(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Révai nagy lexikona; az ismeretek enciklopédiája"

VER KONyVKBTffMflífrT. BUDAPEST. 



■/m//////////, ''^/^^/M«^^^ 






j^rrfiit""""-^'''''''"'- "''-;••• " .1 \. Z'''f','''^"'f^^í^ 



W^- V ■'T y / r-. 







Presented to the 

LIBRARIES ofthe 

UNIVERSITY OF TORONTO 

by 

George Bisztray 



RÉVAI 



NAGY LEXIKONA 



UTÁNNYOMÁS ÉS FORDÍTÁS TILOS 



RÉVAI 

NAGY LEXIKONA 



I I 



AZ ISMERETEK ENCIKLOPÉDIÁJA 



VIIL KÖTET 

FöldpÁlya—Cxrec 



A SZÖVEGBEN 157 ÁBRA ; KÜLÖN MELLÉKLETÜL 

60 KÉP, EZEK KÖZT 8 SZÍNNYOMAT, 8 MŰVÉSZETI 

REPRODUKCIÓ ÉS 6 TÉRKÉP 



BUDAPEST 

fi ÉVA I TESTVÉRKK IRODALMI INTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 
1913 




A SZÖVEGET VALAMENNYI SZÍNES ÉS FEKETE MUMELLÉKLETTEL 
NYOMTA A PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN 



F. 



Földpálya, 1. Ekliptika. 

Földpát (ásv.), az ásványvilágnak legfontosabb 
tagja ; azt lehet mondani, hogy a legközönsége- 
sebb ásvány. A földkérget alkotó eruptív kőzetek 
és kristályos palák majdnem mind tartalmaznak 
tekintélyes mennyiségű F.-ot. A F.-ok tulajdon- 
képen egy egész családot alkotnak, amelynek 
számos tagja van. Közös összekötő kapocs a F.- 
család tagjaira nézve a két kitűnő hasadási irány, 
amelyek egymásra merőlegesek vagy közel me- 
rőlegesek és a hasonló kémiai összetétel. Beosz- 
tástiS: két nagy csoportba történik : 

1. Egyhajlású F. vagy ortoklász, káliumalumi- 
oiumsziiikát, képlete : KAlSisOg. Az ortoklásznak 
következő fajtái vannak: 1. Adulár, fennőtt, 
színtelen-fehér, erősen fénylő, átlátszó vagy át- 
tetsző szép kristályok. Bizonyos irányban gyak- 
ran szép kékes fényt mutat, az ilyeneket dom- 
borúra csiszolva (gömb vagy elliptikus alakban), 
ékkőnek használjak holdkő néven. Előfordul a 
kristályos palák repedéseiben gyakran az Alpok- 
ban, ritkán nálunk Szilágysomlyón és a Szebeni 
Kárpátokban; igen ritkán az érctelérekben: Felső- 
bányán, Verespatakon, Botesbányán, Selmecz- 
bányán ; 2. közönséges ortoklász (pegmatolit), fe- 
héres, szürkés, vereses, alig fénylő, nem átlátszó ; 
igen közönséges kőzetalkotó ásvány, araennyi- 
ben lényeges elegyrésze a gránitnak, szienitnek, 
porflmak, kvarcporíirnak, gnájsznak, stb. ; 3. sza- 
nidin vagy üveges F., amely az ortoklásztól 
csakis erős üveges fényével és repedezett kül- 
sejével tér el ; átlátszó vagy áttetsző. Mállás és 
posztvulkanikus átalakulás révén az ortoklászból 
kaolin lesz Az ortoklászt felhasználják a porcel- 
lángyártásnál. Mállási termékei kitűnő talajt 
adnaJí. — Az ortoklásznál háromféle ikerkristályt 
ismerünk : 1. a Bavenói, 2. a Karlsbadi és 3. a 
Mansbachi ikertörvény szerint. 

U. A háromJiajlású F.-ok, amelyeket két cso- 
portba oszthatunk: 1. Háromhajlású kálium-P., 
a mikroklin, amely kémiailag azonos az orto- 
klásszal. A mikroklin közönséges elegyrésze a 
gránitoknak, szieniteknek, eleolitszieniteknek 
-(Ditró, Csík vm.), ritkán a porflroknak és gyak- 
ran a gnájszoknak, kristályos paláknak, porfl- 
roidoknak. A zöld Amazon kő (Ilmenhegység, 
Pikes Peak Coloradóban) szintén mikroklin ; ék- 
kőnek használják. 

2. Háromhajlású nátrium-kalcium-F.-ok vagy 
plagioklászok. Nevüket onnan kapták, hogy a 
két kitűnő hasadási irány egymással ferdeszöget 

Révai Nagy Lacűcona, VIII. kdt. 



zár be. A plagioklászok a tiszta nátriumalumo- 
szilikátnak és a kalciumalumoszilikátnak 

NaAlSijOg és CaALSi^Og 
izomorf keverékéből állanak. 

A tiszta NaAlSigOg cdbü néven, a tiszta 
CaAloSijOg anortit néven ismeretes. Az albit 
(Ab) ós anortit (An) sokféle lehetséges keverékei 
részben névvel is meg vannak jelölve : 

Ab— AbjAnj oligoklász, 

AbjAui— AbjAUj andezin, 

AbjAn^— AbjAng labradorit, 

AbiAn,— An bytownit. 

A plagioklászkristályok többnyire az oldallap 
szerint táblásak. Igen gyakoriak az ikerkristályok 
és pedig két törvény szerint : a) albit-ikertörvény : 
ikerlap az oldallap, többnyire poliszintetikus ikrek, 
felismerhetők közetekben is a bázis ikerrostozott- 
ságán ; b) periklin-ikertörvény : ikerlap az orto- 
tengelyre merőleges. 

Az albit színtelen, fehér (innen a név), sárga, 
zöld és barna, üvegfónyű. Fennőtt kristályokban 
a szilikátkőzetek hasadékain : az Alpok számos 
pontján és Elba szigetén terem. Bennőtt kristá- 
lyok a tömött dolomitokban. Az eruptív kőzetek- 
ben ritkán fordul elő, de annál gyakoribb a kris- 
tályos palákban, gnájszokban, zöld palákban. Ha- 
zánkban gyönyörű szép albitkristályok találhatók 
sziderit társaságában Gömör vmegyében Sajó- 
házán. 

Anortit, többnyire fehér v. színtelen űvegfényű. 
Fennőtt kristályok a Monté- Sommá bombáiban 
(Vezúv). Bennőtt kristályok a bázikus eruptiv kő- 
zetekben (diorit, gabbro, diabáz, norit, peridotit, 
bazalt, andezit), pl. az Aranyihegyi andezitben 
(Piskivel szemben). 

Oligoklász, szürke, sárga, fehér, zöld, zsír- 
üvegfényü ; igen elteijedt az eruptiv kőzetekben : 
gránit-, szienit-, diorit-, porflrit-, andezit-, gnájsz- 
ban. Nálunk nagyobb kristályok a ditrói (Csík vm.) 
szienitben. 

J^náe^'m leggyakoribb az andezitekben, hazánk- 
ban rendkívül sok helyen ; porflritekben, bazaltok- 
ban. 

Labradorit, az oldallapon sokszor gyönyörű 
szép szüijátszást mutat (labradorizálás). 

A F.-oknak van még néhány ritkábban elő- 
forduló tagja is : 

Gelsian, egyhajlású bárium-F., képlete : 
BaAl^SUOg. 
Sósavban kocsonyává oldódik. Kristálytanilag 
azonos az ortoklásszal, míg kémiai összetétele az 



FOldpátbazalt 



— 2 



Földrajz 



anortitnak felel meg. Fehér-vöröses kristályai 
dolomitban fordulnak elö. Jakobsberg (Skandi- 
návia). * 

Hialofán, fehér-vörös kristályok a szemcsés 
mészkőben a Binnenthalban (Wallis). Egy mole- 
kula celsian és egy molekula ortoklász izomorf 
keverékéből áll. Bárium van még a Meiches (Vo- 
golsberg) nefelinitjénekortoklászában (2 630/oBaO) 
és a Cassinitben (3-71o/o BaO, termőhelye Media 
Pennsylvaniában) is. 

Az ortoklász és albit lemezei össze szoktak egy- 
mással nőni; legfeltűnőbb az összenövés Perth 
közelében (Canada), ezért ezt az összenövést 
perthitnek is szokás nevezni ; a lemezek néha 
2—3 mm. vastagok is. Ha az összenövés mikro- 
szkopikus finomságú, mikropertitnek nevezzük. 
Ha mikroklin és albit nőnek egymással össze, 
akkor mikroklinpertit- (v. mikroklinmikropertit-) 
ről beszélünk. Az albit sokszor nem lemezekot, 
hanem orsókat alkot az orloklász- (v. mikroklin-) 
lemezekben. 

Ismerünk még anortoklászés kriptopertit nevű 
F.-okat is. 

FOldpátbazalt (ásv.), 1, Bazalt. 

Földpátporfir (közét), azokat a kvarcmentes 
porfli'okat nevezzük F.-nak, amelyekben porflro- 
san kifejlődve csakis a fóldpátok vannak. 

Földpiramisok, keletkeznek az esővíz kimo- 
sása következtében agyagos talajban, ha az agya- 
gos anyagban rendetlenül nagyobb kövek vannak 
elosztva. Az esőcseppek s az esőből meginduló kis 
vízfolyások kimosó munkáját egy-egy nagyobb 
kő megakadályozza s az alatta levő könnyen el- 
mosható anyagot a pusztulás ellen megvédelmezi. 
A kő alatt oszlop, vagy meredek piramis alakjá- 
ban marad meg az agyagos kőzet. Eső után lát- 
hatunk mindenütt ilyeneket ujjnyi vagy arasznyi 
nagyságban kavicsos agyagfelszinen, de néha, ha 
a viszonyok különösen kedvezőek, akkor hatal- 
mas arányokat öltenek, pl. Dél-Tii"olban, Bozen 
vidékén, a Rittenen, ahol 30 m. magasságot is 
elérnek az agyagos morénából kimosott F. Van- 
nak homokos kőzeten, homokkövön is, de ritkáb- 
ban. Gyönyörűek az északamerikai Egyesült- 
Államok Oregon államában, a Crater-tó partján 
vulkanikus anyagból kimosott földpiramisok. 

Földra, kisk. Besztercze-Naszód vm. óradnai 
j.-ban, (1910) 2377 oláh lak., takai'ékpénztár és 
elölegezőegylet, vasúti állomás; u. p. és u. t. 
Naszód. 

Földrajz, az a tudomány, amelynek célja a 
Földet megismerni és róla jó képet nyújtani. És 
pedig ezt mindenféle szempontból egyformán kell 
tennie, eszerint sem nem természettudomány, sem 
nem humanisztikus tudomány, mert hisz foglal- 
kozik az ember önhatalmú tényeivel és a termé- 
szettel is. Általában minden tudomány leszűrt 
eredményeire szüksége van, mert hisz minden 
tudomány a Földhöz kapcsolódik. Minden tudo- 
mány eredményeit felhasználja, hogy a Földről jó 
képet nyújtson. Ezért tehát filozofikus jellege van. 
Tanulmányainak módszere abban áll. hogy más 
tudományoktól átvett eredmények közt a kapcso- 
latot észleli, tehát észlel és őzért tapasztalati tudo- 
mány. A F.-nak azt a részét, amely a Földön le- 
játszódó tüneményeket általában tanulmányozza, 



általános F.-nak nevezzük ; azt a részét pedig, 
amely ezeknek a tüneményeknek F.-i eloszlását 
tanulmányozza akár az egész Földön, akár annak 
egyes részem, leíró F.-nak mondjuk. Ez lehet 
olyan, hogy vagy csak egy tiineménycsoportnak 
a F.-i eloszlását keressük, vagy pedig olyan, hogy 
a Föld valamely részén az összes tünemények el- 
oszlását tanulmányozzuk. Ez utóbbi az, amit ren- 
desen leíró F.-nak neveznek. 

Az általános F. két részre oszlik. 1. Matema- 
tikai és csillagászati F., célja a Földet mint égi- 
testet megismertetni, tehát helyzetét a világtér- 
ben, mozgásait, alakját, nagyságát, tömegét s az 
ebben végbemenő változásokat. Feladatai közé 
tartozik, hogy megtanítson bennünket a Földről 
jó geometriai képet rajzolni, a földi helyek koor- 
dinátáit, vagyis egymáshoz való helyzetét meg- 
állapítani. Ezért a vetületek szerkesztése, a F.-i 
helyek szélességének és hosszúságának megha- 
tározása stb. ide tartozik. 2. A fizikai F. a Föld- 
ben és a Földön lejátszódó tüneményeket tanul- 
mányozza. Ezt a részt a szférák szerint osztjuk 
fel, mert mmden szférának a tanulmányozásához 
más és más módszerek szükségesek, a) A centro- 
szféra, vagyis a Föld belsejének tanulmányozása 
a legnehezebb feladat. Egy része a geofizika ta- 
nulmánykörébe tartozik, amely a mélyben eredő 
földrengésekkel, a tömegáthelyezkedésekkel, a 
földi mágnességgel stb. stb. foglalkozik, b) A litho- 
szféra a Föld szilárd kérge, amelyhek változásai- 
val és a benne végbemenő tüneményekkel foglal- 
kozik a tektonika, wlkanológia és még a fizikai 
F.-nak sok más része. Ennek a tudomány-rész- 
nek legfontosabb feladatai közé tartozik a szilárd 
kéreg felszíni formáinak az ismerete és magya- 
rázata is. A F.-nak ezt az ágát morfológiának 
nevezik, c) A hidroszféra vagyis a Föld szilárd 
kérgére helyezkedett víz kétféle, úgymint óceán 
és szárazföldi víz. Az előbbinek ismeretével az 
oceanológia, az utóbbiéval a hidrológia foglal- 
kozik, d) Az atmoszféra ismeretét a meteoroló- 
gia tűzte ki céljául, e) Organoszféra nevezete 
alatt foglalhatjuk össze a szerves világot a Föl- 
dön, s ez szintén a geográfia tanulmányainak ke- 
retébe tartozik, mert hisz a Földnek különösen 
az ember életére nézve ez a legfontosabb és leg- 
érdekesebb része. Az organizmusok szerint le- 
het : 1) növény- F., 2) állat-F, 3) etnber-F, amely 
az általános F. keretében is óriási része tudomá- 
nyunknak. Az általános F.-nak ez a része az em- 
ber életjelenségeivel, elhelyezkedésének törvé- 
nyeivel, életmódjával, általános néprajzi tünemé- 
nyeivel és társadalmi jelenségeivel foglalkozik. 
A terminológiánk ezen a téren kissé zavaros, 
de lehetne antropológia, demológia, etnológia és 
szociológia név alatt összefoglalni azt, a mi ide- 
tartozik. Ha az emberiség életjolenségoi közül 
csak egy-egy csoportot veszünk tanulmá- 
nyozás aiá, akkor (yairríöwá/yi F., kereskedelmi F., 
közlekedéni F., politikai F. és történelmi F. cí- 
meket szokás hasznáUii. 

Ha az általános F.-ban nyert eredményeket 
már most a Föld-folszin ogyos részeinek egye- 
temes, okadatoló leírásához felhasználjuk, tudo- 
mányunk másik része keletkezik: a leíró F., v. 
regionális F., mely az összes módszerek igénybe- 



Aaely nó Föl . . . alMt niiict mec. Fel . . . aUtt kereMndOI 



FOldraJz — 

vételével és egyesítésével, politikailag vagy ter- 
mészetileg határolt területeket ír le. F. alatt álta- 
lánosságban egyes földterületek leírását értik még 
most is. Persze a regionális P. módszerében is 
különböző irányok keletkeztek. Az ókorban azzal 
kezdték, hogy először pontosan mértanüag meg- 
határozták a fekvést és azután leírták, de ter- 
mészeti jellemzést még itt nem találunk. Az új- 
korban is egyesek a pontos mértani elhelyezésre, 
mások a leírásra fektették a fősúlyt, míg a leg- 
újabb kor kezdetén főleg furcsaságok fölsoro- 
lását és statisztikai felsorolásokat tartottak fon- 
tosnak. A statisztika egy időben nagyon is elő- 
térbe nyomult. Ritter Karllal áll be azután a fordu- 
lat, amellyel a modem tudományos földleírás ke- 
letkezik. Nagy műve : «A Föld és viszonya az em- 
ber történelméhez és természetéhez.)) Azt a fel- 
adatot állítja elénk, hogy vizsgáljuk a Föld fel- 
színét és annak hatásait a kUmára, növény- és 
állatvilágra és főkép az emberre és annak mü- 
veire. A valóságban ő mindinkább elfordult a ter- 
mészettől és több és több figyelmet szentelt az 
embernek és egyes helyeken történelmi időkön 
keresztül való fejlődésének. Idővel tehát az ö 
F.-a inkább történelmi F. lett. Tanítványai kö- 
zül is igen sokan a természetet csak mellékesen 
tekintve, a történehni szempontot helyezték elő- 
térbe. A természettudományos földleírás a fel- 
fedezések korával éled tulajdonkép fel, amikor 
mind több és több oly vidéket ismernek meg, 
amelynek természete teljesen elutaz európaiaktól. 
Humboldt volt ennek az iránynak legfényesebb 
képviselője. Utána egész sereg természettudós 
földleíró következett. Peschel volt az, aki a Föld 
felületének kikutatását a P. keretébe sorozta és 
utána eltekintenek attól, hogy a földleírás min- 
denben az emberben csúcsosodjék, hanem első 
sorban a természeti viszonyokat írják le és az 
emberre csak annyiban térnek ki, amennyiben 
a természettől függ, vagy azt átalakítja. Emel- 
lett tisztára a jelen állapotokat vizsgálja és csak 
annyiban veszi segítségül a történelmet, amennyi- 
ben ez a jelen állapotok megértéséhez szükséges. 
Ha nemcsak a jelent, hanem a különböző törté- 
nelmi korokat is kutatjuk, akkor keletkezik a 
tiszta történelmi F. 

Az általános F. szférák szerint tagolt részei 
mindegyikének megvan a maga leíró része. A 
lithoszféra felszínének leírásával az orográfia és 
topográfia, a hidroszféráéval a hidrofjráfia és 
oceeanográfia, az atmoszféráéval a klimatográfia, 
az ember földrajzával az antropogeografia, a 
demográfia, etnográfia stb. foglalkozik. Ha vala- 
mely vidék egész arculatát írjuk le, az emberi 
alkotások és az ember kivételével, azt fiziográ- 
fiának szokás nevezni. Tudományunk rendkívüli 
terjedebne és íllozóflkns jellege miatt valamely 
vidék leírása különféle szempontokból lehetséges, 
de tökéletes leírást csak az nyújt, aki az összes 
szférákat az illető vidéken egyforma világítás- 
ban.lehetöleg egyforma intenzitásban mutatja be. 
Magyarország leíró F.-a tökéletlen, ha csak a flzio- 
gráöáját mutatjuk be, de tökéletlen akkor is, ha 
csak az ember elhelyezkedésével és életével fog- 
lalkozunk. Mind a kettőt egylbrma intenzitással 
kell megvilágítanunk. Leírjuk tehát — mindig 



{ — Földrajz 

az okokat nyomozva — a földkéreg szerkezetét 
(tektonika) Magyarországon, aztán a felszinala- 
kulásokat (orográfia), aztán a vizeket (hidrográfla). 
majd az egyes objektumok (utak, hidak, folyók, 
városok stb.) elhelyezkedését (topográfia), majd 
az éghajlatot (klimatográfia), aztán a növény- és 
állatvilágot. Ezután következik, mondhatjuk, a 
második rész, amely az ember geográfiáját írja 
le: az itt lakó népek mennyiségót, eloszlását, 
szaporodását, fogyását stb. (demográfia), az itt 
lakó emberfajokat (antropológikus leírás), az em- 
berek foglalkozását, szokását, eredeti iparát és 
művészetét (etnográfia), gazdaságát, közlekedé- 
sét és végül politikai és társadalmi állapotát. 

így nyújt a P. valamely természetesen vagy 
politikai határokkal elválasztott területről jó ké- 
pet. Természetes, hogy figyelembe veszi a geo- 
lógia, petrográfla, agrogeológia, paleontológia, fi- 
zika, kémia, mechanika, botanika, zoológia, bio- 
lógia, anatómia, történelem, nyelvészet, archeo- 
lógia, sőt még a technika, művészettörténet, iro- 
dalomtörténet stb. minden leszűrt eredményét, 
araikor igazán hü és jó képet tud nyújtani a ki- 
választott földterületről. 

Sokat vitatkoznak ugyan ezekről a dolgokról, 
de amint az amerikai F.-i társaság 1912. évi 
jubileumára összegyúlt geográfusok hosszú és 
sokszor megismételt vitatkozásainak eredményé- 
ből kivehető, a világ legelőkelőbb geográfusai- 
nak felfogása csak kis részletekben, egyes rész- 
letek terminológiájában tér el egymástól, s az itt 
vázolt felfogásban mindnyájan megegyeztek. Ezt 
a felfogást 1. részletesebben Cholnoky J. : A föld- 
rajzról. Földrajzi Közlemények, XXXVIII. köt., 

1. füzet. _ 

Története. 

A F. a legrégibb tudományok egyike. A kinaiak- 
rmk már évezredek előtt voltak egyszerű földraj- 
zaik, de távolesö országokról csak a Kr. e. III. sz. 
óta kezdtek hallani. A rómaiak alaposan ismerték 
vüágbirodahnukat és a szomszéd országok néme- 
lyikét. ÉK.-i Európa és É.-i Ázsia ismeretlen volt 
előttük. Kínáról csak igen homályos ismereteik 
voltak. 

A tudományos F. megalapítóinak a görögökéi 
kell elismernünk. Anaxagoras (szül. Kr. e. 499.) 
még laposnak, Herodot tányérformának képzelte a 
föld szinét. Pythagoras és eleai Parmenides is (Kr. 
e. 460) már hitték, hogy gömbalakú. Aristoteles 
vette észre először, hogy a holdfogyatkozások a 
föld gömbölyűségét bizonyítják és Ptolemaios em- 
Uti először, hogy a tengeren a szárazföldhöz köze- 
ledvén, a parti tárgyak legfelső részeit látjuk meg 
legelőször. A föld kerületét Aristoteles 400,000, 
marseillei Pytheas 300,000, Archimedes nem egé- 
szen 300,000 stádiumra (1 st. = 184-97 m.) be- 
csülte. Az athéni Eratosthenes határozta meg 
először mérések alapján a föld nagyságát (276— 
196). Ő azt találta, hogy a föld kerülete 252,000 
stádium (az ö stádiumából 40 = 6-3 km.), azaz 
egy ívfok 110-2Ő km., ami — bár véletlenül — 
nagyon közel jár a valósághoz. Ptolemaios azon- 
ban többre becsülte Posidonius mérését, amely a 
földet Ve-ával kisebbnek tüntette föl. A legrégibb 
térképek készítői Anaximander (megh. 547.), He- 
kataeus (szül. 544.) és Aristagoras (500 körül) vol- 



Amely ssó Föl . . . »Utt nincs me^. Fel . . . alatt keresendői 



FOldraJz ^2-^ ~ 

tak. Térképeik, valamint tyrusi Marinusé elvesz- 
tek. Az alexandriai Claudius Ptolemaios (Kr. u. 
125 körül) térképei azonban a XV. századig hasz- 
nálatban voltak és némely hibáik csak a XVIU. 
században tűntek el végképen a térképekről. 

A hegységekről keveset tudtak az ókori népek. 
Plinius egyes alpi csúcsokat 15-szörte maga- 
sabbnak képzelt, mint amilyen a Montblanc. Az 
első hegyméróst tudtmikkal Dikaearchos végezte 
(Kr. e. 360—290), szerinte a Pelion 6250 római 
láb. Már Empedokles (440) tüzes folyékonynak tar- 
totta a földgömb belsejét, amire a meleg források- 
ból lehetett következtetni, és a tűzhányók termé- 
szetének lényegét már akkor megértették. Víz- 
rajzi ismereteik nagyon hézagosak voltak. Az At- 
lanti-óceán partjain már a feniciaiak fölismerték 
az árapályt és a hold járásával magyarázták sza- 
bályosságát. A légköri jelenségek némelyikét már 
Aristoteles helyesen megmagyarázta, már ö észre- 
vette a szárazföldi szellő szabályos váltakozását 
és sejtette a szelek forgási törvényét. Már tudta, 
hogy a tenger vize a napsütéstől párolog és hogy a 
meleg levegő több nedvességet bir el, mint a hideg. 

Középkor. A középkor elején nagyon hanyatlott 
a tudomány. ír szerzetesek a VIIl. században fe- 
dezték fel Izlandot, ahová S?^. telepedtek le a 
normannok. Onnan fedezték fel 983. Grönlandot, 
talán Labradort és Ujfundlandot is. Északon a nor- 
mannok 870. a Dvina torkolatáig jutottak. A Ke- 
leti-tenger partjai csak a XI. sz.-ban lettek ismer- 
tebbekké. A keleti országok közül csupán a Szent- 
földről hoztak bővebben hírt a zarándokok. Csak 
a papi osztály foglalkozott akkor a tudománnyal 
és csak olyas kétségek bántották az elméket, 
hogy igazhitű kereszténynek korongformánaK 
keU-e képzehiie a szárazföldet v. négyszögűnek. A 
korong diadalmaskodott, mert a szentírás a «föld- 
kerekséget)) emlegeti. 

Azalatt az araboknál nagyon felvirágzott a F., 
ami annál természetesebb volt, mert az arabok 
az Atlanti-óceántól az Indusig és a Kaukázustól 
a néger országokig terjesztették ki uralmukat. 
Mekkában a legtávolabbi országok zarándokai 
találkoztak és az arab utazók egyike, Ibn Batuta 
többet utazott, mint Marco Polo és Livingstone 
együttvéve. A keresztény országokban is jártak; 
Idriszi (a XII. sz.-ban) Angliába is eljutott és is- 
merte a Faröer-szigeteket. Üzleti összeköttetéseik 
Oroszországban Kazánig terjedtek. Északkeleten 
a Balchasz-tóig és Pekingig terjedt ismeretük. 
Indiát és déli Kinát, ahova tengeren jutottak 
el, jól ismerték. Volt tudomásuk Jáva tűzhányói- 
ról és a Molukkok fűszereiről. A keletafrikai par- 
ton a bakteritől g, a mostani Inhambanoig terjed- 
tek kereskodötelopeik és Madagaszkárt Komr név 
alatt írják le, amely nevet még máig is viselik a 
Komoro-szigetek. 

A csillagászatot és a mennyiségtant nagyon 
becsülték. Ptolemaios művét «Almageszt» c. alatt 
már a IX. sz.-ban lefordították és a nyugati né- 
pekkel ellentétben nem kétkedtek azon, hogy a 
föld gömbalakú és hogy a míadenségben lebeg. 
XIII. sz.-boli helymeghatározásaik, kivált Abul 
Hosszán marokkói helymeghatározásai, bámula- 
tos pontosak. A térképrajzolásban azonban ők sem 
Jutottak messzire. 



