts ab e-n, 
szárított hernyókon és valami gyümölcsön (pine nut) tengetik az 
életüket. 

WiIiuLisrox egyik munkájában fölemlíti, hogy a szóban levő 
légyfaj Mexikóban is előfordul s hogy PaAwaFIEL tanár értesítése sze- 
rint ott is táplálékul szolgál. Ottani neve: ahuatle. Szerinte a 
petéket is felhasználják, még pedig oly módon, hogy lisztté őrlik, 
tyúktojással összehabarják és kis pogácsákká formálva, zsírban ki- 
sütik. A lárvákból készült eledel neve: puxi. Ugyanerről a vidék- 
ről való az a följegyzés, melyet TavYLogR B. H. , Anahuaec" czímű, 
1861-ben megjelent könyvében olvashatunk s a mely szerint Tezecuco 
környékén egy nagyon kedvelt eledelt légypetékből állítanak elő 
(GUuÉRIv—MÉNEVILLE és VIRLET DAouvsr szerint ezek két Hemiptera, 
még pedig a Corixra femorata és a Notonecta umifasciata petéi). A pe- 
ték a part mentén találhatók; az indiánok kihalászszák s a vásáron 
eladják. Egyes helyeken, a hol a kis patak szénsavas meszet rak le, 
a mésztufába beágyazva óriási tömegek találhatók. A mexikóiak a 
legyet, PACKARD szerint, ax ay acatl-nak nevezik s a petéket nem- 
csak főzve, hanem nyersen is megeszik. Azt, hogy ezek a peték 
Diptera- vagy Hemiptera-peték-e, csak a helyszinén tett megfigyelé- 
sek alapján lehetne eldönteni. 

ÁLDRICH második czikke arról szól, hogy egy légyfaj kifejlett 
állapotában szolgál az indiánok táplálékáúl. Erre amaz előzetes fel- 
tevése útján jött rá, hogy az indiánok más vidéken talán szintén 
ismernek hasonló eledelt, azért az indiánok ügyeinek Washington- 
ban székelő vezetőjéhez fordult felvilágosításért, mire hivatalos kérdő- 
íveket bocsátottak ki a nyugati részekbe, fölemlítve a k o 0-eh a-bie 
nevet. A kérdésre számos felelet érkezett be, melyek egyike szerint 


pszt kégpétejét 
f 


3 


egy a Leptidák családjába tartozó légy azon a vidéken emberi táp- 
lálékul szolgál. Az illető tisztviselő két indián vallomását" közli. 

Az egyik, egy indiánfőnök, ki Yainax-ban él, a következőket 
mondta. Azt a legyet, melyet az indiánok táplálékul használtak, a 
Modok és Pitt River tájékának törzsei h a-lib-w a h-nak nevezték, a 
belőle készített ételt pedig ko o-chah-bie nek. Ez a légy a Sprague 
River mentén nem tenyészik nagy tömegekben, de a Klamath- 


. indiánok az előbb említett néven ismerik. Körülbelül 40 évvel ezelőtt, 


. mikor az indiánok a koo-chah-bie-t még javában ették, a Pitt 
. River egy bizonyos pontjához mentek, mely a folyó mentén lefelé 
mintegy 10 mérföldnyire fekszik attól a helytől, a hol most a Canby 
. nevű község van. A légyfogás ideje kora nyárra esett. Az indiánok 
. fatörzsöket szoktak a folyón keresztbe fektetni, hasonló módon, mint 
. a hogy manapság a gátakat csinálják. Azután felfelé mentek a folyó 
mentén s megrázták a part hosszában növő fűzfabokrokat. A legyek 
a vízbe hullottak, a víz sodra lefelé vitte őket s a fatörzseknél nagy 
. mennyiségben gyültek össze. Száz bushel-nél is többet tudtak ily 
. módon egyetlen nap alatt összeszedni. A vízből való kiszedésre 
. különös alakú kosarakat használtak, melyekben azután arra a helyre 
. vitték a legyeket, a hol eledellé készítették őket. A készítés módja 


73 az volt, hogy mély s 2—2 láb hosszú-és széles gödröt ástak. A gö- 
.  dör fenekét azután két 3—3 inch vastag kőréteggel rakták ki, majd 


a kőrétegen tüzet raktak, melyet körülraktak s be is fedtek ugyan- 


É csak kövekkel. Miután a tűz kialudt s a kövek tüzesekké váltak, 
1a eltávolították valamennyit, kivéve a gödör fenekén levő réteget, 
. melyre füvet hintettek. Azután a gödör falait kirakták a forró kö- 


. vekkel s ezek mellé ismét füvet raktak, mire a kemencze alakú üre- 


. get legyekkel töltötték meg, az egészet betakarták füvel s tetejébe 
HL. . ismét forró . köveket raktak. Bizonyos idő mulva VIZE öntöttek a 


. hány inch vastagságú srétessáN tr zlottsk bes a ésszolát ily 
. módon addig főzték, míg az egész kissé kihült. Azután eltávolították 
. a sarat és füvet a kemencze tetejéről, megvárták míg mindenestül 
. kihül s végül a kész táplálékot kiszedték. A hideg koo-chah-bie 
. vöröses barna színű s késsel metszhető. 

Egy másik, WILLIAM TURNER JACKsoN nevű, Pitt River-indián 
. azt mondja, hogy gyermekkorában, mintegy 40 évvel ezelőtt, eme 
a . legyeket nagy mennyiségben látta egy hegyoldalban, a kaliforniai 
. Lookout községtől 8—10 mérföldnyire északkeletre. A legyeket egy 
kis nádas mellett gyüjtötték, melyen egy patak folyt keresztül. Más 
. helyen sohasem látta őket tömegekben s ettől a helytől már félmér- 


.  földnyire egyetlenegyet sem lehetett látni belőlük. A legyek május 


4 


hóban jelentek meg ily tömegesen s ilyenkor tonnaszámra lehetett 
őket összegyüjteni. A fákat, bokrokat és a sziklákat némely helyen 
5—6 inch vastagon fedték s azért gyüjtésük semmi fáradságba sem 
került, mert egyszerűen halomba seperték őket. Az indiánokat any- 
nyira ellepték, hogy a szó szoros értelmében fedve voltak velük. 

Legkönnyebben kora reggel lehetett őket gyüjteni, mikor a 
hidegtől még félig megdermedve ültek. Nappal a levegő annyira tele 
volt velük, hogy elhomályosították a napot s alig lehetett néhány 
lépésnyire látni. 

A kemencze elkészítését ez az indián is éppen úgy mondta el 
mint az előbbi, de szerinte mielőtt a legyeket a kemenczébe tették 
volna, nagy kosarakba gyömöszölték, azután felkeverték s végül 
hasonló módon gyúrták, mint a kenyértésztát szokás. Ezt az anya- 
got kenyérhez hasonló alakuvá formálták s egyiket a másik mellé 
rakták. Hat réteget is raktak belőlük egy-egy kemenczébe, az egyes 
rétegek közé pedig forró köveket tettek. Ily módon egy kemenczé- 
ben igen sokat lehetett megsütni. Ha megsült és megszáradt, fel- 
szeletelve használták el. 

Abban az időben s azon a helyen a Pitt River indiánok ezt az 
ételt ,why-hauts"-nak nevezték. Ha a szükséges mennyiséget el- 
készítették, lakóhelyükre vitték s télen át jóformán csak ebből éltek. 

Az elkészítés módjában s főleg a névben nem egyezik a két 
, vallomás", de ennek okát abban kell keresnünk, hogy a két indián 
más más törzhöz tartozott. 

ArnpkgicHÓH ebben a légyben az Aiherixr-nem egyik faját ismeri 
fel. Ezt a föltevést megerősíti az a körülmény, hogy egy alkalom- 
mal Utah-ban járva, julius elején egy Aiherix-fajt nagy mennyiség- 
ben figyelt meg, a mint az ár a folyón lefelé vitte. 

Az említett körülmények nagyon is valószínűvé, sőt bizonyossá 
teszik, hogy AnzpRicH feltevése helyes, mert minálunk is hasonló. 
megfigyeléseket tehetünk. Az Atherix nőstényei a parton levő vala- 
mely tárgyra rakják le petéiket, még pedig a víz felett lógó körte-" 
alakú csomóba. A nőstények a peték lerakása után nem röpülnek el, 
hanem ezerszámra ott pusztulnak a csomón. Ha a villásfarkú lárva. . 
kibújik, beleesik a vizbe, ott él tovább s ott is fejezi be átalakulását. 

A harmadik táplálékot egy Saturnida hernyója szolgáltatja s 
azt a Mono Lake mellett élő Pai-Ute-indiánok fogyasztják. Erre egy 
postamester hívta fel AnpRicn figyelmét. A postamester rétjén két. 
indián asszony dolgozott s mikor az egyiktől megkérdezték, hogy 
van-e néhány ,férge" kéznél, bárgyun vigyorgott s azt felelte, hogy 
mind elfogyott. A másik hasonlóan felelt, de azután beismerte, hogy 
van nála néhány főtt példány. Erre a közeli sátorba mentek, a hol 
az asszony egy ócska szövetdarabot félrehajtva, füstös pléh vödröt 


-— 


(3 


tárt fel, mely majdnem tele volt sárgás, zsiros, gulyásszerű dologgal. 
ALpkRICH egy pálczikával halászgatott a gulyásban. Az edény félig 
. volt szárítástól megfeketedett hernyóval, melyek szárított és párolt 
szilvához hasonlítottak. Egyet kettészakított s megkgóstolta, hogy a 
táplálék mineműségét megállapítsa. Szívósnak, szagtalannak s vára- 
kozáson felül íztelennek találta. A hernyókból kifőtt zsír a folyadék 
. — felületén úszott s lenolaj szagú volt. Az asszony azután még egy 
. — szövetdarabba csavart főzetlen hernyókat is hozott s ezeket ALDRICH 
E: megvette tőle s haza vitte. 
É A hernyók gyüjtésének s elkészítésének módját egy ezen a 
; vidéken lakó amerikaitól tudta meg. 
4 A hernyók egy fenyőfa (Pinus ponderosa) leveleit eszik, de nem 
k találhatók a Pinus monophyllá-n, mely közőnségesebb a Mono Lake 
környékén. Az indiánok úgy gyüjtik össze a hernyókat, hogy füul- 
lasztó füstöt csinálnak a fa alatt, előbb azonban árkot húznak a fa 
töve körül. Ezt valószinüleg azért teszik, hogy a tűz elharapódzását 
megakadályozzák. A mint a vastag füst felszáll s körülveszi a her- 
. nyókat, mozogni kezdenek s azután lehullanak a földre, honnan az 
indiánok felszedik, megölik s megszárítják. Ilyen állapotban a her- 
. nyó, illetve a táplálék neve: papai a. 
86 Otthon ArzpkgicH meleg vízben felpubította a hernyókat s külön- 
. böző anyagokat fecskendett beléjük, hogy lehetőleg élethű alakot 
É vegyenek föl. Azután a meghatározáshoz látott, de minden eredmény 
. nélkül, mert meglepetésére hasonló életmódú hernyó még nem isme- 
. — retes. A Bureau of Entomology-nak küldött példányok alapján onnan. 
. azt a felvilágosítást kapta, hogy a hernyók a Saturnidák családjába, 
. — valószinüleg a Hemileuca nembe tartoznak. Sőt, hogy egy kis komi- 
.kum is legyen a dologban, azt is tudatták, hogy ebben a nemben 
. nem ismeretes oly faj, mely fenyőfán élne, sem pedig oly közönsé- 
. ges, mint a milyennek ennek lennie kell s feltételezik, hogy ez egy 
. ritka" faj, melynek életmódja még ismeretlen. 


Hódmezővásárhely Coccinellidái. 
Irta: BODNÁR BERTALAN. 


; A. Maros —Tisza— Körös közének a délnyugati sarka hazánk- 
. — nak faunisztikailag legkevésbbé kutatott vidékei közé tartozik. Tud- 
ig tommal HoRváRH GézáNx kivül egy entomologus sem kereste fel gyüj- 
. té: szándékkal Hódmezővásárhely vidékét s néhány a Nemzeti 
. Múzeumba és a Paedagogiumba beküldött közönséges fajon kivül 
E innen még mit sem publikáltak. 

b Pedig ha ez a Maros-—Tisza szöglet nagy Carabidákban és 
. Cerambycidákban szegénynek is mondható, de a Chrysomelidák, 


6 


Curculionidák és főleg a Coccinellidák faj- és változatszámát tekintve 
azt hiszem első helyen áll az országban. A napsütéses mező, a virá- 
gos rétek, a terjedelmes gyümölcsösök, szőlőkulturák, a beláthatat- 
lan búzatáblák, répaföldek, luczernások szolgálnak legalkalmasabb 
melegágyul ennek az egész világon - valami 2000 fajban elterjedt 
bogárcsaládnak. 

Egész életüket a fák lévelein töltő s így lárvakorukban is direkt 
napfényben élő bogarak ezek, természetes tehát, hogy a nap mindent 
színező heves fényereje szárnyfedőikben olyan színpompát, alig el- 
képzelhető színváltozásokat teremt, a milyeneket más bogárcsalád 
palaearktikus fajai közt alig találhatunk fel. Valóban kimeríthetetlen 
játékot űz szárnyukon a természet a színekkel ! ő 

Alig akad a gyüjteményekben kettő, mely minden ízében, szí- 
nében, mustrázatában egyforma lenne! Kezdő gyüjtő nehezen is tud 
köztük eleinte eligazodni. Ki is hinné alaposabb vizsgálat nélkül, 
hogy pl. az egyszerű, két fekete ponttal díszített vörös hátú Adalia. 
bipunciata L. és varietása, az egészen fekete színű, vállán vörös fél- 
holddal, szárnyközepén pedig vörös folttal pompázó szárnyú ac. luni- 
gera WEISE egy és ugyanaz a faj; vagy, hogy a sárgás torú és apró 
fekete"pontokkal díszített, vörös szárnyfedőjű Coccinella decempumnctata. 
L.-nak csak színbeli eltérése az ac. bimaculata Poxr., melynek tora egy- 
színű, sötét-barna s ugyanolyan elytráin csak egy sárga szalag látható ! 

Ily nagyfokú és állandósult eltérések tették szükségessé, hogy 
a varietások és aberratiók e családban szokatlanul nagy számban 
állíttattak fel. A vásárhelyi faunában az eddigi gyüjtésem alapján 40 
faj mellett 72 fajváltozat ismeretes ! 

De másrészt a természetnek épen ez a gazdagsága a színező- 
dés kitalálásában, a foltok elrendezésében, továbbá a színek szokat- 
lan élénksége és tarkabarkasága lelkesítette fel az újabb varieatas- 
felfedezőket, hogy kétes értékű elnevezésekkel tömjék meg e család 
nomenclaturáját. 

A Coccinellidáknál sem a pikkelyképződés, sem a chitinrétegek - 
interferencziája nem ad színeződést, hanem a hypodermisben levő 
pigmentsejtek teremtik meg a szárnyfedők szineződését. Minthogy 
pedig ezeknek képződése, elszaporodása vagy fogyása, nyulvány- 
fejlesztése vagy összezsugorodása mindig a táplálék minőségétől, a 
légkör és a talaj nedvességétől, a hőmérsékleii és fényösszegektől 
stb., tehát nagyon is változó hatásoktól függ : természetes, hogy alig 
fogunk találni két példányt, a mely teljesen hasonló színezetű lesz 
és hogy a színeződésbeli eltéréseket egymás mellé állíthatjuk, soro- 
zatokba csoportosíthatjuk, a finom átmeneteket megbámulhatjuk, de 
nincs jogunk azokat külön elnevezésekkel megjelölni. Jól mondja C. . 
ScHauruss, hogy ezzel az erővel akár a különböző tarkaságú kutyá-" 


( 


kat is mindmegannyi varietássá léptethetnők elő, külön-külön nevet 
is adván nekik ! 

Kénytelenek vagyunk mégis az alábbiakban felsorolni e nagy- 
részt jogtalanul felállított színvarietásokat, mert e nevek tényleg be- 
kerültek az irodalomba. De a ki behatóbban foglalkozott e családdal 
és sok példányt megvizsgálhatott, látta azokat a finom színátmene- 
teket, melyek szakadatlan sorozatban összekapcsolják az újonnan 
felállított eltérések legnagyobb részét: az bizonyára nehezen várja a 
bátorkezű szisztematikust, a ki világot fog majd gyujtani e túltömött 
katalogusban, megszüntet egy rakás, létét meg nem érdemlő elneve- 
zést és az igazán tudományos értékű anyagot kiválogatva lehetővé 
teszi a jó fajok és varietások megismerését s megkönnyíti e család 
áttekintő tanulmányozását ! 

A REIrTER-féle Catalogus Coleopterorum Europae 1906. évi ki- 
adásában már sok, egyszerű szinonimává degradált aberratio nevé- 
vel találkozunk, de a legújabban megjelent P. Kunwr : Bestimmungs- 
tabellen der Köüfer Deutschlands czímű munka, főleg pedig az új 
CALWER ezek közül igen sokat feltámasztott s egész tömeg új nevet 
vezetett be a régiekhez. 

Húsz év óta gyüjtöm vidékünk faunáját s kezdettől fogva gon- 
dot fordítottam az aránylag könnyen determinálható Coccinellidákra ; 
így több mint 3000 darab fordult meg közülök a kezeimen s elég 
biztos képet tudok nyujtani az egyes fajok előfordulási viszonyairól 
és gyakoriságáról. Ez utóbbit 1—10-ig terjedő mértékszámmal óhaj- 
tom jelezni, ámbár ezt távolról sem tartom elegendőnek, mert pl. a 
10-el jelzett fajok közt is legalább három fokozatot lehet megkülön- 
böztetni. Leggyakoribbak nálunk a Coccinella 7-punctata és a Sub- 
coccinella 24-pumnctata, utána következnek az Adalia bipunctata és a. 
Propylaea 14-punctata s legritkább aránylag a Thea 22-punciata. 

A gyakoribb előfordulású fajoknál közlöm feljegyzéseim alap- 
ján a legkorábbi megjelenés dátumát is, hogy így némileg hozzá- 
járuljak e család alig ismert fenologiai viszonyainak a felderítéséhez. 
A kezeim közt levő irodalomban csak a VELLaAY—VÁáwxy-féle szeged- 
vidéki emmeráczió sorol fel néhány határozott adatot az első nem- 


. zedékek megjelenésére nézve, de ezek a számok merevek s kevéssé 


felelnek meg a valóságnak, mert csak a kirándulási napok véletlen 
szerencséjétől függenek adataik. SEIDLITZ, REDTENBACHER, SCHENKLING, 
KunHwT, HALÁSZ, SPEISER, KERTÉSZ egyetlen adatot se nyujtanak erre 
nézve, SCHAUFUSS is alig egy párat. 

Én a gyüjtéseim alkalmával tett összes feljegyzéseimből ki- 
keresett középszámokat tartom a legkorábbi megjelenés helyes dá- 
tumainak, ámbár elismerem, hogy itt még nagyon sok megfigyelésre 
van szükség ! 


Az alábbi felsorolásban a fajok és változatok meghatározását 
P. KunwsrT idézett munkája és a ScHauruss kiadásában most meg- 
jelenő Carwegs Káferbuch adatai alapján végeztem, míg a felsoro- 
lást magát a REIrrrER-féle Catalogus Coleopterorum Europae ed. II. 
1906. szerint adom. 

Nagy köszönettel tartozom Csiki ERxő nemzeti múzeumi őr 
úrnak, ki a kétes fajváltozatok hazai előfordulásainak a felülvizsgá- 
lását szives volt elvállalni. 

A termőhelyek rövidítései : T. — tiszaparti ártér, K. — mindenütt, 
közönséges, B. — belső (városi) terület, T. o. — a Tisza felé, M. o. — 
a Maros felé eső oldala a határnak, T. k. — a régi Hód tava helyén 
elterülő gyümölcsős u. n. Tói kertek. A hazai faunára nézve új vál- 
tozatokat kövér betükkel való szedés jelzi, a név után pedig követ- 
kezik az előfordulás gyakoriságát jelző (1—10) szám és a legkorábbi 
megjelenés átlagszáma (hónap és nap). A hol termőhely jelzés nincs, 
pl. egyes fajváltozatoknál, ott az illető aberratió a typus közt for- 
dul elő. 


Epilachna REpr. : AD TJZMACULOMT Be 
Argus FovgRcR. -—- T. (hordalék- ab. TTTOSÚZÚ 11117 Larcu. — 6. 
ab. obversecpunctata SCHRNK. 
Subcoccinella HUBER. 2 


24 punctata L. — K, 10. (III. 8.) TT KETTÉ GB KÉR éz E KSlKS 


ab. arenaria SaJó — 2. 

ab sznotata B 2 ? ú 

; 24 DATE a ab. biconstellata S5AJÓ — 2. 

ab. haemorrhoidalis EF. — 1. Tr 9 

s 3 ab. neglecita Ws. — 3. 
ab. meridionalis Morscn. — 1. ab A SZ 9 
. confluens S5AJÓ — 2. 

ab. timbata MoLL. — 1. 


Anisosticta DUr. 


3 OZyuNnetata Ag c SOSEM SOSE 
impunctata L. — Réti növénye- 1 KÉT 59) 622 829 


ken. 3. (IV. 20). 


Cynegetis REDpT. 


Semiadalia CRorTcH. 


Hippodamia Muts. 
11-notata ScHwsErD. — Sarkaly 1. 


13-punctata L. — Kanális-parton. ab. cardui BRAHM 1. 
245 MŰDVa ab. 9-punciala FovugRcR. — 1. 
ab. padana Mucs. — 1. 
ab. Eichhofri Szwmu. — 1. Adalia Mucs. 


bipunctata L. — K. 10. (IV. 1). 
ab.. pruni Ws. 1. 

vartegata GozzE — K. 6. (TV. 2). ab. bioculata SAY — l. 
ab. immaculata Gum. — 1. ab. pantherina L. — 2. 


Adonia Mutcs. 


. ab. 6-pusiulata L.— 9. (III. 28). 


ab. 4-maculata Scop. — 8. 
"A VESÁKON B 

ab. marginata Rossi — 2. 
ab. sublunata Ws. — 2. 

ab. tunigera Ws. — 1. 


Coccinella L. 


vzpunetatm Es IK 10 (IV. 2). 
ab. 5-notata HAw. T. 
ab. exrternepunctata Ws.— 1. 


ab. conspicua Ws. — 1. 

ab. divaricata OL. — 1. 
-púnctata 1 6- — T.o., Mo. 1. 

ab. Rossi Ws. — 1. 
10-punctata L. — K. 4. (V. 26). 

ab. pellucida Ws. — 1. 

ab. lutea Rossi — 2. 

ab. subpunctata DCHRNK. — 3. 

ab. sexrpunctata L. — 1. 

ab. trigemina Ws.—-3 (V.10). 

ab. autumnatis Ws. — 1. 

ab. 8 punctata MünL. — 5.(V. 

20). 

ab. relicta HEvp. — 2. 

ab. guadripunciata L. — 3. 

ab. pantherina SCHALL. — 1. 

ab. consita Ws. — T. 1. 

ab. humeralis SCHALL. — €. 

(WWW 29): 

ab. bimaculata Ponr. — 3. 

ab. Jateripunctata GRADL. —2 

ab. 10-pustulata L. — 6. (VI. 2). 


14á-pustulata L. — K. 7. (IV. 16). 
ab. cattigata Ws. —- B. 1. 
conglobata L. — K. 9. (V. 29). 

ab. conjuncta MÜLL. — M. 2. 
ab. rosea DEG. — T.o., M. o , 
EK 6. (V:. 29. 
ab. gemella HEsr. — 3. (V. 5). 
4-punctata Posxr. — Kerti feny- 
Mesbem al (EX 2A je 


Tytthaspis CRTCn. 


16-punctata L. ab. 12-punctata L: 
zZB. 35 (AV 16): : 


Anatis MUutcs. 


ocellata L. — Szárazér (ideté- 
vedt faj), 1. 


Halygia Muts. 
16-guttata L. — B., Tk. 7. (IV. 25). 


Vibidia MutLs. 


12-guttata Popa — K. 5.(V. 29). 
ab. pairicia Ws. — 1. 


Myrrha Mutcs. 
18-guttata L. — B. 1. 


Thea Murs. 


22-punctata L. — K. 10. (III. 22). 
ab. 20-punctata F. — 2. (IV. 2). 
ab. ellipsotdea GRADL — 2. 
ab. lateripunctata Ws. — 1. 


Calvia Mutcs. 


14-guttata L. — Tk., B. 3. 


Propylaea Muns. 


14-punctata L. — K. 10. (IV. 20). 
ab. tetragonata LAIxIcn. — 2. 
ab. parumpunctata SAJó — 2. 
ab. suturalis Ws. — 3. (IV. 16). 
ab. bifleruosa Ws. — 1. 
ab. leopardina Ws. — 1. 
ab. 12-pustulata Powxr. — 1. 
ab. perlata, Ws. — 5. (ÍV. 9). 
ab. angularis SAJó — 1. 
ab. palustris SaJó — l. 
ab. conglomerata F. — 6.(IV. 

26). 
ab. Frivaldszkyi SAJó — 1. 
ab. bilunata WaAnr. — 1. 
ab. moraviaca Wanr. — 1. 
ab. tunata WaAnr. — 1. 


10 


— 1. 


ab. brunnensis WALT. 


Seymnus KuG. 


ab. Walteri Waur. — 1. frontalis F. — T. o., M. o. 2. 
Chilocorus LEACcH. (IV. 26). 
b. 4-pustulatus HBs: S 
bipustulatus L. — Tk., B. 4. (V. 2). s Me a KEZES 
Exochomus REpr. Apetzi Muus. — Tk. 2. (IV. 6). 
4-pusiulatus L. — K. 8. (ÍV. 4). 11 KEZET 18 VAL 737) Tk. 2. 
ab dstnétts BR eket rubromaculatus GoEzm — B. 3. 
087. 16 


ab. floralis Morscn. — 2. (ÍV. 


20). 


Nephus Muts. 


VETÉST ÁTSS SEN ése ELSE S B 4-maculatus Esz. — Tk. 3. (V. 2). 


Platynaspis REprT. Redtenbacheri Mus. — B. Il. 


luteorubra Gosze — B. Tk. 3. SEN ADENE WA, 


Hyperaspis REpr. pumnctillunWs.— B., Tk. 3. (V.29). 
reppensis HBsr. — Szíkes réten. 


; 2 7 Rhizobius STEPH. 
campestris HBsr. — Szíkes réten. 


EE BY LE BD 


litura F. 
Pullus Mutzs. 
auritus THUNBG. — B. 1. 
subvillosus GOEZE. — M.o.2. (V.2). 
suturalis THUNBG. — B. 2. (IV. 26). rufa HBsr. — B., Tk. 2. (IV. 20). 
Összesen: 113 faj és fajváltozat. 


Coccidula KuG. 


Hazánkból tudtommal 165 faj és fajváltozat ismeretes, a melyek 
közül gyüjteményemben csak 73 van meg, mig 40 hódmezővásárhelyi 
fajváltozat faunánkra egészen új. 

A felsorolt 40 faj és 73 változattal még koránt sincs kimerítve 
a vásárhelyi fauna. Határunk délnyugati részén a Kistisza, Porgány 
vidéke és az északkeleti része (Mágocsoldal, Hattyasér) még alig 
vannak felkutatva. Az apró, főleg rostából előkerülő fajok gyüjtésére 
pedig ekkoráig nagyobb gondot nem fordítottam. 

Igy biztosan hiszem, hogy azokat a fajokat, melyeket VELLAY, 
Hatász és Csiki mint Szeged, Algyő, Tápé, Makó vidékén előfordu- 
lókat ismer, nálunk is meg fogom találni. A faunakatalogus is sok 
alföldi fajt sorol fel, pl. a Hypodamia 13-punctata ab. Gylilenhali, Cy- 
negetis ab. palustris, Adalia ab. amnulata, ab. semirubra, ab. lugubris, 
Coccinella 11-punctata, lymncea, ab. 12-pustulata, 10-punctata ab. ausíriaca, 
ab. Scribae, ab. gultatopunctata, conglobata ab. impustulata, Calvia 15- 
guttata, Hyperaspis reppensis ab. femorata, Pullus ater, Clitostethus ar- 
cuatus, Nephus bipunctatus, de ezeket én eddig nem tudtam határunk- 
ban megtalálni. Tüzetesebb vizsgálat azonban hiszem, hogy ezeknek 
"is nyomára fog vezetni. 


scutellata HBsr. — Tk. 4. (IV. 6). " 


ia 


Búcsú 1912-től. 


Irta: PILLICH FERENCZ. 


Búcsút, nem fájdalmasat, hanem nyilvánosan örvendőt akarok 
venni az 1912. esztendőtől, melyről az állandó zord időjárás folytán 
bátran el lehet mondani, hogy ehhez foghatóra még a legöregebb 
emberek nagyszülei is alig emlékeztek. 

. Nem vagyok nagyon fázékony ember, meg Délnyugat-Magyar- 
országban lakom, de ebben az évben május havában még javában 
lobogott a tűz. kályháimban, 3 hónap mulva, augusztusban pedig 
újra kezdhettük a fűtést. Karczagon, az ország szívében pedig 
augusztusban is vígan havazott. Az egy július hónap volt javarészt 
meleg, szélcsendes napra azonban júliusban sem emlékszem és így 
volt ez mindenütt széles e hazában, kivéve oly vidékeket, melyeknek" 
védett fekvése némileg megkimélt az időjárás viszontagságaitól. Az 
éber szemlélő figyelmét nem kerülhette el az a tény, hogy az idő- 
járás nem egyszerre, hanem fokozatosan romlott le az utolsó hat év 
alatt ennyire (önkéntelenül is a bibliai hét szűk esztendő jut eszembe), 
zordság tekintetében végül ez évben érte el pafoxizmusát. 

Mézelő méh (Apis mellifica L.) tavasszal alig mutatkozott ; az 
itteni méhészek állítása szerint javarészt már az 1910—1911-iki télen 
kipusztult. A gyümölcsfák dús virágzása sokat igért, bár a megter- 
mékenyító rovarhad, mintha meg lett volna tizedelve, csak Osmiá-k 
jelentek meg a szokott létszámban ; mikor azonban elérkezett a gyü- 
mölcsök kifejlődésének időszaka, nem láttam — nem is ettem egyebet 
mint ribiszkét, a többit, még a dióbarkákat is, mind letarolta az 
áprilisi és májusi sokszoros fagy. Az orgonabokrok, melyek május 
elején virágzáskor valóságos rovar-kaszinót képeznek, ezúttal némák, 
dísztelenek maradtak, a virágbimbók mind elfagytak. Lepkék közül 
a két Papilio szebbnél-szebb aberratiókkal, sok kitelelt Vanessa-faj, 
darázsformájú Macroglossa scabiosae .L., a sok Dipterát és bogarat 
fel sem említem, ellenben a Hymenopterák közül a feltünő szép 
hosszú csápú méhek, a tömegesen zúgó Bombus-ok és kivált a vala- 
. mennyi közt homo regius-ként szereplő félelmetes dongású Xylocopa 
violacea L. — mindezek együttesen máskor az orgonavirágokon sze- 
met gyönyörködtető látványt nyujtanak, az idén az említett rovar- 
fajoknak, hogy tájszólással éljek, még kölykit sem láttam. Nem virí- 
tolt a vadgesztenyefa és hasonlókép a homokos magyar tájakra 
májusban annyira jellemző akáczfa sem. Szőlő kevés termett és lett 
is volna valami rabvallatóféle savanykás bor belőle, ha egy hatalmas 
nyári jégverés diónyi jégszemekkel le nem tarol mindent. Ez a több 
dunántuli vármegyében végighaladt jégeső külön ráadás volt erre a 
czifra esztendőre; mellesleg megjegyzem, hogy házamnak valamennyi 


12 


ablaktábláját betörte, sőt a nyitott ablakokon át a törékenyebb szobai 
tárgyakat is összezúzta. Félelmetes volt a történteket látni és hallani ! 
Szőlő nem lévén, az azon rágcsáló Vespa germanica L.-hoz sem volt 
szerencsém, egyet sem láttam. A faraktárak körül máskor sűrűn 
mutatkozó (VII. 21.—VIII.) Clytanthus speciosus SCcCHNEID. és Morimus 
funereus Mucs. eczinezérfajokból csak 1—1 jelent meg hírmondónak. 
Az egyes réti virágokat máskor júliusban tömegesen ellepő piros 
czinczér, vagy a mint a németek elnevezték: budapesti ezinczér, 
Purpuricenus -budensis GoEmzm et aberrationes szintén csak egyetlen 
mutatványszámmal kedveskedett. Nem mutatkoztak a különféle mus- 
hczák sem, mint a Drosophila funebris F., fenestrarum FALL. és var. 
melanogaster MG. 

No de eddig csak arról zengtem, hogy mi nem volt, lássuk 
most, hogy mi volt, mert ha a lepkeháló néha cserben is hagy, itt 
van a víziháló, a meringető zsák és kivált a rovarrosta, ezekkel aztán 
annyi apró-cseprő állatra tehetünk szert, hogy rovarász legyen a 
talpán, a ki minden fajból, ha csak egyet is preparál. Mentségére 
hozom fei az imént már-már letárgyalt 1912-ik esztendőnek, hogy 
sok ritka rovarhoz is juttatott engem, sőt THALHAMMER tanár úr köz- 
lése szerint nem csak faunánkra, de egy a dipterológiára is új fajt 
sikerült gyüjtenem. 

Volt, még pedig temérdek mennyiségben, hernyó, báb, majd 
június végétől kezdve három héten át lepkealakban Aporia craiaegi 
L. Bogarak közül Lytta vesicatorta L. (VI. 1—30; magányos példá- 
nyokban néhány héttel későbben is) mely, ha szőlőpermetezőmmel 
többszörösen el nem űzöm vala, orgonabokraimat meztelenre rágja. 
Éveken át tartó keresés után ez évben találtam itt az első 5 élő 
Polyphylla fullo L.-t (VII. 12—18). Nerrophorus germamicus L.-t kitett 
döglött vakondon (IV. 28; V. 9.) és Necrophorus humator GoEzp-t 
tugyanott V. 6.) szintén ez évben fogtam először. A Cicindela nem- 
ből is, melynek hiánya az e lapok hasábjain közzétett simontornyai 
faunajegyzékeknek szépséghibája volt, május 81-én került hosszas 
keresés után hálómba az első és egyetlen C. campestris L. példány. 
Míg tavaly meleg nyári napokon temérdek apró fémdarázs mint: 
Ellampus auratus L., var. virescens Mocs. és var. maculatus Mocs., 
továbbá Ellampus aecneus WWF. (VII. 1—VIII. 27.) (determ. Mocs.) né- 
hány kisebb-nagyobb zöld, piros és sárga színekben pompázó Chal- 
cididával együtt sürgölődött az orgonaleveleken, ez évben alig 5—6 
darab került mindezekből meringető zsákomba, vígaszul szolgált elő- 
zőleg tavaszszal egy apró csinos légyfaj: Acidia heraclei [L. (ÍV. 
21—V. 9.), mely százszámra ott kaczérkodott az orgonaleveleken. 

A ház egyik kamrájában, mint minden évben, úgy idén is, de 
ez alkalommal igen nagy számban egy kis barna ormányosbogár : 


: adó 


183 


Ahyncolus culinaris GERM. volt található (V. 11—VI. 26.), reggelen- 
kint a padlón a fal mentén százszámra hevert lomhán e bogár hosszú 
sorokban ; heteken át naponkint összesepertem és a baromfit etettem 
vele. A szobák ablakain, ha nem ís oly nagy mennyiségben mint 
1911-ben, de azért tekintélyés számban (kivált esős napokat követő. 
reggeleken) üldögélt egy álreczésszárnyú, a Clocon dipterum L. (V. 
17—IX. 23.); egy nyári délután, sajnos a napot nem jegyzém fel, 
az ablak előtt kis csapatban czikkázva rajzott ez a kis szürke kérész : 
a vedlési folyamatból visszamaradt bőrökből 1911 szeptember 5-én 
találtam a folyosó menyezetén egy jókara halmazt. Ennek egy na- 
gyobb rokona, a tiszavirág : Patingenta longicauda OL. ez évben június 
6.—8.-ig kelt nagy mennyiségben a Sió vizéből és repkedett felette. 
PONGRÁCZ SÁNDOR úr szíves közlése szerint a beküldött állatok subi 
maginális stádiumban lévők voltak. Én június 6-án délután 6 órakor 
fogtam a Sió hidján állva lepkehálómmal néhány tuczatot, melyek- 
nek túlnyomó része nőstény volt; ezt látva a falu ifjusága is vér- 
szemet kapott és némely gyerkőcz egy fél óra lefolyása alatt 2 teli 
kalappal is fogott számomra belőlük ; ezek persze hasznavehetetlenek 
voltak ; egyik-másik kalapban ezernél is több nyüzsgött. Igy nagy 
tömegben kellemetlen halszagot terjesztettek és a gyerekek által az 
útczán szanaszét szórva, ott órák hosszat elvergődtek. Még másnap 
hajnalban is egynéhány ott vonaglott. 5 

Visszatérve az ablaktáblához nem mulaszthatom el kijelenteni, 
hogy igen sok ritka rovart itt sikerült a gyüűjtőüveggel könnyű 
szerrel zsákmányul ejtenem. Számtalan Chrysida, Tabanida, Micro- 
lepidoptera díszíti gyüjteményeimet, melyek mind az ablaktábláról 


kerültek oda. Ezek részben már előző este repültek be a lámpa- 


fényhez, részben pedig nappal a hőség elől a hűvös szobába mene- 
külvén, kerültek kelepeczébe. Érdemes lett volna az ablaktábla- 
zsákmányról külön jegyzéket vezetni, ennek hijjában azonban így is 
fel tudok sorolni egynéhányat az ily módon zsákmányul ejtett jobb 
fajok közül, ilyenek a következő lepkék: Hadena basilinea F., Helio- 
dines roesella G. — Hemipterák: Ploiariola culiciformis DEG., Athysa- 
nus  stactogalus BIBB., Cixius stigmaticus GERM. — Dipterák : Anopheles 
maculipennis MG., Culexm amnulatus OCHRK., Eccoptomera emarginata Lw. 
(V. 12. és 21.-én mindig több példány sétált az ablaktáblán), Eccopto- 
mera excisa Lw. (III. 3; V. 14.), azután más gyakori, amúgy 15 már 
afenestralis" fajnevet viselő dipterák, mint: Rhyphus fenestralis Sc., 
Scenopinus fenestralis L., Rymosia fenestralis Ma. és Oecothea fenestra- 
lis Fun.-t szintén sikerült zsákmányul ejteni, ezek azonban nem az 
áblakról kerültek elő. Végül még az Ornithomyia avicularia L.-t emlí - 
tem, mint ablakon fogott dipteront ; 

DR. Kiss FERENcz a hazánkra új Taentocampa porosa Ev. nevű 


KEN ÁSZ e lá ág vét 


14 


bagolypillét is a Debreczen melletti Puszta-Kaproson fogta reggel 
öltözködés közben hálószobájának ablakán. Mindezek felsorolásával 
azt akartam kimutatni, hogy egy pld. szobafogságra kárhoztatott 
vidéki rovarász a szobaablakokon egész csinos rovargyüjteményre 
tehet szert. Szegény ABpuL Hamip, ha uralkodó kollégájáuak, bolgár 
FERDINÁND példájára entomológusnak csap fel öreg napjaira, unalmas 
óráiban az Alatini-villa ablakain világszép rovarkollekcziót hozhatott 
volna össze. 

Egyéb rovarrendek mellett immár 4 éve az itteni Hemipterák 
gyüjtésével is foglalkozom. A millenáris faunakatalógusban Simon- 
tornya mint lelőhely ezen rovarrendnél szerepel legtöbbször; ennek 
magyarázata abban rejlik, hogy két évtized előtt DR. HoRvárHn GÉza 
gyüjtött itt, e vidéket ezáltal, hogy úgy mondjam e tekintetben klasszi- 
kus földdé avatván. Erről tanuskodik a faunakatalógusban Simon- 
tornya termőhelylyel felsorolt 127 ritkább faj, a fÍreguens és vulga- 
risnak minősített fajokat nem számítva. Miután ez évi anyagom még 
feldolgozás alatt van, így csak az 1909—1911. évek alatt itt gyüjtött 
és DR. Hogvárn Géza, részben pedig DR. Szinápny ZoLráw urak által 
meghatározott 292 faj és 14 fajeitérésről számolok be. A DR. HoRvárn 
által itt gyüjtölt 127 ritkább fajból nekem ugyan csak 26-ot sikerült 
3 év alatt ismét fognom, de viszont 61 oly fajra tettem szert (33 
Heteroptera és 28 Homoptera) mely eddig a második régióból vagy 
egyáltalán nem volt felemlítve, vagy ha elő is került innen, úgy más 
termőhelyekről. Miután e 61 faj közt több, ez idő szerint itt gyakori 
faj is van, így ezen adatok némikép a fajoknak 20 év alatti földrajzi 
eltolódását is illusztrálják. Magyarország területén országszerte 239 
Hemiptera-faj fordul elő, ezeknek javarészét, 205-öt én itt megtalál- 
tam, tehát még 34 oly fajt kell itt keresnem, mely : ubigue occeurrit, 
a mi, ha az eddigi szűk esztendőkben nem is sikerült, bizonyára 
sikerülni fog az ezután szükségképen bekövetkezendő bő eszten- 
dőkben. 


Uj bogárfajváltozat a Tátrából. 
Irta: CsiKI ERNŐ. 
Tachinus marginatus GYLLH. var. Fodori CsIKI, nov. var. 


A typo differt: elytris totis flavo-rufis, solum limbo suturali 
retrorsum sensim dilatato marginegue laterali posterius infuscatis. 
Long. 6-5 mm. 

Hungaria sept.: Tátra (Csorba-tó), ubi D. DR. J. FopoR 
degit. (Coll, Mus. Nat. Hung.) : 


15 


A törzsfajtól a szárnyfedők sárgás-vörös színe által tér el, 
utóbbiakon csak egy hátrafelé szélesedő sáv a varraton és az olda- 
lak hátul kissé sötétebbek. Hossza 6-6 mm. 

Előfordul a Magas-Tátrában, a Csorba-tó környékén, a hol DR. 
Fopog János gyöjtötte, ki a példányt szíves volt a Magyar Nemzeti 
Múzeumnak átengedni. 


Az Oncsászai barlang. 


Irta: BOKOR ELEMÉR. 


Bihar vármegyének keleti határában, viharverdeste fenyves. bér- 
ezek közt elrejtve fekszik az Oncsászai barlang. Köznéven , pestyere 
smeilor"-nak, sárkánybarlangnak ismerik, Van is ok arra, miért kapta 
félelmetes nevét. Jó napi járásra fekszik minden emberi laktól, egy 
elhagyott, zord fenyővadonban, a hova csak nagy ritkán téved fá- 
radt vándor lába. Mert a szomszédságában, egy havasi legelő szélén 
álló, füstátjárta két deszkakalyibát alig lehet emberi laknak, inkább 
csak nomád oláhok nyári tanyájának nevezni. Mintegy féltuczat szur- 
tos, piszoktól fénylő, füst- és kosillattól párolgó juhász legelteti itt a 
reá bizott nyájat. A milyen kevéssé megnyerő külsejük, épp oly 
kevés bizalmat gerjeszt viselkedésük. Lompos komondorjaik meg 
éppen nem rejtik el ellenszenvük az idevetődött idegen iránt. Éktelen 
ugatással, eszeveszett rohamokkal s meg nem békíthető fogvicsorií- 
tással kisérik őt még óra mulva is. Itt-ott egy zsíroshajú, bárány- 
bundás oláh fordúl meg köztük, avagy egy lomha barna medve set- 
tenkedik a juhnyáj körül. 

Pedig e vadon természeti szépségében ritkítja párját. Átellen- 
ben egy komor fenyőerdő és egy fakó borókaliget csaknem a bihar- 
füredi Nagyhavasok bársonyzöld gerinczéig kapaszkodik, mintha be 
akarna nyúlni az ég azurjába. Maga a gerincz csak ritkán csendes. 
Örökké zúgó, morajló havasi szelek száguldnak át rajta, melyek nem 
egyszer gomolygó, sűrű felhőket hömpölygetnek a bérezezel övelt 
havasok oldalain alá. Majd meg csillogó napsugár tündöklik felettük, 
leselkedő árnyakkal vonva be a szemközt düledező Tolvajvár mere- 
dek sziklafalát. Mögöttünk a Ringóhegyek kékes bérczei díszlenek ; 
hozzáférhetetlen sziklafészerek ezek, a kőszáli sasok elvitázhatatlan 
ősrégi tanyája. 

A legelőrél több juhcsapás vezet az erdőbe. Az alsók egyikén 
lehet a barlang bejáratához jutni. Egy nyeregig gyöngén kapaszkodva 
emelkedik az ösvény felfelé, majd hirtelen meredek sziklafalon eresz- 
kedik alá. A fenyves itt bükkel vegyül, pillanatra áttekinthetünk a 
tuloldali Vörtop havasra, alattunk csak gyanítunk egy völgyet, a 
bujósdit játszó Ponorpatak vadregényes völgyét. Most egy sziklafal 


16 


mellett jól kivehető csapáson csak pár lépést haladunk előre, mire 
csaknem közvetlen előttünk bukkan fel a sziklafal alján az ember- 
magasságú barlangkapu. 

Az Oncsászai barlang bejárata 1312 m. magasságban fekszik a 
tenger színe felett. Igénytelen kapunyilása alig hagy nagy termének 
óriási méreteire következtetni. Bejáratánál hűvös szél csap arczunkba, 
mely beljebb mindinkább érezhetővé válik. Mohpárnával és zuzmó- 
val fedett boltozatáról egész rajokban zúgnak bennünket vöröshasú, 
nehézkes mozgású barlanglegyek körül. Tulajdonképen nem is ne- 
vezhetjük őket igazi troglóbiáknak. A bejárat elég világos részein 
élnek, szemeik, szárnyaik megvannak, habár kétségtelenül többé nem 
oly kifejlett állapotban, mint a napsütötte légben zsongó rokonaik- 
nál, nehézkes repülésük bizonyára visszafejlődésben levő szárnyaik- 
nak s a hűvös barlangi léggel járó tevékenységük csökkenésének 
tudható be. Bár mennyire is érdekes volna a barlangi életmódhoz 
való alkalmazkodásukkal tüzetesebben foglalkozni, szaktudományom 
hijján kénytelen vagyok teret engedni szakavatott dipterológusainknak. 

Sziklás és nyaktörő, kétoldalt mindinkább táguló folyosó vezet. 
a nagyterem aljába. Gyertyáinkat, aczetilénlámpáinkat meggyújtva 
óvatosan ereszkedünk a laza kőtuskók és tonnasúlyú sziklatömbök 
közt alá. S miközben botorkáló lépteink nyomán érczesen, mély 
viszhanggal kongva ütődnek egymáshoz az elszórt kőtuskók, elbor- 
zadunk a gondolatra, mily rémes detonációval kellett e tönböknek 
a tetőről alázuhanniok s mily végtelen pusztítást vihetnének ezek 
most is végbe, ha kedvök kerekedne kissé aláereszkedni. A tág 
teremben sötét sziklafalakról, elhintett gigászi tömböxgről vetődik 
lámpáink gyönge fénye vissza. A fenn ülő bejárat felét egy hatal- 
mas szirt takarja el, bágyadtan dereng át felette az elszórt napvilág. 
Mellette egy sziklaablakból izzó fénykéve csap át az egyik falra s 
kúszik annak síma oldalán alá. A terem kupolája oly magasba nyú- 
lik, hogy magnéziumszalag vakító világa se hatol fel odáig. A be- 
járatnál tapasztalt víszhang itt hihetetlenül eltörpül, mintha ez alvilági 
palotának se vége se hossza nem volna. A talajat magát sáros, kő- 
vel tarkított részek, melyek apró, kristálytiszta és jéghideg alvilági 
tavakkal váltakoznak, alkotják. Borzongó, nedves hideg uralkodik 
itt, a menyezetről czuppogva hullanak alá a kövér harmatcseppek. 

A. cseppkőbarlangok közt nem tesz e barlang számot. A nagy- 
terem feldúlt végében található néhány cseppkőembrió s még inkább. 
egy jobboldali, kanyargós folyosó képződményei elég tanubizonysá- 
gát adják jó igyekezetének, de oly pompás és káprázatos kivitelű. 
díszművekké . mint a nyugatbihari barlangok akár legigényteleneb- 
bike is, még csak megközelíthetőleg se vitték. Hiányzott itt a cseppkő 
képződéséhez szükséges nyugalom, mely ott meseszerű, keleti fény- 


17 


űzéssel díszített palotákat emelt. Itt gigászok alkottak, kiklopszok 
dúltak. Nem is óriási méretei, nem is hatalmas sziklatömbjei teszik 
európaszerte ismertté e barlangot, hanem a benne talált barlangi 
medve-csontvázak. A barlang alja egész katakombája az évezrede- 
ken át tanyázó, évezredekkel ezelőtt itt kihalt barlangi medvének. 
Csontjai ott barnulnak az agyagos-meszes talajban s a szürke kő- 
tuskók között. Kiváncsi kezek kiemeltek, majd összezúztak belőlük 
néhányat, most vízcseppek czuppognak reájuk, mészburkolat fedi be, 
rejti el őket vandál kezek elől és sápadt barlangi bogarak tipegnek 
köztük. 

Egykor a rémes barlangi medve uralkodott itt, ma csenevész 
s megvakult barlangi bogaraké a barlang. A Pholeuon angusticolle 
. HAmPE az egész barlang sötét helyein, köveken, szirteken, a falak 
oldalain, a barlangi medve csontjain s főleg ezek alján és alattuk 
található. Gyüjtéséhez nélkülözhetetlen eszköz a szippantó készülék 
és még inkább egy pár földbe ásott csalétekes üveg, melyek alkal- 
mazása mellett tetemes időt takaríthatunk meg, mi czélszerűbben a 
környéken eszközlendő rostálásra használható fel. ÉL e barlangban 
egy tejfehér ászka is, a Titamites gramiger FRIv., míg Anophihalmus-t 
mindeddig még nem sikerült benne felfedezni. 


A rovar-mimikri ivari szempontból. 
Irta: BEHÉR JENŐ. . / 
IE 

Tapasztalatok igazolják, hogy a rovarok látása a gerinczeseké- 
hez képest meglehetősen tökéletlen. Kiváló megfigyelők állítják, hogy 
a rovarok csak a nagyon élesen elütő színkontrasztokat látják jól. 
Ebből pedig logikailag, de természetszerüleg is következik, hogy az 
egybsolvadó színfoltokat kevésbé jól veszik észre, mint az egymás- 
tól elütőket. Ez pedig arra a feltevésre vezet, hogy az, a mit védő- 
színnek, alakmajmolásnak (mimikri) neveznek és a mit nemrégen 
oly hathatós érvekkel döntöttek le, valamelyes szerepet a rovarok 
életében mégis csak kell játszon. 

Nem akarok vitába elegyedni az antimimikristákkal, mert 
érveiket elismerem és magam is az ő álláspontjukon vagyok, de 
mikor rovar rovarral áll szemben, még abban az esetben is, ha azok- 
nak kitünő szaglást tulajdonítunk, tapasztalataim alapján hajlandó 
vagyok azt következtetni, hogy itt a védőszínnek, a mimikrinek 
mégis csak van valami jelentősége, ha nem is a védelem (a mi 
szintén nincs kizárva), de valami más az ivarzással összefüggő do- 
logban. Alábbiakban egynéhány ilyen érdekes esetet óhajtanék is- 
mertetni, előrebocsájtom azonban azt, hogy ehhez hasonlót mások is 


18 


megfigyeltek már, a nélkül, hogy ebből valamiféle következtetést 
vontak volna. 

ARBAFI-AIGNER LaJos írja a Rovartani Lapok egy régebbi év- 
folyamában, hogy akardos pillének nincs valami éles látása. 
Augusztusban összefonnyadt fehéres leveleknek neki ment, nyilván 
azt hivén, hogy nőstények. Ugyancsak ott olvasom, hogy FORBES 
1885-ben az Appis Nero-ról azt írja, hogy pirosló levelekkel ámítják 
magukat, azt hivén, hogy nőstények. MÜLLER, a virágbiologus látta, 
hogy narancsvörös virágú Compositákra nagyon sok tűzvörös lepke 
járt. Hasonlót látott a Rumexek vörös termésein is, a Phyteumák 
kék virágain pedig nagyszámú Lycaená-t figyelt meg. Már ő mondja, 
hogy úgylátszik mintha a kiválasztott virágok színe és iilata össze- 
függésben van az illető lepkék színével és illatával. Körmve látta, 
hogy Rhodocera Rhamwmi-k kiváló előszeretettel keresték fel a Cirsium 
oleraceum sárga virágú fészkeit. Ksurn ezt a jelenséget el is nevezte 
virágbiologiai mimikrinek. Ugy lehet, hogy mások is 
tettek ezekhez hasonló megfigyeléseket, csakhogy elkerülték fgyel- 
memet, de az alább következő adatok igazolására talán ezek is ele- 
gendők. : 

MüLLtER-nek a Lycaenákról szerzett tapasztalatait én magam is 
gyakran észleltem, de nem a Phyteumákon, hanem a Salvia pratensis- 
en és a Lavandula vera-n. Egy alkalommal szőlőben egy lavendula 
tövet láttam, melyen zsúfoltan ültek az apró kék lepkék, közöttük 
több pár éppen copulátióban. Megjegyzem, hogy ezt a jelenséget 
késő délután észleltem, a mely körülmény felemlítése már azért is 
fontos, mert az idevágó megfigyeléseim általában erre az időre es- 
nek, meleg nyári vagy tavaszi esők után korábbra is. A Kis-Sváb- 
hegy oldalában barna színű Lycaenákat egy időben gyakran láttam 
tartózkodni a Carlina vulgaris barna színű fészkein. Érdekes, hogy 
ebben az esetben a lepkék többnyire egyenként voltak, mézet azon- 
ban nem szívtak s szárnyaikat ritmikusan lefelé mozgatták, úgy 
hogy barna színük sokkal jobban volt látható. izt már déltájban is 
észleltem. j 5 

1911 október 8.-án egy Pierts rapae-t láttam, a mint egy kő- 
rakás körül röpült, melyre ismételten leszállt. A kőrakás fehér, a 
lepke nagyságával egyező lapos kövek halmaza volt, melyek a fehér 
lepkét úgylátszik megtévesztették. -1912 június 12.-én a Városmajor 
faiskolájában egy nagy Eleagnus argentea cserjét majdnem elleptek az 
ÁAporta crataegt-k. Az ezüstfa fehéres levelei és a, fehér lepke színe 
között okvetlenül kell valamiféle vonatkozásnak lennie, a mit csak 
megerősít az, hogy a tőle nem messze virító Ligustrum vulgare fehér 
virágzatain hasonlót észleltem. Itt azonban a lepkék kisebb számmal 
voltak. A galagonyalepkék a virágokat egyáltalában nem látogatták, 


19 


hanem lomha röpködéssel nyugvó helyet kerestek a fehér foltokon, 
mert már végefelé járt a délután és e közben egymásra is szállottak, 
egyik a másigát kergetvén el helyéről. Sok volt közöttük az éppen 
párosodó. ő 

A fönt említett kőrakás mellett egy jolton sok lehullott sárga 
falevél volt, a melyről közeledtemkor egy Argynnis szállott el, mely 
újból és újból visszatért erre a helyre. 1912 július 31.-én a Kis- 
Svábhegyen itt-ott már vörösödött a Cornus sanguinea levele, melyre 
gyakran szállott vagy  elszállott az Epinephele Jurtina, melynek 
színe nagyjában egyezett a levelek színével. Ha ezekhez hozzávesz- 
szük a mimikri ismeretes példáit a Gasíropacha guercifolia-t, a Va- 
nessa urticae-t és a Vanessa c-album ot, valamint a Szumatra szigetén 
élő Kallima paralecta-t, melyekről írják, hogy legtöbbször oly cser- 
jéket keresnek fel, melyeken nébány száraz falevél fityeg, kétség- 
telenül megáilapítható, hogy iít a környezet színe és a lepke színe 
között, valamint azon jelenség között, hogy a lepke ezt a környeze- 
. tet előszeretettel keresi fel, valamiféle összefüggésnek kell lennie. Az 
összefüggés azonban valószinüleg nem ott keresendő, hogy a lepke 
a környezet színébe olvadván, a saját színe megvédi ellenségeitől és . 
"ennek tudatában úgyszólván tudatosan keresi a lepke a hozzá ha- 
sonló helyeket. Egyes elszórt megfigyelések, más és valószínübb 
okot engednek sejtetni. 

Mi vezetheti e fenti esetekben a lepkéket a magukhoz mindig 
. hasonló színű és nagyon gyakran hasonló alakú tárgyak 
közelébe? Csakis egy dologra gondolhatunk, t. i. hogy megtévesz- - 
tetvén a tárgy alakjától, színétől és nagyságától a másik ivart 
vélik benne látni. Emellett szól az a közismert tény, hogy a 
lepkék tényleg nem valami éleslátásuak. De az előbbinél valószinübbé 
teszi ezt a feltevést az is, hogy itt indító oknak az erős ösztönt te- 
kinthetjük, mely az állatot bizonyos időben hatalmas erővel hajtja a 
másik ivar felkeresésére. A védekezés csak alkalmi esetekre szorít- 
kozik és az ilyen félénk állatoknál inkább menekülésben, mint nyu- 
godt megfontolást feltételező mimizrizálásban nyilatkozik meg. Szám- 
talan példát lehetne felemlíteni arra, hogy az ivarzás ösztöne meny- 
nyivel hatalmasabb a védekezés ösztönénél. 

Látszólag ellene szól e föltevésnek az, hogy a lepkéket a másik 
ivar felkeresésében a szaglás. vezeti, hiszen kitünő szaglásuak, emellett 
minden fajnak meg van a maga jellemző szaga. Ellene látszik bizo- 
nyítani az is, hogy ez a jelenség nem fordulhatna oly ritkán elő és 
a lepkék nem is járnának más virágokra, csak a magukhoz hasonló 
színűekre. A tapasztalat pedig ezt nem igen igazolja. A fehér vagy 
kék lepke bizony nem csak fehér vagy kék virágra szá!l, hanem 
mindenféle színűre. Ezek az ellentmondások egy ideig megfejthetet- . 


20 


lenné tették előttem a fenti eseteket az ivarzás szempontjából. Végül 
egészen lényegtelennek látszó momentumok megfigyelése, meg- 
magyarázhatóvá tették ezeket az ellentmondásokat. 

Feltünt fenti megfigyeléseimről, hogy azokat csak a késő dél- 
utáni órákban tehettem. Megfigyeltem tehát a lepkék viselkedését a, 
nap folyamán, mire azt vettem észre, hogy ezek a délelőtti verő- 
fényes időt táplálék szerzésre használják. A mi végtére 
érthető, de természetes is, hiszen az átéjszakázott lepke először éh- 
ségét vagy szomjuságát igyekszik eloltani. Ekkor a lepke egyáltalán 
nem válogat a virágok között szín vagy forma szerint, hanem arra 
száll, a melyen legkönnyebben hozzáférhet a nectáriumokhoz. Az is. 
valószinű, hogy üres gyomor mellett a nemi ösztön szunnyadozik. 
Délfelé, a hosszú nyári napokon előbb is, mind gyakrabban látunk 
kergetőző pillangókat. Az éhség oltva lévén, a forrón tűző napsugár: 
csak a nemi gerjedelmet fokozza. Ilyenkor ingerlőleg hat mindaz, 
a mi a másik ivarra emlékeztet, tehát fokozottabban fejti ki hatását 
a hozzá hasonló szín, forma, szag. Könnyen érthető, hogy a röp- 
ködő lepke gyakran jut olyan helyekre, melyeken magához, illetőleg 
a másik ivarhoz hasonló tárgyakat lát és ha most figyelembe vesz- 
szük rossz látását, könnyen érthető tévedése is. Így barangol a lepke 
egész délután, egyes hozzá hasonló helyeken hosszabb ideig tartóz- 
kodva, kémlelődve is. Másnap a dolog újra és elülről kezdődik ki- 
vévén, ha a lepke már elvénhedt. Ekkor t. i. az állat már elgyen- 
gült, étvágya nincs, érzékszervei tökéletlenül reprodukálják a kül- 
világot, az utódokról való gondoskodás ösztöne még fel-fel lobban. 
(ha párjára nem talált) és ily esetben délelőtt is találunk csetlő- 
botló, tévedő lepkéket. 

Hogy pedig egyes, bizonyos lepkékhez hasonló helyeken na- 
gyobb számmal jelennek meg azok, az annak tudható be, hogy ezek 
a helyek mintegy csalogatóképen több lepkét tévesztettek meg. Egy- 
két lepke jelenléte maga is odavonza a többit, úgy hogy már aztán 
a későbbiek nem is tévednek, mikor oda leszállnak. Igy válnak a 
lepkékhez hasonló helyek találka helyekké, melyek az ivarok 
egymásra való találásánál segítő szerepet játszanak. 

Ha ezek az esetek nem is gyakoriak, de nem is ritkák. Hogy 
nem gyakoriak annak több, a természeti viszonyokban rejlő oka 
lehet. A sok közül ennek egyik oka az is lehet, hogy sok lepke 
színe nem hasonlít semmiféle tárgyhoz. Viszont azok a dolgok, me- 
lyek bizonyos lepkékhez hasonlítanak égyes vidékeken vagy bizo- 
nyos időszakban hiányzanak, stb. 

Érdekes, hogy meleg tavaszi vagy nyári esők után, különösen 
ha utána kisüt a nap, szintén láttam többször e jelenséget. Ezt annak 
lehet betudni, hogy a lepkék illata páratelt levegőben sokkal cseké- 


21 


iyebb, mint száraz levegőben és igy inkább a látás vezérli a lepké- 
ket az ivarok felkeresésében mint a szaglás. Egyébként is feltehető, 
hogy az ilyen színes állatoknál, melyek a mellett elég jól is látnak, 
a színek iránti érzék jól van kifejlődve és különösen a másik ivar 
színe iránt fogékonyak. De minthogy látásuk még sem oly tökéletes, . 
mint pl. a miénk, könnyen esnek csalódásba. 

Nem helyeselketem azonban e jelenségnek , virágbiologiai mi- 
mikri" elnevezését, nem pedig azért, mert ennek a virágbiologiához 
vajmi kevés köze van. Ha a lepke rá is száll a hozzá hasonló vi- 
rágra vagy virágzatra, ilyenkor azt nemi ösztönétől hajtatva teszi, 
mézet nem szív és igy megporzást is legföljebb véletlenül végez. 
Leggyakrabban azonban száraz sárga vagy vörös, fehéres levelekre, 
esetleg más dolgokra száll, a mi pedig a , virágbiologiai" jelző Jogo- 
sulatlanságát eléggé okadatolja. Ha a mimikri szót nem akarjuk el- 
vetni, akkor ezt a jelenséget találóan ivari mimikri-nek nevez- 
hetjük. 


Különfélék. 


ILepke és hangya küzdelme. — Érdekes küzdelemnek voltam 
tanuja 1912 augusztus hó 10-én a trencséni Brezina nevű erdőben, 
a mikor pihenés czéljából lehevertem. A fű között sajátságos ugrán- 
dozásával egy Agrotis pronuba var. innuba nevű nagy bagolypille 
vonta magára figyelmemet. A mint jobban szemügyre vettem a lep- 
két, látom, hogy ugrándozása már mind jobban és jobban gyengülő 
halálvergődés, a melyet mérges szúrásával a rovarvilág állandó úton- 
állója és mindenkor támadásra kész rablója, a nagy erdei hangya 
okozott, még az utolsó pillanatokban is elkeseredetten harapván ál- 
dozatát, melyet ennek ugrándozásai, szárnycsapkodásai közepette 
sem engedett el. Valóban bámulatra méltó a nagy lepkéhez képest 
elenyésző kicsi hangya rettenthetetlen bátorsága és óriási ereje! 

DR. PAzsiczkY JENŐ. 

Iepke a hóviharban. — 1912 november hó 20-án este 6 óra 
felé, daczára a sűrűn hulló hónak sétálni mentem a városba, elgon- 
dolkozván útközben, hogy bizony most már nyugszik a rovarvilág, 
mert ráborította téli fehér szemfedőjét a természet! Mily nagy volt 
azonban meglepődésem, midőn az egyik ívlámpa körül egy nagyob- 
bacska pillét (minden valószinűség szerint egy Cheimatobia brumata-t) 
látok röpködni, daczolni az egyre sűrűbben hulló hópelyhekkel, 
mintha csák a pillangóval jelképezett nyár kelt volna harczra a rideg 
kemény téllel! A küzdelem azonban alig lehetett kétséges, a gyönge 
pillét mind lejebb és lejebb sodorták a nagy hópelyhek, úrrá tevén 
a telet a napsugaras nyár felett. DR. PazsiczkY JENŐ. 


22 


Irodalom. 


Reitter, Edmund: Fauna Germanica. Die Kafer des Deut- 
schen Reiches III. Band. Stuttgart 1911 ; 436 p., t. 31—128. 


A kiváló szerző gyors egymásutánban bocsátja közre Német- 
ország bogarait tárgyaló munkáját. A harmadik kötet is, úgy mint 
két elődje, azoknak méltó párja. A szerző ebben a kötetben is meg- 
. mutatta, hogy a számtalanszor feldolgozott és ismertetett csoportok 
neki mindig nyujtanak ujdonságot és ő ezeket mindig új csoporto- 
sításban, más és más nézőpontok mérlegelésével tudja bemutatni. 
A III. kötet a Deversicornia és Heteromera hadakat tárgyalja, melyek 
közül az előbbit a Clavicormia, Brachymera, Hygrophili, Sternogid, 
Malacodermata és Teredtliü családcsoportokra osztja. Ebben a kötet- 
ben is szerző számtalan új nemet, alnemet, fajt és fajváltozatot ír le, 
ezek azonban legnagyobbrészt nem németországi eredetűek. Ujdon- 
ságok. a mennyire hamarosan összeírhatók voltak, családok szerint 
a következők: Byturidae: Byturus fumatus ab. bicolor (Németország) 
és ab. obscurus (Olaszország). Nitidulidaer Ogxysírongylus (m. g.) 
seriepunctatus (Spanyolország), Crypiarchips (n. g.) binaeva RErrr. stb. 
részére, Fityophagus ferrugincus ab. adustus (Németország), Strongylo- 
lasius (an. sbg. pro Aenostrongylus Deyrollei stb.). Cucujidae: Silvan- 
opsis (n. 9. pro Silvanus denticollis 8z pullus). Orypiophagidae : Para- 
mecosoma melanocephalum ab. obscurum (Németország). Phalacridaes 
Stilbus oblongus var. Rauterbergi (Németország). Lathridiidaes: Enic- 
moderes (n. sbg. pro Latihridius Apfelbecki Rumirr.), Aridionomus (n. sbg. 
pro Lathridius nodifer Wesrw.), Emicmus brevicorms ab. rufopacus 
(Németország), Dienerella (n. sbg. pro Cartodere pilifera Kerrr. etc.) 
forticostts n. sp. (Araxes), Cartoderema (n. sbg. pro Cartodere elon- 
gata $ ruficollis). Mycetophagidae: ÜUlolendus (n. sbg. pro JIlyceto- 
phagus piceus stb.) és Callendus (nm. sbg. pro M. fulvicollis). Colydiidae : 
Fleischerella (nm. g. pro Langelamdia incostata §z mitidipenmis), Cerylon. 
bescidicum (Beszkidek, Liszahora). Hndomychidae: Lycoperdina suc- 
cincta ab. rubricula. Coccineltidae: FParamysta (n. n. pro Mysia Muts. 
nec GnRayv), Halyzia 10-guttata ab. M-nigrum (Paskau), H. 14-guttata 
ab. amigro-scultulata. Byrrhidae: Chrysobyrrhulus (n. g. pro Pedilopho- 
rus melallicus $z rutilans), Trichobyrrhulus arragomnicus (Arragonia). 
Buprestidae: Haplanthaxia (n.sbg. pro Anthaxia cichorti etc.), Corae— 
bus lampsamae Box. ab. azureus és Agrilus lineola Repr. var. Aurora: 
(Németország). Bucnemidae: Megathambus (n. g. pro Dromaeolus 
maronita), Hypohylis (n. g. pro Hypocoelus Matthiesseni), Dirrhagus: 
Hummleri (Kalabria), Isorhipis melasoides ab. bicolor, Melasis buprestot- 
des ab. semicastaneus (— rufipenmis Pic 1907). Elateridae: Uorymbites: 
tesselatus ab. virgulatus. (Schwarz i. I.), Selatosomus aemneus ab. subpube- 
rulus et var. bescidicus (Beszkidek), Agriotes obscurus var. lineatoides: 


2 


(Kaukázus), Agriodrastus (n. sbg. pro Agriotes gallicus etc.), Agriotes 
acuminatus var. integricollis (Kaukázus, Kis-Ázsia), Cardiophorus rub- 
ripes var. flavipubens (Dalmáczia), Idolus picipennis ab. Stahlberge. 
Helodidae: Microcara pilosula (Sziczilia). Cantharidae: Aplatopterus 
(n. sbg. pro Dictyopterus rubens), Camiharis guadripunctata ab. sulci- 
corms és ab. nudipenmis (Kaukázus),  Dolichosomina (nm. g. pro Psilo- 
ihvic femoralis) A Malthinini nemzetséget még GANGLBAUHR dolgozta 
fel, a hímek potrohvégének jellemző alakulását Jó képekben mutat- 
ván be. GANGLBAUER a következő új Malthodes-alakokat írta le ebben 
a munkában : M. mysticus forma megalophthalmus (Dél-Francziaország, 
Tengeri Alpok, Toszkána), guttifer ab. guttegenus (Európa), spretus ab. 
guttulifer (Dél-Európa), spathifer forma  mionopsis (Olaszország) ; 
végül kimutatja, hogy a M. Serbotae Pergri (Déli Kárpátok) a M. tri- 
furcatus var. atramentarius nősténye. Tenebrionidae: Eledonoprius 
(a. g. pro Boletophagus armatus). Alleculidae: Isomira sánguimicollis 
(Sziria). JMelandryidae: Xylita buprestoides ab. lividipenmis, Osphya 
bipunctata ab. migroclavatus és ab. Viertli. Mordeltidae: Mordella 
ornatopallida (? Kaukázus vagy ? Horvátország), Mordellistena semit- 
ferruginea (Trencsén) és singularis (Uralsk), Anaspis Aharoni (Jeru- 
zsálem). Pyrochroidae: Pyrochroella (n. sbg. pro Pyrochroa pectint- 
cornis). Meloidae: a Meloz nemben szerző a következő új alnemeket 
állítja fel: Mesomelog, Chiromelotg, Lampromelo?, Lastomelot, Meloégontus, 
Taphromeloe, Coelomelot, Physomeloe, Listromelog, Micromeloe, Meloc- 
nellus, Eurymeloc és Trichomeloe. Zomitis flava ab. átripes (Arragonia ). 
Anthicidae: Anthicus sellatus ab. subfumosus. OCedemeridae: Öncome- 
rella (na. sbg. pro Oncomera marmorata), Ischmomera  opacocoerulea 
(Kaukázus, Perzsia), Anoncodes rufiventris var. 9" limbicollis, A. fulvi- 
collis ab. mollis, Öedemera virescens ab. subazurescens. Pythidaes: Sal- 


pingellus (n. sbg. pro Sphaeritestes ater et Reyi), Mycterus articulatus 


(Kaukázus, Örményország). Mint Magyarországon is előforduló fajt 
említi a szerző a Dirrhagus Emget Rouc.-t, mely adat faunánkat gya- 
rapítja. A. színes táblák úgy mint az előző kötetekben jól sikerültek, 
az egyes képek nagyon jók. A nyomdai kiállítás i5 kifogástalannak 
mondható. A kötet ára nagyon is olcsó, mert árát 8 márkában állapí- 
tották meg. 53 CSIKI. 


Schaufuss, Camillo: C€. G. Calwers Káferbuch. Naturge- 
schichte der Küfer Europas. Sechste, völlig umgearbeitete 
Auflage. Stuttgart (E. ScHWEIZERBART sche Verlagsbuch- 
handlung, NAGELE £ DR. SPRoEssER) 1912; Lief. 21—253 
(p. 689—880). 


Folytatólagosan ennek a népszerű bogarászati munkának a 
mult év folyamán megjelent 3 füzetét óhajtom ezúttal olvasóinknalk 


24 


bemutatni. A három füzet a Buprestidae család befejező részén kivül 
a Lymexylomidae, Bostrychidae, Lyctidae, Ptinidae, Anmobiidae, Oedemeri- 
dae, Pythidae, Pyrochrotdae, Anthicidae, Meloidae, Rhipiphoridae, Mor- 
dellidae, Melandryidae, Lagriidae, Alleculidae, Tenebrionidae és Ceramby- 
cidae családokat tárgyalja, époly alakban és terjedelemben mint az 
eddig megjelent és ismertetteket. Kiváló gondot fordított szerző a 
családok jellemzésére és a biologiai viszonyok ismertetésére. Mind- 
egyik füzet mellékleteként 1—1 színes tábla jelent meg (41—43.), 
melyek ormányos bogarak képét mutatják be és elég jól sikerültek- 
nek mondhatók. Az 52 ívnyire tervezett munka mintegy 75 ívnyi 
lesz és így a kiadó a hirdetett 24 füzet helyett 26 füzetet kénytelen 
adni, a mi a munka csekély áremelését vonja maga után, A munka, 
melynek ára a befejezés után jóval magasabb lesz, nemcsak a kez- 
dőknek, hanem az előrehaladottabb gyüjtőnek is hasznos segéd- 
könyve lesz. Egy-egy füzet előfizetési ára 1 márka. CSIKI. 
kk 
Holdhaus, K.: Monographie der paláarktisechen Ar- 
ten der Coleopterengattung Microlestes. 
(Denksehr. math.-naturw. Klasse Kaisl. Akademie Wis- 
senschaft. Wien. LXXXVIII, 1912, p. 477—540, mit 32 
Textfiguren). 7 : 


A futóbogarakhoz tartozó Microlestes-nem fajait eddig a külön- 
böző szerzők más és más értelemben fogták fel és tárgyalták. Szerző 
alapos tanulmány tárgyává tette a palearktikus fajokat és különösen 
azok ivarszerveit vizsgálta meg, hogy a nagyságban és sokszor szín- 
ben is eltérő alakok hovatartozását megállapíthassa. A fajok külön- 
választása ezek alapján sikerült is. Miután szerző úgy a hím- mint 
nőivarszerveket részletesen ismerteti, inkább külső bélyegek alapján 
összeállított meghatározókulcsot ad, majd részletesen leírja a 29 
palearktikus fajt, melyek között néhány új is van. A faunánk is sza- 
porodik két fajjal, a mennyiben a herczegovinai Mostarsko blato-ról 
a M. Seladon Honpn. és a Fertő-tó vidékéről a M. Sehröderi Honpn. 
fajokat mutatja ki, viszont azonban törlendő a M. cordatulus KEIrr. 
(lásd: Rovartani Lapok, XIX, 1912, p. 117), mely szerző szerint a 
M. maurus SruRM nevű fajjal azonos. A tanulmányt a fajok rendsze- 
res felsorolása, majd származástani, állatföldrajzi és rendszertani 


jegyzetek zárják be. CSIKI. 
a 


Müller, Dr. Josef: Uober zwei neue Dunkelküfer (Te- 
nebrionidae) von der Insel Pelagosa. (Ent. 
Blatt. VIII, 1912, p. 289—291). 


Szerző meghatározásra kapott LANGHOFFER ÁAcosr zágrábi egye- 
temi tanártól néhány bogarat a dalmácziai Pelagosa szigetről, hol 


259 


azokat BaBic zágrábi múzeumi őr gyüjtötte. Ezek között volt két új 
"Tenebrionida is, melyeket szerző Stenosis brenthoides subsp. pelago- 
sana és Pimelia rugulosa subsp. pelagosana név alatt írt le. — CsIxI. 


kk 


.Heikertinger, Franz: Skizzen zur Systematik und N o- 
menklátur der paláarktisehen Haltici- 
nen. (Ent. Blatt. VIII, 1912, p. 291—297). 


Szerző czikkében a Longttarsus piciceps auct. nec SrEpH. és L. 
senecionis BRIs. nec Bacn nevű levélbolhákkal foglalkozik. Kimutatja, 
hogy a L. piciceps Srepn. a L. melanocephalus DEG. szinonimája és 
így a L. piciceps auct. részére a Brisouti nevet vezeti be. A L. Bri- 
souti előfordul Francziaországban, Korzika szigetén, Dél-Olaszország- 
ban, Dalmácziában és Kis-Ázsiában. A BRisouvr-féle Z. senecionis 
(1864) szintén nem maradhat meg, mert van két régebbi L. senecionis 
is és pedig az egyiket MorscnursxkYv (1851), a másikat Bacn (1856) 
írta le, mely utóbbiak különben a L. suturellus Durr. (1825) szinoni- 
máinak veendők és így fenti faj az új L. Ganglbaueri nevet kapta. 
A L. Ganglbaueri előfordul Angol-, Franczia- és Németországban, 
Ausztriában, Magyarországon és Horvátországban. Mindkét fajról 
szerző pontos leírást is nyujt. ú CsSIKI. 


Pape, Dr. C.: Notiz über die Cerambyciden der ÚU m- 
gegend von Westerheim (Hohe Tatra). 
(Ent. Blatt. VIII, 1912, p..316—317). 


Szerző felsorolja azokat a czinczéreket, melyeket junius végé- 
től julius elejéig a Magas Tátrában, Tátra-Széplak környékén 1000— 
1700 m. magasságban gyüjtött. Ezek kivétel nélkül a fenyvesek 
jellemző és közönséges fajaihoz tartoznak. CsSEKI. 
Rebel, Dr. H.: Die Lepidopterenfauna von Herku- 
lesbad und Orsova. Eine zoogeographische Stu- 
die. (Annalen k. k. Naturhist. Hofmuseums. Wien, XXV, 
1911, p. 253—430. Mit 1 Tafel und 17 Textfiguren). 


Szerző, hogy a balkáni államokról irott lepkészeti tanulmányai- 
nak közlését folytathassa, szükségesnek találta az annyiszor és annyi 
gyüjtő által meglátogatott Herkulesfürdő vagy a mint régebben ál- 
talánosan nevezték: Mehádia lepkefaunáját tanulmányozni és ismer- 
tetni, hogy sok állatföldrajzi probléma magyarázatát megadhassa. 
Ezen czélból két ízben maga járt e vidéken és Orsován, melynek 
területét szintén bevonta munkájának keretébe, hogy saját szemlélő- 
désből is megismerhesse azt. Az adatok összeállításánál többen jöt- 
tek szerző segítségére, így első sorban DR. FIscHER HERMINIUSZ És 


26 


RorHnscHiLD WALTER báró, továbbá LEONHARD Orró, a kik anyagukat 
és jegyzeteiket bocsátották rendelkezésére, betekintést nyert a. Ma- 
gyar Nemzeti Múzeum gyüjteményébe, azonkivül SCHMIDT ANTAL 
rendelkezésére bocsátotta a herkulesfürdői faunára vonatkozó jegy- 
.zeteit is. Egyes adatok közlésével azonkivül még többen segítették. 

A munka általános iészének első fejezete a terület leírását, 
földtani alakulatát, éghajlati és növénytani viszonyainak ismertetését 
nyujtja. A második fejezet a fauna jellemzését adja, melyben mint a 
vidék egyedüli endemikus fajait a Semasia anserana és Bucculatric 
mehadiensis-t említi, balkáni faj már 12, keleti (pontusi) faj 81, illető- 
leg ha hozzávesszük a pontusi eredetű, de messzébb elterjedt fajokat 
is, 489 faj, déloroszországi steppe-faj 3, mediterrán és szubtropikus. 
faj 4l, havasi 18, szibiriai fi1j 524, endemikus európai 49 és isme- 
retlén származású faj 96 fordul elő H-rkulesfürdő és Orsova vidékén. 
A harmadik fejezet röviden a bánsági alpoknak néhány balkáni és 
pontusi alakkal való benépesítésének kérdésével foglalkozik. A 4.. 
fejezet a vidék lepkészeti kikutatásának történetét adja, melyben 
mint talán az első kutató nevével, a drézdai GRÓF HOFMANNSEGG-el 
találkozunk, őt később KoLrLLaAR, DAHL, STENTZ, FRIVALDSZKY IMRE és 
JÁNOS, SACHER, MANN, PÁVEL, VIERTL, BOHATSCH, ÖCHIEFERER, AIGNER,. 
ROTHSCHILD, SCHMIDT, HEDEMANN, HIRSCHKE, FISCHER, UHRYE, ASZNER, 
JoNEs, ROSA, SHELDON, FOUNTAINE, PÁRTOSs, ÜZEKELIUS, HILF, PRALL És. 
PrirzwER követi. Orsova vidékéa főleg HABETIN és REICHL gyüj- 
töttek. A tüzetes részt a forrásmunkák és gyüjtések felsorolása, va- 
lamint a termőhelyek részletezése vezeti be, majd a Herkulesfürdő 
és Orsova vidékén előforduló lepkék rendszeres felsorolása követi. 
Ebben 1237 lepkefajt sorol fel, melyhez még számos fajváltozat és. 
eltérés járul. Ez a hely nem engedi meg, hogy ezt a felsorolást 
részletesen ismertessük, azért csak a faunánkra új lepkéket soroljuk 
fel, megemlítvén, hogy a riikább és jellemző alakok 37 szövegközti 
és egy fexete táblán képben is bemutatnak. A faunára újak a kö- 
vetkezők!: Papilio Podalirius var. elongata VERIrY (Orsován is), 
Machaon ab. rufopunctata WHemL., Parnassius Mnemosyne ab. 
intacita KnRUL., ab. venetus WAaGw., ab. arcuata HIRSCHKE, Aporta 
crataegi ab. melana Turr, Pieris rapae ab. flavescens RÖB., ab. flavida 
PEreRs., Manmi ab. Rossi Srer., Colias Hyale ab. unimaculata Turr, 
ab. obsoleta Turr, ab. pallida Turr, Edusa ab. Faillae STer., Apatura 
Ilia ab. metis TR. (? Mehádia vagy Szerémség), Limenitis populi 
ab. defasciata ScHuLrz, Neptis aceris ab. Fischeri REBEL (erre az 
új változatra a széles fehér rajzolat jellemző ; t. 7, f. 10), Pyrameis 


1 A felsoroltak mind Herkulesfürdőről valók, ha máshonnan valók 
ezt külön megjelöltem. j 


E: I ő 


Atalanta ab. fracta Turr, Polygon:za c-album ab. vartegata Turr, 
Melitaea Cinxia ab. pallida Turr, ab. fulla OwuEws. (az ab. inter- 
media SHELDON valószinüleg összeesik az ab. Horváthi AIGNER-rel), 
Phoebe ab. caucasia SraR. (Orsova), Athalia ab. virgata Turr, -A r- 
 gynnis Daphne ab. radiosa MAYER, Satyrus Semele ab. suffusa 
. Turr, Pararge Maera ab. íriops Fucns, Aphantopus Hyperan- 
. thus ab. lanceolata SnirPpP., Epinephele Jurtina ab. pallens Tu. MrEG., 
.Coenonympha Iplhis var. carpaihica HoRum. (Orsova: Gribica), 
Callophrys rubi ab. caecus GzorrRe, Lycaena 4Astrarche ab. 
. calida BEunc., Icarus ab. pallida Turr, Corydon ab. albicincia Turr, 
. Cyllarus ab. latimargo Covngy. et var, lugens CARAD., Artion ab. Jasil- 
— kowskii HoRx., Hesperia Alveus var. ? numida OBERTH., malvae ab. 
. malvoides Enw. k Epw., Thanaos Tages ab. unicolor FRR., §m e- 
; rinthus guercus ab. brumnescens RBL., Dilina tiliae ab. brunnea 
. BaARr., ab. bipunciata CLARK, eb. suffusa ÜLARK, Hyloicus pinasíri 
. ab. fypica-virgata Turr, Deilephila euphorbiae ab. sujlfusa TeurT, 
 Lymanthria dispar ab. disparina MuECcc., ab. bordigalensis MAB , 
. Ocneria terebinthi FRR.. Malacosoma nmeustria ab. pyri Sc., ab. 
. rufa-unicolor Turr, ab. virgata Turr, Gastropacha guercifolia ab. 
. pallida SrEPH., ab. obsoleta Turr, Craniophora ligustri ab. Sunde- 
j Vala CAMPA, Agroltts fimbrta ab. rufa Turr, ab. brúnnea Turr, ab. 
. virescens Turr, ab. solani Turr, pronuba ab. brunnea Turr, ab. rufa 
. Turr, comes ab. interposita HB., triangulum ab. sigma HB., c-nigrum ab. 
— rosea Turr, primulae ab. conflua TR., forcipala ab. nigrescens HöFN., 
exclamationis ab obsoleta Turr, praecox ab. praeceps HB., Charaeas 
gramims ab. albipunciata LAMPA, Dianthoecia carpophaga var. 
 carpophila Dup., Bryophila algae ab. degener Esp., Diloba coeru- 
leocephala ab. separata Scnunrz, Dasypolia Templi THBG, Poly- 
phaenis serícata ab. mediolucens FucHEHs, Trachea atriplicis ab. 
similis SraR., Dicycla 00 ab. ferruginago HB., Calymn ia difflinis- 
ab. confinis HS., trapezina ab. grisea Turr, ab. ochrea Turr, ab. rufa 
. Turr, Cucullia santomici var. odorata Gws., Acontia lucida ab. 
lugens Arpn., Catocala nymphagoga ab. tmolia LEp., ab. antihracita 
 Mize.., Tozocammpa craecáe ab. perstrigata REBELL (t. 7, fig. 9), 
 Acidalia deversaria ab. laureata FucuHs, aversata ab. effuscata GALy., 
3 TLarentiád pomoeraria ab. aestiva Fwcus, silaceata ab. deflavala STGR , 
. Tep hroclystia silenicolata MAB., spissilineata MeErzs., Cro ca l- 
. lis tusciaria ab. virgata REBEL (t. 7, fig. 11), Hibernia bajaria ab. 
. sordítaria HB., defoliaria ab. brunmnescens RBL., ab. Holmgreni LAwmpPA, 
. Boarmia consortaria ab. grisearia BaRgr., Ematurga atomaria- 
. var. ortentaria SreR, Bupalus piniarius ab. anomalarius HUEsE, ab. 
— migricarius BackH., Syntomis Phegea ab. seminigra SPuUL. (Orsova), 
— Spilosoma lutea ab. fasciata TuGw, Parasemia plantaginis ab.. 


ezareészálkzásáát ám lábári ták esd 


pe e 


hé 


Édo kdzá 


28 


interrupta ScHaw., Callimorpha guadripunctaria ab. medionigra 
SPUL. (fig.), Coscinia stíriata ab. intermedia SPuL., Miltochrista 
miniata ab. fasciata RBL., Lithosia sororcula ab. plumbea REBEL 
(t. VII, f. 2), Zygaena EphMaltes ab. atritella HIRscHKE, carniolica 
ab. dichroma HIRsSCHKE, Cochliodon limacodes ab. hmácr Bxkn., ab. 
bufo F., Ephestia tephrinella LEp. (Orsova), Euzopher a bigella 
Z7., Hypochalcia Ghilianti SrakR. (Orsova, Horvátország), D io- 
ryctria splendidella HS, Acrobasis glaucella SraR. (Orsova), 
Fallouella RAG, Stemmatophora combustahts FR, Scoparia 
laetella Z., Alucita malacodactyla Z. (Orsova), Orneodes desmo- 
dactyla var. major REBEL, Lozopera tornella WiscH., Olethreu- 
tes oblongana ab. adelana RBL. (Domogled, Orsova), Polychrosis 
bicinctana Dup., Swammerdamia alpicella HS., Anacampsis 
nigritella Z., balcanica RBL. (Orsova), Rhinosia flavella Dup. (Her- 
kulesfürdő, Orsova), Aplota palpella Hw. (Szlavonországban is: 
Garcin), Alabonia Kindermanni HS. (t. 7, f. 17: előfordul a Czód- 
völgyben is Szeben vármegyében), Borkhausenia Borkhauseni 
Z., Scythris apicistrigella STragR. (Orsova), Elachista Martin 
"Horux., Graciliaria Haudert ReL. (Orsova), Opostega spatulella 
HS. (Orsova), Solenobia pineti Z., Tinea angustipennis HS. (Or- 
sova). — Ezek szerint faunánkat 30 faj, 83 variétás és 93 aberráczió 
gazdagítja. A fényképfelvételex után készült fekete táblán 17 lepke 
képét találjuk, a képek egy része azonban nagyon gyenge, azokról 
a lepkét felismerni aligha lesz lehetséges. A különben nagy szorga- 
lommal összeállított munkában lepkészeink sok érdekes adatra, meg- 
jegyzésre fognak találni. CSIKI. 


Rothschild, Baron N. Chartes: Beitrag zur Lepidopte- 
renfauna der Mezőség. (Verh. u. Mitt. Sieben- 
bürg. Vereins f. Naturw. Hermannstadt. LXII, 1912, p. 
1—32, mit 7 Textűguren). 


Szerző féltvén. a lepkészeti szempontból kevéssé ismert Mező- 
ségnek a tavak és álló vizek lecsapolása és a kultura terjedése foly- 
tán való hamaros megváltozását, ügyes gyüjtőt küldött PREpora KÁ- 
ROLY személyében erre a vidékre. PREpora április közepétől julius 
közepéig gyüjtött a Mezőségben, a hol állandó tanyájául Buza köz- 
ségét választotta és innen rendezte kirándulásait Budatelke, Czege, 
Feketelak, Göcz, Szt.-Gothárd, Katona, Maros-Ludas, Melegföldvár, 
Mezőkók, Mezőszengyel, Mezőtóhát, Szászzsombor, Szurduk és Mező- 
sámsond környékére. A gyüjtött fajok és fajváltozatok száma 720, 
melyek közül több faunánkra is új van. A meghatározást kevés ki- 
vétellel DR. REBEL végezte. Faunánkat a következő lepkék gazdagít- 
ják: Melitaea Aurelia ab. Charlotta REBEL (ezt az új eltérést május 


29" 


. 30-án Szurdukon gyüjtötték; nevét WERTHEIMSTEIN SAROLTA után 
nyerte ; az ábrák a lepkét felülről és alulról mutatják be), "Pararge 
Maera var. silymbria Fgusr. (Noszoly, V. 12, 9), Hesperia cribrellum 
Ev. (Buza IV. 30—V. 12, Noszoly V. 2, Melegföldvár V. 17, Szurduk 
V. 20; a lepke legelőkön Spiraea filitpendulae-n ül; a képek a lepkét 
felülről és alulról mutatják be), Tapinostola Bondi KwvaGccs (Tóhát VI. 
14), Acidalia incanata ab. seminigra REBEL (Buza V. 25; ábrával), 
Ortholitha subvicinaria STGR. (Melegföldvár IV. 29 ; összehasonlításult 
ennek a fajnak és a közeli rokon 0. vicinaria Durp. képét közli a 
szerző), "Sarrothripus Révayana ab. ilicana F. (Melegföldvár, VII. 14), 
Acalla lubricana Mw. (Noszoly), Cnephasia sinuana SrpH. (Sámsond 
VI. 20—23), Conchylis moribunda öreg. (Katona, Feketelak, Zsombor, 
Buza), "Prays Curtisellus Dow. ab. rustica Hw. (Mezősámsond VI. 21), 
Aristotelia Prohaskaella RBL. (Buza V. 7—13, Tóhát VI. 12), Seyihris 
obscurella S. nov. ab. flavidorsella REBEL (Buza VI. 3, Szurduk V. 28), 
"OColeophora cornuta Srr. (Budatelke V. 29), "Wockeella. 72. (Noszoly 
VI. 3), "caelebipenella Z. (Tóhát VI. 13, Sámsond VII. 25), Gracilaria 
. gradatella HS. (Mezősámsond VI. 24), "Ormix scoticella Srr. (Zsombor 
V. 9), Bucculatric rhamniella HS. (Mezősámsond VI. 21, 27), "Adela 
fibulella F. ab. immaculata Wcxk. (Buza V. 7). — KRorHscHinD gyüjtője 
a mint látjuk elég szép eredménynyel gyüjtött a Mezőségben, ámbár 
gyüjtéséből sok jellemző állat hiányzik. A czikk összeállítása nem 
történt elég gonddal, sok a sajtó- és íráshiba, az egyes fajokhoz 
alkalmazott megjegyzések sem mindig megfelelőek. Igy ,Neu für 
Ungarn"-nal jeleztettek a következő, faunánkból már rég kimutatott 
fajok: Salebria adelphella F., Conchylis atricapitana Srpn , Olethreutes: 
bifasciana Hw., Lita Morttzella HB., Ypsolophus limnsellus ScHLG. és 
Phaulernis dentella 2., viszont a faunára tényleg újaknál ez a meg- 
jegyzés hiányzik, ezeket fenti ismertetésben "-gal jelöltem meg. 
CSIKI. 


Társulati ügyek. 


A.,, Magyar Entomologiai Társaság" 1. ülése 1912 deczem- 
ber hó 21-én. — Mocságy SÁáwspoR elnök üdvözölvén a megjelent 
tagokat és vendégeket, majd , Bogarászati élményeim" czímű előadá- 
sát tartja meg, melyet a jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgattak. 
(Teljes terjedelmében közölni fogjuk). Utána DR. HoRvárH Géza be- 
mutatja Scimipr AwTAL-nak ,Az Oxytrypia orbiculosa fejlődéstörté- 
nete" ezímű czikkéhez készült és kitünően sikerült színes táblát, 
röviden ismertetvén a lepke fejlődésének egyes részleteit. — CsIkI 
ERwnő titkár ennek kapcsán jelenti, hogy DR. HoRvárH Géza szíves 
volt a táblának reprodukálását a Rovartani Lapok részére is meg- 


30 


engedni és így ez ScHminr folyóiratunkban megjelenendő czikkének 
illusztrálására is fog szolgálni, a miért e helyen is köszönetét fejezi 
ki. Az előadások befejeztével DiószEGnY LászLó festőművész tagtár- 
sunk által adományozott tájkép kisorsolása következett. A képet al- 
elnökünk JABLosowsKI JózsEF nyerte meg, a sorsolás pedig társasá- 
gunknak 112 koronát jövedelmezett. Végül az ülés hálás köszönetét 
fejezte ki DiószeGyy LászLtó nak a szép adományért. 

Választmányi ülés 1912 deczember 21-én. — Új.tagokúl meg- 
választattak : Boócz IRma (Budapest), CsxIxi ERNŐNÉ (Budapest), DEUBEL 
FRIGYES (Brassó), DR. HogvárÓ Gézáwsé (Budapest), DR. MIHók ERNŐ 
(Budapest), DR. PAsTEINER GyuLa (Budapest) és TAUPERT ALFRÉD 
(Szabadka). 

, A Magyar Entomologiai Társaság" 18. ülése 19153 januárius 
18-án. — MocságYy SÁáNpoR elnök megnyitván az ülést CsIkI ERNŐ 
, Hazai vonatkozású újabb rovartani irodalom ismertetése" czímű 
előadásában REBEL Herkulesfürdő és Orsova és RorEscHILD mező- 
ségi lepkészeti közleményeit ismerteti (lásd jelen füzet irodalmi ro- 
vatát). — MiHók Orró ,Az Anophthalmus Scopolii alakjairól" czímű 
előadásában ennek a fajnak horvátországi fajtáiról beszél és helyre- 
igazítja WINKLER bécsi bogarásznak e tárgyról irott tanulmányának 
némely állítását. — DR. Szitápv Zorrásn ,A bögöly-félékről" tartott 
előadást, melyben ezeknek a legyeknek rendszertani, morfologiai és 
biologiai viszonyait ismerteti, majd néhány jellemző és új fajunknak 
kitünően sikerült festett képét mutatja be. 

Választmányi ülés 1913 januárius 18-án. — A választmány 
a február 15-én tartandó közgyűlés előkészítésével foglalkozott. Az 
alapszabályok értelmében a választmányi tagok közül kisorsoltattak : 
DIENER HucGó, Kuruy DEzső, MiHóxk Orró és DR. VÁNGEL JENŐ. Tit- 
kár jelenti, hogy SzÉPLIiGETI Győző alelnök hivatkozással betegségére, 
tisztségéről lemondott, a mit a választmány sajnálattal tudomásul 
vesz. Ezekután a választmány a közgyűlésen való megválasztásra a 
lelépő elnöki, 1 alelnöki és 5 választmányi tagsági helyre elvégzi a : 
jelölést. ; 


I Felkérjük azon tisztelf tagtársainkat a kik 
! tagoijukkal még hátrálékban vannak, hogy 
l azt mielőbb a pénztáros czímére bekülöjék. I ; 


adá zőlssza előéd tt ákáléni 


ű 


1 


te alk dá ás zetzsszszülka azaz sa tán DEE K etáatláéltáttt a téllel 


6 


szóda 


ESETET ÉS 


€ 


Yi 
£ 


(3 


,ROVARTANI LAPOK" 


XX. Band. Januar —Februar 1913. 1—2. Heft. 


S. 1. — Dr. K. Kertész: Was für Insekten dienen 
men kalifornisecehen Indianern zur Nahrúng? — 
Verfasser behandelt dieses Thema nach den Arbeiten von J. M. 
ArnpkgicH (The Biology of some western Species of the Dipterous 
genus Ephydra. — Larvae of a Saturniid Mooth used as Food by 
Californian Indians. — Flies of the Leptid genus Atherix used as 
Food by Californian Indians. — 1912). 

5.0. — B. Bodnár: Die Coccinelliden von Hód- 
mezővásárhely. — Verfasser charakterisiert die Umgebung 
der Stadt Hódmezővásárhely, deren Fauna sonst ganz derjenigen 
des Alföld entspricht, nur die beide Flüsse (Tisza und Maros) brin- 
gen zuweilen Íremde Elemente. Dann werden sámmtliche beobachte- 
ten Coccinelliden aufgezühlt, zusammen 113 Arten und Aberrationen. 

5. 11. — F. Piltieth: Abschied vom Jahre 1912.— Nach 


Schilderung der fast das ganze Jahr andauernden misslichen Witte- 


rungsverhaltnisse und der dadurch schadlich beeinílussten Vegeta- 
tion, zahit Verfasser einige in diesem Jahre vermisste Insektenarten 
auf und konstatiert, dass das verflossene Jahr selbst unter den letzten 
sechs, keineswegs üppig zu nennenden Jahren das schlechteste war. 
In grosser Menge traten heuer bei Simontornya auf: Aporia crataegi 
L., Lytta vesicatoria L. auf Flieder, Riyncolus culinaris Germ. in einer 
kKammer, dann die Fliege Acidia heraclei L. auf Flieder, schliesslich 
an Pseudoneuropteroiden: Cloeon dipterum L. im Wohnhause und 
Palingemia longicauda OL., welche in subimaginalem Stadium Aufang 
Juni dem §Sió-Kanal entstieg.. An den Zimmerfensterscheiben fing 
Verfasser alljáhrliceh eine ganze Menge guter Insektenarten, von 
denen er einige erwáhnt. Zum Schluss referiert er über das Resultat 
seines mehrere Jahre hindurch betriebenen Hemipterenfanges, wobei 
er von den 127 von DR. G. HoRvárH vor 20 Jahren dortselbst erbeu- 
teten selteneren Hemipterenarten zwar blos 26 Arten fangen konnte, 
hingegen fand er 61 solche Arten, die vorher von dort nicht bekannt 
waren. Da von diesen mehrere zur Zeit háufige Tiere. sind, vor 2 
Jahrzehnten hingegen fehlten, folgert er daraus, dass seine Daten 
zugleich einen Beitrag zur geographischen Verschiebung der Arten 


. liefern. 
5. 14. — KE. Csiki: Neue Küáfer-Varietát aus der 
Tátra. — Die lateinische Diagnose der Neuheit siehe im ungari- 


schen Text. 


32 


S. 15. — E. Bokor: Die Oncsászaer Höhle. — Ver- 

fasser schildert in erzáhlender Weise zuerst die Umgebung, dann 
das Innere der Höhle selbst, welche von den dortigen Rumánen die 
, Drachenhöhle" genannt wird. In derselben lebt an und unter den 
Steinen, sowie an und unter den Knochen des Höhlenbáren Pkoleuon 
angusticolle HamPE. Anophthalmus wurde in der Höhle bis jetzt keiner 
gefangen. : 
S. 17. — J. Fehér: Die Insekten-Mimikry vom ge- 
sehlechtlichen Standpunkt. I. — Verfasser zahlt seine 
Beobachtungen auf wo die Farbe der Pílanzen oder anderer Gegen- 
stánde die Lepidopteren in den spáten Nachmittagsstunden in Anzahl 
anzieht, wobei diese Stellen gleich gute Redenzvousplatze werden. 
Hier kann also nicht von einer Anpassung die Rede sein, sondern 
nur das schlechte Auge der Lepidopteren sucht darin die gleichge- 
faárbten Lebensgefáhrten. 


Kleine Mitteilungen. 


S.21. — Dr. J. Pazsiceky: Kampfzwischen Schmet- 
terling und Ameise. — Verfasser war Augenzeuge eines 
interessauten Kampfes. Eine grosse Waldameise hatte eine Agrotis 
pronuba var. innuba angegriffen und durch ihre Bisse immer mehr 
geschwacht, den Schmetterling nicht mehr auslassend. 

S. 21. — Dr. J. Pazsiczky: Schmetterling im Schnee- 
sturm. — Am 20. November Abends 6 Uhr flog trotzt der dicht 
fallenden Schneeflocken Cheimatobia brumata an eine Bogenlampe. 
Der Schmetterling wurde aber bald vom Schnee heruntergedrückt. 


Literatur. 


S. 22. — E. Csiki bespricht RErrrERs Fauna Gerinanica Band 
III, die Lieferungen 21—23 von ScHaAuFuss-CALwER : Káferbuch und 
Arbeiten von HoLrpHAUs, MÜLLER, HEIKERTINGER, PaPE, REBEL und 
ROTHSCHILD. 


Vereinsangelegennheiten, 


5. 29. — Sitzung der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft 
am 17. Dezember 1912. — Vorsitzenden A. Mocságy sprach über 
, Aus meinen Erlebnissen als Sammler". (Wird in einer spaáteren 
Nummer erscheinen.) — DR. G. HoRgvárH zeigt die Tafel zu SCHMIDT S. 
Arbeit über Oxytirypia orbiculosa, welche auch als Beilage dieser 
Zeitschrift erscheinen wird. — Das vom Mitglied Maler L. DIószEGHY 
gespendete Gemülde wurde verlost und erbrachte der Gesellschaft 
zur Vermehrung ihres Kapiítals 112 Kronen. 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XX. KÖTET. 1913 MÁRCZIUS—JUNIUS 3—6. FÜZET. 


Az Oxytrypia orbiculosa Esp. fejlődési 
és elterjedési viszonyai. 
Irta: SCHMIDT ANTAL. 


(I. tábla). 


Az összes állatcsoportok, így a Lepidopterák rendjének rend- 
szerbe foglalásánál is természetes rendszer felállítása volt 
a főczél, a rendszert alkotó egyes fajok vérrokonságának megállapí- 
tásával. De minden igyekezet ellenére napjainkig még nem sikerült 
e czélt elérni, úgyannyira, hogy a jelenleg összetartozóknak feltünte- 
tett csoportok alkotó részei: a fajok, behatóbb vizsgálódások után 
bizonyára még többször fogják helyüket változtatni, míg az őket 
rokonsági kötelékeik alapján megillető helyüket csak megközelítőleg 
1s elfoglalhatják. 

Ennek kettős oka van. Az egyik az, hogy a leíró állattan, a 
szisztematika kiindulópontja, csaknem mindig mesterséges. 
Ugyanis a rendszertanban a törzsfaj (typus) a legelőször leírt alakra 
vonatkozik, ha a különös véletlen folytán mindjárt valamely fajvál- 
tozat vagy ritka fajeltérés került is kézre. Ezzel szemben biologiai 
értelemben azt nevezzük törzsfajnak, melyről feltesszük, hogy leg- 
inkább megőrizte az eredeti, a törzsfejlődésileg legősibb faji bélye- 
geket. A másik ok pedig a faj fogalmának még mindezideig úgy- 
szólván megoldatlan problémája. 

A mint az állattan történetéből tudjuk, ARisrorELEs [20] 
még nem írta körül e fogalmat, hanem minden kisebb cso- 
portot hol ,nem", hol ,faj" (genos és eidos) kifejezéssel jelölt 
meg. A XVII. században Jomws Rav-nak [28] köszönhetjük a faj- 
fogalom első pontos meghatározását. RaAv megfigyelte, hogy a növé- 
nyex magvaiból új növények fejlődnek, melyek az anyanövényhez 
hasonlók. E körülményt használta fel mint jellegzetes bélyeget az 
összetartozás vagy különbözőség megállapításánál. Rav a faj fogal- 
mát a következőképen formulázta: ,Egy fajbeliek azok az egyének, 

Rovartani Lapok. XX. 3—6. (1913. IV. 20). 


31 


a melyek közös szülőktől származnak, illetőleg oly mértékben hason- 
lítanak egymáshoz, mint a közös szülőktől származottak". (Ewsrz [10]). 

LissÉ [19] is ugyanebből az alapból indul ki, csakhogy a fajok 
állandóságát hirdető tanának felállításával e fogalom határozottan 
kimondott dogmatikus formát öltött. 

Ez a felfogás a tudományos rovartannal foglalkozók nagyobb 
részét jó ideig csak a fajok gyüjtésére és összeszámolására vezette. 
A főczél volt az alakok sokaságát áttekinthetően úgy csoportosítani, 
hogy a régi formákat azonnal fel lehessen ismerni és az újakat 
besorolni, vagyis a fajok meghatározása. Ebben merült ki minden 
tudományos törekvés. Az élő rovart a kutatók alig, vagy egyáltalá- 
ban nem vették figyelembe. 

SCHLEIDEN-nek a sejtelmélet feltalálójának az érdeme, hogy a 
kutatás irányát megváltoztatta, a mennyiben ő hirdette először, hogy 
a természettudósnak nemcsak az a czélja, hogy minél nagyobb 
anyagot gyüjtsön össze, hanem hogy a természet alkotásainak egy- 
úttal értelmezője is legyen (MéÉHELy [21]). 

Majd a mióta LAMARCK [18] és DaARvrs [4—6] tanai megdöntötték a 
fajok állandóságáról szóló nézeteket, a fajok keletkezésének problé- 
mája vált a vizsgálódás czélpontjává és csakhamar kitünt, hogy az 
idők folyamán felszaporodott anyag tömege, a rokon fajok, varietások, 
földrajzi fajták és klimatikus változatok elhomályosították a LivwsÉ-től 
felvett typikus fajnak, a törzsfajnak fogalmát. Kitünt továbbá, hogy 
a morfologiai bélyegek lehető legmesszebb menő megegyezése még. 
nem elég bizonyíték az egyének faji összetartozására vonatkozólag, 
mert hiszen mint ismeretes, néha még egy és ugyanazon faj hímjei 
és nőstényei nagyon eltérnek egymástól, másrészt meg egészen 
különböző fajok külsőjükben annyira megegyezők, hogy ezeket néha 
csak az ivarszervek szerkezetében rejlő különbségek alapján tudjuk 
egymástól megkülönböztetni. 

A tisztán morfologiai alapon való osztályozás hasonló ahoz, 
a mikor pl. az ásványokat tisztán csak a külső kinézésük (formájuk) 
alapján akarnók rendszerbe foglalni, tekintet nélkül chémiai össze- 
tételükre. (JogRpaw [14]). ) : 

Mindezekből kifolyólag lépett azután előtérbe a biologiai irány. 
Ugyan már a legrégibb korban, így ARisrorELEs-nél is találunk nem 

egy igen értékes biologiai adatot, de különösen REaAumunR [29] és RösEL 
VON ROSENHOF [30] szereztek kiváló érdemeket nemcsak azáltal, hogy 
a rovarok életmódját és fejlődését tanulmányozták, hanem azért is, 
mert széles körben felkeltették az érdeklődést a rovarok biologiájá- 
nak pontosabb megfigyelésére. 

A biologiai kutatásnak mintegy megújítója volt az az irány, 
mely hasznossági szempontból, vagy mint az ember háztartásába 


a 


35 


"tolakodó kártevőkét, kezdte a rovarok életmódját tanulmányozni. 
A tisztán biologiai jellegű erdészeti és mezőgazdasági entomologia 
úttörői, mint RAarzEBuRG [25], HARrIG, NÖRDLINGER [22], TASCHEN- 
BERG [87], KaLrrEsxBacn [17], Azrum [1], majd később szigorúbb 
tudományos alapon EicHHoFF [3], de különösen JupEicnH és NirscHE [16] 
klasszikus alapvető munkája és HENscHEL működése magas szín- 
vonalra emelték a gyakorlati biologiát. 

A biologia terén megindult vizsgálódások azonban azt is ered- 
ményezték, hogy a faj fogalmának meghatározása módosulásra szo- 
rult, mert az eddig kialakult meghatározás, a mely szerint egy 
fajhoz tartoznak azok az egyének, melyek endogam úton, azaz 
egy csoporton belül egymással párosodva, fejlődésképes utódokat 
hozhatnak létre, nem bizonyult helyes és kielégítő alapnak. 

Ebből kifolyólag azután nem egy szisztematikus akadt, a ki 
határozottan kétségbe is vonta a faj létezését, azt állítván, hogy a 
faj nem egyéb, mint a valóságban nem létező, abstract következ- 
tetés útján nyert logikai fogalom. Nem is jelölik meg már ez 
irány követői a faj leírásánál alapul vett egy vagy esetleg több pél- 
dányt, a typust és cotypusokat, hanem azt hangoztatják, hogy mivel 
a különböző fajokat egymástól elhatárolni nem lehet, tehát a faj 
nemcsak, hogy logikai fogalom, hanem egyuttal subiectiv 
. is, vagyis mindenki más és másképen foghatja fel és láthatja ugyan- 
azt a fajt. 

Emellett nagy ama szisztematikusok száma is, mint pl. EImER [9], 
DTANDFUSS [35] és JoRpaw [13—15], kik a fajkérdés problémájával be- 
hatóan foglalkoztak és arra a megállapodásra jutottak, hogy a  faj- 
nak mint biologiai egységnek igenis van reális alapja a természet- 
ben, csak még a rendszertanban nem eléggé szabatos e kategoria 
elhatárolása, főleg a faj körén belül levő kisebb egységeket véve 
tekintetbe. 

Egy másik irány képviselője Vocr [40], a ki 20 évig tanulmá- 
nyozta a Bombus-félék variálását és mintegy 60.000 különböző terü- 
letekről összegyüjtött példányon végzett vizsgálatainak eredményét 
egy nemrég megjelent dolgozatában (Studien über das Artproblem, 
I. Über das Variiren der Hummeln.) adta közre. Vocr érdekes vizs- 
:gálatai alapján arra az eredményre jutott, hogy ámbár a Bombusok 
nagyon variálnak, mégis lehetségessé válik egyes formacsoportok 
egyesítése, melyek noha egymás között az átmeneti alakok egész 
sorozatát tüntetik fel, de LIÖxwSÉ értelmében használt fajfogalom sze- 
Jint más csoportokkal szemben élesen elkülönülnek. Szerinte tehát 
valóban léteznek igazi fiziologiai fajok. 

Ezeknek a fajoknak a megállapítása azonban szerfölött nehéz, 
miután a fajfogalom szabatos fiziologiai megállapítása ez idő szerint 


36 


nem egységes, mert a terméketlenség különböző okokon múlik és a 
hybridek életképessége is igen változó, a miért is a faj fogalma a 
jövőben még élesebb preczizírozásra szorul. Másrészt azért, mert az 
egyes területeken ma együtt élő fajok igen különböző eredetű és 
korú formacsoportok vegyüléséből állnak, melyek az idők folyamán 
s most is a környezet különféle változó és komplikált hatásainak 
voltak és vannak alávetve. E; hatások mind együttvéve megszabták 
az egyes alakcsoportok tovafejlődésének irányát. 

Vogr vizsgálatai alapján arra a megállapodásra jut, hogy mi- 
után a fiziologiai értelemben vett fajnak semmiféle egységes morfo- 
logiai bélyeg sem felel meg, továbbá mivel a fajok egymásközt egé- 
szen különböző morfologiai rokonsági fokozatokat tüntetnek fel, az. 
élő lények morfologiai és fiziologiai csoportosítását éle- 
sen külön kell választani. 

Ezzel szemben egyes buvárok, mint pl. SHaRrp [32], Biancni [2] 
és SEzmEewnov [31] határozottan kétségbe vonják a fiziologiai fajok 
(species sorores) létezésének lehetőségét s azon az álláspontön van- 
nak, hogy a biologiai viszonyok megváltozása egyúttal többé- 
kevésbé észrevehető morfologiai különbségben is nyilvánul. 

SEMENOV a fajoknak több typusát különbözteti meg. Vannak 
régi fajok, melyek lassú fejlődésben elérték már fejlődésük tető- 
pontját és napjainkban élesen elhatárolt, szigorúan monomorph alak- 
kört alkotnak. Hzek az állandó fajok (species firmae). Vannak 
azután nom állandó fajok, melyek nagy individuális ingado- 
zásoknak vannak alávetve. Az ingadozások oka az, hogy e fajok 
vagy csak most vannak kialakuló félben s még nem öltöttek hatá- 
rozott alakot, vagy pedig kialakulásuk régebben történt ugyan, de 
eme első kezdetleges állapotot ismeretlen tényezők másodlagosan 
megbolygatták (species habefactae). 5 végül megkülönböztet poly- 
morph fajokat, melyeket egyes többé-kevésbé elkülönített föld- 
rajzi fajták képviselnek, valamely formának mint törzsalaknak domi- 
nálásával vagy anélkül. 

Mindezekből látható, hogy mennyire nehéz és mily fontos a. 
fajprobléma megoldása, a mely minden rendszerezésnek a kiinduló 
pontját képezi. 

A mai kor szisztematikusa egyelőre még mindig csak a morfo- 
logiailag kimutatható rokonságok kikutatására van utalva, mert ma. 
még csak ez lehetséges, de azért már mintegy előkészítheti a talajt 
a kétségkívűl sokkal több nehézségbe ütköző problémának, az élő: 
lényeknek fiziologiai fajok szerint való csoportosítására. j 

De hogy e távol fekvő ezélt elérhessük, elsősorban az lesz a 
főfeladat, hogy ne sok, hanem egyelőre csak néhány fajt válasz- 
szunk ki a tanulmányozásra, de ezeket lehetőleg minden oldalról 


Da 
0 ( 


vegyük beható vizsgálat alá. Igyekezzünk megállapítani a morfo- 
logiailag észlelhető összes vonatkozásokon kívűl a fajok variáló 
képességének terjedelmét egy bizonyos területen (localis varietás), 
továbbá határozzuk meg a faj elterjedési körét, de nemcsak a 
gyüjtemények alapján folytassuk a vizsgálódásainkat, hanem magá- 


. ban a természetben. Legnagyobb gondot azonban kétségkívűl a. 


földrajzi fajváltozatokra kell fordítani, mert Jogpawx [15] 
nagyszabású vizsgálátai azt eredményezték, hogy a földrajzi faj- 
változatok képezik kiinduló pontját az új fajoknak. S míg a helyi 
fajváltozatok vagy szerinte az egyéni és a nemzedékek szerint való 
variálás (évszaki dimorfizmus) eseteiben az ivarszervek szerkezetében 
nem talált eltérést a törzsfajétól, még a legszélsőségesebb aberrácziók- 
nál sem, addig a földrajzi fajváltozat minden egyes egyénén hatá- 
rozottan kimutatható e különbség. A földrajzi fajváltozatoknak tehát 
fontos szerepe van a szerves világ evolucziójában s tulajdonképen 
kezdődő fajoknak tekinthetők, melyek a fajokon belül egy alsóbb 
fokozatot alkotnak s így méltán megilleti azokat a subspecies 
elnevezés. Ezek alkotják mint egy és ugyanazon törzsnek földrajzi- 
lag elkülönített különböző componensei együttvéve a speciest. 

A természetből nyert észleletek kiegészítésére nagy fontosság- 
gal bír a kisérleti biologia, pl. Sravpruss [33—36) és FiscHER nyomán, 
valamint MENDEL törvényének gyakorlati alkalmazása mellett a több 
nemzedéken át folytatott tenyésztési kisérletek, a hybridek tenyész- 
tése, úgyszintén a hőmérséklet okozta változások tanulmányozása. 

De mindezen vizsgálatok elvégzése nem képezheti egy ember 
feladatát s így tág tere nyilnék a vizsgálódásra s a megbízható ada- 
tok gyüjtésére nemcsak a szakférfiaknak, hanem az amateur gyüj- 
tőknek is, a kik elé az eddigi cserebere üzlet és játék helyett egész 
más perspektiva tárulna. 

A morfologiai vizsgálatok ma már a belső morfologiai vagyis 
az anatomiai viszonyokra is kiterjednek. Igy PErERsEw [24] a külön- 
böző lepkecsaládok összes szervrendszerét vizsgálta összehasonlító 
anatomiai alapon s különösen az ivarszervek belső berendezésében 
fedezett fel fontos faji bélyegeket. Vizsgálatai alapján egyúttal meg- 
erősíti azt, hogy a szárnyerezetben nagyon fontos és különösen gya- 
korlati szempontból is értékes és biztos alap áll rendelkezésünkre a 
fajok rokonsági kapcsolatának kiderítésénél. Megjegyzendő azonban, 
hogy egyes családoknál (Chalcosidae, Lithostidae) a szárnyérezet 
egyes fajokon belül is annyira változó, hogy az osztályozásra egy- 
általában nem használható fel. De nemcsak hogy egy szervrendszer 
nem elegendő, hanem a morfologiai bélyegek összessége alapján 
sem kaphatunk természetes csoportokat. ; 

A morfologus két egyént teljesen különbözőnek találhat, de 


38 


azért a rendszerező, a ki az élő rovarral eszközült megfigyelései 
alapján rájött, hogy az egyik a másikból származott, együvé is fogja 
azokat sorolni mint a szülőt és gyermekét, tekintet nélkül a fennálló 
s néha igen nagy morfologiai különbségekre. Vagyisabiologiai 
" viszonyok döntik el az igazi rokonsági kapcsolatot. A követ- 
keztetések alapjául tehát az anatomiai és külső morfologiai viszo- 
nyok szolgálnak, de ezeket mindig a biologiai jelenségekkel kell 
felülbirálni. 

E tudományosan vizsgálódó módszer segítségével a faj hullámzó. 
életmozgalmának minden megnyilvánuló fázisa kifejezést fog nyerni, 
a mikor is a régi tisztán morfologiai alapon összeállított rendszerek 
lineáris, mesterséges összekapcsolásai meglazulnak, a fajok azonban 
összes componenseikkel együtt alakköröket nyernek és így egymás- 
ból való eredésüknek, illetőleg egymáshoz és alakjaikhoz való kap- 
csolataiknak bár mindig hézagos, de mégis hűbb és teljesebb képét 
fogják nyujtani mint az eddigi merev, mesterséges összeállítás alapján. 

Nyilvánvaló lesz, hogy a mint az egyének, úgy a fajok is él- 
nek, mint bizonyos összealkalmazkodások variáló tényezői, a mely 
összealkalmazkodások okait és módjait azok a tanulmányozásra ér- 
demes életkörülmények adják meg, a melyek a régi fajfogalom mes- 
terséges kierőszakolásában mindig rejtve maradtak, — és épen azért 
sokszor az együvé tartozó, a typikus fajok különböző változatait is- 
messze elszakították a hozzátartozó törzsalaktól. 

A fiatalkori stádiumok megállapítása és pontos leírása, valamint 
ezeknek összehasonlító alapon való tanulmányozása talán szintén új 
faji jellegek megállapítására vezethet s így nem lehet czél nélküli 
feladat. Ezt bizonyítják pl. DRauvopr! vizsgálatai, a ki kimutatta, hogy 
már a pete héjának skulpturája is felhasználható az egymáshoz kü- 
lönben nagyon közelálló fajok megkülönböztetésére. 

Minden egyes biologiai adat újabb bizonyítékot szolgáltat az 
egyes alakkörök, a fajok összetartozására és rendszertani helyére 
vonatkozólag. 

Igy pl. EspPER az Ogyirypia orbiculosa-t is mint tudjuk a hosszú 
fürészes csápok alapján a szövőpillékhez sorolta, a honnan helyét 
többször változtatván csak jóval később került véglegesen a Noctuák 
közé. Most, hogy életmódját és fiatalkori stádiumait ismerjük, újabb: 
bizonyítékok állnak arra vonatkozólag a szisztematikus rendelkezé- 
sére, hogy csakugyan megilleti-e ezt a lepkét a rendszerben elfog- 
lalt hely vagy sem. Itt mindjárt megemlítem, hogy a mikor EsSPER e 
faj rendszertani helyét először a szövőpillék (Bombyces) között meg- 
jelölte, talán nem is járt el annyira helytelenül, mint ma képzeljük. 


1 Dgauvpr: Zur Kenntniss der Eupithecien-E-er. Iris, 1905. 


39 


Ugyanis a külső morfologiai vonatkozásokon kivül e lepke életmód- 
jában is több oly sajátságot találunk, a melyek a szövőlepkékre em- 
lékeztetnek. Ilyen pl. a hímek kitünő szaglási képessége, valamint 
némely szövőlepkéhez hasonló repülési módja, továbbá a lepke nap- 
pal való repülése, holott a Noctuidák tulnyomó része éjjeli állat. 
PETERSEN említett vizsgálatai alapján csakugyan ama feltevését han- 
goztatja, hogy úgy a bagolypillék (Nociuae), mint az araszolók (Geo- 
metridae) a szövőpilléktől (Bombyces) ágazódtak el. 

E feltevés szerint tehát az Oxytrypia orbiculosa még megőrzött 
átalakulása folyamán egyes olyan tulajdonságokat, a melyekből a 
szövőpillékkel való közös eredetre lehet következtetni. 

Ha majd a fajok legtöbbjének életkörülményeit és fejlődésének 
minden fázisát ismerni fogjuk, talán könnyebben alkothatunk ma- 
gunknak helyesebb képet a fajfogalomról is, mint ma, a mikor még a 
rovarok sok "rendjében alig-alig ismerjük a fiatalkori fejlődési stá- 
diumokat, továbbá a mikor még nagyon is sok fajt egyáltalában nem 
ismerünk. 


kal mk 
xk 


Több mint egy évszázad mult el azóta, hogy az Ogxyirypia or- 
biculosa nevű érdekes bagolypillét Magyarországon felfedezték s 
EsPER tudományosan ismertette. Életviszonyairól azonban mostanáig 
mitsem tudtunk, noha az állat szépségével és ritkaságával a lepké- 
szek körében mindig élénk érdeklődést keltett és állandóan ébren 
tartott. 

Sokan fáradoztak azon, hogy hernyóját és annak táplálónövé- 
nyét kipuhatolják; de minden ebbeli igyekezetük eredménytelen 
maradt. 

Végre is engem ért az a szerencse, hogy a Magyar Nemzeti 
Múzeum részéről is támogatva, a rejtélyes lepke fejlődési viszonyait 
teljesen felderíthettem s ezzel a magyar lepidopterologiának évtize- 
dek óta függőben levő nyilt kérdését megoldhattam. 

Kutatásaim eredményét és összes idevágó megfigyeléseimet 
jelen dolgozatomban adom közre. 

Ezt a szép éjjeli lepkét — mint említém — legelőször EsPER! 
írta le egy hímpéldány alapján. Nagy lepkészeti munkájának pót- 
kötete tartalmazza a régibb értelemben vett szövő Phalaenákat, a 
melyek közé EsPER a mi lepkénket is sorozta. E kötet 93-ik lapján 
, Die hundertundneunundsechzigste Spinnerphalene. Ph. Bomb. spiril. 
cristata Orbiculosa. Die weisse scheibenfleckige Spinnerphalene" 
czím alatt a következőket írja : 


1 E. J. Chr. EsPER, Schmetterlinge in Abbildungen nach der Natur, 
Súppli. III. p. 93. tab. 93. fig. 8. (1799). 


40 


, Diese Phalene ist abermal eine der neunesten Entdeckungen, 
zur Zeit auch meines Wissens, das einzige Exemplar. Es wurde 
zufállig von einem Liebhaber, bey Szegedin in Ungarn gefunden 
und Herrn vor Kov, wiewohl ohne weitere Nachrichten, zugestellt. 
Es fand so vielen Beyfail, dass bereits eine ansehnlicehe Sammlung, 
nach Íreyer Auswahbl dafür erboten worden. Um so mehr habe ich 
in allen diesen KRücksichten, die Güte zu schatzen, nach welcher mir 
diese Seltenheit, die auch bestens erhalten zuzückgekommen war, 
zu diesen gemeinnützigen Absichten ist mitgetheilt worden." 

KEsPER e fajt még a szövőpillék (Bombyces) közé sorolta és a 
systematikai helyét illetőleg a következőket írja : 

, Nach dem Linneischen System ist sie ganz unstreitig zu den 
opinnerphalenen zu ordnuen. Die sehr langen Fühlhörner haben einen 
gilblichen Stiel, mit sehwarzbraunen, an den Enden etwas verdickten 
Selitenfasern. Zu welcher Abtheilung aber sie soll gebracht werden, 
ist zur Zeit noch nicht genau zu bestimmen. Vielleicht stehet- sie 
nach ahnlichen Zeichnungen, als Spinner, mit der Ph. Bucephala oder 
vielmehr der [Lunigera, in nachster Verbindung. Nach der Farbe 
hatte sie unter den Eulenphalenen naáhere Verwandte." 

Miként tehát az idézett sorokból kivehető, már HEsPER is ama 
gyanujának ad kifejezést, hogy e lepkének mustrázata alapján inkább 
a bagolypillék között volna a helye. 

TREITSCHKn! munkájának 1825-ben megjelent V. kötetében az 
OCHSENHBIMER-től felállított Miselia-genusban találjuk az orbiculosa-t 
tiz más fajjal egyesítve. TREITSCHKE azt írja, hogy még csak egy pél- 
dány ismeretes e fajból s ez mint unikum Kov TóBiás birtokában 
van Budán, a ki néhány évvel ezelőtt elküldte neki, mely alkalom- 
mal igen pontos rajzot készítettek róla; ugyanakkor készült az ő 
leírása is, mely azonban teljesen megegyezik EspPER legelső leírásával. 

Később HERRICH-SCHAFFER-nél? már az általa megállapított és 


szűkebb értelemben vett bagolypillék (Noctuidae) között találjuk az . 


orbiculosa-t, az oleagina WWF. és a jaspidea Vitt. fajokkal együtt a 
Valerta-genusba, sorolva, mely genusnak első leírását STEPHENS? adta 
1329-ben. GUENÉE! volt az első, a ki határozott kétségét fejezi ki az 
iránt, hogy e faj a Valeriu-genusba tartozhassék s munkájában a 
nevezett genus-név mellé kérdőjelet is tett. Ugyanott olvashatjuk, 


1 Fr. TREITSCHKE, Die Sehmetterlinge von Europa. V., p. 404, 405 
(1825). 

2 G. A. W. HERRICH-SCHAFFER, Systematische Bearbeitung der Schmet- 
terlinge von Europa. II, p. 294, tab. 13, fig. 63—64. (1817). 

3 J. Fr. STEPHENS, Illustrations of Brit. Entomology. III. p. 22. (1829). 

3 M. A. GuEwsúnE, Species Général des Lepidoptéres. (Noetuélites) II. p. 
52. (1852). 


41 


hogy ő az orbiculosá-t csak TREITscHKE rajza és leírása után ismeri, 
melyet TREITSCHKE annakidején Borspuvaár-nak megküldött. Szerinte 
rendszertani helyét megállapítani nehéz, mert EsPER-nek a leírás 
czéljaira csak egyetlen egy példány szolgált s azóta sem találták 
meg újból e fajt. Igy bármily jó legyen is a rajz, még sem lehet 
egy ilyen különféle fajokból összetett genus szabatos meghatározá- 
sára felhasználni. Egyelőre azonban bent hagyta még a" Valeria- 
genusban, de megjegyezte, hogy ámbár némi kapcsolat fűzi is e 
genushoz, mégis át kell majd tenni e fajt a Hadena-k közé, az amica- 
csopórtba, vagy pedig külön genust kell számára felállítani. 

LEDERER! a Valeria-genus alatt szintén csak azzal a két fajjal 
együtt sorolja fel az orbiculosa-t, mint HERRICH-SCHAFFER. Az első 
kettőt megjelöli mint az, osztrák" monarchiában előfordulókat, de 
az orbiculosa-t kérdőjellel és az előtte ismeretlen fajok jelzésére 
használt f jellel látja el. Nem is tárgyalja a leírásnál az előbb emlí- 
tett két fajjal együtt, hanem egy külön jegyzetben ír csak róla, 
olyformán, hogy az orbiculosa semmi esetre sem tartozik ide, e helyen 
csak azért említi, mert rendesen itt szokták keresni. A FRIVALDSZKY 
IuRE gyüjteményében látott egy példány után itélve, — melyet 
azonban elmulasztott közelebbről megvizsgálni, — azt gyanítja, 
hogy ez a faj a Polyphaemis-genus közelébe tartozik. 

STAUDINGER 1861 ben megjelent katalogusában? lepkénk szintén 
a Valeria-genusba van felvéve, de meg van jelölve, hogy a szerző 
gyüjteményében hiányzik és GvEwsSÉE munkájának idézése után 
GvUENÉE megjegyzését is közli, melyben rámutat arra, hogy e faj 
nem tartozik ide, hanem más genusba , (non huj. generis ; et cujus ?)" 

FRIvALDSZEY IMRE? ugyancsak a Valeria genus-nevet használta 
és már nemcsak a hím rajzát adta, mint az addigi rendszerezők 
EsSPER, TREITSCHKE és HERRICH-SCHAFFER, hanem első ízben a nőstény 
ábráját is közölte. Ő ezt a szerinte is ,igen ritka és tekintélyes" 
fajt, melyet magyarul ,körjegyű Ardócz"-nak nevezett el, még ki- 
zárólag a magyar fauna speczialitásának tartotta és termőhely gya- 
nánt Szegedet és Budapest vidékét említette. 

. Az Ozytripia nevet e genusnak, melyben az orbiculosa, mint 
egyetlen faj ma is helyet foglal, SraAvuDIlkGFR adta, katalogusának 
1871-ben megjelent II. kiadásában, de szinten nem közölt róla semmi- 
féle leírást. 


J. LEDERER, Die Noctuen Europas. 1857, p. 103. 
O. STAUDISGER, Catalog der Lepidopteren Europas und der angren- 
zenden Lánder (ed. I.) p. 42. (1861). 

3 FRIVALDSZKY IMRE, Jellemző adatok Magyarország faunájához. p. 153, 
tab. 5, fig. 8a (J), 8b (2) (1865). 


1 
2 


42 


A genus legelső rövid jellemzését Hormawsws 1894-ben meg- 
jelent munkájábani találtam. Ez a leírás, úgy látszik elkerülte 
Hawmpsowx figyelmét, mert nagy munkájában? 1903-ban a STAUDINGER- 
féle Oxytiripia-genust még le nem írtnak jelezte és részletes leírá- 
sát közölte. 

Mint ebből kitűnik, az Oxyiripia-genus szerzőjének tulajdonkép 
HOFMANnw-t kell tartanunk és a genus nevét nem Ozgyíiripia (a mint 
STAUDINGER írta), hanem a HoFMANnw által hpigjesoitett Ogytrypia alak- 
ban kell használnunk. 

Az Ogyírypia orbiculosa-t AxGNER LAJos8 szerint körülbelül az 
1815. évben fedezték volna fel, a mikor állítólag az első példány 
Kov TóBiás birtokába került. Ez a dátum megközelítőleg sem helyes, 
minden esetre valamivel korábbra teendő, annyival is inkább, mert 
hiszen a lepke leírója, EsPER, már 1810-ben meghalt; idézett nagy 
munkája 17rTr—1807-ig, az a füzete pedig, mely a leírást tartalmazza, 
már 1799-ben jelent meg. De maga Kov TóBiás is ,Alphabeti- 
sches Verzeichnis meiner Insecten-Sammlung" 
czimű 1800-ban megjelent könyvecskéjének 41-ik lapján már fel- 
sorolja e lepkét. Tehát sokkal valószinűbb, hogy tulajdonképen az 
1797—1r98. években történt a nevezetes felfedezés. 

Az EspPER-hez leírás végett elküldött első példány, mint ESsPER 
írja, Jó állapotban került vissza Kov TóBiás-hoz. Kov halála után e 
lepke FErvarpszgkY IMRE gyüjteményébe jutott, majd pedig 1864-ben, 
a midőn a Magyar Nemzeti Múzeum FRivArpszkY-nak 62.000 rovar- 
ból álló gyüjteményét megvette, a Magyar Nemzeti Múzeum tulaj- 
donába ment át. 

FRIVALDSZKY idejében az akkori számottevő budai lepkészek 
0 TELE DEZDD az PILGJUSZOSTAL tekintetben akkor VERE ki nem ku- 
országból ideszakadt KEND SEAN AÁLBERT több sztem zt a Balkánon, 
Török- és Oroszországban, főleg a Kaukázusban, majd Kis-Ázsia s 
a görög szigetvilág, Palesztina és Egyiptom került sorra s így jó 
idő telt el, míg az Ogxytrypia orbiculosa újabb példányait gyüjtötték. 

A második példányt FRIvarpszgvY IMRE feljegyzései szerint 
1847-ben MERKL nevű tanító fogta a pesti Városligetben, de mint 
kezdő lepkész nem ismerte fel s KivpERMawsx-nak, a ki épen akkor 
jött vissza egyik külföldi gyüjtő-útjáról, nem nagy fáradságába 
került, tőle e ritka lepkét néhány oroszországi fajért becserélni. 


1 ERxsT HoFmawss, Die Gross-Schmetterlinge Europas. p. 95. (1894). 
- G. F. HaAmpsos, Catalogue of the Lepidoptera Phalaenae in the 
British Museum. IV. Noctuidae. (1903). 


5 ABAFI-AIGNER LAJos, A lepkészet története Magyarországon. 1896, p. 88. 


29 száll 


43 


KiSDERMANN azután jó pénzért eladta PRaAzwovszkY IGNÁcz ügyvéd- 
. nek, a kinek hátrahagyott és Szeged városától megvásárolt gyüjte- 
ményében, még ma is meg van a szegedi városi múzeumban. 
; ArIGNER LaJos, ki az Ogxytrypia orbiculosa történetét részletesen 
megírta, ! megemlíti, hogy PRAzwsovszkY-nak csak nagynehezen sike- 
rült e ritkaságot megszereznie. Ugyanis mikor KINDERMANN-nál e lep- 
két meglátta, akkor KINDERMANN már odaigérte volt azt egy bécsi 
gyüjtőnek. PRgRazwvovszkY mint szenvedélyes lepkész, már most mindent 
elkövetett, hogy e ritkaságnak birtokába jusson, barátja azonban vo- 
nakodott a már másnak eligért lepkét átengedni. De PRAzNxovszkY — 
állítólag KINDERMANN feleségének hathatós közbenjárásával — végre 
is 10 aranyforinton megszerezte az annyira óhajtott ritkaságot. 

Feltünő dolog, hogy KisDERMawxwx-nak nem jutott eszébe, hogy 
e szép és értékes lepke után kutasson, de a külföld ismeretlen tájai 
még mindig csak úgy ontották az újdonságokat és szemenszedett 
ritkaságokat, hogy nem csoda, ha ezek nagyobb vonzó erőt gyako- 
roltak az inkább praktikus érzékű lepkészeinkre. 

Hosszabb ideig nem került elő e fajtából több példány s már- 
már kételyek merültek fel, hogy vajjon tényleg honos-e Magyar- 
országon, vagy pedig csak úgy csempészték be távol Keletről, a 
mikor 1861-ben ANKER RupoLFr-nak sikerült újból ráakadni a budai 
Kamara-erdőben. Az első évben csak egy példányt fogott, de a reá 
következő években LaJos bátyjával együtt már több példányt gyüj- 
tött. Ebben az időben került ki az Ogyirypia orbiculosa először kül- 
földi gyüjteményekbe s ámbár. AxKER-ék darabját 100 forinton adták 
. el, mégis annyi megrendelést kaptak Európa minden tájáról, hogy 
. alig győzték teljesíteni. 

De AwNKER-ék szerencséjét nyomon követte az irigység. Némi 
fondorkodással megtudta a termőhelyet PEcH Jáwos, a kivel aztán 
ANKER-ék kibékülve 1869- és 70-ben titokban együtt gyüjtötték a 
becses lepkét. Majd mások is megtudták a gyüjtőterületet, minek 
természetes következménye az lett, hogy a lepke annyira meggyérült, 
hogy ANKER-éknek újabb termőhely után kellett nézniök s csakhamar 
rá is akadtak egy ilyenre a közeli Sashegyen és Óbudán. Ugyan- 
csak ANKER LaJos találta az első nőstényt is. 

Utóbb LawxGERTH JózsEF a budai hegyek más pontjain szintén 
rátalált a lepkére. Különben ő fogta az első párt kopulában 1876- 
. ban, sőt a lepke tenyésztését is megkisérelte, de eredménytelenül. 
A pesti oldalon Ujpest környékén GABRIELI GyöRGY akadt rá. 
Azután újabb szünet állt be 1893-ig. Ekkor TOMALA NÁNDOR 


1 ABAFT-AIGNER LAJos, Az oxytrypia orbiculosa története. (Rovartani 
Lapok. V, 1898, p. 185—139). 


44 


gyüjtött néhányat a budai hegyeken és a következő évben UHL KÁ- 
ROLY ismét a pesti oldalon akadt jó termőhelyre a Rákoson, az úgy- 
nevezett régi lóversenytéren. Mivel UHL a budapesti entomologusok 
körében értékesítette zsákmányát, e hely is éppen úgy, mint annak 
idején a Kamara-erdő, meg a Sashegy stb. közismertté lett s ettől 
az időtől fogva az összes budapesti lepkészek kissé tulságosan zajos 
versengésétől vált hangossá az őszi napokban ez a gyüjtőhely. De 
nem sokáig tartott a dicsőség, mert rövid néhány év alatt a lepke 
mindinkább meggyérült, mígnem az ottani tisztások legnagyobb ré- 
szét művelés alá fogták s ezzel a lepke nyomtalanul eltünt. 

Azóta körülbelül 12 év telt el s én magam is úgy a régi, mint 
más újabb helyeken évről-évre hiába kerestem, minden fárado- 
zásom hiábavalónak bizonyult. Ennek oka egyrészt az lehetett, hogy 
sok termőhely a Budapest környékén mindinkább terjeszkedő kul- 
tura miatt s más okoknál fogva is tetemesen megváltozott, másrészt 
pedig, hogy az utóbbi években immár csüggedés fogott el bennün- 
ket, mert azt hittük, hogy a verőfényes őszi napokon repülő eme 
pompás lepkéről alighanem örökre le kell mondanunk ; legtöbben 
már a kereséssel is felhagytak. Úgy látszott, mintha véglegesen ki- 
pusztult volna, akár csak a Chrysophamus dispar Angliában és pedig 
nemcsak azért, mert életkörülményei mindinkább kedvezőtlenekké 
váltak, hanem sajnos, az entomologusok hozzájárulásával is, mert 
miként az Orbiculosa történetéből is kitünik egyikük sem törődött a 
epke fennmaradásával, sőt ellenkezőleg valamennyien szorgalmasan 
nekiláttak egy és ugyanazon a helyen minden élő példány össze- 
fogdosásához s ily módon kiméletlenül nekiláttak kedvenczeik rend- 
szeres és. következetes kiirtásához. 

Mert bizony elég sajnálatra méltó, hogy számosan voltak és 
vannak még most is, a kik nem a lelki gyönyörűséget keresik az 
entomologiával való foglalkozásban, hanem a kiknél a mai életben 
sokkal hasznosabb és reálisabb kereskedelmi szempont a fő. Ezért 
is tünt el ez a lepke időközönként s most legutóbb is ily hosszú 
időre, a látóhatárról. Természetesen a nagy kinálat következtében 
értéke is tetemesen leszállt és így tisztán az emberi kapzsiságnak 
tulajdonítható, hogy DLANGERTH JózsEr-en kivűl 1876 óta senki sem 
gondolt a szép és immár misztikus lepke fejlődési viszonyainak fel- 
kutatására. Kétségkivűl ez utóbbi volt a főok, mely az újabb termő- 
helyek után való kutatás munkáját annyira megnehezítette, mert 
egész mostanáig semmit sem tudtunk e lepke biologiai viszonyairól, 
így tehát nem volt a kutatáshoz támpont. 

Végre az 1909-ik év őszén abba a szerencsés helyzetbe jutot- 
tam, hogy a lepke életviszonyait egy Budapest határában fekvő kis 
erdei tisztáson pontosan megfigyelhettem. A megfigyelést megköny- 


45 


nyítette a középmagas fákkal és bokrokkal szegélyezett hely ked- 
vező fekvése és csekély kiterjedése. Az egész területet, mely nem 
volt nagyobb 600 négyszögméternél, a Magyar Nemzeti Múzeum 
igazgatóságának megkeresése folytán a székesfőváros tanácsa bocsá- 
totta rendelkezésünkre. Miután azt a Magyar Nemzeti Múzeum költ- 
ségén drótkerítéssel körülvétettük, a lepke zavartalan fejlődése és 
biológiai viszonyainak tüzetes kifürkészése kellő módon biztosítva volt. 

A zöld háttér nagyban elősegítette az ezüstös csillogású és 
gyorsan száguldó hímeknek szemmeltartását, a mi nagyobb kiterje- 
désű nyilt helyen nem könnyű feladat. A. hímek ugyanis igen gyor- 
san repülnek és hullámos, szökkenő repüléssel nagyobb területet 
bekalandozva többnyire 1—3 méter magasban a föld színe fölött 
repülnek, de gyakran 10—20 méter magas fákon is átcsapnak vala- 
mely közeli tisztásra, majd újra visszatérnek, miközben gyakran 
. kerül a néző a nappal szembe s e miatt a lepkék egy pillanat alatt 
eltűnnek a kutató szeme elől. Ha repülésközben hálócsapással vagy 
másként megzavarják a lepkét, akkor az nyilegyenesen felszökik a 
magasba és örökre eltűnik. E miatt a régi lepkészek azt mesélték 
róla, hogy szép őszi napokon pontban 9 órakor hirtelen feltűnik egy 
hím a szerencsés vadász előtt, de ekkor már azonnal el is kell kapni 
a gyorsan tovaszáguldó lepkét; futással teljesen lehetetlen utólérni, 
mert a következő pillanatban már több kilométernyi távolságban jár 
és ilyenkor nem marad egyéb hátra, mint türelmesen várni, míg 
hosszabb vagy rövidebb idő mulva esetleg újra megjelenik. Mások 
szerint a lepke a zuzmókkal borított területeken lecsapódik, de mire 
a gyüjtő odaér, már 10—12 méternyi távolságban repül fel újra, 
oly gyorsan futott tovább a földön. 

Visszapillantva az Oxyirypia orbiculosa történetére, azonnal 
szembetűnnek azok a hosszabb szünetek, melyek a lepkének néhány 
évi előfordulása, illetőleg nagyobb számban való gyüjtése után be- 
álltak s a melyek mindig a termőhely változtatásával jártak. A na- 
gyobb mérvű gyüjtés tehát az illető területeken nyilván a faj ki- 
pusztulására vezetett. Ennek magyarázatát a következőkben adhatom. 
A hímek rendesen néhány nappal korábban szoktak megjelenni, mint 
a nőstények. Az eddigi gyüjtők pedig főleg a hímeket fogdosták 
össze, nőstényre azonban csak elvétve tudtak szert tenni. Miután a 
később megjelenő nőstények elől ekként elfogták a hímeket, azok 
megtermékenyítetlenül rakták le petéiket s így természetesen már a 
következő évben mutatkozni kellett a gyérülésnek. 

A tömeg-gyüjtő és a cserére dolgozó entomologusok mind- 
egyike azzal védekezik, hogy nem lehet egy fajból annyi példányt 
összefogni, hogy az az illető faj fenmaradását veszélyeztetné a helyi 
. viszonyok megváltozása nélkül. Ezzel szemben éppen az Oxrytrypia 


46 


orbiculosa szolgálhat bizonyítékul. Ha t. i. csak egy-két gyüjtőről 
van szó, akkor még nem fenyegeti veszély oly mértékben a, fajt, de 
ha 20—30 gyüjtő jár következetesen minden évben csak egy bizo- 
nyos kis körülírt területre s ott összefog mindent a mit bir, s a mit 
a másik meghagyott, sőt, ha tudja összeszedi később a hernyót 
valamint a bábot is, akkor ezt rendszeres és következetes irtásnak 
kell minősíteni, a mely előbb-utóbb a faj pusztulását vonja maga 
után. Ha az emberi beavatkozáson kivül még tekintetbe vesszük, a 
rovar fejlődésére kedvezőtlen, főleg klimatologiai s egyéb káros be- 
folyásokat, akkor könnyen beláthatjuk, hogy egy hosszú átalakuláson 
átmenő rovar kipusztítása nem is oly szerfelett nehez dolog. 

Az Ogxytrypia orbiculosa tenyésztési kisérleteinél azt tapasztal- 
tam, hogy a petéből kikelt hernyóknak alig 109/0-a marad meg, még 
akkor is, ha az állatnak lehetőleg kedvező feltételeket igyekezünk 
biztosítani. A szabadban még kedvezőtlenebb ez az arány, mert 
noha egy nőstény aránylag sok petét tojik s a mellett lehetőleg 
szélesebb körben elosztva, mégis kevés hernyó éri el a teljes kifej- 
lődését. Minthogy a nőstény nem mindig a táplálónövény közvetetlen 
közelébe rakja le petéit, hanem egyszerűen csak a laza homokba 
. vagy földbe, a kikelő fiatal hernyóknak egy része nem találja meg a 
táplálónövényt ; viszont már a szél is elviheti helyéről a homokot az 
alig egy fél czentiméter mélyre beléhelyezett petével együtt. Ily mó- 
don egyrészt a rovar létfeltétele meg van nehezítve, másrészt azon- 
ban a terjeszkedés és az ennek a fajnak különösen szükseges hely- 
változtatás is biztosítva van. A hímek gyors repülése és a nagy 
távolságok, melyeket a nőstény keresése közben leírnak, mind e 
feltevés mellett szólnak. Ugyanazon a helyen t. i. csak abban az 
esetben maradhat meg hosszabb ideig a faj, ha igen sok a tápláló- 
növény, mert már egy hernyó is elfogyaszt egy egész növényt, sőt 
esetleg többet is. 

A pete leírását, de nagyjában csak a színét illetőleg, legelő- 
ször LANGERTH JózsEF kísérelte meg, a ki mint említettem, 1876-ban 
találta az első párt kopulában, s a nőstényt lepetéztetve, megpró- 
bálta a hernyó nevelését is. A Magyar Nemzeti Múzeum. állattári 
osztályának könyvtárában levő kézirati jegyzetei szerint: ,a pete, a 
déli órákban lerakva, eleinte világossárga, azután barnássárgává, 
utóbb hamuszínűvé válik s áítelel, 3—4 nappal a hernyó kikelése 
előtt világos hamuszínűvé lesz". 

A színre vonatkozó eme leírás csak annyiban felel meg a 
valóságnak, hogy a frissen letojt pete eleinte tényleg világos kén- 
sárga, de már egy-két nap mulva rózsaszínűvé válik gyenge lilás 
tünettel s így telel át. Csak egy-két héttel a hernyók kikelése előtt. 
fordul kékes hamuszürkére, míg egy-két nappal a kikelés előtt. 
hamuszínűvé válik. 


47 


A pete alakjáról és szerkezetéről AIGNER LaJos! írt néhány sort, 
mely azonban egyáltalában nem felel meg a valóságnak, a mennyiben 
a következőket írja: , A pete tojásdad, kissé iapos, igen kicsiny s 
úgy mint a Leucoma salicisé fehéres anyaggal van bevonva ; színé- 
ről nem szólhatok, mert mikor megvizsgáltam, már üres volt vala- 
mennyi. Structurája azonban nagyító alatt tisztán kivehető volt: 
halpikkelyszerű, minden más ismert lepkepete ékítésétől elütő". 

Ez a kissé pongyola leírás szinte rejtelmesen hangzik, meg- 
felelően e rendkivül ritka s- e miatt értékes lepke akkor még isme- 
retlen életmódjának, a melyről ugyancsak mindenféle, helytelen meg- 
figyeléseken alapuló kalandos dolgokat meséltek. 

Az aránylag kicsiny pete (I. tábla, 1. kép) egy pólusain kissé 
lapított gömbhöz hasonlít, melynek alapi, azaz a mikropylével szem- 
ben levő negyedrésze erősebben van lapítva. Később a petében levő 
embryo fejlődésével kapcsolatban az alapi rész csaknem vízszintessé 
válik, majd meglehetős mélyen behorpad. 

A pete felső pólusán van a mikropyle (I. tábla, 3. kép) igen 
apró kerek nyilása, a melyet köröskörül egy 9—14, de többnyire 10 
ágú csillaghoz hasonló, hosszúra nyujtott trapézekből álló terecske- 
sor vesz körül. E terecskekoszorú tájéka alig észrevehetően be van 
süppedve s ez alkotja a tulajdonképeni mikropyláris felületet. Köz- 
vetetlenül hozzá csatlakozik a körülbelül 037 mm. széles mikro- 
pyláris öv, mely szabálytalanul elhelyezett, centrifugális irányban 
mindinkább nagyobbodó, többnyire öt- vagy hatszögletű, elvétve 
azonban lekerekített terecskék csoportjából áll, a mi az egész felü- 


. letnek hálózatos külsőt kölcsönöz. Az egyes terecskék, a mikropylá- 


ris felület közvetlen szomszédságában alig észrevehetően, de a 
második terecskesortól kezdve már valamennyien homorúak. Bemé- 
lyesztett felületük erősebb nagyításnál nem síma, hanem finoman 


. göröngyös. 


A mikropyláris övből körülbelül 60—64 hullámos lefutású, 
merőlegesen az alap felé tartó (meridionális) borda indul ki. E bor- 
dák között 004 mm. széles, a 4-ik és 5-ik sorban levő legnagyobb 
terecskék szélességének megfelelő barázdák vannak. A barázdák 
olyképen jönnek létre, hogy a sokszögű terecskék hosszanti sorok- 
ban rendezkednek el, oldalszéleik élszerűen kiemelkednek s ennek 
következtében a terecskéknek mélyebb középső részei alkotják a 
hosszanti barázdákat, minthogy a terecskék harántfalai eltüntek. 


1 ABAFI-AIGNER LAJos, Az Oxytrypia orbiculosa története. (Rovartani 
Lapok, V. p. 139. (1898). Ugyanaz németül : 

L. v. AIGNER-ABAFI, Illustrirte Zeitschrift für Entomologie. III. p. 
297—298. (1893). 


48 


E harántfalak nyomai (I. tábla, 2. kép) igen erős nagyításnál szin- 
tén láthatók. E miatt a bordák lefutása nem párhuzamos; egyesek 
már lefutásuknak vagy a pete magasságának első harmadában 
villásan kettéágaznak és két ágban folytatódnak. Ugyanilyen villás 
szétágazást lehet találni a bordák lefutásának 1/2, 3/4 és 1/5 részében is. 
Az alapnál már ujra kivehetők az egyes polygonok, míg a be- 
horpadt alapi részen magán a terecskék körvonalai el vannak mo- 
sódva. Harántirányú bordázat nincsen, csak a villás elágazások 
egyes kiékelődési helyein van két-két borda között egy rövid ferdén 
álló borda. A pete átmérője: 0-91 mm., magassága 0-74. 

Mint e leírásból kitűnik, a pete egyáltalában nincsen idegen 
anyagokkal bevonva s nem is különbözik lényegesen a többi bagoly- 
pillék petéjétől. AxGNxER-t az vezethette félre, hogy üres petéket ka- 
pott, melyekből a fiatal hernyók már kibujtak. A hernyók minden 
valószínűség szerint napokon át mászkálhattak abban a skatulyában, 
melyben a peték voltak, míg csak éhen el nem pusztultak. Közben 
azonban az egész skatulya belsejét a petékkel együtt szálaikkal 
keresztül-kasul szőtték. 

A nőstény október hóban tojja le petéit, a melyek áttelelnek. 

Az áttelelt petékből kisérleteimnél az első hernyók 1910-ben 
április 1-én és 2-án keltek ki; legnagyobb részük azonban április 
7—12-ike között. LawxGERTH JózsEF feljegyzéseiben, melyeket AIGNER 
a . Rovartani Lapok"-ban közzétett, a kikelő fiatal hernyókról a kö- 
vetkezőket találjuk : , A hernyó márczius 17-én délelőtt 10—11 óra- 
kor kel ki, igen virgoncz, a petéből azonnal a föld alá búvik: 
fehéres, finom gyér szőrözettel, az utolsó gyűrűzet felé erősen sző- 
rös, feje felé vastagabb, úgy mint az Oleagina-é s ugyanaz a geometra- 
szerű járása is van, mint amannak. Feje nagy, világosbarna és. 
fényes". Hozzáteszi még AIGNER: ,A föld alatt LaáAwGERTH hernyói 
bizonyára nem találták meg a nekik való eledelt: elpusztultak. 
Ellenben úgy látszik, tudták LANGERTH is, ANKER LaJos is annak 
módját, miként kell a hernyót és a bábot a szabadban keresni. 
Titkukat azonban velük együtt elnyelte a sír". 

A petéből kikelt, körülbelül 2 mm. hosszú fiatal hernyók 
(I. tábla, 3. kép) legnagyobb része szennyes fehér, illetőleg sárgás 
színű, többnyire jól áttetsző piros hátiedénnyel. Egyesek hátlemezei 
már most gyengén barnásszínűek némi vörhenyes árnyalattal. 

A fej teteje és a nyakpaizs halavány mogyoróbarna; a száj- 
részek sötétebbek, inkább vörösesbarnák ; a csoportszemek környéke 
csaknem fekete. A fej és az első szelvény szembetünően szélesebb 
a test többi részénél, mely . hátrafelé vékonyodik. A fejlődés e fokán 
a kis hernyó inkább valami Zeuzera- vagy Cossus-hernyóhoz hasonlít. 
A nyakpaizs még össze van nőve és közepén a később mutatkozó 


49 


világos választó vonalnak csak a nyoma látható. Az utolsó szelvény, 
a mely a fogókat viseli, kékesszűrke árnyalatú. 

Nagyító alatt a háton jól szembetűnnek az igen apró pont 
alakú szemölcsök, melyekből egy-egy sárgásbarna serte áll ki. E sze- 
mölcsök elhelyezkedése olyan, mint a felnőtt hernyónál s e miatt 
majd csak ennek leírásában fogom részletesebben ismertetni. A nyak- 
paizs szélén oldalvást hosszabb szőr áll ki; az utolsó szelvényen 
levő serték szintén sokkal hosszabb, mint a többiek. 

A vedléseket a hernyó rejtett életmódja miatt nem lehetett pon- 
tosan megfigyelnem. Közvetetlenül a vedlés után a hernyó feje egé- 
szen fehér és csak később barnul meg. Az alapszíu is mindig söté- 
tebbé válik a vedlések folyamán s csak az egyes hátlemezeket össze- 
tűző kötőhártya marad világos, szennyesfehér színű. A kis hernyó 
háta már az első vedlés után barnásszínű vörhenyes tünettel és 
később csaknem ibolyásszürke lesz. 

A hernyó táplálónövényét egész mostanáig senki sem ismerte 
s azért minden alap nélkül való ArGwNER-nek az az állítása, hogy 
már LANGERTH és ANKER is értették a hernyó- és bábkeresés mód- 
ját, mert ennek első feltétele a táplálónövény ismerete. 

Abból, hogy a nősténynek tojócsöve van, endophag életmódra, 
lehetett következtetni. Mindamellett nem volt könnyű feladat a 
táplálónövény megállapítása, annyival is inkább, mert a nőstény a 
petét, nem mint gondolnók, a növénybe, vagy reá rakja, hanem 
egyszerűen a laza homokba vagy földbe. A helyszínén végzett meg- 
figyelések így egészen zavarba ejtettek, mert sok esetben megtör- 
tént, hogy a lerakott pete körül nem is találtam az igazi tápláló- 
növényt. Ebből azonban nem lehet az illető növény hiányára követ- 
keztetni, mert a növény rhizomája azért ott lehetett a földben. Így 
eleinte én is több növényre (Centaurea Bibersteimi, Aclillea, Poten- 
tilla stb.) gyanakodtam, sőt utóbb már azt kezdtem hinni, hogy a 
hernyó talán polyphag. 

A régebbi entomologusók fás növényekre is gondoltak, úgy 
okoskodván, hogy a nőstény tojócsöve segítségével talán azokba 
rakja petéit. Így DR. UHRYK NáwpoR a Ribes aureum-ot vélte a 
táplálónövénynek. Ebbeli feltevését látszólag megerősítette az a kö- 
rülmény, hogy a hímeket több ízben Ribes-bokrok körül látták rep- 
desni és eltűnni. Ez azonban helytelen következtetés volt, mert 
nem egyszer mi is megfgyelhettük azt, hogy a hím nyugtalanul 
repdesett egyes bokrok körül, de ez mindig csak azért történt, mert 
a bokrok alatt levő nőstény szagát érezte. ; 

Talán nem érdektelen elmondanom azt, hogy egy 1909 őszén 
a szabadban kopulában talált nőstény petéiből 1910 április elején 
csak egyetlen egy hernyócska kelt ki, és hogy az első megfigyelést, 


50 


a táplálónövényt illetőleg ezzel kellett végrehajtanunk. Gondosan el- 
helyeztük tehát alul-felül zárt kis üveghengerbe és többféle növényt 
tettünk be hozzá; többek között egy [Iris pumila levelet is levágtam 
és a földbe dugtam. Másnap UJHELYyiI Józser m. nemzeti múzeumi 
preparátorral, ki mindeme munkálataimban állandó segítségemre volt, 
mindenütt kerestük apró hernyónkat, a földet kétszer átrostáltuk, az 
összes gyökereket gondosan megvizsgáltuk, de hiába, a hernyó csak 
nem akart előkerülni. Minthogy az üveghenger oly pontosan záró- 
dott, hogy a szökés ki volt zárva, a hernyó eltűnése nagy zavarba 
ejtett. Végre megnéztem az /ris-levelet, a földben levő részén azon- 
ban semmi elváltozás, rágás stb. nem volt látható; utoljára is szét- 
téptem az Jris-levelet és legnagyobb meglepetésemre megtaláltam 
benne a kis hernyót, melyet szerencsésen agyon is nyomtam. Ez a 
felfedezés méltán meglepett. Erre nem számítottam, mert hiszen a 
nőstény a petét a földbe szokta letojni s a fiatal virgoncz hernyó 
azonnal a föld alá búvik és mégis a levélnek földfeletti részében 
találtam meg a kis hernyót. 

Szerencsésen felfedeztük tehát az Iris pumia-ban a tápláló- 
növényt! s a később kelő hernyók sorsa azontúl már nem aggasztott. 

Ezek után a fogságban tenyésztett hernyók életmódjára vonat- 
kozólag a következőket adhatom elő : 

A fiatal hernyók mindjárt kikelésük után rendkívül fürgék és 
mínt rejtett életmódot folytató állatok, azonnal eltünnek a laza föld- 
ben vagy a legkeskenyebb hasadékban. Csak a föld összerázása 
vagy a hasadék megkopogtatása után jönnek elő rejtekhelyükből, 
hogy csakhamar ismét eltünjenek. 

Ha a hernyók megtalálják a táplálónövényt, akkor éjjel fel- 
mászva annak levelén apró lyukat rágnak s a lyukon mennek a 
levél belsejébe, vagy pedig az egymást borító két levélhüvely közé 
furakodnak s onnan rágják le magukat a rhizomáig. A rágás helye 
a levél két epidermislapja között egészen jól látható, ha a levelet a 
világosság felé tartjuk. A hernyók néhány nap alatt a rhizomához 
érve, ott teljesen elpúsztítják a növény tenyésző kúpját s a körülötte 
levő levelek hüvelytövét, úgy hogy a levelek igen rövid időn belül 
megsárgulva elfonnyadnak, elszáradnak és le is hullanak. Minthogy 
a tenyésző kúp többnyire már 1—2 cm.-nyire a földben van s a 


1 Utóbb kitünt, hogy más [/ris-fajok is szolgálhatnak a hernyó táp- 
lálékául ; ilyenek: az Iris variegata L., arenaria W. et K., germanica L. stb. 
A különböző [/ris-fajokon való előfordulás némi befolyással van a lepkék 
nagyságára. Így azokból a hernyókból, melyek a budai hegyeken oly gya- 
kori Iris pumila-val táplálkoznak, rendesen sokkal kisebb lepkéket kapunk ú 
mint a más Iriseken élőkből. : 


91 


zöld részek a föld felett elpusztultak, eltűnik minden nyom, a miből 
a hernyó jelenlétére következtetni lehetne. E miatt láttunk őszszel a 
helyszínén oly kevés J/ris-t. Mire a hernyók a rhizomáig jutnak, 
már egy-két vedlésen mentek át, de a vedlések számát a hernyó 
megzavarása nélkül nem lehetett pontosan megfigyelni. A hernyók 
aztán mind lejjebb, illetőleg beljebb nyomulnak a rhizomába s abban 
különböző aknákat rágnak ki maguknak (I. tábla, 8. kép.). Ha pl. 
csak kevés vagy kis rhizoma áll rendelkezésükre, akkor a rhizomát 
teljesen felemésztik, úgy hogy csak az epidermise marad meg. Üveg- 
falu edényben történvén a tenyésztés, megfigyeltük azt is, hogy a 
hernyók nem maradnak állandóan benn a rhizomában, hanem időn- 
kint a laza földben különböző meneteket fúrnak s azokba ki is men- 
nek a rhizomából ; ha útjukban más rhizomára akadnak, esetleg ebbe 
rágják bele magukat. A mennyiben a rhizomák felületesen a föld 
színén vannak, mint ez pl. a budai hegyek köves, sziklás helyein 
gyakori eset, akkor csaknem mindig találhatók járatok a gyökértörzs 
alatt a földben. Előfordul az is, hogy a hernyó felfelé rág lyukat a 
rhizoma oldalán; ez esetben a lyukat gondosan elzárja szövedékkel, 
.Aa melybe a fehéres, később megbarnuló ürűlék is bele van szőve. 

Érdekes, hogy a hernyó endophag életmódja daczára az állábak 
talpa nincsen köröskörül horgocskákkal felszerelve, mint pl. a Cossus 
hernyójánál, hanem mint az Agrotis-hernyóknál a talpnak egy része, 
talán egyharmada kapaszkodó horgocskákkal van. borítva, vagyis a 
 pedes semicoronati typust mutatja. 

A. teljesen kifejlődött, bábozódásra kész hernyó (I. tábla, 5. kép) 
nagyjában az Agrotis hernyókhoz hasonlít és 6—68 mm. szélesség 
mellett körülbelül 37—40 mm.-nyi hosszúságot ér el. 

Teste eltérőleg a fiatal hernyóétól hengeres, mind a két vége 
felé vékonyodó. 

Alapszíne iboly a- vagy barnásszürke, néha, különösen 
fiatalabb korban, vörhenyes árnyalattal, hátlemezein nagyon finom 
világosabb szürke vonalkákkal tarkázva. Két oldalt a kiemelkedő 
sötétebb színű szemölcsök következtében a stigmák alatt két vilá- 
:gosabb hosszanti sáv vehető észre. E sávok, valamint az egyes szel- 
vények közei és a hasioldal szennyes szürkések, zöldbe nhajlók, . élő 
állapotban az áttetsző testfolyadéktól némi olajzöld árnyalattal. 

Az apró gömbölyű fej fénylő sötétbarna színű s a szájrészek 
felé helyenként sötétebb, gyér sárgásbarna szőrözettel borított. 

A nyakpaizs sötétbarna, közepén hosszanti vonallal két félre 
osztott; ez, valamint a szemölcsök is sötétbarna színűek. A farlemez 
kékes- Sütő. A torlábak halavány barnák. 

A nyakpaizson kézi nagyítóval mind a két oldalon 8—10 416 
szemölcs vehető észre, melyből egy-egy sárgásbarna serte áll ki. E 


apa 
2 eze 


52 


szemölcsök elhelyezése ép úgy mint a többi szemölcsé, az egész test 
felületén szimmetrikus. 

A nyakpaizs közepén a középvonalhoz közel levő négy sze- 
mölcsből kiálló nagy sörték egy szimmetrikus trapéz négy sarkát 
alkotják, olyformán, hogy a két elülső sörte egymástól, illetőleg a 
középvonaltól távolabb áll, mint a két hátulsó; a két elülső azon- 
kívül hosszabb is. A nyakpaizs többi sörtéje ennek szegélyéhez van 
közelebb s a legelől levő serte sokkal hosszabb mint a többi. 

A többi szelvényen a szemölesök helyzete ugyanolyan, mint a 
bagolypillék hernyóin. szokásos. Ugyanis a 2-ik és 3-ik szelvényen a 
négy hátszemölcs egymás mellett egy gyengén hajlott haránt sorban 
áll. A 4—10-ik szelvényen a szemölcsök egymás mögött állanak 
párosával egy symmetrikus trapéz négy sarkát alkotva, de itt a két 
elülső van egymáshoz közelebb, mint a két hátrább következő. 
A 11-ik szelvényen a két pár s-:rte csaknem pontosan az első mö- 
gött van s egy szabályos négyszög négy sarkát alkotja. A .-12-ik 
szelvényen a serték megint egy fordított állású symmetrikus trapéz 
alakját mutatják, ép úgy mint a nyakpaizs középső. sertéi. A 18-ik 
és 14-ik szelvényen, a melyen a sötétebb farlemez van, a szemölcsök 
elhelyezése ugyanolyan, mint a 12-ik szelvényen. 

Lássuk ezek után az oldalszemölcsöket. Az 1-ső szelvényen a 
stigma előtt és alatt egy hosszúkás, meg egy gömbölyű, egy-egy 
szőrt viselő szemölcs található ; ezek alatt a láb töve fölött még egy, 
inkább ovális szemölcs foglal helyet, a mely két kiálló sertét visel. 
A 2-ik és 3-ik szelvényen a stigmákkal egyenlő magasságban há- 
rom vagy négy nagyobb szemölcs látható egymás mellett, felettük 
két kisebb, alattuk a láb tövénél még egy. A 4—11I-ik szelvényen a 
stigma mögött, továbbá fölötte és alatta egy-egy szemölcs van, a 
minden szelvényen előforduló lábtövi szemölcsön kívül. A 10-ik 
szelvényen hiányzik a szemölcs a stigma mögött, de helyette a 
stigma alatt levő szemölcs mellett van még egy kisebb. A 12-ik szel- 
vényen oldalvást a lábtövi szemölcsön kívül csak két szemölcs lát- 
ható, egy a stigmákkal egyenlő magasságban,-a másik valamivel 
lejebb egy irányban a többi szelvényeken a stigma alatt levőkkel. 

A stigmasor és az alatta levő hosszanti sorban elhelyezkedő 
szemölcsök közein a világosabb alapszín egymás alatt két hosszanti 
sávot formál. 

A hasoldalon a kis szemölcsök elhelyezése a következő : 

Az 1—3-ik szelvényen a torlábak között a középvonalhoz kö- 
zel két szemölcs áll. Maguk a torlábak is sertéket viselnek, tövükön 
pedig öt szemölcs van. A 4—5 ik szelvényen a középvonal mindkét 
oldalán három, félkörben álló szemölcs foglal helyet: A 6—9-ik szel- 
vényen a hasilábak (ál-lábak) tőízülékén .egy-egy, a belső oldalon a 


be 
MEA - 
te tv al 


58 


lábak között, valamint a lábak külső oldalán előrefelé még három 
sszemöles tűnik fel. A 10—12-ik szelvényen ismét csak két igen apró 
szemöles ötlik fel a középvonal mindkét oldalán. A hernyó-állapot 
áprilistől augusztus végéig, illetőleg szeptember elejéig, tehát körül- 
belül ötödfél hónapig tart. A teljes nagyságot elért hernyó a keresztül- 
kasul rágott rhizoma alatt laza földes szövedékben változik át bábbá. 

A vörhenyes barna báb (I. tábla, 6. kép) körülbelül 24 mm. 
hosszú és 9 mm. széles ; hátulsó végén két rövid, vékony tüskében 
végződik és feljebb a töve felé még két vékonyabb tüske van rajta. 

A bábnyugvás szeptember elejétől október elejéig, tehát körül- 
belül egy hónapig (32—35 napig) tart. 

A lepke rendszerint a reggeli órákbau búvik ki a bábból, még 
pedig október első napjaiban. 

A nőstény (I. tábla, 7 kép) többnyire felmászik egy fűszálra 
vagy valami más alacsony növény szárára s tojócsövét kitolva 
ekként készül elő a párzásra. A hímek reggel, a mint a nap le- 
bocsátja első sugarait, úgy 129—9 óra tájban, kezdenek repülni s 
hullámosan szökdelő gyors ütemben röpdösnek a tisztásokon vagy 
egyéb területeken, rendszerint nagyobb körökben visszatérve, mi- 
közben nem egyszer magasan felemelkednek a levegőbe és magas 
fák koronáin át tűnnek el a figyelő szeme elől. Majd kutató útjok- 
ból visszatérnek, mígnem valamely hím szimatot kap. Ekkor. a nős- 
"tény körül mindig kisebb és kisebb köröket ír le a levegőben, majd 
közvetétlenül felette, mind lassúbbá és lebegésszerűbbé válik repü- 
lése, miközben hirtelen a nőstény mellett terem s nyomban már is 
kopulában van vele és szárnyait összecsapva nyugodtan csüng fejjel 
lefelé a fűszálon. Ismeretes, hogy a lepkéknél, különösen a szövő- 
pilléknél, mily fontos szerepe van a szagnak a párosodásnál. A hí- 
mek rendesen sokkal szélesebb fésűs csápjukkal már nagy távol- 
ságból is megérzik a nőstények szagát. 

. — Ha a nőstény nem tolja ki tojócsövét, akkor a hímek meg sem 
találják, mert úgy látszik, hogy akkor az illatmirígyekből csak na- 
gyon gyengén vagy egyáltalában nem árad ki az az illat, a melyet 
a hímek néha már messziről megéreznek. 

A lepkék nőstényeinek ez az illata, mint azt PErERsSEN kimu- 
tatta, az illatmirígyek, melyeket SIEBoLp glandulae odortferae-knak 
nevezett al, váladékától ered. E mirigyek nyílásai a petevezeték 
végén vannak, s amikor a nőstény tojócsövét kitolja és mozgatja, 
egyúttal a petevezeték vége is kitolódik s a mirigyek váladéka köz- 
vetetlenül a szabadban párologhat el. 

Továbbá azt is tapasztaltuk, hogy a hímek először mindig a 
frissen, még aznap kelt nőstényeket termékenyítették meg. Ez köny- 
nyen érthető, mert ezeknek az illata a legintenzivebb. Erre vonat- 


54 


kozólag kisérleteztünk is. Egyszerre kitettünk néhány különbőző 
időben kikelt nőstényt és mindannyiszor beigazolódott ez a tapasz- 
talati tény. 

A párok rendesen egy óráig, ritkán valamivel tovább (egy 
megfigyelt esetben másfél óráig) maradnak kopulában. Ekkor már, 
úgy 11 óra tájban erősebben tűz a nap s a nőstény nyugtalankodni 
kezd és lábaival igyekezik párjától szabadulni, elkezdi hátulsó lábai- 
val a hím potrohát kapargatni, majd tovább menni próbál és végre- 
egy erős rántással széjjelválik a hímtől. Néhány perczig mind a 
ketten egymástól kisebb távolságban nyugodtan ülve maradnak; a 
hím azután megrezegteti szárnyait és felrepül, de egy-két nagyobb 
kör leírása után leereszkedik a fűbe és nyugalomra tér. Ez a nyu- 
galma másnap reggelig tart és a lepke aztán egy-két nap mulva 
e:pusztul. 

A nőstény, mely a párosodás befejezése után egy helyen nyu- 
godtan pihen, 12 óra tájban bontogatni kezdi szárnyait, nyugtalanul 
idestova szaladgál a földön és megkezdi a peterakást. Tojócsöve se- 
gélyével a petéket egyenként rakja le, azonban mint már említettem, 
nem a táplálónövénybe, hanem egyszerűen a növény körül a laza 
földbe vagy homokba s nem is igen mélyre, csak mintegy 142"em.- 
nyire. Egy helyre csak néhány petét rak egymástól bizonyos tárol- 
ságban ; majd felrepül és lassú, csaknem egyenes irányú, a hímétől 
teljesen eltérő repüléssel tovább száli, de nemsokára leereszkedik és 
alkalmas helyen újból ismétlődik az előbbi jelenség, mely egészen 
délután 2—3 óráig tart. Ezen az időn túl már nem láttunk nőstényt 
felrepülni. 

A peterakás munkája 3—4 nap alatt befejeződik, a mikor is a 
nősténynek előbb oly duzzadt potroha a peték kiürítése következté- 
ben egész megvékonyodik, mire a lepke, befejezvén élethivatását, 
elpusztul. 

Annyi bizonyos, hogy az Ozgytrypia orbiculosa elterjedési köre- 
nemcsak Budapest környékére és a budai hegyekre szorítkozott, 
hanem az ország más vidékeire is kiterjedt. Semmi esetre sem 
könnyű feladat azonban e fajt a szabadban megtalálni, a mennyiben 
csak akkor lehet erre kilátásunk, aa nagyobb mennyiségben fordul 
elő valamely helyen, a mi a ritkább esetek közé tartozik. Továbbá 
fontos, hogy éppen repülésük alkalmával találjon rájuk az ember : 
ez meg tiszlára csak a szerencsés véletlennek köszönhető. 

Az eddig ismeretes termőhelyeken kívül meg kell még emlí- 
tenem Székesfehérvácr-t, a honnan Kovárs LAJos jelezte 1904- 
ben. Újabban felfedezett termőhelyei: a pestmegyei Puszta-. 
Peszér, a bol nemcsak magam és velem együtt UJHELYI JÓZSEF 
múzeumi preparátor, hanem RorHscHILD N. KáRory is gyüjtötte, 


j 
28 
zi A 


50 


továbbá állítólag Pozsony-Szent-György, a hol LAszv REzső 
akadt volna rá. 

Lepkénkről sokáig azt hitték, hogy az a magyar fauna kizáró- 
lagos sajátja. Utóbb azonban kiderült, hogy hazánk határain túl is 
előfordul. Így megtalálták már Romániában! és Görögországban,? 
sőt ezt megelőzőleg még Ázsiában is a Tjan-Shan hegységben és 
Saissan vidékén.? 

Ha az Ogxyirypia orbiculosa elterjedési viszonyait nézzük, min. 
denesetre nagyon szembetünő, hogy felfedezése óta több mint 100 
év telt el és mégis oly kevés előfordulási adat áll rendelkezésünkre. 
Ez semmiesetre sem tulajdonítható teljesen annak a körülménynek, 
hogy az egyes országok faunáját nem kutatták még eléggé ki, ha- 
nem ennek véleményem szerint egészen más oka van. Az Ogyirypia 
orbiculosa ugyanis monotypikus, azaz a genus-nak egyetlen napjainkig 
fennmaradt faja. 

Kétségen kivül nagyon régi eredetű, a mit a Bombycidákra 
emlékeztető sajátságokon kivül az is bizonyít, hogy hernyója mono- 
cotyledon növényeken él, továbbá hogy faji bélyegei absolut merevek. 

A monotypikus fajokról tudjuk, hogy azok további variáló, 
alkalmazkodó képességeiket elvesztették, kipusztulásra, kihalásra 
szántak. Ez a kihalás azonban nem hirtelen, hanem hosszú időn 
keresztül és elterjedési körének nem minden pontján egyszerre, ha- 
nem csak helyenkint következik be. 

A. szórványos előfordulás a monotypikus fajok legjellemzőbb 
sajátsága. Így az Ogytrypia orbiculosa is egy nagy kiterjedésű terü- 
letről már eltünt, csak itt-ott maradt fenn mint relictum. 

Hazánkban e faj elterjedési köre elsősorban a Nagy Álföldre 
szorítkozott. Legtöbb adatunk Budapest környékéről van, ahol úgy 
a pesti oldal lapályos részein (Városliget, Újpest, Rákos) mint a 
budai dombvidék több pontján reábukkantak. 

A budai hegyeken való előfordulásból azonban még abban az 
esetben sem lehetne e faj hegyi eredetére következtetni, ha a 
Vértes hegység magasabb pontjairól is lenne adatunk, mert a budai 
hegyek úgyszólván csak domboknak vehetők és a Vértes hegyláncza 
mint szigethegység emelkedik ki az Alföldből. Hegyi (montan) jel- 
lege mellett szólna az a körülmény, ha a Kárpátokból, az Alpokból 
vagy esetleg Csehország régi korú hegyeiből került volna elő ez a 
faj. Igy mindaddig a míg erre hiteles adatunk nincsen, sokkal tet- 


1 FR. J. SaALav, Katalog der Macrolepidopt. Rumüniens. (Bul. Soc. St. 
Bucur. XIX. 1910. p. 190). 

? H. REBEL, Berges Schmetterlingsbuch, 9. Aufl. 1910, p. 194. 

3? G. F. HaAmrsos, Cat. Lep. Phalaenae Brit. Mus. IV. p. 128. (1903). 


56 


szőbb ha az Alföldet tekintjük a faj hazájának és elterjedése ki- 
induló pontjának. Az a körülmény, hogy névtelen felfedezője Sze- 
geden fogta az első példányt, de a többi termőhelye a pesti oldalon 
és különösen legújabb felfedezése Puszta-Peszéren, egy alföldi és 
meglehetősen őseredeti állapotban megmaradt területen, mind meg- 
erősíti azí a feltevésemet, hogy az Ozgytirypia orbiculosa igazi alföldi, 
pusztai állát. Nagyon valószinű, hogy lepkénk az egész Nagy Al- 
földön előfordult abban az időben, a mikor a csak még egyes mo- 
csarak által megszakított területek egy többé-kevésbé összefüggő 
homokbuczkás vonulatot képeztek. Ilyen vonulat töredéke látható 
még Izsák, Kecskemét, Lajosmizse, Czegléd, Pusztavacs, Örkény, 
Puszta- Peszér, Gyón, Alsó-Dabas stb. környékén. Ez a homokvonu- 
lat Budapestig, illetőleg majdnem Váczig terjedt, jelenleg azonban a 
kultura teljesen szétdarabolta, egyes részei csak itt ott miradtak 
meg eredeti állapotukban. ; 

Budapest vidékén az Ogxyirypia orbiculosa eredetileg szintén a 
pesti oldal homokos területeinek volt a lakója, a honnan azután 
tovább terjedt a Duna tulsó partján a budafoki fensíkra, a Kamara- 
erdőbe, majd a szomszédos előhegyekre (Gellérthegy, Sashegy) és fo- 
kozatosantovább a budai hegyek alacsonyabb lejtőire. A budai hegye- 
ken való előfordulást másodlagosnak, későbbi keletűnek kell tartanunk. 

A többé-kevésbé eredeti növényzettel bíró homokos ősterület 
Budapest környékének pesti oldalán, jelenleg keskeny sávvá szorult 
össze, a főváros úgynevezett fásítási övébe, melyet a város annak 
idején azért létesített, hogy a szélfújta homok tovatérjedésének gátat 
vessen. Ez a keskeny gyűrű szolgált az alföldi állatok utolsó mene- 
dékéül, ma azonban már ezt is minden oldalrél a kultura foglalta le. 

Miután a rohamlépésben haladó kultura a főváros környékén 
korán megváltoztatta az ősterület képét, az ezt a területet benépesítő 
állatvilág részben elpusztult, nagyobb része azonban alkalmazkodván 
a megváltozott viszonyokhoz mindinkábh távolabbra kiszorult, A bu- 
dai oldalon a mai Kelenföld, Kamara-erdő tájékán ugyan ilyen vi- 
szonyokkal állunk szemközt, a mennyiben a terjeszkedő kultura miatt 
a typikus alföldi állatok jórésze a budai hegyek alacsonyabb lejtőire 
szorult. 

Az Ogyirypia orbiculosa ilyirányú terjeszkedését lehetővé tette 
a tápnövény előfordulása, illetőleg a lepkének alkalmazkodása a kü- 
lönböző Iris-fajokhoz. A lepte tápnövénye az úgy az Alföldön, de 
különösen a budai hegyeken széltében elterjedt Iris pumila L., az 
Alföldön azonkívül elsősorban a keskenylevelű homoki nőszirom 
(Iris arenaria W. g K.) és az Iris variegata L. A tenyésztési kisérz 
letek során kitüut az is, hogy a hernyó nem veti meg az Iris germa- 
mica L. és más csaknem fás rhizomájú JIris-fajt sem, 


fm, 
6, 


91 


Előmozdítja a terjeszkedést az a sajátságos körülmény is, hogy 
a nőstény is kitünően repül, a peték lerakása alkalmával pedig nagy 
területet kalandoz be és egymástól közel-távol fekvő helyeken min- 
dig csak egynéhány petét rak le. A peterakás ezen módja össze- 
függ különben az Iris-ek előfordulási viszonyaival is. Az Iris varte- 
gata pl. az Alföld erdeinek szélén vagy tisztásain szétszórtan álló 
kisebb csoportokban fordul elő. 

Ma már a Nagy Alföldön is nagyon megváltoztak az eredeti 
viszonyok. Az idők folyamán ugyanis a homokos területeket is min- 
denütt művelés alá fogták, a minek következtében a növényzet is 
megváltozott. Ha azonban valamely terület csak rövid ideig volt 
művelés alatt, majd újból parlagon hevert, akkor az eredeti nö- 
vényzet jó része visszatér a környezetből. A növényzet folytonos 
változásával a rovarvilág is kénytelen a megváltozott viszonyokhoz 
alkalmazkodni. 

Puszta-Peszéren több éven keresztül alkalmam volt a terep- 
viszonyokat megfigyelni, itt egyes részeket, a melyeken nem sikerült 
a gabonafélék stb. termelése, újból parlagon hagyták, a buczkák leg- 
nagyobb részét pedig akáczfával ültették be. Ennek folytán az eredeti 
növényzet lassankint eltünt, az Iris azonban még megél a gyér er- 
dőben, melyben még egész könnyedén száll a lepke a bokrok és fák 
között és csak az erdő sűrűségével tünik el az Iris és vele együtt a 
lepke, mely azután a tisztásokra és az erdőszélekre szorul. A Nagy 
Alföld számos pontján a vándorló homokbuczkák, melyek régen bizo- 
nyára tetemes szélességet értek el, a különböző vizeknek mintegy gá- 
tat emeltek, így azután sok helyen a mélyedésekben megmaradtak a 
vizek. Ilyenek voltak a terepviszonyok Puszta Peszéren is, a hol az er- 
ők és tisztások mélyebben fekvő helyein nád, sás, Iris pseudacorus és 
egyéb vízi- illetőleg mocsári növények jelzik az egykori mocsarak 
nyomait. 

A viszonyok gyors megváltozása teszi sürgőssé az Alföld fau- 
nájának kikutatását és tanulmányozását, mert nemsokára az a né- 
hány eredetiségében eddig még fenmaradt terület és vele együtt 
annak állat- és növényvilága is el fog tünni, nekünk pedig az egyes 
fajokra vonatkozó következtetést lehetetlenné fogja tenni. 

De nézzük tovább az előfordulási adatokat : 

Székesfehérváron Kovárs LaJos 1904-ben gyüjtötte a lepkét. 
Ezt az adatot újabban nem sikerült megerősítenem, legalább két éven 
át több ízben bejárván UJHELYyI-vel a területet, buzgólkodásunk siker- 
telen maradt. 

Újabban LAszv Rezső Pozsony-Szent-György környékéről em- 
líti a lepkét, de ezt az adatot egyelőre kétségbe kell vonjam, még 
pedig azért, mert Laszv állítólag Hedera helix levélen talált egy her- 


58 


nyót, a melyből azután a gyüjteményében levő egyetlen Ogyirypia 
orbiculosa példánya kifejlődött volna. Ha ez utóbbi körülmény nem 
tenné gyanussá és kétessé ezt az adatot, mint később látni fogjuk, a 
pozsony-szent-györgyi előfordulás éppenséggel nem volna lehetetlen 
dolog, mert ez a hely is a Kis Alföld szélén van, sőt ha feltevésem 
helyesnek bizonyul előkerülbhetett volna még távolabbra nyugatról a 
bécsi medenczéből is. ; 

Ugyanis, mint ismeretes, a harmadkorban tenger borította a 
Nagy Alföldet, mely tenger kelet felé a romániai síkságot is betöl- 
tötte és egészen a Fekete-tengerig terjedt. Csak később, a mioczén 
vége felé maradt vissza a Szarmata-beltenger, melyet a beömlő 
folyók mindinkább kivetkőztettek sós jellegéből, lassan brack-, majd 
édesvizűvé vált, mignem fokozatos kiszáradása után csak kisebb- 
nagyobb édesvizű tavak és mocsarak maradtak meg, végül pedig az 
egész tengerfenék szárazfölddé változott át.! Minthogy ugyanez a. 
harmadkorbeli tenger töltötte be a Kis Alföldet és a Bécsi meden- 
czét is, tehát nem lenne lehetetleu ottani előfordulása sem. 

A Bécsi medenczéből ZERny? ugyanis már 12 pusztai lepke- 
fajt sorol fel, melyeknek legnagyobb része Budapest környékén elő- 
fordult, sőt részben még ma is található ; ilyenek a  Colias Chryso- 
theme Esp., Agrotis fugax TeR., Mesotrosta signalis TR., Chondrosoma 
fiduciaria ANK., Crambus matricellus TR., Phlyctaenodes sulphuralis HB. stb. 

A Chondrosoma fiduciaria-t, ezt a szintén őszi verőfényes napo- 
kon repülő fajt, felfedezője és leírója ANKER, a Kamara-erdő tájékán 
találta először. De a mióta az ottani viszonyok teljesen megváltoz- 
tak, nagyon sokáig nem hallottunk bírt e fajról. Most két éve azután 
felfedezték Laxenburg mellett, a Bécsi medencze déli részében és 
az elmult évben UJsHELyI-vel megtaláltam Puszta-Peszéren is. 

Feltevésem helyességét bizonyítja oláhországi előfordulása is, 
a honnan SaLav? Brosteni-Barnari környékéről említi. Ez az adat 
feltétlenül hiteles, CaRaApJa ugyanis arról értesített, hogy a SEEMANN 
által nevezett helyen a Bistrica-folyó völgyében gyüjtött: két pél- 
dányt maga is látta. 

A hegyek között való előfordulás itten, úgy mint nálunk a 
budai hegyekben, bizonyára későbbi keletű, mert Romániában is: 


1 SuEss, E.: Das Antlitz der Erde. Prag-Leipzig, 1885. 

HAvER, FR.: Die Geologie und ihre Anwendung auf die Kenntniss der 
Bodenbeschaffenheit der Oestr. Ung. Monarchie. Wien, 1871. 

2 Zegyy, H.: Entwickelung und Zusammensetzung der Lepidopteren7 
fauna Niederösterreichs. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien, LXII, 1912, p. 154.) 

3 SALaY, FR. J.: Katalog der Macrolepidopt. Rumüniens. (Bul. Soc. St 
BŰCUTSSE EVEN 90 s MAO 


: sál 


59 


minden valószinűség szerint a romániai síkság képezte a tovaterje- 
dés kiinduló pontját, a honnan a lepke később a völgyek mentén 
terjedt tovább s mindinkább beljebb szorult a hegyek közé. 

Lepkénket az irodalomban még Görögországból (Attika) és- 
Turkesztanból (Szaizan és Tjan-shan) említik. 

Arra a kérdésre, hogy az Oxyirypia orbiculosa endemikus faj-e, 
a milyennek FRgiváLpszKEY IMRE és AIGNER tartotta, vagy pedig keleti 
eredetű, tekintettel a rendelkezésünkre álló kevés előfordulási adatra, 
nehéz határozott feleletet adni. 

Nézetem szerint az Oxyirypia orbiculosa őshazája Közép-, illető- 
leg Kelet-Ázsiában keresendő, a honnan sok más alföldi fajjal együtt 
bevándorolt és egészen Budapestig, sőt valószinűleg a Kis Magyar 
Alföld mentén egészen a Bécsi medenczéig nyomult előre. 

Régente elterjedése az Alföldön valószinűleg nagy és össze- 
függő területekre kiterjedő volt, napjainkban azonban csak kevés 
ponton maradt meg reliktumként. 

Minthogy az Ozxyírypia orbiculosa elterjedése az Iris-fajok elter- 
jedésével esik össze, fontos, hogy a szabad természetben táplálékáúl 
szolgáló Iris fajok (I. arenaria, pumila, variegata) elterjedési viszo- 
nyait is figyelemmel kisérjük. 

DYxEs nem régen megjelent monografiájában! fenti fajokat a 
Pogoniris osztályban tárgyalja. Az Iris arenaria W. g K. csak 
szinonímaként szerepel, mert MaAxrmovicz szerint ez csak az [ris 
flavissima Pauc. alakja, mely utóbbi Morvaországtól Magyar- és Dél- 
Oroszországon és az Altáj vidékén keresztül Mongolországig fordul 
elő. Ezeket az adatokat KELLER? és ASCHERSON-GRAEBNER3 adataival 
kiegészítvén, a következő képet nyerjük: Alsó-Ausztria (Pulkau, 
Retz), Morvaország (Nikolsburg), Magyarország (Kis Alföld, Győr, 
Komárom, Esztergom, Székesfehérvár, Tolna, Zala, Pest [Budapest, 
Városliget, Rákos, Csepelsziget], Heves, Zemplén, Kúnság [Nagy- 
kőrös] egészen a Tiszáig] Dubova), Oláhország (Moldva), Dél- 
Oroszország, Irkuczk, Jenisseisk, Baikal-tó, Transzbaikália (Dahuria) 
és Észak-Mongolország. 

Az Iris pumila L. elterjedési köre:  Ausztria-Magyarország 
(Budai hegyek: Gellérthegy, Farkasvölgy; Meleghegy, Kolozsvár, 
. Nagyenyed, Szászsebes, Szt.-Erzsébet), Dobrudzsa, Görögorszag, 
. Oroszország és Kis-Ázsia. 

Az Iris variegata L. elterjedési köre: Ausztria, Magyarország 


DxxEs, W. R.: The genus Iris. Cambridge, 1913. 
KELLER, L.: Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LIV, 1904, p. 620. 

ő ÁSCHERSON § GRAEBNER: Synopsis d. mitteleurop. Flora Band III 
Leipzig, 1905—7. p. 473. 


a 9 


60 


(Buda, Mátra, Selmecz, Bánság, Deliblat, Erdély, Hosszúzszó), 
Horvát-Szlavonország, Szerbia, Bolgárország és Dobrudzsa. 

Az Iris germanica L., mely a kérdés eldöntésénél különben 
úgy sem vehető tekintetbe, eredetét nem lehet kimutatni; mint 
kultivált és félig kultivált faj egész Közép-Európában gyakori, de 
előfordul Kis-Ázsiában, sőt Nepalban is. 

Az Iris-fajok vázolt elterjedési . viszonyaiból látható, hogy az 
Iris flavissima PAD. (arenaria W. éz IK.) elterjedési köre egyezik 
meg legjobban az Ozytirypia orbiculosa eddigi előfordulási adataival. 
A lepkének Közép-Ázsiában való elfordulását csak úgy tudjuk meg- 
magyarázni, ha az Iris arenaria-t tekintjük eredeti tápnövényének, 
minthogy a másik két faj Közép-Azsiában nem fordul elő. Ezt bizo- 
nyítja, az a megfigyelésem, hogy a Nagy Alföldön lepkénk hernyója 
csak az Iris arnarta-an található. A többi Iris fajhoz csak később, 
alkalmazkodott, a mikor az alföldi helyekről a kultura a csak 
később mívelés alá vett hegyiekre szorította. Az [Iris arenariá vonu- 
lata egyúttal megjelöli a lepke bevándorlásának útját is. Ez a 
bevándorlás nem egyszerre s nem a közelmultban történt, hanem 
minden valószinűség szerint még az utolsó jégkorszakot követő idő- 
szakra esik, melynek elvonulása után a klimatologiai viszonyok nem 
voltak oly szélsőségesek, mint az azt megelőző jégkorszakban s így 
a bevándorolt fajok egy része a jelenkorig fennmaradhatott a Nagy 
Alföld néhány csekély kiterjedésű, a kulturát kikerülte őseredeti 
pontján. ! 

Kijelölvén fentiekben a kutatás irányát, még arra kérem hazai 
gyüjtőinket, hogy ha az Oxytirypia orbiculosa valamelyik újabb termő- 
helyét megismerik, azt velem közölni szíveskedjenek, továbbá kérem, 
hogy túlbuzgó kutatásaikban az [ris-fajokat lehetőleg ne pusztítsák 
ki teljesen, hogy ezzel a mindenesre védelmet érdemlő, a napsugaras 
őszi napokat megélénkítő szép faj kipusztulását még jobban és 
gyorsabban elő ne mozdítsák. 

Végül köszönettel kell UJsHELyI Józsmr nemzeti múzeumi 
preparátorról megemlékeznem, a ki kutatásaimban és a tenyésztési 
kisérleteknél mindig és mindenben a legnagyobb buzgalommal segít- 
sségemre volt. Ugyaucsak kedves kötelességet teljesítek, ha meg- 
köszönöm DR. ABowNYI SÁNDOR, DR. PONGRÁCZ SÁNDOR, PRASZKY 
FERENCZ és DR. SzoMBarHY KÁLMÁN szíves fáradozását, a kik a mel- 
lékelt tábla egyes képeinek rajzolását, festését vagy fotografálását 
voltak szívesek elvégezni. 


1 DRupE, O.: Entwicklung der Flora des mitteldeutseheu Gebirg-u. 
Hügellandes. (Résult. Congrés Internat. Botanigue. Vienne, 1905. p. 122). 
ZERny, H.: Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LXII, 1912, p. 137.) 


Ha 00 


15. 


16. 


1876 


18. 
19. 


65 


Az I. tábla magyarázata. 


1. kép. Az Oxytrypia orbiculosa EspP. petéje oldairól, nagyítva. 
2. , . A pete héjának szerkezete, erősen nagyítva. 
, — A petéből kibujt fiatal hernyó, nagyítva. 
A: félig kifejlődött hernyó, természetes nagysázban. 
5. , — A teljesen kifejlődött hernyó, természetes nagyságban, 
6. ., A báb, gyengén nagyítva. 
. T. , — A nőstény lepke, természetes nagyságban. 
8. , Az [ris pumia kirágott rhizomája. 


Irodalom. 


. Azrum, B. : Forstzoologie. — III. Bd. Die Insecten. 1874. 
. Brancni, V.: In defence of natural genera. (Bull. Acad. 5c1. 5.- 


Pétersbourg. 1907, p. 369—5370). 


. CaRus, J. V.: Geschichte der Zoologie. 1872. 
. DARwIN, CH.: A fajok eredete. Ford. DAPpsvx LÁszLó. 1872. 


—  — : Az ember származása és az ivari kiválás. Ford. 
TÖRÖK AURÉL és Ewrz GéÉza. 1884— 85. 

—  — : Das Variiren der Tiere und Pflanzen im Zustande 
der Domestikation. Deutsch von CaRus. 1899. 


. DRAupT, M.: Zur Kenntniss der Eupithecien-Eier. (Iris, 1905). 
. BicHHopr, W. J.: Huropaische Borkenkafer. 1881. 
. ErmeR, G.: Die Artbildung und Verwandtschaft bei den Schmet- 


terlingen. 1895. 


. Esrz Géza: Állattani törekvések a multban és jelenben. (Állat- 


tani Közlemények. I, 1902, p. 4). 


. HaRric, TH.: Germars Zeitschrift füs Entomo!ogie. 3 1837, 1840, 


1841, 1842. 


. HevxscHEL, G. A. 0.: Leitfaden zur Bestimmung der schadlichen 


Forst- und Obstbaum-Insekten. 1896. 


. JoRpaN, K.: On Mechanical Selection and Other Problems. 


(Novitates Zoologicae. III, 1896, p. 426). 

— — — : Revision of Sphingidae. (Novitates Zoologicae. IX, 
Suppl. I—II, 1903). 

— —-  : Der Gegensatz zwischen geographischer und nicht- 
geographischer . Variation. (Zeitsechr. f. wiss. Zo010g9ie. 
LXXXIII, 1905, p. 151). 

JupmicH J. F. u. Ned H.: Lehrbuch der Matteleneet áisebhen 
Forstinsektenkunde. Berlin, 1885, 1890 —95. 

KALTENBACH, J. H.: Die Pflanzenfeinde aus der Klasse der In- 
sekten. Stuttgart, 1872. 

LAMARCK, J.: Philosophie zoologigue. I, Paris, 

CLixwé, C.: Systema Naturae. Ed. I, 1735. 


62 


20. 
ie 
22. 


283. 
24. 


25. 
26. 
27. 


28. 
29. 


30. 


31. 


32. 


38. 


34. 


30. 


36. 


MEYEx, I. B. : Aristoteles Historia animalium. (AUBERT u. WIMMER) 
Leipzig, 1838. 

MéHEny Lasos: Elmélkedve buvárkodjunk. (Állattani Közlemé- 
nyek. I, 1902, p. 35). 

NÖRDLINGER, H.: Die kleinen Feinde der Landwirtschaft. 1855. 

NÜSSLIN, 0 Leitfaden der Forstinsektenkunde. Berlin, 1905. 

PETERSEN, W.: Beitráge zur Morphologie der Lepidopteren. (Mém. 
Acad. Imp. des Sclences TET ÉS GE VENESSeEs EK 
1900, No 6, p. 1—144). 

RArTzEBURG, TnH.: Die Forstinsekten. I. 1837— dul, 

— —— —— Die Waldverderbniss. 1— II Berlin, 1866. 

— — — Die Waldverderber und ihre Feinde. 7 Auil. von J. 
F. Judeieh. Berlin, 1876. 

Ray, J.: Historia plantarum. I. 1686. 

REaumuRk : Mémoires pour servir a b Histoire des Insectes. Paris, 
21 

RösSEL vor RosEwxHor, A. J.: Monatliche Insektenbelustigungen. 
Nürnberg, 1749—1755. 

SEMENOV, A.: Die taxonomischen Grenzen der Art und ihrer 
Unterabteilungen. Versuche einer genauen Definition der 
untersten systematischen Kategorien. Berlin, 1910. 

SHARP, D.: Insects. (The Cambridge Nat. History, Vol. V-VI.) 

SrawxpFuss, M.: Handbuch der palaearktischen Gross-Schmetter- 
linge. 2. Aufl. Jena, 1896. 

— — —— Gesammtbild der bisher vorgenommenen Temperatur- 
und Hybridisationsexperimente. (Insekten-Börse. XVI, 
189952. 25. 9, 62, 67. 98, 1167 154446 153160" 1655 
MAL 10) 

— —  — Die Resultate 30 jahriger Exper. mit Bezug auf Art- 
bildung und Umgestaltung in der Tierwelt. (Verh. Schweiz. 
Nat. Ges. Vers. in Luzern, 1905.) 

—-. —  — Chaerocampa elpenor ab. daubi und Mitteilungen über 
Mutationen illustriert an Aglie Tau. (Iris, XXIV, E2A0oS 
369—392). 


. TASCHENBERG E. L.: Praktische Insektenkunde. Bremen, 18783—80. 


— — — Forstwissenschaftliche IÍnsektenkunde. 1874. 
— —  — Die Hymenocpteren Deutschlands. Leipzig, 1866. 


. Vocr, 0.: Studien über das Artproblem. Über das Variiren der 


Hummeln. I. (Sitzungsber. Ges. Naturf. Freunde Berlin. 
19095 p. 29). 


63 


A rovar-mimikri ivari szempontból. 
Irta: FEHÉR JENŐ. 
II. 


Ennyit a lepkékről. Sikerült azonban az ivari mimikrihez ha3- 
sonló jelenséget más rovarrenden belül is észlelnem. A lepkék után 
leggyakrabban mezei poloskákon találtam. A Syromastes marginatus 
nevű dohánybarna színű poloska kedvencz tartózkodó helye a Ru- 
mex patientia vagy más lórom-félék levelei. E növények levelein 
gyakran jelentkeznek dohánybarna színű száradási foltok, melyek 
sokszor nem nagyobbak az említett poloskánál. Nem egyszer láttam, . 
hogy a Syromastes e foltok körül settenkedett, sőt akárhányszor rá- 
juk is szállt, vagy rájuk mászott és ott tartózkodott. Sokféle polos- 
kának tartózkodási és ivarzási helyei egyes sárgás, zöldes Composi- 
ták és Umbelliferák virágzatai, a minők pl. a Seneciók, Matricáriák, 
Chrysanthemumok, Asterek stb. vagy Herzacleumok, Pastinacák, 
Peucedanumok stb. A kisebb-nagyobb poloskák túlnyomó része ezt 
a szennyes-sárga színt mutatta. Néha szinte ellepik e poloskák az 
említett növények virágzatait. Táplálkozni eljárnak e poloskák a leg- 
különfélébb színű virágokra, de a mikor elérkezik ivarzási idejük, 
az Umbelliferák sárgás-zöld ikerkaszatjai, melyek forma tekintetében 
is hasonlatosak hozzájuk, vagy az említett fészkesek mozaikszerűen 
elhelyezett korongvirágai a kisebbeket, az egész fészek a nagyobba- 
kat bizony könnyen csalódásba ejtheti. 

Az Euphorbia Gerardiana-n egész sereg legkülönbözőbb fajok- 
hoz tartozó zöldes-sárga, sárgás és vörhenyesbe át- 
menő poloska szokott tartózkodni. Az euphorbiákon különösen 
a murva-levelek azok, melyek alakjukkal is megtévesztik a 
poloskákat. A fűzöld színű Palomena prasina csak forma által téveszt- 
heti meg magát, bár bizonyos róla, hogy színétől erősen elütő he- 
lyeken nem igen látható. Ugyanez mondható az összes zöld színű 
rovarokról, melyeknek tág terű találkahelyet nyújt az egész növény- 
zet. Itt azonban a zöld színnek különböző árnyalata is vonzólag 
hathat az ugyanazon árnyalatú rovarra. ; 

. A Manüs religiosa-t akárhányszor láttam az Eryngium campestre-n, 
melynek fakó-zöld színe teljesen egyezett az állat színével. Sőt a 
növény hengeres ágainak elágazásai az állat hengeres tora és lábai 
tartásához olyan meglepő hasonlatosságot mutatnak, mint kevés 
növény és rovar. 

A szürkés-barna színű szöcskékről és sáskákról ismeretes, 
hogy mily előszeretettel keresik fel ivarzás idején a fűtől szabadon 
maradt csupasz kis földterületeket, melylyel színük annyira egyezik. 
Meglepő jelenséget láttam egyszer a házi legyeken. Ugyanis 


64 


őszszel lakásba szorult, hím legyek sorra keresték fel a világos fala- 
kon található olyan feketés foltokat, melyek test nagyságukkal vala- 
melyest megegyeztek. Nemcsak hogy gyors mászásuk közben álltak 
meg a foltoknál, vagy közelükbe szálltak, hanem rájuk is ugrottak 
szakasztott oly módon, mintha a nőstényre ugranának. Itt egész 
pontosan meg volt Állaoíitajó hogy ezek a fekete foltok nyilván a. 
nőstény hatását tették rájuk. 

sőt a Coleopterák közül is lehetne egynéhány ily esetet fel- 
említeni. A sárga színű Ragonycha fulva párzani kiváló előszeretettel 
megy sárgás színű Compositák (Matricaria, Chrysanthamum stb.) és 
Umbelliferák virágzatára. Bár táplálék után a legkülönbözőbb színű 
virágokra is nagy számban jár és így az ivarzásra való alkalmat itt. 
is felhasználja. Ez az eset a fenti megfigyelésnek czéljainkra való 
felhasználását ez okból nem zavarja. A szarvas-bogár és egyéb 
barna és szürke bogár a fák barna ágait keresi fel találkahelyként, 
míg a zöldek inkább a növények zöld részeit keresik fel e ezélból 

Eddigelé csak a reczés- és álreczésszárnyúak, valamint a hár- 
tyásszárnyúak között nem sikerült ivari mimikrit találnom. 

Nem hagyhatom említetlenül, bár nem tartoznak a rovarokhoz, 
a virágpókokat, melyeknek rejtekül szolgáló virágok és saját színük 
oly gyakran egyezik meglepő módon. A pók bizonyára még ösz- 
tönből sincs tudatában annak, hogy az ő észrevehetősége a zsák- 
mányul ejtendő rovar szempontjából mennyire csökken azáltal, hogy 
hasonló színű helyekre veszi magát. A póknak saját színe iránti 
érzeke csakis ivari szempontból természetes, minden más szempont 
csak antropomorfizmus, még akkor is, ha a két ivar színe eltér egy- 
mástól, ekkor pedig feltehető, hogy mindegyik ivarnak az ellenkező 
ivar színe iránt van nagyobb fogékonysága. Ennek bizonyítása a. 
jövőre vár. Ez a bizonyíték a pókok ivari mimikrijében korona- 
tanú lesz. 

Mindezek a következő tényeket engedik megállapítani : 

1. Vannak rovarok, melyek imagó állapotuk bizonyos 
szakában a hozzájuk hasonló színű és alakú tárgyakra vagy 
ezek közelébe szállnak. 

2. Az ilyen helyeken sokszor nagy mennyiségben gyüle- 
keznek. 3 

3. Egyes jelenségekből megállapítható, hogy ebben e rovaro- 
kat ivarzási ösztönük vezérli. . 

E három beigazolt tény a következők feltevésére jogosít fel : 

1. Egyes rovarok ivarzásuk időszakában nemcsak szag- 
lásukat, hancim látásukat is felhasználják a másik ivar 
felkeresésében. 

2. Valószinű, hogy a szaglása faj azonosságának meg- 


XX, 19183. 


6 


Rovartani Lapok. 


Frankfurt a, M 


Winter, 


Werner u. 


IL 


Rovartani Lapok. XX, 1913. 


65 


állapítására szolgál akkor, a mikor az egyik ivar a másikat már 
eléggé megközelítette.! 

3. Nagyobb távolságokból a nem épen éles látás 
vezeti őket, a mi pedig azt engedi feltételezni, hogy : 

4. a másik ivar színe (és illata), mely legtöbb esetben a saját 
színével (és illatával) közel egyezik, különösen fokozott inger- 
rel hat rája, a mi meg arra vezet, hogy : 

5. a természetben mindazon tárgy, mely az egyik ivar színé- 
vel, esetleg alakjával megközelítőleg egyezik, a másik ivar részéről 
bizonyos figyelemben részesül. Megkapja őt; meg- 
állítja útjában és közelebbi (mondjuk szaglás útjáni) kémlelő- 
.désre vezeti. 

6. Megeshetik, hogy. ily helyeken, vagy azok közelében épen 
már tartózkodik egy vagy több megtévesztett állat és akkor az 
elsőn kivül minden utána következő csak nagyjában téved, mert 
esetleg megtalálhatja ott a keresett párt. 

T. Ezek a helyek tehát bizonyos mértékben találkozó helyül 
szolgálnak és az ivarok egymásratalálásában segítő 
szerepet játszanak. 

83. Ezen esetekben a rovaroknak semmiféle tudatos 
működést nem kell tulajdonítanunk, a mi e feltevéseket termé- 
szetessé, tehát igeu valószínűvé teszi. 

Ezek azok a pontok, a melyekbe az elmondott megfigyelések- 
ből levont következtetések összefoglalhatók. E pontokban világosan 
kifejeztem, de szükségesnek tartom újból kiemelni, hogy ezek csak 
bizonyos rovarokra érvényesek, tehát az összes rovarokra nem 
vonatkoznak, mert nem is vonatkozhatnak, a következő 
okokból: 1. Nagyon sok rovar színéhez hasonló színfoltok a termé- 
szetben hiányoznak vagy ritkák. 2. A két ivar színében feltünő kü- 
lönbség mutatkozik. 3. Sok rovar éjjeli életet él. 4. Sok rovar köz- 
vetlenebb úton jut a másik ivarhoz, pl. a Hymenopterák jó része. 
6. Sok rovar a táplálékul szolgáló anyagon találkozik a másik ivar- 
ral, pl. a dögön, trágyán stb. élő rovarok. 

Sőt az ivari mimikri nem nagyon gyakori volta is annak tulaj- 
donítandó, hogy legtöbb esetben az ivarok bizonyos kedvező körül- 
mények folytán könnyen találkoznak. Az ivari mimikri szerepe tehát 
ott kezd jelentőségre emelkedni, a hol és a mikor az ivarok talál- 
kozása elé bizonyos okokból akadályok gördülnek. Ily akadály lehet 


1 Akárhányszor láttam, hogy két egészen különböző fajú lepke ker- 
gette egymást, sőt többször egymásnak is csaptak s csak akkor váltak szét 
és repültek más-más irányban. A miben látásuk megtévesztette őket, abban 
a szaglásuk megmutatta a helyes utat. 


66 


az ivarok ritkasága ; erős szél, mely az ivarokat szétválasztja, meg- 
zavarja és repülésük közbeni szemlélődésük élességét erősen csök- 
kenti; esős idő, hirtelen bekövetkező zivatar, mely úgy látszik szin- 
tén erősen csökkenti érzékelő képességeiket; ivarzás nélkül való 
elvénhedés stb. 

Azt hiszem, ezekből már most tisztán áll előttünk az ivari 
mimikri fogalma. Az ivari mimikri valószínű okát adja annak a tény- 
leg létező jelenségnek, hogy-egyes rovarok a saját színükhöz ha- 
sonló foltokat keresik fel. Ez legalább is valószínűbb és igazolha- 
tóbb ok, mint a védelem, mely végtére legtöbb esetben nem is az. 
Az az erős hitem, hogy a jövő megfigyelések az ivari mimikrinek 
fognak igazat adni. E megfigyeléseket azonban nagy körültekintéssel 
kell eszközölni, mert egy-egy figyelembe nem vett, sokszor csekély, 
vagy más jelenségek által eltakart körülmény téves következteté- 
seggre vezethet. Ez a közleményem, mely ezzel a kérdéssel röviden 
foglalkozik, igyekszik ugyan az elősegítő és akadályozó körülmé- 
nyekre kiterjeszkedni, de nem meríti ki azokat és így az esetleges 
megfigyelő könnyen juthat oly helyzetbe, hogy általam meg nem 
figyelt, föl nem említett tényekre fog bukkani. 


Adatok Magyarország lepkefaunájához. 
( Bettrüge zur Lepidopterenfauna Ungarns). 
Irta: BáRó N. CH. RorHscHinD (London). 


val 
(Egy táblával. — Mit einer Tafel ) 


Herr KARL PREpora sammelte 
in meinem Auftrage im Jahre 1912 
von Anfang April bis Mitte Okto- 
ber an nachfolgenden Lokalitaten 
Ungarns : 


PREpora KÁRoLYy úr megbizá- 
somból 1912-ben április elejétől 
október közepéig Magyarország 
következő pontjain gyüjtött : 


1. A Mezőségben, Buza kör- 
nyékén, április 6-tól május 1-ig. 
A gyüjtés nemcsak Buzára, ha- 
nem környékére, így €Czege, 
Melee tolt dévzá xeN0 S Izrojl vi 


1 Az előző négy közlemény a Ro- 
vartani Lapok következő köteteiben 
jelent meg : 


1. in der UImgebung von Buza 
in der Mezőség vom 6. April bis 
1. Mai. Gesammelt wurde auch 
in der Umgebung von Buza, so 
bei Czege, Melegföldvár, 


1 Die vier vorangegangenen Bel: 
tráge sind in den folgenden Bünden 
der Rovartani Lapok erschienen : 


TT SZAT TEK 10 IDE 24 XGVIDNL MENU im 884135 őz XDX ID 0. 
91— 99 ; 4. XIX, 1912. p. 167180. 


is kiterjedt. 


és Szurduk-ra 
PRgEpora elutazása után a nyár 


folyamán Buzán és Radna- 
Borberek en (Besztercze-Na- 
szód vm.) BERNHUBER kisasszony 
is gyüjtött, aki a gyüjtött anya- 
got beküldötte. A Buza és kör- 
nyékéről itt közölt gyüjtési ered- 
mények kiegészítésül szolgálnak 
a mult esztendőben a Mezőség 
lepkefaunájáról közölt czikkem- 
hez.! 


2. Érmihályfalván má- 
jus 1-től junius  2-ig. Majd 
innen a 

3. Nagy-Hortobágy-ra 
utazott, a hol junius 2-től augusz- 
tus elejéig tartózkodott. Az ebből 
a híres, most már turisták által 
is gyakran látogatott pusztából? 
származó gyüjtés kiegészíti első 
közleményem adatait. 


4 Budurászán, a. Bihar- 
hegység aljában, augusztus ele- 
jétől szeptember 13-ig. Innen 
hegyi kirándulást tett augusztus 
16-tól 19-ig Karbunaron keresz- 
tu a otina de: Valehoz 
(1100 m.) 

5. Végül a delibláti kincstári 
homokpusztában? gyüjtött PRr- 
Dora szeptember 14-től október 
15-ig. Állandó tartózkodási helye 


67 


Moszoly und Szarduk. 
Nach der Abreise des Herrn PRE- 
DOTA sammelte im Laufe des S50m- 
mers in Buza, sowie in Radn a- 
Borberek (Komitat Besztercze- 
Naszód), auch Fráulein BERNHUBER 
und sandte die Belegstücke ein. 
Die hier von Buza und Umgebung 
bekannt gemachten Sammelresul- 
tate bilden eine Erganzung meines 
im Vorjahre publizirten Beitrages 
über die Lepidopterenfauna der 
Mezőség.! 

2. in Érmihályfalva (bei 
Debreczen) von 1. Mai bis 2. Juni. 
Nachher hatte PREDOTA 

3.inderNagy-Hortobágy 
vom 2. Juni bis Anfangs August 
Aufenthalt. Die sehr schönen 
sammelresultate aus dieser be- 
rühmten, jetzt auch von Touristen 
haufig aufgesuchten Puszta? er- 
gaánzen die Angaben meinesersten 
Beitrages. 

4. in Budurásza, am Fuss 
des Bihargebirges, von Anfang 
August bis 13. September. Von 
dort aus wurde eine Gebirgstour 
über Karbunar auf die Stina 
de Vale (1100 m.) vom 16. bis 
19. August unternommen. 

5. Schliesslich sammeltejPREDOTA 
auf der ararischen Sandpuszta von 
Deliblat? vom 14. September bis 
15. Oktober. Sein Standguartier 


1 Beitráge zur Lepidopterenfauna der Mezőség. (Verhandl. u. Mitteil. 
des siebeubürg. Vereins f. Naturwiss. Hermannstadt. LXII, 1912, p. 1—32). 


2 lásd a következő népszerű köny- 
veket : ; 


2? Siehe folgende populár gehalte- 
nen Broschüren : 


Zorrai LAJos: A Hortobágy. (Debreczen.) k DR. K. TórH MiHÁáLY: Nagy- 
Hortobágy. (Debreczen). 


3 Alábbiakban röviden Deliblat-nak 


Írom, 


3 Im Nachstehenden kurz Deliblat 
gesechrieben, 


68 


itt Flamunda volt. A késői 
évszakra még nagyon gazdag és 
érdekes gyüjtés nagyban kiegé- 
szíti II. és III közleményem 
adatait. 

Megjegyzendő, hogy ez alka- 
lommal nem sorolom fel az összes 
PREporA úrtól gyüjtött fajokat, 
hanem csak azokat, a melyek az 
előző — közleményeimet  kiegé- 
szítik. 

Mint Magyarország faunájára 
új vagy legalább is nagyon 
figyelemre méltó fajokat, a kö- 
vetkezőket említhetem : 


war Flamunda. Die für die 
spate Jahreszeit noch sehr reichen 
und interessanten Sammelresul- 
tate erganzen meinen II. und III. 
Beitrag wesentlich. 

Bemerkt sei, dass hier nicht 
alle von Herrn PREDOTA gesam- 
melten Arten angeführt werden, 
sondern nur eine Ergánzung der 
vorgedaehten — Mitteilungen im 
Auge behalten wurde. 

Als neu oder doch wenigstens 
sehr bemerkenswert fiir die un- 
garische Fauna seien nachfol- 
gende Arten hervorgehoben : 


Amphidasis betularta ab. Doubledayarta MruL., Constantia massilialis 
Durp., Tortrix neglectana HS., Cnephasia Wertheimsteini RBL., Conchylis 


albipalpana Z., 


Apodia artificella HS., 


Depressaria otnochroa TUR., 


Ochsenheimerta  capella MöÖsScEL. 


Figyelemreméltó még két na- 
gyon érdekes magyar faj, a 
Mamestra  dianiht TAvscH. és 
Hyporatasa allotriella HS. fejlő- 
déstörténetének teljes felfedezése 
PREpora álltal. 


Az anyag feldolgozását, úgy 
mint az előző években, DR. H. 
REBEL tanár (Bécs) végezte. Tőle 
származik e közlemény f üg g e- 
léke is, egyes fajokra vonat- 
kozó jegyzetekkel. 


Sehr bemerkenswert ist auch 
die durch PREporA vollstáadig ent- 
deckte Lebensgesechichte zweier 
sehrinteressanter ungarischer Ar- 
ten, namliech von Mamestra dianthi 
TauvscH. und Hyporatasa allotriella 
HS. 

Die bearbeitung der Ausbeute 
erfolgte wie in den früheren Jah- 
ren, durch Prof. DR. H. REBEL 
in Wien. Von ihm rührt auch der 


 " Anhang mit deskriptiven Mit- 


teilungen zu einzelnen Arten her. 


PFapilionidae. 


Papilio Podalirius L. — Budurásza VIII. 9. 


Pieridae. 


Pieris Daplidice L. — Deliblat IX. 15 (9). 
Colias Hyale L. et ab. ? f/ava Husz — Deliblat IX. 4—165. 


—  Edusa F. et ab. 2? hkelicina OBrnR. et ab. 2?  Helice 


Deliblat IX. 18—X. 4. 


He. szk 


-— — Myrmidone Esp. et ab. Helma Gesesr. et ab. ? alba STGR. — 


Deliblat IX. 18—29. 


69 


Nymphalidae. 


Apatura Iris L. — Stina de Vale VIII. 18 (d). 

Vanessa polychloros L. — Deliblat X. 12. 

Melitaea Cinria L. — Érmihályfalva V. 8—13. 

