(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Révai nagy lexikona; az ismeretek enciklopédiája"

•íOTTERMAVER KOMYVKOTO MUINT BUOflPF.S: 




K3^ 



Presented to the 

LIBRARIES ofthe 

UNIVERSITY OF TORONTO 

by 

George Bisztray 



RÉVAI 



NAGY LEXIKONA 



UTÁNNYOMÁS ÉS FORDÍTÁS TILOS 



RÉVAI 

NAGY LEXIKONA 



I I 



AZ ISMERETEK ENCIKLOPÉDIÁJA 



VI. KÖTET 

L>űe— Etele 



A SZÖVEGBEN 200 ÁBRA; 46 KÜLÖN MELLÉKLET, 

EZEK KÖZÖTT 5 SZÍNNYOMAT, 2 MŰVÉSZETI 

REPRODUKCIÓ, 5 TBRKEP 



BUDAPEST 

RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI INTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 
1912 



MAY 1 2005 



A SZÖVEGET VALAMENNYI SZÍNES ÉS FEKETE MŰMELLÉKLETTEL 
NYOMTA A PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN 



D. 



Dúc (ném. Drempel, ol. soglia, ang. sül), az a 
fa- vagy palánkdarab, mely a hajó ütegeinek 16- 
réseiben feküdvén, annak keretét alkotja és a 
hajó belső és külső falazatának üregét vízmente- 
sen elzárja. A fekvésre való tekintettel felső-, alsó- 
vagy oldal-D.-kat különböztetnek meg. — D.-nak 
nevezik a folyami hajósok a hajóépítésnél alátá- 
masztásra használt kisebb-nagyobb gerendadara- 
bot vagy dorongot. — D. v. D.-ge)-enda, D.-fa, az 
ácsmunkában minden ferde támasz, mely fedélszé- 
kekben, függesztő és feszítő-szerkezetekben, favá- 
zas falakban stb. fordul elő. Van fedélkötö-D., 
függesztő-D., feszitö-D., áÜós-D. Két, egj-mást 
keresztező D. az András-keresztet 0- o.) aj^otja. 
— D., az a puszpángfadarab, amibe a fametsző a 
képet metszi. Gyakran magát a kész fametszetet 
is dúcnak nevezik. L. Fametszés. — D.& nyom- 
dászatban, 1. Cliché. — D. orvosi értelemben, 1. 
Idegrei'idszer. 

Doea (olasz) a. m. herceg. 

Dncado de cambio, régi spanyol pénzszá- 
mít^si egj'ség, mely különösen kiűíoldi váltók át- 
számításánál volt használatos. 289 D. egyenlő 
volt 300 ezüst piaszterrel. 

Dncamp (ejtsd : dűkaű), Maximé, francia író, szül. 
Parisban 1822 február 8., megh. Baden-Baden- 
ben 1894 február 8. Már fiatal korában megfor- 
dult a Keleten, 1848. a júniusi napok alatt ki- 
tüntetéssel harcolt a felkelés ellen és 1849— 51-ig 
a kormány megbízásából második nagy keleti út- 
jára ment, ameljTől É^pte, Xubie, Palestine et 
Syrie (1852) és Le NU, Egypte et Xubie (1854, 5 
kiadást ért) c. müveiben, első útjáról pedig Souve- 
nirs et paysage d'Orient-jában ad számot. Vissza- 
térte után a költészetre és regényírásra adta ma- 
gát Politikai magatartása nagyon ingadozó lé- 
vén, D., ki 1848. konzervatív volt, 12 évvel utóbb 
a szicíliai Garibaldi-expedícióhoz csatlakozott, 15 
évvel utóbb pedig Les convulsíons de Paris (1875— 
1879, 4 köt., 7 kiadást ért) címen megírta a kom- 
munista-felkelésnek egyoldalú történetét, mellyel 
a köztársaságiak gyű iöletét vonta magára.l880-ban 
a francia akadémia tagja lett. Ez idő tájt a Jour- 
nal des Débats, később a Revue des deux mondes 
munkatársa volt Lírai tehetségéről tanúskodik : 
Chants modemes (új kiad. 1860) c. kötete. Regé- 
nyei közül : Mémoires d'un suícidó (1853) és Les 
buveurs de cendre (1866) a nevezetesebbek. Fő 

Béoai Nagy Lexacona. VL ML 



műve : Paris, ses organes, ses fonctions et sa vie 
(1869—75, 6 köt., 8. kiad. 1893). Említendők még : 
Souvenirs littéraires (1882—83, 2 köt.) és La 
charité privée a Paris (1884, 6 kiad. 1900) ; La 
vertuen Francé (1887); Théophile Gautier (1890). 
V. ö. Desjardins, Esquisses et impressions (1889) ; 
F. X. Kraus, Essays I. (1896). 

Du Cange (ejtsd: dükaSis), 1. Charles Dufresne, 
Sieur, kiváló firancia tudós, szül. Amiensban 1610 
dec. 18., megh. Parisban 1688 okt. 23. Szülővárosa 
jezsuita koüégiumát elvégezvén, Orléansban és 
Parisban jogot tanult, 1631. Parisban parlamenti 
ügy^•éd lett s mint ilyen t-eljesen a tudománynak 
élt. Két fő műve : a még ma is nélkülözhetetlen 
Glossarium ad scriptores mediae et iníimae latini- 
tatis (Paris 1678,3 köt.), melyet a saintmorei ben-^ 
cések egészítettek ki (u. o. 1733—36, 6 köt.), 
Carpentier (1766, 4 köt.) és Diefenbach (1857 és 
1867) pótlékkal látott el és L. Pavre, az összes 
pótlékokkal egyesítve (Niort 1883—88, 10 köt.) 
újból kiadott, (magyar rés2xől kiegészítésének 
tekinthet^S: Bartal Antal, A középkori latinság 
szótára c. műve, Budapest 1902) ; ennek párja a 
Glossarium ad scriptores mediae et inflmae grae- 
citatis (Paris 1688, 2 köt., hasonmáskiadás Bres- 
lau 1889). A bizánci történelem alapos ismereté- 
ről tanúskodnak : Histoire de 1' empire de Constan- 
tínople sous les empereurs firan^ais (1657) és His- 
toire byzantine (1680) c. művei, valamint Villehai-- 
douin (1657), Joínvüle (1668) s több bizánci törté- 
netíró, mint J. Cinnamus (1670), Zonaras (1686) 
stb. műveiből rendezett mintaszerű kiadásai. Szá- 
mos müve mind máig kéziratban maiadt. Egjik 
legfontosabb dolgozatát Rey 1869. adta ki Famiilles 
d'outre-mer c. a. V. ö. Hardouiu, Essai sur la vie 
et sur les ouvrages de D. (Amiens 1849) ; Omont, 
Lettres a D. (Paris 1893). 

2. D., Vidor Brahain, francia költő, szül. Hágá- 
ban 1783 nov. 24., megh. 1833 okt. 15. Jókor 
Parisba került, ahol a kereskedelemügyi minisz- 
tériumban kapott állást, amelyet azonban a Bour- 
bonok visszatérte után elvesztett. Azóta kizárólag 
tolla után élt s féktelen szabadelvüségévol nem 
egyszer jutott kellemetlen helyzetbe. Leghatáso- 
sabb drámája : Trente ans, ou la vie d'un joueur 
(1827) ; említhetők mée : Calas (1819) ; Les diamants 
(1824); La vendetta (1831) stb., melyek mind 
hajmeresztő jeleneteikkel tűnnek ki. Ugyané 



Ducasse 



2 — 



Duchatel 



hajlandóság nyilvánul órdekfoszítö regényeiben 
is, melyeket ma már senki sem olvas. V. ö. J. 
ö«er, Le thóátre de la sociétó frangaise de 1815— 
1848 (Paris 1900). 

Ducasse (franc, ejtsd: dUkassz, tkp. vallon a 
latin dedicatio-b6\), Belgiumban a búcsúk neve 
vallon városokban és falvakban. 

Du Casse (ejtsd : dti kassz), Albert, báró, francia had- 
történelmi író, szül. Bourgesban 1813., megh. 
Parisban 1893 márc. 14. St.-Cyrben képeztetett 
ki tisztté. Afrikában harcolt Abd el Káder ellen ; 
vezérkari őrnagy és Napóleon Jeromos császári 
herceg segédtisztje volt ; azután a hadseregből 
Idlépett és pénzügyi tisztviselő lett. Müveiben 
szakismerettel, alaposan és érdekesen írja le az 
élsö császárság háborúit s ezenkívül a krimi 
hadjáratot s az 1870— 71-iki háborút. Diplomaták 
dicsérik a Histoire des négociations diplomatiques 
relatives aux traités de Morfontaine, de Lunóville 
et d'Amiens (4 kötet, Paris 1856) c. müvét. Pon- 
tosabb hadtörténeti művei : Précis historique des 
opérations militaires de l'Orient (1854—55) ; Le 
général Arrighi de Casanova ; Le général Van- 
dámmá etsa correspondence ; La guerre au jour 
le jour 1870—71 ; Les rois fréres de Napóleon L 
Legnagyobb érdeme azonban, hogy Beauhamais 
Jenő olasz alkirály és József spanyol király leve- 
lezését kiadta (10—10 köt.). 1887-ben L Napóleon 
levelezéséhez is adott ki pótkötetet. 

Dncato (ol.), régi eredetű érem neve Olasz- 
országban, Dalmáciában és Spanyolországban, 
többnyire ezüstből készült. Nevét némelyek sze- 
rint onnan nyerte, mert először egy ferrarai her- 
ceg (dúca) verette a VL sz.-ban. Sokan kétségbe 
vonják ezt és azt állítják, hogy II. Roger szicíliai 
király (1101—1154) verette először. Tény az, 
hogy a két sziciliai királyságnak pénzegysége 
volt (D. dl regno név alatt) és ezüstből készült. 
Az olasz kormány 1861-ben 4*25 lírában állapí- 
totta meg értékét, ami 4*04 K-nak felel meg. 

Ducato-fok, 1. Leukadia. 

Dncatone, milanói és mantovai ezüstpénz 
1588— 1788-ig, 6-34 K értékben ; ezenkívül velen- 
cei ezüstpénz (Giustina), 5-60 K értékben. 

Dncatus (lat.), 1. hercegség, hercegi méltó- 
ság. — 2. Hazai történeti ós jogforrásaink így 
nevezik azokat az országrészeket, amelyek (fő- 
kép az Áipádok korában) valamelyik királyi her- 
ceg kormányzása alatt állottak (nevezetesen Szla- 
vónia). — 3. D. (dukát), középkori aranyérem, 
mely körülbelül a magyar aranyforint értékének 
felelt meg. A D. név a velencei aranyak (zecclúno) 
feliratából magyarázandó, ezeken ugyanis Krisz- 
tus alakja körül mindig e felirat olvasható : Sít tibi 
Xte (Christe) datus quem tu rogis iste ducatus. 

Duc ant dote (lat.). A kánonjog, illetve a 
római jog alapján kiépült német jog (gemeines 
Recht) egyik jogtétole és azt jelenti, hogy a 
csábító férfi az elcsábított leányt v. özvegyet vagy 
vegye el, v. yagyonilag elégítse ki. 

DnCCio di Buoninsegna (ejtsd: duccsó di buonin- 

szennya), olasz festö, szül. Sieuában 1250 körül, 
megh. 1319. Pályáját valószínűleg olyan képecs- 
kék festésével kezdte meg, amilyenek sienai szo- 
kás szerint a hivatalos könyvek tábláját és ok- 
mányok megőrzésére szolgáló ládákat díszítették. 



nyilván miniatűr-festéssel is foglalkozott. 1285-ben 
a firenzei Sta Maria Novella templom egyik ká- 
polnája számára Madonna-képet festett ; valószí- 
nűleg az említett templomban levő ú. n. Rucellai- 
féle Madonna az, melyet sokáig Cimabuénak tu- 
lajdonítottak. 1308— 1311-ig készítette fő müvét, 
a sienai székesegyház nagy, sok részből álló ké- 
pes tábláját (Maesta), melyet 1311 jún. 9. nagy 
ünnepséggel helyeztek el a főoltáron. A fő kép 
az angyalok és szentek közt ünnepélyesen trónoló 
Madonnát ábrázolja, körülötte és a tábla hátsó 
részén egyes alakok és jelenetek Krisztus és Mária 
életéből. A nagy mű ma a sienai Opera del Duómé- 
ban van fölállítva (szétszedve) ; a predella egyes 
részei a berlini és londoni muzeumokba kerültek. 
Igen közel áll hozzájuk a pusztában prédikáló Ker. 
Szt. Jánost ábrázoló kép a budapesti Szépművé- 
szeti Múzeumban. D. művészete a XIII. sz. bizan- 
tinizáló festészetéből emelkedik ki; nem való- 
szerű és drámai művészet, mint Giottóé, hanem 
finom, érzelmes, ünnepélyes, mint Siena későbbi 
művészete is, melynek D. a legnagyobb úttörője. 
V. ö. Weigelt, D. (Leipzig 1911). 

Duce et anspice (lat.) a. m. vezetése és fel- 
ügyelete alatt, jeligéje a francia szentlélek-rend- 
nek; többesben is, így : «ducibus et auspiciis.» 

Du Cerceau, 1. Androuet. 

Dúcgerenda, 1. Dúc. 

Duch.^ természetrajzi nevek mellett Duchesne 
Antoine Nicolas francia tanár (1747—1827) ne- 
vének rövidítése. Munkái : Manuel de Botanique 
(Paris 1764) ; Histoire naturelle des Fraisiers (u. o. 
1766); Essai sur l'hist. nat. des Courges; des 
Fraisiers (De la Marck Encyclopédie-jában). 

DuChaillu (ejtsd: dtt saiyu), Paul Belloni4vdi,nQ\& 
afrikai utazó, szül. Parisban 1835 júl. 31., megh. 
Szent-Pétervárott 1903 ápr. 30. Atyja a Gabun 
mellékén kereskedett, így ő is korán megismer- 
kedett az ottani állapotokkal és nyelvekkel és már 
1851. több utazást tett azon a vidéken. 1855-ben a 
philadelphiai Academy of Natural Sciences a Kongó 
forrásának fölkeresésével bízta meg. Négy évi 
utazásairól szóló útleírása : Bxplorations and ad- 
ventures in Equatorial Africa (London 1861, né- 
metül Berlin 1862). Ez útjáról hozta D. Európába 
az első eleven gorillát. 1863— 65-ig az Ogové tor- 
kolatától újra messzire behatolt Afrikába és szá- 
mos helymeghatározási, magassági, természettu- 
dományi és néprajzi adatot gyűjtött, amelyeket 
A journey to Ashangoland and Equatorial Africa 
(London 1867 ; francia bővített kiad. L'Afrique 
sauvago, 1868) ; My Apingi kingdom, with life in 
the great Sahara (u. o. 1870) és The country of 
the dwarfs (u. o. 1872) című müveiben tett közzé. 
Egy újabb, skandináviai és íinnországi utazásáról 
szól The land of the midnight sun (u. o 1881) című 
műve. 

Duchatel (ejtsd: dUsatei), Charles Marié Tan- 
negui,gróf, francia államférfi, szül. Páriísban 1803 
febr. 19., megh. u. o. 1867 nov. 6. Mint a dok- 
triner politikusok híve, részt vett 1823. a Globe és 
a Revue Fran^aise folyóiratok megalapításában. 
1834— 37-ig kereskedelmi miniszter volt, nagy- 
szerű közmunkákat tervezett, de bukása megaka- 
dályozta e tervek kivitelében. 1839— 48-ig csekély 
megszakítással belügyminiszter volt. A júliusi 



Du Chátelet 



— 3 — 



Ducis 



forradalom után leginkább Angliában élt. Munkái 
közül nevezetes : Documents statistiques sur la 
Francé (Paris 1834), Franciaország kimerítő tör- 
téneti statisztikája. V. ö. Fífe/,LecomteD. (Paris 
1875). 

Du Chátelet, Gábriellé Émilie, 1. Chátelet. 

Daché (franc, ejtsd: dQsé),Franeiaországban oly 
birtokot jelentett, melyet közvet etlenül a korona 
adott hübérbe, s mely birtokosának a hercegi cí- 
met biztosította. Kétféle D.-t különböztetnek meg, 
az egyik az ú. n. D.-pairie, melynek birtokosa 
egj'úttal a pair ranggal is bírt, míg a D.-simple 
(vagyD. par simple brevet) csak puszta cím volt. 

Duchenne, GuiUaume Benjámin (D. de Bou- 
logne), francia orvos, a modem elektroterápia 
és diagnosztika megalapítója, szül. Boulogne- 
ban 1806 szept. 17., megh. Parisban 1875 szept. 
15. Nagy érdemei vannak az izomflziológia kö- 
rül, amennyiben az egyes izomraozgásoknak, va- 
lamint a kombinált izommozgásolmak vizsgála- 
tára módszert alkotott. Nem kisebbek D. érdemei 
az idegkórtan körül. Sok betegség leírása tólo 
származik. Ó írta le először az előhaladó izomsor- 
vadást és a bulbarparalizist stb. Munkáinak na- 
gyobbrésze összegyűjtve megjelent e cím alatt: 
De l'électrisation localisée et de son applieation 
á la pathologie et á la thérapeutiquo ; Contribu- 
tion a l'étude du systéme nerveux (1876). 

Duchesne (ejtsd.: dttsén), 1. André{\3X. Ghesnius, 
Ducliesnius, Quercetanus, Querneus), francia tör- 
ténetbuvár, szül. Ile Bouchardban (Touraine) 158é., 
megh. 1640. máj. 30. Tanulmányait Londonban 
és Parisban végezte ; Richelieu királyi történet- 
írónak nevezte ki. Művei közül megemlitendök : 
Histoire d'Angleterre, d'Écosso et d'Irlande (Paris 
1614, bővítve 1634 ; 1640-ig kiegészítve 1657, 2 
köt.) ; Histofre des papes jusqu'á Paul V. (1616, 2 
köt. és 1645) ; Histoire des rois, ducs et comtes de 
Bourgogne (1619—1628, 2 köt.). Pontosabb forrás- 
gyiijteményei : Históriáé Normanuorum scriptores 
antiquiores ab ülis gestas explicantes ab 838— 
1220 (Paris 1619, 1 köt.) ; Históriáé Francorum 
scriptores coaetanei ab ipsius gentis origine ad 
Philippi IV. tempóra (u. o. 1639—49, 5 köt.). Ez 
utóbbit a 3. kötettől íia, Francois adta ki. 

2. D., Antoine Nicolas, 1. Duch. 

3. D., Loim Maria Olivier, francia történetíró, 
szül. 1843 szept. 13. Saint-Servan-ban (lUe et 
Vilaine). Elvégezvén Rómában a teológiát, 1877. 
az egyháztörténelem tanára lett Parisban, 1895. 
a római École frangaise igazgatója. 1887-ben a 
L'École pratique des hautes études, 1888. az Aca- 
démie des Inscriptlons et Belle-Lettres, 1910. az 
Acadéraie frangaise tagja. Számos értekezésén 
kívül a középkori Rómáról (a Mélanges d'archéo- 
logie et d'histoire folyóiratban) nevezetesebb mü- 
vei : Origine du culte chrétien (3. kiad. 1903) ; 
Mémoire sur rbrigiiie des diocéses épiscopaux 
dana l'ancienne Gaule (1890) ; Étude sur le Liber 
Pontiflcalis (1886-92) ; Fastes épiscopaux de l'an- 
cienne. Gaule (1893—99); Histoire ancienne de 
l'église (1908-ig 2 k.) ; ezt a könyvét Indexre tet- 
ték, mire D. kifogásolt tanait visszavonta. 

4c. D. pere, francia demagóg, 1. Hébert. 
Dnchesne-szakasz. A német btkvnek az 1876 
február 26-iki novella által utólag felvett 49a 



§-a, amely azt bünteti, aki mást bűntett elköveté- 
sére vagy bűntettben részvételre felhí, úgyszintén 
azt is, aki a felhívást elfogadója, végre azt, aki 
bűntett elkövetésére vagy bűntettben való részvé- 
telre ajánlkozik s aki az ajánlatot elfogadja. A 
szakasz a belga 1875 júl. hó 7. kelt hasontárgyú 
törvény utánzása, amelyre az adott alkalmat, hogy 
Duchesne a belga jezsuita tartománjá főnöknek 
Bismarck meggyilkolására ajánlkozott. Innen a 
szakasz neve. 

Duchesnois (eátsd: ddsenoá). Catherine Joséphine, 
eredetileg Bafin, francia színművésznő, szül. St. 
Saulveban 1777 jún. 5., megh. Parisban 1835 febr. 
8. 1795-ben lépett szülőföldjén először színpadra 
oly sikerrel, hogy utána jónak látta Parisba menni 
színművészeti tanulmányok végett. 1802. lépett a 
Théátre frangaisban először színpadra Phaedra 
szerepében s rögtön szerződtették. Ez intézetnek 
1833-ig maradt törzstagja. Rendkívüli tragikaí 
tehetség volt. Szülőhelyén 1895. emléket állí- 
tottak neki. 

Dncliesse (franc, esjtsd: dOsessz) a.m. hercegnő. 

Dacliejsse (franc, ejtsd : dosessz), női ruhákra 
alkalmas nehéz selyemszatin szövet, kötése 8 fo- 
nalas atlasz, sűrűsége : . " ^^. , — -, pro cm. 

' "= 40 kettős fonal *^ 

Dachoborcok (duhoborcok, orosz) a. m. a lélek 
harcosai, orosz eretnekek, a raszkolnikok azon ága, 
melynél nem papok, hanem öregek és asszonyok 
végzik az istenitiszteletet. Anna császárnő ural- 
kodása alatt keletkeztek Moszkvában. Elvetik a 
Szentháromságot, a szentségeket, nincsenek temp- 
lomaik, egyedüli imádságuk a Miatyánk ; az esküt 
és háborúskodást elvetendőnek tartják és kezdet- 
ben vonakodtak is a világi hatóságnak engedel- 
meskedni és adót fizetni. Keletkezésök óta üldöz- 
tettek, míg végre I. Sándor alatt nyugalmat kezd- 
tek élvezni és a tauriai kormányzóságban kaptak 
biztos lakóhelyet. I. Miklós (1841) Kaukáziába he- 
lyezte át őket. 

Duchovscsina, az ugyanily nevű járás szók- 
helye Szmolenszk orosz kormányzóságban, a 
Chvosztec ós Carevics foly ócskák mellett, 3115 
lak., bőrcserzéssel és faggyufőzéssel. 

Dncic (ejtsd: — csics), Jovan, szerb fró, szül. Tre- 
binjében, Hercegovinában 1874 febr. 4. Eleinte 
néptanító volt, azután a szerb kormány támoga- 
tásával Genfben és Parisban tanult. Belgrádban 
hirlapfró és a Politika c. lap szerkesztője, majd a 
szerb külügyminisztérium tisztviselője volt. 1910- 
ben konstantinápolyi szerb követségi attasé lett, 
honnan Szófiába helyeztetett át. Költeményeket, 
elbeszéléseket, útirajzokat és kritikákat írt. Ver- 
seit a szerb irodalmi társaság (Zadmga) adta ki 
1908. két kötetben. Prózai művei közül kiválnak 
a Piave legende (kék legendák) cím alatt megje- 
lent szimbolikus elbeszélései és mesterileg megírt 
Svájci levelei. 

Ducis {eitsá: dttszisa), Jeaii Frangois, francia 
drámaíró, szüLVersaillesban 1733 aug. 22., megh. 
u. 0. 1816 márc. 31. A forradalom viharaiba nem 
ártotta magát s mint XVIU. Lajos tántoríthatat- 
lan hive, a Napóleontól felajánlott szenátori állást 
és 40,000 frank fizetést visszautasította. Nem volt 
tehetségtelen író, de annyira rabja volt a hagyo- 
mányoknak, hogy tragédiáiban, melyeket pedig 



Duck 



_ 4 ^ 



Dúcos növés 



Shakespeare nyomán írt, akiért őszintén lelkesült, 
habár egy kukkot sem tudott angolul, jobban meg- 
tartotta a szabályokat, akár a klasszikus iskola 
hívei. Hamlet (1764), Roméo et Juüette (1772), Mac- 
beth (1784), Othello (1792) az ö átdolgozásában 
inkább hasonlítanak Voltaire tragédiáihoz, mint 
az eredetiekhez s ma már elviselhetetlenek. Né- 
hány kisebb költeménye nincs minden báj híján, 
összes műveit 1813. adta ki 3 kötetben, hátraha- 
gyott műveit Carapenon rendezte sajtó alá (1826). 
V. ö. 0. Leroy, Btude sur la personne et les écrits 
de D. (Paris 1832) ; G. Penning, D. als Nachahmer 
Shakespeares (Bremen 1884). 
. Duck (Dm), Jákob, hollandi festő, szül. Uti'echt- 
ben 1600 körül, megh. 1660 után ; 1621. az ottani 
festöcéhbe mint tanuló lépett be, azután Haarlem- 
ben Hals Prans és Dirk alattképezte magát tovább, 
az utrechti céh mestere lett ; Haarlemben, végre Há- 
gában élt. Uri és hölgytársaságokat, korcsmai és 
katonai jeleneteket ábrázoló apró képeket festett 
nagy -számmal, melyek közül a legsikerültebbek a 
kasseli, lipcsei, müncheni, bécsi, drezdai stb. gyűj- 
teményekben vannak. A budapesti Szépművészeti 
Múzeumban levő, Örszobát ábrázoló képe töröl 
metszett katona-alakjaival elég érdekes. 

Duckerts, Jules, volt belga fökonzul Budapes- 
ten, szül. Hadimontban, Verviersmellett (Belgium), 
1849 márc. 19. Magyarországi fökonzullá 1886. 
nevezték ki s ez állásában maradt 1897-ig. Rend- 
kívül melegen érdeklődött a magyar közigazga- 
tási viszonyok iránt s bejárván országunkat, 
tanulmányútja eredményeképen Hongrie címmel 
érdekes tanulmányt írt, melyben kiváló figyelmet 
fordított a magyarországi műipari és házi ipari 
speciaUtásoki'a. Később a Balkán vidékein is uta- 
zott s erről 1891. Dalmatie, Bosnie et Hercegovine 
című munkát írt. 1910 óta barcelonai belga fö- 
konzul. 

Duclair-kacsa. Francia kacsafajta, mely nevét 
Duclair-hegység után (Normandia) kapta ; nagyon 
hasonlít a roueni kacsához, amelynél azonban va- 
lamivel nagyobb és gyorsabb fejlésü. A D.-t a Du- 
clair környékbeli kisgazdák főleg télire nevelik. 
Melegen, a konyhákban tartják aj ércéket, melyek 
októberben kezdenek tojni ; a tojásokat rendesen 
tyúkok és pulykák költik ki. Febievelésük 8 hét 
alatt van befejezve ; akkor mint kihizlalt kacsák 
kerülnek a piacra. 

Duclerc (ejtsd: dttkierj, CMrles TJiéodore Eu- 
gé7ie, íi-ancia politikus, szül. Bagnéres de Bigorre- 
ban 1812 nov. 9., megh. Parisban 1888 júl. 21. 
Eleinte mint hírlapíró működött. 1848-ban bevá- 
lasztották a nemzetgyűlésbe s másfél hónapig 
pénzügyminiszter volt. Azután visszavonult a po- 
litikától s közgazdasági téren működött. Az Ebro 
csatornázására alakult társulatnak egyik intézője 
lett s a spanyol Credit mobilier élére állott. 1871- 
ben a francia nemzetgyűlésben, 1876. a szenátus- 
ban foglalt helyet ; 1882— 83-ig miniszterelnök és 
külügyminiszter volt. Irodalmi művei közül em- 
lítendő a Gamier-vel együtt írt : Histoire de la 
politique flnanciére de la Francé depuis Henri IV. 
(1846). 

Dnclos (ejtsd: dttkió), Churles Pinot, francia tör- 
ténetíró, szül. Dinantban (Bretagne) 1704 febr. 
12., megh. Parisban 1772 márc. 26. Mint ügyvéd 




Dúcolás (egy alapárok metszete). 



kezdette meg pályáját Parisban, de később kizá- 
rólag az irodalomnak élt. Első művei, melyek ne- 
vét ismertté tették : Considération sur les moeurs, 
Confessions du comte do*** (1741) ; Histoire de 
Louis XI. (1745) és Mémoires sur les moeurs du 
XVII. siécle (1749) ; 1747, az akadémia tagjának 
választotta, melynek 1755. örökös titkára lett. 
1776. beutazta Olaszországot s ennek eredménye 
a Considération sur l'Italie (1791). Fő müve : Mé- 
moires secrets sur les régnes de Louis XIV, et 
XV. (Paris 1791, 2 köt., új kiad. 1864). Összes 
munkáit kiadták Auger (Paris 1821, 9 köt.) és Vil- 
lenave (u. o. 1821, 3 köt.). V. ö. Lebourgs, Un 
homme de lettres au XVIII. siécle (Paris 1902). 
Dúcolás. Midőn valamely alapozásnál az alap- 
gödröt függőleges oldalakkal ássuk ki, a partfala- 
kat meg kell támasz- 
tani, nehogy beomol- 
janak. Ez rendesen 
úgy történik, hogy az 
oldalakat pallókkal 
bélelik s az átellenes 
pallósorok közé ge- 
rendákat (dúcokat) fe- 
szítenek. Ezen pallók- 
ból és gerendákból 
álló ideiglenes tá- 
masztó szerkezet ké- 
pezi a gödör D.-át (1. 
az ábrát). Az alagút - 
építésben és a bányamívolésben szokásos D.-okról 
(ácsolatokról) 1, az illető címszók alatt. 

Dacos (ejtsd: dükó), 1. Jean Frangois, a francia 
konvent tagja, szül. Bordeauxban 1765. A törvény- 
hozó gyűlés, azután pedig a konvent tagja volt. 
Girondista létére ő is osztozott elvtársainak sz^o- 
morú sorsában s 1793 okt. 31. lefejezték. Ismere- 
tes az a beszéde, melyet a halálraítéltek utolsó 
bankettjón a Mvégeztetést megelőző éjjelen tar- 
tott. 

2. D., Roger, gróf, francia államférfiú, szül. 
Daxban (Landes) 1754., megh. 1816 márc. 16, 
A nagy forradalom kitörésekor ügyvéd volt, 1791. 
a büntetőtörvény szék elnöke, 1792. a konventtagja 
s 1794. a jakobinus-klub elnöke lett. A király 
halálára szavazott. A direktórium alatt buzgó 
védője volt a köztársaságnak a királypártiak- 
kal szemben. Ehiöke volt az idősbek tanácsának 
és Sieyés ajánlására a direktóriumba került 
(1798). A brumaire 18-iki államcsíny utón Bona- 
partét, Sieyést és D.-t az ideiglenes konzulátus 
tagjaivá választották s D. a szenátus alelnöke 
lett. I. Napóleon császár grófi rangra emelte, 1815. 
pedig pairré tette, A második restauráció után 
mint királygyilkost számkivetésre ítélték és ekkor 
Németországba menekült, hol 1816, Ulm környé- 
kén kocsija felfordulása következtében életét 
veszté. 

Dúcos növés (növ.), a farostok növekedésükkor 
az egyenes iránytól részint a kerület, részint pe- 
dig a sugár irányában kitérnek, hullámzatosan 
futnak (Jmllámos farost), mint ez pl. a kőrisben meg 
a mezei juharban gyakori.Ez a ^a&os/a (Fladerholz). 
A farostoknak ilyen kitérését gyakran nagy és 
erős bélsugár, máskor az alvó rügyek buja elága- 
zása szokta kisémi. Ez utóbbi csomoi'os fa (Maser 



Ducpétiaux 



— o — 



Duda 



holz), mely minden fafajnál előfordul ; sokszor 
külső sértések, máskor élősködő növények, külö- 
nösen gombák (jegenyefenyő) vagy az alvó rügyek 
buja elágozása okozza (fekete nyár). 

Ducpétiaux (ejtsd: dttkpetjó), Edouard, belga 
publicista, szül. Brüsszelben 1804 jún. 29., megh. 
1868 júl. 21. Ügyvédi pályára lépett s Belgiumnak 
Hollandiától való elszakításában buzgón közre- 
működött. 1831-ben a kormány a börtönök és 
közjótékonysági intézetek főfelügyelőjévé nevezte 
ki s mint ilyen nevezetes reformokat valósított 
meg a börtönügy terén. 1861-ben lemondott hi- 
vatoláról s irodalmi úton igyekezett reformjait 
terjeszteni, miközben eddigi liberális felfogásával 
szakítva, a klerikálisok táborába ment át. Számos 
műve közül említendők : Des progres et de l'état 
actuel de reformé pénitentiaire (Bruxelles 1837 — 
1838) ; De la condition physique et morale des 
■"unes ouvriers (u. 0.1843) ; Des conditions d'appli- 

3tion du systéme de l'emprlsonnement séparé ou 
rellulaire (u. o. 1857) ; La question de la charité 
et des associations religieuses en Belgique (u. o. 
1859, 2. kiad.). 

Ducrot (ejtad : dttkró), Augiiste AUxandre, francia 
hadvezér, szül. Neversben 1817 febr. 24., megh. 
Versaillesben 1882 aug. 16. Előbb Afrikában szol- 
gált ; 1859. tábornok lett s Canrobert alatt dandárt 
vezényelt az osztrákok ellen. Altábornaggyá elő- 
léptetve, 1869. Strassburgban hadosztályparancs- 
nok lett 1870-ben mint hadosztályparancsnok har- 
colt Wörthnél. A Sedan-felé indított hadseregben 

z 1-ső hadtestet vezényelte ; a sedani csata alatt 

Idc Mahon megsebesülése után a hadsereg veze- 
tését D. vette át s a francia sereg visszavonulását 
rendelte el oly időben, amikor legalább egy fészét 
még meg lehetett volna menteni ,de ekkor WimpfEen 
lépett fel a párisi kormánytól kapott rendelettel, 
amely őt nevezte ki a hadsereg fővezérévé. A fran- 
cia sereggel D. is hadifogságba esett ; becsületsza- 
vát adta, hogy Pont á Moussonba fog utazni s ott 
•majd jelentkezik a porosz katonai parancsnokság- 
nál ; ezt D. pontosan meg is tette, de a jelentkezés 
után polgári ruhában megszökött s szerencsésen 
eljutott Parisba, hol a szervezett hadierők (U. had- 
sereg) fővezérévé nevezték ki. Nov. 30. nagyobb- 
részt nemzetőrökből képezett seregével a Parist 
körülvevő német hadsereget megtámadta, de azon 
át nem törhetett ; jan. 19. ismét kirohanást kísér- 
lett meg, de sikert ekkor sem ért el ujonc-seregé- 
vel. A háború befejezése után nyíltan a monarchia 
hívének vallotta magát s mint hadtestparancsnok 
előkészületeket is tett a köztársaság megbuktatá- 
sára, amiért rendelkezési állományba helyezték. 
Két hadtörténelmi forrásművet írt: Lajouméede 
Sedan (Paris 1871) és La défense de Paris (4 köt., 
u. 0. 1876—78). E müveiről még ellenségei, a 
i'^-metek is elismerik, hogy ritka pártatlansággal 

- alapossággal tárják elő az eseményeket. Elet- 
lujzát és a vele kapcsolatos eseményeket gyerme- 
kei íri;ák meg a La vie militaire du général D, 
daprés sa correspondance (2 köt., Paris 1894) c. 
műben. 

Ducrotay de Blainville (qjted: dtikroté de bieSvii), 
Henri Marié, francia zoológus és anatómus, 
szül. Arquesban 1778 szept. 12., megh. 1850 máj, 
1. Parisban az egyetemen a zoológia, anatómia 



és fiziológia tanára volt. Nagyobb művei : Fauné 
fran^aise (Paris 1821—1830, 90 füzet) ; De l'or- 
ganisation des animaux (Strassburg 1822) ; Cours 
de phj-siologie général et comparéo (Paris 1835) ; 
Ostéographíe (u. o. 1839 — 54, 4 köt.) ; Manuel de 
malacologie et de conchyliologie (Strassburg 1825— 
1827) ; ifanuel d'actínologie et de zoophvtologie 
(u. 0. 1834—37, 100 táblával). 1817— 25-ben fő- 
szerkesztője volt a Journal de physique c. folyó- 
iratnak. 

Dúc-sejt, 1. Idegrendszer. 

Ducsity Nityifor, szerb történetíró, szül. 
Lugán, Raguza közelében 1833 dec. 3., megh. 
1900. Hiányos kolostori nevelését felnőtt koráin 
pótolta s filológiát és történetet tanult Belgrád- 
ban és Parisban. Visszakerülve onnan, szerzetes 
létére beállt katonának s kétszer részt vett a szer- 
bek harcaiban a török ellen : 1861—62. Monte- 
negróban és 1876. Szerbiában, hol az ibari csapa- 
tok vezére is volt. Ezután, leginkább Szerbiában, 
főleg az irodalomnak élt; a püspöki méltó- 
ságot visszautasította s mindvégig archimandrita 
maradt. Irt történeti, régészeti, néprajzi és föld- 
rajzi dolgozatokat ; fordított oroszból és franciá- 
ból, résztvett az újabb szerb egyházi törvények 
szerkesztésében. Összes művei 9 kötetben jelen- 
tek meg Belgrádban 1891—99. 

Ductio (lat.) a. m. vezetés. Ditdus, vonal, 
sor, különösen a betűk sora az írásnál ; a boncolás- 
tanban : menet, különösen valamely mirigy kive- 
zető csöve. 

Daetns Curieri (Cuvier-féle vezeték), em- 
brionális gyüjt^r, mely az akkor még kevésbbé 
fejlett véna iugullaris s a később visszafejlődő 
cardinalis véna összefolyásánál kezdődik, a túl- 
oldalival, valamint a véna omphalomesentericák- 
kal és umbilicalisokkal együtt a sinus venosust 
alkotja, ahonnan a vér a jobb pitvarba ömlik. 
Később, midőn a sinus venosus beleolvad a jobb 
pitvarba (1. Szív), a két D. közvetlenül oda tor- 
kollik be. További sorsát 1. Érrendszer. 

Duczó, Msk. Njritra vm. pöstyéni j.-ban, (i9io) 
155 tót lak. ; u. p. Moraván, u. t. Pöstyén. 

D'Cd., tudományos állatnevek mellett d'Vde- 
kem Jules belga természettudós nevének rövidítése. 

Dúd (Diiúd, a középkorban Magyar- és Ménlö- 
Dúd), nagj'k. Arad vm. temovai j.-ban, (i9io) 1783 
oláh lak., postaügynökség ; u. t. Temova. Vidékén 
mintázásra és edénykészítésre alkalmas agyag 
fordul elő, azonkíviü rézbánya is van. 

Duda íol. Cornamusa, Piva: franc. Musette, 
Sourdeline ; ang. Bagpipe), egyike a le^gibb 
népies hangszereknek. Minden történelmi népfaj- 
nál divatozott különféle elnevezések alatt, de ke- 
letkezésének helye s feltalálója ismeretlen. Sokan 
görög találmánynak tartják, hol symphoneia volt 
a neve, mint minden oly hangszemek, melyen 
egyszerre több hangot lehetett megszólaltatni. A 
régi zsidóknál is ily néven fordult elő, hova való- 
színűleg a görögöktől származott át. A rómaiak 
tibia utriadaris, majd később cornemxis néven is- 
merték. Lassankint minden európai népnél elter- 
jedt, főleg a hegjd lakóknál, hol még manapság 
is nagy mértékben divatozik. Kedvelt hangszere 
a skótoknak. A magyar- s oláhországi kárpáti 
hegylakók is széltében használják s más hiányában 



Duda 



— 6 



Dudich 



népünnepek, lakodalmak s más népies ünnepsé- 
geknél a D. a legkedveltebb hangszer (legprimití- 
vebb válfaja a csimpolya). Levegővel töltütt ki- 
sebb-nagyobb terjedelmű tömlő, alul és felül sípok- 
kal ellátva. Az alsó egyes vagy kettős síp a foly- 
ton búgó basszust képviseli, a felsők pedig nyila- 
sokkal is el vannak látva az ujjak számára. Keze- 
lője balkézzel a nyakára kötve tartja, jobb kezé- 
vel pedig a tömlőt nyomkodja s ajkával a felső 
sípokba fúj. Rendesen kecskefej a dísze, mintegy 
jelezve ezzel a hegyi pásztori életet. Hangja 
kellemetlen és metsző. 

Duda, D.-fa (növ.), Somogy vmegye déli részén 
a. m. eperfa gyümölcse, eperfa ; dudázni a. m. 
epret szedni. L. még Ejierfa. 

Dudaiürt (növ.), 1. Golutea. 

Dudáim (héber), a szentírásban említett gyü- 
mölcs vagy virág, melynek szerelemkeltő hatást 
tulajdonítottak. Luther liliomnak fordítja, általá- 
nosan nadragulyának szokták fordítani. 

Dudar, kisk. Veszprém vm. zirczi j.-ban, a9io) 
1185 magyar lak., postahivatal ; u. t. Zircz. 

Dudás Gyula, történetíró, szül. 1861 nov. 19. 
Zentán, megh. 1911 jan. 9. Előbb Zomborban ke- 
reskedelmi iskolai tanár, egyszersmind a Bács- 
Bodrog vm. tört. társaság titkára, azután kir. 
tanfelügyelő volt. Számos történeti és vegyes 
cikket írt különböző folyóiratokba és hírlapokba ; 
önállóan pedig következő munkái jelentek meg : 
A zentai csata (1885) ; Bács-Bodrog vármegye 
régészeti emlékei (1886); A zentai ütközet és 
Szeged visszavétele (1887) ; A szabad hajdúk tör- 
ténete (1887) ; A szeged- alsóvárosi templom, mű- 
vészeti szempontból (1887); Bács-Bodrog vár- 
megye egyetemes mowo^rní^áya (1896,Gros8chmied 
és Thim közreműködésével) ; A bácskai és bán- 
sági szerbek szereplésének története a XVI. és 
XVII. sz.-ban (1896); Bács-Bodrog vármegye 
nemes családai (a várm. tört. társulat évkönyvé- 
ben 1896). 

Du Deffand (ejtsd: da deffan), Marié de Vichy- 
Chamrond, marquise, francia szalonhölgy, szül. 
1697 dec. 25. megh. Parisban 1780 szept. 23. 1718. 
D. marquishoz ment feleségül, de nemsokára elvált 
tőle s attól kezdve szabad életet folytatott. Szere- 
tője volt állítólag az orléansi hercegnek is, később 
aztán viszonyt kötött Hénault elnökkel, mely en- 
nek haláláig (1770) tartott. Szalonjában a nemzet 
legünnepeltebb emberei gyűltek össze, még akkor 
is, mikor 1753. megvakult s a Szt.- József kolos- 
torba vonult. Csak mikor 1758. társalkodónője, 
l'Espínasse kisasszony tőle elvált s társaságának 
jó részét, különösen d'Alembert-t magával vitte, 
maradt üresen a D. szalonja, s ekkor D. a Walpole 
Horace-szal folytatott benső viszonyban keresett 
vigasztalást. Mint írónő világos stílusával és találó 
ítéletével tűnt ki. D'Alemberttel, Hénaulttal, Mon- 
tesquieuvel s másokkal folytatott levelezései Cor- 
respondances c. alatt 1809. jelentek meg 2 kötet- 
ben, Lettres á Walpole című levelei pedig (melyek 
közt vannak a Voltairehez írottak is) 1810. Lon- 
donban. Kiadatlan leveleit Correspondance inédite 
c. a. 1859. Saint Aulaire adta ki. V. ö. M"" de 
l'Espinasse et la Marquise D. (Paris 1877). 

Dndek János, egyetemi tanár, egyházi író, 
szül. Aranyosmaróton 1858 jül. 22. A teológiát 



a budapesti egyetemen végezte. Pappá szentelték 
1881. Rövid ideig segédlelkész volt Bánban (Tren- 
csén vm.), azután tanár lett a szemináriumban 
Nyitrán, majd u. o. teológiai tanár és 1800. fel- 
sőbb leányiskolái igazgató. 1906 óta a budapesti 
tudományegyetemen az ágazatos hittan nyilv. r. 
tanára. 1907-ben c. apát. 1908— 9-ig hittud. kari 
dékán. Irt cikkeket a vidéki lapokba, a Magyar 
Síónba, a Hittudományi Folyóiratba, a Religióba 
sth.Munkái: Katolikusegyház szertartási nyelve 
(Nyítra 1883) ; Guizot, b. Eötvös, Trefort és a ke- 
reszténység. Apologetikai tanulmány (Esztergom 
1890) ; Lessing^ Bölcs Náthánja (1890) ; A ker. 
vallás apológiája (a Szt.-István- Társulat megbí- 
zásából, Budapest 1893); A magyar baptisták 
szervezete (1907) ; A modernizmus és katholiciz- 
mus (1908) ; Származástan és világnézet (1909) ; 
Bűnbocsánat az ősegyházban (1910). 1906 márc. 
óta szerkeszti a Religiót. 

Duden, Konrád, német filológus, szül. Bossigt 
birtokon, aWesel mellett, 1829 jan. 3., megh. 1911 
aug. 1. Sonnenbergben (Wiesbaden mellett). Gim- 
náziumi tanár és igazgató előbbSoestban ós Schleiz- 
ban, 1876 óta Hersfeldben. Leginkább a német 
helyesírás kérdéseivel foglalkozott s tagja volt az 
ezen ügyben 1876. egybehívott konferenciának. 
Főművei : Die deutsche Rechtschreíbung (1872) ; 
Die Zukunftsorthographíe (1876); Orthographí- 
sches Wörterbuch der deutschen Sprache (7. kiad. 
1902) ; Etymologie der neuhochdeutschen Sprache 
mit einem ausf ührlichenWörterverzeichnis (1893). 

Duderhofi hegyek, alacsony halomvidék közel 
Szt. Pétervárhoz, legmagasabb pontja Carszkoje 
Szelő közelében 167 m. Homokkő és mészkő építi 
fel ; sűrű erdőség borítja és mivel gyönyörű ki- 
látás nyílik innen a főváros felé, igen sokan fel- 
keresik. 1767 óta német telepesek lakják. 

Duderstadt v. Eichsfeld, az ugyanily nevű já- 
rás székhelye Hildesheim porosz kerület egyik 
legtermékenyebb völgyében, a Brohme folyócska 
és vasút mellett, (1910) 6506 lak., ílanell,^apju- 
és pamutkelme-készítéssel, keztyü- és dohánygyár- 
tással; egy XIV. sz.-beli kat. és egy XIII. sz.- 
beli protestáns templommal, főgimnáziummal, 
bírósággal. 

Dudevant, Amantine Ludle Aurore, D. bá- 
róné, családi nevén Dupin, francia regényírónő, 
írói álnéven George Sand, 1. Sand. 

Dudich V. Dudith András, pécsi püspök, szül. 
Budán 1533., megh. Boroszlóban 1589 febr. 23. 
Anyja velencei nő volt, az előkelő Sbardellati- 
családból. Főiskolai tanulmányait is Olaszország- 
ban, Padovában végezte. Tovább képezte magát 
angolországi útjában, utóbb pedig Parisban, hol a 
görög és keleti nyelveket tanulmányozta. Oláh 
prímás gyors egymásutánban apostoli főjegyzővé, 
esztergomi kanonokká, budafelhévizi préposttá s 
tinnini püspökké neveztette ki őt. Dacára fiatal 
korának, 1561. a nagyszombati tartományi zsinat 
Kolosváry János csanádi püspökkel együtt őt 
küldte el a trienti zsinatra a magyar egyház kép- 
viselőjéül. A zsinaton, ahol nagyon feltűnt szónoki 
készültsége és tudása (5 beszédet mondott), Ferdi- 
nánd császár refonntörekvéseinek lelkes támo- 
gatója volt. Hazatérve előbb csanádi, majd 1563. 
pécsi püspök lett. 1565-ben a lengyel királynál 



Dudik 



— 7 — 



Dudor 



járt követségben. Itt beleszeretett Strass Regina 
nerű udvarhölgybe, akinek kedvéért a protestáns 
vallásra tért át. Regina halála után egy lengyel 
özvegyasszonyt vett el, akinek nagy vagyonából 
gyermekével együtt kényelmesen élhetett. Gyak- 
ran váltott levelet kora több jeles emberével, 
minők pl. Béza Tivadar, Justus Lipsius, Socinus, 
Melius Péter, Báthory István erdélyi fejedelem, 
Forgáeh Ferenc, Berzeviczy Márton, Kovacsóczy 
Farkas stb. E levelek részint a gyűjteményes 
kiadásokban foglaltatnak, részint még kiadatla- 
nok. A kéziratok a Nemzeti Múzeum kézirattárá- 
ban őriztetnek. Több olasz és görög müvet fordí- 
tott latinra s több munkát kiadott még életében. 
Pl. Commentarius de Cometarum signiflcatione et 
Dissertationes novae de Cometis (Basel 1579). 
Más dolgozatai s költeményei később adattak ki, 
valamint beszédei is : Dudich Andreáé Orationes 
5 in Con. Trid. habitae . . . Praelatus est ac Dis- 
sertationem de vita et scriptis auctoris historicam 
adiecit Lorandus Samuelfy (Halle 1743), D. A. 
Orationes in Conc. Trid. habitae. Apológia ad 
Maxim II. Commentarius pro Conc. libertate stb. 
V. ö. Magyar főpapok a tiienti zsinaton (Eszter- 
gom 1862) ; Margalits E., D. A. élete (Századok 
31. évf.) ; Hegedűs J., D. életéhez (írod. Közi. 
1900) ; Themistios és Dudith (u. o. 1901). 

Dadik, Beda Franziskus, osztrák történetíró, 
szül. a morva Kojeteinban 1815 jan. 29., megh. Rai- 
gem kolostorban 1890 jan. 18. Korán lépett a ben- 
cés rendbe, melynek egyik legtudósabb tagjává 
vált. 1840— 54r-ig Brünnben tanárkodott s azután 
a morvaországi rendek megbízásából hozzáfogott 
Morvaország nagyszabású történetéhez, mely mű 
érdekében számos bel- és külföldi levéltárban ku- 
tatott. 1860-ban adta ki annak I. kötetét : Máhrens 
allgemeine Geschichte címen, melyből 1860—90. 
összesen 12 köt. látott napvilágot. Az utolsó kötet, 
mely az Anjouk korabeli történetet tárgyalja 
(1350-ig), valamint a korábban megjelent kötetek, 
hazai törénetünkre nézve is fontosak. Ez okból a 
magyar akadémia és a magy . történ, társulat is kül- 
tagjává választotta; 1865 óta a bécsi akadémiá- 
nak is tagja volt. 1866. részt vett (a vezérkar 
kíséretében) az olasz hadjáratban, 1869. pedig 
Ferenc József királyunkat keleti útjára kisérte 
hisztoriográf minőségben. Nagyszámú egyéb mű- 
vei : Máhrens gegenwártige Zustande vom Stand- 
punkt der Statistik (1844, 4. köt.) ; Forschungen 
in Schweden fiir Máhrens Qesch. (1852) ; Iter ro- 
mánam (1855, 2 köt.); Waldstetns Korrespondenz 
(1865—66) ; Des Herzogsthums Troppau ehema- 
lige Stellung zu Máhi-en (1857) ; Waldstein, von 
seiner Enthebung vom Generalat bis zur aber- 
maligen Übemahme des Armeekommandos (1858) ; 
Die Münzen d. deutschen Ritterordens (1858) ; Die 
Archive in Galizien u. Ladomerien (1867) ; Die 
Kleinodien d. deutschen Ritterordens (1866) ; Erin- 
nerungen an d. Feldzug in Italien 1866 (1867) ; Die 
Kaiserreise nach d. Orient 1869 (1870) ; Schweden 
in Böhmen u. Máhren 1640—50 (1879). Ez a 
munka különösen I. Rákóczi György fejedelem 
történetére nézve bir fontossággal. Szent Erzsébet 
ereklyéinek feltalálása c. munkáját a pesti növen- 
dékpapság magy. egyh. írod. iskolája 1864. ma- 
gyarra fordította. 



Dudits Andor, festő, szül. Budapesten 1866. 
Előbb Bécsben L'AUemandnak volt tanítványa, 
1886. pedig Münchenbe ment, ahol HoUósy, Her- 
terich és Liezen-Mayer voltak mesterei. Első ké- 
pét, A rendelő órában címűt, 1890. állította ki 
Münchenben. 1892-ben Budapestre jött Benczúr 
Gyula mesteriskolájába, ahol 1897-ig maradt. Ez 
időben életképeken kívül vallásos tárgyú festmé- 
nyeket is festett, így Szent Istvánt (a Samassa- 
féle egyháztörténeti pályázaton nyert díjat, most 
a recski templom főoltárképe). Szent Norbert 
megtérését (1897, Ipolyi-díj). Történeti képei kö- 
zül a Fiumei adománylevél (Fiume) és az Arany- 
bulla (I. díjjal jutalmazott pályamű), végül a 
Kardvágás (freskó. Országház, 1898) mutatják 
a monumentális festészet terén elért sikereit. Az 
utóbbira megkapta a 2000 K-ás Lotz-díjat. Leg- 
újabb nagy műve a breznóbányai templom freskó- 
dísze. Dekoratív művei : a budapesti kőbányai 
polgári serfőző népszinház-utcai házának mozaik- 
dísze, kupola-mozaikok a budapest-kerepesi te- 
mető árkádos sírboltjain. 1912-ben Jezsova című 
nagy olajfestményére a Műcsarnokban megkapta 
a Társulati díjat. 

Dudley (^tsd: dSddii), város Worcester angol 
countyban, vasutak és csatornák keresztező pont- 
ján, (1911) 51,092 lak., vasérc- és szénbányákkal, 
nagy vasművekkel és jelentékeny üveggyártás- 
sal ; a mellette levő parkban egy VIII. sz.-beli 
kastély romjai láthatók. 

Dudley (ejtsd: dőddU), angol főnemesi cím, melyet 
több család viselt. Nevezetesebb tagjai : 

1. D. John, szül. 1502., lefejezték 1553 aug. 
22. Egyike volt VI. Eduárd Miály gyámjainak, 
ki őt előbb Warwick grófjává, majd 1551. Nor- 
thumberland hercegévé nevezte ki. Korlátlan ha- 
talommal rendelkezett s vetélytársát, Sommerset 
herceget a vérpadra küldte (1552). Legifjabb 
fiát, Guildfordot összeházasította Grey Johanná- 
val, VIII. Henrik nővérének unokájával s reá 
vette a beteges királyt, hogy nővéreinek, Máriá- 
nak és Erzsébetnek mellőzésével Johannát jelölje 
ki utódjának. D. a király halála után csakugyan 
Johannát kiáltatta ki királynőnek, de a parla- 
ment Máriát ismerte el törvényes uralkodónak, D. 
börtönbe került s mint felségsértő kivégeztetett. 
Fiát, Guildfordot 1554 febr. 14. végezték ki Grey 
Johannával együtt. Egy másik fia, Eóbert, mint 
Leicester grófja (1. o.) Erzsébet királyné alatt ne- 
vezetes szerepet játszott. 

2. D., Bobért, Leicester gróf fia, szül. Sheen- 
ben (Surrey) 1573,, megh, 1649 szept, 6. Atyja öt 
törvénytelen származásúnak tartotta, azért sem 
javait, sem címét nem örökölte. Később Itáliába 
költözködött, katolikussá lett s többnyire II, Co- 
simo nagyherceg firenzei udvarában élt. II. Fer- 
dinánd császár a northumberlandi hercegi címet 
adományozta neki. Nagy érdemeket szerzett Li- 
vomo kikötőjének emelésével, s írt egy munkát is : 
Deir arcano del maré címen (1661, 3. kiad. 6 köt.). 

Dudleyit (ásv.), a margaritnak gyöngyfényű, 
bronzsárga mállási terméke. Lelőhelye CuUa- 
kenze-Miiie (Carolina) és Dudleyville (Alabama). 

Dudor (növ.), a növénytanban helytelenül hasz- 
nált kifejezés, melyet újabban kezdemény szóval 
helyettesítenek (1. o.). 



I 



Dudu 



— 8 — 



Duf. 



Dudu V. irodalmi kiejtéssel tuti (török) a. mint 
papagáj. D.-náme a neve egy híres, népies mese- 
könyvnek, melyben keretesen vannak^a hindu ere- 
detű mesék beleillesztve. Egy férj ugyanis, aki 
elutazás előtt áll, egy papagályt vesz a házába és 
elutazta után rossz útra akar térni a felesége ; a 
beszélő papagály azonban lebeszéli őt rossz szán- 
dékáról és minden este más-más mesével riasztja 
öt vissza. A könyv nagyon el van terjedve a török 
nép közt, amely népmeséi közé nem egy motívu- 
mot vett át e könyvből. 

Dudu, folyó, 1. Aruvimi. 

Dudu (állat), 1. a búbos banka (JJpupa epops 
L.) népies neve. L. Banka. — 2. iJ., madár, 1. 
Dodo. 

Dudva (növ.) a. m. lágyszárú növény (1. o.), el- 
lentétben a fásszárú növényekkel. Némelykor 
gj'om vagy gaz helyett is használják. 

Dudvág, a Vág vízrendszerének egyik tagja s 
a Duna baloldali mellékfolyója, Nyitra vm. vág- 
újhelyi j.-ban Császtkócz mellett a Vágba ömlő 
Dubovából kiszakad s a Vággal párhuzamosan 
D.-nek folyik; Szilád közelében Pozsony vm. te- 
rületére lép át. Vízkeletnél DK.-nek fordul s Ki- 
rályrévnél a Fekete vízzel egyesülve, Alsónyárasd 
és Guta közt, Komárom vm. határán, az érsek- 
újvári Kis-Dunába ömlik. Hossza mintegy 100 
km. Jelentékenyebb mellékvizei csak jobboldal 
felől vannak, ú. m. a Blava, Spáczai patak, 
Trnava, Pama, Gidra és Fekete víz. Számos adat- 
ból kitűnik, hogy a XIII. sz.-ban a Duna érsek- 
újvári ágának a Dudvág torkolatán aluli része és 
maga a Vágduna is Dudvág nevet viselt. A po- 
zsony vármegyei Lócz ősi temetője érdekes ada- 
lékkal szolgál e víz kulturális jelentőségéhez. 

Dudweiler, város Trier porosz kerületben, 6 
km.-nyire Saarbrückentől, a Sulz pataknál, vasút 
mellett, (1910) 21,928 lak., szénbányákkal, vasmű- 
vekkel és Thomas-salak készítéssel. Közelében 
van egy 200 év óta égő szóntelep, amelynek felü- 
letén kráterszerű mélyedések láthatók. 

Due (ol.) a. m. kettő ; a zenében pl. D. volté = 
kétszer (a. m. bis) ; a D. voci = 2 énekhangra, 1. 
A due és Corda. 

Duellona, 1. Bellona. 

Duellum (lat.) a. m. harc ; különösen párbaj. 
Perduellis a. m, ellenség ésperduellio a. m. haza- 
árulás V. felségsértés. 

Dueaa (spany., ejtsd: dueSya) a. m. donna, külö- 
nösen egy leány kísérője, felügyelője. 

Duer, El, helység Egyiptom Siut tartományá- 
nak Abu-Tig kerületében, a József-csatorna köze- 
lében, 7211 lak. 

Duemák (új-latin), az ívrétben nyomtatott, de 
egymásba folyó szövegű ívek, melyekből két ívet 
mindig az ábécé egy verzálbetüjével jelölnek és 
bekötéskor egymásba dugnak. Aszerint, amint 3, 
4, 5 V. 6 ívet tesznek egymásba, triterna, qua- 
terna, quinterna és sexterna-nak nevezik. Ez 
eljárást a nyomdászat feltalálása előtt a másolók, 
de a nyomdászat feltalálásának első századaiban 
a nyomdászok is használták, most már azonban 
csak rendkívüli esetekben alkalmazzák. A nyom- 
tatott ívek sorrendjét manapság számokkal jelölik, 

Duero (portugálul : Douro, az ókorban : Du- 
rius), a legnagyobb vízterületü folyó a Pireneusi- 



félszigeten, Soria spanyol tartományban, a 2246 
m. magas Úrbion-hegy lábánál ered ; eleinte DK.- 
nek folyik, Soriánál délnek fordul, későbben pe- 
dig Ny.-nak. A Valladolid melléki síkságon fel- 
veszi a Pisuergát, Cegát és Adaját, odább pedig a 
Valderadueyt és Eslát. Ez utóbbinak, egyik víz- 
ben legbővebb mellékfolyójának felvétele után 
magas, meredek sziklák rendkívül szűk, de mély 
mederbe szorítják és folyását rohamossá teszik. 
Az Agueda felvétele után portugál területre lép ; 
a bempostai v. peredoi szakadékban lesz legkes- 
kenyebbé, itt egyik partjáról a medre közepén 
álló sziklára és erről másik partjára ugorhatni ; 
Sao Joao da Pesqueiránál egy hatalmas szirt ál- 
lott útjában, amely a hajózást akadályozta, de 
robbantásokkal meglehetősen eltakarították ; ez- 
után elfolyik a pompás dourói borokat termő hal- 
mok mellett, elválasztja Portó utcáit Villa Nova 
de Gaia nyaralóitól ós kertjeitől és Poz do Douro- 
nál az Atlanti-óceánba torkollik. Torkolata kes- 
keny, sziklás, a nyílt óceántól kettős gát zárja el 
Portugáliában felveszi a Sabort, Tuát, Tamegát, 
Coát, Tavorát és Paivát. Torkolatába egészen 
Portóig a hajók, csekély mélységénél fogva (2*5 
m. tengerapadás idején), csak nehezen evezhetnek 
be. Egész hossza Gerardo Pery szerint 780 km., 
amiből közel 200 hajózható, vízvidéke 97,760 km". 

Daetto (ol.), a duo szó kicsinyítése a zenében, 
két énekhangra egy vagy több hangszer kísére- 
tével írt darab. A D. a dalműben nagy szerepet 
játszik ; nincs határozott formája, mert a helyzet- 
hez képest különböző módon alakul. Az egyházi 
Z).-nak már határozottabb formája van, mert ez 
vagy az ária mintája szerint van szerkesztve v. 
koncertáló (és imitáló) stílust mutat. Az egyházi 
D.-k kiváló mintája : Pergolese híres Stabat ma- 
terje. A XVII — XVIII. sz.-beli világi, de nem 
színpadi D.-k, az ú. n. kamara-D.-k (Bononcini, 
Stefíani és társainál) az egyházi D.-k formáját kö- 
vetik. Zenedarabokat, melyek két obligát hang- 
szer számára vannak írva, nem D.-knak, hanem 
i)íío-knak neveznek, pl. Duo hegedű és zongora 
számára. Kivétel olyan zenedarab, mely két 
egyenlő hangszer számára van írva, pl. két he- 
gedűre. Ezt D.-nak hívják. Két zongora számára 
írt darab neve azonban ismét Duo, nem D. Ezt a 
megkülönböztetést azonban nem minden nemzet 
használja, a francia pl. mindig Duo-ról beszél. 

Duez (ejtsd: düó), í^r^eóf, francia festő, szül. Pa- 
risban 1843 márc. 8., megh. u. 0. 1896 ápr. 4. 
Pils tanítványa, első sikerét 1873. Mézeshetek 
c. egészen modem, elegáns, rendkívül gyöngéd 
színezésű festményével aratta. 1874-ben Fény és 
nyomorúság c. kétszárnyú képével érmet nyert. 
Legkitűnőbb műve a Szt. Cuthbert legendáját áb- 
rázoló nagy háromszárnyú festmény (1879., a 
Luxembourg-múzeumban), melynek modem natu- 
ralisztikus kivitele különös ellentétet alkot a 
tárgyát képező csudás eseményekkel. Ugyanez 
úton járt későbbi műveiben is : Assisii Szt. Ferenc 
rózsái (1884) ; VergiUus az erdőben (1889), stb. D. 
kitűnő, sokszor bizarr színezésű arcképei közül 
legsikerültebb Butin ülysse-é (1880) és Neuville-é 
(1881). 

Duf., az állatok latin neve után Dufour Léon 
francia zoológus (1. 0.) nevének rövidítése. 



Dufau 



— 9 - 



Dufour 



Daiaa (ejted: düfó), Pier7'e Armand, szül. 1795 
febr. 15. Bordeauxban, megh. 1877 okt. 15. Pa- 
risban. 1815-ben a párisi vakok intézetének ta- 
nára, 1840— 55-ig igazgatója volt. A vakok neve- 
lésének üg5'ében sok érdemet szerzett. Művei kö- 
zül fontosabbak : Traitó de statistique (1840) ; Des 
aveugles ; considérations sur leur état physique, 
morál et intellectuel (1836) ; Lettres snr la charité 
(1847); Notice historique sur l'institution des 
jeunes aveugles (1852) ; Plan de l'organisation de 
l'institution des jeunes aveugles (1863). 

Dufaure (ejted: düfór). Jules Annund Stanisias, 
francia államférflú, szül. 1798 doc. 4., megh. Paris- 
ban 1881 jún. 28. 1834-ben a kamarába lépett és 
az alkotmányos szabadehü párthoz csatlakozott. 
1836-ban Thiers államtanácsossá nevezte ki. Thiers 
bukása után lemondott állásáról és az ellenzékhez 
csatlakozott. 1839-ben rövid ideig birta a köz- 
munkaminiszteri tárcát. 1848-ban, mint a nemzet- 
gyűlés tagja, a köztársasághoz csatlakozott s 
mint belügyminiszter 1848 szept. végétől dec. 20-ig 
Cavaignac jelöltségét támogatta Napóleon Lajos- 
sal szemben. 1849 jún.-ban ismét átvette a bel- 
ügyminiszteri tárcát, de már okt lemondott. Az 
1851 dec. 2-iki államcsíny után visszavonult a po- 
litikai élettől. 1871. Thiers alatt mint igazságügy- 
miniszter működött, Thiers lemondása után ő is 
visszalépett. 1875-ben a Buffet-kabinetben átvette 
az igazságügyi tárcát, 1876 pedig ő maga alakí- 
tott mérsékelt liberális minisztériumot, de még 
ugyanazon év dec. 12. beadta lemondását. Mac 
Mahon elnök Broglie bukása után 1877 dec. 13. 
D.-ra bizta az új minisztérium alakítását. 1879-ben 
visszalépett és azóta a szenátusban vezérelte a 
konzervatív köztársaság híveit. V. ö. Piroti'\L. D., 
sa vie et ses discours (Paris 1883). 

Dnfay (ejted: düfé), 1. CJiarles F^-angois de Cis- 
teniay, francia fizikus, szül. Parisban 1698 szept. 
14., megh. u. o. 1739 jún. 16. Eleintén a francia 
hadseregnek kapitánya, később 1723-tól fogva a 
párisi tud. akadémia tagja és 1732-től fogva a pá- 
risi botanikus kert igazgatója volt. Az elektro- 
mosság történetében igen nevezetes szerepe van, 
ő állapította meg, hogy minden elektromos test 
minden nem elektromos testet vonz, vele elek- 
tromosságot közöl, mire azt taszítja; továbbá, 
hogy kétféle elektromosság létezik: az üveg- 
elektromosság és a gyantaelekfromosság. Az egy- 
neműek egymást taszítják, a különnemüek pedig 
vonzzák egj-mást. D. elektromos kísérleteinek kö- 
rülményes leírása a párisi tudományos akadémia 
1733— 37-iki Mémoires-jaiban jelentek meg. 

2. D., Guillaume, németalföldi zenész, szül. 
Cambrayben, némelyek szerint Chimayben (Hen- 
negau) 1400 táján, megh. mint kanonok Cam- 
brayben 1474 nov. 27. Az első németalföldi zene- 
iskola feje. V. ö. Haberl, Bausteine für Musikge- 
schichte (Leipzig 1886) ; Stainer, D. and his con- 
tomporaries (London 1898). 

Dufi (ejted : döíf). Bkot család, l. Fife. 

Duö (ejtsd : döff), Mountstiiarí Élphinstone Grant, 
angol író és politikus, 1. Grant-Duff. 

Dnfferin (ejted: döfrin), Fi-ederick Temple 
Blackwood, marquessofDand Ava,BSigo\ állam- 
férfiú, szül. Firenzében 1826 jún. 21., megh. 1902 
febr. 12. ír szülök saija. 1846—47. megláto- 



gatta Írországot a nagy éhínség idején, miről 
Narrative of a journey from Oxford to Skibbe- 
reen during the year of the Irish famine c. művét 
írta. 1859-ben beutazta Izland szigetét (Let- 
ters from high latitudcs, 8. kiad. 1887; ném. 
Braunschweig 1860). Palmerston 1860. angol 
biztosnak küldte Szfriába a keresztényüldözés 
megvizsgálása végett. 1864-ben helyettes állam- 
titkár lett az indiai hivatalban, 1868. pedig a lan- 
casteri hercegség kancellárja és a kabinet tagja. 
1871-ben grófirangra emelték, 1872. pedig Kanada 
főkormányzójává nevezték ki. 1879-ben pétervári 
nagykövet lett, mely állást 1881 jún. a konstanti- 
nápolyi nagykövetséggel cserélte fel. 1882-t)en 
Egyiptom közigazgatásának újjászervezésén fára- 
dozott; 1884. India alkirályává nevezték ki. Ebben 
az állásban az angol befolyást Afganisztánban meg- 
szilárdította s az indiai császárságot Birmával nö- 
velte. Elismerésül a királyné tnarquessofD. and 
Ava és earl of Ava rangjára emelte. 1888 dec. 
havában Rómába ment mint nagykövet; 1891— 
1896-ig pedig Parisban volt nagj-követ. Művei a 
már említetteken kívül: The Honourable Impulsia 
Gushington (szatirikus irat); Irish emigration 
and the tenure of land in Ireland (1867) ; Con- 
tributions to an inquiry intő the state of Ire- 
land (1866) ; Speeches and addresses (1882). V. ö. 
Black, The marquess of D. and Ava (London 
1903). Nejétől, szül. Hamüton grófiiótől, megje- 
lent: Our viceregal life in India (u.o. 1890, 2. kiad., 
2 köt.) ; My Canadian joumal 1872—78. (1891). 
Dníoar (eited:dttfúr), 1. Guillaume Henri, svájci 
tábornok cs kartográfus, szül. Konstanzban 1787 
szept. 15., megh. 1875 júl. 14. Genfben. Mint mű- 
szaki tiszt egyideig Korfu szigetén, majd 1814 óta 
Franciaországban szolgált. I. Napóleon bukása 
után Genfbe tért vissza s a kezdeményezésére ala- 
pított thuni szövetségi katonaiskolánál a műszaki 
osztály vezetője lett, mely iskoláöan llí. Napóleon 
is végzó tanulmányait. Ezalatt művei is ismere- 
tessé tették nevét : De la fortiflcation permanente 
(Genf és Paris 1824, 2. kiad. 1854) ; Mémorial 
pour les travaux de guerre (1820, 3. kiad. 1854) ; 
Cours de tactique (Genf 1840, 2. kiadás 1851; 
ném. Tschamertól, Zürich 1842). 1831. a vezérkar 
főnöke lett. 1833-ban megbízták Svájc nagy topo- 
gráfiai térképének készítésével, mely (a ferde vi- 
lágítás alkalmazása által) korszakalkotó feladat- 
tal 1865. készült el (Dufour-térkép, 25 lap). A 
«Sonderbund»-háborúban 1847. az elszakadt kan- 
tonokat legyőzte, 1848. a szövetséges csapatok 
élén Svájc területét a badeni felkelők ellenében 
megvédelmezte. A neuenburgi viszály alkalmából 
a kormány Parisba küldötte, hol (1856) a viszály- 
nak békés kiegyenlítése érdekében működött. 
1864-ben elnöke volt a genfi nemzetközi kon- 
gresszusnak, mely a háborúban megsebesiütek- 
nek és az egészségügyi csapatoknak sérthetetlen- 
ségét mondotta ki. Halála után megjelent még 
Campagne du Sonderbund c. müve (Neuchátel 
1875 ; németül a szerzőnek Sayous által írott élet- 
rajzával, Basel 1876). (Jeniben 1883. emléket emel- 
tek tiszteletére és a Monté Rosa legmagasabb csú- 
csát is nevéről nevezték el. V. ö. Senn-Barbieux, 
Das Buch vom General D. (8t.-Gallen 1878, 6. kiad. 
1897) ; Geschichte der Dufourkarte (Bem 1896). 



Dufrenit 



— 10 - 



Dugázás 



2. J)., Léon, francia zoológus, szül. a Landes 
départementbeli St.-Sever helységben 1782., ahol 
mint orvos működött 1865 ápr. 18. bekövetkezett 
haláláig. Kiválóan az Ízeltlábúak s ezek között a 
rovarok és pókok anatómiai viszonyainak tanul- 
mányozásával foglalkozott. Ö fedezte fel a rova- 
rokban élősködő Gregarinákat s a Félfödeles szár- 
nyuakról Rechorches sur les hémiptéres (1833) 
címen nagyobb munkát írt. 

Duírenit (ásv.) a. m. Kraurit. 

Duf renoy (ejtsd : mtTenokiPierre Armand, francia 
mineralógus ós geológus, szül. Sevranban (Seine et 
Oise) 1792 szept. 5.,megh. Parisban 1857. márc. 20., 
mint a l'Ecole des mines igazgatója és az összes 
bányák főfelügyelője. A TBcole des mines-t ő szer- 
vezte. Legfőbb tudományos érdeme Franciaország 
geológiai térképének elkészítése Elie de Beau- 
monttal együtt, 1848-ban jelent meg az 500,000 
méretű geológiai térkép, ami nagy esemény volt, 
mert ugyanakkor még egy országnak sem volt 
oly tökéletes földtani térképe. A magyarázatok 
hozzá 3 kötetben jelentek meg : Bxplication de la 
carte géologique de la Francé (I. k. 1841, II. 1848, 
III. 1873). Ezt megelőzte a Description géologique 
de la Francé (Paris 1836—38) Elie de Beaumont- 
tal együtt. 1823. Angliában tett tanulmányútját 
Voyage métallurgique en Angleterre c. írta meg 
Elie de Beaumonttal, Coste és Perdonnettel együtt 
(Paris 1837—39). Mint mineralógus több ásvány- 
fajt fedezett fel és írt le. Ásványtani kézikönyve 
egyike a legnagyobbaknak s értékesebbeknek : 
Traité complet de minéralogie (u. o. 1841—47, 3 
köt, II. kiad. 4 köt. 1856—59). 

Dufrenoysit (ásv.), egyhajlású, meglehetős nagy 
téglaalakú táblák v. oszlopok ; kitűnően hasad ; 
ólomszürke, fémfényü. Képlete PbgASgSj. Dolo- 
mitban : Binnenthal (Schweitz) ; gipszben : Hall 
(Tirol). 

Dufresne (ejtsd: dufrén), Charles, 1. Du Cange. 

Dufresny (esjtsd: dufrení), Charles Éiviére, francia 
vígjátékíró, szül. Parisban 1654., megh. u. o. 1724 
okt. 6. IV. Henrik La belle jardiniére d'Anet név 
alatt ismert kedvesének dédunokája volt s mint a 
Mr. kertek felügyelője, ö honosította meg Francia- 
országban az angol kerteket. Cselekményben s 
jellemrajzban gyönge vígjátékai szellemességük- 
kel tűntek ki. A legjobbak : L'esprit de contradic- 
tion ; Le double veuvage és Le mariage fait et 
rompu. Egyéb müvei közül Les amusements d'un 
Siamois (1707) említhető, mely Montesquieu Let- 
tres Persanes-jainak volt mintaképe. Válogatott 
müveit Auger adta ki (Paris 1801, 2 kötet). 

Dnft., bogarak neveinél Duftschmidt Kaspar 
osztrák entomológus nevének rövidítése; (szül. 
1767 nov. 19., megh. 1821 dec. 17.). Munkája : 
Fauna austriaca (Linz és Leipzig 1812—25 ; csak 
a bogarakról szóló rész jelent meg). 

Dng., az állatok latin neve után Dugés An- 
toine Louis francia zoológus (szül. 1797 dec. 19., 
megh. 1838 máj. 1.) nevének rövidítése. Főleg 
a pókok, atkák és békák tanulmányozásával fog- 
lalkozott. Müvei : Manuel d'obstétrique (3. kiadás, 
1840); Recherches sur les batrachiens (1834); 
Physiologie comparée (1838—39, 3 kötet). 

Duga resa, adók. Zágráb vm. károlyvárosi 
j.-ban, (1900) 1580 horvát-szerb lak., vasúti állo- 



más, posta- és táviróhivatal. D.-ban jelentékeny 
pamutfonó- és szövőgyár van, mely több száz mun- 
kást foglalkoztat. 

Dugarozás (ném. kalfatern, ol. cdafatare^ 
ang. to kaik, caiilk), a hajó-bókonyok, gerendák, 
palánkok eresztékeinek kátrányos kóccal betömése 
és szurokkal beöntése. A kócnak betömésére egy 
vésőalakú eszköz, a dugarozóvas szolgál, mely- 
lyel a gyengén összesodrott kócot fakalapács 
(dugarozósulyok) segélyével az eresztékbe verik. 
Nagyobb tengeri kikötőkben, kiváltképen oly he- 
lyen, hol hadihajók építtetnek, a D.-t külön mun- 
kások végezik (dugarozók), azonban minden hajó- 
ácsnak is értenie kell e munkához. 

Dugárú, a vám s más iUeték megfizetésének 
kikerülésével becsempészett vagy becsempészni 
megkisérlett árú. L. Csempészet, Hadi dugárú 
és Jövedéki kihágások. 

Dugasz (bány.), a tógátnál egy kúpalakú fada- 
rab, mellyel a tó kifolyó csatornáját elzárni szok- 
ták. A D. nyele fölnyúlik a gát koronájáig és ott 
csavarral vagy emelőrúddal mozgatható föl- v. 
lefelé. L. Tógát 

Dugaszolás, 1. Ásványvizek. 

Dugaszoló gép, a palackok gyors és erős be- 
dugására való gép. Szerkezete egy nyaktartó, 
mely a palack nyakát megfogja, egy vezető kúpos 
hüvely, mely az előre beáztatott dugót összeszo- 
rítja, és egy emeltyűbe akasztott hengeres rúd, 
mely a dugót a kúpos hüvelyen keresztül a palack 
nyakába szorítja. 

Dugattyú, olyan korong vagy hengeres rúd, 
mely tisztára kiesztergályozott hengerben változó 
irányban egyenesen mozog s azt tömören ketté vá- 
lasztja, úgy hogy az egyik oldalán nagy nyo- 
mással benyomott folyadék v. gőz a henger kisebb 
nyomással beékelt oldalára át ne juthasson. Alak- 
jukra nézve kétféle D.-t különböztetünk meg : ú. 
m. a korongalakú D.-t és a rúdalakú D.-t. Előbbi 
aránylag keskeny korong, melynek kerületén al- 
kalmasan beillesztett fém tömőgyíírük vannak, me- 
lyeket némely esetben kisebb hőfok alatt (pl. tüz- 
fecskendőknél) kenderrel v. bőrrel is helyettesít- 
hetnek ; utóbbi pedig hosszú, hengeres, rúdalakú, 
esztergályozott fémtárgy, mely bőr-, kender- v. 
fómtömítésű tömőszelencóvel zárható el. A ko- 
rongalakú D.-k kétfélék, tömörek v. áttörtek, utób- 
biak szellentyüvel s többnyire szivattyúkhoz alkal- 
maztatnak. Némely esetben a szivattyúhoz a hen- 
geres D.-t az áttört korong-D.-val együtt alkalmaz- 
zák. A hengeres D. alsó végére kapcsolják a szel- 
lentyüvel felszerelt áttört D.-t. Ilyen elrendezés 
mellett a D.-k lefelé haladásakor a korongos D. 
szellentyüjón átömlő víznek egy részét a hengeres 
D. kinyomja a nyomócsőbe s midőn a D.-k felfelé 
jönnek, csak azt a vizet nyomják ki, melyet a hen- 
geres D. még bent hagyott. Ezzel a víz kinyomá- 
sára szükséges munka két részre osztatik s a víz 
egyenletesebben ömlik ki a nyomócsövön, 

Dugattyúsfuvó v, henger fúvó (koh.), a sok leve- 
gőt felhasználó nagyolvasztók mellett dugattyú- 
val ellátott hengereket szoktak felállítani, melyek- 
kel nagy mennyiségű magas nyomású levegőt 
lehet az olvasztókba fujtatni, L. Fúvó. 

Dugázás, a halfogásnak az a módja, amikor a 
halász a patak egy pontján alkalmazott elzárás- 



Dugés 



— 11 — 



Dugonics 



sal a vizet rendes medréből eltereli, hogy aztán a 
szárazon maradt részen levő halakat összeszed- 
hesse. Kivétel nélkül orvhalászok használják. 

Dugés (^tad: düzsé), Anioiiie Louis, 1. Dug. 

Daghet, Gaspard, francia festő, 1. Poussin. 

Dugó, kézi munkával vagy gépekkel parafából 
készül. Mai nap többnjire géppel készítik a D.- 
kat. Ennek a szerszáma egy vékony, egyik végén 
élesített acélcső, melyet tíres tengelyhez kap- 
csolva, a gép forgat. A D.-kat készítésük után 
osztályozni és számlálni kell. Kézi munkáknál az 
osztályozás különböző likaesnagyságú rostákkal 
történik. Nowé erre is szerkesztett gépet, amely 
óránkint 50,000 D.-t osztályoz nagyság szerint, 
a számláló gép pedig szintén óránként 20,000-et 
megszámlál. 

Dugóhúzó, a parafadugók kihúzására fémből 
csavarszeriien készített és kézi fogóval ellátott 
eszköz, mely a dugót az üvegbői kiemeli. A D.- 
nak sokféle új neme van forgalomban ; egyesek 
a dugó mellett helyezkednek el, mások fúrás és 
fúratás segítségével emelik ki a dugót. 

Dugólétra, 2 — 4 méter hosszú kétkarú létrák, 
melyek karjaik végein vastokokkal vannak el- 
látva, úgy hogy több ilyen létradarab (3—5) egy- 
mással összeilleszthető. A 2 méter hosszú, alul 
szélesebb (mint felül) D.-k angol eredetűek ; ennek 
karjai egymáson belül illesztetnek össze ; a 3 — 4 
méter hosszú gráci D.-k karjai párhuzamosak és 
egymás felett illenek össze. Támasztórudakkal 14 
m. magasságig alkalmazhatók. 

Dugong, Dugung, Diijung (Halicore, áiiat), 
a szirénák (Sirenia) rendjébe, a D.-félék család- 
jába tartozó emlősállatnem, melynek 8 élő faja 
ismeretes. Legismertebb faja az indiai D. vagy 
liableány (Halicore D. Erzleb.). A kínaiak és az 
arabok már évszázadokkal előbb ismerték ; nagyon 
valószínű, hogy Selianus, Megasthenes és a 
többi régi írók müveiben említett «hableány» D. 
volt. Teste halforma; hossza 3—5 m. Nyaka 
fejétől jól elkülönült ; felső ajka nagy, szívformán 
tómetszett. Hímjének agyarai vannak, amelyek- 
nek V'g-^át azonban az inyhús elfödi ; lélekző nyí- 
lása az arc felső részében fekszik ; szemei kicsi- 
nyek, szemhéjnélküliek, pislogó hártyával ; rövid 
mellúszói karmatlanok, farkúszója lapított, fél- 
holdforma. Színe kékesszürke, oldalain világo- 
sabb. Bőrének folületén ritkán álló szőrök emel- 
kednek, amelyek a felső ajkon erős tüskékké vas- 
tagodnak. Hazája az Indiai-óceán és környéke, 
továbbá a Vörös-tenger, előszeretettel tartózkodik 
a partok közelében, a folyók torkolataiban. Ren- 
desen párjával, néha tömegesen él. Igen csendes 
természetű. Tengeri növényekkel táplálkozik. 
Húsa finom, de túlságosan édes, zsírja igen kere- 
sett s ebből egy-egy példány 25 kg.-ot is ad. Fo- 
gaiból olvasókat faragnak, amelyeknek régebben 
csodás hatást tulajdonítottak. Egyéb fajai : Hali- 
core tabernaculi Rüpp. et Soemm. és Halicore 
atistralis Owen ; utóbbi a Kelet-Ausztráliát, Új- 
Guineát és Queenslandot környező tengerekben 
él. E. még Szirénák. 

Dugonics András, költő és író, jómódú, el- 
magyarosodott dalmata család sarja, szül. Szege- 
den 1740 okt. 17., megh. u. o. 1818 júl. 25. Gim- 
náziumi tanulmányait a kegyesrendiek szegedi 



iskolájában elvégezvén, 1756. belépett a rendbe s 
eleinte mint főiskolai hallgató, majd mint tanár 
meglakta az ország különböző \'idékeit,sőt Erdélyt 
is. Kiváló tanárai fölébreszt\'én benne a történet 
iránti érzéket, a hazaszeretetet s az írói ambíciót, 
már korán kezdett irogatni, előbb magának és az 
iskolának, majd a nagy közönségnek. Szívesen 
olvasta a latin klasszikusokat és a régibb magyar 
irodalmat, főképen Gyöngyösit. Szerette a népet 
is, sok mondást és költeményt írt le a nép ajkáról, 
így írói működése is egyrészt a hagyományban, 
másrészt a nép világában gyökerezik. Mint a régi 
magyar költészet folytatója lépett föl, előbb azon- 
ban Plautus és Holberg nyomán iskolai vígjátéko- 
kat fordított (ránk maradtak : Menaechmi, Trí- 
nummus és Gyöngyösi, későbbi címe szerint Tár- 
liázi), majd a görög-római epikusok (Homeros, Ver- 
gilius, Ovidius) nyomán epikus költeményeket írt 
magyaml (Trója veszedelme, Clisses) és latiuul 
(Argonauticon). 1774. anagyszombati egyetemhez 
a matematika tanárává nevezték ki, 1777. követte 
az egyetemet Budára, 1780. Pestre, ahol 1808-ig 
tanított. Nyugalomba vonulva, csöndes öregségét 
szülővárosában élte le. A Bessenyei nyomán tá- 
madt irodalmi föllendülés őt is magával ragadta, 
régibb műveit kinyomtats'a és újakat írva, megin- 
dítója lett az ú. n. magyaros v. népies iskolának, 
mely nem zárkózott ugyan el a küiTóld irodalmi 
mozgabnaitól, de az idegen tárgyat és gondolato- 
kat magyar színbe öltöztette s nyelvben, stílus- 
ban, versformában a régi hagyományhoz. Gyön- 
gyösihez ragaszkodva, valamint maradi fölfogá- 
sával erősen konzervatív jellegű volt. Műérzék 
s fejlett kiművelt ízlés híján D. csak a maga 
korának közönségére tudott hatni, mely meg- 
tévesztve müveinek magyaros külsejétől, sallan- 
gos, népies, de egj^szersmind pórias magyar- 
ságától, mint igazi magyar munkákat, lelkese- 
déssel olvasta őket, az eredetiség és művészet 
teljes hiánya miatt azonban csakhamar teljesen 
elavultak. A klasszikus világban mozgó epo- 
szaival már jó nevet szerzett magának, mikor 
Etelka c. regényével (1788) egy csapásra a leg- 
népszerűbb magyar íróvá küzdötte fel magát. A 
regénynek, mely a honfoglalás korában játszik s 
az akkor fölfedezett finn-magyar rokonság elmé- 
letét érvényesíti, eredete még nincs kiderítve, de 
kétségtelenül valami szentimentális német regény 
másolata, melyet Barclay politikai regénj'ének, a 
latin Argenis-nék (1621) mintájára politikai cél- 
zásokkal szőtt át II. József erőszakos, törvényte- 
lenuralkodása ellen. A hazug történeti szín, a szen- 
timentális cselekvény s a hazafias célzat nem té- 
vesztették el hatásukat s az Etelka pár évig legolva- 
sottabb könyv maradt. A nagy sikeren felbuzdulva, 
egymásután írta regényeit, nem több eredetiség- 
gel, de még kevesebb művészettel. 1790-ben egy 
német 5 felvonásos dráma után Az arany pere- 
cek-et, 1794. a saját Argonwdicon-ia, nyomán A 
gyapjas vitézek-et, 1798. Heliodoros Aethiopiká- 
jából, a legrégibb ránk maradt görög regényből, 
megszerkesztette A szerecsenek-et, 1803. meg- 
írta az Etelka folytatását : a Jolánká-t, 1808. Vol- 
taire Zadig-iánAk. egy német fordítását dolgozta 
át magyarra Cserei cím alatt. A 90-es években 
föl virágzó magyar színpad számára Etelká-jéi 



Dugronics-társaság: 



12 — 



Dugruesciin 



drámává dolgozta át Soós Márton, erre ö maga is 
kedvet kapott a drámaírásra s mint tanár korá- 
ban Plautust, most a német drámairodalom cse- 
kély értékű termékeit dolgozta át. Négy drámája 
közül, melyek Jeles történetek c. alatt 1794—1795. 
két kötetben jelentek meg, háronmak (Toldi Mik- 
lós, Bátori Mária, Km László) Heinrich Gusz- 
táv kimutatta a forrását egy-egy XVIII. sz.-i lovag- 
drámában, a negyedik (Etelka Karjelben) való- 
színűleg német közvetítéssel Shakespeare Vihar- 
jára és Téliregé-iéve megy vissza. Történeti Mség 
így nem is lehet e drámákban, még magyar szín 
sincs bennük, nehézkesek és költői etlenek, de kö- 
zönségünk annyira rajongott értük, hogy a Bátori 
Máriát még az új Nemzeti Színházban is hatszor 
adták (1838). Történeti dolgozatai nem jelentősek, 
de igen példabeszódgyűjteménye (Magyar példa- 
beszédek és jeles monctósoA;, 1820) és Tudákosság-a, 
(1774 és 1798), nagy matematikai tankönyve, raely- 
lyel meg akarta mutatni, hogy a II. Józseftől le- 
nézett magyar nyelven még a matematika elvont 
igazságait is ki lehet fejteni, és a Följegyzés-ei 
(megj. 1883), melyekben emlékiratszerü részletek 
és az Etelká-ha beleszőtt politikai célzások meg- 
fejtése (az ú. n. Etelka kulcsa) olvasható. Minta- 
képének, Gyöngyösinek is összeszedte és kiadta 
műveit (1796). D. irodalmi jelentősége így nem 
munkái érdemében határozódik, hanem erős ha- 
zafias érzésében s abban a nagy hatásban, melyet 
kortársaira tett : erősítette és terjesztette a nem- 
zeti szellemet, olvasmányokkal látta el a közön- 
ségét. Sírja fölé 1847. márványemléket állítottak, 
1876. pedig ércszobrot emelt neki szülővárosa. 
1892-ben megalakult u. o. a nevéről elnevezett 
irodalmi társaság. Munkáinak újabb kritikai ki- 
adása nincs, csak három drámája (Toldi, Bátori 
Mária, Kún László) jelent meg az Olcsó könyv- 
tárban, az Aranyperecek a Régi M. Könyvtár- 
ban (VII. k, 1898, Bellaagh A. kiadása) ; Etelka 
Kar jelben (Prónai A. kiadása 1904) ; az Etelka 
rövidített kiadása (u. a. 1906) s a Tárházi az 
Egyetemes Philol. Közlöny 1882-iki évf.-ban. Élet- 
rajzát behatóan és megbízhatóan Prónai Antal 
írta meg külön kötetben (D. A. életrajza, 1903). 
Ezenkívül megemlítendő az 1876. megjelent D.- 
Album, Heinrich Gusztáv alapvető tanulmányai 
D. egyes drámáiról (az Olcsó könyvtári kiadásuk 
előtt), Perényi József dolgozatai D. írói munkás- 
ságáról (Sátoraljaújhelyi gimn. értesítő 1902/03, 
1903/04), Horváth János forráskimutatása az 
Egyet. Philol. Közi. 1907. évf., tov. Bertóthy 
Ilona, D. és Barclay (Budapest 1909). 

Dugonics-társaság. Az irodalom és művészet 
pártolása, a magyar Alföld jelen és múlt viszo- 
nyainak, Szeged város múltjának tanulmányozása 
érdekében alakult 1892. A társaság 41,000 koro- 
nás vagyona mellett évi 6000 koronás költségve- 
téssel működik, évkönyvet ad ki, pályamunkákat 
jutalmaz és számos történelmi, régészeti, nép- 
rajzi, irodalmi felkutatott emlékkel gazdagítja 
évente a szegedi közgyűjteményeket. Tagjai vá- 
lasztás útján jutnak a társaságba ; számuk jelen- 
leg 60. 

Dugó polje, adók. Lika-Korbava vm. alsó- 
lapaczij.-ban, (1900) 171 horvát-szerb lak.; u. p. 
és u, t. Srb. 



Dugó selo, 1. adók. Zágráb vm. dugoseloi 
j.-ban, (1900) 1583 horvát-szerb lak., vasúti állo- 
más, posta- és táviróhivatal. — 2. D., adók. Zágráb 
vm. pisarovinai j.-ban, (i9oo) 990 horvát-szerb 
lak., néptakarékpénztár, hitelszövetkezet; u. p. 
Lasínja, u. t. Pisarovina. — 3. D., adók. Verőcze 
vm. verőczei j.-ban, (i9oo) 1183 horvát-szerb lak. ; 
u. p. és u. t. Lukac. 

Dugoat (ang., ejtsd : döggaut a. m. kiásott, kivájt), 
fatörzsből kivájt ladik (lélekvesztő), melynek sás- 
ból font kerek teteje van. Brit-Indiában a postá- 
nak a folyókon való szállítására használják. 

Dugovics Titusz, vasvármegyei származású vi- 
téz, aki 1456. Nándorfehérvár (Belgrád) ostroma- 
kor a vár védőinek egyike volt, a júl. 21-iki nagy 
támadás alkalmával a vár faláról a zászlót kitűzni 
akaró törököt megragadta s magával rántotta a 
mélységbe. Nevét több költemény is megörökíti. 

Du Grail de la Viliette, francia író, 1. Ber- 
nard. 

Duguay-Trouin (ejtsd: Aiíge-tmea), Bené, francia 
tengeri hős, szül. St.-Malóban 1673 jún. 10.-, megh. 
1736 szept. 27. Parisban. Kitűnt 1693 óta az an- 
golok és hollandiak ellen folytatott háborúkban. 
A Spitzbergák déli partjain több mint 30 angol 
hajót tett tönkre, 1704. egy angol naszádot és 
tizenkét kereskedelmi hajót foglalt el, amiért a 
király «Lajos-lovaggá» ütötte. 1707-ben egy csa- 
pásra fogott el 60 teherszállító hajót és négy 
nagy hadihajót. Eio de Janeiro legyőzhetetlennek 
tartott erődítményeit 1711 szept.-ben megadásra 
kényszerlté, mire 60 kereskedelmi és 3 hadihajót, 
továbbá 2 naszádot kerített hatalmába és óriási 
hadisarcot hajtott be a várostól. Jutalmul nemesi 
rangra emelték, s Orléansi Fülöp herceg az állam- 
tanácsba hívta meg. XV. Lajos 1731. a berber- 
államok ellen küldötte. Emlékiratait Beauchamps 
adta ki (Mémoires, Paris 1740., 4 köt. ; Amsterdam 
1748 ; ang. London 1742).V. ö. Richer, Vie de R. 
D. (4. kiad., Paris 1816) ;i:a Landelle, Vie de D. 
(2 kiad. u. 0. 1876) ; Viollard, Vie de D. (u. o. 
1884) ; De Bona, Histoire de D. (u. o. 1890) ; 
Fhilipps, D. (1892). 

Duguesclin (ejtsd: MgeUea), Berirand, Francia- 
ország connótablo-ja, szül. La Motte-Broons várá- 
ban, Dinan mellett (Cótes du Nord) 1320., megh, 
1380 júl. 13. Elszegényedett nemesi család sarja. 
A János király idejében Blois Károly és Montfort 
János között a Bretagne birtokáért folytatott 
küzdelmekben D. Blois Károly részén harcolt. 
1361-ben a dauphin (a későbbi V. Károly) szolgála- 
tába lépett. 1364 máj. 23. zsoldos csapatokkal fé- 
nyes győzelmet vívott ki Cocherel mellett na var- 
ral Gonosz Károly fölött ; erre a háládatos Károly 
Longueville grófjává és Normandia marsalljává 
nevezte ki.Ennekutána Henrik.Trastamare grófja 
érdekében harcolt Kegyetlen Péter kasztiliai ki- 
rály ellen. Végre Montiéi mellett vívott ki döntő 
győzehnet Péter hadseregén (1369 márc. 14), mely 
diadallal Trastamare gróf számára a kasztiliai ko- 
ronát biztosította, ki öt hálából a burgosi gróf- 
sággal és molinai hercegséggel ajándékozta meg. 
Azonkívül még Kasztili a connétable-jává is kine- 
vezte. Erre az angoloktól szorongatott V. Károly 
király visszahívta és egyúttal megtette Francia- 
ország connétable-jává (1370). Ez állásban küz- 



Dug^ulás 



— 13 



Duhn 



dötte végig azokat a hadjáratokat, melyek folytán 
az angolok tíz év lefolyása alatt francia hódítá- 
saikat úgyszólván teljesen elvesztették. Cháteau- 
neuf-de-Randon ostromlása közben a hős meg- 
betegedett s n. 0. el is halt. V. Károly St. Dénis- 
ben, a királyi sírbolt tőszomszédságában temet- 
tette el hü szolgáját, vitézségét pedig a hálá- 
datos nemzet sokféle dalban örökítette meg. V. ö. 
Anciens mémoires sm* Bertrand du Guesclin 
(Michaud és Poujoulat-nak Nouvelle eoUection de 
mémoires de Francé c. gyűjteményében, Paris 
1836,1. köt.); GuyarddeBervüle, Histoire de Ber- 
trand du Guesclin (1767, új kiad. 1892) ; Janie- 
son, Life and times of B. D. (London 1864, 2 köt.) ; 
L/uce, Histoire de Bertrand du Guesclin (Paris 
1883, 2. kiad.) ; Postel, D. et son époque (1893) ; 
See, B. D. et son temps (1899). 
Dugulás, I. Székrekedés. 
Dugung (áiiat), 1. Diigong. 
Dugvány, 1. Dugványozás. 
Dugványozás, a növények ivartalan szaporítá- 
sának egyik eljárása, melynek a kertészetben van 
tág alkalmazása, s abban áll, hogy az anyanövény- 
nek egy szaporításra alkalmas részletét erőszakkal 
(vágással vagy szakítással) elválasztják attól, 
hogy kedvező életviszonyok megadása mellett be- 
lőle az anyanövényhez hasonló növény keletkez- 
zék. Az anyanövénytől elválasztott részt dugvány- 
nak nevezzük. Az elválasztott növényrész vágási 
felületén a fejlődésre képes sejtek' gyorsan osztód- 
nak, a seblapon forradás, az ú. n. kallusz keletke- 
zik, melyen azután az új növény gyökéraete fej- 
lődik; ha az elválasztott növényrészen rügyek 
vannak, úgy az új növény fóldfólötti része ezek 
kihajtásából származik ; ha rügyek nincsenek (pl. 
a levél- V. gyökérrészleteken), az esetben a szö- 
vetek osztódásba indulnak s ú. n. járulékos, ad- 
venfiv rügyek keletkeznek, s ezekből fejlődik a 
földfólötti rész. Melegség, nyirkos levegő s laza 
talaj kedveznek a dugványok fejlődésének. Leg- 
közönségesebb a fás D., amely abban áll, hogy 
az egyéves, leveleiket elhullatott vesszőket ősz- 
szel v. kora tavasszal lemetszik az anyanö vényről 
15—20 cm. nagyságban, 
s azután elültetik ; ez a 
szőllő fő szaporítási mód- 
ja ; így szaporíthatok to- 
vábbá a köszméte, a ri- 
bizke, a birs, a Szt.-Iváni 
almák stb. ; néha az egy- 
éves szárképződményhez 
hozzávágják a kétéves 
szár (galy) egy darabját is 
s az ilyen dugványt kid- 
csos dugványnaknevezik 
(1. az ábrát : a közönséges, 
b kulcsos szőllödugvány). 
Ha valamely fás növény 
zöld hajtását, vagy pedig 
valamely kórós növény 
zöld szárát ültetjük el, 
akkor zöld D.-t készítünk ; ezek megfogamzása 
már nehezebb, mint az előbbieké, miért is nem a 
szabadba, hanem cserepekbe v, e célra elkészített 
ágyakba ültetik el a zöld dugványokat, amelyek 
felnevelése sok növénynél melegházat is igényel ; 




a zöld D.-t rendesen csak a virágoknál alkalmaz- 
zák, pl. így szaporíthatok az Oleander, a Verbéna, 
Petúnia, Pelargonium, Fuchsia, Helioláropium stb.; 
némelykor ritka fajták gyors elszaporítása céljá- 
ból a szőUőnél is alkalmazzák. Ha akár a fás, akár 
a zöld-dugvány csak egyrügynyi nagyságú, akkor 
rügy-dugvány (szecska-dugvány) a neve ; ennek 
felnevelése a legtöbbször nehéz. Némely növény- 
nél a leveleket dugdossák el a földbe nyeleikkel, 
vagy pedig csak magát a levél lemezét illesztik 
rá a földre, mely nagyobb leveleknél el is dara- 
bolható ; az ilyen D. levél-D.-nak neveztetik, s leg- 
jobban a Begoniánál s a Gloxiniá-nál van alkal- 
mazásban ; a Begoniánál rendesen elaprózzák a 
levéllemezt, a levéldarabokat bevagdalt ereikkel 
lefelé fordítva nedves homokra vagy fürészporra 
illesztik, amidőn az erekből gyökerek fejlődnek, a 
levél felső lapján pedig adventiv rügyek keletkez- 
nek. Az eddig tárgyaltaknál ritkábban alkalmazzák 
a gyökér- és a gmnó-dugványokat ; az előbbieknél 
a gyökér-, az ut^ibbiaknál a gumódarabokat ülte- 
tik el ; gyökér-dugványokról szaporíthatok pl. a 
Paulownia, az Araüa, a málna, a ribizko, a kösz- 
méte stb. ; gumó-dugványokról szaporítható pl. a 
burgonya, amelynek gumójából annyi új növényt, 
nevelhetni, mint amennyi szeme vem a gumónak, 
továbbá így szaporíthatok a Caladiumok. 

Duhaj, betyáros, verekedő legény, eredetileg 
azonos a tolvaj szóval. 

Duliamel (du Hamel, ejtsd : düámei), Jean Marié 
Constant, francia matematikus, szül. St.-Malóban 
1797 febr. 5., megh. Parisban 1872 ápr. 29. 1834 
után az École polytechnique-on volt tanár. Több 
matematikai, fizikai értekezésen kívül a Cours 
d'analyse és Éléments du calcul inflnitésimal c. 
munkákat írta. D. művei és előadásai is világos- 
ság és szabatosság által tűnnek ki. 

Duhamel du Monceau (egtsd: dflámel dU monszó), 

Henri Louis, francia botanikus, szül. Parisban 
1700., megh. u. o. 1781 aug. 12. A Jardindu Roi- 
ban a tennészettudományokra szánta magát. 28 
éves korában az akadémia tagja lett. Legkiválóbb 
tudományos működése a növények anatómiája 
és fiziológiája (nedvkeringés, táplálkozás, oltás, 
szemzés) s különösen a tudományos tényeknek 
gyakorlati célokra való értékesítése köi-ül forgott. 
Mint a tengerészeti département főinspektora, a 
hajóépítéssel, a fa ismeretével és konzerválásá- 
val, sőt a tengeri utasok egészségi viszonyaival 
is tudományosan foglalkozott. Az állatok fizioló- 
giáját, a kémiát és meteorológiát is működése 
körébe vonta s 1740 óta a Pithiviersben végzett 
meteorológiai vizsgálatokat szerkesztette. Számos 
műve közül legnevezetesebbek : La physique des 
arbres (Paris 1758—88., 2 köt. ; németül Nürn- 
berg 1764—65) ; Traité des arbres íruitiers (u. o. 
1768—1782) ; Traitó des arbres et arbust«s, qui 
se cultiventen Francé en pletne ten-e (u. o. 1755— 
1785, új kiad. 1801—19 ; végre 1852, 7 köt.) stb. 
1893 okt. 1. szobrot emeltek neki Pithiviers-ben. 
Duhn, Friedrich von, német archeológus, szül. 
Lübeckben 1851 ápr. 17. Miután négy évig Olasz- 
országban és Görögországban tartózkodott, 1879. 
magántanár lett Göttingenben, ahonnan 1880. a 
klasszikus archeológia tanárának hívták meg 
Heidelbei^be. Fő művei : Dracontius : Carmina 



Duhoborcok 



— 14 



Dujardin-Beaumetz 



rninora kiadása (Leipzig 1873) ; Antiké Bildwerke 
in Rom(Matz-cal együtt, u. o. 1881—82, 3 köt); 
Der grieehische Tempel in Pompeji (Jacobival, 
Heidelberg 1890) ; L'ara Pacis (Annali dell'Insti- 
tuto Arch. Roma 1881) ; Über die archaologische 
Durchforschung Italiens (Leipzig 1896, Verhand- 
lungen d, 44. Philol. Versammlung) ; Pompeji, 
eine hellenistische Stadt in Italien (u. o. 1906). 
Számos, az antik történetre, művelődésre és mű- 
vészetre vonatkozó értekezést írt szaklapokba. 

Duhoborcok, 1. Dmhohorcok. 

Dnhr, Bernhard, német történetíró, szül. Köln- 
ben 1852 aug. 2. Húsz éves korában a Jézus tár- 
saságába lépett és 1887. pappá szentelték. Több 
rendházban működött; legutóbb Lainzban (Bécs 
mellett), jelenleg Bxatenben (Hollandia), önálló 
művei: Jesultenfabeln (1891, 14. kiad. 1904), 
magyarra ford. Rózsa József, Jezsuita mesék e. 
alatt (1893) ; Pombal, sein Charakter und seine 
Politik (1891) ; Die Studienordnung der Gesell- 
schaft Jesu (1896) ; Die Stellung der Jesuiten bei 
den deutsclien Hexenprozessen (1900) ; Die Jesui- 
ten an den deutschenFürstenhöfen des XVI. Jahr- 
hunderts (1901) ; Geschichte der Jesuiten in den 
Lándern deutscher Zunge (1. köt., 1907) stb. 

Duida (Cerro D.), gránithegy Venezuela Ama- 
zonas territóriumán, 2473 m. magas ; itt kezdődik 
az Orinoko folyó bifurkációja. 

Duiffopruggar, 1. Tieffenh-ucker. 

Duilius, régi római plebejus család, melynek 
két tagja lett híres : 1. Marcus D. néptribunus 
(K. e. 471.) kieszközölte, hogy a comitia tributa 
határozatai az egész várost kötelezzék ; mindig 
hatalmas szószólója volt a plebsnek és részt vett 
a decemviratus megbuktatásában. — 2. Gaim D. 
római hadvezér ; mint a Kr. e. 260. év konzula 
az 1. pún háborúban a legelső nagyobb hajóhad 
élén az általa feltalált kapcsos hidak (corvi) segít- 
ségével az első tengeri győzelmet vívta ki Szi- 
cília É.-i partjánál Mylae mellett a karthágóiak 
ellenében ; azután felszabadítá Egesta városát az 
ostrom alól, a szicíliai szövetséges népeket pedig 
szorosabban kapcsolta Rómához. Tiszteletére haj ó- 
oiTokkal díszített oszlopot (columna rostrata) ál- 
lítottak fel a római fórumon. 

Daim (ejtsd: dejm), régebben a hüvelyk, ma 1 
cm. holland neve. 

Duino (a középkorban Tybein, a rómaiaknál 
Pucinuni), falu az osztrák tengerparton Gra- 
diska kerületben, az Adriai-tenger mellett, közel 
a Timavo torkolatához, kb. 1000 lak. A XIV. 
ez.-ból való szép fekvésű kastélya jelenleg a Ho- 
henlohe herc^i család tulajdona ; van egy kis ki- 
kötője, melyhez közel újabban Sistiana tengeri 
fürdőtelepet alapították. 

Doisburg, város Düsseldorf porosz kerületben, 
22 km.-nyire Düsseldorftól, a Rajnát a Ruhrral 
összekötő, 4"5 km. hosszú D-i csatorna ós vasút 
mellett, (leio) 229.478 lak. 1890 óta népessége 
a szomszédos községek bekebelezése, valamint 
természetes szaporodás és bevándorlás következ- 
tében megnégyszereződött s iparát és kereskedel- 
mét tekintve, a Németbirodalom leggyorsabban 
fejlődő városainak egyike. Jelentősebb középü- 
letei és emlékművei : 12 ev. és 10 kat. templom, 
a gimnázium, árvaház, a vásárcsarnok, a bírósági 



épület stb., a Vilmos császár-szobor, a Merkator- 
kút, a Bismarck- ós Henning-szobor. Gyárai kö- 
zül nevezetesebbek : a nagy vas- és acélöntők, 
hámorok, a több ezer munkást foglalkoztató hajó-, 
gép-, cukor-, pamut-, dohány- és vegyigyárak, to- 
vábbá a szesz- és kőolaj finomítók, sörgyárak, bú- 
tor-, üveggyárak és malmok. A kereskedelem- 
és hitelügyet több bank és takarékpénztár szol- 
gálja. Kereskedelmi cikkek : vas- és rézére, nyets 
és finomított vas, acél, gépek és háztartási esz- 
közök, fa, kőszén, gyarmatárúk, gabonanemüek. 
D., a rómaiak idejében CastrumDeutonis, a frank 
királyok alatt Dispargum, 1129. szabad birodalmi 
várossá lett. 1290-ben Cle véhez és későbben Bran- 
denburghoz került. Mercator Gerhard haláláig, 42 
évig lakott benne. V. ö. forheck, Geschichte d. 
Stadt D. (2. kiad. 1893). 

Duiveland (ejtsd: dajveiand), Schowen hollandi 
sziget K.-i része ; 6 falu van rajta. 

D. u. j. a. m. Dodor utrmsque juris, a jog- 
os államtudományok doktora. 

Duj ., az állatok latin neve után Dujardin Félix 
francia zoológus (1. o.) nevének rövidítése. 

Dujardin (ejtsd: duzsarden), 1. FéUx, francia zoo- 
lógus, született 1801. ápr. 5., meghalt 1860. ápr. 8. 
1827-ben Tours-ban a geometria és kémia, majd 
Toulouse-ban a geológia és ásványtan, 1839. Ren- 
nes-ben az állat- és növénytan tanára lett. Vizs- 
gálataival különösen a véglényekre, virágálla- 
tokra és férgekre vonatkozó érdekes adatokat 
szolgáltatott, ó mutatta ki először, hogy a leg- 
alsóbb rendű véglények teste is csupán egy sejt 
értékével bir, amelynek állománya azonos a nö- 
vényi sejtek protoplazmájával, amit azonban ő 
megkülönböztetés végett «sarcode»-nak nevezett. . 
Nagyobb művei : Histoire naturelle des zoophytes 
infusoires (1841) ; Histoire naturelle des helmin- 
thes (1844) ; Histoire naturelle des zoophytes 
échinodermes (1861). 

2. D., Karéi, hollandi festő, szül. valószínűleg 
Amsterdamban 1622 körül, megh. 1678 nov. 20. 
Berchem Nicolaesnak volt tanítványa, ismétel- 
ten járt Olaszországban, utóbb Potter Paulus be- 
folyása alá került. Többnyire Amsterdamban élt. 
Leginkább tájképeket festett, elsősorban mező- 
ket, legelő marhákkal, azonkívül képmásokat, 
génre- és vallásos tárgyú képeket is. Mindegyik 
műfajban sajátos, egyéni módon érezhető az olasz 
hatások mellett D. vonzó művészetének nemzeti 
jelleme. Különösen nagy számmal találhatókképei 
a párisi Louvreban, köztük az olasz komédiások 
(1657) híres képe, egyéb művei főleg hollandi 
képtárakban, a berlini, kasseli, szentpétervári 
muzeumokban láthatók. Kiválóan érdekes, meg- 
kapó festménnyel (Tóbiás és az angyal) van kép- 
viselve a budapesti Szépművészeti Múzeumban. 
Mint grafikus is, többnyire állatokat ábrázoló szép 
rézkarcaival, korának legkiválóbb hollandi mű- 
vészei sorába tartozik. 

Dujardin-Beaumetz (ejtsd: dtlzsardeS-bómész), 1. 

Georges, francia orvostanár, szül. Barcelonában 
1833 nov. 27., megh. Beaulieuben (Nizza mellett) 
1895 febr. 16. Parisban tanult, hol 1862. lett dok- 
torrá. 1870. kórházi orvos s a hópital Cochinben 
tartott előadásai sok hallgatót vonzanak körébe. 
Nagyobb munkái: Les nouvelles médications 



Du jour 



15 — 



Dukát 



(1885) ; L'hygiéne alimentaire Í1886) ; L'hygiéne 
thérap., gymnastíque, massage (1888j ; Le^ons de 
clinique thérapeutique (4. kiad. 1886, 3. köt.). 
adta ki számos szakemberrel szövetkezve a nagy 
Dictiomiaire de thérapeutique, de matiére médi- 
cale etc. című négykötetes gyűjtőmunkát 1889. 
Szerkesztette a Bull. gén. de thérap. című folyó- 
iratot. 

2. D., Henri Charles J^ienne, francia állam- 
férfiú és fest<5, szül. 1852 szept. 29. Parisban. Mint 
festő először 1875. tűnt föl a párisi Szalonban, fő- 
képen csataképeket festett. 1889-ben képviselővé 
választották, 1905. a szépművészeti minisztérium 
államtitkára lett. 

Dn jour (franc, ejtsd: dtt zsúr) a. m. napirenden 
levő. A francia és német hadseregben a tiszti és al- 
tiszti rendi fokozatokkal kapcsolatban, pl. général 
D., annyit jelent, hogy az illető köteles az eiznapi 
katonai munkálatokra felügyelni. L. Napos. 

Dujxmg (áuat), 1. Dugong. 

Duka, kisk. Vas vm. czelldömölki j .-ban, (i9io) 
834 magyar lak., postaügynökség ; u. t. János- 
háza. Itt van a Duka-család úri laka a XVni. sz.- 
ból. L. még Váczduka. 

Dóka Tivadar, orvos és író, szül. Dukafalván 
(Sáros vm.) 1825 jún. 22., megh. Boumemouthban 
1908 máj. 5. Ügyvédi oklevelet szerzett s a sza- 
badságharcot mint Görgey Arthur segédtisztje 
harcolta végig. A világosi fegyverletétel után 
emi^ált s Drezdán, Parison át Londonba ment. 
Itt elvégezte az orvosi tanulmányokat, azután a 
keletindiai angol hadseregbe lépett mint katona- 
orvos. 1877-ig szolgált, el^or mint ezredest nyug- 
díjazták s ő Nisszatért Londonba, hol ezentúl ál- 
landóan lakott. Keletindiai tartózkodása alatt 
Körösi Csoma Sándor emlékét kutatta s később 
nagyobb könyvet is irt róla : Life and Works of 
Alexander Csoma de Kőrös (London 1885, ma- 
gyarul Budapest 1885). Hazánkat többször meglá- 
togatta s az Akadémiában, melynek 1863. leve- 
lező, 1900. tiszteleti tagja lett, többször tartott 
emlékbeszédeket (Arthur Grote, Rádzsa Rádzs- 
endralála Mitra, Spencer WeUs felett). 1848-as él- 
ményei alapján írta Kossuth and Gör^y c. tör- 
téneti tanulmányát (Hexford 1898). Azonkívül 
számos értekezésben ismertette Kelet-India ter- 
mészeti és társadalmi viszonyait, a Nemzeti Mú- 
zeumnak pedig gyakran küldött értékes gyűjte- 
ményeket onnan. Egj-ik fia, D. Teofil Albeii, 1895 
óta mint orvos működik Ausztráliában s mint tá- 
bori orvos a búr háborúban tüntette ki magát. 

Dnkafalva, kisk. Sáros vmegye tapolji járásá- 
ban, (1910) 148 tót lakossal ; u. p. Kükemező, u. t. 
Oirált. 

Dukai Takács Judit, 1. Takács Judit. 

Dokas, görög-keleti (bizánci) nemes család, 
melynek több tagja nagyoDb politikai szerepet 
játszott, sőt a császári koronát is viselte. A csa- 
lád fénykora a XI. századdal kezdődött. Egy D. 
Komnenos Izsák uralkodása idején miniszterré 
lett ós ennek halála után X. Konstantinos néven 
1059— 1067-ig maga lett császár. X. Konstantinos 
fia, Mihály (1. o.) 1071— 78-ig viselte a császári 
koronát E családból származtak továbbá a követ- 
kező császárok : F. Álexios Murzuflosz{l20i), 111. 
János Vatatzes (1222—54). 



D., Johannes, bizánci herceg, történetfró a 
XV. sz.-ban. Megírta Bizánc történetét 1341 — 
1462-ig, melyet először BulUald (Paris 1649, Ve- 
lence 1729), később pedig Bekker J. adott ki (Bonn 
1834), ez utóbbi egy Ranke által Velencében föl- 
fedezett olasz fordítást is csatolt a szövegkiadás- 
hoz. V. ö. Krumbacher, Gesch. d. bizantin. Litte- 
ratur. — D. műve XIV. és XV. sz.-beli hazai tör- 
ténetünket is érdekli. 

Dukas (ejtsd: düká), Paül, görög eredetű francia 
zeneszerző, szül. Parisban 1860 okt. 1. A conser- 
vatoire (Dubois, Mathias, Gairaud) tanítványa. 
Operát írt Maeterlinck Maurice «Ariane et Barbe- 
Bleue ou la Délivrance inutile» c. darabjából (elő- 
adták az Opera- Comique ban 1907); szimfóniája, 
szimfóniái költeménye (Goethe Zauberlehrling- 
jébőhL'apprentisorcier), ouverture-jei, zongora- 
szonátája (Es moll), stb. a modem irány egyik 
szerencsés előharcosává tették. A nagy Rameau- 
kiadás munkatársa. 

Dukát, nagyon elterjedt és igen finom arany- 
érem, mely nevét a Dukas római császárcsalád után 
kapta. (L. még Ducato és Ducatus.) Az európai 
államokba eleinte keresk. forgalom útján jutott el 
Olaszországból, főleg Velenróből, ahol zecchino 
név alatt verték, később azonban a legtöbb közép- 
európai állam már maga is veretett D.-okat. így 
a XIV. sz. első negjedében már floreno név alatt 
hazánkban és Csehországban is verték. Német- 
országban is gyorsan terjedtek az érmek és a régi, 
mindinkább rosszabbodó aranyforinttól való meg- 
különböztetés végett kapták a D. nevet. Az 
1559-iki pénzrendszer pedig már a hivatalos bi- 
rodalmi pénzek közé sorozta azokat a D.-okat, 
melyekből 23f karát m) finomság mellett 67 
drb tartalmazott egy kölni márka (233*89 g.) ara- 
nyat. A D.-ok tagolásában fölfelé 10 D.-ig, lefelé 
pedig ^V D.-ig haladtak (Regensburgi lencse- 
D.-ok), Ausztriában is ilyen minőségű D.-okat 
vertek. 1365 óta készültek hazánkban az ú. n. 
körmöczi aranyak, melyeknek finomsága a ktüíol- 
diekénél nagyobb, 23f karát volt. Ezek az érmék 
óriási mértékben terjedtek el külföldön, főleg a 
keleten. Ilyen v. ehhez közelálló értékben vertek 
az összes német államok D.-okat, míg a német 
államoknak 1857. kötött pénzszerzödése értelmé- 
ben a szövetségbe tartozó államok elejtették a 
D.-ok további veretesét és csak Ausztriának en- 
gedték meg, hogy 1865-ig kivételesen bocsáthas- 
son ki új D.-okat ; ma már azonban sem Ausz- 
triában, sem nálunk nem verik többé őket. 

A körmöczi aranyakhoz hasonló elterjedést mu- 
tat a külföldön a hollandi D., melynek ötvény- 
súlya 3*494 g., finomsága pedig 0*983. Állami ér- 
vényét 1847. elvesztette ugyan, de mint keresk. 
pénz Ázsiában ma is igen fontos, főleg azok a 
példányok, amelyek az Oroszországgal kötött 
szerződés alapján az orosz-perzsa kereskedelem 
számára készühiek 3*4904 g. súllyal és 0*979^ 
finomsággal. Orosz D.-okat 1701 óta vernek, az 
idők folyamán változó súllyal és finomsággal. Leg- 
nevezetesebbek az 1834 óta készülő imperial 
D.-ok, V. másképen rubel-imperialok 3*9264 g. 
ötvénysúly és 0*916f finomság mellett, melyek 
főleg Lengyelországra nézve nevezetesek, ameny- 
nyiben értékük 20 lengyel forinttal egyenlő. 



Duk-duk tánc 



16 — 



Dulcfsrno 



Duk-duk tánc, 1. A.larc. 

Duke (ang., ejtsd: djuk), Angliában a legmaga^- 
sabb rang a Walesi herceg után. A D. neje ducliess. 
Oly cím, mellyel sem birtok, sem hivatal nem jár. 

Duke of York (^tsd: djuk— ), 12 szigetből álló kis 
szigetcsoport Melanéziában, Új-Britannia ós a Sa- 
lamon-szigetek közt. A legnagyobb köztük D., 12 
km. hosszú és 8 km. széles, kitűnő és biztos kikö- 
tővel. 

Dukes Lipót, zsidó tudós, szül. Pozsonyban 
1810 jan. 17., megh. Bécsben 1891 aug. 3. Ritka 
szorgalommal kutatta a különféle könyvtárakban 
kiadatlanul heverő hóber kéziratokat, melyek alap- 
ján tüzetesebben ismertette a középkori zsidó iro- 
dalmat, kivált költészeti és nyelvtani részét, me- 
lyet gyakran egészen líj szempontokból tüntetett 
fel. A szaklapokban (Orient és Ben-Chananjában) 
nagyszámú ide vágó cikket és apróbb közlemé- 
nyeket tett közzé. Nevezetesebb önálló munkái : 
Ehrensaulen und Denksteine zu einem künftigen 
Pantheon hebr. Dichter (1837) ; Rasi über d. Pen- 
tateuch in deutscher Übersetzung (1838) ; Moses 
b. Bsra (1839) ; Rabbinische Blumenlese (1844) ; 
Die Sprache der Mischna (1846); Die áltosten 
hebr. Exegeten, Grammatiker u. Lexicographen 
(1844) ; Salomo ben Gabiről (1860) ; Philosophi- 
sches aus d. X. Jahrhundert (1868). 

Dukes-féle betegség, máskép negyedik beteg- 
ség, fourth disease. 1904ben ismertette Dukes 
angol orvos, miután látta, hogy a kanyarón, a 
skarlatinán és a rubeolán kívül vannak olyan szin- 
tén piros bőrkiütéssel járó fertőző betegségek, 
amelyek nem tartoznak az előbb említett beteg- 
ségek egyikéhez sem. A betegség lappangási 
szaka 9—21 nap. Ekkor hirtelen ellepi az egész 
testet a kis pontokból álló halványpiros kiütés. A 
torok erősen piros és duzzadt, a nyelv bevont, de 
nem hasonló a széle a málnához, mint a skarlát- 
nál. A szem kötöhártyája bolövelt, a nyaki miri- 
gyek duzzadtak. Pár nap alatt elhalványul a ki- 
ütés és utána a bőr finoman hámlik. A hőmérsék 
37*5 és 38" között ingadozik a kiütéses szakban. 
Komplikációja nincs. A gyógyítás egyszerűen 
abban áll, hogy a beteget a lázas szakban az 
ágyba fektetjük. 

Duketown (ejtsd : dj uktaun), egészségtelen fekvésű 
angol telep Guinea partján az Ó-Kalabár torkola- 
tának közelében. 

Dukiníield (ejtsd: dókkinflid), város Chester an- 
gol countyban, Ashton-under-Lyne szomszédsá- 
gában, a Tames, egy csatorna és vasút mellett, 
(1911) 19,426 lak., szénbányákkal, vas- és acélöntö- 
dékkel, téglagyártással és pamutfonókkal. 

Dukla, város Krosno galíciai kerületi kapi- 
tányságban, a Jasielka pataknál, (1910) 2970 len- 
gyel lak., posztó- és vászonszövéssel, petróleum-, 
vaj- és tojáskereskedéssel. D.-re tőle vezet át a 
Kárpátokon a D.-há^ó (1. 0.). 

Dukla-hágó, az Északkeleti Kárpátok egyik 
legjelentékenyebb hágója. Sáros vra. Pelső-Ko- 
mámok községe és a galíciai Barwinek közt ve- 
zet át a hegység gerincén. A Kárpátok főgerince 
e vidéken legalacsonyabb, csúcsai nem emelked- 
nek a 700 méterig s maga a D. magassága csak 
502 m. Rajta országút vezet át az Ondava s La- 
domérka völgyéből a galíciai Jasielka völgyébe. 



Forgalma a Lupkovon át vezető vasút megnyitása 
óta nagyon csökkent. 1849. az orosz csapatok leg- 
nagyobb része ezen a hágón jött át Magyaror- 
szágba. 

Duklja, 1. Diodea. 

Duknovich, szobrász, 1. Dalmata. 

Dula. Régi magyar személynév, melyet 1261. 
a Tomaj -nemzetség egy tagja viselt. A hunn kró- 
nika ugyanígy nevezi azt az alán királyt, kinek 
két leányát Hunor és Mogor elrabolta, ez azon- 
ban nem más, mint az ó-bolgárok uralkodója, kik- 
nek első dinasztiáját Dulo (1. 0.) nemzetségünek 
mondja egy régi szlovén kézirat. 

Dulánszky Nándor, pécsi püspök, szül. Eszter- 
gomban 1829 okt. 15., megh. Pécsett 1896 jan. 
24. Mint esztergomfőegyházmegyei papnöven- 
dék a bölcsészeti tanfolyamot Pozsonyban és Nagy- 
szombatban, a teológiát a Pazmaneumban hall- 
gatta. Pappá szentelték 1855. Rövid ideig segéd- 
lelkész volt Óbudán, azután a bécsi Augusti- 
neumba küldték, ahol teol. doktori oklevelet nyert. 
Erre három éven át mint pest-belvárösí segédlel- 
kész működött, azután tanulmányi felügyelő lett 
az esztergomi, 1860. a pesti központi papnevelő- 
intézetben, s mint ilyen az egyetem híttani kará- 
nál helyettes tanár, ahol 1862. rendes tanárrá ne- 
vezték ki. 1872-ben mint osztálytanácsost s a kat. 
ügyek előadóját a vallás- és közoktatásügyi mi- 
nisztériumba hívták. 1873-ban esztergomi kano- 
nok, 1874. bácsi választott püspök, aztán székes- 
fejérvári, 1877. pedig pécsi megyés püspök ; 1880. 
val. belső titkos tanácsossá nevezték ki. Irodal- 
milag is működött, 1868— 69-ig szerkesztette a 
Religiót és ágazatos hittant (Dogmatíca) írt latin 
nyelven. V. ö. Zelliger A., Egyh. írók csarnoka. 

Dulaure (ejtsd: daiór), Jacques Antoine, francia 
publicista és történetíró, sziü. Clermontban 175» 
dec. 3., megh. Parisban 1835 aug. 18. Eleinte épí- 
tészetet tanult, nemsokára azonban földrajzi ta- 
nulmányokkal kezdett foglalkozni. Mint a nemzeti 
konvent tagja (1792) a gironde-párthoz csatlako- 
zott és ezért 1793 okt. havában Svájcba kellett 
menekülnie. A direktórium azonban visszahívta 
és 1797. az ötszázak tanácsának tagja lett. Müvei 
közül megemlítendök : Description des principaux 
lieux de Francé (Paris 1788—90, 6 köt.) ; His- 
tőire civile, physique et morale de Paris (u. o. 
1821—22, 7 köt., új kiad. folytatta Leynadier 
1862, 5 köt. és 1875 stb.) ; Histoire civile, phy- 
sique etc. des envírons de Paris (u. 0. 1825— 
1827, 6 köt., 2. kiad., kiadta Bélin 1839—40, 6 k.) ; 
Esquisses historiques des principaux événéments 
de la révolution francaise etc. jusqu'au rétablisse- 
ment de la maison de Bourbon (u. 0. 1823 — 25» 
6 köt., 3. kiad. 1827, 8 köt.) és Histoire de la ré- 
volution de 1830 (1838). 

Dulbend, 1. Turbán. 

Dulce (lat.) a. m. édes, kedves. L. Desipere in 
loco. — JJülce et decorum est pro patria tnori 
(Horatius Carm. KI. 2, 13), édes és dicső meg- 
halni a hazáért. (Arany : Szép a halál a harc- 
mezőn, valaki ott meghal dicsőn.) 

Dulce del culor, 1. Spanyol borok. 

Dulcian, 1. Dolcian. 

Dulcigno(cgtsd: duicsinnyo), törökül Olgun,szeThü} 
Ulesin, a régiek O^nnimna, Montenegróhoz tar- 



Dulcimer — 17 

tozó kikötőváros az Adriai-tenger parsán, kb. 
5000 lak., akik nagjobbára halászok, kitünó bár- 
kákat készítenek és olajjal meg fával keresked- 
nek. A szűk és meredek utcákból álló helységet 
egy eród védelmezi. A törökök uralma alatt híres 
kalózfészek volt, melyben 18őO-ig keresztény em- 
bernek megtelepednie tiltva volt. 1878-ban az 
orosz-török háborúban a montenegróiak heves 
ostrommal bevették s egy 1880. kötött szerződés 
értelmében végleg Montenegró birtokába került. 

Dnlcimer (ang., ejtsd.- döUszimer), a legrégibb 
zongora angol neve, eredetileg : Dulce inelos. 

Dnlcin, fenetolhugyany, szűkről : 

XH, . CO . XH . C.H^ . . CjHj. 
Előállítására' hugyany és para-fenetitoi aequi- 
valens mennyiségben való keverékét nyomás 
alatt 150— 160»-on melegítik. Színtelen, 173">-oii 
olvadó tűkben kristályosodik. A nádcukomál 
200-6zor édesebb. 800 sr. hideg, 55 sr. forró víz- 
ben, valamint 25 sr. alkoholban oldódik. A nád- 
eukomak és saccharinnak ártalmatlan pótszeréül 
használható. D. a dulcit szinonim neve is, 1. Dulcit. 

Dtilcinea (ejtsd: dnicsinea), don Qujjote (1. o.) ked- 
vese. Innen a D. elnevezés, mellyel általában ked- 
vest, szeretőt jelölnek. 

Dnlcit (dulcin, didcos, melampyrin, melam- 
pyrit, evonymit). A manittal izomer hat vegyér- 
tékű alkohol, képlete CjHgíOH),. Számos növény- 
ben előfordul ; így pl. a Mdampynim neinoromtm 
és praiense, Scrophnlaria nodosa, Rhinantus 
Onsta GaUi, Evonymus Europeiis és artropur- 
pureusban. Nagy mennyiségben a madagaszkári 
D. -manna tartalmazza, melyből könnj'en elő- 
állítható, ha e mannát éppen elegendő forrró víz- 
ben feloldjak. Az oldat kihűlésekor a D. kikristá- 
lyosodik és forró vízből való átkristályosítással 
megtisztítható; tejcukorból fejlődő hidrogénnel 
állítható elő. Színtelen, egjhajlású, gyengén édes- 
kés ízű, vízben elég könnyen oldódó inaktív kris- 
tályok ; op. 188-5". Kémiai sajátságaira nézve a 
mannithoz hasonUt. A lúgos rézoldatot nem redu- 
kálja. A hevítéskor {200°-on)rfMtótó«-ná (CgHigOj) 
alakul. 

Dulemba, Ladislaus, lovag, osztrák (lengyel) 
politikus, szül. 1851 . Krakóban. Lembergben foly- 
tatott ügyvédi gyakorlatot, 1897. pedig u. o. a 
birodalmi tanácsba választották. Abrahamovicz 
(1. 0.) visszalépése után (1909 mái'c. 3.) ő lett utóda 
a Bienerth-kabinetben Graücia számára; a Bie- 
nerth-kormány harmadik rekonstruálása alkal- 
mával 1911 jan. kimaradt. 

Dxüíalva, kisk. Máramaros vm. técsói j.-ban, (i9io» 
1278 rutén lak., u. p. Talaborfalu, u. t. Bustyaháza. 

Dúlháza, kisk. Gömör és Kis-Hont vm. rima- 
szécsi j.-ban, (i9io) 210 magyar lak., u. p. Bátka, 
u. t. Rimaszécs. 

Dnlházy Mihály, szerkesztő és fordító, szül. 
Kassán 1786 febr. 2., megh. 1856 nov. 10. Jelentő- 
sége irodalomtörténeti szempontból az, hogy mint 
Des.sevrffy József gróf titkára, az ő megbízásából 
szerkesztette az 1825. megalapított Felső Ma- 
gyarországi Minerva c. tudományos ós szépiro- 
dalmi folyóü^tot 1835. Kiadott egy erkölcsi irányú 
munkát is : Ektpddázó regék és lélekismertetö 
ábrázolatok (Kassa 1821). 

Dúlia (gör.) a. m. tisztelet, szentek imádása. 

lUcai \myf LmOconm. VI. ML 



DuIon 



Dtilk, Albert íriedrich Benno, németköltó, szül. 
Königsbergben 1819 jún. 17., megh. Stuttgartban 
1884 okt 30. Legismertebb drámái : Lea (1848) : 
Jesus der Christ (1865) ; Simson (1859) : Konrád 
n. (1867): Willa (1875); Die Wánde (politikai 
vígjáték, Seermann Ottóval, 1848) ; Enzio király 
(opera, zenéje Alberttől); Das Mádchenkleeblatt 
(vígjáték 1865) stb., melyek mind kiváló tehet- 
ségéről tanúskodnak, de a színpad igényeit nem ve- 
szik eléggé flgj'elembe. Prózai művei : Der Tod 
des Bewusstseíns (1863) ; Tier oder Mensch (1872) ; 
Stimme der Menschheit (1875—80, 2 köt.) ; Was 
ist von der christlichen Kirche zu haltén ? (1877) ; 
Der Irrgang des Lebens Jesu (1884 — 85, 2 köt) 
stb. radikális és kereszténységeUenes felfogását 
hirdetik. Politikai radikalizmusa miatt kénytelen 
volt 1848. hazáját elhagyni ; beutazta a Keletet. 
1872. Lappországot, melyet vejével, Hartung 
Georggal leírt: Fahrten durch Norwegen (1877). 
Világnézetének sarkpontja, hogy a kereszténység 
túlélte magát, s hogy az emberiségnek új vallásra 
van szüksége. Hagyatékából megjelentek költe- 
ményei (1^7). Összes drámáit kiadta E. Ziel 
(1893, 3 köt). 

Duller, Eduárd, német író, szül. Bécsben 1809 
nov. 8., megh. Wiesbadenben 1853 júl. 24. Szabad- 
elvű politikai gondolkodása miatt kénytelen volt 
1830. Ausztriát elhagjTii. Előbb író és szerkesztő 
(Phoenis 1834) volt Münchenben, Trierben, Darm- 
stadtban. amig végre 1851. a mainzi német-ka- 
toükus közséa: lelkésze lett. Költői művei : Der 
Fürst der Liebe (1842) és Gedichte (1845, 1877) ; 
regényei : Kronen und Ketten (1835, 3 köt) ; Lo- 
yola (1836, 5 köt) ; Kaiser und Papst (1838, 4 
köt.) stb.; történeti művei: Vaterlandische Ge- 
schiehte (1852 — 57, 5 köt., legjobb müve); Gre- 
schichte des deutschen Volkes (1840, 7. kiad. 1891. 
átdolgozva Piersontól) ; Geschichte der Jesuiten 
(1840) ; Maria Theresia (1844, 2 köt.) ; Erzherzog 
Kari von Oesterreich (1847) ; Mánner des Volks 
(1847—50, 8 köt) stb. 

Dnlló, a régi székely székekben a szolgabíró 
hatóságával felruházott tisztviselő, a cselédtör- 
vény 1876. Xni. t.-c. még említi (115. §). Az el- 
nevezés onnét eredt, hogy eljárása az adóvégre- 
hajtásoknál néha az adós vagyonának az elpusz- 
títását vonta maga után. 

Dalló (azelőtt : Uuleo), kisk. Krassó- Szörény 
vm. bogsáni j.-ban, (1910) 881 oláh lak. : postahi- 
vatal, u. t. Furlug. 

Dulo. Az első ismert bolgár dinasztia neve, me- 
lyet Avitochol alapított a Kr. u. IL sz. második 
felében. 463 körül, Aszparukh előtt kétsz.-dal, 
egy másik ág kezdett uralkodni. Az ó-bolgár feje- 
delmi lajstrom Imiknak nevezi. 630—6^ körül 
Kuvratra vagy Kurutra ment át az uralom, ki az 
Azovi tengermelléki hunn-bolgár-onogur törzse- 
ket felszabadította az avar hatalom alól. Öt íla 
külön vált, közülük Aszparukh alapította az al- 
dunai Bolgárországot. 

Dalon, Friedrich Ludtvig, német vak fuvola- 
virtuóz, szül. Oranienburgban 1769 aug. 14., megh- 
Würzburgban 1826 júl. 7. Korán vált híressé : 
1795 kir. kamara-zenész lett Pétervárott. Rend- 
kívüli emlékező-tehetsége volt, amelynek segé- 
lyével képes volt a nehéz fuvola-koncerteket ne- 



Dulongr 



— 18 — 



Duma 



hány óra alatt omlókezetóbe vésni ós még_ Bach- 
fólo fugákat is zongorán szabadon előadni. Önélet- 
rajzát Wieland adta ki (Zürich 1808, 2 köt.). 

Dulong (ejtsd : düion), Herre Louis, francia fizikus 
és kémikus, szül. Rouenban 1785 febr. 12., megh. 
Parisban 1838 júl. 19. Blöbb a kémia tanára volt 
a Faculté des sciencos-en, az Bcole normálé supéri- 
eure-ön és az állatgyógy intézeten Alfortban, azután 
1820. a fizika tanára és 1830. tanulmányi igazgató 
lett az École polytechnique-en Parisban. A párisi 
tudományos akadémia tagja volt. Petittel együtt 
meghatározta a szilárd, folyékony és légnemű tes- 
tek és különösen a higany tágulási együtthatóit. 
Ugyanazon tudóssal megvizsgálta a fémek fajmele- 
gét és a gázok hövezotöképességét. Ezen vizsgála- 
tok közben a két tudós összefüggést talált az egy- 
szerű testek atomsúlya és faj melege között, melyet 
rólok Dulong-Petit-féle törvénynek (1. o.) nevez- 
nek. Az akadémia megbízásából Aragoval meg- 
határozta a gázok térfogat- változásait különböző 
nyomásnál egész 27 atmoszféranyomásig. Szintén 
az akadémia megbízásából megvizsgálta a telített 
vízgőz feszítőerejét 100 és 214 fok között. Berze- 
liussal néhány gáz sűrűségét vizsgálta meg. D. 
megvizsgálta a gázkeverékek és összetett gázok 
fajhőjét és fénytörési képességét is. Ezenkívül 
az égési és állati meleg megvizsgálásával is fog- 
lalkozott. Kémiai munkái a foszfor és nitrogén 
oxigénvegyületeivel foglalkoznak, ó fedezte fel 
a klómitrogént. Nevezetesebb munkái : Recher- 
ches sur quelques points importants de la théorie 
de la chaleur (1810) ; Recherches sur la mesure 
des températures et sur les lois de la communi- 
cation de la chalem* (Paris 1818). 

Doiong-féle képlet, 1. Tüzelőanyagok. 

Dulong-Petit-féle törvény, az atomhő törvénye, 
mely szerint : szilárd halmazállapotú elemek 
atomhöje közelítőleg egyenlő és pedig 6' 4 cal. E 
törvényt 1818. Dulong és Petit állapították meg. 
Ók a különféle elemek fajhőjét (azt a hőmennyi- 
séget, melyet a különböző testek egy grammjá- 
val közölni kell, hogy azok hőmérfékletót 1 C^-al 
emeljük, fajhőnek nevezzük) határozták meg és 
arra az eredményre jutottak, hogy az atomsúly 
a fajhővel fordítva arányos, vagy más szóval az 
atomsúly (P) és fajhő (C) szorzata az ú. n. atomhő 
közelítőleg állandó érték és pedig 6'4 cal.-val 
egyenlő : PC = 6-4 cal. A következő táblában né- 
hány elem atomsúlya, fajhője és atomhöje van 
feltüntetve : 



Az elem neve 



i|Atomsúlyá| 

;! p 



Szén (gyémánt) 

Bór 

BeryUiuni 

Sziliciam 

Vas __ ... 

Béz 

Platina 

Alomlniam 

Lithium 

Kén 

Jód 

Uráu ... ... 



120 

110 

91 

28-4 

56-0 

63-6 

194-8 

27- 1 

7-0 

881 

126-9 

238-5 



Fajhője 
C 



147 
0-230 
0-408 
169 
0-115 
0-093 
032 
0-214 
0-941 
0-178 
0-054 
0-028 



Atomhöje 
PC 



1-76 
2-53 
3-79 
4-80 
6-37 
5-89 
6-32 
5-80 
6-60 
5-70 
6-86 
6-65 



Mint ez adatokból látható, e törvény nem egé- 
szen szigorú és kellő megközelítéssel a szilárd 
halmazállapotú elemek közül is különösképen a 



fémes természetű elemekre érvényes. A nem fé- 
mes természetű és kis atomsúlyú elemekre nézve 
azonban még közelítéssel sem érvényes. Amint 
a későbbi vizsgálatokból azonban kiderült, ez 
utóbbi elemek fajhője a hőmérséklettel nagy mér- 
tékben változik és magasabb hőmérsékleten az 
atomhő értéke ezeknél is közel áll a 64 cal. -hoz. 
E tényből az következik, hogy az atomhő értéke 
a testek fizikai állapotától is függ és közönséges 
hőmérsékleten, ahol a legtöbb fajhömeghatáro- 
zás törtónt, a testek nincsenek olyan fizikai álla- 
potban, mely az összehasonlításra minden tekin- 
tetben megfelelő volna. A D. azért nagyfontos- 
ságú, mert igen sok esetben felhasználható, külö- 
nösen fémes elemeknél, az atomsúly helyességé- 
nek ellenőrzésére. Egy ismeretlen elem atom- 
súlyát ugyanis megkapjuk, ha az atomhőt a faj- 
hővel elosztjuk : P = ^. Az így kapott atorasúly 

természetesen csak közelítő érték, amennyiben a 
6"4 sem minden elemre nézve pontosan állandó ; 
azonban elegendő pontos arra, hogy ellenőrizhes- 
sük, miszerint a kémiai analízis útján megállapí- 
tott atomsúly nem valamely többszöröse-e a va- 
lódi értéknek. 

Dulong robbanó olaja, 1. Klániitrogén. 

Dúlóújfalu, kisk. Trencsén vm. puíiói j.-ban, 
(1910) 551 tót lak. ; u. p. Poroszka, u. t. lUava. 

Duluth (ejtsd: djuiiitsz), város Minnesota észak- 
amerikai államban, a Laké Superior Ny.-i végé- 
ben (Fond du Lac), a St. Louis River torkolatá- 
nál, kitűnő természetes kikötővel. 9 vasúti vonal 
végállomása. Kiviteli cikkek : gabona, liszt, vas- 
érc, szén, fa. Jelentékeny gyáriparának (vas- 
olvasztó, gépgyár, gyufagyár, fürészgyár, mal- 
mok) üzemét mesterséges vizierő (a közeli hegy- 
ről) szolgáltatja. Épületei -. High School, Camegie 
Library, First National Bank, Lyceum Theatre, 
Board of Trade, St. Luke's Hospitál és az óriási 
elevátorok. A város feletti terraszról (Lakeview 
Terraee) remek a kilátás. Alapíttatott 1853. Lakos- 
sága (1860) 75, (1880) 3483, (i9io) 78,466. Fekvésénél 
fogva (a nyugati vasbányászat és a déli föld- 
mívelés érintkezésénél, a nagy tavak vízi útjá- 
nak kiinduló pontján) nagyjövőjü város. 

Dulwich (ejtsd: döiiics), előbb önálló falu Surrey 
angol countyban, jelenleg London egyik külvá- 
rosa. Itt van a Gods Gift nevű híres képtár, Al- 
leyne E. színész alapítványa, amelyben Giulio Ro- 
mano, Guido Reni, Rubens, Murillo, Claude Lor- 
rain, Ruysdael, Rembrandt és más nagy mesterek 
műveit őrzik. 

Dum., állatnevek mellett Duméril André Ma- 
rié Constant, vagy Duméril Auguste (1. o.), nö- 
vénynevek mellett Dumartier Barthélemy Char- 
les (1. 0.) nevének rövidítése. 

Duma (orosz), 1. a. m. tanács. Régibb időben 
a moszkvai nagyfejedelmek, később a cárok mel- 
lett működő tanács, mely bojárokból állott ; Nagy 
Péter idejében a szenátus lépett a helyébe. így 
nevezték még a tartomány gyűléseket s 1870 óta 
a városi tanácsokat is. 1905-ben összegyűlt az első 
birodalmi D., Oroszországnépképviseíeti gyűlése, 
meljmek azonban a cári abszolutizmussal szem- 
ben kevés önállósága van.— 2. D. v. dumka, saját- 
szerií, többnyire epikus, de gyakorta lírikus tar- 



Du Maine 



— 19 



Dumas 



ralmú kisorosz népdal. A kobzárok és banduristák 
éneklik kobza és bandura nevű hangszerek kísé- 
retével. A D.-k tartalmát leginkább a kozákoknak 
a törökök és tatárok ellen a XVI. és XVII. sz.- 
ban viselt harcai képezik. Djabb időkben a mű- 
költészetben is használják a D. elnevezést 

Du Maine herceg, 1. Maine. 

Domanoir (^tsd: dumanoár), Phüippe Francois 
Pinel, francia drámaíró, szül. Guadeloupeban 1806 
júl.31.,megh. Pauban 1865 nov. 16. Részint maga, 
részint más írókkal együtt körülbelül 170 szín- 
darabot írt, melyek közül kiemelendók : Ija mar- 
quise de Prétintaille (1835) ; Les premieres armes 
d'3 Riehelieu (1839) ; L'école des agneaux (1855) ; 
Le eamp des bom-geoises (1855); Les femmes 
tt-rribles (1858) ; La maison sans enfants (1863). 
Több vaudeviUejét egyenesen Déjazet színésznő 
-zámára írta. Magyarul megjelent a D'Enneryvel 
etfyütt írt Don Caesarde Bazan.Ford. Diósy (B\)est 
1^82). 

Dumas (ejtsd: domá), 1. Alexandre de laPaüle- 
terie, francia tábornok, szül. 1762 márc. 25. Jéré- 
mieben, Santo Domingo szigeten, megh. 1807 
febr. 26. VUlers-Cotteretsben. Természetes fia volt 
De la Paiüeterie marquis ültet\'ényesnek és egy 
néger nónek. 1776-ban Dumas néven beállt a 
francia dragonyosok közé közlegénynek. 1793. 
már tábornok lett s a keleti pyreneéi hadsereg 
vezérletét bízták rá ; 1797. Olaszországban Napó- 
leon alatt szolgált s Mantovánál megverte Wnrm- 
ser osztrák tábornokot ; később Tirolba rendelték 
s Brixennél a hidat egymaga védte meg egy 
lovascsapat ellen, úgy hogy tiroli Horatius Coc- 
le^-nak nevezték el. 1798 ban részt vett az egyip- 
tomi hadjáratban; de visszatérőben a nápolyi 
parton fogságba esett. A nápolyi kormány két 
e vlg nyirkos börtönben tartotta s D. annyira meg- 
betegedett, hogy a további katonai szolgálatra 
alkalmatlanná vált. Köztársasági érzelme miatt 
Napóleon megvonta tőle kegyét, úgy hogy szegé- 
nyen halt meg. 

2. D., Alexandre, az idősebbik, híres francia 
iro, az előbbinek fia, szül. Villers-Cotteretsben 
(Aisne) 1802 júl. 24., megh. Puyben, Dieppe mel- 
lett, 1870 dec. 5. Korán elárvulván, igen hiányos 
kiképzésben részesült. 20 éves korában bekerült 
az Orléansi herceg irodájába, aki Henri III. et sa 
cour (1829) c. történeti drámájával elért sikere 
után könyvtárosává léptette elő. Ezt a prózában 
írt drámát, mely a romantikusok elméletét elő- 
ször vitte sikerre a színpadon, számos más szín- 
müve követte, melyek bonyolult cselekmény, 
ügyes jelenetezés és felületes korszerűség (cou- 
leur locale) által tűnnek ki, de költőiség éi lélek- 
tani igazság szempontjából annál több kívánni 
valót hagynak hátra. A nagyközönségnek azon- 
ban így is igen tetszettek s az új iskola megszi- 
iárdolásában jelentős szerepük volt. A legérdeke- 
sebbek: Antony (1831); Charles VII. chez ses 
.-riands vassaux (lasi) ; La tour de Nesle (1832) ; 
Koan, ou dósordre et génié (1836); Mademoiselle 
de Bolle-Isle (1839) s legjobb vígjátéka: Los de- 
raoiselles de 8aint-Cyr (1843). 1835— 59-ig, rész- 
ben Montpensier herceg kíséretében, sokat utazott 
s élményeit, ha nem is megbízható, de szelleme- 
sen írt útirajzokban örökítette meg. Ilyenek: 



Impressions de voyages ; Quinze jours au Sinal 
stb. Amikor az ujságregény divatba jött, D., aki 
fejedelmi módon élt, valóságos regénygyárat ala- 
pított. Több más íróval szövetkezve, akiknek ne- 
vét azonban elhallgatta, egyszerre 4—5 lapba is 
dolgozott s volt idő, amikor hetenkínt egy-egy 
kötete került ki a sajtó alól. Amellett arra is ma- 
radt ideje, hogj' színházat alapítson (Le théátre 
historique), amelyben jobbára a saját müveit 
adatta elő. Regényei, melyek úgy korrajz, mint 
jellemzés tek íntetében szerfölött gyöngék és stí- 
lusbeli finomságokkal sem dicsekedhetnek, igen 
érdekfeszítő, bár sokszor teljesen hihetetlen ka- 
landokat halmoznak egymásra s ezzel örökös fe- 
szültségben tartják a naivabb olvasót. A leg- 
népszerűbbek voltak : Le comte de Monte-Christo 
(1844^^5, 12 köt.) ; Les trois mousquetaires (1844, 
8 köt), D. mestermüve, ennek kevésbbé sikerült 
folytatásai : Vingt ans aprés (1845, 10 köt.) és Le 
vícomte de Bragelonne (1847, 12 köt); a XVX 
sz.-ban játszódó La reine Margót (1845, 6 köt.) és 
La dame de Monsoreau (1846) ; a nagy forradal- 
mat rajzoló Le chevalíer de Maisonrouge (1846) 
stb. A februári forradalom csak rövid időre szakí- 
totta meg e rendkívűü termékenységet, mert D.- 
nak nem volt szerencséje a politikában. Az ötve- 
nes évek óta megjelent regényei, melyek részben 
külön e célra szerkesztett folyóiratokban (Le 
Mousquetaire és Monte-Christo) láttak napvilágot, 
határozott hanyatlásáról tanúskodnak. Az olasz 
hadjárat idejében hadi tudósító volt, majd Gari- 
baldi zászlaja alatt maga is küzdött s élményeit 
külön iratbaái (Les Garibaldiens, 1861) örökítette 
meg. Esztelen pazarlása és balsikerú spekulációi 
anyagi romlásba döntötték és D., aki milliókat 
keresett a maga és mások tollával, adóssággal 
küzködve halt meg. Müvei a Michel-Lévy-féle 
gyűjteményben közel 300 kötetet töltenek meg. 
Mag>'arul megjelentek : Howard Katalin, ford. 
Benke József (Pest 1836); Darlingtou Richárd, 
ford. Fekete Soma ; Lorenzíno, ford. Egressy B., 
Színmütár III. (Pest 1841) ; Neslei torony, Paul 
Jones, újabb színmütár (Kecskemét 1851) ; A fekete 
tulipán, ford. Majer Károly (Pest 1851) ; A párisi 
mohikánok, ford. Országh Antal (u. o. 1855—60, 
32 köt.) ; u. a., ford. F. F. (Budapest 1881, 17 
köt.) ; Egy bretagnei nemes kalandjai a Phílíppíni 
szigeteken (Pest 1856, 2 köt. és 1863) ; Egy or- 
vos naplója (u. o. 1857—58, 16 köt., 2 kiad. 1860) ; 
Egy galamb története, ford. Bereczk Béla és Hang 
Ferenc (Kalocsa 1858) ; Cecília, ford. n. a. (u. o. 
1858) ; Paulina, ford. u. a. (u. o. 1860) ; Egy sze- 
relmi kaland, ford. Beniczky Emil (Pest 1860) ; 
utazás a Kaukázusban, ford. Székely Sándor (u. o. 
1860, 4 köt); A nászruha, ford. K. T. (u.o. 1860, 
2 köt.) ; Jehu és társai, ford. Nagy István (u. o. 
1860, 4 köt.) ; A régens leánya, ford. Hang Ferenc 
(u. 0. 1862, 3 köt.) ; Garibaldi emlékiratai, ford. 
Kassay Adolf (Pozsony 1862) ; A jávai orvos, ford. 
Gsávolszky Lajos és György Elek (Győr 1862) ; 
A vívómester, ford. Podhajeczky Sándor (Pest 
1862, 2 köt.) ; Égy tengerész kalandjai, ford. Hang 
Ferenc (u. o, 1864) ; Gróf Monte-Christo, ford. Sió 
(u. 0. 1864, 4 köt., 2. kiad. 1871, 10. köt.); A pokol 
torka, ford. Major Béla (u. o. 1869, 2 köt) ; Mar- 
gót királyné, ford. Sió (u. o. 1869, 5 köt.); A 



Dumas 



— 20 



Dumas 



vörös ház lovagja, ford. Csorba A. (u. o. 1871, 
2 köt.) ; A bandita, ford. Vincze Aladár (Debreczen 
1872); A három testőr, ford. Ásványi Ferenc 
(Budapest 1875, 6 köt.) ; Húsz óv múlva, ford. u. a. 
(u. 0. 1875, 8 köt.) ; Bragelonne gróf, ford. u. a. 
(u. 0. 1875, 10 köt.) ; Felhívás keringöre, ford. 
Szigligeti Ede (u. o. 1875) ; Margit királynó, ford. 
Mártonffy Ferenc (u. o. 1876, 6 köt.) ; Monsoreaui 
hölgy, ford. u. a. (u. o. 1876, 6 köt.) ; A Negyven- 
ötök, ford. u. a. (u. o. 1878, 8 köt.) ; Gróf Monte- 
Christo, ford. u. a. (u. o. 1878, 2 köt.) ; A jósnő, 
ford. Krajcsik Ferenc (u. o. 1879) ; Kisasszony 
feleség, ford. Vay Sándor gr. ós Glair Vilmos (u. o. 
1889, 2 köt.). Az apasági kereset, ford. Szokolay 
'Kornél (u. o. 1884); A st.-eyri kisasszonyok, ford. 
Iái J. Béla (u. 0. 1890) ; Kean, ford. Rexa Dezső 
(u. 0. 1898); Kean, ford. Hevesi Sándor (u. o. 
1899) ; Örült a trónon, átdolg. Hetényi Imre (u. o. 
1905) ; A három testőr, ford. Lándor Tivadar (u. o. 
1908) ; Gróf Monte-Christo, ford. Harsányi Kál- 
mán (u. 0. 1910, 4 köt.). V. ö. H. Parigot, A. D. 
pere (Paris 1901) ; H. Spiirr, Life and writings 
of A, D. pere (London 1903) ; Lecomte, A. D. pere, 
sa vie intimé et ses oeuvres (Paris 1904-). 