FCIdraJz 

A nyugateurópai népek az arabok által ismer- 
kedtek meg Ptolemaiosszal és más « pogány* írók- 
kal. A középkor végén három egyházi férfiú fej- 
lesztette tovább a F.-ot, bollstádti Albert (a 
nagy), Roger-Baco és beauvaisi Vince. Az arabok- 
kal való érintkezésen kívül a mongolok betörése 
és az is előmozdította a F.-i ismeretek terje- 
dését a XIII. és XIV. században, hogy az olaszok 
az Atlanti-tengeren kezdtek Flandriába járni. A 
Dzsingisz khán utódaihoz küldött papok hoztak 
először hírt az uralontúli országokból. Közülük 
Plán Carpin és Ruysbroek (Rubruquis) tűnnek ki 
leginkább. Balducci Pegoletti (1336) és az 1375 iki 
Catalani-f éle vUágtérkép által tudjuk, hogy meddig 
terjedtek az akkori ismeretek. De a keleti utazók 
közül a legnagyobb feltűnést Marco Folo keltette. 
Niccolo és Mafflo Polo velencei kereskedők már 
1254—1269. eljutottak Karakorumba, Mongolor- 
szágba ; 1271. Niccolo fia, Marco is velük ment és 
csak 1295. tértek vissza Velencébe. Marco 17 évig 
volt Kublai khán szolgálatában és 3 évig tartott 
visszautazása. Azután a hittérítők kezdtek Kínába 
járni ; közűlök leginkább kitűnt Odorico de Por- 
denone, ferencrendi szerzetes, aki 1316. indult el 
Európából és 15 évig volt keleten. Indiáról is egj- 
velencei ember, Niccolo Conti hozta a legrészle- 
tesebb híreket. A kereszténységnek Nubiába és 
Abesszíniába való elterjedése által Afrika azon 
vidékei is ismeretesebbekké lettek. 

Azáltal, hogy az olaszok kiereszkedtek az At- 
lanti-óceánra, szintén jelentékenyen terjedtek a 
F.-i ismeretek. A XIV. sz. elején jelennek meg az 
első velencei és genovai hajók az Északi-tenge- 
ren. Az olaszok fedezték fel a XIII. sz. végén a Ka- 
nári-szigeteket. A Madeira- és Azori-szigeteket 
is jól ismerték már a XIV. sz. közepén. Nagy hala- 
dást tanúsítanak azon kor térképei, melyek a 
mágnestű felhasználásával készültek. A legrégibb 
efféle térképeket a velencei Marino Samdo ké- 
szítette a XIV. sz. elején. A szintén velencei Fra 
Maurónak 100 évvel utóbb készült térképei már 
sokkal pontosabbak. Ekkor a keletázsiai országok 
már Marco Folo, Ckmti stb. leírásaiból ismere- 
tesek voltak. Híres ez időből a Catalani-féle 
világtérkép 1375., amely a Földközi-tenger pon- 
tos rajza mellett még a többi akkor ismert orszá- 
gok rajzát is adja. 

Felfedezések kora. Midőn Henrik portugál her- 
ceg kezébe vette a portugálok hajózási vállala- 
tait Afrika nyugati partjain, új időszak köszön- 
tött be a F. történelmében. Alatta fedezte fel Cor 
dainosto a Kapverdi-szigeteket, a Szenegált és 
Gambiát. A herceg halála után pedig Diaz Ber- 
talannak sikerült Afrika legdélibb csúcsát, a Capo 
Tormentoso-t körülhajózni, melyet később keresz- 
teltek csak Jóreménység-fokának. 1498-ban Vasco 
da Oamá-nak tényleg sikerült a reménység céyát 
elérni és déli úton jutni Indiába. 

De már hat évvel előbb azt hitték a spanyolok, 
hogy Indiát elérték nyugati úton. Toscanelli ma- 
tematikus befolyására Kolumbus arra a merész 
feladatra vállalkozott, hogy az Atlanti-ooeánt a 
legszélesebb helyén áthajózza. 1492 okt. 12. 
partraszállt a GuanaJmnin (Baharaa-szigotok). 
A merész felfedező útjain seregestöl haladtak a 
követök. kik majdnem minden évben fedeztek fel 



Ameljr uó FttI . . . alfttt ninca meg. Fel . . . a1»U ker««endöl 



Földrajz 

Újabb partterületeket, A legnevezetesebbek: Ho- 
jeda, de la Cosa Jüan, Vesmicci Amerigo, iHn- 
zon stb. 1500-ban Cabral Fedro Brazillá partvi- 
dékét fedezte fel, melyet Vespucd, Pinzon, de 
Lepe Diego három helyen érintettek és tovább 
keresték az áljjárót nyngat felé. Ezt megtalálni 
csak 1520. Magalhaes-nak sikerült, aki felfedezte a 
róla elnevezett utat és a Molokki-szigetekig hatolt. 
Észak-Amerika felfedezése sokkal lassabban ha- 
ladt előre. 1497-ben Cabot J. megpillantja Labra- 
dort, ő utána pedig a Cortereal tests^érek, Aylion, 
Verrazano és Gomez 1524. Floridáig befejezik 
az B.-i part felfedezését. Közben Ocampo, de León 
Poncé stb. befejezték a Mexikói- öböl felfedezését. 
BaWoa látta meg 1513. legelőször a Nagy-oceánt. 
Hzarro és Almagro működése alatt a nyugati 
partvidék felfedezése is előre haladt és azt Ca- 
margo majdnem teljesen befejezte. A déli Hoom- 
fokot, bár többször látták kutatók, csak 1616. 
tette ismertté Schoutens. 

Amerika felfedezése által egy csapással meg- 
változott képzeletünk a föld felszinéről, a víz és 
szárazföld elosztásáról. Egy időben Amerikát 
Ázsia nagy félszigetének tartották, mint azt 
Schöner (1533) glóbuszán ábrázolja. Később azon- 
ban már elválasztják, dacára, hogy a Bering- 
szorost még nem ismerik. A Magalhaes-csatoma 
délre fekvő vidékét nagy déli kontinenshez tar- 
tozónak vélték, melynek egy részét Ausztráüa is 
alkotta volna. Ezt a dogmát 1643. Tasnian dön- 
tötte meg és azóta Ausztrália vagy üj -Hollandia 
külön kontinensként szerepel. 

Területi tudásunk gyarapodtával azonban a 
tudományos P. is haladt, különösen Németország- 
ban, bár ez a felfedezéseken nem igen vett részt. 
Coppemicus és Kepler átalakították az asztronó- 
miát. Ezzel pontosabbak lettek a hossz- és széles- 
ségmeghatározások. SneUim VUlebrord mért elő- 
ször ívhosszakata földön. A XVI. sz.-ban a néme- 
tek az első kartográfusok. Okét követik a hollan- 
dusok. A gömbfelület síkfelületekre való átvitelét 
a németek kísérelték meg először. Nevezetesek 
itt Stöffler és Wemer János, majd Kremer Ger- 
hard, kinek vetületét iífermíor- vetület néven is- 
merjük (1512). Az elég gyakran használt ptole- 
meusi térképeket lassan jobbak váltják fel. Bie- 
newitz Péter (Apiantis) 1524. kiadta az első fok- 
táblázatot. Majd Mercator Rumold és társai át- 
vitték a kartográfiát Hollandiába és ott használ- 
ták először a térképgyűjtemények számára az 
Atlasz nevet (1595). Leghíresebb térképészek 
akkor Honditis Henrik és Jodokus, Plandm Pé- 
ter és Aurigarius voltak. Az első délkört illetőleg 
akkor sem értettek egyet. 1634 április 25. a Pa- 
risban tartott geografusgyülésen elhatározták, 
hogy a hosszúsági fokokat Ferro- szigetétől szá- 
mítják. Még akkor a hegyek magasságáról túl- 
zott képzeletek uralkodtak. A tenger és száraz- 
föld kiterjedésének viszonyát is csak Tasman 
Ábel óta ismerték. Nagy tengermélységeket nem 
tudtak mérni. Megismerték a tengeráramokat. 
^Zamíwo5 1513. fedezte fel a Golf- áramot. A mon- 
szunokról és passzátszelekről is ekkor tesznek 
legelőször említést. A legelőkelőbb P.-i kéziköny- 
vek ez időből Münster Sebestyén «Geographia 
universalis»-a és Varenius Bernát «Geographia 



— 5 — Földrajz 

generalis»-a, mely már teljes fizikai F.-ot nyújt. 
Világos gondolatmenete még ma is bámulatot 
kelt. Ezen a munkán alapultak legnagyobbrészt a 
XVm. századbeli F.-ok (Lulof 1750, Bergmann 
1769 és Kant 1802). 

Újabb kor. A XVIL sz. közepén a föld színé- 
nek már kétharmadát ismerték. Azonban 1648— 
1769-ig csaknem szüneteltek a felfedezések, mert 
elérték a keresett dús országokat, sőt még többet 
is és azokkal egyelőre teljesen el voltak fo^^lalva. 
Csak az oroszok folytatták a kutatást Szibériá- 
ban (Gmelin, Bering), és a Csendes-óceán sziget- 
csoportjai lettek lassan ismeretesebbekké főkép 
az angolok és franciák (Bougainville) által. 1769- 
ben kezdte meg Cook J. híres hajózásait, amelyek 
által főbb vonásaikban meg lettek állapítva a 
tengerek és szárazföldek főbb körvonalai. Az 
újabb kor kutatásait az jellemzi leginkább, hogy 
tökéletesebb eszközökkel végezték és összehason- 
lító eredményekre törekedtek. A « mérések korát», 
ahogy Peschel nevezi, a kizárólag tudományos 
célú utazások egész sorozata nyitja meg. 1672-ben 
Rtcher a párisi másodpercinga lengéséből látta, 
hogy a föld nem tökéletes gömb. Nemsokára az- 
után Haüey indult fizikai felfedező utazásaira és 
a légáramlatoknak meg a mágnestű eltérésének 
első térképét készítette el, miáltal az új fizikai P. 
megalapítójává lett. Toumefort 1700. az Ararát 
megmászásánál vette észre, hogy a hegy csúcsa 
felé ép úgy következnek egymásra a növényré- 
giók, mint melegebb tájakról a sarkvidékek felé. 
A Jupiter-holdak fogyatkozása alapján Fmülé 
L. végzett először pontos helymeghatározásokat 
a XVin. 8Z. elején. A XVIU. sz. első fele a F. 
történetében a lappországi (Maupertius, Clairant, 
Lemonier stb.) és perui (Bouquer, Lacondamin és 
Godin) francia fokmérések áJtal nevezetes. Nie- 
buhr a dán király támogatásával 1763. tette kor- 
szakalkotó utazását Jemenbe és először mérte a 
holdnak a Naptól és az állócsillagoktól való távol- 
ságából a P.-i hosszúságot ; ő szolgáltatta Elö- 
Ázsiának és a Vörös-tengernek elsó megbízható 
térképét. U. Katalintól kiküldve 1768— 74-ig uta- 
zott Pallos Szibériában, melj-nek állattani és nö- 
vénytani felfedezőjévé lett. 1786-ban de Saussure 
a Montblanc megmászásával megnyitja az Alpok 
magas régióinak tudományos kikutatását. 

Ezen korok legfontosabb tudományos vívmánya 
a helymeghatározás javítása és ezzel a világré- 
szek határainak pontosabb megállapítása. 1731. 
találta fel Halley a tűkörszextánst, majd a kro- 
nométert Harrison tökéletesítette. Ezek segítsé- 
gével hajósok és szárazföldi utazók könnyen esz- 
közölhettek bárhol helymeghatározásokat. A csil- 
lagászat haladása alapján Cassini készíti az első 
világtérképet 1680-ban. Az összes addig ismert 
helymeghatározásokat Delisle használta fel és ö 
rajzolta meg 1725. először a Pöldközi-tengert igazi 
alakjában. A holdtávolságok mérése általi hely- 
meghatározás pontosabb eszközlésére Euler és 
Mayer Tóbiás holdtáblázatokat tettek közzé. A 
fokiínérésekből kitűnt, hogy a földgömb lapult- 
sága '/,89 (Bessel szerint) és — kivált az ingamé- 
résekből, — hogy a föld egyáltalán nem szabá- 
lyos test. D'Anviüe főérdeme, hogy az itineráriu- 
moknak a távolságokra vonatkozó adatait össze- 



Amely uó Fttl . . . alftU nincs meg. Fel . . . alatt keresendői 



Földrajz — _6 — 

gyűjtötte és fölhasználásuk álfal meglepően tö- 
kéletesítette a térképeket. A XVIII. sz. végén raj- 
zolták az első geográfiai profllumokat. Lehman 
találta ki a sraffostérszinábi ázolást 1799., Btuxche 
pedig már 1737. alkalmazta az izohipszákat 
egyenlő tengeri mélységek jelzésére. A magasság- 
mérés az 1643. Torricelli által felfedezett baromé- 
ter segítségével fejlődik. Scheuchzer használta elő- 
ször e célra az Alpokban. Az első általánosan hasz- 
nálható képletet azonban Jean de Lw; találta meg 
1772.; tökéletesítették Rámond (1803), Laplace 
<1805) és Gauss, Bessel pedig a jelenlegi pontos- 
ságig fejlesztette. 

A fizikai P. is egyre haladt Kircher Atanáz 
1665. állította össze legelőször a tengeráramokat 
•egy térképen. Halley 1686. a szelek térképét 
rajzolta meg. A levegő hőmérsékének mérése és 
•egyszersmind az esőmennyiségeké 1699. kezdőd- 
nek Parisban. 1780. alapította Károly Tivadar 
|)f alzi tejedelem a mannheimi meteorológiai aka- 
démiát, mely Európát meteorológiai megfigyelő 
állomásokkal hálózta be. Linné 1737. Svédország 
növényzónáit irta le. Az állatok elterjedéséről 
szóló első térképet Zimmermann W. rajzolta meg. 
Bzidőben már jeles filozófusok (Montesquieu, 
Herder, Kant stb.) a föld és az ember kölcsönha- 
tásait kutatták. A legfontosabb leíró P. ez időből 
Büsching-é (1754 1803). 

Legújabb kor. A XIX. sz. alatt a két sarkvidék 
kivételével a szárazföld határait mind ismerik, sőt 
már a belső kikutatása is nagy haladást mutat. 
A XX. sz. legelején, 1910 és 1911. elérik az Északi 
(Peary) és a Déli sarkot (Amundsen). A sark- 
vidékek felkutatása közben azok környéke is 
ismertebb lett. Az északuyugati átjárót Franklin, 
az északkeletit Nordensíciöld fedezte fel. Az É.-i 
sark kutatói közt első helyen áll Nansen, a D.-i 
sark kutatói közt Sliakleton. Emellett a száraz- 
földek belsejét is megismerték. A XIX. sz. máso- 
dik felébeu Afrika belsejének kikutatása nagy vo- 
násokban befejeződött. Közép-Ázsia fehér foltjai 
is csökkentek. Legtöbbet tett ott a XX. sz. leg- 
elején Hédin Sven. Észak-Amerika teljesen is- 
mert, Dél-Amerika pedig legnagyobbrészt. Ausz- 
trália felfedezése a nagy sivatagok miatt csak 
nehezen haladt előre, de a XIX. sz. végével szin- 
tén igen messzire jutott. Ma különben a száraz- 
földek belsejének felfedezését nagy vonásokban 
befejezettnek mondhatjuk. 

Már a XIX. sz. is inkább a mérés és kutatás 
ideje volt, mint a felfedezéseké. A térképeket az 
egyes államok katonai és tengerészeti hatóságai 
készítik nagy pontossággal háromszögelés és ni- 
vellálás alapján. A grafika fejlődésével az ábrá- 
zolásmódok is nagy tökélyre tettek szert. A föld 
térszíni alakjainak igaz megismerése azonban 
csak a földtan alkalmazása által vált lehetségessé. 
A tudományos hegységvizsgálás megalapítói 
Humboldt J., de Beaumont É. és Bwh L. A íöld- 
kéreg belső felépítését megvilágították Lyell, 
Dana, Heim ós Suess. Azon külső erőket is kezd- 
ték idővel tanulmányozni, melyek a kérget ala- 
kítják és a tengerpartokat megváltoztatják. Ezzel 
kezdődik a morfológia a P.-ban. Legjelesebb mű- 
velői Geikie A. ós J., Pem'k ós Davis. Az első tu- 
dományos alapjait e tudományágnak Richthof'en 



Földrajz 

P. rakta le. A tengerek tanulmányozása is főleg 
e korszakban haladt előre. A kábelvonalak fek- 
tetése óta nemcsak a felszint, hanem a nagy mély- 
ségeket is tanulmányozták és az áramlások mel- 
lett a sótartalom, hőmérsék és az állati élet is 
ismertté vált annyira, hogy oceanográfia alatt 
külön tudományág képződött. Legnevezetesebb 
expedíciók ez irányban a Challenger, Gazella, 
Tuscarora és Valdivia hajók útjai. A légkör és a 
klimák ismerete szintén a XIX. sz. második felé- 
től kezdve tökéletesedett. Kutatják a napi és évi 
átlagos változásokat. A földön számtalan meg- 
figyelő állomás keletkezik. A távíró segítségével 
pontos és gyors hírszolgálatra tesznek szert és a 
végén minden vidék időjárásmenetét tudják ós 
magyarázzák. Legfőbb kutatók e téren: Dove, 
Kámte, Mühry, Buchan, Hann, Woeikoff. 

A növény-P. akkor kezd fejlődni, mikor a két 
De CandoUe a növényeknek a talajhoz és klímá- 
hoz való alkalmazkodását ismertetik. A főid ve- 
getációjának összefüggő mesteri leírását Griese- 
bach adta. Ujabban pedig Drude dolgozta ki. Az 
állatvilág kutatása a leszármazás teóriájának fel- 
állítása óta nagyot haladt, Darwin és Wallace 
segítségével. 

Az embernek a földtől való függését rendsze- 
resen először Humboldt J. és Bittér K. tárgyal- 
ták. Mindakettő országok és földrészek leírásá- 
nak keretében. E müvek alapján azután későbbi 
utazók is több figyelmet fordítottak az ember és 
föld kölcsön vonatkozásaira és széltében tárgyal- 
ják útleírásaikban. De ezt még mind az ország- 
leírás keretén belül eszközölték. A legelőkelőbbek 
ekkor Wappáus, Curtius, Neumann, Guthe stb. 
Peschel is írt cikksorozatot ugyané tárgyról. De 
nemcsak a P.-ban, hanem az antropológia ke- 
retén belül is tárgyalták e kérdéseket. Legszebben 
és mély filozófiával fejtegette azonban Ratzel és 
Bichthofen, kiket máig sem szárnyalt túl más. 

Egyes földrészek tudományos tárgyalása csak 
a XIX. sz, óta kezdődik és itt is Humboldt az út- 
törő. De azért a tárgyalás módja kezdetben igen 
különböző volt. Humboldt iskolája általános ma- 
gyarázó természeti képeket adott, míg Ritter is- 
kolája eltekintett a természettől és csak annyi- 
ban tárgyalta, amennyiben az az emberrel vonat- 
kozásban volt. Csak a legújabb kor hozta meg u 
naturalista és antropocentrikus irány harmonikus 
egybeolvadását. És ezzel a P. irányai talán meg 
is állapodtak és csak az egyes ágak keretén be- 
lüli mélyebb kutatás a jövő feladata. 

Irodalom. A tudományt egész terjedelmében tárgyaló és a jelen- 
kori tudomány színvonalán álló földrajzi ktaikönyoünk nin- 
csen. Megjelent azonban magyar fordítj^ban 3 olyan munka, 
amelyek mindegyike a maga nemében a világirodalom leg- 
kiválóbb jelensége. Az egyik, amely a fizikai földrajzot a 
legtágabb értelemben felöleli, a M. K. Természettudományi 
Társulat kiadásában jelent meg : Reclus Kliséé, A föld és élet- 
Jelenségei, egyes részeiben már elavult. A másik, amely a föld- 
nek az emberi életre való hatását tárgyalja és a tudomány eiea 
ágát először tekinti át rendszeresen, a M. T. Akadémia kiadásá- 
ban Jelent meg : Ratzel, A föld és az ember : a harmadik Supan: 
Kizikai Földrajz (IBIO). Az orsságok leírását Hunfalvy János 
kezdte meg egy tet^jedelmes munkában, amelyet halála óta 
Thirring Uusztáv folytat. A legjelesebb ós egysaersmlnd 
legnagyobb enemQ munka, amely Hunfalvynak is mintaképtll 
szolgált, Reclus Kliséének sok kötetes mdve, Nouvelle g«o- 
grapbie universelle. A német nagy földr^zi mQvek kOiOl a 
legtudományosabb müvek egyike Kirchhoff A. werlcesatóíe 
alatt jelen meg jeles szakemberektől : Unser Wiwen von der 
Brde c. alatt. Igen jó, de még nem teljes : Klar, Die Brd- 



Ameljr mió rttl . . . alatt nincs meg, F«l ... alatt kersMndAI 



Földrajz 



— 7 



Földrajzi intézet 



kande című gyűjteményes mű, mely as összes se^dtado- 
mányokat és a metodikát önálló dolgozatokban tárgyalja, 
Lipcse 190()-tól A régibb enemii aémet muokák közül leg- 
jobb a legutóbb Wappáustól kiadott Steln-féle F., holott a 
sokkal elterjedtebb láöden és Dániel F.-a, kivált az utóbbié, 
aránylag csekély becsli. Ritter 21 kötetes F.-a csak Afrikát 
-és Aasiát tárgyalja, megjelent 1817 — 59., s igy természetesen 
legnagyobb részében elavult. 

A tankönyvek és összefoglaló könyvek közül a legjobbak : 
Outhe-Wagner, Lehrbuch d. (Jeographie, 9. kiad. Hannover 
1912; Hann, Hochstetter u. Pokorny. Allgem. Erdkunde, i. 
Idad., Leipz. 1885.; Supan. Grundzüge der physischen E., 
u. 0. 1911.; Pesohel-Leipoldt, Physische B., 2. kiad., n. o. 
1885., 2 köt.; Süss, Das Antlitz der Erde, Prága, 1883, 
1910, mely a földszin morfológiáját tárgyalja. A Biblio- 
thek geographischer Handblicher c. sorozatból, Stuttg. 1882 
■óta megjelent : Ratzel, Anthropogeographie I. és n. ; Hann, 
Kllmatologie ; Boguslawsky, Oceanographie ; Heim, Gletscher- 
kunde és Günther 8., Geopüysik, Stuttgart 1885—1891. 2 köt. 
Magyarban : Cholnoky J., A levegő fizikai földrajza, Buda- 
pest 19()3: Kövesligethy : Mathematikai földrajz. 

Aí ujabb ylstftai földrajzok közé számithatjuk Richthofen 
jeles müvét. Ftthrer fUr Porschungareisende, Berlin 1886.; 
Lapparent müvét, Traité de géologie, 5. kiad. Paris 1906. 
Jó fizikai F.i lexikon Zaffauk. Erdrinde und ihre Pormen c. 
müve. De la Noe 0. és Margueri E., Les formes du terrain, 
Paris 1888. c. müve a légkörnek a földszinére való hatásá- 
val foglalkozik. De Martonne : (Jeographie physique, u. o. 
1906. Davis : Physical Geography, London 1908. Hörnes. Erd- 
•bebenkunde, 1893. : Laabe G., Das Altér der Erde, 1894 ; 
Woeikoff, Die Klimate der Erde, 1894. 

A politikai P. volt hosszú ideig a P. legdivatosabb része. 
Büsching A. P. volt az első, ki F.-ában (Erdbeschreibung, 
Hamburg 1754—92. 11 rész) a terület és lakosság nagyságát 
.számbavette. Müve tartalmasságánál és célszerű beosztásánál 
fogva máig sem vesztette értékét. 

A történeti P. csak a XVTI. sz. közepe táján kezdett fejle- 
dezni és pedig mindenekelőtt az ó-kor P.-a, amit eléggé 
megértet az akkor uralkodó klasszikus irány. A legjobb efléle 
müvek iról: Cluverius, Cellarius, d'Anville, Heyné. Gosselin. 
Mannert, ükért, Sickler, Georgi és Porbiger: Handbnch der 
altén Geographie, Leipzig 1842—48. 3 köt. ; Az ujabb mü- 
vek közül a legjobbak : Kiepert, Lehrbuch der altén Geogra- 
phie, Berlin 1878. ; Smith W., Dictionary of Greek and Ro- 
mán geography, London 1872, 2 köt. ós Preeman, Historical 
geography of Europe, u. o. 1881. A legjobb atlaszok: Kie- 
pert, Atlas antiquas, 12 térkép szöveggel, 6. kiad. Berlin 
1876. ; Spruner, Atlas antiquus, 4. kiad. Sieglin, Gotha 1891— 
1892. A középkorba vezetnek át: Diefenbach, Origines enro- 
paeffi ; Die altén Völker Europas mit ihren Sippen und Nach- 
bam, Prankfart 1861. A legnevezetesebb idevágó mü Lele- 
wel, Geographie du moyen-áge, Brüsszel 1852. 4 köt.. Epiló- 
gus, 1857. c. munk^a. Igen jó összeállítást ad az irodalmat 
tekintve is Götz W. : Politi<che Geographie, Leipzig 1909. A 
középkori és újkori történeti térképek közül az elsőket De- 
lisle, Kruse és Lesage készítették. A legnagyobb efféle mü 
Spruneré: Handatlas fUr die Geschichte des Mittelalters und 
der neuern Zeit. 3 köt. Menke, 90 térkép, Gotha 1906. Mel- 
lette Wolfé és Droysené említhető. 

A P. történetére vonatkozó nevezetesebb müvek : Peschelé, 
2. kiad. Ruge S., München 1877.; Vivien de Saint-Martin, 
Histoire de la geographie et des découvertes géographiques, 
Paris 1873. ; Löwenberg, Geschichte der Geographie, 2. kiad. 
Berlin 1866. és Geschichte der geographischen Entdeckungs- 
reisen, Leipzig 1882—84. 2 köt. ; Hugnes, Storia delle geográfia 
3 köt 1890-92. : Kneisel, Leitfaden der histor. Geogr, 3 köt. ; 
Toaer, Ókori F. Magyarra ford. Stankó A. 1892. : Fischer Th., 
Sammlang mittelalterlicher Welt- und Seekarten, Velence 
1886.; Ruge 8., Abhandlungen und VortrSge zur Geschichte 
der Erdkunde, Dresden 1888. ; Berger H., Geschichte der wis- 
senschaftlichen Erdkunde der Griechen, Leipzig, eddig 4 köt. ; 
Kretsohmer K., Die physische Erdkunde im christlichen Mit- 
telalter, Wien 1889.; Miller, Die Weltkarte des Castorins, 
Peutinger-féle táblák, Ravensborg 1888.; Storm G., 8tudier 
over Vinlandreiserne, Kopenhága 1888. ; Vining E. P., An 
inglorions Coltunbus: Hwui 8han and Budd.iist monks, New- 
York 1885. ; WInsor J. Narrative and critical liistory of Ame- 
rica, Boston 1886—89.': Bretschneider E., Media9val resear- 
ches from eastern Asiatic sources, London 1888. ; Penck, PhiL 
Cliwer, der Begründer der histor. lianderkunde, 1891 : Frank 
Sebastiaus Weltbach, Die L AUgemeine Geographie in deut- 
scher Sprache. Kiadta Ijöwenstein, 1893. Az 1892. megjelent 
nagyszámú Kolumbus- és .Amerika-irodalom. Gaffarel P., Les 
Fran«;ais aux-delá des mers, Paris 1888. : N. Dubrowine, Ni- 
kol!^ M. Przsevalszkij, Szt.-Pétervár 1890 ; A magyar F.-iro- 
dalom történetére Márki 8. gyűjt. (Folyóiratokban elszórva 
több mutatvány). 