—  Trivia Scnrr. — Érmihályfalva V. 8. 

—  didyma Esp. et 92 trans. alpina SreR. —  Budurásza VIII. 
28—IX. 11. 

— Aurelia Nick. et ab. Charlotta RBL. et ab. corythatina RBL 
(lásd a függeléket. —  vgl. Anhang). —  Budurásza 
VIII. 15—IX. 

Agynmis Pandora Scnirr. — Deliblat IX 15 (c). 

Erebia aetliops EsP. Budurásza VIII. 15—22. (Közte egy eltérő 9, 
az elülső szárnyon nagyon széles rozsdasárga szalaggal, 
melyben csak három szezfolt van és vörös ékalakú fol- 
tokkal a hátsó szárnyon. — Auch ein aberratives ? mit 
sehr breiter rostgelber Binde der Vorderfílügel, in welcher 
nur drei Augenpunkte stehen, und mit roten Keilflecken 
auf den Hinterflügeln). 

Salyrus Stattinus Hurvs. — Deliblat IX. 12—18. 

Epinephele Tithonus L. — Budurásza VIII. 23 (?). 


Lycaenidae. 


Zephyrus betulae L. — Budurásza IX. 6 (2). 

Chrysophanus. Thersamon Esp. — Hortobágy VII. 8—18. 
— — Dorilis Hurs. — Érmihályfalva V. 6—10. 

Lycaena Argiades Part. — Hortobágy VIL 18 (09). 
— — gen. vern. Polysperchon BRGSTR. — Érmihályfalva V. 4. 
—  Astrarche BRGsrg. — Hortobágy VII. 5 ; Deliblat IX. 17. 
— — Bellargus Rorr. — Deliblat IX. 18. 
— . Cyllarus Rorr. — Érmihályfalva V. 6—11. 


Hesperiidae. 
Carcharodus alceae Esp. — Hortobágy VIII. 3; Deliblat IX. 16. 
Hesperia alveus Hz. — Deliblat IX. 23—27. § 
— — fritillun HB. — Érmihályfalvá V. 7; Hortobágy VII. 13. 


Sphingidae. 


. Smerinthus populi L. ab. ferruginea GitLm. — Hortobágy 7VII. 27— 


ső 


VEHET 
—  ocellata L. — Hortobágy VII. 29 (?). 
Deilephila euphorbiae L. — Deliblat IX (hernyó — Raupe). 
Chaerocampa Elpenor L. — Hortobágy VIII. 2. 


70 


Notodontidae. 


Cerura bifida HB. — Hortobágy VII. 17—VIII. 1. 

Dicranura vinula L. — Hortobágy VII. 7. 

Drymonia chaonia L. — Érmihályfalva V. 5. 

Pheosia tremula CL. — Érmihályfalva AV 0 660 

Notodonta ziczac L. — Hortobágy VII. 20—22. 

Pterostoma palpina L. — Hortobágy VII. 24 (9). 

Pygaera amastomosis L. — Buza VIII. 10—15 (BERNHUBER). 
— — pigra Hurws. — Budurásza VIII. 18 (c). 


Eymantriidae. 
Orgyia ericae GERM. var. intermedia FRrv. — Deliblat IX, 23—X. 17 
(o" ? ; Cytisus). 
Stilpnotia salicis L. — Hortobágy VII. 30—VIII. 3. 
TEymantrita monacha L. — Budurásza VIII. 10—14. 


Lasiocampidae. 
Lasiocampa trifolüi Rorr. — Deliblat IX. 24. ; 
Gastropacha guercifolia 14. — Budurásza IX. 10 (?). 
Odonestis pruni L. — Hortobágy VII. 20. 


Lemoniidae. 
Lemoma taraxaci EsP. — Buza VIII. 25—27. 


Saturniidae. 
Saturnmia pyri ScHirr, — Hortobágy VII (hernyó — Raupe). 
— — spini ScnFF. — Buza (IV (számos — zabhlreich). 
Aglia Tau L. — Stina de Vale VIII. 18 (hernyó — KRaupe). 


Drepanidae. 


Drepama falcatarta L. — Budurásza (hernyó — Raupe). 
Drepana lacertinaria L. — Érmihályfalva V. 3 (0). 
— — cultiraria F. — Budurásza IX. 7. 


Noctuidae. 
Acronycta megacephala F. — Hortobágy VI. 6—VII. 22. 
—  tridens Scnwwr. — Hortobágy VII. 31—VIII. 3. 


—  euphorbiae F. — Érmihályfalva V. 5. 
—  rumicis L. — Hortobágy VII (számos — zablreich). 
Cramophora ligustri F. — Hortobágy VII. 22—VIII. 1; Budurásza 
VANNA E; ; 5 
Ogxycesta geographica F. -- Deliblat IX (hernyó — Raupe). 


TAL 


Simyra nervosa F. — Deliblat IX (hernyó — Raupe). 
Agrotis linogrisea Scnrr. — Hortobágy VII. 22 (c). 
— — fimbria L. et ab. rufa Turr — Hortobágy VI. 18—20. 
— — obscura BRAHmM — Hortobágy VI. 2—VII. 22; Buza VI. 30 
(BERNHUBER). 
— baja He. — Hortobágy VII. 24; Budurásza VIII. .22. 
— — ditrapezium BkH. — Hortobágy VII. 29. 
— — stigmatica HB. — Budurásza VIII. 17. 
— — xranthographa HB. et ab. cohaesa HS. — Budurásza VIII. 20— 
IGE 
— plecta L. — Budurásza IX. 2. 
— — flammatra F. — Buza VI. 10 (e. I. ?). 
— — simulans Hurws. — Hortobágy VI. 2. 
—  signifera F. — Buza VI. 25 (e. I.) 
—  puta HB. et ab. renitens HB. — Deliblat IX. 19—21. 
—  putris L. — Hortobágy VIII. 1. 
— — cimerea HB. — Buza V. 23 (BERNHUBER). 
— — exclamationis L. — Hortobágy VII. 23—VIII. 1. 
— — tritici L. — Deliblat IX. 27. 3 
—.  obelisca HR. et ab. ruris HB. — Budurásza IX. 11; Deliblat 


IX. 20—25. 
— — ypsilon Rorr. — Buza V, 26 (BERNHBUBER). 
— vestigialis Rorr. — Deliblat IX. 22—X. 7 (számos — zahlreich.) 
Charaeas graminis L. — Radna-Borberek VII (BERNHUBER). 


Epineuroma cespitis F. — Deliblat X. 6 (9). 

Mamestra thalassina Ben. — Hortobágy VII. 7. 
—  trifoli Rorr. — Deliblat IX. 9 (0). 

Mamestra dentina EsP. — Budurásza IX. 11. 

— — dianthi TAuscH. — Hortobágy V. 23 et gen. secunda VII—VIII. 3 
(a hernyó leírását lásd a függelékben. — Raupenbeschrei- 
bung vgl. Anhang). 

Dianthoecia luteago Scnwp. — Hortobágy VII. 10 (d ?); Deliblat 
(hernyó — Haupe). 

— — carpophaga BgkH. — Hortobágy VI. 10. 

Bryoplila fraudatricula HB. — Hortobágy VI. 2—9 (számos — zablreich). 

—  receptricula HB. — Hortobágy VII 26—VIII. 2; Buza VIII. 7 
(BERNHUBER). 

— — ravula HB. var. ereptricula TR — Hortobágy VII. 17. 

— — algae F. et ab. mendacula HB. — "Hortobágy VII. 24—VIII. 2. 

Diloba coeruleocephala L. — Deliblat X. 4—14. 
Euperina matura HB. — Deliblat IX. 15. 
Hadena monoglypha Hrws. — Hortobágy VII. 28. 

— — sordida BgkH. — Hortobágy VI. 10. 


TE 


Kea 


[ 


Hadena secalis L. — Hortobágy VII. 31. 
Episema glaucina Esp. et ab. dentimacula HB. — Deliblat IX. 26—28. 
Aporophyla lutulenta BxkH. — Deliblat X. 7—13. 
Ammoconia caecimacula F. — Deliblat X. 2—12. 
Miselia oxryacanthae L. — Deliblat X. 9. 
Dipterygia scabriuscula L. — Hortobágy VII. 31. 
Rhizogramma detersa Esp. — Deliblat IX. 18—X. 5 (nagyon kicsiny 
és sötét példányok. — Sehr kleine und dunkle Stücke). 
Chloanta radiosa HB. — Deliblat IX. 28. 
Tapinostola musculosa HB. — Hortobágy VII. 7—11. 
Leucamia pullens L. et ab. ecíyya HB. — Budurásza IX. 9—12. 
— — vitelina HB. — Budurásza VIII. 27—IX. 5; Deliblat IX. 27. 
— evidens HB. — Buza V. 10 (nagyon kicsiny és sötét J. — 
Sehr kleines und dunkles c. 
—  conmigera F. — Hortobágy VII. öl (9). 
—  albipuncia F. — Hortobágy VII. 30. 
— iturca L. — Deliblat X. 3. 
Caradrina Kademi FRR. — Deliblat IX. 27. 
—  ambigua F. — Hortobágy VI. 5 ;. Budurásza IX. 6—8. 
—  lenta TR. — Budurásza VIII. 9—22. 
Amphipyra livida F. — Hortobágy VII. 28. 
Mesogona oxalina HB. — Deliblat X. 3—14. 
—  acetosellae F. — Deliblat IX. 2—X. 6. 
Calymmia pyralina View. var. cuprea HoRm. — Radna-Borberek VIII. 4. 
Orthosita circetlaris Hurws. — Deliblat IX. 29. 
—  mitlida F. et ab. obscurata SPuL. — Deliblat IX. 24—X. 14. 
—  litura L. — Hortobágy VIII. 10—12 (e. 1.); Deliblat X. 4—6. 
AXanithia citrago L. — Deliblat IX. 15 (9). 
Orrhodia vaccinü L. ab. spadicea HB. — Deliblat X. 7. 
Xylina furcifera Hurx. — Budurásza IX. 1 (99. 
AXylomiges conspicillaris L. — Érmihályfalva SES 
Calophasta lunula Hurwx. — Hortobágy VIII. 2. 
Cucullia: prenanthis B. — Stina de Vale (hernyó — Raupe). 
—  verbasci L. — Érmihályfalva V. 10. 5 
—  scrophularige CAP. — Stina de Vale (hernyó — Raupe). 
—  lanaceti SCHIFF. — Hortobágy VII. 7 ; e. 1. VIII. 7. 
—  lactucae EsPp. — Hortobágy IX. 28 (e. 1.). 


—  chamomillae Scnrr. — Hortobágy (hernyó — Raupe).. 
—  gxeranthemi B. — Deliblat IX (hernyó — Raupe). 
— — scoparitae DoRrm. — Deliblat (hernyó — Raupe). 


—  argentea Hurws. — Deliblat IX. 27 (hernyó is — auch Raupe) 
. Eutelia adulatric HB. — Deliblat IX (hernyó Rhus cotinus-on. — 
KRaupe auf Rhus cotinus). 


Heliothis cognata FRR. — Deliblat (hernyó — Raupe). 
— — dipsacea L. — Deliblat (hernyó — Kaupe). 
Pyrrhia purpurites TR. — Deliblat IX (hernyó Euphrasia lutea-n — 
Raupe auf Euphrasta lutea). 
Acontia lucida Hurws. — Hortobágy VII. 28—VIII. 3. 
. Thalpochares purpurina HB. — Hortobágy VI. 4; e. 1]. VIII. 13. 
Evastria venustula HB. — Érmihályfalva V. 7—10. 
Scoliopterye libatrie L. — Deliblat X. 4. 
Abrostola tripartita Hurws. — Hortobágy VI. 6. 
Plusia chrysitis L. — Budurásza IX. 6; Hortobágy VII. 30. 
Catephia, alchymuista Scnirr. — Hortobágy VII. 25. 
Catocala electa Ben. — Budurásza VIII. 18. 
—  elocata EsP. — Hortobágy VIII. 1; Budurásza VIII. 14. 
— — puerpera GioRwx. — Deliblat IX. 25—X. 4. 
—  mupta L. — Hortobágy VII. 22—27. 
—  sponsa L. — Hortobágy VIII. 5. 
Parascotia fuliginaria L. — Hortobágy VI. 6. 
Zanclognatha. tarsiplumalis HB. — Hortobágy VI. 25 (d); Budurásza 


VIII. 30 (?). 
Herminia tentarularia L. — Hortobágy VI. 12. 
Bomolocha fontis THuÓxBG. — Budurásza IX. 11. 


Hypena rostrats L. — Hortobágy. 


Cymatophoridae. 
Cymatophora or F. — Hortobágy V. 30. 


Geometridae. 


Pseudolerpna pruinata Hurwx. — Deliblat IX. 30. 
Euchloris smaragdaria F. — Hortobágy VI. 3. 
Eucrostis indigenata Vin. — Deliblat IX. 17 (hernyó is — auch die 


Raupe.) 
Nemoria pulmentaria Gw. — Hortobágy VI. 21, VIII. 3. 
"Ácidalia similata THuwxBG. — Budurásza IX. 9 (? parva). 
——  pusticata F. — Buza VIII. 9 (BERNHUBER). 
—  wwversata L. et ab. spoliata SragR. — Hortobágy IX. 7—10 
(ex 0ovo). 


—  incanata L. — Deliblat X. 10—12. 
Codoma pendularia L. — Karbunar VIII. 16. 

—  porata F. — Budurásza IX. 12. 

—  linearia HB. — Hortobágy VI. 18. 

—  — gen. aest. strabonaria 2. — Budurásza VIII. 12. 
Timandra amata L. — Deliblat X. 5 (99). 


b écsiik VE A eg Lee 
§ ; S . 


74 


Lythria purpuraria L. — Hortobágy VI. 8—17 (gen. aest.) 
— — gen. vern. rotaria F. — Érmihályfalva V. 4. 
Ortholitha plumbaria F. — Deliblat IX. 23—X. 9. 
Ortholita cervinata Scnmrr. — Deliblat X. 9—13. 
—  moeniata Sc. — Stina de Vale VIII. 18. 
Mesolype virgata Rorr. — Érmihályfalva V. 3—10; Deliblat IX. 16. 
Anaitis plagiata L. var. pallidata Sregk. — Detiblat X. 1Il. 
Triphosa dubitata L — Hortobágy VII. 16—26. 
Scotosia vetulata Scnrr. — Hortobágy VI. 27. 


—  rhamnata Scnwr. — Hortobágy VI. 18. 
Larentia juniperata L. —- Deliblat e. 1. X. 20. 
—  immanata Hw. — HRadna-Borberex VIII. 4 (BERNHUBER) 


—  viridartia F. — Stina de Vale VIII. 17. 

—  montanata Bkn. — Radna-Borberek VIII. 3 (BERNHUBER). 

—  flwiata HB. — Hortobágy VI. 9 (?); Deliblat X. 10 (2). 

—  galiata HB. — Hortobágy VII. 22. 

— — sociata Ben. — Hortobágy VII. 30. 

— — affinitata Sren. — Stina de Vale (hernyó — Raupe). 

— — alchemillata L. — Buza, R23dna-Borberek VII. (BERNHUBER). 

— — uiifasciata Hw. — Deliblat (hernyó — Raupe). 

— — albulata Scnirr. — HRadna-Borberek VII. 20 (BERNHUBER). 

—  sordidata F. — Buza, Radna Borberek VIII. 11—23 (BERw- 
HUBER). 

—  comitata L. — Hortobágy VII. 25; Radna-Borberek VII. 25— 
VIII. 5 (BERNHUBER). 


Tephroclystia  oblongata TrHBgG.  — Hortobágy VII. 26; Deliblat 
(hernyó — Raupe). 
—  linartata F. — Budurásza (hernyó — HKaupe). 


— — abjetaria GoEzE (togata HB.) — Hortobágy VII. 3. 
— — euphrasiata HS. — Deliblat (hernyó — Raupe). 
— " albipunctata Hw. — Budurásza (hernyó — Raupe). 
—  vulgáta Hw. — Hortobágy V. 12—23. 
—  castigata HB. — Hortobágy V. 20. 
"— — subnotata HB. — Hortobágy VII. 12—VIII. 3. 
— — müllefoliata Rössn. — Hortobágy VIII..1 (nagy ? — sehr 
grosses 9): Deliblat (hernyó — Raupe). 
—  sobrinata HB. — Deliblat X. 9—13. 
—  pumilata HB. — Budurásza (hernyó — Raupe). 
Phibalapterya polygrammata Ben. — Érmihályfalva V. 4; Hortobágy 
VII. 20—25 (ex ovo); Deliblat X. 12. 
Stegamia dilectaria HB. — Hortobágy VII. 19—20. 
Numeria capreolaria F. — Stina de Vale VIII. 17. 
Ennomos guercinaria Hurwx. — Budurásza IX. 2. 


Ennomos fuscamtarta Hw. — Hortobágy VI. 27—VII. 16. 
Selema bilunaria HB. — Buza IX. 16 (9). 
Hygrochroa syringaria L. — Kadna Borberek VII. 25 (BERNHUBER). 
Eurymene dolobraria L. — Érmihályfalva V. 4 ; Buza V. 20 (BERNHUBER). 
Epione apiciaria ScCHIFF. — Deliblat X. 6 (c). 
Caustoloma flavicaria ScHIFF. — Hortobágy VII. 22. 
Venilia macularia L. — Érmihályfalva V. 7. 
Biston hirtaria Cr. — Hortobágy (hernyó — Raupe). 
— — stratarta Hurxs. — Buza V. 10 (9). 
Amphidasys belularia L. ab. Doubledayaria Min. — Hortobágy VI. 20 


(c" kissé világosabb hátsó szárnynyal. — c" mit etwas 
lichteren Hinterflügeln). 
Boarmia cinctaria Scnwr. — Érmihályfalva V. 12 (kis ? — kleines 9). 


— — ab. pascuaria BRaHM. — Meleg-Földvár IV. 27 (99). 
—  gemmarta- BRAHmM — Hortobágy VII. 25—30 (nagy és sötét 
; példányok. — Sehr grosse und dunkle Stücke). 
—  repandata L. — Stina de Vale VIII. 18. 
—  maculata var. Bastelbergeri HIRSscHKE — Radna-Borberek VII. 22. 
— — roboraria ScHnirr. — Hortobágy V. 29. 
— crepuscularta HB. et ab. defessaria FRR — Hortobágy VII. 15 ; 
Deliblat (hernyó — Raupe). 
— punctularia HB. — Érmihályfalva MENO 
Diastictis artesiaria F. — Hortobágy VI. 3 et e. I. VII. 12—VIII. 7. 
Fidonia fasciolaria Rorr. et var. tessularia MErz. — Hortobágy VI. 
2—VII. 10 (sok apró példány, melyek közül csak egyes 
9 tartoznak a var. tessularta-hoz. —  Zahlreiche kleine 
Stücke, von denen nur einzelne ? der var. tessularia 
angehören). 
Selidosema ericetaria Vin. — Deliblat IX. 20 (9). 
Phasiame cláthrata L. — Meleg-Földvár IV. 18 
— — ab. nociurnata FucHs — Hortobágy VII. 29 (g) — (I. a 
függeléket. — Vgl. Anhang). 
—  glarearia BRanm — Érmihályfalva V. 6. 
Scodiona conspersaria F. et ab. turturaria B. — Deliblat IX. 20—X. 3. 


. Nolidae. 
Nola cicatricalis TR. — Érmihályfalva V. 3—65. 
— chlamydulalis Hw. — Érmihályfalva V. 7. 


Chloéphoridae. 


Hartas vernana HB. — Hortobágy VIII. 3. 
—  chlorana L. — Hortobágy VIII. 3. 


Arctiidae. 
Spilosoma urticae EsP. — Hortobágy VII. 16. 
Diacrisia sannio L. — Hortobágy VII. 16. 
Arctia maculosa GERx. — Buza e. I. VI. 16 (9). 
—  casta EspP. — Deliblat (báb — Puppe; sec. PREDporA). 
Coscimia striata L. — Hortobágy V. 24. 
Hipocrita jacobaeae L. — Érmihályfalva V. 2. 
Miltochrista miniáta FoRsr. — Budurásza VIII. 8—IX. 7. 
Oeonistis guadra L. — Stina de Vale VIII. 18 (0). 
Lithosia lurideola Zrscxk. — Radpa-Borberek VII. (BERNHUBER). 


Psychidae. 


Acanthopsyche Zelleri Ms. — Buza, e. 1. V. 6—10 (dó). 
Amicta Ecksteini LEp. — Buza, Noszoly, e. Il. IV. 30—V, 5 (g9). 


Oreopsyche muscella F. — Buza, e. I. V. 1 (2); Érmihályfalva V. 
6—12 (9). 

Rebelia Sappho Mine. — Érmihályfalva V. 4—7 ; Hortobágy, e. 1. VI. 
11—19 (59). 


— — mudella 0. var. vestalis SrTeR. — Noszoly IV. 25 (20). 
Epichnopteryz pulla EisP. — Érmihályfalva V. 4—12. 


Sesiidae, 
Trochilium apiforme CL. — Hortobágy VI. 28. 
Sciapteron tabantforme Rorr. — Hortobágy VI. 4. 
Sesia andrenaeforms LAsP. — Deliblat (bernyó — Raupe). 
—  triannuliformis FRR. — Hortobágy VII 15 (9). 
—  stelidiformis FRR. — Buza e. l. V. 19—VI. 19. 
— — bibiontformis EsP. — Deliblat (hernyó — Raupe). 
Bembecia hylaeiformis LAsP. — Stina de Vale VIII. 18 (?). 


Cossidae. 


Cossus Cossus L. — Hortobágy (sec. PREDOTA). 

Hypopta caestrun HB. — Hortobágy VII. 11. : 

Phragmatoecia castaneae HB. — Hortobágy VI. 7—VII. 30 (s 9). 
Zeuzera pyrina L. — Hortobágy VII. 12 (d), Buza VIII. 8 (BERNHUBER). 


Hepialidae. 
Hepitalus sylvinus L. — Buza VIII. 8 (BERwxHuBER), Budurásza VIII. 
28—IX. 1 (? igen nagy. — ? sehr gross). 
Pyralidae. 


Melissoblaptes bipunctanus 7. — Hortobágy VI. 25—VII. 8. f; 
Crambus geniculeus HS. — Budurásza IX. 10. 


TT 


Orambus matricellus TR. — Deliblat IX. 14—17 (S?). 
— deliellus HB. — Deliblat IX. 14—24 (69). 
—.  Trislellus F. ab. fuscelinellus SrEpn. —- Budurásza IX. 12. 
— confusellus SraR. — Budurásza VIII. 12, Karbunár VIII. 16. 
— — falsellus Scnirr. — Hortobágy VII. 23—VIII. 1. 
— — Platytes alpinellus HB. — Deliblat IX. 27. 

Ancylolomia palyella ScnwrF. — Deliblat IX. 17—X. 14 (c freguens, 19 ). 

. Talis guercella ScHirr. — Hortobágy VII. 4—VIII. 3 (09). 

Scirpophaga praelala Scor. — Hortobágy VII. 4-—13. 

Schoenobius gigamtellus ScHIrF. — Hortobágy VII. 16. 

Donacaula mucronellus Scnirr. — Hortobágy VII. 5—15. 

Ematheudes punctella TR. — Hortobágy VII. 27—VIII. 1. 

. Homoeosoma nebulella Hg. — Deliblat IX. 29. 

Euzophera pinguis Hw. — Hortobágy VII. 7. 

Nyctegretis achatinella HB. — Deliblat IX. 30. 

Hyporatasa allotriella HS. — Hortobágy V. 19—VI. 16, VII. 7— VIII. 
1. (A hernyó leírását lásd a függelékben. —  Raupen- 
beschreibung vgl. Anhang). 

Hypochalcia ahenella HB. — Hortobágy VI. 14—16. 

FEtiella zinckenella TR. — Hortobágy VII. 26. 

Salebria albariella 7. — Deliblat IX. 22. 

Nephopterya gregellu Ev. — Hortobágy VII. 4—19. 

— — similella Zcx. — Érmihályfalva V. 5. 

Rhodophaea rosella Sc. — Hortobágy VII. 4. 

Myelois tetricella F. — Érmihályfalva V. 3—6. 

Pyralis perversalis HS. — Hortobágy VI. 27—VII. 20 (3 c). 

Herculia glaucinalis L. — Buza VI. 15 (BERNHUBER). 

Constantia massitialtis Dur. — Hortobágy VI. 12 (19). 

Cledeobia bnombycalis Scnwr. — Hortobágy VI. 5—11 (9). 

— — angustalis Scnrr. — Hortobágy VIII. 3 (0). 

Nymphula nivalis Scnrr. — Hortobágy VI 22—VII. 2. 

Scoparia ambigualis TR. — Radna-Borberek VII. 31 (BERNHUBER). 

Phlyclaenodes palealis Scnrr. — Hortobágy VII. 29. 

Titanio pollinalis Scmrr. — Érmihályfalva V. 1—9. 

Pionea ferrugalis HB. — Deliblat X. 11 (freguens). 

Pyrausta cilialis HB. — Érmihályfalva V. 13. 

— — terrealis TR. — Buza V. 15 (BERNHUBER). 

—  accolalis Z. — Érmihályfalva V. 6 (d). 

— — sambucalis L. — Hortobágy VIII. 3. 

— — cespitalis SCHIFF. var. intermedialis Durp. — Hortobágy VII. 
30—VIII. 2 (69). 


18 
Pterophoridae. 


Ogxyptilus distans 7. — Deliblat X. 8. 
— — pilosellaia Z. — Hortobágy VII. 23. 
Platyptilia acamthodactyla HB. — Deliblat X. 11. 
Alucita tetradactyla L. — Budurásza IX. €. 
— — xranthodactyla TR. — Deliblat IX. 17—28. 
Pterophorus monodactylus L. — Hortobágy VII. 28, Budurásza IX. 
10, Deliblat X. 8 
Stenoptilia bipunctidactyla Hw. — Deliblat IX. 16—X. 7. 


Orneodidae. 


ÖOrneodes grammodactyla HB. — Deliblat IX. 16—29. . 
S ET üDNeEKV VÉGRE Del blat xx 1t 


Tortricidae. 
Acalla fimbriana THBG. — Deliblat X. 9—11 (et e. I.) 
— — literana L. var. sguamana F. — Ermihályfalva V. 4. 


Dichelia gnomana Cr. — Budurásza VIII. 12. 
Oenophíthira Pilleriana ScmwrF. — Hortobágy VII. 1. 
Cacoecia costana FK. — Hortobágy VII. 27 (9). 
Pandemis corylana F. — Budurásza VIII. 8. 
Eulia rigana Sopor. — Érmihályfalva V. 4. 
Tortriz neglectana HS. — Deliblat IX. 27. 
Cnephasta chrysantheana Dup. — Hortobágy V. 17—29. ű 
— — Wertheimsteini RBL. n. sp. — Érmihályfalva IX. 14, Deliblat 
IX. 24, Cséhtelek VIII. 7 (I. a függeléket. — vel. Anhang). 
—-  incertana TR. et ab. minorana HS. — Hortobágy V. 24—VI. 7 
Doloploca punctulana Scnrr. — Czege IV. 29 (c). 
Lozopera tornella WisGcH. — Hortobágy VI. 30—VII. 4. 
Conchylis posterana 2. — Hortobágy VII. 6—31. 
— — ambiguella HB. — Érmihályfalva V. 9—12. 
— — coenosana Mx.— Érmihályfalva V.17—VI, Hortobágy VI—VII. 28. 
—  zephyrana TR. — Hortobágy V. 20, VII. 31. 
— — aleella ScHurzE — Hortobágy VI. 16. 
—  badiana HB. — Radna-Borberek VII. 27 (BERNHUBER). 
Conchylis albipalpana 7. — Hortobágy VII. 183 (1 ó). 
—  — contractana 2. — Hortobágy VI. 25—VII. 20. 
Euxamithis stramineag Hw. — Hortobágy VI. 20—VII. 1, Deliblat IX. 
22—29. 
Olethreutes corticana HB. — Hortobágy V. 25. 
—  oblongana Hw. — Deliblat X. 8. 
—  striana Scnirr. — Hortobágy VI. 18. 


Olethreutes anttiguana HB. — Hortobágy VI. 1—14. 
Steganoptycha binotana Wcxk. — Hortobágy VII. 25 (1 c). 
Rhyacionia hastana HB. —- Hortobágy VII. 4. 

Bactra furfurana Hw. — Hortobágy VI. 10— VII. 10. 


robustana CHR. — Hortobágy VI. 11—VII. 17 (2 d, ? freguens). 


Semasia Messingiana FR. — Deliblat IX. 20—X. 10. 


Meizneritana TR. — Hortobágy VII. 2. 
conterminana HS. — Hortobágy VI. 30—VII. 27. 


Notocelia Uddmamniana L. — Hortobágy VII. 2. 
—  junctana HS. — Hortobágy VII. 1—28. 
Km. infidana HB. — Deliblat IX 21—X. 1I. 


decolorana FRR. — Hortobágy VI. 7—VII. 17 (9) 
cumulana GXx. — Érmihályfalva V. 4—11. 

modicana 7. — Hortobágy VI. 9—16 (c). 
graphana TR. — Ho.tobágy VI. 3—9. 

immundana FR. — Érmihályfalva V. 4—7. 
luctuosana DupP. — Hortobágy VII. 27 (9) 

foenella L. — Hortobágy VII. 1—8. 


Grapholitha microgrammana Gws. — Hortobágy. VI. 27—29 (Já 
Pamene argyrana HB. — Ermihályfalva V. 3—7. 
Carpocapsa splendana HB. ab. Reaumuriana HErs. — Szurduk IV. 27. 


grossana Hw. —. Hortobágy VIL. 10. 


Ancylis uncana HB. — Érmihályfalva V. 8. 


laetana F. — Érmihályfalva V. 3—7. 


Dichrorampha guaestionana 7. — Hortobágy VII. 1. 
TIipoptycha plumbana Sc. — Ermihályfalva V. 4. 


Glyphypterygidae. 


Szmaethis Fabriciana L. — Budurásza IX. 9. 


Yponomewutidae, 


Yponomeuta rorellus HB. — Hortobágy VII. 6— 25. 
-—  padelus L. — Hortobágy VII. 1. 
Argyresthia pygmaella HB. — Hortobágy VII. 2. 


Plutellidae. 


Plutella maculipennis CuRr. — Hortobágy VI. 7 ; Deliblat IX. 15. 
Cerostoma radiatella Dos. — Buza IV. 29. 

—  parenthesella L. — Stina de Vale VIII. 18. 
OÖrthotaelia sparganella THBG. — Hortobágy VII. 9-—11. 


80 


Gelechiidae. 


Metzneria intestinella Ms. — Érmihályfalva V. 4. 
— — Metznertella Srr. — Hortobágy VI. 22— VII. 7. 
Platyedra vilella 7. — Érmihályfalva V. 8—VI. 1. 
Bryotropha terella HB. — Hortobágy VI. 12—17. 
— decrepidella HS. — Hortobágy VI. 11. 
Gelechia pinguinella TR. — Hortobágy VI. 2—12. 
—  — distinctella 2. — Hortobágy V. 15—VIII. 3. 
—  flavicomella 2. — Hortobágy V. 25 (1 9). 
— — velocella Dur. — Érmibhályfalva V. 4. 
— .solutella 7. — Érmibályfalva V. 3—8 (g9). 
—  scalella Sc. — Érmihályfalva V. 3—6. 
—  cytisella TR. — Érmihályfalva V. 8 (4). 
Itta atriplicella F. R. — Hortobágy V. 29—VI. 13. 
Teleiá triparella 2. — Érmihályfalva V. 9. 
Acompsia cinerella CL. — Budurásza IX. 6—11, Deliblat IX. 25--X. 2. 
Acanthophila alacella DupP. — Hortobágy VI. 29—VII. 5. 
Xystophora ? guaestionella HS. — Hortobágy VII. 5 (1 c). 
— — lucidella Srempm. — Hortobágy VI. 9—16 (freguens). 
Aristotelia ericinetta Dup. — Deliblat IX. 17—X. 3. 
Apodia artificeta HS. — Deliblat IX. 23 (9). [I. a függeléket. — 
vgl. Anhangl]. 
Argyritis superbella 2. — Hortobágy V. 18—24 (59). 
Brachmia dimidiella Scnirr. — Hortobágy VI. 5. 
Paltodora striatella HB. — Érmihályfalva V. 7—11, TELYÁRDÁSSÁRSKS JE 
Nolhris verbascella He. — Deliblat IX. 29. 
Megacraspedus dolosellus 2. — Hortobágy V. 18—VI. 29 (99). 
Atremaea lonchoptera SrTagR. — Hortobágy VII. 7 (c). 
Oegocomia guadripuncta Hw. — Hortobágy VI. 27—VII. 4. 
Pleurota rostrella He. — Érmihályfalva V. 3—9 (2), Hortobásyoy VE 
22—VI. 18 (d 9). 
—  salviella HS. — Érmihályfalva V. 22 (99). 
Holoscolia forficella HB. -- Hortobágy VI. 7 (9). 
Psecadia pusiella Rozem. — Deliblat X. 3. 
Depressaria propinguella TR. — Hortobágy VII. 7, Deliblat X. 3. 
—  — Alstiroemertana CL. — Hortobágy VII. 1—VIII. 1. 
—  oinochroa TuR. — Deliblat X. 7—12. 
—  depressella HB. — Buza VI. 3 (BERNHRBER), Deliblat X. 7—13. 
Carcina guercana F. — Budurásza VIII. 4—10. 
Lecithocera Briantiella TuR. — Karbunar VIII. 14 (1 c). 
Borkhausenia angustella HB. — Érmihályfalva V 4—T7. 
—  lIunaris Hw. — Hortobágy VI. 22. 


81 


Hlachistidae. 


Epermenia insecurellus örr. — Deliblat IX. 18, 
Pyroderces argyrogrammos 2. — Deliblat IX. 22. 
Timnaecia  phragmitella Srr. — Hortobágy VII. 2—10. 
Augasma aeratella Z. — Hortobágy V. 24—VI. 8. 
Heliozela Stannella F. R. — Érmihályfalva V. 7. 
Coleophora ochrea Hw. — Deliblat IX. 27 (2 9). 

— — albicostella Dup. — Deliblat X. 3. 

—  — gnatipenella HB. — Deliblat IX. 18. 

—-.  umnipunctella 2. — Hortobágy VII. 2 (?). 

— brevipalpella Wcx. — Deliblat IX. 18. 

— — divectella Z. — Deliblat IX. 17—30 (d9). 
Elachista, rudectella Srr. — Deliblat LX. 23. 

— — subnigrella Der. — Buza IV. 10—21. 

—  grisedla 7. — Érmihályfalva V. 6, Hortobágy VI. 27. 


— gnserinella Z. — Érmihályfalva V. 5. 
— — dispilella Z. — Deliblat IX. 30. 
-— — dispunctella Dupr. — Ermihályfalva V. 4. 
Gracilariidae. 
Gracilaria, alchimiella Sc. — Érmihályfalva V. 7. 


— — limosella Z. — Noszoly, Melegföldvár IV. 21—27. 
— gradatella HS. — Érmihályfalva V. 6 (9). 
Ornic amglicella Srr. — Noszoly ÍV. 24. 
— — tdorguilella Z. — Noszoly IV. 24, Érmihályfalva V. 4. 
Lithocolletis guercifoliella 7. — Buza IV. 26, Érmihályfalva V. 10. 
—  — Nicelli Srr. — Érmihályfalva V. 6. 
— — Froelichiella Z. — Érmihályfalva V. 6. 


Tischeria complanella HB. — Érmihályfalva V. 4. 
Lyonetiidae. 

Bucculatriz cidarelta 7. — Érmihályfalva V. 7. 
SE crataegi 2. — Ermihályfalva V. 5. 


Opostega spatulella HS. — Hortobágy VIL 4. 


Talaeporiidae, 


Talaeporia politella O. — Buza V. 20 (BERNHUBER). 


Tineidae. 


Atychia appendiculata Esp. — Hortobágy VI. 7—11 (69). 
Ochsenheimeria capella Möscne. — Deliblat IX. 17—30 (c 2). [1. a 
függeléket. — vgl. Anhangl. ; 


82 


Melasina lugubris HB. — Deliblat IX. 27 (6). 

Scardia boleti F. — Radna-Borberek VIII. 2.(BERNHUBER). 

Monopis imella HB. — Érmihályfalva V. 7—-19, Hortobágy VI. 3. 
—  ferruginella HB. — Hortobágy VI. 20. 
—  monachella HB. — Hortobágy VI. 5—27. 

Trichophaga tapetzella L. — Deliblat IX. 30—X. 8. 

Tinea Ankerella Ms. — Hortobágy VI. 19 (o). 
—  cloacella Hw. — Érmihályfalva V. 4, Hortobágy VI. 28. 
— — pellionella L. — Hortobágy VI. 3. 

Nemophora pilella F. — Érmihályfalva MIO: 


Nemotois fasciellus F. — Hortobágy VI. 28 (9). 
Adela viridellá Sc. — Ermihályfalva V. 5. 
Micropterygidae. 


Micropteryx Thunbergella F. — Buza IV. 12, 20. 


x 


ko 


Függelék. — Anhang. 


1. Melitaea Aurelia Nicx. ab. coryikalina REBEL, nov. ab. (t. II, f. 1—2). 


Egy-egy Budurászán augusz- 
tus 23-án fogott friss c" és szep- 
tember 10-én fogott kopott 2 
egy új fajváltozathoz tartozik, 
mely némi hasonlatosságot mu- 
tat a M. Athalia ab. corythalia- 
hoz. 

Az elülső szárnyak tulsúlyban 
vöüröses-sárgák két fekete folttal 
a középső sejtben, egy kis folt- 
tal az első folt alatt és fekete 
hátsó harántcsíkkal. Az erek is 
a fekete szegély felé szélesen 
feketések. 


A hátsó szárnyak tulsúlyban 
feketés-barnák 
középfolttal és ugyanolyan, a 
világosabb 9-nél szélesebb, folt- 
csíkkal a szegély előtt. Alul az 
összes szárnyak csak a vöröses- 
sárga tőmezőben feketén mustrá- 
zottak, az elülső szárnyak az- 


vöröses-sárga 


Em frisches 7 von Budurásza 
am 23. August erbeutet und ein 
geflogenes 2 ebendaher vom 10. 
September gehören einer unbe- 
nannten Aberration an, welche 
gewisse Analogien zu MM. Athalia 
ab. corythalia aufweist. 

Die Vorderílügel sind 6 vorherr- 
sechend rotgelb mit zwei scehwarzen 
Makeln in der Mittelzelle, einem- 
kleinen Fleck unter der ersten und 
sehwarzem hinteren Ouerstreifen. 
Auch die Adern sind gegen den 
sehwarzen Saum zu breit sehwarz- 
lich. 

Die Hinterílügel vorherrschend 
schwarzbraun mit rotgelbem Mit- 
telpunkt und solcher, beim lichteren 
? breiteren, Fleckenbinde vor dem 
Saum. Unterseits sind alle Flügel 
nur im rotgelben Basalfeld sehwarz 
gezeichnet, die Vorderílügel dann 
durchaus hell rotgelb mit verloseche- 


után egészen világos vöröses- 
sárgák elenyészett külső haránt- 
"esíkkal, ahátsó szárnyak világos- 
sárgák vöröses (a ?-nél elenyé- 
sző) külső harántcsíkkal. 

A tavaly a mezőségi Szurduk- 
ról leírt ab. Charlotta RBL.!-től 
az ab. corythalina világosabb 
(nem sötétebb) elülső szárnyai 
és az összes szárnyak alsó ol- 
"dala világos külső széle folytán 
feltünően különbözik. Csak a 
hátsó szárnyak felülete mindkét 
fajváltozatnál egymáshoz  ha- 
sonló. 


33 


nem ausserem WNuerstreifen, die 
Hinterílügel hellgelb nur mit röt- 
lichem (beim €  verloschenem) 
ausseren Ouerstreifen. 


Von der im Vorjahre von Szurduk 
(Mezőség) beschriebenen ab. Char- 
lotta RBc.! unterscheidet sich ab. 
corythaltina sehr autfallend durch 
die aufgehellten (nicht verdunkel- : 
ten) Vorderflügel und die starke 
Aufhellung aller Flügel im Aussen- 
teil der Unterseite. Nur die Ober- 
seite der Hinterfiügel ist bei beiden 
Aberrationen einander ahniich. 


2. A Mamestira dianihi TaAuscx. első fejlődési fokozatai. — 
Die ersten Stánde von Jamestra dianthi TAvscn. (t. II, f. 2—5). 


A pete. Frissen lerakva 1912 
május 23-án (Hortobágy, PRE- 
Dora). Az apró pete alakja kö- 
rülbelül megfelel a Mamestra 
advena (PnyRon, p. 137, f. 103) 
petéjének. A tőfelület nagy, a 
poláris mező is lapított. A borda- 
szerkezet körülbelül 44 léczből 
áll, a melyek konczentrikusan 
egyesülnek a felső póluson, 
melyben a szájnyílás is fek- 
szik, de csak minden második 
lécz éri el magát a pólust. Hat 
"napig a lerakás után a peték 
.sárgás-fehér alapszíne nem vál- 
tozott meg, de található volt 
némelykor néhány vöröses-barna, 
pont és folt a peték felületén. 
A. pete legnagyobb átmérője 
HOZ mama. : 

A teljesen kifejlett élő dianthi- 
hernyó kb. 36 mm. hosszú, 
hengeres, a feje felé gyengén 


Das E1. Frisch abgelegt am 23. 
Mai 1912 (Hortobágy, PREDoTrA). 
Die Totalform des sehr kleinen 
Hies entspricht annaáhernd 6 jener 
des Hles von  Mamestra advena 
(PEvYRon, p. 137, f. 103). Die An- 
heftungsílache ist gross, auch das 
Polfeld ist abgeílacht. Das Stütz- 
gerüst besteht aus ca. 44 Balken, 
die sich konzentrisch um den obe- 
ren Pol, in dem das Mikropylen- 
feld liegt, vereinen, aber nur jeder 
zweite  Balken erreicht den Pol 
selbst. Sechs Tage nach der Ablage 
hatte sich die gelbhiehweise Grund- 
farbe der Hier nicht verandert, 
doch fanden sich unregelmássig 
einige — rotbraune — Punkte und 
Flecken auf der Eioberflaáche. Der 
grösste duerdurchmesser des Hies 
betragt 0-7 mm. 

Erwachsen ist die lebende Dian- 
tti-Raupe ca 36 mm. lang, zylin- 


1 Verh. u. Mitt. des Siebenbürg. Ver. f. Naturw. LXII, 1912, p. 4, fig., 


84 


keskenyedő, csupasz, csak egyes 
nagyon finom sörtével fedett. 
A fej előrefelé kissé lapított, 
sárgás-barna, a féltekék felső 
szélén sötét vonalakkal és pon- 
tokkal. A test hátfelülete vöröses 
földszürke, az elmosódott széles 
fekete szubdorzálisok között 
sötétedő. . A  mellszelvényeken 
egy finom és világos, sötéten 
szegélyezett dorzális van, mely 
a potrohszelvényeken szélesebb 
lesz és egészen feketének tünik 
fel. A potrohszelvények elülső 
szélén a dorzális oldalán több- 
nyire feketés pont áll. A lefelé 
élesen lemetszett laterális -is 
feketés és felfelé inkább vona- 
lakká feloszlott. Az egész has- 
oldal mustrázat nélküli sárgás- 
zöld. Ép ily színűek a mell- és 
haslábak. 


Kikészített állapotban a her- 
nyó 45 mm. hosszú is lesz és 
alapszíne többnyire sárgás vagy 
vöröses lesz. 

A szabadban a fiatal hernyók 
Lepidtum ruderale-n élnek. Fog- 
ságban elfogadtak  táplálékúl 
Atriplex-et és többnyire junius 
végéig kifejlődtek. A bábozódás 
a földben történik. 

A báb rendes alakú, 12-14 
mm. hosszú, síma, fénylő sárgás- 
barna, kerekített farvéggel, me- 
lyen csak egynéhány, szabad 
szemmel nem látható, — rövid 
SÖTrte van. 

A. lepkék második nemzedéke 


nagy számban lépett fel junius 


drisch, gegen den Kopf sechwach 
verjüngt, nackt, nur mit einzelnen 
sehr feinen Borsten besetzt. Der 
Kopf nach vorne etwas abgeflacht, 
gelbbraun, auf dem oberen Rand 
der Hemispharen mit  dunklen 
otreifen und solchen Punkten. Die 
Rückenseite des Körpers ist röt- 
heh erdgrau, zwischen den verwa- 
sechenen, breiten, schwarzen Sub- 
dorsalen verdunkelt. Auf den Brust- 
segmenten findet sich eine feine, 
lichte, dunkelgesüumte Dorsale, die 
auf den Hinterleibssegmenten breil- 
ter wird und vollstandig schwarz- 
liceh ausgefüllt erscheint. Am Vor- 
derrand der  Hinterleibssegmente 
steht seitliceh der Dorsale meist ein. 
sehwürzlicher Punkt. Auch die nach 
unten scharf abgeschnittene Late- 
rale ist schwarzlich und nach oben 
mehr inStriche aufgelöst. Die ganze 
Bauchseite ist zeichnungslos gelb- 
liehgerün. Ebenso gefarbt sind die 
Brust und Bauchbeine. 

Prapariert erreicht die Raupe 
eine Lange bis 45 mm. und ge- 
winnt meist eine gelbliche oder 
rötliche Grundfarbe. 

Im Freien leben die jungen Rau- 
pen auf Lepidium ruderale. Diesel- 
ben nahmen in der Gefangenschaft 
Atriplec zur Nahrung und waren 
zumeist gegen EndeJunierwachsen. 
Die Verpuppung erfolgt in der Erde. 

Die P u pp e ist normal gestaltet, 
12-—14 mm. lang, glatt, glánzend 
gelbbraun, mit gerundetem Hin- 
terende, das nur ein paar ganz 
kurze, mit Íreiem Auge nicht sicht- 
bare Borsten. tragt. ; 

Die Falter erschienen zahlreich 
in zweiter Generation vom, 27. Juni 


"97-től julius 18-ig (a szabad ter- 


mészetben augusztus 3-ig). A 
bábok egy része áttelelt. A te- 
nyésztett lepkék közül a har- 
madik nemzedék egy példánya 
augusztus 18-án jelent meg. 


85 


bis 18.Juli (im Freien bis 3. August). 
En Ned" der "Buppen  bieb zZüt 
Überwinterung liegen. Ganz ein- 
zeln erschien bei Inzucht ein Falter 
der. drittem "Generation am" 18. 


August. 


3. Phasiane clathrata LD. ab. nocturnata Fucns (t. II, f. 7). 


Ebből a szép, eddig képben 
még be nem mutatott, fajválto- 
zatból, melynek szárnyai telje- 
sen feketés-barnák kevés fehér 
folttal a szegély mentén, egy 
teljesen friss c-et április 18-án 
Melegföldvárnál (Mezőség) gyüj- 
töttek. 

IHzt a példányt összehason- 
lítva egy rendes példánynyal 
(6. kép) képben is bemutatjuk 
(II. tábla, 7. kép). 


Von dieser schönen bisher nicht 
abgebildeten Aberration, die voll- 
stándig scehwarzbraune Flügel mit 
nur wenigen welissen Flecken im 
saumfelde zeigt, wurde ein ganz 
frisches c" am 18. April in Meleg- 
földvár (Mezőség) erbeutet. 


Dasselbe wird im Vergleiche mit 
einem normalen Stück (Fig. 6) 
zur Abbildung gebracht (Taf. II, 
B8 1 


4. Hyporatasa allotriella HS. fejlődésének első fokozatai. — Die 
ersten Stinde von Hyporatasa atlotriella HS. (t. II, f. 8—10). 


A pete. A íÍrissen lerakott 
(kb. 1912 május 28-án; Horto- 
bágy, PREporA) pete hosszúkás 
tojásforma, éles  tapadófelület 
nélkül. A chorion egyenletesen, 


. pikkelyszerűen bőrszerűen rán- 


czolt, bordázat nélküli. A frissen 
lerakott pete világos fűzöld. 
Legnagyobb átmérője 0-6 mm. 


A hernyó harmadik ved- 


lésében kb.. 15 mm. hosszú, 
hátrafelé erősen keskenyedő, 


kissé lapított, a pontszemölcsö- 
kön egyes hosszú erőteljes sör- 
tékkel fedett, melyek hossza a 
testszélesség felét eléri. 

. A nagy fej és a nyakpaizs 
zöld fekete rajzolattal. Utóbbi 
kettős fekete középvonalból, mely 


Das Ei. Frisch abgelegt (ca. 28. 
Mai 1912; Hortobágy, PREDoTA) 


zeigt das Bi eime lünglich ovale 


Gestalt, ohne deutliehe Anheftungs- 
flaáche. Das Chorion ist gleich- 
missig, sehuppenartig chagriniert, 
ohne erkennbares  Balkengerüst. 
Die Farbe des frisch gelegten Eies 
ist hell grasgrün. Sein grösster 
Durchmesser betragt 0-6 mm. 

Die Raupe in der  dritten 
Hautung ist ca. 15 mm. lang, nach 
hinten stark verjüngt, etwas flach- 
gedrückt, auf den Punktwarzen mit 
einzelnen langen kraftigen Borsten 
besetzt, deren Lange die halbe 
Körperbreite erreicht. 

Der grosse Kopf und das Nacken- 
sehild sind grün mit schwarzer 
Zeichnung. Letztere besteht aus 


36 


a fejpaizs felé szélesbedő és 
villás, és oldalt szakadozott fe- 
kete hosszanti sávokból áll, me- 
lyek a test széles feketés szub- 
dorzálisainak mintegy folytatá- 
. sát képezik. 


A második  mellszelvénytől 
kezdve a tőszín kissé sötétebb, 
piszkos zöld, az egyszerű, fe- 
ketés-szürke — dorzális oldalán 
vöröses, -széles feketés-barna 
oldalsávval. Ez alatt egy vöröses- 
barna hosszanti vonal foglal 
helyet. Az oldalredő sárgás. 
. A háti és a két oldalsáv az 
utolsó szelvényen kiszélesednek. 


A hasoldal zöld, 
ventrálissal. A torlábak, a me- 
lyek karmai barnások, kivül 
vörös foltokkal tarkítottak. A 
zöld potrohlábak talpa szintén 
VÖTrÖSES. 

Egy junius 28-án talált ki- 
fejlődött hernyó hossza kb. 19 
mm. és olajvörös teste majd- 
nem ugyanolyan mustrázat mel- 
lett inkább vöröses alapszínt 
mutat. A fej és a nyakpaizs 
inkább sárgás (mint zöld), a 
test szőrözete rövidebb és gyen- 
gébb. A hasoldal zöld. 


A hernyó életmódjáról PRE- 
pora a következőket írja: A 
hernyó a kemény, összerepede- 
zett szikes talajon él. Kisebb 
hernyók a talaj hasadékaiban 
csavarodó, a kifejlett hernyók 
pedig egy hosszú csövet készí- 
tenek, mely felül kissé kiszéle- 
sedett. Ettől a kiszélesedéstől 


VÖTrTÖSEÉS 


einer doppelten schwarzen Mittel— 
linie, die sich gegen den Clypeus 
verdickt und gabelt, und seitlichen, , 
zerissenen sehwarzen Láangsstrei- 
fen, die eine Fortsetzung der brei- 
ten sehwarzlichen Subdorsalen des. 
übrigen Körpers bilden. 

Vom zweiten Brustsegment ab 
ist die Grundfarbe etwas dunkler,. 
sehmutzig grün, seitlich der ein- 
fachen, schwarzlich-grauen Dorsale: 
rötlich, mit breitem, schwarzlich- 
braunem Seitenstreifen. Unterhalb. 
desselben findet sich eine rötlich- 
braune Lüangslinie. Die Seitenfalte: 
ist gelblich. Die Dorsale und die 
beiden  Seitenstreifen  verdikken 
sich am letzten Segment. 

Die Bauchseite ist grün mit 
rötlieher Ventrale. Auch die Brust- 
beine, deren Klauen braáunlich sind, . 
zeigen aussen rötliche Flecken. Die 
Sohlen der grünen  Bauchbeine-: 
sind ebenfalls rötlich. 

Eine, am 28. Juni gefundene,, 
erwachsene Raupe ist ca. 19 mm. 
lang und zeigt bei fast gleicher 
Zeichnungsanlage eine durchaus 
mehr rötliche Grundfarbe des Kör- 
pers, der olivenrot erscheint. Kopf 
und Nackenschild sind mehr gelb- 
lieh (als grün), die  Körperbe- 
borstung ist kürzer und sehwacher. . 
Die Bauchseite grün. 

Ueber die Lebensweise der Raupe- 
sehreibt PRgEpora : Die Raupe lebt. 


. in dem sehr harten, zerrissenen 


Natronboden. Kleinere Raupen ma- 
echen einen gewundenen Schlauch, 
die erwachsene Raupe fertigt in 
den Rissen des Bodens einen sehr 
langen Schlauch an, welcher oben 
etwas erweitert ist. Von dieser 


szövedékkel bélelt csövek ha- 
ladnak azon helyek felé, a hol 
a tápnövény található. Utóbbi 
kizárólag a Camphorosma ovata 
W. K. (DÉGEN meghatározása), 
egy alacsony, nagyon sovány 
növény. A hernyó csak olyan 
helyeken él, a melyeket a sós- 
víz erősen kilúgozott és kis 
szigeteket képeznek. A legkisebb 
mozgásnál a hernyó a csőből a 
talaj repedéseibe esik, a hol 
azután már alig található meg. 
A. bábozódás meglehetősen sűrű, 
belül fehéres szövedékben tör- 
ténik. 

A farvége felé erősen kes- 
kenyedő báb tora és láb- és 
szárnyhüvelye nedvzöld, háta 
és potroha sárgás-barna. A rö- 
vid kremaszter tompa ásóforma, 
sörték nélküli. Hossza 11 mm. 


5. Tortrix neglectana HS. 
1912, p. 27, 47). 


Egy egészen friss c" alapján, 
melyet szeptember 27-én fogtak 
a delibláti homokpusztán, meg- 
állapíthattam, hogy ez a faj, 
melyet a mult évben egy május 


E í2én (3) és junius 26 (?) 


Flamundánál gyüjtött pár alap- 
ján le nem írtnak tartottam, 
teljes bizonyossággal mneglectana 
HS.-rel azonos. 

KENNEL tanár (Pal. Tortr. p. 
189) ezt a fajt a hímek elülső 
szárnya szegélybehajlásának 
hiánya miatt joggal a Tortrix- 
nembe sorozza. (A szegély- 
behajlás kifejletlenségére ennél 
a fajnál azonban már említés 


817 


Erweiterung aus gehen ausgespon- 
nene Gange nach den Stellen, an 
welehen die Futterpílanze sich 
findet. Letztere ist ausschliesslieh 
Camphorosma ovata W. K. (det. v. 
DÉGEN), eine niedere, sehr magere 
Pílanze. Die Raupe lebt nur an. 
Stellen, welche von  Salzwasser 
stark ausgelaugt sind und kleine 
Inseln bilden. Bei dem geringsten 
Gerausch lásst sich die Raupe aus 
dem Sehlauch in die Bodenrisse 
fallen und ist dann selten mehr zu 
finden. Die Verpuppung erfolgt in 
einem — ziemlich diechten, innen 
weisslichen Gespinnst. 

Die gegen die Hinterleibsspitze 
stark verjüngte Puppe zeigt 
Thorax, Bein- und Flügelseheiden 
saftgerün, den Rücken und Hinterleib 
gelbbraun. Der kurze Kremaster ist 
stumpf spatelförmig, ohne Borsten- 
besatz. Ihre Lánge betragt 11 mm. 


(Cacoecia delhblatana RBLr., Rov. Lap. XIX, 


TT. sú a 19 


Ein ganz írisches c/7 von der 
Deliblater Sandpuszta, am 27. Sep- 
tember erbeutet, liess mir die Art, 
welche ich im Vorjahre nach einem 
am 12. Mai (c) und 26. Juni (?) 
in Flamunda erbeuteten Parchen 
für unbesehrieben hielt, mit Sicher- 
heit als nmeglectana HS. erkennen. 


Prof. KENNEL (Pal. Tortr. p. 189) 
stellt die Art wegen des Mangels 
eines Kostalumschlages auf dem 
mannlichen Vorderílügel mit Recht 
zur Gattung Tortrix. (Die Undeut- 
hehkeit . des — Kostalumschlages 
wurde aber bereits Im STAUDINGER — 


88 


tétetett a  STAUDINGER—REBEL 
katalogusban [Nro : 1529]). 
Minthogy KENNEL képe (t. X, 
Tf. 1 S) példányainkra, melyek- 
nél a szárnyközép sötét csíkja 
erősen kiszélesedett, nem talál 
egészen, az idén gyüjtött c" és 
a tavalyi ? fényképfelvételének 
közlése nem lesz felesleges. 


REBEL Katalog [Nro: bei 
dieser Art erwahnt). 

Da die Abbildung bei KENNEL 
(Tat Xg Bug 1-6) samt die vorhie- 
genden Stücke, die eine starke 
Erweiterung der dunklen Mittel- 
binde in der Flügelmitte - zeigen, 
nicht gut zutritft, dürfíte die photo- 
graphische Abbildung des heuer 
erbeuteten c" und des vorjahrigen 
? nicht unerwünsceht sein. 


1529] 


6. Cnephasia Wertheimsteini REBEL, n. sp. (5 9). (t. II, f. 13—14). 


Nyílhegyalakú és durva pont- 
szerű hamvasságú elülső szár- 
nyai által jól jellegzett faj. 


Az elülső szél közepéig ter- 
jedő csápok a hímeknél vasta- 
gabbak és elég hosszú szőr- 
pamacsokkal fedettek. Színező- 
désük világos szürke, feketésen 
beszegett ízvéggel. A tapogatók 
aránylag hosszúak, másfélszer 
oly hosszúak mint a szem- 
átmérő, a középső íz sötétszür- 
kén pikkelyezett, előrefelé ke- 
véssé kiszélesedett, de erősen 
rézsútos. A fej és a tor szürke, 
utóbbi elül sokkal sötétebben 
hamvas. 

A lábak külső oldala barnás, 
a lábfej világosan foltos, a hátsó 
lábszár sárgás-szürkén szőrös. 
A. potroh a hátsó szárnyak hátsó 


szögletén messze túl terjed és. 


mindkét nemnél tompavégű. 
Színe szürke, világosabb szel- 
vényszegélylyel. 

Az elülső szárnyak elülső 
széle hajlott, jól előreálló csúcs- 
csal és nagyon rézsútos sze- 
gélylyel, alapszínük szennyes 


Em durch die lanzettliehe Form 
der Vorderflügel und die grob 
punktförmige Bestáubung dersel- 
ben senr ausgezeichnete Art. 

Die bis zur halben. Vorderlánge 
reichenden Fühler sind beim c 
dicker und mit ziemlieh langen 
Wimperpinseln besetzt. Ihre Far- 
bung ist hellerau, mit schwarzlich 
abgesetzten Gliederenden. Die Pal- 
pen relativ schlank, von andert- 
halb Augendurchmesserlünge, das 
Mittelelied dunkelgrau beschuppt, 
nach Vorne wenig erweitert, aber 
stark abgeschrágt, das Endelied 
sehr kurz vorstehend. Kopf und 
Thorax sind grau, letzterer vorne 
viel dunkler bestáubt. 

Die Beine sind aussen braunlich, 
die: Tarsen licht gefleckt, die Hin- 
terschienen gelblich-grau behaart. 
Der Hinterleib überragt weit den 
Afterwinkel der Hinterflügel und 
zeigt in beiden Geschlechtern ein 
stumpfes Ende. Er ist grau mit 
helleren Segmentraándern. 

Die Vorderílügel mit gebogenem 
Vorderrand, deutlich vortretender 
Spitze und sehr schrágem Saum, 
zeigen eine schmutzig weissgraue 


fehéres-szürke, egyes, az egész 
felületen szabálytalanul  szét- 
szórt finom fekete ponttal. Mus- 
trázatként fellép a tő barnás 
elsötétülése és egy a belső sze- 
gély felé kiszélesedő, befelé 
szögletesen határolt barnás tü- 
net. a középen. Némelykor. a 
hím elülső szárnyai majdnem 
rajzolatlan — sötétebb szürkék 
finom fehér hosszanti vonalak- 
kal a redőben és azon túl. Egy- 
egy nagyon finom sötét hamvas 
"vonal van a rövid fehéres-szürke 
rojtok tövén és végén. 


A széles hátsó szárnyak csú- 
csa jól előrehajló, színük vilá- 
gos szürke, az itt szélesebb roj- 
tok fehéres-szürkék sötétebb 
választóvonallal közel a tövük- 
höz. Alul az elülső szárnyak 
rajzolat nélküli sötétszürkék, a 
hátsók világosabb porszürkék. 

A nőstény elülső szárnyának 
csúcsa még élesebb mint a 
hímé és világosabb szürke szinű. 

Az elülső szárnyak hossza 


10-11 mim:, kifeszítve 21— 253 


mm. ; 

4 c" és 2 9, melyek közül 3 
€7-et 1911 szeptember 14. és 
15-én Érmihályfalván és 1 9-t 
1911 augusztus 7-én Cséhtele- 
ken gyüjtött WERTHEIMSTEN 5S4- 
ROLTA . kisasszony és a fenn- 
maradt pár, melyet PREDOTA 
1912 szeptember 24. és 25-én 
gyüjtött a deliblati Flamundá- 
nál, képezi e faj typusait (Mus. 
Caes.) : 


89 


Grundfarbe und einzelne über die 
ganze Flache unregelmáassig zer- 
streute feine sehwarze Punkte. Als 
Zeichnung tritt eine bráunliche 
Verdunklung an der Basis und ein 
gegen den Innenrand erweiterter, 
nach Innen eckig begrenzter bráun- 
leher Schatten nach der Mitte auf. 
Zuweilen ersehienen die Vorder- 
fílügel beim c" fast zeichnungslos 
dunkler grau mit feinen welssen 
Langsstreifen in der Falte und 
darüber. Eine sehr feine dunkle 
Staublinie liegt an der Basis der 
kurzen weissgrauen Fransen, die 
auch an ihrem Ende eine Staub- 
lmie zeigen. 

Die breiten  Hinterílügel mit 
deutliceh vorgebogener Spitze sind 
hellerau, die hier breiteren Fransen 


welssgrau műút einer  dunkleren 
Terlungslime nahe ihrer  Basis. 


Unterseits sind die Vorderfílügel 
zeichnungslos, die  Hinterfílügel 
heller staubgrau. 

Das 2 besitzt eine 


noch viel 


. scehárfere Vorderflügelspitze als das 


c" und ist heller grau gefárbt. 
Vorderílügellange 10—11 mm., 
Expansion 21—23 mm. 


Die Typen bilden 4 g und 2. ?, 
wovon 3 d in Érmihályfalva: am 
14. und 15 September 1911 und 
? im Cséhtelek am 7. August 
1911 durch Fralein CHARLOTTE VON 
WERTHEIMSTEIN, das restliehe Par- 
chen aber bei Flamunda (Deli- 
blater Sandpuszta) am 24. und 25 
September 1912 durch PREDOTA 
erbeutet wurde. (Mus. Caes.). 


90 


Tt. Apodia artificella HS, 


Egy a deliblati homokpusztá- 
ban szeptember 23-án gyüjtött 
?-t ideiglenesen ehhez a §5a- 
repta vidékéről elég hiányosan 
leírt fajhoz sorolok. Az elülső 
szárnyak világos sárga alap- 


színe sokkal kiterjedtebb mint. 


HERRICH — SCHAFFER képén. A 
tapogatók és a hátsó szárnyak 
alakja jól egyezik az Apodia- 
nemmel, mely utóbbi fajainak 
számát, különösen algiriakkal, 
LoRD WALSINGHAM újabban erő- 
sen megnövesztette. 


Ein Einzelnes Stück (?) von der 
Deliblater Sandpuszta am 23. Sep- 
tember erbeutet, ziehe ich mit Vor- 
behalt zu dieser von Sarepta recht 
unvollstandig besehriebenen Art. 
Die hellgelbe Grundfarbe der Vor-. 
derílügel ist betrachtlieh ausgedehn- 
ter als im Bilde von HERRICH— 
SCHAFFER. Die Form der Palpen 
und Hinterfílügel stimmt gut mit 
der Gattung Apodia, welche in letz- 
terer Zeit durch LoRD WALSINGHAM 
eine grosse Vermehrung ihres Art- 
bestandes, namentlieh dureh alge- 
rische Arten, erfahren hat. 


8. Ochsenheimeria capella MöscutL. 


A szeptember 17. és 30.-a 
közötti időben PREporA úr egy- 
néhány többnyire kopott c7-et 
és egy Íriss ?-t fogott kopulá- 
ban a deliblati homokpusztán a 
fűben. 

Utóbbi annyira egyezik az 
0. capella Möscnmu. leírásával, 
mely egy Sarepta-ról származó 
nőstény példányról készült, hogy 
alig lehet e faj odatartozásában 
kételkedni. 

A még le nem írt g, mely- 
ből csak egyetlen friss példány 
fekszik előttem, az összes Ochsen- 
heimerta-fajoktól nagyon karcsú 
testalkata és sötétszürke hátsó 
szárnyai által különbözik. 

A. fej szőrözete agyagbarnás. 
A nőstények felette vastag és 
durván pikkelyezett csápjai itt 
fonálszerűek, gyengén szőrösek. 


A fehéres tapogatók olyanok 
mint a nőstényeknél, a nem bé- 


In der Zeit vom 17. und 30. S5ep- 
tember fing Herr PREDOTA einige 
zumeist abgeflogene c! und ein 
frisches ? in copula, auf der De- 
liblater Sandpuszta im Gras. 


Letzteres stimmt so gut mit 
der Beschreibung von 0. capella 
MöscnmL., welehe nach einem weib- 
lichen Stück von Sarepta aufgestellt 
wurde, dass kaum ei Zweifel an der 
Artzugehörigkeit bestehen kann. 

Das unbeschriebene d, von dem 
nur ein frisches Stüek vorliegt, 
zeigt abweichend von allen Ochsen - 
heimeria-Arten einen sehr schlan- 
ken Habitus und  dunkelgraue 
Hinterflügel. I 

Die Kopfhaare sind lehmbraun- 
lich. Die beim ? so überaus dick 
und rauh besehuppten Fühler sind 
hier fadenförmig, nur sehwach 
bewimpert. 

Die weisslichen Palpen wie beim 
£ , dem Gattungscharakter entspre- 


lyegeimek megfelelőek, nagyon 
hosszú fekeketés szőrökkel fe- 
dettek. A tor és a potroh nagyon 
karcsú, barnás-szürkék, utóbbin 
gyengén barnás farpamacscsal. 
A lábak egyszínűek, sötétek. 

A nagyon keskeny mustrázat 
nélküli elülső szárnyak barnás- 
szürkék, sűrűn és egyenletesen 
durva fekete pikkelyekkel fe- 
dettek, melyek a barnás rojt 
tőrészére is átterjednek. 


A nagyon keskeny hátsó szár- 
nyak feketés-szürkék, a nősté- 
nyeké sokkal világosabb szürke, 
a széles rojt töve keskenyen 
fehéres, mögötte feketés hamvas 
csíkkal. Alul a, hímek szárnya 
egyszínű feketés-szürke, a nős- 
tényeké világosabb barnás- 
szürke. A 9? potroha nagyon 
hosszú és vége felé kiszélese- 
dett. Elülső szárnya 5, kifeszítve 
10 mm. 

Ez a faj a magyar faunában 
előforduló déloroszországi pusz- 
tai állatok számát gyarapitja. 


91 


chend, sehr lang schwarzlich be- 
haart. Thorax und Hinterleib sind 
sehr schlank, braungrau, letzterer 
mit sehwach braunlichem After- 
busch. Die Beine einfaárbig dun- 
kel. ő 

Die sehr schmalen zeichnungs- 
losen Vorderílügel sind braunlich- 
grau, dicht und gleichmassig mit 
groben sechwarzen Sehuppen be- 
deckt, welche auch in die Basal- 
halífte der braunlchen  Fransen 
hineinreichen. 

Die sehr schmalen Hinterflügel 
sind sehwarzlichgrau, beim ? viel 
heller grau, die breiten Fransen 
an der Basis schmal weisslich, 
darnach mit sehwarzlicher: Staub- 
linie. Die Unterseite aller Flügel 
beim d einfárbig sehwarzlicherau, 
beim ? heller bráunlichgrau. Der 
Hinterleib des ? ist enorm lang 
und gegen das Ende erweitert. 
Vorderílügel 5, Expansion 10 mm.. 


Durch diese Art wird die Zahl der 
südrussisehen Steppenarten inner- 
halb der ungarischen Fauna in sehr 
interessanter Weise vermehrt. 


A II. tábla magyarázata. 
(Erklürung von Tafel II.) 


2 2 


3 Phasiane clathrata L. 
3 ab. 


. Mamestra dianthi TAUscH. (pete - E1) 18/1. 
(hernyó — Raupe 2/1. 
(báb. — Puppe) 2/1. 


. Melitaea Aurelia Nicx. ab. corytihalina REBEL, €" (supra). 


? (infra). 


nocturnata, FucnHs. 
; EL Ozdtasa allotriella HS. (pete —. Bi) 15/1. 


36 ő; (hernyó — Raupe) 2/1. 
43 (báb — Puppe) ?/1. 

á TMontrur neglectana BS. , ?/1. 

SZG 

; Chügyesde MELY Heti téü ő REBEL €, 3/1. 


$, 9/1. 


— v 
So9oAa oo s oD. 


ka e 
9 


— 
Ha 00 


2 2 


Irodalom. 


Csiki, E.: Zur Kenntnis einiger Otiorrhynchus. (Wiener Ent. 
Zedtos REX AA 3: p: 16); 


Fenti czím alatt megjelent közleményemben az Otiorrhynchus 
gemculatus var. Ganglbaueri ArrB. 1895 nevét aurotomentosus-ra  vál- 
toztattam, mert SrreRnrx már 1888-ban elnevezett egy Otiorrhynchus 
Ganglbaueri-t. Továbbá leírtam két új fajváltozatot: az Ot. gemiculatus 
var. szörényensis-t Német-Bogsán vidékéről és Szerbiából és az Őt. 
perdix var. Carpathorum-ot a Déli-Kárpátokból, kimutatván, hogy az 
Ot. perdix csak Tirolban, Karinthiában, Krajnában, Stájerországban, 
Illyriában, Fiume vidékén, Horvátországban, Dalmácziában, Boszniá- 
ban, Herczegovinábaán és Albániában fordul elő és a Kárpátokban 
élő alakja az új fajváltozathoz tartozik, melynek teste nagyobb, la- 
pítottabb, lábai mindig feketék, a szárnyfedők érczfényű pikkelyei 
rövidebbek, az ormányon élesen kiemelkedő élecske van, a csápostor 
második íze sokkal hosszabb mint az első iz, a többi íz pedig hosz- 
szabb mint széles. CsSIKI. 


s 


Depoli, Guido: Neu Káferformen aus dem liburnisechen 
Karst. (Wiener Bint. Zeitg: XXXII. 1913. p. 22). 


szerző Fiume vidékéről a Coccinella conglobata ab. multiconjuncta, 
a Karszt rétjeiről a Selatosomus aeneus ab. bicolor és a Tengermellék- 
ről a Purpuricenus Koehleri var. litoralis új fajváltozatokat írja le. 
Faunánkat gazdagítja azonkívül a megemlített Selatosomus acneus ab. 
viridinitens Vozr (Risnják) és ab. cyaneus MRsn. (Obruc). CSIKI. 


Társulati ügyek. 


A ,Magyar Entomologiai Társaság" közgyűlése 1913. feb- 
ruárius hó 15-én. — Társaságunk 2. közgyűlését a Magyar Nemzeti 
Múzeum . igazgatósági tanácstermében tartotta; az ülést MocsáRy 
SÁNDOR elnök a következő beszéddel nyitott meg : 

Tisztelt közgyülés! Mindenekelőtt szerencsém van szivélyesen 
üdvözölni a mai közgyűlésre oly szép számmal megjelent tagtársain- 
kat és vendégeinket. Megállapiíthatom egyúttal, hogy tagtársaink az 
alapszabályok értelmében megkivánt számban jelentek meg és így a 
közgyűlés határozatképes. A jegyzőkönyv hitelesítésére CsERNY LA- 
JOS és SZLABEY ERnő urakat kérem fel. 3 

A Magyar Entomologiai Társaságnak alapszabályai, a kivánt 
kiegészítésekkel, még mindeddig nem nyertek jóváhagyást a bel- 
ügyminiszteriumnál, a mely körülmény különben a Társaság ügyei- 
nek vezetésére befolyással nincsen. 


93. 


Kisded, de lelkes. társaságunk a szervezkedés és berendezke- 
dés korszakán túlesvén, hogy a lefolyt második év alatt mennyire 
közelítette meg kitüzött czélját s a választmány és a tisztikar meny- 
nyire felelt meg a reájok bizott feladatoknak, azokról a tiszti jelen- 
tések fognak részletesebben beszámolni. De már itt is több örven- 
detes tényről kell, hogy örömmel emlékezzem meg. Őfelsége a király, . 

. DR. Hotgvárn Gézá-t, Társaságunk első elnökét, az entomologiának 
mindig lelkes hívét és büszkeségét, kiváló és buzgó működésének 
. elismeréseül a m. kir. udvari tanácsosi díszes czímmel tüntette ki. 
5 mi Itt álljunk meg egy pillanatra! DR. HoRvárH Géza kiváló és 
. buzgó munkássága főleg az entomologia mívelésében s annak előbbre- 
vitelében nyilvánul. Az ő magas kitüntetésének fényéből tehát né- 
hány sugár, néhány szikra a mi kis társaságunkra is rávilágít! 
A második örvendetes tény, mely Társaságunkra szintén tiszteletet, 
. becsületet hozott, az, hogy az oxfordi entomologiai kongresszuson 
. nem kevesebb mint négy tagtársunk: DR. Hogvárn Géza és leánya 
. PaAuLa, most GYŐRFFY JENő-né, JABLoNowsKI JÓZSEF és DR. KERTÉSZ 
. Kármásw volt telen, kik közül DR: HoRvárH GÉzA és JABLONOWSKI 
- JózsEF érdekes és tanulságos előadásokat tartottak: akkor, midőn a. 
. bécsi udvari múzeumot s általában egész Ausztriát csupán egy ki- 
. kiküldöttje, HANDLIRCH ANTAL képviselte. Az ő meghivására határozta 
. el a kongresszus, hogy legközelebbi összejövetelét 1915-ben Bécsben 
. tartja meg. Igen valószínű, hogy az entomologia. mívelői közül ekkor 
. többen, talán nagyobb számmal is fognak Budapestre lerándulni, 
: hogy az itt lakó rovarászokkal megismerkedve, gyüjteményeiket s 
. főleg a Nemzeti Múzeum nagyszerű rovargyüjteményét megtekint- 
; hessék. A nem nagyon távol levő idő tehát komolyan int bennünket, 
. hogy ekkorra gyüjteményeinket lehetőleg rendbehozzuk s megmu- 
. tassuk nekik, hogy az entomologiának mi magyarok is lelkes mívelői 
. vagyunk. A harmadik szintén örvendetes tény az, hogy hazánk állat- 
világának a kuütatása és megismertetése ez évben is örvendetes sikert 
. mutathat fel. Különösen áll ez barlangjaink boógárfaunájának s álta- 
. lában vak bogaraink felkutatásában, a miben főleg BoKoR ELEMÉR 
. tagtársunk nem mindennapi eredményny el buzgólkodott. 

Pénztárnokunk jelentéséből megnyugvással fogunk értesülni, 

hogyha bár gazdagok nem is vagyunk, de azért a Társaság pénz- 
. ügyei rendezettek s a második évet is deficit nélkül zárhattuk be. 
A titkári jelentés pedig hű képét fogja adni annak a munkásságnak, 
A melyet társulatunk a maga elé kitüzött eczélok érdekében kifejtett. 
Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy rendes havi üléseink, melye- 
. ken sok érdekes előadás és tanulságos bemutatás került napirendre, 
eléggé, sőt többször örvendetesen látogatottak voltak. 

Megemlítenem kell itt végül, hogy hazánk rovarvilágának a, 


Teát a 


É CA 


MEN EÉT 


94 


kutatása tagtársaink részéről ez évben is sikeresen folytattatott s 
egyesek nem egy érdekes megfigyelésnek és fölfedezésnek jutottak 
birtokába, melyekről alkalomadtán lesznek szívesek bennünket is 
értesíteni s ha tagtársaink a jövőben is hasonló igyekezettel fogják 
hazánk rovarvilágának ismeretét gyarapítani : akkor fiatal társulatunk 
méltóan foghat egykor a többi szép és tekintélyes külföldi entomo- 
logiai társulatok mellé sorakozni. 

Ama reményben, hogy ez őszinte óhajtásunk egykor teljesedni 
fog, a mai közgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom. 

A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Csiki ERwő titkár 
következő jelentését olvasta fel : 

Titkári jelentés. — Tisztelt közgyülés! Az 1912. év, társaságunk 
működésének második esztendeje, mint méltóztatnak tudni két irány- 
ban volt kedvezőtlen. Első sorban a rossz időjárásra gondolok, mely 
nemcsak nekünk rovarászoknak számítását, tervezgetését húzta ke- 
resztül, hanem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a másik kedvezőt- 
len faktor, a gazdasági válság is még nagyobb legyen. Az első ok 
megakadályozta gyüjtőinket kutatásaikban, utóbbi pedig társaságunk 
életében is annyiban hagyott mélyreható emléket, hogy a tagdíjak 
még az 1911. évnél is rosszabban folytak be, a mi viszont társasá- 
gunk működésére volt kihatással, mert kitüzött czéljainkat éppen a 
pénzhiány miatt nem valósíthattuk meg. ő 

Különben örömmel jelenthetem, hogy az 1911. első évi műkö- 
désünkkel szemben a lefolyt évben már némi haladásról számolhatok 
be. A míg ugyanis 1911-ben 8 ülésünk volt 12 előadással, addig 
1912-ben 9 ülésünk napirendjén 19 előadás szerepelt. A t. közgyű- 
lést talán érdekelni fogja, ha egy kis statisztikával szólok gyüléseink- 
ről. A 19 előadást 10 tagtársunk tartotta, kik közül első helyen tisz- 
telt elnökünk buzgalmát akarom különösen kiemelni, ki elnökségének 
nagyon szép emléket állított azzal, hogy 5 előadást tartott, melyek 
közül kettő mint nem szigorúan szakelőadás, általános érdeklődést 
keltett. Elnökünkön kivül Csiki ERwxő, DR. HoRgRvárÓH Géza, JABLOo- 
NOWSKI JózsEF, DR. KERTÉSZ ABA és SCHMIDT ANTAL 2—2, BiRó LAJos, 
DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, PowxGRácz SÁNDOR és DR. SzaBó JózsEr 1—1 
előadással szerepeltek. A mi pedig az egyes előadások szakmasze- 
rinti feloszlását illeti, általános érdekű volt 5, lepkészeti 5, hymen- 
opterologiai 4, bogarászati 2, gazdasági entomologiai, hemipterolo- 
giai és neuropterologiai tárgyú 1—1 előadás. 

A rendes üléseken kivül megtartottuk a mult évben első köz- 
gyülésünket és hat választmányi ülést. 

Elég szépen haladtunk tagok szerzésében is, mert a míg 1911 
végén 80 tagunk volt, a mult év végét 97 taggal zártuk be, leszá- 


1 ag 


95 


mítván az év folyamán elhunyt egyik buzgó lepkésztársunkat NIa- 
MESSNY IMRE ny. posta- és távirdafelügyelőt. 

Társaságunk hivatalos folyóiratáról nincs sok mondani valóm, 
hiszen t. tagtársaink eléggé ismerik, legfeljebb azt említhetném meg, 
hogy az 1912. évi XIX. kötetben 20 szerzőtől 26 nagyobb és 13 
kisebb közlemény jelent meg. 

Kirándulást 1912-ben tekintettel az állandó rossz időjárásra, 
csak egyet rendezhettünk és pedig május hó 16-án Kovácspatakra. 
Ez a kirándulás is nagyon látogatott volt és daczára az elmaradha- 
tatlan esőnek elég szép eredménynyel is járt. 

Üléseink közül egyet, a mikor DR. KERTÉSZ ABa az Ortler vi- 
dékére tett lepkészeti kirándulásáról számolt be, a , Budapesti Kamera 
Klub" helyiségében, egy másikat, mikor JABLONOwSKI JÓZSEF a szőlő- 
molyokról beszélt, a Rovartani Állomás helyiségeiben tartottuk ; 
mindkét előadás képek vetítésével járván, hozta magával, hogy ne a 
rendes helyen tartsuk meg azokat. Nem mulaszthatom el, hogy e 
helyen is ne fejezzem ki köszönetemet mindkét intézménynek helyi- 
ségeik szíves átengedéseért, de köszönettel tartozunk a Magyar Nem- 
zeti Múzeum igazgatójának, BÁRÓ SZALAY ÍMRE úr őméltóságának is, 
ki mint ez alkalommal is, közgyülésünk megtartására ezt a termet 
volt szíves átengedni. 

A társaság pénzügyi helyzetét, a mint a pénztáros úr jelenté- 
séből hallani fogják, nem volt teljesen kielégítő — értem ezalatt azt 
a szomorú tényt, hogy tagtársaink még az 1911. évnél is rosszabb 
arányban fizették be tagdíjaikat, úgy hogy tagdíjhátrálék czímen már 
óriási összeget kell szerepeltessünk számadásainkban. Ennek tulaj- 
donítható azután, hogy Társaságunk még mindig nem foglalkozhatott 
egyik fontos czélja megvalósításának kérdésével, t. 1. a rovartani 
segédmunkák kiadásának kérdésével." Reméljük, hogy a folyó év meg 
fogja hozni a viszonyok változásával, pénztári bevételeink javulását 
is. Hogy pénztári kimutatásunk mindazonáltal végeredményben va- 
gyoni gyarapodásunkat mutatja, azt részben új alapító tagjainknak, 
részben jóakaróinknak tulajdoníthatjuk. Igy társaságunk működésé- 
nek különösen nemzeti szempontból való fontosságát felismervén, 
egyik buzgó tagtársunk, DiószegGyy LÁszLó festőművész, társaságunk- 
nak felajánlotta egyik festményét, melynek kisorsolás útján való érté- 
kesítése készpénzkészletünket 112 koronával gyarapította. Fogadja 
ezért a nagylelkű adományáért e helyen is őszinte köszönetünket és 
hálánkat. 

Miután ezzel társaságunk ügyeiről beszámoltam, legyen szabad 
még néhány más eseményről is megemlékezni. 

Igy első helyen a II. Nemzetközi Entomologiai Kongresszust 
kell említsem, mely augusztus hó 5—10. ülésezett Oxfordban és 


96 


melynek lefolyásáról társaságunk egyik ülésén JABLoNowsKI JÓZSEF 
és DR. KERTÉSZ KÁLMÁN számoltak be. Megemlítendőnek tartom azon- 
kivül, hogy az elmult évben néhány fontos munka gazdagította ha- 
zánk entomologiai irodalmát. Igy eltekintve a folyóiratunkban meg- 
jelent tanulmányokról, külön meg akarom említeni, hogy napvilágot 
látott ScHmMIDT ANTAL szép tanulmánya faunánk egyik büszkeségéről, 
az Ogxytrypia orbiculosa-ról. DR. PErTRI KáRoLY összeállította az Irdély- 
ben előforduló bogarak jegyzékét; munkája egy hatalmas kötet, el, 
tekintve az úgylátszik politikai okokból eredő botlások- és hiányok- 
tól, nagyban hozzájárult bogárfaunánkról való ismereteink gyarapí- 
tásához, mert szerző és DEvuBEL FRiIGYEs tagtársunk évtizedekre ter- 
jedő gyüjtéseinek eredményét ez a munka közli első ízben össze- 
foglalóan. Lepkészeti irodalmunkat DR. H. REBEL tanulmánya Her- 
kulesfürdő és környéke lepkefaunájáról gazdagította. Kiváló esemény- 
számba megy PowxGRÁcz SÁNDOR fiatal tagtársunk szép tanulmánya a 
hazai Chrysopákról, mely az Állattani Közleményekben jelent meg 
és mely munka a reczésszárnyúak nálunk eddig elhanyagolt érdekes 
rendjére is fel fogja hívni rovarászaink figyelmét. 

Fiatal társaságunkkal ugyan nem állottak semmiféle összeköt- 
tetésben, de munkálkodásukkal a hazánkra vonatkozó rovartani 1ro- 
dalomban nyomot hagytak a múlt év halottai közül a következő kül- 
földi buvárok, mint GaAwxGLBavER LaJos, a bécsi udvari múzeum állat- 
tami osztályának igazgatója, a kit nemcsak magyarországi kirándu- 
lásairól írott czikkei, de befejezetlenül maradt nagy munkája révén 
is hazánkban általánosan ismertek. Ugyancsak Bécsben húnyt el 
BorarscH Orró lepkész, a ki mint kereskedelmi utazó gyakran for- 
dult meg Magyarországon és így szoros összeköttetést tartott fenn 
lepkészeinkkel. Ő különösen az Eupitheciákról írott ezikkeivel szer- 
zett magának jó nevet. Berlhmben halt meg J. ScHicskv tanár, a ki 
mint az európai bogarakról szóló munka utolsó 20 kötetének szer- 
zője szerzett nagy érdemeket; sok magyarországi bogarat is írt le 
és ismertetett első ízben. Az aprólepkékkel foglalkozó lepkészeink 
DR. TH. GörscHMANN boroszlói tanárban veszítettek egy buzgó kolle- 
gát, a ki tanulmányaikban önzetlen támogatójuk és segítőtársuk volt. 

T. közgyülés! Ezekben voltam bátor társaságunk 1912. évi 
működéséről, valamint a fontosabb és minket is közelebbről érdeklő 
külföldi eseményekről beszámolni. Hátra van még, hogy mindazok- 
nak, a kik működésemben segítségemre voltak, kik társaságunk ér- 
dekében munkálkodtak, e helyen 15 köszönetemet fejezzem ki, kérvén 
hogy támogatásukkal a folyó évben is megtiszteljenek. 

Utána DR. SzaBó JózsEF könyvtáros következő jelentését ol- 
vasta fel : 


- 97 


Könyvtárnoki jelentés. — Tisztelt közgyülés! Könyvtárunk ör- 
vendetes gyarapodásáról számolhatok be. Könyvtárunk a tavalyi ki- 
mutatás szerint ugyanis mindössze 12 darabból állott, ma pedig, 
ezeket is hozzászámítva, 239 darabból áll. Tehát 227 darabbal gyara- 
podott.. 

A munkák legnagyobb része különböző folyóiratok különlenyo- 
matai. Ezeken kivül DR. KERTÉSZ KÁLMÁN , Katalogus Dipterorum"-á- 
nak 7 kötete, a , Kísérleti Közlemények" 6, a , Rovartami Lapok" 7 
és a , Deutsche Entomologiseche Zeitschrift" 3 teljes évfolyama jutott 
. könyvtárunk birtokába. 

Az összes 227 darab munka ajándékozás útján lett kötáúuk 
tulajdonává. Az ajándékozók — a kiknek ezuton is köszönetet mon- 
dunk — a következők voltak: Csiki ERwő, GYőRFFY JENő, DR. HoR- 
várH Géza, DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, MoCsÁRY SÁNDOR, NIAMESNY IMRE 
özvegye, PONGRÁCZ SÁNDOR, DR. SZOMBATHY KÁLMÁN. 

Könyvtárunk ideiglenesen a Nemzeti Múzeum . állattárának 
könyvtárában nyert elhelyezést. 

s. 

Utána DR. KERTÉSZ KÁLMÁN pénztáros a következő jelentését 
terjeszti elő : 

Pénztárnoki jelentés. — Tisztelt közgyűlés! A. M. E. T. 1912. évi 

. pénztári eredménye nem olyan kedvező, mint azt az előirányzat után 
várni lehetett volna. Ennek oka s ezt sajnálattal kell konstatálnom, 
az, hogy tagjaink jórésze még 1911. évi tagdíjával 15 hátrálékban 

van. Ennek daczára kiadásainkat teljesen fedezhettük, de alaptőkén- 
ket csak kis összeggel gyarapíthattuk. 

Alapítványt következő tagjaink tettek : GURÁNYI ISTVÁN, KERTÉSZ 

. KáLMáN-né és KERrÉsz Emma. Fogadják ezért köszönetünket. 

: Ha az 1912. évi előirányzatot a zárószámádással összehason- 
- kítjuk, azt találjuk, hogy az alapítványok tételénél 200 K, az oklevél- 
. díjaknál 22 K s a kamatoknál 16 K 56 f többletet értünk el, viszont 
. "ERR ST 328 koronával kevesebbet vettünk be. 

A. rendkivüli bevételek tételének nagyságát annak köszönhet- 
jük, hogy DiószEGHY LászLó festőművész tagtársunk egy olajfest- 

. ményt ajándékozott Társaságunknak, melyet sorsolás útján értékesí- 

. tettünk ; e réven 112 K bevételünk volt. Nem mulaszthatom el, hogy 
. Diószecny LászLtó tagtársunknak nagybecsű adományáért e helyen 
is köszönetet ne mondjak. 

A kiadásokat véve sorba: értékpapirt 200 K-val kevesebbet 

. vásárolhattunk, a tagsági díjaknál elért kedvezőtlen eredmény követ- 

" keztében. A Rovartani Lapok-nál 35 K, a postadíjaknál 46 K 12 f, 
a kis nyomtatványoknál 4 K s a könyvtárnál 76 K megtakarítást 

. értünk el. 


98 


Múlt évi zárószámadásunk és vagyonmérlegünk a következő : 


A , Magyar Entomologiai Társaság" zárószámadása az 1912. évről. 


BEVÉTEL IGE KIADÁS KE 
1) Maradék az 1911. évről! 162103111.] Értékpapirok vásárlása ! 397186 
2.1. Alapítványok . . . .] 4001—1(12.] Rowartani Lapok : . .] 4291— 
OO key eV a Kezet át 26.1—118- Postadíjak . . . . . 13]88 
4.) Tagdíjak . sve J ETDJ—EE JEGONNYYATÉN ég ga 24 ] — 
5.! Rendkivüli bevételek .! 1834]67I15.- Kis nyomtatványok . . 90] — 
(DA) JEGZDONEKKD e [9 DO [6 IKCSB OD LdE0lÁBOK a a 4. — 

T.] Maradék 1912-re . . .!] 336]52 
125126 125126 


A , Magyar Entomologtai Társaság" vagyonmérlege 1911 deczember 31-én. 


—— ACTIVUM IRS PASSIVUM JEG [E 
I IKÉSZDEMZ 2661] 390 DUL ÁlJI AMSZ WELDYZOM a 73 a 20990 — 
9] Értékpapir az Első Pesti 

Hazai  Takarékpénz- 

THE DENO a 6 os o a 1 a JUD 
9 eldarodiaátatáó kette Pest 

a) Alapítvány 100 K 

b) Tagdíj 510 K 

c) Oklevéldíj 34 K [ 644]— 
A ONYAVTÁT SE AN s 500160 
5.] Leltári felszerelés  . . 3 

2585 [— Sz 


A pénztárnoki jelentés kapcsán felszólaltak : 


JABLonowskI JózsEr köszönetet mond KERTÉSZ KÁLMÁN-nak, 
hogy a ,Magyar Entomologiai Társaság" pénzügyeit oly nagyon 
szívén viselte s a pénztárnoki jelentés ama pontjára vonatkozólag, 
mely szerint a tagok jelentékeny része tagdíját nem fizette be, kéri 
a közgyűlést, bizza meg a pénztárnokot, hogy a nem fizető tagokat 
levél útján szólítsa fel a hátralékos tagdíj befizetésére. 

DB. Hogvárn Géza megjegyzi, hogy miután az ezirányban való 


egi 
nó 
ő T , 


99 


intézkedés nem a közgyűlés feladata, a tagdíjak behajtásának mód- 
ját bizzuk a választmány megvitatására. 

DR. KERrész KÁLMÁN megjegyzi, hogy a terve az, hogy junius 
hó első felében levélben szólítja fel a hátralékos tagokat s ha ez 
nem vezet sikerre, úgy postai megbízás vagy ügyvédi levél útján 
kisérli meg a tagdíjak behajtását. 

A. közgyülés ezek után a választmányra bízza ezen ügy elin- 
tézését. ; 

Titkár jelenti, hogy a mult évi közgyülés megbízásából DR. 
Soós LAJos és- GYÖRFFY JENŐ megvizsgálták a pénztárt és a követ- 
kező jelentést nyujtották be : 

Tisztelt közgyűlés ! , Alulrottak mint az 1912-ik évi közgyűlés 
által kiküldött pénztárvizsgálók mind a számadási könyveket, mind 
az értékpapirokról szóló elismervényt és a pénztári készletet meg- 
vizsgáltuk és a számadást minden tekintetben rendben találtuk. 
Budapest, 1913 januárius 18-án. — DR. Soós. LAJos s. k., GYÖRFFY 
JENŐ s. k. 

E: 

Pénztáros az ezidei évre a következő költségvetési előirányza- 

tot ajánlja elfogadásra : 


A. , Magyar Entomologiai Társaság" 1913. évi költségvetése. 


BEVÉTEL JEG KIADÁS K [£ 
FESSELZZÉL STEZTSS LÖSZ Z ÖRONSK JEGES EZ JESS] 19 PROST TZZOSESÉSRBÉ SES SÉSÉTSEAT AR B Kg ZElÉSRY ÉT ! 

1.) Maradék az 1912. évről! 336]52111.1! Értékpapirok vásárlása ! 400]— 
2.1 Alapítványi . . . . . 1 1001 1124 Rovartani Lapok . . .] 480 
BEN HNaroseli jak sz eses] OVON 3 BOsTa díjak ss sze s 60 [/— 
LsOoklewéldíjak ass s 10 1—1]14.4 Kis nyomtatványok . . 60 [— 
5. Hátrálékos tagdíjak. .] 2001—1]15.] Könyvtár  .- . . . .] 100j1— 
GZ ÉSz atolka se e HOST KÖ EROLŐSÍG Et ze EE E 96 152 
TI96T5AT SZA KETEBI ES 


Ezzel 

Elnök ajánlja, hogy a közgyűlés az 1913. évi zárószámadások 
megvizsgálására újból DR. Soós Lagos és GyőgRrrv JEnő tagokat 
küldje ki. 

Elnök előterjesztését a közgyűlés elfogadta. 

A tiszti jelentések elhangzása után DR. HoRvárn Géza a köz- 
gyülés nevében mond köszönetet a tisztikarnak eredményes mun- 
kásságáért, 


100 


Titkár jelenti, hogy alapszabályaink értelmében új választás alá 
kerül az elnök és a választmány egyharmada, azonkivül részben a 
kandidáczió, részben ÉHMANN FERENCZ választmányi tagnak a napok- 
ban történt elhúnyta folytán még két választmányi tag választandó. 
A választmány határozatából a közgyülésnek a következőket ajánlja 
megválasztásra : elnökké BiRó LaA-os-t alelnökké DR. KERTÉSZ ABÁ-t, 
választmányi tagokká CERva FRIGYES, DIENER Huaó, DR. HORVÁTH 
Géza, KurúHyY Dezső, MIHóKk Orró és DR. VÁNGEL JExő-t. 

A szavazólapok kiosztása után elnök a szavazás idejére a köz- 

gyülést felfüggeszti. 

A szavazás megtörténvén, elnök az ülést újból megnyitja és 
titkár jelenti, hogy összesen 27 szavazólapot adtak be, a választás 
eredménye pedig a következő : 

Elnökké megválasztatott BiRó LAJos 26 szavazattal, alelnökké 
DR. KeRgrÉsz ABa 26, választmányi tagokká DIENER Hugó 26, DR. 
HoRvárÓH Géza 26, CERva FRIGYES 24, Kurny DEzső 24, MIHóK OTTÓ 
21, DR. VáwnGeL JEnő 21 szavazattal. Szavazatot kaptak még az el- 
nöki állásra Mimnók Orró 1, az alelnökire CsRva FRiGyEs 1, választ- 
mányi tagságra BOKOR eemús 7, SCHMIDT ANTAL 3, DR. IGE NEZ 
SÁNDOR. 3, MocsáRY SÁNDOR 2, BiRó LaJos 1, Kovács ÖDÖN 1. 

; MocsáRgy SáwspoR elnök megköszönvén a lefolyt évben iránta 
tanusított bizalmat, üdvözli az újonnan megválasztottakat és a köz- 
gyülést berekeszti. 

A , Magyar Entomologiai Társaság" 19. ülése 1913. februá- 
rius 15-én. —-BiRó LAJos elnök megnyitja az ülést, köszönetet mond 
azért a bizalomért, mely az elnöki székbe juttatta és igéri, hogy 
igyekezni fog ezt a bizalmat ki is érdemelni. Üdvözli DR. HOoRvÁáTH 
Géza tagtársunkat abból az alkalomból, hogy a franczia entomolo- 
giai társaság tiszteleti tagjává választotta. Majd ,A mikrohymeno- 
pterák vizsgálásáról" czímű előadásában ismerteti azokat a módsze- 
reket, a melyek segítségével az apró gubacsdarázsokat megvizsgál- 
ható állapotba hozhatjuk. Ismerteti továbbá azokat az európai köz- 
és magángyüjteményeket, a melyekben fontosabb anyag (főleg 13 
pusok) van. 

A ,Magyar Entomologiai Társaság" 20. ülése 1918. máúr- 
czius 15-én. — BiRó LaJos elnök megnyitja az ülést a m. kir. Ro- 
vartani Állomás helyiségében és felkéri DR. KERrÉsz ABá-t, hogy 
, Erebia Christi" czímen bejelentett előadását tartsa meg. Előadó rö- 
viden ismertetvén ezt a kevéssé ismert alpesi lepkét és annak elő- 
fordulási viszonyait, rátér annak az útnak ismertetésére, melyen át 
a lepke alpesi termőhelyéhez juthatunk. IElőadását számos eredeti 
fényképfelvétel vetítése mellett élénken illusztrálja. A nagy tetszéssel 
ogadott és érdeklődéssel hallgatott előadás után JABLONOWSKI JÓZSEF 


101 


, A szőlőilloncezák" cezímen tartott előadást, ismertetvén a Torlrix 
Pilleriana kártételét és az ellene való védekezést, előadását számos 
vetített képpel. illusztrálván. - Csiki ERnő bemutatott néhány hazai 
gyártású czélszerű hálókeretet. 

Választmányi ülés 19183 márczius 15-én. — Titkár jelenti, 
hogy EHMANN FERENCZ választmányunk tagja f. évi januárius 25-én 
elhúnyt. Új tagokúl bejelenti IrJ. FRIEDRICH AwTAL-t (Maglód) és 
PirLicH FEREwxcz-et (Simontornya), a kik megválasztattak. Pénztáros 
indítványozza, hogy a választmányi üléseket lehetőleg negyedéven- 
ként tartsuk és ez alkalommal a tisztikar terjessze elő negyedévi 
jelentését. A választmány ezt czélszerűnek találván az első ilyen vá- 
lasztmányi ülést április 19-re tűzi ki. 

A , Magyar Entomologiai Társaság" 21. ülése 1913 április 
19-én. — Miután BiRó LaJos elnök a nagy számban megjelent tago- 
kat és vendégeket üdvözölte, megnyitotta az: ülést, melyen DR. HoR- 
vár Géza ismertette a Phyllomorpha-csoportba tartozó Hemipterákat, 
melyeknek kétoldalt karimásan kiszélesedett teste mélyen bemetszett 


. karélyokra van osztva s a melyek e miatt valami száraz falevelekhez 


vagy növénymagvakhoz hasonlítanak. Többnyire a forró földővi tája- 
kon, részben Dél-Európában élnek, de egy fajt az előadó Orsovánál 


is felfedezett. — DR. KERrÉsz Kármán két Formoza-szigetéről szár- 
mazó óriási rablólegyet mutatott be és ismertette azoknak rendszer- 
tami helyét. — ScHMIDT ANTAL egy apró kék lepkét mutatott be, a 


Eycaena Bavius-t, mely eddig csak Dél-Oroszországból és Örmény- 
országból volt ismeretes és tavaly Erdélyből is előkerült. Az erdélyi 
alak új fajváltozatnak bizonyult. Ugyancsak ő bemutatta az Argynuis 
Lathoma nevű gyöngyházpillének egy melanisztikus példányát, melyet 
ULBRIcH EDE gyüjtött. — DR. PoNxGRÁcz SÁNDOR egy új reczésszárnyú 
rovart mutatott be, melyet DR. KERTÉSZ KÁLMÁN és CsIKI ERNŐ gyüj- 
töttek Máramaros megyében. Ez az új faj a Stenophylax millenti, egy 
a millenáris évben felfedezett faj legközelebbi rokona. — Csiki ERNŐ 
a bogarak néprajzi alkalmazásáról beszélt, ismertetvén egyes díszes 
bogaraknak az indiánusok, négerek stb. által való alkalmazását külön- 
féle ruházati tárgyaik díszítésére. Majd bemutatott egy abesziniai 
gyermeksípot, melyet Kovács Öpöwx hazánkfia hozott múlt évi utazá- 
sából; ezt a sípot a gurági-gyermekek egy rózsabogár-féle (Compso- 
cephalus Kachowskii) hlaszínű vagy zödes-kék villás szarvacskájával 
mozaikszerűen díszítik. — Végül DR. HogRvárH GÉza ismertette BER- 
LESE turini tanár legújabb légyírtó eljárását és bejelentette, hogy a 
következő. nemzetközi zoologiai kongresszus 1916-ban Budapesten 
fog megtartatni. ; 

; Választmányi ülés 1913. április 19-én. — Miután BíRó LaJos 
elnök az ülést megnyitotta, Csiki ERnő titkár új tagnak ajánlja ne- 


102 


mesdédi KiRáryY KáLMÁN máv. forgalmi hivatalnokot (Budapest, VILI. 
Luther-utcza 3), a kit a választmány megválaszt. Titkár jelenti, hogy 
Budapest székesfőváros tanácsa megküldötte a Magyar Entomoloógiai 
Társaságnak a Belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályait. 
A választmány erre elhatározta, hogy az alapszabályok a Rovartani 
Lapokban és külön füzet alakjában is kinyomandók. — DR. KERTÉSZ 
KáLMmásx az I. negyedévről a következő pénztári jelentést terjeszti elő : 
Bevétel volt 1476 K 82 f., kiadás 805 K 580 f. (legnagyobbrészt érték- 
papirosok vásárlására fordíttatott), ennélfogva a készpénz 671 K 02£. 
Felhátalmazást kér arra, hogy 300 K-ért Hazai Bank-részvényeket 
vásárolhasson, valamint arra is, hogy a hátralékosokat levélben fel- 
szólíthassa a tagdíjak befizetésére. A választmány ezekre a felhatal- 
mazást megadja. — Végüi a választmány elhatározza, hogy úrnapján, 
május 22-én gyüjtőkirándulás rendezendő Tata-Tóvárosra és elhatá- 
rozza, hogy budapesti és Budapest-vidéki tagtársaink, a kikre egye- 
dül lehet számítani, hogy a kiránduláson részt vesznek, idejében ér- 
tesítendők, illetőleg meghívandók. 


Felkérjük azon tisztelt tagtársainkat a kik 
] tagoijukkal még hátrálékban vannak, hogy 
azi mielőbb a pénztáros czímére bekülöjék. 


,ROVARTANI LAPOK" 


XX. Band. Márz— Juni 1915. 3—6. Heft. 


S. 33. — A. Schmidt: Die Entwicklungsgeschichte 
me Vere mon öten ezaz om 10 ey b egy 101tek OJAN 6 010 SE TBISI 10977 
Nachdem sieh Verfasser über die Begrenzung der Art und die Artcha- 
raktere auslasst, stellt er als wichtige Bedingung die Erforscehung der 
ersten Stünde der Lepidopteren hin, die oft wiechtigere Beitrüge zur 
Beurteilung der Art liefern als manche üussere Unterschiede des 
sehmetterlingskörpers. Dan wird das Ki, die Raupe, Puppe sowle 
die biologischen Verhültnisse dieser einzelnen Stande besprochen 
(Dieser Teil der Abhandlung erschien deutsch in Annales hist.-nat. 
Mus. Nat. Hung. X, 1912, p. 632—637). Sehliesslich wird. dieser sonst 
ausser Ungarn aus Rumánien, Griechenland und Zentral-Asien (Tjan- 
Shan, Saissan) bekannte Schmetterling als ein Steppentier angesehen, 
als dessen Urheimat wohl Zentral-Asien angesehen werden kann. 
Auf Tafel T wird das Bi (Big. 1), Skulptur der Bischale (FHig. 2), 
die frisch gesehlüpíte (Fig. 3), halbausgewachsene (Kig. 4) und aus- 
gewachsene (Fig. 5) Raupe, die Puppe (Fig. 6), der ? Falter (Fig. 
7) und das durch die Raupe ausgefressene Rhizom von Iris pumila 
(ig. 8) abgebildet. 

S. 63. — J. Fehér: Die Insekten-Mimikry vom ge- 
sembeehtiethen Standpunkt MM — Verfasser fahrt fort 
seine Beobachtungen zu registrieren, bei welcher Gelegenheit nun 
die übrigen Insekten-Ordnungen an die Reihe kommen. Es wird so 
über Syromastes marginatus, Palomena prasina, Mantis religiosa, Musca 
domestica, Ragonycha fulva und Arachniden ete. berichtet. Sehliesslieh 
wird festgestellt, dass : verscehiedene Insekten auf gleichfarbige oder 
eleichförmige Gegenstánde und oft in Anzahl aníliegen ; darin werden 
sie durch gesehlechtliche Instinkte geleitet. Dies lasst nun folgern, 
dass einzelne Insekten beim Aufsuchen des anderen Gesechlechts 
nicht nur dureh ihren Geruch, sondern auch durch ihr Sehvermögen 
geleitet werden ; dass der Geruch zum Feststellen der gleichen Art 
dient, nachdem diese schon angenaáhert wurde; aus weiterer Ferne 
werden sie durch ihr eben nicht scharfes Sehvermögen geleitet ; die 
meist gleichförmige WFarbe und Geruch des anderen Geschlechts 
wirkt stárker reizend, und ebenso werden gleichfarbige Gegenstánde 
in der freien Natur besonderer Aufmerksamkeit besehenkt, wodurch 
diese, nachdem. Sie oft Ssammelplátze werden, das aulffinden beider 
Gesehleechter erleiehtert. Naturlich muss hervorgehoben werden, dass : 


104 


sich obige Folgerungen nur auf bestimmte Arten bezichen, also 
nicht allgemein aufgefasst werden können. 

S. 66. — N. Ch. Rothschild: Beitraáage zur Lepido- 
pierenfauna Ungazns. V. (Bierzu : Tafel I). — Der deütsehe 
Text der Arbeit ist parallel dem ungarischen gesetzt und dort ein- 
zusehen. 


Literatur. 
S. 92. — Es wird je eine Arbeit von Csiki und DEpPoLr be- 
sprochen. 
Vereinsangelegenheiien. 


5. 92. — Bericht über die Generalversammlung der Ungarischen 


Entomologischen Gesellschaft am 15. II. 1913. — Nach der Eröft-. 


nungsrede des Vorsitzenden A. MocsáRgy, verliesst Sekretar E. CsrkI 
den Bericht über das Vereinsjahr 1912, Bibliothekar DR. J. SZABÓ 
über" die Bibliothek, DR. K. KERrÉsz legt den Kassenbericht vor. 
Nachdem die Funktionare Dispensation erhielten, wurde den Statu- 
ten gemáss die teilweise Neuwahl durehgeführt. Es wurde pro 1918 
zum Vorsitzenden L. Bigó, pro 1913—15 zum stellvertretenden Vor- 
sitzenden DR. A. KeERrész und zu Ausschussmitgliedern EF. CERvA, 
H. DIZNER, DR. G. HoRvárn, D. Kurny, 0. MiHógx und DR. J. VÁNGEL 
gewabhlt. j 
S. 100. — In der ordentlichen Sitzung am 15. II. 1913 hielt 
der Vorsitzende L. BiRó einen Vortrag , Über die Untersuchung der 
Mikrohymenopteren " . 

5. 100. — In der ordentliehen Sitzung am 20. III. 1918 sprach 
DR. A. KeRrÉsz über , Erebia Christi" und J. JABLosowsKkI über , Die 


Weinwickler". Beide Vortrage wurden durch zahlreiche Projektions- 


bilder erleutert. 

5. 101. In der Sitzung am 19. IV. 1913 spach DR. G. HoRvÁáTrH 
über die Gattung Phyllomorpha, DR. K. KeRrÉsz über zwei Asiliden 
von Formosa, A. ScHMiDT über Lycaena Bavius aus " Siebenbürgen, 
DR. A. PonGRácz über eime neue Art der Gattung Stenophylax aus 
der Máramaros und I. Csiki über mit Kafern geschmückte ethno- 
graphische Gegenstánde und zeigte eine mit den Kopfhörnern von 
Compsocephalus Kachowskti gesehmückte Pfeife aus Abessinien. 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XX. KÖTET. 1913 JULIUS—AUGUSZTUS 7—8. FÜZET. 


Adatok a Lycaena Bavius Ev. életmódjához. 


Irta: DiószEGHY LÁSZLÓ. 


BÁRó ROTHSCHILD ÚHARLES úr megbizásából f. évi április 5—29-ig 
felkerestem a Magyarországon általam felfedezett Lycaena Bavius Év. 
termőhelyét. 1910 április 20-án gyüjtöttem 6 c" példányt, de miután 
a növényzet fejlődése ez idén jóval előbb mutatkozott mint 1910-ben, 
. jónak láttam már ápr. 5-én odautaznom, hogy az állat gyüjtését és 
megfigyelését el ne mulasszam. Április 6-án érkeztem meg Viczére 
(Szolnok-Doboka m.) s még aznap körülnéztem a termőhelyen. 

A kökény már virágzásnak indult a déli oldalakon, a fák rü- 
gyei már erősen fejlődöttek voltak épp úgy mint 1910 április 20 körül. 

Sajnos, már április 7-én beállott az esőzés, erős, olykor orkán- 
szerű széllel, olykor hóval s ez április 18-ig tartott. Ez idő alatt szó 
sem lehetett a gyüjtésről, a növényzet sem fejlődött, így a környék 
látszólagos jobb termőhelyei után kutattam, végre április 20-án gyüj- 
töttem a Lycaena Bavius Ev. első példányát. 

Vicze és környéke 25—30 kilométer körzetben hegyes-dombos 
vidék. A vidék 959/0-a felszántott, megművelt terület, kiirtott szál- 
erdővel, 10—25 éves erdők csak itt-ott tarkitják az egyhangú vidé- 
ket. Egyetlen uralkodó kőzet a pala, ezen olykor igen vastag réteg 
agyagos homok. 

Csuszamlások, omlások e szerint igen gyakoriak, oly annyira, 
hogy sok területre, a melyet 1910-ben láttam, most már alig ismer- 
tem rá. 

A megmunkálatlan hegyek oldalain csak a déli lejtőkön van 
számottevőbb vegetáczió, a többi részen alacsony cserje, gyönge fű. 
Persze, csak azon déli lejtők maradtak munkálatlanul, a melyeknek 
meredek volta kizárja a kapával való megmunkálást, bár idővel ez 
is megtörténik ; a nép szegény, minden talpalatnyi helyre szükség van. 

Ez idő szerint a déli lejtők uralkodó növényzete egy sásfajta, 
2—3 alacsony növény és a vörös virágú Salvia, vagyis a mezei 
. zsálya. Április 20-ig csak itt láthattam egy-egy Papilio Machaon-t, 
Rovartani Lapok. XX. 7—8. (1913. VI. 10). 


106 T 


P. Podalirius-t, egynéhány Pieridát és a Lycaena Bavius Ev. is csak 
itt volt található. 

( Április 23-án szép időm lévén újólag gyüjtöttem a fenntneve- 
zett lepke 3 d" példányát. Végre április 25-én megfigyelhettem az 
első 2 állatot, mondhatom, nem kis izgalommal. Mégis, mielőtt há- 
lómba került volna; alkalmam nyilt megfigyelni, hogy ide-oda röp- 
ködése közben csakis a Salvia húsos leveleit tünteti ki tartózkodá- 
sával, kerülvén a környezet többi növényét. Azonban az állat meg- 
figyelése és gyüjtése egyformán fontos lévén, a ? Bavius által fel- 
keresett Salvia-leveleket lehetetlen volt egyúttal át is néznem $ mint 
utólag kiderül, majdnem hiába való is lett volna, habár ez a hernyó 
tápnövénye. 

Azonban a lepke, különösen a gc" előszeretettel keresik fel az 
erdei szamócza fehér virágait, de a lejtők meredek volta csaknem 
lehetetlenné teszik a lepke megfigyelését, különösen ha felfelé a ge- 
rincz felé röpül. 

Április 25-én délután érkezett meg UJHELYI JózseF, a Magyar 
Nemzeti Múzeum kiküldöttje, a ki a következő napokon, valamint 
VARGA BÉLA ottani ev. ref. lelkész rendkivül kedvező segítségével 
megerősíthették azon feltevésemet, hogy az annyira kutatott tápnö- 
vény a Salvia. 

Ugyanis UJHELYI-nek sikerült egy ? L. Bavius Ev.-t meg- 
figyelni a mint egy petét rakott le a fenntnevezett növény szárára. 
Az igen kicsiny, de azért tisztán kivehető . világos zöldeskék pete 
képletesen szólva szinte új erőt kölcsönzött a már említett igen me- 
redek terrenumon való mozgásra és 28-áig mindhárman ezen a he- 
lyen gyüjtöttük az állatot váltakozó szerencsével s olykor bizony 
irigységgel is talán. Több petét azonban lehetetlen volt találnunk, 
bárha a 99, mielőtt hálónkba kerültek volna, minden funkezióját 
figyeltük. ; 

Ekkor történt, hogy az igen fáradságos és ránézve igen gyönge 
eredmény elkeserítette a mi önfeláldozó, hazánk legújabb lepkészét 
VaRGa tiszteletes barátunkat, egyszerűen otthagyott bennünket mint 
szent Pál az oláhokat. 3 ú 

UJHELYI barátom is megelégelve az órákon át tartó eredmény- 
telen lesést, elment — mint mondá — ,Mycethopbilidákat" gyüjteni. 
Mire visszatért, irígykedve nézte az én azóta gyüjtött, kopott két 
Bawvius-omat. Ez délután 3 órakor történt s miután nagy volt a hőség, 
sietnünk kellett haza, hogy még frissen preparálhassuk az állatokat, 
mielőtt ez lehetetlenné válik puhítás nélkül. 

Épp végeztünk a munkával, midőn a hőségtől kipirultan, izzad- 
tan beront a mi kedves lepkész-lelkészünk és minket mintegy lesaj- 
nálván, szó nélkül egy széknek elkeresztelt alkalmatosságra lepihen- 


107 


vén, előszedi zsebéből a papirzacskós skatulyáját és kezdi bontogatni 
a zacskókat. Előkerül egy, majd 2—3 E. Cardamines, — mi ekkor 
UJHELYI-vel összenéztünk, megmosolyogván ritkaságait, persze nem 
értvén előbbi fölényes viselkedését. Aztán előkerültek kopott és 
kevésbé kopott Gonopteryz rhammi-k, rapae-k, napi-k, ép csápokkal 
vagy azok nélkül, — s mi csak mosolygunk kitartóan. Egyszerre 
azonban felderül az arcza, jön egy Bavius, 2, 3, 4, egészen 6 példá- 
nyig! Bizony az én kedves lepkész-tanítványom (én vezettem be a 
lepkészet gyönyörűségeibe) egyszerre mester lett szemünkben a 
. remek" bemutatása után. Bár használható állat alig akadt közöttük, 
.kinyújtám kezemet a croesusi kincseket rejtő doboz után, — de a 
tanítvány felmondta nekem szolgálatait avval a rövid kijelentéssel, 
hogy most már ő is a múzeumnak gyüjt. Véletlenül UJHELYI arczára 
került tekintetem, — s czáfolja meg, ha nem igaz — kajánul mosoly- 
gott biz ő! Bt 

Ilyen és ehhez hasonló epizódok között mesélte el most már 
a ,nagy tanítvány", hogy fölfedezte a L. Bavius-ok világkongresz- 
szusát s ha hálóján (melynek szövete az egyöntetűség elvét a marasz- 
aló, barátságos kökénybokrok jóvoltáhól felmondta) át nem. mene- 
.külnek, most már talán 15 darab is lenne. 

Másnap, április 29-ikén, már korán megjelentünk a fentjelzett 
kongresszus színhelyén, mert barátunknak hivatalos gyülése lévén 
9 órakor (azonban még 10 után is velünk volt), hozzáfogtunk a 
.Bavius-ok megtizedeléséhez. 

Itt aztán gyüjtöttünk elég szép anyagot, sikerült a petegyüjtés 
is, a megfigyelés is, amelyről a következőkben számolok be : 

A É£ycaena Bavius Ev. bárha igen sok Salvia-bokrot keres fel, 

:azok közül csak a legegészségesebbeken időzik hosszabb ideig, mikor 
is a külső levelek szárain behatol a középlevelek közé és csak a 
legfrissebb levelek aljára rak le egy-egy petét. A szárra ritkán, 
külső levélre egyáltalában nem petéz. Öt, tíz és ennél több 
petét csak a már fejlődő virágra rak s minden egyest igen jól 
rejtve, védve. 
. —— A petelerakás úgy történik, hogy keresi a levél erre alkalmas 
:gödröcskéit s miután lerakott egy-két petét, megfordul és ugyanott, 
vagy a közelben folytatja ebbeli munkáját; ha elvégezte, lassan 
kisétál és most már messzibb röpül, mintha alapcsan megköny- 
nyebbült volna. ; 

A hernyók — amint megfigyelhettem — 7—10 nap alatt kelnek 
.ki és a friss virágban láthatatlanul eltünnek s ez igen megnehezíti 
majd SCHMIDT ANTAL munkáját, aki a pete és a hernyó leírását végzi. 

A lepke röpülése könnyű, lebegő, de nem gyors s még meg- 
zavarás után is csak rövid távolságra röpül. Azonban ha csak a 


108 


legkisebb szél mozgatja a növényeket, igen könnyen szem előtt 


téveszthető. 


Reggel 8 órakor, ha szép az idő, már röpül, délután 3 órakor 


igen ritkán, de délelőtt még borús időben is gyüjtöttünk egynéhányat.. 


Elterjedtsége Erdély északkeleti részének védett déli lejtőin 


— ha a tápnövény nagy mennyiségben van jelen —  valószínű.. 


Vicze környékén: Kékes, Czente, Apáti, Borzás, Böd, Apanagyfalu 


környékén biztosan előfordul, azonban Bethlen-ben már nincs, mert. 


ez a helység egy hűvös völgyben fekszik. A Czibles-en és előhegy- 


ségeiben szintén nem fordul elő, ami különben is alig lehetséges. 


Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a L. Bavius Ev. egyet- 


len rokonával sem téveszthető össze, legjellemzőbb bélyegeit már 


ismertettem e helyen.! Legközelebb áll hozzá a Lycaena Baton BGSTR. 


és nem a L. Orion, mint DR. Szirz mondja, ezzel együtt röpül, de itt 


ez még ritkább. 


Miután az összes gyüjtött anyagot áttekinthettem és összehason- 
líthattam a kisázsiai példányokkal, megállapíthattam hogy lepkénk 


azoktól eltér és azért külön névvel jelölendő. 


A ELycaena Bavius Ev. var. hungarica? hímje élénkebb zöldes- 


kék vagy türkizkék, igen ritkán ibolyás fénynyel, a narancssárga. 


foltok a hátsó szárny felületén határozottabbak, egy esetben majd- 
nem az elülső szegélyig érnek, csak két esetben hiányzanak. 


A 9? hátsó szárnyának 34 része sötét kékeszöld vagy 


. ultramarinkék, az elülső szárny 23/3-a szintén türkizkék 


vagy kékeszöld behintésű. Egészen kék behintést ? példányo- 


kon nem észleltem, bár jól lehet, hogy ez is lehetséges. Mindkét. 


nem fonákja világos, gyöngén ibolyásszürke, rajta a pettyek rend- 


kivül váltakozók. Az elülső szárny töve felé eső pettyek száma... 


1—5-ig váltakozik, olykor igen sok úgynevezett , fiók" pettyel vagy 
azok nélkül, olykor pedig összefolynak a közeleső pettyek vagy épp 
úgy mint a LL. Icarus ab. arcuata WEYMER-nél a két szélső pont az 
alsó szegélyen ívelten összefolyt stb. Az ÚsHELyI JózsEr által 
gyüjtött egyik ? mindkét hátsó szárnyán erős fekete középpont van, 
ezen állatot a Magyar Nemzeti Múzeum szives jóváhagyása remé- 


1 Rovartani Lapok. XIX, 1912, p. 114. É 

2 Lycaena Bavius var. hungarica DIiószEGHY, nov. var. — 6 alis. 
supra alacre viridi-coeruleis vel türkiseis, rare violascenti nitidis, maculis 
aurantiacis constantis interdum usgue ad marginem anteriorem pertinentibus. 
$ alis posticis parte 3/4 obscure violaceo-viridibus vel ultramarinis, alis 
anticis parte 8/3 türkiseis vel violaceo-viride conspergatis. € ? alis subtus 
lucido violascenti-griseis, punctis valde variantibus. — Habitat prope Vicze 
(Com. Szolnok-Doboka) Hungariae orientalis (regio transsylvanica). 


Pé, az E év 


109 


nyében VaRGa BÉLA viczei ev. ref. lelkész tiszteletére ab. Vargai1!- 
nak nevczem el. Továbbá BáRó RorHscHiILD CHARLES úrnak általam 
és ugyancsak ÚsuELyIi JózsEF által a Magyar Nemzeti Múzeum szá- 
mára gyüjtött egy-egy dc példányát, melyeknek felületéről hiány- 


. zanak a sárgásvörös foltok ab. Rothschildi2-nak nevezem el. 


Kétségtelen, hogy miután idők folyamán a fönt leírt Lycaena Ba- 
vius Ev. var. hungarica még több példánya lesz ismeretes, válto- 
zatossága különböző neveket fog forgalomba hozni. Bár a lepke az 
eddig ismert termőhelyén is igen ritka és rövid életű s ezek mellett 
nehezen gyüjthető. 

Nagysága változó, a g. v. hazai példányai 20—27 mm. között 
"váltakoznak. 

Végül ezúton fejezem ki ismételten köszönetünket úgy a 
Magyar Nemzeti Múzeum, valamint az én nevemben is VARGA BÉLA 
viczei ev. ref. lelkész barátunknak, hogy szives vendéglátásával, 
kalauzolásával lehetővé tette a viczei tartózkodást, közreműködésével 
pedig behatóan elősegítette a Lycaena Bavius Ev. ismeretlen élet- 
módjának sikeres felderítését. 

Ugyancsak meleg köszönetünket fejezzük ki DR. Zrrari Kiss 
EwxDRE barátunknak, Bethlen járás tiszti orvosának, a ki bájos nejé- 
vel együtt páratlanul magyaros vendégszeretetével, vérbeli entomolo- 
gusok ragaszkodásával, örökre emlékezetessé tették az ott tartóz- 
kodást. 


Zenészek az ízeltlábú állatok közt. 


Irta: HAJNAL IGNÁCZ. 


Ha az ember nyári időben végigsétál a balzsamos illatú hegyi 
vagy síksági réteken és mezőkön, amellett hogy az üde levegőt 
beszívja és tüdejét, végtagjait edzi, bizonyos természeti tüneményre 
is önkénytelenül figyelmessé lesz, mert a madarak csicsergésén, a 
források csergedezésén, a méhek zsongásán kívül különféle hangok 


. ütik meg fülét. Ilyen hangok: a hegedülés, czirpelés, csicsergés és 


kopogás, mind együttvéve pedig egy természetes hangversenyt alkot- 
nak, mely a természet legkisebb zenészeitől: az ízeltlábú állatoktól 
ered. Vajjon mi czélja van ezen állatok folytonos muzsikálásának ? 
Bátran felelhetném tán, hogy bizonyos önérdek, mert legtöbb esetben 
szivük érzelmeit akarják vele tolmácsolni és életpárt keresnek általa. 


1 Lycaena Bavius ab. Vargai DiószEGHY, nov. ab. 2. — A var. hun- 
garica differt: alis posticis puncto mediano valde distincto. 
2 Lycaena Bavius ab. Rothschildi DiószEGny, nov. ab. €. — A var. 


hungarica differt: alis maculis flavo-rufis deficientibus. 


110 


Ha az ember elmélyed a zenébe, mintha hallani vélné, mint mondja. 
a szöcske pl. ezeket: , Egy fiatal szöcskeúrfi, a zöld kabát tulajdo—- 
nosa, ezen nem közönséges úton keres magának életpárt!" És ennek 
megfelelőleg éppen hasonlót mondanak a többiek is, más-más zene- 
hangot alkalmazva. 

Ha a víg csapatot közelebbről megfigyeljük, eme sajátságos: 
zenészeket öt csoportra oszthatjuk, mint: zümmögők, karczolók, 
dobolók, fütyülők és kopogókra. De akarjuk a zenéhez venni ama 
könnyed suhogó kelepelést, melyet a szárnyak alkalmas kiterjeszté— 
sénél pl. a szöcskék, szitakötők és lepkék röpködése alkalmával 
hallhatunk. ú 

Vegyük tehát sorra e különös zene eredetét. 

1. Zümmögés. Mindannyian ismerjük a bogarak és a poszméh 
mély zümmögését, az éppen oly mély surranását az éjjeli lepkének, 
a dongó- és szobalégy magasabb hangú döngicsélését, a szúnyog" 
még magasabb hangú zümmögését, melylyel az embert, kit meg 
akar szúrmi (csípni), gyakran figyelmessé teszi. Mind e hangok a. 
gyors szárnycsattogástól származnak. Ha a zongorahúr oly gyorsan 
rezeg, hogy a szem már nem látja, akkor hallható hangot ad; ha a 
rovarszárny oly gyorsan csattog, ugyanazt teszi. Ameddig a poszméh 
vagy cserebogár mozgásban van, szárnyainak csak bizonyos csillo- 
gását látjuk, következetesen annak csattogását is hallanunk kell, mert. 
a levegő rezgésbe jön, a hang pedig nem egyéb, mint a levegő rezgése. 
A poszméh maga több mint negyven mozgást tesz szárnyaival egy 
másodpercz alatt, a kisebb rovarok azonban még többet. A hangok, 
melyek ezáltal keletkeznek, részint közvetlenül hallhatók, részint. 
magasabb hangúak, melyek füleinkbe jutnak. Itt-ott a hangképzés. 
bizonyos mellékkészülék által támogattatik. Sok légynek és szúnyog- 
nak pl. szárnyaik mögött még két billegő, apró, ruganyos szögecske 
van, alig egy milliméter hosszúsággal, melyek végükön bunkóalakúan 
vastagodnak ki. 

Ezek részint kormányzó eszközül szolgálnak, amennyiben az. 
állat ezeket előre vagy hátra hajtja, irányíthatja súlypontját, úgy, 
hogy feje hol fölfelé, hol lefelé lehet irányítva és így a repülés a. 
megfelelő irányban történik, másrészt pedig a gyors szárnycsattogás. 
alkalmával lökés éri és együtt rezegnek ; kicsiségüknek megfelelőleg 
igen magas hangot kell, hogy adjanak. Ha az ember a szúnyog 
zümmögését utánozni akarja, így tesz: z.... z-2-z; ez a ,z" hang 
leginkább felel meg a legmagasabb hangoknak, melyek e hangnem- 
ben foglaltatnak. 

Mire való már most e zümmögés ? 

Eredetileg tán önkéntelen nyilvánulás, mely a nagyon kis állatok 
repülésének gépies feltételéből, a gyors szárnyrezgésből származik, 


111 


némely esetekben az alkalmazkodás által a tér felismerhetetlen jelen- 
tőségét nyerte. Önmagáben könnyű eszköz egyfajtájú állatokat együtt 
tarthatni. A szúnyogok hímjei pl. nőstényeiket már messziről ismer- 
hetik fel magashangú zümmögésük által. Ahol sok a táplálék, ott 
sokat zümmögnek és ez csalogatójelül szolgálhat más, eledelt 
keresőknek. 

Egy természetbúvár erről így nyilatkozik: A 80-as években 
egyszer egy erdő közelében sétáltam. Csodálkoztam az erdő hangos 
voltán, amely itt uralkodott. Az egész mintegy km.? területen úgy 
zsongott, mint egy nagybőgő. Mi lehetett itt ? Cserebogaras esztendő 
volt és a cserebogarak milliói, melyek a fiatal cserfákat ellepték, 
idézték elő e zajt egyenletes zümmögésük által; ez mély, végtelen- 
ségig tartó változatlan hangú zümmögés volt, mint amilyet a nagy- 
bőgő utolsó húrja előidéz. Midőn ismét a mezőre léptem, százával 
hallottam még az új jövevényeket. Úgy látszik, éppen bábjaikból 
kibújva, jöttek a körülfekvő szántóföldekről és mindannyian egyene- 
sen az erdőnek tartottak. Hogy ismerték volna ez irányt, ha nem 
társaik zümmögéséből ? 

Némelyeknél megállapítható, hogy zümmögő hangjuknak eredete 
szándékos és czéltudatos. Így ismeretes, hogy fiatal anyaméheink, 
míg a sejtben bezárvák, ,tütülnek", ,kvákognak". Ez a szűk tér 
által félig elnyomott zümmögés, miáltal a méhkas lakóit verbu- 
válják. 

A nagy, középamerikai góliátbogárról olvastam, hogy fejnyulvá- 
nyaival újjnyi vastag ágat körülvesz és rettentő gyors repüléssel az ág 
körül forog. Ezt addig szokta folytatni, míg az ágacskát le nem fűré- 
szelte. De nem ez a czélja, hanem inkább az, hogy az ebből szár- 
mazó zümmögés, dongás által párját hivogassa. 

2. Karczolás. Ha pl. egy szút gombostűre szúrunk, azt fogjuk 
tapasztalni, hogy az állat bizonyos karczolva-fütyülő hangot ad, a 
mennyiben nyakát fel és alá mozgatja. Más bogaraknak hasonló 
tulajdonságuk van; karczoló hangot adnak, ha szükségben vannak ; 
ha a nyákpajzs éle ezzel érintkezik, karczolja a durva helyeket és 
innen származik a hang. Arra Szolsálhat, hogy társait az ellenségre 
figyelmessé tegye. 

A hangképzésnek ugyanaz az alapja, egy durva felületen levő 
karczolás, a rovaroknál sokféle alkalmazásban van, különösen a; 
szöcskéknél, hol az csalogató eszközül szolgál. A lábakon, csipőkön 
vagy szárnyakon kis dörzsölődeszkájuk van, apró felületek ezek, 
melyek rendesen szabályos léczecskékkel vannak ellátva. Ha egy 
mm?-en 60 ily léczecske van s ha valamely tárgygyal oly sebesen 
végighúzunk rajta, hogy az másodperczenkint 100 mm.-t érint, úgy 
nyilvánvalóan 6000 ily léczecskét érint másodperczenkint, így tehát 


112 


6000 rezgést is idéz elő másodperezenkint : ez oly hangot szolgáltat, 
mely hangszereink legmagasabb regióiban található. J 

Apró szöcskéink lábaikat gyors, rövid mozdulatokban  dör- 
zsölik szárnyaikhoz és így majdnem folytonos, szakadatlan czirpe- 
lést (karczolást) idéznek elő. A nagy zöld sáskát messziről fel lehet 
ismerni szakadozott hangjáról. Hátsó hosszú lábait magas mozgással 
emeli fel és le; valahányszor a dörzsölődeszkácska a szárny mellett 
elhalad, rövid csörrenő karczolás hallatszik. 

Tücskök és lótetűk nem a lábaikat dörzsölik a szárnyakhoz, 
hanem szárnycsúcsaikat, a mi félig fütyülő hangot idéz elő. E zene 
czélja valószinűleg szintén a csalogatás. A hol valamely rovarfajnál 
dörzsölődeszkákat találunk, biztosra vehetjük, hogy hang előidézésére 
szolgálnak, ha hangokat különben nem is hallunk. Már apró szöcs- 
kéink hangja sem vehető észre némely emberi fül által épp úgy, 
mint a kis denevérek czinczogása. 

Egy természetbúvár erről így ír: , Voltam egyszer egy társa- 
ságban, melynek kétharmad része a szöcskék ezirpelését igen han- 
gosnak és kellemetlennek találta, míg egyharmad része egyáltalában 
nem hallott ebből semmit". Minden fülnek van hanghatára, melyen 
túl nem terjed hallóképessége. És így lehet az állatországban még 
számos apró zenész, melyet nem hallunk, míg ők maguk, apró, 
alkalmas hallószervekkel vannak ellátva, kölcsönös meghallgatásukra. 
A dörzsölődeszkák némely rovarnál ki vannak mutatva, melyeket 
előbb némáknak tartottak s ilyen, tőlünk észre nem vehető készülé- 
kek talán a hangyáknál az egymással való közlekedésük ezéljaira is 
játszanak szerepet. Őslényi rovaroknál is találtak már karezoló 
szerszámokat. 

3. Dobolás. A prücsköknek nemcsak hegedűjök, hanem dobjuk 
is van. A potroh hátsó részén egy dobhártya van kifeszítve üstalakú 
mélyedés felett, mintegy 3 mm. átmérővel. E dobhártyát egy erős 
izom hozza rezgésbe és éppen úgy hangzik, mint az üstdob, csak 
apróságának megfelelően magasabb. hangnemben. Az éneklő prücsök 
(Cicada) nálunk ismeretlen; délen körülbelül addig található, 
a meddig az olajfa honos. De a hol ez van, ott figyelmessé lesz az 
ember rá, ha jókedvében van. Egyetlen állatka dobolása húsz lépés- 
nyire annyira betöltheti az ürt, hogy a hallgató azt sem tudja, hol 
keresse. Mindig azt hiszi, hogy közvetlenül maga mellett dobol. 

4. Fütyiülés. Azaz hangképzés, a levegő kiszorítása által. (Leg- 
nagyobb éjjeli lepkénk : ,a halálfej" fütyül, ha megfogják). A hang 
valószinűleg a potroh első gyűrűjének egyik résén tódul ki, melyen 
át e pille levegőt szorít ki, mely egy szarulemezt hoz mozgásba. 
BURMEISTER azt írja, hogy a legyeknél is van ilyen fütyülőkészülék, 
melyből zümmögésüket magyarázza. Légzőcsőveikből levegőt szorí- 


AS 


113 


tanak ki, mely egy szarulemezt hoz mozgásba. De valószínűbb, hogy, 
mint fent láttuk, a szárnymozgások ennek előidézői. 

5. Kopogás. Némely bogár összekopog. Legismeretesebb példa 
rá az ú. n. pattogóbogár. Fekete, magaslábú bogár, mintegy 6 mm. 
hosszú. Ha fogságban tartva a skatyulyában, a skatulyán szőrrel 
végighúzunk, úgy a hangot valószínűleg oly jelnek tartja, hogy faj- 
rokona van közelében s ilyenkor 6-—8-szor kopog egymásután, a 
mennyiben röviden szólva. az álkapcsával a skatulya fenekét ütögeti. 
A termiták kopogás által adnak egymásnak jelt. A dolgozó csapat 
vezére időről-időre fejével kopogtatja a földet, hozzátartozói erre 
zizegéssel felelnek és kettőzött buzgalommal fognak hozzá a munká- 
hoz. Valószinű, hogy azon állatok közt, melyek társas életet élnek, 
ily jeladások jobban vannak elterjedve, mintsem azt jelenleg még 
tudjuk. 


A Melanargia Galatea L. egy érdekes. 
eltéréséről. 
Irta: MonxDoKk JÓZSEF. 


Mult évi julius 14-én gyönyörű időben, fiam kiséretében ki- 
rándulást tettem a ,Nagy-Kevély" észak-keleti lejtőjén elterülő ka- 
lázi erdőben, a hol közel a hegy aljához, már a reggeli órákban 
szorgalmasan gyüjtöttük az itt nagy számban repkedő Zygaenákat 
és Melitaeákat. E közben a M. Galatea L. lepkefajnak egy rendkivül 
ssötét és a rendesnél jóval nagyobb 9 példányát sikerült hálómba 
keríteni. Minden igyekezetünk ellenére, azonban sajnálatunkra nem 
sikerült ennél többet a szép fajeltérésből zsákmányul ejteni. 

Ezért az alábbiakban ismertetett állatot nem is látom el külön 
névvel, de fenntartom ezt magamnak azon időpontig, a míg nekem 
. vagy másoknak esetleg sikerülne ezen érdekes aberatióval megegyező 
példányokat oly számban fogni, hogy ezáltal egy külön név felállí- 
tása indokolható legyen. 

Közelebbi szemlélés és az idevágó leírások révén megállapít- 
hattam, hogy a birtokomba jutott teljesen ép és kifogástalan álla- 
potban levő minden eddig leírt sötét Galatea-aberatiotól és varietás- 
tól eltér, mely körülmény zsákmányomat annál becsesebbé teszi. 

A mondottak után felteszem, hogy az állatnak tüzetes leírása 
egyébiránt is érdeklődést fog kelteni. 

A képekből, melyek egyike egy normálisnak mondható lepkét, 
a másik pedig a sötét példányomat az eredetiekhez 4:5 arányban 
. mutatja, nehézség nélkül kideríthető, hogy a szóban forgó példányom 
sem a SPULER által (Die Schmetterlinge Europas. I, p. 32) DAUB 
gyüjteményéből leírt sötét példánynyal, sem pedig a Szirz: (Die 


114 


Schmetterlinge der Erde. 1, p. 115) leírta OBERrnüÜR-féle ab. lugens-el 
sem egyező. 

Az ugyanitt leírt és a 38. táblán képben bemutatott var. turcica 
BoIsp.-tól is lényegesen eltér. 

Állatomnál a már említett nagyságbani eltérésen kivül, még a 
következő különbségek szembeötlők. 

A szárnyak felső oldalán azon részek, melyék a rendes 4M.- 
Galatea-nál fehérek, példányomnál, a Satyrus Hermione-hoz hason- 
lóan füstbarnák. A füstbarna behintés még a szárnyszegélyre és a 
rojtozásra is kiterjed. A M. Galatea L. karakterisztikus fekete rajza 
és erezete példányomnál az elülső szárnyakon a sötét alapszínből 
még előtünik, de a hátsó szárnyakon már alig sejthető. 

A szárnyak alsó oldalán a rajz nagyjában megegyezik a M. 
Galatea L. törzsalakjának a rajzával, de oker-szinűen behintett; az 
elülső szárnyak csúcsán a füstbarna szín a külső szárnyszélen kissé 
lefelé húzódik és szintén okerszínű behintést mutat. 


Ez, valamint a füstbarna részeken előforduló okerszínű behin- 
tés, egyebütt és mindenütt a szárnyakon, aranycsillogású szemcsék- 
kel beszórt. A lepke teste, a csápok és a lábak teljesen feketék. Az 
állat szokatlan színezeténél fogva, első pillantásra rendkivül idegen- 
szerűen hat a szemlélőre, a mit a bemutatott monokrom kép nem 
képes érvényre juttatni. 


A Bihar-hegység Anophthalmusati. 
Irta: CsIKI ERNŐ. 


A midőn , Magyarország Bogárfaunája" czímű munkám I. köteté- 
ben a hazai Anophtihalmus-okat tárgyaltam, a Bihar-hegységből és a 
vele összefüggő Erdélyi érczhegységből és kifutóikból mindössze 
7 fajt ismertünk. Azóta erősen hozzáláttak e vidék vak bogarainak 
kikutatásához, úgy hogy a vak Carabidák és Silphidák száma mintegy 
háromszorosára emelkedett. Hogy gyüjtőink tájékozódását elősegítsem 


ci sál 


115 


és nekik a fajok meghatározását megkönnyítsem, ez alkalommal fenti 
terület Anophthalmusainak meghatározására szolgáló új kulcsot bocsá- 
tom közre. A Silphidákra (Pholeuon, Drimeotus) nem térek ki, mert 
ezek meghatározó kulcsa fenti munkám II. kötetének nemsokára a. 
sajtó. alul kikerülő 2. füzetében benfoglaltatik. 

A. Bihar-hegységből eddig ismert összes fajokat újból beható 
vizsgálat alá vettem, mely alkalommal azt hiszem sikerült olyan 
bélyegekre figyelmessé lenni, melyek alapján a fajok az eredeti pél- 
dányokkal való összehasonlitás nélkül is meg lesznek határozhatók. 
Egyben sikerült megállapítanom, hogy az eddig paroecus-nak és 
Redtenbacheri-nek tartott és nem a fonáczai, illetőleg Igricz-barlang- 
ból származó Anophthalmusok három új fajhoz tartoznak, melyeket 
alábbiakban óhajtok az irodalomba bevezetni. 


A fajok meghatározó kulcsa: 


1. A fej sokkal keskenyebb mint az előtor háta. 1. cognatus 

A következő fajváltozatokkal: var. Reissi, var. troglo- 
Dphilus, var. speluncarum, Var. nuptialis., 

— A fej kissé keskenyebb vagy nem keskenyebb mint az elő- 


MO háta ezét e 2 
2 A fej kissé e kenyebb atni az előre Hala ö 
FeSAtej olyan széles iniút az előtor háta. sar. sza. 15 


3. — Az előtor hátának oldalbereme széles és lapos. — 2. Madllászi 
— Az előtor hátának HAN keskeny, oldalszéle hirtelen 
Mllnzig kö s sza 4 
4. Az előtor hátának bidalber eme hasson ésén oldalszegélye 
hirtelen és alacsonyan felhajló ; 
— Az előtor hátának oldalpereme keskeny, öles re erő- 
Semsrellnajtór ese: ÖK SU SÜN E 6 
9. — Az előtor háta 1/3-dal szélesebb, mint hosszú. A. hajánték 
kevésbé domború, a nyak befüződése előtt kissé kiálló. 
A szárnyfedők vállszöglete szélesebb tompaszögű és kevésbé 
előreálló. 3. Sziládyi 
— Az előtor háta kissé többel mint 1/5-dal szélesebb mint 
.hosszú. A halánték erősen domború, a nyak befüződése 
előtt erősen kiálló. A szárnyfedők vállszöglete kisebb tompa- 
szöget alkot és sokkal előbbre kiálló. 4.  bihariensis 
6. A csápok rövidek, a csápízek rövidek és vastagok. 
9. Breitianus 
— A csápok hosszúak, a csápízek hosszabbak és karcsúbbak €7 
A szárnyfedők felhajló oldalszéle a vállon éles tompaszöget 
képez. 6. pseudoparoecus 
— A szárnyfedők felhajló oldalszéle a vállon szélesen kerekített 8 


GT 


CE3) 


116 


8. Az előtor háta széles, legalább 1/3-dal szélesebb mint hosszú. 
T. paroecus 
— Az előtor háta keskenyebb, legfeljebb !/4-del szélesebb mint 


MOSSZŰSSzN Szet KEST TÜZE zá ee) 
9." " Az előtor háta 15. mail Száesébb nt e BE eze LL 
— Az előtor háta 14-del szélesebb mint hosszú . . . szal 


10. Az előtor hátának tőve kétoldalt egyenesen, a közöpvőseles 
merőlegesen, halad a hátsó szögletek felé, melyeknek hegye 
kifelé irányult. A csápok vékonyabbak, az egyes ízek kar- 
csúbbak. A. szárnyfedők második köztere kissé keskenyebb 
mint az első és sokkal szélesebb mint a harmadik köztér. 

3. Eleméri 

— Az előtor hátának töve kétoldalt, valamint a hátsó szögletek 
is, kissé hátrafelé irányultak. A csápok vastagabbak, az 
egyes ízek zömökebbek. A szárnyfedők második köztere 
alig keskenyebb mint az első és alig szélesebb mint a har- 


madik köztér. ; 9. Mocsáryil 

11. A szárnyfedők pontozott barázdái sekélyek, a közterek ennél- 
fogva laposabbak. É 10. Csikii 

— A szárnyfedők pontozott barázdái mélyebbek, a közterek 
ennélfogva domborúbbak . . . . : 2 

12. A harmadik csápíz 143 oly hosszú azrt a amésotdE f íz, a csáp- 
ízek vékonyabbak és rövidebbek. 11. Szalayi 

— A harmadik csápíz 112 oly hosszú mint a második íz, a 
csápízek vastagabbak és hosszabbak . . . . 5283 


13. A szárnyfedők oldalszéle egész hosszában örő-ebben ívelt 14 
— A szárnyfedők oldalszéle gyengén ívelt, az elülső harmad- 


ban majdnem egyenes. 14. Meziádis? 
14. Karcsúbb, a szárnyfedők barázdái mélyebbek, az ezekben 
levő pontok finomabbak. 12. Horváthi 
— Szélesebb testű, a szárnyfedők barázdái kevésbé mélyek és 
erőteljesebben pontozottak. : 13. Gyleki 
15. Az előtor hátának töve egyenesen lemetszett . . . . . . 16 
1 Anophthalmus (Duvalius) Mocsáryi Csixi, n. sp. — A. Eleméri MI- 


HÓK affinis; sed differt: pronoti basi in lateribus cum angulis posticis simul 
parum retrorsum versus vergenti et non recte truncata ; antennis c:assiori- 
bus, articulis magis robustis; elytrorum interstitio secundo primo vix an- 
gustiore et tertio vix latiore. Long 5-5 mm. — Habitat in antro , Izvor- 
barlang" prope Remecz (Com. Bihar) Hungariae centrali-orientalis. 

2 Anophthalmus (Duwvalius) Meziádis Csrxi, n. sp. — A. Horváthi m. 
et Gyleki BREIrr affinis ; sed differt: elytris longioribus planioribusgue, late- 
ribus vix convexis, in parte antica fere rectis. Long 6 mm. — Habitat in 
antro prope Meziád (Com. Bihar) Hungariae centrali-orientalis. 


és 


117 


Az előtor hátának töve kétoldalt a hátsó szögletek felé rézsúto- 
san előre- és kifelé lemetszett. 19. Csatóil 
Az előtor háta 1/3-dal szélesebb mint hosszú. 15. Birói 
Az előtor háta legfeljebb 14-del szélesebb mint hosszú . . 17 
A szárnyfedők körülbelül kétszer oly hosszúak mint együtte- 
sen szélesek. 16. Redtenbacheri 
A szárnyfedők körülbelül 18/4-szer SES hosszúak mint együt- 
tesen szélesek . . . Szat 
Az előtor hátának oldalai egész hosszátásukban a. háló 
szögletekig íveltek. Hossza 7 mm. 17. Mihoőki 
Az előtor hátának oldalai csak az elülső harmadban íveltek, 
imnen EZÉ EE egyenes vonalban keskenyedők. Hossza 5 mm. 
18. Taxi 
kk 8 a 
A mi az egyes fajok bővebb leírását illeti, utalok könyvemre 
az alábbi rendszeres felsorolásban közölt első leírások idézeteire. 


A fajok rendszeres jegyzéke: 
cognatus J. FRiv. Természetr. Füz. III, 1879, p. 3. — Bihar- 
hegység (kövek alatt). 
var. Reissi Minók, Rov. Lap. XVIII, 1911, p. 136. — Jád-völgye. 
Var. troglophilus Csixi, Magy. Bogárf. I, 1907, p. 268. — Fericsei- 


barlang. 
var. speluncarum Csixi, Rov. Lap. XIX, 1912, p. 162. — Czárán- 
barlang. 


var. nuptialis Csiki, Rov. Lap. XIX, 1912, p. 163. — Galbina 
(kövek alatt). 

Mallászi Csixi, Természetr. Füz. XXIV, 1901, p. 486. — Detonáta 
(kövek alatt). 


Sziládyi Csrxi, Rov. Lap. XI. 1904, p. 170. — Remete (Pilisi 
barlang). 

bihariensis Csiki, Rov. Lap. XVIII, 1911, p. 140. — Vize-völgyi 
barlang. 


Breitianus KwsIiRscH., Col. Rundsech. I, 1912. p. 149. — Bihar- 
hegység (kövek alatt). 


. pseudoparoecus Csiki, Ann. Mus. Nat. Hung. III, 1905, p. 576. 


— Bedellő (Pestere la gros). 


1 Anophthalmus (Duvalius) Csatói Csixi, n. sp. — A. Redtenbacheri 


Em. g J. FgIv. et sociorum affinis; sed differt: pronoti basi lateribus in 
angulis posticis obligue-truncata (ut in Trecho guadristriato). Long. 65 mm. 
— Habitat in antro prope Remete (Com. Alsó-fehér) Hungariae orientalis. 


e 


118 


paroecus J. FRgiv., Magy. Tud. Akad. Math. és Termtud. Közlem. 
III, 1865, p. 41. — Fonáczai barlang. 

8. Eleméri MiHók, Rov. Lap. XVIII, 1911, p. 135. — Biharfüred 
(kövek alatt). 

9. Mocsáryi Csiki, Rov. Lap. XX, 1913, 116. — Remecz (Izvor- 
barlang). 

10. Csikii MiHók, Rov. Lap. XIX, 1912, p. 166. — Ponor-völgy (Csiki 
Ernő-barlang). 

11. Szalayi Csiki, Ann. Mus. Nat. Hung. X, 1912. p. 538. — Eszkimo- 
barlang előtt (kövek alatt). 

12. Horváthi Csiki, Ann. Mus. Nat. Hung. X, 1912, p. 538. — Boga- 
vár (kövek alatt), 

13. Gyleki BREirr, Wien. Hnt. Zeit. XXX, 1911, p. 196. — Ponorul 
(kövek alatt). 

14. Meziádis Csiki, Rov. Lap. 70 TEZSzDEKOS siesd barlang. 

15. Birói Csiki, Ann. Mus. Nat. Hung. III, 1905, p. 5715. — Rév 
(Batrina-barlang). £. 

16. Redtenbacheri E. £k J. FRiv., Verh. zool.-bot. Ges. Wien, VII, 
1857. p. 44. — Pestere (Igricz-barlang). 

17. Mihóki CsIxi, Rov. Lap. XIX, 1912, p. 18. — Rév (Zichy-barlang). 

18. Taxi BREIrr, Wien. Ent. Zeit. XXX, 1911, p. 195. — Rézbánya 
(Kondor-barlang). 3 

19. Csatói Csrki, Rov. Lap. XX, 1913, p. 117. — Remetei barlang. 


Rhyparioides Metelkana Led. ab. nov. 
vulnerata. 


Irta: ULBRICH EDE. 


A  METELKA FERExcz alsódabasi gyógyszerész által a mult század 
60-as évei elején fölfedezett és LEDERER által a , Wien"rr entomolo- 
gische Monatsschrift"-ben Rhypartotdes Metelkana név a1-.t leírt medve- 
pille 9 példányai meglehetős változatosak, míg a c példányok csakis 
a középéren előforduló rozsdabarna hosszanti sáv tekintetében muüutat- 
nak némi eltérést, amennyiben az néha valamivel erősebbnek és 
szélesebbnek jelentkezik. 

Az egyes ? példányoknak a törzsfajtól való eltérése ellenben 
úgy rajz, mint színezés tekintetében meglehetős szembeötlő. 

A rendelkezésemre álló, részben Alsódabas, részben Izsák-ról 
(mindkettő Pestmegyében) származó ? példányok között különösen 
egy, nézetem szerint elnevezésre jogosult eltérést észleltem. 


119 


Alábbiakban óhajtom ennek a törzsfajtól való eltérését is- 
Mmertetni. ; ő 

Az elülső szárny mellékerén mutatkozó rozsdabarna sáv 
szélesebb és sötétebb színű, az erezet mentén elhelyezkedő rozsda- 
vörös szín erősebb, az erek között előforduló hasonló színű pontok 
és harántvonalak pedig élénkebbek és szembetünőbbek; a hátsó 
szárny alapszíne sötétebb rózsaszinű, a fekete szegélypontok na- 
gyobbak, az első gyakran elágazik és átnyúlik a szárny rojtozatára, 
úgy hogy ez a szárnyszöglettől kezdve bizonyos részben szintén 
feketének jelentkezik, a középmezőben előforduló v-alakú fekete rajz 
a II. subdorzális értől a III3 érig terjed, vastagabb és kiterjedtebb 
és egy többé-kevésbé W betűhöz hasonló alakot ölt; végre a végső 
ér fekete és többnyire egy, a szárnytőtől a szegélyig terjedő jól 
észrevehető fekete vonalat képez. 


Rnyparioides Metelkana LED. Rh. Metelkana ab. vulnerata UTLBRTCHR. 


Ezt az alakot, tekintettel az első elnevezésnek egy ideig elter- 
jedt helytelen leszármaztatására, mely szerint a Metelkana nevet a 
görög meta és elkos szavakból származtatták, tehát ,sebhelylyel" akar- 
ták összefüggésbe hozni, mint ab. vulnerata kívánom az irodalomba 
bevezetni. 


Rhyparioides Metelkana LeEp. ab. vulnerata ULpRrcH, nov. ab. 


: Im vena subcostali alarum anteriorum linea brunnea latiore et 
obseuriore ; supra costas colore rufobrunneo erassiore ; punctis intra 
. costas sitis et lineis transversis magis pictis elucescentibusgue ; alis 
posterioribus punctis nigris majoribus, primum saepe divergens et im 
marginem transiens ; punctum nigrum medianum formae ,v", a costa 
subdorsali II. usgue ad costam III3 extensum, formam literae , W" 
configurans ; vena abdominalis nigra, plerumgue a radice usgue ad 
marginem lineam nigram formans. 


120 


Carabus Parreyssi var. Denbelianus Fleisch. 


Irta: CsSIKI ERNŐ. 


A Rovartani Lapok 1911. évi 
XVIII. kötetének 141. oldalán 
foglalkoztam FLEISCHER-nek fenti 
név alatt (Wien. Ent. Zeit. XXX, 
1911, .p. 160) leírt állatjával, 
melyet szerző rövidesen azután, 
hogy a leírás megjelent, volt 
szíves kérésemre megtekintésre 
elküldeni. Miután a typus-t meg- 
vizsgáltam, —— közleményemben 
megírtam, hogy nevezett pél- 
dány harmadrendű bordái nem 
harántul rovátkoltak, tehát az 
állat nem lehet .Xysirocarabus, 
hanem az egyszerűen egy Loxo- 
carabus és pedig a C. obsoletus 
var. euchromus, a milyen név 
alatt különben szerző is kapta 
DEvBEL FRiGYEs brassói boga- 
rásztársunktól. 

Ezen soraim és fenti állításom 
egész polémiát eredményezett, 
mely a Bécsben megjelenő 
. Coleopterologische Rundschau" 
hasábjain látott napvilágot és 
melynek utolsó részére már nem 
felelhettem, mert nevezett folyó- 
irat szerkesztősége válaszomat 
daczára annak, hogy SOKOLÁR 
bécsi udvari és törvényszéki 
ügyvéd úr legkevésbé sem szak- 
szerű, hanem igenis személyes- 
kedő czikkben támadott meg, 
nem fogadta el közlésre. Neve- 
zett folyóirat szerkesztőségének 
a szakirodalomban megmagya- 
rázhatatlan és érthetetlen eljá- 
rását még tetőzte azzal, hogy 
még egy rövid nyilatkozatomat 
sem közölte, melyben a lap ol- 


Im XVIII. Band der "Rovartani 
Lapok vom Jahre 1911 schrieb 
ich auf Seite 141 über das von 
FLEISCHER unter obigen Namen 
besehriebene (Wien.  Ent. Zeit. 
XXX, 1911, p. 160) Tier, welches 
Verfasser mir gleich nachdem die 
Beschreibung erschienen ist, zur 
Ansicht zu übersenden so fÍreund- 
lich war. Nachdem ich die Type 
untersucht hatte schrieb ich im 
obigen Artikel, dass das betref- 
fende Exemplar, nachdem es keine 
guer gestrichelten Tertiarintervalle 
besitzt, kein Xystrocarabus, son- 
dern nur ein Lozocarabus ist, und 
zwar ein C. obsoletus var. euchromus, 
unter welchen Namen Verfasser 
das Tier auch von  FRIEDRICH 
DEUBEL erhalten hat. 

Diese Zeilen, sowie obige Fest- 
stellung ergab eine Polemik, welche 
in der wiener , Coleopterologischem 
Rundschau" erschien und auf de- 
ren letzten Teil ich durch die 
Freundlichkeit der Redaktion dieser 
Zeitschrift nicht mehr antworten 
konnte, meine  Antwort wurde 
naámlich nicht angenommen, obwohl 
der Herr Hof- und Gerichtsadvokat 
DR. SoKoLÁR in Wien, mich in 
einem nicht im geringsten sach- 
lichen, sondern. sehr  persönlich 
gehaltenen Artikel angegriffen hat. 
Die Redaktion obiger Zeitschrift 
hat aber ihr in der Fachlitteratur 
unerklárliches und  unverstánd- 
liches Verfahren noch damit ge- 
deckt, dass sie sogar die Publi- 
kation einer kurzen Notiz vVer- 


vasóinak tudomására akartam 
adi, hogy válaszomat a Rovar- 
tami Lapokban fogom közreadni 
és az érdeklődőknek szívesen 
fogom czikkem különlenyomatát 
rendelkezésre bocsátani. 

A , Coleopterologisehe Rund- 
schau" eljárása késztetett arra, 
hogy az egész ügyet tárgyila- 
gosan ismertessem, vizsgálataim 
eredményét újból közöljem és 
válaszomat támadóimnak meg- 
adjam. 

A Rovartani Lapokban meg- 
jelent rövid  közleményemre!" 
legelőször a bogár leírója, 
FLErIscHER brünni egészségügyi 
tanácsos felelt.? FLEISCHER czik- 
kében ismerteti fenti közlemé- 


nyemben közölteket, majd rá-: 


mutat arra, hogy a szárnyfedők 
skulpturájának ez esetben csak 
alárendelt értéke van, hanem 
az egész testalkat és a nagyon 
széles előtor, szélesen felhajló 
szegélylyel, hátrafelé erősen ki- 
húzott széles és a csúcson nem 
lehajló hátsó szögletekkel az 
állatot teljes  biztossággal a 
Parreyssi-hez  sorozzák. Hogy 
más rovarászok nézetét is meg- 
ismerje, az állatot elküldötte 
még REITTER-nekés GANGLBAUER- 
nek, utóbbinál pedig megvizs- 
gálta az állatot HOLDHAUS És 
JOKOLÁR 1s, kik közül utóbbi a 
példány hímvesszejét is meg- 
vizsgálta és megállapította, hogy 


121 


weigerte, in welcher ich den Le- 
sern der Zeitschrift mitteilen wollte, 
dass meine Antwort in den Rovar- 
tani Lapok erseheinen wird und 
ich den Imteressenten auf Verlan- 
gen gerne mit Separatabdrücken 
zur Verfügung stehe. 

Das Verfahren der , Coleoptero- 
logischen Rundschau" veranlasst 
mich nun die ganze Angelegenheit 
nochmals sachlich zu behandeln, 
die Ergebnisse  meiner  Unter- 
suchungen nochmals aufzuführen 
und gleichzeitig  meinen Gegnern 
zu antworten. 

Auf meinen in den Rovartani 
Lapok erschienenen kurzen Artikel! 
reflektierte zuerst der Autor des 
Káafers, Herr Obersanitátsrat DR. 
A. Fleischer in Brünn.? FLEISCHER 
registriert ín seinem Artikel den 
Inhalt meiner Zeilen und hebt her- 
vor, dass im übrigen die Skulptur 
der Flügeldecken in diesem Falle 
von untergeordneter  Bedeutung 
ist, aber der ganze Habitus, der 
sehr breite Halsschild, mit breit 
abgehobenen  Seitenrandern, mit 
breiten nach rückwarts stark vor- 
gezogenen, an der Spitze nicht 
deflektierten Hinterecken, stellen 
den Kafer mit absoluter Sicherheit 
zu Parreysst. Um auch die Ansicht 
anderer Entomologen zu erfahren 
sandte er das Tier an REITTER und 
GANGLBAUER, bei letzterem unter- 
suchte das Tier auch HOLDHAUS 
und SOKOLÁR ; letzterer untersuchte 


1 Csrxi, Carabus- Parreyssi var. Deubelianus-ról. — Über Carabus Par- 
reyssi var. Deubelianus. (Rovartani Lapok. XVIII, 1911, p. 141 £ 144). 
2 FLEISCHER, Ad Carabus Pareyssi v. Deubelianus m. (Coleopt. Rundsch. 


HD 43— 41). 


122 


ennek alakja a  Parreyssi-éval 
teljesen azonos. Mindezek az 
urak — teljes határozottsággal 
mondották ki, hogy ez az er- 
délyi Carabus egy Parreyssi és 
nem euchromus; BOKOLÁR azon- 
kivül arról is értesítette, hogy 
HOFFMANN bécsi gyüjtő szintén 
kapott erdélyi  euchromus-okat, 
a melyek között  Parreysst- 
Deubelianus példányok is voltak. 
Végül megjegyzi, hogy miután 
magam is találtam három ilyen 
eltérő — euchromus-példányt "a 
Nemzeti Múzeum gyüjteményé- 
ben, 
tását. 


Erre az utóbbi megjegyzésre 
már most akarom megjegyezni, 
hogy ilyen három példány nin- 
csen a Nemzeti Múzeumban, 
hanem ilyeneket igenis láttam 
DeEvBEc-nek egy hozzám meg- 
határozásra küldött gyüjtemé- 
nyében, a mit levélben közöltem 
annak idején FLEIscCHER-rel, de 
hogy ő honnan vette értesülését 
a múzeumi  példányokról, az 
előttem teljesen érthetetlen. 

FLEIscőHER előbbiekben ismer- 
tetett ezikkére megadtam a vá- 
laszomat!, melyet kivonatosan a 
következőkben ismertetek : Első 
sorban is REITTER munkája? 
megfelelő pontjainak visszaadá- 
sával igyekeztem bebizonyítani, 
hogy a AXystirocarabus és Loxo- 


ez csak megerősíti állí- . 


auch den Penis des Exemplares und 
stellte fest, dass die Form desselben 
mit jener des Parreyssi vollkommen 
indentisch ist. Alle diese Herren 
erklaárten diesen siebenbürgischen 
Carabus als unzweifelhafít zu Par- 
reyssi und nicht zu euchromus gehö- 


rend; ausserdem benachrichtigte 
ihn SokKoLÁR, dass der wiener 
Hammler HoFFmawNwx ebenfalls sieben- 
bürgische euchromus erhalten hat, 
unter welehen auch  Parreysst- 
Deubehanus Exemplare waren. Zu- 
letzt erwahnt noch FLEISCHRER, dass 
nachdem ich selbst drei so geformte 
Exemplare in der Sammlung des 
National-Museums fand, dies seine 
Ansiecht nur bekraftigt. 

Auf diese  letztere Bemerkung 
will ich schon jetzt bemerken, dass 
sich in der Sammlung des Unga- 
rischen — National-Museums drei 
solche Exemplare nicht befinden, 
sondern ich sah solche in einer 
Determinationssendung des Herrn 
DEUBEL, was ich seimerzeit ELEI- 
SCHER brieílich mitteilte, aber von 
wo er seine " Mitteilung bezüglieh 
der  Museal-Exemplare hernahm, 
ist mir ganz unerklarlieh. 

Auf  FELEISCHERS 
besprochenen Artikel habe ich 
geantwortet! und will den Inhalt 
meines Artikels auszüglieh in Fol- 
gendem wiedergeben: In erster 
Linmie versuchte ich durch Wieder- 
gabe der betreffenden Gegensatze 
aus REITTER s Tabelle? zu beweisen, 


1 Csiki, Ueber Carabus Parreyssi var. Deubelianus Fleisch. (Coleopt. 


Rundschau. II, 1912, p. 116—117). 
2 REITTER, 


Bestimmungs-Tabelle 
Brünn. XXXIV, 1896, p. 154—160). 


der Carabini. (Verh. Naturf. Ver. 


vorangehend . 


: 88 


g 


szt AE TE SET ESTVE 19 HE SZE ET VET EE MY IRAT ÉLI MESE PTM KÉST b. 


dr széle 
1 


köt és 


"Egyben megjegyeztem, 
azoknak az uraknak a vélemé- 
 nyére, kiknek FLEIsCHER állatját 


carabus alnemek csak a szárny- 
fedők skulpturája alapján kü- 
lönböztethetők meg, a FLEISCHER 


. említette . egyedül tekintetbe 
jövő többi tulajdonság pedig 
csak arra alkalmas, hogy a 


Xysirocarabus-t az Eutelocárabus- 


tól, egy ez esetben egyáltalában . 


figyelembe nem kerülő alnem- 
től megkülönböztethessük. Igy 
miután  FLEISCHER typusán a 
harmadrendű bordák jellemző 
harántrovátkoltsága teljesen hi- 


 ányzik, Xystrocarabus Parreyssi- 


ről szó sem lehet és ha FLEISCHER 
az állat leírásában mégis egy 


ilyenről beszél, az a valóságnak 


nem felel meg, mert a meg- 
vizsgált példányon, úgy mint 
mindegyik 0.  obsoletus var. 
euchromus-on, csak a barázdák 
nagy beszúrt pontjai láthatók, 
melyek a köztereket oldalt egy 
kissé bemetszik. Ezek alapján 
újra kimondottam, hogy a s 
Parreyssi var. Deubelianus-t csak 


0. obsoletus var. euchromus-nak 


tarthatom, mely nézetemet előbb- 
utóbb valószinüleg más hivatott 
oldalról is meg fognak erősíteni. 
hogy 


megmutatta és kik nézetét meg- 
erősítették, nem adhatok sokat, 
mert a dolognak valószinüleg 
nem jártak alaposan utána. A. 
hímvesszőt illetőleg pedig meg- 
állapítottam, hogy a C. Parreysst 
és 0. obsoletus hímvesszeje tel- 
jesen egyforma, egyedül előbbi- 
nek forceps-csúcsa kissé széle- 
sebb és laposabb ; ennélfogva a 


kommenden 


123 


dass die Untergattungen AWystro- 
carabus und Loxocarabus nur durch 
die Flügeldeckenskuülptur  unter- 
sehieden werden können, und die 
von FLEISCHER als allein in Betracht 
übrigen  Charaktere 
nur zur Abgrenzung der Aysíro- 
carabus von Eutelocarabus, einer bei 
"dieser Gelegenheit überhaupt nicht 
in. Betracht kommenden Untergat- 
tung, dienen. Nachdem also der 
Type FLErIscHERs die charakteris- 
tisehe Oduerstrichelung der tertiaren 
Intervalle gánzlieh fehlt, so kann 
von AXysirocarabus Parreyssi über- 
haupt keine Rede sein, und wenn 
FLEISCHER in der Diagnose trotz- 
dem von einer solchen spricht, so 
entspricht dies nicht der Wahrheit, 
weil das untersuehte Kxemplar, so 
wie jeder C. obsoletus var. euchromus, 
nur die groben Punkte der Streifen 
aufweist, welche die Intervalle 
seitlich ein wenig einkerben. Nach 
diesem sprach ich wiederholt die 
Meimung aus, dass ich C. Parreysst 
var. Deubelhanus nur für einen C. 
obsoletus var. euchromus  ansehen 
kann, welehe meine Ansicbt wohl 
bald auch von anderer authenti- 
scher Seite bekraftigt werden wird. 
Auch bemerkte ich, dass ich auf 
das Urteil jener Herren, denen 
FELEISCHER sein Tier zeigte und die 
seine Ansicht bekraftigten, nicht 
viel gebe, weil sie der Angelegen- 
heit wohl nicht gründlieh nach- 
gegangen sind. Was nun sehliess- 
lieh die  Penisfrage  anbelangt, 
stellte ich fest, dass der Penis von 
C. Parreyssi und C. obsoletus ganz 
gleichförmig ist, nur die Forceps- 
spitze ist bei ersterem etwas breiter 


124 


hímvessző egyforma volta egy- 
általában nem használható fel 
az új Parreyssi-fajta megerősí- 
tésére. 

Ezt a FLEISCHER czikkére írt 
feleletemet SOKOLÁR úgy látszik 
magára nézve sértőnek találta 
és sietett arra válaszolni. ! 


SOKOLÁR czikkének tartalmát -: 


nem akarom még kivonatosan 
sem ismertetni, mert abban 
semmi tárgyilagos nincs, min- 
den mondat csak úgy hemzseg 
a személyeskedéstől, azért 
egyenesen reátérek feleletemre, 
melyből a cezikk tartalma is 
eléggé kiviláglik. 

SOKOLÁR első sorban is saj- 
nálatát fejezi ki azon, hogy 
helyesnek találtam a kérdéses, 
állítólag (!!! a brassói Czenk- 
ről származó állatról, újból írni, 
— és így nem tehet róla, de 
erre már nem hallgathat. 


Nagyon csodálkozom, hogy 
HOKOLÁR — feleletemet teljesen 
magára vette és szándékomat 
részben félreértette, mert kü- 
lönben nem dobálódzna meg- 
határozó kulcsokkal, verébmeg- 
határozással, — hímvesszőkészít- 
ményekkel, stb. — tehát telje- 
sen úgy cselekszik, mintha nem 
is FLEISCHER, hanem ő maga 
lett volna ama czikk szerzője. 

Feleletemben — — FLEISCHER-rel 
szemben? igyekeztem megálla- 


und ílacher; der identische Penis 
kann also in diesem Falle nicht 
zur Bekrafítigung der neuen Par- 
reyssr-Rasse dienen. 

Diese meine auf FLEISCHER"S Ar- 
tikel geschriebene Antwort scheint 
nun SOKOLÁR für sich beleidigend 
gefunden zu haben und beeilte 
sich nun darauf zu antworten.! 

Den Inhalt von SoKkoLÁR s Arti- 
kel will ich auch im Auszug nicht 
wiedergeben, da in  demselben 
nichts sachliches ist, jeder Satz 
ist von Persönliehkeit durchdrun- 
gen, — weshalb ich gleieh auf 
meine Antwort übergehe, aus wel- 
cher der Inhalt des Artikels genug 
hervorleuchtet. 

HOKOLÁR spricht in erster Linie 
sein Bedauern aus, dass ich es für 
zweckmássig befunden habe über 
das Íragliche, angeblieh (!!! vom 
Kapellenberg bei Brassó stam- 
mende Tier, nochmals zu schrei- 
ben, — also konnte er nicht weiter 
sehweigen. 

Es wundert mich sehr, dass S0- 
KOLÁR meine Antwort ganz auf 
sich genommen und meine Inten- 
tion zum Teil nicht verstanden hat, 
sonst hatte er mir nicht Bestim- 
mungstabellen,  Sperlingsdetermi- 
nation, Forcepspraparate, etc. vor- 
geworfen, — also ganz so macht 
als wenn nicht FLEISCHER, sondern 


er selbst Autor jenes  Artikels. 
gewesen ware. 
Im meiner Antwort? versuchte 


ich FLEISCHER gegenüber festzu- 


1 SOKOLÁR, Kommt Carabus Parreyssi Pall. in Siebenbürgen vor? 
(Coleopt. Rundschau. I, 1912, p. 148—149). 


2 Coleopt. Rundschau. I, 1912, p. 116. 


p 


da 


4 


n 


! 


1 


7 


. pítanmi, hogy nem a testalak, a 


széles előtor - stb.. hanem a 
szárnyfedők skulpturája szolgál 
egyedül a két alnem, illetőleg 
faj megkülönböztetésére és en- 
nek megerősítésére vettem elő 
REIrrrER eredeti munkájának 
szavait. 

Nem is gondoltam ez " alka- 
lommal arra, hogy  SOKOLÁR 
szakismeretét még a legcseké- 
lyebb mértékben is lebecsüljem, 
annál kevésbé, mert magam sem 
használok meghatározó kulcsot, 
hiszen eléggé ismerem a mi 
futrinkáinkat és még egynéhány 
más nem középeurópai Carabust 
1s, de állításomat kézzelfoghatóan 
kellett, hogy bebizonyítsam, hi- 
szen azt a folyóiratot nemcsak 
". BOKOLÁR olvassa. De SOoKOLÁR 
egyáltalában jobban tette volna, 
ha ezt a személyeskedő választ 
nem írja meg, hanem tárgyi- 
lagosan bebizonyítja, hogy miért 
Parreyssi és nem euchromus az 
illető példány; ezzel a tudo- 
mánynak sokkal több szolgála- 
tot tehetett volna. 

Még nyomatékosan akarom 
kijelenteni, hogy feleletem nem 
akart egy színlelt visszavonu- 
lást jelezni, a hogy ezt SOKOLÁR 
feltételezi. Ez teljesen kizárt 
dolog, mert a mit megírtam, 
azt a typus megvizsgálása alap- 
ján tettem és annak helyességé- 
ről meg vagyok győződve. El- 
lenkezőleg talán éppen SOKOLÁR 
szavai engednek erre következ- 
tetni, hiszen ő már az , állítólag" 
Brassó vidékéről származó ál- 
latról ír, holott  FLEISCHER-t 


"a 


125 


stellen, dass nich ,der Habitus, 
der sehr breite Halsschild, etc.", 
sondern die Flügeldeckenskulptur 
alleimm zur Unterscheidung beider 
Untergattungen, respektive ÁArten, 
dient und habe deshalb REITTER S 
Worte zur Bekraftigung herange- 
zogen. 

Ich dachte bei dieser Gelegenheit 
gar nicht daran SOKOLÁR s Spezial- 
kenntnisse auch nur im geringsten 
herabzusetzen, umso weniger da ich 
selbst keine Bestimmungstabelle 
benütze, denn mir sind unsere und 
auch noch einige andere ausser- 
mitteleuropaische Caraben ganz gut 
bekannt, ich musste aber meine 
Ansicht handgreiílieh beweisen, da 
ja diese Zeitschrift nicht nur S0Ko- 
LÁR liest. SOKOLÁR hatte es viel 
besser gethan, wenn er diesen 
persönlich gehaltenen Artikel nicht 
niedergesechrieben  hatte, sondern 
ganz sachhich bewiesen hatte, wvarum 
das  betreffende  Exemplar ein 
Parreyssi und nicht ein euchromus 
is; damit haátte er der Wissen- 
scbaft einen viel grösseren Dienst 
geleistet. 

Noch will ich fest bethonen, dass 
meine Antwort keinen maskierten 
Rückzug bezeichnen will, wie mir 
dieses SokoLáR zumuthet. Dies ist 
ganz ausgésehlossen, denn was ich 
niederschrieb, das habe ich nach 
Untersuchung der Type gethan und 
bin von dessen Richtigkeit festüber- 
zeigt. Im Gegenteil eben aus S0K0o- 
LÁRs Worten kann darauf gefolgert 
werden, nüámlich er spricht jetzt 
sehon von dem ,angeblieh" von 
Brassó stammenden Carabus, ob- 
wohl er seinerzeit FLEISCHER davon 


126 


annak idején arról értesítette! 
hogy HOFFMANN is kapott Er- 
délyből ilyen példányokat. 

És végül SokoráR azon ki- 
jelentésére óhajtanék megfelelni, 
mely szerint okosabb lett volna, 
ha a Nemzeti Múzeumban levő 
három példányt megtekintésre 
elküldöttem volna neki és akkor 
biztosan megállapíthatta volna, 
hogy a C. Parreysst tényleg elő- 
fordul-e Erdélyben? — Elte- 
kintve attól, hogy SOKOLÁR ezt 
ugyan megtehette volna HorPF- 
MANN példanyai alapján is, — én 
levélbeli kérdezősködésére meg- 
írtam neki, hogy múzeumunkban 
ilyen példányok nincsenek és 
hogy ELEISCHER ezen állításá- 
nak forrása előttem ismeretlen, 
a mint ezt ezen czikkem elején 
különben már megírtam. És 
daczára ezeknek a felvilágosító 
soroknak, SoKOoLÁR ezt czikké- 
ben újból feltalálta! Talán ezzel 
akarta hitelemet elrontani? — 
ha ezt akarta, azt hiszem na- 
gyon tévedett DR. FR. SOKOLÁR 
udvari és törvényszéki ügyvéd 
úr, — ez a fegyver visszafelé 
sült el, ilyen ügyvédi fogások- 
kal rovartani kérdésekben nem 
lehet boldogulni. 

Ezekben igyekeztem SOKOLÁR 
úr czikkére felelni, de van még 
egy megjegyzésem magára a 
Deubelianus-kérdésre vonatkozó- 
lag 15. Szerettem volna ugyanis 
a czikkemben elmondottak meg- 
erősítésére a CC. Parreyssi és 
var. — Deubelianus — szárnyfedő- 


dass HOFEMANN 


benachrichtete, 1 
aus Siebenbürgen ebenfalls solche 
Exemplare erhalten hat. 

Und zuletzt will ich noch auf 
jene Angabe SOKOLÁR s reflektieren,, 
nach welcher es viel richtiger ge- 
Wesen ware wenn ich ihm die 
3 Exemplare des National-Museums 
zur Anslcht gesendet hatte, denn 
damit haátte konstatiert werden 
können ob C. Parreyssi wirklich im 
siebenbürgen vorkommt ? — Abge- 
sehen davon, dass SOKOLÁR dies 
auch an den Exemplaren von 
HOFFMANN erledigen hátte können, 
— ich meinerseits " benachrichtete 
ihn auf seine Anfrage, dass solche 
Exemplare in unserem Museum 
meht vorhanden sind und dass mir 
FLEISCHER/S diesbezügliehe Nuelle, 
wie ich dies eingehends schon be- 
merkte, unbekannt ist. Und trotz 
dieses Aufschlusses deckte SOKOLÁR 
die Sache in seinem Artikel wieder 
auf! Wollte er vielleicht auf diese 
Weise meine Glaubwürdigkeit dis- 
kreditieren? — wenn ja, so hat 
sich der Herr Hof- und Gerichts- 
Advokat DR. FR. SOKOLÁR wie ich 
denke sehr geirrt, denn mit sol- 
chen Faángen kann man im ento- 
mologisehen Fragen nicht Erfolg 
haben. 

Dies würe also die Antwort auf 
den Artikel des Herrn SokKOLÁR, 
ich hatte aber noch eine Bemer- 
kung auf die  Deubelianus-Frage 
selbst. Ich hátte naámlich zur 
Bekraftigung der Angaben dieses 
Artikels germne eine mikrophoto- 
graphische Abbildung der Flügel- 


1 Coleopt. Rundschau, I, 1912, p. 44 


y 


uk dts aj a 


hp 


skulpturáját mikrofotografiai fel- 
vételek alaplán képben is be- 
mutatni. Sajnos ezt nem tehet- 
tem meg, mert FLEISCHER úr, a 
kitől e czélra a typust újból el- 
kértem, még ajánlott levelemre 
sem válaszolt. Igy kénytelen 
vagyok feltenni, — ezt SOKOLÁR 


127 


deckenskulptur von. C. Parreyssi 
und var. Deubelianus publiziert. 
Leider kann ich dies aber nicht 
thun, da Herr FLEISCHER, von dem 
ich zu diesem Zwecke die Type 
nochmals verlangte, auch auf mei- 
nen eingesechriebenen Brief nicht 
reagierte. Also muss ich annehmen, 


ál aáttáktldataá lés ML ASSE a szük és kását 


ál áá alőáál ká hös ád ej 


— und dies scheint SokoLÁR s kei- 
nen Disput zulassende Behauptung 
nur zu bekraftigen, dass das Írag- 
hehe Tier ein Parreyssi ist, — dass 
FLEISCHER nach Wien tatsachlich 
einen echten Parreyssi sendete, 
nachdem er sich auf meine brief- 
lhche Mitteilung darüber überzeigte, 
dass sein brassóer Exemplar tat- 
sáchliceh ein abnorm  geförmter 
euchromus ist. 


határozott állítása is, hogy a 
kérdéses állat egy Parreysst, is 
megerősíteni látszik — hogy 
FLEISCHER talán Bécsbe egy va- 
lódi Parreyssi-t küldött, miután 
levélbeli értesítésemre meggyő- 
ződött arról, hogy brassói pél- 
.dánya tényleg egy abnormális 
alakú euchromus. 


Különfélék. 


7 Ehmann Ferencz. — Másfélévi betegség és szenvedés után 
1913 januárius hó 25-én elhunyt EHMANsx FEREwxcz székesfővárosi 
elemi iskolai cz. igazgató, a Magyar Entomologiai Társaság választ- 
mányi tagja, bogarásztársunk. Benne buzgó bogarászt, faunánk lelkes 
kutatóját veszítettük el. EHmawxws 1851 november 20-án született a fehér- 
megyei Szaár községben, a hol elemi iskoláit is végezte, innen tanul- 
mányai folytatására Budapestre került, a hol elemi iskolai tanítói 
és középiskolai tornatanítói oklevelet szerzett. Tanítói működését 
1870-ben kezdte meg szülőfalujában, a honnan 1871-ben Promontorra, 
1873-ban Tatára, 1874-ben Székesfehérvárra és 1880-ban Budapestre 
került. Mint buzgó turista, csakhamar érdeklődni kezdett a természet 
iránt ; régi tanárain kívül, főleg Koguaur REzső volt az, a ki a rovarok 
gyüjtésére serkentette és azok tanulmányozásába bevezette. 1893-ban e 
sorok írójának buzdítására tisztán a bogarak gyüjtésére és tanulmányo- 
zására adta magát és azóta szép nagy gyüjteményre tett szert, mely- 
ben alig van mások gyüjtötte anyag, minden saját keze munkájának 
eredménye. Ha jelzett idő óta ugyan saját részére csak bogarakat 
is gyüjtött, kirándulásai alkalmával a mennyire ideje engedte a 
többi rovarokra is figyelemmel volt, ellátta rovarásztársait megfelelő 
anyaggal. Irodalmilag nem igen működött, azonban tanulmányozásra. 


128 


mindig felajánlotta az érdek- 
lődőknek gyüjteménye anya- 
gát. Gyüjteménye főleg Buda- 
pest tágabb környékének, 
valamint a Balaton mellett 
fekvő Őszöd vidékének fau- 
nája tekintetében volt gaz- 
dag. Faunánk nem egy ér- 
dekes faja az ő buzgólko- 
dásának eredménye. Az ő. 
nevét viseli egy szép kis 
Erotylida-bogár, melyet a 
Budai hegyekben fedezett 
fel (Tritoma bipustulata var. 
Ehmamnni Csrx1). Gyüjteménye 
özvegye jóvoltából  legna- 
gyobb részében a Magyar 
Nemzeti Múzeumba került, a 
melynek gyüjteményében ál- 
latjai gazdájuknak — örökös 
emléket állítanak. 
a CsSIKI ERNŐ. 
A világ legnagyobb rovarai. — A legnagyobb rovarok az 
Orthopterák rendjéből, a Phasmidák családjából kerülnek ki. A. Phas- 
midák, a botsáskák, tudvalevőleg a fák ágait utánozzák, testük 
hosszú és keskeny, szárnyasok vagy szárnyak nélkül valók. A leg- 
nagyobb fajok a Phrygamistria, Pharnacia, Phobaeticus, Nearchus és 
Palophus nemekbe tartoznak. Az eddig ismert legnagyobb fajok a 
Phobaeticus Kirbyi REpr. és a Pharnacia serratipes GRAY; hosszasá- 
guk 33 cm., mindkettő szárnyas és Borneo lakója. A szárnynélkül 
valók között a Nyugat-Afrikában élő Palophus centaurus WEsTw. 
volt eddig a legnagyobb, 25-5 em. testhosszal, most azonban eléje 
került a Palophus titan SJösr., melynek hossza eléri a 26:3 em.-t ; 
hazája Nyassa. — A kihalt rovarok között azonban még ezeknél is 
nagyobb alakokra bukkanunk, melyek közül csak a Meganeura 
Monyi BRouc. nevű szitakötőt említem, melynek hossza 35 em., szé- 
lessége kifeszített szárnyakkal 64 cm. DR. KFRrÉsz KÁLMÁN. 


Irodalom. 


Böttcher, G.: Sarcophaga mehadiensis nov. spec. (Dipt.) (En- 
tomologische Mitteilungen. I, 1912, p, 144, fig.) 


A. czímben megnevezett új fajt L. OLDENBERG német dipterolo— 


gus gyüjtötte Herkulesfürdőn. DR. KERTÉSZ KÁLMÁN. 
kk 


129 


Seite, Prof. Dr. Adalbert: Die Gross-Schmetterlinge der Erde. 
Eine systematische Bearbeitung der bis jetzt bekannten 
Gross-Schmetterlinge. — II. Band: Die Palaearktischen 
Spinner g. Schwarmer. Verlag des SEzrrzssehen Werkes 
(ALFRED KERNEN) in Stuttgart, 1913. p. 1—VII, 1—479 
und 2489 Figuren auf 56 kolorierten Tafeln. Preis gebun- 
den Mk. 45.— 


Folyóiratunk mult évi kötetének 183—185. lapján ismertettük 
ezen kiváló fontosságú lepkészeti munka első kötetét, mely a. 
palearktikus táj nappali lepkéit tárgyalta s most már beszámolha- 
tunk a második kötetről is, mely nem régen vált teljessé. A II. kö- 
tet az éjjeli lepkék (Phalaenae) két csoportját, a szövőket (Bombyces) 
és szenderféléket (Sphinges) tárgyalja. Úgy mint az első kötetben, 
ennek a kötetnek anyagát is a legkiválóbb szakemberek tárgyalták, 
így a szerkesztő (SEirz) a Zygaena, Epizygaena és Diloba nemek, a 
Syntomidae, Arctiidae, Endromididae, Callidulidae, Brahmaetdae, Uramtidae, 
Megalopygidae,  Limacodidae,  Heterogynidae, Thyrididae és  Cossidae 
. családok, azonkívül a Lasiocampidae, Nolodontidae és Psychidae álta- 
lános részének szerzője, JoRpaw írta a Zygaenidae, Saturnidae és 
Sphingidae családok, A. JawsEr az Epicopeidae, E. SrRawxp a Lyman- 
. triidae, Thaumetopoeidae, Drepanidae és Psychidae, DR. K. GRÜNBERG 
a Lasiocampidae, Lemoniidae, Eupterotidae, Bombycidae és Notodontidae, 
W. WARREN a Cymatophoridae, M. BARTEL az Aegertidae (régebben 
Sesiidae), R. PFirzsER a Hepialidae családok szövegét, DR. P. DENxso- 
tól származik a szenderfélék hybridjeinek ismertetése és DR. W. RorH- 
scHILD a Cossidákra vonatkozó kiegészítő rész szerzője. Az anyag 
feldolgozása époly alakban történt mint az ismertetett első kötetben. 
Ebben a kötetben is a szerzők nem kevesebb mint 182 új fajt, ala- 
kot vagy új nevet vezettek be az irodalomba. A táblákon bemutatott 
lepkék képe most is jól sikerült, közöttük sok a most első ízben 
képben is bemutatott lepke. Ezzel nagyjában hű képet adtunk erről 
a kötetről is és még csak néhány szót akarunk a munka értékéről, 
fontosságáról elmondani, tekintettel egynéhány külföldi szaklapban 
megjelent ismertetésre. Még nem jelent meg a szakirodalomban 
olyan munka, mely bizonyos oldalról támadásban, lekicsinylésben 
nem részesült volna. Így állunk Szrrz munkájával is, részben sértett 
hiuság, részben kereskedői szempontok megszólaltatnak itt-ott egy- 
egy okvetetlenkedőt. Reméljük, hogy ezeknek a kirohanásoknak 
. nem lesz komolyabb következménye, de nem is lehet, hiszen min- 
den komoly ember tudja, hogy a legkiválóbb munka sem teljes 
vagy teljesen hibátlan, de ebből nem következik, hogy a munka 
egészében rossz legyen. Mindezek daczára, a mint már multkori 


EN bev nt I KR ze ei ez a Ca átt, 
cg 9. a-t e EGIEYA 
FLAT ÁB szo ege eget eret tk ÁS 


4 


z 


130 


ismertetésünkben is kifejeztük, Szirrz munkája nemcsak a szak- 
embernek és a laikusnak, hanem a gáncsolóknak is nélkülözhetetlen 
forrásmunkája fog maradni. CsSIKI. 


Társulati ügyek. 


A , Magyar Entomologiai Társaság" 22. ülése 1913. május 
24-én. — Bigó LáJsos elnök megnyitván az ülést, MiHók Orró meg- 
tartja ,Bogarászati kirándulás Horvátországban" czímen hirdetett 
előadását, melyet mintegy 80. vetített kép bemutatásával élénkített. 
Végül elhatározta a Társaság, hogy a május 22-én Tata-Tóvárosra 
tervezett társas gyüjtőkirándulás helyett, melyet a rossz időjárás 
miatt el kellett halasztani, junius 8-án Margitligetre rendez kirándulást. 


kal kal 
mk 


A ,, Hagyar Entomologiai Társaság" alapszabályai. 


1. Czíme, székhelye és pecsétje. 
A társaság czíme: , Magyar Entomologiai Társaság." 
A. társaság székhelye: Budapest. 
A társaság pecsétje: Egy Magyarország faunájára jellemző. 
bogár (Pselaphus mehadiensis FRIv.) képe és e körül , Magyar Ento- 
mologiai Társaság" és 1910 (az alapítás éve) felírat. 


o 
o 
o 
o 


2. Czélja. 
Czélja a rovartant általában mívelni, különösen Magyarország 
faunáját e szempontból vizsgálni és a rovartani ismereteket terjeszteni. 


3. Eszközök. 

A társaság e czélból: 

a) A rovartan körébe vágó észleletek és tanulmányok közlése, 
valamint a rovartani ismeretek terjesztése végett gyüléseket tart. 

b) Folyóiratot ad, melyben tagjait a gyülések eredményeiről is 
tudósítja. : 
c) Tagjai számára szakkönyvtárt tart fenn. 
d) Társas kirándulásokat és barátságos összejöveteleket rendez. 
e) Más hasonló czélú társulatokkal érintkezésbe lép. 


4. Tagok. 
A társaság tagjai: a) tiszteletiek, b) alapítók, c) rendesek, d) 
levelezők. 5 
a) Tiszteletbeli tagokul oly bel- és külföldi szaktudósokat vá- 
laszt, kik a társaságnak különös díszére szolgálhatnak. 
b) Alapító tag az, aki a társaság alaptőkéjét legalább 100 koro- 
nával növeli. Alapító tagok testületek is lehetnek, mint jogi szemé- 


1831 


4 Iyek, tagsági jogaikat azonban csak egy megbízott képviselőjük út- 
i ján gyakorolhatják. 
É c) Rendes tag minden magyar állampolgári joggal biró egyén 
lehet, ki a rovartan iránt érdeklődik. 5 

d) Levelező tagokul oly külföldi szaktudósok választhatók, kik 
a társaság szellemi érdekeit előmozdították. 

A megválasztott külföldi tiszteleti és levelező tagok felsőbb. 
ú jóváhagyás elé terjesztendők. 


ő. A tagok választása. 

A ki alapító vagy rendes taggá kíván megválasztatni, ebbeli 
. szándékát a társaság egy tagjának ajánlás végett bejelenti. Az ekként 
ajánlottakról a titkár a választmányi gyülés elé véleményes jelentést 

. terjeszt, hol a tag szavazattöbbséggel választatik meg. 
Tiszteleti és levelező tagok csak rendes közgyűlésen és pedig 
a választmány véleményes jelentése alapján választhatók meg, ha 
valamely alapító vagy rendes tag legalább egy hónappal a közgyű- 

lés előtt írásban ajánlotta őket. 


6. A tagok jogai. 

A tagoknak joguk van a gyüléseken és a társaság egyéb össze- 
jövetelein részt venni, új tagokat ajánlani, a közgyüléseken szavazni, 
a társaság könyvtárát használni és gyüléseire vendéget bevezetni. Az. 

. alapító és rendes tagok a társaság folyóiratát díjtalanul kapják. 


£. A tagok kötelességei. 

A rendes tag a társaság pénztárába évenként 10 koronát fizet 
és pedig minden év első negyedében, azonkívül az első évben 2 ko- 
rona beíratási díjat. Minden tag az első évi tagdíj lefizetése után 
tagsági oklevelet kap. A tagság három évre kötelező. A tagsági dí- 
jak felemelése vagy leszállítása csak alapszabálymódosítással eszkö- 
zölhető. 

É 8. A társaságból kilépés. 
A ki a társaságból a három év leteltével bármely oknál fogva. 
. ki akar lépni, tartozik ebbeli szándékát a titkárnak az előző év ok- 
tóber 1-ig bejelenteni és oklevelét visszaküldeni. 

A társaságból kilépő vagy a díjaiakat nem fizető tagokat a tit- 

kár előterjesztésére a választmány törli a tagok sorából. 


úlratáévátá d red álá Ve iszp át al ását azé azét idea Ká ütés sát átad uválarzá átt A sásztőnte aláássa ÜK aadládstááájákeráá e és] zazaláás tte (izé 
z f , 


he ék a 
T 


ZEEESBE 9. Tisztikar és választmány. 

A társaság tisztikarát az elnök, a két alelnök, a titkár, a jegyző, 
.a pénztáros és a könyvtáros alkotják. 
E; A választmányi tagok száma 12, akik a tisztikarral együtt te- 
szik a választmányt. 


1832 


A választmány, mely a társaság ügyeit mint közvetlenül igazgató 
és foganatosító testület vezeti, saját hatáskörében határozhat ugyan, 
de minden intézkedéseért felelős a közgyűlésnek. 


JO. Elnökség. 

Az elnök a társaság képviselője hatóságok vagy valamely har- 
madik személy irányában; a gyüléseken elnököl, összehívja a vá- 
lasztmányi gyülést; összehívhat rendkívüli közgyűlést; a rendes 
közgyűlésen általános jelentést ad a társaság működéséről ; a szava- 
zatok egyenlő számánál dönt ; őrködik továbbá, hogy a választmány 
határozatai foganatosúljanak ; felügyel a társaság tisztviselőinek mű- 
ködésére s ügykezelésének menetére; a költségelőirányzat határain 
belül a fizetéseket utalványozza. 

Az alelnökök helyettesítik az elnököt. 

11. Titkárság. 

A titkár vezeti a társaság szellemi és tudományos ügyeit, viszi 
az ezirányú levelezést, gondoskodik a gyülések tárgyairól és szer- 
keszti a társaság folyóiratát; a tagok mindenkori létszámát a pénztá- 
rossal együtt nyilvántartja. A titkár ellenőrzi a pénztárt s a köz- 
gyülésen a társaság összes szellemi működéséről jelentést tesz. 


12. Jegyző. 

A jegyző minden ülésről jegyzőkönyvet vezet és ha kell, a 

titkárt helyettesíti 
13. Pénztáros, z 

A pénztáros kezeli a társaság pénzügyeit és a pénztárhoz tar- 
tozó iratokat s a társaság bevételeiről és kiadásairól rendes könyvet 
vezet. Pénztári könyveit s a pénztárt az elnöki és titkári ellenőrzé- 
sen kívül a közgyülés részéről kiküldött bizottság is megvizsgálja. 

Minden pénztári kiadás csak utalványozott okírat alapján történ- 
hetik, mely az elnök aláírásával és a titkár ellenjegyzésével látandó el. 


14. Könyvtáros. 

A könyvtáros a társaság könyvtárának őre és gondozója, a 
melyről rendes leltárt vezet. 

15. Gyülések. 

A gyülések háromfélék: a) választmányi, b) havi és c) köz- 
gyülések. 

a) Választmányi gyülést a társaság" legalább minden hónapban 
egyszer, de ha a szükség kívánja, többször is tart. Tárgya a társa- 
ság belső ügyei A határozatok érvényességéhez szükséges, hogy a 
választmány tagjainak legalább egyharmada jelen legyen. 

b) Havi gyülések, június-augusztus hónapok kivételével, min- 
den hónapban tartatnak. EH gyüléseken a rovartan körébe vágó elő- 
adások, ismertetések, bemutatások kerülnek napirendre. 


133. 


c) Közgyüűlést a társaság évenként egyszer, az év elején tart, 
melyre a tagok a társaság folyóiratában hívatnak meg. A közgyüű- 
lésen a társaság szellemi működéséről, gyarapodásáról és vagyoni 
állapotáról tesznek az illető ügyvivők jelentést. A közgyülés hatás- 
körébe tartozik az évi költségvetés megállapítása, a zárószámadások. 
felülvizsgálása és a tisztviselőket illető felmentvény megadása vagy 
megtagadása. Ekkor történik a tisztikar, a választmányi tagok, vala- 
mint a tiszteleti és levelező tagok választása is. 

Az évközben választott alapító és rendes tagok a közgyűlésen. 
bejelentendők. 

A közgyűlésen részt venni, valamint a társasági. szabályokra és: 
ügyrendre vonatkozó javaslatokat tenni minden tagnak joga van; 
de a rendes tag szavazati jogával csak az esetben élhet, ha az előző 
év tagsági díját lefizette. j 

A közgyülés érvényes határozatára általános szótöbbség és a 
helybeli tagok legalább egy negyedrészének jelenléte szükséges. Ha. 
a tagok a közgyülésen nem jelennek meg elegendő számban, akkor 
14 napon belül új közgyűlés hívandó össze, mely tekintet nélkül a. 
megjelent tagok számára, a meghiúsult közgyülés napirendjén levő 
tárgyak felett érvényes határozatot hozhat. 

Ha sürgős és fontos ügyek elintézése rendkívüli közgyűlés tar- 
tását kívánja, azt az elnökség, vagy a választmány mindenkor össze: 


. hívhatja ; úgyszintén tartozik az elnökség rendkívüli közgyűlést össze- 


hívni, ha 20 tag aláírt és alaposan megokolt kérvénnyel erre fel- 
szólítja. 

Az összes választmányi és közgyülésekről jegyzőkönyv veze- 
tendő, a melyet az elnök által kijelölt jelen volt hitelesít. Az összes 
választmányi határozatok, a közvetlenül hozzáutalt ügyekben azon- 
ban halasztó hatály nélkül, 30 napon belül a közgyűléshez felebbez- 
hetők. 

Az alapszabályok módosításaira vonatkozó közgyülési határo- 
zatok foganatositás előtt a kir. m. Belügyminiszteriumhoz felterjesz- 
tendők. 

16. A tisztikar és választmány választása. 

A választmány tájékozás végett minden betöltendő tisztségre és 
választmányi tagságra nézve két-két tagot ajánl a közgyűlésnek. 

A tisztikart és a választmányi tagokat a tisztújító közgyülés 
szótöbbséggel és titkos szavazattal választja és pedig — az elnök ki- 
vételével — három évre. Az elnök mindig csak egy-egy évre válasz- 
tatik s a következő évben újra meg nem választható ; a lelépő elnök 
azonban a legközelebbi rendes közgyűlésig továbbra is tagja marad 
a választmánynak. 

A közgyűlés évenként négy választmányi tagot választ, mint- 


1834 


hogy a választmányi tagok egyharmada a választás előtt visszalép. 
A választmányi tagoknak ezt a harmadát az 1912. és 1913. évi vá- 
lasztáskor az 1910-ben megválasztott választmányi tagok közül a 
választmány sorsolja ki. Későbbi választásoknál a legrégebben meg- 
választott egyharmad lép vissza évenként. 


157. Vagyon. 

A társaság jövedelmét a rendes tagoktól évenként és a beíra- 
tásért egyszersmindenkorra fizetett díj, továbbá az alapító tagoktól 
befizetett összegek és másnemű alapítványok kamatai teszik. A. rendes 
tagdíjak, beíratási díjak s az alapítványok kamatai a forgótőkét illetik. 
A tagdíjakra vonatkozólag a társaság éve januáriustól kezdődik. 

A társulat vagyonát az alapító tagoktól befizetett összegek és 
másnemű alapítványok, valamint a könyvtár és a felszerelési tárgyak 
alkotják. ; 3 
18. A társaság feloszlása. 

Ha a társaságnak közbejött akadályoknál fogva meg kellene 
szűnnie, vagy lényegesen átváltoznia, vagyonáról, hogy melyik ha- 
sonló czélú hazai intézetre fordíttassék, egy évnegyeddel előbb ki- 
. hirdetett közgyülésen a helybeli tagok kétharmada, vagy ha ennyi tag 
nem gyült volna össze, a hasonló módon kihirdetett újabb közgyűlésen 
kétharmad szótöbbséggel, a jelenlévő tagok határoznak. IE határozat 
foganatosítása előtt a m. kir. Belügyminiszterium elé terjesztendő. 


19. Állami felügyelet. 

Az 1875. évi május hó 2-án 1508. eln. szám alatt kelt, az egyle- 
tekre vonatkozó belügyminiszteri szabályrendelet 9. pontjához ké- 
pest, ,az egyesület az esetben, ha az alapszabályokban meghatározott 
czélt és eljárást, illetőleg hatáskörét meg nem tartja, a m. kir. kor- 
mány által, amennyiben további működésének folytatása által az állam 
vagy egyleti tagok vagyoni érdeke veszélyeztetnék, haladéktalanul 
felfüggesztetik s a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizs- 
gálat eredményéhez képest végleg fel 15 oszlattatik vagy esetleg az 
alapszabályok legpontosabb megtartására különbeni feloszlatás terhe 
alatt köteleztetik." 

Budapest, 1912. februárius 24-én. 


Csiki Ernő s. k. Dr. Horváth Géza s. k. 
titkár. elnök. 
s JÓS SZÁANTZAE 
ászáme : 
V/a. 


Látta a m. kir. belügyminister. 


Budapest, 1913. évi márczius hó 7-én. 
A minister rendeletéből 


Szabó s. k. 


ministeri tanácsos. 


(P:.H.) 


fg erye Pe TT 


tét 


dl a álsz RA dúl Vv SlR ol ásza zak váláts ad áldásos 


zet sát attétük azéé t tkosákélálazítáezzzstttt átl kazttát élték elásták ia szákáttatás átéléstáttttó kitünákázted én ÜL öL Ez üz káli élálaz ksd ol s ésbó 


"ú§ 
3 
k 
di 
7 
b 


, ROVARTANI LAPOK" 


XX. Band. juli—August 1913. 7—8. Heft. 


5. 1035. — LD. Diószeghy: Beitráge zur Biologie von Ly- 
caena Bavius Ev. — Im Auftrage von BaáRowx N. CH. ROTHSCHILD 
besuchte Verfasser die Fundstelle von Lycaena Bavius im Komitat 
Szolnok-Doboka, wo er vom 5—29 April bei Vicze dem Tier nach- 
jagte. Dem sehlechten Wetter zufolge erbeutete er das erste Exem- 


 plar am 20. April. Die Naáhrpílanze des Schmetterlings, beziehungs- 


welse seiner Raupe ist der Salbeli (Salvia officinalis), welcher hier 
auf den sehr steilen, nach Süden gelegenen Hángen der Hügel weit 
verbreitet ist. Herr J. UsHELyIi, der zu jener Zeit ebenfalls zur 
Beobachtung des Tieres hier war, beobachtete ein ? wáhrend der 
Hiablage. Der Schmetterling legte das kleine, licht grünlichblaue Ei 
einzeln an den Stengel der Pílanze, oder an die Unterseite der 


. Blátter. Die Raupen verlassen das Bi in 7—-10 Tagen und ver- 


schwinden ganz in der frischen Blüte des Salbei. Der Schmetterling 


. íliegt von Früh 8 Uhr bis höstens Nachmittag 3 Uhr. Nach dem für 


RorHscHiLD gesammelten, sowie dem reichlichen Material des National- 
. Museums konnte Verfasser feststellen, dass die hier gesammelten 
. Exemplare von den kleinasiatischen verschieden sind, einer neuen 
Rasse angehőren, welche als var. hungarica, mit zwei neuen Aber- 
rationen (ab. Vargat und ab. Rothschildi), beschrieben wird (lateimische 
Diagnose im ungarischen Text). 

5. 109. — I. Hajnat: Musikanten unter den Insekten. — 
Verfasser bespricht die verschiedenen Laute die durch Insekten 
hervorgebracht werden, teilt diese in folgende Gruppen und gibt an 
durch was diese verursacht werden : 1) das Summen, 2) das Kratzen 
3) das Trommeln, 4) das Pfeiffen und 5) das Klopfen. 


S. 113. — J. Mondok: Über eine interessante Aberra- 
tion von Melanargia Galatea L. — Am 14. Juli 1912 erbeutete 


Verfasser am Berg Nagy-Kevély (Umgebung Budapests) ein stark 
verdunkeltes Exemplar der Melanargia Galatea, welches nebst einem 
normalen Exemplar auch abgebildet wird (Figur siehe im ungari- 
schen Text). Der Schmetterling kann weder mit ab. lugens, noch mit 
var. turcica identifiziert werden und verdient einen besonderen 
Namen; einen solchen zu geben behaltet sich Verfasser bis zur 
Auffindung weiterer Exemplare vor. 

5. 114. — FE. Csiki: Die Anophthalmen des Bihar-Ge- 
birges. — Die neuen Entdeckungen der letzten Jahre veranlassten 
Verfasser eine neue Bestimmungstabelle der Arten des Gebietes zu- 


136 


sammen zu stellen, bei weleher Gelegenheit auch drei neue Arten 
beschrieben werden (lateinische Diagnosen im ungarischen Text). 

S. 118. — E. Utbrich: Rhyparioides Metelkana Led. ab. 
nov. vulnerata. — Verfasser findet in seinem Material dieser sel- 
tenen Arctiidae ? die in der Zeichnung von den typischen ab- 
weichen, also einen besonderen Namen beanspruchen. Ab. vulnerata 
nennt Verfasser die neue Form (lateinische Diagnose im ungarischen 
Text), welche im Vergleich zur Stammform auch abgebildet wird. 

S. 120. — E. Csiki: Carabus Parreyssi var. Deubelianus 
Fleisch. — Der deutsche Text dieses Artikels steht parallel dem 
ungarischen und ist dort einzusehen. 


Kleine Mitteilungen. 


5. 127. — E. Csiki bringt einen Nekrolog über den am 25. Januar 
d. J. in Budapest verstorbenen Káafersammler FR. EHMANN. Seine 
sammlung gelangte ins Ungarische National-Museum. 


5. 128. — Dr. K. Kertész: Die grössten Insekten der 
Erde. — Die grössten Vertreter aus der IMmsektenwelt gehören den 


Stabheuscbrecken an. Von geflügelten Arten sind Phobaeticus Kirbyi 
Rxpr. und Fharnacia serratipes GRAY von Borneo die grössten, mit 
einer Körperlánge von 33 em.; unter den ungeflügelten war mit 
25-50 em. Lange Palophus centaurus WEsrw., aus West-Afrika die 
grösste Art. Nun überholte letztere Art Palophus titan Sgösr. von 
Nyassa mit einer Lánge von 26-3 cm. — Noch grössere Isekten 
finden wir unter den Fossilen, von welchen Meganeura Monyi, eime 
Libelle, 35 cm. langen Körper und 64 cm. Spannweite hat. 


Literatur. 


5. 128. — Dr. K. Kertész und E. Csiki besprechen Arbeiten 
von BöITCHER und SEITZ. 


Vereinsangelegenheiten. 


5. 129. — Sitzung der Ungarischen KEntomologisehen Gesell- 
schaft am 24. Mai 1913. — 0. Minóx haltet einen Vortrag über seine 


, Koleopterologiscehe Exkursion nach Kroatien" und erleu- 
tet diese durch über 80 Projektionsliehbilder. 

5. 130. — Satzungen der Ungarischen Entomologi- , 
schen Gesellschaft. 


ROVÁRTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


. XX. KÖTET. 1913 SZEPTEMBER—OKTÓBER  9—10. FÜZET. 


Az oxfordi 
II. nemzetközi entomologiai kongresszus, 


Irta: DR. HoRgvárH GÉzA. 


Az entomologia művelői a nemzetközi entomologiai kongresz- 
szusok intézményének alapjait 1910-ben Brüsszelben vetették meg. 
Ott folyt le akkor az I. nemzetközi entomologiai kongresszus! mely 
az angol szakemberek meghívása folytán a II. nemzetközi kongresz- 
szus helyéül az angolországi Oxfordot jelölte ki. 

Az oxfordi kongresszus, mely 1912 augusztus első felében tar- 
tatott meg s a melyen a Magyar Nemzeti Múzeumot képviselni sze- 
rencsém volt, úgy tudományos, mint egyéb tekintetben méltán sora- 
kozik- elődjéhez. Míg azonban a brüsszeli kongresszusnak egyik főbb 
vonzóereje az akkor tartott világkiállítás volt, addig Oxfordban tisz- 
tán csak a szaktudomány érdeke hozta össze a résztvevőket. Ennek 
volt köszönhető, hogy az oxfordi kongresszus tagjai csaknem kivétel 
nélkül hivatásos entomologusok voltak és hogy a laikus elem, mely 
az efféle nemzetközi gyülekezeteknek rendes járuléka szokott lenni, 
ez úttal jóformán elmaradt s legfeljebb az entomologusok női család- 
tagjai által volt képviselve. 

Oxford az ő tudományos gyüjteményeivel, könyvtáraival és 
egyéb egyetemi intézményeivel valóban meg is érdemli a tudomány 
embereinek érdeklődését: de különös fontossá ET bír épen az ento- 
mologusokra nézve, mertitt ebben a hires egyetemi városban élt és 
működött az. entomologiának egyik Set ete J. 0. WEsSTWOOD S 
itt őrzik tudományos munkásságának gyümölcseit, az általa feldol- 
gozott nagybecsű rovargyüjteményeket. 

Az entomologiai kongresszus tagjai, a kiknek száma összesen 
163 volt, 19 országból verődtek össze. Legszámosabban voltak ter- 


1 A brüsszeli kongresszusról annak idején DR. KERTÉSZ KÁLMÁN szá- 
molt be olvasóinknak (Rov. Lap. XVIII, 1911, p. 22—21, 33—36, 49—53 és 
710—T74). 


Rovartani Lapok. XX. 9—10. (1913. IX. 10). 


138 


mészetesen az angolok, t. i. 86-an:; számuk tehát az összes részt- 
vevők felénél többre rugott. Az európai országok közül Németország 
13. Belgium 9, Francziaország 8, Magyarország, Hollandia és Spanyol- 
ország 4—14, Svédország, Svájcz és Törökország 2—2, Ausztria és 
Luxemburg pedig 1—1 taggal voltak képviselve. Méltán feltünt, hogy 
sem Olaszországból, sem Oroszországból, a hol pedig annyi jeles 
entomologus él, senki sem jelent meg. Magyarországból rajtam és 
leánvomon kívül ott voltak még JABLosowskI JÓZSEF, a m. kir. állami 
rovartani állomás főnöke és DR. KERTÉSZ KÁLMÁN m. nemz. múzeumi 
őr. mint a Magyar Entomologiai Társaság képviselői. Magam a 
Magyar Nemzeti Múzeumon kivül a kir. magy. Természettudományi 
Társulatot is képviseltem. 

A mi az idegen világrészeket illeti, aránylag sok, t. 1. 19 részt- 
vevő, még pedig többnyire gazdasági entomologus érkezett az észak- 
amerikai Egyesült-Allamokból. Két-két tag jött Kanadából és a 
Sandwich-szigetekről, míg Egyiptom, ÁAngol-Keletafrika. Borneo és 
Chile egy-egy szakemberrel voltak képviselve. 

A résztvevők legnagyobb részét az ódon építkezésű, de azért 
modern berendezésű egyetemi collegekben szállásolták el. Ezekből, 
a még most-is érvényes régi szabályok szigorú tilalma -miatt, csak 
a kongresszus nő tagjait voltak kénytelenek kirekeszteni. Az első 
ismerkedési estélyen azonban, mely augusztus 4-én az 1379-ben ala- 
pított New College disztermében tartatott meg, mindamellett. részt- 
vehettek már nemcsak a kongresszus férfi tagjai, hanem a beiratko- 
zott hölgyek is, valamint az oxfordi tudományos körök mindkét nem- 
beli előkelőségei. Ezen az estélyen osztották ki a kongresszus rész- 
letes programmját, továbbá mindenféle nyomtatványokat és a tagsági 
jelvényeket, melyek zománczozott lapon az oxfordi egyetem czimerét 
ábrázolták. A kiosztott nyomtatványok közt volt Oxford város képes 
kalauza, mely főleg az egyetemi intézetek ismertetését tartalmazza, 
de egyik fejezetében Oxford vidékének rovarfaunájára is kiterjesz- 
kedik. Ebből megtudtuk a többi között, hogy az Angolországból 1s- 
mert 3436 bogárfaj közül Oxford környékén eddig 1867 fajt, tehát 
az összes angolországi fajoknak több mint felét sikerült felfedezni. 

A kongresszus érdemleges munkásságának színhelye az egye- 
tem természetrajzi múzeuma volt; ennek előadási termeiben tartattak 
nemcsak az együttes ülések, hanem a szakosztályok ülései is. Ily- 
képen meg volt adva a módja, hogy a tagok minden sok időveszte- 
ség nélkül résztvehessenek az üléseken. Sajnos azonban, hogy még 
így sem lehetett az ember minden ülésen jelen: mert néha megesett, 
hogy a gazdag tárgysorozat miatt két szakosztály ugyanabban az 
időben volt kénytelen ülésezni. 

A megnyitó ülés, melynek elnöke a kongresszus elnöke PovL- 


139 


Tós E. B. egyetemi tanár, alelnöke pedig e sorok írója volt, augusz- 
tus 5-én általános érdeklődés között folyt le. Az elnök érdekesen 
vázolta azt a szerepet, melyet az oxfordi egyetem és jelesen annak 
természetrajzi múzeuma az entomologia tudományos fejlesztésében 
több mint egy félszázad óta játszottak s a melyből kifolyólag jogos 
büszkeséggel fogadhatja most falai között a földkerekség entomolo- 
gusait. Majd áttért a lepkéknél tapasztalható mimikry-jelenségekre és 
rendkívül gazdag sorozatok bemutatása kapcsán, tanulságosan fejte- 
gette a madagaszkári Papilio Dardanus nőstényeinek szín- és rajz- 
beli elváltozását az afrikai kontinens különböző vidékein. Míg a hímek 
mindenütt megtartják eredeti színeiket és mustrázatukat, addig a 
nőstények, melyek Madagaszkárban még a hímekhez hasonlítanak, 
a kontinensen már elütnek tőlük és vidékenként más-más ott elő- 
forduló lepkefajoknak, nevezetesen az undorító ízű Danaidáknak 
mustrázatát veszik fel. 

. A megnyitó ülésen azonkivül még egy előadást hallottunk 
RorHscHiLD N. KÁROLYy-tól, a ki a természeti kincsek megvédéséről 
s e czélra szolgáló védterületek létesítéséről értekezett. Fejtegetéseit 


általában sokan helyeselték; de az amerikai gazdasági entomologu- 


sok nagytudású vezére, HowaARD, nem titkolhatta el abbeli aggodal- 
mát, hogy vajjon az efféle védterületek, nemzeti parkok és rezervá- 
cziók, a melyekben a természet egészen szabadjára lesz hagyva s a 
hol mindenféle kártékony állat is teljesen háborítatlanul fog szapo- 
rodhatni, nem fogják-e majd a szomszédos területek mezőgazdaságát 
és erdőségeit állandóan veszélyeztetni. 

A kongresszus második napján tartott összes ülésen J. B. 
Comsrocxk amerikai (ithacai) egyetemi tanár vetített képek kiséreté- 
ben a pókselymet s a pókoktól származó különféle selyemfajtákat 
ismertette. 

Az augusztus T-iki összes ülés származástani kérdésekkel fog- 
lalkozott. Első tárgya DR. J. F. vax BEMMELEN groningeni tanár elő- 
adása volt a lepkeszárny fejlődésének származástani jelentőségéről. 
Az előadó a szárnyak mustrázatát a bábstádiumban is vizsgálván, 
reájött és kimutatta, hogy bizonyos egymással különben rokon lepke- 
fajoknak, melyek kifejlett állapotukban most egymástól külsőleg 
nagy mértékben különböznek, valaha hasonló mustrázatuk volt. 

Utána J. W. TaYLoR arról a befolyásról értekezett, a melyet a 
környezet, a származás és egyéb tényezők az állatok földrajzi el- 
terjedésére gyakorolnak és reámutatott ily irányú vizsgálatok szük- 
ségére az entomologia terén is. 

Befejezésül L. DowxcasTER cambridgei tanár az Abraxas grossu- 
lariata lepkén és a Drosophila ampelophila légyen tett megfigyelései alap- 
ján az ivarok jellemző bélyegeinek állandó öröklékenységét fejtegette. 


140 


Az augusztus 8-iki összes ülést HANDLIRSCH ANTAL bécsi mú- 
zeumi őr előadása töltötte ki, mely a rovarok földrajzi elterjedését a, 
származástan és  paleontologia tanulságaival igyekezett megvilá- 
gítani. ; 3 
Valamint a megnyitó ülés, úgy az összes ülések is mindig dél- 
előtt tartattak; a délutánokat a szakülések foglalták le, de a bejelen- 
tett előadások nagy száma miatt egyik-másik szakosztály délelőtt, 
sőt még az esti órákban is ülésezett. A kongresszus öt szakosztályra. 
OSZD : ÚlG 10045 a 

I. Rendszertan és állatföldrajz. 

II. Morphologia és anatómia. 

III. Származástan, bionomia és mimikry. 

IV. Gazdasági és közegészségügyi rovartan. 

V. Nomenklatura. 

Az I. szakosztály négy ülésén a következő előadások kerültek 
napirendre : 

H. J. KorBE (Berlin): A kontinensek állatföldrajzi elemeinek . 
differencziálódása. . 

C. E. PoRrER (Santiago, Chile): A chilei Coccidák jegyzéke és 
bibliographiája. Hé 

DR.7"W. HoRw (Berlin): A JUNK-SCHENKLING-féle új Coleopte- 
rorum Catalogus kiadásáról. 

J. WATERSTON- (Ollaberry, Angolország) : A viharmadáron ( Pro- 
cellarta) talált új parazitáról. 

M. BuRgR (Dover, Angolország): Az Arixema nevű aberráns 
Forficulida-genus biologiai, morphologiai és anatomiai viszonyai. 

DR. K. JoRpan (Tring, Angolország): A Polyctenidák eleven- 
szülése. 

K. vor RosEÖx BÁRÓ (München) : Fossilis Termitákról. 

D. P. SPEISER (Labes, Németország) : Észrevételek és jegyzetek 
néhány vérszívó rovar földrajzi elterjedéséről. 

P. P. CALvERrT (Philadelphia): A szitakötőkre vonatkozó i15me- 
retek haladása 1895-től 1912-ig. 

R. S. BaGwarL (Penshaw, Angolország): Közlemények a. 
Thysanopterák ismeretéhez. 

A II. szakosztály két ülést tartott a következő tárgysorozattal : 

DR. F. A. Dixey (Oxford) : A lepkék illatszerveiről. 