3. D., Alexandre, az ifjabbik, az előbbinek ter- 
mészetes fla, francia regény- és drámaíró, szül. 
Parisban 1824 júl. 28., megh. u. o. 1895 nov. 27. 
Alig hogy lerázta az iskola porát, egy kis kötet 
verset adott ki Peches de jeunesse (1841) címen, 
azután elkísérte apját Spanyolországba és Afri- 
kába, majd visszatérve Parisba, egy fantasztikus 
regényt adott ki Histoire de quatre femmes et 
d'un perroquet (1847) címen, mellyel magára irá- 
nyította a nagy közönség érdeklődósét. A követ- 
kező években több más regényt is írt, melyek 
közül eredetiségével és természetességével a La 
dame aux camélias (1848) válik ki, melyet 1852. 
színpadra is hozott. B formájában, kényes és er- 
kölcstelen tartalma dacára, nagy sikert ért el s a 
realista dráma megteremtője lett. A megkezdett 
úton haladt tovább egyéb színmüveiben is, melyek 
gyors egymásutánban követték egymást. Le deml- 
monde (1855) ; Le flls naturel (1858) ; Le pere pro- 
digue (1859) ; L'ami des femmes (1 864) ; Les ídées 
de Maidame Aubray (1867) ; La femme de Claude 
(1873); Monsieur Alphonse (1873); L'étrangere 
(1877) ; La príncesse de Bagdad (1881) ; Deníse 
(1885) s Francillon (1887) a legkiválóbbak.Páratlan 
logikával fölépített drámáinak legfőbb rugója a 
szerelem, de nem a romantikusok nagy ci-zése, 
hanem a természettudósok élettani szükséglete. 
Ennek társadalmi következményeit vizsgálja. 
Színmüvei középpontjába hol a törvénytelen 
gyermeket, hol az elcsábított leányt, hol a házas- 
ságtörő nőt, vagy a hűtlen férjhez odaláncolt fele- 
séget állítja, s majd a prostitúció ellen s a házas- 
ólet tisztasága mellett szónokol, majd meg a tár- 
sadalmi előítéletek vagy a törvény szükkeblüsége 
fölött tör pálcát. A való élet jelenségeit megkapó 
húséggel örökíti meg, párbeszédei telve szellem- 
mel, a hatásos jeleneteket mesterien tudja beállí- 
tani, úgy hogy méltán tartják a modern színmű- 
írás egyik mesterének. Erkölcsbíró szerepéről 
megoszlanak a vélemények, úgy a keresztény, 
mint a «t©rmészetes» morál hívei sok ellenmon- 
dást, paradox állítá-st találnak fejtegetéseiben. 



Társadalmi nézeteit a színpadon kívül is terjesz- 
tette : L'afíaire Clemenceau (1864) című regénye ; 
Lettres sur les choses du jour ; L'homme-femme ; 
Tue-la!, Le dívorce, Les femmes quituentet les fem- 
mes qui votent(1872— 83) c. röpiratai s a színművek- 
hez írt előszavak, mind e gondolatkörben mozog- 
nak. D., aki mint ember is közbecsülésnek örvendett, 
1874 óta volt tagja az akadémiának. Szinműveí 
teljes gyűjteményét 1898. adták ki 8 kötetben. 
D. müvei a budapesti Nemzeti Színháznak s rész- 
ben a Vígszínháznak is kedvelt műsordarabjai 
közé tartoztak. Magyarul megjelentek : Príntemps 
Zsófla (Pest 1854) ; A gyöngyös hölgy, ford. Irinyi 
József (u. 0. 1857); Érdekesebb novellái, ford. 
HangFQveuQ (Kalocsa 1861); A kaméliás hölgy 
(Pest 1865) ; Clemenceau története (u. o. 1866) ; A 
Clémenceau-pör, ford. Áldor Imi-e (u. o. 1867) ; 
Férfl-nő (u. o. 1872) ; Két apa, ford. Halmy Fe- 
renc (Budapest 1878) ; A kaméliás hölgy, ford. 
llosvailA\\g6 (u. 0. 1893); A kaméliás hölgy, 
dráma, ford. 5a;an Miksa (Győr 1893); u. a., fo-xl. 
Nemere Attila (Budapest 1897) ; A nők barátjn, 
ford. Kürthy Emil (u. o. 1899 és 1908) ; Clemen- 
ceau. Dráma (u. o. 1903) ; A kaméliás hölgy, A 
Clémenceau-ügy, reg., ford. Csergő Eugó ésÉa(í- 
ványi Paula (u. o. 1907). V. ö. Fiion, De D. á 
Rostand (Paris 1898) ; H. Parigot, Le drame d'A. 
D. (u. 0. 1899). 

4. D., Ernest, francia pénzügyi író, szül. Paris- 
ban 1827., megh. u. o. 1890 febr. 27. Rouenban, 
Bordeauxban és Parisban előkelő pénzügyi ál- 
lásokat töltött be. A parlamentnek is tagja volt. 
Az érmékről szóló: Essai sur la fabrication 
des monnaies (1856) és Notes sur l'émission eu 
Francé des monnaies décimales de bronzé (1868) 
c. művein kívül egy pénzügyi munkát is adott ; 
címe : Lois et réglements rélatífs au draínage en 
Angloterre (1854). 

5. D., Jean Baptiste André, francia kémikus, 
szül. Alaisban 1800 júl. 15., megh. Cannesban 
1884 ápr. 11. Mint gyógyszerész kezdette tanul- 
mányait. 1824-ben Humboldt tanácsára Parisba 
ment, hol a politechnikai iskolán, az Athenaeu- 
mon, az École centrale des árts et manufactu- 
res-öu, a Sorbonne-on és más tudományos tanin- 
tézetekben előadásokat tartott. Többször nyilvá- 
nos hivatalokat viselt és miniszter is volt. A Magy. 
Tud. Akadóma kültagjának választotta. Kísér- 
leti dolgozatai igen nagy számúak. A gőzsűrűség 
meghatározási módszere és eljárása a nitrogén 
meghatározására a szénvegyületekben általánosan 
használatos. A szénvegyületek tanulmányozásá- 
val is sokat foglalkozott; így alkaloidákkal, étil- 
és amidvegyületekkel, a faszesszel, az indigóval, 
a borkősavval, a zsírsavakkal. A flizilógiaí kémiá- 
ban is különösen járatos volt. Foglalkozott a vér 
mikroszkópiai és kémiai vizsgálatával, a hugyany 
képződésével a szervezetben stb. Az általános ké- 
mia is sokat köszön búvárlatainak, az ú. n. helyette- 
sítési elmélet megalapítója. Több elem atomsúlyát 
nagy pontossággal megállapította ; néhány idevágó 
dolgozatát 5ía.9 társaságában végezte. Több kiváló 
munkát is írt; első nagyobb műve: Traité de 
chimíe appliquée aux árts (1828). Másik müve : 
Lepons sur la philosophie chimique 1837. jelent 
meg. Egyéb munkái : Thóse sur la question dö 



Dumasit 



— 21 — 



Duméril 



; actíon du calorique sur les coips organiques 
(1838); Essai sur la statique chiinique des étres 
organisés (német fordításban 1844). 

6. D., Maühieu. gróf, francia tábornok, szül. 
Montpellierben 1753 dec. 23.. megh. 1837 okt. 16. 
Rochambeau alatt Észak-Amerikában harcolt; 
1791. mint a nemzetgyűlés tagja királypárti ér- 
zelmei miatt gyannssá lett és Svájcba kellett me- 
nekülnie. A direktórium alatt visszatért s az öre- 
gek tanácsának tagja lett, de még egyszer mene- 
külnie kellett az 1797 szept. 4-iki államcsíny után. 
1800-ban Bonaparte konzul visszahívta; 1805— 
1809. Bonaparte József nápolyi, később spanyol 
király szolgálatában állott. 1809-ben ismét Napó- 
leonnal harcolt s ó kötötte meg az osztrákokkal a 
znaimi fegyverszünetet. XVIII. Lajos alatt meg- 
tartotta rangját, de 1822. elbocsátották az állam- 
tanácsból. 1827-ben a kamara tagja lett, 1830. 
pedig az aggLafayette-tel együtt szervezte a párisi 
nemzetőrséget. Mint katonai író egy terjedelmes 
munkában foglalta össze az 1799— 1814-íki had- 
járat eseményeit : Précis des événements militai- 
res, ou essai historique sur les campagnes de 1799 
—1814 (Paris 1817—26, 19 köt). 

Dumasit (ásv.), klorit-fajta. amely a Vogé- 
zok némely melaflrjának üregeit és repedéseit 
tölti ki. 

Dumas-lángzó, 1. Gázlángzók. 

Du Maurier (ejtsd: du morjé), George Louis Pal- 
mella Busson, francia származású angol rajzoló 
és író, szül. Parisban 1834 márc. 6., megh. 1896 
okt. 8. Ifjúságát Parisban és Londonban töltötte s 
rajzolóvá képezte ki magát. Az angol társa- 
dalomból vett torzképeívei csakhamar hírnévre 
tett szert. Thackeray, Foxe, Meredith stb. mű- 
veihez szolgáltatott rajzai által mint könyvillusz- 
trátor is nagy elismerésben részesült. Késóbb re- 
gényírónak csapott fel. Regényeit maga illusz- 
ti'álta. 1891-ben megjelent Péter Ibbetson c. műve, 
melyben saját ifjúságát írja le. Irodalmilag e re- 
génye jelentékenyebb, mint híi'essé vált Trilby-je. 
Trilbyt 1894. Amerikában színpadra dolgozták 
át. Magyarra Fái J. Béla fordította, színre kertilt 
a Vígszínházban 1897. D. angol honpolgár lett. 
Halála után jelent meg The Martian c. illusztrált 
regénye. 

Dumbarton vagy Dunbarton (ejtsd: dömmbartn), 

1. county (D.-shire) Skóciában, Perth. Stirling, 
Lanark, Renlrew és a Clyde-öböl között. Területe : 
699 km*, lakóinak száma (igii) 139,831. Nagyob- 
bára.a Highlands kiágazásai takarják, amelyek 
közt a Ben Voirlich (963 ra.) a legmagasabb. DK.-i 
része és a Loch Lomondból a Clydeba folyó Leven 
völgye sík. Földjében, amelynek csak 21^'Q-é.%mii- 
velik, sok a vasérc, a szén és pala. A Glasgow 
felöli részében nagyon virágzik a gyapjú-, pa- 
mut-, vas- és papíripar. A Macgregor és Macfar- 
lane ciánok egykori székhelye, amelyen keresz- 
tül a rómaiak az Antoninus falát építették, ré- 
gebben Lennox nevet viselt. Székhelye D. Nagyobb 
városok még : Renton, Bonhill és Alexandria. — 

2. D., az ugyanily nevű county fővárosa, 20 km.- 
nyire Glasgowtól, a Clyde és Leven összefolyásá- 
nál, vasútmellett, (laii) 21,989 lak., musselinkészí- 
téssel, üveggyártással, D. a középkorban Strathel- 
wyd nevű gael királyságnak volt székhelye. Szép 



kastélyának, a régi Dun Bretonnak, az Ossian 
Balclutha-jának, egy 170 m. magas bazalt szik- 
lán gyönyörű a fekvése. Benne őrzik Wallacenak, 
a skótok egy népszerű hősének kardját. 

Dnmbbell-nebala, az a szép spirális köd, 
melyet Messier 1773. a Vadászkutyák csillag- 
képében felfedezett. Tulajdon képeni alakját csak 
Goihard fotográfiái után ismerjük. 

Dumbravicza, kisk. Hunyad vm. marosillyei j.- 
ban, (1910) 325 oláh lak., u. p. Hunyaddobra, u. t. 
Marosillye. 

Dnmb sbow (ang., ^tsd: dömmsó), Angliában 
a pantomimíkának s mindenfajta álarcos játéknak 
elnevezése. 

Dma-dmu (ang., ejtsd : döm-döm) néven az an- 
golok a gyorstüzelő ágyúk lövedékeit, jobban 
mondva golyózáporát értik. A név azon kelet- 
indiai gyárról vétetett, ahol legelőször készítettek 
ily lövedékeket (1. Lövedék). Ezek a golyók, ame- 
lyeknek ólommagvát a nikkelköpeny nem egé- 
szen veszi körül, az emberi testbe lőve, ott kiter- 
jednek, deformálódnak s ez által az emberi szer- 
vezetben szörnyű pusztítást okoznak. Az első há- 
gai békeértekezleten (1. Békekonferenciák) szó 
volt a D.-golyók használatának tilalmazásáról. 
Nagybritanniát és az Egyesült Államokat kivéve, 
el is fogadtak a többi államok (Portugália tá- 
voltartotta magát a szavazástól) egy nyilatkoza- 
tot, amely szerint tilos oly lövedékeket, golyókat 
alkalmazni, amelyek az emberi testbe érve kiter- 
jednek vagy ellapulnak, amilyenek az oly kemény 
köpenyű golyók, amelyeket a köpeny nem takar 
teljesen vagy amelyek köpenye bevágásokkal van 
ellátva. Az angolok állítólag a búr háborúban, az 
első hágai békeértekezlet után, ilyen golyókat 
használtak. 

Dum-dum láz, 1. Kala-Azar. 

Duméril (ojtsd: diimerU), 1. André Marié Con- 
stant, francia zoológus, szül. Amiensban 1774 jan. 
1., megh. 1860 aug. 2. Parisban az orvosi, tudomá- 
ny okát tanulta s aztán 1800. a párisi École de 
médeeineben a boncolástan és élettan tanára lett. 
1818-ban a patológiai tanszéket vette át, nem- 
sokára ez után pedig Lacépédes utóda lett a Jar- 
din des Plantes-ban. Állását 1857-ben hagyta el. 
Több zoológiai munkát írt, melyek között neve- 
zetesebbek: Zoologie analytique (Paris 1806); 
Traité élémentaire d'hlstoire naturelle (4. kiad., 
Paris 1830) ; Ichthyologie analytique (Paris 1856). 
Bibron társaságában megírta az Erpétologie 
générale című nagy művét a csúszómászókról, 
mely kilenc kötetben jelent meg (1835—50) s az 
addig ismert összes fajok rendszeres ismertetését 
tartalmazza. Egy más munkájában aztán a rova- 
rokkal is foglalkozik, melynek címe : Entomolo- 
gie analytique (1860, 2 köt.). 

2. D., Augiiste, francia zoológus, D. 1. fia, szül. 
Parisban 1812 nov. 30., megh. ugyanott 1870 nov. 
12. Az orvostudományokat tanulta és 1847. a (üol- 
lége Chaptalban a geológia tanára, 1857. a termé- 
szetrajzi múzeum igazgatója lett. Zoológiai mun- 
kái közül nevezetesebbek : a Histoire naturelle des 
poissons (1865 — 70. 2 köt.) ; Des modiflcations de 
la température anímale sous l'influencedes médi- 
caments (1853) ; Des odeurs de leur nature etc. 
(1843). 



Dumersan 



- 22 



Dumont 



Dumersan (ejtsd: dUmerszaS), 1/ariow, francia író, 
szül. Castelnau kastélyban, Issoudun mellett, 1780 
jan. 4., megh. Parisban 1849 ápr. 13. A párisi 
óremgyüjtetnénjTiól talált alkalmazást, de minden 
szabad idojót drámák, vaudevillek és bohózatok 
írásával töltötte. Legtöbb sikere volt : L'ango et 
le diable (1849) c. darabjának ; legjobb a Les sal- 
tinbanques (1838)0., mely a helyzetek komikumá- 
val és a szatíra szellemességével tűnik ki. Egyéb 
müvei közül említést érdemelnek : Notice des mo- 
mimonts exposés dans le cabinet des médailles 
(1819) ; Chansons nationales et populaires de la 
Francé (1845, új kiad. 1866). 

Dumesd (újabban : Domos), kisk. Hunyad vm. 
marosillyei j.-ban, (i9io) 380 oláh lak., u. p. és u. 
t. Marosillye. 

Dumesnil (ejtsd: dUmeníi), Marie Frangoise, más 
néven Marchand, francia ti'agika, szül. 1711. Páris- 
ban,megh. 1803. Boulogne-sur-Merben. 1737. lépett 
fel először Parisban a Comódie fran^aiseban, mint 
Clytemnestra az Iflgenia Taurisban c. tragédiá- 
ban, miután már néhány évig vidéken játszott s 
nagy sikert aratott. Arcvonásai inkább férfiasak 
voltak, mint kellemesek, de a tragikai hősnők 
ábrázolásához illettek ; a szenvedély tolmácsolá- 
sában a tradíciót megtörve, a természetes hangot 
ós játékot vitte diadalra. De a magasabb víg- 
játékban is ritka tökéletességű volt. 1775-ben 
visszavonult a színpadtól. 

Dam. et Bibr., az állatok latin neve után 
Duméril André és Bihron nevének rövidítése, kik 
különösen a csúszómászókkal foglalkoztak. 

Dnmfries (ejtsd: dömfrisz), 1. county (D.-shire) 
Skócia D.-i részében, Anglia, a Solway-öböl, 
Kirkcudbright, Ayr, Lanark, Peebles, Selkirk és 
Roxburgh közt, 2858 km" területtel, (i9ii) 72,824 
lak. ÉNy.-i részében a Nith forrásánál nagy szén- 
bányái vannak ; egyéb ásványországi kincsei az 
ólom, a réz, antimon és gipsz. Az alig Vs-^ban 
megmívelt föld főtermékei a zab és burgonya. Az 
állattenyésztés virágzó ; a D.-i sonkák ismeretesek 
az angol piacokon. A gyapjú- és pamutszövés a 
síkság számos lakóját foglalkoztatja. A Solway- 
öböl melletti lakosság élénk parti kereskedést üz. 
A countyban sok a régiség ; brit és római tábor- 
maradványok, tornyok, dán oszlopok és romban 
heverő kastélyok. Székhelye D. — 2. D., az ugyan- 
ily nevű county fővárosa, a Nith balpartján, vasút 
mellett, (i9ii) 16,062 lak., kalap-, harisnya-, cipő-, 
kosárkészítéssel, gyapjúszövéssel, bőr- és sörgyár- 
tással, élénk marha- és sertéskereskedéssel. 120 
tonnás hajók egészen a városba juthatnak el. 
Nevezetességei : Burns Róbert költőnek mauzó- 
leuma a város egyik temetőjében, továbbá a városi 
múzeum és a csillagvizsgáló intézet. 

Dnmfries Burghs (ejtsd: dömfrisz börgsz), skót 
városok (Dnmfries, Annán, Kirkcudbright, Loch- 
maben és Sanquhar) csoportja, amelyek együtte- 
sen választanak egy képviselőt. 

Dumját, 1. Damiette. 

Dnmka, 1. Duma. 

Dumont (ejtsd: diimóD), 1. Albert, f randa avcheo- 
lógus, szül. Scoy-sur-Saóneban 1842 jan. 21., 
megh. Parisban 1884 aug. 12. 1874-ben a Rómá- 
ban felállított francia iskola tanára volt s ott 
archeológiát és műtörténetet tanított, 1875. ha- 



sonló minőségben Athénbe ment, 1878. visszatért 
Franciaországba s a grenoblei akadémia rektora 
lett ; 1879. a felsőbb tanügy igazgatójává nevezték 
ki a közoktatásügyi minisztériumban. Nevezete- 
sebb munkái : De plumbeis apud graecos tesseris 
(1870) ; Peintures céramiques de la Gréce propre 
(1871) ; La population de l'Attique (1873) ; Vases 
peints de la Gréce propre (1873) ; Fastes ópony- 
miques d'Athénes (1873); Essai sur l'éphébie 
attique (1875—76); Les céramiques de la Gréce 
propre, vases peints et terres cuites (1882 — 90 ; 
Chaplainnal együtt); Mélanges d'archéologie et 
d'épigraphie (1892). 1877-ben megalapította a Bul- 
letin de correspondance hellénique c. tud. folyó- 
iratot. 

2. D., André Hubert, geológus, szül. 1809 febr. 
15. Lüttichben, megh. u. o. 1857 febr. 28. Sok ér- 
demet szerzett Belgium és az Ardennek geológiai 
kutatásával. 1835-ben tanár lett Lüttichben, ki- 
adta Belgium és Európa geológiai térképét : Carte 
géologique de la Belgique (Bruxelles 1836 —49) és 
Carte géol. de l'Europe (Paris és Lüttich 1850). 

3. D., Augustin Alexandráé, francia szobrász, 
szül. Parisban 1801 aug. 14., megh. 1884 jan. 25. 
Atyjának, D. Jacques Edme szobrásznak és Car- 
telliernek volt tanítványa, 1823— 30-ig Rómában 
tartózkodott és a Canova-féle klasszicizmus hatása 
alatt egész sor antik tárgyú müvet készített. Ké- 
sőbbi, nagyrészt Parisban levő müvei közül a leg- 
ismertebb Napóleonnak a Vendöme-oszlopon álló 
szobra, melyet 1871. a commune alatt összezúztak, 
1876. helyreállítottak, és a Szabadság gónuszának 
lebegő bronzszobra a júliusi emlékoszlop tetején. 
Egyéb munkái : Poussin festő szobra, az akadémia 
üléstermében; I. Ferenc ós Lajos Fülöp királyok 
szobrai a versaillesi múzeumban ; Buflon termé- 
szettudós szobra Montbardban stb. 

4. D., Léon, francia filozófiai író, szül. Valen- 
ciennesben 1837., megh. 1877 jan. 7. Eleinte főleg 
lélektannal foglalkozott mint a skót iskola tanít- 
ványa, majd a darwinizmushoz szegődött, mely- 
nek elméletét figyelemre méltóan értékesítette a 
filozófiában. Művei : Les causes du rire (Í.862) ; 
Jean Paul et sa poétique (1862, J. P. esztétikájá- 
nak magyarázatos fordítása) ; Le sentiment du gra- 
cieux (1863) ; La morale de Montaigne (1866) ; An- 
toine Watteau (1867) ; De réducation des femmes 
(1868) ; Haeckel et la théorie de l'évolution en Al- 
lemagne (1873). Főműve : Théorie scientifique de 
la sensibilité (1875). V. ö. A. Büchner .(akivel 
együtt fordította Jean Pault), Un philosophe ama- 
teur : L. D. (Caen 1884). 

5. D., Luise, német színésznő, szül. 1866 febr. 
22. Kölnben. Berlinben nyerte kiképeztetését. 
1885-ben Berlinbe szerződött, majd Bécsben a 
Burgszinháznál, 1889 - 94. Stuttgartban, majd is- 
mét Berlinben szerepelt. 1905-ben megalapította 
a düsseldorfi Schauspielhaus színházat, amelynek 
igazgatója. 

6.D., Pierre Etienne Louis, francia filozófiai író, 
szül. Genfben 1759., megh. Milanóban 1829. Genf- 
ben tanulta a teológiát, később mint Shelbourne 
lord gyermekeinek nevelője Londonban ólt, a fran- 
cia forradalom kitörésekor Parisban volt, mint 
Mirabeau munkatársa, azután visszatért Angliába ; 
lefordította Bentham müveit franciára. 1814-ben 



Dumont d'Urville 



— 23 - 



Dumreicher 



Genfben találjuk, mint a nagj" tanács tagját, ahol 
sokat tett a börtönügy javítása érdekében. Müvei, 
melyekben Bentham eszméit rendszeresen szer- 
keszti : Traitó de législation civile et pénale (Genf 
1802, 3 köt.) ; Théorie des peines et des récom- 
penses (London 1811, 2 köt.) ; Tactique des assem- 
blées législatives (Genf 1816) ; Traité des preu- 
vesjudiciaires (1823); Del'organisation judlciaire 
et de la coditication (1828). 

Dumont d'ürviUe (ejtsd: dUmon dürril), JuleS 

Sébastien César, francia hajós, szül. Condé sur 
Noireauban 1790., megh. vasúti szerencsétlenség 
alkalmával Versailles mellett 1842. A francia hajó- 
hadba lépvén, 1819-20-ig részt vett a görög-sziget- 
tengeri és fekete-tengeri expedícióban. 1822-ben 
Duperrey kapitánnyal először utazta körül a föl- 
det. Második földkörüli útján 1826 -29-ig már ö 
maga vezette az Astrolabe-ot és harmadik útján is 
a Zélée-t 1834. D. fölkereste az eltűnt Lapérouse 
nyomait, Uj-Zealand és Üj-Guinea partjainak 
nagyrészét térképezte, sok szigetet fedezett fel. 
Művei : Enumeratio plantarum in insulis archi- 
pelagi et litoribus Ponti Euxini (Paris 1822) ; 
Voyage de l'Astrolabe (u. o. 1830—34, 13 köt.) ; 
Voyage pittoresque autour du monde (u. o. 1834, 
2. köt.) és Voyage au póle sud et dans l'Océanie 
(u. 0. 1841—1854, 23 köt. szöveg és 6 rész atlasz). 
V. ö. Joiibert, D. (új kiad. Tours 1885); K. Has- 
sert, Die Polarforschung (Leipzig 1907). 

Damort., növénynév mellett Dumortier Bar- 
thélemy Charles (1. o.) nevének rövidítése. 

Dumortier (ejtsd: iümortié), BartJiélemy Charles, 
belga politikus és botanikus, szül. Tournayban 
1797 ápr. 3., megh. u. 0.1878 júl. 9. Heves ellen- 
sége volt a hollandi uralomnak és élénk részt vett 
az 1830-iki belga forradalomban. Nevét mint bota- 
nikus is ismertté tette számos monográfiájával. 
Főbb müvei : Observations sur les graminées de la 
flore belgiquo (Toumay 1823); Monographie des 
saules de la flore belge (Bruxelles 1862) ; Mono- 
graphie des roses de la flore belge (Gént 1867). 

Dumortierit (ásv.), víztartalmú aluminiumboro- 
szilikát, B20s.8AL,03.6Si03+HjO, rombos, fino- 
man rostos, oszlopos vagy sugaras sötétkék színű 
halmazokban Franciaország (Beaunan), Szilézia 
(Wolfshau), Norvégia (Tvedestrand), Észak-Ame- 
rika (Harlem, Clip) némely pegmatitjában. 

Dumoulin (ejtsd: dümniea), Louis, francia festő, 
szül. Parisban 1860. Lehmann, Gervex és Manet 
tanítványa. A párisi élet ábrázolásával lépett föl, 
később festett történeti jeleneteket, dekoratív fal- 
képeket, újabban pedig főleg tájképeket a világ 
csaknem minden vidékéről, ahol utazgatásai köz- 
ben megfordult. Müvei közül a legtöbb francia 
múzeum őriz egy-két darabot. Nevezetesebbek: 
Chovaux de bois ; Point de jour ; Place Clichy ; 
Quatorze juillet place de la Bastille ; Escadre du 
Nord h Cronstadt ; Tour du monde (panoráma) ; 
La Sorame (triptichon) ; Paysage d'hiver ; Pagode 
á Hong-Kong ; Port de Boulogne ; Une rue aux 
environs de Boulogne-sur-Mer stb. 

Dti Moulin (^tsd: dumoien), Herre (lat. Moli- 
mei(s), a francia reí. egyház polemikus írója, szül. 
Buby kastélyban (Normandia határán) 1568 okt. 
18., megh. Sedanban, mint teológiai tanár, 1658 
márc. 10. 1616-ban L Jakab Angolországba hítta. 



hogy az összes ref. egyházak egyesítésének ter- 
vét készítse el. Hasonló tervezetet a dordrechti 
zsinat számára is írt. Legnevezetesebb munkái : 
Défense de la religion ehrétienne (1616) ; Ana- 
tomie de la messe (Sedan 1636) ; a katolicizmus 
ellen írt művei: Défense de la confession de 
l'Église réformée de Francé (Charenton 1617); 
Bouclier de la foy (u. o. 1617 és Genf 1624) ; az 
arminiánusok ellen : Anatomie de 1' Arminianisme 
(Leiden 1619). V. ö. Armand, Essai sur la vie de 
D. M. (Strassburg 1846) ; Gory, Pierre D. (Paris 
1888). 

Du Moulin-Eckart (ejtsd: dümuleS— ), Richárd 
Ferdinánd Maria, gróf, német történetíró, szül. 
Lipcsében 1864 nov. 27. Történelmi és nyelvé- 
szeti tanulmányait Würzburgban, Lipcsében, Mün- 
chenben és Boroszlóban végezte. Előbb a heidel- 
bergi egyetemen tanított, majd 1898 óta a mün- 
cheni technikai főiskolán adja elő a történelmet. 
Főbb müvei: Bayem unter dem Ministerium 
Montgelas 1799—1817 (1. köt., München 1894); 
Luitpold von Bayem, ein historischer Rückblick 
(Zweibrücken 1901) ; Deutschland und Rom (Mün- 
chen 1903). 

Dumouriez (ejtsd: dumnné), Charles Frangois, 
francia tábornok, szül. Cambraiban 1739 jan. 25., 
megh. London közelében 1823 márc. 14. Katonai 
szolgálatát a 7 éves háborúban kezdte. 1771-ben 
a francia kormány mint ezredest a bari konföde- 
ráció segítségére küldte pénzzel és tisztekkel, de 
D. túllépte megbízatását, amennyiben ő maga is 
részt vett a harcban, mire visszahívták. 177S-ban 
tábornok és cherbourgi várparancsnok lett. A for- 
radalom kitörése után a girondéi párthoz csatla- 
kozott. 1792-ben külügyminiszter lett s rávette 
XVL Lajost, hogy Ausztriának és Poroszország- 
nak háborút izenjen. A háború első kudarcai után 
maga D. vette át a fővezérséget. Előbb a poro- 
szokat tartóztatta fel a valmyi ágyúhareban (1792 
szept. 20.), majd Belgiumba tört és az osztrákokat 
Jemappes mellett győzte le (nov. 6.). E két győ- 
zelem a francia konventet elbizakodottá tette és 
nem gondoskodott a sereg kiegészítéséről. így 
aztán D. 1 793 márc, 18. vereséget szenvedett az 
osztrákoktól, mire a jakobinusok árulással vádol- 
ták és Beumonville hadügyminisztert küldték 
táborába négy konventbiztossal, hogy őt Parisba 
hozzák. D. azonban a konvent kiküldöttjeit letar- 
tóztatta s arra a merész tervre határozta el magát, 
hogy serege ólén Paris ellen megy és véget vet a 
jakobinusok uralmának. De seregének nagy része 
cserben hagyta s így maga D. volt kénytelen 
1800 megmaradt katonájával az osztrákokhoz 
menekülni, kiknek foglyait is átadta. A konvent 
300,000 livrest tűzött ki a fejére s D. ezen árulása 
nagyban hozzájárult a girondéi párt bukásához. 
D. ezután sokfelé bolyongott, míg végre Angliá- 
ban telepedett meg állandóan és a Bourbonoktól 
kapott kegydíjból ólt. Itt írta meg Mómoires-jait. 
V. ö. Boguskivsky, Das Lében des Generals D. 
(Berlin 1878); Monchanin, D. (Paris 1884); i?Oí?e 
I., D. and thedefenceofEnglandagainst Napóleon 
(London 1909). 

Dúm-pálma (nov.i, 1. Hyphaene. 

Dumreicher, l.ArmandybSLró, osztrák politikus, 
jD. 2. fia, szül. Bécsben 1845 jún. 12., megh. Me- 



Dumreicherit 



— 24 



Duna 



ranban 1907 dec. 29. 1871-ben a közoktatási minizs- 
térium szolgálatába lépett s 1874. az ipariskolák 
szervezésével bízták meg. E megbízásnak kitűnően 
megfelelt, több száz ipariskolát alapított, de mivel 
ez iskolákat a német nyelv és kultúra terjesztőivé 
akarta tenni, ezáltal felkeltette a szláv nemzeti- 
ségek féltékenységét s 1886. kénytelen volt ál- 
lását odahagyni. Ezután a képviselőház tagja lett, 
s mint a német balpárt tagja elszánt ellensége 
volt a szláv szeparatisztikus törekvéseknek, me- 
lyektől az osztrák németség és egész Ausztria 
jövőjét féltette. 1895-ben végleg visszavonult a 
politikai élettől. Beszédeit Pröll adta ki : Zur Lage 
des Deutschtums in Oesterreich cím alatt (Berlin 
1888). Művei közül említendők : Die Aufgaben der 
Üntemchtspolitik im Industriestaat (1882) ; Síid-' 
ostdeutsche Betrachtungen (Leipzig 1893). 

2. D., Johann Friedrich, báró, osztrák sebész, 
szül. Triesztben 1815 jan. 15., megh. 1880 nov. 16. 
1838-ban avatták doktorrá. 1844rben egyetemi ma- 
gántanár, 1846 sobészfőorvos lett a bécsi ált. kór- 
házban, 1849. pedig rendes tanárrá és a műtő- 
intézet főnökévé nevezték ki a bécsi egyetemen. D. 
a konzervatív sebészek közé tartozott ; ellene volt 
az újításoknak, Billrothtal, illetve az általa kép- 
viselt sebészeti iránnyal mindig ellentétbe helyez- 
kedett. Hasonlóképen opponált a Lister-féle an- 
tiszepszisnek. Az 1866-iki háborúban mint sebész 
nagy tevékenységet fejtett ki. Langenbeck ber- 
lini sebésszel elkeseredett polémiába keveredett. 

Dumreicherit (ásv.), vékony, tapadós tapintatu 
kéreg, amely apró oszlopocskák halmazából áll. 
Vízben oldható. Képlete : 

4MgSO,.Al2(S04)3-f36H,0. 
Előfordul egy láva hasadókaiban S. Antao szi- 
getén (Zöldfoki szigetek egyike). 

Dum sola (lat.) a. m. hajadon korában. 

Dun (kelta), halom ; régibb latin helységnevek- 
ben, különösen Galliában és a brit szigeteken, a 
névtővel összetetten dunum alakban fordul elő, 
pl. Lugdunum (London). 

Duna (1. amellékelt két íér/cepeí^, Közép-Európá- 
nak a Volga után legnagyobb folyója. 

Az ókorban Danubius, alsó szakaszában pedig 
Ister volt a neve. A régi görögök Istros-uok 
nevezték s Európa legnagyobb folyójának tartot- 
ták. Folyása csak a rómaiak idejében lett telje- 
sen ismeretes ; akkor a folyam Germania határát 
érintette, azután Pannónia határát Dácia felé s 
Dáciáét Moesia felé. TorRolataínak számát a Pon- 
tus Buxinusba 2— 7-re tették. A Nibelung-ének- 
ben Taonowe név alatt fordul elő. 

A magyar irodalomban is sűrűn találkozunk a 
D. nevével ; már Szt. Gellért életiratában, Béla 
király névtelen jegyzőjének könyvében említte- 
tik ; okiratainkban a IX. sz.-tól kezdve található 
fel a D. neve. A D. nevét kelta eredetűnek tart- 
ják, s ugyanonnan ered a német Donau, a szláv 
Dunai V. Durej, a szerb és bolgár Dunavo és a 
török Duneh. Franciául Danube a neve. 

A D. földrajzi leírása. 

A D. egész hossza, forrásától torkolatáig, 2890 
km. ; forrásának a torkolattól való egyenes távol- 
sága 1517 km. A D. egész hosszából hazánk terü- 
letére 934*4 km. ősik. 



Eredete és felső folyása. A D. Dél-Németország- 
ban, Baden nagyhercegségben, a Feketeerdő 
(Schwarzwald)DK.-i lejtőin, két forráspatak egye- 
süléséből ered ; egyik a Roszeck-en, 1000 ra. ma- 
gasságban fakadó Brege, a másik a Hirzwaldon, 
1125 m. magasban eredő Brigaeh, mely a douau- 
eschingeni kastély kertjéből fakadó D.-forrást 
(Donau) veszi magába. A D. innen DK.-nek folyik, 
de a Jura-hegységet elérve, ÉK. -re fordul s rajta 
keskeny s regényes szorosban (Tuttlin géntől Sig- 
maringenig) áttör. Scheeniél a hegységből kilép 
s Württemberg földjét éri, melyet EK.-i irányban 
Ulmig hasít. Itt veszi fel az lUert és itt kezdődik 
hajózható középfolyása. 

Középfolyása. Ezt Ulmtól egészen a Vaskapu- 
szorosig szokták számítani. Folyásának ezt a fon- 
tos részét a dévényi szoros két szakaszra osztja, 
ülmon alul a D. völgye 7 — 15 km.-nyire kitágul s 
két nagyobb völgytágulatot képez ; az egyik Ulmon 
sihűDonauried, a másik Ingolstadtnál Donaumoos 
nevet visel. Ezen alul a D. ismét áttöri a Jurát s 
a regensburgi termékeny lapályt éri. Régensburg- 
nál éri legészakibb pontját (49" 2') s itt a cseh-ba- 
jor erdős hegység kristályos tömege eddigi, túl- 
nyomóan ÉK.-i irányából hirtelen KDK. felé téríti 
el, mely irányt nagyjából megtartja Pozsonyig. 
Folyásában áttörések völgyiapályokkal váltakoz- 
nak ; az első nagyobb áttörés Passaunál van, ahol 
a D. az Inn felvétele után Ausztria földjére lép. 
Szaggatott, vadregényes völgyszoros után az ofifer- 
dingi medence következik, majd egy másik áttö- 
résen túl a linzi medencébe lép, melyből több ágra 
oszolva folytatja útját K.-i irányban Grein-ig. Itt 
töri át a Mstályos hegységet utoljára s ezen ré- 
szében volt a régebben félelmetes, de most a rob- 
bantások által veszélytelenné vált örvény (Stru- 
del). Ezt a természeti szépségeiről is ismert sza- 
kaszt a ki'emsi medence váltja fel, majd a bécsi 
erdőn való áttörésen túl (a Leopoldsberg és Bisam- 
berg közt) a bécsi medence következik, mely a 
Morva-mezőbe megy át. 

Hainburgon alul a Kis-Kárpátok és Lajta-hegy- 
ség közti elég tágas kapun (Porta hungaríca) át- 
lépve, Dévénynél Magyarország határát éri a D. 
Itt a kis magyar alföldre lép ki s eddigi K.-i irá- 
nyát DK.-ivé változtatja. 

Itt kezdődik a folyam magyarországi részének 
felső D.néven ismeretes szakasza, mely Dévény- 
től Dunaradványig terjed. Ez a folyamszakasz 
Dévény és Gönyő közt régebben számtalan el- 
ágazásával a legrendetlenebb folyású volt, hol 
nemcsak a hajózást nagyon nehezítette a víz szerte- 
szét oszlása és az ennek következtében támadt zá- 
tonyos meder, hanem a zátonyokon megtorlódott 
jég a legveszedelmesebb vízáradásoknak is oko- 
zója volt. Egészen megváltozott a helyzet az 
1886. évben megindított folyamszabályozás óta 
(1. alább szabályozás alatt). 

Pozsonyon alul a D. főága, az Oreg-D. bal- és 
jobb felől egy-egy nagyobb mellékágát bocsát ki ; 
mindkettő Kis-D. nevet visel ; az B.-i v. érsek- 
újvári D.-ággal a Csallóközt (1. o.), a délivel v. 
mosonival a Szigetközt alkotja; az utóbbi ág 
Gönyőnél, a másik — mely a Vág felvétele 
után Vág-D. nevet visel — Komáromnál egyesül 
az Öreg-D.-val. Már Gönyőtöl kezdve egyenesen 



AD 




REVAJríEXmON. 



INA 




REVAI-JCARTOCRAFIA . 



AZ Al 




REVAI-LEXlKON. 



Rajzol' 



UXA. 




iter Károly 



RÉVAI-KARTOGRÁFIA . 



Duna — '- 

K.-i irányt vesz fel a főág s szabályosabb medrei 
dél felöl a Gerecse hegység ágai szegélyzik. Esz- 
tergomon alul kezdődik a D. azon nevezetes szo- 
rosa, melyet a folyam a Magyar-Középhegységen 
át tört. É. felöl a Börzsönyi hegység, D. felöl a 
Pilis-Gerecse, vagyis a D.-i trachithegység kiséri 
a keskennyé szorult folyó medrét, mely hatalmas 
kanyarulattal körülfogva a nagymarosi Hegyes- 
tetöt, Pilismarót és Visegrád közt a természeti 
szépségéről is hires visegrádi szorost alkotja. 
Nagymaroson alul a jobbparttól visszahúzódnak 
a hegyek, míg a balpartot a váczi Nagyszál uralja. 
A D. itt hirtelen derékszög alatt D.-nek fordulva 
ketté ágazik, a 30 km. hosszú lapályos szentendrei 
szigetet zárja körül. Kevéssel a szigeten alul 
Budapest főváros területét éri, ahol jobbra és balra 
egy-egy kisebb oldalágat találunk, mely mindkettő 
hajógyártásra és téli kikötőnek használtatik tel 
és az óbudai, illetve újpesti kikötök neve alatt 
ismeretesek. 

Az óbudai D.-ág alsó torkolatával szemben kez- 
dődik a 2 kilométer hosszú, kies Margitsziget, 
mely a fővárosnak igen kedvelt szórakozási és 
üdülőhelye s mesterséges, artézi kútból felbuzgó 
kéníorrása által a gyógyhelyek közt is előkelő 
szerepet játszik. A főváros mentében a D. folyam 
partfalakkal és kőburkolatokkal van szabályozva. 

Budapest alatt a D. a promontori (budafoki) és 
a soroksári ágra oszlik. E két ág a Csepelszigetet 
(257 km* ; 1. o.) zárja körül, melyhez nagyságra 
csak a tovább D.-en levő Margitta vagy Mohácsi 
sziget hasonlítható. Itt ismét számos rendezetlen 
ágra szakad a D., melynek szélessége helyenként 
igen nagy. A szabályozási munkák azonban már 
itt is folyamatban vannak. 

A Dráva torkolatán alul egy ideig még dél- 
nek tart, utóbb K.-re fordul s a Pruskagora alját 
mosva, Titelen alul, miután a Tiszát magába vette, 
ismét dél felé fordul. Ezt az irányt Zimonyig tartja 
meg, ahonnan kezdve Orsováig Magyarország és 
Szerbia közt a határt képezi s egészben véve K.-i 
irányt követ. Baziásig balpartja még lapályos ; in- 
nen kezdve a szerb parttal szemben is mind ma- 
gasabbra tornyosulnak a délmagyarországi hegy- 
ség ágai. melyek a D.-nak nagyszerűségében meg- 
kapó s páratlan szépségű. 120 km. hosszú szorosát, 
a Elwszurát (1. o.) alkotják, melynek legnagyobb- 
szerú s legkeskenyebb, egészen 117 m.-ig össze- 
szoruló része a Kazán (1. o.). E páratlan szorost, 
melyen azelőtt nyolc sellő lehetetlenné tette a 
hajózást a magyar kormány vezetése alatt végre- 
hajtott nagyszabású szabályozási munkák nyitot- 
ták meg a nemzetközi forgalomnak. 

Alsó folyása a Vaskapun alul, Turn-Szeverin- 
nél kezdődik. A D. itt hatalmas szélességben kilép 
az oláh alföldre. D. felé forduló nagy félkörben 
sietve a Fekete-tenger felé. Partjai alacsonyak, 
egyhangúak s mocsarasak ; számos mellékág sza- 
kad ki belőle s nehezíti a hajózást. A folyam szé- 
lessége 3Ví km.-ig nő. Csemavodánál mar csak 
60 km.-nyii-e van a tengertől, melytől a Dobrudzsa 
alacsonya háta választja el. Itt a D. é.-^zak felé for- 
dul s ezt az irányt Galacig tartja meg. Itt K.-re. 
utóbb DK.-re fordul. Tul&ián fölül kezdő<lik a T). 
deltája, 2600 km* nagyságú vadon, mely belátha- 
tatlan nádtenger képét mutatja, A D. deltája 3 



3 — Duna 

ágból áll, melyek torkolatai 96 km.-nyire vannak 
egymástól. Legészakibb ága SíKilia ; hossza 111 
km. A középső ág, a ISzulina, az európai D. -bizott- 
ság által 1858. eszközölt szabályozások óta a fő- 
közlekedési ág; hossza82 km., szélessége 100—130 
m., mélysége 5—15 m. ; torkolatát két, a tengerbe 
kinyúló töltés védi. Legdélibb a 96 km. hosszú 
Szent-György-ág, melynek torkolatát elzáró zá- 
tony csak másfél méter mélyen van a víz szine 
alatt. A D. deltája előtt szigetek, zátonyok és 
homokbuckák zárják el a partot, melyek a hajó- 
zást nagyon megnehezítik. 

Vízkörnyéke. A D. vízkörnyéke Európa nagy 
részét magában foglalja ; hozzátartozik Dél-Né- 
metországnak DK.-i fele, Ausztria nagy része 
(Tirol egy részének, Csehországnak, Sziléziának 
és Galíciának kivételével) ; az egész magyar biro- 
dalom, egész Románia, Bosznia legnagyobb része, 
Szerbia és Bulgária. E nagy vízkömyék területe 
808,578 km 2, miből Magyarországra 314,453 km» 
esik. 

Mellékfolyói. A D. mindkét oldal felől vesz fel 
kisebb-nagyobb mellékfolyókat. A jelentékenyeb- 
bek a következők (1. az egyes nevek alatt) : Felső 
folyásában, illetve az osztrák határig a Wömitz 
(Donauwörthnél), Altmühl (Kelheimnél), Naab és 
Regen (Regensburggal szemben), a jobboldal felől 
az lUer (Ulmnál), Lech, Isar, Inn (Passannál). Ausz- 
triában baloldalról csak a Kamp, j >bbfelől a 
Traun, Enns, Ybbs, Traisen. Magyaroi.-zágon bal- 
felól a Morva (Dévénynél), Vág (Gutánál), Nyitra 
(Komáromon felül), Garam (Párkánynál), Ipoly 
(Szobnál), Tisza (Titehiél), Temes (Pancsován alul), 
Karas, Néra (Baziásnál), Cserna (Orsovánál) ; jobb 
felől a Lajta (Magyaróvárnál), Rába (Győrnél), Sár- 
víz (Szekszárdnál), Dráva (Drávafoknál), Vuka 
(Vukovámál), Száva (Zimonynál). Alsó szakaszá- 
ban balról az Olt, Ardzsis, Jalomica, Szereth és 
Pruth, jobbról a Morava, Timok, Iszker és Jantra. 

Müvelödéstötiénebni jelentősége. A D. nemcsak 
hosszánál fogva jelentékeny közlekedési ér, ha- 
nem még inkább azért, mivel ÉNy.-ról DK. felé a 
Nyugat és Kelet közt az összekötő kapcsot képezi. 
Kultúrtörténelmi jelentősége minden korszakban 
érvényesült ; így az illir-etruszk népek vándorlá- 
sakor, a római telepítés, a hunn és avar uralom, a 
magyarok honfoglalása alatt, valamint később a 
keresztes hadjáratok idejében. Kultúrtörténelmi 
jelentőségét fokozta az a körülmény is, hogy 
partjait tarka népvegyülék lakja : németek, ma- 
gyarok, északi és déli szlávok, oláhok, bolgá- 
rok, szerbek, oroszok, törökök, összesen mintegy 
50—60 millió ember. 

A D. sztraiégiai fontossága is igen nagy, mi- 
vel Európa minden nagy mozgalmában, így Dá- 
rius, Nagy Sándor, Traján, Attila, Nagy Károly, 
Hunyadi, Szolimán, Dzsingiszkhán, Eugén, Napó- 
leon, Kossuth alatt és a legújabb orosz-török 
háborúban is jelentékeny szerepet vitt. Mint leg- 
fontosabb átkelőhelyek a D.-n ismeretesek : Ulm, 
Donauwörth, Ingolstadt, Regensburg, Passau, 
Linz, Bécs, Pozsony, Komárom, Esztergom, Buda- 
pest, Baja, Gombos, Újvidék, Orsova; továbbá a 
Viddin fölötti s alatti, a Nikápoly melletti, az 
Utarica és Szilisztria közti, a Braila s a Galac 
melletti. 



Duna — 26 — 

Vízrajzi viszonyai. 

Esése: Németországban átlagban 120 cm., 
Ausztriában 20—60 cm. közt, Dévénytől Gönyőig 
20—40 cm., Gönyőtöl Paksig átlagban Vl cm., 
Pakstól Drávatorokig 57 cm., Drávatoroktól 
Ómoldováig 44 cm., ómoldova —vaskapui szaka- 
szon átlagban 22 cm. (helyenként 100—120 cm. 
is). Vaskaputól Szulináig3"3 cm. kilométerenként. 

Mederszélességek : német és osztrák szakaszon 
100—300 m. ; hazánkban felső szakaszon 300, 
alsó szakaszon 700 m.. Kazán- szorosban 180 m., 
Ruszcsuknál 1300 m.. Szilisztriánál 2600 m. Ár- 
víznél a vízszin szélessége hazánkban helyen- 
ként 2—3 km.-t is elér. 

Sebességek: Pozsonyban 1899 szept. 19-iki ár- 
víznél 3'00 m. középsebesség (keresztszelvény 
területe 3585 m"), Budapesten az Országháznál 
1897 aug. 8-iki árvíznél középsebessóg 1-97 m. 
(szelvényterület 3921 m^), ugyanitt 1907 nov. 
•4-iki kisvíznél középsebesség 0"55 m. (szelvény- 
terület 1227 m2). 

Vízmélység : A mélység általában a szélesség- 
gel fordított arányban változik. Zátonyos, széles 
szakaszokon kisvíznél l'ö — 2'0 m.-re csökkennek 
a mélységek, viszont szorulatokban (pl. Gellért- 
hegy alatt, Vaskapunál stb.) 40 m.-re is emel- 
kednek. Nagy átlagban a D. kisvíz alatti mély- 
sége 2— 3 m. 

Vízmennyiség : Pozsonynál árvíznél 11,000 m», 
kisvíznél 700 m*, Budapesten árvíznél 10,000 m^, 
kisvíznél 1000 m^, a Száva-torkolat alatt árvíznél 
16,000 m\ kisvíznél 2100 m^. 

A D. vízmennyisége Budapesten a különböző 
vízállásoknál : 

lánchídi mórceáUás mIÍ,'dper"Snként 

-f 0-50 m 930 m» 

-t- 1-00 « 1.2(10 « 

-j-200 • 1,900 « 

4- 4*00 a 3,400 • 

+ 6 00 « 6,000 <t 

legnagyobb árvizeknél mintegy 10,000 « 

A D. szabályozása. 

Németországban. A D. felső, hegyi jellegű 
része TJlmig tart. Itt a nagy esés, másrészt a 
csekély vízmennyiség teljesen kizárja a hajózást. 
így ezen a szakaszon, mely Württemberg terü- 
letére esik, a hajózás érdekében semmiféle szabá- 
lyozási munkálat sem hajtatott végre. A létesí- 
tett kisebb mederrendezések és partvédő művek 
— a szakadó partokat megkötvén — a mezőgaz- 
daság és a D. -menti községek érdekeit szolgálják. 

Bajor területen a határtól (Ulmtól) a Lech 
torkolatáig terjedő szakasz még meglehetősen 
hegyi jellegű és így rajta számbavehető hajózás 
nem lehetséges. 

Ezen a részen csupán tutajok és kisebb evezős 
hajók, leginkább a csupán egyszeri lefelé mene- 
telre készült ulmi skatulyák (Ulmer Schachteln) 
járnak. Az e szakaszon végzett szabályozási 
munkák szintén csak kisebb mederrendezésből és 
partvédelemből állnak. A Lech-torkolattól lefelé 
végzett munkák azonban jelentékeny részben már 
a hajózás érdekeit is szolgálják ós így nagyobb 
szabásuak. 

Az első jelentékenyebb szabályozási munka a 
bajor szakaszon 1790-hen hajtatott végre; mikor 



Duna 

az Ingolstadt fölötti dunai láp (Donaumoos) ki- 
szárítása céljából 5 átmetszést ástak. A folytató- 
lag végzett szabályozási munkák nagyobbára 
szintén átmetszésekből, a mellékfolyóknál pedig 
partvédő művekből álltak. A zavaros politikai és 
pénzügyi viszonyok következtében azonban a 
rendszeres szab. munkák nagyobb arányban csak 
1852. kezdődtek meg újra, mikor törvényileg 
intézkedtek az árvízveszély ellen szükséges mun- 
kálatok tárgyában. Ezen időtől kezdve a bajor 
szakaszon a D.-nak és mellékfolyóinak szabályo- 
zása rendszeresen haladt előre. Ma az általános 
mederszabályozási és partbiztosító munkálatok 
körülbelül készen vannak és így az állam nagyobb 
gondot fordíthat a szabályozási munkák követ- 
kező fázisára : a hajózási mélység növelését 
célzó kisvízi szabályozásra. Ezzel kapcsolatban 
még az ármentesítés terén szükséges pótlásokat 
is elvégzik. 

Ausztriában. A legelső szabályozási munká- 
latokat Linz alatt 50 km.-re Grein-nél a Strudel 
nevű híres zuhatagos szakasz hajózási- viszonyai- 
nak javítása céljából végezték. Már Mária Terézia 
és József császár idejében repesztettek itt szik- 
lákat, de az akkori tökéletlen lazító és kotró 
eszközök miatt csak kisebb munkákat voltak 
képesek teljesíteni. A repesztósek többszöri ismét- 
lése után végre 1853—66 közt a zuhatag jobb- 
oldalán egy 40 m. széles csatornát robbantottak 
ki a sziklarétegben. Később azonban ez a csatorna 
sem elégítette ki a hajózás igényeit és ezért 
1890—91. 80 m. szélesre és 3 m. mélyre bővítet- 
ték ki. 

Ausztriában az Inn határfolyón és az Bnnsen 
kívül jelentékenyebb vizet nem vesz fel a D., de 
a sok kis egyéb mellékfolyó és patak igen nagy 
mennyiségű kavicsot visz belé. A kavicsos hor- 
dalékot hegyek közt, összeszorított, mélyebb med- 
rében nehézség nélkül görgeti lefelé a folyó. De 
sík területen már nagy bajokat okoz ez a sok 
súlyos hordalék. A folyó könnyebben tud magá- 
nak jobbra vagy balra utat nyitni, mint a me- 
derbe lerakott kavicsgátakon áttörni. Leggyako- 
ribb a mederváltoztatás jégzajlás alkalmával, 
mikor a sekélyebb helyeken a jég a fenékhez fagy 
és torlaszt képez. A torlasz feletti felduzzasztott 
víz azután gyakran oldalt tör ki. Linztől Greinig, 
de még inkább Kremstöl a magyar határig a D. 
medre 2—3 km. széles, telerakva száz meg száz 
zátonnyal és szigettel, át meg átszőve mellék- 
ágakkal. Ilyen nehéz viszonyok közt természe- 
tesen sok nehézséggel jár egy rendes hajózási út 
f entartása. Egy főmeder állandósítása még csak 
a múlt század közepén is az akkori pénzviszonyok 
mellett kivihetetlen volt. így hát, noha a XIX. sz. 
elejétől fogva folytonosan történtek javítások, 
melyek leginkább sarkantyúkból állottak, tulaj- 
donkópeni szabályozásról egészen a hetvenes évek 
kezdetóig alig lehetett szó, bár az időnként vég- 
zett munkálatokért kiadott összegek lassanként 
elérték a 20 — 2t millió koronát. Mivel a munká- 
latok mindig csak a helyi szükséglet és nem egy- 
séges terv szerint hajtattak végre, hatásuk is 
legtöbbször csak ideig-óráig tartó volt. 

Mikor 1869. az első nagyobb és rendszeres sza- 
bályozási munkákat az osztrák Dunán megkezd- 



Duna 



- 27 — 



Duna 



ték, legfontosabb cél gyanánt a jégtorlódások 
megszüntetését (Schutz des Ufergelándes vor Eis- 
gangen) tűzték ki. Ezek a munkák a legutóbbi 
időben fejeztettek be. Az eredménnyel meg van- 
nak elégedve, a folyam jégviszonyai jelentéke- 
nyen megjavultak. De a jég levonulásának meg- 
könnyítése céljából végzett munkák : t. i. a mel- 
lékágak elzárása, a folyónak egy koncentrált, 
szabályos közópvizi mederbe való szorítása, a 
partok biztosítása és a vízmélység növelése, nem- 
csak a jégjárás, hanem a hajózás szempontjából 
Í8 igen hasznosak voltak. De ezen a téren még 
azért igen sok a teendő. Mivel az egész szabályo- 
zást a középvízre alapították, a szabályozási szé- 
lességeket túlságosan szélesre szabták. A régi 
kanyargós folyást átmetszésekkel erősen meg- 
rövidítették és így a folyó esése is növekedett. 
Mindezek a körülmények azt okozzák, hogy a D. 
a túlszóles mederben a szabályozás dacára is sok 
helyen ide-oda kalandozik ós zátonyokat képez. 
Ezeken a bajokon a szab. munkák következő 
fázisa : a kisvízi szabályozás van hivatva segí- 
teni. 

A kisvízi szabályozást, mely már úgyszólván 
kizárólag csak a hajózás érdekében történik, 
Ausztriában 1898. kezdték meg. E munkáknál 
nagy nehézségekkel küzdenek, mert a D. még az 
osztrák szakaszon is meglehetősen torrens jellegű 
folyó ; a nagy esés, az erős hordalék és a velük 
járó zátonyképzési hajlandóság, valamint az 
aránylag csekély kisvízi hozomány a célul kitű- 
zött 20 m. hajózási mélység elérését nagyon 
megnehezíti. 1911 nov.-ben a bécs-dévényi gáz- 
lókon alig volt több 1-20 m. mélységnél, úgy hogy 
a forgalom nagyobb részét be koUett szüntetni. 

Az osztrák Dunán végzett szabályozásnak egyik 
legfontosabb csoportját teszik a Bécs melletti 
munkálatok. 

Az a kis D.-ág, mely Bécsen keresztül folyt, 
nemcsak a teherforgalomban nem tudta a leg- 
csekélyebb igényeket sem kielégíteni, hanem még 
a személyforgalmat is csak átszállással lehetett 
rajta lebonyolítani. Pedig Bécsben székelt a D.- 
gőzhajózási társaság, mely nagy hajóparkjával 
akkoriban úgyszólván monopolizálta az egész 
D.-i forgalmat. Közelfekvő volt tehát a gondolat, 
hogy ennek segélyével a 60-as években rendkívül 
fellendült gabonakereskedelem székhelyét Buda- 
pestről és Győrből Bécsbe helyezzék át. A sza- 
bályozás költségeinek viselésére az osztrák biro- 
dalom, Ausztria és Bécs városa állottak össze. 
Mindegyik fél a költségeknek egyharmadát vál- 
lalta el. 

A szabályozás céljait a következőkben foglal- 
ták össze : 1. Egy átvágás készítése által olyan 
közel hozni a D.-t Bécshez, amennyire csak ezt a 
belyi viszonyok megengedik. 2. Az átvágás kör- 
nyékének megfelelő feltöltése által egy új város- 
rész keletkezésének helyet biztosítani. 3. A meder 
állandósítása által lehetővé tenni, hogy az eddigi 
fajármokon nyugvó hidakat állandó hidakkal cse- 
rélhessék ki. 4. A meder kiegyenesítése és a híd- 
jármok eltávolítása által a jégtorlódás, illetőleg 
az árvíz veszélyét elhárítani. (A szabályozott D. 
Bécs- melletti részét 1. a városnak a 11. kötethez 
csatolt térképén.) A város mentén, illetőleg rész- 



ben a városban létesített hajózó utat D.-csaior- 
nának (Donau- Kanál) nevezik. 

Szükséges volt gondoskodni arról, hogy a D.- 
csatornába sem a jégzajlás, sem az árvíz felülről 
be ne nyomulhasson. Ebból a célból a csatorna 
felső torkolatára Nussdorf nál Engerth báró mér- 
nök tervei szerint egy zsilipet építettek, melynek 
zárószerkezetét egy tetízés szerinti mélységig 
lesülyeszthető, erős keresztbordákkal megerősí- 
tett vashajó képezi. A záróhajó 48'6 m. hosszú, 
b'l m. magas és 9'5 m. széles. Rekeszekre van 
osztva, melyeket vízzel lehet megtölteni, ha 
sülyeszteni akarják. Egyik vége körül forgatni 
lehet. A zsilip felett a D.-csatorna oldalában a 
hajó alakjának megfelelő bemélyedés van. A be- 
mélyedós felett vannak elhelyezve a hajó kinyi- 
tására és becsukására szolgáló készülékek. Be- 
csukott helyzetében a hajó felső oldalához vas- 
rudakat lehet támasztani, melyeket a betoníené- 
ken egy küszöb tart, hogy jégzajláskor a hajó 
alatt átrohanó víz a jégdarabokat magával ne 
ragadhassa, illetőleg, hogy ezek a vasrudakon 
összezúzódjanak. 

A munkák ünnepélyes megkezdése 1870 máj. 
14-én volt. ó Felsége személyesen kezdte meg 
ezüstásóval az átmetszés kiásását, mely munka 
1876. fejeztetett be. Az átmetszés hossza 6638 m. 
A szabályozott rész alsó végén egy 66 ha. kiterje- 
désű holt mederből téli kikötőt alakítottak. Az 
összes munkák költsége 65 millió K-t tett ki. 

A szabályozás jól sikerült. 1876— 79-ig a meder 
átlagos mélysége 3*5 m.-re növekedett, a csak 
fél szélességben kiemelt alsó átvágás csaknem 
teljesen kiképződött ; az árvízmagasság Nussdorf- 
nál (Bécs felső részén) 1-3 m.-rel csökkent és a 
maga nemében egyediili, eredeti szerkezetű záró- 
hajós tápláló zsilip is elég jól megfelelt feladatá- 
nak, bár kisebb módosításokra szorult. 

Az a berendezés azonban, amelyet 1876. na- 
gyon tökéletesnek tartottak, 10—15 év múlva 
már nem elégítette ki az igényeket. Nevezetesen 
a következő hiányok mutatkoztak : 1. A záróhajó 
kezelése nehézkes és nem eléggé biztos. Igy meg- 
esett, hogy árvíznél túlságosan sok víz jött be 
fölülről a D.-csatornába, viszont jégzajlásnál a 
jégtáblák annyira eltorlaszolták a hajó előtti rá- 
csozatot, hogy a csatorna úgyszólván semmi táp- 
láló vizet sem kapott. 2. Úgy a hiányos táplálás 
következtében jégzajlásnál, mint általában véve 
kisvíznél a csatorna vízszine nagyon leszállt és 
ott a hajózás megszűnt. 3. Árvíznél a csator- 
nába torkoló szennyvízcsatornáknak nem volt 
kellő lefolyásuk. 

Ezen bajok megszűntetéséről az 1892 július 
18-iki törvény (Wiener Verkehrsanlagen) intézke- 
dett, elrendelvén a többek között a következő 
munkálatokat : a felső torkolatnál egy árvlzbiz- 
tos táplálózsilip és emellett egy kamarazsilip épí- 
tését,aD.-csatomn hajózási vlzszinének duzzasztó- 
művek segélyével való biztosítását (csatornázá- 
sát) és a csatolna mentén rakodópartok és part- 
falak építését. 

E munkák végrehajtására egy müvezetőséget 
(Donau -Regtdirungs -Kommission) szerveztek, 
mely a nussdorfl művek építését 1898. fejezte be. 
Az alább tervezett 3 vízlépcső közül egy (a kaiser- 



Duna 



— 28 



Duna 



badi) már 1907. elkészült, a másik kettő tervezés 
alatt áll. 

Szabályozási munkák hazánkban. A Felső- 
Dunán a folyó az Ausztriából magával hozott nagy- 
mennyiségű hordalókkal küzködik; zátonyokat 
és szigeteket alkotott, hogy azokat ismét elszag- 
gassa. Mellékágakat egyszerre főmederré képe- 
zett és ezáltal a hajóutat minduntalan megvál- 
toztatta. A főmedret kaviccsal rakta be, mellék- 
ágakba csapott át és folytonosan ide-oda kanyar- 
gott. A hajóutat csak állandó kotrással lehetett 
úgy-ahogy fenntai-tani. És mivel az alacsony víz- 
állások ideje cséplés után, vagyis akkor követ- 
kezik be, mikor az új gabonatermés fölöslegét 
' nyugat felé kezdik szállítani : néha százával dán- 
gubáltak a fennakadt hajók, kedvezőbb vízállást 
várva, hogy tovább meiiessenek. 

Ezeken a bajokon kicsinyes eszközökkel, toldás- 
foldással nem lehetett segíteni, részint, mert az 
egyik helyen megszüntetett baj másutt jelentke- 
zett, részint pedig azért, mert az ilyen félmunka 
fenntartása lassan többet emésztett volna fel, 
mint amennyibe a gyökeres javítás került. 

A rendszeres szabályozási terv Bodoky Lajos 
miniszteri tanácsos vezetése alatt 1884. készült 
el. A költségeket, összesen 34 millió koronát, az 
1885. VIII. t.-c.-ben bocsátotta a törvényhozás a 
kormány rendelkezésére. 

A tervezet szerint 65" 1 km. párhuzammű, 8"4 
km. bekötőgát, 14'9 km. mederelzárás, 28'5 km. 
partvédőmű és 17 km. átvágás és kotrás volt elő- 
irányozva. A meder szélessége 300 — 420 m.-ig 
változott volna. Mint utóbb kiderült, ezek a szé- 
lességek nagyon túlzottak. Ezért 1891. a megej- 
tett tanulmányok alapján az általános tervben 
megállapított normálszélességeket 20—90 m.-rel 
redukálták. 

A szabályozási terv a középvízre volt alapítva 
és lényegében abból állott, hogy a középvizet v. 
az ennél kisebb vizeket már nem engedték szét- 
terülni és ide-oda vándorolni, hanem egy szabá- 
lyos mederbe fogták, melynek partjait kőgátak- 
kal (párhuzamos művekkel) stb. biztosították. Az 
oldalágakat csak a középvíz magasságáig zárták 
el és így az árvizet beengedik, hogy nagy hor- 
dalékával ezeket a régi medreket feltöltse. 

A törvény szerint a munkálatokat az 1885— 
1896. közti 12 évi ciklusban kellett végrehajtani. 
Az állami művezetőség élén Keczkés kir. főmér- 
nök állott, a központi felügyeletet pedig Fekete 
Zsigmond min. osztálytanácsos gyakorolta. A ki- 
vitelnél sok helyen rendkívüli nehézségekkel 
kellett megküzdeni, különösen a körtvélyes-nagy- 
bodaki szakaszon, ahol a szabályozás előtt nem- 
csak az uszályok, hanem néha a segítségükre jött 
10—12 gőzös is megfeneklett. 1894—96. évek- 
ben került sorra a mosoni és az érsekújvári ágak 
szabályozása. Mindkét munkálatot a Nagy-D.-nál 
elért megtakarításból hajtották végre. A mosoni 
D.-ág felső torkolatát 4 km. hosszban annyira 
összeszükítették,hogyabbaa-}-0"7 m.-es vízállás- 
nál csak 64 ms víz folyhasson be. Ez a diszpozíció 
jólbevált. Azl897-ikinagy árvíznél az azelőtti 700 
m«-rel szemben már csak 268 m^ víz jutott a mo- 
soni Kis-D.-ba, vagyis a helyzet árvíz szempont- 
jából gyökeresen megjavult. Még inkább megja- 



vították azóta a mosoni ág botorkolását azáltal, 
hogy oda 1905—7. években egy bebocsátó zsilipet 
(az ú. n. csunyi zsilip) építettek, melyet forgó híd- 
ról lebocsátható -Vasgerendákkal lehet tetszés sze- 
rinti mértékig elzárni. Ezáltal a mosoni D.-ág 
vízmennyisége és vízszine egész pontosan szabá- 
lyozható. 

A Felső-D. szabályozó munkálataira 1885-től 
1896-ig összesen 27.343,013 K 15 f-t adtak ki, 
vagyis kereken 7 millió koronát megtakarítottak 
a törvény által rendelkezésre bocsátott összegből, 
pedig az előirányzatnál jelentékenyen több mun- 
kát hajtottak végre. A folyam a régi ágakat igen 
gj^orsan töltötte fel Ott, ahol azelőtt haj ók jártak, 
5—8 év múlva már fák nőttek. 

A szabályozás eredménye nagyon kielégítő volt. 
A szabályozás előtt évenkint átlagban 94 napon 
át egészen, vagy nagyrészt szünetelt a hajózás. 
A munkák végrehajtása óta a forgalom az egész 
hajózási idény alatt fenntartható. 

A D.-radvány —budapesti szakasz. Ezen a 92 
km. hosszú szakaszon az esés aránylag csekély, 
a meder elég jól be van ágyazva, anyaga ellen- 
álló és így a mederviszonyok is állandók. Éppen 
ezért, más rosszabb szakaszok javítása sürgősebb 
lóvén, a radvány— budapesti szakaszra eddig csak 
igen csekély összegeket fordítottak (1895—1907. 
közt csak 163,207 K 39 f-t). De azért néhány ha- 
józási akadály itt is van, pl. a Süttő és Esztergom 
alatti zátonyok, a szobi, nagymarosi, váczi, gödi 
stb. sekély helyek, ahol időnként jégtorlódások 
is keletkeztek. A radvány— budapesti szakasz 
teljes rendbehozására, a szentendrei D.-ág szabá- 
lyozását is beleértve, az 1908. XLIX. t.-c.-ben 
8.281,702 K 77 f irányoztatott elő. E munkák már 
megkezdettek és 15—20 év alatt fejezendőkbe. 

Esztergom város árvédelmi helyzetének javí- 
tására az 1904. XIV. t.-c. külön Va millió koronát 
engedélyezett. E munkák 1911. évben kezdettek 
meg és 1913 körül fognak befejeztetni. 

A fővárosi D.-szakasz szabályozása. Az első 
lépés a D. szabályozása terén Budapestnek az 
árvízveszélytől való mentesítése és rakodópartok- 
kal való ellátása volt, mely munka az 1870. 
X. t.-c. alapján az 1871-75. években 16.372,000 
kor. költséggel hajtatott végre. A D. szélessége 
ugyanis a lánchídnál 380 m., átlagos mélysége 4'5 
m., a Gellérthegy irányában 298, illetve 6*5 m. 
volt, s azután egyszerre 1045 m. szélessé vált, 
mélysége pedig 2*5 m.-re szállt alá ; minek követ- 
keztében a víz sebessége hirtelen csökkent, ami 
zátonyképződésre szolgáltatott okot. Ezen kedve- 
zőtlen körülmény következtében a főváros folyton 
abban a veszedelemben forgott, hogy a jégzajlás 
a Csepel-sziget kezdeténél levő Kopaszzátonyon 
fennakad, mint 1838., és a vizet földuzzasztja. 
A szabályozás legfőbb célja tehát ezen veszély 
elhárítása volt ; a másik cél volt a íőlyammeder 
kellő megszükítése által annak egy részét tőle el- 
foglalni és feltöltés útján építő telkekké átalakí- 
tani ; végre a harmadik teendő a rakodó-partok 
építése s egyidejűleg a szabályozásnak oly módon 
való keresztülvitele volt, hogy mellettük a hajók 
kikötésére mindig kellő vízmélység álljon rendel- ■ 
kezesre. Ezeket a célokat a következő munkálatok 
végrehajtása által érték el: 1. a Margitsziget 



Duna — 2 9 

fölött a medret 680 m.-röl 490-re, úgyszintén a 
a 418 m. széles budai és 361 m. széles pesti ág 
mindenikét párhuzammúvek által 236 m. szélesre 
szűkítették ; 2. a sziget északi csúcsán egy 150 
m. hosszú vlzosztó művet készítettek ; 3. a 
Gellérthegy alatt a meder ugyancsak párhuzam - 
művek által 380 m. szélesre szoríttatott össze ; 
4. a Csepel-szigetet képező kisebb ág, a soroksári, 
elzáratott, hogy az összes viztömeg a promontori 
ágba szoríttatván, ez gyorsabban és mélyebbre ki- 
képződjék és az erősebb folyás a jégtorlódásokat 
hamarabb megbontsa ; 5. a pesti oldalon 3481 m., 
a budain 2953 m. hosszú, legnagyobb részben eme- 
letes, kis részben lépcsős rakodó partot építettek. 

Mindjárt a szabályozás befejezése után követ- 
kező évben, 1876., rendkívül magas árvíz kö- 
vetkezett be. \ jég ugyan akadálytalanul haladt 
végig a szabályozott részen, hanem közvetlen 
alatta. Ercsinél megakadt és fólduzzasztotta a 
vizet, mely a Csepel-szigeten keresztül tört ma- 
gának utat. Ez a körülmény nagyon megijesztette 
a főváros lakosságát, s különösen a soroksári ág 
elzárásának akadt sok ellenzője, melyet biztosító 
szelepként nyitva akartak tartani. És midőn 
1879. a Tiszaszabályozás fölülvizsgálatára be- 
hívott külföldi szakértők is eme nézet felé haj- 
lottak : a rákövetkezett szigorú télen a közvéle- 
mény nyomása alatt mindkét zárógátat 5*06 m. 
magasságig a nullpont fölött lehordták, hogy az 
ennél magasabbra emelkedő árvíz rajta átbuk- 
hasson. És noha 1880. Hieronjrmi Károly A buda- 
pesti Duna-szakasz szabályozása c. könyvében a 
kérdést teljesen megvilágította és a külföldi szak- 
értők erre vonatkozó tévedését nyomós érvekkel 
bebizonp'totta : még egy évtizednél is tovább ki- 
sértett az az eszme, hogy a zárógátat bukógáttá 
kell átalakítani. 

A fentiekben előadottakon kívül a fővárosi 
D.-szakaszon még a következő jelentékenyebb 
munkálatok végeztettek : 

• 1898— 99-ik években a jobbparton az Erzsébet- 
híd és a Ferenc József-híd közt kiépült a 755 m. 
hosszú Gellért-rakpart: 1900—1903 közt elké- 
szült a balparton a Margit-híd feletti 1534 m. 
hosszú ú. n. újpesti rakodópart. E két munka 
költsége 1.643.739 K 30 f-t tett ki. 1909-ben ki- 
épült a műegyetem előtti rakodópart is 400 m. 
hosszban. 

Ezekkel együtt a budapesti rakodópartok összes 
hossza: 



Duna 



a balparton ... 
a Jobbparton 



7178 m. 
4189 < 



Oeszeseo ... 11,361 m. 

Az 1908. XLIX. t.-c.-ben a budapesti 14 km. 
hosszú D.-szakaszra 1.222,322 K van előirá- 
nyozva, mely összegből az újpesti kikötő kiegé- 
szítő munkáin és egyéb kisebb szabálvozásokon 
kívül 537,322 K költséggel a lágymányosi téli 
kikötő is kiépítendő. 

E munkáknál sokkal jelentősebb a fővárosra 
nézve a soroksári D.-ág végleges rendezése és 
hajózhatóvá tétetele, mely célra az 1904. XIV. t.-c. 
5 millió koronát bocsátott rendelkezésre. A sorok- 
sári ág gj'ökeres rendezése céljából a következő 
megoldást választották : az ágat az alsó torkolat 
közelében (Budapesttől lefelé 60 kra.-re, Tass 



körül) egy duzzasztóművel elzárják és a medret 
úgyszólván mesterséges tóvá, vízmedencévé ala- 
kílgák át. A medence vízszine kisebb vízálláskor 
körülbelül összeesik a D.-nak budapesti vizsziné- 
vel. Mivel azonban a soroksári ág medencéjét a 
jelenlegi betorkolásnál építendő töltés el fogja 
zárni a D.-tól, a medence vízszine nem követi a 
D. áradását, hanem körülbelül állandó magasság- 
ban marad. És így, amint a D. árad, a felső tor- 
kolatnál levő -sizszinkülönbség (vízlépcső) folyton 
nagyobb lesz és maximális értékét, 4*62 m.-t a 
D. legnagyobb árvizekor éri el. Amint a felső víz- 
lépcső növekszik, ennek megfelelően a tassi víz- 
lépcső az árvíznek az alsó torkolattól való vissza- 
duzzadása következtében folyton csökken és na- 
gyobb árvízkor értékre száll alá. Vagyis a D.-nak 
a Csepel-sziget felső csúcsától alsó csúcsáig terjedő 
4— 4»'j m. esése árvízkor a felső torkolatnál, kis- 
vizkor pedig az alsó torkolatnál érvényesül, köze- 
pes vízállásnál pedig a két vízlépcső közt megosz- 
lik. E két lépcsőnél a rendelkezésre álló vízieröt 
turbinák idfán ki lehet használni és nagyon je- 
lentékeny vülamos energiát lehet termelni (óven- 
kint mintegy 40—50 millió kilowattórát). A vízi- 
erő szempontjábóllegkedvezóbb megoldás jelenleg 
részletes tanulmányok tárgya, melyeket a fold- 
mívelésügyi minisztérium és a székesfőváros 
együttesen folytatnak. 

A felső árvizeknek a soroksári ágba való be- 
tódulása ellen + 8*50 m. magas ármentesító töl- 
tés létesül, mely a budapesti rakodópartok alsó 
végpontjától, az összekötő vasúti hídtól a nagy 
D. mentén Csepelig teijed. 

Ebben az árvízgátban két nyílás lesz : 1. egy 
táplálózsüip, mely a soroksári ág medencéjé- 
nek felfrissítésére szükséges, egyelőre 70 m*-ben 
megállapított vízmennyiséget bocsátja be. Amint 
azután a vízierő kihasználása is sorra kerül, ezt 
a tápláló zsilipet a nagyobb (2 — 300 m') vízmeny- 
nyiségnek megfelelően ki lehet bővíteni : 2. egy 
kamarazsilip (1. o.), mely a hajóknak a nagy D. 
magasabb vízszinéről a soroksári D.-ág alacso- 
nyabb vízszinére, vagj' viszont való átjutását 
közvetíti. A soroksári D.-nak a gubacsi gáttól a 
felső torkolatig terjedő 3 km. hosszú, a gubacsi 
elzárás elkészítése óta (1873—74) feliszapolt sza- 
kasza 50 m. szélességben és — 2*00m. mélységig 
kíkotortatik. Ez a kikotrott medence fogja ké- 
pezni az ú. n. soroksári kikötőt, mely — Budapest 
déli gyárvárosa mellett terülvén el — rendkívül 
fontos szerepre van hívatva a főváros kereske- 
delmében. A budapesti rakodópartok már úgyis 
szűkek, nem elégségesek a forgalom lebonyoUtá- 
sára és így égetően szükséges a tehermentesíté- 
sük. Az e célból tervezett munkáknál az első fá- 
zist képezi a soroksári kikötő kiépítése, ahol a 
partok mentén elég hely van vágányokra és így 
a vasúti és vízi forgalmat is egymással szerves 
összefü^ésbe lehet hozni és a kor színvonalán 
álló átrakodó forgalmat lehet berendezni. A má- 
sodik fázis a budapesti kereskedelmi kikötő 
kiépítése, melynek medencéje a soroksári kikö- 
tőből annak jobboldalán fog kiindulni, mint ezt a 
kereskedelemügj"i miniszter az 1911. év végén 
kiadott emlékiratában (Adatok a budapesti keres- 
kedelmi kikötő kérdéséhez) tervezi. 



Duna 



30 - 



Duna 



Budapest — drávatoroki szakasz. A legelső sza- 
bályozási mankákat ezen a szakaszon hajtották 
végre. Ez 4 átvágás volt Tolna és Mohács között, 
melyeket 1820—21. ástak ki. Ezeknek hossza 
csak 6'4 km. volt, míg az elmetszett kanyaroké 
40 km. és így a hajóutat 33'6 km.-rel rövidítet- 
ték meg, de a hirtelen esésnövekedós elfajuláso- 
kat okozott. A rákövetkező 5U év alatt ezen a 
folyamrészen, ill. Paks ós Battina közt még 7 más 
átvágást készítettek, melyek megint 64 km.-rel 
rövidítették meg a D. folyását. 

A budapest— drávatoroki szakaszon még rend- 
szerint áll a jég akkor, mikor a Drávatorok alatt 
már jégmentes a folyam és amikor a jégzajlás 
Budapest felett is megindul. Ebből következik, 
hogy ezen a szakaszon a jégtorlódások és az ál- 
taluk előidézett árvizek okozták a legnagyobb 
bajokat. Ezért a szabályozási munkák célja első 
sorban a jégtorlódások megakadályozása, vagyis 
egy szabályos meder előállítása volt. Ezt a mel- 
lékágak elzárásával, párhuzamos kőművekkel és 
a zátonyok elkotrásával igyekeztek elérni. Már 
1878— 81-ig több mint 2 millió korona költséggel 
jelentékeny kotrásokat végeztek a promontori 
D.-ágban és 400,000 K-ért partvédezeteket léte- 
sítettek. Az 1881. L. t.-c. elrendelte a promontori 
ág szabályozásának folytatását. E munkák, me- 
lyek elsősorban a főváros árvízbiztonságát szol- 
gálták, 8.288,924 K-ba kerültek. Befejezésük óta 
a promontori ágon a jég nem állt meg és már 
csak kisebb kiegészítő munkák — így a csepel- 
szigeti ármentesítő töltéseknek 1907. befejezett 
kiépítése — váltak még szükségessé. 

A promontori ág alatt kezdődik a 46 km. hosszú 
ráczalmás— paksi szakasz, mely azelőtt a Közép-D. 
egyik legrosszabb része volt. Zátonyok, elszéle- 
sedett medrek, melyek a jégtorlódásoknak állandó 
fészkei voltak, szakadatlan láncolatban következ- 
tek egymás után. E szakasz szabályozása az 1895. 
XLVIII. t.-c. alapján 6.808,480 K 33 f költséggel 
1906. készült el. 

A paks— baja — szekcsői 85 km. hosszú szaka- 
szon nagyobb hajózási akadályok nem voltak, de 
a leggyakoribb és a legveszedelmesebb jégtorló- 
dások, főképen Gerjennél és Bogyiszlónál, ezen 
a szakaszon képződtek. 

A legsürgősebb javításokra, így a csanádi, sü- 
kösdi és koppányi átvágásokra stb. 1893—1905. 
közt mintegy 3 millió K-t adtak ki. De ezzel a 
helyzetet csak némileg javították és így az e sza- 
kasz felett Budapestig már kiépített egységes 
medren levonuló jég még mai nap is itt szokott 
— bár a múlttal szemben kevésbbé kiterjedt mér- 
tékben — megakadni. E szakasz gyökeres rende- 
zésére az 1908. XLIX. t.-c.-ben 8.129,679 K enge- 
délyeztetett. 

A dunaszekcső-drávatoroki 88 km.-es szakasz 
az egész Közép-D.-n a legel (ájultabb. A medernek 
nemcsak sok görbülete volt, hanem a sok sziget 
közt még ágakra is oszlott, amihez még az a kö- 
rülmény is járult, hogy a medret alkotó talaj laza 
összetételű és így a folyó oldalirányban való ba- 
rangolásának nem tud ellenállni. A jégdugulások 
itt napirenden voltak. Az utolsó 20 év alatt erre 
a szakaszra mintegy 4 millió K-t költöttek. A kö- 
vetkező 20 évre, vagyis a szakasz szabályozásá- 



nak teljes befejezésére 8.650,000 K-t irányoztak 
elő. Megemlítendő, hogy mivel az esés már kisebb 
és a meder anyaga is aprószemű : t. i. homok, itt 
nem tisztán kőből, hanem már részben rozséból 
építik a szabályozó műveket. 

Drávatorok-ómoldovai szakasz. A drávatorok- 
üjvidóki 130 km.-es szakaszon erős kanyarok, erő- 
sen omló, laza összetételű partok, szigetek, el- 
ágazások váltakoznak, melyek minduntalan el- 
fajulásokat okoznak és a hajózást időnként a mel- 
lékágakba szorítják. A jég a Drávatoroktól leléló 
rendszerint nehézség nélkül, idején takarodik el, 
jógdugulások általában véve nem következnek 
be, ezért az eddigi szabályozásnál már nem a jóg- 
dugulások meggátlása volt a főszempont (mint a 
budapest— drávatoroki szakaszon), hanem a hajó- 
zási és ármentesítósi érdekek kielégítése. 1895 
óta erre a szakaszra 5.857,251 K 22 f-t költöttek. 

Az újvidék— zimony— belgrádi 106 km.-es sza- 
kaszon, a Tisza betorkolása körüli részt kivéve, 
nagyobb hajózási akadályok nem voltak. A tisza- 
toroki szakaszt 1895— 1898-ban szabályozták 
1 .600,000 K költsbggel. A torkolatnál egy világító- 
torony is épült. A helyi jellegű javításokon kívül 
az újvidék — belgrádi szakaszon rendszeresebb 
szabályozást még nem végeztek. 

A belgrád— ómoldovai szakaszon a jobbpart 
már Szerbiához tartozik ós így itt rendszeres sza- 
bályozást csak úgy lehetett volua keresztülvinni, 
ha abban a szerb kormány is részt vett volna. 
Mivel azonban ez nem történt meg, e szakaszon 
a múltban semmiféle munkát sem végeztek, annál 
kevésbbé, mert a nagy vízmennyiség és az al- 
dunai szorulat visszaduzzasztása által előidézett 
csekély esés (km.-enként 4 — 5 cm.) a kellő hajó- 
zási mélységet nagyjában úgy is biztosítja. 

A drávatorok-ómoldovai 356 km. hosszú sza- 
kasz rendszeres szabályozására az 1908. XLIX. 
t.-c. 12,266.413 K-t engedélyezett. 

Az Al-D. szabályozása (1. a mellékelt térképet). 
A Moldova és Turn-Szeverin közti 114 km. hosszú 
D.-szakasz minden tekintetben rendkívül válto- 
zatos. 2 km. széles medret úgyszólván átmenet 
nélkül 200 m. keskeny szorulatok váltanak fel. 
A mélységek kisvíznél 50 cm. és 50 m. határok 
közt változtak. A másodpercenkénti vízsebességek 
50 cm.-től 5 ra.-ig növekedtek. A szélességek és 
mélységek, de különösen a hajóút irányának foly- 
tonos és hirtelen változása az Al-D.-án át való 
közlekedést igen veszélyessé és az év jelentékeny 
részében egészen lehetetlenné tette. Miután pedig 
a hatalmas D. folyam a keletet a nyugattal köti 
össze és így rendkívül fontos közlekedési vonalat 
képez : az al-D.-i zuhatagok hajózhatóvá tétele a 
leghatalmasabb imperátorok és a legzseniálisabb 
elmék becsvágyát alkotta. A Prigráda sziklapad 
mentén a szerb parton még most is megvannak 
a nyomai annak a nagyszabású csatornának, me- 
lyet a rómaiak 1 raján császár idejében a tm-n- 
szeverini hiresTrajánhíd éT^íti>jének,ApollodoríiS 
mesternek vezetése alatt megkezdték. A csatorna 
azonban befejezetlen maradt. 

A római világuralom után a népvándorlások 
korszaka következett, azután pedig a törökökkel 
vívott ádáz harcok gátolták meg ennek a nagy 
műnek a végrehajtását. Csak a harcokban eltol- 



Duna 



31 — 



Duna 



tött, nyugtalan századok elvonulása után merül- 
hetett ismét fel az Al-D. hajózhatóvá tétele. 
Széchenyi István gróf életének legfőbb céljává 
tette, hogy a Vaskapu-szabályozás kérdését dűlőre 
juttassa. Miután azonban 1830. a technika segéd- 
eszközei még elégtelenek voltak, Vásárhelyi Pál- 
lal együtt, ki a szabályozásra vonatkozólag az 
első terveket dolgozta ki, belátták, hogy a zuha- 
tagok rendezését későbbre kell halasztani. Ezért 
arra határozták el magukat, hogy a sziklafalakba 
való véséssel a D. mellett olyan közlekedést léte- 
sítenek, mely az alacsony vízállásoknál legalább 
a szárazon való szállítást lehetővé teszi. Ezt a 
maga nemében páratlan utat alkotójának emlé- 
kezetére Széchenyi-útnak nevezik. 

1871. a cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság 
Mac Alpin amerikai mérnököt bízta meg az al- 
D.-i zuhatagok tanulmányozásával és a megfelelő 
tervek kidolgozásával ; azonban ezeket a terveket 
sem hajtották végre. 

Az 1871 március 13. Londonban kötött nem- 
zetközi szerződés az al-D.-i zuhatagok szabályo- 
zására az illető parti államokat hívta fel és őket 
egyszersmind feljogosította, hogy a szabályozási 
költségekből származó terhek erejéig vámokat 
szedhessenek. 

E szerződés megkötése után az érdekelt parti 
államok 1873., nemzetközi bizottság néven, szak- 
férflakat küldtek a helyszínére, azzal az utasítás- 
sal, hogy a zuhatagok hajózhatóvá tételére alkal- 
mas tervezetet állapítsák meg. 

A tervek kidolgozása után tört ki az orosz- 
török háború, meljniek lezajlása után, 1878. tar- 
tották meg a berlini kongresszust, melynek hatá- 
rozmányai közt a L VIi. cikk a Vaskapu-szabá- 
lyozás végrehajtását Ausztria-Magyarországra 
bízza ós a monarchiát feljogosítja a londoni kon- 
gresszus VI. cikkében megszabott hajózási illeté- 
kek szedésére. 

Az 1878 július 13. aláírt békeszerződés meg- 
kötése előtt a monarchia júl. 8. Szerbiával egyez- 
ményt kötött, mely szerint Szerbia ugyan pénzzel 
nem járul hozzá a munkák költségeihez, hanem 
kötelezi magát a munkák érdekében a tőle telhető 
könnyítéseket nyújtani és a szerb partok szabad 
használatát megengedni. Ausztria és Magyar- 
ország között pedig az a megállapodás jött létre, 
hogy a munkák tényleges végrehajtását a ma- 
gyar kormány vállalja magára, azzal a kikötés- 
sel, hogy a hajódíjakat is Magyarország javára 
fogják- szedni. 

1883. a közmunka- és közlekedésügyi miniszter 
Wallandt Ernő orsz. középítési felügyelöt bízta 
meg a helyszíni felvételek végrehajtásával és a 
végleges tervek kidolgozásával. Ezek 1884. készül- 
tek el. Baross Gábor kereskedelemügyi minisz- 
ter a munkálatok végrehajtására egy múvezetó- 
séget szervezett, melynek élére Wallandt Ernő 
osztálytanácsost állította. A miniszter a munká- 
latok kivitelét Luther Hugó és a berlini disconto- 
társaságra, mint társvállalkozókra bízta. A vál- 
lalat műszaki ügyeinek vezetője az első 2 évben 
Hajdú Gyula, a további 7 éven át pedig Rupcic 
György volt. A munkák ünnepélyes megkezdése 
1890 szept. 15. történt meg, az osztrák, magyar 
ó8 szerb kormányok képviselőinek jelenlétében. 



Az összes munkákat 1898 szeptemberben fejez- 
ték be és a Vaskapu- csatornát a zuhatagok men- 
tén létesített többi csatornával együtt báró Dániel 
Ernő kereskedelemügyi miniszter 1898 október 
1. adta át a forgalomnak. 

A Vaskapu-zuhatag és a Vaskapu-csatorna. 
A Vaskapu-zuhatagot (Orsovától lefelé 10 km.-re) 
a Kárpátokat a Balkáni-hegységgel összekötő 
sziklaszírt alkotja, mely a D.-n keresztül húzó- 
dik. A sziklapadnak magasabb részei -|-3'0 m. 
magasságig is felérnek. A közlekedés az erős 
fenékgát (természetes duzzasztómű) okozta nagy 
bukás és örvénylés miatt rendkívüli nehézségek- 
kel járt ; -{-Ib m.-nél alacsonyabb vízállásnál a 
gőzhajóközlekedést teljesen be kellett szüntetni. 

B zuhatag igen nagy esése következtében a 
hajózás biztosítása céljából a létesített nyílt ha- 
józó-csatornát — a többi zuhatagon készített csa- 
tornáktól eltérően — gátak közé keUett fogni, 
hogy a csatorna vizét a D.-nak koncentrált esésű 
vízszinétól elkülönítsék. Ezért a Vaskapu-zuha- 
tagon keresztül, a szerb part mentén haladó csa- 
torna mindkét oldalán és párhuzamosan annak 
irányával két nagyméretű, ár\iz fölé érő gátat 
építettek. így sikerült a bukást hosszabb sza- 
kaszra osztani el. De még emellett is az új Vas- 
kapu-csatornában a sebességek olyan nagyok (kis 
víznél 3'70 m., árvíznél 5"0 m. körül másodper- 
cenként), hogy a hajók felhúzására mesterséges 
vontatóberendezést kellett létesíteni. 

A Vaskapu-csatorna építését 1890 aug.-ban 
kezdtek meg és nagyobbára szárazban, szivattyú- 
zás mellett dolgozva, 1898 okt. 1-én fejezték be ós 
adták át a csatornát a forgalomnak. Az Alduna 
egész szabályozása összesen 26.996,551 koronába 
került. 

A D. szabályozása Szerbiában, Bulgáriában 
és Romániában. Szerbia mentén a D. hegyek 
közt folyik, károkat nem igen okoz és így — mi- 
vel a Vaskapuszabályozást is Magyarország egye- 
dül hajtotta végre — Szerbia érdemleges szabá- 
lyozási munkát még nem végzett. 

A Vaskaputól lefelé, Bulgária és Románia men- 
tén, a D. bővizű, kis esésű és kis vízjátékú, nyu- 
godt, nagy folyam. Jégtorlódások nincsenek, a 
mérsékelt sebesség a partokat nem igen bántja. 
Ezért Bulgária és Románia területén a szabályo- 
zási munkák túlnyómólag csak a kisvízi hajóút 
javításából állnak. 

Romániában a D. gázlóinak kotrása, a hajózó- 
akadályok eltávolítása és a hajóút kitűzése céljá- 
ból a közlekedőutak igazgatóságának kebelében 
külön szolgálatot szerveztek. A kisvízi hajózás 
érdekében háromféle szolgálatot tartanak fenn : 
1. medertisztogatást; 2 gázlók kotrását; 3. a kis- 
vízi hajóút jelzését és megvilágítását. 

Legnehezebbek a xiszonyok a D.-nak a Fekete- 
tengerbe való betorkolásánál. Itt a folyam — a 
sebesség csökkenése folytán — a magával hozott 
iszapot lerakja és deltáját — torkolati ágait el- 
iszapolva és új ágakat mosva — folyton beljebb 
építi a tengerbe. A D.-íorkolatnak a hajózás ér- 
dekében való szabályozását az Európai D.-bizott- 
ság vezeti. A D. három torkolati ága közül a leg- 
északibb, a Kilia, kevéssé alkalmas a hajózásra. 
A középső Szulina-ágnak 5 m. vízmélységre való 



Duna — 3 2 — 

szabályozása 1902. lett készen. A hajózás túl- 
nyomólag ezen át bonyolíttatik le. A legdélibb, a 
Szt.-György-ágon a torkolatánál egy csupán 1*5 
m. vízmélységű zátony van és így ez szintén nem 
alkalmas a hajózásra. 

Irndatom. Regelmann, FlScheninhalt der Flussgebiete 
WUrttembergs, Stuttgart 1888 ; Schmid, Hydrologiscöe Un- 
tersuchangen an den ölTentl. PlUssen in Bayern, Mlinchen 
1884; Der Wasserbau an den öffentl. Plüssen im Königr. 
Bayern, v. d. k. obersten Baubehörde, u. o. 1888 ; Richter, 
Reisebericht Uber Flussbauten in Bayern, Leraberg 1889; 
Pasetti, Notizen über die Donau-Rsgulierung, Wien 1863 ; 
Mihalik, Entwurf zur Reg. d. Donau von Nussdorf bis 
Theben, Pest 1865 ; Bericht u. Antrage des von der Ko- 
mission f. d. Donauregulirung b. Wien ernannten Comités, 
Wien 1868 ; Ber chte d. Donauregulirungs-C>.mmission in 
Wien 1870, 1871, 1872 ; Beschreibung der Arbeiten der 
'Donauregulirung. V. d. Donaureg.-Comm., Wien 1873; Die 
Donauregulirung b. Wien, herausg. aus Aulass der Kr- 
öffnung V. d. Üonaureg -Comm., u. o. 1875 ; Wex G., Die 
Fortschritte d. Ausbildung des reg. Donaustromes, u. o. 
1880 ; Alex. F. Heksch, lUustrierter Führer auf der Donau 
von Regensburg bis Sulina, u. o. 1882 ; W. v. Engerth, 
Das Schwimmthor zur Absperrung des Wiener Donau- 
Kanals, u. o. 188* ; Lorenz-Liburnau, Die Donau, ihre Strö- 
mnngen und Ablagerungen, u. o. 1891 ; Schweiger-Lercben- 
feld, Die Douau, als Völkerweg, Schiffalirtsstrasse und 
Reiseroute, n. o. 1895 ; Reitter Ferenc, D.-szabályoüás 
Buda és Pest között, 1865 ; Hunfalvy János, A magyar bi- 
rodalom természeti viszonyainak leírása. Pest 1805, III. 
köt. ; A közm. és közi. m. kir. miniszternek jelentése a 
budapesti D.-rész szabályozása tárgyában, Budán 1871; 
Révy, A D. Budapesten, Budapest 1876 ; A magyaror- 
szági folyókon végrehajtott szab. muukák megvizsgálására 
behívott külföldi szakértők jelentése (magyar és francia), 
u. 0. 1879 ; Hieronymi K,, A budapesti D. -szakasz szabályo- 
zása, u. 0. 1880 ; Lanfranconi Enea, Középeurópa vízintai, 
kül. tek. a Dévény és Gönyö közötti vonalra, Pozsony 
1880 ; Ortvay Tivadar, Magyarország régi vízrajza, Buda- 
pest 1882, 2 köt. ; Stefanovic R. v. Vilovo, Ungarns Strom- 
regulierungen, 1883; Die Wasserbau-Angelegenheiten des 
Königreichs üngarn, v. d. k. ung. Ackerbauministerium, 
Budapest 1890 ; Actenstücke z. Reg. Der Stromschnellen d. 
Donau zwischen Moldava und Turn-Severin vom Donau- 
Vereine, 1880 ; Stenograflscher Bericht über die Discussion, 
betr. die Beseitigung d. Schi£f.-Hind. a. d. unt. Donau, 
Wien 1882 ; Gonda Béla, Az alD.-i Vaskapu és a többi ot- 
tani zuhatag szabályozása. Budapest 1893 ; Suppan, Schi£r- 
barkei 1 der Donau und ihrer Nebenflüsse, Berlin 1896 ; 
Leibbrand, Die obere Donau, u. o. 1896; Hensel, Die Donan 
von Kehlheim bis Passau als Grosschiffartsweg, u. o. 1899 ; 
Hoszpotzky, Die Wirkung der Eiseraen-Thor-Regulierungs- 
arbeiten vom Staudpunkte der Schiffahrt, u. o. 1899 ; Herbst, 
Fortschritte in der Ausbildung der Fahrrinne in der österr. 
Donau, u. o. 1900; Königl. ung. Schiffahrtsbehörde in Or- 
sóvá, Bericht über die bisherigen Ergebnisse des Schiffs- 
verkehrs am Eisernen Tor, u. o. 1902; Schafarzik Ferenc, 
Az aldunai Vaskapu-hegység geológiai viszonyainak és 
történetének rövid vázlata, Földt. Közlöny, XXXIII. köt. 
1903; A ra. kir. orsz. vízépítési igazgatóság jelentése az 
ország főbb folyóin végrehajtandó szabályozási munkálatok- 
ról, 1905 ; Különböző jelentések és tanulmányok a fdldmív. 
minisztérium vízüi^yi közleményeinek 1— XXX. köteteiben 
és vízrajzi osztályának jelentéseiben. 

A nemzetközi jogés politikaszempontjából. 

A vizi utak iránt egészséges érzékkel viseltető 
régi rómaiak korának letűntével, kiknek az Al- 
Dunán eszközölt nagyszabású technikai munká- 
lataiból emlékek és nyomok máig is fennmarad- 
tak, főképen a D. alsó részének sorsa a partjain 
tanyázó fólművelt népek kezébe került, kiktől a 
szabad forgalom követelményeit lépten-nyomon 
ki kellett küzdeni, különösen hadjárati sikerek 
nyomán, mire nézve példaképen elegendő az 
1718-iki passzarovici békekötést idézni. Másnemű 
akadályok uralkodtak a felső D.-n, hol a középkor 
azon felfogásának meggyökeresedéséből folyólag, 
mely a folyamhajózást is regálénak, illetőleg hű- 
béri birtokból folyó jogok tárgyának tekinté, 
számtalan s a hirhedt rajnai állapotokkal vete- 



Duna 

kedő vámszedés és egyéb terhelés bénította a ha- 
józást, A magyarországi folyamrészen a hajózás 
csak csekély terheléselmek volt alávetve, de egé- 
szen szabad itt sem volt. A D.-i hajózás szabadsá- 
gának követelményét legelőször már a rastadti 
kongresszuson (1798) hangoztatták a franciák, 
mindazonáltal a D. volt az utolsó európai nemzet- 
közi folyam, melyre a szabad hajózás elve alkal- 
mazást nyert. 

Kronológiai sorrendben haladva, felemlítésre 
méltó a monarchiánk ós Bajorország közt 1779. 
kötött s a D., Inn és Salzach közös használa- 
tát megállapító tescheni béke, melynek határoz- 
mányai 1816. megújíttattak. Az 1814-1^ párisi 
szerződés nyomán az 1815-iki bécsi kongresszus 
foglalkozott a szabad hajózás alapján a folyam- 
hajózás elveivel, de itt a D.-ra nézve nem határo- 
zott. Ez idő alatt Oroszország vetette meg lábát 
az Aldunán. 

181 2-ben a bukaresti béke Oroszország határául 
a Kilia-ágat jelölte meg, de már az 1826-iki aker- 
mani szerződésben megszerezte magának a Szu- 
lina-ágat, és három évvel utóbb a drinápolyi szer- 
ződésben a legdélibb, Szt.-György-ágat is. Ekképen 
urává lön a D. -deltának, legnagyobb hátrányára 
a hajózásnak, melyet egyfelől vámokkal és vesz- 
tegzárokkal bénított, másfelől azáltal hátráltatott, 
hogy a torkolatokat teljesen elhanyagolta. Csak 
írott malaszt maradt a monarchiánk és Oroszor- 
szág közt 1840. létrejött szerződés, mely Orosz- 
országot arra kötelezte, hogy a Szulina-torkolat el- 
iszaposodását meggátolja. A krimi háborút meg- 
előzőleg a monarchia és Bajorország közt is jött 
létre egy szerződés 1851., mely a kölcsönösség el- 
vének alapján a két fél vízi utain történő hajó- 
zást tetemes könnyítésekben részesíti. 

A krimi háború alatt a szövetkezett hatalmak 
Oroszországgal szemben a béke előfeltételeiül 
odaállított négy pontozatban az Aldunán való 
szabad hajózás követelményét és az Aldunának 
nemzetközi hatóság felügyelete alá helyezését kí- 
vánták. Az 1856 márc. 30-iki párisi szerződés 
Oroszországot a besszarábiai határrendezés által 
bevallottan a D.-i hajózás szabadságának bizton- 
sága érdekében D.-melléki területétől megfosztotta 
(XV^XIX. szakasz). A szerződő hatalmak meg- 
egyeznek abban, hogy jövőre a bécsi kongresszus 
elvei a D.-ra és torkolataira alkalmaztatni fognak 
és ezt közös garanciájuk alá veszik. A D.-i hajózás 
semmiféle, e szerződósben világosan ki nem feje- 
zett terhelésnek alá nem vethető. B határozmá- 
nyok kivitelére a szerződós két bizottság felállí- 
tását rendeli el. Az egyik az ú. n. európai bizott- 
ság (commission européenne — XVI. sz.) hét 
tagból,ugyanis monarchiánknak, továbbá Francia- 
országnak, Angliának, Poroszországnak, Orosz- 
országnak, Sardiniának és Törökországnak egy- 
egy delegáltjából áll ; feladata pedig kijelölni és 
végrehajtatni azon munkálatokat, melyek Izak- 
csától lefelé a D. -torkolatokban és a velük szom- 
szédos tengerrészekben szükségesek az iszap- 
nak és más akadályoknak eltávolítására. B mun- 
kálatok és intézkedések költségeinek fedezésére 
a bizottság tarifa szerinti illetékeket fog szedni 
és pedig, mint minden egyéb tekintetben, úgy 
ebben is a teljes egyenlőség alapján járva el min- 



Duna 



— 33 



Duna 



degyik nemzet hajóival szeniDen. A másik bizott- 
ság, az ú. n. parti állaynok bizottságai. parti bizott- 
ság (commission riveraine) álland monarchiánk- 
nak, Bajorországnak és Württembergnek egj^-egy 
delegáltjából, kikhez még a három D.-i fejedelem- 
ség által kinevezett s a porta által megerősített 
megbízottak járulnak ; feladata : 1. kidolgozni a 
hajózási és folyamrendészeti szabályzatokat ; 2. 
elhárítani mindennemű akadálji;, mely a bécsi 
kongresszus határozmányainak a D.-ra való al- 
kalmazását még gátolja, 3. elrendehii és vég- 
rehajtatni a szükséges munkálatokat a folyam 
egész mentén, 4. az európai bizottság feloszlása 
után a D. -torkolatok s a szomszédos tengerrészek 
hajózhatóságára felügj'ehii. 

Az európai bizottság nehéz feladatait a kezdet- 
ben kitűzött két évi határidő lefolyása alatt nem 
birván elvégezni, az 1865-iki galaci szerződés 
az európai bizottságot további öt évre fenntarlja, 
és különösen a Szulina-ágban eszközölt munká- 
latoknak végleges és állandó művekké való átala- 
kításával bizza meg. Szabályozza továbbá az euró- 
pai bizottíság végrehajtó hatalmát, illetőleg meg- 
határozza közegeit, a porta által kinevezett fő- 
közegek felügyelete alatt. 

Az 1871-iki ú. n. Pontusz-konferencia a márc. 13. 
Londonban kelt szerződésben az európai bizottsá- 
got további 12 évre fenntartotta (FV. sz.), a Vas- 
kapu és a zuhatagok parti államai részére, kik ez 
akadályok elhárítása iránt a közelebbi megegye- 
zést maguknak tartották fenn, elismert egy, a 
munkálatok költségeinek törlesztésére szolgáló 
ideiglenes illetékszedósi jogot (VI. sz.), és az euró- 
pai bizottság munkálatainak és intézeteinek sem- 
legességét megerősítette (VE. sz.). Az 1878-iki 
berlini kongresszuson Oroszországnak sikerült 
visszaszereznie ugyanazon besszarábiai terület- 
részt, melyet tőle az 18ő6-iki párisi kongresszus 
elvett, ellenben a D.-deltát Románia kapta meg. Az 
1878 júl. 13-iki berlini szerződés a D.-t illetőleg 
■következőleg intézkedett : Az összes várak és erődí- 
tések, melyek a folyam mentén a Vaskaputól a tor- 
kolatokig fennállanak, földig lerombolandók és 
ilyeneknek újból emelése, valamint ott hadi ha- 
jóknak járni tilos (LII. sz.) ; az európai D.-bizott- 
ság, melyben Románia is képviselve lesz, összes 
jogaival és kötelezettségeivel fenntartatik és mű- 
ködését ezentúl már nemcsak Izakcsáig, hanem 
Galacig fogja a földterületi hatóságtól teljesen 
függetlenül gyakorohii(Lin. sz.). A későbbi sok vi- 
tának kútforrását képező LV. sz. pedig meghagj'ja, 
hogy a Vaskaputól Galacig való hajózás, folyam- 
rendőrség és folyamfelügyelet szabályzatait a part- 
melléki áUamok küldötteinek hozzájárulásával az 
európai bizottság dolgozza ki és hozza összhang- 
zásba azokkal, melyek a Galactól lefelé eső fo- 
lyamrészre már kibocsáttattak, vagy ezentúl fog- 
nak kibocsáttatni. Végül az LVII. szakaszban a 
Vaskapunál és zuhatagoknál létező hajózási aka- 
dályok elhárítására szükséges munkálatok végre- 
hajtása Ausztria-Magyarországra bizatik. 

A berlini szerződésnek itt felsorolt határozmá- 
nyai folytán az 1881 máj. 28-iki galaci pótszerző- 
désben az európai bizottság intézménye megszi- 
lárdul, szervezete tágul, állása a területi ha- 
íalomtól teljesen függetlenné válik (a főtiszt- 

lUmi Sayy Lexihma. VT: köL 



viselőket is már a bizottság nevezi ki és fizeti, s 
azok a bizottság nevében hozzák ítéleteiket). Itt éri 
el az európai bizottság nagyjában azon jogi hely- 
zetet és szervezetet, mellyel napjainkig is fennáll. 
A berlini szerződés LV. szakaszának tí\itele cél- 
jából az európai bizottság tanulmányozó bizott- 
mánjt küldött ki Németország, Ausztria-Magyar- 
ország és Oroszország meghatalmazottjaiból. Ez 
szabályzati tervezetet dolgozott ki, melyben végre- 
hüjtó hatalommal bíró vegyes bizottságot terve- 
zett Bulgária, Románia, Szerbia és Ausztria- 
Magyarország egy-egy delegáltjából, kiknek leg- 
utóbbika elnököl és dönt a szavazatok egyenlő 
megoszlása esetében. E javaslat feletti tsaiácsko- 
zás sok nehézség után 1882 jún. 2. eredményte- 
lenül végződött. 

1883 márc. 10. jött azután létre a londoni szer- 
ződés. Ez kiterjeszti az európai bizottság hatás- 
körét Brailáig. Meghosszabbítja a bizottság fenn- 
állását 1883 ápr. 24-től számítandó 21 évre és 
megszabja, hogy ezen időszak leteltével fenn- 
állása hallgatagon meghosszabbítható három- 
három évi-e, de a szerződő felek mindegyike bár- 
mely ilyen három évi időszak letelte előtt egy év- 
vel kijelentheti abbeli szándékát, hog>' a bizottság 
szervezetében vagy felhatalmazásában módosítá- 
sokat kivan proponálni. A bizottság nem fog va- 
lóságos ellenőrzést gyakorolni a Kilia-ág azon ré- 
szei (elágazódásai) felett, melyeknek mindkét 
partja ezen ág parti államainak egj'ikéhez tarto- 
zik. A Kilia-ág azon részére, mely egyszerre 
orosz és román területen halad, az Aldunán fenn- 
álló rendszer egyöntetűségének biztosítása céljá- 
ból a Szulina-ágban érvényes szabályzatok fognak 
alkalmaztatni, még pedig az európai bizottság 
orosz és román delegáltjának felügyelete alatt. 
Azon esetben, ha Oroszország vagy Románia akár 
a vegyes ágban, akár a csak hozzájuk tartozó 
partok közt munkálatokat kívánna eszközölni, a 
munkálatok tervezetei az európai bizottság tudo- 
mására hozandók, kizárólag azon célra, hogy kon- 
statáltassék, miszerint azok a többi ágak hajózha- 
tóságának állapotát nem csorbítják. Ha e körül 
véleménykülönbségek támadnának, ezen esetek 
közvetlenül a hatalmak elé fognak terjesztetni. 
Semmiféle megszoritás nem gátolja Oroszor- 
szág azon jogát, hogy az általa eszközölt munká- 
latok költségeinek fedezésére illetéket szedhessen, 
mindazonáltal a Szulina- és Kilia-ágban történő 
hajózás kölcsönös érdekeinek oltalmazása céljából 
az orosz kormány az e tárgyban való megegyezés 
biztosítása végett értesítendi az európai bizott- 
ságban képviselt kormányokat azon illetéki sza- 
bályzatokról, melyeknek behozását hasznosnak 
találja. Az európai bizottság által Szerbia és Bul- 
gária meghatalmazottjainak hozzájárulásával ki- 
dolgozott és 1882 június 2. kelt hajózási folyam- 
rendészeti és felügyeleti szabályzat elfogadtatik 
azon alakjában, melyben a szerződéshez csatolva 
van, és a D.-nak a Vaskapu és Braila közti részére 
alkalmazhatónak jelentetik ki. Már pedig e szabály- 
zatban ott van a végrehajtó hatalommal biró ve- 
gyes bizottság, melyben Ausztria-Magyarország, 
Bulgária, Románia és Szerbia egy-egy delegált 
által képviseltetik s az elnöklés Ausztria-Magyar- 
ország delegáltját illeti. A vegyes bizottságán 



Duna — M — 

ezeken kívül az európai bizottságnak egy tagja 
szintén részt vesz a hatalmak alfabetikus sor- 
rendje alapján váltakozva hat havonkint, de a 
vegyes bizottságban máris képviselt államokat e 
sorrend nem érheti. 

A londoni szerződés a maga egészében nem lé- 
pett életbe, de az európai bizottság jelenleg is mű- 
ködik, azonban teljesen a korábbi hatalmi körrel. 
Egyedül Oroszország érte el a londoni szerződés 
által, amit elérni kivánt. 

Az 1879. VIII. t.-cikkbe Iktatott berlini szerző- 
dés alapján Magyarország óriási pónzáldozatok- 
kal végrehajtotta a Vaskapu-szabályozás mun- 
kálatait (1888. XLVL, 1892. XXXII. és 1895. 
.XVI. t.-eikkek) s a londoni szerződés VI. és 
a berlini szerződés LVII. cikkeire való tekin- 
tettel a m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1899 
júl. 12. 47081. IV. 8z. a. (1899. R. T. II. 197.) ren- 
deletet adott ki, amellyel szervezte a m. kir. al- 
dunai hajózási hatóságot, a D.-nak Moldova és 
Tum-Szeverin közti szakaszán a hajókalauz-szol- 
gálatot s megszabta az ezen szakaszon közlekedő 
hajók és az azokon vitt árúk után járó hajózási, 
vontatási és kalauzdíj tarifáját. Ezt a szabályza- 
tot különösen osztrák részről s általában a nzkji 
irodalomban erős, de jogosulatlan kritika tár- 
gyává tették, mert ez állítólag sokkal kedve- 
zőbb helyzetet teremtett a magyar hajózásnak, 
mint a külföldi hatalmak hajózásának. 

Meg kell még jegyezni, hogy a kölcsönös ke- 
reskedelmi és forgalmi viszonyoknak Ausztriával 
való szabályozása tárgyában 1907 okt. 8. kö- 
tött és az 1908. XII. t.-cikkbe iktatott szerződés 
VIII. cikke értelmében mindazon ügyek, melyek 
oly folyók hajózására vonatkoznak, amelyekre a 
bécsi kongresszusi okmány s az 1857-iki Duna- 
hajózási okmány határozmányai alkalmaztatnak, 
amennyiben ez ügyek a harmadik államhoz való 
viszonyt illetik, a közös külügyminiszter ügy- 
körébe tartoznak. ^ 

Irodalom. Wurm, Vier Briefe Uber die freie Donauschif- 
fahrt, 1855 ; Drei oesterreichische Denkschriften über die 
Donanschiffahrtsakte vom 7. Nov. 1857, 1858 ; Carathéodory, 
Du droit international concernant les grands cours d'eaa, 
1861 és Das Stromgebietsrecht und die Internationale Fluss- 
schifffahrt, 1886, Holtzendorff, Handbuch des Völkerrechts II. ; 
Urí?iano Valérián, L'Autriche-Hongrie et la Roumanie dans 
la question du Danube, 1882 ; Léon de Thier, La question de 
la libre navigation des fleuves. Le Danube, 1882; Bernhard 
Singer, Die Donaufrage, 1882; H. P. Qeffcken, La question 
du Danube, 1883; Félix Dahn, Eine Lanze fttr RumSnien, 
1883 ; Holtzendorff, Rumaniens Uferrechte an der Donau, 
1883; Catellani. La navigazione fluviale et la questione del 
Danubio secondo 11 diritto delle genti, 1883 ; Jeilinek, Oes- 
terreich-Ungarn und die Donaufrage, 1884 és több kisebb 
cikk a folyóiratokban. (Legkimerítöbb monográfiája a kér- 
désnek a magyar irodalomban van, Lers Vilmos : A Duna 
folyóra vonatkozó nemzetközi jogállapot 1891). Millet P. D., 
The Danube, New York 1892 ; Bittel, Über d. Plussschif- 
fahrtsrecht der Donaumttndungen, 1899; Saint-Clair, Le 
Danube, 1899 ; Sturdza, Recneil de documents relatifs á la 
liberté de navigation du Danube, 1904; Radn, Die Donau- 
schiffahrt in Ihrer völkerrechtlichen Entwickelung, 1909 ; 
Sturdza, La question des portes de fer et des cataractes 
du Danube, 1899 ; Ghica, Les droits de péages aux Portes 
de fer, 1899 ; Cantille, La question des taxes de péage 
aux Portes de fer, 1900. 

Duna biztosító társaság, 1867. alakult Bécs- 
ben. Magj'arországi igazgatósága Budapesten 
van, saját palotájában. A társaság részvénytőkéje 
3 millió K. Biztosít tűz, jég, betöréses lopás, szál- 
lítmányi- és üvegkárok ellen, továbbá műveli az 



Dunacsún 

összes életbiztosítási ágakat. Kezességi tőkéi 1911 
végén 50.835,614 K; díjtartalékai: 39.921,69a 
K. Biztosítási összegállományai: életbiztosítás 
165.609,204 K, tűz 4,314.312,000 K, szállítmány 
327.335,998 K, jég 48.381,000 K, üveg 5.775,000 
korona, a betöréses lopás elleni biztosítás összege 
299.34-2,000 K. 

Duna Budapesti Evezős Egylet. Egyike ré- 
gibb evezős egyleteinknek, 1895. alakult. Csónak- 
háza a III. kerületi óbudai rakparton van. Tagjai- 
nak száma 1911. a következő volt : alapítók 41, 
rendes tagok 122. Csónakállománya 4 drb nyolc- 
evezős, 8 drb négyevezős, 2 drb kétevezős, 6 drb 
párevezös, 5 drb palánkos skiff, 3 drb verseny- 
skififés egy vitorlás gig. Tiszta vagyona 23,699'77 
K. Az egyesület 17 évi fennállása óta 31 jelenté- 
keny győzelmet aratott. A nyert versenydíjainak 
száma 20, míg vándordíj as győzelmeiről kilenc 
díszoklevelet őriz. 

Duna, kártyaműszó, 1. Banda. 

Duna-Adony, község, 1. Adony. 

Dunaalmás, nagyk. Komárom vní.tatai j.-ban 
a Duna partján, (i9io) 1011 magyar lak. ; hitel- 
szövetkezet, vasúti és gözhajóállomás, postahiva- 
tal ; u. t. Neszmély. Ref. templomának alapja és 
egy része csúcsíves stílusban épült ; hajdan a ben- 
céseké volt és már Istvánfíy említi a barátok ko- 
lostorával együtt, mely akkor már romokban he- 
vert. A zsitvatoroki békét e kolostor romjai közt 
írták alá. Határában nagy kőbányák vannak, me^ 
lyeknek anyagából a komáromi várat építették 
fel. Kőfaragó-telep. 1848-ban Klapka serege itt 
ütközött meg a császáriakkal, ^ 

Duna-bizottság, 1. Duna. 

Dunabogdány, nagyk. a szentendrei Dunaág 
jobb partján, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. pomázi 
j.-ban, (1910) 3352 német és magyar lak., gözhajó- 
és postaállomással, telefonhivatallal, takarék- 
pénztárral. Régi község, melynek a török uralom 
alatt megfogyott lakosságát német telepesekkel 
szaporították ; D. abban az időben gr. Zichy-féle 
birtok volt s az óbudai uradalomhoz tartozott, 
mellyel később a kir. korona birtokába ment át, 
ahová most is tartozik. D. észak felé aláereszkedő 
lejtőn igen csinosan fekszik ; lakói szőUő- és gyü- 
mölcstenyésztéssel és főleg kőbányászattal foglal- 
koznak. A községtől déh-e magánosan emelkedő 
harangalakú Csódi hegyen (280 m.) számos óriási 
kőbányában fejtik a kitűnő andezitet, mely rend- 
kívül szép táblás elválása által tűnik ki ; innen 
az egész anyagot Budapestre szállítják, melynek 
sok utcája D.-i andezittal van burkolva. D. hatá- 
rában római hídfő (Bolhavár), castrum és Várad- 
puszta rommaradványai láthatók. V. ö. Koch An- 
tal, A Dunai trachitcsoport jobbparti részének 
földtani leírása (1877. M. Tud. Akad. kiad.). 

Dunabökény (azelőtt: Bács-Bukin), nagyk. 
Bács-Bodrog vm. palánkai j.-ban, (i9io) 3629 német 
és magyar lak., gőzhajóállomás, postahivatal ; u.t. 
Bácstóváros. 

Dunacséb, nagyk. Bács-Bodrog vm. palánkai 
j.-ban, (1910) 2571 német, tót és magyar lak. ; 
posta- és táviróhivatal. 

Dunacsún, kisk. Mosón vm. rajkai j.-ban, (i9io) . 
679 horvát, német és magyar lak. ; u. p. és u. t. 
Rajka. 



Dunadombó 



35 



Dunagőzhajózási társaságr 



Dunadombó (azelőtt : Dvbovácz), nagyk. Te- 
mes vm. kubini j.-ban, (i9io) 1494 szerb és oláh 
lak. ; u. p. és u. t. Dellblát. Egykor Dombó volt a 
neve ; várerödltvény maradványai vannak. 

Dtma-drávai vasút, 1. Magyar kir. állam- 
vasutak. 

Duna-Dráva-közi nyelvjárások, 1. Dunán- 
túli nyelvjárások és Alföldi nyelvjárások. 

Duna-Dráva közti Alpok, 1. Dunántúli Alpok. 

Dunaegyháza, nagyk. Pest-PiUs-Solt-Klskun 
vm. dimavecsei j.-ban, (i9io) 2127 tót és magyar 
lak. ; hitelszövetkezet, vasúti állomás, posta- és 
táviróhivatal. 

Duna-Elbe-csatoma. Az 1901. évi osztrák 
csatorna-törvényben bentfoglaltattk a Dmiának 
az Élbe folyóval való összeköttetése is. Ezt olyan 
módon szándékoznak elérni, hogy a fenti törvény- 
ben szintén biztosított Duna- Odera-csatorna kö- 
zépső szakaszáról, Prerau-tól egy oldalcsatomát 
vezetnek az Bibe felső szakaszán fekvő Jaroméf 
városig és az Elbét Jaroméf-töl lefelé a Moldva- 
torkolatig (Melnikig) csatornázzák (1. Folyók csa- 
tomázása). Melniktől lefelé Aussigig a csator- 
názás már készen van. A Prerau-Jaroméfi össze- 
köttetést azonban a nagy terepnehézségek és költ- 
ségek miatt egyelőre elodázták. 

Dunaföldvár, nagyk. a Duna jobbpartján. Tolna 
vm. D.-i j.-ban, (i9io) 12,069 magyar lak., a járási 
szolgabírói hivatal székhelye, van járásbírósága, 
telekkönyvi hatósággal, adóhivatala, közjegyzö- 
sége, Szt.-Ferenc-rendi szerzetháza ; húsfogyasz- 
tási és tej értékesítő szövetkezet, téglagyár rész- 
vénytársaság, 3 takarékpénztára, népbankja, vas- 
úti és gözhajóállomása, posta- és táviróhivatala, 
telefonállomása. D. feje azon uradalomnak, mely 
a budapesti tudományegyetemé. Lakói fóldmíve- 
lést, ipart, gyiimölcstenyésztést s halászatot űznek. 
Jelentékeny a borkereskedés és szöllőkivitel is. 
Az itteni Benedek-rendi (Szt. Ilonáról címzett) 
apátságot n. Béla király Anamatia római őr- 
állomás helyén alapította. A kolostor közvetle- 
nül az esztergomi érsek hatósága alá rendelte- 
tett. 1119-ben Imre király a bencéseknek ado- 
mányozta D.-t, akik azt 1494-ig bírták. 1499-ben 
ÍI. Ulászló király Péter kalocsai érseknek adomá- 
nyozta az apátságot ; a török uralom idején el- 
pusztult és a császáriak által erődül használt rom- 
jait Rákóczi hadvezére, Bottyán 1705. hiába os- 
tromolta, mig végre a császári hadsereg onnan 
kivonatván, a kurucok által elfoglaltatott. Az 
Hóna-apátsági templom helyébe br. Mednyánszky 
László esztergomi kanonok és D.-i apát 1725. új 
templomot építtetett ; ugyanő mint tulajdonos a 
várost többrendbeli szabadalommal ruházta fel, 
melyeket utódja, József hcsszeni őrgróf és apát is 
megerősített. Mária Terézia 1769-ben az apátság 
fekvő birtokait a nagyszombati egyetemnek ado- 
mányozta s így korültek azok a budapesti egye- 
tem birtokába. Az apátság fenmaradt csonkator- 
nyát 1903. lebontották. D. határa 11,683 ha. V.ö. 
Gziráky Gy., A D.-i vár ostroma és bevétele 1705. 

DunagáloB (azelőtt: Glozsán), nagyk. Bács- 
Bodrog vm. újvidéki j.-ban, (i9io) 2709 tót lak. ; 
vasúti állomás, posta- ós táviróhivatal. 

Dunagárdony (azelőtt : Gardinovcze), nagyk. 
Bács- Bodrog vm. tit«li j.-ban, (1910) 1567 szerb és 



magj'ar lak.; vasúti állomás, postaügynökség, 
táviróhivatal. 

Dunagőzhajózási társaság (I. cs. és kir. szab. 
D.). 1828 ápr. 11. kaptak Andrews és Prichard an- 
gol hajóépítők kizárólagos szabadalmat az osztrák 
tartományokban javított rendszerű gőzhajóikkal 
való hajózhatásra, amelynek alapján részvény- 
társaság alapítását tervezték 200 darab 500 Mos 
részvénynyel. A részvénytársaság bécsi székhely- 
lyel megalakult s 1830 szept. 1. 15 évre kizáróla- 
gos szabadalmat kapott Ausztriára, 1831 ápr. 22. 
pedig a magyar korona tartományaira is, a fent- 
nevezettekkel pedig gép- és hajórendszerük sza- 
badalmának átengedése iránt megegyezett. Az 
első gőzhajó, a «Pranz I.» 1830 szept. 4. tette meg 
első próbaútját a Dunán Bécsből Budapestre 14 
óra 15 perc alatt. A következő évben e gőzös az 
Al-Dunára Moldováig is lement, közben Bécstől 
Budapestre és Zimonyba tett utakat. A kezdet 
ezen szerény keretén Széchenji István gróf ér- 
deklődő közbelépése kezdette meg a bővítést; 1832 
jan. 7. a társulathoz intézett levelében azt veti fel, 
hogy több hajót kellene beszerezni és a szabadal- 
mat 50 vagy 99 évre kieszközölni ; sürgetésére 
számos magyar főúr t<)megesen vásárolt részvé- 
nyeket. Másfelől mint királyi biztos a hajózás út- 
jának egyengetésén, az al-dunai szabályozási mun- 
kálatok előkészítésén fáradozott. Ösztönzésére a 
(cFranz I.» a Tiszát is felkereste 1833 szept. 1.; 
ö maga ment azzal Törökbecséig. Még ebben 
az évben a második gőzös, a «Duna» (később 
öArgó^>-ra keresztelték) elkészült s a Tiszán Sze- 
gedig ment és a Szávában is megfordult. 1834. a 
harmadik gőzös,«Pannonia» is elkészült s ebben az 
évben az al-dunai zuhatagokon és a Vaskapun ke- 
resztül az első kísérleti utat tették. Az «Argó» 
egész Galacig lement ; ebben az évben egy ten- 
geri gőzöst is szereztek be s azzal Odesszáig és 
Konstantinápolyig kezdtek közlekedni. 1835-ben a 
társulat az óbudai szigetet a hajók téli kikötője és 
hajóépítő-telep s műhelyek berendezése céljából 
megszerezte. Az első forgalmi kimutatás 1835-ről 
maradt fenn, e szerint volt a társulatnak 735,000 
frt részvénytőkéje, 1 tengeri és 5 folyami gőzöse 
(1 építés alatt) összesen 296 lóerővel ; szállítottak 
17,727 utast, 2158 tonna árút, fizettek a részvé- 
nyek után 2*5*»/o osztalékot. 

A tengeri hajójáratokat a társaság 1844. meg- 
szüntette, hajóit és berendezéseit az osztrák Lloyd- 
nak adván át 560.000 írtért. Egyidejűleg azonban 
megkezdette a vontatásra alkalmas áruszállítóha- 
jók építését. 1845-ben 4.200,000 fitnyl részvény- 
tőkéje, 32 gőzöse 2442 lóerővel, 47 uszályhajója 
volt, 349,875 utast, 57,735 tonna árut szállított. 
Forgalma mindinkább fejlődött s a vállalat békés 
gyarapodásnak örvendhetett időközben meghosz- 
szabbított kizárólagos szabadalmának védelme 
alatt. 1853-ban megszerezte a pécsi kőszénbányá- 
kat 1761 hektárnyi területtel, melyeket szárnyvas- 
utakkal kötött később össze a mohács-pécsi vas- 
úttal, melyet szintén ő épített s ma is az ő tulaj- 
dona. Az 1856. évi párisi szerződés, illetve az 1857. 
évi Duna-hajózási okmány azonban a hajózás te- 
rén minden kizárólagos szabadalmat megszüntet- 
vén, csakhamar nyilvánulni kezdett a Duna ma- 
gyar szakaszán a verseny már az ötvenes évek 



Dunaharaszti 



36 — 



Dunajánosháza 



végén. Ettől kezdve a társaság már nem egyedüli, 
do mindig a legnagyobb a magyar vizeken hajózó 
vállalatok között, sőt az egész Dmián és a konti- 
nensen is. Üzeme kiterjed a Dunán Regensbm'g- 
tól a torkolatig, sőt a Fekete-tengeren át Odesz- 
száig és Batumig ; a Tiszán Szolnoktól, a Dráván 
Légrádtól, a Száván Sziszektől, a Begán Temes- 
vártól, e vizek egész hosszában 4267 kin.-nyi út- 
vonalon közlekednek hajói. Az 1910 évi záró ki- 
mutatás szerint van a társaságnak összesen 135 
gőzhajója 58,940 indic. lóerővel, 856 árúszállító vas 
uszályhajója mintegy 494,000 t.-nyi hordképesség- 
gel ; 246 állomást tartott fenn, 134 állandó rendes 
ügynökséggel; szállított 2.149,249 utast és 2 mil- 
lió 265,020 tonna különféle árút. 

Dunaharaszti, nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun 
vm. ráczkevel j.-ban az elzárt soroksári Dunaág 
mellett, (i9io) 3836 német és magyar lak. ; vasúti 
állomás, posta és telefon. A budapestiek nyaraló- 
telepe ; park-szanatórium. 

Dunahidas, kisk. Pozsony vm.somorjai j.-ban, 
(1910) 1155 német és magyar lak.; postaügynök- 
ség ; u. t. Bberhárd. 

Dunai Andezit-hegység (eddig Trachit-hegy- 
ségnek nevezték), geológiai elnevezése azon ki- 
terjedt hegységnek, mely a Duna visegrádi szo- 
rosának mindkét pontján emelkedik s a Magyar 
Középhegység (1. o.) középpontját képezi. A geo- 
gráfiai felosztás ezen hegységben két csoportot kü- 
lönböztet meg, ú. m. : a balparton a Börzsönyi- 
hegységet (1. o.), a jobbparton a Pilis-hegységet (1. 
o.) ; geológiai szerkezetük s eredetük szerint azon- 
ban a két hegycsoport egybe tartozik. Uralkodó 
kőzete a mai petrográfla világításában andezit. 
V. ö. Koch Antal, A dunai trachitcsoport jobbparti 
részének földtani leírása (Budapest 1877) ; Szabó 
József, Jelentós a dunai trachitcsoport balparti 
részébe tett kirándulásokról (Földtani Közlöny, 
1872. 151-157). 

Dunai fejedelemségek, Moldva és Oláhország 
egykori neve, most Románia. 

Dunai galóca (Salmo hucho L.), 1. Galóca. 

Dunai hajóhadak. A rómaiak pannóniai hatá- 
raik védelmére a Dunán állandó hajóhadat tar- 
tottak. Első királyaink ideje óta szintén van 
nyoma, hogy a Dunán hajók és hajósok védelemre 
szolgáltak. Leginkább a Felső- és Alsó-Dunánál s 
főkép a török háborúkban teljesítettek jó szolgá- 
latot (Galambóczm, 1428, Nándorfehérvár m. 1456, 
Buda visszavételénél 1686 stb). Mátyás király az 
első, aki e hadaknak állandó szervezetet adott. A 
mohácsi vész után a dunai hajóhad a bécsi had- 
vezetés alá került. A török kiütése után a hajó- 
had az Alsó-Duna és a határok őrizetére szorítko- 
zott (1. Csajkások kerülete). V. ö. Szentkláray 
Jenő, A D. története (1886). 

Dunai kerület (Donaukreis), kerület Würt- 
temberg királyságban Hohenzollem, Baden, a 
Bodeni-tó és Bajorország közt, 6264 km^ terület- 
M, (1910) 69,216 lak. Népsűrűsége egy km^-en 110. 
B.-i része a Neckar-vidékéhez és a Rauhe Albhoz 
tartozik, déli része pedig a Boden-tóhoz vezető 
lejtőn fekszik. A Duna és mellékvizei : a Riss, 
Roth, lUer, a Lauter és Blau öntözik. Területéből 
49''/o szántóföld és kert, 200/0 rét és legelő, 250/0 
erdő. Az állat-,különösen marhatenyésztés virágzó. 



Fővárosa Ulm. Járásai : Biberach (502 km^), Blau- 
beuren (370 km^), Ehingen (405 km^), Geislingen 
(393 km^), Göppingen (264 km^), Kirchheim (208 
km2), Laupheim (330 km^), Leutkirch (463 km"), 
Münsingen (552 km«), Ravensburg (446 km"), 
Riedlingen (429 km*), Saulgau (389 km'^), Tett- 
nang (274 km"), Ulm (415 km«), Waldsee (470 km«) 
és Wangen (354 km*). 

Duna-ipoly völgyi h. é. vasút. Rendes nyom- 
távú, gőzüzemű vasút. Fővonala Vácztól Drégely- 
palánkig, szárnyvonala Diósjenőtől Romhányig 
terjed. Megnyílt 1909 júl. 11. (1907. XLIII. t.-c). 
Üzleti hossza 64-8 km. Építési tőkéje 5.962,000 
K. A Máv. üzemében van. 

Dunaiszky, 1. László, szobrász, szül. Pesten 
1822., megh. u. o. 1904 júl. 3. ; íia D. Lőrinc szob- 
rásznak. Első kiképzését atyjától nyerte, 1848-ban 
a müncheni akadémiába ment s itt Schwanthaler 
tanár vezetése alatt folytatta tanulmányait. Ez- 
után még Bécsben töltött néhány évet, ahonnan 
Olaszországba tett egy nagyobb kirándulást és 
1863. végleg visszatért hazájába, D. leginkább 
képmások készítésével foglalkozott. Korai müvei : 
HoUy János költő emlékszobra Jókon (1854) ; 
Katona József szobra Kecskeméten; Lendvay 
Márton szobra a budapesti Nemzeti Színházban 
(1860). Erdei nimfájával. Keresztelő Szt. Jánosá- 
val (márványból) és a Tavasszal (márványból) az 
1871-iki londoni világkiállításon kitüntetést nyert. 
Szobrai közül fölemlítjük gr. Széchenyi István, 
Deák Ferenc, Liszt Ferenc, Szentpéteri, Erkel 
Ferenc, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Jókainé stb. 
képmásait. Élete alkonyán, 1901. még egyszer 
a nyilvánosság elé lépett : részt vett az Erzsébet 
emlékmű-pályázaton s ott díjat is nyert. Munkái 
a század első felének klasszicizáló irányát tük- 
rözik, 

2. D. Lőrinc, szobrász, szül. Libetbányán 1784 
júl. 15., megh. 1833 febr. 5. A kőfaragást először 
Beszterczebányán tanulta, később Físcher és Zau- 
ner vezetése alatt a bécsi képzőművészeti aka- 
démián tökéletesítette magát, hol jutalmat is nyert 
1807. Művészetét előbb Nyitrán, majd Pozsonyban 
gyakorolta, míg végre 1809. Pestre telepedett, 
hol aztán haláláig dolgozott. Több emlékkövön 
kívül nevezetesebb művei : hat élőnagyságú szent- 
szobor a kecskeméti kálváriához, oltár négy kép- 
szoborral a hontvármegyei szobi templomban s 
Krisztus feszülete a pécsi régibb Szt. Leopold- 
templomban. Mintázta I. Ferenc király, József 
nádor, Ferdinánd főherceg, Alvinczy és br. 
Kray tábornokok mellszobrát s készített oltárt és 
szószéket, faragványokkal dúsan díszítve, a mező- 
berényi templom számára stb. V. ö. Kunits, To- 
pogr. Beschreibung d. Kgr. Ungarn (Pest 1824, 
I. köt. 133—135. 1.) ; Művészet (1908, 341—345. 1.). 

Dunai tartomáíiy (törökül : Tuna-vilajet), egy- 
kori török vilajet, amely a mai Bolgárországból 
és Dobrudzsából állott. 

Dunai Trachit-hegység, 1. Dunai Andezit- 
hévség. 

Dunai tudós társaság, 1. Sodalitas Littera- 
ria Danubiana. 

Dnnajánosháza, kisk. Pozsony vm. pozsonyi 
j.-ban, (1910) 193 magyar lakossal; u, p. ós u. t. 
Szencz. 



Dunajecz 



— 37 — 



Dunamelléki ref. egyházkerület 



Dunajecz (Donajecz), a Poprádon kívül hazánk 
egyetlen folyója, mely nem a Dunába s így a 
Fekete-tengerbe, hanem a Visztulába, tehát a 
Keleti-tengerbe önti vizét. A D. két forráspatakból 
ered : a Fekete-D. (Carny D.) Árva vmegye és Gra- 
licia határán, de már az utóbbi területén, a liptói 
mészhavasok Volovecz csúcsától K.-re ered s E.-nak, 
majd ÉK.-nek tartva, Nowytargnál egj-esül a Za- 
kopanétól D.-re, a Galíciai Tátra E.-i oldalán, a Li- 
lijo-we-hágó alatt eredó fehér D.-cd (Bialy D). Az 
Egyesült D. eleintén K.-i irányt követ, majd fel- 
véve a Bialka vizét (1. o.), DK.-nek fordul s innen 
kezdve Szepes vármegye és Galícia közt a határt 
jelöli. Völgye, melynek szépségét Nedecz és Csor- 
sztjTi Várai emelik, mind szebbé váUk s az a 
szakasza, ahol a folyó óriási kanyargásokkal a 
Pieníneken vagy Pienín-hegységen Q. o.) áttör, 
méltán országos hímek örvend. A D. a Vörös klas- 
tromnál (l.o.) éri el a Pienineket, aholagorálok 
keskeny, kivájt fatörzsekből készített primitív ladi- 
kokon várják az érkező utazót. A vízi út innen 
Szcsavnicáig a legszebbek közé tartozik, melyeket 
hazánkban élvezhetni. A D. keskeny, merészen ka- 
nyargó szorosának természeti szépségei bámu- 
latra ragadnak, ép úgy mint a ladikot kormányzó 
gorálok ügyessége, kik nagy merészséggel segítik 
át törékeny ladikjukat a D. rohamos s zúgó sel- 
lőin. A D. szorosának legkiválóbb pontjai a Grab- 
sica nevű kőszikla, a Facimiech sziklaszorulata,a 
hatalmas Sólyomkő (Szokolica), a nagy átjáratok, 
3k Cukorsüveg (Hlava cukra), a Szadelko csúcsa s 
a Visszhangszikla ÍHukova Szkala) ; az egész szo- 
rost a Koronahegy (982 m.) uralja. A D. ezen pá- 
ratlan szorosa Szcsavnica lengyel fürdőnél ér vé- 
get, ahol egyúttal a folyó, mely idáig hazánk 
határát jelölte, egészen galíciai földre lép át. A 
folyó mentén a magyar parton jelenleg jó közle- 
kedési út vezet a Vörös klastromtól Szcsavnicáig. 
A fürdőn túl a folyó É.-nak fordul s 120 km.-nyi 
futás után OpatO"wicével szemben, Galícia és orosz 
Lengyelország határán, a Visztulába ömlik. V. ö. 
IFei^Samu, Kirándulás a D. völgyébe (Turisták 
Lapja, m. évf. 1891. 124—135). 
Danajeczkrempach, község, 1. Bélakorompa. 
Dunajew, Wanda vo% Sacher-Masoch (1. o.) 
álneve. 

Dunajewski, Julián, lovag, osztrák politikus, 
szül. Novi-Sandecben 1822 jún. 4., megh. Krakó- 
ban 1907 dec. 29. Jogi tanulmányokat végzett ; 
1852. a krakói egyetem magántanára lett, 1855— 
1860-ig a pozsonyi jogakadémián tanított, 1861. 
pedig ismét Krakól» került. Politikai szereplé- 
sét 1864. a galíciai tartomány gjrü lésben kezdte, 
majd 1873-tól kezdve mint az osztrák képviselő- 
ház tagja tűnt fel jeles szónoki képességével, 
pénzügyi és nemzetgazdasági szakképzettségével. 
Azért Taaffe miniszterelnök 1880. reábízta a pénz- 
ügj'i tárcát. D. rendezte is a zilált pénzügyeket, 
miközben a lengjeleknek és cseheknek kedvezett, 
míg a német balpárt támadásait gúnnyal és sok- 
szor elegen verte vissza. Különösen az a kijelen- 
tése keltett nagy visszatetszést, hogy a Taaffe- 
kormány a németek nélkül, sőt azok ellenére is 
képes lesz Ausztriát kormányozni. Végre is az 
if jucsehek felülkerekedése s a német pártok szélső 
ellenzékbe menése arra kényszeritették Taaffet, 



hogy D.-t elejtse, ki 1891 febr. 4. kapta meg el- 
bocsátását. Ezután az urakbázának tagja lett, de 
politikailag megszűnt szerepelni. 

Dmiajó, kisk. Trencsén vm. kiszuczaújhelyl 
j.-ban, (1910) 531 tót lak. ; u. p. Karásznó, u. t. 
Kiszuczaújhely. 

Donakeszeg (íUju), a pírosszemű kelé (Scardi- 
nius e)-ythrophthal)nus L.) népies neve. L. Kelé. 

Dunakeszi, fejlődő nagyk. Pest-Piüs-Solt-Kiskun 
vm. váczi j.-ban, a Duna mellett, (i9io) 3416 ma- 
gyar lak., hitelszövetkezet, vasúti áUomás, posta- 
és távirdahívatal és telefonállomás. Hozzátartozik 
Alag puszta és az Alagí villatelep. A D.-í révnél 
római castrum és hídfónyomai láthatók, a hatá- 
rában levő egykori szigeten pedig őskori temetőt 
találtak. (V. ö. Borovszky Samu, Arch. Ért. 1893.) 
Régibb íróink szerint itt sztiletett Kézaí Simon 
mester. 

Dtinakiliti, nagyk. Mosón vm. rajkai j.-ban, 
(1910) 1263 magyar lak. ; postahivatal, u. t. Rajka. 

Donakisialad, kisk. Pozsony vm. dunaszerda- 
helyí j.-ban, (i9io) 345 magyar lak. ; u. p. Egyház- 
gelle, u. t. Patony. 

Dnna-konierencia alatt az Al-Dxma viszonyai- 
nak rendezése céljából 1883. összehívott londoni 
konferenciát értik, melynek eredményét az ugyan- 
azon évi márc. 10. kelt londoni szerződés képezte. 
L. Duna. 

Dunakömlöd, nagyk. Tolna vm. dunaföldvári 
j.-ban, (1910) 2001 német és magyar lak., vasúti 
állomás, posta- és táviróhivatal. 

Duna-Majna-csatoma, 1. Lajos-csatorna. 

Dunamelléki ref. egyházkerület. Budán és 
Pesten s az ezen városok környékén eső vidéke- 
ken jelentékeny hódítást tett a reformáció mind- 
járt az első évtizedekben. Vácz, Gyöngyös, Jász- 
berény, Szolnok, Czegléd, Kőrös, Kecskemét, Sze- 
ged, a Pesttől délre eső dunamenti városok : Rácz- 
keve, Pataj, Vecse, a jobb oldalon Tolna 1540 
körül már befogadták a reformációt és mint a 
katol. egyháztól elszakadt gyülekezetek külön 
egyházi testületté, dunamelléki eg>házkerülettó 
szervezkedtek, megválasztván első püspökül Ba- 
konyi Albert czeglédí lelkészt 1544-ben. Ez időtől 
fogva 1629-ig a következő 5 egyházmegye ké- 
pezte ezen kerületet: 1. a kecskeméti (régente 
czeglédínek is n«veztetett), 2. solti (régente rácz- 
kevei), 3. tolnai, 4. vértesaljai (régente székes- 
fehérvári vagy ó-budai), o. pesti (régente váczi, 
pestalji, erdóhátszegi vagy cserháti). 1629. So- 
mogymegye 18 papja, kik a török hódoltság terü- 
letén szolgáltak, de meg aldk püspökükkel nem 
a legjobb viszonyban voltak, folyamodott Simándi 
Mihály püspökhöz, hogy gyülekezeteik a dunán- 
túli kerületből a D.-be kebeleztessenek át ; kérel- 
mük, volt püspökük, Kanizsai Pálfi János beleegje- 
zésével teljesült. Az ekként 6 egyházmegyéből 
álló kerületben Patai Sámuel püspök 161 egyhá- 
zat írt össze. 1712 köriil a baranyai egyh^ak, 
melyek szegedi Kis István ráczkevei papsága és 
püspöksége idején is a dunamelléki egyházakkal 
egy püspök kormányzata alatt állottak, vagy leg- 
alább azokkal szorosabb kapcsolatban voltak, a 
D.-hez csatlakoztak, mint alsó- és felsőbaranyai 
egyházmegye. Ezen 8 egyházmegye alkotja mind 
e mai napig a D.-t, azon megjegyzéssel, hogy a 



Dunamóos 



- 38 - 



Dunántúli Alpok 



Bács vmegyében levő egyházak 1802. a kecske- 
métiből az alsóbaranyai egyházmegyéhez kap- 
csoltattak, ehhez tartozik a Szlavóniában levő 5 
anyaegyház is ós az újabb időkben a Szerémség- 
ben szervezett missziói anya-, leány- és flókegy- 
házak. Ezen kerületet, minthogy 1563—1632. vá- 
lasztott mind az öt püspöke ráczkevei lelkész volt, 
később egy pár püspökének szókhelye Dmiapataj 
volt, nevezték kevi ós pataji szuperintendenciá- 
nak is, ez utóbbi néven említi az 1734. tartott 
bodrog-keresztúri értekezlet jegyzőkönyve is. Az 
1908. évi névtár szerint ezen kerületben 432,405 
lélekszám mellett 268 anya-, 39 leányegyház van, 
259 rendes, 9 missziói, 14 helyettes- és 44 segéd- 
lelkésszel. Van a kerületnek egy teológiai akadé- 
miája Budapesten, egy jogakadómiája Kecskemé- 
ten, egy tanítóképezdéje Nagy-Kőrösön. Van a 
kerület területén 4 főgimnázium (Budapest, Nagy- 
Kőrös, Kecskemét, Halas), 2 algimnázium (öyönk, 
Kunszentmiklós),van egy felsőbb leányiskolája és 
nevelőintézete Budapesten s Halason polgári 
leányiskolája. 

Dunamócs, nagyk. Esztergom vm. párkányi 
j.-ban, (1910) 1888 magyar lak., vasúti megálló, 
postahivatal, u. t. Bátorkeszi. Már 1208. mint ön- 
álló község említtetik. 

Duna-Moldva-csatoma. Az 1901. évi osztrák 
csatorna-törvényben bentfoglaltatik a Dunának a 
Moldvával való összeköttetése is, oly módon, hogy 
Linztől Budweisig mesterséges csatornát létesíte- 
nének és a Moldvát Budweistöl Prágáig csator- 
názás útján (1. Folyók csatornázása) tennék hajóz- 
hatóvá. (Prágától lefelé a torkolatig, Melnikig, a 
Moldva már csatomázva van.) A nagy költségek 
és műszaki nehézségek miatt a Linz-Budweisi 
csatorna kiépítését egyelőre elodázták. 

Dunániimeni evang. egyházkerület. A refor- 
máció kezdetétől egészen a bécsi békekötés (1606) 
törvénybe iktatásáig (1608. I. t.-c.) nem vol- 
tak az egyházkerület gyülekezeteinek szuperin- 
tendensei. A gyülekezetek kontuberniumokban 
vagyis esperességekben szervezkedtek, amelyek- 
nek élén a r. kat. archidiakónok által megerősített 
V. egyenesen kinevezett esperesek, szeniorok áll- 
tak. Végre a Thurzó György nádor elnöklete alatt 
tartott zsolnai zsinaton (1610 márc. 28—30.) három 
szuperintendenst választottak tíz felsőmagyar- 
országi vármegye részére, még pedig Trencsén, 
Árva és Liptó vmegyo evang. hívei részére : Láni 
Illés bittsei lelkészt; Nyitra, Bars ós Pozsony 
részére: Itrochotius Abrahamidesz Izsák bajmóczi 
prépostot; Turócz, Zólyom, Nógrád és Hont ré- 
szére : Melik Sámuel breznóbányai lelkészt. A 
magyar ós németajkú gyülekezetek részére ugyan- 
ezen zsinat «inspectores» címmel szuperintendensi 
helyetteseket választott. Ez állapot az I. Lipót 
alatti (Szelepcsényi-féle) üldözésig tartott. 1673 
körül mindezen egyházak teljesen elnyomattak s 
csakis az 1681. évi soproni országgyűlés és az 
1703. évi Rákóczi-felkelés után éledtek fel rész- 
ben ós szervezkedtek kontubemiumokká. Az 1706. 
tartott zsolnai egyházi gyűlés Krman Dánielt 
választotta meg Pozsony, Nyitra, Trencsén, Liptó, 
Árva vmegyék szuperintendensévé, az 1707-iki 
rózsahegyi zsinat pedig a kerületek területét újra 
megállapítván, négy szuperiatendenciát szerve- 



zett. Legkiválóbb szuperintendensek voltak : Láni 
lUés 1610—1618; Kaünka Joachim 1646—1673; 
Krman Dániel 1706-1729; Torkos Mihály 1761- 
1801; Kovács Martini Mihály 1816—1818; 
Stromszky Ferenc 1835—1850; Geduly Lajos 
1861—1890. Jelenlegi püspöke 1890 óta Baltik 
Frigyes. A dunániimeni kerület mai beosztása az 
egyházkerületek arányosításáról szóló 1891—93. 
zsinati törvényen alapul. E szerint a jelenlegi 
D. a barsi, fehér-komáromi, mosoni, nagyhonti, 
nógrádi, nyitrai, pozsonymegy ei, pozsonyvárosi 
s trencsóni egyházmegyékből áll. B 10 egyház- 
megyében van 163 anyaegyház, 102 leányegyház, 
167 rendes lelkész és 205,377 lélek. Főiskolái : a 
selmeczbányai és pozsonyi főginmáziumok, a sel- 
meczbányai tanítóképző és a modori polg. leány- 
iskola. 

Diináninneni kerület, régebben Magyarország 
egyik kerülete, mely Felső-Magyarország s a két 
magyar Alföld jó részét foglalta magában. Nyu- 
gaton s délen csaknem szakadatlanul a Dunával, 
keleten nagyobbrészt a Tiszával, onnan túl a Cser- 
háttal, a gömöri Érczhegységgel s a Krivánnal, 
északnyugaton s északon pedig a Kárpátokkal s 
a Morva folyóval volt határos. Magában foglalt 
13 megyét, ú. m. : Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Bács- 
Bodrog, Nógrád, Hont, Esztergom, Bars, Zólyom, 
Liptó, Árva, Turócz, Trencsén, Nyitra ós Pozsony 
vármegyét. Az egész kerület a Duna balpartján 
terült el, csupán Pest és Esztergom vármegye 
nyúltak át a Duna jobbpartjára. Jelenleg a D. 
csak történelmi fogalom, melynek már semmi je- 
lentősége nincs, a közéletben azonban még gyak- 
ran fordul elő. A földrajzban hazánk ezen részét 
Duna balparti részének szokták nevezni, míg 
Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyé- 
ket a Duna-Tisza közéhez számítják. 

Dunant (ejtsd: dunáS), HetiH, svájci író és ember- 
barát, szül. Genfben 1828 máj. 8., megh. 1910 
okt. 30. Heiden svájci faluban. Ó létesítette a genfl 
konvenciót a sebesült harcosok ápolására s e cél 
szolgálatában írta : Un souvenir de Solferino (Genf 
1862., németül Bem 1895), Fraternitó et charitó 
intemationales en temps de guerre (1 — 7. kiadás 
1864) c. munkáit. Egyéb müvei : La régence de 
Tunis (1858) ; L'empire romáin reconstitué (1859) : 
L'esclavage chez les musulmans et aux États- 
Unis de l'Amérique (1863); La rénovation de 
rOrient (1865). D. 1872 óta a békeeszmo érdeké- 
ben dolgozott. 1901-ben megkapta a Nobel-díjat. 
V. ö. Sottinger, H. D. (Zürich 1897); Feder- 
schmidt, H. D., der Begründer des Rőten Kreuzes 
(Heidelberg 1911). L. Vöröskereszt. 

Dunántúli Alpok v. Duna-Dráva közti Alpok, 
a Magyar Alpoknak azon csoportja, melyek ha- 
zánk dunántúli részében, Sopron, Vas és Zala 
vármegyékben terühiek el (Hunfal vy szerint Osz- 
trák-stájer határhegységek) s melyeket a Rába, 
Marczal és Zala völgyei s lapályai választanak el 
a Magyar Középhegység Ny.-i tagjától, a Bakony- 
tól. Geológiailage hegycsoportok kristályos palák- 
ból, mészből és más primér-formációkból állanak 
csoportos, illetve láncolatos kifejlődéssel s a kö- 
zép- és előhegyek általános jellegével. A Dunán- • 
túli Alpokhoz számítjuk a következő hegysége- 
ket : Lajta-hegység (Naphegy 480 m.), a Fertő- 



p 



Dunántúl! dombvidék 



— 39 — 



Dunántúli dombvidék: 



melléki hegylánccal, Rozáliahegység (Rozália- 
pohia 746 m.), Soproni hegység (Brentenriegel 
605 m.), Lánzséri hegycsoport (Pálhegy 755 m.), 
Borostyánkői hegység (Kőhalom 829 m.). Kőszegi 
hegység (Irottkő 883 m.), Német-Ujvári dombok, 
Dobrai dombvidék (355 m). Leírásukat lásd az 
«gjes címek alatt. V. ö. Thirring Gusztáv, Sopron 
és*a Mag>'ar Alpok (Sopron 1911). 