A földrajzi nevek behatóbb tanulmányozását Egli J. Indí- 
totta meg Noraina Geographica c. müvével, Leipzig 1870., 
lexikoni részének 2. kiad. u. o. 1893. 1886-ban jelent meg 
Geschichte der geogr. Namenkunde c. müve. 

Nevezetes metodológiai munkák : Richthofen, .\ufgaben n. 
Methoden der heutigen Geographie, Leipzig 1883. Feltűnést 
keltett Gerland. Beitrage zur Geophysik, 8trassburg 1887. 
c. müvének l)evezet«se, melyben a F. ból teljesen ki akarja 
zárni az emberi elemet. Lehman (Halle 1885—86.) és főképen 
Wagner Hermann cikkei a gothai Geogr. Jahrbuehban (1878 
óta). Reiter, Der Entwickelungsgang der Wissenschaften von 
der Erde, Preiburg 1886. ; Meyer G., Erdkunde, Geog^raphie 
u. Géologie, Stra-^sburg 1889. ; Stauber A., Das 8tudium der 
Geographie, Augsburg 1888. Ezt a pályanyertes munkát SchUr- 
ger Per. fordította magyarra e cimen : A P. az iskolában és 
az iskolán kivUl, Ungvár 1889. : Günther S., Erdkunde und 
Mathematik in ihren gegeaseitigen Beziehungen, München 
1887. ; Penck .\., Ziele der Erdkunde in Österreich, Wien 1889. ; 
Schmidt W., Über einige geographische Veranschaulichnngs- 
mitt«l, u. 0. 1889. Kitűnő kalauz : Lehmann R., Vorlesnn- 
gen über Hilfsmittel und Methode des geogr. ünterrichts, 
1885—91. és Das Kartenzeichnen lm geogr. Unterricht, 1891. 
Az újabban megjelenő F.-i és rokontárgyu irodalomban leg- 
jobban tájékoztat a gothai Geogr. Jahrbuch és a nagyobb F.-i 
folyóiratok, kivált a gothai Mitteilungen. 

A földrajzi lexikonok közül a legnagyobbszerü Vivien de 
8aint-Martin : Nouveau dictionnaire de geographie universelle 
c. müve. Kisebbek Metzger Geographisch-statistisches Welt- 
lexikon-a, Stuttgart 1888. és Garollo Dizionario geografico 
c. müve, 3. kiad. Milano 1889. Ritters Geogr.-Statist. Lexicon, 
1911. Lévasseur, líCxique Géographiqne, Paris. 

A nagyobb atlaszok közül újabb időben a legjobbak Német- 
országban jelentek meg. A ft-anciáknak is vannak szép at- 
laszaik; pl. Schrader, Atlas de la géogr. moderné. 64 térkép, 
Paris 1890. és Longnon, Atlas historique de Francé. 3 kiad. ; 
az angol atlaszok azonban többnyire durvább kiáUitásuak, ki- 
vált a hegyr^zuk gyenge. X legjelesebb nagy atlasz Stieler 
Handatlas-a, mely 1817 óta mind újabb és tökéletesebb kia- 
dásban jelenik meg. A legutolsó kiad^ 1910. jelent meg. 
Vele egyenrangú Debes-é (1911). Tökéletlenebbek a Kiepert- 
és -4.ndree-féle atlaszok, melyek közül az utóbbi olcsósága 
miatt nagyon elterjedt. Előkelő helyet foglal el a magyar 
nyelven megjelenő legújabb Kogutowitz-féle Világatlasz. Fon- 
tos Berghaus nagy fizikai atlasza aj kiadásban, 75 térkép, 
1886-92.; ,^,^0^^^ 

Földrajzi felfedezések, 1. a földrészek, orszá- 
gok stb. felfedezésének történetét, az egyes utazó- 
kat, a Sarkvidéki utazások és Tengen tudomá- 
nyos expedíciók címszót. 

Földrajzi hosszaság, valamely helynek a 
kezdö-delkörtől (meridiánustól) való távolsága 
szögmértékben kifejezve. A Föld minden helyén 
keresztülmegy olyan kör, amely a két póluson 
fut át. Ezt nevezzük délkörnek. A délköröket a 
pólusoktól egyenlő távolságban metszi az egyen- 
lítő. Az egyenlítőt 3600-ra osztjuk be, mint minden 
kört s a délköröket e szerint az osztás szerint 
számozzuk. Csak az a kérdés, hogy melyik dél- 
kört válasszuk kezdő, vagyis zérusodik számú- 
nak. Azelőtt nálunk azt vették kezdő-délkörnek, 
amelyik Ferro-szigetén megy át (v. legalább azt 
hitték, átmegy rajta), ma azonban már majdnem 
az egész világon a greenwichi (Angolországban, 
London közelében) csillagvizsgáló intézeten át- 
menő délkört veszik kezdőnek. A franciák a pá- 
risi csillagvizsgáló intézeten, az oroszok a Szent- 
Péterváron, a kínaiak a Pekingen átmenő délkör- 
től számítanak. A délkörök éppen úgy osztják a 
párhuzamos köröket, mint az egyenlítőt, azért a 
térképen valamely helynek a F.-át éppen úgy 
megmérhetjük a párhuzamos körön, mint az 
egyenlítőn. 

Földrajzi intézet. 1. A Kir. M. Tud. Egyetem 
Földrajzi Intézete, a Tudomány Egyetem föld- 
rajzi tanszékéhez csatolt intézet, melynek az a 
célja, hogy a hallgatóknak és a tudományos föld- 
rajzi kutatásokkal foglalkozóknak tanulmányaik- 



Áaaly saó FOl . . . alatt nincs meg. Fel ... alatt kereModAI 



i IdraJzI kongrresszusok 



— 8 



Földrajzi társaságfok 



ban segítséget nyújtson. Szervezője Lóczy Lajos 
egyet, tanár volt. A F. áll dolgozó tennekböl, 
körülbelül 30,000 kötetet tartalmazó könyvtár- 
ból, gazdag térkép-, fénykép- és müszertárból. 
Továbbá van fényképészeti laboratóriuma. Igaz- 
gatója Gzirhmz Géza egyet, tanár. A F.-tel kap- 
csolatos a Földrajzi Szeminárium (igazgatója 
Kövesligethy Radó egyet, tanár), melyet féléven- 
kint körülbelül 50 hallgató látogat rendesen, ahol 
a hallgatókat bevezetik a földrajzi kutatás mód- 
szereibe és gyakorlati alkalmazásába. 

2. F., a cs. és kir. közös hadsereg egyik, Bécs- 
ben székelő tudományos intézete, amelynek fel- 
adata, hogy a hadsereg számára szükséges térké- 
peket és tereprajzokat készítse és folytonosan ki- 
egészítse. Igazgatója egy tábornok. Az intézet 5 
csoportra oszlik, ezek : csillagászati, országfetmé- 
rési, terepfelmérési, topográílkus, műszaki és ke- 
zelőcsoport. 

Földrajzi kongresszusok, a geográfusok ván- 
dorgyűlései, nemzetköziek vagy nemzetiek. A 
nemzetközi F. eddig a következő helyeken ülésez- 
tek: 1871. Antwerpen, 1875. Paris, 1881. Velence, 
1889. Paris, 1891. Bern, 1895. London, 1899. 
Berlin, 1904. Washington, 1908. Genf. A tizedik 
nemzetközi földrajzi kongresszus 1912 márciusára 
hivatott össze Rómába, de — részben a tripoliszi 
háború, részben az olaszországi kolerajárvány 
miatt — előbb 1912 októberre, majd pedig 1913 
tavaszára halasztatott. A nemzetközi F, tárgyalá- 
sai könyvalakban bocsáttatnak közre. A nemzet- 
közi kereskedelmi F.-ra nézve 1. Kereskedelmi 
földrajz. A legelső nemzeti földrajzi kongresszust a 
brit geográfusok rendezték Glasgowban.A British 
Association for the Advancement of Sciences 
évről-évre különböző városokban tartott vándor- 
gyűlésén (1911. Portsmouthban) külön szakosztály 
foglalkozik a földrajzi tudományokkal. A német 
geográfusok első vándorgyűlését 1865. Frankfurt- 
ban tartották meg. 1881 óta ez az intézmény 
Geographentage név alatt állandósult : 1881. Ber- 
lin; 1882. Halle ; 1883. Frankfurt; 1884. München; 
1885. Hamburg; 1886. Drezda; 1887. Karlsruhe ; 
1889. Berlin; 1891. Bécs; 1893. Stuttgart; 1895. 
Bréma; 1897. Jena; 1901. Boroszló; 1903. Köln; 
1905. Danzig; 1907. Nürnberg; 1909. Lübeck. 
Franciaországban az 1872. alapított Association 
Frangaise poúr l'avancement des sciences ván- 
dorgyűléseinek (Bordeaux, Lyon, Lille, Nantes, 
Clermont-Ferrand stb.) van földrajzi szakosztálya. 
Svájcban 1881, Olaszországban 1892 óta vannak 
nemzeti F. (1892. Genova ; 1895. Róma ; 1898. 
Firenze; 1901. Milano; 1904. Nápoly stb.). Az 
északamorikai Egyesült Államokban 1905 óta az 
Association of American Geographers tart ván- 
dorgyűléseket (1911. Pittsburg). Más természetűek 
a Magyar Földrajzi Társaság (1. Földrajzi tár- 
saságok) vándorgyűlései (1907 óta évenkmt). 

Földrajzi Közlemények, kiadja a Magyar 
Földrajzi Társaság Budapesten. Megindult Í873- 
ban. 1873-1904 márc.-ig Berecz Antal szer- 
kesztette, azóta Ckolnoky Jenő. Évenkint 10 
fűzet (mintegy 480 lap). Idogennyelvü (francia, 
Dómot, angol, olasz vagy latin) kivonatának címe 
1882— 84-ig: Suppléraent contenant un abrégé 
du Bulletin de laSocióté Hongrolse de Góographio, 



1885— 1908-ig Abrégé du BuUetin stb., 1909 óta 
Bidletin de la Société Hongroise de Géographie. 

Földrajzi mérföld, régi átmérték, az egyenlítő 
egy fokának V15 része = 7 4:20' H m. 

Földrajzi szélesség, valamely helynek az 
egj'enlítőtől való távolsága szögmértékben kife- 
jezve. A Föld minden helyén keresztülmegy olyan 
kör, amely a két póluson fut át. Ezt nevezzük dél- 
körnek. A délköröket a két pólustól egyeulö tá- 
volságban metszi az egyenlítő. Minden délkörnek 
egy negyede jut tehát az egyenlítő és a pólus 
közé. Ezt a negyedet 90o-ra osztjuk a rendes kör- 
beosztás szerint. Egy-egy fok szögnek a délkörön 
Pgy-egy ívdarab felel meg. A Föld méretei követ- 
keztében minden egy foknyi szögnek körülbelül 
111 km. ívhosszúság felel meg a délkörön. Az 
egyenlő P.-ü helyek összekötő vonala a szélességi 
kör, vagy párhuzamos kör, másként paralella. A 
térképeken rendesen ki vannak rajzolva a kerek 
számú szélességi körök s ezeknek segítségével 
rendesen könnyű a térképen az egyes helyek P.-ét 
megállapítani. 

Földrajzi szótár, 1. Helységnévtár. 

Földrajzi társaságok, a földrajzi ismeretek 
gyarapítására és terjesztésére alakult társasá- 
gok. Ezek őséül tekinthető az 1788. Londonban 
alapított African Society (1. Afrika-társulatok), 
amely később földrajzi társasággá alakult át. A 
tulaj donképeni F. közül legrégibb a párisi (1821). 
Ezt követte a berlini (1828), a londoni (1830) stb. 
A fővárosokban működő vagy egyébként jelenté- 
kenyebb F.-at a 9. oldalon levő táblázatban sorol- 
juk fel. 

A Magyar Földrajzi Társaság 1872 jan. 12. 
tartotta első alakuló ülését Budapesten Hunfalvy 
János elnökletével, aki júl. 14. a társaság elnö- 
kévé választatott. Ót követték az elnöki székben : 
Vámbéry Ármin 1889-1890 ; Lóczy Lajos 1890- 
1893; Erődi Béla 1893-1905; Lóczy Lajos 1905 
óta. Alelnökök jelenleg : Cholnoky Jenő, Déchy 
Mór, Havass Rezső ; főtitkár : Teleki Pál gróf ; 
titkár Halász Gyula ; a tagok száma 1400 körül. 
Tudományos bizottságai : az Alföldi bizottság (ügy- 
vezető elnöke Cholnoky Jenő) és a Bfilaton-bizott- 
ság (1. 0., elnöke Lóczy Lajos), alapvető tudomá- 
nyos monográfiák megteremtésén fáradoznak. Az 
1912. alapított Gazdasági földrajzi szakosztály 
főleg gyakorlati érdekű előadásokat tart s ezeket 
évkönyvben örökíti meg. E szakosztály elnöke 
Havass Rezső, alelnöke Thirring Gusztáv. A föld- 
rajzi ismeretek terjesztését és népszerűsítését 
szolgálják a társaság népszerű előadásai és ván- 
dorgyűlései ; utóbbiak 1907 óta évenként rendez- 
tetnek az ország különböző városaiban (1907 
Kecskemét ; 1908 Szeged ; 1909 Nagybecskorok ; 
1910 Székesfehérvár : 1911 Ungvár ; 1912 Debre- 
czen). Az ú. n. szakülések szigorúan tudomá- 
nyos jellegűek. A társaság kiadványai az emlí- 
tetteken kívül : 1. Földrajzi Közletnények (1. 0.) ; 
2. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára 
(1900 óta", az I— XIV. köt. szerk. Lóczy Lajos. 
a XV.-től Cholnoky Jenő), amelyben főleg útleírá- 
sok és felfedozéstörténetl müvek jelennek mog. 
Az eddigi kötetek szerzői : Lóczy Lajos, Festetics 
Rudolf gróf, Gubányi Károly, Stein Aurél, Chol- 
noky Jenő, Sven Hédin, Kari Chun, LuigI abruz- 



Amely iió Fttl . . . &l«tt ninu mof, Fel . . . »Utt keretendCI 



FÖLDRENGÉSJELZŐ MŰSZEREK I. 



(SZEIZMOMETEREK.) 




. 1. Vicentini-féle niikroszeizmométer 



2. Wiechert-féle kisebb asztatikus szeizmoraéter 
közeli rengések regisztrálására. 




3. Wieche:t-féle nagy asztatikus szeizmométer távoli rengések regisztrálására. 



« Földrmgést eikkhtz. 



RÉVAI NAOV LEXIKONA. 



FOLDRENGESJI 

(SZEizr 




ttVUrtngétt efUthtt. 



LZO MŰSZEREK II. 

MÉTEREK.) 




RéVAI NAGY LEXIKONA 



Földrengés — 9 — 

zói berceg, L. A. Waddell, R. F. Scott, Kari v. d. 
Steinen. Most van előkészítés alatt Lóczy szer- 
kesztésében egy Magyarországot ismertető, tíz 
nyelven megjelenendő munka. 

Földrengés, a fóldfelület megrázkódása, mely 
a gyenge rezgéstől a városokat elpusztító hatal- 
mas lökésekig minden fokozatot fölvehet, s me- 
lyet földalatti moraj, hasadékok képződése, hegy- 
omlások, nagyobb földterületek emelkedése vagy 
sülyedése, partok mentén a tenger hirtelen apálya 
s szökő árszerü dagálya stb. kisérhetnek. A Földet 
mint egészet tekintve a F.-ek mindennapos jelen- 
ségek, — az évenkinti F.-ek száma több ezer, — 
de míg egyes vidékeken igen gyakoriak, addig 
másutt ritkák. A F. a föld felszíne alatt bizonyos 



Földrengréa 



több ezer kilométer távolságból kiindult F.-hullá- 
mokat is tudomásimkra hozzák. Az ilyen, csaki& 
műszerektől érzett rengéseket nevezik mikroszeiz- 
mikus rengéseknek vagy egyszerűen mikroszeiz- 
máknak. A F.-ek erősségét az ú. n. Forel-Mercalli- 
f éle skála alapján szokás megbecsíUni. Ez a skála 
tizenkét erősségi fokozatot különböztet meg, me- 
lyek a csupán műszerektől érzett mikroszeizmíkus 
rengésektől a nagy katasztrofális rengésekig (pl. 
San-Francisco 1906) sorakoznak. 

Keletkezésük oka szerint a F.-eket általában 1. 
vulkanikus v. explóziós, 2. bedőléses, 3. tektoni- 
kus V. diszlokációs rengéseknek szokás neveznie 
A vulkanikus F.-ek kivétel nélkül működő vulká- 
nok közvetlen környezetéhez vannak kapcsolva. A 



Jelentékenyebb földrajzi társaságok. 



Székhely 



Ala- 
pítás 
éve 



A társaság címe 



Tagjai- 
nak 
száma 



Fökiadványa 
(évenkint hányszor?! 



Paris 

Berlin 

IjondoB 

Mexikó 

Szt.- Pétervár 



Hága 

New York ... 



Budapest .. 

Amsterdam 

Bern .. 

Bukarest 

Kairó .. 

fisszabon ... .. 

Madrid .. 

Brüsszel 

Antwerpen... _ 
Kopenhága 
Stockholm... . 
Tokió .- - . 
Buenos Aires ., 
Rio de Janeiro. 
Rio de Janeiro.. 
( Sydney . . 

< Melbonme . 
I Brisbane .. . 

V Adelaide . 

Edinburgh ... . 
Washing^ton . 

liima 

Kristiania ... . 
La Paz 



1821 
1828 
1830 
1839 

1845 



1851 

1852 
1856 
1872 

1873 
1873 
1875 
1875 
1875 
1876 
1876 
1876 
1876 
1877 
1879 
1879 
1881 
1883 
1883 

1883 
1885 
1885 
1884 
18S8 
1888 
1889 
1890 



Société de Géographie -. 

Gesellschaft fUr Erdkunde zu Berlin - 

Royal Geographical Society 

Sociedad de Geográfia y Estadistica de la Republica 
Mexicana — _ ... ... 

Imperatorszkoje Ruszkoje Greograflcseszkoje Obs- 
csesztvo (csász. orosz földrajzi társaság ; őnáUó 
osztályai: Tiflisz (1850); Irkuck(18M); Orenborg 
(1867) ; Omszk (1877) ; Chabarovszk (1894) ; Taskend 
(1897) _ - - — 

Koninglijk Institnnt voor de Taal-, Land- en Volken- 
knnde van Nederlaudsch Indie 

American Geographical Society of New York 

K. k. Geographische Gesellschaft in Wien _ 

Magyar Földrajzi Társaság 

Koninglijk Nederlandsch Aardrijksknndig Qenootschap 

Geographische Gesellschaft _ ... ... _ — 

Societatea Geograflcá RománS _ 

Société Khédiviale de Géographie du Caire 

Sociedade de Geographia de Lisboa ... _ 

Reál Sociedad (ieográfica 

Société Eoyale Belge de Gáog^raphie 

Société Royale de Géographie d'Anvers 

Det Kongelige Danske Geograflske Selskab ... 

Svenska Sállskapet fór .4.ntropologi och Geografl 

Chigaka Kiokvai (tokiói földrajzi társaság) 

Institnto Geográf.oo .\rgentino 

Institato Historico e Geographico Brasileiro ... 

Sociedade de Geographia do Rio de Janeiro 

Royal Geographico Society of Anstralasia. New Sonth 

Wales Branch 

Royal Geographical Victorian Branch 

Royal Geographical Queensland Branch. _ 

Royal (jeographical Sonth Anstralian Branch. ... 

Royál Scottish Geographical Society 

National Géographie Society _ _. 

Sociedad Geográfica de Lima 

Det Norske Geograflske Selskab — .-. 

Sociedad Geográfica de La Paz 



2300 
1437 
4500 



1883 

690 
1400 
2000 
1400 

1217 
203 
426 
180 

2853 
373 

1051 
600 

1200 

1103 
213 
340 
200 
445 



200 

250 

112 

2500 

48000 

3600 

1400 

107 



La Géographie (12) 

Zeitschrift (12) 

Geogr. Jonr. (12) ; Yearbook 

Boletln 



IzvSst(ja (10) 

Bijdragen (4) 

Bulletin (12) 

Mitteilungen (12): Abhaadl. 

Földr. KözL (10) ; Földr. Társ. . 

könyvtára (2) 
Tijdschrift (6) 
Jahresbericht (1) 
Buletinul (4) 
Bulletin (4) 
Boletim (12) 
Boletin (4) ; Revista 
BuUetin (6) 
Bulletin 

Geografisk Tidskrift 
Ymer (4) 

Chigakoa-Zassi (Journal) (12) 
Boletin (12) 
Revista (2) 
Boletim (4) ; RevisU <1) 



Victorian Geograph. Journal 
Qaeensland Geogr. Journal 
Proceedings (1) 
Bcottish Geogr. Magaziné (12) 
National Geogr. Magaziné (18) 
Boletin ; El Peru (4) 
Aarbok (1) 
Boleün (12) 



mélységből, az ú. n. fészekből v. centrumból indul 
ki s legelőször a függőlegesen fölötte levő felület- 
részen, az ú. n. epicentrumban lesz érezhető, több- 
nyire mindenkitől közvetlenül érzett lökések alak- 
jában. Az ilyen mindenkitől közvetlenül érezhető 
rengéseket nevezik makroszeizmikus rengésekn ek. 
A fészekből kiinduló rezgések a Földben minden 
irányban tovaterjednek (olyanformán,niint a hang- 
hullámok a levegőben, vagy a vízbe dobott kőtől 
előidézett hullámok a víz színén), ami közben erős- 
ségükből folyton veszítenek, úgy hogy nagyobb tá- 
volságokban az ember közvetlenül nem érzi meg. 
De vannak igen érzékeny műszerek, szeizmométe- 
rek v. szeizmográfok, melyek a földkéreg legcse- 
kélyebb rezgését is megérzik, följegyzik, és így a 



bedőléses rengéseket a földalatti üregek bedőlésé- 
vel hozzák kapcsolatba. Ily üregeket a földalatti 
vízfolyások hozhatnak létre. Ezek a rengések, mi- 
vel fészkük rendesen nem fekszik valami mélyen, 
nem szoktak nagyon erősek lenni. A legtöbb F. 
azonban tektonikus eredetű. A Föld kérge még 
nincsen végleges egyensúlyban ; benne folytonos 
rögeltolódások, emelkedések, sülyedések, réteg- 
gyűrődések, hasadások stb. mennek végbe. Min- 
den ilyen folyamat, ha nem is jár mindig katasz- 
trófával, szükségképen elasztikus huUámokat vált 
ki, amelyek a Föld belsejében mint gömbhullámok 
(longitudinális hullámok), a felületen mint transz- 
verzális hullámok terjednek tova, amelyeket 
azután a Föld minden részében felállított szeiamo- 



Amely sió Fttl . . . alatt nincs meg, Fel . . alatt keresendól 



Földrengés 



— 10 



FtfldrenfiTős 



méterek híven feljegyeznek és így a földkéreg 
ílzikai történetének becses dokumentumait szol- 
gáltatják. Ha a rezgés fészke a tenger vize alatt 
fekszik, keletkeznek az ú. n. tenger-rengések, 
amelyeket a hajók mint fölfelé ható lökéseket v. 
mint hullámos mozgást éreznek. Ezeket a rengé- 
seket is a tengerfenék szeizmikus megrázkódása 
idézi elő, ritkább esetekben tengeralatti vulkani- 
Jfcus kitörések, amelyeket ha nem nagy mélység- 
ben töi-ténnok, óriási robaj, gőz, füst, láva és víz- 
oszlopok feltörése, vagy legalább is a víz hőmér- 
sékletének feltűnő emelkedése és hullámzása kisér. 
P.-ek tovaterjedése a tengeren árhullámokat idéz- 
het elő, mint pl. az 1868 aug. 13-iki délamerikai 
rengés, az 1877-iki iquiquei rengés, v. a Krakatau 
vulkán 1883-iki óriási kitörése, végül az 1908 dee. 
havi szicíliai ós kalabriai föld- és tengerrengés. 

A tektonikus rengéseket a földkéreg egyen- 
súlyba helyezkedésének kísérő tüneteiként te- 
kintve, szoros összefüggésnek kell létezniök köztük 
és a hegyképzödés geológiai folyamata között. 
Ezzel összhangban áll az a megfigyelés, hogy a 
szeizmikusán tevékeny terlíletek és a fiatal vető- 
dések és gyűrődések területei többnyire azonosak. 
De ezzel még nincs eldöntve az a kérdés, hogy a 
P. egyszerűen következménye-e a hegyképzödés 
folytán megindult rögmozgásnak, vagy pedig egy 
mélyebben fekvő oknak, mely nem közvetlenül 
azonos a hegyképződéssel. 

Suess és vele számos más geológus a hegy- 
képződésben és ennélfogva a F.-ben a földkéreg 
alkalmazkodását látja az összehúzódó maghoz. 
Gerland a P.-ek és a hegyképzödés okát a Föld 
kihűlésénél fellépő halmazáliapotváltozásokban 
látja. Hasonló nézetre jutott Tammann, aki ol- 
vasztás-kísérletei alapján a P.-eket a Föld belse- 
jében végbemenő kristályosodásfolyamatok kö- 
vetkezményének tartja. Fontos szerepük van bi- 
zonyosan az ú. n. nehézség (gravitáció) anomá- 
liáknak is a földkéreg feszültségeinek kivál- 
tásában, valamint azzal is számolni kell, hogy 
ezeki'e a feszültségekre külső, tehát nem magá- 
ban a kéregben székelő erők is hathatnak. így pl. 
a legtöbb P. a hideg, a legkevesebb a meleg év- 
szakra esik és Európában ép ily módon válto- 
zik a barometrikus gradiens. Ezért már Suess an- 
nak a nézetének adott kifejezést, hogy P. jöhet 
létre pl. akkor, ha tektonikus törésvonal két ol- 
dalán erős légnyomáskülönbség lép fel. 