G. H. CARPENTER (Dublin) : Maxillulák jelenléte bogár-álczáknál. 

DR. HoRvárHn Géza (Budapest): A Cicadidák felső szárnyának 
szerkezetéről. 

L. Navas (Barcelona): A rovarok szárnyain található né- 
hány szerv. 

FRED. Low (London): A Blattidák szárnyának szerkezete. 


141 


DR. T. A. CHAPMAN (Reigate, Angolország): A gyapjas pille 
(Lymantria dispar) lábainak regenerálódása. 

A III. szakosztály három ülésének tárgyai voltak : 

E. B. Pourros (Oxford) : C. A. WiGGIvs és DR. G. H. CARPENTER 
mimikry-tanulmányai az ugandai erdőkben élő lepkéken. 

DR. RK. C. L. PeRkiss (Honolulu): A Sandwich-szigeten honos 
darazsak (Odynerus) csoportosítása szineik szerint. 

K. Sr. A. RKoceRs (Mombasa, Keletafrika): Az Alaena picata 
keletafrikai Lycaenida két ivarának mimikryje. 

H. Sr. J. DONISTHORPE és W. C. CRAwLEY (London) : A hangya- 
bolyok alapítása. 

W. M. WHEELER (Cambridge, Mass.) : A középamerikai akáczfa- 
hangyákról. 

R. C. Puswserr (Cambridge, Angolország): A Papilio Polytes 
polymorphismusa. 

A. H. Haumum (Oxford): Nyugvó rovarok és környezetük fény- 
képeinek bemutatása. 

A ÍV. szakosztály ülései, a melyeknek egyikén JABLONOWSKI 
JózsErF elnökölt, a gazdasági entomologusok élénk részvéte mellett 
folytak le és mind gyakorlati kérdésekkel foglalkoztak, a mint azt a 
következő tárgysorozatuk is mutatja : 

D. MoRxRis (Boscombe, Angolország): A ezukornádat és gya- 
potot károsító rovarok Nyugat-Indiában. 

J. DEwirz (Metz): Az élettan szerepe a kártékony rovarok 
tanulmányozásában. 5 

JABLONOWSKI JózsEF (Budapest): A marokkói sáska írtása 
Magyarországon. 

JABLONOWSKI JózsEF (Budapest) : A szőlőmolyok írtásáról. 

A. G. L. RocERs (London): A növényeket károsító rovarok 
és gombák tanulmányozásának szükségéről, mint a törvényhozás előfel- 
tételéről. Ebből az előadásból kifolyólag a szakosztály a kártékony 
rovarok és gombák nemzetközi nyilvántartásáról elfogadott egy javas- 
latot, mely aztán jóváhagyás végett a bezáró összes ülés elé került. 

F. V. THEoBaALD (Wye, Angolország): A borsót károsító 
levéltetvek. 

5. A. FoRBEs (Nebraska): Simuhum és pelagra az észak- 
amerikai Illinois-államban. 

F. A. Lowe (London): A házi légy írtásáról. 

Az V. szakosztály két ülést tartott. Az egyik ülés alelnöke 
DR. KERTÉSZ KÁLMÁN volt. A napirendre került kérdések e szak- 
osztályban majdnem mind élénk vitákra adtak alkalmat; a viták 
során ismét csak az derült ki, hogy a nomenklatura dolgában az 
entomologusok sem fognak egyhamar megegyezésre jutni. 


Elsőnek CH. OBERTHÜR (Rennes, Francziaország) fejtegette nag 
szónoki készséggel a leírt rovarok ábrázolásának szükségét, de indít- 
ványát, melyet e szavakban foglalt össze: ,Pas de bonne figure 
a lappui dune deseription, pas de nom valable", még sem 
fogadták el. 

DR. W. Honkw (Berlin) a prioritás . elvének legszigorúbb alkal- 
mazását és e részben minden legcsekélyebb kivétel mellőzését sür- 
gette, de ily értelmű javaslata szintén nem nyert többséget. 

Hasonló elutasításban részesült CH. KERREMAwss (Brüsszel) abbeli 
indítványa, hogy a fajváltozatoknak ne adjanak külön neveket, hanem 
csak betűkkel vagy folyószámokkal jelöljék őket. 

Helyesléssel találkozott azonban E. OtLrvIER (Moulins, Franczla- 
ország óhajtása, hogy a rovarok leírásánál a. diagnozisok lehetőleg 
latin nyelven közöltessenek. 

E szakosztály tárgyalásai között legfontosabb volt az a javas- 
lat, melyet a londoni entomologiai társaság nevében G. WHEELER 
(London) és G. T. BErHUNE BAKER (Birmingham) terjesztettek elő és 
melyet a szakosztály el is fogadott, t. 1. hogy a nomenklatura kér- 
déseinek tisztázása végett minden országban nemzeti nomenklatura- 
bizottságok szerveztessenek, melyek aztán egy nemzetközi nomen- 
klatura-bizottságnak legyenek alárendelve. 

A. szakosztályok munkálkodásának befejezése után, miközben 
egy este még S. A. NEavrE (Ingatestone, Angolország) vetített 
képekkel kísért érdekes előadását Keletafrikában tett entomologiai 
utazásairól meghallgattuk, elérkeztünk a kongresszus bezáró 
üléséhez. 

Ez a bezáró ülés, augusztus 9-én, két tartalmas előadással 
kezdődött. Az egyikben A. SEirz darmstadti tanár saját kisérletei 
alapján azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy hogyan látják a rovarok 
a külvilágot ? A másik előadó, V. L. KELLoG kaliforniai egyetemi 
tanár, ismertette a Mallophagák elterjedését országok és gazda- 
állataik szerint. 

Ez után a szakosztályok javaslatai kerültek napirendre. 

A. IV. szakosztály indítványa a kártékony rovarok és gombák 
nemzetközi nyilvántartására vonatkozott. A kongresszus az indít- 
ványt elfogadta és elhatározta, hogy e kérdésnek nemzetközi rende- 
zésére a Rómában székelő Nemzetközi Mezőgazdasági Intézetet 
fogja felkérni. 

Az V. szakosztály javaslata, hogy nemzetközi, illetőleg nemzeti 
nomenklatura-bizottságok szerveztessenek, szintén elfogadtatott. Meg- 
választattak országok szerint az egyes megbízottak, a kiknek fel- 
adatuk lesz a nemzeti nomenklatura-bizottságokat szervezni. Magyar- 
ország számára DR. KERTÉSZ KÁLMÁN választatott meg. 


ján 


143 


Néhány apróbb adminisztrativ ügy elintézése után napirendre 
került a jövő kongresszus helyének megválasztása. Két helyről érke- 
zett meghívás, ú. m. Bécsből és Észak-Amerikából. Az amerikaiak 
nyomatékosan támogatták az amerikai meghívást. A nagy többség 
mindamellett úgy vélekedett, hogy most, mikor még az entomologiai 
kongresszus még egészen fiatal intézmény, még nem volna czélszerű 
a kongresszussal az új-világba menni; annak előbb itthon, Európá- 
ban meg kell erősödnie. A választás ennélfogva Bécsre esett, a hol 
a III. nemzetközi entomologiai kongresszus HANDLIRSCH ANTAL, az 
üdvari természetrajzi múzeum őrének elnöklete alatt 1915-ben fog 
összeülni. 

Ezzel véget értek a kongresszus tanácskozásai és PoULTON 
elnök teljes megelégedéssel tekinthetett vissza a kongresszus egész 
lefolyására, a mikor azt meleg búcsúszavak kiséretében berekesztette. 

A kongresszus tagjai, ámbár idejüket tökbnyire az üléseken 
töltötték, mindamellett találtak alkalmat arra, hogy Oxford nevezetes- 
ségeit, jelesen a régi egyetemi épületeket, az ódon collegek beren- 
dezését s a modern egyetemi intézeteket megtekintsék. . Maga az 
egyetemi természetrajzi múzeum, a melyben az ülések tartattak, sok 
érdekes és tanulságos látnivalót nyujtott. Különösen érdekelték az 
entomologusokat a múzeum gazdag rovargyüjteményei, valamint a 
kongresszus számára készült különleges kiállítások, melyek a múzeum 
külön termeiben voltak elhelyezve. Így DR. F. A. Dixev Pierinákat, 
H. ELTRISGHAM afrikai Acraea-fajokat, Pourrows tanár és A. H. Hamm 
ragadozó rovarokat és zsákmányaikat, Pourrowx tanár mimetikus 
rovarcsoportokat állítottak ki. 

A rendezőség azonkívül kellően gondoskodott a kongresszus 
tagjainak társas érintkezéséről és szórakozásáról is. Egy délután 
kirándulásoknak volt szentelve; a tagok egy része HARCOURT gyar- 
matügyi államtitkár Nuneham birtokát, más része pedig az oxfordi 
St. Johns College ,Bagley Wood" nevű erdejét látogatta meg. 
A hivatalos lakoma az 1610-ben alapított Wadham College díszes 
refektoriumában tartatott meg. 

A kongresszus bezárását követő napon, csaknem valamennyien 
Tringbe utaztunk, a hol mint RorHscHinLoD WALTER vendégei annak 
gazdag zoologiai múzeumát tekintettük meg. Ez a múzeum tudva- 
levőleg a madarakra és lepkékre fekteti a fősúlyt s ezekben igazán 
gazdag. Így pl. a lepkegyüjleményben csak az egy Örnithoptera: 
genus 140 üveges fiókot foglal el. 


144 


Adatok Alvincz és környéke lepkefaunájához. 


Irta: ULBRICH EDE. 


Korán elhúnyt neves festőművészünk Paraxky LászLó barátom- 
mal gyakran beszélgettünk entomológiáról, miközben ő váltig állí- 
totta, hogy az erdélyi rovarfauna teljesen más mint a magyarországi 
és hogy ezt nekem bebizonyítsa, nyomban vállalkozott is részemre 
Alvineczen, akkori lakhelyén, lepkéket gyüjteni, melyeket én meg- 
határozni és alkalmas helyen közzétenni megigértem. Fel is szerel- 
tem őt nyomban egy lepkehálóval, méregüveggel, gyüjtődobozzal és 
megfelelő mennyiségű rovartűvel. 

Mindjárt az első év őszén elhozta lepkegyüjtése eredményét 
három dobozban. A második esztendőben újból hozott magával ha 
jól emlékszem két dobozzal. A reá következő esztendőben azonban 
beszüntette a gyüjtést, mert akkor már betegeskedni kezdett, beteg- 
sége azután hamar a sírba is vitte. 

Ha oly korán elhúnyt barátom lepidopterologiai tevékenységét 
csak néhány évig is folytathatta volna, Alvinecz és környékének lepke- 
faunáját eléggé megismerhettük volna. Már két évi gyüjtése, pedig 
csak kertjében, a kertje előtti réten, valamint azt gyüjtötte még ami 
este szobájában a lámpára repült, mégis elég szép anyagot hozott 
össze daczára annak, hogy a lepkék életviszonyait és szokásait nem 
ismerte. 

tégi barátom emlékének tartozom és kötelességet vélek vele 
szemben teljesíteni, ha igéretemhez képest az általa gyüjtött anyagot 
ezennel közzéteszem, még ha ezen adatok az említett körülmények- 
nél fogva nem is merítik ki az alvinczi lepkefaunát. és tisztán csak 
azt ezélozzák, hogy korán elhúnyt jeles festőművészünknek ezen a 
téren való működését 15 megörökítsék. 

Ámbár gyüjtése korántsem igazolta szegény barátomnak azon 
nézetét, hogy Erdélyben egészen más lepkék repülnek mint Magyar- 


országon: a gyüjtött anyagban mégis — mint az alábbiakból lát- 
ható — elég sok az u. n. , érdekes állat". 


Papilio Podalirius L., var. Zancleus Z., Machaon. L. 

Thais Polyxena SCcHIFF. 

Parnassius Mnemosyne L. 

Aporia crataegi [L. 

Pieris brassicae L., rapae L., napi L., Daplidice L., var. Bellidice 0. 
Euchloé cardamines L. 

Leptidia sinapis L. 

Colias Hyale L., Chrysotheme Esr., Edusa F. 

Gonopteryx rhamni L. 


gs áól 


145 


Pyrameis Atalanta L., cardui L. 

Vanessa Io L., urticae L., polyechloros L., Antiopa L. 

Polygonia c-album L. 

Melitaea Cinxia L., Phoebe Kx., Trivia Scmrr., Athalia RorTr. 

Argynnis Dia L., Lathonia L., Niobe var. Eris MEIc., Adippe var. 
Cleodoxa 0., Aglaja L., Paphia L., Pandora ScHIrr. 

Melanargia Galathea L., ab. leucomelas Esp., var. Procida HBsr., 
var. turcica B. 

Satyrus Semele L., Arethusa Esp., Dryas Scopr. 

Pararge Megaera L., Maera L. 

Aphantopus Hyperanthus L. 

Epinephele Jurtina L., Lycaon Rorr. 

Coenonympha Iphis Scnirr., Arcania L., Pamphilus L. 

Nemeobius Lucina L. 

Chrysophanes Thersamon Esp., dispar var. rutilus WERNB., Phlaeas 
L.. Dornlis HUEx. 

Lycaena Argus L., Orion PaLcL., Astrarche BRGsrkR., Icarus Rorr., 
Hylas Esp., Bellargus Rorr., Corydon PopaA, Cyllarus F., Arion L. 

Carcharodus altheae HE. 


.Thanaos Tages L. 


Protoparce convolvuli L. 

Macroglossa stellatarum L. 

Hypogymna morio L. 

Euproctis ehrysorrhota L. 

Arctornis nigrum MÜLL. 

Stilpnotia salicis L. 

Lymantria dispar L. 

Lasiocampa trifolii Esp., var. medicaginis BKn. 

Saturnia pyri SCHIFF. 

Agrotis obscura BRanHxm., c-nigrum L., tritici L., segetum SCHIFF., 
crassa HE. 

Epineuronia popularis F. 

Mamestra nebulosa HurFx., brassicae L., splendens HB., oleracea L., 
trifolii ROTT. 

Dianthoecia irregularis HuFw. 

Bryophila raptricula He. 

Diloba coeruleocepbala L. 

Hadena secalis L. 

Gortyna ochracea HB. 

Leucania turca L. 

Caradrina guadripunctata F., alsines BRaHum, ambigua F. 

Amphipyra tragopogonis L., livida F. 

Taeniocampa gothica L. 


146 


Scopelosoma satellitia L. 

Acontia lucida HuFx., luctuosa Esp. 

Rivula sericealis ScopP. 

Emmelia trabealis Scop. 

Plusia chrysitis L., gamma L. 

Euclidia mi CL., var. hterata CyR., glyphica L. 

Aedia funesta Esp. 

Catocala elocata Esp. 

Zanclognatha tarsiplumalis HB. 

Hypaena proboscidalis L. 

Euchloris smaragdaria E. 

Nemoria pulmentaria Gw. 

Thalera lactearia L. I 

Acidalla trilineata Scop., ochrata Scop., rufaria HB., herbariata F., 
inornata Hw., aversata L., immorata L., rubiginata HUENx., 
marginepunctata GoEzE, punctata Scop., caricaria KREUTTI, 1m- 
mutata L., flaccidaria Z., ornata ScopP., var. decorata BKH. 

Khodostrophia vibicaria CL. 

Lythria purpuraria L., var. rotaria F. 

Anaitis praeformata HB. 5 

Larentia fulvata FokRsr., ferrugata CL., verberata Scop., íÍrustata 
TR., galiata HB., flavofasciata THBc., bilineata L., comitata L. 

Tephroclystia oblongata THBG. 

Abraxas grossulariata L., marginata L., var. pollutaria HRB., adustata 
SCHIFF. 

Deilinia pusaria L. 

Selenia bilunaria Esp. 

Caustoloma flavicaria HB. 

Semiothisa notata L. 

Boarmia repandata L., selenaria HB., crepuscularia HB., ab. defes- 
saria FRR. 

Gnophos dumetata Tr. 

Ematurga atomaria . L.. 

Phasiane clathrata L., glarearia BRAHw. 

Eubolia arenacearia HB., g. ae. flavidaria Ev., murinaria F., ab. 
cineraria Dup. 

Syntomis Phegea L. 

Phragmatobia fuliginosa L. 

Diacrisia Sannio L. 

Callimorpha guadripunctata PopaA. 

Rebelia Sappho Mint. 

Melissoblaptes bipunctanus Z. 

Crambus luteellus ScnirFr., perlellus Scop 


147 


Etiella Zinkenella TR. 

Hypsopygia costalis F. 

Eurrhypara urticata L. 

 Scoparia ambigualis TR. 

Evergestis aenealis SCHIFF. 

"Diasemia litterata Scop. 

Pyrausta sambucalis ScHIFr., nubilalis HB., cespitalis SCHIFF. 
Capua reticulana HB. 5 
Cacoecia strigana HB. 

Euxanthis hamana L. 

 Epiblema foenella L. 


Bogarászati élményeim, 
Irta: MOCSÁRY SÁNDOR.1 


Multkori előadásomban? említettem, hogy 1872-től fogva egész 
.1888-ig bezárólag minden évben kaptam a Nemzeti Múzeumtól, több- 
ször a Magyar Tudományos Akadémiától is, rovarok gyüjtésére és 
tanulmányozására utazási segélyt. Hogy e tizenhét év alatt utamban 
több furcsaság történhetett velem, azt könnyen elképzelhetik. Szíves 
engedelmökkel tehát ezekből leszek bátor néhányat elmondani. Hogy 
. azonban ezeket elmesélhessem, ismét vissza kell térnem rég elmult 
időkre. . 
ko 
1873-ban vagyunk. Ez évben Csongrád, Békés és Bihar vár- 
. megyék kutatására kaptam utazási segélyt. Szegedről Csabára jutot- 
tam. Másnap.már kora reggel kimentem a rétekre rovarászni, a hon- 
nan csak délután két óra körül, a juliusi hőségtől kipirult arczczal 
. fáradtan tértem vissza a szállodába, a hol szobaleányunk azzal foga- 
. dott , tudom-e már mi történt nálunk ma reggel?" Mire elmondotta, 
hogy a mellettem való szobában, a melytől csak egy az ajtó elé 
. állított szekrény választott el, kolerában hirtelen elhunyt egy bécsi 
. utazó. Ma reggel 7 órakor egészen jókedvüen ment el dolgai után 
és 9 óra körül kocsin jött haza, iszonyú görcsöktől kínozva s noha 
. rögtön orvost hívtak hozzá, 12 óra előtt nagy kínok között már meg- 
. halt. ,Ha akarom látni, megmutatja, mert nemsokára elviszik a ha- 
. lottasházba". , Nem kérek belőle — mondám. Hanem vettem vasúti 
. útmutatómat, megtudandó, mikor is indul a legközelebbi vonat Nagy- 


1 Előadta szerző a Magyar Entomologiai Társaság 1912 december hó. 

. 21-én tartott ülésén. § 

? Hogyan lettem entomologus? (Rovartani Lapok. XIX, 1912, p. 
81—113). 


148 


várad felé, mert ha már kolerában kell elpusztulnom, akkor inkább 
csak Nagyváradon haljak meg, rokonaim között. Elmondá azt is, 
hogy Békés-Csabán a kolera nagyon dühöng, naponkint 20 ember 
is meghal. De cseberből vederbe estem. Nagyváradon a járvány 
époly nagy mértékben szedte áldozatait, naponkint 30—40 ember is 
elhalt, sőt egy napon 75 halott volt. Soha annyi harangozást és ha- 
lálra csengetést nem hallottam a 29 templomos Nagyváradon, mint 
ekkor, mert reggeli 8 órától fogva, úgyszólván egészen késő estig 
zúgtak a harangok. Rokonaim körében töltött néhány nap után vissza- 
tértem Pestre, hol csupán egyes szórványos esetek fordultak elő, de 
bizony csak kevés rovarral: a gyüjtés a kolera miatt ezúttal nagyon 
plűre esett! 
5; 

A következő 1874-ik év nyarán Zemplén- és Ungmegyék terü- 
letén gyüjtöttem. Főhadiszállásom Felső-Zemplénben, Homonnán volt, 
hol csaknem három hétig laktam. Borszeszem elfogyván, a gyógy- 
tárba mentem ilyet vásárolni. A gyógyszertár tulajdonosával meg- 
ismerkedve, azt mondá nekem : , Mező-Laborcz vidéke igen alkalmas 
hely lenne a rovarok gyüjtésére". Menjek tehát oda és szálljak meg 
az ő öreg szülőinél, a kik örülni fognak, ha egy úriember megláto- 
gatja őket s bizonyára nem is fognak egyhamar elengedni. Szót 
fogadva neki, odautaztam; de valami vasúti akadály miatt bizony 
csak késő este jutottam el Mező-Laborezra, az ország határszélére. 
Megkértem egy vasúti alkalmazottat, vezetne el az öreg orosz pap 
lakásához. Ez a rácscsal erősen elkerített verendán fogadott s ma- 
gamat neki bemutatva, ama szavaimra, hogy kedves fia ajánlatára 
volnék bátor szíves vendégszeretetöket pár napra igénybe venni, 
ridegen azt felelte , idegen embert nem fogadok a házamnál" s azzal 
megfordult, szobájába ment, engem a faképnél hagyva. Mit csináljak 
most idegen helyen, hová menjek ilyen késő este ? , Kisérjen vissza, 
kérem, az állomásra" s mert hallottam, hogy ott sincsen hely, a hol 


meghálhatnék, megkérem az állomás főnökét, engedje meg, hogy az 


éjjelt egy üres vasúti kocsiban tölthessem. Mire ő azt jegyezte meg : 
atalán a gróf erdészénél lehetne egy szobát kapni?" ,Jól van, — 
mondám — menjünk hát oda". Az erdésznek meglehetősen csinos, 
de már régóta eladó három leánya fogadott, a kik a pesti úr jöve- 
telének nagyon megörülmi látszottak, mert kis csomagomat rögtön 
elvették és szobámba vezettek. Csakhamar jött édes anyjok is, azt 
kérdezvén tőlem , mit parancsol vacsorára". , Parancsolnmi, kérem, nem 
parancsolok semmit, de ha valamit adhatnak, azt is köszönettel fo- 
gadom". ,Ha lesz szíves megvárni, míg férjem nemsokára haza jön, 
úgy talán együtt vacsorálhatnánk". Bizony, jó órába telt, míg a férj 
haza jött s én ezalatt tisztességesen megéheztem. A leányok nem 


149 


mozdultak el mellőlem, százféle kérdésekkel is ostromoltak: hogy 
néz ki Buda s Pest, milyenek ott az emberek, van-e sok szép leány, 
szinház, bál, másféle mulatság s Isten tudja mi? Végre megjött a. 
férj 15, vacsorálni mentünk. Előadtak mindent, a mi házuknál volt. 
Rántott csirkét salátával, túrót, vajat, jó bort s bizony már jó éjfél 
felé járt az idő, midőn aludni siettünk. Meglehetősen fáradt és törő- 
dött voltam, de még sem birtam elaludni, mert a kiéhezett poloskák 
száz helyen is csíptek; hiába feküdtem a divánra is, ott sem lehe- 
tett nyugtom. Felöltöztem tehát s egy széken ülve, szivarozva vártam 
a reggelt. Öt órakor aztán elhagytam a szobát és szétnéztem kissé 
a környéken. Hét óra után haza mentem. A család már reggelivel 
várt s én nem akarván őket megsérteni, azt mondám nekik ,szét- 
nézve a környéken, úgy találom, hogy ezek a sűrű erdők nem alkal- 
masak az olyan rovarok gyüjtésére, a milyeneket én keresek s mivel 
már csak néhány napom van szabadságomból hátra, még ma reggel 
visszamegyek Homonnára s holnapután Pestre". Egyben kérdeztem 
, mivel tartozom ?" , Semmivel, mondák, mert GRÓF ANDRÁSSY GYULA 
vendége volt". Kora távozásomat mindnyájan nagyon sajnálták, de 
különösen a leányok, mert hiszen én is voltam valaha fiatalember ! 

Visszatérve Homonnára, a járási orvos azt az ajánlatot tette, 
menjünk fel a Vihorlátra, Zemplén megye legmagasabb hegyére, ő 
is velem jön. Szekeret fogadva, másnap délután útra keltünk, hogy 
a hegy lábánál fekvő faluban, az orosz papnál meghálva, másnap- 
korán reggel a hegyre mehessünk. Utunk egy meredek vízmosáson 
vezetett keresztül s nem hogy a szekeren ülhettünk volna, hanem a 
sárban még nekünk kellett azt hátulról vagy másfél órán át tarta- 
nunk, hogy vissza ne csuszszék és visszajövetkör meg ne szaladjon. 
Íly módon a drága szekér csak terhünkre volt. 

A fiatal orosz pap szivesen fogadott bennünket és másnap reg- 
gel a hegyre is elkisért, a mely utat most már gyalog kellett meg- 
tennünk. Itt aztán egy olyan jelenségnek voltam szemtanuja, a milyet. 
még elképzelni sem mertem. A hegytetőn mintegy 10—12 darab 
magasszárú virág díszlett, a melyen annyi volt a különféle rendű 
rovar, hogy két-három csapásra hálóm csaknem tele lett, a mikből 
aztán tetszésem szerint válogathattam. Alig egy jó negyed óra mulva 
az említett virágok ismét megteltek rovarokkal s én sok érdekes. 
állatot hozhattam magammal. Hasonlót beszélt el nekem DR. SCHMIE- 
DEKNECHT, midőn néhány évvel ezelőtt meglátogatott. Ő ilyen jelen- 
séget Szyriában, Jéricho mellett tapasztalt. Az utak szélén virágzó 
egyes növényeken annyi mindenféle rovar volt, hogy egy csapásra 
hálója csaknem tele lett a legérdekesebb, legszebb fajokkal. 


oj 


. 1878-ban Temesmegyében, Jaszenova és Grebenácz, most Gere-— 


a mt 


Kia sás ál bd 2 tb s 
kz áá szélbe e att ne sast Jn s a tet age 


kérő z 


150 


bencz, körül rovarásztam és sok érdekes állatot gyüjtöttem. Egy 
alkalommal Grebenácz falutól jó messze elmentem, mert egy kis pa- 
tak partján egy magas szárú növényen, a Kaukázusban és Algirban 
is élő érdekes méhfélét, az Anthidium pubescens-t találtam, mely ott a 
Stachys germamica nevű virágon meglehetős számú példányban röp- 
ködött, midőn egyszer csak azt veszem észre, hogy körülöttem 4—5 
gyerek is hányja a czigánykereket és krajczárokat kéreget. A nálam 
levő néhány krajczárt nekik adván, oda jött két marczona kinézésű 
czigány és egy asszony is, kik tőlem szintén pénzt kértek. Midőn 
mondám, hogy már nincsen több pénzem, mert mind odaadfam a 
gyermekeknek, neki estek a zsebeimnek s azt kikutatni kezdették. 
A nálam volt mintegy két forintot erőszakkal elvették, szivartárczá- 
mat kiüritették s kis ezüst órámat is akarták, de a mit persze nem 
engedtem, annyival is inkább, mert nem messze az országúttól szerb 
parasztokat láttam közeledni, a mit a czigányok is észrevéve, odébb 
állottak s visszamentek a közelben tanyázó karavánhoz. 

Jaszenováról Orsovára és innen Mehádiára, jobban mondva 
Herkulesfürdőre utaztam. Itt egy hétig voltam az erdésznél meg- 
szállva, benn a fürdőben nem kapván szobát. De ez egész idő alatt 
csaknem folyton esett, a növényzet meg sem száradt, ugy hogy 
egyetlenegy rovart sem gyüjthettem. Visszatértem tehát Báziásra, 
ama szándékkal, hogy majd itt fogok gyüjteni. A hajó késő este 
érkezett meg. A vendéglősnél levő egyetlen vendégszoba elfoglalva 
levén, a korcsmárosnál szálltam meg. Midőn vacsoráltam, hozzám 
jött a korcsmáros ama kéréssel, engedném meg, hogy egy Belgrádba 
utazó; beteges öreg úr is az én szobámban alhassék, mert hiszen a 
szobában úgyis két ágy van. Beleegyezve, midőn aludni tértem, az 
én lakótársam hirtelen meggyujtotta gyertyáját s az éjjeli szekrényre 
tett vastag aranylánczát és óráját, valamint pénztárczáját sietve a 
párnája alá rejtette. Lefeküdve, csakhamar észrevettem, hogy Mező- 
TLaborczot fogtam, a poloskák itt is, ott is csípnek. Valahányszor 
megmozdultam, az én öreg szerbem mindannyiszor ágyában felült s 
meggyujtotta a gyertyáját. A szerben kivül más nyelvet nem értvén, 
hiába igyekeztem neki kézzel is mutogatni, hogy ne féljen tőlem! 
De hiába! Igy ment ez egy darabig. Gondolám magamban, ez az 
öreg azt hiszi, hogy Szerbiában van, csupa rabló népség között. 
Felöltöztem tehát és kimentem az erkélyre, szivarozva várva a reg- 
gelt, egyben megköszöntem házigazdámnak a kellemes szobát és a 
kedves vendéget. Innen aztán vasuton Temesvárra utaztam s ennek 
a környékén gyüjtöttem. 

1880-ban ismét Dél-Magyarországon voltam, a honnan Szla- 
voniába mentem. Eszékről Dáljára jutottam, a hol már a múlt évben 
is sok érdekes rovart gyüjtöttem. A Dunapart közelében levő 


151 


korcsmában megszállva, egy vasárnap délután elnéztem a népet, 
midőn a korcsma tágas udvarán jókedvűen tánczolt, mulatott. Más- 
nap kora reggel az öreg korcsmáros fiatal leánykája azzal a kérdés- 
sel kopogtatott szobám.  ájtaján, hogy .,.az éjszaka nem történt-e 
valami bajom ?" , Semmi" — mondám. Elbeszélte aztán, hogy őket 
az éjjel bekormozott arczú rablók kirabolták, elvitték a papának 
47 forintját, a mit vasárnap bevett s őket a lakásba bezárván, meg- 
itták a pinczében levő bort és sört s a pálinkát elvitték. Ő az abla- 
kon át mászott most ki, s azért jött, hogy megtudja, nincsen-e 
valami bajom? A rablók engem nem mertek megtámadni, noha 
szobám az udvaron a korcsmától meglehetősen távol volt, attól tartva, 
hogy fegyverem van ; pedig egyetlen védőeszközöm összes kirándu- 
lásaimban és utamban csupán egy vasasnyelű és végű bot volt, ez 
is inkább a kutyák, mint a rossz emberek ellen. Természetes aztán: 
hogy tovább itt sem maradtam, s délután a legközelebbi hajóval 
Vukovárra mentem. 8 

1881-ben voltam először Erdélyben s a következő évben is oda 
utaztam. Segesvárott a várostól nem messze, az országúttól jobbra, 
a dombtetőn egy emlék áll, melyet az osztrák katonatisztek állítottak 
a Segesvár mellett elesett SKARIATIN orosz tábornoknak, kit némelyek 
szerint Bem ágyúgolyóval lőtt le, midőn szekérrel az országúton 
közeledett; újabb vélemény szerint pedig egy honvéd golyója terí- 
tett le. A dombot körülvevő réten, nem messze a honvédsíroktól, a. 
hol talán PErőri-nk is alussza örök álmait, sok virág díszlett, s így 
itt számos jó állatot gyüjthettem. Az emlék egy nyugvó oroszlán, 
talapzata pedig terméskőből lévén, többféle méhfajnak, főleg Osmia-knak 
szolgált fészkelési helyül. Ez érdekes kis állatok életmódját figyelve, 
huzamosabb ideig időztem az emlék körül. E körülmény figyelmessé 
tette a nem messze épített kis házban lakó s az emlék őrizetére oda 
rendelt béna katonát. 

Másnap reggel ismét oda mentem gyüjteni, midőn egyszer 
csak azt vészem észre, hogy mellettem két csendőr áll, kik azt kér- 
dezték tőlem ,mit keresek az emlék körül, már tegnap is itt volt s 
mit akar az emlékkel?" .,Semmit, mondám, rovarokat gyüjtök a 
Magyar Nemzeti Múzeum részére s azt nézem, hogyan fészkelnek a 
talapzatban e kedves kis állatok", megmutatva nekik a. már gyüjtöt- 
teket. .Jól van, jól, mondá az őrmester, de hát kicsoda Ön s állk- 
tását mivel tudja igazolni?" Más igazolványom nem lévén, meg- 
mutattam nekik vasúti szabadjegyemet. Nézték, nézték, de nem értet- 
ték, mert szászok lévén, a magyar nyelvet nem birták. , Menjünk a 
csendőrségre" — mondá. S azzal szépen körülfogva, kisértek mint- 
egy jó 200 lépésnyire, le egész az országútig. Ezalatt is igyekeztem 


152 


őket kapaczitálni, hogy nekem az emlék iránt rossz szándékom nin- 
csen. s ha nem hisznek nekem, hát kutassák ki a zsebeimet. Az őr- 
mester erősen reám nézve, gondolá, hogy talán mégis csak becsü- 
letes emberrel van dolguk, s mondá ,nem viszem be Önt, de meg- 


en .. 


k 

1884-ben jártam először a Magas-Tátra vidékein DR. KARL Já- 
vos kollégám tanácsára Poprádon a Husz-parkban szálltam meg, 
mert késő este érkezvén meg a vasuton, Ó-Tátrafüredre kimenni már 
nem lehetett. Velem együtt jött három berlini orvos is. A Husz- 
parkban ekkor még csak egy svájczi stilben épült egyemeletes báz, 
a túrista-lak állott, melynek alsó része fürdőszobáknak volt beren- 
dezve s csak az emeleten volt néhány vendégszoba. Ezek egy részét 
is a pesti evangelikus iskolák, többnyire szepességi születésű nőtlen 
tanárai foglalták el, kik rendesen itt nyaraltak. Üres szoba nem le- 
vén, szintén a Husz Dávip tulajdonát képező sörfőzdében szállásol- 
tak el tehát bennünket, hol szintén volt az emeleten néhány vendég- 
szoba. Alvásról azonban szó sem lehetett, mert a juliusi iszonyú hő- 
séget és a malátaszagot kiállni nem birtuk s igy le sem feküdtünk, 
hanem az erkélyen beszélgetve vártuk a reggelt. Alig mult el hat 
óra, már ott állott a parkban két bérkocsi, melyeket felfogadva, az 
ekkor még egyedül álló Ó-Tátrafüredre hajtottunk. A jó lovakkal 
alig háromnegyed óra mulva már fenn voltunk a fürdőben. A ki- 
alkudott 5 forintot kocsinként a porosz orvosok megfizetni nem akar- 
ták s ezt az összeget ilyen rövid útért zsarolásnak minősítették 
akkor, midőn náluk tiz márkáért kocsit egész napra lehet kapni. 
Nem is fizettek többet három forintnál. 

Ó-Tátrafüred ekkor még nagyon nyomorúságos állapotban volt. 
Csupa régi, rosszul épített épületekből állott, de azért a szobák már 
mind elfoglalva voltak s így mi tisztességes lakás nélkül maradtunk. 
A poroszok még aznap el is utaztak Kézsmárkra, mert a három hét 
előtt megrendelt s nekik fentartott szoba olyan fekvésű volt, hogy a 
benne való lakáshoz, mint a poroszok haragosan megjegyezték, igazi 
doktororr kellett. Ezt az igazgatónak meg is mondották. Nem jobb, 
sőt talán még rosszabb volt a nekem kinált lakás is, melyet midőn 
látni akartam s az igazgató kinyitotta a régi, rozzant s nedves fürdő- 
házban levő szobát, benne egy pár lengyel hazafit pillantottam meg 
néhány gyermekkel, hol a szülők, teljes pongyolában, a gyermek- 
fejek mezején éppen rovarászattal, hemipterologiával foglalkoztak. 
. Nem kérek a szobából" — mondám, hanem ebéd után visszamen- 
tem a kocsimhoz, hogy Poprádra visszatérjek, ama szándékkal, ha 
a parkban még most sem lenne szoba, akkor a városban fogok ke- 
resni ilyent. Erre sarkalt ama körülmény is, hogy a Magas-Tátra. 


ZT eV 


153 


fölött félelmetes felhőket láttam gyülekezni, a melyek kocsisom sze- 
rint is nagy s valószinüleg több napig tartó esőzéseknek a hirnökei, 
Alig is értem be Poprádra, már javában szakadt az eső s aztán 
csaknem egy egész álló hétig többnyire esett. 

Visszatértem után este a parkban levő kis vendéglőbe vacso- 
rálni menye, itt találtam a budapesti evangelikus iskolák két tanárát, 
kiket már ismertem: Lux EpéÉ-t és ScHorz LaAJos-t. Asztalukhoz ülve 


. a pesti dolgokról beszélgettünk, midőn bejött az öreg Husz-házaspár, 


engedelmet kérve, hogy ők is mellénk telepedhessenek. Beszélgeté- 
sünk további folyamán a kedélyes Lux EpE azt találta mondani az 
öreg úrnak ,miért mindig s most is olyan szomorú ; azzal a nagy 
csapással meg kell békülniök, mert hiszen azon segíteni úgysem 
lehet már s a folytonos bánkódás csak egészségüket ássa alá." Mire 
az öreg Husz azt felelte: , Ön mint nőtlen ember nem tudja és nem 
is tudhatja, minő érzés az, ha a szülő gyermekét elveszti. Nem tud- 
hatja tehát, hogy milyen nagy lehet a mi fájdalmunk is, kik annyi 
kedves gyermeket temettünk el. Egész életünkben fáradtunk, taka- 
rékoskodtunk, szép vagyont szereztünk s most voltaképen az sincsen, 
kire vagyonunkat hagyhatnók. Ezért az én öregemmel elhatároztuk, 
hogy ha már gyermekeink nincsenek, gyermekeinkül fogadjuk az 
egész emberiséget: legközelebb már a parkban házakat építünk, 
hogy a pesti tanárok és tisztviselők nálunk olcsó pénzen kellemesen 
nyaralhassanak." Mire mi az öreggel és nejével egyet kocczintva,, 
rámondottuk az ,amen"-t, a mi tudvalevőleg zsidó szó s annyit tesz 
, úgy legyen". : 

Ezek bővebb megértésére szolgáljanak a következő sorok: Az 
öreg Husz-házaspárnak összesen nyolcz gyermeke volt. Ezek közül 
hetet még egészen kis korukban vesztettek el s csupán egy leány- 
kájuk, Szivi, érte el életének 17-ik évét. E; kedves és szép leány 
volt tehát minden örömük. reményük, öreg napjaikban majdan 


. ápolójuk, vigaszuk. Az 1873-iki bécsi világkiállításra felvitték, hogy 


lássa Budapestet, Bécset. A honnan hazatérve, a kedves gyermek 
magával hozta a kolerát, hazaérkezésük napjának éjjelén iszonyú 
kínok között megbetegedett s reggeli három órára már halott volt. 


Ez utolsó gyermeküknek a halála a szülőket is nagybeteggé tette, 


de a melyből lassankint kilábalván, még tizenegy év után sem tud- 
ták elfelejteni ez őket olyan váratlanul ért iszonyú csapást. 

Az öreg házaspár előttünk tett igéretét derekasan beváltotta, 
mert midőn a következő évben, 1885-ben, julius havában ismét a 
Tátra vidékén gyüjtöttem, a Husz-parkban a megnagyobbított Turista- 
lakon kívül már két teljesen berendezett nagy új épület állott. Meg- 
nagyobbodott az étterem is. A jó koszt és az olcsó árak a Husz- 
parkot csakhamar hiressé, keresetté tették, mit a tulajdonosok lát- 


154 


ván, folytatták az építkezést, úgy hogy midőn a következő évben, 
tehát 1886-ban Alsó-Tátrafüredre menet Poprádon megszálltam, már 
hat nagy épület állott a parkban s volt kávéház és czukrászda is. 
E kedves hely akkor már annyira látogatott volt, hogy számos csalá- 
don kívül, kik ott nyaraltak, megszálló helye lett a tátrai turisták- 
nak, kik a park előtt álló kocsikon innen tették meg kirándulásaikat 
a vidékre s estére visszatérve, 400—500 vendéget is lehetett látni a 
vendéglőben, kik mindnyájan ott háltak. Hogy olcsó árai mellett is 
a parkban mennyi utas fordulhatott meg ez évben, mutatja az, hogy 
a két hónap tiszta jövedelme már 17 ezer forint volt, mint ezt én 
hiteles helyről megtudtam. 

A Magas-Tátra rovarfaunájának a meggyüjtése lévén feladatom, 
huzamos ideig laktam Alsó-Tátrafüreden, honnan hazatérőben, julius 
vége felé, pár napig ismét a poprádi Husz-parknak a vendége vol- 
tam. Megérkezésem után másnap reggel rovarászni kimentem a 
közel fekvő Gánócz-fürdőbe, a hol érdekes növényi és állati kövüle- 
teket lehetett találni s e végből akkor ott tartózkodtak DR. STAUB 
MóR tanár és DR. SzorvraGH Tamás, jelenleg a Földtani Intézet aligaz- 
gatója, a palaeontologia jeles művelői. Estefelé Poprádra visszatérendő, 
a nevezett urak ajánlkoztak, hogy haza kisérnek. Megérkezve a 
parkba, meghívtam őket vendégeimül. Midőn az étterembe bemenni 
akartunk, szembe jött velem a ház úrnője, az öreg Husz-né, a ki 
engem meglátva, örömét fejezte ki a felett, hogy ismét eljöttem, 
egyben kérdezé ,tanár úr, szereti-e még a pisztrángot". , Óh! igen" 
— mondám". , Legyenek tehát ma este az én vendégeim". A már 
zsúfolásig megtelt vendéglőben csak nagynehezen kaptunk helyet, 
. nemsokára jött a felszolgáló leány, egy nagy tál pisztránggal, egy 
másik tálban pedig rákot s italul egy nagy üveg finom szekszárdi 
vörösbort hozott, azzal az izenettel, hogy a háziasszony jó étvágyat 
kíván s a bort igyuk meg az ő egészségükre. 

A háziaknak irányomban e nem várt szives figyelme, asztalunk 
környékén valóságos lázadást, forrongást idézett elő. A felszolgáló 
leányt s az egyetlen férfi fizetőpinczért szemrehányással illették, 
hogy ők már előbb kértek pisztrángot s nem kaphattak, mert 
— mint mondák — nincsen. S ime ezek az urak, kik sokkal később 
jöttek, egy egész tállal kaptak és hozzá még rákot is! , Kedves 
barátaim — mondám — itt már tenni kell valamit, hogy a lázongó 
kedélyeket lecsillapíthassuk". Ezzel székemre felállva, erős hangon 
csendet kértem s kivágtam egy meglehetősen csinos dikcziót, a 
melyhez segítségemül jött a finom szekszárdi is! Elmondám, hogy a 
vendégek egy része zokon vette, hogy mi a báziasszony különös 
szivességéből pisztránghoz és rákhoz jutottunk. Ezeket nekünk előbb, 
még akkor felajánlotta, midőn minket vendégeiül meghívott. Egyben 


ú 7 E 


bál áz b at áá 
Aga JE ot 


sétál szataláásáál kikéltázáklbás űz 


maár-aslt ár aza kath ál zréa Makkáz tal készülnek átlát zak k a láta ka e atást sal aj Öld) bé 
1 


155 


elmeséltem e kedves park alapításának a történetét, éltetve azok 
lelkes megalapítóit. Lett erre éljenzés! Ekkor jött be a terembe az 
öreg Husz bácsi s egyenesen hozzánk jőve, megköszöntük neki s 
kedves nejének e nem várt szives figyelmet. STAUB és SZONTAGH az 
öreg urat erre vállaikra emelték, végig vitték a termen szűnni nem 
akaró éljenzés között, mit az ünnepelt könnyes szemekkel, hálásan 
köszönt meg. 

E fényes és lelkes ováczió után az öreg úr már nem sokáig 
élt, mert a következő évben, 1887-ben, ő is szeretett gyermekeihez 
tért. Az asszony is betegeskedni kezdett s e miatt eladta a parkot 
MATEJKA ViLMos vendéglősnek, mintha érezte volna, hogy férjét a 
sírba nemsokára ő is követi, a mi egy év multán, 1888-ban be -is 
következett. 

35 A parkon kívül a házaspár emlékét több nemes alapítvány őrzi. 
Ok adtak egy meglehetősen nagy telket a Kárpáti Múzeumnak s az 
épület felépítésére egyszersmindenkorra 5000 forintot, a park jöve- 
delmének egy részét szintén e czélra ajánlván fel. A poprádi 
evangelikus egyháznak is 30.000 forint hagyományt juttattak, míg a 
vagyon többi részét a rokonok örökölték. 

; Az új tulajdonos, a hirtelen való meggazdagodásnak a vágyá- 
tól ösztönözve, azzal kezdette, hogy az eddigi csaknem mesésen 
olcsó árakat magasra emelte, akkor, midőn már a Tátra. vidékén az 
eddigi lakáshiányról többé szó sem lehetett, miáltal a park rohamos 
hanyatlását idézte elő. Az inkább csak szanatórium jellegű Új-Tátra- 
füreden kívül már kiépült Alsó-Tátrafüred is. Ó-Tátrafüred is kezdé 
levetni régi, elavult köntösét, a régi rozzant épületek helyett újak, 
nagy szállodák emelkedtek. Keresett hely lett a Csorbató, Barlang- 
liget és Lucsivna-fürdő is. Felépültek : Matlárháza, Tátraháza, Fenyő- 
háza, a Weszter-szálló, Tátra-Széplak, Tátra-Lomniez, Iglófüred, sőt 


magánál a vasutnál a Tátra- és Nemzeti-szálló is. Ezek lettek aztán 


a pár év előtt hires és keresett Husz-parknak csakhamar a megölői, 
annyira, hogy midőn 1904-ben hitvesemmel a Tátrán megfordultunk 


.s a Tátra-szállóban lakva, egy délután megmutattam neki a vasúttól 


nem messze fekvő Husz-parkot, azt csaknem üresen találtuk, alig 
nyaralván abban néhány család s a megszálló turistáknak a nyoma, 
sem volt. Igaz ugyan, hogy a kiáradt Poprád folyó vize a parkot 
néhány nappal előbb elöntötte, nagy kárt téve abban s a növény- 
zetben s talán ez is egyik oka lehetett annak, hogy azt annyira 


. lakatlannak, néptelennek találtuk. 


Igy tartott a hanyatlás éveken át, míg most két éve a tulaj- 
donos elhalálozván, özvegye eladta a parkot a Poprádi Részvény- 
társaságnak, mely megfeszített erővel és tetemes anyagi áldozattal 
arra törekszik, hogy a park régi hirnevét és látogatottságát lehető- 


156 


leg olcsó áraival visszaállítsa. Új épületeket is emeltek, úgy hogy ez 
évben már 65 teljesen berendezett szoba állott a vendégek befoga- 
dására készen, a melyek, daczára a rendkivül hideg nyárnak, jobbára 
már elfoglaltak is voltak, részint az ott nyaraló családok, részint a 
turisták által. Ezek után tehát nem lehetetlen többé, hogy az egykor 
hírneves Husz-park előbbi fényét és látogatottságát csakhamar vissza- 
nyeri és ismét kellemes és olcsón nyaraló helye lesz, alapítóinak 
óhaja szerint, a pesti tanároknak és tisztviselőknek, annál is inkább, 
mert a vasutak kiépültével erősen megnagyobbodott a forgalom is S. 
a Husz-park mint központ a turistáknak mindig igen alkalmas meg- 
szálló helynek kinálkozik. 

Azok közül, kik e park alapításának tanui voltak, már egyedül 
csak én vagyok életben. Régebben elhalt Lux EpE s két év előtt 
ScHorz LaJos is s Így reám maradt a kedves kötelezettség annak 
történetét megírni, a jövőnek megörökíteni. 

A Kárpáti Múzeum előtt nemsokára egy obeliszket fognak föl- 
állítani alapítójának, a nemes emberbarátnak, Husz Dávin-nak relief- 
arczképével, melynek a talapzatára leteendő babérkoszorukhoz jelen 
emléksoraimmal én is kivántam egy szerény levélkét előkészíteni. 


Magyarország Buprestidát. 
Irta : CsIKI ERNŐ. 
V. 
18. nem: Coraebus Castelnau £ Gory. 


A fej domború, a szemek nagyok, az előtort érintik, a tapoga- 
tók rövidek és szélések, a csápok a negyedik vagy ötödik íztől 
kezdve fürészesek. Az előtor háta harántos, oldalszegélye egyszerű, 
tövén kétoldalt öblös, a paizsocska felé karéjszerűen kiálló. A pai- 
zsocska harántos és rövid, csúcsa hirtelen hegyesedő, felülete síma, 
harántborda vagy barázda nélküli. A szárnyfedők hosszúkás tojás- 
formák, kissé hasasan domborúak, közepük mögött többnyire kiszé- 
lesedettek, szegélyük a csúcson finoman fogacskázott vagy síma. 
A melltő egyes fajokon álladzóval ellátott, másoknál egyenesen le- 
metszett, gyengén öblös vagy mélyen kimetszett. A hátsó lábfej első 
íze rövid, ritkán olyan hosszú mint a következő két íz együttvéve. 
A has első két lemeze összenőtt, az utolsó hátul kerekített. 

Ebből a nemből, mely Európán kivül Ázsiában és Afrikában 


1 Lásd: Rovartani Lapok. XVI, 1909, p. 161—184; XVII, 1910, p. 
17—22; XVIII, 1911, p. 161—171; XIX, 1912. p. 185— 137. 


157 


honos, eddig mintegy 160 fajt ismerünk, melyek leginkább a forró 
földöv lakói. Faunánkban a nemet 10 faj képviseli. 

A fajok egyike, a Coroebus fasciatus Vinuw. (bifasciatus OLIv.), 
mint: a tölgyesek kártevője, pusztításai révén hazánkból is eléggé 
ismeretes.! 


1. Az előtor hátának oldalszegélye finoman csipkézett, töve a 
szárnyfedők közepe. előtt mélyen öblös. — 1. almem: 
Corocbus S. Sír. 5... SSE KO EE a ELERT EE TE EE SON ESÁN ése 

—- Az előtor hátának öldalsséséi ve síma, nem csipkézett, töve 
közvetlenül a, paizsocska mellett mélyen öblös és a paizsocska 
előtt többnyire négyszögletes ke . kalhúzott: — 

2. alnem: Meliboeus DEYR. . . 5 

2. Az előtor hátának töve előtt nincsen erni elé. óra 
pedig nincsen hajlott redőcske. Aranyos-zöld, kékes-zöld 
vagy kék, a szárnyfedők utolsó harmada sötétkék, ezt két 
zegzúgos világos-zöld harántcsík járja keresztül, egy harma- 
dik ilyen világos-zöld harántcsiík pedig a sötétkék mezőt 
elül a szárnyfedők közepe felé határolja. A világos-zöld csí- 
kok helyén a szárnyfedők erősebben pontozottak és szürkés 
szőrökkel fedettek. Hossza 12:5—16 mm. — Előfordul Európa 
déli felében és Tuniszban, nálunk a tölgyesek ellensége. 
Termőhelyei : Budapest, Péczel, Isaszeg, Bogács, Veresmant, 
Bakta, Markaz, Felső-Tárkány, Felnémet, Gyöngyös, Do- 
moszló, Verpelét, Szomolya, Bükkhegység, Mátra. (bifasciatus 


OLIrv., fiorentenus HeBsT.) 1. fasciatus VILLERS. 
— Az előtor hátának töve előtt kétoldalt bemélyedés és az 
. — oldalszél mellett előrefelé elenyésző hajlott redőcske vam . 83 
3. A szárnyfedőket harántos szőrecsíkok díszítik, csúcsuk fimno- 
TEN KOCOSÍKZZOM 9 aa ZEKE ESR ee 


— A szárnyfedők egyszínű, föjbheyüre sötétebb emelőmű réz- 
színűek vagy zöldesek, szőrcsíkok nélkül, csúcsuk szegélye 
síma, nem fogacskázott. Hossza 3:6—T mm. — Előfordul 
Hurópa déli felében, Algirban, Kis- Ázsiában, a Kaukázusban 
és Ázsia nyugati részében; nálunk elterjedt és helyenként 
közönséges. (lampsanae Bowx., metailicus Casr. § GORY, 5Se- 
pulchralis F.,  aeruginosus TLATR., pruinosus Küsr., subfasciatus 
Küsv., elalus auct.) 4. sinuatus ÜREUTZ. 


1 Lásd: Rovartani Lapok. II, 1885, p. 232 - 235; Erdészeti Lapok. 
1885, p. 1188—1197 és 1888, p. 568; Természettudományi Közlöny. 1886 ; 
p, 263; A m. kir. Rovartani Állomás Közleményei. I, 5, 1891, p. 23—24 és 
IT; 12, 1896, p. 5-—57. 1; 


15 


OT 


8 


A paizsocska síma és fénylő. Az előtor hátának hátsó szög- 
letei mellett lévő kiemelkedő redőcske előre és hátrafelé el- 
enyésző. A szárnyfedők varratja előrefelé a közepük előttig 
kiemelkedő. Érezfényű rézszínű vagy zöldes, a szárnyfedők 
érczfényű feketések, hátul kékes-feketék, közepük előtt né- 
hány fehéres szőrfolttal, közepük mögött három keskeny 
erősen zegzúgos fehér szőrcsíkkal. Hossza 11—14 mm. — 
Előfordul Európa déli felében, nálunk ritka : Péczel, Isaszeg, 
Debreczen, Pécs, K.-Kálna, Carlopago. (prumni PaAsz., guadri- 
fasciatus Rossr). 2. undatus FABR. 
A paizsocska sűrűn pontozott és fénytelen. Az előtor hátá- 
nak kiemelkedő redőcskéje csak előrefelé elenyésző, hátul 
majdnem a hátsó szögletekig terjed. A szárnyfedők varratja 
hátul gyengén kiemelkedő. Fekete, többé-kevésbé éreczfényű, 
a szárnyfedők sokszor kékesen fénylők, utóbbiak pikkely- 
szerűen ránczoltak és rövid fehér szőrözetből álló zegzúgos 
harántcsíkokkal díszítettek. Hossza 7—10:5 mm. — Előfordul 
Algirban, Európa déli felében, Kis-Ázsiában, a Kaukázus- 
ban ; nálunk elterjedt és nem ritka. (nebulosus Scop.) 

- 3. rubi LINX. 
A. melltő elül mélyen kimetszett  . . . SS EAE KSE E 
A melltő elül egyenesen lemetszett, alig ms 
A homlokon többé-kevésbé jól kifejlődött barázda vanm. 
A homlok síma, barázda nélküli. A domború fej és a pú- 
posan kiemelkedő előtor vörös- vagy zöldes bronzszinű, a 
szárnyfedők érczfényű feketék. Az előtor hátának töve előtt 
kétoldalt bemélyedéssel. Hossza 3—45 mm. — Előfordul 
Algirban, Európa déli felében, Kis-Ázsiában és a oyrdarja 
vidékén; hazánkban a következő helyeken gyüjtötték: Pé- 
czel, Isaszeg, Kalocsa, Hajós, Pécs, Putnok, Szent-Erzsébet, 
Báziás, Jeselnicza, Bogsánbánya, Vrdnik. (fulgidicollis Luc.) 

3. aeneicollis VILLERS. 

Az előtor háta szemcsézett, a szemcsék között ránczoltan 
reczézett z BESZ ESZEÉT 
Az előtor háta nem  szemtsédet e nme a középvesal mind- 
két oldalán függőleges és meg nem szakított, oldalt rézsútos 
és elül vízszintes ránczok futják át. Bronzszínű, kevéssé 
fénylő, teste rövid, zömök és erősen domború. Hossza 5 mm. 
— Előfordul Herczegovinában (Stolac). 7. sculpticollis AB. 
Az előtor hátának oldalszegélye (oldalról nézve) kétszeresen 
hullámos, mert nemcsak a hátsó szögletek előtt az utolsó 
negyedben erősen öblös, hanem az elülső szögletek előtt is 
gyengén öblös. Az utolsó haslemezt a csúcson sűrű szőr- 


geg 


zt 


159 


koszorú szegélyezi. Bibor-, réz- vagy aranyos-vörös, ritkáb- 
ban zöldes színű. Hossza 65—7 mm. — Előfordul a Balkán- 
félszigeten és Kis-Ázsiában, nálunk Budapesten és Dalmá- 
cziában. (purpureus CAsr. s GoRy). 5. episcopaltis MANNH. 
— Az előtor hátának oldalszegélye (oldalról nézve) az elülső 
szögletektől egyenes vonalban halad hátrafelé és csak az 
utolsó negyedben, a hátsó szögletek előtt képez egy erős 
görbületet. Az utolsó haslemez csúcsán szőrkoszorú nélkül. 
Érezfényű zöld, ritkábban kissé rézfényű, a finom fehér sző- 
rözettől ólomszerű fénynyel. Hossza 4--5:5 mm. — Előfordul 
Európa déli felében és a Kaukázusban; Magyarországon 
(Nagyvárad) ritka, a Tengermelléken (Novi, Zengg) közön- 
séges. ( Comollit VILLA, ceylindraceus Casr. k GoRy). 


át vat sz Vale a aáálam 


unt ákbisda as án zá Laza dat sa öötlsás sház Mel 


a szüz 


6. graminis PANz. 

9. Az előtor hátának hátsó szögletei derékszögűek, oldalszéle 
ezek előtt egyenes. A homlok széles, a homlokbarázda mé- 
lyebb és szélesebb. Aranyos-zöld, zöldes-kék vagy sötétebb 
kék, gyakran ibolyás fénynyel. Hossza 4—8 mm. — Elő- 
fordul Dél-Európában, Algirban, Kis-Ázsiában, a Kaukázus- 
ban és a Syrdarja vidékén különféle bogáncson. Magyar- 
országi termőhelyei : Mezőkovácsháza, Jeselnicza, Herkules- 
fürdő.l (coeruleus HBsr., granulatus Casr. k GoRy, chalybaeus 

3 Küsr.) 9. amethystinus OLIVv. 
— Az előtor hátának hátsó szögletei oldalt hegyesen kiállók, 
. oldalszéle ezek előtt öblös. A homlok keskeny, a homlok- 
barázda sekély és keskeny. Zöldes-kék vagy kék, alul több- 

Mé nyire sötétebb színű. Hossza 4—6 mm. — Előfordul Dél- 
I Európában, Algirban, Kis-Ázsiában, Sziriában, a Kaukázus- 
; ban, Transzkáspiában és a Syrdarja vidékén, nálunk Her- 
kulesfürdőn. 10. violaceus KIEsw. 


. Adatok Magyarország bogárfaunájához. 


Irta : Csiki ERwö. 

í JE 

A magyar bogárfauna az utolsó pótlékok megjelenése, tehát 
. — mintegy egy év leforgása óta tetemesen gyarapodott. Az irodalomban 
szerte megjelent adatokon kivül, különösen PErki erdélyi bogár- 
katalogusa tartalmazott sok új adatot. Az adatok közül ugyan nem 


1 Valószinüleg ezek az adatok is a (. violaceus-ra vonatkoznak; a 
Nemzeti Múzeumban ezen helyekről való példányok nincsenek és így a 
meghatározás helyességét nem ellenőrizhettem. 


160 


egy nem fog helyesnek bizonyulni, a mi különösen a Carabus can- 
cellatis újabban leírt számtalan változatára vonatkozik, itt sokat vét- 
keztek a külföldi szerzők, a kik egyes példányokra alapítják fajtái- 
kat. Ennek a kérdésnek a tisztázása csak a typusok megvizsgálása 
és gazdag anyag tanulmányozása alapján lesz lehetséges. 
Faunánkat a következő fajok és változatok gyarapítják : 


Cicindelidae., 


Cicindela silvicola LATR. $ DEJ. ab. tatrica ScHurz — Tátra-Lomnicz. 
— — campestris L. ab. Seuthini Semursz — Magyarország. 
— —  — ab. tirolensis ScHurz — Magyarország. 
——- — — ab. pseudopalustris S5cuusz — Nyitra vm. 
—  lunulata F. ab. dalmatina Scuuuz — Fertő-tó. 


Carabidae. 


Carabus violaceus IL. var. macilentus PerRi — Segesvár, Bisztra. 

— — — ab. pygmaeus PETRI — Segesvár. 

— . Creulzeri F. var. humilis BERvav — Velebit, Tuhovic. 

— — — var. longellipticus BERNau — Velebit. 

— —- var. Depoltanus BeRvav — Risnjak, Medvedove vrate. 

— — camcellatus ICL.! var. inceptus KoLBE — Magyarország észak- 

: nyugati része és Erdély. 

— — — var. latricus KorBE — Tátra. 

— — var. electus KOLBE — Tátra. 

— — — var. adeptus KorBE — Nagy-Alföld : Budapest, Temesvár. 

— — — var. Nattereri (DAHL 1. I.) KorBE — Temesvár. 

— — — var. infernalis KorLBE — Magyarország. 

— — var. carpathicus KOLBm — Szinevér. 

ke — — var. fraternus KorBE — Magyarország. 

- — — var. assiduus KoLBE — Kerczesora. 

— -— — Var. stricius KortBE — Magyarország észak-keleti része. 

— — — var. mimus KorBE — Sátoristye, Baranya vm., Bisovac 
(Szlavonia). 

— — — var. disseptus KOLBE — Moldova. 

— — — var. transsylvanicus PErRI — Keresztényhavas, Csukás, 
Segesvár. 

— — — var. voraz BERNaAv — Brassó. 

— — — var. rbányensis? (recte: resiczabányensis) BERNAU — Re- 
siczabánya. 


1 BERvav az összes Magyarország északi felében előforduló változato- 
kat a sarmaticus, a délieket az australis-fajtához sorolja. 
? Ez a név mint rosszul képzett név kijavítandó, mert szerző a 


161 


Carabus caneellatus var. karstianus BERxav — Fiume. 
— — obsoletus ST. var. Uhligi LAPouGE, HorpH. — Nagy-Hagymás, 
Kelemen-havas, Tusnád. 
— — scabriusculus OLnIrv. var. costulatus PerRI — Retyezát. 
— — hortensis L. var. starigradensis BoRx — Velebit: Ostaria. 
— — — var. ostartensis BoRs — Velebit: Ostaria. 
— — Linnei Pawz. var. 5-costatus PETRI — Segesvár, Brassó. 
— — — var. guadratocollis PETRI — Segesvár. 
—  glabratus PaYx. var. angustatus Pergi —  Borszék, Segesvár, 
Verestorony. 
Bembidion ruficolle Gyuum. — ? Magyarország (NETOLITZKY). 
— — Milleri Duv. ab. brunneum PErgi — Segesvár. 
—  mmmum F. var. rivulare DEs. — Kolozsvár. 
— " assimile GYLLH. var. fasciatum PErRi — Alsó-Kercz, Kolozsvár. 
Tachys scutellaris STEPH. var. laticollis PErRr — Déva, Torda. 
— — parvulus DEs. var. curvimanus WoLL. — Segesvár, Nagyenyed. 
— — sextrialus Durr. var. politus PErgi —  Verestorony, Bázna, 
Segesvár. 
Trechus biharicus MErxs. — Kézbánya, Kukurbeta. 
— — limacodes DEJ. var. jucundus Csixir — Alancic-hegy. 
Anophthalmus Bielzi SEIDL. var. Méliki Csiki — Gyergyó-KRemete : 
Batrina. 
— — Bokori CsIxI var. gelidus Csrixmi — Szilicze. 
— — hungaricus Csixi var. szíiliczensis Csiki — Szilicze. 
— — gracilis Perkir — Kerczi hegység : Butján, Lakucz. 
—  — Breittanus KniRscH — Bihar-hegység. 
— — Mocsáryi Csixi — Remecz (Izvor-barlang). 
— — Csiki MiHók — Ponor-völgy (Csrixi ERwő-barlang). 
— " Szalayi Csixi — Eszkimo-barlang környéke. 
—  — Horváthi Csimi — Bogavár. 


—  Meztádis Csrxi — Meziádi barlang. 
— — Csatói Csixi — Remetei barlang. 
— —— Hickeri KsIRscH sSzkerisora. 
: infernus KSsiRscn — Szkerisora. 
— — szkerisorae (non sclerisorae) KwNiRscH — Szkerisora. 
— — Stilleri REirr. — Herkulesfürdő (Zoltán-barlang). 


— — Langhofferi Csixi — Josipdol. 

— — Scopolii Srugm var. Bartkói Csiki — Risnjak. 

— — — var. Szilágyi Csiki — Bitoraj. 

e — — var. Weingürtnert WISxxL. — §Sljeme-hegység. 


termőhely után nevezte el állatját; Rbánya pedig Resiczabánya rövidítése, 
ennélfogva az állat neve resiczabányensis-re javítandó. 


162 


Anophthalmus Schmidti Srugm var. Soósi Csixi — Risnjak. 

— — hirtus Sr. var. Kertészi Csiki — Lokvei barlang. 

—-  Schaumi ScHmioDr var. Hochetlingeri WINKL. — OZzalj. 
Badister bipustulatus F. ab. binotatus Fiscm. — Gyulafehérvár. 
Harpalus aeneus F. var. interstittahs GREDL. — Déva. 

Amara ovata F. ab. adamantina KoLEwsx. — Segesvár. 
Pterostichus foveolatus DuFr. var. calvitarsis BREmir. — Bihar hegység. 
Agonum Mülleri HBsr. ab. amethystinum PErgRi — Páring. 

— — viduum Pawz. var. emarginalum GYLLH. — Kolozsvár. 
Microlestes Schröderi HorpH. — Fertő-tó. 

Dromius angustatus BRuLL. — Péhó (BRaAwxcsIKk). 


Dytiscidae. 


Hydroporus ellipticus PErRi — Verestorony : Lotriora-völgy. 
— — nivalis HEER — Feleki hegység : Serbota. 


Staphylinidae. 
Phyllodrepa vilis ER. — Kis-Kriván. 
— linearis ZErr. — Bisztra. 
— — distincticormis BAuUDI — Segesvár. 
Phloeonomus minimus ER. — Segesvár. 
Geodromicus suturalis LAc. ab. concolor LuzE —- Segesvár. 
Anthophagus alpestris HEER ab. transversus MorscH. — Kis-Kriván. 
— — abbreviatus F. ab. fascifer REirr. — Segesvár. 
Ancyrophorus omalinus ER. — Csukás. 
Tiinobtus linearis KR. — Szászhermány. 
Trogophloeus hirticollis Rxzv —  Péhó, Szászhermány, Alsó-Rákos, 
Verestorony. 
— — politus Kizsw. — Gyulafehérvár, Alsó-Kercz. 
ÖOgytelus Saulcyi Paxp. — Esztergom. 
Platystethus laevis Kizsw. — Radnai havasok. 
Bledius procerulus ER. — Hátszeg, Brassó. 
Oxyporus magillosus F. var. angularis GEBL. — Csukás. 
—- — var. Srhönherri MassH. — Nagysziklás, Csukás. 
Stenus longipes HEER var. carinifrons PETRI — Segesvár. 
— lattplaga PEx. — Horvátország. 
— — montivagus HEER. — Déli- és Keleti-Kárpátok. 
—  egiguus ER. — Nagysziklás. 
1 Pterostichus biharicus BREIr — Sacheri FgIrv. és Pt. fossulatus OVENSSs. 


var. marginatus PErgi — var. Welensi DRaAP. nagyobb példányai. 


163 


Különfélék. 


Melanotikus Argynnis Lathonia L. — 1912. évi augusztus hó 
28-án Isaszegen, az új fenyves előtti mezőségen, az Argynmis Lathonia. 
L. hímjének egy érdekes változatát fogtam egy fehérvirágú Scabio- 
sán, melyet alábbiakban ismertetek meg az érdeklődőkkel. Az illető 
példány elülső szárnya bársonyszerű feketés-barna, csak a szárny- 
csúcs szegélyelőtti fekete foltjait veszi körül sárga gyűrű és a szárnytő 
felé a sejtben levő első és második fekete folt közötti tér tartotta 
meg világos alapszínét. A hátsó szárny rendes kinézésű, semmi el- 
térést nem mutat, úgy mint a szárnyak alsó oldala sem. A lepke azt 
a benyomást teszi mintba testének elülső része egy A. Latlhomia ab. 
valdensis Esp.-é, hátsó része pedig egy rendes A. Lalhonia-é lenne. 
HSPULER (Die Schmetterlinge Europas. I, p. 39, 1901) az 4. Lathoma 
ab. valdensis azon változatát, melynél a szárnyak felül elsötétedést 
mutatnak, alul pedig rendesek ab. melaena névvel jelölte; ugyanezt 
az eltérést később AxGcwsER (Ann. Mus. Nat. Hung. IV, 1906, p. 504, 
Hor al és Nov. Lap. XIV, 1907, p. 125, üig. ET) ab. hungarica néven 
ismertette. Példányom nyilván ugyanezen csoporthoz tartozik. 

I ULBRICH EDE. 

. Atlmamoly és varjuköröm. — A tavasz folyamán behoztam 
egy kitelelt alma-múmiát és üvegharanggal letakarva, félretettem, 
hogy a Sclerotinia termés-serlegeinek a megjelenését megfigyelhes- 
sem. Az alma-múmia kemény volt és száraz és fáról szakítottam. 
Később a határban járván, néhány rozskalászt gyüjtöttem, amelyeken 
varjukörmök (Claviceps) voltak s minthogy ennek a kihajtását is meg 
akartam figyelni, hazavittem őket; hirtelenében nem lévén más al- 
kalmas hely, az alma-múmia mellé raktam őket az üvegharang alá. 
Néhány nap mulva a varjukörmöket földbe akartam tenni, azonban 
nem tehettem, mert a sclerotiumokat valami összevissza rágta. Ugyan- 
ekkor feltünt, hogy az almán egy kis lyuk van, amelynek a szélén 
az almamolyra jellemző hulladék látható. Valóban, az alma-múmiá- 
ban egy almamoly hernyója fészkelt, amely az egész múmiát tönkre 
tette. Vajjon mi bánthatta azonban a varjukörmöt? Legközelebb 
néhányszor késő este mentem megnézni az almamolyt és tényleg 
sikerült is meglepném, amint a varjukörmöt lakmározta. 

DR. RApaics RAYMUND. 

A drezdai múzeum lepkegyüjteményének gyarapodása. — 
Általánosan ismert tény, hogy egyes múzeumoknak akadnak mecze- 
násai, a kiknek azután a gyüjtemények rohamos növekedése köszön- 
hető. Nem akarunk ez alkalommal az amerikai múzeumok vetélkedő 
milliomosaira emlékeztetni, hanem csak az európai fehér holló tár- 
saikra. A legtöbb múzeum anyagi körülményei nem engedik meg a. 


161 


nagyobb bevásárlásokat, még kevésbé egész gyüjtemények megvé- 
telét, azért nem egy gyüjtemény gondozója a szerzés más módjához 
fordul, különösen akkor, ha a gyüjtemény tulajdonosa vagy örökösei 
azt anyagi körülményeiknél fogva nem ajándékozhatják oda. Igy 
szerezte meg a bécsi múzeum a PLáAsowx-féle, majd később a HAUSER- 
féle bogárgyüjteményt, akadt meczenás, a ki azokat megvette és a 
múzeumnak ajándékozta. Igy járt legújabban a drezdai múzeum is, 
a mennyiben egy jóakarója megvásárolta RIBBE ismert utazó és gyüjtő 
nagy Lycaenida-gyüjteményét és azt odaajándékozta a múzeumnak. 
Ez a gyüjtemény 2300 faj, 9300 példány, kéklepkét tartalmaz, közte 
135 typust. A. drezdai múzeum Lycaenida-gyüjteménye ezáltal a leg- 
gazdagabb és legnagyobb európai kéklepke-gyüjtemény lett; " CsSrxn 
Faunánk legnagyobb vak bogara. — Barlangjaink kutatása az 
utolsó években nagy lendületet vett, minden év egész sor új állatot 
eredményez. Az ezidei gyüjtések kimagasló eseménye faunánk leg- 
nagyobb Anophthalmusának felfedezése a Duvalius alnemből. STILLER 
Győző buzgalmának köszönhetjük az Anophihalmus (Duvalius) Lang- 
hofferi Csrixir [Ann. Mus. Nat. Hung. XI, 1913, p. 386] felfedezését 
egy Józsefváros (Josipdol) környéki barlangban. Ez az új faj, mely 
az A. Eurydice ScuauFr. legközelebbi rokona, 9 mm. hosszú. Nevét 


DR. LANGHOFFER AGcosr zágrábi egyetemi tanár tiszteletére kapta. 
CSIKI. 


Bo :árgyűjtóőink figyelmébe! — Újabban KOLBE és BERNAU 
nagyobb tanulmányokat írtak a Carabus cancellatus IÍLLIG. magyar- 
országi fajváltozatairól, mely alkalommal számtalan új nevet is ve- 
zettek be az irodalomba. Fenti szerzők czikkei kényszerítenek, hogy 
a kérdéssel újból foglalkozzak, azért arra kérem gyüjtőinket, hogy 
felesleges vagy nélkülözhető anyagukból néhány példányt a Magyar 
Nemzeti Múzeumnak juttassanak. Esetleg megvásárolom vagy be- 
cserélem az anyagot szép külföldi bogarakkal. A bogarak lehetnek 
borszeszben is, azonban termőhelyük pontos megjelölése okvetetlenül 
szükséges. Ez alkalomból szívesen vállalkozom gyüjtőink enemű 
anyagának revideálására is. — Csiki ERvő — Budapest, VIII. Magyar 
Nemzeti Múzeum. 


Irodalom. 


JSeidlite, Dr. Georg : Bericht über die wissenschaftlicehen Leistungen 
im Gebiete der Entomologie wahrend des Jahres 1911. 


Insecta:  Allgemeines und Coleoptera. Berlin 
(Nicornarsche Verlags-Buchhandlung R. SrRicxkER) 1913 ; 
p. 1—328. — Ara 48 márka. 


Szerző mint eddig is a meghatározott időre elkészült az 1911. 


y 


165 


évi rovartani irodalom ismertetését tartalmazó kötettel. Az általános. 
rovartani irodalom ebben az évben, az 1910-ikivel szemben, sokkal 
kevesebbnek bizonyult, mert míg a mult évi összeállítás 368 munka 
és közleményről tudott beszámolni, addig az 1911. évben csak 196 - 
közlemény jelent meg, melyek közül 14 önállóan, 182 pedig külön- 
féle folyóiratokban látott napvilágot. Az általános rovartani irodalom 
közleményeit a folyóiratok és tartalmuk szerint csoportosítja szerző, 
miáltal könnyű áttekintést nyerhetünk arról. A kötet legnagyobb 
részét most is a bogártani irodalom ismertetése foglalja el. 1911-ben 
341 bogártani munka látott napvilágot, ezek közül 25 önállóan és 
816 különböző folyóiratokban jelent meg. A folyóiratok közül tisztán 
bogarászati tárgyú négy van. Az 1911-iki összeállítás szerint, mely 
szerző szerint nem egészen teljes, mert sok közleményt időre még 
nem tudott megszerezni, összesen 190 új nemet, TO új alnemet, 3075 
új fajt és számos új fajváltozatot írtak le. Az anyag mint eddig is 
a következő csoportosításban tárgyaltatott: a A közlemények jegy- 
zéke szerzők szerint, b folyóiratok és c tartalmuk szerint, d a boga- 
rak családok szerint. A. kötetet az új nemek és alnemek tárgymuta- 
tója fejezi be. Ez a kötet is méltán sorakozik az előbbiekhez, az 
nélkülözhetetlen kézikönyve lesz minden komolyan dolgozó boga- 
rásznak. CSIKI. 


3 
W. Junk: Bibliographia Lepidopterologica. Berlin, 1913. (p. 
X.XVI et 142, tab.). — Ára kötve 130 márka díjmentes 
megküldéssel. j 

A Rovartanmi Lapok mult évi kötetében (XIX, 1912, p. 32) is- 
mertettük azt a hasznos kézikönyvet, mely a bogarászati irodalom 
összeállítását tartalmazza. Nemrégiben megjelent ennek párja a lep- 
készeti irodalomról. A szürke vászonkötésű kötetben 3989 lepkészeti 
munka, különlenyomat és folyóirat czímét, bibliografiai jegyzetekkel 
és árával kiegészítve, találunk felsorolva. A bevezető részben fel- 
világosítást találunk a legfontosabb tudnivalókról, tanácsadója a lep- 
késznek az őt érdeklő irodalomról, a mi elégeé kiviláglik, ha egyes 
fejezeteire utalunk: Tankönyvek kezdők részére; Tudományos 1ro- 
dalom;  Lepke-katalogusok:  Nomenklatura-mozgalmak;  — Történeti 
becsű és bibliografiai irodaiom ; Fosszilis rovarok ; Élettani művek ; 
Hernyók; Képeskönyvek; Külföldi lepkékre vonatkozó munkák ; 
A faunisztikai irodalom (országok szerint); Egyes családok és ne- 
mek irodalma; Folyóiratok. Egy valamire való lepkészeti könyvtár 
összeállítása szerző szerint 50 ezer márkát, az évi előfizetések pedig 
600 márkát igényelnek. A kötetet a , Lepidopterorum Catalogus" 
szerzőinek arczképe díszíti. A Bibliographia Lepidopterologica, épúgy 
mint elődje a Bibliographia Coleopterologica, a rovarászok, főleg 


166 


azonban a lepkészek jó tanácsadója lesz, melyet dolgozóasztalukon 

nem fognak nélkülözhetni, mert hamarosan minden irodalmi kérdés- 

ben felvilágosítást adhat. Ezt a kötetet is csak melegen ajánlhatjuk 

az érdeklődőknek. Megrendelhető a kiadónál: W. Junk, Berlin W. 

15, Saáchsische Strasse 68. : CSIKI. 

ILundström, €.: Neue oder wenig bekannte europaáische 
Mycetophiliden. EI (Annal. Mus. Nat. Hung. X, 1912, 
p. 514— 522, Tab. V.) 


Ebben a czikkben szerző leír néhány magyarországi fajt is a 
M. Nemzeti Múzeum gyüjteményéből. Az új fajok a - következők : 
- Platyura forcipula (Budapest, Visegrád, Brassó, Kőrösmező), Loewi- 
ella hungarica (Kőrösmező), Anaclinia minor (Mehádia), Mycetophila 
pulchra (Tisza-Borkút), M. calva (Bucsecs), M. iriangularis (Kőrös- 
mező) és M. posticalis (Verestorony). DR. KERTÉSZ KÁLMÁN. 


mk 


Tiltscher, Paut: Arg. Amathusia var. transsylvanica subsp. 
nov. (Entomolog. Zeitschrift, Frankfurt a. M. XXVI, 
2 93 p.szd0F 214189. 


Szerző Gyergyószentmiklós-on (Csík vm.) az Erdélyből eddig 
ismeretlen Argynnis Amathusta Esp. néhány példányát gyüjtötte és 
ezeket REBEL tanácsára mint a törzsfajtól eltérőket var. transsylvanica 
névvel jelölte. Az uj fajváltozat kisebb mint a törzsfaj, kifeszítve 
371—38 mm., felülete világosabb, a fekete mustrázat gyengébb: alul 
halványabb, a hátsó szárnyak sárga csíkja teljesebb és el nem 
homályosított, a szegélypontok kisebbek és a szegélyháromszögek 
rövidebbek. 8 ; CSIKI. 
.Roilhschild, N. Charles: 50me notes on Platyptilia mianto- 

dactyla. (The Entomologists Monthly Magazine. [2] 
XXIV, 1913, p.: 159— 160). 


Szerző ezt az érdekes aprólepkét Pusztapeszéren gyüjtötte né- 
hány példányban, melyek közül egy hímet CHAPMmanx-nak adott át 
megvizsgálásra. UHAPMAN megállapította, hogy ez a faj nem tartozik 
a Stenoptilia-nembe (STAUDINGER és REBEL is idesorolják lepkekata- 
logusukban), hanem egy Platyptilia, mely közel áll az angolországi 
pallidactyla-hoz. A miantodactyla megegyezik a többi Platyptilia-val, 
uncusa azonban hegyes, keskenyebb és hosszabb mint a pallidactyla-é. 
A Pl. miantodactyla az Achillea ochroleuca-ról gyüjthető és valószínü- 
leg ez a tápnövénye is, legalább a lepke és a nőstény elterjedési 
köre összeesik. Ebben a növényben kell hernyóját is keresni. — CSIKI. 


,ROVARTANI LAPOK 


XX. Band. September— Oktober 1913. 9—10. Heit. 
5. 137. — Dr. G. Horváth: Der II. internationale ento- 
mologische Kongress in Oxford. — Verfasser gibt einen Be- 
richt über den im Jahre 1912 zu Oxford abgehaltenen Kongress. 
S. 144. — E. Ulbrich: Beitráge zur Lepidopterenfauna 
von Alvincz und UÜmgebung. — Verfasser zahlt jJene Lepidopte- 


ren auf, welche von seinem verstorbenen Freunde, dem Kunstmaler 
L. Paraxy in der Umgebung von Alvincz in Siebenbürgen gesam- 
melt wurden. 

S. 147. — A. Mocsáry: Entomologische Erlebnisse. — 
Verfasser schildert Erlebnisse, seiner in verschiedenen Teilen Un- 
garns vor vier Decennien unternommenen Sammelreisen. 

5. 156. — F. Csiki: Die Buprestiden Ungarns. V. — Ver- 
fasser behandelt als Fortsetzung die Gattung Coraebus Casr. § GoRky, 
welche in Ungarn durch 10 Arten wertreten ist. , 

5. 159. — E. Csiki: Beitráge zur Káferfauna Ungarns. I. 
— Verfasser beginnt die Liste jener Coleopteren zu publizieren, 
welche seit dem Erscheimen der letzten Nachrage zu Kurnys Kata- 
log, also seit ungefáhr eimmem Jahr, die Fauna des Landes bereich- 
erten. Einen grossen Zuwachs an Arten und Varietaáten verdanken 
wir dem Erscheinen von PErgrs Siebenbürgen Káferfauna. 


Kleine Mitteilungen. : 


S. 163. — X. Ulbrich: Melanistiseher Argynnis Latho- 

 nia L. — Verfasser sammelte bei Ísaszeg ein Exemplar dieser Art, 

. welches zu ab. melaena SPULER (hungarica AxGw.) zu stellen ist. Das 
FExemplar wird ausführlich beschrieben. 

5. 163. — Dr. R. Rapaics: Apfelmotte und Mutterkorn. 
— Verfasser bewahrte unter einem Glassturz einige im Freien über- 
winterte Apfelmumien, aus welchen eine Raupe der Apfelmotte her- 
vorkahm, die am unter denselben Glassturz gelegten Mutterkorn 
(Claviceps) emsig ragte. 

5. 163. — E. Csiki: Zuwachs der Lepidopterensamm- 
lung des Kgl. Museums in Dresden. — Es wird berichtet, dass 
die RiBBe sche reichhaltige Lycaeniden-Sammlung durch einen Gön- 
ner in den Besitz des dresdener Museums gelangte. 


168 


S. 164. — X. Csiki: Der grösste Blmndkaftez üumserer 
Fauna. — Es wird berichtet, dass im diesem Jahr der grösste 
Amophthalmus aus der Untergattung Duvalius durch Herrn V. STILLER 
in einer Höhle bei Josipdol (Kroatien) entdeeckt wurde. Die nee Art 
gehört in die Verwandtschaft des A. Hurydice HCHAuF., ist 9 mm. 
lang und erhielt seinen Namen nach dem Universitátsprofessor DR. 
A. ILLANGHOFFER in Zágráb: A. Langhojferi Csrxi (Ann. Mis. Nat. 
Hume. XI 19125 ps 3809: ; 

S. 164. — E. Csiki ersucht die Kafersammler dem National- 
Museum in Budapest Exemplare von Carabus cancellatus und Varie- 
táten von versehiedenen Fundorten zu widmen, eventuell káauflieh 
oder im Tausch abtreten zu wollen. 


Literatur. 


S. 164. — E. Csrixr bespricht Arbeiten von SBIpLiTz, JUNK, 
TILTSCHER, RornscsinD und DR. K. KERTÉsz eimme Arbeit von LUND- 
STROEM. 


e. 


ROVARTANI LAPOK 


3 . HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XX. KÖTET. 1913 NOVEMBER—DECZEMBER 11—12. FÜZET. 


A British Museum fémdarázsai. 
Irta: MocsáRgY SáwDpoRn.1 


Ez év tavaszán a British Museum igazgatósága Londonban, 
.G. MEapz-WaLpo asszisztens útján azt a kérdést intézte hozzám. 
hogy nem volnék-e hajlandó a múzeum külföldi Chrysididáinak a 
meghatározására? Én e szokatlan nagy megtiszteltetést örömmel 
fogadtam, mert hiszen tudvalevőleg a British Museum állatait hármas 
lakattal őrzik és abból eddig még nem igen adtak ki példányokat, 
még a specziálistáknak sem tanulmányi czélra. 

A gyüjtemény megérkezvén az 210 fajhoz tartozó 460 darabot, 
legnagyobbrészt exotikus állatokat foglalt magában, melyek között 
44 új fajt találtam. 

A meghatározásokat elvégezvén s minden egyes példány nevét 
aláírva, a gyüjteményt nem régen haza is küldöttem. 

Fennti anyag feldolgozása alkalmával meghatároztam a Magyar 
Nemzeti Múzeum gyüjteményének még név nélküli fajait, melyek 
között 41 új faj volt s a nálam levő fokföldi fémdarázsok között is 
két új faj akadván, a három gyüjteményből összesen 87 új fajt írtam 
le, melyeknek leírása a Nemzeti Múzeum annáleseiben fog megjelenni. 

Ha most szemlét tartunk az általam ismert nagyobb fémdarázs- 


múzeumnak mintegy 300—300, a bécsinek és a SAUSSURE-gyüjte- 
ménynek Genfben 350—350, a berlini és párizsi múzeumoknak s való- 
szinüleg a British Museum-nak is mintegy 4100—400 faj fémdarázsa 
van, mert ez utóbbinak európai fajait nem láttam. Ezekkel szemben 
nekünk 855 jól meghatározott fajunk és 99 varietásunk van 7124 
példányban. Tehát mégegyszer annyival több mint akár a berlini, 
párizsi vagy londoni múzeumoknak. Ha tekintetbe vesszük, hogy 
eddig mintegy 1600 fajt írtak le, a melyek közül azonban mintegy 


1 Előadta szerző a Magyar Entomoloziai Társaságnak 1913 október 
.hó 18-án tartott ülésén. 


Rovartani Lapok. XX. 11—12. (1913. XII. 151. 


170 


200 synonym és varietás, akkor láthatjuk, hogy gyüjteményünkben 
a leírt fajoknak majdnem kétharmada képviselve van. Gyüjteményünk 
becsét nagyban emeli az a körülmény is, hogy a legritkább fajokból 
1s számos példányunk van, továbbá, hogy az általam leírt 625 fajból 
gyüjteményünkben. mintegy 400 fajnak van meg a typikus példánya. 

Ha most tekintetbe vesszük, hogy a fémdarázsok parazita élet- 
módjuknál fogva többnyire ritka állatok, melyeknek nagy része csak 
egyes példányokban ismeretes, úgy bátran mondhatjuk, hogy az 
említett múzeumoknak még 50 év mulva sem lesz olyan gyüjtemé- 
nye mint a milyen nekünk már van s hogy a Nemzeti Múzeum 
fémdarázsgyüjteménye a legnagyobb, a legszebb e Földön, melyre 
méltán büszkék lehetünk. 


Adatok Magyarország lepkefaunájához. 


(Betráge zur Lepidopterenfauna Ungarns). 
Irta: BÁRÓ N. CH. ROTHSCHILD (London). 
KVal 


Alábbiakban néhány általam Im Nachstehenden gebe ich einige 


Cséhtelek és Peszér vidékén 
gyüjtött lepkéről kivánok egyet- 
mást közzétenni. Az öt Pyralida 
kivétel nélkül Magyarország 
faunájára új. Az új Phycida le- 
írását REBEL tanár úr Bécsben 
volt szíves elvállalni. 


von mir selbst gemachte Lepido- 
pterenfunde aus Cséhtelek und 
Peszér bekannt. Die 5 Pyraliden 
sind sümtlieh neu für die Fauna 
Ungarns. Die Beschreibung der 
neuen Phycidee hat Herr Prof. REBEL 
(Wien) fÍreundlichst übernommen. 


Noctuidae. 


1. Mamestra cavernosa Ev. 


Ennek a Magyarországon is 
nagyon ritka fajnak egy Íriss 
példányát 1913. évi augusztus 
4-én fogtam Cséhteleken. 


1 Az előző öt közlemény a Ro- 
vartani Lapok következő köteteiben. 
jelent meg : 


Ein frisches Stück dieser auch 
in Ungarn sehr seltenen Art fing 
ich am 4. August 1913 in Cséhtelek. 


1 Die fünf vorangegangenen Beitráge 
sind in folgenden Bünden der Rovar- 
tani Lapok erschienen : 


7. XVI, 1909, p..180- 148 .2. XVIII, 1911 p. 36-43. 2 XIX 1919. b. 
21—29; 4. XIX, 1912, p. 167—IB8Ó ; 5. XX, 1913, p. 66— 91. 


1 


2. Zanclognatha tenuialis Re... 


1913. évi julius  17—--22-ig 
Cséhteleken nagy példányait 


(02, az elülső szárnyak hossza 
14 mm.) gyüjthettem. Szlavonián 
kivül Magyarországról még is- 
meretlen volt. 


Vom 17—22 Juli 1913 in Cséh- 
telek in sehr grossen Stücken 
(c 2, 14 mm. Vorderflügellünge) 
erbeutet. Bisher ausser Slavonien 
in Ungarn nicht gefunden. 


Geometridae. 


2. Boarmia Viertlii Bnrscn. 


Cséhteleken 1913. évi julius Am 3. Juli 1913 bei Cséhtelek 
3-án egy 6. eim c. 
Pyralidae. 


4. Crambus selasellus Hp. 


Peszéren és a bihari síkság 
négy helyén gyüjtöttem az 1911. 
és 1912. év augusztusában. 


In Peszér und an vier Lokalitá- 
ten der Bihar-Tiefebene im August 
1911 und 1912 erbeutet. 


5. Crambus uliginosellus 7. 


Egy példányát  gyüjtöttem 
1912. évi augusztus hó 18-án 
Peszéren. 


Em Exemplar am 18. August 
1912 bei Peszér gefangen. 


6. Hypsotropa Weritheimsteini REpet, n. sp. c 


A H. limbella Z.-hez közel- 
álló, de az élesen hegyes (lim- 
bella-nál tompa) és a középső 
és. a hónaljtő-ér közt vöröses- 
barna színeződésű elülső szár- 
nyak sokkal rézsútosabb sze- 
gélye miatt könnyen megkülön- 
böztethető. 

A csápok és tapogatók alakja 
és színeződése olyan mint a H. 
hmbella-é. Az előbbiek halvány 
sárgák, a lapított csápostor ízel- 
nek vége gyengén bütykösen 
megvastagodott. A  kardalakú 
hosszú tapogatók belül oker- 
sárgák, kívül pedig a középső 


Der H. lümbella 7. zunaáchst 
stehend, sogleich aber durch die 
scharfe (bei limbella stumpfe) Spitze 
und den viel schrágeren Saum der 
zwischen den Median- und Cubi- 
talásten — rötliehbraun gefárbten 
Vorderílügel zu unterscheiden. 


Fühler und Palpen wie bei A. 
limbella geformt und gefarbt. Er- 
stere sind bleichgelb mit sehwach 
knotig verdickten Gliederenden der 
depressen Geissel. Die langen 
sabelförmigen Palpen sind innen 
ockergelblieh, aussen von der 
Hálfte des Mittelgliedes ab bis zur 


ül 


íz közepétől az utolsó íz he- 
gyéig feketék. A homlok sző- 
rözete kissé vörösesen tarkázott. 

A test és a lábak a H. lim- 
bella-éihez viszonyitva nem mu- 
tatnak különbséget (a typuson 
különben kissé olajosak). 

Az elülső szárnyak karcsúb- 
bak, sokkal élesebb hegygyel 
és rézsútosabb, majdnem egye- 
nesen lefutó szegélylyel. Alap- 
színük halvány okersárga, az 
elülső szegély hosszában egyes 


vöröses és sötétszürke pikke- 


lyekkel. A szürke  behintésű 
középső- és hónaljér ágai közti 
közterek vörösesek, úgy hogy a 
felület az elülső szegélyig és a 
belső szegély csíkoltan világo- 
sabbnak tünik fel. A harántér 
alsó részén és az A2 ér feleré- 
szén (a belső szegély fölött) 
egy-egy feketés pont van. A 
szárnycsúcs is (mint némelykor 
a limbella-nál) feketésszürke, de 
az okersárgás rojtok szine nem 
annyira elkülönült a szárnyaké- 
tól mint a limbella-nál. A rojt 
közepén sötét beporzású vonal 
vonul végig. 


A barnás-szürke hátsó szár- 
nyak alakja és színe olyan mint 
a H. himbella-é. 

Az elülső szárnyak alul erősen 
barnások, elülső szegélyük a 
közepétől a csúcsig keskenyen 
halványsárga. 

Az elülső szárny hossza 10 
mm., kifeszítve 20 mm. 

Egy. 1911. évi julius 9-ém 
Cséhteleken (Bihar vm.) gyüjtött 
c" példány BÁRó N. Cr. RorH- 


Spitze des Endgliedes schwarz. 
Die Behaarung der Stirn zeigt eine 
rötliehe Einmischung. 

Auch Körper und Beine zeigen 


. keinen Untersehied gegen jene von 


H. limbella (und sind bei der vor- 
liegenden Type etwas verölt). 

Vorderflügel gestreckter, mit viel 
seharferer Spitze und schragerem. 
fast gerad  verlaufendem  Saum. 
Ihre Grundfarbe ist bleich ocker- 
gelb, langs des Vorderrandes liegen 
einzelne rötliche und dunkelgraue 
sSechuppen. Die Zwischenráume zwi- 
sehen den grau bestaáubten Median- 
und Cubitalüsten sind rötlich aus- 
gefüllt, so dass der Raum bis zum 
Vorderrand und der Innenrand 
striemartig lichter erseheint. Am 
unteren Teil der Ouerader und bei 
der Haálíte der Ader 42 (oberhalb 
des Imnenrandes) liegt Je ein feiner 
sehwarzlieher . Punkt. Auch die 
Flügelspitze ist (wie zuweilen bel 
timbella) sehwaárzlichoerau ausgefüllt, 
die Farbung der ockergelbliehen 
Fransen steht jedoch durchaus nicht 
in so seharfem Kontrast gegen jene 
der Flügelflache wie bei limbella. 
Die Fransen führen durch 
Mitte eine dunkle Staublinie. 

Die bráunliehgrauen Hinterflügel 
wie bei H. limbella geformt und 
gefarbt. 

Die Unterseite der Vorderílügel 
stark braunlieh  verdunkelt mit 
schmalem hellgelben Vorderrand 
von 12 bis zur sSpitze. 

Vorderílügellánge 10 mm., Ex- 
pansion 20 mm. 

Ein c" von Cséhtelek (Comitat 
Bihar) am 9. Juli 1911 erbeutet in 


der Sammlung von BARON N. ÚHAR- 


ihre 


SOHILD —gyüjteményében van, 
kinek kivánságára az állatot 
WERTHEIMSTEIN SAROLTA kisasz- 
szony tiszteletére neveztem el. 
Egy másik példányt (c) ugyan- 
arról a gyüjtési nap- 
ról a cs. kir. udvari 
természetrajzi múze- 
umnak volt szíves 
adományozni. 

Az új faj elülső 
szárnyai elülső sze- 
gélyének csíkoltsága 
folytánaz amurvidéki 
H unipunctella RAG.-hoz is né- 
mileg hasonló, utóbbinak elülső 
szárnyai azonban még karcsúb- 
bak, belső " szegélyükön pont 
nélkül, azonkívül színe egészen 
más barna. 


1. Homoeosoma 


(Cséhteleken és a bihari síksá- 


Son 1912. és 1913. juliusában 
gyüjtve. 


Hypsotropa Wertheimsteimi 
REBEL, 6" 


8 173 


LES KRoTHSCHILD und auf dessen 
Wunseh nach Fraulein CHARLOTTE 
VON WERTHEIMSTEIN benannt. Hin 
weiteres Stück (c) von gleichem 
Fangdatum wurde dem k. k. Natur- 
historisehen Hofmu- 
seum Íreundlichst 
gewidmet. 


Die neue Art hat 
durch die hell her- 
vortretende Vorder- 
randsstrieme der 
Vorderílügel auch eimige Aehnlich- 
keit mit H. unipunctella RAG. aus 
dem Amurgebiet, welche aber nocb 
viel gestrecktere Vorderílügel, ohne 
Innenrandspunkt und von ganz ver- 
sehiedener braunlicher Farbung be- 
sitzt. 


ecreltacella RoEssL. 


im GCséhtelek "und "des Bihar 
Tiefebene ím Juli 1912 und 1913 
erbeutet. 


8. Salebria fumella Ev. 


Többször találtam Cséhteleken 
julius közepétől augusztus ele- 
jéig. 


Mehrfach in Cséhtelek von Mitte 
Juli bis anfangs August gefunden. 


Új Gelechiida Magyarországból. 


(Eine neue Gelechiidae aus Ungarn). 


Irta : DR. HI REBELL. 


Lita Pazsiczkyi REertL, n. sp. (9). 


A fej, a tor és a tapogatók 
középső íze sárgás-szürkésfehér, 
az utolsó íz fekete, fehéres tü- 
nettel a tövén és fehér csúcscsal. 
A középső íz gyérebben pikke- 


Kopf, Thorax und Mittelglied der 
Palpen sind gelblich weíssgrau, das 
Endglied sehwarz mit weisslicher 
Aufhellung an der  Basis und 
weilsser Spitze. Das Mittelglied zeigt 


174 

lyezett, a pikkelyek hosszirány- 
ban barázdások, az utolsó íz 
époly hosszú mint a középső íz. 
A csápok fehérek, sötétszürke 
gyűrűkkel. A lábak  fehéres- 
szürkék, a lábszárak és lábfej- 
ízek külső oldalukon sötét fol- 
tokkal. A rendes alakú potroh 
szürkés-fehér, hasoldala tiszta 
fehér, sárgás farvéggel. 

A szárnyak erősen megnyul- 
tak. Az elülső szárnyak olaj- 
szürkék teljesen elmosódott ra1- 
zolattal, melyet  rozsdabarnás 
tünet a belső szegély mentén, 
egy ezzel összefüggő rozsda- 


eine lockere. mit einer Lángsfurche 
versehene Beschuppung, das End- 
eglied ist ebenso lang als das Mittel- 
glied. Die Fühler sind weiss, dun- 
kelgrau geringt. Die Beine weiss- 
grau, Schienen und Tarsen auf der 
Aussenseite dunkel gefleckt. Der 
Hinterleib von gewöhnlicher Form 
ist weissgrau, auf der Bauchseite 
reinweiss, mit gelblicher Afterspitze. 

Die Flügel sind sehr gestreckt. 
Vorderflügel olivengrau mit sehr 
undeutlicher (verwaschener) Zei1ch- 
nung, welche aus einer rostbraáun- 
lichen Einmischung lángs des In- 
nenrandes, einer damit zusammen- 


Lita Pazsiczkyn REBELL, ?. 


színű rézsútos csík az első har- 
madban és egy feketés folt az 
elülső szegély második harma- 
dában képez. A szárnyesúcs 
rozsdabarna és feketés pikke- 
lyektől tarkázott. A rojt szürke, 
középen nem éles barna elvá- 
lasztóvonallal. A hátsó szárnyak 
sötétszürkék világosabb  roj- 
tokkal. 

Az elülső szárnyak alul sötét- 
szürkék, a hátsó szárnyak-é 
fehéresen halványított. A. rojtok 
világos szürkék. Az elülső szárny 
hossza 7 mm., kifeszítve 14 mm. 

Az egyetlen példányt (2, a 


hangenden  rostfarbigen Schrag- 
binde bei 13 und einem sehwárz- 
licehen Vorderrandíleck bei ?/3 be- 
steht. Die  Flügelspitze 
rostbraáaunlichen und sechwarzliehen 
Schuppen gemiseht. Die Fransen 
sind gyrau und zeigen eine undent- 
liche braune Teilungslimie dureh 
ihre Mitte. Die Hinterflügel sind. 
dunkelgrau mit  helleren Fransen. 

Die Unterseite der Vorderíflügel 
ist dunkelgrau, jene der Hinter- 
flügel weisslich aufgehellt. Fransen 
hellgrar. Vorderflügel 7 mm., Ex- 
pansion 14 mm. 

Eim eimzelnes, ganz frischesstück 


ist mit. 


175 


bécsi múzeumban) 1912. évi (2, M. C.) wurde in Trencsén am 
augusztus  4-én Trencsénben 4. August 1912 von Herrn DR. 
gyüjtötte DR. PazsiczkY JEwső.  EvGEw PaAzsiczky, nach dem die Art 
kiről a fajt elneveztem. . — benannt sei, erbeutet. 

Ez az új faj a L. Strelitziella Dieselbe steht der L. Strelitztella 
HS.-hez közelálló, ettől azonban  HS. zunáchst, lásst sich aber so- 
az elülső szárnyak pontrajzola- fort durch den Mangel der Punkt- 
tának hiánya folytán könnyen  zeichnung auf den Vorderflügeln 
megkülönböztethető. unterscheiden. 


Újabb adatok 
Magyarország Neuroptera-faunájához. 


Irta: DR. PoNxGRgácz SÁNDOR. 


A magyar faunakatalógus megjelenése óta oly sok jellemző 
fajt sikerült hazánk területéről kimutatni, hogy a magyar Neuroptera- 
fauna képe lényegesen megváltozott. Alábbi jegyzeteimben egyelőre 
még nem adhatok áttekintő képet faunánkról, hanem csak azokról a. 
legutóbbi időkben tett gyüjtésekről fogok beszámolni, melyek ide 
vonatkozó ismereteinket annyira meggazdagították. Ebben a fárad- 
ságos munkában több lelkes magyar kutatónak, névszerint (GAMMEL 
ALAJOS, DR. SzitápY ZOLTÁN, FEKETE Győző, DR. PazsiczgY JENő, 
Pinuicn FERENxcz és Manzász Józser uraknak van érdeme. Ők szigo- 
rúan magyar faunaterületen végezték megfigyeléseiket, míg a kül- 
földi buvárok közül KLAPÁLEK és ULMER feljegyzései hazánknak a 
szomszédos területek faunájához való viszonyaival is megismertetnek. 
Enumerécziómban ezeket is figyelembe vettem, mert vajmi nehéz 
volna pl. a Keleti Kárpátoknak, melyeknek elágazásai (Galicziában 
vagy Romániában gyökereznek, faunisztikailag természetes határát 
megvonni s melyek ezáltal természetesen ezeknek faunáját is rész- 
ben elsajátították. Sőt a magyar faunaterülethez újabban csatolt tar- 
tományok, nevezetesen a dalmát tengerpart és Bosznia faunájára is 
ki kellett terjeszkednem, noha ezeknek a területeknek faunisztikai 
viszonyairól egyelőre még igen hézagos ismereteink vannak. 

Úgy az itt mint hazánk többi vidékein tett kutatásainkból azon- 
ban mindezek daczára mégis kiviláglik a magyar fauna szerfölött 
gazdag változatossága és az a tény, hogy Magyarország a közép- 
európai reczésszárnyú-faunának valóságos góczpontját alkotja, mely- 
ben az Alpok és egyéb magasabb hegyvidékek állatvilága a síkságok 
és szikes területekével, emezeké ismét a tengermellék faunájával 
találkozik. 


176 


A következőkben felsorolt fajok legtöbbjének termőhelye pon- 
tosan ismeretes s csak egy csekély részüknek nem tudjuk közelebbi 
lelőhelyét, de ezeknek előfordulása is valószinű, vagy pedig külföldi 
búvárok említik az irodalomban! A faunából csak két fajt kénysze- 
rültem törölni, melyeket SzinLápy az én tévedésem folytán vett fel a 
magyar faunába.? Egyikük a Perla Selysi Prcr., a másik az Ephemera 
glaucops Picr. Noha valószinű, hogy ezek is előbb-utóbb előkerűlnek, 
mostanáig mégsem sikerült őket kimutatni hazánk területéről. 


Pseudoneuroptera, 


Troctidae BuRM. 


Alropos inguilna Hmyp. — V. Tasnád. ; , 
— — fatidica Lass. — V. Tasnád. 
Troctes formicarius HaG. — II... Simontornya (PItLrIcn). 


Psocidae END. 


Psocus major KOLBE. — V. Predeál. 
Amphigerontta contraria REmur. — V. Csikszereda, Detonáta. 
— — intermedia Terr. — IV. Sátoralja-Ujhely, Szomotor. 
Elipsocus laticeps KorBr. — V. Szováta, Farkasd. 
Caecilius piceus KorBE. — I. Budapest. 
— — obsoletus SrEpH. — II. Simontornya. 
— — perlalus KorBE. — V. Predeál. 
Stenopsocus stigmaticus IMmH. Er LABR. — I. Budapest; Rákospalota 
(SziLÁDY) ; V. Szováta, Warkasd. 
Plilotarsus picicornis F. — IV. Máramaros; V. Pele-Szarvad. 


Embidae BuRuw. 


Embia Savignyi Wesrw. — VIII. Zengg. 
Haploembia Solieri RaAMB. — Novi, Portoré. 


1 BRaurRg, Die Neuropteren Europas und insbesondere Oesterreichs. 
Wien, 1876. — RamBuRk, Histoire naturelle des Insectes Neuropteres. Paris, 
1842. — ULMER, Trichoptera. Gen. Insect. Fase. 60. Brüssel, 1907. — KoLnBE, 
Monographie der deutschen Psociden. 1880. — KLAPÁLEK, Bemerkungen über 
die Trichopteren- und Neuropterenfauna Ungarns. (Természetrajzi füzetek. 
XXII. 1899, p. 429); Beitrüge zur Kenntniss der Trichopteren- und Neurop- 
terenfauna von Bosnien und Herzegovina. Wien, 1900; Ein Beitrag zur 
Kenntois der Neuropteroidenfauna von Croatien—Slavonien und der Nach- 
barlánder. (Bull. int. Acad. Scienc. Boh. 1906); Zpráva o vysledeich cesty 
do Transsylvanskych Alp a Vysokych Tater. (Vestn. Cesk. Akad. Rocnik. XIII.) 

: DR. Szrtápy Zorrán, Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. II. 
Neuroptera et Pseudoneuroptera. (Rovartani Lapok. XIX. 1912, p. 53— 58.) 


Perlidae LEAcun. 


Arcynopteryae transsylvamra Krp. — IV. Keleti Kárpátok: Bosznia : 
Jezeró-tó, (KAPÁLEK, STROBL). 
—  — carpathica Kip. — Keleti Kárpátok, Chomiak, Barani patak. 
( DZIEDZIELEWICZ). 
— — dovrensis Mokgr. — III. Tátra (DZIEDZIELEWwICZ). 


Dictyopteryx Mortoni Krp. — IV. Keleti Kárpátok. 
Dictyopterygella recta Ksy. — III. Tátra. Csorbai-tó. 
— — sepltentrioms Kip. — III. Tátra. 
Dictyogenus ventralis Kruc. — VII. Zágráb. 
— — Imhoffi Picr. — VII. Zágráb. 
Perla megacephala Krr. — III. Közelebbi termőhely nélkül. 
— — baötlicia Ram8. — VI. Mehádia. 
— — cephalotes CuRr. — III—IV. Kárpátok. 
S dacica Kip. — V. Vulkán. : 
(Chloroperla affinis Picr. — Vinodol völgye, Zágráb. 
— — sudetica Kor8B. — III. Poprád, Trencsén, (PazsiczkY, BRANCSIK). 
— — venosa Sr. — Ismeretlen termőhely. 
— — rivulorum Picr. — V. Bucsecs. 
dsopteryxz serricornis Picr. — Előfordulása hazánkban kétes. 
 — — tripunctata ScopP. — V. Bucsecs, Vulkán. 
 — — fuscipenmis Picr. — Csepel. 
Capnia vidua Kup. — IV. Kőrösmező. 
— . migra Picr. — III. Szaloncza ; Nagy-Enyed (SZILÁDY). 
Taemopterye seticornms Kup. — I. Rézbánya (KLAPÁLEK). 
— — tristis Keep. — Herczegovina. 
—  — Braueri Kep. —-- VI. Ulma. 
— — Kempnyi Kip. — Közelebbi termőhely nélkül. 
Nephelopteryae araneoides Kir. — I. Budapest. 
.Rhabdiopteryxc hamulata Krp. — I. Budapest. 
Feuctra cylindrica DE GEER. — Közelebbi termőhely nélkül. 
— — gemculata STEPH. — Közelebbi termőhely nélkül. 
—  migra P-cr. -- III. Poprád. 
— nigra var. brachyptera Krp. — IV. Kőrösmező (CsIxr). 
—  Klapáleki Ksy. — V. Retyezát. 
— — albida Ksy. — V. Vulkán. 


— —Mortomi Kny. — V. Vöröstoronyi szoros, Bucsecs, Predeál, 
Petrozsény. 

—- -cingulata Ksy. — V. Petrozsény (KLAPÁLEK). 

— — Handlivschi Ksvy. — IV. Tátra, Poprád (KLAPÁLEK). 

—  armata Kwüy. — III. Poprád (KLAPÁLEKJ. 

— — inermis Ksy. — íil. Barlangliget (SzÉPLIGETI): V. Preszáka 


(CSIKI). 


178 


Nemura Picteti Keep. — V. Bucsecs, Vöröstoronyi SZOTros. 
— — triangularis Ris. — V. Bucsecs. 3 
— — nimborum Ris. — III. Tátra, Jezero. 

— — avicularis Mogr. — III. Szaloncza (FEKETE). 

— — marginata Picr. — V. Vulkán, Ketyezát. 
Protonemura fumosa Ris. — V. Igenpataka (SzILÁDYy). 

—.  humeralis Picr. — V. Igenpataka (SZILÁDY). 


Ephemeridae LraAcn. 


Leptophlebia marginata L. — III. Szaloncza (FEKETE). 
Habrophlebia mesoleuca BRav. — Közelebbi termőhely nélkül. 
— — modesta Hac. — V. Igenpataka (SZILÁDY). 
— — fusca Cr. — Közelebbi-termőhely nélkül. 
Baetis niger L. — V. Gyergyóremete (CSIKI). 
Centropulum hungaricum PONGRÁCZ, n. Sp. 

Corpore fusco-testaceo, pedibus ílavido-albis : alis inferioribus: 
. multo latioribus, guam in speciebus hujus generis cognitis. extremum 
apicem repente acuminatis. Ad basin sine denticulo. 

Teste sötétokkerbarna; szivárványszinű, keskeny és átlátszó 
szárnyakkal. A fej, az előtor hátpajzsa és a testszelvények szélei 

§ valamivel sötétebbek mint az alap- 
szín, a végtagok világossárgák, a láb- 
szárak tövén egy sötétebb folttal. 
Legvilágosabb a hasa és melltájéka. 
Az elülső szárny szárnyjegye (ptero- 

1. kép. Centroptilum hungaricum  stigma) tájékán 4—5 harántér van. A 
n. sp. (ala posterior). hátsó szárny (1. kép) nem oly kes- 
keny mint a Centroptilumok többi 
fajainál, általában nagyobb, tövén nincsen fog, a közepén meglehe- 
tősen kiszélesedik s azután hirtelen csúcsot alkot. A hosszanti erek 
széjjelhajlók s az alsó olyan hosszú mint maga a szárny. A farfüg- 
gelékek legalább háromszor olyan hosszúak mint maga a test, 
piszkostejfehérek, vörösesbarnán gyűrűzöttek. A tőízek sötétek. 

Testhossza 2:5 mm. a farfüggelékekké 6—T mm. A kifeszített 
szárnyak átmérője 9 mm. : 

Ezt a fajt, melyet FEKETE Győző úr gyüjtött Szalonczán (Tren- 
csén megye) több példányban vizsgáltam. Hátsó szárnyai alapján 
nagyon typikusnak tartom s mivel a Baétis-ek és Centroptilum-ok 
sajátságát egyesíti, a két nemnek összekötő kapcsát látom benne. 


Caenis dimidiata Sr. — III. Vághidas (PaAZzsICzKY). 
— — lacteella Bar. — III. Szaloncza (FEKETE). 


— — harrisella Cr. — III. Szaloncza (FEKETE). 


179 


Epeocrus assimilis Bar. — III. Szaloncza (FEKETE). 
Heptagemia coerulans Rosr. — Előfordulása hazánkban valószinű. 


Rlhitrogena Henschi Krp. — III. Késmárk. 
Ecdyurus Pazsicekyi PONGRÁCZ, n. Sp. 

Ecdyuri insigni Bar. similis; sed differt: alis magis fumatis 
magisve acuminatis longioribusgue ; ad venulas transversas subfuma- 
tis, segmentis abdominis ante marginem apicalem anguste nigro- 
fasciatis, fasciis medio late interruptiset ipsum marginem apicalem 
non attingentibus. 

Az Ecdyurus insigms IAar.-tól abban különbözik, hogy annál 
kisebb, farfüggelékei sokkal rövidebbek, a potrohszelvények hasi 
foltozata hiányzik, a hátszelvények hátsó széle sötét szegély nélkül 
és szárnyai többnyire füstösek. ú 


Teste egyszínű okkersárga, csak a potroh némely- j 
kor a vörösesbe átmenő. Feje kissé húsvörös, barnán 
foltozott. Szemei feketék ; a tor oldalán egy hosszúkás 
barna rajzzal s e mögött egy vagy több húsvörös folt- 
tal: a tor hólyagos felületén és a melltájon mincsen 
mustrázat. Az elülső szárnyak hosszúak, keskenyek 


és hegyesek, kissé füstösek. Az erezet kissé elmosódik 

azáltal, hogy a fekete harántereket füstös árnyalat 

veszi körül. Ez némelyütt szabálytalan foltsorokat al- 

kothat, melyek a szárnyat tarkítják. Vannak azonban 

példányok, melyeknek tiszta, átlátszó szárnyuk van, 

ezek többnyire hímek. Füstös szárnyú példányok 

nemcsak az éretlen, hanem a kifejlődött egyének. kö- 2. kép. 
zött is akadnak. A hosszanti erek és apikális haránt- alat a kÁ b 
erek nem füstösek, barnák. A hátsó szárnyak sza-  [fabülözmen 
bálytalan tojásdadok, füstös alsó szegélylyel. A c7 elülső 

lábfeje egészen barna, czombjának elülső vége és a czombvonalak feke- 
ték, a lábszárak barnák. A ? térde szintén barna, lábfeje sötétebb mint a 
c7a-é. A kissé hússzínű potrohszelvényeken páros, a szelvény alsó 
oldalából a felületre rézsútos irányba 

menő éles fekete, vesszőalakú sávok 

futnak végig, melyek a szelvények 

hátsó szélét nem érik el s a leg- 

első és utolsó két szelvényen hiányza- 

nak (2. kép). Számuk tehát a potroh 

mindegyik oldalán hét. 


Ily mustrázat a többi Eedyurus- SS 
fajokra is jellemző, de sokkal elmo- 
sódottabb; a foltok inkább három- 3. kép. —  Ecdyurus Pazgsiczkyi 


szögűek s elérik a szelvénynek hátsó n. sp. (penis). 


180 


s többnyire sötétebb szegélyét, azonkívül a hasoldalnak is van fol- 
tozata. 

A - penisének két szarvacskája (3. kép) majdnem három- 
szögűen bemetszett, végük eléggé tompított. A ? ventrális lemezén 
nincs bemetszés, hanem háromszögű lemezben előrenyúlik. A gono- 
podiák feketék, a farfüggelék a testnél több mint kétszer hosszabb, 
. elmosódott gyűrűkkel. 

A test hossza 8—10 mm., a kifeszített szárnyak szélessége 
18—28 mm. z 

3 d, T ?. III. Trencsén, Vághidas, Szaloncza  (Pazsiczky, Wn- 
KETE). Augusztus és szeptember hónapokban repül. 


FEcdyurus spec? — Az előbbihez hasonló, de a c7 penisszarvacs- 
kái egészen háromszögűek, szélesebbek s majdnem egészen össze- 
nőttek úgy, hogy csak egy kis bemetszést hagynak hátra. Közel áll 
az BE. forcipula KoLnL.-hoz. 

Csak 1 példányban ismeretes Szritány gyüjtéséből Nagy-Enyed 
környékéről. 

Odonata. 


" Tibellulidae WEsTrw. 


Tibellula 4-maculata var. praenubila Newm. — I. Ürbő. 
Teucorrhinia rubicunda L. — Előfordulása hazánkban kétes. 
Cacnociata caudalis CHaRpP. — I. [zsák. ; 
Somatochlora alpestris SELYys. — V. Chirpa-havas. 
— — arctca Zerr. — V. Surian-havas. 
.Aeschma viridis EvERSM. — Dalmáczia. 
Calopteryx virgo var. festiva BRuLLé. — VIII. Novi; IX. Dalmáczia 
Neuroptera. 


Phryganeidae WEsTw., BURN. 


Phryganea. grandis var. meridtonalis Kip. — Bosznia. 
— — minor CuRr. — I. Budapest, Kómai fürdő. 


Limnophilidae KotL. 


FTimmophilus  nigriceps ZErr. — Előfordulása kétes. 
— — flavospinosus STBIs. — Bosznia: Rujste (ULMER). 
— — sparsus CuRr. — Kétes. 
— — fuscicornis RAMB. — Bosznia: Dervent. 
— — marmoratus CuRr. var. nobilis Kotrr. — Bosznia : Rujste ; Her- 
czegovina : Gacko. 
Asinarchus caenosus CURT. — V. Radnai havasok. 


tészta 


181 


Stenophylax mitis Mc LAcHL. — Bosznia. 
— — dubius STEPH. — VII. Horvátország: Zágráb. 
— — pallidus Kip. — Bosznia. 
— — Winneguthi Kip. — Bosznia. 
— — infumatus Mc LaAcHL. — Bosznia. 
— — migricornis var. elegantulus KupP. — Bosznia. 


Stenophylaz Klapáleki PowxcRácz, n. sp. 
St. millennit Kep. similis, sed major, maculis pilosis albidis alarum 
superiorum multo majoribus et etiam apicem attingentibus,€sine7ma- 


AZAZ AZT 


cula apicali fusca ; corpore cinerascenti nigro, obscuro, segmentorum 


Jas 


4. kép. — 4. — öStenophylaxz millennit Krp.:; B. — §St. Klapáleki n. sp. 
(alae anteriorae). 


abdominis margine postico sine fasciis dilutis : segmentis ventralibus 
.5— 6 sine spinulis, lobis analibus feminae intus denticulatis. 

A kilenczvenes években a Keleti Kárpátokból egy igen érde- 
kes Stenophylaz került elő, mely az összes többi fajtól már az első 
megtekintésre is különbözött, amennyiben sötétbarna elülső szár- 
nyain világos szőrfoltjai voltak. Ez a faj egy teljesen különálló cso- 
portnak egyetlen képviselőjévének bizonyult egész mostanáig, mikor 
nemrégiben egy hozzá közel álló, de attól eltérő typusra bukkantam 
KERTÉSZ KÁLMÁN és Csiki ERnő urak gyüjtéseiben. A legelső fő- 
különbség a szárnyak mustrázatában rejlik (4. kép). Az új faj elülső 


182 


szárnyán hiányzik az apicalis fekete folt, a szárny alapszíne is vala- 
mivel világosabb mint a St. millennti KrpP.-nél s az erek közötti vilá- 
gos terek, melyeket itt is igen apró, sárgásfehér, selyemfényű szóő- 
röcskék alkotnak, jóval szélesebbek, úgy hogy néha a sötétbarna 
erezetet egészen elérik. A fej és tor sörtézete valamivel világosabb, 
a végtagok czombjai sötétebbek. A tor oldalai és a mell sötétebbek, 
a potroh hátoldala egész fekete, de a szelvények mindenütt világo- 
san vannak szegélyezve. Ugyanez vonatkozik a hasszelvényekre is, 
melyek azonban világosabbak, szürkésfeketék, holott a St millenmii 
Kup. basszelvényei majdnem világos okkerszínűek s a sötét alap- 
színnek csak nyoma látszik rajtuk. : 

Igen nagy eltérést mutatnak az ivarszelvények is. A ? 5. és 6. 
potrohszelvényén nincsenek tüskék. A 10. potrohszelvény kissé kivájt. 
A lobi laterales hosszabbak és erőteljesebbek, mint a St. millennii KLP.- 


A. B. 


5. kép. — A. — Slenophylax millennit KrpP.; B. — St. Klapáleki n. sp. 
(app. genit. 67). 


nél, befelé irányulnak, háromszögűen kihegyesedők és belső oldalukon 
hegyes foggal ellátottak. (5. kép). 

2 9 példányban ismeretes Kőrösmező környékéről. A c 
ismeretlen. Testhossza 13—14 mm., a kifeszített szárnyak átmérője 
33—36 mm. 


Micropterna lateralis Sr. — Bosznia: Dervent. 

Hálesus ruficollis Picr. — Közelebbi termőhelye ismeretlen. 

Acrophylax zerberus BRav. — III. Tátra; V. Retyezát. 

Drusus nigrescens ManYyER-DÜRR — III. Tarpatak (GR. TELEKI SÁNDOR). 
— — bosnicus KiepP. — Bosznia: Ilidze, Pazaric. 

Peltostomis brunnea Krp. — V. Bucsecs, Keresztényhavas (KLAPÁLEK). 

Ecchisopteryx madida Mc LAcHL. — V. Vulkán. 


Chaetopteryx fusca BRAv. — Bosznia: Krupavölgy, Pazaric. 


185 


Chaetopteryz singularis Kup. — Bosznia (KLAPÁLEK). 
—  — obscurata Mc LAacnc. —- III. Késmárk: VII. Horvátország. 
—  rugulosa Kor. — Dalmáczia. 

mhaetopterygopsis Apfelbecki KLrp. — Bosznia. 

Amsogamus difformis Mc LaAcHL. — V. Retyezát. 

Hypnotranus picicormis Picr. — Közelebbi termőhelye ismeretlen. 

Enoicyla pusilla Bugm. — Közelebbi termőhely nélkül. 

Apatania meridiana Mc LacnL. — V. Vulkán. 


Sericostomatidae Mc LAcuHL. 


Sericostoma timidum Haag. — IV. Kőrösmező : X. Bosznia. 
Riumare. 
Notidobia nekibe Kip. — Bosznia. 
Silo Graelssi Picr. — Bosznia: Jezero. 
Lithax obscurus HaG. — Horvátország (ULMER). 
— — mger Hac. — IV. Tarpatak. 
Brachycentrus carpathicus Dzixpz. — III. Tátra. 
Micrasema sericeum Kup. — Bosznia: Pazaric, Stolac. 
Crunoecia irrorata CukRr. — V. Keresztényhavas. 


Leptoceridae LEAcn. 


— Beraea maurus Cugr. — V. Retyezát. 

Necetis nolata RaAMB. — Előfordulása kétes. 
Molanna angustata Cugr. — Előfordulása kétes. 
Molannodes Zelleri Mc LAacHe. — III. Csorba-tó. 
Adicella reducta Mc LAcHL. — Bosznia: Ilidze. 


Hydropsychidae Ccer. 


Hydropsyche mostartensis Kip. — Herczegovina: Mostar. 
—  fulvipes CuRr. — Előfordulása kétes. 
— — Sylfemi ULm. — Valószínűleg előfordul hazánkban. 
Dipleetrona atra Mc LAcHL. — Bosznia. 
Dolophilus pullust Mc LAcHe. — III. Tátra. 
Wormaldia occipitalis Picr. — V. Vöröstoronyi SZOros. 
— . mediana Mc LAcHe. — Közelebbi termőkely nélkül. 
Polycentropus exeisus Kep. — Bosznia: Sarajevo. 


— — Rostocki Mc LacHe. — V. Vöröstoronyi szoros: Bosznia : 
Bistrik, Sarajevo. 
—  Braueri Mc LAcHL. — Herczegorina : Mostar. , 


184 


Tinodes unicolor Picr. — Bosznia: Sarajevo. 
Metalype fragilis Picr. — Bosznia. i 


Type reducta Hac. — V. Retyezát. 


Rhyacophilidae STEPH. 


Rhwyacophila glareosa Mc L. — IV. Keleti Kárpátok. 
— — polonica Mc LAcHe. — V. Vulkán. 
— — torrentium Picr. — V. Bucsecs ; Vulkán. 
— — philopotamotdes Mc LacHne. — IV. Kőrösmező. 
— — Meyeri Mc LAcHL. — Bosznia. 
— — Pascoei Mc LAcHr. — Bosznia. 
Glossosoma discophorum Krap. — Közelebbi termőbely nélkül. 
Agapetus delicatulus Mc LacHe. — III. Barlangliget; V. Nagy-Enyed 
(SZILÁDY). 
— — laniger Picr. — VII. Horvátország. 
Synagapetus ater Kip. — V. Bucsecs. 


Hydroptilidae STEPH. 


Hydroptila sparsa Scunp. — Herczegovina : Mostar. 
Allotrichia pallicornis Bar. — Bosznia: Gorazda. 
Stactobia Eatomella Mc LAcHL. — V. Vöröstoronyi szoros; X. Bosznia. 
Orthotrichia angustella Mc LAcHL. — Kétes faj. 
— — Tetensit KorBr. — III. Trencsén (Pazsiczky). 


Sialidae BURMw. 


Rhaphidia Schneideri RArz. — Közelebbi termőhely nélkül. 
— — aduanana AzB. — VI. Mehádia. 
— — ophiopsis var. flavilabris Cosra. — I. Budapest; II. Simou- 


tornya (PituicH) ; ÍV. Szolesva: V. Detonata; VI. Mehá- 
dia: VII. Fuzime. 

Iocellia crassicormis ScHumm. — III. Szaloncza (FEKETE); V. Vörös- 
toronyi SZOTos (CSIRT). I 


Panorpidae LEAcn. 


Panorpa difftimis Mc LAcmn. — III. Lucsiona: V. Predeál. 
-—  gibberosa Mc LAcHe. — Dalmáczia. : 
—  — elavigera Kip. — Herczegovina (WINNEGUTH). 

— — pura Kip. — V. Bucsecs (IKLAPÁLEK). 

Bithacus Hageni BRav. — II. Kis-Pose (MEÉHELY). 


Ascalaphidae Mc LAcHe. 


Ascalaphus lacteus BRuLL. — Dalmáczia. 


Myrmeleodidae STEP. 


Myrmeleon Mocsáryi PoNGR. — VIII. Novi. 


—  — pictus LATR. — Dalmáczia. 
— — flavus RAMB. — Dalmáczia. 5 
— — ambecillum STEIs. — Dalmáczia. 
— — elongatum Oniv. — Előfordulása kétes. 
Macronemurus appendiculatus LATR. — Herczegovina: Mostar. 


Hemerobidae [Lracn, STEPH. 


Hemerobtus stigma Sr. — III. Csorba-tó. 
— — fuscinervis ScHNprp. — I. Tiszaborkút. 
— — atrifrons Mc Lacne. — III. Csorba-tó, Trencsén. 
— — pellucidus WAanxk. — II. Keszthely ; VI. Moldova. 
— — sfriatellus Kep. — II. Simontornya ; III. Szaloncza. 
— — guadrifasciatus Kip. — V. Predeál. 
— — orolypus WALLGR. — V. Predeál. 
Megalomus pyraloides RamB. — III. Tátraszéplak. 
Drepanopterya algida, ERrcns. — III. Szaloncza. 
Dilar turcicus HG. — Herczegovina: DomanovIc. 


Chrysopidae HAG. 


Nothochrysa capitata örepn. — III. Szaloncza (FEKETE). 
— — fulviceps Srepn. — III. Rimaszombat (FEKErnp). 
Chrysopa nigrovenosa PoNGR. — migricostata BRav. — VII. Novi. 
— — microcephala BRaAv. — V. Petrozsény. 
— — seplempunctata f. Pazsiczkyi Posag. — III. Trencsén. 
— — Zelleri ScHNBEID. — Bosznia. 
— — ventralis CukRr. —- VII. Grgurevci. 
— — gracilis Hevop. — III. Szaloneza (FRKETE). 
— — lamproptera STErs. — Dalmáczia. 


—  — Pillichi PosxGRÁcz, nov. nom. (rufosttgma PoNxGR. nec Mc LAcHL.) 
A magyarországi Chrysopákról szóló dolgozatomban! a Chr. 
vulgaris L. változatai között var. rufostigma néven egy igen érdekes 
alak-változatot írtam le. Mivel azonban MAc LACHLAN a rufostigma 
elnevezést egy afrikai Chrysopára már régebben lefoglalta, egyrészt 
tévedés elkerülése végett, másrészt s főleg azért, mivel azóta az én 
varietásom. önálló fajnak bizonyult, fölfedezőjének nevén vezetem az 
irodalomba. 
Chrysopae vulgari ScHw. similis, sed differt: antenmis ad basin 
fuscis, scapo flavido-virescente, macula nigra in genis ante oculos, 


1 Magyarország Chrysopái alak- és rendszertani tekintetben. (Állat- 
tani Közlemények. XI, 1912, p. 161—221). vi 


vertice valde fornicato, prothorace vittis duobus lateralibus: tibus 
anterioribus intermediisgue brunneis, unguiculis dilatatis. Venae longi- 
tudinales et transversae totidem brunneae. Pterostigma . elongata, 
brunnea. Vemula prima transversa sectoris radialis primi extra cel- 
lulam cubitalem cubitum tangens. 

Ez a faj mint már az első megtekintésre is katt a vulgaris- 
csoportba tartozik s a Ohrysopa vulgaris-nak közeli rokona. A csá- 
poknak a tőíztől számított első harm ada (a legelső 5—6 íz kivételé- 
vel) egészen barna. A második harmada világos, a csápok vége is- 
mét sötét A tőíz szélesebb és világos sárgászöld. A felső ajak meg- 
lehetős széles, alsó szélei majdnem épek, tapogatói vörösesbarnák. 
Az arczon kétoldalt egy nagy elmosódott fekete folt látható. A fej- 
tető hólyagos. Az előtor szögletei tompítottak, elülső széléről 2 fekete 
vonal húzódik a közepe felé. Végtagjai zöldesbarnák, az elülső és 
középső tibiák részben feketék, a tarsusok barnásfeketék. Karmai 
kampósak. Közép- és utótora zöldes: barázdái sötétebb barnák. Szárny- 
erezete mindenütt egyszínű vörösesbarna, élesen határolt vöröses 
szárnyjegygyel. A radiális sector 1. anastomosisa a könyöksejten 
kívül éri a. könyökeret. A potrohon nincsen semminemű foltozat. 

Nagysága a Chr. vulgaris L.-éval megegyező. A Nemzeti Mú- 
zeum gyüjteményében lévő 4 példányt PrtticH FEREwxcz gyűjtötte 
Simontornyán. 


A hangyák 
nőstényeinek önálló államalapításáról. 
Irta: DR. SzaBó JÓZSEF. 


A szocziális életet élő rovarok között a házi méh államalapítása 
a legismertebb. Ennek az a magyarázata, hogy úgyszólván a sze- 
münk előtt, a figyelmet megragadó körülmények között játszódik le 
az egész esemény. Tudjuk, hogy a méhek bizonyos időszakokban 
rajzanak, a mely abból áll, hogy az idősebbik királyné szárnyra- 
kapva elhagyja a régi államot tagjainak tekintélyes részével. A czél- 
juk az. hogy új alkalmas otthont keressenek maguknak. Ha ezt si- 
került feltalálniok, akkor ezzel be is fejeződött az államalapítás, a 
melynek fenntartásához nem szükséges semmi más, csupán az, hogy 
mindegyik tagja folytassa megszokott munkáját. 

A méhekkel szemben a hangyák államalapítása nem ilyen egy- 
szerű és nem követhető ily könnyen figyelemmel. Legfeljebb annak 
egyik feltünő mozzanatát, a termékenyítést nézhetjük végig minden 
utánajárás nélkül. A párzás ugyanis, miként a méheknél, a levegő- 
ben, repülés közben megy végbe, a mit annak idején lépten-nyomon 


mm El adlsátáéa e áll 


, 187 


láthatunk. Azt azonban, a mi ezután történik, nehezebben lehet meg- 
figyelni, mert a föld alatt vagy más rejtekhely en játszódik le. 

A hangyák királynőit tudvalevőleg rajzás alkalmával nem kö- 
vethetik szárnyatlan munkásai a himek pedig ezután csakhamar el- 
hullanak. A királynő tehát a párzás után teljesen magára van ha- 
gyatva és mint látni fogjuk, egészen előlről kell kezdenie családjá- 
nak, illetve államának alapítását. . 

A hangyaállam alapításának kérdése hosszú ideig megoldatlan 
probléma maradt és mint minden olyan esetben, a hol csak föltevé- 
sekre szorítkozunk, többféle nézet uralkodott. 

Fölöslegesnek tartom ezeknek a hipotéziseknek képviselőik 

szerinti felsorolását, mert már szerencsésen végrehajtott kisérletek 
eredményei a valóságot tárják elénk. Igy LUBBock, Mc. Coox, BLocH- 
MANN, FOREL, WHEELER, JANET, v. BUTTEL, WASMANN és másoknak a 
kisérletei és megfigyelései kiderítették, hogy a hangyák királynői 
miként alapítanak családot, illetve államot. 
A. régebbi teoriák közül a két legellentétesebb bizonyult he- 
lyesnek. Az egyik t. 1. arról szólt, hogy a királynőknek a család- 
alapításhoz nincs semmi idegen segítségre szüksége. A másik e. 
azt igyekezett bizonyítami, hogy csakis idegen segítséggel képesek rá 

Ez alkalommal az államalapításnak azt a módját ismertetem, a 
midőn a királynő minden idegen segítség nélkül alapítja meg kis 
családját, a melyből később oly csodálatos szervezetű államok fej- 
lődnek. Erre vonatkozólag ugyanis saját kisérleteimre, megfigyelé- 
selmre 15 támaszkodhatom. 

A családalapítás előzményei meglehetősen egyformán játszód- 
nak le. A rajzás után a megtermékenyített nőstény visszatér a földre. 
A legelső gondja az, hogy szárnyaitói, a melyeknek már ezentúl semmi 
hasznát sem vehetné, sőt családalapító munkájában csak akadályúl 
szolgálna, megszabaduljon. Nem sok megerőltetésébe kerül a szár- 
nyak eltávolítása, mert a szárnyban a megtermékenyítés után két- 
ségtelenül oly változások mennek végbe, a melyek azt megkönnyíi- 
tik. E mellett szól az a tapasztalat, hogy a meg nem termékenyített 
királynő nem képes szárnyait eltávolítani, ha csak munkásai le nem 
rágják róla. 

Ha rajzás után megfogunk egy szárnyas, megtermékenyített 
királynőt, alkalmas dobozban vagy üvegecsőben végig nézhetjük, 
hogy miként szabadul meg szárnyaitól. Láthatjuk, hogy eleinte 
szárnyait minduntalan kiterjeszti a mennyire csak lehet, azután hol 
az egyik, hol a másik oldalon levőt nyomogatja a doboz fenekéhez, 
majd lábaival addig piszkálja, míg el nem válik a törzsétől. 


1 Helyesebbnek tartom a magyaros munkás elnevezést, mint a német- 
ből szolgailag lefordított és leginkább használt dolgozó kifejezést. 


Miután a királynő az öncsonkítást befejezte, azonnal hozzáfog 
lakásának az építéséhez. Munkájának az a eczélja, hogy a külvilág- 
tól teljesen elzárt kis helyiséget építsen. A különböző fajok több- 
nyire bizonyos helyek iránt viseltetnek előszeretettel. Igy megfigyel- 
tem gyüjtéseim közben, hogy a Camponotus ligniperda többnyire kő 
alatt, a Camponotus herculeanus korhadó fában, a Leptothorax-ok nős- 
tényei pedig kéreg alatt, kis száraz fadarabkákban falazzák el ma- 
gukat. Rendszerint olyan helyet keresnek fel, a mely a faj fészke- 
lési módjának lehetőleg megfelel. Bárhol találjuk is őket azonban, 
minden esetben azt tapasztalhatjuk, hogy kis helyiségük, a mely 
nagyjából számítva, termetük 5- 10-szeres nagyságának felel meg, 
teljesen el van zárva minden oldalról. . 

Mihelyt lakásuk rendbehozásával elkészültek, megkezdik a 
peterakást. Hogy miként megy ez végbe, saját megfigyeléseimről 
számolhatok be. 

1909 juniusában Ajnácskőn a Szárkő-hegy erdejében három 
példány Camponotus ligniperda királynőt találtam egy lapos kő alatt. 
Egymástól elkülönített, körülbelül 4—5 em. átmérőjű, "2 cm. mély 
kis üregekben voltak. Szárnyatlanságuk és a mindenfelől elzárt he- 
lyiségük figyelmeztetett arra, hogy családalapíté királynőkkel van 
dolgom. Örömmel láttam, hogy még a peterakást nem kezdték meg 
s így kitünő kisérleti anyagnak kinálkoztak. Haza is vittem mind a 
hármat. Külön-külön rövid, vattával elzárható üvegesővekben helyez- 
tem el mindegyiket, a melyben minden dolgukat jól megfigyelhettem. 

Úgy látszik új lakásukat megfelelőnek találták, mert már át- 
költöztetésük harmadik napján az 1. és 2. számú üvegcső lakója. 
megkezdte a peterakást. A 3. számúban csak az ötödik napon pil- 
lantottam meg az első petét. A tizedik napon már 13—13 pete volt 
az 1. és 2. számúban, a 3-asban pedig 10. Ezentúl a királynők be- 
szüntették a peterakást és minden pillanatukat a peték gondozására 
fordították. Állandóan föléjük hajoltak, folyton tisztogatták, nya- 
logatták. Megható volt. nézni, hogy mily féltő gonddal hurczolták 
az egy csomóba ragasztott petéket, ha világossággal zavartam meg 
őket. A peték közvetlenül a lerakásuk után szárazak voltak, csak 
azután a rábocsátott váladéktól ragadtak össze. Két hét leforgása 
latt megduzzadtak, két végükön világosabbá, csaknem átlátszóvá 
váltak. 

Az ötödik hét elején azt a meglepő felfedezést tettem, hogy 
mind a három királynő petéinek a száma megfogyott. Az 1. számú- 
nak tizenhárom petéjéből csak három, a 2-esnek ugyancsak tizen- 
három petéjéből mindössze 7, a 3-asnak tíz petéjéből csak 4 volt 
meg. Ez a megfigyelés megerősíti FoREL-nek és másoknak azt az 
állítását, hogy a királynők esznek saját petéikből. Az ötödik hét vé- 


189 


gén az 1-es és 3-as összes petéit elfogyasztotta, ugyanezt megtette 
a hetedik hét végén a 2-es számú is. Két hétig élt még ezután az 
1-es és a 53-as, követte őket a halálba a harmadik hét végén a 2-es 
számú 15. Kimulásukat annak tulajdonítom, hogy teljesen száraz 
üvegcsőben tartottam őket, azaz nem gondoskodtam megfelelő ned- 
ves levegőről. 

A családalapítás további összefüggő lefolyását a szabadban 
megfigyelt egyes mozzanatokból könnyen összeállíthattam. Nagyon 
tanulságos volt rám nézve a Hűvösvölgy egyik délnek fekvő helyén 
felfedezett családalapító, a Camponotus ligniperda királynő különböző 
állapota. Itt csaknem minden kő alatt találtam egyet, némelyik alatt 
kettőt hármat is. Voltak közöttük olyanok, a melyek még nem fog- 
tak peterakásba, csupán börtönük volt elkészítve. Előfordultak olya- 
nok, a melyeknek már petéik, sőt a melyeknek már jól kifejlődött 
lárváik is voltak. Találtam végül olyanokat is, a melyek 4—5 fejlet- 
len munkását már fölnevelte, de még be voltak falazva. nem érint- 
keztek a külvilággal. Ezeknek a látása után könnyű volt meggyő- 


700 


ződnöm arról, a mit szerencsésebb kisérletezők a szobában nézhet- 
tek végig, hogy t. 1. vannak olyan hangyák, a melyeknek királynői 
teljesen önállóan és minden kivülről származó táplálék felvétele nél- 
kül képesek 4—5 munkásból álló családjukat felnevelni. S ha ez 
sikerül nekik, akkor a munkások kibontják bölcsőjük falát, hogy 
odakint táplálékot szerezzenek. Az állam további fejlődését a ked- 
vező viszonyok gyorsítják. Ha alkalmas a fészek fekvése és könnyen 
megszerezhető a szükséges táplálék, egy-két év alatt az öttagú csa- 
ládból ezreket eltartó, csodálatos szervezetű állam lesz. Ezután már 
a királynő nem tesz egyebet, mint időnkint lerak egy csomó petét, 
a melyeknek a gondozását a külvilággal érintkező munkások veszik át. 

Hogy tulajdonképen mivel táplálják önmagukat a bebörtönözött 
. fiatal királynők, határozott feleletet adni ezideig nem tudunk. Ön- 
magukról nem igen kell gondoskodniok, mert a koplalást nagyon 
hosszú ideig könnyen kibirják. FoREL kisérlete szerint 9 hónapig is 
el vannak élelem nélkül. Az én birtokomban leghosszabb ideig egy 
zelenikai Camponotus-nőstény 72 napig koplalt és még ezután is tel- 
jesen eleven volt és jóízűen fogyasztotta el az odanyujtott táplálékot. 
Valószínűnek tartják, hogy rendkívűli módon kifejlődött zsírtestük 
képesíti erre. 

Nagyon kevés biztos adatunk van arról is, hogy miként táp- 
lálják lárváikat. Egyetlen határozott megfigyelése JAcoB HUBER-nek 
van, a ki látta, hogy az Atta sexdens királynője a saját petéivel táp- 
lálja fiatal magzatait. Arról pedig magam is és mások is meggyő- 
ződtek, hogy a királynők esznek saját petéikből. Hogy azután a félig 
megemésztett táplálékot adják-e a lárváknak vagy pedig megemésztve 


190 


hatalmasan kifejlődött. nyálkamirigyeikkel termelik a szükséges élel- 
met, nincsen eldöntve. Akárhogy is van. azonban a dolog, az az egy 
bizonyos, hogy a családalapító királynők saját testük rovására neve- 
lik föl első munkásaikat, mert bebizonyosodott tény az, hogy sem 
tartaléktáplálékot nem halmoznak föl első helyiségükben, sem pedig 
el nem hagyják addig börtönüket, a mig 4—5 munkásukat föl nem 
nevelik. 


Adatok Magyarország lepkefaunájához. 
Irta: DiószeGny LÁSZLÓ. 
1. Zethes musculus MÉN. 


Első sorban is ezzel a hazánkra nézve új fajjal kell foglalkoz- 
nom. Kényszerít erre az állat érdekes volta s az általam eddig ismert 
termőhelyek (Amur, Ussuri, Korea, Japán) roppant távolsága.! 


Ezen lepkét Borosjenőn BÁRó Sorymosv LaJos parkjában vi- 


rágzó hársfa alatt 1913. évi julius 3-ikán éjjel gyüjtöttem. 

i Ismeretes, hogy a midőn a hársfák virágzásban vannak, azok 
édes, intenziv illata messzi távolságról odacsalja a környék Noctuáit. 
Itt is, a százados hársfák dús virágai az alsó hatalmas ágakat majd- 
nem a földre húzzák s így könnyen hozzáférhetővé teszik az acetylen- 
reflektorral való gyüjtést. A lepkék jelenlétét azok fénylő szemei 
elárulja és így válogathatjuk a szükséges állatokat. 

A nevezett éjjel is ilyenformán gyüjtvén, került hálómba a 
fennti állat repülésközben. Könnyed lebegő szállongása a Boarmiákéra 
emlékeztetett s csak midőn rövid idő mulva kikerült echloroformos 
üvegemből, lepődtem meg az egészen friss, sértetlen állat különös 
voltán. Óvatosan feltüztem azt és hazasiettem, hogy a rendelkezé- 
semre álló szerény művekből annak determinálásához hozzá fogjak. 

Természetes, hogy sehogy sem akadtam rá, de legalább rajz- 
ban a hozzá leginkább hasonló Pseudophia-nemhez tartozónak gon- 
dolván, az újból feléledt állatot nedves homokra tüztem, hogy más- 
nap reggel kényelmesen feszíthessem. 

Az izgalom jóformán alig hagyott aludni s reggel mielőtt hozzá- 
fogtam volna a praeparáláshoz, a még mindig élő állattal eldicseked- 
tem GÁBOR PÉTER csendőrhadnagy barátomnak, a ki velem reggeli- 
zett s az ő biztatására újból hozzáfogtam a kutatáshoz műveimben, 
persze hasztalan s így került aztán hamarosan a deszkára. 

A napokban Budapesten lévén, a magammal hozott állatot fel- 


1 Újabban előkerült a Kaukázusból is (Maikop, Sotschi), a honnan 
HekRz említi (Annuaire Mus. Zool. St.-Pétersb. IX, 1904, p. 304). 


131 


vittem a Nemzeti Múzeumba determinálás végett. A lepke hovátar- 
tozandósága hosszabb vitára adott okot s végre DR. SCHMIDT ANTAL 
barátom a Nemzeti Múzeum palearktikus gyüjteménye alapjám az 
Amur-vidéki Zethes musculus Mésw.-ra ismert, az elképzelhető lehető 
legnagyobb csodálkozásunkra. ; 

Ezen felfedezés tehát nagy feltünést idézett elő a  jelen- 
voltak között s különösen DR. ScHmipr barátom nézte a gyönyörű 
állatot az arczáról leolvasható vegyes érzelmekkel, a míg az állat. a 
Nemzeti Múzeum gyüjteménye számára történt felajánlásával teljesen 
meg nem nyugtattam. Csak vérbeli lepkész értheti meg azon. fel- 
sugárzó büszkeséget, mely ezentul arczán végigömlött s nagy el- 
foglaltságából származó idegessége legalább ezen a napon elmaradt. 

Október 18-ikán a Magyar IEntomologiai Társaság látogatott 
ülésén ugyancsak ő mutatta be a hazai, valamint a két amuri álla- 
tot összehasonlítás végett. a jelenvolt tagok és vendégeknek. 

A Zelhes musculus Mán. leírását annak hiányában csak vázla- 
tosan közölhetem, így is elég támpontot fog nyujtami azoknak, a kik 
az állatot még nem ismerik. 

Csápja pillás s a pillák oly röv idek, hogy majdnem azok hiánya 
tümik fel felületes szemlélésre. A tapogató valamivel hosszabb mint 
a fej. A szárnyak elég szélesek, a szegély csipkés, kiszögellő. 

Az elülső . szárny tő- és középtere, valamint a szegélytér egy 
része ibolyásan fénylő sötétbarna, kevés szürkés árnyalattal, 
míg a szegélyek széles téren világosabb, gyöngén sárgás- 
szürkék. Az elülső szárny két harántvonala a Pseudophia lunaris 
SCHIFF.-ére emlékeztet, míg az azok között levő gyöngén görbülő 
holdfolt eléggé hosszú. Ez és a harántvonalak világos sárgásszürkék. 

A hátsó szárnyon elmosódott sötét-szürke harántvonalak lát- 
hatók, itt is mint az elülsőn a szegély széles téren határozatlan for- 
májú világosabb sárgásszürke. Mindkét szárnyon a zúgok felett éles, 
kicsiny, koromfekete pont. 

A hazai állat az Amur-vidékitől abban különbözik, hogy a 
felső szárny világosszürke szegélyében a hullámvonal egyálta- 
lán nem látható, míg az utóbbiaknál eléggé határozott, továbbá 
nagyobb azoknál és így az Oroszorsz ágban előfordulókkal egyezik 
meg leginkább. 

Az eddig általam csak messzi keletről ismert Zethes musculus 
Méx. előfordulása hazánkban nem áll páratlanul a rovarvilágban. 
A Magyar Entomologiai Társaság fenntemlített estélyén több nagy- 
nevű tudósoktól szerezvén tudomást, hogy a Hymenopterák, Coleo- 
pterák, Neuropterák stb. világában is vannak ehhez hasonló esetek. 
A hozzáfűzött kombinácziók igen különbözők, a miért 15 meg sem 
kisérlem annak magyarázatát. 


192 


Ha sikerülni fog ezen állatot a jövőben megfigyelm, úgy ezt 
a kérdést is annak idején megoldhatjuk. 

A mint már említettem, a fennti állatot a Magyar Nemzeti Mú- 
zeumnak ajándékoztam. 


2 Parnas:ius mnemosyne I.. ab. microstictus DriószeGuY, nov. ab. 


A typo differt: alis anticis maculis minimis (2 : 1 mm.) ornatis. 

Már sok szó esett ezen állat elülső szárnyának megkisebbe- 
dett sejtfoltjait illetőleg. Azonban a bemutatott vagy leírt állatok 
ezen foltjainak nagysága alig vagy éppen semmit sem térnek el a 
normálistól. 

Az ab. minor REB. £ RoG. az 52 mm.-t túl nem haladván, ter- 
mészetes. hogy ennek arányában kisebbek a foltok is. tehát nem 
tekinthető aberrativ megkisebbedésnek. Szintúgy azon állat sem ér- 
demel említést, a melyet REBEL mutat be a , Die Lepidopterenfauna 
von Herkulesbad und Orsova" czímű művében s a melyről azt írja : 
,stark verkleinert" (t. 1. a sejtfoltok). 

Ez a nagyon megkisebbegett folt, illetőleg foltok, legalább az 
elég tiszta ábra szerint ott, a hol legkeskenyebb, szélesebb mint 2 
mm.. tehát egészen normális. 

A fennti új nevet azonban teljes joggal érdemli meg az az 
állat, amelynek említett foltjai feltünően megkisebbedtek, olyannyira, 
hogy azok hosszúsága alig haladja meg a 2, szélessége pedig az 1 
mm.-t. A Nemzeti Múzeum gyüjteményében is van egy ehhez nagyon 
hasonló állat, melynél a foltok még talán ennél is kisebbek. 

Ezeket a kis foltú állatokat május vége felé könnyen össze- 
téveszthetni az akkor már tömegesen röpülő Aporta crataegt L.-vel, 
különösen, ha ez utóbbiak ugyanazon helyen röpülnek. 

A fennti új állatot Borosjenőn gyüjtöttem 1913. évi május 
28-ikán. 

5. Pieris Manni MAYER. 


Ezt a délvidéki lepkét két ízben gyüjtöttem Borosjenőn és pedig 
mindkettőt mint első ivadékot. 


4 


Az egyiket (c) 1912. május 12-ikén, a másikat (2) pedig 
1913. április 29-én. 

Hazánkban a mennyiben erről tudomást szerezhettem, csak 
Herkulesfürdőn és Orsován gyüjtötték, ettől északabbra nem. Még- 
győződésem az, hogy még Borosjenőnél északabbra fekvő vidékeken 
is előfordul, de minden egyes esetben félreismerték, mert valószínű- 
leg a hozzá nagyon hasonló Pieris rapae L.-val tévesztették össze. 

Az általam gyüjtött két példány elülső szárnyainak fonákján a 
fekete foltok hiányzanak, míg felül határozottan kiképződtek, az 


alsószárny fonákja élénk czitromsárga, erős, fekete behintéssel, csak 
egy keskeny sáv a szárnyközépen maradt behintetlen. 
Mindkettőt a Nemzeti Múzeumnak . ajánlottam fel. 


4. Pieris napi L. ab. Birói DiószeGny, nov ab. 


A typo differt: maculis apicalibus deficientibus. 

Ezt az állatot Brádon (Hunyad m.) gyüjtöttem ez év julius 
28-ikán. A normálistól abban tér-el, hogy a míg a két szegélyfolt 
nagyon erős, fekete, apicális foltja hiányzik, azaz a bordák gyöngén 
feketésen behintettek, vagyis halványan jelzettek. Azonban a sze- 
gélyfoltokkal egyvonalban a szárnycsúcson új. erős folt keletkezett. 
Ez a folt ugyan jelen van olykor a ? ? példányokon az erős apicá- 
lis foltból kiindulva, de a jelen esetben mint már fennt jeleztem az 
apicális folt hiányzik s ez igen feltünő, érdekes külsőt kölcsönöz. 

Ezen állatot BigRó LaJsJos hirneves tudósunk tiszteletére nevez- 
Menzel 

Ugyanitt említem meg a fenntnevezett Pieris napi L. egy d 
példányát, melynek a jobb elülső szárnyáról alul is, felül is teljesen 
hiányzik a fekete szegélyfolt, míg a bal szárny fonákján és felüle- 
tén ez normális, vagyis határozott erős fekete folt látható: Gyüjtöt- 
tem Borosjenőn 1913. évi márczius 29-én. 

Továbbá ugyanezen faj egy 2? példánya ehhez hasonló elvál- 
tozást mutat és pedig: a jobb elülső szárny összes szegély- és api- 
calis foltja koromfekete, míg a bal halvány barnás. Gyüjtöttem Bo- 
rosjenőn 1913 junius 15-én. 


5. Polygonia L-album Esr. ab. Köntzeyi DiószeGnYy, nov. ab. 


Maculis albis alarum minoribus: alis subtus unicolore virid1-flavis. 
A szárnyak felületén a fehér foltok megkisebbedtek, különösen 


. a hátsókon elmosódottak! a fonákja csaknem egyszínű zöldes- 


sárga a nyugtalan márványozásszerű rajz nélkül. Azonban az [L- 
formájú rajzolat éles. 

izt az állatot DR. Kösrzev GERő hátszegi orvos barátom tisz- 
teletére nevezem el. Gyüjtöttem Borosjenőn 1913 junius 15-én. 


6. Chrysophanus dispar var. rutilus WERsx8B ab. Gábori DIÓSZEGHY, 
nov. ab. 
Alis anterioribus in cellula mediana puncto nigro ornatis. lu- 
nulis fortioribus. 
Az idei nyár túlbő esőzés jegyében mult el. Ennek daczára 
sok gyüjtőkirándulásom sikeres volt. 


194 


Tapasztaltam, hogy azon állatok, melyek nádasok közelében. 
illetve nedves réteken szeretnek tartózkodni, az idén tömegesen lép- 
tek fel. Ezek között is első sorban a fennti lepke repült nagyobb 
számban. 

Ez a d állat a normálistól abban tér el, hogy az elülső szárny 
középsejtjében egy új fekete pont látható s a holdak aránylag erő- 
sebbek. 

Gyüjtöttem Honecztőn (Arad m.) 1912 julius 27-én. (Nemzeti 
Múzeumban). 

üzen állatot GÁBOR PérER csendőrhadnagy barátom tiszteletére- 
neveztem el. ; 


7, Chrysophanus dispar var. rutilus WERNSD. ab. bimaculatus 
DiószegGny, nov. ab. 


Typo similis, sed alae anticae in cellula mediana maculis duabus 
nigris ornatis : costis alarum posticarum flavo-farinosis ; subtus ma- 
eculis oculatis maioribus. 

Ez az állat az 1848-ban kihalt angolországi törzsfajjal minden 
tekintetben megegyezik: olyannyira, hogy ez utóbbi (a 1082 TR) 1e— 
írása teljesen ráillik az alábbi 9 állatra. s 

Itt"az elülsó szárny középsejtjében a holdon kivül nem egy, 
hanem két erős fekete pont látható; a hátsó szárny bordái erősen 
sárga behintésűek. 

Legjellemzőbb azonban mindkét szárny fonákja. Itt a szem- 
foltok kivétel nélkül igen nagyok, a rendesnél kétszernél jóval na- 
gyobbak. 

Gyüjtöttem Borosjenőn (most a M. Nemzeti Múzeumban). 


8. Chrysophanus dispar var. rutilus WERNB. ab. minor DrószEeGnYy, nov. ab. 


Alis expansis 26 mm. (c), 25 mm. (§) 

A c" szárnyai kifeszítve 26 mim., a  9-éi 25 mm. szélesek. 
Gyüjtöttem 1913. évi augusztus 20-án, illetőleg 17-én Borosjenőn. 

Tudtommal ilyen kis állatok ismeretlenek, érdemesnek találtam 
külön névvel megjelölni. 


9. Amphipyra micans Lp. 


Ennek a ritka délkeleti állatnak legészakibb előfordulási pontja. 
Európában — a mennyiben erről tudomást szerezhettem — Herku- 
lesfürdő, Mehádia. 

Magyarországon e két termőhelyen kivül állítólag még Orsován 
is gyüjtötték (DR. REBEc ,Die Lepidopterenfauna von Herkulesbad 
u. Orsova"). 


195. 


szekről a helyekről hosszú idők folyamán csak kevés állat ke- 
. rült elő és így érdemesnek tartom ezidei gyüjtésem eredményével 
bővebben foglalkozni. 

Azt hiszem, hogy felesleges munkát végeznék, ha Borosjenő 
természetrajzi viszonyait ismertetném, de rá kell mutassak arra, 
hogy 115—150 kilométerrel fekszik északabbra mint Herkulesfürdő 
vagy Mehádia. Valószínű, hogy ez a helyhezkötött délkeleti faj még 
sokkal északabbra is megtalálható lesz és ott a hol előfordul, nem 
tartozik a legritkábbak közé. 

Az Amphipyra micans LDp.-ra vonatkozó általam ismert röpülési 
adatok julius 17. és 23-ika közé esnek, illetve a gyüjtések ideje erre 
a 6 napra szorítkozott Magyarországon, holott az én tapasztalatom 
szerint már jóval előbb kell röpüljön, azonban augusztus 20-án még 
gyüjtöttem s kopott állatok talán még szeptember elején is akadnak. 
Tekintettel arra a körülményre, hogy augusztus 17-én három, 20-án 
még két használható állatot gyüjtöttem, a fennti állításom valószínű- 
nek látszik, még ha ezen késői időről nincs is bizonyító adatom. 

Én ennek az állatnak röpülését julius elejétől szeptember ele- 
jéig, tehát két hónapi időtartamra számítom és azt hiszem, hogy a 
jövőben lesz alkalmam. ezt az állításomat megfelelő adatokkal támo- 
gatni. Miután az Amphipyra stye HS. hazánkban talált egyetlen pél- 
dánya szeptember elejéről való, de kopottsága az augusztus közepi 
eredetre vall, azt hiszem, hogy ez az állat is mint a fennti, a neve- 
zett 2 hónapi időközben gyüjthető inkább, vagyis evvel egyidőben 
repül. § : 
Visszatérve az Amphipyra micans [L.D.-ra ezt az állatot a rossz 
időjárás miatt első ízben csak julius 15-én gyüjthettem és pedig 
4-g, 1 ?, julius 17-én 4 c", julms 21-én 2 c, 1 9, augusztus 17-én 
2/60" d ar, augusztus 20-án 2 £. Tehát összesen 17 példány. "A. ju- 
hus 21-től augusztus 17-ig tartó szünetet a rendkivül rossz időjárás 
okozta, különben bizonyára ez alatt az idő alatt i5 gyüjthettem volna 
egynéhányat. 

Az elmondottak, illetve a szépszámú eredmény azon kilátással 
kecsegtet, hogy az állat életmódját alkalmam nyílik még megfigyelni, 
a mikor is még egyszer visszatérek, talán bővebben a fennti állatra. 


Az itt ezúttal leírt és felemlített lepkéket a Magyar Nemzeti 
Múzeumnak ajándékoztam és ez alkalomból e helyen felelek többek- 
nek hozzám intézett csodálkozó kérdésére, hogy mily okból aján- 
dékozom gyüjtéseim értékességeit a Nemzeti Múzeumnak ? 

Miután a Magyar Nemzeti Múzeum nem magán intézmény, ha- 
nem közös mindnyájunké vagy helyesebben mondva a magyar 


196 


nemzeté, természetesnek találom első sorban is azt tőlem telhető- 
leg gyarapitanmi, hazánk ritka állatjait az elkallódástól s a külföldre . 
való hurczolástól megóvni, nemzeti kulturánkat elősegíteni. Erre 
nemcsak a nemzeti Géniuszért való rajongás, hanem a kötelesség is 
késztet ! 

Vajha ezen intencziómat megértve mások is követnék . . . 


Adatok a Synanthedon flaviventris Stgr. és 

a Paranthrene tabaniformis Rott. var. rhin- 

giaeformis Hbn. életmódjának ismeretéhez 
és azok magyar honossága. 


Irta: TOMALA NÁNDOR. 


Tavaszkor, a mikor a Paranthrene tabamformis Korr. hernyójá- 
nak jelenlétéről tanuskodó görcsös ágait gyüjtöttem a lombjától meg- 
fosztott, de szürkés-zöld színű kérgéről felismerhető fehér vagy ezüs- 
tös jegenyének (Populus alba [..), a gyengébb vagy megsérült ágai- 
ban, néha még a P. tabamiformis csomóiban vagy azok tőszomszéd- 
ságában "megtaláltam a Synanthedon flaviventris SraR. hernyóit, me- 
lyeket a parányi buvólyukak kifurásánál a nyiláshoz tapadt purha 
árult el. Ezek a hernyók még a sokszor nagyon vékony ágakon is 
semmiféle görcsöt vagy daganatot nem idéznek elő. Jó szem kell 
hozzá, hogy a hernyó rejtekhelyét felfedezzük, . mert a. purha már 
gyenge széltől vagy az ágak megmozgatásánál könnyen leesik, mi- 
által a parányi nyilás a szemünk előtt eltünik. A hernyók a P. ta- 
bamformis hernyóinak módjára élnek, gubó nélkül bábozódnak és 
julius augusztus hónapokban kelnek ki. .STANGE, STAUDINGER És 
mások azon állítását!, hogy az addig csak Mecklenburg és Szász- 
országban talált Aegerida, egy érdeslevelű fűzfában, valószínűleg a 
kecske- vagy pálmafűz (Salix caprea L.) vékony ágaiban, egy a 
Saperda-csomókhoz hasonló csekély daganat felett található, nem 
találtam igazoltnak. Ámbár ezén adatok alapján éveken át figyeltem 
meg azt a Magyarország hegyvidékein mindenütt és réteken is gyak- 
"an előfordnló fűzet, mely Csillaghegy környékén és az innen egész 
Ó-Budáig elterülő lapályon is található, állatunk nyomát sem láttam. 

Ezt az Aegeridát azóta megtalálták Hamburg és Kiel környé- 
kén, Sziléziában és Oroszországban (Szt.-Pétervár és Oblonetz kor- 
mányzóság), sőt legújabban Németországban a kirágott ágacskákkal 
a hernyót és bábot eladásra is kinálják. Méltán kell azon csodálkoz- 


1 Stettiner Entom. Zeitung. 1883, p 177. 


197 


nunk, hogy ezek az entomologusok milyen rossz botanikusok (vagy 
talán jó üzletemberek ?), hogy ennek az állatnak a tápnövényét eddig 
nem ismerték fel. Nálunk Magyarországon ezt a fajt rajtam kívül 
eddig senki sem figyelte meg. Mindazonáltal feltehető, hogy ez a 
lepke nálunk gyakori, mintbogy a fehér vagy ezüstös nyárfa hazánk- 
ban is kedvelt és elterjedt fa, mely egészen 25 m.-es magasságával, 
19 m.-es átmérőjével, sötét törzsével, szürkés-zöld hatalmas ágaival 
és ezüstös lombjával parkjaink kedvelt gyönyörű díszfája. Más je- 
genyefajok módjára ez is számos, a föld színe alatt nem mélyen és 
messze elterülő gyökeret hajt, melyből számos sarj és bokor hajt ki, 
melyek nemcsak a Synanthedon flaviventris, hanem a Paranthrene ta- 
bamiformis hernyóimak is hajlékot és táplálékot nyujtanak. 

A. fehér vagy ezüstös jegenye vékonyabb ágaiban és a Saperda- 
csomókhoz hasonló, de az egyik oldalon nyilással biró kisebb gör- 
csökben kisebbfajta piszkos lilaszínű P. tabamiformis-hernyók élnek. 
Ezeknek a hernyóknak a bábjából leginkább:a déli vidékeken, de 
nálunk is, a P. tabamformis egyik fajváltozata, a var. rhingiaeformis 
HB. fejlődik ki, mely életmódjában a törzsfajtól nem tér el. Ennek a 
fajváltozatnak egyes példányait Németországban, Lipcse közelében 
is találták. Az általam gyüjtött példányok nagy része a §. flaviventris- 
hez hasonlóan, a potroh több haslemezén erős aranyos pikkelyezés- 
sel bírnak. Habár ezen példányok nagy részé csak átmeneti jelleg- 
gel bír, mégis akadt közöttük több igazi var. rtingiaeformis HB. ara- 
nyos okkerszínű pikkelyekkel behintett elülső szárnyakkal és ugyan- 
ilyen csápokkal. Ennélfogva ezt a szép fajváltozatot is mint hazánk 
faunájához tartozót, ahba fel kell vegyük. Kár, hogy Budapest kör- 
nyékén az ezüstös jegenye bokrai mind jobban gyérülnek: így pl. 
teljesen eltüntek egyik főgyüjtőhelyemről, a most épülő székesfővá- 
rosi új gázgyár területéről. 


Anophthalmus vagy Trechus? 


Irta : CsIkT ERNŐ. 


Még 1902-ben annak a néze- Noch im Jahre 1902 habe ich 
temnek adtam kifejezést!, hogy — jener Ansicht Ausdruck gegebent, 
az Anophthalmus-okat, mint olyan — dass die Anophthalmen, als solche 
állatokat, melyeken a szemek-  Tiere, bei welchen nicht das ge- 
nek legcsekélyebb csökevényét  ringste Rudiment der Augen nach- 
sem tudjuk kimutatni, külön  gewiesen werden kann, in eine be- 
nembe kell helyeznünk s nem — sondere Gattung zu stellen sind 


1 Állattani Közlemények. I, 1902, p. 43. 


198 


lehet őket az erőteljes fejlett- 
ségű, kisebb-nagyobb reczézett 
szemmel biró Trechus-okkal 
összevonni. Ennek megfelelően 
azután az európai bogárkatalo- 
gus 1906. évi kiadásában is kü- 
lön nemként szerepeltettem az 
Anophthalmus nemet! Nem is 
volt ezzel baj, a míg most 11 
év multával két osztrák kolle- 
gám, úgy látszik irántam való 
különös jóindulatból, jónak nem 
látta a kérdést megbolygatni. 
Előre kell bocsátanom, hogy 
nekik mindenkép joguk volt 
nézetüket, meggyőződésüket 
közzétenni, azonban más kér- 
dés, hogy ezt milyen alakban 
valósították meg. Nem is fog- 
lalkoznám a tárgygyal, ha ezt 
szakszerű fejtegetés kiséretében, 
nyomós bizonyítékaik felsoro- 
lása mellett tették volna meg. 
Azonban gúnyos megjegyzéseik 
késztetnek arra, hogy fejtegeté- 
seikre válaszoljak. 


kilőször BRErr JózsEFr bécsi 
vasúti főszámvizsgáló úr szólt 
a tárgyhoz. Egyik boszniai faj- 
ról írván?, jegyzet alakjában 
megemlíti, hogy attól a felfogás- 
tól, melyet én kezdeményeztem 
és melyet azóta is fenntartok, 
t. 1. hogy az Anophthalmus-nem 
a Trechus-nemtől elkülönítendő, 


und dass sie nieht mit den Trechen. 
welche kleinere-grössere, aber gut 
entwickelte fazettierte Augen be- 
sitzen, zusammengeworfen werden 


können. Dementsprechend — habe 
. ich dann Anophihalmus als beson- 


dere Gattung in der 1906-er Aus-- 


gabe des europaischen Kaferkata- 
loges figuriren lassen.! Hs war 
damit auch keine Besehwerniss bis 
jetzt nach 11 Jahren, wo zwei ös- 
terreichische  Kollegen, wie es 
scheint aus besonderer Sympathie 
gegen mich, es für gut befunden 
haben die Frage nochmals zu er- 
örtern. Ich muss aberim Vorhinein 
bemerken, dass die Herrn Kolle- 
gen in jeder Weise Recht dazu 
hatten ihre Ansichten, ihre Über- 
zeugung, zu verötffentliehen, nur 
ist es eine andere Frage in weleher 
Weise sie dies durehführten. leh 
würde mich also mit der Angele- 
genheit gar nicht besehaftigen. 
wenn dies durch eine sachliche 
Auseinanderlegung oder Anführung 


der wichtigen Beweise geschehen , 


wáare. Aber die spöttischen Bemer- 
kungen nöthigen mich auf ihre 
Auseimanderlegungen zu antworten. 

Zur Angelegenheit ausserte sich 
zuerst der wiener Herr Eisenbahn- 
Oberrevident JosEF BREIr. Als er 
über eine bosniche Art sehrieb?, 
bemerkte er in einer Fussnote, dass 
von jener Auffassung, welche ich 
zuerst aáusserte und welche ich 
auch seither verteidige, namlich 
dass Anophthalmus von Trechus als 


1 Catalogus Coleopterorum Europae, Caucasi et Armeniae rossicae. 


Editio II, 1906, p. 50. 


2 Entomologische Mitteilungen. Berlin-Dahlem, I, 1918, p. 12. 


véglegesen eltekinthetünk, mert 


biszen az újabb felfedezések 
sok átmeneti alakkal ismertettek 
meg bennünket. És most jön a 
java! Hivatkozik arra, hogy á 
gömörmegyei szilieczei barlang- 
ból 1910-ben leírtam az apró 
szemeket viselő Trechus Boko- 
rianus-t és később, 1912-ben, 
. ugyancsak a sziliczei jégbar- 
langból ugyanazt a fajt Anoplh- 
thalmus hungaricus var. sziliczen- 
.sis néven ismertettem. Hát ez 
bizony — ha igaz volna — 
óriási botlás lett volna és min- 
denesetre elegendő ok lett volna 
arra, hogy az Anophthalmus ne- 
met végleg elejtsük. De lássuk 
csak ezt kissé közelebbről. 


Az a tény, hogy az aggteleki 
barlangból az 4mophthalmus hun- 
 garicus-t és a pelsőczi, illetőleg 


gombaszögi Ludmilla-barlang- 
ból az  Anophthalmus  Bokori-t 


leírtam, oly feltünést keltett, 
hogy 1911-ben több bécsi gyüjtő 
kereste fel a gömörmegyei bar- 
langokat. Az aggteleki barlang- 
ban csakugyan megtalálták az 
Anophihalmus hungaricus-t, a fe- 
lette ritka 4. Bokori-ért azon- 
ban hiába forgatták fel az egész 
Ludmilla-barlangot: majd  át- 
mentek a közel Sziliczére. a hol 
vezetőjük az úgynevezett jég- 
barlanghoz (mely tulajdonképen 
nem is barlang, hanem dolina) 
vezetvén őket, ott tényleg gyüj- 
. töttek is egy állatot, melyet 
Sziliczéről lévén szó, kineveztek 
Trechus Bokortanus-nak, de mint- 


hogy látták, hogy nincs szeme " 


199 


Gattung abzusondern ist, endgültig 
abgesehen werden kann, da uns 
die neuesten IEntdeckungen mit 
vielen Übergüngen bekannt mach- 
ten. Und jetzt kommt das Beste ! 
Er beruft sich darauf, dass ich aus 
einer Höhle bei Szilieze (Gömörer 
Komitat) im Jahre 1910 einen Tre- 
chus Bokortanus mit kleinen Augen 
und im Jahre 1912 denselben aus 
der Eishöhle bei Szilicze nochmals 
als  Anophthalmus hungaricus var. 
szíliczensis beschrieben habe. Dies 
ware es wahr ware — 
wirklich ein riesiger Verstoss ge- 
wesen sein und auch jedenfalls 
genug um Anophtihalmus als Gat- 
tung endgültig fallen zu lassen. 
Übrigens gehen wir der Angele- 
genheit naher zu. 

Jene Tatsache, dass ich aus der 
Aggteleker-Höhle einen Anophthal- 
mus hungaricus und aus der pelső- 
czer, beziehungsweise gombaszö- 
ger Ludmilla-Höhle den  Anoph- 
thalmus Bokorz besechrieben habe. 
erregte so ein Aufsehen, dass im 
Jahre 1911 mehrere wiener Samm- 
ler die Höhlen des Gömörer Ko- 
mitates besuchten. In der Aggtele- 
ker-Höhle fanden sie tatsachlich 
den Anophihalmus hungaricus, um 
den áusserst seltenen 4. Bokori 
durchwühlten sie umsonst die ganze 
Ludmilla-Höhle : nachher begaben 
sie sich in das nahe gelegene Szi- 
licze, wo sie-durch ihren Führer 
zur sogenannten Eishöhle (welche 
eigentlicnh keime Höhle, sondern 
eine Doline ist) geführt wurden, 
wo sie tatsachlich ein Tier sam- 
melten, welehes, nachdem von Sz1- 
licze die Rede war, zum Trechus 


ze WENI 


200 


és az aggteleki barlangban elő- 
forduló 4. hungaricus-hoz nagyon 
hasonló, rögtön a helyszínen 
szinonimálták is a kettőt. 1912- 
ben magam is megfordultam 
ezen a vidéken és megtaláltam 
a jégbarlangi  Anophthalmus t, 
melyet eddig csak hírből ismer- 
tem és melyről hazaérkezésem 
után — megállapíthattam, hogy 
tényleg £nophthalmus, mely kö- 
zel áll az aggteleki barlangban 
élő A. hungaricus-hoz, de azzal 
nem egyesíthető, azért A. hun- 
garicus var. sziliezensis néven le 
is írtam. De megállapíthattam 
azt is, hogy "a jégbarlanoi 
Anophihalmus-nak semmi köze a 
szintén Szilicze határában fekvő 
egyik barlangból való Trechus 
Bokortanus-hoz. Az A. hungaricus 
var. szeliczensis leírásának meg- 
jelenése úgy látszik nem józa- 
nította ki bécsi kollegáinkat, az 
állat továbbra is Trechus Boko- 
rianus néven szerepelt gyüjte- 
ményeikben, tehát BREIT úr 
gyüjteményében is. Igy hát nem 
csodálkozhatunk, ha a később 
csere útján szerzett A. var. Szt 
ticzensits-ben ugyanazt az állatot 


kapta, mely gyűjteményében 
már Trechus  Bokortianus név 


alatt megvolt. A mikor azután 
BRErr úr budapesti barátainak 
figyelmeztetésére ezen tévedé- 


séről meggyőződött, állatát a 
valódi Trechus Bokortamus-szal 


összehasonlíthatta és a két állat- 
nak különbözőségét maga 1s be- 
látta, szóbeli üzenetben elnézé- 
semet kérte s hozzátette, hogy 
ezt a téves állítását sürgősen 


nach- 
dem sie aber sahen, dass dieses 
Tier keine Augen besitzt und dem 
in der Agegteleker-Höhle vorkom- 
menden 4. hungaricus sehr ahnlieh 
ist, wurden beide gleich dort an 


Bokortanus ernannt wurde ; 


Ort und sStelle synonymirt. Im 
Jahre 1912 besuchte auch ich die- 
ses Gebiet und sammelte auch den 
Anoplthalmus der Bishöhle, welehen 
ich bisher nur seinem Gerüchte. 
nach kannte und von welchem ich. 
nach meiner Rückkehr feststellen 
konnte, dass es tatsachlheh eim 
Anophthalmus ist, welcher dem 4. 
hungaricus aus der  Ageteleker- 
Hoöhle nahe steht, aber mit diesenx 
meht vereimigt werden kann, wes- 
halb ich ihn dann auch unter dem 
Namen 4. hungaricus var. sziliczen- 
sis besechrieben habe. Auch konnte 
ieh noch feststellen, dass der 
Anophthalmus aus der Kishöhle, mit 
dem in einer Höhle des Gebietes. 
von Szilicze vorkommenden Tre- 
chus Bokoritanus gar nichts zu thun 
hat. Das Erscheinen der Beschrei- 
bung des 4. hungaricus var. szíli- 
czensis seheint die wiener Kollegen: 
nicht aufeenüehtert zu haben, das 
Tier steckte auch weitershin im 
ihren, also auch ein BREmrrs Samm- 
lung als Trechus Bokortanus. Wir 
können also micht im geringsten 
staunen wenn er im spater durch 
Tausch erhaltenen 4. var. szüliczen- 
sis dasselbe Tier erhielt, welches 
er sehon als Trechus Bokoritanus 
besitzte. Als Herr BREIT spater 
durch seine Budapester Freunde 
auf diesen Fehler aufmerksam ge- 
macht wurde, sein Tier mit dem 
echten Trechus Bokortanus verglei- 


vin sálási ya at stl darát 1984 TELT TENNEK TIL pg Eaödöes zés ate éz Vé KÜ ci 


helyre fogja igazítani. Czikkét 
1913. évi januárius 1-én tette 
közzé, a helyreigazítás azonban 
még a mostani deczemberig sem 
jelent meg, úgy hogy az engem 
most ért második támadásból kí- 
folvólag kénytelen vagyok az 
egész ügyet köztudomásra hozni, 
hadd győződjenek meg gáncso- 
lóim, hogy nem én vagyok az, 
a ki dolgait .elhamarkodja". 


A közelmúltban egy másik 
nagyobb tanulmány jelent meg 
DR. MÜLLER JÓZSEF trieszti gim- 
náziumi tanár tollábóli, a ki a 
Keleti-Alpok és a Balkánfél- 
szigeten előforduló Anophthal- 
musokat vette vizsgálat alá. 
Munkájában nem átalotta engem 
több helyen megleezkéztetni., a 
miért csak hálás lettem volna. 
ha megjegyzései a tárgyilagos- 
ság keretében maradtak volna. 
de mivel neki nem ez. hanem 
okvetetlenkedő, minden alapot 
nélkülöző leszólás volt a czélja, 


kénytelen — vagyok állításait 
egyenként kritikailat megvilá- 
gítani. 


Addig is, a mig MÜLLER úr- 
nak sajátságos megjegyzéseire 
érdemleges választ adnék, nem 


201 


echen und sich von der Verschie- 
denheit beider Tiere überzeugen 
konnte, ersuchte er mich durch 
mündliche Mitteilung um Nach- 
sicht, da er diese unrichtige An- 
gabe baldigst verbessern werde. 
Seine Arbeit erschien am 1. Januar 
1913, die Rektifikation ersehien 
aber bis jetzigem Dezember nicht. 
so dass ich anlásslieh des mich 
jetzt getroffenen zweiten Anegriffes 
genöthigt bin die ganze Angele- 
genheit zu veröffentlichen, damit 
sich meine Tadler  überzeugen 
können, dass micht ich derjenige 
bin, der seine Sachen ,übereilts . 

Vor Kurzem ersehien eine an- 
dere grössere Arbeit aus der Feder 
des Gymnasialprofessors DR. JOSEF 
MÜLLER in Triest! in weleher die 
Anophthalmen der Ost-Alpen und 
der Balkanhalbinsel einer Revision 
unterzogen werden. In dieser Ar- 
beit seheute sich der Herr Verfas- 
ser-nicht, mir an mehreren Stellen 
eine Epistel vorzulesen, wofür ich 
nur dankbar gewesen wadre., wenn 
seine Notizen objektiv geblieben 
waren, da jedoch nicht dieses 
sein Ziel war, sondern eine jeden 
Grund entbehrende Beglimpfíung. 
bin ich genöthigt seine Behauptun- 
gen einzeln kritisch zu beleuchten. 


Beror ich auf die sonderbaren 
Bemerkungen des Herrn MÜLLER 
eine meritorisehe Antwort geben 


1 Beitrüge zur Kenntnis der Höhlenfauna der Ostalpen und der Bal- 


kanhalbinsel. II. Revision der blinden Trechus-Arten. (Denksehriften d. 


math.-natarw. Klasse d. kaisl. Akad. d. Wissenschaften. Wien. XC, 1913, 


Ezt HAJI 129. 


202 
hagyhatom szó nélkül azt a 
is súlyosnak látszó 


nagyon 
észrevételét, mely szerint ,esz- 
telenség" volt tőlem, hogy az 
Anophthalmus-fajokat külön nem- 
ként választottam el a Trechus- 
októl. 

Mélységes . meggyőződésem, 
hogy "MŰELER úr ebben As mar 
gyon elvetette a sulykot, mert 
azok az állítólagos átmeneti ala- 
kok, melyek az dnophthalmus- 
és  Trechus-nemeket összekap- 
csolnák, sehol sem léteznek, —— 
lévén a tévesen ugyanegy faj- 
hoz (lásd feljebb) számított sze- 
mes alakok külön fajokhoz tar- 
tozó Trechus-ok, a szemnélkülek 
pedig ismét külön fajú Anopt- 
thalmus-ok-! 

Egyébként, hogy a Trechus- 
és Anophtitalmus-nemek között 
milyen mélyreható különbség 
van, arról nagyon meggyőzően 
tanúskodnak 
latai!, a melyekből kitünik, hogy 
a míg a Trechus-fajoknak erő- 
teljes fejlettségű  látódombjaik 
(bulbus "ophthalmicus) és  látó- 
idegeik (nervus opticus) vannak, 
addig az — Anophthalmus-fajok 
agyveleje teljességgel nélkülözi 
ezeket az agyszerveket.. 

Minthogy pedig a látódombok 
elvesztése valamilyen 
mélyreható befolyás eredménye 
lehet, melynek az egész szer- 
vezetre is ki kellett terjeszkednie 
s melynek megmagyarázására a 
barlangi önmagában 
aligha elegendő, semmikép sem 


PACKARD vizsgá- 


csakis 


sötétség 


1 A Text-Book of Entomology. 


würde, kann ich einen anschein- 
leh sehr schwerwiegenden Vor- 
wurf, nümlieh dass es von mir 
ejn ,Unsinn" oewesen ist, die 
Anophihalmus-Arten als besondere 
Gattung von Trechus abzutrennen, 
meht mit stillschweigen übergehen. 

Es ist meine tiefe Überzeugung, 
dass Herr MüLLER auch darin übers 


Ziel geschossen hat, denn jene 
angeblichen LUberganegesformen, 


welehe die Gattungen Anophthal- 
mus und Trechus verbinden sollen. 
existieren nirgends, da die 
fálschleh zu ein und derselben 
Art (sSiehe weiter oben) gezogenen 
Formen mit Augen zu besonderen 
Trechus-Arten, die augenlosen aber 
wieder zu besonderen Anophthal- 
mus-Arten gehören. 

Wie tiefereifende Üntersehiede 
zwiscben den Gattungen . Trechus 
und Anophtihalmus bestehen,  be- 
krüftigen genug die sehr überzeu- 
genden Untersuchungen von Pa- 
CKARD1, aus welchen hervorgebt, 
dass wübrend bei den Trechus- 
Arten " starck entwickelte  Bulbi 
ophthalmici und Nervi optici VOT- 


handen sind, diese Organe bei 
den Anophihalmus-Arten . gánzlieh 
fehlen. 

Da jedocb der "Verüste Fdér 


Bulbi ophthalmici nur das Ergebniss 
eimer . tiefgreifenden  Eimwirkung 
sein kann, welche sich auf den 
ganzen — Organismus — erstrecken 
musste und zu deren [Erklarung 
die Dunkelheit. der Höhlen für sich 
kaum hinreichend sein wird, also. 


New York, 190835 p. 941. 


7. 


té ORA azza kal: elkelne 


ANTS WD KE S át GITT BRETT, 


1 


tehető del, hogy 
esetről-esetre 
Trechus-fajt egy-egy Anophtihal- 
mus-fajjá alakíthatott volna át. 
Ennek megfontolásával teljes- 
séggel nem bizonyos, sőt -nem 


ez a befolyás 
mindig egy-egy 


is valószínű MüÜLLER úrnak az 
a hiedelme. hogy az Anophtihal- 
mus-ok polyphyletikus eredetű 
állatok és mindegyik Anophthal- 
mus-faj más és más Tyechus- 
fajbók jött. volma létre. "Legfel- 
jebb annyi lehetséges, hogy a 
Trechus- és Anophthalmus-nemek- 
nek közös törzsalakjuk volt, 
melynek ivadékai bizonyos geo- 
logiai korban s bizonyos. hatá- 
rozott természeti viszonyok kö- 
zött Anophihalmus-okká: s eset- 
leg egy másik korszakban és 
más viszonyok között Trechts- 
okká lettek. 


Szóval azt tartom, hogy az 
Anophthalmus-fajok a vakságot 
nem esetről-esetre a barlangok- 


. ban szerezték, hanem már vala- 


milyen vak ősalaktól örökölték, 
mely az akkori természeti V1- 
szonyok kényszerítő: befolyása 
alatt talán kövek közt, kövek 
alatt, vagy a földben élhetett és 
szerteszéledt ivadékai azután 
különböző barlangokba jutván, 
otthelyt utólag különböző faji 
bélyegeket öltöttek magukra. 


Ámbár ennek a kérdésnek a 
végleges megoldása csak akkor 
lesz lehetséges, ha majd a mai 
nap élő Anophthalmus-fajok phy- 


203 


kann es auch kaum angenommen 
werden, dass dieser Kinfluss von 
Fall zu Fall stets- je -eme Treelus- 
Art in je elne dnophihalhmus-Art 
umaáncdern hátte können. Nach Er- 
wagung dessen ist MÜLLERS. An- 


nahme  durchaus . nicht gewiss, 
sogar . micht einmal wahrschein- 


lich, dass die Anophthalmen po- 
lyphyletiseher Herkunít sind und 
dass jede Anocphthalmus-Art. aus 
einer anderem und anederen Tre- 
chus-Art entstandemn ware. : Höch- 
stens so viel ist  möglheh, dass 
die Gattungen Trechus.und 4Anoph- 


ihalmus . gemelinsamen Ursprungs 


sind: - die  Nachkommen dieser 
stamnmmform aber in besonderen 


geologisehen Zeitaltern und unter 
besonderen 
zu Anophthalmen, beziehungsweise 
in anderen Zeitaltern und unter 
anderen Verhaltnissen zu Trechen 
wurden. 3 

Mit einem Wort, ich denke, dass 
die - Anophthalmus-Artem die Blind- 
heit meht von Fall zu Wallin Hoh- 
len erwarben, sondern dass sie 
diese Eigenschaft sehon von irgenc 
eimer bliimden Stammform ererbten, 
welche Form unter dem -Kinfluss 
der damaligen . Naturverhaltnisse 
vielleieht zwischen oder unter 
Steinmen, oder im Erdboden lebte, 
und deren allenthalben zerstreute 
Nachkommen in versehiedéne Höh- 
lem . geraten sind und  bierorts 
spaáter versechiedene Artcharaktere 
angenommen haben. 

Obwohl diese Frage erst dann 
endgültig  erledigt werden . kann, 
als der phylogenetisehe . Zusam- 
menhane der jetzt lebendén Anoph- 


Existenzbedineungen 


204 


logenetikai összefüggése beható 
tanulmányok alapján fog tisz- 
tázódni, mindazonáltal szerintem 
az Anophthalmus-ok monophyle- 
tikus eredete már csak azért 1s 
valószínűbb, mert más állatcso- 
portok immár jól kikutatott 
törzsfejlődésében 185 megerősí- 
tésre talál. Így a föld alatt élő, 
lépésről-lépésre terjedő s telje- 
sen vak Spalaxr-fajokról tudjul, 
hogy valamennyijök a paleszti- 


nai  Spalax Ehvrenbergi NHEHRG 
származékai, mely viszont a 
pliocaenkori  Prospalaxm priscus 


NHRG-re megy vissza? s ezzel 
szemben kétségkívül a hóbort- 
tal határos ,esztelenség" volna, 
ha valaki azt az állítást kocz- 
káztatná meg, hogy a mai nap 
élő — Spalax-fajok — mindegyike 
egy-egy külön Prospalax-fajból 
jött létre s mindegyik  esetről- 
esetre vesztette el látóképessé- 
gét. Az ilyen mélyreható s cor- 
relative az egész szervezetet át- 
rázó változás nem ismétlődhe- 
tik úgyszólván naponta, hanem 
bizonyára csak egyszer s egé- 
szen különleges viszonyok kö- 
zött történhetett meg a közös 
ősalakon, melynek valamennyi 


1 MénEpy LaAJos: Species generis 
Spalax. A földi kutyák fajai szár- 
mazás- és rendszertani tekintetben. 
judapest, 1909, p. 225—242. 


7 Ménnny LaAJos: Prospalax pris- 
cus (Nhrg), a mai Spalaxok plio- 
caenkori őse. (Magy. Tud. Akad. 
Math. és Természettud. Közlem. 
XXX, 1908, p. 251— 353.) 


thalmus-Arten auf Grund eingehen- 
der Studien gesichtet worden ist. 
trotzdem denke ich istdie monophy- 
letisehe Abstammung der Anoph- 
thalmen schon deshalb wahrschein- 
heher, weil diese durch die schon 
gut erforsehte Stammesgeschiehte 
anderen Tiergruppen bestatigt wird. 
50 wissen wir von den im Hrd- 
boboden lebenden, sich sehritt- 
weise  ausbreitenden und ganz 
blimden Spalaxr-Arten, dass sie alle 
Abkömmlinge! des palástimischen 
Spalax Ehrenberge NHRG sind, wel- 
cher wiederum auf Prospalar pris- 
cus NHRG. aus dem Pliocán zurück- 
geht? und es waáre schon an Blöd- 
sinn grenzender , Unsinn", wenn 
jemand behaupten wollte, dass jede 
der heute lebenden Spalax-Arten 
aus je eimmer besonderen Prospalax- 
Art entstanden ist und jede Art 
von Fall zu Fall ihr Sehvermögen 
verloren hat. Eine solche tiefgrei- 
fende und correlativ den ganzen 
Organismus  umsehüttelnde Um- 
anderung kann sich nicht sozusa- 
gen táglieh wiederholen, sondern 
geschah gewissnureinmal und unter 
besonderen Verhaltnissen bei der 
gemeinsamen  Stammform, deren 
sámtheche Nachkommen die Blind- 


1  L. v. MÉHELY: Species generis 
Spalax. Die Arten der Blindmáuse in 
systematischer und phylogenetischer 
Beziehung. (Mathem. u. Naturw. Be- 
richte aus Ungarn. Leipzig, XXVIII, 
1910, p. 252—274.) 

2 L. v. MÉHELY: Prospalax priseus 
(Nhrg.), die pliocáne Stammform der 
heutigen Spalax-Arten. (Ann. Mus. 
Nat. Hung. VI, 1908, p. 811— 318.) 


u öles kezT églálkába aga százástlákéeatlák Gst tlstás 


ismert 


utóda már magával hozta a vak- 
ságot és a faji differentiálódás 
azután később a lokális viszo- 
nyoknak megfelelően (a Spalax- 
ok esetében — a talaj ellen- 
állásának különbözősége s a 
táplálék, illetőleg a rágás kü- 
lönböző módja következtében) 
következett be. 

Valamint tehát a Spalar-, úgy 
az  Anophthalmus-fajok is egy 


"közös. már vak ősalakra veze- 


tendők vissza, vagyis monophy- 
letikus eredetűek s már ezen az 
alapon is élesen elkülönitendők 
a Treehus-októl, melyek nyilván 
sohasem éltek át olyan viszo- 
nyokat. melyek látódombjaik és 
külső szemük elvésztését okoz- 
hatták volna. 

Tanulmányának 11—12. olda- 
lán a szerző négy alfajnak még 
bold. GAxGLBAUER-től származó 
rövid diagnozisát közli, jegyzet 
alakjában pedig a következőket 
fűzi a leírásokhoz : , Egy ötödik 
(GANGLBAUER, által in litteris le- 
írt alakot (hirtus Stilleri a lokvei 


barlangból, — Horvátországban) 
rövidesen annak halála után 


Csixi írt le (Ann. Mus. Nat. 
Hung.) hirtus Kerteszi Csiki! név 
alatt, daczára annak, hogy CsIKkI 
úr az irodalomból láthatta volna, 

1 A szerző alaposságára vall, 
hogy ezt az állatot később folyton 
Kerteezi és  Kertecsi-nek nevezi, 
pedig tudhatná, hogy világszerte 
dipterologus — kollégámat 
KEnRrész-nek hívják, tehát csak az 
általam bevezetett Kertészi név le- 
het helyes. 


203 


heit schon mit sich brachten und 
deren spezifisehe Differenzierung 
erst spater, den lokalen Verhaltnis- 
sen gemáss erfolgte (bei Spalag 
speziell durch die verschiedene 
Widerstandsfahigkeit des Bodens 
und die Nahrung, beziehungsweise 
durch die verschiedene Art des 
Kauens). 

Wie die Spalax-, so sind auch 


die Anophktihalmus-Arten auf eine 
sehon blinde Urform zurüeckzu- 


führen, sie sind also monophyle- 
tisceher Abstammung und die letzte- 
ren sind schon aus diesem Grunde 
von den Trechen, welche wohl 
niemals solche Verháltnisse durch- 
lebten, die den Verlust der Bulbi 
ophthalmici und des dáusseren Auges 
verursachten, scharf zu trennen. 
Auf Seite 11—12 seiner Arbeit 
veröffentlieht Verfasser die noch 
vom — verstorbenen  GANGLBAUER 
stammenden kurzen Diagnosen von 
vier neuen Variletáten und fügt als 
Fussnote folgendes den Besehreil- 
bungen zűr Bane  füniíte von 
GANGLBAVER 1n litteris besehriebene 
Form (hirtus Stilleri aus der Höhle 
von Lokve in Kroatien) wurde 
kurz nach dessen Tode von CSIKI 
(Ann. Mus. Nat. Hung.) unter dem 
Namen hirtus Kerteszi Csrxi! 
öffentlieht, obwohl Herr CsIkI aus 


MEL 


1 Für die Gründlichkeit des Verfas- 
sers ist es bezeichnend, dass er dieses 
Tier spüter immer Kerteczt und Kertecst 
nennt, obwohl er wissen sollte, dass 
mein Kollege, der allbbekannte D1- 
pterologe KERrTÉsz heisst, also nur die 
von mir gebrauchte Schreibweise Mer- 
tészi richtig ist. 


ogy " GANGLBAUER fenntartotta 
magának a leírást más név alatt 
(lásd: Deutsche entom. Zeitsehr. 
1911, 472).  Szóvar én: nagy 
bünt követtem el! 
halála után leírtam egy Anopjh- 
thalmus-t, melyet (ANGLBATER 
akart leírni, illetőleg: helyeseb- 


hogy 


ben fenntartotta magának annak " 


leírását. Nézzük csak mit mond 
GANGLBAUER az idézett folyóirat 
megfelelő lapján. Ott bizony 
GANGLBAUVER semmit sem mond, 
hanem STILLER Győző úr .. Meine 
Höhlenexkursionen im 6 kroati- 
schen Móntangebiet" czímű czik- 
kében azt írja az idézett lapon, 
hogy az Anophthalmus B. lika- 
nemnsts-t att (t. 1. a lokvei bar- 
langban) csak háromszor, az-4: 


hirtus " Stilleri. GANGLB.-t  ÖtSZÖT 
fogta. Készséggel elismerem, 


hogy én ezt a czikket annak 
idején " elolvastam!, " de : honnan 
sejthettem volna, hogy: GANGL- 
BAUER az állatot le akartá írni, 
sőt még fenn is tartotta magá- 
nak annak leírását ? Azt hiszem, 
hogy ezt MÜLLER úr sem tudja 
megmagyarázni, 
mikor mindenki tudott (GAawNGL- 
BAUER szomorú hosszas beteg- 
ségéről, mely alatt munkakép- 
telen volt. Az említett név tehát 
egyszerű nomen in litteris, mely 
semmit sem mond és semmire 
sem kötelez! I 


Az A Scopolu-nál találjuk a 
következő kirohanást. Szememre 


1 Sőt ismertettem is (Rovartani 
JEZ4 DD RAN ENSz BTK 


GANGLBAUER 


különösen a" 


der Literatur hatte erseben können, 
dasz sich GANGLBAVER die Beschrei- 
bung derselben unter einem ande- 
ren Namen vorbehalten hat (vel. 


Deutsche . entom. Zeitsehr. "1911, 
172)." Ich habe also eine grosse 
sünde begangen! Nach dem Tode 
GANGLBAUVERS babe. ich " emen 
Anophthalmus beschrieben, welechen 
GANGLBAUER  beschreiben  wollte, 
dasheist richtiger sich die Beschrel- 
bung desselben vorbehalten hat. 
Prüfen wir demnach, was . sagt 
GANGLBAUER an betreffender Stelle ? 
Dort sagt GANGLBAUER nichts, son- 
dern Herr V. SrTILLER schreibt im 
seinem Artikel .Meine  Höhlen- 
exkursionen im kroatisehen Mont- 
angebiet" auf angegebener Seite, 
dass er Anophthalhnus B: tikanensis 
hier(naámliech in der Lokve-er Höhle) 
nur dreimal, A. irtus Stilleri GANGLB. 
fünfmal" sammelte. "Ich gestehe 
gerne, dass i1e€h diesen Artikel sei- 
nerzeit gelesea habei, aber wie 
hatte ich es ahnen können, dass 
(G(ANGLBAUER das Tier beschreiben 
wollte, oder sogar. sich die Be- 
sehreibung: desselben vorbehalten 
hat ? Ich glaube dies könnte Herr 
MüÜLLER selbst nicht erklüren. be- 
sonders wo jedermann von der 
traurigen langen Krankheit (GGANGL- 
BAUER "S wusste. wahrend derselben 
er  arbeitsunfahig war. Der ge- 


nannte Name ist also ein einfacher 


nomen in Htteris, welcher nichts 
sagt und nicht bindet. 

Bei 4. Scopolii finden wir den 
nachsten . Ausfall. "Der Verfasser 


1 Sogar auch besprochen habe (Ro- " 
vartani Lapok. XVIII, 1911, p. 127). 


Est 
2988 


veti a szerző, hogy nagyon kü- 
lönös, hogy mikor a var. Bart- 
kói-t és var. Sztlúgyii-t leírtam, 
a var. Páveli-ról egyáltalában 
nem teszek említést, mely pedig 
emennek közeli rokonai. Majd 
szememre veti, hogy legutolsó 
leírásaim "nagyon hézagosak és 
csak arra valók, hogy a rosszúl 
jellemzett alakok szerzőségét 
biztosítsam magamnak; a priori- 
tás megóvását pedig szegényes, 
gyorsan összetákolt diagnozisok 
közlésével sietek elérmi. Erre a 


methodusómra jellemző esetként 


említi az 4Apholeuonus Bokort-ról 
közölt leírásomat, melyről alább 
Mméo lesz de végezzünk 
előbb a Scopolti-kkel. 1912 ta- 
vaszán Horvátországban jártak 
és gyüjtöttek DR. IXERTÉSZ NÁL- 
mán és DR. Soós LaJos kolle- 
gáim, nemkülönben MIHóxk OTrró, 
BARTKÓ Józser múzeumi prepa- 
rátor kiséretében. — Gyüjtésük 
eredménye egyebek mellett négy 
Anophthalmus-fajta —— felfedezése 
volt, melyek leírására azután 
Minók engem kért fel. Ennek 
hamarosan eleget tettem, annyi- 
val inkább, mert itt történt meg 
Minóx-kal első ízben az az eset, 
amely azután a bihari barlan- 
sokban MiHóK és Bokog kitett 
csalétkes poharaival folytatódott, 
hogy azokat nemcsak megdézs- 
málták, hanem el is lopták vagy 
összetörték. Tudtuk tehát, hogy 
itt valaki illetlen módon sáfár- 
kodik, azért siettünk a leírással. 
Arról azonban nyugodt lehet 
MüÜLLER úr, hogy a leírás nem 
történt hévenyészve, mert a mit 


SZÓ, 


207 


dass es sehr sonder- 


WITÉt Mit VOT, 
bar ist, wenn ich gelegentlich der 
Beschreibung der Varietáten Bart- 


kóz und. Szilágyii die var. Páveli 
gar meht erwahne, obwohl diese 
deren nachste Verwandte ist. Bald 
wird mir vorgeworfen, dass meine 
letztenBeschreibungen sehrlücken- 
haft und nur dazu bestimmt sind, 
mir die Prioritat sehlecht definier- 
barer Wormen zu sichern : die Pri- 
oritát . dureh — hastige Veröffent- 
lichung schnell zasammengeworfe- 
ner notdürítiger Diagnosen bewah- 
rem will. Als  charakteristisehes 
Beispiel dieser Methode wird meine 
Beschreibung des Apholeuonus Bo- 
kori angeführt, auf welehe ich wei- 
ter unten noch  zurtúeckkommen 
werde, zuerst aber erledigen wir 
die Scopoli-Varietaten. Im Frühb- 
jahr 1912 sammelten meine Kolle- 
GENE DR ASS IKCHRNSSZ VINO DIR 1 
JOÓS, ausserdem (0. MiHók und der 
Práparator Museums J. 
BARTKÓ in Kroatien. Das Ergebniss 
ihrer Sammeltatigkeit war neben 
anderem, auch die Entdeckung von 
vier Anophthalmus-hassen, um de- 
ren Beschreibung mich nachher 
Herr Mirnók ersuchte. Ich bin. die- 
sem Ersuchen auch. schleunigst 
nachgekommen, umsomehr als es 
hier Herrn Minók zum erstenmal 
passierte, und sich spáater in den 
biharer Höhlen mit den ausgeleg- 
ten Köderbechern der Herrn MIHóK 
und  BokoR — wiederholte, — dass 
diése . nicht nur entleert,  som- 
dern auch gestohlen oder zerbro- 
chen wurden. Wir wussten also, 
dass hier Jemand auf unanstándige 
Weise waltet, darum eilten wir mit 


UnNSeres 


208 


írtam, az alapos vizsgálat és 
megfontolás eredménye és hogy 
az általam leírt Páveli-re nem 
hivatkoztam, annak tisztán csak 
az az oka hogy [aza Kétúj 
fajváltozat teljességgelnines vele 
közelebbi vonatkozásban, mert 
azok csakis a törzsfajjal hason- 


líthatók össze. 


De" nem is ebben mega 
gyenge leírásokban rejlik a hiba, 
hanem abban, 
egy valamivel később megjelent 
czikkében összezavarta az összes 
fajtákat, vaktában szinonimált, 
mikor pedig később meggyőző- 
dött tévedéséről, nem sietett an- 
nak helyreigazításával, mert hi- 
szen ez CSsIkI-vel szemben soha- 
ele 
gendőnek találta erről MÜrLER-t 
levélben értesíteni és végre 15 
Csiki kap ki, mintha ő okozta 
volna a zavart. Nem ez a helye 
annak, hogy már most rátérjek 
MÜLLER munkájának kritikájára, 
majd még arra is rákerül a sor, 
azonban nem hallgathatom el 
azt a megjegyzésemet, hogyha 
már vállalkozott a revizió meg- 
írására, akkor legalább végezte 
volna el tisztességesen. Nem 
értem, hogy lehet valamiről vé- 
leményt mit nem 
láttunk : miért nem kérte tőlem 
a typusokat megtekintésre ? Mi 
évek óta vagyunk összekötte- 
tésben, de ha nem is lettünk 


hogy  WINEKLER 


sem szükséges! WINKLER 


mondani a 


der Publikation. Darüber kann aber 
Herr MÜLLER vollkommen beruhigt 
sein, dass die Beschreibung nicht 
übereilt wurde, sondern was ich 


niederlegte, das geschah nach 
oeründlieher . Untersuchung — und 


Erwágung und wenn ich mich aut 
den durch mich besehriebenen Pá- 
veli nicht bezogen habe, so ist des- 
sen Grund einzig derjemige, dass 
die beiden neuen Varietáten mit die- 
sem in keiner naheren Beziehung 
stehen, sondern nur mit der Stamm- 
form vergliehen werden können. 

Aber nicht darin und nicht in den 
sehwachen Beschreibungen steckt 
der Fehler, sondern darin, dass 
WINELER in elnem etwas spater er- 
sehienenem Artikel samtliehe Ras- 
sen verwirrt und leiehtfertig syno- 
nyimirt hat. Spater, als er sich von 
seinem [Irrthum überzeugte, unter- 
less er dieses zu rektifizieren, denn 
so etwas ist CsIKI gegenüber nie- 
mals nothwendig. WINSKLER hielt es 
für genügend MÜLLER hiervon brief- 
lieh zu benachriechtigen und zrm 
Sehlusse wird Csikr gerügt, als 
hátte er die Verwirrung verursaeht. 
Es ware nicht am Orte, hier auf 
die Kritik von MÜLLER s Arbeit ein- 
zugehen, darauf werde ich noch zu- 
rückkommen, aber ich kann nicht 
versehweigen, dass wenn MÜLLER 
sehon eine Revision dieser An- 
ophthalmen unternommen hat, so 
hátte er dies doch gründlieher er- 
ledigen sollen. Ich kann nicht be- 
ereifen wie Jemand darüber Urten 
geben kann was er nicht gesehen 
hat: warum verlangte er nicht 
meine Typen zur Ansieht? Wir 
sind sehon seit langen Jahren im 


nala té ark áürűki áá 


volna, megkaphatta volna azo- 
kat, hiszen a Nemzeti Múzeum 
anyaga minden komoly szak- 
embernek rendelkezésére szo- 
kott állani. MüLLER munkájából 
egyáltalában sajnálattal látom, 
hogy nemcsak a Magyar Nem- 
zeti Múzenny mai nap egy ilyen 
reévizióhoz már nélkülözhetetlen 
anyagára nem volt kiváncsi, de 
a sarajevol múzeum anyagát 
sem kérte el, hanem megelége- 
dett APFELBECK leírásainak idéző- 
jel között való lemásolásával. 
Úgy tudom pedig, hogy a sara- 


: Jevoi múzeum híres gyüjtemé- 


nyéből ÁAPFELBECK szintén min- 
denkinek, a ki csak hozzá for- 
dult, elküldötte és elküldi a 
kívánt anyagot. Revizió alkal- 
mával egyáltalában, ha nem is 
minden anyagot, de vitás álla- 
tok typusát okvetetlenül meg 
kell vizsgálni. 


[a MüLLERelkérte volna anya- 
gunkat egészen más eredmény- 
hez jutott volna, de úgy látszik 
épen ezt akarta elkerülni ! 


De térjünk vissza az A4Apholeu- 
onus Bokori leírására. MÜLLER 
ennek kapcsán kifogásolja, hogy 
nem hasonlítottam össze az ő 
Aph. pubescens-ével, hanem csak 
a Tagxi-val, sokat fecseg arról, 
hogy nekem ennek létezéséről 
tudnom  lhkellett volna, hiszen 
még az európai bogárkataló- 
gusban (1906) is fel van em- 
lítve, vagy JEANNEL monogra- 
fiája is kioktathatott volna er- 
ről. Hát nagyon is tudtam róla, 


209 


Verbindung, aber wenn wir es auch 
meht waren, so hatte er die Typen 
bekommen können, denn das Un- 
garische  National-Museum  steht 


jedem ernsten Fachmann stets zur 


Verfügung. Aus MÜLLER s Arbeit 
sehe ich überhaupt mit Bedauern, 
dass er nicht nur auf das heutzu- 
tage zu so einer Hevision unent- 
behrliche Material des Ungarischen 
National-Museums nicht neugierig 
war, sondern auch das Material des 
Landes-Museums in Sarajevo nicht 
verlangte, sondern sich damit be- 
onügte APFELBECK:-S Besechreibun- 
gen unter Anführungszeichen ein- 
fach zu kopieren. Wie ich weiss 
sandte und sendet auch APFEL- 
BECK jedermann, der ihn darum 
ersucht, alles aus der berümhten 
sammlung des Museums in Sara- 
jevo zu. Bel einer 
wenn auch nicht samtlhehes Mate- 
rial, so doch die Typen strittiger 
Tiere jedenfalls zu untersuchen. 

Wenn Herr MÜLLER unser Mate- 
rial eimverlangt  hatte, ware er zu 
ganz anderem Resultat gekommen, 
augenseheinlieh wollte er aber eben 
dies vermeiden. 

Kommen wir nun zur Beschrei- 
bung des Apholeuonus Bokori zurück. 
MüttER macht dabei die Einwen- 
dung, dass ich diesen nicht mit 
seinen 4. pubescens, sondern nur 
mit Taxt verglíchen habe, und lásst 
darüber einen langen Wortsehwalm 
ergiessen, dass ich doch von des- 
sen Hxistenz wissen hatte műssen, 
da er doch im europaisehen Kafer- 
katalog (1906) angefübrt ist. Und 
auch JEANNEL S Monographie hatte 
mich darüber belehren 


Aevision sind, 


műssen. 


210 

hiszen MÜLLER mind a kettőt 
egyszerre, egy " és: úügyazon 
ezikkben írta le, sőt annak icde- 
jén (19083) cserébe mindkettőt 
meg ís küldötte nekem. Hogy 
az én állatomat nem hasonlítot- 
tam össze a MÜLLER pubescens- 
éval, annak az az egyszerű ma- 
27 hogy az 4. Bokori a 
Tacxi-val áll "közelebbi rokon- 
ságban. Egyébként pedig kér- 
dem. hol van az megállapítva, 
hogy minden új fajt az összes 
ugyanazon nemhez tartozó fa- 
jokkal vagy akárcsak egygyel 
1s össze kell hasonlítani ? Hiszen 
maga MÜLLER sem igen hason- 
lítgat : hosszasan írta le két fa- 
ját (Sitzber. Akad. Wien. CXII. 
TJOZSEÁTTZÉ DET SS de mem 
különböztette meg egymástól s 
nekem magamnak kellett a kü- 
lönbségeket kiböngésznem : te- 
hát vegyen magának ő is annyi 
fáradságot és olvassa el a diag- 
nozisomat. Ugyanezt mondha- 
tom az Anophthalmus Langhojfert- 
ra vonatkozólag: leírásomban 
megtalálhatja mindazt a mire 
szüksége lett volna, kivéve azt, 
hogy az új Neoduvalius alnembe 
tartozik, a miről természetesen 
még nem tudhattam. 

Azonban térjünk vissza még 
egy perezre a felületességre. 
Azt hiszem ezen a téren MÜL- 
LER urat alaposabb vád érheti. 
Legalább azt látom, hogy az 
irodalmat sem nézte át valami 
nagy alapossággal, a mi már sok 
czitátum hiányából is kitünik, 


orarázata. 


arról nem is szólva, hogy az én. 


: munkáimat nem akarta ismerni. 


Gewiss wusste ich davon, hat 
doch MűüLLER beide in em 6 und 


derselben Arbeit beschrieben, ja 
sogar sandte er mir im Tausch 
beide Artenzü. Dassieh mein Tier 
nieht mit 4. pubescens MÜLL. ver- 
glhehen habe, dessen Grund ist ein- 
fach der, dass 4. Bokori eben mit 
A. Taxi naher verwandt ist. ÜDbri- 
gens fÍrage ich, wo ist es ausge- 
macht, dass mann jede neue Art 
mit allen Arten oder auch nur emer 
Art derselben Gattung vergleichen 


muss ? " Selbst MŰLLER tut dies 
meht. Er beschrieb seine " bei- 


dem Artem  (Sitzber. "Akad. "Wien. 
CXII. 1903, Abt. I, p. 18—84) sehr 
langwierig, unterschied beide aber 
nicht von einander und ich musste 
mir selbst die Untersehiede heraus- 
suchen ; also nehme er sich auch 
so viel Zeit und Mühe um meine 
Diagnose durehzulesen. Dasselbe 
kann ich Anophthalmus Langhofjeri 
betreffend sagen:; in meiner Be- 
sehreibung kann er alles finden 
was.er nur braucht; mur . das 
nicht, dass das Tier in die neue 
Untergattung Neoduvalius gehört, 
wovon ich natürlieh nichts wissen 
konnte. 


Zum Schlusse kommen wir noch- 
mals kurz auf die Oberflachlichhkeit 
zurück. leh glaube in dieser Hinsiecht 
kann Herrn MÜLLER eine egründ- 
lhehere Beschuldigung treften. Wie 
ich namlich gewahre, hat er selbst 
die  Litteratur — nicht — gehőrig 
durehstudiert, was sehon daraus 
ersichtlich ist, dass viele Zitate 
fehlen, nicht zu erwaáhnen, dass er 


td ta a Az dzk AAÉS ! 


holott ezekből egyik-másik érde- 


kesebb dologról vagy újabb 
felfedezéséről már előbb  sze- 
rezhetett volna tudomást. Igy 


már 1902-ben! újból jellemez- 
tem az Anophthalmus amabilis-t, 
egy a múzeumi gyüjteményünk- 
ben talált dalmácziai példány 
alapján, kimutattam, hogy az 4. 
Apfelbecki GANGLB. nem Aphae- 
nops, 1907-ben pedig az 4. Budae 
var. — hercegovinensis 
a  Speiseri mellé 
és ott tárgyalom, 
tematikai — hovátartozandóságát 
már az 1906. évi európai kata- 
logusban 15 megállapítottam. stb. 


KRAUSS-t 
helyeztem 
miután szisz- 


Ennyit nagy általánosságban : 
tárgyi megjegyzé éseimet más al- 


. kalomra tartom fenn magamnak. 


211 


meine Arbeiten vollkommen iemo- 
rierte, obwohl "er durch dieselben 


über einige interessantere Angaben 
un neueren [IEnt- 


elimige seimer 
deckungen belehrt worden ware. 


50 habe ich schon 1902 Anophthal- 
mus amabilis nach einem dalmati- 
nischen Exemplar unserer Samm- 
lung neu besehrieben und festge- 
stellt, Apfelbecki GANGLB. 
kein A4Aphaenops ist, im Jahre 1907 
aber stellte 1eh A. Budae var. 
cegovimensis KRavss neben Speiseri 
als besondere Art und behandelte 
diese dort. machdem ich deren 
systematische Stellung im Uatalo- 
gus Coleopt. Europae 1906 schon 
bekannt maehte. etc. 

Dies vorlautig:; eine 
dere Recension werde ich anderen 
Ortes veröffentlichen. 


alaisg AL 


her- 


eingehen- 


Különfélék. 


Új Anophthalmus-név. — 


omás Ea oanet b éw XT. 


Amophthalmus msignis- -t, 


melynek 


Az Ama eos ist emat AN ŰSSVEN E 
kötetének 584. 


lapjám leírtam az: új 
neve azonban nem maradhat meg, 


mert MÜLLER már alálbb (1912) alkalmazta ezt a nevet az A. Sehmidti 


egy varletásának jelölésére 
változtatom meg. 


A Magyar Nemzeti Hl úzeum 
— A Nemzeti Múzeum bogárgyűüjteménye ! 
szép gyüjteménynyel gyarapodott. BÁRÓ $SzAa- 


podása. 
egy felette gazdag és 


SEZÉNE 


az én fajom mevét 4. Dryops-ra? 
BoKoR ELEMÉR. 

bogárgyüjteményének gyara- 

a közelmultban 


LAY IMRE, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Dr. HORVÁTH GÉZA osztály- 
igazgató ajánlatára ugyanis megvásárolta a múzeum részére APFELBECK 
VIKTOR. sa arajevoi múzeumi Őr paliarktikus bogárgyüjteményét, mely- 
ben különösen a Balkán-félsziget faunája van gazdagon képviselve. 
A gyüjteményt, melyet APFELBBOK sok typusa tesz nagyon becsessé, 
több mint 80 ezer példányból áll. "ÜSTKI ÉIRNŐ. 

1 Allattani Közlemények. I, 1902, p. 42—58, 91—104. 

2: Magyarország Bogárfaunája. l, 1905 —1908, b. 270 (49079. 

3 4nophthalmus Dryops BokoR nov. nom. pro A. insignis BOKoR (Ann. 
NMus: Nat. Hung. XI, 1918, p. 584) nec MűrzLegR (Wien. Eint. Zeitg. XXXI, 
1912, p. 299). I 


212 


Irodalom. 


Scheeser, Eduard: Sammelreise in das Hátszeger Tal. Re- 
tyezat- und. Paring-Gebirge, unternommen von 
Fr. Deubel und Ed. Scheeser im Juli 1912. (Berieht 
des Burzenlánder sachsischen Museums in Kronstadt 
1912, p. 21—33). 


szerző leírja azt a kirándulást, melyet DEUBEL FRIGYES társa- 
ságában a hunyadmegyei havasokba tett és mely a nagyon rossz 
időjárás miatt nem járt épen a legjobb eredménynyel, legalább az 
egyes helyekről felsorolt gyüjtött fajok közt nem találunk semmi 
különöset, legérdekesebb még az eddig Erdélyből ismeretlen volt 
Coroebus fasciatus Viuc. előfordulása Hátszeg vidékén. CSIKT. 


Deubel, Friedrich: Die Entwicklung des Drilus concolor 
Ahr. (Verh. u. Mitteil. Siebenbürg. Ver. f. Naturw. XLIII. 
1913, p. 1—8. mit 5 Zeichnungen von EMILIE PoDEk). 


szerző 1904 óta a Brassó felett emelkedő Czenken több mint 
30000 Helix vindobonensis-t gyüjtött össze ősszel, hogy a Drilus con- 
color lárva-kinézésű nőstényét, mely tudvalevőleg csigákban fejlődik, 
nevelhesse. Ez sikerült is neki, a mennyiben 1910-ig mintegy 16—18 
nőstényt nevelt, azonban egyetlen hímet sem, pedig ez a szabadban 
nem épen ritka. Végre 1911 őszén a Czenk északnyugati oldalán 
gyüjtötte a Hyalinta glabra, var. striaria-t, melyből azútán elegendő 
nőstény mellett hímet is nevelt. Részletesen felsorolja a továbbiak- 
ban, hogy mikor keltek ki és hány példányban a kifejlődött boga- 
rak, majd röviden leírja a lárvát és a bábot és megállapítja, hogy 
ennek a bogárnak teljes kifejlődéséig két esztendőre van szüksége. 
Az érdekes fejtegetés könnyebb megértésére szerző ezikkét öt kép- 
pel illusztrálja ( ? -lárva, elpusztult 9 -Ilárva, 9-báb, 9-bogár. c-bogár), 
ezek azonban és ezt sajnálattal kell megemlítsem, különösen ha Ro- 
SENBERG ezikkének! gyönyörű tábláira gondolunk, semmikép sem 
sikerültek. ; ; CSIKI. 
kk 
Reitter, Edmund: Fauna Germanica. Die Káfer des Deutschen 
teiches. IV. Bd. Stuttgart, 1912 (1913) ; 236 p., t. 129—152. 


Folyóiratunk ezidei 1—2. számában ismertettem ennek a mun- 
kának III. kötetét és máris beszámolhatok a möst megjelent (a ezím- 
1 E. C. RosESRERG: Drilus concolor Ahr.: Hunnens VForvandling i 


Skallen af Helix hortensis. (Entomologiske Meddelelser. Kjöbenhavn. [2] III 
1909, p. 227—240, t. 4—5). 


kö Lá Gád szétől a áó 
di 


éz dd kád öölabl ls aal 


eeátke sa e a kaü ék kél 


a 
ú 
új 
2 
B 
sz 
el 
E 
4 

§ 
s. 