Dnnántóli dombvidék név alatt foglaljuk 
össze azokat a nagyon különböző eredetű halmo- 
kat és alacsonyabb' hegyeket, amelyek a Dunán- 
túl területén az Alfoldés Kis-Alfóld között emel- 
kednek. A magyar medence általános sülyedésé- 
íipn a Dunántúl területe is részt vett, de részben 
t magasabb hegyek voltak, mint a mai Alföld 
: -rületén, részben pedig a sülyedés nem volt oly 
uagy mértékű, mint az Alföldön, azért az általá- 
nos sülyedés itt nem volt olyan mértékű, hogy a 
későbbi hatások teljes elegyengetést hozhattak 
volna létre, sőt a korábban elegyengetett térszín 
is újra halomvidékké alakult. A magyar medence 
legnagyobb mértékű sülyedése a miocén korszak- 
ban történt, de erős mozgásoknak kellett lennie 
a pliocén és pleisztocén korszakban is. A legelső 
miocén, úgynevezett pontusi vagy pannóniai ten- 
ger lerakodása, több száz méter vastag homok ós 
agyag a Dunántúlon éppen úgy elegyengette az 
elsülyedt hegyvidék legnagyobb részét, mint az 
Alföldön. De az Alföldön vagy sokkal mélyebb 
szintben rakódtak le ezek a rétegek, vagy pedig, 
ami valószínűbb, a pliocén korszakban még egy- 
szer megsülyedt az Alföld s mélyre kerültek a 
pontusi rétegek, aztán vastagon befedte őket a 
pliocén és pleisztocén korok mindenféle eredetű 
lerakodása. A Dunántúl azonban ezek a rétegek 
magasan vannak, felszínük körülbelül 300 m. a 
tenger színe felett, azért a folyók m^int össze- 
vagdalták az eredetileg platószerű térszint, de 
Lóczy kimutatta, hogy tektonikus mozgások is 
megzavarták a rétegeket. A Dunántúl egjes 
■dombjainak az eredete mármost a következő: 
1. Vannak olyan hegydarabok, amelyek az Alpok 
gj'ürődéséhez tartoznak. Dyen a Lajta- és a Ro- 
zália heg>ség. 2. Vannak olyan darabok, amelyek 
az Alpok fiatalon gyűrt láncaihoz mintegy hozzá- 
tapadni látszanak, annyira, hogy e miatt nem 
siúyedtek meg, de az Alpok gyűrődésében nem 
vettek részt. Ilyenek a Soprontól délre emelkedő 
hegyek, az Irottkő és a Borostyánkő. 3. Vannak 
olyan hegyek, amelyek nem sülyedtek meg any- 
nyira,hogy a pontusi vagy pannóniai tenger el- 
egyengethette volna őket Ilyen a Bakony, Vértes, 
Gerecse, Budai hegység, továbbá a Baranyai 
hegyvidék. 4. Vannak vulkáni eredetű hegyek, 
mint a Balatonmelléki bazalthegyek, a Vértes és 
a Budai hegys^ eruptivus hegyei stb. 5. Vé^ül 
legnagyobb terjedelmű az a halom vidék, amelyet 
a magasan fekvő pontusi vagy pannóniai rétegek 
platójából munkáltak a kisebb tektonikus mozgá- 
sok és a folyók völgyképző munkája. 

Eredetük és áramlatuk szerint mármost a D.-ot 
a következő részekre bonthatjuk- 1. A Fertő-tó 
medencéjére, amely nem más, mint a Kis-Alfóld 
öble. A pontusi laza rétegeknek egész sorozatát 
távolította el innen a szél. Csak az maradt meg, 
amit valami védelmezett, pl. durva kavics (Parn- 



dorflj V. bazalt (Somlyó). Ez a szélmarta denudá- 
ciós térszín a Lajta-hegység és a soproni hegyek 
lábáig nyúlik. ÉK. felöl a Duna hatalmas törme- 
lékkúpja ezt az öblöt elzárta, hogj- annak vize 
most nem tud könnyen lefolj'ni s részint a Fertő 
laposán, részint a Hanság mocsarában megáll. 
Egész sekély víztükör ez. 2. Borostyánkői hegység 
nevezete alatt lehetne összefoglalni azokat az ős- 
régi, legnagyobbrészt kristályos közetekből álló 
hegyeket, amelyek az Irottkővel együtt a Stájer- 
orsz^i masszívumnak Magyarországra jirtott 
részei. Az Irottkő a Dunántúl legmagasabb pontja 
(883 m.). A hegj*vidéken sok az erdő, de valami 
igazán merész hegj'alakulásokat nem láthatunk. 
3. A vasvmegyei halomvidék a Ny. felé folyton, 
de nagyon lassan emelkedő harmaidkori halmok- 
ból áll, amelyeket nagjTészt elfedett a Rába, La- 
pincs, Pinka, Répcze ós Rábcza kavicsa. Ez védel- 
mezte meg a legfelső harmadkori rétegeket a 
pusztulástól, így a Kemenesalján is. A folyóvöl- 
gj'eknek 2 terrasza van, a magasabbon foglalnak 
helyet a várak, kastélyok, kolostorok és temp- 
lomok, az alacsonyabbakon pedig a városok. 4. A 
Bakony tágabb értelemben magában foglalja a 
Balatonparti heg\'séget is. Legnjugatibb darabja a 
Keszthelyi hegj'ség, amelyet a többitől a tapolozai 
síkság választ el Ezen a síkon a pontusi rétegek 
földpiramisok gyanánt maradtak meg a bazídt- 
süvegek alatt (Badacsony, Szt.-György, Gulács 
stb.). Tőle K.-re a Balatonnal nagyjában pár- 
huzamos törés mentén mintegy lépcsőzetesen 
emelkedik ki a hegység. Az első lépcsőfok a bala- 
toni széles, riviera-szerü partszegély, a második 
lépcsőfok a vázsonyi és veszprémi plató, a har- 
madik a tulajdonképeni Bakony (1. o.). A Bakony 
K.-i határát a móri völgyben húzhatjuk meg. A 
Bakonyhoz kell számítanunk a pannonhalmi és 
sokoróaljai halmokat is, mint a hajdani el^yen- 
gető pannóniai v. pontusi rétegek maradványait. 
5. A móri völgyön túl kezdődik a Vértes, ame- 
lyet a zámolyi medence választ el a velenczei 
hegységtől. Ennek a kettőshegynek a K.-i határa 
a váli völgy lehet. 6. Ezentúl a Pilis-Gerecse - 
Budai hegység erősen összetöredezett röghegy- 
sége következik, amely a Dtma kanyarufatával 
körülvett A alakú teret tölt ki. 7. A zalai és so- 
mogyi halomvidék már kisebb mértékű térképe- 
ken feltűnik merev, észak-déli irányú völgyeivel. 
Lóczy mutatta ki, hogy ezeket tektonikus törés- 
vonalak jelezték előre, azután a víz, meg a szél 
kidolgozta őket. A hosszú völgyekben bizonytalan 
a vízválasztó, a halmok oldalait vastagon ellepi a 
lösz. A völgyek iránya K. felé legj-ezőszerüen 
megy át az EXy— DK.-Í irányba. Ugyanezeket a 
szerkezeti vonalakat megtaláljuk a Bakony, Vér- 
tes ós Budai hegységben is (móri, váli, vörös- 
vári stb. völgy). A meridionális irányú töréseken 
kívül ÉK.— DNy.-i irányú törések is háborgat- 
ták a területet. Ezek szabják meg a Bakony déli 
peremének, a Balatonnak, a Koppány és két Ka- 
pós völgyének az irányát A Sió-Sárvíz vonalától 
keletre annyira lepusztultak a pontusi vagy pan- 
nóniai rétegek, hogy a terület elegyengetése elég 
tökéletes és a vidék arculata alföldi (Mezőföld;. 
amiért ezt a területet már az Alföldhöz számijuk. 
Délnyugaton a zala-somogyi halomvidék a Dráva 



Dunántúli evangr. esryházkerUlet 



— 40 — Dunántúli Közművelődési Egyesület 



és Mura széles völgysíkjára lejt. 8. A baranyai 
hegyvidék szintén hajdan magasabb hegységnek 
a megsülycdt és összetöredezett romja. Legna- 
gyobb darabja a Mecsek és Zengövár, külön áll- 
nak a Villányi hegyek és a Vörösmarti halom. 
Ezeken ugyanazokat a szerkezeti vonalakat lát- 
juk érvényesülni, mint az előbbieken. A Dráva 
és Száva közt emelkedő hegyeket szintén hasonló 
eredetüeknek kell tartanunk, de nem szokás őket 
a D.-hez csatolni. Területünk általában a megle- 
hetősen elaggott térszínek közé tartozik, ezért 
mindenütt enyhe hajlású lejtőkkel találkozunk, 
amelyeket rendesen vastagon takar a diluviális, 
pusztai eredetű lösz, amely jó termőföld. A 400— 
áOO m.-nél magasabbra emelkedő területeket er- 
dőség fedi és pedig kevés kivétellel lombos erdő 
(Bakony, Mecsek, Borostyánkő stb.). Terméketlen 
terület kevés van, legnagyobb a Veszprém és 
Várpalota közt elterülő dolomit-plató, amelyet 
nem fed úgyszólván semmi termőföld. Mivel az 
éghajlat is kedvező, nyugatról keletre folyton csök- 
kenő mennyiségű kora nyári és késő őszi eső- 
zéssel, azért a terület síirün lakott és magas mű- 
veltségű. A település formái az Alföldekhez tar- 
tozó és a legmagasabb részek kivételével min- 
denütt dombvidéki, t. i. a letelepülések lakossága 
völgyi, domboldali és dombtetőn fekvő területe- 
ket is mivel, de a mívelés módja különböző s néhol 
a szőUő és gyümölcsös mívelése miatt tanyássá 
(helyesebben pineéssé) lesz. A térszin részletes 
domborzata okozza, hogy sűrí'm vannak egymás 
mellett a falvak s egy-egy nagyobb földrajzi egy- 
ség természetes centrumában igazi városi jellegű 
városok keletkeztek, amelyek régi műveltség le- 
téteményesei (Pécs, Veszprém, Szombathely, Sop- 
ron, Esztergom stb.). 

Dunántúli evang. egyházkerület. A magyar- 
ajkú ev. egyházak, melyek Pozsony, Nyitra, Bars, 
Nagyhont, Nógrád, Esztergom, Komárom, Győr 
és Mosón vmegyékben keletkeztek, már 1576., sőt 
némelyek szerint már 1568. külön szuperinten- 
denciává alakultak és külön szuperintendensek 
vezetése alatt állottak ; az ú. n. vasi egyházkerü- 
let pedig, a Dima jobbpartján lévő többi egyhá- 
zakból, már 1574. megalakult s külön szuperinten- 
dens vezetése alatt állott. Ezen szuperintenden- 
sek azonban egészen az 1606-iki bécsi béke be- 
cikkelyezéséig (1608) papot nem szenteltek, egy- 
házakat nem látogattak, hanem csak a mostani 
föesperesek teendőit látták el. A papok egészen 
ezen időig a külíöldön képeztettek és szenteltettek 
fel. A protestantizmus virágzott Dunántúl egé- 
szen I. Lipót király uralkodásáig, midőn is 1672— 
1682-ig a Szelepcsényi-féle tíz éves nagy üldözés 
idejében a Dimántúl virágzó 300 evang. anyaegy- 
házból a legtöbb elnyomatott, azonban a Thököly 
és Rákóczi-féle szabadságharc idején közülök sok 
újra feléledt, de egy kerületté csak az 1734 okt. 
20. Károly-féle rendelet (Carolina resolutio) után 
szervezkedtek, amikor is megalakult a mai D., 
mely az egész Dunántúlt magában foglalja. A fent- 
említett két szuperintendencia szuperintendensei 
közt a legkiválóbbak voltak : Huszár Gál 1568 
körül, Bornemissza Péter szeredi lelkész 1576 
körül, Sybolti Demeter 1576-tól nagyszombati 
lelkész, Szegedi Máté 1577-től sárvári lelkész, 



Beythe István 1585-töl németújvári lelkész, Zvo- 
narits Mihály 1620—25, Musay Gergely neraes- 
kéri lelkész 1651—65, Perlaky József nemeskéri 
lelkész 1745—49, Fábry Gergely vadosfai lelkész- 
1750—53, szeniczei Bárány János felpéczi lelkész. 
1756—58, Balogh Ádám nemeskéri lelkész 1758— 
1771, Perlaky Gábor nemesdömölki lelkész 1771— 
1786, Hrabovszky Sámuel téthi, később nemes- 
dömölki lelkész 1786—96, Kis János soproni lel- 
kész 1812-46, Haubner Máté győri lelkész 1846- 
1849 és 1850—66., téthi Kársai Sándor győri 
lelkész 1866— 95-ig s a jelenlegi Gyurátz Fe- 
renc pápai lelkész 1895-től. A dunántúli kerület- 
ben van jelenleg 10 egyházmegye, 161 anya- 
egyház, 162 leányegyház, 163 rendes lelkész és 
236,934 lélek. Főiskolái : a soproni liceum, teoL 
akadémia és tanítóképző, a felsőlövői és bony- 
hádi főgimnázium. 

Dunántúli helyi érdekű vasutak. Az 188^ 
jan. 13-án megnyílt Boba— jánosháza— sümegi, 
az 1890 okt. 12-én megnyílt Csáktornya— ukki 
és Kisíalud— szentiván— zalaszentiváni, továbbá, 
az 1891 május 16-án megnyílt Sümeg— tapolczai, 
végül az 1891 nov. 9-én megnyílt Pozsony— 
szombathelyi h. é. vasutak 1891. D.név alatt egy 
társasággá egyesültek. 1892-ben a r. t. kiépítette 
a Tűrje — zalaszentgróti szárnyvonalat. Az 1695 
dec. 15-ón megnyílt s Zalaszentgróttól Balaton- 
szentgyörgyig terjedő zalavölgyi h. ó. vasúttal 20 
évre egyesült. Az 1902. IX. t.-c. a szerzett jogok 
és vállalt kötelezettségek fentartásával a felsorolt 
vonalak engedélyokiratait egyesítette és szállí- 
tási adómentességük idejét egységes időtartam- 
ban állapította meg. A Máv. tulajdonát képez(^ 
Boba — szombathelyi vonalrészt a r.-t. transito- 
forgalmában peagekónt használja. A Pozsonyúj- 
város ós Ligetfalu között fejcvő Duna-híd és a 
hídtól Pozsonyúj városig terjedő vonaírész a Máv. 
tulajdona. A vonal jellege síkpálya. Üzemhossza 
361 '1 km. Az üzemet a Máv. viszi. A társaság szék- 
helye Budapest. 

Dunántúli kerület, régebben Magyarország- 
egyik kerülete, mely a Duna jobbpartján a Duna 
s Dráva, továbbá Alsó-Ausztria és Stájerország 
közt teiiilt el s csupán Komárom vármegyével 
nyúlt át a Duna balpartjára, 11 megyét foglalt ma- 
gában, ezek: Mosón, Sopron, Győr, Komárom, 
Fejér, Veszprém, Vas, Zala, Somogy, Tolna és 
Baranya. Jelenleg a D. csak történelmi fogalom^ 
melynek politikai vagy közigazgatási jelentősége 
nincs ; a közéletben azonban gyakran használják 
s a Dunántúl mintegy földrajzi fogalommá vált 
a Duna jobbparti részeinek kifejezésére. Terje- 
delmére nézve a D. azonos a régi Pannoniával. 

Dunántúli Közművelődési Egyesület, röv. D. 
K. E. Az a nagy arányú és Horvát-Szlavonorszá- 
gok felé irányuló kivándorlás, amely a Dunántúl 
magyarságát megtizedelni kezdte a múlt század 
80-as éveiben, adta meg az eszmét az egységes 
D. megalkotására. Beksics Gusztáv kezdeménye- 
zésére Széli Kálmán állt a mozgalom élére és ha- 
marosan megalakult nagy arányaival a D., amely 
a kivándorlás megszüntetése, iUetve irányításá- 
nak feladatán kívül óvodák felállítását, a magyar 
nyelv tanításában kiváló tanítók, óvónők és a ma- 
gyar nyelv tanulásában nagy előmenetelt elér6 • 



Dunántúli nyelvjárások 



- 41 



Dunapentele 



tanulók jutalmazását, szegény tanulók tankönyv- 
vel, ruhával való ellátását és a magyar szellem- 
nek minden lehető módon való terjesztését is fel- 
adatai közé sorolja. Kisdedóvodákat Szár (Fejér 
vm.), Tarján (Komárom \in.), Vimpácz (Sopron 
vm.) és Városlőd (Veszprém vm.) községekben 
tartott fenn az egyesület, mig népkönyvtárat a 
Muzeumok és könyvtárak országos tanácsának és 
a foldmívelésügj'i minisztériumnak támogatásá- 
ból 158 községben rendezett be. Szoros tái'sas vi- 
szonyban van az e^esület a Komárom vármegyei 
és városi közművelődési egj^esülettel, a Somogy- 
vármegyei közművelődési egyesülettel, a Zala- 
vármegyei és Pécs-Baranya vármegyei közműve- 
lődési egyesületekkel, valamint a Fejérvármegyei 
irodalmi és közművelődési egyesülettel. Az 1910. 
évi számadások adatai szerint az évi bevétel 
05,484 koronát tett ki ugyanannyi kiadással 
szemben, mig az összvagyon 162 ezer korona. 

Dunántúli nyelyj árasok. A Dunántúl nyelv 
tekintetében három részre oszlik. Egyik a Bara- 
nyában s déli Somogyban elterülő drávavidéki 
nyelvjárás (1. o.) ; másik a nyugati nyelvjáráste- 
rülei a Rába és Zala vizétől Ny.-ra; a többit, mivel 
a Dunántúlnak legnagyobb területé, nevezzük tu- 
lajdonkép diinántidi nyelvjárásterületnek. Ennek 
jellemző vonásai : a közép é hangot többnyire 
megőrizte, de l előtt és sok egyes szóban ö-t ejt 
helyette: föl, lölköm, szentölés, kör őszt, vörös, 
csöpp, mögött ; az ö hangokból az l képző előtt 
u ü váMk : pondidok, pörülök ; a főnévi igenév 
képzője -nyi: irnyi, huznyi; a ; mássalhangzó 
után gy ty-ve változik : dobgya, aptyiik ; azíűú 
megrövidülnek : viz, tűz, kut. A zárt é helyett az 
É.-i részeken í-t ejtenek : szip, vínsíg ü. É); á 
után a helyett o-t ejtenek az ÉNy.-i részen : káso, 
lábo ; ly helyett Ny.-on l-et, K.-en./-t ejtenek : iüen, 
oUan, és ijen, ojan. V. ö. Balassa J., A magyar 
nyelvjárások (Budapest 1891). L. Nyelvjárások. 

Dtmántúli ref. egyházkerület, az ev. és ref. 
■ felekezeteknek a csepregi koUoquium (1. o.) foly- 
tán a felső dunamelléki és dunántúli részeken is 
megtörtént különválása után mindjárt megala- 
kult, de akkor a mainak csak egy részét foglalta 
magában, amennyiben a Sopron, Vas, Zala, So- 
mogy, Veszprém, Fejér és Győr vármegyékben 
levő nagyszámú ref. egyházak tartoztak hozzá. 
Ezek hat egj'házmegyébe voltak beosztva, ú. m. 
1. az őrségi vagy soproni és vasvári, 2. zalai v. 
muraközi, 3. somogyi, 4. veszprémi vagy balatoni, 
melyből később kivált a mezőfóldi vagy pere- 
martoni, 5. pápai és 6. csókakői egyházmegyékbe. 
Az egyházkerület, mely veszpréminek is nevezte- 
tett, 1629. a Tolna vmegye szomszédságában levő 
18 somogyi egyházat a dunamelléki kerületnek 
engedte át, 1710. pedig a nagyon elnéptelenedett 
csókakői megye egyházközségeit a veszprémihez 
csatolta. Ugyanez évben történt, hogy püspöke, 
Hodosi Sámuel más kerületbe költözvén, helye a 
hábonis idők miatt üresen maradt egészen 1734r-ig, 
amidőp a második Carolina resolutio intézkedé- 
seinek alapján a kerület eggyé olvadt a felső 
dunamelléki vagy somorjai kerülettel. Az egye- 
sült kerület, mely szintén dunántúli vagy tiíl a 
dunai nevet vett föl, jó ideig nyolc egyházme- 
gyéből állott, melyek ezek voltak : drégelypalánki. 



barsi, komáromi, tatai, pápai, veszprémi, pere- 
martoni ós belsősomogyi. Köziílök a peremar toni 
már ma e néven nem létezik, hanem helyette a 
mezőfóldi van, és kilencedikül a jelen század elején 
újra szervezett őrségi. Anyaegyházainak száma 
1780 körül 250 volt, most 263,869 lélekszám mel- 
lett van benne 286 anya-, 33 társ-, 84 leány-, 39 
fiók-, 12 missziói egyház 280 rendes, 13 helyet- 
tes és 29 segédlelkésszel. Van benne tov. egy 
teol. akadémia Pápán, két főgimnázium. Pápán és 
Csurgón s egy nőnevelő intézet Pápán. 

Dona-Odera-csatoma. Már nagyon régóta ter- 
vezik az Oderának a Dunával való összekötte- 
tését. Ennek a csatornának fő célja az lenne, hogy 
a szUéziai kőszén olcsó vizi utat nyerjen Bécs, 
illetőleg a Dana felé. A D. ügye határozott alakot 
1901. öltött, mikor az osztrák csatorna-törvénybe 
bevették a Duna- Odera- Visztula-Dnyeszter össze- 
köttetés megvalósítását. A csatorna Bécsből in- 
dul ki és Lundenburg, majd Prerau mellett elha- 
ladva jut el Oderbergig, illetőleg az ostraui szén- 
bányákig. Innét tovább folytatódik Krakóig, majd 
Sambomál éri el a Dnyeszter! A becs— oderbergi 
szakasz hossza 274 km. Költségét az 1901. évi 
törvényben 140 millió K-ra irányozták elő. Midőn 
azonban a részletes terveket kidolgozták, a pontos 
költségelőirányzat 259 millió K-t eredményezett. 
E nagy költségek miatt a becs— oderbergi szakasz 
kiépítését elhalasztották, dacára annak, hogy a 
csatorna táplálására szolgáló medencét, illetőleg 
völgyzárógátat Bystrickánál közel 2 millió K költ- 
séggel már kiépítették. Ellenben, úgylátszik, po- 
litikai okokból, 1911 dec. megkezdték a galíciai 
(Odera-Visztula-Dnyeszter) csatorna építését. 

Dnnaorbágy (azelőtt : Jeselnicza), kisk. Krassó- 
Szörény rm. orsovai j.-ban, (i9io) 1228 oláh lak. ; 
u. p. és u. t. Orsova. 

Dnnapataj, nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. 
dunavecsei j.-ban, (i9io) 5899 magyar lak. ; taka- 
rékpénztár, hitelszövetkezet, gőzmalom, vasúti 
állomás, posta- és távii'óhivatal, telefonállomás. 
1894 óta Kossuth Lajosnak van itt szobra. D. ha- 
tárában a Szentkirálj-i puszta négyszögű föld- 
sáncai láthatók. 

Dunapentele, nagyk. Fejér vm. adon^i j.-ban, 
(1910) 3949 magyar lak. ; Ráczalmási takarékpénz- 
tár fiókja, gőzmalom, vasúti állomás, posta- és 
táviróhivatal, telefonállomás. D.-n, a római kori 
Intercisa területén a Magyar Nemzeti Múzeum 
1904 óta rendszeresen ásat. A fölfedett épüle- 
tek, valamint a sírmezők leletei alapján a város 
virágkorát a Kr, u. IV. sz.-ra tehetjük. A D.-röl 
előkerült domborműves és fölirásos kőemlékek 
gazdag sorozatán kívül a kisebb leletek köréből 
különösen említésre méltók : párkánydíszül szol- 
gáló kis stukkdomborművek, ezüstboritásos vas- 
sisakok, továbbá egy folyóistenséget ábrázoló 
bronzszobrocska. Valamennyi a kisázsiai helle- 
nisztikus művészettel való kapcsolatról tanús- 
kodik, melyet az Intereisában állomásozó szíriai 
ezres csapat (cohors miliaria Hemesenorum) ter- 
mészetesen közvetíthetett. D. nagyérdekű nép- 
vándorláskori leletekkel is szolgált, V. ö. Az ása- 
tási jelentéseket, Hampel, Mahler és Hekler 
cikkeit az Archaeologiai Értesítőben s a Magyar 
Nemzeti Múzeum évi jelentésében. 



Dunaponty 



— 42 



Dunaszekcso 



Dunaponty (állat), a töponty (Gyprinus carpio 
L.) népies neve. L, Ponty. 

Dunaradvány, nagyk. Komárom vm. udvardi 
j.-ban, a Dmia partjáíi, {1910) 1350 magyar lak. ; 
gőzhajóállomás, postahivatal ; u. t. Bátorkesz.Van 
ref. csúcsíves temploma, 162í-böl való úrvacsora- 
osztó tányérral. Határában bronzkori és római 
leletek kerültek elö.Zsitvatö tanya már 1075. a ga- 
ramszentbenedeki apátság tulajdona volt. 1606.itt 
kötötte meg Rudolf a török szultánnal a bókét. 

Duna-Rajna-csatorna, Az a merész gondolat, 
hogy Európa két legnagyobb folyóját, a Dunát 
és a Eajnát hajózó-csatornával összekössék, több 
mint 100) éves. Már Nagy Károly elkezdette egy 
csatorna (fossa Carolina) kiásását, mely a Raj- 
nát a Dunával összekötvén, az Atlanti-óceántól 
a Fekete-tengerig (ab Oceano usque od Pontúm 
Euxinum) vezető víziösszeköttetést teremtett 
volna. De a háborúk és az akkor még leküzdhe- 
tetlen műszaki nehézségek miatt a munkát csak- 
hamar félben hagyták. A XVII. sz. közepén Ho- 
henlohe gróf is eredmény nélkül foglalkozott a 
nagy feladattal. I. Lajos bajor király ugyan kiépí- 
tette a róla elnevezett, a Majnát a Dunával össze- 
kötő Lajos-csatornát, mely azonban kis méretei 
miatt az átmenő forgalomra nem alkalmas.Ezután 
a tervezés hosszú időre abbanmaradt. De, mikor 
1900 körül világszerte újból nagyobb arányban 
megindult a vízi utak kiépítése, ez az áramlat a 
D. tervét ismét felszínre hozta. Megalakult a 
Neckar-Bonau-Kanal-Komitee, mely páratlan 
arányú agitációt fejt ki a nemcsak Németor- 
szágra, hanem hazánkra nézve is rendkívül fon- 
tos új összeköttetés érdekében. A részletesen ki- 
dolgozott tervek szerint a csatorna a Duna völ- 
gyében Lauingennél (Ulm alatt) indulna ki és a 
Brenz, majd a vízválasztót átlépve, a Rems völ- 
gyében haladna és Neckarremsnél érné el a 
Neckart. A csatorna a Duna felől a vízválasztóig 
52 m.-t emelkednék, onnét a Neckarig 293 m.-t, 
majd a csatomázandó Neckaron további 50 m.-t 
esne. Összesen 44 kamarazsilipet és hajóemelő- 
múvet terveznek. A Neckart Heilbronntól felfelé 
60 km. hosszban akarják csatornázni, a Neckar 
és a Duna közti mesterséges csatorna pedig 112 
km. hosszú lesz. A költségeket 112 millió márká- 
ban irányozták elő, mely beruházás 600 tonnás 
hajóknak a Dunáról a Rajnára való akadálytalan 
áthaladását fogja biztosítani. A fentebbi víziúton 
kívül 80 millió márka költséggel még egy csator- 
nát terveznek, mely a Dunát (ülmot) a Boden-tóval 
kötné össze. Mindkét csatornával a német-osztrák- 
magyar-svájei belhajózási köteléknek 1911 szept.- 
ben Berlinben tartott kongresszusa igen komoly 
alakban foglalkozott. 

Dunaremete, kisk. Mosón vm. magyaróvári 
j.-ban, (1910) 388 magyar lak. ; u. p. Püsld, u. t. 
Hédervár. 

Dunasáp, kisk. Pozsony vm. pozsonyi j.-ban, 
(1910) 369 magyar és tót lak. ; u. p. Magyarbél, 
u, t. Szempcz. 

Duna-Száva-csatorna. A Vukovár és Samac 
között tervezett D. a Fiume, Bosznia és Dél- 
Ausztria felé irányuló forgalmunk szempontjá- 
ból rendkívüli fontossággal bir. Amint a vuko- 
vár-samaci csatorna, mely a Vukovár és Samac 



közti jelenlegi hajóutat 420 km.-rel (477 km.- 
ről 57 km.-re) fogja megrövidíteni, kiépül ós a 
Kulpa Sziszektől Károlyvárosig csatornázás út- 
ján hajózhatóvá tétetik — mely munka végrehaj- 
tása már az 1908. XLIX. t.-c.-kel biztosítva is 
van — víziúthálózatunk a tenger felé egészen Ká- 
rolyvárosig fog érni. A budapest-fiumei áruforgal- 
mat Károlyvárosig a vasútnál 3— 4-szer olcsób- 
ban szállító víziúton lehet lebonyolítani és csak 
a Károlyváros-flumei szakaszon, ahol a magas 
hegyek (Karszt) miatt a belátható jövőben nem 
lehet csatornát építeni, kell majd a jelenleginél 
nagyobb teljesítőképességű, tömegforgalomra be- 
rendezett vasúti vonalról gondoskodni. Épen nagy 
jelentőségénél fogva a D. ügye már régen foglal- 
koztatja az irányadó köröket. A legelső tervek 
már a XVII. és XVIIl. sz.-ban készültek. Később 
1836 körül Eszéken megalakult a Szlavóniai 
csatornatársaság, melynek megbízásából Nagy 
Sándor, Verőcze vm. mérnöke részletes terveket 
készített. 1879-ben Tiii'r István altábornagy 
nyújtott be a csatorna érdekében a kormányhoz 
emlékiratot, majd terveket is. A részletesebb elő- 
munkálatok kidolgozásával a közmunka- ós köz- 
lekedésügyi minisztérium 1883. Wallandt Ernő 
főmérnököt bízta meg. A végleges tervek azon- 
ban csak 1907. készültek el. A tervezetet ós an- 
nak közgazdasági megokoiását Kossuth Ferenc 
keresk, miniszter Adatok a Duna-Száva-csa- 
torna és az Adria felé vezetendő víziút kérdésé- 
hez című kötetben 1908. bocsátotta a nyilvános- 
ság elé. E tervek szerint a csatorna Vukovártól 
indul ki és Nustar és Vinkovce mellett elhaladva, 
Samacnál a Boszna folyó torkolata felett jut bele 
a Szávába. Összes hossza 57 km. A csatorna egy 
tartányból (bögéből) fog állni, melynek vízszine 
összeesik a Száva kis vízszine vei és 4V2 m.-rel 
magasabb, mint Vukovámál a Duna kisvize. A 
csatorna mindkét végén egy kamarazsilip épül. 
A keresk. minisztérium a csatorna költségeit 
25 millió K-val irányozta elő, az első időben 
várható forgalmat pedig 1-8 millió tonnára és 
ennél a forgalomnál az eddigi vasúti szállítással 
szemben a fiumei, boszniai és dél-ausztriai relá- 
ciókban előálló megtakarítást 8 millió K-ra szá- 
mítja. Mivel e szerint a csatorna rentabilitása biz- 
tosítottnak tekinthető, valószínűnek látszik, hogy 
megvalósítása nem fog sokáig késni. 

Dunaszeg, kisk. Győr vm. tószigetcsilizközi 
j.-ban, (1910) 981 magyar lak. ; u. p. Zámoly, u. t, 
Hédervár. 

Dunaszekcso, nagyk, Baranya vm. mohácsi 
j.-ban, a Duna partján, (1910) 5844 magyar, német 
és szerb lak., gőzhajóállomás, posta- és táviróhiva- 
tal.Van segélyzőegylete, fogyasztási ós tejszövet- 
kezete, számos malma, dunai révátkelése. A ró- 
maiak idején Lugium vár feküdt D. helyén; a 
római castrum nyomai még látszanak. A tatár- 
járás után Herczeg Lőrinc új kastélyt épített, mely 
1505. a Macedoni család birtokába került. Később 
Jagosics Péter, a XVII. sz.-ban Csemovics Ar- 
zén és 1727. a Bésán-család lett a kastély és bir- 
tok ura. Szerémi elbeszélése szerint itt ölték meg 
a mohácsi harctérről menekülő II. Lajos királyt, 
állítólag Szapolyai János parancsára. V. ö. Qosz- 
tonyi Jenő, D. (Pécs 1891). 



33un£iszentbenedek 



43 



Duna-Tisza-csatorna 



Dunaszentbenedek, oagj-k. Pest-Piiis-Solt- 
Kiskun vm. kalocsai j.-ban, (iwo) Ipll magyar 
lak. ; postaügynökség, u. t. Kalocsa. 

Danaszentgyörgy, nagyk. Tolna vm. duna- 
fóldvárij.-ban, (1910) 1907 magyarlak., postahiva- 
tal ; u. t. Fadd. 

Dtinaszentilona (azelőtt : Szetü-Hdena), kisk. 
Krassó-Szörény vm. újmoldovai j.-ban, (1910) 814 
«8eh és morva lak. ; u. p. és u. t. ómoldova. 

Dnnaszentmiklós, kisk. Komárom vm. tatai 
j.-ban, (1910) 578 német és magyar lak. ; u. p. Szó- 
rnod, o. t Neszmély. 

Dunaszentpál, kisk. Győr vm. tószigetcsiliz- 
közi j.-ban, (1910) 510 magyar lak. ; u. p. Zámoly, 
u. t. Hédervár. D. ösi Héderváry-birtok, mely 
mindvégig a hédervári m-adalomhoz tartozott, míg 
■újabban gróf Wenkheim Frigyes tulajdona lett. 

Dunaszerdahely, nagyk. Pozsony várm. D.-i 
j.-ban, (1910) ■4747'magyar lak. (fele izr.), kik keres- 
kedést űznek; a j.-i szolgabírói hivatal széke, van 
kir. közjegyzósége, jbirósága, tkve és adóhivatala, 
3 takarékpénztára, népbankja, kórháza, kaszinója, 
vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, telefon- 
állomása. Az itteni r.kat templom aXV.sz.-bólvaló 
gótikus épület, két hajóval, 3 oldalú szentéllyel 
és 8 oldalú gúlatetós toronnyal, melyen 4 sarok- 
torony ül. D. régente város volt. 1283-ban Zerda- 
hely néven fordul elö. Az ú. n. sárga kastéljt 
Kondé Miklós püspök építtette, most Habermann 
Nándomé tulajdona ; a fehér kastélyt Bacsók Mó- 
ric huszárezredes építtette. Itt született Vámbéry 
Ármin. 

Donatetétlen, Hartához tartozó puszta Pest- 
Pilis-Solt-Kiskun vm. dunavecsei j.-ban, (1910) 744 
lak. ; vasúti állomás, posta- és táviróhivatal. 

Dona-Tisza-csatoma. Földrajzi és közgazda- 
sági helyzetünk szükségessé teszi, hogy keletről 
nyugat felé jó szállítási útvonalakkal rendelkez- 
zünk. Vasúti hálózatunk megfelel ennek a kívá- 
nalomnak, víziutaink egy része szintén. A Tisza 
felső része nagyjában K. felől Ny. felé folyik, 
úgyszintén a Tisza mellékfolyói is. A Duna Buda- 
pesttől (\'ácztól) Pozsony felé szintén nyugat- 
keleti iránjrt követ. De a Tisza és mellékfolyói, 
valamint a Duna közt nincs összeköttetés, csak 
Szeged-Titelen át óriási kerülővel. Szolnok-Buda- 
pest közt légvonalban mérve a távolság 108 km., 
míg vízen körül 798 km., vagyis a kerülőút 
700 km.-rel hosszabb. Ez a kedvezőtlen körül- 
mény teljesen lehetetlenné teszi, hogy a Tisza és 
mellékfolyói által alkotott nagy vlziúthálózatot 
kihasználjuk. 

Éppen ezért már nagyon régen felmerült a D. 
eszméje. Először e kérdéssel az 1723. országgyű- 
lés foglalkozott. 1789-ben Schönstein Ferenc ud- 
vari famácsos tett őfelségéhez előterjesztést a 
Pesttől Szobokig vezetendő hajócsatoma érde- 
kében, melyet főképen a máramarosi kincstári 
8ó szállítási költségeinek apasztása céljából tart 
szükségesnek. Schönstein előterjesztésére a hely- 
tartótanács a terveket ki is dolgoztatta. Az 1839. 
országgyűlésen Beszédes József, kitűnő régi ma- 
gyar vizimémökünk, ismertette tervezetét. Ennek 
alapján részvénytársaság is alakult. Az első alá- 
író gr. Széchenyi Ist\'án volt. Az 1840. XXXVIII. 
t.-c. nagy kedvezményeket biztosít a csatorna- 



társaságnak. A politikai viszonyok miatt azonban 
a mozg^om megszűnt ós a csatomakérdfe egé- 
szen 1867-ig szünetelt. Az 1867. XIII. t.-c. fel- 
hatalmazza a kormányt 150 millió frank kölcsön 
felvételére. Ebből az össz^ből a D.-t is ki akarták 
építeni, de a pénz elfogyott a vasutakra. Pedig 
1868 bán már a szerződést is megkötötték a vál- 
lalkozókkal a csatomára vonatkozólag. 1894-ben 
Koltor László magánmémök készített tervet. 
Ezenkívül több egyéb magántervezés is történt. 
Végre is 1900-ban a hajócsatomák kérdésének 
tanulmányozását ismét az állam vette a kezébe 
és e célból a kereskedelemügj'i minisztériumban 
külön esatomatervező osztályt szerveztek. A csa- 
tomára vonatkozó tervezetet a keresk. miniszter 
Adatok a Duna-Tisza-csatorna kérdéséhez című 
kötetben 1905-ben bocsátotta közre. 

A kereskedelemügyi minisztérium által legelő- 
nyösebbnek talált variáns a soroksári Dimaágból 
Haraszti és Taksony községek közt indulna Id és 
Mántelek, Peszéradacs, Kerekegyháza, Köncsög 
puszták, valamint Kiskunfélegyháza mellett elha- 
ladva, Csongrádnál torkolna be a Tiszába. A csa- 
torna vízszine a Duna felöl 4 kamarazsilip segé- 
lyével 12»;, m.-t emelkednék a vízválasztó- tartá- 
nyig (böge) és onnét a Tisza felé 7 kamarazsilip 
segélyével 34 m.-t §sne. A csatorna hossza 141- 1 
km., költsége 46Vi millió K-ra van előirányozva. 
A csatorna várható kezdeti transito-forgalmát a ke- 
resk. minisztérium 962,(X)0 tonnában, abelforgal- 
mat 187,000 t.-ban, a Maros hajózhatóvá tétele 
esetén kiadódó kezdeti transito-forgalmát pedig 
1.800,000 t.-ban számítja ki. A szállítási költsé- 
gekben előálló megtakarítás a részletes számítá- 
sok szerint a Maros forgalma nélkül évi 4 millió 
K, a Marossal együtt évi 8 millió K volna. 

A tervezet megvitatása céljából az összes ha- 
zai szakemberek bevonásával Kossuth Ferenc 
keresk. minisztor elnöklete alatt 1906 júniusban 
3 értekezlet tartatott, melyeknek eredményeké- 
pen a részletes elbiráiás céljából egy szakbizott- 
ságot küldtek ki. Ez jelentését 1907 januárban 
készítette el és az 1907 februárban a miniszter, 
illetőleg államtitkár elnöklete alatt tartott ülése- 
seken adta elő. 

A szakemberek véleménye megoszlott. Egy ré- 
szük űgy véli, hogy a Maros hajózhatóvá tótele 
óriási összegeket igényel ós így a közel jövőben 
végre nem hajtható. De különben is a Maros for- 
galmát nem tartják egészen blrtosítottnak a csa- 
torna részére. Lehetnek olyan alacsony vontatási 
konjunktúrák, mikor a marosi forgalom nem a 
csatornán át, hanem Titelen keresztül körülmegy 
Budapest felé. Ezek a szakemberek a fősúlyt a 
felső Tisza és mellékfolyóinak forgalmára helye- 
zik és a budapest-szolnoki vonal mellett foglaltak 
állást. A szakemberek másik csoportja a Maros 
sürgős csatomázását és a csongrádi torkolatot 
tartja helyesebbnek. 

A véleményeknek ezen szakűléseken, m^d ké- 
sőbb a napisajtóban is nyilvánult megoszlása, a 
vasúti köröknek erős ellenzése és az ebből kifej- 
lődött szenvedelmes harc mindenesetre hozzájá- 
rult ahhoz, hogy a D. ügye egyelőre lekerült a 
napirendről. Valószínű, hogy azt a vasúti szállítás 
bajai fogják ismét felszínre hozni. 



Duna-Tisza köze 



_ 44 _ 



Duncan 



Dana-Tisza köze. így nevezik hazánk azon, 
É.-ról D. felé terülő lapályos részét, mely a Duna 
és Tisza egymással párhuzamos folyása közé esik. 
Hozzá Bács-Bodrog, Csongrád, Heves, Jász-Nagy- 
Kun-Szolnok és Pest-Pilis-Solt-Kiskim vármegyét 
számítják. Tisztán földrajzi fogalom, melynek sem 
politikai, sem közigazgatási jelentősége nincs. 

DtinatoTony, kisk. Pozsony vmegye pozsonyi 
j.-ban, (1910) 202 magyar lak. ; u. p. Magyarbél, 
u, t. Szencz. 

Dunatőkés, kisk. Pozsony vm. dunaszerda- 
helyi j.-ban, (1910) 237 magyar lak. ; u. p. és u. t. 
Dunaszerdahely. 

Dunatölgyes (azelőtt : Duhova), kisk. Krassó- 
Szól-ény vm. orsóval j.-ban, (i9io) 461 oláh lak. ; 
u. p. Oasszonyrét, u. t. Naszádos. Határában 
római épületek nyomai vannak ; a Csukár-hegy 
fensíkján Pethvár maradványai láthatók. V. ö. Bo- 
leszny Antal, A Veteráni-barlang és Peth vára. 
(A Délmagy. tört, társ. Értesítője 1877.) 

Dunaújfalu, 1. kisk. Pozsony vm. pozsonyi 
j.-ban, (1910) 355 magyar lakossal; u. p. Magyar- 
bél, u. t. Szencz. — 2. D., Komárom vm.-ben, 
újabban : Örsújfalu (1. o.). 

Duna-Vág-csatoma. A pozsonyi érdekeltség 
már hosszabb idő óta tervezi a pozsonyi kikötő- 
nek a Vág folyóval való összekötését. Ez a gondo- 
lat főképen 1906-ban öltött határozottabb alakot, 
mikor az országos csatornatervekiáltal animálva, 
az érdekeltség a D.-ra vonatkozólag is részlete- 
sebb terveket készített. A csatorna a pozsonyi 
kikötő délkeleti részéből indulna ki és Szerednél, 
a másik alternatíva szerint Sziládzellónél tor- 
kolna be a Vágba. A kellő vízszin kamarazsilipek 
segélyével biztosíttatnék, oly módon, hogy a 
rendelkezésre álló esést turbinákkal villamos 
erő nyerésére lehessen kihasználni. A csatorna 
egyik főcélja volna, hogy a Vágón leúsztatott fa 
egyenesen Pozsonyba mehessen és hogy az inten- 
zív gazdasági kultúrájú vidék olcsó víziutat nyer- 
jen. Végül a csatorna vizét öntözésre is felhasz- 
nálnák. A csatorna hossza mintegy 50 km., költ- 
sége 6 millió K volna. E nagy költség és a ren- 
tabilitás bizonytalansága képezi főakadályát a 
terv megvalósításának. 

Dunavecse, nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. 
D.-i j.-ban, a Duna partján, (i9io) 4747 magyar 
lak., a járási szolgabírói hivatal, járásbíróság, 
telekkönyv, adóhivatal, csendőrörs széke; van 
takarékpénztára, hitelszövetkezete, gőzmalma, 
vasúti és gőzhajóállomása, posta- és távíróhiva- 
tala. A városháztéren római mérföldmutatókő 
határkő gyanánt van beásva. 

Duna völgyi társulat, 1. Ármentesüö társulat. 

Dunay László, tengerészeti szakíró, min. tit- 
kár, szül. 1868 szept. 18. Budapesten. Fiúméban 
a haditengerészeti akadémián tanult, a cs. és kir. 
haditengerészethez teng. apróddá, 1890. sorhajó- 
zászlóssá nevezték ki. Tíz évi szolgálat után, mi- 
közben több nagyobb tengeri utat tett, a magyar 
állam szolgálatába lépett a fiumei m. kir. tenge- 
részeti hatóságnál, ahol jelenleg is működik, egy- 
szersmind a fiumei tengerészeti akadémián az an- 
gol nyelv tanítója s a nemzetközi tengerjogi 
egyesületnél igazgató. Több keresked. tengeré- 
szeti szakmába vágó cikket írt, valamint a teng. 



akadémia számára angol nyelvű hajózási tan- 
könyvet. E Lexikonnak is munkatársa. 

Dunbar (ejtsd: dönbár), város és látogatott ten- 
geri fürdő Haddington skót countyban, az Északi- 
tenger partján, a Forth-öböl bejáratánál és vasút 
mellett, (i9ii) 3581 lak., heringhalászattal. Kikö- 
tője, a javításra fordított nagy költségek dacára, 
nehezen hozzáférhető ; a hullámok a sziklás par- 
tokat folytonosan rongálják. 1296-ban I. Eduárd 
itt legyőzte Baliolt. 1566-ban Stuart Mária Rizzio 
megöletése után itt talált menedéket és ugyanitt 
tartotta esküvőjét Bothwell gróífal. 1650 szept. 
3-án itt győzte le Cromwell a Leslie vezérlete 
alatt álló skótokat. 

Dunbar (ejtsd: dönbár), WUliam, skót költő, SZÜL 

Saltonban 1460 körül, megh. 1520—30 közt. Teo- 
lógiát tanult, mint vándorprédikátor bejárta An- 
gUát és Franciaországot. D. a középkor és a 
renaissance határán élt, Chaucer és Spenser kö- 
zött a legnagyobb angol költő, ki allegorikus, mo- 
ralizáló és szatirikus költeményeivel csodálatos 
sokoldalúságáról és képzelő erejéről tesz tanúsá- 
got. The thistle and the rose (1503) IV. Jakab 
skót király házassága alkalmából készült. Leg- 
jobb két szatírája : The two married women and 
the widow és The Danco of the deadly Sins. Hí- 
resek még a Golden targe és Lament f or the ma- 
kers. Műveit kiadta Laing (Edinburg, 1834) és 
Small (u. 0. 1884—93). V. ö.Schipper, W. D., sein 
Lében und seine Gedichte (Berlin 1884). 

Dunbarton, county és város, 1. Dunibarton. 

Dunblane (ej tsd: danbién) , város Perth skót county- 
ban, Stirlíngtől É.-ra az AUan mellett, (1911) 2516 
lak. XVI. sz.-ból való székesegyház romjaival, 
látogatott ásványos forrással. Mellette van She- 
riffmuir, ahol 1715. Argyll herceg megütközött' 
a Mar gróf vezérlete alatt álló Jakab-pártiakkal. 

Dun Breton, 1. Dumbarton. 

Duncan (ejtsd: dönken), L D., Skótország királya, 
II. Malcolm unokája, nagyatyját 1034. követte az 
uralkodásban. Szerencsétlenül harcolt Eadulf ber- 
niciai gróf ellen, kitől nem tudta visszafoglalni 
Durhamot. Az orkneyi szigetek norvég urával, 
Thorflnn Jarl-lal folytatott háború folyamában 
pedig saját hadvezére, Macbeth (1. 0.) meggyilkolta 
(1040). — 27. Z)., Skótország királya, m. Maicolra 
fia, akit a normannok Angolországban neveltek, 
csak 1093. jutott ősei trónjára, melytől nagybátyja, 
Donald Ban, sokáig távol tartotta, azonban már 
hat havi uralkodás után Donald meggyilkoltatta 
bérencei által. 

Duncan (ejtsd : dönkeo), 1. AdaM, viscount 0) 
CamperdoKM, angol tengernagy, szül. 1781 júl. 
1. Dundeeben, megh. 1804 aug. 4. Korán lépett a 
tengerészetbe 81761. már kapitány volt. 1795-ben 
mint ellentengernagy az egyesült angol-orosz 
hajóhad főparancsnoka lett s noha az orosz hajó- 
had visszarendeltével magára maradt, 1797 okt.ll. 
mégis fényes győzelmet vívott ki Camperdown- 
nál ; jutalmul CamperdoAvn viscount címmel peer- 
nek nevezték ki s 3000 font sterling évi járadékot 
szavaztak meg neki. 1799-ben tengernagy lett. — 
Unokája, Adam, szül. 1812 márc. 25., megh. 1867 
jan. 30., 1855 — 58-ig a kincstár első lordja volt. 

2. D., Isadora, amerikai származású táncosnő, 
szül. 1880. Mint táncosnő 1903. tűnt föl, még 



Duncansby Head 



— 45 — 



Duncombe 



pedig azzal, hogy a divatos balletiskolával szem- 
ben az ógörög tánc elveit hirdette és igyekezett 
íliadalra juttatni. Rövid szoknya helyett görög 
ruhát öltött ; leginkább mezítláb táncol és ideá- 
kat, klasszikus zeneművek, mint Chopin, Beetho- 
ven műveinek hangulatot igyekszik mimikailag 
megérzékiteni ; a régi görög vázaképeket vagy 
nevezetesebb modem képek alakjait is fölvette 
ábrázolásai sorába. A görög karénekek táncmoz- 
dulatokban való megérzékítéséhez felhasználja 
kisérö zenének az óbizánci melódiákat. Tanát Der 
Tanz der Zukunft c. munkában (Leipzig 1903) 
írta meg. Európai kőrútjában 1906. Budapesten 
is vendégszerepelt. Elveinek gj^akorlati meg^'aló- 
sitására Berlin mellett a Grunewaldban iskolát 
alapított, melyet később Darnistadtba helyezett át. 

3. D., John, brit Afrika-utazó, szül. 1805. Skó- 
ciában, megh. 1849 nov. 3. Eleinte katona volt, 
1842. azonban a Lander testvérek Niger-expedi- 
ciójához csatlakozott. 1845— 46-ig a londoni föld- 
rajzi társaság megbízásából új utazást tett Nyugat- 
Afrikában s Dahomé királyságon keresztül Adafu- 
diáig jutott el, ahol akkoráig európai ember még 
nem járt. Ez utazásának leírása 1847. jelent meg 
angolul : Travels in Western Africa (1847). Har- 
madik utazása alatt meghalt a Benini-öbölben. 

Duncansby Head (ejtsd: dönkensabi hedd), vagy 
Di(7ig.sby Head,hegyfok Skócia ÉK.-i részén, a 
Pentland-flrth (1. o.), bejáratánál. 

Danciade (ang., ejtsd: döns^ed, az ang. dunce 
a. m. ostoba szóból). Popénak kora rossz költőire 
Irt szatirikus hőskölteménye, valamint Palissotnak 
a francia bölcselőkre és enciklopédistákra vonat- 
kozó ilynemű költeménye. Innen D. általában is 
szatirikus költeményt jelent. 

Duncker, könyvkereskedő család. 1. D.. Kari 
Friedrich Wilhelm, szül. 1781 márc. 25., megh. 
1869 júl. 15., alapította 1809. Berlinben Humblot 
Peter-rel (szül. Berlinben 1779 márc. 13., megh. 
1828 dec. 11.) Frölich Heinrich kön3rvkereskedé- 
sének megvételével a D. (fe Humblot kiadócéget. 
Ennek 1828. egyedüli tulajdonosa lett ; de 1866. 
átvették íd. Geü)el Kari Lipcsében (szül. 1806 aug. 
26., megh. 1884 okt. 6.) és fia, ifj. Geibel Károly 
Budapesten (szül. Bpesten 1842 máj. 19., megh. 
1910 nov. 5.). Társtulajdonosok 1899 óta Geibel 
Ottó Kari Alexander (szül. 1874) s 1901 óta Geibel 
Friedrich Kari (szül. 1873). A nagy üzlet kiválóan 
történelmi (Ranke : Összes művei, Jahrbüeher der 
deut. Geschichte, Alig. deut. Biographíe stb.), jogi, 
állam- és társadalomtud. (Schriften des Vereins 
f . Sozialpolitik) műveket ad ki. Az ehhez kapcsolt 
könyvkereskedést D. Kari Fr. W. fia, Alexander 
vette át 1837. (szül. 1813 febr. 18., megh. 1897 
aug. 23.), aki szintén könyvkiadással is foglalko- 
zott s mint író is ismert (Abseits vomWege, Gre- 
dichte eines Laien, Novellen stb.) ; kiadványai fő- 
leg szépirodalmiak (Geibel, Heys) és ő adta ki 
Kaulbach műlapjait. Kiadványait 1870. nagyrészt 
a Paetel-testvérek vették át és könyvkereskedését 
Ol^ue ArthuT folytatja 1898 óta. — D. Alexander 
leánya. Dóra (szül. 1855 márc. 28. Berlinben) 
mint írónő ismert: Modemé Meister (1883); 
Morsch u. Kom (1889); Unheilbar (1893); Die 
Modistin (1894); Die Goldflíege (1894) ; Loge 2. 
<1896); Mutter (1897); Sumpfland (1898); Qross- 



stadt (1899); Buntes Jahr (naptár 1887—1897); 
irt színdarabokat (Sphinx, Sylvia, Ruth) s íQu- 
sági iratokat is. V. ö. Sennovitz Adolf, Geibel K. 
Pesten 1806— 8í. (Magyar Könyvkeresk. Evk. XI.) 

2. jD., Franz Gustav, német politikus, D. 1. 
fia, szül. Berlinben 1822 jún. 4., megh. u. o. 1888. 
jún. 18. Könyvkereskedést folytatott. Részt vett 
1848. a felkelők soraiban, 1853. megindította a 
Volkszeitung c. lapot, mely a szabadelvű ellen- 
zéknek legbefolyásosabb közlönye lett. A porosz 
alkotmánj'víszály kitörésekor (1861) többekkel 
együtt megalapította a német haladópártot. Poli- 
tikai tevékenysége mellett fáradhatatlan gondja 
volt a munkásosztályok jólétének emelésére: 
1865 óta vezette a berlini kézművesek egyesüle- 
tét, 1869. pedig (Schulze-Delitzsch-csel és Hlrsch- 
sel egyetemben) a német iparosegyesületeket ala- 
pította meg. V. ö. Franz D., Lebensbild eines 
wahren Volksfreundes (Leipzig 1889). 

3. D., Maximilián Wolfgang, német történet- 
író, D. 1. fia, szül. Berlinben 1811 okt. 15., megh. 
Ansbachban 1886 júl. 21. 1839-ben magántanár 
lett a haliéi egyetemen, 1842. pedig rendkívüli ta- 
nár. Egy évvel később szerkesztőtársa a szabad- 
elvű h^ei Alig. Litteraturzeitungnak. 1848-ban a 
frankfurti parlamentbe választották, 1850-ben a 
schleswig-holsteini testvémemzet érdekében foly- 
tatott agitációt. Ebben az időben írta : Heinrich 
Gagem (Leipzig 1850) és Vier Monate auswártiger 
Politik (Berlin 1850) című műveit. A Manteuffel- 
minisztérium egjTe gyanakvó szemmel kisérte 
lépéseit és ahol tehette, mellőzte. Ez a bánásmód 
arra bírta D.-t, hogy a tübingeni egyetemre távoz- 
zék, ahonnan azonban már 1859. visszahívták Ber- 
linbe, ahol előbb magában a minisztériumban al- 
kalmazták, később pedig az állami levéltár igaz- 
gat<ijává nevezték ki (1867—74). 1861-ben Fri- 
gyes trónörökös előadó tanácsosa lett. Ebben a 
légkörben melegebb barátja lett a liberalizmus- 
nak. De a schleswig-holsteini kérdésben meg- 
hasonlott a trónörökössel. Ezután csak a hadiaka- 
démiában tartott felolvasásokat és mint a berlini 
s müncheni akadémia tagja fejtett ki buzgó tevé- 
kenységet. Művei: Origines germanicae (Berlin 
1840) ; Die Krisis der Reformation (Leipzig 1845) ; 
Zur Geschichte der deutsch. Reichsversammlung 
(Berlin 1849); Feudalitat u. Aristokratie (u. o. 
1858) ; Geschichte des Alterthums (1852—57, 4 
köt.), mely munka összesen 6 kiadást ért 7 kötet- 
ben (1878—83), mihez 1884—86. még 2 köt«t 
járult. (Ezt a munkát — sajnos, egy elavult kiadás 
alapján — magyarra is fordították : Az ókor törté- 
nete. 4 köt. Foid. JóiMS János.) Apróbb dolgozatai 
leginkább az újabb porosz történet, avagy a régi 
görög történet keretébe tartoznak. Egy részük 
egybegjrüjtve is megjelent e címen: Aus der 
Zeit Friedrichs d. Grossen u. Friedr. Wilhelms III. 
(1876) ; Abhandlungen aus der griech. Geschichte 
(1887) és Abhandlungen aus d. neueren Gesch. 
(1887). D. életét megírta Brode (Berlin 1887) és 
érdekes, nagybecsű korrajz alakjában hü barátja, 
Haym R. : Das Lében M. D.-s (Berlin, 2 köt. 1891). 

Duncombe (^tsd: dönköm), Thomas Slingsby,eia' 
gol politikus, szül. 1796., megh. Brightonban 1861 
nov. 13. 1826-ban beválasztották a parlamentbe, 
1831. a reform-bili mellett küzdött 1834 óta a leg- 



Dundalk 



— 46 



DunI' 



radikálisabb s demokrata elveket vallotta. Sür- 
gette a három évi ülésszakot, a választási jog- 
nak a mimkásosztályokra való kiterjesztését, a 
titkos szavazást és az egyháznak az államtól való 
különválasztását. Általános népszerűségre azon- 
ban csak azóta tett szert, amióta Graham mi- 
nisztert a Mazzini ügyében elkövetett levéltitok 
megsértése miatt kérlelhetetlen s kíméletlen mó- 
don megtámadta (1843). A magyar szabadság- 
harcot a legnagyobb rokonszenvvel kisérte s több 
Ízben lelkesen szólalt fel jogos ügyünk érdekében, 
miért is vezérférflaink hálairatot intéztek hozzá. 
Később közcsodálkozásra III. Napóleonnak lelkes 
bámulója lett. V. ö. Life and correspondance of 
Th. S. D. (London 1868, 2 köt.) 

Dundalk (ejtsd: dönndak), Louth county székhe- 
lye Leinster ir tartományban, ahol a Castletown 
a D.-i öbölbe torkollik, vasút mellett, (leii) 13,128 
lak., halászattal, sörgyártással, bőrcserzéssel, hajó- 
építéssel és szegkészítéssel. Főkiviteli cikkei: 
gabona, marhák és egyéb élelmi cikkek. D. igen 
régi város ; Bruce Eduárdot itt koronázták meg 
és 1318. itt győzték le és ölték meg az angolok. 

Dundas (ejtsd: daodesz), 1. váios Ontario kana- 
dai provinciában, gyárakkal, (i9oi) 3173 lak. — 2. 
£>., 1. Dundas Goldfield. — 3. D. {Port D.), város 
az északausztráliai Melville Island (1. o.) Ny.-i 
partján. 

Dundas Goldfield, aranytermö vidék Western 
Australia déli részén. Területe 48,000 km^. Fő- 
helyei : Dundas (a Dundas Laké partján) és Nor- 
seman. 

Dundas Isles, apró szigetek British Columbiá- 
ban, az alaskai határon. 

Dundasit (ásv.), fehér, sárga v. barna sugaras- 
rostos szerkezetű gömbök ; ólomaluminium-hidro- 
karbonát. Képlete: PbO.Al,Os.2 COa.4H2 0. Lelő- 
helye : Dundas, Tasmania. 

Dundas Strait, tengerszoros a Melville Island 
(1. 0.) és Észak- Ausztrália között. 

Dundee (ejtsd: dönndi), város Forfar skótcounty- 
ban, Edinburgh és Glasgow után a legnépesebb 
Skóciában, a Tay torkolatának északi partján, 
vasút mellett, (i9ii) 165,096 lak. (isoi 25,000 volt). 
Rendkívüli gyors felvirágzását főképen vászon- 
iparának és kereskedésének köszönheti. A külön- 
böző vászonszövő gyárakban 25,000, a jutaszövők- 
ben 20,000 munkást foglalkoztat; ezenkívül je- 
lentékenyebb iparágak még a kötélgyártás, bőr- 
cserzés, keztyükészltés, gép- és hajógyártás, végül 
a baracklekvár-főzés, amely nagy hírnek örvend. 
D. lakói közül igen sokan a cet- és fóka vadászatot 
is űjik. Biztos kikötőjében, amelynek bejáratát 
a híres BeU-Rock világító torony jelöli meg, igen 
élénk a forgalom. A kikötő mentén 9 km.-nyi hosz- 
szuságban, amflteátrumszerüleg épült város jelen- 
tékenyebb épületei : a New Royal Infirmary, Skó- 
cia egyik legszebb kórháza, a börze, a kereske- 
delmi csarnok és az Albert-Institute múzeummal. 
A város K.-i szélén van a Baxter-park, amellyel 
Baxter Dávid, egy nagy vászongyáros, ajándé- 
kozta meg a várost. D. volt egyike az első skót 
városoknak, amelyek a protestáns vallást felvet- 
ték, és pedig olyan buzgalommal, hogy «második 
Genf» nevet nyert. V. ö. Marxivell A., Old D. 
(Edinburgh 1891). 



Dundee viscount, 1, Graham. 

Dundonald gróf, 1. Cochrane. 

Dunedin (ejtsd: dönneddin), város és fontos kikötő,, 
az egykori Otago tartomány fővárosa Üj-Zéland 
szigetének K-i partján, vasút mellett, (i90i) 52,390, 
külvárosait is beleszámítva 45,865 lak., különféle 
iparágakkal, melyek közt a legjelentékenyebb a. 
söripar .Van egyeteme, kórháza, nyilvános könyv- 
tára, botanikus- és állatkertje, színháza stb. Kikö- 
tője, Port-Chalmers, rendes gőzhajóösszeköttetés- 
ben áll Melboume-nal és Uj-Zéland kikötőivel. 

Dunér, Nüs Christofer, csillagász, szül. Bille- 
bergában 1839 máj. 21. 1888 óta az upsalai ob- 
szervatórium igazgatója és az asztronómia tanára 
az egyetemen. Főbb művei : Mesures micrométri- 
ques d'étoiles doubles (Lund 1876) ; Recherches 
sur la rotation du Soleil (Upsala 1891) ; Handbuk 
i allman astronomi (Stockholm 1899). 

Dunfermline (eátsd: dönfSrmiin), város Fife skót 
countyban, (i9ii) 28,103 lak., jelentékeny vászon- 
iparral, vászonfestéssel, vasolvasztókkal, szappan- 
gyártással, szén- és mészkőbányákkal és élénk ke- 
reskedéssel, régi paloták romjaival. 

Dunfermline, James, 1. Ahercromby. 

Dungannon (ejtsd: dongennen), városTyxonecoun- 
tyban, ülster ir tartományban, (i9ii) kb. 3600 
lak., agyagiparral,szén ós mészkőbányászattal, ga 
bona- és vászonkereskedéssel ; egykor az O'Neil- 
loknak, Ulster királyainak volt székhelye. 

Dungánok, Dzsungária és Kína ÉNy.-i részei- 
nek török-tatár lakói. Származásuk biztosan nem 
állapítható meg (az uiguroktól való származtatás 
helyessége kérdéses). A D. külsőleg mohame- 
dánusok, szokásaik és nyelvük semmiben sem ha- 
sonlítanak a kínaiakéhoz. Számuk 4 millióra rúg- 
hat. A kínai kormány ellen Senziben, Kanzuban és 
Dzsungáriában több ízben fellázadtak, leöldösték a 
kínai hivatalnokokat és semmisnek nyilvánították 
a királyi fenhatóságot. Hosszas harcok után azon- 
ban 1894—95. a kínaiak ismét elnyomták őket. A 
róluk szóló irodalom csaknem kizárólag orosz. V, 
ö. Dahry de Thiersant, Le Mohamédanisme en 
Chine et dans le Turkestan Orientál (Paris 1878). 

Dungarvan (ejtsd: dönngarven), város Waterford 
countyban, Munster ir tartományban, a Colligan 
torkolatánál, mély öböl végénél, tengeri fürdő, 
(1911) kb. 47(30 lak., halászattal, parti hajózással ; 
gabona-, vaj- és állatkereskedéssel. 

Dungeness (ejtsd: dandzsnessz), alacsony köves 
Jiegyfok, Angolország D.-i részén a Pas de Calais 
felöl. 

Dungeness Point (ejtsd: dandzsnessz — ), a Ma- 
galhaes-szoros (1. o.) K.-i bejáratának É.-i foka 
(Chile). 

Dungi, Babilónia hatalmas sumír fejedelme, 
aki különösen Sirburlában és Girsában fejtett ki 
nagyobb tevékenységet. 

Dungsby Head, skótországi hegyfok, 1. Dun- 
canshy Head. 

Duni, Egidio Romoaldo, olasz zeneköltő, szül. 
a nápolyi Mrályságban, Materában 1709 febr. 9-, 
megh. Pái'isban 1775 jún. 11. Durantetól tanult ; 
első operáját, Nérót (1735) Rómában nagy tetszés- 
sel fogadták, A parmai elfranciásodott udvarnál 
aratott sikerei arra indították, hogy 1757. Paris- 
ban telepedett le, hol nápolyi ízlésű, bájos zené- 



Dunin 



— 47 



Dunkli 



jével a francia víg operát megalapította — pár- 
huzamosan Eonsseauval. 

Dtmin, Martin von, gnesen-poseni érsek, szül. 
Rawa mellett Wat faluban, 1774 nov. 11., megh. 
1842 dec. 26. Rawában és Brombergben a jezsuiták- 
nál tanult, majd 19 éves korában a Collegium Ger- 
manicum növendéke lett ; 1797. Rómában pappá 
szenteltetett. Ezután gneseni, majd poseni kano- 
nok és iskolafelügyelö, egyházmegyei adminisz- 
trátor, 1831. pedig gnesen-poseni érsek lett. A 
vegyes-házasságok kérdése összeütközésbe hozta 
az ^amhatalommal s miután e tárgyban kiadott 
pásztorlevelének visszavonására őt hosszabb tár- 
gyalások után sem sikerült rábimi, megindították 
ellMie a bűnvádi eljárást, mely 1839 febr. azzal 
végződött, hogy a poseni törvényszék az érseket 
móltóeágától megfosztotta s 6 hónapi várfogságra 
ítélte. A fogságot elengedték ugyan neki, de Col- 
bergbe internálták. Az 1840 jún. 7. beállott trón- 
változás visszaadta a száműzött érseknek szabsd- 
sá.ját és egyházmegyéjét. V. ö. F. Pohi, Martin von 
Dunin, Erzbischof von Gnesen u. Posen (Marien- 
burg 1843). 

Ctmit, olivin és krómitkristályokból álló kö- 
zét, 1. Peridotü. Nevét a Dun-Mts. (Üj-Zéland) 
után nyerte. 

DTiniuin, Dorchester angol város latin neve. 

Dank., természettudományi neveknél Dunker 
Wühelm (1. o.) nevének rövidítése. 

Dnnker, Wühelm, német geológus és paleonto- 
lógus, szül. Eschwegeben (Kurhessen) 1809 febr. 
21., megh. Marburgban 1885 márc. 13. A ka^eli 
politechnikumon az ásványtant tanította és 1854. 
a marburgi egyetem tanára lett. Hermannal és 
Mayerrel 1846. megalapította a főleg kimerítő 
monográfiákat tartalmazó Palaeontographica c. 
folyóiratot 

Dtmkerqne (eütsd: dönkerk), vagy Dujiqtierqiie, 
Dünkirchen, város, hadi és kereskedelmi kikötő 
Nord francia dép.-ban, az Északi-tenger partján, 
(1911) 38,891 lak., tengeri fürdővel, osztrigatenyé^- 
téssel,hajóg5ártással, kémiai iparral, vászon-, juta- 
és pamutszövéssel, \itorlavászonkészítéssel, vas- 
olvasztókkal, olajütőkkel és halszárítókkal, füs- 
tölőkkel és besózókkal. Beviteli cikkei : fa, pamut, 
kender, faggyú, bor és gyarmatárúk ; a kivitelé : 
szén, olaj, cukor és szesz, meg saját gyártmányai. 
1907-ben a hajóforgalma 2457 hajó volt, 22 miUió 
tonna tartalommal ; a kereskedelmi forgalom ér- 
téke kitett (1907)933-8 millió frankot. D.-nak rendes 
hajóösszeköttetése van Havre, Rotterdam, Lon- 
don, Southampton, Hull és Szt.-Pétervár v&'osok- 
kal. Lakói azonkívül cet-, fóka- és heringhalá- 
szatot is űznek. Saját kereskedelmi hajóraja 317 
vitorlás és gőzhajóból áU, őszesen több mint 135 
ezer t. tartalommal. Kikötője egy előkikötöből 
és 6 medencéből áll s egy 59 m. magas világító 
tornya van. A város védelmére körsáncok s a 
Nevers, Risban, de l'Est és Louis nevű erős- 
ségek szolgábiak. A berguesi, dunkerquei, fur- 
nesi és bourbourgi csatornák a várost Francia- 
ország meg Belgium viziútjaival kötik össze. D. 
egyike Franciaország legszebb és legrendesebben 
épült városainak. Terei közül a legnagyobbak a 
Őian p de Mars és a Jean Bart-tér, a Mres tenge- 
résznek Davld által 1845. készített szobrával. 



Ugyanitt áll az 1793-iki ostrom harcosainak em- 
lékére emelt oszlop a Lormiertől való Victoria 
istennő szobrával, öt temploma közül a legjelen- 
tékenyebbek : a Saint Elois a XVI. sz.-ból. görög 
ízlésű homlokzattal, Bárt és családjának hamvai- 
val és a Notre-Dame des Dunes nevű kápolna ; 
nagyobb épületek még a városháza ía XVE. sz.- 
ból), a tengerészeti árú- és fegyvertárak stb. Köz- 
művelődési intézetei közül kiválóbbak: a hi- 
drográfiai iskola, njilvános könyvtár, régiség-, 
kép- és természetrajzi gyűjtemény, mezőgazda- 
sági egyesület és a flamand nyelv tanulmányozá- 
sára alakult társulat. D. a VU. sz.-ban Saint Eloi 
által épített templom körül keletkezett, de csak a 
IX. V. X. sz.-ban kapta a mai nevét. III. Balduin, 
Flandria grófja által megerősíttetvén, a közép- 
korban tengerészeinek ügyessége és merészsége 
által tett szert hírnévre. A franciák 1299., 1558., 
1583., 1648. és 1658. foglalták el, de mindannyiszor 
kénytelenek voltak az angoloknak, illetőleg a spa- 
nyoloknak visszaadni. Végre 1662. XIV. Lajos 
megvette II. Károly angol királytól 5 millió Úv 
reért és Vauban által jól megerősíttette. Az ut- 
rechti béke értelmében a franciák maguk kény- 
szerültek az erődítményeket lerombolni és ezek 
újra építésére csak 1783. a versaillesi békében 
kaptak engedélyt. Az 1793. York herceg fölött 
kivívott diadal emlékére 1893. szept. 10-én szobrot 
állítottak fel D.-ben.V. ö.Derode, Hist de D. (1852). 

Dunkirk (ejtsd: d&nkörk), kikötőváros a Laké 
Erié déli partján, New York államban, Buffalótöl 
DNy.-ra. Vasúti csomópont, vaggon- és mozdony- 
gyárakkal. Alapíttatott 1809. Lak. (1910) 17,221. 

Dnnkl Xep. Ja«05, zongoraművész, szül. Bécs- 
ben 1832, megh. 1910 jan. 29. Pesten s Bécsben 
tanult. 1845. ismerkedett meg Liszttd, ki különös 
pártfogásába vette s Rubinstein Antal kezére bízta. 
1846., midőn Liszt másodízben látogatta meg Bé- 
cset, az akkor már jelesen kiképzett fiatal zon- 
goraművészt egészen magához vette s magyar- 
országi és keleti utazására is magával vitte. A 48-iki 
események Bécsben találták s Liszttel együtt 
ő is részt vett a barríkád-harcokban. De menekül- 
nie kellett s azután pár évet előbb Reviczky 
grófné 8 utóbb Esterházy Johanna grófné házá- 
nál töltött, mint házi zongoratanár. 1852-ben tért 
vissza Budapestre, hol tevékeny részt vett min- 
den zenei mozgalomban. Az 50-es évek végén 
lakását Bécsbe tette át. 1861-ben házassága révén 
rokonságba jutott a Rózsavölgyi zenemű kiadócég 
tulajdonosával, Grinzweil Norberttel. D. ezóta 
lényegesen befolyt a Rózsavölgyi-cég vezetésébe, 
mely 1862. Bécsben külön múkereskedést nyitott 
az ö neve és firmája alatt. Kiadta 1856. Liszt 
Esztergomi miséjének négy kezű zongorakivonatát 
Mosonyi Mihály átiratában, valamint Goldmark : 
Sakuntela nyitónyának vezérkönys'ét. Azonban 
1866. véglegesen visszatért a magyar fővárosba. 
D. mint zeneíró is több oldalú munkásságot fej- 
tett ki: zongoratanulmányokat adott ki. s egy 
füzetet: Aus den Erinnerungen eines Musikers 
(Wien 1876). Kéziratban maradt emlékiratait fia, 
D. Norbert hangversenjTendező (szül. Bécsben 
1862) őrzi. 

Donkli (a német Ihtnkel-höl), börtön, a katona- 
ságnál alkalmazott szigorított fogságnak népies 



Dunkófalva 



Dunod 



«lnovezése, mely onnan veszi eredetét, hogy a 
börtön, minden harmadik napot kivéve, el van sö- 
tétítve. 
Dunkófalva, kisk. Bereg vm. szolyvai j.-ban, 

(1910) 689 rutén lak. ; u. p. és u. t. Szentmiklós. 
Dunlap (^tsd: döniep), Wüliam, amerikai festő 

és drámaíró, szül. Perth Ambogban (New- Jersey) 
1766 febr. 19., megh. New Yorkban 1834 szept. 
28. Pályáját mint festő kezdte el s csak később 
adta magát a drámaírásra. Darabjait, minők The 
father (1789), Leicester (1794) és André (1798), 
nagy tetszéssel fogadták. Főbb müvei még : His- 
tory of the American theatre (1832) ; History of the 
rise and progress of the art of design in the U. S. 
(2 köt. 1834). ó alapította a nemzeti rajzakadé- 
miát (National Academy of Design) is. Tisztele- 
tére és drámai müveinek kiadására New York- 
ban 1886. D.-társaság alakult. 

Dunleaxy (ejtsd: döniéri), 1821-ig neve Kings- 
town (1. 0.) Írországi városnak. 

Dunlop (eütsd: döniop), falu AyT skót countyban, 

(1911) 1353 lak., sajtjáról híres. 

Dunmore (ejtsd: danmőr), Scranton-nel (1. o.) 
egybeépült város Pennsylvaniában, (i9oo) 12,583 
lak. Barnaszén- és vasbáaiyászat. Vas- és selyem- 
ipar. Alapíttatott 1835. 

Dunmore Head (ejtsd: dönmor hedd), hegyfok Ír- 
ország DNy.-i partján, a Dingle-öbölben ; előtte 
fekszik a Ms Blasket-sziget. 

Dunnalúd (áiiat), 1. Dunnaréce. 

Dunnaréce (Somateria, áiiat), a récefélék (A7ia- 
tidae) családjába tartozó madámem. Csőre nyú- 
lánk, keskeny, hosszabb a csüdnél s erős kampó- 
ban végződik ; orrlyukai a csőr közepén innen 
nyílnak ; homloktollazata keskeny, hegyes szög- 
ben végződő nyelv alakjában terjed a felső káva 
tövére ; farka elkerekített s 14—16 toUból áll ; 
lába alacsony. Fajai a tengerekben élnek ; édes- 
vizeken csak kivételesen fordulnak elő. Legis- 
mertebb faja a közönséges D. ( Somateria mollis- 
sima [L.]). A hím (gácsér) fejteteje bársonyfekete, 
egy ékalakú fehér mező által hátul ketté osztva ; 
feje oldalt és alul, nyaka, nyakszirtje, begye, 
melle, háta és szárnyfedötoUai fehérek, nyak- 
szirtje és füle mögött tengerzöld színű, melle 
vörhenyes ; dereka, farkfedöi és hasoldala fekete, 
lágyékán fehér folttal; evezői barnásfeketék; 
farka szürkésbarna ; csőre sárgás-zöldes ; lábai 
világos zöldek, úszóhártyái és karmai feketés 
barnák. Hossza 58—63, szárnya 26—31, farka 
9—11 cm. A tojó uralkodó színe vörhenyes barna ; 
feje feketés hosszanti foltokkal, háta és melle 
fekete harántfoltokkal díszített; hasa egyszínű 
ibolyásbarna. A D. roppant nagy társaságban 
él az északi vidékeken, Grönland, Izland, Skan- 
dinávia stb. körül, épúgy az ó-, mint az új -világ- 
ban. Télen délre vonul, amidőn elvétve hazánkba 
is eUátogat. így 1880. év tavaszán Kocyan Antal 
€rdész Arvéban is találta. Igen ügyesen úszik 
és bukdácsol a vízben ; a szárazon azonban ügyet- 
lenül jár és nehézkesen röpül. A víz mélyében 
élő apró tengeri állatokkal táplálkozik. Jún. és 
júl. hóban fészkel a tengerpartokon, különösen 
szigeteken. Fészke egyszerű, mesterkéletlen, de 
pehellyel jól ki van béllelve, a pelyhet a nőstények 
önmagukból tépik ki. 6—8 szürkés-zöld tojást rak. 



melyeket a nőstény 26—28 nap alatt költ ki. A köl- 
tés ideje alatt a nőstény épúgy viselkedik, mint va- 
lami háziállat, akárhányszor felkeresi az ember- 
lakta vidékeket ós bent az ember házában fészkel. 
De az ember szívesen is fogadja, mert pehelytollait 
használja és vele kereskedést űz. B célból Sylton 
és Norvégia déli részében megvárják, míg a fé- 
szekhagyó fiatalok anyjukkal együtt a fészket 
elhagyják és akkor szedik el a pelyhet. Izland 
szigetén pedig három fészek közül 2-öt használ- 
nak fel, a harmadikat sértetlenül hagyják és vé- 
gül más helyeken ezer számra, minden irgalom 
nélkül pusztítják, úgy hogy Spitzbergán e hasz- 
nos madarak nagyban meg is fogytak. 24 fészek- 
ből 1 kg. pehely kerül ki. Húsuk élvezhetetlen. 
Tojásuknak sajátszerű szaga van. Fogságban e 
madarak csakhamar tönkremennek. Az ó- és új- 
világ sarki tájain honos a D. másik faja : a cifra 
D, (Somateria spectabilis L.), mely hazánkban 
még nem fordult elő, jóllehet vendégképen Ang- 
liában, Franciaországban, Németországban, sőt 
Olaszországban is észlelték. 

Dunnet (cátsd: dönnet), halászfalu Caithness skót 
countyban, annak északi partvidékén, (leii) 1147 
lak. A D.-i félsziget s egyszersmind Nagy-Bri- 
tannia legészakibb pontja a D.-Head,'az é. sz. 58" 
40' 19" és a ny. h. 3" 23' alatt, világítótoronnyal. 

Dunnottar Castle (ejtsd,: dönnotar kaszi), egyike 
a legnagyobbszerű kastélyromoknak Skóciában, 
Kincardinecounty partvidékén, 2 km.-nyire Stone- 
haventöl egy vulkáni sziklán. Sir William Keith 
építtette ; 1715. rombolták le. 

Dunod, Antidé, francia jezsuita és diplomata, 
szül. Saint Claudeban 164Ö körül, megh. Prágá- 
ban 1696 szept. 3. Salamancában tanult. 1674. 
L Lipót császá' és magyar király Bécsbe hivatta, 
és azzal bízta meg, hogy Erdélyt Bécs fenható- 
sága alá terelje. D. e cél elérése végett 1685 
elején váratlanul a fogarasi udvarban termett és 
ügyesen oda vitte a dolgot, hogy előbb Apafi Mi- 
hály mindenható kegyencét, Teleki Mihályt nyerte 
meg a maga részére, akivel április 14-ón ker- 
cseszorai birtokán titokban szerződést kötött. E 
kettős példányban feljegyzett szerződés értelmé- 
ben Teleki arra kötelezte magát, hogy Erdély 
Lipót királyt a török ellen segíteni fogja, hogy az 
erdélyi hadsereg a császárihoz csatlakozik, hogy 
a császári hadat a szükséges élelmi szerekkel el- 
látja és hogy a császári hadsereg Erdélyországon 
keresztül vonulhat Oláhországba. B jóakaratáért 
D. Telekinek a császár nevében évidíjat, grófi 
rangot, közbocsánatot a multakért és — esetleg 
— menedékhelyet meg vallásszabadságot bizto- 
sított. Midőn azután Teleki a megbeszélt terv sze- 
rint a fogarasi gyíílésen (1685 okt. 24.) Brdélyor- 
szágnak Magyarországhoz való visszacsatolását 
javaslatba hozta, D. azt hangoztatta, hogy a ren- 
deknek azt már azért is el kell fogadniok, mert 
a török Erdélyt Szobieszkinek ígérte, ha ez eláll 
a szövetségtől. A rendek e javaslatot ugyan elve- 
tették, mindamellett Teleki 1686. Haller Jánost 
küldte Bécsbe, aki ott jún. 28. a nevéről elnevezett 
szerződóst kötötte. Budavárának időközben tör- 
tént visszafoglalása azonban (1686 szept. 2.) any- 
nyira felcsigázta a császáriak követeléseit, hogy 
most a D. és Haller-féle tervek mellőztével 



Dunois 



— 49 — 



Dun-sur-Auron 



Caraffa tábornok szigorúbb föltételek alapján kö- 
vetelte ErdéljTiek megadását. Teleki pedig a nyo- 
masztó helyzet súlya alatt erre is ráállott. D. pedig, 
kit Lipót jutalmul viddini püspökké nevezett Id, 
visszavonult Prágába a Domonkosrend kolosto- 
rába, ahol meghalt. V. ö. Századok 1870. és az 
Erdély történetéről szóló írod. Diplomatarium Al- 
vinczianum (2 köt.). 

Dunois (ejtsd: dtinoá), rógi franclaországi tarto- 
mány a Loir mindkét partján. 1000 körül lett 
grófsággá, 1382. Bloishoz csatolták, 1391. az or- 
Téansi herceg vette meg ; 1707. került a francia 
koronához. Ma Eure-et-Loir, Loir-et-Cher és Loi- 
ret départementok részeit alko^a. Fővárosa volt 
Chateaudun. 

Donois et Longneville (^tsd: dtinoá e longviii), 
Jeati, grófjle Bátard d'Orléans, sziü. Parisban 
1^2 nov. 23., megh. Layban 1468 nov. 21. Ter- 
mészetes fia volt a burgundi párt által 1407. Pa- 
risban meggyilkolt Louis d'Orléans hercegnek. 
Mini kapitány és kamarás Károly dauphint (a ké- 
sőbbi VII. Károly) szolgálta s egyideig, mint kezes, 
a bretagnei herceg udvarában tartózkodott (1422). 
A M. Károly halála után megújult francia-angol 
háborúban 1427. felmentette Montargist s Orlé- 
ans városát mindaddig hősiesen védelmezte, mlg 
1429. az orléansi szűz a város felmentésére érke- 
zett. Legyőzte azután az angolokat Patay mellett 
(1429 jún. 18.), kiszorította az angol hadakat a nyu- 
gati tartományokból és Parisból. Ez időben nyerte 
Dunois grófságot, melyről magát ezentúl nevezte. 
Tagja volt a főnemesek szövetkezetének a király 
ellen (1440), az ú. n. «praguerie»-nek, de társait 
hamar otthagjia, 1442. kiragadta Talbot angol 
vezér kezéből Dieppe-t s ezért a király tábornokká 
nevezte ki és Longneville grófsággal ajándékozta 
meg. XI. Lajos alatt ó is tagja volt az urak ligájá- 
nak (pour le bien pubüc) s ezért Lajos 1464. összes 
birtokai- s méltóságaitól megfosztotta, de a kierő- 
szakolt conflansi békében (1465) visszanyerte azo- 
kat. Unokája, Iranrms, 1505. a Longneville her- 
ceg címet kapta s IX. Károly és XIV. Lajos a D. 
család tagjait a királyi család vérbeli hercegeinek 
jelentették ki. 1516-han megszerezte I. Louis her- 
■ceg a neufcháteli szuverén fejedelemséget, melyet 
utódai Valengin grófsággal gyarapították. 

Dnnoon (esjted: dönon), város Argyle skót county- 
han, a Clyde-öböl Ny.-i partján, (1911) 6859 lak., 
látogatott tengeri fiirdővel ; az argylli hercegek 
kastélyának romjaival. 

Ihinoyer (^tad: dunoajjé), Barthélemy Charles, 
francia nemzetgazdasági író, szül. Carennacban 
1786 máj. 20., megh. Parisban 1862 dec. 4. A jú- 
iiusi uralom alatt préfetséget viselt, majd 1838. 
az államtanácsba lépett, melynek 1851-ig, III. Na- 
póleon államcsinyjéig volt tagja. Az akadémia tag- 
jai közé választotta. Művei közül fontosabbak : 
L' Industrie et la rnorale considérées dansleursrap- 
ports avec le société (2 köt.. Paris 1825) ; Nouveau 
traité d'economie sociale (1830) : Esprit et mé- 
thode Qomparéee de 1' Angleterre et de la Francé 
dans les entreprises des travaux publics (1840) ; 
De la liberté du travail ete. (3 köt., 1845) ; Le se- 
cond empire et une nouvelle restauration . . . {2 k. 
1865) ; Notices d'economie sociale (1870). V. ö. 
FtZíay,Loeuvreéconomique de Ch.D.(Parisl899). 

Rícai Nagy LeisSama. VI. kői. 



Dunquerqne, város, 1. Dunkerque. 

Dunsinane (ejtsd: dönnszinnen), domb Perth skót 
countyban, 15 km.-nyire Perthtól. 330 m. magasra 
emelkedő csúcsán Macbeths-Castle romjai látha- 
tók. Itt vesztett Macbeth (1056) csatát, trónt és 
életet. 

Dtins Scotns, Johannes, hires skolasztikus 
filozófus, kit éleselmüsége miatt Dodor subtüis- 
nak neveztek, szül. Dunstonban, Northumber- 
landban (mások szerint Dunban, Irlandban), 1274. 
(mások szerint 1265), megh. Kölnben 1308. A 
ferenciek közé lépett s Oxfordban tanult. 1307- 
ben teológiai doktorrá avattatott Parisban, 
hol még ugj'anaz évben tanítani kezdett. Né- 
hány hónappal később Kölnbe ment, ahol nem- 
sokara meghalt. Külön iskolának, melyet az 6 ne- 
véről Scotismusnak neveztek, s mely ellentétben 
állott a Thomismussal, Aquinói Tamás filozófiájá- 
val, lón alapítója. A scotismus ereje inkább a lari- 
tika, mint a pozitiv alkotás ; e krit^ azonban nem 
lépi túl a skolasztika körét. Scotus is a filozófiát a 
teológia szolgájává teszi ; szilárdan ragaszkodik a 
dogmákhoz, de szkeptikus a dogmák filozófiai bizo- 
njitékai iránt. Fontosak Scotus lélektani és etikai 
tételei, melyek közt a legfőbb, hogy az akarat 
előbbre való az értelemnél. Elkeseredett harc tört 
ki a Scotisták és Thomisták közt, mely főleg az 
immaculata conceptio (Scotus ennek a védője) kö- 
rül vált legerősebbé. D. összes műveinek kiadása, 
mely azonban mégsem teljes, megjelent 1639. Lei- 
denben 12 kötetben, kiadója Lucas Wadding, aki 
D. életrajzát is hozzácsatolta. Régibb művek a 
Scotismusról : Johannes de Rada, Controversiae 
teologicae inter S. Thomam et Scotum ete. Vénet. 
1599. és Ck>lon 1620. V. ö. az újabbak közt Erd- 
mann, Grundriss d. Gesch. der Phil. ; PranÜ, 
Gesch. der Logik, III. ; Morus, l'Histoire de la 
phUosophie scolastique (Lyon 1882); Werner, 
Johannes D. (Bécs 1880) ; fluzanski, Essai sur la 
phil. de D. S. (Paris 1887) ; Seeberg, Die Theologie 
des S. D. (Leipzig 1900). 

Dunstable(eijt8d:döimsztei)i), város Bedford angol 
countyban, vasút mellett, (1911) 8062 lak., szalma- 
kalap- és kosárfonással, csipkekészítéssel.Cramner 
érsek a D.-i templomban hirdette ki a VIII. Hen- 
rik és aragoniai Katalin elválására vonatkozó ha- 
tározatot. 

Dunstan (esjtsd: dönszt'n), szeni, szül. 925 körül, 
megh. 988 máj. 19. Előbb szerzetes és a híres 
Glastonburj- apátság apátja, később worchesteri, 
londoni és végre canterburyi érsek lett. A szer- 
zetesség eszméjének Angliában legkiválóbb kép- 
viselője. Befolyását az uralkodókra fóleg egy új, 
igazságos törvénykönyv szerkesztésére és a dán 
háborúk által megviselt ország föllendítésére ér- 
vényesítette. Emléknapja máj. 19. V. ö, Stubbs, 
Memorials of Saint D. (London 1874). 

Dnnstanborcngh Castle {ejtai: dönsztenbörro 

kaszi), a northumberlandi parton Embleton mellett 
fekvő várrom (Anglia), még a rómaiak előtti kor- 
ból való. A közelben fekvő tornyot (Dunston mel- 
lett) Duns Scotus szülőhelyének tartják. 

Dun-sur-Auron ( ejtsd : dön satír oron) V. Don -le-Roi, 
város Cher francia départementban, az Auren part- 
ján, vasút mellett, (i9oi) 3884 lak., kő- és vasérc- 
bányával, vasolvasztással, gazdasági gépgyártás- 



Dunszt-kötés 



- 50 — 



Duparc 



sal; szép gót templommal. Azon régi erősség 
romjai máig is láthatók, amelynek ablakából Ri- 
chemont connétable 1426. Giacot, VII. Károly 
kegyencét az Auronba dobatta. 

Dunszt-kötés. Elterjedt neve a pároló boroga- 
tásnak. Vízzel, alkohollal, v. más párolgó folya- 
dékkal itatott anyagot (vászon, vatta) vízálló 
réteggel (Billroth-battiszt, viaszos vászon stb.) 
borítva kötünk a beteg testrészre, úgy hogy a 
használt folyadék párája el ném illanhat s a bőr- 
rel állandó érintkezésben marad. L. Borogatás. 

Duntocher (ejtsd: döntocher), előbb önálló város 
Dumbarton skót countyban, jelenleg Glasgow 
(1. 0.) egyik városrésze. 

Dunyov István, honvédezredes, szül. Vingán 
Temes vm. 1815., megh. Olaszországban, Pisto- 
jában 1889. Mint ügyvéd lépett be 1848. a hon- 
védek közé, eleinte hadbíró volt, később Gál 
László segédtisztje kapitányi ranggal. Több csa- 
tában vett részt, a nagykátaiban megsebesült. 
1852-ben az osztrák haditörvényszók Pesten 
tíz évi várfogságra ítélte, melyből hatot Josef- 
stadtban töltött, honnan 1859 őszén szabadon 
bocsájtatván, egyideig Pesten a magyar kerté- 
szeti társulatnál talált alkalmazást, azután 
külföldre vándorolt; 1860. Garibaldi hadsere- 
gébe lépett, hol ezredesi rangot nyert. A voltur- 
nói ütközetben lábát vesztvén, olasz nyugdíjból 
élt haláláig, részben Kossuth társaságában. 1859 
óta számos cikket írt különböző, főkép nemzet- 
gazdasági tárgyakról, magyar ós olasz lapokba. 
Önállóan megjelent : A fold és fokozatos meg- 
hódítása. A földrajz és kereskedelem története 
24 előadásban. Boccardo Jeromos után ford. (Pest 
1872). Igen vonzó és tanulságos földrajztörtó- 
nelmi mű. 

Duo (lat.), kettő, 1. Diíetto. 

Duodec (lat. diiodecim a. m. tizenkettő), 1. 
Tizenkettedrét. 

Duodecima, a diatonikus hangsorban a 12-ik 
fok, pl. a kis c-től számítva g^. Egyúttal neve 
Uyen két hang által határolt intervallumnak. 

Duodecimális (lat.) a. m. tizenkettes. — D. mér- 
tékrendszer V. beosztás az, melynél a magasabb 
egység tizenkét alacsonyabb egységre van be- 
osztva. Pl. a láb = 12 hüvelyk, a hüvelyk = 12 
vonal. — -D. vagy dodekadikus számrendszer 
az, melynek alapszáma 12 (egy tucat), úgy, 
mint a közönségesnek 10. B rendszerben a szoká- 
sosO, 1, 2, 3,4,5, 6,7, 8, 9 számjegyeken kívül még 
a tíz és tizenegy jelölésére is külön jegy kellene 
s csak tizenkettő volna az első kétjegyű szám. 
B rendszerben pl. 23 két tucatot és 3 darabot, te- 
hát huszonhetet jelentene. 

Duodecímola, olyan ritmikus képlet, amely 
tizenkét hangot ölel fel és ez a tizenkét hang 
ugyanannyi idő alatt játszandó, mint máskor 
n yolc — hasonló formájú — hangjegy. Jele ez : 

Duodecim tabnlae (lat.). A rómaiak tizen- 
kéttáblás törvénye. 

Duodenitis, a gyomorvégi bélnek (duode- 
num) hurutja, 1. Bélgyuladás. 

Duodenam, 1. Belek. 

Daodi (franc, ejtsd: duodi), a francia forradalmi 
naptárban a décade-nek)í második napja. 



Duodrama a. ra. kétszemélyii dráma. 

Duo-hengersor, 1. Hengermű. 

Unola (zene), olyau rendhagyó ritmikus képlet, 
amelyben két hangjegyérték ugyanannyi idő alatt 
játszandó, mint máskor három — hasonló for- 
májú kóta. Jele 3 . 

Duolo (ol.) a. m. fájdalom ; az ebből alkotott 
zenei műszó : con D. a. m. fájdalmasan. 

Duo si faciunt idem, non est ident 
(lat.) a. m. ha kettő ugyanazt teszi, az még sem 
ugyanaz ; azaz a cselekedetek aszerint külön- 
böznek, hogy kitől erednek, s aszerint Itélendők 
is meg. 

Duotal, tuberkulózis ellen használt gyógyszer,, 
lényegében guajakolkarbonát. 

Duoviri (lat.), 1. Duumviri. 

Dnp., természetrajzi nevek mellett Duponchel 
Philippe francia tudós (1774—1846) nevének rövi- 
dítése. Műve : Histoire naturelle des lépidoptéres 
de la Francé (Paris 1821—40, 13 köt., Godart-ral 
együtt). 

Dupanloup (ejtsd, dupamu), Félix Antoine Phi- 
lippe, francia püspök, szül. Szavojában, a Cham- 
béry melletti Saint-Félixben 1802 jan. 3., megh. 
Lacombeban (Isére) 1878 okt. 11. Pappá szentel- 
tetvén, egymásután több plébániára küldetett és 
nemsokára mint az orléansi hercegek hitokta- 
tója, hitszónoklatai által nagy hírnévre tett szert. 
1838-ban mint a párisi érsek vikáriusa Ró- 
mába küldetett, honnan mint római prelátus és 
mintteol. doktor tért vissza. 1841. a párisi egyete- 
men a szónoklattan tanárává neveztetett ki. Elénk 
és érdekes előadása nagyszámú hallgatót szer- 
zett a Sorbonnenak. 1849-ben orléansi püspökké 
lett és ezen idő óta még feltűnőbb munkásságot 
fejtett ki, vallási, politikai és társadalmi téren 
egyaránt. 1854-ben a írancia akadémia tagjának 
választotta, de onnan 1871. kilépett. A vatikáni 
zsinaton ő ellenezte legjobban az infallibilitás ki- 
mondását, de midőn a dogma kimondatott, ennek 
alázatosan alávetette magát.Összegyüjtött műveit 
már ő maga kezdette kiadni és meg is jelentek : 
Oeuvres choisies (4 köt., Paris 1861) ; Nouvelles 
oeuvres choisies (7 köt., u. 0. 1873—75). Legneve- 
zetesebb művei: De l'éducation (3 köt., Orléans- 
Paris 1850 — 1857, eddig 10 kiadásban forog köz- 
kézen); Delahaute éducation inteUectueUe (u. 0. 
1866) ; Lettres sur l'éducation des flUes et sur les 
études,'qui conviennent aux femmes dans le monde 
(u. 0. 1879) ; Le mariage chrétien (7. kiad. 1885) ; 
Histoire de N. S. Jésus Christ (1869); Méthode 
générale de catéchisme (1841, 2 köt., 2. kiadás 
1861, 3 köt.) ; Le Christianisme présenté aux hom- 
mes du monde (1844, 6 köt.) stb. V. ö. Lagrarige, 
Vie de Mgr. D. évéque d'Orléans (3 köt.. Paris 
1879) ; Purt, D. nevelési elvei (Budapest 1886) ; 
Branchereau, Journal intimé de Mgr. D. (Paris 
(1902). Magyarul megjelentek : A szeptember 15- 
iki konvenció és a dec. 8-iki enciklika. Ford. Füssy 
Tamás (Pest 1865) ; Az 1869-iki egyetemes zsi- 
nat. Ford. Ágoston Antal (Pest 1868). 

Dupapiátra, község, 1. Kömöge. 

Duparc (ejtsd : düpárk), Charles Louis, petro- 
gráfusésmineralógus, geníi tanár, szül. 1866 febr. 
13. Carougeban, Genf mellett. 1900 óta a kémiai 
laboratóriumok igazgatója. Művei közül főleg 



Dupaty 



- 51 — 



Dupín 



említésre méltó : Recherehes géologlques et pétro- 
gi-aph. SUT le massif du Mont-Blanc (Genf 1898). 

Dupaty, Emmanuel, francia szinműíró, szül. 
Blanquefortban (Gironde) 1775 júL 30., megh. Pa- 
risban 1851 júl. 29. Vígjátékai és vaudevillejei 
nagyon tetszettek. Les valets dans l'antichambre 
(1802) c. operájának politikai célzásai miatt D.-t 
rövid időre számkivetették. 1836-ban akadé- 
mikussá választották. Legjobb színműve : La pri- 
son militaire; figyelemre méltó Les délateurs 
(Paris 1819) c. szatírája. 

Dnpe (franc, ejtsd: dOp) a. m. rászedett, meg- 
csalt ; duperie, csalás, becsapás, rászedés. 

Duperré (ejtsd: dtt— ), Vidor Guy, báró, francia 
tengernagy, szül. La Rochelleben 1775 febr. 20., 
megh. Parisban 1846 nov. 2. A haditengerészetbe 
lépvén, gyorsan emelkedett pályáján s miután 
több Ízben kittínt, márl812.az Adriai tengeren mű- 
ködő francia és olasz haderő fővezérévé nevezték 
ki. A száz nap alatt Toulont védte a MarseiUeben 
kikötött angol-szicíliai csapatok ellenében. 1818- 
ban átvette a francia állomások parancsnokságát 
az Antillákon. 1823-ban a Cadiz ostromára rendelt 
hajóhadat vezérelte, 1830. pedig részt vett Al- 
géria elfoglalásában. 1830-ban pairré és tenger- 
naggyá, majd pedig a tengerészeti főhivatal el- 
nökévé nevezték ki. 1834— 36-íg tengerészeti mi- 
niszter volt és ugyanezt a tárcát rövid ideig a 
Guizot-féle minisztériumban is megtartotta. V. ö. 
Chassérimi, Vie de l'amíral D. (Paris 1848). 

Du Perron (ejtsd : dUperoS), Jacques Davy, fran- 
cia egyházi fró, szül. St.-Loban (Manche) 1556 
nov. 24., megh. Parisban 1618 szept. 5. Előkelő 
hugenotta családból származott, 1577. katolizált, 
1587. pappá szentelték, 1592. évreuxi püspök, 
1604. bibomok, 1606. sensi érsek és fóalamízsnás 
lett. Egyike volt a legbátrabb s legsikeresebb hit- 
\atázóknak. IV, Henrik hitehagyásában előkelő 
része volt, fáradhatatlanul küzdött a gallikanizmus 
ellen és sokat tett a trienti zsinat határozatainak 
érvényesülése érdekében. Hitvitázó iratain kívül, 
melyek sorából a Traitó du sacrament de l'Eucha- 
ristie és a Réfutation de toutes les observations 
tirées des passages de St. Augustin válnak ki 
könnyen folyó prózájukkal és erős dialektikájuk- 
kal, szívesen irogatott formás francia és latin 
verseket is. V. ö. Féret, Le cardinal D. (Paris 
1877) ; J. B. LeLot, Essai historique sur la confé- 
rence tenue a Fontainebleau (u, o. 1889). 

Du Petit-Thouars (egtsd: dti p'tituár), francia csa- 
lád, mely több jeles tengerészt adott Franciaor- 
szágnak. l.D.,^6e/ (1793— 1864), tengernagy, kö- 
rülhajózta a földet és megszállotta a Tahiti-szige- 
teket. Müve: Voyage autour du monde sur la frégate 
U Vénus (Paris 1840—49, 11 köt.). — 2. Z>., 
Aristide Áubert, felfedező (1760—98), kitűnt 1778. 
az angolokkal vivott tengeri háborúban, elesett 
az abukiri csatában.— 3. D., Lmis Marié Aubert, 
francia botanikus, szül. Boumois várában (Anjou) 
1758 nov. 5., megh. Parisban 1831 máj. 12. Eleinte 
katonai pályára lépett, s mint hajóstiszt 1792. 
testvérével, Aristide-del Isle-de-France, Mada- 
gaszkár és Bourbon szigeteken utazott. Művei : 
Histoire de végétaux recueillis dans les lles de 
France,de Bourbon et de Madagascar (Paris 1804) ; 
Histoire desvégétauxrecueillisdansles llesaustra- 



les d'Afrique (u. o. 1806) : Histoire partículiére 
des plantes orchidées recueUlies sur les trois lles 
australes d'Afrique, de Francé, de Bourbon et de 
Madagascar (u. o. 1822) ; Mélanges de botanique 
et des voyages (u. o. 1811) ; Cours de phytologie 
ou de botanique générale (u. o. 1819) ; Histoire 
d'un morceau de bois (u. o. 1805) és Bssais sur 
la végétation consídérée dans le dóveloppement 
des bourgeons (u. o. 1809). Nevének rövidítése 
növénynevek mellett Pet. Th.Y. Thou. Tiszteletére 
nevezték el az Aubertia Bory rutaféle növényt. 
Dupin (ejtsd : düpeS), 1 . André Marié Jean Jacq nes 
(az idősebb), francia politikus és jogtudós, szül. 
Varzyban 1783 febr. l.,megh. Parisban 1865 nov. 
10. ügyvéd, tanár volt s 1815. képviselő lett, 
Ekkor" adta ki De la libre défense des accusés 
című nagy feltűnést keltett munkáját. A júliusi for- 
radalom után a bourgoisie pártjára állt s La révolu- 
tion de 1830 (anonim. Paris 1832) c. munkájá- 
ban a forradalom jogosultságát bizonyította. D.-t 
az akadémia tagjai közé választotta. A képviselő- 
ház nyolcszor ruházta rá az elnöki tisztet, melyet 
1848. is viselt. Mikor az Orléans- vagyonok kon- 
flskálására vonatkozó rendelet megjelent, a nyil- 
vánosságtól visszavonult. Mint az ú. n. gallikán 
szabadsá^k erélyes pártolója, 1854. Montalem- 
berttel nagy feltűnést keltett vitába keveredett. 
1857-ben Napóleon alatt a semmítőszéknél a már 
egyszer viselt fóprokurátori tisztet újra elfoglalta. 
Mint praktikus jogászt nagyra becsülték, jogi 
munkái : Líbertés de l'Église gallicane (Paris 1824, 
új kiad. 1860) ; Glossaire de 1' ancien droit fran- 
Qais (Laboulayejel 1846) ; Opuscules de jurispru- 
dence (1851) ; Réquisitoires, plaidoyers et discours 
de rentrée (14 köt., 1834—73) ; Mémoires (1855— 
1561). 

2. D., Frangois Herre Charles, báró, francia 
áUamíérflu, nemzetgazdasági fró és mérnök, az 
előbbinek öccse, szül. Varzyban (Niévre) 1784 
okt. 6., megh. Parisban 1873 jan. 18. 1819-ben a 
Conservatofre des árts et métiers tanárának ne- 
vezték ki. 1824-ben bárói címet kapott, 1827. 
képviselő, 1837. pafr, 1848. az alkotmányozó, 1849. 
pedig a törvényhozó gyűlés tagja lett s mint Uyen 
a királypárti többséggel szavazott. Az 1851-iki 
londoni világkiállításon mint francia meghatal- 
mazott működött ; 1852. Napóleon elnökszenátorrá 
tette. Az államcsíny és az orléansí család birto- 
kaínak lefoglalása után szakított a politikával és 
a tengerészeti főfelügyelőségről is leköszönt. Fő- 
műve Voyages dans la Grande-Bfetagne (Paris 
1820—24, 6 köt.) c. alatt jelent meg. Egyéb művei 
közül megemlltendők : Développements de géo- 
métrie (1813) ; Discours et levons sur l'indusfrie, 
le commerce, etc. (1825, 2 köt.) ; Géométrie et 
mécanique des árts et métiers (1825 — 27, 3 köt., 
2 kiad. 1829) ; Le petit producteur franpais (1827, 
7 köt) ; Forces commerciales et productives de la 
Francé (1827, 2 köt.) ; Force productive des na- 
tions depuis 1800 jusqu'á 1851 (1851, 4 köt.). 

3. D., Maurice, George Sand apja, 1. Sard. 

4. D., Phüippe, francia ügyvéd, D. 1. és D. 2. 
öccse, szül. Varzyban 1795 okt. 7., megh. Nizzá- 
ban 1846 febr. 14. Legidösbik bátyjával együtt a 
restaurációnak leghevesebb ellenfeleihez tartozott, 
de a júliusi forradalom után az új kormányhoz sze- 



Dupla 



— 52 — 



Duployé 



gödött s megvédte Lajos Fülöp királyt több rend- 
beli gyanúsítás ellen. Több ízben képviselő is volt. 
Törvényszéki beszédeit Eugéne fla adta ki Plai- 
doyers címen (Paris 1868, 3 köt.). 

Dupla (lat.), duplum a. m. kettős. — D., a 
büliárdjáteknál az oly lökés, melynél a saját go- 
lyónk a két találás között egyszer érinti a keretet. 

Dupla virág, 1. Teljes virág. 

Duplázó (zene), 1. DíSZiiéS. 

Duplazsoldosok, a XIV— XVII. sz.-ig a zsoldba 
fogadott csapatoknál azok a tapasztalt harcosok, 
akiknek kétszerannyi zsoldot adtak, mint a fiatal 
katonáknak ; a D.-k többnyire jobb fegyverzet- 
tel és tökéletesebb vérttel is voltak ellátva. 
' Duplessis (ejtsd: dUpiésszi), Georges, francia mii- 
vészettörténetíró, sziil.Chartresban 1834 márc.l9., 
megh. 1899 márc. 26. A párisi Bibliothéque Natio- 
nale metszetgyiijteményének volt őre és a grafikai 
művészetre vonatkozó sok művet irt. A legneve- 
zetesebbek : Notice sur la vie et les travaux de 
Gérard Audran (Lyon 1858) ; Histoire de la gra- 
vure en Francé (Paris 1861) ; Essai de biblio- 
graphie des ouvrages relatifs á l'histoire de la 
gravure et des graveurs (u. o. 1862) ; Histoire de 
la gravure de portrait en Francé (u. o. 1875) ; 
Histoire de la gravure (u. o. 1879) ; Les Audran 
(u. 0. 1892) ; Les portraits dessinés per J. A. D. 
Ingres (u. o. 1895). Bouchot Henrival együtt adta 
ki a Dictionnaire des marques et monogrammes 
de graveurs (1886 — 87) c. művet. 

Du Plessis-Mornay, francia államférfli 1. 
Mornay. 

Duplex (lat.) a. m. kettős, kétszeres, kétrétű. 
D. libelli dos est, két haszna van a könyvnek. D. 
actio a. m. kettős kereset, máskép mixta adio : ve- 
gyes kereset, oly kereset, melynél mindegyik fél 
mint felperes és alperes szerepel. Ilyenek pl. az 
osztályperek. 

Duplex-autotipia, autotipiai reprodukció, 
mely szerint egy és ugyanazon képről két egyenlő 
nagyságú nyomtatásra alkalmas klisét készíte- 
nek, de a reprodukálandó színek különböző fény- 
es árnyhatásai szerint, melyeket azután egy- 
másra nyomtatnak. Az első rendesen tónuslemez, 
a második pedig a rajzot ábrázoló lemez. 

Duplex-lángzók, 1. Petroleum-lángzók. 

Duplex-rendszer, 1. óra. 

Duplex-távíró, 1. Távíró. 

Duplicarii (lat.), a rómaiaknál azok a kato- 
nák, akik az ellenség elleni harcokban szerzett 
érdemeikért kétszerannyi zsoldot és élelmet 
kaptak, mint amennyi bajtársaik számára meg 
volt állapítva. L. még Daplazsoldosok. 

Doplicatum (lat.) a. m. másodlat. Ha az ok- 
irat több eredeti példányban készül, azoknak 
egyike elsödlet, másika másodlat — mely tehát 
nem tévesztendő össze az eredetinek másolatával 
(kópia) — harmadika harmadlat stb. lesz. A má- 
sodlatok leginkább váltóknál szerepelnek. L. Váltó. 

Duplícidentata (áiiat), kettösfogú rágcsálók, 
a rágcsálók (1. o.) egyik alrendje. 

Duplika (lat.), perirat, magyar neve : viszonvá- 
lasz. L. Periratok. 

Duplikáció (lat.) a. m. kettőzés. 

Duplikátor,két sürítőselektroszkópból áll; hogy- 
ha az első sürítön az elektromosság még nagyon 



csekély, gyüjtőlemezét (kollektor) a második sű- 
rítő megtöltésére alkalmazzák, ami az elektromos- 
ságnak már nagyobb mennyiségét idézi elő. Ha 
még ez sem volna elég, a második sűrítő gyűjtő- 
lemeze viszont az első sűrítő töltésére szolgál stb. 
Bennet, Nicholson készülékei az imént jelzett 
célra szolgáltak. Testek elektromozására szolgál 
a Varley-féle D.; mivel ez alkalmas a sok- 
szorozási folyamat megmagyarázására, álljon 
itt rövid ismertetése. A mellékelt vázlatos ábrán 
a feketén kihúzott J. és 5 ívek szilárdan álló és 
teljesen szigetelt vezetőket jelentenek, ezek a 
megosztok (induktorok) ; a közelükben levő 1, 2, 
3, 4-el jelölt ívek egymástól elszigetelt, de mo- 
zogható vezetők ; ezek az átvivők, melyek a nyíl 
irányában forognak; a, b, c, és d fémi érintkezést 
eszközlő rugók, melyek időközönként az ábránlát- 
ható összeköttetést eszközlik. A c és d-vel jelölt 
rugókat Varley eszközén szilárd fémhuzal (ced) 




9 

Duplikátor. 

kötötte Össze, mely a földdel is összeköttetésben 
állott. Ha az A megosztó csekély mennyiségű elek- 
tromosságot kap, az 1 átvivő megosztás által 
ugyanannyi — elektromosságot nyer. Midőn ez 
forgatás által a 2 helyzetbe jut, negativ elektro- 
mosságát átadja B megosztónak, miáltal ettől a 
3 helyzetben ismét elektromosságot nyer (meg- 
osztás által) s ezt a 4 helyzetben A-nak adván át, 
ennek elektromosságát erősíti. Az J. és .B tölté- 
seinek erősítése ki is számítható. Elmés szerke- 
zetű W. Thomsonnak készüléke, mely vízcseppek 
esése által közvetíti az elektromosság ilyen át- 
vitelét és erősítését. A D.-nál történő sokszorozási 
folyamathoz hasonló a Holtz- és Töpler-féle in- 
fluenda-gépek működése. 

Duploye (ejtsd: dupioáiié), Emilé, a legelterjedtebb 
francia gyorsirási rendszernek feltalálója, szül. 
Notre-Dameban 1833. Fiatal korában úgy, mint 
később tanítói és papi állásában, behatóan foglal- 
kozott a gyorsírással. Majd Parisba költözött s 
1860. kiadta első gyorsirási tankönyvét, időköz- 
ben kifejtett saját rendszeréről: Sténographie 
D., ou l'art de suivre, avec rócriture, la parole 
etc. cím alatt, mely Franciaországban gyors és 
nagy elterjedést biztosított nevének. Rendszere 
a szokásos helyesírási szabályoktól eltér s inkább 
a fonetikára fekteti a fősúlyt. És habár a D.-féle 
gyorsírás a szemnek nem is szép s használható- 
sága bizonyos tekintetbon hézagos, mégis nagy 
elönye,hogy könnyen tanulható. A rendszert több 



Duplum 



53 - 



Dupont-White 



idegen nyelvre átültették. V. ö. J. Depóin, An- 
nuaire sténographique International (Paris 1900): 
Thierry-Mieg. Examen critique des sténogra- 
phies (Versailles 1900) ; Archiv fiir Stenographie 
(Berlin 1877, 1878, 1885, 1891); Magazin für Ste- 
nographie (u. 0. 1884). 

Duplám (lat.) a. m. másodlat ; in duplo, két 
példányban, párban. L. Duplicatum. 

Dup-nica, város Ny.-i Bulgáriának Küsztendil 
nevű járásában a Dzenna és Szmma összefolyá- 
sánál. (1905) 11;231 többnyire keresztény lak. 

Dnponchel, PJiilippe, 1. Dup. 

Dupondíus (lat.) a. m. két font, a régi római 
súlyméiték-redszerben két as (1. o.). Mint pénzda- 
rab a D. később is két as-t jelentett, mikor már az 
as nem fontszerinti volt. 

Dupont(eút8d:dQpon), l.Ja<^e5C7íaWe5,máskép 
D. de rEure, francia képviselő, szül. Neubourgban 
(Normandiában) 1767 febr. 27., megh. Rouge- 
perriersben (Normandia) 1855 márc. 2. A nagy 
forradalom és acsászárs^ idejében az ötszázak ta- 
nácsának tagja, az evreuxi büntető törvényszék el- 
nöke, 1811 óta pedig a roueni császári törvényszék 
elncke és a törvényhozó testület tagja volt. A re- 
stauráció megfosztotta hivatalaitól, azonban 1817. 
megint megválasztották képviselőnek s mint üyen 
egyik vezére lett a szabadelvű ellenzéknek; 1830. 
Lajos Fülöp igazságügji miniszterré és fópecsét- 
órévé nevezte ki, állásáról azonban hat hónap 
múlva a minisztérium szabadelvű tagjaival egj-ütt 
lemondott, hogy az ellenzék táborába visszatérjen. 
Ez időtől fogva több izben viselte a kamara elnöki 
tisztét. 1848 febr. 24. D. ült a képAiselőház elnöki 
székében, midőn a köztársaságot kikiáltották, s az 
ideiglenes kormánj't megalakították, melynek el- 
nökévé is választották. Az államcsíny után teljesen 
visszavonult a politikától. Összes művei a Collec- 
tlon des économistes c. vállalatban jelentek meg 
1846. 

2. D., Ikerre, de l'Étang, gróf, francia tábor- 
nok, szül. Chabanaisban 1765 júl. 14., megh. Pa- 
risban 1838 febr. 16. Előbb a hollandi szolgálatban 
álló francia légióba, 1791. pedig a francia had- 
seregbe lépett be. A direktórium alatt a topográ- 
fiai hivatal fejévé és a hadidepöt igazgatójává 
nevezték ki. Fructidor 18. megfosztotta állásai- 
tól, de brumaire 18-án Napóleon érdekében rész- 
vett az államcsíny végrehajtásában ; 1800. kitűnt 
Marengónál s ez év őszén mint Piémont kormány- 
zója Toscanába tört, hol ideiglenes kormányi szer- 
vezett és az osztrákok túlnyomó haderejét Poz- 
zolo mellett legjőzte. 1804-ben Napóleon grófi 
rangra emelte, 1806— 7-ig a poroszok ellen har- 
colt s lényeges része volt a friedlandi győze- 
lemben (1807 jún.). 1808-ban egy hadosztály élén 
Córdobáig űzte a spanyol felkelőket, de ekkor sze- 
rencséje elhagyta ; a fölkelők vezére, Castanos, 
Baylen mellett bekerítette és fegyverletétefre 
kényszerítette. Emiatt Napóleon császár 1813-ig 
fogva tartotta. A Bourbonok visszatérése után 
hadü^Tuiniszterré lett (1814), de oly reakcio- 
nárius terveket koholt, hogy XVIII. Lajos kény- 
telen volt öt néhány hónap múlva elbocsátani. 
1815— 1830-ig Charente départementját képvi- 
selte a nemzetgj ülésen, hol a szélső jobbpárttal 
szavazott. 1835-ben nyugalomba vonult. Müvei : 



Lettre sur l'Espagne en 1808 (Paris 1823) ; Lettre 
sur la campagne en Autriche (1826). 

3. D., Pierre, fi'ancia dalköltő, szül. Lyonban 
1821 ápr. 23., megh. u. o. 1870 júl. 24. Les deux 
anges (1842) c. költeményét a francia akadémia 
megkoszorúzta s a Dictionnaire de l'Académie 
szerkesztőségében adott neki állást, hol D. 1847-ig 
maradt A februáriusi forradalom után a szocializ- 
mushoz szegődött s üyen szellemű verseket irt, 
emiatt 1851. hét évre Lambessába számkivetet- 
ték. Le chant des ouvriers c. versét az elvtársak 
munkás-marseillaise néven világszerte éneklik. 
Többet érnek a falusi élet örömeit dicsőítő dalai 
(Boeufs, Foins, Cerises, Sapins stb.), melyek nin- 
csenek minden báj nélkül. Dalai, melyekhez maga 
csinálta a dallamokat is, összegyűjtve Chants et 
chansons (3 köt., 1852—54; 9. kiad. 1871) és 
Chants et poésies (7. kiad. 1861) c. alatt jelentek 
meg. V. ö. P. Mariéton, J. Souíary et la pléiade 
lyonnaise (Paris 1884). 

Dn Pont de Nemours (^tsd: dfipon dő nömnr), 
Pierre Sámuel, szül. Parisban 1739 dec. 14., megh. 
Amerikában 1817 aug. 6. 1763-ban egy kis érte- 
kezésével vonta magára Quesnay és Turgot figyel- 
mét, kikkel azután állandóan igen szoros össze- 
köttetésben állott. 1765-ben a Journal de l'agricul- 
ture, du commerce et des finances c. folyóirat 
szerkesztője lett, amelyet erősen flziokrata szellem- 
ben vezetett. Ezért annji támadás éite, hogy meg 
kellett válnia a laptól, amelyben Qitesnay-nek 
Physiocratie címmel kiadott műve először látott 
napvilágot. Később az Éphémerides du citoyen c. 
lap (1. Baudeau) vezetését vette át. 1773. kiadta : 
Table raisonnée des principes de léconomie poli- 
tique c. munkáját. Ezután Lengyelországba ment, 
honnan, midőn Turgot miniszter lett, királyi pa- 
rancs visszahívta, s Turgot fölhívására kidolgozta 
Mémoire sur les municipalités c. munkáját. Turgot 
bukása után száműzték. A forradalom idején Ne- 
mours választotta képviselőjévé. Az alkotmányozó 
gyűlés feloszlása után a sajtó terén működött, s 
egjike volt XVI. Lajos legutolsó híveinek, amiért 
Robespierre elfogatta. A direktórium alatt az ellen- 
zéken volt s midőn száműzték, Amerikába vándo- 
rolt ki. Innen azonban visszatért Parisba, hol mint 
a kereskedehni kamara titkára, majd ebiöke. Napó- 
leon intézkedései ellen izgatott. 1809— 1811-ig 
kiadta Turgot munkáit. 181 4-ben az ideiglenes 
kormány titkárává lett, de a száznapi uralom alatt 
újból Amerikába ment. Említett művein kívül D. 
főbb munkái : Philosophie de l'univers (3. kiad. 
Paris 1790) ; Opuscules morales et philosophiques 
(u. 0. 1805) ; Collection des principaux économistes 
(2. kiad. u. o. 1846). V. ö. ScheUe, D. d. N. et l'école 
physiocratique (Paris 1888). 

Dupont-f éle lőpor, fusttelen lőpor, mely nitro- 
cellulózból (lőgj'apot) és nitrobenzolból áll. A 16- 
gyapotot vízben, arra való készülékkel, egyenle- 
tesen szétoszlatják és azután nitrobenzolt elegj'í- 
tenek hozzá. E tömegnek lassú keverése közben 
apró szemecskék keletkeznek, ez a D. Robbantó 
szemek használják. 

Dupont-White (eijtsd: dOpon yiit\Charl€S Brook, 
francia nemzetgazdasági író, szül. Rouenban 1807 
dec. 7., megh. Parisban 1878 dec. 10. Nemzet- 
gazdasági munkáit a külföld sokkal inkább mél- 



Duporthit 



— 54 — 



Duprez 



tányolta, mint honfitársai, akik inkább csak D. 
halála után adóztak elismeréssel emlékének. 
1846ban jelent meg Essai sur les relations du 
travail avec le capital c. műve, melyet (1847) 
De la suppression de l'impót du sel et de l'oc- 
troi követett. Legfontosabb azonban: L'Indi- 
vidu et l'État (1857) c. könyve. Nemzetgazda- 
sági tanulmányaitól politikai szereplése (1870. 
a decentralizáló-bizottság tagja volt) s politikai 
dolgozatai térítették el, amely utóbbiak közül La 
Centralisation (1860) ; La Liberté politique (1864) ; 
Le progrés politique en Francé (1868) és Politique 
actuelle (1875) címűeket említjük. 

Duporthit, az aszbeszthez hasonló ásvány, mely 
rostos tömegekben terem Duporth szerpentinjé- 
ben (Cornwall, St. Austell mellett). 

Duprat (ejtsd: duprá), l.Antoine, francia kancel- 
lár és biboiTiok, I. Ferenc első és legjelentéke- 
nyebb minisztere, szül. Issoireban 1463., megh. 
1535. 1507-ben a párisi parlament elnöke lett. 
I. Ferenc 1515. kancellárrá nevezte ki. Ilyen minő- 
ségében tárgyalta I. Ferenc nevében Bolognában 
X. Leóval a konkordátumot, mely a francia sza- 
badságot és a francia nemességet kiszolgáltatta a 
királyságnak. A királyi kegy megszerezte neki a 
sensi érsekséget, 1527. pedig a bíbornoki kalapot. 
Ferenc távolléte és fogsága alatt (1525 — 26) a ki- 
rály anyjával D. vitte a régensséget. V. ö. Du- 
prat, Vie d'A. D. (Paris 1857) ; Hanotaux, Études 
historiques I. (u. o. 1886). 

2. D., Pierre Pascal, francia publicista, szül. 
Hagetmauban (Landes) 1815 márc. 24., megh. 
1885 aug. 17. 1839-ben a történelem tanára lett 
az algeri gimnáziumban; visszatérvén Parisba 
(1844), több köztársasági lapnak és a Revue indé- 
pendantenak volt munkatársa. A februári forrada- 
lom után Lamennais társaságában megindította 
a Le peuple constituant napi és a La politique du 
peuple c. hetilapot. Az 1848-iki alkotmányozó 
nemzetgyűlésen a mérsékelt köztársaságiakhoz 
tartozott. Az ö indítványára hirdették ki Paris- 
ban 1848 jún. 24. az ostromállapotot s ruházták föl 
Cavaignacot diktátori hatalommal. Az 1851 dec. 
2-iki államcsíny éjjelén elfogták s 1853. száműz- 
ték. Eleinte Brüsszelben élt, ahol La libre re- 
cherche c. alatt irodalmi szemlét szerkesztett; 
utóbb Lausanneban megindította a L'Économiste 
c. folyóiratot. III. Napóleon bukása után (1870 
szept.) visszatért hazájába s a nemzetgyűlésbe vá- 
lasztatta magát, hol a szélső balpárttal szavazott. 
1876 — 81-ig a képviselőháznak tagja, azután pe- 
dig chilei követ volt. Művei közül fontosabbak : 
Essai historique sur les races anciennes et moder- 
nes de l'Afrique septentrionale (Paris 1845) ; Ti- 
mon et sa logique (u. o. 1845) ; Les tables de 
proscription de Louis Bonaparte et ses complices 
(Lüttich 1852, 3 köt.) ; Les encyclopódistes, leurs 
travaux, leurs doctrines et leur influence (Bru- 
xelles 1865); La conjuration contre les petits 
états en Europe (1867) ; Les révolutions (1870) ; 
Frédéric Bastiat (új kiad. 1878) ; L'esprit des ré- 
volutions (1879, 2 köt.). V. ö. Nigoul, Pascal D. 
(Paris 1887). 

Dupray (ejtsd: dttpró), Henri, francia festő, szül. 
Sedanban 1841 nov. 3., megh. 1909. Pilsnek és 
Cognietnek volt tanítványa, majdnem kizárólag 



katonai képeket festett és különösen az 1870— 
71-iki francia-német háborúból merítette legis- 
mertebb müveinek tárgyait. Említendők : A há- 
rom uralkodó találkozása a longchampi térségen ; 
La Eonciére admirális a Le Bourget-i előőrsön 
(bordeauxi múzeum); Huszárezred vonulása; 
Eugénia császárné szökése Parisból, stb. 

Dupré (^tsd: dupré), 1. Giovanni, francia szár- 
mazású olasz szobrász, szül. Sienában 1817 
márc. 1., megh. 1882 jan. 10. Firenzében tanult. 
1842-ben nagy sikert aratott a holt Ábelt ábrá- 
zoló bronzszobrával, melynek párját, Káint, 3 
év múlva készítette el (mindkettő a firen- 
zei Palazzo Pittiben). Míg ezek erős valószerü- 
ségtöl áthatott művek, utóbb , Canova müveinek 
hatása alatt antikizáló, allegóriái irányra tért át. 
Ide tartozik : Sappho, Ferrari-Corbelli grófnő sír- 
emléke (Firenze, S. Lorenzo) ; A kereszt diadala 
(Firenze, Sta Croce), stb. Legkiválóbb, nemes 
pátoszú, megkapó műve a sienai Misericordia te- 
metőben levő Pietá-csoport (1860—65), terjede- 
lemre nézve a legnagyobb Cavournak sok mel- 
lékalakkal díszített emlékszobra Torinóban (1872). 
Irodalmi műve : Pensieri sull'arte e ricordi auto- 
biografici (Firenze 1879). 

2. Z)., GuiUaume, francia szobrász és médail- 
leur, szül. Sissonneban 1574., megh. 1647. IV. 
Henrik és XIII. Lajos királyok korának ünnepelt 
képmás-szobrásza volt, művészettörténeti jelen- 
tősége azonban első sorban emlékérmeiben rejlik, 
melyek révén e műfaj legnagyobb mesterei közé 
emelkedett. Emlékérmei a francia szellem és ízlés 
ragyogó példái. Különösen kiemelendők : emlék- 
érem IV. Henrik és Gábriellé d'Estrées képeivel 
(1597) ; IV. Henrik és Medici Mária emlékérme, a 
hátlapon szellemes kompozícióval (1603) ; Osztrák 
Anna, XIII. Lajos nejének emlékérme, stb. Mint a 
francia monnaie des médailles fő vésnöke, D. készí- 
tette a forgalmi érmekhez IV. Henrik és XIII. 
Lajos királyok arcképeit. 

3. D., Jules, írancía tájfestő és körajzoló, szül. 
Nantesban 1812., megh. Isle-Adamban 1889 okt. 
8. Eleinte a sévres-i porcellángyárban dolgozott 
és csak később képezte ki magát festővé. Az 
1831. évi Salonban lépett föl 5 tájképpel. Ké- 
peinek motívumait — néhány Angliában készült 
művét leszámítva — Franciaország tájai szolgál- 
tatták. A francia tájfestés történetében igen ki- 
váló helyet foglal el ; ő egyik legjelesebb képvi- 
selője a fontainebleaui iskolának, mely az ú. n. 
paysage intime-t juttatta érvényre. A megvilá- 
gítás nagy szerepet játszott nála és különösen a 
naplementét szerette és tudta nagy művészi 
erővel ábrázolni. Képein gyakran szerepeltet 
embereket és állatokat staffageként. 9 körajzot , 
is készített, melyek közül 8 a Szépművészeti 
Múzeum grafikai gyűjteményében is megvan. 
Ugyanezen múzeum modern képtárában látható 
Major mellett c. olajfestménye. 

Du Prel, Kari, 1. Prel. 

Duprez (ejtsd: dttpré), Gübcrt Louis, francia te- 
norónekes, szül. Parisban 1808 dec. 6., megh. 
Passyban 1896 szept. 23. Choronnál tanult j 
Olaszországban már mint hírneves operaéne- • 
kes tökéletesítette képességeit 1828— 37-ig s 
ezóta mintegy 20 éven át a párisi nagy operában. 



Dupuis — i 

csodálták ragjogó, hajlékony és hatalmas hang- 
ját s nagy énekművészeiét. 1842— 50-ig a konzer- 
vatórium énektanára volt ; 1845. megjelent ének- 
iskolája : L'art du chant címen ; érdekes a Souve- 
nirs dun chanteur c. 1880. megjelent könyve. — 
Neje, szül. Duperron s leánya, Caroline, 1856 óta 
van der Heuvel-né (szül. Firenzében 1832., megh. 
Panban 1875 ápr. 11), ünnepelt énekesnők voltak. 

Dnpnis (ejted: düpui), Charles Irangois, francia 
tudós, szül. Trye-Chateauban (Oise) 1742 okt. 16., 
megh. Is-sur-Tüben, Dijon mellett, 1809 szept 29. 
Elóbb a lisieuxi koílégium, majd a Collége de 
Francé tanára volt. A forradalom alatt tagja volt 
a konventnek, az 500-ak tanácsának és végül a tör- 
vényhozó testületnek, mely elnökévé is válasz- 
totta^ Főműve : Mémoire surl'origine des constel- 
lations et sur rexpUcation de la fable par le mo- 
yen de l'astronomie (1781), mely utóbb Origines de 
tous les cultes, ou rellgion universelle (1794, 7 
köt., új kiad. 1866 és 1876) c. munkájává széle- 
sedett ki, azt a tételt állítja fel, hogy a mítoszok 
és vallások csillagászati és fizikai allegóriák. 

Dupay (ejtsd: döpüi), 1. Charles Alexandre, fran- 
cia politikus, szül. Puy-ben 1851 nov. 5. Tanárnak 
készült és 1874 óta több vidéki városban műkö- 
dött mint a bölcsészet tanára. 1880 óta pedig núnt 
felügyelő. 1885. képviselőnek választották, mely 
állásban kül. közoktatásügyi kérdésekkel foglal- 
kozott. 1893 végén miniszterelnök és közoktatás- 
ügyi miniszter volt : 1894—95. és 1898— 99-ig 
pedig miniszterelnök és belügyi, ül. újra közok- 
tatásügyi miniszter. Mrndannjiszor a radikálisok 
és szocialisták buktatták meg. A kamara több íz- 
ben elnökének, ill. alelnökének választotta. 1900 
óta szenátor. 

2. D., Jean, francia hírlapíró és politikus, szül. 
Saint-Palaisben (Gironde) 1844 okt. 1. A Petit 
Párisién munkatársa, végre főszerkesztője lett. 
Mint a párisi hírlapírók egyestüetének elnöke és 
(1891 óta) a szenátus tagja, magára vonta Wal- 
deck-Roosseau figyelmét, aki a földmívelésügyi 
tárcát bizta rá (1899 jún.). 1902 máj. beadta le- 
mondását. 1911. a szenátus egyik alelnöke volt, 
1912 jan.pedíg a Poincaré-kabinetben közmunka- 
ügyi miniszter lett. 

Dupny de Lömé (ejted: ddpöjd'ióm), Stanislas 
Charles Henry Laurent, firancia tengerész- 
mérnök, szül. Ploemeurben 1816 okt. 15.. meeh. 
Parisban 1885 febr. 2. 1842-ben Angliába küldték 
a vashajók építésének tanulmányozására ; vissza- 
térve megírta : Mémoire sur la construction des 
bfttiménts en fer (1844) c. munkáját s eszerint 
építették az első francia vashajókat. D.-t 1857. a 
tengerészeti minisztorirmiba hívták meg s később 
ahajóépítészet igazgatója lett. Az ő utasításai sze- 
rint építették az első csavarsorhajót és 1859. az 
első páncélos hajót. Paris ostroma (1871) alatt 
«gy kormányozható léghajót szerkesztett, melvet 
1872. próbáltak ki. 1877 óta D. örökös tagja volt 
a szenátusnak, hol a Bonaparte-párttöredékhez 
tartozott. 

Dnpuytren (^itad: dapOitreS). GuiUaume, báró, 
francia sebész, szül. Pierre-Buffléreben 1777 okt. 
6., megh. Parisban 1835 febr. 8. Parisban tanult, 
itt működött a Hótel-Dieuben, melynek 1815. 
«lsö sebésze volt. 1812-ben az egyetemi sebé- 



5 — Dur 

szeti tanszékre nevezték ki. Első volt a firan- 
ciák közt, ki a nagy verőerek lekötését trauma- 
tüms aneurizmáknál eszközölte; hasonlókép egyike 
volt az első sebészeknek. Mk idült ficamok be- 
igazítását megkisérlették. Foglalkozott szem- 
bajokkal is, különösen a könyflsztulák gyógjrításá- 
val. A sebészet minden részére kiterjedt figyelme, 
szorgalma, ügyessége és tudományossága a Hótel- 
Dieut, de magát a francia sebészetet is igen 
magas színvonalra emelte, üdvari sebésze volt 
XVin. Lajosnak és X. Káról jnaak. 1869-ben szülő- 
városában szobrot emeltek emlékére. Művei : 
Lecons orales de clinique chirurgicale faites a 
l'Hötel-Díeu de Paris (1831—33); Traité théo- 
rique et pratiqae des blessures par armes de guerre 
(1834); Mémoire sur une maniére nouvelle de 
pratiquer l'opération de la taille (1836). 

Duqnesne (^tsd: dákén), város Mc Keesport mel- 
lett Pennsylvaniában, (i9oo) 9036 lak. Acélművek 
és vasolvasztók. 

Dnqaesne (ejtsd: iskén)^braham. marquis, fran- 
cia tengeri hős. szül. Dieppeben 1610.. megh. Pa- 
risban 1688 febr. 2. 1643-ban svéd szolgá- 
latba lépett. Megverte a dán és az egyesült dán- 
hollandi hajóhadat, úgy hogy Dánia kénytelen 
volt 1645. a brömsebrói békét megkötni.XIV. Lajos 
szolgálatában 1672-ig sikerrel harcolt Ruyter 
és Tromp ellen; azután a messzinai fölkelést 
támogatta s csekély haderővel egy egész eszten- 
deig küzdött Spanyolországnak és Hollandiának 
túlnyomó hadiereje ellen, míg végre 1676. Mes- 
srna vizeiben az ellenséges hajóhadat teljesen 
leverte : Ruyter elesett és Szicília a franciák bir- 
tokába került. A király marquisvá tette, a tenge- 
részeti tanácsba hí>ia s a nantesi ediktum fol- 
függesztésekor elrendelte, hogy a protestáns D. a 
számkivetéstől megkíméltessék. Szülővárosa em- 
lékszobrot emelt neki 1844. V. ö. Jal, A. D. et la 
maríné de son temps (Paris 1872, 2 köt). 

Daquesnoy (^^d: dokénoá), flamand szobrász- 
család. Id. D. Jérdme (megh. 1641. v. 1642.) volt 
atyja a család két leghíresebb tagjának. Fiai : D. 
Francois, szül. Brüsszelben 1594., megh. 1646. 
Atyjának volt tanítványa, azután Olaszországba 
ment és o^XFrancesco Fiammingo néven nagy te- 
kintélynek örvendett, nagy megbízásokban része- 
sült A Bemini-féle barokk művészettel németal- 
földi nehézkesebb,'de természetes fölfogását egj'esí- 
tette. Különösen híresek voltak gyermekalakjai. 
Xagy szobrai : Zsuzsanna szép szobra a Sta Ma- 
ria di Loreto templomban és Szent András óriási 
szobra a római Szt. -Péter templom egyik főpillé- 
rének fülkéjében. — Ifj. D. J érőmé szül. 
1602., megh. 1654. Fatalkori müve a Manneken- 
Pis néven ismert és népszerű kútszobor Brüsszel- 
ben. Bátyjával Olaszországba ment ós annak 
halála ut^ tért vissza hazájába, hol az olasz 
művészet erős hatása alatt keletkezett szá- 
mos műve látható, így leghíresebb műve, Triest 
püspök gazdag sfremlóke a genti St. Bavo temp- 
lomban, 4 apostol nagy szobrai a brüsszeli szé- 
kesegyházban stb. 

Du Qaoin (ejtsd: dúkoin), város Illinois DNy.-i 
részén, (1900) 4353 lak. ; szén- és sóbányászat. 

Dar (lene), mint hangnem 1. Hangsorok. — 
Durterc a. m. nagy terc — Dur-hámios olyan 



Dur. 



56 — 



Durana-fém 



akkord, amely három hangból, még pedig egy 
nagy és egy kis tercből áll. 

Dur., növénynevek mellett Duroi Johann Phi- 
lipp, orvos s 1765— 71. Veltheim gróf harbkei kert- 
jének felügyelője nevének rövidítése. Szül. Braun- 
schweigban 1741 jun. 2., megh. u. o. 1785 dec. 8. 
Dendrologiai munkája: Die Harbke'sche wilde 
Baumzucht(Braunschw. 1771-72, két köt, 1791- 
1800 3 köt., kiad. Pott bővítve). 

Dura (állat), az örvös puplikán madár (Palaeor- 
nis Torquatus Bodd.) arab neve. 

Dura V. durrJia (növ.), 1. Durra. 

Dura Máté, író, szül. 1859 szept. 8. Tanulmá- 
nyait Debreczenben és Budapesten végezte. Előbb 
a honvédelmi minisztériumban, azután a főváros- 
nál lett tisztviselő. Versei, elbeszélései és tárca- 
cikkei több napi- és szépirodalmi lapban jelentek 
meg. Önállóan megjelent müvei : Szőke Duna- 
partról {költ. 1889) ; í^' e7eí (költ. 1892) ; Rajon- 
gás (1902); szerkesztette ezenkívül A legszebb 
népdalok (1898); Szerelmesek könyve (1900); 
Magyarok Daloskönyve (1906) gyűjteményes mü- 
veket. Költeményeiben a hazafias szellem, csalá- 
diasság és emberszeretet hangja uralkodik. 

Durabilis (lat.) a. m, tartós ; durabilitás, tar- 
tósság. 

Darae capacitatis (lat.) a. m. nehéz fejű v. 
hajthatatlan, makacs, rábeszélésre nem hajtó em- 
ber. 

Durák (oroszból vett szó, a. m. ostoba). Nálunk 
igen népies társas kártyajáték. Magyar kártyával 
kettőtől fölfelé tetszés szerinti számú játékos játsz- 
hatja, de legmulatságosabb, ha csak négyen 
játsszák. Minden játékos választ egy színt magának 
atoutul. A kiadott kártyára a jobb kéz felé ülőknek 
egymásután kell tenniök és pedig úgy, hogy a 
fekvő kártyát színben és rangban fedezze. Ha nincs 
az illetőnek ütőkártyája a felvetett színben, akkor 
ütheti saját atoutjával. Ha atoutja sincs, akkor fel- 
veszi. Ha az asztalon lévő kártyát akár színnel, 
akár atoutval ütötte, saját kártyáiból még egyet 
tesz rá tetszése szerint. így megy köröskörül s a 
csomag egyre nagyobbodik, míg egy szerencsétlen 
játszó nem tudván ütni, kénytelen az egészet fel- 
venni. Kinek elfogytak a kártyái, kiesik a játék- 
ból, míg végül az összes kártyák egy kézbe kerül- 
nek s ez a D. Nem szokták pénzre játszani, a D. 
vesztesége annyiban áll, hogy tréfásan kigúnyol- 
ják, néhol szakajtót, papiros süveget tesznek a 
fejére s azt viselni tartozik, míg más nem lettD. 

Dura mater (lat.), a legkülső, kemény agy- 
velőburok, 1. Agyvelöburkok. — Duralis, ami a 
D.-hoz tartozik. 

Dnramen (lat.) a. m. a fa keménye, a fák 
fatestének belsőbb és régibb része (gesztfa és 
érettfa v. szinfa). Keményebb és többnyire sö- 
tétebb színű, mint a fiatalabb szijács vagy hárs- 
réteg. Szoros értelemben a. m. fa (lignum). 

Duramil, burgonyakeményítőből készített por, 
amelyet enyv és kazein helyett a festészetben 
alkalmaznak. 

Doran (ejtsd: duran), Carolus, francia festö, szül. 
Lilieben 1837 júl. 4. Először szülővárosában Sou- 
chon tanítványa volt, majd Parisban és Rómában 
képezte tovább magát. Az utóbbi helyen leginkább 
a népélet tanulmányozásával foglalkozott. Ekkor 



(1865) festette a lillei múzeumban levő Vassassiné 
(A meggyilkolt) c. képét, melynek tlgyes kompo- 
zíciója és megrendítő naturalizmusa igen tekin- 
télyes művészi képességről tesznek bizonyságot^ 
Későbbi művei már kevésbbé jelentékenyek. Pa- 
risba visszatérve, az arcképfestésre adta magát. 
Főleg a hölgyeket és a gyermekeket szerette 
ábrázolni. Képmásai nevezetesebbek: Keztyüs 
hölgy (a párisi Luxembourg-múzeumban) ; Hölgy 
kutyával (a lillei múzeumban) ; Kékruhás gyer- 
mek,Vandal grófiié, Croizette kisasszony lóháton, 
Pourtalés grófné, Astomé, Henner festő, továbbá 
az En famille c. csoportkép. A hetvenes évek kö- 
zepe óta ismét fest történeti és genreképeket. 
Medici Mária apoteózisa (mennyezetkép a Luxem- 
bourg-palotában), Krisztus sírbatétele, Vízió, An- 
dromeda, Bacchus. Legújabbi arcképei és modell- 
tanulmányai (Lelin, Danaé, Lucica) megint mint 
a szélső naturalizmus képviselőjét mutatják.A táj- 
festés terén is működik (Napnyugta Provenceban). 
V. ö. Alexandre, Carolus D. (Paris 1903). 

Duran, Prófiát, héber grammatikus és filozófus^ 
szül. a XIV. sz. második felében Katáloniában. 
1391-ben kényszerből keresztény vallásra tért, de 
titokban zsidó maradt, majd elhatározta, hogy 
Palesztinába szökik, ahol szabadon élhet vallása. 
szerint.D. leghíresebb műve az Al tehi kaabotechai 
(Ne légy olyan, mint apáid voltak) című szatíra, 
amelyet barátjához, Bongimohoz intézett, ami- 
dőn az a keresztény hitben való maradásra buz- 
dította. Ez a szatíra korrumpált latin címmel (Al- 
teca Boteca) mint keresztény egyházi vitairat is 
forgalomba került ; annyira finom a szatíra éle, 
hogy észre sem vették, hogy tulajdonképen zsidá 
iratot terjesztenek. D. írt egyéb zsidó vitairatokat 
is, továbbá geográfiai és csillagászati művet: 
Choseb Haéfod címen, egy grammatikai mimkát : 
Meoszé Éfod s a zsidóüldözések történetét : Zichron 
Hasemodoth. 

Durán, Agustin, spanyol kritikus és irodalom- 
történész, sziü. Madridban 1789 okt. 14-., megh. 
u. 0. 1862 dec. 1. Filozófiát, jogot, történelmet 
tanult és sokat foglalkozott a küLfóldi és spanyol 
irodalommal. 1836-ban a madridi Nemzeti könyv- 
tár főkönyvtárosa, 1854. igazgatója lett. Ugyan- 
ekkor a spanyol akadémia is tagjává választotta. 
1855-ben a magánéletbe vonult vissza. írásaiban 
arra törekedett, hogy a spanyol szinműírást a 
francia hatás alól felszabadítsa, a nemzeti érzü- 
letet ébressze és az érdeklődést a népies költészet 
felé terelje. Művei : Sobre la decadencia dói Teatro 
espanol (Madrid 1828, névtelenül) ; El vergel de 
las trés toronjas (u. o. 1816) stb. a Biblioteca de 
autores espanoles című vállalatban (10. és 16. köt.) 
Romancero generál (u. o. 1828 — 32., 5 köt., 2» 
kiad. 1849—51., 2 köt.) címen mintegy 2000 ro- 
máncot bocsátott közre és Talia espanola címen 
(u. 0. 1834, 3 köt.) ó-spanyol komédia-gyűjteményt 
adott ki. 

Durana-fém, 2"25o/o ónt és antimont, l-7o/o. 
vasat és l-72o/o alumíniumot tartalmazó sárgaréz, 
melyben az utóbbit 64.79o/o vörösréz ós 29-49o/o 
cink képviseli. Olvad 950—1000 C« körül. Mele- 
gen a kovácsvasnál is könnyebben kovác8olhat6 
s az is jó tulajdonságai közé tartozik, hogy a só- 
sav, kénsav, lúgok és tengervíz hatásának ellenáll. 



Durance 



57 — 



Durando 



Durance (^tad: dttránsz), a régiek i>rMew^m-ja, 
370 km. hosszú mellékfolyója a Rhóne-nak Fran- 
ciaország DK.-i részében. Mint kis patak a Ge- 
névre-hágón, a Cháteau-Jonan (2514 m.) lábánál 
ered és mindjárt fölveszi a nálánál 10 km.-rel 
hosszabb Claréet v. Clairéet, azntán a Cerviérest. 
Kilépvén a bessée-i szorosból, beleszakad a Pel- 
vouxról jövő Gyronde, azntán a Guil, az Ubaye. 
A Hautes-Alpes département elhagyása után Bas- 
ses-Alpesba lép át, a Bnech-sel, Bleonne-nal, Asse- 
val és Verdonnal bővül, határul szolgál Vaucluse 
és Bouches-du-Rhóne közt, fölveszi a Calavont és 
4—5 km.-nyire Avignontól két ágban, amelyek a 
Courtine s:5igetet fogják körül, torkollik. Mint ro- 
hanó hegyi folyó csak egyes részeiben tutaj ózható. 
Vizét több csatorna táplálására használják ; ilye- 
nek: a marseillei, crapponnei, az Alpines-, a 
Carpentras- és a Quinson-csatoma. 

Durancei ablak, l. Alpok. 

Duránci, durhó v. dwzó (növ., duraeinus), a 
mandulafélék, különösen a szilva meg a barack 
gyümölcsének keményebb húsú fajtája, amelynek 
a húsa a csonthéjától nem válik el, ellentétben a 
magvaváló fajtáéval. A kettő között átmenet is 
tapasztalható, különösen az őszibarackoknál, ezek 
t. i. a félig magvaváló gyümölcsüek. 

Durand(eiitsd:dUraS), l.J.ííce, leánynevén íleMry, 
francia írónő, szül. Parisban 1842 okt. 12. megh. 
Boulogneban (Paris mellett) 1902 május 24. Ifjú- 
korát Szent-Pétervárott töltötte s már itt kezdett 
irogatni. 1872-ben férjével, Emil D.-nal Parisban 
telepedett meg és Henry Grévüle néven egyike 
lett a legkedveltebb regényíróknak. Könnyed és 
tetszetős formában írt regényeiben jobbára orosz- 
országi tapasztalatait értékesíti. Legjobb műve : 
Dosia (1876), mely akadémiai díjat is nyert. Em- 
líthetők még: La princessse Oghéneff (1877); 
Sonia (1877) ; Un violon russe (1878) ; Rose Rozier 
(1882) ; La fllle de Dosia (1887) ; Chant de noces 
(1889) : Un vieux ménage (1893) : Un peu de ma 
.vie(1897); Zoby (1900); La mamzelka (1902); 
Le roi des milliards (1904) stb. Magyarul meg- 
jelentek : Dosia, ford. Zichy Kamilla (Budapest 
1881) ; Eltűnt. Ford. Szokolay Kornél (u. o. 1882) ; 
Fokról fokra. Ford. Nyáry László (u. o. 1882 és 
1886) ; Sylvia vőlegénye. Ford. br. 0—y (u. o. 
1883); Kleopátra. Ford. Fái J. Béla (u. o. 1886); 
A barátnő. Ford. br. 0—y (1889) ; Chénerol. Ford. 
Fekete József (u. o. 1893) ; A második anya. Ford. 
Ricklné Veszprémi Susanne (u. o. 1893) ; Árulás. 
Ford. Huszár Imre (u. o. 1897) ; Az anya múltja 
(u. 0. 1898, 2 köt.); Aurette (1899 és 1904) ; Egy 
anya múltja (u. o. 1902) : Egy régi háztartás (u. o. 
1904) ; Az asszony kegyelméből. Ford. Zempléni 
P. Gyula (u. o. é. n.); Kis hercegnő (Ifj. regény- 
tár é. n.); Az eskü. Ford. E. K. (Esztergom 
é. n.) ; Marva. Meghitt. 2 elb. Ford. Fái J. Béla 
(Budapest é. n.).. 

2. 1)., Joseph Pierre, francia flziológus és filo- 
zófus, szül. Grosban 1826 jún. 16., megh. 1900 
nov. 17. Eleinte főleg orvosi tanulmányokkal fog- 
lalkozott és fontos munkákat írt a hipnotizmusról, 
később a fllozóflára tért át, melyben Leibniz mona- 
dológiájához hasonló elméletet vallott. Orvosi mü- 
veit. Dr. J. I. Philips név alatt adta ki, ilyenek : 
Electro-dynamisme vitai (1853) ; Cours théorique 



et pratique de braidisme ou hypnotisme nerveux 
stb. (1860). Saját neve alatt jelentek meg : Essais 
de physioíogie philosophique (1866) ; Les origines 
animales de l'homme (1871); Le Merveilleux 
scientiflque (1894) ; Nouvelles recherches sur l'es- 
thótique et la morale (1899) ; Variétés philosophi- 
ques (1900). 

3. D., Marié Aicgnsk, francia zeneszerzőből 
lett zeneműkiadó, szül. Parisban 1830 júl. 18. Je- 
les orgonajátszó volt, Benoist tanítványa ; 1870. 
vásárolta meg Schönewerck-kel a Flaxland-féle 
nagy kiadóüzletet. Főleg a harmónium-irodalmat 
gyarapította. 

4. D., Mortimer, sir, angol diplomata, szül. 1850. 
1879-ben Roberts tábornok titkára lett, 1880. pe- 
dig az indiai alkirály magántitkára. 188ő-ben Lon- 
donba került a külügyi hivatalba. 1893 szept 
azzal a fontos feladattal küldték Afganisztán emir- 
jéhez, ki mindig az oroszokhoz szított, hogy vele 
szövetséget kössön, ami sikerült is neki (L Afga- 
nisztán). 1903-ban washingtoni nagykövetnek 
nevezték ki. 

Duránd (Durelsdorí), nagyk. (előbb rendezett 
tanácsú város) Szepes vm. késmárki j.-ban, (i9io> 
636 német és tót lak., szeszgyárral. Egyike volt 
a 16 szepesi városnak, ü. p. Késmárk, u. t. Lei- 
bicz. Róm. kat plébániatemploma a XV. sz.-ból 
való, régi haranggal. Szűz Mária szobrát Heraclius 
Lubomirszky álUtotta fel ; van itt harangércből 
öntött keresztkút a XV. sz.-ból. 

Dnrand-Agreement, 1. Afganisztán (tör- 
ténete). 

Durand-féle szer, 1 r. terpentinolaj és 3 r. 
éter keveréke, mit régebben epekőkólika esetén 
adtak. 

Dnrandi, Jacopo, olasz költő és történész, szül. 
Sant'Agatában 1737 júl. 25., megh. Torinóban,, 
mint a szardíniái kormány kamara- elnöke, 1817 
okt. 28. Históriai munkái közül felemlítendő: 
Sulla storia degli antichi popoli deli' Itália (Torino 
1769) ; drámái összegjüjtve Opere dramatiche c. 
alatt jelentek meg (u. o. 1766). 

Durando, Qiacomo, olasz tábornok és állam- 
férfiú, szül. Mondoviban 1807 febr. 4., megh. 1894^ 
aug. 23. Jogi tanulmányainak végeztével poli- 
tikai összeesküvésbe keveredett, minek folytán 
1831. Svájcba s innen Belgiumba kellett mene- 
külnie. 1832-ben Portugáliában Dom Miguel 
ellen, 1835. pedig Spanyolországban a karlisták 
ellen küzdött. 1844-ben kiadta De la réunion 
de la péninsule ibérique par une aUiance entre les 
dynasties d'Espagne et de Portugál (Marseille) c. 
művét. Piemontba visszatérve, Mondoviba inter- 
nálták. Ott írta a Della nazionalitá italiana (Paris 
1846) c. munkáját, mely az egj'séges és alkotmá- 
nyos Olaszországnak eszméjét oly meggyőzőleg 
fejtegette, hogy egy csapásra népszerűvé vált s 
műve pár hét alatt 7 kiadást ért. A kormány azon- 
ban kénytelen volt a szerzőt. Ausztriára való tekin- 
tetből, hazájából kitiltani. D. csak 1847. térhe- 
tett vissza, ekkor munkatársa lett az újonnan ala- 
pított L'Opinione napilapnak, s Cavour, Santa 
Rosa és Brofferióval együtt arra kérte Albert ki- 
rályt, hogy szabadelvű alkotmányt adjon Piemont- 
nak. Az 1848. szabadságharc kezdetén önkéntes 
csapat élén betört Lombardiába és a novarai 



Dura necessitas 



58 — 



Durazzo 



csatában mint Albert király szárnysegéde műkö- 
dött. Viktor Emánuel alatt is hü maradt a nemzeti 
párt hitvallásához, Cavom'-ral benső barátságot 
kötött és 1855 máj. 31-től kezdve néhány hónapig 
(mint Lamarmora helyettese) a hadügyminiszteri 
tárcát kezelte. Ratazzi minisztériumában (1862) 
mint külügyi miniszter szerepelt. 1860-ban kine- 
vezték szenátorrá, 1861. pedig tábornokká és a 
legfőbb katonai törvényszék elnökévé. 1884-ben 
pedig a szenátus elnöke lett. 