Tekintettel kell lenni a pólusingadozások lehető 
befolyására is. Újabb asztronómiai mérések mu- 
tatják, hogy a Föld forgástengelye lassan meg- 
változtatja helyzetét a Föld belsejében. Milne és 
Cancani statisztikai úton azt találták, hogy az 
ú. n. vílágrengések (amelyeket a Föld összes 
szeizmográfjai jeleznek) száma a sarkelmozdu- 
lással növekszik, s hogy a rengések nagyobb 
száma az irányváltozás időszaka alatt szokott 
fellépni. Kövesligethy szerint a nagy P.-ek a Föld 
belsejében tömegáttételeket idézhetnek elő, ame- 
lyek a sarkingadozás szabálytalanságainak vál- 
hatnak okává. A földkéreg árapály jelenségei is, 
melyek csak újabban lettek a mérésnek hozzá- 
férhetővé, bizonyosan amaz erők közé tartoznak, 
amelyek P.-eket előidézhetnek. Vannak, kik a nap- 
foltok és a F.-ck között kerestek összefüggést. 



Nagy fontosságánál fogva a F.-ek tanulmányo- 
zására 1899. nemzetközi szeizmológiai társaság 
alakult, melyet a legtöbb müveit állam hivatalo- 
san támogat. A társaság P.-i obszervatóriumokat 
állít fel, egységessé teszi a megfigyelési módoza- 
tokat és műszereket, a rengésekről katalóguso- 
kat ad ki stb. A társaság főtitkárja kezdettől 
fogva dr, Kövesligethy Radó budapesti egyetemi 
tanár. A világ összes F.-obszervatóriumából kül- 
döttjelentéseket astrassburgi KaíserlicheZentral- 
station für Erdbebenforschung-ban dolgozzák fel 
a nevezett társaság intenciói szerint. 

A legújabb időkig úgy látszott, mintha a P. 
rendkívül bonyolódott tüneménye nem engedne 
semmi reményt sem arra, hogy valamely helyen 
a bekövetkezendő rengéseket előre meg lehessen 
mondani. Kövesligethy alapvető fontosságú vizs- 
gálatai ezt a kérdést is az exakt megoldhatóság 
felé vitték. Kövesligethy akadémiai székfoglaló- 
jában (A seismikus hysteresísröl, Math. és Termt. 
Értesítő 1910) kimutatta, hogy ha valamely he- 
lyen a szeizmikus hullámok terjedéssebessége 
csökken, akkor ott a rengés veszedelme fenye- 
get. 

A P.-ek bő irodalmából megemlítjük : Montessus 
de BaUore, Les tremblements de térre (Paris 
1906) és La science séismologique (Paris 1907) ; 
Knoit, Physics of earthquake phenomena (Oxford 
1908); Hobbs, Earthquakes, an introduction to 
seismic geology (New York 1907, németül 1910) ; 
Kövesligethy, Seismonomia (Modena 1906) ; u. a. 
A nagy földrengések energiája (Math. és Termt. 
Értesítő 1904) ; Hennig. Erdbebenkunde (Leipzig 
1910); Sieberg, Handbuch der Erdbebenkunde 
(Braunschweig 1904). 

Földrengrésjelző készülékek. 

(Két képmelléklettel.) 

A F.-jelzö készülék (szeizmográf v. szeizmo- 
méter) oly műszer, mely a P.-nullámokat meg- 
érzi sfóljegyzi. E műszerekfóljegyzései, a szeizmo- 
grammok, betekintést engednek ama talaj mozgás 
természetébe, mely a P. közben a szeizmográf 
felállításhelyén végbement ; a szeizmogramm első 
sorban jelzi, hogy valahol P. ment végbe, ar^jta 
eszközölt időjelekből megtudjuk, hogy a P.-hul- 
lámok mikor érkeztek a műszerhez s hogy mily 
amplitúdókkal és periódusokkal bírtak a műszer 
helyén. A készülék feljegyez oly rengéseket is, 
melyek tőle talán több ezer kilométernyi távol- 
ságban, esetleg lakatlan területeken vagy a ten- 
ger fenekén mentek végbe. A szeízmogrammból 
meg lehet állapítani, hogy mily nagy távolságban 
ment végbe a rengés, és ebből ki lehet számítani 
a rengéshullámok átlagos terjedéssebességét. Meg 
lehet állapítani azt az irányt is, amelyből a ren- 
géshullámok érkeztek, és így a rengés <• fészke* 
meglehetős biztossággal állapítható meg. Az 
amplitúdók (kilengések) nagyságából a rengés 
erősségére is lehet következtetni. 

A F.-jelzö készülék alapjában véve nem más. 
mint valamilyen üiga, mely írókészülékkel van 
ellátva. Az inga vagy közönséges inga (1. szöveg- 
ál/ra), vagy felfordított vertikális inga (melynél 
tehát a súlyos rész fent van, s az inga nem felül 
lóg, hanem alul van alátámasztva; 2. szöveg- 



Amel/ uó F*l . . . aUtt ninca meg>, F«l . . . aXaXX keratandAI 



Földrengés 



— 11 — 



Földrengés 



ébra), vagy pedig vízszintes (liorizontális) inga 
/3. szövegábra). 

Az inga mozgását a képeken a y betűvel jelzett 
emeltyűkar jegyzi fel bekormozott papirosra r, 




1. ábra. 



S. ábra. 



4. ábra. Egyszerű vertikális ingával biró szeizmográf váz- 
latos képe. — 2. ábra. Felfelé fordított ingával ellátott 
szeizmográf vázlatos képe. 

melyet az u óraszerkezet mozgat tovább ; ennek 
következtében a papiroson hullámalakú vonalat 

karcol be a j 
emeltyűkar, s 
ez a vonal a 

szeizmo- 
gramm. A 4. 
szövegábra 
egy ilyen sze- 
izmogramm- 
nak egy részét 
mutatja be ki- 
csinyített mér- 
tékben. 

Az inga a ta- 
lajnak kicsiny 
és gyors hori- 
zontális moz- 
gása közben 
mozdulatlan 

marad, s a talaj az, amely alatta eltolódik. Tehát 
a mozdulatlan inga ír a talajjal együtt rezgó 
papirosra. Az inga azonban nem teljesen mozdu- 
latlan, hanem bizonyos kényszerlengéseket végez. 




3. ábra. Horízoatális ingával ellátott 
szeizmográf vázlatos képe. 



saját lengéseiből keletkező e hibának ártalmat- 
lanná tételére szolgál a készülékeknél alkalma- 
zott csillapító-szerkezet, mely a saját lengéseket 
lehetőleg megakadályozza, anélkül, hogy a mű- 
szer érzékenysége csorbát szenvedne. A csillapí- 
tásra olaj vagy levegő szolgál. Ujabban mágne- 
ses csillapítószerkezetek is vannak használatban. 
Ezen érdekes műszerek elméletét Schlüter, Wie- 
chert és különösen Galitzin herceg tökéletesítet- 
ték. Ezen elméletek célja,hogy a szeizmogram- 
mokból a talaj valódi mozgására lehessen követ- 
keztetni, ha ismerjük a műszernek ú. n. « állandóit» 
(pl. súrlódás, csillapítás, inga periódusa stb.). 

Minden inga azokra a hullámokra indul meg 
legkönnyebben, melyeknek periódusa az inga 
periódusával megegyezik. Azért a közeli rengé- 
sek jelzésére szolgáló készülék ingájának lengés- 
ideje legfeljebb 6 másodperc, míg a távoU rengé- 
sek (mikroszeizmák) 6 — 20 másodperces periódust 
követelnek. 

A rengés közben a talaj mozgása nem lesz 
tisztán horizontális, hanem fel- és lefelé irányuló 
mozgás is fog fellépni. A mozgás e kétféle kom- 
ponensének feljegyzésére kétféle műszer is szük- 
séges : a horizontális szeizmográfok, aminők pl. 
az eddig említett, az i., 2., 3. szövegábrán fel- 
tüntetett készülékek, és a ver- 
tikális szeizmográfok, ami- 
nőt az 5. szöcegábra mutat 
be vázlatosan. 

Azok a szeizmográfok, me- 
lyeknél a följegyzés úgy tör- 
ténik, hogy emeltyűkaron al- 
kalmazott tű kormozott pa- 
pirost karcol meg, nagy tö- 
megű, súlyos ingát követel- 
nek. Kisebb méretű s ennél- 
fogva könnyebb ingáknál 
azonban fotográfiai úton tör- 
ténik a regisztrálás. Az in- 
gán alkalmazott tükörre vé- 
kony fénysugár esik elektro- 
mos lámpából; a tükörről 
visszavert fénysugár aztán 
fotográfpapirosra esik. Más módja a Galitzin- féle, 
mely a mágneses indukción alapszik. Hogy a 
talaj vízszintes mozgását teljesen megismerhes- 
sük, ahhoz két egymásra merőleges irányban tör- 




5. ábra. Vertikális sxeiz- 
mográf vázlata. 



/\/W^J\/\/l/iyW\/^|J 




J\y>J\r\f\j- 



4. ábra. Firenzében 1910 dec. 13-án feljegyzett szeizmogramm. 



így az inga felfüggesztéspontjaiban meglevő súr- 
lódás folytán a talaj mozgása az ingára is átmegy 
s ezt az inga hosszától íüggö lengésbe hozza. A 
szeizmogramm tehát nem tisztán a talajmozgás 
képe, hanem ennek és az inga lengéseinek össze- 
olvadásából keletkezett együttes kép. Az inga 



ténő feljegyzésre s így két ingára van szűkségünk. 
Ezt a két ingát jól láthatni a Wiechert-féle nagy 
műszeren (I. képmelléklet, 3. ábra), amilyen a 
budapesti tudományegyetem fóldrengési obszer- 
vatóriumában is működik. Ez a műszer a felfordí- 
tott inga elvére van alapítva (1. a 2. szövegábrát). 



Amely uó Fttl . . . alatt nincs meg, Fel . . . alatt keresendő! 



Pöldrenerés elleni biztosítás 



— 12 



Földtan 



Vicetttini mikroszeizmométere (1. képmellékid, 
1. ábra) közönséges lö m. hosszú inga, 100 kg. 
siilyú testtel. A rajzon magából az Ingából csak 
a nagy súly w s a rúdnak egy kis része l látszik. 
A regisztráló szerkezet h^ emeltyűből és i tűből 
áll, mely a horizontális mozgásokat 80—100- 
szoros nagyításban jegyzi fel az r papirosszalagra. 
A p súly a vertikális lökéseket jegyzi fel a 
Aj emeltyű segítségével. 

Omori műszere (11. képmelléklet, 1. ábra) a 
vízszintes inga alkalmazása (1. a 3. szövegábrát). 
Az inga m teste 15 kg. nehéz, h karja d-nél finom 
hegyben végződik s kúpos mélyedésben nyugszik ; 
két drót f, f tartja közel vízszintes helyzetben 
az ingát. Csillapítás nincs. Mainka biflláris kúp- 
ingája (II. képmelléklet, 2. ábra) légcsillapítóval 
s több oly tökeletesbítéssel van ellátva, melyek a 
regisztrálás pontosságát emelik és a felállítást és 
kezelést sokban könnyítik. Agamemnone műszere 
(11. képmelléklet, 3. ábra) közeli rengések víz- 
szintes és függőleges komponenseit regisztrálja. 
Hecker horizontális ingája (II. képmelléklet, 6. 
ábra) felette érzékeny és optikai regisztrálással 
működik. B műszerrel sikerűit Heckemek Pots- 
damban a Hold és a Nap árapály-hatását a szi- 
lárd földre kimutatnia. Schmidt műszere (II. kép- 
melléklet, 7. ábra) vertikális lökések regisztrálá- 
sára szolgál. A Bosch-füe horizontális inga (II. 
képmelléklet 4. és 5. mra) két komponensének 
mindegyike külön állványon nyugszik, aj és a, a 
légcsillapítószerkezetek ; w, és m^ a vízszintes 
inga súlyai, hp^ és hp^ líonkáv tükrök, g a fény- 
forrás, r a fényérzékeny lemezzel beborított re- 
gisztrálóhenger és M a hengert hajtó óraszerkezet. 
A TFiec/ier^/eíe vertikális szeizmométer(' JJ. kép- 
melléklet, 8. ábra) függőleges lökések regisztrá- 
lására szolgál. A 80 kg.-os p súly az sp erős rugón 
függ. A bv vertikális kar s rúd segítségével az i 
regisztrálótűre viszi át a rengés okozta mozgá- 
sokat. V. ö. Wiechert, Theorie der automatischen 
Seismographen (Abhandlungen der kön. Gesell- 
schaft der Wissenschaften zu Göttingen, 1903) ; 
Galitzin számos értekezése a szentpétervári tu- 
dományos akadémia F,-bizottságának kiadvá- 
nyaiban ; Mainka, Kurze Übersicht über die mo- 
demen Erdbebeninstrumente und einigoWinke für 
die Konstruktion solcher (Der Mechaniker, Berlin 
1907); Sieberg, Handbuch der Erdbebenkunde 
{Braunschweig 1904). 

Földrengés elleni biztosítás, 1. Bizio.'dtá^. 

Földrengésjelző készülékek, 1. Földrengés. 

Földrészek. Földünkön a szárazföld nem alkot 
összefüggő tömeget. Az Atlanti-óceántól elfog- 
lalt többé-kevésbbé széles mélyedés a szárazföl- 
det az ó- és újvilágra osztja föl; az Atlanti- 
óceán szolgál egyszersmind választó vonalul a 
K.i és Ny.-i félteke között. Emezen a szárazföld 
kiterjedése (93 millió km*) jóval fölülmúlja 
amazt (42 millió km»). Az óvilág néven ismert 
szárazföldet jellemzi, hogy D. felé keskenyedik 
és azáltal lehetővé lesz, hogy közéje az Indiai- 
óceán beékelődjék. A szárazföld további tagolt- 
ságát okozza az a kere8ztl)en elvonuló mély sza- 
kadás, amely a szárazföld-tömeget KNy.-i irány- 
ban áttöri, illetőleg összeszorítja es azt különböző 
részekre, F.-re (kontinensekre) osztja. Elkülöníti 



körűlb. 



680 

ÖOO 
650 
700 
600 
400 

950 
300 



a többi részektől Európa-Ázsiát ; a Földközi-ten- 
ger ettől választja el a tömeges Afrikát, a tro- 
pikus ausztrál-ázsiai Földközi-tenger Ausztráliát 
és az amerikai Földközi-tenger Észak-Amerikát 
Dél-Amerikától. Európa-Ázsia összefüggő tömeg 
ugyan, de a Ny.-i kisebb rész klimájái-a, termé- 
keire és lakosságára nézve is annyira különbözik 
a K.-i nagyobb résztől, ho^ azt külön földrész- 
nek tekintjük. Határok az Urai-hegység és Urai- 
folyó meg a Kaukázus. A F. nagyságra és közepes 
magasságra nézve következőképen sorakoznak : 

^-^•«» nfaíaS 

Az óvilág 93 min. km» kerek 720 m. 

Az újvilág ... ._ ._ 42 • 

vagx 

Európa-Azsia... 54-2 t 

Afrika - 29 8 • 

Észak-Amerika 24" 1 • 

Dél-Amerika 17 8 • 

Ausztrália 89 « 

és külön 

Ázsia ... 44-3 . 

Európa 10 • 

Az összes élő emberek számát 1600 millióra 
teszik; ezt elosztva az összes F.-re, körülbelül 4 jut 
egy km^-re. Ámde földünkön nagy területek egé- 
szen lakatlanok ; ezeket levonva, az összes terü- 
letre marad 132 millió km* és így a népsűrűség 
12-re emelkedik a lakott részeken. Az egyes föld- 
részeken a népsűrűség a következő : Európában 
jut 1 km*-re átlag -40, Ázsiára 20, Afrikára 5*6, 
Amerikára 3'3 és Ausztráliára 08 főnyi lakosság. 

Föld saját melege, 1. Föld. 

Földségek, 1. Szárazföldek. 

Földsípok (geoi.). kerek átmetszetü, kémény- 
szerű, olykor 1 m. átméretü függőleges csator- 
nák V. tölcsérek, amelyek különösen a párisi 
dm*vamészben és a maastrichi krétatufában for- 
dulnak elő. Keletkezésükre vonatkozólag a Karst 
tölcséreihez hasonló eróziós jelenségek. 

Földsülyedés, 1. Emelkedés és sülyedés. 

Föld sűrűsége, 1. Fold. 

Földszin, kisk. Nagy-Küküllö vm. segesvári 
j.-ban, (1910) 378 német és oláh lak. ; u. p. és u. t. 
Dános. 

Földszint, 1. Emelet. 

Földszorosok, a szárazföldeknek azok a kes- 
keny részei, amelyek nagyobb szárazföld-darabo- 
kat kötnek össze, pl. a szuezi, középamerikai stb. 

Földszurok, 1. Aszfalt. 

Földtakaró, a szénégetésnél, l. Portakaró. 

Földtan, gör. geológia, a szó legszorosabb ér- 
telmében a Földről szóló tudomány, vagyis az a 
tudomány, mely a Föld keletkezését, anyagát, 
anyagának változását, fejlődését és történetét ku- 
tatja. A F.-t aszerint, hogy a Földnek mijét ku- 
tatja, szokták osztályozni, vagyis a kutatás tár- 
gya szerint egyes külön ágakat megkülönböztetni : 
1. fiziográfiai F., mely a Föld alakjával, nagysá- 
gával, felületi állapotával, a szárazföld s a víz el- 
oszlásával, a légkörrel és általában a Föld fizikai 
vonatkozásaival foglalkozik ; 2. pelrográüai F. 
vagy kőzettan (petrográtta, litológia) a Föld anya- 
gát kutatja ; 3. dinamikai F., amaz erőket kutatja, 
melyek a Föld anyagának eredeti képződésében 
és későbbi elváltozásban, valamint a Föld felü- 
letének alakításában szerepeltek és mindig szero- 
pelnek (1. Földrengés, Gleccserek, Hegyképzö- 



iüaely laó FttI . . . alatt nincs meg, Fel . . . alatt kereaeDdöl 



Földtan — 1 3 — 

dés és Vulkánosság) ; 4. petrogenetikai F. v. 
petrogénia, azzal foglalkozik, hogy mi módon és 
mely erők közbenjárásával képződött és változott 
meg a Föld anyaga (1 Kőzettan és Ércfekvőhely) ; 
ö. architektonikái I. v. geotektónika, azt kutatja, 
hogy miként, esetleg mely törvények szerint ala- 
kultak a közetek aFöld szilárd kérgévé.minő aFöld 
szerkezete, architektónikája (1. Hegyképzödés) ; 
egyik nagyfontosságú fejezete ennek az ágnak a 
sztratigráfia vagyis a Föld rétegeiről ós rétegzé- 
séröl szóló ismeretek ; 6. történelmi F., a Föld 
fejlődésével, képződési viszonyaival, valamint a 
rajta található növény- és állatélet fejlődési törté- 
nelmével foglalkozik. A növény- és állatélet fej- 
lődésével, helyesebben a letűnt növény- és állat- 
világ felkutatásával és azoknak a ma élőkkel való 
összehasonlításával egy a F.-nal a legszorosabb 
kapcsolatban álló, de ma már egészen önálló tu- 
dományként is szereplő tudomány, a paleonto- 
lógia (1. őslénytan) foglalkozik. — Ezeken kí- 
vül megkülönböztetjük még a topográfiai F.-t, 
mely egyes nagyobb területek speciális földtani 
viszonyainak feltüntetését és azoknak egymással 
való összehasonlítását tűzi ki feladatává ; a ké- 
miai F.-t, mely speciálisan a kőzetanyagok össze- 
tételével és ama kémiai folyamatokkal foglalko- 
zik, melyek közben képződtek és melyek közt el- 
változtak és még mindig elváltoznak ; a kísérleti 
V. escperimentál-F.-t, mely ama geológiai jelen- 
ségeket és folyamatokat, melyeket az ember a 
természetben nem észlelhet, ama termékeket, me- 
lyeknek képződését a jelenben nem észlelheti, 
mesterségesen igyekszik létrehozni és előállítani, 
a természetet munkájában törekszik utánozni ; 
a mikroszkópi F.-t, mely a mikroszkóp segélyé- 
vel kutatja a közetek összetételét és ásvány- 
elegyrészeinek mindennemű viszonyait ; a techni- 
kai F.-t, mely a P.-nak alkalmazása a gyakorlati 
élet szükségleteire. Nincs az a nagyobb fontosságú 
gyakorlati műszaki kérdés, mely a F. útmutatá- 
sára, tanácsára ne szorulna. A gyakorlati F.-i is- 
meretek ép oly fontosak az iparUag értékesíthető 
ásványi anyagokat, kőzeteket kereső és feltárni 
akaró bányásznak, a csatornát, vasutat, hidat, 
utat építő mérnöknek, mint annak, aki folyót sza- 
bályoz, forrásokat keres, elposványosodott terüle- 
teket lecsapolni, árterekot biztosítani akar. Műi- 
den vízkérdésben csakis a F. szolgálhat biztos 
alappal az eligazodásra, a munka irányának és 
helyének meghatározására. Mezőgazdasági, neve- 
zetesen pedig talaj kérdésekben a F. a legmegbíz- 
hatóbb útmutató, úgy hogy újabban F.-i alapon 
egy egész új tudomány, a talaj tudománya v. pe- 
ddógia fejlődött ki. Ép az a körülmény, hogy a F. 
szoros kapcsolatban van a gyakorlati élettel és 
annak sokféle szükségleteire terjeszkedik ki, volt 
egyik főindítóoka a F. gyors fejlődésének. Míg 
régebben megelégedtek azzal, hogy a bányász, 
a bányamérnök munkája közben tett megfigyelé- 
sekkel gyarapította a F.-i ismereteket, addig újabb 
időben külön foglalkozás, külön életcél tárgya a 
F., és alig van művelt állam, ahol külön állami 
geológusokból összealkotott testület (1. Földtani in- 
tézetek) ne munkálkodnék a F. gyakorlati és elmé- 
leti továbbfejlesztésén. A F.-nak feladatai oly sok- 
oldalúak, hogy nincs az a természettudományág. 



Földtan 



mely a F.-nak segédtudományaként ne szerepehie 
és amellyel a F.-t szoros kapocs össze ne fűzné. 
A F.-nal legbensőbb kapcsolatban azonban az ás- 
ványtan van, továbbá a kémia, a fizika, az asztro- 
nómia és a geográfia, mely utóbbi és a F. között 
alig vonható meg a szoros határ. 

A F. egyike a legújabb tudományágaknak. 
Messze előrehaladott volt már a zoológia, a bota- 
nika és a mineralógia, amikor a F.-ról az embe- 
reknek még csak sejtelmük sem volt. Legelső 
nyomaira ugyan már a görögök és a rómaiak 
kozmogoniáiban ráakadnak, de a mítosz, a köl- 
tői fantázia és a filozófiai spekuláció homályába 
burkolva. Nagy befolyással volt a F.-i észleletek 
magyarázatára a bibliai tanokban való hit, me- 
lyektől magukat emancipálni a legújabb időkig 
nem voltak képesek és amelyek a F. fejlődésének 
legjelentékenyebb hátráltatói voltak. Bibliai ta- 
nok, vallási hagyományok vezérelték a XV. sz.- 
ban megindult düuvianizmus (1. o.) harcosait, kik 
minden F.-i észleletet, és így a kövületek kelet- 
kezését is, az özönvíz hatásának, az özönvíz ma- 
radványainak tartottak. Az első búvár, aki a 
bibliától, a mózesi teremtéstantól és a düuvia- 
nizmustól függetlenül ítél meg egyes F.-i jelen- 
ségeket, a dán Steno volt (1631—1686), De solido 
intra solidum naturaliter contento (Firenze 1669) 
című munkájával. Messze túlhaladta korát F.-i 
nézeteivel Leibniz 1691. megirott, azután pedig 
többszörösen átdolgozott Protogaea-jában. A XVII. 
sz. F.-i irodalmában elég jelentékeny helyet foglal 
el Kircherus Athanáziics tudós jezsuita Mundus 
subterraneus című munkája. Ugyancsak a XVQ. 
sz.-ban az angol Hooke (1668) említendő, aki az 
egymáson települő kövületeket tartalmazó ré- 
tegekből az állatok történetének rekonstruálását 
tartotta lehetségesnek és aki egyes kövületek 
alakjából azt is következtette, hogy régebben 
Angliában melegebb klíma lehetett. De csakis 
a XVIII. sz. vége terelte a F.-i tanulmányo- 
kat pozitivabb útra. A P.-nak, mint pontos meg- 
figyelésekre, alapos észleletekre és logikai kö- 
vetkeztetésekre épített tudománynak kora tulaj- 
donképen kevéssel előbb, mint egy századdal az- 
előtt kezdődött. A F.-nak e korát megelőzőleg a 
XVIII. sz.-ban a F. fejlesztése körül különös ér- 
demeket szerzett búvárok : a francia Guettard, 
ki egyike a legelső geológusoknak volt modernebb 
értelemben, és akinek észleleteire támaszkodva 
fejtette ki Buffon Epoques de la nature-jében a 
Föld jelenségeire vonatkozó, sok tekintetben már 
a maihoz közelálló nézeteit ; az angol MUchdl 
és Packe, utóbbi az első földtani térkép szerzője, 
az olasz Arduino, a svájci Saussure, aki alpi 
útleírásaiban közölt legelőször helyes észlelete- 
ket a gleccserekről ; a német Lehman és Füchsd. 
akik a rétegek településéről írt tanulmányaikkal 
a sztratigráfiának mintegy megalapítójává let- 
tek. A tudományos F. tulaj donképeni megalapí- 
tója és amint nevezni szokás, a F. atyja : Werner 
Gottlob Ábrahám, a freibergi bányászakadémia 
hírneves tanára. Ami Linné a botanikára és 
zoológiára nézve, az Werner az ásváujianra és 
geológiára nézve. Jóllehet számos észlelet, a ter- 
mészetben való megfigyelés ellene mondott a me- 
reven felállított neptunizmusnak, Wemer nem tá- 



Amely MÓ Föl . . alatt nincs meg, Fel . . . alatt keresendői 



Földtan 



14 - 



Földtan 



gított, sem pedig tanítványai. Akadtak azonban 
egyesek, kik ellenkezni is mertek Wernerrel, Icülö- 
nösen a fiatalabb, eruptiv közetek, nevezetesen 
pedig a bazalt vizi erjedése kérdésében, mely kér- 
dés csakhamar meg nem érdemelt dimenziót öl- 
tött. Két tábor állott egymással szemben, Werner 
és tanítványai a nmtunisták, az ellenzői pedig a 
mlkanisták, kik Hutton skót geológus vezetése 
alatt állottak. Hutton Theory of the Earth (1788., 
azután terjedelmesebben 1796) c. munkájában fej- 
tette ki nézeteit, mely szerint a vulkanizmusnak 
Is lényeges szerep jutott a Föld anyagának 
képződésében és elváltozásaiban. A harc csakis 
Werner halálával szűnt meg, végződött pedig a 
vulkanisták győzelmével, különösen mikor Wer- 
ner két legkiválóbb tanítványa, Buch Lipót és 
Humboldt S. is a mester halála után a vulkanis- 
tákhoz szegődtek, meggyőződvén olaszországi út^ 
jukban és Franciaország kihalt vulkáni terüle- 
tein a bazalt eruptiv természetéről. A neptunis- 
ták és vulkanisták között vívott harc majd- 
nem teljesen abszorbeált minden érdeklődést a 
F. fejlesztése iránt. Szerencsére azonban akad- 
tak kiváló férfiak, akik kifáradva a harcban, 
megfigyeléseket folytattak künn a természetben, 
anyagot gyűjtöttek a tudomány előbbre vitelére. 
Egyike az ilyeneknek volt az angol Will. Smüh, 
ki különösen az újabb irányú sztratigráflai tanul- 
mányoknak az úttörője és megalapítója. Ebbe az 
időbe esik Cuvier-neí nagy horderejű munkás- 
sága is, kinek paleontológiái tanulmányai (1. ős- 
lénytan) igen nagy befolyással voltak a P. fej- 
lődésére. De mindenek fölött nagy volt és ki- 
válóan jelentőséges Buch L. befolyása, ki roppant 
sokoldalú működésével és kutatásának irányával 
a legnagyobb lendületet adta a már-már tespedő 
tudománynak, jóllehet abba a szélsőségbe esett, 
hogy minden jelenséget rendkívüli okokra igye- 
kezett visszavezetni. Jelentékeny hatással volt a 
F. újabbkori fejlődésére Élie de Beaunumt (1798— 
1874), különösen a hegyláncok képződésére és 
szerkezetére vonatkozólag emelkedési elméletével 
és más egyéb munkásságával is, de az új és főbb 
vonásaiban még ma is követett iránynak, szóval 
a mai F.-nak megalapítója Lyell Károly. 1830. 
megjelent Principles of geology c. munkájával 
vált úttörővé, az új irány megalkotójává, melyet 
joggal neveznek a Lyell-féle iránynak. Ennek az 
iránynak úttörő munkása volt Bisdiof Gusztáv, 
ki elsőnek mutatott rá ama kémiai és mechanikai 
tényezőkre, melyek a Föld anyagának képződésé- 
ben és jelenségeinek létrejövésében szerepet ját- 
szanak. A F. történehnét tárgyalják : Hoffmann, 
Geschlchte dor Geognosie (Berlin 1838) ; Cotta B., 
Beitrage zur Gesch. der Geol. (Leipzig 1877). 