218 


lapon. helytelenüi 1912 áll) ÍV. kötetről, mely a növényevő bogarak 
(Pkytophaga) három családját (Cerambycidae, Chrysomelidae, Laritidae) 
tárgyalja. Ezzel a kötettel is, épúgy mint az előbb megjelentekkel, 
a szerző egy újabb emlékkövet állított magának és nagy hálára kö- 
telezte azt a sok érdeklődőt, a kinek kezében ez a munka forogni 
fog. Az anyag feldolgozására vonatkozólag már nincs mit mondjak, 
az épolyan mint az előbbi kötetekben és így csak az azok ismerte- 
tésében elmondottakra hivatkozhatom újból. A feldolgozott három 
családdal ugyan már nagyon sokat foglalkoztak, azért szerző mégis 
sok újat nyújt: mennyi új, eddig figyelemre nem méltatott jellemző 
bélyeget talált, melyek alapján azután a nemzetségek, csoportok, 
nemek és fajok megkülönböztetését nagyon sok esetben biztos alapra 
fektetve megkönnyíti. Ebben a kötetben is találunk sok újdonságot. 
mint pl. Megarhagtum (mov. subg. Harpium sycophanta 3CHRNK. ÉS 
mordax DEG. részére), Evodinus clathratus F. nov. ab. nigrosignata ÉS. 
nov. ab. Flecki (a Kárpátokból), Lepturobosca nov. subg. Leptura virens 
L. részére, utóbbinak szürkén szőrös alakját pedig ab. camescens-nek 
nevezi, L. sermaculata L. nov. ab. Rybinskii (Beszkidek, Kárpátok), 
T. cerambyciformis SCHRNK. nov. ab. beskidica és ab. humerifera (Besz- 
kidek), L. erratica DaAnm. nov. ab. 5-punctata, Sirangalia (nov. subg. 
Tepturalia) nigripes DEG. nov. ab. lividipenmis, Str. thoracica F.-nov.. 
ab. domina et nov. ab. heros, Typocerus attenuatus L. nov. ab. tyrolen- 
sis, Caenoptera. Kiesenwetteri Mucs. nov. ab. castanipennis (Kis-Ázsia, 
Araxes-völgy), C. plagiata RemricHe jó faj, Porphyrocenus nov. gen. 
Purpuricenus spectabilis Morscmnm. részére, Callidostola nov. subg. Cal- 
lidium aeneum DEG. részére, Callidium violaceum L. nov. ab. subvirens,. 
Melasmetus nov. subg. Phymatodes femoralis MÉNx. részére, Phymáto- 
derus nov. subg. Phymatodes glabratus CHaRp., pusillus F., lividus Rossi 
és fasciatus VILL. részére, Phymatodes alnoides n. sp. (Kaukázus, 
Egyiptom), Phymatodellus nov. subg. Phymatodes rufipes F. részére, 
Megascemum Sharpi n. sp. (Japán), Hesperamdrius nov. gen. Hespero- 
phames griseus WABR., cinereus VILL. és pallidus Otirv. részére, Aylocly- 
ius nov. gen. Clyius chinensis CHEVROL. és CI. Popovi MwNwSnH. részére. 
Xylotrechus rusticus L. nov. ab. uniformis, X. ibex GeBL. nov. ab. 
uralensis (Ural), Pseudosphegestes nov. subg. Clythantus cinereus LAP. 
részére, Phlytoecia nigricornis F. nov. var. tristriga (Oroszország ÉS: 
nálunk : Budapest), Lilioceris nov. gen. Orioceris lilli 5cop., merdigera 
L. és tibialis VruLa részére, Ciilotomina nov. gen. Gynandrophthalma 
migritarsis LAc., Korbi Wsc., baetica WsSE és djebelina LEF. részére., 
Clyira laeviuscula F. nov. ab. biinterrnpta, Crypiocephalus angustelimba- 
ius n. sp. (Déloroszország, Kaukázus, Oláhország), Cr. coryli L. nov. 


"ab. dorsosignatus, Cr. guerceti SuFFR. nov. ab. subocularis, Weiselina 


nov. gen. Nodostoma lenkorane Rerrrr. részére, Mireditha nov. gen. 


218 


Nodostoma ovulum Wsc. részére,  Tiunarcha -tenebricosa E. nov. var. 
circassica (Circassia). Ührysomela sanguinolenta L. nov. var. epipleurica " 
(Spanyolország). Chr. daghestanica n. sp. (Daghestan), Chr. circassi- 
cola (Kaukázus), Chr. crassunargo GeEnRwm. nov. ab. plumbeonigra (Er- 
délyi havasok), Clr. coerulea OLrv. nov. ab. imarmarosensis (Márama- 
ros), Chr. coerulans ScRiBa nov. ab. Starhonmi (Morvaország), Tünar- 
chida Flecki n. sp. (Olákország). Colaphomega nov. gen. Colaspidema. 
rufifrons OLrv.. Dufouri PEREZ és signatipenne GUÉR. részére, " Phyto- 
dectia fiavicornis SUFFR. nov. ab. migrivestis, Spartómena nov. subg. -Ph. 
fornicata BRÜGGM. részére, Belarima nov. gen. Adimonmta violacea Lcc. 
részére, Prophyllis nov. gen. a szőrös Diorhabda-fajok részére, Ser- 
mylassa nov. nom. Sermyla CHar. 1875 nec Apawms 1858, Galerucella 
flavidula n. sp. (Transkaspia). Epithriz atropae FocDpkR. nov. ab. sutu- 
rata HkrGR.. Cassida berolinensis SCFFR. nov. ab. pallidíventris és C 
sauguinosa SuFFR. nov. ab. viridissima. Ha még" megemlítem, hogy a. 
Halticini nemzetséget tárgyaló rész, azok kiváló ismerője. HEIKERTIN- 
cER tollából származik és hogy ennek a kötetnek táblái is nagyon 
jól sikerültek, úgy elmondtam mindent, a mit erről a kötetről el- 
mondáni akartam és melyet szaktársaimnak csak melegen ajánlhatok. 
1 CSIKI. 


Krancher, Dr. Oskar: Entomologisehes Jahrbuch. 23. Jahr- 
gang. Kalender für alle Insekten-Sammler auf das Jahr 
1914. Verlag von Frankenstein $£ Wagner in Leipzig 
(Lange Strasze 14). —- Preis Mark 1.60. ű JESRÉ 


A rovarászok 1914. évi naptára mint rendesen, gazdag és vál- 
tozatos tartalommal jelent meg. A havi teendők rovatjában MEIXNER 
és MEYER folytatják az aprólepkék gyüjtéséről szóló oktató czikkü- 
ket, mely ezúttal a Gracilartidae, Lyonetida és Nepticulidae családokra 
vonatkozik. A sok apró közleményen kívül ez a kötet a következő 
czikkeket hozza: C. ScHENKLING. A kedvtelés nemesítő hatása: FR. 
Horruawsws, Téli örömek: V. Wtsr, Rovartani tanulmányok télen; 0. 
MEIszsER, Rovartani megfigyelések 1912-ben Potsdamban és környé- 
kén: S. BEER, Egy rovarászó nő első gyüjtőévéből:;. M.- GILLMER, 
Anhalt szender-féléi: FR. BawxspERMaNxwx, Lepidopterologica 1912; H. 
KIEFER, Adatok a felső Mur-völgy lepkefaunájához: M. GILLMER, 
Sidemia Zollikoferi Freyer Németországban: K. MITTERBERGER, Be- 
vált módja a bábok áttelelésének: FR: Horrmawxs, Híres lepkészek 
arczképének gyüjtése: F. Pitcicn, Répabogárgyűjtés; W. KoEsTER, 
Jelentés 1911—13. évi blombergi gyüjtéséről: G. WRapaATscH, Bogár- 
gyüjtés rostával késő ősszel: K. DokRs, Bogárlárvák nevelése: G. 
SCHEIDERER, Torzfejlődésű Chrysomela populi L.:; A. REICHERT, Egy 
Strepsiptera-anya életéből: K. W. DALLE ToRRE, Tirol Neuropterál, 


Esásír lés sé ködészlasztál 


215 


Panorpatái, Trichopterái, .. Dermatopterái, Orthopterái és Psyllidái; 
H. Havrr, Hymenopterologica ; . C. SCHENKLING,  Levéltetvekről; G. 
SCHEIDERER, Biologiai dolgok Gargara genistae F.-ról; 0. KRANCHER, 
Fontosabb rovartani irodalom. Végül pedig az 1912-ben tárgyalt Plu- 


tellidák és Gelechiidák táblázatos összeállítása zárja be a kötetet. 


melyet egy tábla és számos szövegközti kép is- díszít. CSIKI. 


Társulati ügyek. 


A . Magyar Entomologiai Társaság" 253. ülése 197153. szeptem-. 
ber 20-án. — BiRó LÁJos megnyitja az ülést, melyen mint vendég 


. DR. P. SPEISER labesi (Németország) orvos, kiváló dipterologus és 
. neje is részt vett. Csiki ERxő kegyeletes szavakkal emlékezik meg a 


napokban Temesvárott elhúnyt kegyesrendi tanár: DR. PACHINGER 
ALaJos-ról, a ki parazitológiai tanulmányain kivül 1891-ben két ro- 
vartami munkát is írt Kolozsvár lepkéiről és bogarairól, majd. elő- 
adást tartott a keletafrikai magas hegységek nagy Carabidáiról, me- 
lyek kivétel nélkül mind a bábrablókhoz ( Calosomini) tartoznak és 
semmi kapcsolatot nem mutatnak a környékező síkságok faunájához, 
hanem legközelebbi rokonaikat a mexikói magas hegységek egyik 
nemében üdvözölhetik. Egyéb nemek viszont a palearktikus táj jel- 
lemző nemeinek képviselői. Előadó bemutat néhány fajt erről a vi- 
dékről, melyek közül kettő újnak bizonyult, ezek a Carabomorphus 


. africanus Csrxi a Kilimandsáró lejtőjén fekvő Moschi-ból és a Card- 


bops Kovácsi Csrxi, melyet tagtársunk Kovács Öpös gyüjtött Abesz- 
sziniában. 

Választmányi ülés 1913. szeptember 20-án. — Titkár jelenti, 
hogy a m. kir. Rovartani Állomás igazgatósága az intézet könyvtári 
duplumaiból nagy tömeg könyvet ajándékozott társaságunknak, a 
miért a választmány köszönetét fejezi hi. Új tagokúl ajánlottak és 
megválasztattak a következők : 

FEKETE Győző fiúnevelő-intézeti igazgató — Szaloncza (Tren- 
csén vm.) 

IFJ. Kusisn Gyura könyvelő — Hadad (Szilágy vm.) 

DR. KövrzzeY GERŐ járási és törv vényszéki orvos — Hátszeg 
(Hunyad vm.) 

Titkár , felolvassa Mirók Orró levelét, melyben választmányi 
tagságáról lemond, a mit a választmány tudomásul vett. 

A ,Magyar Entomologiai Társaság" 24. ülése 1913. október 
hó 18-án. — MocságY SÁáwDpoR ,A British Museum fémdarázsai" 
czímű ezikkét olvasta fel, mihez DR. HoRvárn Gáza és DR. KERTÉSZ 


Kármás füznek megjegyzéseket a múzeumnak négy kulcscsal is el- 


zárt gyüjteményeiről. — DR. KERTÉSZ KÁLMÁN röviden beszámol ez- 


216 


idei árvamegyei kirándulásáról, mely alatt a szuhahorai tőzeglápon 
4 nagyon érdekes legyet fogott, köztük van az Eciomus alpinus HaL., 
melyet eddig csak Angolországból ismertünk. — DR. SCHMIDT ANTAL 
bemutat néhány érdekes lepkét DiószeGny LászLó aradmegyei gyüj- 
téséből, köztük a Zethes musculus-t, mely faj eddig csak az Amur 
vidékéről és a Kaukázusból volt ismeretes. Az előadáshoz DiószEGHY 
LászLó tett néhány kiegészítő megjegyzést. 

A , Magyar Entomologiai Társaság" 25. ülése 1913. novem- 
ber hó 15-én. — A látogatott ülésen DR. SzaBó Józser tartott elő- 
adást ,A hangyák nőstényeinek önálló államalapításáról", melyhez 
érdekes megjegyzéseket füztek BiRó LaAJos elnök, DR. KERTÉSZ ABA 
és DR. SCHMIDT ANTAL. (Az előadás szövege jelen füzetünkben teljes 
terjedelmében jelent meg). 


,ROVARTANI LAPOK" 


XX. Band. November—Dezember 1913. 11—12. Heft. 


5. 169. — §. Mocsáry: Die Chrysiden des British Mu- 
seum. — Verfasser berichtet, nachdem ihm das noch unbearbeitete 
Material von Chrysiden des British Museum in London zur Bear- 
beitung übergeben wurde, über die diesbezügliche Sammlung dieses 
Instituts. Darunter waren 44 neue Arten, neben welehen Verfasser 
noch aus der Sammlung des Ungarischen National-Museums 4t und 
aus der Sammlung des Kaplándischen Museums 2, zusammen 37 
neue Arten beschrieben hat. Interessant ist ein Vergleich der grös- 
seren Chrysiden-Sammlungen, deren Material er teils durch seine 
Durchaberbeitungen teils aus der Literatur kennt. Nach diesem be- 
sitzen die Museen in Brüssel und München ungefaáhr je 300, Wien 
und Genf (Saussure) je 350, Berlin und Paris und wohl auch 
London je 400 Arten:; — diesen gegenüber besitzt das Ungarische 
National Museum in Budapest 855 Arten und 99 Varietáten in 7124. 
Exemplaren. Die Gesamtzahl der bekannten Chrysiden kann nach 
Abrechnung der vielen Synonyme mit 1400 Arten berechnet werden. 

5. 10. — N. Ch. Rothschila : Beitráge zur Lepidopteren- 
fauna Ungarns. VI. — Der deutsche Text dieser Arbeit steht pa- 
rallel dem ungarischen und ist dort einzusehen. 

5. 173. — Dr. H. Rebel: Eine neue Gelechiidaa aus Un- 
garn. — Der deutsche Text dieser Arbeit steht parallel dem unga- 
risehen und ist dort einzusehen. 

5. 175. — Dr. A. Pongrácz: Neuere Beitráge zur Neu- 
ropterenfauna Ungarns. — Verfasser stellte alle Daten zusammen, 
welche die Fauna des Landes seit dem erscheinen des Katalogs von 
MocsáRgy bereicherten. Es werden bei allen Arten die Fundorte an- 
geführt und einige nova beschrieben, deren lateinische Diagnose im 
ungarischen Text einzusehen ist. 

5. 186. — Dr. J. Szabó: Die selbstándige Koloniegrün- 
dung der Ameisenweibchen. — Verfasser bespricht die dies- 
bezüglichen literarischen Daten und berichtet inzwischen über seine 
eigenen Versuche und Beobachtungen. Er sperrte drei befruchtete 
Weibchen von Camyponotus ligniperda in Glasröhren. Nach seinen 
Beobachtungen begannen die Weibchen am dritten Tag nach ihrer 
Übersiedlung die Eiablage. Die mit Nr. 1 und 2 bezeichneten Weib- 
chen hatten am 10 Tag schon je 13, das mit Nr. 3 bezeichnete 10 
Eier abgelegt. Nach Ablauf von zwei Wochen vergilbten die Eier, 


218 


sechwellten an und wurden durchsichtig. In der fünften Woche ver- 
zehrte jede Königin von ihren Eiern. Nach einer Woche hatten die 
90 Nr. 1und 3ihre sámtlichen KEier verzehrt, ebenso verfahrte Ende 
der siebenten Woche auch Nr. 2. Nachher lebte Nr. 1 und 3 noch 
drei Wochen. Den weiteren Verlauf der selbstaándigen Koloniegründung 
versucht Verfasser aus einzelnen im Freien gemachten Beobachtun- 
gen zusammenzustellen. Bei Budapest fand Verfasser námlich auf 
der Südseite eines Berges unter fast jedem Stein mehrere Kolonie- 
gründende 2? in von der Aussenwelt ganz versehlossenen kleinen 
Ráumen. Auf diesem Ort war fast jede Fase der Koloniegründung 
vertreten. Er beobachteter auch mehrere: solehe kleine Familien, in 
welchen ausser dem ? auch 4—5 sehr verkümmerte Arbeiter zuge- 
gen waren, ihr Kerker war aber noch nicht eröffnet. Letztere Beob- 
achtung bestatigt ganz jene Behauptung einiger Forscher, dass Cam- 
ponotus ligniperda seine Kolome ganz ohne íremde Hilfe gründet. —. 

5. 190. — LE. Diószeghy: Beitráge zur Lepidopteren- 
fauna Ungarns. — Verfasser berichtet über das Vorkommen von 
Zethes musculus MéÉx. bei Borosjenő in Ungarn, diese Art war bisher 
nur aus Ost-Asien und dem Kaukasus bekannt. Ebendort sammelte 
er auch Pieris Manmi MYyR., welche Art in Ungarn nur aus Orsova 
und Herkulesbad bekannt war. Ausserdem werden beschrieben Par- 
nasstus mnemosyne ab. microstictus, Pieris napi ab. Birói, Polygonia 
L-album ab. Köntzeyi, Chrysophanus dispar-rutitus ab. Gábort, ab. bima- 
culata und ab. minor, deren kurze lateinisehe Differentialdiagnose im 
ungarischen Text einzusehen ist. Amphipyra micans LD. sammelte 
Verfasser in 17 Exemplaren ebenfalls bei Borosjenő. — 

s. 196. — F. Tomala: Beitráge zur Kentniss der Biolo- 
gie von Synanthedon flaviventris Stgr. und Paranthrene 
tabaniformis Rott. var. rhingiaeformis Hbn. und deren 
Vorkommen in Ungarn. — Verfasser fand in den Ásten von 
Populus alba an welchen die durch die Raupe von Paranthrene taba- 
mformis verursachten Anschwellungen warnehmbar waren, auch die 
Raupen von Synanthedon flaviventris. Letztere verursacht auch an 
ganz dünnen Ásten gar keine Veránderungen. Dass die Raupe in 
Salix caprea lebt, wie dies nach STANGE, STAUDINGER und anderen 
bekannt war, konnte Verfasser nicht bestátigen. In den dünneren 
Ásten sind auch kleinere schmutzig lilafárbige Raupen von P. tabani- 
formis zu finden, aus welchen sich die var. rhingiaeformis HB. ent- 
wickelt. Beide erwáhnten Formen sind in der weiteren Umgebung 
von Budapest zu finden. 

5. 197. — EF. Csiki: Anophthalmus oder Trechus? — 
Der deutsche Text der Arbeit steht parallel dem ungarischen und 
ist dort einzusehen. 


Kleine Mitteilungen. 


3. 211. — FE. Bokor: Neuer Anophthalmus-Name. — Ver- 
fasser führt für Anophthalmus insignis BokoR 1913 (nec MünLeR 1912) 
den neuen Namen Dryops ein. ; : 

5. 211. — E.-Gsiki: Zuwachs der Coleopterensammlung 
des Ungarischen National-Museums. — Verfasser berichtet, 
"Jass die Sammlung dieses Instituts dureh Ankauf der APFELBECK- 
schen Privatsammlung einen werthvollen und riesigen Zuwachs 
erhalten hat. 

Literatur. 


5. 212. — E. Csixi besprieht Arbeiten und Werke von SCHEESER, 
DEvBEL, REITTER und KRANCHER. 


Vereinsangelegenheiten. 


5. 215. — ÖOrdentliche Sitzung der Ungarischen Entomologi- 
 schen Gesellschaft am 20. September 1913. — E. Csiki gedenkt dem 


vor Kurzem in Temesvár verstorbenen Prof. DR. A. PAcHINGER, dem 
wir neben parasitologisehen Arbeiten auch zwei entomologiseche 
Handbücher (über die Lepidopteren- und Coleopterenfauna von 
Kolozsvár) verdanken. — Nachher sprach E. Csiki über die Calo- 
sominen der ostafrikamischen Hochgebirge und legt zwei neue Arten 
wor, namlich Carabomorphus africanus und Carabops Kovácsi. — In 
der am gleichen Tage abgehaltenen Ausschusssítzung wurde ge- 
sehafthehes behandelt und drei neue Mitelieder gewáhlt. 

5. 215. — Ordentliche Sitzung am 18. Oktober 1913. — Nach- 
dem Vorsitzender L. BiRó die zahlreich ersehienenen Mitglieder 
begrüsste, sprach S. MocságyY ,Über die Chrysiden des British 
Museum", DR. K. KeRrÉsz berichtete über seine diesjahrige Exkur- 
sion in die Zentral-Karpathen, wo besonders das Torfmoor bei Suha- 
hora interessante Arten ergab, darunter Ectomus alpinus HALID., 
welche Dipteren-Art bisher nur aus England bekannt war. — DR. 
A. ScHMIDT besprach eiuige interessante Lepidopterenfunde des Herrn 
L. Diószegeny, darunter Zethes musculus, welche Art bisher nur aus 
dem Amurgebiet und dem Kaukasús bekannt war. Diese Art ist also 
mieht nur für Ungarn, sondern auch für Mitteleuropa neu. 

S. 216. — Ordentliche Sitzung am 15. November 1913. — DR. 
J. SzaBó sprach über die selbstaándige Staatenbildung der Ameisen- 
weibchen. 


[686] 
19 
oO 


2 16: 
116. 
Me 
a 22 


14. 


192. 
198. 
/ 493. 
82. 


SSÜ0Ss 


s109 
109 
SALA 


. 194. 
. 194. 
2 ANAK 


(6 0) 


E E 
s) 7 ( 
(tó te E seen 


5 116 
5. AL 
if 
9 akor 


e. "ő £ gés NAG Ténté 


DESCRIPTIONES NOVAE. 


Coleoptera. 


Anophthalmus (Duvalius) Mocsáyri Csixi — Hungaria: Bihar 
— — —— Meziádis Csixi — Hungaria: Bihar. 
— — —— Csatói Csiki — Hungaria or. : Com. Alsó-Fehér. 
— — — Dryops BokoR nov. nom. pro insignis BOKOR 
fmec. J. MÜLL.. 
Tachinus marginatus GYLLH. var. Fodori Csixi — Tátra. 


Lepidoptera. 


Parnassius mnemosyne L. ab. microstictus DiószeGyHY — Hun- 
Pieris napi L. ab. Birói DiószegGyY — Hungaria. [garia. 
Polygoma L-album Esp. ab. Köntzeyi DIÓSZEGHY — Hungaria. 
Melitaea Aurelia Nick. ab. corythalina  REBEL (t. 2, f. 1—2). 

[ Hungaria... 


Lycaena Bavius Evy. var. hungarica DiószeGyY — Hungaria 
([orient. 
— — — ab. Vargai Diószeayy — Hungaria orient. 


— — —— ab. Rothschildi DiószegyyY — Hungaria orient. 
Chrysophanus dispar-rutilus WERNB. ab. Gábori DIÓSZEGHY — 
[Hungaria 
— — —— ab. bimaculatus DiószeGny — Hungaria. 
— — —— ab. minor DiószegGyy — Hungaria. 
Rhypartoides Metelkana Lp. ab. vulnerata ULBRICH (fig.) — 
[Hungaria centr. 


. Cnephasia Wertheimsteini REBEL (t. 2, f. 13—14) — Hungaria. 


. Hypsotropa Wertheimsteini REBEL (fig.) — Hungaria: Bihar. 
. Lita Pazsicexyi REBEL (fig.) — Hungaria: Trencsén. 
Neuroptera. 


Centroptilunm hungaricum PowxGRÁcz(fig.)— Hungaria : Trencsén... 
Ecdyurus Pazsiczkyi PowxGRácz (fig.) — Hungaria: Trencsén. 
Stenophylaz Klapáleki PoxGcRácz(fig.) — Hungaria: Máramaros. 
Chrysopa Pillichi PoxgRÁácz nov. nom. pro rufostigma PoNGRÁCZ 

ÍInec Mc LAcHL. — Hungaria. 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


A 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


XXI. KÖTET. — 1914. 


37 szövegközti képpel. 


BUDAPEST, 1914. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
II, RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 


kant szá EN a ker én ian éa VÁC 


te Le ÜK E 


Tartalomjegyzék. 


..apszám 

Bokor Elemér: Az Áluni barlang — CG — — 2 13 

— . A vak" Trechusok szeméről (16 képpel — — — — 59 

Csiki Ernő: Adatok Magyarország bogárfaunájához. II. SAST 
. Kadocsa Gyula: A Tapinostola musculosa Hb. előfordulása 

Magyarországon (3 képpel) — — — — — — 1 
 Pazsicgky Jenő: Odontosia Sieversi Mén. Magyarországon 

(képpe) -— — —— — — — — — -— 57 

Pongrácz Sándor: Magyarország Neuropteroidái — — — 109 
Rothschild N. Ch: Adatok Magyarország lepkefaunájához. 

5 VERE SVETTE — — — — c — — as Üz 


-Szilády Zoltán: Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke : 


III. Hymenoptera — — — — — — — — §—8 
Különfélék. 
Személyi hírek — — — — — — — — — — - 95 
.Kadocsa Gyula: A Synanthedon flaviventris Ster. magyar ho- 
3 NETES e e EE S 05 
.Pazsiczky Jenő: Egy hím-nős araszoló pille Trencsénből — 53 
— Két bagolypille érdekes megjelenéséről — — — — 95 
—  Híimmnős araszoló Trencsénből  — — — — — — 155 
—  Stauropus fagi hernyójának regeneráló képességéről — 156 
Ulbrich Ede: Hermafrodíta Satyrus Hermione L. (képpel) — 96 
Irodalom. 
(Az ismertetett munkák jegyzéke.) 
Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. — A Magyar 
Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályainak folyó- 
í Á irata. XI. kötet. — Budapest, 1913. — — — — 54 
KRANxCHER, DR. O0 : Entomologiseches Jahrbuch. XXIV, 1915 — 156 
"OLDENBERG L.: Beitrag zur Kenntniss der europaischen Droso- 
philiden  — — —-- — — — — — — — 97 
PinuicH F.: Aus der Arthropodenwelt Simontornyas—z — — 156 


KEBEL, Pgor. H : Beschreibung einer neuen Tortricide — — 6 96 


Társulati ügyele. 


A választmányi ülésekről — — — — —  — 97, 105, 106, 158 
A rendes ülésekről (26—31. ülés) — —  — 54, 105, 106, 157, 158 
A közgyűlésről. — — — — — — — — — — — 97 
A csepelszigeti kirándulásról — — — — — — — — [157 
Német kivonat. — Revue fürs Ausland— — 55, 56, 107, 108, 159 


Descripttones novae. 


Lepidoptera. § 

p. 48. Satyrus Arethusa Esp ab. unicolor REBELL. — Hungaria: 
Deliblat. 

p. 48. Acidaltia immutata L. ab. atra REBEL. — Slavonia.: Progdr. 

100. 458 Orambus paludellus HB. ab. nivellus REBELL. — Slavonia.: 
Kupmovo; Mecklenburg. 

108 (2 Homoeosoma compsotetta REBEL. — Hungaria: Deliblat 
(Flamunda). 

p. 74. Euzophera Chartottae REBEL. — Hungaria: Bihar (Cséh- 
telek), Budapest (Svábhegy); Dobrudsha: Tulcea. 

josol Coleophora, piticornis REBEL. — Hungaria: Deliblat (Fla— 
munda). " 

p. 52. — — Predotaella REBELL. — Hungaria: Deliblat. 


.. ROVARTANI LAPOK 


2 ; Z HAVI FOLYÓIRAT 3 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXI. KÖTET. —— 1914 JANUÁR—MÁRCZIUS "  1—3. FÜZET. 


A Tapinostola musculosa Hb. előfordulása 
Magyarországon. 


Irta: KApocsaA GyYurna. 


Az elmúlt 1913. esztendő, rossz hirének ellenére, a magyar 
mezőgazdasági entomologusoknak sok érdekes meglepetéssel szolgált. 
Megoldást nyert több fontos, valóságos csapásnak mondható, rovar- 
kártevő elleni védekezésnek immár évek óta szőnyegen fekvő kérdése 
és meghozta ez esztendő, egyéb érdekes rovar mellett, a Tapinostola 
musculosa HB. magyarországi tömegesebb megjelenését és ezzel kap- 
csolatban érdekes életmódja tanulmányozásának alkalmát 1s. 

Ez a szerény" ruházatú! lepke úgy a hazai mint a külföldi 
lepidopterologusok előtt mint ,ritka", ennélfogva .drága" állat sze- 
repel2? Mint mezőgazdasági kártevőről pedig eddig csak Orosz- 
országból származó adataink vannak. Ezentúl azonban hazánk is 
bátran szerepelhet már mint olyan ország, ahol a lepke .tömege- 
sebben" és mezőgazdaságilag .kártékonyan" jelentkezett. A m. kir. 
állami Rovartani Állomás jutott abba a .szerencsés" helyzetbe" — 
ha ugyan szabad e kifejezéssel élnem — hogy ezt megállapíthassa. 
és a kártevőnek hazai életmódját tanulmányozhassa. Az ilymódon 
gyüjtött tapasztalatokat akarom most részletesebben ismertetni, mind- 
járt előrebocsátva, hogy tanulmányainkat teljesen befejezetteknek 
még nem tekintjük. Kutatásainkat a jövőben még folytatni fogjuk s 
a kártevő életmódjának olyan fázisaira is leszünk tekintettel, amelyekre 
az elmult esztendőben részint, mert mezőgazdaságilay kevésbé fon- 
tosak, részint, mert a később említendő irodalmi adatokban már 
részletesebben leírva, benfoglaltatnak, nem voltunk tekintettel. A szó- 
banforgó rovar honi viszonyaink között folytatott életmódjának meg- 


1 Erre czéloz tudományos neve is: tapeinos — szerény, stolé — ruha ; 
musculosau — izmos, czélzással vastagabb erezetére. 

2 DR. O, STAUDINGER £ A. BaxG-HAas legújabb (No 57.) . Lepidopteren- 
Liste"-je szerint csereértéke: 7 80, ? 35 egység. 


Rovartani Lapok. XXI. 1—3. (1914. III. 25). 


2 


figyelése és a rendelkezésre álló irodalmi adatokban foglaltak revi- 
deálása JABLoNowskI Józser-nek, a Rovartani Állomás igazgatójának 
az érdeme, a ki a , Deutsche Gesellschaft für angewandte Entomolo- 
gie" 1913 őszén Würzburgban tartott közgyűlésén egy előadás kere- 
tében a rovar hazai tömegesebb előfordulásának történetét már is- 
mertette s a kinek az előadása a társulat évkönyvében napvilágot is 
fog látni! Nekem csak annyiban van érdemem, amennyiben mint a 
Rovartani Állomás tisztviselője s mint lelkes lepkész, a tenyésztési 
kisérleteknél, a megfigyeléseknél, a meghatározásnál s az irodalmi 
adatok felkutatásánál részt vehettem. Mint olyan szólhatok tehát a 
tárgyhoz, a ki betekintést nyerhettem a rovar érdekes életmódjába s 


aki — hogy úgy mondjam — végigkisérhettem szemeimmel egész 
életén: a bölcsőtől a sírig — és a feltámadásáig ! 


Mielőtt azonban hozzáfognék a fentebb igértem részletesebb 
tárgyaláshoz, állapítsuk még meg a lepke rendszertani illetőségét. 
STAUDINGER-REBEL 1901-ben megjelent , Catalog der Lepidopteren des 
Palaearktiscehen Faunengebietes" ezímű műve szerint a Nociuidae 
nagy családjának Trifinae-alcsaládja Tapinostola LD. nemébe tartozik, 
mely nemből hazai faunánkban a fentin kivül még ismert fajok: az 
extrema HB., Hellmamni Ev. és fulva HB., de valamennyi ,ritkána. 
vagy ,igen ritkának" jelezve. — . ő 

Rendkivül érdekelt e lepke magyarországi története. Át 
kutattam a hazai rovartani irodalom nagy részét; a hol csak sejtet- 
tem, hogy valami adatra rábukkanok, böngésztem és így sikerült is, 
nem mondom, hogy teljes, történetét összeállítanom. 

A Tapinostola musculosa-t hazánkban először a Csehországból 
1820-ban hozzánk származott KINDERMANN ÁLBERT (meghalt 1847-ben) 
fogta?, a ki családjával egyik legszorgalmasabb lepkegyüjtőnk volt 
és sok, nemcsak hazánk faunájára nézve, hanem az irodalom szá- 
mára 15 új fajt fedezett fel hazánkban. 

FRivanpszkY IMRE 1865-ben Pesten megjelent klasszikus művé- 
nek , Jellemző adatok Magyarország faunájához" 93. oldalán a kö- 
vetkezőket olvashatjuk : , Tapinostola musculosa HüB. (izomos Tarány.) 
Mint szórványos faj Hurópa több tájain észleltetett ; rónáinkon, úgy- 
szinte emelkedettebb lejtőinken, hol búzavetések léteznek, aratás után 
a tarlókon napközben is ide s tova sebesen repdesve, de csak gyé- 
ren található." Hogy KINDERMANN a lepkét hol fogta először, arra 
nézve az adatot megszerezni nem tudtam. A fenti idézetből, mely 


1 , Über einen neuen Getreideschüdling aus Ungarn. (Halmeule : 
Tapinostola musculosa HB.)" 


2 ABAFI-AIGNER LaAJos: A. lepkészet története Magyarországon. Buda- 
iDesb AS98-p. 56 


3 


halála után 18 évvel később kelt, kitünik, hogy ekkor már hazánk 
több helyéről volt ismeretes a lepke. Annál meglepőbb tehát a 


későbbi irodalmi adatok amaz állítása, hogy a lepke csakis Buda- 
pestről ismeretes. 

Ezt állítja NécsevY Isrvás ,Barsmegye nagylepkéi" czímű ér- 
tekezésében!, midőn a Barsmegyében 1893-tól 1899-ig gyüjtött lep- 
kéiről beszámol s a Tapinostola musculosa-t, melyet Verebélyen gyüj- 


. tött (VIII. 29.) egyetlen példányban, mint ritkább állatot említi föl, 


mely addig csak Budapestről volt ismeretes. A. AIGNER LAJos 
."A Noctuák biologiájához" czímű értekezésében? is ezeket írja: 
. Tapinostola musculosa HB. hazánkban csak Budapestnél, itt is 
igen ritkán, julius közepétől augusztus közepéig, mélyebben fekvő, 


vagy nedves helyeken levő szántóföldeken akkor kel ki, mikor a 


Benezúr érek , 
1. kép. — Tapinostola musculosa HB. — 4 — lepke, B — hernyó. 22. 
(JABLoNoOwsKI nyomán). 


búza csaknem megérett s akkor éjjel fogható, vagy úgy, hogy a 
kaszásokat követjük, akik a Noctuát kaszálás közben felzavarják. 
Napközt tarlókon is igen gyorsan röpül virágról-virágra, bogáncson 
15 szeretülni." Az. 1896-ban megjelent , Fauna Regni Hungariae"- 
ban is csak az olvasható : , Rara. I. Budapest." Ismerve most már a 
lepke életmódját, hiszem, hogy Budapesten kivül több-kevesebb pél- 
dányban más helyütt is gyüjtötték addig, erről azonban a szerzők- 
nek nem volt tudomásuk, egyszerűen azért, mert a gyüjtők annak 
idején nem közölték adataikat. 


1 Rovartani Lapok. VII, 1900, p. 26, 60. 
? Rovartani Lapok. VII, 1900, p. 210. 


A Rovartani Állomás lepkegyüjteményében talált egy példányt 
boldogult VEnLav IMRE fogta 1896. VII. 22-én ugyancsak Budapesten. 
A Nemzeti Múzeum magyarországi gyüjteményében található négy 
példány közül — amint erről DR. ScHűMIDT ANTAL úr szívességéből 
személyesen meggyőződhettem —- kettőnek Szolnok, egynek Tisza- 
luez és egynek Újpest a termőhelye. A legújabbi időkből csak egy 
adatra bukkantam még, mely a lepke magyarországi gyüjtéséről tesz 
említést és pedig BáRó N. Cu. RorHscwmiLD ,Adatok Magyarország 
lepkefaunájához" czímű értekezésébeni, mely szerint a lepkét a 
Hortobágyon fogta 1912 VII. 7T—11-én PREmpora nevű gyűjtője, 
a kivel véletlenül akkoriban, a Hortobágyon járván sáskaügyben, 
találkoztam is. Mindezen történeti adatok sorát bezárják végül az 
1912. és még inkább az 1913. év alább ismertetendő — s a lepke 
hazai történetének bizonyára legkimagaslóbb eseményei. 


A lepkéről, mint mezőgazdasági kártevőről, eddigelé csak Dél- 
Oroszországból származó adataink vannak. DLIspDEMawws az 1882. év 
tavaszán a kubani kozák-területen (a Kaukázus északi részén) történt 
utazása alkalmával elsősorban a rozson és másodsorban az őszi és 
tavaszi búzán észlelte a kártevőt, mely a gabonának sok szántóföldön 
a 23-át, másutt az 1/4-ét teljesen tönkretette. 0 egy új fajt vélt beane 
felfedezni s elnevezte Tapinostola frumentalis-nak.? Véleménye szerint 
e faj valószínűleg csak Délkeleti-Oroszországnak és Észak-Kaukázus- 
nak a jellemző állata. Szerinte a zab és árpa a kártételétől teljesen 
ment, mert utóbbiakon még olyan területeken sem találta, amelyeken 
a rozs és búza, kisebb-nagyobb mértékben, fertőzött volt. Ellenben 
találta a hernyóját a Bromus tectorum és Triticum repens szárában. 
Részletesebben leírván a rovar életmódját és a kártételnek képét, 
arra a következtetésre jut, hogy évente két nemzedéke van, az 
első tavasszal : április májusban, a második: július — augusztusban 
repül. A második nemzedéknek hernyói — véleménye szerint — 
ugyanolyan életmódot folytatnak, mint a tavaszinak hernyói. Az át- 
telelést illetőleg megfigyelésekkel nem rendelkezik. 4 

Igazán alapos és minden tekintetben kiváló egy másik orosz 
szerzőnek, MokRzEckI-nek a tanulmánya? MokRzEckI mindenekelőtt 
megállapítja, hogy a LisxpEmaww leírta Tapinostola frumentalis nem 
egyéb, mint a HÜBNER leírta 7. musculosa, amelyet alkalma nyilt meg- 


1 Rovartani Lapok. XX, 1913, p. 75. . 
? K. LINDEMANN : Tapinostola frumentalis, ein neues schádliches Insekt 
Russlands. (Entomologische Nachrichten. X, 1884. p. 173. 


3? Naturgeschichte einer Halmeule ( Tapinostola musculosa HB.) (Zeitschr. 
, £. wi-s. Insektenbiologie. III, 1907, p. 50, 87). 


figyelnie a tauriai kormányzóságban, ahol 1894—1899-ig nagy károkat 
-okozott. De nemcsak Tauriában volt ismeretes a kártétele, hanem 
megfigyelhető volt egész Dél-Oroszországban : Cherson, Jekaterinoslaw 


e 


. . és Stawropol kormányzóságokban és a Don- és Kuban-területeken. 


MokezEckxki megállapítja; hogy a lepkének évente csak egy nem- 
zedéke van, ez nyáron repül, és hogy az áttelelés petealakban 
történik. A hernyója egyaránt él az őszi, valamint tavaszi gabona- 
féléken. A vadon növő füvek közül, mint gazdanövényeket, felemlíti : 
a Tyiticum repens-t, Bromus tectorum-ot, Bromus inermis-t és Aegilops 
cylindricum-ot. A legrészletesebben írja le az egyes fejlődési alakokat 
és rovar módját, valamint az észlelt kártételt. Adatainak helyességéről 
meggyőződést szerezhettünk a Rovartani Allomáson is. Ez a komoly 
tanulmány mindenkor forrásmunkája lesz a Tapinostola musculosa 
életmódjával foglalkozóknak s jómagam is az alábbiakban nem egy 
helyen fogok reá hivatkozni, különösen olyan részleteknél, amelyekre 
nézve közvetetlen megfigyeléseink még hiányzanak. 

1912. június 11-én a kis Pusztapó községből (nem messze 
Szolnoktól) néhány búzatövet kapott a Rovartani Állomás, melyek 
közül némelyik a csíkoshátú búzalégy (Chlorops taentopus) MEIG. 
nyári kártételét mutatta, másokon ellenben nekünk ismeretlen zöld 
hernyók kártételét észleltük. Próbáltuk a hernyókat tovább tenyész- 
teni. hogy majd lepkét nyerjünk belőlük s így megtudjuk a kártevő 
nevét, azonban a kitenyésztésük nem sikerült. 

1913-ban május 5-én, ugyancsak fentemlített helyről, megint 
kaptunk búzatöveket, eddig még nem észlelt kártételt tüntetve fel. 
A felhasított hajtásokban apró, csontfehér színű és négy sötétebb 


" hosszsávval díszített hernyókat találtunk. A beküldővel azonnal össze- 
"köttetésbe léptünk, aki ezentúl készségesen küldte be időnkint a 


tanulmányainkhoz szükséges anyagot (növényeket s rovarokat). 
A május 5-én kapott vetés még alacsony, a jól megbokrosodott 
búzanövények még zsengék voltak. A hernyók a hajtások belsejében, 
ezek legalsó részében voltak találhatók. A kifejtett kis hernyók 
gyorsan elmenekülni iparkodtak. Ekkor a kártételnek képe ilyen volt: 
a hajtások belül a támadás helyén kirágottak oly módon, hogy a 
megtámadott hajtás a rágás helyén könnyen két részre válik, a felső 
rész már kis erővel is kihúzható. A megtámadott hajtás egyelőre 
— látszólag — normális marad, később azonban elszárad. A hernyó 
egy hajtással végezvén, átmegy egy másodikba, majd harmadikba s 
így tovább s ezekkel is így bánik el. A hajtásnak csak kis része 
lévén kirágva, elképzelhető, hogy egy-egy hernyó hány hajtást tesz 
ily módon tönkre. MokgzEcxki azt állítja, hogy a hernyó a növény 
belsejébe alúl egy kis kerek nyíláson át hatol be és valamivel 
feljebb egy másikon át távozik. A Rovartani Állomásra beküldött 


6 


búzanövények ezen apró nyílásokat nem mutatták, jeléül annak, hogy 
a hernyók felülről hatolnak be a hajtásba, amiről egyébként a most 
említendő kisérlet is meggyőzött bennünket. 

A május 15-én Pusztapóról érkezett búzavetésminta a  kártétel- 
nek még mindig ugyanazon képét mutatta, mint a tíz nappal előbb 
érkezett küldemény. A hernyók azonban már valamivel nagyobbak 
voltak. Minthogy a küldemény majdnem teljesen elszáradt volt-s így 
tenyésztési czélra a növények felhasználhatók nem voltak, a Rovar- 


d: 
Sy V/ 
S h ) 
S j 
gy j 
j 
1 
N 
KE 
; SS úly 
AY 
JAS 
Bonetúrélek, 
. 2. kép. — Tapinostola musculosa HB. kártétele. A — tavaszi sarjadzó búzatő ; 
a, b, c — a hernyó rágása folytán elhalt sarjak. — B — a hernyó befura- 


kodásának helye. (JABLoNowsKI nyomán). 


tani Állomás előtti gyepes területről egy csomó füvet ásattunk gyö- 
kerestől s ezt egy edénybe beültetvén, rábocsátottuk a hernyókat. 
A hernyók rövid idő mulva a hajtásokra vándoroltak s ott, a hol 
ezeket a felsőbb részükön egy levél átölelte, a levél felső vállüregé- 
ben, fejjel előre csakhamar befurakodtak a hajtásokba. A hernyók 
eltüntek szemünk elől és csak a hajtás, vagy levél gyenge rezgése 
árulta el, hogy az állat a növény belsejében tovább dolgozik. 
A hajtásokat megjelölvén, már másod-harmadnapon azok felső részét 
kihúzhattuk, mely el volt rágva. A hernyó azonban, egyre lejjebb. 


7 


haladva, tovább rágott. Befurakodási nyílásokat tehát itt sem észlel- 
hettünk. A május közepén beküldött növényeken a rágás a hajtás- 
nak mintegy közepén volt található. A lerágott rész hervadt, száraz, 
míg az alsó rész még egyelőre zöld. A hernyók gyorsan végeznek 
egy hajtással s bár csak kis részt rágnak ki egy hajtásból, e mun- 
kájuk mégis elegendő arra, hogy az elhaljon. A gazdának a hernyó 
ezen rejtett kártétele eleinte fel sem tűnik s csak későbben, június- 
ban, veszi észre, hogy a vetése nagyon is hiányos, holott tavasszal 
szépen bokros volt, hogy kisebb-nagyobb foltokon egészen elhalt. . 
Ezeket a foltokat csakhamar felveri a gaz. Egy hajtásban csak egy 
hernyó él, azonban egy növényen minden hajtás fertőzött lehet. 
A hernyók éjjel vándorolnak egyik hajtásból a másikba. Nem tesz- 
nek nagy útat, a legközelebbi ép hajtásokat keresik fel, — innen a 
kártételnek foltszerű jelentkezése. 

Május 25-én a hernyók színváltozását figyeltük meg: eddig 
fehéresek voltak, mostantól fogva zöldesek. Hosszúságuk 10—17 mm. 
között váltakozik, tehát különböző fejlődésűek. Később, amikor a 
gyenge sarjak már alacsonyabb, magasabb szárt növesztettek, de a 
kalászok még ,hasban vannak", juniusban, a hernyók már a szárban 
találhatók. Most már szembetűnnek az említett kerek nyílások. A meg- 
támadott szár alacsonyabb marad, a felsőbb része vastagabb, akár- 
csak a csíkoshátú búzalégy nyári kártétele esetén. Elő is fordulhat, 
hogy egy száron mindkét kártevő pusztít. 

A hernyó növekedése szerint tehát a kártétel képe is változik. 
.. Amíg a hernyó fiatal, lent él a hajtásban, amikor nagyobb, vastagabb 
lesz, feljebb vándorol. Ilyenkor már kevesebb gabonaszálat pusztít 
el, mert egyben több táplálék áll rendelkezésére. Mikor később a 
kalászt ölelő levélhüvelybe furakodik, az éretlen, zöld kalászból táp- 
lálkozik. Ha ilyenkor vizsgáljuk a növényeket, a levélhüvelyen kivül- 
ről egy-két (néha három) kerek nyílást találunk, amelyen át a hernyó 
be-, illetőleg kifurakodott. Ezek a kerek nyílások mindig jellemzők 
a kártevőre, akár még bent van a hernyó a kalász mellett, akár pedig 
már eltávozott onnan. A kalásznak legalább is a felét, de legtöbbször 
a ?3 részét rágja le s csak ritkán van a kalász csak az egyik olda- 
lán lerágva. Kibontva a kalászt a levélhüvelyből, ennek belsejében 
megtaláljuk a jellemző zöldes hernyó ürüléket. A kalásznak épen 
maradt része később esetleg kitolakodik a levélhüvelyből, de termése 
mezőgazdaságilag teljesen értéktelen. Tömegesebb fertőzés esetén a 
kalászoknak gyakran 50 és több százaléka ilyen sérült. Ehhez a kár- 
tételhez még hozzászámítandó a tavaszi kártétel is s így érthetővé 
válik, hogy alkalomadtán, mint annak idején Dél-Oroszországban, a 
Tapinostola musculosa valóságos csapásnak minősítendő. 

Junius 19-én a fogságban két hernyónk bebábozódott. Midőn 


JABLONOWSKI junius 21-én Pusztapón járt, szintén -talált már néhány 
bábot, sekélyen a föld felszíne alatt, de a hernyók legnagyobb része 
még a gabonaszálakban tartózkodott. Hosszúságuk ekkor már 30 mm. , 
vastagságuk mintegy 4 mm. volt. A hernyók kifejlődése minden- 
esetre az időjárástól, a korai vagy késői kitavaszodástól és ennek 
következtében a növények fejlettségétől függ leginkább. Mire a ga- 
bona érni kezd, tehát az aratás előtt, rendszerint már kifejlődtek a 
hernyók is. Elhagyják a kalászokat, a földbe vonulnak, ahol mint- 


Bernczürélek; . 
3. kép. —  Tapinostola muűsculosa HB. kártétele. I—III. — a hernyó rágó- 
munkája. A kerek lyukak a hernyó befurakodásának helye. (JABLONOWSKI 


nyomán). 


egy 4 cm. mélységben, a gabona gyökerei körül, földből egy kis 
üreget készítenek maguknak s itt egy-két napi pihenés után — 
munka után édes a nyugalom! — bábbá alakulnak át. A barna 
báb olyan, mint a többi bagolypilléé, leírását részletesebben adta 
MokRzExcki idézett munkájában. 


eke üö áé áséjbák d 


Mintegy 10—12 napi bábállapot után megjelenik a pille. Fog- 
ságban junius 21-én kelt ki az első pillénk, a mely meghozta nekünk 
a rejtély megoldását is ; megtudtuk, hogy a Tapinostola musculosa-val 
kötöttünk közelebbi ismeretséget. Bár mintegy 50 drb hernyót nevel- 
tünk fel és Pusztapóról is kaptunk bábokat, csak 7 drb pillénk kelt 
ki, legtöbbje július hó folyamán. A szülőállatok leírásától is felmentve 
érzem magamat, részletesebben tartalmazzák azt a különféle lepké- 
szeti könyvek. Érdekes megfigyeléseket tett Mokgzecxi a szabadban 
a lepkére vonatkozólag. A tauriai kormányzóságban június közepén 
kezdődött a rajzás s eltartott július 23-ig, mikortól fogva már csak 
egy-két elkésett példány volt található. . Napközben a lepkék mozdu- 
latlan ülnek a gabonában, a földön és füveken, csak estefelé élén- 
külnek meg, a gabona felett repülnek és a különböző — a gabona- 
földön és szomszédos tisztásokon levő — virágok nedvéből táplál- 
koznak. Naplementétől éjfélig a repülés felette erőteljes. Szívesen 
repülnek a világosság felé és a lámpa körül — gyűjtőknek mi 
izgató ezt hallani! — a körbe repülő pillangóknak ,egész felhője" 
képződik. Kikelés után csakhamar párosodnak. A párosodás s utána 
a petelerakás az esti órákban -történik. Kopulában körülbelül egy 
óráig maradnak. A megtermékenyített nőstények petéiket a gabona 
és vadon növő füvek szárára és levelére tojják le. Egy lepke több 
ízben s átlar 250 petét tojik. Ezeket vagy lánezszerűleg 20-ával, 
vagy kétsorban, vagy csoportosan kettesével rakja le, avagy egyen- 
kint , elszórja", gyakran élettelen tárgyakra is. A petéket átlátszó 
nyállal ragasztja le, mely a levegőn megkeményedik és a petéket 
vékonyan betakarja. Az imago 5—7 napig él. A petelerakás előtt a 
nőstény megélénkül, gyorsan felfelé szalad a növényen, miközben 
azt lábaival átöleli és a fara végével súrolja ; potrohát közben görcs- 
szerűleg összeszorítja. Midőn kiválasztotta már a növényt a pete- 
lerakás ezéljaára, megfogódzik abba a lábaival, összehúzza potrohát és 
megkezdi a petelerakást. 

A pete! világossárga, gömbölyű, felül lapos, oldalain élekkel, 
átméretben 0-5— 0-6 mm. Ősz felé a színe fehéres, burokja kemény 
lesz és az oldalélek erősebben kiemelkednek. Ilyenkor gyommag- 
vakhoz hasonlók. Az embryo még a nyár második felében fejlődik 
ki s októberben már a héjon át láthatóvá válik. A peték egy részében 
azonban az embryo kifejlődése csak később következik be: mind- 
azonáltal a tél elérkeztéig a peték legnagyobb részében az embryo 
már kifejlődött, mely azután a telet a peteburokban tölti. Ez a burok 
az időjárás viszontagságai ellen jól védi. A kis hernyók csak a kö- 


. vetkező tavaszon kelnek ki. A petéből kibújt hernyók először a leg- 


1 Mokgzecxi leírása szerint idézett helyen. 


10 2 


közelebb álló füveket keresik fel, azután átmennek a gabonanövé- 
nyekre. Rendkívül érdekes és gyakorlati értékkel birók MOKRZECKI 
következő adatai: 1895-ben egy orosz gazda márczius 20-án vetette 
el a zabját, április 2-án kikelt és április 38-án, vagyis 6 nappal ké- 
sőbben, már fertőzött volt a kis hernyókkal. Előzőleg márczius 
közepén a Bromus-on találta őket MoxkRzEcxki. 1897-ben egy táblán 
az árpa április 22-én kelt ki és április 24—27-én, tehát 2—5 nappal 
későbben, a kis hernyók már benne voltak. Némelyik hajtás még 
alig volt néhány cm.-nyi magas s belsejökben a 3—4 mm. hosszú 
hernyócskák már megtalálhatók voltak. A hernyók újra jelentkezése 
tehát egy hónap leforgása alatt történik: márczius második felétől 
április második feléig. 

Ilymódon elérkeztünk a Tapinostola musculosa életkörfolyásának 
ama pontjához, a honnan kiindultunk, a mikor ugyanis tavasszal a 
hernyócskák már benn találhatók a gabonában, mint a pusztapói 
május 5-iki küldeményben. 

Ezek után a hernyó leírását adom, úgy amint azt JABLO- 
NOWSKI már idézett német értekezésében leírta. Mint már tudjuk, az 
orsóalakú  Tapinostola-hernyó fiatalkorában, tehát nálunk majdnem 
május végéig csontfehérszínű és négy hosszsáva sötétebb, szürkés 
színű. Jűniusban, mikor már a kalászt rágja, zöldes lesz. A fej majd- 
nem állandóan barnássárga marad, fiatalabb korban világosabb, később 
valamivel sötétebb. A szemek és szájrészek. vagy legalább is ezek. 
szélei, feketések. Jellegzetes a három mellgyűrű és utolsó előtti test- 
gyűrű rajza. Hátán a hernyónak két hosszsáva van, ezek szélessége 
valamivel nagyobb, mint a közöttük fekvő, eleinte fehéres, később 
zöldes sáv. A két oldali hosszsáv majdnem ugyanolyan széles, mint 
a háti sávok és a fekete stigmák mentén haladnak, de úgy, hogy 
utóbbiak még magában a sávban, ennek alsó szélén találhatók. A háti 
és oldali sávok közötti, eleinte fehéres, később zöldes sáv valamivel 
szélesebb, mint a két háti sáv közötti. A négy hosszsáv a fiatal 
hernyókon (15—20 cm.) jól szembetűnik, később az oldaliak eltűn- 
nek, avagy csak nyomokban maradnak meg. Öregebb hernyóknál a 
háti hosszsávok is elmosódnak. E sávok színe állandóan némileg 
szürkés, de idősebbeknél némileg vöröses is. 

Az első mellgyűrűn egy félköralakú nyakpaizst találunk, 
melynek elülső széle majdnem egyenesen lemetszett, az oldalsó és 
hátsó szélei együtt egy félkört alkotnak. Az oldalsó és hátsó szálak 
mindig feketések (vagy sötétbarna színűek), fiatal hernyóknál e sö- 
tétebb szegély igen keskeny, idősebbeknél valamivel szélesebb. Az 
elülső szegély gyakran fehéres, világos mint a fej, néha azonban 
két sötétebb, de azért még mindig világos, barnássárga folttal bír a 
háti sávokkal egy irányban. E két foltocska idősebb hernyóknál 


TF 11 


egyre szembetünőbb, sötétebb lesz, úgy hogy már középnagy her- 
nyóknál feketések, vagy sötétbarna színűek és nagyobbak is és néha 
a keskeny félköralakú szegélylyel össze is nőnek. Ugyane testgyűrűn 
oldalvást a stigma előtt található egy barnás (feketés) előrenyúló 
hosszúkás foltocska. 

A második mellgyűrű háti részén kettő, négy vagy hat kis 
folt található s mindig a két háti sávon, két részre osztva. Ezek a 
foltok csakis sötétebb, feketés (barnás) színükkel tünnek ki a, szürke 
háti sávokból. Számuk a kor szerint növekedik: fiataloknál kettő, 
középnagyoknál négy, kifejlett hernyóknál hat a számuk. Ha a háti 
sávok színe eltünik, akkor csakis az elülső két foltot láthatjuk. E 
gyűrű oldalain három-három folt van, melyek közül az alsó kettő 
nagyobb s az oldalsávon van, míg a harmadik ezek felett a széles 
fehéres, később zöld, sávban található. E három folt egy egyenszárú 
háromszöget alkot. 

A harmadik gyűrűn ismét a háti sávokon négy folt talál- 
ható (kettő-kettő egyen), de ezek gyakran hiányoznak is, különösen 
idősebb hernyóknál. Az oldalsó három folt ugyanolyan elhelyező- 
désű, mint az előbbi gyűrűn. 

Az utolsóelőtti testgyűrű hátulsó szélén négy kis, barna 
folt látható, melyek mindegyike a négy hosszsávon fekszik. Némely 
félig kifejlődött hernyóknál ezenkivül a két háti sávon fekvő foltok 
mindegyike előtt még egy-egy barna pont is található. A négy folt 
az idősebb hernyóknál is rendszerint megvan, de hiányozhatik 1s. 
Találm azonkívül némely félig kifejlődött hernyókon a második utolsó- 
előtti testgyűrűn is és pedig a háti sávokon, két barna pontszerű 
foltot. Idősebb hernyóknál e testgyűrű foltjai teljesen hiányzanak, 
vagy csak nyomokban vannak jelen. Fiatalabb hernyóknál az utolsó 
testgyűrű hátlapjának széle is barnán szegélyezett, de később a 
szegélyezés elmarad. A többi testgyűrűn nincsenek külön jegyek. 

A hernyókat majdnem kopaszoknak mondhatjuk, mert a gyenge, 
barnás szőröcskéket csakis erősebb nagyításnál vehetjük észre. 
A fentebb ismertetett barna foltok mindegyikében rendszerint egy- 
egy szőröcskét találhatunk és főleg az idősebb hernyók mindegyik 
háti és oldali foltjában, de oldalvást, majdnem a szélén, mindig egy 
kis fehér foltocska vehető észre, közepén fekete ponttal és ebben 
egy kis szőrrel. 

A-honi tapasztalatok szerint a Tapinostola musculosa a gaboná- 
nak jelentékeny kártevője. Mint az Pusztapón megfigyelhető volt, a 
kártétel nem terjed ki az egész gabonatáblára, hanem első sorban 
az útak melletti részekre, legyen az út gyomocs, vagy gyommentes. 
Pusztapón az a búzatábla, amelyikből mintegy 25—30 hold volt 
erősen fertőzve, közvetetlenül egy szántóföldi út mellett feküdt, amely 


12 


majdnem gyommentesnek volt mondható; holott egy másik, árpa- 
tábla, amely kisebb fertőzést mutatott, nagyobb kocsiút mellett terült 
el, melynek szélei erősen gazosak voltak. A pusztapói eseten kívül 
1913-ban még egy másik hazai eset is fordult elő. Május 26-án 
Pusztavarsányból (Jász-Nagy-Kun-Szolnok m.) kaptunk a Rovar- 
tani Állomásra egy zabvetésmintát s abban egyéb kártevők mellett 
két Tapinostola-hernyót is találtunk. Különösen ezen utóbbi eset 
enged következtetést arra, hogy az állat hazánkban éppen nem lehet 
olyan ritka, mint amilyen a híre. Hogy mégis ilyennek ismerjük, 
annak első sorban az az oka, hogy a gazdák úgy a tavaszi, mint 
nyári kártételét más rovar művének tulajdonítják (Chortophila sepia 
MEIG., Chlorops taentopus MeEIrG.), vagy akik esetleg a hernyókat 
észre is veszik, röstelik a fáradságot, hogy szakintézethez beküldjék 
s bővebb felvilágosítást kérjenek : másodsorban pedig hibásak maguk 
a lepkészek is, akik az aratás után árván álló tarlókat és ezek kör- 
nyékét nem keresik fel. holott a Tapinostola-n. kívül ilyenkor és itt 
bizonyára akadna a hálóba más értekesebb lepke is. 

Hazánkon és Dél-Oroszországon kívül található még a lepke : 
Dél-Európában,  Dél-Angliában, Közép- és  Dél-Németországban, 
Afrika északnyugati részében, a Kanári-szigeteken, "Kis-Ázsiában, 
Syriában, Armeniában, Észak-Perzsiában és Turkesztánban.! Irodalmi 
adatok, melyek olyatén elszaporodásáról szólnának más országban is, 
mint az idéztem orosz adatok, nem állnak rendelkezésünkre. 

MOKRZECKI említi, hogy a lepke a tauriai és szomszédos kor- 
mányzóságok területén 1894—1898 bezárólag szaporodott el töme- 
gesen, aztán a száma oly gyorsan és rohamosan leapadt, hogy csak 
ritkán lehetett egy-egy sérült kalászra akadni a szántóföldeken. A. 
Tapinostola ezen leapadását ellenségeinek tömeges elszaporodásában 
véli. A következő parasitáit figyelte meg : Ichmeumon sarcitorius WEs., 
Amnomalon humeralis BRauwss és latro ScHR., Bracon abscissor NEES. és 
Anihraz flava L. A KRovartani állomáson tenyésztett Tapinostola- 
bábokból mi is nyertünk parasitákat: 3 drb még meg nem határozott 
Hymenopterát, azonkívül egy légyfaj tonnabábját, melynek azonban 
kitenyésztése nem sikerült. A kártevő ellenségeinek tömeges elsza- 
porodása esetén természetesen gyorsan leapad a száma s ismét évek 
lassú és észrevétlen elszaporodása szükséges ahhoz, hogy megint 
fenyegetően jelentkezzék. 

Az elmondottakból valószínű, hogy a Tapinostola muscu- 
losa HB. hazánkban sem olyan ,ritka" állat, mint azt az 1T0- 
dalmi források megjelölik, de megengedjük, hogy mező- 


1 Staudinger—Rebel: Catalog der Lepidoptéren des Palaearctischen 
Faunengebietes. Berlin, 1901, p. 189. 


18 


sazdaságilag kártékonyan, tehát tömegesebben, csak 
időszakonkint jelenik meg, mikor is elszaporodván rovar- 
ellenségei, ezek a további jelentkezését ismét a mimni- 


mumra szorítják vissza. 


Befejezésül még néhány szót a védekezés kérdéséről. A 
Tapinostola ismertetett életmódjából tudjuk, hogy az áttelelés pete- 
alakban történik a tarlókon és vadou növő füveken, ennélfogva 
minden olyan, eljárás, mely ezen téli fejlődésalaknak az elpusztítását 
czélozza, megfelelő és eredményes lesz. A petének elpusztítása leg- 
jobban és legolcsóbban az őszi alászántással történik. A tiszta és 
idejében elvégzett földmunka, mint annyi más kártevő ellen, a 
Tapinostola ellen is segít. Tekintetbe véve, hogy a modern mező- 


gazdálkodás szelleme — melynek legfőbb alapelve az okszerű föld- 
megmunkálás — lassankint áthatja hazánk valamennyi gazdáját, a 


Tapinostola-nak olyatén nagymérvű elszaporodására, mint Dél-Orosz- 
országban, nálunk sohasem számíthatunk. Olvasva LINDEMmANN idézett 
értekezését, valósággal megdöbbenünk az ott uralkodó állapotokon. 
Ez a szerző arról értesít, hogy az oroszok a kubani kerületben a 
téli gabonát a legtöbbször: a nyári gabonának tarlójába vetik, elő- 
zetes megszántás nélkül. A gabonamagvakat egyszerűen rászórják a 
tarlóra, azután boronával végigjárják, hogy a magvak némileg földdel 
alátakartassanak. Természetesen ilyen viszonyok mellett Eldorádója 
van nemcsak a Tapinostola-nak, hanem mindenféle rovarellenségnek. 
De igaz marad a régi mondás: ,a maga kárán tanul a gazda". 
MOKRZECKI említi, hogy a Tapinostola óriási pusztításai óta az Orosz 
gazdák is ráfanyalodtak már a rendesebb földmunkára, aminek ter- 
mészetesen sokféle irányban meglátszik a kedvező hatása. ,A féreg 
megtanított minket szántani!" mondogatják azóta. 

A Tapinostola musculosa HB. is egyik szép példája annak, hogy 
minő szoros összefüggésben van a tudományos entomologia (neve- 
zetesen a rovarok biologiája) és a mezőgazdasági érdekek között. 
A biologus nemcsak a tudománynak tesz szolgálatot kutatásaival, 
hanem igen gyakran fontos, életbevágó kérdések megoldásához is 
megadja a kulcsot. Mert a kártevők elleni védekezésnek legelső fel- 
tétele azok életmódjának teljes ismerete. 


Az Áluni barlang. 


Irta: BOKOR ELEMÉR. 


A ki a Kisszamos völgyén felfelé halad, nem is sejti, hogy az 
ösvény mentén, tőle csak néhány lépésnyire, a sziklás-fenyves olda- 
lon egy csinos cseppkőbarlangnak elég tágas szádja van elrejtve. 


14 


Magam is véletlen szerencsének tekintem, hogy első kutatásom al- 
kalmával egy odavaló oláhra akadhattam, a ki egy alkalommal erre 
kóborolva reá bukkant e barlangra s most vezetőmül szolgálhatott. 

A barlang a Runkulársznak nevezett hegy északkeleti lábánál 
fekszik légvonalban alig 3 kilométernyire délre az Oncsászai bar- 
langtól. Jó embermagasságú, mintegy 1100 m. tengerszínfeletti szádja 
északkeletre tekint s teljesen el van rejtve egy előtte elhúzódó lejtő- 
dudor és az azt benövő gazos által. 

A bejárat előtt feltünően hűvös lég csap arczunkba, mely bel- 
jebb menve még jobban érezhető lesz. 1913 július 6-án hőmérőm az 
előcsarnokban 2-5" C-t mutatott. Így nem is csodálkozhatunk, ha a 
nyár derekán az előcsarnok alján szemcsés jeget, az oldalfalak men- 
tén pedig firnszerű, lassan olvadó havat találunk. 

A lassan lejtő sziklatorokban néhány lépést haladva egy elszórt 
kőtömbökkel padlózott előcsarnokba jutunk. Itt még csak esti homály 
dereng. Az előcsarnokból két ág nyílik, balra egy sziklákkal tele- 
gördített, csakhamar megszakadó szárny, jobbra egy alagútszerű 
folyosó. A jobb oldali üreget követve egy elszűkülő nyíláson óvato- 
san aláereszkedünk a körülbelül 2 méterrel mélyebben fekvő alag- 
útba. Ebben hol iszapos-agyagos, hol meg éles sziklatörmelékkel 
fedett talajon kanyarogva, egy kiszélesedett terembe jutunk. A terem 
hátsó részében egy sziklatömbre helyezve nyugszik a , Kálvária" ; 
egy nagyobb stallagtit, több apró cseppkőfigurától körülvéve. Mögötte 
két folyosó 15 nyílik (a szűkebb bokáig eliszaposodott), mindkettő 
labirintszerűleg kanyarog, elszűkül és ismét kiszélesedik, egymással 
érintkezik s hátul egy alászakadt üregben végződik. E leszakadt 
medenezét az előző két évben még nem vettem észre, a fennemlített 
napon azonban meredek s veszélyesen sikamlós, agyagos oldalfalai 
között egy alvilági tó zavaros vize csillogott. Bizonyára az utolsó 
két év bő esőzése mosta alá, szakította be s töltötte ki vizével ezen 
medenczét. A barlang alagútja hosszát mintegy 80 m.-re becsülöm. 

A barlang egész hosszában, az alagúttól kezdve a hátsó me- 
denczéig, bő a nedvesség, nyirkos a talaj s kövér cseppekben hull 
alá a menyezet cseppkődíszítéseiről a  mésszel telített talajvíz. Épp 
e nedvesség és az elpárolgással járó alacsony hőmérséklet teszik e 
barlangot vakbogarak számára lakhatóvá. Az Áluni barlang egyik 
leghidegebbikje azon bihari barlangoknak, a melyekben bogár- 
troglobiák élnek. 

Ezek két fajban találhatók itt: Trechus (Duvalius) cogmatus WRIv. 
subspec. speluncarum CsIKI (Anophthalmus cognatus FRrv. var. spelun- 
carum Csrxi, Rov. Lap., XIX. kötet, p. 162.) és .Pholeuon Mihóki 
CSIKI (Pholeuon [Irenellum] Mihóki Csrxir, Rov. Lap., XVIII. kötet, p. 
107). A Choleva spadicea SruRMm, melyet 1912 nyarán e barlangban 


 ÖRVEN 


15 


egy példányban fogtam, nem az állandóan barlanglakó, hanem csak 
aaz ideiglenesen itt tartózkodó s másutt is található fajokhoz, a barlang- 
kedvelőkhöz, troglophilekhez tartozik. A Trechus subsp. speluncarum- ot 
1912 augusztus havában, a Pholeuon Mihoki-t 1911 június végén 
fedeztem fel. 

A Pholeuwon első példányai a , Kálvária" cseppkőoszlopairól 
kerültek elő. a későbbiek az oldalfalakon és a szanaszét heverő kö- 
veken, valamint azok alatt és alján voltak találhatók és pedig az 
alagút teljes hosszában, minél kijjebb azonban, annál gyérebben. 
Ebből kitűnik, hogy e faj csakis a barlang legsötétebb s főleg hát- 
sóbb részeiben él. Ellentétben áll vele a Pholeuon angusticolle HAMPE, 
mely az igen tágas Oncsászai barlangban, azon sziklákon is tartóz- 
kodik, amelyekre egy oldalablak nyílásának szétszórt, derengő fénye 
esik, persze nem a megvilágított, hanem az árnyékban nyugvó olda- 
lakon: vagy még inkább a Pholeuon Eleméri Csixi, mely az általam 
. Biharbarlangnak" nevezett barlang előfolyosójának még a sötét szür- 
kületben fénylő falain is található. Mindenesetre nem tételezhetjük 
fel, hogy a barlangok minden bensőbb részében abszolut sötétség 
uralkodjék és hogy a vak barlangi bogarak a szétszórt és saját ér- 
zékeinkkel már észre nem vehető fényben meg nem élhetnének. 

Ez állatokat természetes életviszonyaik között megfigyelnünk 


jelen eszközeinkkel persze lehetetlen. Gyertyáink, lámpáink fénye 


mellett mint világosabb, vagy sötétebb sárgásbarna gyöngyszemek 
ülnek a falakon, azok színével jól megegyezve. Hogy ez a mimikri- 
vel semmiféle összefüggésben sincs, az magától érthető. Ha a fény- 
forrás az állat közelébe kerül, az menekülni igyekezik. Mozgása 
hosszú, karcsú lábain, sajátságos döczögése mellett is elég tértnyerő. 
Bizonyára nem annyira a fény-, mint a hőkisugárzás hat kellemet- 
lenül az állatkákra, mert ha a hőkisugárzás hatásköréből kimenekül- 
tek, ismét leülnek, ámbár számtalanszor rövid pihenő után ismét 
tovasietnek. A Pholeuon-ok közül a Mihóki az egyedüli faj, melynek 
egy párját valaha copulában találtam. 

A közönségesen alkalmazott csalétkekkel e Phkoleuon alig fog- 
ható. 1912-ben mintegy féltuczat csalétekes üvegemben csak annyi 
példány volt található, mint a mennyi kint, a barlang falain is mászkált. 

A Pholeuon Mihóki rendszertani helyét illetőleg igen valószínű- 
nek tartom, hogy az állat a Pholedon angusticolle mellé mint annak 
egy alfaja, lesz helyezendő. 

A Trechus subsp. speluncarum egyetlen, tulajdonomban levő pél- 
dányát a , Kálvária" feletti boltozatról fogtam. Az Áluni barlangot 
kileneczszer látogattam meg, mindannyiszor több órát kutatva e faj 
után, de minden eredmény nélkül. E körülmény kellőieg vázolja 
némely barlangi Trechus felette nagy ritkaságát. ; 


esszé Mg zhget e e 


16 


Felhasznált irodalom : 
CzáRÁN GyuLA: Kalauz a biharfüredi kirándulásokra. 
Csisr ERvö: Új vak bogarak a bihari barlangokból. (Rov. Lap. XVII, 
JUH AKT6) 
— — — Új vak bogarak a Bihar-hegységből. (Rov. Lap. XIX, 1912. p. 162.) 


Adatok Magyarország bogárfaunájához. 


Irta: CsIkI ERNŐ. 


HET 
Octavius transadriaticus BREIr var. velebiticus BRErr — Starigrad (Pak- 
lenica). 
Stenus circularis GRAv. var. globulicollis BEstck —- Verestorony. 


— — Petrit BEsick — Felső-Kercz. 
-— . Deubelht BEsick -— Erdély. 


— — tvisulcatus BEwstck — Retyezát. 

— — Erichsoni RYE var. Ludyi Fauv. — Erdély, Horvátország. 
Astenus umiíformis Duv. — Barczarozsnyó. 

— — filiformis LarR. ab. laticeps PErgi — : Előpatak, Segesvár 
Crypiobium fracticore PAYKk. var. brevipenne REY — Segesvár. 
Teptacinus batychrus GyYuLc. var. linearis GRav. — Péhó, Brassó. 
AXantholinus validus PETRI — Segesvár. 

— — linearis OLrv. var longiventris HEeR — Nagyszeben, Gyula- 

fehérvár, Alsó-Kercz, Segesvár. 

— — azuganus REirr. — Erdélyi havasok. 

— — hungaricus REirr. — Magyarország. 

Plulonthus nigritulus GRAv. var. trossulus NoRDm. — Segesvár, Tordai 
hasadék, Radnai havasok. 

Ontholestes murinus L. var. Haroldi EpPn. — Nagysziklás. 

Staphylinus caesareus CEDERH. var. ruficorms BERNH. — Budapest. 

(Juedius longicormis KR. — Segesvár. 

— — maurus SAHLBG. — Segesvár, Felső-Kercz, Verestorony, Bisztra. 

— — laevigatus GYuuH. ab. resplendens THoms. — Büdös, Bisztra. 
Mycetoporus Baudueri Rgy var. puncticollis PErgki — Hátszeg. . 
Bryoporus rugipenmis Pawxp. ab. nigripennis Pergki — Bulea-tó, Radnai 

havasok. 
Bolitobius trinotatus ER. var. discophorus REY — Segesvár. 
Tachyporus macropterus STEPH. var. Abner Sauncy — Gyulafehérvár. 

— — chrysomelinus L. vár. basalis EPPH. — Brassó. 

Tachinus marginatus GYLCH. var. Fodori Csiki — Tátra: Csorba-tó. 


1 Ennek a czikknek az első része folyóiratunk múlt évi XX. köteté- 
nek 159—162. lapján jelent meg. 


IL 


Oligota fiavicorms Lac. — Presba, Bázna, Segesvár, Brassó. 
Brachida exigua HERR ab. colorata PETRI — Segesvár. 
Autalia puncticollis SHARP — Brassó : Czenk. 

Gnypeta velata ER. — Szászhermány. 

Aleunota macella ER. — Szászhermány. 

allel (Hydrosmectina) subtilissima KR. — Szászhermány. 


— — (Hydrosmecta) fluviatilis KR. — Alsó-Kercz. 
— — (Aloconota) Mihóki BERSH. — Misid-völgy (Bihar). 


— — (Metagxya) terminalis GRgAv. var. grisea THOMS. — Segesvár. 
— — — islandica KR. — Feleki hegység (Serbota), Radnai 
havasok. 
-—  (Paramaeotica) laticeps THoms. — Segesvár, Radnai havasok. 
— — (Piychandra) hepatica ER. — Bisztra, Verestorony. 
— — (Traumoecia) angusticolis THoms. — Esztergom. 
— — (Microdota) mortuorum Tuoms. — Verestorony. 
— — subterranea REY — Bucsecs. 3 
— — crassicormis F. var. fulvipennis Murs. — Verestorony. 
—  (Datomitcra) cribrata Kg. — Radnai havasok. 
Notothecta confusa MARK. — Segesvár. 
Calodera riparita EiR. — Péhó. 
Ocyusa maura ER. — Brassó. 
Oxypoda longipes ReY — Királykő. 
— — rugicolhs KR. — Brassó. 
—.  formiceticola MARK. — Brassó. 
— — brachyptera SrEPŐn. — Nagysziklás, Radnai havasok. 
e 
Pselaphidae. 
Trimium Merkli RErrr. — Segesvár. 
Euplectus cavifrons PETRI — Segesvár. 
— — bescidicus RErrr. — Csukás, Szilicze, Lánzsérújfalu (Sopron vm.) 
— — Rosae RarrR. — Lánzsérújfalu. 
— — decipiens RarrR. — Mehádia, Fuzine. 
Brachygluta haematica RcHB. var. sinuata AvBÉ — A törzsfaj között. 
Scydmaenidae. 
Leptomastax croaticus Csiki — Kozica (Vlaska pecina). 
Silphidae. 


Pholeuon antrophilum KwsiRscH — Fekete Kőrös eredeténél lévő bar- 
lang (Bihar). 


18 


Pholeuon amtrophilum var. interceptum KwsiRscnú — Ugyanott. 
— — Árpádi Csixi — Szérű-barlang (Fehér-völgy, Kolozs). 
— — Attila Csixi — Attila-barlang (Tatárhegy, Bihar). 
— — bihariense Csixi — Belczazár palotája-barlang (Szamosbazár, 
Bihar). 
— — Birói Csixi — Szegyestyel-völgyi barlangok (Bihar). 
— — converum KwiRscnH — Kalenyásza (Bihar). 
— — Osikii MiHók — Csiki Ernő-barlang (Ponor-völgy, Kolozs). 
— — Dienert Minók — Bársza-völgyi barlang (Bihar). 


Eleméri Csixi — Rézbányai és Osztrák-barlang (Bihar). 
Frivaldszkyi Csixir — Karfiol-barlang (Bihar). 
Gyleki Mocz. — Paczitfik-barlang (Bihar). 


— — kalenyászense BokoR -— Kalenyászai barlang (Bihar). 

— — Knirschi BREIT var. interruptum Csixi — Kondor-barlang (Bihar). 

— — Proserpinae KnNiRscH — Szkerisora (Torda-Aranyos). 

— — var. inlermittens IwiRscnm —— Szkerisora (Torda-Aranyos). 
Drimeoltus attenuatus BokoR — Pávai-Vajna barlang (Alsó Fehér vm.) 

—  condoricus KniRscH — Kondor-barlang (Bihar). 


Csikii Minók — Paczifik-barlang (Bihar). 
diaboltcus BokoR — Aranyosfő (Torda-Aranyos). 
Dieneri BokoR — Kalenyászai barlang (Bihar). 


Hickeri KsiIRscH — öSzkerisora, barlang a Piatra Tirsilor-on 
(Torda-Aranyos). 

hungaricus Csikr — Boga-hegy (Bihar). 

laevimarginatus Mocz. — Ponorul (Bihar). 

laticollis KwsiRscH — Szegyestyel-völgyi barlang (Bihar). 


Mihóki Csrxi — Szegyestyel-völgyi Ripp-Ripp és Nagy Sándor- 
barlangok (Bihar). 
Moczarskii BokoR — Rézbányai Osztrák-barlang (Bihar). 


similis BokoR — Rézbánya (Bihar). 
subterraneus KNsiRscH — Hgy hasadékban a girdai jégbarlang 


közelében (Torda-Aranyos). 
thoracicus KsiRscH — Kalotali-(Nagy-)barlang (Bihar). 


Bathyscia Fodori Csrixr — Herkulesfürdő (Domogled). 


— — Zolltánmi Csixi — Herkulesfürdő (Zoltán-barlang). 
—  — Kovaliizkyi KüiRscÓH — Szarkó. 
Choleva Sturmi BRis. — Verestorony. 
Colon denticulalum KR. — Segesvár. 
Silpha tyrolensis LAIcH. — Péhó (BRANCSIK). 
Triarthron Maerkeli ScHmipT — Brassó. 
Liodes silesiaca Kg. — Radnai havasok, Kéresztényhavas, Szeben- 
hegység. 


flavescens SCHMIDT — Brassó, Keresztényhavas. 


19 


dTiodes calcarata ER. var. picta RErIcHE — Brassó. 
Amisotoma humeralis F. var. clavipnes Hesr. — Verestorony. 
Cyrtoplastus sertepunctatus BRIs. — Brassó? 
; Trichopterygidae. 
Ptenidium Reitteri FLacH — Segesvár. 
Euryptilium marginatum AvB. — Alsó-Kercz. 
Acrotrichis (Trichopteryx) dispar MarrH. — Brassó. 
Histeridae. 
Abraeus parvulus AUBÉ — Segesvár. 
Hydrophilidae. 
Hydraena gracilis GERm. var. emarginata GaAwxGLB. —  Nagysziklás 
(BRANCSIK). 
. Hydrophilus caraboides L. var. smaragdinus Bacn — Déva, Nagyszeben, 
Botfalu. 
Laccobius sinuatus MorscH. — Alsó-Kercz, Segesvár. 
—  alutaceus THoms. var. laevicollis GANGLB. — Bázna. 
TIimmebius truncatulus THoms. — Segesvár. 
— 2 mitidus MaRscH. — Alsó-Kercz. 
—  — alutla BEDEL — Brassó. 
Cantharidae. 
" Podabrus alpinus PaYx. ab. rubens F. — Serbota, Bucsecs. 
OCantharis violacea PaYx. ab. tigurina DierR. — Radnai havasok. 
— — discoidea AKR. var. liturata REpre. — Szászrégen, Medgyes, 
Fogarasi havasok. : 
—  ? turcica MARSH. — Kerczi-hegység (BiIELz, PETR1). 
Rhagonycha nigriceps WALTL var. nigricornis PErgrI — Radnai havasok. 
— — femoralis BRULL. var. fuscitibia REY — Retyezát, Páreng. 
— — Holtzi Pic var. díiversipes Pic (Deubehi PErgi) — Segesvár, 
Brassó. 
— — atra L. var. rhaetica STIERL — Vargyas-völgy. 
Malthinus facialis THoms. —- Segesvár, Brassó. 
Dasytes subalpinus BaAvpi — Bucsecs. 
Trichoceble fulvohirta BRis. — Hátszeg, Barcza-Kozsnyó. 
Danacaea luteipalpis ScHitskY — Fiume. 
— — morosa Kiesw. — Bucsecs. 
Cleridae. 
Denops albofasciata CHaRpP. ab. longicollis Srev. — Erdély. 


Tillus elongatus L. ab. hyalinus SruRm — Verestorony. 
— — — ab. comma PErkRi (— ? ab. bimaculatus Dos.) — Zalatna. 


20 


Nitidulidae. 
Cateretes bipustulatus PAYxk. ab. suturalis MURRAY — Segesvár. 
— — — ab. ochraceus MuRgRaY — Segesvár. 
Epuraea terminalis MANSSH. ab. nigricans ScHiLskY.— Kereszténybavas. 
— — nobilis REirr. — Segesvár. 
— — variegata HBsr. ab. monochroa REIrr. — Brassó. 
—  longula ER. ab. Erichsom REirr. — Petrozsény. 
—  laeviuscula GyuLH. — Felső-Kerez. 
Meligethes Försteri REirr. — Brassó. 


— — coracinus STURM var. denescens GANGLB. — Alsórákos, Segesvár, 
Előpatak, Vargyas-völgy. 
— — subrugosus GYLu5H. var. substrigosus liR. — Előpatak (BIELz, PETRI. 
—  iframssylvanicus PErer — Kőhalom, Hévíz, Oláhfalu, Bükszád, 
Felső-Kercz, Kis-Ilva, Ratosnya, Segesvár. 
Glischrochilus guadriguttatus OL. var. decemguttatus OL. — Brassó , Kézd. 
Segesvár. 
Rhizophagus Brancsiki REirr. — Nagyszeben. 
Cucujidae: 


. 


Monotoma amgusticollis GyYLLH. — Brassó, Segesvár. 
— — picipes Hesr. var. cavicula REirr. — Bázna. 


Cryptiophagidae. 


TLoucohimatium Jakowlewi SEm. — Magyarország. 
Atomaria cognata ER. — Segesvár. 
el — ab. rubida RErrr. 


Erotylidae. 
Triplac pygmaea KR. — Segesvár. 
Phalacridae. 
Phalacrus hybridus FLacH var. confusus GUILLEB. — Magyarország. 


Stilbus atomarius 1. ab. picatus FLascH — Brassó. 


Lathridiidae. 
Lathridius campicola GERH. — Segesvár. 
Mycetophagidae. 
Mycetophagus piceus F. ab. sexpustulatus F. — Segesvár, Brassó, 
— — ab. undulatus MARsH. — Szászhermány. 


— — ab. humeralis ScHiILskY — Szászhermány. 


Endomychidae. 


. Sphaerosoma globosum Srgm. ab. rubrum Pergi — Verestorony. 


Coccinellidae, 
Coccinella 10-punctata L. ab. lateralis WsE. — Alsó-Rákos. lk 
—— — ab. ociopunciata MüLv. — Radnai havasok, Segesvár, 
Brassó. 
— — — ab. centromaculata WsE. — Brassó. 
ES. bella Wsm. — Brassó. 
— — conglobata L. ab. multiconjuncia DEpPoLI — Fiume. 
Myrrha 18-guttata L. ab. díisrimacula BErraA — Horvát tengermellék. 
Nephus guadrimaculatus HBsr. ab. obliguus WsE. — Brassó. 


—  bipunciatus Kua. ab. nigricans Wsz. — Radnai havasok, Segesvár. 


Helodidae. 
Helodes minuta L. var. laeta Passz. — Bucsecs. 
.— — elongata TouRwx. — Szováta, Szent-Erzsébet, Szurduk-szoros. 
Cyphon padi L. var. discolor Pasz. — Brassó, Keresztényhavas. 
— — Paykulh GuÉR. var. macer Kizsw. — Brassó : Czenk. 
FElateridae. 
Selalosomus melancholicus F. — Nagyszeben, Sánta, Presba, Segesvár. 


— — aeneus L. ab. bicolor DEporr — Zlobin, Obruc, Gornicko, V1se- 
vic, Licko polje. 3 

— — — ab. viridinitens Vozr — Risnjak. 

—- ——. ab. cyancus MARSEB. — Öbruc. 

— — — coeruleus ScHICsSkY — Pilis, Verestorony. 

— — Ganglbaueri RYyB. — Serbota. 
Elgyibtes ustulatus SCHALL. var. sputator REpr. — Erdélyben a törzsfajjal. 
Melanotus rufipes HBsr. ab. subrufus ScHwz. — Felső-Kercz. 

—  — tenebrosus ER. — Hátszeg. 
Elater tristis L. var. basalis Manwsn. — Borszék. 


Hucnemiddae. 


Dirrhagus Emyi RouGEr — Magyarország. s 


Buprestidae. 


Anthaxia discicollis Casr. gk Gogy — Beszterczebánya. 


Ptinidae. 


Ptinus pusillus STRM. — Segesvár. 


Anobiidae. 


Xestobium austriacum REIirr. — Negol. 
Anobium fulvicorne Sr. ab. rubrum REzirr. —. Hátszeg. 
Ernobius nigrinus Sr. var. politus REpr. — Radnai havasok. 
Ptilinus banmatensis Pic — Bánság. 
Xyletinus brevitarsis SCHILSKY — Nagyszeben. 

— — oblongulus MuLcs. -— Segesvár. 
Caenocara subglobosa MuLs. — Segesvár. 


Hylophilidae. 


Ewuglenes testaceus Kor. — Fiume. 


Anthicidae. 


Notoxus biinterruptus Pic. — Verestorony, Brassó. 
Endomia (Ochthenomus) tenuicollis Rossi var. obscuripennis Pic — 
Magyarország. 


Mordellidae. 


Mordella ornatopallida RErrr. — ? Lika (Horvátország). 

Mordellistena abdominalis F. ab. maculicollis ScHInsgkY — Szováta. 
—  humeratis L. ab. arillaris GyLLH. — Porumbák, Kerczi-hegység. 
— — semiíferruginea RErrr. — Trencsén. 

Anaspis excellens SCHILSKY — Ács. 
— frontalis L. ab. verticalis FaALD. — Brassó. 


Melandryidae. 


Phloeotrya scabra PETRI — Segesvár. 
Melandrya coerulescens PETRI — Segesvár. 


Tenebrionic ae. 


Bius thoracicus F. — Gyulafalva. 
Helops obesus FRrv. — Német-Bogsán. 


Cerambycidae. 


Evodinus clathratus F. ab. reticulatus F. — Brassó : Czenk. s 
Cortodera femorata F. — Brassó. 
Leptura erratica DAuwm. var. hungarica Pic — Magyarország. 

—  sexrmaculata L. ab. Rybinskiti REirr. — Kárpátok. 
Purpuricenus Koehleri L. ab. litoralis DeEporr — Tengermellék. 
Clyius arietis L. ab. gazella F. — Szászrégen (Brerz, PETR1). 
Dorcadion pedestre Popa var. gogium THoms. — Segesvár, Vízakna, 

Kalán. 


[ő] 
[et 


Monochamus sutor L. ab. fuscomáculatus PErRi — Radnai havasok, 
Borszék, Bisztra, Serbota. 
az — — ab. hybridus PETRI — Bisztra. 


Tetrops praeusta L.. ab. nigra KR. — Brassó (Czenk), Segesvár, Szurduk- 
szoros, Kketyezát. 
Phytoecia nigricornis F. var. tristriga RErrr. — Budapest. 


Chrysomelidae. 


Labidostomis longimana 1. var. dalmatina Lac. — Alsó-Kercz. 

Gynandrophthalma diversipes LErzs. — Keresztény-havas. 

Crypiocephalus laevicollis GEBL. ab. vwiennensis WsE. — Vajdahunyad, 
Mehádia. ; 

—  — flavipes F. ab. nigrescens GRADL. — Retyezát, Előpatak, Segesvár. 

—  — bilhneatus L. ab. moestus Wsz. — Bázna, Verestorony. 

— — elegantulus GRav. ab. inadumbratus Pic — Horvátország. 
Pachybrachys haliciensis Mrur. ab. rufimanus Wse. — Gyulafehérvár, 

Hátszeg. 
Chrysomela coerulea Ourrv. ab. marmarosensis RErirr. — Máramaros. 

— — crassimargo GERm. ab. plumbeonigra REirr. — Erdélyi havasok. 

-—— — haemoptera L. var. umicolor SuFFR. — Brassó (Czenk). 

— — orichalcia MünL. — Besztercze, Segesvár. 

Chrysochloa rugulosa SuFFR. ab. Gaertneri WsE. — Tátra. 

— — ab. mgritula WsE. — Tátra. 

— — plagiata SurrR. ab. dorsahs WsE. — Tátra. 

— — ab. rufipes WsE. — Tátra. 

— — cacaliae SCHRNK. var. Janaceki WsE. — Erdélyi havasok. 
Phytodecta pallida L. ab. nigricolor RErrr. —- Tátra. 

Phyllodecta vitellinae L. ab. brevicollis Morscm. — Brassó. 
Euperus cyamipennis Küsr. — Kolozsvár, Brassó. 
Lochmaea capreae L. var. pallidipenmis Küsr. — Segesvár, Brassó. 

— crataegi Foksr. ab. binotata Durr. — Erdély (a törzsfaj közt). 
Podagrica malvae ILL. ab. aenescens WsE. — Vajdahunyad. 

— — Menetriesi Farp. — Mitrovicza (Szerém vm.). : 
Crepidodera tranmssylvanica Fuss ab. rufipennis Das. — Erdély. 

— — corpulenta Kurscnx. ab. opaca PErgki — Feleki-hegység (Serbota). 
Epitrixz atropae FoupkR. ab. guadrimaculata WsE. — Brassói hegység. 
Minota obesa WALT var. carpalhica HEikra. — Tátra, Biharhegység, 

Bucsecs. 
Chaetocnema árida FoupR. — Rozsnyói hegység. 
Psylliodes Kiesenwetteri Kurscn. — Horvátország. 

— — chrysocephala L. var. nucea ILL. — Ratosnya. 

— — pyritosa Kurscn. — Vajdahunyad. 

Phyllotreta sínuata STEPH. var. monticola WsE. —. Hátszeg. 


Aphihona placida Kurscm. — Magyarország. 
— — migríceps REDT. — Segesvár. 
Longitarsus stragulatus FoupR. — Segesvár, Hátszeg. 
— — Foudrasi WsSE. — Pécs. 
— — pratensis Pawz. var. medicaginis ALL. — Borszék, Segesvár. 
— — — var. minimus Kurscs. — Fertő-tó. 


Apteropeda orbieulata MARsn. ab. aurichalcea WsE. — Bázna, Malomvíz. 


Lariidae. 
Spermophagus Küsteri ScHiLsgy — Gyulafehérvár. 
Bruchidius pauper Bon. — Bázna, Brassó. 
Anithribidae. 2 
Urodon musculus Das. — Budapest. : 
Pseudochoragus brachycerus Pergki — Trencsén, Gyulafehérvár. 
Curculionidae. 


2 


Otiorrhynchus geniculatus GERM. var. szörényensis Csixi — Német-Bogsán. 


— — mastixc OL. var. migrociliatus REirr. — Zágráb. 
— — infletoides Re rr. — Jasikovac (Gospic mellett). 
— — sguamiperdiz REirr. — Kapela-hegység. 
— — multipunctatus F. ab. hoverlanus REirr. — Máramaros. 
— — comatus Pergki — Zernesti hegység. 
— — perdixr OL. var. Carpathorum Csiki — Kárpátok. 
— — consobrinus REirr. — Ostaria (Velebit). 
— — costipennis Rosn. — Horvátország. 
—  albensis Pesrgi — Zalathna. 
— — — var. obducius PErgki — Topánfalva. 
— — antennalus SrIERL. var. Rosenhaueri STIERL. — Negol. 
— — globus Bon. — ? Magyarország. 
— — gramicollis Bon. ab. pictus PErgRi — Retyezát. 
— — var. Paringti PergRi — Páring. 
— — corvulus REirr. — Erdély. 
— — asplenii Micu. var. seriepunctatus PergRr — Radnai havasok. 
— — Milleritanus REirr. — Cserna-hora, Hoverla. 
— — hburnicus RErrr. — Velebit. 
. — — dubius Srgm. ab. pseudopauper RErrr. — Kárpátok. 
— — Champiomi RErrr. — Herkulesfürdő. 
Polydrosus subalyinus PergRr — Radnai havasok, Csukás. 
Brachysomus Mihóki PENEcKE — Huszárok. 


Omias Hanáki FRgrv. var. montanus Pergi — Borszék, Ratosnya, Egyeskő. 
Sitona crinita HBsr. ab. albocrinita REirr. — Magyarország. 


2 ÜL zlessga 
lat ag zeke 


sz ztemetkátssa köss á 


Sitona albescens STEPH. — Segesvár. 
— — sulcifrons THBG. var. Deubeli KRaAuss — Erdély. 
— — fuscoptlosa ApPrB. — Horvátország. 
—- — cyllindricollis FAHRSs. ab. varians DEsBR. — Alsó-Kercz. 
Trachyphloeus laticolhs Bon. — Segesvár. 
Liophloeus gibbus Bon. var. sulcifrons PerRi — Radnai havasok. 
— — laevifrons PErRi — Bucsecs. 
Cleonus nanus GYLLH. — Szent-Erzsébet. 
— , piger Scop. var. scutellatius Bon. — Budapest, Szeged, Mező- 
hegyes, Ulma, Pécs. 
Earinus vulpes OLrv. var. ortentaltis Pergki — Mezőzáh, Bázna. 
Minyops Eschericht REirr. var. lacunosus J. SAHLBG. — Velebit. 
— — costalis GyLLn. — Segesvár, Nagyszeben, Pilis, Kalán, Szurduk- 
SZOTOS. 


. Hypera pusilla PErgi — Ünőkő, Nagyhagymás. Bucsecs, Királykő, 
7) c (0) 7) ) v 


Kerczi1-hegység. : 
Dorytomus hirtipenmis BEp. var. taentatus Wsr. — Segesvár, Brassó, 
Gyulafehérvár. 
Orthochaetes subsetosus Pergki — Bulea-völgy. 
— . alpinus PENECKE — Szászhermány, Bucsecs, Tátra. 
Acalles ovalipennis PergRi — Verestorony. : 

—. turbatus Bon. var. balcanicus S0L. —- Bázna, Alsó-Rákos. 
Rhinoncus Castor F. ab. flavipes STEPH. — Segesvár. 
Ceuthorrhynchus virgatus GyeLH. — Szászhermány, Vajdahunyad. 

— — Roberti Gyunn. — Nagyszeben, Kalán. 

— — "ab. alliariae BRis. — Vargyas-völgy. 

—— angustulus GYLEH. — Brassó. . 

— — pervicax WsE. — Gyulafehérvár. 

— — erysimi F. ab. subniger GERH. — Keresztényhavas. 

Baris Spilzyi Hocnn. — Bázna. 

— — — ab. nesapta Fausr. — Bázna. 

Timnobaris pusio Bon. — Bázna. 
Balaninus rubidus GyYuLH. — Brassó. 
Bradybatus serieselosus PErRiI — Brassó, Verestorony. 


. Tychius Kiesenwetteri ToURN. — Segesvár. 


— — haematopus GyuLH. — Hátszeg, Segesvár, Brassó. 
Sibinita Beckeri TouRs. — Gyulafehérvár. 
Miarus campamulae L. ab. ursinus AB. — Púj, Segesvár. 
— — — var. rolundicollis DEsBR. — Púj. 
ee — — var. monticola Pergr — Borszék, Balánbánya, Segesvár, 
Bucsecs, Serbota. 
Nanophyes circumscriptus ÁAUBÉ — Segesvár. 
Magdalis Weisei SCHREISER — Szászhermány. 


26 


Magdalis síriatula DEsBR. — Erdély (BIEcz, PETRI). 
— — carbonaria L. — Szurduk-szoros. 
Apion Hilfi WaGwx. var. Deubeli WaGws. — Hátszeg, Brassó. 
— — platalea GERum. — Gyoma, Lajtaújfalu, Pinnye, Dicsőszentmárton. 
—  Sundevalli Bon. — Magyarország. 
— — fuscirostre F. — Piliscsaba. 
— — melancholicum WExcx. — Erdély. 
— — aestimaium Fausr —  Pálmatér, Gyoma, Gyenesdiás, Sümeg, 
Fertő-tó, Hidasnémeti, Perény, Brassó, Kevevára. 


Ipidae. 


Eccoptogaster laevis CHapP. — Bázna, Brassó. 
— — ensifer Eicum. — Ludbreg. 
Hylastinus croaticus FucHs — Varasd. 
Thamnurgus varipeg ErcmH. — Barcza-Rosznyó; Alsó-Rákos. 
Pityophthorus Lichtensteini RArz. — Budapest. 
Pityogenes guadridens HRrac. var. bistridentatus EricHn. — Zanoga. 

— — Lipperti HEsscn. — Fenyőháza. 

— — chalcographus L. var. sexrdentatus OLrIv. — Brassó. 
Ips Vorontzowi JAKoBs. — Resiczabánya, Brassó. 
Taphrorychus mecedanus REirr. — Tr.-Teplhcez. 

Dryocoetes hectographus REirrr. — Máramaros (Hoverla). 

— — sardus STRonm. — Krapina, Angoselo-Otok. 


Scarabaeidae. 


Psammobius laevipenmis Cosra — Segesvár, Szászhermány. 
Aphodius pusillus HBsr. var. rufulus Mucs .— Brassó, Keresztényhavas. 
— — varians DFr. ab. ambiguus MuLs. — Brassó, Alsó-Rákos. 
Anomala aenea DEG. ab. bicolor D ToRRE — Retyezát. 
— — ab. maculata SorsgYy — Nagyenyed. 
— — ab. cyanea D ToRRE — Retyezát. 
—  oblonga ER. ab. bicolor ScHiLsgkv — Verestorony. 
Oryctes nasicornis L. subspec. Holdhausi Misck —  Péczel, Dános- 
puszta, Pécs, Garamszentkereszt. 


24 


Adatok Magyarország lepkefaunájához. 


(Bettrüge zur Lepidopterenfauna Ungarns). 


Irta: BáRó N. CH. RorHscHILD (London). 


Az elmult 1913. évben meg- 
bízásomból — PREpora KáRoLY 
két ízben töltött hosszabb időt 
gyüjtési cezélból a szlavoniai 
Kupinovo-n és újból a deli- 
blati . homokpusztában fekvő 
Flamunda telepen. 

A mi első sorban a Szerém- 
ségben, a Száva mellett 78 m. 
magasságban fekvő Kupinoro- 
ban volt tartozkodást illeti, ez 
április 15-től augusztus 6-ig 
tartott, a honnan PREDOTA ki- 
rándulásait a kb. 14 kilométer- 
nyire " északnyugatra —— fekvő 
Obrez-ig, északra Asanja és 
keletre Progar-ig terjesztette ki. 

Nagyon jó gyüjtőterületet ké- 
pezett a Kupinovo-ig terjedő 
Obedska bara is, mely a 
Száva egykori elmocsarásodott 
ágát képezi. 

A mindenütt nagyban üzött 
sertéstenyésztés még a Kupino- 
votól messze fekvő tölgyesek- 
ben sem engedi meg gazdagabb 
növényzet kifejlődését. Mind- 
azonáltal sikerült PREpora-nak 
nem kevesebb mint 503 fajt 
Kupinovo környékéről kimu- 
tatni, melyek közül a következő 


1 Az előző hat közlemény a 
Rovartani Lapok következő köte- 
tesben jelent meg : 


VII.1 


Im abgelaufenen Jahre 1913 
nahm Herr KARL PREDorA in mei- 
nem Auftrage zwei lángere Aufent- 
halte zu Sammelzvecken u. zw. in 
Kupinovo (Slavonien) und wieder 
in Flamunda in der Deliblater 
Puszta. 

Was vorerst den Aufenthalt in 
Kupinovo (78 m), im Syrmien an 
der Save gelegen, anbelangt, wel- 
cher vom 15. April bis 6. August 
wahrte, so dehnte Herr PREDOTA 
seine Exkursion nordwestlich bis 
Obrez (zirkal4Km von Kupinovo), 
nördlieh bis Asanja und östlich 
bis Progar aus. 


Ein sehr gutes Sammelterrain 
bot auch die an Kupinovo sich 
anschliessende Obedska bara, 
welche einen versumpfíten, ehema- 
ligen Arm der Save darstellt. 

Die überall intensiv betriebene 
sSchweinezucht láüsst aber selbst in 
den von Kupinovo érst entfernter 
legenden Eichenwaldungen keine 
reichere Bodenvegetation aufkom- 
men. Trotzdem gelang es Herrn 


PREpora nicht weniger als 503 


Arten aus der Umgebung Kupi- 
novos nachzuweisen, unter welchen 


I Die 6 vorhergegangenen Beitrüge 
sind in den folgenden Bünden der 
Rovartani Lapok erschienen : 


T. XVI, 1909, p. 130—148; II. XVIII, 1911, p. 36—43; III. XIX, 1912, p. 
MASSA SEV: XIX, 19412. p. 167— 1805 VK. XX, 1913, p..660—915 YI. XX 


s 


E9A 3: pp. 110—1T3. 


28 


két aprólepke Magyarországra 
újnak bizonyult:  — Polychwrosis 
confinitana STGR. és Lithocolletis 
distinctella 2. 


Azonkívül két új fajváltoza- 
tot kellett felállítami, és pedig : 
Acidalha immutata ab. atra RBL. 
és Orambus paludellus ab. mivellus 
REL. 

A mi a Flamundában, a De- 
liblati homokpusztában való tar- 
tózkodást illeti, úgy ez augusztus 
T-től október közepéig tartott és 
újból egy sereg érdekes fajt 
eredményezett, közöttük két új 
faj Coleophorát, a C. Predotella 
RBL. és C. pilicornis RBL.-t. Mint 
újat kellett onnan a Satyrus 
Arelhusa Esp. egy felül egyszínű 
sötét fajváltozatát felállítani (ab. 
unicolor RBL.) és az Ancylolomia 
palpella ScHIFF. fejlődésének első 
fokozatait leírni. 

A míg a öSzlavonországban 
gyüjtött fajoknak teljes jegyzé- 
két közlöm ez alkalommal, a 
Deliblaton gyüjtettek közül csak 
azokat sorolom fel, melyek II., 
III. és V. közleményemben még 
nem soroltattak fel. 7 

A gyüjtött anyag meghatáro- 
zását úgy mint eddig 15 H. REBEL 
tanár úr (Bécs) végezte, a kitől 
a leírásokat tartalmazó függelék 
is származik. 

Végül még meg akarom em- 
litemi, hogy  PReporA tavaly- 
előtti bábokból még a követ- 
kező két fajt nevelte : 

Cirrhoedia xerampelina HB. — 
Hortobágy, e. 1. VIII. 15—IX. 9. 

Tephroclystia taguearia  Hs., 


sich die zwei nachstehenden, für 
Ungarn neuen Mierolepidopteren- 


Arten befanden: Polychrosis con- 
fimttana öreg. und Liihocolletis cli- 
sütnctelia 2. 

Überdies waren zwei neue Aber- 
rationen aufzustellen u. zw.: Acida- 
ia, immutata ab. atra ReL. und 
Crambus paludellus ab. nivellus RBE. 

Was den Aufenthalt in Flamunda, 
in der Sandpuszta von Deliblat, 


. betxifft, so wáhrte derselbe vom 


7. August bis Mitte Oktober und 
brachte abermals eine Anzahl sehr 
interessanter Arten, darunter zwel 
neue Arten Coleophoren C. Precdo- 
taella RB. und C. pilicormis RBL. 
Als neu war ferner von dort eine 
oberseits einfarbig dunkle Aberra- 
tion von Satyrus Arethusa Eisp. (ab, 
umicolor RBL.) aufzustellen, und die 
ersten Stande von Ancylolomia pal- 
pella Scnirr. zu beschreiben. 


Wahrend von den in Slavonien 
gesammelten Arten hier eine voll- 
standige Liste gegeben wird, wer- 
den von Deliblat nur jene Arten 
aufoezahlit, welche in meínem II., 
III. und V. Beitrag noch nicht an- 
geführt erscheinen. 

Die Determination der Ausbeute 
erfolgte wie bisher durch Prof. H. 
Rebel in Wien, von welchem auch 
der deskriptive Anhang herrühit. 


sSehliesslieh sei noch bemerkt, 
dass Herr PREpora aus vorjahrigen 
Puppen die beiden nachstehenden 
Arten gezogen hat: 

Cirrhoedia  xerampelina HB. — 
Elomtodézy 185. VDUD159—10S 9 

Tephroclystia tagugaria Hs., die 


29 


melynek hernyóit a Stina de Raupen wurden in der Stina de 
Vale-nál Budurásza mellett való- "— Vale bei Budurásza wahrscheinlich 
szinműleg Rhinantus-on gyüjtötte; — auf Rhinantus gefunden ; e. 1. VIII 
e. I. VIII. 17-22 (1 c), 1 ?). 17—22 (I ga, 1 $). Diese schöne 
Ez a szép araszoló pille Ma-  Geometriden-Art ist neu für Un- 
gyarországra új. garn. 


KEDSÁSSROLptnovo köznyékét - 4) Verzeichniss!. der: im" der 


aossáászétászk észlelt ássálaés ük ark szátsátáeb drl táttlé s 


Szlavonországban gyüjtött Umgebung von Kupinovo in 
lepkék jegyzéke. Slavonien gesammelten Lepi- 
dopteren. 
Papilionidae. 


Papilio podalirius L. — Obrez VII. 16. 


Pieridae. 
Pieris rapae L. — Kupimovo. V. 7, VI. 7. (Egy nagyon nagy d! pél- 
dány elülső szárnyhossza 29 mm. — Ein sehr grosses 
. d mit 29 mm. Vorderfílügellánge.) 3 
— napi L. — Kupinovo V. 9. 
S. var. napacae Esr. — Kupinovo VI. 9; Asanja VI. 28. 


— — Daplidice L. — Obrez VII. 27. 
Leptidia sinapis L. var. diniensis B. — Kupinovo VI. 7—10 (d 2). 
Cothas Hyale C. — Kupinovo. VII. 1; Obrez VII. 30 (2). 

— — Edusa F. et ab. Helice He. — Kupinovo VI. 17, VII. 9—26. 
Gonepterye rhamni L. — Kupinovo VI. 25 (d e. 1.); Progar VII. 18. 


Nymphulidae. 


Apatura Ilia Scnwrr. ab. Clytie Scnirr. — Kupinovo VI. 10—20. 

Limenitis Camilla Scmrr. — Obrez V. 28 (freguens) ; VII. 22—30. 
— — Szbilla L. — Obrez V. 28, VII. 30. 

Neptis aceris LEP. — Obrez V. 26, VII. 22 (2). 

Pyrameis Atalanta L. — Progar V. 14. 

. —  cardii L. — Obrez VIII. 1. 


Vanessa urticae L. — Progar V. 14. 
— " L.-album Esp. — Progar e. I. V. 24, VI. 105 Kupinovo VI. 12. 
S . polychloros L. —  Progar e. 1. V. 22—25; Kupinovo MISSZOS 


Obrez VII. 29. 
Polygonia c-album L. var. Hutchinsoni RoBs. — Progar WV. 14 c (AT- 
dekes ennek a nyári alaknak ily korai megjelenése. — 
Die frühe Erscheinungszeit dieser Sommerform ist sehr 
auffallend) ; Kupinovo VI. 10, d. 
Araschmiá Levana L. gen. aest. Prorsa L. — Obrez VIII. 3. 


30 


Melitaea Cinria L. — Obrez V. 28 (nagyon sötét, S"? — sehr dun- 
kel, 6? ). 
—  — Didyma Esr. — Obrez VII. 19. 
— — Athaliu Rorm — Progar V. 14  Obrez V. 28. 
Argyniis, Selene. Secmtsa — Kupimovo V. 4 16, VIT. 15 Asanja VII 
13— 28. 
— — Dia L. -— Kupinovo VI. 9. 
— — Latoma L. — Kupinovo V. 9. 
Melanargia Galatea L. var. procida HRBsr. —- Obrez VII. 23; Asanja 
VII. 24. 
Satyrus Circe FW. — Obrez VII. 23 (9). 
SAD ejas tao  Obrez ME 27 VIE 
Parargc Aegeria, L. var. egerides öraR. — Obrez VII. 22. 
— — Megaera L. — Kupinovo VII. 1. 
— — Maera L. — Kupinovo V. 10—20. 
Aphantopus Hyperanthus L. — Progar VII. 18. 
Epinephele Jurtina L. — Kupinovo; Obrez VII. 9 - 30. 
— — Tilhonus LG. — Obrez VIIT 3 (69). 
Coenonympha. Iphis Scnrrr. — Kupinovo IV. 29. 
— — Pamphilus L. — Progar V. 14. 


Erycinidae 


Nemeobius Lucina 4. — Obrez VIII. 1 (2 0). 


ELycaenidaes 


Thecla pruni L. — Kupinovo e. I. V. 9—21. 

Callophrys rubi L. — Progar V. 20; Obrez V. 28. 

Zephyrus guercus L. — Obrez VII. 22 (?); Kupinovo VIII. 8 (c). 
— — betulae LG. — Kupinovo ME 2 (6. b 6 3 


Ohrysophamus dispar Haw. var. rutilus WRwBc. — Kupinovo V. 10— 
VI. 7. (A tavaszi alak: vernalis HoRm. példányainak gyö- 
nyörű sorozata. — Eine Serie prachtvoller Stücke der 
Frühjahrsform vernalis HoRwm.), VII. 20—31 (kis példá- 
nyok. — Kleine Exemplare). 

— — Phlaeas L. — Obrez VII. 28. 
Lycaena Argiades PaáLL. — Kupinovo VII. 22. 


— — — var. Polysperchon Bks. — Kupinovo IV. 22—V. 8, VI. 15. 

— — Argus L. (Aegon Scnirr.) — Progar V. 20 (2 felül helyenként 
; kék. — 2 oberseits stellweise blau). 

— — Argyrognomon BRGsrTR. — Progar V. 20; Kupinmovo VII. 21. 

— — Icarus Rorr. — Kupinovo V. 1—9, VII. 20 ; Obrez V. 

— — Cyllarus Rorr. — Progar V. 20; Obrez V. 18, VII. 27. 

— — Argiolus L. — Kupinovo VI. 10—17, VII. 831 (2). 


Hesperiidae. 


Adopaea lineola 0. — Kupinovo VI. 29 (0). 
Augiades" Syívanus Esp. — Progar V. 14; Kupinovo VI. 11. 
Carcharodes alceae EsP. — Kupinovo V. 18, VI. 24; Progar VII. 21 ; 
Obrez e. 1. VII. 25. 5 
Hesperta Alveus HB. — Kupinovo VI. 2—11. 
S malwae b. — Kupimovo IV. 295 VI. 11. 
Thanaos Tages L. — Kupinovo VII. 20. 


Sphingidae. 
Acherontia Atropos L. — Kupinovo e. I. IX—X. 
. Protoparce convolvuli L. — Kupinovo VII. 22, e. 1. IX. 17. 
Detlephila euphorbiae L. — Asanja VII. 17; Obrez VII. 28 (erősen 
vöröses átmenet rubescens GaRB.-hez. —  Starck rötlich 
; transit. rubescens GARB.) 
Chaerocampa Elyenor L. — Kupinovo V. 1. 
Macroglossum stellatarum L. — Kupinovo e. 1. VIII. 
: Notodontidae. 
Stauropus faji L. — Asanja VII. 17 (9). 
Drymoma chaonia HB. — Kupinovo V. 2. 


Notodonta trepida Esp. — Obrez V. 1; Kupimnovo V. 8. 
Pygaera anastomosis L. — Kupinovo V. 30; Obrez VII. 27. 
—  curtula L. — Obrez VIII. 1. 


 LEymaníriidae. 


Orgyia antigua L. — Obrez VIII. 3. (c). 

Euwuproctis chrysorrhoea L. — Kupinovo V. 30—VI. 26: Obrez VI. 27 
NZESÉNE 

Lymantria dispar L. — Obrez VII. 23 (o). 


Lasiccampidae. 
Malacosoma neustria L. — Kupinovo e. 1. VI. 10—12 ; Obrez VII. 22. 
Eriogaster rimicola HB. — Kupinovo e. I. X. 8—27 (c ? freguenter). 


—  catazr L. — Kupinovo e. 1. X. 20 (69). 
Gastropacha guercifolia L. — Obrez VII. 22. 
Odonestis prum L. — Kupinovo V. 20. 


Thyrididae. 
Thyris fenestrella Sc. — Kupinovo VI. 19, VII. 24. 


et 
4928 
Éx 

6 


09 
129 


Noctuidae. 


Demas coryli L. — Obrez VII. 27. § 
Acronycta aceris L. — Kupinovo V. 10; Obrez VII. 22—25. 

—  rumicis L. — Obrez V. 28; Kupinovo VI. 10. 
Arsilonche albovenosa Gozze — Kupinovo, Obrez VII. 7—28 (saepius). 
Agrotis pronuba L. — Kupinovo VI. 9. 

— c mgrum L. — Kupinovo V. 16. 

S  plecta L: — Kupimovo V. 315 Obrez V. 26. 

—  putris L. — Kupinovo VI. 2, VII. 27. 

—  — exclamationis L. — Kupinovo V. 28, VII. 1. 


— — ypstlon Rorr. — Kupinovo VI. 22. 
— — segetum Scnirr. — Obrez VII. 27. 
Mamestra brassicae L. — Kupinovo V. 28. 


— oleracea L. — Kupinovo V. 10; Obrez V. 26. 
— — dissimilis KnocH — Kupinovo VI. 20—30. 
— — genistae Ben. — Kupinovo, Obrez V. 10—28. 


— — chrysozona BxkH. — Kupinovo VII. 17. 
Dianmthoecia capsincola HB. — Kupinovo VI. 2. 
Miana sírigits L. — Kupinovo VI. 2. 


- Bryophila fraudatricula HB. — Kupinovo V. 27—31 ; Obrez VI. 95. 
— receptricula HB. — Kupinovo VII. 9. 
—  algae F. — Kupinovo VI. 10. 


— — muralis FogRsr. — Kupinovo e. 1. VII. 31. 
Hadena unanimis TR. — Kupinovo VI. 23. 
Trachea atriplicis L. — Kupinovo VI. 23. 
Nonagria spargami EsP. — Kupinovo VII. 26. 
Senta marittima TauscÓ. — Kupinovo V. 21; Asanja VI. 25. 
Leucania pallens L. — Kupinovo V. 31. 


— — vilellina HB. — Kupinovo V. 29. 

— — albipuncia F. — Kupinovo e. Il. VIII. 3. 

—  turca L. — Kupinovo VI. 23, e. 1. VII. 29. 

Grammesia trigryammica Hurws. — Kupinovo VI. 23; Asanja VI. 19. . 
Caradrina guadripunctata F. — Obrez VI. 23. 

—  ambigua F. — Kupinovo VI. 20. ; 
Acosmetia caliginosa HB. — Kupinovo V. 11—22 ; e. 1. VII. 19—22. 
Amphipyra pyramidea L. — Kupinovo e. I. VI. 7; Asanja VI. 13. 
Calymmia affims L. — Kupinovo, Obrez e. I. VI. 6—25 ; Obrez VII. 27. 

— — diffinis Hw. — Kupimovo. e. I. VI. 2—VII. 9. 

—- trapezina L. — Kupinovo VI. 19. 

Dyschorista suspecta HB. ab. iners TR. — Kupinovo VI. 19—28. 

— — fissipuncia Hw. — Kupinovo VI. 19. 

Plastenis retusa L: — Progar e. 1. VI. 11—14; Obrez VI. 25; Kupi- 
novo VI. 19—VII. 19. 


ithopus En es tÖbrez e. E Ax. 98 XT 
umbratica 1. s ANÜPTNGYOS KS ES EVEZ ODTEZ Vele (GY 
hi ár SÁGBÁR L. — A ak ÉT VS VE sk Obrez VII. 25. 


B J s..— K SZET ; 
ilpochares  purpurina HB. — TÓL ess VHá7— 12 


ir a. argentula HB. —  Kupinovo b ELET 


KSTSRT 


1 2. VI. 21, VII. 22 (freguens). 
27 KÜDMÖVO. VI 85 Obrez VI. 22 VII 9. 
1 Kelt HEGOPSE 0brez VII 22. 


SZEzT erősen JG ászánű: je. — Ein KS grosses, auf den 
 Vorderílügeln stark violett SEEAEDIBE zs 


Mis 1; ab. jJunciú TuTT. — Övé VII. 28 
guta Gws. — Kupinovo $ Obrez e. 1. VII. 13— VIII. 2; Asanja SA 

3 "AAJEÍYES 57 

Et  ijlgubize ESB pimovo ev: 8. VÉ:-85 VIT 9. 

iep ephia alchymista ScniFr. — Kupinovo V.. 12; Obrez V. 17—28. 

1 , electa Ben. — Kupinovo VIII. 4. 

elocata IDÍSTeES Kupinovo VIII. 1. 


promissa Esp. —. Obrez e. 1]. VI. 1—9. 
hymenea ScHIFr. — Kupinovo k Obrez e. I. VI. 22—VII. 10. 
ria filexula Scrirr. — Obrez e. 1. V. 7—22, VII. 29 ; Kupinovo 
VII. 9. 
! clognutha erünüs RBL. — Kupinovo VII. i 
"tarsterinalis Kx. — Kuüpinovo V. ideb DJ e... VIE. 26. 


: 788 HB. — Kupinovo HEVE ISZ EvogareM LE: TSESŐORTEZ 
E 5 VIT :25— VILI. I. 

Flazinatis SCHIFE. — Kupinoro TEVE Se Obrez e. I. VII. 22—31. 
ja salicalis ScHIFF. — Kupmovo V. 

cribrumatlis HB. — Kupincvo V. 97 —29, VII. 20— 
nacularia L. — Kupinovo V. 3—VI. 1. 

on barbalis LG. — Kupimovo: V. 14—30 ; Obrez e. 1. VII. 22— 29. 
1 proboscidalis L. — Kupinovo V. 9 — 12. 
es costaestrigalis Sren. — Kupinovo V. 24. i 
ges turfosalis Wcx. — Kupinovo VII. 2—23. 


34 


Geometridde. 


Euchloris pustulata Hurs. — Asanja VI. 20. 


— — smaragdaria F. — Obrez VII. 27. 
— — vernaria HB. — Kupinovo e. I. VI. 10—29. 
Thalera lactearta L. —  Kupinovo IV. 21—V. 1; Obrez V. 26, e. I. 


VII. 14—22;5 Asanja VII. 22. 
Nemoria viridata L. — Kupinovo VI. 2, VII. 30. 
— — pulmentarta Gs. — Obrez V. 26. 
Hemithea strigata MüLt. — Kupinovo V. 18 (?). 
Acidalia ochrata Scop. — Obrez VII. 19 (9). 


—  muricata Hrs. — Kupinovo V. 24—VI. 13. 
— — dimidiata HFrs. — Kupinovo VII. 25— 30. 
— — laevigata Scop. — Kupinovo VII. 8—30. 


— — politata HB. ab. abmarginata BHrscn. — Obrez V. 26, VII. 20; 
Asamja e VIS Taro szan VAHESHÉS E 

—  interjectaria B. — Obrez VII. 25. 

—  mitidata HS. — Obrez VII. 27. (9). 

— — degenerarta HB. — Asanja VII. 22—27. 

—  — deversaria HS. — Obrez VIL. 19. 

—  aversata L. — Obrez VII. 19—27. 

— immorata L. — Kupinovo V. 25 ; Asanja VI. 19 ; Progar VII. 18. 

— — rubiginata HFs. — Obrez VIII. 3. 

—  punctata ScopP. — Obrez VII. 29 (?). 

—  immutata L. — Kupinovo IV. 23—V. 8, VII. 23 ; Progar VII. 18. 


-— — ab. atra RBL. nov. ab. (lásd a függeléket. — Siehe den 
Anhang). — Progar VII. 25. 

— — corrivalaria KgrscH. — Kupinovo VII. 31 (09). 

— — strigarta HB. — Obrez VII. 27 ; Asanja VII. 7. 

—  sírigilaria HB. — Obrez VII. 19—29 (a példányok részben 
erősen sárgások. — Die $Stücke sind zum Teil stark 
gelblich). 

— — flaccidaria Z. — Kupinovo V. 19—31; Obrez V. 26; Asanja 
VI. 19—22. 


Codomia orbicularita HB. — Kupinovo IV. 26, VII. 1 : Obrez VII. 25 (?). 
—  amulata ScHuLrze — Kupinovo IV. 29.; Obrez VII. 19. 
—  porata F. — Kupimovo IV. 21, V. 4, e. 1. VII. 24. 


— — guercimontaria BASTECB. — Kupinovo VII. 1; Obrez VII. 20— 
VIDUS 238 ASEhajjek Vo Eb WIIC úly 

—  punctarta L. — Kupinovo IV. 27. 

—  linearia HB. var. strabonarita 2. — Obrez VII. 29. 


Rhhodostrophia vibicarta CL. — Obrez V. 24; Asanja VI. 19. 
— — ab. sirigata STGR" — Kupinovo V. 25. 


35 


Tiumandra amata L. — Kupinovo IV. 21, VI. 8; Asanja V. 16 ; Obrez 
VIE. 20 

Eythria purpurarta L. — Asanja VII. 7; Kupinovo VII. 20. 

Ortholitha plumbartia WF. —. Obrez V. 22. 

Minoa murinata ScoP. — Kupinovo V. 27; Asanja VII. 17. 

Tithostege farinata Hrs. — Kupinovo V. 5; Asanja V. 14, VI. 19. 

Anaitis plagitata L. — Kupimovo V. 9. 


Triphosa dubitata L. — Kupinovo e. 1. VI. 23. 
Scotosia vetulata ScsiPr. — Kupinovo V. 17—31, e. I. VI. 9 (2). 
Larentia, viridarta F. — Kupinovo V. 10. 


— — ferrugata Cr. — Kupimovo V. 183, VII. 22 (?). 
— — fluviata HB. — Kupinovo VI. 23—30 (6). 
— — sociata Ben. — Kupinovo ÍV. 27; Asanja VI. 1. 
— — albiallata L. — Kupinovo VI. 2; Asanja VI. 1; Progar VII. 21. 
—  procellata F. — Obrez VII. 25—VIII. 3. 
—  bilmeata L. — Obrez VII. 19—25. 
—  rubidata HB. — Kupinovo VII. 22. 
Asthena candidala ScnrF. — Obrez VII. 20. 
Tephroclystia oblongata TEBG. — Obrez VIII. 3. 
— — assimilata Gs. — Kupinovo V. 18. 
— — isogrammarta HS. — Obrez VII. 27. 
Plibalapterye polygrammata BgH. — Kupinovo IV. 21, V. 21, VI. 26, 
WIDL 202 ASzragjén AVUL 762 OORSZz NYAL AAS VABE eg VÁDBE ő 
— . corttcata Tr. — Kupinovo VI. 9. 
Abraxas grossulartata 1. — Obrez VIII. 3. 
— — adustata ScHnIrr. — Obrez VII. 19. 


DPeilimia exanthemata ScopP. — Kupinovo IV. 29; Obrez V. 26 (9) 
MISE SE (S0 s 
Numeria. pulveraria L. ab. violacearia GRAEs. — Asanja VII. [7 ; 
Progar VII. 18; Obrez VII. 22—27. 
Ennomos erosaria HB. ab. tiliaria HB. — Kupinovo VI. 20. 
Selenta bilunaria HB. —  Obrez V. 26, Kupinovo VI. 2. 
— — lunaria ScHIFr. — Kupinovo V. 6; Obrez V. 26. 
Angerona prunaria L. ab. corylaria THBG. — Progar V. 16 (c). 
. Eurymene dolobraria L. — Kupinovo V. 21. 
Epione apiciaria ScnirF. — Kupinovo VI. 8; Obrez VIII. 3. 
Venilia macularia L. — Kupinovo V. 26. 
Semtothisa alternaria HB. — Asanja VII. 22. 


Hybernia bajaria Scnrr. — Kupinovo e. 1]. X. 19—XI. 4. 
—  — defoliaria CL. g ab. obscura HELgF. sz ab. brunmescens KBL. — 
KÜptoyvore. 15 2xe mASxU s E 
Boarmia roboraria ScCHIFF. — Kupinovo V. 2—6. 
— — consorlaria F. — Asanja VI. 1, Kupinovo e. 1. VII. 27 ; Obrez 
VII. 26. 


36 


Boarmia lichenaria Hurws. — Kupinovo e. Il. V. 18 (0). 


S Selenarid S élsa e Kp oson ye aSK breze VSE S 
Ematurga citomarta L. — Kupinovo V. 10-14 ípro parte transit. ad 


ab. uwiucoloraria STGR. c"? ). 
Phasiane clathrata L. — Kupimowvo. LM: 21 MESS: 
—  glarearia Scnwrr. — Asanja VII. 7; Obrez VII. 25. 
Eubolia arenacearia HB. — Obrez V. 24. 
— — — var. flavidaria Ev. — Obrez VI. 14 VII. 25—VILI. 3 


 Nolidae. 

Nola cucullatella L. — Kupinovo V. 1—26, VI. 20. : 
— ST 1806 — JAGDNMOYO Va 09. O0oaez E 1 VOC 30 
— — albula ScHIFF. — Kupinovo VI. 26—VII. 1 (09. 

—  . centonahs Es. -—- Kupmovo VI. 7 (6). 


Sarrothripidae. 
Sarrothripus Revayanus ScoP. — Kupinovo V. 30—VI. 9 ; Obrez e. Il. 
VASAT 
z CRlotphoridae. 
Eartas chlorana L:. — Kupinovo V. 22—271, VI. 26. 
Hyloplila prasinana L. — Kupinovo V. 4. 
Syniomidae. 
Syntoms Phegea L. — Obrez VII. 19 (kis üvegfoltokkal. — Mit 


kleinen Glasflecken). 
Dysauxes ancilla L. — Obrez VII. 9—27. 


Arctiidae. 
Spilosoma lutea Hrws. — Kupinovo V. 30. 
— — lubricipeda 1.. (menthastri Esp.) — Kupinovo V. 1—T, VI. 25 ; 
Öbrez VII. 22. 
— — urticae EsP. — Kupinovo VI. 2. 
Phragmatobia fuliginosa L. — Kupinovo e. Il. V. 0 JATE SÁVANSA2 
Obrez" Vt 27: 
Arctia caja L. — Obrez VII. 25 (parva). 
A ÁG AC E JATNMONYO Ve. 13 


Miltochrista. miniata Fogksr. — Obrez VII. 20—27. 
Comacla senex HB. — Kupinovo VI. 25. ; 
Pelosia muscerda Hrews. — Kupinovo V. 19— VII. 11; Obrez VII. 29 


(6): AsSaoja EV ISEZ2ZETSÜI 
— — obtusa HS. — Kupinovo V. 27— 31 (62), VI. 23 (6). 


a 
szea n me deka 


E éle : Zygaenidae, 


. Zygacna filipendulae L. — Asanja VII. 17— 
3 — — Ephialtes L. ab. trigonellae EsP. — MT NALES2D 
KKO SG van SGETEK. — Obrez VII 27- VIII. 3. 


97 TÖVE ta VT 


ü . — — subsolana OTGR. — Obrez VII. 20 (?). Í 
ME . Cochlididae. 
" Cochlidion tmacodes Eírw. — Obrez VII. 22—95. j 


ja Hetevogenea asella Scmrr. — Obrez VII. 22—VIII. 3. (92). 


3 . Psychidae. 
E " Bachyteta umcolor Hrs. — Kupinovo, Obrez, Progar e. I. VI. 11— VII. 
8 21 (2). 
a Sterrhopterya hirsutetla: Hs. — Kupimovo V. 20—31 (9); Asanja g 
s Frogar (zsákok. — Sacke). 
í Rebelia Sappho Mint. — Asanja V. 20 (e. I. 9). 
. Epichmopterya pulla sp. — IKupinovo NE 10 , Asanja V. 25— 30. 
. Fumea crassiorella BRp. — Kupinovo e. 1. T 1215 JASErüjJen Wo 25 WIÚL 
8 Ma Brogan (zsák — Hack). 
Sesüidae. 


a Sesta formicaeformis Esp. — Kupinovo V. 9—28, VII. 30 ; Asanja VII. 
Bis 175 Aalakaz VIG ZŰ 
—  empiformis EsP. — Kupinovo VI. 9—26 (e. I.) ; Asanja VI. 22. 


Cossi dae. 


"Cossus cossus L. — Kupinovo VI. 
Phragmataecia castaneae HB. — Kmséb TELM AT 
ZER pyrina L. — Kupimovo VI. 16. 


Pyralidae. 


i 

3 

A 

É 

Ef Melissoblaptes bipunctanus 27. — Obrez VI. 14 (9). 

— — Galleria mellonella L. — Kupinovo VI. 9. 

a Orambus paludellus HB. — Kupinovo V. 4—283 (freguens). 

S. — — — ab. nivellus RBL. nov. ab. — Kupinovo V. 4—24, d 5 
; (lásd. a függeléket. — Vgl. Anhang). 

.  — — contaminelus HB. — Kupinovo V. 30, VI. 26—VII. 1; Asanja 


VI. 22 : 

— — salinellus Turr var. nepos N. Cu. Roruscu. — Kupinovo V. 31, 
VI. 24—VII. 1 (619); Asanja VI. 22—28. 

— — luteellus Scmirr. — Kupinovo V, 12; Obrez VI. 11; Asanja 


MISÉT 


38 


Crambus perlellus 56 — Kupinovo V. 12—27. 

— — var. Warringtonellus Srr. — Kupinovo V. 12—27. 

— — verellus Zx. — Kupinovo VI. 22; Obrez 27—29. 

— — falsellus Scnrr. — Obrez VII. 22. 

— — eraterellus Sc... — Kupinowvo V. 20. 

— — — var. cassentintellus 2. — Kupinovo g Obrez VII. 20—22. 

— — hortuellus HB. — Kupinovo V. 24—VII. 1; Obrez VII. 29. 

— — pascuellus L. — Kupinovo V. 25—VI. 24; Asanja VI. 22. 
Platytes cerusellus ScHiwF. — Asanja VI. 22—28. 

Chlilo cicatricellus HB. — Obrez VI. 14: Kupinovo VII. 22. 

—  phragmitellus HB. — Kupinovo VI. 22—26, VII. 27. 
Scirpophaga praelata ScopP. — Kupinovo VI. 24—VIII. 1 ; Obrez VI. 14. 
Schoenobtius gigantellus ScHIFF. — Kupinovo VI. 24—VII. 27. 

— — forficellus TuBG. — Kupinovo V. 6—VI. 3, VII. 30 (9). 


Acentropus niveus OLrv. — Kupinovo V. 27—30 (d, et ? alata Hansomi 
ÖTPEH ) e 
Ematheudes punctella TR. — Kupinovo VI. 29. 


Homoeosoma sinuella F. — Obrez VI. 11; Asanja VI. 183. 
— — nebulella HB. — Kupinovo VII. 20. 
—  binaevella HB. — Kupinovo V. 26, VII. 30. 

Plodia interpunctella HB. — Kupinovo V. 2. 

fphestia elutella HB. — Kupinovo V. 20—30. 

Hypochatcia ahenella HB. — Kupinovo VII. 10. 

Selagta argyrella F. — Kupinovo VI. 9. 


Salebrita. semirubella cop. — Kupinovo VIII. 2. 

Nephopterya similella Zx. — Progar VII. 18. 

Phycita spissicella F. — Kupinovo VI. 9. 

Rhodophaea suavella Zx. — Kupinovo VI. 17 ; Obrez VII. 19 ; Asanja 
VI. 13- 14. 

Myelois cribrella HB. — Kupinovo V. 30, VII. 22; Obrez V. 26. 

Endotricha flammealis ScHIrF. — Kupinovo VII. 13; Obrez VII. 22. 

Aglossa pinguinaltis L. — Kupinovo V. 11. 


Hypsopygia costalis F. — Kupinovo V. 18—VI. 25; Asanja VI. 28. 
Pyralis farinális L. — Kupinovo V. 30 ; Asanja VI. 13; Progar VII. 18. 
Herculia glaucinalis L. — Obrez VI. 25. 
Cledeobia moldavica Eisp. — Kupinovo VI. 12—20—VII. 13; Asanja 
VIIL í7. 
— — angustalis ScHIFF. — Kupinovo VII. 12. 
Nymphula stagnata Dos. — Kupinovo V. 11; Obrez V. 24. 
—  nymphaecata L. — OCbrez V. 24; Asanja VI. 13. 
— — sirattotata L. — Kupinovo V. 27—29 ; VII. 12—20. 
Cataclysta lemnata L. — Kupinovo V. 29—VI. 3, VII. 13. 
Psammotis pulveralis HB. var. grisealis Srag, — Obrez VII, 29—VIII. 3. 


azta Ea altl AT zett et a da fi e DE eza pt a ZTE TRE Él, B la Dana ez ád ése Ék 
EZ há tö ONA S kész t 7 k ő edáee esték áj ASZ Set S - ÉEDE Tt, ÉBE TE TESTE KA 
NT ett nESSS eeekzes 1 gő szsüő :. 


39 

. Scoparta Zelleri Wcx. — Obrez VII. 22. 

— — ambigualts TR. — Kupinovo VII. 10. 

— — dubitalis HB. — Kupinovo V. 1. 

— — resinea Hw. — Kupinovo V. 7. 

5 cratgegella Ez. — Kupmovo VI.3; Asanja VI. 4. 

— — pallida Srpem. — Kupinovo V. 20—27. 

. Agrotera nemoralis Sc. — Kupinovo VII. 13; Obrez VII. 22—29. 
Sylepta ruratis 50. — Asanja VI. 1; Kupinovo VII. 10 ; Obrez VII. 27, 
Evergesütis exüimahs Sc. — Kupinovo VII. 14—28. 

— — straminalis HB. — Kupinovo V. 4—11. 
— — aenealis ScnirFr. — Kupinovo VII. 8—20. 
Nomophla noctuella Scmrr. — Kupinovo VII. 14. 


Phlyetaenodes verticalis L. — Kupmovo IV. 29, V. 7, VII. 14; Obrez 
ME ZO (VR: 
— — sticticaltis L. — Kupinovo VII. 10—27. 


Diasemia, litterata ScopP. — Asanja VI. 13; Obrez VI. 25. 
. Mecyna polygonalis HB. var. gilvata F. — Kupinovo V. 25, VII. 22. 
Calamochrous acutellus Ev. — Kupinovo VI. 3 (c). 


. Pionea pandalis HB. — Obrez VII. 19—29. 
FH ferruginalis BB. — Kupinovo VI. 11; Asanja VI. 19: Obrez 
SMEÉGÉ s 
— — verbascalis Scnrr. — Öbrez V. 28. 
— — rubiginals HB. — Asanja VI. 20. 
Pyrausta ciliahs HB. — Kupinovo VII. 22. 


— — sambucahs Scnirr. — Asanja VI. 28. 

— — mubilais HB. — Kupinovo VI. 19—VII. 20: Asanja VI. 13 ; 
Obrez VII. 27. 

— — cespitalis Scnrr. — Kupinovo gk Asanja VI. 13—VII. 10. 

— — purpuralis L. — Kupinovo VI. 8. 


— — aurata ScopP. — Obrez V. 26; Kupinovo VI. 8—VII. 12. 


Pterophoridae. 


Ozxyptilus parvidactylus Hw. — Obrez VIII. 3. 

.  Platyptilia rhododactyla F. — Kupinovo V. 27; Obrez VI. 11. 
. Alucita pentadactyla L. — Kupinovo V. 27; Asanja VI. 13. 
Pterophorus monodactylus L. — Asanja VI. 28; Obrez VII. 19. 


— — Tienigianus Z. — Kupinovo V. 26—29, VI. 23; Asanja VI. 28. 
Stenoptilia bipunctidactyla Hw. — Kupinovo IV. 28—V. 5, VI. 23 ; 
Obrez VII. 19. 
Tortricidae. 
Acalla hastiana L. ab. pruinosana Srcg. — Obrez VII. 19 (0). 


— — variegana ScHIFF. — Kupivevo VI. 9, 


40 


Acalla boscana F. — Kupimovo VI. 9. 
—  selasana HS. — Asanja VI. 19. 
— — holmiana L. — Kupinovo VI. 12. 
Capua reticulana HB. — Kupinóvo VI. 10—29 ; ES MESÉLD 
Oecnophthira  Pilleriana Scmrr. — Asanja VI. 19. 
Cacoecia crataegana, HB. — Obrez V. 12; Kupimovo V. 27. 
— — rosana L. — Kupimmovo V. 20. 
— . sorbiana HB. — Kupinovo V. 5. (9). 
— — semtalbana Gw. — Obrez VII. 27. 
— — costanú F. — Kupinovo V. 28—VI. 19 (freguens). 
— — sírigana HB. — Kupinovo V. 31, VI. 25 ; Asanja VII. Íí7. 
— — lecheana L. — Kupinovo V. 11—18. 
Pandemis ribeana HB. — Kupinovo VGA (23 Oke VEL Zo e 
—- — — ab. cerasana HB. — Kupinovo V. 9. 
— — heparana ScHnIFr. — Obrez V. 26. 
Toririz Bergmanmniana L. — Progar V. 20. 
s Vonuayana E Kupimoyvo VILL 31 
— — viridana L. — Kupinovo V. 4—6. 
— — dumctana Ta. — Asanja VI. 19. 


— — diversana HB. — Kupinovo V. 20—25. 
Cnephasia. chrysantheana DupP. — Kupinovo V. 27. 
— — Wahlbomiana L. — Obrez V. 12: Kupimovo V. 20. 
— — incertana TR. — "Kupinovo I 97. ÉVI. 30; Progar V. 22. 
— — abrasana DupP. — Kupinovo. 1. D0D-Ws 2 
— — nubilana FB. — Kupinovo V. KEN AA 
Tina udana Gw. — Kupinovo ív. ; Asanja VIT HT 
— — Smeutlmanniana F. — Obrez vil. hl Asanja VII. 30. 
— — ciliella He. — Kupinovo VII. 
Euxanithis hamana 1. — Asanja V. 19. 205 (Olemsz VIN 27 
SE Szoegamas a ez ASAuja VI 22 
Phtheochroa Sehreibersiana FROBL. — Kupinovo V. 20—31.. 
Ölethreutes salcella 6. — Kupinovo e. 1. V. 25. 
— — seriptana He. — Kupinovo VI. 25 
— — variegana He. — Kupinovo IV. 27. 


— — pruinana BB. — Kupinovo IV. 21—V. 9; Asanja VI. 19. 
— — oblongana Fw. ab. adelana RB. — Kupinovo V. 17 (9). 
— — profundana W. — Kupinovo V. 23, VI. 9, VII. 29 (c). 


— — arcuella Ce. — Kupinovo ÍV. 27, V. 30. 

— — rufana cop. — Kupinovo V. 3. 

— — sírtana Scmimr. — Progar V. 23; Kupimovo VI. 30. 
— — Brandertana L. — Kupimovo. e. j V. 12—25. 


— — ab. viduana He. — Kupinovo e. Il. V. 12—25 (c). 
— — rivulana Scop. — Progar V. 22; Obrez V. 28, VII. 28 ; Kupi- 
novo. VI. 30. : 1 


eutes lacunana Dup. sek ÜpÍNoVo: V: 2. VI. 305 Asanja MESS 
cespitana. HB. — Kupinovo V. 10—18; Asanja VE 24, VIL 12. 

achatana F. — Kupinovo V. 7—VI. í3. 

ericetana Wsrw. — Kupinovo V. 31. 
ntiguana He. — Obrez V. 26. 3 8 
yehrosis confinitana, STGR.. — Öbrez VII. 22 (0). — Magyarországra 
és Közép-Európára új, eddig csak Görögországból volt 
. ismeretes. — Neu für Ungarn und Mitteleuropa, bisher 
. nur aus Griechenland bekannt gewesen (cfr.-REBEL, Berl. 
" Ent. 2. 1905, p. 305). 


; V: 90- 96. 

18 ZENELSÉRS Hw. — öbrée gz ölgsat ezen 

meglectana Bur. — Obrez V. 27; Asanja VI. 25. 

. furfurana Hw. — Kupinovo ka. 30—V. 2 (apró halvány dd. 
. — Sehr kleine blasse dd); Asanja VII 7 (nagy rendes 
ESG ÜTÖSSES normales - ; 


Eg 


a Melzneriana TR. — Asanja sú B 25. 


He E. — Fenova EVE 20. 

Pflugiana Hw.: — Kupinovo $g Asanja VI. 20—30. 
luciuosana Due. — Kupinoró 9. 18. 
 foenella L. — Asanja VI. 25. 

itha funebrana TR. — Kupinovo VI. 25. 
compositella. F. — Kupimovo IV. 29. 
S — Progar V. 23. 
ne. germmana 181. —  Progar V. 20; Obrez V. 22, VÍL. 22 
is. selendna Gs. — Kupinovo IV. 21— V. 4. 
. dninutana Hw. — Obrez V. Ir. 
. Mitlerpacheriana Scsrer. — Kupinovo IV. 27. 
. laetana F. — Kupinovo V. 30 (e. 1.). 
fd TEAT ÁL Z. — Asanja VII. 30 (c). 

cz AsSaija VI: 25: 


Giyphipterygidae. 


ieria FSZT HOS. — Öbrez V: Í7. 


42 , 


Yponomeutidae. 


Scyihropia crataegella L. — Kupinovo V. 17. 
Yponomeuta plumbellus ScmrFr. — Kupinovo VI. 25. 
—  rorellus HB. — Obrez VII. 27. 
— — cognatellus HB. — Obrez VII. 22. 
Swammerdamia heroldella TR. — Kupinovo V. 19. 
—  pyrella Vin. — OÖObrez V. Ir: Progar V. 23. 
Prays Curtiseltus Dox. — Kupinovo IV. 27; Progar V. 13. 
Argyresthia mendica Hw. — Obrez V. 22 


Plutellidae. 


Plulella maculipennmis Cukr. — Kupinovo IV. 23, VII. 91: Asanja VI; 25. 
Cerostoma vittella L. — Asanja VI. 19. 

— — radiatella Dox. — Kupimovo e. Il. Y. 19. 

S. chazariella Ms. — Kupinovo e. 1. V. 175 Asanja VI." 19. 
Orthotaelia sparganella THBc. — Obrez VI. 25; Kupinovo VII. 20. 


Gelechiidae. 


 Platyedra vilella Z. — Kupinovo IV. 20. 
Gelechia pingutnella TR. Kupimovo V. 2 (?). 


— — scalella ScoP. — Kupinovo IV. 23. 
Teleia fugacella 7. — Kupinovo, Progar, Öbrez V. 20 —27. 


— — luculella HB. — Kupinovo IV. 29, VII. 31. 
Tachyptilia populella CL. — Kupimovo V. 30, VI. 30. 
Acanthophila alacella Due. — Kupinovo VI. 12; Obrez VII. 28. 
Recurvaria leucatella CL. — Kupinovo VII. 10. 

— — nanella HB. — Progar V. 16: Kupimovo VII. 19. 5 
Stenolechia albiceps Z. — Kupinovo V. 10. 
Brachmia tutatella HS. — Obrez VIII. 3 (9). 

— — trianmuulella HS. — Kupinovo IV. 20—25. 
Rlhlinosia formosella HB. — Kupimovo V. 19. 
Ypsolophus fasciellus HB. — Kupinovo IV. 27, V. SY 530 
Nothris verbascella HB. — Kupinovo e. 1. VI. 12. 
Pleurota pyropella Scnrr. — Kupinovo V. 30. 

— — salviella HS. — Kupinorvo IV. 30. 
Psecadia funerella F. — Obrez VII. 28. 


Depressaria costosa Hw. — Obrez VI. 25. 
—  laterella Scmrr. — Obrez VIII. 3. 
— — purpured Hw. — Kupimovo IV. 28. 
— chaerophyii 2. — Obrez e. L VI. 11. 

Carcina guercana F. — Kupinovo VI. 13. 


Borkhausenia unitella HB. — Kupinovo IV. 30, V. 26: Asanja VI. 19. 


Borkhausema flavifrontella HB. — Kupinovo V. 11. 
— — augustella HB. — Kupinovo IV. 27. 
— — minutella 4. — Kupinovo IV. 27. 


— — lunaris Hw. — Kupinovo VII. 21. 
——  Schaejjeretla CL. — Kupinovo V. 7; Asanja VI. 25. 


— — procerella ScHIFr. — Obrez V. 27. 
FElachistidae. 
Augasma aeratella Z. — Kupinovo V. 9. 
Coleophora lutipennella Z. — Kupinovo VII. 21 (9). 
— — mgricella Srepn. — Kupinovo V. 10 (9). 
— — alcyompennella Kozr. —  Kupinovo IV. 26, V. 10—VI. 19 ; 
Doitez Wo 1068 vAvsénnjen MIDGY2E 
— — spissicorumis Hw. — Kupimnovo V. 10. 


— :" ornatipennella HB. — Kupinovo VI. 22; Obrez VII. 22. 

— — onopordiella 7. — Kupinovo VI. 7—21. 

—  vicinella 2. — Kupinovo VII. 2. 

—  amatipenella HB — Progar V. 26; Kupinovo VI. 11, VII. 19. 


Gracilariidde, 
Gracilaria alchimiella ScopP. — Kupinovo V. 3. z 
— — irngipenella 2. — Kupimmovo VIL 7. 
Ormie caudulatella 7. — Kupimovo IV. 27. 
Lithocolletis distentella 7. — Asanja VI. 19. (Magyarországra új. — 
Neu für Ungarn). 
Tischerta complanella HB. — Kupinovo V. 8. . 
FLyonetiidae. 
Bucculatric Boyerella DupP. — Kupinovo V. 7. 
Nepticulidae. 


Opostega spatulella HS. — Kupinovo VI. 27. 


Talaeporiidae. 
Talaeporia tubulosa RErz. — Asanja (zsákok. — Sacke). 
Tineidae. 
Acrolepia pygmaeana Hw. — Kupinovo V. 10. 
Narycia monilifera GEoFFR. — Kupinovo IV. 25. 
Euplocamus anthracinalis ScoP. — Asanja VI. 25—VII. 17; Obrez V. 


245 (2), VIDOL 1 (6 
Monopis monachella HB. — Kupinovo V. 10—VI. 23. 


44 


Trichophaga tapetzella L. — Kupimovo V. 3. 
Tinea Ankerela Ms. — Kupinovo VI. 2. 


— — arcella F. — Kupinovo V. 10. 

— — parasttella HB. — Kupinovo IV. 20, V. 183. 
—  granella L. — Frogar V. 23 

— — cloacella Hw. — Kupinovo V. esö. 


— — angustipenms HS. — Kupinovo V. 7 (9). 
—  misella Z. — Asanja V. 14.  . 
— lapella He. — Kupinoóvo IV. 23, VI. 19. 
Nemophora metaxella HB. — Kupinovo V. 2—22. 
Nemotois Pfetfferellüs HB. — Progar VII. 18 (9). 
— — Raddaéllus HB. — Progar VII. 18 (9). 
— — minimellus 72. — Kupinovo VI. 14. 
Adela viridella Scor. — IKTÜJALNKOKO ID 22 (04 VILL 0 171 
—-  croesella Scop. — Obrez VII. 12-22. 
— Degeer ella L. — Kupimovo V. 23 (?). 


B) Pótlások Deliblat lepke- B) Nachtirage zur Lepidopte- 


faunájáboz.! renfauna von Deliblat. 
Nymphalidae, 
Polygomia c-album L. — X. 1 (nagy, felül világos, alul sötét d. — 


Grosses, oberseits liehtes, unterseits dunkles c). 
Melitaca Phoebe Kn. — VIII. 20 (?). 
. Satyrus Brisets L. — IX. 11 (?). j ; 5 
S lreuisa Bises e MIME da Ö Je : 
ké — — ab. unicolor RBL. nov. ab. c7 —- VIII. 7—12 HeEzS a [üg- 
geléket. — Vg!. Anhang). 
Pararge Megaera L: — X. 1 (69). 


Lycaenidae. 


Lycaena, Oodon Popa. — VIII. 8—29. 
—— — — ab. albicincta Tuomrr. — VIII. 8—29. - 


Hesperidge. 
Augiades comma L. — VIII. 9 (c). 


Lasiocampidae. 
Lasiocampa guercus L. — VIII. 25 (9). 


TC Rowmartani tapok: XV aga ps36 sex 9A 2 To as REx LN 9AA 
p. 66. zt ; ; 


Noctuidae. 


.— LR. 23. 


SAA0 (TS 


sg III. e. I. 
1 virens Tre VIII. 9. 
drina lenta TR. — VIII. 7—IX. 2 
mphipyra . TE D0B GoEzE — IX. 24. s 


. ocellari 18 HE Var. intermedia JEA BE elek 


.  — ab. glabra He. — Ix. 20. 
7 rbiginn F. Szszontásta EST A 


EZER BEN Sa. beled Eeen ESÉS 20. 
lina ornithopus Hurs. — X. 6. 

ocampa vetusta HB. — X. 2. 

i cultia balsamitae B. — VIII. 27—IX. 1 (a hernyót Ckondrilla juncea-n 
s . találták. — Die Raupe auf Chondr illa juncea gefunden). 


sír 1  venustula He. — VIII. 8—16, X. 


8 ső Geomeitridae. 
Nemoria viridata L. — VIII. 12. 
ci alia síraminata TR. — VIII. 31—X. 9. 

— — prubraria STGR. ab. -bilinearia Focus — VIII. 19.(1 9)... 
Rhodometra sacraria L. — IX. 17 ÜZE EREZZE K Ő: 

Gnophos obscurarid HB. — VIII. 8—25. 

Jiastietis" artestarta, F. — VIII. 16—X. 1, V. 10. 

turaa atomaria L. ab. unicoloraria STaR. — IX. 8 (1 c). 

bolia murinaria F. ab. cineraria DuP. — VII. 99. IX. 2 


: 9k Arctiidae. 
Lilhosia lutarella L. — VIII. 16—27. $ ls 
paltifrons. 2. — VILI. 10—29 (0 2). 128 
osia muscerda Hrs. — VIIL 24. 6. 


16 


Zygaenidde. 
Ino. globulariae HB. — VIII. 15 (3 d, kicsiny, a fésúűs csáp fogai fel- 
tünő hosszúak. — 3 c), klein, mit auffallend langen 


Fühlerkammzahnen). 


Sestidae. 
Sesia oxrybeliformis HS. — VIII. 2—24 (freguens. PREporA szerint a 
S. amnellata Z.-től különböző faj. — PREpora halt sie für 


eine von amnellata 7. verschiedene Art). 


Pyralidae. 

Melissoblaptes bipunctanus 7. — VIII. 8—19. 
Crambus inguinatellus Scnirr. — VIII. 7—18. 

— — poliellus TR. — IX. 4—18. 

—  — lithargyrellus HB. — VIII. 19—25. 

— Tristellus F. — VIII. 13—23. 

— — fulgidellus HB. — VIII. 17—25. 

— — falsellus Scnirr. — VIII. 13. 
Selagia spadicella He. — VIII. 3—29. 
Rhodophaea rosella ScopP. — VIII. 14—18. 
Gilyptoteles leucacrinella 7. — VIII. 23. 
Pionea croceahs HB. — VIII. 14. 

— — verbascalis ScHiFr. — VIII. 8. 
Pyrausta sanguinatis L. — VIII. 14. 

— — cingulata L. var. vittalis Lam. — VIII. 13—15. 


Pterophoridae. 
Pterophorus Lienigianus 2. — VIII. 29. 
Agdistis adactyla He. — VIII. 13—IX. 12. 
Orneodiddae. 


Orneodes grammodactyla VA, AVANT 


Tortricidae. 
Acalla contaminana HB. — X. (1. 
Lozopera tornella Wuscn. — IX. 2. 
Olethreutes ? nenihinana Gws. — X. 6. (Az egyetlen friss c" példány 
ú 20 5 
még legjobban megegyezik HERRICH SCHAFFER 329. ábrá- 
jával. — Ein einzelnes fÍrisehes c7 stimmt noch am besten 


mit HERRICH-OSCHAFFER S PIG. 329]. 
Steganoptycha ericetana HS. — Vill. 11: 
Polychrosis bicinctana Dup. — e. 1. IX. 14. 


47 


Epiblema expallidana Hw. — VIII. 12. 


E BINOZANTN IBXONYa IDG 
Plutellidae. 

Cerostoma radiatella DowN. — X. Tf. 

Theristis mucronella Scop. — X. 9. 
Gelechiidae. 


Gelechia tessella HB. — VIII. 17. 
Tita inustella HS. — IX. 2. (Ezen ritka fajból egy fÍriss c7. — Eim 
frisches c! dieser selténen: Art). 


Brachmia triannulella HS. — IX. 13—X. 7 (fÍreguens). 
Anarsia spartiella ScHRNK. — VIII. 24. 
Dcpressaria pallorella 2. — X. 5. 
—  atomella Hp. — X. Tf. 
Elachistidue. 


. Scythris bifissella Horm. — VIII. 26 (1 9) 
Coleophora saponartella HEEG. -- VIII. 10. 


— — pilosicornis REBEL, n. sp. — VIII. 23 (1 ?, lásd a függelé- 
ket. — Vergl. Anhang). 

— — Predotaetla REBEL, n. sp. — VIII. 7, 15 (2 c), lásd a függe- 
léket. — Vergil. Anhang). 


— — silenella HIS. — VIII. 24 (zsákok is. — Auch Sacke). 
— — asteris Mürnna. — VIII. 9. 
S lavagimella Ze VINT. 16. 

Elachista nigrella Hw. — VIII. 15 (69). 


Gracilaridde. 
Bedellia, somnulentella 7. — IX. 15. 
Gracilaria sügmatalla 2. — X. €. 
— — phasiamipenella BB. — IX. 12—15. 
—  auroguttella Sren. — VIII. 16. 


Ornia amgticella Srr. — VIII. 17. 


Tineidae. 


Ochsenheimeria capella MöscuL. — PREpora-nak sikerült ennek a faj- 
nak mindkét nemét a folyó évben nagyobb számban 
gyüjtenie. Repülési ideje IX. 7—14. — Es gelang Herrn 
PRgexpora die Art im heurigen Jahr in Anzahl in beiden 
Geschlechtern zu erbeuten. Flugzeit IX. 71—14. 

Acrolepia pygmaeana Hw. — IX. 21. 

s egssectella AZ e IX 137 X. 6. 


me 


Függelék. 
Trfa - DR"BHREBEG. 


ánhang. 
73 Von Prof. H. REBEL. " 


1. Satyrus Arethusa Esr. ab. unicolor REBEL, nov. ab. fs 


Az augusztus 7. és 12.-e kö- 
zött Deliblaton gyüjtött számos 
példány közül, az egyik c, az 
elülső szárnyak nem gyűrűzött 
feketés csúcsszemének kivéte- 
lével, felül egészen egyszínű (a 
rozsdasárga foltcsík nyoma nél- 


kül). Egy másik d, a mennyi- " 


bena rozsdasárga foltok gyenge 
nyomát mutatja, átmeneti alak- 
nak tekinthető. 


Unter den zahlreichen Exem- 
plaren, welche zwischen 7. und 
12. August in Deliblat -erbeutet 


wurden, befindet sich auch ein d, 
welches oberseits bis auf das un- 


geringte sehwürzliche Apikalauge 
der Vorderílügel vollstándig  ein- 
fárbig (ohne Spur der rostgelben 


. Fleckenbinde) erscheint. Ein an- 


deres c" bildet einen dentliechen 
Übergang indem-es noch schwache 
Spuren von rostgelben Flecken 
ZEN ös áss 


2. Acidalia immutata L. ab. atra REBEL, nov. ab. 


A. julius  25.-én  Progáron 
gyüjtött teljesen friss példány 
(d) egy új melanotikus eltérést 
képez. Az összes szárnyak fe- 
lülete majdnem teljesen feketés. 
Csak egy hosszanti . csík, a 
melyben a fekete középső pont 
fekszik és az összes szárnyak 
zegzúgos hullámvonala maradt 
fehér. A potroh 1s, a szelvé- 
nyek fehér szegélyének kivéte- 
lével, feketés, ; 
szárnyak alsó oldala, csak a 
rojtok maradtak világosak. Az 
elülső szárnyak hossza 11 mm. 
A példány nagyon hasonlít a 
mindenesetre sokkal nagyobb 
Acidalia incanata 1. ab. seminigra 
tBL képéhez. 


1 Verh. und Mitt. Siebenbürg. 


1912, p: 14. 


úgyszintén a - 


Das m Progar"am 25. Juli er- 
beutete Stück (c) ist tadellos friscb 
und bildet eine neue melanotisehe 
Aberration. Öberseite aller Flügel 
fast vollstandig geschwarzt. Nur 
ein Laángswisch, in welchem der 
sehwarze Mittelpunkt liegt, und 
die gezackte Wellenlinie aller Flü- 
gel sind weiss geblieben. Auch der 
Hinterleib ist bis auf die weissblei- 
benden Segmentraánder gesehwarzt, 
desgleichen die Unterseite aller 
Flügel, nur die Fransen öleiben 
hell, Vorderflügellünge 11 mm. Das 
Stück gleicht auch sehr der Abbil- 
dung der ailerdings viel grösseren 
ÁAcidalia incanata L. ab. seminigra 
ReL.1 j I 


Ver. f. Naturw. Hermanostadt. LXII, 


3. Crambus paludellus HB. ab. nivellus REBEL, nov. EN ale 


A " Kupinovonál - májusban 
nagy számban gyüjtött példá- 
nyok közül több mindkét nem- 
beli példány elülső szárnya 
tiszta fehér fekete pontozottság- 
gal és ugyanolyan hátsó ívelt 
sávval. Ez a fehér alak Meck- 
lenburg-ban is előfordul , a 
törzsfaj között. 


Mehrere Stiicke beiderlei Ge- 
sehlechts, unter den in Kupinovo 
im Mai zahlreich erbeuteten Exem- 
plaren, zeigen auch die Vorder- 
flügel reinweiss mit schwarzer 
Punktzeichnung und solehem hin- 
teren Bogenstreifen. Diese weisse 
Form kommt auchin Mecklen- 
burg unter der Stammform vor. 


4. Ancylolomia palpella Scnirr. első fejlődési fokozatai. — Die 
ersten Stinde von Ancylolomia palpella ScHIFr. 


A pete tonnalakú, átmérőjé- 
.ben kb. 07 mm hosszú és 04 
mm. széles. Mindkét sarka ke- 
rekített. A pete egész felületét 

. 12 erősen kiemelkedő hosszanti 
. borda járja keresztül. Ezek a 
. . bordák szélesek és harántul ro- 
vátkoltak. A sarkokon összehaj- 
lanak és itten egy ki nem mon- 
dott rózsaskulpturát mutatnak. 
A pete. színe sárga. (A leírás 
1913 szeptemher 10.-én készült). 

. A petéből kikelt hernyócska 

. kb. 15 mm. hosszú, nagyon 
nagy mély fekete fejjel és ép- 
olyan nem osztott nyakpaizs- 
zsal. A "hátrafelé keskenyedő 

.  züldes-szürke testen egy finom 
. vörös háti sáv és egy-egy hát- 
alatti sáv vonul végig, ezek 
között pedig apró vörös pontok 
állanak. Egy finom lábmelletti 
sáv is vörös. A  farszelvény 
csupasz (khitinlemez nélküli). 


j 


A mell lábai feketés-barnák, a 
potroh lábai világosak, külső 
. oldalukon fekete foltosak. 


Das Ei ist tonnenförmig, ca. 0-7 
mm. lang und 04 mm. im Durch- 
messer breit. Beide Pole sind ge- 
rundet. Die ganze Oberfláche des 
Eies wird von 12 stark erhabenen 
Lángsrippen durchzogen.  Diese 
Rippen sind breit und guergekerbt. 
5S1e konvergieren auf den Polfedern, 
welche eine unausgesprochene Ro- 
settenskulptur aufweisen. Die Far- 
bung des Eies ist gelb. (Beschrie- 
ben 10. September 1913). 

Das aus dem Hi geschlüpfíte 
Raáupchen ist ca. 15 mm. lang, 
mit sehr grossem, tief sehwarzen 
Kopf und solechem  ungeteilten 
Nackenschild. Der sich nach hinten 
verjüngende grünliehgraue Körper 


. wird von einer feinen roten Dor- 


sale und solehen — Subdorsalen 
durchzogen, — zwischen — welchen 


kleine rote Punkte stehen. Auch 


ein feiner Fusstreifen ist rot. Das 


Aftersegment ist nackt (ohne Chi- 
tinplatte). Die Brustbeine sind 
schwarzbraun, die Bauchbeine hell, 
aussen schwarz gefleckt. 


A felnőtt hernyó két szá- 
razon kikészített példánya van 
előttem. Az egyik PREDporaA-tól 
származik és egy éppen bábo- 
zodás előtt álló példányra vo- 


natkozik. A 28 mm. hosszú bőr . 


majdnem színtelen és a külta- 
korón semmiféle képződmény 
nyomát nem mutatja. Az elül 
kissé lapított, sörtékkel erősen 
fedett fej barnás-sárga, épilyen 
a középen kettéválasztott nyak- 
paizs. A mell lábain egy fekete 
lábfejízet láthatunk. 

A: másik készítmény még 
ANKER RupoLnr-tól származik 
Budáról és ezt PREDorA is pal- 
pella-hernyónak állapította meg 
A hernyó kissé karcsúbb és 
rövidebb mint az előbbi, barnás- 
sárga, világosabb hátalatti sáv- 
val. A másodiktól kezdődőleg 
minden szelvényen két erőteljes 
kiemelkedő — pontszemölcs és 
ezektől oldalt egy-egy keskeny 
harántduzzadás. A szelvények 
(a 2.-tól kezdődőleg) oldalán öt- 
öt pontszemölcs van, melyek 
közül a legfelső a legerősebb, 
ezek közül a szemölcsök közül 
a 2. és 3. szelvényen négy áll 
egymás alatt és az ötödik oldalt 
a második előtt, a többi szel- 
vényen négy szemölcs négy- 
szögben és az ötödik ezek kö- 
zött a középen fekszik. A fej 
mély feketés-barna, a középen 
kettéosztott nyakpaizs világos- 
barna. 

A hernyó fűcsomókban, egy 
finom földrészecskékből és fű- 
szálakból készült és 45 mm. 
hosszúságot elérő csővecskében 


Von der erwachsenen Raupe 
liegen mir zwei Trockenpráparate 
vor. Das eine stammt von PREDOTA 


selbst und betrifft eine Raupe 
knapp vor der Verwandlung. Der 
23 mm. lange Balg ist fast farblos 
und lásst keinerlei Bildungen des 
Integuments erkennen. Der vorne 
etwas abgeflachte, stark beborstete 
Kopf ist braungelb, desgleichen 
das in der Mitte geteilte Nacken- 
schild. Die Brustbeime zeigen ein 
sehwarzes Tarsalglied. 

Das andere Praparat rührt noch 
von RUDOLF ANKER aus Ofen her 
und wurde von PREDora als pal- 
pella: Raupe bestatigt. Die KRaupe 
ist etwas sehlanker und kürzer als 
die vorige, braungelb mit hehtem 
Nebenrückenstreifen. Jedes 
ment, vom 2. angefangen, tragt 
zwei kraftige, erhabene Punktwar- 
zen und seitlieh von ihnen je einen 
schmalen Ouerwulst. An den Seiten 
der Segmente (vom 2. ab) liegen 
5 Punktwarzen, von denen die 
oberste die kraftigste ist, u. zw. 
am 2. und 3. Segment vier unter- 
einander und die fünfíte seitlich 
vor der zweiten, auf den übrigen 
sSegmenten liegen vier im (Wuadrat 
und die fünfte im Zentrum dessel- 
ben. DerKopf ist tief braunschwarz, 
das in der Mitte unterbrochene 
Nackenschild hellbraun. 


Sgeg- 
5eg 


Die Raupe lebt in einem aus 
feinen Erdteilehen und Grashalmen 
angefertigten Schlauch, der eine 
Löángeé von 45 mm. erreichen kann, 


él. A csőben pihenő kinyujtott 
báb 18 mm. hosszú lesz, színe 
vöröses-barna és széles, ásó- 
alakú kremaszterélecskét mutat. 


A lepke szeptemberben fejlő- 
dik ki. 


51 


in Grasbüscheln. Die im Schlauche 
ruhende gestreckte Puppe wird 
18 mm. lang, ist von rotbrauner 
Farbung und zeigt eine breite, 
spatelförmige  Kremasterschneide. 

Die Falter entwickeln sich im 
September. 


5. Coleophora pilicornis REBEL, n. sp. 9. 


Az egyetlen augusztus 23-án 
Flamundánál gyüjtött ? külső- 
leg. a  C. albicostella Durp.-hoz 
hasonló, de már a más alakú 
csápszerkezet — folytán attól 
messze eltérő. 

A duúrván pikkelyezett fej 
fehéres-szürke, a másfél fej- 
hosszúságú tapogatók külső ol- 
dala erősen barnás, a középső 
ízük fehéres-szürkén szőrös. Az 
egyszínű fehér csápok a szár- 
nyak elülső szélének 3/5-ig érnek 
és hosszaságuk feléig vastagon 
nemezesen — pikkelyezettek, a 
pikkelyek előrefelé  fehéres- 
szürkék, felfelé barnások, belül 
világosabbak, csak az utolsó 
lábfejíz sőtét. A vastag potroh 
(9) hegyesen csúcsosodik. 

A széles és nagyon hegyesedő 
elülső szárnyak kissé fénylő 
sárgás-barnák és csak egy atö- 
vén nagyon keskenyen kezdődő, 
azután szélesbedő és a csúcs 
előtt elmosódó fehér sávot mu- 
tatnak az elülső szélen. A nagyon 
keskeny hegyes hátsó szárnyak 
a  pelyhekkel együtt barnás- 
szürkék. Az elülső szárnyak 
hossza 6-5 mm., kifeszítve 13 mm. 

Mindenesetre a C. lativittella 
ERsnH.- val (Irkuezk vidékéről) ro- 


Ein einzelnes frisehes 2, am 23. 
August bei Flamunda erbeutet, hat 
öussere Áhnliehkeit mit 0. albico- 
stella Dup. ist aber schon durch 
die andere  Fühlerbeschaffenheit 
weit davon verschieden, 

Der rauh beschuppte Kopf ist 
weissgrau, die Palpen von 12 
Kopfdurchmesser Lange sind aus- 
sen stark gebraunt, ihr Mittelglied 
weissgrau behaart. Die weissen, 
einfárbigen Fühler reichen bis 3/5 
des Vorderrandes und sind bis 
zur Haálfte ihrer Lange dick filzig 
besehűppt und zwar ist die Be- 
sehuppung nach Vorne weissgrau, 
nach oben braunlich. Die Beine 
bráunliech, innen lichter, nur das 
Tarsenendglied dunkel. Der dicke 
Hinterleib (2) lauft spitz zu. 

Die breiten sehr spitz verlau- 
fenden Vorderflügel sind etwas 
glánzend  gelbbraun und zeigen 
nur eine an der Wurzel sehr sehmal 
beginnende, sich dann erweiternde 
und vor der Spitze verlösehende 
weisse — Vorderrandstrieme, — Die 
sehr schmalen spitzen Hinterílügel 
samt dem Flaum braungrau. Vor- 
derílügel 6-5 mm., Expansion 153 
mm. 

Jedenfalls der C. lativittella ERSH. 
(von Irkutsk) verwandt, bei wel- 


92 


kon, a melynél azonban a csáp- 
ostor feketén gyűrűzött és az 
elülső szárny elülső szegélysávja 
már tövénél szélesen kezdődik. 


cher die 


jedoch 
sehwarz geringt ist und die Vor- 
derrandstrieme schon von der Basis 
aus breit beginnt. 


. Fühlergeissel 


6. Coleophora Predotaella REBEL. n. sp. 6. 


Két augusztus 7.-én és 15.-én 
Deliblaton gyüjtött és nagyon 
iól megtartott c, egy  caelebi- 
penella-csoportbeli új fajhoz tar- 
toznak (az elülső szárnyak hosz- 
sza 10 mm., kifeszítve 20 mm. ), 
mely a következőkben különbö- 
zik a legközelebb álló fajoktól : 

Caelebipenella 7.-től tiszta fehér 
feje és torháta, kissé világosabb 
sárgás csápbóbita, az elülső szár- 


nyak erősebben  zöldes-sárga, 
majdnem olajzöld alapszíne, 


ezeknek: sokkal szélesebb fehér 
ezüstvonalai [különösen a rövid 
ezüstsáv, mely a barna, itt sok- 
kal rövidebb (nem annyira 
messze a tő felé terjedő) ék- 
alakú sáv alatt fekszik, sokkal 
szélesebb] és sokkal sötétebb, 
feketés-szürke hátsó szárnyai 
alapján különbözik. 

Szmilis SraR.-től sokkal söté- 
tebb színeződése, különösen pe- 
dig az itt feketés-szürke, ott 
világos ezüstszürke hátsó szár- 
nyak alapján tér el. 

Simillima SraeR.-től az elülső 
szárnyak tisztán barna ékalakú 
sávja és sötétebb alapszíne 
alapján különbözik. 

Persimilis RBL.-től az elülső 
szegélynek csak az első ötödé- 
ben kezdődő ezüstös kosztális 
sávja alapján tér el. 

Astragalella 2.-től tetemesebb 
nagysága, sokkal rövidebb ezüs- 


Zwei sehr gut erhaltene cc" in 
Deliblat am 7. und 15. August er- 
beutet, gehören einer neuen Art 
(Vorderfílügel 10 mm., Expansion 
20 mm.) aus der Caelebipenella- 
Gruppe an, welche sich in nach- 
stehender Weise von den zunachst 
stehenden Arten unterscheidet : 

Von caelebipenella Z. durch rein 
weissen Kopf und Thoraxrücken, 
breiteren, etwas heller gelbliehen 
Fühlerbuseh, mehr gründliehgelbe, 
fast olive Grundfarbe der Vorder- 
flügel, viel breitere weisse Silber- 
limien derselben [namentlieh die 
kurze Silberstrieme unter der brau- 
nen, hier viel kürzeren (miecht so 
weit wurzelwarts reichenden) Keil- 
strieme ist viel breiter] und durch 
viel  dunklere,  sehwarzliehgraue 
Hinterflügel. 


Von similis Sraeg. dureh 6 viel 
dunklere Farbung, namentlieh auch 
der hier sehwarzgrauen, dort licht 
silbergrauen Hinterílügel. 


Von simillima SraR. durch die 
deutlicehe braune Keilstrieme der 
Vorderílügel und dunklere Grund- 
farbe derselben. 

Von persimilis RBL. durch die 
erst bei 15 der Vorderrandslaánge 
beginnende silberne Kostalstrieme. 


Von astragalella 7. dureh bedeu- 
tendere Grösse, viel kürzere sil- 


58 


tös elülső szegélysávja és barna — berne Vorderrandstrieme und brau- 
ékalakú sávja (melyek az asira- — ne Kielstrieme (welche bei astra- 
galella-nál közel a tőig terjed-  galella bis nahe zur Wurzel reichen) 
nek) és sokkal sötétebb hátsó und viel dunklere Hinterflügel. 
szárnyai alapján különbözik. 

Echinella SraR.-től rövidebb "Von echinella STGR."durch kür- 
és szélesebb, magán az elülső  zere, breitere am Vorderrand selbst 
szegélyen fekvő kosztális sávja  liegende Kostalstrieme, 

TÖVÉN TÉT el; s 


- 20 Tee TÁgK 
Különfélék. 

Egy hím-nős araszoló pille Trencsénbét. — Amint 1913. évi 
október hó 26-án este rendes lepkésztanyámon egy ívlámpa alatt a 
mindinkább gyérülő pilléket lestem, egy nagyobbszerű, sárga színű 
araszoló telepedett a közeli ház falára. Miután magasan ült, kez- 
tyümmel dobtam le s bizony a legkevésbé sem voltam az eredmény- 
nyel megelégedve: ,megint egy Himera!" De azért csak benthagy- 
tam a cziános üvegben s másnap nem 15 sejtve minő ritkaságot ej- 
tettem zsákmányul, kifeszítéséhez fogtam. Ez a munka azonban se- 
hogy sem akart sikerülni, mert nem tudtam semmikép sem megfelelő 
magasságba hozni a lepke szárnyait. Eközben jobban szemügyre 
vettem az állatot és láttam, hogy a jobboldali szárnypár kisebb ter- 
jedelmű a baloldalinál s hogy rózsás árnyalatú színe is elüt annak 
vöröses-sárga színétől. Ekkor villant meg agyamban az a gondolat, 
hogy hátha hermafroditával van dolgom! Rögtön megnéztem a csáp- 
ját és legnagyobb örömömre láttam, hogy míg a jobboldali. csáp 
egyszerű, síma nőstyén-csáp, addig a baloldali széles, lemezes, a hím 
jellemző csápja. Azonban nemcsak a szárnyak nagyságbeli és szín- 
beli eltérése és a csápok jellemzik az én állatomat, de a potroh alakja 
15, mert míg bal (g) fele egészen lapos, addig jobb (2?) fele a benne 
lévő petéktől duzzadt, mint a nőstény példányok rendes potroha. 
Mindazonáltal az egész példány első tekintetre inkább egy ? be- 
nyomását teszi, mert a baloldali szárnypár színe halványabb sárga 
az ittemi rendes c" példányok színénél és ugyanezen oldalon a csáp- 
lemezek is rövidebbek a §-ek rendes csáplemezeinél. Mintha egy 
utolsó erőfeszítést tett volna a természet, hogy ezen ritka tünemény 
természetellenes voltán legalább egy keveset enyhítsen ! 

Ha figyelembe vesszük, hogy REBELL tanár könyve szerint 
eddigelé össze-vissza csak 1200 ily hím-nő példány ismeretes a 
palearktikus faunából, a fogás aránylag igen értékesnek mondható. 

DR. PAZzSICZKY JENŐ. 


94 


Irodalom. 


Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. — A Magyar 
Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályainak folyóirata. 
XI. kötet, Budapest 1913; 640 I., 17 táblával. 


A Nemzetr Múzeum természetrajzi folyóiratának mult évi kötete 
a megszokott (40 nyomtatott ív) terjedelemben, számos szövegközti 
képpel és 17 tábla melléklettel díszítve jelent meg DR. HoRvárH Géza 
osztályigazgató szerkesztésében. Ez a kötet is legnagyobb részében 
a rovartan köréből vette czikkeinek tárgyát. A legtöbb rovartani 
czikk SAUTER formozai rovarainak feldolgozását hozza, így SPAETH a 
Cassidinae, MocsáRgy a Chrysididae, BöTTCHER a Sarcophaga, KERTÉSZ 
a Lauxanitinae és Syrphidae, MEgiwJmRm a Sepsinae, MELICHAR a Hemi- 
spherius, ÜLDENBERG a Clyilhiidae és RicaARDo a Tabanidae csoportok- 
kal foglalkozik. Mocságy az új Chrysididák leírásainak JÖVE ÉSZ6T 
közli, BECEER feldolgozta Kovács Öpös abessziniai Chloropidáit, 
KRÖBER Omphralidákról értekezik, Monrawxpow új (Geocorinae-kat, 
GRIFFINI Gryllacris-féléket, LuwspsTRöm Mycetophilidákat és Bibionidá- 
kat, BRuzs Phoridákat, KeRrÉsz Chondrometopum-ot és Ceriotdes-fajokat 
és ÖÜLDENBURG OClythiídákat ír le, HoRgvárn a Paryphes-nem revizió- 
ját közli. SzéÉPLIGETM a Nemzeti Múzeum afrikai Braconidáiról, 
HoRvárH új Fulgoridáról a  Sinai-hegyről, Surc néhány  Psylla- 
fajról, LICHTWARDT Ohrysosoma-fajokról, Srprs afrikai Anthomyidák- 
ról, Sack Merodon-félékről értekezik. Horvára Géza új Bursima és 
Orgerius-fajokat ír le és a Calisius-nem óvilági fajaival foglalkozik. 
BokoR ELEMÉR két czikkben vak bogarakat a Biharhegységből, Csiki 
pedig két czikkben délmagyarországi és horvátországi vak bogarakat 
ír le. Magyarország faunáját gazdagítja az Achalcus Thalhammert nevű 
új légyfaj, melyet LicHrwaRopr ír le Baja vidékéről, a hol THALHAM- 
MER fedezte fel. Cs. 


Társulati ügyek. 


A , Magyar Entomologiai Társaság" 26. ülése 1913 deczem- 
ber hő 20-án. — BiRó Lasos elnök megnyitván az ülést, először 
Kapocsa GyuLaA olvasta fel a Tapinostola musculosa-ról szóló tanul- 
mányát, melyet jelen füzetünkben közlünk teljes terjedelmében. Majd 
Csiki ERNŐ ismertette SCHEESER és DEUBEL czikkeit és KEITTER Fauna 
Germanica-jának IV. kötetét (lásd a Rov. Lapok XX. kötetének 
212—214. oldalát). 


3 


. ROVARTANI LAPOK" 


XXI. Band. jJanúar—Márz 1914. 1—3. Heft. 
p. 1. — Gy. Kadocsa: Das Vorkommen der Tapinostola 
. musculosa Hb. in Ungarn. — Dieser Schmetterling war bisher 


so im Innland, als auch im Ausland, den Lepidopterologen als ein 
seltenes und kostbares Tier bekannt. Als landwirtsehaftlicher Schád- 
lng war er bis jetzt nur aus Südrussland (LINDEMANN, MOKRZECKI) 
bekannt. Im Jahre 1912, und noch mehr in 1913, zeigte sich der 
Schmetterling auch in Ungarn massenhaft und als landwirtschaftlich 
schadlich, wie dies die kgl. Entomologisehe Station feststellen konnte. 
Schon in 1912 wurden aus der Gemeinde Pusztapó bei Szolnok einige 
Weizenwurzeln eingesendet, aber die darin gefundenen Raupen ge- 
lang es nieht aufzuziehen. Mmm Frühjahr 1913 wurden wieder ange- 
steckte Weizenwurzeln und spáter auch Raupen von dort eingesendet; 
ausserdem wurde der Schaádling von den Staatsentomologen auch an 
Ort und Stelle studirt. Aus diesen Studien konnte das massenhafte 
Auftreten des Schadlings in Ungarn, seine Lebensweise und der im 
Weizen verursachte Schaden festgestellt werden. 

Seine Lebensweise ist nach den hiesigen Beobachtungen fol- 
gende.. Die im Frübjahr gesechlüpfíten kleimen weisslichen Raupchen 
bohren sich in- das Innere der Weizentriebe. Der Trieb wird unten 
angefressen, so dass der obere Teil leicht herausgezogen werden 
kann. Dieser angefressene Trieb stirbt spaáter ab. Die Raupen wan- 
dern aus einem Trieb in den anderen und verursachen auf diese 
Weise viel Schaden. Der Schaden zeigt sich fíleckenweise, die 
Saat wird spáter lückenhaft und wird durch Unkraut bewachsen. 
Die Raupen bohren sich weiter oben am Trieb, bei einem Blatt ein, 
was áusserlich kaum zu bemerken ist (siehe fig. 2, B). Nach 25. Mai 
sind die Raupen schon grünlieh. Wenn die Áhre in Entwicklung ist 
sitzen die Raupen schon oben am Stengel und fressen die grüne 
Áhre. Die Ein- und Ausbohrlöcher der Raupen sind kleine Runde 
Löcher (fig. 3). In der Gefangenschaft verpuppten sich zwei Raupen 
am 19. Juni und am 27. Juni schlüpíte der erste Schmetterling. Bis 
zur Ernte sind die Raupen vollkommen entwickelt, ziehen in den 
Erdboden und verpuppen sich in einer kleinen Erdhöhlung. Die 
Puppenruhe dauert 10—12 Tage. Die Schmetterlinge legen ihre Eier 
nach der Kopulation auf Frucht oder Gráser, aber auch auf diverse 
Gegenstünde. Die Überwinterung geschieht im Ei. Jáhrlich ist also 
nur eine Generation zu beobachten. 


Apát 


56 


Bei Pusztapó waren in einer Weizentafel ungefáhr 25—30 Joch 
starck infiziert, eine Gerstetafel zeigte kleinere Infektion. In diesem 
Jahre wurde dieselbe Infektion bei Pusztavarsány (Komitat Szolnok) 
auch auf Hafer konstatiert. Verfasser gibt noch eine ausführliche 
Beschreibung der Raupe und bespricbt die Schutzmassregeln. 

p. 18. — E. Bokor: Die Aluner-Höhle. — Verf. beschreibt 
diese Höhle, welche am nordöstlichen Fusse des Runkularsz in einer 
Höhe von ungefahr 1100 m. liegt. Es ist die kalteste Höhle im Bihar- 
gebirge, im welcher zwei Kafertroglobien leben, namlich Trechus 
(Duvalius) cognatus subspec. speluncarum Csixr und Pholeuon Mihóki 
CSIKI. 

p. 16. — E. Csiki: Beitráge zur Kaferfauna Ungarns. II. 
— Fortsetzung der im vorigjahrigen Band (XX, p. 129—162) be- 
gonnenen Liste der im verflossenen Jahr aus Ungarn neu ausgewie- 
senen Arten. 

p. 27. — N. Ch. Rothschild: Beitrage zur Lepidopteren- 
fauna Ungarns. VII. Mit einem Anhang von H. REBEL. — Der 
deutsche Text steht parallel dem ungarischen und ist dort einzusehen. 


Kleine Mitteilungen. 


p. 53. — Dr. J. Pazsiceky: Ein  gynandromorpher 
Schmetterling aus Trencsén. — Verf. sammelte am 26. Oktober 
1913 eine Himera pennaria, welche ans Licht angeflogen ist. Beim 
spannen bemerkte er, dass es ein gynandromorphes Exemplar ist. 
Linker Fübler dc, rechter £, rechte Flügel grösser (? ), linke kleimer 
(c), ausserdem ist die rechte Halfte des Hinterleibes dicker. 


a 


Eladó lepkegyüjtemény ! 


Körülbelül 3000 példányból álló lepkegyüjtemény eladó. 
Bővebb felvilágosítással szolgál: GABRIELI GYÖRGY — 
Újpest, UJ-uteza 3. — A gyüjtemény ugyanott megtekinthető. 


Javítandók : 


9. oldal felülről a 2. sorban: , 21-én" h lyett , 27-én". 
10. oldal alulról a 6. sorban: ,szálak" helyett , szélek". 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXI. KÖTET. 1914 ÁPRILIS-AUGUSZTUS 4—8. FÜZET. 


Odontosia Sieversi Mén. Magyarországon. 


Irta: DR. PAzsiczkY JENő. 


Folyó évi április hó 1-én este a trencséni ívlámpák egy új 
fajjal gazdagították Magyarország nagylepkéinek faunáját, az eddig 
csak Ausztriából és Oroszországból ismert Odontosta Sieversi MÉN. 
nevű Notodontidával. 

Este 8 óra felé járt az idő, a midőn az egyik ívlámpa oszlopá- 
nak árnyékában egy a porban vergődő, első tekintetre kopott 
Biston stirataria-nak látszó lepkét figyeltem meg, s csekély híjja, hogy 
épen ezért ott is nem hagytam az állatot. Győzött persze a kiváncsi- 
ság és hazajövet, már örömmel láttam tévedésemet az egyelőre 
ismeretlen Notodontidában. Egy-kettőre előkerültek könyveim: először 
ABAFI—AIGNER, majd pedig, miután a hasonló Odontosia carmelita lösp. 
leirása meg nem felelt, REBEL lepkekönyve, a mely aztán nagy 
örömömre és csodálkozásomra rávezetett a helyes nyomra és névre! 
Valósággal élveztem a lepkém elterjedéséről irottakat: , Egy évtized 


előtt még igen kevéssé ismerték . .. Előfordul Sziléziában, Morva- 
országban, Galicziában és Nyugat-Oroszországban . . ." ABAFI—ÁIGNER 


csak röviden mint külföldit említi, SPULER pedig mint ausztriai és 
oroszországi állatot tárgyalja legújabb könyvében, s így fel kell 
tételeznem, hogy hazánkból az általam folyó évi április hó 1-én 
fogott egy, s a következő napon elejtett két ? példány az első, 


.  következéskép úgy vélem, hogy nem végzek hiábavaló munkát, ha 


a mellékelt képre való hivatkozás mellett röviden ismertetem észak- 
nyugati felföldünk nyíreseinek új lakóját, mely kétségkívül a közel 
szomszédos Morvaország felől juthatott el hozzánk. 

A. nőstény, habitusát és rajzát tekintve, erősen emlékeztet a 
rokon Odontosia carmelita-ra, azonban sokkal halaványabb, mint az, 
különösen az elülső szárny mellső felében, melynek színe az erősen 
uralkodó ibolyás-szürke alapszíntől eltérőleg, halvány vörhenyes- 
barna, megvannak a harántsávok felső részét jelző világos, a 
carmelita-énál nagyobb foltok, a tisztán kivehető és a sötét fogban 


Rovartani Lapok. X.XI. 4—8. (1914. VIII. 25). 


98 


összefutó harántsávok által határolt középmező szürkével gyéren 
behintett sárgás-barna színű és ellentétben a carmelita-éval, igen jól 
kiválik a környezetből; jellemzők még a külső harántsávból kifelé 
induló, hosszú nyíl-alakú foltok; a barnás szürke színű hátsó szárnyon 
fehéres középsáv vonul végig, mely a farzug fölött a legvilágosabb 
és ugyanitt, különösen befelé, sötéten határolt. Szükségesnek tartot- 
tam úgy a kép közlését, mint ezen leirást, mert úgy a REBEL-, mint 
a SpuLeR-féle könyvekben megjelent képek határozottan nem jók 
s azok alapján lepkém egyáltalán fel nem ismerhető. 


Jellemzőnek találom, hogy a rövid időközben fogott példányok 
mind nőstények voltak, s így fel kell tételeznem, hogy átvonuló, 
új hazát kereső lepkékkel volt dolgom, melyeket aztán az útjokba 
. eső ívlámpák vakító fénye elkábítva, kezemre játszott. Az egyik 
példányt felélesztve, peterakásra birtam és most a lerakott 42 petéből 
kikelt kis hernyókat roppant gonddal nevelem, hogy azok révén 
néhány c" példány birtokába is juthassak, a melyeket annak idején 
szívesen fogok ismét e lapok hasábjain ismertetni. A. pete és a 
hernyók leirását SPULER igen pontosan adja, csak az utóbbiak ki- 
kelési ideje tekintetében volt eltérés, mert azok nem a 8-ik, hanem 
a 15-ik napon keltek ki, sőt egy elkésett a 17-iken. És még egy 
dolog nincs a SPuLER-ben: hogy kikelés után a kis bernyók hátán, 
és pedig annak első felében kékes-zöld, hátsó felében pedig halvány 
hússzínű hosszanti foltsáv látható, a mely azonban a táplálék föl- 
vétellel csakhamar eltűnik. Érdekes, hogy a teljesen kifejlődött hernyó, 
mikor bábozódás ezéljából a fáról levonul, egész testét nyállal vonja 
be, akárcsak a halálfejes lepke vagy a galambfarú lepke. — 

Ezekben gondoltam az árjegyzékek szerint aránylag nagr- 
értékű, következéskép ritka jövevényünk leírását és ismertetését 
közzétenni. Talán nem is kell megemlítenem, hogy az egyik példányt 
a Magyar Nemzeti Múzeumnak engedtem át. 


A , vak" Trechus-ok szeméről. 
(Über die Augen der. ,blinden" Trechen.) 


Irta: BoKoR ELEMÉR. 


MÜLLER Trechus-monografiájá- 
nak! megjelenése óta coleopte- 
rologusaink körében általános 
szokássá vált az eddig , Anoph- 
ihalmus" névvel jelzett Carabi- 
dákat ,vak Trechus"-oknak ne- 
vezni. E megnevezés legélesebb 
kifejezését NEroLIrzkY-nek nem- 


régen " megjelent  czikkében? 
Üyette "melyben: a Szerző a 
Trechus nemet könnyebb átte- 


kintés czéljából (Klarheit und 
. Übersiechtliehkeit) a , Trechi 
oculati"" és , Trecm coeci" cso- 
portokra (Gruppe, Artenreihe) 
osztja. Utóbb megemlíti ugyan, 
hogy a , Trechi coeci" kifejezés 
alatt csupán csak egy megrövi- 
dített diagnózist, alfajok (össze- 
gét és semmi mást sem ért, 
mégis ajánlja, hogy a vak Tre- 
chus-okat — a —— katalógusokban 
, Trechi coeci" felírással lás- 
sák el. 

Névszerint a következő  al- 
nemekbe tartozó fajok lennének 
a , Trechi coeci" névvel jelzen- 
dők: Duvalius DELAR., Neoduva- 
lius J. MüLc., Typhlotrechus J. 
" MüLn.,  Anophthalmus — SrTuRM, 
Aphaenopsis J. MüLLc., Scotopla- 
netes  ABs., —Aphaenopidius  J. 
MüLc., Pseudaphaenops WINKL., 


Seit dem Erscheinen derTrechus- 
Monographie MÜLLERSs! ist es im 
Kreise — unserer  (oleopterologen 
Gebrauch geworden die bis jetzt 
unter dem Namen , Anophthalmus" 
bezeichneten  Carabiden ,blinde 
Trechen" zu benennen. Diese Be- 
zeiehnung erhielt ihre schaürfste 
Formulirung in der üunlángst er- 
schienenen — Abhandlung — NEro- 
LITZKY s," in welcher der Autor die 
Gattung Trechus zwecks Klarheit 
und Übersichtliehkeit in die Grup- 
pen (Artenreihe) , Trechi oculati" 
und , Trechi coeci" gliedert. sSpater 
erwahnt derselbe zwar, dass er 
unter dem Ausdruck , Trechi coeci" 
nur eine abgekürzte Diagnose, eine 
Ssumme von Unterarten (?) und 
nichts weiter versteht, sehlágt aber 
dennoch vor die blinden Trechi in 
den Katalogen mit der Übersehrift 
" ELEChi GOSGIS zi versehen. 


Namentlich sollten folgende Un- 
tergattungen — mit dem  Namen 
, Trechi coeci" versehen werden : 
Duvalius  DELAR., Neoduvalius J. 
MŰEmL.,  —Typhlotrechus "J. MüLL., 
Anophthalmus ÖrugRm,  Aphaenopsis 
J. MüLL., Scotoplanetes ABs., Aphae- 
nopidius J. MüLnL., Pseudophaenops 
WINEL., A phaenops BowNv., Neotrechus 


1 DR. Jos MüLLER: Beitráge zur Kenntnis der Höhtenfauna der Ost- 
alpen und der Balkanhalbinsel. II. Revision der blinden Trechus-Arten. 
ADenksehr. d. math.-naturw. KI. d. kais. Akad. d. Wiss. XC. 1913.) 

2 DR. FRITZ NEroLrrzkYr: Dr. J. Müllers Monographie der blinden 
Trechusarten. (Coleopt. Rundschau. III. p. 28 etc.) 


60 


Aphaenops Bowv., Neotrechus J. 
MüLL., Orolrechus J. MÜLL. 

Részemről nem óhajtom itt 
MÜLLER kiváló munkáját kellő- 
leg méltányolni, nem is kivánok 
NETOLITZKY czikke felett pálczát 
törni, csupán csak arra akarok 
hivatkozni, mily káros és fel- 
tartóztató hatással van az ,OCcu- 
latus" és ,coecus" kifejezés a 
Trechus-nem szisztematikájának 
előitéletlen kiépítésére, mily ke- 
veset nyertünk az igazság meg- 
ismerésében az által, hogy a 
Trechus és Anophihalmus neme- 
ket egybevontuk ugyan, azon- 
ban őket mégis két nagy al- 
nemcsoportra osztottuk. Mind- 
addig, a míg nem vagyunk ké- 
pesek a ,vak" és ,látó" kife- 
jezésektől magunkat teljesen 
emanczipálni, nem is számítha- 
tunk a  Trechus— Anophthalmus 
probléma előitéletnélküli meg- 
oldására. 

Coleopterologusaink kétségte- 
len abból a nézetből indulnak 
ki, hogy mindazon fajoknál, 
melyek a fenti alnemekbe tar- 
toznak, teljesen hiányzik a lá- 
tás érzéke, vagyis az állatok 
vakok. Arra nézve azonban, 
vajjon e fajoknál a szemek 
csökevényei kimutathatók-e, csak 
egészen általános, többé-kevésbé 
határozatlan, vagy hiányos vá- 
laszt kapunk. Pedig e kérdés 
kifogástalan megfelelése felette 
nagy fontossággal bír a ,vak" 
kifejezésnek teljes mértékelésére. 


J. MüLL., Orotreechus J. MÜLL. 


Meinerseits beabsichtige ich hier 
nicht MüLLER s hervorragende Ar- 
beit gehörig zu würdigen, auch 
wünsehe ich nichtüber NETOLITZKY S. 
Abhandlung den Stab zu brechen, 
ich möchte nur darauf hinweisen, 
wie sechadlieh und hemmend. die 
Ausdrücke , oculatus" und ", coecus" 
auf den vorurteilsíreien Ausbau 
der Systematik der Gattung Trechus 
einwirken, wie wenig wir im 0 Er- 
kennen der Wahrheit dadurch ge- 
wannen, dass wir zwar die Gat- 
tungen Trechus und Anophthalmus 
zusammengezogen hatten, sie aber 
trotzdem in zwei grosse Unter- 
gattungsgruppen teilten. Solange 
wir nicht im Stande sind uns von. 
den — Ausdrücken — ,blind" und 
,sehend" vollkommen zu emanzi- 
piren, können wir auch gar nicht 
hoffen das Trechus— anophthalmus- 
Problem vorurteilsírei zu lösen. 

Unsere Coleopterologen gehen 
zweifellos von der Voransetzung 
aus, dass bei allen Arten, welche 


zu den obigen  Untergattungen 
záhlen, das  Sehvermögen  voll- 
kommen  fehlt,  dasheisst, — die 


Tiere sind blind. Bezüglieh der 
Frage aber, ob bei diesen Ar- 
ten die Kudimente der Augen 
noch nachzuweisen sind, erhalten 
wir nur mehr oder weniger un- 
bestimmte, ganz allgemein gehal- 
tene, oder lückenhafíte Antworten. 
Hingegen ist die einwandfíreie Be- 
antwortung dieser Frage behufs 
richtiger . Bewertung des Aus- 
druckes ,blind" von — eminenter 
Bedeutung. 


Nem volna czélszerütlen, ha 
" e kérdéssel tüzetesebben fog- 
lalkoznánk. Mi a vakság? Egy 
fiziológiai-pathológiai jelenség. 
mely a látóérzék hiányát téte- 
lezi fel alapokul. Egy Trechus 
nem lát, ha a fényinger nem 
lesz a szenzórikusidegközpontba 
vezetve. Ha a szemet fényinger 
éri is, de nincs meg az össze- 
kötő ideg (nervus opticus), mely 
az agyba vezetve fényérzéket, 
látóérzéket váltana ki, beáll a 
vakság, már akkor is, ha a 
külső szem csökevénye még 
megmaradt. Hány  Trechus-on 
lett a szemideg megszakadása, 
vagy teljes hiánya kimutatva ? 


Vegyük a vakságot morfoló- 
giai szempontból tekintetbe. A 
morfológia úgyis azon tudo- 
mányág, a melyre a modern 
 coleopterológia a fajok osztá- 


Iyozásánál a fősúlyt: fekteti. 
Tehát morfológiailag tekintve 


mikor vak egy Trechus? Most 
kapjuk a legeltérőbb feleleteket. 
"Radikális szisztematikusnak azt 
kellene felelnie, ha a szemnek 
minden külső nyoma (s ezzel 
kapcsolatban természetesen min- 
den belső is) eltünt. Más azt 
állítja, már akkor, midőn a szem 
pigmentje elveszett, ismét más 
csak akkor, ha a szem facettái 
sem mutathatók ki. Az előbbi 
szisztematikusnái a szemcsöke- 


61 


Es ware nich unzweckmissig, 
wenn man sich mit dieser Frage 
eingehender befassen würde. Was 
ist Blindheit? Eine physiologisch- 
pathologische Erscheinung, welche 
das Fehlen des Gesichtssinnes als 
Grundursache zur Vóraussetzung 
hat. Ein Trechus sieht nicht, wenn 
der Lichtreiz nicht in das senso- 
rische — Nervenzentrum " geleitet 
wird. Wenn das Auge auch ein 
Lichtreiz trifft, aber der verbin- 
dende Nerv (nervus opticus) nicht 
vorhanden ist, der ins Gehirn füh- 
rend, den Gesichtssinn auslösen 
würde, tritt die Blindheit selbst 
dann ein, wenn das Rudiment des 
üusseren Auges noch vorhanden 
sein sollte. An wie viel Trechen 
wurde aber die Unterbrechung 
oder das gáanzliche Fehlen der 
Augennerven nachgewiesen? Ich 
könnte dies an den Fingern einer 
Hand abzáblen. 

Nehmen wir die Blindheit vom 
morphologischen Standpunkte aus 
in Betracht. Die Morphologie ist 
ohnehin jener Wissenszweig, auf 
den die moderne Coleopterologie 
bei Klassifizirung der Arten das 
Hauptgewicht legt. Also morpho- 
logisch betrachtet wann ist ein 
Trechus blind? Nun erhalten wir 
die  abweichendsten  Antworten. 
Radikale  Systematiker műüssten 
sagen, wenn eine jede Spur des 
ausseren Auges (und mit ihr in 
Verbindung selbstredend jede in- 
nere) verscehwunden ist. Ein ande- 
rer behauptet, bereits dann, wenn 
das Pigment der Augen erloschen 
ist, abermals ein anderer, nur 
dann, wenn auch die Facetten der 


vény még nem jelent vakságot, 
az utóbbiaknál ennek daczára 
is beállhat a vakság. Mind- 
egyiknek igaza lehet, de egyik- 
nek sem, ha-a vakságot magát 
vagy a szemhiányt egyedül a 
rendszerezés — alapjául veszi. 
Ezzel csak oda jutnánk, a mely 
állásponton már túlhaladtunk. 
Akkor a: vakságot nemi elkülö- 
nítő bélyegül használtuk, ma 
egy az alnemek felé emelt , cso- 
port"-ra akarjuk alkalmazni és 
vele szembe állítjuk a látóképes 
csoportot! Cseberből vederbe. 
Még hozzá az egyik csoportról 
azt mondjuk ,vak" (coecus), a 
másikról ,szemmel bíró" (ocu- 
latus). De vajjon ki tudja nekem 
a Trechus-ok hadánál kimutatni, 
hol van a" válaszfal a két ,cso- 
port" között? 


A ma élő nagy, apró, majd 
csökevényes szemű s végre tel- 
jesen szem nélküli Trechus-ok 
csaknem hézagtalanul állíthatók 
össze egy skálába, melynek leg- 
alsó fokán a nagy és teljesen 
funkcióképes szem s innen fo- 
kozatosan visszafejlődve, a leg- 
felső végén a teljes fiziológiai 
és morfológiai szemhiány helye- 
zendők. Csaknem hézagtalanul 
mondtam, mert némely helyütt 
az alnemeket összekötő fajok 
ma már kihaltak s itt-ott ga 
skálán könnyen áthidalható hé- 


Augen nicht mehr nachzuweisen 
sind. Beim ersten Systematiker 
bedeutet des Augenrudiment noch 
keine Blindheit, bei dem letzteren 
kann - diese trotz der Rudimente 
eintreten. Ein jeder kann Recht 
behalten, aber keiner, der die 
Blindheit selbst, oder den Augen- 
verlust allein zur Begründung der 
öystematik anwendet. Mit ihr wür- 
den wir dorthin anlangen, welchen 
Standpunkt wir bereits überwun- 
den hatten. Damals verwendeten 
wir die Blindheit als Gattungstren- 
nendes  Merkmal, heute wollen 
wir sie für eine ober die Unter- 
gattungen erhobene , Gruppe" be- 
nützen und stellen ihr eine mit 
dem Gesichtssinn begabte Gruppe 
entgegen! Aus dem Regen in die 
Traufe. Noch dazu sagen wir von 
der einen Gruppe ,blind" (coecus), 
von der anderen ,mit Augen 
versehen" (oculatus). Aber wer 
kann mir bei dem Heere der Tre- 
chen zeigen, wo die trennende 
Wand zwischen beiden Gruppen 
besteht ? 

Die heute lebenden gross-, klein-, 
dann rudimentaugigen und zuletzt 
ganz augenlosen Trechen können 
beinahe lückenlos in eine Skala 
eingereiht werden, an deren unters- 
ten Stufe das grosse und vollkom- 
men funktionsfáahige Auge und von 
da angefangen stufenweise sich 
rückbildend am obersten Einde die 
physiologiseh und morphologiseh 
vollstaándige " Blindheit zu setzen 
wáare. Beinahe lückenlos, sagte ich, 
denn an manchen Stellen sind 
die Untergattungen verbindenden 
Arten heute bereits ausgestorben 


zagok mutatkoznak. 


Már a microphthalmikus 
Trechus-ok maguk (Longhii Coum., 
microphthalmus MinL., Bokortanus 
CSsIKI, subterraneus MILCLL., rulhe- 
nus RrrR., Kimakowitczi GGLB.) 
. képezik az összekötő kapcsot a 
, Trecht oculati" és , Trechi coeci" 
csoportok fajai között. Utánuk 
sorakozik számos csökevé- 
nyes szemű  Trechus, mely 
eddig  , Anophthalmus" néven 
szerepelt. Az ősrégi Trechus- 
typust hűen megőrző, nem pe- 
dig — az  — aphaenopoidszerűen 
messze kifejlett alnemeknél kell 
őket keresnünk. Ilyen a Duvalius 
DELAR. legegyszerűbb alnem, 
melynél a szemcsökevényesedés 
kezdetleges folyamata is kellő- 
leg bizonyítja a fejlődéstanilag 


régibb typust. De ott van a. 


különös, a ma élő fajokhoz köz- 
vetlen nem csatolható (mert 
hímeik csak egy kiszélesedett 
mellső ujjal birnak) két alnem, 
Neotrechus J. MÜLL. és Orotrechus 
d" Műtn... a melyeknél az elk 
mosódott körvonalú  szemdob 
még éppen kivehető (dalmatinus 
subsp. suturahs ScHaurF.). Tovább 
menve, a Typhlolrechus J. MÜLL. 
alnemnél a szemcsökevény már 
ki nem mutatható; szigorúan 
véve, csak ettől az  alnemtől 
kezdve az Aphaenops Bowv. al- 
nemig volna alkalmazható a 
a Trechi coeci" kifejezés. 


und es hatten sich hie und da an 
der Skala leicht zu überbrückende 
Lücken ergeben. ; 

schon die microphthalmen 
Trechen  alleim  (Longhii  CGouw., 
microphthalmus  Miuc.,  Bokoriamus 
CsIxI, subterrameus MIuc., ruthenus 
KRrrgR., timakowiczi GGLEpB.) bilden 
die Verbindungsbrücke zwischen 
den Arten der Gruppen der , Trechi 
oculati" uud , Trechi coeci". Ihnen 
folgen eine Anzahl Trechen mit 
rudimentören Augen, welche 
jetzt unter dem Namen , Anoph- 
thalmen" die Rolle spielten. Wir 
haben diese unter jenen Unter- 
gattungen zu suchen, welche den 
urtümlichen — Trechus-Typus am 
treuesten bewahrt und sich nicht 
aphaenopoid-artig weit entwickelt 
hatten. Eine  solche  einfachste 
Untergattung ist Duvalius DELAR.., 
bei welcher auch schon der primi- 
tive Verlauf der Augenrückbildung 
den phylogenetisch alteren Typus 
hinlánglieh — kennzeichnet. — Dort 
sind auch die sonderbaren, zu den 
heute lebenden Arten unmittelbar 
micht anzureihenden (weil ihre 
Máannchen nur einen erweilterten 
vorderen Tarsus besitzen) Vertreter 
der — Untergattungen  Neoitrechus 
J. MüLL. und Orotrechus-J. MöLL.; 
bei denen die: versehwommenen 
Umrisse der Augenhügel noch eben 
erkennbar sind (dalmatinus subsp. 
suturalis ScHAUF.). Weiter verfol- 
gend ist das Augenrudiment bei 
der  Untergattung  Typhlotrechus 
J. Mücu. nicht mehr nachzuweisen; 
streng genommen, könnte der Aus- 
druck , Trechi coeci" nur von dieser 
Untergattung angefangen bis zur 


61 


A mellékelt néhány ábra, me- 
lyeknek eredeti rajzai BOKOR 
IMRE főhadnagy-bátyámtól ered- 
nek, kellőleg bizonyítja, mily 
határozott kifejezésű szemeket 
(habár már csökevényesedőket) 
találunk a ,Trechi coeci €s0- 
port"-ba kényszerített alnemek 
egynehány fajánál. 


Nézetem az, hogy a , Trechi 
oculati" és , Trechi coeci" kifeje- 
zések csak gyűjtőfogalmak le- 
hetnek, melyekkel a Trechus- 
nemet két csoportba kénysze- 
rítjük, hogy egyrészt a teljesen 
funkcióképes, másrészt a csöke- 
vényesedő szemű és szemnélküli 
alnemek képviselőiről egységes 
szempontból beszélni tudjunk, 
— nem pedig nomenklaturák 
a  szisztematika számára. A 
mennyiben szisztematikai 
értékük nincsen, a Trechus- 
nemnél kevésbbé járatos 
entomológusokat csak tév- 
útra vezetnék, ajánlom a 
Trechus-nem subgeneráinak 
csoportosításánál e két ki- 
fejezés teljes mellőzését. 


A képek magyarázata. 


Az eredeti rajzok BOKOR ÍMRE 
főhadnagytól származnak  Ké- 
szítésüknél a fősúly a szemre 
és annak a fej többi részéhez 
való viszonyára lett fektetve. 


Untergattung Aphaenops Bowv. an- 
gewendet werden. 

Nebenstehende Figuren, deren 
Originalzeichnungen von meinem 
Bruder, Oberleutuant EMMERICH Bo- 
KoR herstammen, beweisen hinláng- 
lich, welch ausdruckvolle Augen 
(wenn auch bereits rudimentare) 
wir bei manchen Arten aus den 
medies Gruppe tLTrechi-G0etet 
gezwangten Untergattungen vor- 
finden können. 

Meine Anschauung ist die, dass 
die Ausdrücke , Trechi oculati" und 
. Trechi coeci" nur Collectivbegriffe 
sein können, mit denen wir die 
Gattung Trechus in zwei Gruppen 
zwangen, um einerseits von den 
Vertretern der Untergattungen mit 
gutentwickelten, funktionsfahigen 
Augen, andererseits von solchen 
mit rudimentáren Augen oder ganz 
augenlosen Arten aus einheitlichem 
Gesichtspunkte sprechen zu kön- 
nen, — niemals aber Nomenklatu- 
ren für die Systematik. Nachdem 
sie für die Systematik kei- 
nen Wert besitzen, die bei 
der Gattung JTIrechus" weniger 
bewanderten — Entomologen 
nur auf Írrwege führen könn- 
ten, sehlage ich vor bei der 
Gruppierung der Subgenera 
der Gattung  TIrechus beide 
Ausdrücke völlig ausser Be- 
tracht zu ziehen. 


Erklürung der Figuren. 


Die Originalzeichnungen stam- 
men vom Oberleutnant EMMERICH 
Bokokgk. Bei ihrer  Verfertigung 
wurde das Hauptgewicht auf das 
Auge, sowie auf dessen Verhaltnis 


65 


e 
DTÁA 
906 
ség 
1b 2 
Me 
e ll 


ád 


66 


Hogy a rajzok pontosságukból 
és eredetiségükből ne veszítse- 
nek, el lett tekintve minden 
sematizálástól és a rajzok egy- 
öntetű, egysíkbani készítéséről. 
A szájrészek, sörték, stb. nem 
képezték tanulmány tárgyát. 
Készültek  ZErss-féle mikrosz- 
kóppal, ABBÉ-féle rajzolóeszköz- 
zel, nagyítás: fejprofilok: 60X, 
szemrajzok: 160X. — Az alant 
alkalmazott elnevezések az euró- 
pai bogárkatalógus (EDpwm. REIr- 
TER: Catalogus  coleopterorum 
Huropae, Caucasi et Armeniae 
Rossicae, 1906) és a Trechus- 
nemet e katalógus után tárgyaló 
közlemények, dolgozatok nyo- 
mán történtek. 


A szemcsökevényesedés ská- 
lája főbb vonásaiban, teljességre 
igényt nem tartva: 


1. kép. — Trechus ( Lastotrechus) 
discus F.; nagyszemű Tre- 
echus. — a) baloldali fejprofil. 
— b) szeméből egy mezőcske 
facettákkal. 

2. kép. — Thalassophilus lon- 
gicornis STURM; rendes sze- 
mű Trechus. Jobboldali fej- 
profil. 

3. kép. — Trechus (Trechus s. 
str.)  sirigipenms Kimsw.:; kis- 
szemű Treechus. Jobboldali 
profil. A szem 60—80 darab 
facettával. 

4. kép. — Trechus (Trechus s. 
str.)  subterraneus  MirnL.; : mi- 


zu den übrigen Teilen des Kopfes: 
gelegt. Damit die Zeichnungen von 
ihrer Pünktlichkeit und Originalitat 
nichts verlieren, wurde von jedem 
Schematisiren, dem gleichartigen 
Ausfertigen derselben Abstand ge- 
nommen. Die Mundteile, Borsten, 
etc. bildeten nicht den Gegenstand 
der Untersuchung. Verfertigt wur- 
den sie mit Hilfe eines ABBÉ-sehen 
Zeichenapparates am Zsrss-Mikros- 
kop; Vergrösserung: Kopfíprofile: 
60.X, Augenzeichnungen : 160 X. — 
Die unten angewendeten Benen- 
nungen sind auf Grund des. 
europaischen Kaferkatalogs (EDpm. 
RerrrER: — Catalogus — coleoptero- 
rum Huropae, Caucasi et Armeniae 
Rossicae, 1906) und der seit dem 
erseheinen dieses Kataloges die 
Gattung — 7Trechus  behandelnden 
Arbeiten und Mitteilungen  ge- 
liefert. 

Die Skala der Augenrudimenti- 
rung in ihren Hauptzügen, auf die 


Vollstándigkeit . nicht — Anspruch 
erhebend : 5 
Fig. 1. — Tyechus (Lasiotrechus) 


discus F.; Trecehus mit grossen 
Augen. — a) linkes Kopfprofil. — 
b) ein Stück des Augenfeldes mit. 
Facetten. 

Fig. 2. — Thalassophilus longt- 
cornis SruRm; Trechus mit nor- 
malen. Augen. Rechtes Kopf- 
profil. 

Fig. 3. — Trechus (Trechus s. sir.) 
sirigipenmis Kizsw.; Trechus mit 
kleinen Augen. Rechtes Kopf- 
profil. Das Auge mit 60—80 Stück 


. Facetten. 


Fig. 4. — Trechus (Trechus s. str.) 
subterrameus MinL.; mierophthal- 


68 


crophthalmikus Trechus. — 


a) baloldali fejprofil. — b) a 
jobb szem felülről, — c) a bal 


szem oldalról nézve. Jól. kiugró . 


pigmentezett szem, mintegy 80 
darab sűrűn és rendetlenül álló, 
domború facettával. 

5. kép. — Trechus (Trechus s. 
sir.) microphthalmus Minn.; mi- 
erophthalmikus Trechus. — 
a) baloldali fejprofil. — b) a bal 


szem felülről, — c) a jobb szem . 


oldalról tekintve. Kevésbbé ki- 
ugró, elég domború, pigmente- 
zett szem, mintegy 35—40 da- 
rab alig kiemelkedő, elég sűrűn 
álló facettával. 


6. kép. — Trechus (Trechus s. 
str.) ruthenus RTTR.; mieroph- 
thalmikus Trechus. — a) 
jobboldali fejprofil. — b) a jobb 
szem felülről és — c) oldalról 
tekintve. Kevésbbé domború, 
pigmentezett . szem, " mintegy 
30—33 darab jól kivehető, elég 
sűrűn álló facettával. 

T. kép. — Anophthalmus (Du- 
valius) cognatus FRIv.; csöke- 
vényes szemű Trechus. — 
a) jobboldali fejprofil. — b) a 


jobb szem felülről és — c) a 
bal szem oldalról tekintve. Alig 
domború, pigmentezett szem, 


mintegy 30—34 darab még elég 
sűrűn és elszórtan álló, alig ki- 
emelkedő facettával. 


8. kép. — Trechus Bokorianus 
Csiki; csökevényes szemű 


Trechus. —-a) jobboldali fej- 
profil. — b) a jobb szem felül- 
ről és — c) oldalról tekintve. 
Alig kiemelkedő, pigmentezett 


mer Trechus. — a) linkes Kopf- 
profil. — b) das rechte Auge von 
oben, — c) das linke von der Seite 


aus gesehen. Gut hervorspringen- 
des, pigmentirtes Aüge, mit etwa 
80 Stück dicht und unregelmássig 
stehenden, gewölbten Facetten. 

Fig. 5. — Trechus (Trechus s. str.) 
microphthalmus Miue.; microph- 
thalmer Trechus. — a) linkes 
Kopfprofil. — b) das linke Auge 
von oben, — c) das rechte von 
der Seite aus gesehen. Wenig her- 
vorspringendes, genügend gewölb- 
tes. pigmentirtes Auge, mit etwa 
30—40 Stück kaum hervorgetrete- 
nen, genügend dicht stehenden 
Facetten. 

Fig. 6. — Trechus (Trechus s. str.) 


. ruthenus RTTR.; microphthalmer 


Trechus. — a) rechtes Kopfprofil. 
— b) das rechte Auge von oben 
und — c) von der Seite aus be- 
trachtet. Weniger gewölbtes, pig- 
mentirtes Auge, mit, etwa 30—33 
Stück, deutlich erkennbaren, ge- 
nügend dicht stehenden Wacetten. 

Fig. 7. — Anophthalmus ( Duvalius) 
cognatus FRiv.; Trechus mit ru- 


dimentáren Augen. — a) rech- 
tes Kopíprofil. — b) das rechte 
Auge von oben, — c) das linke 


von der Seite aus betrachtet. Kaum 
gewölbtes, pigmentirtes Auge, mit 
etwa 30—34 Stück noch genügend 
dicht und zerstreut stehenden, kaum 
hervortretenden Wacetten. 

Fig. 8. —  Trechus Bokortanus 
Csiki; Trechus mit rudimen- 
táren Augen. — a) rechtes Kopf- 
profil. — b) das rechte Auge von 
oben und — c) von der Seite aus 
betrachtet. Kaum hervortretendes, 


13c 


13b 


69 


10 


szem, mintegy 25-30 darab 
kevésbbé domború, ritkán álló, 
csaknem elmosódott facettával. 


9. kép. — Anophihalmus (Du- 
valius) hungaricus var. szílicensis 
Csimi: csökevényes szemű 
Trechus. — a) jobboldali fej- 
profil, alant három eltérő egyén- 
nek jobb szeme. — b) a bal 
szem félülről és — c) öldalról 
tekintve. Alig kiemelkedő, pig- 
mentezett szem, mintegy 15—18 
darab ritkán és elszórtan elhe- 
lyezett, elmosódott, de még elég 
jól kivehető facettával. 


10. kép. — Anophihalmus (Du- 


valius) Bokori Csiki: csökevé- 


nyes szemű Trechus. — 
a) jobboldali fejprofil. — b) a 


jobb szem felülről és — c) oldal- 
ról tekintve. Alig kiemelkedő, 
pigment nélküli szemdomb, mint- 
egy Í7T darab különböző nagy- 
ságú, elmosódott facetta. 

11. kép. — Anophihalmus (Du- 
valius) Deubeli GGtLB.: csöke- 
vényes szemű Trechus. — 
a) baloldali fejprofil. — b) a bal 
szem felülről és — c) a jobb 
szem oldalról tekintve. Elmosó- 
dottan domború, homályos fehé- 
res színű szembdomb, tán 15 —20 
egészen elmosódott, inkább csak 
képzelhető facettával. 


12. kép. — Anophihalmus (Du- 
valius) Budae KENSDER.:; csöke- 
vényes szemű ETechüs 
a) jobb fejprofil. — b) a jobb 


pigmentirtes Auge, mit etwa 25—30 
Stück weniger gewölbten, schütter 
stehenden, beinahe verschwomme- 
nen Facetten. 


Fig. 9. — Anopkihalmus (Duva- 
lius) hungaricus var. sztlicensis CSIKI: 
Trechus mit rudimentaáren 
Augen. — a) rechtes Kopfprofl, 


unten das reöhte Auge von drei 
abweichenden Individuen. — b) das 
linke Auge von oben und — 
c) von der Seite aus betrachtet. 
Kann hervortretendes, pigmentir- 


: tes Auge, mit etwa 15—18 Stück 


sehütter und zerstreut stehenden, 
versehwommenen, aber noch ge- 
nügend  deütlich wahrnehmbaren 
Facetten. 