Dura uecessitas a. m. dira necessitas (1. o.). 

Durangit (ásv.), arzenát a következő összetétel- 
lel : Na(AlP)As04 ; egyhajlású rendszerbeli, vere- 
sessárga, erős üvegfényü kristályokban Mexikó- 
■ban terem (Coneto, Durango államban). 

Durango, 1. Mexikó egyik belső állama, Si- 
naloa, Chihuahua, Coahuila és Zacatecas államok 
és Tepic territórium között. Területe 98,650 km^; 
lakossága (spanyolok és indiánok) (1910) 436,147. 
Ny.-on a Sierra Madre magas hegyvidéke, K.-en 
részben sivatagszerü, részben termékeny fensík. 
Folyói közül a Rio de Mezquital a Csendes- 
óceánba, a Rio Nasas és az Aguanaval a coa- 
huilai lagunákba (Laguna de Parras és de Víesca) 
ömlenek. Éghajlata egészséges, bár a hőmérsék- 
leti szélsőségek nagyok. Az esős időszak jún. — 
szept. Főfoglalkozás a juh- és marhatenyész- 
tés és (főleg K.-en) a íöldmlvelés (kukorica, búza, 
hüvelyesek, cukornád, gyapot). A bányászat 
{ezüst, vas, ón, arany, ólom, petróleum, aszövö- 
fonóipar ós kereskedelem említésreméltó. Vasutai- 
nak hossza kb. 800 km. Az el-paso— mexikói vo- 
nal átszeli az állam K.-i sarkát. Egyéb vonalak 
(E.-ról) El Oro-ig, (K. felöl) D.-n át Cuanacevi-ig 
hatolnak. Fővárosa D. — 2. D. (máskép Gua- 
diana, v. Ciudad de Vidoria), D. mexikói állam 
fővárosa (1926 m. t. sz. f. mag.), a Rio Tunal 
mellett, a má^esesvasból való Cerro del Mer- 
cado hegytől E.-ra (8 km), földmívelő- és bánya- 
vidéken, hő- és ásványvízforrások közelében. 
Alapíttatott 1563. ; a guarizamey-i ezüstbányák 
fölfedezése óta lendült fel. Épületei : kormányzói 
palota, városháza, színház, kórház, pénzverő, 
kollégium, székesegyház. Lakossága (1910) 34,085. 
— 3. _D., város Vizcaya spanyol provinciában, a 
D. folyó ós a bilbao— zumarragai vasút mellett, 
régi falakkal. Kardgyártás. Lak. {i9oo) 4319. 

Duráni, a nyugati afgánok, az ú. n. pastunok 
egyik tájnyelvi ága Herat és Kandahar között, 
számuk közel 1 millió. Nyelvük iráni, indus ele- 
mekkel keverve. írásuk az arab betű egyik vál- 
tozata. Fajukból származott az afgán birodalom 
megalapítója, Ahmed (1724) a dór doran (idők 
gyöngye), honnan a D. név is származik. A D.-k 
Afganisztán vezető eleme. V. ö. Roskoschny, 
Afgán und seine Nachbarlánder (Leipzig 1885) ; 
Hanna, The second A. war (London 1904). 

Durante (lat.) a. m. tartama alatt ; pl. D. mi- 
nőre aetate kiskorúság alatt; D. m/itrimonio, 
házasság tartama alatt ; D. viduitate, özvegység 
alatt ; D. vita, életében ; D. lite, a per tartama 
alatt. 

Durante, Francesco, olasz zeneköltő, szül. 
FrattaMaggiore-ban (a nápolyi királyságban) 1684 
márc. 15., megh. Nápolyban 1755 aug. 13. Római 
tanulmányévei után 1718— 42-ig a Sant'Onofrio 



igazgatója, majd a Santa Maria di Loreto igaz- 
gatója lett. Noha a dallamos nápolyi iskola híve, 
szinte kizárólag egyházi zeneműveket írt. Kézirat- 
ban maradtak fenn müvei : a párisi konzervató- 
riumban 13 mise, sok más egyházi mű, 12 madri- 
gál, 6 zongoraszonáta, a bécsi udvari könyvtárban 
pedig Lamentatio-k. Zongoraműveiből Schletterer 
rendezett kiadást. 

Durante causa durat effectus (lat.) a. m. 
a míg az ok fennáll, a hatás is tart. 

Durantis, Wilhelmus, francia jogtudós, szül. 
Puimissonban (Languedoc) 1237., megh. Rómában 
1296 nov. 1.; kánonjogi tanár volt Modenában, 
azután fontos pápai hivatalt kapott Rómában s 
1286. mendi (Languedoc) püspök lett. 1295-ben a 
pápa újra Rómába hítta romagnai helytartónak. 
Főmunkája: Speculum judicale, mely mintegy 
negyven kiadást ért (legjobb ezek közt az 1612-iki) 
s mely után D. a Speculator melléknevet nyerte. 
Még ismertebb D.-nak Rationale divinoram ofücio- 
rum c. liturgiái munkája, melynek régebbi kiadá- 
sai, különösen a mainzi 1459-iki, a köjiyvnyom- 
tatás mesterségének leghíresebb termékei. 

Duras, Oldrich, cseh sakkmester, a fiatalabb 
sakknemzedék egyik legtalentomosabb tagja,szül. 
1882 okt. 30. Humnyban. A mesteri címet Bar- 
menben Rubinsteinnel együtt nyerte el 1905. 
1906-ban a bécsi osztrák-magyar sakkversenyen 
második lett, míg 1908. a nemzetközi mérkőzé- 
sen Maróczyval, Schlechterrel osztozkodott az első 
díjon ; ugyanezen évben Prágában tartott sakk- 
versenyen Schlechterrel együtt első lett. 

Duratio (újlat.) a. m. megkeményülés. 

Durazno, Uruguay egyik belső departamentója. 
Területe 14,809 km^, (1910) 44,413 lak. Marha- 
tenyésztés. Főhelye D., a Yí folyó és a Monte- 
videóba vivő vasút mellett, kb. 2000 lak. 

Durazzo (szlávul Drac, törökül Purc, albá- 
nul Duresszi), egykoron jelentékeny és virágzó, 
most nagyobbára romokban heverő város Szku- 
tari török vilajetban, sziklás félszigeten, az Ad- 
riai-tenger egy széles öble mellett, kat. érseki szók- 
hely, 5000 lak., düledező kőfalakkal, egy bizánci 
citadella romjaival, rakodóparttal, a parti mocsara- 
kon átvezető 240 m. hosszú híddal; az osztrák- 
magyar Lloyd-hajók állomáshelye és egy osztrák- , j 
magyar konzul székhelye. Kikötője, bár régi és ' J 
elhomokosodott. Középalbániában a legélénkebb ' 
és legfontosabb, mivel a balkáni kikötők közül 
legközelebb fekszik Olaszországhoz. Kereske- 
delme csak Trieszttel és még néhány osztrák és 
magyar kikötővel van. A kivitel cikkei : gyapjú, 
köles, búza, lenmag, nyers selyem, juh- és kecske- 
bőrök, tölgyfa és pióca. D.-nál végződik az Adrián 
átvezető tenger alatti kábel. Közelében széntele- 
pek vannak. D., a görögök Epidamnűsa, az illir 
taulantiaiak földjén 625. Kr. e. Fhalius korintusi 
vezértől alapított gyarmat volt; polgárháborúi 
szolgáltattak közvetetlen okot a peloponnezoszi 
háború kitörésére. A rómaiaktól, akik 229. Kr. e. 
fónhatóságuk alá vetették, Dyrrhachium nevet 
nyert ; később római gyarmattá vált. 48. Pompe- 
jus fő táborhelyévé tette ; Caesar ostrom alá fogta, 
de két ízben vereséget szenvedett. Cicero szám- 
űzetése helyéül választotta. Virágzása akkor volt 
legnagyobb, midőn a IIL sz.-ban Epirus nova ró- 



Durazzöi Károly 



— 59 — 



Durcás 



mai tartomány fővárosává tették. 481. Theodorik, 
a keleti gótok királya, a X. és XI. sz.-ban pedig 
a bolgárok ostromolták és foglalták el. A bolgá- 
roktól Dukas Mihály elvette és hercegségként 
Bryennios Nikephorosnak adományozta. A XIII. 
században Mihály, a Konstantinápolyban detroni- 
zált dinasztia egyik tagja, Epimsz deszpotaságot 
alkotta itt, amelyhez egész Albániát és Thesszá- 
liát is hozzácsatolta. 1257-ben II. Mihály deszpota 
vejére, Manfréd királyra ha^a. 1272— 1302-ig 
csekély megszakítással az Anjonk birták ; ekkor 
Velencének, 1501-ben pedig a törököknek jutott 
birtokába. Régi templomai és egyéb épületei ré- 
szint a .345-iki földrengés alkalmával, részint a 
különböző háborúkban és a török uralom alatt 
teljesen elpusztultak. 

Durazzói Károly herceg, János durazzói her- 
ceg ós Perigord Ágnes fia, H. (Sánta) Károly uno- 
kája, I. Károly királjimk unokatestvére. A ma- 
gyar királyi házzal aldíor jött először összekötte- 
ttebe, midőn Máriát, Johanna húgát, ki Istvánnak, 
I. Nagy Lajos királjimk öccsének volt szánva, 
cseUel sikerült nejévé tennie. E merényletével 
Johanna királynő és a tarantói hercegek ha- 
ragját magára vonta. Mindazonáltal az Anjouk 
magyar ágának kiszorításában egj'etértett ellenei- 
vel akkor, midőn VI. Kelemen 1344. határidőt tű- 
zött ki Endre herceg megkoronáztatására ; Aime- 
ricus perigordi bibornok, pápai követnek terve elé, 
hogy Endrét meg ne koronázhassa, akadályokat 
gördített. Nemsokára volt alkalma Károlynak, 
hogy Johanna és társai ármánykodását vissza- 
fizesse. De Beaux Bertrand főbíró karhatalmat 
kért Endre herceg gyilkosai kézre kerítéséhez, 
Károly a nápolyi nép tetszése mellett elég szigo- 
rúsággal állott a vallatás élére. Nemcsak ezt tette, 
hanem a nőuralommal elégedetlen nápolyi főurak 
élére állott s a magyar királyt hítta meg a szicí- 
liai trón elfoglalására. De midőn neki volt kilá- 
tása Calabriára, hátat fordított a magyar király- 
nak, sőt 1347. körülvette Aquilát, honnan csak 
Lajos király közeledtének hírére távozott. Ekkor 
Johannával szövetkezett s Capua előtt táborba 
szállt a magyar király ellen, de mikor észrevette, 
hogy az ország nagy része meghódolt Lajosnak, 
s Nápoly is mellette nyilatkozik, a magyar király 
mellett kezdett tüntetni. Midőn Lajos 1348. Aver- 
sába érkezett, Károly Róbert tarantói herceggel 
felkereste. Lajos öccseiket is oda hivatta, velők 
raépen bánt, pedig már magyar tanácsosaira hall- 
gatva, föltette magában, hogy elteszi őket láb alól. 
Hasztalan figj'elmeztették Károlyt a veszélyre, 
nem akart hitelt adni a tudósítóknak. Egy lakoma 
alkalmával a király szemére lobbantotta Károly- 
nak becstelen tetteit, hogy Endre koronáztatását 
késleltette, Máriát elrabolta, őt a szicíliai trónra 
hívta s most vele szembeszállott, e dorgálás 
után a hercegeket elfogatta s őket Laczkfy István 
erdélyi vajda őrizetére bízta. 1348 jan. 28. Lajos 
ugyanazon helyen végeztette ki Károlyt, hol En- 
drét meggyilkolták. Három nap muIva Nápolyba 
vitték "holttestét s a Lorenzo Maggiore temp- 
lomában eltakarították. Jóval később leánya, 
Margit királynő márvány síremléket állíttatott 
atyjának. D. testvérének, Lajosnak fia lU. Ká- 
roly néven nápolyi, II. (kis) Károly néven pedig 



magyar király lett, 1. Károly. — V. ö. Katona, 
Hist. Crit. IX. 314, 330, 517. L; J^ A., 
N. Lajos kir. 103., 112., 124., 158., 161. 1. Hist. 
Hung. Fontes El. 151. Turul (1878 VI. kötet 73.). 

Dúrba (nSv.), 1. Oynodon. 

Durbachit (ásv.), egy csülámszienit kőzet, amely 
a gránit körül lamprofiros szegélyt alkot. Nevét 
a Baden nagyhercegségben levő Durbach helység 
után nyerte. 

Dúrban v. Port d' Úrban (Port Natal), az 
ugyanily nevíí grófság fővárosa Natal afrikai an- 
gol gyarmatban, a d. sz. 29" 50' alatt, Pieter- 
maritzburgtól 80 km.-nyire. Éghajlata enyhe : a 
középhómérséklet jan.-ban 23 és júl.-ban 16 fok. 
Amíg 1904. lakossága 69,903, addig 1908 dec. 31. 
csak 60,224, a kik között európai 27,327, ben- 
szülött 17,860 és ázsiai (főként Indiából) 15,057 
volt. Kikötője, amely az egész gyarmat, sőt rész- 
ben Transvaal kereskedelmét közvetíti, a Tábla- 
és Delagoa-öböl között a legjobbnak nevezhető. 
Bejáratát régebben zátony veszélyeztette, újabban 
azonban métyítették úgy, hogy a kikötőbe 6'5 m. 
mély járatú hajók is bemehetnek (1906-ban 931 
hajó 2.280,361 t. tartalommal futott be.) D.-t 
1846. alapították s még 1850. is a mostani szép 
utcasorok helyén elefántok kalandoztak. V. ö. 
Bamett und Sweeney, Natal the State and the 
Citisen (London 1904) ; Gullingworth! s Natal Al- 
manac-Annual, D. 

Dorbancs (áUat), 1. Durbincs. 

Durbancs szöUő, 1. Juhfarka. 

Durbar, angol Kelet-Indiában ünnepélyes ki- 
hallgatás, udvari ünnep, amelyet az alkirály v. 
bensziüött fejedelem tart, vagy maga a császár, 
ha Indiát meglátogatja, mint legutóbb 1911-ben, 
amikor V. György angol király és India császárja 
Delhiben fogadta az indiai fejedelmeket. 

Durbincs (Aceriyia Cuv.), a Sügérfélék (Per- 
coidei) családjába tartozó hal-nem, nyergesen össze- 
forrt kettős hátsörénnyel ; áUkapcsain és eke- 
csontján kefefogakkal. Hazánk vizeiben két faja 
tenyészik. A vágó D. (Acerina cernua L.) íves 
hátú, tompa orrú, zömök testű, úszói és kopoltyú- 
fodője szúrósak ; színe olajzöld, barnás pettyekkel 
tarkítva, oldalai rezessárgák, hasa fehéres, az 
úszószárnyakon alapszíne néha szennyes agyag- 
sárgává változik. Húsa finom, jóízű. Néha 20—25 
cm. nagyra nő. Folyókban és elevenebb vizű tavak 
partjainak közelében él, nagyon falánk s apróbb 
állatokat fogyaszt. Tüskéinek szúrása nagyon fáj- 
dalmas és erős gyuladást okoz. A selymes D. (Ace- 
rina schraetser L.) majdnem egj'enes hátú, tüskéi 
vékonyak, háta ezüstfehér, oldalain három kes- 
keny csík vonul végig, úszói a hátsörényúszó 
kivételével sárgák. Húsa finom és jóízű. Eleven 
folyású vizekben él, igen fürge és falánk, 20 — 22 
cm. nagyra nő. Mindkét faj április— május hóna- 
pokban ívik. Hazánkban mindkettő elég gyakori ; 
a vágó D. népies neve : durda, disznóhal, dör- 
gécse, dörgicse, durbancs, maca, paptetü, tövis- 
hal, tüskéshal, vargahal, vízi darázs stb. ; a sely- 
mes D. nevei: serinc, száohal, Ilonahal, Uona- 
keszeg, varsinta stb. V. ö. Hervuin 0., A magyar 
halászat könyve II. köt. 673—675. lap. 

Durc, város, 1. Durazzo. 

Durcás a. m. dacoskodó, engedetlen, makacs. 



Durchlaucht 



60 — 



Durham 



Durcblauclit (ném.), 1. Erlaucht. 

Durda, a durbincs (1. o.) népies neve. 

Dnrdaíü ós D.-félék (növ.), 1. Isoétaceae. 
■ Durdenit (ásv.), zöldes, szétdörzsölhető laza tö- 
meg, amely a telíurt kiséri. Képlete : 

Fe2(Te03)8 + 4HjO. 
Lelőhelye Ojojoma kerület Hondurasban. 

Durdik, Joseph, cseh filozófus, szül. Horitzban 
(Csehország) 1837 okt 15., megh. 1902 jun. 30. 
Prágában. Előbb gimnáziumi tanár volt, 1869. a 
bölcselet magán-, 1882. a prágai cseh egyetem 
felállítása után e szak rendes tanára lett. D. Volk- 
mann tanítványa és a herbartizmus követője 
volt. Munkái: Leibniz und Newton (Halle, 1869); 
' Vseobecná aesthetika (Általános széptan, 1875) ; 
Opoesii á povaze lorda Byrona (Byron költészeté- 
ről és jelleméről, 1870) ; A morális haladásról 
(csehül, 1884). Drámája: Stanislav a Ludmila. 
Becsesek drámai művekről írt bírálatai. Byron 
Kain-ját mesterien fordította le. 

Duresszi, város, 1. Durazzo. 

Duret (ejtsd: áüré), Francisque, francia szobrász, 
szül. Parisban 1804 okt. 19., megh. 1865 máj. 26. 
Bosiónak volt tanítványa. 1823-ban elnyerte a 
Prix de Rome-ot és Olaszországba ment. Ottani 
tanulmányainak eredménye D. legismertebb és 
legkiválóbb műve, a Táncoló nápolyi halász bronz- 
szobrocskája (1833. Paris, Louvre), mely meg- 
lepően természetes elevenségével, valószerű ki- 
munkáltságával az újabb francia szobrászat leg- 
jelesebb alkotásai közé tartozik. Már kevósbbé 
sikerült D. hasonló tárgyú másik szobra, az Im- 
provizátor (1839), mely szintén a Louvreban van ; 
általában sohasem érte utói első kiváló müvét. 
Parisban készített dekoratív ós monumentális 
munkái közül említendők: 2 nagy allegorikus 
bronzszobor Napóleon kriptájának bejáratánál a 
rokkantak templomában ; Szt. Mihály kútszobra a 
Place St. Miehelen, Rachel színésznő szobra a 
Comédie Fran9aise-ban stb. 

D'ürfé, Honoré, francia író, 1. Urfé. 

Durfey (ejtsd: dörfl), Th&mas, francia szárma- 
zású angol költő, szül. Exeterben 1653., megh. 
1723 febr. 26-án. 32 színdarabot írt. Legsikerül- 
tebbek : Madame Fíckle (1677) ; The plotting sis- 
ters (1691) ; nagyon kedvelték, de erkölcstelensé- 
gük miatt nem sokáig maradtak színpadon. Meg- 
említendők dalai és balladái is : Tales, morál and 
comical (1706) ; Songs complete (1720). 

Durga, indus istennő, 1. Párvati. 

Durham (ejtsd: dörrem), 1. county Anglia É.-i 
részében Northumberland, York, Cumberland, 
Westmoreland és az Északi-tenger közt, 2621 km^ 
területtel, (1911) 1.377,176 lakossal. Ny.-i részét a 
Pennin-lánc ágai borítják, amelyek a Kilhope 
Lawban (669 m.) érik el a legnagyobb magassá- 
gukat ; köztük sok a legelő, mocsaras hely. K-en, 
a tenger mellett 25—28 km. szélességben a fold 
halmos és termékeny. A Wear Ny.-ról K. felé 
keresztülfolyik rajta ; a hegyesebb részekben az 
É.-i partjának mellékeit Weardale forestnek, a 
déli part mellékeit Tcesdale forestnek is hívják. 
A Tyne és Tees határfolyók. D. fökincseit bányái 
szolgáltatják; különösen gazdagok vas- és szén- 
bányái, melyekben állandóan több mint 100,000 
munkás dolgozik. Igen fontosak üveghutái is. Az 



állattenyésztés a Ny.-i részekben virágzik ; híre- 
sek a tehenei. Ipara virágzó, különösen a vas-^ 
üveg-, papír-, bőr- és agyagipar. Kereskedelme, 
különösen szénnel, igen élénk. Fővárosa : D. V. ö. 
Fordyce, History and antiquities of the county of 
D. — 2. D., az ugyanily nevű county fővárosa, 
a Weartől körülfolyt emelkedett helyen, töbh 
vasúti vonal találkozásánál, püspöki székhely, 
(1911) 37.369 lakossal, szönyegszövéssel, papir- 
és bőrgyártással, kalapok, vas- és réztárgyak 
készítésével. Jelentékeny épületei : a város leg- 
magasabb pontján a falakkal körülvett székes- 
egyház, the Abbey, normán stílusban (1093— 
1480), Szt. Cuthbert és Beda Venerabilis sírjai- 
val, a Hódító Vilmos által 1072. épített erős- 
ség, amelynek maradványai az egyetemi épü- 
letekben vannak ; a városház és az egyetem ; ez 
utóbbit 1657. Cromwell alapította ; 1834. újra föl- 
állították; kiváltságai ugyanazok, mint a cam- 
bridgei és oxfordi egyetemek kiváltsága ; mérnöki 
és orvosi diplomákat is állíthat ki. Látogatottsága 
csekély. D. könyvtárában, az angol történelemre 
nézve fontos dokumentumokon kívül, Beda Vena- 
ribilis egyháztörténelmének kéziratát is őrzik. 
2 km.-nyire van NevüUs Cross, ahol 1346 okt. 17. 
Neville Ralph a királyuktól, Bruce Dávidtól vezé- 
relt skótokat teljesen megverte. — 3. D., város 
North-Carolína északamerikai államban, (i9oo> 
6679 lak., igen jelentékeny szivar- és dohány- 
gyárakkal. Johnson tábornok, a konfederáltak 
vezére, 1865 ápr. 25. itt adta meg magát. 

Durham (ejtsd: dörrem), John George Lambton, 
D. grófja, angol államférfiú, sarjadéka a D. gróf- 
ság ősrégi Lambton nemzetségének, szül. 1792' 
ápr. 12. Londonban, megh. Wight szigetén, Cowes- 
ben, 1840 jún. 28-án. Mint a parlament tagja, 
1821. a szavazati jog kiterjesztését és a három 
éves parlamenti iilésszak behozatalát sürgette. 
1828-ban báróvá és a felsőház tagjává nevezték 
ki; a Wellington-Peel-féle tory minisztérium 
bukása uján pedig (1830) mint titkos pecsétőr, 
apósának, Grey grófnak kabinetjébe lépett. Nagy 
része volt az 1831. és 32-iki reformbill ke- 
resztülvitelében; de midőn látta, hogy Grey 
a toryk felé kezd hajlani, kivált a minisz- 
tériumból (1833), mely alkalommal a királyné- 
Lambton viscountjává és D. grófjává nevezte ki. 
A következő éveket Parisban és Pétervárott töl- 
tötte a diplomáciai pályán, miglen 1838., a kana- 
dai zavargások idejében, az összes északamerikai 
brit gyarmatok főkormányzójává, altengemaggyá 
és majdnem diktátori hatalommal fólruházott fő- 
kapitánnyá nevezték ki. Erélyes és célszerű intéz- 
kedéseivel sikerült Kanadát lecsillapítania és a 
békét megint helyreállítania. A lázadók főbb cin- 
kosait Bermuda szigetére száműzte. Emiatt azon- 
ban a tory-párt hevesen megtámadta, Brougham 
lord pedig, D. személyes ellensége, 1838 aug. 7. 
javaslatot terjesztett a felsőház elé, melyet a 
többség elfogadott és melynek alapján azután a 
gyönge minisztérium D. intézkedését hatályon 
kívül helyezte. D. erre rögtön lemondott állásá- 
ról s visszatért Angolországba. Kanada lakói 
Brougham képét elégették, s számtalan feliratban 
őszinte sajnálatukat fejezték ki D. távozása fölött. 
D. maga pedig eljárásának védelmére emlékiratot 



D ur-hármas 



— 61 



Duroc 



szerkesztett, melyben gyarmatpolitikáját is kifej- 
tette. Halála utáii a kormány az általa ajánlott 
reformot nemcsak Kanadában, hanem úgyszólván 
az összes brit gj^armatokban életbe léptette. 

Dur-hármas, 1. Dur. 

Dorhó (növ.), 1. Duránci. 

Doria, Magyarország ókori vízrajzában eló- 
lordoló folyónév, melyet újabban hol a Garam- 
mal, hol az IpoUyal, hol pedig a Marossal azono- 
sítanak. 

Durier (ejtsd : durié). Charles, francia publicista 
és alpinista, a francia Club alpin alapitója és t. 
■elnöke, szül. 1830., megh. 1899 máj. 6. Parisban. 
Sok érdeme van a francia Alpok tanulmányozása 
körül ; a Montblancról írt müvét (1877) az Aca- 
<iémie franpaise díjjal tüntette ki. 

I>ario L., cihetfa (növ.), a Bombacaceae család 
génusza, 13 fajjal Kelet- és Dél-Ázsiában, külö- 
nösen a maláji szigeteken. A D. zibethinus L. 
hazájában ültetett, igen magas fa. Fiatal részeit 
(levél, virág) merev pikkelyek borítják. Ter- 
mése íejnagyságú, sürún tüskés, sárgászöld, 
dinnyéhez hasonló tok. Az indus szereti, érés 
idejében ez a főtápláléka. Finom tejfelszerü Ize 
van, azért (sokan az európaiak közül is) csaknem 
többre becsülik, mint akármely más trópusi gyü- 
mölcsöt. Mások azonban nem igen szokják meg, 
mert kénhidrogén szagú, de különben nem ártal- 
mas. Éretlenül főzeléknek használatos ; a teljes 
érés elótt szokás leszedni, húsát sóval befórik. 
Galambtojás nagyságú magvát sütve mint a 
gesztenyét eszik. 

Durio-féle cserzés, 1. Cserzövargaság. 

Duris, as^amo5-2i, görög történetíró, Theophras- 
tos tanítványa a Kr. e. Hl. sz.-ban. Hazájának 
kényura volt és megírta a görög-makedon kor- 
szak történetét 370-tól legalább 281-ig; szintúgy 
Szamosz krónikáját stb., melyekből későbbi írók, 
így Diodoros és Plutarchos sokat merítettek. Csak 
néhány töredéke maradt ránk. V. ö. MiÜler, 
■ Fragm. hist. graec., 2. köt. (Paris 1848). 

Stirit, kaucsukkészítmény, mely az üveghez 
és fémhez hasonlóan kifőzhető, anélkül, hogy 
kemény v. repedezett lenne ezáltal, avagy az alak- 
ját megváltoztatná. Orvosi készülékek készíté- 
sére használják. 

Dnrius, az ókorban a Duero folyó latin neve, 
1. Duero. 

Durkheim (ejtsd : dur — ), Emilé, francia szocio- 
lógus, szül. 1858 ápr. 15. Épinalban (Vosges dé- 
partement). Előbb Sensban,Troyesbán, Bordeaux- 
ban volt tanár, jelenleg pedig Parisban. Pontosabb 
müvei : La division du travail social (1893) ; Les 
régles de la méthode sociologique (1895) ; Le Sui- 
cide, étude de sociologie (1897) ; L'Année Sociolo- 
gique (1898). 

Drirlach, járási székhely Karlsruhe badeni ke- 
rületben, 4 km.-njlre Karlsruhétól, a Turmberg 
lábánál, vasút mellett,(i9io) 13,896 lak, vasöntéssel, 
gépgyártással, keztjü-. orgonakészltéssel, sör- 
gyártással, gózfürészmalommal és élénk zöldség- 
kereskedéssel.régierődítraényeinek maradványai- 
val, n. Károly őrgróf emlékszobrával, aki a vá- 
rost székhelyévé tette. A Mélac vezérelte fran- 
ciák 1689 aug. 16. fölégették. 1849 június 25. a 
poroszok és a badeni fölkelők közt itt heves küz- 



delmek folj-tak. 1747 és 1774 között Baden-Dur- 
lach \idékéról számos kivándorló telepedett le 
Erdélyben a szászok között, az ú. n. D.-ok. 

Dnrm. Joseph. német építész, szül. Karlsruhe- 
ban 1837-ben. 1868 óta a karlsruhei műszaki fő- 
iskolán az építéstan tanára, ö építette a karls- 
ruhei Vierordts-fürdőt, a zsinagógát, a műipar- 
iskolát stb. Irodalmi művei közül nevezetesebbek : 
Polychrome und konstruktive Details der griechi- 
schen Baukunst (Berlin 1880) ; Das Heidelberger 
Schloss (u. 0. 1884) ; Zwei Grosskonstruktionen 
der italienischen Renaissance (u. o. 1887): Die 
Kunstdenkmáler im Grossherzogtum Baden(Wag- 
nerrel és Krausszal együtt, Freiburg 1887). Több 
szakférfiú közreműködésével kiadja a Handbuch 
der Architektur (Darmstadt 1881 óta) c. munkát, 
melybe ő is számos cikket trt. 

Dnrmersheim, falu Baden nagyhercegség 
rastatti járásában, vasút mentén, szépev. és kat. 
templommal, bútor- és szeszgyárral, fürészma- 
lommal, (1910) 3400 lak. 

Durmitor (Dormitcr), Montenegrónak legma- 
gasabb hegye, annak E.-i részében a Drina és an- 
nak mellékvize, a Piva közt ; mintegy 20, erősen 
kidolgozott, glecsemyomokban is bővelkedő dolo- 
mit csúcsból^ áll, amelyek közül a legmagasabb, a 
Bobotov V. Cirova Pecina 2528 m. magas. 

Dum, Bevibot von. középkori német költő, 1. 
Reinbot von Dum. 

Durníord (PoHh kikötő, 1. IbH Dumford. 

Dumovaria, 1. Dorchester. 

Dumovo, Iván Kjikolajevics, orosz áUamférfl, 
szül. Csernigov kormányzóságban 1830, megh. 
Königsberg és Marienburg között a vasúti kocsi- 
ban 1903 jún. 11. Rövid ideig katonai szolgálat- 
ban volt, azután Csernigov kormányzója lett. 
1871-ben Jekaterinoszláv kormányzója, 1882-ben 
Tolsztoj gróf belügyminiszter adlátusa, 1886-ban 
Mária császárné jótékony intézeteinek főnöke ós 
1889— 95-ig belügjTniniszter. Föladata volt a tar- 
tománj'főnökökre vonatkozó törvényt életbeléj)- 
tetni, mi a szemsztvót kivetkőztette önkormány- 
zatijogából és egyszerű bürokratikus intézménnj'é 
tette. O működött közre a városi jogokat megnyir- 
báló rendszabályok létesítésénél is. 1895. a minisz- 
teri bizottság elnöke lett. 

Dnro, spanyol ezüstérem, 1. Peso. 

Duroc (^tsd: dürok), iVircAeZ, f riauli herceg, fi'an- 
cia marsai, szül. Pont-á-Moussonban 1772 okt 25. 
ősrégi nemesi családból, elesett a bautzeni csatá- 
ban, 1813 máj. 22. A nagj' forradalom kitörése- 
kor Németországba menekült. Hazájába 1796. 
visszatérve, mint Bonaparte tábornok hadsegéde, 
az olasz hadsereghez került. Kitűnt az egjip- 
tomi hadjáratban is, továbbá Szíriában, Jafla előtt, 
amiért visszatértekor dandái-tábornokká nevezték 
ki. Brumaire 18-án közreműködött a direktórium 
megbuktatásában, azután pedig mint követ sike- 
resen működött Berlinben, Pétervárott, Stock- 
holm- és Kopenhágában. Napóleon, aki D. hű ra- 
gaszkodását méltatta, trónraléptekor (1804) a csá- 
szári palota főmarsaljává nevezte ki. A jenai csata 
után D. kötötte meg a bókét Szászországgal, a 
friedlandi csata után pedig fegyverszünetet kötött 
a poroszokkal. Napóleon erre jutahnul friauli her- 
ceggé tette ; majd a gárdák újjászen'ezését bízta 



Durocatalaunum 



62 — 



Durranóg-áz 



rá. A bautzeni csatából (1813) való visszavonulás 
közben, Markersdorf mellett, a császár közelében 
ágyúgolyó terítette le. Halála mólyen megindította 
a császárt, aki Szent Ilona-szigetén sem feledkezett 
meg róla, mert végrendeletében D. leányának 
tetemes összeget hagyott. 

Durocatalaunum v. Catalaunum, régi neve a 
mai Chálons-sur-Marnenak (1. o.). 

Durocortorum, 1. Reims. 

Duroi, Johann PJdlipp, 1. Dur. 

Daroíasaccífera, 1. Hangyás növények. 

Duronceray, Marié Justine, Favartné, 1. 
Favari. 

Durostorum, 1. Szüisztria. 

Durour (Aua), a Bismarck-szigetcsoport (1. o.) 
egy 5 km2 nagyságú szigete, 475 lak. 

Durovernum, város, I. Ganterbury. 

Durra. A ciroknak (Atidropogon arundinaceus 
Scop. var. Durrha), egy fajtája, melyet egyenesen 
álló, tömött bugája jellemez ós melynek fehér, 
sárga s barna szemű változatait Afrika tropikus 
éghajlata alatt főképen kenyémövénynek terme- 
lik. Takarmánytermelésre hazánkban is használ- 
ják. Mívelése megegyezik a csalamádééval. 

Durranás (ném. Detonation), a lőfegyverek 
elsütése alkalmával hallható zaj, mely másodper- 
cenként rendszerint 340 m. hanghullámnyi se- 
bességgel halad tovább a levegőben. A D. nem 
egyéb mint lökés, ütés v. rázkódtatás által pilla- 
natnyilag bekövetkezett robbanás. 

Durranástompitó, oly készülék, mely arra 
való, hogy a lőfegyverek és lövegek elsütésénél 
keletkező durranást lehetőleg csökkentse. Ennek, 
a füstképződésnek és a szikrázó fénynek csökken- 
tése által lényegesen megnehezítjük az ellenség- 
nek, hogy harcállásainkat gyorsan ós könnyen 
felismerje. 

Durranóanilin, nem egyéb mint krómsavas 
diazobenzol. Előállíthatjuk, ha az anilint salétro- 
mossavval kezeljük és a terméket sósavas kálium- 
bikromáttal leválasztjuk. Sárga, oldhatatlan, na- 
gyon könnyen robbanó anyag, melyet a durranó- 
higany pótlására használnak. 

Durranóarany, 1. Aranytrioxid. 

Durranócukor. A D.-t nyers cukorporból tö- 
ménykénsav és töménysalétromsavval való keze- 
lése által nyerik. Keseríí, alaktalan készítmény, 
mely könnyen meggyulad és nagyon explozív ; 
gyakorlatilag azonban nem tudják alkalmazni. 

Durranócukorka, cukorkaféleség, színes papi- 
rosba csomagolt bonbon, mely a használati utasítás 
mellett egy kis robbanógyutaesot tartalmaz. Ez 
utóbbi két vékony papírszeletkéből áll, melyek 
végükkel egymásra vannak ragasztva ; a ragasztó- 
anyag kevés durranóhiganyt tartalmaz. A papír- 
szelet a D. egész hosszában átmegy és ha két 
személy a burkolatnak két végét megfogja és 
széthúzza, akkor a két papirszelet a ragasztás 
helyén széttépődik és az e közben fellépő súrlódás 
folytán a durranóhigany felrobban. 

DurranóezÜ8t,5erí/íO^Zeí-/eZe,ezüstnitrídAg8N. 
A D.-öt BerthoUet 1788. úgy állította elő, hogy 
ezüstnítrátoldatba meszes vizet öntött és a leváló 
barna csapadékot — ezüstoxidot — kimosás után 
tömény ammóniával öntötte le. Tömény ammoniás 
oldatából huzamosabb idő multán v. borszesszel 



lecsapva fekete, valószínűleg szabályos kockák v. 
oktaéderek-bői álló kristályos tömeg alakjában 
válik le. Ütésre, dörzsölésre, sőt igen gyakran 
egyszerű érintésre is borzasztó hevességgel robban. 

D.-nek vagy Brugmdelli-féle ezüstnek nevezik 
az ezüstfulminátot is. Képlete AgONiC. Előállítá- 
sára 1 s. r. fémezüstöt 10 s. r. 1-36 fajsúlyú 
salétromsavban oldunk és a még langyos oldatot 
20 s. r, 900/o-os borszeszbe csepegtetjük. A D. 
fehér csapadék alakjában válik le és forró vízből 
átkrístályosítva, tűalakú kristályokban kapjuk. 
Ütésre, hevítésre v. dörzsölésre hevesen robban. 

Durranógáz. így nevezik általában mindazo- 
kat a gázelegyeket, amelyek a meggyújtáskor 
erős explozíóval elégnek. Az explózió azért követ- 
kezik be, mert az elégéskor a hőmérséklet hírte- 
len igen jelentékenyen — több ezer fokkal — emel- 
kedik, minek megfelelően a képződő gázalakú 
égéstermékek hirtelen erősen kiterjednek és az 
edény falára oly jelentékeny nyomást gyakorol- 
nak, hogy azt, ha csak nem túlerős, erélyesen 
szétlökik. 

A legjobban ismert D. a hidrogén és oxigén ke- 
veréke (hidrooxigéngáz), amely elektromos szik- 
rával V. lánggal meggyújtva, robbanás tüneménye 
közt vízzé ég el, még pedig leghevesebben akkor, 
ha a két gáz egymáshoz való aránya olyan, mint 
a vízben (2 térfogat hidrogén és 1 térfogat oxi- 
gén). Robbanás nélkül történik az egyesülés pla- 
tina, arany, irídium jelenlétében, v. 345" C.-on. A 
tiszta D.-nál sokkal gyengébben robban oly gáz- 
keverék, mely 2 tórf, hidrogénből és 5 térf. le- 
vegőből áll, mert az utóbbiban foglalt 4 térf. nit- 
rogén a reakciót gyengíti. 5 cm. átmérőjű és 15 
cm. magasságú vastagfalú üveghengerben a D. 
meggyújtható, anélkül, hogy az üveget széttörné ; 
ha azonban a palackból vékony csövön kiáramló 
D.-t gyújtjuk meg, akkor az elégés befelé is ter- 
jed és a beálló robbanás az egész készüiéket szét- 
veti. Ha a D.-t hosszú, igen vékony fémcsövön 
hagyjuk kiáramlani, akkor veszély nélkül meg- 
gyújthatjuk, mert a fém az égéshez szükséges me- 
leget elég gyorsan elvezeti, miáltal az égés tova- 
terjedése a készülék belsejébe meg van akadá- 
lyozva. Jobb azonban, ha a két gázt csak az elége- 
tés pillanatában vezetjük össze, pl. az oxigént a 
hidrogénlángba vezetjük. D.-fújtatót úgy készí- 
tünk, hogy egy szélesebb csövön ki hagyjuk áram- 
lani az éghető gázt, az oxigént pedig egy, a szé- 
lesebb csőben elhelyezett vékonyabb csövön hagy- 
juk kiáramlani. A D. lángja igen kicsi, de rend- 
kívül magas hőmérsékletet idéz elő; kovasav, 
timföld, platina könnyen megömleszthető benne. 
Platina- v. ólomlemezek hegesztésére használják, 
ilyenkor elegendő a két tiszta, egymást érintő 
fémlemezt a lánggal végigsimítani. Platinát is 
olvasztanakmésztég elyben. A D. -lángba elhelye- 
zett krétadarab v. zírkonfóld intenzív fényt lö- 
vel ki ; ezt a tulajdonságát Drummond 1826. fe- 
dezte fel(Drummond-féle fény, mészfény, sziderál- 
fény, D.-fény). Először világító-tornyokban, jelzé- 
sekre, építkezéseknél, vetítöszerkezetekben, la- 
terna magicában mikroszkopikus képek vetíté- 
sére, utcák, színházak kivilágítására használták. ' 
90 méter távolságban még a legfinomabb írás is 
olvasható. Kisebb intenzitású fény ellőállitása cél- 



Durranógáz-egység 



— 63 



Durutte 



jából közönséges kanócon égő alkohollángot oxi- 
génárammal mészcüinderre fájnak (oxi^cium- 
fény). 

A D.-t előállíthatjuk kénsawal megsavanyltott 
víznek az elektrolízise által. Erre a célra használt 
készülékek közül legismertebb a Bunsen által 
szerkesztett készülék, mely különösen a gáz- elem- 
zésekhez szükséges D. előállítására való. E készü- 
lékben az elektromos battéria sarkaival összekö- 
tött két platina-lemez van; a pozitív sarokkal 
összekötött elektródon az oxigén, a negatív elek- 
tródon a hidrogén fejlődik. A két gáz még a ké- 
szülékben elegyedik és a gázvezető csövön távo- 
zik. A D. színtelen, szagtalan gázelegy, melynek 
síirúsége 0"4143. A hidrogén égéshőjéből, ha a 
hőmérsékletet kiszámítjuk, azt találjuk, hogy a 
hőmérsékletnek 10,575 foknak kellene lennie, a 
nyomásnak pedig, ha zárt térben történik, 26*5 
légköri nyomásnak. Ezt a hőmérsékletet azonban 
a gyakorlatban nem kapjuk meg, mert a hőmér- 
sékletnek az égéstermékek disszociáció-foka szabja 
meg a felső határát, ami a jelen esetben kb. 
2000 0". 

Tágabb értelemben D.-nak minden robbanó gáz- 
elegyet nevezünk, pl. klórrobbanógáz, a klórnak 
és hidrogénnek az elegye, amely már fény ha- 
tására is robban. Ezt úgy készíthetjük, hogy 
egyenlő térfogatú hidrogént klórral összeelegyí- 
tünk. Készíthetjük a tömény sósa\Tiak elektro- 
lízise által is. Mivel nemcsak a napfény, hanem a 
szétszórt fény hatására is végbemegy a kémiai 
egy^ülés exploziószerüleg és az átalakulást a 
a napfény kék, ibolya, violaszínú sugarai idézik 
elő, azért vagy a napfény teljes kizárásával, vagy 
gyenge vörös vagy sárga fény mellett készíthet- 
jük a klór-D.-t. Nemcsak a napfény hatására, ha- 
nem égő magnézium, elektromosfény, Drummond- 
féle fény stb. hatására is explodál. A klórhidro- 
gén D.-t Bunsen és Roscoe fotometrikus méré- 
sekre használták fel. 

A vUágítógáz lényegében hidrogén és szénhid- 
rogének elegyének tekinthető, tehát ez is oxigén- 
nel, illetőleg levegővel D.-t szolgáltat. Oly folya- 
dékok gőzei, melyek éghető gőzöket fejlesztenek, 
minők pl. éter, széndiszulfld, benzin, petroléter, 
ligroin stb., levegővel elegj'edve szintén veszedel- 
mes robbanásokat okozhatnak. Mindig akkor a 
legvehemensebb a robbanás, ha az elegyben az 
oxigén az e^es éghető gázokkal oly viszonyban 
van jelen, mint azt a kémiai vegyfolyamat meg- 
kívánja. 

Dnrranógáz-egység v. Jakobi- féle egység,e\ék- 
tromos mértékegység : azon áramerősség, mely 
0* hőmérséklet & 760 milliméter légnyomás mel- 
lért 1 m^ dmranógázt szolgáltat. 

Durranóglicerin a. m. nitroglicerin (1. o.). 

Dnrranógolyók, durranóüveg, borsónagyságú 
beforrasztott üveggömbök, melyek kevés vizet v. 
alkoholt tartalmaznak s hevítve durranással szét- 
pattannak, vagy nagyobb légüres üveggömbök, 
melyek szintén durranással törnek el. 

Durranóhigany, merkuri-fiUminát, Hg(ONC)j. 
Előállítáőára 50 gr. fémhiganyt 600 gr. l'-i fe.-ú 
salétromsavban oldunk és a niinteery 70''-os olda- 
tot lassacskán 550 gr. 98-5o;o-os alkoholba öntjük. 
Miután a heves reakció lezajlott, az oldatot egy 



liter vízzel elegyítjük és a kíválott D.-t forró 
vízből átkristályosítjuk. Fehér, túalakú kristá- 
lyok. Borszeszből mikroszkópos oktaéderekben 
kristályosodik. Dörzsölésre, ütésre vagy melegí- 
tésre, úgyszintén töménykénsavtól nagy hőfejlő- 
déssel (116,000 cal.) robban. Mivel az explózió 
nagy hőfejíődéssel jár, a reakció hőmérséklete 
igen magasra emelkedik. Ezért használják a D.-t 
gyutacsok töltésére. 

Dorranójelzők. Köd és havazás esetén az op- 
tikai vasúti jelzések nem lévén láthatók, a vona- 
toknak bizonyos helyeken való megállítására hall- 
ható jelzéseket, különösen durranójelzöket, dur- 
rantyúkat használnak. A durrantyúk kis bádog 
tokok, amelyek robbanószerrel vannak töltve és 
amelyeket az őrök szükség esetén a sínfej tete- 
jére erősítenek. A lokomotív kerekének súlya ál- 
tal a durrantyú felrobban és a dördülése által 
figyelmessé tett mozdonyvezető a vonatot meg- 
állítja. Vannak durrantyúrakó-szerkezetekis, ame- 
lyekkel a karjelzőkkel összefüggésbe állított drót- 
vezeték utján helyezik a durrantyút a sínre. 

Durranókészítmények (ném. Knallprapa- 
rate), a tulaj donképeni lőkészítmények, ú. m. 
puskapor, dinamit stb. meggyújtására szolgálnak, 
miért is azokat gyúkészítményeknek (1. o.) is ne- 
vezzük. 

Dnrranólég (bány.) a. m. bányagáz, 1. Metán, 

Dorranőmannit a. m. nitromannit, 1. Mannit. 

Durranópor, 1 sr. kénpornak, 3 sr. salétrom- 
nak és 2 sr. teljesen száraz hamuzsímak a ke- 
veréke, mely erős durranással explodál, ha a ke- 
veréket a kén olvadási pontjáig felhevítjük. 

Dorranósav, hidrogénfulminát, HO.N ; C. Na- 
gyon bomlékony vegyület, csak éteres oldatában 
ismeretes. Keletkezik, ha nátriumfulminát vizes 
oldatát híg kénsawal elbontjuk és a keletkező 
D.-at éterrel kirázzuk. Éteres oldatában is már 
10—12 perc alatt az izomer metafuiminursavm : 
OjNjHgOj és izocianüsavvá : CNOH alakul. Nagy 
mértékben mérgező, szaga a kéksav szagára em- 
lékeztet. Egybázisú sav ; sói, melyek közül közön- 
ségesek a durranó v. JBmgnatelli-féle ezüst (1. 
Durranóezüst) és a durranóhigany (1. o.), ala- 
csony hőmérsékleten áUandók, magasabb hőmér- 
sékleten V. ütésre azonban robbannak. Nef haj- 
landó feltenni, hogy a D.-ban kétvegyértékű szén 
van, vagyis szerinte a D. szerkezetét HON : 
képlet fejezi ki. 

Dun-anóüveg, 1. Durranógolyók. 

Durrantyú, 1. Durranójdzök. 

Dorrha (növ.), 1. Andropogon és Durra. 

Dur-Sarrukin, «Szargon városa», melyet ma 
a khorszabadi romok képviselnek a Chosai* folyó 
balpartján, körülbelül 5 órányira ÉK.-re Mosul- 
tól (1. Khorszabad). 

Dtirsley (€(jt8d: dörsaii), város Gloucester angol 
countyban, a Cotswold Hills alján, (i9ii) 12,233 
lakossal, gyapjúszövéssel, papírgyárral és kőbá- 
nyával. 

Durumó, 1. 1}romó. 

Darás (lat.) a. m. kemény, durva. 

Darusa, kisk. Szatmár vm. nagj'somkúti j.-ban, 
(1910) 203 oláh lak. ; u. p. és u. t. Xagysomkút. 

Dorutte (^tsd: dUrutt), Joseph Francois, gróf, 
francia tábornok, szül. 1767 júl. \i., megh. Ypem- 



Duruy — 64 — 

ben 1827 aug. 18. A hadseregbe lépett s a forra- 
dalom hábomiban fokról-fokra emelkedett. Napó- 
leon 1803. a toulousei hadosztály parancsnokává 
nevezte ki. Az Ausztria ellen viselt háborúkban 
az olasz hadsereg soraiban küzdött ; kitűnt 1809. 
a győri ütközetben. Később Amsterdam kormány- 
zója, 1812. Berlin parancsnoka lett. A párisi 
béke után XVIIL Lajos a metzi 3-ik katonai di- 
vizió parancsnokává nevezte ki, de a 100 nap 
alatt mégis Napóleonhoz pártolt s a Waterlooi 
<5satában kétségbeesett hősiességgel küzdött. A 
második párisi béke után alkalmazás nélkül ma- 
radt. 

Duruy (ejted: dtirüi), l.J.Zfeerí,D.Victorfia,francia 
'iró, szül. Parisban 1844 jan. 3., megh. u. o. 1887 
aug. 12. Míg III. Napóleon fia életben volt, sokat 
írt a napi sajtóba a császárság visszaállítása ér- 
dekében, azután kizárólag történeti tanulmányok- 
nak szentelte idejét. Művei : L'instruction publi- 
que et la révolution (1882) ; Hoche et Mareeau (5. 
kiad. 1902) ; Études d'histoire militaire sur la ré- 
volution et 1' empire (1889). V. ö. G. Duruy, A. D. 
<1889). 

2. JD., Georges, francia író, az előbbinek öccse, 
szül. Párisbaii 1853 márc. 10. Történeti müvei 
közül Le Cardinal Carlo Carafa (1883) c. akadé- 
miai díjat nyert. Irt azonkívül több regényt is 
(Andrée ; Le garde du corps ; L'unisson ; La fin de 
réve stb.) és kiadta Barras emlékiratait (1895— 
1896, 4 köt.). 

3. D., Victor, francia történetíró, közoktatás- 
ügyi miniszter, szül. Parisban 1811 szept. 11., 
megh. 1894 nov. 25, 1833-ban a Collége Henri 
IV. intézetben a történelem tanára lett. 1861-ben a 
párisi középiskolák felügyelőjének és a történelem 
tanárának nevezték ki a műegyetemen. Közre- 
működött III. Napóleonnak Július Caesar c. nagy 
müve megírásában, mire a császár 1863. közok- 
tatásügyi niiniszterró nevezte ki. Mint ilyen léte- 
sítette az École des hautes études-öt és számos 
célszerű reformot léptetett életbe. Ellenségei azon- 
ban hevesen támadták s azért 1869. lemondott 
állásáról. Ekkor a császár szenátorrá nevezte ki. 
Történeti művei közül megemlítendők : Histoire 
des Romains (1843 — 44, 2 köt.) ; État du monde 
romáin vers le temps de la fondation de 1' empire 
<1853) ; Histoire de Francé (1852, 2 köt.) ; Histoire 
de la Gréce ancienne (1862, 2 köt ; új kiad. 1874), 
melyet a francia akadémia megkoszorúzott ; Intro- 
duction générale á l'histoire de Francé (1865, 4. 
kiad. 1884) ; Histoire des Romains jusqu'á la mórt 
de Théodose (1870—79, 7 köt ; képes díszkiadás- 
ban 1879—84, 7 köt). Az általa szerkesztett His- 
toire universelle c. gyűjteményben is több kötet 
jelent meg tőle. Rövidi-e fogott Világtörténetét 
Ballagi Aladár dolgozta át önállóan magyarra 
(Budapest 1880). 1879. az Institut tagjává válasz- 
totta meg. Emlékiratai Notes et souvenirs cím- 
mel 1901. jelentek meg 2 kötetben. V. ö. Lavisse, 
Un ministre, V. D. (Paris 1895). 

Durva (észt.), a csiszoltnak, flnomítottnak ellen- 
téte. Ilyen értelemben a testeknek tulajdonsága s 
a léleknek szavakban, tettekben való olyan meg- 
nyilvánulása, mely félreveti a társadalmi illem 
által megállapított, a müveit, finom modort jel- 
lemző formákat és egyenesen, természetes nyer- 



Dusán 

seséggel történik. Általában bántó hatású, de a 
civilizáció elpuhultságával s hazug túlflnomodott- 
ságával szemben sokszor az erőnek s kendőzet- 
len igazságnak kifejezése s ennyiben menthetővé 
s értékessé is válhatik. Néha a felindulás maga- 
sabb fokain mutatkozik, mikor az ember nyugal- 
mával együtt önuralmát is elveszti és érdesen, 
lármásan, kímélet és tekintet nélkül tör ki. A 
realista költő és színész, aki a jeUemzetessóget 
tartja szem előtt, a durvaságot a maga eredeti- 
ségében s erejében igyekszik festeni. 

Durva ioszlató (ném Halbhollander). A papiros- 
gyártásnál használatos rongyfoszlató. Ebben a 
rongyok addig foszlattatnak, míg a szövés és fo- 
nás okozta kötöttségük megszűnik. Az ennyire 
foszlatott terményt félpépnek nevezik, további 
foszlatása a finom foszlatón megy végbe, L Papiros- 
gyártás. 

Durvamész (geoi.) néven azon érdes-likacsos, 
többé-kevésbbé fehéres, temérdek tengeri csiga- 
és kagylóhéjból, foraminiferából stb. álló mész- 
köveket értjük, melyek főképen a harmadkor 
eocén és miocén medencéiben mint parti képződ- 
mények előfordulnak. Híres az eocénkorú párisi 
calcaire grossier, a hasonlókorú kolozsvárvidéki 
D., a budapesti és bécsi miocén medencék D.-ei 
stb., valamennyi elismert jó minőségű építőkő. 

Durvány a. m. csökevény, 1. Csökevényes szerv. 

Durville (ejtsd: durviii), Sounds countyhoz tar- 
tozó sziget Uj-Zéland mellett a Tasman-öböl ós 
Cook-szoros közt ; 32 km. hosszú és 16 széles ; 
partjai nagyon szakadozottak. 

Dus, Zsinnához tartozó telep Szeben vmegye 
szerdahelyi j.-ban, 1445 m. magasságban; határ- 
vámállomás mellékvámhivatallal (Dus - Szerda- 
hely); a nagyszebenieknek primitív klimatikus 
gyógyhelye, u. p. és u. t. Szelistye. 

Dúsa, kisk. Gömör és Kishont vm. rimaszécsi 
j.-ban, (1910) 176 magyar lak. ; u. p. és u. t. Rima- 
szombat. 

Dusafalya (azelőtt : Du^esd), kisk. Bihar vm. 
magyarcsékei j.-ban, (i9io) 759 oláh lak. ; vasúti 
megálló, u. p. és u. t. Magyarcséke. 

Dusán István, szerb cár, a Nemanja-házból, 
(mely 1192. került uralomra), miért IX. Nemanjic 
nevet is viselt ; uralkodott 1336—1356. Korában 
délkeleti Európa leghatalmasabb fejedelmének 
egyike, jeles hadvezér, uralkodó és törvényhozó. 
Kantakuzenos János trónkövetelőt 1341. a bizánci 
trónra helyezvén, ettől ennek fejében fontos váro- 
sokat és területeket vett át, de viszályba kevered- 
vén vele, elfoglalta Makedóniát, megverte a bi- 
zánci császár által segítségül hívott ozmán törö- 
köket és magyarokat, elfoglalta Belgrádot és 
Boszniát s az országot saját kormányzata alá vette. 
1347. a raguzai köztársaság által védnök gyanánt 
elismertetve, meghódította Albánia egy részét, 
hatalmába kerítette Bulgáriát is s cári és «római 
császári)) címet vett fel. Országa papjai által Phe- 
raeben zsinatot tartatván, külön szerb patriarchát 
választatott általuk. A fóldmívelést, ipart, keres- 
kedelmet nagy virágzásra emelte a különben rövid 
éltű cári birodalomban. Kulturális tekintetben 
egyik legfontosabb alkotása : a Zakonik (törvény- 
könyve). V. ö. Jireöek, Geschichte der Serben I. 
(Gotha 1911). 



Pus art — 6 5 — 

Dusart, Cornelis, hollandi festő, szül. Haarlem- 
ben 1660ápr. 24..megh. 1704okt. 1. Ostade Adriáén 
legfiatalabb tanítványa, minden tekintetben any- 
uyira megközelítette mesterét, hogy nem egy fest- 
ményét annak tulajdonították. Színezése mégsem 
olyan tökéletes, jellemzése nem olyan biztos, mint 
.azé, alakjai is nyugtalanabbak, gyakran majdnem 
torzkópek. Nagyon szeret parasztházakat, falukat 
festeni, jókedvű, mulató népükkel. Ilyen az amster- 
dami múzeumban levő egyik képe, a Falusi búcsú ; 
ugyancsak ott van kitűnő festménye, a Halvásár ; 
a drezdai képtárban és a szt. -pétervári Ermitage- 
ban is több képe látható. A budapesti Szépművé- 
szeti Múzeumban levő, dorbézoló társaságot ábrá- 
zoló élénk, kitűnő színezésű festménye nagyon 
•emlékeztet mesterére. Rézkarcai nagyon szelle- 
mesek és elevenek. 

Daschek Ferenc, a Szemere-fóle forradalmi ka- 
binet pénzügyminisztere,szül.Radovesnicen (Cseh- 
ország) 1797 aug. 28., megh. Csomkovecen 1873 
okt. 17. Már gyermekkorában került Magyaror- 
szágba, tanulmányait Budán, Egerben és Pesten 
végezte s mint gyakornok lépett a magyar kir. 
udvari kamara szolgálatába 1819., hol Majláth 
József gróf kincstári elnök oldalán működött. 
Utóbb a kancelláriához, majd a monarchia állam- 
tanácsához került, hol alkalma volt bepillantást 
nyerni a közigazgatás és államháztartás ügyeibe. 
Széchenyi gyakran élt a tapasztalt D. tanácsai- 
val közgazdasági reformjaiban. D. 1845. az udvari 
kamara alelnöke lett ; 1848. a szabadságharchoz 
csatlakozott s Kossuth oldalán a pénzügyminisz- 
térium államtitkára lett. A kipróbált, hasznos, 
szakértő hivatalnok pompásan bevált s maga Kos- 
suth a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott 
D.-nak a szabadságharcot lehetővé tevő pénzügyi 
munkásságáról. 1849. áprilisában Szemere Berta- 
lan kormányában elvállalta a pénzügyi tárcát. A 
minisztérium mellett mindvégig kitartott, követte 
Szegedre is, hol még júl. 29. a kép\iselöházzal 
' -egy 60 milUó forintos hitelt szavaztatott meg. A 
temesvári csata után ö is menekült, de az arad- 
lugosi országúton az osztrákok fogságába esett s 
kénytelen volt az egész irattárt és a hadikincstárt 
(mintegy 5 millió frt) az osztrákoknak kiszolgál- 
tatni. Haditörvényszék elé állították, de csak rö- 
vid fogházbüntetést állott ki. Élete hátralevő ré- 
szét teljes visszavonultságban töltötte. 

Duse (ejted: dúze), Eleonora, olasz színésznő, sziU. 
Vígevanoban 1859 okt. 3. (mások szerint Vicen- 
zában 1860). Nagyatyja és atyja is színészek vol- 
tak. Felnövekedvén, a Rossi Cézár társulatához 
szerződött, mellyel Olaszország nyugati színpad- 
jain és Rómában is játszott, sőt bejárta Nyugat- 
Európát és Araerikát is. 1880-ban e társulat egyik 
tagjának, Chechi színésznek neje lett, de nem- 
sokára elvált tőle. A 70-es években még sok ne- 
hézséggel kellett küzdenie. A Bellotti-Bonntól 
hirdetett és D. által elsajátított verizmusnak ak- 
koriban még sok ellensége volt és külső megjele- 
nésével sem bilincselhette le a közönséget ; azon- 
ban az a nemes egyszerűség és mesterkéletlen 
természetesség, mely játékát jeUemzí, Olaszor- 
szág első színésznőjévé emelték. Mióta a 80-es 
•években a Teatro Valiéban (Rómában) a La femme 
^e Claudeban magával ragadta hallgatóit, hír- 

Récai Non LtBÍkona. VL köt. 



Dussard 

neve meg volt alapítva. Azután külön társulatot 
szervezett, mellyel ellátogatott Spanyol- és Orosz- 
országba. 1891—92. telén Szt. Pétervárott any- 
nyira ünnepelték, hogy ennek hírére egy élelmes 
bécsi ügynök Bécsbe szerződtette vendégszerep- 
lésre, hol szintén fényes sikert aratott. Budapes- 
ten legelőször 1892., de azóta többször is szere- 
pelt, legutóbb 1907-ben. 

Dusenik, szláv eredetű szó, mely a gyökéül szol- 
gáló dw^a (lélek) szó tanúsága szerint olyan szolgá- 
kat jelent, akiket a megholt végrendeletében v. már 
előzetesen életében szabadon bocsátott, íU. aján- 
dékozott szabad szolgákul vm. egyhááí javada- 
lomnak, leginkább kolostornak, azzal a kikötéssel, 
hogy a megholt lelki üdvéért halála évfordulóján 
tort tartsanak. Amint a név mutálja, itt egy őseink- 
től a kereszténység felvétele korában elsajátított 
szláv szokással van dolgunk ; 1082. Peremarton- 
ban a veszprémi püspöknek már 3 ilyen ajándék- 
tételre kötelezett szolgája volt. Hogy számos örö- 
kös-misét alapítottak a főurak, a régi falvak Diis- 
nok elnevezései bizonyítják. 

Doset, az ugyanily nevű járás székhelye Tiílísz 
orosz kormányzóságban, Transzkaukáziában, 54 
km.-nyire Tiflisztől, 886 m. magasban, kb. 3000. 
nagyobbára örmény lak., gyümölcs-, selyem- és 
szöllőterm éléssel, régi erősséggel. 

Dasinszky Lipót, székesegyházi karnagy, egy- 
házi zeneíró, szül. Csehországban, Szupihorán 1833.. 
honnan a 40-es évek végén szakadt Magyaror- 
szágba s azóta hazánk művészeti érdekeit szolgálja 
Nyitrán, hol iskoláit is végezte s hol előbb mint 
kántortanító s magántanár működött, míg 1863. a 
nyitrai püspöki székesegyház karnagyául nevez- 
ték ki s manapság is ez állásában működik. Egy- 
házi zenemüveinek száma tekintélyes s emellett 
több világi dalt, férfi- és vegyeskart is írt (főleg 
a 70-es években virágzott Fellegi V.-féle «Apollo» 
zenefolyóiratban). Kiváló becsű nyolc szólamú 
pápai himnusza, XIII. Leó jubileumára. 

Dúsító csorgatás és olvasztás, L Ezüst. 

Dúskéneső, 1. Ezüst. 

Dusnikok, 1. Dusenik. 

Dusnok, nagyk. Pest -Pilis-Solt -Kiskun xm. 
kalocsai j.-ban, (i9io) 3358 magyar lak. ; hitelszö- 
vetkezet, postahivatal, u. t. Sükösd. 

Dús ólmosítás, 1. Ezüst. 

Dosommerard (ejtsd : iViszomeríir),Alexandre,fvaji- 
cia archeológus, szül. Bar sur Aubeban 1779 nov., 
megh. St.-Cloudban 1842 aug. 19. Parisban, a 
Hotel Clunyben lakott, ahol középkori műtárgyak- 
ból gazdag gyűjteményt állított össze, amelyet ha- 
lála után az áUam vett meg és nyilvános mú- 
zeummá alakított át. Fő műve : Les árts au mo- 
yen age (Paris 1839—43, 5 kötet ós képes atlasz). 
Pia : Edmond, szül. Parisban 1817 ápr. 27., megh. 
1885 febr. 5. Haláláig őre volt a Cluny-muzeum- 
nak, amelynek katalógusát is kiadta. 

Dussard (ejtsd: dUssaár'), Jffip/>o/í/<e, fraucía polí- 
tikus és nemzetgazdasági író, szül. Morezben 1798 
szept. 4., megh. Myerben 1876 jan. 22. Nemzetgaz- 
dasági lapokba dolgozott s 1842-tól kezdve a Jour- 
nal des économistes-et szerkesztette. A júliusi 
uralom egyik oszlopos férfla volt, majd a kormány 
Angliába küldte a jótékonysági intézetek tanul- 
mányozására. Turgot műveinek Daire-rel együtt 



TDussek — ( 

eszközölt kiadásain kívül nevezetesebb munkái : 
De l'état flnancier de l'Angleterre ete. (1842); 
L'exposition universelle de Londres (1851) ; Le 
credit et la production agricole (1853). 

Dussek, Jan Ladislav, cseh zongoraművész 
és zeneszerző, szül. Csaszlauban (Csehország) 1761 
febr. 9., megh. St.-Germain en Layeban 1812 
márc. 20. Az iglaui minoriták templomának ének- 
karában kezdett működni, 1784. Berlinben és Pé- 
tervárott mint zongoravirtuóz lépett fel s 1786., 
miután 2 évig Radziwill Károly hercegnél tar- 
tózkodott, Parisba és Olaszországba ment. 1789. 
Londonban apósával, Corri-val zenemükereske- 
•dést alapított, de szerencsétlen spekulációk követ- 
keztében kénytelen volt Angliából titokban elme- 
nekülni. 1802-ben Lajos Ferdinánd porosz herceg 
koncertmestere lett, 1807. ugyané minőségben 
Talleyrand herceghez került, ki öt magával vitte 
Parisba. Szerzeményei összegyűjtve 9 kötetben 
jelentek meg. Irt operákat és templomi darabokat 
is ; Pleyellel együtt zongoraiskolát : Méthode nou- 
velle pour le piano (London 1796). 

Dustmann, Marié Luise, leánynevén Meyer, 
német operaénekesnö, sziü. Aachenben 1831 aug. 
22., megh. Berlin-Charlottenburgban 1899 márc. 
1. Élsö zenei kiképeztetését Boroszlóban nyerte, 
ahol 1849. lépett fel először. 1850-53-ig Kasselben 
mint első énekesnő működött, innen Drezdába, 
1854. Prágába és 1857. a bécsi udvari színházba 
került. Itt 1860 óta mint cs. és kir. kamara-éne- 
kesnő 1875-ig működött. D, főszerepeit a drámai 
alakítások tették és Pideliója, Iflgéniája, Armí- 
dája. Donna Annája stb. a legnagyobbszerü alko- 
tásokhoz tartoznak. 1858-ban D. könyvkereskedő 
neje lett, utóbb énektanámő. 

Du sablime aa ridicnie il n'y a qu'nn 
pas (franc, ejtsd: dtl szUblim ridikül il nia kön pá), a 

fenségestől a nevetségesig csak egy lépés. I. Napó- 
leonnak tulajdonított mondás. 

Dúszarész, a nabataeus nép solaris jeUegü fő- 
istensége, melynek neve a nabataeus feliratokon 
miut Dzú Sara gyakran előfordul. Főtemploma 
Petrában volt, ahol D. halványára, egy négy- 
szögletes, faragatlan, 4 lábnyi magasságú és 2 
lábnyi szélességű kőre hullatták az áldozati álla- 
tok vérét. Évi főünnepét december 25-én ülték. 
D. a görög Dionysosszal azonos. V. ö. Well- 
hausen, Resté arabischen Heidenthums (2. kiad. 
Berlin 1897) ; G. Dalman, Petra und seine Fels- 
heiligtümer (Leipzig 1908). 

Dntcliluan (ang., ejtsd: döcsmen), németalföldi ; 
Észak-Amerikában a németek megvető elneve- 
zése ; az angol kereskedelmi tengerészetben így 
hívják nemcsak a német, hanem a németalföldi, 
svéd, norvég és dán hajósokat is. 

Datka (áiiat), a búbos banka (TJpupa epops L.) 
népies neve, L. Banka. 

Dutka, XVII. sz.-beli kisebb ezüst éremfaj, 
mely két cseh, lengyel fillért (dvutka = kettős) 
képviselt. 

Dutka JJcos, hírlapíró, szül. 1881. szept. 11. 
Nagy-Váradon. Középiskolai tanulmányainak be- 
fejezésével hírlapíró lett Nagy- Váradon. 1905-ben 
Amerikába ment, majd bejárta Európa legna- 
gyobb részét s 1907. ismét a Nagyvárad e. napi- 
lap munkatársa lett. Költeményei különböző la- 



P — Duumvlrl 

pókban és folyóiratokban jelentek meg, továbbá 
a Nagy-Váradon alakult Holnap c. irodalmi tár- 
saság antológiájában. Önállóan megjelentek : 
Vallomások könyve (1904) ; A föld meg a város 
(1908) ; üj verses könyv (1912). 

Dutkóró (növ.), 1. Melüotus. 

Dutr., természettudományi elnevezések mel- 
lett Dutrochet René Joaquim Henri (1. o.) nevé- 
nek rövidítése. 

Dutreuil de Rhins (ejtsd: dUtröly dö ren), Jules 

Léon, francia utazó, szül. St.-Etienneben 1846., 
megh.Tíbetbenl894jún.5. A tengerószetbe lépett 
és a francia kormány 1876.Tü-Dük-höz, Annám 
királyához küldte, ki hajóhadat akart alapítani. 
D. fölhasználta az alkalmat Indokhina térképének 
fölvételére, melyet hazatértekor kiadott. Ezt a kar- 
tográfiai munkát követte (1883) Tonkingnak okku- 
pálása ós a francia protektorátusnak Annámra 
való kiterjesztése. 1877— 81-ig D. a tengerészeti 
térképosztályban volt alkalmazva, 1882. Arabi 
pasa lázadása alkalmával Egyiptomban tartóz- 
kodott, ekkor foglyul esett, 1883. Brazza alsó- 
ogovei expedíciójához csatlakozott. 1891-ben ki- 
kutatta Tibet ÉNy.-i részét, de midőn Szining felé 
ment, a benszülöttek megtámadták és megölték. 
Müvei : Le royaume d'Annam et les Annamites 
(Paris 1879); Le Congo frangais (1885); Études 
sur le Thibet orientál (1877); L'Asie eentrale: 
Thibet et les rógions litnitrophes (1890). Halála 
után jelent meg: Mission scientiflque dans la 
Haute-Asie (1897—1899). 

Dutrochet (ejtsd : dütrosé), Bené Joaquim Henri, 
francia természettudós, szül. 1776 nov. 14., megh. 
1847 febr. 4. Müvei : Recherches anatomiques et 
physiologiques sur la structure intimé des ani- 
maux et des végétaux et sur leur motilité (1824) ; 
L'agent immédiat du mouvement vitai devoiíé 
dans la nature et dans son mode d'aetíon chez les 
végétaux et les animaux (1826) ; Nouvelles re- 
cherches sur l'endosmose et l'exosmose (1828) j 
Mémoires pour servir h l'histoire anatomique et 
physiologique des végétaux et des animaux (1837, 
2 köt.). 

Duttenhofer, Max von, német nagyiparos, ki- 
váló tekintély a lőporgyártás terén, szül. 1843- 
máj. 20. Rottweilban, megh. 1903 aug. 14. Tübin- 
genben. Eredetileg gyógyszerésznek készült, majd 
átvette a rottweilí löporgyárat, melyet egy ham^ 
burgi hasonló gyárral egyesítve, részvénytársa-. 
Sággá alakított át. A nagyobb német robbanó- 
anyaggyárakat egy egységes vállalattá egyesí- 
tette. 1884-ben megalapította az orosz lőporgyár- 
tást. A füstnélküli lőpor gyártásának első kísér- 
leteit ő tette és már 1887. szabadalmat vett erre, 
1898-ban a robbanó-anyagok vizsgálatára 2 milli(i 
márkával kísérleti állomást létesített Neubabels- 
bergben, mely a legnagyobb e nemű intézet aa 
egész kontinensen. Nagyarányú tevékenységet 
fejtett ki a német automobil-ipar fellendítése kö- 
rül is. 

Dnúd, 1. Dúd. 

UnumTíri (v. duoviri, lat. a. m. két tagból 
álló hivatali testület), a régi Rómában bizony oa 
köztisztviselőknek a neve. Ilyenek : D. capitales'' 
V. D. perduellionis, kiket már Tullus Hostilius al- 
kalmazott a hagyomány szerint hazaárulási pe^ 



Duv. 



67 — 



Duvernois 



rekben; D. sacris faciundis, kik a Sibylla-köny- 
vekból olvastak ki jóslatokat (számuk késóbb 10 
lett) ; D. navales, a hajóhad felszerelésére és veze- 
tésére ; D. frumevto dividundo, a gabona kiosz- 
tására ; D. aedi faciendae, templom építésére ; D. 
aedi dedicandae, templom felavatására. A muni- 
cipiumokban és kolóniákban voltakLD.2MW(íi«/«<io, 
kik mint főtisztviselők bíráskodtak és a tanács 
tárgj-alásait vezették. 

DaT«, természetrajzi nevek meUett Duvemoy 
George Louis (1. o.) nevének rövidítése. 

Dúvad, a kártékony és ragadozó emlós állatok 
vadászati elnevezése. Kártékonyak: vaddisznó, 
borz, mókus; ragadozók: medve, farkas, hinz, 
vidra, vadmacska, róka, nyuszt, nyest, görény, 
menyét. 

Daval, növénynevek után Duval-Jouve Jo- 
seph, a strassburgi akadémia inspektora nevének 
rövidítése. Szül. Boissy-Lamberville-ban 1810., 
megh. Montpellierben 1883. 

Daval íejtsd: dttvái), 1. J^Zeacanáre, francia szin- 
müiró, szíü. Rennesben 1767 ápr. 6-án, m^h. 
Parisban 1842 jan. 9. Részt vett az amerikai há- 
borúban, késöbbaz építészettel foglalkozott, 1790. 
színész, majd színházigazgató lett, 1812. bevá- 
lasztották az akadémiába s mint a Bibliothéque 
de l'Arsenal gondnoka fejezte be pályáját. Igen 
termékeny drómaíró volt, akinek érdekesen szőtt, 
ügyesen jelenetezett színmüvei az egész világon 
elterjedtek. A legismertebb : Édonard en Ecosse 
(1802). Joseph en Egypte (1807) c. operaszövege 
Méhul zenéjével vil^hirOvé lett. Színműveinek 
gyűjteménye : Oeuvres (Paris 1822—25, 9 köt.) 
c. jelent meg : kortörténeti szempontból érdekes 
De lalittérature romantique (1833) c. irata, mely- 
ben Victor Hugót okolja a dráma hanyatlásáért. 
Magjanü megjelent, Kotzebue nyomán : Eduárd 
Skóciában, ford. Verseghy Ferenc (Pest 1805). 
Ugyané darabot még Éenke József és Láng A. 
fordításában is előadták. V. ö. Bellier-Dumaine, 
■A. D. et son oeuvre dramatique (Paris 1906). 

2. D., Amaury, francia múvészettörténetíró, D. 
1. testvére, szül. Rennesben 1760 jan. 28., megh. 
1838 nov. 12. A Décade philosophique-nak, majd a 
Merenre de Francénak volt szerkesztője és Mon- 
taigne és Scarron müveinek kiadója. D. írta a szö- 
veget Derűm: Monuments des árts du dessin, 
Baltard: Paris et ses monuments és Moisy : 
Fontaines de Paris c. nagy képes munkáihoz. 

3. D., ilathieu, francia anatómus, szül. Grasse- 
ban 1844 febr. 7., megh. Parisban 1907 márc. 1. 
Tanult Parisban, Strassbnrgban volt proszektor, 
az anatómia tanára az Ecole supérieure des 
beauxarts-ban és 1885-től a hisztológia professzora 
a párisi orvosi fakultáson. Művei : Cours de phy- 
Biologie (1872, 8. kiad. 1897); Précis de tech- 
nique microscopique et histologique ou introdne- 
tion pratique á l'anatomie général (Paris 1878) ; 
tőle való még a kitűnő : Atlasd'embryologie (u. o. 
1888). 

*• J^i> Valentin, francia tudós, szül. Artonay- 
ban 1695 jan. 12., megh. Bécsben 1775 szept. 13. 
Voltaképen Jáma-aynaA hívták; fiatal korában 
tehénpásztor volt s magától tanult meg írni ós 
olvasni. Véletlenül bukkantak reá a lotharingíai 
fiatal hercegek, akik gondoskodtak róla, hogy ta- 



nulását a pont-á-moussoni jezsuitáknál tovább foly- 
tathassa. Rövid idő alatt oly előmenetelt tanúsí- 
tott, hogy Lipót herceg 1718. magával vitte Pa- 
risba s kinevezte Lunévillebe a történelem ta- 
nárává. Mikor 1735. Lotharingiát átengedték 
LeszczjTiszkí Szaníszlónak, D. az ottani hercegi 
könyvtárral együtt Firenzébe ment, hol tíz évig 
lEikott. I. Ferenc császár Bécsbe hívta a pénz- é 
éremgyüjtemény főnökének. Munkáit (Oeuvres) 
Koch adta ki 1784. két kötetben (Petersbui^ és 
Basel, 2. kiad. Paris 1785). V. ö. Kaiser, Lében 
D.-'s (Regensburg 1788). 

Duvergier de Hanranne (^tsd: dfiyensgé ds onmn), 
Pros-per, francia publicista, szül. Rouenban 1798 
aug. 3., megh. Herry várában (Cher) 1881 máj. 19. 
1824-ben a Globe munkatársa s később kiadótulaj- 
donosa volt A képviselőházban (1831 óta) a dok- 
trinerekkel szavazott s lelke volt ama koalíciónak, 
mely 1839. a Molé-minisztériumot megbuktatta 
s melynek programmjául D.-nek : Des principes 
du gouvemement représentatif et de leur appU- 
cation (Paris 1838) c. műve tekinthető. Ekkor 
aztán elpártolt a doktrinerektől s mint a Constitu- 
tionnel és a Siécle munkatársa a balközéphez 
csatlakozott. Ekkor írta De la reformé parle- 
mentaire et de la reformé électorale (u. o. 1847) 
c. müvét, mely nagy hatást tett Az 1851 dec.2-ikl 
államcsíny alkalmával öt is börtönbe vetették, 
1852. pedig száműzték. Ekkor Torinóba ment, ahol 
történelmi tanulmányokkal foglalkozott ; de még 
ugyanabban az esztendőben visszatérhetett Pa- 
risba, ahol azonban a politikával többé nem törő- 
dött. Az akadémia 1870. választotta meg tagjának. 
Főműve : Histoire du gouvemement parlementaire 
de la Francé (Paris 1857—73, 10 köt.). Számos 
értekezést írt a Revue des Deux mondesba és más 
folyóiratokba. Fia : D. Emest, szül. 1843 márc. 7., 
megh. Trouvílleban 1877 aug. 12. Részt vett az 
1870-íki háborúban és súlyosan megsebesült 1871. 
beválasztották a nemzetgyűlésbe, ahol a bal cen- 
trumhoz csatlakozott. 1876 óta tagja volta kép- 
viselőkamarának. Művei : Hűit mois en Amérique 
(1865, 2 köt); La coalition libérale (1869); La 
république conservatrice (1873). 

Dnvemey (ejted : da vemé), (xuichard Joseph, fran- 
cia anatómus, szül. 1648 aug. 5., megh. Parisban 
1730 szept. 10. Avignonban tanult s 1667. mint or- 
vos Parisba ment,hol anatómiai előadásaival gyor- 
san hímevessé lett s már 1674. tagja volt az Acadé- 
mie royal des sciencesnak, 1679. pedig a Jardin 
royal anatómiai tanári székét foglalta el. Munkái 
közül a legkiválóbbak a hallás szerveire vonat- 
kozók. Összes művei (Traité des maladies des os 
és Oeuvres anatomiques) 1751. és 1761. jelentek 
meg. 

Duverney-féle mirigy, 1. Gowper-féle mirigy. 

Duvernois (eáted: duveraoá), Clétneitt, francia po- 
litikus, szül. Parisban 1836 ápr. 6., megh. u. o. 
1879 júl. 8. Eleinte Algériában, azután pedig Pa- 
risban mint hirlapfrótünt ki. 1867 óta a császárság 
buzgó híve lett. 1868-ban a császár megbízásából 
megindította a Peuple c. napilapot 1869-ben 
mint hivatalos jelölt bejutott a törvényhozó tes- 
tületid, ahol a jobbpárthoz csatlakozott. Miután az 
Ollivier-minisztériummal nemsokára összetűzött, 
a hivatalos lap szerkesztésétől visszalépett. Ek- 



DuvGrnoy 



— 68 — 



Dux 



kor aztán Dávid Jérome báróval és Forcade de 
la Roquette-tel együtt az úgynevezett Arkadiaiak 
klubját alkotta meg, melyből az Olüvier-fóle ka- 
binet bukása után Palikao gróf elnöklete alatt 
az ú. n. mameluk-minisztérium került ki. D. e 
kabinetben a kareskedelmi tárcát vállalta el s ez 
állásban a háború kezdetén Paris élelmezése körül 
érdemeket szerzett. A szept. 4-iki forradalom után 
Angolországba menekült, honnan 1871. tért vissza 
Parisba s izgató cikkeket írt Thiers kormánya és 
a köztársaság ellen. 1871 szept. megindította a 
L'Ordre monarchista irányú napilapot. Egyúttal 
banküzletekbe is elegyedett s az egyik spanyol- 
országi banknak igazgatója lett. Ez állásban el- 
•követett csalárd üzelmei miatt azonban a törvény- 
szék 1874. két évi fogságra ítélte. Nagyszámú 
röpiratán kívül megírta : Histoire de l'interven- 
tion frangaise au Mexique 1862 — 67. című művét 
(Paris 1867). 

Duvernoy (ejtsd: duvemoá), 1. George Louis, 
francia természetbúvár, szül. 1777 aug. 6. Mont- 
béliardban, megh. 1835 márc. 1. Parisban. Előbb 
Strassburgban, majd Parisban a Collége de Francé 
tanára volt. A gerinces állatok összehasonlító 
anatómiájával, az emberszabású majmok szerve- 
zetének és a puhatestűek idegrendszerének vizs- 
gálatával foglalkozott. Kiadta Guvier Lepons 
d'anatomie comparée c. művének utolsó kiadását 
(Paris 1836—44, 8 köt.). 

2. D; Vidor Alphonse, francia zongaramüvész 
és zeneszerző, szül. Parisban 1842 aug. 30., megh. 
u. 0. 1907 márc. 7. A conservatoire (Marmontel, 
Bazin) növendéke, majd tanára, itt 1869. a ka- 
marazeneesték megalapítója Léonard hegedű- 
művésszel. Operákat, zongorakoncertet stb. írt. 

Duveyrier (ejtsd: dUverjé), 1. Anne Honoré Jo- 
seph, írói nevén Mélesvüle, francia drámaíró, szül. 
Parisban 1787 nov. 13., megh. u. o. 1865 nov. 7. 
Több mint 300 színdarabot írt, leginkább mások 
társaságában. Legjobban sikerült neki a vaude- 
ville. Már 1811 sikert aratott L'oncle rival c. da- 
rabjával. Legsikerültebb műveit Scribe-bel együtt 
írta. 

2. D., Charles, francia író, az előbbinek öccse, 
szül. Parisban 1803 ápr. 12., megh. u. o. 1866 nov. 
10. Jogi pályára lépett, s a börtönök főfelügyelője 
lett, mígnem egy Saint-Simon szellemében írt 
cikke a nők helyzetéről öt magát js börtönbe 
juttatta. Kiszabadulása után több színdarabot Irt. 
Ilyenek : Michel Perrin (1834); Faute de s'entendre 
(1838) ; La meunióre de Marly (1841) stb. 

3. D.,Jíewn,afrLkai utazó, az előbbinek fia, szül. 
Parisban 1840 febr. 28., megh. 1892 ápr. 25. 1859 
óta több utazást tett Algériában, Tuniszban és Tri- 
poliszban,főképen a Szahara felé eső részükön.Meg- 
íigy éléseit az Bxploration du Sahara (1. köt. Les 
Touaregs du Nord, Paris 1864) közli. Számos ki- 
sebb dolgozata jelent meg az Annales des voya- 
geurs és Eevue algérienne et colonial c. folyóira- 
tokban. 1878-ban átvette Vivien de Saint Martin- 
tól a L'année géographique szerkesztését, akivel 
együtt készítette a Dictionnairede géographie uni- 
verselle-t. 1881-ben jelent meg tőle: La Tunisie. 

Duw, Petrus de, 1. Dada. 
]>ax (lat.) a. m. vezér, főnök, útmutató. A kelet- 
római birodalomban minden tartomány katona- 



sága egy vezérlő tábornok alá volt rendelve, akit 
D.-nak címeztek ; kitüntetésül némely D.-nak a 
cofnes címet adták, amely cím akkor tehát a D.-nál 
előkelőbb volt. A D.-ok (duces) közvetlenül a Ma- 
gister militumnak (hadügyminiszter) voltak alá- 
rendelve. D.-nak nevezték később a nyugateuró- 
pai államokban is valamely territoriális hadierő ve- 
zérét s amikor ez a vezórség apáról flura szállt, 
akkor az főnemesi cím lett ; 1. Herceg és Duc. 
— Zenei jelentését 1. Fuga. 

Dux, 1. 1896 óta kerületi kapitányság Cseh- 
országban, 394 km2 területtel, (1910) 84,392 lak. 
Bilin és D. járásokból áll, amelyek azelőtt Teplitz 
ker. kapitánysághoz tartoztak. — 2. D., város 
a hasonnevű ker. kapitányságban, több vasúti 
vonal találkozásánál, gazdag bamaszéubányák- 
kal, cukor-, üveg-, porcelláu-, sörgyártással, 
agyagiparral. A közelében fekvő Waldstein grófi 
kastély 20,000 kötetből álló könyvtárát, kép- 
es régiségtárát sokan látogatják. 

Dux Adolf, szépirodalmi író, fordító és publi- 
cista, szül. Pozsonyban 1822 okt. 25., megh. Buda- 
pesten 1881 nov. 20. A bölcsészetet és jogot Po- 
zsonyban hallgatta. Csak ekkor kezdett magyarul 
tanulni. 1847 óta a Pressburger Zeitung munka- 
társa lett s e lapba verseket írt és fordított ma- 
gyarból. 1849-ben Bécsbe ment, az egyetemen 
doktori oklevelet szerzett, s tanulmányainak és 
az irodalomnak élt. 1852-ben az Oesterreichische 
Zeitungba dolgozott, ekkor a reakció következté- 
ben el kellett Bécset hagynia, hazajött Pozsonyba, 
ott mint segédtanár működött a városi reáliskolá- 
ban s egyúttal ismét dolgozótársa volt a Press- 
burger Zeitungnak. 1854-ben Bécsbe ment, onnét 
Pestre jött a Pester Lloydhoz, ahol mindvégig 
megmaradt mint a lap főmunkatársa. 1867-ben 
a Kisfaludy-társaság D.-t külső, 1870. pedig belső 
tagjának választotta. Nagy munkásságát sokszor 
gátolta betegeskedése, főleg életének utolsó tize- 
dében. D. a magyar irodalomnak a müveit kül- 
föld előtt tett nagy szolgálatokat ; számos cikk- 
ben ismertette, bírálta irodalmi viszonyainkat. A 
német sajtóban is sokat tett a szellemi állapo- 
taink iránt mutatkozó elfogultság eloszlatására. 
A Budapesti Szemlében számos bírálata és önálló 
esztétikai dolgozata jelent meg ; egy esztétikai 
munkájával pedig (A bohózat elmélete) a Kis- 
faludy-társaság pályázatán pályadíjat nyert. Leg- 
nagyobb érdeme azonban az, hogy jelesebb 
íróinknak nevezetesebb műveit jó fordítások- 
ban megismertette a német közönséggel. Ön- 
állóan megjelent munkái közül nevezetesebbek : 
Ausgewáhlte Dichtungen von Petőfi (Wien 
1847); Der Bauernkrieg in Ungarn 1514. His- 
torischer Román von Báron Joseph Eötvös. 
Aus dem Ungar. (Pest 1850) ; Ein ungarischer Ná- 
bob. Román von Móric Jókai. Aus dem Ungar. 
(u. 0. 1856) ; Der Alté Infanterist und sein Sohn 
der Hussar. Charakterbild mit Gesang in 5 Aktén 
nach Joseph Szigeti's ungar. Volksstücke. Bánk 
Bán. Dráma in 5 Aktén von Joseph Katona, Aus 
dem Ungar. metrischübersetzt (Leipzlg 1858) ; Die 
Schwestern. Román von Báron Joseph Eötvös 
(Pest 1858) ; Dichtungen von Johann Arany (u. 0. 
1861) ; Frauen vor dem Spiegel, von Paul Gyulai. 
Aus dom Ungar. (u. 0. 1864) ; GesammelteWerke 



Duxít 



69 — 



Duzzasztó grát 



von Josef Freiherr von Eötvös. Aus dem Ungar. 
(Wien 1872) ; Derletzte Herr eines altén Edelhofes, 
von Paul Gjrulai (Leipzig 1874) ; Vallás és tudo- 
tnány (Bpest 1876) ; Ein altér Schauspieler, von 
Paul Gyulai (Leipzig 1879); Koronázási emlék- 
könyv (1867. Palk Miksával együtt) ; Aus üngarn 
(u. o. 1879., irodalmi ós művelődéstört, rajzok). 
Németre fordította még Ipolyi, Fraknói, Horváth 
Mihály és Lónyai Menyhért több művét is. 

Dnxit (ásv.), sötétbarna opakgyanta ; lelőhelye 
Dux (Csehország). 

Duyckinck (ejtsd: dájkink), Evert Augiistus, 
amerikai író és irodalomtörténész, sziií. New 
Yorkban 1816 nov. 2.3., megh. u. o. 1878 aug. 13. 
1840— 42-ig kiadta Mathews C.-val együtt az Arc- 
tums, a Journal of books and opinion, 1847— 
53-ig pedig George Long testvérével együtt a Li- 
terary World c. vállalatokat. Ugyancsak testvéré- 
vel írta meg legjelentékenyebb müvét: Cyclo- 
paedia of American literature (Philadelphia 1856, 
legújabb kiad. 1888). 

Duymo, 1409— 20-ig spalatói érsek. Neve a latin 
Domniis névnek olaszos alakja. Midőn 1420. a 
spalatóiak magukat a velencei köztársaság uralma 
alá adták, bár a spalatóiak kérték, hogy maradjon 
köztük, mégis inkább odahagyta érsekségét, mint- 
sem megszegje a magyar király iránt való hűsé- 
gét. Hazánkba jővén, Zsigmond a mogyoródi apát- 
ság kormányzását bízta reá. Itteni építkezései- 
nek emlékét egy terméskő-boltív őrzi 1434.-ből 
V. ö. Katona, Hist. Crit. XII. 358. 

Duyse (ejtsd: dnjze), 1. Florimond van, szül. 
Gentben 1843 aug. 3., D. 2. fia. Eleinte ügyvéd, 
később kizárólag zenész és tehetséges zeneszerző. 
1873-ban Torquato Tasso halála című kántátéja a 
genti konzervatórium nagy díját nyerte meg, ezen- 
kívül hét operáját adták Gentben és Antwerpen- 
ben. Legfontosabb zenetörténeti munkái : P. Pha- 
lese Duytsch musyck-boeckjének(1572-b61) és Til- 



kötete. Ez utóbbi kettőért a belga kormány a fla- 
mand irodalom 5 évi díjával jutalmazta. 1882-ben 
jelent meg a Reinaard de Vos fordítása. D. volt 
megalapítója a 40-es években felvirágzott Duitsch- 
Vlaamsch Zangverbondnak. 1893-ban Dender- 
mondeban szobrot emeltek neki. Válogatott költe- 
ményeit a fla, Florimond van D. adta ki (1889). 

Duyt, 1. Deut. 

Duy-Tán, annami király, szül. 1899., ötödik fla 
Thanli-Thái királynak. 1907-ben került a trónra 
és ugyanaz év szept. 5. koronázták meg. Nagy- 
korúságáig az indo-kinai francia főkormányzó 
ellenőrzése alatt álló kormánytanács vezeti az 
állami ügyeket D. nevében. Minthogy anyja ala- 
csony származású volt, nem élhet a királyné rang- 
jával, hanem a király fogadott anyja címén tölti 
be az anyakirályné szerepét. 

Dnzica, adók. Zágráb vm. sziszeki jár.-ban, 
(1900) 458 horvát-szerb lakossal, u. p. Sela, u. t. 
Lekenik. 

Dnzió. Régi magyar krónikák szerint Pan- 
nónia királya volt 469. Aladár után ; nem más, 
mint Attila iQabbik fla, Dengezik, kinek nevét 
Jordanes Dioziónak írja. 

Dnzlnk, adók. Verőcze vm. nasici j.-ban, (i9oo) 
419 horvát-szerb lak., u. p. és u. t. Orahovica. 

Dúzs, kisk. Tolna vm. simontornyai j.-ban, (i9io) 
618 német és magyar lakossal, u. p. és u. t. 
Hőgyész. 

Duzzasztás, 1. Duzzasztó gát. 

Duzzasztó gát, a folyó medrében, a folyás irá- 
nyára többó-kevésbbé merőlegesen beépített mű, 
melynek célja a víz szintjének fölemelése. D.-at 
a hajózás, öntözés, vízi erő céljából, vagy egyéb 
ipari, közegészségügyi stb. célból szoktak épí- 
teni. Részei : a parti falak, a közéjük épített duz- 
zasztószerkezet és a kimosás ellen biztosító fenék- 
falazatok, fenékburkolatok és palánkfalak. A duz- 
zasztószerkezet lehet fix és mozgó. A fix D.-at 



llliiniiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii 



iiiiminiiiiifintiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimii 



iiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi 



lllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllin 
1. ábra. 



2. ábra. 



IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIDÍIIIIIIIIIII 
3. ábra. 



man Susato első és második Musyck-boeckenjé- 
nek (lő51-ből) új kiadása és főképen négyköte- 
tes gyűjteményes munkája, a Het oude Neder- 
landsche Lied (Antwerpen 1900—08). 

2. D., Prudens van, flamand költő és tudós. 
Gént város levéltárosa, sziU. Dendermondeban 
1804 szept. 18., megh. Gentben 1859 nov. 13. Sok- 
oldalú és termékeny író, aki nagy érdemeket 
szerzett, mint a nemzeti flamand mozgalom egyik 
előharcosa. 1831-ben jelent meg költeményei- 
nek első kötete- (Gedichten) ; ezt követték : Va- 
derlandsche poezij (1840) ; Natália (1842) ; Het 
Klaverblad (1848); Dichterbespiegeling (1850); 
Gediehtjes voer kinderen; Niuwe Kinderge- 
dichtjes stb., majd drámák, néhány tanulmánya 
a németalföldi történelemből és Over den Neder- 
land.^hen versbouiv (1854), melyért pályadíjat 
nyert ; Jákob van Artevelde (1859) c. epikus köl- 
teménye és De Nazomer (1859) c. utolsó vers- 



bukógát-nak (1, o.) is nevezik. A mozgó gátnak 
(1. o.) számos alakja ismeretes. !Míg a flxgát nem 
lévén a mederből eltávoKtható, árvízkor káros 
duzzadást okozhat, addig a mozgó gát a fenékre 
fektethető, fölhúzható, vagy más módon eltávo- 
lítható úgy, hogy árvízkor a duzzasztása meg- 
szüntethető. 

A D. hatása első sorban a víz színének föl- 
emelése lévén, fontos tudni e vízszinemelkedés 
nagyságát, melyet a duzzasztás magasságának 
neveznek. Ezt a magasságot megkapjuk, ha a 
gát közvetetten közelében a gát alatti és gát 
fölötti vlzszin magasságkülönbségét lemérjük. Ez 
a magasságkülönbség mindenféle vízhozomány 
alkalmával más és más. Csekély vízhozománykor 
a duzzasztás magass^a legnagyobb ; amint a víz- 
hozomány növekszik, a duzzasztás magassága 
egyre fogy s nagy árvízkor gyakran alig észre- 
vehetővé válik. Rendesen csak a kisvíz földuz- 



Duzzasztó vas 



70 



Dülfer 



zasztása áll az ember érdekében s ezért a na- 
gyobb vízálláskor a duzzasztás lehető csökkenté- 
sére törekszenek. Ezt elérik többféle módon. Ha 
a gátat a mederre, Illetőleg folyásirányra nem 
merőlegesen, hanem az 1—3. ábrák szerint fer- 
dén vagy megtörve készítjük, akkor nagyobb 
vízkor jóval csekélyebb lesz a duzzasztás, mint a 
folyásra merőleges gát esetén. Továbbá a duz- 
zasztás magasságát a mozgó gátrészek részben 
V. egészben való eltávolításával is szabályozhatjuk. 

A duzzasztás nemcsak a gát közvetetlen köze- 
lében áll elő, hanem fokozatosan csökkenő mér- 
tékben fölfelé is terjed. Fontos tudni a duzzasz- 
tás határát és a gáttól mért tetszőleges távolság- 
ban a duzzasztás magasságát. Mindkét érték csak 
szabályos csatornákban épített D. esetén állapít- 
ható meg a kellő pontossággal. Legtöbbször kö- 
zelítő értékmeghatározással is megelégszenek. 
V. ö. Bogdánfy Ödön, Hidraulika. 

Duzzasztó vas, 1. Fürész. 

Dvizzogás (észt.), haragos, de könnyen kibékít- 
hető női hangulat, a színpadon a naivak kedvenc 
fogása. 

Düben, város Merseburg porosz kerület bitter- 
feldi járásában a Mulde mellett, (i9io) 3258 lak., 
kosárfonással, bőr- és gazdasági gépgyártással, a 
város mellett timsófőzéssel és malmokkal. 4 km.- 
nyire van a Gesundbrunnen, erős vastartalmú for- 
rás. 

Jiv.hxiQTyFriedrich, német filológus, szül. Hörsel- 
gau gothai faluban 1802 dec. 20., megh. 1867 okt. 
13. Paris közelében, 1832 óta a párisi Didot-cég leg- 
kiválóbb klassz.-filológiai munkása, a Stephanus- 
féle Thesaurus új kiadásának (1831—65, 9 köt.) 
főrevizora és a Didot-fóle Bibliotheca graeca szer- 
kesztője volt. Ez utóbbi vállalatban sok görög 
írót adott ki és írt számos iskolai könyvet is, 
melyekkel a klassz, tanulmányokat emelni igye- 
kezett. A francia tanügyről írt bírálatai heves 
és hosszas tollharcot keltettek, de kétségtelenül 
kedvező hatással voltak a klassz, nyelvek tanítá- 
sának reformjára. V. ö. Godefroy, Notice sur F. 
Dübner (Paris 1867) ; Sainte-Beuve, Discours á la 
mémoire de D. (u. o. 1868). 

Dücker, Eugen, orosz születésű német festő, 
szül. Arensburgban (Livland) 1841 febr. 10., megh. 
1901 jún. Szt.-Péterváron és Düsseldorfban tanult 
és itt telepedett le állandóan. Többnyire az Bszaki- 
és Keleti-tenger partjait ábrázoló tájképei egy- 
szerűek, keresetlenek, de erős hangulatot tükröz- 
tetnek vissza. Oroszországban levő sok müvén 
kívül a berlini Nationalgalerieben és a drezdai 
képtárban is képviselve van. 

Dűdelingen (franc. Dudelange), falu Luxem- 
burg nagyhercegségben az Alzette folyó és vasút 
mellett, jelentékeny vas- és fémiparral, (i9io) 
10,788 lak. 

Dühöngés (lat. furor), laikus elnevezése az 
elmebajosok nagyfokú nyugtalanságának, izga- 
tottságának. 

Dűhösség, rossz magyar (hivatalos) neve a 
mania-nak (1. o.). 

Dühring, Eugen, német filozófiai, nemzetgazda- 
sági és természettudományi író, szül. Berlinben 
1833jan. 12. Ott tanultaa jogotl853— 56. s gyakor- 
lati pályára lépett, melyet szembaj a miatt ott kellett 



hagynia. Ma egészen vak. Gazdag irodalmi tevé- 
kenységet fejt ki. Filozófiai rendszerében Kant el- 
len fordul s a valóság filozófiájának nevezi a maga 
rendszerét. A valóság szerinte nem megismerhe- 
tetlen, a gondolkodás törvényei egyszersmind a 
létéi is ; a valóság, amint előttünk mutatkozik, az 
egyedüli realitás, egyszersmind az egyedüli ész- 
szerű is. Tér s idő valódiak, az érzet közvetetlenül 
az objektív valóságot adja. A léten kívül nincsen 
semmi, de a lét nem határtalan, hanem határozott. 
A darwinizmus ellen is fordul D. Az etikában 
határozott ellenfele a pesszimizmusnak. Tanítása 
rokon Comte-éval. D. a nemzetgazdaságtant is át 
akarta alakítani s mint «reformátor», e téren is 
nagy hírre tett szert. Főbb müvei a következők: Fi- 
lozófiaiak: Natürliche Dialektik (Berlin 1865); Der 
Werth des Lebens (Breslau 1865, 6. kiadás 1902) ; 
Kritische Geschichte der Philosophie (Berlm 1869, 
4. kiad. 1894) ; Kursus der Philosophie als streng 
wissenschaftlicher Weltanschauung und Lebens- 
gestaltung (Leipzig 1875); Logiku. Wissenschafts- 
theorie (u. o. 1878). Nemzetgazdasági müvek: 
Kapital und Arbeit (Berlin 1865) ; Kritische Grund- 
iegung der Volkswirthschaftslehre (u. o. 1866) ; 
Die Verkleinerer Careys (Breslau 1867) ; Kursus 
der National- u. Sozialökonomie (Berlin 1873, 3. k. 
18í)2); Krit. Geschichte der Nationalökonomie und 
des SoziaUsmus (4. k. 1900). Természettudomá- 
nyiak: Krit. Geschichte der alig. Prinzipien der 
Mechanik (koszorúzott pályamű, 1873, 3. kiad. 
1887. Ebben vannak azok a sértő támadások, me- 
lyek miatt megfosztották a magántanárságtól); 
Neue Grundgesetze zur rationellen Physik und 
Chemie I. (1878); Eobert Mayer, der Galilei 
des neunzehnten Jahrhunderts (Chenmitz 1880, 
2. rész Leipzig 1895) ; Neue Grundgesetze zur 
rat. Physik u. Chemie (1878) és ülrik fiával e mű 
II. része 1886 ; Neue Grundmittel u. Erfindungen 
zur Analysis, Algebra etc. (1884) és fiával együtt 
e mű n. része (Leipzig 1903). Társadalmiak s 
egyebek : Die Judenfrage als Frage des Rassen- 
charakters (5, kiad. Berlin 1901); Die Über- 
schátzung Lessings und dessen Anwaltschaft für 
die Juden (1881) ; Der Ersatz der Religion durch 
Vollkommeneres und die Ausscheidung alles Ju- 
dáerthums durch den modernen Völkergeist (1882, 
2. kiad. 1897); Sacho, Lében und Peinde. Als 
Hauptwerk und Schlüssel zu meinen sammtl. 
Schriften (1882, 2. kiad. 1902) ; Die Grössen der 
modernen Litteratur (1892). V. ö. Vaihinger, Hart- 
mann, D. und Lange (Iserlohn 1876) ; Driiskovitz, 
Eugen D. (1888) ; Böll, Eugen D. (1892). 

Dülény, hibás magyar elnevezése a rhonibus- 
nak, 1. Négyszög. 

Dülés (geoi.), rétegek hajlásszöge ós iránya, 
1. Iránytű. 

Dülfer, Martin, német építész, szül. Breslau- 
ban 1859 jan. 1-én. Münchenben telepedett le, 
majd 1902. a drezdai főiskolára Iiívták meg ren- 
des tanárrá. Tevékeny részt vett az újabb idők 
iparművészeti, művészeti és építészeti kiállításai- 
nak rendezésében s számos aranyérmet nyert. 
A színházépítés terén jelentős sikereket aratott. 
Kivitelre került épületeiről áttekintést nyújt az 
Architektur des 19. Jahrhunderts (Berlin 1910) c. 
folyóirat 4-ik «Sonderheft»-je. 



DUIken 



— 71 



DUnaburgr 



Dülken, város Düsseldorf porosz kerületben, 
15 km.-nyire a németalföldi határtól, vasút mel- 
let, (1910) 10,518 lak., selyem- és bársonykelme ké- 
szítéssel, cérna-, pamut- és kenderfonással, vá- 
szonszö véssél, vasöntéssel és sörgyártással. 

Dűlmen, város Münster porosz kerületben 
Vesztfáliában, mocsaras síkságon, vasút mellett, 
(1910) 7507 lak., gőzmalommal, gép- és sörgyár- 
ral, vászonszövéssel. A Croy-D. hercegek ura- 
dalmának székhelye. 

Dűlő, aközség határának bizonyos része.melyet 
v. utak, V. természetes mesgyék körülhatárolnak , 
azonkívül azon terület, út, mesgye, árok, melyre 
a rendszerint párhuzamosan menő szántóföldek 
végei kimennek, kidűlnek, ill. magának a szántó- 
föld végének az a része, melyen a szántáskor az 
ekével megfordulnak. — D. a tengerészetben (ném. 
Gang, Bord, ol. hordata, franc, bordée, ang. a 
board v. tack) az az út, melyet egy lavírozó (1. 
Lavirozás) hajó akkor tesz meg, midőn szél el- 
len vitorlázva egy irányban halad, anélkül, hogy 
fordulatot csinálna, vagyis a szelet a másik oldalról 
venné. 

Dülőfalva (azelőtt : Dombhát), kisk. Szolnok- 
Doboka vm. nagyilondai j.-ban, (i9io) 594 oláh 
lak. ; u. p. és u. t. Galgó. 

Dűlöngés vagy hengergés (ném. ScMingern, 
Bollen ol. la rollata, franc, rotdade, ang. the 
rolling), a hajónak az az ingása, melyet hossz- 
tengelye körlil a hullámlökések következtében 
az egyik oldalról a másikra dűlve tesz. Ha 
a hajónak súlypontja nagyon mélyen, közel a 
hajótöhöz fekszik, akkor az árbocozatnak súlya 
heves D.-i mozdulatokat okoz, míg ellenben a 
hajósúlypontnak némileg magasabb fekvése ezt 
enyhíti, miután a súlypont alá eső hajórész a dü- 
löngésnél az árbocozat súlya ellen működik. A 
D.-i mozdulatoknak nagysága a hajóteher mikénti 
elosztásán kívül még a hajótestnek (élőrésznek) 
alakjától is függ, amennyiben egy teltebb bóko- 
nyokkal bíró, tehát alul gömbölyűbb hajó sokkal 
hevesebb és nagyobb dülöngésnek van kitéve, 
mint egy oly hajó, mely megfelelő szélesség mel- 
lett inkább ékalakú és melynél a haj ótő aránylag 
mélyen fekszik. Ha a D. rohamosan és lökés- 
szerűen történik, nemcsak az árbocozat van az el- 
törés veszélyének kitéve, hanem a hajótestnek 
összeköttetései is meglazulhatnak. A D. nagysá- 
gának, ill. a D.-i szögnek meghatározására a klino- 
métert használják, mely a D.-t bármikor meg- 
mutatja. 

Dülöngő járás az állatnál az, midőn a törzs 
járásközben felváltva jobbra-balra, vagyis azon 
oldah-a tér ki, amely lábbal a lépés történik. Na- 
gyon széles, továbbá térdes, valamint szétvetett 
lábállású állatok járnak így, ami nemcsak csúnya 
és fárasztó, de az ökrök a szokásos jármolás követ- 
keztében nyakukat feltörik s egy időre haszna- 
vehetetlenekké lesznek. 

Dülőút, 1. Dm. 

Dűioichen, Johannes, német egyiptológus, szül. 
Weissholzban, Grossglogau mellett,1833 okt. 15., 
megh. 1894 febr. 7. Strassburgban, hol egyetemi 
tanár volt. öt izben tartózkodott hosszabb ideig 
Egyiptomban, hol nevezetes és eredményekben 
gazdag ásatásokat végzett. Főművei: Bauur- 



kunde der Tempelanlagen von Dendera (1865); 
Geograf. Inschriften altagyptischer Denkmáler 
(1865—1885, 4 köt.); Altagyptische Kalender- 
inschriften (1866) ; Histor. Inschriften altagypt. 
Denkmáler (1867—69, 2 köt.) ; Der Pelsentempel 
von Abu-Simbel (1869) ; Baugeschichte und Be- 
schreibung des Denderatempels (1877) ; Die Oasen 
der libyschen Wüste (1878) ; Geschichte des altén 
Ágyptens (1879) ; Der Grabpalast des Patuamenap 
in der theban. Nekropolis (1884—94) ; Die kalen- 
darischen Opferlisten von Medinet-Habu (1881). 

Dűmmler, Ernst Ludwig, német történetíró, 
szül. Berlinben 1830 jan. 2., megh. 1902 szept. 
11. Priedrichsrodában. Egyetemi tanár volt 
Halléban. 1888-ban a Monumenta Germaniae 
historica (1. o.) vállalat élére választották s ez 
okból 1889. Berlinbe tette át lakását. Főbb 
müvei: Piligrim von Passau u. das Erzbisthum 
Lorch (Leipzig 1854) ; Über die áltere Gesch. der 
Südslaven in Dalmatien (Bécsi akad. értek.) ; Die 
pannonische Legende vom h. Methodius (Archiv 
für Kundé österr. Gesch.-Quellen XIII.); Die 
südöstlichen Marken des Karolingischen Éeiches 
(u. 0. X.) ; Sanct Gallische Denkmale aus der Ka- 
rolingischen Zeit (Zürich 1856) ; Das Pormelbuch 
des Bischofs Salomo III. von Konstanz (Leipzig 
1857). Pőmunkája a kétszer pályanyertes: Gesch. 
des ostfránkischen Reiches (1. kiad. 2 köt. 1862— 
65., 2. kiad. 3 köt. 1887—88). Továbbá : Gesta Be- 
rengarii imperatoris (Halle 1871). Befejezte Wat- 
tenbach társaságában a Jaffé által megkezdett 
Bibliotheca rerum Germanicarum VI. köteteként 
á Monumenta Alcuiniana című kútfőgyüjteményt 
(1873) ; szintúgy Köpke művét : Kaiser Ottó 
der Grosso (1876). 1877. Liutprand műveiből 
rendezett új, kritikai kiadást. A vezetése alatt 
álló Mon. Germ. hist. számára a karoüngi kor- 
szak íróit adta ki: Poötae latini aevi CaroIini(2 
köt. 1881—84); 1890. adta ki Regino krónikájának 
fordítását (2. kiad.). D. a magyar és a zágrábi dél- 
szláv akadémiának is tb. tagja volt. Pentebb em- 
lített művei közül több hazai történetünkre is 
fontos. 

Dümpten, előbb önálló porosz város a düssel- 
dorfi kerület mülheimi járásában, 1910 óta Mül- 
heim a. Ruhr egyik városrésze. 

Duna (litvánul: Daugava, oroszul: Nyugati 
Dvina), folyó Oroszország Ny.-i részében ; Tver 
kormányzóságban,Osztaskov kerületben a Dvinec- 
tóból ered ; eleinte DNy.-nak folyik, Vitebszknél 
hajózhatóvá lesz; csakhamar ezután BNy.-i irá- 
nyúvá lesz és Dünamünde erődnél a Rigai-öbölbe 
torkollik. Hossza 1024 km., vízvidéke 85,401 km«. 
Felsőbb részeiben a sellői, alsóbb részeiben a ho- 
mokzátonyok nehezítik meg a hajózást ; ezért csak 
Dünaburg és Kreuzburg között járnak rajta gőzö- 
sök. November végétől március végéig rendesen 
be van fagyva ; áprilisban és májusban igen élénk 
rajta a közlekedés. Mellékvizei a Mezsa, Polota, 
Diszna, Drissza, Eoszt stb., jelentéktelen vizek. 
Termékeny, lapos partja kitűnő szántóföld, de igen 
sokat szenved a tavaszi árvizektől. Rigánál 600 
m. széles. 

Dűnabnrg (or. Dvinszk), az ugyanily nevű 
járás székhelye és elsőrendű erősség Vitebszk 
orosz kormányzóságban, a Duna mellett, több 



DUnamUnde 



— 72 



DUrckhelm-Montmartlr* 



vasúti vonal találkozásánál, (i909) 79,800 lak., 
sörgyárral, élénk len-, kender- és épületfakeres- 
kedéssel. A város 4 részből áll ; ezek : a Duna jobb- 
partján levő erősség, az új külváros 1 km.-rel le- 
jebb, a régi külváros a Scsonna-tónál és Griva falu 
a Duna balpartján. D.-ot 1274. alapították len- 
gyelek, 1577. az oroszok elfoglalták, mire 1582. 
Báthory István ismét visszaszerezte Lengyel- 
országnak. A XVII. sz.-ban az oroszok, lengyelek 
és svédek több ízben elfoglalták, míg végre 1772. 
végleg Oroszországhoz került. 1812 júl. 31. Mac- 
donald megszállotta. 1893-ban az orosz kormány 
a város hivatalos nevét Dvinszk-re változtatta. 

Dünamünde(1893 óta Üsztj-Dvinszk), erősség 
Livonia orosz kormányzóságban, 14 km.-nyire 
Eigától, a Duna torkolatánál, közel azon hely- 
hez, ahol a Bolderaa belé torkollik, vasút mel- 
lett. É.-i és K.-i oldalát az 1200 m. széles Duna, 
Ny.-i oldalát a tenger védelmezi. ÉNy.-i oldalán 
egy gátat és arra világító tornyot építettek. A 
XIII. sz.-ban a helyén egy kolostor állott ; ezt a 
német lovagrend az erősséggel helyettesítette. 
1710-ben került Oroszországhoz ; csakis a katonai 
őrség és a vámtisztviselők laknak benne. 

l>üne (ném., franc, dune), 1. Futóhomok. 

Dünewald János Henrik gróf, császári tábor- 
nagy, szül. Dünev^^aldban 1620., megh. Eszéken 
1691 aug. 31. Nevét szülőhelyétől vette. Részt 
vett a magyarországi török harcokban s külö- 
nösen az 1664. a Rába mellett, Szentgotthárdnál 
vívott csatában. 1674-ben Ensisheim s Montecuccoli 
alatt a franciák ellen harcolt Sassbach mellett, 
amiért a császár 1675. gróíl rangra emelte. Mint 
táborszemagynak része volt Bécs felmenté- 
sében (1683) s Párkánynál 1684. egy az övé- 
nél sokkal nagyobb török hadsereget tett sem- 
mivé. Kitűnt továbbá a győri csatában (1685) 
és Budavárának bevételekor, amennyiben 1686 
aug. 14. azt a török hadat, mely Budavár felmen- 
tésére sietett, visszaverte. A mohácsi csata után 
(1687) tízezer emberrel a Duna ós Dráva között 
fekvő országrész védelmében támadólag lépett 
fel s egész Tótországot felszabadította a töröktől. 
Az 1688-ki hadjáratban a Belgrádot ostromló se- 
reget fedte ; a következő évben pedig a franciák- 
tól szorongatott Heidelberg felmentésére sietett. 
1691. megint a törökök ellen küldték, amidőn Za- 
lánkeménnél kitűnt. Ellenfelei azt fogták rá, hogy 
fővezére, Badeni Lajos ellen táplált gyűlöletből 
a diadal kivívását egy ideig megakadályozta 
volna. E vád miatt Bécsbe idézték a haditörvény- 
szék elé, D. azonban útközben meghalt. 

Dünkelberg, Wilhelm Friedrich, német kul- 
túrmérnök, szül. Schaumbm-gban 1819 máj. 4. A 
giesseni egyetemen végzett tanulmányok, Sie- 
genben a rétmívelésben szerzett beható gyakor- 
lat és a kémiából nyert kiképeztetés után 
1858. a hof-geisbergi gazdasági intézetben tanár 
lett, miközben mint gazd. egyleti vezértitkár is 
működött, 1871. a bonni egyetem kapcsolatában 
fennálló pappelsdorfl gazdasági akadémia igaz- 
gatói állására hívták meg. 1896. nyugalomba 
vonult. Élénk gazd. ós kultúrtechnikai szak- 
irodalmi tevékenység kifejtésén kívül D. kiváló 
érdeme, hogy a kultúrmémökség ügyének fejlesz- 
téséhez nagy mértékben hozzájárult. 



Dünkirchen, 1. Dunkerque. 

Dünnem, 30 km. hosszú mellékfolyója az. 
Aarenak Solothum svájci kantonban ; a Weisson- 
stein É.-i lábánál ered ; a Jurán áttörvén, a Bals- 
thali- vagy unsingi-klust alkotja és Oltennél több 
ágban torkollik. 

Düntzer, Heinrich, német irodalomtörténetiről 
szül. Kölnben 1813 júl. 12., megh. u. 0.1901 dec. 16. 
A klasszikus filológia magántanára volt Bonn- 
ban s 1846 óta a kölni kat. gimnázium könyv- 
tárnoka. Előbb az összehasonlító nyelvészet és 
klassz, filológia terén működött. Ide tartozó fő 
müvei : Die Lehre von der lat. Wortbildung (1836) 
Die Declination der indogermán. Sprachen (1839) 
DeThou's Lében (1837); Deversu Satumio (1838) 
Homer u. der epische Cyklus (1839) ; De Zenodoti 
studiis Homericis (1848) ; Kritik und Erklárung 
der Horazischen Gedichte (1840—46, 5 köt.) ; Die 
römischen Satiriker (fordítás 1846) ; Rettung der 
Aristotelischen Poetik (1840) ; Die Fragmente der 
epischen Poesie der Griechen (1840—42, 2 köt.) ; 
Homerische Abhandlungen (1872); Hömerische 
Pragen (1874) stb. Sokkal fontosabbak s ismer- 
tebbek a XVIII. és XIX. sz.-i német irodalomra, fő- 
leg Goethére vonatkozó nagyszámú munkái, me- 
lyek D. rendkívüli szorgalmáról s tudásáról, de 
látkörének szűk voltáról és elfogultságáról is ta- 
núskodnak. Ismételve megírta Goethe, Schiller,. 
Lessing, Wieland, Klopstock életét, kiadta levele- 
zésüket és magyarázta munkáikat úgy önálló köte- 
tekben, mint folyóiratokban közzétett egyes cik- 
kekben, melyeket utóbb kötetekbe összegyűjtött. 
Saját költeményeit (Adeline, Liebesiieder vom 
Rhein, 1860) névtelenül adta ki. 

Düong (vagy trüong), annami hosszuságmér- 
ték = 6-39 m. 

Düppel, falu Schleswig porosz kerület Sunde- 
witt nevű vidékén, kb. 700 lak. Híres az 1848., 
1849. és 1864. mellette vívott csatákról. 1848 
máj. 28. Hedemann dán generális a német szö- 
vetség csapatait visszaszorította. 1848 jún. 5, 
Wrangel porosz vezér szenvedett a dánoktól ve- 
reséget. 1849-ben is szerencsésen harcoltak a dá- 
nok a bajor és szász csapatok ellen. 1864. azon-' 
ban az itt teremtett erős állásukból ápr. 18- 
Frigyes Károly porosz herceg őket heves ostrom 
után elűzte. 

Dürckheim-Montmartin (ejtsd: moam.a.Tteü),Eck- 
brecht Ferdinánd, gróf, szül. Thürnhofen várá- 
ban 1812 júl. 1., megh. Edla kastélyban 1891 
jún. 29. Atyja, D. Eckbrecht Kari Friedrich 
gróf, a francia forradalom idején elmenekült El- 
szászból s csak 1815. tért oda vissza. D.-t 1844-ben 
péronnei préfetnek nevezték ki, s minthogy 
egyúttal a hámi fogházban őrzött Napóleon Lajos 
herceg felügyeletével is megbízták, alkalma volt 
megismerkedni a jövendőbeli császárral. Napóleon 
nem is feledkezett meg róla, 1850. Kolmárba 
felső-rajnai préfetvé, 1854-ben pedig a távírda 
főfelügyelőjévé nevezte ki, mely állásában a csá- 
szárság bukásáig megmaradt. Az 1870-iki háború 
kitörése után elszászi birtokaira vonult. A béke 
megkötése után a német párthoz szított. E 
miatt sokszor megtámadták. 1883-ban Alsó-Ausz- 
triába, Edla várába költözött. D. két ízben nősült 
s mind a két neje Goethe egykori jegyesének. 




Dürer cikkhez 



liérai Sagy Lexikona 



DÜRER ALBRECHT: LOVAG HALÁL ES ORDOG. RÉZMETSZET 



Düren 



— 73 — 



Dürer 



Schönemaim Lilli-nek unokája volt. V. ö. müvét : 
Lillis Bild geschichtlichentworfen (1879). Emlék- 
iratai : Erimierungen aus altér mid neuer Zeit (3. 
kiad. 1891, 2 köt.) tanulságos rajzát adják hiva- 
talos működésének s érdekes részleteket közölnek 
kiváló francia kortársairól. 

Düren, az ugyanily nevű j. székhelye Aachen 
porosz kerületben, a Ruhr és vasút mellett, (i9io) 
32,460 lak., posztószövéssel, papir-, sör-, bőrgyár- 
tással, géprészek, sinek, tük, takarók készítésé- 
vel, cukorgyárral és lenszövéssel ; régiséggyüjte- 
ménnyel, városi könyvtárral, vakok intézetével, 
örültek házával és egyéb jótékonysági intézetek- 
kel. A város tereit í. Viünos császár, Bismarck, 
Moltke szobrai és több csinos szökőkút díszíti. 
Közelében van Nideggen falu, a jülichi hercegek 
egykori kastélyának festői romjaival, A rómaiak 
idejéből való helység már korán német birodalmi 
várossá lett. 1238-ban Vilmos jülichi gi'óf szerezte 
meg. 1814-ben került Poroszországhoz. 

Dürer, Albrecht, német festő, szül. Nürnberg- 
ben 1471 máj. 21., megh. 1528 ápr. 6. Nagyatyja 
D. Anthoni Magyarországba került és Gyula vá- 
rosában ötvösmesterséget űzött. Legidősebb fia, 
Albrecht, Ajtós faluban született, ahol a nemes 
D. -családnak birtoka volt és ahonnan a család 
nevét (Ajtós = Thürer, D.) és címerét is vette. 
A család címere : kétfelé kitárt ajtó, hármas hal- 
mon, fölötte szerecsenfej és törzs, kezek nélkül, 
hegyes fóveggel. D. atyja, ki szintén ötvös volt, 
1455. Nürnbergben telepedett le. Az ő műhelyé- 
ben kezdte meg a fiatal D. tanulmányait, 1486. 
azonban, a fiú hajlamának engedve, Wolgemut 
Michel műhelyébe adta be. 1490-ig tanult itt ; ez 
év húsvétja után vándorútra indult és csak 1494. 
pünkösd után tért vissza. A 4 év nagy részét 
Strassburgban, Baselben, Colmarban, a Felső- 
Rajna vidékén töltötte és talán már ekkor, de 
inkább csak 1495. utazhatott első ízben Velenoébe. 
Hazatérése után nőül vette Frey Ágnest és festő- 
műhelyt nyitott. 

Már reánk maradt első művei jellemzően mu- 
tatják be szellemének irányát és elárulják azokat 
a hatásokat, amelyek alatt D. fejlődött. Művészete 
szoros összefüggésben áll a késő középkori nürn- 
bergi művészettel. A későbbi nagy grafikusra vall 
már 1484. ozüstvesszővel rajzolt önarcképe (Bécs, 
Albertina) ; jellemző erő nyilvánul atyja 1490-iki 
arcképén (Firenze, Uffizi-képtár), míg Schon- 
gauernek D. ifjúságán uralkodó hatása D. korai 
fa- és rézmetszetein és az érdekes 1494-iki önarc- 
képen (Paris, magántulajdon) is felismerhető, 
Több tollrajza azonban, valamint az 1500-ból való 
nevezetes kép, mely Heraklest és a stymphaliai 
madarakat ábrázolja (Nürnberg, Germán. Natio- 
nal museum), az olasz művészet, Mantegna és más 
nagy rajzolók növekvő befolyását mutatja, ván- 
dorútján természet után készített rajzai és víz- 
festményei pedig a természet mély tanulmányo- 
zására vallanak. 

Ily előzmények, tanulmányok után 1498, adja 
ki a fiatal mester első nagy művét, Szt. János 
Jelenéseihez készített, 15 lapból álló fametszet- 
sorozatát, amely megkapó erővel, teljesen a gra- 
fikai művészet szellemében mutatja be az egyes 
jeleneteket. Nagyobb szerephez jut a rézmetszés 



is ; az egyes lapok, a Tékozló fiú, Álom, Tengeri 
csoda, Hercules, Schongauer hatása mellett az 
olasz művészet erős befolyásáról tanúskodnak. 
Ez tűnik fel a Jelenések kiadása évében festett 
önarcképén (Madrid, Prado) is és 1500 óta — 
nyilván Jacopo de Barbár i hatása alatt is — 
fontos szerepet játszik D. fejlődésében. Olasz 
módra űzött arány tanulmányok eredménye az 
Ádám és Éva pompás rézmetszete (1504), de e 
meUett oly tősgyökeresen német felfogású réz- 
metszetek is keletkeznek, mint a Szt. Eustachius, 
Nemesis, a Karácsony ; az 1511. megjelent Mária 
élete fametszetsorozat pedig, D. legvonzóbb mű- 
veinek egyike, kedélyesen elbeszélő hangjával 
egyenesen a néphez fordul. Ide csatlakozik a Ki- 
rályok imádását ábrázoló festmény (Firenze, üf- 
flzi-képtár) és a Paumgartner-féle oltár (München, 
Alté Pinakothek), melynek középső része Jézus 
születését, két számyképe az adományozó család 
2 tagját ábrázolja. 

Az 1506. évet Velencében tölti D., érintkezik 
az ottani művészekkel és különösen Bellini Gio- 
vanniért lelkesedik. Ott festi A rózsafüzér ünnepe 
képét (Prága, Strachow-kolostor), mely a velencei 
benyomások legtisztább kifejezése. A következő 
években is a grafika háttérbe szorul a festészet 
mögött. A berlini Frigyes császár-múzeumban 
levő női arckép. Krisztus a kereszten (drezdai 
képtár). Krisztus az írástudók közt (Eóma, Bar- 
berini-képtár), Ádám és Éva két nagy képe (1507, 
Madrid, Prado), D. híres önarcképe (München, 
Alté Pinakothek), majd 1511-ből a Szenthárom- 
ság imádását ábrázoló nagyszeríi oltárkép (Bécs, 
művészettörténeti múzeum), misztikus tartalmá- 
val, ünnepélyes elrendezésével D. leghatásosabb 
festményeinek egyike. A 10-es évek közepén ke- 
letkezhetett a budapesti Szépművészeti Múzeum- 
ban levő férflarckép, valószínűleg D. öccsének, 
Andrásnak képmása, 1516-ból való Wolgemut 
arcképe (München), 1519-ből Miksa császár két 
arcképe (Nürnberg, Bécs). 

A XVI. sz. 2. évtizedének elejétől fogva csodá- 
latos gazdagságban lendül föl D. grafikai művé- 
szete. 1511-ben régibb fametszetsorozatainak új 
kiadása mellett új sorozatok jelennek meg. Az 
ábrázolás eszközeinek erős gyarapodása, a kifeje- 
zés mélysége, de általánosan érthető volta jel- 
lemzi a Nagy Passió és Kis Passió népszerű soro- 
zatait, míg a rézmetszetü Passió, mely 1513. ké- 
szült el teljesen, főleg finom, gondos kimunkált- 
ságával, előkelőségével tűnik ki. A nagy soroza- 
tok mellett egyes lapok is keletkeznek : a Vero- 
nika kendője híres rézmetszete (1513), több Ma- 
donna és szent és gyors egymásutánban D. leg- 
híresebb 3 rézmetszete : a Lovag, halál és ördög 
(1513, 1. a ké'pmellékletet), a Melancholia és Szt. 
Jeromos (1514). Tökéletes technika eszközeivel 
mély eszmei tartalom jut kifejezésre ; az embe- 
rek, állatok és a térbeli környezet ábrázolásában 
D. sokoldalú tanulmányainak eredménye tűnik elő. 

1512 óta D. sokat dolgozott Miksa császár szá- 
mára. Része volt a 92 fametszetből összeállított 
Diadalív és a több mint 100 lapból összeállított 
Diadalmenet — két sajátságos, humanista ízű mű 
— rajzainak elkészítésében ; e terhes és nem éppen 
hálás feladatoknál jobban érvényre jut D. művé- 



Dürerbund 



— 74 — 



DUrnstein 



fezete azokban a tollrajzokban, amelyekkel a csá- 
szár számára 1514. nyomtatott imakönyv lapjait 
díszítette (legnagyobb része a müncheni állami 
könyvtárban). Mély gondolatok és a vonalak orna- 
mentális szövevénye, sokszor humoros középkori 
eredetű alakok és renaissance jellegű ábrázolások, 
vallásos és profán képzetek csodálatos egésszé ol- 
vadnak össze e páratlan műben. Ismét más oldal- 
ról mutatja be rajzoló művészetét öreg anyjának 
1514. készült arcképe (szénrajz, Berlin), mely a 
legerősebb jellemző erőről tanúskodik. 

1520-21-ig Németalföldön utazik D. Megláto- 
gatja a jelesebb városokat, sokat érintkezik mű- 
vészekkel, kik őt mint kiváló mestert ünneplik. 
'Mindenre kiterjedő érdeklődéséről érdekes naplója 
ós útközben készített rajzainak nagy száma ta- 
núskodik (pl. az antwerpeni öreg ember képe, 
Bécs, Albei-tina). Hazatérése után a rézmetszetü 
arcképek egész sora keletkezik: Brandenburgi 
Albert érseké (1523, korábbi 1519), Bölcs Frigyes 
választófejedelemé és PirkheimerVilibaldé (1524), 
Molanchthoné és Rotterdami Brazmusé (1526). 
Ezekhez csatlakoznak festett arcképei, melyek 
németalföldi befolyásokról tesznek tanúságot. Kü- 
lönösen kiválnak közülök : egy öreg ember képe 
(1520, Louvre), Berend van Orley képmása (1621, 
Drezda), Muffel Jákob és Holzscbuher Hierony- 
mus híres arcképe (Berlin) stb. D. utolsó nagy 
műve, a leghíresebb valamennyi között, János és 
Péter, Márk és Pál apostolok páros képei, melye- 
ket 1526. szülővárosának ajándékozott (München), 
szinte monumentális felfogású, hatalmas kifej e- 
zésű alakok. D. életének legutolsó éveiben sokat 
foglalkozott elméleti tanulmányokkal. 1525-ben 
jelent meg az Underweysung der Messung mit 
dem zirekel und richtscheyt c. műve, 1527. az 
Etlicheunderricht zu befesti gung der Stett,Schloss 
und Plecken, 1528., D. halála évében irodalmi 
fő műve, a Vier Bücher von menschlicher Propor- 
tion. D., kit a németek legnagyobb művészük 
gyanánt ünnepelnek, az 1500. óv táján élt német 
szellem legtökéletesebb kifejezése. Mély kutató 
szelleme és a középkori hagyományokban gyöke- 
redző vallásossága, a középkor formanyelvéből 
kiemelkedő és renaissance hatások iránt fogékony 
művészete, erős, komoly, fórílas egyénisége, mely 
sohasem keresett olcsó sikereket, művei sokasá- 
gában visszatükröződik. Szelleme legtökéleteseb- 
ben grafikai műveiben jut érvényre ; mint festő 
is elsősorban rajzoló művész. A német művészet 
további sorsára igen nagy befolyást gyakorolt. 

Irodalom, A D.-re vonatkozó óriási irodalomból kieme- 
lendök : Thausing, 2. kiad. Leipzig 1884; Springer, Berlin 
1892 ; Zucker, D. in seinen Briefea, Halle 1900; Wölfflin, 
Die Kunst A. D.-s, 2. kiad. München 1906; F. Takács Zol- 
tán, Budapest 1911, monográfiái; továbbá Singer, Versucli 
einer D.-Bibliographie, Strassburg 1903 ; Weber, Beitráge 
zn D.'s Weltanschannng, u. o. 1900; Justi, Konstrnirte Fi- 
garen Albrecht D.'s, Leipzig 1902 ; Lippmann, Zeichnungen 
von Albrecht D., Berlin 1887—1905. Irodalmi művei: Thau- 
sing, D.'s Brieíe, Tagebücher und Reime.Wien 1872 ; Lange- 
Pnhse, D.'s schriftlicher Nachlass, Halle 1893 ; Heidrich, D.'s 
schriftllcher Nachlass, Berlin 1908 ; NUchter, A. D., 1909, 
angolul 1911 ; Bürkner, D., 1910 ; MtlUer Fr., Die Aesthetik 
D.-s, Strassburg 1909. Magyar munkák: D. A. családi ne- 
véről és családja származási helyéről, Gyula 1878 ; Saendrei 
János, D. A. származása és művészete, Budapest 1886. 

Dürerbund, német egylet az esztétikai mű- 
veltség emelésére, melyet 1902. Ferdinánd Ave- 
narius (1. o.) alapított. Egész Németországban 



számos fiókja van és sok időszaki vállalatot ad 
ki, melyekkel a közönség esztétikai műveltségét 
és irányítását célozza. Egyleti közlönye a Dürer- 
Blatt; olcsó röpiveinek száma 70; tagdíja 1 márka, 
tagjainak száma meghaladja a hatezret. 

Düríeldtit (ásv.), rostos szerkezetű, világos- 
szürke, fémfényű halmazok ; tartalmaz mangánt, 
ezüstöt, ólmot, rezet és ként. Lelőhelye : Iris- 
machay mine (Peru). 

Dürgés, vadásznyelven a fajdkakasnak tavaszi 
párzáskor hallható hangja. 

Düringsíeld, Ida von, német írónő, szül. Militsch 
sziléziai faluban 1815 nov. 12., megh. Stuttgartban 
1876 okt. 25. Beinsberg Ottó neje volt (halála után 
egy nappal férje megölte magát). Első művei: 
Gedichte (Tekla álnéven, 1835) ; Der Stern von An- 
dalusien (románcok, 1838) és Schloss Goczyn (re- 
gény, névtelenül 1841). Azután főleg a regény 
terén rendkívüli termékenységet fejtett ki ; ismer- 
tebb regényei: Skizzen aus der vornehmen Welt 
(1842, 4 köt.), Gráf Chala (1845) ; Eine Pension 
am Genfersee (1851, 2 köt.) ; Esther (1852, 2 köt.) ; 
Die Litteraten (szatír, regény, 1863, 2 köt.) ; Mar- 
garete von Valois (1847, 3 köt.) és Antonio Fos- 
carini (1850, 4 k.). Igen sikerültek népdal-fordí- 
tásai és érdekesek útirajzai (Aus Dalmatien, Von 
der Schelde bis zur Maas stb.). Később férjével több 
érdekes néprajzi munkát tett közzé : Das Sprich- 
wort als Kosmopolit (1863, 3 k.) ; Sprichwörter 
der germán, und román. Sprachen (1872—1875, 
2 köt.) stb. 

Dürkheim v. Bad D ürkheim,y é,ros Pfalz bajor 
kerületben, 13 km.-nyire Neustadttól, a Hardt K.-i 
lábánál, vasút mellett, (i9io) 6523 lak., nagy szöUő 
termeléssel ós kereskedéssel, olaj-,papirmalommal 
és festékgyárral ; régészeti és természettudományi 
(Pollichia) társulattal, amely utóbbinak gazdag 
gyűjteményei is vannak, D.-hoz tartozik a Phi- 
lippschall nevű sófőző, amelynél fürdőt is állítot- 
tak föl. A 30 éves háborúban a spanyolok, 1674 
és 1689. a franciák foglalták el és rabolták ki. 
1794-ben a Custine vezérelte franciák a Leiningen- 
Hardenburg grófoknak kastélyát elpusztították. 
2 km.-nyire vannak Lintburg v. Limburg bencés 
apátságnak, további 4 km.-nyire pedig Harden- 
burgnak romjai. 

BüxnbQTg (Dürrenberg, Thürnberg), falu Salz- 
burg kerületi kapitányságban, Halleintól délre, 
(1910) kb. 800 lak., 1598. márványból épült temp- 
lommal. Közelében van a 2862 m. hosszú, 1250 
m. széles és 380 m. mély, turistáktól gyáki'an fel- 
keresett D. sóbánya, amelyben 350 munkás dolgo- 
zik és évenként 3"2 millió K értékű sót termelnek. 

Dürnkrut, község Mistelbach alsóausztriai ke- 
rületi kapitányságban, a Morvamezőn, vasút mel- 
lett, (1910) kb. 1600 lak., cukorgyárral ós finomító- 
val. Közelében győzte le 1278 aug. 28. Habsburgi 
Rudolf a magyarok segítségével cseh Ottokárt. 
V.ö. Hadtört. Közlemények 1892. évf.; Fauler Gy., 
A magyar nemz. tört. II. k. Az irodalmat össze- 
állitotta Mangold L. Csánki : Árpád és az Árpá- 
dok c, munkájában. L. még Stülfriedi csata. 

Dümstein v. Tirnstein, város Krems alsóausz- 
triai kerületi kapitányságban, a Duna balpartjá- . 
nál, (1910) kb. 650 lak., egy régi vár romjaival, 
amelyben, a monda szerint. Oroszlánszívű Rikárd 



Dürr 



75 — 



Dvar 



angol király (1193) egy ideig fogva volt 1805 nov. 
11. az egyesült osztrák és orosz hadak a francia 
csapatokat itt legyőzték. A győzelem emlékét az 
1905 jún.-ban leleplezett szobor hirdeti. 

Dürr, Wilhelm, német festő. szül. Villingen- 
ben 1815 máj. 9., megh. 1890 jún. 7. Bécsben az 
akadémián, majd Kupelwieser vezetése alatt ta- 
nult. 18Í0— 43-ig Rómában tartózkodott. Szűkebb 
hazájában, Badenben különösen az egyházi festé- 
szet terén volt tevékeny. Nagyobb művei pl. a 
freiburgi, altbreisachi és kenzingeni templomok- 
ban találhatók. 

Dűrrenberg, 1. falu Merseburg porosz kertllet- 
ben, a Saale folyó mellett, (i9oo) 236 lak., kir. 
sóbányahivatallai. Sóbányáját már 1763. njátot- 
tók meg, melyből évenként kb. 250,000 q sót nyer- 
nek. Vau sósfürdője és glaubersó-gyára. Közelé- 
ben barnakőszén-telepek. — 2. D., 1. Dürnberg. 

Dürrensee, tó a Monté Cristallo alján az Am- 
pezzo völgyben. 

Dűrrenstein, 1. 1877 m. magas csúcs Stlria 
határán, igen szép kilátással. Lábánál fekszik a 
három Ids Lunzer-tó. — 2. D., a déltiroli Dolo- 
mitok egyik szirtje, 2840 m. magas. 

Dúrrheim, falu Viliingen badeni kerületben, 
5 km.-nyii-eMarbachtól, termékeny vidéken, (i9oo) 
kb. 1200 lak., sósfürdövel és sóbányával (Ludwigs- 
Saline), amelyben évenkint mintegy 15,000 tonna 
sót termelnek. 

Dürrmenz, falu a württembergi kerület maul- 
bronni járásában, szép templomokkal, sör-, szap- 
pan-, dohánvgyártással és dísztárgyak készítésé- 
vel, (1900) 3S81 lak. 

Düssel, folyó a porosz Rajnai tartományban, 
Elberfeldtől nyugatra ered, több mint 50 malmot 
és számos más vízmüvet hajt, hossza 45 km., 
egyik ága Düsseldorf mellett, a másik ága Kai- 
serswerthtól északra szakad a Rajnába. 

Düsseldorf, 1. közigazgatási kerület a porosz 
Rajnai tartományban a Németalföldek, Münster, 
•Amsberg, Köln és Aachen kerületek közt 5474 
tan* területtel, (i9io) 3.417,550 lak. Nagyobbára 
sík, csak DK.-Í részében nyúlnak belé a Sauerlandi 
hegyes vidék ágai. A Rajna átfoljik rajta és 
itt veszi fel jobbról a Wuppert, Rútul; és Ldppét, 
balról pedig az Erftet. D., amely az egykori Cleve 
hercegségből, Jülichnek és Bergnek, továbbá Köln 
érsekségnek részeiből alakalt, Poroszország leg- 
iparosabb kerülete. A földmlvelés és állattenyész- 
tés nem fedezi a lakosság szükségletét. Járásai- 
nak száma 24. — 2. D., város, járási székhely az 
ugyanily nevű kerületben, az egykori Berg her- 
cegség fővárosa, a Rajna jobb parsán, a Düssel 
torkolatának mindkét partján, (isio) beleszá- 
mítva a bekebelezett szomszédos Wersten, Rath, 
Gerresheim, Stockum, EUer, Himmelreieh, Herdt, 
Oberkassel községeket, 357,702 lak., igen virágzó 
iparral. A legfontosabb iparág a vasipar (vasúti 
kocsik, lokomotivok, gépek, szegek, vascsövek, 
vasszekrények, üstök, épülettraverzek stb. készí- 
tése) ; azonkívül pamutszövés és fonás, bőrcserzés, 
sörgyártás, fómönté^, likőr-, olaj-, bútor-, virág-, 
esernyő-, tükör- ós festékkószítés. A kereskedés 
főképen aD.-i iparcikkek eladásával ós nyerstermé- 
nyek vételével foglalkozik. A forgalmat 5 vasúti 
vonal és a rajnai hajózás mozdítja elő, 1908-ban 



a vasutakon 4.203,928 tonna árút hoztak be és 
vittek ki ; míg 381 hajón 135,223 1. árút hoztak b© 
és 349 hajón 125,902 tonna árút szállítottak el. 
A birodalmi bank D.-i fiókjának forgalma megha- 
ladta a 4'1 milliárd márkát D. Alt-, Neu-, Kari- és 
Friedrichsstadt nevű részekre őszük, amelyekhez 
a külvárosok csatlakoznak. A régi erődítmények 
helyén szép sétahelyek keletkeztek : a Hofgart^n, 
a Königsallee stb. A nyilvános terek közül a szeb- 
bek a Comelius-tér, Comelius szobrával és szökő- 
kúttal, a Schadow-tér Schadow mellszobrával, a 
Markt, János Vilmos választó lovasszobrával.Ujabb 
szobrok: i. Vilmos császár szobra (Janssentől), a 
Bismarck-szobor, a hofgarteni szökőkút stb. A 
jelentékenyebb épületek: a Szt. Lambert-templom, 
gót épület román izlésü toronnyal, a két utolsó 
clevei hercegnek márvány síremlékével, a jezsuita 
templom, szintón két fejedelem sírjával, a város- 
háza 1567-ből, a Berger-kapu, a régi erődítmé- 
nyek egyedüli maradványa, a festóakadémia, a 
műcsarnok, az ApoUo és városi színház, az igaz- 
ságügyi- és iparkamara palotája, az acéltröszt, 
az orvosi akadémia, a kir. gimnázium épülete, a 
városi kórház stb. A fontosabb kulturáüs intézmé- 
nyek: a kii'ályi müvészakadémia, rézmetszet-, 
gipsz-, öntvény gyűjteménnyel, a műcsarnok, kü- 
lönösen D.-i festők képeinek gj^üjteményeivel a 
történelmi múzeum, a műiparmuzeum, a műipar- 
iskola, iparmuzeummal, az orsz. könyvtár 50,000 
kötettel, történelmi, természettudományi, mű- 
vész-, gazdasági és egyéb egj-esületek, közép- és 
népiskolák, végül különböző jótékonysági egyesü 
letek.D. r^ nevei Düsseldorpe,Düsseldorp,Dusel- 
dorp; mint ilyenről 1159. egy pápai okiratban tör- 
ténik először említés. Berg gróQai 1511. székhe- 
ly ökké tették. 1609-ben a neuburgi pfalzgrafok bir- 
tokába jutott. Fénykorát János VUmos választó- 
fejedelem (1690 — 1716) uralma alatt élte. Ennek 
fia székhelyét D.-ból eltette. 1794-ben a franciák 
összebombázták. 1795 — 1801 francia uralom alatt 
állott 1801-ben Bajorországé lett. 1806-ban Berg 
nagyhercegség fővárosává tették és 1814. Porosz- 
országhoz került V. ö. Gesch. der Stadt D. 1888. 
Ferber, Hist Wanderung durch die alté Stadt D. 
(1890) ; D. im Wandel der Zeiten (1910). 

Düsterdieck, Friedrich, német luteránus teo- 
lógus, szül. Hannoverben 1822 júl. 14. Különféle 
állásokat töltött be, végre 1885. vezérszaperin- 
tendens lett. Művei : Kommentár zu den Johan- 
neischen Briefen (2 kötet, Göttingen 1852—56) : 
Apologetische Beitrage (u. o. 1865 — 72, 3 köt) ; 
Kritisch-exegetisches Handbuch über die Offenba- 
rung Johannis (4 kiad., Göttingen 1888). 

Düveke, 1. Dyveke. 

D. V., a Déli vasút (1. o.) rövidítése. 

D. V. a. m. Deo volente (lat.), ha Isten is akarja. 

Drar (Duar) a. m. kapu, neve a Bhotanból a 
Hindusztáni alföldre, különösen Kocs-Bihar feje- 
delemségbe, Kamrup és Durrang disztriktusokba 
át\'ezetó termékeny völgyeknek. Számuk össze- 
sen 18. Asszam meghódítása után az angolok el- 
len Bhotan lakói a D.-okon át rablótámadásokat 
intéztek az új angol birtokokba, ami 1863. há- 
borúra vezetett ; később az angolok ezeket a ter- 
mészetes utakat megszállották és ezzel a határ- 
forgalmat előmozdították. 



Dvaraka 



76 — 



Dyas^ 



Dvaraka (Davaraka,Dvarika, Dzsigat),Yáros 
Elö-Indiában Gudzserat félszigeten, a brit fenható- 
ság alatt álló Baroda tartományban, 375 km.-nyire 
Ahmedabadtól. E város, amelyben a bramin legen- 
dák szerint Krisna meghalt, India egyik leglá- 
togatottabb búcsújáró helye; a tengerbe nyúló 
homokos földnyelven áll. A tengerparton egy ma- 
gaslaton álló, Krisnának szentelt főtemplom igen 
szép épület, amelyből 50 m. magas, hét emeletes 
piramis emelkedik ki, zöld homokkőből épült. 
A papokon és templomszolgákon kívül más állandó 
lakói nincsenek is. Különös szent hírben áll a kö- 
zelében folyó Gumti patak; évente kb. 10,000 
zarándok látogatja. É.-ra tőle van Amrara, számos 
régi rommal., 

Dvina V. Északi-D., megkülönböztetésül a Du- 
nától, azaz nyugati D. -tói, folyó Oroszország északi 
részében. Az Uvalliról jövő Vicsegda és Kubin- 
szkoje-íóból kifolyó Szuchona egyesüléséből kelet- 
kezik az é. sz. 61" 20' alatt. Innen északnyugat- 
nak folyik és a Fehér-tenger Archangelszki-öblébe 
torkollik. Hossza 765 km., vízvidéke 365,381 km^, 
a hajók a vízben és halban bő folyó mentén végig 
járhatnak. Fömellékvizei balról a Vaga, jobbról 
a Vicsegda. A Katalin-csatorna az északi Kelt- 
mát, a Kisegde mellékvizét a déli Keltraával, a 
Kama mellékfolyójával és így a Volgával, a Kiri- 
lov-csatoma pedig a Bjelo-ozeron át a Balti-ten- 
gerrel hozza összeköttetésbe. Partja mindvégig 
síkság, mocsarakkal vagy erdőségekkel. Nagyon 
sok szigetje van, de ez nem akadályozza a hajó- 
zást, hanem október végétől május elejéig be 
van fagyva. Archangel és Vologda közt hetenkint 
négyszer személyszállító hajók is közlekednek. 

Dvinec, tó Tver orosz kormányzóságban, a 
160 m. magasságban fekvő Valdai fensík számos 
tava közé tartozik. Belőle ered a Duna. 30 m.-nél 
is mélyebb, de jelentéktelenül kicsiny területű. 

Dvinszk, 1893 óta hivatalos neve az oroszor- 
szági Dünaburg-nak (1. o.). 

D-vonatok (ném. D-Züge, aDurchgangs-Züge 
rövidítése), a német vasutaknál használt oly leg- 
gyorsabb járatú és legkényelmesebb berendezésű 
vonatok, melyek nagyobb központokat kötnek 
össze egymással és csak a legfőbb közbenső ál- 
lomásokon tartózkodnak. A leggyorsabb D. Berlin 
és Hamburg között közlekednek és ezek a 287 
km. hosszú utat 3 óra 29 perez alatt teszik meg 
egy megállással. 

Dvor, adók. Zágráb vmegye dvori j.-ban, (i9oo) 
1048 horvát-szerb lakossal, posta- és távíró- 
hivatal. 

Dvoíak (ejtsd: dvorzsák), Antorún, cseh zeneköltő, 
szül. Kralup melletti Nelahozevesben (németül 
Mühlhausen) 1841 szept. 8., megh. Prágában 1904 
máj. 1. Korcsmáros apja mészárosnak szánta, de 
a szenvedélyes hegedűs 1857. Prágába vándorolt ; 
az orgonaiskola végeztével 1862. a nemzeti szín- 
ház zenekarának mélyhegedűse lett. 1873-ban egy 
ének- és zenekarra írt himnusza állami ösztön- 
díjat szerzett neki ; nagy tehetségét Liszt F. fe- 
dezte fel a külföld számára, s így lett a prágai 
konzervatórium tanára, majd a prágai egyetem 
tiszteletbeli doktorából 1892. a cambridge-i egye- 
tem doktora. 1901-ben a prágai konzervatórium 
igazgatója és az osztrák urakházának tagja lett. 



D. a cseh nemzeti zene legelsőrangú mestere, néha. 
nyers is, csakhogy népies maradhasson, noha igazi 
művész. Legjobb művei zenekarra : Szláv táncok, 
Szláv rapszódiák, Szerenád (44.mü);Nottnmo(40. 
mű); Scherzo capriccioso (66. mű); Má vlast 
(Hazám) és Hussieka (A husziták) megnyitók. 
Továbbá 5 szimfónia, Szt. Ludmilla oratórium, 
Stabat Mater, Szimfonikus változatok (78. mű), 
6 opera:, Kral a uhlir (Király és szénégető, 1874),. 
Wanda, Selma sedlák (Furfangos paraszt), Turdé 
palice (A tökkel ütött), Dimitry (1882), Jacobin 
(1889); zongora- és hegedűversenyek, számos ka- 
marazene- és zongoradarab, dalok (két hangra) stb. 

Dvorisce, 1. adók. Zágráb vm. jaskai j.-ban,. 
(1900) 499 horvát-szerb lak.,u. p.Vivodina, u. t. Kra- 
sic. — 2. D., adók. Zágráb vm. glinai j.-ban, (i9oo) 
338 horvát-szerb lak., u. p. és u. t. Glina. 

Dwemicki, Joseph, lengyel tábornok, szül. Var- 
sóban 1779 márc. 14., megh. Galíciában, Lopatyn- 
ben 1857 dec. havában. 1809-ben saját költségén 
szervezett önkéntes lovas csapattal résztvett Poni- 
atovszki hadjáratában Kelet-Galíciában, zászlóalj- 
parancsnokká neveztetett ki és a 15. dzsidás ez- 
redhez osztatott be, mellyel 1812. Oroszországba 
ment.A Berezinán történt visszavonulás után Var- 
sóba tért vissza s őrnaggyá léptették elő. A lip- 
csei és hanaui ütközetek után a becsületrend vi- 
tézévé, 1814. pedig Paris előtt ezredesi rangra 
emelkedett. Hazájába visszatérve, Miklós császár 
koronáztatása alkalmából dandártábornok lett. Az 
1830-iki forradalom kitörésekor az oroszok ellen 
harcolt, kik felett Stoceknél győzelmet vívott ki. 
A grocliovi ütközet után Volhyniába küldték a 
felkelés szervezése végett, de mivel ott hidegen 
fogadták, Podoliába ment, hol hathatósabb támoga- 
tást remélt. Midőn a podoliak támogatásában bízva, 
Mokalovka mellett erős állást foglalt, Rüdiger 
annyira körülzárta öt, hogy ápr. 27. át kellett 
mennie Galíciába. Itt egészen lefegyverezték és 
csapatait hadi foglyokul Magyarországba vitték, 
míg D.-t előbb Laibachba, utóbb Steyrbe internál- 
ták. 1832 óta részint Franciaországban, részint 
Londonban élt. Az emigránsok pártküzdelmeiben 
nem vett részt. Emlékiratait Plagovszki adta ki 
Paumietniki címen (Lemberg 1870). 

Dwight (ejtsd: dvájt), Tmiothy, amerikai teo- 
lógus, szül. Northamptonban, Massachusetts ál- 
lamban, 1752 máj. 14., megh. 1817 jan. 14. A füg- 
getlenségi háború alatt tábori káplán volt, majd 
újra lelkész és 1795-töl kezdve Connecticut állam- 
ban New Havenban a nagyhírű Yalé teológiai 
kollégium tanára és igazgatója lett. Főműve: 
Theology Bxplained and Defended in a series of 
173 Sermons (Middleíownban 1818). Egyéb iratai 
közül felemlíthetök még : The Conquest of Ca- 
naan (1785) ; Travels in New England and New 
York (1821), melyet legkiválóbb művének tarta- 
nak, és két köt. Egyházi beszédek (Edinburgh 1828). 

Dwt., a pennyweight rövidített jelzése. 

Dy, a dysprosium kémiai jele. 

I>ya<lika, 1. Diadika. 

'Dya,lLÍHűioAeU.aeú.er,l.Diakiszdodekaéder, 

]>jalysis, 1. Dialízis, 

Dyanké, néger nép, 1. Dinka. 

Dyas (gör.), 1. Diasz. — Geológiai értelemben \ 
1. Permi szisztéma. 




Dyek cikkhez 



Révai Xagy Lexikona 



VAN DYCK ANTHONY: HÁZASPÁR KÉPE 
(BUDAPEST, SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM) 



Dyasanalyt 



— 77 — 



Dyck 



Dyasanalyt (ásv.), 1. Dizanalit. 

Dyce (ejtsd: d^sz), Alexander, angol irodalom- 
történetíró.szül.Edinburghban 1798 jún.30., megh. 
Londonban 1869 máj. 19. Eleinte pap volt és 1827 
^ta Londonban élt, hol főképen az angol irodalom- 
mal foglalkozott és Collierrel, Halliwellel és 
Wrighttal a Percy-társtQatot alapította meg az 
ó-angol balladák, szindarabok és költemények kia- 
dására. Hírnévre a régibb angol költik és írók, 
így Peele, Greene. Webster, Shirley, Middleton, 
Skelton, Beaumont és Fletcher, valamint Marlowe 
műveinek életrajzzal és jegyzetekkel ellátott ki- 
adásaival tett szert. D. erősen megtámadta a Col- 
li er-féle Shakespeare-szövegjavításokat. Kitűnő 
Shakespeare-birálónak mutatkozott : Complete 
edition of the works of Shakespeare (u. o. 1857, 
6 köt., 5. kiad. Forstertól 1885—86, 10 köt.) és 
Olossary to the works of Shakespeare (új kiad. 
1880) c. mmikáiban. 