Hazánkban a F. csakis az utóbbi években vett 
lendületet és emelkedett tudományos színvonalra ; 
ez összeesik a Magyar kir. Földtani Intézet fejlődé- 
sével (1. Földtani intézetek). Külföldi geológusok 
közül többen végeztek régebben is jelentőséges 
kutatásokat hazánkban, a legbecsesebbeket elő- 
ször Beudant P. S. francia geológus e század ele- 
jén, Cotta B. a hatvanas években és fennállása óta 
a bécsi Gool. Reichsanstait, amely intézetnek geo- 
lógusai rendszeres fölvételeket és nagyobbszabású 
F.-i kutatásokat is végeztek hazánk területén. 



Érdemeket szerzett Peters Károly is, a pesti egye- 
temen az ötvenes évek végén a mineralógia ta- 
nára. A legelső magyar geológus, aki újabb s tu- 
dományos irányban, bár igen keveset dolgozott, 
Pettkó János (1812—1890), a selmeczbányai aka- 
démia egykori tanára volt. Nagy érdemeik van- 
nak a hazai föld átkutatásában, a magyar geo- 
lógiai irodalomnak megalapításában és fejleszté- 
sében s irodalmi munkásságuk által is kiválók 
első sorban Szabó József, Hofmann Károly, Hant- 
ken Miksa, Böckh János elhimyt tudósaink, to- 
vábbá a jelenleg szép számmal működő fiatalabb 
geológus generáció is. 

Földtani képződmények vagy formAcIók, 
mindazon rétegek csoportja a Földön, melyek ha- 
sonló körülmények közt egymáshoz nagyon közeli \ 
időszakban, vagyis egyazon geológiai korszakban 
képződtek. A Bolognában tartott nemzetközi geo- 
lógiai kongresszus óta a P.-i formációt a geoló- 
giai szisztéma szavakkal helyettesítik, mi azon- 
ban még ma sem ment át egészen a szakiroda- 
lomba. Egyazon F.-i képzőmények egyes rétegei- 
nek kövületei, ha nem is teljesen azonosak, de 
nagyon feltűnő különbségeket nem mutatnak. Min- 
dig feltalálhatók benne oly kövületek, az ú. n. 
vezérkövületek, vagy helyesebben vezérfaiinák, 
amelyek az egész rétegcsoportra nézve jellemzők. 
Ezen vozérkövületek alapján dönthető el, hogy 
mely rétegek tartoznak egyazon F.-i képződmé- 
nyekhez. Ez szabja meg valamely rétegcsoport 
bathrologiai (bathron gör. alap, lépcső, fok) hova- 
tartozását. A F. i formációk a bennük található 
növényi és állati maradványokban mutatkozó el- 
térések szerint kisebb csoportokra, szekciókra, 
emeletekre, szakaszra, végre rétegre különíthetők. 
Ha az egyes F.-i képződményekben található álla- 
tok és növények maradványait összegyűjtjük, fej- 
lettségi fokuk és a ma élőkhöz való viszonyuk sze- 
rint összeállítjuk, azt a nevezetes tényt konstatál- 
hatjuk, hogy a régibb F.-i képződményekben min- 
dig tökéletlenebb állat- és növényalakok marad- 
ványait találjuk, mint az újabb képződésű F.-i for- 
mációkban. A legrégibb F.-i képződmények réte- 
geiben pl. a gerinceseknek, a kétszikű növények- 
nek maradványaira nem akadhatni, azok aldcor. 
mikor ama F.-i képződmények rétegei lerakód- 
tak, képződtek, még nem éltek a Földön. A szer- 
ves élet a Föld felületén először tökéletlenebb, 
egyszerűbb alakokban jelent meg, a tökéleteseb- 
bek ezek után fejlődtek ki. Mindezek tekintetbe 
vételével igyekeztek az élet fokozatos fejlődósét 
a Földön megállapítani és főbb vonásokban grafi- 
kailag is feltüntetni, mi a F.-ban, paleontológiá- 
ban és zoológiában, botanikában mint az éleiha- 
ladás táblája ismeretes (1. a mellékelt táblái). Ezen 
összeállításból könnyen megláthatni, hogy az álla- 
tok és növények főbb osztályai, valamint az em- 
ber is, mikor és moly F.-i képződményekben lépett 
fel legelőször a Földön. A mollékelt táblázatban a 
vonaltik vastagságának növeko<lése vagy fogyása 
az illető állat v. növényosztály szaporodását v. 
fogyását jelenti. 

Eruptiv kőzetek kormeghatározásánál irány- 
adók azok az üledékes képződmények, melyeket 
áttörti^k, valamint azok, amelyek által fedetnek. 
Ekkor kitörésük ideje a kettő lerakódása közé esik. 



Amely uó Föl . . . alatt nlnca meg, Ff 1 . . . alatt kereeendOI 



FÖLDTANI KEPZODME 




iFőUtanB eikkhea. 



/EK SZELVÉNYEKBEN, 




RÉVAI NAQV LEXIKONA. 



Földtan — 1 5 

Földtani korszakok. Az a hosszú idö, mely 
alatt a földön több egymásra következő geológiai 
formáció vagy szisztéma képződött, egy geoló- 



Földtan - 

Föld keletkezésének, képződésének, főképen pedig- 
alakulásának felkutatott mozzanatait. 
A geológia a F.-i képződmények korát csak re- 





Ponn&oió 

V. 

szisztéma 


1 
^ 


'53 § 


líl 


4 


1 

Q 




1 


1 




1 


o 
1 

< 


S3 

Ili 

■s=s=g 


^ g g ja :o 
"S 3 o g =o 

'a>;2 w o a> 

>• * 05 s3 S 

» -M^ a 

SáS * - 


a "«•<« 
•f §£ 

Isi 


cS "2 p 


® <s 2 

g rt (ü N 
03.2 "53 


01 

ii 




jeqma 




■"^ 










w* 




o 
* 










mm 




l« 








XI 


-{idea sa 
^omniqurav 


ci 

c 






A! 

1 


•cí 














•o 
(0 


jlCTiq^mazi 


r 














■f-> 


nantsaieiind 














N 
< 


HanJsqaiisnj, 
















J4 
o 

a 
Sí 






















3[0}«ZS0IÍ 


























-^Sojduji 
seXuapa 


■ 








— 










3(8ni9A8n)J, 








— 










jffepBJnD 


— 








Jl^raiyj 








. 




Jignuaj 

-BAJBZ 






M^ 








_J 



giai korszak. A F.-i korszakok együttvéve a Föld 
történetét tárják elénk, ép úgy, mint az egyes törté- 
nelmi korok a népek történetét. Ép úgy, mint a 
liisztorikus az eseményekot koruk szerint csopor- 
tosítja, úgy foglalja a geológus korszakokba a 



lative, vagyis viszonylagosan állapítja meg, mind- 
azok a törekvések ellenben, melyek a geológiai 
korszakok időtartamát pozitív módon, években 
akarják kifejezni, nem szolgáltattak kielégítő 
eredményeket. Ismételten azt hitték, hogy azon 



Amely szó Föl . . . alatt nincs meg, Fel . . . alatt keresendő! 



Földtan 



— 16 



Földtan 



jelenkori időszakokból, amelyben bizonyos szedi- 
mentációk, vagy más esetekben eróziók végbe- 
mentek, az egész képződmény időtartama kiszá- 
mítható, így pl. a Niagara vízesés kialakulásának 
idejét, mely kizárólag a jelen korba tartozik, az 
esés hátrálásából (1. Niagara) 7—50 ezer év kö- 
zöttinek becsülték. Nagyon ingadozó értékűek 
azok az eredmények is, melyeket a Nílus és a Pó 
erodáló munkájának mérlegeléséből kaptak. A 
Nilus 17,000 év, a Pó pedig 2400 év leforgása 
alatt mélyítette volna medrét 1 méterrel. Forel 
a Genfi-tó (Rhone) iszaplerakódásából a negyedkori 
eljegesedés utáni időt napjainkig 12,000 évvel, 
Heim A. a Vierwaldstatti-tó hasonló lerakódásai 
alapján ugyancsak a jégkorszak utáni időt 16,000 
évesnek veszi. A gleccserek erodáló munkájából 
Warren Lpham a jégkorszak tartamát 10,000, 
maximálisan pedig 20,000 évre teszi. Mindezen 
számítások abban gyökeresednek, hogy a feltöl- 
tődés, illetve erózió munkáját évenként egyenlő- 
nek tételezik fel. Kiszámították továbbá a német- 
országi stassfurti kősótest anhidrit rétegecskéiből, 
hogy ezen egész képződéshez mintegy 15,000 év 
lett volna szükséges, feltéve, hogy egy-egy anhid- 
rit- és sórétegecske a fa évgyűrűihez hasonlóan 
egy-egy év lerakódását reprezentálná, ami azon- 
ban nem bizonyos, Ochsenius és Van't Hoff ta- 
nulmányai kiderítették ugyanis azt, hogy a kösó- 
és anMdritlerakódások egymással szabályosan 
váltakozva mentek végbe, de hogy ezek a perió- 
dusok éppen egy-egy évnek feleltek volna meg, 
egyáltalában nem állítható. 

Fizikai alapon is igyekeztek a Föld korát v. 
egyes korszakainak időtartamát meghatározni, 
így pl. kiszámította William Thomson (Lord Kel- 
vin) a Föld hősugárzásából, kőzeteinek hővezető- 
képességéből, valamint a geotermikus gradiens- 
ből, hogy Földünk megszilárdulásától a mai na- 
pig minimálisan 20 millió, maximálisan 400 mil- 
lió év pergett le, a Föld sarki lapultsága alapján 
azonban 1000 millió évet kapott ki eredményül. 
Az organikus élet időtartama W. Thomson sze- 
rint 20—30 millió évre becsülhető. Végre még 
bizonyos ásványok héliumtartalmát is felhasz- 
nálták létezésük korának meghatározására. Ru- 
therford (Radioactivity, Cambridge 1905.) kimu- 
tatta ugyanis, hogy 1 cm» hélium 1 gr. urán- 
oxidból 1 1 millió év alatt, 1 gr. thoriumoxidból 
pedig csak 55 millió év lefolyása alatt képződhe- 
tik. Feltéve tehát, hogy ha az ásványokban képző- 
dött hélium minden veszteség nélkül megmaradt 
bennök, akkor ennek meghatározásából az ásvány 
korára vonható következtetés. Ezen az alapon 
Strtdt Új-Zealand pliocén kőzeteit 2 millió, az 



Auvergne miocén láváit 6 millió, a felső paleozói 
brevigi zirkonszienitet Norvégiában 50 millió 
éveseknek, a kolorádói ó-paleozói közetek korát 
140 millió ós végre bizonyos archei zirkontar- 
talmú kőzetekét Kanadában és Ceylon szigetén 
200—600 millió évvel állapította meg. 

Amennyiben a geológus a Föld történetét a 
szediment, vagyis az üledékes (réteges) közetek 
telepítése és a bennök feltalálható kövületek alap- 
ján megáUapíthatja, az alakulás összes mozza- 
natait öt földtani korszakban foglalja össze. 
Ezek lemenő sorrendben a következők : Jelenkor, 
Újkor, Középkor, Ó-kor, Őskor. B korszakokat 
a szerves világ (állatok és növények) fejlődésme- 
netére való vonatkozással így is nevezik : antro- 
pozoos kor (az ember fellépésének kora), kenozoos 
kor (az újkori állat- és növényvilág kora), mező- 
zoos kor (a középkori szerves lények kora), paleo- 
zoos kor (az őskori szerves lények kora), archei 
vagy azoos kor (szerves lények nélkül való kor). 
Régi beosztás szerint számokkal is jelölik a kor- 
szakokat : Negyedkor (quartar), liarmadkor (ter- 
tiar), másodkor (secundiir), elsőkor (primár), ős- 
kor (archei). 

Minden földtani korszakban a rétegek ama cso- 
portja, melyek hasonló körülmények között kép- 
ződtek, együttvéve egy földtani formációt vagy 
szisztémát alkotnak. Az egyes földtani szisztémá- 
kon belüJ vannak megint egyes rétegek, melyek 
úgy képződési viszonyra, mint kövülettartalomra 
és településre nézve egymáshoz közelebb állanak, 
vagyis közelebbi időben képződtek, mint egyazon 
földtani szisztéma más rétegei. Azokat az illető 
földtani szisztéma egy-egy szekciójának monáivk. 
A szekció rétegei közt újból lehetnek egymáshoz 
közelebb álló és messzebb esö rétegek, úgy, hogy 
a szekcióban emeleteket lehet megkülönböztetni, 
az emeletben pedig egyes rétegeket. Időben kife- 
jezve, az az idő, mely kellett, hogy a F.-ban egy- 
egy szisztéma képződhessék, lerakódhassék ; egy 
periódus, a szekció képződésének időtartama: 
epodia, az emeleté : kor. Az egész földtani korszak- 
ban lerakódott összes szisztémákat ,9rtój?-nak véve, 
az egyes kor-, meg lerakodási viszonyokat a kö- 
vetkező sorozat tünteti fel : 

Geológiai l<orszdlc(éia,)-jiak megfelel : j^rup ▼. etoport. 
i%ríodus-iiak « geol. formáeió t. stisztéma. 

Epoehá-ask • szekció. 

Kor-n&k « emelet. 

A leglcisebb időegységben képsödött 
anyag réteg. 

A következő táblázatban az egyes földtani kor- 
szakok vannak lemenő sorrendben az akkor ural- 
kodott nevezetesebb állat- és növényólettel, a 
szisztémákkal és szekciókkal feltüntetve. 



A greológrlai korszakok. 
V. A Föld jelenkora (Antrojwzoos kor). 



A formiolót legjellem- 
■Abb «let 


Formáoió vagy 
ssintéma 


SMkció 




■ 

A muunnt ét u 6a- 
ember kon. 


Negyedkor 
Qnartltr. 


Holocén (Alloviam) 
(Fiatal Jelenkori képződ- 
mény). 
Pleisitocón (Dllnvlum) 
(Régibb Jelenkori kép- 
xödmény). 


A harmadik- nagyemlős fauna: mammut, 
rhlnoceros, barlangi medve, őstulok, óriási 

szarvas, »tb. 

Európában az ember megjeleoéaének első 

nyomaL 



Amely nó Fttl . . . alatt nincs meg, F«l . . . alatt kcrasendOI 



Földtan 



— 17 — 



Földtan 



IV. A Föld újkora (Kenozoos v. Harmadkor). 



A formációt legjellem- 
zőbb élet 


Formáció vagy 
szisztéma 


Szekció 


A legnevezetesebb kövületek 


A masztodon kora. 


Fiatal harmadkor 
Neogén. 


Pliocén 

vagy 

Miocén. 


A második nagy emlős faana : masztodon, 

dinotherium, hipparion, majmok. 

Közép-Európában : pálmák, bambnsz, babér, 

fUge, nyárfa, szilfa, nyirfa, magnólia, se- 

quoia, taxodium. 


A paleoteriam és a nnm- 
mulítok kora. 


Ó-hannadkor. 


Oligocén. 
Eocén. 


Az első nagy emlős fauna: paleoterlum, 
anoploterium, xifodon, dinocerátok. — Nam- 

mulitok. 
Közép-Európában : teljesen trópusi flóra. 



in. A Föld középkora (Mezozoos v. Másodkor). 



A formációt legjellem- 
zőbb élet 


Formáció vagy 
szisztéma 


Szekció 


A legnevezetesebb kövületek 


A hipporitok es az első 
lombos fák kora. 


Kréta. 


Senon. 

Túron. 
Cenoman. 

Qault. 
Neocom. 


Szivacsok, foraminiferák, briozoák, spatan- 
gusok, hippuritok (Caprotina, Hippurites) ; iu- 
noceramusok, osztrigák; ammonitok és mel- 
lékalakjai (Hamites, ScapMtes), belemnitek, 
Dinosaurusok : Iguanodon és Mosasaurus. 
Az első lombos fák, tropikus tűlevelű fák, 

cikádeák és kriptogámok. 
Ebben a periódusban halnak ki a hippuri- 
tok, ammonitok és belemnitek. 


Az ammonitok, belemni- 
tek és a nerineák, vala- 
mint a reptiliák kora. 


Jura. 


Fehér vagy felső jura. 
Barna vagy közép-jura. 
Liasz vagy fekete jura. 


Rengeteg korall, pentakrinuszok, szivacsok, 
osztrigák, gryphaea, exogyra, pteroceras, 
nerinea, szépiák, belemnitek, ammonitok, 
aptychusok, teknősök. Ichtyosaurus, plesio- 
saurus, pterodactylus, dinosaurusok. Az első 
csontos halak. Az első madarak (archaeopte- 
rix), sok erszényes. A flórái kriptogámok, 
tobzosok és cikádeák alkotják. 


A labirintodonták, az első 

igazi ammonitok és első 

emlősök kora. 


Triász. 


RhSt. 

Keuper. 

Kagylósmészkő. 

Tarkahomokkö. 


Microlestes (erszényes patkány) a legrégibb 
emlős ; az első igazi ammonitok : ceratites, 
arcestes, lobites; cidaris, encrinus ; az első 
hosszufarku rákok, tengeri szauriusok : no- 
thosaurus; labirintodonták: mastodonsau- 

rus, trematosaurus. 
Óriási zsurlók, cikádeák és tűlevelű fák. 



II. A Föld ó-kora (Paleozoos v. Első kor). 



A formációt legjellem- 
zőbb élet 


Formáció vagy 
szisztéma 


Szekció 


A legnevezetesebb kövületek 


A heterocerk farkú zomán- 
cos halak és az ösrepti- 
liák kora. 


Perm v. Diasz. 


Felső V. Zechstein. 
Alsó V. Rothliegend. 


Stegocephali : branchiosaurus, pelosaurus, 
archegosaurus ; az első reptiliák : paleohat- 
teria,proterosauras ; gaaoidhalak : palaeonis- 
cas. Igen sok productus, spirifer, schizodns- 
Megkovásodott haraszttőkék és koniferák, 
cikádeák. 


A kriptogámok és az első 
amflbiumok kora. 


Karbon (kőszén). 


Produktív-kőszén. 
Szubkarbon (Kulm). 


Fusulina ; rengeteg sok krinoidea, sok bra- 
chiopoda, nevezetesen productus ; pókok és 

rovarok; az első stegocephalus. 

Sigillaria, lepidodendron, calamites és sok 

haraszt. 


' páncélos ganoid halak 
•z első szárazföldi nö- 
vények kora. 


Devon. 


Felső. 
Közép. 
Alsó. 


Calceola, zoantharia; spirifer, stringocepha- 
lus ; goniatitok és clyméniák ; uj trilobita- 
fauna : phacops, homaloQOtus ; páncélos ha- 
lak : pterichthys, coccosteus, cephalaspis. 
Gyakoriak a szárazföldi növények és pedig 
edényes kriptogámok. 


A trilobiták, nantileák, 

korallok, cystideák és a 

graptolitok kora. 


Szilur. 


Felső. 
Alsó. 


Gerinctelen állatok, de már az első halak 
nyomai ; zoantharia ; graptolitok ; cystideák ; 
brachiopodák : orthis, peatamerus; ortho- 
ceras, cyrtoceras, gomphoceras ; trilobiták : 
asaphus, calymene, trinucleus, iílaenus. Mo- 
szatok, ritkán lepidodendron és kalamitok. 


A trUobiták és lingnlidák 
kora. 


KambrL 


Felső. 

Közép. 

Alsó. 


Trilobiták: paradoxides, olenns, olenellus 
agnostus; lingolidák, obolidák. 



Bévai Noffy LeitOcona. Vin. toK.t 



Földtani Értesítő 




— 18 - 


Földtani tArsulatok 


I. A Föld őskora (Archei v. Azoos kor). 


Á formációt legjellem- 
■öbb élet 


Formició vagy 
szisztéma 


Szekció 


A legjeUemsfibb kOvIUetek 


Ai élet kétséges vagy 
általábaa nincs. 


Őspala, 
Ősgn^jsz. 


Piilit. 

t'sill&mpala. 

Gnájss. 


(Qraflt, krist. mésskó, nerves eredéslL) 



Irodaíom. A régibb geológiai feljegyzések Magyarországról 
rénben felsoroltattak már az Ásványtan alatt is. Az ott fel- 
soroltak mellőzésével a felemlítésre érdemesek a következő 
terjedelmesebb munkák : Posch G., Geognostiscb-bergmSn- 
nische Reíse d. einen Teil der Karpathen, Ober- und Nieder- 
ungarn, 2 rész, Leipzig 1823—1825; Bielz E., Handbach der 
Landeskunde Siebenbllrgens, Nagy-Szeben 1857; Peters K., 
Geol. u. miner. Studien aus dem 8.-Ö. Ungarn, insbesondere 
ans d. ümgeb. v. Rézbánya, Wien 1861 ; Hauer und Stache, 
Qeologie Siebenbllrgens, Wien 1861. Nagyobb magyar geoló- 
giai tankönyv : dr. Szabó József, Geológia, kiváló tekintettel 
a petrográflára, vulkánosságra és hidrográflára, Bpest 1883 ; 
Cotta B., A jelen geológiája, ford. Petrovits Gy. ; Útmutatás 
ásvány-földtani gyűjtésekre, Scbafarzik K. dr.-tól. Kirándulók 
Zsebkönyve cím alatt 2-ik kiad. 1912. kiadja a Kir. Term. 
Tud. Társaság Budapesten. A külföldi irodalomban ueveze- 
t«sebb általános geológiai kézi könyvek: Credner H., Ele- 
mente der Geol., 9. kiad,, Leipzig 19u2 ; Kayser E., íjehrbach 
d. Geologie, 9. k., Stuttgart 1894, újabb kiad. 1912 ; Walther 
J., BinL in die Geol., I. rész, Jena 1893 ; Hauer, Die Geol. und 
ihre Anw. aufd. Kennt. d. Bodenbeschaffenh. der österr.-ui^. 
Monarchie, 2. k., Wien 1878 ; Neumayr M., Erdgeschichte, 2 
köt, Leipzig 1886 és 2-ik kiad. 1895 ; KritscU K., AUge- 
meine Geol., Stuttgart 1888 ; Richthofen F., Ptthrer fUr For- 
schnngsreisende, Berlin 1886; Gnmbel W., GnindzUge der 
Geologie, Kassel 1888; Dana J. D., Manuál of geology, Lon- 
don 1875; Geikie A., Text-Book of geology, London 1885; 
liapparent A., Traité de Geologie, Paris 1885; Böckh Hugó, 
Geológia, 1—2. köt., Selmeczbánya 1903—1909. N^yszabásá 
munka: Suess E., Das Antlitz der Erde, Wien. l/exikális 
munka: Kenngott A., Handwörterbuch der Mineralogie, Geo- 
logie und Palaeontologie, 3 kötet, Breslau 1882—87. Spe- 
ciális munkák a kőzettaniak és őslénytaniak kivételével (me- 
lyeket L Kőzettan és Őslénytan alatt): Reyer E., Theore- 
tische Geologie, Stuttgart 1888; Bischof G., Lehrbuch der 
chem. u. phys. Geol., Bonn 1863—66; Roth J., Allgem. und 
ebem. Geologie, Berlin 1879—1893; Daubrée, Études synthéti- 
ques de Geologie expérimentale. Paris 1879, németre is for- 
dítva Gurltól, Braunschweig 1880; Brauns, Die technische 
Geologie, Halle 1878. Hazai folyóiratok: Földtani Közlöny; 
A Földtani Intézet Évkönyve ; külföldiek : Neaes Jahrbuch 
fUr Miner., Geol. und Paleont. ; VerbandL und Jahrb. der 
österr. Geol. Reíchsanstalt ; Zeitschr. d. deutsch. geoL GeseU- 
scbaft; Mitteilungen der Geol. Gesellschaft in Wien; BulL 
de la Société géoL de Francé, Paris ; Geological Magazin, 
Ix)ndon; a Geol. Soc. of London Transactions-, Proceedings 
és Qnarterly Journal-jai. Majdnem minden egyes földtani 
intézet ad ki évkönyveket, amelyek , közül óriási nagy és 
ritka kiállítású kötetek az Egyesült-Államok : Beports of the 
geological exploration-jai. 

Földtani Értesítő, a Magyarhoni Földtani Tár- 
sulatnak 1880—1883. kiadott havi folyóirata nép- 
szerű geológiai ismeretek terjesztésére. Inkey 
Béla és Schmidt Sándor, a társulat akkori titkárai 
szerkesztették. 

Földtani formációk, 1. Földtan. 