Fig. 10. — Anophthalmus ( Duva- 
lius) Bokori Csikr: Trechus -—it 


Augenrudimenten. — a) rech- 
tes Kopfprofil. — b) das rechte 
Auge von oben und — c) von der 


Seite aus betrachtet. Kaum hervor- 
tretender,  pigmentloser  Augen- 
hügel, mit etwa 17 Stück ver- 
schieden grossen, versehwommenen 
Facetten. ; 

Fig. 11. — Anophthalmus ( Duva 
lius) Deubeli GGwsg.; Trechus mit 


Augenrudimenten. — a) linkes 
Kopfprofil. — b) das linke Auge 
von oben, — c) das rechte. von der 


Seite aus betrachtet. Verschwom- 
men gewölbter, blasser, weisslich 
gefárbter Augenhügel, mit etwa 
15—20 Stück ganz versehwomme- 
nen, eher nur zu ahnenden Fa- 
cetten. 

Fig. 12. — Anophthalmus (Duva- 
lius) Budae KExDER.: Trechus 
mit Augenrudimenten. — a) 
rechtes Kopfprofil. — b) das rechte 


] 


szem felülről és — c) a bal szem 
oldalról tekintve. Ki nem emel- 
kedő, homályos, tejfehér színű 
szemdomb, facetták alig szám- 
lálhatók, csak néhány elmosó- 
dott dudorodás vehető ki rajta. 
13. kép. — Trechus (Neotre- 
chus) dalmatinus subsp. suturalis 
DCHAUF.; csökevenyes sze- 
mű Trechus. — a) jobboldali 
fejprofil. — b) a jobb szem fe- 
lülről és — c) oldalról tekintve. 
Elmosódott, bizonytalan  kör- 
vonalú szemfolt, benne homá- 
lyos felhővel (a khitinen alul 
beszáradt lágy részek?). 


14 kép. — Trechus (Typhlo- 
trechus) — Bilimeki subsp.? ex 
Croatia: szemnélküli Tre- 


chus. Jobboldali fejprofil. 

15. kép. — Trechus (Aphaenop- 
sis) Apfelbecki GaGLB :; szemnél- 
küli, aphaenopoid-szerű 


sát 


Trechus. Jobboldali fejprofl. 
. 16. kép. — Aphaznops Pluto 
Dizcxk; szemnélküli, aphae- 
nopoid-szerűen, legmesz- 
szebb kifejlett Trechus. 
Jobboldali fejprofil. 


Auge von oben, — c) das linke von 
der Seite aus  betrachtet. Nicht 
hervortretender, — blasser, — milech- 
weilsser Augenhügel, Facetten kaum 
zu zahlen, nur einzelne undeutlieche 
Wölbungen wahrzunehmen. 

Fig. 13. — Trechus (Neotrechus) 
dalmatinus subsp. suturalis SCHAUF. ; 
Trechus mit Augenrudimen- 
ten mege TeGhtes "KÓDípcotik Es 
b) das rechte Auge von öben und 
— c) von der Seite aus betrachtet. 
Verschwommener,  unsicher  be- 
grenzter Augenfleck, in demselben 
mit undeutlieher Trübung (die ein- 
getrockneten Weichteile unter der 
Chitinhaut ?). 

Fig. 14. — Trechus ( Typhlotrechus) 
Bilimeki — subsp.? ex Croatia; 
augenloser Trechus. Rechtes 
Kopfprofil. 

Fig. 15. — Trechus ( Aphaenopsis) 
Apfelbecki GGLB.; augenloser, 
aphaenopoid-artiger Trechuús. 
Rechtes Kopfíprofil. 

Fig. 16. — Aphaenops Pluto DIEcKk; 
augenloser, aphaenopoid-ar- 
tig am weitesten entwickel- 
ter Trechus. Rechtes Kopfprofil. 


16. kép. — Aphaenops Pluto DIECK. 


—1 
[es] 


Adatok Magyarország lepkefaunájához. 


(Beitrüge -zur Lepidopterenfauna Ungarns). 


Irta: BÁRÓ N. Cu. RorHscHiLD (London). 


Az alább felsorolt és Magyar- 
ország lepkefaunájára új fajokat 
legnagyobbrészt DoBrascH FE- 
RENCZ úr (Zengg)  gyüjtötte 
lámpafénynél. Egynéhány ré- 
gebben gyüjtött faj meghatáro- 
zása pedig ez alkalommal lesz 
helyesbítve. A két új Phycidea 
leírása REBEL tanár úrtól (Bécs) 
származik. j 


íÍrüher 


VIIT.1 


Die nachstehenden für die Le- 
pidopterenfauna  Ungarns neuen 
Arten wurden zum grössten Teil 
von Herrn FRanxz DoBIascn (Zengg) 
durch Lichtfang erbeutet. Einige 
erbeutete Arten erfahren 
hier eine Richtigstellung ihrer 
Bestimmung. — Die Beschreibung 
der beiden neuen Phycideen rührt 
von Herrn Prof. REBEL ( Wien) her. 


Hesperiidae. 


1. Hesperia armoricanus OBrER. —  Deliblat: Flamunda V, IX 
(PREpora) ; Meleg-Földvár, Búza V (Mezőség, PREDoTA). 


Eddig H. Alveus-nak tartották. 


Bisher für H. Alveus gehalten. 


Noctuidae. 


2. Hydrilla hospes FRR. — Zengg X. 24 (9). 


3. Xylina lapidea HB. var. cupressivora STGR. — Zengg X. 13 
3 (DOBIAsCH). 
Pyralidae. 
4. Crambus dalmatinellus Humps. — Gorskikolar IX. 4, c" (Croatia, 
DoBiAscn). 


5. Crambus graphellus Cowxsr. — Gorskikolar IX. 1—3 (DoPiAscn). 
6. Homoeosoma compsotella REBEL, n. sp. 69. 


Egynéhány  PREpora által 
1913. évi augusztus hó 7—27-ig 
a delibláti Flamundán gyüjtött 
friss példány (c 9), egy elég 
nagy új fajhoz tartozik, melyre 
a keskeny elülső szárnyak 
okersárga színe és az első ha- 


1 Lásd: Rov. Lap., XXI, 1914, 
DE 


Eine kleine Anzahl ganz frischer 
Stücke (6 ?), von PREDoraA vom 
7—27T. August 1913 bei Flamunda 
in Deliblat erbeutet, gehört einer 
neuen, ziemlich grossen Art an, 
welche durch die ockergelbe Far- 
bung der schmalen Vorderflügel 


1 Vgl. Rov. Lap., XXI, 1914, p. 27. 


. rántcsíkot képező teljes pontsor: 


2088 . jellemző. 


MEA fej, úgy mint a test és az 
ÉL . elülső szárnyak alapszíne oker- 
. — sárgás. Az elülső szegély 31 ré- 
———— széig terjedő csápok barnások, 
. —— alul sötétebbek. A hosszú tapo- 
.  gatók (kétszer oly hosszúak mint 
. a fej szélessége) éleket képezve 
.. — pikkelyesek és külső oldalukon 

. sötétebb feketés-barnák. A tőíz 


. világos okersárgák, utóbbiak 
. külső oldala erősen barnásan 


." — beporzottak. A 2 hosszúra nyúlt 
5 potroha messze kiálló tojócsövet 
. mutat. A potroh felül okersárga, 
. — a szelvények oldalt feketések, a 
. hason feketék sárga szegélylyel. 


. A hosszúra nyúlt elülső szár- 
. nyak elülső széle csak a csúcs 
. — előtt gyengén hajlott, alapszínük 
.  sárgás-barna, a szegélyen és az 
. elülső szélükön feketésen be- 
.— hintettek, különösen a c" szárny- 
. — hossza 93 részében, az elülső 
. szélen fekszik egy fekete csík. 
. — A legvilágosabb marad a nem 
. — homályos tőharmad. A fekete 
. vállfolt apró. Az első harmad 


v 


Ete 56 ati 


.  HB.-nél, a harmadik kisebb (ott 
. hiányzó) pont pedig közelebb 
. fekszik a tő felé az elülső sze- 
. — gély alatt. A két középső pont 


e 


töve sárgás. A tor és a lábak 


(3 


und die vollstándige Punktreihe, 
welche den ersten Ouerstreifen bil- 
det, sehr ausgezeichnet ist. 
. Der Kopf, sowie der übrige Kör- 
per und die Grundfarbe der Vor- 
derílügel sind ockergelblich. Die 
bis 84 des Vorderrandes reichen- 
den Fühler sind bráunlich, unter- 
seits dunkler. Die langen Palpen 
(in derLünge der doppelten Kopfes- 
breite) sind schneidig besehuppt 
und aussen schwarzbraun verdun- 
kelt. Das Basalglied bleibt an der 
Wurzel gelblich. Thorax und Beine 
licht ockergelb, letztere auf der 
Aussenseite stark braun bestáubt. 
Der langgestreckte Hinterleib zeigt 
beimm ? eine weit hervorstehende 
Legeröhre. Er ist am Kücken ocker- 
gelb, mit sehwárzlichen  seitliehen 
Verdunklungen der Segmente, die 
auf der Bauchseite ganz schwarz- 
lieh  erseheinen mit  gelblichen 
sSegmentraándern. 3 
Die langgestreckten, fást gleich- 
breiten Vorderílügel mit nur vor 
der Spitze sehwach gebogenem 
Vorderrand, zeigen eine gelbbraáaun- 
liche Grundfarbe und sind langs 
des. Saumes und am 6 Vorderrand 
sehwárzlieh bestaáaubt, namentlich 
liegt beim ac!" bei §/2 der" Flügel- 
lánge am Vorderrand eine schwarze 
Strieme. Am hellsten bleibt das un- 
getrübte Basaldrittel. Der schwarze 
Schulterfleck ist klein. Der erste 
nach 153 liegende Ouerstreifen be- 
steht aus 3 sehwarzen in die Lánge 
gezogenen Punkten, von denen die 
beiden ersten in der Lage wie bel 
H. nebulella HB. der drítte viel klei- 
nere (dort fehlende) aber weiter 
basalwárts unterhalb des Vorder- 


TA 


közül az alsó sokkal nagyobb. 
Egy vékony, majdnem egyenes 
pontsor fekszik még a szegély 
előtt. Az okersárga rojt tövén 
szintén van néhány fekete pon- 
tocska. 


A hátsó szárnyak félig áttetsző 
söütétszürkék, a szegély előtt feke- 
tések világos okersárgás rojtok- 
kal, melyeknek tövén barna be- 
hintésű vonal van. 

Alul az elülső szárnyak és a 
hátsók elülső szegélye feketés, a 
hátsó szárny többi része szürke. 


Az elülső szárnyak 9—10, ki- 
feszítze 19—22 mm. 

Typusok BáRó N. CH. RorH- 
scHILD (62) és a bécsi udvari 
múzeum gyüjteményében (2 6). 

A H. grossa BaAwÜG-HAAS 1. Il. 
néven a Szaján-hegységből a ke- 
reskedésbehozottfaj a H. compso- 
tella-tól nem különíthető el. 

Az új faj legjobban H. nebu- 
lella He. után helyezhető el. 


7. Ephestia afflatella MN. 


A nyári hónapokban lámpa- 


randes liegt. Von den beiden Mittel- 
punkten ist der untere viel grösser. 
Eine dünne, fast gerade feine Punkt- 
reihe liegt noch vor dem Saum. An 
der Basis der ockergelben Fransen 
liegen auch eimmige seháwarze Pünkt- 
chen. 

Die Hinterílügel halbdurechschei- 
nend dunkelgrau, vor dem Saum 


. schwarzlich mit hellocekergelbhiehen 


Fransen, welche an der Basis elne 
braune Staublinie führen. 

Unterseits sind die Vorderflügel 
und der Vorderrand der Hinterílü- 
gel schwarzlieh, der übrige Teil 
der Hinterílügel grau. 

Vorderílügel 9—10, Expansion 
19—22 mm. 

Typen im der Sammlung von 
BaARowx N. CH. Rornscmnip. (6?) 
und im Naturhist. Hofmuseum (26). 

Die als H. grossa BaAnG-HAAas 1. 1. 
aus dem Sajan-geblet in dem Ver- 
kehr gebrachte Art lasst sich von 
H. compsotella micht trennen. 

Die neue Art wird am besten 
nach H. nebulella HB. eingereiht. 


— Zengg V. 11—IX. 25. 


Ín den Sommermonaten an Licht 


fénynél nagy számban gyüjtve im grosser Zahl erbeutet (Do- 
(DOBIASCH.) BIASCA. ) 
3. Psorosa nucleolella MöscHL. — Zengg VIII. 11 (c). 


9. Huzophera Charlottae REBEL, n. sp. £. 


A csápok fél szárnyhosszúak, 
alul elálló ízvégekkel, színük 
vöröses-szürke. A kivül feketés- 
szürke, belül világosabb színű 
tapogatók a halvány vöröses- 
szürke homlok közepéig érnek. 
A fejtető és a fej hátsó része 
szürke pikkelyesek, a gallér, 


Die Fühler über !2, unterseits 
mit abstehenden Gliederenden, sind 
rotgrau gefaárbt. . Die — aussen 
sehwarzlichorau, imnen liehter ge- 
fárbten Palpen reichen zur halben 
Höhe der blassrötliehgrauen Stirne. 
peheitel und Hinterkopf sind mehr 
grau beschuppt, Halskragen, Tho- 


pt 


új 


k 


a 


rzfzm és. oolksvig láva Sötét á hééési zsé ka 


Ap es RAS ÁÁ NÉ Zánka A 


tor és a vállfedő vöröses-szürke 
színű. A szürke potroh háta is 
különösen a töve felé vöröses 
behintésű, világosabb szürke 
:szelvényszélekkel. A mell és a 
lábak porszürkék, a lábszárak 
külső széle és a lábfejízek vége 
fehéresen foltos. 


A megnyúlt elülső szárnyak 


. kifelé meglehetősen kiszélesed- 


nek, elülső szegélyük gyengén 
hajlott, csúcsuk tompa, szegé- 
lyük rövid és hajlott, belső sze- 
:gélyük majdnem egyenes. Alap- 
:színük szürke, sűrűn rézvörösen 


behintett. A két világos haránt- 
. csík közül a felső az elülső sze- 


-gély közepe, a vele párhuzamos 
külső csík a szegély §5-öd részé- 
ben fekszik. Mindkét harántcsík, 
különösen pedig a külső hullá- 
mos, azaz a középen egy kifelé 
gyengén kiálló kerekített ki- 
ugrással. A két harántesík által 
határolt esíkszerű mező mély 
ibolyásfekete, közepén fehér fol- 
tocskával, némelykor azonban 
:csak egy fekete ponttal a kö- 
zépen. A vöröses-szürke és fe- 
kete bebintésű rojtok tövén egy 
:sor fekete szegélypont van, 
melyen kivül még egy világos 
wonal is marad a szegélyen. 


A keskeny hátsó szárnyak 
feketés-szürkék, némelykor a 


. szegélyek felé kissé vörösesek, 


világosabb rojttal, melynek tö- 
vén sötét pikkelysor van. Az 
Összes szárnyak alul egyszínű 


rax und — Schulterdecken sind 
rötlehgrau gefárbt. Auch der graue 
Hinterleib ist am Rücken, nament- 
lieh basalwarts rötlich angeflogen 
mit heller grauen Segmentrándern. 
Brust und Beine sind staubgrau, 
letztere aussenseits an den Schienen 
und Tarsen mit weisslieh gefleck- 
ten Gliederenden. 

Die gestreckten Vorderflügel er- 
weiltern — sich betrachtlieh nach 
aussen und zeigen einen sehwach 
gebogenen Vorderrand, eme 
stumpfe Spitze, einen Kurzen, ge- 
bogenen schraágen Saum und eimen 


fast . geraden  Innenrand. Ihre 
Grundfarbe wird dureh  dichte 


kupferrötliche Bestáubung gedeckt. 
Von den beiden liehten Oduerstrei- 


"ren hét "der mmnere bei 42 der 


aussere fast parallele, nahe daran, 
bei 45 der Vorderrandslánge. Belde 
Vuerstreifen, namentlich aber der 
aussere ist gewellt, das heisst er 
bildet in seiner Mitte einen schwa- 
chen. nach aussen  gerundeten 
Vorsprung. Das von den beiden 
Vuerstreifen  begrenzte, — binden- 
artige Feld ist tief violettsehwarz 
und zeigt in seiner Mitte ein weis- 
ses Fleckchen, zuweilen aber auch 
nur einen schwarzen Mittelpunkt. 
An der Basis der rötliehgrauen, 
bestáaubten — Fransen 
2eihe  tiefsehwarzer 
Saumpunkte, worauf der Saum 
noch in einer Linie hell bleibt. 
Die schmalen Hinterílügel sind 
sehwarzliehgrau, zuweilen gegen 
die Ránder etwas rötlieh, mit hel- 
leren Fransen, welche eine dunkle 
Schuppenlinmie in ihrer Basalhalfte 


sehwarzliech 
legt "eine 


. führen. Die Unterseite aller Elügel 


76 


szürkék, az elülső szárnyak 
sötétebbek. 

Elülső szárny 7T—9 mm., ki- 
feszítve 15—18 mm. 

Ennek az új fajnak egy egé- 
szen Íriss ? példányát BÁRÓ N. 
Crn. RorHscHiILD fogta 1913. évi 
augusztus — 13-án  Cséhteleken 
(Bihar-megye); az új lepkét 
kivánságára WERTHEIMSTEIN 54- 
ROLTA úrhölgy nevéről nevez- 
tem el. 

Egy nagyobb és világosabb 
példányt (ugyancsak ?) ,Tult- 
scha (Dobrudscha) Mawxs 1865" 
jelzéssel találtam az udvari mú- 
zeum gyüjteményében Euz. bi- 
gella alatt. Egy példány a budai 
Svábhegyről, melyet  UHRYK 
gyüjtött 1898. augusztus 12-én, 
a Magyar Nemzeti Múzeumban 
van. 

Euz. bigella-tól az új faj az 
elülső szárnyak vöröses alap- 
színe és a szélső harántvonal 
sokkal élesebb kiszögelése által 
könnyen megkülönböztethető. 


Euz. Charlottae-hez  minden- 
esetre legközelebb áll az Euz. 
cuprotaentella CHnR. Utóbbinak 
úgy a leírások mint RAGowxor 
képe (Mon: TÉst 3254 10) Sze 
rint azonban sötétebb, rézbarna 
az alapszíne, melytől a sötét 
középmező nem annyira elütő 
mint E. Charlottae-nál, azonkivül 
az elülső szárnyakon éles vilá- 
gos harántvonalak vannak, a fej 
pedig rézvörös (RAGONOT sze- 
rint okersárga), mely utóbbi E. 
Charlottae-nál felül szürke. Az 


einfarbig grau, jene der Vorder- 
ílügel dunkier. 

Vorderflügel 7—9 mnrn., Expan- 
sion 15—18 mm. 

Ein ganz frisches 9 dieser neuen 
Art wurde in Cséhtelek (Bihar- 
Komitat) von BaáARon N. CH. RorH- 
SCHILD am 13. August 1913 erbeu- 
tet und auf dessen Wunseh nach 
Fraulein CHARLOTTE voN WERTHEIM- 
STEIN benannt. 


Ein grösseres, lichteres Stück 
(ebenfalls ein 2) mit der Bezeich- 
nung , Tultscha (Dobrudscha) MANN 
1865" fand sich unter Euz. bigella 
im Hofmuseum. Ein Stück vom 
Schwabenberg in Budapest (UHRYK, 
12. August 1898) befindet sich im 


Ungarischen National-Museum. 


Von Ewuz. bigella unterscheidet. 
sich die vorliegende neue Art s0- 
fort durch die ausgesprochene 
rötliche Grundfarbe der Vorder- 
flügel und durch den viel deut- 
licheren Vorsprung der aüsseren 
OV uerlimie. ; 

Am nachsten kommt der Euz.. 
Charlottae. jedenfalls die Euz. cu- 
protaemiella CuR. Letztere hat nach. 
den Besehreibungen und der Ab- 
bildung bei RaGownor (Mon. II, t. 
32. f. 10) aber eine dunklere, dur- 
chaus  kupferbraune Grundfarbe, 
gegen welche das dunkle Mittel- 
feld meht so stark kontrastiert wie 
bei Charlottae, ferner sehr deutliche 
lhehte Ouerstreifen der Vorderílügel 
und einen kupferroten (nach Ra- 
GONOT ockergelben) Kopf, welcher 
bei Chtarlottae oben grau gefárbt 


alez eáédkn kéklő E 


alá édes öl ll ő élés 
Laj) 


adná tab i 


AE gt e 


j 


. E. cuprotaeniellu-t azonkivül az 
"oly messzefekvő Ussuri-vidékről 
írták le. - 

Euz. Alpherakyella egy távo- 
.labb álló, sokkal nagyobb faj, 
.az elülső szárnyak világosszürke 
.középmezővel és fehéres hátsó 
.szárnyakkal Perzsiából és Közép- 
Ázsiából. 


ÜT 


ist. Auch wurde E. cuprotaenzella 
aus dem so weit entlegenen Us- 
surigebiet besehrieben, 

Euz. Alpherakyella ist eine ent- 
fernter stehende, viel grössere Art, 
mit hellgrauem Mittelfeld der Vor- 
derílügel und weisslichen Hinter- 
flügeln, aus Persien und Zentral- 
Asien. 


10. Bradyrrhoa trapeziella Dur. — Zengg VIII. 3 (c). 
11. Alophia combustella HS. — Zengg V. 28 (2). 

12. Nephopterya divisella Dur. — Zengg VII. 2 (2). 
13. Phycita nephodeella RaG. — Zengg VIII. 5 (9). 


Ez az eddig csak Örmény- 
országból ismeretes faj a hozzá 
legközelebb álló Ph. spissicella- 
tól vörös tünet nélküli kékes- 
szürke elülső és fehéres hátsó 
szárnyai által különbözik. 


114. Muyelois ceratoniae 2 


Diese bisher nur aus Armenien 
bekannt gewesene Art untersehei- 
det sich von der zunachst stehen- 
den Ph. spissicella F. durch blau- 
graue Vorderflügel ohne rötliche 
Eimmisehung und durch die weiss- 
liehen Hinterflügel. 


. — Zengg VIII. 11 (c9. 


15. Scoparia ulmella KwsaAGas (b. sp.) — Tátrafüred 1913. VI. 


28— VII. 30. 


16. Scoparia basistrigalis KsaGcGcs — Dráva-Szarvas (Szerém 
vm.) 1909. VI. 7; Cséhtelek (Bihar vm.) 1912. V. 26. 
17. Scoparia manifestella HS. — Zengg VI. 1—6 (2). 


18. Evergestis caesiatis HS. — Zengg VIII. 9 (0). 

19. Phlyctaenodes nudatis HB. — Zengg VIII. 

20. Antigastra catalaunaltis DurP. — Zengg VIII. 

21. Noctuelia floralis HB. var. stygialtis TR. — Zengg VI. 16. 
Gelechiidae. ál 

22. Paltodora bohemiella Nick. — Zengg VIII. 1 (c, M. C.). 


Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. 


Közli: DR. SziILáDY ZOLTÁN. 


TII, Hymenoptera.! 


Húsz éve foglalkozom hártyásszárnyúak gyűjtésével. Ezekre- 
vonatkozó adataim egy része már a Magyar Birodalom Állatvilágá- 
nak illető kötetében megjelent. A Retyezáton az 1898. és 1899. évek- 
ben végzett gyüjtésem eredménye az ízeltlábúak függélyes elterje- 
dése . . ." cz. dolgozatomban a Múzeumi Füzetek 1906. évi I. kötetében 
foglaltatik. Ezúttal tehát csupán az említett helyeken még nem közölt, . 
azóta gyüjtött és azóta meghatározott anyag jegyzékét állítottam össze.. 
Ebből is kihagytam azokat a helyneveket, amelyek mások gyüjtése 
alapján a Magyar Birodalom Állatvilágában már fölvétettek. 

Hártyásszárnyúak meghatározásával magam alig foglalkoztam.. 


Az itt közlendő adatok tehát elsősorban azok szorgalmát és szak- 
értelmét dícsérik, akik gyüjtésem földolgozását végezték. Munkássá- 
gukért kedves kötelességem hálás köszönetet mondani. Az oroszlán- 


részt a meghatározásból világhírű szakbúvárunk MocsÁRY - SÁNDOR 


vette ki. Ujabb gyüjtésem egy részét DR. Zrnami Kiss EwsDRE beth- 
leni járásgorvos determinálta, a hangyákat DR. SzaBó JózsEF, a Bra- 


conidákat pedig SzéÉPLIGETI Győző főreáliskolai tanár, a Prosopisok 
DR. Kiss útján ALFKEN-hez jutottak földolgozásra. 


Gyüjtésem java része, amely eredetileg sajátom volt, ma a. 


kolozsvári egyetem állattani intézetének birtokában van. A többi, 


különösen az alsófehér-megyei gyüjtések anyaga a nagyenyedi 


Bethlen-kollégium természetrajzi múzeumában őriztetik. 
Gyüjtésemben sokat segítettek tanítványaim, legtöbbet Sáska 
LászLó, jelenleg a kolozsvári egyetem orvosi karának hallgatója. 


Mielőtt jegyzékemre térnénk, még néhány oikologiai voónatko- 


zású megfigyelést kell közölnöm, amelyeket a gyüjtéssel kapcsolat— 
ban jegyeztem föl. 

A Mezőségen 1904-ben. nagy hernyójárás volt. Több fajhoz 
tartozó hernyók, amelyek közt az Aporia crataegi és Cnethocampa 


processionea voltak a legközönségesebbek, valósággal letarolták a 


fákat. Az erdők Nagyenyed és Marosvásárhely vidékén, de tovább 
is messzeföldre kopaszon állottak. Ekkor figyeltem meg, hogy a für- 
késző darazsak közt az Ephialtes carbonartus járt elől példányszám- 
ban, különösen Nyárádszeredán, ahol gyümölcsös kertekben hosszabb 
időn át figyelgettem járásukat és gyüjtöttem is belőlük. 
Nagyenyeden csaknem minden juniusban nagy tömegben röp-— 
köd a galagonyapille (Aporia crataegi). Iyenkor százával gyüjthetjük. 


1 Lásd: Rovartani Lapok XIX, 1912, p. 583. 


E tuberculata VILL. Tatán fóla DÁSKA. TESz figyelte 
meg, hogy a Cerceriseknek ez az óriása a Torda ed réteken a 


ezét 
ső : 


amely mélán. iga ts ta 


f A Teztőbb adatom Erdélyből Szár ernséjk het sok olyan faj- 
zól, melyet itt eddig nem találtak, de akadt néhány hazánk 
ára is új, ezek a következők: 
. Lyda flaviceps Rerz., Tchneumon extensorius I. és varus TISCHB., 
Colpotriclaia affiiis Vonc., Glypiomorpha inscriptor NzEs, Pimpla in- 
ve. Ki E . Amicroplus öglláris SPIN.,  Iphiaulax mactator GERwm. var. 
; , Br acon bipartitus WESM., tov üdtan MARSH., alutaceus SZÉPL. 
) Athamicolus signatus 
BES, : ., Proctotrupes brevipenms NEeEs, Mutilla, 
narginata BEER; Tisia rugosa ETGGEY. , Sceliphron tubifex LarR., Rho- 
hites Hartmanni FRIESE, Anthrena Vén Imn., Halictus laevis K., 
tatissimus SGHOK., Erosonis síyriaca FORST. 
(Az egyes fajok elterjedésére vonatkozó adataim pedig a kö- 


Tenthredinidae. 


Cimbex humeralis GEoFFR. Nagyenyed V. — femorata L. Nagyenyed. 
T77ESTTSÉSEZ SAR IL. Nagyenyed V; Oláhlapád V5; Buda V; Ta- 


VIÍI. — bor bérides Es sé sz V-IX ; ni VIII 
" — ustulata L. Igenpataka VII. — segmentaria Pz. Crkvenica 
— VE  — — pagana Pz. Nagyenyed VI; " Marosgombás V ; 
. Nagy-Oklos VIII; Topánfalva VIII; Boksánbánya IV, V, 
. VIII: Hodrus VIII; Csobánka VIII. — melanochroa Gw. 

. Nagyenyed VI;.Alsóorbó VI; Igenpataka VIII; Boksán- 

z bánya V, VII, VIII — — cyanocrocea FÖRST. kis enyed 


80 


VII. —- rosae DEG. Nagyenyed V-VIII; Miriszló VII; 
Igenpataka VII; Vizakna VII; Gyergyó-Tölgyes VIL; 
Crkvenica VI; Széplak (Szolnok-Doboka m.) VIII. 

Oyphona -furcata ViLL. Vizakna VII. 

Cladius pectinicornis FouRcR. Radnai havasok VIII (1000 m.) 

Pleronus myosotidis F. Nagyenyed VII; Runk VIII; Honda VII. 

Amauronematus histrio LEP. Gyergyó-Tölgyes VII:. Crkvenica VI; 
sSensko Bilo VII. 

Pachynematus pallescens Hrc. Csepel VI. 

Pristophora, appendiculata Hra. Buda V. 

Hoplocampa fulvicornis F. Oláhlapád IV. 

Ardis plana KicG. Abrudbanya VII; Radnai havasok VII (7100 ma.) 

Tomostethus gagatinus KG. Nagyenyed IV ; Nyírmező VII. — ephippium 
Pz. Nagyenyed IV—VII ; Oláhlapád V; Radnai havasok 
VIII (700 ma.) . 

Blennocampa pusilla Ku. Nagyenyed IV—VII; Oláhlapád VII; Torda 
ÍV;  Csík-Szent-Márton VIII; Boksánbánya VI; Szép- 
halom VIII. — assimilis FaáALL. Nagyenyed V. 

Monophadnus monticola Hrac. Miriszló VII; Alsóorbó VI. — albipes 
.Gm. Nagyenyed 1V— VII. 

Aithalia glabricollis Toms. Nagyenyed VIII—IX ; Miriszló VIII ; Oláh- 
lapád V: Torda VIII; Topámnfalva IX; sSzéphalom VIII; 
Kassa VIII; Vörösvár VIII; Csepel VII. — spinarum 
FaBR. Nagyenyed V—-—IX ; Marosgombás V; Radnai ha- 
vasok VIII (800 m.):; Balánbánya VII; Csobánka VIII; 


Bélabánya VII; Léva VIII; Kunszentmiklós. — rosae.L. 
Nagyenyed IV, IX. — var. cordata Lap. Nagyenyed EX ; 
Oláhlapád III—V; Budaörs V. — amnulata F. Nagyenyed 


1V—V; Oláhlapád III; Topánfalva V; Csíkszentmárton 
VIII; Széphalom VIII. 

Selandria serva F. Nagyenyed V-VIII; Marosújvár VI; Topánfalva 
VIII; Boksánbánya IV. — morio F. Nagyenyed V—VIII ; 
Oláhlapád IV. 

Poecilosoma luteolum Ki. Nagyenyed V-—VII ; Igenpataka VII ; Oláh- 
lapád VII. — guttatum FALL. Nagyenyed 1V—-V ; Miriszló : 


V. — egxcisum THoms. Buda V. 
Emphytus cincius L. Marosgombás V. — rufocinctus REerz. Nagyenyed 


1V—V ; Oláhlapád IV. 
Dolerus pratensis L. Nagyenyed V-VIII; Fugad VII; Marosgombás 
: V.; Miriszló VIII: Topánfalva VIII ; Csepel VI. — aertceps 
THoms. Csepel VI —VII. — dubius Ki. Nagyenyed VII; 
Vörösvár VIII: —  gonager E. Nagyenyed IV V; Oláh- 
lapád IV ; Miriszló IV ; Boksánbánya IV. — picipes Hra. 


81 


Topánfalva V. — fissus Hrc. Nagyenyed IV: Alsóorbó V ; 
Pozsony IV:-; Visegrád IV. — niger L. Oláhlapád V. — 
haematodes SCHRNK. Nagyenyed IV. — acneus HrG. Nagy- 
enyed 1V—V ; Boksánbánya V ; Dobsina VIII. 18 
. §ciapter yr consobrina Kisz Oláhlapád Tt costalis KLG. Oláh- 
Fi lapád IV : Máriavölgy (Pozsony m.) IV. 
. — Rhogogastera pictia Kic: Marosgombás V: Boksánbánya IV—- V. — 
; viridis L. Nagyenyed V : Remete VII; Runk VIII ; Balán- 
bánya VII: Selmeczbánya VI. 

"Tenthredopsis Thomsoni Kxsw. Nagyenyed IV—V; Marosújvár VI; 
. Szászkabánya V: Boksánbánya IV: Balatonfüred VI. — 
sordida KiG. Nagyenyed V: Szászkabánya V. — pavida 
F. Nagyenyed ÍV; Oláhlapád V. — nmeglecta LEP. Nagy- 
enyed 1V—V ; Alsóorbó VI: Czelna V. — stigma F. Nagy- 
enyed V: Radnai havasok (1100 m.) VIII ; Szászkabánya 
V; Boksánbánya ÍV—V: Budaörs V. — excisa THoms. 
Nagyenyed IV. — tessellata Ke. Nagyenyed V. — in- 

: stabilis KLG. var. dimidtata LEP. Nagyenyed VI. 
.  Pachyprolasis rapae L. Nagyenyed V: Boksánbánya IV. 

RAL É ya rusttca L. Torja VII; Boksánbtánya IV, VII; Crkvenica 
VI: Senjsko Bilo VII. — rufipes L. Nagyenyed VI : Oláh- 
lapád V: Boksánbánya IV. — haematopus Pz. Nagyenyed 
V. — guadrimaculata F. Oláhlapád V: Alsóorbó VI. — 
punctum-album L. Nagyenyed V-VI: Marosgombás .V. — 
crassula -KnG. Nagyenyed VI: Tusnád VII. — albicincta 
SCHRNK. Nagyenyed IV—V : Miriszló V: Igenpataka VI. 
— blanda F. Nagyenyed V—VI: Runk VII: Torda V ; 

: Boksánbánya IV. 

. Allantus temulus Scop. Nagyenyed IV—V: Alsóorbó VI: Szászka- 

3 bánya V. — albicornis F. Igenpataka VI: Gyilkos-tó VII. 
viduus Rossi Sarajevo VI. —  Rossii Pasz. Havasgyógy 
MTI: Torda V : Gyilkos-tó VII. — serophulariae L. Gyil- 
kos-tó VII. — zona KLc. Igenpataka VII. — marginellus 
F. Nagyenyed VIE. — viennensis Pz. Nagyenyed IX ; 
Remete VIII: Kászon VIII: Radnai havasok (800 m.) 
Néma (Szolnok-Doboka vm.) VIII; Kassa VIII; Szép- 


halom VIII: Boksánbánya VIII. —  bicinctus W. Nagy- 
enyed IV—VI: Marosgombás V; Czelna V: Nagyoklos 
VIII; Plitvice VII. — fasciatus "Scor. Igenpataka d All Se 


Havasgyógy VII; Csáklyakő VIII; Torda V ; Szászk as 
bánya V: Boksánbánya VIII. — Schaefferi KLG. Gyilkostó 
VII. — arcuatus Fogsr. Nagyenyed VIII: Nyírmező IX ; 
temete VIII; Havasgyógy VIII: Nagyoklos VIII; Topán- 


OZ esz CÉ ez Des AP XT, 


falva IX: Gyilkos-tó VII: Radnai havasok (38300—1400 m.) 
VII— VIII: Kászon VIII; "Kassa VIII. 


Tenthredo atra [.. Nagyenyed AA SZIL — dispar KLG. Nagyenyed V ; 
Marosgombás V ; Szászkabánya V. — livida L. Torja VII ; 
" Boksánbánya V. — mesomelaena L. Nagyenyed VI ; Igen- 
pataka VI: Gyilkos-tó VII: Radnai havasok (1400 m.) 
VIII;5. Szemenik VII. — flava Scop. Nagyenyed V ; 
Felenyed V ; Igenpataka VI. ; : 
DLyda eryikrocephala L. Nagyenyed IV—VI. — flaviceps RErz. Nagy- 


enyed IV. ; 
Pamplkilius syWvaticus-L. Nagyenyed V; Marosgombás V; Torda V. 
Megalodontes plagiocephalus F. Nagyenyed V—-VI; Alsóorbó VI. — 3 

spissicornis KtuG Alsóorhó VI; Gyilkos-tó VIL 
Melanopus Fabricti LEACH Nagy enyed V —VII; SEEK Fugad AE 


Siricidae. 
Cephus pygmaeus L. Nagyenyed V. 
Xiphydria dromedária F. Nagyenyed VI. 
Sirexc spectrum L. Topánfalva V:; Radnai havasok (1800 m.) VII. — 
-— — juvencus L. Nagyenyed IX. — nocttio F. Nagyenyed IX. 
— gigas L. Nagyenyed VII; Gyergyótölgyes VII; Radnai 
havasok (1300—1600 m.) VII 


] Cynipidae. 
Dryophanta folii L. Nagyenyed, Csobánka. 


Cynips hungarica Hra. Nagy-Halmágy. — Kollari Hrc. Nagyenyed. — 
calicis Besp. Nagyenyed. — caput-Medusae Hrc. Nagyenyed.. 


Evaniidae. 


Gasteruption ajffectator L. Nagyenyed VIII. — pedemontanum ToURs" 
Nagyenyed VIII. —  Thomsomi ScCHLETT. var. ? Nagy- 
enyed VII. 
Ichneumonidae. 


Esephanes hilaris GRav. Dévény IV. Z 

Ichmeumon egtensorius L. Nagyenyed V; Detunáta VIII: Topánfalva 
VIII. — ferreus GRav. Radnai havasok (1400 m.) VII. — 
bilinealus GR. Gyilkos-tó VII. — fuscipes Gum. Nagyenyed 
X.— sarcitorius L. Nagyenyed VII —VIII ; Holdvilág VII; 
Széplak (Szolnok-Doboka vm.) VIII. — suspiciosus WEsum. 
Túr VIII. — gracilentus GRgav. Igenpataka VII. — termi- 
natorius GRAv. Torja VII: Bedellő VII; Balánbánya VII ;. 
Radnai havasok (800 m.) VIII. — gradarius WEsm. Kad-- 


83 


nai havasok (1300—1600 m.) VII-VIII. — balteatus WEswm. 
. Nagyenyed VI. — alpicola KRizcuHB. Radnai havasok 
" (1600 m.) VII. —  culyator ScHRwNK. Igenpataka VII. — 
molitorius LG. Remete (Alsó-Fehér vm.) VII. — gracilicornis 
GRAVv. Var. migricauda BeERrn. Igenpataka VII; Radnai 
havasok (800, 1600" m.) VII-VIII. —. zonalis GRAvn.. 
Nagyenyed V. —  axanihortus FoERsr. Radnai havasok 
. (41400 m.) VIII. — segxcinctus GRAv. Nagyenyed V ; Igen- 
TT TEE S VIL — languidus WEsxm. fgcnbataká AL Biün DX 


—  saturatorius L." Nagyenyed V. —  corruscator L. var. 
— luridus GR. Nyírmező IX ; Oláhlapád III. — disparis Popa 
- :Nyírmező IX ; Tövis. — térebrosus WEsu. Radnai havasok 
(1100 m) VI. — rarus TISCHB. 
mblyteles palliatorius GRAv. Balatonfüred VI. — fasciatorius F. Bre- 


. desty (Alsó-Fehér vm.): Csató-barlang VIT. guadri- 
-punctorius MürnL. Nagyenyed IV—VII; Marogújvát AES 
Szohodol: [Lucia-barlang VIII; Igenpataka:  Kápolna- 


barlang VII —  subsericans WEsm. Nagyenyed VI. — 
glaucatorius F. Topánfalva V. —  vádatorius ILLIG. Nagy- 


enyed V-VI; Radnai havasok (1400 m.) VIII. — mega- 
"  toviis PF. Nagyenyed VI; Remete (Alsó-Fehér vm.) IX ; 
."  Detunáta VIII; Runk X ; Tusnád VII. — uniguttatus WEsu. 


Radnai havasok (1100—2200 m.) VII. —  conspurcatus 
GRav. Nagyenyed IV. — fusorius 1. Radnai havasok 
" (1700 m.) VIII. —  inspecior WEsm. Nagyenyed IX. — 


- Panzeri WEsum. Holdvilág VII; Balánbánya VILI 

 Colpognathus celerator GRAv. Nagyenyed VIT. 

rypturus argiolus Ggav. Nagyenyed VII; Széplak (Szolnok-Doboka 
ze "van VIE 

ryptus tarsoleucus GRAv. Nagyenyed VI. — viduatorius GRAv. Nagy- 

B enyed íV-VI 

fesoleptus typhae FouRck. Olábhlapád V. 

otrichia affinis VOLL. Nagyenyed IX. 

topius leiopygus FoERsr. Crkvenice VI. — fuscipennis WEsMm. Nagy- 

Eszsenyed V: j 

TEA L. Nagyenyed IV. — parvulus KRcHB. Nagyenyed VI. 

SE — repentinus Humeg. Nagyenyed VI. 

amiscus testaceus GRAv. Budafok VII. 

7 EÜ bucculentus HiumGR. Nagyenyed IV. mitidulator BILMGR.. 

i Nagyenyed IV ; Oláhlapád V. E 

emastus bellicosus GRAv. 2s emet VII. — pungens GRAv. Nagyonyod. 

hus falcator F. Nagyenyed VIII; Bedellő VII; Csorba VIII. 

: piclus F. Tojpársiszáya IV. — similis Teste Oláhlapád. ív. 


84 


Ezxetastes fornicator F. Igenpataka VII. 

Glypiomorpha inscriptor Npes Nagyenyed . VIII. 

Perithous divinator Rossi Nagyenyed VI-VII. — vartus GRAv. Nagy- 
enyed VI. 

TLissonota bellator GRav. Magas-Tátra VIII. — conflagrata GRAv. Nagy- 


enyed XI. —  parallela GRav. Széphalom (Abauj-Torna 
Van VEHÉ 
Pimpla examinator F. Nagyenyed VI. — instigálor L. Nagyenyed VI. 


— inflata GRav. Nagyenyed VI; Vizakna VI. — inguisítor 
Scor. Verespatak VIII; Balánbánya VII; Pécs VI. — 
" investigator L. Nagyenyed VI. — rufata GRAv. Nagyenyed 

VI; Bólya VII. — üllecebrator GR. Crkvenice VI. 

Theromia flavicans F. Nagyenyed VI; Crkvenice VI. 

IEphialtes carbonarius CHRIST. Nagyenyed V, VII; Nyárádszereda V ; 
Balánbánya VII. 

Rhyssa persuasoria GRAv. Nagyenyed III, VII; Plitvice VII. 

Acoenites saltans GRav. Csepel VI. — dubilator Pasz. Nagyenyed ÍV. 

Perosis anmnulata BRISCHKE Nagyenyed IE 

Xorides nitens GRav. Nagyenyed V. 

Alomya ovator L. Radnai havasok (1400 m.) VIII. 

Amicroplus callaris SPix. Nagyenyed VII—VIII. 


Braconidae. 


Vipio nominator F. Csepel VI. 

Pseudovipio. inscriptor NEES Tövis VII. 

Iphiaulax impostor ScopP. Nagyenyed V ; Fiume VII. — mactator GERM. 
var. picius Kav. Nagyenyed VI. 

Bracon bipartitus Wu. Budapest IX. — tornator MARsH. Budapest V. 
— alutaceus SzÉPL. Kispest VIII. — carinatus SzÉPL. Kis- 
pest- VIII. — rufipedator SzépPpL. Solymár VIII. — obscuri- 
cornis SzÉPL. Széphalom VIII. — minutator NEEs Budaörs 
IX. — fulvipes NEEs Nagyenyed V. VII— VIII. — dichro- 
mus WEsm. Kassa VIII. —  varitator NeEs Széphalom 
(Abaúj vm.) VIII; Csepel VII. —  collinus SzéPL. Nagy- 
enyed VIII; Széphalom VIII. 

.Spathius exarator L. Oláhlapád III, IX; Széphalom VIII. 

Doryctes leucogaster NEEs Nagyenyed VI, VII. 

Chremylus rubiginosus NEEs Budapest IX. 

.Rogas reticulator NEEs Vörösvár VIII. — var. nobilis CuRr. Debreczen 
VIII. — dimidiatus SPis. Oláhlapád III. — circumscriptus 
NEEs Nagyenyed IV, VIII. — vittiger Wesm. Nagyenyed 
VIII. —- gasterator JugR. Oláhlapád VII. 


É 
E 
: 
É; 
§ 
; 


85 


Chelonus inanitus L. Nagyenyed VIII. — carbonator MARSH. Nagy- 
enyed VIII. — obscurator HS. Csepel VII. 
Microplítis varipes RUTHE Széphalom VII. — var. 2. Budapest IX. 


Maicrogaster tibialis NEEs Nagyenyed IX. 

Agathis nigra NEEs Nagyenyed VIII. — tibialis NEes Nagyenyed VIII. 

Cremnops desertor LATR. Nagyenyed VII-VIII; Boksánbánya VII— VIII. 

Disophrys inculcator L. Nagyenyed VIII; Boksánbánya IX. 

Microdus calculator F. Nagyenyed IX. ; 

Meteorus chrysophihalmus NEEs Nagyenyed VII. — pulehricornis WEsm 
. Nagyenyed VIII. — laeviventris Wsm. var. medianus Brzze 
Nagyenyed VIII. 

ria dizon extensor NEEs Oláhlapád IV. 

Diospilus oleraceus HALID. Nagyenyed VI. 

Zele testacedtor CuRr. Nagyenyed VIII. 

Athanacolus signatus NEEs Nagyenyed VI, IX. 

Amicroplus collaris SPiIx. Nagyenyed VIII. 


Proctotrupidae. 


Proctotrupes brevipennis NEEs Nagyenyed. 


Chalcididae. 


. Leucospis dorsigera F. Boksánbánya VII-VIII. 


Chalcis femorata F. Nagyenyed IX. 


Chrysididae. 


Cleptes pallipes LEP. Miriszló VII. 

Ellampus scutellaris Pawsz. Nagyenyed VII; Nyírmező VII: €Cse- 
peF VII. — bidens FöRsr. Nagyenyed VI. —  coeru- 
lensse b Atts s Nagyenyed EX; : Búsnád VII. — dura: 
(is L. Nagyenyed VI, IX; .Remete (Alsó-Fehér vm.) ; 
Crkvenica VI. — var. virescens Mocs. Nagyenyed IX; 
Nziemező EX: Vizakna VÉ; Budapest VI VII var: 
maculatus Mocs. Nagyenyed III. — aeneus F. Nagyenyed 
MESE ús üllus BE e Nagyenyedő VE VEGE TERE eVaze 
akna VIII. 


. Holopyga amoenula DHus. Nagyenyed V: Igenpataka VII; Kászon- 


újfalu VII. — cuwrvata FöRsr. Nagyenyed VII: Balánbánya 
VIL — gloriosa F. Nagyenyed V:; Kispest V. —— fervida 
F. Tövis VII. — coriacea DHLB. Boksánbánya. — rosea 
Rossi Hadrév VII. 

Hedyehrum Gerstaeckeri CHEvR. Boksánbánya. — nobile 5coP. Nagy- 
enyed VIII: Széplak (Szolnok-Doboka vm.) VIII. — ru- 
tilans DAHLB. Nagyenyed VII; Kászonújfalu VIL. 


86 


-Chrysis austriaca F. Remete (Alsó-Febér vm.) VII; Néma (Szolnok- 


Doboka vm.) VIII. — pustulosa AB. (Crkvenica VI. — 
dichroa DAHuB. Miriszló VII. — cuprea Rossi Hadrév VII. 
— . cyanea L. Csíkszentmárton VIII. — nmitidula F. Nagy- 
enyed V; Zengg VII. — fulgida L. Nagyenyed VII. — 
scutellaris F. Tövis 7II. — Chevrieri Mocs. Remete (Alsó- 
Fehér vm.) VII; Holdvilág VI. — igmita L. Nagyenyed 


1V—XI; Marosszentkirály VII ; Miriszló VII: Abrudbánya 
VILI; Mundra VI; Benedek VIII; Székelyudvarhely VIII ; 
Radnai havasok (1400 m.) VIH. — var. rutiliventris AB. 
Széplak (Szolnok-Doboka vm.) VIII. 


Formicidae. 


-Myrmecina Latresllei CugRr. Nagyenyed, VIII-IX; Miriszló VIII; 
Radnai havasok (800 m.) VIII. 

.Solenopsis fugaz LATR. Nagyenyed IX; Magyarbagó IX. 

Messor. barbarus L. var. mgra ER. Zengg VIL. 

.Aphaenogaster structor LATR. Nagyenyed IV—V ; Oláhlapád IV. 

.Myrmica laevinodis NyL. Nagyenyed IX; Csombord VIII; Magyar- 
bagó VIII; Detunáta VIII. — lobicornis Nye. Radnai ha- 
vas (1300—1400 m.) VIII. — vubida LarR. Pareng-havas 
(1000—1600 m.) VIII-IX. — ruginodis Nye. Nagyenyed 
VIII; Topánfalva IX; Radnai havasok (1300 m.) VIII. — 
rugulosa-scabrinodis Remete (Alsó-Fehér vm.) IX. 

 Tetramorium  caespttum L. Nagyenyed VI-IX ; Igenpataka VII; Torda 
VI; Kászonújfalu VIL 

.Dolichoderus guadripunctatus L. Nagyenyed V. 

Prenolepis imparis SAY var. nitens MAYR. Nagyenyed XI. 

,. Plagiolepis pygmaea LATR. Nagyenyed VI. 

.Lasius alienus FöRsr. Nagyenyed IV, VII, IX; Igenpataka VII; 
Gyulafehérvár VII; Dévény ÍV; Tusnád VII. — alieno- 
miger" FoR.. Nagyenyed VII, IX; Miriszló VIHEIX:; 
Marosszentkirály VI; Radnai havasok (1100 m.) VII. — 
affinis ScHek. Nagyenyed VII. — /lavus F. Nagyenyed 
IIT—IV, VII: Gyulafehérvár VII; Kászonújfalu VII — 
fuliginosus LATR. Nagyenyed V—-—IX; Oláhlapád III. — 
mniger L. Nagyenyed IX; Igenpataka VII; Topánfalva 
VIII; Bedellő VII; Kászonújfalu VII; Tusnád VII. 

.Hormica cinerea MAYR. Topánfalva IX. — fusca L. Detunáta VILI; 
Hargita VIII; Kászonújfalu VII; Radnai havasok (1400 
m.) VII. — gagates LATR. Pareng-havas (1600 m.) VIII. — 
rufibarbis FK. Nagyenyed VII: Oláhlapád V; Igenpataka 
VII ; Remete (Alsó-Fehér vm.) ; Gyulafehérvár VII; Torda 


sz I VIII; Topánfalva VIII; Runk X : Hargita VIIL:; Kászon- 
.. újfalu VII; Radnai havasok (1600 m.) VII: Crkvenica. 
— VI. — sanguinea LATR. Balánbánya VII. — itruncicola NYL. " 
—.— Torja VII; Tusnád VII; Pareng-havas (1700 m.) VILL. 
. rufescens TAR. Magyarbagó VET; Tusnád VII. 
geystus viaticus F. var. ortentalis Fog. Mészkő (Torda-Aranyos 
S7ajas aló) Des ú 
is aethiops LarTR. Miríszló IX. — herculeanus L. Igenpataka 
." VIE; Detunáta VUI; Topánfalva V;. Radnai havasok 
(1100 m.) VII: Néma (Szolnok-Doboka vm.) VIII: Sel- 
. meczbánya VI. — herculeano-lygniperdus FOR. Oláhlapád 
3EVs : Topánfalva IV: Radnai havasok (1000 -m.) : Csobánka 
á. ABE — marginatus LATR. Nagyenyed III, V-VI. — lateralis Izz 
 OLiv. Nagyenyed IX. — ligniperdus LATR. Detunáta VIIC; 78 


Epyköstő VII. — pensylvanicus DEG. Oláhlapád IV ; Mi 
" riszló VII. — vagus F. Nagyenyed VII; Igenpataka ; 7 


. Havasgyógy V: Remete (Alsó-Fehér vm.) IX; Szász- 
.. keresztür VII. 


Heteróg ynidae. 


alia valva Vir. Nagyenyed V—VI, IX; Fugad VII: Toroczkó 
ZZAZONA UH AES erythrocephalá LATR. ete renyed ÍV ZEN Magyar- 
:" bagó VIII. — euxropaea L. Vizakna VII; Bólya, VII. — 
— —— márginata BaAER Radnai havasok (1400 m.) VII. — maura 
SSE Zenge VII. montana PAsz. Nagyenyed V; Zengg 
"VII. — rufipes m Nagyenyed VII: Tövis VII; Ruünk VIII ; 
. — Párkány VIII; Crkvenica VI. — viduata Pan. Crkvenica VI. 
EZÉ ÉSAN F. Nagyenyed VII-VIŐ; Igenpataka VII; 
"Remete (Alsó-Fehér vm.) VII : Holdvilág MET: Széphalom j 
. (Abauj-Torna vm.) VIII: Boksánbánya VII; Balánbánya 
AZE egz VI; Teszi VII. 


255 . zsény Év ESZT vV MT: Jablanéza VI; nek V ib 
S rt Sjéése Néma (Szolnok- -Doboka vm.) VIII; Kis- 
É pest VIII: Fiume VII; Zengg VII. — guadr ipumctata HW: 
Zé Nagyenyed VII; Miriszló VII; Tövis VII; Viízakna VII; 
5 EAT VII; Holdvilág VII; Boksánbány AVE Spalato : 
: sZVI; Zengg IL c 


1178 fulvipenmis 57 Nagyenyed Ae : Crkvenica VI. — minuta VDRL. 
" — Nagyenyed VI. — morio F. Nagyenyed IV—VI; Oláh- 


00 
99 


lapád IV ; Igenpataka IV, VII; Vizakna VI; Marosújvár 
III; Székelykocsárd VII; Kispest VI. — ruficormis SCHCK. 


Igenpataka VII. — rugosa TovuRgws. Vizakna VI; Nagy- 
baczon VII. — semipolta TougRn. Nagyenyed VIII; Viz- - 


akna VII: Tövis VII; Kis-Ludas VII; Radnai havasok 
(800 m.) VIII; Senjsko Bilo VII; Széphalom (Abauj- 
Torna vm.) VIII. 

Sapyga guinguepunctata F. Nagyenyed VIL. 


Pompilidae. 


Ceropales maculatus F. Néma (Szolnok-Doboka vm.) VIII. 

Pompilius cellularis DHLB. Igenpataka VII; Kispest V. — chalybeatus 
S0CHDTE. Igenpataka VI. —  fumipenmis Zerr. Runk X. — 
Magrettii Kont Nagyenyed V, IX; Radnai havasok (1400 
m.) VI; Nagy-Baczon VII. — migerrümus ScoP. Nagy- 
enyed VI; Csombord V; Nagy-Baczon VII. — plumbeus 
FW. Kispest V. — guadrispinosus Korn Crkvenica VI. — 
rufipes L. Crkvenica VI. — viaticus L. Nagyenyed IV — 
VIII ; Oláhlapád IV ; Alamor VI; Topánfalva. 

Calicurgyus fasciatellus SPpis. Csepel VII; Léva VILL. 

Salus exaltatus F. Nyírmező IX ; Zengg VII. — fuscus BF. Nagyenyed 
IV-VI; Oláhlapád IV-V; Topánfalva VIII, — versicolor 
ocopP. Nagyenyed IV-V; Remete (Alsó-Fehér vm.) VI; 
Miriszló VII; Tövis VII; Fugad VII. — var. Habrici 
VpRL. Nagyenyed VII: Vizakna VII; Széplak (Szolnok- 
Doboka vm.) VIII. — Schencki Korn Vizakna VII; Hold- 
világ VII. 

Pseudagema carbonarta cop. Nagyenyed VI, VIII. 

Trypogylon figulus L. Nagyenyed VIII; Miriszló VII; Verespatak 
VIII; Topánfalva V. —- attenuatum Sm. Nagyenyed VIII. 
—  clavicerum  Lxp. Nagyenyed VI-VII; Vizakna VI; 
aadnai havasok (700 m.) VIII; Vihnye VII. 

Larra anathema Rossr Nagyenyed VII. 

Tachytes europaeus Kom Tövis VII. 

Tachysphex pectiniyes L. Igenpataka VII; Torda VIII; Bólya VII. 

Dimetus pictus F. Bólya VIT. 

. Astata boops BCEHRNK. Nagyenyed VIII; Igenpataka VIII; Balánbánya. 
VII; Radnai havasok (800 m.) VIII. — minor Kom Nagy- 
oklos VIII. — tricolor VDRL. Csepel VII. 

Mimesa eguestris F. Radnai havasok (800 és 1400 m.) VII-VIII. 

Psen atratus Pz. Nagyenyed VII; Miriszló VII-VIII; Hadrév VII; 
Crkvenica VI. 

Pemphredon lugubris LATR. Nagyenyed V:; Pareng-havas (1000 m.) 


39 


: EX —  umicolor F. Nagyenyed III VII, IX: Tövis VII: 
Máriszló VIII: Hadrév VII. — Sehuckardi MoR. Nagy: 
j enyed IX; Topánfalva VIII. Te 
. Schelipr on destillatorium ILL. Nagyenyed VIII; Novi VI: Biitvicza 
KEZn ls VIL — omissum KoHL Nori VI. — tubifez TD ATR. Spalato ME 
— §phex occitanicus LEP. Nagyenyed VIII. 
pemoptata Heydemi DHLe. Nagyenyed VI; Vizakna VI. sabulosa, 
L. Igenpataka VI; Remete (Alsó- fehér. vm.) V II. — Nyír- 
mező IX ; Balánbánya VII; Kászonújfalu VII; Tusnád 
VIT; ero havás (1000 —1200 m.) VIII-IX ; Csepel VI. 
hirsuta ScopP. Nagyenyed VIII; BAAbALYa VII; Pareng- 
Új havas (1900 m.) VUL 
 Philanthus triangulum F. Nagyenyed IX ; Nyírmező IX; Nagyoklos 
; VIE - Hadrév VII; Runk V ITT: Holdvilág V TT: ; Széplak 
tszolnok Doboka vm.) VIII; Budaörs VII. — coronatus 
F. Holdvilág VII. — venustus Rossi Fugad VII. 
b eéssis rybiensis L. Runk VIII. — eimarginata Pz. Nagyenyed VIII; 
j Fugad VII; Nyírmező IX ; Nagyoklos VIII. — bupresticida 
B Dcr. Torda VIII. — arenaria L. Nagyenyed VIII; Radnai 
SZET havasok (800 m.) VIII; Csepel VII ; Phitvica VII; Senjsko 
bilo VII; Crkvénica VI. — rubida Jug. Nagyenyed VII; 
Hadrév VII. — guadrifusciata Pz. Gyilkos-tó VII; Crkve- 


a nicá VI. — Ferreri VpRL. Miriszló VII. — labiata F. 
E Nagyenyed VIII: Remete (Alsó-Fehér vm.) VII; Hold- 
Me világ - VII; 5 Szászkeresztur VIL — tuberculata Vu. Torda 
28 3 ME 


— Ogybelus uniglumis L. Budaörs VII. 

. Nysson spinosus FoRsr. Marosgombás V. 

 Alyson fuscatus Pz. Nagyenyed IX. 

7 Elé sabulosus F. Nagyoklos VIII; Topánfalva VIII. 

o Li campestris L Nagyenyed V ; ;- Radnai havasok (1100 m.) VII. 

— mystaceus L. Öláhlapád V. — dissecius Pz. Nagyenyed 

VII. — guinguecincius F. Igenpataka VII; Fugad VII; 

SZE ER Gyilkos-tó VII: Bólya VII. 3 

—— Stizus tridens F. Nagyenyed VII. — hungaricus FRirv. Csepel VII. 

. Bembex integra Pz. Budaörs VII. 

A Cabro brevis VopeL. Nagyenyed VIII—MIX; Gyulafehérvár VIII; 
Gyilkos-tó VII; Budaörs VII. —  Panmzeri VDRL. Igen- 
pataka VII: Holdvilág VII. — albilabris F. Budaörs VII. 
— leucostoma L. Nyírmező IX. — Wesmaeli VDRL. Nagy- 
enyed IX ; Bólya VII. — guadr imaculatus F. Miriszló VIII. 

"-— serripes Pasz: Nagyenyed VII. — cribrarius L. Nagy- 
enyed VIII ; Igenpataka VII ; Havasgyógy V II : Gyilkos-tó 


90 
VII; Gyergyótölgyes VII. — dives LEp. Nagyenyed VIIL 
— vagus [. Nagyenyed IX; Gyilkos-tó VII. — chryso- 
stomus LEP. Gyilkos-tó VII. — sexcincius F. Vihnye VII. 
— cavifrons THoms. Nagyenyed VI. — guadricincius F. 
Nagyenyed VII. — clypeatus L. Nagyenyed VIII; Remete 


(Alsó-Fehér vm.) VII; Torda VIII; Széplak (Szolnok- 
Doboka vm.) VIII. 


Vespidae. 


Discoelius zonalis Pasz. Bólya VI. 

Eumenes coarctata L. Tövis VII; Torda VII; Gyergyótölgyes VII; 
Plitvica VII. — jomiformis F. Igenpataka VIII; Nyír- 
mező IX; Torda VIII; Runk VIII; Nagyoklos VILI; 


: Néma (Szolnok-Doboka vm.) VIII. — mediterranea KRcHBe. 
Crkvenica VI. 
Odynerus allobragus SaAuss. Tusnád VII. — callosus THoms. Nagyenyed 
IX. — Chevrtertanus Savss. Nagyenyed V. — crassicornis 
Pz. Nagyenyed VI—VII; Gyilkos-tó VII. —  Jjucundus 
-  Mocs. Ditró VII. —  melanocephalus GwmEL. Nagyenyed 
VIII, X: Marosgombás V; Gyergyótölgyes VII; Crkve- - 
nica VI. — -parietum L. Nagyenyed V; Alamor VI; 
Vihnye VII; Fiume VII. — reniformis GMEL. Nagyenyed 


VII; Torja VII; Zengg VII. — sinuatus F. Nagyenyed IX. 
Polistes gallicus L. Nagyenyed IX: Miriszló VII: Vizakna VIL. 
Vespa crabro. L. Nagyenyed IX; Remete (Alsó-Fehér vm.) VI; 
Magyarbagó VIII; Vizakna VI; Igenpataka VII: Havas- 
gyógy V ; Dunaszentpál IX : Csobánka VIII. — germanica 
F. Nagyenyed V, X ; Nyírmező IX; Topánfalva VIII-—IX ; 
Pareng-havas (1900 m.) VIII: Nagybaczon VII: Néma 


(Szolnok-Doboka vm.) VIII: Stomfa IV. — media RErz. 
Kolpach VIII; Crkvenica VI. — sylvestris Scop. Nagy- 


enyed . VIII: Tövis VII: iIgenpataka VI; Bunk VIT; 
Bólya VII; Balánbánya VII: Radnai havasok (800—1700 
m.) VIII: Pareng-havas (1900 m.) VIII. — vulgaris L. 
Nagyenyed V, VIII; Nyírmező IX; Igenpataka X; De- 
tunáta VIII; Topánfalva VIII; Nagyoklos VIII; Torja 
VII; Senjsko bilo VII. 

Apidae. 

Bombus agrorum F. Nagyenyed V; Igenpataka VIII, X; Székely- 
kocsárd IV ; Torja VII; Néma VIII; Pareng-havas (1000 
m.) IX. — hortorum L. Nagyenyed VII; Oláhlapád VII; 
 Czelna IV; Detunáta VIII; Havasgyógy VI: Igenpataka 


§ 
TVSTANRÁENIB Pp? 


91 


VI; Nagyoklos VIII; Topánfalva VIII; Hargita VILI; 


Radnai havas (1300 m.) VII. — var. argillaceus Scop. 
Nagyenyed .1V- V5 Marosújvár VIII: Oláhlapád IV; 
Remete (Alsó-Fehér vm.) VII; Topánfalva IV: Bedellő 
VII. — pratorum L. Torja VII; Néma (Szolnok-Doboka. 
vm.) VIII; Plitvica VII; Senjsko bilo VII. — Derhamellus 
K. Nagyenyed V-VI; Balánbánya VII; Pareng-havas 
(1000—1900 m.) VIII-—IX. — hypnorum L. Torja VII. — 
stívarum L. Nagyenyed IÍV—VII ; Torda VIII. — arenicola . 
THoms. Havasgyógy VII; Széphalom (Abauj-Torna vm.) 
VIII. — pomorum Pz. Oláhiíapád IV. — lapidarius L. 
Nagyenyed V—VI; Tövis VII; Nyírmező IX; Detunáta 
VIII: Torda VIII; Runk X ; Szászkeresztar VII ; Gyilkos- 
tó VII; Topánfalva VI. — confusus ScHck. Nagyenyed V ; 
Magyarbagó IX ; Gyulafehérvár VIII ; Torda VIII ; Senjsko 
bilo VII. — terrestris L. Nagyenyed V; Igenpataka VI; 


. Miriszló IV ; Nyírmező IX ; Runk VIII; Nagybaczon VII ; 


Balánbánya VII; Radnai havasok (1300—1400 m.) VII; 
Pareng-havas (1000 m.) IX. — var. aulumnalis F. Nagy- 
enyed IX ; Kászon VIII: Radnai havasok (2200 m.) VII; 
Csobánka VIII; Vihnye VII; Senjsko bilo VII. — var. 
cryptarum F. Dláblapád 1 Ve Csobánka VIII. — var. luco- 
rum L. Nagyenyed VIII; Igenpataka AZA LESZ ag ytoe VAUT 
Topánfalva VIII. — — variabilis ScHwmep. Nagyenyed V ; 
Nagyoklos VII. — var. íristis SziDL. Vizakna VI. — var. 
notomelas ScHMIED. Nagyoklos VIII. 


Podalirius garrulus Rossi Nagyenyed. — magnmilabris MoR. Miriszló 


VII. — bimaculatus Pz. Nyírmező IX. —. pubescens LEP. 
Vizakna VII. — cerimipes Sm. Nagyenyed ÍV. — acervorum 
L. Nagyenyed III, V ; Czelna IV ; Oláhlapád ÍV ; Topán- 
falva V ; Székelvkocsárd a ÍVE Hadrév VII  —  furcatus 
Pz. Igenpataka VIII. 


E 14  Eucera  humgarica FRIEsSE Budaörs VII. —- tricincta ER. Fugad VII. — 


armeniaca MokR. Vizakna VI: Oláhlapád VII. — nana Monk. 
Oláhlapád VII. — SEND tosae Mocs. Nagyenyed VIII. 

malvae Rossi Miriszló VII. — longicornis L. Nagyélsud 
IV, VII; Marosgombás V. — difficilis Pz. Nagyenyed V. 
—  interrupla BAER Nagyenyed IV, VI. — caspica MOR. 
var. Pérezi Mocs. Nagyenyed V ; Balánbánya VII: Crkve- 
nica VI. — seminuda BRcuLé. Nagyenyed IV. — cinered 
Scor. Nagyenyed IV, VI; Fugad VII. — chrysopyga PÉR. 


- Nagyenyed VI; Alvinez VII. 
KE 0rú violacea Popa Nagyenyed V, VII, VIII ; Remete (Alsó-Fehér 


vm.) VII: Spalato VI. — valga GeERsr. Nagyenyed VI; 
Oláhlapád ÍV ; Novi VI. 
Systropha curvicornis ScoP. Nagyenyed VI—VII: Miriszló VII—VIU ; 


Széplak (Szolnok-Doboka vm.) VIII —  planidens Gr. 
Nagyenyed VII 
Melitta melanura NyYL. Nagyenyed VIIL — leporina Pz. Nyírmező IX ; 


Nagybaczon VII: Kászonújfalu VII. 
ETT udgératűs ScOP. Nagy enyed VI—VIII: Runk VII; Radnai 
havasok (1500 m.) VIII: Senjsko bilo VII. 
Camptopeum frontale F. Nagyoklos VII. 


Rhophites guinguespínosus SPIs. Nagyoklos VII. — canus Ev. Nagy- 
enyed VIII: Topánfalva V. — Hartmanmi FRIESE Miriszló 
VEL 


Halictoides dentrveniris NyYL. Radnai havasok (1000 —11400 m.) VII—VIII: 
Dobsina VIII. 


Colletes picisttigma THoms. Nagyenyed VIII. — Davesianus K. Miriszló 
VELE 
Anihrena fumipenms SCHMDKN. Havasgyógy VI. — tkoracica F. Oláh- 


- lapád IV: Igenpataka VIII: Széplak (Szolnok-Doboka 
vm.) VILI : Csepel VII. — mitida FougRcR. Nagyenyed V. 
ovina KLG. Nagyenyed V: Nagyoklos VIII. — albicans 
MürL. Nagyenyed IV, — tibialis K. Nagyenyed V : Oláh- 
lapád IV. — itaraxaci GIR. Nagyenyed IV. — s ymphyti 
SCHMIED. Nagyenyed V :; Marosgombás V. — Gwynana K. 
Nagyenyed HI—IV: Dévény IV. — . varians K. Nagy- 
enyed ÍV—V; Oláhlapád IV. — bucephala STEPH. Nagy- 
enyed V. VIII. — parvula K. Vihnye VII. — minutula K. 
Nagyenyed V. — nana K. Nagyenyed V. VII : Igenpataka 
VII: Oláhlapád ÍV: Nagyoklos VIII: Hadrév VII. — 
ventralis Ima. Nagyenyed III. — marginata F. Nagyenyed 
VIII: Nagyoklos VIII. — austriaca Pz. Igenpataka VIII. 
Hattorfiana K. Vizakna VII: Balánbánya VII. — egiriata 
K. Nagyenyed 1V—V: Fugad VII; Nagyoklos VIII; 
Csepel VII; Garamberzencze VI. — filavipes Pz. Nagy- 
enyed V:; Miriszló VII; Oláhlapád IV; Vizakna VI; 
Balánbánya VII. — chkrysopyga ScHcx. Balánbánya VII. — 
xanthura NYL. Marosgombás V. — convexiuscula K. Nagy- 
enyed V: Oláhlapád IV. —  denticulata K. Nagyenyed 
VIII. — combinata CHRisr. Nagyenyed V, VIII. — lucens 
IumH. Tövis VII. ű 

Halictus albipes F. var. ajfimis ScHck. Nagyenyed VIII. — calceatus 
ScopP. Nagyenyed VIII, IX : Miriszló IV. VIII ; Nyírmező 
IX:. Runk X: Igenpataka VII; Nagyoklos VIII; Torja 


p 


zsé Sá Ákossal SEN és Mk Gá ék szkááe rét 


983 


VII; Csíkszentmárton VIII; Gyilkos-tó VII; Radnai ha- 
vasok (1400 m.) VII-VIII; Crkvenica VI; Senjsko bilo 
VII. — cephalicus MoR. Igenpataka VII. —  fasciatellus 
ScHck. Nagyenyed VII. -— interruptus Pz. Nagyenyed 
VI—VII; Igenpataka VII; Nagybaczon VII. — laevis K. 
Nagyenyed IV; Radnai havasok (800 m.) VIII. — laevi- 
galus K. Radnai havasok (1000—1300 m.) VII-VIII. — 
leucozonius SCHRNK. Torda VIII. — longulus Sm. Nagy- 
enyed VIII; Oláhlapád IV. — maculatus Sm. Nagyenyed 
TX-; Nagyoklos VII; Torda VIII; Hadrév. VII. — mala- 
churas" Ke. Nagyenyed V, VIL; Kemete (Alsó-Eehér vm.) ; 
Igenpataka VII ; Magyarbagó IX ; Oláhlapád IV ; Senjsko 
bilo IX. — wimajor NyL. Igenpataka VI. —  marginatus 
BRLLÉ. Oláhlapád IV. —  morbillosus KRizcHB. Vizakna 
VIII: Topánfalva VIII. — morto- F. Nagyenyed VIII; 
Igénpataka 7II; Oláhlapád IV. —  mucoreus Ev. Nagy- 
enyed VII; Vizakna VIII; . Radnai havasok (1000 m.) 
VIII. — nitidus ScHcx. Verespatak VIII. — politus SCHOK. 
Oláhlapád VIII. — punctiatissimus ScHcxk. Nagyenyed IV. 
— gmuadricincius F. Zengg VII. — guadrinotatus K. Mi- 
riszló VII. — rubicundus CrnRisr. Remete (Alsó-Fehér vm.) 
VII; Vizakna VIII; Holdvilág VII. — sexcinctus F. Zengg 


VII. — sexnotatus K. Nagyenyed V ; Vizakna VI; Nagy- 


oklos VII. — Smeatlhmanellus K. Zengg VII. — subfascia- 
tus Iumn. var. vulpinus Ny. Igenpataka IV; Senjsko bilo 


" VII. — tetrazonius KnG. Nagyenyed V-VIII; Topánfalva 


V; Garamberzencze VI; Crkvenica VI. — tumulorum L. 
Nagyenyed IX; Torda VIII; Kászonújfalu VII; Pareng- 
havas (1000 m.) IX; Széphalom (Abauj-Torna vm.) AVIUDE 


— vulpinus NyL. Torda VIII. — xanihopus K. Nagyenyed 
IV. — zonulus Sum. Nagyenyed V, IX: Igenpataka VII; 


Nagyoklos VIII. 


Hriades trancorum L. Nagyenyed VII; Igenpataka VII; Miriszló 


VII—VIIT. — erenulatus Nyr. Nagyoklos VII; Runk VIII; 
Zengg VIII. — campanularum K. Crkvenica VI. 


Osmia rufa L. Nagyenyed IV—VI; Miriszló V ; Abrudbánya IV. — 


cornuta LATR. Fóth IV. — coerulescens L. Nagyenyed 
IV—V, VIII. — melanogastra SPprs. Hadrév VII. — fulvi- 
ventris Pz. Igenpataka IV, VII; Topánfalva VIII. — Pan- 


zeri MoR. Nagyenyed V, VI; Miriszló VIII. — Lepeletieri 
PéREz. Miriszló VIII. — Spinolae Scnox. Topánfalva VILL. 


—  aurulenta Pz. Nagyenyed 1V—V ; Zengg VIL — bicolor 
SCHRNK. Nagyenyed III. — dalmatica MoR. Néma (Szolnok- 


94 


Doboka vm.) VIII. — bidenlata MoR. Nagyenyed VI; 
Vizakna VII. 

Lithurgus fuscipenms LepP. Néma (Szolnok-Doboka vm.) VIII. — 
chrysurus Foxsc. Nagyoklos VIII. 

Megachile lagopoda L. Fiume VII. —  maritima K. Nagyenyed VI; 
Balánbánya VII. — Willughbiella K. Szászkeresztur VII. 
— pilicrus MokR. Igenpataka VIII; Zengg VII. — ericeto- 
rum LEP. Nagyenyed VI; Igenpataka VIII ; Remete (Alsó- 
Fehér vm.) VII; Vizakna VII. — melanopyga CosraA Nagy- 


enyed VIII. — centuncularis L. Nyírmező IX ; Nagyoklos 
VIII. — versicolor Sm. Nagyenyed VI. — octosíignata NYL. 


Nyírmező IX. : 

Chalcidoma muraria F. var. nestorea BRL. Fiume VII: Novi VI; 
Crkvenica VI. 

Trachusa serratulae Pz. Plitvica VII. Bs 

Anthidium cingulatum DLarR. Fiume VII. — manicatum L. Nagyenyed 
VI, IX ; Remete (Alsó-Fehér vm.) VII: Torda VIII; To- 
roczkó VI: Néma VIII. — florentinum F. Csepel. 


Prosopis brevicoruis NyL. Nagyenyed VIII. — communis NyYL. Nagy- 
enyed V, IX; Topánfalva VIII. — difformis Ev. Nagy- 
enyed VIII; Csíkszentmárton VIII. — hyalinata Sm. Runk 
VOL — nigrita FE. Nagyenyed VIII. — sínüalá SCHCK. 
Nagyenyed VII-VIII : Igenpataka VII. — stíyriaca FoRsr. 
Nagyenyed VIII. — bipunctata F. Magyarbagó IX. — 


vartegata F. Tövis VII; Nyírmező IX ; Nagyoklos VIII. 
Sphecodes fuscipenms GERm. Runk VIII. — gibbus L. Nagyenyed VI; 


Remete (Alsó-Fehér vm.) VII. — pilifrons THoms. Maros- 
gombás V ; Miriszló VIII. — reticulatus Tuoms. Topánfalva 


VIII. — subguadratus Su. Nagyenyed VIII : Remete (Alsó- 
Fehér vm.) VII; Alsóorbó VI; Nagyoklos VIII; Széplak 
(Szolnok-Doboka vm.) VIII. 

Psithyrus Barbutellus K. Torda VIII; Radnai havasok (1500, 1900 m.) 
VII —VIH. — vestalis FRcR. Topánfalva VI; Torja VII; 
Tusnád VII; Pareng-havas (1000, 1900 m.) VIII-—IX. 


Melecta armata Pz. Nagyenyed IV—V; Oláhlapád ÍV. — luctuosa 
3cop. Gyulafehérvár VI; Runk VII. 
Crocisa scutellaris F. Miriszló VII.-—— ramosa LEP. Miriszló VII. — 


truncata PÉR. Remete (Alsó-Fehér vm.) VII. 

Epeolus tristis Sm. Nagyenyed VII. 

Nomada flavomaculata Luc. Nagyenyed IV, VI. — succincta Pz. Nagy- 
enyed VI. — fucata Pz. Nagyenyed IV—V, VIII ; Vizakna 
VI; Oláblapád IV. — jacobeae Pz. Nagyenyed VIII; Runk 
VIII. — sexfasciata Pz. Nagyenyed V. — verna SCHMDK. 


Tb a daltála kösz kö esi 


dt ad árok 


§ 


bar, WV EK GEROTT , TM VI 9 EE Eg LT TAL Ve NE LT 
ri 


"E 
É 

j s 
u 

. 
a 
§ 

t 

E 
a 

: 
ak 
kt 

a É . 
5. az 
a 


95 


Nagyenyed ÍV. — iIrispinosa ScHMDK. Nagyenyed VI; 
Topánfalva ÍV. — ochrostoma K. Radnai havasok (1400 


m.) VIII. — rhenana MoR. Nagyenyed V. 
Biastes brevicornis Pz. Nagyenyed VI; Remete (Alsó-Fehér vm.) 
Pasites maculatus JuR. Vizakna VI. 


Coelioxrys polycentris FoERsr. Vizakna VI. — conoidea ILLIG. Nagy- 
enyed V. —  rufescens Lep. Nagyenyed VILI; Csíkszent- 
márton VIII. — auwurolimbata FöRsr. Nagyenyed VI; To- 


roczkó VII; Zengg VI. 
Stelis phaeoptera K. Nagyenyed VII. 


Különfélék. 

Személyi hirek. — F. évi május végével a Magyar Nemzeti 
Múzeum állattani osztályának két régi buzgó tisztviselője, MocsáRYy 
HÁáNxpoR kir. tanácsos és Kurny Dezső igazgató-őrök, nyugalomba 
vonultak. A nyugalomba vonulás azonban csak a tényleges szolgálatra 


. vonatkozik, mert mindkettőjük még továbbra is a rovarok tanulmá- 


nyozásával fog foglalkozni és szakmájukat a múzeumban ép oly sze- 
retettel mívelni, mint ezideig. Helyükbe a vallás- és közoktatásügyi 
miniszter DR. SzaBó JózsEF, DR. SZoMBATHY KÁLMÁN és Dx. PoNGRÁCZ 
SÁNDOR múzeumi gyakornokokat nevezte ki fizetéstelen segédőrökké. 

A Synanthedon flaviventris Stgr. magyar honossága. — 


. A Rovartani Lapok 1913. évi XX. kötetének 11—12. füzetében To- 
. MALA NÁNDOR ismertette a fenti degerida-faj életmódját és megállapí- 


totta annak magyar honosságát. Ezen czikkre kívánok jelen soraim- 
mal reflektálni s az abban foglalt észleletek helyességét megerősíteni. 
A m. kir. állami Rovartami Állomás lepkegyüjteményében, amint erről 


.t. tagtársunk személyesen is meggyőződött, szintén van két példány 


S. flaviventris STGR. A rajtuk található termőhelyjelzés tanúsága sze- 


rint Szabadkán gyüjtött nyárfából keltek ki intézetünkben még 1908 


szeptember havában. Úgy a gazdanövény, mint a kikelés időpontja 
egyezik az említett czikkben foglalt megállapításokkal. Az utóbbi 
esetnek érdekessége elsősorban az, hogy Szabadka s nem a czikkíró 
által említett termőhely, a két §S. jfiuviventris Sraeg. szülőhazája. lizek 
alapján a §. flaviventris STeR. magyar honossága minden kétséget 


kizárólag bebizonyult. KApocsa GYULA. 
Két bagolypille érdekes megjelenéséről. — Holyó évi már- 


czius hó 16-án egy trencséni kertész üvegházában az Agrotis pronuba 


. ab. imuba TR. egy d példányát fogtam, a melynek teljesen ép és 
sértetlen volta az áttelelés lehetőségét kizárva, arra mutat, hogy a 
. különben áttelelő hernyó a szokatlan körülmények hatása alatt no- 


vember hóban is vígan dézsmálta a kertész virágjait, míg csak telje- 


96 


sen ki nem fejlődött, hogy aztán bebábozódva, ebben a legtökélete- 
sebb nyugalmi állapotban húzza ki az üvegház enyhe telét s a legelső 
melegebb napsugarak kicsalják az imagót, mely ekként éppen 44 esz- 
tendővel előzte meg kevésbbé szerencsés társait. 

Itt kívánok megemlékezni a Plusia gamma L. nevű bag olypillé- 
nek egy szintén érdekes megjelenéséről is. Az 1910. év november 
13-ának verőfényes hideg délutánján fogtam ugyanis a nevezett pille 
egy Írissen kelt példányát, a mely ekként megerősíti azt a föltevést 
(REBEL : Schmetterlingbuch p. 281), hogy a lepke áttelel. 

j DR. PazsiczgY JENŐ. 

Hermafrodita Satyrus Hermione CL. — Az 1913. év juliusá- 
nak közepén Isaszeghen több Salyrus Hermione-t fogtam, me- 
lyeknek feszítése alkalmával kitünt, hogy az egyik példány herma- 
frodita. A lepke baloldali fele határozottan a nőstények, a jobboldali 


pedig a hímek sajátságait mutatja. A hátsó szárnyak alsó oldalának 
rajza 15 az illető ivarokénak felel meg. A bal elülső szárny hossza 
37 mm., a jobboldali-é 36 mm. A példányt gyűjteményemben helyez- 
tem el. Ez az első hímnős lepke, melyet 18 évi lepkészésem alatt 
fogtam. : ULBRICH EDE. 


Irodalom. 


Prof. H. Rebel: Beschreibung einer neuen Tortricide. (Verh. 

zo0l1.-bot. Ges. Wien. LXIV, 1914, p. (58)—(61), fig. 5—6.) 

A Pamene agnotana nevű új faj leírása. Ez a lepke Alsó-Ausztria 

több pontjáról, Erdélyből (Nagyszeben) és Kelet-Ruméliából (Slivno) 

került elé; galagonya bokrok körül repül. Szerző ezt a fajt eleinte 

P. vernana, majd Gr. tomiana és P. pineata-nak tartotta, de a mint 
utóbb kiderült, ezek egyikével sem azonositható. Z CsIKI. 


sz 


tán tá érté sé at sé 


kék a LK LL A ez DA AR 


bő GTZEÉT VMRYY, RY La 


té 


eltelte t tást hát éa ésa 
gb PIN 


üss tels 


o" kra at 
nú 


97 


T. Oldenberg: Beitrag zur Kenntniss der europáisehen Dro- 


sophiliden (Dipt.) — (Archiv f. Naturg. 80. Jahrg. Abt. 
Aszt ap 2 1914 


A Drosophilidák — köznyelven musliczák — a kevéssé ismert 
és nehezen meghatározó legyek közé tartoznak. Szerző behatóan fog- 
lalkozik czikkében ezen család egyes nemeivel és fajaival és a tár- 


"gyalt nemeket a dolgozat végén meghatározó táblázatban is össze- 


foglalja. Minket azért is érdekel ez a dolgozat, mert több magyar- 


országi adatot is találunk benne és mert a szerző Herkulesfürdőt a 


legjobb termőhelyek egyikének mondja. 
Hazánkból egy új nemet: Mycodrosoplila (poecilogastra Lw. 
részére) és a következő két új fajt írja le: .Chimomiyza caudatula és 


Phortica rufescens (valamennyi Herkulesfürdőről való). Magyarország- 


ból még a következő érdekes és ritka fajokat említi: Drosophila iri. 


vittata STROBL, D. unimaculata STROBL, D. histrio ScHiws. (? MEIrG.), 
D. rufifrons Lw, Leucophenga maculaia Dur., Phortica alboguttata 
WaÖzeBG.. Ph. varitegata FaALLw.. Stegana Strobli Mix, St. coleoptrata 


. Scop. (Herkulesfürdő), Scapliomyza fiava MEiG. (Pöstyén, Zernest), Aula- 
. cogaster leucopeza (Magyarország), Cyrtonotum anus MEirc. (Pöstyén). 


ID Jé 1 


Társulati ügyek. 
A , Magyar Entomologiai Társaság" ülései. 


Választmányi ülés 1913. december 29-én. — A Bigó LaJos 
elnöklete alatt tartott választmányi ülés az 1914. évi januárius 17-én 
tartandó közgyülés előkészületeivel foglalkozott, megállapította annak 
tárgysorozatát, valamint a tisztikar és választmány kiegészítésére 
megállapította a közgyülés elé terjesztendő névjegyzéket. Titkár 


. jelenti, hogy alapszabályszerűen bejelentette kilépését 4 tag, törölte- 


tett 1 tag. Pénztáros jelentést tett a pénztárról és felhatalmazást kért 
400 K értékű értékpapiros vásárlására, amit a választmány megadott. 

Közgyülés 1914. januárius 17-én — Társaságunk 3. közgyű- 
lését a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermében tartotta. 
Az ülést BiRó LaJos elnök, miután a határozatképességet megállapí- 


totta, a jegyzőkönyv hitelesítésére DALNOKFALVI BARTHA VIKTOR ÉS 


Tömösvágy LaJos urakat felkérte és GRóF TELEKI SáspoR kimentő 


. levelét bemutatta, a következő beszéddel nyitotta meg : 


Tisztelt Közgyülés ! A Magyar Entomologiai Társaság harmadik 


közgyűlése hozott össze itt bennünket, a kik a természetrajz egyik 
29 


szép ágának vagyunk tudományból és kedvtelésből mívelői és ked- 
velői. Ifjú még Társaságunk, még gyermekkorát éli, még csak az 
életnek örül, nem hívatkozhatik még nagy eredményekre, inkább 


98 


csak aranyfényes remény csillogtatja szemeink előtt a szép jövendőt, 
Társaságunk nagyra hívatott munkás korát. Őszinte örömmel köszön- 
töm Társaságunk megjelent tagjait, kik együttesen hivatvák alkotni 
egy. ha nem is örök életű, de beláthatatlan időig élő társas egységet, 
melynek tagjai csak egyenként vannak alávetve a haladóságnak, de 
mint az élő test szervei, ugyanaz marad, bár sejtjei új és más élő 
sejtekkel cserélődnek ki. Magam is, egy talán nem sok idő múltával 
kicserélendő sejt. e díszes helyről Társaságunknak sok szép időt, öröm- 
teljes és haszonnal töltendő ifjúságot, munkás, érett kort kívánok ! 

Lefolyt évünkre visszatekintve, nincsen semmi okunk szomor- 
kodni, de minden okunk van örülni azon, hogy Társaságunk egész- 
ségesen fejlődött és gyarapodott, melyről következő tiszti jelentések 
fognak részletesen beszámolni. E beszámolók maguk ismertetik leg- 
jobban Társaságunk életét és nekem abból csak egyetlen pontot kell 
különösen kiemelnem, mert félek, hogy pénztárosunk szerénységből 
nem fogja eléggé hangsúlyozni tevékenységéből azt, hogy ez év fo- 
lyamán Társaságunknak 809 K alapítványt tett s melyet ez alkalom- 
mal is van szerencsém megköszönni. Látogatott havi üléseinken sok 
érdekes előadás és tanulságos bemutatással, élénk társaséletben örül- 
tünk egymásnak, értesülést szereztünk egymásnak a gyülések keretén 
kivül lefolyt törekvéseiről, munkásságáról és terveiről, ösztönzést nyer- 
tünk társaink munkájából, lelkesedésből lelkesedést, szorgalomból 
szorgalmat nyertünk. 

Társulatunk első elnökeinek ama bölcs intenczióit, hogy a fehér 
asztalnál való társaságos életnek túlsúlyt adtak a zöld asztal felett, a 
magam részéről is híven ápoltam, abban a meggyőződésben, hogy 
mostani viszonyaink között ez a leghelyesebb. Ifjú társaságunk tagjait 
ez hozza közelebb lélekben egymáshoz: sok életrevaló gondolat, 
eszme és tanulság találja meg a hangját, amely kötött formában né- 
mán maradt volna. A szóbeli társasélet fontos kiegészítő része a ma- 
radandóbb munkát szolgáltató zöld asztalnak és az ezeket megörökítő 
folyóiratnak. Futó életű, az igaz, de termékenyítő hatású és munka- 
kedvre ébresztő. 

Társulatunk ifjú korát jellemzi és mutatja ebben az, hogy ez a 
fehér asztali élet mindig élvezetes, kedélyes és ürömteljes volt. Nem 
került bele soha semmi zavaró hang, mondhatni túlságosan rendes 
volt. Méltóztassék megbocsátani nekem, ha én hozok belé zavaró 


hangot, annak a szerény véleményemnek adva kifejezést, hogy ez 


nem jól van így. Túlságosan nagy köztünk a rend. Rend van a te- 
mető kapuján belől, de kívül már nincs, mert ott élet van ! 

Ne tessék megijedni, nem akarok arra izgatni, hogy most mind- 
járt vesszünk össze. Eljön az magától is, mert el kell jönnie, elhozza. 
a természetes fejlődés, elhozza az élet. Nem kell ahhoz nagy prófé- 


99 


tának lenni, hogy ezt megjövendöljem, mert természetszerűleg meg- 
hozza azt Társaságunknak ifjú kora, vagy előbb, vagy utóbb. 

Én csak azt kívánom, hogy a mikor eljő majd a természetes 
fejlődésnek ez a mozzanata, társaságunk akkori vezetői ne ragasz- 
kodjanak túlságosan ahhoz az elvhez, hogy . minden jól van, a hogy 
van", mert sokan lesznek abban a hitben, mint magam is, hogy soha, 
sincs jól úgy, a hogy van, mindig jobban kellene lenni! A surlódó 
véleményekben legyen meg mindig az ügynek szeretete, egymásnak 
megbecsülése és — a mi a fő — soha se tévesszék szem elől vitat- 
kozásuk tárgyát. 

Tisztelt Társaság! Ha a jövő felé nézek, látok abban ennél 
szebbet és vígasztalóbbat is, melyre most csak mint kegyes óhajtásra 
gondolhatunk, de később valóságra kell válnia, hogy módja legyen 


. — Társulatunknak legközelebb megerősített alapszabályaiban kifejezett 


BET 98 


$ 


sát é sat já data ante azédükészt étkek 


Az ja aal eze Alte 


hütdsetád Ddáád mását ba ejő 


ezélját megfelelően megvalósítani. E czél első pontját, a ,rovartant 
általában mívelni" szerény eszközeinkkel megvalósítani semmi sem 
akadályoz. De tovább egy lépéssel, hogy .Magyarország faunáját 
rovartani szempontból vizsgáljuk", nehezen mehetünk, mert szerény 
eszközeink csak azt engedik meg, hogy lakóhelyünk környékét vizs- 
 gálhatjuk akadálytalanul, hazánk legjellemzőbb vidékei csak alkalmi- 
lag nyílhatnak meg előttünk. Mi a vasútak kifejlett halózata mellett 
15 nehezen juthatunk el azokra a vidékekre, melyeket kikutatni fel- 
adatunk volna. Hiszem és remélem, hogy Társulatunk hasznos mun- 
kássága megértésre talál majd illetékes helyeken s megtalálják a 
módját annak, hogy hazánk faunájának kutatásában mozgékonyabbak 
lehessünk és ezélunkat azzal a buzgalommal szolgálhassuk, mely a 
természettudományoknak e szép és hasznos ága mindnyájunk lelkét 


. foglalkoztatja. 


Tisztelt Közgyülés! Midőn hálás köszönetemet fejezem ki azért 
a megtiszteltetésért, hogy e helyet betölteni alkalmam volt, Társula- 
tunknak a legszebb jövőt kívánva, mai közgyűlésünket ezennel meg- 
"nyitottnak nyilvánítom. 3 
A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Csiki ERwő titkár a 
következő jelentést olvasta fel : 
.. Tiülkári jelentés. — Tisztelt Közgyülés ! Ismét elmult egy esztendő 
és pedig Társaságunk életében a 3. esztendő, melyről ezúttal számot 
kell vessünk. Az 1913. évről nem emlékezhetünk meg, mint valami 


nagyon jó évről, hiszen csak gondoljunk vissza azokra az elemi csa- 


pásokra, a melyek hazánk egyes vidékeit úgyszólván teljesen el- 


. pusztították, — mégis Társaságunk életében elég kedvezően folyt le. 


A rendkivül rossz időjárás ugyan kedvezőtlen befolyással volt a 
rovartani kutatásokra, annál több időt szentelhettek azonban rova- 


100 


rászaink tárgyukba való mélyedésre és így másrészről kedvezőbb ered- 
ménynyel járt ; emellett Társaságunk vagyonilag is szépen erősbödött. 
a mint azt pénztárosunk és könyvtárosunk jelentéséből látni fogjuk. 

Társaságunk belső életéről röviden a következőkben számol- 
hatok be. 

1913-ban 9 rendes ülést tartottunk 22 előadással, a mi az 1911. 
évi 12 és 1912. évi 19 előadással szemben némi haladást mutat. 
DR. HoRvárH Géza, DR. KERrÉsz KÁLMÁN, MIHÓK OTTÓ és DR. SCHMIDT 
ANTAL 2—2, BiRó LaJos, JABLovowsSKI JÓZSEF, KaApocsa GyuLA, DR. 
KERTÉSZ ABA, MocsáRY SÁNDOR, DR. PoNGRÁCZ SÁNDOR, DR. SZABÓ 
JózseFp és DR. SzinLápy Zorrás 1—1 és magam 6 előadást tartottam. 
Külön kell megemlékezzek azonban 3 előadásról, nevezetesen JABLO- 
NOWSKI JózserF alelnökünk előadásáról a szőlőillonczákról, DR. KERTÉSZ 
ABa alelnökünk előadásáról az Erebta Christi-ről és MiHók Orró-éről 
horvátországi bogarászati kirándulásáról, mely előadások kapcsán 
számos vetített kép került bemutatásra és így nemcsak tagtársaink- 
nak, hanem vendégeinknek is oktató irányuk mellett kellemes szó- 
rakoztatásul is szolgáiítak. Tárgyukat illetőleg az előadások követ- 
kezőkép oszlottak meg : lepkészeti volt 6, bogarászati 5, legyészeti 4, 
hymenopterologiai 3, neuropterologiai 1, hemipterologiai 1 és általá- 
nos tárgyú volt 2: a felsorolt előadások közül azonkivül 83 a gya- 
korlati entomologia körébe is vágott. 

A rendes üléseken kivül 1913. évi februárius 159-én tartottuk 
II. közgyülésünket, a társaság belügyeinek tárgyalására pedig 4 vá- 
lasztmányi ülést tartottunk. Szépen látogatott üléseinket rendes össze- 
 jöveteleink helyén tartottuk, egy ízben azonban a m. kir. Rovártani 
Állomás vendégszeretetét vettük igénybe, közgyűlésünket és egyik 
rendes ülésünket pedig a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági 
tanácstermében tartottuk, — fogadják ezért is hálás köszönetünket 
ez intézetek igazgatói BÁRÓ SZALAY IMRE és JABLONOWSKI JÓZSEF. 

Tagjaink száma az 1912. évi állománynyal szemben sajnos 
visszaesést mutat, a mennyiben a létszám egy taggal kisebbedett. 
Választottunk ugyan 6 új tagot, azonban a halál kiragadta körünk- 
ből EHMANN FERENCZ lelkes bogarásztársunkat, a ki választmányunk- 
nak is tagja volt, azonkivül törültünk 1 tagot és kilépett 5 tag. Az 
1914. évet tehát 97 taggal kezdjük... Egyelőre a tagok létszámának 
gyarapodására kevés kilátásunk van, mert ha sok gyüjtőnk közül 
azok, a kik még mindig inkább a külföldi egyesületek felé búznak, 
sikerülni is fog új tagokat szerezni, másrészről a tagdíjat nem fizető 
és érdeklődést nem mutató tagjaink közül kénytelenek leszünk né- 
hányat kihagyni. Hogyha a tagszerzést illetőleg ezek után a közel 
jövőben nincsenek is valami nagyon kedvező kilátásaink, másrészről 
tudni fogjuk, hogy kikre számíthatunk biztosan. Egy kisebb, de lel- 


kül aj ás kk ét SÉLEÉ Ez ék 5 de neat 


ed est Ne INÁ s llááő Énak álzást 3 
20 7 


SAKK 


ao 


Ev 
p- 


kett MTE Te 


101 


kes gárda kitartása mellett azt hiszem Társaságunk jobban fog fej- 
lődhetni, megerősödni. 

A mi a Társaságunk hivatalos folyóiratát, a Kovartani Lapo- 
kat illeti, nincs sok mondani valóm, hiszen t. tagtársaim. eléggé 
ismerik. őssaztat jelenthetem azonban, hogy az évi deficzit, éppen 


azáltal, hogy Társaságunk ezt a lapot választotta hivatalos közlö- 


nyévé, tetemesen kisebbedett, úgy hogy a folyóirat terjedelmének 
megnagyobbítására is gondolhattam. Tagtársainknak az idén 11/2 ív- 
vel több szöveget és két táblamellékletet nyujthattam." A Rovartani 
Lapok 1913. évi XX. évfolyama 20 szerzőtől 26 nagyobb és 11 kisebb 
közleményt, számos irodalmi ismertetést és á mennyire a rendelke- 
zésre álló hely megengedte Társaságunk ügyeiről is elég bő tudósí- 
tásokat hozott. A közlemények egy része rovarfaunánkról való isme- 
reteinket nagyban előbbre vitte, úgy hogy ez a kötet is fontos for- 
rásmunkája lesz a későbbi kutatóknak. 

Tervbe vett kirándulásainkat Tatatóvárosra, majd Margitligetre 
az elmult év felette rossz időjárása teljesen meghiusította. Hasonló- 


. képen jártak különhen azon tagtársaink is, a kik távolabbi vidékek 


kikutatására vállalkoztak. Ez az esőbe fojtott esztendő azonban így 
is szép eredménnyel végződött, hazánk rovarfaunája minden téren 
egész sereg új felfedezéssel gyarapodott. 

E helyen említhetem meg, hogy alapszabályaink, a melyeket 
1912. évi közgyülésünkből a m. kir. Belügyminiszterium által kívánt 
kiegészítéssel újból felterjesztettünk jóváhagyás végett, végre 1913. 


évi márczius f-én jóváhagyattak és így azokat füzet alakjában is 


kinyomattuk. 
. Tisztelt Közgyülés ! Ezekben voltam bátor Társaságunk műkö- 


déséről beszámolni. Hogy Társaságunk működése ez évben is oly 


szép eredményeket mutathat fel, azt mindenekelőtt buzgó munka- 
társainknak köszönhetjük. Fogadják mindnyájan a kik Társaságunk 
ügyét felkarolták, szívesen közremunkálkodtak, őszinte köszönetemet. 

Ez alkalommal már harmadszor van szerencsém Társaságunk 


. működéséről beszámolhatni és most a mikor megbizatásom ideje le- 
jár és visszatekintek az első három nehéz esztendőre, csak meg- 
 elégedéssel szólhatok az elért eredményekről. A Magyar Entomolo- 
.giai Társaság megalapításával nemcsak az sikerült, nogy az egy 


téren munkálkodókat annyira a mennyire összehozhattuk, hanem 


. alkalmat nyujtottunk arra, hogy munkálkodásuk gyümölcsét mások 
.is felhasználhassák. Voltak ugyan disszonáns hangok is, a melyek a 


békés együttmüködést némileg zavarták, — azt hiszem azonban, 


hogy daczára ennek az elért eredményekkel meg lehetünk elégedve, 


különösen akkor, a mikor még oly kevesen vagyunk a kik testtel- 


. lélekkel a rovartan művelésében lelik legnagyobb örömüket. 


ki 


DR. SzaBó JózseF könyvtáros a könyvtárról a következő jelen- 
tést teszi. 

Könyvtárnoki jelentés. — Mélyen tisztelt közgyülés! Könyvtá- 
runknak ismét örvendetes gyarapodásáról számolhatók be. A tavalyi 
kimutatás szerint ugyanis 239-et tett ki könyveink száma, az idén 
pedig már összesen 646 munka van könyvtárunkban. Az 1913. évi 
gyarapodás tehát 407 darabot tett ki. Könyvtárunk gyarapítását né- 
hány tagtársunknak köszönhetjük. A m. kir. Rovartani Állomás 262, 
az , Annales Musei Nationalis Hungarici" szerkesztősége 29 darab 
munkát ajándékozott, a melyekért JABLovowskI JózsEF és DR. HORVÁTH 
Géza uraknak tartozunk köszönettel. Azonkivül DR. KERTÉSZ KÁLMÁN 
107 darabbal, Csixi ERgvő, DR. SzaBó JózsEF és UJHELYI JÓZSEF pedig 
néhány darabbal gazdagították könyvállományunkat, fogadják ők is 
Társaságunk köszönetét. Az ajándékozott munkák legnagyobb része 
különböző folyóiratokból való különlenyomat, melyek csaknem mind 
az entomologia körébe vágnak. 


x 


DR. KERTÉsz KáLmáws pénztáros a következő jelentést ter- 
jeszti elő: 

Pénztári jelentés. — Tisztelt Közgyűlés ! 

A.M. E. T. 1913. évi pénztári eredményéről beszámolva, jelen- 
tésem részben szomorú, részben örvendetes tényeknek a felsorolása. 

Sajnálattal kell ugyanis megállapítanom, hogy tagtársaink ma- 
gától értetődő kötelezettségüknek, t. i. a tagsági díj befizetésének, 
nagyon lanyhán tesznek eleget. Többen immár 3 évi, sokan 2 vagy 
1 évi tagsági díjukkal vannak hátralékban. A választmány határoza- 
tából tett azon felszólításunknak, hogy kötelezettségüknek eleget 
tegyenek, sajnos, nem volt meg a kellő eredménye. Fel kell tehát 
használnom ezt az alkalmat is arra, hogy felkérjem t. tagjainkat, 
tegyenek eleget alapszabályszerű kötelezettségüknek s fizessék be 
tagsági díjaikat az év első negyedében. Egy embernél nem tesz nagy 
különbséget, hogy a 10 koronát néhány hónappal előbb vagy később 
fizeti-e be, de a társaság ugyancsak megérzi az e réven érte kamat- 
veszteséget. ; 

Örvendetes része jelentésemnek az, hogy vagyoni állapotunk 
ismét szilárdabb lett. Pincicn FEREwxcz tagtársunk alapítóink sorába 
lépett, DR: KERrÉsz KáLMÁN pedig egy nagyobb alapítványt tett, mely 
neve alatt külön lesz kezelendő s melynek további gyarapítását is 
kilátásba helyezte. Az alapítvány jelenlegi összege 1240 K-t tesz ki. 

Ha az 1913. évi előirányzatot a zárószámadással összehason- 
lítjuk, azt találjuk, hogy a bevételek minden egyes tételénél többletet 
értünk el, még pedig az alapítványok tételénél 1200 K, az oklevél 


Mónda kabat ént 


öz 4 AB 


pésls eF kát 


E 
78 
: 
77 
a 
a 
i 
- 
É 
E. 
E 
38 
§ 


A kiadásokat véve sorba : 


a könyvtárnál 100 K megtakarítást értünk el, 
. nyok tételét az alapszabályok nyomtatási költségei miatt 62 K 22 f-rel 
túlhaladtuk. A könyvtárnál elért megtakarítást azonban csak fájlal- 


.  díjaknál 42 K, a kamatoknál 41 K 
azt bizonyítja, hogy költségvetésünk teljesen reális volt. 


103 


TO f, a tagdíjaknál 62 K-t, a mi 


értékpapirt 900 K-val többet vásá- 
rolhattuk, a Rovartani Lapok-nál 30 K, a postadíjaknál 38 K 62 f, 


viszont a nyomtatvá- 


nunk leket, de jelenlegi körülményeink, főleg a könyvtár ideiglenes és 
meg nem felelő elhelyezése nem engedik meg a túlgyors fejlesztést. 


Múlt évi zárószámadásunk és vagyonmérlegünk 


A , Magyar Entomologiai Társaság" 


a következő : 


zárószámadása az 1913. évről. 


BEVÉTEL IRSSENET KIADÁS 180 jwat 
1] Maradék az 1912. évről! 336 152111] Értékpapirok vásárlása ] 1847 168 
2] Alapítványok 300 1—112] Rovartani Lapok . 450 /— 
3] Beiratási díjak OZAT sza BOSTAGÍ JA ki zs zoel ka 21 138 
41 Tagdíjak . 762 1—[]4] Nyomtatványok 192 129 
5] Rendkivüli bevétel . —-  105]Í5] Kisebb kiadások . 11 180 
6í Kamatok . 91 170116j Maradék 1914-re . 89 [19 

2542 127 2542 127 


ACTIVUM K 
Készpénz 89 
Értékpapir az Első Pesti 

Hazai  Takarékpénz- 
tárban . SS 00005 
Tagdíjhátrálék : 
a) Alapítvány 100 — 
b) Tagdíj 693-— 
c) Beiratási díj 2060— ] 819 
Könyvtár . HAL 
5] Leltári felszerelés 3 
; 4823 


119 


Ez 


MT PASSIVUM 


1] Kertész-féle elapüvány 


2] Tiszta vagyon . 


104 


Titkár jelenti, hogy a mult évi közgyűlésből kiküldött szám- 
vizsgálók a következő jelentést nyujtották be: 

Tisztelt Közgyülés! Alulírottak mint az 1913. évi közgyűlés 
által kiküldött pénztárvizsgálók mind a számadási könyveket, mind az 
az értékpapirokról szóló elismervényt és a pénztári készletet meg- 
vizsgáltuk és a számadást minden tekintetben rendben találtuk. Buda- 
pest, 1914. jan. 16-án. — GyőRFFY JEnő s. k,, DR. S0ós LaJos s. k, 

A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és a pénztárosnak a 
felmentvényt megadja, majd elfogadja a pénztáros által előterjesztett 
1914. évi költségvetést és az 1914. évi számadások megvizsgálására. 
kiküldi DR. S0ós LAJos és GyőRFFY JENő tagokat. 


A , Magyar Entomologiai Társaság" 1914. évi költségvetése. 


BEVÉTEL EGE SG KIADÁS IGET 

1] Maradék az 19183. évről 89 11911] Értékpapirok vásárlása ! 800 jé 
2] Alapítvány . . . . .] 100 1—[12] Rovartani Lapok. . .] 480 1/— 
Os eltao díja ketseg see EG 0 0 EST KO Bostadájaks oz a sel ME 60 /— 
Ál Berratási díjak ta 10 —I]4! Kis nyomtatványok. .. ! 40 [— 
5] Hátrálékos tagdíjak . 200 1——[15] Könyvtár . . . . .] 100 — 
61 Kamatok , 130 —I]16]j Kisebb kiadások . . . 49 119 
1029 H9 1029 119 


Titkár jelenti, hogy az alapszabályok rendelkezései alapján 
most visszalép az egy évre választott elnök, a három évre választott 
tisztikar és a választmány 1/5-a, vagyis négy választmányi tag, azon- 
kívül a lemondás folytán megüresedett helyre még egy választmányi 
tag és előterjeszti a legutóbbi választmányi ülésen jelöltek listáját. 

A szavazólapok kiosztása után az elnök a választás idejére a 
közgyűlést felfüggeszti, majd annak befejezte után az ülést újból 
megnyitván, a titkár a következőket jelenti : 

Beadatott összesen 28 szavazó-lap, melyek szerint megválasz- 
tatott elnökké DR. KERrÉsz ABa (26 szavazat), alelnökökké JABLOo- 
NOWSKI JÓZSEF (25) és SzLaBEY ERNŐ (24), titkárrá Csiki ERNŐ (27), 
pénztárossá DR. KERTÉSZ KÁLMÁN (23), könyvtárossá DR. SzaáBó Jó- 
ZSEF (22), jegyzővé DR. STREDA REzső (22) és választmányi tagokká : 
DR. HoRvárm Géza 1914—16 (28), MocságY SánpokR 1914—16 (27), 


105 


TomaALA NÁNDOR 1914—16 (26), UL8BRicÓH EDE 1914—16 (22) és SÁNDOR 
SáwspokR 1914—15 (20). 

A választás eredményének kihirdetése után DR. KERTÉSZ ABA, 
az újonnan megválasztott elnök, úgy a saját, mint az új tisztikar és 
az új választmányi tagok nevében megköszöni a megválasztást és 
. ígéri, hogy a rájuk hárult kötelességnek miudnyájuk a Társaság ér- 
dekében tőlük telhetőleg legjobban fognak igyekezni megfelelni. 

Több tárgy nem lévén, BiRó LAJos elnök megköszöni az iránta 
tamusított bizalmat, üdvözli az új vezetőséget és az ülést bezárja. 

27. rendes ülés 1914. januárius 17-én. — A közgyülés utáni 
rendes ülés egyetlen tárgya MaALLász Józser dévai tagtársunknak 
"A hangyaleső" czímű poetikusan megírt tanulmányának felolvasása 
volt, melyet a jelenlévő tagok és vendégek osztatlan tetszéssel fo- 
gadtak. 

Választmányi ülés 1914. februárius 20-án. — Új tagokul 
megválasztattak: DupicH ENDRE tanárjelölt (Budapest), DR. GOoRKA. 
SÁNDOR egyetemi m. tanár (Budapest) és HERczoG JózsEr gyógy- 
szerész (Versecz). — A választmány elhatározza, hogy budapesti 
tagjai részére a székesfőváros tanácsától gyüjtési igazolványok en- 
gedélyezését fogja kérni. — DR. KERrÉsz KÁLMÁN jelenti, hogy az 
oxfordi nemzetközi entomologiai kongresszuson állandó nomenklatura- 
bizottság alakult, melynek felhívására a magyarországi bizottság 
megalakulására volna szükség, annál is inkább mert néhány kérdést 
véleményezésre meg is küldöttek. A választmány a bizottságba meg- 
választja elnöknek DR. HoRváru Gézá-t, titkárnak DR. KERTÉSZ KÁL- 
MÁN-t és tagokká Csiki ERNő-t, JABLoNowskI JózsEr-et és TOMALA 
NÁNDOR-t. 

28. rendes ülés 1914. februárius 20-án. — DR. HoRvÁTH 
Géza egyes déli fajoknak Magyarországon való elterjedéséről és 
azoknak északi elterjedési határáról beszélt. Ezt a határt az Alföldet 
környező hegyek koszorúja képezi, mely hegykoszorú példáúl elter- 
jedési határa a Teltigia orni-nak. A Földközi-tenger táján és Afrika 
északi felében előforduló óriási vízi poloska (Amorgius miloticus) Te- 
mesvár és Szatmár-Németiből ismeretes. Ezekhez járul újabban a 
Phyllomorpha laciniata VILL..nevű Coreida, melyet eddig csak Orso- 
váról ismertünk és melyet utóbb Kuruy Aradmegyében (Apatelek) 
is megtalált. — Az előadás kapcsán DR. KERrÉsz ABA megemléke- 
zik SÁNDOR Sánponk kisérleteiről, ki a Hármasbatárhegyen megkisé- 
relte az Antheraea Yamamai nevű japán selyemszövő lepke tenyész- 
tését, a mi azonban nem sikerült, mert a madarak kipusztították. a 
hernyókat. 

29. rendes ülés 1914. márczius 20-án. — DR. KERTÉSZ ÁBA 
elnök , Kirándulásom Courmayeurbe" czímen ismerteti mult évi al- 


106 


pesi gyüjtőkirándulását; számos vetített kép bemutatása mellett el- 
vezet minket az Alpok e gyönyörű vidékére és jellemzi e vidék 
lepkefaunáját. A nagy tetszéssel fogadott előadás után még bemu- 
tatja a Boarmia umbraria HB. egy Gödöllőn fogott példányát, melyet 
a M. Nemzeti Múzeumnak ajánlott fel, a mennyiben a múzeumi gyüj- 
teményben honi példány még nem volt. Hazánkban eddig Nagyvárad 
és Maglódról volt ismeretes. 

Választmányi ülés 1914. április 17-én. — Új tagokúl meg- 
választattak: DR. LANGHOFFER AGosr egyetemi tanár (Zágráb) és. 
E. LE Mouvur entomologus (Paris). 

30. rendes ülés 1914. április 17-én. — DR. KERTÉSZ KÁLMÁN 
. A házi légyről" czímű előadásában ismerteti annak a betegségek 
terjesztésében való szereplését és ezért irtásának fontosságát. Az ér- 
deklődéssel hallgatott előadás kapcsán megindult vitában CsERwNY 
LaJos, CERva FRIGYES, DR. HoRgvárHn Géza és DR. SzABó JÓZSEF vet- 
tek részt, kik egyes vidékeken alkalmazott irtási módszereket ismer- 


tettek. — Csiki ERkwő ismertette VERiry tanulmányát a LINNÉ-féle 


lepke-typusokról, melynek értelmében egy egész sereg európai lepke: 
nevét meg kell változtatni, a mennyiben LIsSÉ nem mindig a közép- 
európai. hanem északi vagy déli (jelenleg más néven szereplő) faj- 
ták alapján írta le fajait. Majd ismerteti DR. KauFmawxws ERwő , Pécs 
város és Baranya vármegye bogárfaunája" czímű munkáját (az 15- 
mertetés irodalmi rovatunkban fog megjelenni). 

Választmányi ülés 1914. mójus 15-én. — Pénztáros az első 
negyedévről szóló pénztári jelentését olvassa fel. A bevételek 69819 K, 
a kiadások 13-81 K-t tettek ki. A választmány felhatalmazást ad 
200 K névértékű koronajáradék vásárlására. A taggyüjtés szempont- 
jából pénztáros egy körlevél kinyomatását és szétküldését javasolja, 
mellyel különösen földbirtokosaink figyelmét óhajtaná társaságunkra, 
felhívni. A felolvasott körlevél tervezetét a válaszimány elfogadja és. 
annak kinyomtatását elhatározza. 

31. rendes ülés 1914. május 15-én. — Csiki ERwuő bemutat 
néhány egyenesszárnyú rovart, melyet a messze keleten házi állat- 
ként tartanak. Ilyen a Gryllus infernalis SaAuss., melyet a khinaiak 
tücsökviadalaikhoz használnak, továbbá a Gampsocleis gratiosa BRUNN. 
nevű sáska-féle, melyet czirokszárból készült apró kalitkákban tar- 
tanak és ébresztő-órának használnak. — BiRó Lagos GiIRaAuLr-nak egy 
tartalmilag is exotikus munkáját mutatja be, melyben egy sereg új 
apródarazsat ír le és ezeket mindenféle híres ember (politikusok, 
orvosok, irók, művészek, stb.) nevéről nevezte el. — Csiki EwsRő be- 


mutatja KauFrumawsw ERwső egyik újabb munkáját (Képek a Mecsek- : 


hegység bogárvilágából). 


kátlAr 


" ROVARTANI LAPOK" 


XXI. Band. April— August 1914. 4—8. Heft. 
5. 97. — Dr. J. Pazsiceky: Odontosia Sieversi Mén. in 
Ungarn. — Verfasser fing in Trencsén am 1. April d. J. an einer 


elektrisehen Bogenlampe das erste Exemplar dieses Schmetterlings, 
welcher bisher nur aus Russland und Österreich bekannt war. Das 
erste. Exemplar war ebenso wie die am nüchsten Tage erbeuteten 
zwei Exemplare ?. Das eine Exemplar wird abgebildet und eine 
ausführliche Beschreibung des Schmetterlings gegeben. 

; S. 59. — E. Bokor: Über die Augen der ,blinden" Tre- 
echen. — Der deutsche Text dieser Arbeit steht neben dem unga- 
rischen und ist dort einzusehen. 

5. (2. — N. Ch. Rothschild: Beitráge zur Lepidopteren- 
fauna Ungarns. VIII. — Der Deutsche Text der Arbeit steht pa- 
rallel dem ungarischen und ist dort einzusehen. 

5. (8. — Dr. Z. Szilády: Verzeichniss meiner Insek- 
tenansammlungen in Ungarn. .III. Hymenoptera. — Verfasser 
zahit als Fortsetzung (siehe Band XIX, 1912, p. 53 dieser Zeitschrift) 
seiner Sammelergebnisse die Hymenopteren auf. Die aufgezaáhlten 
Fundorte beziehen sich auf bisher noch nicht publizierte Angaben, 
auch findet sich eine Reihe bisher aus Ungarn noch nicht bekannt 
gewesener Arten auf. 


Kleine Mitteilungen. 


5. 95. — Personalnachrichten. — Ende Mai d. Jahres traten 
die dirigirenden Kustoden des Ungarischen National-Museums kel. 
Rat S. MocságYy und D. Kuruny in den Ruhestand. An Ihre Stelle 
wurden DR. J. SzaBó, DR. K. Szom8BarnHY und DR. S. PowxGRácz zu 
Kustosadjunkten ernannt. 


S. 95. — Gy. Kadocsa: Synanthedon flaviventris Stgr. 
in Ungarn. — Herr N. Tomara beriehtete im vorjáhrigen Band 


dieser Zeitschrift über dass Vorkommen dieser Aegeride in Ungarn 
und machte uns mit. deren Entwicklungsgeschichte bekannt. Vert. 
kann TomaLas Mitteilungen insofern bestaátigen, dass die Kgl. En- 
tomologisehe Station den Sehmetterling schon im September des 
Jahres1898 aus bei Szabadka eingesammelten Pappelásten gezogen hat. 

S. 95. — Dr. J. Pazsiczky: Interessantes erscheinen 
zweier Eulen. — Verf. fand ein ganz tadelloses frisches c" Exem- 
plar von Agrotis pronuba ab. innuba TR. am 16. Márz d. J. in einem 


108 


Blumenhaus einer Görtnerei in Trencsén. Das Exemplar ist also 
seinen Stammesgenossen um ein 14 Jahr vorangekommen, was den 
günstigen Temperaturverhaltnissen zuzusehreiben ist. — Von Plusia 
gamma L. sammelte Verf. am sonnigen Nachmittag des 13. XI. 1910 
ein fÍrisceh gesehlüpítes Exemplar, welches die Angabe RKEBELSs 
(Schmetterlingsbuch, p. 281), dass der Walter überwintert, zu be- 
kraftigen scheint. 

5. 96. — E. Ulbrich: Ein Zwitter von Satyrus Hermione 
L. — Verf. sammelte Mitte Juli 1913 bei Isaszegh (Comit. Pest) ein 
Exemplar dieser Art, welehes sich beim Spannen als Zwitter erwies. 
Die linke Halfte des Sehmetterlings zeigt die Charaktere der ? ?, 
die rechte jene der dd, auch die Zeichnung der Unterseite der 
hinteren Flügel entspricht ganz den betreffenden Geschlechtern. 
Die Lange der linken Vorderfílügel betrágt 37 mm., der rechten 36 
mm. Das in der Sammlung des Verf. befindliche Exemplar ist der 
erste Zwitter welchen er wáhrend 18-jahriger Sammeltatigkeit sam- 
meln konnte. 


Literatur. 


S. 96. — Es wird je eine Arbeit von Prof. H. REBmEL und L. 
OLDENBERG besprochen. 


Vereinsangelegenheiten. 


S. 97. — Bericht über die Generalversammlung der 
Ungarischen Entomologischen Gesellschaft am 17. Jánner 
1914. — Nachdem Vorsitzender L. BiRó die Versammlung mit einer 
Ansprache eröfínet, verliest E. Csiki den Jahresbericht pro 19183, 
DR. J. SzaBó den Bericht über die Bibliothek und DR. K. KERTÉSZ" 
den Kassabericht. Nachdem die Berichte zur Kenntnis genommen 
wurden, wurde zur Neuwahl gesechritten. Es wurde gewahlt pro 
1914 zum Vorsitzenden DR. A. KERrTÉsz, pro 1914—1917 zu stellver- 
tretenden Vorsitzenden J. JABLovowskI und HF. SzLABEY, zum Sehrift- 
führer BE. Csiki, zum Kassier DR. K. KeRréÉsz, zum Bibliothekar 
DR. J. SzaBó, zum Protokollführer DR. R. STREpA und zu Ausschuss- 
mitgliedern : DR. G. HoRvárn, S. MocsáRgy, N. TomaALa, I. ULBRICH 
und S. SÁNDOR. 

In der nachher gehaltenen ordentlichen Sitzung verlas J. MAL- 
LÁSZ seine Mitteilung über den Ameisenlöwen. 


. KOVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXI. KÖTET. 1914 SZEPTEMBER—DECZEMBER 9—12. FÜZET. 


Magyarország Neuropteroidái. 


(Enumeratio. Neuropteroidum Regni Hungariae.) 


Irta: DR. PoNxGRÁcCcZz SÁNDOR. 


Magyarország  Neuropterafaunájáról legelőször az 1899-ben 
megjelent faunakatalógus, a ,Fauna Regni Hungariae" ad tüzetes 
beszámolót, a melyben MocsáRgyY SáwnpoR a Magyar Birodalom terü- 
letéről összesen 362 fajt sorol fel. Az azóta elmúlt másfél évtized 
munkássága annyi faunisztikai adatot halmozott össze e téren, hogy 
" a hazai fajok száma nemcsak megkétszereződött (766-ra emelkedett), ! 
hanem egyúttal jellemző új typusokkal is gazdagodott. Ez a körül- 
mény s másrészt a modern zoologusok ama törekvése, hogy a rend- 
szerben oly sokfelé beosztott Thysanopteráknak és Mallophagáknak 
szintén a Pseudoneuropterák rendjében kell helyet adnunk, készte- 
tett arra, hogy egy új szellemben megírt magyar enumeráczióval 
pótoljam az immár elavult Fauna Regni Hungariae-t. Ez voltakép 
nagy feladatokat mért rám, mert a Neuropterák eddigi rendszerében 
lényeges változtatásokat kényszerültem tenni. Ugyanis a Mallopha- 
gák, nemkülönben a Termiták, Embiidák, Psocidák és Troctidák sem 
morfologiai, sem fejlődéstani szempontból a Pseudoneuropterákkal 
nem egyesíthetők. Az említett rovarok tudniillik szervezetük egy- 
szerűségénél fogya még nem Hemimetabolák, mert hiszen fejlődésük- 
ben nem is alakulnak át, lárvaszervekkel sem rendelkeznek s igy 
voltakép kész alakjukban születnek. A szorosabb értelemben vett 
Pseudoneuropterák, tehát az Ephemeridák, Perlidák és Odonaták, 
ellenben valamennyien lárvaszervekkel vannak felruházva, melyek az 
egyéni fejlődés egyik későbbi szakában visszafejlődnek; e rovarok 
tehát átalakulnak. Ebből nyilvánvaló, hogy az át nem alakuló Neuro- 
pterákat a Hemimetaboláktól élesen meg kell különböztetni, amit 

1 Összehasonlítás kedvéért álljanak a következők : I. rend : Archiptera 
180 faj; II. rend: Pseudoneuroptera 252 faj és 5 fajváltozat; III. rend: 
Neuroptera 110 faj :s 15 fajváltozat és IV. rend: Trichoptera 224 faj és 
1 fajváltozat. 


Rovartani Lapok, X.XI. 9—12. (1914. XII. 30). 


110 


pedig csakis olyan rendszer érzékíthet, mely az előbbieket külön 
rendbe sorolja. A régi szisztematikusok ennek a fejlődéstani tény- 
nek úgylátszik kevés fontosságot tulajdonítottak, mert ők valamennyi 
álreczésszárnyú rovart az Orthopterákhoz számítottak, holott a maga- 
sabb Pseudoneuropterákat sehogy sem illeti meg ez a hely. Az újabb- 
kori rendszerezők annyit változtattak ezen a rendszeren, hogy az 
álreczésszárnyúakat az Orthopteráktól egészen elkülönítették és ön- 
álló renddé avatták, ezzel azonban a rendszer lényegében mít sem 
változott, mert így a legalsóbb termiták mellé odakerültek a leg- 
magasabb Odonaták is. A rendszerezésnek ép eme hiányai vezettek 
arra, hogy egy helyes modern rendszer alapjait csakis oly szem- 
pontok vethetik meg, melyek az alaktani és fejlődéstani sajátságokat 
egyaránt tekintetbe veszik. IEzt tartottam szem előtt az alábbi rend- 
szerben is, midőn az alsóbbrendű Pseudoneuropterákat a felsőbb- 
rendűektől elválasztottam. Ezáltal juttattam kifejezésre ama ellentétet, 
mely a két csoport között fennáll s mely bizonyítja, hogy a 
Pseudoneuropteráknak egy oly ősibb csoportja is létezik, mely sem 
alaktanilag, sem fejlődéstani tekintetben a magasabbrendű csoporttal 
nem egyesíthető s mindinkább az Orthopteráknak ama csoportjához 
közeledik, melyből az összes Neuropteroidák eredtek.1 Hasonló ellen- 
tétben áll egymással a valódi Neuropterák két főcsoportja, a Megalo- 
pterák és Trichopterák, melyeket a búvárok többsége ma már szin- 
tén külön rendeknek tekint s mely felosztást jelen enumerácziómban 
szintén érvényesítettem.? 

A rendszerben létrejött ilyen. de még több más ujítás is bőví- 
tette és változtatta a faunakatalógus régi enumeráczióját. Nevezetesen 
az, hogy a ma már politikailag részben szintén Magyarországhoz tartozó 


1 Ilyen ősi jelleget az Ephemeridák családja is megőrzött, melyről 
tudjuk, hogy az egyetlen csoport, mely az ősi Neuropterák, a Megaseco- 
pterák szervezeti és alaktani sajátságait legjobban megőrizte. Hogy mind- 
ezekáltal még sem az Archipterák rendjébe osztottuk, ezt alaktani és fejlő- 
déstani sajátságai magyarázzák, melyeket itt a rendszerezésben figyelembe 
kell venni. 

? A Thysanopterák vagy Physapodák helye a rendszerben még igen 
kétes s csak azért vettem fel ezt a csoportot enumerácziómban, mert a szisz- 
tematikusok többsége a Pseudoneuropterák közé sorozza. Mindazonáltal az 
a tény, hogy a Thysanopterák szivószájszerveik daczára is hemimetabolák, 
hogy testformájuk és szárnyaik sok tekintetben inkább a Coleopterák habi- 
tusára emlékeztetnek s végül az a körülmény, hogy a szerves világ törté- 
netében összehasonlíthatatlanul később jelennek meg, mint ama ősi réczés- 


szárnyúak, melyek mellé sorolják, mindjobban azt bizonyítja, hogy ennek: 
az érdekes rovarcsoportnak a lelkiismeretes kutató a közél jövőben csak- 


önálló helyet biztosíthat a rendszerben. 


3? 
éz 
"i 


könzadétl káésss zá ká LÉ ölükse 


111 


tartományok, vagyis Bosznia, Herczegovina és Dalmáczia faunáját is 
a magyar faunához számítjuk. Ezáltal ugyan faunánk természetes 
határai kissé megcsorbulnak, de másrészt talán élénkebb érdeklődés 
fegyverét adják azoknak a kutatóknak kezébe, akik a tengerparti 
tartományok szerfölött érdekes és gazdag faunáját mindeddig figyel- 
men kivül hagyták. Amit eddig ezen kevésbé ismert területek 
Neuroptera-faunájáról tudunk, azt többnyire külföldi búvárok, neve- 
zetesen KLAPÁLEK, ULMER és APFELBECK kutatásainak köszönhetjük. 
Ok nemcsak a boszniai és dalmát fauna kutatói, hanem a Keleti- 
Kárpátok neuropterologiai viszonyait is ismertették. Különösen 
 KLAPÁLEK-ről kell itt megemlékeznünk, aki a Kárpátok faunáját nagy 
mértékben tisztázta. Ebben azonban magyar kutatóknak is vannak 
érdemeik, akik tisztán a magyar föld faunájának megismerésében 
látták első feladatukat. A sokak között csak BIRó LaAJos, BRANCSIK 
KÁROLY, FEKETE Győző, GAMMEL ALAJOS, GYŐRFFY JENŐ, JABLONOWSZKI 
Józsar, DR. Zmamr Kiss ENDRE, Kovács Öpös, MALnLzász JÓzsEr; DR. 
PazsriczkY JENŐ, PicnicH FERENCZ és DR. SziLÁDY ZOLTÁN urakat em- 
líthetem, akiknek részben már köszönetet mondtam, miért is csak 
további támogatásukat kérhetem. Hasonló köszönettel tartozom végül 
AÁPFELBECK VIKTOR úrnak, a sarajevói múzeum őrének, hogy múzeu- 
mának Neuroptera-gyüjteményét rendelkezésemre bocsátotta. 

A dalmát és boszniai tartományoknak faunánkba vételével im- 
már 10 régióba oszthatjuk a magyar faunát, melyek sorrendben a 
következők : ; 


I. Regio centralis. VI. Regio banatica. 
EE E pamnomica VILL  —  ceroatica. 
III. — septentr.-occidentalis. MESS adétatica 
IV. —  septentr.-occidentalis. IX.  —  — dalmatica. 
VE iranseyivamca f MESS b osmieat 


Irodalom. 
ÁLBARDA, H.: 1. Revision des .-Rhaphidides. (Tijdsehr. v. Entom. 
XXXIV. 1891, p. 63—184, t. 2—11.) 
— 2. Note sur la Taeniopteryx nebulosa L. et de la praetexta 
; Burm. (Ann. Soc. Ent. Belg. XXXIII, 1889, p. 51.) 
BiRÓ LaJos: 1. A magyarországi hangyaleső-fajok. (Rovart. Lapok. 
iSSE Mp. ír 183. p. 193. 2007 
— 2. Kirándulás a.Pop. Ivánra. (Rovart. Lapok. II, 1883, p. 30—55.) 
— 3. Über, .die.:Hmbia-Arten. (Math. nat. Ber. Ungarn. V, 1901, 
vpz 19.) : 


1 Ebben az irodalomban oly munkák is foglaltatnak, melyekben csak 
rövid vonatkozásokat találunk a magyar faunát illetőleg. 


112 


BRavER, FR.: Die Neuropteren Europas und insbesondere ÖOester- 
reichs. (Revision.) (Festschrift der k.k. zool.-bot. Ges. 
Wien, 1876.) 

BRAUER £ Löw: Neuroptera austriaca. Wien, 1897. 5 Tat. 

CHARPENTIER, TH. : Libellulinae europaeae. Lipsiae, 1840. 

CzEKELIUs D., DR.: Beitráge zur  Lepidopteren- und  Odonaten- 
Fauna Siebenbürgens (Verh. u. Mitt. siebenb. Vereins Tf. 
Naturw. in Hermannstadt. XLVI, 1896, p. 82.) 

DzizopziELewIicz I.: 1. Zestawiemie zapiskow o owadach siatkoskrzy- 
dlyeh w Tatrach podczas pobytu w latach 1891 i 1892. 
Sprawozd. Akad. Krakow. XXX, 1895, p. 1—40, t. 1. 

— 2. Nowe gatunki owadow siatkoskrzydlyeh zebraneé w ciagu 
lata 1907 we wsehodnieh Karpatach. (Kosmos 1908, p. 
250—256.) 3 

. Nowy gatunek z rzedu owadow chroscikowatych, zebrany w 

wschodnich Karpatach w r. 1909. (Kosmos. XXXV, 1911.) 
— 4. Nowe gatunki owadow chroscikowatych zebrane we wschod- 
nich Karpatach. (Sprawozd. Akad. Krakow. XLVI, 1912, 
- p. 182—138.) 
— 5. Nowy gatunek zrzedu owadow chroscikowatyeh (Tricho- 
ptera): Rhyacophila furcata n. sp. (Sprawozd. Akad... 
Krakow. XLIV, 1909.) 
ENDERLEIN, S.: Embiidinen. Monogr. bearbeitet. (Coll. zool. Selys— 
Longchamps Catalogne syst. et desecr. Bruxelle, 1912.) 
FRivanpszky János: 1. Adatok Mármaros vármegye faunájához. (M.. 
T. Akad. mathem. és természettudományi Közlemények. 
IX, 1871, p. 230.) 
— 92. A Herkulesfürdő vidékén élő állatok. Álreczésröpűek, p. 97. 
— 3. Állattani kirándulásaim Orsova, Mehádia és Korniareva vi- 
dékein. (A magy. orvosok és természetvizsgálók XVI. nagy- 
gyülésének történeti vázlata és munkálatai. Pest, 1873.) 

— 4. Adatok Temes és Krassó megyék faunájához. — Data ad 
faunam Hungariae meridionalis Comitatuum: Temes et 
Krassó. (M. T. Akad. mathem. és természettud. Közlem. 
XIII, 1876.) 

— 5. Budapest és környéke állattani tekintetben. — Neuroptera. 
Reczésröptűek. p. 49.) 

Fuss, CARL: Notizen und Beitráge zur Insektenfauna Siebenbür- 
gens. (Verh. Mitth. siebenbürgisehen Vereins für Natur- 
wissenschaften zu Hermanstadt. IV, 1853, p. 207.) 

GIEBEL, G.: Insecta epizoa. Leipzig, 1874. 

HAGEN, H.: 1. Beitrágo zur Kenntniss der Phryganiden. (Verh. zool.- 
bot. Ges. Wien. 1876, p. 265.) 3 


l 
09 


113 


HaGEws, H.: 2. Hemerobidarum synopsis synonymica. (Stett. Ent. Zeit. 
XXVII, 1866, p. 369—462.) 
HERMANN Orró: Állattani Közlemények. (Az erdélyi Múzeumegy- 
let évkönyvei. V, 1868—70, p. 92.) 
HoRvárH Géza DR.: Termiták hazánkban. (Rovart. Lapok. II, 1885, 
p. 208.) 
JABLoxowskI Józsep: 1. Thysanoptera nova. (Természetr. Füzetek. 
XVII, 1894, p. 44.) 
— 2. Additamentum ad cognitionem Thysanopterorum. (Termé- 
szetesebüzetek. xeVIt: 1894 p. 93.) 
KaRny, H.: 1. Die Orthopterenfauna (und Thysanopteren) des Kü- 
stengebietes von Oesterreich-Ungarn. (Berl. Ent. Zeitschr. 
02, p. 17—52.) 
— 2. Revision der von Serville aufgestellten Thysanopteren Ge- 
nera. (Zool. Ann. IV, 1912, p. 322—344.) 
— 3. Beitrag zur Thysanopterenfauna des  Mediterrangebietes. 
(Verh. k. k. zool.-bot. Ges. Wien. LXIV, 1914, p. 50—60.) 
KeELrLoG L.: Mallophaga. (Genera Imsectorum. fasc. 66, 1908). 
KEwmrwy, P.: 1. Zur Kenntniss der Plecopteren I.—II. (Verh. zool.- 
bot. Ges. Wien. XLVIII, 1898, p. 37—683, 213—221. 
— 2. Zur Kenntniss der Plecopteren. Neue und ungenügend be- 
kannte Ceuettas Anten. . ME (bird: XELEX 1899. p. 9- 15, 


269—278.) 
KeRrész Misa: Nagyvárad és vidékének állatvilága. — Pseudo- 


neuroptera. Álreczésszárnyúak. (Buwyirax V. Nagyvárad 
természetrajza. Budapest, 1890, p. 209. 
KLAPÁLEK, FR.: 1. Onovych a malo znamych druzich palaearktickyeh 

Neuropteroid. " (Rozp. Ceske Ak. Praze. X, No. 21, p. 19.) 

— 2. Ueber die europáaiscben Arten d. Fam. Dietyopterygidae. 
(Bull. intern. Acad. scienc. Boh. 1904.) 

— 3. Die europaischen Arten d. Gattung Perla. (Bull. intern. 
Acad. scienc. Boh. 1907.) 

— 4. Revision u. Synopsis der europaischen Dictyopterygiden. 
(Bull. intern. Acad. seienc. Boh. 1906.) 

— 5. Zprawa o vysledcich cesty do Transsylvanskyeh Alp a V yS0- 
kyeh Tater. (Vestn. Cesk. Ak. Frantisk. Jos. Rocnik XIII.) 

— 6. Bemerkungen über die Trichopteren- und Neuropterenfauna 
Ungarns. (Természetr. Füzetek. XXII, 1899, p. 429—443.) 

— — 7. Beitráge zur Kenntniss der Trichopteren- und Neuropteren- 
fauna von Bosnien und Herzegowina. (Wiss. Mitt. Bosn. 
Hercegow. VII, 1900, p. 672—0682.) 

— 8. Ein Beitrag zur Kenntniss der Neuropteroidenfauna von 
Croatien—Slavonien und der Nachbarlaánder. (Bull. ent. 
Acad. -Scienc. Boh. 1906, p. 1—9.) 


114 


KLAPÁLEK, FR.: 9. Zur Kenntniss der Neuropteroiden von Ungarn, 
Bosznien und Herczegovina. (Természetr. Füzetek. XXV, 
U02 18. 454—1e0 


— 10. Bittacus tipularius L. — Prispevek k morfologii genital- 
nIGn segment (Gas zeGeskskopol s tmtá VALOT pe 
114—119.) 


— 11. Klic evropskyech druhu celedi e OÖRGES STÉT (Cas. 
Cesk. Spol. Ent. III, 1906, p. 91—96.) 
— 12. Prispevek k znalosti zvireny chrostiku a jepic Vych. Kar- 
pat. (Cas. Cesk. Spol Ent. IV. 19075 p. 1 12.) 
— 13. Fünf neue Trichopteren—Arten aus Ungarn. (Természetr. 
Füzetek. XXI, 1898, p. 483—490.) 
— 14. Ueber neue und wenig bekannte Arten d. palaearkt. 
Neüropteroiden. ..(Bull. interm. "Acad. Boh. VII, 1901, 
p. 1—12.) I 
— — 15. Perlodidae. Monogr. Revision. (Coll. Zool. Selys—Long- 
champs. Catal. syst. et descr. Bruxelles, 1908.) 
— 16. O vnejsich plodidleeh c" Arcynopteryx dovrensis Mort. 
(Cas. Cesk. Spol. Ent. I, 1904, p. 104— 106.) 
KoHaur Rezső: A magyarországi szitakötőfélék természetrajza. 
Budapest, 1896. — . 
KotcBE, H.: Monographie der deutschen Psociden. Berlin, 1880. 
KoLEwari, FR.: Genera et species Trichopterorum, Pars I. Hetero- 
palpoidea. Pragae, 1348. Pars II. Ela kolt Nouv. Mém. 
50e. Nat. Moscou XVII, 1859, p. 141—296, 5 tab.) 
KRgauvss, H. A.:  Monographie der Embien. (Zoolózíiéa ETefrt" 60. 
otuttgart, 1911.) ő 
Kusz, A.: Reczésszárnyúak. (Szombathely rendezett tanácsú város 
monographiája. Szombathely, 1880, p. 24 ) 
Lőw, Fr.: Beitrag zur Kenntniss der Coniopterygiden. (Sitzungsb. 
dőkT Akad d. Wissensch. Wien. XCI 1885. p- 199) 
Mac LacHLawN, R.: A monographbic Revision and Synopsis of the 
Trichoptera of the European Fauna. London, 1874— 80. 
MaRmwN, H.:. Aeschmines. (Coll. Zool. Selys- Longchamps. Cat 
syst. et desecr. Bruxelles, 1908.) ; 
MocsáRgy SáspoR: 1. Biologiai jegyzetek. (Természetr. Füzetek. 
1 Íée; JOG 424) Í 
. Adatok Bihar megye faunájához. (M. T. Akad. math. term. 
tud. Közlemények. X, 1872, p. 1653.) 
. Adatok Zemplén és Ungmegyék faunájához. (Ibid. XII, p. 163.) 
. Bihar és Hajdú SET ék hártya-, két-, reczés-, egyenes- és. 
félröpűi. (Ibid. XIV, 1876.) 
. Adatok Zólyom és Liptó megyék faunájához. (Ibid. XV, 1878.) 


19 


HE 9 


OT 


115 


MocsáRY SÁNDOR : 6. Délmagyarország állattani tekintetben  : Ortho- 
ptera.p. 159. — Reczésszárnyúak. p. 157. (Magy. Orv. Termé- 
szetvizsg. XXIII. vándorgyűl. munkálatai. Budapest, 1886.) 
— 7. Fauna Regni Hungariae. Neuroptera et Pseudoneuroptera. 
Budapest, 1899. 
Pazsiczgkv JEső DR.: Adatok Trencsén vármegye reczésszárnyú Tro- 
varainak faunájához. (Trencsénvármegyei Múzeum-Egye- 
sület Értesítője. Trencsén, 1914, p. 76-—83.) 
Picrer, F.: 1. Histoire naturelle des Insectes Neuropteres. Wam. 
Perlides. Paris, 1841. 
— 2. Fam. Ephemerides. Paris, 1843. 
PILLER M. k MirrERpacHER L.: Iter per Poseganam Slavoniae pro- 
vinciam mensibus dJunio et Julio anno 1782 susceptum. 
Budae, 1783, p. 85. 
PowxGRácz SáwpoR DR.: 1. Egy magyarországi új hangyalesőről. 
(Rovart. Lapok XVII, 1910, p. 187—189.) 
— 2. Magyarország Chrysopái alak- és rendszertani tekintetben. 
VM Atettoz tt xan 161— 221.) 
— 3. Újabb adatok Magyarország Neuroptera-faunájáboz. (Rovart. 
Tapok; xx 1913. p: 175— 186.) 
RaAwmBuR, P.: Histoire naturelle des Insectes. Neuropteres. Paris, 1842. 
ZEDTENBACHER, I.: Übersicht der Myrmeleoniden-Larven. Wien, 1834. 
Ris, Te. : Libellulimen. Monographisch bearbeitet. (Coll. Selys—Long- 
champs. Catal. syst. et descr. Bruxelles, 1909,) 
SHuck I. DR.: Hajdú megye leírása. A megye állatvilágának rövid 
áttekintése. Reczésröpűek. p. 159. 
DIMONKAI LaJos: Arad vármegye és Arad szabad királyi város ter- 
mészetrajzi leírása. Arad megye és Arad város állatvilága. 
1893. Neuroptera p. 109. 
STEIN, FR.:  Beitrag zur Neuropterenfauna Griechenlands (mit Be- 
rücksichtigung dalmatinischer Arten.) (Berl. Ent. Zeitschr. 
VIE 1863, p. 411—422.) 
SZANISZLÓ A., DR.: Beitráge zur Lebensweise von Thrips fÍrumen- 
tarius Bel. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien, XXIX, 1880, p. 
SzinLáDpY ZoLráN DR.: Magyarországi rovargyüjteményeim jegyzéke. 
II. Neuroptera et Pseudoneuroptera. (Rovart. Lapok, XIX, 
1912. p. 93— 58.) 
THALHAMMER Jásos: Adatok Kalocsa vidéke rovarfaunájának isme- 
retéhez, Odonata Fabr. Kalocsa, 1885. 
ULMER, G.: 1. Eine neue Trichopteren- Species aus Ungarn und 
5 Montenegro. (Zool. Anz. XXXII, 1908, p. 745— 470). 
— 2. Trichoptera. (Genera Insectorum. fasc. 60. Bruxelles, 1907). 


116 


UzEL, H.: Monographie der Ordnung Thysanoptera. Königgratz, 
1895. 

WALKER £ Ggav: List of the specimens of Neuropterous Insects 
in the Collection of the British Museum. Part. 1—IV. 
London, 1852—3. 7 

v. D. WEELE, H. W.: Ascalaphiden. Monographiseh bearbeitet. Bruxel- 
les. (Coll. Zool. Selys-Longechamps. Catal. syst. et descr. 
Bruxelles, 1908.) 

Vursxirs GyögGy DR.: Tiszavirág a Zala torkolatában. (Állattani 
Közlem. I, 1902, p. 115—116.). 


I. rend: Archiptera auct. 


( Corrodentia BuRm., Monobiotica auct.) 
I. alrend: Psocoptera Snr. — Copeoegnatha Exp. 
I. csopor : Isotecnomera Exp. 


1. család: Psocidae Re, LEACcx. 


Amphigerőntia fasciata F. (pilicornis LATR., vartegata- Sr.) — III. Sza- 
loncza, Tátra; IV. Kőrösmező:; V. Szt.-Gothard ; X. Tre- 
bevic. 

— — bifasciata LATR. (contaminata Sr.) — I. Budapest; III. Tátra- 


háza; V. Deliblát. 

— — váartegata F. — II. Pilismarót, Kis-Pöse; V. Tusnád:; VI. De- 

5 liblát. 

— — contraria REevrr. — IV. Akna-Szlatma; V. Csikszereda, 
Detonáta. 

—  intermedia TErr. — IV. S.-A.-Újhely, Szomotor. 

Psocus longicornis F. (saltatrix L., lineatus LATR.) — I. Budapest, Kéz- 

Görgény, Tusnád ; VI. Orsova, Mehádia. 

—  mnebulosus Sr. (similis Sr., affinis RB.) — I. Gyón, Makó ; Rank- 
füred, Pop-Iván; VI. Orsova, Deliblát; VIII. Crkvenice. 

— — bipunctatus L. — II. Pilismarót ; ÍV. Szádelő. 

— — guadriümaculatus LATR. (bifasciatus KiRBYv, flavicans LarR.) — I. 
Budapest, Makó, Farkasd ; V. Görgény. 


Trichadenotecnum sexpunctatun L. — I. Budapest ; III. Trencsén :; IV. 
Trebusa, Kőrösmező ; V. Tihucza: VI. Mehádia. 
— major K. — V. Imreg, Predeál. 
Graphopsocus cruciatus L. (subocellatus Sr., costalis Sr.) — I. Buda- 


pest, Rév, Farkasd, N.-Verőcze, Makó, Pálmatér: II. S1- 


117 


montornya, Siófok, Zircz ; III. Tátra, Trencsén ; IV. Kassa, 
Szinyérváralja; V. Kolozsvár, Tusnád, Görgény. 

Stenopsocus immaculatus ST. (flavescens 5T., rufescens ST., strigosus BURM., 
filavicans ZETT., corticalis BREMmI.) — I. Budapest, Nagy- 
várad, Makó, Farkasd, Rézbánya; V. N.-IIva, Ó-Sebes- 
hely, Tihucza, Görgény ; VI. Mehádia. 

— — stigmaticus In. g LABR. — I. Budapest, Farkasd, Rákospalota ; 

V. Szováta, Tusnád. 


2. család: Caeciliidae EwxDp. 


. [Lachesilla (Pterodela) pedicularia L. (domestica BuRwm., binotata REB., 
abdominaltis F.) — I. Budapest, Makó ; III. Krizsna, Tren- 
csén; V. Ó-Sebeshely, Kudsiri havasok. 

Caecilius Burmeisteri BR. — I. Budapest. 

—  flavidus Cr. (ochropterus ST., flavicans ST., subpunctatus Sr., stiri- 
gosus Cr.. boreellus ZErr., striatus DaALm.) — I. Farkasd ; 
III. Trencsén; IV. Mármarossziget, Szinyérváralja; V. 
Ó-Sebeshely, Vulkán, Bucsecs, Szász-Hermány: VI. Or- 
sova, Mehádia. 

— Dali Mc. L. — I. Budapest. 

—  — fuscopterus LATR. (vitlatus DALm., fenestratus Cr.) — II. Simon- 
tornya ; III. Trencsén ; IV. Beregszász ; V. Görgény, Szo- 
váta; VI. Orsova. Mehádia: VIII. Fiume. 

—  obsoletus Sr. — I. Makó ; II. Simontornya ; III. Kistapolcsány, 
Poprád, Csorba-tó ; IX. Zelenika. 

—  perlatus K. — V. Predeál. 

—  piceus K. — V. Bucsecs. 

Peripsocus phaeopterus Sr. (migricornis Sr.) — I. Budapest, Pele- 
Szarvad ; III. Tátra, Trencsén; V. R.-Borberek, Görgény, 
Szász-Hermány, Predeál.- 

— — alboguttatus DALwm. (guadrimaculatus Sr., striatulus Sr., pupillatus 
Dar). — III. Árvaváralja; V. Görgény, Szász-Hermány, 
Dicsőszentmárton; VI. Mehádia. 

— — subfasciatus RB. (subpupillatus Mc. L.) — I. Budapest : V. Sz0- 
váta, Görgény. 


2. csoport: Heterotecnomera Exp. 
3. család: Mesopsocidae Exp. 


Mesopsocus (Holoneura TEr.)- unipunctatus MüÜLL., Mc. L. (aphidioides 
SCHRK.,  vitripenmis Cr., obliteratus ZErTr., longicormis §T., 
immunis ST., oculatus Suwsp., naso RB.) — III. Árvavár- 
alja; IV. S.-A.-Újhely ; V. Görgény. 


118 


Elipsocus cyanops Kosr. — V. Pop Iván. 
—  laticeps K. — I. Farkasd ; V. Szováta. 
— — flaviceps Sr. — III. Szaloncza. 
— — abietis K. — I. Farkasd. A 
Philotarsus picicornis F. — IV. Mármarossziget; V. Pele-Szarvad 
Imreg. 


4. család: Troctidae BuRuw. 


Troctles (Liposcelis Morscn.)! díivinatorius MÜLL. (fatidica L., pulsatorius 
Sr., Larg.) — Mindenütt előfordul. 
— — formicarius Ha. — II. Egyetlen példány ismeretes Simontor- 
nyáról (PILLIcnH). 


5. család: 4Atropidae BuRuw. 


Atropos (Trogium ILL.) pulsatorta LL. (studiosa WEsrw., lignarta GBEER, 
fatidica Sr.) — Mindenütt előfordul. 

Lepinotus ( Clotlilla Hevp.) inguilinus Heyp. (pulsatorta Scop., pulsato- 
lortum S0cop., Paradoxides psocotdes Morscn.) — V. Tasnád. 
KoLBE szerint (p. 136.). HeypEws is említi hazánkból. 


II. alrend: Matlophaga Nirzscn. — Lipoptera auct. 


(Anoplura LEAcn, Parasita LATR.) 


1. esoport: [Ischmocera KELLOGG. 


1. család: Trichodectidae KELLOGG- 


Trichodectes latus Nirzscn. — Canis familiaris L. 
— — crassus NirzscH. — Meles taxus L. 
— — retusus Nirzscu. — Putorius foetidus GRAY. 
— — climax Nirzscs. — Capra domestica L. 
— egi DExwsy. — Eguus caballus L. 
— — scularis Nirzscn. — Bos taurus L. 
— — vulpis DEssy. — Canis vulpes L. 
— — subrostratus Nirzscm. — Felis domestica BRISS. 
— — pusillus Nirzscmn. —- Mustela martes L. 
— — longicornis Nirzscm. — Cervus elaphus L. 
— — sphaerocephalus Nirzscn. — Ovis aries L. 


1 A Troctes elnevezést okvetlen elsőbbség illeti meg a Liposcelis nem- 
mel szemben ! 


119 


2. család: Philopteridae KELLOGG. 


Docophorus brevicollis Nirzscn. — Vultur monachus L. 
— — lobatus GIEBEL. — Aguila naevia Gw. 
— — platystomus NirzscH. — Aguila heliaca Sav. 
— — eurygaster GIEBEL. — Archibuteo lagopus Gw. 
— — gonorhynchus Nirzscm. — Accipiter nisus L. 
— — macrocephalus Nirzscm. — Haliaétus albicilla L. 
— — pictus GIEBEL. — Aguila echrysaétos L. 
— — cursor Nirzscn. — Bubo bubo FoRsr., Asio otus L. 
— — heteroceras  NirzscH. — Bubo ignavus FoRsr. (Coll. Mus. 

Nat. Hung.) 
— — semisignatus NirzscH. — Corvus corax L. (Coll. Mus. Nat. Hung.) 
— — ocellatus Nirzscm. — Colaeus monedula L. 
— — altratus Nirzscm. — Trypanocorax Írugilegus L. 
— — platyrrhynchus Nirzscn. — Astur palumbarius L. 
— crassipes NirzscH. — Nucifraga caryocatactes BRISS. 
— — subcrassipes NirzscH. — Pica caudata Ray. 
— — fulvus Nirzscm. — Garrulus glandarius L. 
— — communis Nirzson. — Előfordul több verébalkatú madáron. 
— fuscicollis Nirzscn. — Lanius minor L. 
— — merulae DExsy. — Turdus merula L. 
— — ornaius Nirzscm. — Oriolus galbula L. 
— — leontodon Nirzscn. — Sturnus vulgaris L., Pastor roseus TEMM. 
— — bifrons Nirzscn. — Merops apiaster L. 
— — latifrons Nirzscm. — Cuculus canorus L. 
— — serrilimbus Nirzscy. — Yinx torguilla L. 
— — superciliosus Nirzscm. — Dendrocopus major [L. 
— — integer Nirzsom. — Grus cinerea BECHST. 
—  incompletus Nirzscm. — Ciconia nigra [L. 
— — sphenophorus NirzscH. — Platalea leucorodia L. 
— auratus NirzscH. — Scolopax rusticola L. 
— — ralli DEssy. — Rallus aguaticus L. (Coll. Mus. Nat. Hung.) 
— — gonolhoraz GiIEBEL. — [Larus ridibundus L., Hydrochelidon. 
migra BRISS. 

— — icterodes Nirzson. — Anas boscas L. 
— — ferrugineus GIEBEL. — Spatula clypeata Bor. 
— tricolor Nirzscn. — Ciconia nigra [L. 
— — bipunctatus GIEBEL. — Mergus merganser [.. 

Ricinus fuscus Nirzscn. — Aguila pomerana BREHM., Buteo Buteo L. 
— — rufus Nirzscm. — Erythropus vespertinus L., Cerchneis tinnun- 


culus L., Circus aeruginosus L. 
nisus GIEBEL. — Accipiter nisus L. 
augustus GIEBEL. — Buteo buteo L. (Coll. Mus. Nat. Hung.) 


120 


Ricinus phlyctopygus Nirzsom. — Pernis apivorus [L. 

— — olivaceus Nirzscn. — Nucifíraga caryocatactes BxuIsSs. 
— — affinis Nirzscm. — Garrulus glandarius L. 

— — nebulosus Bugm. — Sturnus vulgaris L. 

— — gpiastri DExsy. — Merops apiaster [L. 

— — marginalis Nirzscum. — Turdus pilaris L. 

—-  merulensis Dexsy. — Turdus merula L. 

— — lais GixBar. — Luscinia philomela Br. (Coll. Mus. Nat. Hung.) 
— — subcuspidatus Nirzsom. — Coracias garrula L. 

— — fenestratus Nirzscn. — Cuculus canorus L. 

— — amnulatus Nirzscm. — Oedicnemus oedicnemus L. 
— — pileus Nirzscnm. — Recurvirostra avocetta L. 

—  — decipiens Nirzscm. — KRecurvirostra avocetta L. 

— — phaeonotus Nirzscm. — Hydrochelidon nigra L. 

— — punctatus Nirzscn. — Larus ridibundus L. 

— — varius Nirzscn. — Trypanocorax fÍrugilegus L. 

Gomiocotes abdominalis PiaGEr. — Gallus domesticus BRISSs. 
—  compar NirzscH. — Columba livia BRISSs. 

— — hologaster Nirzscm. — Gallus domesticus BRIss. 
— — microthoram Nirzscn. — Perdix perdix L. 

Lipeurús anseris GugRrr. — Anser domesticus L. (Coll. Mus. Nat. Hung.) 
— — hypoleucus Nirzscn. — Caprimulgus europaeus L. 
— — jejunus Nirzscn. — Anser domesticus L., cinereus W. 
— — leucopygus Nirzscn. — Ardea cinerea L. 

— — turmalis Nirzsom. — Otis tarda L. 

— — guadripustulatus NirzscH. — Aguila pomerana BREHM. 

— — vaculus Nirzscn. — Turtur turtur L. 

— — heterographus Nirzscn. — Gallus domesticus BRISS. 

— — cinereus Nirzscm. — Coturnix coturnix L. 

— — ochraceus NirzscH. — Tetrao urogallus L. 

— — versicolor Nirzscm. — Ciconia alba L. 

— . maculatus Nirzsom. — Ciconia nigra L. 

— — hebraeus Nirzscm. — Grus grus L. 

— — stellaris DExsy. — Botaurus stellaris L. 

—  raphidius Nirzscn. — Plegadius falcinellus L. 

— — temporalis Nirzsom. — Mergus albellus L. 

— — sgualidus Nirzsom. — Anas boscas L. 
Oncophorus heteroceras NirzscH. — Bubo bubo L. 
Gomiodes dispar Nirzscm. — Perdix perdix L. 

— — chelicornis Nirzscun. — Tetrao urogallus L. 

— — falcicornis Nirzscm. — Pavo cristatus L. 

—  stiyhífer Nirzscm. — Meleagris gallopavo L. 

— — dissimilis Nirzscm. — Gallus domesticus BRISs. 


121. 


Ornithobius bucephalus GIEBEL. — Cygnus olor L. 


2. csoport: Amblycera KELLOoG. 


3. család: Gyropidae KELLOGG. 


Gyropus ovalis GIEBEL. — UÜavia cobaya SCHREB. 


4, család: Liotheidae KELLOGG. 


Colpocephalum flavescens Nirzscm. — Haliaétus albicilla L. 
— — inaeguale Nirzscm. — Picus martius L. 
—  importunum Nirzscm. — Ardea cinerea L. 
— — zebra Nirzscn. — Ciconia alba L. 
— — atrofasciatum PiaGEr. — Grus grus L. 
— — cornutum GIEBEL. — Pavoncella pugnax L. 
— — deperditum Nirzscy. — Corvus cornix L. 
—  longicaudum Nirzscm. — Columba domestica L. 
— — guadripustulalum Nirzscm. — Ciconia alba L., nigra L. 
— — subpachygaster PiaAGEr. — Strix flammea L., Carine noctua Scop. 
— — subaeguale NirzscH. — Corvus corax L. 
—  iruncatum Nirzscn. — Grus grus L. 

Menopon abdominale PiaGEr. — Perdix perdix L. 
— — brevilhoracicum PiaGEr. — Cygnus cygnus L. 
— — Camelium Nirzscm. — Lanius excubitor L. 
— — cimicoides Nirzscm. — GCypselus apus L. 
— — consimile PiaGEr. — Corvus cornix L. 
—  cuculare Nirzscx. — Sturnus vulgaris L. 
— — ferüle Nirzscn. — Upupa epops L. 
—  ictlerum Nirzscm. — Scolopax rusticola L. 
—  indivisem Nirzson. — Garrulus glandarius L. 
—  longum GIEBEL. — Grus grus L. 
—  lutescens Nirzscm. — Pavoncella pugnax L. 
— — malleus Nirzscn. — Hirundo rustica L. 
—  micrandum NirzscH. — Recurvirostra avocetta L. 
— — mesoleucum Nirzscm. — Corvus cornix L. 
— — minutum Nirzscn. — Parus major L. 
—  pachypus PiaGer. — Sterna fluviatilis NAUM. 
— pallidum NirzscH. — Gallus domesticus BRiIss. 
—  parviceps PiaGer. — Alauda arvensis L. 
—  phaeopus — Nirzscn. Larus ridibundus L. 
— — phanerostigma Nirzscn. — Cuculus canorus L. 
—  phaeostomum NirzscH. — Pavo cristatus L. 
—  guyadrifasciatum PiIAGEr. — Passer domesticus L. 


pulicare NirzscH. — Gypselus apus L. 


122 


Menopon tridens Nirzscn. — Podicipes cristatus L. 
— — virgo GIEBEL. — Coracias garrula L. 
Trinoton conspurcatum Nirzscem. — Cygnus olor Gwm., Anser dome- 
sticus L. 
— — luridum Nirzscn. — Dafila acuta L., Anas boscas [L. 
Physostomum  intermedium  PiaAGEr (bombycillaa Dexwy). — Ampelis 
garrulus [L. 
—  irasceus Nirzson. — Fringilla caelebs L. 
— — mitidissemum Nirzscm. — Emberiza citrinella [L. 
— — sulphureum Nirzscnm. — Oriolus oriolus L. 
Laemobothrium atrum Nirzscn. — Larus ridibundus L[." 
— — giganteum Nirzscmn. — Haliaetus albicilla L., Buteo buteo L.., 
Milvus korschun GwmEL., Circaetus gallicus Gm. 
— — hastipes NirzscH. — Falco aesalon Gw. 
— — validum GIEBEL — Vultur monachus [L. 


III. alrend: IJsoptera Conwsr. 
( Platyptera PACKARD.,) 


1. család: Termitidae LEACH. 


TLeucotermes lucifugus Rossi — VI. Mehádia, Berzászka, Szvinicza, 
Kazán-Szoros. 
Calotermes flavicollis F. — IX. Dalmáczia. 


2. család: Embidae BuRm. 


Haploembia Soleri RB. — VIII. Novi, Portore; IX. Zara vecchia 
(BiRo, 3. p. 340—341, KRgavuss, 1. p. 52.) 


II. rend: Pseudoneuroptera Erich. 


(Gymnognatha BuRwm., Pseudoneuroptera hemimetabola, Amphibiotica ÜL., 
; Dictyoptera BURM.) 


I. alrend: Plecoptera BRAv. 
( Platyptera., PACKARD, Semblodea BuRm., Megaloptera LEAcwm.) 
1. csoport: Plecoptera setipalpia. 
1. család: Perlodidae Ker. 
Arcymopterya tramnssylvamica Kep. —- V. Szebeni havasok (Szeben-jézer), 


Cimdrel(RTAPÁLEHK "A. p. 4 105 DA. ÚT prlösSStRoBn) 


1 Budapesten a Sashegyen gyüjtött Embia-lárvák faji jellegét még 
nem sikerült meghatározni. A Nemzeti Múzeum gyüjteményében lévő 
Embia Savignyi WEsrw. nem magyar faunaterületről való. 


ME zánopterye dovrensis MokRr. — III. Tátra. (DZIEDZIELEwICZ). 
Perlodes ( Dictyopterye) microcephala P. III. Tátra, Turcsek, Korit- 
nicza; IV. Keleti Kárpátok, Kőrösmező : V. Retyezát, 
Görgény, Kerczesóra; X. Bosznia. ; 
— intricata P. — IV. Keleti Kárpátok (DZIEDZIELEwICZ). 
— — fFectangula P. — I. Rézbánya: III. Tátra: IV. Kolbach, Ho- 
z monna, Szinnaikő, Mármaros. 
—  Mortom Kur. — IV. Keleti Kárpátok; V. R.-Borberek. 
Dictyopterygella recta Kxy. — III. Tátra, Csorba-tó. 


— — septentrionis Kip. — III. Tátra (KLAPÁLEK, 4. p. 16.) 
. Dictyogenus ventralis KruG. — VII. Zágráb (KLAPÁLEK, 4. p. 28.) 
—  Imhoffjü P. — VI. Zágráb ; IX. Dalmáczia, Galsa (HEwscn.) 
—  alpinus P. — BRavER (p. 294.) szerint hazánkban is előfordul, 
a mi azonban nem valószínű. 
7.7  Tsogenus nubecula NEwm. (Perla paristana RB., prorima RB.) — I: Buda- 


pest, Csepel, Szolnok : II. Pilis-Marót, simontornya; IIL 
Tátra, Trencsén, Szaloncza, N.-Verőcze: IV. Ungvár ; MV 
: Déva, Retyezát, Nagy-Enyed, Marosújvár, Radnai havasok. 
5; Dinocras. cephalotes Cr.- (bipunctata RoEm., Burm.) — KLAPÁLEK szerint 368 
előfordul a Kárpátokban. Li 


2. család: Perlidae Leacn.1! 


Perla maxima Scop. (bicaudata L.. BuRum., BRav., bipunctata P., cepha- sé 
lotes Bugum.) — I. Budapest: II. Pilismarót, Kőszeg : TELT 98 
Borosznó, Vratna, Rózsahegy, Trencsén, Deményfalva, 5 
. Barlangliget, Tátraszéplak ; IV. Mármarossziget ; V. Nagy- 
Enyed. Riuvadului, Nagyvízvülgy, Kerczisora, Szurul- 
havas,  Vöröstoronyi szoros, Ünőkő, R.-Borberek, 0s 
Sebeshely ; VII. Plitvicza; X. Jablanica. 

— — marginata PANz. (bicaudata Sucz., grandis RB.) — II Kőszeg; 
III. Borosznó, Új- -Tátrafüred, Barlangliget, Vratna, Rózsa- 
hegy ; IV. Mármarossziget; V. Nagy-Ilva, Ó-Sebeshely, 
Görgény,  Vöröstorony, Alsó-Szolcsva, LETETTE 
VI. Herkulesfürdő, Mehádia, Kazán: X. Pale. 

á — — pallida GuéÉR: — I. Rézbánya ; IV. Ungvár, Szinnaikő, Vihor- 
láthegység ; V. Tusnád, Szentgothárd, Ó-Sebeshely, Déva 
B VI. Ferenczfalva: VII. Pakrac. — Ritkább mint az előbbi 


fp 
9 


cu zart ék téme GON Vál 


fajok. 
i —  — abdominalis Bugm. (marginata Picr., dubia RB.) — I. Nagy- 
i ; . várad:; IE: Pilismarót ; III. Rózsahegy; IV. Kőrösmező ; 


1 A Pleronarcys reticulata Bugu., melyet állítólag BURMEISTER és KIws- 
DERMANN gyüjtöttek hazánkban, itt nem fordul elő. 


124 


V. Rézhegység, Bethlen, Nagy-Ilva; VI. Temesvár, Me- 
hádia, Herkulesfürdő; VII. Zágráb, Plitvica, Raduc, 
Vrdnik; VIII. Novi; X. Pale, Sarajevo. 

Perla vitripennis BuRwm. ( Marthamea vitripennis BURw., P. bicolor BURM.) — 
I. Budapest, Nagyvárad; IV. Forró; V. Nagy-Enyed, 
Retyezát, Bethlen, Igenpataka, Nagy-Ilonda, Dicsőszent- 
márton, Kutyfalva. 

—  Selysii Picr. — Hazánkból nincsen biztosan kimutatva. Boszniá- 
ban valószínűleg előfordul. 

—  baetica RB. — VI. Mehádia. 

—  dacica Kip. — V. Vulkán. (KLAPÁLEK 3. p. 11.) 

Ohloroperla grammatica Scop.  (virescens — P., grammatica NEwwm., 
Phryganea grammatica Popa.) — I. Izsák, Bihari hegyek, 
Nagy-Maros; III. Beszterczebánya, Rózsahegy,  Korit- 
nicza, Csorbai-tó, Lucsivna, Trencsén, Turcsek ; V. Petro- 
zsény, Görgény, Tusnád, Nagy-Disznód, Ketyezát, Kercze- 
sóra, Bethlen, Ünőkő, Szász-Sebes, Igenpataka; VI. 
Korniareva,  Szemenik,  Mehádia; VII. Lipik; VIII. 
Fiume, Buccari; X. Pale, Sarajevo, Krupac. 

— griseipenmis P. — I. Budapest, Csepel, Szeged ; II. Pápa, Pilis- 
marót, Zákány ; V. Götzenberg, Nagy En el VI. Deliblat, 
Gombos; VII. Fuzine; VIII. Buccari; X. Iidze. 

— affinis P. — VII. Vinodol völgye. (KLAPÁLEK 8, p. 8.) 


-—— — sudetica Kor. — III. Poprád, Trencsén. 
— — venosa Sr. — I. Visegrád; III. Szaloncza, M.-Tátra; V. Déva. 


—  difformis Kxp. — III. Szaloncza ; V. R.-Borberek ; VII. Buccari. 
—  pusilla Kip. — V. Retyezát. 


—  rivulorum P. — V. Bucsecs, 
Isopterya torrenttum P. — I. Rézbánya; IV. Turcsek; V. Görgény, 
Retyezát. : 
— — Burmeisteri P. (viridis BuRm.) — I. Nagyvárad, Visegrád ; 


III. Trencsén, Szaloncza; V. Retyezát. 

— — apicalis Newm. (Perla minor Cr., pallida Sr.) — I. Budapest, 
Nagyvárad; I. Duna-Őrs, Gyenes-Diás, Zákány ; III. Tátra- 
füred; V. Verestorony; X. Jablanica. 

—  iripunctata Scor. (flava FouRcR., viridis F., lutea LATR., viridis CT., 
flava Sr.) — III. Turcsek, Barlangliget, Trencsén, Tátra- 
füred ; V. Retyezát, Bucsecs; X. Jablanica. 


2. csoport: Plecoptera fihipalpia. 
3. család: Capniidae Kip. 


Capmia vidua Kir. — IV. Kőrösmező. (KLAPÁLEK 5, p. 723; 8, p. 9.) 
— nigra P. — III. Szaloncza, Tátra; V. Nagy-Enyed. 


" hieet ; TV 
VT: EH 


Kassa, Kőrösmező. tt Nagymihály ; 


; ERratti EGE — ITI. Tredesén : E TV Bártfa, Szaloncza; VI. Ulma, 
SZE EIRGAPÁLEK 1) 

.Kempnyi Kir. — Közelebbi termőhely nélkül. 

monilicornis P. — III. Szaloncza. ; 

— : tristis Kip. — X. Herczegovina : Stolac (APFELBECK.) 

) eloptery: nebulosa L. (praelerta BuRum.) — "I. Budapest, Kovács- 
ÉL II. Pilismarót, Simontornya ; III. Trencsén: IV. Nagy- 


may Aa cisz AKS E Ebal 


( ÁLBARDA 2.) 


; VII. Horvátország 


4. e Leuctridae Ker. 


nigra P. —— Hz TES ÖN havas, Bucsecs, Retyvezát! (KEMENY 
SZ p- 269.) ; ÉL? 
. nigra var. brachwptera KIB (V. Kőrösmező : V. Retyezát. 


s Klapáleki Ksv. — III. Szaloncza: V. Retyezát. 
se albida: Sy. -- V. Vulkán. (Kemewsy 3. p. 11.) 
Sz AMortoni Kwsv. — IV. Rozsnyó ; V. Keresztényhavas. Bucsecs, 


— — Vöröstorony, Petrozsény, Predeál (Keumrwxy 3. p. 271.) 
lgdála Kwax. — V. Petrozsény (KEMPNY-3. p. 11.) ; 
5 Handlirschi Kwgy.- —- AIT Poprád: Tátratüred ; V. Vulkán 


se: ÜSBMENY.2, p. 220) I ő 
ZEEAEBB Ku. — III. ő CEZ sz. A 28 ) E 
EÜ JE VEK 


10.) 


k 1 KLAPÁLEK, Sitzungsb. d. Kais. Akad. d. Wissensch. Wien. 1896, p. És 


126 
3 5. család: Nemuridae Ker. 
Nemura Picteti Kip. — Bucsecs, Vöröstorony, Szeben-Jézer. 
— cinerea OLrv. (sulcicollis Sr. fumosa Sr.) — III. Tátraháza: 
X. Krupac. 5 
— — subtülis Kee. — VI. Mehádia. 
— lateralis P. — I. Gödöllő. Kebesd. Besnyő. Rézbánya; II. Vi- 
segrád: III. Poprád, Tátra. Lucsivna, Csorba-tó, Rajecz, 
Turcsek, Koritnicza : IV. Bártfa, Varannó; V. Nagyenyed, 
Retyezát; VI. Orsova, Mehádia, Korniaréva. 
— — vartegata OLIiv. (macrophihalma Prcr., nebulosa ST., fuliginosa 57T.. 
pallida Sr., cruciata Sr., affinis Sr., anuulata ST., luteicornis 
ST., pusilla Re. lunata RB.) — II. Pilismarót, Visegrád, 
Kis-Tapolcsány : III. Virágvölgy, Szaloncza, Poprád, Lu- 
csivna, Csorba-tó, Rajecz. Borosznó, . Turcsek; ÍV. Va- 
rannó, Simonka, Ránk, Tolcsva, S.-A.-Újhely, Bártfa, 
Beszkidek, Szobráncz; V. Zilah, Retyezát, Nagyenyed, 
Tusnád, Vöröstorony, Görgény, Nagyszeben, Czibles : 
VI. Orsova, Mehádia, Gerebenez : VII. Fuzine, Gospic; VIII. 
£ Carlopago, Buccari. 
— — triangularis Ris. — V. Keresztényhavas, Bucsecs. 
—  mmborum Ris. — III. Tátra: V. Szeben-Jézer. 
— — avicularis Mokr. — III. Tátra. Szaloncza. ; 
Protonemura marginata P. — III. Szaloncza: V. Vulkán. Zilah, 
tetyezát. 
— — fumosa Ris. — V. Igenpataka, Vulkán: VII. Fruskagora : IX. 
Dalmáczia. 
— "humeralis P. — V. Igenpataka. Keresztényhavas. 
— — Meyeri P. — III. Szaloncza. A 
Nemurella inconspicua P. (pallipes S7r.. pallicornis 57.) — III. Turcsek, 


Szalóncza ; V. Retyezát. 
SE. IRTUNK les E TIT. Szaloncza. 


II. alrend: Ephemeroptera auct. 


( Plecioptera Asrm., Agnatha RB.. MEIrws.. Suwbulicornia LATR., Megaseco- 
ptera BRONGNx.) 
1. család: Palingeniidae Kce. 

Palingenta longicauda OLrv. — I. Budapest (Margitsziget, Ó0-Buda), 
Szeged, Szolnok, Szarvas, Apatin. A Maros mentén is 
előfordul. II. Győr mellett a Rába és Rábcza folyókban : 
ÍV. §5.-A.-Ujhely mellett a Bodrogban. VI. Báziás ; VII. 
Vukovár. 


Oligoneura rhenana Imw. — .III. Trencsén: V. Rea, Riumare, Nagy- 
enyed. 
—  pallidu Ha. — I. Budapest; V. Nagyenyed. 


2. család: Polymitarcidae Ker. 


Polymitarcys virgo Onrv. (Palingenia horaria BuRwm., E. virgo OLtIv., 
albipennis Vorar, maroccana F.) — I. Budapest, Csepel ; 
II. Magyaróvár (a Lajtán), Szent-Gothárd ; V. Nagyenyed: 
VI. Koroninmi. Báziás. p 


3. család: Ephemeridae EAT. 


FEphemera vulgata L. (Iutea Bunm., maculata L.) — I. Rézbánya; Vas- 

kóh:; II. Pilismarót, Pápa, Zala-Tapolcza, Szombathely, 

Kőszeg, Simontornya; III. Verebély, Trencsén, Szalon- 

Ccza; V. Tusnád, Vöröstorony; VI. Kákova, Mehádia, 

I s sSzászkas; VII Radtc; ÚX. Ragusa, Almissa; X. Iidze. 
Sarajevo. 

—  lineata Ear. (damica P.) — I. Budapest, Újpest: II. Pilismarót, 
Kőszeg ; III. Trencsén ; IX. Ragusa. 

— danica Münn. (hispanica RB.) — I. Monyásza: II. Pilismarót ; 
III. Trencsén, Nagybiccse; V. Gyergyóremete, Riumare, 
Keresztényhavas, Nagyenyed, Szurduk, Nagy-Iva; VI. 
Temesvár, Mehádia; VII. Brusane, Plitvica; X. Krupac. 

— — glaucops P. (lutea Sxzz.)! — V. Nagyenyed ; X. Bosznia. 


4. család: Potamanthidae Ker. 


Potamanthus iuteus L. — I. Budapest, Csepel, Nagyvárad, Beél; II. 
Berhida; IV. .5.-A.-Ujhely ; V. Gyergyóremete; VI. Bá- 
ziás, Mehádia, Ulma; VII. Dálya. 


5. család: Leptophlebiidae Ktee. 


Choroterpes Picteti Ear. — III. Trencsén. 
TLeptophlebia submarginata Sr. — I. Nagyvárad, Vaskóh; III. Tren- 
csén ; IV. Bártfa, S.-A.-Újhely ; V. Nagyszeben. . 
— — marginata ÚT. (rveticulata BuRm.) — I. Ürbő; III. Trencsén, 
Vághidas, Szaloncza; X. Pale. 
— — cincta Rerz. — I. Budapest ; III. Szaloncza. 


1 Ezt a fajt tévedésem folytán törölni kényszerültem a - faunából, 
újabban azonban a M. N. Múzeum gyüjteményében mégis találtam egy a 
magyar fauna területéről származó. példányt. 


128 


Habrophlebia latta, Mc. CL. — VIII. Gospic, Bueccari: X. Pale. 
SZU SfűsegeG es SEA VDESN OV 
— — modesta HG. — V. Igenpataka. 


6. csaád: Ephemerellidae Ker. 


Ephemerella ignita Popa (aenea Ear.) — III. Trencsén, Vághidas. 
Szaloncza; V. Tusnád, Keresztényhavas. 
— — gibba P. (Potamanthus gibbus P.) — 1. Rákos: II. Pilismarót: 
III. Trencsén, Szaloncza: IV. Homonna ; VI. Herkules- 
14 fürdő. j 


7. család: Caenidae Keep. 


Caenis1 dimidiata ST. (brevicauda ST., lactea GERsT., minima L., lactea 
Lawxp.. Oxycypha lactea Bugum.) — I. Apatin ; III. Trencsén, 
sSzaloncza. 

—  halterata F. (lactea Bugu, chironomiformis 5T., macrura §ST., 
grisea P.) — I. Apatin, Budapest, Csepel ; II. Pécs, Szom- 
bathely, Gyenesdiás; II[. Turcsek; IV. Homonna: VII. 


Dálja. 
—  robusta Ear. — I. Budapest. 
— — harrisella Cr. — III. Szaloncza. 


8. család: Bajtidae Kir. 


Baötis binoculaius L. (flavescens Cr., autumnalis Cr., fuscata ST.. 
diaphana MüLL.) — I. Budapest, Rákoscsaba; II. Simon- 
tornya; V. Bucsecs, Vulkán; VII. Károlyváros. 

— — Rhodanmi P. (maderenus Ha.) — II. Simontornya ; III. Szaloncza : 
V. Nagyenyed; VI. Krassova, Mehádia: VIII. Fiume. 


—  tenar Ear. — V. Bálványos-hegy ; VI. Gerebencz. 
— — pumilus BugRum. — III. Csorba-tó. 
—  miger L. — V. Gyergyóremete. 
— — scambus Ear. — V. Bucsecs. 
— — atrebattnus Ear. — III. Trencsén. 
— — vernus Cr. — V. Szeben-Jézer. 
Centroptilum luteolum Műücne. — II. Visegrád; III. Kistapolcsány, 
Szaloncza:; V. Tusnád, Keresztényhavas. 
— — hungaricum Powsacg. — III. Szaloncza (PowxGRácz 3. p. 178.) 


1 A OCagenis lacteella Exr.-t kihagytam az enumerácziómból, noha nincs 
kizárva, hogy hazánk magasa5b vidékein előfordul. Az általam C. lacteella- 
nak meghatározott példány a C. dimidiata 57r.-nak egy érdekes változata, 
mely a 0. lacteella-hoz közel áll. Nagyobbszámú egyén hiányában egyelőre 
nem lehet ennek a változatnak fontosságot tulajdonítani. 


SZÁD AT Ma etétl KÉS 


al gas dézsa 31 dett 7 ész elénk art ká bes sát átt DÓ da úC át 


lröráée Bak síri 


129 


Clocon (Clog BugRum.) dipterum L. (cognatum Sr., affinis RB., ammulata 
MüLL.) — Az egész országban mindenütt közönséges. 
—  simile Ear. (obscurum Ear., obscura RB.) — I. Csepel; III. 
Trencsén. 
— — rufulum MüuLn. (dimidiatum Cr., russulum EAT., rufula MÜLL.) — 
I. Budapest; II. Mohács ; III. Szaloncza. 
: 9. család : Siphluridae Kce. 
Chlirotoneles ignotus WAunx. (Isonychia ignota WALK., ferruginea ATB.) 
j — TI Budapest; IV. Bereczki; V. Voöröstorony. 
Ameletus inopinatus Ear. — VII. Brusanje. 
Siphlurus armatus Exar. — I. Budapest; V. Retyezát, Tasnád-Szántó. 
— — lacustris Bar. — I. Budapest ; IV. Ungvár; VII. Lipik. 
Ametropus fragilis AzB. — I. Budapest. 
10. család: Ecdyuridae Kir. 


Epeorus alpicola Ear. — IV. Bártfa ; V. Görgény ; VI. Herkulesfürdő. 
—  -assimilis Ear. — III. Trencsén, Szaloncza ;. V. Retyezát. 


. Rhitvogena alyesíris Ear. — V. Görgény. 


— — semicolorata Cr. — I. Budapest, Tizfalu; II. Visegráck; III. 
Mosócz, Turcsek, Koritnicza, Tátraháza: IV. Kőrösmező. 


5 Ungyár; V. BRetyezát, Keresztényhavas, Vulkán; VI. 


i Deliblát; VII. Szlavonia; X. Ilidze. 

.—  — aurantiaca Bungxm. (lateralis P.) — I. Nagyvárad ; III. Trencsén : 
V. Predeál, Nagy-Ílva. 

 "— — germanica Bar. — II. Pilismarót ; III. Szaloncza ; V. Igenpataka. 


. — — — Henscli Ker. — III. Késmárk (KLAPÁLEK 8, p. 5—6.) 
. Heptagenia flavipenmis Dur. (volitans EaAr.) — I. Budapest; II. Pilis- 
marót ; IV. Feketepatak. 
.— — sulphurea MüLL. (elegans EEr., costalis Cr.) — I. Budapest, Ka- 
locsa; II. Visegrád ; V. Kutyfalva. 
— — flava Rosr. — I. Nagyvárad, Újszeged ; II. Simontornya, Ko- 
márom ; III. Trencsén ; IV. S.-A.-Újhely ; VI. Gerebencz, 
Deliblát. 
— — coerulans Rosr. — I. Budapest; V. Verestorony. 
— — nigrescens Kip. — IV. Csernahora (KLAPÁLEK, DZIEDZIELEWICZ 
2, p. 255.) é 
Ecdyurus insignis Ear. — I. Kebesd: IV. Szobráncz; V. Nyírmező, 
Tihucza, Hátszeg, Tusnád: VI. Herkulesfürdő. 
— — helveticus Ear. — IV. Csernahora; VI. Mehádia, Báziás. 
— . venosus PF. — I. Nagyvárad; II. Pilismarót; III. Trencsén, 


Koritnicza: IV. Jászó, Kassa, Bártfa: V. Hátszeg, Tus- 


130 


nád, Nyírmező, Tihucza: VII. Szlavonia; VIII. Fiume. 
Buccari; X. Sarajevo. - 
Ecdyurus forcipula Kont. — I. Monyásza, Nagy-Maros ; III. Lucsivna, 

Trencsén, Koritnicza : IV. Bártfa: V. Nyírmező, Tihucza, 
Bálványos-hegy : VIII. Buccari:; X. Pale. 

— — affims Ear. — III. Koritnicza. 

— — lateralis Cr. (obscura P.) — III. Trencsén: IV. Beszkidek, 0.- 
iuszka, Bártfa; VII. Krapina. 

— — flummnum P. (angustipenms Ear.) — IV. Szobráncz. 

"— — Pazsiczkyi PoxcR. — HI. Trencsén, Vághidas, Szaloncza: IV. 
Léva (PowxGRácz 3, p. 179) 


III. alrend: Odonata E. 


(Paraneuroptera Snip., Orthoneuroptera" Auct., Subulicornia LATR., Picr., 
Ulonata, Synistata F.) 


1. csoport: Zygoptera SEL. 
1. család: Calopterygidae SEL. 


Calopteryz splendens HaARx. ( parthenias CHanp., Ludoviciana HG.. xa1- 


thostigma. CHARPp.) — Mindenütt gyakori. 
— -virgo L. (vesta Ha., anceps ST.. haemorrhoidalis Evaxss.) — Hegy- 


vidékeken mindenütt előfordul. 
— — virgo var. festtva BRULLÉ. — VIII. Novi ; IX. Dalmáczia: Zelenika. 


2. család: Agrionidae Re, Mc. LExAY. 


Platycnemis penmipes Pann. (Agrion lacteum CHaRp.) — I. Budapest, 
Kalocsa. Nagyvárad, Beél, Rév. Szendrő, Szeghalom; 
II. Balatonfüred, Boglár, Kúp. Öszöd,  Zala-Tapolcza, 
Zircz, Hévíz, Borostyánkő: III. Rap, Trencsén; IV. S.- 
A.-Újhely ; V. Nyírmező, Nagyenyed. Tasnád, Kolozsvár, 
Szováta, — Székelyudvarhely, Szamosújvár, — Vizakna, 
Nagyszeben, Nagycsűr, Szászváros, Sellemberk : VI. Ber- 
zászka. Gerebencz: VII. Eszék. Fuzine. 

Isehnura (Micronympha KigBv) pumilio CHaRp. (ÁAgrion aurantiacum 
HG., cognata SEL... rubellum Cr.. gxanihopterum Sr.) — I. 
Budapest, Bugacz. Kalocsa. Nagyvárad. Beél, Kalota, 
Debreczen, Szőreg ; II. Siófok, Fonyód, Szegszárd, Öszöd, 
Kúp, Bodajk: III. Szliács. Beszterczebánya., Rózsahegy, 
Trencsén, Tátraháza : ÍV. Sárospatak, Homonna ; V. Nagy- 
enyed, Kolozsvár, Vizakna, Nagyszeben,  Szász-Sebes, 
Nagycsűr; VI. Palics, Jaszenova, Gerebenez, Ulma. Deli- 
blát: VIII. Buccari. 


7 


131 


Isclmura elegans Lisp. (4. pupilla Havs., tuberculatum CHARP., zonatum 

k 5m.) — I. Budapest, Apaj, Bugacz, Kalocsa, Nagyvárad, 
Debreczen, Hortobágy, Hadház, Szeghalom, Szeged, Makó, 
szőreg, Hódmező-Vásárhely ; II. Siófok, Hévíz, Balaton- 
füred, Öszöd, Szárszó, Bodajk, Simontornya, Zirez:; III. 
Trencsén; : IV. Páczim; V..  Vizakna, Nagyszeben; VI. 
Bates Gerebemnez :Deltblát . Kubi Bázrás s MI MDáljai 
Vukovár; VIII. Buccari. 

Nehalennia speciosa CnaRp. — I. Budapest (Ó-Buda). Nagyon ritka. 

Enallagma cyathigerum CHARP. (hastulaltum RB., Charpentieri SEL., pul- 
chrum HG.) .— Szerteszéjjel az egész országban található. 

Agrion (Coenagrion KiRBY) pulchellum LIND. (interruptum CHARP., puella, 
Sr.) — I. Budapest, Kecskemét, Kalocsa, Hortobágy, 
Nagyvárad, Rézbánya, Csaba; II. Simontornya, Balaton- 
füved, Hévíz; "III. Vághidas:;" IV. S.-A.-Újhely, Imregy 
Bártfa, Páczin, Homonna, Nagykároly; V. Peér, Nagy- 
enyed, Marosújvár, Torda, Szent-Gothárd, Kocsárd, Vizakna, 
Nagyszeben; VI. Deliblát; VII. Eszék, Dálja. 

— — puella Lixp.:- (furcatum CHaRp., anmulare Sr.) — I. Budapest, 
Kalocsa, Nagyvárad : II. Hévíz, Kúp, Balatonfüred, Szom- 
bathely, Simontornya, Pécs; III. Beszterezebánya, Tren- 
csén, Rózsahegy, Poprád, Lucsivna, Tátraháza; IV. 5.- 
A.-Újhely, Homonna, Varannó, Veresmárth, Nagykároly ; 
V. Peér, Tasnád-Szántó, Szent-Gothárd, Szamosújvár, 
Szucság, Erzsébetváros, Vizakna, Nagyszeben, Szász- 
Sebes, Nagyenyed, Marosújvár; VI. Deliblát, Jaszenova. 


— — hastulatum CHaRp. — III. Tátraháza :; ÍV. Bártfa. Ritka. 
— — ornatum SEL. — I. Budapest, Kalocsa, Nagyvárad ; II. Siófok, 


Keszthely, Zala-Tapolcza; III. Trencsén, Koritnicza ; ÍV. 
5.-A.-Újhely, Bártfa, Ungvár; V. Torda; VI. Vukovár. 


— — armatum CHaRpP. — III. NowiczgkY szerint előfordul a Tátrában. 
Pyrrhosoma tenellum Vicc. (rubellun RB.) — I. Budapest. Ritka. 


— — minium HARR. (nymphula Sucz., sanguineum RB., fulvipes 57.) — 
II. Pilismarót ; III. Csorba-tó, Tátraháza ; V. Szováta. 
Erythromma najas  Haws. (4. chloridion CnaRrp., puella Pawz.) — I. 
Budapest, Kecskemét, Kalocsa ; II. Zala-Tapolcza, Hévíz ; 
TIT. Vághidas ; IV. S.-A.-Újhely, Bártfa ; V. Pele-Szarvad, 
Tasnád-Szántó, Szamosújvár. : 
— — vividulum CHnanRp. (Agrion Bremii RB.) — I. Budapest, Szeged, 
Makó; IV. Kassa, Bártfa; V. Nagyszeben; VI. Palics ; 
VII. Dálja. 
Testes macrostigmu EvERsum. (Picteti SEL.) — I. Budapest; V. Déva, 
Nagyszeben: VIII. Novi. Ritka. 


132 


Lestes viridis Lisp. (leucopsalis CnaRp.) — I. Budapest (Kis-Svábhegy), 
Szigetcsép; IV. Homonna, Ionok; VIII. Novi. Ritka. 

— nympha SEzn.. (Dryas KigBv, forcipula RB.) —- I. Budapest, 
Kecskemét, Kalocsa: II. Öszöd, Simontornya, Kúp: III. 
Bártfa, Tátraháza; IV. Ungvár: V. Dicsőszentmárton, 
Tusnád, Nagyszeben, Nagyenyed, Kis-Torony :-VI. Me- 
hádia, Deliblát. 

.— — sponsa HANws. (autumnalis LEAcn, neglectum H.-Scn., nyinpha 57., 
Picteti Fowxsc., forcipula Cnanrp.) — I. Budapest, Kalocsa, 
Nagyvárad, Arad: II. Öszöd, Szárszó, Simontornya ; III. 
Újbánya, Tátraháza, Poprád; IV. Homonna, Ungvár; V. 
Nagyenyed, Nagyszeben ; VII. Dálya. 

Anapetes virens CHARP. — I. Budapest, Kalocsa, Szolnok, Gyón, 
Nagyvárad, Szeghalom, Nyiregyháza; II. Pápa, S5imon- 
tornya. Szin, Öszöd, Boglár, Szárszó, Badacsony, Siófok : 
III. Losoncz, Újbánya; IV. Páczin, Imreg, Homonna, 
Szobránez, Ungvár; V. Torda, Szamosújvár, Nagyszeben; 
VI. Gerebencz, Jaszenova; Kevevára:; VII. Eszék, Dálja. 


— — barbara F. — Mindenütt gyakort. 
Sympycna fusca Lisp. (Agrion phallatum CHnaRp.) — Mindenütt köz ön- 
séges. 


2. csoport: Amisoptera SEL. 
3 család: d4deschnidae Re. 


Tindenia forcipata 1. (Onychogomphus SEL., Aesehma hamata CHARP.) — 
I. Budapest, Bihar-hegység, Szeghalom: II. Pilismarót : 
III. Körmöczbánya, Trencsén: IV. Homonna, Bresztó, 
Váahorlát:e Ve Tusnád: VE: Oramézas VIE Kiüzíme eke 
Zelenika. 

Diastatomma ( Ophiogomphus SEL.) Caecilia FovRcR. (serpentina ÜHARE.) 
— II. Kúp, Kőszeg; V. Brassó, Nagyszeben. Nagyenyed. 

Jomphus vulgatissimus. L. (forcipatus SEL.) — I. Nagyvárad, Tenke, 
Élesd, Szendrő : II. Simontornya, Berhida, Zala-Tapolcza, 
Pápa, Kúp, Kőszeg: TV. Szerencs, Csicsvaalja, Bártfa : 
V. Szent-Erzsébet, Székelyudvarhely, Nagyenyed, Bor- 
szék, Szamosújvár; Vizakna, Nagyszeben, Radnai hava- 
sok: VI. Mehádia, Kornmiaréva ; VII. Fuzime. 


— — flavipes Cnagp. (pulchellus Sr.) — I. Budapest, Kalocsa, Beél, 
Szeghalom : " II[. Nyitra; V. Nagyenyed. Vizakna s; VII. 

Vrdnik. 
Cordulegaster  bidentatus Sen. — II. Borostyánkő : III. Újbánya, Bo- 


rosznó, Trencsén, Körmöczbánva, Koritnieza : IV. Bártfa : 


V. "Kolozsvár, Vöröstorony, Szováta, Kózsa, Bucsecs, 
Kelnek; VI. Ferenczfalva, Mehádia, Új-Moldova ; VII. 
Velebit, Fuzine, Raduc, nemes VITL Buecari.! 

Anax imperator LEACR. (formosus" LIND., Acsehma azurea CÜHARP.) — 
I. Budapest, Monor, Kalocsa, Nagyvárad, Magaslak, 
Debreczen, Szeged ; II. Pécs, Simontornya, Balaton-vidéke : 
III. Lucsivna, Trencsén ;. IV. S.-A.-Újhely, Homonna: V. 
Tasnád, Székelyudvarhely, Vizakna, Nagyszeben; VI. 
Deliblát; VII. Eszék, Fuzine. 


— — Farthenope SEL. (parasinmus RB.) — I. Budapest, Bugacz, Kalo- 
csa, Szeged. 
Hemianax ephippiger . BugRm. (mediterraneus Sen.) — I. Eddig csak 
Budapest környékéről ismeretes. Nagyon ritka. 3 
AÁeschma junceg 1. (picia CHARP., rustica DAum., varta- EvERsm.) — III. 


Borosznó, Tátrafüred, Tátraháza, Trencsén; IV. Bártfa: 
V. Kolozsvár, Nagyenyed. 

— colubercula HARR.( mirta LATR., affinis 57., alpina SEL., anglicana 
Lacn, vernalis one.) — I. Budapest, Gyón, Kalocsa, 
Debreczen: EL Simontornya: ITT. Újbánya, Csorba-tó : 

S.-A.-Újhely, Ungvár, Kassa: V. Borszék, Tusnád, 
Nagyszeben, Kereszténysziget, Szeben-folyó, Nagyenyed ; 
VI. Zombor; VIL Vrdmik; VIII. Fiume. 

— — affuis Lisp. (ornala, marmorata HorFrums.) — I. Budapest, Gyón, 
Kalocsa, Kézbánya, Szeghalom, Csaba ; II. Siófok, Boglár, 
Öszöd,. Pannonhalma, Zircz; III. Szent-Antal, Újbányz 
Tátraháza; IV. Nagybánya, Ungvár, Máramaros, Bártfa ; 
V. Nagyenyed, Nagyszeben; VI. Ulma, Deliblát. 

— — cyanea MüLLn. (maculatissima LATR., angauis HARRIS, grandis Do- 
NOV., juncec CHARP., varit SHAw, tenea Surz.) — I. Buda- 
pest LE Pihismarót,  Zirez, Köszeo; Boróstyánkós:; TE 
Trencsén, . Pozsony, Csorba-tó, Mosóecz, Iglófüred, Lu- 
csivna, Tátraháza; IV. Bártfa, Ungvár, Sztropkó, Olyka ; 

"V. Zilah, Szováta, Nagyenyed; VIII Eiume. 
— grandis L. (Rocseli BonRows., guadrifasciata MÜLL., flavipenmis 


Rexrz) —— I. Budapest (2); III  Lucsivmna; V. Maros- 
vidéke, Szent Anna-tó. ; 
—  — isoceles MüEn. (rufescens LIiwxp., chrysophthalma CHARP.) — I. 


Budapest, Monor, Kalocsa. Nagyvárad; II. Pilismarót, 
Pannonhalma, Pécs; ÍV. Ungvár; V. Nagyenyed. 


—  — borealis ZErr. (ornata CnaRp.) — III. Tátra. 
— — viridis EveERsM. (virens ÜHARP., affinis HG.) — X. Dalmáczia. 


"1 C. annulatus LATR. hazánk területéről ezideig még nem került elő. 


134 


Oaliaeschna microstigma ScCHNEID. — X. Dalmáczia, Zelenika. 
Brachytron Hafniense MöLL. (pratense MüLnc.) — I. Budapest, Monor, 


Kalocsa, Nyiregyháza : II. Pannonhalma, Pápa, Szombat- 
hely, Pécs; IIL Trencsén; IV. S.-A.-Ujhely, Kassa: V. 
Tasnád, Gyulafehérvár, Nagyszeben. 


4. család: Libellulidae WEesrw. 


TLeucorrhinia! pectoralis CHARP. (rubicunda RB.) — I. Budapest, Csepel, 
Kecskemét, Kalocsa: II. Pannonhalma: III. Körmöcz- 
bánya, Tátraháza. 


— — dubia Lisp. (leucorrhina CnaRp.) — III. Csorba-tó, Tátraháza : 

IV. Máramarosi havasok. ; 

— — rubicundu L. — DzIiepziELEewIicz szerint előfordul a Tátrában. 
Coenociata caudalis CHaRp. (albifrons SELys) — I. Í[zsák. 


Sympelrum (Diplax CHARP.) scoticum Dow. (nigra CHaRp.) — II. Simon- 
tornya ; III. Poprád, Mosócz; IV. Ungvár. 


— — pedemontanum Az. — III. Mosócz, Poprád, Rózsahegy, Nagy- 
Rőcze; V. Kolozsvár, Torda, Csik-Tapolcza. 
— — flaveolum L. (rubra Mücnc.) — I. Budapest, Csepel, Kecskemét, 


Kalocsa, Debreczen ; II. Pannonhalma, Simontornya : III. 
sSzent-Antal, Virágvölgy, Rózsahegy, Tátraháza, Újbánya, 
Borosznó; IV. Bártfa, Fajna-völgy; V. Csik-Tapolcza, 
Nagyszeben, Radnóth. 


— — Honscolombei SEL. (ruficollis Ha., insigms BRirv.) — I. Buda- 
pest, Kalocsa; VI. Paliés, Ulma, Gerebencz. 
— — vulgalum L. (affinis BRirr.) — I. Budapest, Kalocsa, Fehértó : 


II. Öszöd, Kúp, Zala-Tapolcza, Bodajk, Simontornya, 
Savanyúkút; III. Nagy-Rőcze, Virágvölgy, Újbánya, 
Rózsahegy ; V. Szucság, Nagyszeben, Radnai havasok, 
Nagyenyed, Brassó, Nagycsűr; VIII. Fiume. 


— — siriolatum CBHARP. (ruficollis CHARP., vulgata SEL.) — Nagyon 
közönséges. Az országban mindenütt előfordul. 

— — meridionale SEL.  (L. hybrida RB.) — Az országban mindenütt 
gyakor1. 

— — sanguineum MüLgnL (LE. Roeseli SEL., nigripes CHARP.) — AZ O0r- 
szágban gyakori. 

— — depresszusculum SEL. (LD. Genei RB.) — I. Budapest, Kalocsa ; 


V. Szászsebes ; VI. Ulma, Gerebencz. 

Crocothemis eryihraea BRunnÉ (L. coccinea CHARP., ferruginea SEL.) — 
I. Budapest, Kalocsa, Nagyvárad ; IV. Kassa, Szobráncz ; 
V. Nagyenyed. 


1 A Leucorrhinia albifrons Burm. hazánkban nem fordul elő. 


reb s ötös A ztést 


FL el Bsz (et Ea SS antak sétááke eosaák ll 


sdáttdítár áfát bad 


vaz dárdát Est A tekkk tntái 


5 


d lása kir ssás 


kata ess ta 


d HÉÉ, 


hiénák ln lkör s átátémazáke nasi LÜL TÉZG ÜT Áa aal söt etöltnne adas ák 


135 


Eibellula depressa L. — Az egész országban mindenütt közönséges. 
ZSZ um (Libellula HG.) fulvum MüLL. — I. Budapest, Kalocsa, Ke- 
czel, Nagyvárad, Székudvar: II. Fertő-tó ; VI. Gerebencz. 

— — guadrünaculatum L. — Mindenütt közönséges. 
— — guadrimaculatum var. praenubilum MEwu. — I. Nagymaros, Ürbő. 
Örthetrum (Libella BRac.) coerulescens F. — I. Budapest, Nagyvárad, 


Arad : II. Öszöd ; III. Szliács, Beszterezebánya, Újbánya ; 
ÍV. Ungvár; V. Nagyszeben, Kolozsvár, Mezőzáh, Viz- 
akna: VI. Gerebencz. Ulma, Deliblát. 


— — brunneum Woxsc. — I. Budapest, Péczel, Pankota, Borosjenő : 
II. Öszöd; V. Nagyenyed, Fogaras, Nagyszeben; VI 
Deliblát; VII. Vrduik; VIII. Buccari. B 
— — cancellatum L. — I. Budapest, Csepel, Monor, Kalocsa, Nagy- ; 
várad, Arad, Szeged, Makkos: II. Siófok, Öszöd, Zala- 
Tapolcza; III. Trencsén; IV. S.-A.-Újhely, Homonna; 
; VI. Dognácska, Deliblát, Palics; VII. Vrdnik. 
— — albisíylun SEL. — I. Budapest, Csepel, Kalocsa, Nagyvárad, 


szeged, Szeghalom, Csaba; II. Siófok, Keszthely: IV. 
Homonna ; V. Nagyszeben; VI. Deliblát, Eszék. 


Somatochlora (Chlorosoma CHaRP.) metallica: Lisp. — III. Pelsőcz, 
Csorba-tó, Lucsivna ; V. Csik-Tapolcza. 
— — flavomaculata VANDERL. — I. Budapest, Csepel, Monor, Kalo- 


csa, Izsák ; II. Pápa, Pannonhalma ; IV. Ungvár; V. Ko- 
lozsvár. 


.— — alpestris SEL. — V. Chirpa-havas (Hunyad vm.) 

— — arctica ZErr. (subalpina SEL.) — V. Surian-havas. ? 
Epitheca bimaculata CHnaRp. — I. Budapest, Csepel. I 
Cordulia aenea L. — I. Emiatt Kalocsa; II. Pápa, Simontornya : 


IV. Kassa; V. Szamosújvár, Gyulafehérvár. 


III. rend: Thysanoptera Hal. 
(Physapoda WALK., Physopodá BURw.) 
I. alrend: Terebrantia Hac. 
3 ht EenládÉ Aelothripidae UzEL. (— Coleoptrata IIAL.) 


Melanotlirips fusca SuLz. (obesa ken — I. Budapest: V. Gyergyó- 
Szt.-Miklós. 
ÁAeolothrips ( Coleothrips) fasciuta jak -— V. Erdély ; VII. Horvátország - 
IX. Dalmáczia. 
— — viltata Han. — I. Gyoma : X. Jablanica. 


2. család : Thripidae UZzEL. (— Stenoptera BuURxm.) 


Chirothrips mamnicata" Ha. (longipenmis BunRum.. antennaius OSsB.) — JÉ 
Csepel, Farkasd. Monor, Budapest : ÍV. Eperjes ; V. Gör- 
gény-Szt.-Imre. 

 Limolhrips cerealium HAL. (physapus Kigegy) — III. Losoncz. Ritka. 

— — denticornis HAL. (Kollari HEEG., secalina Lxwp., bidens KEUT.) — 
I. Budapest, Farkasd; II. Simontornya: IV. Eperjes, 
Nagy-Mihály : V. Gyergyó-Szt.-Miklós. 
— — angulicornis JABL. — I. Budapest (Gellért-hegy). 
.Sericotkrips staphyltinus HaL. — II. Badacsony. 
.Physopus atratus Han. — I. Monor. : 
— " atralus var. adustus UzEz. — VIII. Fiume. - 
— — vulgatissímus HAL. (ater GEER) — Mindenütt gyakori. 
— " inconseguens UzEL. — I. Budapest. 

Frankliniella brevistylis Kagsxy. — IX. Dalmáczia. 

-Odontothrips ulicis HAL. (basalis REur.. loti Am.) — I. Rákosfalva, 
Budapest (Ó-Buda) : V. Felső-Sebes, Görgény-Szt.-Imre. 

Anaphothrips valida KaRgxy. —- IX. Dalmáczia. 

Dendrothrips tiliaea UzEL. — Közelebbi termőhely nélkül. 

Parathrips Uzeli KaRgxx. — IX. Cattaro. ; 
Heliothrips haemorrhoidalis HAL.. REvr. (adonidum Caw.. Han.) — 1. 
Budapest. ; 

Parthenothrips dracenae HEEG. -—— I. Budapest ; III. Pozsony... 

Thrips bicolor KaRxy. — IX. Üattaro. 

—  ornata JABL. — I. Kis-Szt.-Miklós. 

— — cynorrhodi Han. — I. Budapest: V. Gyergyó-Szt.-Miklós, Csík- 
Szt.-Domokos : IX. Cattaro. 

—  dispar HaL. — I. Budapest (Ó-Buda), Rákosfalva; V. Felső- 
Sebes, Görgény-Szt.-Imre. 

— .sambuci HEEG. — I. Budapest. 

—  plysopus L. — Mindenütt gyakori. 

—  flava ScHRK. (Urticae F., solanaceorum PoRgrscu.) — Gyakori. 

—  flava var. obsoleta UzEL. — Gyakori. : 

— — Benseleri FRgrnp. — I. Budapest, Farkasd, Budafok: III. Ku- 
rimján; IV. Eperjes: V. Csík-Szt.-Domokos: VI. Német- 


Palánka. 
— — communis UzEL. — I. Budapest: VIII. Fiume. 
—  fuscipennis HaL. — IX. Dalmáczia. 
— — pallida KaRgyxy. — IX. Cattaro. 
Physothrips (Euthrips TARG.) dalmaticus Kagyy. — IX. Dalmáczia. 
— — discolor KaRsxy. — IX. Dalmáczia. 
—  lyilri Kagsv. — IX. Dalmáczia. 


sze s tsz sáttes éa nák ÁÁ 


— 
09 
sg 


Physothrips annulatus KaáRyy. — IX. Dalmáczia. 


Ozyihrips ericae HAL. (parviceps UzEL) —  Közelebbi termőhelye is-- 
meretlen. 


II. alrend: Tubulifera Hac. 
1. család: Phloeothripidae UZzrc. 


Megalothrips. niger Scnmurz. — VI. Herkulesfürdő. 
Megathrips lativentris HEnaG. (longispina Rmur., tibialis REur.) — L. 
Budapest ; II. Simontornya ; ÍV. Torna. 
Cryptothrips-icarus var. pallipes Uzel. — IX. Dalmáczia. 
— — denttpes Rexur. — I. Kecskemét. 


Trichothrips pedicularia Hac. (flavipes Han.) — IV. Bártfa. 
Anthemothrips Reuteri KaRgsxy. — VIII. Carlopago. 
ÁAnthothrips statices HAL. (armata Lisp.) — Mindenütt közönséges. 
— — aculeata F. (frumentartus BEL., albipennis BURM., pallicornis REUT.) 
—- I. Budapest; V. Csík-Szt.-Domokos; IX. Dalmáczia.. 


— — dalmatica Scumurz. — IX. Dalmáczia. 
Hoplothvips bidens Bags. — Közelebbi termőhelye ismeretlen. 
Zygothrips minuta UzEL. — Nálunk való előfordulása kétes. 

— — crassipes JABL. — II. Badacsony (JABLoNowszKI 2.) 
Fhlocothrips parvipennis REur. — IV. Nagy-Mihály. 

—  brunnea JoRp. — VII. Stalak. 

— — cortacea HAL. ( Ulmi HEEG., similima REvr.) — III. Lucskai. 

— — bicolor HErG. — I. Farkasd; II. Simontornya; IV. Varannó. 

—  amulicormis HAL. (Halidayi KoL.) — I. Mezőtúr, Bánhegyes. 
Haplolthrips minor KaRgxy. — VIII. Carlopago. I 
Acanthothrips nodicornis REur. (Ulmi BuRwm., cortacea BURM., corticis 

Am.) — IV. Beregszász ; V. Tasnád, Görgény-Szt.-Imre.. 


IV. rend: Neuroptera Erich.! 
I. alrend : Platyptera Sumirn, Bass — Planipennia Picr. LATR. 
: ( Megaloptera BuRum. (part.), Stegoptera Duwm.) 
1. család : Sialidae Bugum. (Platyptera öwmirn, BANKS.) 
Szalis lutaria L. (flavilatera L., nigya LATR.) — I. Budapest, Csepel, 


Nagyvárad, Tenke, Bihar-hegység ; II. Pécs, Simontornya, 
Visegrád, Pápa, Szombathely ; III. Trencsén ; IV. Csány; 


1 A Neuropterák rendjébe tartozó csoportokat iparkodtam lehetőleg 
származástani rokonságuk szerint és geologiai megjelenésük sorrendjében 
tárgyalni. Ezeket figyelembe véve a legősibb csoportnak a Sialidákat kell 


Kőrösmező; V. Tasnád, Peér, Nagyszeben, Nagyenyed. 
Igenpataka, Torda; X. Ilidze. 
Sialis fuliginosa P. — VI. Gerebencz. Ritka. 


2. család: Mantispidae WEsTrw. 


Mantispa perla Pauc. — VIII. Zengg. Nagyon ritka. 
—  styriacua Popa (pagana BR.) — I. Budapest ; II. Pilismarót. 


9. család: Raphididae BuRm., WEELE. 


Raphidia notata W. (media BuRwm., BR., ophiopsis Cr., megacephala 57.,. 
Hdc., angustata Rarz.) — I. Budapest; III. Turcsek, Sza- 
loncza; V. Detonáta, Retvezát, Nagyenyed; VI. Mehádia ; 
X. Metalka. ; 

— major BukRm. (mnotata BunRwm., laticeps WALLGR., media GIRARD, 
notata ScHwn.) — I. Budapest; II. Pilismarót; III. Tren- 
csén,  Szaloncza; .V. Nagyenyed; VI. Mebádia; VIN 
Diakovár; X. Metalka. 

— — opkiopsis L. (xanthostigma Zerr.) — I. Csepel, Agárd, Peszér, 
Debreczen; II. Simontornya, Pilsmarót, Tapolcza, Pápa, 
Keszthely, Dénesfa; III. Mosócz, Trencsén, Szaloneza : 
IV. Worró, Ungvár; V. Mezőzáh, Havasgyógy, Balán- 
bánya, Nagyenyed, $Szent-Erzsébet; VI. FBerenczfalva, 
Ulma ; VII.. Diakovár, Karszt, Brusane; X. Sarajevo. 

— — ophiopsis var. flavilabris Cosra. — I. Budapest; II. Simon- 


tekinteni, mert ezeknek ősei, a triasbeli Chaulioditidák a Megasecopterák, 
ama szerfölött változatos és érdekes karbonbeli rovarok felé közelednek 
melyekből a velök ma is feltünően megegyező Ephemeridák eredtek, 
A. Sialidákhoz sorakoznak még a Raphididák, mig a Mantispidák eredetét 
inkább a Prohemerobidákban kell keresnünk. Ugyanitt gyökereznek a 
Hemerobidák is, élükön a Dilaridákkal, melyek legnagyobb valószínűség 
szerint a liasbeli Prohemerobidákból fejlődtek. Hz utóbbiak is a Chauliodi- 
tidákkal állnak összefüggésben. A Prehemerobidae és Hemerobidaec családok 
között az Osmylidák állanak, ama ősrégi átmeneti csoport maradványai, 
melyből a mai Chrysopák családja alakult ki. A Myrmeleonidák családja 
ezeknél okvetlenül fiatalabb, mert legelső nyomai csak a felső jurában 
(malm) jelennek meg. A Myrmeleonidáknál későbbi megjelenésű az Asca- 
laphidák csoportja, mig a Neuropteridákat a malmbeli Kalligrammatidákból 
kell levezetni. A Panorpák csak a Liasban tünnek fel legelőször, tehát ké- 
sőbb mint a többi Neuropterák, de mindazáltal egy ősi csoport származéká- 
nak kell tekinteni, mely a Megasecopteráktól nem állhatott távol. A Neuro- 
pteroidák utolsó rendje, a Trichopterák jóval fiatalabbak ezeknél s való- 
színűleg a Panorpákból sarjadzottak ki. I 


-  törnya ; IV. Szolesva; V. Detonáta; VI. Mehádia : VIE 
SET uzine ; JE ls ; 
, baetica BR., MEYER—DÜRR.) — 
SE ln Isaszeg, Csepél II. Pilismarót; III. Kis-. 
TEZTESESERTEKÉS Koritnicza: IV. Homonna-Jeszenő, Márama- 
SELOSS EV. Szent-Erzsébet, Havasgyógy : VI. Oravicza, Me- 
d hádia : SVEEG Eüazíne- :, VILE Novi, Buccari : XX... Eroglav. 
. xamthostigma ÖCHÚMM. (londinensis ST. affinis ST.. Schummeli 
3 Gik., confims SrT.. chalybocephala Rarz.. . cognata P.) — I. 
. Budapest; II. Simontornya; III. Trencsén : IV. Bártfa : 
§ . V. Tusnád, Miriszló. ; i 
. cognata RB. (xanthostigma Scnx., colubroides Cosra.) — II. Pi- 
si lismarót, Dobogókő. Ritka. 
. adamana AzB. — VI. Mehádia. Ritka. 
E Ralzeburgi BR. — III. DziEpziELEwicz szerint előfordul a Tát- 
. — — rában (Dzizpziztewicz 1, p. 32.) 
. crassicornis Scnumum. — III. Szaloncza: V. V 
. — szoros. Nagyon ritka. 


e alrend : Megaloptera BURw. 
— Mecaptera k Megaloptera.) 


2. család: Dilaridae Nav. 


EK Mela s enlitárton VI: BPalies: 

epa opteryz phalaenoides L. SZG Rézbánya. Nagy-Verőcze: II. 

" " " Pápa, Sopron; III. Akna-Szlatina, Trencsén; béva; V. 
. Kolozsvár, Zilah. Magura, Déva, Nagyeny ed, Topánfalva. 

€ Vulkán. : 

algida ERkicn. (Hemerobius  Kollari Gözsy.) — II. Szaloncza. 
Tátrafüred. Ritka. ; t 


110 


Micromus aphidivorus SCHRK. .(villosus BR.) — I. Budapest, Nagyvá- 
rad, Pestere, Szentes; II. Nezsider; II. Türcsek; IV. 
Tokaj, Varannó ; V. Szent-Gothárd, Tasnád, Zilah, Bálvá- 
nyos-hegy, Nagyenyed ; VII. Vrdnik. 
— — vartegatus FABR. — Az egész országban közönséges. 
—  paganus Vin. — III. Tátra; ÍV. Bártfa; V. Görgény, Vörös- 
toronyi szoros; VI. Mehádia; VII. Raducs; X. Trebevic; 
Mokró, Metalka. 
Sympherobius elegans ör. (pygmaeus BR., marginellus Mus. Berol.) — 
I. Budapest, Apaj, Kecskemét, Kalocsa, Derekegyháza ; 
IC Simontormyia: TIT  Szaloneza; IV. Széphalom:; WV: 
Oláh.Lapád, Déva, Szász-Hermány, Vulkán; VI. Orsova, 
Deliblát; VIII. Novi; Xx. Domanovic. 
— — siriatellus Kp. — I. Pálmatér ; II. Simontornya ; III. Szaloncza : 
V. Keresztényhavas, Vöröstoronyi szoros (IKLAPÁLEK 5, 
1055) 
Hemerobius (Mucropalpus RB.) mitidulus FW. (ochraceus Wexsm.) — III. 
um, Szaloncza, Trencsén. Lucsivna; V. Voöröstorony : 
— X. Rogatica, Sarajevo, Pale. ; 
— — micans OLrv. — Szórványosan az egész országban előfordul. 
— — micans var. fuscinervis Scns. — I. Tiszaborkút. Ritka. 
A hum TC. (nenvosus on, paganus Sr.) — Az egész országban 
mindenütt előfordul. 
— — lutescens Sr. — I. Rézbánya; V. Bálványos-hegy, Szeben-folyó. 


— — lünbatus Wesm. (stirigosus ZeErr.) — III. Trencsén. 

—  pini Sr. — II. Simontornya ; III. Magas-Tátra, Felső-Szernye 7 
VE Retyezat, S hrebimjes ; 

— — atrifrons Mc L. — III. Csorba-tó, Trencsén, Magas-Tátra. 


— — marginatus ST. (flexuosus Ha.) — I. Rézbánya ; IV. Máramaros :. 
V. Predeál, Bucsecs, Bálványos-hegy, Keresztényhavas : 
VI. Mehádia. 


— — ( Bortomyia Sr.) subnebulosus Sr. — II. Zírez: III. Szaloncza : 
ÍV. Nagymihály ; V. Vulkán. 
— — nervosus F. — I. Budapest, Csepel; III. Szaloncza, Trencsén, 


Vághidas, Csorba-tó; V. Tihucza, Vulkán, Bálványos- 
hegy; XX: Trebevic. 


— — concinmus F., Sr. (eylindripes BR., tutescens BR.) — I. Budapest : 
III. Deményfalva, Tátra; IV. Máramaros ; V. Kétyezát. 
— — imconspicuus Mc L. — X. Poljana. Ritka. 


—  limbatellus ZErr. (punctatus Gözsv, flexruosus Ia.) — V. Predeál, 
szurduk ; X. Trebevic. 

—  stigma Sr. (phaleratus Horrua.) — III. Csorba-tó ; LX. Spalato.. 
Lesina. Ritka. 


vat pi ó Jé des ká 7 sádák ) AAEÜÁSÓ Ex aa ét 


das éa ád Aaa VÉR EKE ást 
g ; 


Hemerobius pellucidus Wanx. — II. Keszthely; VI. Moldova. 

.— — guadrifasciatus Kip. — V. Predeál. Ritka. 
— — orotypus WaALLGR. — I. Csepel: V. Predeál. 
Megalomus hirtus L., BR. (tortricoides RB.) — I. Budapest. Rézbánya 
; II. Kőszeg; IIL Rozsnyó, Trencsén; V. Zilah, Vörös- 
Tt torony, Retyezát, Torja, Tusnád, Alsó-Szolcsva, Toroczkó, 
Nagyenyed, Verespatak, Vöröstoronyi szoros: VI. Me- 
hádia, Szoronyesd; VII. Brusane, -Sveto Brdo; VIII. 
Crkvenice, Buccari. 

— — pyrülotdes Re. — III. Tátra-Széplak. Ritka. 


5. család: Osmylidae Re. 