Dych-Tau, 1. Dics-Tau. 

Dyck (ejtsd: dájk),l.J.w/^í,owis van, flamand festő, 
-zül. Antwerpenben 1599 márc. 22., megh. 1641 
dec. 9. Anyja kezdte festeni tanítani, majd, még 
gyermekkorában, Hendrik van Balennek lett tanít- 
ványa, néhány évvel utóbb Rubensé, kinek mű- 
helyében mind fontosabb föladatok jutottak osz- 
tályrészéül. 1618-ban már felvétetett az antwer- 
peni festők céhébe. 1620— 2 l-ben néhány hónapot 
Angolországban töltött, de az ottani körülmé- 
nyek nem voltak kedvezők, úgy hogy hazatérése 
után Rubens tanácsára 1621 október 3-án olasz- 
országi útra indult. Több évet töltött ott — való- 
színűleg csak 1627. tért haza — legtöbbet idő- 
zött Genovában,ahol az előkelő családok elhalmoz- 
ták megrendelésekkel, több-kevesebb időt töltött 
Rómában, Firenzében, Velencében, Torinóban és 
Palermóban is, folytonos munka és tanulmány 
közepette. Tanulmányainak érdekes emléke fenn- 
maradt vázlatkönyve, mely jelenleg Chatsworth- 
ban, Devonshire herceg birtokában van. A nagy 
■olasz mesterek hatása járul most ahhoz, amit 
Eubenstől tanult. Első sorban Ti2ian vonzotta, de 
befolyással voltak művészetére a XVU. sz.-i olasz 
festők is. Olaszországból — Franciaországon át — 
ismét Angolországba ment, de ismét csak rövid 
időt töltött ott és hazatért Antwerpenbe, ahol né- 
hány évet köztiszteletben, megrendelésekkel el- 
halmozva, nagy tevékenységben tölt el és a leg- 
előkelőbb körök kedvelt képmásfestője. 1632-ben 
harmadízben Angolországba utazott, ez alkalom- 
mal több szerencsével. L Károly király tárt ka- 
rokkal fogadta, udvari festőjének nevezte ki és 
lovag^ ütötte D.-t, aki a képmások hosszú sorá- 
ban örökítette meg a királyi család és angol fő- 
nemesség tagjait. Kevés megszakítással — 1634— 
35., majd 16Í0. néhány hónapot hazájában töl- 
tött — Londonban éli le utolsó éveit Ott vette 
nőül 1639. a szép Ruthwen Maryt. Korai halálá- 
ban része volt túlfeszített tevékenységének is. 

D.-nak, Rubens mellett a legnagyobb flamand 
festőnek művészete Rubens művészetéből indul 
ki. Olyannyira hozzásimul mesteréhez, hogy ko- 
rábbi művei gyakran nehezen különböztethetők 
meg araazéitól. Rubens nagy koncepciójának, 
sokoldalúságának, teremtő erejének Wján külö- 
nösen vallásos és mitológiai tárgyú képeiben kö- 



veti híven mesterét, ámbár ezekben is hovato- 
vább kifejezésre jut a maga egyénisége, mely Ru- 
bensével szinte ellentétes : legszebbek ama képei, 
melyekben gyöngéd, lírai, elégiái hangulat tük- 
röződik. Fejlődésének menetét a következő mü- 
vek jellemzik : Szt. Sebestyén vértanusága (Mün- 
chen, Alté Pínakothek) ; Sámson és Deiila (Bécs, 
udv. múzeum), melynek kompozíciója teljesen Ru- 
bensre vall ; Szt. Jeromos színpompás képe (Dres- 
den, képtár), mely Rubensnek u. o. levő hasonló 
tárgyú képével szemben a kifejezés eszközeinek 
tudatos fokozásáról tanúskodik ; a rendkívül fes- 
tői, sajátságos Krisztus elfogatása (Madrid, Prado); 
Szt. Márton (Windsor, Mr. palota). Olaszországi 
tartózkodása alatt keletkezhetett a budapesti Szép- 
művészeti Múzeumban levő Szentháromság, me- 
lyen különösen Krisztus alakjának nyúlánk ele- 
ganciája jellemző módon mutatja be D. szépség- 
ideálját, továbbá, részben már hazatérése után, 
de mindenesetre az olasz, első sorban velencei 
mesterek hatása alatt, finom, festői, rendkívül 
vonzó és nagyrészt igen népszerűvé vált szent- 
képeinek egész sora, így : Szt. Katalin eljegyzése 
(London, Buckingham Palace) ; Mária a kis Jé- 
zussal és Jánossal (München, Alté Pinakothek) : a 
híres Pihenés az Egyiptomba való menekülés 
közben (u. o.) ; a párisi Louvreban levő nagy Ma- 
donna, a donátorok képmásaival ; Krisztus sira- 
tása (Antwerpen, múzeum ; több változatban), lé- 
nyegében Rubens-féle kompozíció alapján : Bol- 
dog Hermann József Mária előtt térdel(1630, Bécs, 
udv. múzeum), költői finomságú kép ; Pihenés az 
Egyiptomba való menekülés közben (La vierge 
aux perdris, Szt.-Pétervár, Ermitage), szép táj- 
képpel, körtáncot járó gyermekangyalokkal ; a 
patetikus Krisztus siratása (1634, Antwerpen, 
múzeum). 

D. azonban elsősorban mint képmásfestö él az 
utókor emlékezetében. Képmásai számra nézve 
igen nagy túlsúlyban vannak tö-i:éneti képei fö- 
lött: számuk szinte beláthatatlan, változatossá- 
guk igen nagy. A kisméretű mellképtöl a nagy 
csoportképig minden forma képviselve van oeuvre- 
jében. Szereti a torzképeket is és alakjait gyak- 
ran gazdag architektonikus vagy tájképi környe- 
zetbe helyezi. Régi és mai népszerűségének titka 
jellemzésének rendkívüli biztosságában, ha nem 
is éppen mélységében, előadásának előkelőségé- 
ben rejlik. Rubens művészetében gyökeredző és 
a velencei festók tanulmányozása által fejlesztett 
színpompája, melyet gazdag ruházatok, függö- 
nyök, drapériák ábrázolásában szeret érvényre 
juttatni, már az első pillantásra is megkapóvá 
teszi képmásait, melyek közvetlen, olykor ideges 
vagy szentimentális egyénisége, előkelősége rend- 
kívüli befolyást gyakorolt a modem portraitmű- 
vészetre. 

Serdülő ifjú kora óta festett önarcképein kívül 
(pl. München, Alté Pinakothek) az olaszországi 
útját megelőző korból különösen kiemelendők : a 
szentpétervári Enni tagéban levő egyszerű, finom 
női térdkép ; Comelis van der* Geest híres arc- 
képe (London, Natíonal-Gallery) ; Jan Woverius 
neje és gyermeke (Drezda) ; a budapesti Szépmű- 
vészeti Múzeumban levő házaspár képe (1. a kép- 
mellékletet), mely D.-nál ritka bensöségü ; Jan de 



Dyck 



— 78 - 



Dyle 



Wael festő és neje (München) ; Rockox Nieolaus 
képe a budapesti Lederer-féle gyűjteményben ; 
Brandt Izabellának, Rubens első nejének gazdag 
képmása (Szent-Pétervár). 

A nagyobb igényű, olykor hivalkodó képmások 
egész sora keletkezett Olaszországban. A genovai 
)iemes családok számára festett képeknek egy 
része még Genova palotáiban van, mások muzeu- 
mokba kerültek. Előkelőn, néha lovon jelennek 
meg a büszke nobilék, pompás ruhákban, több- 
nyire oszlopcsarnok előtt elhaladva a hölgyek. A 
genovai palotában levőkön kívül említendők : Spi- 
nola-Doria marehesa rendkívül vonzó képmása 
(Berlin, Frigyes császár-múzeum) ; előkelő geno- 
•vai házaspár képe (u. o.) ; Bentivoglio Guido bíbo- 
ros képmása (Firenze, Pitti-képtár), D. legszelle- 
mesebb műveinek egyike ; Lukas van Uffel képe 
(Braunschweig, múzeum), stb. Hazatérése után ké- 
szült Colyns de Nole szobrász képmása (München) ; 
Maria Luisa de Tassis híres képe és különösen 
Izabella özv. királynénak, Németalföld helytartó- 
jának több képe, melyek közül a torinói képtár- 
ban levő teljes alakú példány szokatlan mélysé- 
gével válik ki. 

Az Angolországban festett képmások gyakran 
már szertartásosak, színpadiasak, D. élete vége 
felé üresek, fólületesek is. Köztük is vannak azon- 
ban kiváló szellemességü képek, valóságos új 
eszmék a képmásfestés terén. A legismertebbek 
a királyi család képmásai, így I. Károly, lova 
mellett, szép tájképi környezetben (Paris, Louvre), 
lovon (London, National-Gallery), a királyi gyer- 
mekek csoportképe (több változatban, pl. To- 
rino, Windsor) ; Francisco de Moncada lovasképe 
(Louvre) ; KiÚigrew és Carew megkapó képe 
(Windsor) ; D. nejének képmása (München) stb. 

D. műveit már a korabeli rézmetszők sűrűn 
reprodukálták, így különösen Schelte a Bolswert, 
Vorstermann, P. de Jode, Pontius, Vermeulen, 
Neefs, de D. maga is készített egy sorozat szép 
rézkarcot, melyet képmásai után, más metszők ál- 
tal egészíttetett ki. így jött létre az a 100 lapból 
álló híres gyűjtemény, mely Van D. Ikonográ- 
fiája néven ismeretes és 1632., illetőleg 1645. je- 
lent meg először, utóbb még több izben. V. ö. 
Guiffrey (Paris 1882); P. de Mont (Haarlem 
1899— Í900); Gust (London 1900); Booses {Paris 
1901) ; Schaeffer (Stuttgart és Leipzig) monográ- 
fiáit ; Wibiral, L'iconographie d'Antoine van D. 
(Leipzig 1877) ; Gust, A description of the sketch- 
book of sir Anthony van D. (London 1902). 

2. D., Philipp van, (a kis van D.), hollandi festő, 
szül. Amsterdamban 1680., megh. 1752. ; van Boo- 
nen tanítványa, van der Werff legmodorosabb kö- 
vetői közé tartozik. Bibliai képei, pl. két Hágár- 
képe a párisi Louvre-ban üresek, hidegek ; sike- 
rültebbek genreképei (Brüsszel, BerUn stb.) és kép- 
másai (Amsterdam, Cassel stb.). 

3. D., Ernest Marié Hubert van, belga ének- 
művész és író, szül. Antwerpenben 1861 ápr. 2. 
Jogot végzett a loeveni ós brüsszeli egyetemeken 
8 tenorhangját is kiképeztette. 1887 máj. 2. lépett 
fel először a párisi Éden-szinházban. 1888-ban 
Bayreuthben Parsifal-t énekelte, Mottl vezérlete 
mellett, és u. a. év okt.-ben a bécsi operához szer- 
ződtették, ahol 1898-ig maradt. D. maga is több 



szinmü- és szövegkönyv szerzője. Rodday párisi 
író társaságában megírta a Carillon című ballet 
és a Király gyűrűje c. operett szövegkönyvét. 
(Ahhoz Massenet írta a zenét, ehhez ifj. Hellmes- 
berger). Matteo Falcone c. drámáját a bécsi Volks- 
theaterben adták elő 1893. 

Dyckmans (ejtsd: dejkmansz), Joseph Laurentr 
belga festő, szül. Lierben 1811 aug. 9., megh. 
1888 jan. 7. Antwerpenben Wappersnek volt ta- 
nítványa, 1841— 54-ig az antwerpeni akadémia 
tanára. Igen gondos kivitelű genreképei, melyek 
köziü : a Zongoralecke ; Csipkeverő nő ; Bibliaol- 
vasás ; A divathölgy ; A vak koldus (antwerpeni 
múzeum) válnak ki, a régi mesterek hatását árul- 
ják eh 

Dyer (eijtsd: dájer), 1. John, angol költő, szül. 
Aberglaslynban (Caermarthen) 1700., megh. Co- 
ningshyban 1758 júl. 24. Westminsterben tanult, 
azután ügyvéd, majd festő lett. 1727. jelent meg 
Grongar Hill c. költeménye. Egyéb művei : The 
fleece (1758, a pamut költői dicsőítése, Vergilius 
Georgicon-jának utánzata) és The ruins of Romé 
(1740). Költeményei megjelentek Londonban 1761 . 

2. D., Thomas Henry, angol történetíró, szül. 
Londonban 1804 máj. 4., megh. 1888 jan. 30. 
Bathban. Eleinte kereskedő volt, s mint ilyen so- 
kat utazott Nyugat-Indiában, majd Rómában, Pom- 
pejiben és Athénben, antiquáriusi és topográfiai 
kutatások céljából. Művei : Life of Calvin (1850) : 
History of modem Europe (1861, 4. köt.) ; Ancieni 
Romé, its vicissitudes and monuments (1864) ; His- 
tory of the city of Romé (1865) ; Pompeji, its his- 
tory, buildings and antiquities (1867) ; History of 
the kings of Romé (1868) ; Ancient Athens, its 
history, topography and remains. (1873) ; Imita- 
tive art (1882, 2 köt.) ; Roma regaUs (1872). Sok 
adalékot nyújtott a Classical Museum, valamint 
Smith : Dictionaries of biography and geography 
számára is. 

Dyke (ang., ejtsd: dejk), a geológiában a. m. 
kőzet-telér. 

Dyke (ejtsd: dejk), Wüliam Hart, báró, an- 
gol államférfiú, szül. 1837. Tanulmányai befejezté- 
vel békebiró és Kent grófság helyettes lord-lieut- 
nantja lett. 1865 óta képviselő volt. 1874-80-ig lord 
Beaconsfield alatt a kincstári hivatal titkára volt és 
egyúttal mint a konzervatív párt «bekorbácsolója» 
(whip) is működött. Röviddel Beaconsfield vissza- 
lépése után a titkos tanács tagjává nevezték ki. 
1885 júliustól 1886 júniusig Salisbury alatt Íror- 
szág főtitkára volt, de ezt a hivatalát a konzervatív 
minisztérium bukása után csakhamar odahagyta. 
1887— 1892-ig a titkos tanács (közoktatásügyi mi- 
nisztérium) alehiöke volt s e minőségében keresz- 
tülvitte a szabad népoktatás törvényét. 

Dyle (flamandul Dijle), folyó Belgiumban. Hou- 
tain-le-Mont közelében ered, felveszi balról aLasne, 
jobbról a Demer mellékfolyókat; hossza 103 km., 
ebből 29 km. hajózható. A D. mellett, Lőwen kö- 
zelében verte meg 891 okt. 20. Amulf császár a 
normannokat. Rumpst táján egyesül a Nethe és 
Serme folyókkal, ettől kezdve Rupel-ne^ hívják. 
Ezen a néven csak 12 km. utat tesz meg, de ha- 
józható. Boomnál felveszi a brüsszeli csatornát 
és 230 m. széles, amikor Rupelmondeval szem- 
ben a Sebeidébe ömlik. 



Dyme — 

Dyme, ókori görög város Achája (1. o.) tarto- 
mányban, a patraei öböl déli partján, termékeny 
síkságon. Mint az achájai szövetséges városok 
egyike résztvett a rómaiak elleni utolsó küzde- 
lemben. A rómaiak alatt lassanként elpusztult, 
habár Pompeius ciliciai kalózokat telepített oda s 
Augustus kolóniává tette (Colonia Júlia Augusta 
Dumaeorum). 

Dyn, 1. Din. 

Dynamíka, 1. Dinamika. 

Dynamit, 1. Dinatnit. 

Dynauio . . . , 1. Dinamó . . . 

Dy nastes hercules (állat), 1. Herkulesbogár. 

l>j nastia, 1. Dinasztia. 

Dyne, 1. Din. 

Dyrrhachium, 1. Durazzo. 

Dys (gör.), 1. Disz. 

Dysaemia, a vérnek kóros megváltozása. 

Dj-saesthesia, 1. Dizesztézia. 

Dysart (ejtsd: daiszert), város Fife skót county- 
ban, Kirkcaldy tőszomszédságában, (i9ii) 4197 lak. 
Ipara és kereskedelme jelentékeny. 

Dysartbria, 1. Szóiaghotlás. 

Dysaules, a gör. mítoszban Eubuleus és Tripto- 
lemos (1. 0.) atyja, Baubo (1. o.) férje, ki a leányát 
kereső Demeternek megmutatta a helyet, melyen 
Hades a leányt az Alvilágba levitte s kit az istennő 
ezért a földművelésre oktatott. 

Dj-sbasia, a. m. megnehezített járás. 

Dyschondroplasia (Ollier), a csontváz 
egjik fejlődési zavara, melynél az endochondrális 
(porc által elöképezett) csontosodás (1. Csont) 
rendkívtü visszamarad, s helyette szokatlan he- 
lyeken egész daganatszerü csontképződés indul 
meg. 

Dysebromasia v. dyschromatopsia a. m. 
szinvakság. 

Dj'sciasit (ásv.), 1. Diszklazü. 

Dyscrasit v. diszkrazit, 1. Antimonezüst. 

Dysenteria, 1. Vérhas. 
' Dyskinesis, a. m. mozgásbeli zavar. 

Dyskrasia, a humoralpathologusok szerint 
(akik a testnedvek összetételének megváltozásá- 
ban keresték a betegségek okait) a testaedvek, 
első sorban a vér kóros összetétele.Elavult szó, me- 
lyet ma már csak elvétve használnak oly beteg- 
ségek megnevezésére, melyek a test összes szer- 
veit megtámadják (szifllis, tuberkulózis stb.). 

Mjíilalía, 1. Pöszebeszéd. 

Djslexia, 1. Diszlexia. 

Dyslait V. dyslifit (ásv.) a. m. disluit (1. o.), 

Dysinenorrhoea, méhbetegség, 1. Disz- 
menorrhea. 

Dysmorphia, 1, Diszmorfia. 

DyNodil (ásv.), 1. Diszodil. 

D> üpepsia, 1. a csecsemők táplálkozási meg- 
betegedése. Előfordul mind a szoptatott, mind a 
mesterségesen táplált csecsemőknél. Oka, hogy 
a tejben lévő cukor nem szívódik fel, hanem er- 
jed a gyomor- és bélrendszerben. A cukor erje- 
dése átierjed a zsírra és így maró zsírsavak kép- 
ződnek, amelyek izgatják és gyuladásba hozzák 
a gyomor és bél nyálkahártj-áját és így hányást 
és hasmenést okoznak. Ez az erjedés akkor jün 
létre, ha a csecgemöt bomlott tejjel tápláljuk v. 
ha túl tápláljuk. A fölös mennyiségben bevitt táp- 



r9 — 



Dyveka 



lálékot nem tudja a csecsemő megemészteni és 
a felesleg a gyomorbéltraktusban indul bomlás- 
nak, erjedésnek. A D.-s csecsemő nyugtalan, hő- 
mérséke 37*3— 37-8°, hány, naponta 5—6 nyál- 
kás, zöldes túrós széket ürít, súlyában megáll és 
aztán lassan fogyni kezd; nagyobb, rohamosabb 
súlyesést a D. nem okoz. Gyógyítása abban áll, 
hogy először 12 — 24 órára cukomélkttli tea diétára 
fogjuk a csecsemőt, majd nagy időközökben (5 — 
6 óra) kis mennyiségű táplálékot njiijtunk neki. 
Ha női tejet kapott, 5—6 percig szophat, ha mes- 
terségesen tápláltuk, V» deci erősen hígított tejet 
kaphat (Vs"~V4-ps tejet), erre rendesen gyorsan 
megjavul a folyamat. Vannak egyes makacs ese- 
tek, amelyek csakis női tejre, vagy a Finkelstein- 
Mayer-féle fehérjés tejre gyógyulnak meg. 

2. D. (emésztési zavar) a gyomor ós bél igen 
sok betegségénél fordul elő. Nem önálló betegség, 
hanem tünet ; közvetlen oka az emésztési nedvek 
hibás vagy hiányos volta, vagy a gyomorbél- 
mozgásban beálló zavar. Leggyakrabban találjuk 
a gyomor- és bélhurutnál, de társulhat legkülön- 
bözőbb betegségekhez is, főképen fertőző, lázas 
bajokhoz, vérszegénységhez, általános idegesség- 
hez, máj- és méhbajokhoz. A D. vagy az összes 
tápanyagokra vonatkozhatik v. pedig csak egyes 
főcsoportokra, pl. a gyomorsósav hiányában szen- 
vedő főkép fehérjével szemben (húsra v. tojásra) 
lesz D.-S; akinek vékonybél-hurutja van, az fő- 
képen a keményítő félékkel (kenyér, tészta, bur- 
gonya), a sárgaságban szenvedő a zsírnemüekkél 
szemben lesz D.-s. A D. lehet heveny vagy idült 
A heveny esetek köznyelven gyakran mint gyo- 
morrontások szerepelnek, hányással, hasmenéssel 
járnak, rövid koplalással, néha hashajtóval, rit- 
kábban gyomormosással rendbe hozhatók. Az idült 
D. pontos vizsgálatot igényel, hogj' az okát rész- 
letesen kiderttsük és az ártalmas tápanyagokat 
kiküszöböljük vagy korlátozzuk. 

Dysphag^ia, 1. Diszfáffia. 

Djsphasia, 1. Diszfázia. 

Dysphoria, 1 Diszfória. 

Dysphrasia, 1. Diszfrázia. 

Dysphrenia, a. m. ehnezavartság. 

Dyspnoe, nehézlélekzés, 1. Diszpnoe. 

Dysprosiam, kémiai jele Dy, az ú. n. ritka 
földek féméinek egyike. Az erbin-, illetőleg holmi n- 
íbldból elkülönített D. nem tiszta. Újabban Urbain 
terbiumtól, yttriumtól és holmiumtól mentes D.-ot 
állított elő. Atomsúlya 162-5. Oxidja fehér, sói zöld 
színűek. 

Dysspermatio, a. m. a sperma (1. o.) megne- 
hezített vagy meglassított kiürítése. 

Djrstbanasia, a kínos, nehéz, küzdelmes ha- 
lál, szemben az eusthanasiával (1. o.). 

Dystby mia, nyomott hangulat, lehangoltság. 

Dystokia, a. m. nehéz sziUés vagy a szülés 
rendellenes lefolyása. 

Dystropbia, az izomszövet táplálkozási za- 
vara által jellegzett betegség. 

Dysuria, az erőlködéssel és fájdalommal járó 
vizelés, 1. Vizeletrekedés. 

Dyticas v. Dytisais (áuat), 1. Merülőke. 

Dyveke (ejtsd: d^veke), a. m. galambocskám, 
(másként DUveke), kit a latin krónikások Golum- 
hxdának neveznek, II. Keresztély dán király sze- 



Dzaiszan-Nor 



80 — 



Dzsachdzsachean 



retöje volt. Szül. Amsterdamban 1488., meghalt 
1517. Miután atyja, aki kereskedő volt, korán 
elhunyt, édes anyja, Willums Sigbrit, Bergenbe 
költözködött, s ott kereskedéssel kereste ke- 
nyerét. Itt ismerkedett meg D.-vel a király, ki 
megszerette. Szerelmi viszonyát még Izabellával, 
V. Károly nővérével való egybekelése után is 
fenntartotta, s egyúttal D. anyjának korlátlan 
befolyást engedett az ország belügyeire. Ez okból 
a nemesség meggyűlölte D.-t, ki 1517. hirtelen 
elhalt ; közhiedelem szerint megmérgezték. A ki- 
rály Oxe Torbent gyanúsította, akit D. kikosara- 
^ott, s az ifjú nemest kivégeztette. A szép D.-nek 
szomorú históriáját számos író dolgozta föl. 

Dzaiszan-Nor, tó Ázsiában, 1. Szaiszan-Nor. 

Dzialozsice, város Orosz-Lengyelország kjeiéi 
kormányzóságának pincovi járásában, kb. 6000 
lak. 

Dzialynski Titusz gróf, lengyel politikus, szül. 
Posenben 1795., megh. 1861 ápr. 12.Tanult Berlin- 
ben, majd Parisban ; 1812. visszatért hazájába, me- 
lyet az oroszok bevonulása után ismét el kellett 
hagynia, minek folytán Parisba ment, hol a mű- 
egyetemet látogatta. A párisi béke után Posen mel- 
letti jószágán, Kurnikon gazdag könyvtára és 
a dédanyjától, Leszczynszkától örökölt levéltár 
rendezésével foglalkozott, hogy nemzeti közkönyv- 
tárt alapíthasson. 1830., a forradalom kitörése 
után, Varsóba sietett, mint önkéntes a poseni 
légióba lépett és a Dembe melletti ütközet után 
mint Skrzynecki hadsegéde működött. Később a 
galíciai tartományi gyűlésen vett részt s 1850. az 
egyedüli lengyel képviselő volt az erfurti ország- 
gyűlésen. Azóta kizárólag irodalmi céljainak élt 
és több fontos történelmi munkát tett közzé. Piá- 
val, Jánossal (szül. 1832., megh. 1880 márc. 30.), 
aki porosz képviselő volt s az 1863-iki lengyel fel- 
kelés alkalmával a poseni lengyel felkelést szer- 
vezte, kihalt a D. -család férfl-ága. 

Dziatzko, Kari, német filológus és bibliográfus, 
szül. Neustadban 1842 jan. 27., megh. Göttingen- 
ben 1903 ápr. 13. 1886. Göttingenben rk.egy. tanár 
és egyúttal a könyvtár másodőre lett. Sok müvet 
adott ki Terentius- és Plautusról és kiadta Teren- 
tius Phormióját és Adelphijét magyarázatokkal. 
Úttörő munkát írt a könyvnyomdászat kezdetei- 
ről : Beitrage zur Gutenbergfrage (1889) ; Guten- 
bergs früheste Druckerpraxis auf Grund einer 
Vergleichung der 42-zeil. u. 36-zeiligen Bíbel 
(1890) ; Sammlung bibliothekswissenschaftlicher 
Arbeiten (Berlin 1889—1900) ; Untersuchungen 
über ausge-wahlte Kapitel des antiken Buchwesens 
(Leipzig 1900). 

Dzieduszycki (egtsd: dzjedusicki),l. AáaS>erí, gróf, 
lengyel politikus és író, szül. Galíciában, apjának 
Jezupole nevű birtokán 1848 júl. 13., megh. Bécs- 
ben 1909 márc. 23. Egyetemi tanulmányait Bécs- 
ben végezte, s az esztétika és történetfllozóflának 
rendk. tanára lett a lembergi egyetemen. 1879-töl 
fogva, az 1886—95 időközt kivéve, az osztrák 
parlament tagja, 1906— 907-ig lengyel miniszter 
volt. Sokoldalú író, elbeszéléseket, drámákat, köl- 
teményeket is írt, de főleg esztétikai munkákat : 
Athén (1877) ; Esztétikai tanulmányok (1878—79); 
Levelek Olaszországból (1896) ; Az olaszországi 
festészet története (1892). 



2. D., Vladimír, gróf, lengyel politikus és író, 
szül. 1825., megh. Poturzyca melletti kastélyá- 
ban 1899 szept. 11. 1876— 78-ig tartományi mar- 
sai volt, 1878. b. t. tanácsossá lett, 1874 óta pedig 
tagja volt az osztrák urakházának. Számos nem- 
zetgazdasági és gazdasági munkát írt és becses 
természetrajzi muzeumot alapított, melyet 1880. 
Gácsországnak ajándékozott (jelenleg Lemberg- 
ben külön épületben őrzik). Tagja volt a krakói 
akadémiának. 

Dzierzkowski (^tsű: dzjeskoszki) József, lengyel 
író, szül. Galíciában, Ksaweróvpcebanl807.,mogh. 
Lembergben 1865 jan. 13. Viharos ifjúkor után 
tollával szerezte meg mindennapi kenyerét. El- 
beszéléseiben ostorozta a felső körök romlottsá- 
gát, így különösen nagy feltűnést keltett regé- 
nyében : Sálon i ulica (Szalon és utca, 1847), de 
kisebb elbeszélésein is végigvonul ez a tendencia. 
Egy történeti regényt is írt a lengyel lovagkor- 
ból : Universal hetmanski (Lemberg 1857). Össze- 
gyűjtött művei megjelentek Lembergben 1875. 
8 kötetben. 

Dzierzon (ejtsd: dzjerson), Joliann, német méhész, 
szül. Lowkowítzban (Porosz-Szilézia) 1811 jan. 
16., megh. u. o. 1906 okt. 26. Karlsmarktban mint 
katoükus plébános terjedelmes, 360 kasból álló 
méhtelepet állított föl. 1869-ben nyugalomba vo- 
nult és 1884. szülőhelyére ment, holunokaöccsével 
szövetkezve egész odaadással a méhészetnek élt. 
A nevéről elnevezett okszerű kaptárt szerkesztve, 
új irányt adott a méhészetnek.ügyancsak D . fedezte 
fel a méhek partenogenezisét, hogy t. i. a méhki- 
rálynö meg nem termékenyítve is petéket rakhat. 
D. az olasz méhfajta elterjesztése mellett buzgól- 
kodott. Néhány, több kiadást ért művet irt a 
méhészetről, melyekre számos magyar méhészeti 
mimka is támaszkodik. Legfőbb munkái : Theorie 
und Praxis des neuen Bienenfreundes (Berlin 
1848) és Rationelle Bienenzueht (Brieg 1861., 
2. kiad. 1878) ; Der Zwillingstock, die zweckmas- 
sigste Bienenwohnung (1890). 

Dzs vagy ds, zöngés, lágy zárhang a magyar- 
ban, mely (egy-két idegen eredetű szó kivételé- 
vel, pl. dzsida V. dsida) csupán szó belsejében áll. 
Pl. findzsa, hodzsa (török szó, mely a hódoltság 
korában el volt terjedve hazánkban) stb. Az új 
iskolai helyesírás szerint mindig dzs-t kell írni 
e hang jelölésére. 

Dzsabalpur (Jubbulpore), 1. igen termékeny 
divízió a brit-indiai birodalom középtartományai- 
ban, Bundelkhand, Bagalkhand, Csattiszgarh, Nar- 
bada és Bhopal közt, 49,313 km* területtel, (i9oi) 
2.060,960 lak., akik közt a hinduk legszámosab- 
bak. 5 disztriktusra oszlik s a Bombay-Alahabadi 
vasút szeli át. — 2. Z)., az ugyanily nevű divízió 
fővárosa, a Narbada jobbpartján, magaslatokkal 
körülvett termékeny síkságon, vasúti gócpont, 
(1901) 90,316, nagyobbára hindu lak., pamutszövés- 
sel. Festői környékének legszebb pontja a Marble 
Rocks, pompás márványsziklák, amelyeken át a 
Narbada, számos kis vízesést alkotva, utat tör 
magának. 

Dzsábir (ibn Hajján), 1. Geber. 

Dzsachdzsachean Emánuel, örmény szerzetes 
és nyelvész, szül. Giurmisaneban 1770 márc. 25. 
Szerkesztett egy olasz-örmény-török lexikont. Le- 



Dzsadzspur — 8 1 — 

fordította ezenkívül örményre Virgilius Aeneisét, 
Ábel halála c. idillt és Fénelon Telemachját. 

Dzsad^par (ang : Jujpoor), város Bengáliá- 
ban, Orissza divízióban a Baitami jobbpartján, 
12,000 lak. Mint Orissza vallási fővárosa a szivaita- 
dínasztia alatt, máig is fő gyülekező helye a bra- 
min zarándokoknak. Régi nagj-ságáról bizonysá- 
got tesz a sok monolit-oszlop. 

Dzsaíaran-szigetek. 1. Presidios. 

Dzsáfer jxisa, a Khadim (herélt) melléknévvel, 
török hadvezér, szül. a gyulai szandzsákságban, 
mag'yar szülőktől, mint azt barátja, Pecsevi törté- 
netíró maga mondja. Mikor és hogj'an került ó 
és bátyja török kézbe, nem tudni biztosan (1552). 
Eleintén a szerájban szolgáltak mint apródok, 
később pedig a háremben. Bátyja Gháznefer né- 
ven a szultán főudvarmestere lett. és 1603 jan.- 
ban halt meg : D. pedig az éléstár felügyelője- 
ként működött. Nemsokára azonban visszake- 
rült szülőföldjére, GjTÜára, mint szandzsákbég, 
onnan pedig ugyanUy minőségben Székesfejér- 
várra, melyet róla neveztek el «D. pasa puszuszi.) 
azaz «D. pasa leshelyének». 1583— 85-ig Tripolisz- 
ban találjuk mint béglerbéget, 1585. meg Tebrisz 
várában, melyet a perzsák eUen győztesen megvé- 
dett : 1588. Ferhád pasa alatt a Kaukázusban har- 
colt Midőn D. pasa harmadszor gjőzte le Tebrisz 
közelében a perzsákat, veziri rangot kapott 1592. 
saját fellázadt őrségét ölette le egy szálig. E ke- 
gyetlensége miatt áthelyezték Bagdadbajiol 1593— 
1594. mint helytartó szerepelt : 1595. részt vett az 
oláhországi hadjáratban, onnan pedig Belgrádba 
került mint pasa. Az 1596-iki magyar hadjáratban 
élénk részt vett és ő kezdte meg a mezőkeresztesi 
csatát, melynek első napján vitézsége dacára vere- 
séget szenvedett. Hannadoap (a keresztény had 
veresége után) ó foglalta el a keresztény táborban 
hagyott ágyukat. Azután azt az elóhadat vezette, 
melyet a szultán Szegedről Szolnokig küldött. 
1597-ben saját kérelmére visszahelyezték Perzsia 
rémületére Tebriszbe helytartónak. Ctolsó tette, 
hogy kiirtotta Georgiának egyik fejedelmi csa- 
ládját a Luarszabokat, Tiílisz volt urait. 1600 kö- 
rül halt meg. V. ö. Tliury József, Dzsáfer pasa. 
Hadtörtén. Közlem. 1892. 399 1. 

Dzsaifna (Jaffnaj, sziget Ceylontól É.-ra, ter. 
3194 km-; rizs, gyapot dohány és gyümölcster- 
melés ; kb. 200,000 lakossaL Fővárosa D.-patam, 
keresk- központ kikötővel, régi portugál erősség, 
prot. missziónyomdával, (i9oi) 33,860 lak. 

Disagannath v. Dzsaggamath, 1; Puri. 

Dasagataj. 1. Csagatai es Turkesztán. 

Dssagga, Német- Kelet- .Afrikában, 16 km. széles 
terassz a Kilimandzsáró déli lábánál 1000—1800 
m. magasban. Délnek a Pangani felé folyói a Veri- 
Veri, Mué, Mosi, Kilema, Mambó, Lmii. Éghaj- 
lata tűrhető. A termékeny vidéket a bátor és har- 
cos vadzsaggák, a bantuk rokonai lakják. Öltö- 
zetük alig van. A földet a nők művelik. Érdeke- 
sek a benszülöttek által a szakadékok és magas- 
latok felett épített öntöző csatornák. A férfiak 
jó kováésok és kitűnő vadászok. A terület kilenc 
néger államra oszlik. D telfedezóje (1848) Reb- 
mann misszionárius volt Német fenhatóság alá 
1885. került. 1891. és 1892-ben a benszülöttek fel- 
lázadtak a német uralom ellen, de legyőzettek. 



Dzsaipur 



Dzsahnavi mellékfolyója a Grangesznek. 
Dzsaina, Indiában egy vallásos felekezet, mely 
a buddhizmussal egy időben, vagj' valamivel az- 
előtt, de mindenesetre a brahmanizmus oppozi- 
ciójaként állt elő. Alapítása a nemes Dzsnátaput- 
rára (pali nyelven Nátaputta). melléknevén Maha- 
nirára (a «nagy hós » -re) vezethető vissza, ki a 
nirgranta aszkétákat (a békótalanokat) szervezte 
és reformálta, kikből a D. előállt A buddhista 
szentiratok úgy emlegetik őket, mint Buddha idősb 
kor- és vetélytársait. A sziklafeliratokban Asóka 
ideje előtt jelenik meg a felekezet (Kr. e. III. sz.) 
A f). községek (Dzsina a. m. legyőző, t. i. legyő- 
zője a világnak, mint a prófétáik magukat címe- 
zik) kivált mint kereskedő cég India minden na- 
gyobb városában, Ny.-on és ÉNy.-on, de leginkább 
adraNida kerületekben nag>" számmal vannak. Két 
osztályra oszlanak : a digambarákra (a levegővel 
mházkodók), kiknél a teljes meztelenség a szent- 
ségnek a jele, ha a gyakorlatban annyíra-ameny- 
nyire eltérni kénj'telenek is e tantól ; és a svétam- 
barákra (a fehérbe öltözködők), kik e tant nem 
követik. Mint a buddhisták, a D.-követők is egye- 
temes felekezetnek tarlgák magukat, tehát nem- 
csak az árjákat, hanem a sudrákat és idegeneket is 
befogadják kebelükbe. Legmagasabb cél előttük 
a móksa v. nirvána, a szanszáratól, az újraszületé- 
sek körfolyamatától és a haláltól való megszaba- 
dulás. Az ezekhez való eszköz az igaz ismeret, 
az igaz hit és az igaz cselekedet. Az igaz ismeret 
áll a D. bölcseleti rendszerének a megismerésé- 
ben. Ezek szerint a világ teremtetlen és örök. A 
lelkek valóságos létezők, a \-ilágon mindig a test- 
hez vannak lájicolva. A tett (karma), mely a lel- 
ket az illető testhez köti, eltéphető vezeklés áltaL 
A szabaddá lett lélek a maga tiszta érzehni mi- 
voltában örökké él. Az igaz hit : a mester szavai- 
ban és a szent szöveg szavaiban való hit. Az igaz 
cselekedet magva ez öt fogadalomban van : sem- 
mit ne bánts, hazug szót ne mondj, ne lopj, a szü- 
zességet megőrizd, semmit szivedre ne végy. A 
laikus D.-ra ez öt parancs enyhébb alakban érvé- 
nyes. V. ö. Lassen, Altertumskunde (Lelpzig 
1861): jBarí*,ReUgionsde llnde (Paris 1879): 
Biihler, Almanach der kais. Akademie der Wis- 
senschaften (Wien 1887) : Leumann, Beziehnn- 
gen der Jaina-Litteratur zu andem Litteratnr- 
kreisen Indiens (Leiden 1883). 

Dzsaintáa (Jaintia vagy Jayanta), Asszam 
keletindiai tartományban, a Khazi D.-mountains 
és Szilhet disztriktusokban fekvő hegyes vidék. 
Utolsó radzsáját az angolok 1835. angol alatt- 
valók megölése és feláldozása miatt megfosztották 
trónjától, az országot pedig ugyanakkor függet- 
lenségétől. 

Dzsaipor (ang. Jaipur, Jyepoor v. Jeypore), 
1 . nagy radzsput fejedelemség Hisszar, Al var, Bart- 
pur, keraolí, Kota. Tónk. Bundi, Adzsmir, Kisen- 
gar, Marvar és Bikanir közt Kelet-India ÉNy.-i 
részében, 40,348 km* területtel. (i9oi) 2.353,268 
lak. A vidék közepe felé emelkedik egy 500 m. 
magas táblává,, határain dombsorok vonalnak 
végig, melyek É.-on gránitból, délen homokköböl, 
néha fekete márványból állanak. Klímája száraz 
és egészséges, átlagos hőmérséklete májusban 37, 
decemberben 19°. Az É.-i vidéken a dér nem ritka. 



Dzsalszalmir 



82 - 



Dzsámi 



A Bangansra ós a Dzsamma medencéjéhez tartozó 
Csambal mellékvizei mentén a föld termékeny; 
gabonán kívül cukrot, dohányt, pamutot ós mákot 
is terem; az esős évszak júniustól szeptember 
vógóig tart. Az Aravalli hegység dombjain rezet, 
kobaltot, nikkelt és timsót bányásznak. A Sam- 
bar-tó sót ad. A lakosság radzsputokból, dzsatok- 
ból és minákból áll ; az utóbbiak az őslakosok, a 
dzsatok a földmívelök, a radzsputok pedig, akik a 
Kacsvaha törzshöz tartoznak, az uralkodó osztály. 
A fejedelemség évi bevétele 66.238,580 rúpia. A 
katonaság 10,000 gyalogosból, 3578 lovasból és 
716 tüzérből áll. — 2. D., azugyanUy nevű radzs- 
put fejedelemség fővárosa, 250 km.-nyire Delhi- 
től, az országot átszelő Radzsputana-Malva állam- 
vasút mellett,a Banasz egy kis mellékvizénél, (1901) 
160,167 hindu és mohamedánus lak. Az É.-on és 
K.-enhahnoktól,D.-en és Ny.-on homoktól környé- 
kezett várost falakés erődök védik ; belsejében szé- 
les, sok helyen palotaszerű ép illetékkel szegélyezett 
utcákból és kertekből áll. A radzsa palotája a vá- 
ros legnagyobb épülete. A várostól É.-ra, a Kalikho 
szűk völgyében láthatók a régi főváros : Amber rom- 
jai. D.-t 1728. II. Dzsai-Szing uralma alatt kezdték 
építeni. A század elején került a fejedelemséggel 
együtt angol hübéruralom alá. II. Dzsai építtette a 
csillagvizsgálóját. Potier ezredesnek itt sikerült 
megszereznie a vedák első teljes gyűjteményét, 
amelyet 1789. a British Museunmak ajándékozott. 
V. ö. Rousselet, L'Inde des Rajahs. 

Dzsaiszalmir (Dzsesszalmir, ang. Jaisálmer), 
benszülött fejedelemség Kelet-Indiában, Radzspu- 
tana legnyugatibb része, 41,599 km^ teiülettel, 
(1901) 73,370 hindu ós mohamedánus lak. D. na- 
gyobbára kopár, homokos és terméketlen síkság, 
amelyen számos homokbucka és kopár dombvonu- 
lat húzódik végig ; ezek közt jó legelőket találni. 
Esős időben sok rajta a sós vizű tó, patakok nin- 
csenek. Az ugyanily nevű főváros meg van erő- 
sítve. 1156. Dzsaiszal alapította; jelenleg a feje- 
delem székhelye, 11,000 lak. A földmívelós cse- 
kély, jelentősebb az állattenyésztés: teve, juh és 
szarvasmarha. Gyapjú ós vaj kiviteli cikk. 

Dzsajadeva, indus lírikus, a XII. sz. közepe felé 
élhetett ós valószínű, hogy Bengáliából származott. 
Müve a Gitagovínda (Krisna-éneke) címet viselő 
szerelmi dráma, melyben Krisna istennek sze- 
relmi viszonyát Radhá nevű pásztornővel a keleti 
képzelet túlcsapongó órzéklségével festi. Hozzá- 
fogható lírai mű alig van az ó-indus költészet- 
ben. Mint a héber Énekek énekét, úgy a Gitagovin- 
dát is újabb magyarázói vallásbölcseleti szempont- 
ból értelmezik. Eredetiben először Lassen adta ki 
latin fordítással (Bonn 1836). Németre Rückert for- 
dította a Zeitschrift für Kundé des Morgenlandes 
első kötetében. Angolul Arnold : The indián Song 
of Songs (London 1876) adta ki. 

Dzsalalabad (Dzselalcdyad,), város Afganisz- 
tánban, a Kabul folyó D.-i partján 556 m.-nyi 
magasban, termékeny síkságon, 3000 lakossal. 
Az afgán emir téü székhelye. Számos út indul 
ki belőle Pesavar, Kabul, Derbend, Kasmír, 
Ghaszni, Bamian és Jarkand felé. A várost 1570. 
Akbar szultán alapította. Erőssége az angol- 
afgán háborúkban nagy szerepet játszott, most 
elhanyagolt. 



Dzsalalpur, város Pendzsab brit-indiai tarto- 
mányban, M) km.-nyire Dzselamtól, a Dzselam 
jobbpartján, 13,000 lakossal. Dzsalalpur a régi 
Bucephala. 

Dzsalandar (ang. Jalandhor, Jallander, Jul- 
lundur), 1. a brit-indiai birodalomban Pendzsab 
egyik divíziója, 49,224 km^ter.-tel, (1901) 4.807,094, 
felerészben hindu,felerószbon mohamedánus,szikh, 
buddhista, keresztény és dzsain lakossal. Míg a 
Himalájában csaknem örökös tél uralkodik, Ny.-i 
része forró ós termékeny földjénél fogva gaboná- 
ban bővelkedik ; középső része pedig kellemes ég- 
hajlatú és Indiának legjobb teáját szolgáltatja. 
Disztriktusai : D., Hoshíarpur, Kangra, Ludhiana 
és Pirudzpur. — 2. D., az ugyanily nevű divízió 
ós disztriktus fővárosa 126 km.-nyire Labortól, 
a Szatledzstől és Biasztól körülfogott síkság kö- 
zepén, vasút mellett, (1901) 67,735 lak. 

Dzsalin, régente nagyon elterjedt nubiai nép 
a Fehér Nílus mentén az é. sz. 15"-ig. Vitéz, hiú, 
uralomra vágyó népség. Arab eredetüeknek tart- 
ják őket, de arcvonásaikban határozott, etiópiai 
típust árulnak el. Alig van nép, amelynek soraiból 
az iszlámnak több Írástudója, több papja támadt 
volna. Születési nemességük van, amely nagy te- 
kintélynek örvend. Többnyire letelepedettek ; de 
egy részük még nomád életet folytat. Kitűnően 
értenek a pénzkezeléshez, nemkülönben egyes 
iparcikkeket, pl. ékszereket is nagy ügyességgel 
készítenek. Hírhedt rablók, miért is keleti Szennár- 
ban rettegett hírre tettek szert. 

Dzsalna(ang.: Jaulnak, Jalnak), város a Ni- 
zam-államokban, Kelet-Indiában, 385 km.-nyire 
Hajderabadtól, a Gandalka mellett, amely kót 
részre osztja : Kadirabadra és ó-D.-ra, 20,000 lak. 
Selyemfonás. 3 kilométernyire tőle fontos angol 
katonai tábor van. 

Dzsalo, oázis a Szahara É.-i részében. Az And- 
zsillához tartozó mintegy 200 km* területet 6000 
berber lakja, akik datolyául tetvényeíkből, juh- és 
kecskenyájaikból, kisrószben kereskedésből élnek. 
Főhelye Lebba. A hatalmat a szenusziak gyako- 
rolják, akik a török-olagz háború alkalmával a 
törökök oldalán harcoltak. 

Dzsambi (Janibi), Palembang rezidensséghez 
tartozó hűbérállama a hollandiaknak, Indragiri és 
Palembang közt, 48,649 km^, 76,000 lak., akiket 
kubuk-nak neveznek. Főleg erdőikből nyert ben- 
zoeval, sárkány\'érrel és kaucsukkal keresked- 
nek. A húbóráílamot Szumátra egyik, legjelenté- 
kenyebb vize, a D. nevű folyó és ennek mellék- 
vizei öntözik. Fővárosa, D., Szumátra K.-i részé- 
ben van az ugyanily nevű folyónál, mintegy 3000 
lakossal. 

Dzsambu, Kasmírban, 1. JJzsamu. 

Dzsámi (arab) a. m. gyülekező ház ; így ne- 
vezik az iszlámban a nagy fömecseteket, melyek- 
ben a pénteki ünnepélyes istentiszteleti ceremó- 
niának (l. Dzsum'd) van helye ; közönséges me- 
csetekben (meszdzsid) e szertartást nem végezik. 

Dzsámi, Mevlana Abdur7'ahmán, a perzsa iro- 
dalom utolsó nagy költője, szül. Dzsámban, Kho- 
raszán egyik falujában 1414., raegh. 1492. Abu 
Szaid szultán udvarában tartózkodott Herátban. 
Igen termékeny költő és valóságos polihisztor, ki 
a költészet mellett teológiával, nyelvészettel és 



Dzsamma 



- 83 



Dzsat 



egyét) tudományokkal is foglalkozott. Neveze- 
tesebb költői müvei : Szubhát ol Abrár (a jámborok 
olvasója) erkölcsi oktató költemény, kiad. Fal- 
coner (London 1849) ; hasonló tárgyú TuMát ol 
Ahrár (a nemesek ajándéka), kiad. Falconer (u. o. 
I8i8) ; a görögből kölcsönzött meséjü képletes kis 
eposz, a Szalmán és Abszál ugyancsak Falconer 
kiadásában (u. o. 1850) ; Juszul'és Zalikha, D. leg- 
hatásosabb műve, hol a már agg költő megkapó 
bensőséggel és valódi keleti szenvedéllyel rajzolja 
Zalikha szerelmét a bibliai József iránt, ki a mosz- 
limeknél a férfiúi szépség megt^stesitése. Szövegét 
német verses fordítással Rosenzweig adta ki elő- 
ször (Wien 1825)," ujabb igen sikerült angol for- 
dítását GrifQth (London 1882) szolgáltatta; Medzs- 
non ós Leila, a keleti Romeo és Júlia története, 
melyet Chézy fordított franciára (Paris 1807); 
Khirednámeh i Iszkender (Nagy Sándor bölcses- 
ségkönyve), mely a nagy hóditóval foglalkozik. 
Lirai költeményeiből V/ickerhauser és Rückert kö- 
zöltek mutatványokat németül. Prózai munkái so- 
rából kiemelendők a Beharisztán (tavaszi kert), 
mely Szaadi híres Gulisztánja (rózsáskertje) után 
készült és perzsa költőkről szól, perzsául és németül 
kiadta Schlechta (Wien 1846) és a Nafahát ulunsz 
(a nyájas bizalmasság lehelletei), egy nagy biogra- 
flkusmű, megjelent Kalkuttában 1859. V. ö. Ro- 
senzweig, Biographische Notizen über Mewlana 
AbdurRahmán D. (Wien 1840). 

Dzsamma (Dzsamna, Dzsamuna, Dzsumna, 
ang. Jumna), folyó Indiában, a Gangesz mellék- 
vize, 3306 m. magasan ered, a 6326 m. magas 
Dzsamnotri Piks közelében. A Gangesszel pár- 
huzamosan halad, majd 1400 km. út után egye- 
sül vele AUahabadnál. A két folyó a nagyon ter- 
mékeny Doab síkságot zárja körül. A D. szám- 
talan á^a oszlik, csatornák vezetnek ki belőle 
részben a hajózás megkörmjitésére, részben ön- 
tözésre. Nevezetesebbek balról a Doab, jobbról a 
Firoz-sah csatorna, ettől 22 km.-ro az Ali Mardan- 
. khán vagy nyugati D.-csatorna. 500 km. a fő és 
AH km. a mellékcsatomáinak hossza. Mellékvizei 
közül a Csambal a legnagyobb, kisebbek is nagy 
számmal vannak. Vasúti liid visz át rajta AUaha- 
bad, Ágra, Dehli és Szirszava mellett. Torkolatá- 
nál vízmennyisége a Gangesszel egyenlö.A hinduk- 
nak szent folyója, főkép a forrása és a torkolata, 
ahol brahman papok vezetése alatt fürödnek. 

Dzsamna, folyó, 1. Dzsamma. 

Dzsamnotri, a hinduk egyik szenthelye Brit-In- 
diában, Garwhal államban a Dzsamma forrása 
közelében, 2974 m. a tenger színe felett, a 6336 m. 
Banderpancsnak nevezett hegycsúcs Ny.-i lábá- 
nál, 7 meleg forrással, melyek egy gránit szik- 
lábúi, a hatalmas hómező alól törnek ki. 

Dzs&ma (Dzsambu, ang. : Jammu, Jummoo), 

1. egy kori fejeddeymég, ma Kasmír (1. o.) része. — 

2. D., város Kasmír D.-i részében, 131 km.-nyire 
Labortól, 400 m. magasban, a Csinab egyik mellék- 
vízénél, a Himalája D.-i lejtőjén, (mi) 34,097 
lak. Van erőssége, jeles a maharadzsa téli palo- 
tája, kellje, nagy bazárja, élénk kereskedése. 

Dzsamuna, folyó, 1. Dzsamma. 
Dzsandzsaro, 1. Jangaro. 
Dzsanet, oázis TripoÜsznak a Szaharába vesző 
részén, mintegy 20,000 pálmával és 1200 lakos- 



sal. Mivel a franciák D.-et tuniszi érdekszférá- 
jukba tartozónak vélték, 1906-ban a törökök ismé- 
telt tütakozása dacára elfoglalták. D. miatt a 
tripoUszi akkor még török hatóságok és franciák 
között újból eUentátek támadtak, aminek egy 
határrendezó bizottság vetett véget a franciák 
javára. 

Dzsang (Bemüleke), a hasonló nevú kerület 
főhelye Kamerunban. 

Dzsangel a. m. dzsungel (I. o.). 

Dzsangli (áiiat), az indiai vadkutya (Cuon java- 
nicus Desm. var. dukhunensis Sjkes) indiai neve. 

Dzsanszi (Dzshanzi, ang. : Jhansie, Jansi), 1. 
dísztriktus az ugyaniiy nevű divízióban (113,125 
km^ területtel, 1.000,457 lak.), a Bengália presi- 
dencyhez tartozó ÉNy.-i tartományokban 4058 km- 
területtel, (i9oi) 407,436 lak. — 2. D. Naoabad, 
az ugyaniiy nevú disztiikus főhelye az Allahabad 
divízióban. Katonai állomás, vasúti gócpont ; 
(1901) 55,724 lak. 

Dzsaora (ang. : Joivra), kis angol hübérfejede- 
lemsóg Közép-Indiában, Scindia, Pertabgarh és 
Devasz között, 2258 km* területtel, 124,163 lak. 
A Csambal öntözi. Az afgán törzshöz tartozó feje- 
delme a nábob címet viseli. Fővárosa : D., a Piria 
mellett, mintegy 10,000 lak. 

Dzsapara (Japara), rezidensség Jáva szigeté- 
nek É.-í részén, területe 3039 km*, lakóinak 
száma kb. 950,000, akik közül mintegy 1000 
európai és 10,000 kínai. Általában slk, mocsaras 
terület, csak a közepén emelkedik néhány hegy- 
csúcs, az 1787 m. magas Murio kialudt vulkán- 
nal. Földje rendkívül termékeny, főterméke a 
kávé és cukornád. Járásai : Patti, Kudus, Dzsu- 
vana, amelyekhez még a Karimon-Jáva szigetek 
járulnak. A rezidens Jávában szókel, de fonto- 
sabb hely Patti, kb. 21,000 lakossal, akik közt 
alig másfélszáz európai van. 

Dzsarun, város Farsz perzsa tartományban Sí- 
raz és Lar közt, 4000 lak., közelében petróleum- 
források vannak. 

Dzsasszor (Dzsesszor, ang. : Jessor, szansz- 
krit. : Jasohara), a Presidency divízió egyik disz- 
triktusa BengáUa brit-indiai főkormányzóságban 
a Gangesz deltája közepén, Hugli és Gangesz kö- 
zött, 5894 km* területtel, 1.888,827 nagyobbára 
mohamedánus, továbbá hindu lak. A teljesen sík, 
mocsaras és jól öntözött föld csaknem szakadatlan 
rizsmező, számos csatorna és vasútvonal szeli át ; 
erdeiben sok a ragadozó, ugyaniiy nevű fővárosa, 
melyet Kazba-nak is neveznek, 108 km.-nyire 
van Kalkuttától, a Bairab, a Gangesz-delta egyik 
ága és vasút mellett,8495 lak., a benszülöttek 
részére 1838. alapított iskolával ós könyvtárral. 

Dzsaszk (Rasz —), hegyfok Perzsia déli parlgán , 
az Ormuz-szoros bejáratánál. Az usryanily nevű 
helység (3000 lak.) a hegyfoktól ÉÉK.-re van. 

Dzsat, mintegy 7 milliónyi északkelet-indiai 
néptörzs Beludzsisztánban és Radzsputánában, 
árja vagy,talán lassza-hunn származásnak. A kér- 
dés még nincs eldöntve. Jórészt mohamedánok, 
részben szikh hitűek. Sok ősi szokásuk, szertartá- 
suk van. A nörablás általános. A történelem bennök 
látja Strabo Daliae-it, kik egykor a Kaspi-tenger 
vidéken laktak és Plinius Jatii-jait, kik a Karmán 
sivatagon át idáig vándoroltak. Timurlenk 1397. 



6* 



Dzsátaka 



84 



Dzselam 



megverte ugyan őket, de függetlenségüket ismét 
visszanyerték. Legújabb korban az angolok sok 
véres harc után igázták le őket. A brahmaniz- 
must nem vették föl. Demokrata gondolkodású 
népség, mely nem fogadta be a kasztrendszert, 
miért is a hinduk tisztátalan és barbár nép- 
nek nézik őket. Messze kiterjedésű földterüle- 
ten laknak. A D.-ok erős, durva, de nemes fajta. 
Magas termetűek, valóban kaukázusi arckifeje- 
zéssel, bátrak és értelmesek. Ók saját magukat 
«Szing», azaz oroszlánoknak nevezik és Héber 
szerint úgy testi, mint szellemi tekintetben csak- 
ugyan megérdemlik a kitüntető nevet. 

Dzsátaka, buddhista elbeszélésgyüjtemény, 1. 
Buddhizmus. 

Dzsatak-kirgizek. így nevezik az orenburgi és 
turkesztán-területbeli letelepedett kirgizeket. Té- 
len sásból, földből készült kunyhókban, nyáron 
pedig nemezsátrakban laknak. Az orosz befolyás 
ruházatukon, lakásaikon, életmódjukon stb. szem- 
melláthatólag észrevehető. L. Kirgizek. 

Dzsauf, 1. Dzsof. 

Dzsauhari, J.&2Í Naszr Iszmá'il ben Hammád, 
a klasszikus arab nyelv híres szótárának (Szaháh) 
szerzője, szül. Fárábban, megh. Nisáburban 1007. 
Élete nagy részét az arab beduin törzsek kö- 
zött a klasszikus arab nyelvhasználat megfigye- 
lése céljából töltötte ; e tanulmány eredménye 
nagy szótári munkája, mely az arab szótárak mód- 
jára nem a kezdő, hanem a szóvégző betűk szerint 
van elrendezve.Keleten többször kiadták(legelőször 
Búlákban 1282) ; van belőle perzsa fordítás Abú-1- 
Fazl Dzsemálal Kurasi-tól Szuráh név alatt (2.kiad. 
Kalkutta 1832); törökre Van KuU fordította (Kon- 
stantinápoly 1728, újabban 1758, 1802). írtak hozzá 
glosszákat, kritikai megjegyzéseket. V. ö. G-old- 
ziher, Beitráge z. Geschichte d. Sprachgelehrsam- 
keit bei den Arabern (2. fűz., Wien 1872). 

Dzsaulan, 1. Dzsőlan. 

Dzsaunpur (ang. -.Jaunpur), 1. Allahabad di- 
vízió disztriktusa azBNy.-i tartományoknak neve- 
zett brit-indiai fökormányzóságban, Oudh, Aszam- 
gar, Gazipur, Benaresz és Allahabad közt, 4024 
km« területtel, 1.264,918 lak. Sík, itt-ott huUá- 
mos, termékeny és jól müveit teriilet, amelyet a 
Gumti, Szai ós Barna öntöznek. — 2.D., az ugyan- 
üy nevű kerület fővárosa, a Gumti mindkét part- 
ján, a Rohilkand-vasút mellett, (1901) 42,532, na- 
gyobb felében hindu, kisebb felében mohamedá- 
nus lak., régi szép mecset- és palotaromokkal. 
Lakosai élénk kereskedést űznek, különösen híres 
balzsamos vizeikkel. Az angol hivatalnokoknak 
a városon kívül külön villanegyedük van. 

Dzseb, folyó Kelet-Afrikában, 1. Dzsvh. 

Dzseba'a, falu Jeruzsálem mellett, I. Gaba. 

Dzsebado, 1. Dzserba. 

Dzsebedzsi (török), a dzsebe szóból származik, 
mely páncélt, vértet ós általábanfegyverzetet jelen- 
tett. Innen a D., a zsoldos katonaság, még pedig a 
gyalogosok egyik csoportja, akik a fegyverekre és 
lőportárra tartoznak felügyelni, ók is oáákra vol- 
tak felosztva, mint a janicsárok, és az egész cso- 
port élén a D. hasi állott. Innen ered a dzsebeli szó 
is, mely vértezett katonákat jelent. Továbbá azo- 
kat a lovasokat, kiket háború idején a kisebb és 
nagyobb hübéresek,meg a szandzsákbégek tartoz- 



tak kiállítani jövedelmeik arányában. Dzsebelik 
voltak a karavánok védelmére rendelt lovasok is. 
V. ö. Thury : Török történetírók. 

Dzsebeli (Dzsebél, héber. Gebal, gör. Byblos), 
jelentéktelen kikötőhely Szíriában, Beiruttóí É.-ra, 
kb. 5 — 600 lak., 5 középkori templommal, a ke- 
reszteshadjáratok idejéből származó várral. Köze- 
lében nagy nekropoliszok vannak. 

Dzsebel (arab) a. m. hegy, a földrajzi nevekben 
gyakori. Gibraltár ez eredeti arab névből : D. al 
Tárik van összerántva. 

Dzsebel Sámmár, vidék az arab félsziget bel- 
sejében, a 26" ós 28* é. sz. alatt, hozzátartoznak 
az El Dzsauf és Geima oázisok. Az itt lakó kb. 
50,000 állandó lakos és kb. 100,000 nomád sám- 
már főnöke Háilban lakik. Nagy jövedelmet húz- 
nak az e területen átvonuló perzsa zarándokoktól, 
kik a biztos fedezetért évente kb. 450,000 K-t 
fizetnek. 

Dzsedda, város török Arábiában, 1. Dzsidda. 

Dzsedid (arab) a. m. új , keleti helynevekben igen 
gyakran fordul elő ; a törökben ugyanily alkal- 
mazással a jeni szó felel meg neki. 

Dzsehangír, 1. Dzsihangir. 

Dzsehennem (arab, kölcsönszó ebből : Géhin- 
nóm, Gehenna), a pokol közönséges neve a moha- 
medánusoknál. 

Dzsehol (Dzihol), 1. Selwl. 

Dzseláda (áuat), 1. Sörényes pávián. 

Dzselalabad, 1. Dzsalatabad. 

Dzselál eddin Muhammed, 1. Akbar. 

Dzselál eddin Rumi, a legnagyobb perzsa 
misztikus költő, szül. Balkhban 1207., megh. Ko- 
mában 1273. Ó alapította a mevlevik dervis-rend- 
jét s vitte be a zenét és szentesítette a szuflknál 
már előbb szokásban volt vallásos táncot. A diván- 
jában összegyűjtött lírai költeményei valódi 
gyöngyei a perzsa költészetnek; Mesznevi cím 
alatt kiadott vallásos verses beszélyei, melyek 
egyes hitbölcseleti igazságokat bizonyítanak, 
rendkívüli tiszteletnek tárgyai keleten. Legjobb 
kiadása párhuzamos török verses fordítással hat 
nagy folio kötetben Búlákban jelent meg 1835. és 
újabban 1852, Ném-etre kivonatosan Rosen fordí- 
tott belőle : Mesnewi oder Doppelverse (Leipzig 
1849) ; angolra Redhouse (1881) ; Whinfield (1887) 
F. és Wilson (London 1910) szintén csak részben 
fordították le a Mesznevit. Költeményeiből sze- 
melvényeket adott ki Kégl (Bpest 1907). 

Dzselálzade Musztafa, jeles török történetíró. 
Előkelő családból származott és gondos hevelés- 
ben részesült ; 1512. a divánnál jegyző lett ; 1521. 
mint titkár részt vett a magyarországi hadjárat- 
ban, 1534. nisándzsi lett, 1557. lemondott ugyan 
állásáról, de utóbb II. Szelim újból kinevezte. 
Megh. 1567. Szolimán szultán legjobb életrajzát 
D. írta; terjed pedig e mű 1520-tól kezdve az 
1556. év közepéig. Munkájának kéziratát Ibrahim 
ben Ali másolta le 1575. Szolnokon, és e másolat 
alapján adta azt ki Thúry József (Török törté- 
netírók, II. k. 1896). 

Dzselam (Dzsihlam, ang. : Jelam, szanszkri- 
tul : Vitaszta, a görögök Hidaszpesznek nevez- 
ték), az Indus mellékvize, legnyugatibb az öt ' 
folyó között, amelyektől a Pendzsab síksága ne- 
vét kapta. Több forrásból keletkezik; köztük 



Dzsem 



85 



Dzsengriz-khán 



legfontosabb a Kasmírban eredő Lidar. 623 km. 
hosszú, ebböi 320 km. angol területen van; 
keresztültöri a Pir Pandzsal-láncot a gyönyörű 
Baramula szakadékban s a Krisnaganga meg a 
Panadzs felvétele után ér ki a síkságra. Középső 
folyásában nem hajózható. A Lahore-Pesavar vas- 
útvonal D. városnál szeli át; azonkívül három 
hajóhíd van rajta. Nagy Sándor Dzsalalpur város 
közelében kelt át a folyón. 

Dzsem (El), szegényes arab falu Tunisz K.-i 
részében a Kairuan-tótól DK.-re, kb. 1000 lak., a 
régi római Thysdrus helyén. Ebből a korból való 
a nagyjából máig is fennálló ellipszis alakú cir- 
kusz, amelynek nagytengelye 150 m., kistengelye 
125 m. és magassága .33 m. lehetett. A cirkusz 
vetekedhetett egykor a római kolosszeummal 
(188X1Ő6 m.). 5lurad bej 168ő-ben, amikor még 
teljesen épen állott, nehogy a felkelőknek állandó 
menedékheljiil szolgáljon, nyugati oldalát leve- 
gőbe röpíttette. 

Czsem, török herceg, 11. Mohammed szultán fia 
5 II. Bajazid öccse, szül. 1459., megh. 1494 febr. 
25. Atyja Karamania tartomány élére áUltotta. 
Bátyja, Bajazid trónralépte után fellázadt és 
Brusszába tette át székhelyét.lnnen azonban Baja- 
zid hadvezéreBgyiptomba szalasztotta, ahonnan D. 
Rhodos szigetére menekült, a Jánosrend- vitézek 
nagymesterének, d'Aubussonnak védelme alá. Ez 
D.-mel 1482. oly szerződést kötött, meljTiek értel- 
mében D. arra kötelezte magát, hogy trónralépte 
esetén a lovagrendet rendkívüli kedvezmények- 
ben részesíti, az összes török kikötőket előtte 
megnyitja, évenkint 300 keresztény foglyot sza- 
badon bocsát és azonfelül a lovagrendnek 150,000 
aranyat fizet. D'Aubusson erre D. herceget, kinek 
életét féltette, Franciaországba küldötte. Nem- 
sokára azonban Bajazid szultánnal oly szerződést 
kötött, melyben több rendbeli kiváltság és nagy 
összeg fejében arra kötelezte magát, hogy D. her- 
ceget élethossziglani fogságban tartja. Több más 
■ fejedelem is óhajtott e becses fogoly birto- 
kába jutni, így a francia király, Hunyadi Má- 
tyás királyunk és a pápák, kik valamennyien 
arra igyekeztek, hogy D. herceg őrei lehessenek. 
Elvégre D. 1489-ben VIII. Ince pápa bii-tokába 
került, kinek utóda, VI. Sándor azonban 1495. 
kedvező feltételek alapján VIII. Károly francia ki- 
rálynak szolgáltatta kezébe. De mielőtt a boldogta- 
lan D. megérkezett volna Franciaországba, mér- 
gezés következtében meghalt. Tetemét idszolgál- 
tatták-Bajazidnak. Idősb fiát, Kaigub-saht már 
előbb eltették láb alól. D. mint költő és író is szer- 
zett hírt ; költeményeit Hammer-Purgstall tette 
közzé (Gesch. d. osman. Dichtkunst). V. ö. "Diu- 
'sne L., Djera-Sultan, fils de Mohammed II., frére 
do Bayazid II. (Paris 1892) ; Századok 1893, 795. 
Mika cikke ; Jorga, Geschichte des osman. Rei- 
chos (II. köt. 233—242. 1.. 1909). 

Dzsemandar (jemandar), altiszt az indiai brit 
•liidseregben. Ezt a rangot mindig benszülöttek- 
II ek íidják. 

Dzsemar, 1. Dzsulamerg. 

Dzsema Rhasznat, város Algériában, 1. ^e- 
mours. 

Dzsemila (Dzsimila), az egykori Cuiculum 
romhalmaza Algéria Constantine tartományában 



Szetif mellett. A régi templom, színház és fórum 
maradványai ma is láthatók. Ma szegényes ber- 
ber falu. 

Dzsemsid (zend. JinjM), a régi iráni hagyo- 
mány mesés királya. Ó tanította az embereket 
vallásra, fóldm ívelésre és mesterségekre, csupa 
boldogságot terjesztett országában. Hatszáztizen- 
hat évi uralkodása után kevélységtől ragadtatja 
el magát és istenül akarja magát imádtatni. Az 
elégedetlen nép fellázadt ellenes így sikerült Da- 
hák (I. 0.) rossz démonnak az uralmat magához 
ragadnia. Ezzel az arany korszak véget ért. 

Dzsemsid Dzsiszbhoj, jótékonyságáról híres 
indus milliomos, sziU. Bombayban 1783 júl. 15., 
mint szegény párszi vallású szülők gj-ermeke, 
megh. 1859 ápr. 14. Kereskedői ügyességével nagy 
vagyont szerzett, úgy hogy London, Bombay, Am- 
sterdam, Kairó stb. börzéin mint a börzék nábobja 
volt ismeretes. Jótékonysága nagyszerű volt; ala- 
pítványokra, kórházakra, templomokra és isko- 
lákra minden valláskiilönbség nélkül 20 millió 
koronánál többet adott.Érdemei elismeréséüll842. 
lovagi rangra emelték ; ő volt az első a bensziUöt- 
tek sorából, kit ilyen kitüntetés ért. 

Dzseng, néger nép, I. Dinka. 

Dzsengiz-khán (Dzsingiz-khán) v. helyeseb- 
ben Csinggiz-kJián. saját nevén Temvdzsin, a hí- 
res mongol hódító, szül. 1154., megh. 1227. Atyja, 
Juzikei Baghatur mintegy 40 család fölött ural- 
kodott. Csak 13 éves volt D., mikor atyja elhalt 
és az uralkodás gondja anyjára szállott. A fen- 
sőbbsége alá tartozó törzsek közül többen fellá- 
zadtak, de a fiatal D.-nek sikerült megzabolázni 
őket. Ekkor számos törzs egyesült D. ellen, ki Tog- 
rul khánhoz menekült. Ez igen szívesen fogadta 
D.-t és leányát nőül adta hozzá. Vetélytársát le- 
győzve annyira emelkedett D. hímeve, hogy 1206. 
a meghódított törzsek követei a mongolok kha- 
kánjává, khánok khánjává koronázták. Trónra- 
léptekor polgári és hadi szabályrendeletfélét adott 
ki az új fejedelem s ünnepélyesen kinyilatkoztatta 
egy Istenben való hitét, de azért semmiféle fele- 
kezethez V. hitvalláshoz sem csatlakozott, hanem 
megmaradt ősi tatár hite mellett. Minden vallás- 
nak szabad gyakorlatot engedett és valláskülönb- 
séget nem ismerve alkalmazta maga köriUaz érde- 
meseket. Egy alkalommal egy szent hírben élő sá- 
mán, ki világuralmat jósolt neki, arra btrta, hogy 
eddigi nevétjTemudzsint elhagyva, Dzsengiz-khán- 
nak neveztesse magát. A koronázás által fölbáto- 
rított csapatok könnyű szerrel elfoglalták a náluk 
műveltebb uigurok országát. Miután a többi tatár 
népségeket jogara alatt egyesítette, 1209. Kina 
ellen indult és hat évi háborúskodás után roham- 
mal bevette Jen-Kinget, a birodalom székvárosát, 
a későbbi Pekinget. 1215-ben Kina meghódítása 
után követeinek megöletése ürügyet adott a Tur- 
kesztán elleni hadjáratra. Csak véres csaták után 
tudtak itt előrenyomulni D. (állítólag 700,000 főre 
tett) hadai. Ijegtöbb ellentállást fejtettek ki Bo- 
khara, Szamarkand és Kharezm. Nagynehezen 
megN'ívták a makacs városokat D. csapatai és 
mindent fölégetve, pár százezer embert, köztük 
Mohammed bin Tuküst, a követek megöletésének 
okozóját, lemészárolták. D. fia, Csucsin, 1222 jún. 
16. a Kalka folyó mellett megverte az oroszokat. 



Dzsenne 



86 — 



Dzsidda 



Hat orosz nagyherceg maradt a csatatéren és 
Msztiszlav Romanovics kievi uralkodó fogságba 
került. 1225-ben Tangutot foglalta el, hol új hó- 
dításokra készülve, meghalt. D. mindenütt ölt 
és pusztított, 4—5 millió ember vesztette el miatta 
életét és egész városok dőltek romba hódító 
útjában. 

Irodrtlom. D'Ohsson, Histoire des Mongols, depuis Tchin- 
guiz khan jusqu'á Tamerlan ou Timour Beg, 4 köt. Hága 
és Amsterdam ; TemudscWn der UnerschUtterliche, Erdmann- 
tól, Leipzig 1862 ; Howorth, History of the Mongols frora the 
9-tli to the 19-th century, London 1876; Vámbéry, Bokhara 
története, Budapest 1873, 2 köt. ; Donglas, Life of Jenghiz- 
chan, kínaiból ford. London 1877; Barthold, D. birodalmá- 
nak keletkezése, oroszul 1897., a császári archeológiai tár- 
sulat Zapiski értesítőjében. 

Dzsenne, város Afrikában, 1. Dzsinni. 

Dzsennet (arab) a, m. kert, a mennyei paradi- 
csom (Éden) neve a mohamedán vallásban. 

Dzsentri, 1. Gentry. 

Dzserábisz, város "Szíriában, 1. Karchemis. 

Dzseras, mostani neve az antik Gerasa (1. o.) 
romjainak Palesztinában, a Jordántól K. -re fekvő 
részében. A romok nagj'obbára a II. sz.-ból valók. 

Dzseráz Mimsz, örmény író ós lapszerkesztő, 
szül. Konstantinápolyban 1849. Eleintén itt mint 
tanár működött, később Londonba tette át lakását. 
D. 1878. a berlini kongresszus tanácskozásain 
mint az örmény nemzettanács küldötte vett részt. 

Dzserba (Dzsebado), a Tuniszhoz tartozó Ga- 
beszi-öböl déli részén, a kontinenstől csak kes- 
keny csatorna által elválasztott 1100 km^ kiter- 
jedésű sziget. Gyakori esők folytán földje ter- 
mékeny. Kitűnő szőUő, füge, gránátalma, mandula 
és olajbogyó terem itt. 40,000, nagyobbára a khari- 
djiták szektájához tartozó berber lakossága jó 
földmívelő és halász ; mint kereskedők pedig a 
Kelet majd minden kikötőjében megfordulnak. 
A szigetnek négy kikötője van. Legnagyobb hely- 
ségük : Bsz-Szuk (5900 lak,). Az Ochiali pasa által 
1560. itt lemészárolt 18,000 spanyol katona kopo- 
nyáiból felállított piramist 1837. távolították el. 
D., a régiek Meninx-Q, Scylax Bracheio-jsí, vagy 
a lotofagok szigete, 1881 óta a franciáké. 

Dzserboa (áuat), az egyiptomi ugróegér (Dipus 
aegyptius) egyiptomi neve. L. Ugróegerek. 

Dzserib, Perzsiában területmérték, mely az 
ősrégi könyök-mértékrendszerre van alapítva. 
Nagyobbrészt 45 könyök hosszú és 15 könyök 
szóles derékszögű négyszög = 7"231 ár. Hivatalos 
megállapítás szerint 100 könyök hosszú és 10 
könyök szóles = 10*4 ár terület. 

DzBerid (dzsirid, arab) a. m. dzsida ; D.-ojunó 
a beduinoknál kedvelt harcjáték, amelyben a lo- 
vasok a D.-re a penge helyébe labdaalakú ván- 
kost téve, egymás ellen vágtatnak s a D.-del egy- 
mást a nyeregből kizökkenteni iparkodnak. 

Dzserid (Sott el—), 5000 km« területet elfog- 
laló, ki-kiszáradó sós tó Tuniszban ; 20 km. széles 
és 46 m. magas homokos domb választja el a Gabe- 
szi-öböltöl. Mivel 15 m. -nyíre fekszik a Földközi- 
tenger színe alatt, Roudaire francia mérnök a ten- 
ger vizét rá akarta ereszteni, de tervét nem való- 
síthatta meg. 

Dzserkül, 1, Alpi vadkutya. 

Dzserm (arab), Egyiptomban a Nilus áradása- 
kor használt csónak, két árboccal és azokon latin 
vitorlával. 



Dzserm, város Badaksanban, a Kokcsa felső 
völgyében, mintegy 2000 lak. 1820. Badaksan fő- 
városává lett, újabban azonban a khán ismét 
Feizabadba tette át székhelyét. 

Dzsesszalmir, 1. Dzsaiszalmir. 

DzsesBzor, 1. Dzsasszor. 

Dzsevad, Ahmed, pasa, török államférfiú, szül. 
Damaszkuszban 1850., megh. 1900 augusztus 10. 
Konstantinápolyban. Hasznos szolgálataiért 1890. 
Kréta musirjává és főkormányzójává nevezték ki, 
1891 szept. 3. pedig Kiamil pasát követte a mi- 
niszterelnöki széken. 1897. Kréta főparancsnoka 
volt. Irt egy munkát a török hadviszonyokról, a 
mely francia fordításban is megjelent : Btat mili- 
taire Ottoman depuis la fondation de l'empire 
jusqu'á nos jours (Paris 1882) címmel. 

Dzsezair v. helyesebben : Dzsezairi-Bahri- 
Szefid{a, Fehér- tenger szigetei), ama török vilajet 
neve, mely magában foglalja az É.-i és K.-i Egei- 
tenger török szigeteit, kivéve Samost és Cip- 
rust. A vilajet nagysága 6900 km«, 322,300 lak., 
fővárosa Chios. öt szandzsákra oszlik : Biga, Mi- 
diltu, Szakisz, Isztánköi és Rodosz. 

Dzseziréh (arab. sziget ; geográfiai nevekben 
félszigetet is jelöl; többese: Dzsezair), 1. az 
Bufrát- ós Tigris-köz neve. — 2. Sivatagrész az 
B.-i Nílus-kanyarulat mentén, 1. Nubia. 

Dzseziret-Roban, sziklás sziget a Bab-el-Man- 
deb-szorosban. 

Dzsezla (jezla), kereskedelmi mérték Zanzi- 
barban. Mint súlymérték = 1587 kg. : mint űr- 
mérték - 205-7 lit. 

Dzshanzi, 1. Dzsanszi. 

Dzsibuti (Djibouti), a francia Szomáli-part fő- 
kikötője ós 1896 óta a kormányzó székhelye, 
a Bab-el-Mandeb-szoros Tedzsuva öblének déli 
részén. Kopár hegyekkel körülvett város, néhány 
európaiasan épült házzal, 11,000 lak., köztük 500 
európai. Abesszínia kereskedelmének nagy részét 
közvetíti. D.-n át az abesszíniai bevitel értéke 
(1908) 7.700,133 frank volt. Ugyanebben az évben 
223 hajó fordult meg a kikötőben 418,255 tonna 
tartalommal. D. és Aden között helyi hajóössze- 
köttetés áll fenn. (L. még Francia Szomáli-föld.) 
V. ö. Hudebert, Au Pays des somalis et des co- 
moriens (Paris 1901) ; Angoulvant et Vigniras, 
D., Mer rouge et Abyssinie (1902). 

Dzsida, 1. Lándzsa. 

Dzsidások, 2— 2Vs m. hosszú dzsidákkal fel- 
fegyverzett könnyíi lovasság. Nálunk főleg a 
lengyel, v. legalább lengyeles egyenruhát viselő 
lovasságot (1. Ulánusok) nevezik D.-nak, habár 
most már nem is harcolnak dzsidákkal ; seregünk- 
ben a D. épúgy vannak felfegyverezve, mint a 
többi lovasság. 

Dzsidda (Dzsedda), város Hedzsaz török tar- 
tományban, a Vörös-tengerpartján, 95 km.-nyire 
Mekkától, amelynek kikötője; 25,000 lak. Az 
egy km.-nél valamivel hosszabb és V2 ^^- széles 
város jól épült ; utcái szólesek és szellősek, a há- 
zak kőből valók és nagyobbára kétemeletesek ; a 
bazárok jók és számosak; a szárazíöldi részről 
kőfallal van kerítve ; fa és növényzet környékén 
alig látható. A város éghajlata egészségtelen és 
igen meleg, különösen júliusban és augusztusban, 
amikor a hőmérő 37''-nál is többet mutat. A fala- 



Dzsidzselli 



— 87 



Dzsinn 



kon kivül van az úgynevezett «Éva siija», amelyet 
a mohamedánusok nagy tiszteletben tartanak. 
A kikötője a korallzátonyok miatt egy kissé ne- 
hezen hozzáférhető. Mindamellett fontosságát en- 
nek köszönheti, mert a mohamedánusok. akik 
Mekkába zarándokolnak, nagyobbára itt kötnek 
ki ; évenként minteg>' 100,000 zarándok fordul 
meg benne. Az élénk zarándokforgalom igen 
jelentékeny kereskedelmi forgalmat is támasz- 
tott. A beviteli cikkek : szövött árúk, búza, tea, 
cukor, árpa, rizs, vaj, fűszerek, szőnyeg, fa stb. ; a 
kivitelé : gyöngyház, állati bőrök, datolya, lovak, 
méz és viaszk. D. 1840 óta van török uralom alatt. 
1858. a mohamedánusok a benne lakó keresz- 
tények eUen fellázadtak és az angol alkonzult és 
a francia konzult is meggyilkolták. Emiatt még 
ugj-anazon évben egy angol hajó három napig 
bombázta. A roppant zarándok-forgalonmak van 
káros hatása is, amennyiben a zsúfolt ós tisztá- 
talan D.-i házakban a kolera szokott tíinyát ütni, 
melyet azután a trieszti és fiumei hajók egyné- 
hányszor már hazánkba is elhoztak. 

Dzsidzselli (a rómaiak Igligilis-é), kikötőváros 
Algéria Constantine départementjában, (i90i) 6376 
lak., kb. 5304 mohamedán. Lakói nagyobbára 
kereskedéssel foglalkoznak (gyapot, szövet, bór, 
fa és gabona). Az É.-i szeleknek kitett kikötőjét 
csak kisebb hajók látogathatják. D.-t valószínű- 
leg még a karthágóiak alapították. Augustus 
római császár alatt egy nagy hadi út középpontja 
volt. A középkorban a genovaiak tartották meg- 
szállva. Egy időben püspöki székhely is volt. A 
XVI. sz.-ban D.-ben tengeri rablók tanyáztak. 
16tí4-ben Beaufort francia herceg foglalta el rö- 
\'id időre s a franciák tulajdonába 1839-ben ke- 
rült ismét. 1856-ban földrengés pusztította el. 
Azóta a régi mór városrésszel egyetemben újból 
felépült. Ma teljesen európai külsejű és erőd jel- 
legii város. 

Dzsünt-Kaleh v. CsuftU-Ealeh, 1. Bakcsi- 
• száré). 

Dzsigat, város Kelet-Indiában, 1. Dvaraka. 

Dzsiggetáj v. kiüán (Equus hemionus PaU.), 
a lófélék (Equidae) családjába tartozó, majdnem 
lónagyságú állatfaj; feje hosszú, keskeny, la- 
pos ; orrlyukai mélyen állanak, nyaka gyenge ; 
fülei felfelé állanak ; i-övid, sötét színű sörénye 
felfelé áll ; hátán sötét sáv vonul végig ; téli sző- 
rözete hosszú, világosbarna, a nyári ellenben 
rövidebb, vöröses-bamasárga, orra ezüstfehér, 
nyaka, feje, háta és lábai világosbarnák, hasa és 
patái fehérek. Nyerít, mint a ló. Hazája a közép- 
ázsiai puszták, ahol 20-ával legelész egy csapat- 
ban egy idős mén felügyelete alatt; húsáért és 
bőréért vadásszák ; megszelidlteni nem lehet, de 
a szamárral, a quaggával és zebrával való keresz- 
tezése sikerül. 

DzBÍgit, pusztázó kirgizek neve (tatárul a, m. 
hősök), kik mint karavánvezetők, kísérők isme- 
retesek. Merész, ügyes lovasok, az orosz kozákok 
mesterei, miért is a lovas mutatványokat dzsigi- 
tovká-xi&}L nevezik. 

Dzsihád (arab), a hitetlenek ellen viselt vallás- 
háború neve a mohamedánoknál ; az igazhitűek 
főnökének (emir ai-múniinén, khalifa) köteles- 
sége a hívőket ily harcra felhl\ ni. A D.-ban eleső 



harcost (mudzsáhid v. gázi) mártírnak (sahíd) te- 
kintik. A D. törvényeit, melyek a foglyokkal, a 
kegyelemkérőkkel való elbánás, a zsákmány hová- 
forditásának, a meghódított terület és lakosai kor- 
mányzásának szabályait is magukban foglalják, 
bőven tárgyalja minden mohamedán törvény- 
kódex. Pl. Al-Kudúri, Institutionesjuris Mohame- 
daní círca bellum contra eos qui ab Islamo sünt 
alieni, kiadta és ford. Rosenmüller (Leipzigl825, 
Analecta Arabica I. köt.). V. ö. Baülie, On Jihad 
in Mohammedan law (London 1871). 

Dzsihan v. DzsUmn, a régiek Pyramosa, 350 
km. hosszú folyó Kís-Ázsiában ; Kurdisztán Ny.-i 
határán ered ; Albisztán alatt felveszi a Kurma- 
szut, Meras alatt pedig az Ak-szut, azután pedig 
két ágban az Iszkenderuni vagyis Alexandrettei 
öbölbe torkollik. 

Dzsihangir (Dzsehangir), nagymogul, szüL 
1569 aug. 29., megh. 1627. Akbar fia és közvetlen 
trónutóda. Uralma szerencsésnek és dicsőségesnek 
mondható; nagy hódításokat nem tett, de vallási 
türelmessége, előmozdítva a belbékét, felvirágoz- 
tatta birodalmát. Kegj'esen bánt Siva tisztelőivel, 
a dzsaína felekezet tagjai különös páiiifogásának 
örvendhettek. A fontos kereskedelmi érdekek 
iránt is volt érzéke. D., mint a legtöbb timurida, 
lehetőleg új piacokat törekedett szex'ezni népének. 
Neki köszönhette az akkoriban megalakult angol 
keletindíai társaság első áruházát, melyet Szurat- 
ban 1611. alapított. A dekháni fejedelem elleni 
harcban ölték meg. Élete első 17 évének történe- 
tót Tüzek i Dzsihángiri cím alatt megírta, mely 
mű India történelmére nézve több tekintetben ér- 
dekes munka. 

Dzsihlam, íolyó, 1. Dzsdam. 

Dzsilolo, a Mollukki-szigetek legnagyobbika, 
1. HcUmahera. 

Dzsimila, 1. Dzseniüa. 

Dzsimla, 1. Simla-, 

Dzsimmra, 1. Ahesszinia. 

Dzsin Ali^űtóa, másként Ali Damad vagy Ali 
pasa, török nagyvezér. Mint Hl. Aehmed szultán 
apósa elég ifjannyerte el a nagyvezéri méltóságot. 
1711-ben legyőzte Nagy Péter cár hadait, majd 
1714. Konstantinápolyba hivatta Brinkoveanoláh 
fejedelmet, akit aztán fiaival együtt a szultán 
szemeláttára lefejeztetett. A magyar emigránsok- 
kal : Pápayval, Bercsényivel, Vay Ádámmal és 
Esterházy Antallal azonban barátságosan bánt. 
A jászvárosi tanácskozáson azt sürgette, hogy 
Moldva felöl Magyarországba nyomuljanak és ott 
újabb felkelést támasszanak. Az 1716. kitört 
háborúban azonban D. Pétervárad alatt júl. 5. 
Szavójai Jenőtől döntő vereséget szenvedett és 
elesett. V. ö. Jorga, Gesch. des Osman. Reiches 
4. köt. ; Márki S., II. Rákóczi Fer. m. 436. 

Dzsingál, Kelet-Ázsiában s különösen Japán- 
ban és Indiában a XVI. és XVII. sz.-ban használt 
hosszú kanócos puskának a neve. 

Dzsingiz-khán, 1. Dzsengiz-klián. 

Dzsinn (arab), az arabok hite szerint a sivata- 
gokban és magános helyeken tartózkodó, rendesen 
kígyó, de azonkívül egyéb állatok, sőt ember alak- 
jában is megjelenő démonok. A költők inspiráció- 
ját is D.-eknek tulajdonították, kik a költőt kisérik. 
Az őrültséget is D.-ek okozzák, ezért az őrült neve 



Dzsinni 



— 88 — 



Dzsof 



madzsnún, azaz : «D.-től megszállt.* Az iszlám a 
pogány arabság e képzetét elsajátította, sőt a nép- 
hit még tovább is fejlesztette ; a mohamedán le- 
genda is átvette, söt a prófétával is kapcsolatba 
hozza. A perzsák div-n-ák nevezik a rossz, peri- 
nek a jó D.-t. V. ö. Wellhausen, Keste arabischen 
Heidenthumos (Berlin 1897) ; Lane, Arabian So- 
ciety in the middle ages (London 1883) ; Goldzi- 
Jier, A költök a régi arabok felfogásában (Hun- 
falvy-album,. Budapest 1892). 

Dzsinni (Dzsenne), Masszina fulba biroda- 
lom hasonló nevű vidékének fővárosa, a Niger 
folyó egyik mocsaras szigetén, agyagtéglákból 
épült és 3 m. magas agyagfallal körülvett város, 
10,000 lak. (fulbák, rúnok és manbiugok). Élénk 
kereskedelmet űz (arany és só). 
Dzsipe-folyó, 1. Pangani. 
Dzsipe-tó, 16 km. hosszú és 5 km. széles tó 
Német Kelet-Afrikában, a Kilimandzsárótól délre, 
737 m. magasan a tenger szine fölött, a Lumi 
táplálja. Vize félig édes, de még iható, kiszáradó- 
félben van. Lefolyása a Rufu, amely a nagy Dzsipé- 
mocsárrá szélesedik ki, ebből ered a Pangani fő 
forr ásfoly ója. 
Dzsirdzse, város Egyiptomban, 1. Girgeh. 
Dzsirid (arab), 1. Dzserid. 
Dzsiszák, a hasonnevű szaraarkandi kerület 
(29,375 km2, 219,88 i lak.) főhelye Turkesztán 
orosz-középázsiai nagykormányzóságban, a sza- 
markand — taskend-i vasút mentén, 16,000 lak. 
Azelőtt Bokhara erőssége volt, 1866 óta az 
oroszoké. 
Dzsiti Sahar, 1. Jetfi-sahr. 
Dzsiu-dzsicu, japán birkózás, mely csak 1900 
óta ismeretes Európában. Londonban jelentek meg 
először az apró termetű japán birkózók, kik 
könnyű szerrel győzték le az izmoktól duzzadó, 
mázsás súlyú ellenfeleiket ; a kis japánok D. fo- 
gásainak nem tudtak ellenállni a fehér íáj bir- 
kózói. Innen kezdve nagy érdeklődést keltett az 
egész világon a japán birkózás híre ; a japánok 
szerint a D. 3000 éves multu és japán eredetű. A 
legenda szerint azonban kínai eredetű. Valamikor 
nagyon régen Akíyama nevű orvos, hogy tudo- 
mányát bővítse, Kínába ment. Pekingben időzött 
jó ideig, de kalandvágya az ország belsejébe űzte, 
hol egy különös birkózási módot ismert meg, 
mely egy szektának titka volt. Akíyama belépett 
a szektába s megismerkedett birkózásuk minden 
csinjával-binjával. Hazájába visszatérve, tizenhá- 
rom évig foglalkozott Akíyama e birkózási mód 
javításával, tökéletesbítésével. Mikor végre a nyil- 
vánosság elé lépett, 300 különböző fogással tudta 
ellenfelét harcképtelenné tenni. Iskolát nyitott To- 
kióban. Birkózási módja csakhamar elterjedt, de 
csak a harcosok kasztjában, a szamuraik között, 
kiknek egyébként is a testedzés, testgyakorlás, 
fegyverforgatás volt a foglalkozásuk. Midőn mint- 
egy félévszázaddal ezelőtt Japán középkorából egy 
hirtelen lépéssel átlépett az újkorba s megszün- 
tette a kasztrendszert, a D. azóta az egész nem- 
zet kincse. 

A D. fölénye két megfigyelésen alapszik : egyik, 
hogy az ujjaknak a test bizonyos részeire gyako- 
rolt erőteljes nyomása alatt az izmok, az idegek, 
ha futólag is, de elernyednek ; másik, hogy ha a 



kézfej külső élével bizonyos szög alatt ütést mér- 
nek, ennek óriási a hatása. E két megfigyelés- 
ben rejlik a D. hasznosságának csirája. A D. a 
megkeményített, szinte érzéketlen kézfejen kívül 
nagy anatómiai ismeretet kivan, mert tudnia kell 
a birkózónak, hogy az ellenfél mely testrészén s 
hol gyakoroljon erőteljes nyomást, ütést, hogy 
azt megbénítsa, harcképtelenné tegye. Lényeges 
kelléke továbbá a lelkiállapot folytonos egyenle- 
tessége, nyugodtsága ; a japán birkózó soha r^em 
jön dühbe, mindenkor higgadt. 

Az angol, francia és német rendőrség legény- 
ségét már kiképezik a D.-ra. Nálunk a nagy sport- 
barát. Szemere Miklós ismertette meg ifjúságun- 
kat e kitűnő rendszerrel. Elhozatta Japánból So- 
saki Kichisaburót, egyik legkiválóbb D. -mestert, 
ki a B. E. A. C. lágymányosi pályáján tanította az 
egyetemi ifjúságot. 

Dzsizje (arab), fejadó, türelemadó, melyet a Ko- 
rán értelmében a kinyilatkoztatott valláskönyv- 
vel bíró felekezetek híveinek (ahl-al^kitáb), tehát 
különösen a keresztényeknek, zsidóknak, párszik- 
nak annak fejében kell flzetniök, hogy a mohame- 
dán államban biztonságban élhetnek (ahl-al- 
dzimma, az oltalom emberei). E törvénytől azon- 
ban India meghódítása után a hindu vallások hí- 
veivel szemben az iszlám uralmának el kellett 
térnie. 
Dzsjeng, néger nép, 1. Dinka. 
Dzsodpur (ang. : Jodhpur, Joudpore, máskép 
Marwar), adófizető állam Radzsputana brit-indiai 
provinciában, 96,979 km Uer., (1901) 1.935,909 lak. 
K.-en az Ara vaíi -hegyek határolják, melyekről 
számos patak ömlik a D.-t keresztiilszelő Luni 
folyóba. Ny.-on sivatag. Klímája sivatagi, télen 
gyakori a fagy. A lakosok Vs'^ dzsas (földmívelő), 
^/g-a radzsput (uralkodó osztály) és a többi dzsain. 
Az öntözött vidékeken gabonát,gyapotot és dinnyét 
termelnek. Állattenyésztése számottevő. Vasút 
szeli át. Az uralkodó maharadzsának pallos- 
joga van. Hadserege 10,000 emberből áll, 180 
ágyúval. Évi jövedelme 250,000 angol font, az 
angoloknak fl^zetett adója 21,300 font. — lő- 
városa: D., 175 km.-nyire Adzsmirtól, a Luni 
egyik mellékvizénél, (1901) 60,4-37 lak., élénk ke- 
reskedéssel. Az amfiteátrumszerüen épült, magas 
házakból álló város legjelentékenyebb épülete a 
maharadzsa nagy és pompás palotája. A város- 
ban sok a mesterséges tó, amelyeket szép kertek 
környékeznek. A város falain kívül van a falak- 
kal környékezett Mahamandil nevű külváros, a 
marvarik szent helye. 8 km.-nyire találhatók Man- 
dorénak, az állam régibb fővárosának romjai. 

Dzsoí Y.Dzsauf(El) a. m. hegyektől körülfogott 
völgykatlan. Arábiában több vidéket neveznek e 
néven. A jelentékenyebbek közül az egyik Jemen 
DK.-i határán, Szanától K.-re van ; a du-husszein 
nevű hatalmas törzs lakja; számos benne a himi- 
arit régiség. A másik, a tulaj donképeni D., a 
Szerhan vádi DK.-i végében, a Nedzsd és Hauran 
közt terül el ; hossza mintegy 100 km., szélessége 
15—20 km., több kisebb-nagyobb, meglehetősen 
termékeny oázisból áll ; főhelye D.-Anier, szép 
kertekkel és datolya-ültetvényekkel. Benne és a 
tőle 20 km.-nyi távolságban fekvő Szakákéban 
mintegy 32—34,000 lélek lakik. 



Dzsofra 



89 



Dzsulamerg 



Dzsofra (^Jb/Vay,. oázis-csoport a tripoliszi Sza- 
harában Fezzántóí É.-ra. négy helységgel, össze- 
sen 2000 km- területtel, amelyből müveiés alatt 
csak 200 km* áll. 6000 lak. (túhiyomóan berberek), 
kik földmívelést. kertészetet és kereskedelmet űz- 
nek. Fővárosuk Szokna. 

Dzsogi (ind. ; régebbi alak : jogin, melynek töve 
kötést, kapcsolást jelent, lat. jimgere), az indiai 
brahmánok közt szemlélődő és önsanyargató élet- 
módot folytató emberek, kik koldus-útjaikon sok- 
szor mint kuruzslók és csodatevők is fellépnek. 
Szabályuk a testi vágj'ak teljes leigázása szem- 
lélődés által, melyet fegyelmi eszközökkel segíte- 
nek elő, valamint a nélkülözés és önkínzás túlhaj- 
tott gyakorlása által. A buddhizmus sok tekinte^ 
ben a D. életfelfogáshoz kapcsolódott. Az indus 
muszlimok a saját körükben hasonló életmódot 
folytató embereket fakirok-nak nevezik. V. ö. E. 
Senarí, Bouddhisme et Yoga (Revue de l'hist. des 
Religions. 1900, XLII. köt.); P. Oltramare, 
L'Histoire des idées théosophiques dans l'Inde I. 
(Paris 1907, Annales du Musée Guimet, Biblio- 
théque d'Études XXIU. köt). 

Dzsohor, 1. Johor. 

Dzsokdzsakarta, németalföldi hűbérállam Jáva 
sziget déli partján ; a tenger, Bagelen és Kadu re- 
zidensségek és Szurakarta hűbérállam közt, 3109 
km* teriilettel, kb. 820,000 lak., akik közt kevés 
az európai és kinai. Földje nagyobbára halmos 
és termékeny ; főkép indigó, kávé, cukornád és 
dohány kultúrnövényeket terem. D. a XVin. sz. 
közepéig a Mataram nevű hatalmas középjávai 
birodalomnak volt része. 1755. a németalföldi ke- 
let-indiai társaság két részre osztotta; 1812. az an- 
golok mindkettőből egy-egy részt elfoglaltak; 
1825—30 pedig a németalföldi kormány D. szul- 
tánságtól Bagelen és Banjumasz rezidensségeket 
választotta eL A szultán, aki mellett állandóan 
egy hollandi rezidens székel, D.-ban lakik. E város 
kies vidéken, 25 km.-nyire van a D.-i parttól kb. 
•58,000 lak. Közelében a régi uralkodók építmé- 
nyeinek hatalmas romjai láthatók. Szamaranggal, 
az É.-i part kikötőjével vasút köti össze. 

Dzsolan (Dzsaulan), a Jordántól K.-re, a Jar- 
muki Nahr-el-Allan és a Hermon közt fekvő vul- 
káni vidék. É.-i része csupa legelő és csak déli 
részén laknak földmivelők. D. a régi Gaulanitis. 
Lakossága kb. 12,000: beduinok, cserkeszek, turk- 
menek, drúzok és nomairiak. Főhely : El Kanétra. 

Dzsolib£^ folyó, 1. Niger. 

Dzsoloí, néger törzs. i. Volof. 

Dzsoneid, 1. Dzsuneid. 

Dzsonka (kínai szó, a. m. hajó), kinai vitorlás 
hajó, mely alakját évezredek óta változatlanul 
megtartotta. A D.-k rövidek és szélesek, középső 
részök alacsony, míg elő- ós tatrészök magas és 
rósen felfelé görbül ; itt vannak a hajókamrák. 
• igyságuk 100— 500 t közt váltakozik. Szél el- 
len lavírozni nem tudnak, de hátsó széllel igen 
gyorsan futnak, minélfogva Kina, Szingapore és 
Jáva főzött az irányát félévenként változtató 
raonszunszéllel évente csak egy utat tehetnek 
oda és vissza. A D.-knak többnyire 3, egy-egy 
darabból álló árbocuk van, melyek mindegyikén 
1—1, bambuszrudak közt kifeszített gyékényda- 
rabokból álló, négyszögletes vitorla vonható fel 



s alá= A hajóorr mindkét oldalára 1 — 1 szem van 
festve, hogy a D. útját el ne téveszthesse. A régi 
hadi D.-kat jelenleg európai szerkezetű hadihajók 
helyettesítik. 

Dzsu, Kínában rizsből készített alkoholtar- 
talmú ital. 

Dzsnang, néptörzs Kelet-Indiában (Bengál), 
nyelvük szerint a kólákhoz tartoznak, faji szár- 
mazásuk ismeretlen. Régibb időkben a fém-,f onás- 
szövés, valamint az agyagipar sem volt ismere- 
tes náluk, osak utólag tanulták. Fél-nomádok, 
földmiveléssel is foglalkoznak. A D.-ok alacsony 
(1-45- 1'50 m.) termetűek, kiálló pofaesontuak, 
lapos arcnak, ^yenes, de alacsony homloknak 
és benyomott orrnak. Hajuk durva, göndör, vö- 
röses-bama színű. V. ö. Dcdton, Descriptive eth- 
noiogy oí Bengal (Calcutta 1872). 

Dzsnb {Dzseb, Jttba. Fe6i Giveni), folyó Af- 
rika keleti partján, a szomáliak földjén ; az In- 
diai-óceánba torkol. Folyását és vidékét először 
1862. Decken, akit ott öltek meg. azután ChaiUé- 
Long egyiptomi espediciója, 1892. az angol Dnn- 
das, 1892— 97-ig Bott^go Vittorio kutatta ki. 
Számos f orráspatakból keletkezik, a nagj" afrikai 
keleti árok pereméhez közel : jobbról a Vebi Dau 
és a Gálon Salain, balról a Vabi Sebelli torkol 
bele. 1891 óta az olasz és angol érdekszféra ha- 
tárvonala. Ferrari kapitány 1909. újra bejárta s 
azt találta, hogy a folyónak új torkolata támadt, 
amely egy nagy vihar következtében jött létre. 

Dzsubbe (arab), a keletieknek a kaftán fölött 
viselt, elül rendesen nyitott, különféle színű felső- 
ruhája. Ujabb időben a módosabb körökben az 
európai szabású öltöny elől kiszorul és leginkább 
csak a régi divathoz ragaszkodó néposztályoknál 
használatos. A D. szóból származik a spanyoljM^a 
(chupa), olasz giuppa, francia jupe, német Joppe, 
a török közvetítésével a magyar suba és még sok 
nyelv hasonló értelmű ruhaneve. V. ö. Dozy, 
Dictionnaire détaillé des noms des vétements chez 
les Arabes (Amsterdam 1845). 

Dzsudi, hóval takart hegy Kurdisztán ÉNy.-i 
részében, a Tigris és Van-tó közt. A mohamedánus 
hagjomány szerint ennek legmagasabb csúcsán 
akadt meg Noé bárkája. Tövében épült Kaijat 
Thamanin város, amelyben Noé a vízözön után 
megtelepedett. 

Dzsadzsn, az újkaledoniai négerek szent vá- 
rosa a guineai parton, a Boroni folyó torkolata 
közelében. 

Dzsnf, El, a. m. a sivatag «te8te», a Tim- 
buktu és Marokkó déU határa közti vidék homok- 
dűnéi a Nyugati-Szaharában, a t. sz. felett 100 
m. magasságban. Régebben azt hitték, hogy a t 
sz.-nél mélyebben fekszik. Legelök csak É.-on 
vannak. Tandeni környékbeli gazdag sótelepei 
harmadkornak. 

Dzsofut (török), a zsidók gúnyneve. Valószinű- 
legajahudi (zsidó) névnek elrontásából keletkezett 

Dzsuíut-Kaleh vagy Csufut-Kaleh, 1. Bakcsi- 
száráj. 

Dzsuga, Dzsulaka, l. Dzsulfa. 

Dzsalamerg (Dzsulamek, Dzsetuar), a hakkiari 
nevű kurd törzs kerületének székh. Kurdisztán- 
ban, a Nagy-Zab felső völgyében, a khaldeusok 
nevezetű nesztoriánnsok földjén, a Van felé vezető 



Dzsulfa 



— 90 



Dzvonkovszkl 



Úton, hideg és kopár környéken, a Nagy-Zab jobb- 
partján, régi kurd erősséggel, 4600 lak. 

Dzsulfa (örményül: jD^^SM^ra, törökül: Dzsu- 
laka), falu Eriván orosz kormányzóságban.Transz- 
kaukáziában, az Alindzsa-csai és Arasz összefo- 
lyásánál, néhány száz lak. Az egykor virágzó ör- 
mény városnak 24 temploma volt, amelynek rom- 
jai malg is láthatók. 1605. Abbasz sah a lakos- 
ságot kivándorlásra kényszerltotte és egy részét 
Iszpahán mellé telepítette, ahol D. külvárost al- 
kották. 

Dzsum'a (helyesen Dzsumu'a), arab szó, a. m. 
gyülekezés, a péntek neve az iszlámban, mint 
azé a napé, melyen a fömecsetekben (dzsámi) dél 
felé ünnepélyes istentiszteletet tartanak, melyen 
minden serdült muszlim köteles jelen lenni. Ez 
ünnepélyes gyülekezés legfontosabb mozzanata az 
imám imája és prédikációja, 1. Khutba. 

Dzsnmna, folyó, 1. Dzsamma. 

Dzsuneid (Dzsoneid),Abu-lKászim b. Móham- 
med al-Kaváriri, a mohamedán régibb misz- 
tikus iskola (1. Szúfi) legkiválóbb alakjainak 
egyike ; szülei Nehávendböl származtak, ahonnan 
Irakba vándoroltak be. D. kezdetben az iszlám 
törvónytudományával foglalkozott; csakhamar 
teljesen a szúfi irányra tért és szent élete s ta- 
nításának nagy hatása számos tanítványt és hí- 
vet gyűjtött köréje. A szúflzmusnak azt az aszke- 
tikus irányát képviseli, mely az iszlám ortodoxiá- 
jával nem került ellentétbe.Megh. Bagdadban 910. 

Dzsangária (Dzungária), a dzsungárok lakta 
vidék Közép-Ázsiában. Tágabb értelemben a Tien- 
sánt és Altait, a Baikal-tavat és a Szelén ga for- 
rásai körül elterülő hegyeket tekintik határainak, 
így hossza 1800 km., szélessége ÉD.-i irányban 
550 — 800 kilométer. K.-i része a középázsiai fen- 
síkhoz tartozik ; Ny.-i része hirtelenül ereszkedik 
le a Szir-darja síkságaira ; rajta keresztül vezet le 
az Altai és Tien-sán hegyrendszerek közt az a me- 
dence, amely ősidőktől fogva útja volt a Turáni- 
alföldet elözönlő nomádoknak és a Közép-Ázsiába 
fölmenö karavánoknak. Miként Közép-Ázsia nagy 
része, D. is több önálló medencéből áll, amelyek- 
nek nincs lefolyásuk és vizeiket egy-egy tó gyűjti 
magába. A legjelentékenyebb ilyen tavak a Bal- 
kason kívül az Isszik-kul, az Ala-kul, a Dzaiszan, 
Kizilbas - kul, a 100 km. hosszú Kizil-tuz, a 
Kara-üszi, a Durga-nor és übsza-nor ; a Kosszo- 
gol a Szelenga medencéjéhez tartozik. Mindezeket 
a tavakat a Tarbagatai, az Ala-tau, a Baita-vola, a 
Khamur-daban, az Ulan-kum, a Tang-nu és más 
hegységek és hegyláncok zárják körül. Az Ili, a 
Kur, aDzsabgan, a Tesz, az Irtis-Vor, Kara-Br- 
dzsis és a Kern a nagyobb folyók. Klímája szélső- 
ségekben igen gazdag ; szeptemberben a hó el- 
kezd esni és a hőmérő néha leszáll —240-ig. 
Ellenben nyáron a hőség akkora, hogy a mezei 
munkát a déli órákban szinte lehetetlenné teszi ; 
ilyenkor a steppék kiasznak és csak a folyók, ta- 
vak mellett találni legelőki-e. A gabonanemüok 
sok helyen igen jól megteremnek, a középeuró- 
pai gyümölcsfák közül különösen az alma, körte 
és szilva kitűnően megterem. A háziállatok száma 
a lakosok számához képest nagy ; farkas, vad- 
disznó és medve sok helyen található ; a folyók 
halakban, a tavak szélei vizimadarakban gazda- 



gok ; sajátszerű állata a maral, nagy szarvasfaj 
és argali (vadjuh). A lakosság aránylag gyér. A 
Ny.-i vagyis az oroszok birtokában levő részen 
kirgizek, kozákok, tatárok és elszórtan oroszok 
laknak. A tulaj donképeni vagyis kínai D.-bau 
dzsungárok, torgotok, khalkák és dungánok van- 
nak többségben ; a kínai kormányzó Kuldzsában 
lakik. Kr. e.-i időkben D. lakói az uszun-ok vol- 
tak, akiket különböző török törzsek szorítottak 
ki lakóhelyeikből. Dzsengiz-khán azonban ezeket 
is kiűzte. Midőn a mongol uralom megdőlt, D.-ban 
már a dzsungár mongol törzs lakott, amelynek 
első fejedelme Bo-khán volt, függetlenségét Kah 
nevű hősének vezérlete alatt vívta ki. Legna- 
gyobb hatalmát 1680 körül Galdan fejedelemsége 
alatt nyerte el, aki Kasgart, Jarkandot és más 
városokat is meghódított.'Ellene a khalkák a kí- 
naiakat hívták segítségül, akik hosszú küzdel- 
mek után a XVIII. sz. végén D. uraivá lettek. 
1831. a Ny.-i részt az oroszok birodalmához csa- 
tolták. A kínai rész Tien-san-pelu nevet visel. 
1864. itt a muzulmán dungánok föllázadtak és 
a kinai császári hadakat elűzték ; azonban 1867. 
legyőzték és kiűzték őket. 1891-ben vette Orosz- 
ország a 11,288 km2 Ny.-i részt birtokába. V. ö. 
Vengukov, Die russisch-asiatischen Grenzlande ; 
németre fordította Ki-ahmer (Leipzig 1874). 

Dzsungel (ang. Jungle), így nevezik Élő-In- 
diában a bozóttal, bambusszal és alacsony kúszó- 
növénnyel benőtt mocsaras lapályokat, amelyek 
a Himalája déli lejtőit Asszanitól egészen a Szat- 
ledzsig kisérik. Azon a deltaképződményokből és 
folyami hordalékból felépült síkságon keletkez- 
nek, amely Blö-Indiát Ázsiához csatolja. A 30—45 
km. széles, nyirkosmeleg, egészségtelen tempera- 
turájú mocsárvidék a tigris, elefánt, rinocerosz 
vaddisznó és a mérges kígyók hazája. A lakosok 
a száraz évszakban leégetik a füvet, hogy legelő- 
höz jussanak, az angol kormány pedig a mocsa- 
rak lecsapolásával igyekszik a területet művel- 
hetövé tenni. 

Dzsungel-tyúk, 1, Ceyloni tyúk. 

Dzsunije, kikötőváros a Libanonban, Beiruttól 
északkeletre 14 km.-nyi távolságban, Beiruttal 
rövid gözvasút. El Batrunnal pedig kocsiút köti 
össze. A beiruti nagy kikötődíjak következtében 
sok hajó D.-ben köt ki ; 4500 lak. 

Dzsunka v. dzsonka, kinai hajó, 1. Dzsonka. 

Dzsurdzsura, a Kis- Atlasz folytatása Algírtól 
K.-re, több magas csúccsal, amelyeknek egyike 
eléri a 2317 m.-t. 

Dzsur-négerek, a silluk törzs egyik ága Afrika 
központi felföldjének alsó lejtőjén, a Gazella folyó 
mentén, 1. Silluk. 

Dzumaleu, hegy Bukovinában, 1. Giumaleu. 

Dzungária, 1. Dzsungária. 

Dzvonkovszki József lovag, lengyel és ma- 
gyar szabadsághős, szül. Gromnikban (Galíciában) 
1795., megh. Budapesten 1882 aug. 2. Az 1830-iki 
lengyel felkelés kitörése után tanácsos volt a 
nemzeti kormány közoktatásügyi minisztériumá- 
ban, azután a seregbe lépett, hol mint őniagy 
vitézül végigküzdötte a szabadságharcot. Ennek 
leveretése után Galíciába s innen Magyaroi-szágba- 
menekült, hol 1832 óta barátja, gróf Károlyi 
György kastélyában lakott. 1848-49. a honvédek 



91 — 



Eagrlesford 



sorában küzdött Klapka alatt és azután Komá- 
romban volt majdnem a vár kapitnlációjáig. De 
tai-tván az oroszok boszujától, álruhában gróf Ká- 
roljT Lajos tótmegj^erl birtokára menekült, hol 
szerencséjére ellenségei nem találták meg. Két 
unokatestvére is részt vett a magyar szabadság- 
faarcban: V.Ede, ki Perczel alatt harcolt és azután 
Törökországba emigrált, és D. László, ki Csor- 
nánál (1849 jún. 13.) harcolt a Vilmos huszárez- 



redben mint hadnagy, de rendkívüli bátorságát 
életével fizette meg, amint ezt Kmety ezredes sa- 
játkezű levelében elismerte. (Sírja a téti temető- 
ben jeltelenül áll.) Maga D. József az oroszok el- 
vonulása után visszatért a Károlyi-palotába Pestre 
és különösen az akkori művészetiéi kötött kö- 
zelebbi ismeretséget. Sírja a kerepesi temetőben 
van, nem messze Woroniecki hg. sirhahnátói 
(V. ö. Vasárnapi Újság 1885, 36. szám). 



E, É. 



E, e, a latin ábécének ötödik, a magyarnak he- 
tedik betűje. A görög E, e (epszilon, e-psilon, ko- 
pasz e vagyis rövid e) jegyéből származik, ez pe- 
dig egy fóniciai betűből, mely ]ágy fuvóhangot 
jelölt (mint görög étn jegye H, r,, mely az ógörög- 
ben s a latinban megmaradt a h hang jeléül). Föl- 
sorolásokban e az ötödik tagot jelöli (a, b, c, d, e.) 
Tréfás kívánság : Adjon Isten három e-t, vagyis 
észt, erót, egészséget. (így is : Adjon Isten h^m 
b-t, három f^et, három e-t : bort, búzát, békességet, 
észt, erőt, egészséget, friss, fiatal feleséget.) Rö- 
vidítések: 

S, e rómA! fSliratokb&n s kéziratokban a. m. Banins, eme- 
ritns, erocatus, egregios. 

í mint számjegy a görögöknél és ószláv meg oláh irá- 
.kban, templomi könyvekben ^ ő, £ = 5000, fj = 8. 
r, = 8000. A rómaiaknál S egy ideig 250-et jelölt. 

e a matematikában a természetes logaritmosok alap- 
ezáma. 

S a kémiában a. m. erbinm, a fizikában a. m. elektromos- 
ság (-{- Jíés — JE a. m. pozitiT és negatív elektromosság). 

E a virágbiológiában a. m. entomogam, L Hovarpotozta 
cirág. 

E a kompassion és a nemzetközi meteorológiában a. m. 
Bast (angolni) vagy Est (frandáol, ném. üst) kelet. 

B a tecbnológiában a. m. másodperc-méter-kilogramm. 

B, mint pénzverdéi jegy, osztrák pénzeken 1867-ig a. m. 
Gyolafebérvár. 

£a polgári felOlvizsgálati és felfolyamodási ügyek Uustroma 
a törvényszéknél (D a felebbezések l^stroma). 

/. kizárólag haiznáit rövidített sportjelzés, e helyett : éves. 

E. é hangok. E a legnyíltabb magas magán- 
hangzó n. Magánhangzók). Szabályszerűen válta- 
kozik a ragozásban és szóképzésben a legnyíltabb 
mély magánhangzóval, vagyis a-val : tűzre— 
útra, körnek— kornak, fordulat — becsület. A rövid 
e-nek pontosan megfelelő hosszú hang az a magán- 
hangzó, melyet az ére szóban ejtünk (erre, v. ö. ára 
arra) s amelyet a népnyelv az ilyen szókban is 
ejt : dment v. ément, évittük stb. Ez a hang ma 
legközönségesebb a palócság egy részében, de ré- 
gente sok szót a többi nyelvjárás is evvel a hang- 
gal ejtett, pl. kéz, éjfél, levél, nehéz stb. Ma ezek- 
ben általánosan a zártabb é hangot ejtjük : kéz, 
fél, levél, nehéz, de ha rövidítjük, ma is a nyilt e 
hangot alkalmazzak : kezem, felez, levelet, nehezen. 
Némely nyelvjárás maiglan megkülönbözteti a 
kétféla hosszú é-t. így Debreczenben s Eszter- 
gomban azt mondiák kéz, fél, levél, nehéz, ellen- 
ben fi^k, szip, díg, lilék, tehát amely szókban 
már régente is zárt é volt, azokat e nyelvjárások 
ma ?-vel mondják. Az é-nek megfelelő rövid zárt 
hang az az é. melyet az ember, kender, gyerek. 



nyereg szók második tagjában és pL a menet, te- 
het, t^ettem, elég szók első tagjában hallunk. Ilyen 
é-vé rövidül az az é, mely már régente is zárt 
é volt (nem nyilt é), pl. elég — eleget, Ulék— lelkem. 
Ezt az é-t azonban mai helyesírásunk nem külön- 
bözteti meg a nyilt e-től s az északkeleti és király- 
hágóntúli nyelvjárások legnagyobb része a kiej- 
tésben sem tesz különbséget e két hang között 
Az alföldi s az udvarhelyi nyelvjárások é helyett 
rendszerint ö-t ejtenek : kérőm szépön (az úgyne- 
vezett ö-zés), 1. Nyelvjárások. 

E. A zenében a törzs-skála 3. hangja. Olasz- 
országban, Franciaországban stb. ugyanennek a 
hangnak a neve : mi. 

Eabani, a babilóniaiak mitológiájában az Ururu 
istennőtől teremtett, félig emberformájú szörny, 
akivel Gilgamis hős szövetkezik, hogy Uruk vá- 
rosát az eleami zsarnokságtól me^zabadítsa. 

Eads (^t8d: ídsi), John B.. amerikai mérnök, 
SZÜL LawrenceburgbMi (Indiana) 1820 máj. 20., 
megh. 1887 márc. 8. 1844-ben buvárharang-hajót 
készített, amely a tengerben elsiüyedt hajók ra- 
kományának felkutatására való volt. 1861-ben a 
polgárháború kezdetekor Washingtonba hívták, 
hol száz nap alatt nyolc kitűnő páncélos járómű- 
vet készített. Az ágyunaszádokon is tett újítást 
1869-ben ó alkotta meg a St. Louis melletti nagy 
Misszisszippi-hidat. Másik nagy müve a Misszisz- 
szippi torkolatának mélyen járó tengeri hajók 
számára való megnyitása volt. Azt a tervezetét, 
hogy a Misszisszippit árkokkal szabályozzák, csak 
régben vitték keresztül. 

E&Sle (ang., egtsd: ígi, a francia a/^2e-ből, a. m. 
sas), 1792 óta az északamerikai Egy^tült-Allamok 
aranypénze = 10 dollár. Finomsága 0*9. súlya 
16718 g., értéke körülbelül 50 korona. Vannak 
fél és negjed, 1849 óta pedig kettős E. darabok is, 
KaUfomia számára pedig 5-ös és 9-es E. is készül. 

Eaglehawk (ejtsd: ígihak), város Victoria brit- 
ausztráliai gyarmatban, Bendigo countyban, 165 
km.-nyire Melboumetől, vasút mellett, (i9oi) 8130 
lak., aranybányászattal. 

Eagle Pass (eutsd: ígipassz), 3000 lakosú város 
Texas D.-i határán, a Rio Qrande del Norte bal- 
partján. Vele szemben Ciudad Borfirio Diaz 
(azelőtt Piedras Negras) mexikói város. A Me- 
xikóba vivő Perrocarril Intemacional Mexicano 
kiinduló állomása. 

Eaglesford. 1. Aylesford. 



Ealing •— 9 2 — 

Ealing (ejtsd: íiing), gyorsan fejlődő angol gyár- 
vúros London közelében, (i9ii) 61,235 lak. 

Eap, Gnap, sziget, 1. Yap. 

Earl (ejtsd: öri), angol grófi cím, melyet a dán 
hódítás után, N. Kanut óta használnak Angliában 
a régi angol szász ecUcbrfnan cím helyett s egé- 
szen a XIV. sz. közepéig a legmagasabb rangot 
jelentette az angol nemességben. Később a herceg, 
és még később, 1386 óta a marquis cím a har- 
madik fokra szorították le az E. címet. Jelenleg 
e cím rendi kitüntetés s birtokosát, mint a vis- 
comitot és bárót is, a right honourable megszólítás 
illeti meg. 

Earl of Chester, 1. Prince of Wales. 

Earlom (ejtsd: öriöm), i2ic/iará, angol rézmetsző, 
szül. Londonban 1743., megh. 1822 okt. 9. Az ú. n. 
hántoló modor legkiválóbb angol művelői közé 
tartozott. Leghíresebb müve Claude Lorrain raj- 
zainak reprodukciója : Liber veritatis, or collec- 
tion of twohundred prints after the originál de- 
signs of Claude Lorrain (3 köt., London 1799., 
1804). Rembrandt, Rubens, Van Dyck, Snyders 
ós más németalföldi, valamint olasz mesterek mű- 
veit is reprodukálta. 

Early englisb (ang., ejtsd: örii ingiis) a. m. 
korai angol, az angolországi csúcsíves építészetnek 
első szakasza a XII. sz. végétől a XIV. sz. elejéig, 
melyben a Franciaországból átvett építészet las- 
sanként angol nemzeti jelleget vesz föl. L. Angol 
művészet. 

Earn (ejtsd: örn), 11 km. hosszú, 2 km. széles 
tó Perth skót grófságban, amelynek egyik szige- 
tén rombadőit erősség van. A tó keleti végén van 
hasonló nevű, 74 km. hosszú lefolyása, ez a Firth 
of Tay-be torkollik. 

Earsdon (ejtsd: örszdn), angol város Northumber- 
land countyban, (1911) 10,568 lak. Kőszénbányászat. 

East (ang., ejtsd: íszt), rövidítve E., a. m. kelet, 
napkelet. 

East (eátsd: íszt), Alfréd, angol festő és rézkar- 
coló, szül. Kelleringben 1850 dec. 15. Művészeti 
tanulmányait Glasgowban, Londonban és Paris- 
ban (Bouguereau mellett) végezte. Festményei és 
rézkarcai többnyire tájképeket ábrázolnak. A 
Szépművészeti Múzeum modern képtárában A 
nyugalom ősi tanyája című festménye, grafikai 
gyűjteményében pedig több rézkarca látható. 

East Africa Company, British, I. Keletafrikai 
angol társaság. 

Éast Barnet Valley (ejtsd: íszt barnet veiu), angol 
város Hertfordshire coimtyban, (1911) 12,381 lak. 
Javítóintézet. 

Eastboume (ejtsd: isztbörn), város és látogatott 
tengeri fürdő Sussex angol countyban, (i9ii) 52,544 
lak. Közelében ásvány források és római régi- 
ségek. 

East Cowes (keleti Cowes), 1. Gowes. 

East Dereham (ejtsd: íszt dirrem), angol város 
Norfolk countyban, (1911) 5729 lak. Gyümölcster- 
melés és kivitel. 

East End, sűrű lakosságú szegény városrész 
Londonban (l. 0.). 

Easter Island, 1. Húsvét-sziget 

EasAerling (ang., ejtsd: isztriing), később Ster- 
ling néven elterjedt, a XIII. és XIV. sz.-ból szár- 
mazó angol ezüst érem, mely nevét onnan kapta 



East Main 

(keleti érem), hogy azok a pénzverő mesterek ké- 
szítették, akiket az angol érmek megjavítására 
Németországból és Hollandiából hozattak. L. 
Sterling. 

Eastem Shore, a Chesapeake Bay keleti part- 
vidéke, beleértve néha Delawaret is. 

Eastern Time (ang., ejtsd: ísztern tejm), Észak- 
Amerikában a második keleti zóna egységes ideje, 
hat órával jár a greenwichi mögött. Bostonra ós 
New Yorkra az E. érvényes. 

East Galloway, skót county, I. KirkcudhrigM. 

East Grinstead (ejtsd: íszt gnnsztéd), angol város 
Bast-Sussex countyban, (1911) 7090 lak. Árva- és 
szegényház. 

Eastham (ejtsd: íszthem), 1. London. 

Easthampton (ejtsd : iszthemptn), város Massa- 
chusetts északamerikai államban, Northampton- 
tól 7 km. DNy.-ra, a Connecticut völgyében. 
Kaucsuk- és gombgyártás. Williston Seminary-ja 
híres. Lak. (1900) 5603. 

East Hartford, város Connecticut államban 
(északamerikai Egyesült-Államok), a Connecticut 
partján. Hartfordba híd vezet át. Papírgyártás. 
Lak. (1900) 6406. 

East India Company, 1. Keletindiai Tár- 
saság. 

East India House, a Keletindiai Társaság (I. 
0.) régebbi háza Londonban. Múzeuma újabban a 
South Kensington Museum igazgatása alá került 

East Indies, I. India. 

Eastlake (ejtsd : ísztiék), Charles Lock, sir, an- 
gol festő és művészeti író, szül. Plymouthban 
1793 nov. 17., megh. 1865 dec. 23. A londoni 
akadémián tanult, sokat utazott Olasz- és Görög- 
országban. 1850-ben az angol művészeti aka- 
démia elnöke, 1855. a londoni National Gallery 
igazgatója lett. Festményeinél, melyek közül az 
angol parlament épületébe festett freskók emlí- 
tendők, becsesebbek tudományos művei, kivált a 
sokat idézett Materials for a history of oil-pain- 
ting (I. köt. London 1847, II. köt. u. 0. 1869), to- 
vábbá Contributioiis to the literature of the fine 
árts (u. 0. 1848, új kiad. 1870); History of gothic 
revival (u. 0. 1871). — Neje, Élisabeth E. Bigby, 
szül. Norwichban 1819., megh. 1893. Szintén fes- 
tészettel és irodalommal foglalkozott. Művei kö- 
zül említendők: Life of John Gibson (London 
1869) ; Journals and correspondance (u. o. 1895). 

Eastleigh and Bishopstoke (ejtsd: ísztn eaá 
bisópsztokk), angol város Southampton countyban, 
(1911) 20,387 lak. Kendertermelés. 

East Liverpool, város Ohio államban, az 
Ohio partján. Agyag- és porcellánárúk gyártása. 
Lak. (1910) 16,485. 

East London, kikötőváros a délafrikai ünio 
Cape of Good Hope provinciájában, a Buffalo tor- 
kolatánál, vasút mellett. Évi kereskedelmi for- 
galma (főleg gyapjú) 100 millió K. Lak. (1910) 
21,000 (ebből fehér 12,552). 

East Long Branch, város, I. Long Branch. 

East Lothian (ejtsd : íszt lothien), skót county, 1. 
Haddington. 

East Main (ejt.sd; íszt-mén), Labrador-félszigetnek 
a többinél kissé magasabb Ny.-i partja. DK.-i ha- 
tárán ömlik a James-öbelbe a 640 km. hosszú 
East River, amelynek torkolatánál van a Hudson- 



Easth Meath 



— 93 - 



Eaux-Chaudes 



Bay társaság kereskedelmi telepe. Öblei közül a 
Mosquito-Bay nyitva van a letóduló jéghegyeknek, 
a Rupert-Bay és Richmond Golf pedig sekély és a 
sok zátony miatt veszedelmes. 

East Meath (ejtsd : íszt mít), ir county, 1. Meath. 

Easton (ejtsd : ísztn), város Pennsylvaniában, a 
Delaware és Lehigh torkolatánál, vasút mellett. 
Vasművek, gép- és selyemgyártás. Lafayette 
College, könyvtárral. Lak. (1910) 28,523. 

East Orange, város Néw Jersey államban, 
Nowark mellett. Newyorki kereskedők kedvelt 
lakó- és nyaralóhelye, (i9io) 34,371 lak. 

Eastport (ejtsd : ísztpórt), az Egyesült-Államok 
legkeletibb vái'osa Maine államban, a Moose-szi- 
geten (híd a szárazföldre). Hajóforgalom (faki vi- 
tel) a keleti part kikötőivel. A jégtől mentes ki- 
kötőt, amelyben a dagály 7 m.-re emelkedik, a 
Sullivan-eröd védi. Lakossága (nagyobbrészt halá- 
szok) (1900) 5311. 

East Providence (ejtsd: íszt providensz), város 
Rhode Island államban (Észak-Amerika), Provi- 
dence-szel szemben, a Seekonk keleti partján, 
gj-árakkal, (1910) 14,072 lak. 

East Retford (ejtsd : íszt retford), város Nottin- 
gham angol countyban, (1911) 13,386 lak. Papir-, 
%'as- és acélgyártás. 

East Eiding (ejtsd: íszt rájding), York angol 
connty keleti járása, 1. York. 

East River, 30 km. hosszú, 1200 m. széles 
tengerszoros New York északamerikai államban, 
a New York-öblöt köti össze a Long-Island-Sound- 
dal, New York és Brooklyn között. 1892-ben ha- 
tározták el annak a hatalmas alagútnak építését 
a folyó alatt, amely 1908 májusban készült el. 
Szigetei közül nevezetesebbek : a Blackioells 
Island, Wards Island és Eandalls Island. mind 
sűiTjn beépítve hatalmas köz- és magánépületek- 
kel. A közlekedést egy hírtelen kanyarulatban 
a Hell Gate nevű sziklazátony akadályozta, ez 
azonban már el van távoUtva. Két partját négy 
híd kapcsolja össze, köztük legnagyobb az East 
River Bridge. Közepes mélysége 36 m., gőzha- 
jók is járhatnak rajta. 

Elast Saint Loois (ejtsd : íszt szent lúisz), város 
Illinois államban (Észak-Amerika), a Misszisszippi 
balpartján, Saint Louis-szal szemben (híd), élénk 
gyáriparral (vas- és üveggyártás, malmok), áUat- 
vásárokkal. Fontos vasúti csomópont. Lak. (1910) 
38.5Í7. 

East Stonehouse (ejtsd: íszt sztónhauz), város Dc- 
vonshire angol countyban, (1911) 13,754 lak. E. az 
angol hús- és élelmiszerkereskedés egyik góc- 
pontja. 

Eaton Hall (ejt8d:ítnhaii), a Westminsteri her- 
ceg Chester melletti nyaralója, értékes képgyűjte- 
ménnyel. 

Eau (franc, ejtsd : 0) a. m. vlz. A kémiai techno- 
lógiában számos összetételben használják. 

Eau céleste (franc.) a. m. égi víz, 1. Azurin. 

Eau Claire (ejtsd: 6-kiér), város Wisconsin állam- 
ban (északamerikai Egyesült-Államok), az E. és 
Chippowa összefolyásánál. Vasúti csomópont. Fa- 
telepek, bútorgyártás, szövófonó-ipar. Lakossága 
(190(1) 18,981. 

Eau d'Armag^ac (franc, etjtad: ó darmsnyak), 

szeszes ital, 1. Armagnac. 



Eau d'Ayvalles, 1. Ambléve. 

Eau de Capille, 1. Titkos szerek. 

Eau de Cologne (franc, egtsd: ód' koiony) a. m. 
kölni víz. A legkedveltebb illatszer, mely már szá- 
zadok óta használatban van. Azelőtt gyógyszerül 
is használták ; főfájás, rosszullét stb. ellen még ma 
is használják. A jó kölni víz készítéséhez a leg- 
tisztább szerek használandók. A szesz tiszta, koz- 
más olajoktól mentes és 95 — 96 százalékos legyen, 
hogy könnyen oldja a hozzáadott éteres olajokat. 
Ez utóbbiak szintén a legjobb minőségben válasz- 
tandók és se nagyon régiek, se nagyon frissek ne 
legyenek. A kölni víz készítésére leginkább a ber- 
gamott-, narancsvirág- (neroliolaj), petit-grain-, 
lavendula- és rozmarinolajat oldják tiszta szesz- 
ben, 10—14 nap múltán, ha kell, megszűrik. 

Eaa de créole, 1. Mammea. 

Eau de Javelle (franc, ejtsd: ód' zsaveii), 
káliumhipokloritot és klórkáliumot tartalmaz. 
Úgy készül, hogy káliumhidroxidoldatba klórgázt 
áramoltatunk, vagy pedig a klórosmész vizes ol- 
datához káliumkarbonátot teszünk. Használják fe- 
hérítésre és foltok kitisztítására. Levegőn köny- 
nyen elbomlik. 

Eau de Eabarraqae (franc, ejtsd: ód' labar- 
rak), nátriumhipokloritot és klómátriumot tartal- 
maz. Éppen úgy készül, mint az Eau de JaveUe 
(1. 0.), azzal az eltéréssel, hogy káliumhidroxid 
helyett nátriumhidroxidot, illetőleg a kálium- 
karbonát helyett nátriumkarbonátot használunk. 
Ugyanazon célokra szolgál, mint a Javelle-lúg. 

Eau de la reine de Hongrie, 1. Aqua 
regináé Hungáriáé. 

Eau de Éavande (íranc, ejtsd: ód' lavand), 
Kedvelt piperecikk, mellyel a mosdóvlzet, für- 
dőket stb. illatosítják ; használják füstölő szerül 
is. Többféle módon készítik. Fóalkotórésze laven- 
dula-olaj, melyet tiszta szeszben oldanak és az 
oldathoz még egyéb szagos olajokat (kasszia-, ber- 
gamott-, citromolajat stb.) kevernek. A bőrre és 
idegekre kellemesen hat. 

Eau de Ence (franc. , ejtsd : ód' iüsb), borostyánkő- 
savas ammónium oldata. 

Eau de Eys, 1. Titkos szerek. 

Eau de moule (franc, ^tsd: ód' múl), abszint 
és víz elegyének a neve Parisban. 

Eau forte (franc, ejtsd: ó-fort) a. m. választóvíz, 
salétromsav, lat. Aqua fortis. Továbbá így ne- 
vezik a választóvízzel előáUított rézmaratást, 
melyet rézkarcnak is neveznek. 

E^ux-Bonnes (ejtsd: ó-bonn), fürdőhely Basses- 
Pyrénées francia départementban, a Pireneusok 
(1. 0.) egy mély völgyében, 748 m. magasban, a 
Valentin, a Gave d'Ossau mellékvize mellett, (1906) 
kb. 700 lak. Kéntartalmú, 12— 32« meleg vizét, 
amelyből évenként 300,000-nél több palackot kül- 
denek szét, főképen hurutos bántalmak ellen 
használják. A fürdővendégek száma évenként 
8—10,000. Szép sétahelyein kívül környéke is 
gazdag természeti szépségekben. 

Eaux-Chaudes (ejtsd: ó-sód) y. Aigues-Chavdes, 
AiguesBonnes (Aquao-calcidae), Basses-Pyrénées 
fraincia départementban, látogatott fürdőhely, 675 
m. magasban, a Gave d'Ossau mély és vad szoro- 
sában. Kéntartalmú, 105<»— 36-4'' meleg vizét für- 
désre és italul is használják, különösen a légzö- 



Eauze 



— 94: — EbedfokI árm. és belvízlevezetö társ. 



szervek bajaiban. Évenként mintegy 2000 fürdő- 
vendég látogatja. Legszebb kirándulólielyek : az 
É.-i barlang, az isabei tó és vízesés és több hegy- 
csúcs. 

Eauze (ejtsd: óz), város Gers francia départe- 
nientban, a Gelise folyó partján, vasút mellett, 
(1901) 4012 lak., szeszégetéssel, borkökészítéssel 
és nagy szesz- és armagnaci ecetkereskedéssel ; 
szép gót templommal, amelyet a XVI. sz. elején 
Joan de la Marre kezdett építtetni. 

Eb, 1. Kutya. 

Ebadó, fényűzési adó, mely a közegészségügyi 
szabályozás mellett egyúttal pénzügyi célt is 
szolgál. Az B. hol állami, hol községi adó. Hazánk- 
ban tisztán községi (városi) bevétel. Angolország- 
ban az 1889. évig állami, azóta közs. adó. Francia- 
országban, Ausztriában szintén helyhatósági (köz- 
ségi) adó, a német birodalom egyes államaiban 
azonban a bevétel többnyire az állam és a köz- 
ségek (városok) között oszlik meg. 

Ebagja (ebaga), a székelyeknél a. m. bőr alatt 
termő szőrfóreg. Ebagos v. ahagos v. csak agos, 
szőrösen született, szömyavalyában sínylődő (cse- 
csemő). 

Ébaaclie (franc, edtsd: ebós) a. m. alaprajz; 
kép vagy festmény vázlata. 

Ebbinghaus, Hermann, német pszichológus, 
szül. 1850 jan. 24:., megh. 1909 febr. 26. Tanított 
mint magán és rk. tanár (1886) Berlinben, mint 
rendes tanár Boroszlóban (1894:), majd Halléban, 
ahol meghalt. Művei : Über das Gedáchtniss. ün- 
tersuchungen zur experimentellen Psychologie 
(Leipzig 1885) ; Theorio des Parbensehens (1893) ; 
Über eine neue Methode zur Prüfung geistiger 
Fáhigkeit und ihre Anwendung bei Schulkindern 
(1897); Abriss der Psychologie (1908, 2. kiad. 
1909). Kitűnő munka nagy lélektana : Grundzüge 
der Psychologie (I. kötet 1897—901, 2. kiad. 
1905), II. kötetéből csak egy fű^et jelent meg 
halála után. Ő szerkesztette haláláig a modern 
német lélektan főközlönyét : Zeitschrift für Psy- 
chologie und Physiologie der Sinnesorgane. 

Ebbúza (uöv.), 1. Tarackbúza. 

Ebbw Vale (ejtsd: ebba vei), város Mönmouth- 
shire angol countyban, (i9ii) 30,559 lak., nagy 
szén- ós vasércbányákkal, vasolvasztókkal és ko- 
hókkal. 

Ebcseresznye (növ.), a Bryonia álba meg a Lo- 
nicera xylosteum népies neve. 

Ebdüh, 1. Veszettség. 

Ebeczk, kisk. Nógrád vm., balassagyarmati 
j.-ban, (1910) 486 tót és magyar lak. ; u. p. Kűrt- 
abony, u. t. Balassagyarmat. 

Ebeczky, magyar nemes család, eredetileg a 
nógrádmegyei Ebeczk helységről vette nevét. Ké- 
sőbb a hontmegyei Ináncs pusztáról Ináncsy-nak. 
is nevezték, míg végre e nevet előnévül vették fel 
és most is használják. A család leszármazási táb- 
lája nem teljesen ismeretes, csak 1567 óta. A csa- 
lád két ágra oszlott : az B. de eadem és B. de 
Ináncsi ágra. (Nagy Iván a IV. köt. és a pótkötet- 
ben némileg összevegyítve közli a genealógiát. 
V.ö. TMly K. értekezését a Tui'ul 1888. évf. 89. 1.) 
Legkiválóbb tagja : E. István, hírneves kuruc- 
vezér és később II.Rákóczi Ferenc lovas ezredese, 
szül. 1670 kör. Léván, megh. u. o. 1719. Mindjárt 



a felkelés elején csatlakozott Rákóczihoz és Nagy- 
szombatot, Szt.-Györgyöt és a Kis-Kárpátok mind- 
két lejtőjén elterülő kies városokat sorra meghó- 
dolásra birta (1703). Azután átkelt Dévóny-üj- 
falunál a Morván, felégette Schlosshof-ot és a bécsi 
hidakig száguldozott lovasaival. B hadjárat oly 
rettegést keltett Bécsben, hogy az udvar a szent 
koronát Pozsonyból Bécsbe vitette. Részt vett a 
nagj'szombati csatában (1704) is. 1705 elején átkelt 
a befagyott Dunán és mint ezredes több-kisebb 
ütközetben győzedelmeskedett ; azután résztvett 
Bsterházy Antal oldalán a pudmerici csatában. 
November havában Rákóczi a Rába mellékére 
rendelte, hogy Csáky Mihállyal együtt a közelgő 
bánt (Pálffyt) feltartóztassa és azután a Lajta- 
vonal védelmezését bízta B.-re. 1710 végén Ber- 
csényi Miklós az imgvári vár parancsnokává 
tette, 1711. pedigtábomokká («generáUs főstrázsa- 
mesterré))) léptették elő. E. volt a Rákóczi által 
kinevezett utolsó tábornok. A szatmári békekötés 
után átadta Ungvárt a császáriaknak és azután 
Lévára vonult vissza, hol Károlyi Sándor több 
ízben meglátogatta a közbecsülésben élő kuruc 
bajtársat. Másik jeles tagja a családnak : E. 
Sámuel, Bercsényi főtitkára és 1711 óta Rákóczi 
Ferenc titkára, udvari tanácsosa és diplomatája. 
Rodostóba is követte urát, 1723-ban azonban a 
Csákyék közvetítésével kegyelmet kapott és Csáky 
Mihályné grófnőt haza kisérte. V. ö. TÍMly K. 
idézett értekezésén kívül még Bolgár Bmil, Az 
Ináncsy E. család nemzedékrendjéhez (Turul 1899. 
évf. 42. 1.). 

Ebed, nagyk. Esztergom vm. párkányi j.-ban, 
(1910) 1501 magyar lak., u. p. és u. t. Párkány- 
Nána p. u. 

Ebed, héber, 1. Abd. 

Ebéd, voltakép minden étkezés elnevezése ; ma 
a déÜ étkezést értjük inkább alatta, megkülön- 
böztetésül az est-E. -tői. A régi görögöknél a 
deipnont v. dorpont d. u. 4 óra tájt költötték el s 
egyszerű kenyér és húsból állott ; fényűzés elő- 
ször a szibariszi és krótoni konyhán jelentkezett. 
A rótnaiák prandiuma villásreggeli; ebédjük, 
cenM, d. u. 4 óra körül bővebb és változatosabb 
volt, italaik hozzá : mulsum (mézes bor) és ealda 
(meleg borpuncs). A kelták és gei'-mánok este felé 
ebédeltek, a déli E.-et a későbbi munkabeosztás 
tette általánossá. De a hollandok, angolok, fran- 
ciák s néhány északnómet hely ma is a d. u. 4 
órai V. még későbbi B. szokását tartja, melyet 
déltájt ú. n. villásreggeli előz meg. Északi népek 
E. előtt elöétkezést tartanak étvágygerjesztőül 
(svéd: smörgasbröd, orosz: zaküszki). A keleti 
népek nem ismerik oly mérvben a lakoma csáb- 
jait, mint a nyugatiak. Az E. ünnepi formáit 1. 
Lakoma alatt. 

Ebedecz, kisk. Bars vm. aranyosmaróti j.-ban, 
(1910) 1001 tót és magyar lak., üveghuta ; u. t. ós 
u. p. Kistapolcsány. 

Ebedioki ármentesítő én belvízlevezető tár- 
sulat. Alakult 1896. oly célból, hogy Esztergom 
vármegyében Ebed, Muzsla, Bucs és Karva köz- 
ségek határában 7832 kataszt. hold 233 négy- 
szögöl mély fekvésű területet a Duna kiöntése 
ellen megvédelmezzen s lecsapoljon. Védőtöltései- 
nek hossza 2015 km. Van 3 gátőre. A belső viztv 



Ebédlő 



95 — 



Ébenfa 



ket 38*311 km. csatorna, 2 áteresztő és 3 csözsilip 
vezeti le. 1905 végéig befektetett az ármentesi- 
tésre 240,310-80 K-át,abelvizrendezésre 63,761-20 
K-át, összesen 304,072 K-át. A társulat székhelye 
Esztergom. 

Ebédlő, terem vagy nagyobb szoba, melyben 
étkezünk. Már a középkorban is voltak nagyobb 
termek a palotákban, várakban és kolostorokban 
('a refektoriumok), de ezeket csak ünnepélyek és 
társas étkezések alkalmával használták, külön- 
ben szobáikban v. előszobában étkeztek. Magyar- 
országon az E.-t az újkor elején palotának hív- 
ták, Tgy Ungvárott freskókkal és gobelinekkel 
díszített nagy- és kis-E.-palota is volt az egykorú 
összeírás szerint. A XVIII. sz.-ban kezdenek a 
polgári lakosztályokban is külön E.-ket beren- 
dezni s ettől kezdve az E.-k tervezésében és bú- 
torozásában egyre nagyobb fényűzés fejlődik ki. 
Az E. építészeti kialakítása az egyes korszakok 
stüusa szerint változott. Berendezési tárgyai közül 
az E.-re nézve tipikus a pohárszék és a tálaló. 
Faldísz gyanánt még a klasszikus kor óta szíve- 
sen alkalmazzák az E.-ben az oly csendéletképeket, 
amelyek gyümölcsöt, vadat, kannát, virágot áb- 
rázolnak. A történelmileg nevezetes ebédlők kö- 
zött megemlíthető H. Rákóczi Ferenc rodostói 
ebédlője, melyet a magyar kormány hazahozatott 
s a kassai múzeumban állíttatott föl. 

Ebei, 1. Hermann Wilhelm, német nyelvész, 
szül. Berlinben 1820 máj. 10., megh.Misdroy keleti- 
tengeri fürdőben 1875 aug. 19. Előbb vagy 30 
évig gimnáziumi tanár volt, míg végre 1872. 
Bopp utódja lett a berlini egyetemen. Főműve: 
Grammatica celtica (1871, névleg Zeuss mű- 
vének átdolgozása) ; kisebb dolgozatai Kuhn és 
Schleicher folyóirataiban jelentek meg. össze- 
gyűjtve angolul: Celtic Studies (London 1863). 
Schleicher Indogermanische Chrestomathie (1869) 
c. művébe ö irta az ó-ír részt. A kelta nyelvek 
tudományos feldolgozását ő alapította meg. 

2. E., Johaym Gottfried, földrajzi író, szül. Zül- 
lichauban 1764 okt. 6., megh. Zürichben 1830 okt. 
18. Miután Svájcot beutazta, mint orvos Frank- 
furtban (a Majna mellett) telepedett le, ahol An- 
leitung die Schweiz zu bereisen (Zürich 1793) c. 
nevezetes munkáját írta, amely a legrégibb jó 
svájci útmutató. A francia háború következtében 
1796. Parisba került, majd 1802. vissza Prank- 
fui-tba és végre 1810. Zürichbe. Egyéb művei : 
Gebirgsvölker d. Schweiz (Tübingen 1798—1802, 
2 köt.) ; Über den Bau der Erde im Alpengebirge 
(Zürich 1808) ; Malerische Reise durch die neuen 
Bergstrassen des Kantons Graubünden (Ztirich 
1825). 

Ebelmenit (ásv.), káliumtartalmú pszilomelán. 

Ebelsberg, osztrák falu Felső-Ausztria Linz 
kerületének st.-floriani járásában, a Traunnak a 
Dunába való torkolatánál, vasút mellett, (1910) 
2551 lak. A falut Linz-cel villamos vasút köti 
össze 8 szép vára, temploma, műmalma, vasön- 
tője és gépgyára van. A vásártéren áll az 1809. 
("vi csa'taemlékoszlop. 

Ebenaceae, ébenfafélék (növ.), a forrtszirmú 
kétszikűek családja az Ebenales (l. 0.) sorozat- 
ban, 320 faja csaknem kizárólag tropikus és szub- 
tropikus vidékeken, különösen a keleti félgöm- 



bön él. A térítőket csak kevés lépi át. Különösen 
India és a maláji szigetek fő elterjedési területük. 
Viráguk 2-3 tagú, rendesen 1 ivarú, maradó 
csészéje elvirágzás után gyakran megnövekszik. 
Porzó annyi v. kétszerannyi v. több mint ahány 
pártáéi mpa. A termő 2—16 levélből nő össze, 
felső állású : a termés 1 v. többmagvú bogyó. 
Cserjék v. fák kemény, nehéz geszttel, mely gyak- 
ran különböző színű ; levelük rendesen bőrnemű, 
épszélú, pálhátlan. Viráguk magánosan v. bog- 
emyös virágzatban levélhónaljban áll. Számos 
faja e családnak, különösen a Diospyros-í&idk, 
a becses ébenfát (1. 0.) szolgáltatják, többnek 
gyümölcse ehető. 

Ebenales (növ.), a forrtszirmú kétszikűek soro- 
zata. Az ide tartozó családok (Sapotaceae, Ebe- 
naceae, Symploceae.Styracaceae) közös sajátsága, 
hogy porzóik 2—3 v. abortus folytán 1 körben 
állanak, a porzók száma ritkán sok. Termőjük 
üreges, 1 v. több magkezdeményük az üregnek a 
magház középvonalához érő szögletében függ. 
Fás növények. 

Ebenalp, 1640 m. magas hegytömeg a Nyu- 
gati-Alpok külső mészkőzónájában, Appenzell 
svájci kanton területén. Havasi legelő van lapos, 
széles tetején, amelyről elragadó kilátás nyílik a 
Boden-tóra és a Sántis-csoport többi csúcsaira. 
A tetőre vezető út 125 m. hosszú cseppkőbarlan- 
gon visz keresztül, amelyből kilépve, hirtelen tá- 
rul fel a vidék panorámája a néző előtt. Sok más 
barlangját részben pincének, részben nyári lakó- 
helynek használják a pásztorok, egyikében van a 
Wildkirchli kápolna, 1499 m. magasan, ezt a bar- 
langot tette Scheffel V. német író nevezetessé 
Eckehard c. regényével, amikor költői szabad- 
sággal Eckehard st.-galleni szerzetes remetesé- 
gének színterévé teszi. 

Ebendorfer von Haselbach, 2 homas, osztrák 
krónikairó, szül. 1387 aug. 10. Haselbachban 
(A .-Ausztria), megh. 1464 jan. 8. Bécsben, ahol 
egyetemi tanár, majd dékán, utóbb rektor volt. 
1431-ben a bázeli zsinaton ő képviselte a bécsi 
egyetemet. Fő müvei : Liber augustalis (császá- 
rok krónikája) : Österreichische Geschichte. 

Ebenézer (héb.). a «segítség köve», Sámuel pró- 
fétától kapta nevét, aki a flliszteusokon vett győ- 
zelem emlékére Mizpa és Sen között egy követ 
állított fel azon a helyen, ahol húsz évvel azelőtt 
a zsidók a üliszteusoktól szenvedtek vereséget. 

Ébenfa (döv.). E névvel különféle sötétszínű, 
igen kemény és nehéz, tömör szerkezetű és szépen 
politúrozható fákat jelölnek, melyek színük sze- 
rint a következők : A) fekete É.-k : 1. a Lagos-, 
Gabun- és Old Calabar E., mely a Nyugat- 
Afrikában termő Dio^pyros Dendo nevű fától 
való : 2. a Zanzibar E., ez a tropikus Afrikában 
termő D. mespiliformis-t6\ származik; 3. a 
Madagaszkár E., mely a D. haplostylis és D. 
mtcrojrhotnbus nevű növények fája ; 4. a Maiiri- 
tim E., a D. tesselaria-X(A ; 5. az India É.-k, 
melyek mint Bombay-, Ceylon- ós Siam-É.-k is 
említtetnek és a következő fajoktól valók : D. 
Ebenum, D. Tupru, D. mekinoocylon, D. sylva- 
tica, D. montana, D. ramiflora, ÍJ. Ebenasier és 
D.perearina ; 6. a Manila É.,aD. Ebenasier 
ós 1). philippensis fajoktól ; 7. az Acapulco óa 



Ebenfafélék 



- 96 — 



Éber 



Guernavaca E. a Sííexikóba bevitt D.íJ6gmiáfífr-töl 
való. B) A fehér E. a Maszkarén- szigeti D. mela- 
nida és D. chrysophyllos és a Fülöp-szigeti D. 
Melacapai-töl való. C) A csikóit E., melyet Coro- 
mandel-, vagy Calamandar É.-nak is neveznek ; 
ez bama színű, szabálytalan fekete csíkokkal, 
mintha téntával volna leöntve s azért ténta-fának 
is nevezik. Ez a D. hirsuta fajtól való. D) A vörös 
É. a Mauritius -szigeten gyakori D. rubra-tól 
jön.E) A zöld E. az Blö-Indiában termő D. chloro- 
xylon-tó\ származik, de hasonló fát a Közép- 
Amerikában otthonos lecoma leucoxylon-tól is 
nyernek. Az B.-k általában, de kivált a fekete 
É.-k, a raűasztalosságnak legbecsesebb anyagai, 
melyek finom bútorok és líülönféle esztergályos 
munkák, különösen botok készítésére alkalmaz- 
tatnak. A Senegal-É. a. m. afrikai grenadillfa 
(1. 0.). L. még Euclea és Brya, mely utóbbi ebe- 
mbs nevíí fajának a fája álébenfa néven is szere- 
pel. Az É.-t olcsóbb fák, mint pl. a körtefa páco- 
lásával utánozzák. 

Ebenfafélék (növ.), 1. Ebenaceae. 

Ebenfurt, város Wiener-Neustadt alsóausztriai 
kerületi kapitányságban, a Lajta partján, vasút 
mellett, (i9io) 2240 lak., pamutfonással, papír- 
gyárral, gőzmalommal, régi templárius-kastóly- 
lyal, amely szép park mellett áll. A templomban 
Mikó János magyar festő több képe látható. V. ö. 
Gerecze, Műemlékek II. 

Ebenhoch, Alfréd, osztrák konzervatív poli- 
tikus, szül. Bregenzben 1855 máj. 15., megh. 1912 
jan, 30. Bécsben. Linzben telepedett le mint 
ügyvéd. 1888-ban a birodalmi tanácsba s 1899. 
a felsőausztriai tartománygyíilésbe választot- 
ták; mindkét helyen a klerikális eszmék elszánt 
harcosa volt. 1895-ben megalapította Dipauli- 
val a kat. néppártot, mely utóbb a keresztény- 
szocialistákkal egyesült. 1898-ban kinevezték 
Felső-Ausztria tartományi főnökének, 1907 nov. 
földmívelésügyi miniszternek, mely állásról 1908. 
leköszönt, 1912. pedig egészségügyi okokból telje- 
sen visszavonult a politikától. Több munkát írt : 
üngelöste Pragen (1900) ; Die politische Lage in 
Österreieh (1908) ; Anno Neun és Queretaro (1904 
és 1908). Utóbbi kettő színdarab. 