Földtani intézetek olyan állami intézetek, 
amelyek célja az illető ország földjének, hegyei- 
nek geológiai tanulmányozása. A hegységek, 
dombok ós síkságok anyagát : ásványokat, köze- 
teket, kövületeket, hasznosítható anyagokat s ta- 
lajokat az intézetek egybegyűjtik, azokat tanul- 
mányozzák 8 az eredményeket részint térképeken, 
részint kiadványokban közrebocsátják. Szakfór- 
flal az állami geológusok, akik az év bizonyos ré- 
szében földtani fölvételeket végeznek s a tudomá- 
nyos eredményekot geológiai térképeken szemlél- 
hetövó is teszik. Egyszersmind hivatalos és ma- 
gánszakvólemónyeket adnak ós gyakorlati vizs- 
gálatokat végeznek. A legtöbb államban a katonai 
térképek alapján dolgoznak 8 ezokre rajzolják 



különféle színekkel a különböző képződményeket. 
Az első földtani intézetet Angliában 1835. állítot- 
ták fel s ennek kiváló része van Nagybritannia 
kőszén-, vas- és érctelepeinek a felkutatásában. A 
második földtani irúézQi Ausztriában alakult 1849. 
s a K. k. Geologische Reíchsanstalt még ma is 
előkelő szerepet tölt be úgy a tudományos, mint 
a gyakorlati geológia terén. A múlt század hat- 
vanas éveiben Porosz-, Francia-, Olaszországok 
egymás után szerveztek P.-et és pl. a porosz föld- 
tani intézetnek Berlinben jelenleg 65 geológusa 
és 10 belső munkatársa van. Az intézet a porosz 
kereskedelemügyi miniszter alá tartozik s költ- 
ségvetése évenként 900,000 márka. Még hatal- 
masabbak Amerika földtani intézetei, különösen 
az Egyesült-Államoké. A Washingtonban 1879. 
alapított United States Geological Survey 1912-ik 
évi költségvetése nem kevesebb, mint nyolc millió 
koronára rúg s minden egyes államban külön- 
külön geológusok térképezik a területeket. Föld- 
kerekségünkön 55 intézet van s ezek közül 30 
Európa államaira esik. Európában csupán Görög-, 
Törökországnak, Szerbiának és Montenegrónak 
nincs földtani intézete. 

Hazánkban 1869. szervezték a M. k. földtani 
intézetet a már régebben fönnállott Magyarhoni 
Földtani Társulatból. Első igazgatójává j&aníAren 
Miksát nevezték ki. Ennek utóda 1882. Böckh 
János lett, aki alatt az intézet magas felvirág- 
zásra jutott. 1909 óta Lóczy Lajos igazgató és 
Szontagh Tamás aligazgató állanak az intézet 
élén ; e két igazgató vezetése alatt különösen a 
gyakorlati életnek szolgáló ásványok, kőzetek ós 
ércek kikutatása és feldolgozása vett nagy len- 
dületet. Az intézetnek a 2 igazgatón kívül 6 fő- 
geológusa, 5 osztálygeológusa, 11 geológusa ós 
számos segédszemélyzete van ; összes javadalma- 
zása a dologi kiadásokkal együtt 328,600 K-ra 
rúg. Van kémiai laboratóriuma, térképtára s mint- 
egy 24,000 kötetnyi könyvtára, múzeuma pedig 
e nemben egyike a legszebbeknek egész Európá- 
ban. Tudományos kiadványai : geológiai térképek, 
évi jelentések,évkönyvek s egyéb alkalmi népszerű 
kiadványok. 

Földtani képződmények, 1. Földtan. 

Földtani korszakok, 1. Földtan. 

Földtani Közlöny, a Magyarhoni Földtani 
Társulat havi folyóirata, melynek jelenleg dr. 
Fapp Károly és dr. Vogl V., a társulat titkárainak 
szerkesztése mellett a 42-ik évfolyama folyik. B 
folyóirat 1871. hidult meg és 1874 óta magyar 
és német nyelven jelenik meg. 

Földtani társulatok olyan tudományos egye- 
sületek, amelyeknek legfőbb céljuk a tudományos 
geológiának minden irányú művelése. P. minden 
müveit államban vannak s általában régebben, 
mint a földtani inttízetek. A P. a tudoraányos geo- 
lógia szabad művelésével és terjesztésével rend- 
kívül fontos szerepet töltenek be az egyes álla- 



Amely nó F*l . . . aUtt ntnoi meg, Fel . . . »UU keresendőt 



Ffildtani tőrképek 



— 19 — 



FÖIdtehermentesítós 



mokban. Igen híres a Berlinben 1848. alakult 
Deutsche Geologische Gesellschaft, melynek je- 
lenleg 660 tagja van, továbbá a Parisban szé- 
kelő Société Géologique de Francé, amely 1830. 
alakult s 600 tagot számlál; legrégibb a The 
Geological Society of London, amely 1807. ke- 
letkezett és a Szentpétervárott székelő Minera- 
lógiai Társulat, amely 1817 óta áll fenn s jelen- 
leg 390 tagja van. Az amerikai F. csak újabb 
keletűek, így New Yorkban a The Geological 
Society of America csak 1888. alakult s mind- 
össze 330 tagja van. 

Hazánkban a Magyarhoni Földtani Társulat 
1850. alakult s célja a geológiának és rokontudo- 
mányainak művelése és terjesztése. Folyóirata a 
Földtani Közlöny (\. o.). A Magyar Földtani Társ. 
vagyona jelenleg 52,000 K. és évi kiadása 23,000 
K. körül van ; tagjainak száma 700-on felül van. 

Földtani térképek, az olyan térképek, melye- 
ken a topográfiai alapon különféle színekkel van- 
nak föltüntetve mindama közetek, mindama 
földtani képződmények, melyek a térkép ábrázolta 
területen a fölületen láthatók és tanulmányozha- 
tók. A földtani speciális térképek mértékéül 
leghasználatosabb az 1 : 25,000, vagy legföljebb 
1 : 50,000 ; vannak olyanok is, melyek mértéke 
1 : 5,000. Mig a speciális térképeken minden egyes 
kőzetvarietás is kifejezésre juthat és a legszéle- 
sebb réteg-, meg korviszonyok vannak feltüntetve, 
az átnézetes térképeken a hasonló kőzetek mind 
egyféleképen jeleztetnek és legföljebb a szisztémák 
kerülhetnek még kifejezésre. A nemzetközi geo- 
lógiai kongresszuson abban történt megállapo- 
dás, hogy nem igen nagy területek föltünte- 
tésére legajánlatosabb 1 : 800,000. A színek meg- 
választása az egyes kőzetanyagok meg korok 
feltüntetésére sokáig önkényes volt, ami sok 
zavarra adott okot. Az 1881. tartott nemzetközi 
geológiai kongresszuson merült föl legelőször a 
mindenütt egységesen választandó színek kérdése 
és e tekintetben nemzetközi megállapodás van. 
Mivelhogy a földtani térkép a felületi anyagoknak 
csakis horizontális projekcióját tünteti fel, kiegé- 
szítésül rendesen ott találniaF.-ena/o7í?feím'|wo- 
filokatis. A M. Mr. földtani intézet geológusainak 
munkálatai alapján és a Magyarhoni Földtani 
Társulat kiadásában megjelent Magyarország 
földtani térképe 1 : 1.000,000 mértékben. Az Osz- 
trák-Magyar monarchiának 1867—1881. Hauer 
Ferenc lovag adta _ ki földtani térképét (Geol. 
Übersichtskarte der Österr.-Ungar. Monarehie) 12 
lapon 1 : 576,000 mértékben. Ugyanaz egy lapon 
1 : 2.016,000 mértékben is megvan. A nemzetközi 
geológiai kongresszus még 1881. elhatározta, hogy 
egész Európa földtani térképét kiadja 1 : 1.500,000 
méretben; ebben monarchiánkra 6 lap esik az 
összes 52 lapból. Az egész Föld régebbi földtani tér- 
képét Jules Marcoutól bírjuk (Carte géologique de 
la térre, Zürich 2. kiad. 1875. 8 lap) 1 : 23.000,000 
méretben. 1890-ben a Perthes-féle intézetben je- 
lentek meg az egyes kontinensek földtani térképei 
és pedig Európa 1 : 15.000,000, a többi kontinens 
1 : 30.000,000 mértékben. Minden európai állam 
földtani intézetei adnak ki P.-et, még inkább az 
amerikai államok. Ázsia országai között különösen 
Japán tűnik ki e tekintetben. 



Földtávolság, 1. Apogeum. 

Földteher, 1. Telki teher. 

Földtehermentesités, az úrbéreseknek s az 
úrbéres telkeknek felszabadítása a földesúrnak 
járó tartozások alól. Nálunk az 18i8. IX. (Erdély- 
ben az 1848. IV.) t.-c. törölte el az úrbériségeken 
fekvő úri szolgálatot (robotot), dézsmát és pénz- 
beli szolgáltatásokat; a földesurak kármentesí- 
tését pedig «a nemzeti közbecsület védpajzsa alá 
helyezte*. Az 1848. XII. (Erdélyben 1848. V.) 
t.-c. az úrbéri megszüntetett magán úri javadal- 
makat államadóssággá változtatta át. A végleges 
kárpótlás kiszolgáltatását azonban csak az 1853 
március 2-án (Erdélyben az 1854 jún. 21-én) kelt 
nyílt parancs szabályozta. E szerint az országos 
kárpótlás kamatozó, sorsolás alá eső kötvények- 
ben fizettetett ki, az úrbéri telkek száma után a 
községek úrbéri osztályzata szerint megállapított 
átalányösszegben. Ha egyes jobbágyok v. egész 
úrbéres községek az úi'béri tartozásokat a földes- 
úrral kötött szabad egyezkedés útján az 1840. VII. 
t.-c. kihirdetése után örökidőre megváltották, az 
ilyen örökváltságokért a volt úrbéresek az 1868. 
XXXIIl. t.-c. rendelkezései folytán nyertek az or- 
szágos fóldtehermentesítési alapból megtérítést. 
Ha a bíróság az úrbéri rendezés során több úr- 
béríséget állapít meg, mint amennyi ért a földesúr 
kárpótolva lett, ez az országos földtehermente- 
sítési alapból az 1877. XII. t.-c.-ben foglalt felté- 
telek mellett utólagos kárpótlást igényelhet. Vi- 
szont ha kevesebb úrbériséget állapít meg a bíró- 
ság, a kárpótlást nyert földesúr egyetemleges jog- 
utóda köteles a fölös kárpótlást visszafizetni. A 
visszafizetési kötelezettséget s a visszafizetendő 
összeg nagyságát a fóldtehermentesítési országos 
alap igazgatósága állapítja meg. Az 1889 jan. 1. 
után megállapított utólagos kárpótlásokat már 
nem kötvényekben, hanem készpénzben fizetik 
ki (1888. XXXn. t.-c. 12. §). 

A F.-sel nem szűntek meg a nem úrbéri ter- 
mészetű szolgáltatások. Ezeket a volt úrbéresek 
külön megválthatták s a megváltás könnyítése 
végett az országos közvetítést is igénybe vehették, 
így válthatták meg a szőllőkön fekvő tartozáso- 
kat (1868. XXIX. t.-c.), a maradványföldet (1871. 
Lm.) és az irtványokat (1871. LIV.). 

A F.-nek fent jelzett fogalmától lényegesen kü- 
lönböző fogalom megjelölésére használják újab- 
ban az ilj í'.kifejezést, értve ez alatt a földbirtokra 
nehezedő adósságok terheinek a könnyítését. A 
földbirtokon fekvő adósságok ijesztően rohamos 
emelkedése a nemzetgazdászoknak új problémát 
adott. Ezek különböző javaslatokkal állanak elő 
ezen adósságokból eredő terhek csökkentésére, 
hogy különösen a törpe- és kisbirtokos osztályt 
megmentsék a pusztulástól. Rodbertus a járadék- 
elv (1. Járadékbirtok) általánosításától remélte a 
birtokosok helyzetének javítását. Mások, így Né- 
metországban a Bund der Bodenreformer tagjai, 
Damaschke és társai állami beavatkozást kíván- 
nak oly irányban, hogy a súlyos adósságokat 
könnyű törlesztéses kölcsönné változtassák át. 
Vannak, akik az életbiztosítással kapcsolatos tör- 
lesztéses kölcsönök elterjedésétől várják a bajok 
orvoslását. A kötött földbirtokot nem tekintve, a 
szabad magyar földet 4111 millió jelzálogadósság 



Amely a6 Tél . . . alatt nincs meg, Fel ... alatt keresendői 



POIdteke 



— 20 — 



Földváry 



terheli, amelyből csak 1057 millió korona a zálog- 
leveles kölcsön. A 4111 millió jelzálogadóssá^ 
240 millió korona kivételével az utolsó ötven év- 
ben került a telekkönyvbe és pedig, hogy mily 
rohamos emelkedéssel, azt a következő adatok 
mutatják: Végrehajtás címén 1893-ban 30.700,000 
K, 1901-ben pedig már 75.200,000 K s 1909-ben 
70.509,000 K, ügyleti úton 1901-ben 500.706,000 
K 8 1909-ben 1,111.760,000 K újabb terhet kebe- 
leztek be a magyar földre. Azt is kimutatták, 
hogy a magyar földbirtok értékének legalább 
50*23°/o-a van máris megterhelve. Ez a terhelés 
pedig, ha az utóbbi évek rohamos parcellázásaira 
gondolunk, az utóbbi években bizonyára még lé- 
nyegesen emelkedett. L. Földhitel. 

Földteke (glóbus), 1. Földgömb. 

Földtüz, 1. Iszapvulkánok. 

Földvár \. pogányvár név alatt egyszerű fóld- 
hányásokkal körülvett őskori erődítéseket értenek, 
aminők már az újabb kökortól kezdve készültek, 
de hazánkban egész az Árpádok koráig haszná- 
latban voltak. Némelykor csak egy könnyen véd- 
hető tetőt vág el a sáncolás a hozzá csatlakozó 
hegyháttól, máskor teljesen körülzárja azt. Ke- 
rek, négyszögű, v. a helyhez alkalmazkodó sza- 
bálytalan alakú sáncolások egyaránt előfordulnak. 
V. ö. Rómer, Camps barbares (1876) ; Könyöki- 
Nagy, A középkori várak, különös tekintettel 
Magyarországra (Budapest 1905). L. még Sánc. 

Földvár, 1. F. (Marienburg, Feldiora), nagyk. 
Brassó vm. alvidéki j.-ban, (i9io) 2491 oláh és 
német lak., a járási szolgabírói hivatal szék- 
helye, vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, tele- 
fonállomás ; földmlves iskolával. Előlegező egy- 
let, sörgyár, szász mezőgazdasági kereskedelmi 
társaság, cukorrépatermelő szövetkezet. Bvang. 
temploma a XIV. sz.-ból való, érdekes szobrászati 
díszítményekkel. F. várát a U. Endre idejében a 
Barczaságra telepített lovagrend alapította 1222. 
F. 1427. már mezőváros volt. 1529 június 22. itt 
verte meg Péter moldvai vajda Gerendl Miklós 
püspök, Fempflinger Márk szász ispán. Török Bá- 
lint és Majláth István seregét. 1612 okt. 16. itt 
esett el Weiss Mihály brassói királybíró Báthory 
Gábor ellen vívott csatájában. 1848 nov. 29. a szé- 
kelyek Gábor Áron vezetése alatt itt vívták első 
csatájukat. V. ö. Orbán Balázs, A Székelyföld 
leírása, VI. köt. — 2. F., kisk. Fogaras vm. alsó- 
árpási j.-ban, (i9io) 547 oláh lak., u. p. és u. t. 
Alsóvist. — 3. F., fürdőhely, 1. Balatonföldvár. 
L. még az összetételek alatt. 

Földvári László, reform, lelkész és egyházi író, 
szül. Kunszentmiklóson 1835 jún. 24. Iskolái be- 
végzése után (1857) Lovasberénybe ment két évre 
akadémiai rektornak; a papi vizsgálatoknak 1860. 
és 1861. letétele után több helyütt volt segéd- és 
helyettes, 1881 óta pedig Váczhartyánban rendes 
lelkész. A 60-as évek közepe óta számos cikke, 
értekezése, egyházi beszéde jelent meg a külön- 
féle politikai, szépirodalmi s egyházi lapokban. 
Nagyobb munkál : Szegedi Kis István élete etb. 
(Budapest 1894) ; Adalékok a dunamelléki egy- 
házkerület történetéhez (u. o. 1898, 2 köt.) ; íd. 
Wesselényi Miklós báró és Cserey Hona előélete 
8 küzdelmei, szenvedése vallásáért (u. o. 1898) ; 
Á bábakeresztelés és a Halasiak (ÍS98). 



Földvári apátság, a pécsi egyházmegye terü- 
letén valószínűleg II. Béla alapította. Az apátság 
vesztét annak benedekrendi apátja okozta, aki 
vonakodott elismerni a pécsi püspök fenhatósá- 
gát. Calanus püspök 1199. elfoglalta a monostort, 
annak javalt elvette és az apátot elfogatta. 

F'óldvÁXY-család. A F. nevet Magyarországon 
sokan viselik ; ml ezúttal három nevezetesebb fő- 
ágra fogunk szorítkozni : I. az atancsi, II. a ber- 
nátfalvi, III. a földvári F.-családra. 

I. Az atancM F.-család. Ez családfáját Mátj'ás 
király koráig tudja visszavinni, amikor őse Miklós 
a királyi seregben jelentékenyebb vezéri tisztet 
viselt. A családból Ferenc. 1755. grófi rangra 
emeltetett. Ez ág hasonló nevű unokájában már 
kihalt, a nemesi ág ellenben jelenleg Is vlrágzUí. 

II. Abemátfalvi F.-család. Ósq, Mátyás, a XV. 
sz. elején nyert nemes levelet. F. Györgynek 
1646. történt halálakor utódai a czibakházal és 
dunavecsel uradalmakat közös birtokul hagyták, 
az uradalomban részesek közösen a F.^netnzetség 
nevet viselték. Ez az együttes birtoklás csak nap- 
jainkban szűnt meg. A család tagjai közül számo- 
san vittek jelentékeny szerepet, különösen Fest és 
Nógrád vmegyékben. B családból származik : 

1. F. Gábor, alispán, szül. Domonyban 1787 
máj. 11., megh. Tasson 1854 máj. 6. A várme- 
gyei szolgálatot Pest vmegyében kezdte, amely- 
nek 1832 — 36. alispánja, utóbb főispáni helytar- 
tója lett. Tevékeny részt vett a Tisza-szabályo- 
zás és a Nemzeti Színház megalkotásának művé- 
ben. Ez utóbbinál Széchenyivel ellentétben amel- 
lett kardoskodott, hogy az ország első színházát 
Pest vm. építtesse meg a Grassalkovlch-telken. 

2. F. Mihály, az előbbinek fia, szül. Tasson 
1824 febr. 19., megh. Budapesten 1895 jan. 17. 
Tisztviselői pályáját ö is Pest vmegyében kezdte, 
ahol 1847. már szolgabíró lett s az ellenzék egyik 
vezérembere. 1847-ben, noha atyja volt az admi- 
nisztrátor, heves harcot vívott a vármegyei auto- 
nómia érdekében s az adminisztrátori rendszer 
ellen. Mint nemzetőr vett részt a szabadságharc- 
ban, melynek bukása után visszavonultan élt jó- 
szágán. 1872. megválasztották képviselőnek, de 
mandátumát letette, midőn Pest vm.-ben alispánná 
választották. A vármegye régi függetlenségének 
és önkormányzatának volt rendíthetetlen híve. 

III. A földvári F.-család 1646. nyert nemessé- 
get és címerújítólevelet, 1854. osztrák báróságot, 
amely 1875. Magyarországra Is kiterjesztetett. — 
Nevezetesebb tagjai a családnak : 

1. F. Károly, honvédezredes, F. Sándor iker- 
testvére, szül. Gyergyószentmlklóson 1809 nov. 
26.. megh. Czegléden 1883 dec. 14. A honvédség 
felállításakor a híres 3. zászlóaljba lépett mint szá- 
zados. Kezdetben a rácok ellen tüntette ki magát 
8 őrnaggyá neveztetett ki. Részt vett a táplóblcs- 
kel csatában, melynek jobbrafordulását éppen P. 
személyes vitézségének tulajdonítják. Görgey 
ezért mindjárt a harctéren feldíszíté a katonai 
érdemrenddel és alezredessé s dandárparancs- 
nokká léptette elő. Részt vett az isaszegi csatá- 
ban 8 különösen kitűnt Vácznál. A nagysai-lói 
és vácz-rétsági harcokban is részt vett és ezre- 
des l8 a csatatéren lett. Utolsó harca Debreczen- 
nél volt. Világos után halálra ítéltetett, majd 18 



Amely uó Fttl . . . aUtt nlnot meCi Fel • • • ftli^tt keresendő I 



Földvezeték 



- 21 — 



Főlovászmester 



évre szállíttatott le büntetése, Haynau pedig meg- 
kegyelmezett neki. Mint sok más, ö is az olasz 
barátságtól várván ügyeink jobbrafordultát, 1862. 
Olaszországba ment s átvette az ottani magyar 
légió parancsnokságát, amelynek élén 1866-ig 
megmaradt, ekkor azonban ezen csapat feloszlott. 
Az alkotmány helyreállításakor hazajött. 

2. F. Lajos báró, honvédezredes, F. Károly 
és Sándor öccse, szül. Pusztapettenden 1811 
aug. 8., megh. 1881 márc. 28. ó is a cs. kir. 
seregben szolgált ifl'uságában s 1848. ö is részt 
vett a nemzeti védelemben. Kitűnt mint szervező, 
a márciusi nemzetőrség egyik századát mindjárt 
valóságos katonás csapattá alakította, úgy hogy 
a rendesen szervezett fővárosi nemzetőrségnél 
már őrnagynak alkalmazták. Itt ezredességig 
vitte. Később Eszék várába küldték osztálypa- 
rancsnoknak, hogy Éder parancsnokot ellenőrizze, 
akiben nem igen bíztak. Azonban Eszék elesett, F. 
Lajost árulónak kiáltották ki, a nép sárral dobálta 
meg. Pestről fogolyként vitték Debreczenbe, s 
hogy nagyobb baja nem történt, azt leginkább 
hőslelkű testvérei közbenjárásának köszönhette. 
A függetlenségi harc után a magánéletbe vonult 
vissza. 1854-ben osztrák bárói rangot nyert, mely 
1875. Magyarországra is kiterjesztetett. 

3. F. Sándor, honvédezredes, szül. Gyergyószt.- 
miklóson 1809 nov. 26., megh. Pesten 1868 júl. 29. 
Katonai pályára lépett s 1845-ig szolgált a had- 
seregben, ekkor megházasodott, s a magánéletbe 
vonult. Amint azonban 1848-ban kiütött a rác 
lázadás, azonnal felajánlá kardját a kormánynak 
s a tizedik zászlóaljban századossá neveztetett ki. 
Babérait leginkább mint szegedi nemzetőrségi őr- 
nagy aratta. További harcai Perczel alatt szin- 
tén Bácsban és Torontálban voltak, s különösen 
Koszpodinánál tüntette ki magát. Pályáját mint 
ezredes fejezte be. A küzdelem megszűntével 15 évi 
fogságra ítéltetett, de később kegyelmet nyert. 

Földvezeték. Hogy a föld is vezeti az elektro- 
mos áramot, ezt 1838. Stdnheü észlelte először. 
A felfedezésnek rendkívüli hatása volt a telegráf 
fejlődésére, mert a telegráfáramköröket csak 
egyes fémvezetékkel építették, a másik fémes 
vezetéket a vezeték elején és végén elhelyezett 
F. pótolta. A föld tulajdonképen nem vezeti vissza 
az áramot, hanem a íőld mint óriási kondenzátor 
szerepel, amelynek megtöltésére a telegrafálás- 
kor nincs elegendő feszültségűnk s így a földbe 
folyó töltőáram folytonos. 

A F. rendszerint a talajvízben elhelyezett nagy 
fémlap ; okvetlen le kell mennünk a nedves, vi- 
zes földrétegekig. Esetleg a rézlemezek körül el- 
helyezett koksztörmelékkel igyekszünk állandó 
nedvességet elérni. 

Minthogy a F.-ek folytán létrejövő ellenállás 
csak néhány ohm, F.-es áramkör használata ese- 
tén a vezetékanyag kihasználása célszerű s igya 
végponton megérkező áram nagy. Kettős vezetékű 
s a manapság használt telegráf huzalnál (5 mm.-es 
vas) 1000 km. ellenállása 16,000 ohm volna ; egyes 
vezetéknél csak 8000 ohm a vezeték és 20 ohm a 
föld, összesen tehát 8020, 16000 helyett. 

A telefonáramköröknél is használták kezdet- 
ben a földes elrendezést, azonban a talajáramok 
(1. Földáram) ós a nagy áthallások miatt kény- 



telenek voltak áttérni a talajáramoktól mentes 
és áthallásnélkűU kettős fémvezetékre. 

A drótnélküli telegráfnál és telefonnál rendkí- 
vül kis ellenállású F.-re van szükségűnk. Nagyon 
sok helyen alkalmazunk rézlemezeket ; a talaj- 
ban egész fémhálót készítünk, a háló összekötte- 
tési pontjait jól fon-asztjuk stb,, s igyekszünk a 
lehető legrövidebb úton jutni el a jól vezető föld- 
réteghez. Az antennán kívül a drótnélküli tele- 
grafálás távolsága első sorban is aF. ellenállásá- 
nak csökkentésétől függ. A fóldvisszavezetést az 
óceánon át való telefonálásnál is javasolják ; itt 
ugyanis csak egy eres a kábel s nem kell félni az 
áthallástól. Az erős áramú elektrotechnikai beren- 
dezések közül leginkább a közúti egyenáramú és 
a városközti váltakozó áramú vasutak használják 
a síneket s így a földet is visszavezetésül. 

Földviasz, 1. Gerezin és Ozokerit 

Földvonalzó. Erdei magvak vetésénél alkal- 
mazásban álló olyan eszköz, melynek segítségé- 
vel a vetösorokat egymáshoz egyközű egyenes 
vonalakban lehet készíteni. E célra alkalmas az 
Ihrig Vümos által alkalmazott F. — A mező- 
gazdaságban használt P. mintegy 3 m. hosszú 
gerendából áU, melybe a kívánt sortávolság (60 — 
80 cm.) szerint lábakat (sarukat) lehet beállítani, 
amelyek a földön vonalakat húznak, amelyekbe a 
vetés V. ültetés történik, ha pedig a földet kereszt- 
ben is megvonalazzák, akkor szabályos kockák 
jelölődnek ki, amelyeknek átmetszési pontjaira tör- 
ténik a vetés v. ültetés, az ú. n. fészkes vetés. Ily 
módon lehetővé válik a növényeknek a fogatos 
sormívelőkkel hossz- és keresztirányban való mí- 
velése, ami sokkal olcsóbb, mint a kézi erővel 
való megmunkálás. E fogatos eszközt nevezik még 
sorhúzónak, sorjelzőnek s latinosan lineátornak. 

Földzárlat. Földvisszavezetéses, valamint fém- 
vezetéses áramköröknél is előfordulhat, hogy a 
fém vezeték valamely pontja a földdel közvetlenül 
vezető összeköttetésbe jön. Például világítási ká- 
beleknél a kóbor áramok okozta kimarásokon 
nedvesség hatol a kábelbe s így a fémvezeték a 
földdel kötődik ; légvezetéknél faágakkal való 
érintkezés stb. Minthogy a föld ellenállása rend- 
szerint kicsi, az áram nagy része közvetlenül a 
földbe jut s így a hasznos áramfogyasztók áram 
nélkül maradnak. Természetesen a telegrá&ál, 
telefonnál is előfordul a F. A nagy telefonközpon- 
tokban az előfizetők vezetékeinek F.-akor külön 
kis jelző izzólámpák gyulladnak ki s így a F.-os 
áramkör hibája könnyebben megszüntethető. 