Osmylus fulvicephalus Scorp. (maculatus F., chrysops BR.) — I. Buda- 
pest, Nagymaros, Belényes, Rézbánya: III. Borosznó, 
Turcsek, Trencsén : IV. Bártfa; V. Görgény, Nagyszeben, 
Szurul-havas, Vöröstorony ; VI. Szászka, Oravicza. Me- 
hádia: VIL Brusane. 


6. család: Chrysopidae HG., Mc L. 


Hypochrysa nobilis Scnwx., HEYxp. (elegans Bugm.!) — I. Budapest, Rá- 
kos, Nagy-Maros; II. Visegrád; V. Mehádia; X. Ivan- 


planina. 
Nothochrysa italica Kossi (grandis Bugum.) — II. Simontornya ; VIII. 
Fiume. Portoré, Novi. 
— — fulviceps Sr. — III. Szaloncza, Trencsén. Ritka. 
3 — — capitata F. — Szaloncza. Ritka. 
—  Chrysopa (Aeolops Bine.) pallida ScHxs. — II. Sopron; IV. Bártfa; X. 
Ilidze. Ritka. 
— — vitlata WEsu. (integra Ha.) — I. Bihari hegység; V. Bucsecs, 
Vulkán, Keresztényhavas. Predeál. — Nagy on ritka. 
-  flava Scor. (viltata ScHx.) — Az egész országban előfordul. 
— — seplempunctata WEsm. (pallens HG., angustitpennis ST.) —  Min- 
denütt közönséges. 
— — septempunctata var. Pazsiczkyi PowxcR. — III. Trencsén (Pox- 
GRÁGZ 2, p. 194.) 
— — seplempunctiala var. 5-maculata ScHx. — Mindenütt gyakori. 
— — septempunctata var. 4-punctata Scuwxs. — Mindenütt gyakori. 
— — septempunctata var. occipitalis PoxGg. — (PowxGgácz 2, p. 193.) 
— — aspersa WEsxm. (coerulea BR. prasina Bugxwm.?) — I. Budapest. 


Debreczen; II. Zircz; III. Szliács, Trencsén, Kozsnyó; 
. Szaloncza : V. Pele-Szarvad, Nagyenyed, Barcza-Rozsnyó" 
Szeben-folyó, Bálványos-hegy : VI. Mehádia. 

—  — aspersa var. punctata auct. 


142 


Ohrysopa aspersa var. notata auct. 


aspersa war. maculalta auct. 


abdominalis BR. (abdomine-punctata BR.) — I. Budapest, Nagy- 
maros ; IX. Cursola. 

ventralis Cr. — VII. Fruska Gora, Grgurevci. 

Zelleri S0HN. — X. Sarájevo. 

formosa BR. (Burmeistleri ScHN.) — Szórványosan az egész 


országban található. 

phyllochroma WEsm. (abbreviata Sr., pustlla BnR., tenella BR.) — 
TI. Budapest, Csepel, Kecskemét, Dabas, Makkos; IL. 
Keszthely ; III. Murány, Trencsén; V. Mezőzáh, Dicső- 
szentmárton, Bálványos-hegy; VI. Gerebencz; X. Sarajevo. 

abbreviata Cr. (immaculata Sr.) — I. Budapest, Nagyvárad, 
Debreczen, Kecskemét ; II. Zala-Tapolcza:; III. Trencsén, 
Rozsnyó; IV. Kőrösmező ; V: Déva; VI. Mehádia ; VITT. 


Zen99. 
hungarica Kip. — I. Budapest (Farkas-völgy) (IKLAPÁLEK 6, p. 


440.) Ritka. 

perla L. (camcellata Wesum., maculata Sr., reticulata BURM.) — 

-. Az egész országban előfordul. 

perla var. nigrodorsalis PoNxGR. — Ritkább. 

Walkeri Mc L. — I. Debreczen; II. Simontornya ; VI. Orsova, 
Mehádia, Uhma:; VII. Vrdnik. Ritka. 

vulgaris Scuw. (perla F., affinis $r., carnea BvANs, primaverig 
BnR., incarnata KoLL., bisertaila S0HUMM.) — Az egész OT- 
szágban előfordul. 5 

vulgaris var. carnea TVvANS. 

vulgaris var. minor" PONGR. 

vulgaris var. notata PONGR. 

vulgaris var. fulviceps PONGR. 


Pillichi PosxGR. (rufostigma Powxcg.) — II. Simontornya. Ritka. 
(PonGRácz. 3, p. 185.) 
alba 1. (ciliata Wesm.) — I. Budapest; V. Vöröstoronyi szo- 


"ros, Petrozsény, Bucsecs, Keresztényhavas, Predeál; VILI. 
Sveto Brdo, Novi, Zengg. Ritka. 


tenella ScHwn. — II. Visegrád ; V. Lotriora-völgy. 

migricostata BR. (migrovenosa PONGR:, Heydemi Scnwn.) — VIIL 
Nov. Hé 

microcephala BR. — I. Budapest; V. Petrozsény; VIII. Novi. 

gyracilis Hnyp. (stenoptila ScHw., tricolor BgR.) — III. Szaloncza. 

clathrata Scnw. — VIII. Novi. 

flavifrons BR. (viridana Scnw.) — V. Nagyenyed. 


lamproptera. Srmis. — IX. Castelnuovo. 


ÉNIE E ak üszági (Löw). 
eryz tineiformis Cr. (lactea WeEsx., " haematina HAnwo.) — I. 
. — Debreczen, Makó ; II. Szegszárd, Pilismarót, Simontornya ; 
. III. Kis-Tapolcsány, Trencsén; IV. Szomotor, S.-A.-Újhely ; 
. "V. Szász-Hermány ; Bálványos-hegy ; VI. Mehádia, EE 
j . SZOTOS. 


— tornya; VITT. CSE emit, Búdbar 


seg család: Best eosidas Sr. (Glaphyropteridae BR.) 
alpares libelluloides L. — VIII. Zengg, Novi, Crkvenice. 
haclisis occitanica Vin. — I. Örkény, Csepel, Csömör, Monor, 
Dabas, Kecskemét, Peszér, Egreskáta; II. Keszthely, 
Gyenesdiás ; III. Trencsén; VI. Deliblát. 
tealeg tetragrammicus F. — I. Budapest (Hüvösvölgy), Peszér, 
— Isaszeg, Monor, Csepel, Dabas; III. Trencsén: VI. Me- 
hádia. Gerebencz, Ulma; VII. Plitvice, Vrdnik : VIII. 
. Fiume, Cr -enice, Novi, Zengg. 
I. Budapest, Nagymaros; II. Kőszeg ; 
-EV. jeles a. jé ee Ritka. 
is flavic. ; bisignatus RB.) — I. 
. Budapest, Csepel, Isaszeg, Csömör, Dabas, Kalocsa, Deb- 
.  reczen, Gyón, Mártonkáta; II. Zala-Tapolcza; V. Nagy- 
. —  enyed; VI. Deliblát; IX. Dalmáczia, Almissa. 
is plumbeus OLuiv. (pallidipennis RB.) — I. Budapest, Isaszeg, 
. Csepel, Csömör, Dabas, Kalocsa, Debreczen; II. Siófok ; 
.— — V. Ó-Sebeshely; VI. Gerebencz, Palics : IX. Lesina. 
-aelurus punciulatus SrEv. (tineatus FISCH.) — Ti Budapest, -Cse- 
. pel, Peszér, Mártonkáta, Izsák, Horgos; II. Siófok; Ó- 
15 E ébe: VI. Ulma, Deliblát, Gerebencz. 
. trigrammus PALL. (picius BoEB.) — Az egész országban elő- 
— :. fordul. Eza 
eleon formicarius L. (innotatus RB., formicalyny Bugum.) — I. Buda- 
. — pest, Farkasd, Gödöllő, Debreczen, Hortobágy, Horgos, 
Nagymaros; II. Visegrád; III. Trencsén ; V. Kolozsvár, 
. Tusnád. I j : 


IS 2 ű j b Szeged, Budapest 
Gödöllő, Monor, Peszér. Debreczen, Horgos; I. Pécs, 


144 


Simontornya; III. Trencsén; IV. Forró; V. Kolozsvár, 


Déva. 
Myrmeleon Erberi Br. (inconspicuus RB.) — I. Budapest. Kecskemét, 
Csepel, Gödöllő ; II. Visegrád, Keszthely ; IV. Szomotor ; 
VM: Déva: 
— — Jlocsáryi PoxGR. — VIII. Novi. Ritka. 
—  pictius LarR. — IX. Dalmáczia (STEIN). 
— — embecillum Sreix. — IX. Dalmáczia. 
— — elongatum Ouniv. — IX. Dalmáczia. 
Macronemurus irroralus OLnrv. — IX. Makarska, Zelenika. 
— — appendiculatus LarR. — IX. Salona, Teodo; X. Mostar. 


9. család: Ascalaphidae Re, NEwu. 


Theleprociophylla barbara L.. (Ascalaphus australis F.) — VIII. Zengg. 

Ascalaphus kolyvanensis LAxm. — VIII. Crkvenice, Buccari, Zengg; 
Novi 

— — macarontus Scop. (hungaricus KB., oculatus BRULL , inlermedius 

MÉN., longicormis BuRxwm., barbarus F.) — I. Budapest, 

Nagymaros ; II. Pécs, Csolnok, Kőszeg ; V. Peér, Kolozs- 

" vár, Kis-Ludas, Nagyenyed, Puj, Brassó, Tusnád, Magura. 


— — — var. pupillatus RB. — HAGEx szerint hazánkban is elő- 
fordul (HAGEN 2.) 

— — — var. rhomboideus Scns. — HaAGEw szerint hazánkban is 
előfordul. (HaGew 2.) 

—  lacieus BRuLnL. (ottomanus GeERm.) — IX. Spalato, Almissa, 
Cattaro. : 


III. alrend: Mecoptera Pack. 
(Phacoptera Dz., Panorpidae KRB.. Rhynchognatha auct.) 
1. család: Boreidae auct. 


Boreus Westwoodi Ha. — IV. S.-A.-Újhely, Sárospatak, Torna: X. 
Ivan-planina. 


2. család: Panorpidae Re. 


fPanorpa alpina RB. (variabilis BR.) — Hegyvidékeken mindenütt kö- 
zönséges. 
— — commumis L. — Mindenütt közönséges. 
— — communis ab. vulgaris Imn. (diffimis Mc L.) — I. Nagyvárad, 


Debreczen, Csaba ; II. Simontornya, Visegrád, Keszthely, 
Pápa; III. Trencsén, Tátraháza: IV. Varannó, Trebusa, 


úzetákelttsnk ittlt szk án ász adsaták 


115 


Homonna, Szobráncz: V. Retyezát, Görgény, Keresztény- 
havas; VI. Mehádia; VII. Eszék, Brusane." 

— — germamica L. (montana BR) — I. Budapest, Kovácspatak, Szol- 
nok, Borosjenő; II. Zirez, Simontornya, Visegrád: III. 
Tátra, Turcsek, Trencsén, Koritnyicza, Lucski, Borosznó, 
Csorba-tó; V. Bálványos-hegy, Keresztényhavas, Vörös- 
toronyi szoros, Igenpataka, Alsó-Orbó, Retyezát, Vicze, 
Déva, Mezőkapus; VI. Ozora, Mehádia; VII. Vinkovce, 
Velebit: X. Metalka. 


— — gibberosa Mc L. (rufosttgma BR.) — BRaAvER szerint hazánkban 
is előfordul. 
—  cognata KB. (germanica BR.) — II. Simontornya ; . III. Putnok, 


R -Murány ; V. Szováta; VIII. Crkvenice. 
— — hywbrida Mc L (gibberosa BR.) — III. Gombaszög; V. Predeál, 
Bucsecs, Görgény, Tusnád, Szent-IErzsébet, Nagyszeben. 


— — clavigera Kip. — X. Herczegovina (KLAPÁLEK 9, p. 166.) 
— — pura Kep. — V. Bucsecs (KLAPÁLEK 8, p. 1.) 


3. család: Bittacidae auct. 
Billacus tipularius F. (italicus Knuc.)! — I. Budapest, Csepel; II. 
Kőszeg, Simontornya ; V. Hátszeg, Retyezát; VI. Resicza, 
Moldova, Orsova, Mehádia, Gerebencz; VII. Vukovár ; 
VIII. Crkvenice. 


V. rend: Trichoptera Kirby.? 


( Agnathes Dum., Plicipennia LArTR., Lophiacera BicB., Elingula KRETz., 
Synistata FABR., Neuroptera, L.) 


I. alrend: Isopalpia KotL. : 
( Aeguipalpia auct.) 


1. család: Rhyacophilidae ST. 


Rhyacophila Mocsáryi Krp. — V. Görgény, Búcsecs, Retyezát (KLa- 
PÁLEK 6, p. 437.) 3 
— — mubila ZErr. (paupera Ha.) — I. Rézhegység; III. Mosócz, 


Borosznó, Trencsén. 


1 Bittacus Hagem BR.-al azonosnak tartom. 

? A Trichopterákat Mac LaácHLaws rendszerét mellőzve, az újabban 
használatos KLAPÁLEK— ULMER-rendszer szerint tárgyalom. Az utóbbi kutatá- 
sok óta 224-re emelkedett a fajok száma, a mi igen tekintélyes szám, ha 
vesszük, hogy Németországból 250, a Schweizból 253, Angliából 174, Hol- 
landiából 116 s Dániából csak 181 faj ismeretes. 


146 


Rhyacophila septentrionis Mc LL. (ferruginea Scop.) — III. Poprád, 
Magas-Tátra; V. Bucsecs, Ketyezát. 
—  polomca Mc L. — V. Ketyezát, Vulkán. 
— — fasciata HG. — X. Pale, Stambulcic. 
—  flava Kip. — IV. Máramaros (KLAPÁLEK 6, p. 437.) 
— — vulgaris P. (venusta P.) — I. Monor; III. Poprád. 
—  tristis P. (wmnbrosa BR.) — I. Bihar-hegység: III. Turcsek, 
: Csorba-tó; IV. Tiszaborkút; V. Radnai havasok, Vul- 
: kán; VI. Mehádia. 5 
—-  hirticornis Mc L. — VII. Brusane; X. Vucjaluka. 
— — laevis P. (obfuscata P.) — I. Rézbánya; VI. Korniaréva. 
—  glareosa Mc L. — IV. Keleti Kárpátok. 


S  Pascoei Me e. XI. Jablanica. 
— — torrenttum P. — III. Trencsén; V. Bucsecs, Vulkán; X. Ivan- 
planina. 
— — philopotamoides Mc L. — IV. Kőrösmező; V. Bálványos-hegy. 
— - Meyeri Mc G. — V. Déva; X. Sarajevo. 
— " Meyeri var. furciféra Kip. — V. Bálványos-hegy (KLAPÁLEK 
dosz ás] 
— — funcata Dz. — III. Csernahora (DziEpzreLewicz 5, p. 107.) 
Glossosoma Boltoni Cr. (fimbriata BR.) — III. Borosznó, Trencsén ; 
V. Radnai havasok, Keresztényhavas. 
— " wernale P. — III. Lücski, Trencsén; V. Predeál, Vulkán. 
— — discophorum Kip. — X. Stolac (KLAPÁLEK 9, p. 165.) 
[Mystrophora intermedia Kip. — IV. Kőrösmező ; V. Görgény. 


Agapetus delicatulus Mc 1. — III. Barlangliget, Bellus; V. Gyergyó- 
remete, Nagyenyed. 
— " laniger P. (pactus Mc L.) — V. Gyergyóremete ; X. Ilidze. 
— — fuscipes Cr. (ochripes Cr., funereus Cr., lanatus HG.) — III. Lucski. 
Synagapeltus ater Kip. — V. Bucsecs, Retyezát, Vöröstoronyi SZOros 
(KLAPÁLEK 8, p. 255, p. 1) 


2.. család: Hydroptilidae 57. 


Hydroptila forcipata Mc. L. — III. Vághidas. 
— — ]JIc Lachlani KEP. — I. Budapest. Ritka. 


— — occulta Bar. — I. Budapest; VII. Bunica. 
— — sparsa Scurp. — X. Mostar. 
AMlotrichia pallicormis Bar. — X. Gorazda. 


TIthyirichia lamellaris Bar. — I. Budapest. , 

Oxyethira falcata Mogmr. — I. Budapest; III. Vághidas; X. Mostar. 
Staetobia Eatoniella Mc. L. — V. Vöröstoronyi szoros; X. Sarajevo. 
Orthotrichia Tetensit K. — III. Trencsén. 


Egs tó. eséns JAVA Közösnezők V. reza 


LEKEN Dow. (tgrinus Ba) 1 Rezőán aa IV. Kőrösmező; 
VI SES; Korniaréva ; VEL Brusane. 


— toronyi SZOTOS, EuGarasi te zut AE én ét s TE: 
. Brusane. 
Doloptálus pullus Mc L. — III. Tátra. 8 
jVorm ldia triángulifera Mc L. — I. Rézbánya ; III. Trencsén, Árva- 
je " " váralja; V. Vöröstoronyi szoros; VI. Korniaréva, Sze-. 
. menik, Mehádia, Báziás; VII. Dukiac Brusane. 
occipitalis P. (Plilopotamus  iaghentis BR.) — V. Vöröstoronyi 
§ , SZOTOS. ú 


4. család: Polyceníropidae ULMm. 


— I. Budapest, Csepel; II. Bodajk, 
tnén ás Mohács: III. A ZEMESEI - VI. Ribis, Mehádia, 
MRS Báziásh- VII Dálja: 
lectr cnemia.  conspersa Cr. — HI. Hági; V. Retyezát. 
inna Kip. — "VI Korniaréva (KLAPÁLEK 9. .-p. 436.) 


. flavomaculatus P. (subpunctatus Sr.) — I. Budapest, Bánlaka; 
—. —— III Trencsén, Lucski, Csorba-tó, Koritnyicza ; VI. Mehádia. 
DEL GT KERÉSETZN trrorata BR) — IE Pápa; V. 
; SZSZÁREE A tó. 


. Cyrn s emma utas Cr. S III. Ténéséd v II. vet 
. Ecnomus tenellus BB 1. Újpest ; II. Keszthely ; III. Vághidas ; VI. 
SEBE TB EKET VI Dálja. ; 


5. család: Psychomyidae KoL. 


zdentata Ér. e — I. Kebesd. ; ; ts 
ű . pallidula Mc L. — X. Sarajevo, 

ES Bisírik-. ; 

— — Roslocki Mc L. — V. Vöröstoronyi szoros, Keresztényhavas ; . 
— — Bistrik, Sarajevo. ; i 
ke JEZYZN Me GE X Mostar: 

E dives P. (Schmidtii Mc L.) — VILI Füzine. 


148 


— — umicolor P. — III. Bellus ; X. Sarajevo. : 
Lype phaeopa Sr. — I. Budapest, Kebesd; II. Pápa; III. Árvavár- 
alja; VI. Krassova; X. Sarajevo. 
— — reducta HG. — V. Retyezát. 
Metalype fragilis 5. — X. Kogatica, Sarajevo, Iidze. 
Psychomia pusilla F. (annulicornis BR.) — I. Nagyvárad; V. Hátszeg, 


Vöröstoronyi szoros; VI. Krassova, Mehádia, Kazán; 
VII. Pakrác:; VIII. Buecari. 


6. család: Hydropsychidae Cr. 


Hydropsyche pellucidula Cr. (versicolor BR., variabilis 8., atomaria RB., 
hibermica Cr.) — I. Budapest ; II. Kis-Pöse, Simontornya ; 
III. Trencsén, Borosznó, Szaloneza; ÍV. Újbányz szeva 
Szováta, Nagyenyed; VI. Mehádia; VII. Plitvice. 


— — angusttpennis Cr. — I. Budapest; II. Simontornya; III. Bo- 
rosznó, Szaloncza, Újbánya, Mosóez; V. Nagyenyed. 

— — ornatula Mc L.. (alomaria Hic.) — I. Budapest; III. Trencsén. 

— — saxomica Mc L. — II. Pápa, Simontornya; VII. Raduc. 

— — gultala P. (Danubti BR., contubernalis Mc L.) — Az egész or- 

j szágban mindenütt közönséges. 

— instabílis Cr. (cinerea P.) — II. Simontornya; III. Trencsén, 
Újbánya; V. Székelyudvarhely. 

—. nervosa Kip. -- I. Budapest; III. Trencsén; IV. Újbánya ; 


VIT Buzme ((KLAPÁLEK ( p. 8) 
— — lepida P. (angustata P., albipunctatu Mc L.) — III. Ujbánya,, 
Felső-Szernye; V. Tusnád; X. Krupac. 


ZF — moslarvensis KEP. — X. Mostar. 
Diplecirona atra Mc L — X. Krupac. 


7. család: Molannidae W ALELGR. 


Molanna angustata Cr. — Előfordulása hazánkban valószínű. 
Molanmmodes Zellerit Mc L. — III. Csorba-tó. 
Beraea pullata Cr. (Nais aterrima BR.) — I. Budapest; III. Turcsek, 
Trencsén, Szaloncza, Rozsnyó ; V. Görgény, Predeál. 
—  maurus Cr. — Retyezát. 
— — articularis P. (pygmaea Sr.) — III. Szaloncza; V. Keresztényhavas, 
tetyezát; VI. Mehádia, Gerebencz; VII. Gospic.haduc. 
Beraeodes minuta L. — III. Szaloncza. 


8. család: Leptoceridae LEACE 


Leptocerus nigrovenosus RErz. ( Mystacides venosa BR.) — III. Mosócz ; 
VI. Ulma. 


S fülsüs KRs. — I. Budapest, Izsák, Csép; V. Szent-Gothárd. 


-  riparius ArB. — III. Trencsén 
 — — semilis BcRu. (fulvus Mc L.) — I. Budapest 
— — amnulicornis Sr. — I. Budapest; V. Nagyenyed; VI. Deliblát.. 6 
— — alerrimus Sr. (tineoides BR.) — I. Budapest; II. Pápa, Simon- ő 
; tornya : III. Trencsén, Turcsek. ; 
-  cinereus Cr. (seminiger Sr.) — I. Budapest, Gyón; III. Tren- 


csén; V. Gyergyóremete. 

: eptocerus albifrons L.. (interruptus Sam.) — I. Csepel, Nagyvárad, Szol-- 
nok, Kebesd; II. Visegrád; III. Facskó, Bellus; IV. 
-5Sznai V. TÉTÉSL 


- . commutatus Mc L. — II. Visegrád ; III. Borosznó, Trencsén. 
aureus P. — V. Vöröstoronyi szoros. 


— — bilineatus L. (Mystacides bifasciata BR.) — I. Peszér: III. Ko- s 
s ritnyicza; V. Petrozsény. ki 
HR dissimilis Sr. (aureus Kon) — I Nagymaros, Budapest; II. 8 
Zs SEB 2 


A ET. TES ERE Trdsrahú mess TVE tá V. ő 
rebencz. j 

— — azurea L. (migra P.) — III. Szaloncza, Verebély ; IV. Szinna ; 
édi . V. Gyergyóremete. 

— — longicornis L. (guadrifasciata F.) — I. Budapest, Peszér; III. 
Sat Fenyőfő ; V. Mezőzáh; VII. Dálja. 

B reducta Mc e —- III. ESZ NGSÉL X. Iidze. 


B sv Brent tlolhárá. Nag Kényed Gyereyősémele 
. bisolor Cr. SRL fusca BR.) — IILV ághidas.. 


pel, tegskenél: ÉRT Tsz ÉV: STlornot a: ME Bana 
."- — Deliblát; VII. Detérvarád, Dálja. 
. notata Re. (lacustris Kor.) — III. Vághidas. 
 furva RB. (Setodes intaminata Mc L.) — I. Budapest; V. Rea. 
. lacustris P. — I. Budapest. 
 tripunctata F. (Setodes punctatella Re.) — I. Budapest ; III. Tren-- 
fős ésén: VE Balmeéz. 
todes tineiformis Cr. — III. Vághidas; V. Mezőzáh; VII. Dálja. 
-  punctata F. (hiera Kor.) — I. Budapest, Káposztásmegyer ;- 
— —— II. Mohács, Szob; MI. Trencsén; V. Radnai havasok ;. 
VI. Deliblát, UIma, Kazán, Gerebencz. 
. viridis FovukcR. (punctata RB.) — I. Isaszeg; V. Apahida ; VI.. 
Deliblát:; IX. Dalmáczia. 
— — hungarica ULw. — VI. Mehádia (ULwmER 1.) 


9. család: Odontoceridae W ALLGR. 


Odontocerum albicorne Scop. (griseum LEacn.) — III. Trenésén, Tátra. 


Borosznó, Koritnyicza, Prasiva; V..Retyezát; X. Iidze, 
Dervent, Sarajevo, Vrelo Bosna. 


II. airend: Heteropalpia Kot. 
(Inaeguipalpia auct.) 
1. család : Phryganeidae WEsTw., BURM. 


Neuronia (Holostomis HG.) ruficrus 5cop. — III. Poprád. Trencsén, 


Csorba; IV. Máramaros, Kőrösmező; V. Retyezát; X. 
Darajevo, Iidze. ő 
reticulata L. — I. Péczel: II. Pilismarót; V. Torda; VI. Ge- 
rebencz. : ; 
clathrata Kor. — II. Pápa. — Ritka. 


Phryganea grandis (L. uncinata SCHRK) — I. Budapest, Haraszti ; II. 


sSimontornya, Keszthely, Kalocsa; Siófok, Fonyód, Zala- 
Tapolcza, Szombathely; PE Trencsén; V. Mezőzáh, Szent- 
Gothárd. 3 ; É 

grandis var. meridionalis Krp. — X. Bosznia. 

síriata L. (bipunctata Rerz., Beckwiihii Sr.) — I. Budapest ; IL. 
Keszthely; IE. Csorba-tó, Trencsén; V.  Torja; VIT 
Vlasko Polje. 

variá F. (variegata FovRcR., annularis OLrv.) — I. Budapest. 
Csepel, Gyón, Szada, Mártonkáta; II. Siófok, Fonyód, 
Pápa; Pécs s1H- CG sorba- tó; V. Tusnád, Szent-Gothárd. 

obsoleia HG. — III. Csorba-tó, Trencsén. 

minor Cr. (mixta Bugm.) — I. Budapest, Római Turdóő-:; V-: 
Szász-Hermány. 


.Agrypuia pagetana Cr. — I. Budapest, Csepel, Hadház ; TT Trencsén: E 


591 


2: család: Limnophilidae KoL. 


Colpotaulius incisus Cr. — I. Budapest ; II. Kenese, Szántód. 
"Grammotaulius nitidus MüÜLCc. (lineola ScHRK.) — I. Budapest, Csepel, 


093 a 


Kecskemét, Debreczen, Szolnok ; II. Kúp. Kőszeg, Pécs : 
III. Parád, Trencsén; V. Tasnád-Szántó, Szent-Gothárd ; 
VIT PakTrácz: 

atomarius F. (irrorata ZErr.) — I. Budapest, Kecskemét, Nagy- 
várad, Rév; II. Balatonfüred, Pápa. Zircz, Szegszárd, 
Simontornya ; IV. S.-A.-Újhely, Párnó, Komjáti, Ungvár, 
Bártfa, Jurko-Volya; V. Vulkán, Peér, Pele-Szarvad, 
Mezőzáh: X. Prenj planina. 


Gilypholaelüus pellucidus KRerz. — I. Budapest; II. Simontornya ; 1001; 
5 Trencsén ; IV. Nagykároly. s; 
3 Timmopkilus (Lümnephilus LEacn) rhombicus L. — I. Budapest, Dabas ;: : ezét 
88 IT. Pécs, Pápa, Szombathely; III. Mosóez, "Lucsivna, ő 
Trencsén, Csorba-tó ; ÍV. Komjáti; V. Gyilkos-tó, Balán- 
bánya ; SE Ferenczfalva ; VIII. Crkvenice. 
TLimnophilus eges F. (dorsalis Sr.) — Mindenütt közönséges. 
:  decipiens Kor. (nobilis Mc. L.) -— I. Budapest, Csepel, Kecs- 
kemét ; III. Kolbach, Mosócz, Csorba-tó ; IV. Fajna-völgy; 
V. Vulkán, Bucsecs, Tasnád, Predeál, Retyezát:; X. Prenj 
; planina. SAS 
E. stigma Ur. (fulva R8., iűpura RB.) — III. Mosóez, Máriatölgyes, 
TEMES TEremesén ; V. Temet 
— — ranthodes Mc L. (borealis Be.) — I. Budapest, Csepel. Kisúj- 
Be szállás: IV. Nagykároly ; V. Tasnád. 
— — — — lumatus Cr. (viiratus BnR., nebulosus Cr., apicalis Cr.) — I. Buda- 
288 pest; II. Pécs, Békásmegyer ; .III. Szaloncza, Trencsén ; 
i IV. Beregszász, Komjáti; V. Magosmart ; VIII. Crkvenice. 
— — vitlatus EF. (flavus Kon.. consobrinus Cr., bipartitus Cr., praeustus 
ST., /lavus Kon) — I. Budapest, Csepel, Apaj, Apatin; 
IT. Pécs, Szántód, Pápa, Kúp, Zircz 5 III. Poprád, Tren- FÁS 
csén, Lucsivna ; IV. S.-A.-Ujhely, Komjáti, Homonna, 514 5 


it GÉ ÁGL AE 


5 monka, Magura, Máramarossziget: V. Nagyenyed, Tus- 38 új 

— nád; X. Trebevic. 7 

B ignavús Ha. Me E. (flavescens Ha.) — III. Lucsivna. 3 
——— — — affinis Cr. (anastomosis Kon.) — I. Budapest, Csepel, Dömsöd ; 


: ; IT. Zirez. Szántód, Berbida; V. Nagyszeben, Ketyezát; 
X. Prenj planina. 

—  auricula Cr. (fenestratá KoL., geminus 57. ) 5 I. Budapest, Nagy 

. várad: II. Kenese, Simontornya; III. Trencsén, Kis- 
Tapolcsány:; IV. Komjáti, Máramaros ; VI. Gerebenez ; 
VII. Jasenak; X. Prenj planina. 

.griseus L. — Budapest, Apaj, Hadház, Nagyvárad ; II. Siófok, 
Lelle, Kenese, Balatonfüred, Szántód, Pápa, Zircz ; THE 
Trencsén, Poprád, Lucski, Koritnyicza, Csorba, Hági, 
"Tátraháza; IV. §S.-A.-Újhely, Tokaj, Forró, Varannó, 
Máramaros, Beregszász; V. Bucsecs, Vulkán, Tasnád, 
ezése Retyezát; VI. Gerebencz. 

. bipunctiatus Cr. (tuberculatus BR.) — T. Budapest, Csepel, Nagy- 
várad, Borosjenő ; II. Szántód, Lelle ; III. Trencsén, Tur- 
csek, Szaloncza; V. Homonna, Bereczki ; V. Magüra. 
Brassó, Nagyenyed, Retyezát; VI. Korniaréva, Marilla. 

BI  egtricatus Mc L. (Desmotaulius hirsutus KoL.) SEMI Élorúyán 


— — hirsutus P. — III. Trencsén ; IV. Tállya; V. Nagyenyed. 

— — fuscicormis RB. (cingulatus BR., cinyulatus IKOoL., rubricollis 
Bukum.) — I. Csepel, Nagyvárad; III. Trencsén, Szalon- 
cza ; IV. Tolcsva; Olyka: V. Forda; X. Dervent, Sarajevo: 

— — migriceps ZErr. (siriola BR.) — IV. Borosznó ? 

— — flavospinosus STEIs. — X. Rujste. 

Limnophilus sparsus Cr. (punctatissimus BnR., tenebricus Cr., fuscus 5T., 
flavescens 5r.) — X. Ilidze. 

— — marmoratius var. nmobilis Kon. — X. Bosznia, Hereczegovina : 
Gacko. 

Anabolta soror Mc L. (Stratmophorus fuscus Kon.) — III. Trencsén, 
Mosócz. 3 

— — laevis ZErr. -- I. Budapest, Csepel, Nógrádverőcze; III. Mo- 
sócz, Turóecz ; IV. Jászó. 

Phacopteryxz brevipennis Cr. (granulata Kor.) — VII. Pakrac. 
Asinarchus cuenosus Ür. — V. Radnai havasok. 
Stenophylax alpestris Kor. — V. Görgény; VI. Ferenczfalva. 

— — picicormis P. (puberulus Kor.) — IV. Kőrösmező. 

— — rotundipennis BR. — III. Mosócz. 

—  migricornis Picr. — II. Pécs: III. Koritnyicza. 

—. slellatus Cr. (pantherimus Kor.) -— IIE Mosóez: IV. 5S.-A.- 


Újhely, Máramaros : V. Igenpataka, Runk. 

— — latipennis Cr. (dnubolia pantherina BR., radiatus Mc L.) — III. 
Tátra, Hági, Trencsén ; IV. Máramaros ; V. Runk, Chirpa.,. 
szeben-Jézer, Retyezát. 

— — luctuosus Pitt. er Mirr. (Anabolia gigantea BR.) — I. Vaskóh; 
III. Trencsén, Borosznó ; IV. Bártfa; V. Görgény, Nagy- 
vízvülgy, Nagy-Ilva, Retyezát: VI. Lokve-hegység. 

— — millenmi Kip. — III. Tátra; IV. Kőrösmező; V. Retyezát, 
Kudzsiri havasok, Keresztényhavas. Vulkán; VI. Ferencz- 
falva, Korniaréva, Mehádia (KLAPÁLEK 6, p. 431). 

— .- carpathicus Dz. ( Klapáleki PowxG.) — IV. Csernahora, Kőrösmező 
( DZIEDZIELEwICcZ 7, p. 5.) 


— — spelüncarun Met. LV ársonkolyos; IV. Kőrösmező ; V. 
Görgény; VI. Mehádia, Moldova; X. Ilidze. 
— . ö0bdee em — 1 lemez 3 UE IZ66sS3 ZENE 


7 mitis, Me E. XN. Belo Brdo. 

—  dubius Sr. — VII. Zágráb. 

— pallidus Knep. —- X. Dervent (KLAPÁLEK 7, p. 3.) 

— — Winnegúthi Kip. — X. Sarajevo, Pale (KLAPÁLEK 9, p. 161.) 
— — infematus Mc L. — X. Jablanica, Jajce, Jezero. 

— — migricorms var. elegantulus Krp. — Bosznia. 

— — permistus Mc L. (concentricus ZETT.,, Anabolia hieroglyphica BR.) 


— 1. Csepel, Igricz, Vársonkolyos; III. Trencsén: IV. 
2 Kőrösmező; V. Igenpataka, Verestoronyi szoros: X. 
B Hadcici. 5 


E:  Mesoph ylax impunctatus Mc L. (aspersus MEYER—DüRR.) — I. Monor. 
£ Micr opterna testacea GwmEL. (orophila Srers.) — I. Igricz, Fericse:; V. 
ú Igenpataka. 

FI  — nyeterobia Mc L. (pilosa BR.) — I. Igricz; III. Trencsén: VI. 


B. . Mehádia ; VII. Buccari : X. Dervent. 
Ma Segyak Ne jeszálísíriata E) — LL  Terieczs; VI. Mehádia: VII 
kő Brusane, Ostrovica, VIlasko-polje. 


e 


——  — — lateralis ST. — X. Dervent. 
. Halesus tesselatus RB. — III. Mosócz, Trencsén; V. Topánfalva. 
— — digítalus SCHRK. — V. Nagyszeben, Radnai havasok : X. Bilek. 
— Ritka. 
— — auricollis P. (migricornis BR.) — I. Budapest. Ritka. 
—  uncaius BR. — ké Ketyezát. 
—  nepos Mc L. 7. Paring, Retyezát. 
"  — ruficollis P. KETTÉ termőhelye ismeretlen. 
E ovtytaz zerberus Hi — III. Tátra; V. Retyezát. Nagyon ritka faj. 
—— — vernalis Dz. — IV. Csernahora (DzZIEDpzZIELEwIcz 7, p. 3.) 
" — — czarnohoricus Dz — IV. Tomnatik ( Dziedzielewicz, T, p. 3.) 
. — Caladice tenella Kup. — V. Retyezát (KLAPRÁLEK 6, p. 432.) ; 
. Drusus nigrescens MEYER — DüRR. — III. Tarpatak ; ÍV. Kőrösmező. 
—— — — discolor RB. (Halesus flavipennis BR.) — I. Bihar-hegység : III. 


Poprád. Deményfalva, Koritnyicza, Csorba: V. Retyezát : 
VI. Mehádia. 
-— . brunmneus Kip. — IÍII. Borosznó, Tátra; IV. Máramaros; V. 
" —— Retyezát:; VI. Mehádia, Korniaréva; X. Sarajevo (KLa- 
PÁLEK 6, p. 434.) 3 
—  dtifidus Mc L. — III. Tátraháza: V. Retyezát. 
HM. Muelleri Mc L. — VI. Mehádia. 


— — bosnicus Kip. — X. Ilidze, Pazaric (KLAPÁLEK Tf, p. 4.) 
" —  carpathicus Dz.— IV. ESZA bOTz (Dzinozme em: b. p. 206— 209.) 
MEGostomis sudeticra Ko. — III. Koritnyicza, Poprád. 

—  brunnea Krp. — V. Bucsecs, Keresztényhav as. 


.  Ecclisopteryae mlfülata. P. (dalecartica Kor.) — V. Görgény. Retyezát : 
B: X. Sarajevo, Pale. 
" — — madida Mc L. — III. Hági, Tátra; V. Vulkán, Retyezát. 


. Claclopteryz villosa F. (tuberculata P.) — VIII. Fiume. 
. — —  fusca BR. — X. Pazaric, Krupavülgy. 
"  — major Mc L. (villosa BR.) — II. Pécs. 
"NM  —— singularis Ker. — X. Vares (KLAPÁLEK 9, p. 162.) 
AA — — obscurata Mc L. — IV. Késmárk: VII. Horvátország. 


bánt, es Ce etel Kén 


— — rugulosu Kor. — VII. Krapma ; IX. Dalmáczia. 3 
— "Sahibergi Ne TK. — IV. Körösmező. 
Chaetopterygopsis Apfelbecki Kire. — X. Sarajevo (KLAPÁLEK 7, p. 676.) 
Heliconis chomiacensis Dz. — IV. Kőrösmező (DZIEDZIELEwICz 2, p. 251.) 
Amisogamus difformis Mc. L. — V. Retyezát. 


— — aegualis var. czarnohorensis Dz. — IV. Csernahora (IDZIEDZIELE- 
wicz 4, p. 137.) 
Hypnotranus picicornis P. — III. ULMER szerint előfordul a Tátrában. 


ÁApatania fimbriata P. (Hagem Kon.) — III. Koritnyicza, Poprád ; V. 
Radnai havasok. 
— — meridiana Mc L. — V. Bucsecs, Vulkán. 


3. család: Sericostomatidae Mc L. 


Sericostoma timidum HG. (Latreillei Cr., collare P.) — IVY. Kőrösmező, 
Borosznó.; X. Stolac. 
— — personatum SPEwxcE. — III. Hermanez, Trencsén, Szaloncza. 
— . collare Bugm. — IX. Dalmáczia (SrTErs szerint. 1. Irodalom.) 
— — Schneideri Kor. — I. Budapest. 
Oecismus monedula HdcG. — III. Borosznó, Trencsén; V. Riumare, 
Vöröstoronyi szoros, Bálványos-hegy. 5 


Notidobia ciliaris L. — I. Budapest, Farkasd; II. Visegrád; III. 


Trencsén, Szaloncza, Borosznó, Tátra, Koritnyicza; IV. 
Kőrösmező ; VI. Mehádia, Korniaréva. 
— — nekibe Kip. — X. Pazaric. Stolac. : 

Gocra pilosa -F. (Trichostoma capillatum P.) — I. Budapest, Nagy- 
várad; II: Pápa, Fertő; III. Facsko, Mosóez, Trencsén, 
Koritnyicza ; IV. Komjáti; V. Retyezát; VII. Fuzine. 

Silo pallitpes F. — III. Borosznó ; V. Retyezát; VIII. Buccari. 

—  piceus BR. — I. Rézbánya ; III. Poprád, Facskó ; V. Retyezát ; 
VI. Krassova, Ferenczfalva, Mehádia, Herkulesfürdő, Kazán. 
— — migricormis P. (picticornis Ha.) — IX. Spalato (MAww). 


— Graelssi P. — V. Nagyszeben, Szeben-jézer, Bucses, Vulkán. 
Lithax niger HG. — III. Tátra, Tarpatak ; V. Ketyezát. 

— : obscurus Ha. — VII. Jasenak. 5 
Brachycentrus carpathicus Dz. — III. Tátra (DzixopzreLewicz 1, p.- 38.) 


— — subnubilus Cr. (Hydronantia verna Be.) — I. Budapest, Kovács- 
patak: II. Simontornya; III. Trencsén, Szaloncza, Sz0- 
molnok : X. Pale. 3 
— — montanus Kip. — VI. Mehádia, Herkulesfürdő, Kazán. 
Micrasema minimum Mc L. — VI. Mehádia. 
— — sericeum Krp. — X. Pazaric, Stolac HESS ESTÉS 9 p.1160£9 
— — settferum Picr. — III. Trencsén. 


1 
rt 


Lepidostoma hirtum F. (Goöra mgromaculata BR., L. sguamulosum Re.) 


; : ZAR I. Budapest ; III. Trencsén, Bellus, Turcsek, Borosznó 
sa VI. Krassova, Orsova, Gerebenez ; X. Krupac. 

3 Lasiocephala basalis Kor. — III. Trencsén, R.-Murány, Koritnyicza : 
) V. Szováta, KRetyezát. 

; Crunoécia irrorata Cr. — V. Keresztényhavas. 

3 A 111—116. oldalakon felsorolt munkák jegyzékébe pótlásképen 
. még felveendők a következők : 

A BiRó Lagos: 4. Halpusztító szitakötő-álczák. (Rovart Lapok. I, 1884, 
ű p. 251—253). 

a Bopócs Isrvás : Kecskemét környékének szitakötő faunája. (U. o. XV 5 
a JOZSI 99). 

§ (CHYZER KORNEL : Hziítakötők vándorlása. (U. o. I, 1884, p. 125—126.) 
§ CsADA T8ES LE adatok Magyarország sz itakötő faunájához. (U. o. 


, 1908, p. 49). 

:HRABÁR SS Ung- és Ugocsa megye szitakötő faunája. (U. o 
XII, 1905, p. 101—103]. ; 

JABLONOWSKI JÓZSEF: 53. A szitakötő nmevei Magyarországon (U. o. 

a IV, 1897, p. 45— 46). 

.Kurny DEzső : Kauibál szitakötő. (U. o. I, 1884, p. 186— 187). 

" Puwscug Gyuna : A. szitakötő. veze. MÁL 0 10 

VYsGEL JEső: Adatok Magyarország rovarfaunájához. I. Odonata. 
(Rovart. Lapok. XII, 1905, p. 12—134. 


SEGA ET Új 
Különfélék. 

Híiímnős araszoló Trencsénbőt. — A Rovartami Lapok 1908. 
évi XV. kötetének 124. lapján . olvassuk, hogy NéÉcsey Isrváws 1900 
. julius 16-án Verebélyen a Boarmia repandata L. nevű araszoló egy 
. hímnős példányát fogta. Tizennégy esztendő elteltével nekem is si- 
került a nevezett faj hermafroditáját zsákmányul ejtenem, még pedig 
1914 julius 3-án Trencsénben, ugyanazon villamos lámpánál, mely 
alatt tavaly a Himera umadja L. hímnős példányát fogtam volt. 
. Míg azonban Nécsev példánya bal oldalon gs, a jobbon pedig ?, 
. addig az enyémének ellentétje, a jobb oldala c, a bal pedig ?, a 
. mit a csápszerkezetből és a szárnyak rajzolatából állapíthattam meg. 
. A jobboldali elülső szárny külső harántsávja elül majdnem egyenes 
. lefutású (a baloldali ?-szárnyon erősen befelé vonul) és a közte és 
a hullámvonal közötti tér közepe előtt a J7d-re jellemző sötét folt 
. 15 jelezve van. A lepke maga kisebb az átlagos repandata-nál, a pot- 
. roh pedig petéktől duzzadt, nőstény-potroh. . DR. PaAzsriczkY JENŐ. 


(gála mia at e öz ék 


A 


SENTRTN 2 ötd tagot TONY SERT mútseatáái ETET Salle ene élén zasszlláté szzágú A zetét da zozet ed ága Hát 


S. Aa 


e br 


1565 


A Stauropus fagi hernyójának regeneráló képességéről. — 
1914. évi május —junins havában a hernyó különleges alakjára való 
tekintettel a Siauropus fagi L tenyésztésével foglalkoztam. Sokszor 
lekötötték a figyelmemet a hernyók. különösen kicsi korukban, a 
mikor hosszú előlábaikat idegesen mozgatták, akárcsak a hogy a 
hangyák szokták tenni tapogatóikkal s ilyenkor laikus ismerőseim 
mindig hangyákat láttak bennük Sűrű vedléseik közepette megesett 
egyikkel-másikkal, hogy hosszú előlábuk karma vagy első íze, vagy 
ezek mindketteje kiszakadt s ilyenkor a. szegény hernyó bizony sán- 
tikálni volt kénytelen. A következő vedlés azonban már rekompen- 
zálta.- mert kiszakadt lába helyett újat kapott, olyant, a mely bár 
nagyságában nem multa felül a leszakadtat, mégis lett rajta új ka- 
rom, sőt ha az első lábíz is kiszakadt volna, új izület is, csakhogy 
a láb maga ilyenkor csak fele volt a többinek. 

DR. PazsiczkY JEwxő. 


Irodalom. 
.Dr. 0. Krvancher: Entomologisches Jahrbuch. XXIV, 19135. 
Leipzig, 1915 (Frankenstein k Wagner). — Ara 160 M. 


Az entomologiai évkönyv 24 évfolyama az 1915. évre a hábo- 
rús idők közepette pontosan megjelent. A naptáron kivül, úgy mint 
rendesen, számos czikk szolgál az entomologus oktatására, Szóra- 
koztatására A naptárt kiegészíti az aprólepkék néhány családjának 
( Eriocephalidae, Micropterygidae, Heptalidae) gyüjtésére vonatkozó havi 
útmutató, melynek szerzői DR. MEIXNER és DR. MEYER. A lepkészt. 
bogarászt több czikk érdekli, de talál a többi rovarrend iránt érdek- 
lődő is magának való tanulmányt, sőt a faunisztikusnak is jutott 
DALLA-TonRE tollából valami, a tiroli poloskafélék jegyzéke. A köte- 
tet számos szövegközti kép és egy tábla díszíti, utóbbin néhány fel- 
tünő alakú Neuroptera kerül bemutatásra. Az olcsó kis zsebkönyv 
legújabb kötetét is bátran ajánlhatjuk az érdeklődők figyelmébe (leg- 
czélszerűbben egyenesen a kiadónál: Frankenstein k Wagner — 
Leipzig, Lange Strasze 14. rendelhető meg). JSIKI. 

a 
" Pillicth F.: Aus der Arthropodenwelt Simontornyas. Em 
monographischer Beitrag. Simontornya, 1914. (172 1.. 3 képpel). 


A folyóiratunk olvasói előtt jól ismert szerző ezen díszesen 
kiállított kis nyolczadrét alakú könyvecskében megismerteti velünk 
a tolnamegyei Simontornya környékének izeltlábú állatjainak fauná- 
ját. Miután a vidéket ismerteti, áttér az egyes rovarrendek és más 
izeltlábúak felsorolására, minden fajnak pontos előfordulási adatait 


157 


ismertetvén. Szerző 14 évi gyüjtésének eredménye az a 4005 faj, 
157 fajváltozat és 225 fajeltérés, melyet Simontornya vidékéről 
kimutatni tud. Összegezve a fajokat, fajváltozatokat és fajeltéréseket, 
ez a szám következőleg oszlik meg az egyes rendek és csoportok 
között: Lepidoptera 782. Coleoptera 1931, Apterygogenea 1, Pseudoneu- 
roptera 46. Neuroptera 47, Thysanoptera 3, Hemiptera 468, Formicidae 
dé CAT sididae 23, Orthoptera 30, Diptera 742, Myriopoda 27, Pseudo- 
scorpiones 10, Opiliones 4, ÁAramede 233, Acarina 3. Az egyes CSODOT- 
. tok meghatározásában a legkiválóbb szakemberek segédkeztek a 
. szerzőnek. Örömmel üdvözöljük szerzőt, hogy költséget nem kimélve 
ily szép kiállítású könyvecskében adta közre a Simontornyára vonat- 
kozó ismereteinket. A könyvecske szerzőnél rendelhető meg, ki 
2 K. 10 f. beküldése után azt bérmentve küldi meg. CSIKI. 


Társulati ügyek. 


Kirándulás a Csepelszigetre 1914. junius 11-én. — Társasá- 
gunk úrnapján a Csepelszigeten lévő LES EL TETETRT környékére 
rendezett kirándulást, hogy tagtársaink a homokbuczkák rovarvilágát 
tanulmányozhassák. A gyüjtő tagtársak egy része ebből a ezélból a 
szigetszentmiklóson túl fekvő Szilágyitelepre igyekezett az első kora 
reggeli vonattal, a honnan a buczkákon keresztül gyüjtve ment SZzi- 
getszentmiklósra; a hol a későbbi vonatokkal érkező résztvevőkkel 
találkoztak. A dél felé megindult zivatar megakasztotta a gyüjtést, 
úgy hogy délután csak az elzárt Dunaág mentén vált lehetővé rövid 
gyüjtés. Kirándulásunk daczára a rossz időjárásnak jól sikerült, a 
mit különösen Szigetszentmiklóson lakó rovarásztársunknak, VáGó 
ALADÁR főv. tanárnak és. családjának köszönhetünk, kik kirándulá- 
sunkat kellően előkészítve, társaságunknak egy. felejthetetlen keie- 
mes napot szereztek. A mint résztvevő tagtársainktól értesülünk a 
gyüjtött anyag több érdekes rovart szolgáltatott, sőt akadt egy való- 
szinüleg a tudományra is új kabócza, melyet DR. HoRvárH GÉZA 
volt szerencsés több példányban gyüjteni. —I. 

i 32. rendes ülés 1914. október 16-án. — DR. KERTÉSZ ABA 
elnök üdvözölvén a megjelenteket, kéri rovarásztársait, hogy a meny- 
nyire ezekben a nehéz időkben csak lehet, ne feledkezzenek meg 
kedvencz foglalkozásukról és ezentúl is ismertessék megfigyeléseiket, 
tanulmányaikat társaságunk ülésein. Majd bemutatja elnök a Lycaena 
Bellargus egy nagyon érdekes példányát, melyet PRAszky fogott Buda- 
pesten. Ennek a példánynak egyik féloldala typikus Bellargus, a. 
másik oldal pedig az ab. ceronus jellemző tulajdonságait tünteti fel. 
Az érdekes példányt a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. 


158 


Fálasztmányi ülés 1914. november 20-án. — Titkár bejelenti, 
hogy utolsé választmányi ülésünk óta GÖTZELMANN TIVADAR, METZGER 
EpE és BokokR IMRE tagtársaink elhúnytáról értesült. Kilépését beje- 
lentette Kuthy Dezső nemzeti múzeumi igazgató-őr, a ki nyugdíjaz- 
tatván, teljesen visszavonult és entomologiával sem foglalkozik már. 
Dr. Kertész Kálmán pénztáros jelenti, hogy a tagokat toborzó körlevelet 
kinyomatta, de kéri a választmány beleegyezését, hogy annak szétkül- 
désétől e kedvezőtlen időben egyelőre álljunk el. Végül 200 K névérték- 
ben badikölcsön jegyzését ajánlja, a mihez a választmány hozzájárul. 

33. rendes ülés 1914. november 20-án. — Ciki ERNŐ kegye- 
letes szavakkal megemlékezik társaságunk halottairól, (GÖTZELMANN 
TrivavaR-ról, MEerzGER IEpÉ-ről és a hősi halált halt BokoR IMRE szá- 
zadosról. — DR. PoNxGntácz SÁNDOR , Magyarország Neuroptera-fauná- 
járól" czímű előadásában ismerteti a Neuropteroideákra vonatkozó 
újabb rendszerezési kisérleteket és áttekintést nyújt faunánk enemű 
rovarairól. — DR. HotvárH Géza ,A háború entomologiai vonatko- 
zásai" czímű előadásában rámutat arra. hogy. mennyi vonatkozása 
van a háborúnak az entomologiára. A magyar rovarászok közül 
számosan vonultak hadba, sőt a mint hallottuk, veszteségünk is van 
már. Nagy befolyása van a háborús munkálatoknak a rovarvilágra 


is, így az árkok ásása, erdők kipusztítása, nagy területek elárasztása 
stb. mind befolyással van a rovarokra. De a rovarok szerepe viszont 
befolyással lehet a háborúra is és erre nézve felemlíti a molyok, 
Anthrenus-ok stb. kártételét a katonai raktárakban; vagy a poloskák, 
tetvek okozta kellemetlenségeket a katonák között. Végül néhány 
példát ismertet a régi háborúkból. A tetszéssel fogadott előadáshoz 
hozzászóltak ToMmALA NÁNDOR és DR. SCHMIDT ANTAL. — SZLABEY 
ERwxő DR. KERTÉ-zZ KÁLMÁN-nak a házilégyről áprilisban tartott elő- 
adésára vonatkozólag emlti, hógy egy amerikai újságban olvasta, 
hogy ottan az iskolákat is bevonták a légy elleni kiüzdelembe. A 
gyermekeket kioktatták a legyek természetrajzából, majd díjakat tűz- 
tek ki a beszolgáltatandó legyekért. Ennek azután az lett a vége; 
hogy még leánytanulók is egész légytenyésztést folytattak titokban 
és így nagymennyiségű legyet szállítottak be beváltásra. 
Választmányi ülés 1914. december 18-án. — Új tagnak meg- 
választatott HogvárnH KÁRoLYy (Budapest ) Titkár jelenti, hogy MocsánRy 


Sáxpon lemondott választmányi tagságáról. Boócz ÍRma pedig beje- 
lentette kilépését. 

314. rendes ülés 1914. december 18-án. — JABLONOWSKI JÓZSEF 
alelnök ismerteti a Stizus terminalis nevű ásódarázs életmódját, a mint 
azt a vizaknai sós területen volt alkalma tanulmányozni. A tetszéssel 


fogadott előadáshoz hozzászólt Csiki EÉRNő, BiRó LaJos és KERTÉSZ 


IKÁLMÁN. 


, ROVARTANI LAPOK" 


XXI. Band. Steptember—Dezember 1914. 9—12. Heft. 


DE 1095 Dr. S. Pongrács: Die Neuropteroideen Ún 
garns. — Verf. versueht in Begleitung einer ausführlichen litera- 


rischen Sehilderung die systematische Übersicht der ungarischen 
Neuropteroidenfauna darzustellen. Vor allem weist er auf die Un- 
richtigkeiten des heutigen Systems der Neuropteren hin,. welehes ent- 
gegen der Eutwiecklungslehre zu den Pseudoneuropteren (Odonaten, Per- 
lden, Ephemeriden) auch jene Nenuropteroiden hinzureiht, wie z. B. 
die Termiten, Embiden und Troctiden, welehe in ihrer Entwicklung 
überhaupt keine Metamorphose durehmachen. Diese műüssten im 
system eine besondere Stellung einnehmen, da sie als Unformen 
sümmtlicher Neuropteren betrachtet werden können. Verfasser bringt 
diese Betrachtung im vorliegenden System zur Geltung und theilt 
demnach die Neuropteren in vier grosse Gruppen: 1. Arechipteren 
(Urnetzfílügler ohne Metamorphose), 2. Pseudoneuropteren (Falsch- 
netzflügler mit unvollkommener Metamorphose), 3. Neuropteren 
. (Netzílügler mit vollkommener Metamorphose), 4. Trichopteren (Haar- 


. — flügler mit vollkommener Metamorphose). 


In den letzten Jahren hat die Zahl der Arten, hauptsachlieh 
aber dureb Heranziehung der Faunengebiete von Dalmatien, Bosnien 
und den Herzegowina, sehr zugenommen, so dass wir jetzt gegenüber 
den in der , Fauna Regni Hungariae : Neuroptera (1896)" angeführten 
497 Arten, jetzt 766 Arten ausweisen können. Für besonders wichtig 
erscheint das Vorkommen folgender Arten: Ephemevra glaucops P. Crn- 
troptilum hungaricum PowxGR., Ecdyurus Pazsiczkyi PowxGR., Habrophlebia 
modesta HG., Somatochlora alpesíris SEL., arcttca ZErTr., Aeschma viridis 
EVERSM., miuerosligma SEHNEID., Calopterya festiva BRULLÉ, Asinarchus 
coencsus Cr., Enoitcyla pusilla BuRum., Acrophylac zerberus BR., Steno- 
. phylaz carpathicus Dz.. Molanna angu tita Cr., Syncgapetus ater KLup., 
Jyrmeleon jiocsáryi PowxGR., Macronemurus appendiculatus ÍGATR., irro- 
ratus Wkx., Megalomus pyvalotdes RB., Drepanopterya alyida TER., Dilar 
iurcicus Hc., Hemer. bius stigma Sr., pellecidus Wx., Chrysopa gracilis 
Heyp., Nothochrysa fulviceps ST. 


Kleine Mitteilungen. 


S. 155. — Dr. J. Pazsiczky: Gynandromorpher Spanner 
aus Trencsén. — Verf. gelang es am 3. Juli 1914 auf elektrisehem 


Licht ein gynandromorphes Exemvlar von Boarnia repmdata L. 


160 


zu erbeuten. Die rechte Seite ist c", die linke 2, was aus der 
Fühlerbildung und Flügelzeichnung festgestellt werden kann. Der 
Schmetterling ist kleiner - als - repandata gewönlich, der Hinterleib ist 
ein mit Eiern gefüllter weiblicher Hinterleib. 


S. 156. — Dr. J. Pazsiceky: Über die Regenerierungs- 
fahigkeit der Raupen von Stauropus fagi. — Wahrend der 


Zucht der Raupen von Stauropus fagi L. kommt es bei der Háautung 
oft vor, dass die Krallen oder 1—2 Glieder der langen Vorderfüsse 
ausreissen. Bei der náchstén Háutung wird dies aber schon aus- 
geglichen, der Fuss wird aber kürzer, meist von halber Lange. 


Literatur. 

S. 156. — Es wird DR. 0. KRANCHERS ,Entomologiseéhes; 
Jahrbuch, 1915" und B. Putcms , Aus der Arthropodenwelt 
Simontornyajs" — besprochen und den  Interessenten  bestens. 
empfohlen. 

Vereinsangelegenheiten. 


s. 157. — ,Ausflug auf die Csepel-Insel. — Die Unga- 
rische Entomologische Gesellschaft veranstaltete am 11. Juni 1914 
einen Sammelausílug in die Sandpuszta der Insel Csepel. Obwohl 
ein Gewitter den Nachmittag wegnahm, so sammelten die Theil- 
nehmer doch mit bestem Erfolg. 

s. 157—158. Sitzungsberichte. — 16. xX. 1914. Vorsitzender 
DR. A. KERrÉsz zeigt ein Exemplar von Iycaena Bellargus dessen 
"eine Flügelseite typiseh, die andere der ab. ceronus entsprieht. Das. 
betreffende Exemplar schenkte der Vorsitzende dem Ung. National- 
Museum. 

20. XI. 1914. - Der Schwiftführer E. Csiki gedenkt mit pietat- 
vollen Worten den verstorbenen Miteliedern der Ung. Ent. Ges. Es 
starb Tu. GöÖTZELMANN (Berlin) und E. MErzGER (Budapest), ausser- 
dem verlor die Gesellschaft ihr Mitglied Hauptmann EMMERICH BokoR, 
dem wir scehöne Entdeckungen aus den ungarischen und bosnisch- 
herzegovinischen Höhlen verdanken (dnophihalmus Bokori, : Trechus 
Bokortanus, Antroherpon Bokori, Haplotropidius Bokori); Hauptmann 
BokoR wurde vom russische Kriegsschauplatz sechwer verwundet 
nach Kassa überführt, war aber nicht mehr zu retten, und erlag 
an seliner sehweren Kopfschusswunde. — DR. 5. PowGRÁcz sprach 
über , Die Neuropteroiden-Fauna Ungarns" (siehe Abhandlungen). — 
DR. G. Hogvárn sprach , Über die entomologisehen Beziehungen des 
Krieges". 

18. XII. 1914. J. JABLonowskr sprach über die Biologie von 
Stizus terminalis nach seinen Beobachtungen, welehe er am Fundorte: 
dieser Art, auf dem Kochsalzterrain bei Vizakna machte. — 


. ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXII. KÖTET. —— 1915 JANUÁR—MÁRCZIUS. — 1—3. FÜZET. 


A magyarországi Syrphidák nemei. 


Irta: DR. KERTÉSZ KÁLMÁN. 


Ez a dolgozat azt czélt szolgálja, hogy segélyével a Magyar- 
ország területén eddig megfigyelt Syrphidák nemeit meghatározhas- 
suk. Szándékom, hogy folytatólagos eczikkekben jellemezzem az egyes 
nemeket s leírjam az ezekbe tartozó fajokat. Ezt az utat azért válasz- 
tottam, mert az egész család egységes feldolgozása, a fajok nagy 
számát tekintve, hatalmas kötetet tenne ki, ennek kiadása pedig a 
mai körülmények között szinte lehetetlen A mi az egyes nemek fel- 
dolgozását illeti, nem kötöm magamat a rendszertani sorrendhez, 
hanem inkább arra fogok törekedni, hogy mintegy gyakorlatul, elő- 
ször könnyebben meghatározható fajok kerüljenek sorra. 

A Syrphidák családjába tartozó legyeket nagyon könnyen fel- 
ismerhetjük. Legfőbb ismertetőjelük szárnyuk u. n. vendégere (veni 
spuriu), mely a harmadik és negyedik hosszanti ér között, a rendes 
haránteret keresztezve fut le, de a mely valójában nem is ér, hanem 
csak ráncz, mely ér benyomását kelti. Az alsó tősejt hosszú, gyakran 
a szárny hátsó széléig terjed, de minden esetben hosszabb a középső 
 tősejtmél; az első hátsó szegélysejt zárt s a középső tősejt hozzá- 
vetőleg olyan hosszú, mint a harmadik hátsó szegélysejt. Ha eme 
bélyegeknek csak egyike is hiányzik, a légy nem tartozhatik ebbe a 
családba. A ,Rovartani Lapok" IV. évfolyamában (3 38— 410 old.) közzé- 
tettem a legyek családjainak meghatározó táblázatát, ennek alapján 
szintén igen könnyű megállapítani, hogy a kérdéses légy ide tartozik-e 
vagy sem ? 

Ezek előrebocsátása után a család jellegeit röviden a követke- 
zőkben foglalhatjuk össze : 


Rovartani Lapok, XXII. 1—3. (1915. V. 31). 


15 


1. kép. — Egy Syrphida szárnya az erek és sejtek elnevezésének fel- 
tüntetésére. 1 — szegélyér; 2 — fiókér; 5 — szegély alatti- vagy első hosszanti 
ér; 4 — sugár- vagy második hosszanti ér; 5 — közép- vagy harmadik hosz- 
szanti ér ; ő — korong- vagy negyedik hosszanti ér; 7 — könyök- vagy ötödik 
hosszanti ér; 8 — hónalj- vagy hatodik hosszanti ér; 9 — hónaljtő- vagy 
hetedik hosszanti ér; 7" — vendégér ; t — szárnytő-harántér; xr — rendes 
harántér; y — hátsó harántér; 2 — hónaljharántér, vagy a könyökér alsó ága; 
a — tőszegélysejt ; b — felső szegélysejt; c — alsó szegélysejt:; d — perem- 
sejt; e — sugársejt ; f— első hátsó szegélysejt ; g — korongsejt; Ah — máso- 
dik hátsó szegélysejt; íz — harmadik hátsó szegélysejt; k — felső tősejt ; 
l — középső tősejt ; m — alsó tősejt; n — hónaljsejt; o — hónaljlebeny. 


Homlokhólyag nélküli eyeclorrhaph legyek. Sörtéket csak nagyon 
elvétve találunk rajtuk. Fejük rendesen olyan széles. mint a toruk. 
A hím szemei a homlokon rendszerint összeérnek, a nőstényekéié 
közzé ellenben beékelődik a széles homlok, mely előrefelé többé- 
kevésbbé megnyúlt s proximális részén a csápok ízülnek. Arcz- 
paizsuk alakja (6—17 rajz) rendkívül változatos ; szemeik csupaszok 
vagy szőrösek; pofájuk rendesen keskeny ; járomlemezük többnyire 
jól fejlett. Csápjuk három ízű, a harmadik ízen van a rendesen dor- 
salis, ritkán apicalis állású csápsörte. Torukon különös dolgokat 
nem látunk, legföljebb egyes nemek rendkívül dús szőrözete feltűnő. 
Paizsuk rendszerint félköralakú, hátsó szegélye néha sörtés. Potrohuk 
rendkívül változó alakú; a hím külső ivarszervei legtöbb esetben 
asymmetrikusok. Lábaik alakja is nagyon változatos, de sörtéket csak 
ritkán találunk rajtuk s ha egyes nemekben megjelennek, azok nagyon 
jellemzők. Általában véve valamely Syrphida hátsó lábát némi gya- 
lat után semmiféle más család képviselőjének lábával össze nem 
téveszthetjük. Szárnyerezetük nagyon jellemző ; a vendégér jelenléte 
rögtön elárulja az ide való tartozást, valamint a zárt első hátsó sze- 
gélysejt s a hosszú középső tősejt is, mely rendesen eléri a harma- 
dik hátsó szegélysejt hosszát. Hónaljlebenyük (alula) legtöbb esetben 


jól fejlett, bár egyes nemekben kicsiny vagy hiányzik. Pikkelyeik 
sohasem túlnagyok s peremükön gyakran jellegzetes alakú szőrök 
vannak. Kezgetyűik legfeljebb nagyságban változók. 


2—5. kép. — Különféle Syrphidák szárnya. 2. Microdon, 3. Spilomyia, 


4. Eumerus, 5. Eristalis. 


Javarészük rendkívül ügyes repülő, napos helyeken gyakran 
láthatjuk őket függögetni s ilyenkor egyes fajok megteszik azt is, 
hogy ráülnek kinyújtott újjunkra. Néha függögető helyükről villám- 
gyorsan tűnnek el szemünk elől, hogy egy pillanat múlva ugyanazon 
a ponton tovább függögessenek. Legtöbbjét nyíló virágokon találjuk, 
de egyesek szeretik a félhomályt s bozótban, magas fű között tar- 
tózkodnak. Álczáik vagy levéltetvekből táplálkoznak (aphidivora), vagy 
korhadó fában, rothadó anyagokban, növényszárakban, gombákban 
stb., vagy pedig hártyásszárnyú rovarok (Vespa, Bombus) fészkeiben 
élnek, egy nem (Microdon) képviselői pedig hangyafészkekben alakul- 
nak át. 

.- A hazánkban élő fajok hét alcsalád keretébe tartoznak. Az al- 
családok és nemek meghatározására szolgáljon a következő táblázat. 
Megjegyzem, hogy a táblázatba néhány olyan nemet is felvettem. 
melyeknek hazánkban való előfordulása ezideig még nincs megálla- 
pítva, de nagyon valószínű. 


4 


470 
e 
"04a 


17 


€—17. kép. — Különféle Syiphidák feje arezélben. — 6. Chrysoloxum, 7. Calli— 
cera, 8. Pelecocera, 9. Certoides, 10. Rhingia, 11. Heringia, 12. Psarus, 18. Volumcella, 
. 14. Clilosia, 15. Microdon, 16. Tropidia, 17. Lasiopticus, 

1 (142) Csapjuk rövid, többé-kevésbbé lefelé hajló (10, 11, 13, 14, 
105 11 122): 

2 (81) Rendes haránterük a korongsejt közepe előtt van (1, 2. rajz). 

3 (80)  Peremsejtjük nyitott (I, 2, 3, 4. rajz) ; csápsörtéjük csupasz 
vagy pelyhes (14, 17. rajz). — 1. alcsalád : Syurphinae. 

4 (15)  Arczpaizsuk oldalról nézve függélyes vagy kissé lejtős, a 
szem szélével párvonalas (11. rajz), fekete vagy éreczfényű : 


Öt 


15 


19 


20 


5 


arezpaizsuk és szemük mindig szőrös. Valamennyi ide tar- 
tozó faj sötét színű ; fejükön s torukon soha sincs világos 
színű folt (de potrohukon lehet). 
Szájnyílásuk felső pereme legkevésbbé sem megnyúlt 
CESEEAjZ) a 
Potrohuk látszólag csak három szelvényből áll. 

íz Triglyphus Lw. 
Potrohuk öt szelvényből áll. 
Csápjuk kissé megnyúlt, hozzávetőleg kétszer oly hosszú 
mint a milyen széles ; első hátsó szegélysejtjük külső felső 
szöglete derékszögű vagy tompaszögű (2, 4. rajz). 

Heringia RonDp. 

Csápjuk kerekded vagy tojásdad alakú, sobasem megnyúlt ; 
első hátsó szegélysejtjük külső felső szöglete hegyesszögű 
(5-3 0 rajz) 
A hím tomporán pálczika alakú nyúlvány van; a nőstény 
potrohán világos foltok nincsenek, potroha vége pedig 
hegyes. Cnemodon EGG. 
A hím tomporán nincs nyúlvány ; a nőstény potrohán ren- 
desen világos foltok vannak, potroha vége pedig kerekített. 
Testük karcsu; a nőstény homlokának oldalain szürke hím- 


por alkotta foltok vannak. Pipiza FALL. 
Testük zömök; a nőstény homlokának oldalain nincsenek 
szürke hímpor alkotta foltok. Penium Pm. 


Szájnyílásuk felső pereme kissé megnyúlt. — Psilota MEIG. 
Arczpaizsuk vagy domború, vagy közepe táján dudor van, 
vagy areczpaizsuk (nem csupán a szájnyílásuk felső pereme) 
kúpalakúan megnyúlt (10, 14, 17. rajz). 
Arczpaizsuk ívelt, domború, a csápok alatt nem homorú s 
részben vagy egészen sárga. Paragus LATR. 
Arczpaizsuk a csápok alatt homorú, azután vagy a közepén, 
vagy a szájnyílás peremén, vagy mindkét helyen dudoros. 
Egész testük fekete, kék, barna vagy érczfényü, minden- 
nemű világos szinű folt nélkül, legfeljebb a csáp harmadik 
íze vagy a lábak lehetnek világos színűek, vagy a potrohon 
lehetnek kékesszürke foltok. 
Fémfényű fajok; nőstényeik homloka harántul ránczos ; 
járomlemezük s gyakran arczpaizsuk középső dudora is 
hiányzik: szemeik mindig csupaszok. 
Csápjuk harmadik íze többé-kevésbbé megnyúlt ; első hátsó 
szegélysejtjük külső felső szöglete derékszögű. 
Orthoneura Mace. 


1 A Chrysogaster MErG. nem alneme. 


(20) 


(23) 


(22) 


(19) 


(18) 


(707 


(70) 
(29) 


(23) 
(61) 
(40) 


(33) 


(34) 
(39) 
(38) 
(37) 
(36) 
681 


VILRR OT sot AZT 


Csápjuk harmadik íze kerekded; első hátsó szegélysejtjük 
külső felső szöglete hegyesszögű. 

Mindkét ivar potroha fényes; a hím szemeit a fej széles- 
ségének mintegy harmadát elfoglaló homlok választja el 
egymástól.  Liogaster Konp.! 
Potrohuk hátoldalának közepe fénytelen, szélei ellenben 
fényesek ; a hím szemei összeérnek. — Chrysogaster MEIG. 
Barnás, kékes vagy fekete, sohasem fémfényű fajok; nős- 
tényeik homlokán nincsenek harántránczok ; járomlemezük 
van; szemeik hol csupaszok, hol szőrösek.  Chilosia MEIG. 
Testük különböző részein világos, többnyire sárga foltok 
vannak. 

Arczpaizsuk közepe táján dudor van, szájnyílásuk felső 
pereme ritkán és sohasem feltűnően megnyúlt. 

Hátsó czombjuk alul nem tüskés. 

Rendes haránterük ferde s a korongsejt közepe táján van ; 
sárgarézszínűek, fényesek. Ferdinandea KoNp.? 
tendes haránterük majdnem függélyes s jóval a korong- 
sejt közepe előtt van. : 


 Potrohuk a tövén egyáltalán nem szükül össze, vagy 


csak alig. 

Arczpaizsuk és paizsuk érczfényű vagy fekete, legfeljebb 
a hímpor következtében látszik szürkének vagy sárgának. 
Szárnyuk a lapos, bunkóalakú, vöröses foltú potrohuknál 
rövidebb. Pyrophaena SCHIN. 
Szárnyuk nem rövidebb a potrohuknál, ez utóbbi sem nem 
feltűnően lapított, sem nem bunkóalakú és sárga foltok vagy 
szalagok vannak rajta. 

A hím első lábpárjának tarsusai kiszélesedettek, a nőstényéi 
rövidek és szélesek. Platychirus ST.-FWARG. $z SERV. 
Mindkét ivar első lábpárjának tarsusai egyszerűek. 
Potrohuk keskeny, oldalai párvonalasak. 

Szemük kissé szőrös. Melangyna VERR. 
Szemük teljesen csupasz. Melanostoma SCHBIN. 
Potrohuk lapos, széles, tojásdad. Xanthandrus VERR. 
Arezpaizsuk legalább részben sárgás, a mit néha csak 
alapos vizsgálat alapján  allapíthatunk meg;  paizsuk 
gyakran szintén feketének látszik, de áteső fényben nézve 
áttetsző. 


1 A Chrysogaster MsIiG. nem alneme. 


2 A Zelminae alcsaládba tartozik, iendes haránterének helyzete miatt. 


ebbe az alcsaládba is be van illesztve. 


6-2 


Es 


41 


49 


45 


60 


61 


7 


Mindkét ivar szemei távol állanak egymástól ; csápsörtéjük 
megvastagodott, rendesen három ízű s néha látszólag apicalis 
állású. 

Csápjuk- harmadik íze- háromszög- vagy bárdalakú, csáp- 
sörtéjük látszólag apicalis állású (8. rajz). 

: Pelecocera MEIG. 
Csápjuk harmadik íze gömbölyded, csápsörtéjük dorsalis 
állású. Chamaesyrphus MIK. 
A hím szemei összeérnek ; csápjuk rendes alakú. 

Toruk hátoldalának peremén sárga szalag fut végig: pleu- 
ráikon sárga foltok vannak. 
Potrohuk széles és lapos. 
Szemeik csupaszok. 
Szemeik szőrösek. 
Potrohuk keskeny és hosszú. 

f Sphaerophoria 5T.-FARG. £ SERv. 
Toruk hátoldala vagy egyáltalában nem sárga, vagy ha 
igen, akkor a sárga szín csak keskeny csík alakjában van 
meg : pleuráikon nincs sárga folt. 
Potrohuk hátoldalán élesen határolt sárga szalagok, sárga 
vagy fehéres foltpárok, vagy félholdalakú foltok vannak. 
Homlokuk hólyagszerűen duzzadt (17. rajz) ; potrohuk hát- 
oldalán a foltok félholdalakúak, fehéresek. 

Lasiopticus ROND. 

Homlokuk rendes; a potrohuk hátoldalán levő foltok ren- 
desen sárgák. 
Harmadik hosszanti erük az első hátsó szegélysejt felett 
ívesen hajlott, minek következtében ez a sejt kissé meg- 


Xanthogramma SCHIN. 
Olbiosyrphus MIK. 


szűkül. Didea Maca. 
Harmadik hosszanti erük az első hátsó szegélysejt felett 
nem hajlik meg ívesen. Syrphus FABR. 
Potrohuk hátoldalán nincs élesen határolt sárga szalag 
vagy folt. 


Toruk hosszánál kissé szélesebb; potrohuk rövid tojásdad 
alakú, majdnem kerek, toruknál jóval szélesebb ; szőrözetük 
dús és bolyhos. Eriozona SCHIN. 
Toruk hosszabb mint a milyen széles ; potrohuk más alakú ; 
szőrözetük ritkás és nem bolyhos. 

Szárnyuk közepe táján sötétszínű harántsáv, arczpaizsuk 
közepén fekete csik van. TLeucozona SCHIN. 
Szárnyukon nincs sötétszínű harántsáv, sem arczpaizsukon 
fekete csík. Ischyrosyrphus BIG. 
Potrohuk a tövén feltűnően megszűkült. 


65 


69 


(65) 


(64) 
(63) 
(62) 


) (67) 
T (66) 


3 (69) 


(68) 


Potrohuk lapos; toruk  hátoldalának peremén,  pleurái- 
kon és potrohuk hátoldalán élesen határolt élénksárga fol- 
tok vannak. 

Szemük csupasz. Xanthogramma SCHIN. 
Szemük szőrös. Olbiosyrophus MIK. 
Potrohuk hengeres, élesen határolt sárga foltok nincse- 
nek rajta. 

Hónaljlebenyük nagyon kicsiny: potrohuk feltünően meg- 
nyúlt és keskeny. Baccha FABR. 
Hónaljiebenyük rendes nagyságú : potrohuknak csak a töve 
karcsú s potrohuk nem feltűnően keskeny. 

Csápsörtéjük majdnem csupasz : fekete potrohukat keskeny 


sárga szalagok díszítik. Doros MEIG. 
Csápsörtéjük tollas; potrohuk vagy egészen fekete, vagy 
túlnyomóan vörössessárga. Spathiogaster ROxDp. 


Hátsó czombjuk megvastagodott, alul tüskés. 

Syritta ST.-FARG. k SERv., öziyiolepta NEwum.! 
Arczpaizsuk közepe táján nincs dudor s szájnyílásuk felső 
pereme többé-kevésbbé megnyúlt. 
- Hónaljlebenyük rendes nagyságú; potrohuk csak elvétve 
bunkóalakú, rajta a barna szín az uralkodó. 
Arezpaizsuk csőralakúan megnyúlt (10. rajz). 

Rhingia 5CoPp. 

Arczpaizsuk csak kissé megnyúlt, de sohasem csőralakú. 
Csápsörtéjük majdnem csupasz. Brachyopa MEIG. 
Csápsörtéjük tollas. Hammerschmidtia SCHUM. 
Hónaljlebenyük nagyon kicsiny: potrohuk bunkóalakú, 
fekete, sárga foltokkal díszített. 
Első hátsó szegélysejtjük külső alsó szöglete kerekített ; 
csápsörtéjük pelyhes. Sphegina MEIG. 
Első hátsó szegélysejtjük külső alsó szöglete derékszögű ; 
csápsörtéjük csupasz. Neoascia WILL. 
Peremsejtjük zárt (5. rajz); csápsörtéjük tollas (13. rajz). 
— 2. alcsalád: Velucetllinae. Volucella GEOFFR. 
Rendes haránterük a korongsejt közepe táján vagy közepén 
Halt vana a lo aj 


(107) Első hátsó szegélysejtjük feltűnően megszűkült, mert felső 


(90) 


szélét alkotó harmadik hosszanti erük félköralakúan be- 
öblösödik (5. rajz.) — 3. alcsalád: Lampetiinde. 
Peremsejtjük zárt (5. rajz). 


1 Mindkét nem a Zeliminae alcsaládba tartozik, de rendes haránterük 
helyzete miatt ebbe az alcsaládba is be van illesztve. 


99 (100) 


100 (99) 


101 (102) 


102 (101) 


Csápsörtéjük részben vagy egészen tollas. 

; Eristaloides Ronp.! 
Csápsörtéjük csupasz, vagy töve röviden pelyhes. 
Szemük egyszínű. Eristalis LATR. 
Szemük foltos. 
A hím szemei összeérnek ; mindkét ivaréi javarészt csupa- 
szok, csak felső részük szőrös. — Lathyrophthalmus MIk.1 
A. hím szemei távol állanak egymástól s egész felületük 
épen úgy, mint a nőstényéié, egyenletesen szőrös. 

Eristalinus RownNDp.! 

Peremsejtjük nyitott (3. rajz). 
Hátsó czombjuk apicalis vége előtt alul nincs fogalakú 
nyúlvány. 5 
Szemük szőrös. 
Toruk hátoldalán sárgás harántsávok vannak; hátsó czombjuk 


rendes; a hím szemei összeérnek. Myiatropa Roxp. 
Toruk egyszínű; hátsó czombjuk nagyon megvastagodott ; 
a hím szemei távol állanak egymástól. Matllota MEIG. 


Szemük csupasz. 
Testüket dús szőrözet fedi; hátsó czombjuk apicalis vége 
előtt több, egy csomóban álló, apró tüske van. 
Zetterstedtia KowxDp.? 
Testük majdnem csupasz; hátsó czombjuk apicalis vége 
előtt nincs tüskecsomó. 
A hím szemei távol állanak egymástól. 
Harmadik csápízük valamivel rövidebb, mint a milyen széles, 
felső és elülső széle szöget alkot s csápsörtéjük közvetetlenül 
ezen szöglet előtt van beékelve ; potrohukon hosszanti foltok 
vannak. Tiops RoNnNDp.? 
Harmadik csápízük valamivel hosszabb, mint a milyen szé- 
les. tojásdad alakú s csápsörtéjük az íz tövéhez közel van 
béékelve ; potrohukon harántfoltok vagy szalagok vannak. 
Arczpaizsukat hímpor és szőrözet fedi, de közepén síma 
csupasz csík fut végig: szegélysejtharánterükt hiányzik ; 
pikkelyeik felső felületének a paizshoz közelebb eső része 
nemezszerű szőrözettel fedett. Tubifera. MEIG. 
Arczpaizsukat egészen vagy javarészben hímpor és szőrözet 


1 Az Eristalts LATR. nem slneme. 


19 


3 
4 


A  Mallota. MErc. nem alneme. 
A Tubifera MEIrG. nem alneme. 
Az egyes nemekben megjelenő szegélysejtharántér a fiókeret a 


szegélyalatti érrel köti össze s az előbbi torgolata közelében van. 


10 


103 (98) 


fedi, csupasz csík vagy egyáltalában nincs rajta, vagy ha. 
van is, igen jelentéktelen ; szegélysejtharánterük van; pik- 
kelyeik felső felülete csupasz. Eurinomyia Big. 
A hím szemei majdnem összeérnek. — Mesembrius Roxp.1 


104 (91) Hátsó czombjuk apicalis vége előtt alul fogalakú nyúl- 


105 (106) 
106 (105) 
107 (82) 
108 (111) 
109 (110) 
110 (109) 
111 (108) 
112 148) 
113 (120) 
114 (119) 
115 (118) 
116 (117) 
117 (116) 
118(115) 
119 (114) 


120(113) 


121 (138) 


122 (131) 


vány van. 
Szemük szőrös; arczpaizsuk . szájnyílásuk peremén alig 
megnyúlt. Lampetia MEIG. 
Szemük csupasz: areczpaizsuk ormos (16. rajz). 
Tropidia MEIG.2 
Hlső hátsó szegélysejtjük egyáltalában nem, vagy csak 
kissé szűkült, mert harmadik hosszanti erük majdnem egye- 
nes lefutású (3, 4. rajz). — 4. alcsalád: Zeliminde. 
Csápsörtéjük tollas. 
Testüket dús szőrözet fedi, potrohukon sárga foltok nin- 
csenek. Arctophila SCHIN. 
Testük alig szőrös, potrohukon sárga foltok vannak. 
Cinxria MEIG. 
Csápsörtéjük csupasz. 
Peremsejtjük nyitott. 
Testüket hosszú bolyhos szőrözet fedi. 
Hátsó czombjukon alul sem fogalakú nyúlvány, sem tüskék 
nincsenek ; potrohuk rendesen tojásdad alakú. 
Arczpaizsuk a szemeik alsó szélénél jóval lejebb ér, arcz- 
élben alul csúcsos (13. rajz). 
A hím szemei távol állanak egymástól : testük szörözete dús. 
Penthevilea MEIG. 
A hím szemei összeérnek vagy majdnem összeérnek : testük 


csak kevéssé szőrös. Cynorrhina WILL. 
Arczpaizsuk alig terjed lejebb a szemeik alsó szélénél, 
arezélben tompa (13. rajz). Pocota ST.-FARG. k SERV. 
Hátsó czombjuk alul tüskés ; potrohuk oldalai majdnem pár- 
vonalasak. Brachypalpus Mace. 


Testük szőrözete nem feltűnő és sohasem hosszú és bolyhos. 
Torukon, a vállfoltot kivéve, feltűnő sárga rajzolat vagy 
folt nincs. 

Hátsó czombjuk alul tüskés vagy feltűnő fogalakú nyúlvány 
van rajta, vagy csúcsa előtt alul kiszélesedett: hátsó tom- 
poruk néha sarkantyút visel. ; 


1 A Tubifera MEIiG. nem alneme. 
2 A Zeliminae alcsaládba tartozik, de harmadik hosszanti erének 
lefutása miatt ebbe az alcsaládba is be van illesztve. 


Tjznámál; az első hátsó TE bukét elzáró ér Táolaséne 
; kétszer megtörött (mint az Eumerus nemben). 
. 124 (129) Hátsó czombjukonalulatüskézettség meglehetősen egyenletes. 
125 (4126) Arezpaizsuk kissé ormos ; hátsó czombjuk rendkívül meg- 


- vastagodott. Syritta ST.-FARG. k SERV. 
. 126 (125) Arczpaizsuk nem ormos; hátsó czombjuk nem túlságosan 
. megvastagodott. 


Hai 50) Rendes haránterük a korongsejt közepe előtt van. 
ű .  Myiolepta NEwuw. 

; . 15420 Rendes haránterük a korongsejt közepén túl van. 
Zelima MEIG. 
aj 129 (123) Hátsó czombjuk csúcsa előtt alul fogalakú nyúlvány van. 
Tropidia MEIG. 
(130 (123) Arczpaizsuknak a csápok alatt levő része nem homorú ; 
3 az első hátsó szegélysejtjüket elzáró ér kétszer megtörött 
38 MEZ Eumerus MEIc. 
. 181 (122) Hátsó czombjuk alul nem tüskés, vagy csak egy tüske van 

rajta; hátsó tomporuk soha sem visel sarkantyút. 

1 (133) Toruk oldalán és paizsukon erős sörték vannak. 

Ferdinandea RowxDp. 


E 133 (132) Torukon nincsenek erős sörték. 
: 134 (135) Hátsó czombjuk megvastagodott. NTyiolepta NEWM. 
. 135 (134) Hátsó czombjuk nincs megvastagodva. 
. 136 (137) Testüket rövid bolyhos szőrözet fedi; két utolsó potroh- 
. gyűrűjük, vagy legalább az utolsó, öt jsessárga. 
ú OCynorrhina WILL. 
Fi137 (136) Testük majdnem csupasz, javarészt femfényű. 
Calliprobola RoND. 
F 136 (121) Torukon, a. vállon levő folton kívül, más feltűnő sárga raj- 
zolat vagy folt is van. ; 
Fi me Hátsó czombjuk egyszerű ; hónaljerük rendes lefutású. 
Temnostoma 5T.-FARG. gt SERV. 
(140 (139) Hátsó czombjuk csúcsa előtt alul fogalakú nyúlvány van; 
hónaljerük nem rendes lefutású, mert utolsó szakasza egy 
darabig a szárny hátsó szélével párvonalasan fut s csak 
azután torkollik bele (3. rajz.). Spilomyia MEIG. 
B 41 (112) Peremsejtjük zárt. Milesia LATR. 
EB (1) Csápjuk hosszú, megnyúlt, előreálló (6, 7, 9, 12, 15. rajz.). 
143 (148) Harmadik hosszanti erük egyenes lefutású, az első hátsó 
; szegélysejt felett sem be nem öblösödik, sem érfüggeléke 
nincs. — 5. alcsalád: Chrysotoxinae. 
aa (147) Csápsörtéjük dorsalis állású (6, 12. rajz). 


r-. 
2 


12 


145 (146) Csápjuk hosszú homloknyúlványból ered (12. rajz) ; potrohu- 
kon széles vörös harántsáv van. Psarus LATR. 
146 (145) Csápjuk az előreálló homlokból ered (6. rajz); potrohuk 
fekete, sárga ívalakú foltokkal ékített. Chrysotoxum MEIG. 
147 (144) Csápsörtéjük apicalis állású (7. rajz.). Callicera PANZ. 
148 (143) Harmadik hosszanti erük az első hátsó szegélysejt felett 
beöblösödik, vagy érfüggelékkel ellátott. (2. rajz.). 
149 (150) Csápsörtéjük dorsalis állású ; arczpaizsuk domború és sző- 
rös (15. rajz). — 6. alcsalád: Microdontinae 
; Microdon MEIG. 
150 (149) Csápsörtéjük apicalis állású; arczpaizsuknak csak alsó fele 
domború s majdnem csupasz (9. rajz). — 7. alcsalád: 
Ceritoidinae. Cerioides ROND. 


Az Angerona prunaria L. második 
generácziója. 
Irta: GOICS ANDRÁS. 


A mióta lepkegyüjtéssel foglalkozom, szabadságomat minden 
évben Felső-Zemplénben, Homonnán töltöm és ott igyekszem gyűj- 
teményemet minél nagyobb mértékben és minél ritkább állatokkal 
szaporítani. 3 3 ; 

Sajnos, az utóbbi évek kedvezőtlen nyári időjárása legszebb- 
nek és legsikeresebbnek igérkező kirándulásaimat meghiúsította, álta- 
lánosságban azonban mégis azt tapasztaltam, hogy ezzel a hegyes- 
völgyes gyönyörű vidékkel, a hol komoly gyüjtő talán még egyál- 
talán nem is járt, határozottan érdemes foglalkozni. 

Mind magas hegységein, mind völgyeiben, a Laborcz folyó és 
a kis hegyi patakok partján búja növényzet díszlik, a mely táplálé- 
kot nyújtva a lepkefajok százainak, nyugodt zavartalanságában való- 
ságos tenyésztő helye ezeknek a fajoknak. 

Megtaláltam itt a hazai Lycacna-k legtöbb fajtáját, köztük egy- 
egy érdekesebb aberratiót is (Icarus Korr. ab. caerulea WFucnuns. ; Bel- 
largus Rorr. ab. Ceronus Esp. c"; Cyllarus Rorr. ab. dimus BGSTR ; 
Arion L. ab. obscura), gyűjtöttem továbbá a szövőlepkék sol fajtáját, 
a bagolypilléket különösen nagy számban, így a Catocalu-k egyes 
"sárga faját 15, a Geometridák számos faját és Anthrocera-kat (Zygaena) 
igen nagy számban. 

A Geometridák közül megemlítem a Bupalus pimarius t, a mely 
"a város közelében levő fenyvesekben (június közepén) a verőfényes 
déli órákban nagy mennyiségben repül. Egy délelőtt alig egy óra 
alatt mintegy 25—30 c"-et fogtam, nőstényt azonban sem a repülő 


Él 


ledob at 


. állatok között, sem a fák galyain pihenők között nem sikerült talál-- 
. nom. SPULER megjegyzését, hogy a repülő állat, ha üldözik, csiga— 
. vonalban a fenyőfák törzse körül felfelé repül és a fák tetején leül, 
. nem tudom igazolni: ha az alacsonyan repülő állatot a hálóval nem- 
. sikerült elfognom, gyors repüléssel magasra emelkedett és egyenes- 
. irányban elmenekült. 
24 Mint kezdő. lepkész, még nem vagyok azon a ponton, hogy 
a . specziálisan egyes ritka fajok, vagy változatok kutatásával foglalkoz- 
zam, nem kételkedem azonban benne, hogy az itt észlelt népes 
7 . lepkevilágban szép számmal szerepelnek a ritka fajok és változatok 
. is és remélem, hogy később — nagyobb gyakorlat után — ilyeneket 
. is meg fogok találni. 
[ —— Most csak az Angerona prunaria L.-nak 1912. augusztus végén 
. (22-től kezdődőleg) gyüjtött feltünően kis példányairól szándékozom 
. megemlékezni, a melyek a májusban repülő példányokkal rajz 
. tekintetében teljesen egyenlők, de amazoknál mintegy harmadrésznyivel 
kisebbek és a hímek színe a normális hímek barnássárga színével 
. szemben erősebb sárga. Az összes gyüjtött példányokat — mintegy 
.6—7 darabot — egy villamos lámpával megvilágitott nyitott folyosón a 
falon fogtam, csak kár, hogy többé-kevésbé mind rongyos példány 
. volt, amit a már napok óta tartó esőzésnek és szélnek tulajdonítok. 
i Volt e példányok közt 2 darab ab. Spambergiü is, a melynek 
. sárga alapszíne megmaradt, rajza azonban nincsen, csak a szárnyak 
. középpontjában van meg a jellemző barna folt. 
1 AZ Ángerona prunarta-nak ez az augusztus végén jelentkező 
(kis alakja minden valószínűség szerint koratavaszi példányok máso- 
E úik generácziója, a mit az a körülmény is megerősít, hogy noha 
B a nyáron július közepétől gyüjtöttem Homonnán és vidékén, 
É prunaria-t csak augusztus 22-ike után fogtam, tehát ezek a példányok 
ez első generáczióból megmaradt példányoknak nem tekinthetők. 
Mint érdekes jelenséget közlöm ezt, mert e lepkefaj második 
ME ciójáról a rendelkezésemre álló művekben nincsen említés. 
Hogy a második generáczió minden évben megjelenik-e, vagy pedig 
az 1912. évben csak kivételes eset volt, még nem volt alkalmam 
megállapítani, mihelyt azonban tehetem, megfigyelem és annak i1de- 
7) jén beszámolok róla. 
38 Ezidei homonnai ZTETESEBE legközelebb leszek bátor be- 
. számolni. 


al 


) Megemlítem ez alkalommal még azt a megfigyelésemet, hogy 
. Békásmegyer környékén a Chrysophanus dorilis-nak nem tiszta törzs- 
. faja repül, hanem az összes fogott példányok a var. orientalis STGR.- 
hez úagyon közel álló, vagy teljesen annak mondható sötét példá- 


14 


nyok. A dd hátsó szárnyai alsó széléről a sárga foltok vagy telje- 
sen hiányoznak, vagy csak igen elsötétült kis nyomokban vannak 
meg. a nőstények pedig teljesen elsötétült példányok, amelyeknek a 
rajza csak mintegy a sötétbarna fátyol alól üt át. A szárnyak fonák- 
jának alapszíne mind a két nemnél határozottan sárga a törzsfaj 
sárgásszürke színével szemben. 


Barlangkutatás nehézségekkel. 


Irta: BoKoR ELEMÉR. 


Kisszegyesd  Biharmegye igénytelen falvacskáinak egyike. 
Zeg-zugos, hegynek ugró, hol nyaktörő kövekkel, hol meg lúdmeg- 
úszta, sertésvájta tócsákkal fedett utczáival, füstátjárta s koromlepte 
deszkavityillóival, avagy vályogból vert, zsúppal fedett s kéményte- 
len viskóival épp úgy bele illik a bihari oláhlakta tájképekbe, mint 
akármely más falva széles e megyének. 

Az által se válik nevezetesebbé, hogy ott fekszik, a hol a jég- 
hideg Tiszapatak kibontakozva a Magura- és Priszlop-hegyek fojto- 
gató öleléseiből, csobogva önti kristályvizét a Feketekőrös ide fel- 
nyúló völgyébe, hogy a közepén átzúgó patak egy sokat zakatoló 
fűrészmalomnak adhatna szorgosabb életet, (ha a malmot más kezek 
vezetnék), hogy tőle csak egy órányira Fonóházán át vezet az 
országút KRézbányának fémekben gazdag s mégis rokkant lábon 
sántikáló aknáihoz, — mindez még cseppet se teszi nevezetessé e 
z7eg-zúgos fészket. Beékelte magát szük völgytorokba, elrejtőzött 
komor bükkerdők árnyába, tán rég meg is felejtkeztek volna róla, 
ha nem hozná őt néha-néha két sajátsága emlékezetbe. Az egyik, 
amely az idegenre és környékbelire egyaránt fontos, hogy dolog- 
kerülő legényei páratlan gyorsasággal forgatják késeik pengéjét, a 
másik, a mely csak a távol idegent érdekli, hogy e nyomorúlt falu 
kiinduló ponttúl szolgál Biharmegye legpompásabb barlangjainak 
felkeresésére. 

Utóljára 1913 júliusának első napján látogattam el a faluba. 
János szolgám is velem volt; elmaradhatatlan kísérőm két évi bihari 
barangolásaimon. Az idő is kedvezett, a mennyiben a megszokott 
sűrü eső helyett csak lágyan szitált s a ködhomály fejünk felett 
mintegy száz méteren lebegett. De száraz ruhában haza vetődni 
még sem reméltem s a később átéltek fényesen bizonyították, hogy 
reményemben nem csalatkoztam. 

Fonóháza elhagyása után nyilt első alkalmam sikamlós ingo- 
ványokkal, feneketlen pocsolyákkal közelebbi érintkezésbe lépni. De 
czipőim vízhatlanok lévén, lábszáraim kettős kamáslitól védve, nem 


sál 


15 


is hederítettem rájuk. A csatakos vetések mentén, egy kukoriczáson 
. át, csurranó gazossal szegélyezett ösvényeken azonban már karjaim. 
s lábszáraim a térden felül kötöttek ismeretséget a mindent átható 
esővel. De ez még hagyján! Hanem a mikor Kisszegyesd előtt a, 
medrében meg nem férő Tiszapatak éppen az egyedül járható kocsi- 
utat választotta új menetirányul, midőn a falu alján elöntött utczákat 
. úgy kellett vennünk, hogy félkarral a kertpalánkba kapaszkodva a 
palánkmenti kövekre ugráltunk, miközben a megérintett dióágakról 
 .Íriss és bő zuhany omlott nyakunkba, akkor már rázendítettem 
néhány erősebb kifejezésre, mi a kisszegyesdi zsíroshajú oláhoknak 
látszólag nem kis kárörömére szolgált. 

Mindezért a falu egyedüli korcsmájában avas szalonna s keserű 
sör mellett kerestem vigaszt. A korcsmárosné, — áldott legyen a, 
. másfélmázsás kardos asszony lelke! — hogy megóvjon a falubeliek 
kiváncsi szemeitől, tolakodó kérdezgetéseitől és vigyorgással kísért 
 megjegyzéseitől, a mellékszobát bocsátotta rendelkezésünkre. Festői 
hanyagságban hevert itt szerteszét : vetetlen ágy, pihés dunna, zsíros 
bekecs, kormos serpenyő, mázos főzőkanál, pókhálós palaczk, hordó 
és hasábfa ujjnyi piszok mellett. Természetes, hisz  Biharban 
vagyunk! Míg odaát esetlen megjegyzések s nyers hahota váltották 
. fel egymást, a korcsmárosné óva, intett, ne mutassam pénzem, mert 
e ,bicskásokban" nem lehet bízni. Mosolyogva utaltam keskeny 
ökleimre s mindég készenlétben levő ismétlő-pisztolyomra. Így helyes, 
. vélte a jó asszony, akkor nem féit többet. 

. A jámbor oláhokat faképnél hagyva megindúltunk a Tisza- 
völgyön felfelé. Az eddig bizonytalan időjárás határozottabb formát 
öltött magára. A völgyoldalakon ólmos köd gördült alá, függönyt 
. húzva a vadregényes hegyszoros elé, egykedvűen zuhogott az eső, 
tombolva kavargott alant a haragoszöld Tiszapatak. A két év óta 
. megszokott időjárás már érzéketlen hagyott. Patakmosta ösvényeken, 
. utat tévesztett kőtuskók között, agyagos, sikamlós partokon át elértük 
a szoros nyílását. 

Itt új kalandok előtt állottunk. A völgy annyira elszűkült, a 
patak annyira megdagadt, a partok oly meredek sziklafalakat képez- 
. tek, hogy kénytelen-kelletlen a patakgázolásba fogtunk. A ki előtt 
már ismeretes, hogy mi az egy megáradt s vadul aláözönlő hegyi 
patakon három tuczatszor átgázolni, egy patakon, mely fövenyt s 
. éles kőtörmeléket, letépett ágat, kidöntött fatörzset gördít alá zavaros 
medrében, melyben minden szirt alatt kötésig érő tölcsér kavarog, 
melynek vize hasító hidege átfut a gerincen, átnyilal az agyon, káp- 
. rTáztatva a szemet, összevaczogtatva az állkapcsokat, az nem fogja 
. megirigyelni akkori helyzetemet. 


16 


Én azonban e tekintetben már némi tapasztalattal birtam, némi 
gyakorlottságra tettem szert. Kötésig levetkőzve, felhúztam vadonatúj. 
oláh bocskoraim s megkezdtem az átgázolást. János sziszegve köve- 
tett. Az első gázolásnál megbénultak lábaim, elsötétült szemem előtt, 
égő fájdalom nyilalt át gerincemen az agyig, csaknem összeroppan- 
tam a fájdalom hatása alatt, a másodiknál azonban már könnyebben 
ment. Lassan-lassan hozzá szoktak lábaim, hova-tovább eltűrhetőbbé. 
vált a jeges fürdő. Vagy háromnegyed óra mulva úgy véltem, mintha 
már elértem volna a Nagy Sándor-barianghoz vezető ösvényt. 

Néhai CzáRgán GyuLza, a bihari hegyvilág lelkes és áldott 
emlékű kutatója építtette néhány éve saját költségén az utat. Bevájt 
szerpentinákon kígyódzott fel az a barlang bejáratáig. De csak évek- 
kel ezelőtt. Ma, egy fatörzs kidőlése és a vele járó tetemes hegy- 
csuszamlás annyira megrongálták a különben is már benőtt utat, 
hogy az helyenként is alig feiismerbető. Midőn CzáRáws műútját 
nagy gonddal építtette, eszébe jutott-e, vajjon fog-e akadni egy  ter- 
mészetért rajongó utóda, vagy vélte tán, hogy műve évszázados 
marad ? 

Mindebből semmi, ma az ösvény tönkre jutott s a barlang- 
kutató "saját tájékozó képességére van utalva. Hogy azonban ez 
mennyire cserben tud hagyni, bizonyítja az én esetem is. Mert 
midőn síma bocskoraimmal a meredek, omladozó és sikamlós hegy- 
oldalt inkább csak négykézláb csúszva-mászva, csatakos gazoson 
áttörve, számtalanszor elesve, mindannyiszor alágördülve vagy egy 
fél órán át hiába másztam, utóbb bosszúságomban fel és alá, balra- 
jobbra kúszva, a barlang bejáratát minden igyekezetem daczára sem 


találtam. — holott benne már néhányszor vezető nélkül 15 megfor- 
dultam, -- midőn már zuhogó eső vert, fáradság gyötört, megtépett 


térdeim inogni kezdtek, Jánosra való tekintettel is a kutatást abban 
hagyva, egy tíz méter hosszú üregben húztuk meg magunkat. De a 
barlangnak itt a közelben kellett lennie s ez a tudat nem hagyott 
pihenni. Ismét neki immdultam keresésének. Vagy három kisebb üregre 


bukkantam, — a hegyoldal lászóleg alá van aknázva barlangüregek- 
kel — míg végre jó órai idővesztés után rá akadtam a keresre 


keresett Nagy Sándor-barlangra. Ruhám akkor már csurron viz volt. 
De a barlangot azóta nem tévesztem el. 

Alacsony, boltíves bejárata egészen el van rejtve cserjés és 
mohos kőtömbök közé. Alulról megközelítve egész közvetlen tűnik 
fel s igénytelen barlangra hagy következtetni. Pedig bensejében Bihar 
egyik kisebb, de egyszersmind egyik leg szebb barlangja 15 gyönyör- 
ködteti .szemünket. A bejáratot védő, hatalmas szirttümbről aláeresz- 
kedve egy táguló, meglehetősen száraz folyosón, ott, a hol sötét 
esthomály dereng, a barlang ketté ágazik. Az elágazást egy felülről 


A lTÉ 


lecsüngő cseppkőfüggöny jelzi. A baloldali, szakadás útján létrejött 


. folyosó csak gyéren van néhány fehér stallagmittal, rojtos függöny- 


nyel, bodros díszítéssel ellátott cseppkővel megrakva. Hátsó részében 
hirtelen elszűkül, néhány spárgaalakú cseppkőoszlop mögött korom- 
sötét éj tátong. Oda át a nagy terem nyílik: áthallani az ütemesen 
aláhulló vízcseppek egyhangú morajlását. 

E terem a barlang legpompásabb része. Hófehér falai dúsan 
meg vannak rakva csipkével díszített függönyökkel; ízlésszerűen 
csoportosított . cseppkőoszlopok,  barokkstilű figurák, alabástrom 
medenczék tükröződnek a terem hátsó felét betöltő kristálytiszta 
alvilági tóban. Festőies háttér csatlakozik e káprázatos képhez : egy 
lépcsőzetesen aláfolyó, legyezőalakban szétterülő, vörösbarna, meg- 
kövült vízesés. Eles világításnál elragadó színvegyületek alakúlnak, 
a csillogó-villogó, ragyogó teremről alig tudjuk elvonni tekintetünket. 

A. vizéből soha ki nem fogyó alvilági tavon egy hídacska 


. vezet át; fekete karfája merengve révedez a kristálytiszta mederbe. 


ász tató 


a sznkázá ák áá áss zá nr éálésást átása üásőlén la 


Azaz csak révedezett, mig meg nem zavartam idilljét. 

Kettős pallójú deszkából, baklábakra verette CzáRáw a hídat. 
A hídfedél akkor még jó arasznyira lebegett a víztükör felett. A 
folytonos esőzéssel járó talajvízbőség azonban az alvilági tó színét 
két arasszal emelte a palló felé. De nekem át kellett jutnom minden 
áron a megkövült vízeséshez! A jégvízhez hozzászokott lábaimmal 
haladéktalanul bele is kezdtem az átkelésbe.  Lépésről-lépésre, 
araszról-araszra, óvatosan csúsztam a kettős pallón előre. Egyik 


. kezemben lámpát tartottam, másikban gyüjtőüveget, zsebeim gyer- 
. tyával, gyujtóval, karbiddal voltak telve. Szemeimmel mereven követ- 


tem lábaim mozgását, egész figyelmem csak reájuk irányult, tisztán 
éreztem bocskoraimon át a palló minden erezetét, lélegzetem vissza- 
fojtottam s csak csúsztam. A jobb deszka hirtelen véget ért. Egy hozzá 
toldott darab következett. De óh balvégzet, eleje mélyebbre sülyedt a 
másiknál! Egy pillanatra megbillentem, jobb talpam deszkát fogott, test- 
súlyom átesett, egy hirtelen lendítés bal karommal, görcsös kapasz- 
kodás a szivaccsá telített karfába a jobbal, egy reccsenés, aztán egy 
loccsanás és a karfa meg én az alvilági tóban lubickoltunk. 

Áldom a pillanatot, hogy csak komor Jánosom látott. Kötésig 
egy alrilági tóban, kioltott lámpával két meredek sziklafal között. 
Nem a legkényelmesebb helyzet! Mikor a barlang hőmérséklete az 


. előcsarnok végén 8-:99 C volt! Lélekzetem elállt, csak hebegés jött 


ajkamra, karjaimmál kapkodtam magam körül, legyen az fal, korlát, 
világosság, csak valami — gyertyát! — végre ki tudtam ajkaimon 
hozni. János pedig magasra emelve gyertyáját világított, megpillan- 
tottam a túl partot, átsiklottam. Azóta a karfa az alvilági tó színén 


. úszik, ha át nem ázva, el nem korhadva, a fenéken nem pihen. 


18 


Az elágazástól jobbra, lefelé vezető, kanyargós folyosó már 
jóval szárazabb, sokkal komorabb. Sötét színű, rég kialakult, bodros 
cseppkövek díszítik, melyek közül néhány karcsú, zsurlóra emlékez- 
tető cseppkőoszlop kivált felkelti figyelmünket. Az alvilági tó, a 
hófehér cseppkövek, a hatalmas, rozsdavörös, megkövült vízesés, a 
karcsú, zsúrlószerű oszlopok ily csoportosításban Biharnak más 
barlangjában sehol sem találhatók. 

Két vakbogár él a barlangban: a Pholeuon Bírói Csrxt, mely a 
leptoderum FRiv.-val a legközelebbi rokonságban áll, tán vele azonos 
és a Drimeotus Mihóki Csrxi. Mig az előbbi faj nem éppen ritka, az 
utóbbiból csak igen kevés példányt lehet fogni vagy csalétekkel 
gyüjteni. Midőn a Drimeotus-t e barlangból először gyüjtöttem, alig 
akartam hinni szemeimnek. Mikor a mindeddig átkutatott számos bar- 
langban mindannyiszor külön állott egyikben egy Pkoleuon, másikban 
egy Drimeotus faj. Hogy megelőzőleg már a Pkoleuon Gyleki Mocz. 
között is akadtam egy Drimeotus-ra; mely később a Csikit MIHóK ne- 
vet kapta, arra persze csak a gyüjtött anyag feldolgozásánál, hóna- 
pokkal később jöttem rá. Más vidéki barlangok mutatnak ugyan ha- 
sonló analogiát a vakdögbogárfajok együttes előfordulásában, de a 
Drimeotus-nál ezt észlelni itt nyílott első alkalmam. Ezután persze 
több barlangban találkoztam hasonló jelenséggel. A mennyiben a 
barlangot egyedül lakó Drimeotus-ok sehol sem lépnek fel éppen 
gyér számban, kell, hogy a Pholeuon-nal társultak és a társaik között 
valami kölcsönös viszony legyen. Új hazát talált, tehát még csak 
gyéren elterjedt, új fajjá fejlődni kezdő állatokkal van itt dolgunk, 
avagy reliktumokkal csupán, a Pholeuwon-nal létért küzdő fajok utolsó 
epigónjaival ? Mindenesetre a Driimeotus-,fajok" megállapítása a szá- 
mos átmenet, sok, csak egyedben gyüjtött .faj" miatt még nagyobb 
nehézségekbe fog ütközni, mint a Pholeuwxn-nemé. — E barlangban 
sikerült még egy vak álskorpió, a Bloihrus brevipes FRgIv. egy példá- 
nyát fognom. 

A nem óhajtott fürdő után János egyedül gyüjtött tovább. Ma- 
gam pedig egy átnyújtott két méteres bot segítségével visszatértem 
a barlang bejáratához. Kint csendesen zuhogott az eső; lassan, de 
következetesen János egy sziklaoduban száraz hasábfát talált, abból 
tüzet rakva, ruháim szárítani kezdtem. Most, midőn megválva facsar- 
ható ruháimtól, egyedül vadonatúj oláh bocskoraimmal ruházva, 
egyenkint a kékes, maró füst felé tartottam ruhadarabjaim, előttem 
perzselő lánggal, mögöttem dermesztő sötétséggel, gondolataim elkó- 
vályogtak harmadkori társaimhoz, kik hasonló viszontagságok mellett, 
velem egyforma öltözetben, tán még éhségtől gyötört gyomorral is, 
komoran bámultak bozontos szemöldökük alól a sistergő üszökbe. 
A különbség köztünk csak az volt, hogy ők még nem tehették más- 


bh ene ná JA kó 


t 


19 


kép, nekem pedig módomben volt a barlangoktól megválni. Egy 
esetleg erre tévedő kisszegyesdi legény bizonyára keresztet vetett 
volna magára s homlokegyenest rohant volna le a zúgó patakhoz. 


, Pedig agyarkodó komondorja ruhám nélkül füstedzette hegyi társat 


ismert volna fel bennem. 
ki 

Felhasznált irodalom: 

CsIKI ERNŐ : Új vak bogarak a Bihar- hegységből. (Rovartani Lapok, 
1912 p. 1060 163). 

CzáRáws GyuLa: Kalauz Biharfüredi Kirándulásokra. Belényes, 1903. 

FRivanpszgy János : Adatok a magyarhoni barlangok faunájához. (Ma- 
gyar Tud. Akad. Mathem. és Természettud. Közlemények. III, 
18365, p. 16—53). ; 

MiHóKx Orró : Új vak bogarak Magyarország faunájából. (Rovartani 
Lapok. XIX, 1912, p. 163—167). 

MoczaRskI EMIL: Zwei neue Blindsilphiden aus dem Biharkomitat. 
(Coleopt. Rundschau. I, 1912, p. 117—118). 3 


Újabb adatok Magyarország Hymenoptera- 
faunájához. 


Irta: DR. ZILAHI Kiss ENDRE. 


TE 


Mintegy húsz éve foglalkozom a magyarországi Hymenopterák- 
kal s ezen idő alatt végzett búvárkodásom eredményéről akarok az 
alábbi sorokban beszámolni. Ezen időből 15 év MoCcsSÁRY SÁNDOR- 
nak , A Magyar Birodalom Állatvilága: Hymenoptera" czímű munká- 
jának megjelenése utánra esik. Ezen idő óta több dolgozat jelent meg 
a magyar Hymenoptera-faunáról s azokat a mennyire ismertem s 
hozzájuk férhettem, felhasználtam, t. 1. hogy tekintettel voltam az ott 
közölt adatokra s azokat nem vettem fel mint a faunára új: fajokat. 

Ellenben új adatnak vettem fel azokat, a melyekről tudomásom 
volt ugyan, hogy a Nemzeti Múzeum gyüjteményében meg vannak, 
de az irodalomban ezekről semmiféle adat még nem jelent meg. 
A múzeum adatai természetesen nincsenek felvéve, mivel én csak 
azokat közlöm, a melyek az én gyüjteményemben foglalnak helyet s 
abban bárki által megtekinthetők. : 

Ezek az adatok is elég tekintélyes számúak s csak azt bizo- 
nyítják, hogy ez a rovarrend még a meglehetősen elszigetelten s 
egyéb hivatalos foglalkozása s élethivatása által nagyfokban akadá- 
lyozott búvár kezében is igen hálás anyagot nyújt a tanulmányozásra. 


20 


Felsorolok összesen 543 fajt, a melyből 266 ugyan már ismeretes 
volt, de igen kevés, egy-két termőhelyről, vagy egymástól nagyon 
távol eső helyekről, csak szórványosan ismerték. Mindenesetre igen 
ritka fajok ezek is, úgy hogy alig hiszem, hogy a Nemzeti Múzeum 
gyüjteményét kivéve, még csak egytized része is meg lenne bármely 
más gyüjteményben. A következő 260 faj pedig Magyarországon eddig 
még nem észlelt vagy legalább is sehol fel nem sorolt faj, a melyek 
közül azt hiszem, hogy sok a Nemzeti Múzeum gyüjteményében is 
hiányzik. 

A fennmaradó 17 faj még a faunára s a tudományra 
nézve is új faj, a melyeknek leírását is közlöm ezen felsorolás 
keretében. 

Az anyag gyűjtésében segítségemre voltak, a miért e helyen 18 
hálás köszönetet mondok, első sorban DR. SziLÁDY ZOLTÁN, ki az 
évente gyüjtött Hymenoptera-anyag nagy részét küldötte el nekem 
. tanulmányozás s meghatározás végett. Az ő gyüjtéséből valók a 
Nagyenyed, Fugod, Igenpatak, Oláhlapád, Plitvicza és Senjsko Bilo 
termőhelyekről felsorolt adatok. 

Picricn FeRENxcz Simontornyáról küldötte be az ott gyüjtött 
anyagot átnézés végett s a Simontornyáról felsorolt anyag kizárólag 
az Ő gyüjtésének gyümölcse. 

FEKETE Győző Szalonczáról bár kevés, de értékes adatokkal 
járult hozzá ezen felsorolás adataihoz. 

Igen sok adat származik MERKL IDE-től, a ki Boksánbányán 
és Ferenczfalván gyüjtött részemre, míg MERKL JózsEFr Verseezről 
járult hozzá szintén megbízás alapján a gyüjteményem gyarapí- 
tásához. 

A. meghatározásban segítségemre volt első sorban MocsáRy 
SÁNDOR kir. tanácsos, múzeumi igazgató-őr, kitől az első tanítást 
kaptam a Hymenopterák meghatározására s ki később is támogatott 
sok nehéz faj determinálásában. 

Nagy segítségemre volt I. D. ALFKEN Bremenben, ki az oly 
nehéz Halictus, Prosopis és Sphecodes nemeket határozta meg, de a 
többi nemekben (Anthrena, Colletes stb.) 15 sokat segített s leírta az 
Anthrena setosa ALFK. nevű új fajt 

Továbbá Azs. ULnBRIcÓHT Crefeld-ben, ki az Iehneumonidák egy 
nagy részét determinálta s a gyüjtemény alapján leírta a Hoplismenus 
pica WEsm. c", Pimpla brachycera THoms. c", Xorides Kissi ULBR., 
Banchus falcatorius var. luteofasciatus ULBR., Perosis albomarginatus 
ULBR., Odontomerus rufiventris var. rufipes ULBR. nevű fajokat. Ezek- 
nek a típusai szintén a gyüjteményem értékét emelik. 

Fogadják ez úton is szíves segítségükért forró köszöne- 
temet. 


21 


Ezzel útra bocsátom felsorolásomat. Lehet, hogy tévedések is 
lesznek benne, de ezek ilyszerű munkáknál szinte elkerülhetetlenek. 
A magam részéről igyekeztem feladatomat tőlem telhetőleg jól és 
lelkiismeretesen elvégezni. 


Tenthredinidae. 


Tenthredella ( Tenthredo) hybrida! Ev.: Bethlen, Marosgombás. 
Tenihredo (Allantus) bifasciatus MüdgL. (viduus Rossr): Kecskemét, 


Felső-Iosva. — T. anmulatus KLG.: Drenkova. 
Tenthredopsis lactiflua KuG.: Celna (Szitápv). — T. fulvitarsis ED. 


ANDRÉ : Csorba.  - 

Szobla (Encarsioneura) Sturmi KLG.: Boksánbánya. 

Macrophya chrysura KcG.: Boksánbánya. — M. blánda F. (solitaria 
SCHRNK.) : Nagyenyed. —  M. carinthiaca KrG.: Boksánbánya. 

Dolerus dubius KLa. var. desertus KuG.: Ferenczfalva. —. D. palustris 
KLa. var. saxatilis KLc.: Ferenczfalva. — D. rufotorguatus 
A. Cosra: Boksánbánya. — D. migralus MüÜLL. (fissus HTa., 
varispinus Hrc.) : Csepel. 

Loderus vestigtalis KLG.: Boksánbánya. 

Athalta maculata Mocs.: Bethlen. 

Emphylus viennensis SCHRNK. : Nagyenyed (SZILÁDY). 

Taxonus minutus A. Cosra : Nagyenyed. 

Mesoneura despecta KLc.: Bethlen. 

Pareophora monticola THoms. (erarmata THowms.): Nagyenyed (SZILÁDY). 

Monophadnus Spinolae KLG. var. scutellaris ANDRÉ : Bethlen. 

Scolineura recia THowms. : Detonáta. 

Trichitocampus eradiatus Hrc. : Marosgombás. 

Cryptiocampus saliceti FALL. : Oláhlapád. 

: Pontania viminalis Hra. (ischnocerus THowms.) : Hadad. 

Amauronematus histrio LEP. : Boksánbánya. 

Eygaeonematus compressus Hrc.: Ferenczfalva. 

Pristophora betulae Rerz.: Hadad. 

Aprosthema axillaris ZApp. (Zaddachi AspRÉ) : Nagyenyed (SZILÁDY). 

Acantholyda fAaviceps Rerz.: Nagyenyed, Boksánbánya. 

Cephaleta signata F.: Zilah. 


Pamplhilus inanitus VILL.: Marosgombás. — P. ucorum F.: Boksán- 
bánya. 
Cephidae. 


Janus cynosbati L.: Nagyenyed. 


1 A vastag nyomással kiemelt fajok faunánkra újak. 


12 
[úso. 


Cephus infuscatus ANDRÉ: Bethlen. 
Monoplopus idolon Rossi: Boksánbánya. 


Cynipidae. 


Andricus guercus corticis L.: Hadad. 


Evaniidae. 


Evania caudatum SzÉPL.: Boksánbánya. 


Trigonalydae. 


Trigonalys Halmi $SPIws.: Bethlen, Apanagyfalu. 


Ichneumonidac. 


Ichneumon furius L.: Kékes. — I. rudis Fowssc.: Hadad. — I. rufi- 
. — nus GRav.: Hadad, Bethlen. — I. rubens WFowxsc.: Kékes. — 
T. bilineutus GwmEL.: Welső-Ilosva. — I. puerperae Mocs. : Igen- 
patak (Szirápv). — I. extensorius L.:. Hadad, Kékes, Sza- 
loncza, Boksánbánya. — 1. primatorius KHFoRsr.: Szaloncza 
(FEKETE). — I. validicornis HOLMGR. var. vivacior TIscHB.: Bok- 
sánbánya. — I. perversus KRizcHB.: Bethlen. — I. siculus 


KRkIEcHB.: Zilah. — I. mediatis Wesux.: Nagyenyed, Boksán- . 


bánya. — I. fulvicornis GRAv.: Felsőtök. — I. gracilicornis 
GRAv. var. nigricaudus BERru.:  Czibles-havas, Igenpatak, 
Boksánbánya. — I. raptorius GRAv. var. albicaudus BERTH. : 
Zilah. — I. coniger TiscHB. : Simontornya. — I. caedator GRAY. : 
Zilah, Boksánbánya. — I. rarus TiscHB.: Boksánbánya. — I. 
erraticus BERTH.: Boksánbánya. — I. exilicornis WEsxw.: Fe- 
renczfalva. — I. sanguinator Rossi : Simontornya. — I. haema- 
tomerus HLumaR. : Boksánbánya. — I. inops HuumGR. : Havasgyógy 
(Szinápy). — I. gravipes Weswm.: Ferenczfalva. — I. vestigator 
WeEsm. (deceptor "GRav.) : Szaloncza, Bethlen és var. obscurior 
BERTH.: Boksánbánya. — I. limbatus TiscHB.: Pareng-havas. 
— I. melanostigma KRgiEecHB.: Apanagyfalu, Czibles-havas. — I. 
eumerus WEsxm.: Apanagyfalu. — I. memorator WEsx. (delator 
WEsxum.) : Simontornya (PinLicn). — I. corruscator L. var. turi- 
dus GRav.: Apanagyfalu, Czibles-havas, Várkudu, Boksán- 
bánya. — I. castaneus GRAv. var. subniger BERTH.: Hadad. — 
I. fulvidactylus KgizcHB. : Pareng-havas. — I. dumeticola GRAv. : 
Boksánbánya. — I. albosignatus GRAv. var. punctus BERTA. : 
Boksánbánya. — I. derogator WEsm. : Alsó-Ilosva, Boksánbánya. 
— I. vacillatorius GRav.: Hadad. — I. semirufus GRAv.: S1mon- 


24 


23 
tornya (Pinticn), Hadad. — I. captorius THowms. : Czibles-havas. 
-— I. coniger TriscHB.: Simontornya. — TIT. leucurus KRIEGHE. : 
Bethlen, Simontornya. 
Eupalamus lacteator GRAv.: Hadad. 
Amblyteles eguitatorius Sz.: Nagyenyed. — 4. culpatorius GRAv.: 
. Szaloncza, Nagyenyed. — 4. punctus GRav.: Hadad, Boksán- 
bánya. — 4. bicingulatus GnRav.: Hadad. — A. umiguttatus 


GRAv. var. fumigator GRgav.: Szaloncza és var. subfasciatus 
TiscHB. (interjectus Tiscwm.) : Ferenczfalva. — A. conspurcalus GRAV. 
Hadad, Nagyenyed, Ferenczfalva. — 4. Devyilderi HUuGR. :,. 
Kékes, Helsőtök. — 4. Panzeri WEsw. : Boksánbánya. — 4. fus- 
cipennis WEsm. (fusorius auct): Igenpataka. — A. injucundus 
WeEsm.: Zilah. — 4. pedatus BERTn.: Zilah. A. caeruleator 
ZETT. : Szaloncza. 


áAÁmblyteles Veressi"n. sp. 


$ Antennis filiformibus tricoloribusgue, basi rufis, in medio 
albis, apice nigris. Capite nigro, ruguloso-punctato ; elypeo margine 
apicali triangulariter exciso ; mandibulis et palpis maxillaribus rubris. 
Thorace nigro, secutello albido Areis metathoracis integris, area supe- 
romedia guadrata, spiraculis thoracis elongatis. Alis hyalinis, venis 
stigmatibusgue Ílavis. Petiolo striato et postpetiolo nigris:; segmen- 
tis 2, 3. et 6. margine albido. Pedibus rubris, femoribus posticis 
tibilarumgue posticarum apice nigris; tarsis spinulosis, coxis nigris 
haud tubereulatis. Long. 10 mm. 

Hungaria orientalis: Felsőtök (legit D. FR. VERESS DE 
KövEsD). 


9 A fonálforma csápok tőve vörös, közepe fehér, vége fekete. 
A fej fekete, ránczosan pontozott, a fejpaizs elülső széle kétoldalt 
háromszögű kimetszéssel. Az állkapcsok és az állkapcsi tapogatók 
vörösek. A tor fekete, a paizs fehér. Az utótor mezői teljesek, az 
area superomedia négyszögű, a tor légnyílásai hosszúkások. A szár- 
nyak átlátszók, nem füstösek, az erek és a szárnyjegy sárga. A ro- 
vátkolt petiolus és a postpetiolus fekete, a 2- 3. és 6. szelvény széle 
fehér. A lábak vörösek, a hátsó czombok és a hátsó lábszár vége 


. feketék A lábfejízek tüskések, a csípők feketék, dudorodás nélkü- 


liek. Hossza 10 mm. 

; Termőhelye Felsőtök, Szolnok-Doboka vármegyében, a hol 
KövEspi VEREss FERExcz kir. járásbíró gyüjtötte, a kinek tiszteletére. 
ezt az új fajt elneveztem. 

Chasmodes paludicola WEsw. : Hadad, Bethlen. 

Psilomastac caeruleator F.: Czibles-havas. 


24 : 


Hoplismenus pica WeEsm.: Senjsko Bilo. — H. lamprolabus WEsyw. : 
Ferenczfalva. 
Exephanes femoraltis BRISCHKE: Hadad. 


Exephanes hungarícus n. Sp. 


? Capite antennisgue nigris. Clypeo antice rotundato. Thorace 
nigro, spiraculis oblongo-ovalibus, area superomedia fere sexangulari. 
Scutello nigro, haud sellato. Alis paulo infumatis, venis brunneis, 
stigmate aurantiaco.  Postpetiolo sulcato-ruguloso, segmentis 2—3, 
margine apicali nigro excepto, rubris, segmentis religuis nigris. Gastro- 
"coelo magno, leviter et parce sulcato, segmentis subtilissime den- 
segue punctatis. Pedibus nigris, tibiis anticis antice albido-flavis. 
Long 13 mm. 

Hungaria meridionalis : Ferenczfalva (MERKC). 


? A fej és a csápok feketék, a fejpaizs elülső széle kerekí- 
tett, ép. A tor fekete, a légnyílások hosszúkás tojásformák, az area 
superomedia majdnem hatszögű. A paizs fekete, nem nyerges. A 
szárnyak kissé füstösek, az erek barnák, a szárnyjegy narancssárga. 
A postpetiolus barázdásan ránczolt. A potrok fekete, a 2—3. szelvény 
vörös; fekete hátsó szegélylyel. A gastrocoelon nagy, sekélyen és 
gyéren barázdás, a szelvények felülete finoman és nagyon sűrűn 
pontozott. A lábak feketék, az elülső lábszár elűl fehéres-sárga. 
Hossza 13 mm. 

Termőhelye : Ferenczfalva (Krassó-Szörény vármegye ; MERKL 
EDE gyüjtéséből). 


Amisobas hostilis GRav.: Boksánbánya. 


Rhyssolabus albicoxis n. Sp. 


c" Capite transverso, nigro, mandibularum basi, labro, clypeo, 
fronte ante antennas, facie et scapo antice albis, temporibus elonga- 
tis rotundatisgue, grosse punctatis, genis paulo elongatis. Thorace 
nigro, parapsidis laevibus. prothoracis medium fere attingentibus. 
sScutello nigro, paulo -elevato, antice carinato. Area basali metathora- 
cis costulato-rugulosa, aree superomedia ab area petiolari haud 
separata, grosse rugulosa, areis externae et dentipara angustatis et 
rugulosis, apice dente breviusculo truncato armatis. Spiraculis bre- 
viter-ovalibus. Aliarum venis et stigmate brunneis, hujus basi cas- 
tanea. Petiolo et postpetiolo transverso et dense sulcato carinulis 
duabus conjunctis. Segmento abdominali secundo plica lata media 
retrorsum evanescente instructo ; segmentorum superficie laevi, seg- 


a 


25 


mentis 1—83 rubris, religuis nigris, segmentis tribus apicalibus mar- 
gine postico interdum albidos. Pedibus nigris, coxis anticis et inter- 
mediis albidis, posticis nigris, tibliis posticis, apice femorum postico- 
rum tarsisgue posticis nigris. Long. 8 mm. 

Hungaria orientalis: Bethlen (2 9). 

c" A- harántos fej fekete, az állkapcsok töve, a felső ajak, a 
fejpaizs, a homlok a csápok előtt, az arcz és a csápok tőízei elül 
fehérek, a kerekített halánték hosszúkás, durván pontozott, a pofa 
kissé előrenyúló. A tor fekete, a parapsidák sekélyek és majdnem 
a tor közepéig érnek. A paizsocska fekete, kissé kiemelkedő, elül 
ormos. Az utótor area basalis-a léczezetten ránczolt, az area supe- 
romedia az area petiolaris-tól nincs elkülenítve és durván ránczolt, 
az area externa és dentipara keskeny és ránczolt, csúcsán rövid 
lemetszett foggal. A lélekző nyílások rövid tojásformák. A szárnyak 
erezete és a szárnyjegy barna, utóbbinak töve világosabb gesztenye- 


barna. A petiolust két kiemelkedő lécz köti össze a széles és erősen 


barázdás postpetiolussal. A potroh második szelvényének közepén 
egy hátrafelé elenyésző ránéz van, a szelvények felülete síma, az 
1—3. szelvény vörös, a többi fekete, az utolsó három szelvény hátsó 


" szegélye némelykor fehér. A lábak feketék, az elülső és középső 


csípők fehéresex, a hátsók feketék, a hátsó lábszárak, a hátsó 


. ezombok töve és a hátsó lábfej fekete. Hossza 8 mm. 


Előfordul Bethlen vidékén, a hol 2 c" példányt gyüjtöttem. 
Tricholabus femoralis THowms.: Felsőtök. 
Platylabus punctifrons THowms.: Szaloncza. 
Diadromus tenax WEsum.: Boksánbánya. 
Phaeogenes melanogonus Gwm.: Versecz, Boksánbánya. 
Proscus cephalotes WEsm.: Boksánbánya 
Osprynchotus seductor GRAv.: Bethlen, Kékes. 


Cryptus fultvipes MaG.: Kékes, Havasgyógy, Marosgombás. — Cr. cre- 


nulatus Bp. : Arpásló. — Cr. pscudonymus TscHEK : Ferenczfalva. 
— Or. Germari TscHBG. : Boksánbánya. — Cr. leucocheir RATZB. : 
Kékes. — Cr. ilalicus GR. : Hadad, Boksánbánya. — Cr. Dianae 
. GR : Hadad. — Cr. macellus TscHEK: Hadad. — Cr. buccu- 
. lentus TsCHEK: Hadad, Boksánbánya. — Cr. extinctor TSCHEK : 
szaloncza, Hadad. — Or. atripes GR.: Szaloncza, Hadad. — 
Ov. incisus TscHEK: Bethlen. — Cr. migrator F.: Szaloncza. — 
3 Cr. tuberculatus GR. : Szaloncza. 
Xylophrurus (IEchtrus) lancifer GRav.: Hadad. 
Goniocryptius (Trychosis) pictus THoms.: Boksánbánya. — G. tiüllator 
L.: Boksánbánya. — G. abnormis TscHEXk. Apanagyfalu, Bok- 


sánbánya. — G simulator TscHEK: Hadad, Boksánbánya. — 
G. inimica TscHEK: Bethlen. — G. pauper TscHEK: Hadad. 
Habrocryptus alternator GRAv.: Hadad. 
Pycnocryptus peregrinator L. var. rufifemur ULBR.: Boksánbánya. 
Spilocryplus Zygaenarum "THowms.: Apanagyfalu. — §p. migricornis 
KRiEcHEe. : Lele, Apanagyfalu. — Sp. Frey-Gessneri SCHMIED. : 
Boksánbánya. — Sp. claviventris KRizcHB.: Hadad, Arpásló, 
Boksánbánya. — §p. Magrettii KRIEcHB. : Boksánbánya. 


Spilocryptus Punguri n. Sp. 


9? Capite transverso, nigro, temporibus oculis multo latioribus 
et haud convergentibus, angulis posticis haud rotundatis, genis elon- 
gatis, clypeo laevigato, subtiliter punctato, utringue paulo sinuato, 
antice dente parvo insructo. Antennarum scapo crasso, funiculo 
nigro. Thorace nigro, prothorace antice declivi, parapsidis parum 
explicatis, tantum antice distinguendis. Scutello paulo elevato, albido. 
Metathorace brevi, carinulis fere deficientibus, areis evanescentibus, 
tantum carinulis transversis, versus latera distinctioribus, visibilibus ; 
lateribus haud spinosis, spiraculis ovalibus. Thorace pallide griseo- 
pubescente. Alis paulo infuscatis, cellula radiali apicem alae haud 
attingente, areola pentagona, marginibus lateralibus ejus parallelis. 
Petiolo haud elongato, nigro, postpetiolo apice rufescente; petiolo 
apice dilatato et nonnihil curvato, postpetiolo disco laevi, nitido, ad 
latera punctato. Abdomine supra subtiliter punctato, segmentis 2— 4 
rubris, 5—6 nigris et septimo supra albo. Terebra abdomini aegui- 
longa. Pedibus nigris, femoribus anticis et intermediis basi tibiisgue 
anticis rubris. Long. 10 mm., terebra 4-5 mm. 

Sp. migricorni proximus, sed differt: corpore minore, segmento 
guarto abdominis rubro, septimo albo et femoribusgue magnam ad 
partem rubris. ; 

Speciem novam, in memoriam Dom. J. PuxcuR denominatam,, 
Dom. E. MERKL prope Boksánbánya (Hungaria, meridionalis) legit. 


9 A harántos fej fekete, a halánték a szemnél szélesebb és nem 
összetartó, a hátsó szögletek nem kerekítettek, a pofák megnyúltak, 
a fejpaizs oldalt kissé kimetszett, elül apró fogacskával fegyverzett, 
felülete síma és finoman pontozott. A csápok tőíze széles, a csáp- 
ostor fekete. A tor fekete, az előtor elül meredek, a parapsidák ke- 
véssé kifejlődöttek, inkább csak elül láthatók. A kissé kiemelkedő 
paizsocska fehér. Az utótor rövid, léczei csaknem hiányzanak, mezői 
elenyészők, csak a harántléczek, melyek oldalt erőteljesebbek, látha- 
tók; az oldalakon nincsen tüske, a lélekző nyílások tojásformák. 
A tor halvány szürke szőrökkel fedett. A szárnyak kissé füstösek,, 


, 


"ln d átt Sá a 


egés NE AL RA 


ságának szt skan ae a 


kötsz kujúús b szad ua 


27 


a sugársejt nem éri el a szárny végét, az areola ötszögű, függőleges. 
oldalai párhuzamosak. A potroh nyele nem megnyúlt, fekete, a post- 
petiolus korongja síma és fénylő, szélei pontozottak. A potroh felül 
finoman pontozott, a 2—4. szelvény vörös, az 5—6. szelvény fekete 


- és a hetedik felül fehér. A tojócső olyan hosszú, mint a potroh. 


A lábak feketék, az elülső és középső czombok töve és az elülső. 
lábszár vörös. Hossza 10 mm., a tojócső 45 mm. 
A §. mgricormis legközelebbi rokona, de attól a következőkben 


. tér el: teste kisebb, negyedik potrohszelvénye vörös, a hetedik pedig 


fehér és a czombok nagyobb része vörös. 
Ez az új faj; melyet PuwxcuR GyuLa emlékére neveztem el, 
Boksánbánya vidékén foreul elő, ahol MERKL EpE gyüjtötte. 


Spilocryptus hospes TSCHEK var. nigricans nov. Var. 


c A typo differt: pedibus anticis et intermediis rufescentibus,. 
posticis (annulo basali fílavo femorum et annulo albo tibiarum excep- 
tis) nigris. é 

Hungaria orientalis: Apanagyfalu. 


c" A törzsfajtól a következőkben tér el: az elülső és középső 
lábak vörösesek, a hátsók (kivéve a czombok sárga tőgyűrűjét és a 
lábszár fehér gyűrűjét) feketék. 

Előfordul Apanagyfalú környékén. 


Hoplocryptus mesoxanthus THowms. : Alsó-[losva, Szaloncza. — H. fugi— 
tivus GRAv.: Bethlen, Várkudu. — H. occisor GRAv.: Versecz. 
— H. fuscicornis TSCHEK: Nagyenyed. — H. insectator TSCHEK : 
Boksánbánya. — H. guadrigultatus Ggav. : Hadad. 

Lislognalhus Mengerseni SCHMIEp. : Apanagyfalú. 

Mesoslenus truncatidens ScHMIED.: Debreczen. — 4. ligator GRaAv. r 
Hadad. — M. ingenuus Tosoau.: Apanagyfalú, Versecz. Ennek 


a fajnak eddig csak a c-je volt ismeretes. A nőstény leírását 
a következőkben adom : 


Mesostenus ingenuus Tosau. ? 


. ? Capite transverso, nigro, prope marginem internum oculo- 
rum linea alba ornato, antennis albo-annulatis. Temporibus oculis. 
aeguilongis, angustis et margine rotundatis, genis elongatis. Thorace 


nigro, ante et infra basi alarum linea alba ornatis, carinulis et 


lateribus scutelli albidis. Prothorace antice haud declivi, supra laevi- 
gato et parce punctato, parapsidis usgue ad seutellum extensis, 
metathorace ruguloso, carinulis duabus transversis, instructo, carinula 
postica in spinulam parvam elevata. Spiraculis oblongis. Alis leviter 


28 


infuscatis, areola guadrangulari, parva, latiore guam longiore, ner- 
vulo opposito, subtus interrupto. Abdomine nigro, petiolo apice, 
postpetiolo. segmentisgue secundo et tertio abdominalibus rubris. 
Petiolo paulo elongato, postpetiolo laevigato, segmentis abdominali- 
bus punctatis, segmento secundo latitudine sua longiore. Pedibus 
rubris, coxis nigris, tiblis posticis apice cum tarsis posticis fusces- 
centibus. Long. 11 mm., terebra 6 mm. 

Hungaria: Apanagyfalu et Versecz. 

(c) Mas ex Aegypto cognitus. 


9? A harántos fej fekete, a szemek belső szegélye mellett 
fehér vonallal és a csápok fehérgyűrűsök. A halánték olyan hosszú, 
mint a szem, keskeny, szélük kerekített, a pofák megnyúltak. A tor 
fekete, a szárnyak előtt és alatt fehér vonallal, a paizsocska léczei 
és oldalai fehérek. Az előtor elül nem meredek, felülete síma és. 
gyéren pontozott, a parapsidák a paizsocskáig terjednek, az utótor 
ránczolt, két harántléczczel, melyek közül a bátsó kis fogacskát 
képez. A lélekzőnyílások tojásformák. A szárnyak kissé füstösek, az 
areola négyszögű, apró, szélesebb mint hosszú, a nervulus éren álló, 
alul megszakított. A petiolus kissé megnyult, a postpetiolus síma, a 
szelvények pontozottak, a második szelvény hosszabb, mint széles. 
A lábak vörösek, a csípők feketék, a hátsó lábszár vége és a hátsó 
lábfej barnás. Hossza 11 mm., a tojócső 6 mm. 

A c" Egyiptomból volt ismeretes, a leírt nőstények Ap a- 
nagyfialu és Versecz-ről származnak. 


Mesostenus  albinotatus GnRav.: " Bethlen. —  M. transfuga GRAv.: 
Szaloncza. 
.Plectocryptus curvus GRAv.: Szaloncza. —  P. arrogans GRaAv.: Bok- 


sánbánya. 
Plectocryptus Merkli n. Sp. 


? Capite nigro, ruguloso-punctato, postice angustato, scrobi- 
bus profundis. Antennis tricoloribus, basi nigris, medio albis, apice 
-subtus rufobrunneis. Collo albo, pro- et mesotborace nitido, subtiliter 
punctato, metathorace ruguloso-punctato, areis basali et superomedia 
laevibus et nitidis, area petiolari transversim rugulosa. Scutello albo, 
spiraculis oblongis. Alis usgue ad medium abdominis extensis, mar- 
ginibus lateralibus areolae convergentibus, angulo externo cellulae 
discoidalis obtuso vel recto. Petioli carinulis subtilibus, segmentis 
abdominis 1—3 rubris, grosse punctatis. Pedibus rubris, CoxisS 
apicegue tibiarum posticarum nigris, tibiis extus spinosis. Terebra 
-abdomine breviore Long. 8 mm. 

Hungaria meridionalis: Versecz (leg. Jos. MEREL). 


29 


$ A fej fekete, ránczolva-pontozott, hátul keskenyedő, a csáp- 


gödrök mélyek. A csápok háromszínűek, tövük fekete, középső részük 


fehér, végük alul vörösesbarna. A nyak fehér, az elő- és középtor 
fénylő, finoman pontozott, az utótor ránczolva-pontozott, az area 
petiolaris harántúl ránczolt. A paizsocska fehér, a lélekzőnyilások 
hosszúkások. A szárnyak a potroh közepéig terjednek, az areola 
oldalai összetartók, a cellula discoidalis külső szöglete tompa-, ille- 
tőleg derékszögű. A petiolus léczéi gyengén fejlettek, az 1—3. szel- 


. vény vörös, durván pontozott. A. lábak vörösek, a csípők és a hátsó 


lábszár vége feketék, a csípők külső oldala tüskés. A tojócső rövi- 


. debb, mint a potroh. Hossza 8 mm. 


Előfordul Versecz körül, ahol MERKL JózserF gyüjtötte, kinek 
nevéről az új fajt elneveztem. 


Microcryptus graminicola GRav. : Czibles-havas. 


. Acanthocryptus guadrispinosus GRav.: Bethlen. — 4. nigritus GRAv.: 


Boksánbánya. 


Acanthocryptus Feketei n. Sp. 


c" Antennis nigris, basi subtus albis; capite transverso, tem- 
poribus postice valde angustatis. Fronte punctata prope oculos albo- 
lineata, labro et disco elypei albis, antice albo-pilosis. Pronoto nigro, 
antice declivi, parapsidis usgue ad medium mesonoti extensis. Pro- 
et mesonoto ruguloso-punctatis. Area superomedia et area externa 
laevibus, nitidiusculis, area dentipara et area petiolari rugulosis, 
spinis magnis instructis. Spiraculis oblongis. Tegula alarum alba, 
stigmate nigro, intus albo, angulo externo cellulae discoidalis obtuso, 
marginibus lateralibus areolae fere parallelis. Petiolo et postpetiolo 


. laevibus, nitidis, impunctatis, petiolo nigro, postpetiolo segmentisgue 


2—4 rubris. Coxis nigris, trochantere uno albido; pedibus rubris, 
apice tibiarum posticarum et tarsis posticis nigris ; tibiis haud spino- 
sis. Long. 7 mm. 

Hungaria sept.-oceid. : Szaloncza, a Dom. V. FEKETE lectus, 
m eujus, honorem speciem hanc novam denominavI1. 


c" A csápok feketék, tövük alul fehér; a fej harántos, a halán- 
ték hátul erősen keskenyedő. A pontozott homlokon a szemek belső 


. széle mellett fehér vonallal, a felső ajak és a fejpaizs közepe fehér 


és elül fehér szőrökkel fedett. Az előtor fekete, elül meredek, a 


. parapsídák a középtor közepéig terjednek. Az előtor és a közép- 
. tor ránczolva-pontozott. Az area superomedia és area externa síma, 


majdnem fénylő, az area dentipara és area petiolaris ránczolt, nagy 


. tüskékkel. A lélekzőnyílások tojásformák. A. szárny tegulája fehér, a 


ad zsé 


30 


szárnyjegy fekete, belső oldala fehér, a discoidális sejt külső szög- 
lete tompa, az areola oldalai majdnem párhuzamosak. A petiolus 
és postpetiolus síma és fénylő, nem pontozott. A petiolus fekete, a 
postpetiolus és a 2—4 potrohszelvény vörös. A .csípők feketék, az 
egyik trochanter fehér, a lábak vörösek, csak a hátsó lábszár csúcsa 
és a hátsó lábfej fekete, a lábszárak nem tüskések. Hossza 7 mm. 

Előfordul Szaloneczán, Trencsén vármegyében, a hol FEKETE 
Győző fedezte fel, kinek tiszteletére az új fajt elneveztem. 


Hemiteles nigrobasalis ScHmIED.: Hadad. — H. castaneus TASOCHEB. : 
Budapest. — H. similis GRav.: Bethlen. — H. plectisciformis 
ScCHMDKN.: Bethlen. — H. decipiens GnRav.: Tasnád. — H. 
ridibundus WEsMm.: Pele. — H. micator GRav. : Ki15-Tapolcsány. 
— H. macrurus THoms.: Bethlen. — H. atricapillus GRAv.: 
Ünőkő. — H. niger TAscHB. : Szaloncza. — H. unicoltor THOMS. : 
Szaloncza. — H. Schaffneri SCHMDEN.: Szaloncza. — H. 


Tiostylus THoms.: Szaloncza. 


Hemiteles hungaricus N. Sp. 


Capite magno, nigro, temporibus vix punctatis, oculis aeguilatis, 
paulo convergentibus, arcuatis. Antennarum articulis guatuor basa- 
libus fuscis, religuis nigris, articulo secundo elavae articulo primo 
duplo longiore. Prothorace declivi, parapsidis usgue ad medium me- 
sothoracis extensis. öcutello et postseutello bene explicatis. Areae 
metathoracis distinctis, area superomedia ab area petiolari separata. 
Alis abbreviatis, apicem metathoracis haud attingentibus. Thorace 
nigro, laevigato, vage punctulato et parce albo-piloso. Petiolo nigro, 
nodis spiraculorum vix distinguendis, postpetiolo nigro, ad latera rugu- 
loso. Abdomine nigro, segmentorum 2—3 basi rubro, segmentis 
laevibus, segmento secundo haud transverso, postice dilatato. Pedi- 
bus ílavis, breviter pilosis. Long. 3 mm. 

Hungaria orientalis : Bethlen (Com. Szolnok-Doboka). 


A fej nagy, fekete, a halánték alig pontozott, oly széles mint 
a szem, kissé összetartó, kerekített. A. csápok első négy íze barna, 
a többi fekete, a csápostor második íze kétszer oly hosszú mint az 
első íz. Az előtor meredek, a parapsidák a középtor közepéig terjed- 
nek. A paizsocska és utópaizsocska jól kifejlődött. Az utótor mezői 
kifejlődöttek, az area superomedia az area petiolaristól elkülönített. 
A szárnyak csökevényesek, alig érik el az utótor végét. A tor fekete, 
síma, szétszórtan pontocskázott és ritkásan fehér-szőrös. A petiolus 
fekete, a lélekzőnyílások dudorodása alig kifejezett, a fekete post- 
petiolus oldalai ránczoltak. A potroh fekete, a 2—3. szelvény töve 


já 


a 
JA 
3 


La áosásllásó ák áá ezés kest lés 


7 


kostal desár zás d SZÉL a sápél 


31 


vörös, a szelvények símák, a második szelvény nem harántos, hátul 
kiszélesedő. A lábak sárgák, rövid szőrökkel fedettek. Hossza 3 mm. 
3 Hilőfordul Bethlen vidékén, a hol ezt az új fajt fel- 
fedeztem. 


. Pezomachus taucidulus WFöRsr. : Hadad. — P. bellicosus FÖRST. : Szilágy- 


cseh. —  P. vulnerans FöRsr.: Bethlen. —  P. formicarius 
WFöRsr.: Nagyilonda. — P. modestus FöRsr.: Ünőkő. — P. 
linearis FöRsr.: Ünőkő. — P. tachypus FöRsr.: Bethlen. — 
P. acerorum GnRav.: Középfalva. — P. breviceps THOws.: 
Bethlen. — PF. ephippiger FöRsr.: Középfalva. 


. Fezomachus transsylvanicus n. sp. 


? Capite transverso, nigro,  postice exciso, lateribus obtuse 


angulatis ; antennis apice nigris, articulo septimo latitudine sua paulo 


longiore. Pronoto et metamoto fere aeguilongis, brunneo-flavis, 
metanoto haud elevato, sulco transverso distincto instructo. Ab- 
domine subtilissime aciculato, vix piloso, segmento primo lateribus 
haud nodosis, brunneo-flavis, segmento secundo toto brunneo-flavo, 
segmentis religuis fusco-nigris, basi segmenti tertii lateribusgue 
segmentorum seguentium flavis. Terebra segmento abdominali primo 
aeguilongo. Pedibus ílavis, tibiis spimis parti tertiae-articuli tarsalis 
primi aeguilongis munitis. Long. 4 mm., terebra 0.68 mm. 

. P. venatorto FöRksr.. affinis, sed pedibus totis flavis facillime 
distinguendus. ; 

Habitat in monte Ünőkő, Hungariae orientalis, ubi mense 

Augusto anmi 1912 duo specimina legi. 


? A fej harántos, fekete, hátul kikanyarított, oldalai tompa- 
szögűek; a csápok vége fekete, .a hetedik csápíz kissé hosszabb mint 
széles. Az előtor és az utótor majdnem egyenlő hosszú, barnás- 
sárgák, az utótor nem kiemelkedő, jól kivehető harántbarázdával. A 
potroh nagyon finoman karczolt, alig szőrös, az első szelvény barnás- 
sárga, oldalain kidudorodás nélküliek, a második szelvény egészen 


. barnás-sárga, a többi szelvény barnás-fekete, kivéve a harmadik 


Ó övét és a többiek oldalát, melyek sárgák. OJÓCSŐ Tan 
szelvény tövét és a többiek oldalát, melyel gák. A tojócső olya 


. hosszú, mint az első potrohszelvény. A lábak sárgák, a lábszárak 


tüskések, a tüskék 1/3 oly hosszúak, mint az első lábfejíz. Hossza 4 
mm., tojócső 0-68 mm. 

A P. venatorius FöRsr.-hez közelálló, attól egészen sárga lábai 
által könnyen megkülönböztethető. 

Előfordul az Ünőkő aljában, a hol 1912. évi augusztus havá- 
ban gyüjtöttem két példányát. 


32 


Euryproctus luridator GRav. : Boksánbánya, Senjsko Bilo 

Pimpla flavicoxis THoms.: Hadad, Ferenczfalva. — P. spurta GRAv. : 
Boksánbánya, Versecz. -— P. brassicariae Popa : Hadad, Kékes, 
Bethlen, Nagyenyed, Oláhlapád. — P. guadridentata THOws. : 
Boksánbánya. — P. roborator F.: Debreczen, Czibles-havas, 
Boksánbánya, Versecz. — P. viduata F.: Verseecz. — P. arun- 
dinator  GiR : Bethlen, Boksánbánya. —  P. MHabermenhli 
ScHMIED.: Hadad, Boksánbánya, Versecz. — " P. terebrans 
Rarz.: Ferenczfalva és var. gentculatus KRIgzCHB. : Ferenczfalva. 
(Eddig külön fajként szerepelt az Ephialtes nemben). — P. 
detrita HumGR.: Nagyenyed. — P. similis BRipGwm.: Czibles- 
havas. — P. nigricans THowms. : Czibles-havas. — P. nigriscaposa 
THoms.: Havasgyógy. — P. brevicornis GRAv. : Oláhlapád. — 
P. bilineata BRLLÉ.: Apanagyfalu. — P. brachycera THOws. : 
Versecz, Boksánbánya (67, deser.. ULBRICET) . 

Ephialtes crassiceps THoms.: Igenpataka. —- E. gnathaulax THOMSs. : 
Bethlen, Ispánmező, Nagyilonda. — E. tuberculalus WOoURCcnR.t: 
Hadad. — E. tenuiventris HLumaR.: Hadad. -—- FE. brevicornis 
TSCHEK: Ünőkő. — FE. pleuratis THOoms.: Ferenczfalva. 

Rhyssa approxiunator F.: Ferenczfalva. — Rh. hungarica Mocs. : Ferencz- 
falva, Boksánbánya. — Rh. amoena F.: Ünőkő, Ferenczfalva. 

Thalessa . citrarita OLrv.: Boksánbánya. — Th. superba SCHRNK. : 
Ferenczfalva. 

Polysphincta varipes GRgav.: Versecz. — P. multicolor GRaAv. : Nagy- 
enyed. 

Glypta teres GRav.: Hadad. — G. salsolicola SCHMIED. : Versecz. 

Clistopyga incitator F.: Detonáta, Versecz és var. haemorrhoidalis: 
GRAwv. : Versecz. 

Procinetus Frauenfeldi TSCHEk : Kékes. 

Meniscus murinus GnRAv.: Hadad, Boksánbánya. — MM. impressor 
GRav. : Boksánbánya. 

Lissonota insigmita GRAv.: Szent-Endre, Versecz, Boksánbánya. — 


L. commixta HumGR. : Havasgyógy. — L. segmentator F. : Pareng- 
havas. — L parallela GRAv. var. migricoxais DTRB.: Boksán- 
bánya. 


Lampronota caligata GRaAv.: Kelenföld, Nagyenyed. 
Diceratops bicornis GnRav. : Herenczfalva. 
Ischmocerus seticornis KRcHB.: Ferenczfalva. 


Xylonomus rufipes GRav.: Hadad, Czibles-havas. — X. ephialtoides 
KnrcHe. : Nagyenyed. — .X. gracilicornis GRav. : Feremczfalva. — 
Xoritcdes mnitens GRaw : Hadad, Ferenczfalva. — X. Kissi ULBR.: Ferencz- 


falva (0 2, MERKL Epe gyüjtése). 
Callichisis hectica GnRav.: Marosgombás. 


33 


Odontomerus geniculatus KRCHB. : Ferenczfalva. — 0. rufiventris HLMGR. 
var. rufipes ULBR.: Alsó-Ilosva. 

Perosis albomarginata ULBR.: Hadad. 

Coleocentrus heteropus THoMms.: Ferenczfalva. 

Emiscophilus Ahngeri Kok : Kékes. 

Ophion obscurus F.: Zilah, Hadad. — 0. minutus KRCHe. : atai — 
0. pteridis KgRcHe. : Zilah. 

Eremotylus marginatus GRav.: Hadad, Zilah. 

Campoplex anceps Human. : Zilah. 


Stephanidae. 


Stephanus anomalipes FRsr.: Boksánbánya (10 69). 


, . 0... , e , 
Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. 
Közli: DR. SZILÁDY ZOLTÁN. 

IV. Lepidoptera. 
E. 

Amit ebből a rendből — leginkább az erdélyi vármegyékben — 
gyüjtöttem, az nagyobbrészt a nagyenyedi Bethlen-kollégium gyüj- 
teményébe jutott. Néhány érdekesebb vagy faunánkra új példányt a 
Nemzeti Múzeumnak adtam át. A gyüjtemény makrolepidopteráit 
jobbára magam determináltam. Nehezebb esetekben SCHMIDT ANTAL 
barátom volt szíves segíteni, aki egyúttal összes mikrolepidopterái- 
mat meghatározta. Lekötelező szívességeért ezuton is hálás köszö- 
netem nyilvánításával tartozom. Gyüjtésem sok olyan fajt mutat föl, 
a melyet délkeleti felvidékünkön még nem gyüjtöttek, de vannak 
köztük egész faunánkra új adatok is. 


Papilionidae. 
Papilio Podalirius L. Nagyenyed III, V; Detonáta VIII. — ab. Zan- 
claeus 7. Nagyenyed V. — Machaon L. Nagyenyed IV ; 
tadnai havasok (1000 m.) VIII. 
Parnassius Mnemosyne L. Nagyenyed V—VI. — ab. melaina HowNR. 
Nagyenyed VI. — Apollo L Vihnye VII. 


Pieridae. 
Aporta cralaegi L. Nagyenyed MEYE ; 
Pieris rapae L. Nagyenyed III, VIII ; Igenpataka VII; Zalatna VIII 
napi L. Nagyenyed V, VII; Havasgyógy VIII. — var. 
napaeae EsP. Nagyenyed. — Daplidice L. Nagyenyed III, 


34 


V. — brassicae L. Nagyenyed IV—V ; Nyírmező VII ; Rad- 
nai havasok (1400 m.) VII; Havasgyógy V ; Szkleno VII. 

Huchloő cardamines L. Nagyenyed 1V—V ; Havasgyógy V—VI. 

Leptidea sinapis L. Nagyenyed VII; Remete VIII; Néma VIII. — 
var. lathyri HB. Nagyenyed IV-V. 

Colias Hyale L. Nagyenyed IV—V, VII-VIII; Remete VII, XII; 
Detonáta VIII; Zalatna VIII; Ketesd VII. — Myrmidone 
Esr. Nagyenyed II, VI; Remete VII. — Edusa F. Nagy- 
enyed VI; Crkvenice VI. 

Gonopteryx rhamm L. Nagyenyed 1V—V, VII; Zalatna VIII; Ketesd 
VII; Radnai havasok (1300 m.) VIII; Crkvenice VI. 


Lycaenidae. 


Thecla betulaa L Gyergyótölgyes VII; Kolozsvár. — spini SCHIFF. 
Nagyenyed VI; Remete VI. — iliícis Esp. és ab. aesculi 
HB. Crkvenice VI. — acaciae F. Kolozsvár: Crkvenice 
VI. — guwercus L. Igenpataka VII — rubi L. Nagyenyed 
VI; Remete. 

Chrysophanus virgaureae L. Abrudbánya VIII; Detonáta VIII; Veres- 
patak VIII; Havasgyógy VIII; Nagybaczon VI. — dispar 


Hv. var. rutilus WegRs8. Nagyenyed VIII. — Phlaeas L. 
és ab. suffusa Turr. Nagyenyed. 
Lycaena Argiades PALL. var. Polysperchon BesrgR. Nagyenyed. — Aegon 


SCHIFF. (Argus L.) Nagyenyed V—VI; Detonáta VILI; 
Verespatak VIII; Vizakna VIII; Alvincz VII; Néma VIII ; 
Kispest V. — Orion PacnL. Igenpataka VII; Remete. — 
Astrarche BGasrR. var. calida BEL. Nagyenyed V; Remete 
VIII; Retyezát (800 m.) VIII. — ab. allous HB. Nagy- 
enyed V. — [Icarus Rorr. Nagyenyed V-VI, VIII; De- 
tonáta VIII; Verespatak VII; Remete VIII; Ketesd VII. 
— ab. icarinus ScR. Nagyenyed V—VII, ugyaninnen egy 
példány (V), mely fölül az ab. Celina Ausr. bélyegét vi- 
seli. — Eumedon EspP. Nagyenyed V. — Bellargus KRorr. 
Nagyenyed ; Crkvenice VI. — Corydon Popa Nagyenyed 
VII. — Meleager EsP. Nagyenyed. — Argiolus L. Nagy- 
enyed IV. — Cyllarus Rorr. Nagyenyed V ; Crkvenice VI. 


Erycinide. 


Nemeobius Lucina L. Nagyenyed. 


Libytheidae. 


dJTibythea celtis LA1icn. Crkvenice VI. 


35 


Apaturidae. 
Apatura Iris L. Radnai havasok (1300 m.) VII; Szászalmás VII. — 
Ilia Scnwrr. Igenpataka VII. —- ab. rubescens EsP. és var. 


Clytie ScHIPF. Nagyenyed. 


Nymphalidae, 


Timenitis populi L. Nagyenyed. 

Neptis Eucilla F. Nagyenyed VI; Nyírmező VI; Torja VII. — var. 
Ludmilla H.-3. Radnai havasok (1300 m.) VII. — aceris 
LEP. Nagyenyed V ; Szászalmás VII. 

Vanessa C-album L. Nagyenyed III, V ; Szászalmás VII. — polychloros 
L. Nagyenyed. III-IV, VI; Nyírmező VI; Radnai hava- 
sok (1300 m.) VIII; Szászalmás VII; Crkvenice VI. — 
urticae L. Nagyenyed IV— VIII ; Ketesd VII ; Radnai ha- 

. vasok (1400 m.) VII. — 17o L. Nagyenyed V; Remete ; 
Havasgáld VIII; Topánfalva VIII; Radnai havasok (1400 
m.) VII. — Antiova L. Nagyenyed V. 
Pyrameis carduit L. Nagyenyed V-VI; Remete VII. 
Melitaea maturna L. Nagyenyed. — Cinxia L. Nagyenyed V—VI. — 


Fhocbe Kv. Nagyenyed V ; Crkvenice VI. — Trivia SCHIFF. 
Nagyenyed V. -- didyma 0. Nagyenyed; Remete VIII; 
Szászalmás VIII; Crkvenice VI. — Athalia Rorr. Nagy- 
enyed V-VI; Remete VI; Néma VII. — ab. ivicolor 


HoRm. Nagyenyed. 

Argynuűis Dia L. Nagyenyed IV, VI, VIII; Remete. — Latoma L. 
Nagyenyed IV, VI; Remete VI; Radnai havasok (1400 
m.) VII. — Aglaja L. Nagyenyed VI-VII; Nagybaczon 
VII; Torja VII. — Niobe L. var. Eris MEIxc. Remete ; 
Igenpataka VII ; Crkvenice VI. — Adippe L. Remete VIII ; 


Nagybaczon VII; Kolozsvár. — ab. Cleodoxa 0. Nagy- 
enyed VII; Remete VIII; Nagybaczon VII; Kolozsvár ; 
[aaa VAS EeenteBISe. "Nagyenyed VIE VIII 
Selene Scnwr. Nagyenyed V. — Paphia L. Nagyenyed 
VI. — Pandora ScHIFF. Kolozsvár. 

Satyridae. 


Melanargia Galathea L. Nagyenyed IV, VII; Remete VII; Havas- 
gyógy VII; Torja VII; Hátszeg VII; Szászkeresztúr AVIÜL 9 
Radnai havasok (1300 m.) VIII. — var. Procida HBsT. 
Crkvenice VI. 

Erebia Melampus FüssL. Radnai havasok (1600 m.) VII, (1800 m.) VIII. 
— lappona Esp. Radnai havasok (2000 m.) VII. — aethiops 


36 


EsP. Verespatak VIII; Remete VII-VIII. — ligea L. 
Igenpataka VII; Havasgyógy VIII; Torja VIII. — Epiphron 
Kw. var. transsyIvanica REBEL Retyezát (1900 m.) VII. 

Satyrus Hermione L. Intregáld, Remete VII. — Briseis L. ab. meridio- 
nalis Srag. Óbudai hegyek VIII; Kolozsvár. — Semele L. 
Kolozsvár, Nagybaczon VII; €Crkvenice VI. —  Dryas 
ScoP. Nagyenyed VII—VIII; Torja VII; Radnai havasok 
(1300 m.) VIII; Kolozsvár. 

Pararge Aegeria L. var. egerides STeR. Nagyenyed IV ; Remete, Igen- 
pataka VII; Szászalmás VII. — Megaera L. Nagyenyed 
V, VIII; Remete, Verespatak VIII; Detonáta VIII; Za- 
latna VIII. — Maera L. Nagyenyed V; Remete, Radnai 
havasok (1300 m.) VII. — Achine Scop. Kolozsvár. 

Aphantopus Hyperanthus L. Nagyenyed, Igenpataka VII ; Havasgyógy 
VIII; Nagybaczon VII; Radnai havasok (1000 m.) VII; 
Kolozsvár. 

Epinephele Jurtina L. Nagyenyed IV, VI— VII ; Remete VIII ; Zalatna 
VIII; Verespatak VIII; Detonáta VIII; Igenpataka VII; 
Szászalmás VII: Vizakna YI; Radnai havasok, Kolozs- 

-. vár, Crkvenice VI. 

Coenonympha Iphis Scwirr. Nagyenyed V—VI; Bólya VII; Radnai 
havasok (1000—1600 m.) VIII. — Arcania L. Nagyenyed 
V—VII; Remete VI. — Pamphilus L. Nagyenyed V-VI; 
Verespatak VIII; Detonáta VIII; Marosújvár V ; Kispest 
V. — var. Lyllus EsP. Nagyenyed VIII. 3 


; Hesperidae. 


Heteropterus Morpheus Part. Nagyenyed, Tusnád VII. 

Pamplila Pálaemon PALL. Nagyenyed V. 

Augiades comma L. Nagyenyed, Detonáta VIII. — ab. Catena STGR. 
Nagyenyed, Detonáta VIII; Remete VIII. — Sylvanus Esp. 
Nagyenyed V—VII; Remete VI. 

Carcharodus aliheae HB. Nagyenyed IV. 

Hesperia carthami HB. Nagyenyed V—VI. — malvae L. Nagyenyed 
1V—V. 3 

Thanaos Tages L. Nagyenyed IV, VII. — ab. unicolor FRR. Remete VIII. 


Sphingidae. 


Acherontia Atropos L. Nagyenyed IX. 

Dilina tiliaa L. Nagyenyed VII. — var. brunnea STGR. Nagy Set 

Protoparce convolvuli L. Nagyenyed VI, IX. 

. Deilephila galii Rorr. Nagyenyed. — livornica EsP. Nagyeny ed V —VI. 

Chaerocampa Elpenor L. Nagyenyed VII; Marosújvár VII; Igen- 
pataka VII. 


31 


Metopsilus porcellus L. Nagyenyed V ; Marosújvár VII; Remete VII; 
Be Torda V. 

Macroglossa stellatarum L. Nagyenyed IX ; Igenpataka VI. 

:Hemaris scabiosae Z. Nagyenyed V ; Torda IV—V. 


Notodontidae. 


Cerura bifida HB. Torda V. 
Stauropus fagi L. Nagyenyed. 
Pygaera anachoreta F. Nagyenyed IV. 


Lymantriidae. 


Hypsogymna morio L. Nagyenyed V-VI; Oláhlapád V. 
Orgyia antigua L. Csepel VII. 

Stilpnotia salicis L. Nagyenyed VI-VII; Tövis VII. 
Lymanitria dispar L. Nagyenyed VILI. 

"Porthesta similis FüssL. Nagyenyed VII. 


Lasiocampidae, 


Malacosoma neustria L. Budapest. 

Lasiocampa trifolti Esp. Tövis VII. 

Macrothylacia rubi L. Nagyenyed V-VI. 

Gastropacha guercifola L. Nagyenyed VI—VII; Kolozsvár. 


Saturniidae. 
Saturmá pyri Scuwr. Nagyenyed V. — pavonia L. Nagyenyed V ; 
Miriszló IV. 
Agha Tau L. Nagyenyed IV ; Remete VI; Igenpataka IV. 


Drepanidae. 


Drepana falcataria L. Nagyenyed VI. 
, Cilioc glaucata Scor. Nagyenyed VI—VIL 


Thyrididae., 
Thyris fenestrella ScoPp. Bólya VII. 


Noctuidae. 


.Diphthera alpium OsBEckK. Nagyenyed V. 

Demas coryli L. Nagyenyed VII. 

Acronycta aceris L. ab. candelisegua EisP. Nagyenyed V. — psi L. 
Nagyenyed. — euphorbiae F. var. euphrasiae BRAHM. Nagy- 
enyed IV. — rumicis L. Nagyenyed VI-VII; Néma VIII. 

Agrotis obscura BRaAHm Nagyenyed V, VIII; Havasgyógy VIII. — 


és éz bi tás KG : ta s ote k mel - LEE EÉNERÉKTÉTS Ba. 2 ET átpe vk a DN 


pronuba L. Nagyenyed V. — c-mgrum L. Nagyenyed 
VIII—IX ; Torda V. — xanthographa F. ab. cohaesa HB.-S. 
Nagyenyed VIII. — plecta L. Nagyenyed V—VII. — 
simulans Hurws. Nagyenyed VI. — grisescens TR. Nagy- 
enyed VII-VIII. — signifera F. Nagyenyed VII. — putris 
L. Nagyenyed VIII; Torda V. — cinerea HB. Torda V. 
-— exclamationis L. Nagyenyed VII-VIH; Torda V. — 
ypsilon Rorr. Nagyenyed VIII. — segeium ScHIFr. Nagy- 
enyed III, VII; Torda V. — v. nigricornis ViLL. Nagy- 
enyed VIII; Torda V. — prasina F. Kolozsvár. 

Epineuronia popularis F. Nagyenyed IX ; Néma VIII ; Havasgyógy VIII. 

Mamestra leucophaea Vixzw. Nagyenyed VI. — brassicae L. Nagyenyed 
V, VIII ; Torda V. — persicariae L. Kolozsvár. — oleraceg L. 
Nagyenyed V. — ab. obscura SPuL. Nagyenyed VI. — 
dissimilis BgkH. Nagyenyed V-VI: Torda V. — ab. laeta 
REur. Nagyenyed VII; Torda V. — trifolii Rorr. Nagy- 
enyed V—VI; Torda V. — nana HFwGL. Torda V. 

Dianthoecia luteago HB. E nye VI—VII. — nana Rorr. Nagy- 
enyed V. — capsincola HB. Nagyenyed VII. 

Bryophila fr audatricula HB. Nagyenyed VI. — receptriculá HB. Nagy 
enyed VIII. — algae F. Nagyenyed VIII. 

Celaena matura Hurwx. Nagyenyed VIII. 

Hadena monoglypha Hrws. Nagyenyed VII. — lithoxylea F. Nagyenyed 
VILI 

Episema glaucina Esp. ab. dentimacula HB. Nagyenyed V, IX ; Torda Ve 

Dichonia aprilina L. Nagyenyed IX. 

Dipterygia scabriuscula L. Torda V. 

Trachea atriplicis L. Nagyenyed V ; Igenpataka VI. 

Ewuplexia lucivara L. Nagyenyed VIII. 

Brotolomia meticulosa L. Nagyenyed IX ; Topánfalva VI. 

Leucamia pallens L. Nagyenyed IV, VIII. — L-album L. Nagyenyed 
VII. — evidens HB. Nagyenyed V. — conigera F. Hátszeg 
VII. — albipuncta F. Nagyenyed III. — iurca L. Nagy- 
enyed V. 

Caradrina guadripunctata F. Nagyenyed IX ; Torda V. — taraxaci He. 
Nagyenyed VII. — lenta TR. Nagyenyed VIII. 

Hydrilla gluteosa TR. Nagyenyed V—VI; Torda V. 

Amphipyra tragopoginis L. Detonáta VIII. — pyramidea  L. "Nagy- 
enyed VIII. 

Taeniocampa gracilis F. Nagyenyed IV. 

Calymnia trapezina L. Nagyenyed VIII. : 

Orrhodia eryihrocephala F. Nagyenyed IV. 

Scopelosoma satellitiu L. Nagyenyed V. 


din dl sad él átka élt tek százak 


ád a s ll A 


39. 


Xylina ornithopus Rorr. Nagyenyed IV. 

Xylomiges conspicillaris L. Torda V. 

Cleophama antirrhini HB. Torda V. 

Calophasta lunula HFwx. Bólya VII. 

Cucullia umbratica L. Nagyenyed VI-VII, IX. 

Pyrrhia umbra Hrws. Nagyenyed VI. 

Acontia lucida HFws. Kaláz VIII. — var. albicollis F. Nagyenyed VIII. 
— luciuosa EspP. Nagyenyed V; Igenpataka VII; Néma, 
MZETE 

Erasiria uncula Cr. Nagyenyed V. — pusilla View. Nagyenyed V, 
TEK de VE ; 

Rivula sericealis 5coP. Nagyenyed VI. 

Prothymmia viridarita CL. Nagyenyed VI, VIII. — var. modesta CAR. 
Retyezát (500 m.) VII. 

Emmelia trabealis 5cor. Nagyenyed V—VI, VIII; Budafok VII. 

Scoliopterya libatric L. Topánfalva VIII. 

Abrostola triplasia L. Nagyenyed V. — asclepiadis ScHiFr. Nagyenyed 
SEX SSVondar V. 

Plusia, chrysitts L. Nagyenyed VI, VIII—IX; Nagybaczon VIII. — 
festucae L. Nagyenyed VIII. — Júlia Gw. Nagyenyed V, 
VII-IX; Torda V. — gamma L. Nagyenyed VIII-IX 
(borsóhüvelyben rágó hernyóból neveltem) ; Havasgyógy 
VIII; Radnai havasok (1300 m.) VIII. 

Euclidia mi CL. var. litterata CyR. Nagyenyed V. — g]yphica L. Nagy- 
enyed [V—V. 

Aedia funesta EsP. Nagyenyed VI. 

Catocala fracini L. Nagyenyed VIII. —- elecia Ben. Nagyenyed IX ; 
Remete. — elocatau EspP. Nagyenyed VIII-—IX; Remete 
VIII. — sponsa L. Kolozsvár. — fulminea ScoP. Nagy- 
enyed V-VI. 

Epizeusxis calvaria F. Nagyenyed VII. 


Zanclognatha tarsiplumalis HB. Nagyenyed VII. — tarsicrinalis KN. 
Nagyenyed VI. 
Herminia derivalis HB. Nagyenyed VI—VII. — tentacularia L. Nagy- 


enyed V—VI, VIII; Igenpataka VII; Havasgyógy VILI. 
Hypena pr oboscidalis L. TDetodáta VIII; Retyezát (1000 m.) VII, (800 
m.) VII  — rostralis L. Nagyenyed VII, IX; Vizakna 
VIII; Hátszeg VII. — ab. unicolor TUTT Szeyenyeűl VILL. 


Cymatophoridae. 


Cymalophora or F. Nagyenyed VI. 


40 


Brephidae. 
Brephos notlhum HB. Nagyenyed IV. 


Geometridae. 


Pseudoterpna pruinata Hrws. Nagyenyed VIII. 

(Geometra papilionaria L. Kolozsvár. 

Huchloris smaragdaria F. Nagyenyed IX. 

Nemorita virtdata L. Nagyenyed IV-V. — HLENTÉTEZ Gw. Nagy- 
enyed V. 

Thalera fimbrialis Scop. Vizakna VI. — putata L. Nagyenyed V ; 
Zalathna VIII ; Igenpataka VI. — lactearia L. Felsőorbó V. 

Acidalia trilinegta ScopP. Nagyenyed. — similata THBa. Nagyenyed V, 
VIII; Tusnád VIII. — ockrata Scor. Nagyenyed VIII; 
Igenpataka VII; Radnai havasok (1500 m.) VII. —- rufaria 
HB. Nagyenyed VII. — moniliata F. Nagyenyed VII. — 
dimidiata Hurwx. Nagyenyed VII. — virgularia HB. Nagy- 
enyed V, IX; Havasgyógy VIII; Torda V. — pallidata 
BKnH. Negy aura V — rusticata F. Nagyenyed VII-VIII. 
— inornata Hw. Nagyenyed VIII. — deversaria HS. Nagy- 
enyed V-VI, VIII; Retyezát (800 m.) VII. —  aversata 
L. Nagyenyed VIII. — ab. spoliata STaR. Nagyenyed VIII. 
— immorata Hw. Nagyenyed V, VIII. — rubiginata HEN. 
Nagyenyed VII-VIII. — var. ochraceata STGR. Havas- 
gyógy VIII. — immutata L. Nagyenyed VIII. — margine- 
punctata GorEze Nagyenyed V-VI, VIII; Torda V. — 
sirigarta HB. Nagyenyed V, VIII. — ornata ScopP. Nagy- 
enyed ÍV, VI. 

Ephyra annulata ScHurzE Nagyenyed V; Felsőorbó V. — porata FE. 
Nagyenyed V. — punctarita L. Nagyenyed 1/—V ; Felső- 
orbó V. — ab. naevata B. Nagyenyed VIIL. 

Rhodostrophia vibicarta CL. Nagyenyed V-VI, VIII; Verespatak 
VIII; Néma VIII. I 

Timandra amata L. Nagyenyed V, VIII-IX; Abrudbánya VIII ; 
Néma VIII. 

Lyihria purpuraria L. Nagyenyed VI, VIII. — var. rotaria F. Nagy- 
enyed IV-V. (A törzsalak első ivadéka): 

Ortholttha plumbaria F. Detonáta VIII; Radnai havasok (1000—1500 
m.). VII VIII. — limitata So Nagyenyed VIII ; Remete 
VIII; HRetyezát VIII; Radnai havasok (1000 a) VIII, 
(1400 m.) VI, (1500 m.) VIII. — bipunctaria ScHIFrr. Abrud- 
bánya VIII; Havasgyógy VIII. 

Anaitis práeformata HB. Retyezát (1800 m.) VIII. — plagiata L. Nagy- 
enyed V-VI, IX; Vizakna VII; Torda V. 


41 


Lobophora polycommata HB. Nagyenyed III. 

Chermatobia brumata L. Nagyenyed XI. 

Triphosa sabaudiata Durp. Pilisi barlang VIII. — dubilata L. Pilisi 
barlang VIII. 

EZEL truncata Hurwn. Retyezát (1100 m.) VII. — viridaria: F. Nagy- 


enyed V. — luciuata L. Nagyenyed V, VIII. —  vesper- 
taria Ben. Nagyenyed III; Detonáta VIII. —  sujfumata 
HR. Nagyenyed V. — ferrugata L. Nagyenyed V—VI, 


VIII; Torda V. — caesiata LAwxG. Retyezát (2150 m.) VII. 
— flavicinctata. HB. Radnai havasok (1000 m.) VII. — 
riguata HB. Nagyenyed VIII. — sociata BxgH. Nagy- 
enyed V, VII. — alchemillata L. Nagyenyed VIII; Re- 
tyezát (500 m.) VII. — jlavofasciala TmnBG. (decolorata 
He.) Nagyenyed VII. — albulata Scnrr. Retyezát (500 m.) 
VII. — sordidata F. Retyezát (1050 m.) VII. — procellata 
"F. Nagyenyed VI. — rubidata F. Nagyenyed V. — comi- 
tata L. Nagyenyed VIII; Verespatak VIII; Havasgyógy 
VIII; Abrudbánya VIII. 

Asthena camndidata ScHIFr. Felsőorbó V ; Havasgyógy VIII. 

Tephroclystia linariata F. Nagyenyed V, VII. — vulgata Hw. Nagy- 
enyed VII. 

Abraxas grossulartata L. Nagyenyed VII; Néma VIII. — marginata 
L. Nagyenyed V, VII; Detonáta VIII; Topánfalva IX; 
Néma VIII. — aduslata Scmnirr. Nagyenyed V, VILI; 
Igenpataka VII. 

Deilinia pusaria L. Nagyenyed VI. — exanthemata ScoP. Nagyenyed V. 

Numeria pulveraria L. Nagyenyed V. — capreolaria F. Detonáta VIII. 

Selenia bilunaria lsp. Nagyenyed V. — lunariá Scnirr. Nagyenyed 
FS 1 ; 

Hyarochroa syringaria L. Nagyenyed VIII. 

Therapis evonymaria ScHIFF. Nagyenyed IX. 

Angerona prunarta L. Nagyenyed VI. 

Hurymene dolobraria L. Nagyenyed V, VII; Igenpataka VI. 

Epione apiciaria ScHIFr. Topánfalva VII. — advenaria HB. Nagy- 
enyed V. 

Caustoloma flavicaria HB. Nagyenyed VI; Torda V. 

Venilia macularia L. Nagyenyed IV-V. 

Semiothisa alternaria HB. Nagyenyed V—VII ; Havasgyógy VIII. 

Hybernia marginaria Bkn. Nagyenyed III. 

Anisoplerya aescularia ScHiFrr. Nagyenyed III. 

Phigalia pedaria F. Nagyenyed IV. 

Biston hirtaria CL. Nagyenyed IV. 

Boarmia cinctariu ScHrrr. Nagyenyed IV—V. — gemmaria BRHM. 


42 
Nagyenyed V, VIII-IX. — repandata L. var. muculala 
SregR. Retyezát (1050 m.) VII. — consortaria F. Nagy- 
enyed V, VII. — roborarta ScnHirF. ab. infuscata STGR. 
Nagyenyed V. — selenaria HB. Nagyenyed V, VII. — 
crepuscularia HB. Nagyenyed IV. — var. defessaria FR. 


Nagyenyed VIII. — lMuridata BgkÓ. Nagyenyed VI. 
Gnophos dumetata FRR. Nagyenyed IX. 
Psodos trepidaria HB. Retyezát VIII. 
Ematurga atomaria L. Nagyenyed 1V—V, VIII; Havasgyógy VIII. 
Phasiane claihrata L. Nagyenyed IV; Havasgyógy IV. —  glarearia- 
BRHu. Nagyenyed IV, VI, VIII; Felsőorbó V; Apahida VIL. 
Eubolia arenacearia HB. Nagyenyed V. 
Scoria lineata ScopP. Nagyenyed V. 


Nolidae. 
Nola albula Hs. Nagyenyed VII. 


Cymbidae. 


Earias chlorana L. Nagyenyed V ; Torda IV—V. 
Hylophila bicolorana FuEssL. Nagyenyed VI. 


Syniomidae. 


Syntomis Phegea L. Nagyenyed VII; Nyírmező VII. 
Dysauxes anmcilla L. Nagyenyed VII 


Arctiidae. 

Spilosoma mendica CL. Nagyenyed V. — lubricipeda L. Torda V. — 
menthastri Elise. Nagyenyed V, VII—VIII: Néma VIII. — 
urticae EsP. Nagyenyed V. 3 

Phragmatobia fuliginosa L. Nagyenyed III, VII—VIII. — var. Fénék 
STGR. Nagyenyed VIII; Néma VII. é 

Parasemia plantaginis L. Igenpataka VII; Kolozsvár, Radnai havasok 
(1300 m.) VII. — var. hospita ScHniFrr. Radnai havasok 
(1400 m.) VII. ; 

Diacrisia sanmio L. (rissula L.) Nagyenyed V ; Torda V. — ab. pal- 
lida STeR. Nagyenyed V. 

Arctia caja L Nagyenyed VII. — Hebe L. Nagyenyed V. 

Callimorpha dominula L. ab. hamelensis Prcum. Retyezát (1000 m.) VIL 
— guadripunctaria Popa (Hera L.) Nagyenyed VIII; Re- 
mete VIII. i 

Miltochrista mintata Fogsr. Nagyenyed VI. 

Lithosia griseola HB. Nagyenyed VIII. — Murideola Zrscx. Radnai ha- 


43 


vasok (1000 m.) VII. — complana L. Nagyenyed VI; 
Tusnád VII; Retyezát (1100 m.) VII. — sororcula HFN. 
Igenpataka VI. 


Zygaenidae. 3 
Zygaena purpuralis BRÜNNICH Nagyenyed VI. — achilleae EsP. Nagy- 
enyed VII. — irifoli EspP. ab. orobi HB. Kassa VII; 


Radnai havasok (1000 m.) VII. —- lonicerae ScHEv. Nagy- 
enyed VII. — filipendulaea L. Nagyenyed VII; Hátszeg 
VII; Málnás VIII; Topánfalva IX. —  angelicae O. Cso- 


bánka VII. — carmiolica Ssop. ab. diniensis H.-S. Nagy- 
: ; enyed VII. 3 
Ino pruni ScHIrr. Nagyenyed VI. — globulariae HB. Nagyenyed VII. 


— statices L. Retyezát. 


Psychidae. 


Psyche viciella ScHirr. Nagyenyed VI. 

hebelhia nudella 0. var. vestalis STaeR. Nagyenyed V ; Torda V. — var. 
pectinella HB. Nagyenyed VI—VII. 

Epichmopterye pulla EsP. Nagyenyed IV-VI. 


Sesiidae. 
Trochiltum - apiformis CL. Nagyenyed VI; Balatonfüred VI. 
Sesta tipuliíformis CL. Nagyenyed VII. — formicaeformis EsP. Nagy- 
enyed IX. 


Cossidae. 


Cossus cossus L. Nagyenyed VI. 
Zeuzera pyrina L. Nagyenyed VII; Kolozsvár. 


Hepialidae. 
Hepialus sylvina L. Nagyenyed VIII—IX. 


Tés ri 
Különtfélék. 

7 Korlevic Antalt zágrábi gimnáziumi és erdészeti akadémiai 
tanár 1915. évi januárius hó 28-án meghalt Zágrábban, 64 éves ko- 
rában. Az elhúnyt a hártyásszárnyúak tanulmányozásával foglalko- 
. zott és különösen Fiume környékét kutatta. .Prilozi poznavanju 
hrvatskih opnokrilaca" czímű dolgozatában, mely a fiumei gimnázium 
1884—85. évi értesítőjében jelent meg, a hártyásszárnyúak általános 
.orizmologiáját adja, majd ismerteti a növényevő darazsak életmódját, 


44 


rendszertanát és felsorolja a Fiume vidékén észlelt fajokat, szám- 
szerint 113 Teuthredinidát, 2 Cephidát és 3 Siricidát. Egy másik 
.apró közleménye , Forró földövi hangya Magyarországon" czímen a 
Rovartani Lapok 1886. évi III. kötetének 18—19. oldalán jelent meg 
és a Monomorium pháraonis L. nevű hangya magyarországi előfor- 
dulásával foglalkozik. Többi czikke a zágrábi természettudományi 
társulat folyóiratában jelent meg. Az ő nevét viseli az Andrena Kor- 
leviciana FRIESE és a Cynips Korlevici KiErr. a hártyásszárnyúak és 
"a Carabus Korlevici HoFFm. (— catenatus var. Herbstt). . Csiki ERNŐ. 
Külföldi entomologiui hirek. — A mióta a világháború a fél- 
"világot vérrel árasztotta el, alig halljuk, hogy a mi , ellenség"-számba 
veendő rovarász-kartársaink dolga miként van. Ha hírt kapunk, az 
is ésak másodkézből jut hozzánk. Ilyen hír az is, a melyet az ame- 
rikai , Sciences-nek Budapestre februárius hó 6-án érkezett 1915. évi 
 januárius 15. száma hoz, a mely érdekes adatokat hoz a Franczia 
Rovartani Társaságnak (Société Entomologigue de France) a háború 
megkezdése óta lefolyt életéről. A legutoljára kiadott 15. bullietinje 
szerint ez a társaság a háború megkezdése óta 1914. évi október hó 
14-én tartotta első ülését, a melyen az elnök, CHARLES ALLUAUD, 
megnyitójában megemlékszik a társaságnak két titkárjáról DR. RENÉ 
-JEANNEL és DR. MAuRicE RovER-ról, a kik hadba vonultak s e miatt 
késett a 13. és 14. számú bulletin is. (Mi budapestiek ezeket már 
nem kaptuk, ide csak a 12. számú bulletin jött meg.) AEpzLuvauvp fel- 
hívja a társaság tagjait, hogy vegyenek részt rendesen az ülésekben 
és ne maradjanak el róluk semmi ürügy alatt sem. Majd emlékezetbe 
hozza a tagoknak LABOULBÉNE-nek 1871. évi januárius 11-iki ülésen 
mondott rövid beszédét, a mikor Francziaországnak akkori háborúja 
idején Páris ostrom alatt volt. LABOULBÉNE akkor is a német had- 
sereg támadását ,vacd támadásnak és nem háborúnak" mondotta és 
mint LABOULBÉNE idején, a mikor nem messze az ülésezőktől egy 
szomszéd ház közelében felrobbant egy ágyúlövedék, azonképen 
megismétlődött az most is, a mikor 1914. évi október hó 13-án egy 
német repülőgép ledobott Párisra egy bombát, a mely a Természet- 
rajzi Múzeum közelében esett le. A társaság tagjai közül — a meny- 
nyire az akkoráig ismeretes volt — HRavMownD MORGON és ANDRÉ 
VuiLLET estek el a harczmezőn. Az utóbbi tisztviselője volt néhány 
év óta a párisi Rovartani Állomásnak és utóbbi években kezdett 
foglalkozni a kártevő állatokkal; elesett Ippecourtnál 1914. évi szep- 
tember 10-én. A társaság előbb említett két titkárja szintén a tűz- 
vonalban van, de október 14-ig nem esett bajuk. Ugyanez az ameri- 
kai folyóirat 1. számában megemlékezett a British Museum hadra- 
kelt néhány rovarászáról; így E. E. AuvsrEn-ről, ki mint a londoni 
28. ezred századosa vonult be. AusrEw dipterologiai munkáival szer- 


45 


zett magának tiszteletre méltó nevet. Bevonultak még K. G. BLAIR 
koleopterologus és N. D. Rinegy hadnagy (lepkész). Ennek a múzeum- 
nak állattári osztályából összesen kilenczen vonultak be, a kik 1914. 
. évi deczember 4-éig mind sértetlenek voltak. — A , Science" f. évi 
. január 29-iki száma hoz ismét értesítést a Franczia Rovartani Tár- 
saságról s annak november 11-én tartott üléséről. Ezen bejelentette 
az elnök LEowx GARRETA-nak és JEAN UHArawaY-nak halálát, mind a 
kettő entomologus és mint tartalékos hadnagyok estek el. A harcban 
megsebesültek még a következő tagok: A. MAGDELAINE százados, . 
I. DE Murzos és J. SuRgcour tagok, de már egészségesek, holott J. 
. HERvÉ-Bazix tifuszos lázzal kórházban van. A társaság elnöke be- 
. jelentette azt is, hogy a könyvtárban felállítanak egy emléktáblát, 
a melyen megfogják örökíteni a harczban elesettek nevét, valamint 
azokét is, a kik ezután el fognak esni. 41 dj 
Kapczy-Haber Lajos bogárgyüjteménye a Magyar Nemzeti 
Múzeumban. — A nagy háború a Magyar Nemzeti Múzeumnak 
eddig két becses rovargyüjteményt juttatott. A hadiszolgálatra be- 
vonult lepkésztársunk DiószeGyyY LászLó (Borosjenő) múzeumunknak 
adományozta magyarországi lepkegyüjteményét, Karczy-HABER LAJOS 
magyar-raszlaviczai (Sáros vm.) földbirtokos pedig értékes bogár- 
gyüjteményét. Ez utóbbi gyüjteményről akarok ez alkalommal meg- 
emlékezni. Az oroszok első sárosmegyei betörése alkalmával történt, 
hogy Magyar-Raszlavicza községét is kiüritették, hiszen az oroszok 
visszaverése éppen e község határában történt meg, mely alkalom- 
mal nemcsak a községet, hanem az annak határában fekvő KapczY- 
. HaABER-kastélyt is kifosztották, a mikor néhány feltünő nagy bogár 
. (Dynastes Hercules, Goliathus giganteus stb.) elemelésén kivül, éppen 
csak a bogárgyüjtemény kerülte el a pusztulás sorsát. Tekintettel 
arra, hogy a viszonyok úgy hozták, hogy az oroszokat esetleg a 
sokkal délibb fekvésű erődítésekig engedhették benyomulni, Kapczy- 
HABER értékes gyüjteményét megmentendő, azt ajándékképen a 
Magyar Nemzeti Múzeumnak felajánlotta. A múzeum az ajándékot 
köszönettel elfogadta és engem bízott meg a gyüjtemény sürgős 
elhozatalával, a mi a katonai hatóságok előzékeny támogatása mellett 
. lehetővé is vált. A két szekrényben (20 és 40 fiókban) felállított 
gyüjtemény két részre oszlott, a kisebbik 20 fiókos szekrény a 3000 
fajt (4650 példány) számláló palaearktikus, a nagyobbik 40 fiókos 
.szekrény pedig a 3522 fajt (44195 példány) számláló külföldi gyüjte-- 
ményt tartalmazta Különösen a külföldi gyüjtemény bír nagy érték- 
kel és tetemesen hozzájárul múzeumunk gyüjteményének gyarapítá- 
sához és pedig azért, mert éppen a legdrágább és nehezen meg- 
szerezhető fajok foglalják el benne az első helyet. Tulajdonosa kü- 
lönösen a Dynastidák és Cetonidák összegyüjtésére fektette a fő— 


46 


súlyt, így magyarázható meg azután e csoportok gazdagsága. 
A Cetonidákat nem kevesebb mint 657 faj képviseli 872 példányban. 
CSIKI ERNŐ. 
Sesia scoliaeformis Bkh. Magyarországon. — Midőn 1912. 
évi április havában egy alkalommal SáÁsxpoR öcsémmel, az én hűsé- 
ges lepkésztársammal együtt a Trencsén felett elterülő kies , Brezina". 
nevű erdőben sétáltam és rendes szokásomhoz híven a fatörzseket 
vizsgálgattam, egy nyírfatörzs oldalában egy félig kifuródott Sesza- 
bábhüvelyt pillantottam meg, melyről azonban egyrészt az aránylag 
korai tavaszi időre, másrészt pedig a bábhüvely frissességére való 
tekintettel sehogyse tudtuk eldönteni, vajjon az tavalyi, vagy Íriss 
kelésű volt-e? Egyben azonban megegyeztünk, hogy a bábhüvely 
gazdája Sesia, még pedig vagy scoliaeformis BknH., vagy culiciformis 
L. volt és természetesen abban is, hogy a nyáron majd nekiállunk 
a tüzetes kutatásnak. Meg is tettük, bejártuk az erdőt a gyéren el- 
szórt nyírfák után, de fáradozásunk eredménye jó ideig csak a régi 
rágások és kibuvások nyomai voltak, mígnem julius 6-án négy ré- 
szint régi, részint friss bábhüvely, majd pedig öcsém ébersége foly- 
tán egy éppen fejlődő friss ? példány jutott birtokunkba. Nagy lett 
perszeraz öröm, mert az állatot nagy szerényen csak az előzőleg 
már Magyarországon is talált culiciformis egy változatának határoz- 
tuk meg. E néven is szerepelt az a mult év közepéig, a mikor aztán 
SÁNDOR öcsém egy unalmas esős napon azzal-a kijelentéssel állott 
elő, hogy a mi Sesiánk bizony scoltaeformis. Tüzetes vizsgálat után 
én is belementem ugyan az előnyös névcserébe, de teljesen bizo- 
nyossá csak most lettem, a mikor a meghatározást DR. REBEL maga 
is megerősítette, a kihez öcsém unszolására a lepkét beküldöttem 
volt. A Sesza scoliaeformis Ben. faunánkra újnak bizonyulván, ez már 
a második nagylepke, melynek magyar honosságát megállapítanom 
sikerült. Előfordulási helye ABAFI-ÁAIGNER és REBEL szerint Közép- 
Európa, utóbbi szerző még hozzáfüzi, hogy ez a lepke nagyon ritka 
s csak Észak-Németországban gyakoribb. Ezt a valószinüleg nálunk 
is nagyon ritka szép lepkét egyébként a Magyar Nemzeti Múzeum- 
nak engedtem át. : DR. PazsiczkY JENŐ. 


Társulati ügyek. 


á4A Magyar Entomologiai Társaság ülései. 


3ö. rendes ülés 1915. januárius 15-én. — DR. KERTÉSZ ABA 
elnök megnyitván az ülést, Csrxi ERwő titkár kegyeletes szavakkal 
megemlékezik HERMAN Orró-ról, a ki 1914. deczember: 27-én elhunyt. 
Majd jelenti, hogy DEUBEL FRiGyEs tagtársunk, az erdélyi rovarfauna 


s 


47 


kiváló kutatója januárius 18-án ünnepelte 70. születésnapját, mely 
alkalomból társaságunk nevében üdvözöltük. — JABLONOWSKI JÓZSEF 
ismerteti az Ephydra riparia nevű légy fejlődési viszonyait a vizaknai 
sóstavakon eszközölt megfigyelései alapján. Az érdekes előadáshoz 
hozzászóltak DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, CsIkI ERwső, DR. HoRvárHÓH Géza 
és BiRó LaJos. — SCHMIDT ANTAL a rovargyüjteményeket pusztító 
rovarokról beszélt és bemutatta azokat a molypilléket és bogarakat, 
valamint kártételüket, a melyeket eddig maga is megfigyelhetett. Az 
előadás kapcsán DR. HoRvárn Géza, DR: KERTÉSZ ABA és KÁLMÁN, 
JÁNDOR SÁNDOR, JABLONOWSKI Józser és ULnBRICH EDE saját meg- 
figyeléseikről és tapasztalataikról emlékeztek meg. 

Választmányi ülés 1915. januárius 30-án. — Új tagoknak 
ajánltattak és megválasztattak : 


DR. ERőss LaJos főreáliskolai tanár — Budapest, VIII. Rákóczi-út 
93. (Lep.) 

Kovárs EpE ny. székesfőv. tanító — Rákoskeresztúr (Zsófia-telep). 
(Col.) 

VANCSIK ELEMÉR székesfőv. tanító — Budapest, VIII. Óriás-u. 7. III. 
12. (Col.) 


Egyebekben a választmány a februáriusi közgyűlés előkészíté- 
sével foglalkozott, a titkár és pénztáros előterjesztései után a válasz- 
tást illetőleg megejtette a jelölést. 

Közgyülés 1915. februárius 20-án. — A Magyar Entomolo- 
giai Társaság 4. közgyűlését a Magyar Nemzeti Múzeum igazgató- 
sági tanácstermében tartotta meg. DR. KERTÉSZ ABA elnök üdvözöl- 
vén a megjelenteket és megállapítván a határozatképességet az ülést 
a következő beszéddel nyitotta meg : 

Elnöki megnyitó: Igen tisztelt Közgyülés! Ma fordulunk az 
ötödik évbe, tehát már multunk van, melyből tanulságokat vonhatunk 
le a jövőre. 

A helyes élet főkelléke, hogy észrevegye, meglássa a fogyaté- 
kost, küszöbölje ki és a körülményeknek megfelelő intézkedésekkel 


. tatarozza ki a hézagokat ; ily módon haladjon oly ösvényen, mely a 


fokozatos fejlődéshez vezet. 

Mert a fejlődés növeli az önbizalmat s ez önt erőt és lelkese- 
dést a munkára vágyó lélekbe. 

A fejlődés lebeg az én szemeim előtt is s belőle merítek bá- 
torságot arra, hogy elmondjak egy gondolatot, mely talán csak áb- 
rándkép, de entomologus működésem alatt, szenvedélyes gyüjtő 
munkálkodásomból és azon szeretetből szürődött le, melylyel az 
entomologia magához kötött. 

Ha gondolatom felvetésével éppen az igen tisztelt közgyűlést 
untatom elnöki megnyitó alakjában, legyen mentségem az, hogy 


48 


máskor alig van szerencsém ily nagy számmal együtt tisztelhetni 
igen tisztelt tagtársaimat, mint a közgyűlés évfordulóján. 

Igy gondolkodom. 

Mily módon lehetne tagtársaimnak azon részét, kiket nem a 
szorosan vett szakszerűség, de a természet szeretete és az entomo- 
logia iránti vonzalom alakított gyüjtőkké és inkább laikus módra 
foglalkoznak a tudomány ezen ágával — mint jó magam is — egy 
szakszerűbb és oly működésnek megnyerni, mely nemcsak magát a 
gyüjtőt elégítené ki, de kihatással lenne tágabb értelemben a tudo- 
mányra IS. 

A gondolat talán merész, talán egyik-másik tagtársam kegye- 
letsértőnek is fogja nevezni, de annyira eltölti meggyőződésemet, 
hogy nem tudnám önmagamat igazolni, ha elhallgatnám. 

Hogy mily módon lenne kivihető, megkisérlem néhány mon- 
datban összefoglalva elmondani s azalatt kibontakozik majd a gon- 
dolat czélzata is. 

3: 

A gyüjtő szeretettel és szenvedélylyel hozza össze és raktá- 
rozza el barácsolt anyagát. 

Lelki megelégedéssel szemléli megtöltött rekeszeit és katonás 
rendben felállított példányait. Azt hiszi ezélját elérte, de csak lát- 
szólag, mert ha gyüjteménye bármely okból elkerül tőle, sorsát jól 
ismerjük, rendesen vagy elkallódik, vagy megsemmisül. 

Évek, sőt egy élet minden szeretete, szenvedélye, a reá fordí- 
tott idő, fáradság semmivé lett. 

Pedig tudományos téren mozgó működésnek csak úgy lehet 
czélja, ha oly eredményt képes felmutatni, melyet nemcsak egy szű- 
kebb kör fordíthat hasznára, de meríthet belőle támpontokat a tudo- 
mány is a haladásra. 

Ezt a sok veszendőbe menő buzgóságot szeretném megmen- 
teni s juttatni belőle legalább egy kis részt a nemzetnek, így tehát 
önmagunknak is. 

Úgy tapasztaltam, hogy minden entomologusnak meg van ked- 
vencz csoportja, — családja — melyhez nagyobb szeretettel vonzó- 
dik, nagyobb buzgalommal gyüjti. 

Csak elhatározás kellene hozzá, hogy felhagyna a teljessé soha 
sem válható általános gyüjtéssel, vagy ennek keretén belül különö- 
sebb gonddal csoportosítaná kedvencz családja egyedeit s már ket- 
tős czélt valósíthatna meg. Egy családnak lehetőleg tökéletes össze- 
gyüjtését, másrészt annyi specziális ismeret megszerzését, mely nem- 
csak a vele foglalkozót elégítené ki, de határozott hasznára lenne 
nemzeti tudományunknak is; mert ha meg van az ismeret, felébred 
a vágy is, hogy ismereteinket közölve, értékesítsük azokat a tudo- 
mány hasznára. 


másod 


49 


A specziális gyüjtemények úgy morphologiai, mint földrajzi és 
más sok egyéb tekintetben oly értékes musyarei alant tartalmaznak , 
hogy fennállásuk nemcsak jogosult, de szükséges. 

Megfelelő értékkel bírván, az elkallódás veszedelmének sincse- 
nek annyira kitéve, mint az általános gyüjtemények. Sőt nálunk 
nemcsak hézagpótlók lennének, de egy magasabb, hazafias ezélt is 
szolgálnának. 

Hiszen egyszer mindegyikünkkel megtörténik az, hogy boldo- 
gabb vidékre rándulunk ki s valahol, nem tudom hányadik dimen- 
zióban — az ottani entomologiai szokások szerint — fogunk majd 
gyüjtögetnmi. Ha ezen eset bekövetkezik, az árván maradt specziális 
gyüjteményt elhelyezni és létét biztosítani könnyű és hálás feladat 
lesz, mert bizonnyára szíves fogadtatásra fog találni a Nemzeti Mú- 
zeumban. Nemzeti intézetünk, mely kissé reá szorul hazafias gon- 
dolkodásunkból eredő jóindulatú hajlamunkra, idővel nagy és értékes 
gyüjteményhez jutna. Az adakozók neve és entomologiai működése 
pedig nem menne feledésbe, de ott élne fáradságuk gyümölcsével 
együtt a múzsák csarnokában. 

Lehet, hogy talán azt fogják mondani tévedek, vagy talán ra- 
jongó vagyok. Lehet, de én már tapasztalatból merítve szövöm ál- 
maimat, mert ráléptem erre a térre; és nem is mondhatom, hogy 
minden lelkitusa nélkül. De amióta specziális gyüjtővé lettem és 
belemélyedtem kedvencz családom fajsorozataiba, látom, hogy a ter- 
mészet alkotó ereje nem teremt egyöntetűt, csak hasonlót s gyö- 
nyörködöm benne, milyen lágy átmenetekben folynak össze az egy- 
mástól távol eső alakok, vagy az egymástól ezer kilométernyire, la- 
pályon és nagy magasságban repülő egyedek, mily sajátságosan 
különböznek egymástól s mindennek daczára mindegyikre reá nyomta 
a természet a közös családi jelleget. 

Azt mondhatná valaki, hogy ez nagyon szép ábránd lehet, de 
nehezen vihető ki, mert specziális gyüjtemények összeállítása nagy 
nehézségekbe ütközik. Ezt nem állíthatnám. Mindnyájan gyüjtünk, 
sőt utazunk nyáron, így a csere nem ütköznék akadályokba. Igaz, 
hogy a nagyon ritka és értékes fajok megszerzése csere útján bajos 
és kereskedőhöz kell fordulni. De cserével itt is lehet boldogulni s 
ha a gyüjtemény már tartalmas, alig fogunk visszariadni egy kis 
pénzáldozattól, hogy azt tökéletesebbé tegyük. Lehetne a tél folya- 
mán csereberélő estéket rendezni, ez külföldön általános szokás; a 
sok specziális ismeret csakhamar felszínre kerülne, élénk lenne az 
eszmecsere és egymásnak útbaigazítása, felvilágosítása, . oktatása. És 
a mit lényegesen kiakarok emelni, specziális ismerettel bírók alapo- 
sabban kutathatnák át hazánk faunáját s nem merülne fel az a foly- 
tonos panasz, hogy előkelő idegenek gyüjtik és írják le hazánk föld- 


50 


jén hol itt, hol amott felmeriilő új fajokat és változatokat. Lüktetne 
társaságunk belélete, intenzívebben munkálkodnánk és haladnánk, ez 
pedig nagy szó, mert munka és haladás maga az élet, a létjogosultság. 

Az ember gyengéje, hogy görcsösen ragaszkodik az élethez és 
élni akar még akkor is, mikor a vég oly közel van, hogy maga is 
megérzi. Én is életről beszélek, pedig elődöm e helyről történt ki- 
mondása szerint kérlelhetlenül eltünik a pünkösdi királyság. Kiránt- 
ják alólam az elnöki széket és én meghaltam. 

Azon tudatban halok meg, hogy végrendelet helyett felvetettem 
egy gondolatot, melyről talán érdemes kissé gondolkodni. Megemlí- 
tettem azt, hogy nálam sem ment lelkitusa nélkül Pál fordulása s 
bizony nehéz szívvel váltam meg a fáradsággal megszerzett bő 
anyagtól, hogy gyüjtésemet és tanulmányomat szűkebb keretek közé 
szorítsam. Tudom én azt jól, hogy a magamkorú ember görcsösen 
ragaszkodik a meglévőhöz és nehezen téríthető el konzervatív gon- 
dolkodásától, de a természetben a megujulás folytonos, nekünk is 
vannak utódaink és szavaimat leginkább azon fiatal gyüjtőtársaim- 
hoz kivántam intézni, kik a kezdet nehézségeivel küzdve, még nincs 
okuk. fájdalmas lemondásra és az elhatározás nem okoz szívfájdal- 
makat. 

Most pedig én is mondhatom, beteljesedett és jönni fog egy 


bölcsebb vezető s az ő vezetése alatt fognak önük és az entomolo-. 


giai társulat munkálkodni és haladni, azaz élni. 
Hogy ez nemzeti tudományunk dicsőségére és önmagunk meg- 


z 


elégedésére örökké így legyen, engedje a magyarok Istene. 
2 


Elnök ezzel megnyitván a közgyűlést, a jegyzőkönyv hitelesí- 
tésére felkéri DR. ERőss LaJos és DR. SzouBarHY KÁLMÁN urakat, 
majd jelenti, hogy GAMMEL ALaJos kimentette magát, UJHELYI JÓZSEF 
pedig üdvözletét küldi az orosz-lengyelországi harcztérről a közgyű- 
lésnek, melyen sajnálattal ezúttal nem vehet részt. 


£ 


Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Csiki ERxő titkár 
a következő jelentést olvasta fel : 


Titkári jelentés. — Tisztelt Közgyülés! A .Magyar Entomolo- 
giai Társaság" negyedik működési évéről kell ezúttal beszámoljak. 
Beszámolóm ez alkalommal nagyon rövid és sovány lesz, de nem is 
lehet más. Múlt évi januáriusban tartott közgyülésünk után, mely a 
Társaság ügyeinek vezetését az új cziklusban újra reánk bízta, a 
legnagyobb kedvvel és odaadással láttunk hozzá czéljaink előbbre- 
viteléhez. Sajnos, munkálkodásunk hamarosan megakadt, megakasz- 


51 


totta a kitört nagy háború. A kitüzött feladatok keresztülvitelére már 
nem is gondolhattunk ezután, jobb időkre kellett azokat elhalaszta- 
nunk. Az ősszel ugyan újból felvettük az elejtett fonalat, de csak 
annyiban, hogy üléseket tartottunk, igyekeztünk itthon maradt tag- 
társaink között az érintkezést fentartani és a mennyire lehetett, elő- 
adásokkal, előterjesztésekkel a nehéz időket, hacsak rövid perczekre 
is, felejtetni, a rovartan iránti érdeklődést felszínen tartani. Üléseink 
elég látogatottak voltak, pedig összes tagtársainknak majdnem egy- 
heted részét fegyverbe szólította hazánk védelme. Hivatásuk a harcz- 
térre szólította katonatiszt tagtársaink közül DALNOKFALVI BARTHA 
VIKTOR századost, BokoR IMRE, BOKoR ELEMÉR és SURMIN RUDOLF 
főhadnagyokat, de katonai szolgálatra bevonultak még, a mennyire 
erről eddig tudomást szerezhettünk, a, következő társaink DIÓSZEGHY 
LászLó, DR. FopoR JEső, GERGELY IsrváN, HaJóss JózSEF, DR. HANKÓ 
BELA, Lixzia DÉNEs, NápáY Lajos, DR. PASTEINER GYULA, DR. Szr- 
tápY ZoLrás, DR. Szürs AwspogR és ÚJsHELYI Józser. Közülük sajnos 
elvesztettük az időközben századossá előlépett BokoR IMR--t, a ki az 
északi hareztéren halt hősi halált, DR. Szürs AwspoR pedig sebesül- 
ten érkezett vissza Lublin alól. 

A háború Társaságunk működésében meghagyta nyomát és 
pedig nemcsak vagyoni gyarapodásában, de szellemi működésében 
is. Az előző évekhez képest üléseink és az azokon tartott előadások 
száma is csökkent. Ülést csak 8-at tarthattunk, melyeken összesen 
13 előadás és előterjesztés szerepelt. Ezt a 13 előadást 8 tagtársunk 
tartotta, névszerint: BiRó LaJos (1), Csiki ERnő (4), DR. HoRvárn 
Géza (2), JABLovowski JózsEF (1), DR. KERTÉSZ ABA (2), DR. KERTÉSZ 
KÁLMÁN (1), MAnzász JózsEr (1) és DR. PoNGRÁcz SÁNDOR (1). Az 
előadások közül DR. KERrész ABA elnökünk egyik előadását, mely- 
ben courmayeuri kirándulását ismertette, számos gyönyörű vetített 
kép bemutatásával kisérte. Előadó tagtársainknak ezúttal különös 
hálával tartozunk, előadásaik tartásával megmutatták, hogy a mos- 
tani izgalmas időkben is lehet dolgozni, a tudományt szolgálni, — 
de munkára serkentették a csüggedőket is. A nyugodt munka pedig 
nyugodt gondolkozást. nyugodt lelket szül, a mire mostan nagy 
szükség van. 

A rendes üléseken kivül 1914. évi januárius hó 17-én tartottuk 
.meg harmadik közgyűlésünket, a társaság belügyeinek intézésére 
pedig 5 választmányi ülés tartása vált szükségessé. A közgyűlést a 
Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermében, a rendes 
ülések egyikét pedig a m. kir. Rovartani Állomás helyiségeiben tar- 
tottuk, mely helyiségek szíves rendelkezésre bocsátásáért fogadják 
nevezett intézetek igazgatói, BÁRÓ SZALAY IMRE és JABLONOWSKI 
JózsEr ezúttal is hálás köszönetünket. 


19 
Ot 


Június 11-én, úrnapján, gyüjtőkirándulást rendeztünk a sziget- 
szentmiklósi homokbuczkákra. A kirándulás elég jól sikerült, tag- 
társaink szép számmal vettek azon részt, eredményesen gyüjtöttek, 
pedig az elmaradhatatlan záporeső a délutánt úgyszólván teljesen 
elvette. 

Tagjaink száma némi gyarapodást mutat, az 1914. évet ugyanis 
97 taggal kezdtük, új tagot választottunk hatot és az 1913. év végé- 
vel kilépettek közül egy tag visszamaradt, a létszám elérte tehát a 
104-et ; viszont voltak azonban veszteségeink is, a mennyiben a hősi 
halált halt BokoR ImRÉé-n kivül a halál elragadta tagtársaink sorából 
GÖTZELMANN TivapaR-t és MerzGER EDpÉ-t, az év végével pedig kilé- 
pését bejelentette 2 tag, úgy hogy az 1915. évet 99 taggal kezdjük 
meg. Választmányunk foglalkozott a taggyüjtés kérdésével, mert a, 
mostani csekély taglétszámmal nagy feladataink keresztülvitelére nem 
is gondolhatunk. Ki is nyomattunk tagokat toborzó felhívást, annak 
szétküldése azonban jobb időkre maradt. 

Folyóiratunkról, a , Rovartani Lapok" 1914. évi kötetéről most 
még nem nyujthatok beszámoló kimutatást. A háború nagy késedel- 
mezést okoz nemcsak az előállításban, hanem a szétküldésben is. 
Mindamellett nemsokára tagtársaink kezében lesz a még hiányzó 
résszel a teljes évfolyam. 

Tagtársaink kivánságára elhatároztuk, hogy a székesfővárostól 
gyűjtési igazolványokat kérünk. Ettől egyelőre el kellett tekintsünk, 
illetékes helyen nyert felvilágosítás szerint a főváros területének leg- 
nagyobb része katonai czélokra le van foglalva és így ezeket a te- 
rületeket megközelíteni nem lehet. Reméljük azonban, hogy a jövő 
évben az igazolványokat gyüjtéseinkhez előnnyel fogjuk használhatni. 

Megalakítottuk az oxfordi nemzetközi entomologiai kongresz- 
szuson alakult állandó nomenklatura-bizottság felhívására a magyar- 
országi bizottságot is, mely a tárgyalásra beküldött kérdésekre már 
adott is szakvéleményt. ő 

Ezekben beszámoltam Társaságunknak 1914. évi működéséről. 
Sajnos az egész nem sok, vajmi nagy eredményekkel nem dicseked- 
hetünk, de a helyzet ennél többet nem engedhetett elérni. Bizzunk 
azonban egy jobb jövőben, mely talán hamarosan fog reánk virradni, 
a mikor meggyarapodva és megerősödve újból teljes erővel láthatunk 
neki a munkának. 

Most pedig engedjék meg, hogy visszatérjek halottainkra. 

Julius elején húnyt el Berlinben GöÖTZELMANN TIVADAR gyár- 
igazgató, társaságunk egyik alapító tagja. GÖTZELMANN németországi 
eredetű volt, a ki a 90-es évek végén került hazánkba mint az új- 
pesti jutagyár igazgatója. Foglalkozása kevés szabad időt engedett 
neki, ezt a kevés idejét pedig úgyszólván teljesen az entomologiá- 


nak szentelte. Ő bogarakat gyüjtött és azokból nagy gyüjteményt 
hozott össze. Leginkább Budapest környékén gyüjtött, csak nyári 
rövidre szabott szabadságideje aiatt juthatott távolabbi vidékekre, a 
Radnai havasokra, Herkulesfürdő vidékére, stb. Legtöbb anyaga 
Újpest környékéről, különösen sok pedig a Duna hordalékából ke- 
rült. Az ,újpesti bogárgyárból", a mint dolgozószobáját neveztük, 
rengeteg anyag került csere útján szerte a nagyvilágba. GÖTZELMANN 
hazánkat nagyon megszerette, megtanulta nyelvünket, körünkben 
. mindig kellemesen érezte magát. Hívatása négy évvel ezelőtt újból 
Németországba szólította, a hol egy berlini nagyobb vállalat élére 
került. Fájó szívvel távozott hazánkból. 

Másik halottunk MErzGER EDE gyógyszerész, a ki szeptember 
elején szívszélhüdés következtében hirtelen elhúnyt Nyitrán, a hová 
régi barátai látogatására utazott. MErzGER szabad idejében méhész- 
kedett és a méhek tanulmányozásával foglalkozott. Méhészeti czikkei 
különféle méhészeti szaklapokban jelentek meg. Nagy érdeme, hogy 
egyik munkájával (A. méhek fejlődése és szerveik magyarázata szem- 
lélő táblákban. Budapest, 1892) kezdték meg a méhek szervezetének 
és életének ismertetését a tanítóképző intézetekben. 

Fiatalon veszítettük el BokoR IMRE százados tagtársunkat, ki 
az északi harcztéren sebesült meg súlyosan, fejlövéssel került egyik 
kassai kórházba, a hol rövidesen belehalt sebesülésébe. BokoR IMRE 
neve először délboszniai barlangkutatásai révén lett ismeretessé, ott 
fedezte fel az Antroherpon Bokori és Haplotropidius Bokori nevű bar- 
langi vak Silphidákat. Később visszakerülvén Magyarországba, első 
sorban a gömörmegyei barlangok kikutatását tüzte ki czéljául, a 
honnan két szép felfedezéssel jutott vissza, itt gyüjtötte ugyanis az 
Anophlhalmus Pokori és Trechus Bokorianus fajokat. Hős tagtársunkra, 
a ki gyönyörű felfedezéseivel szép emléket állított magának a tudo- 
mányban, szeretettel fogunk visszaemlékezni. 

Miután halottainkról megemlékeztem, legyen szabad még egy 
a társaságunkon kívül álló, de a magyar rovartan szempontjából 
mégis súlyos veszteségről megemlékezni. Deczember 27-én húnyt el 
ugyanis egyik legkiválóbb kutatónk, a magyar tudományos irodalom 
legékesebb szavú munkása, a magyar zoologusok nesztora, HERMAN 
Orró. HERMaw a madarak mellett zoológiai működése első időszaká- 
ban rovarok tanulmányozásával is foglalkozott, sőt mondhatjuk első 
babérjait rovartani közléseivel szerezte. Első közleményei az egyenes- 
szárnyúakról és pókokról hamarosan ismertté tették nevét, három- 
kötetes , Magyarország pókfaunájá"-val pedig Európa első szaktudó- 
sai közé emelkedett. Ezzel azután le is zárta rovartani szisztematikai 
munkálkodását. A. pókfaunában megkezdett népszerűsítő irány mun- 
kása lett ezután, a magyar művelődés szolgálatába állott. Hazánknak 


54 


a tudományban való elmaradottsága késztette erre, a nemzet fiaival 
először meg kellett szerettetni az állattannal való foglalkozást, érdek- 
lődését fel kellett hívni. Ehhez mesteri módon értett, a mit tolla he- 
gye alá vett, arról tudomást is szereztek az országban. Így ő neki 
jutott feladatul az országot a filloxeráról, kolumbácsi légyről, sáska- 
járásról legelső ízben kioktatni. Az ő munkái sok emberben ébresz- 
tették fel a tárgy iránti érdeklődést, sokan tisztelhették HERMAN 
Orró-t mesterüknek, a ki mindig támogatta a komoly munkást, a 
kiben az érdeklődést sohasem engedte ellanyhulni. 

Elhunyt még 1914. februárius 2-án KELEcCsSÉNYI KÁROLY tavar- 
noki körjegyző, ismert bogárkereskedő. 