Ebenhöch Ferenc, író és gyűjtő, szül. Győrött 
1821., megh. u. o. 1889 júl. 16. Középiskoláit és 
a teológiát szülővárosában elvégezvén, előbb a 
Szapáry grófi családnál nevelősködött, aztán győr- 
belvárosí káplán, majd koronczói plébános lett. 
Különös előszeretettel foglalkozott növények, régi 
pénzek, kőkori fegyverek ós szerszámok gyűjté- 
sével és számos intézet becses gyűjteményeket 
köszönhet neki. Később téthi esperes, 1874. győri 
kanonok. Sok érdemet szerzett a győri káptalan 
levéltárának rendezésével ; a győri püspöki szemi- 
náriumban az egyházi régiségtanból és építéstan- 
ból előadásokat is tartott. Gyűjtött azonkívül szt. 
képeket, kegyórmeket, hazai és külföldi lapokat s 
egyéb ritkaságokat és adakozásaival az egyházi 
művészetek ügyét nagyban előmozdította. Számos 
természettudományi, történelmi, irodalomtörté- 
neti és régiségtani cikket és három önálló mun- 
kát írt. 

Ebeniste (franc, ejtsd: ebeniszt)a. m. múaszta- 
los. Eredetileg az, aki az ébenfát feldolgozta. 



Ebensee, község Gmunden felsőausztriai kerü- 
leti kapitányságban,a Traun-tó déli végében,425 m. 
magasban, (i9io) 8155 lak., nagy sófőzőkkel, ame- 
lyekbe a sósvizet facsövekben Hallstattból és Ischl- 
ből hozzák és amelyekben évenkint mintegy i/g 
millió q sót főznek ; fafaragó iskolával, szóda- 
és óragyártással, sósfürdővel és inhalatoriummal. 
Közelében van a szép Langbath-, a Hinter- és az 
Offen-tó, melynek partján császári vadászkastély 
áll. 

Éber v. Eberus Blasius, nyomdász Bécsben, 
hol 1571— 73-ig működött, az egyetem kötelékébe 
tartozott s műhelye a Lamin-Burse-ban volt, 
arai arra mutat, hogy osztrák volt. Fokiad ványa: 
Wirrieh Hoehzeitsbuch-ja 1571., Károly fhg. és 
Mária bajor hgnő esküvőjére. Hét kiadványa 
ismert, köztűk egy Werbőczy 1572-böl és Poncia- 
nus históriája 1573-ból, e.iiez magyar uyelvíí, gót 
bettlkkel. V. ö. Mayer Ant., Wiens Buchdrucker- 
geschichtel. ; Szabó K., Régi magy. könyvt. I. 

Éber, 1. Ernő, gazdasági író, szül. Budapesten 
1874 okt. 9. 1899— 1907-ig az Erdélyi Gazdasági 
Egylet segódtitkára volt, azóta a Sopron vmegyei 
Gazdasági Egylet titkára. Belföldi és német mező- 
gazdasági lapokban megjelent cikkein kívül ön- 
álló munkái : Munkabér és kivándorlás (Buda- 
pest 1902) ; Fajok harca (Adatok az erdélyi nem- 
zetiségi kérdéshez) (Kolozsvár 1905) ; A magyar 
mezőgazdaság átalakulásának feltételei (Buda- 
pest 1906). 

2. E. László, művészeti és régészeti író, szül. 
Budapesten 1871 máj. 28. Tanulmányait Buda- 
pesten végezte, azután két évet töltött külföldön, 
1898. a M. Nemzeti Múzeum rógiségosztályának 
tisztviselője lett. Az Országos Iparművészeti Isko- 
lában a művészettörténet előadója, 1904 óta a-Mű- 
emlékek Országos Bizottságának előadója ; a buda- 
pesti tudományegyetemen a középkori művészet- 
történet magántanára. Folyóiratokba számos 
művészeti és régészeti dolgozatot írt. önállóan 
megjelent művei : A festői ábrázolás az olasz és 
németalföldi festészetben (Budapest 1894) ; JJo- 
natello (u. o. 1903) ; Művészettörténeti olvasmá- 
nyok íu. 0. 1909). E Lexikonnak is munkatársa. 

3. É. Nándor, hírlapíró, politikus, szül. Budán 
1825., megh. Budapesten 1885 febr. 27. Jogot 
végzett, majd a bécsi keleti akadémiának lett 
növendéke. 1848 elején kinevezték titkárrá a 
konstantinápolyi intemuncius mellé, de március 
után visszajött, hogy hazáját szolgálhassa. A sza- 
badságharc külügyminisztériumának, Batthyány 
Kázmér alatt, elnöki titkára volt. Világos után 
egyideig Konstantinápolyban tartózkodott, azután 
Angolországba ment, honnét mint a Times leve- 
lezője került vissza az 1853. kiütött nagy keleti 
háború színhelyére. A kardot is forgatta és vezér- 
kari főnöke lett Fuad basának, ki a görögök féken- 
tartására rendelt sereget vezette Tesszáliában. A 
magyar emigráció ügyét különösen 1859. szol- 
gálta, midőn szintén mint a Times tudósítója járt 
Olaszországban a háború színhelyén. A víllafrancai 
csata után Garibaldihoz csatlakozott, résztvett a 
szicíliai expedícióban és mint dandárparancsnok 
hozzájárult a Nápoly meghódítását eredményező- 
capuai csata eldöntéséhez. A koronázás után haza- 
tért és mint a Times levelezője és országgyűlési 



Eberbach 



— 97 — 



Eberhard 



képviselő (a Deák-párton) előkelő szerepet ját- 
szott. Élete vége felé elméje megzavarodott. 

4. É. Sándor, festő, szül. 1878.Eáczkeresztiiron, 
Budapesten Székely Bertalannak volt tanítványa 
s kezdettől fogva freskó-tanulmányokkal foglal- 
kozott. 1910-ben a Praknói-dljjal a római magyar 
művészházban folytatta e tanulmányait s utána 
több nagyméretű freskót festett. Az egyiknek 
tárgya : Művészi oktatás, ez a bajai tanítóképző 
egyik rajztermét díszíti ; egy másik műve : Krisz- 
tus és az Emauszba mmö tanítványok, freskó a 
bajai ciszterciták társalgójában. Most rajztanár 
Baján. 

Eberbach, 1. az ugyanüynevü járás székhelye 
Möábach badeni kerületben, 18 km.-nyire Mos- 
bachtól, a Neckar partján, vasút mellett, (1905) 
6135 lak., sör-, szivar- és bőrgyártással, lószőr- 
fonással, fürészmalmokkal, kőbányával és abroncs- 
készítéssel. — 2.E., egykor gazdag ciszterci apái- 
ság Wiesbaden porosz keiüleiben, Hattenheim 
mellett; 1135. kezdték építem; 1186. szentelték 
föl román ízlésben épített templomát, amely ké- 
sőbben a mainzi érsekeknek és a környék neme- 
seinek szogált temetkező heljiil. A XII— XVin. 
sz.-ból sok síremlék máig fenmaradt. Az apát- 
ságot 1803-ban szekularizálták, most börtönül szol- 
gál. 

Ebergény, kisk. Zala vm. zalaegerszegi j.-ban, 
(191ÖI 581 magyar lakossal; u. p. és u. t. Zalaeger- 
szeg. 

Ebergényi, magyar nemes család, Zala, Sopron 
és Vas vmegyében.Eredetét a zalavmegyei E. pusz- 
tától vette. E. László Czobor huszárezredes alatt 
1690 óta a franciák eUen harcolt és vitézségeért 
altábornaggyá tették. Péterv'árad alatt a balszár- 
nyat vezénylé. 1710-ben kapta a Bai'kóczy-huszár- 
ezredet, 1707. Bottyán a Rábánál ugyan megverte, 
de 1710. Kassa várát megadásrabirta és az 1711. 
békealkudozásoki'a is befolyt. Megh. 1724. A csa- 
ládból E. István 1700. bárói rangot nyert, de a 
báróság vele 1724. kihalt. A XIX. sz. hatvanas 
éveiben a család egyik elfajult sarja, E. Júlia, 
. Chorinsky gróffal együtt ennek nejét megmér- 
gezte, hogy azután ő lehessen a gróf neje. Mind- 
Jcetten élethossziglani fogsággal bűnhődtek. 

Ebergöcz, kisk. Sopron vm. kapuvári j.-ban, 
(1910) 525 magyar lak. ; u. p. Fertőszentmiklós, 
u. t. Nagylózs. 

Eberhard (ó-ném. Epurhart, a. m. erős mint 
a vadkan), férfinév, amelyet több fejedelmi sze- 
mélyiség viselt. Nevezetesebbek: 1. E., frank 
herceg, I. Komád keleti frank király öccse, kit a 
hatalmas hűbéreseivel folytatott harcokban hűsé- 
gesen támogatott. 919-ben maga hozta át a koro- 
nát és jogart volt ellenfelének, Henrik szász her- 
cegnek, kit azután a nagyok királynak választot- 
tak. 1. Henrik emiatt nagyrabecsülto E.-t. Henrik 
utódjával, I. Ottóval azonban E. folytonos villon- 
gásban élt. Midőn 938. a felkelt lotharingiai Gisel- 
berthez csatlakozott, Andernach mellett meg- 
öletett. 

2. /. E., melléknevén a «dicsö», württembergi 
gróf, I. ülrik üa, szül. 1265., megh. 1325 jún. 5. 
1265— 79-ig Ulrik öccsével közösen, azontúl egye- 
dül uralkodott. Kalandvágyó ember létére «az 
Isten barátjának s az egész világ ellenségének » 



nevezte magát és különösen Habsburgi Rudolffal 
hadakozott, aki azonban 1286. birtokaitól meg- 
fosztotta. Folytonos villongásban élt I. Albrecht 
és VII. Henrik királlyal is, akinek hívei 1313. 
B. egész országát hatalmába kerítették. VH. Hen- 
rik halála után (1313) E. országát visszahódítá és 
székhelyét 1320— 21-ig Stuttgartba helyezte át. 
V. ö. Üt)€len, E. der Erlauchte, Gráf von Württem- 
berg (Stuttgart 1839). 

3. 77. E., melléknevén a «civakodó» (der «Grei- 
ner»), württembergi gróf, IH. Ulrik fia, megh. 
1392 márc, 15. 1344— 66-ig közösen uralkodott 
öccsével, IV. Ulrikkal, azontúl egyedül. Szakadat- 
lanul háborúskodott, hol a császárral, hol a sváb 
városok szövetségével, melynek hadait Atheim 
mellett legyőzte (1372). A városok azonban Reut- 
lingen mellett bosszút álltak E. seregén és sok 
württembergi várat és falvat elhamvasztottak. 
10 év multán, 1388. ugyan E. Döfflngen mellett 
kiköszörülte a csorbát, de a diadal fia Ulrik éle- 
tébe került Uhlaad több versben énekelte meg 
E. hadi tetteit. 

4. III. E., a kegyes (adakozó), E. 3. unokája, a 
Döífingen-nél elesett Uhik fia, 1392— 1417-ig 
uralkodott. 1395 szept. 24. legyőzte a <■ Schlegler» 
lovagok szövetségét. Megh. 1417 máj. 16. Fia, 
IV. E. (megh. 1419 júl. 2.), házassága révén 
Mömpelgardot szerezte meg. 

5. V. E., melléknevén a «szakállas» («B, lm 
Bart»), Württemberg I. hercege, idősb Lajos gróf 
fia, szül. 1445 dec. 11., megh. 1496 febr. 24. 
Viharos ifjúsága napjaiban keveset törődött or- 
szágával, míglen egy Jeruzsálembe tett zarándo- 
kolás (1468) nemesítő befolyással volt jellemére. 
Korának legkiválóbb fejedelmévé lett. A Münsin- 
genben kötött szerződés értelmében (1482) biz- 
tosítá az ország föloszthatatlanságát. Alapját ve- 
tette meg a rendi alkotmánjTiak, önkormányza- 
tot adott Stuttgart és Tübingen városoknak ; tu- 
dósokat hívott udvarához (Reuehlin János) s 
könyvtárt és egyetemet alapított Tübingenben 
(1477). Népe ezért szeretettel ragaszkodott hozzá s 
E. jogosan dicsekedhetett a császái* és fejedelem- 
társai előtt, hogy otthon a legsűrűbb erdőben 
is bizton lehajthatja fejét. Mint a sváb szövet- 
ség feje sokat fáradozott a közbéke fentartásáért. 
I. Miksa császár érdemeinek elismeréséül her- 
ceggé nevezte ki Wormsban 1495 júl. 21. E. gyer- 
mektelenül halt el. Életét megírták : Pfister (1822), 
Schneider (Preiburg 1875) és Bossert (1884). 
Uhland költő és Bemer Justin verseikben örökí- 
tették meg nevét. E. után onokaöccse, VI. ifj. E. 
következett a trónon, 1. E. 6. 

6. VI. E., az iQabb, mint württembergi herceg 
II.E.,V. Ulrik gróf fia, szül. 1447., megh.1504. Alig 
hogy a grófság egy részét átvette, máris 1482. 
nagybátyjának, V. E.-nak adta át a kormányt, me- 
lyet azonban nemsokára visszakövetelt és emiatt 
viszálykodásra került a sor köztük, mígnem 1485. 
E.-nak évi járadékot biztosítottak. 1492-ben pedig 
megállapították, hogy E. im Bárt halála után VI. 
E. kövesse ót az egész ország kormányzásában. 
A melléje rendelt gyámsági tanács azonban nem 
tűrte önkényét és felmondta a hercegnek a szol- 
gálatot. Végre is I. Miksa császár döntött, ki- 
mondván, hogy Ulrik gróf, V. Ulrik unokája, kö- 



Eberhard 



— 98 



Ebermayer 



vesse öt az uralkodásban. 1498-ban E.-t lemon- 
dásra kényszerítették és el is hagyta az országot. 

7. III. E., württembergi herceg, szül. 1614., 
megh. 1674 júl. 3., János Frigyes herceg fia, 
1628— 1633-ig gyámság alatt uralkodott. 1633- 
ban a hoilbronni szövetségben a svédek részére 
állott, de a császáriaknak Nördlingen mellett 
(1634) kivívott győzelme után Strassburgba me- 
nekült. Csak 1638. térhetett vissza teljesen ki- 
fosztott hercegségébe. 

Eberhard, röviden Eppo, zeitz-naumburgi püs- 
pök, aki 1060. IV. Henrik német császár paran- 
csára a császár sógorának, I. András magyar ki- 
rálynak segélyére Magyarországba hadat vezetett 
és Vilmos őrgróf társaságában a Tiszántúlig elő- 
nyomult. Béla herceg azonban a pártját fogó 
nemzet segélyével visszaűzte a németeket egészen 
Mosonig, ahol őket és András királyt legyőzte. 
B. fogságba esett és megvakították. 

Eberhard, 1. Christian August Gottlob, német 
író, szül. Belzigbenl769 jan. 12., megh. 1845 máj. 
13. Drezdában. Előbb teológus volt, utóbb egészen 
az irodalomnak élt. Egy ideig Halléban Lafontaine- 
nel a Salina c. havi folyóiratot (1812— 16, 2 köt.) 
adta ki. Atyja halála után ő folytatta ennek is- 
meretes évkönyvét : Jahrbuch der háuslichen 
Andacht. Regényei: YsopLafleurs sámtlicheWerke 
(1798) ; Férd. Warner, der arme Plötenspieler 
(1802) stb. Legnagyobb hatású müve : Hannchen 
und die Küchlein (1822), igénytelen tartalmú, de 
kedves és vonzó idill. Azonkívül útirajzot, köl- 
teményeket írt. Összegyűjtött munkái 1830—31. 
jelentek meg 20 kötetben. 

2. E., Johann August, német filozófiai író, szül. 
Halberstadtban 1739 aug. 31., megh. 1809 jan. 6. 
A XVni. sz. felvilágosítóihoz tartozik. 1778 óta 
a hallei egyetemen a filozófia tanára. Főbb művei : 
Neue Apologie des Sokrates(1772, 2köt.); Allge- 
meine Theorie des Denkensu. Bmpflndens (1776). 
Ez időben jelentek meg egymásután Kantnak új 
filozófiai világfelfogást hirdető müvei, melyek 
ellen E. az általa szerkesztett folyóiratokban : 
Phil. Magazin (1788-92), Phil. Archív (1792-95) 
époly makacs, mint hiába való küzdelmet folyta- 
tott. Egyéb müvei : Theorie der schönen Künste 
und Wissenschaften (1783) ; Handbuchder Aesthe- 
tik (1803—1805, 4 köt.); Geist des Urchristen- 
thums (1807—1808, 3 köt.). Említésre méltó két 
nyelvészeti műve : Versuch einer alig. deutschen 
Synonymik (Halle 1795—1802, 6 köt.) és Synony- 
misches Handwörterbuch d. deutschen Sprache 
(Halle 1802, 15. kiadás : Lyontól 1896). Kant kü- 
lön értekezésben védekezett B. támadásai ellen : 
Über eine Entdeckung nach der allé neue Kritik 
der reinon Vemimft durch eine altere entbehrUch 
gemacht werden soll (1790). 

Éberhárd, kisk. Pozsony vm. somorjai j.-ban, 
a Kis-Duna mellett, (loio) 828 magyar lak., posta- 
és táviróhivatallal, Apponyi Albert gr. birtokával 
és kastélyával. Hajdan a templáriusoknak volt itt 
váruk, mely később a Szentgyörgyi és Bazini 
grófok, majd az lUésházyak és Szelepcsényi érsek 
birtokába került. Csallóköznek ez volt a Dunán 
való átkelést védő főerödje s már egy 1209. kelt 
okirat szerint II. Endre király az Ibrohaith nevű 
kastélyt előbbi birtokosától Istvántól, Myke fiától 



megszerezvén, ugyanazon évben a később Szent- 
györgyi és Bazini vezetéknevű grófok nemzet- 
ségéből származó Sebus grófnak adományozta 
Szt.-Györggyel együtt. A mai Apponyi-kastélyt 
Szelepcsényi érsek építtette. 1550 jún. 22. itt tar- 
tózkodott I. Ferdinánd. V. ö. Ipolyi Arnold, Csal- 
lóköz műemlékei (Archaeol. Közlom. I. 77). 

Eberhardt Károly, magyar születésű olasz 
tábornok, szül. Geesón 1824., megh. u. o. 1906 
dec. 8. 1840 óta az osztrák hadseregben szolgált, 
1848—49. részt vett mint honvéd-főhadnagy a 
szabadságharcban ; Világos után emigrált, török 
szolgálatba lépett, résztvott a krimiai háborúban, 
harcolt 1859. Garibaldi önkéntesei sorában, aztán 
olasz kir. tiszt lett és tábornoki rangig emelke- 
dett. Nyugdíjaztatása után hazajött. 

Eberlein, Gustav, német szobrász, született 
Spiekershausenban, Münden mellett, 1847 júl. 14. 
Kezdetben ötvösnek készült s csak 1866-tól fogva 
látogatta a nürnbergi művészeti iskoiát. Berlinbe 
menve, a Eeinhold Begas vezetése alatt álló ú. n. 
festői-reálistaiskolához csatlakozott.- Kisebb genre- 
szerű szoborművein (egyes alakok és csoportoza- 
tok) kívül számos monumentális szobrot is készí- 
tett. 1893-ban részt vett a gr. Andrássy Gyula 
emlékére Budapesten állítandó lovasszobor-pályá- 
zatban és a második díjat nyerte el. Szobrai közül 
megemlítendők: Németország géniusza ; A tüske- 
húzó fiú ; Ámorral birkózó Venus ; Sebesült nimfa ; 
wBabylon vizeinél , ültek ós sírtak» ; Piguia- 
lion és Galatea ; Ámor és Psyche ; Krisztus a 
keresztfán ; I. Vilmos és III. Frigyes német csá- 
szárok szobrai Elberfeldben ; I. Vilmos emlék- 
szobra Mannheimban ; Bismarck szobra Krefeld- 
ben; Richárd Wagner-emlékmű Berlinben stb. 
Mint festő is működik és költeményeket is ír (Aus 
eines Bildners Seelenleben (Berlin 1892). V. ö. 
Rosenherg, Gustav E. (Bielefeld 1903). 

Eberlin, Johann, német prédikátor és író, szül. 
Günzburgban (Bajorország) 1465 körül, megh. 
Wertheimban 1530 ápr. után. Ferencrendi szer- 
zetes volt, aztán a reformációhoz csatlakozott. 
Svájcban írta meg Die 15 Bundesgenossen (Basel 
1521) c. főművét, melyet V. Károly császárhoz 
intézett, mint társadalompolitikai reformprogram- 
mot. Összes műveit Endes adta ki (Halle 1900—02, 
három köt.). V. ö. Riggenbach, Johann E. v. G. 
und sein Reformprogramm (Tübingen 1874). 

Ebermannstadt, járási székhely Oberfranken 
bajor kerületben, aWiesent és vasút mellett, (i9io) 
795 lak., kendertermeléssel és sörfőzéssel. 1633- 
ban Werth János itt győzte le a svédeket. 

Ebermayer, Ernst, német erdészeti író, szül. 
Rehlingenben 1829 nov. 2., megh. Hinterseeben 
1908 aug. 13. Előbb Aschaöenburgban, azután 
pedig Münchenben volt az erdészeti alaptudomá- 
nyok tanára. Ö rendezte be Bajorországban az 
erdészeti-meteorológiai állomásokat. Művei : Die 
physikalischen Einwirkungen des Waldes auf Luft 
und Boden (Aschaffenburg 1873) ; Die gesammto 
Lehre der Waldstreu stb. (Berlin 1876) ; Natúr" 
gesetzlicho Grundlagendes Wald- und Ackerbaues 
(u. 0. 1882) ; Die Beschaffonheit der Waldluft u. 
die Bedeutung der atmosphár. Kohlensáure für 
die Waldvegetation (Stuttgart 1885) ; Einfluss der 
Wálder auf die Bodenfeichtigkeit (u. o. 1900). 



Ebern 



— 99 



Eberstein 



Ebem, az ugyanily nevű járás székhelye Alsó- 
frank bajor keriiletben, a Baunach mellett, (1910) 
1250 lak., lárapabélkószítéssel, gazdag agyagtele- 
pekkel, szép gót templommal, amelyben több érde- 
kes síremlék van. 

Ebernajid von Erfurt, középkori német költő, 
a XIII. sz. első felében, egy elbeszélő költeményt 
írt II. Henrik császái* és neje Kunigundáról rím- 
párokban, egy latin életrajz alapján. (Kiadta Bech- 
stein R. 1860.) 

Ebembuxg. falu Pfalz bajor kerületben, az Al- 
senz és Nahe összefolyásánál, vasút mellett, (1910) 
920 lak. Közelében egy hegyen ama várnak rom- 
jai láthatók, amelyben Sickingen Ferenc, a refor- 
máció nagy előharcosa lakott, aki ebben a várban 
nyújtott menedéket Huttennek, Ükolampadiusnak 
és másoknak. A várat 1698. rombolták le. 

Ebers. Georg Moritz, kiváló német egyiptoló- 
gus és költő, szül. Berlinben 1837 márc 1., megh. 
1898 aug. 7. a bajor Tutzingben. Jénában mint 
magántanár kezdte működését; 1869-70. beutazta 
Egyiptomot ós Nubiát, s 1870. Lipcsében egyetemi 
tanár lett. Majd 1872. másodízben is bejárta a 
Nilus vidékét. Ez alkalommal fedezte föl a róla 
eluevezett híres papii-uszt, mely az orvostan teljes 
rendszerét tartalmazza s melyet 1875. maga adott 
ki. Úgy szaktudománya, mint a szépirodalom te- 
rén nagy munkásságot fejtett ki. Tudományos mű- 
vei : Disquisitiones de dynastia vicesima sexta 
regum egjT)tiorura (1865); Agypten und die Bücher 
Mosis (1868): Durch Gosen zum Sinai (1872); 
Ágypten in Wort und Bild (nagy díszmunka, 2. 
kiad. 1880. 2 köt., ebből külön a szöveg : Cicerone 
dm-ch das alté und neue Ágypten, 1886, 2 köt., ma- 
gyarra fordította Schmidl József 1893) ; Richárd 
Lepsius, ein Lebensbild (1885) ; Antiké Portráts 
(1893). Németországban és a külföldön igen is- 
mertté tették nevét nagyszámú regényei, melyek 
többnyire Egyiptomban játszanak s a legtöbb euró- 
pai nyelvre, magyarra is le vannak fordítva : Eine 
ágyptische Königstochter (1864); Uarda (1877); 
Homo sum (1878) ; Die Sch western (1879) ; Der 
Kaiíer (t. i. Hadrianus 1880) ; Die Fi-au Bürger- 
moisterm (1881) ; Ein Won (1882) ; Serapis (1885); 
Die NUbraut (1887) ; Die Gred (1888); Per aspera 
(1892). Ezeken kívül: Eine Frage (idill, 1881); 
Elifön (költemény 1888) ; Josua (1889); Di-ei Már- 
chen (1891) ; Kleopátra (1894) stb. Érdekes önélet- 
rajza: Die Geschichte meines Lebens (1892). E. 
a régészeti regény főképviselője. Eleven és sok- 
oldalú képét adja az eltűnt régi világnak ; rajzai 
azonban sok száraz tudományt tartalmaznak. A 
jellemzésben gyönge 8 nem egyszer következet- 
len ; főleg igen gyengék nőalakjai. De a regény 
szerkezetében mester, előadása vonzó és érdeket 
keltő. Magyarul megjelentek : Józsua (ford. Bátta- 
széki Ujos, 1890) ; A nővérek (ford. Kacziány 
ö^a, 1880); Egy egyiptomi királyleány (ford. 
Hmzar Imre, 1878) ; Egy polgármestemé a XVI. 
^.-ból (lord. Szász Károly, 1882) ; Esy szó (ford. 
Eacztány Géza, 1884); Homo smn (ford. Tors 
Kálmán.' 1878); Szerapisz (ford. Szentgyörffui 
Voros Dezső, 1885); Uarda (ford. Jóvm János, 
1880). Utóbbit az ifjúság száraára átdolgozta 
GaóZ Mózes (1904); hasonlóképen A nővéreket is 
(1904). 



Ebersbach, falu Bautzen szászországi kerületi 
kapitányságban, a Spree forrása közelében, vasút 
mellett, (i905) 9274 lak., jelentékeny pamutszövés- 
sel, gyermekkocsi-, fecskendő-, pénzszekrény- és 
gombgyártással; természetrajzi múzeummal. 

Ebersberg, járási székhely Oberbayern bajor 
kerületben, 6 km.-nyire Grafingtól, (1910) 2352 lak., 
a középkorban híres bencés kolostorral. Búcsú- 
járóhely. 

Ebersberg, Ottokár Franz, írói nevén 0. F. 
Berg, osztrák színműíró, szül. Bécsben 1833 okt. 
10., megh. a döblingi tébolydában 1886 jan. 16. Egy 
ideig hivatalnok volt, azután kizárólag a szini 
költészetnek élt. A bécsi külvárosi színházak szá- 
mára számos népszínművet írt, melyek többnyíre 
nagy tetszésben részesültek és magjarra is lefor- 
díttattak V. átdolgoztattak. Legismertebbek : Der 
Wiener Dienstbot (nyomt. 1868., Berlinre alkal- 
mazva Kalischtól : Berlin, wie es weint und lacht); 
Einer von unsere Leüt (1868) ; Der letzte Natio- 
nalgai'dist (1872) ; Die alté Schachtel, Die Probier- 
mamseU, Die Pfarrersköchin, Eine verrückte 
Person, Isaak Stem, Doktor Haslinger (1876) ; Der 
Hasenschrecker (1876); Ein Stündchen auf dem 
Comptoir (1876) stb. Nagy sikert aratott a hírlap- 
írás terén is ; az általa alapított Kikéri ki c. élclap 
(1861 óta) és Wiener illustrirtes Extrablatt című 
polit. napilap (1872 óta) rendkívüli népszerűségre 
tettek szert. 

Ebersdorf, 1. egykori uradalom a Reuss her- 
cegek íQabb ágának területén ; a XVI. sz.-ban vált 
különálló uradalommá és 1848. örökölték mostani 
tulajdonosai. — 2. E., járási székhely a Reuss 
hercegek íQabb ágának területén, 21 km.-nyire 
Sehleiztól, (i9io) 900 lak. 1690-ból való szép kas- 
téllyal és híres fiú- ós leánynevelőintézettel. — 
3. E. V. Kaiser-E., azelőtt önálló község Bruck 
alsó-ausztriai kerületi kapitányságban ; 1890 óta 
Bécs IX. kerületének egy része. E.-al szemben van 
a Napóleoni hadjáratokból ismeretes Lobau szi- 
gete. L. még Kaiser-Ebersdorf. 

Éberség házirendje, 1. Feliér sólyomrend. 

Eberstadt, város a hesseni Starkenburg tar- 
tomány darmstadti kerületében, a Modan folyó és 
vasút mellett, több templommal, papír-, bőr-, 
likőr- és sörgyártással, vasöntókkel, (1905) 6386 
lakossal. 

Eberstein, falu St. Veit karinthiai kerületi ka- 
pitányságban, a Saualpe (2081 m.) lábánál, festői 
vidéken, 559 m. magasban, (i9io) 2260 lak. Köze- 
lében egy sziklán vannak Alt-E.-nak, Amulf csá- 
szár egykori vadászkastélyának romjai. 

Eberstein, régi grófi család Badenben és a Sváb- 
földön, mely a XI— XIII. sz.-beli németországi pol- 
gárháborúkban nagy szerepet játszott. Az E. gró- 
fok a Hohenstaufok buzgó párthívei voltak. II. Ottó 
grófot II. Frigj'es Ausztria birodahni helytartójává 
tette (1246). A vár és E. uradalma az ő idejében 
került a badeni őrgrófok kezébe s Neu-Eberstein 
lett a család főfószke (1. Ebersteinburg). A frank 
E. grófok, akik az előbbi családdal össze nem té- 
vesztendők, a most romban levő bajorországi E. 
vár egykori urai voltak s legrégibb ősük Bodo 
(Poppo), Grabfeld gaugróQa volt a XII. sz.-ban. 
Utódaik közül mogemlítondó Ernst Albrecht, aki 
Gehofenben (Thüringia) 1605 jún. 6. szül. s 1676 



berstelnburgr 



100 



Ebfejű majmok 



júl 9. halt meg. A harmincéves háborúban eleinte 
Tilly alatt, később svéd szolgálatban, 1648. pedig 
császári szolgálatban harcolt. V. ö. Eberstein L. 
P., Geschichte der Freiherren v. E. und ihrer Be- 
sitzungen (Sondersheim 1865). 

Ebersteinburg, falu Baden badeni kerületben, 
4- km.-nyire Badentöl, kb. 600 lak. ; egykor Eber- 
stein grófságnak volt székhelye, amely grófság 
Württemberg és Baden között terült el és amely- 
nek 13,000 lakosa volt. A grófság már a XIV. 
sz.-ban beolvadt Badenbe ; 12 km.-nyire tőle van 
Neu-Bborstein nevű kastély szép kilátással a Murg 
völgyére. 

Eberswalde (1877-ig Neustadt-Eberswalde), 
város Potsdam porosz kerületben, a Pinow^-csa- 
toma ós vasút mellett, (i9io) 26,064 lak., vasol- 
vasztókkal, nagy patkószeggyárral, cement-, sör-, 
téglagyártással, vas- és gépgyárakkal, hajó- és 
maloragópépitö műhelyekkel, fürészmalmokkal és 
nagy fakereskedéssel ; az 1830. alapított erdész- 
akadémiával több nagy gyűjtemény, botanikus 
kert és erdészeti kísérleti állomás van összekötve. 
E. erős vastartalmú ásványvízforrásokban bővel- 
kedő környéken gyönyörű nyaralók, szanatóriu- 
mok épültek s pompásan berendezett gyógyfür- 
dőit évente igen sokan keresik fel. 

Éber szuggesztió, 1. Sugallás. 

Ebért, 1. Adolf, német romanista, szül. Kassel- 
ben 1820 jún. 1., megh. Lipcsében 1890 júl. 1., hol 
1863 óta a román filológia tanára volt. Diez mellett 
a román nyelvek és irodai mak tudományának egyik 
nagyérdemű megalapítója. Müvei : Quellenfor- 
schungen aus der Geschichte Spaniens(1849);Hand- 
buch der italienischen Nationalliteratur (1854'); 
Entwickelungsgeschichte der französ. Tragödie, 
vomehmlich im 16. Jahrhundert (1856) ; s főműve : 
Allgemeine Geschichte der Literatur des Mittelal- 
ters (1874—87, 3 köt., franciára is lefordították). 
Wolf Ferdinánddal (1. o.) megalapította 1859. a 
Jahrbuch für rom. und engl. Literatur című folyó- 
iratot. 

2.-E.,íVieánc/i.ááoí/", könyvtárnok éskönyvész, 
szül. 1791 júl. 9. Tauehában (Lipcse mellett), megh. 
1834 nov. 13. Drezdában. Részt vett a lipcsei 
egyet, könyvtár újjászervezésében s 1814. a drez- 
dai kir. könyvtár titkára, 1823. a wolfenbütteli her- 
cegi könyvtár, 1825. a drezdai kir. könyvtár s egy- 
szersmind a király magánkönyvtárának könyv- 
tárnoka, majd 1828. főkönyvtárnok lett. Művei : 
Torquato Tasso's Lében u. Charakteristik, nach 
Ginguené (Leipzig 1819, a kiadások felsorolásá- 
val) ; Die Bildung des Bibliothekars (u. o. 1820) ; 
Geschichte und Beschreibung der k. Bibliothek 
zu Dresden (1822) ; Allgem. Bibliographisches 
Lexicon (1821 — 30, 2 köt.), mely e nemben első 
volt Németországban; Zur Handschriftenkunde 
(1825—27, 2 köt.) ; Die Kulturperioden des ober- 
sachsischen Mittelalters (anonym, Dresden 1825) ; 
Überliefenmgen zur Geschichte, Litteratur und 
Kunst der Vor- und Mitwelt (u. o. 1826, 2 köt.) 
stb. V. ö. Bürger R., F. A. E. (Leipzig 1911). 

3. E., Johann Arnold, német költő, szül. Ham- 
burgban 1723 febr. 8., megh. Braunschweigban 
1795 márc. 19., hol 1748 óta tanár volt. Tagja 
volt a Bremer Beitrage költői körének s Klop- 
stock egy szép ódában meg is énekelte. Azonkívül 



Gisekével Der Jüngling című folyóiratot adta ki. 
Jelentősége fordításaiban van, melyekkel az akkor 
még kevéssé ismert angol irodalmat ismertette. 
Legfontosabb : Young éjjeli elmélkedései (1760— 
1771, 4 köt., 2 kiad. 1790-95. 5 köt). Költeményei 
1789. jelentek meg, második kötetüket a költő 
életrajzával Eschenburg adta ki, 1795. 

4. K, Kari Egon, német költő, szül, Prágában 
1801 jún. 5., megh. u. o. 1882 okt. 24. Fürstenberg 
herceg levél- és könyvtárosa, később jogtanácsosa 
és jószágigazgatója volt. Gazdag költői munkás- 
ságot fejtett ki ; előbb a dráma terén múló sikerrel, 
később több eredménnyel a lírai és epikai költé- 
szet terén. Nevezetesebbek : Wlasta című cseh- 
nemzeti eposza (Prága 1829), nagyon szónoklás ; 
továbbá : üas Kloster (idill 1833) ; Bine Magyaren- 
frau (költői elbeszélés 1865) stb. Különösen sike- 
rültek Uhland befolyása alatt írt balladái és román- 
cai : Poetische Werke (1877, 7 köt.). 

Eberth, Kari Joseph, német patológus, szül. 
Würzburgban 1835 szept. 21. 1859-ben avatták 
doktorrá, 1865. Zürichben a patológiai boncolástan 
tanárává nevezték ki, 1874— 81-ig az ottani állat- 
orvostani iskolában is tanította a patológiát. 
1881 — 95-ig a hallei egyetemen a hisztológia és 
összehasonlító bonctan tanára ; 1895-től a kór- 
bonctan tanára Halléban. 1911. nyugalomba vo- 
nult. Műve (Schimraelbuschsal együtt): DieThrom- 
bose (Stuttgart 1888) stb. Utóbb sokat foglalko- 
zott a baktériumokkal, nevezetesen a tifusz-bacil- 
lussal, a nematodákkal. 1890-töl Kurschmannal 
együtt kiadja a Fortschritte der Medicin című 
folyóiratot. 

Eberus, Blasius, könyvnyomtató, 1. Éber. 

Eberwein, német zenész testvérek : E. Traugott 
Maximilián szül.Weimarban 1775 okt. 27., megh. 
Rudolstadtban 1831 dec. 2., mint hercegi zeno- 
karnagy; 100-náltöbbszerzemónye(dahuűvekstb.) 
közül ma egy sem élvezhető. Öccse : Kari, szül. 
Weimarban 1786 nov. 10., megh. u. o. 1868 márc. 
2. Hegedűművész, de 3 operát, fuvola-versenymű- 
vet, vonósnégyest is szerzett. Goethe (Zelterhoz 
írt leveleiben) sokat tartott felőle. 

Ebes, Debreczenhez tartozó puszta Hajdú vm.- 
ben, (1900) 569 lak. ; vasúti állomás, postaügynök- 
ség, táviróhivatal. 

Ebesfalva, 1. E)'zsébetváros. 

Ebía (növ.), 1271-iki okiratban említett szó, a. 
m. varjútövis (Rhammus cathartica). Békés vme- 
gyében ma is használatos neve kutyafa, 1. Benge. 

Ebfarkfü v.ebfarkperje (növ.), a. m.Fésüfü(\. o.). 

Ebfejü majmok v. kutyafejű mapnok, páviá- 
nok (Papio), a cerkóftnajmok (1. o.) alcsaládjá- 
nak egyik nemzetsége, melyet erős, zömök ter- 
met, némikép a kutyáéhoz hasonló arcorr, nagy 
pofazacskók és nagy, rendesen élénk szinű, csupasz 
ülőgumók jellemeznek. Az E. elterjedési köre ma, 
egy arábiai faj kivételével, csupán Afrikára szo- 
rítkozik ; a harmadkorban Indiában is éltek. Job- 
bára a sziklás hegységek lakói ; levelekkel, gumós 
növényekkel, gyümölccsel, tojással s kisebb álla- 
tokkal táplálkoznak ; a lakosságnak óriási káro- 
kat okoznak főleg azzal, hogy kedvezőtlenebb 
időre nagy táplálékkészletet gyűjtenek össze. 12 
élő fajuk ismeretes. Közönségesebbek: bábuin 
(Papio bábuin Desm.), galléros pávián (Papio 



Ebféiék 



— 101 



Ebner 



liaiYuidryas L.), mandrill (Papio maiinon L.), drill 
(Papio leucopJiaeus F. Cuv.). 

Ebféiék (Canidae, áiiat), 1. Kutyafélék. 

Ebíészek, tanyai, ritkábban vadászkutyák által 
kapart fekvőhely, amelyet nyáron azért készíte- 
nek, hogy a felsó forró földréteg alatt levó hűvö- 
sebb talajra fekhessenek. 

Ebf og V. szemfog (dens caniniis), a teljes foga- 
zatú emlősöknek a metszőfogak után következő 
kúpos, gyakran sarlóalakuan meghajlott koronájú 
foga,amely a fogsorból gyaki-an Idáll s éles, hegyes 
agyarat alkot. Támadásra és védelemre, továbbá 
a zsákmány megragadására való, ezért az B.-ak 
főleg a ragadozóknál vannak jól kifejlődve. Hiány- 
zik a rágcsálóknál, továbbá a kérődzők, rovar- 
evők és félmajmok némelyikénél. 

Ebfogfü a. m. Cynodon (1. o.). 

Ebfojtófü (növ.) a. m. Cynanchum, 1. MéregÖlö. 

Ebhal, ebihal, általában a békafélék lábatlan, 
hosszufarkú, nagj'fejű, halalakú lárvái. B néven 
ktüönben hazánk különböző vidékein egyik-másik 
halfajt is emlegetik. így pl. Tihanyban a lápi 
pócot (TJmhra canina Mars) ebihalnak nevezik, 
mlgKarádon E.-nak mondják ; Gfossinger B. J. 
a botos kölöntét (Cottus gobio) nevezte E.-nak. 
A fiumeiek az emberevő cápát nevezik E.-nak 
vagy «pesce cane»-nak. L. még Békafélék és 
Békahal. 

Ebhardt, Bodo, német építész, szül. Brémában 
1865 jan. 5. Berlinben tanult. Európaszerte sokat 
utazott és főleg a középkori várakat tanulmá- 
nyozta. Ezek helyreállítása és ismertetése terén 
nagy tevékenységet fejt ki. II. Vilmos német csá- 
szár megbízásából restaurálta a Hochkönigsbur- 
got, miért sok támadásban is részesült. 1899 óta ki- 
adja a Burgwart c. folyóiratot. Egyéb irodalmi 
művei: Deutsche Burgen (Berlin 1899—1908); 
Eine Burgenfahrt (u. o. 1901) ; Die Grundlagen 
zur Erhaltung und Wiederherstellung deutscher 
Burgen (u. o. 1900) ; Über Verfall, Erhaltung und 
Wiederherstellimg von Baudeniímálem (u. o. 
1905). Die Burgen Italiens c. nagy müvéből, me- 
lyet a német császár támogatásával ad ki, 1911. 
jelent meg a II. kötet. 

Ebiar, az egyiptomi Gharbieh tartomány egyik 
városa mintegy 12,000 arab lakossal. 

Ebihal, 1. Ebhal, Békahal. Békafélék. 

Ebingen, város a württembergi Schwarzwald 
kerületben, (i9oó) 10,008 lak., vászon-, posztó- és 
peluche-szö vésse], kalapkészítéssel, tű-, szerszám-, 
cipő-, ruhakészítéssel. 

Ebioniták,zsidó-keresztény felekezet az egyház 
első századában. Hegesippus szerint (v. ö. Eusebius 
Hist. Eccl. IV. 22) a jeruzsálemi egyházban The- 
buthis szakadást idézett elő, mivel Jakab apostol 
halála után nem ő lett jeruzsálemi püspökké. Jeru- 
zsálem pusztulása előtt úgy a püspökükhöz hü ke- 
resztények, mint Thebutis pártja is Pellába (Deka- 
polisz) menekültek s az elszakadtak az e környé- 
ken tartózkodó Esszenusok (zsidó aszkéta feleke- 
zet) befolyása alá kerültek. így keletkezett az E. 
szektája, moly mindenben elfogadta a zsidó val- 
lást, de Jézust elismerte Messiásnak, kit azonban 
József és Mária fiának tartott. — Máténak cson- 
kított -és elfordított evangéliumát is megtartotta. 
Az E. név eredetét illetőleg némelyek Ebiont 



személynek veszik (v. ö. Tertullian Praescript X. 
33 ; Hieronymus Ado Lucif. 23), — valószínűbb 
azonban, hogy (testi és szeUemi) szegénységük 
miatt neveztettek E.-nak, azaz szegényeknek. Az 
V. sz.-ban elenyésztek. 

Ebir (növ.), 1. Dactylis. 

Ebizn, a Yesso mellékén és a japán szigeteken 
lakó ajnuk (aino) neve. Számuk mintegy 15,000. 
V. ö. Chamberlain, A cataloguo of books relating 
to Yezo (Tokió 1887); Batchdor, The Ainu of 
Japán (London 1892). 

Ebizuminato (Abizumi), kikötő és kikötőváros 
Japánban, Szado szigetén, európai kereskedő-tele- 
pekkel. 

Ebkapor (növ.) a. m. Matricaría inodora L. és 
Anthemis cotula L. 

Ebko, 1. Eike. 

Ebkullancs (áiiat, Ttichodectes canis Deg.), a 
kutyákon élösködő,szőrevö kullancsféleség, elől el- 
metszett, majdnem négyszögletű, sárgásszínű fej- 
jel ; csápjainál két barnás foltot visel ; törzse sötét- 
sárga, potroha fehéres ; 1 — 2 mm. hosszú. A 
kutják fején ós nyakán élősködik. 

Ebie Gcüxyr, történetíró, szül. 1843 márc. 25. 
a mosonvmegyei Mecséren, mint ősrégi német 
patrícius család ivadéka. A budapesti egyetemen 
és a magyaróvári gazd. akadémián tanulmányait 
befejezvén, gazdasági pályára lépett, előbb Sándor 
Móric gróf biai uradalmában, később pedig a 
Károlyi-családnál, melynek fópénztárosa és levél- 
tárnoka is volt 1901-ig, amikor nyngalomba vo- 
nult. Történeti és művelődésügyi cikkein kívül írt 
16 önálló forrásmunkát.Föbb művei : Egy magyar 
nyomda a XVIIl. században (1891); Károlyi 
Fereíic gróf és kora 1705-1741 (I. köt. 1893); 
A Harruckern- és a Károlui-c^aLád (1895) ; Az 
ecsedi uradalom és Nyiregyliáza (1898) ; A cser- 
neki és tarkeői Dessetvffy-család (1903) ; A debrői 
uradalom birtoklási tötiénete (1909) ; József ná- 
dor és Károly fölierceg Pesten 1803 — 1804-hen 
(1911); Az ecsedi százéves úrbéri, per története 
(1912). 

Éblonissant (franc, ojtsd: ebiaissaan), kápráza- 
tos, vakító. 

Ebmarás, általában olyan elbírálás alá esik, 
mint a harapott sebek (1. o) ; különös veszedelmet 
rejt magában, ha a kutya veszett volt. L. Veszett- 
ség. 

Ebn (arab), 1. Ibn. 

Ebnat, falu St. Gallen svájci kantonban, 1^/, 
km.-nyire Wappeltól, a Thur partján, vasút mel- 
lett, 650 m. magasban, (i9io) 2763 lak., akik pamut- 
szövéssel, festéssel ós hímzéssel, gabonakereske- 
déssel és földmíveléssol foglalkoznak. 

Ebner Lajos, 1. Deák-Ebner Lajos. 

Ebner, Viktor, Ritter von Eofenstein, osztrák 
orvostanár, szül. Bregenzben 1842 febr. 4. Tanul- 
mányait főkép Brücke vezetése mellett az osztrák 
egyetemeken végezte, melyeknek befejezése után 
a gráci egyetem élettani intézetében mint tanár- 
segéd, később Innsbruckban mint magántanár 
(1870—1873) működött. 1873-ban Grácban a szö- 
vettan ós fejlődéstan tanára, 1888 óta Bécsben a 
hisztológia tanára. Számos, főleg a szövettan 
ós fejlődóstan körébe vágó jeles munkával gazda- 
gította az irodalmat. 



Ebner-Eschenbaoh 



102 



Ebrőny 



Ebner-Eschenbach, Marié von, szül. Dtibsky 
grófnő, német költőnő, szül. Zislawetz morvaer- 
szági faluban 1830 szept. 13. 1848 óta Ebner von 
Eschenhach Moritz báró (megh. 1898) altábornagy 
nője volt. Előbb drámákkal lépett föl, melyek kö- 
zül Maria Stuart (1860) és Marié Roland (1867) 
fényes sikert arattak. Nyomtatásban még Doktor 
Ritter drámai költemény (1871) ; Die Prinzessin 
von Banalien drámai mese (1872) ; Die Veilchen 
c. vígjátéka (1878) jelentek meg. Hírnevét azon- 
ban elbeszélő műveinek köszöni : Erzáhlungen 
(1875) ; Bozena (1876) ; Aphorismen (1880) ; Neue 
Erzáhlungen (1881) ; Dorf- und Schlossgeschich- 
ten (1883) ; Zwei Komtessen (1885) ; Das Ge- 
meindekind (3. kiad. 1892) ; Unsühnbar (3. kiad. 
1891) ; Drei Novellen (1892) ; Parabeln, Márchen 
und Gedichte (1892) ; Das Schádliche. Die Toten- 
wacht (189-i); Rittraeister Brand (1896); Alté 
Schulo (1897); Aus Spátherbsttagen (1901); Agavé 
(1902); Ein Volksbuch (1909); Altweibersommer 
(1909); Genrebilder (1910); Ein Jugendbuch (1910). 
Összegyűjtött mimkái 1893 — 1901. jelentek meg 
8 kötetben. V. ö. Necker, Marié v. B. (Berlin 1900). 
Magyarul megjelent : Ismét a régi, ford. Székely 
Irén (1899) ; Krampampuli és egyéb elbeszélések, 
ford. Badó Ágnes (1907); A banáliai hercegnő 
(Egyetértés, 1904. évH. 

Ebnyelvüfü (nSv., Gynoglossum L.), a Borra- 
gtnaceae (Érdeslevelüek) család génusza ; 68 faja 
mindkét félgömb mérsékelt és szubtropikus tájain, 
valamint magasabb trópusi hegységekben élő, 
többnyire évelő, szőrös. Levelük váltakozó, a vi- 
rágzatuk levéltelen kunkor. Az orvosi E. (Gyno- 
glossum officináié L., itt-ott atracél, Vénusz ujja) 
utak mentén erdőirtásokban közönséges 2 éves 
növény. Pártája szennyes bíborvörös. Bgérszagú 
füvét (herha cynoglossi) és barnakórgú gyökerét 
(radix (njnogl. mcijoris) ezelőtt köhögés és daga- 
natok ellen használták. Más fajok dísznövények. 

Ebe, afrikai város, 1. Ibo. 

Eboda, antik város Idumeában, Palesztinától 
délre a Marre vádi mellett. 1904-ben fedezték fel 
Jausson, Savignac és Vincent. Nabatei sziklasírok 
és bizánci romok közt a szentnek tiszlelt Obodes 
király egy szentélyét találták. V. ö. Miisil A., 
Arábia Petraea, II. 2. rész (Wien 1907). 

Eboli, város Salemo olasz tartományban, a 
Sele jobbpartján emelkedő magaslaton, vasút mel- 
lett, (1901) 12,407 lak. Régi kastélyának tornyaiból 
szép kilátás nyílik a Salemói-öbölre és Paestum 
romjaira. Róla kapták nevüket az E. hercegek. 
Az ókorban e helyen állott Ebunim városa. 

Eboli, Ruy Gomez de Silva, Estremera és Pas- 
trana hercege, spanyol államférfiú, szül. Portugá- 
liában 1520 körül, de azután Spanyolországba 
költözött, ahol II. Fülöp ifjúkori társalgója és ké- 
sőbb befolyásos tanácsadója lett («Gomez király))). 
E. volt a békepárt feje és Álba herceg ellenlábasa. 
A király hálájának jeléül megtette herceggé és 
granddá és neki ajándékozta Eboli fejedelemséget 
(Salemo tájékán, Nápolynál). Megh. 1572. — Fe- 
lesége, Anna de Mendoza y la Gerda, E. hercegnő, 
szül. 1540 jún. 29., megh. 1 592 febr. 2. A herceg 
1559. vette nőül e büszke és szép nőt, kit azonban 
az a szerencsétlenség ért, hogy vívás közben fél 
szemét vesztette. Rendkívül gőgös, szenvedélyes, 



hatalomra vágyódó nőnek mondják, férje iránt 
azonban hű volt és tiz gyermeket szült neki. 
Mint özvegy Pastranába költözött, hol gyermekei 
nevelésének és a gazdaságnak élt. Uralomvágya 
azonban most sem engedte nyugodni és hogy po- 
litikai befolyásra jusson, összeköttetésbe lépett 
Fülöp kegyencével, Perez-cel (1. o.), kinek szere- 
tője lett, s kit állítólag Escobeco (Don Jüan titká- 
rának) megöletésére beszélt rá, aki R. és Pe- 
rez viszonyát a királynak besúgta. Perez azután 
futásban keresett menedéket, E. hercegnőt azon- 
ban, ki haragjában tán Fülöpöt megsértette vagy 
szerelmi ajánlatait visszautasította volt, ennek 
parancsára előbb Pinto, később pastranai várában 
fogva tartották. A hercegnő, aki állhatatosan vo- 
nakodott Fülöptől kegyelmot kérni, haláláig fogva 
maradt. A Schiller Don Carlos-ában ecsetelt B. 
hercegnő nagyon eltér a történelmi hűségtől. V. 
ö. Muro, La princesa de E. (Madi'id 1877). 

Eben, a német Marschall-szigetek legdélibb 
atollja, a Ralik-láncban a legtermékenyebb szi- 
get. Hossza 8 km. Nagyszámú kókuszpálmája 
évenkint 3—400,000 kg. koprát szolgáltat. 

Ebonit, egy Goodyear által 1852. felfedezett 
neme a vulkanizált kaucsuknak (1. o.). Színe bar- 
nás-fekete V. fekete, szilárdsága és rugalmassága 
megközelíti a szaru- és halcsontét. A kaucsukból 
már annak fokozott vulkanizálása által előállít- 
ható (100 r. kaucsukra 30—60 r. kén). A kén 
mennyiségének növelésével az E. keménysége 
is növelhető, de rugalmassága fogy. Az elektro- ; 
mosságot jól szigeteli és posztóval dörzsölve í 
negatív elektromos lesz; innét gyakori alkal- 
mazása az elektromos készülékeknél. Homokkal v. 
smirgellel keverve köszörülő kőnek használják. 

Ebony oil (növ.), 1. Bauhinia. 

Ebora, 1. Evora. 

Eboracum v. Ebtiracum, York angol város 
ókori neve. 

Ebrach (v. Kloster-Ehracli), község Ober- 
franken bajor kerületben, a Mittel-Ebrach mellett, 
(1910) 1344 lak. Az 1126. alapított, egykor híres 
ciszterci-apátság most dologház. A 86 m. hosszú 
apátsági templom egyike a gót építészet re- 
mekeinek, 50 ablakkal és 12 m. átmérőjű rózsá- 
val. Orgonáját elsőrangú mestermünek tartják. 

EbrancliiaAa (állat) a. m. kopoltyútlanok, 1. 
Ahranchiata. 

Ebrard, Johannes Heinrich August, német 
ref. teológus, szül. Erlangenben 18 IS jan. 18., 
megh. 1888 júl. 23. Erlangeni teol. magántanár, 
majd speyeri főegyháztanácsos. Sokat dolgozott 
a protestáns unió érdekében, amely miatt őt a 
szigorúan luteránus párt hevesen üldözte. E. rend- 
kívül termékeny író volt. Nevét leginkább is- 
meretessé tette : Wissenschaftliche Kritik der ev. 
Geschichte (Frankf. 1842, 3. kiad. 1868) című 
munkája. Főbb művei közül még megemlítendők : 
Das Dogma vom heil. Abendmahl und seine Ge- 
schichte (Frankfurt 1845, 2 köt.); ChristUche 
Dogmatik (Königsberg 1851) ; Praktische Theo- 
logie (u. 0. 1854) ; Kirchen- u. Dogmengoschichto 
(Erlangen 1865—67). Szépirodalmi művei Gott- 
fried Flammberg vagy Christian Deutsch álnevek 
alatt jelentek meg. 

Ébrény, 1. Embrió. 



Ébresztő 



— 103 — 



Ebullioszkóp 



Ébresztő, 1. (ném. Tagwache, franc, réveüle), 
küit- vagy dobjel arra, hogy a katonák felkeljenek. 
— 2. E. (teng., ném. Auspurren, franc, hrardébas, 
cl. sgombrabrande, ang. clearing hammocks). Reg- 
gel (ayáron 4 vagy 5 órakor, télen 6 órakor) az alvó 
legénység felébresztése és utasítása fíiggóágyai- 
nak összegöngyölítésére. Éjjel 12 és é órakor 
szintén van részleges É., amennyiben az őrséget 
felváltó legénység ébresztetik fel. Az B. kikötő- 
ben reggel kürt jellel,, különben sípjellel töi-ténik. 

Ébresztő óra, 1. Ora. 

£brietas (lat.) a. m. részegség, mámor; 
eb)iosUas, részegeskedés, iszákosság. 

Ebro, Spanyolország egyik föíolyója. Rheino- 
sától h km.-nyire ered, közel a Dueróba siető Pis- 
uerga forrásához. Mint sebes hegyipatak fut vé- 
gig Ó-Kasztilián, majd áttör a Horodada és Men- 
tes Claros között lévő szorosvölgyön, a Miranda 
de E.-nál és innen Logronóig a Felső-Ebromeden- 
cében folyik, amely 3800 km* síkság, a lépcsősen 
lejtó térszínen. Ismét összeszűkül a völgye Tu- 
dela fölött, de ezután kiér az alsó medencéjére, 
amely valamikor beltenger volt, most pedig si- 
vár, egyhangú steppe ; nagy kanyarulatokban ha- 
lad, Zaragozánál homokzátonyai több ágra oszt- 
ják, ezekben nyár idején kiszárad a víz. Caspeig 
iránya általában ÉK., innen Maquinenzáig K.-re, 
majd a Ségre felvétele után D.-re folyik és át- 
törve a Katalóniai parti láncot. Portosánál kiér a 
parti síkságra, ahol 700 m. széles és először lát- 
szik nagy folyamnak. Atortosai huerták (kertek) 
elhagyása után, Ampostánál kezdődik napégette, 
sivár, homokos, mocsaras deltája, amely 24 km.-rel 
nyúlik a Pöldközi tengerbe s területe 40,000 ha. 
Az E. két ágban szeli át a deltát, Ampostától pe- 
dig a 14 km. hosszú Canal Nuevo vezet S. Carlos 
de la Rapita kikötővároshoz. Egész hossza 750 
km., vízvidéke 83,500 km*. Mindamellett Spanyol- 
ország fófolyói közt vízben legszegényebb és ten- 
geri hajék csak Tortosáig hatolhatnak föl rajta. 
Vizét öntözésre használják v. hajózócsatornákba 
vezetik el. Ez utóbbiak közül leghíresebb a Ca- 
nal imperial v. aragouiai csatorna, amelyet V. 
Károly kezdett építeni. Tudelától 5 km.-nyire kez- 
dődik az B. jobbpartján, hatalmas zsilippel, s 
mp.-kint 14 m» vizet vesz át; Zaragozánál egye- 
sül az E.-val. A balparton halad a sokkal jelen- 
téktelenebb Tauste csatorna. Nagyobb mellék- 
vizei jobról a Jalon és a Guadalope, balról az 
Aragon, Gallego Ségre. 

Ebroutófü (növ.), 1. Farkasfii. 

Ebrúd, dorong, mellyel a kerítés lyukán átfutó 
kutyát a c^íintalan gyerekek felkapják és átvetik ; 
innen : kiebrudalni, ebrudon kivetni a. m. valakit 
valamely közönségből, társaságból csúfosan ki- 
dobni. 

Ebruta (növ.), 1. Artemisia. 

Ebstein, Wilhelm, német orvostanár, szül. 
Jaueiben (Szilézia) 1836 nov. 27. Boroszlóban és 
Berlinben végezve tanulmányait, a boroszlói kór- 
házakban működött. 1874-ben a göttingeni egj'e- 
teniro hfvták meg, hol mint a bel orvostan tanára 
és a poliklinika igazgatója tette nevét ismeretessé. 
Ebstein főleg az anyagcsere és a táplálkozás za- 
varait tette behatóbb buvárlat tárgjává és ez 
1 ninyú munkáiban az elhízás és cukorbetegség 



ellen több új dietétikus gyógjTnódot jelölt meg. 
Schwalbeval együtt szerkesztette a Handbuch 
der praktischen Medizin ctmű 5 kötetes munkát 
(Stuttgart 1899—1901). 

Ebstein étrendje, 1. Soványító kúrák. 

Ebstorfi térkép (ném. Ebstorfer WeUkarte). 
A lünebui'gi kertüetben fekvő Ebstorf porosz vá- 
roska könyvtárában 1830-ban 30 pergamentlap- 
ból összeragasztott s kb. 350 m. magas és széles 
térképet találtak, ezt 1891. So)nmerbrodt Emst 
rendezte sajtó alá 25 darab, összefüggő fénynyo- 
matú atlaszban. Az eredeti a Xni. sz. második 
felében késztüt, szerzője alkalmasint angol geo- 
gráfus, kinek a Herforder-féle hasonló brit térkép 
lebegett szeme előtt. Magyarország a 10. és 11. 
táblán található. A térképek egyúttal természet- 
es néprajzi adatokat és ábrákat is tartalmaznak. 
V. ö. Századok (1891). 

Ebszőllő (növ.), 1. Solanum. 

Ebszöllöfélék (növ.), 1. Solanaceae. 

Ebszőnybánya, Tokodhoz tartozó bányatelep 
Esztergom vm. esztergomi j.-ban, (i9io) 526 lak., 
vasúti állomás, táviróhivatal. 

Ebszörök, a juh gyapjában kivételesen előfor- 
duló s pamacsokat képező durva szőrök, melyek 
azonban csak oly testrészeken nőnek, ahol a bőrt 
nyíi'ás alkalmával megvágták, v. a juhászkutya 
marása v. légycsípés miatt megsérült. A gyapjú 
értékét csak ükkor csökkentik, ha nagy mennyi- 
ségben vannak jelen. 

Ebtartás nagyobb városokban csak hat<isági 
ellenőrzés mellett lehetséges, mely ellenőrzés fe- 
jében a gazdák ebadót fizetnek. A bejelentett ós 
megadózott ebeket védjeggyel lá^ák el, amit 
előzetes állatorvosi vizsgálat után ad ki az áüat- 
egészségtlgyi hatóság. Az ebekkel való bánást 
rendesen külön rendelet szabályozza. A székes- 
fővárosban az ebeknek az utcán szájkosarat kell 
hordaniok. Kávéházba, vendéglőbe s más nyilvá- 
nos helyre v. nyilvános járművekre ebeket vinni 
tUos. Különösen szigorú intézkedéseket tartal- 
maz e rendelet a veszettség megelőzése érdeké- 
ben. A kóbor kutyákra razziákat tartanak és ki- 
vétel nélkül kiirtják. L. Ebzárlat. 

Ebtej (növ.), 1. Euphorbia. 

Ebtejf ák (növ.), 1. Euphorbia. 

Ebtejfélék (növ.), 1. Éuphorbiaceae. 

Ebtorzsa (növ.), i. Cynomorium. 

Ebtövisk (növ.), a Rhamnus cathartica L. népies 
neve Dunántúl, 1. Benge- 

Ebollioszkóp (gör.-lat). A bor vagy más olyan 
szeszes ital szesztartahnának pontos és gyors 
meghatározására szolgáló késziilék, melynek al- 
koholtartalma 257o-nál nem több. A meghatározás 
alapját az képezi, hogy minél több szeszt tartal- 
maz valamely folyadék, forrási pontja annál ala- 
csonyabb és közelebb esik a tiszta szesz forrási 
pontjához, mely mintegy 20 C-kal alacsonyabb 
a víz forrpontjánál. Többféle E. közül legelter- 
jedtebb a Vidal-Malligandféle. A készülékbe bi- 
zonyos mennyiségű bort teszünk s azt melegít- 
jük, mig forrni kezd, a folyadék gőzében elhelye- 
zett hőmérőnek kiálló szárán azután a hőfok he- 
lyett közvetlenül a folyadék szesztartalmát olvas- 
hatjuk le. Ez a szeszmeghatározási mód igen 
gyors, s ha a készülék jó.O'l— 0'2''/o-ig pontos. 



EbuIUtio 



104 



Ecballium 



Ebollitio (lat.) a. m. bugyogás, pezsgés. 

Ebur (lat.) a. m. elefántcsont ; E. fossile, ása- 
tag elefántcsont, mammut-agyar ; E. tistum, ége- 
tett elefántcsont vagy pótléka, csontszén, csont- 
korom. 

Ebura (helyesebben Ehora), 1. Evora. 

Eburacnm, 1. Eboramm. 

Eb ura fakó, történeti nevezetességű mondás 
a Rákóczi-korból. A hagyomány szerint az 1707-iki 
ónodi országgyűlésen mondták a magyar főrendek, 
mikor a Habsburg-házat trónvesztettnek nyilvá- 
nították. Értelme : ebnek parancsoljon a kutya 
(fakó a komondor régi neve). 

Eburin. Különféle tárgyak készítéséhez hasz- 
nált igen kemény és ellenálló anyag, amelyet 
úgy gyártanak, hogy csontlisztet fehérjével v. 
vérrel elegyítve, igen erősen összepréselnek és 
egyúttal az egészet felmelegítik. Latry készíti 
Parisban. 

Eburneatio (lat.), a szivacsos csont tömörü- 
lése krónikus csonttermelő lob következtében, ami 
miatt a csont olyan tömör lesz, mint az elefánt- 
csont. Leggyakrabban lues következménye, de 
bekövetkezhetik a csonttörések után képződött 
csonthegben is, továbbá az izületi végeken idült 
izületi gyuladások mentén stb. 

Eburodunum, város a régi Galliában, most 
Yverdon (1. o.). 

Eburonok, a belga Gallia egyik népe a Maas 
középfolyá&ánál, Aduatuca, a mai Tongern vidé- 
kén. Ambiaxis vezérük alatt 5í. Kr. e. megver- 
ték ugyan Caesar légióit, de egy óv múlva Caesar 
megtorolta a vereséget. Az E.-at jórészt kiirtotta, 
a maradék beolvadt a szomszéd törzsekbe. Föld- 
jüket a tungok foglalták el. 

Eburum, 1. Eholi. 

Ebusus, sziget, 1. Ibiza. 

Ebüröm (növ.), 1. Dactylü. 

Ebzárlat rendelendő el, mihelyt az illetékes 
állategészségügyi hatóság arról értesül, hogy ve- 
szett eb, V. csak veszettségre gyanús is van te- 
rületén. Ilyenkor az ebeket 4rO napig meg kell 
kötni, az utcán pedig csak biztos szájkosárral, 
pórázon szabad vezetni. 

Ebzeller (növ.) a. m. Aethusa (1. o.). 

e. c, az exempU causa (lat. a. m. példának 
okáért) és az ex commissione (lat. a. m. megbí- 
zásból) rövidítése. 

E9a de Queiroz (ujtsd: esza de kejróz). Jósé Ma- 
ria, portugál regényíró, szül. Povoa do Varzim- 
ban 1845 nov. 25., megh. Neuillyben 1900 aug. 
16. Hosszabb keleti utazásai után mint konzul 
működött, először Habanában, majd Bristolban s 
végül Parisban. Ő vezette be a portugál iroda- 
lomba a naturalisztikus irányt. Munkái: crimedo 
Padre Amaro (1874, 1880) ; primo BasUio (1877); 
A Reliquia (1886) ; Os Maias (1888) ; Manda- 
rim ; Correspondeucia de Fradique Mendes (1891) ; 
mysterio de estrada de Cintra (Ramalhao-Orti- 
gaoval együtt 1870) ; Uma campanha alegre das 
Parpas (Lissab. 1890). A Revista de Portugál c. 
lapot is ő alapította. Magyar fordításban megje- 
lent : A cintrai út titka (Pesti Hírlap 1886. év- 
folyam). 

Écaille (ejtad: ekáj, tulajdonképen a. m. pik- 
kely), így nevezik a berakásra használt teknős- 



békahéjat. E.-festés, pikkelyutánzás, porcellánon, 
különösen Meissenben a rokokó-divat idején bíbor- 
vörös színben volt gyakori. 

Ecardínes (állat), a Pörgekaruak (BracJdo- 
poda) osztályának egyik rendje. Az idetartozó 
fajoknak egyenlő teknői vannak, zárófogaik és 
karvázuk nincsen, végbélnyílásuk oldalt nyílik a 
szabadba. Ismertebbek a Lingulidák, Discinák 
és Craniidák. 

Écarlate (franc.) a. m. bíborszín. 

Écart (franc, ejtsd: ekár) a. m. oldalugrás, el- 
térés. Sokféle vonatkozása közül említendők : a 
tőzsdeügyletek körében a prémiumos árfolyam és 
a közönséges árfolyam közötti eltérés, továbbá a 
stellage-ügyletek (1. Prémium-üzlet) lebonyolítá- 
sánál az átvételi és a szolgáltatási árfolyamok 
különbsége ; a statisztikai vizsgálatoknál a két 
legellentétesebb adat eltérése az átlagszámtól; 
kártyajátékban a. m. skart (1. o.). 

Écartálni (ekartálni), kártyamüszó, annyit je- 
lent, mint kártyát kézből letenni. 

Écarté (franc, ejtsd: ekartó), francia eredetű 
kártyajáték. Két személy játszhatja pikett kár- 
tyákkal. Mindegyik játékos öt-öt kártyát kap, 
előbb kettőt, azután hármat ; a tizenegyediket fel- 
ütik atoutnak, a többi pedig talonnak marad. 
Szím'e színt kell adni, ha nincs, atout-t, vagy 
ennek hiányában tetszés szerinti kártyát. Aki 
ütött, az ád ki. Ha az előnyös azt hiszi, hogy ke- 
zében levő kártyával nem tud három ütést sze- 
rezni, akkor «proponál», ezzel jelzi, hogy egy vagy 
több kártyát le akar teimi (ekartálni). Az osztó 
megengedheti, de meg is tagadhatja a vételt, de ha 
az előnyös nem akar cserélni, akkor az osztónak 
sem szabad. Ha az előnyös letett, akkor az osztó 
hangosan mondja, hogy mennyit cserél ő. Több- 
ször is lehet cserélni. Ha az atout király az elő- 
nyösnél van, annak a kijátszás előtt számít egy 
pontot, míg az osztónak csak a kiadáskor. Aki 
három ütést csinál, az nyer, egy pontot számít ; 
ha az összes ütést viszi, két pontot számít, amit 
vole-nak neveznek ; s ha a király is nála van, 
három pontot ír, ez a nagy vole. Egy játék addig 
tart, míg az egyik játékos öt pontot csinál. A játék 
kétszeresen számít, ha az ellenfél egy pontot 
sem írt. 

Écarteur (franc, ejtsd : ekartör), a szemrés 
kitágítására és nyitvatartására szolgáló orvosi 
műszer, amely szemoperálásokhoz használatos. 

Ecandata (Anura), a Kétéltűek (Amphibia) 
egyik rendje, melyre jellemző, hogy az idetartozó 
f ajoloiak nincsen farkuk. L. Békafélék és Két- 
éltűek. 

Ecballium Rich., magrúgd (növ.), a Cucurbi- 
taceae (Tökfélék) család génusza ; egyetlen faja, 
az E. elaterium (L.) A. Rich., a mediterrán terület 
jellemző évelő füve. Szára heverő. Levele szív- 
alakú, húsos, vastag, keményszőrű. Virága egy- 
lakú, sárga. Termése 4—5 cm. hosszú, 25 cm. 
széles, zöld, tüskés, sokmag^^i, megérve a nyelé- 
ről rugalmasan leválik s fekete-barna magvait 1 
m.-nyire is szótlöveü. A növény minden része, 
de különösen a termése igen keserű. Az ut<'>bbit 
és nedvét régen sok mindén ellen használták,' 
különösen vízkórságot gyógyítottak vele. Kertbe 
is ültetik. 



Ecbasis 



— 105 — 



Eccoptograster 



Ecbasis (cuiusdam captivi. t. i. valamely fo- 
goly elmenekülése), latin nyelven, leoninus hexa- 
meterekben írt középkori állatmese, melyet egy, 
az estivali lotharingiai kolostorból való szerzetes 
írt 936., abból az alkalomból, hogy a szigorú ko- 
lostori fedelem miatt elszökött volt a kolostorból 
s ebben a költeményben javulását akarta bizonyí- 
tani. A mese egy, a pásztortól megszökött borjú 
történetét írja le, amint a farkas megfogja, de a 
róka kiszabadítja. Bele van ékelve a beteg orosz- 
lán története is. Elég mulatságos dolog és kitű- 
nően rajzolja az akkori kolostori életet Kiadta 
Voigt E. (Strassb. 1875). 

Ecblastesis (gör., hónaljsarjadzás, növ.), haj- 
tásoknak rendellenes képződése a viráglevelek 
tövében. E. folytán a kalász újabb másodkalászt, 
a fészekvirágzat kisebb fészket (pl. az álszikfú), 
vagy az emyö gyakran kisebb ernyót hajt, mint 
gyakran a sárgarépa. E. gyakran szokott lenni a 
szegfüveknél és rózsáknál. 

ücbolica (lat.), 1. Magzatüzö szerek. 

Hcbolin, az anyarozs egyik ismeretlen össze- 
tételű alkaloidája. 

Eccard, Johannes, német zeneköltő, szül. a 
thüringiai Mühlhausenben 1553., megh. Berlinben 
1611. Korának egyik legjelentékenyebb prot. 
templomi énekszerzóje. Augsburgban a híres 
Fugger Jakab szolgálatában áUott, 1579 pedig 
Riccio mellett másod-, majd első karnagya lett a 
porosz hercegnek Königsbergben, honnan 1608. 
választófejedelmi karnagyul hívták Berlinbe. Szá- 
mos népies, de mégis művészi hatású éneket szer- 
zett.V. ö. Winterfdd, Der evangelische Kirchen- 
gesang (1843—47). 

Ecce bomo (lat.) a. m. íme az ember ! PUátus 
mondta e szavakat, midőn a katonák Krisztust 
a zsidók királyaként tövissel megkoronázták és 
bíborköpenyt adtak rá. A művészetben Krisztus- 
nak töviskoszorozott és bíborköpenybe öltöztetett 
alakja. Legnépszerűbbek Dürer Albert, Tiziano, 
Correggio, Guido Reni e nembeli ábrázolásai és 
Munkácsy Mihály nagy csoportos képe. 

Eccbymosis, 1. Ekchymosis. 

Eccius, Max Émst, német jogtudós, szül. 1835 
március 21. Porosz igazságügyi szolgálatba lépett, 
majd 1874. Greifswaldban a Kreisgericht bírája 
és egyúttal rendkívüli egyetemi tanár lett, 1877. 
a birodalmi igazságügyi hivatalba, 1879. a porosz 
igazságü^yminisztériumba lépett be, 1887. pedig 
a kasseli fötörvényszék elnökévé nevezték ki. 
Munkája: Erörterungen aus dem Gebiet des 
Vonnundschaftsrechts (Berlin 1876) ; átdolgozta 
Förster Preuss. Privatrecht-jét (7. kiad. u. o. 
1896, 4 köt.). 

Eccles (ejtsd: ekkisa), város Laucaster angol 
countyban, az Irwell ós vasút mellett, (1911) Bar- 
tont s a többi külvárosokat beleszámítva 41,946 
lak., híres atlaszszövéssel, pamutipaiTal. 

E^clesall-Bierlow (ejtsd: ekkisiau b(rió), kerület 
York ang. coxmty West-Riding járásában, (1911) 
205,633 lak., nagyszerű acél- ós vasmúvekkel. 

Ecclesfíeld (ejt«d: ekkiszfíid), város Yorkshire 
angol countyban, (1911) 22,409 lak., acéláruk és 
kések készítéséveL 

Eccleshall (ejud: ekkisíhaii), város Stafford angol 
countyban, (i9ii) 5491 lak., bőr- és cipőgyártással. 



EcclesMll (ejtsd: ekkisahiU), előbb Önálló angol 
város, jelenleg Bradford külvárosa. 

Ecclesia (gör.-lat.) a. m. egyház (1. 0.). — 
E. müitaris, É. patiens, E. triumphans, harcoló, 
szenvedő, győzedelmes egyház ; aszerint, amint a 
földön, a tisztítóhelyen vagy a mennyekben levő 
ker. hívek összesége vétetik tekintetbe. Szokás 
még megkülönböztetni E. docens és E. discens 
vagy obediens. tanító és tanuló vagy engedel- 
meskedő egyházat. Amaz a lelkipásztorokat, emez 
a többi híveket, a nyájat jelenti. Az E. szó a görög 
Exxa/.Eív összehívni, meghívni szóból származik s 
jelenti a meghívottaknak összeségét. L. még 
Ehklézia. 

Ecclesiae actor, 1. Akfor. 

Ecclesia mater, 1. Anyaeg}/ház. 

Ecclesia non sitit sanguinem (lat.) a. m. 
«az egyház nem szomjazik vér után», az egyházi 
büntetőjognak a középkorban az az elve, amely 
szerint az egyházi bíróság maga halálbüntetést 
sohasem rendelt el, hanem a halálbüntetéssel súj- 
tandó egyént a világi hatalomnak kivégzés vé- 
gett átadta. 

Ecclesia praecedit (lat.) a. m. az egyházat 
illeti az elsőség. 

Ecclesia Ssuictae Crucis, Magyarország kö- 
zépkori földrajzában a. m. Bars-Szent-Kereszt 
(Bars), 1075. még Villa Keresztúr, 1246. Oppidium 
Keresztúr és Villa S. Crucis de Susal. A XVI. 
sz.-on túl Zenthkereszt, alias Keresztúr. 

Ecclesia Sancti Jacobi, Magyarország közép- 
kori földrajzában a. m. Vág- Szerdahely, mely- 
nek létezése már 1313-ra kimutatható, s hol 
ma is Szent Jakab tiszteletére felavatott ^y- 
ház van. 

Ecelesiastes (gör., latinul concionator, héber. 
kohelet) a. m. hirdető ; görög címe Salamon Prédi- 
kátor könyvének. 

Ecclesiastica (gör.-lat.) a. m. egyháztörté- 
net. Rövidítve História Eeclesiastica-ból. L. Egy- 
háztörténelein. 

Ecclesiasticus (gör.-lat.) a. mint lelkész ; a 
vulgatában (1. 0.) Jézus Sirach könyvének címe. 

Ecclesia viTit lege Romána (lat.) a. m. 
«az egyház a római jog szerint él». A középkor 
kezdetén a római birodalom megdőlése után a 
római jog egyetemes uralma is megszűnt és 
helyébe a hódító germán népek jogai léptek, az 
egyház azonban ügyeiben a bíróságtól a római 
jog szabályainak alkalmazását kívánta; ez az 
állapot mindaddig tartott, míg a közönséges egy- 
házjog ki nem fejlődött. 

Ecco, l. Eike. 

Eccoprotica néven nevezi a gyógyszertan 
azokat az orvosszereket, melyek enyhén hashaj- 
tók, s melyek hatására a béltartalom fájdalom 
nélkül kevés korgás közben bőven és normális 
összeállásban ürül ki. Ilyen szerek a manna és 
mannit, a ricinusolaj, a kén mint sulfur subli- 
matum lotum és sulfur praecipitatum. Az erö- 
sebb hashajtószorek neve purgantia, míg a leg- 
erősebb szerek a drasztikus hojihaitő szerek (dras- 
tica). L. Hashajtő szerek. 

Eccoptoga»terlí?rte<.(inat, Sco/t/^M-sGeoffr.), 
a fedelesszárnyuak rendjébe és a szúfélék csa- 
ládjába tartozó bogárnem. Sok faja ismeretes ha- 



Eccremocarpus 



106 — 



Ecet 



zánkban is, mint erdei kártevő. Gyümölcsösök- 
ben főleg a Nagy és a Kis kéregszú (B. pruni 
Eatz. és rugulosus Ratz.) okoz károkat. L. még 
Kéregszú és Szúfélék. 

Eccremocarpus Ruiz et Pav. (növ.), a Bigno- 
niaceae (Trombitafafélék) család génusza, 3 faja 
nyugati Dél-Amerikának csinos kúszó növénye. 
Három faja délamerikai. Az E. scaber Ruiz et 
Pav. chilei ; szára négyszögletű, szőrös, 5—6 m.-re 
felkúszik. Virága szép hosszunyelü, sárgapiros, 
mintegy 2 — 6 cm. hosszú, hasas, a széle összeszű- 
kül, gazdagfürtös. Kertben ós üvegházban te- 
nyésztik. Télen meg kell óvni a fagytól. 

Eccremocarpus-tipus (növ.), a növények re- 
pülő szerveinek Dingler által megkülönböztetett 
6. típusa, és pedig a bikonvex vagy konkávkon- 
vex magvak és termések, gyakran hártyás 
szárnnyal. Ezek homorú oldalukat lefelé fordítva 
esnek és jelentéktelen fordulásokat végeznek 
függőleges tengelyük körül (pl. Eccremocarpus 
scaber, Cochlospermum). 

Ecet. Az B. vagy az E.-savas erjedésnek, vagy 
a fa száraz lepárlásának terméke. Jellemző al- 
katrésze az B.-sav (1. o.), amelyből a kereskedés- 
ben kapott E.-félék rendesen csak 3 — lO^/o-o* tar- 
talmaznak, csak az E.-esszencia tartalmaz 80°/o-ot, 
a többi nagyrészt víz. A forgalomban különféle 
B.-et árusítanak, ú. m. bor-B.-et, különféle gyü- 
mölcs-E.-et (pl. málna-E.), tiszta szeszből készült 
E,-et és fa-E.-et. Az utóbbit nem tekintve, a többi 
mind az E.-savas erjedés terméke. A bor- és gyü- 
mölcs-B. még az eredetének megfelelő kellemes 
íz- éá zamatanyagokat is tartalmazza, a fa-E. 
kozmás anyagokat tartalmaz, melyek kellemet- 
len ízűek, a tiszta szeszből készült B. pedig semmi 
zamatanyagot nem tartalmaz. Mint élvezeti cikk 
a bor- és gyümölcs-E. legbecsesebb és ezért más 
olcsóbb B.-tel hamisítják. Régebben kénsavval, 
sósavval vagy erős fűszerekkel erősítették, hogy 
E.-savtartalmát látszólagosan növeljék. Ezek a 
hamisítások ma már ritkábbak, mert könnyen 
felismerhetők. Az B. a réz- és ónozott edényeket 
megtámadja, E.-savas réz (Grünspan) vagy ón 
képződik, mindkettő a gyomorba jutva mérgező 
hatású. Gyakran a zománcozott vasbádog edé- 
nyek és az olcsóbb agyagedények glazurája ól- 
mot tartalmaz ; ha ilyen edényekben sokáig B.-et 
tartunk, az ólom kioldódik ós mérges ólom-B. 
képződik. Ezért B.-et legjobb üveg- vagy porcel- 
lánedényben tartani és B.-es ételek főzéséhez ne 
használjunk fémedónyeket. Az E.-et az iparban 
E.-sav, E.-esszencia, B. -savsók készítésére és a 
festékiparban használják fel. 

E. gyártása. Az E.-et ma vagy E.-savas erje- 
déssel vagy a fa száraz lepárolása termékeiből 
állítják elő. Az erjedéssel készült E. alapműve- 
lete az E.-savas erjedés, melynek okozói az E.- 
savgombák. Sokféle E.-savgombát (baktériumok) 
ismerünk, mely közül legismertebbek : Bacte- 
rium aceti, B. Kützingianum és B. Pasteuria- 
num. Az B.-savgombáknak az a jellemző saját- 
ságuk, hogy híg szeszes folyadék felületén el- 
szaporodnak, vékony hártyát alkotnak, mely a 
rövid pálcikaszerű baktériumok millióit tartal- 
mazza. Ezek a mikroszkópos kicsinységü élő 
sejtek a szeszes folyadék alkoholtartn^lmát a le- 



vegő oxigénjével B.-sav és vízzé oxidálják, kö- 
vetkező kémiai egyenlet értelmében : 
CjHeO -f- 0., = CgH.O^ -f HjO 

alkohol oxigén ecetsav víz. 

Ez a folyamat mclegtermeléssel kapcsolatos, 
amelyet a sejtek életműködésükhöz használnak 
fel. Ezt az erjedésen alapuló vegyi átalakulást 
értékesítik a bor-E., gyümölcs-E. készítésében 
és a szeszből készített E. gyártásában (gyári E.). 

A finom bor-B. készítéséhez még ma is Fran- 
ciaországban a régi orléansi eljárást használják, 
mely a házi B. -készítéshez ha8onló.A2— 4 hl.-teres 
tölgyfa-hordókat 20—25" C. hőmérsékletű kam- 
rákban helyezik el és Vs -nyíre erős és forró bor- 
E.-tel töltik meg, hogy ez az új hordónak dongáiba 
hatoljon és kellemetlen zaniatú anyagait szét- 
roncsolja. Ezután 10 1. bort öntenek reá, mely- 
nek felületén rövid idő alatt az E.-savbaktériumok 
elszaporodnak, hártyát (E.-anyáf és E.-ágyat) al- 
kotnak és az B.-savkópződés megkezdődik. Újab- 
ban nemesített E.-gombákkal indítják meg az er- 
jedést. Az E.-sav, mint nehezebb fajsúlyú, a hordó 
aljára száll és helyébe 
a könnyebb alkohol 
jut. Nyolc nap eltel- 
tével ismét 10 1. bort 
öntenek reá s ezt ad- 
dig ismétlik, míg a 
hordó felényire meg- 
telt. Ekkor a kész E.- 
nek egyharmadát le- 
bocsát ják és a bor fel- 
töltést ismét folytat- 
ják. Természetesen a 
levegő bőséges 
hozzájuttatása 
céljából a hordó 
felső részén lóg- // 
résekről gondos- 
kodnak. Hason- 
lóképen készí- 
tik a különféle 
gyümölcs-ecete- 
ket, mint például a málna-ecetet. 

A házi B. készítésére ugyan a szakácskönyvek- 
ben többféle előírást találunk, de valamennyinek 
alapelve az E. -ággyal való erjesztés. A gyári 
E.-et vízzel hígított szeszből a Schützenbach fel- 
fedezte (1823) gyors-E.-gyártási eljárással készí- 
tik. Az E. képződésére használt álló erjesztőhor- 
dók a vörösboros kácikhoz hasonlítanak (1. az 
1. ábrát). Az 1—2 m. átmérőjű, 2—3 m. magas 
hengeres vagy kúpos hordók belseje két lyukas 
feneket (D és B) tartalmaz, a közbeeső tért (A) 
bükkfaforgáccsal töltik meg. Felülről öntik be 
az B.-kópződós nyers anyagát, mely 6— 10% 
szeszt, 20<'/o kész B.-et és az B.-savgomba táplá- 
lásához szükséges anyagokat (sör vagy maláta- 
kivonat stb.) tartalmaz. A felső lyukasfenék (D) 
nyílásaiba erősített spárgadarabok vagy más al- 
kalmas készülék a folyadékot egyenletesen el- 
osztva, a bükkfaforgáccsal töltött erjedési térbo 
vezeti. A hígított szesz a forgács nagy felületén 
befelé haladva, az alsó oldalnyílásokon (C) beve- 
zetett felfelé haladó levegővel találkozva, B.- 
savvá alakul át és az alsó szitafenéken át a hordó 




1. ábra. Eceterjesztö hordó. 



Ecet 



— 107 



Ecetek 



alsó részébe jut, ahonnan állandóan elvezetik. A 
felfelé haladó levegő pedig a felső lyukasfenéken 
ÍD) átdugott üvegcsöveken át távozik. Az így 
készült E. csak 4^6» o B.-savat tartalmaz. Eró- 
sebbet akt ént áUítanak elő, hogy az először ka- 
pott E.-et szesszel keverre ismételten hasonló el- 
járásnak vetik alá. Három művelettel l2o o-oa 
E.-savat kapnak : ennél erósebb E.-et erjedéssel 
nem készíthetnek, mert erősebb E.-savban az E.- 
savgomba elpusztul. Erósebb E.-et a fa száraz le- 
páríásának termékéből a nyers fa-E.-ből állíta- 
nak elő. 

A kátránytól elkülönített nyers fa-E. 10«/o E.- 
savat, 2'/o faszeszt Q. o.) és 0-4« ^ acetont (1. o.) 
és még más, köztük sok kellemetlen zamatú és 
szagú oldott alkatrészt és nem oldott lebegő anya- 
got (kátrány) tartalmaz. Ezt a nyers anyagot 
előbb párologtatással tisztítják. Rendesen három 
üstös párolót használnak (1. a 2. ábrát). Az A 




nevezik, mely a legtisztább, alacsony hőmérsék- 
leten kristályos (jéghez hasonló) E.-sav. V. ö. 
KosrdányT., Mezőgazdasági chemiai technológia : 
Ost H., Lehrbuch der chemischen Technologie ; 
Bersch, Der rationelle Betrieb der Essigfabrika- 
tion (1900) ; Hassak, Gárungsessig (1904). 

Gryógyecetek : a tinkturák módjára készülő 
ecetes növénykivonatok, melyek az anyanövény 
aromás, ízes és ható anyagait is tartalmazzák. 
Hivatalos az acetiim aromaticum, mely illatos 
füvekből, s az acetiim sciUae, mely a tengeri 
hagymából készül ; utóbbi vizelethajtó és nagy 
adagban szívméreg. — L. még Ecetek. 

Ecetadó, a belföldi felhasználás alá eső ecet és 
ecetsav után szedetik. Fennáll Hollandiában, Bel- 
giumban, a Németbirodalom egj^es államaiban 
és Franciaországban. 

Ecetágy, 1. Ecet és Ecetágy baktériumai. 

Ecetágy baktériumai. A bor, sör és más al- 
koholos folyadékok felületén, a szabad levegőn, 
néhány nap múlva nyálkás hártj-a képződik, mi- 
közben az alkohol ecetté alakul át. E hártya 1^- 
kisebb része a tiszta bort v. sört hamar ecetessé 
teszi. Persoon (1822) ezt az ecetesitő hártyát 
Mycoderma-nak nevezte, de Kützing volt az első, 
ki 1837. kimondta, hogj' az ecetágyat parányi 
pontszerű szervezetek alkotják és ezeknek tulaj- 
donította az alkoholnak ecetté való átalakítását 
Liebig 1839. az ecetágyat élettelen, szerkezet- 



8. ibn. Három Ostös pároló. 



üstbe töltött nyers E.et gőzzel felíorralják, a 
gőzök B éB G üstbe jutnak, melyek mésztejet 
tartalmaznak, a leb^'gó szilárd aüyag az A üst- 
ben marad vi&-za. A mésztej az E.-savat meg- 
köti, a faszeszt és acetont és más illó részeket a D 
hűtőben folyósítják és azután további feldolgo- 
zás végett összegjüjtik. A B és C üstben képző- 
dött E.-savas mész [CaíC^HjOj),] oldatát meg- 
szűrik, szárazra bepárologtatják. A kapott 
szürkemész 80— 82*"o E.-savasmeszet és 10«'o 
vizet tartalmaz. Ebből tömény kénsawal légrit- 
kított térbon a tömény 75— 80*/o-os nyers E.- 
8ava| kapják, melyet újra való átpárologtatással 
tisztítanak (finomítás). Az E.-esszencia az ily 
módon finomított 80**/o-os E.-sav, mely rendesen 
még mesterségesen hozzákevert kellemes zamat- 
anyagokat tartalmaz és karamellel barnára fes- 
tett folyadék. A 95— 100«/,-os E.-savat jégecetnek 



nélküli fehérjeváladéknak jelentette ki. Pasteur 
(1864) azonban kimutatta, hogy az ecetes erje- 
dést valóban parányi élő szervezetek okozzák, 
melyeket Mycoderma aceti névvel jelölt meg, 
Hnnsen 1878. azzal a nevezetes felfedezéssel állt 
elő, hogy az eeetágyban nem is egyféle, hanem 
legalább is kétféle faját kell megkülönböztetni az 
ecetes erjesztő szervezeteknek. Jelenleg három 
fajt ismerünk jól, valamennyi baktérium. Neve- 
zetesen : Baderium aceti (Kütz.) Zopf: Bjcterium 
Kützingiamim Hansen és Baderium Pasteuria- 
num (Hansen) Zopf. Az alkoholos folyadékba a 
levegőből jutnak. Az ecetgyártás elsőrangú té- 
nyezői. 

Ecetek, aromásak (illatosak), folyadékelegyek, 
y.tinktaraszerü készítmények. Részben illó olajok 
ecetes oldatai, részben pedig illatos fűszeres anya- 
gokból készülnek úgy, hogy azokat töményebb 



Eceterjedés 



108 



Ecetsav 



ecetben néhány napig áztatják, majd a kisaj- 
tolt folyadékot filtrálják. Eledelek fűszerezésére, 
úgyszintén kozmetikai célokra használatosak. 
Ilyenek pl. az esztragonecet és a füecet (vinaigre 
aux íines herbes). Az aromás ecet (acetum aroma- 
ticum) illó olajok szesszel és kb. G^/o-os ecetsav- 
val, a füstölő-ecet illó olajok, perubalzsam stb. 
szesszel és ecettel készült oldata. Az aromás ecet- 
sav (acidum aceticum aromaticum) illó olajok és 
ecetsav elegye. Az ú. n. toilette-ecetek mosdóvíz 
és fürdők illatosítására használatosak. A kölni 
ecet kb. V/q ecetsavat tartalmazó kölni víz. Az 
ú. n. rabló-ecet v. pestis-ecet (acetum quatuor 
latronum), amelyet régente fertőző betegségek 
ellen óvószerül alkalmaztak és ma is még bete- 
gek szobáinak illatosítására v. füstölőszerül hasz- 
nálnak, különféle illatos növényi anyagokból 
ecettel készült tinktura. 

Eceterjedés, 1. Ecet. 

Ecetes bor. Ha a bor huzamosabb ideig nyilt 
edényben, vagy nem tele töltött hordóban meleg 
helyen áll, finom, meg nem türemlö hártya kelet- 
kezik rajta, s ha megszagoljuk, az általános bor- 
szagon kívül különös csípős szagot érzünk (ak- 
centus, Stich), később az izlelésnélis észrevehetjük 
az ecet izét, s végül torkot reszelő ecetizüvé, bor- 
ecetté válik. Az B.-t teljesen megjavítani nem 
lehet ; ha az ecetnek még csak a szaga érezhető 
rajta, a pasteurözéssel megölvén az ecetképző 
baktériumokat, a további ecetesedésnek gátat vet- 
hetünk; az ecetizt azonban már sem savkötő 
anyagokkal, som kénezéssel el nem távolíthat- 
juk, azért az ilyen bort legcélszerűbb ecetté fel- 
dolgozni. A gyenge bor meleg pincében köny- 
nyebben ecetesedik meg; az alkohol nagyobb 
mennyisége az ecetbaktérium működését meggá- 
tolja, még pedig annál biztosabban, minél hűvö- 
sebb a pince. 

Ecetesfü (üöv.), a Plantago Coronopus-nak 
Benkő feljegyezte neve. 

Ecetesszencia, legalábbis 50— 90''/o ecetsavat 
tartalmaz, melyet a fa száraz desztíUációjánál 
nyert ecetsavas mészből készítenek, csak újabban 
sikerült az erjedési ecetet, amely alkoholból ké- 
szül és csak 10 — 12'^lo ecetsavat tartalmaz, 70 — 
SOo/o-ra töményítení éterrel való extrahálás által. 
Az ecetsavas mészből előállított B.-hoz ecetétert 
és más kellemes szagú vegyületeket is elegyíte- 
nek, hogy az B. az erjedési ecet zamatját meg- 
közelítse. 

Ecetéter, 1. Etilacetát 

Ecetevicke, 1. Ecetféreg. 

Ecetfa (növ.), 1. Rhus. 

Ecetféreg, ecetevicke (Atiguillula acefe' Ehrb.), a 
Fonálférgek (Nemathelminthes) osztályában az 
Anguillulidae családba tartozó állatfaj, keskeny, 
fonálforma, hátul kihegyezett testtel, egészen sima 
testburokkal, kis szájüreggel, farkmirigyek nél- 
kül ; nősténye 2 mm., hímje 1 mm. hosszú. Az 
ecetben él, még pedig a jó borecetben, és kígyózva 
úszik. Ártalmatlan. 

Ecetlégy (Drosophila aeeti Meig. v. funebris 
Fahr.) A valódi kétszárnyúak rendjébe, a valódi 
legyek családjába tartozó rovarnem. Leginkább 
muslinca név alatt ismeretes. Hullott gyümöl- 
csön, présházakban, gyümölcskamrákban, pin- 



cékben a bor, sör v. ecetes hordókon is egyaránt 
az akonanyílás környékén él s igen közönséges. 
Hossza 3 — 4 mm. ; feje, tora s lábai téglavörösek, 
potroha feketesárga harántsávokkal; csápjai 
barnák, de tövükön sárgák ; szárnyai átlátszók, 
némi barnás árnyalattal. 

Ecetmérö v. acetom£ter az ecet ecetsavtartal- 
mának gyors meghatározására szolgáló készülék, 
melyet ma már többféle kivitelben alkalmaznak. 
Legelterjedtebb az Otto-féie acetometer, mely 
egyszerű kalibrált üvegcső. Bbbe meghatórozott 
mennyiségű lakmuszoldatot és ecetet öntenek és 
összekeverik, A vörösszínű oldathoz addig cse- 
pegtetnek hígított ismert titerü ammóniát, míg 
a vörös szín éppen a kék színbe átváltozik. A be- 
osztott csövön az elhasznált ammóniát leolvas- 
sák és ha az ammoniaoldatot úgy készítik, hogy 
1 cm* éppen l^/o ecetsavnak feleljen meg, akkor 
a leolvasott cm^-ök mindjárt megadják az ecet 
ecetsavtartalmát. 

Ecetméz (oxymel), ecet vagy gyógyító ecetek 
és méz összeelegyítése és besürítése útján készült 
gyógyszerek. Fontosabbak az Oxymel simplex, 
(közönséges ecet és mézből) Oxymel Scillae (Ace- 
tum Scillae és mézből) Oxymel Aeruginis (réz- 
acetát tartalmú). 

Ecetrózsa v. francia rózsa (növ.), Rosa gallica 
L., kertekben egészen v. félig teljes, sötétpiros 
virágokkal díszlő, alacsonyabb, aprótüskéjű, jó- 
illatu faj. 

Ecetsav (metánsav, metánkarbonsav, acictiim 
aceticum), C^B.^0^ v. CH3.COOH összetételű sav, 
a telített egybázisú sav- v. hangyasav-, v. zsírsav- 
sorozat második tagja. Színtelen, átlátszó, sajá- 
tos szúrós szagú, savanyú folyadék. A bőrre csep- 
pentve, fájdalmas hólyagokat okoz. Vízzel, szesz- 
szel, úgyszintén éterrel elegyíthető. A víztől men- 
tes E. már 16" alatt fehér, fénylő kristályos tö- 
meggé fagy (ezért nevezik jégecet-nek is), amely 
16-ö°-on újból megolvad. Hevítéskor llS^-on íorr ; 
gőze meggyújtható. Fajsúlya 15"-on l'Oőö, 20''-on 
l'OöO. Vízzel való hígításkor, melegedés és tér- 
fogatcsökkenés közben, a sav fajsúlya növekedik 
és csak nagyobb hígításkor csökken. így a külön- 
böző higítású E.-ak fajsúlya lö^-on a következő : 



lOO^/o-os E. fajsúlya 1-055 
90 € . . 1-071 

80 . . . 1-075 

70 . . . 1-073 

60 . t c 1-069 



500/o-os E. fajsúlya 1-062 

40 . . . 1-052 

30 . . . 1-041 

20 . . • 1-028 

10 . . « 1-014 



A készítmény fajsúlyából tehát nem határoz- 
hatják meg E. -tartalmát, de normál lúggal való 
titrálással a savtartalom könnyen megállapít- 
ható. Az E. aránylag gyenge sav ; ásványi sa- 
vaknál jóval rosszabb, de szénsavnál jobb elektro- 
lit. Tömény kénsavval változatlanul elegyíthető ; 
oxidáló anyagok alig hatnak reá. Klór-gáz hatá- 
sára, a világosságon, klór-B.-ak keletkeznek. Az 
B. egybázisú sav ; sói az acetátok. Eszteréi is is- 
meretesek. 

Reakció : A szabad B. sajátos, csípős, szúrós 
szagáról is felismerhető. Sóiban való felismeré- 
sére azokat, tömény kónsavval leöntve, enyhén 
melegítjük, amikor is az B. szaga érezhető. Ha 
pedig acetátot szesz és tömény kénsav elegyével 
melegítünk, az ecotóter jellemző szaga árad szét. 



Ecetsavamid 



— 109 



Ecetsavas kálium 



Sóinak vizes oldata femk lóridtól, ferriacetát ke- 
letkezése folytán, vérpiros színt ölt. Igen érzé- 
keny az ú. n. kakodil-reakció. Ennek létesítésére 
száraz acetát és arzéntrioxid keverékét hevítjük, 
amikor is fölötte átható, kellemetlen búzn gáz : 
kakodiloxid keletkezik. 

Borecet alakjában az E.-at már az ókorban is- 
merték. Az alchemiöták desztilláció útján tisztább 
savat készítettek. Tömény E.-at 1700 óta állíta- 
nak elő. A sav összetételét 1814. Berzelius álla- 
pította meg. 

Az E. növények nedvében, úgyszintén zöld nö- 
vényrészekben szabad állapotban és sói alakjában 
előfordul ; észterei számos növényi olaj alkotóré- 
szei. Egyéb illékony zsírsav mellett, csekély meny- 
nyiségben, állati váladékok, így húgy, epe és bél- 
sárnak is alkotórésze. Igen gyakran erjedési és 
rothadási folyamatok terméke, így pl. megalvadt 
tejben, sajtban, avas zsiradékban stb. található. 
Az erjedéses folyamatok legfontosabbja : az ece- 
tes erjedés szeszt tai-talmazó folyadékokban 
mikroorganizmus hatására zajlik le. Nyomok- 
ban a szeszes erjedés során is keletkezik. Szá- 
mos reakció során, így pl. methylnátrium és 
széndioxid hevítésekor etilalkohol, v. acetüdehid 
oxidációjakor, aceteceteszter elszappanosításakor 
stb. acetát, illetőleg E. keletkezik. A tömény leg. 
Gőo/o-os E. (Acidnm aceticum concentratum) és 
kétféle hígított sav (a 20Vo-03 Acid. acetic. dila- 
tum, a 60, o-os Acid. acetic. bis dil.) gyógyszerül 
is használatos. 

Ecetsavamid, 1. Acetamid. 

Ecetsavanhidrid, avhidroecetsav, anhidro- 
etánsav, C4Hg0j v. (CHg.CO),0, két molekula ecet- 
savból egy mol. víz (HjO) lehasadása títján kelet- 
kezik. Előállítására 7 sr. víztől mentes, poralakú 
nátrium acetátra 5 sr. acetilkloridot csepegtetnek, 
majd a keveréket hevítve, az E.-et ledesztillálják 
és rektifikálással tisztítják. Színtelen, szúrós szagú 
folyadék; fs.-a21«onl078: 136-5«-on forr. Vízzel 
nem elegyíthető, de azzal lassacskán ecetsavvá 
egyesül. Az E.-et acetil-származékok előállítására 
és a kátrányfestékek gyártásánál kiterjedten hasz- 
nálják. 

Ecetsavas altunininin, ecetsavas agyagföld, 
alumÍ7iÍHmacetát (CHj.COO),Al, csak vizes oldat- 
ban ismeretes. Az oldat előállítására aluminium- 
szulfát oldatához egyenértékű mennyiségű bá- 
rium- vagy ólomacetát oldatát elegyítik, majd a 
csapadék alakjában kiválott bárium-, illetőleg 
ólomszulfátról az oldatot leszűrik. Ez oldatból 
besűrűsltésekor, úgyszintén forralásakor, az em- 
lítettszabályos E. bomlása folytán, bázisos só válik 
ki. E sajátságán alapszik az aluminiumacetát- 
oldatnak mint pácoló szernek az alkalmazása a 
kelmefestósnél, úgyszintén szövetek impregnálá- 
sára, hogy azok vízállókká váljanak. A gyógy- 
szerülhasználatos aluminiumacetát-oldat (Ligyor 
aluminii acetici, Liquor Bürotoi, Bürow oldata) 
a magyar gyógyszerkönyv szerint úgy készül, 
hogy hígított ecetsavból és kalciumkarbonátból 
előállított kalciuraacetát-oldathoz aluminiumszul- 
fát-oldatot elegyítenek, majd a kiválott csapa- 
dékról : a kalciumszulfátról 2 nap multán leszűrt 
és kisajtolt aluminlumacetát-oldatot kellően hí- 
gítja megfiltrálják. A készítmény kb. 6<»/o bázisos 



ecetsavas aluminiumot (CHs.COO)jAl{OH) tartal- 
maz; fs. 1-023— 1 026. A Bürow-oldat a leggyak- 
rabban használatos antiszepsises folyékony készít 
menyek egyike, mert fertőztelenít és szagtalanít 
anélkül, hogy a seb felületét vagy a bőrt izgatná 
és emellett olcsó is. Az alnminiumacetát e hatá- 
sának száraz kötözésnél való értékesítésére ma- 
napság estem néven az egyszer bázisos só 

(CH3.C00),A1.0H, 
forvieston néven a bázisos aluminiumacetát for- 
miat (CHs.C00)(H.C00)A1.0H, snbestm néven 
pedig a kétszer bázisos aluminiumacetát: 

CH,.COO.Al(OH)a 
is használatosak. E készítmények mindegyike 
színtelen, vízben nehezen oldható por, amelyet 
azon módon, v. valamely közömbös porral keverve 
főképen hintőporul alkalmaznak. A subeston az 
enyhébb, a formeston a legerélyesebb hatású. 

Ecetsavas ammónium, 1. Amnwniumacetát. 
Gyógyszerül használatos oldata Spiritus Miride- 
reti néven is szerepel. 

Ecetsavas bárium, báritimacetát : 
(CHs.COO),Ba 
készítésére báriumhidroxiddal, bariumkarbonát- 
tal, V. báriumszulflddal ecetsavat semlegesítenek. 
Hígabb hideg oldatból 3 molekula vízzel, színtelen 
monoklin ki'istályok alakjában kristályosodik ; e 
só 24-70-on 2 mol. vizet veszít, ^li^-on pedig a 
víztől mentes sóvá alakul. Víz bőségesen oldja, 
szeszben oldhatatlan. Oldata lúgos kémlőhatásü. 
Hevítéskor báriumoxidra, széndioxidra és ace- 
tonra bomlik. A kelmefestésnél és kartonnyomás- 
nál pácolásra használják. 

Ecetsavas cink, 1. Cinkacetát. 

Ecetsavas ezüst, ezüstacetát, CHg.COO.Ag, 
vízben nehezen (96 sr.-ben) oldható, miért is tömé- 
nyebb nátriumacetát- és ezüstnitrátoldat elegyító- 
sekor színtelen, kristályos csapadék alakjában ki- 
váUk ; forró vízből fénylő kristáljiük alakjában 
ki'istályosodik. Hevítéskor elbomlik és végül fé- 
mes ezüstöt hagy hátra. 

Ecetsavas kalcium, kalciumacetát : 
(CHs.COO),Ca 
készíthető ecetsavból, ezt kalciumhidroxiddal v. 
kalciumkarbonáttal semlegesítve ; a besűrűsített 
oldatból 2 molekula kristályvizet tartalmazó szín- 
telen, fénylő kristálytűk alakjában kristályosodik 
ki. Gyárilag nyers sót a faecetből állítanak elő 
(ú. n. barna mész) ; a desztillált faecetből készült 
nyers só jóval tisztább (ú. n. szürke mész). Víz 
bőségesen oldja, szeszben csak kevéssé oldódik. 
Izzítva kalciumoxidra, széndioxidra és acetonra 
bomlik. Ecetsav gyártására, a festőiparban, to- 
vábbá fa és szövetek impregnálására, azok el nem 
éghetővé tétele végett használják. 

Ecetsavas kálium, káliumacetát, terra foliata 
tartari, CH,.COOK, ecetsavnak káliumkarbonát- 
tal V. káliumhidrokarbonáttal való semlegesítése 
útján készül. Nehezen kristályosodó, színtelen só. 
Nagyon higroszkópos.Víz és szesz bőségesen ol^ja. 
Szúrós sós ízű. 292"-on megolvad és csak élénken 
izzítva bomlik el. Kb. BHo/^-os oldata kálium ace- 
ticum solutum néven hivatalos gyógyszer ; fs.-a 
1-176— 1-18. Ez oldat készítésére hígított ecet- 
savat káliumhidrokarbonáttal gondosan semlege- 
sítenek és az oldatot a kívánt fajsúly eléréséig 



Ecetsavas króm 



110 — 



Ecetsav sói 



hígítják, V. töményítik. A káliumacetát egy, ille- 
tőleg 2 molekula ecetsavval kristályos, ú. n. 
savanyú sókat is alkot. Ilyen a 

CH3COOK,CH3COOH 
összetételű savanyú só (káliumbiaeetát), ez 6 mo- 
lekula vízzel gj'öngyliázfényű lemezkókben kris- 
tályosodik a káliumacetát ecetsavas oldatából, 
148«-on megolvad.ACH3COOK,2CH3COOH össze- 
tételű kétszer savanyú só 1120-on olvad. E két 
savanyú só hevítéskor 170— 2ü0*'-on ecetsavra és 
káliumacetátra bomlik. 

Ecetsavas króm, chromiacetat, {CB.^.COO\Cr, 
a két molekula vízzel kristályosodó só zöld színű 
krístálylemezkék, 5 molekula vízzel szürkés- 
ibolya színű kristályos por. A festöiparban hasz- 
nálatos oldat készítésére krómtimsó oldatából 
szódával lecsapott krómihidroxidot ecetsavban ol- 
danak. Emellett bázisos sók, pl. CH3.COO.Cr(OH)2 
is használatosak. A krómiacetát az oldalával 
itatott és megszárított szövetek párolásakor el- 
bomlik. Ezen alapszik a só pácolószerül való al- 
kalmazása a festöiparban. Az ecetsavas krómo-só 
V. krómoacetát (CH3.COO)2Cr 2 molekula vízzel 
vörös kristályokat alkot. Előállítható krómo- 
klorid és nátriumacetát oldatának elegyítése útján 
cserebomlás révén. Víz és szesz kevéssé oldja. 
Levegőn oxidálódva megtüzesedik. Sósavas ol- 
datát oxigén-gáz abszorpciójára használják. 

Ecetsavas magnézium, magnéziumacetát, 
(CHjC00)2Mg, maguéziumoxid-, hidroxid-, vagy 
karbonátnak ecetsavban való oldása útján készít- 
hető. Nehezen kristályosítható. Oldatát bepái-o- 
logtatva, ragadós amorf tömeggé alakul. Vízben 
ós szeszben oldódik. Erélyes antiszeptikum ; sino- 
dor néven is árusítják. A festőiparban a kromi- 
acetáttal együtt alkalmazzák. 

Ecetsavas nátrium, J. Nátriumacetát. 

Ecetsavas ólom, 1. Olomacetát. 

Ecetsavas réz, 1. Réz acetátjai. 

Ecetsavas vas. Az ecetsavas vasoxidul vagy 
ferroacetát (CHg.COOjjFe keletkezik, ha fémes 
vasat ecetsavban oldunk. Négy molekula vízzel 
kristályosodva, zöldes színű kristályok; vízben 
bőségesen oldódik. Levegőn e só hamarosan oxi- 
dálódik. A festöiparban használatos oldatát (vas- 
pác, vasfekete, fekete pác, vaspirolignit) vaspor- 
nak nyers faecetben való oldása útján készítik. A 
sötét zöldesfekete oldatban lévő kátrányos-koz- 
más anyagok a ferro-só oxidációját gátolják. Az 
oldatot selyem feketére festésénél, gyapotfestés- 
nel és nyomásnál használják ; alkalmazása a ferro- 
sónak bázisos ferri-sóvá, illetve ferri-sóvá való 
oxidációján alapszik. A festöiparban használatos 
tisztább ferroacetát-oldat ferroszulfát- és ólom- 
acetát-oldatból készül ; az oldatot jól bedugaszolt 
színtelen üvegedényekben, az oxidáció elkerülésií 
végett, a világosságon (napfényen) tartják el. A 
szabályos ecetsavas vasoxid vagy ferriacetát 
(CH3.COO)3Pe oldata úgy készülhet, hogy heve- 
nyében lecsapott ferrihidroxidot ecetsavban olda- 
nak. A kb. öVo ferrisavat tartalmazó sötét vérpi- 
ros színű oldat fajsúlya 1-09. Fénytől megóvott 
helyen kell tartani, mert a világosságon a ferri-só 
ferro-sóvá redukálódik. Mint gyógyszernek Li- 
quor ferri acetici az oldat neve. Nyolc sr. ilyen 
terriacetát-oldatnak 1—1 sr. szesszel és etilace- 



táttal készült elegye a kb. 4o/o ferrivasat tartal- 
mazó és Tinctura ferri acetici aetherea néven 
ismeretes gyógyszer. Mivel a szabályos ferriace- 
tát (az ecetsavas aluminiumhoz hasonló módon) 
oldatának melegítésekor könnyen elbomlik hidro- 
litosan ecetsavra és oldhatatlan bázisos ferriace- 
tátra CH3.COO.Fe(OH)2 és e bomlás, ha a folya- 
dékban sok nátriumacetátot oldunk, teljes, a fo- 
lyadékból a forraláskor a vas (és az alurainium 
is) e bázisos sója alakjában tökéletesen leválaszt- 
ható. A feri'iacetát (és aluminiumacetát) e visel- 
kedését a kémiai analízisnél a vasnak (és alunii- 
niumnak) kobalt-, nikkel-, mangántól és cinktől 
való elkülönítésére értékesítik. 

Ecetsav észterei (alkilacetátok) leszármaztat- 
hatok az ecetsavból CHg.COOH, ha ebben a kar- 
boxil-csoport (COOH) hidrogén-gyökét alkohol- 
gyökkel helyettesítjük. Színtelen, átlátszó, java- 
részt kellemes zamatú, bomlatlanul illékony, 
semleges kémlőhatású folyadékok; a magasabb 
észterek, a tetradecilacetáttól kezdve, szilárdak 
és kristályosíthatok. A folyékony észterek vízben 
kissé oldódnak, a szilárdak nem ; szeszben és éter- 
ben mindannyian oldhatók. Közös kémiai saját- 
ságuk, hogy víztől (a szilárdak forró vízgőztől) 
ecetsavra és alkoholra bomlanak, lúgtól pedig 
elszappanosodnak, azaz ecetsavas sóvá és alko- 
hollá alakulnak. A fontosabbak : Meiilacetát vagy 
ecetsavas metil CH3.COO.CH3 színtelen, mozgé- 
kony és illékony, kellemes szagú folyadék ; fs.-a 
Oö-on 0-959, fp. 57- 1». Előállítható víztől men- 
tes nátriumacetátból úgy, hogy arra tömény kén- 
sav és metilalkohol elegyét öntik, utóbb a keve- 
réket melegítve, a M.-ot ledesztillálják. Etilacetát 
vagy ecetsavas etil közöttük a legismeretesebb 
(1. Miiacetát). Fropilacetát vagy ecetsavas propil 
CH8.COO.C3H7 fs.-a 0<»-on 0-910, fp.-ja 101-6"; a 
vele izomer izopropilacetát fs.-a Oi'-on 916, fp.-ja 
közelítőleg 90^ Butilacetát vagy ecetsavas butil 
CH3.COO.C4He négy izomer alakja ismeretes. 
Amilacetát vagy ecetsavas amil CH3.COO.C5H1, 
8 izomeriája lehetséges, 5 jobban ismeretes. Egyi- 
kük, az izoamüacetát erjedési vagy izoamilalko- 
holból készül ügy, hogy azt, tömény kénsavval 
elegyítve, víztől mentes nátriumacetátra öntik, 
utóbb az észtert ledesztillálják, végül a még 
szennyes párladékot az etilacetát módjára tisztít- 
ják. Színtelen, átlátszó, kellemes illatú folyadék, 
fs.-a 0"-on 0-884, fp.-ja 139". A körtére emlékeztető 
illatánál és zamatánál fogva körteéter-nék. vagy 
körteolaj-nak (Birnöl, pear-oil) is nevezik és zama- 
tosításra használják. Az izoamilacetátot a foto- 
metriában a Hefner-Alteneck-féle lámpában, az 
azelőtt használatos normálgyoi-tya helyett is al- 
kalmazzák. A Jiexü- és oktilacetát a Heracleum 
sphondylium növény illó olajának alkotórészei. 

Ecetsavgyök, 1. Acetil. 

Ecetsav sói v. acetátok leszármaztathatok az 
ecetsavból CH3.COOH, ha karboxil-caoportjának 
(COOH) hidrogén-gyökét fémes-gyökkel helyette- 
sítjük. E szabályos sók mellett savanyú acetátok 
is ismeretesek ; így pl. az alkálifémek acetátjai 
és a krómiacetát egy (v. két) molekula ecetsavval 
alkotnak kristályos ú. n. savanyú sókat, amelyek 
a hevítéskor könnyen elbomlanak elillanó ecet- 
' savra és visszamaradó szabályos acetátra. A több- 



Ecetszömörce 



- 111 — 



Echelon 



vegyértékű fémek szabályos só mellett bázisos 
acetátokat is alkotnak. A szabályos sók vízben 
oldódnak, főképen az alkálifémek acetátjai szesz- 
ben is oldhatók. Hevítéskor az alkálifémek ace- 
tátjai acetonra és alkálifémkarbonátra bomlanak ; 
a nehéz fémek acetátjai hevítéskor elsőbbed ecet- 
savra és bázisos sóra bomlanak, mely ntóbbi csak 
izzításkor bomlik el. Alkálifémek hidroxidjaival 
összeolvasztva, az acetátok metánt fejlesztenek. 
Számos acetát ipari célokra és gyógyszerül is 
használatos. A fontosabb acetátokat külön ismer- 
tetjük, pl. az aluminiumacetátot 1. Ecetsavas 
aluminium, a báriumacetátot 1. Ecetsavas bá- 
riiivi néven, stb. 

Ecetszömörce (növ.), 1. Wius. 

Échafaad (franc, ejtsd: esafó) a. m. magaslat, 
vérpad, melyen a bűnösök halálos Ítéletét végre- 
hajtják. — Échafatidage, állvány : katonaságnál 
magas falak mögött felállított «lövész-állvány», 
mely oly magas, hogy az azon álló lövész a tál 
felső szélére tett fegyverével célba veheti az el- 
lenséget. 

Echallens (ejtsd: esaián), németül : Tscherlitz, az 
ugyanily nevű járás székhelye Waadt (Vand) 
svájci kantonban, 622 m. magasban a Talent és 
vasút mellett, (i9io) 1091 lak., földmíveléssel, ga- 
bona- és marhakereskedéssel. 

Écbange (franc, ejtsd: esánzs), csere, váltó; 
échanger, cserélni, váltani. 

Éclianson (franc, ejtsd: esanzón) a. m. pohár- 
nok ; graiul É., főpohárnok ; E. de l' Empire, a 
hajdani Németbirodalom főpohárnoka. 

Échantillon (franc, ^tsd: esaStiiiyón) a. m. 
minta, mustra, próba. 

Éehappement (franc, ejtsd : ésapmáS), kitérés, a 
technikában: gát, akadály. É. a zenében az orgona, 
harmónimn s minden fúvó készülékkel ellátott 
hangszer gépezetében a fúvók felső részén alkal- 
mazott ama fából v. fémből készült lemez, mely 
a hangok elzárására vagy kibocsátására szolgál. 

Écharpe (franc, ejtsd: esárp) a. m. széles sza- 
lag, fátj'ol stb., amelynek közepét az egyik vállra 
teázik, végeit pedig az ellenkező oldal csípőjén 
összekötik. A középkor óta a lovagok s később a 
tisztek használták jelvényül. Utóbb tiszti szolgá- 
lati jelvény lett, amelyet néha nem a vállra füg- 
gesztettek, hanem övszerüen /i derék köré csavar- 
tak ; 1. Öv és VáUöv. En E. a. m. rézsútosan, 
ferdén ; a vívásban : rézsútos vágás. Bcharpozás 
a. m. rézsútos támadás v. lövetés. 

ÉcLhaatfement (franc, ejtsdr esoffmán) a. m. 
felhevülés, felizgul ás, felháborodás. 

Échéance (franc, ejtsd: eséáSsa), váltó v. más 
kötelezettség lejárati napja. 

Échec (franc, ejtsd: esek), sakkjátékés e játék 
királyának fenyegetését jelző figyelmeztetés. Át- 
vitt értelemben, a katonai irodalomban : csekély 
fontosságú ütközetben való legyözetés, vagy had- 
működésben való sikertelenség. 

Echegaray (ejtsd: ecsegariy), 1. Jbsé, spanyol fró, 
szül. Madridban 1832. 1858-ban a madridi mér- 
nök-k'épzőn a matematika és természettan taná- 
rává nevezték ki, e tudományszakokban kifejtett 
monkássága révén pedig 18G8. a tudományos aka- 
démia is tagjává választotta. Több ízben volt mi- 
niszter, igy legutóbb 190ö. a pénzügyi tárcát is 



vezette. Világhírűvé nevét B. drámáival tette, 
amelyekben éles pszichológiai boncolóképesség 
kiváló képzelő erővel párosul. Első babéfait 
a La esposa del vengador c végzettragédia ter- 
metté (1874), melyet nagy tetszéssel fogadtak. 
Egyéb művei : La nltima noche (1875) ; En el 
pufio de la espada (1875) ; ó locura ó santidad 
(187Ö); En el pilar y en la cmz (1878); En el 
seno de la muerte (1879) ; Mar sin orillas (1880) ; 
La muerte en los labios (1880) : El gran Galeoto 
(1887); Heraldo el Normando (1881); Conflicto 
entre dos deberes (1882); Vida alegre y muerte 
trist€ (1885); Los fanatísmos (1887); Manantial 
que no se agota (1890); Los rigidos (1890); 
Siempre en ridículo (1891); El prólogo de un 
dráma (1891); Un critico incipiente (1891); El 
hijo de Don Jüan (1892) ; Comcdia sin desenlace 
(1892) ; Mariana, El gran Galeoto (1881) ; Mancha 
que limpía (1895) ; La duda (1898). E. első óriási 
sikereivel elhallgatásra birta Ayalát és Tamayo 
y Baust, akik előtte a spanyol színpad korlátlan 
urai voltak. 1905-ben a Nobel-díjon E. Mistrallal 
osztozott. Darabjai erkölcsi értéke fölött sokat 
vitatkoztak a spanyol kritikusok, ami népszerű- 
ségét csak emelte. A németek Fastenrath és Lindau 
fordításai és cikkei révén ismerték meg már a 
80-as évek elején. Nálunk Patthy Károly sikerült 
fordításai és a Nemzeti Színház jeles előadásai 
teijesztették el nevét. Megjelent magyar fordítá- 
sai a következők: A nagy Galeotto, Beraardo 
Montilla és Folt, amely tisztít, mind a három 
Patthytól ; Mariana, Roberto de Pedrosa, Az utcai 
énekesnő ford. Szálai Emil : Halálos csend. Rága- 
lom ford. Huszár Vilmos ; órült vagy szent c. da- 
rabját 3-an is fordították magyarra, ú. m. Fenyéri 
Móric, Huszár V. és Szálai E., a színpadon tartó- 
sabb sikert azonban csak a Nagy Galeotto s a 
Folt, amely tisztít aratott nálunk. V. ö. Haraszti 
GjTila, E. Bud. Szemle 1891) ; Szálai E., Új ös- 
vényen (Fóv. Lapok 1893). 

2. E., Migiiel, az előbbinek testvére, ugyan- 
csak spanyol di'ámairó, ki Jóséval együtt gyakran 
osztozott a dicsőségben. Miguel inkább a vígjáté- 
kot műveli, ha nem is oly tüneményes sikerrel, 
mint Jósé a drámát, de nem silányabb termékeny- 
séggel. Megróják benne azt, hogy jobban kedvez 
az érzékiségnek, mint a magasabb eszméknek, 
melyeket fáradságba kerül fölfedezni. Művei kö- 
zül nevezetesebbek : La faersa de un nino ; Sin 
família ; En primera clase ; Vivir en grandé ; La 
credencial ; Magdaléna stb. Ez utóbbit Heyse for- 
dításában Berlinben is előadták 1906. 

Échelle (franc, ^tsd: eseii) a. m. létra; a be- 
osztott és a valódihoz való arányt mutató mérték 
a térképrajzolásban. — jp. K.-en kereskedelmi 
állomás, lerakóhely. — £. a zenében a franciák- 
nál a skála. 

Echelles, Les (ejtsd: léieseU), falu Savoie francia 
dépaitementban, 380 m. magasban, a Guiers-Vif- 
nek, a Rhone mellékvizének partján, (i9io) kb. 700 
lak., kőbányával, selyemfonással. Egykor fontos 
szti-atégiai hely volt; a Mont-Conis-n átvezető 
vasút a jelentőségétől megfosztotta. 

Écfaelon (franc, ejtsd: és'ion) a. m. a létrának 
egy-egy foka. Katonaságnál a csapatoknak vagy 
soregrészeknek egymás mögötti akként való felálll- 



Echeneis 



— 112 — 



Echinococcosfs 



tása, V. előnyomulása, hogy minden háti'ább levő 
csapat vagy osztag egyik szárnya az elöl menő 
cá&pat vagy osztag szárnyánál kijebb essék, pl. 



Ezen alakzat minden egyes fokát É.-nak, az 
egész alakzatot pedig en ^.-nak nevezik. É.-nak 
nevezik különben az ugyanazon az úton egymás 
után haladó seregrészek által képezett hadoszlop 
egy-egy tagját is. Támadásnál a hátsó É.-ok (lép- 
csők) az elöllevök tartalékai gyanánt szerepelnek 
.ós nagyon hatásosak ellenséges oldaltámadások 
elhárítására, valamint a magunk részéről inté- 
zendő oldaltámadások végrehajtására. 

Echeneis (állat), a Csontoshalak (Teleostei) 
rendjébe, a Tüskésszárnyuak (Acanthopterygii) 
alrendjébe, a Makréla-félék (Scomhridae) csaiád- 
jáha tartozó halnem. Az idesorolt fajokra jellemző, 
hogy elülső hátúszójuk tapadókoronggá módosult, 
ennek segítségével nagyobb halakra és hajóki'a 
tapasztják magukat. 10 fajuk ismeretes, melyek 
majdnem az összes tengerekben honosak. Leg- 
ismertebbek : a közönséges gályatartó (E. remora 
L.), mely a trópusi és mérsékelt égövi tengereken 
kívül a Földközi-tengerben is előfordul, hossza 
20—25 cm. ; a fehérhasu gályatartó (E. naucrates 
L.), a nagyon hidegvizű tengerek kivételével min- 
den tengerben honos, leggyakoribb az Indiai- 
óceánban, hossza a 90 cm.-t is megközelíti. 

Écliereau (franc, ejtsd: esvo, a. m. motring, 
pászma), a franciaországi fonalraérték egysége. 
A nyers gyapjufonal kereskedelemben 1 É. ^ 22 
échevettes (kis pászma), 1 échevette == 44 fonal. 
A selyemkereskedelembeii a régi titrálás szerint 
1 B. = 476 m., az új titrálás szerint, a lyoni se- 
lyemszárító állomáson 500 m. 

Sclieveria DC. (növ.), 1. Cotyledon. 

Echeverria (ejtsd, echeveriá), Esiéban, spanyol- 
amerikai költő, szül. Buenos Airesban 1809., 
megh. Monté videóban, száműzetésben, 1851 jan. 
1829-ben költemény-kötetet adott ki, aztán Fran- 
ciaországba ment, hol Lamartine és Byron költé- 
szetén nagyon fellelkesült. Amerikába való vissza- 
tértekor adta ki : Elvira ó lanovía dol Flata (1830) 
c. nagyobb költeményét, majd kisebb költemé- 
nyeit Consuelos (1834); Rimas (1837); Cautiva 
(1837) és Guitarra (1842) címen. Valamennyi köl- 
teménye kiváló költői tehetségéről tanúskodik. 
Cautiva-ja mesteri rajzát adja az argentínai sík- 
ságoknak és lakóinak. Száműzetésében irta La 
insurreccíón del Su (Montevideo 1849) c. müvét, 
melynek éle az őt száműző, zsarnok Rosas ellen 
irányul. Magyarra Körösi A. fordított belőle. 

Echidna (gör., a. m. kígyó), ősgörög mondai 
alak, kit néha kígyónak, leggyakrabban azonban 
félig kígyó-, félig nőtí'stű szörnynek képzeltek. 
Férje T^phon (a pusztító fergeteg) s ettől szület- 
nek gyermekei : Kerberos, Chimaira, Sphynx, 
Skylla, Gorgo, a nemeai oroszlán stb. 

Echidna (állat), 1, Hangyászsün. 

Echiná4ok (Echinades) v. Oxiae Insulae, így 
hittak a régi görögök egy kis szigetcsoportot 
Akarnánia délnyugati partján, az Achelous folyó 



torkolatánál ; most e csoport neve : Kuiiszolíiri. 
A legnagyobbnak Daliche volt a neve. A csoport 
régebben több szigetből állt, mint ma, mert az 
Achelous áradásai és iszaplerakódásai folytán 
több ilyen sziget (köztük egy nagyobb is : Arte- 
misa) egyesült Akarnánia partjával. Itt vívta ki 
Don Jüan d'Austria 1571. nagy tengeri győzelmét 
a törökökön. 

Eeliinaster (állat), az EcJiinasteridae családba 
tartozó tengeri csillagnem. A trópusi és. mérsé- 
kelt égövi tengerekben tizenöt faja él ; egy faja 
(E. sepositus M. et Tr.) a Földközi-tengerben 
honos. 

Echinobrissns (áiiat), a Szívalakú tengeri sü- 
nök (Spatangoidea) rendjébe tartozó tengeri sün- 
nem, melynek fajai nagy fajszámban a középső 
és felső-jura-kori, továbbá az alsó-kréta-kori ré- 
tegekben fordulnak elő ; most csupán egy faja él. 
Legismertebb faja az E. scutatus (Lam.). 

Echinocactus Lk. et Ottó, sünkaktusz (növ.), 
a Cacíaceae (Kaktuszfélék) család génusza. 200 faja 
az Egyesült Államok Dny.-i részétől . Braziliáig 
és Chiléig van elterjedve. Rendesen gömbölyű, 
köpcös testű, ritkábban hengeres kaktuszok ; a 
tömzsi szár hosszában lefutó bordái v. épek vagy 
harántul barázdásak, v. szemölcsök sorozatára 
bomlik fel. Viráguk nem illatos, tekintélyes nagy- 
ságú s a szár csúcsán tűskés szörudvarból (areola) 
emelkedik ki. Szirmai élénkszínüek. Az elszáradt 
sziromlevelektől gyakran koronázott termés meg- 
lehetős száraz, sokmagvú bogyó. A mexikói, sok 
tejnedvet tartalmazó E. Williamsii Lem. telje- 
sen tüskótlen ; az indiánusok pellote (olv. pejote) 
név alatt orvosságnak használják. Ennek igen 
közeli rokona, az E. Lewinii Schumann a sztrich- 
ninhcz hasonló, igen erős mérget tartalmaz. Egyes 
E.-fajokat Mexikóban édeses izüknél és aromá- 
juknál fogva befőttként eszűek. Brazília száraz 
mezőin (campo) a legelő marhanyájak száraz év- 
szakban tisztán csak nagy E.-fajokkal oltják 
szomjukat; a marha ügyesen tudja őket patá- 
jával töviseiktől megfosztani, gyakran azonban 
a fején és lábán kapott sebekbe belepusztul. Az 
erős tüskékkel ellátott E. horüonthalonius Lem. 
Mexikónak egyik leggyakoribb és legváltozato- 
sabb E.-faja, mely egész hegylejtőket elborít. 

Echinocardinm (állat), a Szabálytalan alakú 
tengeri sünök (Irregulares v. PetalosticJm) rend- 
jébe tartozó tengeri súnnem. 5 élő és több kihalt 
harmadkori faja ismeretes. Külső váza mind- 
egyiknek szívalakú ós nagyon vékony falú. A 
Földközi-tengerben honosak : E. cordatum Gray. 
(hossza 4, szélessége 3*5 cm.), E. flavescens A. 
Ag. (hossza 3"5, szélessége 3 cm.), E. mediterra- 
neum Gray. (hossza és szélessége 5—6 cm.). Ná- 
polyban Fireto de ferone, Triesztben Pető de del- 
fin néven árulják. 

Ecliinocephala (állat), 1. EcMnoderidae. 

Echinochloa Beauv. (növ.), 1. Panicum. 

Echinococcosis, echinococciis-kór, a házi- 
állatoknak betegsége, melyet a kutyákban élős- 
ködő echinococcus-galandféreg (Taenia echino- 
coccm Sieb.) álcái, az ú. n. echinococcus-hólyagok 
okoznak, ha e galandféreg petéit az eleséggel v. 
vízzel az állatok felszedik s a kikelő álcák a tüdő- 
ben, májban v. más szervben nagyobb számmal 



Echinococcus 



113 



Echinops 



megtelepednek. Növekedésük közben az illetó 
szerv szövetét összenyomják, elsorvasztják, ami 
a tüdő részéről nehéz lélekzésben és köhögésben, 
a máj részérói pedig hiányos epeelválasztásban, 
makacs táplálkozási zavarokban és lesoványodás- 
ban nyilvánul. Néha e szervek tetemes meg- 
nagyobbodását is okozzák. Leginkább szarvas- 
marhák, jahok és sertések betegszenek meg. Elég 
gyakoriak e hólyagok a közfogj'asztásra levágott 
állatokban is, anélkül, hogy jelenlétüket az élet- 
ben betegségi tünetek árulnák el. A budapesti 
közvágóhidakon 1899—1903. levágott állatok 
l-l — ilo/o-ában találtak echinococcus-hólyago- 
kat. Orvosolni e betegséget sikeresen nem lehet. A 
terjedése ellen való védekezés céljából a háziálla- 
tok eehtnococcusos szerveit el kell ásni vagy el- 
égetni, hogy a kutyák meg ne ehessek s bélcsövük- 
ben ne fejlődhessenek belőlük galandférgek, me- 
lyek petéi a bajt újra terjeszthetik. L. még Echino- 
coccus. 

Ecbinococcns (áiiat), a háromtagú ga!and- 
féregnek (Taenia E. Sieb.) hólyagfórge (cysticer- 
cus), mely házi emlős állatokban (szarvasmarha, 
juh, sertés stb.) és az emberben élősködik. A há- 
romtagú galandféreg ivarérett alakja a kutya, 
sakál és farkas belében él ; a háziállatok és az 
ember rendesen a kutyáktól kapják az E.-t,am£ny- 
nyiben e féregnek tokba zárt embrióit a kutyák 
a bélsárral ürítik ki s ígj' fertőzik külsejüket és 
környezetüket. A háziállatok és az ember belébe 
s innen a test egyéb részébe kerülő hathorgas 
embrióból keletkezik az E.-hólyag, mely az em- 
berben gyermekfejnagyságúra is nőhet, a házi- 
állatokban rendesen kisebb (almanagyságú) ma- 
rad. Az E. gömbalakú v. gömbölyded, folyadék- 
kal telt hólyag. Vékony fala kívülről befelé ha- 
ladva, vékony, rétegezett kutikulából és alatta 
csira v. parenchyma-rétegből (endocyst) áll. Házi- 
állatainkban az E. rendesen ilyen egyszerű hólyag- 
alakban marad meg s ekkor acephalocysta v. E. 
cysticus sterilví névvel jelölik. Máskor a paren- 
chyma-rétegből a hólyag falán belül egészen sza- 
■ bálytalan elrendezésben «ivadéktokok» s ezeknek 
falán nagy számban (13—20, sőt több) galandféreg- 
fejecskék (scolex) fejlődnek; ezt az E.-alakot, 
mely rendesen juhokban és sertésekben fordul elö, 
E. veterinorum v. E. cysticus feHilis névvei je- 
lölik. Az emberben (ritkábban a háziállatokban) 
az E.-hólyagban fiókhőlyagok fejlődnek, melyek 
vagy kifelé, vagy befelé sarjadznak, az előbbi 
esetbon a fiókhőlyagok az anyahólyag és a gazda- 
állat fejlesztette kötőszöveti tok közé, az utób- 
biban pedig az anyahólyag belsejébe kerülnek. 
Az ilyen összetett hólyagokat a fiókhőlyagok 
helyzete szerint E. hydatidosus exogenus (E. gra- 
nulosus) v. E. hydatidosus endogenus névvel je- 
lölik. A fiókhőlyagok száma változó, első sorban 
az anyahólyag nagyságától függ. A fiókhőlyagok 
részben meddők maradhatnak, részben pedig gs^ 
landféreg-fejecskékkel (scolex) ellátott ivadékto- 
kokat fejleszthetnek : előfordulhat az is, hogy a 
fiókhőlyagok újabb fiőkhólyagokat hoznak létre, 
ilyenkor a hólyagok száma több ezerre is rúghat. 
A mostanáig elősorolt E.-féleségeket egyrekeszü 
E. (E. unilocularis) néven szokás összefoglalni. 
Ezzel szemben a sokrekeszü E. (E. multilocula- 

ÍUrai Na^ Larikona. VI. ML 



ris v. alveolaris) számos, eredetileg lágy kötő- 
szövetbe ágyazott 0*1 — 5 mm. nagyságú hólya- 
gocskából áll, úgy, hogy metszéslapja kocsonyás 
rákdaganatra ós nem hólyagféregre emlékeztet. 
Sokáig valóban daganatnak nézték ; tulajdonkó- 
peni természetét és hólyagféreg voltát Zeüer és 
Virchow ismerték fel. Leggyakoribb az E. a máj- 
ban, az összes E. 690/0-a a hashártyán, ritkább a 
tüdőben, vesében, izmokban, csontokban stb., ahol 
a helyzetének megfelelő tüneteket okozza ; elég 
gyakran áttör pl. a tüdőben a hörgőkbe, a vesében 
a vesemedencébe stb., ilyenkor a beteg az E.-hó- 
lyagokat kiköpi, ki vizeli stb. Magj'arországon az 
E. nem nagyon gyakori. Olyan helyeken, ahol sok 
kutyát tartanak, jóval gyakoribb az E. is, pl. Iz- 
landban Pinten betegeinek S^/o-a volt B.-szal fer- 
tőzve, Németország és Ausztria nagyobb városai- 
ban a boncolásoknál 0-11— 2-43''/oban találtak 
E.-t. A monai'chiában leggyakoribb az E. állítólag 
Dalmáciában, de pontos számadatok nem áUanak 
rendelkezésre. Legjobb óvószer a kutyáktól való 
tartózkodás, mert simogatasuk alkalmával fertőz- 
heti meg magát az ember legkönnyebben. 

Ecliinocyanias, a Clypeastridae családba 
tartozó Szabálytalan testű tengeri sünök (hre- 
gulares) egyik neme. Héja alacsony, tojásforma, 
vastagfalú ; 4 ivamyílása van. Két faja ismere- 
tes a felsö-krétakori rétegekből, a tertiárben szá- 
mos faja élt, ma mindössze egy faja ismeretes, 
nev. az E. ptisilltcs Gray, mely a Földközi-ten- 
gerben és az Atlanti-óceánban honos; hossza 
1 cm. 

£cliinoderes (áiut), 1. Echinoderidae. 

Echinoderídae {Echinocephala, áiiat), a fér- 
geknek mostanáig még bizonytalan rendszer- 
tani helyzetű csoportja; rendesen a Kerekes- 
férgek (Rotatoria) közé számítják, egyes rend- 
szerezők pedig Kinorhyiicha néven a Férgek ön- 
álló rendjének tekintik. Jellemző reájuk gyű- 
rűkre osztott bőrvázuk és horgokkal ellátott ki- 
tolható ormányuk. Ismertebb nemek: Echino- 
deres és Echinopharynx ; utóbbi az iszapban él, 
szeme nincs. 

Ecfainodermata (áuat), 1. Tüskésbőrűek. 

Echinoidea (állat), 1. Tengeri sünök. 

Ecbinometridae (áiiat), a Szabályostestü 
tengeri sünök (Regulares) egyik családja. 34 élő 
faja ismeretes, melyek 9 nembe tartoznak. Szá- 
mos kihalt fajuk ismeretes, néhány a felsőjurából 
és a krétából, legtöbb a tertiarből. Közönségesebb 
nemek: Strongylocenfrotus (l. o.), Sphaerechinus. 
Echinomefra és Heterocentrotus. 

Echinopharynx (állat), 1. Echinoderidae. 

Echinops L., labdatövis (döv.), a Compositae 
(Fészkesek) család csöves virágú génusza; 70 faj a 
legnagyobbrészt a Kelet növénye, de több faj 
Dél-Európától és a mediterrán vidéktől Japánig 
el van terjedve, egyesek Afrika tropikus részén. 
Kórós növények, szárnyas metszésű levelekkel, 
kék V. fehér virágokkal, melyek egy virágú fész- 
keikkel nagy, labdaszerű gömbölyű csoportban 
egyesülnek. Az E. sphaerocephalus L. Spanyol- 
os Franciaországtól az Altai hegységig elterjedt. 
1—2 m. magas, szárnyas hasábú levele alul fehér 
molyhn. Virágzata fehér. Nálunk bokros helye- 
ken elég gyakori, másutt kertbe ültetik. Magról 



Eohinopsis 



— lU 



Echlnus 



V. tökedarabról könnyű szaporítani. Parkba vagy 
nagyobb sétaterekre célszerű, egyszeri ültetés 
után alig kíván gondozást. Az E. ruthenicus MB. 
(szamárkenyér) kék virágai 4—6 cm. átmérőjű 
gömbben állanak, szára barázdás, levele az akan- 
tuszóhoz hasonló, visszája ezüstmolyhú. Itt-ott 
kertben díszlik. Hazánkban a homokot kedveli, 
nagy gyökerével a homokot megköti (pl. a temesi 
homokpusztán), elporladó részeivel pedig humusz- 
tartalmát gyarapítja. 

Echinopsis Zucc. (növ.), kaktusznövény, mely- 
nek szisztematikai helyzete a Cereus meg az 
Echinocadus közé esik. Amazéval hosszúcsövű 
virága, emezével a szögletes, szúrós törzs tojás- 
dad vagy gömbölyded alakja a megegyező. Mint- 
egy tíz faja Dél-Araerika D.-i felében honos. Vi- 
ráguk nagy vagy igen nagy, zöldesfehér vagy 
rózsaszínű, este nyílik, reggel záródik. Termetük 
ós viráguk kedvéért több fajt Európában is kul- 
tiválnak. 

Echinorbynchosis, az óriási buzogányfej ü 
féreg (Echinorhynchus gigás Goeze) okozta bél- 
gyuladása a sertéseknek, ami malacok között 
nem ritkán sok elhullást okoz. E féreg fejletlen 
alakja a cserebogár (Melolontha vulgáris) és 
rózsabogár (Cetonia aurata) lárváiban él, melye- 
ket a föld túrása közben a sertések felszednek. A 
vékonybél nyálkahártyáján megtapadva, több ho- 
rogsorral fegyverzett ormányukat befúiják mó- 
lyen a bél falába s ha nagyobb számban vándorol- 
nak be, hevenyós vagy idült bólgyuladást okoz- 
nak, ami étvágytalanságban, nyugtalanságban, 
lesoványodásban, fiatal állatokon görcsös rángá- 
sokban nyilvánul. A betegség természetét a peték- 
nek a béltartalomból mikroszkóppal való kimuta- 
tása derítheti ki. Orvoslása kevés sikerrel kecseg- 
tet. Féreghajtó szerekkel lehet kísérletet tenni. 
Védekezés céljából a cserebogár álcáinak irtása 
és a sertések szántóföldekeu való legeltetésének 
eltiltása ajánlható. E.-ban megbetegednek néha a 
kacsák, libák és hattyúk is, ha apró rákokkal az 
Echinorhynchus versicolor Eud., Echinorhyn- 
chus filicollis Rud. és Echinorhynchtis sphaero- 
cephalus Brems. álcái nagy számban a beleikbe 
jutnak, ahol hasonló gyuladást okoznak, ami bél- 
hurutban, lesoványodásban és vérfogyottságban 
nyilvánul. Kivételesen emberben (Lambl), azon- 
kívül kutyában és nyúlban is megtelepednek ilyen 
férgek. L. még Echinorhynchus. 

£cliinorliyiiclia8 (állat), a Buzogány fejűek 
(Acanthocephali) rendjébe tartozó féregnem. Bél 
nélküli, fonálférgekhez hasonló testű férgek, me- 
lyeknek több horogsorral fegyverzett, behúzható 
és kiölthető ormányuk van. Ismertebb fajai : E. 
gigás Goeze (óriás buzogányfejű féreg), teste 
hosszúranyúlt, hátrafelé fokozatosan elvékonyodó, 
ormánya majdnem teljesen gömbalakú és 5—6 
hárafelé hajló horoggal van ellátva ; a hím 10— 15, 
a nőstény.30— 50 cm. hosszú; petéi hárraashójuak 
és 008- 0*1 mm. hosszúak ; lárvakorában a cse- 
rebogár, rózsabogár, Amerikában pedig a Lach- 
nostema arcuata nevű bogár kifejlett alakjaiban 
és lárváiban él : ezekkel kerül az emlős állatok 
bélcsövébe ; leggyakoribb a sertés vékonybelében; 
emberben is előfordul, különösen gyakran talál- 
ták Dél-Oroszországban, a hol a cserebogarakat 



és lárváikat nyersen az emberek is megeszik. E. 
hominis Lambl, gömbölyű ormánya 12 haránt- 
sorban elrendezett horoggal van ellátva ; 5'6 cm. 
hosszú ; egyetlenegy esetben találták egy fehér- 
vérüsógben elhalt gyermek belében. 

Ecliinosperinaiu Sw. (Lappula Mönch, 
növ.), a Borraginaceae (Érdeslevelüek) család gé- 
nusza ; 50 faja leginkább az É.-i mérsékelt övben 
van elterjedve, néhány azonban Dél-Afrikában és 
Ausztráliában. Egyéves v. évelő füvek többnyire 
keskeny, váltakozó levelekkel, apró virágokból 
álló, az alapján leveles kunkorvirágzattal. Ter- 
mésüket, 1—2 sorban, kampós serték borítják. 
Parlagokon, tarlókon közönséges az E. lappula 
Lehm. (Lappula echiiuita Gilib). Virága 3—4 
mm. hosszú, élénk kék. Háromoldalú termése a 
szögletein álló horgas sertékkel belekapaszkodik 
ruhába, állatok szőrébe (koldustetü) stb. Az E. 
myosotis (L.) füvét, mint herha cynoglossi mino- 
ris-t úgy használták, mint az orvosi ebnyelvü 
fűét (1. 0.). 

Echinosphaerites (állat), a Gystoidea-osz- 
tályba, a Hydrop horidae-r enábe tartozó, kihalt 
tüskésbőrű-nem, melynek fajai igen gyakoriak 
Észak- és Közép-Európa sziluri rétegeiben. Leg- 
ismertebb faj az E. aurontium His. 

Ecbinostomam cchinatam v. Distomum 
echinatum, 1. Mételyek. 

EcMnothnridao (állat), a Szabályos testű 
tengeri sünök (Beyulares) egyik családja. A hó- 
jukat alkotó lemezi'k kis mértékben elmozdítha- 
tók. 2 nem és 12 faj ismeretes. Legközönségesebb 
az Asthenosoma varium Grube, mely a Kínai- 
tengerben lordul elő ; testének átmérője 6 cm., 
tüskéinek hossza 1-5 cm. 

Ecliinas (áuatj, a Tüskésbőrűek (1. o.) törzsébe, 
a Tengeri sűnok (Echinoidea) osztályába, a Sza- 
bályos tengeri sünök (Begulares) alrendjébe tai'- 
tozó állatnera. Tizenhárom élő és több kihalt, 
eocén- és pUocénkori faja ismeretes. L. Tengeri 
sünök. 

Echinus (gör.), az építészetben a dór oszlop- 
főnek alkotórésze (1. az ábrát) : egy tálalakuan 
kiduzzadó korong (a), melyen a négyszögletes 
abakusz pihen (b), az oszloptörzstől (d) az annuiik 
(c) választják el. Az E. magassága körülbelül 




Echinus. 

megegyezik az abakuszéval ; profilja eleinte ki- 
duzzadó, puha, később i'gyenesebb. Gyakran fes- 
tett, hegyeivel lefelé álló levélékítménnyel van 
díszítve, vagy a rómaiaknál kifaragott tojás-sor- 
ral. Az ábra az olimpiai Zous-templora oszlopfö- 
jét ábrázolja, majdnem egyenes E.-szal. 



Echlon 



- 115 — 



Echtier 



Echion, a görög mondában Pentheus apja, 
egyike amaz öt óriásnak, kik Kadmost Theba föl- 
építésében segítették. Felesége Agaué, Kadmos 
leánya. 

Écliiqaier (franc, eiitsd: esikjé) a. m. sakktábla; 
a katonaságnál : a csapatoknak két v. több vona- 
lon akként való felállítása, hogy a hátrább levő 
harcvonal csapata az előtte levő csapatok közötti 
térköz mögé jusson ; pl. így 

I I I 



Először a rómaiak, később Gusztáv Adolf, a své- 
dek királya alkalmazta előszeretettel ezt a harc- 
rendet, mely elvétve még ma is használatos. — 
Franciaország É.-i tartományaiban a francia for- 
radalom előtti időkben a korona-illetéki ügyek- 
bon véglegesen döntő bíróságokat is É.-nek nevez- 
ték. L. még Átkelés és Exchequer. 

Échiquier-szigetek, L Ninigo-szigetek. 

Echites L. (növ.), 1. Hafnalszépe. 

Echium Toum., kigyószisz, kígyófü, ördög- 
farku kóró (növ.), a Borraginaceae (Érdeslevelüek) 
család génusza 50 fajjal Európában, Ázsiában, 
Afrikában. Kórok v. kis cserjék. Az E. vulgare 
L. V'j — 1 m. magas, sörtés kóró. Porzója és két- 
ágú bibeszála hosszan kinyúlik kék virágából. 
Mezőkön és hegyeken közönséges, a méh szorgal- 
masan látogatja, a jószág a durva serte miatt 
nem igen bántja. Virága a kígyó sziszegő szájá- 
hoz hasonlít. Hazánkban még az Í7. n<6rMw Jocű-. 
(piros kigyósziáz, Aldhius füve, 1. o.) meg az É. 
altissimum Jacq. közönséges. A régiek kígyó- 
marás ellen orvo^got kerestek bennök, különösen 
az első faj volt nevezetes. Gyökere és zöld részei- 
nek régi offlcinális neve : radix et herba echii s. 
huglossi agrestis s. írjpen'ni. Vértisztltó, epilepszia 
és kígyómarás elleni szernek használták. 

Echinr oidea (Sertéscsillag férgek),Sí Csillag- 
férgek (I. 0.) egyik rendje. 

Echiarns (áiiju), 1. Gsillagférgek. 

Echó (gör.) a visszhang megszemélyesítését 
képviselő nimfa, kiről sok bájos regét talált ki a 
görög képzelet. Megátkozott állapotban belészeret 
a szép Narkissosba s viszonzatlan szerelme any- 
nyira elsorvasztja, hogy végre már csak a hangja 
maradt meg. L. még Visszhang. 

Echó City, a Paciflc vasút állomása ütah állam- 
ban, az Echó Canon közelében, a Great Salt La- 
kétól K.-re. 

Echokinests (gör.), némely elmebajosnak az 
a szokása, hogy társainak cselekedeteit utánozza. 

Echolalia (gör.-lat.), elmebajosoknak az a 
szokása, hogy minden hallott szót, beszédet utána 
mondanak. 

Echteler, Joseph, német szobrász, szül. Legau- 
ban 1853 jan. 5., eleinte kőfaragó volt, azntán 
Stuttgartban és Münchenben szobrászatot tanult. 
1884— 87-ig az északamerikai Egyesült-Államok- 
ban élt. Neve különösen uralkodókról (I. Ferenc 
József király, I. Vilmos német császár, II. Sándor 
cár, stb.) készített mellszobrai ós emlékérmei ré- 
vén vált ismertté, de vallásos és mitológiai tárgjú 
nagy müvekot is készített. Ez utóbbiak közül 
leginkább Peirithoos harca a párduccal csoport 
válik ki. 



Echter, 1. Jiditis (mespelbronni), wörzburgi 
hercegpüspök, szül. 1545 márc. 18., megh. 1617 
szept. 13-án. Tanulmányait francia, német, belga 
és olasz iskolákban végezte. 1567-ben wtirzburgi 
kanonok, 1573. u. o. hercegpüspök lett. Az ellen- 
reformáció egyik vezéralakja s a trienti zsinat 
határozatainak leglelkesebb pártfogója volt. 1582. 
megnyitotta a würzburgi egyetemet s annak 
vezetését a jezsuitákra bízta. 1579-ben ő alapí- 
totta a híres Juliushospitalt Würzburgban. Életr. 
Buckinger (1843) ; Pedraglia (1876). 

2. E., Michael, német festő, szül. Münchenben 
1812 márc. 5., megh. 1879 febr. 4. A müncheni 
akadémián tanult és különösen az ú. n. nazarénus 
festők hatása alatt állott. 1847-ben Kaulbachnak 
segédkezett a berlini múzeum nagy falképeinek 
elkészítésében. Nagy történeti festményei köztil 
kiemelendő : A magj'arok veresége a Lechmezőn, 
a müncheni Maximilianeumban. 

Echter dingen, jelentéktelen német falu a 
württembergi Neckar járásban, vasút mellett, 
(1905) 2006 lak. 1908 aug. 5. itt robbant föl és 
pusztult el Zeppelin gróf első léghajója. A pusz- 
tulás emlékét Zeppelin gróf domborművű arcké- 
pével díszített oszloppal örökítették meg. 

Echtermeyer, 1. Ernst Theodor, német író, 
szül. Liebenwerdában 1805., megh. Drezdában 

1844 máj. 6. Zeitzben s utóbb Halle-ban gimná- 
ziumi tanár volt. Ruge Arnolddal a Hallische Jahr- 
büchor c. igen befolyásos radikális irányú kritikai 
folyóiratot alapította. Lefordította Goethe és Schil- 
ler válogatott költeményeit latinra (1833) és közre- 
működött Henschel és Simrock jeles művében : Die 
Quellén des Shakespeare (1831, 3 köt. A 2. ki- 
adást Simrock egyedül írta). Nagyon elterjedt 
Mustersammlung deutscher Dichter c. antoló- 
giája (1837, 34. kiad. 1903), 

2. E., Kari, német szobrász, szül. Kasselben, 

1845 okt. 27., megh. 1910 júl. 30-án. Drezdában 
Háhnelnek volt tanítványa. Művei közül kieme- 
lendök: Táncoló faun és bacchánsnő szobrai a 
drezdai udvari színházban ; Harcias Frigyes vá- 
lasztófejedelem szobra a meisseni várkastélyban ; 
Abt Ferenc zeneszerző és Bugenhagen reformátor 
emlékszobrai Braunschweigban, Bismarcké és 
Immermanné Magdeburgban, a dortmundi és 
unnai harcosemlékek, stb. 

Echtemach (Echiern), a hasonló nevű kanton 
székvárosa Luxemburg nagyhercegségben, a Sure 
(Sauer) és vasút mellett, (i905) 3477 lak., cser-, 
gőz- és fürészmalommal, olajprésekkel, vászon-, 
juta- és posztószövéssel, bőrgyái-tással, fayence- 
és kocsikészítéssel, egykor gazdag bencés kolos- 
torral, amelynek épületeiben ma porcéi lánfestö- 
iskola van elhelyezve. Az E.-i kolostor krónikája 
(kiadta Wattenbach 1878) néhány megbízható 
adatot tartalmaz a tatárok betöréséről (1241) és 
Erdélyben tett pusztításairól. V. ö. Ri<tch, Korr. 
Blatt, 26. évf. Nevezetessége a városnak a kö- 
zépkorból fenmaradt Vitus-tánc körmenet. 