Földzárlatmutatók, 1. Elektrotechnikaimérő- 
készülékek. 

Föld zsírja, Zay Mineralógiájában így nevezi 
a petróleumot. 

Főlépcső. Egynél több lépcsőház alkalmazása 
esetén a lakásokhoz, termekhez vezető lépcső, 
mely többnyire kényelmes, tágas, díszes és a fő- 
bejáratra nyílik. 

Fölepjog, 1. Epületjog. 

Följebbvalók, 1. Felíebbvalók. 

FöUengités, 1. Szállasztás. 

Főlovászmester, magyar királyi (Agazonum 
regalíum magister), a Xin. sz. óta a magyar ki- 
rálynak egyik udvari főtisztviselője, akinek hatás- 
körébe tartozik a királyi istállók és a ménesek 



Amely ssó Föl. .. alatt nincs meg, Fel . . . alatt keresendő! 



Fölser 



- 22 



POnioInkánsav 



feletti főfelügyelet. Egyike az igazi báróknak 
(Hármaskönyv I. köt., 94. c). Az önálló magyar 
királyi udvartartás elenyészte után is fontos tenni- 
valója volt : ö tartozott az országgyűlésen meg- 
jelentrendek szállásáról gondoskodni és árszabály- 
zatok kibocsájtásával megakadályozni az élelmi 
cikkek árának felverésót. Mint zászlós ma is méltó- 
ságánál fogva tagja a főrendiháznak F.-e volt a ve- 
gyes házakbeli királyok korában a királynénak is. 

Fölser István, műegyetemi tanár, szül. Buda- 
pesten 1838 jan. 29., megh. u. o. 1907 okt. 17. 
Tanulmányait is itt végezte a József-műegye- 
temen, hol 1863 — 67-ig tanársegéd volt. Ekkor 
az ábrázoló mértan segédtanárává s 1869. rendes 
tanárává neveztetett ki. 1882— 84-ig az egyetemes 
és vegyészeti, 1887— 91-ig a gépészmérnöki szak- 
osztály dékánja volt. Geometriai cikkei főleg a 
Műegyetemi Lapokban jelentek meg. Ezekkel, de 
különösen előadásaival az ábrázoló geometria tudo- 
mányos kezelésének úttörője volt hazánkban. 

Főmag (macronudeus), a csillés ázalékállatok 
(Ciliata) nagy, tojásdad, pálcika- v. rózsafüzér- 
alakú magja. A csillós ázalékállatoknak a P. mel- 
lett még egy vagy több kisebb mellék- vagy kis- 
magjuk (micronucleus) van. A P.-nak az anyag- 
forgalomban, a kis- vagy mellékmagnak pedig a 
szaporodásban van szerepe. L. még Egybekelés. 

Főmagánvád és főmagánvádló, 1. Magánvád. 

Fömanuál, 1. Orgona. 

Főmarsall, 1. Marsall 

Főmatróz (ném. Obermatrose), a német had- 
tengerészetben az őrvezetővel egyenlő rangú le- 
génység. Az osztrák-magyar hadtengerészetben 
1-ső osztályú matróz (ném. Matrose 1. Klasse). 

Főmeder, 1. Főág. 

Főméltóságok, az állam legfőbb hivatalnokai, 
monarchikus államokban az országos s udvari 
főtisztségek viselői. A régi Magyarország főméltó- 
ságait az ország igazi báróinak (veri barones 
regni) nevezték ;' vérdíjuk (1. o.) kétszerese volt a 
nemes ember vérdíjának; esküjük tízszeres ér- 
tékű volt (ius decem personarum, 1. Eskütársak) és 
úgy, mint a (nagyobb) főpapok, a királyi kiváltság- 
levelek záradékában névszerint meg voltak em- 
lítve. Az igazi bárókat, később keletkezett téves 
elnevezéssel : ország zászlósokat, bár nem vala- 
mennyit, felsorolja VVerböczi a Hármaskönyv I. 
R. 94. címében. 

Főmérleg akkor keletkezik, ha valamely vál- 
lalkozásnak több különálló és külön elszámolással 
biró üzlettelepe van. Az a mérleg, amelyben ezen 
különálló üzlottelepek ós elszámolási ágak rész- 
leteit központosítják, a P. F.-nek nevezik még 
igen bonyolult üzleti elszámolási mérlegek össze- 
vont alakját is. 

Főmester, a szabadkőmivespáholyok elnökeit 
P.-eknek, a mesterek fejének nevezik. 

Főműhely, 1. Va^ti műhely. 

Főn, eredetileg a svájci Alpokban előforduló, a 
hegygerincről a völgybe lecsapó déli, meleg, szá- 
raz szél, melyről régebben azt hitték, hogy a 
Szahara forró levegőjét hozza magával. Mai nap- 
ság F. néven mindazokat a helyi jellegű szeleket 
foglaljuk össze, melyek a hegyekről a völgyekbe 
törtetnek és magas hőmérsékletükkel és csekély 
relatív nedvességükkel tűnnek ki. A P. újabb ma- 



gyarázata JHann-tól ered. Ha a légnyomás elosz- 
lása olyan, hogy a szél a levegőt valamely hegy- 
lánc fölé hajija, akkor az a hegyoldalon emelkedni 
kényszerül, azáltal lehűl és bizonyos magasság- 
ban a hannatpontot elérve, a magában foglalt 
párákat kiválasztja (esős oldal). A hőcsökkenés, 
mely száraz levegő emelkedése esetén 100 m.-kint 
1 C", a kondenzáció következtében mérséklődik, 
a levegő tehát a lecsapódás után magasabb hő- 
mérséklettel ér fel a hegygerincre, mint ha kon- 
denzáció nincsen. Ámde a túlsó oldalon a leeresz- 
kedés alkalmával minden körülmények között 
1 C-kal melegszik 100 m.-enkint, aminek aztán 
az a következménye, hogy a levegő a túlsó (szá- 
raz) oldalon magasabb hőmérséklettel jut le, mint 
a milyennel az innenső oldalon elindult. Nem 
ritka eset, hogy P. alkalmával a levegő tél ide- 
jén 15— 20«-nyi hőmérséklettel és 20o/o, vagy még 
ennél is kisebb relatív nedvességgel érkezik le a 
völgyekbe. Ma már tudják, hogy a P. nem ki- 
zárólag a svájci Alpok sajátossága, hanem hogy 
az mindenütt keletkezik, ahol bizonyos orográflai 
viszonyok bizonyos meteorológiai feltételekkel ta- 
lálkoznak. Most már az Alpokban az északi P.-t 
is megállapították a D.-re eső völgyekben és ki- 
sebb-nagyobb mértéklwn minden hegyvidéken ta- 
pasztalni főnszerű felmelegedéseket. Hann-on 
kívül a P. elméletével még Büliviller, Wild, 
Bezold és Pemter is foglalkoztak. V. ö. Itóna 
Éghajlat c. munkáját. 

Főnemes, 1. Nemesség. 

Főnév (lat. substantivum, ül. nomen substan- 
tivum), nyelvtani műszó ; minden személy, tárgy 
V. elvont fogalom neve, ellentétben a melléknév- 
vel, mely a tárgynak csak egy-egy jegyét fejezi 
ki. A P.-nek két főosztálya : a tulajdonnév (nomen 
proprium), mely csak egy bizonyos személyt v. 
tárgyat jelent, s a köznév (nomen appellativum) ; 
mely a személyeknek v.tárgyaknak egy-egy egész 
osztályát nevezi meg. A köznév maga is lehet 
egyedi, ha egyes személyek v. tárgyak osztályát je- 
löli, pl. ember, katona, bárány, v. gyűjtőnév (collec- 
tivum), mely az egyéneknek valamely összességét 
jelöli, pl. nép, katonaság, nyáj, v. peáig anyagnév : 
víz, vas, festék stb. (A magyar anyagnévnek veszi 
a gyümölcsneveket is, pl. egyes számban mondja : 
almát vettem, babot ettem, úgy mint húst ettem 
v. vizet ittam, míg pl. a német amazokat többesbe 
teszi : Ápfel, Bohnen.) Továbbá megkülönböztetik 
az elvont v. absztrakt s az összevont v. konkrét 
főneveket. A nyelvtörténet folyamán a P.-ek kü- 
lönböző jelentései átmennek egymásba. Pl. ez a 
tulajdonnév Sándor (a görög Alexandros) erede- 
tileg embervédőt jelentett, tehát köznév volt ; vi- 
szont ez a köznév császár, eredetileg Július Cae- 
sar tulajdonneve volt (újabban ismét családi tulaj- 
donnévül szolgál, mint Császár) ; eredetileg pedig 
Caesar neve is köznév volt és gyilkost, ölöt jelen- 
tett, minthogy caesor a caedit igéből származik. A 
legtöbb P. eredetileg melléknév v. melléknévi ige- 
név volt ; pl. a leves azért leve^, mert leves étel, 
a hordó azért hordó, mert hordó eszköz stb. A 
P.-nek ragozásáról 1. Névragozás. 

Főnévi jelző, 1. Birtokos jelző. 

Fönícia, 1. Fenicia. 

Fönicinkénsav, 1. Indigószulfásav. 



km»\f MÓ FftH... Alatt nincs met, Fen... aUtt kereMndOI 



Fönlclt 



— 23 — 



Főpap 



Fönicit (ásv.), ólomkromát : PbjCrjOj. Rombos 
táblás kristályos, jácintpiros, gyémánt-zslrfényü, 
áttetsző az éleken. Termőhelye : Berezovszk (Ural). 
Helyesebb neve fönikokroit lenne. Vele szinonim 
név a melanokroit. 

Fönikokroit (ásv.), a fönicitnek helyes elneve- 
zése, amelyet azonban még sem használnak álta- 
lánosan. 

Főnikszhata, kisk. Sáros vm. eperjesi j.-ban, 
(1910) 126 tót lak. ; vasúti állomás, u. p. és u. t. 
Margitfalva. **" 

Főnix, 1. Fénix, Phoinix és Phönix. 

Fonlak, nagyk. Temes vm. újaradi j.-ban, (1910) 
3095 oláh és szerb lak. ; szerb fóldmívelők szö- 
vetkezete, hitelszövetkezet, gőzmalom, posta- és 
telefonállomás. A község új szerb temploma 1901. 
épült. 

Főnök, 1. Főnökség és Chef. 

Főnöknő, 1. Fejedelemasszony. 

Főnökség. Az emberiség társas szervezeteinek 
egyik lényeges alkotó kelléke a F. intézménye. 
Különféle formában, de mindenütt föllelhető. Lé- 
nyege az egyéni kiválóság elismerésében gyöke- 
rezik s ennek folyományakép az illetővel szem- 
ben való önkéntes alárendelésben nyilvánul meg. 
Tehát két oly nemű természeti törvény hozta 
létre, amelyek az emberi nemre egyetemes érvé- 
nyűek ; egyik : az emberek között meglevő fizikai 
és szellemi egyenlőtlenség, másik : az ú. n. nyáj- 
ösztön (1. 0.), a tömeglélektannak ez alaptulajdon- 
sága. Visszafelé haladva a társas szervezetek fo- 
kozatain egészen az emberiség ősmultjának még 
megállapítható legkezdetlegesebb formájáig, aF. 
különféle jellegben, típusban tűnik elénk. Már ama 
legprimitívebb társas összeállásban egy egyén, a 
leginkább rátermett, kiválik a többi közül ; sőt 
nem is egy, hanem a más-más nemű munka sze- 
rint, melyet tőle kivannak, egyszerre többfajta 
ilyen F. áll elő.Egyik alkalmas egyénből lesz rend- 
fentartó (bíró), másikból hadvezető (vezér), majd 
másból a vallásos ritusok tudója és letéteményese 
(pap), ismét másból régi társas szokások, életta- 
pasztalatok bölcse (a törzs yéne,patriarcha). Leg- 
korábban e két utóbbi állandósul s mint sajátos 
foglalkozás, kiválik a törzsközösség kommunisz- 
tikus átlagemberei közül ; itt a pap és a patriarcha 
gyakran egy személyben egyesül, néhol külön je- 
lennek meg ; míg e fokon még a biró és a hadve- 
zér egyelőre ideiglenes, múló szerepet visznek, 
esetenként állanak elő s a rájuk bizott hivatás 
teljesítése után szerepük öniént megszűnik s 
visszalépnek átlagegyének gyanánt a közösségbe. 
Az ameriki őslakos indiánusok s a Nagy-oceán 
szigetlakóinak nagy része, néhány fejlettebb tár- 
sas forma kivételével, ezt a fejlettségi fokot mu- 
tatják. A négyféle vezetötipus azután, egyedura- 
lomra vágyva, természetszerint harcba száll egy- 
mással a hatalomért. A viszonyok kedvező ala- 
kulása, vagy az egyéni kiválóság túlsúlya majd 
az egyiket, majd a másikat emeli a többi fölé, 
teszi állandó és egyedüli főnökké. E vetélkedés- 
ben legkevesebb szerepe a bírónak van, mely hi- 
vatást a mindenkori főnök szokta magához ra- 
gadni s csak bonyolultabb társas fokon bukkan 
ismét mint önálló hivatás fel (pl. nálunk a nádori 
méltóság eredeti formája). A patriarcha uralomra- 



jutása nem jár változással a társasszervezetben ; 
ha sikerűi u. i. két vezető vetélytársát : a vezért 
és a papot legyőznie, a közösség szervezete ma- 
rad egyszerű, régi kommunisztikus (arab törzsek). 
Új alakulatot a hadvezér v. a pap egyeduralma hoz 
létre. Előbbiből dinasztikus lirannizmus, utóbbi- 
ból teokratikus államforma keletkezik. A hadve- 
zér családjában törekszik örökletessé tenni a ha- 
talmat (összes európai államok fejlődése), a papi 
uralom is idejut ugyan végcélkép, de közvetve 
oly módon, hogy egy családot tesz istenivé, elbur- 
kolttá s ezt elzárván a nagy közösségtől, helyette 
a hatalmat ő gyakorolja (héber törzsek, indus és 
tibeti szervezetek, a régi Japán, amerikai azték 
és inka államok). Utóbbiakban szűkség van külön 
hadvezérre (sogún-tipus), aki, ha hatalma megnő, 
megdönteni törekszik a vallás politikai hatalmát, 
ami folytonos belső zavarokat szokott előidézni. 
A F. e vázlatos fejlődését gyaki-an keresztezi egy 
másik társas jelenség. Már a kezdetleges törzs- 
szervezetek kebelében akadnak különféle társu- 
lások V. ivadékrendek, v. egyfoglalkozásuak szö- 
vetsége (Mánnerbünde), amelyek szociális össze- 
tartása akárhányszor megzavarja v. áttöri a P. 
egyenes és tiszta kialakulását ; ha uralomra jut- 
nak : arisztokratikus v. oligarchikus államformát 
hoznak létre (Számoa, Viti-szigetek), ha nem ké- 
pesek a F.-et megszűntetni, akkor is, mint annak 
állandó nyugtalanítói, vagy anyagiak, rang, cím 
és külső tekintély adományozásával hallgattatnak 
el, vagy becsatoltatnak a P. szervezetébe és rész- 
leges hatalommal ruháztatnak fel. Túlkapásaik 
miatt végre a főnök kénytelen az alantabb réte- 
gekkel szövetkezni ellenük, ami a demokratikus 
formák kifejlődésére ad alkalmat (pl. a középkori 
hűbéri rend, majd a polgárelem rendi alakulása). 
V. ö. Beöthy Leó, A társadalmi fejlődés kezdetei 
(Budapest 1882, 2 köt.) ; Spencer, The Principles 
of Sociology (London 1879—96, 3 köt.); Schurtz, 
Altersklassen u. Mánnerbünde (Berlin 1902). 

Fönsuimatn (v. Fönsui), a császárcsatoma 
tetőpontja Tsining mellett, Santung Kinai provin- 
ciában, a Wönnho beömlésénél. 

Fönyed, kisk. Somogy vm. marczali j.-ban, 
(1910) 350 magyar lak. ; u. p. Vörs, u. t, Balaton- 
szentgyörgy. 

Főoltár, 1. Oltár. 

Főorvos, 1. Orvos. 

Főörs, 1. BiztosÜó szolgálat. 

Főőrség, 1. őrszolgálat. 

Főpap,l.a katólikm egyházban elsősorban a ró- 
mai pápa, aki úgy az összes híveknek, mint papok- 
nak és püspököknek Krisztustól rendelt főpász- 
tora. Másodsorban P.-ok (pontiflces) az összes föl- 
szentelt püspökök (legyenek ezek akár megyés 
püspökök, akár nem). Az egyházi terminológia 
csakis ezeket mondja P.-nak. P.-nak szokás ne- 
vezni mindazokat az egyházi személyeket, aldk 
nem ugyan püspöki, de mégis magasabb egyházi 
méltóságokat viselnek (prépostok, apátok stb.). L, 
Egyházméltóságok. 

2. F., az izraelita papoknak feje. A bibliai el- 
beszélés a papokat mind Árontól származtaljja. Az 
első P. Áron volt, utódja fia, Eleázár, akinek iva- 
dékai P.-ok valának Éliig. Ennek halála után 
Ithamár ivadékaira ment át a főpapság, akiknél 



Amely sió Fttn... alatt nincs meg, Fen. . . alatt keresendői 



Főpapok vagryonában való örökösödés — 24 — 



Főper 



maradt a második tomplom koráig. — A bibliai 
tudomány újabb képviselői szerint az első templom 
korában, a VII. sz.-ban a levitákat mind papoknak 
tekintették és csak később tartott a Jeruzsálem- 
ben élő papság (a Cádok fiai) igényt arra, hogy 
egyedül van feljogosítva a papi funkciók végzé- 
sére. A Cádok fiai közül való főpapok hatalma és 
befolyása a második templom korában érte el tető- 
pontját. A perzsák uralma alatt a P.-t tekintették a 
nép fejének és a nagy gyülekezet, amely Juda 
ügyeit intézte, vagy egészen, v. legnagyobb rész- 
ben papokból állott. Még nagyobb lett a P. hatalma, 
amidőn a Makkabensok házából származott P.-ok 
egyszersmind Júdea fejedelmei voltak. De hanyat- 
lásnak indult a P.-i méltóság fénye, amidőn Heró- 
des és a rómaiak tetszés szerint nevezték ki és 
fosztották meg hivataluktól őket. Ugyanekkor 
küzdöttek a farizeusok és írástudók a papi arisz- 
tokrácia ellen és pedig oly sikerrel, hogy ez egé- 
szen elvesztette a népre való befolyását s a főpap 
kénytelen volt minden funkcióiban a farizeusok 
nézeteihez alkalmazkodni. A templom pusztulásá- 
val a F.-i méltóság természetesen eltűnik a törté- 
nelemből. A P. ruházatáról Móz. II. k. 39. fejeze- 
tében van szó. A P. feladata volt a templomi szol- 
gálatra felügyelni, legnevezetesebb funkciója volt 
az engesztelés napján végzett szolgálata. Csak 
ekkor volt szabad a szentélybe lépnie. Az első 
templom korában feladatai közé tartozott az Úrim 
és Tummim (1. o.) megkérdezése is. 

Főpapok vagyonában való örökösödés. A kö- 
zönséges egyházjog szerint a klerikusok, így a 
főpapok is nem egyházi eredetű javaikról szaba- 
don rendelkezhetnek ; egyházi hivataluk jövedel- 
meiből eredő szerzeményeik az egyházra szálla- 
nak ; utóbbiak tekintetében legfeljebb csak sze- 
gény rokonaik s kegyes alapítványok javára szóló 
végakarati intézkedéseik érvényesek. A kleri- 
kusok végrendelkezési szabadságát a fejedelmi 
foglalások a középkorban erősen korlátozták, 
annyival is inkább, mert a papi hagyatékok lefog- 
lalására való jogot (jus spolii) nemcsak a csá- 
szárok 8 királyok, de az egyes tartományurak, sőt 
egyáltalán a földesurak s a kegyurak is igénybe- 
vették. Ez ellen a pápák és zsinatok erélyesen til- 
takoztak s ennek folytán, valamint az uralkodók- 
kal kötött szerződések útján a jus spolii legtöbb 
államban meg is szüntettetett s a XIII. sz. óta a 
világi papság általában szabad végrendelkezési 
joghoz jutott, csak lelkiismereti kötelessége lévén, 
hogy vagyonuk egy részét egyházi vagy kegyes 
célra hagyják. 

Hazánkban a főpapok végrendelkezési jogára 
nézve a közönséges egyházjog szabályai voltak 
irányadók, a jus spolii utóbb nálunk is szokásba 
jött, mígnem II. Ferdinánd 1625-iki (doc. 11.) dip- 
lomája a szabad végrendelkezési jogot elvileg 
íili8mei*te, csak azt kötötte ki, hogy a főpapok va- 
gyonuk egy részét jótékony célokra s végvárak 
védelmére hagyják. A Kolonich-féle egyezmény 
(Conventio Coionichiana, a ílskus és Kolonich Li- 
pót bíbomok primás között 1700dec.5., kihirdette- 
tett 1703 jún. 15.) szerint a kat. főpapok, ha külön 
Wr. engedélyt nem nyertek, tiszta szerzeményük- 
nek csak Ví részéről intézkodhotnok ; a többi ha- 
gyaték felorészboQ az illető egyházat, felerészben 



a flskust illeti. A magánjellegű egyezmény az 1715. 
évi XVI.t.-c.-kel országos törvény erejét nyerte. Az 
1855-iki konkordátum a főpapok szabad végintéz- 
kedésijogát visszaállította.A püspöki jelvények,az 
egyházi öltönyök, a püspöki asztalhoz tartozó 
készletek és szokás alapján a könyvek az utódra 
szállnak. Végrendelet hiányában a hagyaték Vs-a 
a felmenő és az oldalrokonokat a 10-ik ízig illeti, a 
másik Vj-a egyenlő részekben az egyházra és a 
flskusra száll. Rokonok hiányában azoknak osz- 
tályrésze mint kaducitás a flskust illeti. — A 
görög kel. szerb papság utáni örökösödést az 
1779-iki ú. n. Rescriptum declaratorium Illiricum 
rendezte, amely szerint a főpapok hagyatékuk felé- 
ről belföldiek számára szabadon végrendelkezhet- 
nek, a másik felerész a metropolita után az ú. n. 
illir nemzeti pénztárba foly, a püspökök után pedig 
ezen pénztár és a karlovici iskolák alapja között 
felosztatik. Végrendelet nemlétében a hagyaték 
felerészben a nemzeti pénztárt, felerészben a kar- 
lovici iskolák alapértékét illeti meg. A gör. kel. 
román nemzeti egyházban a végrendelet nélkül 
elhunyt érseknek s püspököknek egész hagyatéka 
az egyházmegyére száll. 

Főparancsnok. Ha több hadsereg ugyanazon 
hadszinhelyen való közreműködésre van kijelölve, 
akkor a király külön legfőbb utasításai szerint 
hadsereg-főparancsnokság állíttatik fel, melynek 
élén rendszerint egy tábornagy áll mint P. — 
L. még Honvédföparaticsnokság. 

F. a rendőrségnél. A budapesti állami rendőrség 
szervezési szabályzata szerint az egész egyenru- 
házott őrszemélyzet parancsnoka s mint ilyen, köz- 
vetlenül a főkapitánynak van alárendelve. Annak 
rendeleteit végrehajtani, utasításait foganatosí- 
tani tartozik és minden dolgáért és mulasztásáért 
első sorban a főkapitánynak felelős. Intézi az őr- 
személyzet összes ügyeit, amennyiben azok vala- 
melyike kifejezetten a főkapitánynak nincsen fen- 
tartva. ö rendelkezik az őrség szolgálati ügyei- 
ben, a főkapitány utasításai szerint ; felügyel az 
oktatásra és a csapattisztek működésére ; ő intézi 
az őrség gazdasági és egyéb kezelési ügyeit, ki- 
véve a főkapitány személyének fentartottakat. 
Gyakorolja elsőfokban a fegyelmi hatalmat. He- 
lyettese a főfelügyelő. Tisztikarát képezik a ker. 
felügyelők. 

Főpárkány, 1. Párkány. 

Főpecsétőr, a kü'ályi (állami) pecsétnek, illetve 
ahol az államfőnek többféle pecsétje van, a legna- 
gyobb jelentőségű ügyek elintézésénél használt 
pecsétnek (nagy pecsétnek) kezelője. Rendesen te- 
hát a kancellár (főkancellár) maga a F., így a régi 
Magyarországban, a német (római szent) biroda- 
lomban ; Angliában is a főkancellár (Lord High 
Chancellor) tölti be Erzsébet királynő kora óta a 
P., Lord Keeper of the Qreat Seal tisztét. Fran- 
ciaországban nasonlóképon íiF.,Gardedes Soeaux 
volt a királyi kancellária főnöke ; e cím jelenleg 
az igazságiigyminisztert illeti. 

Főpénzdarab, 1. JBrmeügy. 

Főpénztár, 1. Pénztár. 

Főper, a polgári peres eljárásban a felek kö- 
zött eredetileg folyamatba tett per szemben a 
harmadik személyek fellépésével meginduló per- 
rel, pl. a beavatkozási perrel. 



Föpohárnokmester 



— 25 — 



Főrendek 



Föpohárnokmester, királyi (lat. pincemarum 
regalium magister),Q, XII. sz. óta a magyar királyi 
udvartartás egyik főtisztviselője, aki idővel az 
ország igazi báróinak (ma úgynevezett zászlós- 
uraknak) sorába emelkedik ; ilyen'gj'anánt említi 
Werböczi is (I. R. 94. sz.). Méltóságánál fogva 
tagja a főrendiháznak. A koronázás alkalmával 
ö viszi a király előtt Szent István karflját. A régi 
német (római szent) birodalomban a cseh király 
viselte a F. (archipincerna Sacri Romani Imperii) 
méltóságát. 

Főpolgármester, Budapest főváros közigazga- 
tásában olyan állást és hatáskört tölt be, mint a 
főispánok a vidéki törvényhatósági városok tekin- 
tetében ; tehát a végrehajtó hatalom képviselője, 
s mint ilyen a városi önkormányzatra és a város 
területére és lakosságára vonatkozó közvetlen ál- 
lamigazgatásra ellenőrző befolyást gyakorol ; el- 
nököl a törvényhatósági és a közigazgatási bizott- 
ságban s egyes albizottságokban és a törvény ál- 
tal hozzá utalt ügyekben intézkedik. A F.-t a ki- 
rály által a belügyminiszter előterjesztésére kije- 
lölt három egyén közül a fő- és székváros törvény- 
hatósági közgyűlése hat évre választja. Állásának 
és hatáskörének általános szabályait az 1872. évi 
XXXVI. t.-cikk áUapítja meg. 

Főpróba, a színészeknél az a próbajáték, amely 
vmely darab első előadását megelőzi. A nagyobb 
színházaknál rendszerint a megfelelő díszletekkel 
s ruhákkal tartják oly pontossággal, mintha már 
tulajdonképen rendes előadást játszanának. 