Még két külföldi szakbúvár elhunytáról akarok megemlékezni. 
Mindketten hazánk faunájának megismertetése körül szereztek érde- 
meket. KowaRZ FERDINÁND az egyik. Ő 1838. februárius 23-án szü- 
letett a csehországi Plan-ban ; gimnáziumi tanulmányainak befejezése 
után Selmeczbányán bányászatot hallgatott, majd Prágában távirda- 
tanfolyamot végzett és távirdatiszt lett Asch-ban, Bécsben, Loson- 
czon és végül Franzensbadban. Bécsben SCHIESNER a legyekkel való 
foglalkozásra buzdítja. KowaRz-nak számos legyészeti monografiát 
köszönhetünk, melyek máig is elsőrangú forrásmunkák maradtak. 
Három tanulmánya tisztán magyarországi vonatkozású, mint két 
; Beitrag zur Dipteren-Fauna Ungarns" (1869 és 1873) és , Dr. Chy- 
zer Kornél gyüjteményének legyei" (1883). KowaRz 1914. szeptember 
22-én húnyt el Franzensbadban. — A másik DR. BRUNNER vox WAT- 
TENWYL KÁROLY ny. miniszteri tanácsos (Bécs), az egyenesszárnyúak 
világhírű  specziálistája, - kinek óriási, 20 szekrényben felállított 
Orthoptera-gyüjteménye néhány évvel ezelőtt a bécsi múzeumba 
került. 

Mindannyiuk emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. 


sz 


DR. SzABó-Parav JózsEr könyvtáros a könyvtárról a követke- 
zőket jelenti : 

Könyvtárnoki jelentés. — Mélyen tisztelt Közgyülés! Könyvtá- 
runk az elmúlt évben nagyon kis mértékben gyarapodott. Ennek a 
körülménynek főleg az az okozója, hogy fiatal társaságunk helyzete 
még nem engedte meg azt, hogy könyvtárunk fejlesztését erősebben 
szorgalmazhassuk. A múlt esztendőben is csupán ajándékok szapo- 
rították könyveink számát, a melyeknek mennyisége, a tavalyit meg- 
előző évekhez hasonlítva, nagy csökkenést mutat. 

Mindössze 16 darabról számolhatok be, a melynek értéke 7 
korona. Ebből 15 drb különlenyomat, a melyeket DR. HoRgvárH GÉza 
és Csiki ERwxő uraknak köszönhetünk. Ehhez járul még a II. ento- 


a 


5) 


OT 


mologiai kongresszus beszámolójának első kötetje, a melyet ugyan- 
csak a múlt évben kaptunk meg. 
s 
DR. KERTÉSZ KÁLMÁN pénztáros a következő jelentést ter- 
jeszti elő : 
Pénztári jelentés. — Tisztelt Közgyülés! Egy társulat pénztáro- 


. sát talán legjobban a gazdálkodóval lehetne összehasonlítani. Vala- 


í 


e 


mint a gazda bő termés után is azt mondja, hogy: ,lehetett volna 
több is", úgy a pénztáros is, ha minden tag eleget is tétt fizetési 
kötelezettségének, azon sopánkodik, hogy: ,több tag is lehetne". 
Hogy ne sopánkodnék tehát akkor, mikor a tagdíjaknak alig a fele 
folyik be? Ne méltóztassanak mindjárt a háborúra gondolni s az 
idei rossz eredményért ezt okolni. Más oka van ennek, az, hogy 
társulatunk még most is küzköüdik a gyermekbetegségekkel, még 
nem forrott ki teljesen. Sok tagtársunk van, a kik, ha szabad ezt a 
kifejezést használnom, alkalomadtán beugrottak, de azóta hírüket 
sem hallottuk, tagdíjuknak pedig nyomát sem láttuk. Nem kétlem 


. azonban, hogy a háború is befolyással volt jövedelmünk csökkené- 


sére, mert több, különben rendesen fizető tagtársunk is, ismételt 
sürgetésre sem küldte be tagsági díját. Ne csodálkozzunk tehát, ha 
a vagyonmérlegben megpillantjuk a 857 koronát kitevő tagdíjhátrá- 
lékot. Ennek az összegnek egy része az év folyamán remélhetőleg 
be fog folyni, egy részét azonban, sajnos, törölni leszünk kénytelenek. 

Jóllehet ilyen szomorú jelentést és gyenge pénztári eredményt 
még nem terjesztettem elő, annak daczára vagyoni állapotunk ha 
nem is sokkal, de ismét szilárdabbá lett. mert bevételeinkből nem- 
csak hogy összes kiadásainkat fedezni tudtuk, hanem 200 K n. é. 
értékpapírt is vásárolhattunk. Hazafias kötelességet véltünk teljesí- 
teni akkor, midőn ezt a rendelkezésünkre álló csekély összeget hadi- 
kölcsön. jegyzésére fordítottuk. 

Az az akcziónk, melyet a taglétszám emelése czéljából a vá- 
lasztmány elhatározott, sajnos, a kútba esett. Körlevélben fel akar- 
tuk hívni a társadalmat, főleg a. gazdaközönséget, hogy a társasá- 


. gunkba való belépéssel czéljaink elérését elősegítse, de a közbejött 


háború megakadályozott minket e tervünk keresztülvitelében. A nyom- 
tatványok készen vannak, de el kellett azokat tennünk jobb, béké- 
sebb időre, mert semmi kilátás sem volt arra, hogy felhívásunk 
eredménynyel járjon s így a tekintélyes összeget kitevő postaköltség 
is veszendőbe ment volna. Ezek a nyomtatványok terhelték meg ki- 
adási rovatunkat 160 koronával. : 

Úgy bevételi, mint kiadási tételeink megfelelnek az előirány- 
zatnak, a mint azt az itt bemutatott zárószámadás igazolja, csak a 
könyvtár gyarapítására szánt összeget nem vettük igénybe, mert a 


könyvek elhelyezésére még most sem áll megfelelő helyiség rendel- 
kezésünkre. 

Midőn még a vagyonmérleget van szerencsém bemutatni, mely- 
ből kitünik, hogy a társaság tiszta vagyona 37383 koronát tesz ki, 
kérem, hogy a számvizsgálók jelentésének meghallgatása után jelen- 
tésemet tudomásúl venni s részemre a felmentvényt megadni mél- 
tóztassék. 


A , Magyar Entomologiai Társaság" zárószámadása az 1914. évről. 


BEVÉTEL KEST KIADÁS KET 

1] Maradék az 1913. évről 89 119 1 Értékpapir vásárlás. . 194 /— 
21 -Beiratási díjak . . . 141—1[12] Rovartani Lapok 450 /— 
ösáLagdíjak esse sss tal OZ0 ZA EBOstadájak a ss ezs 17 159 
4] Rendkivüli bevétel . . ] — J44[j4] Nyomtatványok . . .] 160]— 
HAS Ratnatokes esz SZH z d 3D8HL joe kasebbűikradásoksá: 4eek 12 — 
GÁtútalás eze sose VEB 

(Gt eNaradék E 9KSZRe NEG 27 155 

HETE KESZEN KEZE OT 


A , Magyar Entomologiait Társaság" vagyonmérlege 1914 deczember 31-én. 


ACTIVUM KGZSEB PASSIVUM IZÉT 


IRÉSZDÉTÁZ tits se 27 Dolj 1] Kertészféle alapítvány [1288 [/— 


E tőÉ eaz beét ; 2] Tiszta vagyon. . . . 13738 /— 
H:zai  Takarékpénz- 

Tár Dam ezta az ze 30005S 

Hadikölesön ". . . .] 2001 

Tagdíjhátrálék : 

a) ébagdijs sz ztéő 


sgt 


35 7 . — 
b) Beiratási díj 20.— ] 877 ]— 
Könyvtár 91 


TIetári felszerelés 9... 2165 


5026 [— 


97 
Titkár jelenti, hogy a mult évi közgyülésből kiküldött szám- 
vizsgálók a következő jelentést nyujtották be : 
Tisztelt Közgyűlés! Alulirottak mint az 1914. évi közgyűlés 
által kiküldött pénztárvizsgálók mind a számadási könyveket, mind 
az értékpapirokról szóló elismervényt és a pénztári készletet meg- 


. vizsgáltuk és a számadást minden tekintetben rendben találtuk. Buda- 


pest, 1915 február 20-án. — DR. Soós LaJos s. k., GYÖRFFY JEnő s. k. 
; kk 


Elnök kérdésére a közgyülés a tiszti jelentéseket tudomásul 
veszi és a pénztárosnak a felmentvényt megadja, majd elfogadja a. 


. pénztáros által előterjesztett 1915. évi költségvetést és az 1915. évi 


számadások megvizsgálására kiküldi BAKkó GÁBoR és DR. Soós LAJos 
tagokat. 


A , Magyar Entomologiai Társaság" 1915. évi költségvetése. 


I 

0 Bevémet BEVÉTEL JET ERAT KIADÁS dési jé 
1] Maradék az 1914. évről 27 55111] Értékpapirvásárlás . 10071— 
2] Tagdíjak . 500 1—[12] Rovartani Lapok 500 /— 
3] Beiratási díjak 10 —1[(131 Postadíjak 100 /—— 
4] Hátrálékos tazdíjak 200 —[/4j Kis nyomtatványok . 20 /— 
5] Kamatok 130 1— [/5] Könyvtár É 10071 

6] Kisebb kiadások . 47 155 
k- ESTE TE TgSz 55 — EZAZ SBBE 


Titkár jelenti, hogy az alapszabályok rendelkezései alapján 
most visszalép az egy évre választott elnök és a három év leteltével 
a választmány !/3-a, vagyis 4 választmányi tag, lemondás és kilépés 


. folytán 1—1 és egy választmányi tagnak az elnökségre való jelölése 
. folytán megüresedik még egy hely, úgy hogy az elnökön kivül 7 


választmányi tag megválasztása vált szükségessé; majd előterjeszti 


. a választmány által jelöltek névjegyzékét. 


A szavazólapok kiosztása után elnök a szavazatok összeszám- 


. Jálására felkéri a titkárt és KaApocsa GyuLa urat és a választás 1de- 
. jére a közgyűlést felfüggeszti. 


Elnök az ülést újból megnyitván, titkár jelenti, hogy összesen 


. 28 szavazólapot adtak be, melyek szerint az 1915. évre megválasz- 


58 


tatott elnökké: ULBRICH EpE (27 szavazat), választmányi tagokká az 
1915 —17. évekre: UCERva FRIGYES (28), CsERwy Lagos (28), GURÁNYI 
Isrváws (28) és Mowxpox Józser (20), az 1915--16. évekre : BiRó LAJos 
(27), Gyögrrv JEső (26), ScHmMIDT ANTAL (26). 

Az újonnan megválasztott elnök meghajlik az általános óhajnak 
és megtisztelésnek, mellyel az elnöki székbe került, igyekezni fog 
helyes úton haladni, a mihez úgy a tisztikar mint a társaság minden 
egyes tagjának szíves támogatását kéri. 

DR. KERTÉSZ ABa megköszönvén az elnöksége alatt iránta ta- 
nusított jóindulatot, a közgyülést berekeszti. 


36. rendes ülés 1915 februárius 20-án. — ULGLBRICH EDE el-: 
nök a közgyülés után tartott ülést megnyitván, DR. KERTÉSZ ABA 
.1914. évi lepkészeti kirándulásom az Engadinban" czímén megtartja 
bejelentett előadását, melyet számos kitünő vetített kép bemutatásá- 
val kísér. 

37. rendes ülés 1915 márczius 19-én. — DR. KERTÉSZ KÁLMÁN 
. A magyarországi Syrphidák" ezímű előadásában ismerteti a lebegő 
legyeket, behatóan foglalkozik azok rendszertanával, életmódjával és 
bemutatja a hazánkban előforduló nemek egyes képviselőit (lásd je- 
len füzetünk első cezikkét). — Csiki ERwső ismerteti HABER-K APczY 
LaJos bogárgyüjteményét, melyet a Sárosmegyébe betört oroszok 
elől megmentendő, a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. 


LENNTTLNTTNTT ETETETT TTTTTTTTTKTTTTLETT TETTETETT TETTETETT TETEL EEETTLT TELEL TT T LETT TETEL ETET TETTETETT ELETE TETEL EL ELET] 


Kérelem a Magyar Entomologiai 
Társaság tagjaihoz! — Kérjük tisztelt 
tagtársainkat, a kik 1915. évi (esetleg előbbi 
évekről is) tagsági díjukkal még hátrálékban 
vannak, hogy azt társaságunk pénztárosának 
czímére (Dr. Kertész Kálmán nemzeti múzeumi 
igazgató őr — Budapest 80.) mielőbb beküldeni 


szíveskedjenek. 


TTTTTTTTTNTTTTTTTKÁNNTTKT KNK TTTNÁKEN NN TTL 


TELLELEETETNTEEE EEEN TETEL ELTETT TEN LETETTE ETETETT TELET TEN TT TÉTETETT ETTE TETTETETT LETETTE TETTETETT ETETETT ETTE LETETTE TELT 


" ROVARTANI LAPOK" 


XXII. Band. Januar—Márz 1915. 1—3. Heft. 
p. 1. — Dr. K. Kertész: Die Gattungen der Syrphiden 
Ungarns. — Verfasser bespricht die Charaktere dieser Dipteren- 


Wamilie und gibt dann eine Bestimmungstabelle der bisher aus Un- 
garn bekannt gewordenen Gattungen. Die Bearbeitung der Arten ist 
spateren Publikationen vorbehalten. 

p. 12. — A. Goics: Die zweite Generation von Angerona 
prunaria L. — Verfasser sammelte Ende August 1912 bei Homonna 
(Com. Zemplén) autfallend kleine (13 kleinere) Exemplare von An- 
geronu prunarta, deren cg stárker gelb waren, welche als zweite 
Generation anzusprechen ist. 

p. 14. — E. Bokor: Höhlenforsechen mit Hindernissen. 
— Verfasser sehildert seine Erlebnisse gelegentlich seines letzten 
Besuches am 1. Juli 1913 in der , Nagy Sándor-barlang" genannten 
Grotte des Biharer-Komitates, welche nordöstlieh von Kisszegyesd 
im Tiszapatak-Thale liegt. Der stark verdeckte Eingang der Höhle 
liegt am östliehen Hang; aus dem Vorraume öffnet sich ein mehr 
gewundener, durch schlanke, an Schachtelhalme erinnernele Tropf- 
steinsáulen ausgezeichneter, reehter Gang und ein durch einen Lángs- 
spalt im Kalkgebirge entstandener linker, der in einen mit Tropf- 
steinbildungen reich verziehrten, mit einem unterirdisehen See 
geschmückten Saal mündet. Im der Grotte leben die Blindsilphiden : 
Pholeuon Birói Csiki und Drimeotus Mihóki Csiki, erstere Art nicht 
gerade selten, letztere nur ganz sporadisch. Verfasser gelang es 
auch ein Exemplar des blinden Pseudoskorpions: Blothrus brevipes 
FERiv. zu fangen. 

p 19. — Dr. E. Züahi Kiss: Neuere Daten zur Hyme- 
nopterenfauna von Ungarn. I. — Verfasser verötfentlieht die 
 Daten seiner 20-jáhrigen Sammetátigkeit. Die Haálfte der aufgezahlten 
Arten ist für die Fauna neu, die übrigen werden von neuen Fund- 
orten angeführt. Es werden ausserdem an Ichneumoniden 8 neue 
Arten und 1 Varietát, sowie das ? einer sonst schon im g Geschlecht 
bekannten Art neu besehrieben Die betreffenden lateimisehen Diagno- 
. sen sind im ungarischen Text einzusehen. i 


p. 33. — Dr. Z. Szilágy: Verzeichniss meiner Ínsekten- 
ansammlungen in Ungarn. IV. Lepidoptera. (I. Tei). — Ver- 


fasser záhlt die in versehiedenen Gebieten des Landes gesammelten 


60 


Gross-Schmetterlinge  seiner Sammlung nebst ihren Fundorten auf. 
Die für die Fauna neuen Formen sind durch fetten Druck hervor- 
gehoben. 


Kleine Mitteilungen. 


p 43. — E. Csiki: 7 Anton Korlevic Mittelschullehrer in 
Agram ist ain 28. Januar des Jahres gestorben. Er studierte die 
Insekten, besonders Hymenopteren seines engeren. Vaterlandes, 
speziell der Umgebung von Fiume und publizierte auch einige Ar- 
beiten darüber. ; 

p. 4. — J. Jablonowski: Entomologische Nachrichten 
aus dem Auslande. — Verfasser berichtet über die französisehen 
und englischen Kollegen und ihr treiben seit ausbruch des Krieges, 
wie dies aus den Mitteilungen der amerikanischen , Science" zu 
ersehen ist. 

p. 45. — E. Csiki: Die Káfiersammlung L. Kapczy- 
Habers im Ungarischen National-Museum. — Der Weltkrieg 
hat bisher zwei werthvolle Sammlungen dem Ungarischen National- 
Museum eingebracht. Herr L. DiószEGny (Borosjenő) schenkte seine 
sSchmetterlingssammlung, nachdem er im Kriegsdinst steht, und Herr 
L. vor KapczyY-HABER (Magyar-Raszlavicza) seine Küfersammlung 
dem Museum. Herr KapczvY-HABER steht als Honvédhusaren-Ober- 
lientenant ebenfalls im Kriegsdinst, und wurde sein Schloss noch 
wáhrend des ersten Binbruches der Russen gegen Bártfa, geplündett. 
Mit Ausnahme von einigen abhanden gekommenen  auffallenden 
Arten (Dynastes Hercules, Goliaihus giganteus etc.) blieb die Sammlung 
unversert; diese aber gegen jeden spüáteren Einbruch zu sichern 
schenkte er sie dem Museum und holte die Sammlung Verf. vom 
Kriegsschauplatz, von wo Sie durch Zuvorkommenheit der Militár- 
behörden auch glücklich in Budapest anlangte. Die Sammlung ist an 
kostspieligen Arten und Prunkstücken sehr reich, speziell aber die 
Cetoniden, welche durch 657 Arten in 872 Exemplaren vertreten sind. 

p. 46. — Dr. J.. Pazsiczsy: Sesia scoliaeformis Bkh. in 
Ungarn. — Verfasser gelang es diese aus unserer Fauna bisher 
nicht bekannte Art bei Trencsén zu sammeln. 


Vereinsangelegenheiten. 


p. 46. — Bericht über die ordentliehen und Ausschuss-Sitzungen, 
sowie über die (Generalversammlung der Ungarischen Entomologi- 
schen Gesellschaft. Im letzterer wurde zum Vorsitzenden für 1915. 
Herr E. ULBRIcH gewáhlt; neue Ausschussmitglieder wurden die 
Herrn J. GyöRgrrvY und DR. A. ScHuipr, die übrigen Mitglieder wur- 
den wiedergewablt. 


RROVAIRTHANT IL/NDONK, FIN, 1915. 


HERMAN OTTÓ 


1835—1914. 


FKOVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


. XXII. KÖTET. — 1915 ÁPRILIS-OKTÓBER. — 4-10. FÜZET. 


Herman Ottó. 
1835—1914. 


A magyar tudománynak nagy és pótolhatatlan veszteségére 
1914. évi deczember hó 27-én húnyta le szemét örökre HERMAN OTTÓ, 
magyar hazájának fáradhatatlan munkása. Vele sírba szállt legnép- 
szerübb tudósunk, a ki gyönyörű nyelvezetű munkáival hozzá tudott 
férni a magyarság szélesebb köreihez, ki népünk figyelmét fel tudta 
hívni az állattani és néprajzi tudományra. 

Első rendszertani munkálatai mellett, melyeket olyan köntös- 
ben jelentetett meg, hogy a nem szakember is meríthetett belőlük 
és élvezettel lapozgathatott bennük, nagy gondot fordított arra, hogy 
népszerű előadásokkal és közlésekkel minnél több érdeklődést kelt- 


. sen, hiszen csak így gondolhatta egy még hiányzó tudományos gárda 


megteremtését, kikre majdan a magyar föld alapos kutatása és meg- 
ismertetése várt. 

HERMAN Orró az elnyomatás éveiben lépett a munka terére, a 
mikor kevés munkásunk volt, a kiknek különben érdemes munkál- 
kodása alig ment át az élő köztudatba, a természettudományok iránti 
érdeklődést nem igen tudták felkelteni és így a nagyobb ezélok ke- 
resztülviteléhez szükséges gárda megteremtése is egyre késett. HER- 
MAN látta, hogy egyes emberek a legnagyobb szorgalom mellett sem 
végezhetnek el mindent, a polihisztorok idejüket multák, hiszen annyi 
kérdés várt megoldásra, melyek mindegyike egész embert kivánt. 

A kiegyezés után is úgyszólván mindenki a hagyományos jogi 
tanulmányokat végezte és csak nagyon kevesen léptek más tudomá- 


nyos pályára. Ezekre kellett tehát a figyelmet felhívni. Ezért tart 


HERMAN már az első időben Kolozsvárt az Erdélyi Múzeum-Egylet, 
majd később Budapesten a Természettudományi Társulatban és az 
ország több városában az Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyü- 
lésein előadásokat, melyek azután legelterjedtebb . folyóiratainkban 
megjelennek. De felkeresi oktató czikkeivel a napilapokat és folyó- 


iratokat, sőt hogy a lapoktól régebben távolálló néphez is férkőz- 


bessen, annak egyedüli olvasmányát, a naptárakat sem felejti ki. 


Rovartani Lapok, XXII. 4—10. (1915. X. 30). 


62 


Népszerű előadásai és czikkei első sorban a közgazdaságilag fontos 
állatokról szóltak, ezzel akarván a szélesebb rétegek figyelmét fel- 
hívni, hiszen olyan állatokról, főleg rovarokról volt ezekben szó. a 
melyek az emberiséget közelebbről érdekelték, sok kártékony rovar 
a gazdát, a birtokost, az anyagiak szempontjából érintette. Ily alka- 
lommal az állatok életéből vett megfigyelések közbevetett elmondása 
mind jobban felköltötte a hallgatóság figyelmét, úgy hogy sorra ke- 
rülhetett tisztán tudományos értékű kérdések fejtegetése is. Cziklei- 
nek és munkáinak eredetisége, mélyreható megfigyeléseinek közlése 
és emellett gyönyörűséggel élvezhető magyaros irálya számos hívet 
és munkást szerzett a magyar tudománynak, de hozzájárult ahhoz 
is, hogy az általa megkezdett munkát azután számosan folytassák és 
így egy-egy tárgykör alapos megismeréséhez vezessenek. 

HERMAN Orró 1335 junius 25-án született Breznóbányán, a hol 
atyja kamarai sebész volt, oly vidéken, a hol már gyermekkorában 
csodálhatta a természet szépségét, vizsgálhatta annak titkait, a mihez 
hozzájárult az is. hogy atyja (PErÉwsyYI SaLamow János iskolatársa) 
szintén barátja volt a madárvilágnak. A gyönyörű vidéken tett ta- 
pasztalatai mély nyomot hagytak a gyermekben, kit 13 éves korában 
az 1848-iki események Miskolczon találnak, a hol tanárai hazafias 
érzésben nevelik. A középiskolák elvégzése után HERMAN Orró Bécsbe 
került, hogy a műegyetemre beiratkozzék, de ekkor nagy csapás éri. 
atyja meghalt és így megkezdődött ő reá nézve is a nagy küzdelem, 
kenyérkereset után kellett néznie, — a tanulást pedig ezután csak 
úgy mellékesen, saját erejéből folytathatta. Itt. e nehéz időben tanulta 
meg a törhetetlen akarást és kitartást. A sors 1de-oda hányta-vetette, 
majd besorozták katonának — akkoriban 12 érvre —. a honnan azon- 
ban négy évi katonáskodás után váratlanul kiszabadult. Visszatért 
Bécsbe és tovább tanul. 1863-ban az orosz erőszak ellen fegyverbe 
szólított lengyelek közé siet harczolni. Egy év múlva újra itthon 
keres boldogulást, a mikor arról értesült, hogy a kolozsvári Erdélyi 
Múzeum konzervátort keres. HERMAN megpályázta ezt az állást és el 
1s nyerte. Csekély fizetéssel bár, de végre mégis oly állásba jutott, a 
melyben hivatásának élhetett és a múzeum igazgatójában, BRASSAI 
SÁáMmUEL-ben, oly emberre talál, a ki maradandó hatással van lénye 
kialakulására. HERMAN-nak nehéz feladat jutott, a múzeum állattani 
gyűjteményét meg kellett teremteni, de ezt a feladatot fényesen meg 
is oldotta, szorgalmasan gyüjtötte a szükséges anyagot, konzerválta, 
felállította és feldolgozta azt. Eleinte a rovarokkal foglalkozott, de 
nemsokára a madarakat és a pókokat is tanulmánya tárgyává teszi, 
emellett pedig a többi állatcsoportot sem hanyagolja el. Nagy anya- 
got hoz össze, mely még ma is gerinczét képezi a kolozsvári mú- 
.zeumi gyüjteménynek. 1872-ben megvált az Erdélyi Múzeumtól és 


63 


egy ideig a kisküküllőmegyei Szászvesszősön pihen és folytatja ma- 
dártani megfigyeléseit, majd Bécsbe készül, de megállapodik Buda- 
pesten. a hol a Természettudományi Társulat módot nyujtott neki 
. , Magyarország Pókfaunája" czímű nagy munkája megírására, mely 
munkán 1874—79-ig dolgozott. Közben a Magyar Nemzeti Múzeum- 
hoz őrsegéddé nevezték ki, két évvel később megalapítja ez intézet 
szakfolyóiratát, a , Természetrajzi Füzetek"-et, a melyeknek tíz köte- 
tét (1587-ig) szerkeszti. Közben a politikai élet forgatagába kerül, 
állásáról lemond, mert 1879-ben Szeged egyik kerülete képviselőjévé 
választja. Képviselősége alatt sem feledkezik meg igazi hivatásáról, 
felkutatja PerÉwsyvi jegyzeteit, melyeknek a halakra vonatkozó töre- 
déke arra serkenti, hogy az ország halas vizeit bejárja és megírja 
"A magyar halászat könyve" czímű kétkötetes munkáját, a magyar 
irodalom egyik remekét. Erre az időre esik az a balesete, hogy egy 
kistátrai kirándulása alkalmával hülés következtében hallása gyen- 
gült. sőt bal fülére teljesen megsiketül. 

A nyolczvanas évek elején a madártan új lendületet vett, a mi 
HERMAN-t is új munkálkodásra serkenti, így PEréwxyi megkezdett 
munkájának folytatása, valamint a Budapesten tartandó II. nemzet- 
közi ornithologiai kongresszus előkészítése bő anyagot szolgáltat. 
A Természettudományi Társulat megbízza egy a madarakról szóló 
mű megírásával, azonban mielőtt ehhez hozzáfogna, általános tájé- 
kozódás végett Norvégiába utazik az ottani madárhegyek tanulmá- 
nyozására. Erről az útról ,Az északi madárhegyek tájáról" eczímű 
kötetében számol be. A sikerült nemzetközi ornithologiai kongresszus 
lezajlása után készítette el HERMAN Orró a Magyar Ornithologiai 
Központ tervezetét, melyet CSÁKY ALBIN GRÓF, az akkori vallás- és 
közoktatásügyi miniszter elfogadott és. 1893-ban életre is keltette. 
Ezt az intézetet, mely időközben a földmívelésügyi miniszterium 
igazgatása alá került, HERMAN fokozatosan mezőgazdasági és tudo- 
mányos szakintézeteink egyik legjobban felszerelt és legjobban mű- 
ködő intézetévé fejleszti. 

E HERMAN Orró a mint már jeleztem, rovartani illetőleg arameo- 
logiai működését az erdélyi fauna kutatásával kezdi. Az erdélyi fauna 
megismerését czélzó közlései mellett a pókok és az egyenesszárnyú 
rovarok szolgáltatnak neki bő anyagot alaktani és biologiai ismerte- 
tésekhez, majd sorra kerülnek a gazdaságilag fontos kártékony ro- 
varok, melyekről számos czikkben oktatja ki az érdeklődőket. A ma- 
gyar tudományosság érdekében pedig számos polémikus eczikke látott 
napvilágot. Ugyanerre az időre esik háromkötetes pókfaunájának 
megjelenése, mely becses rendszertani részén kívül, főleg általános 
természetű biologiai fejezetei révén még ma is nemcsak a hazai, 
hanem a külföldi irodalomban is első helyen áll. Gondosan megfigyelt 


64 


tényeken alapuló elmélkedései még ma 15 úgyszólván egyedülállók. 
A rovartami irodalom terén számottevő még az a munkája is, mely 
a Természettudományi Társulat két estélyén tartott előadásának anya- 
gát , Az átalakulások világáról" czímen foglalja össze. Ebben a mun- 


kájában bevezeti az olvasót a rovarok átalakulásának érdekes világába. " 


Összes műveit eredeti megfigyeléseken alapuló elmélkedései, a. 
tárgynak mindennemű kapcsolatban való megvilágítása jellemzi Ez 
az eredetiség, a tárgynak alapos feldolgozása és e mellett az élvez- 
hető irálya szerzett nálunk annyi hívet és munkást a természettudo- 
mányoknak. A mit iskoláink "sehogy sem tudtak elérni, azt elérte 
akarásával HERMAN Orró, a ki mindjárt pályája elején ezt tüzte ki 
egyik feladatáúl. Az ő munkái révén szerette meg az utolsó évtize- 
dekben nevelkedett ifjúság nagy része a természettudományokat, tőle 
tanulta meg a természet csodáit figyelni, titkaiba mélyedni és az ő 
munkáiból merített erőt és lelkesedést, hogy szomorú viszonyaink 
mellett is kitartson kedvencz foglalkozása mellett és hazánk termé- 
szeti kincsesházának viszonyait kutassa és megismertesse. 

HERMAN Orró teste pihenni tért az anyaföldbe, lelkesítő, buz- 
dító szava örökre elnémult, de szelleme örökké fogja vezetni, lelke- 
sítemi, magyar hazájának jövendő fiait, hogy nemzete tudományát 


nagyra emeljék. CSIKI ERNŐ. 
; ak 


Függelék. 
HERMAN Orró rovartani tárgyú munkáinak jegyzéke : 


1. Notiz über das Konservieren der Spinnen. (Verhandl. zool.-bot. 
Gesellsch. Wien; XV, 1865, p. 490). 


2. Beobachtungen über Podura. (I. c. XV, 1865, Sitzungsberieht p. 
25—26). 

3. Weitere Beobachtungén über Podura. (I. c. XV, 1865, p. 485 — 490) - 

1. Adatok Erdély pók-faunájához. I. (Az Erdélyi Múzeum-Egylet 
Évkönyvei. III, 1864- 65, p. 129131). 3 

5. Kártékony rovarok. Előadás 1865. nov. 8. (I. c. III, 1864—065, 


p. 134). 

6. A pók és művészete. (Kolozsvári népnaptár. 1866, p. 146; 4 
ábrával). 

. Jelentés az erdélyi pókféle állatok megismertetése ügyében. (Ma- 
gyar Orvosok és Természetvizsgálók Pozsonyban tartott XI. 
nagygyülésének munkálatai. 1366, p. 271). 

8. Franzenau József emléke. (Az Erdélyi Múzeum Igylet Évkönyve. 
ÍV, 1866—67, p. 1—17.) — Erinnerung an Josef von Fran- 
zenau. (I. c. Analyse des Inhaltes p. 1—ID. 

). " Adatok Erdély pók-faunájához. II. Vizsgálatok a pókok (Aranecae) 

— .  ivarműködései körül. Liniphia resupina Wider. Agelena 


mg] 


am 


10. 


STB 


3t 


16. 


Hg 


co 


65 


labyrinthica Sechaetfer. (1. c. IV, 1866—67, p. 38—47, egy 
táblávai). —  Beitraege zur Araneiden Fauna in Siebenbür- 
gen. II-te Abhandlung: Untersuchungen über die Sexual- 
function der Araneiden. (I. c. Analyse des Inhaltes p. VI—IX). 

Állattani közlések. II. (e. TVE 18S66— 67, p. 485553). — 70010 
gische Miszellen. II-te Folge. (1 c. Analyse des Inhaltes 
pe XED 3 

Über das Sexualorgan der Epeira guadrata Walk. (Verh. zool.- 
boteGes. Wien xv 1868, p. 923— 930) 

A. Mezőség. I. A Hódos- vagy Szarvastó és környéke. Termé- 
szetrajzi, jelesen állattani szempontból tárgyalva. (Az Erdélyi 
Múzeum-Egylet Évk. V, 1868 —70, p. 3—30). — Die Mezőség. 
I. Die Hódos- oder Szajon as-Teiche und deren náchste Um- 

. gebung in naturhistoriseher Beziehung. (I. c. Analyse des 
Imhaltes p. III— VII). 

Fótlék Erdély pille Faunájához. (I. c. V, 1868—70, p. 31—32 

Erdély bőr és egyenesröpűi (Dermaptera et Orthoptera). (1. c. 
V, 1868—70, p. 105—112, 1 táblával. — Die Dermapteren 
und Orthopteren Siebenbürgens. (1. c. Analyse des Inhaltes 

- pp. XXV). 

Beitrage zur Kenntnis der Araehnidenfauna  Siebenbürgens. 
(Verh. u. Mitth. siebenbürg. Ver. f. Naturw. Hermannstadt: 
MESS 71 pp: 28-29). 

Die Dermapteren und Orthopteren Siebenbürgens. (Il. c. XXI, 
18r1, p. 30—43, mit 1 Tafel). 

Die Decticiden der Brunner von Wattenwyllschen Sammlung. 
T. Genera. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien. XXIV, 1874, p. 
191—210, Taf. III— VI). 


3. A magyarországi pókokról előadás 1875 ápr. 14. (Természet- 


. tudományi Közlöny. VII, 1875, p. 213). 
sáskajárás 1875-ben. (1. c. VII, 1875, p. 405—408). 


. A" phylloxera kérdéshez. (1. c. VII, 1875, p. 431—435). 


A sáskák hangszervéről. (1. c. VII, 1875, p. 483—484). 


2. Az élősdiség kérdéséhez. A Eulo ére. ügyben. I—II. (Il. c. VIII, 


1875, p. 14—19 és 97—103). 


3. A tölgy phylloxerája. Balbiani vizsgálatainak ismertetése. (1. c. 


VIII, 1876, p. 66—67). 
A skorpió mérgének hatásáról. (1. c. VIII, 1876, p. 119—120). 
A pókról, a szövés-fonásról és szerepéről a természet háztartá- 
sában. (1. c. VIII, 1876, p. 177—194, 20 ábrával). 


. A phylloxera-kérdéshez. (1. c. VIII, 1876, p. 201—205). 
. A kolumbácsi-légyről. (1. c. VIII, 1876, p. 236—239, 6 ábrával). 


A rét zenevilágából. (I..c. VIII, 1876, p. 297—313, 10 ábrával), 


Egy kártékony rovarról (Anisoplia lata Irichs.) (1. c. VIM, 1876. 
p. 348—351, 6 ábrával). 
A kártékony novaolk kérdéséhez. (1. c. VIII, 1876, p. 474). 


. Magyarország pókfaunája. 1—III. b Budapest, 1876—1879. 


43 és 613 I., 10 táblával. 
A pókok repülése. (Vasárnapi Újság. 1876, p. 2) 
Phylloxera-sáska. Válasz az ismert Deininger és Hechtl uraknak. 
(Ellenőr. 1876, nov. 26, decz. 6.) 


. Phylloxera-ügy. (I. c. 1876, decz. 22 ) 


Korcs bogarak. — Beitrag zu den Difformitáten bei Coleopteren. 
(Természetrajzi Füzetek. I, 1877, p. 22— 23, 52— 53, t. 2, £. 
6—9). 

A phylloxera ügye, tekintettel a Pancsován végrehajtott irtásokra. 
A magyar képviselőház pénzügyi bizottságának 1877 márcz. 
15. tartott üléséből. Budapest, 1878, p. 1—2. 

Újabb vizsgálatok a tücsök hangszerve körül. (Természettud. 
Közlöny. XxX, 1878, p. 273—275). 

Über Thysa pythonissaeformis Kempelen. (Verh. zool.-bot. Ges. 
Wien. XXVIII, 1878 (4879), p. 4r1— 472). 


. Acinopus ammophilus. (Természetrajzi Füzetek. II, 1873. p. 


60—61.) 

A phylloxera ügyében. (Természettud. Közlöny. XI, 1879, p. 
449— 463). 

Javaslatok a phylloxera elterjedése cllén és az általa ellepett 
területeken teendő szőlőművelési kisérletek ügyében. (1. c. 
XI, 1879, p. 4164—467). 

A pókok körül tett újabb észleletekről. Előadás 1378. decz. 13. 
06 6 AI 812 109 1128 

Phylloxera a homokban. (Levélszekrényi üzenet). (I. c. XII, 1880, 
p. 47(— 478). 


. Felirat a Phylloxera-ügyben (Dr. Than Károly, Dr. Wartha. 


Vincze, Herman Ottó lemondása). (1. c. XII, 1880. p. 229). 

A phylloxera Magyarországon. Egy kis történelem a jön ő hasz- 
nára. (1. c. XII, 1880, p. 249 —260). 

Szervezkedjünk, küzdjünk a phylloxera ellen. (I. c. XII, 15580, 
Pp. 329— 339). 

A phylloxera. Vészkiáltás a magyar szőlők szüelkáben, Budapest, 
1880. 1 rajzzal és 1 táblával. 

A phylloxera. (Politikai Újdonságok. 50. szám). 

A phylloxera ellen való védekezéshez. (Természettud. Iözlöny. 
XII, 1880, p. 400—401). 

Nyelv és tudomány. (Természetrajzi Füzetek. V, 1881, p. 3— 11). 
— Sprache und Wissenschaft. Herrn Dr. J. Kriechbaumer, 


67 


Custos am Museum zu München, empfohlen. (1. c. p.57—67). 

51. Trochilium apiforme. Egy hermafrodita. (1. c. V, 1881, p. 194— 
196, t. 5, £. 1—2). — Trochilium apiforme, ein Hermaphrodit. 
(1. c.. p. 215—-2T77). 

52. Az átalakulások világáról. (Népszerű Természettud. Előad. gyüjt. 
IV. kötet, 26. füzet, Budapest, 1881, p. 1—104. 68 ábrával). 

59. Tortrix pilleriana és Kkhynchites betuleti. (Természettud. Köz- 
innye szét t8SL pp. 318). 

54. Hymenoptera nova vel minus cognita in colleetione Musaei Na- 
tionalis Hungarici a Doctore J. Kriechbaumer  Macenti 
descripta. (Természetrajzi Füzetek. VI, 1882, p. 197). 

55. Eine wunderliche Publikation. (Antwort an Herrn Dr. Speyer). 
(Entom. Nachrichten. IX, 1883, p. 197—199). 

56. Tömösváry Ödön. 1852— 1884. (Rovartani Lapok. II, 1885, p. 1— 14). 
— Biographie du Dr. Edm. Tömösváry. (1. c. Revue p. I—ID. 

Dr. A pókok (Citigradae, Lycosidae) száláról. (Természettud. Köz- 
llöny. XXI, 1888, p. 443). 

58. Az éjszaki madárhegyek tájékáról. Budapest, 1893. 

59. Nécsey István festett pillangói. ( Természettud. Közlöny. XXVII, 
18953, p. 329). 

GEZA tavasztrokönnyaáaltól e (ése eRX 1898, p. 389). 

61. A hortobágyi sáskajárás biologiai tanulságai. (1. c. XLII, 1910, 
p. 305—313). : 

62. Madárvédelem és rovarirtás. 1—II. (Köztelek. 1910, p. 235. 
1350—1351). 


Adatok Nagysalló és vidékének 
bogárfaunájához. 


Irta: DupIcH ENDRE. 

Az alábbiakban azokat a Uarabidákat, Cerambycidákat, Chry- 
somecelidákat és Scarabacidákat sorolom fel, melyek Nagysalló (Bars 
m.) vidékéről meghatározva gyüjteményemben vannak. Ezzel azon- 
ban nincs kimerítve az itt talált fajok száma, mert még sok nincs 
meghatározva, másrészt az idén gyüjtött anyagot a katonasághoz 
raló bevonulásom miatt nem dolgozhattam fel. 

A felsorolást az 1906. évi európai katalogus szerint végzem. 
A meghatározásokat részben BokoR ELEMÉR, CsikI ERNŐ és MiHÓK 
Orró uraknak köszönöm. 

Nagysalló a vele összeépített Kissalló és Kölvény községekkel 
együtt a Garam völgyében fekszik. Gyüjtésem mind a három község 
határára kiterjedt. Ez a terület teljesen sík és néhány vizenyős hely 


68 


kivételével művelés alatt áll. Három patak szeli át és három kevert 
erdő (tölgy, cser, gyertyán) van rajta, melyekben az aljnövényzet a 
legeltetés miatt szegényes. 

Felsorolok összesen 239 nevet és pedig: 66 Carabidát, 52 (e- 
"ambyceidát, 78 Chrysomelidát és 43 Scarabaeidát. 

Carabidae: Calosoma inguisitor L., syeophanta L. — Carabus 
coriaceus L., violaceus L., convexus F., Ullriehi GERum., Scheidleri v. 
Helleri GANGLe,, scabriusculus OL. — Leistus ferrugineus L. — No- 
tiophilus palustris Durr. — Dyschirius aeneus DEJ. —  Asaphidion 
flavipes L. — Bembidion lampros HBsr., v. properans STEPH., varium 
OL., decorum Pasz., guadriguttatum F., obtusam SERv., lunulatum 
FovRcR. — Trechus guadristriatus ScHR. —  Patrobus excavatus 
Pavrx. — Chlaenius vestitus PaYxk. — Ophonus azureus F., pubes- 
cens: MüLL. — Harpalus aeneus F., v. limbopunctatus Fuss, distin- 
guendus Durr., smaragdinus Durr., picipennis Durr. — Acupalpus 
suturalis Ders. — Diachromus germanus L. — Zabrus tenebrioides 
GoEzE, blapoides CReurz. — Amara nitida STURM., aenea DEG., fami- 
liaris Durr., anthobia VILLA, lucida Durr. — Stomis pumicatus PAwz. 
— Abax ater Vinr. — Pterostichus macer MARsSH., cupreus [L., ab. 
affinis STURM., oblongopunctatus F., angustatus DUFT., nigger SCHALL., 
vulgaris L., anthracinus ILL, eylindricus HeBsr., melas CREUTZ. — 
Laemostenus punctatus DEJs. — Calathus fuscipes GoEzE, melanoce- 
phalus L. — Dolichus halensis ScHatnn. — Synuehus nivalis Pawz. 
— Agonum assimile PAYKk., viridicupreum v. austriacum F., dorsale 
PayYx. — Metabletus obscuroguttatus Durr, pallipes DEJs. — Dromius 
guadrimaculatus L., nigriventris THoms. — Demetrias atricapillus [L. 
— Drypta dentata Rossi. — Brachynus erepitans L., explodens DUFT. 

Cerambycidae: Prionus coriarius L. — Aegosoma scabricorne 
Scop. — Rhagium sycophanta ScHRK. — Stenochorus meridianus ab. 
cantharinus HBsr. — Acmaeops collaris L., v. nigricollis MuLs. — 
Leptura rufipes SCHALL., sexguttata F., ab. exclamationis F., livida 
F., cerambyciformis ScHRK., maculata Popa, melanura L.., bifasciata 
MütLtL , migra L. — Alosterna tabacicolor DE. — Grammoptera rufi- 
cornis F. — Necydalis major L — Caenoptera umbellatarum ScHREB. 
— Callimus angulatus ScHRK. — Cerambyx cerdo L., scopolii FÜssL. 
— Phymatodes testaceus ab. variabilis L., alni L. —- Pwyrrhidium 
sanguineum L. — Hylotrupes bajulus L. — Aromia moschata [L. — 
Purpuricenus Kaehleri L. — Plagionotus detritus L., arcuatus L., 
floralis Pan. — Clytus arietis L. — CÜlytanthus varius F. MÜLL., 
figuratus 5Scop., speciosus SCHNEID. — Anaglyptus mysticus L. — 
Dorcadion aethiops Scop., fulvum Scop., Scopoliun HBsr., pedestre 
Popa. — Morimus funereus Murns. — Lamia textor L. — Liopus 
nebulosus L. — IExocentrus adspersus Mucs. — Haplocnemia cur- 


69 


eulionides L. — Agapanthia asphodeli LATR. — Saperda carcharias 
L. — Tetrops praeusta L. — Phytoecia virgula CHARP., rufimana 
ACHR., ephippium F., coerulescens Scop. 


Chrysomelidae: Donacia bicolora ZscnHacn. —  Plateumaris 
affinis KuszE. — Orsodacne lineola Pawz., ab. coerulescens DUETT. — 
Zeugopbhora flavicollis MaRsu. — Lema cyanella L., melanopus [I.. — 
Labidostomis eyanicornis GERM. — [Lachnaea sexpunctata Scor. — 
Clytra laeviuscula RarzEB. — Gynandrophthalma cyanea F., aurita 
L., xanthaspis GERwx. — Chryptocephalus bipunctatus L., biguttatus 
3cop., aüreolus SUFFR , sericeus L, ceristula Dur., nitidulus 1965 a0lán 
dus L., Moraei L, bilineatus L. ab. armeniacus FaLp., ocellatus 
DRap., labiatus L., pusillus F. —  Pachybrachis tessellatus OL. — 
Gastroidea polygoni L. — IEntomoscelis adónidis PanL. — Chrvso- 
mela goettingensis L., staphylea L., marginalis Durr., marginata Jó 
guadrigeimina SUrFFR. ab. indigena Ws., fastuosa Scop., varians ab. 
pratensis Ws.  —  Phytodecta rufipes DEG., fornicatus BRÜGGM. — 
Phyllodecta vitelinae L. — Prasocuris phellandrii L., junci BRAHM. 
—  Phaedon armoraciae L. — Plagiodera versicolor LArxcr. — Mela- 
Soma collaris L., popúli L., tremulae F. — Agelastica alnmi L. — 
Luperus cireumfusus ManRsn., xanthopus SCHRANK. — (Galerucella 
lineola Fk. — Galeruca tanaceti L. — Podagrica malvae ILL., fusci- 
cornis L. — Crepidodera transversa MaRsH., ferruginea Scop. — 
Epitix " pübescens KocH. —  Chalcoides aurea. GEoFFR., . atrata 
MaRsn., aurata ab. pulchella SrEpn., Plutus LArR., lamina BEDEL, ab. 
saphirina Ws. — Chaetocnema aridula GyLL. —- Haltica guercetorum 
Foupnk.., palustris Ws. — Phyllotreta vittula ReprB, nemorum L., 
atra F., cruciferae GoEzE. — " Aphthona cyparissiae KocH. — Longi- 
tarsus pratensis Pawz., exoletus L. —  Dibolia rugulosa REDTB. — 
Cassida viridis L., sanguinolenta MüLLc., rubiginosa MüÜLL., vibex L., 
nebulosa L., nobilis L. ; 


- 


Scarabaeidae : . Rhyssemus asper F. — Pleurophorus caesus 
Paxsz. — Oxyomus silvestris Scor. —— Aphodius subterraneus L., 
foetens F., fimetarius L., nitidulus F., varians DuFrscn., plagiatus L., 
merdarius F., melanostictus ScHum., inguinatus HeBsr., ab. nubilus 
Paxz., prodromus BRAHM, v. semipellitus Sorsky, punctatosulcatüs 


SrTRM., ab. obscurellus ScHiLsky. — Geotrupes mutator MARSH., ster- 
corarius L., stercorosus ScgRi. — Lethrus apterus LaAxm. — Gymno- 
pleurus Mopsus Parc. — Oniticellus fulvus GoEzr. — Onthophagus 
taurus ScHREB.; ovatus L, vitulus F., coenobita HBsr., austriacus 
Pasz. — Caccobius Sehreberi L. — Copris lunaris L. — Rhizotro- 
9üs aeguinoctialis Hesr. — Amphimallus solstitialis L. — Melolontha 


melolontha L. — Anisoplia austriaca Hesr. — Oryetes nasicornis L. 


T0 


— Valgus hemipterus L. — Trichius fasciatus L. — Tropinota hirta. 
Popa. — Cetonia aurata L., ab. purpurata HEER, ab. tunicata REITT. 
— Potosia cuprea F., hungarica HBsr. 


Lepkészeti jegyzetek. 


Irta: DiószEGHnY LÁSZLÓ. 


Honi lepkészeink körében általános a panasz az elmult 1913-iki 
nyárra. Bizony, ez a sarlós szép barna menyecske (a nyár symbo- 
1luma) ezuttal igen-igen sokat sírt. De az, a ki egy-egy derüs pillan- 
tását felhasználta, bizony nem járt rosszul. 

Kétségkivül a rovarvilág s evvel kapcsolatosan igen tisztelt. 

i háborút 


rovarászaink nagyon megsinylették az örökös zivatart, é 
s a sajna csöppet sem ritka felhőszakadást. 

Sokaknak az egész tavasszal előre tervezgetett nyári kirándu- 
lása ,esett a vízbe", mások pedig édes álmodozásuk színhelyén az 
állandó eső miatt nem gyüjthetvén, bizony üggyel-bajjal tudtak csak 
hazakerülni. - 

Miután lepkékről lévén szó, a Rhopalocerák világában lehetett 
leginkább megállapítani sok faj meggyérülését, sőt egyik-másik ki- 
maradását, de ha csak egy órára is kisütött a nap, a felázott erdei 
utak sarában a Pieridák, Nymphalidák, Satyridák olykor százszámra 
oltották szomjukat, éhségüket.. Ilvenkor egynémely helyt a Lyecaeni- 
dák, például a L. Arion PaAdnc. és Bulon BGsr. nagy mennyiségben 
kerestek föl egyes tócsákat, illetve annak széleit. 

A Heterocerák aránylag elég nagy számban jelentek meg egy- 
egy esőtlen estén, ha meleg volt s a ki az augusztus, szeptember és 
október hónapokat ,átcsalétkezte", bizony nem járt rosszul. . 

A csalétek kora tavasztól augusztus elejéig nem sokat. sőt 
egyik-másik estén semmit sem eredményezett. Azonban augusztustól 
november elejéig eléggé kielégítő volt, olykor valóban gazdag. 

A ,csalétkezés" különböző módjait próbálgattam s mondhatom. 


o 
o 


hogy a legeredményesebbnek a következő módszerrel — talán újat 
mondok — mutatkozott : 


Erdőszéleken, széles, fás, bokros utakon, sőt egyes egyedülálló 
fák lehajló ágainak könnyen hozzáférhető leveleit felül bekenve, ha- 
 sonlíthatlanul nagyobb eredményt érünk el, mintha azok törzseit 
kentük volna be. 

Ha a csalétek eléggé méztartalmú, úgy a felszáradás ís rend- 
kívül lassan történik, míg a fák kérge elég hamar beszívja azt. Olyan 
helyt pld., a hol az erdei tisztás egy völgybe szalad, 4—6G méternyi 
szélességre szűkül, ily hosszú csalétkes madzaggal igyekezzünk 


mi 


1--1!2 méter magasságban két szemben levő ágat összekötni, itt 
bármíly kedvezőtlen időjárás daczára sem marad el az eredmény. 

Magára a madzagra, ha leveles ágakat kötünk össze, igen ritkán 
repül, illetve száll a lepke, azonban a madzagok végén, tehát a levelek 
között olykor igen sok állatot találunk. 

Ezen hosszú madzagra azért van szükség, mert így aligha sza- 
badul egy is az átvonulók közül, de a közepére nem száll, hanem. 
mint említém, a végére. 

Legtöbb eredménnyel kecsegtet a tölgyfa fényes levele, itt nem 
igen szívódik be a nedv, a csalétek s a ki ezt és a fáradságot nem 
sajnálja, meg lesz elégedve a sikerrel. Persze, minél több fán végzi 
ezt a műveletet, annál több kilátása lehet az eredményre. 

Ilyenkor nem szabad szűkölködni a kis és nagyobb ölő üve- 
gekben s így ajánlom kizárólag a ehloroformot használni, mert a 
leggyorsabban ül és azonnal tűzhetjük az állatokat s ha már nem 
elég erős az ölőképessége, egy magunkkal vitt ehloroformmal telt 
üvegből azonnal pótolhatjuk, illetve fokozhatjuk az ölőképességet. 

Már harmadik éve tapasztalom, hogy egynémely fát tömegesen 
keresnek fel a Noctuák, különösen pedig az Agrotisok, Mamestrák, 
Hadenák és Caradrinak. Ezen nemek egyes képviselői különösen 
egynémely szilvafát tüntetnek ki meleg vonzalmukkal míg egy-két 
hársfa alsóbb levelein különösen a Leucaniák tartják nászukat olykor 
nagyobb számban is. 

1913 májusában szűkebb gyüjtőhelyemben a nagyszámú bodza- 
bokrok között csak kettő akadt, melynek levelein az említett nemeken 
kívül még Hydrillákat, Telesillákat, Toxocampákat, Geometrákat stb. 
gyüjtöttem. Ezen két bokor négy este meglepő eredményt nyújtott, 
— az ötödik este, bár tűrhető időjárás volt, a fenti állatok végképp 
kimaradtak. 

Tapasztaltam azt is, hogy ha hűvös, esős volt az este, úgy a 
tisztások szélén álló nagy, sűrű lombú fák alatt füvek és virágok 
szárain sok pihenő lepke húzódik meg. Az ok abban rejlik, hogy a 
lomb megvédi a fák alatti növényzetet a kisebb esőtől, harmattól. 

Elsőrangú gyüjtést eredményez egy hatalmas zápor, vagy égi- 
háború, ha megelőzőleg meleg volt az est. Ez természetes is, mert a 
vihar megmozgat minden fát, bokrot, füvet, virágot s ezek természe- 
tesen nem nyújthatnak védelmet a felzavart állatoknak, nyugtalanul 
ide-oda röpködve, tömegesen rontanak egy jól megvilágított fehér 
falnak s ha a szélesen kiugró házfedél védelmet nyújt a gyüjtőnek 
az eső ellen s ha a vihar tartós, egész reggelig szórakozhatunk 
különböző nagy és apró lepke összefogásával. Ilyenkor nem egy 
nappali lepkét láttam a megvilágított falra rontani. 

Forró, nyári napokon, midőn egy-egy jobb területen ezer. meg 


2 


ezer lepke röpköd ide s tova s lehetőleg minél több nappali és éjjeli 
lepkét szeretnénk hazavinni frissen, hogy otthon a szükségeseket 
kényelmesen kiválogatva azonnal, vagy egy-két nap múlva feszít- 
hessük a nélkül, hogy nedves homokra kellene tennünk, a következő 
eljárást ajánlom lepkésztársaim becses figyelmébe: A jólzáró gyüjtő- 
dobozunkat, a zacskókat (Düten) is a fedél belső részén kibéleljük 
itatóspapírral 1/—1 cm. vastagságban s mielőtt elindulnánk, ezen 
sokrétegű papirost átitatjuk karbolos vízzel. ; 

Ha pedig kiszáradna a nap hevétől, pótolhatják a vizet. ha 
forrás, vagy patak közelében vagyunk. Így az állatok nem száradnak 
meg s a mi a legfontosabb, hibátlanul vihetjük haza. 

Ezen egyszerű berendezés megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz. 
tessék megpróbálni ! 


Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. 
Közli: DR. SZILÁDY ZOLTÁN 


IV. Lepidoptera. 
IE 
Pyralidae. 
Achrota grisella F. Nagyenyed VI. 
Aphomta sociella L. Nagyenyed VI. 
Galleria mellonella L. Nagyenyed VI. 


Oprambus inguinatellus ScHiFr. Nagyenyed VII-IX. — contuminellus 
He. Nagyenyed VI, VIII-—IX. — íristellus F. Néma VIII. 
27, Nagyenyed VIII-IX. — luteellus ScHIFr. Nagyenyed 


V, VII VIII; Havasgyógy VIII: Vizakna VIII; Torda 
V. — perlellus ScoP. Nagyenyed VI—VIII; Retyezát VILI. 
— saxonellus Zx. Nagyenyed VI-VII: Hargita VIII. 9. 
— myellus HB. Retyezát VIII. 12 (800 m.): Tusnád VII. 
— chrysonuchellus ScopP. Nagyenyed IV—V. — hortuellus 
He. Nagyenyed VI-VII; Igenpataka VI. — eulmellus [L. 
Nagyenyed VIII; Hargita VIII: Radnai havasok VII. 20. 


(1400 m.), VII. 29 (1500 m.) — craterellus Scop. Nagy- 
enyed VI. — dumetellus HB. Igenpataka VI. — oratellus 
L. Igenpataka VII; Radnai havasok VI. 29 (1500 m.) — 
pascuellus L. Nagyenyed VIII. — pallidellus Dup. Vizakna 
V.S90; : 

FPlatytes alpinellus HB. Nagyenyed VIII. — cerusellus SCHIFF. Nagy- : 


enyed VI: Torda V. 
Ematheudes punctelia FR. Nagyenyed VIII. 


ú 
ú 
2 ag 
ag sz zzz ts 


Homoecosoma binaevella HB. Nagyenyed VI; Havasgyógy VIII; Torda 
V. — simuella F. Nagyenyed VI Torda V. 

Plodia interpunctella HB. Nagyenyed IX. 

Ephestia elutella HB. Nagyeuyed V, VII; Torda V. 

Pempelia. subornatella DupP. Nagyenyed VI. 

Nyctegretis achatinella HB. Nagyenyed VI. 

Epischma prodromella HB. Nagyenyed VI; Torda V. 

Selagia argyrella 5. Nagyenyed IX. 

Salebria semirubellu ScopP. var. sanguinella HB. Nagyenyed VII. 5. — 
obductella F. Nagyenyed VI. 

Tvachonitis cristella HB. Nagyenyed V—VII. 

Rhodophaea rosella Scor. Nagyenyed VIII. — suavella Zx. Néma VIII. 
15; Zengg VII. 

.  Mielois tetricella F. Nagyenyed IV—V. 

Endotricha. flammealis ScHIFF. Nagyenyed VII. 20. 

Aglossa pinguinalis L. Nagyenyed V, VII. 

" Hypsopygia costalis F. Nagyenyed VI. 

Pyralis. farinalis L. Néma VIII. 2; Nagyenyed IX. 

Herculha rubidalis ScHIFF. Nagyenyed VII. —  glaucinalis L. Nagy- 
enyed VI. 

Cledeobtia amgustalis ScHirr. Nagyenyed VII. 

Nymphula nymphaeata L. Nagyenyed V. 

 Cataclysta lemnala L. Nagyenyed VIII. 

Eurrhypara urticata L. Nagyenyed V—VII; Retyezát VII. 15 (500 m.) 

Scoparia ambigualis TR. Retyezát VII. 19 (1100 m.) — Zelleri WE. 
Néma VII. 30 ; Nagyenyed IX. — truncicolella STr. Nagy-— 
enyed IX. — freguentella Srr. Torda V. 


 Evergestts frumentalis L. Nagyenyed VI. — ertünalis ScoP. Nagy- 
enyed V, VIII; Abrudbánya VIII. —  aenealis ScHirr. 


Nagyenyed V. 

Nomophila noctuella Scmrr. Nagyenyed IX. 

Phlyctaenodes verticalis L. Nagyenyed VII. 3. 

Diasemia literata ScoP. Nagyenyed VII—VIII; Torda V. 

Titanio pollinalis Scnirr. Nagyenyed V. 

. Pionea pandalis He. Nagyenyed VIII. — rubiginalis HB. Néma VIL. 

é 30; Nagyenyed VI, VIII; Torda IV—V ; Debreczen VIII. 

Sylepta ruralis ScopP. Nagyenyed IX. 1. 

Pyrausta fulvaus HB. Nagyenyed VII. 16. — fuscalis ScHIFr. Nagy- 
enyed V-VI. — sambucalis ScHirr. Nagyenyed V. — 
nubilalis HB. Nagyenyed VII, IX ; Vizakna VI. — alpinalis 
Scnirr. Retyezát VII. 25 (2150 m.) — caespítalis SCHIFF.. 
Nagyenyed IV, VII VIII. — var. intermedialis DupP. Nagy- 
enyed IV, VIII ; Topánfalva VIII. — samguinális L. Nagy- 


14 
enyed IV. — porphyralis Scnirr. — Nagyenyed. — var. 
ostrinalis HB. Nagyenyed VI—VIII: Felső-Orbó V. — 
cingulata L. Nagyenyed VI. — albofasciata TR. Torda IV. 


Heliothela atralis HB. Nagyenyed VIII. 11. 


Pterophoridae. 


Ogyptilus pilosellaa Z. Nagyenyed V ; Torda V. 

Platyptiliú ochrodactyla HB. Retyezát VII. 19 (1100 m.) — rhododactyla 
F. Retyezát VII. 21 (1000 m.) 

Alucita pentadaciylá L. Nagyenyed VII— VIII. 


Pterophorus monodactylus L. Nagyenyed IV, VIII. — distincius HS. 
Torda V. 
Orneodidae. 


Orneodes hexadactyla L. Nagyenyed II, XI; Torda iss 


Tortricidae. 
Acalla variegana ScHIrr. Nagyenyed VI. — sponsana F. Nagyenyed V. 
Capua reticulana HB. Torda V. 
Oacoecia podana ScoP. Nagyenyed VI. — rosana L. Crkvenice VI. — 
strigana HB. Nagyenyed VIII. — ab. stiramineana HS. 


Nagyenyed VI. 

Pandemis ribeana He. Nagyenyed VI; Torda V. 

Tortriz Loeflingiana L. ab. ecíypana He. Nagyenyed VI. — viburniana 
F. Nagyenyed VIII 10 


mnephasia argentana Ce. Retyezát VIII. 7. — Wahlbomiana L. Nagy- 
enyed V, VII. 8. — var. alticolana HS. Nagyenyed V. — 


imcertana TR. Torda V. 

EDES posterana 7. Nagyenyed V.-IX ; Torda V. — kybridella He. 
Nagyenyed V. — aleella SCHZE. Torda V. — Heydeniana 
HS. Nagyenyed VIII. — zephyrana TR. Nagyenyed V. 10. 

Euxanthis fulvana F. Nagyenyed VI. 27. — angustana HB. Nagyenyed 
VIII. -—— :zotgana L. Nagyenyed VI-VIUŐ. — siraminea 
Hw. Torda V. — hamana L. Nagyenyed VI—VIII :; Torda V. 

CTarposina scirrhosella HS. Nagyenyed VII. 

DOlethreutes vartegana HB. IE JET ei VI. — pruniana HB. Nagyenyed 
V; Torda V. — oblongana Hxwx. Nagyenyed VI. IX. — 


striana SCHIFF. Felső-Orbó V ; Torda V. — rivulana ScoP. 
Torda V. — urticana HB. Nagyenyed VI. — lacunana Dur. 
Retyezát VIH. 7 

Steganoplycha fractifasciana Hw. Torda IV. — cruciana L. Retyezát 
VII. 20 (1100 m.) 

Bactra lanceolana HB. Nagyenyed V; Torda V. — furfurana Hw. 


Nagyenyed V, VII. 


Ce) 


Ot 


Semasiu conterminana HS. Nagyenyed VIII. 


. Notoccha Uddmammana L. Nagyenyed VII. 3. —  incuarnatana FB. 
Nagyenyed V. 

Tpiblema cana Hw. Nagyenyed VIII. — hepaticana TR. Nagyenyed 
NSA rdpuncana Be Ndeyenyed Ve Torda" Wii s 
Pflugiana Hw. Nagyenyed VII. —  Brunnichiana FROEL. 
Torda V. — foenella L. Nagyenyed VII. 20. 

Gyapholitha Servilliana DupP. Torda V. — composíitella F. Torda V. — 
aurana F. Nagyenyed VII. 

Pamene gallicoldna 7. Nagyenyed III. — var. amygdalana Dur. Nagy- 


enyed VI. — Rhedtella CL. Torda IV. 
Tmetocera ocellana F. Nagyenyed VIII. 
Carpocaupsa pomonella L. Nagyenyed VI--VIII. 


Ancylis biarcuana STEPH. Torda V. — Mitterpacheriana SCHIFF. Nagy- 
4 enyed IV. —  selenana Gw. Nagyenyed VII. —  siculana 
He. Torda IV. — lundana F. Nagyenyed IX. — comptana 

FRoEL. Torda ÍV. — derasana HB. Torda IV. 


Dichrorampha petiverella L. Torda V. 


Yponomeutidae. 
XYponomeuta plumbellus Scnirr. Nagyenyed VII. — malinellus 72. Nagy- 


enyed VI- VIE 
Argyvesthia mendica Hw. Torda V. 


Plutellidae. 


Plutella maculipennis CuRr. Nagyenyed VI—VII. 
Cerostoma persicella F. Nagyenyed VI. — asypersella L. Nagyenyed VII. 


Gelechiidae. 


Platyedva vilella 7.. Torda V. 

Bryotropha terella He. Nagyenyed VIII. — decrepidella H5. Torda V. 

Gelechia. pinguinella TR. Nagyenyed VII. — Moritzella He. Torda IV. 

Brachmia trianmuulella HS. Nagyenyed XII. 

Ypsolophus fasciellus HB. Felső-Orbó V. 

Oegoconia guadripuncta Hw. Nagyenyed VII; Havasgyógy VIII. 

Pleurota pyropella Scurrr. Nagyenyed V ; Torda V. 

Topeutis barbella F. Nagyenyed V—VI. 

Chimabache fagella F. Nagyenyed IV. 

Psecadia bipunctella F. Nagyenyed V. 

Depressaria zephyrella HB. Nagyenyed V; Torda V. — propinguella 
TR. Nagyenyed VII, IX. — Alstroemeriana CL. Nagyenyed 
VIII; Torda V. — depressella HB. — Nagyenyed V—VIII ; 
Torda V. — veneficiella 2. Nagyenyed V. 


16 


Borkhausenia unitella HB. Nagyenyed VIII. — 
enyed VI. 
Elachistidae. 
Scyihris chenopodiella HB. Torda V. 
Blastodacna Hellerella Dup. Torda V. 


Stagmatophora serratella TR. Nagyenyed V. i 
Pancalia Leuwenhoekella L. Torda IV. E 
Coleophora Fabriciella VitL. Nagyenyed V—VIII. — anatipennella He. 
Nagyenyed VI. — serratulella HS. Nagyenyed VIII. — . 
sgualorella 7. Nagyenyed VIII. — elypeiferella HorFum. Nagy- 
enyed VIII. 
Gracilaridae. 


Gracilaria alchimiella Scop. Felső-Orbó V. 
Orniz guttea Hw. Nagyenyed V ; Torda V. 


Lyonetiidae. 


Bucculatrixz frangulella GoEzE. Torda V. 


- Tineidae. 
Euplocamus anihracinalis 5cor. Igenpataka VII. 
Scardia boletella F. Havasgyógy VIII. 

Monopis monachella HB. Nagyenyed V. 
Trichophaga tapetzella L. Nagyenyed VI. 


Tinea granella L. Nagyenyed. — cloacella Hw. Nagyenyed V. — mi- 
sella 7. Nagyenyed V—VII: Torda V. — fuscipuüctella 


Hw. Torda V; Nagyenyed VIII. 
Nemophora Swammerdamella L Nagyenyed V ; Oláh-Lapád IV. 
áAdela crocsella ScoP. Nagyenyed V. 


Újabb adatok Magyaros "I MIeNOPCÉs 


faunájához. 
Irta: DR. ZILAHI Kiss ENDRE. 
II. 
Braconidae. 
Vipio insectator Kox.: Hadad, Boksánbánya. — V. similator Koxk.: 
Tövis, Ferenczfalva. — V. abdelkader SCHuDK.: Boksán- 
bánya. — V. intermedius SzÉpL.: Hadad, Boksánbánya. — 


V. rimulosus THows. : Hadad, Boksánbánya, Ferenczfalva. 
— V. interpellator Kok. : Ferenczfalva. 


xb 


—] 
cat 


Glypiomorpha  (Pseudovipio) formidabiílis MARs4x. : Boksánbánya. — 
G. eleclor Koxk.: Boksánbánya. 

Alanycolus barcinonensis MARSH. : Felső-Ilosva. — 4. signalus SZÉPL. : 

3 Ispánmező. — 4. sulphuratus MARSH.: Ferenczfalva. 

Coeliodes filiformis RArz.: Bethlen. — C. abdominalis Zerr. : Középfalva. 

Iphiaulax mactator KLuG var. pictus Kw. : Felső-Ilogva. — I. beltator 
Kok. : Bethlen. — 17. flavator NpeEs : Várkudu. — I. nigrator 
Zurr : Felső-Ilosva. 

Bracon obcisor Ns.: Boksánbánya — B. erythrostictus MARSH. : Bok- 
sánbánya. — B. scabriusculus D. T.: Boksánbánya. — 
B. migtus SZÉPL.: Ispánmező. — B. xysrus MARSH.: Simon- 
tornya. — B. fumigatus SzZéPL : Boksánbánya. — B. longi- 
ventris SZÉPL. : Zengg. -- B. fumatus SzépPL.: Bethlen. — 
B. Indubius SzéPL.: Korond (Szilágy m.). — B. carbonarius 
SZÉPL. : Simontornya. 

Hecabolus hungaricus SZÉPL.: Simontornya. 


Pambolus Pillichi n. sp. 


Capite nigro, longitudine latiore, minutissime punctato et dis- 
perse albo-piloso, postice rotundato. Ülypeo emarginato, impressione 
rufa; mandibulis rufis, palpis nigris. Antennis 25—26 articulatis, 
obseure rufo-brunneis, fere nigris, longitudine corporis. Thorace 
nigro, minutissime punctato et disperse albo-piloso. Lobo medio 
mesothoracis antice lato, postice  acuminato Tegula rufo-flava. 
Alis pilis parvis perlucidis tectis, stigmate nigro, cellula radiali api- 
cem alarum attingente, cellulis cubitalibus duabus, nervulo pone ve- 
nam basalem posito. Metathorace sulcato, sulco postice attenuato. Abdo- 
mine elongato, convexo, rubro, medio nigricante, subtilissime punc- 
tato et albo-piloso, sutura inter segmenta 2. et 3. bene visibili:; seg- 
mento primo haud rugoso, costis duabus percurrentibus instructo. Coxis 
nigris, pedibus Ílavis. Terebra corpore 14 longiore. Long. 3-2 mm. 
Hungaria oeceid. : Simontornya (1911. V. 25. TItLTCn). 


A fej fekete, szélesebb mint hosszú, nagyon finoman pontozott 
és szétszórtan fehér szőrökkel fedett, hátul kerekített. A fejpaizs 
kimetszett, bemélyedése és a felső állkapcsok vörösek, a tapogatók 
feketék. A csápok 25—26 ízűek, sötét vöröses-barnák, majdnem 
feketék, olyan hosszúak mint a test. A tor fekete, nagyon finoman 
pontozott és szétszórtan álló fehér szőrökkel fedett. A középtor kö- 
zépső karéja elül széles, hátul hegyesedő. A szárnypikkely vöröses- 
sárga. A szárnyak apró átlátszó szőrökkel fedettek, a szárnyjegy 
fekete, a sugársejt eléri a szárny csúcsát, súgársejt kettő van, az 
ereszték kissé az alapér mögött van. Az utótoron hátul hegyesedő 


7 
( 


(6 a) 


barázda van. A potroh hosszúkás, domború, vörös, a középen feke- 
tésen befuttatott, nagyon finoman pontozott és fehér szőrökkel fedett, 
a 2. és 3. potrohszelvény közötti barázda elég jól látható. Az első 
potrohszelvény nem ránczos, két egész hosszában lefutó bordával. 
A csipők feketék, a lábak sárgák. A tojócső egy negyeddel hosszabb 
mint a test. Hossza 3-5 mm. 

Előfordul Simontornya környékén, ahol 1911. évi május hó 25-én 
fedezte fel Piuicn FEREwxcz, akinek tiszteletére az új fajt elneveztem. 


Doryctes longicaucdis Gin. : Simontornya. 

Rhwyssalus indágator HAL : Simontornya. 

Pelecystoma luteum Ns.: Alsó-Ilosva. 

Rogas rugulosus Nezs: Simontornya. R. dissector NEEs: Hadad. — 


R. nigratus NEEs : Bethlen. — R. incertus KoKxK.: Simon- 

tornya. 3 
Chelonus alboannulatus SzáPL.: Várkudu. — Ch. mitens RErsu. : Szeér, 
Nagyenyed. — Ch. decorus MARsH.: Szilágycseh, Hadad, 
Apanagyfalu. —-Ch. carbonator MARsSH.: Arpásló, Boksán- 
bánya. — Ch. hungaricus SzÉPL.: Hadad. — Ch. catulus 
-  MARsn. :. Bethlen, Magasmart, Felső-Ilosva. — Ch. secutor 


MaRsn. : Bethlen, iIspánmező. 


Chalcididae, 
Decatoma biguttata Sw.: Hadad. — D. variegata Wesrw. : Hadad. 
: Chrysididae, 


Ellampus violaceus 5cop.: Boksánbánya. HÁLA 
Holopyga simulis Mocs. : Boksánbánya. — H. cuprata DAnuB. : Bethlen. 
Hedychrum longicolle AB.: Nagyilonda, Boksánbánya. 


Chrysogona pumila KuG. var. atirata nov. var. 

A typo ditffert: corpore minore, toto nigro. 

Hungaria oriemt. : Peér (Szilágy ma.) 

A törzsfajtól kisebb teste és teljesen fekete színe (ibolyás-kék 
tünetnek nyoma nélkül) által tér el. 

Előfordul Szilágy-megyében, Peér vidékén. 


Ohwrysis uniformis DHLB.: Boksánbánya. — OChr. hybrida Lep. : Duna- 
örs. — Chr. mediocris DHLB.: Boksánbánya. — Chr. 
Grohmanm DHwB.: Versecz. — Chr. angulata DHLB. : Ha- 
dad, Lele. — Chrv. calimorpha Mocs.: Nagyilonda. — Chr. 
fasctata OL.: Szilágycseh. — Chr. Osmiae THoms.: Bok- 


sánbánya. — Chr. marginata Mocs. : Boksánbánya. 


Heterogynidae. 
JMutilla distincta LEP.: Zengg. — MM. differens LEP. Tátrafüred. 


Myrmosa ephippium F., Rossi: Versecz (4 9). 


Tiphia minuta Vopec. ab. unicubitalis nov. ab. 


A typo differt: cellulis cubitatibus in unam coníluentibus, ner- 
vulo transverso cubitali deficiente. 
Hungaria orient. et merid.: Felső-Ilosva. Bethlen, Nagv- 


az 


Ionda. Boksánbánya (3 cd. 1 9). 


A törzsfajtól abban különbözik, hogy a két könyöksejtje egybe- 
olvadt. az elválasztó-ér: hiányzik. 

Termőhelyei: Felső-Ilosva, Bethlen. Nagyilonda, Boksánbánya 
(3 e; 1 29 E ; 


Sapyga guinguepunctata F. ab. guadricubitalis nov. ab. 


A typo ditffert: cellula cubitalis externa diívisa, nervulo inter 
-ecellulis cubitalibus et discoidalibus locato ceellulis cubitalibus su- 
. perante. 

Hungaria merid.: Boksánbánya (MERKL). 


. — A törzsfajtól abban különbözik, hogy külső könyöksejtje ketté- 
osztott és a könyöksejteket a discoidalis sejtektől elválasztó ér a 
könyöksejteken is túlterjed. 

Két példányát ennek az új fajeltérésnek MERKL EDE gyüjtötte 
Boksánbányán. 


PFompilidae. 


Aporus bicolor SPIx.: Boksánbánya. — A. dubius LIsD.: Boksán- 
bánya. 

Plamiceps castor Korn: Szaloncza, Boksánbánya. 

Pomypilus albonotatus WEsum.: Szarvas, Boksánbánya. — P. tropicus 

L.: Bethlen. — P. nanus ScHcx.: Szilágypeér, Boksán- 

bánya. — P. concinnus DHLe.: Hadad, Boksánbánya. — 

P. sabulicola THoums.: Ferenczfalva. —  P. leucopterus 

DHee.: Boksánbánya. — P. unguicularis THoms.: Bok- 

sánbánya. — P. retusus Cosra: Felső-Ilosva. — P. pecti- 

nipes VANDRL.: Boksánbánya. — P. tripunctatus VANDRIL. : 

Szeér, Bethlen. — P. Wesmaeli THoms.: Apanagyfalu. — 

— P. fumipenmis ZETT.: Boksánbánya. — P. campestris 

WeEsxy. : Boksánbánya. 

Salius coriaceus DHLB.: Boksánbánya. — §. minutus VANDRL.: Nagy- 
ilonda. — 5. trivialis VANDRL. : Hadad. 

Agenia bifasciata DHue. : Simontornya. 


Sphecidae. 
Dahlbomia atra F.: Várkudu. 
Pison atrum SPIN. : Orehovica. 
Nitela Spinolae LATR.: Kecskemét, Várkudu. 
Solierella pisonoides SAUND. : Szaloncza (FEKETE Győző). 
Tachysphex psammobius Kon: Bethlen, Nagyilonda. 
Astata Costae Picc.: Boksánbánya. 


Mimesa Dahlbomi Wes. : Felső-Ilosva, Boksánbánya, Versecz. — M. 
bicolor WEsum.: Bethlen, Toroczkó. 

Pemphredon luctuosus SHuck.: Boksánbánya. —  P. lelhüfer Swucxk.: 
Hadad. 

Passaloecus insignis SHucx.: Dunaörs. —  P. boreatis DHuBs.: Nyír- 
mező. — P. coniger SnucKk.: Bethlen, Ferenczfalva. 


Stigmus pendulus VANDERL.: Hadad, Várkudu, Orsova. 

Spilomena  troglodytes VANDERL.: Simontornya, Pecsétszeg, Hadad. 
Diodontus lwerus Srmuck.: Simontornya, Bethlen, Nagyilonda. — D. 
tristis VANDRL.: Hadad, Bethlen, Boksánbánya. 

Sceliphron femoratum F.: Boksánbánya, Ferenczfalva. 

Sphex flavipennis F.: Csepel. 

Cerceris funerea GCosra: Hadad. — C. bupresticida Dur.: Hadad. — 
C. guadrimaculata Dur.: Simontornya —  C. siratiotes 
SCBELETT. : Boksánbánya, Versecz. — 0. bracteatá ÉVERSM. : 
Hadad. 

02 ybelus guatuordecimnotatus JuR.: Debreczen, Bethlen, Nagyilonda, 
Felső-Ilosva, Boksánbánya. — 0. mucronatus F.: Boksán- 
bánya. — 0. sericatus GERsT. : Csepel, Boksánbánya. — 
0. tatidens GERsr.: Simontornya. — 0. morosus ÜHBVR. : 
sSimontornya. 

Nysson spinosus FöRsr.: Hadad, Bethlen, Ferenczfalva. — N. inter- 
ruptus F.: Bethlen, Nagyenyed. — N. trimaculatus Rossi: 
Bethlen. — N. maculatus F.: Boksánbánya. — N. dimi- 
diatus JuR.: Debreczen. 

Gorytes punctatus KiRscB.: Versecz. — G. affinis SPIs.: 7ilah. — 
G. bicinctus Rossi: Boksánbánya. — (G. laticinctus D5HUCK. : 
Boksánbánya. — G. faltax HExDpL.: Boksánbánya. 

Crabro barbipes DHuwB.: Ferenczfalva. — C. anoius WEsm.: Nagy- 
ilonda. — C. acanthophorus Kont : Bethlen. — C. micro- 
sticlus H.-S.: Hadad. —. C. meridionalis Cosra : Hadad. — 
C. alatus Pawsz.: Ferenczfalva. — C. Wesmaeli LIND : Sza- 
loncza. — C. bimaculatus Lixp. : Szent-Lőrinez. — C. ni- 
grinus Ksw. : Simontornya. — C. capilosus ÖHUCK. : HIMON- 
tornya. — C. denticrus H.-S. : Simontornya. -— C. CINzius 
Dune. : Senjsko Bilo. — C. tarvatus WEsxm. : Boksánbánya. 


ád 


ak s dekoltázs áh üllkoszái nala 
, És 
4 6 


kádtösdé lú at dds der ztáséja 
A b: 


LAKK sál rea Ült azt AV öss dé sakk 


Szátt dá ttl Vt kdtaaú e 4 


vett 


áá 


$5.X 


28 


81 


s ; Vespidae. 

Odynerus murarius L.: Felső-Ilosva, Ünőkő, Pareng-havas, Szalon- 
cza. — 0. nitidulator SAuss.: Bethlen, Felső-Ilosva, Bok- 
sánbánya. — 0. bifasciatus L.: Boksánbánya. — 0. pictipes 
THoms.: Boksánbánya, Versecz. — 0. gazella Pawz.: Szi- 
lágypeér. — 0. eclypeatis THowms.: Simontornya. — 0. 
clavipennis THowms. : Simontornya. — 0. Herrichi SaAuss. : 
Boksánbánya. — 0. graphicus SaAuss.: Igenpataka, Bor- 

ső lova. — 0. Rossii LEpP.: Boksánbánya. 

Rhynchium oculatum F.: Zengg. 


3 á4ápidae. 
Bombus subterraneus L. var. borealis Scnwmep.: Czibles. — B. laesus 
MoR. var. Mocsáryi KRcHB.: Hortobágy. — B. pyrenaeus 


si PER. : Czibles-havas. 
Podalirius garrulus Rossi: Bethlen, Peér. — P. borealis MoRk. : Bethlen, 


Felső-Ilosva. — P. retusus L. var. meridionalis PER. : 
Acsi erdő. 

Eucera armentaca Monk. : Debreczen. — E. lyncea Mocs. : Peér. — E. 
Dufouri PéÉR.: Boksánbánya. — E. acutangula Mon. : 
Nagyenyed. — E. dalmatica LEp. : Hortobágy. — E. simi- 
lis LEP.: Hadad, Boksánbánya. — E. eucnemida DoUunxs.: 
Hadad, Lele. — E. hispana LEP. var. nigripes KLUG. : 
Debreczen. 

Ceratina cyanea K. var. nigrolabiata FRIESE: Várkudu. — C. laevifrons 

7 MoR.: Boksánbánya. — €C. Loewi GERsr.: Magyarország 


sok helyéről ismerem. A faunakatalogusban C. callosa F. 
. synonymájaként szerepel, én önálló fajnak tartom. — 
C. nigroaenea GERsST. : Hadad. 
Dasypoda Panzeri SPIN. : Simontornya. 
Ánihrena thoracica F. var. assimitis RAp.: Senjsko Bilo. — 4. nitida 
FRCR. var. vitrea Sumir: Budapest, Debreczen, Tasnád. -— 
A. Lichtensteini ScHwmIED.: Nagyenyed, Nagyoklos. — A. 
bimaculata K.: Boksánbánya. — A. apicata Sum.: Hadad. 
— A. fulvago CnRisr.: Hadad, Bethlen, Boksánbánya. — 
A. symphyti ScHurxp. : Hadad, Nagyszeben, Boksánbánya. 
— A. lathyri Aurx.: Hadad. Drenkova, Boksánbánya. — 


A. rufula ScHumiEp.: Boksánbánya. — A. milis SCHMIED. : 
Boksánbánya. — 4. helvola L.: A. varians K.-tól elválasz- 
tandó önálló faj. — 4. lapponica ZErr.: Nagyenyed. — 
A. fucala Sm.: Szaloncza. — A. hysirir SCHMIEp. : Szép- 
lak (Szolnok-Doboka vm.). — 4. bucephala STEPH.: Kő- 
farka. Boksánbánva. — A. tenuis Mon. : Boksánbánya. — 


A. spinigera K.: Boksánbánya. — 4. grossa FRIESE: 
Hadad... — A. ferox Sm.: Zilah. — 4. flavipes Pawz. var. 


continua K. : Bethlen, Kékes, Czibles-havas, Felső-Ilosva: 
var. cinerascens [dv.: Nagyszeben, Versecz. — 4. lucens 
Imn.: Hadad, Boksánbánya. — 4. dorsata K.: Hadad, 
Peér, Bikácza, Bethlen, Felső-Ilosva, Nagyszeben, Szász- 
város, Boksánbánya, Ferenczfalva. — A. Afzeliella K. : 
elválasztandó az 4. conmvexiuscula K.-tól, mert önálló faj. 
— A. ventricosa Dovns. : Iacdad. — A. nigriceps K.: Rad- 
nai havasok, Boksánbánya. — 4. fulva S5CARNK. : Vizakna. 
— 4. nyethemera Imu.: Hadad, Plitvice. — A. Pandellei 
SAUND.: Hadad, Vizakna,- Szászváros, Ferenczfalva. — 
A. labiata Scnexk : Fercenezfalva — A. similis öwm.: Ha- 
dad, Bikácza, Lele. — 4. petroselini Pen. : Bethlen, Bok- 
sánbánya. — 4. separanda ScHMmIED.: Iékes, Boksán- 
bánya. — A. cordialis Mon.: Boksánbánya. — 4. picei— 
cornis DouRs. : Szarvas. — A. clypeata BRULLÉ: Vizakna. 
— A selosa AtFK.: Hadad, Boksánbánya. — 4. variicor- 
nis PER. : Peér, Hadad. 


Anthrena ceiblesana n. sp. 


d. Nigya, supra nigro-pilosa, tantum Íronte pilis nonnulis; 
grisescentibus vestita, thorace autice et postice griseo, medio nigro- 
pubescente, abdomine eoeruleo, segmentis primo et secundo pilis albis, 
medio fasciam transversam formantibus, vestitis. Mandibulis norma- 
libus, haud elongatis ; articulo secundo funiculi antennarum articulo 
tertio aeguilongo. Arca metanoti cordiformi laevi, vix rugulosa. Ala- 
rum pars externa paulo infumata. Abdomine lateribus laevibus et 
glabris, medio dense et minutissime puncta:o. 

A. fumipenni SCHMIED. similis, sed articulo secundo funiculi 
antennarum articulo tertio aeguilongo, capite nigro-piloso et calca- 
ribus toto brunneis (in 4. fumipenni apice rubris) distincta. 

Hungaria orient.: Mons €Czibles, ubi in altitudine 1200 m.. 
die 8. VIII. 1908 exemplum unicum detexi. 


c". Fekete, felül fekete szőrökkel fedett, csak a homlokon felül 
néhány szürke szőrrel behintve, a tor elül és hátul szürke, a középen 
fekete szőrökkel fedett, a potroh kék, az első és második szelvény 
közepén harántszalag alakjában fehér szőrökkel fedett. A felső áll- 
kapcsok rendesek, nem megnyúltak; a csápostor második és harma- 
dik íze egyenlő hosszú. Az utótor szívforma tere síma, alig ránezolt. 
A szárnyak külső fele kissé füstös. A potrohszelvények széle teljesen 
síma és csupasz, közepe sűrűn és finoman pontozott. 


GÚLA lkG Sk s Pllánkan maszat 


B). 
4 
88 
k 


Az 4. femipenmis SCHMIEp.-hez hasonló, de a csápostor második 
és harmadik íze egyenlő hosszú, a fej szőrözete fekete és a sarkantyúk 
barnásak, mig az 4. fumipennis nek csak a hegye vöröses. ; 

Előfordul a Czibles-havason, a hol ennek az új fajnak egyet- 
len példányát 1908. évi augusztus hó 8-án gyüjtöttem mintegy 1200 


 "m. magasságban. 


. 


Haliciíus guadrisignatus ScCHCK.: Bethlen. —  H. fulvicornis K. 
Hadad, Bethlen, Czibles-havas. — H. buccalis PER. 
Boksánbánya. — H. convexiusculus ScHK.: Hadad, Viz- 
akna, Nagyszeben, Boksánbánya, Ferenczfalva. — H. 
mandibularis MoR.: Vizakna. —  H. laticeps SCHK.: 
Nagyszeben, Boksánbánya. — H. clypearis SCHE. : Nagy- 
enyed, Versecz. — H. laevis Kt. :. Bethlen, Alsó-Ilosva, 
Vizakna, Nagyenyed, - Radnai havasok, Ferenczfalva. — 
H. puncticollis MokR.: Budapest, Vizakna. — H. truncati- 
coltis MokR.: Hadad. — H. semipunciatus ScHK.: Hadad, 
Apanagvfalu, Felső-Ilosva, Versecz. — H. ltucidus SCHK. 
Hadad. — H. minutissimus K.: Simontornya. — H. egilis 
SCHCK. : Simontornya. — H. rufitarsis ZErr. : Debreczen. 
Czibles-havas. — H. granulosus ALFK.: Szécs, Szilágy- 
sámson. — H brevicornis SCHK.: Bethlen. — H. dubi- 
tabiítis SAuwsp.: Vizakna. — H. graciltis Mor. : Vizakna. 
— H. Margueti MoR. : Boksánbánya. — H. porcus Mor. : 
Simontornya. — 2? H. intermedius SCHK.: Simontornya. 


zitaeS —  H. semitectus MoR.: Bethlen, Versecz, Zengg. — H. 


Hammi. SAxusp.: Hadad. Bethlen. — H. vestitus LETr. : 
. Simontornya, Zengg. — H. sexstrigatus SCHK.: Hadad. 

ESZ Handiirsehi SCHLETT.: Simontornya, Hadad. — E. ventralis 
ScHLETT.: Boksánbánya. — E. rubicolus PER.: Hadad, 
Boksánbánya. 

Osmia pilicornis Sum.: Boksánbánya. — 0. fuciformis LATR. : Boksán- 
bánya. — 0. claviventris Tnoms. : Nagyilonda. — 0. laevi- 
frons. Mog. : Hadad, Lele. — 0. Eeaiana K.: Csepel. — 

0. Theringi DucKkE: Boksánbánya, Fiume, Zengg. 


Osmia pannonica n. sp. 


7. Laete viridis, abdomine subtus fusco-nigro. Antennis 
brevibus, fusco-nieris, subtus laevibus, haud tubereulatis. Clypeo 
subtus violaceo-aeneo, supra viridi. Uapite postice truncato, super- 


ficie dense et fortiter punctato, antice dense, postice remote grise0- 


pubescente. Pronoto et seutello subtiliter densegue punctatis. Scutello 


postice rotundato, lateribus haud denticulatis. Area cordiformi metanoti 


34 


paulo impressa, obscura et longitrorsam irregulariter rugulosa, 
metanoto ceterum tamen obscuro, sed haud punctato, nec ruguloso. 
Abdomine  subtilissime punctato. subgelabro, lateribus segmento- 
rum fascia griseo-pubescente obtectis. Segmento sexto postice trun- j 
cato, haud emarginato, segmento septimo basi semicirculariter impresso, 
— impressione fusca, sordide flavo-cincta, — apice paulo emarginato. 
Sternito guinto semicirculariter curvato, lateribus pilis.griseis tecto. 
Pedibus fusco-nigris, albo-pilosis, tarsis flavis. Long. 7 mm. 
Hungaria occid.: Simontornya (1891. VII. 18, PiLLicn). 


d. Élénk zöld, a potroh alul barnás-fekete. A csápok rövidek, 
barnás-feketék, alul símák, nem dudorkások. A fejpaizs alul ibolyás- 
bronzszínű, felül zöld. A fej hátul lemetszett, felülete sűrűn és erő- 
sen pontozott, elül sűrűn, hátul gyéren szürke szőrökkel fedett. Az 
előtor és a paizs finoman és sűrűn pontozott; a paizs hátul kerekí- 
tett, oldalt fogacskák nélküli. Az utótor szívforma tere kissé benyo- 
mott, homályos és hosszirányban szabálytalanul ránczolt, különben 
homályos és sem nem pontozott, sem ránezolt. A potroh nagyon 
finoman pontozott, majdnem csupasz, a szelvények oldalai szürke 
szőrökkel csík alakjában fedettek. A hatodik szelvény hátul lemet- 
szett, kimretszés nélküli, a hetedik szelvény töve félköralakúan be- 
mélyedt, a bemélyedés barna, környéke szennyes sárga, csúcsán 
kissé kimetszett. Az ötödik haslemez félköralakban hajlott, oldalai 
szürke szőrökkel fedettek. A lábak barnás-feketék, fehér szőrösek. 
a lábfej sárga. Hossza 7 mm. 

Előfordul Simontornyán, Tolna vármegyében, a hol Prtnicn 
FERExcz gyűjtötte 1891. julius 18-án. 


Megaclule nigriventris ScHk.: Kékes. — JI. ligniseca K. : Igenpataka. 
Fugad, Ünőkő. 

Prosopis annulata L.: Hadad. Bethlen, Felső-Ilosva, Pápa. — P. 
cervicornis Uosra: Hadad. Szeér, Boksánbánya. — P. 
bisinuata FöRksr.: Debreczen, Hadad, Bethlen, Felső- 
Ilosva, Vizakna. — P. Duckei ALFK.: Hadad, Szécs. — 
P. genalis THoms.: Hadad. — P. gibba SAuvxp.: Hadad. — 
P. gracilicornis Mog. : Hadad. — P. meridionalis FÖRST. : 
Hadad. — P. pratensis GEoFrR.: Hadad, Bethlen. Felső- 
Ilosva, Visakna, Boksánbánya. — P. punctata BRULLÉ: 


Hadad, Bethlen. — P. styriaca FöRsr.: Hadad, Felső- 
Ilosva, Boksánbánya — P. Kahrii FöRsr. : Girokuta., Apa- 


nagyfalu. — P. borealis NYL.: Felső-Ilosva. — P. brevi- 
cornis NYL. var. imperiatis FöRsr.: Boksánbánya. — P. 
leptocephala MoR.: Debreczen, Bethlen. Vizakna. — P. 


nivalis MoR.: Felső-Ilosva. 


89 


.  Sphecodes affinis HAG.: Hadad. - S. rufescens Hac.: Hadad. — S. 
3 ; puncticeps THoMs. : Bethlen. —- §. variegatus HaG.: Beth- 
. len. — §. dimidiatus Hac.: Bethlen. Boksánbánva. — 
S. crassus HaG.: Boksánbánya. ; 
dFpeolus Jullianti PéR. : Remete. 
Epeoloides coecutiens F.: Hadad, Igenpataka. 
Nomada verna SCHMIED.: Nagyenyed. — N. glaucopis PéR. : Hadad. 
; . — N. discrepans ScHMIEp.: Nagyszeben. — N. speciosis- 
süna SCHMIED.: Simontornya. — N. calimorpha ScHuIEp. : 
£ "2 Szaloncza. — — N. hirtipes PÉR.: Boksánbánya. — N. 
É Schmiedeknechti Mocs.: Debreczen, Boksánbánya., — N. 
j ; dira ScHMIEp. : Nagyszeben. — N. Braunsiana  SCHMIED. : 
Hadad, Kékes, Boksánbánya. — N. bifida THowms.: Zilah, 
Boksánbánya. — N. alboguilata H. S. var. Hoppneri 
ALFK.: Hadad, Kőfarka; Boksánbánya. — N. argentata 
H. S.: Hadad. — N. bispinosa Mocs. : Hadad, Betblem. — 
N. Kohli ScHwmIEp.: Bethlen, Hadad, Apanagyfalu, Bok- 
sánbánya. — N. fuscicormnis NyL. : Hadad, Nagy-Ilonda. — 
— N. rugithorax PéÉR. : Debreczen, Szilágykorond, Beth- 
len. — N. similis MoR : Nagy-Ilonda. Boksánbánya. — 
N. diluta PéÉR. : Hadad. Bethlen. — N. iünpertalis SCHMIED. : 
Debreczen (Hortobágy). —  N. guttata SCHENK : Boksán- 
bánya. 


Nomada banatica n. sp. 


c". Antennarum scapo supra nigro, infra albo, funiculi articu- 
lis. guatuor primis supra mnigris, infra rufis; articulo secundo arti- 
-culo tertio dimidio breviore. Clypeo, mandibulis et labro albis, capite 
inter antennas carinato, genis antice et postice dilute Ílavis, capite 
ceterum nigro, ruguloso-punctato et griseo-piloso. Thorace ruguloso- 
punctato. Collo vitta angusta, tuberculis humeralibus et sguamulis 
albis, maeula pronoti et maculis duabis scutelli Ílavis. Abdomine 
obscure fusco, "segmento primo triente ultimo macula alba  ornato, 
margine postico brunneo; segmento secundo fascia angusta alba, 
medio interrupta notato, segmento tertio maculis lateralibus triangulari- 
bus, intus acutiusculis, segmento sexto sordide albo, segmento ultimo 
sordide aurantiaco. Segmentis dense punctatis, apice laevibus. Fe- 
moribus antice flavo-brunneis, postice nigro-maculatis, tibiis posticis 
nigris, basi et apice flavo-brunneis. Alis pellucidis, stigmate et venis 
Ílavis. Long 7 mm. j 

. . Hungaria merid.: Boksánbánya (MERKkL, 1910). 


S. A csápnyél alul fehér, felül fekete, a csápostor első négy 


íze felül fekete, alul vörös, a második íz félakkora mint a harmadik 
íz. A fejpaizs, a rágók és az ajak fehér, a fej a csápok között or- 
mós, fekete, ránczolva-pontozott és szürke szőrökkel fedett. A tor 
ránczolva-pontozott. A nyakon keskeny sáv, a válldudorok és a 
szárnypikkelyek fehérek, egy folt az előtoron és két folt a paizson 
sárgák. A potroh sötétbarna, az első szelvény hátsó harmadában 
fehér folttal, hátsó szegélye barna, a második szelvény keskeny fehér 
csíkja a középen megszakított, a harmadik oldalán befelé elhegye- 
sedő háromszögű foltok vannak, a hatodik szelvény szennyes-fehér, 
az utolsó szennyes sárga. A szelvények sűrűn pontozottak. hátsó 
szegélyük síma. A czombok elül sárgás-barnák, hátul fekete-foltosak, 
a hátsó lábszár fekete, töve és vége sárgás-barna. A szárnyak át- 
látszók, a szárnyjegy és az erek sárgák. Hossza 7 mm. 


Előfordul Boksanbányán, a hol MERKL [De gyüjtötte 1910-ben.. 


Biastes tiruncatus NYL.: Hadad. 
Dioxys cincta Juk.: Bethlen. 


Coelioxrys aurolimbata Fögsr. var. algirensis FRIESE : Boksánbánya. — 


C. rufescens LEP. var. hebescens NYL.: Boksánbánva. 


Az Odontosia Sieversi Mén. 
Magyarországon. 


Irta: DR. PAZSICZKY JENŐ. 


A. ,Rovartani Lapok" mult évi XXI. kötetének 58. lapján tett. 


igéretemhez képest röviden beszámolok fentebb nevezett lepkém te- 
nyésztésének eredményéről s mellékelem nevelt példánvyaim fényké- 


pét is, leírásként pár szót szólva róla. 

Bármily gonddal neveltem is tavaly az új nemzedéket. csak 
25 bábot, ezekből pedig csak 14 imágót kaptam, köztük 9 c-7-et és 
5 §9-t, melyek utolsója azonban már csak korcs volt. Először 3 c 


o 


jelent meg, majd 1 ?. később pedig §7-ek és 9-ek vegyesen. A pár- 


zás a bábházikóban ment végbe, a copula körülbelül délig tartott s 
érdekes, hogy 4 ? mellett összesen 7 copulát figyeltem meg. a mi- 
ből következik, hogy a később kikelt -7-ek a ?-eket ismételt copu- 
lára kényszerítették. A peterakás csak pár nap mulva történt, kisebb- 
nagyobb csoportokban, nyírfaágon, a kis hernyók pedig Kaposvárott, 
hová öcsém vitte volt a peték egy részét, a 17-ik napon. nálam pedig 
csak a 24-iken keltek ki, de mindkét helyen pontosan a nyít első 
apró leveleinek megjelenésével, akár csak a tavalyi évben. Ebből 


láthatólag tehát a kis hernyók kikelésének terminusa nem napokban. 


. banem egy bizonyos melegmennyiségben van megszabva, a mely 
mennyiség t. 1. a nyírfa rügyeiből apró levélkéket fakaszthat. És ez 
. igen jól van így, mert a természet csakis így KE az 
" egyébként oly kényes faj fentartásáról! A kis hernyókból 32—40 
. nap alatt lettek bábozódni induló nagy hernyók, öcsémmnél 40, nálam 
. 27 példány s így jövőre már megvalósíthatom tervemet, hogy néhány 
. d-et és 9-t kibocsátva. az itteni nyíresbe, biztosíthatom ezen érde- 
kes lepke itteni elterjedését, illetve további fenmaradását. 

A mi most már az Odontosta Steversi MÉwx. §-jét illeti, az vala- 

mivel kisebb a 9-nél, rajza mondhatni egyező a 9-ével, mégis azzal 
az eltéréssel, hogy mig a 9-nél a külső harántsáv a meliső sze- 


. — gélyből kiündulva ívalakban közeledik a belső szegélyen a belső sáv- 
hoz, addig a c-nél a külső harántsáv felső felében szögletesen meg- 
törik s így fut a belső sáv felé. Eltérés még, hogy a sötét közép- 
mező éppen a fenti törés következtében szélesebb a ? középmeze- 
jénél s a külső harántsávból kiinduló nyilfoltok is nagyobbak- 
erősebbek, mint a 9-nél. A d! szinezése úgy a felső, mint az alsó 
szárnyon általában ellentétesebb, sötétebb, jóval több benne a barna 
szín és viszont kevesebb az ibolyás-szürke. Eltér végül a csáp szer— 
kezete is, a mennyiben az nem szálas, hanem lemezes csáp. 


öb 
OL 


A medve-pillék új fajváltozata. 


Ir a: DR. PAzsiczkY JExő. 


Spilosoma urticae EspP. ab. Alexandri Pazsiczxv, nov. ab. 


Differt a typo alis omnibus supra et infra sine aliguot punctis 
toto albis. 

A. törzsfajtól abban tér el, hogy felső és alsó szárnya felül és 
alul egyaránt minden pontozás és rajz nélküli, tiszta fehér. 

Egy 2? példányát 1911 május 30-án gyüjtöttem Trencsénben, 
de van ebből az eddig le nem-írt fajváltozatból több példány a bécsi 
udvari múzeum gyüjteményében is. 

A lepkét öcsém és buzgó lepkésztársam: PazsiczkY SÁNDOR 
tiszteletére neveztem el. 


Le 


Magyarország Buprestidát. 


Irta : CsIkI ERSő. 


VI 
19. nem: Agrilus Curtis. 


(Anambis C. G. THowms.) 


A test alakja többnyire hosszúra nyult, hátul keskenyedő vagy 
hegyesedő. A fej függőlegesen álló, a homlok és a fejtető ritkábban 
lapos vagy domborodó, többnyire barázdás, a csápgödrök nagyok és 
majdnem érintkeznek, az oldalt álló tojásforma szemek nagyok és 
hátul az előtorig terjednek, azt érintik. A csápok aránylag rövidek 
és a negyedik íztől kezdve fogazottak, háromszögűek, a csúcson el- 
helyezett pórusokkal. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, oldalai 
többé-kevésbé íveltek vagy egyenesek, kettős szegélyvonallal, felül a 
hátsó szögletek mellett többé-kevésbé erősen kifejlődött élecskével, 

"a középen hosszanti barázdával, vagy bemélyedésekkel és többnyire 
oldalt is bemélyedt, töve kétoldalt a szárnyfedők szögletesen vagy 
ívesen előreálló közepének felvételére öblös. A paizsocska nagy, 
felületét kiemelkedő harántborda ketté osztja, ez a borda csak kevés 
fajnál hiányzik. A szárnyfedők első harmadukban többnyire kissé — 
keskenyebbek, úgy hogy a mell és az első két szelvény egy részét — 


1 Az előző közlemények a Rovartani Lapok következő kötetriben je- 
lentek moz: 1. XVI. 1909." p:1615-tö4 ez AVAT 1910 pe A 225 
-3. XVII, 1911, p. 161—171. — 4. XIX, 1912, p. 185—137. — 5. XX, 1913, 
Dp. 156—159. 


89 


nem takarják be. A melltő nyulványa szélesen kerekített: a mell- 
gödröt oldalt a mellközép és hátul a mellvég határolja, a mellközép. 
oldalnyulványa rövid, oldalt elenyésző vagy nem látható. A középső 
csípők az elülső csípőkkel egyformán egymáshoz közel állanak, a 
hátsó csípők befelé és kifelé kiszélesedettek. A lábak karcsúak, 
hosszúkás lábfejjel, a hátsó lábfej első íze olyan hosszú vagy hosz- 
szabb mint a. következő három íz együttvéve, az ízek kiszélesedet- 
tek, talpuk nemezes, a karmok kettéosztottak vagy tövükön fogacs- 
kások. 

Ennek a nemnek mintegy ezer faja ismeretes, melyek közül 
faunánkban 36 fordul elő; a fajok legnagyobb része a trópusok 
lakója. 

Az idetartozó fajok egy része mint veszedelmes erdőkárosító: 
ismeretes. A lárvák rágásukkal fiatal fák teljes, nagyobb fák koro- 


nájának vagy ágainak elpusztulását okozzák. A lárvák teljes két esz— 


tendőt töltenek el ebben az állapotban a míg bábbá alakulnak. 
A bogár a harmadik esztendő nyarán hagyja el bölcsőjét. 

Magyarországon az eddigi megfigyelések szerint az Agyilus 
viridis L. okozott nagyobb károkat, a mennyiben mint a cseresznye. 
kajszinbaraczk és szilvafacsemeték ellenségét figyelhették meg; 
egyéb károkat okoztak az Agrilus sinuatus OL. (körte), Agr. amgustu— 
lus ILurG: (tölgy, bükk) és Agr. salicis Fgrv. (kosárfűz). 


1. A szárnyfedő csúcsa rövid és egyenes hegyben végződik, 
melynek szélei tüskések. Sötét olajzöld, kevéssé fénylő, mind- 
egyik szárnyfedőn bárom fehér szőrfolttal, melyek közül az 

. első a vállgödörben, a második a középen és a harmadik az 
utolsó negyedben és közel a varrathoz fekszik. A hasleme- 
zek oldala, a mell néhány foltja és a hátsó csípők szintén 
fehérszőrösek. A fej ránczolva pontozott, a homlokon és fej- 
tetőn széles és mély barázdával. Az előtor háta harántul 
ránczolt, fehér pikkelyszerű szőrökkel fedett, szélesebb mint 
hosszú, oldalai íveltek és hátrafelé kissé erősebben keske- 
nyedők, a hátsó szögletekben hajlott éles redőcskével.. 
A paizsocskát erősen kiemelkedő harántlécz kettéosztja. 
A szárnyfedőkön hosszanti vonalak nyomai láthatók, felüle- 
tük szemcsézett. Hossza 8—10 mm. — Előfordul Közép- 
Európában, Franczia- és Olaszországban ; nálunk elég ritka 
és eddig a következő helyekről ismerjük : Budapest, Csepel, 

" Péczel, Kalocsa, Hajós, Szeged, Nagyvárad, Debreczen, 
Nyitra, Jeszenő, Nagyapold, Nagycsűr, Medgyes, Brassó, 
Prázsmár, Szászrégen. Tápnövénye a nyárfa. (bigullatus: 
Rossi). 1. sexguttatus BRAHM. 


A szárnyfedők csúcsa egyenkint kerekített Kezelése 
A szárnyfledők mindegyikét egy az utolsó negyedben a var- 
rat mellett fekvő fehér szőrfolt díszíti, hasonló foltok díszí- 
tik a mell és a potroh oldalát is. Zöld, olajzöld, aranyos- 
zöld, kékes-zöld, kék vagy ibolyakék színű! A ránczolva- 
pontozott fej homloka kissé benyomott és barázdás, az elő- 
tor felülete harántul ránczolt és síma bemélyedésektől egye- 
netlen, oldalai íveltek. A paizsocska a közepe felé kissé lki- 
emelkedő, hátul mély harántvonallal. A szárnyfedők kiemel- 
kedő vállbütyökkel, mellette és a varrat mellett bemélyed- 
tek, a csúcson finoman fogacskázottak, felületük szemcsézett. 
Hossza 10—13 mm. — Előfordul egész Európában, Algir- 
ban és Kis-ázsiában, nálunk tölgyesekben nem ritka. (pan- 
nonicus PILLER §z MITTERPACHER, aenescens SCHILSKY, coerules- 
cens HCHILSKY). 2. biguttatus FABR. 
A szárnyfedőkön nincsenek élesen határolt fehér foltok 
A paizsocskán nincsen élesen kiemelkedő harántlécz vagy 
ez nagyon elenyésző, a mögötte lévő harántbarázda finom 
vagy teljesen hiányzik. Zöld, kékes-zöld vagy aranyos-zöld, 
a féj és a tor némelykor kék, vagy az utóbbiak zöldek és 
a szárnyfedők rézszínűek. A fej rámczoltan pontozott, a 
homlokbarázda nem mély. Az előtor háta ránczolt, bemélye- 
désektől egyenetlen, a bemélyedések közül az oldalszél kö- 
zepe melletti a legmélyebb, az oldalak gyengén íveltek, a 
hátsó sarkokban levő redőcske rövid. A szárnyfedők tövü- 
kijin bemélyedtek, felületük szemcsézett. Hossza 3—9-5 mm. 
— Előfordul Francziaországtól Közép-Európámn és Orosz- 
országon keresztül Szibériáig; nálunk ritka: Budapest, 
Lakompak, Szent-Erzsébet, Brassó. Leginkább mogyorón 
található. (aurtpenmis Casr. § Gonry, coryli RATZB.) 

é 3. subauratus GEBL. 
A paizsocskán élesen kiemelkedő harántlécz és mögötte ba- 
TÁZCA VA SZ Set ák ek EGE ee elte ae es S ÉTÉ 
A test alul egyenletesen és finoman szőrös vagy majdnem 
csupasz, a mellközép és a potroh oldala krétafehér molyhos 
SZÓKRÖZETZMÉBK ÜT EE set sasol teába sát ti tot e 
A melltő és a mellközép oldalait sűrű fehér szőrözet fedi, 


ed 


D 


1 SCHILSKY az aranyos-zöld példányokat ab. aenescens, a kékszínűeket 
pedig ab. coerulescens néven különítette el. A különféle színű alakokat más- 
más névvel jelölni messze vezetne, azért a már meglévőknek sincs létjogo- 
sultságuk, 


4. 


10. 


hasonló, de rövid és SS szőrök ke többnyire 
a test felületét is i ; Ete b 
A szárnyfedők csupaszok vagy egfaljebb nagyon finom SÜ- 
tét szőrözet fedi azokat, a szőrözet felülről nem látható 

A szárnyfedőket rövid selyemfényű vagy helyenként fehér 
szőrözet fedi, némelykor a világos szőrözet egy a varrat 


mellett és a csúcs előtt fekvő hosszúkás foltra szorítkozik 


Az előtor hátának hátsó szögletei mellett lévő ékalakú redő 


. elenyésző 


Az előtor hátának hátsó szögletei mellett jól kifejlődött ék- 
alakú és többnyire hajlott redőcske van SZA Jsztzá lek: 
Az előtor hátának oldalai íveltek, előre és hátrafelé egyfor- 


mán keskenyedők, felülete bemélyedésektől egyenetlen, elég: 


erősen ránczolt, mély hosszanti középvonallal, a hátsó szög- 
letek éles derékszögűek. Zömök teste egyszínű sötét réz- 
vagy bronzszínű, a fej ránczoltan pontozott, a homlok- 
barázda mély, a szemek között azonkívül harántbemélyedés- 
sel. A szárnyfedők pikkelyszerűen szemcsézettek, a tövükön 
lévő bemélyedés nem mély. Alul sötétebb éreczfényű, elül 
erősebben, hátul finomabban pontozott, rövid fehér szőrök- 
kel gyéren fedett. Hossza 6-5—T mm — [Előfordul Közép- 
Európában, Franczia- és Oroszországban; nálunk ritka 
(Nagy-Vázsony, Tátrafüred, Menczul-hegy, Oraviczabánya). 
Tápnövénye a farkasboroszlán (Daphne Mezereum 1.) (cupreus 
REpr.) 4. integerrimus KRATZB. 
Az előtor hátának oldalai íveltek, hátrafelé kissé erősebben 
keskenyedők mint előrefelé. Élénk aranyos-rézszínű, a szárny- 
fedők zöldek vagy kékes-zöldek. A. fej sűrűn ránczolva- 
pontozott, a fejtető hosszanti barázdája sekély, a homlokot 
rövid fehér szőrözet fedi. Az előtor háta harántirányban 
finoman ránezolt és pontozott, középvonala mentén elül és 
hátul sekély, az oldalszegély közepe mellett mély bemélye- 
déssel, mely befelé elnyúlik. A szárnyfedők sűrűn és fino- 
man, de élesen pikkelyszerűen szemcsézettek. A test alul 
érezszínű, rövid és vékony fehér szőrökkel fedett. Hossza 
Tr 8 mm. — — Előfordul Franczia- és Németország dél ré- 
szében, Ausztriában és Magyarországon; nálunk ritka és 
csak Koritniczáról ismeretes. 5. auricoltis KIESW. 
Az utolsó haslemez a csúcson kerekített vagy letompított . 
Az utolsó haslemez a csúcson kimetszett 

KSKa mélyen kimetszett kesz A A: 
Az áll legfeljebb gyengén öblös . . . . . 

KSSDOCÁNTS OS ZÍTŰ TÉZVOTOS NE a JENS EE őt 


a] 


9 
16 
10 
12 
111. 


irak 


A fej és az előtor. háta rézvörös, aranyos-rézszínű vagy 
zöldes-rézszínű, a szárnyfedők zöld, zöldes-kék vagy kék- 
színűek, alul feketés-zöld. A. fej sűrűn és finoman pontozott, 
rövid fehér szőrökkel fedett, a fejtető domború, hosszanti 
barázdája sekély. Az előtor háta sokkal szélesebb mint 
hosszú, felülete egyenetlen, harántul ránczolt és pontozott, 
hosszanti barázdája a közepe előtt megszakított és elül 
gödröcskévé kiszélesedett, az oldalak közepe előtt rézsútos 
bemélyedéssel, a hátsó szögletekben levő redőcske rövid és 
kissé hajlott. A szárnyfedők tövükön bemélyedtek, vállszüg- 
letük bütykösen kiálló. Alul érezfényű fekete. Hossza 45—6 
mm. — Előfordul a déli részek kivételével egész Európá- 
ban, nálunk nem ritka (Budapest, Hidegkút, Solt-Vadkert, 
Szigetszentmiklós, Csepel, Péczel, Isaseg, Peszér, Kalocsa, 
Keczel, Hajós, Mezőberény, Szeged, Nagyvárad, Debreczen, 
Nagyvázsony, Balaton-Ederics, Kőszeg, Nagyszeben, Szent- 
Erzsébet, Keresztény-havas, Deliblat és Herczegovinában : 
Metkovich). Tápnövénye a rezgő nyárfa és tölgy. (pratensis 
RarzB., linearis PaYxk., CAsr. 8 Gony, strigicollis REY). 

7 ; 8. Roberti ÜHEVROL. 
A szárnyfedők csúcsának külső fele kerekített, befelé rézsúto- 
san lemetszett és mindenütt finoman fogacskázott. A fej 
finoman és ránczolva-pontozott, az előtor háta szélesebb 
mint hosszú, finoman pontozott és ránezolt, oldalai íveltek. 
A szárnyfedők aránylag hosszúak, négyszer oly hosszúak 
mint az előtor háta, szemcsézetten ránezoltak. A test felül 
rézvörös, a szárnyfedők rézbarnák, alul zöldes érezfényű. 
Hossza 10 mm. — Előfordul Oroszországban, Franczia- 
országban és Németországban. Magyarországból ezideig 
egyetlen példánya ismeretes (FRrvarpszkY IMRE gyüjtése), 
melynek közelebbi termőhelye azonban ismeretlen. (HFalder- 
manmi Casr. § GoRy). 6. mendax MANNH. 
A szárnyfedők csúcsa egyenletesen kerekített és finoman 
fogacskázott. Homályos érezfényű biborvörös, alul réz-vörüs 
vagy zöldes-rézszínű. A fej pontozott, hosszanti barázdája 
sekély. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, felülete egye- 
netlen, harántul ránczolt. A szárnyfedőkön az utolsó har- 
madban a varrat mellett néhány aranyos fényű szőrből álló 
folt látható. Hossza 8—10 mm. — Előfordul Közép- és Dél- 
Hurópában és Algériában; Magyarországon helyenként nem 
ritka (Budapest, Budaörs, Isaszeg, Dömsöd, Keczel, Kalocsa, 
Zala-Tapolcza, Nagyenyed, Brassó, Nagyszeben, Szent- 
Erzsébet, Hátszeg, Plavisevicza). Tápnövénye a galagonya 


ep Eny 


vá zog bidsá akáöétán tkeá és slnz tt kdldáz atát soká Ahh 


(Cratdegus oxyacantha) és a körte, utóbbiban némelykor kár- 
tékonvan is fellép: (Chryseis CuRr.) T. sinuatus ÜLIV. 


. Az előtor hátának tövén a hátsó szögletek mellett lévő re- 


dőcskén belül mély kerek gödröcskével. Sötét érczfényű 
rézbarna vagy rezes-züld, alul fémfényű fekete. A fej rán- 
eczolva-pontozott, a bomlok lapos. Az előtor háta szélesebb 
mint hosszú. oldalai a közepe mögött tompaszögűen kiszé- 
lesedettek, innen előre és hátrafelé egyenes vagy kissé öb- 
lös vonalban keskenyedők, felülete harántirányban finoman 
ránezolt. oldalt a középen mély bemélyedéssel. A  szárny- 
fedők a bütvykösen kiálló váll mögött nagyon gyengén be- 
nyomottak, a közepük mögött a legszélesebbek, a csúcson 
kerekítettek, nem fogacskázottak, a csúcs előtt oldalaik gyen- 
gén öblösek. Hossza 5—6 mm. — Előfordul Németország- 
ban és Dél-Francziaországban. nálunk nagyon ritka (Pozsony. 
Nagyszeben). Fiatal nyírfákban található. 9. betuteti RATZB. 
Az előtor hátának tövén a hátsó szögletek mellett lévő re- 
dőcskén belül mély gödröcske nélkül SYSZSST BET ei 

A szárnyfedők oldalai a csúcs előtt öblösen keskenyednek. 
ESEK KEEN SESZÉSE MÉLY zzz E JE SS btk 

A. szárnyfedők oldalai a csúcs felé egyenes vonalban vagy 
ívelten keskenyedők. Az áll kerekített vagy csak gyengén 
kimetszett. Sötét rézszínű. A homlok kissé benyomott. a fej- 
tető domború és barázdás. Az előtor háta harántirányban 
ránczolva-pontozott, szélesebb mint hosszú, oldalai egyene- 
sek vagy gyengén íveltek és hátrafelé keskenyedők. a hátsó 
szögletek tompaszögűek, felületén a hosszanti köüzépbarázda 
mély, elül harántbemélyedés és oldalt egy rézsútos, az elülső 
szögletektől befelé haladó bemélyedés van. Hossza 1—6 mm. 
— Előfordul Németországban és Francziaországban : Magyar- 
országon a ritkább fajok közé tartozik (Budapest, Péczel, 
Hajós, Keczel, Nagyvárad, Szeged, Pilis. Nagy-Vázsony. 
Pécs, S.-A.-Újhely, Tokaj, Jeszenő, Brassó, Hátszeg, Báziás, 
Gerebencz, Resiczabánya, Vrdnik). 13. aurichalceus KEDT. 
-A fejtető kevéssé domború, rajta nincs hosszanti közép- 
barázda, ezt legfeljebb sekély vonal jelzi. Az áll kimetszése 
többé-kevésbé mély. Az előtor háta rövid, a szárnyfedők 
hosszúak, előbbi erőteljesen és szabálytalanul ránczolt, hosz- 
szanti barázdája elenyésző, kétoldali rézsútos bemélyedése 
némelykor gyengébb, a hátsó szügletek derékszügűek, a 
mellettük lévő bordácska kissé hajlott. A szárnyfedők töve 
lapított, a váll bütykösen előreálló, ezek mögött oldalt kissé 
összenyomottak, felületük pikkelyszerűen ránczolt. Előfordul 


o 
09 


jé: 


94 


több színben, a törzsfaj olajzöld vagy rezes-zöld, némelykor 
kékes-zöld. Hossza 7—10 mm. — Előfordul egész Európá- 
ban és hazánkban is közönséges. Színeltéréseit úgy látszik 
a tápnövények eredményezik, a melyek között különféle 
lombos fát, továbbá a bükk- és nyírfán kívül a rózsafát 15 
találjuk. (viridipenms Casr. § Gonry, capreae ÜHEvR., praeclarus 
(EY). 10. viridis LINN. 
Változatai: a. A fej és az előtor háta aranyos-zöld vagy 

rézszínű, a szárnyfedők pedig zöld vagy zöldes-kék színűek. — 
Előfordul a törzsfaj között és nem ritka. ték tinearis PANz. 
b. Az állat egészen kék vagy ibolyakék. Ritkább mint 

az előbbi: Kalota, Koritnyicza, Lucsivna, lle Tátra, 
Borszék, Szt.-Anna-tó, Tusnád, Keresztényhavas, Brassó, 
Segesvár, Nagyszeben, Szeben-hegység, Szurduk-szoros, 
Oravicza. (distinguendus CAsr. § Gonry, bicolor SCHRNK., REDTB.) 
ab. nocivus RATZB. 

c. Egészen egyszínű aranyos rézvörös. — Tápnövénye a 

bükk. Elég ritka: Budapest, Kalocsa, Hajós, Nagyvárad, 
Debreczen, Mátra, Radnai havasok, Borszék, Bodzai hegy- 
ség; Brassó, Nagyszeben, Herkulesfürdő. (4ubéi Casr. k Gony, 


guercinus REDTB.) ab. fagi RATZB. 
d. Erezfényű fekete. -— Ritka: N.-Sziklás (Trencsén m.) 


ab. ater FABR. 
A fejtető domború, éles, de nem mély hosszanti barázdával. 
Az áll kimetszése nem mély Kisebb testű ; 
A szájfedő félköralakúan és mélyen kimetszett, az állat 01. 
zöld, kékes-zöld vagy rezes-zöld. A homlok lapított, a hosz- 
szanti barázda gyenge, a felület ránczolva-pontozott. Az 
előtor háta harántos, felülete bemélyedésektől egyenetlen, 
harántul rámezolt, oldalai íveltek, hátrafelé egyenesen vagy 
kissé öblösen keskenyedők, a hátsó szögletek tompaszögűek. 
A szárnyfedők hosszúkások, tőbemélyedésük -nem mély, a 


vállbütyök elég éles, oldalaik a váll mögött kissé benyo- 


mottak, a csúcs előtt hirtelen öblösek, varratjuk hátul a 
csúcs előtt kissé bemélyedt. Hossza 45—6 mm. — Előfordul 
a Deliblati pusztán (Gerebencz) és Morvaországban. (episto- 
malis AB.) 11. salicis J. FRrv. 
A szájfedő szélesen és nem mélyen kimetszett, az állat réz- 
színű vagy feketés rézszínű. A fejtető hosszirányban rán- 
czolt, az előtor hátának oldalai nem kiszélesedettek, majd- 
nem egyenesek. Hossza 6 mm. — Előfordul Francziaország- 
ban, Magyarországon (Vinkovce) és a Kaukázusban. 

12. obtusus AB. 


15 


Bi 
E 


16. 


118. 


Az előtor háta a tövén olyan széles mint elül, hátrafelé nem 
szűkített, oldalai majdnem egyenesek, szélesebb mint hosszú. 
Ercz- vagy rézszínű, a fej domború, a fejtetőn hosszanti 
barázdával. Az előtor báta harántul ránczolt és pontozott, 
kétoldalt mélyen benyomott, a hátsó szögletek mellett lévő 
bordácska egyenes és majdnem a középig terjed. A szárny- 
fedők tövükön és a varrat mentén bemélyedtek, oldalaik a 
váll mögött kissé összenyomottak. A lábfej rövid. Hossza 
4—5 mm. — Előfordul Európa középső részében Franczia- 
országtól Oroszországig : Magyarországon elég ritka : Buda- 
pest, Péczel, Kalocsa. Keczel, Sasvár, Brassó, Herkules- 
fürdő. 13. convexicoltis REDTEB. 
Az előtor háta a tövén szűkített KESÉOSÉ KEL ES BE e 
Az áll a kimetszés kétoldalán hegyesen vagy háromszögűen 
kiálló ese LOKOTT VA GENE át 
Az áll a kimetszés kétoldalán szélesen kerekített 
Kék vagy kékes-zöld, alul ftémfényű fekete vagy kék. A fej 
domború, ránczolt, a fejen és homlokon mély barázdával. 
Az előtor háta szélesebb mint hosszú, előrefelé kissé kiszé- 
lesedő, kétoldalt bemélyedt. A szárnyfedők tövükön bemé- 
lyedtek, a váll kiálló, az oldalak a váll mögött benyomottak, 
majd a középen kiszélesedettek, a csúcs kerekített és nagyon 
finoman fogacskázott. Hossza 55—7 mm. — Előfordul egész 
BHurópában, de mindenütt ritka, nálunk is: Kalocsa, Besz- 
terezebánya, Koritnyicza, Szöllőske, Brassó, Segesvár, Ve- 
restorony, Szent-Erzsébet, Carlopago. (cyaneus Casr. k Gony, 
amabilis Casr. t Gokgy, cyanescens RarzB., sulcaticeps AB.) 
14. coeruleus Kossr. 
Rezes-bronzszínű. A fej széles, ránczolt, a szemek között 
harántul bemélyedt. Az előtor háta széles, oldalai előrefelé 
kerekítettek, hátrafelé fokozatosan keskenyedők, a hátsó 
szögletek mellett lévő bordácska egyenes és elenyésző. 
A szárnyfedők finoman szemcsézettek. Hossza 6 mm. — 
Előfordul a Kárpátokban (közelebbi termőhelye ismeretlen). 
15. fissifrons AB. 
Az előtor hátának tövén a hátsó szögletek mellett lévő bor- 
dácska rövid és hajlott. Kék, aczélkék, olajzöld, érczszínű, 
kékes-zöld vagy rézvörös. A fej ránczolva-pontozott, a hom- 
lok síma és alul fehér szőrökkel fedett, hosszanti barázdája 
elég éles. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, töve felé 


18 
19 


1 PETRI (Siebenbürg. Küferfauna. 1912, p. 211) ezt a fajt kérdőjellel 
Borszékról említi. 


keskenyedő, hosszanti barázdája széles és csak elül elenyé- 
sző, oldalt benyomott. A hím első haslemezén két dudorká- 
val. Hossza 65-83 mm. — Előfordul egész Európában és 
nálunk is elterjedt. Tápnövénye a tölgy és a bükk. (ienuis 
RarzB., Sahlbergi MANwNwwH., viridis Casr. x Gongry, suleicollis 
LaAcoRkp., cyaneus KRossI). 16. elongatus HEREST. 
Az előtor hátának tövén a hátsó szögletek mellett lévő bor- 
dácska hosszú, egyenes és majdnem a középig terjed 
Az áll kimetszése gyenge. Hosszúkás, kevéssé .domború, 
olajzöld, a fej domború, hosszanti barázdával, erőteljesen 
ránczolva-pontozott. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, 
hátsó szögletei tompaszögűek. A szárnyfedők három és fél- 
szer oly hosszúak mint az előtor, a váll kiálló, mögötte az 
oldalak benyomottak. Hossza 4 mm. — Előfordul Franczia-, 
Olasz- és Törökországban, Ausztriában és Magyarországon 
(Kalocsa). (Reyi Baup., ? minusculus MARS.) 
17. asperrimus MARSs. 
ASZ AN EkmiStSZÉSe SM Ely ette 3Eéa ersz 
A melltő nyulványa hátrafelé hisze d Ésa olaj- 
zöld, -a fej kissé domború, a fejtető gyengén barázdás, a 
homlok lapos. erősen rámczolva-pontozott és finom fehér 
szőrökkel fedett; a csápízek szélesek, különösen a hímek-é. 
Az előtor háta szélesebb mint hosszú, előrefelé kissé kiszé- 
lesedő szabálytalanul haránt irányban ránczolt, a korong 
többnyire sötétebb, az oldalak élénkebb érczfényűek. A szárny- 
fedők hosszúak és keskenyek, szemcsézettek és alig szórö- 
sek. Hossza 5 . — Előfordul egész Európában, táp- 
növénye a tölgy. Magyarországon a ritkább fajok közé tar- 
tozik ; ismert termőhelyei : Budapest, Péczel, Kalocsa, Keczel, 
szász-Hermány, Oravicza, Herkulesfürdő. (laticollis Kizsw:) 
18. taticornis ÍLL. 
A melltő nyulványa párhuzamos szélű . . EVEZ 
Nagyobb termetű, hossza 5-6 mm. Kékes- zola zöld, olaj- 
zöld, zöldes-rézszínű vagy rézszínű, alul sötét érczfényű és 
rövid szürkés szőrökkel gyéren fedett. A homlok lapos, a 
fejtető kissé domború, barázdás, ránczolva-pontozott és fe- 
héres szőrökkel fedett. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, 
előrefelé kiszélesedett, harántul ránczolt és pontozott, felü- 
lete a bemélyedésektől egyenetlen. A szárnyfedők töve le- 
nyomott, oldalai a váll mögött benyomottak, a csúcson le- 
tompítva kerekítettek és fogacskázottak. — Előfordul egész 
Európában és Magyarországon i5 közönséges; tápnövénye 
a tölgy és bükk. (olivaceus Gyuun , laetefrons MAxSm., pavidus 


[X9) 
Is) 


dt da dák atál tana stétteleetlak ti dát sí slat El ád a sás ötsé 


4 
2 
7 


B 23. 
E: 21. 
25. 


Casr. § GoRky, laticornis Casr. 8 Gonry, viridis STEPH., viri- 
diceps Rev, cyaniventris Rny, Gyllenhali SCHILSKY, scaberrimus 


RATZB.) 19. angustulus ILL. 

Változata: Az előtor háta sokkal erősebben harántul rán- 
czolt. — Előfordul a törzsfaj között (Budapest, Beregszász, 
Dobra, Nagyszeben, Szelindek, Remete, Jeselnmicza, Herku- 
lesfürdő). var, rugicoltis RATZB. 


Kisebb, hossza 35—42 mm. Sötét olajzöld vagy rézszínű, 
a fej hátsó része, az előtor korongja és a test alul több- 
nyire feketés. A fejtető erősen, a homlok gyengén domború, 
a hosszanti barázda széles. Az előtor háta hátrafelé keske- 
nyedő, oldalai egyenesek. A szárnyfedők oldalai a váll mö- 
gött kissé összenyomottak. — Előfordul Németországban és 
Francziaországban : Magyarországon szórványosan található 
(Budapest, Péczel, Kalocsa, Nagyvárad, Nagyszeben, Seges- 


. vár, Vrdnik. 7 20. obscuricollis KIESw. 


A. szárnyfedők csak helyeükéni szőrösek vagy sötét, szőr- 
telen részeik vannak . ő 

A szárnyfedők Etényű szásüzesei eg szmleleszn fedettek 
A szárnyfedőkön a közepük mögött nincsen sötét haránt- 


csík vagy ez keskeny, a fehér selyemfényű szőrözet egyen- 


letesen szétszórt, csak hátul a varrat mellett tömörül sávvá. 
Teste kissé zömökebb, olajzöld, a szárnyfedők csúcsa felé 
sötétebb, ritkán kékes vagy rézszínű fénnyel. A homlok 
ránczolva-pontozott, a fejtető kissé domború és barázdás. 
Az előtor háta másfélszer oly széles mint hosszú, haránt- 


irányban szabályosan ránczolt, a ránczokban pontozott, ol- 


dalai ívelten kerekítettek. A szárnyfedők erősen szemcsé- 
zettek. Hossza 4—7 mm. — Előfordul Stájerországban, Né- 
metországban és Dél-Francziaországban; Magyarországon 
elég: ritka : Budapest, Péczel, Csép, Zircz, Putnok, Zemplén, 
Tasnád, Dicsőszentmárton, Herkulesfürdő. (curtulus MutLs.) 

21. titura KIEsw. 


gt szárnyfedők közepe mögött szőrtelennek tünő sötét csík 


van, a fehér szőrözet többnyire csak egy sáv SSE ÉS tö- 
mege hát az varrat mellett. 2. : EE 
Az előtor hátának tövén levő keselégeltsi EYES és előre. 
irányult. Fénylő olajzöld, a homlok lapos, fehér szőrökkel 
fedett, az előtor háta a töve felé gyengén keskenyedő, a 
szárnyfedők csúcsa gyengén fogacskázott. Az első hasleme- 
zen dudorodás nélkül, az utolsó a csúcson kimetszett és be- 
mélyedt. Hossza 5—6 mm. — Előfordul Európa középső ré- 
szében, így Magyarországon is (Budapest, Péczel, Peszér, 


a] Ha 


MD 


98 


26. 


27. 


Nagyvárad, Apatelek, Nagy-Vázsony, Gálszécs, Besztercze, 
Segesvár, Brassói hegyek, Kőhalom, Vrdnik, Vinkovce. 
Papuk-hegység, Garcin.) 22. graminis Casr. 8 GonYy. 
Az előtor hátának tövén levő bordácska hosszú és elül erő- 
sen az oldalszegély felé görbülő ; EV esés 
A melltő nyulványa az elülső csípők között BELhzátos 
szélű. Sötét olajzöld, kevéssé fénylő, felül némelykor rezes 
fénynyel. A homlok lapos, a fejtető domború és barázdás. 
Az előtor háta szélesebb mint hosszú, előrefelé kiszélesedő. 
két oldalt benyomott, hosszanti barázdája jól kifejlődött, a 
hátsó szögletek mellett lévő bordácska éles. A szárnyfedők 
töve benyomott, a vállszöglet kiálló, a felület szemcsézett és 
a varrat mentén egy a csúcs felé keskenyedő sáv alakjában 
sűrűn álló szürkés szőrözettel fedett, mely sávot a közepük 
mögött egy csupasz harántcsiík szakít meg. A d első has- 
lemezének hátsó széle mellett két hosszúkás szemcse van. 
Hossza 45—6 mm. — lilőfordul Német-, Franczia- és Olasz- 
országban ; Magyarországon ritka : Péczel, Apatelek, Nagy- 
Vázsony, Pozsony, Barkó, Brassó, Báziás, Jeselnicza, Her- 
kulesfürdő, Buccari. 23. hastulifer RATZB. 
A melltő nyulványa az elülső csípők között szögletesen erő- 
sen kiszélesedik. Érezfényű zöld, a fejtető domború, hosz- 
szanti barázdával, a szőrös. homlok lapos. Az előtor háta 
szélesebb mint hosszú, felülete harántul ránczolt, a hátsó 
szögletek derékszögűek. A szárnyfedők a varrat mentén 
szőrösek, ez a szőrsáv csak a közepük mögött megszakított. 
A d első haslemezén nincsenek kiemelkedő dudorkák vagy 
szemcsék. Hossza 4—5 mm. — Előfordul Közép-Európában, 
a Kaukázusban ; nálunk nem ritka és főleg szőlőn és ribisz- 
kén található. (ángustulus Casr. éz Gorgy, non ILLIG.) 

21. derasofasciatus LACORD 
Az előtor hátának töven a hátsó szögletek mellett levő bor- 
dácskája hosszú és egyenes, elülső vége nem hajlik az ol- 
dalszél felé. Az első haslemezen két apró dudorkaszerű sze- 
mölcs van. Érezfényű olajzöld, az előtor háta sokkal széle- 
sebb mint hosszú, harántul ránczolt, az oldalak majdnem 
egyenesek. A szárnyfedők egyenletesen vagy kopott példá- 
nyokon foltokban szürkés szőrökkel fedettek. Hossza 45—5 
mm. — Előfordul Európa északi felében, Magyarországon 
nem ritka. Előfordul különféle lombos fákon és kökényen. 
(olivaceus MANNyH. nec GYLLH.) 25. olivicolor KIEsw. 
Az előtor hátának tövén a hátsó szögletek mellett levő bor- 
dácskája erősen görbült, elülső vége az oldalszél felé hajlik. 


28. 


29. 


30. 


31. 


Az első haslemezen nincsen dudorkaszerű szemölcs 
A fejtető hosszanti barázdája nem terjed át a homlokra. 
Kézszínű vagy érczszínű, a homlok érezfényű zöld. A szárny- 
fedőket gyéren apró fehér pikkelyszerű szőrök fedik. A melltő 
elül öblös. Hossza 4-5—5 mm. — Előfordul Dél-Európában ;: 
faunánkban ritka: Budapest, Kalocsa, Nagyvárad, (zód- 
völgye, Orsova, Herkulesfürdő és Dalmáczia. Nyáron a 
Rhamnus cathartica levelein található. 26. roscidus" KIEsw. 
Változata: Az előtor háta és a szárnyfedők sötét violás 
szürkés-feketék, szegélyük rézvörös, a szárnyfedők szintén 


kissé rézszínűek, a test alul rézvörös. — Előfordul Dalmá- 
cziában. ab. Adonis ÜBENBG. 
A fej hosszanti barázdája a fejtetőről átterjed a homlokra, 
MietOle ea tej elülső EtéSZÉTE s. szok 


Az előtor hátsó szögletei mellett lévő redőcske fáljaze 
hiányzik vagy csak kis, hátrafelé elenyésző kiemelkedés jelzi. 
A hengeres és erősen domború test rézvörös, ritkábban sötét 
érczszínű. Az előtor háta harántul ránczolt, oldalai kerekí- 
tettek, hosszanti barázdája elül és a közepe mögött mélyebb, 
a hátsó . szögletek derékszögűek. A szárnyfedők fehéres, 
hamvas szőrözete nagyon rövid, finom és gyér. Hossza 3-5 — 
95 mm. — Előfordul egész Európában az orbánczfűn ( Hy- 
pericum perforatum L.) és Magyarországon is elterjedt és a 


 délibb vidékeken közönséges. (impressus REY). 


27. hyperici ÜREVIZ. 
Az előtor hátának hátsó szögletei melletti redőcske rendesen 
IS ŐKELME szt ST TS SES BA Ka te STZZE a VETÉS GENEK ÉLETE Aa ES NA 
Az előtor hátának hátsó szögletei melletti lévő redőcske 
hosszú, hátul vastag és elül vékonyodva az elülső szögletek 
felé irányult. A fejtető feltünően domború. Kézszínű, a hom- 
lok rézvörös, a csápok feketék. Az előtor háta szélesebb mint 
hosszú, töve felé gyengén keskenyedő, a szárnyfedők szem- 
esézetek és egyenletesen szürkésen fénylő szőrökkel fedet- 
tek, alul rézszínű és gyéren hamvasan szőrös. A czombok 
megvastagodottak. Hossza 45-55 mm. — Előfordul Német-, 
Franczia- és Olaszországban, Ausztriában és Magyarorszá- 
gon (Péczel, Kalocsa, Jeselnicza, Herkulesfürdő). 
28. convexifrons KIEsw, 
Az előtor hátának hátsó szögletei mellett lévő redőcske rö- 
vid és hajlott és az előtor közepét nem éri el 
A szárnyfedők fehéresen hamvas rövid szőrözettel fedettéle 
mely szőrözet a varrat mentén széles sávvá tömörül. Bronz- 
színű, széles feje zöldes (d) vagy aranysárga (2), a hom- 


99 


28 


29 


30 


éw 
19 


lok a szemek mellett bemélyedt. Az előtor háta szélesebb 
mint hosszú, oldalai a középen ívelten kerekítettek és innen 


hátrafelé öblösek. Hossza 6—62 mm. — Előfordul Magyar- 
országon és Szlavoniában (Vinkovce), Ausztriában és Tirol- 
ban. 29. croaticus AB. 


A szárnyfíedők sárgás, szürkés vagy fehéres hamvas szőrö- 
zete szabályosan elhelyezett és sehol sem tömörül foltokká 
vagy sávvá. Sötét érczfényű, a szárnyfedők sötétebbek, a 
fej, a tor és a test alul rézvöröses fényű. Az előtor hátának 
oldalai ívelten kerekítettek és a hátsó szögletek előtt alig 
öblösek. Hossza 55-5 mm. — Előfordul Ausztriában és 


Magyarországon: nálunk ritka (Budapést, Kalocsa, Dicső- 


szentmárton. Vinkovce). 30. fuscosericeus DAN. 
Az előtor hátának hátsó szögletei mellett lévő redőcske rö- 
vid (nem folytatódik az elülső szögletekig)  . . ye 
Az előtor hátának hátsó szögletei mellett lévő redőcske 
hosszú és vékony hajlott vonal vagy ráncz alakjában az 
ElülsSŐrészödletektő s Toly ta LótHke zzz esz eszes Naa se ÖN FE 
A haslemezek oldalainak tövén a fehér szőrözet foltokká 
tömörül. Zöldes rézszínű vagy rézszínű. A fej ránczolva- 
pontozott, a homlok fehér szőrökkel fedett; az előtor háta 
szélesebb mint hosszú, finoman harántul ránczolt és ponto- 
zott, hosszanti barázdája elül elenyészik. A szárnyfedők tö- 
vén kerek bemélyedés van, a közepük mögött kiszélesedet- 
tek és innen a csúcs felé egyenes vonalban keskenyedők. 
Hossza 6—10 mm. — Előfordul Francziaországban, Tirolban, 
Ausztriában és nálunk (Kalocsa. Herkulesfürdő). 
31. tineola REDTB. 
A haslemezek egyenletesen szőrösek (fehér szőrfoltok nél- 
kül). Sötét érczszínű, a szárnyfedőkön fehéres hamvas sző- 
rözettel, mely a varrat felé tömörebb szokott lenni. Zömö- 
kebb testű faj. melynek feje laposabb, az előtor háta széle- 
sebb mint hosszú; oldalai kerekítettek. előrefelé kevésbé, 
hátrafelé erősebben keskenyedő. A szárnyfedők a váll i1nö- 
gött kissé összenyomottak, közepük mögött kiszélesedettek, 
majd a csúcs felé keskenyedők. Hossza 6—8 mm. — Elő- 
fordul Közép- és Dél-Európában, nálunk nem éppen ritka 
és szórványosan az egész országban található. 
ő 32. cinctus ÜLIV. 
A hason pikkelyszerű szőrözet nélkül. Zöld, a homlok réz- 
vörüses. A fej nagy. a fejtető domború és finoman baráz- 
lás. A karmok nem mélyen hasítottak. Hossza 6 mm. — 
Előfordul Cziprus szigetén és nálunk a Bánságban, Dél- 


09 


Ha 


Európában és a Kaukázusban. (migrivestis AB., Mephistopheles 
AB.) I 39. grandiceps KiEsw. 
A hason pikkelyszerű szőrözettel ; 

Az előtor hátának tövén lévő redőcske és a hátsó szó aletéle 
közötti tér oly széles mint a két oldalkarima közötti tér elül. 
Zöld, ritkábban kékes ibolyaszínű, felülete fehéres rövid 
szőrözettől kissé fénytelen. A fej széles és nagy, homlok- 
barázdája mély és széles, felülete ránczolva-pontozott. .Az 
előtor háta domború és egyenetlen, ránczolva-pontozott. 
A szárnyfedők csúcsa kerekített, nem fogacskázott. A. has- 
lemezek többé-kevésbé sűrűn pontozottak és pikkelyszerűen 
szőrösek. Hossza 6—8 mm. — Előfordul Magyarországon 


(Budapest, Csepel, Szigetszentmiklós, Dabas, Peszér, Keczel, 


Mártonkáta, Kecskemét, Szeged, Bakony, Beszterczebánya, 
Virágosvölgy; Szent-Gothárd), Dél-Oroszországban és elvétve 


Ausztriában. 34. albogularis GORY. 
. Változata : Erczfényű KELEK felül fénylő fehér szőrökkel 
fedett. Hossza 65—rT:25 mm. Előfordul Magyarországon 


(( "jpest) és Alsó-Ausztriában (Bécs környéke). 

ab. Curtii ÜBENBG. 
AZ élte hátának tövén lévő redőcske és a hátsó szögletek 
közötti tér keskeny, sokkal keskenyebb mint a két oldal- 
karima közötti tér elül. Zöld vagy ritkábban kék, fehér pik- 
kelyszerű szőrökkel sűrűn fedett. A fej ránczolva-pontozott, 
a hosszanti barázda széles és mély. Az előtor háta széle- 
sebb mint hosszú, felülete egyenetlen, oldalai ívelten kere- 
kítettek és a hátsó szögletek előtt kissé öblösek, ezek tüske- 
szerűen kiállók. A szárnyfedők kissé szélesebbek mint az 
előtor töve, tövükön lapos kerek bemélyedéssel, a váll bor- 
dácskaszerűen kiálló, az oldalak a váll mögött kissé össze- 


 nyomottak, a csúcson kerekítettek és finoman fogacskázot- 


tak. A haslemezek sűrűn pontozottak és szabálytalan szőr- 
foltokkal fedettek. Hossza 45-6 mm. — Előfordul a Kauká- 
zusban, Dél-Oroszországban. Magyarországon és  Oláh- 
országban. Nálunk a sós és szikes területeken az Artemisia 
monogyna WAadnpsr. g Kir.-en található juniustól szeptemberig. 
Termőhelyei: Kalocsa, Hajós, Újszász, Szamosfalva, Kolozs, 
Virágosvülgy, Boncznyíres, Radnóth, Torda. (cuprescens Casr. 
A GORY). sericans KIESw. 


101 


02 
Ot 


102 


20. nem : Cylindromorphus Kiesenwetter. 


Testalakja hosszú és keskeny. a fej nagy, szélesebb mint az 
előtor háta, elül kerekített, a homlok mélyen barázdás, a szemek 
aprók és az előtor elülső szegélyétől távol állanak, a csápbunkó hat 
ízből áll és fürészes. Az előtor háta hengeres, élül-hátul többnyire 
egyenes, oldalai szegélyezettek. A keskeny szárnyfedők az utolsó 
harmadban fokozatosan keskenyednek és a csúcson egyenkint kere- 
kítettek. 

A palearktikus tájban 14 faja fordul elő, faunánkban ezek kö- 
zül csak kettő található. 

Az egyes fajok különféle füveken és főleg száraz, kopár he- 
lyeken fordulnak elő. 3 
1. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, oldalt a középen túlig 

terjedő redőcskével, a töve előtt szélesebb és mélyebb és az 
elülső széle mögött keskenyebb harántbemélyedéssel. Ke- 
véssé fényló feketés-zöld, finoman bőrszerűen ránczolt és a 
szárnyfedőkön pontozott. A fej gömbölyödően domború, a 
fejtető és a homlok barázdás. Hossza 3—5 mm. — Előfor- 

dul Magyarországon (Budapest, Péczel, Isaszeg, Dabas, Ha- 
jós, Hidegkút, N.-Vázsony, S.-A.-Újhely, Tállya, Tokaj, Nagy- 
várad,: Radnóth, Báziás), Ausztriában, Oroszországban, a 

Dobrudsában és Francziaországban. (tauricus GoRy). 

: 1. subuliformis MANNSH. 

— Az előtor háta majdnem négyszögű, olyan hosszú mint szé- 
les, hengeres, harántbemélyedés és tövén oldalt redőcske 
nélkül SAST E BEN TES LEE NSB OSS ST NÉ ÖS ee ÜL 
2. A szárnyfedők a csúcs előtt öblösek, azért mintegy nyélben 
végződnek Sötét zöldes érezfényű és fénytelen, sűrűn pon- 
tozott és nagyon finoman bőrszerűen ránczolt. Az előtor há- . 
tának oldalai szegélyezettek, a szárnyfedők szabálytalanul 
pontozottak, a csúcson kerekítettek, a varrat gyengén ki- 
emelkedő. Hossza 2:5—4 mm. — Előfordul Közép-Európá- 

ban, nálunk a Nagy Alföld lakója  (eylindrus VILLA). 

2. filum GYLLH. 

— A szárnyfedők a csúcs előtt nem öblösek, hanem ívelten 
keskenyedők. Fénylő sötét bronzszínű, a homlok rézvörösen 
fénylő, a felület erőteljesen pontozott és a pontok között 
finoman bőrszerűen ránczolt. A hosszanti homlokbarázda 
mély, az előtor háta hátrafelé kissé keskenyedő, a szárny- 
fedők a váll mögött kissé öüsszenyomottak, majd hátrafelé 
kiszélesedők, az utolsó negyedben a legszélesebbek, a var- 


ax 


hm 


1083 


ratszegély gyengén kiemelkedő, a varrat mellett a csúcs 
előtt kissé benyomott. Alul a mell erősebben, a has fino- 
mabban pontozott. Hossza 4 mm. — Előfordul Dalmácziában 
(Spalato) 3. dalmatinus ÜSIKI.! 


7. nemzetség: Trachydini. 


A csápízeken levő likacsok gödröcskében elhelyezettek: a 
csápgödrök nagyok és a szemektől elég távol fekszenek. A szárny- 
fedők töve kétoldalt öblös és a középen karéjcs vagy ívelten előre- 
nyuló. A mellgödröt oldalt a mellközép és hátul a mellvég határolja ; 
a mellközép oldalnyulványai nagyon rövidek: a középső csípők egy- 
mástól távol állók, távolabb mint az elülsők. A lábfej nagyon rövid. 

Ezt a nemzetséget faunánkban három nem képviseli. 


A nemek meghatározó kulcsa: 


1. A szemek az előtortól távol fekvők, a halánték szélesebb 
mint a szem harántátmérője. A csápbunkó négy fűrészes 
ízből áll. A karmok fogazottak. A test hosszú és keskeny. 

21. 4Aphanisticus. 
A szemek az előtorhoz közel fekvők vagy érintik annak szélét 

2. Az előtor hátának elülső szögletei mellett nincsen gödröcske. 
a szárnyfedőkön pedig nincsen a válldudortól hátrafelé futó 
borda. 22. Trachys. 

— Az előtor hátának elülső szögletei mellett gödröcske van, a 
szárnyfedőkön a válldudortól hátrafelé kiemelkedő borda 
fut ki. 


(59) 


23. Habroloma. 


, 


21. nem: Aphanisticus Latreille. 


A fej nagy, előreálló, a homlokbarázda mély. úgy hogy a fej 
elülső részét kettéosztja, a csápok rövidek, első két ízük megvasta- 
godott, a csápbunkó négy fűrészes ízből áll, a szemek az előtortól 
távol a fej elülső oldalán elhelyezettek, a halánték széles. Az előtor 

! Cyhndromorphus dalmatinus Csrxin. sp. — Obseure aeneus, nitidus, 
Íronte cupreo nitente, supra grosse punctato, inter punctis subtilissime 
coriaceo. Linea longitudinali fÍrontis profunda; pronoto postice angustato 
longitudiri aeguilongo ; elytris pone humeros paulo sinuatis, in guarta parte 
postica latissimis et ad apicem rotundatum arcuato-angustatis (haud emar- 
ginatis), margine suturali paulo evanescente et postice impresso. Infra sternc 
grosse, abdomine autem subtilius punctatis. Long. 1 mm. 

Dalmatia: Spalato. — 


104 


"háta erősen domború, oldalszegélye éles. A szárnyfedők a váll mö- 
gött összenyomottak, a közepük mögött a legszélesebbek, sorokban 
pontozottak és a pontok között finoman ránczoltak. A czombok be- 
felé kiszélesedettek, laposak, belső szélük éles. A hosszú és keskeny 
test nem vagy alig láthatóan szőrös, felülete bőrszerűen ránczolt, 
melyen szétszórtan nagyobb köldökforma pontok vannak. 

Az idetartozó fajok fűfélék és dudvás növények szárában élnek. 
A 11 palearktikus faj közül faunánkból ezideig csak kettő került elő. 


1. — Az előtor háta olyan széles mint hosszú, a szárnyfedők há- 
romszor oly hosszúak mint szélesek. Érezfényű fekete. Az 
előtor hátán az elülső szegély mögött és a közepe mögött 
egy-egy elég jól kifejlődött széles harántbarázda van. Hossza 
3- 3-5 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában ; Magyar- 
országon ritka : Budapest, Hajós, V.-Mikola. Lárváját szittyón 
(JTumcus obtusiflorus EHRH.) figyelték meg. 

1. emarginatus OLIVv. 

— Az előtor háta harántos, sokkal szélesebb mint hosszú, a 
szárnyfedők körülbelül kétszer oly hosszúak mint szélesek. 
Érezfényű fekete. Az előtor hátán csak a harántbarázdák 
nyomát láthatjuk, azok sohse fejlődnek ki élesen. Hóssza 


25—3 mm. — Előfordul egész Európában, nálunk ritka : 
Budapest, Apatelek, Acs, Német-Bogsán, Jeselnicza. (lineola 
GERw.) 2. pusillus Öniv. 


22. nem: Trachys Fabricius. 


Testalakja háromszögű, rövid és széles előtorral és széles a 
torba behuzódott fejjel, oldalt álló és a tort érintő szemekkel. A fej 
ennél a nemnél is nem ritkán a homlokbarázda által mintegy két 
részre osztottnak tünik fel. A csápok egymástól távol a szemek alatt 
erednek, a csápbunkó öt fűrészes ízből áll. Az előtor háta előrefelé 
erősen keskenyedő, elülső széle egyenes vagy mélyen kimetszett, 
töve kétoldalt mélyen kimetszett. ennélfogva középső része erősen 
hátranyuló. A paizsocska apró, háromszögű. A szárnyfedők a válltól 
hátrafelé erősen, némelykor ívelten keskenyedők, háromszögalakúak, 
némelykor harántcsíkokká vagy foltokká tömörülő szőrökke: fe- 
-dettek. ű 

Az idetartozó fajok bokrok és dudvás növényeken találhatók, 
ezek levelére rakják petéiket, melyekből a lárvák néhány nap mulva 
kikelnek és megkezdik a levelekben járataik rágását. A lárva hama- 
rosan bábbá alakul és két hét alatt kifejlődik a bogár is. 


szndíkentmmzatáttná hah 


2 


2. 


A váll erős dudorodás alakjában kiemelkedő, befelé hajlott 
bemélyedés határolja. Fekete vagy feketés bronzszínű, a 
szárnyfedők sötét ibolyakékek, az egész felület azonkívül 
rézfényű, a szárnyfedőket négy fehér szőrökből álló zeg- 
zúgos harántcsík díszíti, a közepük előtt harántirányú és 
hátul a varrat mellett hosszirányú bemélyedéssel. Hossza 
3—35o mm. — Előfordul egész Európában és faunánkban is 
elterjedt közönséges faj. Főleg fűzön (kecskefűz) található. 
1. minuta LINN. 
A válldudor apró, hajlott bemélyedés nem JELE 4 esimél- 
MS eM kerekedő. Tas 2058 
A fej és az előtor háta aranyos tégyőzösek a szárnyfedők 
élénk kék vagy zöld színűek, alul sötét érezszínű. A homlok 
hosszanti barázdája elég éles és a fejtetőre folytatódik. Az 
előtor háta rövid, előrefelé erősen keskenyedő, oldalai majd- 
nem egyenesek, tövén és oldalt karczolva pontozott, korong- 
ján síma vagy nagyon finoman pontozott. A szárnyfedők 
erősen pontozottak, a pontok részben sorokat képeznek, ol- 
dalt szabálytalanok és harántul ránczoltak. Hossza 3—3"5 
mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában ; Magyarorszá- 
gon szórványosan található és inkább a déli részek lakója : 
Budapest, Péczel, Kalocsa. Keczel, Rónaszék, Máramaros, 
Jzód, Déva, Zajzon, Temesvár, Ság, Báziás, Orsova, Herku- 
lesfürdő, Djakovár, Zengg és Dalmácziában: Kameno, 2Ze- 
lenika, Curzola. (corrusca Powxza). 2. pygmaea FABR. 
Sötét érczfényű az egész bogár vagy legfeljebb a szárny- 
fedők sötétkék színűek 
A szárnyfedők csupaszok VESE NT ÉS ELEK LOS 
A szárnyfedőket szórványosan álló vagy helyenként fol- 
tokká tömörülő rövid fehér szőrök fedik (ezek könnyen le- 
dörzsölődnek, azért sok esetben csak egynéhány szőrszálat- 
Ká tet je szé SZOSÖKA S OZKÁ ZÁS : 
A fej és az előtor háta sötét rézszínű, a szárnyiedok sötet 
kék vagy ibolyáskék színűek. A fej és az előtor háta na- 
gyon finoman bőrszerűen ránczolt és szétszórtan pontozott. 
A szárnyfedők sorokban pontozottak és itt-ott harántul rán- 
czoltak. Hossza 3 mm. — Előfordul Európában; nálunk 
nem ritka (Budapest, Péczel, Sziget-Szt.-Miklós, Gyón, Ke- 
czel, Beregszász, Brassó, Nagyszeben, Hátszeg, Gyógyfürdő, 
Temesvár, Fruska gora). (aenea MASsn., pumila Casr. 8 Gony). 
3. troglodytes GYLLH. 
A test felül egyszínű sötétebb rézszínű. A fej és az előtor 
háta finoman bőrszerűen ránczolt és erőteljesebben ponto-— 


108. 


3 


ny 


106 


zott. Egyebekben előbbi fajjal megegyező. Hossza 2—3 mm. 
— Előfordul Magyarországon (Budapest) és Oláhországban 
(Comana Vlasca). (rectilineata AB.) 4. puncticeps AB. 
5. A fejpaizs négyszögletes, kiemelkedő. a homloktól élesen 
elkülönített, felülete erőteljesen bőrszerűen ránczolt. Sötét 
rézszínű vagy érczfényű feketés. A szárnyfedőkön kevés 
nagyon finom és rövid szőrrel. Hossza 2—3 mm. — Előfor- 
dul Franczia- és Németországban és nálunk (Budapest, 
Sziget- Szt.-Miklós, Pécs, S.-A.-Újhely, Szöllőske, Torna, 
Lokaja). 5. fragariae BRIS. 
— A fejpaizs egy szintben fekszik a homlokkal, attól nem 
élesen elválasztott, felülete legfeljebb finoman bőrszerűen 
ránezolt. A szárnyfedők fehér szőrözete helyenként foltokká 
vagy zegzúgos harántcsíkokká tömörül. Hossza 2:5 mm. — 
Előfordul Közép-Európában: Magyarországon helyenként 
nem ritka : Péczel, Isaszeg, Peszér, Szabadka, Soóly, Nagy- 
csűr, Djakovár. (intermedia CaAsr. $ GoRy). — 6. pumila ÍLLIG.! 
Változata: Kisebb mint a törzsfaáj, szőrözete gyéren álló 
és a szárnyfedőkön nes tömörül foltokká; a szárnyfedők 
erőteljesebben pontozottak. Hossza 2 mm. — Előfordul a 
. törzsfaj között; magyarországi termőhelyei: Budapest, Pé- 
ezel, Sziget. Szt.-Miklós, Bártfa, Peér, Vinkovce, Cunjevci, 
NOVI. ——— var. scrobiculata KIESWw. 


23. nem: Habroloma Thomson. 


A Trachys-nemhez hasonló, bélyegei azéval egyezők, de a kö- 
vetkezőkben tér attól el és ezek alapján könnyen megkülönböztet- 
hető: Az előtor hátának elülső szögletei mellett mély gödröcske van, 
a szárnyfedőkön a válldudortól a csúcsig terjedő kiemelkedő. (élszerű) 
borda fút és a melltő elül egy nagy lemezt, az állt viseli, mely a 
Trachys-fajoknál hiányzik. 

Ezt a nemet faunánkban egyetlen faj képviseli. 


Érezfényű fekete, a test alakja hosszúkás tojásforma. A fej 
síma, a fejpaizs a homloktól elkülönített, a homlok homorú. 


1 KurHy a faunakatalogusban (p. 114) a törzsfajon kívül a var. scrobi- 
culata KiEsw. és a var. phlyctaenoides KoL. fajváltozatokat is felsorolja mint 
hazai alakokat. A scrobiculata név alatt említett példányok fragariae-nak 
bizonyultak ; mindazonáltal ez a név nem törlendő, mert az ő typikus pumila- 
nak tartott példányai tartoznak ehhez a fajváltozathoz. A var. phlyctaenoides 
KoL.-nak tartott példányok pedig a törzsfajhoz tartoznak. 


107 


Az előtor háta rövid és széles, oldalai előrefelé kerekítve 
erősen keskenyedők, felülete, különösen a középen egészen 
síma. A szárnyfedők szabálytalanul sorokban pontozottak. 
Hossza 2—2-75 mm. — Előfordul egész Európában ; Magyar- 
országon elég ritka: Budapest, Szeged, Szinna. Máramaros- 
sziget, Hátszeg, Nagyesűr, Brassó, Herkulesfürdő, Djakovár. 
A bogár lárvája az apró szulákon (Convolvulus arvensis L.) 
és a piros gerélyen (Geranium sanguineum L.) él. (minuta 
Rossi, triangularis LAc., troglodytes Casr. g GoRy), 

1. nana PAYyYKk. 


A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus 
. L.) életmódja és irtása. 
Irta: KaApocsa GYULA. : 


E 

Megszoktuk már a panaszokat, melyek a gazda helyzetének 
állandó rosszabbodásáról országszerte felhangzanak. E panaszok, 
valljuk meg őszintén, igen sok tekintetben jogosak is. Jogosak nem- 
csak azért, mert a mai , nehéz idők" súlyát elsősorban a gazda nyögi, 
hanem azért is, mert boldogulása, megélhetése olyan körülmények- 
hez is van kötve, melyek akaratán kívül esnek s amelyek gyakran 
minden igyekezetét meghiusítják s foglalkozását bizonytalanná, teszik. 
Az időjárás szeszélyeire s az állati és növényi paraziták pusztításaira 
gondolok. A bizonytalanság, mely Damokles kardjaként állandóan a 
gazda fölött lebeg, teszi a gazdálkodást elsősorban nehézzé. 

Az időjárás szeszélyei ellen nincs orvosság s a parazitákon is 
sokszor csak nehéz küzdelmek árán vehet a gazda erőt. Nem vonat- 
kozik ez a közismert kártevőkre, a melyeknek ellenszerét a tudo- 
mány, karöltve a gyakorlattal, már megtalálta, hanem azokra az 
addig ellenségként nem ismert kártevőkre, melyek hirtelen, egészen 
váratlanul lepik meg s amelyekkel szemben rendszerint tehetetlenül 
is áll mindaddig, míg a folyton kutató tudomány ellenszerüket meg- 
találta. Nemcsak a jelenkor óriási világforgalma hoz be távoli világ- 
részekből új ellenségeket, hanem igen gyakran más s olykor csak 
feltételesen megmagyarázható körülmények is játszanak közre vala- 
mely új ellenség megjelenése körül. Egyes rovarok csak vadon te- 
nyésző növényekről voltak ismeretesek, ám az eke alá fogott terüle- 
tek nagyobbodásával a gazdanövényeikről leszorultak, átkerültek 
termesztett növényeinkre s ezeknek életmódjához alkalmazkodván, 
csakhamar ellenségeinkké váltak. Viszont más rovarok ismeretesek 


108 


voltak termesztett növényeinkről is, ám évről-évre oly kis mennyi- 
ségben jelentkeztek csak, hogy mint , közömbös rovarok: különösebb. 
figyelmet nem érdemeltek. És mégis előállt az az eset, hogy az ár- 
talmatlanoknak hitt rovarok váratlanul olyan nagy számban jelentek 
meg, hogy a kulturnövényeket a szó szorós értelmében elnyomták. 
Hnnek a jelenségnek más magyarázatát adni nem lehet, mint hogy 
a rovarok tenyészfeltételei egyideig kiválóan kedveztek az elszapo- 
rodásuknak, úgy hogy hatalomra vergődhettek. Ilyen módon jelent 
meg mint kártevő a veresnyakú árpabogár (Lema melanopus L..) is. 

Új mezőgazdasági csapásként jelentkezett annak idején a veres- 
nyakú árpabogár is. Különösen a mult század nyolczvanas éveinek 
végén és kilenczvenes éveinek elején volt nagy a riadalom. Az árpa- 
és zabvetések országszerte igen sokat szenvedtek e rovartól Az 
évről-évre megismétlődő panaszok hatása alatt a Kovartani Állomás 
védekezési kisérleteket végzett. Az 1892. évi kisérletek meg iz hoz- 
ták a várt sikert, a biztos ellenszert: a 29/0-os thanaton-oldatban. 
Azóta a gazdák ezzel a szerrel permetezték a veresnyakú árpabogár 
lárváitól ellepett foltokat. Csakhamar azonban bajok támadtak a tha- 
naton körül. Az egyik baj az volt, hogy a thanatonhoz csak nehezen 
lehetett hozzájutni; a másik, hogy a mikotintartalma erősen keves- 
bedett. Mivel egy bizonyos mennyiségű nikotin feltétlenül szükséges 
ahhoz, hogy a thanatont mint rovarölő szert használhassuk, a kevés 


nikotintartalommai biró thanaton alkalmazása mellett — nagyon ter- 
mészetesen — a védekezés nem hozhatta meg a várt sikert. Míg a 


kilenezvenes évek elején a thanatonnak nikotintartalma 14-590 volt, 
addig a legutóbbi időkben 4—590 között ingadozott. Míg azelőtt 290-os 
alkalmazásban 1 hl permetezésre használt folyadék összesen 290 
gramm tiszta nikotint tartalmazott, addig a legutóbbi időkben 2 kg. 
már csak 80—100 gramm tiszta nikotint tartalmazott. Baj volt, hogy 
a thanaton nikotintartalmát nem ismerhették és így megfelelő erős- 
ségű oldatot sem lehetett előállttani. 

A panaszok a thanatonnal való védekezés sikertelenségéről 
egyre gyakoribbak lettek, a Lema melanopus L. pedig egyre jobban 
kezdett tért foglalni az országban. Szükségessé vált az újabb kisér- 
letezés más szerekkel, a melyek a mellett, hogy olcsók, mégis biztos 
hatásúak legyenek. A Rovartani Állomás tehát újból megkezdte a 
kisérletezést s a kisérletek végrehajtásával, valamint az egész kér- 
désnek tanulmányozásával, az irodalomban a rovar életmódjá:ól ed- 
dig ismert adatoknak revideálásával s újabb megfigyeléseknek gyüj- 
tésével, majd irodalmilag való feldolgozásával engemet bízott meg. 

A kisérletezést még 1910-ben kezdtem meg és folytattam négy 
éven át, míg végre az elmult 1913. esztendő utolsó, még megoldat- 
lan kérdéseimre is megadta a választ. Hogy négy évnek — joggal 


sz 


18 


1 


109 


. mondhatom — nehéz: küzdelmére volt szükségem, annak oka első- 


. — sorban az elmult évek felette szeszélyes időjárásában keresendő. . 


. A veresnyakú árpabogár ellen való védekezésnek ideje aránylag 
rövid, csak néhány hét, az esős, szeles idők pedig évről-évre éppen 
. akkor köszöntek be. amikor a. sikernek már-már birtokában éreztem 
magamat. Csalódva kelleti lemondanom a további kisérletezésről s 
várnom a jövő év kedvezőbb idejét. A míg azonban a védekezés 
. kérdésének megoldásában a közbejött akadályok miatt késedelmet 
szenvedtem is. addig ez ügyben tett kiszállásaimkor annál bővebben. 
. jutott alkalmam arra, hogy a rovar életmódjának minden fázisát 
. megfigyelhessem és élete folyásának legrejtettebb mélyeibe is bepil- 
lantást nyerjek. Megfigyeléseimet, tanulmányaimat s végzett kisérle- 
-teim eredményét az alábbiakban adom közrel abban a reményben. 


javításához én is hozzájárulhatok. 
— — Előfordulás és kártétet. — A veresnyakú árpabogár európa- 
szerte közönséges bogár, mely tudományos nevét 1758-ban LINNÉ- 
től kapta. Azonban még LIxsÉ előtt is akadunk irodalmi adatra, mely 
a bogárral foglalkozik. Réxumug 1737-ben nemcsak a bogarat írja le. 
hanem ismerteti lárvájának életmódját is. Elmondja, hogy fejlődésük 
. végpontjáig megfigyelt . bizonyos hernyókat", melyek a zab és árpa 
. leveleit rágják, anélkül azonban, hogy egészen átlyukasztanák azokat. 
. Május és junius hónapokban találta ezeket a rovarokat, melyekből 
.  fölnevelés ezéljából többeket haza is vitt. A lárvák a földbe vonul- 
-tak bebábozódni, augusztus első napjaiban pedig kikeltek a bogarak. 
RÉaumuR munkájában úgy a bogarat, mint a lárvát rajzban is be- 
." mutatja. 7 3 
. A veresnyakú árpabogár és előfordulása az árpán és zabon 
tehát már régóta ismert. És ennek ellenére csakis a legújabb időben 
találunk olyan irodalmi adatokat, a melyek arról szólanak, hogy 
hazánkon kívül másutt is kártevőleg jelentkezett. A magyar gaz- 
"dák jutottak abba a ..szerencsés" helyzetbe, hogy a bogarat erről az 
"oldaláról elsőknek megismerjék. 
A legrégibb irott adatot. a rovar hazai kártételét illetőleg, egy, 
"a mezőgazdálkodásról szóló, kisebb kézi könyvben találtam, melyet 


néhai való jó Sracr Józser, ..cs. kir. Felhadnagy" adott ki Kassán. 


1831-ben.? E tisztes korú könyvnek 174. oldalán olvashatók a követ- 


1 Ugyanerről a tárgyról szóló kimerítő munkám 5 A veresnyakú árpa- 
bogár (Lema melanopus L.) életmódja és irtása" czímén a ,Kísérletügyi 
Közlemények" 1915. évi XVIII. kötetében jelent meg. 

? A munka teljes czíme: A" Mezei Gazda? Kézi Könyve, mellyben 
tapasztalás után megmutattatik: miként lehessen a" szorgalmas Gazdának 


. hogy ezzel a magyar gazdák sokszor hangoztatott nehéz helyzetének. 


110 


kező sorok: ,Pallagi házatlan csiga kipusztítása. Ez a mezi- 
telen csiga sok határokon az árpa és zab vetésekben tavaszszal nagy 
pusztításokat szokott tenni, ez ellen nincs hathatósbb szer annál, 
hogy-ha az ember az elvetendő magot ollyan vizzel áztatja-meg, 
mellyben. egy pár maroknyi öszsze-zúzott foghagyma 24 óráig ázott. 
Jobbra-balra kilesz" a szomszéd föld pusztítva ; de ennek semmi baja 
sem lészen." Nem lehet kétség az iránt, hogy a szerző a veresnyakú 
ár wrpabogár , lárváit érti, melyeket népünk máig is csigáknak nevez. 

SaJó említi, hogy idősebb nagyzsámi (Temes vm.) kisgazdák 
azt állítják, hogy a bogár a múlt század ötvenes éveinek végén és 
hatvanas éveinek elején éppen úgy el volt terjedve, mint a kilenecz- 
venes évek elején. Évről-évre nagyobb mennyiségben jelentkezett, 
míg végre az 18683-iki év nagy aszályában a vetésekkel együtt el- 
. pusztult a kártevő is. Azóta nyugalmuk volt a nagyzsámiaknak 
egészen 1884-ig, a mikor ismét jelentkezett s eleinte a legbújább 
árpavetésekben, majd később, és főleg, a zabvetésekben terjedt el, 
a kilenezvenes években pedig már egész búza-, zab- és árpatáblákat 
lepett el. 

Lovassv szerint ez a kártevő 1868-ban egyik alföldi nagy ura- 
dalomban zabban, de csak néhány kisebb folton, más évben árpán 
jelentkezett. Emicn említi, hogy 1876-ban Erdély több helyén, neve- 
zetesen Nagyenyed és Kolozsmonostor vidékén figyelték meg, a hol 
az árpában a Lema cyanella L.-vel együtt tett kárt. 

A Rovartani Állomáshoz (akkor még Országos Filloxéra- 
Kisérleti Állomáshoz) legelső ízben 1883-ban küldtek be lárvákat, 
melyek Zemplén vármegye Olaszliszka és Bodrog-Olaszi községeiben 
pusztították a zabvetéseket. Ugyanezen évben nagyobb nrennyiség- 
ben mutatkozott még a kártevő Szilágy vármegye Tasnád és Tasnád- 
Szántó községeiben az árpa- és zabvetésekben. 1833-tól 1888-ig a 
bogár még nem jelentkezett az ország nagyobb területén, azonban 
1889-től kezdve szinte rohamosan kezdett tért foglalni. Ez évben már 


12 vármegyéből jelentettek kárt. 1890-ben a terjeszkedés még na- 


gyobb mérveket öltött. Megemlítendő, hogy a bogár ez évben Sátor- 
alja-Újhelyen az árpán kívül a rozsot is megtámadta. Pusztításai 
1891-ben értek el a tetőpontra, amikor már 23 vármegyéből érkezett 
jelentés. Biharban ekkor a tavasziakban 609/0, Hevesben 209/0, Bars- 
jövedelmét rövid idő alatt megszaporítani — egyszersmind útmutatással a 
rétek, telkek, kertek gyümölcsösök, s" takarmánynak miívelését gyako- 
rolni; a" méheket nevelni, ápolni, "s a trágyát szaporítani; egy szóval mind 
azt a mi a gazdasághoz szükséges, haszonnal megszerezni. Minden ipar- 
kodó Mezei és Házi Gazda számára. Hgy toldalékkal, a" Marha-tartásról, 
nevelésről és orvoslásról, különféle hasznos házi Jegyzetekkel. Kiadta Staut 
József, Cs. Kir. Felhadnagy. — Kassán, Wigand György" Árúja. 18831. 


ad int. Ja sr ák dRŐ 


an 20—259/o kárt okozott. Temes vármegyében csak a verseczi já- 
rásban mintegy 5000—6000 hold árpa és zab pusztult el s SaJsó szá- 
mítása szerint csupán itt a kár 100—120 ezer forintra volt tehető, 
az egész országban pedig kereken 12—15 millió forintra volt ez év- 


ben a kár becsülhető. Nagy volt a rémület a gazdák körében ezen 


veszedelmes gabonaellenség miatt. A. szaklapok is állandóan foglal- 
koztak a kérdéssel. A Lema melanopus L. hazai irodalmának jelenté- 
keny része ebből az időből származik. A Rovartani Állomás elérke- 
zettnek látta az időt, hogy a védekezés kérdésével kisérletileg fog- 
Jalkozzék. A kisérleteket a Rovartani Allomás részéről SAJó KÁROLY 
tanár végezte 1892 ben a temesvármegyei Nagyzsámban és Vadász- 
erdőn. A kisérletekről, valamint az egész Lema-kérdésről egy nagyobb 
füzetben 1894-ben be is számolt.! A kisérletre felhasznált szerek ezek 
voltak: a dohánylúgkivonat, a pyrethrumkivonat (entomoktin) és a 
sehweinfurti zöld. A pyrethrumkivonat, (2:5"/0-ban) bőven alkalmazva, 
Vadászerdőn (Temesvár mellett) megölte a lárvák 759/0-át, azonban 
drágasága miatt nagyobb területen való alkalmazásától el kellett te- 
kinteni, annyival is inkább, mert kisebb arányban alkalmazva — 
közvetetlen ülő hatású szer lévén — már csak közepes eredményt 
adott. A sechweinfurti zöld (cuprum arsenicosum) 1 hl. vízre számí- 
tott 50, 80, 125 és 133 grammos adagokban nem adott kielégítő ered- 
ményt, a lárvákból kevés" pusztult el. Ellenben a dohánylúg- 
kivonat 29.0-os alkalmazásban (100 liter vízben 2 kg.-ot feloldva) 
kitünő eredményt adott. Azóta a gazdák ezt a szert használták 
a veresnyakú árpabogár ellen. A dohánylúgkivonat (thanaton) erős 


méreg, mely a fenti arányban higítva, kiváló rovarölő szernek bizo- 


nyult Az ellepett foltokra rápermetezve, odaszárad a vetés sásához, 

a melyből a lárvák esznek s így a méreg bélcsatornájukba kerülvén, 

elpusztulnak. Hatását a szer hosszabb ideig is megtartja, mindaddig, 

a. míg a záporok tökéletesen le nem mossák. A kisérletek ezen ki- 

váló eredményével a veresnyakú árpabogár hazai történetének egy 

nevezetes fejezete záródott le. 

A veresnyakú árpabogár kártételéről Magyarországon 1884 — 
1893-ig SAJó beszámolt idézett munkájában, azóta a következő kár- 
tételeit állíthattam össze évenkénti felsorolásban : 

1894. Arad vármegyében, helyenkint 50—609/0 kár az árpában. — 
Bihar, Békés, Csanád, Szabolcs, Szatmár, Temes és Torontál 
vármegyében. 

1895. Arad, Bihar, Krassó-Szörény, Temes és Torontál vármegyében. 
— Az Alföldön helyenkint. 


1 A vetésfehérítő bogár (Lema melanopus UL.) [Rovart. Állomás Köz- 


leményei. I. kötet, 10. füzet. Budapest. 1894/. 


112 

1896. Bereg, Szatmár és Szilágy vármegyében. — Temes megyer 
buziási, dettai, újaradi és verseczi járásában. — Zemplén 
vármegye : sátoraljaújhelyi járásában. — Ugocsa vármegyé- 
ben. — Tisza-Maros szögén. 

1897. Abauj-Torna vármegye : fűzéri járásában. — Borsod vármegye " 
egri járásában. — Hunyad vármegye: kőrösbányai járásá- 
ban. — Sáros vármegyében. —- Szatmár, Szilágy és Temes 
vármegyében. — Zemplén vármegye: sátoraljaújhelyi já- 
rásában. 

1898. Arad, Bereg és Borsod vármegyében. — Bihar vármegye - 
szalárdi járásában. — Szabolcs vármegye: nyírbátori jJárá- 
sában. — Szatmár vármegye: fehérgyarmati járásában. — 
Temes vármegyében helyenkint. — Ugocsa vármegyében r 
a tiszáninnemi járásban. — Duna balpartján szórványoszn. 
Duna-Tisza közén helyenkint. 

1899. Bihar vármegyében: Tenke vidékén. — Heves vármegyében. 
néhol. — Krassó-Szörény, Temes. Torontál és Ugocsa vár- 
megye egyes részein. 

1900. Szatmár vármegyében. — Tisza-Maros szögén helyenkint. 

1901. Szabolcs vármegye : nagykállói járásában. — Tisza-Maros szü- 
gén néhok 

1902. Arad vármegye: radnai járásában. — Krassó-Szörény "várme- 
gye: lugosi járásában. —- Temes vármegye: központi járá- 
sában. — Duna balpartján elvétve. — Erdélyi megyékben 
helyenkint. ; 

1903. Pest vármegye egyes vidékein. — Tisza-Maros szögén helyenkint. 

1904. Nincs adat. i 

1905. Alsó-Fehér vármegye egyes helyein. 

1906. Arad vármegye : radnai járásában. — Krassó-Szörény várme- 
gye: bogsáni járásában. — Temes vármegye: buzilási és 
rékási járásában. — Torontál vármegye : bánlaki járásában 

1907. Baranya vármegye: baranyavári járásában. — Bihar, Csanád, 
Krassó-Szörény, Máramaros. Temes és Torontál varmegyé- 
ben. — Duna bal-, Tisza jobb- és balpartján helyenkint. 

1908. Arad vármegye: m.-radnai járásában. — Bihar és Tolna vár- 
megyében. — Duna balpartján helyenkint. 

1909. Duna-Tisza közén helyenkint. 

1910. Duna jobbpartján helyenkint érzékeny kár. 

1911. Heves vármegyében. — Duna-Tisza közén néhol. — Visza 
jobbpartján néhol. 

1912. Hont vármegyében. — Tisza jobb- és balpartján néhol. — 


LATE KÉL Ü KAN Al BEER ee TTEei 1/ Ök 


sss 


Tisza-Maros szögén helyenkint. — Királyhágóntúli várme- 
gyékben több helyen. 


113 


1915. Alsó-Fehér vármegyében. — Tisza jobbpartján helyenkint. — 
Duna balpartján néhol. — Duna-Tisza közén néhol. — Tisza- 
Maros szögén néhol. — Királyhágóntúli vármegyékben több 
helyen. : 


1893-ig SaJó szerint 33 vármegyéből, azóta, vagyis 1894-től 
1913-ig 40 vármegyéből és ezeken kívül Horvátországból 3 várme- 
gyéből jelentettek kártételt. Eddig a szűkebb értelemben vett Ma- 
gyarországból 47r vármegyében tett kárt a veresnyakú árpabogár. 
Horvátországból 3 vármegyéből áll adat a rendelkezésünkre. A. kár- 
tevő előfordulásáról eddig csak 16 vármegyéből nincs hivatalos adatunk. 

Érdekes képet kapunk a kártevő hazai elterjedéséről, ha azt 
vizsgáljuk, hogy melyek azok a vármégyék, a hol a veresnyakú árpa- 
bogár leginkább pusztít, a honnan a legtöbb panasz úgyszólván évről- 
évre hallatszik? Legtöbbet szenvednek a következő vármegyék : Te- 
mes, Arad. Bihar, Krassó-Szörény, Hunyad, Alsó-Fehér, Kisküküllő, 
TordazAranyos, Máros-Torda, Torontál, Bács-Bodrog és Pest az ország 
déli, illetőleg délkeleti vármegyéiből ; Heves, Szabolcs, Szatmár, Zem- 
plén és Ung az északi, Baranya, Tolna, Somogy és Zala pedig az 
ország dunántúli vármegyéiből. 

A veresnyakú árpabogár tehát elsősorban a síkságok lakója, 
ám eléggé jól érzi magát a magasabban fekvő, dombosabb vidékeken 
is. Mindenütt, a hol az árpa- és zabtermesztésre megfelelő az éghajlat 
és a talaj. a veresnyakú árpabogár is otthon érzi magát. Magyar- 
ország természeti viszonyai kiválóan kedveznek a bogár elszaporo- 


dásának. 


Ha végigtekintünk 1894-től kezdve az egyes évek kártételem, 
azt látjuk, hogy a kárt szenvedett vármegyék száma évről-évre növe- 
kedik, hogy az utolsó esztendőben a kártétel elérje ismét a tetőpon- 
tot. miként 1891-ben. Ebből tehát megállapítható, hogy a veresnyakú 
árpabogár nagyobb mértékü elszapórodása időszakonkint következik 
be. Évek hosszabb során át egyre nagyobb és nagyobb területeken 
kezd mutatkozni, hogy azután elérvén pusztításának legmagasabb 
fokát, ismét megfogyatkozzék. És ez az időszakos jelentkezése nem- 
csak az egész országra vonatkozik, hanem az egyes vidékekre is. 
Az időszakok nagysága az egyes vidékekre nézve különböző. Néhol 
xüvidebb ideig tart a pusztítás, másutt ellenben évek hosszú során 
át állandó a kártétel. Vannak vármegyék, a hol csak egy-két évig 
garázdálkodik a bogár, viszont más vármegyékben ez a garázdál- 
kodás sok éven át tart, Így pl. Temes vármegyében az utolsó 20 év 
közül 18, Arad vármegyében 15, Bihar vármegyében 14 éven át szen- 
vedtek kárt a gazdák. Vannak olyan megyék is, a hol egy-két évi 
pusztítás után a kártevő, mintegy végleg, eltünik. Így nincs adat 
arról. hogy az utolsó 20 évben Csongrád, Esztergom, Gömör, Komá- 


114 


rom, Trencsén, Vas és Veszprém vármegyében pusztított volna, holott 


az 1884-től 1893-ig terjedő időszakban e vármegyékből is érkeztek 
panaszok. 

Arra a kérdésre, hogy mi az oka a veresnyakú árpabogár ezen 
időszakos elszaporodásának, nehéz megadni a feleletet, épúgy mint 
arra a kérdésre is, hogy mi az oka annak, hogy a veresnyakú árpa- 
bogár, mely Európaszerte mint közömbös állat volt ismeretes, egy- 
szerre csak hazánkban kártevőleg jelentkezett. Ezekre csak való- 
színűleges magyarázatot adhatunk. Minden rovarnak, tehát a veres- 
nyakú árpabogárnak is. megvannak a maga természetes ellenségei,. 
a melyek rendes körülmények között nem engedik túlsúlyra ver- 
gődni. Ha valamely kártevőnek természetes ellenségeit valami baj 
éri s ha egyéb tenyészviszonyai is kedvezően alakulnak, milyenek z 
az időjárás, talaj, növényzet (mint tápláléka) stb., akkor ez a kártevő. 
hatalomra; vergődik. A veresnyakú árpabogárnak természetes ellen- 
ségeit is valami baj érhette annak idején, hogy egyszerre csak mint 
hatalmas ellenségünk jelent meg. Mikor ilyen esetek állnak be, vagyis 
a mikor a természet egyensúlya valamilyen okból félrebillent, követ— 
kezik be annak szükségessége, hogy az ember maga iparkodjék is- 
mét helyreállítani az egyensúlyt azáltal, hogy a túlsúlyra vergődött 
kártevőt irtsa ! 3 

Az egyszer hatalomra vergődött faj azonban csak ritkán, vagy 
met óriási munka és küzdelem árán szorítható ismét vissza a ter- 

észet egyensúlyába. Ha természetes ellenségei egy idő mulva ismét 
5 is szaporodnak, az addigra már mindenfelé elterjedt fajon, minden 
vonalon egyszerre, már nem ajfathatnak teljes győzelmet s mindig 
megmarad egy vagy több töredékcsapata, mely azután az évek során 
át — ha egyéb tenyészviszonyai is kedvezők — ismét elszaporodik 
s ismét teljes erejében áll előttünk. És ebben vélem, ismétlem : .való- 
színű" magyarázatát a veresnyakú árpabogár időszakonkinti meg- 
jelenésének 1s. 

A mint az elmondottakból látható, a veresnyakú árpabogár a. 
magyar mezőgazdaságnak egy igen jelentékeny ellensége, a mellyel 
nemcsak tudományos szempontból érdemes foglalkozni, hanem szük- 
séges azért is, hogy ismerve életviszonyainak még legjelenték- 
telenebbjét, életmódjának a legkisebb részletét is, felvehessük vele 
szemben, mezőgazdasági érdekeimk megvédése széübőt a  küz- 
delmet. 

Lissé KáRoLy a .Systema naturae" X. kiadásában a veres- 
nyakú árpabogarat Okrysomela melanopus néven írta le és hazájának 
Európát teszi. GiRaRp a bogár földrajzi elterjedéséül egész Európát, 
azonkívül a Kaukázust, Szibériát, Algirt és a Kanári szigeteket em- 
Jti. Minket czeken kívül azonban még az is érdekel, hogy hazánkon 


118 


kívül mely országokban jelentkezett eddig s fordul elő a jelenben 
kártevőleg ? 

Francziaországban RÉAumuR volt az első, a ki a bogarat és 
életmódját írásban és képben ismertette. Utána GovRzav 1861-ben 
megjelent könyvében részletesebben ismertette a bogarat és életmód- 
ját, azonban azzal a- bevezetéssel, hogy ,ámbár ez a kis rovar ke- 
veset árt az árpának és zabnak", ezek levélzetét rágván, még sem 
lesz érdektelen róla néhány szót vesztegetni, hadd legyenek tisztá- 
ban a franczia gazdák, miféle rovarok azok a kis gömbölyű, kissé 
megnyúlt, nyálkás tömegek, miket május vége felé és juniusban 
gyakran látnak a zab és árpa levelein. Később azt is mondja, hogy 
, mivel ez a rovar kevés kárt tesz, felesleges az irtásával sokat baj- 
lódni". Ugyanazt mondja GIRARD is nagy művében, melyben a veres- 
nyakú árpabogár földrajzi elterjedésének határait megvonja. Elmondja, 
hogy az árpán és a zabon él, de megállapítja, hogy kevés kárt okoz. 
BnRoccni 1886-ban megjelent mezőgazdasági állattanában szintén azt 
mondja, hogy a rovar sohasem okoz jelentékeny kárt. BERTHELIN a 
Veronica spicata-ról gyüjtötte a bogarat. A növény alatt a földben 
gubóban nymphát talált, melyet a Orioceris melanopa-énak vél. 

Más szerzők, mint pl. H. GoBIs vagy L. MowNriLLor meg sem 
emlékeznek műveikben a mi bogarunkról, jeléül annak, hogy : Fran- 
cziaországban a veresnyakú árpabogár, mint mezőgazdasági kártevő. 
nem jöhet figyelembe. 

Az angol szerzők közül WEsrwoop írta le még 1849-ben a 
, The Gardeners Chronicle" hasábjain egy kisebb ezikkben a mi bo- 
garunkat és életmódját, utóbbit úgy, a hogy Oxford mellett alkalma 
volt megfigyelhetnie. Czikkéhez ábrát is mellékelt. Hivatkozik CuRrrz- 
ra, a ki a kártevőt szintén már megfigyelte Dorsetshire-ben, Sher- 
borne szomszédságában. 

Ha utána lapozunk CuRris-nak 1860-ban megjelent vaskos mű- 
vében, megtudjuk, hogy ő csakugyan még 1842-ben zabon találta a 
bogarat és lárváit. Utóbbiakból sikerült neki a bogarat nevelnie 15. 
.a miből meggyőződést nyert, hogy a nyálkás, csigaszerű rovarok a. 
veresnyakú árpabogárnak — a hogyan ő mondja : Crioceris melanopa- 
nak — a lárvái. A bogárról, melyet különben ,zab-bogár"-nak (oat 
beetle) nevez, még ezeket mondja: ,nem ritka a gabonaföldeken és 
a gyékényen április közepétől szeptember végéig." 

Igazi, jelentékeny mezőgazdasági kárról azonban egyik sem 
szól. És -a mennyiben ezt a sok időbe kerülő, fárasztó s a mellett 
sohasem teljesen megnyugtató könyvtári kutatások alapján megálla- 
píthattam, nincsen olyan adat a későbbi irodalomban sem, a melyből 
arra lehetne következtetni, hogy a veresnyakú árpabogár Angliában. 
mint mezőgazdasági kártevő, nagyobb fontossággal bírna. 


sedába a OD TIS 5 


116 


A német birodalomban CoRwEnius 1850-ben megállapítja, hogy 
a veresnyakú árpabogár lárvája és bábja annyira egyezik a Lema 
cyanella L. lárvájával és bábjával, hogy alig lehet megkülönböztetmi 
a kettőt egymástól. A L. cyanella-ról azt írja, hogy a lárvái és bo- 
garai fűfélékkel táplálkoznak, a melyeket hosszant lerágnak. Szerinte 
a veresnyakú árpabogár is ilyen életmódot folytat. GLASER csak 
annyit említ. fel, hogy ha a bogár nagyon elszaporodik, a fiatal ve- 
tésekben kárt okoz. NÖRDLINGER művében ismerteti a bogár életmód- 
ját, azonban a kártételeit illetőleg nem tudja, vajjon van-e jelentő- 
sége. TASCHENBERG és RirzEma Bos- közismert munkáikban fel sem 
említik a bogarat. Leuwsis közkézen forgó művében azt mondja, hogy 
a lárva füveken, különösen búzán él. De nem jelöli a bogarat kár- 
tékonynak, holott az általa ugyanazon nembe sorolt és a liliomfélé- 
kem élő liliombogarat (Crioceris merdigera I.) s a spárgán élő 
spárgabogarat (Crioceris asparagi [L. és Cr. duodecimpunctata 1.) 
megjelöli a kártékonyság jelével. 

KIRCHNER egyik, színes táblákkal illusztrált, a gabona ellensé- 
geiről irott s 1903-ban kiadott kisebb munkájában csak a Lema 
cyanella-val foglalkozik mint gabonaellenséggel. A gazdasági entomo- 
logusok körében jól ismert másik, nagyobb munkájának 1906-ban 
megjelent II. kiadásában már a Lema melanopus-t és eyanella-t együtt 
tárgyalja mint kártevőt. Ismerteti valamennyi gabonafélénél : a búzá- 
nál, rozsnál, árpámnál, zabnál, továbbá tengerinél és a réti füveknél. 

SaJó 1893-ban a , Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten" ezímű 
folyóiratban egy hosszabb czikkben ismertette a rovar hazai előfor- 
dulását, kártételét és azt a védekezést, a mely hazai kisérleteink 
alapján a legjobbnak bizonyult. SAJó-nak ez a közleménye a német 
szerzőknek kedvelt forrásmunkája s írásaikban állandóan hivatkoz- 
nak rá. 

Mielőtt még végleges itéletet mondanánk a veresnyakú árpa- 
bogárnak németországi szerepléséről, lapozzunk fel egy legújabban 
(1913-ban) megjelent kitünő munkát, a mely megbízháatóságánál s a 
hatalmas anyagnál fogva, a melyet felölel, a gazdasági rovartannal 
foglalkozóknak mindenkor forrásmunkája lesz. A SoRAvER-szerkesz- 
tette nagy munkának III. kötetét értem, melyet Ren L. Dr. írt meg. 
E vaskos kötetnek 509. lapján, a hol a Lema cyanella L. és melanopus 
L.-t együttesen tárgyalja, ezeket olvashatjuk: ,egész Európában és 
Ázsia délnyugati részén van elterjedve, azonban csak Délkelet- 
Hurópában kártékony. Fűféléken, különösen gabonám él s ezek 
közül a zab szenved legtöbbet." A továbbiakban a Zema cyanella és 
melamopus életmódját ismerjük meg. A szerző kiemeli a két faj élet- 
módjában a legszembeszökőbb különbséget, hogy t.i. a cyanella ma- 
gán a növényen, a rágása helyén, bábozódik be megkeményedett 


117 


nyálkás habból álló gubóban, míg a melanopus ugyanilyen gubóban, 
de a földben alakul áll bábbá. SaJó czikke alapján hivatkozik a bo- 
gár magyarországi kártételeire is. Az ajánlott védekezés is ugyanaz, 
a mit annak idején SaJó, illetőleg a Rovartani Állomás ajánlott. 

Ebben a munkában sem találunk Németországra vonatkozó ada- 
tot szembetűnőbb kárról, mert a szerző ilyenre bizonyára hivatkozott 
volna annyival is inkább, mert a külföldi adatokat is lehetőleg rész- 
letesen közli mindenkor. Es így most már megállapítható, hogy a 
veresnyakú árpabogár Németországban sem az, a mi nálunk : a mező- 
gazdaságnak egy hatalmas ellensége. Megengedjük, hogy itt-ott elő- 
fordult már s okozott ís némi kárt, de biztosak vagyunk abban, 
hogy nem fordult elő oly általánosan, oly országszerte s évek hosszú 
során át oly kártevőleg, mint nálunk. 

3 Minél jobban közeledünk hazánkhoz, illetőleg Európa délkeleti 
részéhez, a veresnyakú árpabogár kártételei annál gyakoribbak. Nyu- 
oati szomszédságunkból: Ausztriából már erősebb panaszhangok 
hallatszanak miatta. 

A bécsi mezőgazd. "bakteriológiai és növényvédelmi kisérleti 
állomás 1909. évi működéséről szóló jelentésben KoRwxaurm megemlíti, 
hogy azon évi juniusban a karinthiai Steindorf mellett a Lema me- 
lanopus L. a zabon olyan aggasztó tömegben lépett fel, hogy a cs. 
kir. földmívelésügyi ministérium felszólítására egyik tisztviselőnek a 
helyszínre kellett kiszállnia a védekezés irányítása ezéljából. Itt tehát 
már olyan kártétellel állunk szemben, mint a milyenek hazánkban 
fordulnak elő. 

MIESTINGER egyik közléményében, mely a ., Monatsheíte für 
Landwirtschaft" czímű folyóiratban jelent meg 1910-ben, a követke- 
zőket írja: ,Az árpabogár (Getreiháhnchen), a spárgabogárnak kö- 
zeli rokona, gabonánknak egy olyan ellensége, a mely némely évben 
tömeges megjelenésével nagy kárt okoz és a meglepett földek ter- 
méshozamát jelentékenyen leszállítja. Főként két faj érdemel nálunk 
figyelmet, a feketefejű árpabogár (Lema melanopa I..) és a kék árpa- 
. bogár (Tema cyanella L.)! A közlemény a továbbiakban ismerteti a 
két bogár életmódját és kártételét, valamint a védekezést, utóbbit 
SAJÓ idézett uémet czikke alapján. 

FuLMEK egy kisebb röpiratában csak a kék árpabogárról (Lema 
cyanella L.) szól, ennek életmódját és kártételét ismerteti úgy, a hogy 


1 A közölt s cyanella-t feltüntető ábra itt is a lichenis Weise-t mutatja. 
Hazánkban is ez utóbbi a kártevő, a cyanclla nagy ritkaság s így a kék 
árpabogár név inkább a lichenist illeti meg ; zavarok elkerülése végett 
azonban meghagyom továbbra is e nevet a németek cyanella-jának, a mely 
tulajdonképpen úgy sem más, mint a lichenis. 


1158 


1912-ben a morvaországi Eisgrub mellett fekvő árpaföldeken meg- 
figyelhette. Jizzel kapcsolatban megemlítem, hogy hasonló kártételt 
1911-ben a pozsonymegyei Malaczka község határában egy árpatáb- 
lán én is megfigyeltem. A kártevő nálunk a Lema lichenis WEISE volt. 
A Rovartani Állomás — mint erről később még szó lesz — FULMEKk-tól 
az állítólagos Lema cyanella-ból kapott néhány bogarat s akkor kitünt, 
hogy ugyancsak a Lema lichenis WEIxsE volt az ausztriai kártevő is. 

Most pedig lássuk keleti szomszédainkat. Romániában a ve- 
resnyakú árpabogár szintén kártevőleg jelontkezett már a zabon és 
árpán, a mint ezt egy a .Cámpul"-ban megjelent román nyelvű köz- 
leményből megtudhattuk, melyet kivonatban a római nemzetközi 
mezőgazdasági intézet egyik füzete ismertetett. E küzlemény szerint 
a bogár 1912 nyarán a romániai Baneasa-Herastrau és Ilfov közsé- 
gek egész határában jelentkezett s az ismert módon tett kárt. A cikk 
azzal végződik, hogy a rovarnak úgy látszik nincsen ellenszere. ő 

Legnagyobb érdeklődésünkre Oroszország tarthat számot, 
melynek déli része hazánkkal számos közös természeti viszonnyal 
bír. Ezen közös természeti viszonyoknak kell tulajdonítanunk azt a 
jelenséget, hogy Dél-Oroszországnak hazánkkal több olyan közös 
kártevője van, a niely másutt Európában mint! olyan nem ismeretes. 
Hogy csak egy igen érdekes esetet említsek, hivatkozom a Tapino- 
stola musculosa HB. nevű bagolypillére, a mely mint kártevő eddig 
csak orosz földről volt ismeretes s ime 1912-ben, de még inkább 
1913-ban hazánkban is egészen váratlanul mint a búzának hernyó- 
alakban számottevő ellensége jelent meg. Csak természetes tehat, 
hogy Oroszországról szinte bizonyos, hogy a veresnyakú árpaboga- 
rat is a kártevőinek listáján említse. Kutassunk tehát az orosz, ille- 
tőleg Oroszországra vonatkozó irodalomban. 

KöPPEN Oroszország kártevő rovarairól szóló s 1880-ban meg- 
jelent művében csak a Lema cyanella L.-t említi. mint kártevőt. Azt 
mondja, hogy ez a bogár egész IÉszak- és Közép-Oroszországban, 
továbbá Podoliában, Charkow-kormányzóságban, Sarepta mellett, 
Transkaukáziábau és délnyugati Szibériában előfordul. A lárvák és 
bogarak a gabonafélék levelein élnek s a kár, melyet okoznak, néha 
nem jelentéktelen, a mint ezt legutóbb Charkow-kormányzóság- 
ból megtudtuk". Elsősorban a zab szenved e rovartól. Évente — 
állítólag — két nemzedéke (!) van, melyek közül az első nemzedék- 
nek lárvái májusban, a második nemzedéknek lárvái pedig szeptem- 
berben jelentkeznek s utóbbiak a téli rozsot bántják. A lárvák át- 
alakulás ezéljából a földbe vonulnak. KörpPEws adatait TSCHEFRANOW 
jelentéseiből vette át, de bizonyos fentartással közli azokat s meg is 
jegyzi ismertetése végén, hogy : ..az értesítések, miket TSCHEFRANOW 
úr ezen faj kártételét illetőleg ad, mégis igen hiányosak." 


a na aköksléltti 
. 


119 


MOKRZECKI-nek a tauriai kormányzóságban 1907-ben megfigyelt 
kártevő rovarokról és növénybetegségekről szóló jelentésében olvas- 
suk, hogy a , Lema melanopa" a zabon és árpán nagy mennyi- 
ségben jelent meg. Részletesebben ismerteti a szerző azután a. 
rovar életmódját; megfigyelései egyeznek a hazai megfigyelésekkel. 

VaAssILIEv az orosz eczukorfinomítók szövetsége Rovartani Állo— 
másának 1912. évi .tanulmányaiban" ismerteti a veresnyakú árpa- 
bogár életmódját s az ellene alkalmazandó védekezést. E tanulmány-— 
ból megtudjuk, hogy a rovar Charkow-kormányzóságban, a Rubejan 
Czukorfinomító közelében, az 1910. és 1911. években a zabon, árpán 
és tavaszi búzán kártevőleg jelentkezett, különösen sokat szenvedtek 
a mélyebben fekvő, nedveses foltok. KörppPENs fentebb idézett művé- 
ben szintén említi a charkowi kormányzóságot azon helyek közül. 
a hol a kék árpabogár pusztított. Nagy a gyanum, hogy akkor is 
már a veresnyakú árpabogár volt ott a kártevő. Erősíti a gyanumat 
a KörPEwx-ismertette életmód is, a mely a veresnyakú árpabogáréval 
teljesen egyezik. 

Végezetül még egy orosz adatra hivatkozom a legújabb időkből. 

A Voronezh-kormányzóság Rovartani Állomásának 1912. évi 
jelentésében SuDEIkIs a kormányzóság területén kárt okozott rovarok 
sorában felemlíti a mi bogarunkat is a zab, árpa és tavaszi búzáról, 
közölve az ellene alkalmazandó védekezést is. 

Összefoglalva most már a felsorolt külföldi irodalmi adatokat, 
megállapíthatjuk, hogy a legújabb időkben hazánkon kívül még a 
következő országokban jelentkezett a veresnyakú árpabogár mint 
mezőgazdasági kártevő: Németország, Ausztria, Románia és Orosz- 
ország. Németországból szembetünő kártételről adatunk nincsen: 
Ausztriából és Romániából ilyen adattal már rendelkezünk; de leg- 
szembetünőbb a kártétel Oroszországban. Ha az állat előfordulására 
vonatkozó adatok dátumát nézzük, azt látjuk, hogy azok majdnem 
mind a legutóbbi évekből származnak, a mikor tehát nálunk is javá- 
ban pusztított a bogár. Megállapíthatjuk továbbá, hogy a bogár csak 
Délkelet-Európában jelentkezik kártevőleg. noha egész Európában 
közönséges. Minél messzebb megyünk keletre, annál több a panasz 
miatta. 

A veresnyakú árpabogár tehát ezentúl már nemcsak mint ha- 
hazánk sajátos kártevője szerepel, megérdemelt rossz híre van már 
szomszédainknál is. Ha azonban azt keressük, hogy mely ország 
szenvedett már eddig a legtöbbet tőle, szomorúan kell megállapíta- 
nunk, hogy Magyarország az, mert hiszen nálunk már a mult szá— 
zad eleje óta ismert mezőgazdasági kártevő. 

A veresnyakú árpabogár fejlődésalakjai. — A veresnyakú 


. árpabogár a levélbogarak, fény-, vagy aranybógarak (Chrysomelidae 


gy 7 
ESZÉPOÉan 


ZD Öevzepayyrezatetestát 


KÓJKZÁKTA 
v 


i7 Benczúrélek. 


1. kép. — Felül: A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus 1.) nagyított 
képe. Alul: A. a Lema lichenis WErszs, — B. a L. melanopus L. — és €C. 
a L. cyanella L. előtorának alakja ; e fölött a bogarak természetes nagyságban. 


121 


.. családjába, a Criocertmae (Eupoda) alcsaládba. ezen alcsalád Oriocerini 
. nemzetségébe s ezen nemzetség Lema FABR., LAcoRD.-nemébe tartozik. 


A bogár (1. kép) 4—45 mm. hosszú, karcsú, megnyúlt testű. 
Színe fémfényű kék vagy kékes-zöld, az előtor (vagy a mint közön- 


. ségesen nevezik : a nyak), továbbá a lábak (a cezombok és lábszárak) 


vöröses-sárgák, a fej sötétebb aczélkék színű, a csápok, a lábszárak 


. vége és a lábfej (ízeinek száma négy, melyek közül az utolsóelőtti 
. széles és kétkaréjú, az utolsón pedig tövükön összenőtt karmok ta- 


lálhatók) feketék. Faji nevét (melanopus — fekete láb) a lábfejnek 
fekete színe után nyerte. Fején rövid, lapos homlok és elül ívelt 


homlokbarázdák láthatók. A szemek nagyok, kiállók, mélyebb kimet- 


. szésűek. A csápok nyújtottak, aránylag hosszúak s hosszúságuk el- 


éri körülbelül a test hosszának felét, 11 ízből állanak, melyek közül 
a második olyan hosszú, a milyen széles, a harmadik és negyedik 
majdnem, az ötödik pedig bőven kétszer olyan hosszú mint amilyen 
széles ; a többi íz 15 megnyújtott. Minden íz a tövénél keskenyebb 
és a hegye felé egyre vastagodik. A csápok alul is keskenyebbek s 
hegyük felé állandóan, de gyengén vastagodnak. Az első és második 
íz gyengén, alig, a többi erősebben szőrözött. Az előtor. elülső és 
hátsó szélén feketén szegélyezett, hosszabb mint a milyen széles, 
erősen domborodott, oldalt majd gyengébben, majd erősebben göm- 
bölyített; a tövénél szélesen és mélyen befűződött, ez a befűződés 
az oldalak felé elszélesedik és ellaposodik és egyformán sűrűn és 
finoman pontozott ; felületén az elülső szögletek mögött elszórt pon- 
tokkal, a közepén három, mérsékelten erős pontokból álló, hosszanti 
sorral díszített. A paizsocska hátul kurtított. A szárnyfedőkön pont- 
szerű bemélyedésekből álló 10 hosszanti sor látható, a közterek a 
hímnél keskenyek, gyakran gyengén kiemelkedők, a nősténynél szé- 
lesebbek, laposak, a második teljes, a negyedik és hatodik egy hátul 
megrövidített finom pontsorral. A hasi oldal színe sötétebb árnyalatú 
a fedőszárnyak színénél, gyengén szőrözött:; az első hasgyűrű hosz- 
szabb mint az utána következők. 

A pete világossárgás színű, héja fényes, alakja hosszúkás to-- 
jásdad; hosszúsága 0-3—04 mm., szabad szemmel is észrevehető. 


" A petéket a zab és árpa leveleinek rendszerint a felső lapján, a 


középér hosszában találhatjuk egymás mögött sorban, úgy hogy a- 
peték legtöbbje egymást érinti. Olyan ez a petesor, mintha kis sárga 
gyöngyökből álló fűzér volna (2. kép, 4). A peték egyik oldalukkal 
a levéllapon feküsznek s hossztengelyük a levél hossztengelyével 


egyirányú. Azonban találhatók ily petesorok a levél középerétől 


jobbra és balra is, két levélér között és láttam már petéket a levél 
fonákján is. Egy levélen több petesor is akad. A peték száma egy- 
egy sorban különböző. Megszámlálhatunk néhánytól kezdve 20-at, . 


122 


esetleg többet 15. Egy-egy levélen az összes peték száma 30—40 s a 
több is lehet. Úgy tapasztaltam, hogy a hosszabb petesorok ritkáb- 
bak s inkább a kisebb sorok: 5—6 petéből állók a gyakoribbak. 
A peték a felsőbb és alsóbb leveleken egyaránt találhatók. 

A lárva (2. kép B és C; 3. kép 4) teljesen kifejlődve mint- 
egy 5 mm. hosszú s 2 mm. vastag. Esetlen, púpos alakú, közepén 
túl a legmagasabb és legvastagabb, 12 testgyűrűvel és 9 pár lélegző- / 
réssel (uyilással). A test nedves, nyálkás váladékkal fedett, úgy hogy 
a lárva inkább egy piszokcsepphez mint rovarhoz hasonlít. 

A Lema-nem lárváira nézve ugyanis jellemző, hogy az alfel- 
nyilás az utolsó testgyűrű "felső részén van és előre irányul, úgy 


2. kép — A. a veresnyakú árpa- 3. kép — 4. a veresnyakú árpabogár 
bogár petesora, — B. rágó lárvái  lárvája, — B. bábja és C. a gubója 


természetes nagyságban, — €. a (jobboldalt felbontva) nagyítva s ter- 
lárva oldalról tekintve s nagyítva. —mészetes nagyságban.  (BEwxczugR E. 
" (BEexczugR E. rajza.) rajza.) 


hogy a sárszerű ürülék a lárvák hátára tolódik s egészen a fejig 7 
azzal vannak befödve. Ennek tulajdonítandó a lárvák nyálkás, feke- 
tés külseje, mely kiváló védelmül szolgál a nap heve, szárazság és 
a madarak ellen. Nyálkás külsejétől kapta a lárva nálunk népies 
magyar nevét is: árpacsiga, nyálkás csiga, csupasz csiga, 


kopasz csiga vagy meztelen csiga. A tulajdonképpeni lárva 


. csak akkor tünik elő, hogyha előbb nyálkás takaróját pl. gabona- 


levéllel lekaparjuk, vagy vízben vagy borszeszben megmossuk (3. 


. kép 4). Ekkor látjuk, hogy -a teste ránczos, sárga színű; a feje 
. aránylag kicsi, fényes, sötétbarna, a csápok igen rövidek s három 


ízből állanak mint az állkapocstapogatók ; az ajaktapogatók két ízűek : 


mindkét oldalt 6 pontszem található: Az előtor feketés színű, széles 


el Le áá E e NÁL LEE ÉSÉT 


éle sein 


aA nát Vo 


Megtül," VJ 


vá 


sárga középvonallal és mellső szögletein egy lapos haránt bemélye- 
déssel. A három torgyűrű keskeny és rövid, míg a többi kilenez 
gyűrű (potrohgyűrűk) szélesebb és vastagabb. A lárva három láb- 
párral bír, a lábak rövidek, sárgásak, a karmok és ízületek barnák. 
A. has szélét fekete pontsor szegélyezi. 

. — - A kifejlődött lárvák a földbe vonulnak átalakulás czéljából s 


sekélyen a föld színe alatt egy kis, mintegy 5 mm. hosszú, hosszú- 


kás tojásdad gubót készítenek (3. kép €). 
A gubó mégszáradt nyálkából és hozzátapadt földszemecskék- 


"ből áll. Ha a gubót felszakítjuk. megtaláljuk benne a bábot (2. kép B). 


A báb fehéressárga színű, a szemek és rágók barnásak, a homlokon 
szemölecsszerű kiemelkedések láthatók, az előtoron pedig kisebb csa- 
pok tünnek elő. A potrohgyűrűk háti részén egy mélyebb közép- 
barázda vonul végig, az utolsó testgyűrűn pedig két fartüske lát- 
ható, melyek barna színűek. A többi testrészek : fedőszárnyak, szár- 


. nyak, csápok, lábak, szájrészek is mind jól kivehetők, akár a kifej- 


lődött bogáron. 


Új Pselaphida a Budai hegyekből. 


Irta: CsxIxkI ERNŐ. 


Budapest környéke, daczára a régóta folyó kutatásoknak, mind- 
untalan gazdagítja faunánkat valami újdonsággal. Ez alkalommal 
egy új törpe bogarat óhajtok ismertetni, melynek felfedezését GURÁ- 
xYI Isrváv m. kir. főerdőmérnük buzgalmának köszönhetjük. 


1 Hangsúlyozom : nem tévesztendő össze az igazi meztelen csigá- 
val (Limaz agrestis L.). Hogy a , meztelen csiga" elnevezés minő zavarra 
adhat okot, arra szolgáljon például a következő eset: A , Deutsche Land- 
wirtschaftliche Presse" 1911. évi julius 12-iki számában a kérdések rovatá- 
ban egy magyar gazda (,F. in K., Ungarn") védekezési tanácsot kért az 
ú. n. meztelen csiga" (,sogen. nackte Schnecke") ellen, mely zab- 
jában foltokban jelentkezett. A lap julius 15-iki és julius 19-iki számában 
összesen három felelet jelent meg s mind a valódi meztelen csiga ellen adott 
tanácsot, holott biztos, hogy a kártevő a veresnyakú árpabogár lárvája volt! 


2 tl haj 1 MÉZ: 


Byihinus Gurányii Csixi, n. sp. 


B. crassicormi Morscn. affinis, sed differt: coloré obscuro rubro- 
fusco, -elytris obscurioribus, antennis, palpis pedibusgue rufo-flavis. 


antennarum articulo primo 7 intus denticulo  anteapicali DArvo" 


munito. Long. 16—18 mm. 
Habitat in montibus Budensibus prope Budapest, ubi Des Sr. 
GURÁNYI marem et feminam detexit. 


sötét vöröses-barna, a szárnyfedők még sötétebbek, a csápok. 
a tapogatók és a lábak sötét sárgás-vörösek. A fej keskenyebb mint 
az előtor háta. a fejtető síma, rajta csak egynéhány beszúrt pont és 
szőr van, a homlok a szemek előtt harántbemélyedéssel, a homlok- 
barázda éles, a szemek nem nagyok, erősen domborúak, kiállók és 
durván reczézettek. A c" első csápíze hosszúkás tojásforma, legalább 
11/2-szer oly hosszú mint széles, belső oldalán a csúcs előtt apró. 
meggörbölt fogacskaszerű függelékkel, a második íz kissé keskenyebb 


A — Byiunus Gurányü n. sp. és B. — B. crassicornis MorscH. csápjának 
(-7, 2) első két íze. 


mint az első íz, alig hosszabb mint széles, befelé kissé kiszélesedett. 
a 3. íz hosszabb mint széles, a 4—6. íz oly hosszú mint széles, a 
7—8. íz pedig alig szélesebb mint hosszú. A 9 első csápíze kissé 
hosszabb mint a c-é, belső oldalán pedig nincsen fogacskaszerű 
függeléke. Az előtor: háta alig szélesebb mint hosszú, az első har- 
madban a legszélesebb, oldalai itt kerekítettek és hátrafelé egyenes 
vonalban erősen keskenyedők, felülete síma, egyes nagyon finom 
pontokkal. melyekből sárgás szőrök emelkednek ki, behintett, töve 
előtt kétoldalt kissé rézsútos harántbemélyedéssel, melyeket a közé- 
pen keskeny redőcske választ el egymástól. A szárnyfedők varrat- 
melletti barázdája bemélyedt, felületük durván és szétszórtan ponto- 
zott. Hossza 1-6—1-8 mm. 

Előfordul Budapest vidékén, a Budai hegyekben, a hol GuRá- 
wvyIi Isrvás gyüjtötte márczius végén és április elején. Az új fajt fel- 
fedezője tiszteletére neveztem el. 


125 


Uj bogár-fajváltozatok. 
Iita : LACczó JÓZSEF. 


1. Cicindela campestris LiSx. 
ab. Petrogaltlii LaAczó, nov. ab. (fig. 1). 


A typo differt: macula subhumerali elytrorum deliciente, ma- 
cula marginali sagittiformi, macula mediana cordiformi et maculis 
apicalibus confluentibus. 

Huncaria sept-oceid. : Péhó (Coma. Trencsén). 

A törzsfajtól a következőkben tér el: a vállmögötti folt hiány- 
zik, a középső szegélyfolt nyílhegyalakú, a középső folt szívalakú és 
a csúcselőtti két folt összekötött. 

Termőóhelye : Péhó (Trencsén vármegye). 

Hizt az új fajváltozatot boldogult tanárom PETROGALLI ARTUR 
nevéről neveztem el. 


ab. Singeri LaAczó, nov. ab. (tig. 2) 


02): 

A typo differt: macula subhumerali elytrorum deficiente, ma- 
cula marginali semilunari, maculis apicalibus- coníluentibus. 

Munearia sept.-occid, : Péhó (Com. Trencsén). 

Olyan mint a törzsfaj, azonban a vállmögötti folt hiányzik, a 
középső szegélyfolt félholdalakú, a csúcselőtti foltok pedig össze- 
kötöttek. 

Előfordul a trencsénmegyei Péhó vidékén. 

Iezt az új fajváltozatot DR. SINGER KÁRony aschatfenburgi orvos, 
bogarász barátom tiszteletére neveztem el 


ab. reducta Laczó, nov: ab. (fig. 2). 


A typo differt: maculis subhumeralis et marginali elytrorum 
deficientibus, maculis apicalibus confluentibus. 

Műngarva sept.-oceid. : Péhó (Com. Trencsén). 

Ennek a fajbeli eltérésnek hiányzik a vállmögötti és a középső 


szegélyfoltja, a csúcselőtti foltjai pedig összekötöttek. 
Előfordul Trencsén vármegyében Péhó környékén. 


2. Rosalia alpina LIxw. 
ab. Csikii LAczó, nov. ab. (fig. 4). 
; A typo differt: elytris macula postscutellari campanuliformi 
cum maculis subbasalibus coniuncta notatis. 
Hungaria sept.-oeceid. : Felső-Tölgyes (Com. Trencsén). 


126 


A törzsfajtól abban tér el, hogy a szárnyfedőket egy a paizsocska 
mögött elhelyezett és az elülső foltokkal összefüggő harangalakú folt 
is díszíti. i 

Előfordul a trencsénmegyei Felső-Tölgyesen. 
; 

1 2 3 


8 


5 6 € 
1—3. kép: Cicindela campestris L. — 1 — ab. Petrogallii LAczó; 2 — ab. 
Singeri LAczó ; 3 — ab. reducta Laczó. — 4—T7. kép: Rosalia alpina UL. — 
4 — ab. Csikii Laczo: 5— 6 — ab. Fietscheri LAczó-; 7 — ab. tinecata LAczó, 


ab... Fleischeri LaAczó, nov. ab. (fig. 5 £ 6). 


A typo differt: elytrorum fascia mediana postice ramulum 
emittente. 
Hungaria sept.-occid.: Felső-Tölgyes (Com. Trencsén). 


A törzsfajtól abban tér el, hogy a szárnyfedők középső haránt- 
csíkja hátul egy kifelé irányult ágacskát bocsát ki. 

Előfordul Felső-Tölgyesen Trencsén vármegyében. 

Ezt az új fajváltozatot DR. FLEISCHER IÉpE brünni közegészség- 
ügyi tanácsos tiszteletére neveztem el. 


ab. lineata Laczó, nov. ab. (fig. 7). ; j 


. Atypo differt : macula anteapicali elytrorum antrorsum ramulum 
brevem emittente. 
Hungaria sept.-occid. : Felső-Tölgyes (Com. Trencsén). 


A törzsfajtól abban tér el, hogy a szárnyfedőkön a csúcselőtti 
folt előrefelé irányult ágacskát bocsát ki. 
Előfordul a trencsénmegyei Felső-Tölgyesen. 


l 
s 
3 

Ív 

3 
Aa 
f 

1 


98 


A rovarok mint fertőző betegségek 
terjesztői és az ellenük való védekezés. 


Irta: DR. SZABÓ-PATAY JÓZSEE. 