Echtier, Adolf, német festő, szül. Danzigban 
1843 jan. 5. Tanulmányait a velencei akadémián 
kezdte el, majd Bécsben és Münchenben (W. Diez- 
nél) képezte tovább magát. 1877- bon Parisba megy 
és onnét csak 1888. tér vissza Münchenbe. Kez- 
detben a velencei nép életéből fostett egyes jele- 



se 



Bohuca 



116 — 



Eckardt 



neteket, utóbb azonban a falusi genrefestésre adta 
magát. Legsikerültebb müvei közé tartoznak: 
Egy család pusztulása ; Lebukva ; Fölolvasónö ; 
A játékosok ; Nehéz feladat ; Marietta ; Az atyai 
házból kiűzve stb. 

Echuca (ejtsd: ecsuka), város Victoria ausztráliai 
brit gyarmatban, 64 km.-nyire Doniliquintöl, a 
Murray és Campapse összefolyásánál, vasút mel- 
lett, (1901) 4075 lak., nagy víztartóval; gyapjuke- 
reskedéssel. A Victoria és Uj -Dél- Wales közti 
kereskedelemnek középpontja. 

Ecliaja (növ.), nyílméreg, 1. Adenium. 

Ecliymosis, 1. Ekchymosis. 

Ecija (ejtsd: esziha), a rómaiak Astigi Colonia-ja, 
város Sevilla spanyol tartományban, a Genil bal- 
partján, vasút mellett, (i9oo) 24,372 lak., olaj- 
présekkel, bőrcserzéssel, csipkekészítéssel és szö- 
vőiparral. A Genil, amely gyakran kiárad és a 
város környékét így egészségtelenné teszi, itt szűk 
völgyben folyik. B.-ban nagy a meleg ; ezért a vá- 
rost Sarten de Bspana-nak (Spanyolország sütő- 
lábosa) gúnyolják. Bár utcái szűkek és kanyar- 
gósak, kertjeivel messziről kellemes hatást tesz. 
Belsejében a karcsú minaretek, a rikító színekre 
festett porcellánnal fedett tornyok és házak, a tarka 
színekre festett és girlandokkal ellátott épületek 
a városnak sajátszerű jelleget adnak. Környéke 
termékeny. 

Eciton (áuat), a hangyák egy neme. L. Han- 
gyák és Bablóhangifák. 

Eck Bálint (Ecícius), humanista a XVL sz. első 
felében ; szül. LLndauban 1494., megh. 1550 körül 
Bártfán. A krakói egyetemen tanult ós 1514. első 
Ízben jött hazánkba és Esztergomban lett tanár, 
de a Dózsa-féle pórlázadás elöl Krakóba mene- 
kült. 1517. másodszor jött hazánkba s Bártfán 
telepedett le ; nevelője lett Thurzó Elek gróf Or- 
solya nevű leányának, majd a krakói egyetemen 
tanította a költészettant; Thm*zó ajánlatára a 
bártfaiak iskolaigazgatóvá, később főbirájukká 
választották (1539—41). 1525. áttért a lutherá- 
nus hitre, de hű maradt I. Ferdinándhoz, akinek 
Felső-Magyarországon sok szolgálatot tett. Kz 
ékesszóláson ós a költészeten kívül jártas volt az 
orvostudományban is. Irt és kiadott számos latin 
elegiát, epigrammát, epikus és alkalmi verseket ; 
emlékezetes munkája : De arte versiflcandi opus- 
culum, Cracoviae 1515 (több kiadást is ért, 1521, 
1539). V. ö. Bamh J., V. E. Ung. Revue, 14. évf. 

Eck, 1. Brnst Wilhelm Eberhard, német jog- 
tudós, szül. Berlinben 1838 aug. 21., megh. u. o. 
1901 jan. 6. 1871-ben rendkívüli, 1872. rendes 
tanár lett Giessenben. 1873. Halléban, 1877. Bo- 
roszlóban, 1881. Berlinben. Fő művei : Die soge- 
nannten doppelseitigen Klagen des römischen u. 
gemeinen deutschen Rechts (Berlin 1870); Die 
Verpílichtung des Verkáufers zur Gewahrung des 
Eigentums nach römischen und gemeinen deut- 
schen Rechts (Halle 1874) ; Die Stellung des Ér- 
ben, dessen Rechte und Verpflichtungen in dem 
Entvmrf eines bürgerlichen Gesetzbuches für das 
Deutsche Reich (Berlin 1890) ; Vortráge über das 
Recht des bürgerlichen Gesetzbuches (u. o. 1908, 
folytatva). 

2. E., Johann Mayr von, katolikus teológus, a 
Qémet hitújítás leghevesebb ellenfele, szül. 1486 



nov. 13. Eck sváb helységben, megh. 1543 febr. 
10. Ingolstadtban, ahol 1510 óta haláláig mint a 
skolasztikus teológia tanára az egyetemen mű- 
ködött. Tizenkét éves korában már bölcsészeti és 
klasszikus nyelvészeti tanulmányokkal foglal- 
kozott előbb Heidelbergben, majd Tübingenben 
teológiát, a breisgaui Freiburgban pedig jogi és 
matematikai tanulmányokat végzett. Nagy tudo- 
mányával és vitatkozó készségével, mint tanár, 
nagy hírnévre tett szert. Luther tételei ellen 
Obelisci című vitairatában foglalt állást s emiatt 
Karlstadt-tal, később Lutherrel is vitába elegye- 
dett 8 utóbb kieszközölte a Luthert kiközösítő 
bullát. Főmunkája : De primatu Petri 1520. jelont 
meg. 1521. ós 1523. a hitújítás ügyében Rómában 
járt. 1524. részt vett a regensburgi konventben, 
1525. Németalföldön és Angolországban, 1526. 
pedig Svájcban folytatta a harcot a reformáció 
ellen, melynek terjedését a badeni tárgyaláson, 
mint Oekolampadius ellenfele igyekezett meggá- 
tolni. Az 1530-iki augsburgi birodalmi gyűlésen 
tevékeny részt vett az augsburgi hitvallás cáfola- 
tára írt oonfutatio előkészítésében és 1540— 41. 
részt vett a wormsi, illetve regensburgi vallás- 
vitákban. Teológiai vitaírásainak gyűjteményes 
kiadását Operum Jo. Eckii cx)ntra Lutherum toffi. 
I — IV. (Augsburg 1530—35) maga láttael ; kozmo- 
graílkus és földrajzi munkáit kéziratban a mün- 
cheni egyet, könyvtárban őrzik. V. ö. Wiedemann, 
Dr. Joh. Eck (Regensburg 1865) ; Albert a Zeit- 
schrft für hist. Theol. (Gotha 1873) hasábjain ; 
Günther, Eck als Geograph (1894). 

Eckardt (Eckarf, Eckhart, Eckelmrt) mester, 
a német miszticizmus megalapítója, mely a német 
filozófia fejlődésére nagy hatással volt. Szül. 1260 
táján, valószínűleg Strassburgban, megh. 1329. A 
domonkosok rendjébe lépett s talán hallgatta Ai- 
bertust. 1316-ban Strassburgban találjuk, mint a 
rend főmesterének helyettesét, onnét a Majna 
melletti Frankfurtba ment. Itt érte először az eret- 
nekség vádja, de fólmentetott. 1325-ben újra vizs- 
gálat alá fogták s ekkor meg is tiltották neki a 
nép előtt hirdetni spekulatív tanításait. 1327 -ben 
a kölni érsek újra vád alá fogta. B. a pápához 
fólebbezett s a kölni kolostor templomában föl- 
tételesen visszavonta tanításait. 1329 március 
27-én jelent meg a pápai bulla (dn Coena domini», 
mely E.-nak 28 tótelét részint mint eretneket, 
részint mint félreórthetőt elitéli, de E. már ak- 
kor meghalt volt. Nem az erkölcsi tanítást tekinti 
fődolognak, hanem Isten valódi megismerését. 
Istenről való tanítása igen közel áll a panteiz- 
mushoz. E. kiváló prózaíró, aki nagy hatást tett 
kortársaira ; iskolája két irányra szakad. Az 
egyik eretnek, panteista, a másik E. tanítását 
az egyházhoz közelíti. V. ö. Lásson, Meister E. 
der Mysüker (Berlin 1868) s Ueberweg II. kö- 
tetében ugyancsak Lassontól a 36. §. ; Jundt, 
Essai SUT le mysticisme spéculative de maltre p]. 
(Strassburg 1871) ; Preger, Geschichte der deut- 
schen Mystik im Mitteialter (I., Leipzig 1874); 
Denifle, Meister E. lat. Schriften und die Grund- 
anschauungen seiner Lehre 1886 (Archív, für Lit. 
u. Kirchengesch. d. Mittelalter.-ban). 

Eckardt, Jvlius von, német publicista, szül. 
Wolmar liviandi városban 1836 aug. 1., megh. 



Eckart 



117 



Ecker 



Weimarban 1908 jan. 20. Rigában, hol konzisz- 
tóriunii titkár volt, előbb a Baltische Monatsschrift, 
utóbb a Rigasche Zeitung c. hírlapokat, majd Lip- 
csében Frejtag Gusztávval a Grenzboten c. 
tekintélyes hetilapot szerkesztette. Innen Ham- 
burgba ment, hol szintén mint hírlapíró műkö- 
dött és a tanács titkára volt. De 1882. az orosz 
követ panasza folytán innen is távozni kénysze- 
rült, míg végre 1885. német főkonzul lett Tu- 
niszban. Fómüvei : York und Paulucci (1865) ; 
Die baltischen Pro\inzen Russlands (2. kiad. 1869) ; 
Baltische u. mssische Kulturstudlea (1869) ; Bür- 
gerthum und Bureaukraíie, \'ier Kapitel neuester 
livlándischer Goschichte (1869) ; Russlands lánd- 
llche Zustande seit Aufhebung der Leibeigenschaft 
(1869) ; Juri Samarins Anklage gegen die Ostsee- 
provinzen (1871) ; Jungrussisch und altlivlándisch 
(1871); Livland im XVIU. Jahrhundert (1876) 
stb. Számos müve névtelenül jelent meg. így neki 
tulajdonítják : Aus de.- Petersburger Gesellschaft 
1 1873) ; Russland vor und nach dem Krieg (1879) ; 
Von Nikolaus bis Alexander III. (1881), stb. 

Eckart (a hű E.), a német hűség megszemé- 
lyesítője, a «Heldenbuch» szerint a két íiatal har- 
lungi herceg nevelője volt, kiket nagybátyjuk, 
Ei-manarich király, legnagyobb óvatossága elle- 
nére, távollétében felakasztatott. E. erre Berni 
Detrével Ermanarich ellen indult és agj'onütötte 
a királyt. Helyi mondák szerint a vad vadász sere- 
gének élén jár ós inti az embereket, főleg a 
gyermekeket, hogy térjenek ki a dühöngő csapat 
útjából. Főleg Goethe balladája révén lett isme- 
retessé. 

Eckart mester, 1. Eckardt. 

Eckartsberga, járási székhely Merseburg po- 
rosz kerületben, az Hm és vasút mellett, (i9io) 
1752 lak., egy magaslaton a X. sz.-ból való erős- 
ség romjaival. 

Eckbert, IV. Andechsi Bei-thold meráni her- 
ceg, utóbb horvát-dalmát fejedelem s isztriai őr- 
gróf fia, 1202. már bambergi püspök volt. 1206. 
mint pápai követ ment Esztergomba, hogy üdvö- 
zölje II. András királyt, kit E. húga, Gertrúd, 
akkor ajándékozott meg egy fiúgyermekkel. A 
király ekkor a Szepességben javakat is adomá- 
nyozott sógorának, kit csakhamar ismét magához 
kellett fogadnia s védnie a pápának és a német 
birodalmi rendeknek ama vádja ellen, hogy egyet- 
értett Wittelsbach Ottóval, ki Sváb Fülöp német- 
római császárt 1208 jún. 21. éppen Bambergben 
gyilkolta meg. 1209. a pápa is panaszkodott And- 
rás királynak, hogy irányában szintén tisztelet- 
lenül viselkedett. B. Gertrúd megöletése (1213) 
után kerülte Magyarországot; azonban sógo- 
rát, András királyt 1217. elkísérte szentföldi 
hadjáratára. 1228-ban, midőn András király és 
Gertrúd leányát, az özvegy szent Erzsébetet Hen- 
rik herceg elűzte otthonából, a püspök magához 
fogadta s bottensteini palotájában adott neki szál- 
lást, míg kolostorba nem vonult. E. még megérte 
azt az _ örömet, hogy fólszontelh.^tte a bambergi 
román ízlésű hlre.s székesegyházat, melyet U.Hi-n- 
rik császár UKM. kezdett építtetni ; de a felszente- 
lés évében elhunyt 1237 jún. 5. 

Ecke-dal (Bken Awsfahrt), XIII. sz.-beli német 
költemény, mely a berni Detre harcát beszéli 



el az Ecke óriással, s az utóbbinak legyózetésével 
végződik. A monda hazája valószínűleg Tirol, 
de az alsó Rajna vidékén is népszerű volt ; föl- 
dolgozása a reánk több változatban maradt szö- 
vegben nagyon középszerű (13 soros versszakok- 
ban, az úgynevezett berni szakban van írva). Szer- 
zője talán Albrecht von Kenmaten, aki 1230 körül 
írhatta. Sokszor jelent meg nyomtatásban. 

Eckehart (Ekkehart), több st.-galleni szerze- 
tes neve. 1. E., a st.-galleni kolostor dékánja, 
megh. 973., a «Waltharius mantifortis» című köl- 
temény (1. 0.) szerzője. I. E. négy unokaöccsét is 
szerzetesnek szentelte ugyancsak St.-Gallen ko- 
lostorában. Ezek : II. és UI. E., továbbá Purchart 
apát és végre Notker Labeo krónikás. — 2. E, 
másként E. Palatínus, mainzi prépost, magára 
vonta Hadvig hercegnő, Bm'chart sváb herceg 
fiatal özvegyének figyelmét, ki öt azután Lohent- 
wiel várában tanítóul maga mellé fogadta. Később 
a császári udvarhoz került, hol — a monda sze- 
rint — II. Ottó nevelésére is befolyt. Megh. Mainz- 
ban 990 ápril 23. Scheffel Ekkehard regényének 
főhőse. E.-tól néhány latin vers maradt reánk. — 

3. E, diakónus volt a st.-galleni kolostorban. — 

4. E, szül. 980 körül, megh. 1060 köiill. Notker 
tanítványa, mint latin költő és a st.-galleni ko- 
lostor krónikása emelkedett hímévre. Ebben a 
Radbert baráttól megkezdett krónikában, melynek 
címe : Casus monasterii Sancti Galli, folytatja a 
kolostor történetét egészen 972-ig. E krónika hazai 
történetünket is éi-dekli, amennyiben E. meglehe- 
tősen részletesen elmeséli abban a kalandozó ma- 
gyarok látogatását, kik 925. a kolostort is meg- 
lepték és abban kincsek után kutattak. E részlet 
főhőse Heribald nevű hóbortos barát, ki társainak 
menekülése után visszamaradt a kolostorban és 
ki azután a jókedvű magyarokkal együtt evett- 
ivott meg énekelt Az egész jelentés érdekes ada- 
lék a vezérek korabeli őseinknek szokásaihoz. V. 
ö. Mayer v. Knonau, Die Ekkeharte von St. 
Gallen (Basel 1876). 

Eckehart mester, 1. Eckardt. 

Ecken Aasfabrt, 1. Ecke-dal. 

Eckenbrecher, Tfiemistokks von, német festő, 
szül. Athénben 1842 nov. 17., de már mint gj'ermek 
Németországba került. Düsseldorfban Achonbach 
Oswald tanítványa volt, résztvett a Franciaország 
ellen Intézett hadjáratban és tanulmányutakat tett 
Angol- és Franciaországban, Európa déli részé- 
ben, Skandináviában, Izlandban. Különösen ten- 
geri képeket festett, de kitűnők norvég tenger- 
parti és hegyi képei is (Naerő-Fjord ; norvég víz- 
esés 1891 stb.). 1882-ben festette Berlinben a Je- 
ruzsálemet föltüntető panorámát, valamint ő fes- 
tette több panorámának a tájképi részét. Mint 
akvarell festő is kiváló. 

Eckenhagen, porosz község a kölni közigaz- 
gatási kerület waldbröli járásában, kő-, ólom- és 
eziistbányákkal, (i9io) 5066 lak. 

Eckenheim, előbb önálló község a porosz- 
országi wiesbadeni kerület frankfurti járásban, 
1910 ápr. 1 . óta Frankfurt egyik városrésze (1. o.). 

Ecker, Alexander, német anatómus és antropo- 
lógus, szül. Preiburgban 1816.. megh. 1887 máj. 20. 
Baselben a boncolástan és élettan rendes tanára 
volt. Különösen az agyvelő szerkezetót tanulmá- 



Eckerbergr 



118 — 



Eckstein 



nyozta. Nevezetes dolgozata: Die Hirnwindungen 
des Mensehen (Braunschweig 1869; 2. kiad. 1883). 
1865-ben belépett az Archív für Anthropologie 
szerkesztőségébe, ó vetette meg alapját a baseli 
embertani és néprajzi múzeumnak. 

Eckerberg, vlzgyógyintózet, 1. Nemitz. 

Eckermann, Johann Péter, német író, szül. 
Winsen hannoveri faluban 1792 szept. 21., megh. 
Weimarban 1854 dec. 3., hol 1823 óta Goethe 
titkára s annak halála után udvari tanácsos és a 
nagyhercegnó könyvtárnoka volt. Részt vett az 
1813-iki szabadságharcban, azután Haimoverben 
hivatalnok lett. Beitrage zur Poesie, mit be- 
sonderer Hinweisung auf Goethe (1823) c. könyve 
figyelmessé tette reá Goethét, aki magához vette 
és munkáinak összes kiadásánál segédül alkal- 
mazta. Pő műve : Gespráche mit Goethe 1823— 
32 (1836—48, 3 köt.), mely Goethe élet- és jellem- 
rajzához rendkívül fontos anyagot tartalmaz. 
Ugyanő szerkesztette Goethe műveinek 40 köt.-os 
kiadását (először 1839—40). 

Eckemförde, járási szókhely Schleswig porosz 
kerületben, a Keleti-tenger ugyanily nevű öblé- 
nél, vasút mellett, (i9io) 6797 lak., halászattal és 
élénk gabonakereskedéssel. 1813 dec. 7. Wallmo- 
don orosz vezér e helyen diadalt aratott a dáno- 
kon ; 1849 ápr. 5. pedig kikötőjében a német 
hajók győzedelmeskedtek a dán flott m. 

Eckcrsberg, Ghristoffer Vühelm, dán festő, szül. 
Blaakrogban (Schleswig) 1783 jan. 2., megh. 1853 
júl. 22. Abilgaardnak volt tanítványa, azután 
1810-1813-ig Parisban Dávid, majd 1813— 16 ig 
Thorvaldson vezetése alatt Rómában tanult. E. 
nagy történeti festményekkel kezdte meg pályáját, 
utóbb azonban főleg képmásokat, tengeri ós gonre- 
kópeket, tájképeket stb. festett ós elfogulatlan- 
sága, gondos megflgyelése róvón megindítója lett 
a dán festészet újabb, nemzeti irányának. Képei- 
nek hosszú sorozata, köztük Thorvaldsen híres 
képmása, a kopenhágai múzeumban látható. 

Eckert, Kari, német Zí-nósz, szül. Potsdamban 
1820 dec. 7., megh. Berlinben 1879 okt. 17. Első 
mesterei ZelterésRungenhagen; 1826. mintcsoda- 
gyermeket bámulták s 1830. A halászleány című 
operát írti. 1836— 39-ig Mendelssohn-Bartholdy 
képezte tovább Münchenben. 1850 — 51-ig Paris- 
ban az olasz opera karnagya volt. Azután Ameri- 
kában járt, majd a bécsi opera karnagya s később 
igazgatója lett ; 1861. udvari karmester Stuttgart- 
ban, 1869. Berlinben. 46. zsoltára, a Káthchen von 
Nürnberg és Orániai Vilmos című operái, orató- 
riumai : Ruth (1833) és Judith (1840) dalainál ke- 
vésbbé sikerültek. 

Eckesey, előbb önálló porosz város, jelenleg 
Sagen (1. o.) egyik városrésze. 

Eckhart mester, 1. Eckardt. 

Eckhart, Joliann Georg von, német történettu- 
dós, szül. Duingenben 1664 szept. 7., megh. Würz- 
burgban 1730 febr. 9. 1694 óta Leibniznek segéd- 
kezett történelmi kutatásaiban. 1706-ban a töité- 
nelem tanára lett Helmstedtben, később pedig 
mint hannoveri udvari történetíró folytatta és ki- 
adta Leibniz nagy mui.káit : Origines Guelflcae 
ós Annales Imperii. 1719-ben a császár nemesi 
rangra emelte. 1723-ban adósság miatt Kölnbe 
menekült, ott katolikussá lett s mint a würzburgi 



püspök könyvtárnoka halt meg. Kiválóbb müvei : 
História studii etymologici linguae germanicae 
hactenus impensi (Hannover 1711); Corpus histo- 
ricum medii aevi (Leipzig 1723, 2 köt.) ; Commen- 
tarii de rebus Franciáé orientális et episcopatus 
Wirceburgensis (1729, 2 köt.). 

Eckhof , Konrád, 1. Ekhof. 

Eckius Bálint, I. Eck. 

Eckmann, Ottó, német festő ós iparművészeti 
rajzoló, szül. Hamburgban 1865 nov. 19., megh. 
Badenweilerben 1902 jún. 11. Első sikerét 1891. 
aratta néhány hangulatos tájképével. Annak a 
törekvésnek, hogy új kifejezési formákat találjon, 
első tanúbizonysága Három hattyú c. fametszete 
(1893), mely első lépése volt a stilizált ornamen- 
tika terén. Miután 1895. az Életkorok c. képéért 
a müncheni kiállítás második érmét nyerte, ki- 
zárólag a műipari rajzolásra adta magát. Művé- 
szetére, a természet tanulmányozásán kívül, leg- 
inkább a japáni képek és Whistler angol festő 
ixiűvei voltak hatással. 1897-ben a berlini ipar- 
művészeti múzeum tanára lett. Dekoratív vázla- 
tainak gyűjteménye Neue Formen (Berlin 1897) 
címmel jelent meg. Nevének nagy népszerűséget 
szereztek az általa rajzolt új nyomdai betűk is 
(Bckmannschrift). 

Eckmühl, falu Bajorországban, 1. Eggmühl. 

Eckstein, 1. Ferenc, orvostanár, szül. Alsó- 
kubinban 1769 márc. 28., megh. Pesten 1833 
nov. 8. Tanulmányai végeztével 1790—96. az 
egyetem sebészeti s szemészeti koródáján, 1797 
s 1800. a felkelt magyar nemes hadseregnél miat 
törzsorvos működött s mint ilyen ^ több katonai 
kórházat állított fel s kormányzott. Érdemei jutal- 
mául 1812. magyar nemességre emeltetett. A harc 
befejeztével elfoglalta tanári állomását az egye- 
temen, melyre már 1803. kinevezték s itt, mint a 
kor legjelesebb sebészeinek egyike, 1826-ig műkö= 
dött. 1813— 1814-ig a pesti egyetem rektora volt. 
Müvei közül nevezetes : Casus chirurgici trés, ete. 
(Pest 1803); TabelJarische Darstellung der ge- 
bráuchlichsten chirurg. Instrumente stb.(u.o.l822). 

2. E. János, sebész, szül. Csehországban 1761., 
megh. Pesten 1812 jún. 12. A francia hadjárat 
alatt mint törzsorvos Olaszországban megsebe- 
sülvén, polgári állásba a kolozsvári orvos-sebészi 
intézethez tanárrá nevezték ki. 1808 óta a pesti 
egyetem elméleti sebészeti tanszékén haláláig 
működött. Műve : A venusi nagy szerelem nyava- 
lyájának rövid leírása és bizonyos orvoslása a 
legújabb tapasztalások szerint (Kolozsvár 1803). 

Eckstein, 1. Ernst, német író, szül. Giessen- 
ben 1845 febr. 6., megh. Drezdában 1900 nov. 
18. Filológiai és filozófiai tanulmányainak be- 
fejezte után számos ós ismételt utazásokat tett 
egész Európában, mire előbb Lipcsében, 1885. 
Berlinben telepedett meg. Rendkívül sokat irt, 
humoros eposzokat, történeti regényeket, irodalmi 
ós esztétikai tanulmányokat stb. Sokoldalú és 
szeretetreméltó, de nem mély tehetség ; a nyelv 
és verselés mestere ; de sokkal többet ós többfélét 
ír, semhogy gazdag képzelete ós tagadhatatlan 
hivatottsága dacára maradandó becsű műveket 
teremthessen : Főműve' : Schach der Königin 
(humoros eposz, 1870) ; Die Gespenster von Var- 
zin (groteszk rajz, 1870) ; Der Stumme v. Sevilla 



Eolaircissement 



— 119 — 



Écouen 



(víg opera, 1871) ; Venus Uránia (szatirilais eposz, 
1872) ; Novellák (1877) ; Leichte Waare (irodalmi 
cikkek 1875) ; Aphrodité (1885, magyarra ford. 
Sasvári Ármin 1898); Der Besuch im Karzer 
(1875, magy. ford. Schön Ödön 1898). Történett 
regényei : Die Claudier (1881) ; Prusias (1883) ; 
Hertha (1890); Nero (1889); CamUla (1889); 
Themis (1893) stb. 

2. E., Friedrich Angust, német fllológns és 
tanférflú, szül. Halléban 1810 máj. 6., megh. 1885 
nov. 15. Lipcsében, hol 1863 óta a Thomas-gim- 
názimn igazgatója és egyetemi rendkívüli tanár 
volt. A német filológusok és tanférflak évi gyűlé- 
seinek egyik megalapítója és feje. Sok latin írót 
adott tó és magyarázott, így Phaedrust, Come- 
lins Nepost, Tacitust, Horatiust stb. Egyéb müvei 
(számos éi-tékes kisebb dolgozat mellett) : Nomen- 
clator philologorum (1871) és Lateinischer Unter- 
richt (1882). Alapos filológus és kiváló harcosa a 
klasszikus nyelvek középiskolai uralmának. 

Éclaircissement (franc, ejtsd : eklerszisszmáS), 

megvilágítás, felvilágosítás, földerítés. 

Éclairear (franc, ^tsd: ekierör), előljáró őr s 
a vidéket azon célból átkutató katona, hogy az 
azon levő ellenség jelenlétérői, valamint a terep- 
nek netalán a csapat működésére hátrányos tu- 
lajdonságairól a csapatot jókor értesítse. I. Napó- 
leon e célra külön É.-századokat és ezredeket 
szervezett. 

JEclampsía (orv.), 1. Eklampszia. 

Éclat (franc, ejtsd: ekiá) a. m. pattanás, csatta- 
nás, robbanás, fény, feltűnés, átv. ért. botrány; 
éclatant, fényes, feltűnő. 

Eclipse iStakes (ang., ejtsd : eklipsz sztéksz), 

Anglia három nagy tízezer font sterlinges ver- 
senyének s egj'ben a világ legjobban dotált ló- 
versenyeinek egyike. Győztese tízezer font ster- 
linget (240,000 korona) szerez gazdájának. 1886- 
ban futották először. Az E. pönalitásos korteher- 
verseny, amelyben 3 éves és idősebb lovak fut- 
hatnak 2000 méter távolságon a Sandown Park 
pályáján. 

Eclipsis, 1. Fogyatkozások. 

£clipta L. (ttöv.), a Compositae (Fészkesek) 
család csöves virágú génusza 4 fajjal : 1 Ausz- 
tráliában, 3 Dél-Amerikában, az F. álba (L.) 
Hassk. azonban az óvilág melegebb részein is elő- 
fordul. Helyenkint salátának, orvosságnak és fe- 
kete hajfestónek használják. 

Écluse (ejtsd :ekiüz), 1. hegyszoros Ain francia dé- 
partement Gex kertiletében, a Rhone itt töri át a 
Grand Credo (1624 m.) és a Vuache (1111 m.) kö- 
zött a Jura láncait. A hegyszoroson országút ós 
a lyon — genfi vasút vezet (ez utóbbi alagút alatt), 
amelyej; a Vauban által épített E. erőd védelmez. 
— 2. E., város, 1. Slim. 

Écltise, Charles de V, I. GIvmus. 

Ecnomus, hegy, 1. Eknomosz. 

École (franc, ejtsd: ekoii) a. m. iskola; É. 
dapplication, ipariskola ; É. d'application caval,- 
lene, lovassági katonai iskola Saumurban; E. 
d'appliáiiion (du corps) d'état major, vezérkari 
iskola ; E. des beaux-arts, művészeti akadémia ; 
E. des chartes, párisi iskola kéziratok, okira- 
tok st^. tanulmányozásár^ ; É. de droit, jogi 
kar ; É. des mines vagy E. de mineures, bányá- 



szati akadémia ; É. müitaire de l'artillerie el du 
génié, Jtüzér- és hadi mémök-iskgla Versailles- 
ben ; E. mixte, reálgimnázium ; E. normálé, fel- 
sőbb tanintézet Parisban ; É. p)lyt€chnigtie, mű- 
egyetem ; E. supérieurede guerre, a francia hadi 
akadémia neve ; E. pratigue des hautes études, 
az exakt tudományokat az elméleti oktatás- 
sal kapcsolatban gyakorlatilag tanító iskola; 
E. primaire, elemi iskola; E. spéciale, tech- 
nikai szakiskola ; É. militriire, hadi iskola ; E. 
sécondaire, középiskola ; E. véte'rinaire, állator- 
vosi iskola. 

École fran^aíse d'Athénes és de Romé, 
1. Archeológiai intézetek. 

École normálé jsnpérienre. Kétféle ilyen 
fajta intézet van Franciaországban. Az egyik a 
jövendő középiskolai tanárnemzedék tudományos 
kiképzésére szolgál. Ez a tulajdonképeni É. A má- 
sik az E. d'enseígnement primaire, amely a felső 
népiskolai és képezdei tanárnőket képző intézet. 
Az É. 1903-ig egyenrangú volt a párisi egyete- 
mekkel és konkurrált is velük ; azonban az 1903 
nov. 10. kelt dekrétum alapján függetlenít tetett 
az egyetemektől és csatós mint pedagógiai sze- 
minárium működik tovább. Ez a nagyfontosságú 
reform a francia főiskolák összes vizsgálati rend- 
szerének teljes átalakítását vonta maga után. Az 
E. d'enseignementprimaire-nek három évfolyama 
van ; növendékeinek száma 40 és 50 között válta- 
kozik. Az intézet Paris közelében Fontaine-aux- 
Roses faluban van. A tanulók tózárólag benlakók. 
Csak versenyvizsgálat alapján veszik őket fel 
elemi isk. tanítói oklevél vagy érettségi vizsgálat 
alapján. 

École polytecliniqae. Parisban a legré- 
gibb politechnikus iskola, mely 1794ben École 
centrale des travaux publics néven alapíttatott ; 
Napóleon 1804-ben ezen intézetet katonailag át- 
szervezte hadmérnöki és tüzértisztek, valamint 
magasabbrangú műszaki hivatalnokok előiskolá- 
jává. Az B. végzett hallgatói részint katonai, 
részint polgári szakképző intézetekbe lépnek át 
s azok elvégzése után a legkülönfélébb állam- 
szolgálatokban nyernek alkalmazást. Az É. a 
francia hadügyminisztérium fővezetése alatt áll 
és parancsnoka felváltva 1—1 hadmérnötó, ill. 
tüzértáboniok. V. ö. Hnet, Histoire de l'É. (Paris 
1887). 

École snpérienre de gaerre, a franciák 
hadiiskolája Parisban, melyben a vezérkarhoz 
törekvő tisztek nyerik szakszerű tóképzésüket. 

Economy, helység Pennsylvaniában, az Ohio 
partján, vasút mellett. Az «összeférők» (Harmo- 
nists) alapították 1825. vagyonközösség és nőtlen- 
ség alapján. Lakossága (1900) 1062, de a község 
tagjai alig vannak 50en. 

Écorchenrs, 1. Armagnacs. 

Éco8»iaiMe (ejtsd: ekosszéz), francia elnevezése a 
skót tánc-zenének, mely * ^-es ütemű, lassú volt. 
Ma *, ,4-es sebes ütemű. Rendesen két részből áll, 
8-f 8 taktussal. 

Écouchard, 1. Ijé/run. 

Éconen (ejtsd: ekaan), község Seine-et-Oise fran- 
cia départementban, a Rouillon partján emelkedő 
magaslaton, vasút mellett, (1901) 1614 lak. 1877. 
Paris védelmére épített erö^ggel. A XVL sz.- 



Éooute 



— 120 — 



Bcsed vára 



ban Jean BuUant által Montraorency connótable 
számára épített pompás kastély máig is fennáll. 

Écoute (franc, ejtsd: ekut), szűk aknatáró, a 
katonaságnál ebben helyezik el azt az őrt, aki az 
ellenség aknaásását megflgj'^oli ; az ör előtt dob 
van, melynek erősen megfeszített bőrén simára 
csiszolt vasgolyócskák fekszenek : ha az B. köze- 
lében valahol ellenséges aknász dolgozik, akkor 
ennek minden kapavágására a dobbőrön fekvő 
golyócskák szökdécselnek s e dobolással a figyelő 
őrt az ellenség működéséről értesítik. 

Écouvillonage, 1. Intubáció. 

Écrasenr (franc), leginkább Chassaignac 
által ajánlott sebészi eszköz, melyet jól körülha- 
jtárolt, kiemelkedő testrészek, kocsányos daga- 
natok leválasztására, eltávolítására használnak, 
ha azok a kés számára nem eléggé hozzáférhetők, 
s főleg ha a fölösleges vérzést kerülni óhajtják. 
Lényege egy apró szemekből álló lánc v. drót, 
melyet az eltávolítandó rész körül hurkolva, azt a 
huroknak egy csavarral való összeszorítása által 
levágják. 

Écrasez l'infáme (franc, etjtsd: ekrazé ieüfám) 

a. m. irtsátok ki a gyalázatost (t. i. a babonát). 
Voltaire leveleiben gyakran ismételt mondat, 
mely történeti fontosságú lett s vele hol a babo- 
náskodásra, hol a kat. egyházra célozott. Voltaire 
számos levelét neve helyett Écr. l'inf . . . v. 
Écrlinf. botükkel írta alá, hogy kijátsza a levél- 
vizsgálókat. 

Ecrasit, 1. Bobbanó szerek. 

Ecrevisse Pieter, flamand író, szül. Obbichtban 
(Limburg-tartomány) 1804 jún. 3., megh. 1879 
dec. 16. Jogot tanult és 1839. Eecloo-kantonban 
(Nyugat-Flandria tartományban) főbíró lett. 1848. 
államtanácsossá választották meg. 1860. vissza- 
vonult a politikai élettől és halála napjáig csupán 
csak az irodalomnak élt. A történeti regény terén 
a legkiválóbb flamand írók közé tartozik. Számos 
müve közül felemlítendök : De Bokkenryders in 
het land van Valkenburg (Bruxelles 1845, 3. kiad. 
1864) ; De Verwoesting van Maestricht (2 köt., 
Antwerpen 1845, 2. kiad. 1860) ; Egmonds Einde 
(u. 0. 1850) ; De Gebroedors de Witt (Bruxelles 
1859). A társadalmi élet erkölcseit festik: De 
Kankerder Steden (Bruxelles 1860) ; De Stiefzoon 
(3 köt.. Gént 1861) ; De Nicht uit de Kempen 
(Bruxelles 1864) c művei. Összegyűjtött munkái 
1879—80. jelentek meg. 

Écrins, Bar re deS- (ejtsd : barr dez ekren), a Pel- 
voux-csoport legnagyobb (4103 m.), gyönyörű 
alakú hegj'csúcsa Isére és Hautes-Alpes francia 
départementok határán. 

Écrítoire (franc, ejted: ekritoár) a. m. írószer. 

Écriture (franc, ejtsd: ekritür), irat, kézirat; 
L'É., la sainte E., les saintes É., a biblia, szent- 
írás. 

Écrlinf., 1. Ecrasez Vinfdme. 

Écrn (franc, ejtsd: ekrü) a. m. nyers, fehérí- 
tetlen. É. v. nyers selyemszövet, sericin rétegétől 
meg nem fosztott fonálból készült szövet ; sokszor 
azonban az erős sodrata folytán érdes tapintatuvá 
vált sericinmentes fonalból készült szövetet is 
É.-nek nevezik. A sárgás árnyalatú egyiptomi 
mokó pamutból készült pamutszövet neve is É. 

Ecsed, 1. Ecsed vára és Nagyecsed. 



Ecséd, nagyk. Heves vm. hatvani j.-ban, (i9io) 
3459 magyar lak. ; hitelszövetkezet, posta- és te- 
lefonhivatal. 

Ecsedi \k-p(]siagy Íáj3^,hazánk egyik legnagyobb 
mocsara volt és Szatmár vármegye Ny.-i részében 
Kismajténytől Nagyecsedig terült el. A mocsarat 
a Kraszna folyó szétterülő vize alkotta. Hossza a 
XVIII. sz. közepén még 50 km., szélessége 30 
km. volt. A Mária Terézia alatt, valamint későbbi 
időben foganatosított szabályozások által, melyek 
a láp nagy részét kiszárították, nagysága foly- 
ton csökkent. Tengerfeletti magassága UOm. Az 
B. ingoványos területén fű, nád, égerfa, fűz és re- 
kettye termett, egy nagy tisztása kerek tavat al- 
kot. Környékének lakói az B. kákájából méhkaso- 
kat s gyékényt fonnak s azokkal kereskednek. Az 
1895. megkezdett rendszeres ármentesítés ós bel- 
vízlevezetés végrehajtása után az B. nagy része 
már mívelés alá került. 1903 okt. 8. a láp kigyúlt 
és a tűz mintegy 1030 ha. területen pusztított ; a 
mentési munkálatokat (körülárkolással) okt. 19. 
fejezték be. 

Ecsedi láplecsapoló és szamosbalparti ár- 
mentesitő és belvizszabályozó társulat, alakult 
1894. Nagykároly szókhellyel oly célból, hogy 
Szatmár vármegye Szamos és Kraszna közti ré- 
szét ármentesítse ós az ecsedi lápot lecsapolja. 
Árterének nagysága 162,508 kat. hold 359 D-öl. 
A Szamos balpartján húzódó töltéseinek hosszu- 
sága mintegy 70 km. ; töltéseinek összes hossza 
203916 km. ; fő esatornájánakhosszusága 66 km., 
belső vizeit 371 046 km. hosszú mellékcsatorna és 
a töltésekbe épített 2 nyílt, 13 csözsilip és egy 
szivattyútelep vezeti le. Telefonvonalának hossza 
154" 16 km. 1895-ig a munkálatok legnagyobb ré- 
szét közerővel foganatosították; 1895-töl kezdve 
azonban rendszeres, társulati költségen létesül- 
tek. 1905 végéig az ármentesítésbe 11.702,050 K 
82 f.-t, a belvízrendezésbe 253,886 K 73 f.-t, össze- 
sen 11.955,937 K 55 f.-t fektetett be. 

Ecsed vára. A Kraszna vize által táplált ecsedi 
láp egyik szigetén a Gutkeled-nemzetségből szár- 
mazó testvérek 1325. építették, királyi engedély - 
lyel. A kezdetben Hí yséi5f várának nevezett erősség 
közel 300 évig volt a Báthoryak birtokában, kiknek 
címere is : a sárkánytól körülfogott három farkas- 
vagy sárkányfog, a rege szerint annak az emlékét 
tartja fenn, hogy ősük Gutkeledi Vid egy sárkányt 
itt e vár táján megölt. 1492-ben Báthory András 
koronaőr nagy költséggel építette föl a belvárat. 
Örökébe azonos novű fia lépett, kitől azonban, mint 
Ferdinánd buzgó hívétől, 1528. János király E.-t 
országgyűlési határozatnál fogva elvétette. A 
béke helyreálltával a vár ismét visszakerült a 
Báthoryak birtokába. 1564-ben János Zsigmond 
ostromolta. 1619-ben Bethlen Gábor elfoglal- 
ván a pozsonyi várat, az ottan birtokába ju- 
tott magyar szent koronát ide hozatta s itt mint 
biztos, erős helyen őriztette. 1624-ben királyi ado- 
mányképen adatott át Bethlen Gábornak. Családja, 
az iktári Bethlenek kezén maradt 1648 jan. 10-éig, 
amikor is Bethlen István, volt erdélyi fejedelem 
itt a várban meghalván, a linzi béke értelmében, 
I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek adatott át 
királyi adományban. Az öreg Rákóczi György nagy 
gondot fordított e vár jókarban tartására. A lápot 



Ecsedy 



— 121 — 



Ecsmiadzin 



kitisztíttatta, úgy hogy a várat csak hajókon le- 
hetett megközelíteni. Magát a várat újjáópíttetto, 
meljmek erődítését fia, IÍ. Rákóczi György feje- 
delem is folytatta, kinek később, 1660., mikor sebei 
következtében Váradon elhunyt, holttestét hívei, 
a töröktől való féltökben, nagj' hamarsággal hoz- 
ták ide. 1670. Spork és Heiszter csász. tábornokok 
elfoglalták. 1672. Kobb császári tábornok erősí- 
tette meg, Szuhay, Peti'óczy, Kende és Szepessy 
kumcaitól való féltében. Ettől fogva mind keve- 
sebb gondot fordítottak a vár fentartására, s végre 
1701. I. Lipót parancsára lerombolták. De már 
1705. II. Rákóczi Ferenc országos költségen, egy 
francia mérnök tervei szerint 1707. újjáépíttette 
s parancsnokává Galambos Ferencet nevezte ki. 
1711-ben a szatmári béke értelmében átadták az 
új várat a király szolgáinak. Egy kevés ideig volt 
is még benne «németi), de már 1718. az udvari 
hadi tanács rendeletére bontani kezdték s rövid 
időn egészen lerombolták. Szép, faragott köveit 
a szomszédos községekbe hordták szét építő anya- 
gul. A puszta várat a nép képzelme, mely azon a 
vidéken kiválóan hajlik babonás hiedelmekre, 
boszorkányokkal népesítette meg. V. ö. Szendrei 
János, E. vára 1619-ben. Hadtört. Közi. 3, 1890. 

Ecsedy Jozefa, színésznő, szül. lUyefalván 
1795., megh. Kolozsvárott 1827 máj. 24. Vájna 
erdélyi kisbirtokos neje volt. 181tí-ban Kilényi 
Dávid jóhírnevü társulatánál lépett színpadra. 
Férje halála után 1820 körül Pály színigazgatóhoz 
ment nőül s ezzel járta be az ország népesebb vá- 
' rosait. Az egykorúak nagy elismeréssel emlékez- 
nek meg játékáról, énekéről és külső megjele- 
néséről. 

Ecseg, kisk. Nógrád vm. sziráki j.-ban, (i9io) 
1640 magyar lak., postahivatal, u. t. Pásztó. Kö- 
zelében vannak E. vár romjai. L. még Sajó- 
Ecseg. 

Ecsehida (azelőtt: Román-Écske), kisk. To- 
rontál vm. nagybecskerekij. ban, (1910) 2858 oláh 
lak. ; a Béga-csatorna partján, hajózással, gróf 
Hamoncourt Félix gabona- és hizómarha kivite- 
■ lével ; vasúti állomás, u. p és u. t. Écska. A sza- 
badságharcban itt 1848 júl. 15. ütközet volt, 
melyben a magyar tüzérségnek volt köszönhető 
a túlnyomó ellenség visszaverése és Becskerek 
megmentése. 

Ecsellő, nagyk. Szohen vm. szelistyei j.-ban, 
(1910) 998 oláh lak., hitelszövetkezet ; u. p. és u. t. 
Szelistye. 

Ec8emiii-indiánu80k,üj-Braunschweig és a St.- 
John folyó mellékéről kihalt törzs. Vájjon Algon- 
kin-oknak vagy Irok-oknak kell-e őket tekinteni, 
még kétes. Hagyományaikat Barrett gyűjtötte 
össze. 

Ecseny, kisk. Somogy vm. igali j.-ban, (1910) 
1005 német és magyar lak. ; u. p. és u. t. Mocsolád. 

Ecser, nagyk.- Pest-Pilis-Solt- Kiskun vm. rao- 
uori j.-ban, (1910) 1437 tót ós magyar lak. ; vasúti 
állomás, postaügynökség, u. t. Maglód. 

Ecsér, eipusztalt közs. Révfülöp mellett Zala 
vm., mblynek román temploma romokban fenn- 
maradt. 

Ecset, sortéból, hajból v. szőrből készített pa- 
macs, melyet festék, lakk, enyv stb. felrakására 
használnak. Az igen kicstnyAo/s^ó^-jB.-eA: menyét- 




fajták, vidra, róka szőréből készülnek. Ilyeneket 
használnak a miniatűr-festők. Nagyobbak s me- 
revebbek a borzször-E.-ek, ezekkel lakkoznak v. 
aranyoznak. A disznósörtéből készült sörte- E.-ek 
a legnagyobbak, leg merevebbek s az olajfestés 
céljaira szolgálnak. Elosztó-E. borz v. meuyét- 
szőrből készült széles E., mellyel a festő az B.- 
vonásokat elsimítja s a színeket egybeolvasztja; 
ma már nem használják. 

Ecsetpázsit (qöv. Alopecurus L., a. m. róka- 
fark), a Gramineae (Pázsitfűfélék) család génusza ; 
20 faja közül a legtöbb Közép-Európa és Közép- 
Ázsia, kevés pedig Észak- és Dél- 
Amerika és Ausztrália növénye. 
Réti, 1— többnyári pázsitfüvek (1. az 
íí^ííí/ Virágzatuk hengerded kaLász 
alakjára szorul össze. Pelyvájuk 
csónakalakú, gerinces, a tövön a 
másikkal összenő, szálkátlan, tok- 
iászuk tömlószerű, gerinces, a há- 
tán szálkás. A réti vagy mezei E. 
(A. pratensis L.) V'j— 1 m. pázsit, 
virágzata 5 — 6 cm. hosszú ; a leg- 
értékesebb réti szálíűvek egyike, 
korán fejlődik és nagyon tápláló, bár 
nem nagy mennyiségű szénát szol- 
gáltat. Kissé nedvesebb, mélyebb 
talajú réteken s legelőkön nő s kü- 
lönösen alkalmas öntözhető rétek 
begyepesítésére, ellenben száraz ré- 
teken nem díszlik, sem a szántó- 
földre nem való. Magvának a keres- 
kedésben csak 4''/o haszonértéke van, 
a hegyesfüzérű A. agrestis L. fajóval 
hamisítják. Ez azonban nálunk ritka, 
inkább a tengerpart mellékén terem. 

Ecsetpenész, PeniciÜium Link. 
(növ.), a tömlős gombák génusza. Az 
Aspergillushoz (1. 0.) hasonlít, koni- 
diumtartója azonban csúcsán nem 
gömbös, hanem örvösen elágazó. 
Többnyire konidiumos állapotban 
fordul elő. Konidiumai gömbölyűek, 
láncsorban állanak a konidiumtartó 
tetején, ecsethez hasonló alakzatot 
formálva. A P. crustacmm L., me- 
lyet P. glaumm-nB^s. is neveznek, a 
penészek leggyakoribb faja, a fold 
egész kerekségén él, a szerves anyagokat, ne- 
vezetesen a kenyeret, befőtt gj'ümölcsöt, étel- 
nemüeket, különféle növényi anyagokat szür- 
kés-zöld színű lepellel, néha vastag, börszerű 
hártyával vonja be. A gyümölcs rothadásának 
egyik oka. 

Ecsetvirágzat (anthela, növ.), 1. Virágzat. 

Écska (azelőtt: Nétnet-.E.), nagyk. Torontál 
vm. nagybecskereki j.-ban, (i9io) 2087 német, 
oláh és magyar lak. ; Agricola takarék- ós hitel- 
intézet r.-t., É.-i hitelszövetkezet, háziipari szö- 
vetkezet, gőzmalom, vasúti állomás, posta, távíró, 
telefon. 

Ecsmiadzúi, 1. Eriván orosz kormányzóság 
kerülete 3858 km* és 124.613 lak., kik állat- 
tenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkoznak. 
Közigazgatási székhelye Vagarsabad, 3400 lak., 
posta- és táviróhivatallal. — 2. E., helység, régi 



Kcsetpázsit, fent 

(a) a fözérkék 

kalöa. 



Bothyma 



— 122 



Ecuador 



Örmény kolostorral és a nem egyesült örmények 
főpapjának (a katolikosz-nak) székhelyével Eri- 
ván tartományban, gyümölcsfáktól és kertektől 
gazdagon környezett vidéken. Eriván várostól 
22 km., Vagarsabadtól 0-5 km. távolságra. A 
IV. században épült régi patriarchális temploma 

legnagyobb hírben áll. A zárdaépület Ner- 
szesz patriarcha idejében 524 körül épült. Ez 
épület közelében Kaiane és Hripsime zárdák, 
mint flókkolostorok tartoznak az B.-i íökolostor- 
hoz, miért is a fözárdát gyakran «hármas egy- 
háznak)) nevezik. A katolikosz főhatósága alatt 
5 millió örmény nem egyesült hívő áll. E. gazdag 
ereklyékben. Van nagyhírű könyvtára, mely nem 
.annyira kötetekben, mint inkább ritka örmény 
munkákban gazdag. A zárda könyvnyomdájában 
leginkább örmény irodalmi müvek nyomatnak. 
1828-ban E. területi részeivel együtt orosz hata- 
lom alá került. 

£cthyina, 1. Piodermia. 

Ectoblast (állat), 1. Ektoderma. 

Ectocarpus Lyngb. (növ.), a Barna moszatok 
génasza, melynek fajai az összes tengerekben 
megtalálhatók. 

Ectoderma (áUat), 1. Ektoderma. 

Ectogan, 1. Ektogan. 

Ectoparasita (áiiat), 1. Külélösködők. 

Ectoplasma (edosark), a sejt protoplaszmá- 
jának külső rétege, mely számos véglénynél éle- 
sen elkülönül a sejt belsejében levő, rendesen fo- 
lyékonyabb és sötétebb színű belső állománytói 
(endoplasma, endosark). 

Ectoprocta (állat), a mohállatok (Bryozoa) 
osztályának egyik rendje, melynél az alfelnyílás 
a tapogatókoszorún kívül fekszik. 

Ectosark, 1. Ectoplasma. 

Ectoskeleton, 1. Börváz. 

Ectozoa, külső élősködők, vagyis olyan álla- 
tok, melyek más állatok külsején tartózkodnak és 
azok anyagával, azok rovására táplálkozva élnek. 
Dyenek: a bolha, a tetű, a poloska stb. L. Élős- 
ködők. 

Éeu (franc, ejtsd: ekö, a. m. paizs), régebbi 
francia arany és ezüstérem. Mint aranyérem elő- 
ször 1338-ban jelenik meg 4'532 gramm súllyal 
és 0'990 finomsággal, ami később silányul. Leg- 
nagyobb elterjedését XIV. Lajos korában éri el, 
midőn értéke 6 livres-ben állapíttatik meg. Mint 
ezüstérem 1600 óta volt forgalomban 2 fr. érték- 
ben. Később különböző nevek és formák alatt jele- 
nik meg, míg 1795. az Écu de la Rópublique nevet 
kapja. 1829-ben vonták ki a forgalomból. 

Ecuador (sp. a. m. Egyenlítő; térképeit 1. Ame- 
rika), dólamerikai köztársaság az Egyenlítő tá- 
ján, a Csendes-óceán, Colombia és Peru között. 
Határai mindkét szomszéd állam felől vitásak 
még. (1910 nov. a spanyol király lemondott 1905 
szept.-ben vállalt szerepéről, hogy a határ kije- 
lölésében döntsön. Az érdekelt államok meg- 
egyeztek, hogy elfogadják az Egyesült-Államok, 
Argentína és Brazília döntését.) Területe mint- 
egy 300,000 km*, ezenkívül az B.-hoz tartozó Galá- 
pagos szigptek (1. o.),kb. 6200km*. Tengerpartja 
mintegy 800 km., öblözetekkel együtt 1300 km. 
Legjelentékenyebb öble a Perutól elválasztó 
Golfo de Guayaquil, kisebbek a Bahia de Ancon 



(Colombia határán), Bahia de Manta és do Santa 
Elena. 3 ftziográflailag elütő vidéke: a partvidék, 
a hegyvidék és a K.-i síkság. A parti síkság (vala- 
mint a K.-i lapályok is) harmad és negyedkori le- 
rakodásokból áll ; az Andok egyes nyúlványai s 
az ezekből eredő KNy.-í irányú apró folyók sze- 
lik keresztül. Átlagos szélessége 120 km. k hegy- 
vidéket az Andok (1. o.) 2 BD.-i irányú főlánca s a 
közöttük vonuló hosszanti völgy átlag 35 km. 
széles és 2500 m. magas fensíkjai alkotják. A Ny.-i 
hegylánc puha palából, krótakori diabász, porflr 
és homokkőből épült ; a K.-i lánc főleg kristályos 
palákból áll (szienittel és gránittal). Mindkét hegy- 
gerincből hatalmas vulkáni kúpok emelkednek az 
örökhó régiójába. Legmagasabb csúcsok (É.-ról 
D.-nek) a Ny.-i hegyláncban : Cotocachi 4966 m., 
Pichincha4787, Iliniza 5305, Carihuairazo 5106, 
Chimborazo 6310 m. ; a K.-i láncban : Imbam- 
bura 4582, Cayambé 5840, Antisana 5756, Coto- 
pazi 5943, Tunguragua 5087, Altar 5404, San- 
gay 5323 m. (az utóbbi 4, de legkivált a Sangay, 
ma is működő vulkánok). Az Andok K.-i lejtője 
hirtelen száll alá az Amazonas medencéjéhez tar- 
tozó, kevéssé ismert, öserdőborította lapályokra. 

Folyói közül az Amazonasba (itt Maranon) öm- 
lenek: a Napo (amely balparti mellékfolyójával, 
a Cocával határt alkot Colombia felé), az ebbe 
ömlő Curaray, a Tígre,.Pastaza, Morona stb. Az 
Esmeraldas, Guayas stb. a Csendes-óceánba ön- 
tik vizüket. 

ÉgJwLJlata az alacsony parti síkságon, a K.'i la- 
pályon s a mély folyóvölgyekben forró, nedves 
ós egészségtelen, meglehetős szélsőségekkei ; a 
magas fensíkokon állandó a tavasz, feltűnően 
egyenletes hőmérsékkel : (^uito évi középhőmér- 
sókleto 13*1 ; leghidegebb a július 12-5, legmele- 
gebb a január 13'6''-kal. Az évi csapadék ugyanitt 
1200 mm. A K.-i lapály okon az eső csaknem ál- 
landó, egyébként az aránylag száraz időszak tart 
jún.-nov., az esős időszak dec.-raáj. A hóhatár 
4000—5000 m., 16 csúcsot örökhó takar. A jég- 
árak száma 20. 

Isövényzetéhen a tengerszinfeletti magasság 
szerint a trópusi (1300 m.-ig), a szubtrópusi 
(1300— 3400 m.), sőt a fátlan havasi flóra számos 
formája képviselve van (a kultúrnövényekkel 
együtt) : pálmák, bambusz, kaucsuk, mangrove, 
kaktusz, agavé, Phytelephas niacrocarpa, jaca- 
randa, cédrus, mahagóni-fa, kakaó, kávé, cukor- 
nád, vanília, cinchona, copaifera, sarsaparilla, 
búza, banána, ananász, rizs, dohány, kukorica, 
paraguay-tea, manga, narancs, citrom, barack, 
körte, mandula, oka, páfrány-, moh- és zuzmó- 
félék stb. 

Állatvilágát tekintve B. a neo trópusi régió 
brazíliai al-rógiójába tartozik. Honosak: a maj- 
mok, jaguár, tapír, pekari, láma, vicuna, alpaca, 
kondor, kolibri, papagály ; hüllők és kétóletüek 
sok faja. 

Lakosságának számadata igen bizonytalan; 
valószínű becslés szerint (i9io)1.5(X),000 körül van. 
Ebből mintegy 100,000 a fehér, 450,000 a mesztic 
és cholo, 550,000 civilizált indiánus, 200,000 vad 
indiánus, 200,000 néger és keverékvérú néger. 
Ny.-on az indiánusok a fehér és fekete lakossággal 
felismerhetetlenül egybeolvadtak, mindössze kb. 



Ecuador 



— 123 — 



Ecuador 



2500 a tiszta cayapa mdiánus a Santiago völgyé- 
ben. A K. lapályok vad mdiánusai,akik között a hit- 
térítés eredménytelen maradt, a jibaros, záparos 
és piojes törzshöz tartoznak. E. uralkodó nyelve az 
indiánus szavakkal erósen kevert spanyol ílingua- 
geral). A bevándorlást az 1906-iki tön-ények in- 
gyen föld- és vetömagadományozásokkal, vám- és 
adómentességgel, a katonai szolgálat elengedésé- 
vel igyekeznek előmozdítani. A spanyol Fabre 
Lnciano szerződóst kötött a kormánnyal, hogy a 
K.-i alföldön 4000 fehér telepest helyez el ; min- 
den telepes 30 hektárt kap. 

Foglalkozás. B. földmívelö ország. Pótermé- 
nyek a síkságon : kakaó (1910-ben 36,300 1.) kávé, 
(3938 t),banána,cukomád (7820 1.), dohány (kb.150 
t), kókoszdió, rizs ; a felfóldeken : gabona, bur- 
gonya, gyógy- ós ipari növények, kaucsuk (51-4 1.), 
kődió(tagua, 18.620 t), toquillasmlma (127 t). 
Az állattenyésztés (ló, szarvasmarha, juh, láma, 
szamár, öszvér) a fenföldeken szMnottevö (sajt- 
i készítés). 

[ Bányászata ma még jelentéktelen. Aranyat 
mosnak a folyókból (Guayaquil, Esmeraldas) s 
egy aranybánya van Zaruma mellett (Oro), amelv 
1910. 600,000 K értékű aranyat és 625,000 egyéb 
ércet termelt Canarban ezüstöt, Pichinchában 
és a Qalápagos szigeteken ként, sok más helyütt 
rezet, vasat, ónt, ólmot, szenet és petróleumot 
találtak. 

Ipara is kezdetleges. Aránylag legjelentősebb 
a panama-kalap, gyapjú- és gj'apotáruk, függő- 
ágyak, gyékények (páüna- v. agaverostból) készí- 
tése ; malomipar, cukor-, szesz- és csokoládégyár- 
tás. Nagyobb jelentőségű a kereskedelem. 

Közlekedés, kereskedelan. A tengeri forga- 
lom 80 — 90*,ö-a Guayaquil kikötőjében összpon- 
tosul; ide érkezett (1910) 213 hajó, 396,262 t 
tartaloiimial ; indult 215 hajó 401,2o8 1. tart. Egyéb 
klkötók : Manta, Esmeraldas. A Csendes-óceánba 
ömlő folyók (Guayas, Daule, Vinces stb.) nagy- 
részt hajózhatók (apróbb hajókon kiNül 17 ameri- 
kai és belföldi gőzhajó). Az Amazonasba ömlő 
Napo 800 km. hosszban hajózható. 1908-ban nj-ilt 
meg a Guayaquil— quitoi vasút (520 km.). E fő- 
vonal meghosszabbítása Guayaquiitól a Bahla de 
Santa Eieuáig ós Quitótól Tulcánig (a colombiai 
határszélig), továbbá egy szárnyvonal építése 
Ambatoból a Curaray vagy az Arayiimo folyóig 
tervbe vétetett (utóbbi vonal a vízi út közvetíté 
sével hozzáférhetővé fogja t'?nni E.-t az Atlanti- 
óceán felöl.) A másik számy>onal,Huigrából Caen- 
cába (70 km.), úgyszintén a Bahia de Caraquez- 
ből Quitóba vivő vonal építés alatt áll ; kis rész- 
ben készen van. Ezenkívül még két vasút van 
tervben a tengerparttól az ország belsejébe: 
Mantából Santa Anába és Puerto Bolivárból 
Bibliánba. A kivitelből legnagj^obb rész megy 
Franciaországba; azután Észak-Amerikába, Né- 
metországba, Nagy-Britanniába ; a bávitel terén 
első helyen áll Nagy-Britannia, utána következ- 
nek az Egyesült-Államok, Németország és Fran- 
ciaország. 

Az utak kezdetlegesek s féléven át többnyire 
járhatatlanok. Egyetlen országút (camino reál) a 
guayaquil-quitói. A kormány nagyarányú utópi- 
át tervez. A posta forgalma évenkint 820,000 



belföldi és 1.809,000 külföldi levél, 6.347,000 cso- 
mag és újság. A tówVo vonalak hossza (1903) 
4197 km., táviróösszeköttetés áll fenn Colombiá- 
val, Peru és Panamával, s kábel útján a vil^ 
többi részével. Távú-óállomás van 60. Telefon 
Guayaquil ban. 

Pénzegység az 1898. évi törvény szerint az 
arany condor = 10 sucré = 24 K. A pénzeket kül- 
földön verik. 1856 óta a méterrendszer hivata- 
los, de a gyakorlatban a régi mértékek szere- 
pelnek. 

Kivitele (1910) 8i millió K. Kiviteli cikkek: 
kakaó 50*5, ködió 115, szalmakalap 62, kau- 
csuk 42, nyers arany 3é, kávé 2 8, állatbőrök, 
toquilla-szalma, gyümölcs, stb. Franciaországra 
esik 30%, az Egyesült-Államokra 24 5, Németor- 
szágra 10, Nagy-Britanniára 287, egyéb álla- 
mokra 29«/o. 

Bevitele (1910) 39"6 millió K. Beviteli cikkek : 
selyem- és szövött árúk 12, élelmiszer 52, vas- 
árú és gépek 4'5, arany, ezüst -4, ruha 3"4, bor, 
likőr 1*5, egyéb 143 millió K. Nagy-Britanniára 
esik 311<'/o, az Egyesül^Államok^a 293, Német- 
országra 196, Franciaországra 66, a többi ál- 
lamra 13-40/0. 

Műveltségi álUqtot. Az újabban fejlődőben 
levő elemi népoktatás állami, ingyenes ^ köte- 
lező. Az elemi iskolák száma 1197 (1498 ^nitó 
és 68,380 tanuló), a középiskoláké 35, a maga- 
sabbfokú tanintézeteké 9 (ezek közül 5 Qultó- 
ban : kereskedelmi, technikai, művészeti, katonai 
és ipariskola). Elzeken kívül egyetemi tanszékek 
Cuenca és Guayaquilban, teljes egyetem (32 ta- 
nár ós 216 hallgató), könj'vtár, múzeum, obszer- 
vatórium Quitóban. A középiskolákban kezd tért 
foglalni az angol nyelv tanítása. Az állam támo- 
gatja ifjak mérnöki kiképzését Európában és az 
Egyesült-Áliamokban. 

Államvallás a róm. kat.. a többi csak tűrt val- 
lás. A r. k. érsek Quitóban székel. Püspöksé- 
gek: Cuenca, Guayaqail, íbarra. Lója, Portó Viejo, 
Riobamba. Á kolostorok száma 47. Az egyházi 
vagyon az állam ellenőrzése alatt áll ; új szerze- 
tek alapítását vagy idegen szerzetek letelepedé- 
sét törvény tiltja (1904). A polgári házasság kö- 
telező (1902). 

Igazságszolgáltatás. Legfelsőbb bíróság a 
qtiitói főtörvényszék. Ezenkívül van : 6 fölebb- 
viteli törvényszék, 33 kertlleti (kantonális) és 
359 községi bíróság és 85 békcbiró. Kereskedelmi 
kamara Quito, Guayaquil és Cuenca városok- 
ban van. 

Kormányzás és közigazgatás. Az 1830. ala- 
pított köztársaság (1. alább: Története) 1884- 
ból eredő s 1887. és 1897-ben módosított alkot- 
mánya a törvényhozói hatalmat a nemzetgyű- 
lésre ruházza. Ennek 2 háza : a szenátus (min- 
den provinciából 2 négy évre választott szenátor) 
és a 2 évenkint megújuló képviseluház (minden 
30,000 lakos küld 1 képviselőt-. Minden legalább 
21 éves írni-olvasni tudó lérfi polgár szavazat- 
képes (újabbiin fajkülönbség nélkül). A végrehajtó 
hatalom a 4 évre közvetlenül választott elnök 
kezében van (évi fizetése 28.800 K). Mellette áll 
a 12 tagú államtanács (ennek egy réeze az 5 tagú 
minisztérium), élén a köztársaság alelnöke. 



Ecuador 



— 124 



Ecuador 



Közigazgatásilag B. 16 provinciára és 1 terri- 
tóriumra ((ialápagos-szigetek) oszlik. Ezek : 



Provincia 



Azaay 

Bolivár 

CaSar 

Carchi 

Chiraborazo 

Bsmeraldas 

Guayas 

Imbabara 

Leoa - - 

Lója ... _ 

Manabi 

Oriente ._ 

Oro 

'Pichincba.- 

Rios ... .. .. 

Tunguragua... _. 
Galápagos territórium.. 



Lakosság 
(1893) 



Republica del Ecuador ... 



132,400 
43,000 
64,000 
36,000 

122,000 
14,600 
98,100 
68 000 

109,600 
66 000 
64,100 
12,600 
32,600 

205,000 
32,800 

108,000 
400 



1.204.200 



Élihez járul mintegy 200,000 vad indiánus, fő- 
leg a nagy keleti lapályon (Oriente). A provinciák 
kantonokra, ezek községekre oszlanak. E. fővá- 
rosa Quito (1. 0.). 

Az állami bevételek 1910. : 363 millió K, a ki- 
adások 37*2 millió K. Az összes államadósság 
(amelynek kb. fele a Colombiától való elszakadás 
alkalmával átvállalt részesedés) 1910 jún. 30. 
104-4 milUó K. 1911. újabb 72 millió K. köl- 
csönt vett föl E. az Egyesült-Államokban. A 
Peruval való háború veszélye, úgyszintén a köz- 
oktatás rendezése és fejlesztése súlyos terheket 
ró az államra. 

Hadereje a békében : 9 gyalogzászlóalj, 3 dan- 
dár tüzérség és 1 lovasezred. A békelótszám 430 
tiszt ós 8000 legénység. Pontosan azonban a béke- 
állomány nem mindig állapítható meg, mert a le- 
génység egy része nincs állandóan szolgálatban. 
A háborúban felállítandó nemzetőrség 90,000 fő. 
A hadkötelezettség a 18. évtől 32-ig tart a had- 
seregben 8 32— 45-ig a nemzetőrségben. A hajó- 
had csak 1 cirkáló, 1 torpedóvadászhajóból és 
4 kisebb hajóból áll ; a legénység száma 200. 

B. nemzeti színei a sárga, kék, vörös. Lobogó- 
ján ezek vízszintesen helyezkednek el ; felül a 
sárga olyan széles, mint a másik két szín együtt- 
véve. (L. Címer é& Lobogó). 

Története. E. a felfedezések előtt a perui 
inka birodalomhoz tartozott s ezzel együtt került 
1532. Pizarro hódításával spanyol uralom alá. 
1548— 1710-ig Presidenáa de Quito néven aperui 
alkirályság egyik tartománya volt, azután az új 
granadai alkirálysághoz csatolták. Az általános 
délamerikai felkelések idején 1820. Guayaquilban 
is kitört a forradalom s Bolivár segítségével 
diadalmaskodott is. 1822-ben a spanyol sei-eget 
legyőzték és elfogták a Pichincha hegy lábánál. 
E. ezután az újonnan alakult Uj-Granada és Vene- 
zuela köztársaságokkal egyesült s kiegészítő része 
lett Colombia köztársaságnak. Ennek megdőlte 
után E. a riobambai kongresszuson magát függet- 
len köztársaságnak nyilvánította (1830 máj.). 
Első elnöke Jüan Jósé de Flores volt, kinek ide- 
jében alakult ki E. alkotmánya, mely szerint a 
végrehajtó hatalom élén az elnök áll, a törvény- 
hozó hatalmat pedig a két kamarából álló kon- 
gresszus gyakorolja. 1839— 45-ig ismét elnök volt 



Flores s 1841. kivitte, hogy Spanyolország hiva- 
talosan is elismerte E. függetlenségét. 1845-ben 
katonai felkelés megbuktatta Florest, ki külföldre 
volt kénytelen menekülni. Utódai, Vieente Koca 
(1845—49) és Urbina (1851—56) alatt Flores több 
eredménytelen kísérletet tett hatalmának vissza- 
szerzésére. 1856 — 58-ig Francisco Robles volt az 
elnök, ki 1856 dec. a francia pénz- és mérték- 
rendszert hozta be E.-ba s Peruval és Chilével a 
kereskedelem biztosítására szövetséget kötött. 
1858'ban azonban háború tört ki Peruval s ezzel 
kapcsolatban belső villongások táraadtak, melyek 
elől Robles Chilébe menekült. 1861-ben a kon- 
gresszus a klerikális Garcia Morenót választotta 
elnöknek, ki az öreg Florest Guayaquil kormány- 
zójává nevezte ki. Morono sok üdvös reformot 
valósított meg és E. anyagi jólétét is emelte, de 
klerikális intézkedéseivel (konkordátum Rómá- 
val, a jezsuiták behozatala) nagy elégületlenséget 
támasztott a demokrata párton. E körülményt 
felhasználva, Mosquera tábornok, Uj-Granada el- 
nöke, hadat üzent Morén ónak, de E. a pensaqui-i 
szerződésben megőrizte függetlenségét (1863 dec). 
1864-ben meghalt a nyughatatlan Flores, s 1865. 
Moi-eno keresztülvitte jelöltjének, Geronimo Car- 
rionnak elnökké választását, míg ö Guayaquil 
kormányzóságával érte be. De Carrion elnöksége 
csak 1867 végóig tartott. Utódát, Espinosát az 
uralomra vágyó Moréna buktatta meg (1869 jan.) 
Moreno most még fanatikusabb klerikális ural- 
mat honosított meg s E.-ból valóságos teokra- 
tikus államot csinált. így a könyveket ós újságo- 
kat a jezsuiták cenzúrájának vetette alá s a köz- 
jövedelmek lOo/o-át a pápának ajánlotta fel. More- 
nót 1875 aug. 6. saját teremtményei gyilkolták 
meg s ezzel véget ért a klerikális uralom E.-ban. 
A liberálisok a mérsékelt Borrerót választották 
most elnöknek, ellene azonban a radikálisok 1876. 
VeintinuUa tábornokot léptették fel, ki 1877— 83-ig 
volt elnök s 1878. felbontotta Rómával a konkor- 
dátumot. Ót Caamano buktatta meg és váltotta 
fel az elnökségben, ennek utódai pedig Flores 
(1888-92) és Cordero (1892-96) voltak, 1896-ban 
újabb zavargások támadtak s 1897. Alfaro lett az 
elnök 1901-ig, majd ismét 1906. Uralma ellen 
Vega ezredes ós Cordoba volt belügyminiszter 
támasztottak felkelést, de Vega fogságba került 
és megölte magát. 1909-ben a Putumayo melletti 
erdőségek kihasználásának joga miatt Peruval 
keveredett konfliktusba B., s a kitört háborúban 
Chile E.-t támogatta. A háborút ugyan az Egye- 
sült-Államok közbenjárására beszüntették a hada- 
kozó felek, de a viszály még nincs végleg el- 
intézve. 1912. jan. Bstrada elnök hirtelen halála 
után polgárháború töi-t ki, melyben Plaza Leonidas 
és Montero tábornok versengett a hatalomért; 
az ország É.-i részében pedig Alfaro Flavio, az 
elhunyt elnök unokaöccse ragadta a kormányt 
magához. Montero a háború folyamán fogságba 
esett és elitélték, de az Ítélet kihirdetése után 
Guayaquil lakói öt társával együtt agyonverték. 

Irodalom. Porter, Tlie Ten Republics ; u. a., E. ÍThe 
South American Series. London 1911 ; Reisz und Stübel, 
Reisen in SUdaraerika. Üas Hochgebirgo der Republic E., 
Berlin 1902; Meyer, lu deu Ho<handen von E., Berlin 1907; 
Robinson, Proceedings of the American Acaderay of Árts 
and Sciences, Nr. 38 (a öalápagos-szigetek növényzetéről); 



Ecuador-indiánusok 



— 125 



Bddy 



Hassaorek, Vler Jahre unter den Spanisch-Amerikanern, 
Dresden 1887; Koblberg, Nach E., Freiburg 1897; Simson, 
Travels in the Wilds of E., London 1886: Stübel und Beiss, 
Indianertypen aus E. und Colombia, Berlin 1886; Whjm- 
per, Travels among the Oreat Andes of E., London 1892; 
Wolf, Geográfia y Geológia del E. és Carta Geográflca del 
E., Leipzig 1892: u. a., Üter die geographischen Verhált- 
nisse der Bepublik E. és Cber die westlichen Tieflánder E.-s, 
Verhandlungen d. Gesellschaft für F.rdkunde zn Berlin 
1891—93; u. a., Ein Besuch der Galapagos, Heidelberg 
1879; Bilrger, Beisen eines Naturforschers im tropischen 
Südamerika, Leipzig 1900; Stübel, Reiíz. Koppéi, Uhle, 
Koltor und Industrie sadamerikanischer Vöiicer, Berlin 1889; 
Flemming, Wanderungen in E., Leipzig 1872; Gerstácker, 
Achtzehn Monate in Büdamerika, u. o. 18C8 ; Kean and 
Markham, Central and Sooth America, Vol. 1., London 
1909: Orton, The Andes and the Amazon, New York; 
Montkly Bulletins of the Bureaa of the American Repnblics, 
Washington ; Gonzales Suarez. História generál de la Be- 
pública del E., Qnito 1890—1903 (eddig 5 kötet és atlasz); 
Galindo, Mapa geografico historico de la Republica del E. 
1 : 1.600,000; Qnito 1906. 

Ecxiador-indiánusok. E. délameiikai köztár- 
saság őslakói, elsősorban az egykor uralkodó 
kecsua-k, kik azonban a spanyolokkal és nége- 
rekkel való keveredésük folytán faji jellegüket 
jó részt elvesztették, sót majdnem kipusztultak. 
Másodsorban &jivaroz és zoparos törzsek, melyek 
bár számbelileg megfogyatkozva, faji tisztaságu- 
kat megtartatták. Nyelvük ugyan sokat szen- 
vedett a spanyol hatás folytán, de még él. Az 
E. egy része Amazonas állam teriiletén az őserdők- 
ben tanyázik. Kaucsukszedés a főjövedelraük. 

Ecnleas, 1. Equuleus. 

Écusson (franc, ejtsd: eküsszóS), címerpajzs. 

Écuyer (franc, ejtsd: eküjé) a. m. fegyvemök, 
pajzshoídó, lovag, lovászmester, istállóipester ; 
grand E., főlovászmester, udvari lovag : É. fran- 
rhant, főszakács, asztalnok. 

Eczel, nagyk. Na'^y-Küküllő vm. modgyesi 
j.-ban, (1910) 1638 néniét és oláh lak., takarék- és 
előlegogylet, 1499-ből való evang. templommal ; 
vasúti állomás, u. t. és n. p. Medgyas. Prehiszto- 
rikus lelőhely. 

Eczema, 1. Ekcéma. 
■ Ed, a Névtelen Jeayző .szerint ama hét kÚQ 
vezér egyike, akik Kiev alatt Álmos magyar- 
jaihoz csatlakoztak, ezekkel együtt vándoroltak 
at a Kárpátokon é.s a honfoglalásban részt vet- 
tek. B.-nek és Edömémek azért Árpád vezér 
jutalmul Szerencsen a Takta mellett s a Hegyal- 
ján « különböző helyeken sok földet ada lakosai- 
val együtt, mely földeket maradékaik Isten ke- 
gyelmének segélyével mind mostanig bimiok ér- 
demlették» (Névtelen Jegyző, XVII. fejezet). 

Ed., editio (latin : kiadás) rövidítése ; edidii (ki- 
adta) rövidítése is ; ediderunt röv. edd. 

Eda, 1. Eday. 

Edam, város Észak-Holland németalföldi tarto- 
mányban, a Zuyder-tó közelében, mellyel csa- 
torna köti össze, (1900) 6444 lak., hajóépítéssel ; a 
XV. századból való templommal, amely egyike a 
legszebbeknek. Itt készítik az E.-i sajt néven for 
galomba hozott, pirosra festett kitűnő sajtot 

Edaphikus formáció, a növényföldrajzban oly 
formáció (1. o.), amelyet a talajviszonyok állapíta- 
nak meg, ellentétben a klimatikwi formációval 
(l. o. ós Hygrophyták). 

Eday (ojtsd: ide), y. Eda, egyike az Orkádoknak 
(l. 0.), a szigetcsoport északi részében, igen jó ki- 
kötökkel. 



Edd, kis kikötőváros a keletafrikai Eritrea 
olasz gyarmaton. 

Edda névvel az ó-izlandi irodalomnak két nagy 
fontosságú termékét jelölik : 

1. A régibb, verses E. (az E.-dalok gyűjte- 
ménye) két fókéziratban maradt fönn; ezek a 
codex regius (a kopenhágai kir. könj'vtárban) a 
XIII. század végéről, mely 45 negyedrétü levelén 
29 teljes és töredékes dalt tartalmaz ; a másik, a 
oodex amamagnaeanus (a kopenhágai egj'etemi 
könyvtárban) a XIV. sz.-ból, hat levelén a codex 
regius dalain kivul még egy új dalt mentett meg. 
Egyes dalok és versszakok más kéziratokban 
(főleg az iljabb E,-ban) maradtak fönn, úgyhogy 
összesen 32 vagy 33 E.-i dalt ismerünk. E.-nak 
Brynjulf Sveinssou skalkolti püspök nevezte el 
a codex regiust, melyet 1639 és 1643 közt fe- 
dezett föl 8 melyre sajátkezüleg ráírta: Edda 
Saemundii multiscii, mert azt hitte, hogy a 
Snorri-féle E., melyet korában jól ismertek, csak 
kivonat e gyűjteményből, melynek dalaiból sok 
versszakot idéz. Tudós Saemundnak (1. o.) pedig 
azért tulajdonította e művet, mivel ez a régibb 
izlandi irodalomnak legkimagaslóbb alakja. Ma 
tudjuk, hogy e gyűjteményt nem illeti meg az 
E. elnevezés és hogy Saemundnak e dalokhoz 
semmi köze. A gyűjtemény maga a XIII. sz.-ban 
keletkezett. A költemények legnagyobbrészt mi- 
tikus és mondai dalok, de vannak köztük drámai 
párbeszédek és tanító dai-abok is.E dalok ei'edeté- 
ről igen eltérők a vélemények. Egy részök Izland 
szigetén keletkezett, a legrégibbek Norvégiából 
származnak, némelyek a skót szigeteken vagy 
Grönlandban keletkeztek. 

2. A2 ifjabb E., melyet e név kezdettől meg- 
illet, Suoití Sturluson műve és 1230 körül ké- 
szült. Amgrim Jonson fedezte föl 1628. Leg- 
régibb kézu-ata, mely üpsalában van, 1300 körül 
íratott, tehát nem Snorri kezeirása, aki 1241. 
halt meg. E mtmka költészettani kézikönyv fiatal 
szkáldok számára és négy részből áll. A legjobb 
E.-fordítások Simrock (1851, 9. kiad. 1888), Jor- 
dán (1889) és Geringtól (1892). Magyarra Gábor 
Ignác fordított E.-dalokat (1903). V.ö. Heinrich 
G., Az E. eredete (Budapesti Szemle 1893). 

Ed-Danner, az angol-egyiptomi Szudán egyik 
tartományának fővárosa. 

Edde, kisk. Somogy vm. lengyeltóti j.-ban, 
(1910) 679 magyar lak., u. p. Osztopán, u. t. 
Somogyjád. 

Eddelak, porosz egyházközség a schleswigi 
kerület Süderdithmarschen nevú j.-ában, vasút 
mellett, szép ev. templommal, (i9io) 3278 lak. 

Eddoas (nör.), 1. Colocasia. 

Eddy, Mary (leánynevén Baker), a Christian 
Science (1. o.) alapítója, szül. 1821 jün. 16. az észak- 
amerikai Egyesiüt- Államokban, Bowban, Concord 
mellett (New Hampshire), megh. 1910 dec 4. Bos- 
tonban (Massachusetts). S7Ígorú ehü kálvinista 
családból származván, mély vallásos érzületével 
már üatal leánykorában a természettudományok, 
az erkölcstan, a latin, görög ós héber nyelvek s 
később különösen az orvosi tudományok tanul- 
mányozására adta magát. Majd a bibliába mélyedt 
el, 8 elvesztvén első férjét, hosszas betegségbe 
esett, melyből mikor felgyógyult, kiadta 1870. 



Eddystone 



— 126 — 



Edelsheim-Gyulaű 



Science and Health művét, mely 1903-ig 25 ki- 
adást ért meg. 1881-töl kezdve harmadik férjével, 
miután a másodiktól elvált, Bostonban a Massa- 
chusetts Metaphysical College-ot vezette, míg 
1889. magányba vonnlt. Fentemlltett müvén kí- 
vül számos nagyobb és kisebb munkát adott ki, 
mely mind az Istenben való bizalom erejéről tár- 
gyal. V. ö. Peabody, Mrs B., németül is megjelent 
Bin Lebensbild c. alatt (Siegen 1903) ; Milmine, 
The life of Mary Baker B. and the history of 
Christlan Science (New York 1909). 

Eddystone (ejtad: eddisztn), 1. sziklás szigetcso- 
port a La Mancheban, a plymouthi kikötő (1. o.) be- 
járatánál, világítótoronnyal. — 2. E., a Sala- 
mon-szigetek (1. 0.) egyike. 

Ede, bibe, lude, post mortem nulla 
volnptas (lat.) a. m. egyél, igyál, játsszál, a 
halál után úgy sincs semmi élvezet (az epikureu- 
sok jelszava). 

Edeháza, kisk. Vas vm. kőszegi j.-ban hegyes 
vidéken, (1910) 572 német lak. ; u. p. és u. t. Bo- 
rostyánkő. 

Edekon. Attila testórségének egyik főtisztje, 
kit 449. Orestesszel, egy pannóniai rómaival, az 
utolsó nyugat-római császár apjával együtt, kö- 
vetségbe küldött II. Theodosius kelet-római csá- 
szárhoz. A császár ravasz tanácsosa, a herélt 
Khrysaflus, Attila meggyilkolására biztatta föl. B. 
színleg ráállt az ajánlatra, de pénzt kívánt, ami- 
vel katonáit megvesztegeti. Ötven font aranyban 
egyeztek meg, melyet a kelet-római követségbe 
tolmácsi minőségben beosztott Vigilas vitt magá- 
val. E. amint visszaérkezett, rögtön fölfedezte 
Attilának a bizánci udvar tervs-it, ki egy megvető 
izenettel állt bosszút a meghiúsult merényletért. 

Edelény, nagyk. Borsod vm. szendrői j.-ban a 
Bodva völgyében, (1910) 2231 magyarlak., a járási 
szolgabírói hivatal, járásbíróság, telekkönyv, adó- 
hivatal székhelye, Borsod-miskolczi hitelbank 
íiókja ; hengermümalora, vasúti állomás, posta- 
és táviróhivatal és telefonállomás. Fülöp Szász- 
Koburg-Gothai hercegnek itt szép kastélya van, 
s ugyanöneki tulajdona az B.-i barnaszénbánya. 
L. móg Szepesedelény. 

Edelfelt, Albert, íínn festő, szül. Kialában 
1854 júl. 21., megh. Haikkoban, Borga mellett 
1905 aug 18. Tanulmányait az antwerpeni aka- 
démián és Parisban végezte s Finnországnak Ak- 
seli Gallén-Kallela mellett legnépszerűbb festője 
lett. Müvei történeti, vallásos és genreképek és 
képmások. A nevezetesebbek közül valók: Pa- 
rasztasszonyok a Ruokolaksi templom előtt, Krisz- 
tus és Magdolna (mindkettő a helsinkii ílnn nem- 
zeti képtárban), A gyász, A tengeren, A turkui 
egyetem felavatása (falkép a helsinki-i Sándor- 
egyetem aulájában), Schweiini Vilmos, Istentisz- 
telet a tengerparton, III. Sándor orosz cár gyer- 
mekei, Pasteur laboratóriumában, Runaberg ta- 
nár, Actó énekesnő. Kürtén János stb. Mint illusz- 
trátor is kitűnt. 

Edelforsit (aedelforsit) (ásv.) névvel kétféle ás- 
ványt is illetnek. Egyrészt tisztátalan wollasto- 
nit, másrészt vöröses rostos-szálas laumontit. 
Lelőhelye Aodelfors (Smaland). 

Edelinck.GeraríZ, németalföldi rézmetsző, szül. 
Antwerpenben 1649 okt. 2ü., megh. 1707 ápr. 2. 



Antwerpenben Gallé CorneUsnak volt tanítványa, 
majd 1665-től Parisban Francois de Poillynál 
tanult és teljesen a francia rézmetszőkhöz csatla- 
kozott. Ragyogó technikájú, igen termékeny mes- 
ter volt, aki egyenlő ügyességgel reprodukálta 
francia (Champagne, Lebrun) és olasz (Rafael) 
mesterek müveit és készített önálló arcképeket 
is. Metszetei közül általánosan ismert az a lap, 
amelyet Rubensnek a Leonardo da Vinci-féle 
csatakarton után készített rajza után metszett. 
V.ö. Delaborde, Gérard B. (Paris 1886). Bátyja, 
E. Jean (szül. 1630) és fia, E. Nicolas (1680— 
1768) szintén rézmetszők, de kevésbbó jelentékeny 
mesterek. 

Edelit (aedelith) (fev.), a prehnit-nek azon válto- 
zata, mely Aedelfors termőhelyen (Svédország) 
fordul elő. 

Edelmann, 1. Johann Christian, német szabad- 
gondolkozó, szül. Weissenfelsben 1698 júl. 8., 
megh. 1767 febr. 15. Jenában teológiát tanult, az- 
után ZLnzendorf grófhoz a hermhutiak légkörébe 
került. Innét bejárta egész Németországot, mint 
a pozitív kereszténység nyilt ellenfele, mindenütt 
hirdetve a aszabad gondolkozás* igéjét szóban s 
írásban. Mindenütt üldözték, végre U. Frigyes 
1749. megengedte neki, hogy ha lemond az iro- 
dalomról, Berlinben tartózkodhatik. Itt halt meg. 
Művei közül említendők : Moses mit aufgedecktom 
Angesicht von zwei ungleichen Kindeni Lichtiieb 
und Blindling beschauet (1740), Christus und Be- 
llai 1741 stb. Újabban megjelent: AuswahI aus 
B.-s Schriften (Bern 1847). Önéletrajzát kiadta 
Klose (1849). V. ö. Mönckenberg, H. S. Reiraarus 
und J. Chr. B. (Hamburg 1867) ; Guden, J. Chr. E. 
(Hannover 1870). 

2. E., Max Tlmmas, német fizikus, szül. Ingol- 
stadtban 1845 okt. 18-án ; a müncheni technikai 
főiskola tanára. 1868-ban megalapította ma is 
fennálló flziko-mechanikai intézetét, melyben fizi- 
kai műszerek, főképen a földmágnesség, elektro- 
mosság ós elektrotechnika körébe vágó mérő- 
eszközök készülnek. 

Edelsbach, 1. Beraun. 

Edelsheim-Gyulai, 1. Lipót báró, cs. és k. lovas- 
sági tábornok, szül. 1826 máj. 10. Karlsraheban, 
megh. Budapesten 1893 márc. 27. Alig tizenhat 
éves korában a császári seregbe lépett, résztvett 
annak magyarországi hadjáratában, és mint fő- 
hadnagy Windischgrátz alatt küzdött Bábolná- 
nál, Mórnál és Szolnoknál. A 10. huszárezred 
élén nagj'on kitűnt az olasz háborúban, különö- 
sen Magentánál és Solferinónál. A huszárság 
nagy katonai erényei elragadták a daliás termetű, 
bátor férflut és ezen háború után e fegyveraem 
részére oly szabályzatot szerkesztett, mely leg- 
inkább a speciális magyar lovasságnak felelt meg, 
B rendszert oly kitűnőnek találták, hogy azt 
Európa összes nagy hadseregei magukóvá tették. 
Résztvett az 186tí-ki háborúban Königgrátznól, 
melynek folyamán altábornaggyá neveztetett ki. 
1869-ben a lovasság főfelügyelője lett, 1874. pe- 
dig Magyarország föhadparancsnoka. É.-ról külö- 
nösen 1886. Jansky tábornok esetéből kifolyólag 
beszéltek sokat. B. ennek eljárását rosszalta, mit ■ 
Tisza miniszterelnök a képviselőházban megem- 
lített. E.-nak ezután júl. havában bekövetkező 



Edelspacher 



— 127 — 



Edények 



nyugdíjaztatását e nyilatkozatának tulajdonítot- 
ták, mi népszerűségét rendkívül emelte. Azóta 
mint a fővárosi társasólet egyik legszembetűnőbb 
alakja szerepelt. Halála az egész országban nagy 
részvétet keltett. 

2. E. Lipót (rnarosnémethi és nádaskai) gróf, 
az előbbinek fia, szül. 1863 nov. 1. Jogi tanulmá- 
nyait a budapesti egyetemen végezte. Munkás- 
ságát a közéletben karitatív irányban fejti ki. 
Tanulmányozta a külföld emberbaráti intézmé- 
nyeit; az Országos Gyermekvédő-Egyesület el- 
nöke, a Fehér-kereszt orsz. lelencház-egyesület- 
nek pe<1ig alelnöke. Legnagyobb alkotása az Orsz. 
Gyermekvédő Liga, melynek szervezése által a 
társadalmi gyermekvédelmet az állami gyermek- 
védelmetkiegészítő országos szerves intézménnyé 
tette. A belügyminiszter őt nevezte ki az állami 
gyermekvédelem társadalmi főfelügyelőjévé s a 
gyermekvédő orsz. bizottság elnökévé, az igazság- 
ügyi miniszter pedig a fiatalkorúak felügyelő 
hatóságának elnökévé. Műveli a festészetet is; 
képei több kiállításon szerepeltek. 1906 júL 1. 
magyar grófi méltóságot nyert. 

Edelspacher Antal, nyelvész, szül. Aradon 
1846., régi nagybirtokos családból, megh. Buda- 
pesten 1894 szept. A bécsi Theresianumban, Ara- 
don és a pesti egyetemen tanult, azután a honvé- 
delmi minisztériumban foglalt el fogalmazói állást, 
de erről lemondva, nagyobb európai utat tett, több 
nyugati és keleti nyelvet megtanult, azután lőkös- 
házi birtokán dolgozgatott. Munkásságáért több 
külföldi társaság tagjául választotta. Nevezete- 
sebb munkái : Éumun elemek a magyar nyelv- 
ben (1875) ; Egy ismeretlen magyar orientalista 
(1876) ; Ibn Dastah (1878) ; Dentek és magyarok, 
magy. östörténelmi vázlat (1878). í'ordltások : A 
nyelvészet és a természettudományok; Darwin 
és a nyelvtudomány (Schleicher Á. után) ; A nép- 
vándorlások a nyelvészet világánál : A nyelvtudo- 
mány eredményei (MüUer M.) ; azonkívül Renan 
és Oncken müveiből is fordított. Rendkívül sokat 
dolgozott s a megfeszített szellemi munka és csa- 
ládi viszonyok miatt utóbb elméje elborult. 

Edelspachersimánd, község, 1. AlsósiwÁnd. 

Edelweiss (t>öv.), 1. Leontopodimn. 

Edemid, város, 1. Elremid. 

Edén (ejtsd: idn), 105 km. hosszú folyó Angliá- 
ban, Westmoreland oounty K.-i részében ered ; 
átfolyik Cumberland countyn, öntözi a Cross 
Feli (936 m.) Ny.-i alját ; Carlislenál hajózható 
csatorna ágazik ki belőle, amely Cumberland fő- 
városát Port-Carlislelai köti össze. A Solway- 
öbölbe torkollik. Lazacokban gazdag. Legna- 
gyobb mellékvizei : balról az Eamont, jobbról az 
Irthing. 

Edén (ejted: idn), angol nemesi család. Tagjai 
egyébiránt, ha a lord avagy earl rangra emelked- 
nek, 1744 óta az Auckland névvel is élnek. Az 
első E.-Auckland lord William volt, E. Rfjhert 
baronet fia, szül. 1744., megh. 1814-ben. Kitűnt 
mint diplomata és mint jogi és nemzetgazda- 
sági írá. Főbb művei : Pilnciples of penal law 
(1772); Four U-tters to the Earl of Carlisle 
(1779) ; History of New-Holland. Levelezését és 
emlékiratait (Journal and Correspondence) kiadta 
fia (bathi püspök). 4 köt. 1860—62. — Fia, E. 



George (szül. 1785., megh. 1849.), ki a Grey és 
Melbourne kabinetben kereskedelmi miniszter 
volt, 1836. indiai kormányzó lett és szerencsés 
háborút viselt Afganisztánnal. Mint az E.-Auck- 
land család 3. lordja öccse követte, E. Róbert 
John, szül. 1799., ki mint bathi püspök halt meg 
1870. Ennek fia, E. William George lett a 4. 
lord (szül. 1829., megh. Londonban 1890 febr. 27.); 
1847— 61-ig mint diplomata működött a külföldön. 
A jelenlegi lord, E. William Morton, 1859. szüle- 
tett. 

Edén, Nüs, svéd történetíró, szül. Piteában 
1871 aug 25-én. 1903 óta az upsalai egyetem ta- 
nára. Több értékes értekezése jelent meg a Svensk 
Historisk Tidskrift-ben, mint pl. : Frágan om en 
ny historisk metod (1900) és grundema för Kari 
X. Gustafs anfaU pá Polen (1906). Egyéb munkái : 
Die schwedisch-norwegische Union und der Kie- 
ler Friede (Amheim bevezetésével, Leipzig 1895); 
Om centralregeringens organisation under den 
áldre Vasatiden (üpsala 1899) ; Den svenska cen- 
tralregeringens utveckling 1602—1634 (Upsala 
és Leipzig 1902) ; Schwedens Friedensprogramm 
und die skandinavische Krise (Halle 1905) stb. 
Kiadta szemelvényekben Gustav Wasa leveleit 
(Stockholm 1902) és Axel Oxenstiema iratait és 
levelezését (u. o. 1905). 

Éden, a paradicsom, annak a vidéknek a neve, 
ahol a szentírás elbeszélése szerint az első ember- 
pár lakott. A név babilóniai eredetű és a héberek 
a hasonló hangzású héber szóval, amely gyönyö- 
rűséget jelent, hozták összefüggéísbe. L. Paradi- 
csom. 

Edenit (ásv.), alumininmtartalmú (de vasban 
igen szegény) halványszürke v. zöld amflbolfajta. 
Termőhelye Edenvüle (New York). 

Edénkében, város Pfalz bajor kerületben, a 
Mühlbach és vasút mellett, (i9io) 5069 lakossal, 
bútor-, puskaagy, játék-, órakészítéssel, kémiai 
cikkek gyártásával, mechknikai műhellyel, bor- és 
gesztenyetermeléssel ; I. Lajos bajor király emlék- 
szobrával. Mellette van az 1846. épült Ludwigs- 
höhe nevű királyi villa, amely fölött a Rietburg 
romjai láthatók. 

Eden-szerződés. Anglia és Franciaország kö- 
zött 1786. a vám ügyében kötött egyezség, mely 
szerint Anglia a fhmcia borokra, Franciaország 
pedig az angol gyártmányokra legfölebb löo/o vá- 
mot vethet érték szerint (ad valorem). — Nevét a 
szerződés Edén Vilmos lordtól, Angliának ez ügy- 
ben megbízottjától nyerte. 

Edentata (állat), az emlősök egyik rendje. L. 
Foghíjasok. 

Edény, 1. Edények. 

Edények. 1. Edény az a készítmény, mely 
folyadék és a folyadékhoz hasonlóan meríthető és 
tölthető, szemes vagy darabos tárgyak befogadá- 
sára szolgál. Készülhet mindenféle anyagból : fá- 
ból, kőből, bőrből, bármilyen fémből, agyagból, 
üvegből stb. Formára nézve a legrégibb időtől 
fogva gömbölyded. E formának oka a célszerűség. 
Az edénynek a célszerűségből származó e formá- 
ját újabb anyagok és újabb találmányok sem vál- 
toztatták meg. AZ edény gömbölyűsége sokíéle- 
képen változik. Általán négy fóformát különbözte- 
tünk meg. Ezek: a hordó, a merítő, a töltő (tölcsér 



Edények 



— 128 



Edények 



és öntő edény. Ezekhez az alapformákhoz járul- 
nak még más formák. Ezok : a talp, a fül vagy a 
nyél, továbbá a födél v. esetleg a csap. Az utób- 
biak az edényt mintegy szervesen tagolt alkotá- 
sokká teszik, fokozzák annak használhatóságát, 
célszerűségét, s módot nyújtanak az edény válto- 
zatos, tetszetős alakítására. 

A folyadék eltartására szolgáló edény a hordó 
alapformájából indulva ki, sokféle lehet, aszerint, 
hogy az eltartásnak, a hordásnak milyen módjára 
szolgál. így pl. a görögöknél is már sokféle volt a 
hordó edény alakja : amfora, urna, kráter (vegyi tő- 
edény), laposabb formája a csésze, mely lehet göm- 
bölyű vagy egészen lapos fenekű ; a kád, a tömlö- 
.alakú ampulla stb. Hasonlóképen a mai időben is, 
a főzőedényektől kezdve a leveses tálig, a kád- 
tól és az üsttől kezdve, majdnem beláthatatlan a 
hordó edények formája, és aszerint változik nevük 
is, amiben minden nyelv, így a magyar is, fölötte 
gazdag. A merítésre szolgáló edény foimára nézve 
legkevésbbé változatos. Két föformáját különböz- 
tetjük meg. Ezek : a vödör és a kanál. Töltőedény 
a tölcsér, a kancsó. Öntőedény a kanna, a palack, 
ós általán az ivóedények. Jellemző, hogy az edény 
egyes részeit, úgy azokat, melyek szorosabban a 
célszerűségre szolgálnak, mint azokat, melyek 
inkább járulékok, más nyelvekben is, meg a ma- 
gyarban is, az emberi test egyes részeinek nevével 
jelöljük. Így a teljes edénynek van : talpa (lába), 
hasa, nyaka, szája, füle, csöcse. Csak egy járulé- 
kos része van, melynek neve elüt. Ez a födél. A 
fölsorolt alkotó részek közt legnagyobb, mintegy 
uralkodó eleme az edénynek az, mely a tulajdon- 
kópeni célnak szolgál, t. i. az edény hasa. 

Mindebből látszik, hogy első sorban a célszerű- 
ség, a használhatóság az irányadó szempont Ez 
döntő a forma tekintetében és egészen független 
az anyagtól is. A formák részletei azonban az 
anyag sajátságai szerint változnak. Az anyagi sa- 
játság szabja meg a formákat. Az egyik anyagnál, 
akár a tagoltságot,t.i. a talpat, a hasat, fület, nyakat 
stb. vesszük, akár a talpnak, hasnak stb. díszíté- 
sét tekintve, a művésznek több a szabadsága, mint 
a másiknál. Az egyik anyag durvább és tompább, 
a másik finomabb s élesebb, szabatosabb, rész- 
letesebb kimmikálást tűr el, sőt követel. Na- 
gyobb szabadsággal formálhatjuk az agyag E.-et, 
de a szabadságnak is korlátai vannak. Az üveg 
mintegy középső helyet foglal el az agyag — értve 
a porcellánt is — meg a fém között. 

Az edény alapformáján és a mellókíbrmákon 
kívül, melyekből az edény tagoltsága áll elő, nagy 
szerepet játszik még az B.-nél a díszítés is. Az 
edény díszítését szigorú feltételek szabályozzák. 
Minthogy a díszítmény nem önmagáért van, ha- 
nem az edény kedvóért, melyet díszít, azért min- 
dig mellékes a szerepe és soha sem lehet fö- 
dologgá. Más szóval, a díszítménynek alkalmaz- 
kodni kell az edény alakjához, tagoltságához, nem 
szabad annyira túlkapnia, hogy a főformát és a 
tagoltságot megrontsa. Ellenkezőleg, éppen az a 
feladata, hogy a főformát és a tagoltságot ki- 
emelje. A díszítmény lehet akár sík felszínű, akár 
domború, s mindegyik esetben : geometriai, nö- 
vényi és alakos. De úgy az egyik, mint a másik 
alá van vetve az említett szabálynak. A dlszít- 



mények lehetnek változatos színűek is. Az edény 
célszerűségének, használhatóságának és díszes- 
ségének e szabályai oly természetesek, annyira 
önmaguktól kínálkoznak és annyira könnyen meg- 
érthetők, hogy a legrégibb és a műveltség leg- 
alacsonyabb fokán álló népek is mintegy ösztön- 
szeinileg követik. Az edény formálásának és dí- 
szítésének azonban legnagyobb és eddig felül nem 
múlt mesterei a görögök voltak. A görögökhöz 
e tekintetben méltó társakul szegődtek az indiaiak. 
Európában pedig a renaissance kora. Ázsia keleti 
népei, a kínaiak és a japánok páratlan tökélyi-e 
vitték az agyag- és a fémes E. technikáját, azon- 
ban felfogásuk az edény formálásában, kivált 
pedig díszítésében az előbbiektől merőben elüt. 
Náluk a díszítmény rendszerint uralkodik a forma 
felett. Az újabb kor az agyag- és üveg-E. készíté- 
sét technikailag rendkívül tökéletesítette és 
elsajátította Ázsia keleti népeinek eljárását is. 

őskori edények. A kobak vagy más növények 
héja, nagyobb madarak tojása és a börtömlő lehet- 
tek a folyadékok eltartására szolgáló első E. A 
legrégibb cserép-E. legalább ezeknek alakját lát- 
szanak utánozni. Hogy a cserép-E. készítésére 
mikor jött reá az ember, nem állapítható meg 
határozottsággal, a régibb kőkori műveltségről 
az újabbra való átmenetel idejéből már isme- 
rünk hiteles leleteket a dániai konyhahulladék 
halmokból (Kjökenmöddinger), ellenben kétség 
fér a belgiumi állítólagos régibb kőkori leletből 
származókhoz. Az újabb kőkor elejéről származó 
E. leginkább rosszul iszapolt kvarcszemekkel, 
pelyvával kevert agyagból készült, többnyire 
egyszerű gömbölydedalakok, amelyek csak földben 
beágyazva, v. külön e célra készült gytírűkön, 
üres hengereken állanak meg. De már a kökoron 
belül jelentékeny fejlődést vesz a fazekasipar s e 
fejlődés változatosabb formák kialakulásában és 
nagyobb technikai készültségben, valamint fe;- 
tett vagy bekarcolt gazdag díszítésben nyilvánul. 

Az agyagnak azon a szerepen kívül, amit ma 
betölt, még az akkor ismeretlen üveget is kellett 
helyettesítenie s emellett a bronzkor fejlettebb 
szakában a halotthamvasztás fellépte után ebből 
készülnek a hamvak elrejtésére szolgáló urnák, 
urnaborítók stb. Ehhez képest a bronzkori kera- 
mika a kőkorihoz viszonyítva a formák ós móre- 
tek óriási változatosságával tűnik ki. Az urnák 
többnyire csak nagyobb méretű B., de a vaskori 
műveltségre való átmenet idején nem ritkán az 
élők lakásainak alakját utánozzák, máskor emberi 
alakra v. arcra emlékeztetnek. A diszítósmódban 
nagy a változatosság. Különösen kedvelt díszítés- 
mód a bütykös díszítós, amelynél az edényt leg- 
nagyobb öblösödóse körül kisebb-nagyobb dudorok 
fogják körül, és az ú. n. mószbetótes díszítés, 
amelynél az edény felületének gazdag bekarcolt 
rajzát fehér anyaggal töltik ki (1. Bronzkor). A 
korszak vége felé bronzlemezből akiázott s dombo- 
rított díszítésű E. is készülnek, ezeknek befolyása 
az agyag-B. alakján ós díszítésében is észlelhető. 
Még inkább a korai vaskorban, amikor a situlá- 
kat díszítő jelenetek utánzásával is találkozunk. 
A hallstatti kor egyébként más tekintetben is 
változatosságot hoz a keramikába, a kőkor óta 
elhanyagolt színes díszítés felélesztésével. A hall- 



Edények 



129 — 



Edényes virágrtalanok 



statt-kori urnák alakjukkal s váltakozó vörös- 
sárga és grafltos sávjalkkal, figurális füleikkel, 
felrakott fémdiszítményeikkel válnak ki az elözó 
kor keramikájától. Mindezek az E. még szabad- 
kézzel vannak formálva s a fazekaskorong hasz- 
nálata csak a kelták terjeszkedésével egyidejűleg 
a Kr. e. V. sz.-ban az ú. n. Latiné kultúrával lesz 
általános. Ez a technikai újítás lényegesen befo- 
lyásolja a keramikai alakokat is. A római kera- 
mika nevezetesebb újításai a domború jelenetek- 
kel díszített és a készítő bélyegével ellátott ú. n. 
terra sigülata E. s a színes alapra folyékonyan 
felrakott fehér domború (barbotine) díszítmények. 
A népvándorlási korral a keramikában, leszá- 
mítva azokat a vidékeket, amelyeken erősen él a 
római technikai tradíciók hatása, Európaszerte 
nagy a hanyatlás. A sírokban lelt E. -ben a koron- 
gon készült és antik hatásra valló jobb árú mel- 
lett tömérdek a kézzel formált, rosszul égetett 
edény. 

A cserép mellett bronzból is késztlltek E., főleg 
a vaskor elején Felső- Itáliában, ahonnan egész 
Közép-Európát elárasztották e jó késztQetü, gon- 
dosan akiázott lemezedényekkel, bográcsokkal, 
csészékkel, situlákkal, cistákkal (1. o.). Ilyen E. 
díszítették a négykerekű fogadalmi bronzszeke- 
reket is, aminőt hazánkban Szász városszéken is 
leltek. Egy glasinaci fogadalmi szekéren pedig 
olyan madáralakii edény van, aminőt több hazai 
leletből ismerünk s valószínűleg itt is készültek. 
JB madáralakok már nem trébelés, hanem öntés 
útján készültek. Észak-Európában már a korai 
bronzkor végétől kezdve készülnek bronz-E., főleg 
felfüggesztésre szolgáló vésett és trébelt gazdag 
díszítésű fogadalmi E. Az öntés útján készült hazai 
bronz-E. közül a skythákkal kapcsolatba hozott 
hatalmas tlstök válnak ki. A trébelt bronz-E. min- 
tájára, ott, ahol arany bővében volt, mint Észak- 
Európában és hazánkban, aiunylemezböl is készí- 
tettek E.-et (1. Aranyleletek). 
■ Az üvegből készült E. ismerete Közép-Európá- 
ban a rómaiak terjeszkedésével egyidejűleg az 
első császárok korában terjedt el; egész Észak- 
Európáig elterjedtek az ú. n. mUleflori üvegek, a 
különböző színű rétegekből s különböző mélyen 
kiköszörült üvegek s az ú. n. vas diatrumok, ame- 
lyek reá forrasztott üveghólyagokból kimetszett 
feliratokkal vannak díszítve, mint a Nemzeti 
múzeum liíres szekszárdi példánya. 

A fa-E. használatának nyomait megtaláljuk 
már a terramárákban és cölöpépitményekben 
8 ezeken kívül az északeurópai bronzkorból ma- 
radtak fenn igen díszes példányok, amelyek bronz- 
szegekkel vannak díszítve. A római korból és a 
népvándorláskori sírokból pedig a mai vödrökhöz 
hasonló abroncsos E.-et hazai leletből is ismerünk. 
Kiváló sok faedényt szolgáltattak ebből a korból 
a schleswigholsteíni tőzegmocsarak. 

Irodalom. Koenen, Oefásslninde, Bonn 1895 ; Giltze, Ge- 
ífestormen der neo-Iithischen Sohnnrkeramik, Jena 1891 ; 
Berendt, Die pommerellischea Gesichtsarnen, KtSnigsberg 
1872—1878': Indíet, Cber italische OMichtsnrnen, 1890; 
Krause, Über die Herstellnng vorgeach. Tongef&sse, Zeitschr. 
f. Rthn. 1903; Moritz Hömea, Die Formenektwicklnng der 
prfth. Tongensae (Jbnuh fUr Altertbkonde V., Wien 1911); 
Carl Scinchard, Daa technische Ornament in den AnfKngen 
der Knnat (Praeh. Zeitschr. I. 1904) ; Wosinsaky Mór, Aa 
Aakor mészbetétes agyagmŰTOMé^, Budapest 1904. 

Révai Nagy Lexüamm. VI. ML 




2. E. (trachea) a növénytanban, különféle cső- 
alakú képződmények, melyek a növényrészeket 
átjárják és csak helyenként végződnek vakon. Az 
E. nem külön sejtek, hanem több egjTnás fölött 
álló sejt összeolvadásából olj'f ormán jönnek létre, 
hogy a szomszédos sejteket 
elválasztó sejtfal felszívódik 
és így az eredeti sejtek csak 
tagjai az E.-nek. — E. csak 
harasztfélék és zárva termők 
edény nyalábjainak farészé- 
ben találhatók. A fenyőfélék 
nyalábjainak fásrészében 
csak tracheidák (1. o.) van- 
nak. A lombos fák fateste 
nagjTészt E.-ből áll és a fák 
keresztmetszetén kézi nagyí- 
tóval, sőt néha (tölgy, szőllő) 
szabadszemmel is jól látható 
apró kis lyukaknak látsza- 
nak. A faluk mindig elfáso- 
dott és a falban levő vasta- 
godás szerint csavaros, gyű- 
rűs, hálózatos, létrás, udva- 
ros gödörkés E.-et különböz- 
tetünk meg. A választófalon 
vagy csak egy lytik keletke- 
zik, ez az egjszerű áttörés 
(perforáció), ilyenkor a vá- 
lasztófal merőlegesen áll a 
hosszanti falra, ha azonban 
ferde az egyes tagokat el- 
választó fal, akkor több hosz- 

SZÚkás lyuk keletkezik a fa- a sasharasst (Ptendium 

Ion, ereivel ekkor a létrához ^ffi^^'í^'^.*"*'' 

T, ' ,, ,_. .,,,., .V^ .letrasan áttört edenve. 

hasonló, ezért ezt létrás at- iio-szer nagyítva, 
törésnek nevezik (1. az áb- 
rát). Az E. hosszúsága, különösen a kúszó fás- 
növényekben, de a tölgyben is, néha 1 m.-t is elér, 
rendesen azonban 1 m. alatt marad. Az E.-ben 
nincs plazma, hanem fiatal korban a víz és ebben 
oldott anyagok szállítását közvetítik, később pe- 
dig levegővel vannak telve. L. még Tejedények. 

Edényes csapágytartó, olyan öntöttvas csap- 
ágytartó, mely minden oldah^l zárt edényt képez, 
egyik oldalával falra, gerendára, oszlopra vagy a 
földön fekvő alapra van erősítve, belsejében pedig 
üres. Az ily csapágytartók szilárdabbak, mint a 
bordások, s a tengely rezgéseinek jobban ellenállá- 
nak. L. Csapágy. 

Edényes növények (növ), azok, melyeknek 
nyalábjaiban a fa- és háncsrész ktüönböztethető 
meg. Ide tartoznak a harasztfélék, nyitva és zárva , 
termők. Ezeknél található csak valódi gyökér, 
itt alakul ki a bőr-, edénynyaláb- és alapszövet- 
rendszer. Az E.-kel szemben állnak a sejtes növé- 
nyek, ahová az összes többi alsóbbrendű növé- 
nyek tartoznak. 

Edényes pest (koh.), 1. Pest. 

Edényes virágtalanok v. edényes kripiogamák 
(növ., cryptogamae vasadares). De Candolle rend- 
szeréből származó megkülönböztetés. Olyan szá- 
ras virágtalanok tartoznak ide, melyeknek, mint 
a virágzó növényeknek, igazi edénynyalábjok s 
többnyire igazi edónyök is van. Szaporodási 
szerveik, ú. m. az archegonium és az antheri- 



Edényi 



130 — 



Edénynyaláb 



dium, előtelepen (prothalliura) képződnek ; a raeg- 
termókonyült petesejtből az embrió, ebből pedig a 
spóratermő egyén támad; ez száras növény s 
ivartalan módon hozza létre a spórákat. Az előtelep 
tehát az ivaros, a száras egyén az ivartalan nem- 
zedék s a kettő egymással szükségképen váltako- 
zik. Gyökorök, száruk és levelök van, de virágjuk 
nincs. A harasztfélék csoportja (Pteridopliyta) 
tartozik ide a következő osztályokkal : FUieinae 
(harasztok), Sphenophyllinae (fosszilis osztály), 
EQuisetinae (Surlófulék), Lyropodinae (Korpafű- 
félék). L. még Elötelepesek. V. ö. Tuzson, Rend- 
szeres növénytan I. köt. 1911. 
Edényi Máríon, Csaplár Benedek (1. o.) álneve. 
Edénynyaláb, rost-E. (növ., fascicidus vaso- 
rum). A magasabb rendű növényekben a táplálék 
vezetésére való berende- 
zések, melyek az átlátszó 
növények (Impatiens, Ne 
nyúlj hozzám) szárában 
sötétebb vonalaknak lát- 
szanak. A levelekben ezek 
alkotják az erezetet ós 
némely párhuzamos erü 
levél (Plantago, útilapu) 
keresztben való ketté- 
szakltásakor mint vé- 
kony fonalak lógnak ki. 
Igazi B.-t csak a haraszt- 
féléktől fölfelé találunk, 
mert némely alsóbb rendű 
növény (vörös-barna mo- 
szatok) testében található 
kötegek csak fiziológiai- 
lag sorolhatók ide, edó- 
1. ábra. Egyszikű szár ideális nyeik Ugyanis nincsenek. 

A mohák levélerei, vala- 
mint némely lombos moha 
(Polytrichaceae) száracs- 
kájában találhatni nyalá- 
bok szintén nem valódi 
B.-ok, noha egyes esetek- 
ben már teljesen külön 
váltak a víz és fehérjék 
szállítására való elemek 
(1. Vezetőköteg), sőt a 
fenyőféléknek sincsenek 
„ ,^ „ ., . , , , valódi E.-iaik, mert ben- 

2. ábra. Egyszilíu szár kereszt- „„, „„„i, j.„„„u„;j^u n 

metszete. ^^^ csak tracheidak (1. 

0.) vannak. Igazi B. a 
haraszt-, Gnetum-félék, egy- és kétsziküekben 
vannak. Az B.-nak lefutását úgy tanulmányoz- 
hatjuk, hogy az illető növényrészt hosszabb ideig 
vízben tartjuk ; miután a fünemü rész kirothad, 
visszamaradnak az E.-ok, amelyek a növénynek 
a vázát képezik. Vannak E.-k, melyek mindvégig 
a szárban maradnak, ezek a szár tulajdon nya- 
lábjai (Begonia, Aralia-k), de a legtöbb kihajlik 
a levelekbe ós ott elágazva a levél erezetét al- 
kotja: ezek a közös nyalábok, amelyeknek a 
szárban lefutó része a levélnyom niialáb. Végül le- 
hetnek oly B.-ok, melyek a levélbői a szárba jutva, 
nem futnak le a szárban magányosan, hanem 
rögtön csatlakoznak a szár tulajdon nyalábjaihoz, 
ezek a levél tulajdon nyalábjai. Az B.-ok hosszanti 
lefutását illetőleg a következő csoportokat kü- 





lönböztetik meg : 1. A legegyszerűbb eset, mikor 
a szártengelyébon egyetlen nyaláb fut végig, 
mely vagy kezdettől fogva egy nyaláb volt, vagy 
több nyaláb összeolvadásából keletkezett. Ide tar- 
tozik a Potamogeton, Hippuris Elodea központi 
nyalábja. — 2. Máskor a kezdetben központi nya- 
láb szótágazik és az egész E. -rendszer egy csö- 
szorü hálózatot képez, pl. erdei pajzsika (Aspi- 
dium filix mas) sz&ráhan. Sokkal gyakoribb a 3-ik 
eset, mikor a levélből a szárba jutó B.-ok kissé le- 
felé hajolva a szár közepe felé haladnak, azután 
ívalakban kifelé görbülve a kertllet felé jutnak és 
egy darabig a felülettel párhuzamosan haladva (1. 
ábra) más E.-okkal összeolvadnak — anasztomi- 
zálnak. A szár keresztmetszetén tehát szétszórtan 
állnak, de a kerület felé sűrűsödnek (2. ábra). Bz 
az egyszikű növények, vagy pálmák tipiisa. — 4. 
Bzzeí szemben a nyitvatermők és kétszikűek szá- 
rában a levélből a szárba jutó nyalábok kis haj- 
lás után valamennyien párhuzamosan futnak egy- 
mással, úgy hogy a kétszikűek és nyitva termők 
szárában körben fognak állni a nyalábok (3. ábra). 




3. ábra. A borsó szárának keresztmetszete, lent természetes 

nagyságban, fent a fele nagyítva : a a bör, b a kéreg, c a 

háncs, d a kambium, e a fa, / a bél. 

A rendes kétszikű típustól kisebb-nagyobb eltéré- 
sek is vannak : ilyenek a bél E.-jai, melyek vagy 
a szár belsejébe mélyen benyúló levélnyomnya- 
lábok (Borsfélék), v. a szár tulajdon nyalábjai 
(Melastomaceae). Ritkábbak a kéregnyalábok, 
melyek vagy a levélnyomnyalábok kiágazásai 
(Casuarina), vagy olyan tulajdon levélnyalábok, 
melyek egy külön kéreg nyalábrendszert alkot- 
nak (Calycanthus). 

Legegyszerűbb szerkezetűek az ú. n. egyszerű 
nyalábok, amelyek vagy tisztán vizet szállító 
elemekből áUanak, pl. a hárs virágzati tengelyén 
levő levélke erei ós a lo rablevelekben levő ú. n. 
vízerek, amelyekben csak tracheidak vannak, v, 
csupán fehérjéket szállít, pl. a burgonyafélék 
belének külső részében levő nyalábok. Ezek tehát 
nem valódi B.-ok, mert hiányoznak belőlük az edé- 
nyek, úgy hogy ide sorolhatók a lombos mohák ve- 
zető kötegei is. Az egyszerű nyalábokkal szemben 
az összetett nyaláboknak két része van : a víz és 
vízben oldott részek szállítá-ára való farész és a 
fehérjék vezetését végző háncsrész (4—5. ábra). 
A farészben vannak az edények (trachea) és 
tracheidak, amelyekhez még a faparenchima csat- 



Edénynyaláb 



— 131 — 



Edénynyaláb 



lakozik ; a háncsirész elemei a szita- v. rostacsö- 
vek, a kisérösejtek és a háncsparenchima (cribra- 
lis par.). A két részhez még mechanikai elemek is 
járulnak : a farészben levők a libriform sejtek v. 
farostok, a háncs mechanikai elemei a háncsros- 
tok (sztereoma öv). A mechanikai elemek nem 
vesznek részt a táplálék vezetésében, hanem csak 
a többi rész megerősítésére valók. A fa és háncs- 
rész egymáshoz viszonyított helyzete szerint 
az B. lehet: 1. hmcentrikus, ha egyik rész kö- 
rül fogja a másikat (6. ábra) ; 2. sugaras, ha 




B ibra. 
4— 5. ábra. A Ricinas edénynyalábja: .^keresst-, B hosszmet- 
szetben, r kéreg, m a bél pareDcbimája, b vastagfala háncs 
rost, y a kambifonn sejt, e a kambiam. g nagy, tf pedig kis 
gödrOs edények, eö a bélsugárban keletkező karabiamsejt, 
gs nyalibhtlTely, p háncsparencbima, n csavaros edény, l 
lépcsős edény, hh tracheidák. 

a háncs és farészek sugárszerűen helyezkednek el 
egymás meWé (7. ábra); 3. koUaterális, miíoT 
a farész a bél felé, a háncs pedig a kifelé néző 
részen van, tehát szemben állnak egymással (4. 
ábra). Az E. a tenyésző kúp osztódó szövetéből 
mint vékony falu, megnyúlt sejtekből álló köto- 
gek válnak ki, ezek a még nem kialakult nyalá- 



bok : a prőkambium-nyalábok. Ha később a pro- 
kambium-nyaláb összes sejtjei a fa illetőleg h&ics- 
rész elemeivé lesznek, akkor a nyaláb zárt(8.ábra), 
mert utólag elemei nem szaporodnak, ha azonban 
a fa és háncs között osztódásra képes rész — a 
kambium — marad meg, amely egyrészt a fát, 
másrészt a háncsot gyarapítja, akkor a nyaláb 
nyilt. Zárt nyalábjai vannak a harasztféléknek és 
egysziküeknek, nyíltak a nyitvatermőknek és 
kétsziküeknek. A nyilt nyalábok kambiumának 




6. ábra. A Polypodinm páfrány koucentrikos edénynymUtjA- 
nak keresztmetszete, ap & farésa, s a háncs, u a nyaíábhaTely. 

osztódása folytán következik be a kertUetbeli nö- 
vekedés : az ú. n. másodlagos vastagodás (1. Vas- 
tagodás). A levelekbe kihajló nyalábok mindig 
jobban és jobban elágaznak, hogy egyrészt a gyö- 
kerektől a talajból felvett vizet és a benne oldott 
sókat a levél sejtjeinek átadják, másrészt a levél- 
ből az asszimilálás útján készült tápláló anyagokat 
a növekedő részekhez, vagy a raktározó szöve- 
tekhez vezessék ; ennek megfelelőleg azután az 



^^^fe^ö^ 










1. ábra, A Prímola gyökerének sugaras edényoyalábja ke- 
resztmetszetben, 9 a &, « a háncs, p a perlkambinm, m a 
nyalábhOvely. 

E. is némi változást szenved a levélben. így leg- 
először elmaradnak a szilárdító részek, a háncs- 
rósz is ritkán követi végig a farészt, hanem ren- 
desen már előbb bovégzódUk olyformán, hogy a 
szitacsövek átmérője mindig szűkebbé lesz, vé- 
gül teljesen elmaradnak és az egész háncs az ú. n. 
átmeneti sejtekben folytatódik, amelyek beolvad- 
nak az asszimiláló sejtekbe. A faréi^zből is elma- 
radnak az edények és csak a csavaros, gyűrűs, 
hálózatos tracheidák maradnak meg, amelyek v. 



EdénynyalábhUvely 



132 



Édes 



vakon végződnek (1. Epithem) vagy más nyaláb- 
bal olvadnak össze. 

EdénynyalábhUvely (növ.). Az edénynyalábo- 
kat a szomszédos szövetektől elkülönítő sejt- 
réteg, mely morfológiailag, fiziológiailag és fllo- 
genotikailag is elüt a többi szövettől, 1. Endo- 
dermisz. 

Eder, 1. 135 km. hosszú mellékfolyója a Fuldá- 
nak; Vesztfáliában, a Rothaarhegységen ered; 
átfolyik Hessen, Nassau tartománynak és Waldeck 
fejedelemségnek egy részén és a Schwalm föl- 
vétele után Guntershausen alatt torkollik. — 
2. E., Waldeck és Pyrmont Poroszországhoz 
tartozó német fejedelemség egyik járása, 334 
Km» területtel, (1910) 16,640 lak. 



h' 




8. ábra. A rozs szára keresztmetszetének részlete: epidermisz 
e, mely a sztereoma gyanánt kifejlődött hypodermától hy 
nem különbözik; /( a zárt edénynyaláb háncsrésze; / fa- 
része; a alapszövet. 

Eder, Joseph Maria, német fotokémikus, szül. 
Kremsben 1855 niárc. 16. Tanult Bécsben, 1882. 
ugyanott a felsőbb állami ipariskolában a kémia 
tanárává nevezték ki. 1888 óta az általa alapított 
bécsi fényképészeti és sokszorosító kísérleti inté- 
zet igazgatója, azonkívül a fotokémia tanára a 
bécsi technikai főiskolán. Különféle munkái 
közül kiemelendök azok, melyek a fény kémiai 
hatására és a fényképészetre vonatkoznak. Főbb 
munkái: Photometer mittelst Quecksilbersalzen 
(1879) ; Über die Reaktionen der Chromsáure in 
ihren Beziehungen zur Chromatophotographie 
(Wien 1878); Photographie mit Bromsilberge- 
latine (Halle 1890) ; Ausfíihrliches Handbuch der 
Photographie (u. 0. 1882) ; Die orthochroma- 
tische Photographie (Wien 1885) ; Die Moment- 
photographie in ihrer Anwendung auf Kunst und 
Wissenschaft (Halle 1886—1888) ; Anleitung zur 
Herstellung von Momentphotographien (u. 0. 1887). 
1887 óta kiadja Halléban a Jahrb. fiir Photographie 
und Reproduktionstechnik c. folyóiratot. 



Éder, 1. (Xavér) Ferenc, magyar hittérítő, szül, 
1727. Selmeczbányán, megh. 1773. Besztercze- 
bányán. 16 éves korában Nagyszombatban a je- 
zsuiták rendjébe lépett, 1749. mint hithirdető Pe- 
ruba ment, ahol a moxo-indiánok között 1769-ig 
működött. Descriptio provinciáé Moxitarium in 
regno Peruano címmel könyvet írt, mely Budán 
1791. jelent me_g Makó Pál kiadásában. E. Besz- 
tercze^ányán mint plébános fejezte be működését. 

2. É. György, színész, szül. Szabadkán 1788. 
1811-től kezdödöleg több évtizeden át vezetett 
társulatot a nagyobb magyarországi városokban, 
ügy a fiatal szinészgeneráció nevelésével, vala- 
mint a németből fordított színmüvekkel a magyar 
színpadi műsor gyarapításában jelentős érdeme- 
ket szerzett. A többi között Macbeth-et is lefor- 
dította. A 60-as évek elején Szatmárt mint városi 
tanácsos működött. 

3. É. Gyula, festő, szül. Kassán 1875 dec. 25. 
Művészeti tanulmányait Münchenben kezdte 1893. 
Hackl, majd Diez vezetésével, 1901. pedig Benczúr 
Gyula budapesti mesteriskolájába került, ahol négy 
évet töltött. Festményei többnyii-e az emberi test 
ábrázolásával összefüggő kompozíciók, ilyenek a 
Bellerofon (1902, Szépműv. Múzeum) ; a Salome 
(1907, u. 0.) ; a kassai kaszinó mennyezetfestménye 
(1903). Töi'téneti vonatkozású arcképeken kívül 
népszerűvé vált elmés szatirikus rajzai révén, 
amelyek budapesti hetilapokban jelentek meg. 

4. É. József Károly, magyar történetíró, szül. 
Brassóban 1760 jan. 20., megh. Nagyszebenben 
1811 jan. 11. Előbb kat. lelkész Maros- Vásárhelyt, 
azután 1787-től fogva a normális iskolát igazgatta 
Nagyszebenben. József császár reformtörekvé- 
seinek buzgó híve. Midőn a különböző nemzetisé- 
gek történeti alapon igyekeztek jogaikat az erdé- 
lyi diétán érvényesíteni, B. írta az oláhok folya- 
modását : SupplexlibellusValachorumTranssilva- 
niae c. alatt (1791), majd a szászok eredeti jogait 
igyekezett felvilágosítani : De initiis juribusque 
prímaevis Saxonum Transsilvanorum c. alatt 
(1792). Magyarul írta Erdélyország ismertetésének 
zsengéjét (1796)ós szintén iskolai használatra, bő- 
vítve kiadta Pápai Páriz szótárát (1801). Nagy 
kútfő-kiadás vállalatba is bocsátkozott a Seriptores 
Rerum Transsylvanorum-mal, melyekből 1792— 
1800-ig 4 kötet jelent meg. Szorgalmas gyűjtő 
is volt. Oklevélgyűjteménye most a Nemzeti Mú- 
zeum birtokában van. V. ö. Lukinich, E. K. le- 
velei, Irodtört. Közi. 1907. 

Ederasz (áiiat), a kubai patkányvakondok (So- 
lenodon cubanus Péten) kubai neve. L. Patkány- 
vakondok. 

Ederics, községek, 1. Balatonederks, Puszta- 
ederics. 

Édes, az ízlés szervére ható kellemes inger- 
nek egy faja. Átvitt értelemben az, aminek ér- 
zethangulata az É. íznek megfelelően kellemes 
(pl. álom, csók, érzés). É. a hízelgő, mézes-mázos 
beszéd, a mélyebb tartalommal nem bíró, tisztán 
a fül gyönyörködtetésére szánt könnyű, dallamos 
zene. E.-kés a kellemesnek túlságos, émelyítő foka, 
mely egyoldalúan a lágy és érzéki hatást keresi. 

Édes, 1. Albert, ref. lelkész, esperes és egyházi 
író, szül. Csoóron (Fejér vmegyében) 1805,, megh, 
Tiszaderzsen 1887 júl, 29. Mískolczon volt tanár, 



Édes ánizs 



— 133 — 



Édes torma 



majd Tiszatarjánban lelkész s az alsóborsodi egy- 
házmegye esperese. Az 1865— 68-iki ország- 
gyűlésen a mezöcsátl kerületet képviselte. Első 
költői müve 1826. jelent meg a kassai Minervá- 
ban ; későbbi nevezetesebb müvei : Egyházi be- 
szédek (3 köt., Sárospatak 1856—79) ; Gyászheszéd 
Apostol Pál superint. felett (Miskolcz 1860): Horác 
levele a Fisokhoz (Budapest 1876). V. ö. üj M. 
Athenás II. füz. 

2. É. Gergely, költő és műfordító, szül. Madá- 
ron (Komárom vm.) 1768 jan. 24., megh. Tisza- 
taijánban 1847 okt. 20. Tanulmányait a sáros- 
pataki és debreczeni kollégiumokban végezvén, 
mint ref. lelkész sokfelé, 1797 óta a Dunántúl 
lakott (leghosszabb ideig Derecskén, 1833—46), 
majd nyugalomba vonult s utolsó évét fiánál, Al- 
bertnél töltötte. Sok csapás érte, de azok derült 
optimizmusától nem fosztották meg s vigasztalást 
talált a versírásban, melyet nagyobb buzgalom- 
mal kevés magyar költő müveit. Már a kollégium- 
ban kezdte a verselgetést a mesterkedők modorá- 
ban. Rendkívül könnyen verselt még a legnehe- 
zebb formákban is, hiba nélkül, de egj^szersmind 
híjával minden költöiségnek. Ráday és Kazinczy, 
akiket nagyon tisztelt, leszoktatták a leoninusok- 
ról, Ízlése is nemesedett, de költői erének fogyaté- 
kosságát erős akaratával sem pótolhatta. Versei, 
közöttük nagy számmal alkalmiak s mesterkedők 
(hangutánzók, rímelt antik versmértéküeks olya- 
nok, melyekben eleitől végig egy magánhangzó 
szerepel) s latin költemények műfordításai, csak 
részben jelentek meg, nagj'részüks épenatárgyuk 
miatt érdekesek, kéziratban maradtak (az aka- 
démia kézirattárában). A megjelentek közül fon- 
tosabbak,: Á természet könyve (1789) c. tankölte- 
mény ; É. G. enyelgései (1793, másodszor, javítva 
és bőv. 1803) ; Keservei és nyájaskodásai (1803) ; 
Jramatai és danái (1803), Anakreon- és Horatius- 
fordltásai (1803, ill. 1819). A kéziratban maradtak 
közül megemlítjük a Szefir s Dalirozsát, egy 
hexameterekben írt szentimentális regényt; az 
Álmok c. keretes novella, ill. elmélkedés-gyűjte- 
ményt 8 A halhatatlanságot, egy distichonokban 
írt nagyterjedelmü filozofikus költeményt, mely- 
nek első fele Dante Divina Commediájá-hoz ha- 
sonlóan egy álom keretében végig vezet a pokol, 
a föld, a mennyország rejtelmein s az Isten várá- 
nál végződik. Életéről és működéséről, mely tá- 
volról sem olyan értékes, mint amilyen terjedel- 
mes és érdekes, v. ö. Abafi Lajos dolgozatát a 
Figjelő V. kötetében. 

Édes ánizs a. m. Foeniculum vulgare, 1. Ánizs- 
kapor. 

Édes burgonya (n!$v.), 1. Ipomoea. 

Édesfa (növ), 1. Glycyrrhtza. 

Édes föld, 1. Berillium. 

Édesgyökér (növ.), néhány Glija/rrhiza (Pillan- 
gósok) faj gyökere (Radix Liquiritiae). A Gl. 
glabra, Dél-Európában otthonos, Németország- 
ban, kivált Baraberg mellett mívelve, adja a kö- 
zönséges (spanyol, német) É.-t, melyet egész da- 
rabokbán, felaprítva és poralakban különféle or- 
vosságok édesítésére, vagy pillulák behintésére 
használnak, azonkívül pedig kifőzés, besűrítés és 
hengeres rudacskákba való formálás által készí- 
tik belőle az E.-nedvet (Suocqs Liquiritiae, Lak- 



ritzensaft), melyet nálunk medvecukor (németül 
Bárenzncker)néven ismernek és hurutos bajoknál, 
valamint gyermekcsemegének is használnak; 
Angliában a portersör festéséi e, különben pedig 
cipőmáz, tinta, tus és festék készítésére alkal- 
mazzák. A Gl. glandulifera Magyarországon, Dél- 
Oroszországban és Ázsiában terem és a most már 
nem használatos görög É.-et adja. A Gl. echinata, 
kivált Dél-Oroszországban és a magyar Alföldön, 
adja a kevésbbé jó orosz É.-t. É.-nek hívják a 
Pblypodium vulgare nevű harasztot, ill. ennek 
gyökerét is. 

Édes here (növ.), 1. Hedysanim. 

Édesítő szerek, a gyógyításban az orvosságok 
kellemetlen izének leplezésére szolgálnak, gyak- 
ran magukban is szerepelnek, mint gyógyszert 
felvevő anyagok. Legegyszerűbb a porokhoz a 
nádcukor, folyadékokhoz ennek egyszerű szörpje 
V. a glicerin (jódos, brómos szerekhez) ; minden 
más édesítés di-ágább. Aromák, savak segítik a 
rossz íz elfedését, ezért gyakran használunk fű- 
szeres anyagokból, gyümölcsnedvekből készülő 
szörpöket. A hatékony gyógyszerekből készülő 
szörpök, mik az orvosság hatását volnának hivatva 
emelni, — alig tartalmaznak ható anyagot (az 
oxj'mel scUlae kivételével). A porcukor sokszor 
nem mint édesítő, hanem mint a gyógyszer töme- 
gét növelő hatástalan anyag szerepel, hogy a 
gyógyszerész egyenletesebben tudja azt a szem- 
mérték szerint 10—20 por adagra osztani (porok, 
mik úgy is ostyában vétetnek be). Porcukor he- 
lyett alkalmazhatunk édesgyökér port, a ször- 
pök helyett mézet, electuariumot, lekvárt ; cukor- 
betegeknél pedig saccharint, 1. Cukor, Saccharin, 
Szörp. 

Édes kömény (növ.), 1. Ánizskapor. 

Édeskút, kisk. Zala vm. Csáktornyái j.-ban, 
(1910) 285 horvát lak. ; u. p. Drávavásárhely, u. t. 
Csáktornya. 

Édeslj^ (azelőtt Duksele), kisk. Arad vm. 
borossebesi j.-ban, (1910) 275 oláh lak. ; u. p. és u. 
t. Gurahoncz. 

Édes lapu (növ.), a Rumex obtusifolius L. népies 
neve, 1. Rumex. 

Édes meggy, 1. Cseresznyemeggy. 

Edessza, két ókori város neve : 1. Makedoniá- 
ban, melyet a tradíció szerint Karanos Mrály 
kecskék által vezettetve foglalt el s ezen állatok- 
ról Aigai-nak nevezett el. Tényleg itt is laktak a 
régi makedón királyok és itt is temetkeztek. Ma 
Vodena. — 2. E., Mezopotámiában Osroene tar- 
tomány főhelye, eredeti neve Urhai (arab. Ruha), 
majd Orrhoé v. Osroe, ma Urfa, Orfa. E. nevét 
azon makedónoktól kapta, kik Nagy Sándor had- 
járatai után itt megtelepedtek, Selencus Nicator 
uralkodása alatt Kr. e. 311. A császárok korában 
római főhatóság alatt saját királyai voltak, kiknek 
pénzverési joguk is volt. Nevezetes arról, hogy 
közelében öletett meg Caracalla császár (Kr. u. 
217). Kr. u. 525. földrengéstől elpusztult, azon- 
ban I. Justinus császár parancsára Justinopolis 
néven újra fölépült. A keleti ker. egyház történe- 
tében és a keresztes háborúkban sűrűn szerepel. 
V. ö. Duval, Histoire politique, religieuse et lit- 
téraire d'Edesse (Paris 1892). 

Édes torma (növ.), 1. Nasturtium. 



Édesvíz 



— 134 



Édesvízi állatok 



Édesvíz, az a víz, melyben a feloldott szilárd 
anyagtartalom nem lialadja felül egy literbon a 
300—500 milligramot (míg a tengervíz egy litere 
felmegy 34— Sfi gr.-ra, söt az ásványvizek még 
jóval ezen felüliek). A Duna vize Budapestnél, 
Balló M. szerint, minden literben 160—180 milli- 
grammot tartalmaz. Az É. a természetben har- 
mat, köd, esö, hó, jég, forrás, patak, folyó, mo- 
csár és tóvíz név alatt szerepel. Tömöttsége 1 
+ 4 C^-nál, s egységül szolgál a többi ásványok 
s kőzetek tömöttsége meghatározásánál. Sem 
színe, sem szaga, sem íze nincs. O'^-on alul mint 
jég, 100" felül mint gőz szerepel. Feloldva mindig 
tartalmazza mész, magnózia, nátrium, káUum, és 
vasnak szénsavas, kénsavas, kovasavas sóit v. klo- 
ridjait, s a tartalom szerint vannak lágy ós kemény 
vizek. (L. e címek alatt). — É.-nok. nevezik a ten- 
gerészek a hajón levő ivóvizet, melyet vagy a 
kikötőből visznek magukkal, vagy pedig, mint a 
modern hajókon rendesen történik, a tenger vizé- 
ből megfelelő lepároló készülékekkel vegytisztán 
állítanak elő. 

Édesvízi állatok mindazok, melyek a tengeri 
állatokkal ellentétben, az édesvizekben élnek. 
Minthogy az édesvízzel borított terület kisebb 
terjedelmű a tengervízzel fedettnél, az É. száma, 
fajbeli változatossága és jelentősége kisebb a 
tengeri állatokónál. Számos állatféleség teljesen 
hiányzik az édesvizekből. így pl. a Zsákállatoknak 
(lunicaia), Tüskésbőrűeknek (Edánodermata), 
PörgekaruaknakCSrac/aopoíía),Csillagférgeknek 
(Gephyrea), Badiolaríáknak egyetlenegy faja 
sem, a szivacsoknak (Ponfera) és Tömlőseknek 
(Coelenterata) pedig csak nagyon kevés faja ta- 
lálható az édesvizekben. Ezzel szemben a Kétél- 
tűek (Amphibia) és Rovarok (Insecta) a tenger- 
ből úgyszólván teljesen hiányzanak ; vizi élet- 
módhoz alkalmazkodott fajaik, néhány fajt nem 
tekintve, kizárólag édesvizekben élnek. Rend- 
szertani beosztás szerint az É. a következő cso- 
portokból valók : A Gerincesek törzséből a Két- 
éltűek valamennyien lárvakorukban édesvíziek, 
azonkívül a Kígyók (Homalopsidae), Teknősök 
(Emydae) és a Halak köréből találunk édesvízi 
fajokat. A Puhatestűek (Mollusca) törzséből a 
Csigák és Kagylók, az ízeltlábúak (Arthropoda) 
törzséből a Éovarok (insecta), Pőkfélék(Arach- 
noidea) és Rákfélék (Criistacea) népesítik édes- 
vizeinket. A Férgek ('Fermeáf) köréből a Csillag- 
férgek (Gephyrea) kivételével, melyek kizárólag 
tengeriek, minden más féregcsoportnak képvise- 
lőit megtaláljuk az édesvizekben. A Mohállatok 
(Bryozoa) csendes vagy csak lassan folyó édes- 
vizekben elég gyakoriak. Tömlősökben (Coe- 
le nterata) az édesvizek nagyon szegények ; csak 
az újabbkori édesvízi faunában, mely jóformán 
szemünk láttára keletkezik, van egy-két faj, de 
ezek is határozottan tengeri eredetű újabb beván- 
dorlók ; valódi édesvízi alaknak csupán csak egy 
nemet mondhatunk s ez az édesvízipolip(Hydra). 
Az újabb bevándorlók közül Közép Európa édes- 
vizeiben még egy Hydroid-polip él : a Gordylo- 
fhora. A Szivacsok (Porifera) köréből csupán 
ovavázas szivacsok élnek édesvizekben. A Vég- 
lények (Protozoa) köréből rendkívül sok faj ta- 
lálliató az édesvizekben ; a tengeri véglényeket a 



Radiolariák és Foraminiferák kivételével nem 
nagyon tanulmányozták ugyan, azonban mégis 
nem lehetetlen, hogy az édesvizekben több fajta 
véglény él, mint a tengerben. Az É. legnagyobb 
része mikroszkópi kicsinységű csupán, s ezért 
mindaddig alig tudtak róluk valamit, míg mi- 
ki-oszkóppal meg nem vizsgálták édesvizeink la- 
kóit. Ma a Föld különböző részeiben számtalan 
tudós foglalkozik ilyen fajta vizsgálatokkal. Ha- 
zánkban különösen id. Éntz Géza, Daday Jenő, 
Francé Rezső, Yángel Jenő, ifj. Entz Géza, Szi- 
lády Zoltán és Abonyi Sándor kutatják édes- 
vizeink állatvilágát. 

Az É. életére elsősorban a víz mozgása, hőfoka, 
átvilágítása és mélysége van hatással. A víz ké- 
miai összetétele, úgy látszik, nem oly nagyjelen- 
tőségű, hacsak azokat a különleges eseteket nem 
tekintjük, amikor pl. konyhasó, kén, széndioxid 
stb. keveredik a vízhez, miáltal egészen sajátságos 
jellegűvé válik. A vízben oldott alkotórészek közül 
még a mésznek van a legnagyobb hatása az édes- 
vizekre ; némelyik állat kerüli a mésztartalmú vi- 
zet s az őskőzetü hegyek mészben szegény víz- 
ereit szereti, ilyen pl. az édesvízi gyöngykagyló. 
Biológiai alapon az édesvizek következő kategó- 
riáit különböztethetjük meg : 

I. Állóvizek. Legfontosabb a tó, melynek két- 
félesége van. A tavak egy i'észét nagy kiterjedésü- 
kön kívül tetemes mélység jellemzi (pl. Boden-tó, 
Genü-tó), más része szintén nagykiterjedésű 
ugyan, de sekélyvizű s vízmennyisége a száraz 
évszak alatt tetemesen megcsappan (pl. Balaton-, 
Fertő-, Velenczei-, Palicsi-tó). 

A) Éagy tavak. A nagy tavakat lakó szervezetek 
a következő három nagy csoportra oszthatók : 1. a 
parti régió szervezeteire ; 2. a nyíltvízi, azaz a tó 
tükrétől a fenékig élő és 3. a nagy mélységben élő 
szervezetekre. A parti régió főleg a fajok sokféle- 
ségével múlja felül a tó vizének másik két régió- 
ját. A vízben élő állatcsoportok mindegyikét meg- 
találjuk a parti régióban. A parti faunára jellemző, 
hogy legnagyobb részt odanött állatokból áll, me- 
lyek nincsenek annyira alávetve a hullámok játé- 
kának. Azok a parti állatok pedig, melyek tetszés 
szerint változtathatják helyüket, nagyon erős 
testalkatúak, helyváltoztató szerveik erősek, fej- 
lettek s így a hullámoknak meglehetősen ellent- 
állhatnak. A rögzített életmód a parti állatokon 
különböző változásokat teremtett. Legszembe- 
tűnőbb a látószervek elsatnyulása. A parti állatok 
színe rendesen közömbös barna, védőszínekre 
nincs nagyon szükségük, mert a temérdek vízi nö- 
vény közt elég rejtekhelyet találhatnak. 

A nyílt vízi szervezeteket pelagikus szerveze- 
teknek nevezik. Két csoportba oszthatók. Egyikbe 
tartoznak azok a szervezetek, melyeknek egyik 
fő jellemvonása, hogy a szél és hullám hajtja 
őket, mert szabad mozgásra vagy egyáltalában 
nem képesek, vagy csak kis mértékben — ezek 
alkotják a plankton-t (l. o.). A másik csoportba 
tartoznak azok a szervezetek, melyek erős hul- 
lámzás idején is tudják helyüket saját erejükből 
változtatni, ezek alkotják a nekton-t, vagyis az 
úszó faunát. A planktont alkotó fajok száma sok- 
kal kisebb, mint a parti faunát alkotó fajoké ; a 
planktont néhány, de rendkívül nagy tömegben 



Édesvízi állatok 



135 



Édesvízi állatok 



megjelenő faj alkotja ; legnagyobb részét ostoros 
állatkák, kerekes férgek és alsórendű rákfélék 
alkotják ; a rovarok, férgek, atkák és puhatestűek 
csak kevés számban járulnak a planktonhoz. Az 
édesvizekben a nektonhoz csupán a halakat szá- 
míthatjuk s azoknak is csak néhány fajáról mond- 
hatjuk, hogy csupán a nyilt vízben tartózkodik. 
Lyenek a Co regonus-f ajok, melyek sohasem men- 
nek a part közelébe, mindég a nyilt vízben tar- 
tózkodnak. A nyíltvízi szervezetekre, vagy azokra 
az édesvízi lényekre, amelyek egész életükön ke- 
resztül úsznak, lebegnek, anélkül, hogy valaha 
megpihennének, vagy a fenéken köveken, vízi 
növényeken bár csak ideiglenesen megtelepedné- 
nek, természetesen a megélhetés elsó föltétele, 
hogy úszásuk és lebegésük lehetőleg kevés erő- 
feszítéssel, kevés fáradsággal járjon. Ezekben az 
állatokban minden törekvés arra irányul, hogy a 
vízben való lebegés kevés erófogyasztassal válj ék 
lehetségessé, mií zsirképződéssel, gázelválasztás- 
sal és a testfelület megnagjitásával igyekszenek 
megvalósítani. A lebegést nagyon megkönnyítik a 
különböző alakú és nagyságú cőillangók és ostorok. 
Valamennyi plankton-szervezet rendkívül fluom, 
gyöngéd testű ; olyan tömör és súlyos páncélja, 
mint a parti szervezeteknek, egyiknek sem lehet, 
mert egyrészt az úszásban gátolná őket, másrészt 
fölösleges is volna. A plankton-szervezetek azon- 
kívül, minthogy a nyilt víz nem nyújt nekik 
semmiféle rejtekhelyet, ahová ellenségeik elől el- 
rejtőzhetnének, egészen világos színűek, részben 
átlátszók, úgy hogy a vízben jóformán láthatat- 
lanok. 

A nagymélységü vizek fenekén élő szerveze- 
tek csak az AlpesekÉ.-i és D.-i lejtőjén levő nagy- 
tavakban, a különböző tengerszemekben, első sor- 
ban pedig Ázsia és Amerika hatalmas beltenge- 
reiben találhatók ; a középeurópai tavak közül a 
Genfi- és Boden-tó mélyvízi szervezeteit ismer- 
jük a legalaposabban. A fenéklakó mélyvízi álla- 
tokra, melyek együttvéve az ú. n. profuyuiális 
faunát alkotják, jellemző, hogy abban a finom 
iszapban élnek, mely a mély tavak fenekét bo- 
rítja. Egy csomó véglény (Amoeba, Difflugia, 
Arcella, Stentor, Vorticella, Epistylü), a Hydra 
mélyvízi vörös alakja. Mohállatok, férgek, első 
sorban örvényférgek, alsórendű rákfélék (Aselhis 
cavatiaiSyNipJuxrgusputeanus), atkák (Hygroba- 
tes, Pachygaster, Nesea), több puhatestű (lAm- 
naea abyssicola, Písidmm Hoferi stb.) és néhány 
hal-féleség (harcsa, menyhal, Coregonus-fajok) 
alkotják a mélyvízi faunát. A mélyN'ízi állatok 
tartózkodóhelyűk sajátszerű fizikai viszonyaihoz 
alkalmazkodtak s így sokban módosultak. A Puha- 
testűek héja pl. vékony és törékeny. A parti ré- 
gió kagylóit és csigáit jellemző kemény héj itt 
fölösleges, mert a tó mélyén nincs hullámverés. 
Jellemző továbbá, hogy a mélyvízi állatok látó- 
szerve jobbára elsatnyialt. 

B) Kisebb állónzek és sekély tavak. A sekély 
tavak abban különböznek biológiailag a mélyvizü 
tavaktól, hogy a vízi növények egész területükön 
tenyészhetnek. A sekélyebb vizű tavaknak is van 
ugyan nyilt tükrük, vizük azonban oly sekély, 
hogy fenekükön bárhol gyökeret verhetnek a vízi 
növények. Az nem szül^éges, hogy ezek a növé- 



nyek a víz felszínéről láthatók legyenek, esetleg 
csak a víz alatt alkotnak mezőket. A sekélyvizű 
tavakban a mélyvízi áUatok teljesen hiányzanak. 
A parti fauna megegyezik a mély\izü tavakéval, 
de oly nagy mennyiségű, hogy sokkal nagyobb 
szerepet visz s nem is szorítkozik a tó felszíné- 
nek csupán egy bizonyos részére, hanem a csekély 
mélységnek megfelelően, úgyszólván az egész 
tóra kiférjed. A sekély vízmedencékben is él egy 
csomó lebegő szervezet : alsórendű növények, 
kerekes férgek, rákfélék stb. Ezen kisebb vízme- 
dencék planktonát heleoplankton, azaz mocsári 
plankton nevén szokás megkülönböztetni a mély- 
vizü tavak planktonjától, melyet limiwplatikton 
névvel jelöhiek. A mocsár a tavaktól abban kü- 
lönbözik, hogy nyilt víztükre nincsen. Nád, sás, 
káka, gyékény s egyéb felsőrendű vízi növények 
jellemzők a mocsárra ; ezek a növények majdnem 
egészen kiemelkednek a vízbői s úgy kiszorítják 
a vizet, hogy csak még itt-ott csillog közöttük 
egy-egy kis tócsa, de ezek a tócsák összefűző 
vízfelületet nem alkotnak. A mocsarakban sem 
heleoplankton, sem limnoplankton nem él, hanem 
a nagy vízmedencék parti régiójában honos állat- 
fajok élnek benne. 

II. Folyóvizek. Minél gyorsabb a víz folyása, 
annál kevésbbé alkalmas a szerves élet kifejlődé- 
sére, de azért a sebesen folyó vizekben is vannak 
olyan szervezetek, melyek a sajátságos viszo- 
nyokhoz alkalmazkodtak. A folyóvizeknek álla- 
tokkal való benépesítése elsősorban a vízfolyás 
eséssebességétől függ. A lassú folyású folyamok- 
ban bármely évszakban találunk állati és növényi 
planktont, de ez sem az egyének számát, sem a 
fajok számát tekintve, nyomába sem léphet az álló- 
vizek planktonjának. Schröder szerint a folyó- 
vizek sebessége és a bennük élő plankton fordított 
arányban állnak, A patakok állatvilága is nagyon 
változatos. A réteken lomhán kígyózó patakok álla- 
tokban gazdagabbak, mint az őskőzet alkotta medrű 
hegyi patakok. Az iszapos fenekű, lassú patakok 
állatvilága nagyon emlékeztet az állóvizekére. 

Egészen sajátszerű és szorosan körülhatárolt 
azon vizek állatvilága, melyek sajátszerű jelle- 
gűek. Ilyen a belföldi zárt sós medencék, sós 
tavak, sóbepárologtatók, kén- és vastartalmú vi- 
zek, természettől v. az ember ténykedése, gyári 
üzeme stb. által szennyezett vizek, továbbá a föld- 
alatti sötét vizek. 

Ha a víz sótartalma nem túlságosan nagy, 
gazdag állatvilág fejlődik ki benne, de csak ke- 
vés olyan faj él benne, melyen a sósvízhez való 
alkalmazkodás lényeges változást okozott. A tö- 
mör sótartahnú vizeknek úgyszólván vezérállata 
az Jríewia nevű rákféleség és az Ephydra-nembe 
tartozó legyek lárvája, A kén- és vastartalmú, to- 
vábbá hőforrások vizei csak néhány fajra szorít- 
koznak. Sajátszerű állatok élnek a földalatti sötét 
vizekben, melyek közül legnevezetesebb a vak 
kúti bolharák és a vak barlangi ászka. 

Az édesvízi szervezetek legnagyobb részére a 
tavasz és a nyár a legkedvezőbb évszak, életük 
azonban télen még a sekélyvizű tócsákban sem 
szünetel teljesen ; az Evezőlábú rákok (Copepoda) 
szaporodása pl. a téli hónapokra esik és egyéneik- 
I nek száma is a legnagyobb télen. 



Édesvízi képződések 



— 136 



Edfa 



Az édesvizek állatai részben vízinövényekkel, 
részben más állatokkal vagy bomló állati és nö- 
vényi anyagokkal táplálkoznak. Az É. közül sok- 
nak nagy nemzetgazdasági jelentősége van, mert 
velők táplálkoznak a halak, ezért újabban nagyon 
sokat foglalkoznak az édesvízi szervezetek életé- 
nek és életfeltételeinek tanulmányozásával. 

Az édesvízi szervezetek eredetét még nem is- 
merjük pontosan. Annyi bizonyos, hogy a vizek- 
nek mai értelemben való megoszlásával, a szer- 
vezetek is két nagy csoportra tagolódtak, édes- 
víziekre és sósviziekre, aszerint, amint e lizikai- 
lag különböző vízmedencék egyikének v. mási- 
kának viszonyaihoz alkalmazkodtak. Az ezen 
első differenciálódásból származó faunát régi édes- 
vízi faunának nevezhetjük. Ezen faunával szem- 
ben áll az ifjabb v. újabb édesvízi fauna, mely 
tengeri állatoknak az édesvizekbe való lassú be- 
vándorlása útján még ma is úgyszólván szemünk 
láttára fejlődik. 

Az É. életének érdekessége és tanulmányozá- 
suknak nagy fontossága teremtette meg az édes- 
vízi biológiai állomásokat. Az első ilyen vándor- 
állomást 1888. Fritsch létesítette Prága közelé- 
ben, az Acchone mellett levő alsó Pocernici-tó 
partján. Az első állandó állomást u. o. 1890. Ber- 
csényi Béla báró állította fel. 1891-ben létesült a 
Ploeni-tó partján épített nagyobbszabású biológiai 
állomás, melyet Zacharias alapított. Azóta Euró- 
pában és Észak-Amerikában más országokban is 
létesültek hasonló állomások. Hazánkban még 
nincs ilyen édesvízi biológiai állomás, bár a Kir. 
Magy. Természettudományi Társulat többször 
sürgette az édesvízi biológiai állomás felállítását 
a Balaton partján. 

Irodnlom. Lampert, Az édesvizek élete, Budapest 1904 • 
Daday, A magyarországi tavak halainak természetes táp- 
láléka, u. 0. 1891 ; A Balaton tudományos tannlmányozá- 
sának eredményei, u. o. 1897—1912; Zacharias, Die Tier- 
n. Pflanzenwelt d. SUsswassers, Leipzig 1891, 2 köt. ; n. a., 
Dass Blisswasser-Plankton, a. o. 1907 ; Apsteln, Das SUss- 
wasserplankton. Kiél 1896; Schütt, Analytisohe Plankton- 
stadien, u. o. 1892 ; Steuer, Planktonknnde, Leipzig — 
Berlin 1910; Ammann, Das Plankton unserer Seen, Wien— 
Leipzig 1910 ; Schurig, Hydrobiologisches u. Plankton- 
Praktikum., Leipzig 1910 ; Zschokke, Die Tiefenfauna der 
Seen Mitteíeuropas, u. o. 1911 ; Internationale Revue der 
gesammten Hydrol)iologíe u. Hydrographie (megjelenik 
1906 óta Leipzigben ; szerk. : Woltereck R.). 

Édesvízi képződések földtani értelemben mind* 
azok a kőzetek (homok, homokkő, kavics, konglo- 
merátum, mésztufa, mészkő, agyag, márga, kő- 
szén, tőzeg stb.), amelyek édesvizek (források, pa- 
takok, folyók, tavak) üledékei. Édesvízi erede- 
tükre teljes biztossággal csakis a beléjük zárt 
kövületekből következtethetünk. É. a geológiai 
múltban visszafelé a juraperiodusig mindenütt elő- 
fordulnak, legfontosabb szerepük azonban a fiatal 
harmadkori képződések sorában jut. 

Édesvízi kvarc (limnokvarcit), többnyire vi- 
lágos színú, sárgásfehér, likacsos-üreges kovakő- 
zet ; az üregek falai gyakran kalcedon kéreggel 
vannak borítva. Likacsossága dacára rendkívül 
szilárd. Túlnyomórészt amorf és kalcedonszerú 
kovasavból áll. Édesvízi forrásokból, főkép hév- 
forrásokból (geizirekből) szokott leülepedni (Gej- 
zirit). A kovasavat tartalmazó források gyakran 
szoktak növényi vagy állati részeket megkövesí- 
teni : a kövesedett fenyő Tarnóczon, Nógrád vár- 



megyében, Megyaszón a Hegyalja DNy.-i részén ; 
Arizonában egész erdők kövesedtek meg. 

Édesvízi mészkő, meszet tartalmazó hévforrá- 
sok (ritkábban hidegforrások) üledéke, likacsos, 
csöves, szálkás vagy földes szövettel, sokszor állati 
s növényi maradványokkal. Színök többnyire bar- 
nás. Laza féleségeit mésztufának, travertinmak, 
limnokaicitnak nevezik. Magyarországban több 
helyütt fordul elő.Óbuda,Celldömölk,Margitsziget, 
Gánócz (Szepes vármegye), Vihnye és Szklonó 
(Selmecz mellett). 

Édesvízi növényzet (flóra), a tengeri növény- 
zethez hasonlóan a folyó vizek, mocsarak, pocsé- 
ták, tavak édes vízében él (hydrophyták), amely- 
nek tagjait sajátságaik szerint több csoportba 
oszthatjuk. A vízben szabadon lebegő növényzet, 
a plankton áll a mikroszkopikus kicsinységü mo- 
szatokból (leginkább Cyanoophyceae, Diatoma- 
ceae, Peridineae, Desmidiaceae és Chlorophyceae) 
és a hasadó gombákból, amelyek közül némelyek 
néha oly nagy mennyiségben jelennek meg, hogy 
az álló víz felületét zöldre vagy veresre festik. 
A nagyon elszaporodott békanyál pedig sok bajt 
okoz pl. a halászoknak. A tenger planktonjával 
ellentétben az É. még száras, illetőleg virágos 
növényekből is áll, különösen a partok közelében 
(litoralís plankton), pl. a mohok közül a Riccia, 
a víziharasztok közül a Salvinia és a virágosak 
közül Aldrovandia, Lemna, Hydrocharis (Hydro- 
charis szövetkezet), melyekíiez egészen alámerül- 
tek is tartoznak : Ceratophyllum, ütricularia, 
Hottonia. A vízmeder fenekéhez tapadt vagy nőtt 
É.-nél megkülönböztetjük a) a szilárd talajhoz 
(kövekhez) nőiteket, minők nálunk pl. némely 
moszat és a mohok közül a Fontinalis (nereida 
szövetkezet) ; b) a laza talajban, iszapban gyökö- 
rezőket (limnaeus szövetkezet), minők a zöld mo- 
szatok, különösen a Charák, a mohok (Hypnum), 
a harasztok közül a Marsília, a virágosak közül 
az Elodea, Ranunculus fajok, Nymphaea, Nuphar, 
Potamogeton. Ezekkel a csoportokkal szemben 
állanak a mocsári növények (helophyta), amelyek- 
nek lombja a víz fölé emelkedik. Ezeknek szövet- 
kezete a) a nádas, amely magasra nőtt monocotyl 
növényekből, minők a nád, gyékény, tavi káka ós 
néhány kétsziklevelú növényből áll (sóska, bog- 
lárka, ernyős), b) sásmocsár, amelyet a sás, szity- 
tyó, néha nyír lep el és amelyben alacsony ffiz- és 
nyíi'cserjék is nőnek ; c) tőzeges mocsár (Sphag- 
netum), különösen tőzegmohákkal (Sphagnum) ; 
d) a tundra, É.-Burópában kisebb mennyiíégü 
tözegmohával és végül e) a sárrét, különösen 
égerfákkal, de fűzfákkal és nyírfákkal is (egeres, 
füzes). L. még Euphyta. V. ö. Goebel, Pflanzen- 
biolog. Schilderungen ; Warming, ökolog. Pflan- 
zengeographie ; Mönkenieyer, Sümpf u. Wasser- 
pflanzen ; Borbás F., A Balaton flórája. 

Édesvízi polip (állat), 1. Hidra. 

Édesvízi törmelék, patakok, folyók s általában 
édesvizek lerakta kavics, homok ós iszap. 

Edeweoht, község Oldenburg német nagyher- 
cegségben, mocsaras vidéken, tatárka- ós komló- 
termeléssel, sertéstenyésztéssel, (i9io) 3968 lak. 

Edfa (Etfeh), község az egyiptomi Girgeh tar- 
tomány Szohag kerületében, kb. 7000 lak. E. 
ókori neve Aphroditopolis. 



Edfu 



— 137 — 



Edíctum 



Edfu, Hórusz isten városa Felsö-Egyiptomban, 
a régi Apoüinopolis Magna helyén, a feliratokban 
neve : Bakud, később Tebu, amiből a kopt Atbo 
és a mai É. származik. Mint Hórusz városának, a 
szárnyas napkorong a szimboloma. Az itt emel- 
kedő templom építészeti szempontból nagyon ha- 
sonlít a denderai templomhoz. Mint ott, úgy itt 
is az összes a falakat díszítő képes ábrázolások 
és feliratok a Ptolemaeusok korából származnak. 

Edgár (angolszász Eadgar, ófelnémet Ötkér), 
német és »ngol féríinév, a. m. hajítódárda. 

Edgár (Clinto és Édeling melléknévvel). A 
Mag^-arországba menekült Eduárd angol herceg 
fia Ágotától, kit Worcesteri Florentius (meghalt 
1118) angol krónikás Henrik német császár leá- 
nyának, Ordericus VitaUs (szül. 1075) pedig Sa- 
lamon magyar király leánjának mond. 

Edgbaaton, Birmingham (1. o.) külvárosa. 

Edgecumbe,3i>>í/H/ (ejtsd: edzskömm)v. Putouoki, 
kialudt vulkán New-Zealand É.-i partján ; 792 m. 
magas, 1769. fedezte fel Cook. 

Edge-sziget, a Spüzbergák (1. o.) egyik szigete. 

Edgeworth (^tsd: edzsvört), 1. Henry AUen de 
Firmont, XVI. Lajos francia király gyóntatója, 
szül. 1745. Edgeworth városkában Írországban, 
megh. 1807 máj. 22. Mitauban. Mint jezsuita 1777. 
Mdme Elisabethnek, XVI. Lajos nővérének gyón- 
tatója lett. A királyt is ő kisérte a vesztőhelyre 
és saját élete kockáztatásával teljesítette lelkizi 
kötelességét. Utóbb Angliába menekült, majd 
Mitauba ment XVHI. Lajoshoz. Emlékiratait Der- 
niéres heures de Louis XM. C. Sneyd Edgewofth 
angolul, Dupont (Paris 1815) franciául adta ki. Az 
utóbbi kiadást lenyomatta Barriéres a Biblio- 
théque des mémoires (u. o. 1847) 9. kötetében ; 
leveleit Mme. Elise de Bon adta ki (u. o. 1818). 

2. E., Mary, angol írónő, szül. 1767 jan. 1. 
Black Bourtonban, megh. 1849 máj. 22. Edge- 
worthtownban. Műveit három csoportra oszthat- 
juk: erkölcsbölcseletiekre, ifjúsági iratokra és 
regényekre, mely utóbbiak túlnyomóan társa- 
dalmi irányművek. Első munkája, Letters to lite- 
rary^ ladies (1795), a nóemancipációt stirgeti. Ezt 
követték a Rousseau hatása alatt irt Essay on a 
practical education (1798). A Morál Tales (1801) 
és a Popular Tales (1804) az ifjúság és a nép szé- 
lesebb rétegeiben is gyorsan elterjedtek, valamint 
nagy sikere volt már előbb The Parent's Assis- 
tant c. ifjúsági elbeszélésgyüjtemény 6 kötetének 
Í8 (1796—1800). Első nagy sikert aratott regénye 
Castle Rackrent (1800) volt, egy ősi ir nemesi 
család egyik elzüllött tagjának története erős szo- 
ciális tendenciával. Ezt követték The modem 
Griselda (1804) ; Leonóra (1806) és Absentee (1812) 
c. regényei, amely utóbbi a földesúr távolléte alatt 
elharapódzó visszaéléseket ostorozza. Patronage 
( 1814) c. regénye a felsőbb körök erkölcstelen- 
sége, Harrington (1817) pedig a zsidókkal szem- 
ben érvényesülő előítéletek ellen fordul. Ormond 
1 1817) az ir nép életéből veszi tái^át E. ezután 
is szájnos novellában és vázlatban dolgozta fel az 
ir nép mondáit, legendáit és mítoszait. Ily irányú 
müvei adtak impulzust Walter Scottnak is saját 
hazája. Skótország népies hagyományaínak fel- 
dolgozására. B. nem mondható nagy költőnek v. 
mély gondolkodónak, de a müveiben kifejezésre 



jutó nemes tendencia, az a bátorság, amellyel a 
szívtelenség és a bűn ellen kikelt, nagy olvasó- 
közönséget biztosítottak számára. Felülmúlhatat- 
lan az ir népélet rajzolásában, előadása élénk, 
fantáziája gazdag, itélótehetsége éles, nyelvezete 
keresetlen és egj'szerü. összegyűjtött munkái 
Tales and Novels címen 1825-ben 14 kötetben je- 
lentek meg. V. ö. J. C. Hare, Life and letters of 
Marj- E. (London 1894). 

Sdgfewortbia Meisn. (növ.), a Thymelaeaceae 
(Boroszlánfélék) család génusza. 2 faja közül az 
E. Gardneri (Wall.) Meisn. a Himalájában, az E. 
chrysantha Lindl. (E. papyrifera Salzm. micu- 
mata) pedig Kínában és Japánban honos. Az utóbbi 
háncsrostjait már régóta papirosgyártásra hasz- 
nálják. Külsőleg az E.-papiros a Broussonetiáből 
(1. 0.) előállított japán papirostól nem különbözik, 
mikroszkóp alatt azonban könnyen megkülönböz- 
tethető tőle. 

Edgren, Anne Gharlotte (szül. Lejfler), svéd 
írónő, szül. Stockholmban 1849., megh. Nápoly- 
ban 1892 okt. 24. 1872— 89-ig E. ügyésznek, 
1890-től haláláig Cajanello olasz hercegnek fele- 
sége. Azon szellemi mozgalomnak, melyet Bran- 
des támasztott Dániában a 70-es évek elején, 
lelkes támogatója volt hazájában. Fő működési 
tere irodalmi tevékenységének a nők emancipá- 
ciója. Színdarabjai majdnem mind e probléma 
megoldására irányulnak ; ugyanez áll novelláiról 
is. Főbb müvei: ür lifvet (Stockholm 1882—90); 
Skádespelerskan című dráma (1883) ; Under tof- 
feln (1883) ; Elf van (1883) ; Sanna krinnor (1883) ; 
Hur man gör godt (1885); Kampen för lyckM 
(1887). 

Edhem pasa, 1. török államférfiú, görög szülök 
gyermeke, szül. Kiosz szigetén 1813 körül, megh. 
Konstantinápolyban 1893 márc. 21. Parisban ne- 
velkedettA'isszatérve Konstantinápolyba, a vezér- 
karnál nyert alkalmazást s 1849. Abdul Medzsid 
szultán hadsegéde s az államtanács tagja és egy- 
néhányszor miniszter lett. 1876-ban berlini níigy- 
követs 1877. nagyvezér, 1878 — 83-ig bécsi nagy- 
követ, 1883 — 85-ig pedig belügyminiszter volt 

2. E., török tábornok, szüL 1851., megh. 1909 
dec. 17. Kairóban. Az 1877— 78-iki orosz hábo- 
rúban Plevna védelmezésében tűnt ki. A béke 
helyreállta után a -lildiz-kioszk parancsnoka, 
majd a kosszovói vilajet kormányzója, 1894. a 
szultán szárnysegéde és tábornok lett. Az 1897-iki 
görög háború küszöbén pedig kinevezték a török 
hadsereg fővezérévé. Megszállta Larisszát (ápr. 
25.) ; máj. 5. bevette Pharsalost, máj. 10. pedig 
Volót. Miután máj. 14. még Gribovónál és 17. 
Domokosnál győzött s a görögöket a Thermo- 
pylékre vetette vissza, ezek fegyverszünetért 
könyörögtek. A szultán, félelmében, hogy a nép- 
szerű E. az if jutörök-párt kezében félelmetes esz- 
közzé válhatnék, csak nt^y későn engedte meg 
neki a visszatérést. 1909-ben török hadügyminisz- 
terré neveztetett ki. 

Edictam (lat.), ált. a. m. hirdetmény, rende- 
let. Különös jelentőségük van a rj.-ban a polgári 
törvénykezéssel megbízott magisztrátusok (Ró- 
mában a praetorok és curules aediles, a provin- 
ciákban a helytartók és quaestorok) E.-ainak, lég- 
ióként a praetori E.-oknak. A magisztrátus hiva- 



Edidit 



— 138 — 



Edinburerh 



taléve kezdetén az E.-ban tette közzé ama jog- 
szabályokat, melyek szerint hivataléve folyamán 
bíráskodni fog. (A törvény és praetor viszonyára 
nézve 1. Praetori jog.) B.-nak nevezik úgy magát 
az egész hirdetményt, melyet kezdetben szóbeli- 
leg (in contione) hirdettek ki, később fehér fatáb- 
lán tettek közzé (in albo proponere), mint az ab- 
ban foglalt egyes rendelkezéseket. Az egész hiva- 
talóv tartamára érvényes (generaliter kötelező) 
B.-ot E. perpetmtm-nak nevezték, ellentétben 
egyes speciális intézkedésekkel. Az B. a magisz- 
trátust a lex Cornelia óta (Kr. e. 67) kötelezte ; a 
hivatalév leteltével pedig hatályát vesztette. Az 
utód azonban rendszerint átvette a hivatali előd- 
nek jól bevált és így helyesnek tartott intézke- 
déseit. Az így évről-évre átvett és életben ma- 
radt rendelkezések (E. tralaticium) száma idővel 
annyira megnőtt s a rj.-nak oly fontos anyagát 
alkotta, hogy Hadrianus császár Salvius Julia- 
nus jogtudóssal az egész joganyagot összeállít- 
tatta ós revideál tattá a jogfejlődés követelte igé- 
nyek tekintetbe vételével. Az elaborátumot 131- 
ben (Kr. u.) senatusconsultum útján kötelező erő- 
vel ruházta föl a császár minden időkre (E. Divi 
Hadriani, E. perpetuum ; ebben az újabb, techn. 
értelemben). — A római császárok is adtak ki 
E.-okat (E. principum), melyek törvényerővel 
bírtak, tehát jogforráatani szempontból egészen 
más megítélés alá esnek. E. de pretiis, Diocle- 
tianus császár híres ediktuma. — E. Theodo- 
rici ^= Nagy Theodorik keleti gót király törvénye 
(507 körül, Kr. u.), mely egyes római, főleg a Co- 
dex Gregoriánus, Eíermogonianus és Theodosia- 
nusból, a posttheodosianusi novellákból stb. me- 
rített) jogszabályok önálló, de rendszertelen föl- 
dolgozásával készült rómaiak s keleti gótok szá- 
mára. L, még Praetor, Praetori jog ; a francia 
királyok E.-aira nézve : Ordonnance. V. ö. (a rj. 
E.-ra nézve) : Lenel, Das Edictum perpetuum (2. 
kiadás, 1908). 

Edidit (latin, rövidítve : ed.) a. m. kiadta ; 
ediderunt (röv. : edd.), kiadták (könyvek címén), 
a kiadó, illetőleg a kiadók nevével kapcsolatosan. 

Ediktális idézés, 1. Hirdetményi idézés. 

Edinburgh (ejtsd : ednbaro), Skócia és Edinburg- 
shire (1. o.) county fővárosa, a tengerbe szakadó 
Water of Leith jobbpartján, a Pirth of Forth- 
tól 2—3 km.-re. Területe 44 km 2, (1911) 320,315 
lakossal. A hullámos térszínen emelkedő város 
teljesen egybeépült a Porth-torkolatban fekvő 
Leith kikötővárossal. Három, KNy.-i irányú 
dombsorra terjeszkedik ki. Az É.-i vonulat K.-i 
végződése a Calton Hill (92 m.), amelyet a fej- 
lődő újváros már körülölelt. A D.-i vonulat K.-en 
a Pentland Hills végződésébe, a Salisbury Craigs 
meredek falába ütközik; innen és a mögötte 
emelkedő Arthur' Seatről (250 m.), vagy a hegy- 
oldalban köröskörül futó Queen's Drive-ről re- 
mek kilátás nyílik a tengerre és E. környékére. 
A középső vonulat K.-en a Holyrood Palace-től 
indul ki s Ny.-on a domb legmagasabb pontján 
(133 m.) emelkedő fellegvárig (Castle) nyúlik. 
Ezen a területen épült az ősi B., Old B., amely 
kanyargós utcáival, szűk sikátoraival (close-ok, 
alley-k és wynd-ek), tízemeletes füstös házaival 
(Auld Beekie : a vén füstös) merőben középkorias 



színezetű. Fő útvonalai, a High Street a Canon- 
gate-tel, és a Cowgate, a South Back of Canon- 
gate-tel, az ó-város egész hosszán végigvonul- 
nak. A Castle (Hadrianus Alata Castra-ja, s a VII. 
sz.-belí Edwin's Burg helyén), a skót királyok 
egykori szókhelye, számos történelmi emléket 
foglal magában; most katonaság van benne. 
A vár ,B.-i mellvédjéről (Argyll's Battery) 
egész E.-ra kiterjedő kilátás nyílik, el a 
tengerig. A High Street mentén emelkedik a 
St. Giles's Cathedral (XIII. sz.), a Parliamcnt 
House (XVII. sz.), (most legfelső törvényszék, 
nagy könyvtárral), a County Hall, II. Charles 
lovas- szobra, Royal Exchange, Tfon Church, 
John Knox's House (1490), a híres reformátor 
háza. A Holyrood Palace, egykori királyi rezi- 
dencia, a XII. sz.-ban alapított The Abbey of 
Holy Rood apátság helyén épült, nagyrészt a 
XVI. sz.-ban. Kápolnája, képtára, Mary királynő 
és Lord Darnley szobái történelmi nevezetes- 
ségüek. 

Az ó-várost a tőle délre elterülő újabb város- 
részektől (Merchiston, Morningside, Grange, Ne- 
wington — közös névvel : South Side) a George 
IV.- és a South Bridge-zsel áthidalt völgy vá- 
lasztja el. Legjelentékenyebb épületek itt az 
egyetem, múzeum, kórházak, Merchiston Castle, 
Royal Observatory (a Blackford Hill-en). 

Az óvárost az újvárostól (New Town) az egy- 
kori (1450—1763) Nor'Loeh mesterséges tó mély 
völgye — most gyönyörű kert, a Princes Gar- 
dens — választja el. A völgyet, amelynek alján, 
részben alagutakon át vasút vezet, a North Bridge, 
a W^averley Bridge és a Mound (sánc) fogja ke- 
resztül. Az 1767. alapított New Town s vele 
egész E. forgalmi középpontja s Európa egyik lég- 
szebb utcája a Princes Street{déli oldalán a Prin- 
ces Gardens, B.-ról nagyszerű palotasor). Ny.-i 
végén a Mound-on a Royal Institation és a Na- 
tional Gallery klasszikus épületei és a Caledonian 
Station, K.-i végén a Waverley Station és a fő- 
posta, ahonnan a Leith Walk egyenesen Leithbe 
(IV? km), a Waterloo Place és a Regent Road 
pedig a Calton Hill körül elhaladva, Portobelloba 
visz. A Calton Hillen van a City Obsei'va- 
tory, a National Monument (a Parthenon után- 
zata), Nelson's Monument, Stewart és Playfair 
szobra ; a domb oldalában, a High School előtt a 
klasszikus Bums-emlék. A sakktáblaszerüleg 
épült előkelő és csendes New Townt a széles 
utcák (George, Queen, Frederick, Hanover és 
St. Andrew Street), nagy, parkozott terek (Moray 
Place, Royal Circus), szobrok (Walter Scott, Wel- 
lington, Wilson, Ramsay, Livingstone, Melville, 
Hopetoun, Prince Albert, Pitt, Chalmers, IV. 
George) s a monumentális kőházak jellemzik. Itt 
találjuk B. büszkeségét, az 1670. alapított Bota- 
nie Gardenst az Arborétummal (14 ha) s egyéb 
parkokat (Queen Street Gardens, Dean Terrace, 
a St. Bemard's Well kénesforrás, kertjével stb.). 

Mint ipari város nem jelentékeny, de kikötője 
és nagy pénzintézetei révén számottevő kereske- 
delmi középpont. Egyenesen yezető szerepe van 
s egész Nagy-Britanniában a legelső helyek egyi- 
két foglalja el irodalmi, művészeti s tudományos 
téren. Festői fekvésén kívül ez az irodalmi jelleg 



Edinburgh hercege 



— 139 



Edisonit 



magyarázza meg a ccmodern Athén» elnevezést, 
amelynek architektúráját is sokban utánozza. 
Tudományos és művészeti intézetei, társaságai és 
tanintézetei : Royal Institution, Royal Society, 
National Gallery, Academy, üniversity of E. (ala- 
píttatott 1583. ; 1911-2. 128 tanár, 3421 haUgató), 
High School (alap. 1761), Fettes College, Watson's 
College, Ladies College, Heiiot-Watt CoUege, 
The Merchant Company's Schools, Scottish Geo- 
graphical Society, Geological Society, Archeolo- 
gical Society, Highland and Agricultural Society 
of Scotland. Könwtárai : az Advocates' Library 
(300,000 köt.), Signet{70,000),University (200,000), 
Public Library (85,000 kötet). 

Több kórháza, vak- és süketnéma-intézete, 
őrültek háza, árva- és szegényház, hajléktalanok 
menhelye, javítóintézete s népfürdői vannak. A 
gáz- és villamos világítás, az egész várost behá- 
lózó kitűnő elektromos kábelvasút városi keze- 
lésben van. B. lakosságának uralkodó elemét az 
irodalom és tudomány képviselői, a vidéki nemes 
birtokosság és a jómódú nyugdíjasok szolgáltatják 
(szemben Glasgow gazdag kereskedő- és iparos- 
osztályával). E. a parlamentbe 4 képviselőt küld. 
A nyáron jelentékeny idegenforgalmat a környék 
nevezetesebb pontjaira (a híres Forth Bridge, 
Melrose stb.) automobilok és a festői Flying 
Scotch-ok, a partvidéken kiránduló hajók, a skót 
tavakhoz és Glasgowba (50 perc) vasutak bonyo- 
lítják le. Nevezetes vasúti csomópont. Londonba, 
Norvégiába, Dániába, a Shetland és Orkney-szi- 
geteki-e, Islandba közvetlen hajójáratok (Leith- 
ből). 

Története. E. neve Edwin-re, Northumbria 
királyára vezethető vissza (616—633). A X. sz.- 
ban már királyi várként említtetett. A XV. sz.- ban 
a Stuartok Skócia fővárosává tették. 1530-ban 
csaknem az egész város leégett. 1707-ben, az 
Angliával való egyesülés óta sokat vesztett ko- 
rábbi politikai jelentőségéből. (L. Skócia tört.) 

Irod-'lom. BalUngall, E., Pást and Preaent, E. 1877 ; 
Grant, Old and New E., London 1882 ; Gillies, E., Pást and 
Present, E. 1889; Stevenson, E, Pictnresqne Notes, Lon- 
don 1889; Olipbant, Boyal E., n. o. 1890 ; Wilsou, Memo- 
rials of B., E. 1891 ; Masson, Sketches and Mamoríes, 
New York 1892 ; Geddie, RomaDtic E . London 1900 ; Black's 
Gaide to E., London. Boné és Fletcher, E. Bevisited, Lon- 
don 1912. 

Edinburgh hercege, 1. Alfréd, 2. 

Edinborgli Review (ejtsd: ed'nbaro rivjú), jó- 

hímevü angol politikai és irodalmi neg>'edéves 
folyóirat. Megalapítója 1802. Jeffrey volt, aki 
azután csaknem három évtizeden át a folyóirat 
8zerkesztője maradt. 1825-ben lépett Macaulay a 
munkatársak sorába Miltonról szóló mesteri ta- 
nulmányával és haláláig(1859) nagyszámú értékes 
cikkel emelte a folyóirat színvonalát. 

Edinbttrgshire, a Firth of Forth-tól D.-re elte- 
rülő county Skóciában. Területe 948 km», 507,662 
lak. (1 km»-re 536). D.-i része 250—300 m. magas 
hegy\'idék (Pontland Hills és Moorfoot Hills), E.-i 
része szelíd lejtőkkel váltakozó termékeny síkság. 
Folyóvizei : az Esk, a Water of Leith, Almond, 
stb. aprók. Földmívelő terület. A főváros Edin- 
burgh (1. o.) közelében kertgazdaságok. Második 
városa az Edinburgh-val egybeépült Leith (1. o.) 
kikötőváros. E. népszerű és költői neve Midlo- 
thian (1. 0.). 



Edingtonit (ásv.), zeolit és pedig bárium-alumi- 
niumszilikát (BaALSijOio+SHgO) ; igen ritka, 
rombos hemimorf, fehér. Lelőhelye Skócia (Glas- 
gow mellett Kilpatrick Eülls). Haidinger irta le 
(1825) s nevezte el Edington tiszteletére, ki azt 
legelőször találta. Breithaupt antiedrü-je ugyan- 
ezen ásvány. 

Edinol, a meta-amido-ortho-oxibenzilalkol só- 
savas sója. Sárgásszürke, vízben könnyen oldódó 
por. Fotográfiai előhíváshoz használatos. 

Edimé, Drínápoly (1. o.) török neve. 

Edison, Alva Tkomas, elektrotechnikus, sziU. 
1847 febr. 10. Milánban, Ohio északameríkai állam- 
ban. Otthon c ak írni és olvasni tanult, később 
teljesen önmaga képezte magát. Tizenöt éves korá- 
ban újságárus fiú volt a Fort-Huron és Detroit 
közt járó vonaton, azután kis kézi nyomógépet 
szerzett s maga szerkesztett, nyomott és árusított 
egy kis hírlapot Grand Trunk Herald címen. Ke- 
resményét könyvek és vegyiszerek beszerzésére 
fordította ; de mivel vegyi kísérletei közben a fel- 
dűlt foszfor egyszer meggyújtotta a vasúti kocsit, 
eltávolították a vonatról eszközeivel együtt. Ekkor 
telegraflsta lett. Hivataloskodása közben folyton 
találmányokon törte a fejét. 1868-ban magasabb 
tisztséget kapott Bostonban ; ekkor feltalálta a 
két ellenkező irányba való táviratozást lehetővé 
tett késztiléket. 1870-ben New Yorkban a Gold 
Indicator Company főtisztviselője, superinten- 
dense lett és feltalálta quadruplex készülékét, 
mellyel lehetővé vált, hogy ugyanazon a dróton 
egyidőben két-két ellenkező irányú táviratot to- 
vábbíthassanak. 1876-ban New York mellett a 
Menlo Farkban megalapította híres laborató- 
riumát, amelyből számos világraszóló találmány 
került ki. Itt alkotta meg a tökéletesített telefont, 
a mikrofont és a szénszálas villamos izzólámpát, 
melyet gyakorlatilag 1879. karácsony estéjén 
mutattak be nagyban ; e találmány E.-t egyszerre 
gazdaggá és világhírűvé tette. 1882-ben építette 
az első központi világítási áramfejlesztő telepet. 
A fonográf is E. találmánya ; nemkülönben a küie- 
toszkop, amely a kinematográf alapja volt Egyéb 
nevezetesebb találmányai : az aerofon, mely az 
emberi hangot nagyobb távolságra juttatja, a 
mikrotasimeter, mely nagyon csekély nyomás- 
változások mérésére szolgál, a vasúti vonatoknak 
menetközben való állandó telegraflkus összeköt- 
tetésére szolgáló berendezés, a nikkel-vasbádog 
akkumulátor kálilúg-elektrolitben, melyet az auto- 
mobilokon értékesítettek, az eddigi villamos batté- 
riák erőfejlesztését rendkívül felülmúló kobalt- 
battéria. Újabban más irányú találmányokkal 
foglalkozik, pl. a betonból öntött házzal. Szaba- 
dalmainak száma kb. 1000 ; laboratóriumában a 
munkatársak egész serege dolgozik. 1911-ben 
európai körutat téve, több napig tartózkodott 
Budapesten. V. ö. Dickson, Life and inventions 
of Th. A. E. (New York 1895) ; Pahl, Thomas A. 
B. (Leipzig 1900) ; Jones Th. A. E., sixty years of 
an inventor's life (1907) ; BcUla l, E. (Buda- 
pest 1912). 

Edison-akkumulátor, 1. Akkumidátor. 

Edison-cellák, 1. Akkutnulátor. 

Eklisonit (ásv.), régebben a rombosrendszerben 
kristályosodó titándioxidnak tartották, de kitűnt, 



Edisto 



140 



Edre'at 



hogy a rutillal azonos. Az észak-carolinai arany- 
mosókban fordul elö. 

Edisto, 200 km. hosszú folyó Dél-Karolinában, 
az AUeghany K.-i lejtőjén, két ágban ered és Char- 
lestontól 32 km.-rel D.-re torkollik ; deltája körül- 
zárja az E. -szigetet, amelyen kitünö pamut terem. 
160 km. hosszúságban hajózható. 

Editha, I. Ottó (1. o.) német császár felesége. 

Edithberga, szent, 1. Berta, 1. 

Edltío (lat.) a. m. kiadás, a jogban okirat fel- 
mutatása (1. Okirat). Editiones Bipontinae, 1. 
Bipontinok. 

Editío princeps (lat.) a. m. (celső kiadás», 
t. i. egy kézirat első kiadása. Nagyjelentősógüek, 
"mert a legtöbb kéziratot kinyomatás után el- 
dobják ; sok el is vész, emellett ha az első kiadás 
a szerzőtől ered, fontos a kézirattól való eltéré- 
sek miatt, kivált nagy költőknél ; gyűjtők kedve- 
lik továbbá ritkaságuk miatt. Az inkunabulumpk 
is jórészt első kiadások (editiones principes). Ér- 
téküket növeli, ha híres nyomdásztól valók, mint 
Aldus, Elzevir, Didót, Plantin. Nálunk a XVI— 
XVII. sz.-beli írók s későbben költőink (Csokonai, 
Petőfi) első kiadásai becsesek. Az B. -tői különbözik 
az editio originális (eredeti kiadás), mely oly kéz- 
iratról történik, mely a szerzőtől való, de a ki- 
adást nem ö rendezte s Így javítások sincsenek 
benne. Ez természetesen későbbi, mint az első 
kiadás, rendesen a szerző halála utáni. 

Editor (lat.), a rómaiaknál a cirkuszbeli és 
gladiátori játékok rendezője ; könyvkiadó. 

Edkn, az egyiptomi Beherah tartomány Rashid 
kerületének székhelye, (i907) 9500 lak. 

Edler, Kari Erdmann, német költő, szül. a 
csehországi Podiebradban 18-44 máj. 8. A bécsi 
konzervatórium tanára. Többnyire történeti hát- 
terű, színes és hangulatos elbeszélései és regé- 
nyei közül említendők: Wilfried (1874); Baldine 
(1881) ; Gábor, ein Steppenbild (1874) ; Artemis 
(1876); Notre Dame des Plots (1882); Der letzte 
Jude (1885) ; Die Tochter des Nazareners (1889) ; 
Santa Justina (1894) ; Der schwarze Tod (1895) ; 
Beatrix von Hohenzolíern (1896) : Die neue Herrin 
(1897) stb. Irt egy tragédiát is : Theodora (1881). 
Baldine és Notre Dame des Flots e. műveit a vele 
barátságban levő lord Bulwer-Lytton, India volt 
alkirálya 1886. angolra fordította. 

Edler von (nemes), Ausztriában az alsó ne- 
messég címe, melyet a 30 szolgálati évet kitöl- 
tött tisztek is megkapnak. Előbb Bajorországban 
is használták. 

Edlund, Erik, svéd fizikus, szül. Svédország Ne- 
riko provinciájában 1819 máro. 14., megh. Stock- 
holmban 1888 aug. 19. 1840-től kezdve üpsalában 
tanult, ugyanitt magántanár, 1850. Stockholmban 
a fizika rendes tanára lett ; 1872. Stockholm város 
követének választották meg. Vezetése alatt 1858. 
a meteorológiai megfigyelő állomások egész háló- 
zata készült el és 1859— 73-ig 14 köt. meteorológiai 
megfigyelést adott ki. Leginkább az elektromos- 
ság tanával foglalkozott, az indukált áramokkal, 
az ú. n. unipoláris indukcióval s a különáramok- 
kal (extracurrens), a Peltier-féle tüneménnyel 
stb. ; a hőtan terén a fémek megnyújtásánál, ill. 
összehúzódásánál történő höváltozásokkal. Az 
elektromos tünemények magyarázatára, ma már 



elavult éterelméletet állított fel Théorie des phé- 
noménes électriques c. munkájában. 

Edmonsonit (ásv.), a Cranboume (Victoria) kö- 
zelében hullott meteorvas Widmanstátten rajzai- 
ban finom vonalakat alkotó nikkelvas ötvözet 
(Fe = 70-14»/o, Ni = 29-74o/o). 

Egmonton (ejtsd: eddmöntn), város Middlesex an- 
gol countyban, London közelében, (loii) 64,820 lak. 

Edmund (Eádmund), 1. szent, Ostangeln ki- 
rálya, az angol királyok védszentje, szül. 841., 
855. lépett a trónra s 870 nov. 20. az Aagliába 
törő pogány dánok lefejezték. — 2. E., Ironside 
(vasoldalú), angolszász király, Bthelred király fia, 
ki birodalmát a győztes Kanut normann király- 
lyal volt kénytelen megosztani (1016). E. Ealdgya 
nejétől két fia született, Edmund és Eduárd her- 
ceg. Ezek Kanut bosszúja elől hazánkba mene- 
kiütek. 

Edna Lyall, álnév, 1. Bayly. 

Ednámkóró (növ.), az Alföldön a Glychyrrhiza 
echinata L. neve, 1. Glycyrrliiza. 

Edom (héb.) a. m. vörös ; Ézsaunak (1. o.) másik 
neve, melyet vagy vöröses bőrétől, vagy attól a 
lencsétől kapott, amelyért elsőszülöttségi jogát Já- 
kobnak eladta. E. annak aterületnek aneve,melyet 
az Bzsautól származott edomiták v. idumeusok 
elfoglaltak s melyet a Kr. előtti I. sz.-tól kezdve 
a görögök és rómaiak Idumaeának neveztek. A 
zsidó királyok idejében Edom kelet felé is terjesz- 
kedett, úgy hogy kb. 200 D mf.-nyi területtel 
bírt. Városai közül néhány nem határozható meg ; 
ismeretes két kikötőhelye: Elat és Eziongeber a 
Vörös-tenger É.-i végén, tov. Sela-Petra, melytől 
a rómaiak alatt Arábia Petraea vette nevét, az 
Arabah egyik mellékvölgyében, Bozza, négy nif.- 
nyire DK.-re a Holt-tengertől. Az erre vezető 
karavánút ós későbbi római út összeköttetésbe 
hozta a nevezett városokat egyrészt Szíriával, 
másrészt Arábiával és ez a körülmény magya- 
rázza meg emelkedésüket is. Idumaea története 
szorosan összefügg Zsidóország történotével,mely- 
lyel számos háborút folytatott. Hyrkanus ( Johan- 
nes) Kr. e. 126. tökéletesen meghódította. Előző- 
leg azonban Kr. e. 300 körül a nabateusok foglal- 
ták el Edom K.-i részét s ezzel együtt Petra (Sela) 
városát is. Nagy Heródes zsidó király is edomita 
származású volt. Jeruzsálem elpusztulása (70 Kr. 
u.) Idumaeát is megsemmisítette. 

Edomiták, 1. Edom. 

Edonia, az ókori Makedoniának az a vidéke, 
mely a Strymon és Nestos folyók között terült el, 
s melyet az Bdones, Bdonok nevű trák néptörzs 
lakott ; a költőknél az E. név trákok helyett hasz- 
nálatos. 

Edonok, trák nép a Strymon és Nestos folyók 
közt ; II. Fülöp óta Makedoniához tartoztak. 

Edömén (Édumer, Ediimen, Edémen). A hunn 
krónika szerint Attila unokája, a Névtelen Jegyző 
szerint pedig a Kiev alatt a magyarokhoz csatla- 
kozó kunok egyik vezére volt. Az ő ivadéka Aba 
Sámuel, Magyarország harmadik királya. 

Edösfalva (azelőtt : Hadusfalva), kisk. Szepes 
vm. iglói j.-ban, (isio) 119 tót lak. ; vasüti meg- 
álló, u. p. Szepessümeg, u. t. Igló. 

Édpázsit (i>öv.) a. m. harmafkása, 1. Glyceria. 

Edre'at, 1. Edrei. 



Edrédon 



Ul — 



Eduárd 



Édrédon (franc), a lábak melegentartása 
végett a takaró fölé tett tollas párna vagy kis 
dunna. 

Édrédon végétale (növ.) a. m. növénypehely, 
az Ochroma termésében található szőr, melyet 
párnák kitömésére használnak, mint a Bombax 
és Ceiha hasonló szőreit. L. o. és Ochroyna. 

Edrei (Adraa, Adraha), Aszarot mellett fő- 
városa volt basani Og amorita királynak a ke- 
leti Jordán-tartományban. A keresztény időkben 
püspöki székhely volt. Der'a, Der'at v. Edre'at 
név alatt jelenleg Haurannak legnagyobb városa. 
Az ókori maradványok többnyire a mostani épü- 
letek alatt vannak eltemetve. 

Edremid (Edemid, görögül Adramitti), város 
Khodavendikjar kisázsiai vilajetben, 75 km.-nyire 
Balikeszritől, pompás olajfakertek közt, 6000 lak. 
A régi Adramyttion (1. o.) helyén áll. 

Edríszi, arab geográfus, 1. Idríszí. — Edri- 
szidák, mohamedánus dinasztia Marokkóban, 1. 
Idriszídák. 

Edua V. Aydua, előkelő kún leány, 1279. már 
a 17 éves IV. László király kedvese volt. Több 
éven át magához tudta biltncsehii a csapodár ki- 
rályt, kit 1280. ölelő karjai közül vitt fogságba 
Finta nádor, hogy az országot megszabadítsa az 
egyházi átoktól. A király aug. 18. ki is békült a 
pápa legátusával, szakított kedvesével s kibékült 
törvényes feleségével, Izabellával. 1286-ban azon- 
ban feleségét a nyúlszigeti (Margitszigeti) zárdába 
csukatta és ismét visszatért E.-hoz. A pozsonyi 
krónika szerint a kún Árboc, Törtei és Kemencs 
gyilkos keze 1290 júl. 10. a királlyal együtt E. 
testvérét, Miklóst is érte. A budai fa-ómka szerint 
a király gyilkosait Mizse nádor öccse, Lizse és 
E. testvére, Miklós koncolta fel. így tehát a király- 
gjálkosság inkább az oligarchák bosszuszomjá- 
nak, mint E. gyanított szerelemféltésének műve. 
V. ö. Szabó Károly, Kun László (Budapest 1886). 

Edaáxd (angolul Edivard, angolszász nyelven 
Eádw'éard, a. m. birtokörző), több angol kii'ály és 
herceg neve. 

1. E., Nagy Alfréd király fla s utóda, uralko- 
dott 901—924. Sokat kellett küzdenie a norman- 
nokkal. 

2. E., a martir, angolszász király (975—978). 
Mostohaöceseinek hívei megölték. Shaftsburyban 
sírjánál állítólag több csoda történt. Innen kapta 
a martir raellélmevet. 

3. E. (The Conlessor), az utolsó angolszász ki- 
rály; n. Ethelred íia, szül. 1002. s 1042. jutott a 
trónra, megh. 1066 jan 5. Kegyessége és a papság 
bőkezű pártfogása szerezték meg számái-a a hit- 
valló melléknevet; különben erélytelen király 
volt, ki normann kegyenceire (Godwinra és ennek 
fiára, Haroldra) bízta a kormányt és ily módon a 
normann Hódító Vilmosnak egyengette az utat az 
angol trónra. 1161-ben a szentek közé iktatták. 

4. /. E., angol király, III. Henrik fla, szül. 1239 
jún. 16.,megh. Burghban 1807 júl. 7. Trónörökös 
korában az Evesham-nél Montfort Simon fölött 
kivívott győzelme által (1265) helyreállította a 
királyságnak megingatott tekintélyét s 1270. ke- 
resztes hadjáratra indult. 1276— 1283-ig meghó- 
dította Walest, a Skóciában kitört pártviszályo- 
Jcat pedig arra használta fel, hogy fenhatóságát 



1292. érvényesítse. A skótok ugyan Baliol, Wal- 
lace és idősb meg iQ. Bruce Róbert vezetése alatt 
több ízben felkeltek, de E. mindannyiszor vas- 
kézzel legyőzte őket. VIII. Bonifác pápának azon 
követelését, hogy Skóciát tőle vegye hűbérül, 
visszautasította. A parlamenttel mindvégig jó 
egyetértésben állott s e testület hatalmát az adó- 
megszavazási jog elismerése által (1297) jelenté- 
kenyen növelte. A papságot birtokai után meg- 
adóztatta, az uzsoráskodó zsidókat pedig kiűzte. 
Az angol önkormányzat fejlődése terén E. uralma 
korszakot alkot : ő mondta ki az általános honvé- 
delmi kötelezettséget és grófságok szerint szer- 
vezte azt ; az esküdtszéket fejlesztette, 1285. pedig 
életbeléptette a hékebirák intézményét.V. ö. Paidi, 
Gesch. Englands (IV. köt.) ; íreeman, Relations 
between the crowns of England and Scotland (Es- 
says. 7. szám) ; Green. A short history of England, 
I. 215. ; Gmgh, Scotland in 1298 (1888) ; Tmd T. 
F., Edward the flrst (London 1893) ; Jenks, E. I. 
(1902) ; Morris, Welsh wars of E. I. (1901). 

5. II. E., az előbbinek fla és utóda, szül. Car- 
narvonban 1284 ápr. 25., megh. 1327 szept. 22. 
Ó volt az első trónörökös, kit walesi hercegnek 
neveztek. Mindenképen szerencsétleniU uralko- 
dott. A skótok 1314 jún. 24. Bannockbum-nél 
megverték, mire kénytelen volt Skócia független- 
ségét elismerni (1323). Ekkor már a Lancaster 
Tamás szaván induló nagyok gyámkodása alatt 
állott, kik a király kegyencét, Gavestont lefejez- 
tették. De a városok és a papság lehetségessé 
tették a királynak, hogy a Lancaster-ektól szaba- 
duljon. De midőn E. most más kegyenceket foga- 
dott (De Spencert és fiát) maga mellé, az urát 
megutáló királynő, a francia Izabella, kegyence, 
Mortimer (Marche gróf) és más urak szövetkeztek 
E. megbuktatására. 1327 januárban a parlament 
is kimondotta letételét, az összeesküvők pedig 
Berkeley Castle-ban meggyilkolták. 

6. III. E. , angol király, az előbbinek fla és utóda, 
szül. Windsorban 1312 nov. 13., megh. 1377 jún. 
21. Uralkodott 1327— 1377-ig. Nagykorúságra 
jutva, megölette atyja gyilkosait ég anyját szám- 
űzte. Halidon Hill mellett 1333. kivívott győzel- 
mével visszaállította Anglia fenhatóságát Skócia 
fölött. 1340-ben pedig, a Capeting-ok egyenes ágá- 
nak kihalása után, felvette a francia klrólyi címet 
s megkezdte a háborút Franciaország ellen. A fé- 
nyes sluys-i (1340), crécy-i (1346) és a poitiersei 
(1356) győzelmek után megkötötte a bretigny-i 
békét (1360), melyben Franciaország nyugati 
felét és Calais városát szerezte. Közben a fran- 
ciákkal szövetkezett Skóciát kényszerítette újabb 
meghódolásra. Midőn azonban V. Károly francia 
király 1369. a hábonit megújította, 5 év alatt, 
Calais kivételével, összes francia birtokait elvesz- 
tette. Folytonos háborúi miatt a parlament pénz- 
segélyére szorulván, ennek hatalmát jelentékenyen 
növeszteni volt kénytelen. Vagy 70-szer kellett 
egybehívnia a parlamentet, mely újabb kiváltsá- 
gok árán nem fukarkodott a pénzbeli segély meg- 
szavazásával. E. idején vált szét a parlament íelsó 
és alsó háza (1340). E. korában szorította ki az 
angol nyelv a latin nyelvet a hivatalokból és is- 
kolákból. Maga a hős király nem tudott ugyan 
még folyékonyan angolul beszélni és udvarában 



Eduárd 



142 



Eduárd 



a francia nyelv volt a társalgás nyelve, do jelle- 
mére és szokásaira nézve mintaképe volt egy 
törölmetszett angolnak, amért is népe őt is, va- 
lamint fiát, a korán elhunyt Fekete herceget (1. 
E. 11.) nagyon szerette. Hosszú m-almának végén 
azonban az örökös háborúk következtében hanyat- 
lásnak indult az ország. 

Irodalom. Year books of the reign of Bd. III. (Rer. Brit. 
Script.) ; Longman, History of the life and times of E. III. 
London 1869, 2 köt. ; Warburton, E. III., I;oiidon 1875; 
Pauli, Gesch. Englands és Bilder aus Alt-England, Gotha 
1869 és ujabban; Stubbs, Constitutional history (11. köt.); 
Green, Short history ofEngland, 1.258; Mackinnon, History 
of E. Itl., 1900. 

7. IV. E., angol király, Rikárd yorki herceg 
'fia, szül. Rouenban 1442 ápr. 28., megh. 1483 ápr. 
9. Miután atyja a Wakefield melletti ütközetben 
(1460) elesett, E. mint a York-ház (fehér rózsa) 
feje, magának követelte a koronát a Lancaster- 
házból (piros rózsa) származott VI. Henrikkel 
szemben sTowton mellett 1461. kivívott győzelme 
után a hatalmat kezébe kerítette. Erőszakos, a 
sors csapásaitól vissza nem rettenő s a mellett 
élvhajhászó fejedelem volt, 1470. a Warwick-párt 
felkelése elöl kénytelen volt sógorához, Merész 
Károly burgundi herceghez menekülni, de 1471. 
visszatért s a Bamet mellett vívott ütközetben le- 
verte Warwick-ot. Miután Tewkesburynél egy 
a Margit özvegy királynőtől vezényelt francia 
segélyhadat is levert, a Lancaster-családot csak- 
nem teljesen kiirtotta. A fogoly VI. Henriket a 
Towerben megfojtatta, fiát, Eduárdot összevag- 
daltatta, a hatalmába esett királynőt ellenben 
75,000 aranyért kiszolgáltatta XI. Lajos francia 
királynak. Saját öccsét, Clarence herceget is meg- 
ölette. Ügyes pénzügyi politikája korának egyik 
leggazdagabb uralkodójává tette. Két kiskorú 
fiút hagyott hátra, V. Eduárdot és Rikárdot. 
V. ö. Gairdner, Laucaster and York (2. kiad., 
1875) ; Brougham, Hist. of England under the 
house of Lancaster. 

8. V. E., az előbbinek fia, kit nagybátyja, Rikárd 
gloucesteri herceg 1483. megfojtatott. 

9. VI. E., VIII. Henrik és Seymour Johanna 
fia, szül. 1537 okt. 12., megh. 1553 júl. 6. Már 10 
éves korában, 1547. lépett a trónra, de a kor- 
mányt gyámja, Seymour Edmund, somerseti her- 
ceg (1. 0.) vitte. Az íQú király a protestáns hitben 
nevelkedett. A somerseti herceg bukása (1549) 
óta Warwick, a northumberlandi herceg ragadta 
magához a kormányt, ki a mellbetegségben kín- 
lódó királyt rábeszélte, hogy a trónörökösödés 
rendjét a protestáns Grey Johanna javára meg- 
változtassa (1. 0.). V. ö. : Literary reraains of King 
Edward the sixth (kiadta Nichols. Lond. 1857., 
2 köt.) ; Pauli- Broscli, Gesch. Englands (VI.). 

10. VII. E., angol király és India császára, 
Viktória királynő és Albert szász-kóburgi herceg 
legidősebb fia, szül. Londonban a Buckingham- 
palotában 1841 nov. 9., megh. u. o. 1910 máj. 6. 
Apja kiválü gonddal nevelte ; az oxfordi és Cam- 
bridge i egyetem hallgatója volt. Számos és nagy 
utazást tett; volt Amerikában (1860), a Kele- 
ten (1862) és Indiában (1875 -76). Európát több 
Ízben bejárta s Budapesten is gyakran megfordult. 
Tiszteletbeli tagja volt a Nemzeti Kaszinónak és 
kül. a gr. Károlyi és here. Festetics családot és 



Vámbéry Ármint tisztelte meg barátságával. 
Hazánkban 1882. fordult meg először, a keszt- 
helyi vadászatokon, tov. az 188i-iki kiállítás al- 
kalmából és legutóbb 1887. Megnősült 1863 márc. 
10. ; neje, Alexandra, IX. Keresztély dán király 
leánya (szül. 1844 dec. 1.), két fiút és három leányt 
szült. Noha mint trónörökös mulatós életet foly- 
tatott és néhány kényes pörbe keveredett, egy- 
szerű fellépése és igazi angol jellemtulajdonságai 
és sportszenvedólye révén népszerűsége megin- 
gathatatlan maradt. 1892 jan. 9. az a csapás érte, 
hogy legidősb fia, a clarence-i. herceg, ki már az 
anyai ágon a Rhédey- családdal rokon, magyar 
származású Teck Mary hercegkisasszonnyal volt 
elj^&yözve, meghalt, akit azután E. második fia, 
György vett nőül. Miután E. visszavonuló életet 
folytató agg anyját régóta helyettesítette minden 
nyilvános szereplésében, 60 esztendős korában, 
IbOl jan. 22. követte anyját, Viktória királynőt a 
trónon és jan. 28. megesküdött az alkotmányra. 
Az anyjától örökölt búr háborút 1902 jún. siker- 
rel befejezhette. Csak a béke helyreálltával en- 
gedte magát megkoronáztatni ; a jún. 26-ikára ki- 
tűzött koronázást a király betegsége miatt ugyan 
el kellett halasztani, de aug. 9. nagy pompával 
megtartották. A belügyi politikába, a tory-k buká- 
sába és a liberálisok hatalomra jutásába nem avat- 
kozott. De, a mint csak utóbb tudódott ki, szokat- 
lan nyomós módon érvényesíté akaratát a kül- 
ügyi politika terén és míg Németország iránt 
mindjobban elhidegült. Francia-, Oroszországgal 
és Japánnal erősen megbarátkozott. Királyunkkal 
gyakran találkozott és 1904 óta az osztrák-ma- 
gyar tábornagyi rangot viselte. 

Irodalom. Burdet, Prince, princess and people, Lond.on 
1889. L. életrajzát és arcképét a Vasárnapi Újságban, 1862. 
5. sz. 1873. 20. sz., 1800. 43. sz. és 1910. 20. sz. Aubry 
J. H., E. VII. intimé, P.iris 1912; WUkins W. H., Oar King 
and Queen Alexandra, London 1902; Loftie W., Coronation 
book of Ed. Vll., a. o. 1902. Díszmunka; E.scott, King E. 
and his court, 1903 ; Holmes, E. VII. and his times, 1910 ; 
Vincent, The life of E VII., 1910. Érdekes angol lapszemle 
E.-róI. Budap. HirL 1910, 264. sz. 

11. E., walesi herceg, kit fegyverzete színéről 
fekete herceg-nék (Black-Prince) neveztek, III. 
Eduárd angol király legidősebb fia, szül. Wood- 
stockban 1330 jún. 15., megh. Canterburyben 1376 
jún. 8. Katonai tehetségének már 1346. a crécy-i 
csatában adta fényes jelét és 1356 szept. 19. ki- 
vívta a nagy poitiersi győzelmet, mely alka- 
lommal János francia király is angol fogságba 
keiült. A bretigny-i béke után, mint Aquitánia és 
Gascogne helytai-tója és hercege fényes udvart 
tartott Bordeaux-ban. 1367-ben az alattvalói által 
elűzött Péter kasztiliai királyt helyezte vissza 
trónjára. Az 1369. újból francia kitört háborúban 
visszafoglalta Límoges városát, de azután visz- 
szatért Angliába. V. ö. James, Life of Edward 
the Black Prince (London 1839) ; Le Pottevin de 
la Groix, Histoire des expéditions d'Édouard et 
du Prince Noir (Bruxolles 1854). 

12. E. Károly, angol trónkövetelő, 1. Károly. 

13. E. (Glito melléknévvel), Ironside Edmund 
angol-szász király Magyarországba menekült fia, 
ki itt Szt. István valamelyik nőrokonát vette nőül. 
L. Edgár. 

Eduárd (Buarte), portugál király, szül. 1391., 
uralkodott 1433— ö8-ig. Nevéhez fűződik az állam- 



Educatio 



— US — 



Edvi Illés 



háztartás rendezése, a hadsereg újjászervezése és 
egy új törvénykönyv kiadása. Mint hadvezér el- 
lenben Tanger falai alatt kudai'cot vallott (1437). 
Iratai közül kiválik a Hű tanácsadó, életszabá- 
lyok és kormányzási elvek gyűjteménye. 

Educatio (lat.) a. m. nevelés. 

Eductam (lat.), a prodiictum ellentéte, oly 
anyag, mely a megmmakálás alatt levó matériában 
már készen található, míg a produktum csak ké- 
miai és mechanikai megmunkálással nyerhető. 
Az arany az arany-termés-kő, a cukor a cukorrépa 
E.-a, a gyűrű az ötvös-mesterség, az indigó az 
indigónövény produktuma. 

Ednmen v. Edumer, 1. Edömén. 

E dur (ol. mi maggiore, franc, mi majeur, ang. 
e major), mint hangsor : e, fis, gis, a, h, cis, dis, 
e. Előjegyzése 4 kereszt. Mint akkord : e, gis, h. 

Edns, magyar főúr II. Endre uraikod^dnak 
vége felé. 1232-ben pozsonyi főispán. Ugyanezen 
néven fordul elő 1247. egy egri kanonok. 

Edve, kisk. Sopron vm. kapuvári j.-ban, (i9io) 
382 magyar lak. ; u. p. és u. t. Beled. 

Edvi niés, 1. Aladár, gépészmérnök, szül. 1858 
jan. 6. Kapuvárott, Sopron vm. Műegyetemi ta- 
nulmányait Budapesten és Münchenben végezte. 
1879-ben tanulmányai folytatására Aachenbe 
ment s 1881. gépészmérnöki oklevelet nyert. Mű- 
ködését a Ganz-féle gépgyárban kezdte meg, 
1882. a budapesti állami ipariskolához nevezték 
ki tanárrá, majd felsőipariskolai igazgatóvá. 1902 
óta a kereskedelmi minisztériumban működik, 
mint az iparfejlesztő műszaki osztály vezetője. 
Nagy munkásságot fejtett ki a szakirodalom terén 
is a különböző szakfolyóiratokban s 1891 óta a 
Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyének 
szerkesztője. Önállóan megjelent müvei : Closet- 
tek és pissoirok (Budapest 1886); Alumínium 
(1891); A vasmüvesség stílusai (1896—1898); 
EleJdrodiémia (IS99); A vastechnológiája{l900); 
A magyar korona országainak gyáripara az 
1906. évben (a keresk. minisztérium kiadása), 
ugyancsak ő írta a kereskedelemügyi miniszté- 
rium kiadásában megjelent 1898. évi gyáripari 
statisztika vas- és fémipari kötetét és szerkesztette 
a megszűnt Mintalapok vasipari részét. E Lexi- 
konnak is munkatársa. 

2. E. Aladár, festő, szül. Budapesten 1870 
máj. 25. s ugyanitt végezte művészeti tanulmá- 
nyait a Mintarajziskolában 1893-ig, amikor kül- 
földi tanulmányútra indult. Leggyorsabban akva- 
relljéivel tűnt fel s ily technikával készült a 
Ladmócz ós a Kalotaszegi varróasszony c. két 
műve. amelyekre 1895., ill. 1904. az Esterházy- 
dljat kapta. E. festőink ama lelkes kis csoportjá- 
ból való, akik hű szeretettel kutítják a magyar 
népművészetet és annak gazdag tárából szere- 
tik motívumaikat venni. Bár E. főképp ovízfest^ 
terén ért el itthon s a külföldön is jelentékeny 
sikereket, az olajfestés technikáját is műveli. 
Március és Búzahordás c. olajfestményei a Szép- 
művészeti Múzeumba kerültek. E. a Képzőművé- 
szeti Főiskola tanára. 

8. E. Károly, büntetőjogász, szül. Sziliben 
(Somogy vm.) 1842 jún. 26. Tanulmányainak el- 
végzése után egy ideig mint jogtanító működött 
Dogenfeld Lajos és József grófok mellett, majd 



1867— 71-ig pestmegyei alügyész volt. 1872-ben 
kir. ügyésszé nevezték ki. Mint ügyész Aradon, 
Budapesten és Pécsett működött és részt vett a 
Ráday kir. biztos által kinyomozott bűnügyek 
lebonyolításában. Szeme világát elvesztvén, 1883. 
njTigalomba ment, de mint ügyvéd és jogi író 
annál tevékenyebben működik. Mint ügyvéd ki- 
zárólag bűnügyekkel foglalkozik és sok neveze- 
tes bűnperben szerepelt mint védő. 1895-ben a 
M. Tud. Akadémia levelező tagjává választotta, 
székfoglalóját a parlamenti szólásszabadságról 
tartotta. Jogi szakcikkeket irt úgyszólván min- 
den jogi lapba és folyóiratba, jogászegjieti érte- 
kezései az egyesület évkünyveiben jelentek meg, 
a Budapesti Hírlapba állandóan ír bünt<ítójogi és 
közjogi vezércikkeket. Főbb művei : A bűntettek- 
ről és vétségekről szóló magyar büntetőtörvények 
magyarázata (3. kiad., Budapest 1909, 3. köt.) ; 
A kihágásokról szóló magyar büntetőtörvények 
magyarázata (2. kiad., ü. o. 1903) ; A bűnvádi 
perrendtartás magyarázata (Balogh Jenővel és 
Varglui Ferenccel, 2. kiad, u. o. 1910) ; Magyar 
anyagi büntetőtörvények és sajtótörvény (a tíriU- 
féle törvénygyűjteményben, 5. kiad. u. o. 1909) ; 
A magyar büntető törvények zsebkönyve (6. kiad., 
u. 0. 1912) ; A bűnvádi perrendtartás zsebkönyve 
(Vargha Ferenccel, 5. kiad., u. o. 1911) ; A bün- 
tető járásbiróság zsebkönyve (u. 0. 1900); Abün- 
tető novella zsebkönyve (4. kiad., 1910) ; J. rendőri 
büntető bíróság zsé}könyve (2. kiad., n. o. 1912). 
Ezenkl\Til sajtó alá rendezte Csemegi Károly mü- 
veit (2 köt) ós azokhoz bevezetést írt. A Griil- 
féle törvénj'tár anyagi büntetőjogi és bűnvádi 
eljárási köteteit (8. és 9. köt., 1905 és 1906) is 6 
szerkesztette. Munkatársa e Lexikonnak is. 

4. E. László, orvos, szül. Rétiben (Győr vm.) 
1813 dec. 29., megh. Jászberényben 1877 jún. 1, 
Az orvostudományokat Bécsben hallgatta, u. o. 
1839. doktorrá avatták. Külföldön tett tanulmány- 
útja után 1848. a belügyminisztérium közegéat- 
ségűgyi osztályánál fogalmazó lett, 1852. Jász- 
Kun vm. főorvosa volt, 1867. nyugalomba vonult 
s Jászberényben magánorvosi gyakorlatot folyta- 
tott. Számos értí'kezést irt az Orvosi Tárba, Or- 
vos-sebészi Évkönyvekbe, "Wiener Medizinische 
Presse-be stb. s nyolc önálló, részben eredeti, rész- 
ben fordított munkája jelent meg. 

5. E. László, az előbbinek fia, szül. 1855. Jász- 
berényben. Budapesten tanult, azután hírlapíró 
lett Aradon. Itt számos színdarabot fordított, de 
tevékenységét különösen az iparügj'ek tanulmá- 
nyozására fordította. Kilenc évig titkára volt az 
aradi ipartestületnek s 1893-ban az aradi keres- 
kedelmi és iparkamara másodtítkámak válasz- 
totta. E meliott politikai napilapokat és ipari 
szaklapot szerkesztett. 1908 óta Bpesten az építő- 
ipari munkaadók orsz. szövetségének titkára. Iro- 
dalmi téren önálló müvei : A magyar ipar és az 
iparpártolás feladatai (Arad 1879); Az aradi 
ker. és iparkatnara kerületét tevő öt vármegye 
közgazdasági leírása (u. o. 1897) ; A magyar kis- 
ipar jövője (u. 0. 1902) ; Arad város és Arad 
vármegye monográfiája (Budapest 1907, Akad. 
kiad.); Az aradi vértanuk és ereklyéik (Arad 
1907). 1909 óta egyik szerkesztője és kiadója a 
Mtmkaadók Évkönyvének. 



Edward 



— lU 



Edzés 



6. E. Ödön, ifj., festő, szül. 1877. Tolmácson 
(Nógrád vm.). Eleinte bölcsészeti tanulmányokkal 
foglalkozott a bpesti egyetemen, majd Balió Ede 
tanítványa lett, aztán Parisban képezte ki magát 
két évig. Táj- és népéletképei közül az Aratás 
című az Orsz. Magy. Gazdas. Egylet tulajdona. 
Festett arcképeket is. 

7. E. Pál, evang. lelkész és író, szül. Eétiben 
(Győr) 1793 jún. 29., megh. Budapesten 1871 jún. 
22. Tanulmányait részint itthon, részint külföldön 
elvégezvén, több előkelő családnál nevelősködött. 
1817-ben atyja mellett segédlelkész, azután nagy- 
geresdi, vanyolai s 1831. n.-dömölki lelkész lett. 
1835-ben a Magy. Tud. Akadémia levelezötagjává, 
1845. a kemenesaljai egyházmegye esperesévé 
választotta. 1863-ban lelkészi hivataláról lemond- 
ván, Pestre vonult, hol vakságban élt haláláig. 
Munkái nagyobb része az egyházi irodalom kö- 
rébe tartozik s az ifjúság és nép vallásos nevelé- 
sére irányul, mint Ekés házi oltár, verses imád- 
ságok evang. keresztyének számára (Pest 1832) ; 
Gyónók katechizmusa (u. o. 1837); Egy egész 
esztendőre szolgáló közérthető keresztyén prédi- 
kációk (2 köt., u. 0. 1840) ; A legszükségesebb tu- 
domámjok összesége (Pest 1837, Marczibányi-f<''le 
jutalmat nyert). 

Edward, angol írásmódja az Eduárd névnek. 

Edwards, 1. Amely Blandford, angol írónő, 
szül. 1831. Londonban, megh. 1892 ápril. 15. 
Weston super Mareben. Nagyszámú, folyóiratok- 
ban megjelent cikkén kívül regényeket ós útleírá- 
sokat írt. Regényei közül kiemelendök : Deben- 
ham's Vow (1870) ; In the Days of my Youth 
(1873) és Lord Brackenbury (1880) ; útleírásai kö- 
zül pedig Untrodden peaks and unfrequented val- 
leys (1873). Költeményeit 1865. Ballads és 1879. 
A poetry book of elder poets c. adta ki. Magya- 
rul megjelentek : Lea, a divathölgy (1877); Bor- 
bála, ford. Zichy Kamilla (1881) ; A nyomave- 
szett, átdolg. Szász Károly (1882) ; A kalandornő, 
ford. Székely Irén (1896). 

2. E., Henry Sutherland, angol író és publi- 
cista, szül. 1828. Londonban. 1856-ban 11. Sándor 
orosz cár koronázásánál mint hírlaptudósító volt 
jelen ós hosszabb ideig időzvén Moszkvában, ta- 
nulmányainak és tapasztalataínak eredményét 
1858. adta ki The Russians at Home címen. Mint 
a Times levelezője, 1862. Lengyelországba ment; 
ottani tartózkodásának eredményei : The Polish 
Captivity (1863) és The Priváté history of a Po- 
lish Insurrection (1865) c. munkái. Az 1870— 71-iki 
német-francia háború részleteiről a német főhadi- 
szállásból értesítette a Times-t. The Germans in 
Francé (1874) c. könyvében élesen kritizálta a né- 
metek hadviselési módját. Későbbi politikai mun- 
kái : The Slavonian Provinces of Turkey (1876) ; 
Russian projects against India, from Czar Péter 
(1885) ; Romanoffs, Tsars of Moscow and Empe- 
rors of Russia (1890). E. sokat foglalkozott a zene- 
történettel is. Ezirányú munkái : History of the 
Opera (1862); Life of Rossini (1869); Rossini 
and his School (1881) ; The lyrical dráma (1881) ; 
Idols of the Prench Stage (1889). Ezenkívül írt 
néhány regényt és drámát is, mint The three Loui- 
sas (1866); Malvína (1871); The Missing Man 
(1885) ; Dutiful daughters, a tale of London life 



(1890). Magyar fordításban megjelent : A zálog- 
házban (Egyetértés 1886. évf.). 

8. E., Richárd, a legrégibb angol drámaírók 
egyike, szül. 1528 körül Somersetshireben, megh. 
1566 okt. 31. Tanulmányait az oxfordi Corpus 
Christi collegeben végezte és Erzsébet uralko- 
dása idején a királyi zenekar virtuóza, az ének- 
kar felügyelője és udvari szonett- és drámaíró 
volt. 1566-ban adták elő Oxfordban Erzsébet 
királyné látogatása alkalmával Pálamon and Ar- 
cite c. drámáját, amely a királynénak nagyon 
megtetszett. 157Í-ben jelent meg tőle The excel- 
lent comedy of Dámon and Pithias. A Londonban 
1576. megjelent The Paradise of dainty devices 
c gyűjtemény is több költeményét tartalmazza. 

4. Milne-E., Henri, 1. Milne- Edwards. 

Edwardsit (ásv.) a. m. monacit (1. o.). 

Edwardsville, város Illinoisban, Saint-Louis 
közelében. Vasúti csomópont. Szénbányászat, gyá- 
rak, könyvtár. Lak. (1901) 4157. 

Edward- tó, újabb neve az afrikai Albert- 
Edward-tónak (1. 0.). 

£d w. et H., állatnevek után Milne- Edwards 
Henri (1. 0.) és Haiihe Jules (szül. 1824., megh. 
1856.) nevének rövidítése. 

Edzés, 1. 1. Testi nevelés és Megedzés. 

2. E. növénytani értelemben vonatkozik a nö- 
vényeknek külső viszonyokhoz, nélkülözésekhez 
való szoktatására, melyek ennek hiányában elpu- 
hulnak és sínylődnek. A melegágyakban és nö- 
vényházakban magról vagy dugványokról nevelt 
növényeket, valamint télen fagymentesen meg- 
óvott növényeket azért edzik, hogy nyárra a sza- 
badba legyenek helyezhetők, azáltal, hogy foko- 
zatosan több és több napfénynek és levegőnek 
teszik ki. Legcélszerűbben borongós időben ve- 
szik ki a növényházból és lehetőleg árnyékos 
helyre állítják. E. kell azoknak a növényeknek is, 
amelyek egyenletes páratelt levegőjű melegház- 
ból a száraz szobai levegőbe viendök, hogy ott 
tovább tenyésszenek. 

3. E. A vasban különféle szén-vas vegyüle- 
tek és ötvények vannak. A ferrit szinte tiszta 
vas, minél kevesebb szén yan a vasban, annál na- 
gyobb "annaic ferrittartaíma. Az a ferrit puha, a 
P ferrit kemény, a y ferrit könnyen megmunkál- 
ható. A cementit vaskarbid (FOjC) keménysége 6. 
A perlit a ferrit ós cementitlamellák eutektikuma 
(1. 0.) 0-9''/o szénnel. Ha 700o C-ig izzítjuk az 
acélt, benne szemcsés perlit keletkezik, mély szö- 
vezetmentes ferritből és cementitböl áll. Az aus- 
tenit a vaskarbid homogén oldata a y-vasban. 
Kemény és szövezetmentes. A ynartensit szintén 
a vaskarbid oldata a vasban, azonban az auste- 
nitnél keményebb. A troostit az acélban kemény 
csomókat alkot, állítólag a karbid kolloidális ol- 
data a vasban. Ha a 700o C-ig hevített acél per- 
litje tökéletesen nem válik szét ferrit ós cementit 
lamellákra, a karbid egyrésze oldatban marad ; 
ezt az oldatot nevezik sorbitnak. A vasban többé- 
kevésbbé egyenletesen elszórt vékony és puha 
hexagonalis szénlapocskákat nevezzük grafitnak. 
A temperszén is szénelem, csakhogy egyenetle- 
nül szétosztott csomók alakjában, jobbára ferrit- 
udvarral körülvéve fordul elő a vas tömegében. 
Keletkezik a szabadkarbidok szétbomlásából, ha 



Edzés 



— 145 — 



Eeden 



a fehér vasat hosszabb ideig 700—11300 C-ig 
hevítjük. 

Ha fölhevítjük az acélt az eutektikus hőmér- 
sékleten (7000 c.) az ú. n. perlitvonalon túl és az- 
után vízben gyorsan lehűtjük, benne martensit 
(vagy martensit és anstenit) keletkezik. Ha ezt az 
ú. n. edzett acélt újra hevítjük, vagy, amint a 
kovács mondja, ynecjeresztjü]c, akkor a martenzit 
e^yrésze perlitt^ alakul át. A teljes átalakulás 
70uo C.-nál megy végbe, ennél kisebb hőmérsék- 
letnél átmenetileg troostit (0 és 400oC. között) és 
sorbit (400— 6800 C. között) keletkezik. Legkemé- 
nyebb a cementit, azután a martensit, austenit, 
troostit, sorbit és ferrit következnek, az molsó a 
leglágyabb. Az edzhetöség a 0-9o <, széntartalomig 
igen gyorsan, 0-9-töl 2o/o széntartalomig las- 
san növekszik. Ha a széntartalom 2oyo-nál több, 
a vas természetes keménysége oly nagj', hogj' 
B.-sel még jobban megkeményíteni csak kis mér- 
tékbon lehet. Az izzítás következtében való át- 
alakulás pontját, az ú. n. kritikus pontot szabad 
szemmel is észlelhetjük. A tárgy a vörösbarna v. 
sötétpiros izzásnál hirtelen elsötétedik, ami a 
bomlás okozta hőelvonás következménye, ha pedig 
az izzó vasat lehűtjük. 700* C .körül hii-telen izzóbb 
lesz, a melegítés következtében szétvált részek 
újból való egyesülésekor szabaddá vált hő miatt. 

A kisebb szerszámokat serpenyőbe tett és le- 
gyezővel vagy fújtatóval szított faszéntüzön iz- 
zítjuk. A szerszám szép lassan melegszik fel, de 
sok tüzelőszer árán. Nagyobb darabokat ily módon 
az E .-hez szükséges hőmérsékletig fölhevíteni alig 
lehet. A kovácstűzhelyet is felhasználhatjuk az 
edzendő tárgy melegítésére, de mivel ennek tüze 
ott legélénkebb, ahol a fúvólevegő a tüzelőszert 
ói'i, a munkadarabot egyenletesen csak ugy he- 
víthet jtik fel, ha időnkint megfordítjuk, mert a 
tűz hevének kevésbbó kitett lielyek különben hi- 
degebbek maradnának, mint azok, melyeket a 
szájzó felé fordítottunk. Ha azonban a szerszám- 
nak éles éle van, ezt nem szükséges a szájzó felé 
fordítani, mert ugy is átmelegszik, ha pedig a 
szájzó felé fordítanánk, elégne. A melegítés me- 
netére is ügyelni kell. Előbb csak gyenge széllel 
szítsuk a tüzet s ha mái" a tárgy vörösbarna vagy 
sötétpiros izzásig hevült, erősebb fuvószéllel a 
kívánt hőmérsékletig gyorsan fölmelegíthetjük. 

Az izzó acél lehűtése gyorsan, minden részében 
egyszerre és egyenletesen történjék, hogy nagy 
és egyenletes keménységet érjünk el a tárgy de- 
formációja vagy elrei)edése néikül. 1. A szerszám 
vágó éle elegendő kemény csak akkor lesz, ha 
minden pontjában egyszerre hűl le ; a hűtő folya- 
dékba való alámerítés tehát mindenkor az éllel 
párhuzamosan történjék. 2. A repedéseket csak 
ug>' kerülhetjük el, ha az előbb lehűlő részek 
összehúzódásának a későbben lehűlök engednek, 
tehát a vastagabb részek előbb kerüljenek a hűtő 
folyadékba. 3. Hosszú szerszámok, melyeknek 
egyik irányban való kiterjedése a másik kettő- 
nél jelentékenyen nagyobb, hosszanti tengelyük 
függőleges helyzetében hútendök le, tehát úgy, 
hogy a merőleges keresztmetszetek a víz színé- 
vel Ilyenek párhuzamosak. Ha ily hosszú szer- 
számot hosszával párhuzamosan merítenénk a 
hűtő folyadékba, meggörbülne. 

Révai Nagy Leisikonn. 17. Jcöt. 



A fémek, fák és egyéb anyagok megmunká- 
lására való acélszerszámok tartósságának fő kel- 
léke a keménységen kívül a szívósság is ; már pe- 
dig a megedzett acél merev. Szívósságának növe- 
lése céljából 220—330 Co-ig fölmelegítjük, hogy 
némi részben kilágyulva, szívósabbá is váljék 
(megeresztés). V. ö. Bermann Miksa, A szerszám - 
acél kezelése és B.-e (1898) ; Edvi Illés Aladár, 
Az acél E.-e (A magyar királyi technológiai ipar- 
múzeum közleményeinek 1899. évf . 1. f üz.) ; Heyn 
és Baiier cikkelye Stahl und Eisen 1909. évf. 733. 
1. ; Hütte, (Berlin 1910) ; Osann, Eisen- und Stahl- 
giesserei (Leipzig 1912). 

Edzettség, a szervezet azon állapota, melyet 
az izomerőnek s az ellenállóképességnek külső 
körülmények hatása alatt fokozatosan kifejlődött 
magasabb foka és tökéletessége jellemez. L. Meg- 
edzés. 

Edző kúra. Beteges gyöngeség és bizonyos 
betegségek befolyásolása megedzés útján. L. Meg- 
edzés. 

Edzsu, tartomány, 1. Abesszínia. 

E. E. (ang., errors excepted), kereskedelmi 
kifejezés a számlákon, a. m. a tévedés lehetősége 
fenntartva, 1. még *S'. E. & 0. 

Eeckhout (ejtsd: ekhaut), 1. Gerhvand van den, 
hollandi festő, szül. Amsterdamban 1621 aug. 19., 
megh. 1674 szept. 27. Rembrandtnak volt tanít- 
ványa. Művei javarészében mesterének rendkívül 
erős hatása ismerhető fel, de a Rembrandttól tanult 
eljárások alkalmazása mellett is nem egyszer 
üres és hideg. Legkiválóbbak szenttörténeti ké- 
pei : Anna felajánlja üát, Sámuelt, Istennek (Paris, 
Louvre) ; A házasságtörő asszony Krisztus előtt 
(Amsterdam, Rijksmuseum) : Salamon bálvány- 
imádása (braunschweigi képtár); Jákob álma 
(drezdai képtár); Abigail Dávid előtt (schleissheimi 
képtár). Jellegzetes, jó képe a Jézus bemutatása 
a templomban (1671 Budapest, Szépra. Múzeum), 
gyöngébb u. o. a Vertumuas és Pomona (1669). 

2. E., Jakab Josef, hollandi festő, szül. Antwer- 
penben 1793 febr. 6.. megh. 1861. Antwerpenben 
és Brüsszelben tanult, történeti és genreképeket 
festett, 1839. a hágai akadémia igazgatója lett, 
1859. Parisba költözött. Képes kiadványai : CoUec- 
tion do portraits d'artistes modemes nés dans le 
royaume des Pays-Bas (Brüsszel 1822) ; Costumcs 
du peuple de toutes les provinces du royaumo 
des Pays-Bas (u. o. 1827). 

Eecloo (ejtsd: ekio), járíási székhely K.-Flandria 
belga tartományban, vasút mellett, (1910) 13,399 
lak., csipkekészítéssel és gyapjukelmeszövéssei. 

Eeden, Frederik van, németalföldi költő, szül 
Haarlemben 1860 ápr. 3. Jelenleg orvos Bussum- 
ban, Amsterdam mellett. Az újabb irodalom egyik 
legkiválóbb tagja s a De Nieuwe Gids c. folyó- 
irat szerkesztője. Nagy hírnevet szerzett az állat- 
világból vett meséivel ; De kleine Johannes (Haag 
1887) ; színdarabjaival : Het sonnet (Haag 1883) : 
De Student Thuis (Amsterdam 1886) és Don Tor- 
ribio (1887). Későbbi müvei : Ellen (1891) ; Johan- 
nes Viator (1892); De Broeders (1894) ; egy ter- 
cinákban írt költemény: Het Lied van Schijn en 
Wezen(1895); Lioba (dráma, 1897); Van de koele 
meren des doods (regény,1900) és egy verseskötet 
De pasáieloose Lelie (1901). 

1* 



BEE 



1^ — 



Eferdingr 




EEE, a. m. Épség, Erő, Egyetértés, a magyar 
tornász-jelige rövidítése. Mint jelvényt is hasz- 
nálják az ábra szerinti 
összeállításban. 

Eekhoud (ejtsd: ékhaud), 

Georges, belga Író, szül. 
Antwerpenben 1854; má- 
jus 27- ón. Szüleinek kora 
halála után a svájci So- 
"'^jisáhü^i" lothurn kantonban élt, 

/-r?i/í-*H/ ahonnan 1 870-ben vissza- 

tért Belgiumba és hat 
hónapig a tiszti iskola 
növendéke volt. Egy ideig korrektoroskodott, 
később egy antwerpeni lap kritikusa lett, majd 
1881-ben Brüsszelbe költözött, ahol egy újsághoz 
szerződött kritikusnak. Időközben Parisban ki- 
adta első verseit Myrtes et cyprés (1876) és Zig- 
zags poétiques (1877) címmel, melyekben még 
telivér romantikusnak mutatkozott. 1883-ban 
Brüsszelben közzétette Kees Doorik című első 
nagyobb novelláját, melyet 1885. a Kermesses 
című. novellakötet, 1886 ban Les milices de Saint- 
Fran^ois c. regény, 1888. La nouvelle Carthage 
c. antwerpeni életkép és 1891. Les fusillés de 
Malines c. hazafias regény követett. Ezekben a 
fiatal belga írók legkiválóbbjának mutatkozik. 
1881 -ben Waller Miksával együtt megalapította 
a La jeune Belgique c. folyóiratot. Ujabb müvei : 
Escal-Vigor című regénye (1899), mely ellen az 
erkölcstelenség vádja merült föl és La faneuse 
d'amour(l901), egy tragikus szerelem története. 
Eetion, 1. Aétion. 

Éfá, gabonanemüek mérésére használatos űr- 
mérték a régi hébereknél: Vio khomer. Értéke kö- 
rülbelül 39 liternek felelt meg. 

Efe, elenyészett török törzs ; a Kis-Ázsia Ny.-i 
ésD.-i részén lakó zejbekség e névvel nevezi a 
főnökeit. Eredetileg egyenlő értékű volt náluk 
az aga vagy hej szóval. 

Efébek (gör. evhéboi), 1. tágabb értelemben a 
gyerekkorból kilépett ifjak. A művészet rövidre 
nyírott hajjal ábrázolja az B.-et, szemben a fiuk- 
kal és férfiakkal, akik hosszú hajat viselnek. — 
2. Az ókori Athénben a férfikorba lépő ifjak köz- 
neve, akik 18. évüket betöltve, a község anya- 
könyvébe (lexiarchikon) beíratván és polgári es- 
küjöket letévén, nagykorú, önálló polgároknak 
nyilváníttattak. Az eskütétel helye az Athéna 
Agraulos temploma volt. A népgyűléseken való 
részvétel jogát az E. csak 2 óv multán kapták 
meg, miután előzetesen 2 évig határöri szolgála- 
tot teljesítettek. Ez időtől kezdve külső hadjára- 
tokban is alkalmazhatók voltak. V. ö. Dwnont, 
Essai sur l'ephébie attique (Paris 1872) ; Gras- 
berger, Erziehg u. Unterricht im klass. Altertum 
(3. köt., Würzburg 1881). 

Efedxosz (gör.) a. m. mellette ülő, az ó-görög 
játékoknál annak a versenyzőnek a neve, aki a 
kisorsolás alkalmával a küzdők páratlan száma 
miatt ellenfél nélkül maradván, a küzdelem végéig 
pihent, aztán az egyik győzővel mórkőzött 

Efektikus (gör.), az antik szkeptikusok mel- 
lékneve. A szó epecheintöl származik, mi valami- 
től való tartózkodást jelent. Azért adták nekik e 
melléknevet, mert tartózkodtak az ítélethozástól, 



miután véleményük szerint az emberi elme két- 
ségtelen bizonyosságra nem juthat. 

Efelisz (gör., ephelis) a. m. szeplő (1. o.). 

Efemer (gör.) a.m. egy napos, rövid ideig tartó^ 
múlékony. 

Efemeridák (gör.), eredetileg napló, melybon 
napi események foglaltatnak időrendben; majd 
újságok, időszaki lapok, de különösen csillagá- 
szati évkönyvek (1. o.) megjelölésére használt szó ; 
ilyen értelemben lépett az almanach (1. o.) név 
helyébe. A Nap, Hold, bolygók és üstökösök efe- 
meridái alatt értjük ezen égitestek helyeinek nap- 
ról-napra vagy 5—10 napra való összeállítását, 
amint azokat a csillagászati évkönyvek ós idő- 
szaki lapok közlik. 

Efemer láz (gör.), 1—2 napig tartó, főleg gyer- 
mekeknél fellépő láz, a hömérsék hirtelen 38 — 
400 c.-ra szökik fel, a gyermekek bágyadtságról, 
hasfájdalmakról, esetleg főfájásról panaszkodnak. 
Valószínűleg a garatmandula röviden lefolyó lo- 
bosodása az oka. Kezelni nem kell. . 

Efemer mozgás a növényeken, ellentétben a 
periodikus mozgással (1. o.), az a mozgás, amely 
a szerveken csak egyszer következik be (pl. rügy- 
fakadáskor a rügypikkelyek mozgása). 

Efemer növények azok, melyek egy vegetá- 
cióperiodus (1. o.) alatt többször érlelnek termést, 
vagyis a növény pl. tavasszal csírázik, néhány 
hét alatt virágzik, termést érlel és elpusztul. A 
lehullott termés új növénynek ad életet és így 
többször tavasztól őszig (ha alkalmas az időjárás). 

Efemeron (növ.), 1. Golchicum. 

Efemer virág (növ.). A. P. de CandoUo elneve- 
zése óta olyan viráguk, amelyek egyszer nyílnak 
(pl. a közönséges csillaghúr, Stellaria média ■; az 
ernyős olocsan, Holosteum umhellaium), ellen- 
tétben a virítás folyamán ismételten nyíló és zá- 
ródó virágokkal, amelyeket ekvinokciális virágok- 
nak vagy újabban időszakos, periodikm virágok- 
nak mondanak, minő pl. a konya madártej, Or- 
nitlwgalhim nutans. E.-ok 24 órán belül nyílnak 
és záródnak, meudo-E.-ok nem a nyílás napján, 
hanem késölab 24 órán túl záródnak és többé nem 
nyílnak. Az E.-ok lehetnek nappal nyílók, pl. ho- 
moki nőszirom, Iris arenaria ; kis szulák, Con- 
volvulus arvenü ; és éjjel nyílók, pl. Mirabilis 
longiflora ; éjkirályné, Cereus. Az E. virítási ideje 
különböző, pl. a dinnyés varjumák, Hibü'cus 
ternatxis 3, a kövér porcsin 4, a pompás porcsin 
8 órán át marad nyitva. 

Efendi, az újabb török nyelvben urat jelent és 
mint ilyen a tudományos és hivatalnoki osztályba 
tartozókat illeti meg. Eredetét az új-görög authen- 
tis szóból magyarázzák, mely urat, parancsolói 
jelent. Az E. cím régebben inkább volt korlátozva, 
ma tökéletesen pótolja az európai «úr» fogalmát. 
A szultánnak is padi sah E. a címe és beszéd köz- 
ben efendimiz (urunk) a megnevezése, nemkülön- 
ben a szultán ivadékainak is. Nagyobb rangokkal 
járó címek után az E. szót is oda szokták illesz- 
teni, mint pl. pasa E. (pasa úr), b^ E. (bej úr), 
a külügyminisztert régebben rejsz j^.-nek nevez- 
ték, AbdulMedzsid szultán óta azonban ezt az elne- 
vezést is modernizálták. 

Eferding, város Wels felsöausztriai kerületi 
kapitányságban, 4 km.-nyire a Dunától, vasúti 



Efeták 



— 147 — 



Effektív 



és gőzhajóállomás, (i9io) 2274 lak., szép gót temp- 
lommal (1451— 1510-ig építették), amelyben 
értékes régiségek vamaak. A Starhemberg-féle kas- 
télyban fegyver-, képgyűjteményt és értékes irat- 
tárt óriznek. Közelében Scharnnburg romjai lát- 
hatók. 

Eíeták (gör.) a. m. rendelkezők, athéni bírói 
testület valószinüleg már Drakon ideje előtt, 
melynek 51 tagja a legelőkelőbb családból szár- 
mazott és az archon basileus vezetése alatt a 
nem szándékos emberölési perekben és bűnösök 
támogatói fölött ítélkezett. A IV. sz.-ban az E. 
teendőit az esküdtbirósághoz utalták. V. ö. Weck- 
iein, Der Areopag, die E. und die Naukraren 
(Ber. d. bayer. Akad. 1873) ; Phüippi, Der Areo- 
pag u. die E. (Berlin 1874). 

Éfezit (ásv.), korund elváltozási terméke musz- 
kovittá. Lelőhelye Efezus mellett Gumuch-Dagh, 
ott ahol smirgelt bányásznak. 

Efezns (Ephesos, Ephesus). ókori város Kis- 
Ázsia tengerpartján, a kisázsiai 12 ión város 
egyike ; a Kaystros (ma Kücsük mendere) folyó 
torkolatánál, melynek romjai a szmima— aidini 
vasút mentén fekvő Ajaszoluk falu közelében lát- 
hatók, a Kaystros iszaplei-akodásai folytán azon- 
ban ma már 5 km. választja el a rommezőt a ten- 
gertől. Eredetileg úgy látszik föníciai telepítvény 
volt ; a monda szerint az amazonok alapították. 
A XI. sz.-ban Kr. e. ióni görögök fc^lalták el E.-t, 
melynek őslakói (károk, lelexek) az ázsiai nagy 
istennőt híres szentélyben tisztelték ; atermékeny- 
ség istenasszonyának kultuszát a görögök az E.-i 
Aliemis (1. o.) neve alatt folytatták. 560 körül 
Kroizosz foglalta el a várost. 545. perzsa uralom 
alá került, mely alól 479. szabadult, de 387. ismét 
a perzsáké lett. A graniko.smenti csata után N. 
Sándor szabaddá tette E.-t ; 287. Lysimachos fog- 
lalta el, aki a várost, mely a mai Ajaszoluk falu 
helyén volt. az eliszaposodás következtében távo- 
. labbra került tengerpartra telepítette ki és a mai 
Panajirdagh (antik Pion) és Bülbüldagh(Koressos) 
hegyektől körülfogott területen újra alapította. 
Ttána hol pergamoni. hol szíriai meg egyiptomi 
uralom alá kerül, míg végre 133. Kr. e. római 
fenhatóság alá jut. amely alatt mint Asia pro- 
vincia fővárosa új virágzásnak indul. A keresz- 
ténységnek is egyik fontos helye, Szt. Pál itt pré- 
dikált és 55— 58-ig itt működött ; mint az ázsiai 7 
apokalyptikus egyház egyike, búcsújáró helye a 
keresztényeknek. 431-ben itt ülésezik a 3. öku- 
meni zsinat. 449. az ú. n. rablósynodus (latroci- 
nium Ephesinum). 263-ban gótok, a XI. sz.-ban 
szeldzsukok pusztítják, a XFV. sz. óta máig a tö- 
rököké. E. Kis-Ázsiának egyik leggazdagabb ke- 
reskedővárosa volt, az Artemis-templommal kap- 
cáolatos bankja roppant fontossággal bírt, az 
istennő számára befolyó kincsek, királyok, váro- 
sok és magánosok betétjei őriztettek benne s ké- 
lo-s-^é tették nagy tőke forgatására és kölcsönök 
njujtá.«ára. E. lakóinak száma a Kr. e. II. sz. 
230.000 volt. a római uralom idején is Kis-Ázsla 
legnépesebb városa. Herakleitos filozófusnak, Hip- 
ponax költőnek, valamint Zeuxis és Parrhasijs 
festőknek szülőhelye. Ez E. területén végzett ása- 
tások első sorban Artemis templomának (Árte- 
mision) föltárását célozták, melynek maradvá- 



nyait az angol Wood 6 évi keresés után 1869. 
megtalálta. Építését régi szentély helyén a krétai 
Chersiphron és Metagenes kezdték 600 körül, de 
csak 120 óv múlva fejezték be. N. Sándor szüle- 
tése napján (356 júL 21.) Herostratos (1. o.) gyuj- 
togatásáóiak áldozatul esett, mire Cheirokrates 
vezetése alatt újból, díszesebben fölépítették. Ez 
a templom, mely a vüág 7 csodája közé tartozott, 
10 lépcsón emelkedő 8X20 oszlopos ión dipteros 
volt (kb. 110 m. hosszú és 50 m. széles volt), 19 
m. magas oszlopai közül 36 (mint a régebbi temp- 
lomnál is) alul domborművekkel volt díszítve, egy 
Skopas kezétől, a templom előtti oltár szobordísze 
Praxiíeles munkája volt. A reUefdíszes régebbi és 
újabb oszlopok (columnae caeiatae) maradványai 
és szép építészeti részletek a British Museumba 
kerültek. A Lysimat-hos-építette újabb, fallal kö- 
rülvettheUenisztikus-római város tekintélyes rom- 
jainak föltárá.<a osztrák tudósok érdeme, kik 
Benndorf ésHeberdey vezetése alatt 1895— 1908-ig 
végeztek itt kutatásokat, melyeknek eredménye- 
ként szabaddá tették a római agorát oszlopcsar- 
nokaival és diszkapujával, a kikötőtől a színházig 
vezető 20 m. széles, 500 m. hosszú csarnokutat 
kapuzataival, a színházat, kétemeletes kereképít- 
ményt, a könyvtárépületet stb., miközben sok föl- 
iratot és szép szoborműveket találtak, az utóbbiak 
között egy remekművű IV. sz.-beli apoxj'omenos 
bronzszobrot, melyek egyéb leletekkel együtt a 
bécsi Volksgarten Theseus-templomába került. 
V. ö. Wood, Discoveries at E. (London 1877); 
Fergusson, The temple of Diana at E (u. o. 1883) ; 
Hogarth, Excavations at E. (u. o. 1908) ; Forschun- 
gen in E.. herausg. vom österr. Arch. Institut I. 
(Wien 1906); Ftmdstücke aus E. (u. o. 1902); 
Pa tdy- Wissotvu. Realencydopadíe V. 2773—2822. 
(Stuttgart 1905).' 

Efeznsi szavak (Ephesiae lüierae), bűbájos 
szavak (a hagyomány szerint : aszkion, katasz- 
kion, lix, tetrax, damnameneusz. aizion ; értelmük 
ismeretlen), melyek elmondva v. talizmánra vésve 
használójtiat megvédték és természetfölötti erő- 
vel ellátták ; a varázsformula áUítólag Efezusból 
ered, némelyek szerint az efezusi Artemis szob- 
rára volt vésve. 

Effektív (lat) a. m. tényleg, valóságban. Üz- 
leti nyelven annyit jelent, mint azonnal szállít- 
ható, vagy szállításra készen. A budapesti árú- és 
értéktőzsde jogszokásai szerint az árúüzletben 
az azonnali vagy E. szállításra eladott és Buda- 
pesten legkésőbb az ügylet megkötését közvetle- 
nül követő hétköznap délutáni három órájáig a 
kikötött helyen, előleges szóbeli vagy írásbeli ér- 
tesítés mellett, átvétel végett bemutatandó. Az 
átvétel legkésőbb a következő hétköznapon reg- 
geli 8 órakor megkezdendő. Budapesten kívül 
azonnal vagy E. teljesítendő ügyletnél az árú az 
ügjiet megkötésétől számítandó nyolc nap alatt 
a vevő előleges írásbeli értesítése mellett szállí- 
tandó. Az értékpapírüzletnél az E.-üzlet elneve- 
zés a leszámolásra vagy határidőre szóló ügyle- 
tekkel ellenkező értelemben hasniálatos és mind- 
azokra az ügjietekre vonatkozik, melyek világo- 
san készfizetésre köttettek és a mel>'ek kötése- 
kor a lejárati határidő nem állapíttatott meg. 
Az E. szót váltóknál is használják, mely esetben 



io» 



Effektív állomány 



- 148 — 



Efórusz 



azt jelenti, hogy a kikötött pénznemeket in na- 
tura, nem pedig más egyenértékű pénznemben 
kell szállítani. Továbbá ott, hol ázsió van, az ere- 
deti értéket, nem pedig az ázsióval csökkent ér- 
téket kell szállítani. 

Effektív állomány, 1. Tényleges állomány. 

Effektuál (lat.), kieszközöl, előállít, megbízást 
teljesít. 

Effektus (lat.), 1. a. m. hatás, különösen az a 
hatás, amelyet valamely költői vagy művészi 
munka kelt, amely azonban értéktelenné válik, 
ha a tartalom rovására mesterkélt feltűnéssel 
akar hatni. — 2. E. a. m. munkasiker vagy tel- 
jesítmény. Valamely erőforrás teljesítőképessé- 
gét abból ítéljük meg, hogy mennyi idő alatt 
mennyi munkát képes végezni. A teljesítőképes- 
ség mértéke tehát a másodpercenkónt végzett 
munka, amit B.-nak neveznek. Ha pl. egy víz- 
esésben mp.-ként 1 m« (azaz 1000 kg.) víz folyik 
le 30 m. magasságból, akkor annak B.-a 30,000 
méterkilogramm mp.-ként, vagyis 400 lóerő. 

1 lóerő (Pferdestárke,PS) = 75^ levén. Ang- 
liában és Amerikában 1 Horse povper (HP) = 
550 — ^. Az elektromos áram B.-át rendesen 

mp. 

IFafó-okban (W) mérik. 1 PS = 736 W; 1 HP =r 
745 W. (L. Elektromos munka, Elektromos mér- 
tékegységek). 

Eífeminatío (lat), Krafft-Ebiug szerint a 
visszás nemi érzésnek a férfi egész egyéniségére 
ható s átalakító befolyása, úgy hogy ilyen férfiú 
teljesen nőiesen érez és viselkedik. 

Eíteminatus (latin) a. m. elférfiatlanodott, 
asszonyiasan elpuhult. 

Effendi, 1. Efendi. 

Eliéstucatio (lat.), 1. Exfestucatio. 

Effet (franc, ejtsd: e£fé) a. m. hatás, effektus. 

Efíic»citas(lat.)a.m. hatékonyság, erőhatás. 

Efficiál a. m. kieszközöl. 

Efjligies (lat.) a. m. képmás, kép ; in effigie fel- 
akasztani a. m. képletesen felakasztani ; régeb- 
ben szerepelt a büntető ítéletek végrehajtásában, 
hogy a kézre nem keríthetett elítélt képét nyil- 
vánosan felakasztották, elégették vagy le is fejez- 
ték. Az in effigie felakasztást a szabadságharc után 
az osztrák katonai bíróságok is alkalmazták, 
gr. Andrássy Gyulát is felakasztották in effigie. 

Efügy moand, alaprajzukban kígyó, sas, 
teknősbéka alakját mutató halmok és földhá- 
nyások Észak-Amerikában. L. Amerikai öskul- 
turák. 

Effingham, város Illinoisban, Chicago közelé- 
ben. Vasúti csomópont. Austin College, (looo) 
3774 lak. 

Efflatio (lat.) a. m. böfögés. 

Efíleurage, 1. Massage- 

Efflorescentia (lat.), Mvirágzás, virágzás 
ideje ; orvosi értelemben bőrkiütés. 

EffluTiam (lat.), kifolyás, kiömlés. 

Effort (franc.) a. m. megerőltetés, erősza- 
kolás. 

Efibssio (lat.) a. m. kiásás. 

Eifractlo (lat.) a. m. törés, kiszökés (p. a bör- 
tönből) ; a. is m. betöréses lopás ; a sebészetben : 
erőszakos koponyasérülés, főleg koponyatörés. 



Eft'renatlo (lat.) a. m. féktelenség. 

Effronté (franc.) a. m. szemtelen. 

Elfroyable (franc, eijtsd: effroajábi) a. m, bor- 
zasztó. 

Etlulguratio (lat.), villanás, kisugárzás. 

Ettnsa et dejccta (lat.), a római jogban a 
lakásból kiöntött v. kidobott dolgok, melyekkel 
okozott kárért a lakás tulajdonosa vétkesség nél- 
kül is felelős. 

Effusio (lat.) a. m. kiömlés, kiáramlás, a fizi- 
kában különösen a gázok és folyadékok kiömlése, 
1. Aeromechanika és Hidrodinamika. 

Effuziv kőzetek, azok az eruptiv kőzetek, 
amelyek lávaalakban a földkéreg hasadékain át a 
föld felületére klömlöttek és ott takarókat vagy 
kúpokat és lávafolyamokat alkottak. E. a rioUt, 
trachit, andezit, dacit, bazalt, fonolit stb. 

Efidriázok (gör.), vizek és források nimfái. 

Efik, a szudán-nógerek egyik ága Cros-River 
torkolatánál (Calabar). Nyelvük az eve ágbelivel 
rokon. 

£ finita la commedia (ol.) a. m. a szini- 
előadásnak vége van ; a régi olasz színházakban a 
színész, akinek az utolsó szavai voltak a darabban, 
ezzel jelezte a közönségnek az előadás befejeztet. 

Éf ód (hób.), a főpap egyik hivatalos ruhadarabjá- 
nak neve, amely Móz. 2. K. 28,6—12. van leírva. 
Más papok is hordtak ily köntöst gyolcsból, sőt 
Dávidról ós másokról is beszéli a szentírás, hogy 
különös istenitiszteletbeli cselekedeteknél ezt a ru- 
hát hordták. A szentírás némely adatából arra 
lehet következtetni, hogy a bálványképek egy 
nemét is B.-nak nevezték. 

Ef orok (gör. ephoroi a. m. felügyelők), az ókor- 
ban a legelőkelőbb spártai hatóság, melyet a .ha- 
gyomány szerint Lykurgos, de valószinüieg Theo- 
pompos király szervezett Kr. e. 757. Öt tagból 
állott, kiket évenként választottak és hivatali évük 
lejártával felelősségre vonhattak. A harcban el- 
foglalt királyok őket bízták meg a bíráskodással ós 
rendőri felügyelettel. ő55-től kezdve hatalmuk ki- 
szélesedett, mert ők lettek a polgárság és az állami 
rend főképviselői, kik a sokszor viszálykodó ki- 
rályok tetteit is ellenőrizték. Belső ügyekben meg- 
kérdezték a gerusiát, s csak azután léptek javas- 
lataikkal a népgyűlés elé ; gyanús helotákat meg- 
ölettek, perioikoszokat is kivégeztethettek. Mint 
a gerusia elnökei vezették az állami pereket és 
hajtották végre az ítéleteket. Minden tisztviselő 
nekik számolt el és ők ítélkeztek fölöttük. Kül- 
ügyekben ők érintkeztek a követekkel és ők tet- 
tek indítványt béke, háború v. szövetség dolgá- 
ban. Spárta szövetségeseinek gyűlését is ők ve- 
zették, sőt ezeknek alkotmányán gyakran változ- 
tatásokat is tettek. IV. Agis király vissza akarta 
szorítani hatalmukat (1. o.), de rajta vesztett. Hl. 
Kleomenes 226. megszüntette az B. intézményét, 
de bukása után újra felújították. V. ö. Gilbert. 
Studien zur altspartaníschen Geschichte (Göttin- 
gen 1872); Dum, Die Bntstehung u. Bntwicklung 
des spartanischen Ephorats (Innsbruck 1878). 

Efórusz (gör. ephoros), olyan lelkész, ki né- 
hány más lelkésztársa ólén áll s ezekre felügyel ; . 
egyes protestáns országokban tehát egyjelentésú 
a szuperintendens szóval. Az alája tartozó kerü- 
letnek efória, hivatalának pedig eforátus a neve. 



Efrad 



— 149 — 



Ear 



Efrad, 1. Eufrátesz. 

Eírájim, Józsefnek fia, Jákob patriárchának 
unokája, akitói a bibliai elbeszélés szerint a héber 
északi törzsek legnagyobbika származott. Az iz- 
raelitáknak PalesztLaában való letelepedése óta ez 
a törzs állandóan versengett Judával az elsőbbsé- 
gért. Be! öle származott Józsua. Saulnakhalála után 
az északi törzsekkel együtt Etrájim is meghódolt 
ugyan Dávidnak, de Salamon halála után az északi 
törzsekkel Izraelországot alakította, amelyben oly 
nagy szerepet játszott, hogy az egész országot 
néha róla E. nevezték. Az északi héber törzsek 
birodalmának, Izraelországnak Szargón asszír ki- 
rály által történt megsemmisítése után E. mint 
külön törzs eltűnik a történelemből. 

Eírat (Ephrath v. Ephraiha), Bethlehem ré- 
gebbi neve. 

Efrém, szent, a szent atyáknak legkiválóbbika, 
szónok és himnuszköltó, szül. Edesszában (má- 
sok szerint Nisibisben) 306 körül. A perzsa há- 
borúk miatt elhagyta szülővárosát (363) és egy 
barlangban tölte idejét, önmegtagadás és sanyar- 
gatás, ima és elmélkedés között. Később vissza- 
jött Edesszába, mely város üdvös tevékenységé- 
nek színhelye lett. Mint diakónus halt meg 378 
körül. Ünnepe a róm. egyházban febr. 1., a gör. 
egyházban jan. 28. Irodalmi munkássága ritka 
terjedelmű, főleg a szentírás magj^arázatai, po- 
lemikus beszédek az eretnekek eUen, énekek, 
szent beszédek, aszketikai elmélkedéísek stb.; 
de belőle sok elveszett. Énekei kétségtelenül köl- 
tészeti beccsel bírnak. Munkáit kiadták : Lamy, 
Overbeck, Bickell stb. 

Efron, több kánaáni hely neve: 1. hegység 
Juda és Benjámin közt, Jeruzsálemtől Ny.-ra ; 
2. népes város és erőd Gileádban, a mai Tajibe 
közelében. Júdás Makkabeus meghódította és le- 
rombolta. 

Eftaliotis, Argy)-is (tulajd. Kleanthos MicJuii- 
lidis), újgörög író, szül. 1849. Lesbos szigetén. 
Megírta a bizánci nép történetét (Athén 1901) és 
elbeszéléseket a szigetlakók életéből (1894). 

e. g., exempli graiia (lat. a.m. példának okáért) 
rövidítése. 

Ég, éggömb, ama látszó gömbfelület, melynek 
belső oldalán úgy látjuk a csillagokat, mintha e 
gömb középpontjában lennénk. Az állócsillagok 
többje tőlünk mérhetetlenül nagy, mint mondani 
szokás, végtelen távolságban van. Ezért a csilla- 
gászatban végtelen nagyoknak vesszük fel az ég- 
gömb inéreteit a Föld méreteihez képest, miáltal 
azt érjük el, hogy mindig az éggömb középpontjá- 
ban maradunk, bármily helyet foglalunk is el a 
Földön. Egj'es csillagok, különösen a Nap és a 
bolygók, nincsenek végtelen nagy távolságban ; 
az álláspont változtatásából ekkor keletkező úrány- 
eltolódásokat a parallaxis adja meg. Kisebbszerü 
szabad folyadékfelület egy vízszintes síkot jelöl 
ki ; ha ezt a síkot a végtelenbe terjedőnek kép- 
zeljük, akkor az eget két egyenlő félre szeli : egy 
felsőre,' mely látható és egy . Isóra, melyet a 
Föld takar el szemünk elől. Ezen sík, valamint a 
legnagyobb kör. melynek mentén ez az eget 
metszi, a látóhatár — horizon — nevét viseli ; áb- 
ránJcban ST'N egyenes tünteti fel a papír síkjára 
merőlegesen álló horizont körét. Ha ennek kö- 



zéppontján, azaz a megfigyelő szemén át merőle- 
gest emelünk, a függélyest — vertikálist — nyer- 
jük, melyet a függő ón jelöl ki ; két, diametráli- 
san szemben fekvő metszési pontja az éggömbbel 
a zenit és nadir, tetőpont és lábpont, Z, Z' ; előbbi 
a látható égfélgömb csúcspontja, utóbbi a látha- 
tatlan félgömb legalsó pontja. Minden ezen két 
ponton áthaladó a horizonra merőlegesen álló leg- 
nagyobb kör a magassági vagj' vertikális kör 
nevét viseli, s ennek TT' ^ h darabja, mely a 
horizont s T csillag között fekszik, a csillag ma- 
gassága, míg a csillag és a zenit közötti TZ íve 
a c&\\\&g zenittávola. A magasság mértékéül szol- 
gál a T'OT szög. A T csillagon át a horizonnal 
párhuzamos kisebb kör minden pontja egyenlő 
magassággal bír, és az almukaniarat nevét vi- 
seli. 

A csillagos ég megfigyelésénél csakhamar ész- 
revesszük, hogy valamennyi csülag látszólag K.- 
röl Ny. felé halad ; mivel a csillagok e közben köl- 
csönös helyzetüket nem változtatják, úgy látszik, 
mintha az ég mint egész mozogna egy tengely kö- 




As éggSmb képseleti ábrája a csillagok helyének 
megbatárosására saolgáló körökkel. 

rül, mely a megfigyelő álláspontján halad át. A kö- 
rülforgás pontosan járó középóra szerint 23 óra 
56 perc 4 mperc, vagy csillagászati, úgynevezett 
csillagidő szerint járó órán mérve 24 óra. A for- 
gás tengelye az ég- vagy világtengely nevét viseli, 
és két diametrálisan szemben álló végpontja, 
melyben az eget találja, az égsarkok (vagy világ- 
pólusok). Az egyik P, melyet az északi féltekén 
tényleg láthatunk, s melynek szomszédságában 
a sarkcsillag áll, az északi pólus (a sarkcsillag 
tőle 2V/j teleholdátmérövel áll el) ; a másik P', 
mely nálunk mindig láthatatlan, a déli pólus. 
Ama legnagyobb kör, mely a zenit és nadiron és 
egyszersmind a két póluson is átmegy — áb- 
ránkban a ZPZ'P' kör — a meridián vagj' délkör. 
Ez a horizonra merőlegesen áll, s belőle két pon- 
tot metsz ki : N, mely a P pólus alatt fekszik s 
északpont, meg S, mely vele szemközt, a déli 
pólus felett fekszik s deli pont nevet visel. E két 
pont meghatározza a két fő égitájt, az északot s 
a delet. Ha a horizon körét egy NS-re merőleges 
és 0-n áthaladó vonallal még egyszer felezzük, két 
újW és W ponthoz jutunk, melyek elseje &nyugat- 
pont, utóbbija a keletpont. A világtengely fekvését 



Ée 



150 



Eg 



az a szög határozza meg, mellyel a horizon felé 
hajlik, s melyet NOP szög, vagy a vele egyenlő 
NP iv mér. Ezt a szöget (mely az előbbiek szerint 
a pólusnak magassága), sarkmagasságnak neve- 
zik ; ez a megfigyelési hely geográfiai szélességé- 
vel azonos. 

Valamely csillag helye az égen ismeretes, ha 
ismerjük T'T = h magasságát és azon szögletet, 
melyet a csillag magassági köre a délkörrel be- 
zár, az úgynevezett azimutot. A csillagászok ezen 
szöget a délpontból kiindulólag számítják, a napi 
mozgás, tehát SWNW'S irányában Qo-tól 360«-ig. 
Az azimutot a horizonnak ST', vagy a megfelelő 
SOT' szöglet méri. Azimut és magasság együtt- 
véve a csillagnak úgynevezett horizonális koordi- 
nátái ; mérésükre szolgál az altazimut vagy uni- 
verzális műszer. Azimut és magasság egy nap le- 
folyása alatt folytonosan változik. Minden csillag 
24 óra csillagidő alatt látszólag egy teljes kört ír 
le s mindezen körök merőlegesek a világten- 
gelyro. Ezen parallelkörök, mint nevezzük, a me- 
ridiánban érik el legnagyobb magasságukat a 
horizon felett, és legnagyobb mélységüket a hori- 
zon alatt. E két pont a csillag delelési vagy kul- 
mináció pontja, még pedig felső, ha az északi 
pólustól délre, alsó, ha tőle az északpont irányá- 
ban történik. 

A csillagok között vannak olyanok, melyek 
alsó delelésük alkalmával is láthatók és olyanok, 
melyeknek alsó delelése a horizon alatt megy 
végbe. Amazoknál az egész mozgási kör a horizon 
felett fekszik, és a csillag mindig látható, legfö- 
lebb a Nap fénye teszi lehetetlenné a szabad szem- 
mel való megfigyelést. Ezek az úgynevezett cir- 
kumpoláris, sarkkörüli csillagok, melyekhez ná- 
lunk az ismert nagy és kis medve, meg a Cassio- 
peja tartozik. A jobban dél felé eső csillagoknál 
az alsó delelés a horizon alá esik ; ezek a keleti 
látóhatár egy pontján a horizon fölé emelkednek, 
a meridiánban delelnek és a nyugati látóhatár egy 
pontján elmerülnek, más szóval, kelnek és nyugosz- 
nak. Ezen csillagok parallelköreit a horizon két 
részre osztja ; a horizon feletti látható része a nap- 
páli ív, a horizon alatti, láthatatlan rész az éjjeli 
ív. A két V és V pont, melyben a parallelkör a hori 
zont metszi, általában nem azonos a kelet- és nyu- 
gatpontokkal, hanem ezektől mindkettő északra v. 
délre fekszik; a horizonon mért távolságaik a 
kelet- vagy nyugatponttól, tehát W'V, illetve 
WV, mindkettő észak felé számítva, a reggeli, 
illetve esti tágasság nevén szerepel. Ha a cirkum- 
poláris csillagok határától dél felé megyünk, akkor 
a reggeli és esti tágasság is mindinkább csökken, 
míg a legnagyobb parallelkörben a csillagok pon- 
tosan keleten kelnek ós nyugaton nyugosznak. 
Ezen legnagyobb parallelkör, mely a két pólustól 
900-nyira eláll, az égi equátor, W'AWA', mely 
a horizont a kelet- és nyugatpontban szeli. Equáto- 
ros csillagok számára a nappali ív ép akkora, mint 
az éjjeli ív. Az SOA szög, vagy az SA ív, melyet 
az equátor a horizonnal képez, az equátorma- 
gasság. Ez a pólusmagasságnak 90"-hoz való ki- 
egészítője. 

Valamely T csillagon és a két P, P' póluson át 
fektetett legnagyobb kör a deklináció-kör nevét 
viseli, s ennek ÜT az equátor és a csillag kö- 



zött fekvő íve a csillag deklinációfa vagy elhajlása. 
Az equátortól északra pozitívnak, tőle délre nega- 
tívnak olvassuk, mindkét esetben 0<*-tól 90°-ig 
haladva. A TP ív a csillag póhistávolsága. A szög- 
let, melyet a deklinációkör síkja a meridián déli 
részével bezár, s melyet AOü szöglet, vagy az 
ezzel egyenlő AU ív mér, a csillag óraszöge, me- 
lyet déltől kiindulva, nyugaton és északon át Ó^-tól 
SeO^-ig szokás számolni. Az ég egyenletes forgása 
mellett ezen óraszög is egyenletesen nő, még 
pedig, mivel 24 órai csillagidőnek 360" felel meg, 
óránkint lö^-kal, percenkint 15'-cel. Ha az égi 
equátoron egy szilárd pontot tételezünk fel — a 
csillagászok az alább közelebbről meghatározandó 
tavaszpontot Y választják, — akkor az equátornak 
a tavaszpont és a csillag deklinációköre között 
fekvő íve Tü a csillag rektaszcenziója, egyenes 
emelkedése, melyet a tavaszponttól, kezdve kelet 
felé, a napi mozgással ellentétes irányban SeO^-ig, 
vagy 24 óráig szokás olvasni. Rektaszcenzió és 
deklináció együttvéve a csillag equátoros koordi- 
nátáit képezik ; meghatározásukra a meridiánkör 
szolgál. Deklináció és rektaszcenzió csak igen cse- 
kély és lassú változásoknak vannak alávetve. E 
két koordináta a csillag helyét az éggömbön ép 
úgy adja meg, mint a geográfiai szélesség és 
hosszúság a Föld gömbjén valamely pont helyét. 

Az ég napi mozgásában a Nap is részt vesz, 
de a többi csillagtól clütően még sajátos mozgás- 
sal is bir az állócsillagok között. Mert míg ezek 
évről-évre ugyanabban a parallelkörben halad- 
nak, addig a Nap a december 23-ikától június 
21-ig terjedő félévben mindinkább közeledik az 
északi pólushoz, és ennélfogva az északi földgömb 
lakói számára napi íve mindig nagyobbodik és 
delelése mindig nagyobb magasságokban történik, 
azaz a nappal tartama nő. A másik félévben a Nap 
a déli pólus felé iparkodik ; ezzel a napi ívek és 
a delelési magasságok kisebbednek s a nappalok 
tartama fogy. A pontosabb megfigyelés azt mu- 
tatja, hogy a Nap a leghosszabb nap alkalmával 
2372° északi, a legrövidebb napkor 23V2° déli 
deklinációval bír. Az ezen deklinációval bíró paral- 
lelkörök a térítők vagy fordulók nevét visefik. mi- 
vel bennök a Nap évi útjában a pólusok felé tartva 
megfordul, és ismét az equátor felé iparkodik. A 
nyári, leghosszabb napnak megfelelő térítő a rák 
fordulója, a téli, a legrövidebb napnak megfelelő 
paralleikör a hak térítője. 

A Nap egy év lefolyása alatt az égen egy leg- 
nagyobb kört ír le, melyet állatövnek, ekliptiká- 
nak vagy nappályának szokás nevezni. Ez két 
pontban metszi az equátort ; az egyikben, a ta- 
vaszpontban Y" március 21., a tavaszi napéjegyen- 
lőség, equinokcium pillanatában, a tavasz kezde- 
tekor áll a Nap ; a szemben fekvőt elfoglalja szep- 
tember 22., az őszi napéjegyenlőség pillanatában. 
A Napnak legnagyobb, kb. 23'/2°-nyi deklinációja 
adja egyszersmind azt a szögletet, melyet az eklip- 
tika az equátorral képez, az ú. n. ekliptika fer- 
deségét. Ha a Nap-pálya középpontján át erre 
merőlegest emelünk az égen, a pólusoktól szin- 
tén 2S^ii'>-nYÍra, fekvő két új pólushoz jutunk, . 
melyeket az ekliptika pólusainak szokás nevezni. 
Ha valamely csillagon és az ekliptika két pólusán 
át legnagyobb kört fektetünk, akkor ezen széles- 



Egradi-szígetek 



- 151 



Égbolt 



séffi körnek a csillag és az ekliptika között fekvő 
íve a csillag szélessége, melyet, nünt a dekliná- 
ciót, 0°-tól SOMg szokás számolni, pozitívnak véve 
ezt az ekliptika É.-i pólusa felé, negatívnak, ha 
a csillag az ekliptikától D.-re fekszik. Az eklip- 
tikának azon íve, mely a tavaszpont és a csillag 
szélességi köre között van, s melyet D.-en át 
K. felé szokás számolni, a csillag hosszúsága. 
Hosszúság és szélesség együttvéve adják a csillag 
ekliptikái koordinátáit. Az ekliptikái koordináták 
csak igen kicsiny és lassú változásoknak vannak 
alávetve. 

A csillagok helyzetét az ágén deklioáció- és rek- 
taszcenzióban szokás kifejezni. A horizon rendszere 
könnyű és bárhol elvégezhető megfigyeléseket 
tesz lehetségessé ; azért az idő és a geográfiai 
hely meghatározására kiválóan alkalmas.Az eklip- 
tika rendszerét leginkább a számoló csillagász al- 
kalmazza. Az ég látszó napi forgása nem más, 
mint a Föld tengelyforgásának tükörképe ; és a 
Nap látszólagos évi mozgása is époly egj'szerüen 
vezethető vissza a Földnek tényleges mozgására 
a Nap körül, mely a látszóval ellentétes ii-anyban 
történik. A világtengely tehát a Föld forgásten- 
gelyének meghosszabbítása, mely a Nap körüli 
útjában sajátmagával mindig párhuzamos marad, 
azaz, tekintettel az éggömb végtelen nagy mére- 
teire, mindig ugyanazon pont felé, az égi pólusok 
felé mutat. E%'i útjában ezen tengely egy az ek- 
liptikára Gö'/s'-nyi szög alatt hajló hengerpa- 
lástot ír le, mélyre az equátor, a földi equátomak 
az égig való meghosszabbítása, merőlegesen áll. 

EgaLdi-szigetek, kis szigetek csoportja Szicília 
Ny .-i végében Trapani és Marsala közt. A nagyobb 
szigetek: Levanzo, Marittimo, amelyen Nápoly 
királyai egykoron állami fogházat építettek, és 
Favignana. Lutatius 242. Kr. e. itt győirte le a kar- 
tagóiakat. L. még Levanzo, Marittimo és Favig- 
narm. 

Égal (franc.) a. m. egyenlő, egyenértékű. Tout- 
égal, mindegy. — Egalizálás, kiegyenlítés, egyen- 
getés. 

Égalitaíres v. Travailleurs E. (franc, egtsd: 
travaiiyör egaiitér), fi^ncla kommunísták a negj've- 
nes években, akik Babeuf nézeteihez ragaszkod- 
tak, de őt követeléseikben mégis túlhaladták, 
amennyiben ellenezték a házasságkötést és nem- 
zeti műhelyek felállítását sürgették. 

Égalité a. m. egyenlőség, különösen politikai 
értelemben ; a nagy íranc. forradalom alatt Lajos 
József Fülöp orléansi herceg, Lajos Fülöp király 
atyja használta e nevet, hogy ezzel a köztársaság 
iránt táplált rokonszenvét kifejezze. 

Éga^a, az égboltozat alsó része, hol a föld és 
az égboltozat érintkezni látszanak. 

Egan Ede (borostyánkeői), szül. 1851 júl. 13., 
megh. 1901 szept. 20. Írországból származott hoz- 
zánk. Atyja borostyánkői uradahnában kezdte meg 
gyakorlati működését. Később az országos tej- 
gazdaság felügyeletével bízták meg, amely minő- 
ségében igen sokat tett ez iparág, valamint a sajt- 
ipar felvirágoztatására. 1890-ben lemondott állásá- 
ról s Németországba ment neje családi birtokának 
kezelésére. 1899-ben visszatért és ekkor miniszteri 
megbízott címmel kinevezték a hegyvidéki kiren- 
deltség vezetőjévé, s mint ilyen az állattenyész- 



tés emelése, új keresetágak megnyitása és szö- 
vetkezetek alakítása által hatásos akciót fej- 
tett ki a ruténség helyzetének javítására. Mű- 
ködését némely körök antiszemita ii-ányzatunak 
találták s emiatt támadásokban részesült. Ung- 
várról Szerednyére való útjában baleset követ- 
keztében történt hirtelen halála is mindenféle 
mendemondára adott alkalmat. Különféle szak- 
lapokban magyar és német nyelven megjelent, 
főleg a szarvasmarhatenyésztés és tejgazdaság 
körébe vágó cikkein kívül önáUóan megjelent 
müvei : Die milchwirtsehaftlichen Bestrebungen 
in Ungam (Bréma 1884); Magyarország tej 
gazd. ternielésének és kereskedésének mai hely- 
zete (Budapest 1885) ; Az orsz. tejgazd. felügyelő- 
ség feladd, eddigi működése és céljai a jövőre 
nézve (u. o. 1885) ; Die Hochschule für Bodenkul- 
tur in Wien und ihre falscheu Propheten (u. o. 
1886); Tejszövetkezeti alapszabálymint'i (u. o. 
1886); Rotnán szomszédaink (u. o. 1886); Das 
ungarische Pferd (Berlin 1893). 

Egan (egtsd: ígn), Pierce, angol novellaíró, szül. 
Londonban 1815., megh. u. o. 1880 jul. 6. Atyja, 
az idősebb Pierce E., aki szintén neves író volt, a 
művészeti pályára szánta, de E. hajlamát követve, 
egészen az irodalomnak szentelte magát. Első re- 
gényeiben: Robin Hood(1840), Wat Tylor (1841) 
és Paul Jones (1842), Walter Scott romantikus 
irányát követte ; később modem tárgyakat dolgo- 
zott fel és különösen a hatásvadászó szenzációs 
regényt művelte. Ilyenek : Imogen, The poor girl, 
Fair LUias. Mint fametsző az lllustrated London 
News számára is dolgozott Magyarul megjelent: 
A szép Lilias v. Élet a halálban. Ford. T. M. (Buda- 
pest 1874). 

Égard (franc, ^tsd: egár) a. m. tekintet, tiszte- 
let, figyelem. 

Egba, 1. Aheokuta. 

Égbekiáltó bűnök, neve a kat. erkölcstanban 
azoknak a nagy bűnöknek, amelyek mintegy' Is- 
tenhez kiáltanak büntetésért : üyenek : a szándé- 
kos gyilkosság, szodómia, a szegények, árvák és 
özvegyek nyomorúságának nagj^obbíiása, a mun- 
kások bérének igazságtalan visszatartása. 

Egbelény (svzelött Gbellán), kisk. Trencsén vm. 
zsolnai j.-ban, (i9io) 459 tót lak. ; u. p. és u. t. 
Várna. 

Egbell, nagyk. Nyitra vm. szakolczai j.-ban, 
(1910) 2829 tót és német lak., gazd. és fogyaszt, 
szövetkezet, vasúti állomás, posta- és tá^^róhi- 
vatal. 

Egbert v. Ekbert, angol-szász király, fia volt 
Ealmund kenti királynak. 787. Beorthric wessexi 
király elől Nagy Károly udvarába menekült, hon- 
nan 802., Beorthric megöletése után tért vissza 
Angliába. Most ő lett Wessex királya, majd a 
többi angolszász királyságokat is uralma alá 
hajtván, ö vette fel először Angolország kirá- 
lyának címét. Megh. 839. 

Egbira-hima, a Nigir és Csadda folyók egybe- 
önilésénél (Afrika) lakó négertörzs. 

Égbolt. Közvetlen érzéki benyomásaink szerint 
lelapult, nyomott boltozat, melynek zenitpontja te- 
temesen közelebb áll az észlelőhöz, mint a horizon 
vonala. Az É. pontosabb alakját először Smith 
Róbert adta meg. Ha ugyanis a horizon és zenit 



Efifbolt kék színe 



— 152 — 



Egrei-tenger 



távolságának felező pontját szemmérték szerint 
az égen beállítjuk, ezt nem 45°, hanem csak 23"- 
nyi magasságban fogjuk találni. Ebből követke- 
zik, hogy az É. nem félgömbnek, hanem oly gömb- 
süvegnek tekinthető, melynek magassága a su- 
gárnak kerekszámban V/^-át teszi. Innen van az- 
után, hogy hullócsillagoknak magassági becslései 
— még ha szalíemberek eszközlik is — kivétel 
nélkül túlságos nagyok, mert mi 45" magasságú- 
nak gondoljuk, ami tényleg csak 23" magassággal 
bir. A csillagászatra nézve az égbolt és éggömb 
közötti különbség teljesen közömbös, mert a csil- 
lagok helyét kizárólag egy ideális gömbre vonat- 
koztatjuk, melynek középpontját a megfigyelő 
•foglalja ei. Az É.-nak ez a látszólagos alakja két- 
ségkívül a Földet körülvevő levogöréteggel áll 
összefüggésben. Arago fedezte föl 1809., hogy az 
égbolttól visszavert fény polarizál. A polarizáció 
síkja a Napon, az észlelő szemén ós az ég észlelt 
pontján megy át. A polarizáció az égnek nem 
minden pontján egyforma. Legerősebb a Naptól 
QO^-nyira eső vertikális körben ; leggyengébb a 
Nappal szemközt levő tájon, az ú. n. Arago-féle 
neutrális pontban. 

Égbolt kék színe. Hogy miért látszik az ég 
tiszta időben kéknek, annak magyarázatára az 
idők folyamán sokféle elmélet keletkezett. Ezek 
közül a Clausius-íé\Q volt soká elterjedve, mely 
az ég kék színét a levegőben lebegő vízhólya- 
gocskák okozta fénytalálkozási jelenségre vezette 
vissza. Újabban Rayleígh lord nézetét fogadták 
el, mely szerint a Napból kiinduló fénysugarak a 
levegőben foglalt legparányibb porszemecskéktöl 
szótszóratnak (diffuzus fény), ami által maga az ég 
is világítóvá lesz. S mivel éppen a rövidhullámú 
sugarak (kék ós ibolya) a szóródásnak leginkább 
vannak alávetve, maga az ég is ezen visszavert 
fény színében látszik. Szóval, a mikroszkopikus 
testecskékre ráeső fehér fény kékké lesz, mert a 
rövidhullámú sugarak a visszavert fényben na- 
gyobb mértékben vannak meg, mint a hosszu- 
hollámuak. De nincsen kizárva az sem, hogy a 
levegő molekuláin történő diffrakció is elegendő 
a jelenség előidézésére, idegen testecskék közre- 
működése nélkül. Az ég kékségének vannak sok- 
féle árnyalatai. A zenit körül intenzivebb, a ho- 
rizon felé fehéres. Magas hegyeken sötétebb, ibo- 
lyába átmenő. Eső után a kékség tisztább, való- 
színűleg a durvább porszemek eltűnése következ- 
tében. Saussure az ég színének meghatározására 
színskálát használt (Gianométer, 1. o.) 

Ége, kisk. Udvarhely vm. homoródi j.-ban, 
(1910) 205 magyar lak., községi hitelszövetkezet ; 
u. p. Homoródszentpál, u. t. Bögöz. 

Egea de los Caballeros (ejtsd: — kavaiyerosz), ke- 
rületi főváros Zaragoza spanyol tartományban az 
Árba mellett, Aragónia öt városának (Cinco Villás) 
egyike, régi kolostorral, (i9oo) 4627 lak., tőle nyu- 
gatra terül el Las Bardenas kietlen pusztaság. 

Egedé, Hojns, Grönland apostola, szül. 1686 
jan. 31. Norvégiában, megh. 1758 nov. 5. Tronde- 
násben. 1721— 36-ig misszionáriusként működött 
Grönlandban s 1740 óta a grönlandi missziók 
szuperintendense. Megkezdte a bibliának grön- 
landi nyelvre való fordítását, melyet fla, E. Paul 
fejezettbe 1766. 



Egedesminde (Egedé emlékezete). Egedé (l. o.) 
hittérítőről elnevezett, 1759. alapított telep Grön- 
land Ny.-i partján, a Disko-öböl (1. Disko) D.-i ré- 
szében fekvő szigeten (ó. sz. 68Va°)- Lakossága 
(1900) 1257. 

Egeg, kisk. Hont vm. ipolysági j.-ban, (1910) 585 
magyar és tót lak., fogyaszt, szövetkezet, vasúti 
állomás, posta- és táviróhivatal. Csúcsíves temp- 
loma van. 

Égéi kultúra, 1, Mikenei kultúra. 

Égei-tenger v. Archipelagus (lat. Maré Ae- 
geum, új gör. Aszpri Talassza, tör. Ak-Derdze)^ 
a Földközi-tenger egyik öble, Törökország, Görög- 
ország és Kis-Ázsia között. Az B. fiatalkori poszt- 
pliocén besülyedés, amelynek keletkezésekor már 
élt a diluviális ősember. A besülyedésnek legszebb 
bizonyítéka a Boszporusz és a Dardanellák szorosa. 
A két szoros terraszairól jól felismerhető folyó- 
völgy darabja, a völgynek többi részét a í'ekete- 
tenger D.-i részén az orosz tanulmány mutatta ki, 
az É.-en pedig az angol admiralitás végzett mé- 
réseket hasonló eredménnyel. Pontosan összevág 
a folyóvölggyel a török közigazgatási határ, 
amelynek mentén szokás elválasztani Európát 
Ázsiától. Ez a folyam a vízvidékét érő, nagy, kat- 
lanszerü sülyedések következtében tönkre ment ; 
a tektonikus mozgás következménye a szigetekon 
észlelhető vulkánizmus. Az Eginai-öbölben pl. 
szolfatara működést találunk, a földrengések gya- 
koriak, a Szantorino-sziget pedig szemünk láttára 
keletkezett dómvulkán. Az É. szigeteinek nagy 
része a Dlnaridák széttöredezett láncainak da- 
rabja, amelyek több ívvel csatlakoznak Kis-Ázsiá- 
hoz. Az Othrisz láncnak az É. Sporadokban, Euboea 
és Attika hegyeinek a Kikladokban,Feloponnezo8z 
láncainak a Krétától Kazoszon, Karpathoszon és 
Rhodoszon áthaladó ívben van meg a folytatása. 
Az É, északi részében a belgrádi masszívum foly- 
tatása Lemnosz, Imbrosz és Szamotraki sziget. 
Öblökben, félszigetekben is igen gazdag; leg- 
nagyobb öblei a Naupliai, Eginai, Szalamiszi, 
Voloi,Szaloniki, Orfani, Szároszi, Adramiíi, Szmir- 
nai és Koszi-öböl ; félszigetei az Argoliszi, Atti- 
kai, a Magnézia-íélsziget, amely a Voloi-öblöt 
zárja be, az északi parton a híres Athosz hegy- 
fokkal koronázott hármas Kalkidike, ebbe ékelő- 
dik be a Kasszandra és a H ágion Oroszi öböl. 

A kisázsiai partok kikötőkben rendkívül gaz- 
dagok ; előttük pedig hosszú szigetsor nyúlik el, 
amely a jelenlegi Dzsezair török vilajethez tarto- 
zik. A folyók, amelyek táplálják, a Hellada (Szper- 
heiosz), a Szalamvria, a Mari, a Bakir-csai (líai- 
kosz), Szarabat (Hermész), Kücsülí-Menderesz 
(Kaysztrosz) és a Böjük-Menderesz (Maeander). 
Sok vizet szolgáltat még az B.-nek az az áramlat, 
amely a Dardanellákon át a Fekete-tenger fölös- 
leges vizét viszi belé. Az B. Piraeusban 9—17 m., 
a partok közelében is 250—300 m. mély. A leg- 
nagyobb mélység a Szidero-foktól északra van, 
ahol a mérő ón csak 2250 m. mélységben ér a 
fenékre. Az áramlatok nagyobbára a partok men- 
tét követik; legerősebben érezhető a Dardanellá- 
kon a tengeri áramlat, amely az É. be folyik ; 
a másik, amely Kis-Ázsia D.-i partjainak mentét 
követi, különösen ha az É.-en az BK.-i szól fú, 
Rhodosz és a szárazföld között hatol be. A szelek 



Bselhaaf 



— 153 



Eger 



járása meglehetősen szabályos ; nyái'on, különö- 
sen júliusban és augusztusban csaknem állandóak 
az északi és ÉK.-i szelek, amelyek időnként nap- 
közben valóságos viharokká fokozódnak. Télen 
át a szelek járása változó. Éghajlata a Xy.-i szél- 
től elfordult partokon száraz és öntözésre szorul. 

Az É. már az ókorban is sűrű hajózásnak volt 
színhelye ; a keresztes hadjáratok idejében a ha- 
józás újra fölvtrágzott Az újabb tudományos ku- 
tatások az É.-ben azonban csak a jelen században 
kezdődtek. A francia Gauthier kapitány, az angol 
Copeland, Graves, Spratt, Philippson stb. voltak 
azok, akiknek az E. hidrográfiai állapotának pon- 
tosabb ismerete köszönhető. 

A bécsi császári tudományos akadémia megbi- 
zásából 1891., 1892. és 1893. az ú. n. Pola-expe- 
dició átkutatta az É.-t. A legnagyobb tempe- 
raturát (26—27" C.) a kisázsiai délnjnigati par- 
tokon észlelték, ahol nagy volt a sótartalom is. 
A É. legjobb térképei ez idő szerint a londoni Noric 
& Wilsou cég által kiadott tengeri térképek. Már 
1831— 38. Gauthier francia tengerésztiszt nagy 
érdemeket szerzett a Kikiadok pontos fölvétele 
körül. 1890-ben elhatározta a görög kormány, 
hogy az egész orezágról új kartográfiai fölvétele- 
ket készittet. Minthogy azonban erre a célra nem 
rendelkezett iskolázott személyzettel, a munka ve- 
zetését a magj-ar-osztrák katonai földrajzi intézet 
tisztjeire bizták. Az új fölvételbe belevonták az 
É. valamennyi Ny.-i partvidékeit, és a görög 
szigeteket is. V. ö. Jjaunay M. L., Études géolo- 
giques sur la Mer Egéé (Paris 1898). 

EgelhaaJ, Gottlob. német történetíró, szül. Ge- 
rabronnban (Württemberg) 1848 márc. 1. A stutt- 
garti politechnikumon a történelem tanára. Mű- 
vei: Friedrich Wilhelm der grosse Kurfürst (Stutt- 
gart 1880) ; Deutsche Geschichte im Zeitalter der 
Reformation (Berlin, 3. kiad. 1893) ; Deutsche 
Geschichte im XVI. Jahrhundert bis zum Augs- 
borger Religionsfrieden (Stuttgart 1889) ; Gustav 
Adolf in Deutschland (Halle 1901); Westeuropa 
1806—1902. (A Helmoltféle «Weltgeschichte»- 
ben); Grundzüge der Geschichte (Heilbronn 1885., 
3 részben 7. kiad. 1903) ; Kaiser Wilhelm I. (Stutt- 
gart 1888) ; Bismarck (u. o. 1911). Több iskola- 
könj'vet is adott ki, így Tacitus Germániáját és 
Liviusnak 23. könyvét, magyarázatokkal. 

Egein, város Magdeburg porosz kerületben a 
Saalo mellékme a Bode és vasút mellett, (i9io) 
5307 lak., cukor- és sörgyártással, jelentékeny 
bőrcserzéssel, gőzmalommal és téglaégetéssel. 

Égeniöld, kisk. Zala vm. keszthelyi j.-ban, 
(1910) 253 magyar lak., u. p. és u. t. Sármellék. 

Egenolü. Chrístian, német könyvnyomtató és 
betűöntő, szül. Hadamarban 1502 júl. 26., mh. 1555 
febr. 9. Frankfurtban. 1529-ben Strassburgban, 
utóbb 1531. a Majna melletti Frankfurtban tele- 
pedett meg. Betili igen keresettek voltak. 1535-ben 
nyomtatta német bibliáját és az általa összeállított 
krónikát. Nyomdászat! jelvénye oltár volt, melyre 
égő szív volt helyezve. 

Eger, 1. folyócska Heves és Borsod vármegyék- 
ben, a Tisza jobboldali mellékvize, Borsod vár- 
megyében Apátfalvátói ÉNy.-ra, Balaton község 
mellett erőd s Eger városát szelve DDK. felé tart. 
Füzesabonynál K. felé fordul s Poroszlón alul a 



Tiszába ömUk. Hossza 68 km. Mellékvizei a Tar- 
kányi, Ostorosi és a Kanya-patak, mindhárom 
balfelöl. Az E. neve már a záztj-i apátság 1067. 
évi alapítólevelében előfordul. Kulturáüs tekin- 
tetben igen nevezetes, mert mellékén az ősi tü- 
zelő helyeknek s nomád telepeknek számos ma- 
radékát találták meg. Az E. völgyében mindenféle 
kő-, csont-, agyagrégiségekre és konyhahulladé- 
kokra bukkantak ; ismeretesek a felsőtárkányi, 
kistályai és szihalmi leletek és az egerlövői tu- 
mulus és kőszekerce. Eger város is tőle vette ne- 
vét. V. ö. Kandra Kabos, Borsod az őskorban és 
újabb kőkori leletei (Arch. Értesítő 1876, X.). 

2. E., kis folyó Zala vmben, a Veszprém vm.-i 
Nagy vázsony tói Ny.-ra ered, Kapolcsnál regényes 
völgyszoroson átfolyva, a tapolczai síkra ér és 
Szigligetnél csatornázott mederbon ömlik a Bala- 
tonba. Hosszúsága 40 km. 

Eger, rend. tan. város Heves vm.-ben, a vm. 
székhelye, az Eger folyónak mindkét partján. A 
város a folyó csinos völgyében, 170 m. magasság- 
ban fekszik ; számos tornyával s zöldeló hegyeivel 
csinos látvánji nyújt. 



utcái újabban rendez- 
tettek s nagyrészt vá- 
rosias színezetűek, 
csakis terjedelmes 
külvárosai (Felsőné- 
met, Hatvan és Mak- 
iári külváros) inkább 
falusias jellegűek. 
Legszebb része a nagy 
Esterházy-tér,melyen 
az érseki székesegy- 
ház áll; ez a nagy, 
keresztalakú, 3 hajós 
épület, mely hazánk 
legnagyobb templomai közé tartozik, 1832—1837. 
PyTker László érsek költségén (800,000 forint) 
Hild József tervei szerint görög stílusban épült ; 
hossza 100, szélessége 54 méter ; főbejáratához 
18 m. széles impozáns lépcső vezet, melyet Péter, 
Pál, továbbá Szt. István és Szt. László szobrai dí- 
szítenek ; 12 korinthi oszlop tartja a 40 m. magas 
kupolát, mely mellett két 56 m. magas tornya 
van ; a templom szoborművel Marco Casagrande- 
tól, oltárképe Dannhauser-től valók. Kiválóan 
szép az 1904. pazarul megújított és naűvészieson 
díszített szentély. A székesegj'háztól É.-ra az ér- 
seki palota, K. felé a liceum díszes épülete áll, me- 
lyet 1765—85. Esterházy Károly gróf püspök épí- 
tett ; az épület közepét a Hell Miksa tervei szerint 
berendezett, 53 m. magas csillag í-izsgáló (1786), 
többi részét az érseki jogliceum. tanítóképző, elemi 
iskola, a nagy könyvtár s az intézet egj-éb gjiijte- 
ményei foglalják el. A székesegyháztól D.Volé a 
nagy érseki kert terül el. A város egyéb neveze- 
tes épületei még a ciszterciek temploma és kolos- 
tora, a szerviták, irgalmasok és ferenciek kolos- 
tora, a megye- és városház, az új színház. A Kos- 
suth-téren van Dobó István szobra Stróbl Ala- 
jostól (1902). Az irgalmasok kórházával szem- 
ben áll a török időből megmaradt 35 m. magas, 
14 szögletű minaret, melyet Pyrker 1829. reno- 
váltatott A város ÉK.-i szélén, a hegység végső 
nyúlványain az E.-i vár maradványai állanak. 




Eger város címere. 



Eger 



— 154 — 



Egrer 



melyeknek még épségben levő részei honvéd- 
kaszárnyául szolgálnak, míg legmagasabb része 
kálváriává van átalakítva ; a vár bástyájában E. 
hős védőjének, Dobó Istvánnak sírja van, melyet 
Pyrker 1833. Dobó-Ruszkáról szállíttatott ide. 
Ugyanott a Szt. Istvántól épített székesegyház 
helyén áll a király szobra (18H5), a régi romok- 
ból fenraaradt oszlopon. A Makiári külvárosban, 
az Eger partján 31" C. hőmérsékletű tiszta meleg 
forrás fakad, mely két fürdőt (érseki és Erzsébet- 
fürdő) lát el vízzel ; e fürdőket főleg bőrbetegségek- 
nél használják sikerrel. 



kintetben E.-nek mint az egri érsek székének 
s az egri egyháztartomány és főegyházmegye 
székhelyének van nagy jelentősége; itt székel a 
főkáptalan és főszentszék ós hét szerzetház (12 
templom, 4 kápolna, 7 kolostor). Tanintézetei : a 
róm. kat. érseki jogliceum (1741), könyvtái'ral 
(50,000 kötet és 400 kézirat 38 nyelven), érseki 
hittani intézet (1700), az állami főreáliskola, cisz- 
tercita-főgimnázium (1692), róm. kat. papnevelő 
intézet, róm. kat. tanító- és tanítónőképző intézet, 
s az angol kisasszonyok vezetése alatt álló felsőbb 
leányiskola, polg. iskola, nőne velőintézet és nő- 




\ Papnövelde 

ZVar 

3 Ref. lemplorn 

KLtaktanya 

bO.KaS'Zirió 

6 Postaés láviiria 

7 Vágóhíd 

8 Ers. rrxiJmc 
S Líceum 

^^ Mecset 

11 Dobószobor 



E. hazánk jelentékenyebb városai közé tarto- 
zik, melyben a politikai és az egyházi élet számos 
nevezetes tényezője székel. Itt székel Heves vár- 
megye törvényhatósága, az egri járás szolgabírói 
hivatala, a királyi törvényszék ós járásbíróság, 
pénzügyigazgatóság, kir. adófelügyelösóg, kir. 
tanfelügyelőség ; áll. anyakönyvi felügyelőség ; 
van továbbá itt államépítészeti hivatal, pénzügyőr- 
biztosi állomás, adóhivatal, ügyvédi kamara, kir. 
közjegyző, állami állatorvos, kataszteri felmérési 
hivatal, szöllőszeti és borászati állami közeg, 
Máv. osztálymórnöksóg, csendőrszakasz-parancs- 
nokság, állandó vegyes felülvizsgáló bizottság, 
honvédzászlóalj és katonai állomásparancsnok- 
ság, s a 60. hadkiegészítő kerület. Egyházi te- 



képezde, áll. polgári leányiskola, áll. vincellér- 
iskola, állandó szöllőszeti és kertészeti tanfolyam, 
keresk.- és iparostanonciskola, siketnómaintézet, 
gazd. ismétlő iskola, 15 elemi iskola, két nőegy- 
leti árvaház, 3 kórház stb. A szellemi élet élénk- 
ségét emeli számos egyesület ós társulat, 3 könyv- 
nyomda s a híres egri dalkör, több hírlap. 

E. lakóinak száma 1850-ben 16,858 volt,1860-ban 
19,150, 1890-ben 23,638, 1900-ban 25,893 és 1910- 
ben 28,052; ezek legnagyobbrészt (1900-ban 
25,296) magyarok, német csak 341, tót 133 volt; 
hitfelekezet szerint volt 22,225 róm. kat., 178 
ág. evang., 733 ref. és 2642 izraelita. A házak 
száma 3452. Lakói földmíveléssel s bortermelés- 
sel foglalkoznak; az egri vörösbor (bikavér) a 



Eger 



155 - 



Eger 



legjobbak közé tartozik. A Kertészsor lakói gyü- 
mölccsel és kerti veteményekkel nagy kereske- 
dést űznek, zöldséget is messze fődre szállítanak. 
Ipara s kereskedelme nem jelentékeny ; főbb ipar- 
telepei a dohánygyár, vasalásgyár, göztéglagyár, 
hengermalom, városi jéggyár és villám telep ; E. 
a magyar államvasutak egyik kis szárnyvonalá- 
nak végpontja volt soká, 1908. azonban kiépült az 
E.— putnoki vasút. Van posta- és táviróhivatala 
s telefonállomása. A városban több pénzintézet 
van s az osztrák-magyar bank itt mellékhelyisé- 
get tart fenn. A városban van vízvezeték, villamos 
világítás, telefonhálózat, aszfaltjárdák. E. határa 
6052 ha. 

T&rténete. E. alegrégibb városok egyike ; Szt. Ist- 
ván püspökséget és templomot alapított itt s Cata- 
pranust nevezte ki első püspökké. Imre király 1203. 
itt halt mog s e templomban temették el. Mivel 
a püspökség igen nagy javadalmakkal bírt, IV. 
Béla király adománylevelében kikötötte, hogy a 
király negyedik fiát az egri püspök tartozik fel- 
nevelni, mely föltétel V. István által akként mó- 
dosíttatott, hogy ha a királynak nincs 4 fia, a püs- 
pök a koronaörököst tartozik jövedelmeiben ré- 
szeltetni. Itt. telepítette le először Cletus prépost, 
II. Andi'ás király kancellárja a ferencrendi szer- 
zeteseket s innen széledtek e> az országban. A 
tatárok 1242. E.-t teljesen elpusztították, de IV. 
Béla alatt 1261. újból felépült s falakkal véte- 
tett körül. I'i4'2-ben a husziták feldúltálc s lakosai 
közt iszonyú öldöklést vittek véghez. Mátyás ki- 
rály 1468. oi'szággyülést tartott itt a Podiebrád 
György király elleni háború ügyében. A paraszt- 
lázadás alkalinával 1514. Dózsa egyik vezére, 
Barnabás, porrá égette. A mohácsi csata után 
majd Zápolya János, majd I. Ferdinánd vetett ki 
a városra súlyos adót. Nevezetes a városnak 1552 
szept. 11-töI okt. 18-ig Ali budai pasa s Achmed 
temesvári vezér által történt ostromoltatása (13 
roham) s hősi megvédése Dobó István s az egri 
nök által. 1596 okt. 13. III. Mohamed 200 ezer 
főnyi sereggel 3 heti ostrom után elfoglalta E. vá- 
rát, miután a Nyári Pál alatt állott 1000 magyar 
6 1500 vallon katona közül az utóbbiak a vár fel- 
adását ellenző kapitányt s hadnagyokat megkö- 
tözve kiszolgáltatták a törököknek. Ezután csak- 
nem egy századig török uralom alatt volt, mely 
időben számos lakosa áttért a mohamedán vallásra. 
1687 dec. 12. Caraffii tábornok alatt visszavéte- 
tett a törököktől ; ezek közül mintegy 600 visz- 
szatért a városba, megkeresztelkedett, s ók let- 
tek az elpusztított város első lakói. I. Lipót király 
E.-t a királyi városok sorába emelte, de ezt a ki- 
váltságot 2 év múlva, Fenesy György püspök s 
a káptalan kérelmére, ismét visszavonta. 170 i 
márc. 30. Forgách Simon közbenjárása folytán 
megadta magát II. Rákóczi Ferencnek, aki 1708. 
a trencséni vereség után ide menekült. 1710 nov. 
29. I. József király kezeibe került; ugyanez idő- 
bon nagy dögvész pusztított a városban. 1804-ben 
az egri püspökség 3 részre osztatván, az egri érsek- 
séget s a kassai ós szatmári püspökségeket alakítot- 
ták belőle. 1809-ben a franciák betörése alkalmá- 
val azok eltávozásáig itt tartózkodott I. Ferenc 
neje a trónörökössel s több császári herceggel, sőt 
a magyar korona is ide hozatott. 1800-ban és 1827. 



nagy tűzvész, 1878. nagy árvíz pusztította. — Po- 
litikai tekintetben a városnak a folyón túl fekvő 
része régente Borsod, az innenső pedig Heves vár- 
megyéhez tartozott, mígnem az 1807-iki ország- 
gyűlésen az egész város az utóbbi vármegyéhez 
csatoltatott. 

Irodalom, Egerváros leírása történeti, statisatilíai, föld- és 
aépismel tekintetben, Pest 1854 ; Gorové László, E. története 
(Tud. Gyűjtemény 1826. m., IV., X., XI. fdz. ; 1828. VIII. és 
IX. fUz.) ; Albert Ferenc, Heves és Külső-Szolnok vármegyék 
leirása, Eger iS68, 511—537. 1.; Szádeczky Lajos, Adatok E., 
ostromához 1552. (Századok 1880. 487. 1.): Thaly Kálmán 
\z CCTi var ágyúi és löszerei (Századok 1872. 337.): Ipolyi 
Arnold, Aa egri megye régi székesegyháza (Bartakovics- 
smlékkonj-v) ; Kandra Kabos, Az egri püspökök pecsétéi 
(Tnrul 1893)';' Balogh János, E. vár története, E. 1881; 
Szabó Ignác, Korrajzok E. város múltjából, u. 0. 1898; 
üdvardy László, Az egri érseki jogliceam törtéuete, 1899 ; 
Türk Frigyes, Egri xitmutató, Eger 1907 : u. a., E. vára, 
1906; Nyizsaay Iván, Az egri fószékesegj-báz új szentélye, 
E. 1905 : Bodola Gyula, Do^^ó István a magyar költészetben, 
Kolozsvár 1908 ; Nagy Béni, Eger ostroma 1552-ben ; Békefi, 
Emlékkönyv 1912 238. 1. ; Szederkényi Nándor, Heves vm. 
tört. 3 köt.: Gárdonv-i, Szederkényi, Takács 8. cikkei a 
Századokban ; Benkócay, Az egri papnevelés története, 1910. 

Eger Akíba. 1. idősb, németországi szárma- 
zású pozsonyi rabbi és több talmudikus munka 
híres szerzője, megh. 1758. — 2. Ifjabb E., az 
előbbi unokája, kiváló zsidó teológus, szül. Kis- 
martonban 1762 nov. 2., megh. Posenben 1837 
okt. 2. Márkisch-Friedlandban, később Posenben 
volt rabbi. Széles tudománya és emberszeretete 
által tűnt ki, fóleg az 1831-iM kolerajárvány al- 
kalmával valláskülönbség nélkül felkereste és 
vigasztalta a kétségbeesett lakosságot. Művei: 
Döntvénytár (2 köt., Varsó 1835 és 1860) ; Tosza- 
fosz di Rabbi Akibá (oldal jegyzetek s magyaráza- 
tok az egész misnához, Altona 1841 — 47) és ha- 
sonló oldaljegj-zetek a talmudhoz. Számos egyéb 
müve még kiadatlan. 

Egér (Mus L.), a rágcsálók rendjébe, az E.- 
félék családjába tartozó állatnem. L. Egér-félék. 
— E. orvosi szenípontból, 1. Izületi egér. 

Éger (növ.), 1. Égerfa. 

Éger, 1. az Élbe baloldali mellékfolyója Csehor- 
szágban. Bajor földön, a Fichtel- hegységben ered 
695 m. mc\gasan és 19 km. út után tágas síkságon 
éri el Csehország területét. Elfolyik É. és Karls- 
bad városok mellett, majd Königsberg és Kaaden 
között szűk sziklaszorosban haladva, elválasztja a 
Cseh Érchegységet a Duppaui hegységtől. 31 m. 
széles, amikor Theresienstadtnál, a Schreckstein 
romjai alatt, Csehországnak egyik legterméke- 
nyebb vidékén az Elbébe torkollik. Hossza 310 
km., esése km.-kint átlag 1*8 m., ezért a hajózásra 
alig alkalmas. Mellékfolyói jobbról a Karlsbadnál 
torkolló Tepl, balról a Zwodau és a Röslau. 

2. E. (csehül Gheb), város, Csehországban, 
az ugyanily nevű keriüeti kapitányság (455 km' 
területtel) szókhelye, az E. jobbpai-tján emelkedő 
44S m. magas emelkedésen, több vasúti vonal 
találkozásánál, (i9io) 27,949 lak., sör-, bőr- ós 
gépgyártással, gyapjú- és pamutszövéssel, gőz- 
és fűrószmalommal ; többféle iskolával, a többi 
közt ipar- és kereskedelmi iskolával, szegényház- 
zal. A középkori külsejű városnak legjelentéke- 
nyebb épületei : a Szt. Miklósról elnevezett nagy 
és pompás templom, amelyet a XIII. sz.-ban 
alapítottak és 1892. gyökeresen restauráltak. Lu- 
kas festményeivel és szép új szószékkel. A pia- 



Efirerás 



— 156 — 



Eger fa. 



con álló városházán gyilkolták meg 1634 febr. 
25. Wallensteint, a régi, most félig romban he- 
verő császári palotában pedig (amelyből a fekete 
vagy pogánytorony és a csinos kettős kápolna 
még fenmaradt), Illó, Trcka, Kinsky és Neumann 
császári generálisokat. A városházán azon ter- 
mekben, amelyekben egykor Wallenstein lakott, 
1872. elhelyezték a város múzeumát ; benne szá- 
mos Wallensteinra emlékeztető régiség és kép 
van. É. a Hohenstaufok korában keletkezett és 
azok bukása után birodalmi várossá lett, 1266. 
elfoglalta II. Ottokár. Habsburgi Rudolf a biroda- 
lomhoz csatolta vissza. 1315-től kezdve állandóan 
Csehországhoz tartozott. 1631-ben a svédek, 1742. 
és 1745. pedig a franciák foglalták el. E. környé- 
két Egerland-nak hívják ; lakói sok tekintetben 
megőrizték a régi szokásokat és öltözetük is ere- 
deti. V. ö. Grradl, Gesch. d. Egerlandes (Prag I. 
1893) ; John, Schriften zu