A melegedő tavaszi napok a legkíméletlenebb, a legöldöklőbb 


ellenségeink útjait egyengetik: a fertőző betegségekét, amelyeknek 


előörsei Itt-ott már meg is jelentek. 
Tudjuk, hogy még békés időben is milyen megfeszített erővel 


kell ellenük küzdenünk, hogy megtörhessük hatalmukat s áldozataik- 
nak számát csökkenthessük. Annál éberebben kell őrködnünk egész- 


ségünk határain most, a mikor a háborus állapot siet segítségükre : 
leghűbb szövetségeseik és győzelmük legfőbb előmozdítói pedig, a 
környezetünkben élő rovarok is mind életre kelnek. Azért kötelessé- 
günk, hogy a társadalom figyelmét felhívjuk arra, hogy bizonyos 


rovarok kellemetlenkedéseik mellett, mekkora veszedelmet jelentenek 


egészségünkre és hogy ezzel együtt az ellenük irányuló védekezés 


:eszközeit megismertessük. 


A legutóbbi időben P. Ta, MÜLLÉR a.gráci egyetem tanára 
csoportosította egyik művében? azokat a rovarokat és más ízeltlábú 
állatokat, a melyek betegségeket terjeszthetnek. Az ő táblázata az 
egész világ ismert betegségterjesztő rovarjaira és ízeltlábú állatjaira 
vonatkozik. Ezeket három csoportra osztja : 

A) a betegségokozókat egyszerűen a testükön szál- 
lítják: 

1. Legyek (Musca domestica, MI. corvina, Calliphora stb.) 
tífusz-t, vérhas-t, pestis-t, kolerá-t, tuberkulózis-t. trachomá-t. 
Bolhák pestis-t. 

Hangyák pestis-t, paratífusz-t. 
Poloska-félék pestis-t. 
Svábbogarak pestis-t. 
Tetvek tífusz-t (?), pestis-t (?). 

B) Közvetlen átoltással terjesztik : 

1. Szúró legyek (Stomogys) lépfené-t, tetanus-t (?). gennye- 
sedéseket okozó Stapkylococcus-t. Streptococcus-t, visszatérő lázat és 
más spirillozisokat, pestis-t. 

2. Bolhák pestis-t. 

3. Poloska-félék visszatérő lázat (?), pestis-t. 


9 


9 ot e 


4. Tetvek visszatérő lázat, kiütéses tífusz-t, pestis-t. 
C) a betegségokozó a következő állatokban tenyé- 
szik, szaporodik vagy átalakul, tehát terjeszthetik : 


1 Megjelent külön füzet alakjában is. 
? Vorlesungen über allgemeine Epidemologie. Jena, 1911. 


1. Szúnyogok: dAnopheles a maláriá-t, Stegomia a sárgalázat, 
Phlebotomus a pappadaci-lázat, Culex a dengue-lázat, máltai-lázat. 

2. Szúrólegyek: Glossinau az álomkórságot. 

3. Poloska-félék visszatérő-lázat, kala-azar-t. 

4. Atkák: Ormithodorus az afrikai visszatérő-lázat, Argas az 
európai visszatérő-lázat (?). Democentor. a Rocky mountain-lázat. 

Ezeknek a betegségeknek jórésze hazánkban is előfordul, ter- 
jesztől pedig szintén szép számúak. 

Azon rovarok között, a melyek a nálunk jelentkező fertőző be- 
tegségeket jterjeszthetik, a legelső helyet a házi légy (Musca do- 
mestica L.) foglalja el. Közvetlen közelünkben való életmódjával, a 
melyet részben mindenki ismer (hogy egyebet ne említsék: a köpő- 
csészébőli lakmározás után egyenesen ételeinkre repül), a következő 
fertőző betegségeket szállíthatja testének külső felületén a mi tes- 
tünkre, vagy ételeinkre: a kolerá-t, tífusz-t, tuberkulozis-t, leprá-t,. 
trachomá-t, lépfené-t. 

Ugyanezeket a betegségeket terjeszthetik azok a hangyák is, 
a melyek az emberek közelében megélnek. Minálunk mintegy öt 
ilyen faj van, még pedig a gyepi hangya (Telramorium caespitum 
L.) és négy faj Lasius: a LD. miger L., L. alienus BoERsr., £. emargi- 
natus Ociv., L brunneus LArg. nevű hangyák. A hangyák is miként 
a legyek, belekóstolnak a legkülönbözőbb anyagokba, azután pedig 
ételeinkre, vagy egyenesen a testünkre másznak és így. azokat száj- 
részeikre és testük egyéb helyeire ragadt betegségokozókkal meg- 
fertőzhetik. Különösen veszélyessé válhatnak a jelen időben, amikor 
hirtelen épített barakkokban ápolják a betegek nagy részét, a hová 
a hangyák könnyen behatolhatnak. MüÜLnLER szerint mint már emií- 
tettem, a pestis-t és a paratífusz-t terjesztik. 

. A fertőző betegségek terjesztésében a tetvek is részt vesznek. 
Állítólag a kiütéses tífusz, a visszatérőláz és a pestis hurczolói le- 
hetnek. Nálunk mind a három emberen élősködő tetű előfordul. Ezek 
a fejtetű (Pediculus humamis L.), a ruhatetű (FPediculus corporis: 
Dan GEER) és a fantetú (FPhtirius pubdbzs 1.) a 

A házi poloská-ról (Cimex lectulartus L.) mint betegségter- 
jesztőről nem tudunk közelebbit, de mint vérszívó állat szintén át- 
olthat egyik emberből a másikba bizonyos fertőző betegséget. Ugyanez 
áll az ember bolhájá-ra (Pulex irritans L.) és a kutya-macska 
bolhá-jára (Pulex canis Cugr.) A patkány, bolhá-ját (Xenopsylla 
echeopis Rornscn.) mint a pestis terjesztőjét ismerik. 

3 Wertőzhetnek pestissel MÜLLER szerint a svábbogarak (Reri- 
planeta orientatis L.) 15. 

Ismeretes dolog, hogy szunyogok közül a foltosszárnyú 

áAÁnopheles maculipenmnis MEIrG. a : mocsárlázat, illetőleg a maláriát, a 


milka zá sk ta elh eátét as ánál a 


tengerpartjainkon élő kis légy a Pllebotomus Papatasii Scop. a pap- 
. padaci-lázat olthatja belénk. A Culex pipiens nevű szunyogunkról 
nem tudjuk, hogy terjeszt-e nálunk betegséget, egyes fajai azonban, 
különösen tropikus vidékeken veszedelmes lázak okozóival fertőzhe- 
tik meg az ember vérét. 

A szúró vagy pusztai légy (Stomogxys calcitrans L.) mint 
már említettem lépfenét, a gennyesedéseket okozó Staphylococcus-okat 
és Streptococcus-okat, valamint a pestist juttathatja vérünkbe. Való- 
színű, hogy a többi vérszívó legyünk, pl. a Tabanus-ok szintén be- 
tegséghurczolók. 

Az eddigiekből láthattuk, hogy elég okunk van rá, hogy a fel- 
sorolt rovaroktól őrizkedjünk és magunkat, éppen úgy az ételeinlket 
minden lehetséges módon megvédelmezzük fertőzésüktől. 

A repülő rovarokat, a legyeket, valamint a szunyogokat csak- 
nem teljesen kizárhatjuk a lakásokból és a kórházakból, ha ezeknek 
a helviségeknek nyitott ablakaira sűrű, ú. u. szuanyoghálót helyezünk, 
az ajtókat pedig földigérő függönnyel is ellátjuk. IÉteleinket állandó 
takargatással óvhatjuk meg a házi légytől. A betévedőket könnyen 
összefogdoshatjuk légyfogókkal. mert édes anyagokkal könnyen tőrbe 
csalhatók. A szúró legyet csupán kézzel pusztíthatjuk el, minthogy 
vérszívó állat és mint ilyen nem repül olyan csalétkekre, mint a házi 
légy. A légy természetrajzát és irtásának módjait az , Egészség" 
czímű folyóirat 1914. évi 242. füzetéből ismerhetjük meg a legjobban. 
A szünyogokat a mocsarak kiszárításával pusztíthatjuk ki, mert lár- 
váik ezekben élnek és fejlődnek ki. 

j A hangyákat már nem zárhatjuk ki olyan könnyedén környe- 
zetünkből, mint a repülő rovarokat, de ajánlhatok egy eljárást, a 
mellyel távoltarthatjuk őket ételeinktől és eszközeinktől legalább 
addig, a míg rátalálunk fészkükre. Azokat a tárgyakat ugyanis, a 


. melyeket megakarunk óvni a hangyák látogatásától, megfelelő papír- 


lapra helyezzük, a melynek a szélét körülbelül 5 cm.-nyi szélesen 
"a következő anyaggal kenjük be: tűzön fölolvasztott gyantába 
ugyanannyi súlyú olajat keverünk. A lábakon álló bútoroknak 
a lábait kenhetjük be köröskörül ugyanezzel az anyaggal. A han- 
gyák kiírtása csak akkor sikerül teljesen, ha a fészküket felkutatjuk 
és azt vagy kiforrázuk vízzel, vagy pedig szénkéneget fecskende- 
zünk beléje. Ez a két eljárás könnyen kivihető akkor, ha a hangyák 
a földben fészkelnek, ellenben ha a fal repedéseiben ütöttök fél ta- 
nyájukat, akkor azt a bizonyos falrészt szét kell bontani, hogy a 
fészek lakóit megsemmisíthessü lk. 

A házi poloskát és a bolhát gondos takarítással tarthatjuk tá- 
vol a lakóhelyektől. Mind a kettő írtózik a karbol 109/0-os oldatától. 

A tetvek ellen is a legbiztosabb védelem a tisztaság. A mos- 


130 


tani rendkívüli időkben azonban nagyon ajánlatos a tetűriasztó sze- 
reknek a használata. Ilyenek: a rovarpor. a naftalin, a kámfor, a 
karbol, a terpentin, a petroleum. anisol stb. 

A háromféle tetű közül legkönnyebb a ruhatetű kiírtása, mert 
úgy a petéi, valamint az állatok többnyire a ruhán vannak. A ruhát 
kifőzhetjük, vagy légmentesen záró ládában szénkéneg gőzébe te- 
hetjük s így mindkét esetben teljesen elpusztulnak a tetvek petéik- 
kel egyetemben. 

A fej- és a fantetű írtásakor elsősorban a hajat, illetve a szőrt 
kell eltávolítani a meglepett testrészről, mert ezek a tetvek a haj- és 
a szőrszálakra ragasztják petéiket (a serkét), a melyek az írtószerek- 
nek a legtovább ellentállanak. Az állatokat és petéiket hosszabb- 
rövidebb idő alatt megöli az alkohol, petroleum, terpentin, anisol, 
109/0-os karbol-oldat, higanykenőcs stb. Írtás alkalmával a kezelt he- 
lyet legjobb vattával leszorítani, hogy a menekülő állatok szét ne 
mászhassanak. 

A svábbogarak kiírtása meglehetősen könnyű dolog. mert csal- 
étkekkel pl. sörrel, vagy ételneműekkel csapdába ejthetők. 

Azzal fejezem be ismertetésemet, hogy a felsorolt kellemetlen. 
veszedelmes rovarokat ne engedjük közelünkbe férkőzni. - Írtsuk, 


pusztítsuk fajaikat minden lehetséges módon, — úgysem védi őket 
semmilyen egyezmény, — mert mindegyiknek a kimulásával a mi 


egészségünk biztonsága növekszik. 


eges  Prír 
Különfélék. 

Az Argynnis Laodice Pall. újabb magyarországi termőhelye. 
1915. évi augusztus 23-án Almásmalom-ban (Szolnok-Doboka vár- 
megye) ennek az érdekes keleti lepkének egy d példánya került a 
hálómba. Ez a fogás nemcsak a lepke hazai elterjedését gazdagítja 
egy új adattal, hanem előfordulási idejére vonatkozó ismereteinket 15 
gazdagítja. Ez a késői megjelenés feltünő (igaz ugyan, hogy a pél- 
dány meglehetősen kopott volt), : miutám pl. A.-AIGNER Lagos ,Ma- 
gyarország lepkéi" czímű munkájában repülését IKES teszi. 
szilágy megyében Hadad környékén, a hol annak idején DR. ZrILAmr 
Kiss EspRE fedezte fel, 1914-ben az első példányok julius 4-én, az 
utolsók pedig julius 19-én kerültek hálómba. Ugyanebben az időben 
repült ez a lepke itten 1915-ben is, ugyanis julius 4-től 18-ig. Azt 
hiszem Almásmalom-ban az 4. Laodice repülési ideje augusztus kö- 
zepe lesz. IFI. KLEISL GYULA. 

Megfigyelés a gyapjas pille Hernyőttők —  Wolyó  év- elején 
néhány mesterséges fészekodut helyeztem ki a kertben hasznos ma- 
darak számára. Az egyiket embermagasságban egy nyárfán, pár lé- 


flésés al 


Eb éled kül atták kaér tsa táíta kr szült le hate KÉt slkáhanóá 


dá nát As ÜE 


j 


ül 


pésnyire az ablaktól s a legforgalmasabb kerti út mellett, nyak- 
tekercs ([ynxc torguilla Lrss.) foglalta el s zavartalanul hozzáfogott 
a költéshez. Feltünt, hogy pünkösd óta a háziak közül senki sem 
látta a már egészen szelid nyaktekercset fészke körül, míg folyó 


. junius hó 18-án felnyitottam az odu fedelét s nagy sajnálkozásomra. 
azt láttam, hogy az odu köröskörül zsufolva ki van bélelve a gyap- 


Jas pille (Lymantria dispar Lrss.) különböző nyagyságú hernyóival, 
melyeket DR. SCHMIDT ÁAxTAL múzeumi őr volt szíves meghatározni. 
A mint az odut levettem, még nagyobb volt meglepetésem, mert azt 
láítam, hogy a hernyótömeg alatt a nyaktekercsnek tíz kezdetle- 
gesen költött tojása volt megromolva. 

Nevezetes, hogy a barkály-félékhez tartozó nyaktekereset, mely 
köztudomás szerint kizárólag rovarokkal táplálkozik, ezen ádáz sző- 
rös hernyók arra kényszerítették, hogy fészkét és teljes fészekalj 
tojásait (e faj tojásainak száma 7—12 között váltakozik) elhagyja. 
Ismert tény viszont az is, hogy a különösen rovarokkal táplálkozó 
madarak között a legtöbb irtózik a szőrös hernyóktól s csak kevés 
(pl. a kakuk, sárga rigó) nem veti meg. 

Kisérletet tettem ugyanezen alkalommal fogságban tartott ro- 
varevő madaraimmal (fekete rigó, vörös kövi rigó, barát poszáta, 
fülemile, vörösbegy, kerti rozsdafark. mezei pacsirta, kerti sármány, 
sárga sármány, erdei pinty, zöldike, tengelicze, csíz, kenderike, csi- 
csörke), melyek félnapi koplalás daczára, a gyapjas pille semmilyen 


nagyságú hernyójához nem nyultak. DR. FÉwsyEs DEzső. 
A Dicranura vinula L. hernyőjáról,. — 1911. évi augusztus 


. hó 18-án a Dicranura vinula L. nevű Notodontida egy különleges színű 


hernyójára akadtam a Vág trencséni füzeseiben. A hernyó zöld színe 
jóval halaványabb volt a rendesnél és a rendes példányok hátán lévő 
egyébként lilásbarma folt színe az én példányomon csak annyiban 
ütött el a hernyó általános halvány zöld alapszínétől, hogy némi 
fehéres kék árnyalat látszott rajta, egyébként pedig csak a határait 
jelző fehér sávokról volt észrevehető. Megjegyzem, hogy a hernyó 
feje és az első íz elején látható rózsaszín foltok is halványabbak 
voltak a rendes: példányokénál. Térdekes azonban, hogy mikor her- 
nyóm bábozódni indult és a jellemző sötét .érett" szinezést meg- 
kapta, színének összbenyomása már egyenlő volt a rendes példá- 
nyokéval. DR. PazsiczkY JENŐ. 
Aknarágó oltott szúnyog (Tipulida). — A Proceedings of the 


 Hawaiian Entomological Society 1915. évi III. kötetének 87. lapján. 


Swezev Dicranomyia foliocumiculator néven rendkívül érdekes élet- 
módú új Tipulidát ír le a Hawaii szigetekről. A Tipulidák lárváiren- 
desen földben, rothadó anyagokban, mohában, kivételesen leveleken 
vagy vízi algacsomókban élnek. Azért biológiai szempontból rend- 


132 


kívül érdekes Swezny-nek felfedezése, hogy a fentemlített új faj a 
Cyrtandra paludosa és több rokona leveleiben aknát rágva alakul át, 
a mennyiben ez az első eset, hogy Tipulida ilyen életmódot folytas- 
son. A lárva az aknában alakul át bábbá s bebázódása előtt az akna 
végétől kissé visszahúzódik, előfordul azonbam az az eset is, hogy a 
báb elülső testrésze a levél epidermisének egy nyilásán a külvilág- 
gal érintkezik. Mazánkban a nem több képviselője fordul elő, me- 
lyeknek életmódja teljesen ismeretlen s nagyon hálás feladat volna 
életmódjukat kikutatni. — DR. Kperész IK. 
A magyar rovarászok figyelmébe! — A Magyar Tudományos 
Akadémia elhatározta, hogy a , Magyar írók élete és munkái" ezímű 
nagyszabású életrajzi vállalatot, melyet az Akadémia megbízásából 
néhai Szisüysi Józser nemzeti múzeumi osztály-igazgató készített s 
melynek megjelenése egy negyed századot vett igénybe, tovább 
folytatja s a folytatás elkészítésével DR. Gunvás PÁL egyetemi ma- 
gántanár, nemzeti múzeumi könyvtárőrt bízza meg. A kiegészítő s0- 
rozat első sorban a szépirodalom, hírlapirodalom élő munkásait s a 
tudományos és gyakorlati élet tollforgató, irodalmilag is működő 
egyéneit fogja felölelni, a kik még vagy egyáltalán nem kerültek a 
SZINNYEI-féle lexikonba, vagy a kiknek e vállalatban megjelent élet- 
rajza kiegészítésre szorul. E feladat minél tökéletesebb megoldása 
első sorban az írók saját közreműködésétől függvén, felkérjük ento- 


mologusainkat, hogy életrajzi adataikat és irodalmi működésük jegy- 
zékét közvetlenül a szerkesztő czimére (DR. GUunyás Bán — Buda 
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) beküldeni szíveskedjenek. Az 
önéletrajznak ki kell terjeszkednie az író születése pontos idejétől és 
helyétől kezdve minden fontosabb külső eseményre, közéleti tevé- 
kenységének minden főbb mozzanatára és esetleg azokra a belső 
élményekre 1s, melvek irodalmi működésére hatással voltak. Az 1ro- 
dalmi munkásságot illetőleg fel kell sorolni, hogy mely hirlapokba, 
mely években, minő minőségben (pl. belső munkatárs) s minő. tár- 
gyakról (pl. vezérezikkek) írtak: a bel- és külföldi tudományos és 
szakfolyóiratokban közölt főbb ezikkek ezíme, az egyes folyóiratok 
czímei alatt évrendben sorolandó fel s ugyancsak évrendben soro- 
landó fel az önálló kötet vagy füzet alakjában megjelent eredeti és 
fordított, magyar vagy idegen nyelvű művek czíme, a megjelenés 
helye és éve feltüntetésével (pl. Budapest, 1908.). Végül a szerzőnek 
egyes folyóiratokban vagy lapokban használt álmevei- és betűjegyel- 
nek felsorolása. ; 


1583 


Irodalom. 


Dr. Krancher Osekár: A mézelő méh élete és tenyésztése. 
Fordította Hutter Rezső. 166 I, 1 táblával, 70 képpel és 
5 fejlécezel. Sopron, 1915. Röttig G. és fia kiad. Ára K 450. 


A magyar méhész már több közkézen forgó munkából merít- 
het okulást, elsajátíthatja azokból a neki szükséges tudnivalókat. 
CSak SÖTÉR és AMBRÓZY hatalmas munkáira akarunk emlékeztetni, 
melyek mellett több kisebb-nagyobb munka van hivatva ezen czél- 


nak szolgálni mindazonáltal örömmel kell üdvözölnünk HcrTrER Rezső 


fáradozását, hogy méhészeti irodalmunk újból gyarapodhatott egy 
használható könyveeskével, a mikor az ismert lipcsei szakíró, DR. 
KRANCHER OSZKÁR-nak könyvét magyarra fordította. A könyv nagy 
előnye, hogy szerzője nem a szokott módon tárgyalja az anyagot, 


hanem mintegy tárczaczikkek alakjában vezeti be az olvasót az el- 


méleti és gyakorlati méhészet titkaiba, minden fontosabb dolgot kép- 


ben 1s bemutatvám:. Az egyes fejezetek czímei (Jég és hó — A ta- 
asz sejtelme — Itt a tavasz — A méhek nyara megérkezik — Nyár 
dereka — Az ősz előbiírnmökei — A méhek éve befejeződik!) nem 


185 sejtetik, hogy az. olvasó mi minden oktatásban fog részesülni és 
hogy az összes méhészeti tudnivalókról mily gyorsan és könnyen 
fog általános tájékozódást nyerni. A könyv nyomdai kiállítása csinos, 
a mi a kiadó ezég dicséretére válik. Reméljük, hogy IRRANCHER 
könyve is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a mostani nehéz viszonyok 
után számtalan hívet [og szerezni a méhészetnek. CSIKI. 


5 


0. Kröber: Die palaecarktischen Arten der Gattung Phy- 


socephala Schim — Die Gattung Melamosoma 
Rob.-Desv. — Die Gattung Dalmannia Rob.-Desv. 


FARM t NATüEYEsSel, "TXENOX 1915 Abt Az Fett 105 

pag. 43—91). 
Három kisebb dolgozat a Conopidák családjának küréből, mely 
család monographikus feldolgozásával foglalkozik a szerző. Több 
magyarországi adaton kívül, hazánkból egy új faj a Plwysocephala 


curlticormis leírását 185 adja. DIR: KORNÉSZ IE 
L. Oldenberg: Über cinige Rhamphomyia-Arten. — (Archiv 


í IN HEZESETb ,  JUROKOS TT I AOtG AG 1589 1028 09—8 


Néhány új faj leírása, melyeket Berlim környékén s magasabb 
hegységekben gyüjtött a szerző. Minket annyiban érdekel a dolgo- 
zat, hogy az egyik új faj, a Rh. montana termőhelyei között a Tátra 


(Tátrafüred) 1ís szerepel. DR. KeRrész K. 
So :k 


154 
L. Oldenterg: Veranderlichkeit der Beinfárbung der Ata- 
lamta (elimocera). (1. c.; pag. 92). 


szerző figyelmeztet arra, hogy az egyes fajok lábának a színe 
nem állandó. A Röderta Czernyi Bezzi faj lábszíne fekete, IMerkules- 


fürdő felett, a Cserna egy mellékpatakjában azonban vörösbarna 


lábú példányokat gyüjtött, melyeket var. rufipes név alatt ír le. 
DR. KEnrész K. 


Obenberger, Jan: BeitragzurKenntnis der palaearktisehen 


Kaferfauma. (Coleopt. Rundschau. III, 1914. p. 97— 115)- 


szerző számos új bogarat ír le, melyek közül a faunaterüle- 
tünkről valók: Carabus crodticus subsp. Framkenbergeri a Kapela- 
hegységből (Biecla- Lasica), Triarihron Tredli a horvátországi Skrad- 
ról és Crypiophagus ( Mnionomus) bosniensis Boszna-Brod mellől. 
CSIKTI. 


3ernau, Dr. Gustav: Über die Carabenfauna von Simon- 
tornya. (Coleopt. Rundschau. III, 1914, p. 115— 121). 


szerző Picrricn FeEREwcz-től kapott anyag alapján ismerteti e 
vidék Carabus-féléit, a melyek a következő fajokhoz, illetőleg faj- 
tákhoz tartoznak: C. coriaceus var. banaticus DHL. 6. camncellatus 
australis adeptus WKopnBE, C. granulatus L. és var. inlerstitialis DFT.. 
C. Ullricki var. parvus Gén., C. hortensis var. Pilliehi (új válfaj), C. 
nemoralis , MÜLL., C. Seheidleri var. pamnnonicus ÜSIKI és (0. violaceus 
var. obliguus Toms. —  Felsoroltak közül a €. coriaceus semmikép 
sem a var. banaticus, melynek leírója nem Dant, hanem REDTENBACHRR ; 
a dunántuli cortaceus a törzsfajtól alig különbözik, úgy hogy azt 
külön névvel nem is jelölhetjük, legfeljebb akkor, ha nagyon is rá- 
adjuk magunkat a szőrszálhasogatásra. A 0. cancellatus IoLBp- és 
BERwau-féle fajtái nagy revizióra szorulnak, ha nagy anyag állott 
volna rendelkezésükre, főleg pedig közbeeső termőhelyekről, való- 
szinüleg nem vétkeztek volna annyit. Ugyanezt mondhatjuk a hor- 
lensis új fajváltozatáról is, melyről különben szerző maga is ezt 
mondja : Die Unterschiede sind im ganzen nieht erosz, immerbin ist 
aber diese Kasse bei der geringen Tendenz des hortensis zur Rassen- 
bildung recht bemerkenswert. CSIRI. 
Knirsch, Dr Ed.: Beschreibung. eines neuen Treechus Un- 

garns. (Coleopt. Rundschau. III. 1914, p. 153—155, fig.) 

DR. Pergr KÁROLY az alsófehérmegyei Preszáka melletti bar- 
langban mintegy 15 évvel ezelőtt egy Anophthalmus-t gyüjtött két 
példányban, melyek egyike a bécsi múzeumba került, ezt a példányt 


saltszazaat o sansz ontsüsztll 


-ünthaáül atidedtnketmatuttttttőöe tást tkátstltatssbsátanák kákán 


nel Szakadj sátán llétáüeklés száz nát 


szád 


MAR AZEat aáák atát tudást tá Ült zta ÉBE 


STÁDE ágo FIA Lala özékákk la éa 


j 


írja le szerző ez alkalommal Trechus (Duvalius) Pelrii név alatt és 
ól sikerült képét is közli. — Függelékképen szerző, nekünk magya- 
roknak már megszokott módon, kirohánást intéz ellenünk annyiban, 
hogy nem tud belenyugodni abba, hogy . MiHók az A. cognatus var. 
major Ksigscn-t az előbb leírt var. nyytialic Csixi-vel azonosította. 
Szerző most mindenféle akadékoskodással azt akarja kimutatni, hogy 


Vga 


a két leírás nem fedi egymást és így a nuptialis diagnozisa való- 
 színűleg nem megfelelő, azért ez a név elvetendő és helyette a ké- 
.sőbbi var. major használandó. Ilyen alap nélküli okoskodás is csak 
" osztrák. elmében foganhatik ! CSIKI. 


ZAR i 3 
Breit, Josef: Besehreibung zwölf neuer palaearktiseher 


- Coleopteren-Formen aus der Familie Carabidae 
. (Coleopt. Rundschau. III, 1914, p. 155—170). 


—— A leírt és legnagyobbrészt Közép-Ázsiából származó fajok kö- 
—zül az egyik Horvátországból, a Pljesevica (a Velebit-hegység leg- 
a . északibb részében) északi oldaláról származik. Ez az új vak bogár 
. a Molops (Typldochoromus) Winkleri, mely nevét felfedezője után kapta, 
a ki azt említett helyen erdőben. mélyen a földbe ágyazott kövek 
s alatt, a fák sgjseret között nyolcz példányban gyüjtötte. (SIKI. 


se 
Hl 


MPG Maurice : Notes diverses et diagnoses. (Matériaux pour 


E PéSÉ servir a létude des Longicornes. 9 cah.. 1. partie. 1914, 
; B.3 10 

.. —— Szerző sok új fajeltérést ír le, ezek között egy magyarországi 
. is.van, az Oberea eryihrocephala var. hungarica, melynek diagnozisa a 
következő : Niger, pedibus, abdomine apice. testaceis; thorace im 
disco rufo notato. Hongrie (coll. Pic). CSIKI. 


e Langhoger, Tar Aug.: Scolytidae Croatiae. ; (Entom. Blatt. XI, 
KSS 1915 -p. 151— 159). 


mása "Szerző összeállította a Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok- 
ban előforduló szúfélék jegyzékét, melyben nemcsak az irodalmi ada- 
. tokat és a zágrábi múzeum anyagát, hanem TREDL, HENSSCH, ÖTILLER 
És TEEEea gyüjteményének adatait is felhasználta. A felsorolás 
a ReirrEg 1913. évi meghatározó kulcsa szerint történik. A Scolytidák 
 Scolytinae alcsaládjából 2 nem 14 fajjal, az Ipinae alcsaládból 41 nem 
. 90 fajjal és a Platypodidáktól 1 nem 1 fajjal van képviselve. A fel- 
§ sorolt fajok között találunk néhány olyant is, melyek faunánkból 
. ezideig ismeretlenek voltak, ezek termőhely eikkel együtt a követke- 
ESzőkz  Scolytochelus Kirschi SxaL. (Zengg), Phloeotribus scarabazoides 
— BERN. (Dalmáczia), Leperisinus orni Fucns (Zeleni vir, Brod Moravice), 
. Chaetoptelius vestítus Rey (Orehovica, Dalmáczia), Hylastinus Fank- 


38 


hauseri RErrr. (Klana), Dryocoelcs sardus SrRonm, (Ivanec, Krapina, 
Karlovac), Dr. alni GzoRG (Skrad, Lokve, WFuzine), Coccotrypes dacty- 
liperda F. (Zágráb, Fiume), Thamnurgus caucasicus Rerrr. (Sljeme), 
Pityophthorus exsculptus RAarzB. (Skrad, Javorova kosa) és Pilyogenes 
guadridens Hra. (Dalmáczia). Iz a czikk egy horvátországi erdészeti 
szaklapban is megjelent , Podkornjaci Hrvatske (Scolytidae Croatiae)" 
czímen (Sumarski list, 1915, ny. 5 £ 4). CSIKI. 


Tredt, Rud.: Biologisches von Xyloterus signatus FHabr. 
(Elton. Blatt. A, 19105 p. 16£ 169) 


Szerző, a ki tudvalevőleg a horvátországi Skrad-on erdőgonci- 
nok, leírja azokat a megfigyeléseket, melyeket. ennek a szúfélének 
1912. évi nagy elszaporodása alkalmával tehetett. Az 1911. évi nagy 
szárazság előre sejtette ennek a bogárnak elszaporodását, azért 
szerző ennek az évnek nyarán néhány égerfát vágatott ki, melyek 
ugyan parterősítésre használtattak, de fogófának is szolgáltak, azon- 
ban eredmény nélkül. A bogár 1912. évi rajzása julius hónapra esett 
és pedig az előraj julius 6-—18-ig, a főraj julius 14—21-ig és az utó- 


raj julius 22-től augusztus 2-ig repült. Ez a bogár tehát a korai: 


rajzókhoz tartozik. CSIKT. 


. Társulati ügyek. 


28. rendes ülés 1915. április 16-án. — Az ULnBRicn BEDE el- 
nöklete alatt tartott ülés egyetlen tárgyát Kaápocsa GYULA , A vörös- 
nyakú árpabogár (Lema melanopus L.)-ról" ezímű előadása képezte. 
(Megjelenik folyóiratunk ezidei kötetében). A-nagy tetszéssel [oga- 
dott előadáshoz hozzászólt: DR. HoRvárn Géza, aki elismerését fe- 
jezte ki a kisérletek gondos elvégzéseért és kérdést intéz előadóhoz, 
hogy nem talált valami okot vagy magyarázatot a kártevés mintegy 
tíz évre terjedő szünetelésére. Előadó megjegyzi, hogy nagy befo- 
lvása van az időjárásnak, a nedves és hüvös időnek, a: korai tava- 
szodásnak ; ha a növény fejlődése nem marad vissza, akkor ,a nö- 
vény mintegy kinő a kártevő foga alól". BiRó Lagos az élősködőkre 
vonatkozólag tesz említést, ULBRIcÓn EDE pedig példákat hoz fel a 
rossz időjárásnak a lepkékre való behatására, a mennyiben egyes 
nemek úgyszólván teljesen kipusztulnak egy időre. — DR. KERTÉSZ 
Kácwmás jelenti, hogy sikerült a társaság részére egy bemutató 
mikroszkópot szereznie, a mely az előadóknak szükség esetén ren- 
delkezésére áll. 

Választmányi ülés 1915. május 21-én. — Új tagnak megvá- 
lasztatott Piso KoRNÉL ny. erdőtanácsos (Budapest, I. Logody-utcza 
5). — DR. KeRrész Kánrmáw előterjeszti az első negyedévi pénztári 
jelentést. 


13 


. 59. rendes ülés 1915. május 21-én. — DR. SzABÓó-Parav Jó- 
ZSEF ,A rovarok szerepe a fertőző betegségék terjesztésében" ezímen 
tart előadást. Ilőadásában a rovaroknak ezen a téren való szerep- 
lését ecseteli, majd áttér különösen a jelen háboruban észlelt ese- 
tekre és ecseteli a tetveknek, poloskáknak, hangyáknak stb. szerep- 
lését. — Az érdekes előadás kapcsán élénk eszmecsere fejlődött ki, 
melyben DR. HOoRváÁTHA Gúzaá, SÁNDOR SÁNDOR, DR. KERTÉSZ KÁLMÁN, 
CERVA ERIGYES, DR. KeRrÉSZ ABA, ÚsikI ERNŐ. és, előadó vett részt. 
—. Utána Csixi ERNŐ egy új Bythimus-t mutat be, melyet buzgó tag- 
társunk GunRáwNYI ISTVÁN fedezett fel a budai hegyekben. Az új faj a 
B. Gurányú nevet kapta. — Az ülés végén szóba került még a szo- 
kásos nyári gyüjtőkirándulás megtartása is, melyet azonban a jelen- 
lévők, minthogy ezt csak a környékre rendezhetnők, ennek nagy 
része pedig katonai czélokra igénybe van véve, jobb és békésebb. 
időkre halasztották el. ; 

Választmányi ülés 1915. szeptember 17-én. — Új tagnak meg- 
rálasztatott: Boczgó Jásos magánzó (Budapest, III., Áldás-utcza 13). 
— DR. Kenrrész KáLrmás jelentést tesz a pénztárról és felhatalmazást 


nyer a hátrálékos tagdíjak behajtására. , 
40. rendes ülés 1915 szeptember 17-én. — JaABLoxowskI Jó- 


zsEp alelnök üdvözli a nyári szünet után oly nagy számban meg- 
jelent tagokat, majd DR. HoRvárÓm Géza ,A Magyar Birodalom tol- 
rajpoloskái" ezímém tartott előadást, a melyben ismertette a hazai. 
Nabididákát és bemutatta a faunaterületünkön élő 14 fajt. Izek élet- 
módjának és földrajzi elterjedésének vázolása utám fejtegette a Na- 
Dididák családjának származástani viszonyait. Az előadás kapcsán 
BigRó LaJos felemlíti, hogy a Nabidák (a régi Reduviidák) is kezdik 
az embert enni, akárcsak az Oecamnthus pellucens, ai Prostemmák ezen 
tulajdonsága régóta ismeretes. DR. KERrész KÁLMÁN a Hciomyzidálk- 
ról tartott előadásában, azok származástani méltatása alkalmával je- 
lezte, hogy ezeknél akárcsak az előbbi példánál, a szőrözet nélküli 
alakok az ősibbek. A szőrözet azonban nem elégendő arra, hogy 
ennek alapján az ősiségre következtethessiünk. DR. HoRvárn Géza 
megjegyzi, hogy ebben a kérdésben az általánosítás helytelen is 
lenne, mert az egyes esetekben külön-külön kell e tulajdonságokat 
mérlegelni. — — APFELBECK VIKTOR a sarajevol múzeum őre, a ki át- 
utazóban részt vehet ülésünkön, bemutat. két orrmányos bogarat, 
melyek közül a Phyllobius pictus Srev.-ről jelen budapesti tartózko- 
dása alatt a Nemzeti Múzeum és Győkgrrv gyüjteménye. alapján 
meggyőződhetett, hogy az Magyarország nyugati részében (Zala 
megye) tényleg előfordul, a mi azért érdekes, mert ez a faj tulajdon- 
képen pontusi állat. — DR. KERrész KáLmás a legyek Pachygastrinae 
alcsaládját ismertette, részletes képet nyujtván azok morphologiai és 
oekologiai viszonyairól. — 


,ROVARTANI LAPOK" 


XXII. Band. April —Oktober 1915. . 4-—10. Heft. 


p. 61. — E. Csiki: Otto Herman. 1835—1914. (Ait Portrait- 
Tafelbeilage). — Am 27. Dezember 1914 entsehlief nach kurzem 
Leiden der Nestor der ungarischen Zoologen OTrro HERwmaws im Álter 
von 80 Jahren. Er wurde am 283. Juni 1835 zu Breznóbánya gebo- 
ren, wo er schon in seiner esten Kindheit die Schönheiten der Natur 
bewundern lernte, wozu sein Vater, der hier ÁArzt war. viel beitrug, 
nachdem er selbst ein Freund der Ornithologie war. Der junge HER- 
max besuchte nachher das Gymnasium in Kassa, -nach dessen Absol- 
vierung er nach Wien zog, um technische Ausbildung zu erhalten. 
Der Tod seines Vaters nöthigte ihn aber bald seine Studien vorlaufig 
zu unterbrechen. sich sein tágliches Brot durch Arbeit zu erwerben. 
Erst nachdem er auch seine militarische Dienstzeit hinter sich hatte. 
konnte er weiter lernen. Im Jahre 1863 eilte er nach Polen. um unter 
den Polen gegen Russland zu Kámpfen. Ein Jahr spüter kam er 
nach Ungarn zurück, wo er am Museum in Kolozsvár eine Kusto- 
denstelle erhielt. Hier musste er die zoologiscehe Sammlung sozusa- 
gen frisch gründen. Er sammelte fest, bereiste verschiedene Gegen- 
den siebenbürgens und sammelte und beobachtete überall mit grös- 
stem Fleisse, bracbte eine sehr reichhaltige Sammlung zusam- 
men, welche auch jetzt noch den Grundstock genannten Museums 
bildet. Zuerst beschaáaftigte er sich mit Insekten, welchen sich bald 
die Vögel und Spinnen zugesellten. 1872 verliess er das Siebenbür- 
gische Museum in Kolozsvár, art-eitete einige Jahre an seiner all- 
bekannten Spinnenfauna Ungarns, bis er als Kustosadjunkt ins 
National-Museum nach Budapest gelangte. 1879 verliess er aber auch 
dieses Museum, nachdem er zum Reichstagsabgeordneten der Stadt 
Szeged gewahlt wurde. Seine wissenschaftliche Tátigkeit führte er 
aber fleissig fort und beschenkte die ungarische Literatur mit zahl- 
reichen ogrundlegenden Werken, welche jedes ein wares Meisterwerk 
ist. 1593 wurde er mit der Leitung der Ornithologischen Zentrale 
betraut. deren Direktor er bis zu seinem Tode war. Ausser zabl]- 
reichem politiscehen Arbeiten, publizierte er viel über Orthopteren, 
Spinnen, Vögel, Fische und ungarische Ethnographie. Eine Übersicht 
seiner entomologisehen Arbeiten ist auf p. 64—67 des ungarischen 
Textes gegeben. 

p. 67. — E. Dudich: Beitráge zur Káferfauna von Nagy- 
salló und Umgebung. — Der jetzt im Kriegsdinst stehende 


Verfasser veröttfentlieht che Liste der in der Umgebung seiner Va- 
terstadt Nagysalló (Komitat Bars) gesammelten Carabiden, Ceram- 
byeiden, Chrysomeliden und Scarabaeiden. 

p. 10. — E. Diószeghy: Lepidopterologisehe Notizen. — 
Verfasser beriehtet über das durch sehr sehleehte Witterung beru- 
fene Jahr 1913, welches trozdem vieles interessante bot. wenn auch 
hauptsachlieh die Tagfalter sehr scehwach aufgeetreten sind. 


p. 72. — Dr. Z. Szilády: Verzeichniss meiner Insekten- 
ela men em an Ungarn ÍV. Lepidoptera (ÉT Tem. Ver 


fasser bringt den Sehluss" seines Verzeichmisses der Lepidopteren, 
welche er in verschiedenen Gegenden des Landes sammaelte. 


E 70 DOT. Zilahi Kiss: Neuere Daten zür Elymen 
oöpterenfauna von Ungarn. II. — Verfasser bringt den Schluss 


des Verzeiehnisses, in welchem die für Ungarn neuen Arten dureh 
fetten Druck hervorgehoben sind. Die lateimischen Diaenosen der 
neuen Art und Varietáten sind im ungarischen Text eimzusehen. 


p. 86. — Dr. J. Pazsiczky: Odontosia sSieversi Mén. in 
Ungarn. (Mit Abbildung). — Verfasscr beriehtete ím vorjahrigen 


Bande (XXI, p. 58) dieser Zeitschrift über das Auffinden dieser Art 
in Ungarn (Irencsén) und beriehtet nun über die diesjahrigen 


Züehtungsergebnisse, welche 9 c" und 5 9 ergaben. 
p. 88. — Dr. J. Pazsiczhy: Bine neue Aberratjon der 
Bárenspinner. — [Is wird Spilosoma urticae ab. nova Alexandri 
] 


aus Trencsén besehrieben. Lateinische Diagnose im ungarischen Text. 

p. 88. — E. Csiki: Die Buprestiden Ungarns. VI. — Ver- 
fasser bringt den Sehluss der Bestimmungstabellen der ungarischen 
Buprestiden. Es wird die Gattung Agrilus, Cylindromorphus (mit der 
. neuen Art dalmatinus, p. 103) und ven den. Trachydini die Gattung 
Aphanmisticus, Trackys und Habroloma behandelt. 

p. 107. — Gy Kadocsa: Die Lebensweise und Bekamp- 
fung des Getreideháhnehens (Lema melanopus L.) I. — Das 
" Getreidehühnehen (ZLema melanopus £) ist als landwirtschaftlieher 
Schádling aus Ungarn schon vom Anfange des verílossenen Jahr- 
hunderts bekannt. Grossen Schaden verursachte es am Anfange der 
neunziger Jahre des verfílossenen und den letzten Jahren dieses Jahr- 
hunderts. Obzwar der Schüádling in Unga.n im erster hReihe em 
Bewohner der Ebenc ist, findet man ihn auch im hügeligen Gebiete 
-überall, wo das Klima und der Boden dem Gerste- und Haferbau 
günstig ist. Das massenhafte Auftreteu des Sehádlings ist periodisch. 
Waihrend einer Reihe von Jahren nimmt das befallene Gebiet an 
. Grösse zu, die Verheerung erreieht den Höhepunkt, dann nimmt die 
Zahl des Schádlings und die befallene Fliche wieder ab. Die Ursache 
dieses periodisehen Zurückgehens ist in erster Reihe in der massen- 


140 


haíten Vermehrung seiner kleinen Feimde und in den klimatischen 
Verháltnissen zu suchen. Lema melanopus ist als Schadling auch aus 
dem Ausland seit langer Zeit bekannt, jedoch kommt der Kafer als 
bedeutender landwirtschaftlieher Schádling nur in Österreich, Ru- 
műnien und besonders Russland in Betracht. — Zum Sehluss wird 
des Katét (Mo Aj sem án (oszt seime agyestetoz 25 SB ESsaőr 
Fig. 3, A), die Puppe (Fig. 3, B) und deren Kokon (Fig. 3, C) aus- 
führlich besechrieben. 


p. 128. — E. Csiki: Ein neuer Pselaphide aus den 0f- 
ner Bergen. — Beschreibung des neuen Byilinus Gurányii, dessen 


erste Fühlerglieder (Fig. A), im Vergleich zu jenen des B. crasst- 
cormis MorscH. (Fig. B) abgebildet werden. Lateinische Diagnose im 
" ungarischen Text. 

p. 125. — dJ. Laczó: Neue Kafer-Aberrationen. — Ver- 
fasser beschreibt je drei Aberrationen vom Cicindela campestris und 
Rosalia alpina (lateinische Diagnose im ungarischen Text) und gibt 
Abbildungen deren Flügeldeckenzeichnung. 

p. 127. — Dr. J. Szabó-Patay: Die Insekten als Verbrei- 
ter von Infektionskrankheiten und die Bekümpfung der- 
selben. — Verfasser führt jene Insekten auf, welche als Übertráger 
von Infektionskrankheiten bekannt sind und eibt Katschlage über 
die Methoden, durch welche jene Insekten vom Menschen fernge- 
halten, bezüglieh vernicbtet werden können. 


p. 180. — Gy. Kleist: Neuerer Fundort von Argynnis 
Laodice Pall. in Ungarn. — Der neue Fundort ist Almásmalom 
nm Komitat Szolnok-Doboka. . 

p. 130 — Dr. D. Fényes: Beobachtung über die Raupen 
des grossen Schwammspinners. — Hine Menge dieser Raupen 


zwangen einen Wendehals sein Nistkástchen zu verlassen, demzufolge 
auch das Gelege von 10 sehwach bebrüteten Biern zugrunde gehen 
musste: 

p. 1831. — Dr. J. Pagsiceky: Über die Raupe von Dicra- 
nura vinula L. — Verf. berichtet über cine abweichend gefürbte 
Raupe, welche erst vor der. Verpuppung normal wurde. 

p. 131. — Dr. K. Kertész: Eine minierende Tipulide. — 
Bericht über Entdeckung von Dicranomyia foliocuniculator SwEzgy auf 
Hawai, welche sich in den Bláttern von Cyrtandra etc. entwickelt. 

p. 133—136. — Literatur. Besprechung der Arbeiten von. 
KRANCHER, KRÖBER, ÖLDENBERG, ÖBENBERGER, BERNAU, KSIRsCH, BREIT, 
Pic, LANGHOFFER und TREDL. 

p. 136—137. —  VFereinsangelegenheiten. Bericht über die 
5238—10. Sitzung der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft. 


rélnökűt skála zszatmázízsátánnűktésö öásáköztk Say állal átkaíhtódéset él mént eltették ötátátkaza s ösatalátt d iásézez kkel hánátta sz s Éa 


VEnnikútte e FG Vá Évek e salata ll 


MESET d 


ROVÁRTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


A 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


XXII. KÖTET. — 1915. 


1 arczképmelléklettel és 35 szövegközti képpel." 


58 BUDAPEST, 1915. 
A. ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHÍVATALA 
II.., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3, 


Tartalomjegyzék. 


Lapszám 

Bokor Elemér: Barlangkutatás nehézségekkel — —-- — — 14 
Csiki Ernő: Herman Ottó. 1335—1914. (Arczképmelléklettel) — 61 
— — Magyaroiszág Buprestidái. VI. — — — — — — 88 
— Új Pselaphida a Budai hegyekből (képpel) — — — 123 
—  Szépligeti Győző emlékének. (Arczképpel) —. — — 142 
Diószeghy László: Lepkészeti jegyzetek  — — — — —-—  Tr0 


Dudich Endre: Adatok Nagysalló és vidékének bogárfaunájához 67 
Goics András: Az Angerona prunaria L. második generácziója 12 
Jablonoeski József: Nemzetközi vonatkozások és a rovartan 147 
Kadocsa Gyula: A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus 
15) életmódja és 16tása. 1 TT (S képpel — — -— 107, 154 
Kertész Kálmán: A magyarországi Syrphidák nemei(17 képpel) 1 
Z. Kiss Endre: Újabb adatok Magyarország Hymenoptera- 
faunájához. I—II. .— — — -—  — — — — 19, 76 
Taczó. József: Új bogárfajváltozatok (7 képpel) — — — — 125 
Pazsiczky Jenő: Az Odontosia sieversi Mén. Magyarországon 
(képpel) — — c — — — 0 8b 
— A medvepillék új fajváltozata  — — — — — — 88 
Rebel H.: Adatok Magyarország lepkefaunájához. IX. — —  1rl 
Szabó-Patay József: A rovarok mint a .fertőző betegségek 
terjesztői és az ellenük való védekezés — — — — 121 
Szilády Zoltán: Magyarországi rovargyüjtésem jegyzéke. IV. 
Lepidoptera. I-II. — — — — — — — —  833,172 
Különfélék, 
Csiki Ernő: T KNorlevie Antal — — — — — — — 483 
— — Kapczy-Haber Lajos bogárgyűjteménye a Magyar Nem- 
zett Múzemnban 
Fényes Dezső: Megfigyelés a gyapjas pille hernyóiról — — 130 
Jablenowski JTőzsef: Külföldi entomologiai hírek — — — 44 
Kertész Kálmán: Aknarágó oltott szúnyog (Tipulida) — — 1831 


ifj. Kleist Gyula: Az Argynnis Laodice Pall. újabb magyar- 


országi termőhelye — — — — — — — — — 130 

Pazsiceky Jenő: Sesia scoliaeformis Bkh. Magyarországon — 46 

—. Dicranura vinula L. hernyójáról — — — — — — 1831 

A magyar rovarászok figyelmébe — — — — — — — 132 
Irodalom. 


Az ismertetett munkák szerzőinek jegyzéke : 


Benick 192; Bernau 1834; Breit 135; Knirsch 134; Krancher 133, 
190; Kröber 133; Langhotter 130; Müller 191; Obenberger 1834; 
Öldenberg 133, 134; Petri 192; Pic 135 ; Tredl 136; Zimmerman 191. 


Társulati ügyek. 


A választmányi ülésekről — — -— — — — — 47, 136, 137 
A rendes ülésekről (39-42 üléses 0 58136 197 192 
A közgyűlésrő  — — — — — — — — — — — 47 


FHÓOVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA 


XXII. KÖTET. 1915 NOVEMBER—DECZEMBER. 11—12. FÜZET. 


SZÉPLIGETI GYŐZŐ 
1855—1915. 


Rovartani Lapok, XXII. 11—12. (1915. XII. 30). 


Szépligeti Győző emlékének. 
Irta: CsTKI ERSÖ. i 


A halál bőven arat mostanában, a míg nemzetünk ifjusága 
hazánkért vérzik el, öregeinket sem kiméli a sorsdöntő idő. Egymás- 
után veszítjük el jeleseinket. A magyar rovarászoknak is kijut belőle 
bőven. Alig borult az anyaföld egyik kiváló tudósunk földi marad- 
ványaira, újból megnyilt egy sír a budai hegyek aljában, hogy örök 
pihenőt nyújtson a természettudományok egyik rajongó munkásának 
SZÉPLIGETI Győző-nek. Súlyos betegség, hosszas szenvedés után a 
halál neki megváltás volt, a magyar tudományra nézve azonban idő- 
előtti nagy veszteség. 

SZÉPLIGET" eleinte a .scientia amabilis" lelkes követője volt, a 
ki nemcsak Budapest környékének szép flórájában tudott gyönyör- 
ködni, hanem egymásután kereste fel hazánk érdekesebb flóravidé- 
keit, hogy azokat megismerhesse, saját és kortársai növénygyűjte- 
ményét gazdagíthassa, hogy Magyarország flóráját kutassa, annak 
megismerését előmozdítsa. Gyüjteménye már óriásira növekedett, 
mikor az elmult évszáz nyolczvanas éveinek közepe táján hirtelen 
kedvét veszítvén, lassanként inkább a rovartani kutatásokra tért át. 
Az az áldatlan harcz, melv abban az időben botanikusainkat egy- 
mástól elválasztotta, a szerény munkást elkedvetlenítette. Az a sze- 
mélyeskedő harcz, melyet kiváló botanikusaink egymással vívtak, 
neki sehogysem tetszett, előre látta, hogy ebből csak a tudománynak 
lesz kára. Még botanizálása közben keltették fel figyelmét a növé- 
nyeken található levéltetvek és gubacsok és az utóbbiakat előidéző 
különféle rovarok. És itt úgyszólván teljesen szűz talajra akadt, ha- 
zánk enemű rovarait előtte alig kutatták, — munka tehát akadt bőven. 

A Nemzeti Múzeumban SzÉPLIGEri új próbálkozása a legnagyobb 
méltánylásra talált. MocságyY SáwxpoR-ban, a ki a múzeumban a hár- 
tyásszárnyúak gyüjteményét gondozta. hozzá hasonló jólelkű és -sze- 
rény mesterre és jó barátra talált, a kinek buzdítására az eddig 
figyelemre alig méltatott Braconidák és Ichneumonidák gyüjtésére 
és tanulmányozására vállalkozott. A növénygyüjtés így mindinkább 
hátraszorult és SzÉPLIGETI hamarosan egyike lett a legszorgalmasabb 
rovarászoknak. A hazai Braconidákról irott tanulmányai révén a kül- 
föld szakemberei is figyelmesekké lettek ő reá és nemcsak egyes 
rovarászok, hanem a legnagyobb múzeumok is bőven ellátták anyag- 
gal, kérvén annak feldolgozását. Így SzéPLiGEri kénytelen volt a ma- 
gyar fauna mellett a palearktikus, sőt nemsokára az egész földkerek- 
ség Braconida- és Ichneumonida-faunáját tanulmányai körébe vonni. 
Ezek képezték azután halála " bekövetkeztéig tanulmányainak egyet- 


sEgE, 2 Zé kz 


; 
i 
; 
A 


Vasa sát sáááaátteítkásüléítá 
dúl 


len tárgyát, melyekről számtalan közleményben, kisebb-nagyobb 


munkában számolt be. Munkáival a rovartani világirodalomban ma- 
radandó emléket emelt magának, úttörő monografikus tanulmányai- 
val pedig ezekre az eddig elhanyagolt csoportokra felhívta a figyel- 


met, az érdeklődést, sőt a további munkálkodásra buzdított és szak- 


erőket nevelt 

SZÉPLIGETI Győző 1855. augusztus 21-én született Zirczen, a hol 
atyja az apátság gazdatisztje volt. Középiskolai tanulmányait a budai 
főreáliskolában, főiskolai tanulmányait pedig a budapesti tudomány- 
egyetemen és a műegyetemen végezte. 1877-ben a természetrajzból 
és vegytanból nyert középiskolai tanári oklevelet. 1876—77-ben a 
gyakorló főgimnáziumban mint gyakorló tanár, 1877—1879 és 1890 — . 
1912-ig a belvárosi főreáliskolában, közben pedig a IX. ker. polgári 
fiúiskolában működött mint a természetrajz tanára. 1912-ben nyuga- 
lomba vonult, hogy minden idejét kedvencz rovarai tanulmányozá- 
sának szentelhesse. Ezt az óhaját azonban sajnos már nem vihetje 
keresztül, súlyos kór támadta meg, mely munkakedvét teljesen meg- 
bénította és csak nagy akaratereje mellett tudta súlyos fájdalmai 
közben legalább megkezdett munkáit befejezni. Pedig milyen szép 
tervei mentek füstbe, mennyit akart még a nyugalombavonulás által 
elért pihenés alatt elvégezni. Az egész világról származó felette gaz- 
dag anyag ment át kezein; ennek az anyagnak megismerése első- 
rangú szakemberré avatta és így nagy kára a tudománynak, hogy 
értékes tanulmányait már nem fejezhette be, közre már nem bocsát- 
hatta, mert folyó évi márczius 24-én megszünt élni. 

SZÉPLIGETI nagy herbáriumát már 1912-ben, gazdag Braconida- 
és Iehneumonida-gyüjteményét pedig közvetlenül elhalálozása előtt 
juttatta ajándékképen a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ezzel az elha- 
tározásával örök emléket állított magának, a Múzeum pedig tisztelet- 
tel fogja ennek a szerény és szeretetreméltó tudósnak nevét az utó- 
kornak átadni. Mi egy őszinte barátot, egy önzetlen kartársat veszí- 
tettünk benne, kinek emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. 

Szépligeti Győző megjelent munkáinak jegyzéke : 

1. Adatok a budapest-vidéki Növénytetvek faunájának ismeretéhez. 
(Rovarászati Lapok. Pécs, 1883, p. 1—5, 17-— 20). 

2. Adatok a gubacsok elterjedésének ismeretéhez különös tekintet- 
tel Budapest környékére. (Természetrajzi Füzetek. XIII, 1890, p. 
12—95). — Kivonat: Beitráge zur Kenntniss der Verbreitung 
der Gallen mit besonderer Rücksicht auf die Umgebung von 
Budapest. (I. c. p. 40—44). 

3. — Adatok a magyarországi gubacsok ismeretéhez. (Természetrajzi 


144 


it 


IS 


Füzetek. XVIII, 18953, p. 214—219). — Kivonat: Beitraáge zur 
Kenntniss der ungarischen (Gallen. (]. c. p. 293). 
A magyar fauna Gasteruption-fajai. — Species faunae hungari- 


cae generis Gasteruption. (Természetrajzi Füzetek. XVIII. 1895. 
p. 80—81). 

Adatok a magyar fauna Braconidáimmak ismeretéhez. I. (Termé- 
szetrajzi Füzetek. XIX, 1896, p. 165—186). — II. (I. c. p, 285 — 


321). — Kivonat: Beitrage zur Kenntniss der ungarischen Bra- 
coniden. I. (1. c. p. 223—242). — II. (l. c. p. 359—388). 


Ueber Polydegmon Foerster und eine neue Gattung der Sigal- 
phidae. (Wiener Entomologische Zeitung. XV, 1896, p. 145—1419). 
Cephaloplites novum genus Braconidarum. (Természetrajzi Fü- 
zetek. XX, 1897, p. 600— 601). 

Adatok a Chelonus-nem ismeretéhez. — Beitráge zur Kenntniss 
der Chelonus-Arten. (Természetrajzi Füzetek. XXxI. 1898, p. 
207—231). 

Adatok a magyarországi Ophion- és Banchus-félék ismeretéhez. 
(Rovartanmi Lapok. V, 1898, p. 29—32). — Kivonat: Beitráge zur 
Kenntniss der ungarischen Ophioniden"und Banchoiden. (Il. c 
Auszu$ p. 3). 

Adatok a magyarországi Metopius-, Orthocentrus- és Exochus- 
félék ismeretéhez. (Rovartani Lapok. V, 1868, p. 59—61). — Ki- 
vonat: Beltrage zur Kenntniss der ungarischen Metopioiden 
Orthocentroiden und Exochoiden. (I. c. Auszug p. 5—6). 
Adatok a magyarországi Bassus-félék ismeretéhez. (Rovartani 
Lapok. V, 1898, p. 15—18) — Kivonat: Beitrüge zur Kenntnis 
der ungarisehen Bassoiden. (1 c. Auszug p. 8—9). : 
Adatok a Magyarországi Pimpla-félék ismeretéhez. I. Subfam. 
Pimploinae. 1—II. (Rovartani Lapok. V, 1898, p. 94— 96, 121— 
124). — Kivonat: Beitrage zur Kenntnis der ungarischen Pim- 
ploinae. I—II. (1. c. Auszug p. 12—14, 15—17). 

Magyarországi Braconidák. Újabb adatok a Magyar Birodalom 
állatvilágához. (Rovartami Lapok. VI, 1899, p. 98—102). 

Adatok a magyarországi fürkésző darazsak ismeretéhez.  — 
Beitráge zur Kenntniss der ungarischen Ichneumoniden. (Ter- 
mészetrajzi Füzetek. XXII, 1899, p. 213—246). 

Fam. Cecidomyidae. (A Magyar Birodalom Állatvilága. Fauna 
tegni Hungariae. Diptera, p. 16-21. Budapest, 1899). 

A gubacsokról. I. A csertölgy gubacsai. (A Természet. III, 1900. 
10. sz., p. 1—7, számos rajzzal). — II. A kocsányos-, kocsán- 
talan-, pelyhes- és a magyar-tölgy gubacsai. (1. c. 14. sz., p. 
6— ola Id 57205 ID. 6—1 3 110 szi JD. 3—0). 

Braconiden aus MEN Cnáása in der Sammlung des Ung. National- 


9 E 5 ár OT VESS, ) 


maddtttta b tk kn 


a Naszr 


vl 
: 


590 


Museums. (Természetrajzi Füzetek XXIII, 1900, p. 49— 65). 


Magyarországi új Braconidák. — Neue Braconiden aus Ungarn. 


(Természetrajzi Füzetek. XXIII, 1900, p. 213—219). 

Adatok a magyarországi fürkésző darazsak ismeretéhez. — 
Beitrage zur Kenntniss der ungarischen Ichneumoniden. II. 
élezmészettajzi Hüzetek. XXIII 1900. p. 1— 38). 

Joppinen des Ungarischen National-Museums. (Természetrajzi 
Füzetek. XXIII. 1900. p. 27r—290). 


 Braconiden aus Syrien und Palástina in der Sammluno des 


Ung. National-Museums. (Természetrajzi Füzetek. XXIV, 1901, 
0152 ÉESÉSE 
Tropische Cenocoelioniden und Braconiden aus der Sammlung 
des Ungarischen National-Museums. (Természetrajzi Füzetek. 
NOEIN: Í90T :p. 353. 402). 3 5 

A palaearktikus Braconidák meghatározó táblázatai. (Pótfüzetek 
a Természettudományi Közlönyhöz. XXXIII, 1901. p. 174—184, 
261—2585). ; 

Hymenopterák. — Hymenopteren. (Zichy Jenő gróf harmadik 
ázsiai utazása. II. kötet. 1901, p. 125—131. 137—153). 
Tropisehe Cenocoelioniden und Braconiden aus der Sammlung 
des Ungarischen National-Museums. II. (Természetrajzi Füzetek. 
ER V 1902. p. 39—81). 


. Neue Trigonalys-; Megalyra- und Stephanus-Arten aus der 


sammlung des Ungarischen National-Museums. (Természetrajzi 
Füzetek. XXV, 1902. p. 525—531). 

A palaearctikus Bracon-félék rendszere. (Állattani Közlemények. 
E 1902 p. 126" 137. 10 rajzzal). 

Neue Evaniiden aus der Sammlung des Ungarischen National- 
Museums. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. -I, 1903, 


304—395). 


Neue Joppinen aus der Sammlung des Ungarischen National- 


. Museums. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. I, 1903, 


p. 4(r— 433). 
A palaearctikus Bracon-félék rendszere. 3. és 9. alcsalád : Rhogas- 


. és Rhyssalus-félék. (Állattani Közlemények. II, 1903. p. 105—114). 


81. 


Übersicbt der Gattungen und Arten der paláarktisehen Braconi- 
den. (Mathem. u. Naturw. Berichte- aus Ungarn. Leipzig, XIX, 


SJ p Úls 203). 


Südamerikanische Braconiden. (Annales hist.-nat. Musei Natio- 
nats Hungarici. II; 1904, -p. 1735—197). 


. Espéces nouvelles d" Iehneumonides et de Braconides du Museum 


da Histoire Naturelle de Paris. (Bulletin Museum Paris. IX, 1904, 
p. 336—338). 


146 


41. 


43. 


41. 


46. 


50. 


Hymenoptera aculeata írom Egypt and the White Nile. Braco- 
nidae. (Jágerskiöld Expedition. I, No. 14, p. (10—11, 1904). 
Hymenoptera. Fam. Braconidae. (Wytsman, Genera Insectorum. 
Pars XXII. Bruxelles, 1904, p. 1—1583, tab. 1—3)]. 
Hymenoptera. Fam. Ichneumonidae (Gruppe Ophionidae), sub- 
fam. Pharsalinae— Porizontinae. (Wytsman, Genera Insectorum. 
Hase. XXXIV. Bruxelles 19055 p. 1 r1, tab. 127 

Exotische Braconiden aus den aethiopischen, orientalischen und 
australisehen Regionen. (Annales hist.-nat. Musei  Nationalis 
Hungarici. III, 1905, p. 25—55). 

Übersieht der paláarktischen Ichneumoniden. 1. Theil. (Annales 
hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. III, 19053. p. 508—540). 
Beitráge zur Kenntnis der Imsektenfauna von Kamerun. 29. Bra- 
conidae. (Arkiv f. Zoology, Stockholm. III, 1905, nr. 14, p. 1—11). 
Übersieht der Gattungen und Arten der paláarktisehen Braco- 
niden. (Mathem. u. Naturw.. Berichte aus Ungarn. Leipzig, XX, 
1905, p. 55—64). 

Neue exotisehe Ichneumoniden aus der Sammlung des ungari- 
sehen National-Museums. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis 
Hungarici. IV, 19065 p. 119— 156). 3 
Braconiden aus der Sammlung des Ungarischen  National- 
Museums. I. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. ÍV, 
1906, p. 547— 618). 5 

Colleections faites par le baron Maurice de Rothschild dans 
VAfrigue oriental. (Bulletin Museum Paris. 1907, p. 34— 36). 
Collections faites par M. M. de Rothschild dans VAfrigue orien- 
tale. Insectes Hymenopteres-Ichneumonides. (Bulletin Museum 
Paris. 1907, p. 136— 139]. 

Braconiden aus der Sammlung des Ungarisehen National-Museums. 
II. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. VI, 1905, p. 
597—427). 

Jacobsowsche Hymenopteren aus Semarang (Java). Evaniden, 
Braconiden und Iehneumoniden. (Leyden Museum Notes. XXIX, 
1908, p. 209— 260). ű 

Braconidae und Iehneumonidae. (Sjöstedts Kilimandjaro— Meru 
Expeditiou. Uppsala, 1908, III, p. 25—95, pl. 3—5). 

Braconidae und Iehneumonidae. (Die Fauna Südwest-A ustraliens. 
I, 1908, p. 317—324, Taf. 1). 

Jacobsonsehe Hymenopteren aus Java und Krakatau. Braconiden 
und Ichneumoniden. Teil II. (Leyden Museum Notes. XXXII, 
1910, p. 85—104). 

Descriptiond une espéce: nouvelle d"Opius (Braconidae) de VAfrigue 
méridionale. (Bollett. Laborat. Zoolog. Portici. IV, 1910, p. 246). 


ee kzlásá on aáásttélltbé aa akin Call Átalélá azán sálküskt das] msákóés u 


51. Übersicht einiger Gattungen der Banchoinae. (Archivum Zoolo- 
öreum 1 1910, p. 183- 1836). i 

52. Hymenoptera. Fam. Ichneumonidae. Gruppe Mesochoroidae 
(Ophionidae part.). Subfam. Limnerinae, Mesochorinae, Adelo- 
gnathinae, Plectiscinae, Banchinae, Neomesochorinae, Megaceri- 


nae und Paniscinae. GW ytitsman, Genera Insectorum. Bruxelles. 


Fase. 114, 1911, p. 1—99, tab. 1—2). 
523. Zwei neue Braconiden aus Brasilien. (Bollett. Laborat. Zoolog. 
Portiei. V; 1911, p. 285—286). 


54. Ein neuer Sigalphus fSSASPIT AS aus Dacus oleae Gmel. (Bol- 


lett. Laborat. Zoolog. Portici. V, 1911, p. 323) 


55. Braconidae der I. joska ák (Wissensehafti. 


Ergebnisse der Deutschen Zentral-Afrika-Expedition. 1907—1908. 
E Eerpzis, TIT 1911, p. 3 


. 56. Neue afrikanische Braconiden aus der sammlung des Ungari- 
. — scehen National-Museums. (Annales hist.-nat. Miuűsei Nationalis 


Hungarici. XI. 1913, p. 592—603). 


ör. Braconidae gesammelt von Prof. F. Silvestri in Africa. (Bollett. 


Laborat. Zoolog. Portici. VII, 1913, p. 101—104). 

58. Ichneumoniden aus der Sammlung des Ungarischen National- 
Museums. I. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. XII, 
1911, p. 4141—131). " 

59. Central-Afrikanische Braconiden des Congc-Museums. (Revue 
Zoologigue Africaine. III, 1913—14 [1914], p. 403—420). 

60. Afrikamisehe Braconiden des belgischen Naturbistorisehen Mu- 
seum. (Annales Soc. Entomolog. Belgigue. EVIIDI, 1914, p. 
SOIT 18). 


Nemzetközi vonatkozások és a rovartan. 


Irta: JABLONOWSKI JÓZSEF. 


a 


A Franczia Rovartani Társaság 1915. évi januárius 13-án tar- 


tott közgyülése alkalmával elhatározta, hogy tényleges tagjait meg- 


szavaztatja a társaság német tagjainak kirekesztése végett. A szava- 
zás az ezen társaságban szokásos módon, tehát posta útján történt 
meg s eredménye mint azt az amerikai , Science" f. é. május 7-iki 


számából megtudjuk, a következő volt. 


. A szavazásban résztvett összesen 270 tag ; valamennyi német 
za a társaságból való azonnali kizárása (az amerikai szó erre 
expulsation, vagyis kidobás, kikergetés) mellett szavaztak 126-an, 
az előzetes vizsgálat után való kizárásra 103-an, az ellenségeskedés 


megszüntetéséig a jelenlegi állapot (status guo) fentartására 537-en, 


a feltételes kizárásra-1 tag szavazott. 2 szavazati lap fehér volt, egy 
tag pedig nem szavazott. Minthogy a szavazatok nem érték el a 
többséget, hogy annak alapján a közvetetlen kizárást egyszeriben (en 
bloc) ki lehetett volna mondani, a kérdést visszaküldték a társulat 
tanácsához, hogy vegye fontolóra a közhangulatot, a szavazó levele- 
ket, valamint a feltételeket. a melyek mellett a német tagokat ki kel- 
lene rekeszteni." Eddig tart a . Science" tudósítása. Sajnos, hogy ez 
az értesítés kissé homályos. Így nem is sejtjük, hogy az ,előzetes 
vizsgálat" mire terjed. mi a , feltételes kizárás" és különösen mit kell 
értenünk a legutóljára említett .közhangulat, a szavazó levél és a 
feltételek" alatt. , 

. Azt hiszem, hogy e társaság emez eljárása felett a vélemények 
nem igen fognak elágazni és aligha akad entomologus, tartozzék az 
a hadakozók bármely felekezetéhez, a ki ebben valami ésszerűséget 
látna. 

E társulatról tudnunk kell, hogy tagja lehet bárki. a ki a tag- 
ságra ajánlkozik s ha fizeti a rendes tagsági díjat. Igaz ugyan, hogy 
a tagok közé való felvételkor a társaság szavaz egyik-másik választ- 
mányi ülésén a javasoló, illetőleg ajánló tag véleménye alapján, ez 
azonban nem komoly szavazás, mert bizony az ilyen ülésen leg- 
többször édes-kevés tag szokott jelen lenni. (Az elnök igen sokszor 
távol van). A fő, hogy az illető ajánlkozó szaporítja a fizető tagok 
számát. Nagy megtiszteltetés tehát nincs benne ; anyagi haszon azon- 
ban van a tagra nézve. mert a társaságnak, habár kétségbeejtően 
rendetlenül és felette későn megjelenő, de egyébként mindig kitünő 
tartalmú kiadványait olcsóbb áron kapja meg. Viszont a taxok na- 
gyobb száma a társaságra nézve nagy haszon, mert ezektől függ a 
jövedelme .is. Ia kap is e társaság szép állami évi segélyt (1000 
Írc-nál valamivel többet) s habár 1832. óta vagyona is jelentékeny 
nagyra (most körülbelül 150.000 frc-ra) nőtt, mégis. kivált régebben 
megjelent kiadványainak mesteri kiállítású színes s egyéb rézmet- 
szésű táblái sok pénzt nyeltek el. Erre a jó czélra jó és kivánatos 
tehát a német — tagsági díj is. z A 

Egyébiránt érdemes e szavazás közelebbi megtekintésre is. 
E társaság tagjainak száma 1913. végén a hivatalos jegyzék szerint 
5321 volt. (Hogy mennyi volt 1914. végén, azt most a háború tartama 
alatt nem tudhatjuk. BEcKER TivapAR szerint. kire későbben térek rá, 
a tagok számát kereken 500-ra tehetjük.) E szerint a szavazó 270 
tag több az összes tagok felénél,-de akár a közvetetlen kizárás, akár 
az előzetes vizsgálat útján való kizárásra szavazók száma (229) mégis 
kevesebb ennél. A Franczia Rovartani Társaság német tagjainak 
száma 1913. végén 1T (BEecxeR TE. szerint 18) volt és feltételezhet-. 
jük, hogy e szám 1914. végéig aligha növekedett. E tagok között 


149 


van egy német egyetemi könyvtár, két német természetrajzi múzeum 
és két német könyvkereskedő, úgy hogy e szerint a német igazi 
-entomologus tagok száma csak 12. Ezek közé tartozik az öreg DR. 
SEIDLITrz G., az isimert koleopterologus, KIEFFER J., a ki a gubacs- 
lakó rovarokkal foglalkozik, továbbá a rovartani nemzetközi mozgal- 
makban résztvevő DR. Hogwx W.; a többi tagok részint tanárok, 
részint magánemberek, de mind olyanok, a kik kevéssé ismeretesek 
az entomologia terén s akiknek azonban aligha őszül meg a hajuk 
szála a kizárás miatt. Hogy a többi némettel, az. osztrák entomolosz 
gusokkal mi lesz, arról hallgat a krónikám, pedig REITTER ÖDÖN 
(Paskau), DR. NICKERL OTTOKÁR (Prága) s egy harmadik tag szintén 
tagjai a társaságnak. Magyar rendes tagja, ha az egy Rovartani 
Állomást kiveszem, tulajdonképeu ezidőszerint nines, ha csak nem 
az, a kire azonban a ,kidobás" hevében tőzsgyükeres magyar, de 
. részben sajtóhibás neve ellenére a gallus emberek aligha találnak rá. 
Ez, hogy úgy írjam nevét, mint a miként az a társaság tagjai között 
szerepel : FEsyEs (DR. ADALBERT), 61, East Coloroda Street, Pasadena, 
Californie, (États Unis d Amérigue), vagyis DR. FésyEs BÉLA-ról van 
szó, a kiről most hirtelenjében nem tudom, hogy magyar honpolgár-e. 

A ,Selence" útjan kapott értesítésen kívül megtudtuk azonban 
az időközben megérkezett német rovartani szaklapokból még a kö- 
vetkezőt. j 

A Franczia Rovartani Társaság gondoskodott ugyanis, hogy az 
említett szavazás eredménye és a határozat híre körlevél útján Gen- 
fen át 1915. évi április hó 25-én kezébe jusson ama német entomio- 
logusoknak, a kikről az szólott. 

Hogy az érdekeltek ezt miként fogadták, erre nézve eddig két 
nyilatkozatot ismerünk. 

Az egyik Hotws WaLTER-é, az Entomol. Mitteilungen szerkesz- 
tőjéé. Idézi a franezia körlevélből a németséget, mint azt az alább 
közlött fordítás szövegéből megitélhetjük, igazán mélyen sértő részt 
s beéri azzal a kijelentésével, hogy a franczia rovarászoknak ezt áz 
eljárását a maga részéről legfájdalmasabban sajnálja, azután pedig 
kijelenti, hogy abban az időben, a mikor a francziák ezt a kirekesztő 
határozatukat meg akarták hozni, a berlini Német Entomologiai Mú- 
zeum és a hozzá tartozó német entomologusok kimondták, hogy ki- 
adványuk, az Entom. Mitteilungen czímlapjára reá nyomatják az 
ausztráliai (sydneyi) geologusok, illetőleg EpGEwoRgrmn DÁviD geologus- 
és geográfusnak mondását, hogy .a tudományt mívelő összes férfiak 
egymás testvérei." (All men of science are brothers!) Ez a mondás 
rajta van azon az érmen, a melyet az említett geologusok 1914-ben 
már a világháború kitörése után Ausztráliában, tehát brit birtokon, 
a British Association of Advancement of Science közgyű- 


150 


lésére érkező német vendégek védelmére verettek. HoRx rövid meg- 
jegyzését azzal fejezi be, hogy ,a jövő fogja majd egykoron kimon- 
dani azt az itéletet, hogy vajjon melyik eljárásmód vala méltóbb a 


tudományhoz" s ő azt tartja, hogy ,a háború idején el kell vetni a. 
I p/ o4 


béke vetését!" ; 

BECKER Tivapag nyugalmazott városi építő-tanácsos Liegnitz-— 
ben, egyébként hymeno- és dipterologus, a ki szintén a kizárandó 
német tagok közül való, nincs megelégedve HonRwx-nak fenti eljárásá— 
val és szóvá teszi ezt a dolgot a maga részéről a Wiener Ent.. 
Zeitung 1915. évi XXXIV. kötetének 194. és következő oldalain. 
A bevezető sorok után, a melyekben ő is szóvá teszi a párisi sza- 
vazást, Horw felfogásáról véleményét a következőképen adja elő : 

. A zord háború ugyancsak elbánt az immár husunkká és vé- 
rünkké vált annyi sok emberi megnyilatkozással és érzelemmel, lát- 


juk. hogy a keresztényséc tanításának miként nincsen még csak ki— - 
Jjux, 10899 § s 


elégítő ereje sem, hogy ellenségeinket hazudozó nyilatkozataiban 
mérsékelje, mi naponkint megérjük, hogy kigunyolva a keresztény 
erkölecstant és az emberiséget, lábbal tiporják ezeket: ilyen körül- 
mények között — kérdem -- jó és hasznos-e, ha emberszerető áb- 
rándozással elringattatjuk magunkat, avagy nem jobb-e és nem szük- 
séges-e, hogy a rideg valónak szemébe nézzünk és hogy levonjuk 
a belőle eredő következményeket a mi magatartásunkra nézve 1s ? 
Úgy vélem, hogy ez utóbbi jobban segít bennünket előbbre és hogy 
mi kötelesek vagyunk felülvizsgálatnak alávetni a Íranczia rovará- 
szokkal szemben való eddigi álláspontunkat. 

Hogy a Írancziák politikai gyülöülségüket valamennyi tudomá- 
nyos térre is átviszik, azt már eddig is többféleképen tapasztaltuk. 
Ez tehát magában véve nem új és nem különös dolog, ha a Franczia 


fovartani Társaság német tagjait kirekeszti. Ha a francziák ezt a. 


határozatot minden kisérő magyarázat nélkül meghozták volna, azt 
hiszem, köztünk ezt az eljávást senki sem tartotta volna említésre 
méltónak, mert ezt a hasonló és már megtörtént határozatok után 
várni lehetett. A mi azonban ennek a határozatnak említésre alkal- 
matos látszatot ad, az egyrészt az a körülmény, hogy ez a Franczia 
tovartani Társaság magában foglalja ugyan a némi jelentőséggel 
bíró valamennyi franczia rovarászt (500 tagot), másrészt. azonban 
legfőképen azért, mert ezt a határozatot olyan megokoló szempontok 
(motivumok) kisérik, a melyeknek bombasztikus követelődzése. gya- 
lázkodása és durva gyülölsége párjukat keresik. (.Dieser Beschluss 
[ist] mit Motiven begleitet-, die in ihrer bombastischen Anmassung, 
in Verunglimpfíung und brutalem Hass ihres gleichen suchen.") 
Hogy azonban a franczia rovarászok előttünk fekvő gondolko- 
dás- és lelkületmódjáról teljes itéletet szerezhessünk, szükséges, hogy 


szá 


a határozatot az ő teljes megokolása szerint ismerjük S azért azt az 
alábbiak végén eredeti szövegben is és rövidítés nélkül fordításban 
15 közlöm. 

A. ki a felfuvalkodásnak, a hiúságnak és a gyülölségnek efféle 
megnyilatkozása után még hinné, hogy a háború után minden fele- 
désbe merül és hogy a tudományos téren csakhamar akadnak talál- 
kozó pontok, ezt az embert — az én véleményem szerint — az élet- 
ben súlyos csalódások fogják érni. Nekünk nem szabad elfelejtenünk 
azt, hogy ezt a gyülölséget a mostan élő nemzedékbe már gyermek- 
kora óta a szándékosan kigondolt hazugság: szövevényével iskola, 
nevelés és politikai sajtó útján oltották be és hogy ezenkívül leg- 
hatalmasabb gyökerét a sértett hiúságban és az irígységben leli, a 
melyet bennük a tudományos téren elért számos sikerünk ébresztett 
fel, sikerünk, a melyet a francziák úgy éreznek, mint a részünkről 
való elviselhetetlen követelődzést. Az ilyen módon megnőtt gyülölség 
és n2ígység mélyen és erősen gyökeredzik és nem múlik el még a 
háború után sem, sőt ellenkezőleg, az folyvást fog újabb táplálékot 
nyerni és a legközelebbi ivadéknak jellemképévé válik. 

A jövő fogja igazolni, hogy vajjon én e tekintetben nagyon is 
. sötéten látok. Mindenesetre azonban jó és szükséges, hogy mi is a 
francziáknak megfelelő magatartást kövessünk és hogy mi ahhoz 
már most fogjunk hozzá és nem esetleg csak rossz, lealázó tapasz- 
talatok útján. Ha mi a Franczia Rovartani Társaság határozatának 
szövegét az általános megvetésnek való átengedhetése végett lejjebb 
akasztjuk, akkor csak méltányos dolog történik vele, a mennyiben 
erre derekasan reászolgált. Ezzel azonban körvonalaztuk a mi állás- 
pontunkat is." 

Eddig BEckER nyilatkozata. Utána közli a franczia határozat 
ismertetését és megokolását. A szavazás eredményéről szóló rész 
után, a melynek lényegét már legelébb közöltem, maga a megokolás 
így szól: 

. A határozat jelentősége nem enged semmiféle határozatlansá- 
got. Nincsen kétség az iránt, hogy köztünk a többség a nénret tagok 
törlését még elodázni óhajtja s ez az óhajtás kétségtelenül határo- 
zottabb módon jutott volna kifejezésre, hogyha ez a kérdés ac refe- 
rendum alakjában vettetett volna fel, azaz olyanformán, hogyba a 
feleletadás csak igen-nel vagy nem-mel lett volna lehetséges. Való- 
jában azonban ezzel ellenkezőképen mindenkinek meg kellett külön 
állapítania a maga véleményét. Ilyen körülmények között a szavaza- 
tok két csoportra oszlottak, az egyik csoport (126 szavazat) köve- 
telte a német tagok haladéktalan és teljes (en bloc) törlését (radia- 
tion); a másik csoport (140 szavazat) ellene volt. Ennek következté- 
ben nem lehetett rögtön hozzáfogni a német tagoknak azonnal való 


152 


és teljes kizárásához (exclusion immédiate et en bloc). Ámde ha tel- 
jesen számot vetünk a közfelfogással (esprit) és a leadott szavazó 
levelekkel, akkor ebből bizonyos feltételekkel a kizárás következik. 
A tanács tehát ettől kezdve indíttatva érzi magát, hogy mihelyt le- 
hetséges lesz, vizsgálja meg ezen eljárás mikéntjét. 

Ezen elért eredmény után meg kell jegyeznünk, hogy e két 
jelenlegi csoport a körülményeknek csak egészen másodrendű pont- 
jaiban tér el egymástól. Ha a csoportok egyike engedett az érzelmi 
felfogás igen tiszteletre méltó érveinek (trés respectables raison de 
sentiment), a másika pedig mindennek ellenére feltétlenül szükséges- 
nek tartotta a szigorú vizsgálatot: mégis mindnyájan megegyeznek 
a német indító okok és eljárások megitélésében. Valamennyien meg- 
erősítik indokolt megvetésüket amaz emberekkel szemben, a kik a 
tudományból csak amaz eszközöket tartják meg, a melyekkel lecsil- 
lapíthatják az egyetemes uralom (domination universelle) után való 
be nem vallott kivánságaikat (inavouables besoins), a kik nem bor- 
zadnak vissza semmi gonosz tettől (crime), semmi borzasztóságtól 
(atrocité) és ezzel leleplezik az egész világ előtt a legalacsonyabb 
szellemi mivoltjukat. (Ils affirment leur mépris raisonné pour ces 
gens gui-ne retiennent de la science gue des moyens d ássouvir 
dinavoubles besoins de domination universelle, gui ne reculent de- 
vant aucun crime, devant acune atrocité, devoilant aüx veus du 
monde la plus basse mentalité.) 

A midőn mi el vagyunk telve a tudománynak legtisztább esz- 
ményével és annak jótéteményeivel, kijelentjük a legteljesebb egyet- 
értésben, hogy semmi közünk sincs azzal, a ki helyeselné ezt a meg- 
vetni való felfogást és a megvadult kényszernek ezt az eljárását 
(guicongue approuverait ces concéptions viles et ces procédés de 
sauvage ecoereition). A leghatalmasabb érveinknél fogva Dincsen 
semmi közösségünk azzal, a ki megkisérlené annak igazolását, hogy 
— a küzművelődésnek sértő kihivásaképen — hivatkozván ürügyül 
használt jogaira, hogy ő állítólag olyan felsőbb míveltséget terjeszt, 
a melyből ki van zárva a vitatkozás szabad szelleme és az erkölcsi 
alapfeltétele, a melyek a haladásnak szükségképeni tényezői." 

- . Ez a Franczia Rovartani Társaság megokolása, a mellyel iga- 
zolni akarja a német tagokat kizáró határozatát. Hogy mennyi benne 
az álokoskodás és mennyi benne az olyan érv, a melyhez a mi tu- 
dományos foglalkozásunknak, a rovarászatnak semmi köze sincs. 
annak kimutatása nem nehéz. Kérdem azonban: a mai világháború 
idején első és utolsó álokoskodás-e az, a mely ebben a megokolás- 
ban rejlik ? Bizonyára nem! A Franczia Rovartani Társaság valóban 
magához méltóan járt volna el, ha nem követi a saját politikusainak 
eszejárását, hanem — legyen is az eltürni való fájdalma bármilyen 


153 


E 
nem okozta a háborút, azonképen igaz az is, hogy az nem fogja. 
siettetni és legkevésbé fogja okozni a —- végét, holott HoRgwx-nak van 
és lesz örökké igaza, ha még ezen nemzetközi nagy gyalázkodás 
idején szebb és békés jövő reményében meri vallani, hogy .a tudo- 
mányt mívelő összes férfiak — egymás testvérei !" ; 


sajgó — ha néma marad! Végre is valamint igaz, hogy a rovartan 


Egyébiránt a franczia társaságnak ez az észjárása, a mely a 
háború keserveit egyik felén nem enyhíti, másik felén meg nem sú- 
. Iyosbítja, nem áll magában. E társaság haragjában — úgy látszik — 
büntetni akarja német tagjait azzal, hogy kirekeszti őket. Az ango- 
lok viszont azzal akarnak ellenfeleikkel incselkedni (mert alábbi fel- 
fogásukat másnak nem nevezhetem), hogy a tudományos foglalkozás 
révén keletkezett kötelékkel hozzájuk fűzött németeket nem akarják 
maguktól — elereszteni. Ismeretes, hogy az angol egyetemek egyik- 
másik német egyetemi tanárt, vagy más tudóst elismerő tiszteletük 
jeléül bizonyos ünneplő alkalomkor doktori fok-kal tüntetik ki. 
Mikor a mostani háború megindult, a németek egymás után meg- 
köszönték ezt a régebbi megtiszteltetésüket: nekik ilyen czím nem 
kell! Erre egy cambridgei egyetemi ,doktor" (neve mellékes) ismét 
az amerikai , Science" híradása szerint, a következőképen nyilatko- 
zott: , Október 2-án megjelent számában olvasom, hogy egyes német 
tanárok bejelentették ama szándékukat, hogy lemondanak ama tisz- 
teleti fokokról. a melyekkel a, brit egyetemek felruházták őket. Ha 


ők azt hiszik, hogy ezt megtehetik, akkor — legalább a mennyiben 
ez Cambridgere vonatkozik — hiábavaló dologra törekednek. Sza- 


bályzatunk, a mely parliamenti akta, nem adja meg a hatalmat még 


magának az egyetemnek sem, hogy a tiszteletbeli fokozatot valaki- 
től elvegye! A legfőbb dolog, a mit a német tanárok tehetnek, az, 
hogy: nem élnek e ezímekkel, de azért ők mégis — cambridgei dok- 
torok maradnak. Ők a sírba is ezzel a nevükről letörölhetetlen bé- 
lyeggel szállanak!" Az ember az első perczben azon gondolkodik, 
hogy mi nagyobb ebben, a sokszor igen homályos, nehezen meg- 
mosolyogható angol humor-e, avagy a nem jól leplezett csipkedés-e ? 

Ha azonban rágondolok a franczia társaság kizáró kedvére s 
nem felejtem el az angoloknak ezzel homlokegyenest ellenkező, 
vagyis el nem bocsátó hajlamát: akkor nem tehetek róla, ha a 
magam részéről kénytelen vagyok bevallam, hogy a mai komoly 
időkben komoly ügyhöz méltó komoly gondolkodás, komoly elha— 
tározás illenék. Igazán csak a legmélyebb sajnálattal tölthet el 
bennünket annak a szomorú tudata, hogy a fenti két felfogásban, 
ha azt —- mint a hogyan helyesen kell is — minden politikai vo- 


154 


natkozástól menten méltatjuk .és ha csupán csak magára. az embe- 
ren, a rovarászon, a politikuson, az angolon és a franczián mindenha 
felette álló tudományra gondolunk, ez a nemes komolyság itt is, 
a csatornán innen s ott is, a csatornán túl, bizony mindenképen 
hiányzik ! 


A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus 
. L.) életmódja és írtása. : 
Irta: KaApocsa GyutaA. 
106 


A veresnyakú árpabogár életmódja. — A bogár a telet a 
földben tölti. Tavasszal az első meleg napok kicsalják téli rejteké- 
ből, majd a zab- és árpatáblákon kezd  összegyülekezni. A vetések 
ilyenkor még alacsonyak s a bogarak vagy a vetés levelein, vagy a 
vetés között a földön mászkálnak. A bogarak tavaszi megjelenése 
mindig az időjárástól függ: ha korán tavaszodik, a bogarak is ko- 
rábban jelennek meg, ha későbben tavaszodik, a bogarak megjele- 
nése is későbbre tolódik el. Érdekes adatokat nyerünk, ha az egyes 
évek tavaszi időjárási viszonyait és a bogarak tavaszi megjelenésé- 
nek idejét hasonlítjuk össze. 

Lovassv 1892-ben már márczius 27-én találta az első bogarat, 
a mikor is Keszthelyen a hőmérsék hirtelen felmelegedést mutatott. 
1590-ben márezius 28-án, tehát szintén nagyon korán, 1891-ben áp- 
rilis 1-én, míg 1893-ban csak április 18-án fogta az első bogarat. 
Ez utóbbi évben Keszthelyen márczius végén és április első felében 
hüvös volt az idő s még április 14-én és 15-én is fagy volt. Rendes 
viszonyok között április hó első felében lehet az első bogarakat 
észrevenni, a mikor néhány napon át egymásután 18—209 C a napi 
maximum- és 59 C a napi muiuimum-hőmérsék. 1910 április 18-án 
kelt s a Rovartani Állómáshoz intézett levelében Kowxcskó, vukovári 
(Szerém megye) urad. intéző, a többek között ezt írja: ,A Lema 
melanopus már jelentkezik." A többi jelentésttevő is ez évben mind 
április közepe táján figyelhette meg a bogarat már pusztítás közben, 
jeléül annak, hogy a melegre fordult tavaszi időben ez évben már 
április elején bújt ki a bogár a földből. 1911-ben nehezen tavaszo- 
dott, a tél hosszú volt, a bogár ez évben csak április közepén kez- 
dett jelentkezni. Az 1912. év tavasza rendkívül zord volt. Április kö- 
zepéig fagy, hó, eső váltakozott, emiatt a tavaszi munkák az egész 
országban késtek. Csak április közepén túl fordult kedvezőbbre az 
időjárás. Ilyen körülmények között a Lema melanopus L. megjelenése 


155 


ís késett ez évben. Pátyon (Pest vm.) az első bogarat ez évben má- 
jus T-én figyelték meg, a mint ezt Havuscuxa intéző akkor jelentette. 
Másutt azonban már előbb látták a bogarat: április második felében, 
de előbb — a zord idő miatt — sehol sem. 1913-ban korán köszön- 
töttek be a szép napok, a vegetáczió mindenfelé korán megindult, 

gyümölcsfák virágpompában díszlettek, a mikor április közepén be- 


"következett, a mitől mindnyájan féltünk: a katasztrófa, a fagy, a hó. 
Körülbelül egy hétig tartott ez a gyilkos időjárás, a mely az ország 


legnagyobb részében a virágbimbókkal együtt a gazdák, különösen a 


gyümölcstermesztők, sok reményét is lelagyasztotta. A korán bekö- 


 "szöntött szép napokon a veresnyakú árpabogár is előbújt téli rejte- 


kéből. Már április 7-én jelentették Csálatelepről (Arad mellett), hogy 
a Lema melanopus L. a zabon rág. Ez évben tehát korán jelentke- 
zett ismét a bogár. A későbbi zord idő a további fejlődésmenetében 
csak megakasztotta, késleltette, de el nem pusztította. Április végén 
már erős panaszok hallatszottak, hogy a bogár igen nagy mennyi- 
ségben lepte el a zab- és árpatáblák at. 

. Valamennyi bogár azonban nem egyidőben jelenik meg. El- 
húzódik ez a megjelenésük néhány hétig, úgy hogy már erősebben 
kifejlődött lárvákat lehet találni, a mikor a bogár rajzása még  min- 
dig tart. A bogár nagyobb csapatokba gyülemlik össze. Előfordulhat 
azonban az az-eset, hogy eleinte, a mikor valahol a bogár nagy tö- 
megekben jelenik meg, mindenfelé található, úgy hogy a gazdák 


ijedtükben általános fertőzésről beszélnek. Ez az állapot azonban csak 


néhány napig tart, a mikor is a bogár nagyobb csapatokba oszlik 
szét s elszáll a határban levő zab- és árpatáblákra, mindenik csapat 
más-más helyen telepedvén meg. Ilyen jelenség volt észlelhető 1913- 
ban az aradmegyei Bokszegen is egy birtokon április 25-ike körül, 


mikor is a. beözönlő bogár ellepte az ottani összes tavasziakat. 540 


rilis 29-én a beözönlő bogár egy része már elszállott, illetőleg na- 


. gyobb csapatokban volt található. A bogárnak ez a tulajdonsága, 


mint később látni fogjuk, a védekezés szempontjából nagy jelentő- 
séggel bír. 

A bogár reggel és estefelé a vetés alsó részében tartózkodik 
ellenben délfelé felhuzódik, megélénkül és vígan repül a tábla felett. 


Bogarat fogni a déli órákban nehéz, mert a vetésnek legkisebb meg- 


mozgatására már felrepül Reggeli harmatkor dermedt, repülni nem 
tud, ilyenkor a levélről lerázva, lehull a földre. § 

A bogarak a zab- és árpavetés leveleit rágják. A rágás jel 
lemző, de megkülönböztetendő a lárvának későbben ismertetendő rá- 
gásától. A bogarak a levél lemezét egészen átrágják. Hosszúkás, 
keskeny lyukakat rágnak, melyeknek hossza néhány mm-től kezdve 
2 cm-ig is terjedhet, szélessége pedig 0-5—1 mim. között változik 


156 


(lásd a 3—5. képet): A levél hosszában kirágják a felső és az alsó 
bőrkét (epidermist) és a levél belső szöveti részét (parenchvymaiet). 
A rágott lyukak száma egy-egy levélen változik, néha sűrűn, egy- 
más mellett, néha pedig ritkásan, egymástól nagyobb távolságokban 
találhatók. Némelyik levél szinte szálakra foszlik. Jól szembetünik e 
rágás, ha a levelet világosság felé fordítjuk. A bogár foltonkinti rá- 
gását a vetésben a gyakorlott szem már messziről felismeri. Az ilyen 
foltok szürkébbek s elütnek a környezet szép üde színétől. Minél 
messzebbről szemléli az ember ezeket a foltokat, annál jobban tünik 
szembe ez a színbeli különbség. Izt a kártételt azonban a vetés erő- 
sebb mértékben nem érzi meg, mert a levél épen maradt része ren- 
desen végezheti a működését (assimilatio, stb.) s a későbben hajtott 
levelek helyrepótolják az esetleges veszteségeket. A rágások mindig 
a vetés alsóbb levelein találhatók, mert a bogarak rajzásakor a ve- 
tések még alacsonyak; a növény további fejlődésében hajtott újabb 
levelek a bogár támadásától mentesek maradnak, mert addiora a bo- 
garak legnagyobb része már elrajzott. sz 

Ellenben lehetnek esetek, a mikor a bogár nagyon fiatal vetést 
lep el. Igy 1912-ben, a mint már említettem, a gazdák a nedves, al- 
kalmatlan időjárás miatt a tavasziak vetésével megkéstek, mikor az- 
után április közepétől kezdve állandó lett a szép időjárás, a bogár 
is tömegesen jelentkezett. A. vetés sok helyütt még alig hogy kikelt, 
mikor a bogár már jelentkezett, vagy még ki sem kelt akkorra a 
késői elvetés folytán. Ennélfogva a bogár ez évben, néhol már éhezve, 
a legzsengébb vetéseket lepte el, a melyek a kártételét 15 erősebben 
megérezték. Ilyenkor ugyanis az át- meg átrágott zsenge levelek 
rendszerint letörnek s így elpusztulnak a növény számára. Ilyen je- 
lenséget tapasztaltam laboratoriumi tenyésztéseimnél a lárváknál is, 
a melyeket éppen kikelt árpanövényekre eresztettem rá. A rágást a 
zsenge levelek annyira megérezték, hogy rövid idő mulva már her- 
vadtan, a rágás helyén megtörve csüngtek alá, holott a legerősebb 
lárvarágás esetén sem látható ilyen jelenség a fejlettebb növények 
levelein. 

A bogarak tehát tavasszal csapatokba gyülekeznek össze a 
tavaszi vetésekben. A vetésforgó nem zavarja őket, mert ha az új 
vetésű árpa vagy zab távolabb esik a mult évi helyétől, a bogarak 
hamar megtalálják. Jól tudnak repülni s messzebb távolságokra is. 
elszállnak. Hányszor esik meg a gazdával, hogy egy-egy bogárcsa- 
pat eltünik másnapra szeme elől a vetéséből, csak a rágások emlé- 
keztetnek rá s azután messze e helytől megtalálja ismét ! 

Majd párosodnak a bogarak s következik a petelerakás. Mint- 
egy két hét mulva a bogarak megjelenése után már nagyobb szám- 
ban lehet petéket találni. A bogarak nem párosodnak mindjárt a 


esen. 


ri 


ása zabvet 


ri 


ár rág 


abog 


. 


ú árp 


. — A veresnyak 


s 


3. kép 


158 


megjelenésük után, hanem előbb összegyülekeznek nagyobb csapa- 
tokba s mint ilyenek többször is változtatják a helyüket, míg végre 
megállapodnak. Iöközben természetesen állandóan táplálkoznak. És 
valamint késhetik a bogár megjelenése az időjárás folytán, azon- 
képpen nincsen állandó időponthoz kötve a bogarak párósodása és 
a petelerakás sem. 1910-bén, a mikor tehát a bogarak korábban je- 
lentkeztek, a párosodás és petelerakás, mely utóbbi a párosodást 
mindjárt követi, szintén korábban volt megfigyelhető. 1911-ben és 
1912-ben a bogár későbben jelentkezett. 1913-ban mint már említet- 
tem, Csálatelepen április 7-én már látható volt a bogár. Április kö- 
zepén beköszöntött a zord idő, mely a bogár fejlődésmenetét késlel- 
tette. Mikor április 30-án ott jártam, a bogarak javában párosodtak, 
petéket is már észrevehető számban, de lárvát csak néhányat leltem. 
Az időjárástól függ tehát a bogár minden fontosabb életmozzanata, 
miként a vetés növekedését is elsősorban az időjárás irányítja. 
5 minthogy a bogár élete a legszorosabb összefüggésben van a ta- 
vaszi gabonafélék életével s az időjárás utóbbiakra is a legnagyobb 
befolyással van, megrövidülést vagy valami végzetes életrendi zavart 
a bogár nem szenvedhet. Fejlődése mindenkor biztosítva van, mert 
ha kedvezőtlen az időjárás, akkor a gazdanövényei fejlődésében bi- 
zonyos késlekedés következik be, ám ugyanilyen késlekedés tapasz- 
talható akkor a bogár életében is s végeredményben : mire a növény 
befejezte életét, a bogár 15 már gondoskodott jövő nemzedékéről. 
Csakis ha valami végzetes baj éri a növényt, pusztul el vele együtt 
a parazitája is, mint az 1863-iki nagy aszály idején történt, a mit 
már említettem a bogár hazai történetét tárgyaló fejezetben. 

A. megtermékenyített nőstények petéiket a levelekre és pedig 
elsősorban a levél színének közepére hosszában, legszívesebben a 
középér tövi részén, gyöngyfűzérszerűleg rakják le. Mint a pete le- 
írásakor már említettem, a középértől jobbra és balra is találhatók 
petesorok, sőt néha a levelek fonákján is. Petéket ritkán lehet nagyobb 
számban találni a bogárrágta foltokon. Csak akkor találhatni nagyobb 
számban petéket a bogárrágta helyen is, ha állandóan szeles, hűvö- 
sebb idők járnak, a mikor tehát a bogár nem repülhet el máshova, 
a mikor mintegy kényszerítve vannak a nőstények tojásterhüktől ott 
helyben megszabadulni. Bizonyos tervszerű gondoskodást látok én e 
jelenségben: az ivadékot oly helyre telepítik a szülők, a hol sértet- 
len, ép növények szolgálnak majd táplálékul s nem az általuk is 
megrágott növényeket választják ki a jövendő nemzedék  asztalául. 
Rendszerint a tábla legbujább foltjait keresik fel petelerakás ezéljá- 
ból, a mint ezt számos esetben tapasztalhattam. 

A petékből az időjárás szerint egy hétre, vagy később, kikel- 
nek a picziny nyálkás lárvák, ,a csigák". Ha az időjárás kedvező, 


7 7 


159 


egy hét mulva kezdődik a petéből való kikelés. ha ellenben kedve- 
zőtlen az időjárás, ha esős, hűvös idők járnak, a lárvák kikelése 
megkésik. Rendszerint május elején kezdenek a lárvák mutatkozni, 
azután napról-napra egyre sűrűbben tünnek fel, május közepén már 
mindenütt tömegesen találhatók. A legutóbbi évben (1913) Csálatele- 
pen május 16-án a lárvák már nemcsak hogy kikeltek, hanem elég 
szép fejlődést 15 mutattak már. Ha a bogár megjelenése késik, ter- 
mészetesen a lárvák is később kezdenek jelentkezni, mint pl. 1912- 
. ben, mikor nagyobb számban csak május 20-ika körül kezdtek fel- 
tünni. A kis lárvák mindjárt kikelésük helyén, az árpa- vagy zab- 
levélen megkezdik a rágásaikat. A lárvák rágása szintén csíkszerű, 
mint a bogaraké, csakhogy a lárvák nem lyukasztják át a levelet, 
mint a bogarak. Az alsó vagy felső bőrkét (epidermist) és a levél 
belső (paranchym) szövetét lerágják, de meghagyják a túloldali bőr- 
két (epidermist). Ez a megmaradt rész ehlorophyilt nem tartalmaz- 
ván, fehér színben fog mutatkozni. A levél alakja megmarad, de 
hártyaszerű lesz. A hosszanti levélereket nem. bántják a lárvák, ezek 
megmaradnak, ellenben a közöttük levő részt lerágják. A fehér csí- 
kok a levél hosszában futnak le s nagyságuk, számuk változik. 
Kendszerint azonban összefolynak oldalt e csíkok s így a levél 
kisebb-nagyobb foltokban lesz megfosztva a zöldjétől (lásd az 5. képet). 
Erősen fertőzött vetésben megesik, hogy az egész levél elfehéredik 
s így a vetés fertőzött foltja fehér színével már messziről szembe- 
tünik. E tulajdonsága révén nevezte el Sajó a Lema melanopus [L.-t 
vetésfehérítő bogárnak.! A levél megfosztatván belső zöld (echlorophylI-) 
tartalmú részeitől, nem fejtheti ki azokat a fontos életműködéseket, 
a miket rendes viszonyok között kifejt s a miknek hiánya folytán a 
növény csak gyengén, satnyán fejlődik. A végeredmény pedig az, 
hogy a gyengén fejlődött növény csak gyenge termést ad. 
Minthogy a bogár is foltonkint mutatkozott s foltonkint rakta 
le a petéit, a lárvák rágása is foltokban mutatkozik. A lárvák növe- 
kedtével a folt is nagyobbodik, mert a lárvák átmásznak a szomszé- 
dos növényekre. E foltok nagysága is különböző, néha csak néhány 
négyzetöl terjedelműek, néha pedig fél kat. holdnyi terjedelmet is 
elérnek. Holdszámra, illetőleg tábla számra, a lárva ritkán mutatko- 
zik. Ekkor már óriási fertőzésről van szó s nagy a baj. Volt alkal- 
mam ilyen fertőzést is látnom. Néha megesik, hogy két folt szom- 
szédos s később e két folt egybeolvad. Az ilyen fehér folt nemcsak 
színében tér el a zöld környezetétől, hanem a növények fejletlensé- 


1 A Rovartani Állomás nem nevezi vetésfehérírőnek, mert a vetés 
megfehéredését okozhatja más körülmény is, nemcsak a L. melanopus és 
dichenis, hanem más rovar és élősködő gomba, sokszor az időjárás is (pl. a dér). 


4. kép. — A veresnyakú árpabogár rágása 

zableveleken, erősen nagyítva; a jobboldali 

levélrészleten (erősen nagyított) üres pete- 
héjak láthatók. 


5. kép. — A veresnyakú árpabogár 
lárvájától megrágott zablevél-részlet, 


erősen nagyítva. (BAKó 
felvételei.) 


646 


eredeti 


va 


161 


gében, visszamaradottságában is. Erősebb fertőzés esetén alig van a 
növénynek egy ép levele, természetes tehát, hogy a fejlődésében 
visszamarad, nem követheti a rovartól mentes növényt s megesik, 
hogy még a kalászát sem bírja kihánymi s ha kiis hányja, csak 
kevés és minőségileg is gyenge magot ad. 

Egy növényen, sőt ennek egy-egy levelén is. több lárva rág. 


"ha azután már kevés a táplálékuk, átvándorolnak a szomszédos nö- 


vényekre. Így terjed a folt. A lárvák sokat rágnak s minél inkább 
nagyobbodnak, fejlődnek, annál többet fogyasztanak. Figyeljünk csak 
meg egy lárvát a rágása közben. Látjuk akkor, hogy csíkját a levé- 
len felülről lefelé rágja. Lábaival erősen megkapaszkodik, fejét oda- 
erősíti a levél lemezéhez és rágja, szinte szakítja: látszik a potroha 
mozgásán, a mint gyakran kifelé tolja, hogy nagy munkában van, 


. szinte erőlködik. Azután lejebb és lejebb csúszik, folytatja tovább a 


csíkot lefelé. Ha azután egy ilyen csíkot már lerágott, feljebb ván- 
.dorol megint s az előbbi csík mellett közvetlen jobbról vagy balról 
egy újabb esíkba fog. 3 

Nappal a lárvák a vetés alsóbb leveleire húzódnak a nap heve 


, 


elől. Estefelé mindig feljebb és feljebb húzódnak, úgy hogy szinte 


feketéllik ilyenkor, főleg a nappal szembe nézve, a vetés. Ejjel a fel- 


. sőbb leveleken rágnak. Reggel is fent találjuk még a lárvákat, mint- 


egy 9 óráig, a mikor a nap már erősebbén tűz s a harmat már fel- 
száradt. Ekkor ismét lefelé vándorolnak. A lárvák nappal az alsóbb 
levelek színén, ennek tövi részén szeretnek tartózkodni s csak rit- 
kábban akadnak a levél fonákján. A levél tövében, közel a szárhoz, 
találtam mindig a legtöbb fiatalabb lárvát. Mikor a vetés még ala- 
csony, a mikor tehát a lárvák a nap hevének jobban ki vannak téve, 
behuzódnak a középső levél belső hajlásaiba is, úgy hogy ha egy 
ilyen középső, függőlegesen álló levelet kitépünk s tövi részén a 
még ki nem feslett, összecsavart lemezét szétbontjuk, megtaláljuk 
többesével bent a kis lárvákat. Mikor a vetés már sűrűbb, magasabb 
s az alsóbb levelek közé a nap tüze kevésbé hatolhat be, a lárvákra 
jobb idő jár, nem kelt annyira elrejtőzniök, ilyenkor az alsó levelek 
színén is tanyázhatnak, de még ilyenkor is inkább a szárhoz köze- 
lebb eső részen találhatók, már csak azért is, mert a levél hegyső 
része felfelé áll s jobban éri a napfény, 

A lárvák egyre nagyobbodnak, egyre nagyobb piszokcseppek- 
hez hasonlítanak. Sűrű, feketés nyálkával vannak borítva. Aki ilyen 
vetésben jár, annak nadrágja csupa piszok lesz, a sok lárva nyálkája 
odakenődik s ha e piszok meg is szárad a ruhán, alig kefélhető ki, 
fehér ruhábói pedig csak mosással tisztítható ki. A lárva szennyes 
váladéka odakenődik, odatapad a levelekhez is. A megtámadott vetés 
nemcsak hogy megfehéredett, hanem erősen piszkos is lett. Ha ilyen- 


162 


, 
vetést lekaszálunk s zölden adjuk a marha elé, ez nem eszi, undo- 
rodik tőle. 

A lárvák mintegy 4 hét alatt teljes kifejlődésüket elérvén, a 
földbe vonulnak átalakulás ezéljából. Rendes időjárás mellett május 
végén s még inkább junius elején kezdenek a lárvák eltünedezni. 
Midőn 1913. junius 5-én Csálatelepen jártam, a lárvák legnagyobb 
része már igen fejlett volt, közel állott a teljes kifejlődéshez. Tenyész- 
tési kisérleteimnél is junius 4—5-én kezdett a számuk megfogyat- 
koznmi, míg junius 8-án az utolsó lárva is eltünt az árpámról. Azon- 
ban, miként a bogarak tavaszi megjelenése, a peték lerakása és a 
lárvák kikelése nem történik szabályosan, egyidőben, azonképpen a 
"lárvák eltünése, földbevonulása sem egyenletes. Fokozatosan, előbb 
a legkorábban kikelt lárvák, majd a későbben kikeltek tünnek el 
szemeink elől. Már félig kifejlődött lárvákat talál az ember, midőn a. 
peték egy része még ki sem kelt, sőt még itt-ott párosodó bogara- 
kat is lehet látni. 1913-ban május 19-én Csálatelepen a zabban a 
lárvák már szép fejlődést mutattak, míg ugyanakkor az árpában a 
peték legnagyobb része még ki sem kelt. A legszembetünőbb kü- 
lönbségeket láttam 1911-ben Világoson május 27-én. Láttam ekkor 
" még — bár csak kevés számban — párosodó bogarakat, petéket, 
továbbá apró, nemrég kikelt és már igen előrehaladott fejlődésben 
levő lárvákat. Május hónap közepén túl rendszerint mindenféle fej- 
lődésalakot lehet látmi. Junius elején kezd a lárvák száma meg- 
fogyatkozni s junius vége. felé már ritkaságszámba megy egy-egy 
elkésett lárva. Lovassv 1892-ben Keszthelyen junius 29-én látta az 
utolsó lárvát. 

Eddíg mindig csak az árpáról és zabról beszéltem, mint a ve- 
resnyakú árpabogár gazdanövényeiről. A tapasztalatok szerint a ve- 
resnyakú árpabogár elsősorban a tavaszi gabonának : az árpának és. 


zabnak kártevője. A mi egyébként életmódjából könnyen meg Is. 


magyarázható. Ugy a bogárnak, mint még inkább a lárvának meg- 
felelőbb táplálék a fiatalabb fejlődésű árpa és zab, mint az őszi búza, 


vagy rozs. Azonkívül a tavaszi gabonafélék érése és így aratása IS. 


későbben történik, tehát a kártevő fejlődése is inkább biztosítva van 


a tavasziakon, mint az őszi gabonákon. Frissebb, zsengébb táplálék, 


hosszabb tenyészidő: ez kell a mi bogarunknak. Ezért ha Magyar- 
országon nagyobb mértékben termesztenék a tavaszi búzát, ezt 1s 
éppúgy ellepné a bogár, mint az árpát és zabot. A bogár külföldr 
történetének ismertetésénél megemlítettem az orosz adatokat is, a 
melyekből megtudható, hogy Oroszországban épúgy bántja a tava- 
szi búzát is, mint. az árpát és zabot. 

Vannak azonban esetek, bár kivételesen, midőn az őszi gabo- 
nát is megtámadja a rovar. 1892-ben a verseczi járásban egész .búza- 


KÉSZ 


kitin 
8. 


1683 


táblák féhéredtek el s ,rajtok a Lema-lárvák milliárdjai hemzsegtek" 
— írja SaJó. 1890-ben pedig Sátoraljaújhelyen a rozsot támadta meg. 
1913-ban Szemcsén (Tolna m.) az árpán kívül egy tábla búzát is 
megtámadott, a mint ezt a Rovartani Állomásnak jelentették. Ezek 
az esetek azonban ritkák a veresnyakú árpabogár történetében. 

A zabot megtámadja akkor is, ha más növénnyel van vetve, 
pl. bükkönnyel. 1911-ben Világoson sok kárt tett a zabosbükköny- 
ben. 1913-ban Váczszentlászlón (Pest m.) szintén a zabosbükkönyt 
támadta meg. Az árpának keverékvetésben való megtámadásáról ez 
ideig nincsen tudomásom. 

A lárvák teljes kifejlődésüket elérvén, a földbe vonulnak át- 
alakulás ezéljából. Sekélyen a föld felszíne alatt kis gubót készíte- 
nek, mely a lárva megkeményedett nyálkás váladékából áll. Földbe- 
vonuláskor a lárva piszkos ürülékrétegét elveszti, majd nyálkát vá- 
laszt ki s ebből készül a gubója, a melyhez kívül apró földszemecs- 
kék tapadnak. A gubóban a lárva egy-két napig pihen, majd átala- 
kul bábbá. Tenyészeteimben egy hét mulva a lárvák földbevonulá- 
sától már bábokat találtam, még egy hét mulva pedig már kifejlődött 
bogarat. Tehát mintegy sét hét mulva a lárvák földbevonulásától már 
kész a kifejlődött bogár. Ez pedig általában junius végén, julius 
elején történik. 

A bogaraknak legnagyobb része a földben marad, hogy bevárja 
a tavaszt. A honi tapasztalatok szerint a bogarak egy — bár kisebb 
— része még ez évben a felszínre jő s így nem egyezik hazai meg- 
figyeléseinkkel az orosz VAssiLIEv ama megállapítása, hogy vala- 
mennyi bogár a gubójában marad a következő tavaszig. Laborato- 
riumi tenyésztéseimnél is mindig a felszínre jöttek a bogarak. A. fel- 
színre jött bogarak azonban ez évben már nem tesznek figyelembe 
vehető kárt. Hiszen a gabonafélék a bogár újramegjelenéséig már 
lassankint befejezik tenyészetüket, lassankint le is kerülnek már a 
földről. Ellenben van adatunk arra, hogy a bogarak a tengerire men- 
tek át s anmak levelét támadták meg. Így SaJó szerint 1892-ben a 
temesmegyei Máslakon, 1893-ban pedig a zalamegyei Pórszombaton 
támadták meg a tengerit. 1909-ben a baranyamegyei Lipoviczáról 
kapott a Rovartani Állomás tengeri leveleket, melyeket szintén a 
bogár rágott meg. A kik az első országos kukoricza-kiállításon 1914 
tavaszán a Rovartani Állomás gyüjteményét megszemlélték, ezeket a 
Lema-rágta tengeri leveleket is láthatták. Iz a kártétel a tengerin 
azonban nem jelentkezik évről-évre, miért is szintén csak mint rit- 
kaság jöhet figyelembe. A bogár a vastag tengeri levél lemezét nem 
rágja át egészen, hanem mint lárvája a gabonán, csak az egyik bőr- 
két (epidermist) s a belső (parenchym-) szövetet rágja le csíkokban, 
a túloldali bőrkét (epidermist) meghagyja (lásd a 6. képet). 


felv.) 


Kó G. ered. 


(BA 


1 levélen. 


a tenger 


ágás 


ogárr 


yakú árpab 


A veresnyak 


kép. — 


6. 


165 


a4A kék árpabdogár. — 1911 junius 18-án a pozsonymegyei Ma- 
laczka község határában az egyik árpatáblán, melv kalászait már 
mind kihányta. egy nagyobb fertőzött foltra akadtam, a hol a lárvák, 
melyeket a veresnyakú árpabogáréinak tartottam, már igen előre- 
haladott fejlődést mutattak. A leveleken a veresnyakú árpabogár lár- 
vájára. jellemző rágások voltak láthatók. Midőn alaposabban meg- 
vizsgáltam a növényeket, a kalászokon, továbbá a bajuszszálak kö- 
zött és elvétve a legfelsőbb. levelek felső lapján apró. mintegy 5 mm. 
hosszú és 25—3 mm. széles, fehér gubók vonták magukra figyel- 
memet (lásd a 7. képet.) Mindjárt szedtem több ilven kalászt s haza- 
vittem Budapestre azon szándékkal, hogy megkisérlem a rovarok 
további tenyésztését. Mert néhány ilyen gubót felbontva, belsejükben 
lárvákat, a veresnyakú árpabogáréival teljesen egyezőket, leltem, — 
 tebát meggyőződhettem arról, hogy ezek a fehér, megkeményedett 
. habból álló gubók rovarokat rejtettek magukban. Nem sokáig kellett 
várnom, hogy a rejtélyes kérdésre: vajjon a veresnyakú árpabogár 
életmódjának egy eddig előttem ismeretlen jelenségével állok-e: szem- 
ben, avagy pedig a veresnyakú árpabogáréihoz a megtévesztésig 
hasonló lárvák más, de bizonyára hozzá nagyon közelálló, bogárnak 
lárvái-e — a feleletet megkapjam. Ugyanis junius 30-án 2 darab, 
julius 2-án pedig 11 darab fényes kék bogár kelt ki, melyek a Lemú 
lichenis WEirsz jól fejlett példányainak bizonyultak. 
Ez a felfedezés meglepett, mert a Lema lichenis WEISE mező- 
gazdasági kártételéről eddig hazai adat nem állt rendelkezésemre. 
A külföldi: irodalmi adatok is mindig csak a Lema cyanella L.-ről 
szólnak. Bár a két faj között fontos külső alakbeli (morphologiai) 
különbségek találhatók, mégis egyes újabb munkák! a lichenis-t, mint 
a cyanella társnevét (szinonimját), sorolják fel. Ezen az alapon merült 
fel azután bennem a kérdés, hogy vajjon a külföldön eyanellu név 
alatt említett árpabogár nem-e a nálunk is megfigyelt lichenis ? 
Annyival is inkább tehettem fel magamban ezt a kérdést, mert a 
cyanella, annak ellenére, hogy a faunakatalogusunkban? közönséges- 
. nek (. communis") van feltüntetve, a gyüjtők szemében mégis mint 
, ritka" állat szerepel, tehát legalább is .nem valószínűnek" véltem, 
hogy a ritka állat, a külföldön, így nyugati szomszédságunkban, 
Ausztriában is, nagyobb tömegben s pláne kártevőleg forduljon elő. 
És nem csalódtam. Midőn kezembe került egy évvel későbben 
(1912-ben) a bécsi .K. k. landwirtschaftlich-bakteriologisehe und 
 Pflanzensehutzstation" egyik rövid közleménye, melyet FULMEK írt, 
a Rovartani Állomás azonnal átírt a bécsi társintézethez, néhány 
1 RErrTER : Catalogus Coleopterorum Europáe. 1906, p. 536. 
? Fauna Regri Hungariae. Budapest, 1896. — Coleoptera, p. 151. 


166 


példányt kérve az állítólagos ZLema cyanella L.-ből. A bécsi intézet 
szívesen tett eleget kérésünknek, a bogarak megérkezték — és Lema 
lichenis-ek voltak Feltevésem helyes volt s így midőn a német iro- 
dalomban a ZLema melanopus-sal együtt említik a L. cyamella-t, mint 
kártevőt, én mindig a L. lichenis-t értem helyette. 

A lichenis és cyanella között olyan fontos alakbeli különbségek 
vannak, hogy nem lehet helyeselni a két fajnak egy név alá való 
összevonását (szinonimizálást). Csikr ERwő! is két külön fajnak te- 
kinti a két alakot. Mindkét faj fényes, zöldes-kék színű, a csápok és 
lábfejek mindkettőnél feketék, tehát színbelileg egyeznek, egyéb te- 
kintetben azonban lényeges különbségek találhatók: így mindjárt a 
nagyságban, mert míg a cyanella hossza 4—5 mm., addig a lichenis 
hossza 3—4 mm. A míg a cyanella előtora a középen, addig a lichenis-é 
a tövén befűződött (lásd az 1. képet). De különbségek találhatók a 
pontozottság és egyéb bélyegek tekintetében is. A cyanella feje mér- 
sékelten sűrűn és erősen pontozott, a homloka a középen gyengén 
kidomborodó s egy finom hosszbarázdával bír; a lichenis feje igen 
finoman pontozott, e pontok között néhány nagyobb pont vehető 
észre, a homloka egyenletesen domború, közepén egy mélyebb, hosz- 
szúkás gödröcskével. A cyanella előtora csak gyengén domborodott, 
töve előtt egy finom, kiemelkedő harántvonallal, mely. oldalvást az 
előtor közepe felé erősen ívelő, ezen vonal előtti széles harántbemé- 
lyedés erősen pontozott; a felülete szabálytalanul, erősen, de ke- 
vésbé sűrűn pontozott, a közepén a pontok két, elől szétágazó, hosz- 
szanti bemélyedésekké tömörülnek, melyek között egy majdnem 
egészen síma, élszerű vonal emelkedik ki; a lichenis előtora erősen 
domború, a tövének közepe a befűződés mentén alig pontozott, síma ; 
ez a befűződés oldalvást gödörszerűleg elszélesedik és elmélyül, itt 
erősen pontozott és rövid hosszvonalkákkal ellátott; a felületén az 
elülső szögletek mögött szétszórt pontokkal, a közepén két párhuza- 
mosan haladó pontsorral díszített. A cyanella szárnyfedői finoman 
rovátkoltan pontozottak, a közterek szélesek és laposak, igen finom , 
harántránczokkal; a  vállbüűtykök erősen kiemelkedők; a lichenis 
szárnyfedői erősen rovátkoltan pontozottak, a második és harmadik, 
valamint negyedik és ötödik sor egymáshoz közelebb eső, ennél- 
fogva a közöttük levő közterek keskenyebbek, mint a többi, gyakran 
gyengén domborodottak; a közterek símák s kevés finom ponttal 
behintettek; a szárnyfedők elején, kifelé oldalt lévő vállbütykök ke- 
vésbé kiemelkedők. ; 

Mint azt már 1850-ben CoRwELius is megállapította, a Lema 
lichenis lárvája és bábja annyira egyezik a veresnyakú árpabogár 


1 Rovartani Lapok. VII, 1900, p. 181— 184. 


167 


kon és 


1SZO 


, 
fi 
c 


árpakal 


henis Wxisz) gubói 


len. Malaczka, 1911. (Bakó G. eredeti felv.) 


(46 


k árpabogár (Lema l 


6 
le 


ÉG 


MKép e AI 


vé 


165 


lárvájával és bábjával., hogy alig lehet megkülönböztetni egymástól 
s miként írja, nagy volt a meglepetése, mikor a kék árpabogár kelt 
ki. Az irodalmi adatok szerint a cyanella lárvája az aczat- ( Cirsium-) 
fajokon, de különösen a mezei aczaton (Cirsium arvense) szeret élni, 
míg a lichemis a rét füvein. Még e tekintetben is tehát lényeges kü- 
lönbség van e két faj között. ; 

A lichenis életmódját szembeállítva a melanopus-éval. azonnal 
feltünik a már említett fontos különbség, hogy t. i. az előbbi a nö- 
vényeken fent, az utóbbi pedig a földben alakul át bábbá. 

Az említett-egy eseten kívül, a melyre szintén egészen vélet- 
lenül bukkantam rá (a föld tulajdonosával nem is találkoztam s 
bizonyára mai napig sem tudja, hogy árpájában minő érdekes rovar- 
káreset fordult elő, melyet csak egy véletlenül arra vetődött entomo- 
logus állandóan fürkésző szeme vehetett észre) — más hazai esetet 
nem tudok, sem az irodalomban nem találok, hogy a kék árpabogár 
(Lema tichenis Wrise) kártevőleg, vagy csak nagyobb tömegben is 
jelentkezett volna. De feltéve azon esetet, hogy a jövőben itt-ott 
mégis jelentkeznék, különösebb aggodalomra nincsen ok, mert a 
védekezés ellene ugyanaz, mint a veresnyakú árpabogár ellen, mivel 
ezzel életmódja — az átalakulás helyét nem tekintve — egyezik, és 
pedig nemcsak a növényen való előfordulása körülményeiben, hanem 
a megjelenése és a pusztítása idejét tekintve is. 


De ez a hazai eset — miként fentebb részletesebben elmon- 
dottamn — kiváló alkalmul szolgált arra is. hogy a lichenis és cyanella 


gazdasági jelentősége tisztázódjék. Nálunk és Ausztriában, valamint 
a láthattam ábra után ítélve. Németországban nem a cyanella volt a 
kártevő, hanem a lichenis és nem csalódom, ha azt hiszem, hogy a 
külföldi adatokban kártevőleg szereplő L. cyanella L. is nem más faj, 
mint a lichenis. Mivel a két faj között olyan lényeges külsőleg lát- 
ható (morphologiai) különbségek találhatók, feltétlenül két különálló 
fajnak kell tekinteni s ám vegyék egyes szerzők a kettőt egy fajnak 
(cyanella-nak), mi magyar entomologusok mindenkor két külön faj- 
nak fogjuk tartani. 

A4A veresnyakú árpabogár életmödját zavaró időjárás és 
ellenségei. — Mielőtt a védekezés kérdésének tárgyalására áttérnék, 
hadd szóljak még néhány sorban a veresnyakú árpabogár ellensé- 
geiről és a fejlődésére kedvezőtlenül ható időjárásról. 

Miként arra az éleítmód leírásánál is. ismételten rámutattam, a 
veresnyakú árpabogár fejlődése első sorban az időjárástól függ. Meg- 
jelenésének pillanatától kezdve kifejlődése végpontjáig az időjárás 
irányítja fejlődésmenetét. Az időjárás a gazdának nagy segítségére 
lehet e mezőgazdasági csapás leküzdésében. Ha későn tavaszodik, a 
bogár megjelenése is késik, de ugyanekkor késik a tavaszi vetések 


e és fejlődése is. E tekintetben tehát a bogárt baj nem érheti, 
ben "ha akkor következnek be a hűvös, esős, szeles idők; 


a. 


a petéit már lerakta, vagy a mikor a petékből a lárvák egy 
ár kikelt, a Jem asu e késést szenved. Bebizonyult tény 


szen saját szememmel is láttam, hogy a zord időjárás nem- 
"zsak hogy : a lárvák b jár als hátráltató le van, hanem a 


A kinőtt a EE free alól. 5 a míg -az esős idő, ha 
ébként nem nagyon hűvös, a lárvákat fejlődésükben hátráltatja, 
io a vetés növekedését ugyanakkor elősegíti s az ilyen vetés még 

tő termést is adhat. A kártevő nem bírja elnyomni. Azonban 

az időjárás csak arra az egy évre érezteti a kedvező hatását. Mert 

Za a kár tevő nem pusztul el, kifejlődik rendesen s a jövő évben ismét 
5. fed yegetőleg jelentkezik. Téves volna azt hinni, hogy az esős idők 
mert ilyen években a kártétele nem tünik annyira szembe es 


kor nagyon is esős, esztendők után ma már alig volna bajunk 

, veresnyakú árpabogárral! Pedig, miként a tapasztalat mutatja; 
vről-évre növekedik a fertőzött terület nagysága. Az időjárás nem 
isztítja el a rovart, csak segítségünkre. lehet Agy AK a mennyi- 

n a növényeket erősebb, sg orsabb fejlődé sre bírja s így azok a 


Pedig csodás világ ez, nagyszerű harcz folyik itt, heves küz- 

m a létért! A fürkészdarazsak  (TITchneumonidae,  Braconidae, 
halcididae) ezernyi faja, valamint a hasznos legyek (Tachinidae, 
Asilidae, Frezizdae), mely séS a ZAKOZETTS Tér lárváit, háttke pusz- 


3 kozmaks - — mind résztvesznek e hatalmas küzdelemben, uszátják 


170 


elrejtve folyik ez a harc, tudunk eddig még aránylag oly keveset e 
csodás világról. Csak néha-néha, szinte véletlenül bukkanunk rá egy- 
egy jelenségére, hogy megfogja lelkünket a bámulat, elcsodálkozás 
érzése s hódolattal adózzunk a nagy természetnek, mely ,in minimis 
maxime miranda" ! 

Ilyen véletlen ismertetett meg engemet is a veresnyakú árpa- 
bogár kétféle ellenségével. Midőn 1911-ben tenyészeteim egy részét 
átvizsgáltam, hogy bábokat szedjek ki a Rovartani Állomás gyüjte- 
ménye számára, találtam néhány olyan gubót is, melyben belül Lema- 
báb nem volt, hanem 8—10 darab apró, fehér, szabad kis báh; az 
egyikben csak egy darab nagyobb nyűvet találtam. Megkisérlettem 
tovább nevelni őket, azonban csak részben értem el sikert. Az apró 
bábokból 6 darab kis fürkésző-fémdarázs (Chalcidida) kelt ki, ellen- 
ben a nagyobb nyűnek kitenyésztése nem sikerült. Meggyőződést 
szerezhettem tehát, hogy a Lema melanopus-nak is megvannak a maga 
apró ellenségei, melyeket lárvájának nyálkás, undorító külseje sem 
riaszt el attól, hogy petéiket élő testébe tojják. A lárvákat vidéken 
szedtem és hoztam haza Budapestre, hogy tovább neveljem őket, 
tehát a fertőzötteket még odakünn a szántóföldön lepték meg a 
fürkész-szülők, testükben hordták, nevelték ezeket egészen a bebá- 
bozódásukig, a mikor azután a kis fürkészek gazdáik egész testét 
elfogyasztották, úgyannyira, hogy mikor a gubókat felbontottam, már 
csak a lárvák fejének és lábainak feketés-barnás chitines részeit 
találhattam meg. 

Ezek az apró rovarok a gazdának hatalmas segítői, mert ellen- 
ségeinek ellenségei. Ezek az apró lények végeredményben hatalmas 
munkát végeznek s nagyban hozzájárulnak a természet egyensúlyá- 
nak fentartásához. A veresnyakú árpabogár időszakonkinti eltünését 
is első sorban apró ellenségei elszaporodásának tulajdonítom, melyek 
évről-évre mind nagyobb számban szorítják vissza, míg egyszer 
csak, mintha eltünt volna, már alig akadunk itt-ott egy-egy foltra. 
Bizonyára más tényezők is hatnak még közre a bogár eltünésében, 
a melyeket —- sajnos — még nem ismerünk. A veresnyakú árpa- 
bogárnak azonban egy-két töredékcsapata mindig megmarad, a mely 
azután kedvező viszonyok mellett az évek során át ismét elszapo- 
rodik, mikor azután megint szemben állunk a már-már teljesen el- 
multnak vélt, de ismét kiújult bajjal. 


3773t 


Adatok Magyarország lepkefaunájához. 


(Beitráge zur Lepidopterenfauna Ungarns). 


IX. 


irtassEror "És REBEn 


"A: Bepkék Nyír és Bátor- 
boaeet vidékéről. 


PREpora KáRoLy úr 1914. évi 
április közepétől október köze- 
péig és 1915. évi május elejétől 
szeptember elejéig Nagy-Nyír 
és Kis-Nyír vidékén gyüjtött. 


Ez a Kecskemét város tulaj- 
donát képező és Kecskeméttől 
csak 13 kilométernyire fekvő 
homokbuczka ezelőtt 25 eszten- 
deig csak marhalegelőnek szol- 
gált. Ma már erdősítés folytán 
több helyütt szép tölgy- és 
akáczerdők —. keletkeztek. Az 
utolsó két esztendőben az erdő- 
sítés Baákkav JózsEF főerdész 
úr legújabb kutatásai alapján. 
nagyban előrehaladt. Nevezett 
volt szíves PREDOTA urat gyüj- 
tései közben támogatni. 


Nyírről PREpora úr többnapos 
kirándulásokat tett Bugacz-ra, 
mely 30 kilométernyire Kecs- 
keméttől délre fekszik, kissé 
nedvesebb, de szintén még ho- 
mokbuczkás terület és Szikrá- 
ra, mintegy 25 kilométernyire 
Kecskeméttől északra. - 

1915. évi juliusban PREDOTA 
úr nyíri tartózkodásának meg- 


A. Lepidopteren aus der Um- 
gebung von Nyír und Bátor- 
ia ozerts 


Herr KARL PREporA sammelte im 
Jahre 1914 von Mitte April. bis 
Mitte Oktober und im Jahre 1915 
von anfangs Mai bis anfangs Sep- 
tember im der Umgebung von 
Nagy-Nyír und Kis-Nyír. 

Dieses nur 13 Km. von Kecske- 
mét entfernte Flugsandgebiet ist 
Eigentum der genannten Stadt 
und diente bis vor 25 Jahren nur 
als Viehweide. Heute sind durch 
Autforstung bereits mehrorts sehöne 
Eichen- und Robinien-Waldungen 
entstanden. In den letzten zwei 
Jahren hat die Aufforstung nach 
den neuesten Forsechungen des 
Herrn Oberförsters JOSEF BAKKAY 
grosse Fortsehritte gemacht. Der 
genannte hatte auch die Freund- 
licehkeit Herrn PREpora bei seinen 
Aufsammlungen zu unterstützen. 

Von Nyír aus machte Herr PRE- 
pora mehrtágige Ausílüge nach 
Bugacz, welehes 30 Km. unter- . 
halb Kecskemét liegt, etwas feu- 
chter ist, aber auch noch Flugsand- 
terrain besitzt und nach Szikra, 


beiláufig 25 Km. nördlieh von 
Kecskemét. 
Im Juli 1915 verbraechte Herr 


PREporAa, mit Unterbrechung seines 


1 Lásd: Rovartani Lapok. XXI, 1914, p. 72. 


fee se 


172 


szakításával néhány hetet Bá- 
torliget-en (Nyírbátor) töltött, 
melynek homokos területe mint- 
egy- 50 kilométernyire Debre- 
eczentől északra fekszik Szabolcs 
megyében, de nem nyujtottaunyi 
eredményt mint Nyír környéke. 

A gyüjtési idő hosszú tarta- 
mának megfelelően —PREDOTA 
gyüjtése. nagyon gazdag volt. 
Ebből azonban ez 
csak azokat a fajokat sorolom 
fel, a melyek faunisztikai szem- 
pontból érdekesebbek. 


alkalommal . 


Aufenthaltes in Nyír, emige Wo- 


chen in Bátorliget (Nyírbátor), 
ebenfalls eine Sandgegend, zirka 
50 Km. nördlieh von Debreczen 
(Komitat Szabolcs), welche aber 
lange nicht so ergiebig war, als 
die Umgebüng von Nyír. 

Der langen Sammeldauer ent- 
sprechend war die Ausbeüte PRE- 
DOBASST ele SSE TETGNG E ZÁTIS ÜK 
werden jedoch" hier. nür "solche 
Arten angeführt, welche cin grös- 
seres faunistisches Interesse be- 
sitzen.. Í 


Pieridac. 
Colias  Chrysotheme Tsp. — Nyír IV. 25—V. 6, VII, IX: 
Három nemzedéke van, me- Tritt im 3 Generation auf von -. 


lyek közül a juliusi és szeptem- 
beri nemzedék petéből nevel- 
tetett, közöttük a juliusi nem- 
zedékben két nagy  halvány- 
sárga hímpéldány. 


Colias Wyrmidone IEspP. — Nyír V. 


welchen die Juli und September- 


Generation ex ovo gezogen wur- 


den, darunter in der Juligenera- 


tion zwei grosse bleiehgelbe mánn- 
liehe Stücke. 3 


2—38 (c ? igen nagy — sehr gross). 


Va 


Nymphalidae. 


Melitaea Trivia SCHIFF, — NYÍT NEZTE 9, VIL.25—VEN. 7. 


Egy augusztus 17-én gyüjtött 
2 alapszíne nem vöröses-barna, 
hanem világos sárgás-barna. 


Melitaea Aihulia Rorr. et ab, navarina SEE.-LoNxG. — Nyír V. 


Em 2 vom 7. VIII. zeigt eine 
hell gelbbraune (micht rotbraune) 
Grundfarbe. 


90 
20 


Argynnis Daplme Scuwr. — Nyír VI. 2—10 (copiose). 
Satyrus Arethusa Esp. — Nyír VII. 11—114.1 


Ipinephele Lycaon Rorr. — Nyír V. 


1 Az általam umicolor néven leírt 
(Rovart. Lapok. X.XI, p. 48) folt- 
nélküli alak csak a már SEirxrz által 
(Gross-Schmett. d. Erde. I, p. 126, 
t. 43c) obscura néven ismertetett 
alaksorozat egy szélső képviselője. 


22—VI. 2. 


1 Die von mir (Rovart. Lapok. X.XI, 
p. 48) benannte fleckenlose Form unico- 
lor von Satyrus Arethusa kennzeichn 2. 
nur extreme Stücke der bereits von SEITZ 
(Gross-Schmett. d. Erde. I, p. 126, t. 43e) 


als obscura bezeichneten Aberrations- 
richtung. 


vs 


173 


: Lycaenidae. 
Tied ractéie B — Nyír VI. 2- 8. 
Chrysophanus dispar rutilus WERNB. — Bátorliget VII. 23. 79. 
Egyik ? elülső szárnyának Ein 9 mit sehr breitem, bis zur 


nagyon széles fekete szegélye — áusseren Punktreihe reiehendem 
a szélső pontsorig terjed. Az — schwarzem Saum der Vorderflügel. 
elülső szárny, alsó oldalán a Unterseitsbestehtdieiussere Pankt- 
szélső pontsor radiálisan  meg- .reihe der Vorderflügel aus radiár 
hosszabbodott vonalkákból áll  verlüngerten Strichen (ab. nigro- 


(ab. nigrolineata VERITY). lineata VERITY). 

; Hesperiidae. 
Heteropterus Morpheus PALt. — Bátorliget VII. 13. 
Hesperta. armoricanus OBTHR. — Nyír V. 4—24, 59. 

Notodontidae. 
Gluphisia crenata EspP. — Bátorliget VII. 18, d. 
Spatalia argentina ScHIFF. — Nyír V. 19." 


Notodonta Phoebe S18B. — Nyír V. 9—1T. 


Thaumatopoeidae., 


Thaunatópoea processtonea L. — Nyír VII. 23—-VIII. 20 (e. I.) 


Noctuidae. 
Diphthera alpium Os8. — Nyír IV. 20—V. 21, VIII. 16—21. 
Arsilonche albovenosa Gozze — Bátorliget VII. 9 (crebra). 


Agrotis signum F. — Nyír VI. 3. 


5 fúugaz TR. — Nyír VI. II, íg. 
Mamestra Leineri FRR. — Nyír V. 15—- VI. 1 (copiose). 
— albicolon HB. — Nyír V. 17—VI 9. 
Dianthoecia luteago HB. — Nyír VI. 1. 
—  compta FE. ab. viscariae Gws. — Nyír VII. 14-22 (ex larva). 
— — síülenes HB. — Nyír V. 4— 20. 
—  irregularis Hrwsx. — Nyír V. 25—V1. 24, VII. 29—VIII. 12. 
Oxytrypia orbiculosa Esp. — Nyír X. 1—10 (o). (Hernyója Iris are- 
narta-ban. — Raudpe in [ris arenarita gefunden.) 
Celaena malturu Hurwx. — Nyír VIII. 11. 
Hadena abjecta HB. — Nyír V. 24—VI. 6. 
— — sublustris Esp. — Nyír VII. 1—3. 
—  hepatica He. — Nyír V. 12—VI. 183—VII. 2. 
— — basihmea PF. — Nyír V. 21—25. 


Nz 


174 


Jaspidea celsia L. — Nyír IX. 16—Xx. 1 (ex larva). 


Nonagria cannae 0. — Bátorliget VII. 3—12, c 2. 
— — neurica HB. — Nyír VI. 24. (1 ? lámpán. E widéken nincs nád. 

— 10 am icni realkült ölik De Nt 

Leucamia impudens HB. — Nyír VI. 10—12. 

Hydrilla. gluteosa FR. — Nyír VIII. 9—183, 2 9. 

Xylina semibrunnea Hw. — Nyír IX 25-29. 

Epimecia ustula FRR. — Nyír IV. 26—V. 2, 52. 

Oucullia balsamitae B. — Bátorliget VII, €. 

Thalypochares panmonica FR. — Nyír V— VIII. (e. I., a nemzedékek 
egyfolytában. — e. I. ohne Unterbrechung der Genera- 
t10nen). 


aula sei S Nyin az Batorhget VI 55 (e. 1 "copjose). 
. Evasívig venustuala HB. — Nyír V. 17- VI. 4, VIE 18- VIIT 10. 
Calpe capucina Esp. — Nyír VI. 17—IX. 6 (copiose), Bátorliget VIL. 
Plusia consona W. — Nyír VI. 14. 
S festucae M.— Nyir V. 1£ 
Catocala puerpera Grotws. — Nyír VIII. 7—12. 
Szmplicia vectalis Ev. — Nyír VIII. 31—IX. 18 (e. I.) 
Zamclognatha  tarsipennalis TR. —- Nyír VI. 22, EX. 1—24. 
Hypenodes costacstrigalis Srem. — Nyír VIII. 14. 


Geometridae. 
Huchloris pustulata Hurws. — Nyír V. 23—20. 
— — smaragdaria KW. — Nyír V. 21—VI. 2 (e. 1.) 


Acidalia sericeata HB. — Nyír VI. 4—8 (copiose). 
— — síranunata UR. — Nyír VIE 19 
—  mitidata HS. — Bátorliget VII. 6, 2 ?. 


— — rubraria STeR. var. bilinearia Fucnus — Nyír VII. 11, 14, VIII. 
24— 27. 

— — deversaria HS. ab. Mabichi Scnaw. — Nyír VI. 24, 9. 

— — sírigaria He. — Nyír VIIT. 19— 20. 

— — — ab. nigerrima REBEL, nov. ab. (vide p. 182) — Nagy- 
Nite VIG 9 1 o 

—  flaccidarta 7. — Nyír VI. 243. 


Timandra amata L. — Nyír V, VIII. 

— — — ab. latistriga REBEL, nov. ab. (vide p. 183) — Nagy-Nyír 
MICNS 255 ej 5 

ELyihria purpurarta 1. — Nyír VI. 12, c. 


— — purpurata L. — Nyír V. 25, o. 
Larentia vittata Bum. — Bátorliget VII, d. 
— — lugdunarta AS. — Nyír VII. 18—20. 


— — flavofasciata TnuwsBa. — Nyír V. 23—VI. 1. 


175 


. Tephroclystia Gueneala Minn. — Nyír VII. 11. 7 (Hernyója Pimpinella 
saxifraga-n VII-IX-ig. — Raupe auf Pimpinella. saxifraga 


VIE IX). 

szü ÜlaT1a- OTGR: — Nyír VII. 21. 28. 

— — exlraversaria HS. — Nyír VII. 18—27 (larva: Pimpznella 
saxifraga). 


— — assimilala Gxs. — Nyír VII. 11. VIII. 10—25. 

sző ülbzpünciata hw. — Nyír VII. 18-27. 

zata s ho Nyír VII. 9, IX: 1 (e. 1. IT. 17). 

sal illejoltáata NössL. — Nyír VII. 1, 9. VII. 26—VIIT. 10. 

maz égleranota Te. — Nyír V. 19—VI. 1 (e. I), Bátorhiget (larva). 


— e dodoneata Gws. — Nyír IV. 19- V. 2 (copiose, 690). 

Phlibalapterye polygramimata Bxn. — Nyír VIII. 16. 

Abraxas adustata Scnirr. — Nyír V. 11—16. (Közötte egy 2, mely- 
nek elülső szárnyán a középső mező külső fele narancs- 
sárga. — Darunter ein 2 mit in der Aussenhülfte orange- 
gelbem Mittelfeld der Vorderílügel). 

Stegama díilectaria HB. — Nyír IV. 23, 2. 

Caustoloma flavicaria HB. — Nyír V. 1—8. 

Biston stratarius HrFwx. et ab. terrarius WExru. — Nyír V. 24—VI. 1. 


Amphidasis betularia et ab. insularia Tu. MiEG et transit. ab. 
funebraria [LLAMB. — Nyír MELLE MSS ESNÉK 2Z 

Synopsia sociaria He. -- Nyír V. 2—11. 

Boarmia Viertli Burscn. — Nyír V.- 19, -. 

Gnophos dumetata TR. — Nyír IX. 4—9. 

Diastictis artesiaria F. — Nyír V—VI, VII. 12—15, VIII. 22—27T, LX. 


TEAR 
Nolidae. 
Nola togatulais He. — Bátorliget VII. 23. 
— — cicatricalis TR. — Nyír e. l. II. 2 (ride p. 183). 


Sz ssnagula 9enrRE. — Nyír VI. 30, 9; VIII. 13—19. (8. második 
nemzedék példányai kisebbek. — Die Stücke der zweiten 
Generation sind kleiner). 

— — albula Scnrr. — Nyír VI, 16, c. 

Se centonalis Hz. — Nyír V. 22, VIII. 8—23, " Bátorliget VILI 15. 


dArctitidae. 
Arca maculosa GeERwx. — Nyír V. 20. 
ssesgasia Bsp. — Nyír ÍV. 27 V. í1, VII. 22: 
Gnophria rubricollis L. — Nyír V. 25—VI. 20 (Igen nagy. — Sehr gross). 
Comacia sener He. — Bátorliget VII. 2, o". 


176 


Zygaenidae. 


Zygaena puncium 0. — Nyír VII. 3—12. 
—  cynarae EspP. — Nyír VI. 27—VII. 3; Bugacz VI. 25 (freguens). 
—  laeta He. — Nyír e. I. VI. 4—21 (larva :. Pimpinella saxifraga). 
Ino chloros HB. — Nyír VI. 24. 
— — subsolana öreg. — Nyír e. I. V. 25—VI. 10 (larva : Echinops). 


Psychidae. 
Acanthopsyche atra L. (opacella HS.) — Nyír VIII (egy hernyó — 
eine Raupe). 
Rebelia plumella HS. — Nyír e. 1. VII. 24—VIII. 12. 
Epichmopterya undulella F.-R. — Nyír IV. 135 (később zsákok her- 
nyókkal — spater S5acke mit Raupen). 


Sesiidae. 


Sesia ichneumoniformis F. et A. megillaeformis HB. — Nyír VIII. 13—25. 
— — masariformis 0. — Nyír e. Il. (vide p. 183.) 
— — bibionmiformis EspP. — Nyír V. 23—26. 


Cossidace. 


Hypopta caestrum HB. — Nyír V. 25—VI. 16 (copiose). 


Pyralidae. 


Crambus paludellus HB. et ab. nivellus RBL. — Bátorliget VII.. 
— hungaricus ScHMIDT — Nyír VI. 2. (?). 
— — matricellus TR. -- Nyír IX. 2- 13. 
— — fulgidellus HB. — Nyír VIII. 25—IX. 9 
— " aureliellus F.-K. — Bátorliget VII (6 ?). £ 
— lucellus HS. — Nyír V. 24—VI. 17 (copiose), Bátorliget VII. 
—  pratellus L. — Nyír V. 20. 


— — ab. egregieltus RBL. nov. ab. —- Nagy-Nyír V. 20 (vide 
). 184.). 
— vameleltás HS. — Nyír VII. 27, VIII. 7 (29). 
ÁAcentropus miveus Oniv. et ? form. Hansoni STEPH. — Nyír VIII. 
12—14, Szikra VII. 17 (6). 
Amerastta lotella HB. — Nyír V. 20 (? igen nagy — ? sehr gross). 


Ematheudes punctella FR. — Nyír VII. 27. 

Ancylosis sareptella HS. — Nyír V. 10—26 (52, copiose.) 

Heterographis  deserticola STGR. — Nyír V. 25- VI. 5. VII 12-14 
VISUE 2 

Alispa angustella HB. — Bátorliget VII. 

Euzophera bigella 7. — Nyír IV. 19 (c), VI. 2-7: Bátorliget VII. 9. 


eZuzésétl 


177 


FHuzophera fuliginosella Hris. — Nyír V. 14—31, VI. (0. (2) AN 22 
VIE AAS28 EX 2 (60. 

FBcecopitsa efjractella 2. — Nyír VII. 12 (9), VIII. 10 (9). 

Hucarphia vinetella F. — Nyír e. Il. (vide p. 184.) 

. Salebria formosa Hw. — Nyír VIII. 16 (9) 


. Nephopterya hostilis SrepPn. — Nyír VI. 4. 
— — similella Zcx. — Nyír V. 31—VI. 1. 
Acrobasis glaucella STGR. — Nyír VÍiIl. 29. 


Giypioteles leucacrinella 2. — Nyír VII. 21—-VIII. 23. 
Myelots subcognata RAG. — Nagy-Nyír VII. 10 (vide p. 185). 
Phlyctaenodes sulphuralis HB. — Nyír V. 11—25. 

s pustuatis EB. — Nyír e. I. V. 29- VI. 11 (copiose). 
Calamochrous acutellus Ev. — Nyír VI. 16 (9). 
- Üybolomita dulcinalis TR. — Nyír VI. 1—6, IX. 1. . 


Pionea erocealis HB. — Nyír VII. 15. 
Pyrausta cilialis HB. — Bátorliget VII. 
— — virginahs Dur. ab. auroralis 2. — Nyír VIII. 9—20. 
Pterophoridae. 


Oxyptiülus" hieraci 2. — Nyír. VIII. 18. 
"— — teucrii JoRp. — Nyír e. Il. V. 11—VI. 20, VIII. 16—18. (A má- 
i sodik nemzedék hímjeinek alapszíne sokkal halványabb 
olajbarna. — Die c" der zweiten Generation mit viel blas- 
serer olivenbrauner Grundfarbe). 
Alucita galactodactyla He. — Nyír VIII. 9—11. 
— — spilodactyla Cukr. — Nyír e. 1. VI. 14—1T7. 
Pterophorus lithodactylus TR. — Nyír V. 24, Szikra VII. 17. 
S Fiemgianus 2. — Nyír V. 30, VIII. 7T—14. 
— — carphodacíylus HB. — Nyír VII. 21. 
Stenoptilia miantodactyla 7. — Nyír e. 1. IV. 25—VI. 4. 
agdistos adgetyla Hz. — VIII. o- 16. 


Tortricidae, 
Acalla hastiana 1. et ab. albistriana Hw. — Nyír e. 1. X. 
S ferugana TR. — Nyír IV. 241. 
. Egy nőstény elülső szárnya Ein 2 mit bleich strohgelben, 


erőteljes fekete pikkelyekkel  überall mit  groben sehwarzen 
beszórt halvány szalmasárga. — öSchuppen bestreuten Vorderflügeln. 
Hasonló a hátsó szárnyak fe-  Ebenso die weissliche Unterseite 
héres alsó oldala. der Hinterflügel, 


Amphisa rhombicana HS. — Nyír VI. 17 (§F). 


178 


Conchylis moguntiana Rössv. — Nyír V. 19 (2), VI. 14; Bugacz 
VIG 25 (6) 

A. C. Heydeniana HS-rel szem- Die Unterschiede gegen C. Hey- 
ben való különbségek előttem deniana HS. sind mir zweifelhaft 
kétesekké váltak. geworden. 

Phtiheochroa sodaliana EHw. — Nyír VI. 2. 


— — pulvillana ES. — Nyír V. 12—VI. 7. 
Pygolopha lugubrana TR. — Nyír V. 21 (1 6 
Olethreutes Brandertana L. — Nyír V. (copiose). 
Steganoptycha rufimitrana HS. — Nyír VII. 7. 
Bactra robustana CHR. — Nyír V. 4-7. 
Epiblema cumulana Gw. — Nyír e. 1. IV. 18—V. 7. 

—  commodestana RössL. — Nyír VÍI. 3 (c). 
Catattnagma trivitellun RB. — Nyír IV. 25, V. 12, VI. 8. 


Gelechiidae. 


Melzneria pannonicella RBL. u. sp. — Nyír VI. 4 (c), VIII. 10 (2 €, 
e. I.) [vide p. 186). 
— lapella TE Nyír WV 25 Szülega VIE6s 
— Metznertella Srr. — Nyír VIII. 23. 
—  apriletla HS. — Nyír VIII. 6. 
Bryotropha decrepidella HHS. — Nyír V. T. 
— affinis Den. — Nyír VII. 4. 
Gelechia oppletella HS. — Nyír VII. 19. 
AXyslophora auranmticlla KBL. n. sp. — Nyír V. 6, c" (vide p. 188). 
— . guaecstionella HS. — Nyír VI. 25 (92). 
Epithectis nigricostella Dup. — Nyír IV. 20, VI. 1, VIII. 12. 
Aristotelia remissella 7. rufobaselta RBL. (Verh. zool.-bot. Ges. 1916) 
— Nyír VII. 4—VILI. 9. 
Pitocheuusa inopella 2. — Nyír V. 27—VI. 2 (62), VIII. 13 (?). 


A két nemzedék nem külön- Die zwei Generationen sind von 
bözik egymástól. einander nicht versehieden. 


Brachmia gerronella 7. 2 Nite AVIBBIÓ: al : 
— rastlella ETS. — Nyír e. I. V-VI, VIII. 325 (vide p. 189). 


Holcopogon helveolellus STagk. — Nyír VII. 23—VIII. 22. 
Sophronia chilonella TR. — Nyír VI. 2. 
—. consanguinella HS. — Nyír V. 26 (2). 
Pleurota rostrella EB. — Nyír V. (etiam 9). 
Depressaria venosulella MöscEn. — Nyír IV. 25—VI. 10 (copiose, 


etlam 2). 
— — Douglasella Srr. — Nyír VI. 4. 
Enicostoma lobella Scurr. — Nyír V. 10—VI. 4. 


179 


Elachistidae. 
. Epermenia insecurella Srr. — Nyír IV. 19, VI. 24. 
JOGYÜozs, mMieiter NIS" Nyír V. 12- VI..2. VOL 16-20. 
I Timichi ANKER — Nyír V. 26—29, IX. 5. 
DcAhromolopsis ictella IB. — Nyír V. 12. : 
Éolgontora  pilicoms BE. (Now ap. XN p. 51 9) Nyír VOL 
5—13. 
Számos mindkét nembeli pél- Eine Anzahl Stücke beiderlei 


dány. A c" csak a potroh alakja — Geschlechts. Das c" unterscheidet 
alapján különbözik a hasonló sich nur in der Gestalt des Hinter- 


nagyságú 2-től. leibes von dem gleich erossen 9. 
Coleophora  ociwrea Hw. — Nyír VIII. 28—IX. 3 (igen nagy példányok 


— sehr egrosse Stücke). 
—  elypeiferella Horrm. — Nyír VIII. 8. 
— — sgualorella 7. — Nyír VIII. 12—15. 
— — galhpennella HB. — Nyír VI. 2—VII. 2. 
—-  colutella F. — Nyír VII. 14—VIII. 2. 


a UMKOMDON Zhg ND 21 
—  partitella 7. — Nyír V. 15—VI. 12. Szlavoniából ismeretes — 


aus Slavonien bekannt (det. REBEL.) 
— - conspicuellau 2. — Nyír V. 16 (9), VI. £ (e. I. nagy c7, grosses 6). 
—  pratella /. — Nyír VILI. 1—141. 
— — gnaphali 7. :— Nyír V. 11—VI. 5, VIII. 25. 
— — Mühligella Wcox. — Nyír V. 11—17. 


Gracilariidae. 
Gracilaria phastanipenella HB. — Nyír XS. 5. 
— — Kollariella 72. — Nyír ÍV. 27—V. 11. 
Tineidae. 


Atyechia appendiculatt Esp. — Nyír V. 14 (67. 


ms epkék a Radnai hava-. B. Lepidopteren " aus dem 
sokróbés Kis-Küküllő vár-  Radnaer Gebirge und dem 


pi epy élből Komitat Kis-Küküllő. 
A faunisztikailag kevéssé 18- Im dem faunistisch wenig 9ge- 


mert Radnai havasokban (Radna- — kannten Radnaer Gebirge (Radna- 
borberek) 1914. évi junius kö- — borberek) sammelte Herr FRIEDRICH 
zepétől julius elejéig gyüjtött  MÜLnLER von Mitte Juni bis anfangs 
MűŰLLER FRiGYES úr. Kiinduló Juli 1914. Er hatte semm Stand- 
pontúl Ó-Radnát választotta. Az  guartier in Ó-Radna. Die von ihm 


e 


180 


általa meglátogatott legmaga- 
sabb pontok a Vurfu Saca 


(1700 m.) és az Isborul rosu 
voltak. Egy a vülgyben fekvő 
hely , Balázstelke előtt és 
Zsidve Kis-Küküllő megyében 
feküsznek. 

A vidék általában fauniszti- 
kailag nagyon szegénynek ne- 
vezhető. A legérdekesebb ered- 
ménye a gyüjtésnek az IErebia 
Melampus egy új tájfajtájának 
felfedezése volt (var. radnaönsis, 
vida: Da. si) 


kalitat 


besuchten bedeutenderen Erhebun- 
gen waren vor allen Vurfu Saca 
(1700 m. Seehöhe) und Isborul 
rosu. Eine talwarts gelegene Lo- 
VO S Baláazstelle "zmmad 
Zsidve liegen im Komitat Kis- 
Küküllő. 

Die Gegend muss ím Allgemel- 
nen als faunistiseh sehr arm be- 
zeichnet werden. Das interessan- 
teste Resultat der Ausbeute war 
das Autfinden einer neuen Lokal- 
form von Erebia Melampus (var. 
radnaensis, vgl. Seite 181). 


Papilionidae. 
Parnasstus Mnemosyne L. — Vurfu Saca VI. 23—29 (copiose). 
A hímek elülső szárnyán a Die c" mit starken Flecken der 
a középsejt foltjai erősek, ezek Mittelzelle der Vorderílügel zur 


tehát az ab. semifasciata HIR- 
SCHKE-hez tartoznak. 

A. nagyon sötét nőstények az 
ab. arcuta oricn., ab. fasciata 
HIRSCHKE és ab. arcuata, STICH.- 
hez tartoznak. 


ab. semifasciata HIRSCHKE gehörig. 


Die € sehr verdunkelt gehören 
den ab. arcuata Srtcn., ab. fasciata 
HigscHkKE und ab. taeniata STICH. 
e 


Pieridae. ú 
Pieris napi gen. aest. napeae sp. — Isborul rosu. 
Colias Hyale L. — 2. 2 (erősen fehéres — stark weisslieh). 
Nymphalidae. 
Negpytüs  Tedtá Tas isborul sosa VI 26. 
Erebia Melampus Wssw. var. radnaönsis RBL. nov. var. — Isborul rosu 
VEZ2ZTS 29 Ge (wide p. 161 
Erebia Euryale EspP. — Vurfu Saca VI. 29. 8 
—  [Ligea L. — Isborul rosu VI. 30 ; Zsidve VII. 3. 
Pararge Maera L. ab. Tetrops Red. nov. ab. c — Isborul rosu VI. 
20 (vide p. 182). 
Lycaenidae. 
COhrysophanus Dorilis Hurws. et ab. ? orientalis Srak. — Isborul rosu 


AT 26. 


181 


HLycaena Argiades PALL. — Balázstelke. 
— Meleager Esp. — Balázstelke. 
—  Arion L. — Balázstelke. 


Hesperiidae. 
Augiades Sylvanus EspP. — Balázstelke VII. 5 (nagyon sötét — sehr 
dunkel). 
Noctuidae, 
Plusta pulchrina Esp. — Isborul rosu VI. 27. 
- Geometridae, 
Nemoria pulmentaria Gx. — Balázstelke VII. 2 (9). 
Larentia montanata ScniFr. — Isborul rosu VI. 26. 
Abraxas sylvata Sc. — Balázstelke (többszörösen — mehrfach). 
Gnophos dilucidaria HB. — Isborul rosu VI. 26. 
dArctiidae. 
Parasemita plantagimis L. ab. interrupta ScHaw. — Isborul rosu VI. 27, 
A d csak a lhospita bicolor Die d nur in der Form hospita 
Rarz. alakban. bicolor RAarz. 
Calttimorpha guadripunctaria PopA — Balázstelke VII. T. 
Zygaenidae. 


[/ygaena. purpuralis BRüÜsx., achilleae Esp., lonicerae ScHEw. (parva 
obscura), fitipendulae L.. carniolica Scop. et var. berolinen- 


sis SraR: — Balázstelke. 
Hepialidae. 
Hepialus carna Esp. — Isborul rosu VI. 26— 30. 
Pyralidae. 
Pyrausta alpinalis Scnirr. — Isborul rosu VI. 265 (?). 


Függelék. — Anhang. 


a 


1. Erebia Melampus Fsse. var. radnaénsis REBEL, nov, var. GJ 0. 


Számos g, de csak 2 9-ból Eine Serie ganz frischer Stücke, 
álló friss sorozat a Radnai ha- — bestehend aus einer Anzahl c, 
vasokról (Vurfu Saca és Isborul aber nur 2 0. aus der Radnaer 
Tosu,  MünLER gyüjtése 1914  Gebirge (Vurfu Saca und Isborul 
junius 27—29]. rosu. leg. MiüLgLER, 27—29 Jum 


1914). 


A példányok nagyobbak és 
szélesebb  szárnyúak mint a 
törzsfaj és a var. sudelica STGR., 
mely utóbbihoz különben közel- 
állók. JÉlesen határolt világos- 
vörös szegélycsíkjuk az elülső 
szárnyakon üt fekete pontot zár 
körül. A hátsó szárnyakon a 
foltcsík keskenyebb és kevésbé 
összefüggő, de mégis sokkal 
élesebb mint a var. sudetica-nál. 
Az elülső szárnyak hossza 
13—19 mm. 


2. Pararge Maerau L. ab. 


Egy a Radnai havasokból 
(Isborul rosu, MüÜLLER gyűjtése, 
1914 jumus 30) való c" feltünő 
gazdagon szemekkel tarkított. 

As elülső szárnyon a kettős 
fehérmagvú csúecsszemen kívül 
még egy egyszerű fehérmagvú 
szem van a 3. sejtben és egy 
kisebb fehérmagvú pótszem a 
6. sejtben. Az elülső szárny 
összes szemfoltjai összefüggnek. 
A hátsó szárnyon a 2. 
sejtben fekszik egy-egy nagy 
fehérmagvú szem. 


íg 2 
ES 9. 


3. Acidalia strigaria HE. 

A csápok, a fejtető, a nyak- 
őrv, a vállfedők, a hátsó lábak és 
a szárnyak rojtja sárgás-szürke, 
a többi testrész és a szárnyak 
koromfeketék. Utóbbiak felül 
megnagyobbodott fekete közép- 
foltokkal és jól látható finom 
teljes szegélyvonallal. A fekete 
potroh szelvényeinek szegélye 
fehéres, csúcsa sárgás-szürke. 
Az elülső szárnyak alul mély 
feketék, a hátsó szárnyak rész- 


Die Stücke sind 


gzösser 


stehen letzterer zunachst. Sie be- 
sitzen eine hellrote, scharf begrenzte 
Saumbinde, welche auf den Vorder- 
flügeln  züúmeist  fünf schwarze 
Punktaugen führt. Auf den Hinter- 
flügeln ist die Fleckenbinde sehma- 
ler und hangt weniger zusammen, 
ist aber daselbst doch noeh viel 
schárfer als bei var. sedetied. Vor- 
derílügellaánge 13—19 mm. 


Tetrops REBEL, nov. ab. c. 


Ein a aus dem Radnaer Gebirge 


(Isborul " rosu, lex  MűtnekR, 30: 
Juni 19114) ist auffallend  reieh 
geaugt. 


Die Vorderílügel besitzen ausser 
dem doppelt weissgekernten Api- 
kalauge, auch noch eim einfaches 
weissgekerntes Auge in Zelle 3, 
und ein kleineres, weiss gekerntes 
Additionalauge im 7elle 6. Alle 
Augenflecke der Vorderílügel han- 
gen zusammen. Auf den Hinter- 
flügeln liegt je ein grosses welss- 
gekerntes Auge in Zelle 2 und 3. 


ab. nigerrima REBEL, nov. ab. 


Fühler,  Scheitel, Halskragen, 
Schulterdecken,  Finterbeine und 


Fransen aller Flügel gelbgrau, alle 
andern Körperteile wie alle Flügel 
tiefscehwarz. Letztere mit oberseits 
stark — vergrösserten, 
Mittelpunkten und deutlieher, - fei- 


sehwarzen 


ner, gesechlossener Saumlinie. Der 


sehwarze Hinterleib mit weisslhiehen 
segmentrándern und gelborauer 
Spitze. Unterseite der Vorderílügel 
tiefsehwarz, jene der Hinterílügel 


und 
breitílügliger als die Stammform 
und die var. szüzdeltea  SDGR.. úm 


agit 


MEG Ce 


1 augusz- 


Timandra KELZELEE JEGÉN OK 


5 példánynak, ális 
25-én Nagy-Nyíren 
át lakkvörös 


le: A és TE -z Érök 
itt) zegzúgosan előreálló. A 
ESZES is ennek a 


570 e szélesebb 


zum Teil mit weissgrauer Aufhel-. 
lung. Die Fransen unterseits nor- 
malweise gelbgrau mit schwarz-. 
lichen Fleckchen auf den Ader- 
enden. 

Eim ganz frisches cg" am 19. 
August unter normalen Stücken 
bei Nagy-Nyír erbeutet. 


latistriga REBEL, nov. ab. — 


Ein frisches d" der zweiten Ge- 
neration, im o . Nagy-Nyír am 25. 
August erbeutet, zeigt den in die 
Flügelspitze ziehenden lackroten 
Schragstrelifen der Vorderílügel 
stark verbreietet und nach innen 
(zwischen den Adern) zackig vor- 
tretend. Auch auf den Hinterílügeln 
ist die Fortsetzung des Strelfens 
noch breiter (15—2 mm. breit). 
dunkellaekrot. so dass hier fast 
der Eindruck einer wellig begrenz- 
ten Mittelbinde entsteht. Die feine - 
graue üussere Ouerlinie normaler 
Stücke feblt hier auf Vorderíflügel 
und Hinterflügel vollstándig. 


cicatricalis Tn. 


"TA megfigyelése szerint 
. fajnak a hernyója ép- 


ym 2 Mi SETS tölgy- 


t az zézeüe kirág. 
ek ha fajnak csak egy 
, mely kora ta- 


Die Raupe dieser Art lebt nach 
den Beobachtungen des Herrn 
PREporA genau wie jene von N. 
sírigula skelettierend auf Eichen- 
bláttern (und nicht auf Flechten). 

Die Art hat nur eine Generation, 
deren Falter zeitig im Frühjahre 
fhegt. 


esia imasariformis O. fejlődése első alakjainak ismeretélrez. — 
ir Kenntnis der er-t:n Stünde von Sesia masariformis 0. 


ásforma, : feketés-barna 
"06 mm. hosszú és szép 


Das ovale, schwarzbraun ge- 
fárbte Ei ist 06 mm. lang, únd 


1 FOL ARE 


sokszögű (hatszögekből alkotott) 
reczézetet mutat. A felső pólus 
rózsája a szájnyílás körül sok- 
kal kisebb reczézetű. A pete 
felső hosszoldala benyomottnak 
tünik fel. 

A pete alsó hosszoldalával a 
Verbascum thapsus levelének alsó 
oldalához lesz erősítve. 

A kifejlődött, preparált her- 
nyó 33 mm. hosszú, ecsontszínű, 
a fej világosbarna, a fejpaizs 
fehéresen szegélyezett. A rövid 
torlábak világos barnák. 


7. Crambus pratellus L. ab. 

Egy május 20-án Nagy-Nyí- 
ren gyüjtött hím elülső szár- 
nyának alapszíne világos na- 
rancssárga, sötét behintés nél- 
kül. mely a széles ezüstfehér 
hosszanti sávok által erősen 
megszorított, annál is inkább, 
mert két ilyen sáv van a belső 


A hátsó szárnyakon éles sö- 


zeigt ein schönes polygonales (aus 
Sechsecken gebildetes) Netzwerk. 
Die Rosette am oberen Pol um den 
Mikropylenapparat ist viel kleiner 
getafelt. Die obere Lángsseite des 
Eies erscheint eingedrückt. 

Das Ei wird mit seiner unteren 
Lángsseite auf der Blattunterseite 
von Verbascum thapsus angeheftet. 

Die  érwachsene.  práparierte 
KRaupe ist 33 mm. lang, beinfarben 


mit hellbraunem  Kopf,  dessen 
Clypeus weisslich gerandet er- 


scheint. Die kuürzen Brustbeine 
sind hellbraun. 


egregiellus REBEL, nov. ab. 7. 

Em 9 von Nagy-Nyír. vom 20. 
Mai zejgt die Grundfarbe der Vor- 
derílügel — hellorangegelb, — ohne 
dunkle Bestaubung und durch die 
breiteren, — silberweissen — Langs- 
streifen, deren sich auch zwei ober 
dem Imnenrand finden. stark ein- 
geschrünkt. 


Die Hinterflügel mit deutlichem 


tét ívelt csík van a szegély előtt.  dunklen Bogenstreifen vor- dem 
Saum. 
8. Eucarphia vinetella F. első fejlődési alakjai. — Die crsten Stünde 


von Eucarphia vinetella FE. 


A pete aránylag nagyon 
nagy és majdnem 1 mm. át- 
mérőjű. Lapos tojásdad alakú, 
halvány sárgás-zöld és erősebb 
nagyítás (tízszeres) mellett is 
alig mutat pontozott felületet. 
A burok felette lágynak látszik, 
mert a nekem küldött és a szál- 
lítás alatt össze nem nyomott 
peték egyike sem mutatott tel- 


Das Ei ist relativ sehr gross 
und zeigt einen Durchmesser von- 
nahezu 1 mm. Es hat eine flach 
ovale Form, ist blass gelberün 
und lásst selbst bei starker (zehn- 
facher) Vergrösserung kaum eine 
punktförmige  Skulptur erkennen. 
Das Chorion scheint auffallend 
weich zu sein, da keines der mir 
gesandten Eier (welche auf dem 


t. 


jes alakot. 


A kifejlődött feketés-ibolya- 
színű hernyó egyes nagyon 


. — hosszú és finom fehéres sörték- 


kel fedett és pedig a fejen és 
nyakpaizson -is. Utóbbi kettő 
sárgás-barna, szakadozott gaz- 
dag fekete rajzolattal. A nyak- 
paizs a középen világos vonal 
által kettéosztott, oldalt szélesen 
megszakított. A torlábak sárgás- 


. barnák, csípőjük, lábszáruk és 


lábfejük a külső oldalon feketés- 


. barna, világos foltokkal. A pont- 


.  szemölesök nagyon aprók, fe- 


keték, a lélekző nyilások fehé- 
resek, feketén gyűrűzöttek. A 
rövid  potrohlábak  fehéresek, 
barna kampókoszorúkkal. A ki- 
fejlődött preparált hernyó hossza 
27 mm. 

A hernyó májusig egy ho- 
moktömlőben él Potentilla are- 
narta-n. Ugyancsak PREDOTA fe- 
dezte fel Nagy-Nyíren Kecske- 
mét mellett. 

A. megnyúlt 


Dab sto NI. 


hosszú, hengeres. csak az utolsó 


három erősen mozgatható szel- 
vényen "észrevehetően  keske- 


. nyedő. A színe sárgás-barna. 


. A kremasztert egy félköralakú 


feketés-barna khitinduzzadás ké- 
pezi. 

. A finom homokkal - fedett 
tömlő mintegy 30 mm. hosszú. 


185 


Transport nicht gedrückt wurden) 
eine volle Form aufwies. 

Die erwachsene, — schwárzlich 
violettgraue Raupe ist mit ein- 
zelnen, sehr langen, feinen weiss- 
lichen Borsten auch am Kopf und 
Nackenschild besetzt. Die beiden 
letzteren sind gelbbraun gefárbt 
mit reichlicher, aber zerrissener 
sehwarzer Zeichnung. Das Nacken- 
sehild ist in der Mitte licht geteilt 
und an den Seiten breit unter- 
brochen. Die Brustbeine sind gelb- 
braun, ihr Hüttstück, Scbiene und 
Tarsus auf der Aussenseite sehwarz- 
liehbraun, hellgefleckt. Die Punkt- 
warzen sind sehr klein, sehwarz.. 
die Stigmen weisőlich, sehwarz 
geringt. Die kurzen Bauchbeine 
weissliceh mit braunen  Hacken- 
kránzen. Lange der erwachsenen 
praparierten Raupe 27 mm. 

Die Raupe lebt in emem Sand- 
sehlauch bis Mai auf Potentilla 
arenariu und wurde von Herrn 
PRgEpora ebenfalls bei Nagy-Nyír 
bei Kecskemét entdeckt. 

Die gestreckte Puppe ist 13 
mm. lang, walzenförmig, nur auf 
den drei letzten, sehr beweglichen 
Segmenten merkbar verjüngt. Die 
Faárbung ist gelbbraun. Der Kre- 
master besteht aus einem 6 halb- 
kreisförmigen sehwaárzlichbraunenm 
Chitinwulst. 

Der mit feinem Sand bekleidete 
Schlauch ist bei 30 mm. lang. 


9. Myelois ? subcognata RAG. (REBEL, Cat. no 781). 


Egyetlen: kopott 2 .Nagy- 


. Nyír julius 107 jelzéssel ehhez 


az eddig csak az Amur vidé- 


Ein einzelnes, geflogenes 2 mit 
der Bezeichnung .Nagy-Nyír 10. 
Juli" dürfte dieser bisher erst aus 


186 


kéről ismeretes fajhoz tartozha- 
tik. RaGowxor leírásával és rajz- 
zával jól egyezik, csak a szár- 
nyak tünnek kissé hosszúká- 
sabbnak (keskenyebbnek) fel. 
Hosszúsága megfelel az eredeti 
példányának (kifeszítve 22 mm.) 


dem Amurgebiet bekannt gewor- 
denen Art angehören. Beschreibung 
und Abbildung bei RaGoxor stim- 
men gut überein, nur seheinen die 
Flügel etwas gestreckter (schma- 
ler) zu sein. Grösse jene des Ori- 
ginales (22 mm. Exp.) 


10. Meteneria pannonicella. REBEL, n. sp. 7? . 


Egy Nagy-Nyíren junius 4-én 
fogott hím és két ugyanott 
augusztus 10 és 11-én Echinops- 
szárakból nevelt nőstény egy új, 
kisebb fajhoz tartoznak, melyet 
a hímekben legközelebb álló M. 
paucipunctella Z. és intestinella 
Ms.-tól könnyen megkülönböz- 
tethetünk azáltak hogy az oker- 
sárga elülső szárnyakba erős 
narancsvörös szín keverődik. 
kifelé ezek ólomszürkén behin- 
tettek, fekete középfoltokkal és 
a belső szöglet felé haladó éles 
feketés-ólomszürke rézsútos vo- 
nással díszítettek. 


A csápok fehérek, feketésen 
gyűrűzöttek, tövükön okersár- 
gák, a fej és a tapogatók oker- 
sárgák, utóbbiak határozottan 
karcsúbbak, különösen végízük 
kevésbé oly erősen pikkelyes 
mint a rokon fajoknál. A tor 
narancsvörössel kevert  oker- 
sárga, a potroh sötétszürke, a 
csúcs felé hegyesedő, ez sárgás. 
A lábak sárgás-szürkék, külső 
oldalukon sötéten behintettelk, 
sötét foltos ízvégekkel. 

Az elülső szárnyak okersárga 
alapszínét a  belevegyülő na- 
rancsvörös szín erősen háttérbe 


Bin in Nagy.Nyír am 4 Juni 
gefangenes — mánnliches und 2 
daselbst am 10. u. 11 August aus 
Echinops-Stengeln gezogene weib- 
liche Stüecke gehören einer neuen, 
kleimeren Art an, welche 
die starke Einmischung orange- 
roter Fárbung auf den ockergel- 
ben, aussen bleigrau bestaubten, 
mit séhwarzen Mittelpunkten ver- 
sehenen Vorderfílügeln und einem 
sehr scharfen, sechwarzlieh  blei- 
brauen Schragwisch zum Innen- 
winkel derselben gut unterscheid- 
bar von der im mánnlichen (Ge- 
sehlechte zunachst stehenden 4. 
paucipunctella 7. bezw. M. intestinella 
NN. ist. 

Die. Fühler sehwarzlich 
geringt, an der Basis ockergelb, 
Kopf samt Palpen ockergelb, letz- 
tere entsechieden sehlanker, nament- 
lien das Endelied weniger stark 
beschuppt, als bei den verwandten 
Arten. Der Thorax  ockergelb, 
orangerot gemiseht, der Hinterleib 
dunkelgerau, gegen das Ende spitz 
zulaufend, mit gelblicher Spitze. 
Die Beine gelbgerau, aussen dun- 
kel bestáubt, mit dunkelgefleckten 
Gliederenden. 

Die. ockergelbe Grundfarbe der 
Vorderfílügel wird durch Orange- 
rot stark eingesechraánkt und tritt 


weiss, 


durch . 


őreá 


nur strelifenartig auf. Der Saum ist 
bleigrau bestáubt. desgleiehen ein 
Vorderrandsfíleek vor der Spitze, 
egy folt az elülső szegélyen auf welchen ein Sehrágstreifen der 
SES gelben Grundfarbe folgt. Die Ba- 
FSS SG sülös zi salhaálfte des Flügels zeigt nur beim 
A szárny tőfele c langs des Vorder- und Innen- 
: randes Spuren grauer Bestáubung. 
Je ein tiefscehwarzer Punkt liegt in 
der Mittelzelle bei 12 der Flügel- 
lánge und am Schluss der Zelle. 
Von ersterem zieht ein sehr cha- 
rakteristiseher, secharfer, sehwarz- 
, lch-bleigrauer  Schrágwiseh zum 
Imnenzwickel und vereint sich mit 
der bleigrauen Saumbestáubung.. 
Die Fransen bleigrau bestáubt, mit 
hellem, beiderseits sehwarzlieh be-. 
grenztem Teilungsstreifen in ihrer 
ek Mitte. Die Hinterílügel sehwarz- 
) — csíkkal a középen.  lich-bleigrau mit etwas  helleren 
szárnyak feketés-ólom- — Fransen. Unterseite aller Flügel 
. kissé világosabb roj-  schwürzlich-bleigrau mit gelblich" 
Alul a az összes szárnyak — schimmernden Fransen. Vorder- 
sZ sárgásan  flügellange 7, Exp. 13—14 mm. 
ojtokkal. Azelülső szárny 
T, kifeszítve 13—14 mm. 
kevesebb Von M. intestinella sofort durch 
által az  viel geringere bleigraue Bestüu- 
bung der Vorderílügel und Man- 
gel des Vorderrandspunktes (bei 
nya B azonnal  1/3) zu unterscheiden. 
önböztethető. ; 
. közleményben! általam Das von mir im V. Beitrag! als 
 artificella név alatt fel-  Apodia artificella angeführte (geflo- 
Ű 5040) weibliche Stück von Deliblat 
(IX. 23) utóbb a Meizneria IX. 23 hat sich nachtráglich als 
7 oni lla-hoz tartozónak DE SZÜ TTeleüerü pannonicella gehörig 
4 herausgestellt, wozu auch noch ein 
grosses d von Deliblat vom A. 1. 
(PgEpora) zu ziehen ist. 


Az Apodia artificella HS ennél- 
fogva a magyar lepkék jegyzé- 
kéből törlendő. 


Apodia artificella HS ist daher 
aus der Liste ungarischer Arten 
zu streichen. 


11. Xystophora aurantiella REBELL, n. sp. 6. 


Egyetlen Nagy-Nyíren junius 
6-án gyüjtött (PREpora) jó álla- 
potban levő hím egy új fajhoz 
tartozik, mely a narancssárga, 
feketés-szürkén  — szegélyezett 
elülső szárnyak által a nem 
összes fajaitól könnyen meg- 
különböztethető. A szárnyak 
nagyon megnyult alakjában ez 
a faj leginkább a X. lucidella 
SrpH.-el egyezik. 

A feketés, elmosódottan vilá- 
posabban foltos csápok, ki nem 
emelkedő ízvégekkel, az elülső 
szegély 34 részéig terjednek. 
Az előrenyujtott, kevéssé fel- 
hajló tapogatók másfélszer oly 
hosszúak mint a fej átmérője, 
középső izük kivül feketés, be- 
lül fehéres pikkelyezés által 
megvastagodott, végízük nagyon 
rövid, körülbelül egyharmad oly 
hosszú mint a középső íz, Vé- 
kony, gyengén felhajló és fe- 
héresen fénylő. A rézsútos arcz 
gyengén ólomfényű, a fej úgy 
mint a test többi része feketés, 
a vállfedők narancssárgások, a 
a potrohvég rövid szőrcsomója 
sárga. Az elülső lábpár feketés, 
a hátsó lábak világos sárgásak, 
elmosódottan barnásan foltosak. 


A nagyon megnyult elülső 
szárnyak csúcsa hegyes, szegé- 
lyük nagyon rézsútos, színük 
világos narancssárga sötét ólom- 
szürke szegélyekkel és három 


Ein einzelnes gut erhaltenes. G 
in Nagy-Nyír am 6. Juni erbeutet 
(PREpora) gehört eimer neuen Art 
an, welehe sich durch die orange- 
gelben, sehwarzliéhgrau geraánder- 
ten Vorderílügel von allen anderen 
Gattungsgenossen — leicht  unter- 
secheidet. Im der sehr gestreckten - 
Elügelform gleicht die Art am 
meisten der Xyst. lucidella STepn. 


Die sehwarzlichen, verloschen 
hell gefleckten Fühler, ohne her- 
vortretende Gliederenden, reichen 
bis 3/4 des Vorderrandes. Die vor- 
gestreckten, schwach aufgeboge- 
nen Palpen 1t2 mal so lang als 
der Kopfdurchmesser, zeigen ein 
durch aussen sehwarzliche, innen 
weissliche Beschuppung verdicktes 
Mittelelied und ein sehr kurzes. 
zirka nur 13 des Mittelgliedes lan- 
ges, dünnes, schwach aufgeboge- 
nes, weisslich glánzendes Endglied. 
Das schraáge Gesicht ist scehwach 
bleiglanzend, der IKopf wie der. 
übrige  Körper sechwarzlich, die. 
sehulterdecken orangegelblieh, der 
kurze Haarbüschel am Hinterleibs- 
ende gelb. Die vorderen Beinpaare 
sehwarzlich, die Hinterbeine hell 
gelblich, verlosehen bráunlich ge- 
fleckt. 

Die sehr gestreckten Vorderílü- 
gel mit scharfer Spitze und sehr 
sehrágem Saum sind hell orange- 
gelb gefárbt mit dunkelbleigrauen 
KRándern und 3 sehwárzliehen, 


feketés ponttal, melyek közül 
egy apró a redő közepén, egy 
nagyobb annak végén és a har- 
madik rézsútosan a 2. fölött, 
messze kifelé a korongon el- 
helyezett. Az ólomszürke sze- 
gélye a narancssárga résznek a 
belső szegélyen a legszélesebb. 
a hol a redőig terjed és csak a 
rojt kezdete előtt keskenyedik. 
A szegély . csak " keskenyen 
ólomszürke, az elülső szegély 
csak a közepétől a csúcsig szé- 
lesen — ólomszürkén  behintett. 
A rojtok egyszínű ólomszürkék. 
A hátsó szárnyak oly széle- 
sek mint az elülső szárnyak, 
derékszögű hátsó szöglettel és 
messze előreálló csúcscsal, szí- 
nük feketés ólomszürke, hasonló 
rojtokkal. Az elülső szárnyak 
alul feketések, a hátsók ólom- 
szürkék. Az elülső szárnyak 
hossza T, kifeszítve 15 mm. 


189 


Punkten, von welchen ein kleiner 
in der Mitte der Falte, ein grös- 
serer am Schluss derselben und 
der dritte schrág oberhalb des 2. 
Faltenpunktes, im Diskus, weit 
nach aussen d gerückt, liegt. Die 
bleigraue Ründerung des orange- 
gelben Teiles ist am Innenrand am 
breitesten, wo sie bis zur Falte 
reicht und erst vor Beginn der 
Fransen sich verschmálert. Der 
saum ist nur schmal bleigrau ge- 
rándert, der Vorderrand erst von 
"2. seimer Lange "bis zur Spitze 
breit bleigrau bestaáubt. Die Fran- 
sen einfárbig bleigrau. 

Die Hinterílügel so breit, wie 
die Vorderflügel, mit reechtwinkli- 
gem Afterwinkel und weit vortre- 
tender Spitze sind  schwarzlich 
bleigrau mit gleichfárbigen Fran- 
sen. Die Unterseite der Vorder- 
fÍlügel schwarzlich, jene der Hm- 
terílügel  bleigrau. — Vorderílügel- 
lánge 7, Exp. 15 mm. 


12. Brachmia rasilella HS fejlődése első alakjai. — Die ersten Stünde 
von Brachmia rasilella HS. 


A nagyon karcsú felnőtt her- 
nyó 10 mm. hosszú, hátrafelé 
gyengén keskenyedő és kissé 
összenyomott. Testének legna- 
gyobb szélessége csak kevéssé 
több mint 1-5 mm. 

A fej, az első torgyűrű és a 
második torgyűrű elülső szegé- 
lye mélyfekete, hasonlókép az 
első lábpár is. A test különben 
sárgás-züld és minden potroh- 
szelvény hátán négy nagyon 
apró fehér udvaron álló fekete 
pontszemölesöt mutat, melyek 
trapézalakban elhelyezettek - és 


a 


Die sehr sechlanke Raupe ist 
erwachsen 10 mm. lang, nach hin- 
ten sehwach verjüngt und etwas 
depress. Ihre grösste Körperbreite 
betrágt nur etwas über 1-5 mm. 


Der Kopf, das erste Brustsegment 
und der vordere Rand des zweiten 
Brustsegmentes sind tiefscehwarz, 
desgleicehen das erste Beinpaar. 
Der übrige Körper ist gelbgrün 
und zeigt am Rücken jedes Ab- 
dominalsegmentes 4 sehr kleine. 
schwarze auf kleinem weissen Hof 
in Trapezform stehende Punktwar- 


190 


melyek — mindegyike egy-egy 
mon fekete: sörtét  wisel Az 
utolsó három szelvényen egy sor 
hosszú sörtével .bíró szemölcs 
van. A potrohszelvényeken még 
egy nagyon finom sötétzöld 
hátvonal is látható. A has sok- 
kal világosabb sárgás-zöld. A 
második torlábpár lábfejíze még 
fekete, a harmadik épúgy, mint 
a haslábak sárgás-zöldek. (A le- 
írás 1915 május 28-án történt). 

A hernyó május közepe táján 
az Achillea ochroleuca véghajtá- 
sainak sodraibamn él. DPRREDOTA 
úr Nagy-Nyíren, Kecskemét vi- 


dékénm fedezte fel és ugyamott 


nagy számban nevelte a lep- 
két is. 

A bábozódás egy hosszúkás 
szövedékben történik a tápnö- 
vény hajtásai között. 

A. karcsú báb körülbelül 7 
mm. hosszú, vörösbarna, hosszú 
feketés szarnyhüvelylyel ; a kre- 
master egy felül hajlott csúcs- 
ban végződik és nagyobb számú 
kampós sörtével fedett. 


A lepke május végétől junius 
12-ig lép fel. 


zen, welehe je cine feine sehwarze 
Borste tragen. Die 3 letzten Seg- 
mente zeigen nur eine Reihe lan- 
ger beborsteter Warzen. " Auf den 
Abdominalsegmenten ist auch eine 
feine dunkelgrüne Dorsale sichtbar. 
Die Bauchseite ist betrachtheh 
liehter, gelbgrün. Das 2. Brust- 
beinpaar zeigt noch ein sehwarzes 
Tarsalghed, das 3. ist wie die 
Bauchbeine gelberün. (Besehrieben 
28" Mai 1915). : 

Die haupe lebt um Mitte Mai 
wieklerartig in den Endtrieben von 
Achillea ochroleuca. 51e wurde von 
Herrn Pgxmpora bei Nagy-Nyír, im 
der Umgebung von Kecskemét 
entdeekt, und der Falter daselbst 
in Anzahl erzogen. 

Die Verpuppung erfolgt in einem 
gestreckten  (Gespinnst - zwischen 
den Trieben der Futterpílanze. 

Die sehlanke Puppe ist circa 7 
mm. lang, rotbraun, mit langen 
sehwarzlicehen Flügelscheiden ; ihr 
Kremaster endet in eine dorsal- 
warts gekrümmte Spitze und ist 
mit eimer "ovösseren Zan Temet 
Hakenborsten besetzt. 

Die Falter erscheinen von Ende 
Mai bis 12. Juni. 


Irodalom. 


Entomologísches Jahrbuch 1916. 25. Jahrgang Herausgegeben 


2) 


von DR. OSKAR KRANCHER. 216 p., 1 fárb. Tafel und viele 
Abbild. Leipzig, 1916, Verlag von Frankenstem k Wag- 


NET REGAS EMNNEGOT 


Most jelent meg a rovartani évkönyv 25. évfolyama DR. KRAN- 
CHER szerkesztésében. A háborús nehézségek daczára pontosan meg- 
jelent a rovarászok e megszokott zsebkönyve szép kiállításhan, gaz- 
dag tartalommal, A kötet beosztása a régi, a naptári részt a folyó 


i Mivé LooCaY, MEDER, W ÜST. és 
HIMEK -töllából, A lepkész most 15 sok MEZKA EL tartozó Szrkő 


IEFER" ÉS § BANDERMANN új FELka álzáéat fák le, utóbbi a 
tyatejszendernek egy új alakját, melyet az évkönyv szerkesztőjé- 
nevezett el a jubiláris kötet megjelenése alkalmából. Ezt az új 
pkét (felülről és alulról), valamint a törzsfajt mutatja be a kötetet 3 
díszítő háromszínnyomatú sikerült tábla. A többi lepkészeti czikk "SAR 

Sven me czikket 6: 


m ismertetése tölti ki az évkönyv többi részét. Az entomologiai 
könyv jubiláris kötetét is csak legmelegebben ajánlhatjuk olva- 
óimknak, sok érdekeset és tanulságosat fognak benne találhatni. 
Zé 53 CSIKI. 
Müller, Dr. Tosef: Die europáischen Arten der Gattung 6. 
5; "Stenostola Muls. (Col. Ceramb.) (Wiener. Ent. . Zeitg. 
3 XXXIV, 1915, p. 293—297). 

. Szerző részletesen leírja a három európai fajt és kimutatja, 
ogy a két nálunk is előforduló faj, a Sienostola nigripes GYLL. és 
ferrea SCHRNK. nevét rosszul használták. a két nevet eddig több- 
s felcserélték. ; CSIKI. 


immermann, Alois: Beitráge zur Kenntniss der europai 
sehen Dytiscidenfauna. (Entom. Blátter. XI, 1915, p. 
218 225). 
— — Szerző különféle jegyzeteket .közöl európai vízi bogarakról, 
melyek közül minket a következők érdekelnek: Hygrotus inaegualis 
F. var. dalmatinus. Ez az új fajváltozat Dalmácziából (Zara, Sinj. 
"Veglia) való és abban tér el a törzsfajtól, hogy felületének pontjai 
őteljesebbek, gy érebbek és egyenlőtlen nagyságúak. Hydroporus 
marentinus a Metkovic melletti Narenta-mocsarakból való Újetajzasóts 
lineatus Srgum. rokonságából. A Hydroporus obliguesignatus BiEcz-ről, 


melyet sok szerző a Ge nei szinonimái közé sorol, kimutatja. hogy 
CSIKI. 


192 


Petri, Dr. Kart: Beitrag zur- siebenbürgisehen Kaferfauna. 
(Wiener Emt. Zeitg. XX.XIV5 1916, p. 345 — 340). 


Szerző a Déli Kárpátokból és pedig a Kerezi-hegys Ségból le- 
írja az új Choleva Reitteri nevű fajt, mely a Ch. biharica legközelebbi 
rokona. Utóbbitól abban különbözik, hogy kissé fénytelenebb, a 9. 
csápíz alig hosszabb mint a 8. és 10. íz, a szárnyfedők varratszög- 
lete derékszögű, az előtor hátának hátsó szögletei szélesebben kere- 
kítettek, a felület finomabban és gyérebben pontozott. (SIKI. 

ko 
Benick, Ludwig: Einige neue europaisehe Stenus-Arten 
und-Varietaten. (Entom. Blatter. XI, 1915, p. 225—231). 


Néhány új Stenus leírása, ezek közül faunánkban is előfordul- 
nak: St. maculiger var. consanguineus (Dalmáczia: Ragusa vecechia), 
St. ater ab. testaceipes (Bosznia: Stambuleic, Celie; IHerczegovina : 
Jablanica). St. velebiticus ( Velebit : Ostaria). CSIKI. 


Társulati ügyek. 


A , Magyar Entomologidi Társaság" 41. rendes ülése 1915 
október 15-én. — ULBRICcÓH EDE elnök megnyitván az ülést, JABLO- 
sxowsxki Józser , Nemzetközi vonatkozások és a rovartan" eczímű elő- 
adását olvassa fel, melyet a jelenlévők nagy tetszéssel fogadtak. 
(Megjelenik ezen füzetünkben). ; 

42. ülés 1915 november 19-én. — Miután ULBRICH BpE elnök 
az ülést megnyitotta JABLoNowsxkIi Józser a téli araszoló lepkék leg- 
utóbbi nagy kártételeiről tart előadást és beszámol az azok elleni 
újabb védekezési kisérletekről. Bemutatja úgy a kis mint a nagy téli 
araszoló tavaszi kártételét sikerült fényképfelvételeken, a mikor ápri- 
lisban a lák már teljesen kopaszok maradtak, — a nép többnyire 
azt hitte, hogy az ágak lefagytak, pedig az araszolók okozták. A. mi 
gyümölcs megmaradt az teljesen eltorzult. Legjobban a kátrány- 
szurok-gyűrűk alkalmazása ajánlatos a védekezésre, így bemutat egy 
svábhegyi kertben alkalmazott gyűrűt, melyre 244 c" és 252 ? pille 
ragadt, a mi TO ezer hernyónak felel meg. — Kapocsa GYULA , Ada- 
tok a kis téli araszoló életmódjához" czímű előadásában bemutat egy 
mult századbeli okiratot, mely Kisszeben levéltárából került a Ro- 
vartani Állomáshoz és melyben egy ottani orvos egy jó szert ajánl 
az araszolók elpusztítására. JABLoNowsSKkI JÓZSEF És SÁNDOR SÁNDOR 
az előadás kapcsán említést tesznek a kajszinbaraczk és fekete ése- 
resznye Kisszeben vidéki tenyésztéséről és óriási terméshozataláról 
ez északi vidéken. 


" ROVARTANI LAPOK - 


XXII. Band. November—Dezember 1915. 11—12. Heft. 


Med E Csiki: Dem Andenken Gy. Szépligetvs (Mit: 
Portrát). — Am 24. Márz 1915 verstarb in Budapest im Alter von 
60 Jahren nach langem und sehwerem Leiden Prof. Gy. SZÉPLIGETI, 
der ausgezeichnete Braconiden- und Iehneumonidenkenner. Er wurde 
den 21. August 1859 zu Ziírcz geboren, wo sein Vater Güterbeamte 
der Abtei war. Er studirte zu Budapest, absolvierte hier die Ober- 
realschule, besuechte nachher die Universiítát und das Polytechmikum 
und erhielt 187r das Diplom eines Mittelsehulprofessors für Natur- 
geschichte und Chemie. Er wirkte seit 1576 als Mittelsebhullehrer in 
. Budapest bis er 1912 in den Ruhestand trat. Anfanos widméte sich 
SZÉPLIGETI der Botanik, brachte auch ein riesiges Herbarium zusam- 
men, welches er 1912 dem Ungariscben National-Museum spendete, 
wendete sich áber schom  Mitte der achtziger. Jahre vorigem Jahr- 
hunderts mehr der IEntomologie zu. Zuerst interessierten ihm die 
Aphiden und Gallen, spáter wendete er sich gánzlieh den Braconi- 
den und Iehneumoniden zu. Ein Verzeichniss seiner Arbeiten ist aut 
5Delte 145—147 zusammengestellt. 5eine Braconiden und Tehneumoni- 
den-Sammlung gelang noch vor seimem Tode Geschenkweise in das 
Ungarische National-Museuma. 


-p. I4T. — J. Jablonowski: Internationale Beziehungen 
und die Entomologie. — Verf. besprieht jene Handlungweise, mit 


. weleher die [ranzösisehe Entomologisehe Gesellschaft ihre deutschen, 
üsterreichischen und ungarischen Mitglieder nach Ausbruch des 
Krieges behandelte, stellt dem französisehen Beschluss jenen des 
Deutschen Entomologischen Museums (DR. W. IoRwv) und jenen Ta. 
BECKER s gegenüber und kommt zu dem Sehluss, dass wiewohl es 
war ist, dass die Entomologie weder den Krieg verursachte, noch 
diesen beendigen wird, — so Hotws recht hat und immer recht haben 
wird, wenn er wührend dieser grossen iuternationalen Beschimpfung, 
in Hoffnung einer sehöneren und friedliehen Zukunlt es auszusagen 
sich traut, dass , All men of science are brothers! 

p. 154. — Gy. Kadocsa: Die Lebensweise und Bekam- 
pfung des Getreidehühnehens (Lema melanopus [L.) II. — 
Verfasser bespriecht zuerst die Lebensweise des Katers. Das Er- 
seheimen der Küáfer im Frühjahr, hangt von dem fÍrüheren oder spü- 
teren Eintritt des Frühlings ab. Bei normalen Verháltnissen kann 
man die ersten Küfer in der ersten Iülíte des Monates Apmil wahr- 
nehmen, Die Küfer sammeln sich in Scharen aufl dem sommerge- 


194 


íreide. Sie durchnagen, durchlöchern die Blütter des Hafers und der 


Gerste in lüngeren oder kürzeren [Linien, welche der Lüánge nach . 


laufen. Beiláufig nach zwei Wochen nach dem Erseheinen der Kafer 
kann man sehon in grösserer Zahl die Eier finden. Die sehleimigen 
Larven, welehe aus den auf der Mittellinie der Blatter perlsehnur- 
artig abgelegten Eiern ausgekrochen sind, nagen gleichfalls die Blüt- 
ter des Hafers und der Gerste. aber durehlöchern dieselben nicht 


wie die Káfer, sondern lassen die Blattnerven und die Oberhaut der . 


(Gegenseite übrig, wodurch die Blatter, infolge der nebeneinander 
dicht laufenden; zusammeníliessenden Frasslinien, weiss werden. Die 
Frassplatze der Larven werden flecekenweise. bemerkbar, meisst auf 
den üppigsten Stellen der Saat. Ungefáhr binnen vier Wochen sind 
die Larven ganz entwickelt und gehen, gewöhnlieh anlangs Juni, 
zur Verpuppung in die Erde. Seiecht unter der Erdoberíláche bildet 
die Larve einen kleinen Kokon, der aus der erhárteten sehleimigen 
Absonderung der Larve besteht. Etwa nach zwer Wochen, nachdem 
die Larven sich in die Erde begeben hatten, ist der Kafer entwickelt. 
Das Getreidehahnchen hat jaáhrlieh bloss eine (Generation. Nachdem 
im bFrühjahr mineht alle Kafer zu gleicher Zeit erseheinen, erfolgt 
auch die vollstándige Entwicklung der Larven nicht -gleiehzeitig, 
und infolgedessen kann man zu gleicher Zeit fast alle Entwicklungs- 
stadien des Küfers beobaehten. Nach einheimisehen Erfahrungen 
kommt ein Teil der Kafer noch in demselben Jahre zum Vorschein 
und nagt gelegentlieh noch auf dem Mais. Übrigens überwintern dic 
Kafer im der Erde. : : 
Neben dem Gedreidehahnehen — obzwar selten — kommt 


auch das blaue Getreidehahnehen (Lema liehents Weisz) als Schadling . 


im Ungarn vor. Dieséer Kafer ist unbedingt zu untersecheiden von 
eimer dritten Lema-ÁArt, namlich von Lema eyanella L. 


p. 1r1. — Prof. H. Rebel: Beitráge zur Lepidopteren- 
fauna Ungarns. IX. — Der deutsche Text steht dem ungarisehen 


parallel und ist. dort einzusehen. 


Literatur. 


p. 190. — Besprechung des 25. Jubiláumsjahrganges des En- 
tomologisehes Jahrbuch 1916 vowv DR. 0. KRawxcHER, sowie der 
Arbeiten von MÜLLER, ZIMMERMANN, PETRI und BENICK. 


Vereinsangelegenheiten. 


p.- 192. — Beriecht über die 41. (15. Oktober) und 42. (19. No- 


vember) ordentliche Sitzung der Ungarischen Entomologischen (Ge-. 


sellsehaft. 


x 


. Descriptiones novae. 


tani Lapok 1915. évi XXII. kötetében leírt új rovarok jegyzéke. 


Coleoptera. 


Taczó (te 1) c Hün 

5 Sas Ek ene ; 

Cicindela campestris ab. Síngeri Laczó (fig. 2). — Hungaria: 
sz Trencsén. s 


S GYE JEMEET 5 


: Mtes Budenses. 
Bi E sslronor phus  TLNGATÜNÜLS Bél —- Dalmatia : Spalato. 
. Rosalia alpina L. ab. Csikii Laczó (fig. 4. — Hungaria: C. 
Trencsén. 

. 5. 6). — Hungaria : 
SE. TTENGSÉL I 
Rosalia alpina ab. tineata LAczó (fig. T). — Hungaria: C. 
— Trencsén. : 


Lepidoptera. 


1. Erebia melampus Fsst. var. radnaénsis REBEL. — Transsylv. : 
"— — Mtes Radnaénses. 
. Pararge Maera L. ab. Tetrops REBEL. — Transsylv.: Montes 
. — Radnaénses. ; 
. Spilosoma urticae Esp. ab. Alexandri Pazsiczky. — Hungaria : 
; ee trencsén. 
Acidalia strigaria HB. ab. nigerrima REBELL. — Hung. C€. : 
5 Nagy NyÍr. ; 
Timandra amata L. ab. tatistriga REBEL. — Hung. c.: Nagy- 
SSE i. 
5 Crambus pratellus [ ab. egregieltus REBELL. — Hung. c. : 
E Nagy Nyír. 
. Melzneria KITTS SEZÉS KÉSZEK REBEL. — Hung. 
3EBEL. — Hung. 


99. 90. 
GŐ ID 2 


ao 
. 


Hymenopterd, 


Amblyteles Veressi Kiss. — Hung. or.: Felsőtök. 
Exephanes hungaricus Kiss. — Hungaria merid. 
Rhyssolabus atbicoxis Kiss. — Hung. or.: Bethlen. 
Spilocryptus Punguri Kiss. — Hungaria merid. c 

— — hospes TSCHEK var. nigricans Kiss. — Hungaria orient.. 
Plectocrypius Werkti Kiss. — Hungaria, merid. 
Acanlhocrypius Feketei Kiss. — Hung. sept.-oecicd. j 
Hemiteles hungaricus Kiss. — Iung. orient. 
Pezomachus transsyWvanicus Kiss. — Hung. orient. 
Pambolus Piltíchi Kiss. — Hung. occid. ; 
Chrysogona pumila Kia. var. atrata Kiss. — Hung. orient. 


hai 


Tiplhia minula VDRL. ab. unicubitatis Kiss. — Hung. orient. 


et merid. 


Sapyga 5-punctata F. ab. guadricubitatis Kiss. — Hung. merid. 


Anihrena cziblesana Kiss. — Hung. orient. 
Osmia pannonica Kiss. — Hung. occid. 
Nomada banatica Kiss. — Hung. merid. 


Lá 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


1 
í 


MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


A 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


XIX. KÖTET. — 1912. 


BUDAPEST, 1912: 
§ "A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓ 
; H., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 


HIVATALA 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 


—5 ( MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA, 


A 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


SL HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


Si : XX. KÖTET. — 1913. 


9 táblával és 14 szövegközti képpel. 


BUDAPEST, 1913. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
II., RÉZMÁL, BOGÁR-UTOZA 3. 


ROVARTANI LAPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA. 


MEGINDÍTOTTA. 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


A 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


XXI. KÖTET. — 1914. 


37 szövegközti képpel. 


BUDAPEST, 1914. 
A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 


II., RÉZMÁL, BOG ÁR-UTCZA 3. 
a 


S MIZENN 
Vrora 
: 


ln I ú MHK 


; MAGYAR ENTOMOLO OGTAT TÁRSASÁG 


HZ HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


" LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


2 et "BUDAPEST, 1915." 
VARTASI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE" ÉS ELADÖAEVEZÉKE 
ÉRA RÓZMÁL, BOGAITESZA 3. 


FK S5EBT réndés MESkrők e ég sah kk BULL ABLNONT 


94 ZA A v hú 
ÉGNE: TA ASÍTA üle égz et 
1 E j évő T 2eN 
bas 3 HAHA SZ Ján) ZÓSK KO 
. Tartalom. . TEGYEK IRNEZE Tó 
Dr. Tégy isz KN üns 807 magyarországi Syrphidák nemei ES j 
képpel) . MAÓ TEÁK e NEME e ek 
Goics András: Az Ksosota enni TE úásodik, Sákzjő 32 
Bokor Elemér : Barlangkutatás nehézségekkel .. . . . 2. VSE 
Dr. Zilali Kiss Endre: B adatok MEGYÉS A Hyménoptera- ; Zé 
faunájához. [. . 2avÉs A ZS z e vakká 
Dr. Szilády Zoltán : "Magyarországi rovargyüjtésem HESZZETE LÉ 6 
EVÉ. LŐpidoptega. (A TÉSz) Edve ez elek da ÉRA s ik tÓ set OBÉS 
. . Különfélék. 4508 4 1880 
Csiki rnő Korlévie Antal e e 0 az ek oén 4 AN éa ke E 
J. J.: Külföldi entomologiai hírek . . 0. 0. KNK £ 88 
Csiki Ernő: Kapczy-Haber Lajos bogárgyüjteménye a . Magyar 5 A 
Nemzeti Múzeumban . . . 5 KA RÁD A 


Dr. Pazsiczky Jenő : Sesla scoliaeformis Bl-h. Magyarországon. 46 


Társulati ügyek. 


A INZJASZ MÁN MÉSÉKT ŐL 2 e o a AOL Ee Alesis esek REA e ET 
ATA KOZGYŰJÉSTŐL B Ezé e EE Os ek Ra teve stk áá AT 


Revue für das Ausland KASE SAS ee S Ezé ése éz éz 529 


A , Rovartani knüle részére minden küldemény (ezlom és des 
előfizetés, reklamáczió) alábbi czímre. intézendő : 


:ROVARTANI LAPOK" 
(Csiki Ernő nemzeti múzeumi igazgató-őr czímén) 
; 5 BUDAPEST HR 
VIH: Magyar Nemzéti Múzeum. 


NT agüjvös Entomologiai Társaság. i 7 


A társaságot illető minden ügyben a titkár: Csiki Ernő (u : 
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ad felvilágosítást. A tagsági díjak 
azonban egyenesen a pénztáros: Dr. Kertész Kálmán (Budapest, 
VIII.. Magyar Nemzeti Múzeum) czímére küldendők. 

JA társaság minden hónap harmadik péntekjén éste 7. feskgte 
tartja meg előadásos összejövetelét, melyre tagtársaink külön is meg- . 
hivatnak. Ezek az összejövetelek 7975-ben a következő napokon. 
lesznek: január 15, február 20, márczius 19, április 16, május - 21, 
szeptember 17, október 15, november 49 deczember 17. — A rendes 
összejöveteleken kivül tagtársaink minden hónap többi péntekén a. 
Keszey-féle vendéglő (Budapest, VII. Rákóczi- út 44) Öv eeT 
ben találkoznak. ea 


CL) 


RTANI LAPOK. 


HAVI FOLYÓIRAT 


K 


MEGIN DÍTOTTA- 1881-BEN HORVÁTH GÉZA. 


3 5 KE Zay ér] 
MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


c . BUDAPEST, 1915. 
zYi ROVARTANI LAPOR SZERKESZTŐSÉGE ÚS KIADÓHIVATALA 
TI., RÉZMÁL, B OGÉRETL TES ő 8 


ESŐ 
ke 


Az 


" Dr. Pazsiczky Jenő: A medvepillék új fajváltozata . 2... 
S Osikihirnőz MaoyaTorszás Buprestidád : Va sss ss s szé eze ázá 
Kadocsa Gyula: A veresnyakú árpabogár (Lema EZ b.) 


. 


. Dr. Z. Kiss Endre : Újabb adzknk Magyarország Hymenoptera- zi 


Dr. Szabó-Patay József: A rovarok mint fertőző betegségek ter 57: 


"A May atTOVArászok :Ngyelmébet éz ses sza EZÉ sé e 


Tartalom. [: ZAK 
Csiki Ernő: Herman Ottó 1835—1914. (Axczképmelléklettel) 
Dudich Endre: Adatok Nagysalló és vidékének bogárfaunájához 
Diószeghy László: Lepkészeti jegyzetek . . . -. EZ 
Dr. Szilády Zoltán :- Magyarországi FGYAEYT ÉSE 58s zeke A 
zzszlrepídoptétaz dd Ess Szet zó EZÉ Et 


tantajáhoza 1L SZE a áz Es S 
Dr. Pazsiczky Jenő: Az Ddontosia Sévéta mén Magy azórszáő 


SON (KÉDDBŰ Szt ooo ző el es AS 


életmódja és irtása. I. (RÉDEKKE Esz es JE 
Csiki Ernő: Új J Pselaphida a Budai hegyekből (képpel) SöGÉe e 
Kaczó József: Új bogár-fajváltozatok (képekkel 8 s 


jesztőr és áz ellenük való. védekezés 7 25 EZ 


Különfélék. ; mais lés 


ifj. Kleisl Gyula : - Az Argynnis Tézé Pall. újabb magyar- 0" 
DISZASTÁGTNŐNOÍVE SS zés éz s ez z EE ZÁ É 

Dr. Fényes Dezső : Megfigyelés a gyapjas 5ile. fenyóral tis 

Dr. Pazsiczky Jenő: A Dicranura vinula L. hernyójaról ás 


Dr. Kertész Kálmán: Aknarágó oltott szúnyog (Tipulida) ZEZSSG 


Irodalom, ő ő 3 

DR. KRANCHER, 0O.-HUTTER R.- 0. KtRÖBER, L. OLDESBERG, J. 
— " OBENBERGER, DR.-G.-BERNSAU. DR. E. Kwigscu; J. BRErT, 
M. Pic, DR. LANGHOFFER Á. -és: R." TREDL munkáinak is- 


TNETTELÉSE sz klet SZEREL ee Nee ES E 
EDÁTSOVAVE NT Ole z ee ge e ő zekas EA ÉSz See 
Revue für das Ausland AE LÉ VET SE EN L ez SE ZET 


A. , Kovartani Lapok" részére . minden küldemény (közleménye 
előfizetés. reklantáczió) alábbi czímre intézendő : ett ez nta 
S: ROVARTÁNI TÁPOK Sz. 

(Csiki Ernő nemzeti múzeumi igazgató-őr czímén! 

. BUDAPEST 


5 aA 


, 11—12. füzet. 


RTANI LAPOK 


. HAVI FOLYÓIRAT 


. MEGINDÍTOTTA 1884-BEN HORVÁTH GÉZA. 


s 
j Jat 


5" MAGYAR ENTOMOLOGIAI TÁRSASÁG 


HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


LAPTULAJDÓNOS ÉS SZERKESZTŐ 


CSIKI ERNŐ. 


JENS ú BUDAPEST, 1915. 
VARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA 
1) 1. RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. 


x 


x 


Megjelenik hónaponként. — Előfizetési ára egész -évre 8 kor. 


ya 


Tartalom. 


Csiki Ernő : Szépligeti Győző emlékének (arezképpeh : . . 
Jablonowski József : Nemzetközi vonatkozások és a rovartan . 
" Kadocsa Gyula: A veresnyakú árpabogár (Lema melanopus 198 

életmódja és irtása: ILe(a képpel e szt Ta ak S 
Rebel H.: Adatok Magyarország Lepkefaunájához. IX. E 


T Irodalom. Á 11 : 
KRANCHER : Entomologisehes Jahrbuch 1916 és DR. J. MÜLLER. 
A. ZIMMERMANN, DR. K. Pergi és [G. BEÉwsicK munkámak 
ISÜLEETETÉSB zött ek NEO E LÉT A ele ös ele ee NEEE ESEL SES 


TGNSÜLATU GYE azt be rák SS e lake EVA Á E ll SES E 


Revue für das Ausland ZENEK VS KÁ ANNAK Go ESSEN SSTSTÓ e TÉRE iz ÖS ÉNÁSÉT 


A ,Rovartam Lapok" részére minden küldemény. (közlemények, lés 
előfizetés, reklamáczió) alábbi czímre intézendő : 


":ROVARTANI LAPOK" 
(Csiki Ernő F-ENIZE[ múzeumi igazgató-őr czímén) 


. BUDAPEST 
V.III., Magyar Nemzeti Múzeui 


Magyar Entomologiai Társaság. 

A társaságot illető minden ügyben a titkár: Csiki Ernő (Bud 
pest, VIII., Magyar Nemzeti Múzeum) ad felvilágosítást. A tagsági díjak 
azonban egyenesen a pénztáros: Dr. Kertész Kálmán (Budape 
VIII., Magyar Nemzeti Máózeum) czímére küldendők. 

A társaság minden hónap harmadik péntekjén este 7 órakor 
tartja meg előadásos összejövetelét, melyre tagtársaink külön is meg 
hivatnak. Ezek az összejövetelek 7975-ben a következő napokon 
lesznek : január 15, február 20, márczius 19, április 16, május. 2158 
szeptember 17, október 15, november 19, deczember 17. — A tente ; 
zet s alelánn kivül tagtársaink minden hónap többi HECÁES b 
Keszey-féle vendéglő (Budapest, VII. Rákóczi-út 44) SUZANNE ; 
ben találkoznak. 


ÚA 
06 


14 
P/A 
b 


vik 


Lő 


Mm eadbey 


. Die Gross-Schmetterlingeder Erde. 


A földkerekség lepkéit tárgyaló kiváló munka! 


Prof. Dr. A. Seitz: . zzz a 


Egyes részeit a szerkesztőn kivül-a legkiválóbb szakférfiak irták, mint: 
ATBIVILLIUS (Stockholm), BaARrEL (Nürnberg), EIFFINGER (Frankfurt), FRUS 
STORFER (Genf), GRÜNBERG (Berlin),: HAENSCH (Berlin), JANET (Paris), JORgDAN 
(Tring), MAPILLE (Paris), PFITZNER (Sprottau), PgRour (London), RÖBER ( Drezda), . 
RorTHSCHILD (Tring), Srawspruss (Zürich), Sourn (London), STRAwxD (Berli 
WARREN (Tring), WEYMER (Elberfeld) és mások. i- NY 

Megjelenik körülbelül 500 füzetben vagy 17 kötetben és két részben. . 

T. rész: A palüarktikus fauna. . 


Teljes körülbelül 130 füzetben, melynek ára egyenként 1 márka. : 4 
ég ékötet : Nappali lepkék. — "45. füzet vagy Kötves s . A. 7 60 márk [/ 


II. ., —  Szövő-pillék és szender-félék. — 30 füzet vagy kötve . 45 
2 HR EGSs HEG Bagoly-pillék. — 35 füzet vagy kötve . 5. 2 1 -. 90 


TV. 2 gr Arászólólepkék, 49 füzet vagy kötve - 7-2 40 
IT. rész: A külföldi fauna. 


Teljes körülbelül 400. füzetben, melyek ára egyenként 11/2 márka. 


; Ész t a. Fauna americana. EZÉS 
V. kötet: Nappali lepkék. — 735 füzet vagy kötve mintegy 

aA KEZE Szövő-pillék és szender-félék. — 25 füz.v. kötve , 

VII. , Bagoly-pillék. — 25 füzet vagy kötve BESE 


VIII. " , — . Araszoló-lepkék: — 10 fűzet vagy kötve 


b. Fauna iudo-dusírálica. 


IX. kötet: Nappali lébkék. — 90 füzet vagy kötve mintegy 160 tár 
RYÉZÉSÉ Szövő-pillék és szenderfélék. — 20 füz. v. kötve. ., . . 40 A 
XI. .  — Bagoly-pillék. — 30 füzet vagy kötve, ZSEBE 
XII: .". Araszólódepkék. — 10 füzet vagy Kötve 5. 1 39 
505 c. Fauna african. 
XIII. kötet: Nápjjali lepkék. — 25 füzet vagy kötve mintegy 
5.26 b fodlétsz se Szövő pillék és szenderfélék. — 20 füz. v. kötve 
Ör Ap EENBASÁA Bagoólv-pillék. — 20 füzet vagy kötve ÜZE 3 
SSZVZS Én Araszoló-lepkék. — 10 fizet vagy kötve TOT á ONEKRS 


A "múnkát befejező XVII. kötet az általános részen kivül, a lepkék morfologiáját, biologiai § 

viszonyait, földrajzi elterjedését tárgyaló fejezeteket és a póílásokat fogja tartalraazni. . 4: 

Egy-egy kötet befejezése után annak ára 159/0-al emelkedik. 3 
Mindkét rész illasztrálására 1000 táblán közölt 40 ezer színes lepkekép szolgái 

A munkából eddig teljesen kész az 1—MI. kötet, a IV. kötet közel áll a befejezésén 

Az V-XVI. kötetekből számos füzet jelent meg, befejezésük a jövő évre várható. —. 


A SEITZ-féle munka a legterjedelmesebb és legtartalmasabb. a mellett aránylag a legolcsób 
munka, mely nemcsak muzeumok és könyvtárak, hanem-minden gyüjtő birtokában meg kel 
hogy legyen. Mindenki nagy haszonnal használhatja, lepkéit könnyen fogja meghatározb 


A munka három: német, angol vagy íranczia nyelvű szöveggel rendelhető. meg akárme 
könyvkereskedés vagy legezélszerűübben egyenesen a kiadótól, a ki a manka előrajzát v 1: 
mint mintatáblát szívesen küldi vagy felvilágosítással is szolgál. Égre 


. Verlag des Seitizischen Werkes 
(Filfrea Kernen) " issza 
Stutigart, Poststrasse 7. 


d har ée 43 


k zi riz size JEG AÍLENENÉZRTÉNNSANEB ágai TÁR KTÁKAÉHÁ AZER NNNÍÖTNTNNNNI 

EGET ZET TATRA LEÉLT EOTNNKTNTENKKNAT HÁKANÁNÁKTES 100023992 
LELNOMU Szt rÉgtt tát ú j:ifn 
jávetálekegytall töskáe lk jerünk sejantjéneneáásai i ; gét Ni ss i