Főranguak (ném. Standesherren), Németor- 
szágban ama hercegi (Fürst) s grófi családok tag- 
jai, amelyek a régi német (római szent) biroda- 
lomban közvetlenül a császár s a birodalom alá 
tartozó (immediat) területet birtak tartományúri 
fenséggel (Landeshoheit) s a birodalmi gyűlésen 
való résztvétel jogával (Reichsstandschaft), de 
amelyek a birodalomnak 1806. bekövetkezett fel- 
bomlása után, esetleg már korábban az 1803-iki 
Reichsdeputationshauptschluss folytán más német 
fejedelemnek alattvalóivá lettek, azaz mediatizál- 
tattak. E családoknak az 1815-Lki bécsi kongresz- 
szus meghagyta a souverainekké lett német főne- 
mesi családokkal való egyenjogúságot; egyéb- 
ként is megkülönböztetett jogáUás illeti őket. 
(h. Mediatizált családok.) Porosz-Sziléziában a 
Standesherrschaft tágabb fogalma áll fenn : itt 
ugyanis jelenti régi gyakorlat alapján számos 
nagyobb uradalomnak nemes (a régi birodalmi 
jog szerint az esetleges főnemesi cím dacára csu- 
pán köznemes) birtokosát. 

Fördés, a halak természetes párzása, 1. Ivás. 

Fördős, 1. Dávid (szemezi), ref. lelkész és író, 
szül. Mezőlakon (Veszprém vm.) 1787 december 
27-én, megh. Nagydorogon (Tolna vm.) 1866 
november 11-én. Előbb őcsényi tanító, azután 
gyönki tanár lett, majd Kőröshegyre választották 
meg lelkészül, innen pedig 11 év múlva N.-Do- 
rogra ; a tolnai egyházmegyének, a dunameUéki 
és dunántúli egyházkerületeknek tanácsbirája s 
Tolna vmegyének táblabírája volt. Munkái : Kü- 
lömb-külömb féle versek (I. füzet Pest 1817, 11. füz. 
Debreczen 1827, Perdős D. név alatt) ; Vigasztalá- 
sok a koporsónál énekekben (Pécs 1838) ; Halotti 
búcstizó versek (Kecskemét 1842). Ez utóbbi mun- 



káját a dunameUéki és dunántúli református taní- 
tók, kántorok évtizedeken keresztül használták 
temetések alkalmával, ó adta ki a híres rímelő. 
Kovács József verseit (Pest 1817). 

2. F. Lajos (szene zi), ref. lelkész és egyházi 
ÍTÓ,F. 1. fla, szül.Gyönkön (Tolna vm.) 1817 jún.7., 
megh. Kecskeméten 1884 máj. 5. 1841-ben Kisúj- 
szállásra hívták rendes lelkésznek, onnan 1846. 
Kunszentmiklósra, 1856. Kecskemétre. Volt egy- 
házmegyei főjegj'ző, egyházker. tanácsbiró, fő- 
esperes, Török Pál halála után helyettes püspök. 
A hazai református egyháznak egyik legjelesebb 
s legkedveltebb szónoka volt. Az iskolaügy iránt 
mindenkor melegen érdeklődött s az irodalommal 
kora ifjúságától fogva mindvégig nagy előszere- 
tettel foglalkozott, s főként az egyházi irodalom 
mezején számos, részben nagybecsű és széles kör- 
ben elterjedt munkával gazdagította az irodal- 
mat. Nevezetesebb művei : Ájtatos hölgy. (Elmél- 
kedések és imák művelt prót. hölgyek haszná- 
latára (Kecskemét 1846); Egyházi szertartási 
beszédek (u. o. 1847) ; Buzgóság szárnyai, imád- 
ságok a protestáns nép számára (u. o. 1853, 
5-ik kiadás Badapest 1894); Egyházi beszédek 
(1—3 füzet, u. 0. 1850, 1854, 1861); K&nkor- 
dántzia vagy szentírási szókönyv (u. o. 1857); 
Agenda (Pest 1866). Szerkesztette : A különféle 
viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok c. gyűjte- 
ményt (1849—58 Kecskemét, 12 füz.) ; ennek új fo- 
lyamát Szász KároUyal (Pest 1860, 3köt.1 -, Papi 
dolgozatok gyászesetekre c. gyűjteményt (Kecske- 
mét 1850—71, 14 füz.) ; Magyar prot. egyháziro- 
dalmi ismertetésekés bírálatokat (1. füzet, Kecsk. 
1851); Kecskeméti prot. közlönyt (1858—60, 5 fü- 
zet) ; Kecskeméti lelkészi tárt (Pest 1870—71, 3 fü- 
zet). Ezeken kívül számos cikke, értekezése, be- 
széde jelent meg a különféle protest. egyházi la- 
pokban s folyóiratokban. 

Főreáliskola, az elemi iskola 4. osztályához 
kapcsolódó, 8 osztályú, középfokú tanintézet; 
érettségi vizsgálatot tevő növendékeit főiskolai 
tanulmányokra jogosítja. L. még Katonai főreál- 
iskola és Középiskola. 

Főrendek, a régi rendi magyar államban a két 
első rendnek : az egyházi és világi főrendnek tag- 
jai (praelati, barones et magnates) és ez alapon, a 
főrendüek megkülönböztetett jogi helyzetének 
éppen az országgyűlésen való személyes részvé- 
tel lévén leglényegesebb tartalma, a régi főrendi 
tábla tagjai, tehát olyanok is, akik sem főpapok, 
sem országzászlósok, sem főnemesek (grófok, 
bárók) nem voltak, mint pl. a főispánok. Ugyan- 
ezen az alapon ma F. alatt a jelenlegi főrendiház 
összes tagjait kell F.-nek tekinteni, habár esetleg 
oly címen foglalnak helyet a főrendiházban, amely 
az 1885. VII. t.-c. előtt ismeretlen volt, mint pl. 
az élethossziglan kinevezett tagok (1. Főrendiház). 
A székelyeknél a hadi szolgálat a vagyon 
mennyisége szerint változván, három rendet (tria 
genera Siculorum) különböztettek meg ; az első 
rendhez tartozókat, akik nem csak maguk teljesí- 
tettek lovas szolgálatot, hanem bizonyos számú 
katonát is tartoztak kiáUitani, F.-nek, főemberek- 
nek nevezték (primores, potentiores, seniores) 
szemben a lófőszékelyekkel (1. o.) és a gyalogok- 
kal (1. o.). 



PőrendlhAz 



— 26 



Förster 



Főrendiház a magyar országgyűlés felsőháza. 
Eredete a XIII. sz. végéig nyúlik vissza : ettől 
az időtől fogva országgyűlések idejében az egy- 
házi és a világi arisztokrácia (a tágabb királyi 
tanács) külön, elváltán tárgyalt és határozott a 
fejenkint megjelent v. vmegyei követek által kép- 
viselt köznemességtől. Jogi szentesítését a szá- 
zadok óta kifejlődött két-kamara-rendszer az 
1608. k. u. I. t.-cikkel nyerte (1. Országgyűlés). 
A régi főrendi táblának (excelsa tabula procerum, 
domus magnatum 1687. X. t.-c.) tagjai voltak : a 
római kat. és utóbb a gör. kel. egyháznak érsekei 
8 megyés püspökei, a választott, a fölszentelt és a 
címzetes püspökök, a pannonhalmi főapát, a zág- 
rábi nagyprépost, a jászéi prépost ; továbbá a vi- 
lági főurak : a zászlósok, a pozsonyi gróf, a ko- 
ronaőrök, az örökös és kinevezett főispánok, a 
flimiei kormányzó és a horvát közgyűlés küldöttei, 
valamint a magyar hercegek, grófok és bárók ; 
sőt legújabban meghivattak még a szabad kerü- 
letek és vidékek főkapitányai, a székelyek fő- 
királybirái, a szászok ispánja, Pest-Pilis- és Solt 
vmegye főispáni helytartója és a volt erdélyi Idr. 
regalisták. A főrendi tábla e szervezetét az 1848-iki 
nagy alkotmányreform nem érintette ; címe ugyan 
már 1867-tőlF., de a kornak megfelelő átalakítását 
csak az 1885. VII. t.-c. által nyerte. Legjelentéke- 
nyebb változások, hogy kimaradtak a címzetes püs- 
pökök, a főispánok, a királybirák, a kapitányok, a 
szászok ispánja s az erdélyi regalisták ; az örö- 
kös főrendi címekkel felruházott családok tagjai 
régi jogukat megtartották ugyan, de csak bizonyos 
cenzushoz kötve gyakorolhatják. Másrészt azon- 
ban tagsági jogot nyertek a két protestáns és az 
unitárius egyház egyes püspökei, Uletőleg fő- 
tisztviselői, valamint a Budapesten székelő leg- 
főbb bíróságok elnökei, továbbá a király is ne- 
vezhet ki tagokat és az új F. alakulásánál néhá- 
nyan választattak. Ehhez képest a mai F. tagjai a 
következők: 1. örökös jogon: az uralkodóház tel- 
jes korú főhercegei (akik a régi táblához is meg- 
hivattak, ha Magyarországon földbü-tokosok vol- 
tak) ; továbbá a magyar P.-ban tagságra eddig 
jogosított, nemkülönben az erdélyi nagyfejede- 
lemségben, Magyarországgal történt egyesítése 
előtt a magyar királyoktól grófi vagy bárói cí- 
met nyert családok mindazon 24. évüket betöl- 
tött nagykorú férfitagjai, akik egyedül v. velük 
egy háztartásban élő nejeik és kiskorú gyerme- 
keik vagyonát is odaszámítva a magyar állam 
területén oly fóldbhi;ok tulajdonosai, haszon- 
élvezői vagy hitbizománynak birtokosai, amely- 
nek egyenes állami földadója a rajta levő lak- 
házak és gazdasági épületek házosztályadójával 
együtt legalább 6000 korona. 2. Méltóság vagy 
hivatal alapján : az ország zászlósai s a pozsonyi 
gróf, a két koronaőr, a fiumei kormányzó, a kir. 
Kúria és a magyar kir. közigazgatási bíróság 
elnöke és másodelnöke, a budapesti kir. ítélőtábla 
elnöke ; továbbá a magyar szt. korona országai- 
nak latin és görög szertartású római kat. egyház- 
nagyjai : a hercegprímás és a többi érsekek, a 
megyés püspökök, a nándorfehérvári és tinninl 
fölszentelt püspökök, a pannonhalmi főapát, a já- 
szol prépost és az auránlai porjel ; a görög-keleti 
egyháznagyok : a román metropolita, szerb pa- 



triarcha és a megyés püspökök ; valamint az ev. 
ref. és ágostai evang. egyháznak hivatalban leg- 
idősebb három-három püspöke, az előbbinek hi- 
vatalban legidősebb három főgondnoka, az utób- 
binak egyetemes főfelügyelője és hivatalban leg- 
idősebb két kerületi felügyelője, az unitárius egj'- 
háznak pedig hivatalban idősebb egyik, ebiöke, 
azaz vagy püspöke, vagy főgondnoka. .3. Elethosz- 
sziglani tagok, akiket a Felség Szt. István koro- 
nája országainak polgárai közül a minisztertanács 
előterjesztésére kmevez.E kinevezetteknek száma 
a ház első alakulásakor 30-nál, azután évenként 
5-nél, összesen pedig 50-nél több nem lehet. 4. 
Horvát- Sziavon társországok gyűlése által vá- 
lasztott .3 követ. 5. Választás alapján tagjai a F.- 
nak életük tartamára azok, kiket a régi F. igazolt 
tagjai azon igazolt tagok közül megválasztottak, 
akik személyes tagsági jogukat az új F.-ban nem 
gyakorolhatták. Számuk 50 s ha tagsági joguk 
megszűnik, helyüket többé nem töltik be. 

Főrév (Oberufer), kisk. Pozsony vm. pozsonyi 
j.-ban, (1910) 1301 német és magyar lak., gr. Csáky 
Jenő nagyszabású kastélya, postahivatal; u. t. 
Pozsony. F. ismeretes azon (XVI. sz.-beli eredetű) 
karácsonyi és húsvéti misztériumokról, melyeket 
a községnek a Boden-tó vidékéről idetelepített 
német lakossága több évi időközökben szokott 
előadni. V. ö, Schröer, Deutsche Weihnachts- 
spiele aus üngarn (Wien 1858, új kiad. 1862). 

Förgettyük, vas- v. faszögek, melyek a hajón 
levő különféle köteleknek megkötésére szolgálnak. 

Föring, izlandi súlymérték = 10 régi dán font 
= 4-986 kg. 

Förstemann, JEh'nst WiOielm, német nyelv- 
tudós és germanista, szül. 1822 szept. 18. Danzig- 
ban, megh. 1906 nov. 6. Charlottenburgban. 
Gimnáziumi tanár volt Danzigban ; 1851. líceumi 
tanár és egyszersmind a grófi könyvtár könyv- 
tárosa Wernigerodeban ; 1865. főkönyvtámok és 
titkos udvari tanácsos lett Drezdában ; 1887 óta a 
szász király magánkönyvtárosa. Művei : Alt- 
deutsches Namenbuch (Nordhausen 1854, 2 kötet, 
2. kiad. 1872) ; Deutsche Ortsnamen (u. o. 1863) ; 
Geschichte des deutschen Sprachstammes (u. o. 
1874, 2 kötet) ; Aus der Verwaltung der kgl. Dres- 
dener BibUothek (Dresden 1871, 1881) ; azonkívül 
kiadta a di-ezdai Maya-kéziratot s ehhez becses 
magyarázatokat írt. 

Förster, 1. Aurél, orsz. képviselő, szül. 1852. 
Pécsett. Az egyetemet Budapesten végezte. Tagja 
volt annak a 60-as bizottságnak, amely 1876. 
Abdul Kerim pasának Konstantinápolyba díszkar- 
dot vitt. Pest vármegye életében, különösen pedig 
a gazdasági egyesületi ügyekben nagy szerepet 
visz. 1910-ben a monori kerületben Kossuth-párti 
programmal orsz. képviselővé választották. 

2. F. Nándor (vaskövi), a magyar kir. állam- 
vasutak gépgyárának és a diósgyőri m. kir. vas- és 
acélgyárnak volt igazgatója.szül.Budaposton 1852. 
aug. 1. A politochnikuraot Zürichben látogatta és 
ott szerezte diplomáját is. 187.3-ban a magyar kir. 
államvasutakhoz nevezték ki és szolgálattótel vé- 
gett a budapesti főműhelybe osztották be. 1878-ban 
a kassa-oderborgi vasútnál működött, ahol csak- 
hamar kitűnt lankadatlan szorgalmával és bátor 
kezdeményezéseivel; ezért szélesebb körti mun- 



Förster 



- 27 



Förster 



kássággal bízták meg s 1880. vontatási helyettes 
főnök, 1881. központi műszaki és műhely-szol- 
gálati főnök lett. 1884-ben biztosnak nevezték ki 
a vasúti és hajózási főfelügyelőséghez, ahol csak- 
hamar főfelügyelővé lett s midőn a magyar kir. 
államvasutak budapesti gépgyáránál és az ew^ 
egybeolvasztott diósgyőri m. kir. vas- és acél- 
gyárnál az igazgatói állás megüresedett, e helyre 
1890. F.-t nevezték ki. E minőségében a két gyá- 
rat fokozatosan fejlesztette és tökéletesítette ; 
Diósgyőrött az alakos acélöntés ő alatta fejlődött 
fontos iparággá. A társadalmi életben is élénk részt 
vesz, mint az általa alapított Magy. vasművek és 
gépgyárak országos egyesületének elnöke. 1896. 
miniszt. tanácsosi címet, 1906. pedig magyar ne- 
mességet kapott. 

Förster, 1. Albán, cseh-német zenész, szül. 
Reichenbachban 1849 okt. 23. Drezdában tanult ; 
hangversenymesterből több helyen karnagy lett, 
1893. Dessauban. Operáit (Das Flüstem 1875, Die 
Madchen von SchUda 1887, s'Lorle 1891. Drezdá- 
ban) a német közönség kedvelte. 

2. F., Arnold, zoológus, 1. Foerst. 

3. F., Augtist, német anatómus, szül. Weimar- 
ban 1822 júl. 8., megh. Würzburgban 1865 márc. 
10. Kora íQuságában az entomológiával és a bo- 
tanikával foglalkozott, orvosi tanulmányait Jená- 
ban végezte. 18ő2-ben Göttingenben volt a kór- 
bonctan tanára, 1856. Würzburgban Virchow tan- 
székét foglalta el. F. kiváló érdemeket szer- 
zett a kórboncolástan, különösen azonban a kór- 
szövettan terén, melynek irodalmát számos dol- 
gozattal gazdagította. Búvárlatai eredményeit 
leginkább az Archív f. path. Anat., a Wiener med. 
Wochenschr. és a Würzburger med. Zeitungban 
tette közzé. Tankönyve: Lehrbuch der pathol. 
Anatomie 187p-ig tíz kiadást ért s magyarra for- 
dítva is megjelent a m. orv. könyvkiadó társulat 
kiadványai között. Handb. der pathol. Anatomie 
c. munkája szintén két kiadást ért. 

4. F., Augicst, német színész és színigazgató, 
szül. Lauchstadtban 1828 jún. 3., megh. a Sem- 
meringen 1889 dec. 22. Halléban eleinte teológiát 
tanult, de aztán a színészi pályára lépett. Több 
német városban színészkedett, 1883. a berUni 
Deutsches Theater társigazgatója, 1888. a bécsi 
Hofburgtheater igazgatója lett. Főkép jellem- és 
apa-szerepekben tűnt ki s kiváltképen természe- 
tességét dicsérték. Fia, F. August, szintén jeles 
szlnósz. 

5. F., Emil, osztrák építész, F. 11. fla, szül. 
Bécsben 1838 okt. 18., megh. 1909 febr. 14. 
A berUni akadémián tanult, azután atyjának lett 
munkatársa. Nagy része volt a Bécsben 1866 után 
erősen fellendült építészeti tevékenységben. Sok 
bank-, szálloda- és magánpalotát épített, többnyire 
olasz renaissance stílusban. F. müve volt a bécsi 
Ríngtheater, amely 1881. leégett. Résztvett a 
bécsi Hofburg helyreállításában és átépítette a 
Belvedere-palotát. Az osztrák belügyminisztérium- 
ban vezetése alatt álló műszaki irodából sok köz- 
épület terve került ki. 

6. F., Emst, német festő és művészettörténetíró, 
F. 8. öccse, szül.Münchengosserstadtben 1800 ápr. 
8.,megh.l885 ápr.29.Corneliusnak volt tanítványa 
és mint festő résztvett mestere nagy müncheni 



munkáinak kivitelében, utóbb azonban, a Miksa 
bajor trónörökös megbízásából Olaszországban 
tett útjának hatása alatt, művészettörténettel kez- 
dett foglalkozni. Müvei közül, melyeket többnyire 
maga ülusztrált, még ma is használatosak : Bei- 
tráge zuT neueren Kunstgeschichte (Leipzig 1836) ; 
Denkmale deutscher Baukunst, Bildnerei u. Maie- 
rei (u. o. 1855—69, 12 kötet) ; Geschichte der deut- 
schen Kimst (u. o. 1851—60, 5 köt.); Raphael 
(u. 0. 1867—69); Geschichte der italienischen 
Kunst (u. 0. 1869—78, 5 köt.) ; Denkmale italie- 
nischer Maierei (u. o. 1870—82, 4; köt.) ; Péter von 
Comelius (Berlin 1874) stb. 

7. F., Franz, német jogtudós, szül. Boroszlóban 
1819 júl. 7., megh. Berlinben 1878 aug. 8. Volt 
tanácsos a porosz igazságügyminisztériumban és 
titk. főkormánytanácsos a kultuszminisztérium- 
ban. Főműve : Theorie und Praxis des heutigen 
gemeinen preussischen Privatrechts auf der 
Grundlage des gemeinen deutschen Rechts (Berlin 
1865—72, 4 köt.) számos kiadást ért. 

8. F., ÍViedrich Christoph, német történész ós 
költő, szül.Münchengosserstadtben 1791 szept.24., 
megh. Berlinben 1868 nov. 8. Korner fegyvertársa 
volt a Lützow-féle szabadcsapatban ; majd 1817. 
politikai iratokért haditörvényszék elé állíttatván, 
a királyi szolgálatból elbocsátották. Számos törté- 
neti munkát ii*t, ezek közül nevezetesebbek : Der 
Feldmarschall Blücher u. seine ümgebungen (2. 
kiad. Leipzig 1821) ; Albrecht von Wallenstein 
(Potsdam 1834) ; Die Höfe u. Kabinette Europas 
ím 18. Jahrhundert (u. o. 1836—39). Azonkívül 
Péter Schlemihls Heimkehr című müvében foly- 
tatta a Chamisso ismert költeményét. Shakespeare 
több di'ámáját lefordította s Gustav Adolf címen 
egy drámát íit. Hagyatékából megjelent önélet- 
rajzának kezdete Kunst u. Lében címen (kiadta 
Kletke, Berlin 1873). 

9. F., ÍViedrich Wilhelm, pedagógus, L 
Foerster, 1. 

10. F., Heinrich, boroszlói hercegpüspök, szül. 
1800 nov. 24., megh. 1881 okt. 20. A XIX. sz. első 
felében a legkiválóbb német katolikus egyházi 
szónokok egyike volt, 1837 óta mint székesegy- 
házi hitszónok Boroszlóban működött. Az 1848-iki 
frankfurti országgyűlésen és a würzburgi zsinaton 
résztvett és 1853. boroszlói hercegpüspök lett. A 
vatikáni zsinaton ellenzéki volt, de utóbb alá- 
vetette magát. A kultúrharc folyamán egyház- 
megyéje osztrák részeibe menekült, mire 1875. 
püspökségének porosz Sziléziában fekvő területé- 
től megfosztották. Több homiletikai és hitbuz- 
galmi munkája jelent meg. 

11. F, Lwiwi.g, német építész, szül. Bayreuth- 
ban 1797., megh. 1863 jun. 16. Münchenben és 
Bécsben tanult. Sokat dolgozott együtt Hansen 
Theophillal (bécsi fegyvermuzeum) és fontos sze- 
repet játszott Bécs építészeti életében, így város- 
bővítési stb. terveivel is. Művei közül, melyek több- 
nyire a román, bizánci és mohamedán építészet 
elemeit értékesítik, említendők : a bécs-gumpen- 
dorfl ev. templom, a bécsi és a budapesti dohány- 
utcai zsinagóga (1861), sok magánház stb. 1836 
óta kiadta az Allgemeíne Bauzeitung c. folyóiratot. 

12. F., Richárd, német régiségbúvár, szül. Gör- 
Utzben 1843 márc. 2., megh. Boroszlóban 1902 



Förster-féle operáció 



— 28 — 



Főszuperintendens 



júl. 7. Jenában és Boroszlóban klasszika-filológiát 
tanult, ott lett gimnáziumi tanár, majd egyetemi 
magántanár, 1868—70 Itáliában és Görögország- 
ban utazott és tanult, 1873. a rostocki egyetemen 
rk., 1875. rendes tanár lett, 1881. Kiéiben, 1890- 
től Boroszlóban működött ugyanily minőségben. 
Főbb művei : Quaestiones de attractione enuntia- 
tionum relativarum (Berlin 1868) ; Der Eaub und 
die Rückkehr der Persephone (Stuttgart 1874) ; 
Francesco Zambeccari und die Briefe des Libanios 
(u. 0. 1878) ; Famesina-Studien (Rostock 1880) ; 
Scriptores physiognomici (Leipzig 1893, 2 köt.) ; 
Libanii opera (u. o. 1904). 

18. F., Wendelin, német romanista, szül. Wild- 
schützben, Trautenau mellett (Csehorsz.) 1844 
febr. 10. Már 1874. a bécsi egyetemen a román 
filológia magántanára lett, majd a prágai egyetem 
rendkívüli s 1876. rendes tanárává nevezték ki. 
Még ugyanezen évben Bonnba hívták meg Diez 
utódjául. F. különösen szövegkritikai, szótári és 
etimológiai kutatásokkal és román nyelvhasonlí- 
tással foglalkozik. Főbb munkái : Questiones Ho- 
ratianae I. (Brünn 1869); De lege Meinekiana 
(1870) ; De rufl Festi breviaris (Wien 1872) ; Rufl 
Festi breviárium (u. o. 1874); Richars li biaus 
(u. 0. 1874) ; Li dialógé Gregoire lo papé Moralia 
Hiob, Sermo de sapientia (Halle 1876) ; Aiol et Blie 
de Saint Gillé (Heilbr. 1876—1882) ; Li Chevaliers 
as deus espees (Halle 1878) ; Las Mocedades del 
Cid de G. de Castro (Bonn 1878) ; Galloitalische 
Predigten des 12. Jahrhunderts (u. o. 1879) ; Gi- 
rart de Rossillon (u. o. 1880) ; De Venus la deesse 
d'Amors (u. o. 1880) ; Lyoner sopet u. Anonymus 
Neveleti (Heilbr. 1882) ; Róbert Garniers Tragö- 
dien (u. o. 1882—83) ; Das altfranzösische Rolands- 
lied treu nach den Handschriften (u. o. 1883 — 86) ; 
Christian von Troyes sammtl. Werke (Halle 
1884—90); Fr. Diez (1894); Die Reichenauer 
Glossen (1907) ; Jehan, les Merveilles de Rigomer 
(1908) stb. Azonkívül számos folyóiratban jelen- 
tek meg tőle hasonló irányú tanulmányok. 

14. F., Wühelm, német csillagász, 1. Foerster, 2. 

Förster-féle operáció, a gerincvelő hátsó, érző 
gyökereinek elmetszéséből áll. Spasztikus, görcsös 
bénulásoknál, valamint kitarthatatlan fájdalmak 
esetén (pl. hátgerincsorvadásos egyének gyomor- 
krizisénél stb.) végzik a görcsös bénulás, illetőleg 
a fájdalom megszüntetésére. L. még Laminék- 
tomia. 

Förster-Nietzsche, Elisabeth, 1- Foerster- 
NietzscJie. 

Fősánc, 1. Vár. 

Fősegéd, 1. Részesség. 

FÖ8Ó, 1. Kálisók. 

Fösvénység vagy fvkarság, az ember egész 
lelkét betöltő rút, szenvedélyes vágy, mely válo- 
gatás nélkül felhasznál minden eszközt pénz és 
vagyon szerzésére s ezért magától is megvonja 
a legszükségesebbeket is. A vígjáték gyakran os- 
torozza. Mellére a Harpagonban a F. mesteri 
rajzát adta. 

Fősz, 1. Gipsz. 

Főszakmány (biny.). Hosszú vágatok helyreál- 
lítá.sa gyorsabban halad, ha a munkások biztosítva 
vannak, hogy az ölenként v. méterenként kisza- 
bott munkabér állandó marad még akkor is, ha a 



kőzet meglágyul ; ez okból hosszabb időre vagy 
nagyobb hosszaságra F.-t adnak. 

Főszámla, 1. Főkönyvek. 

Főszámvevő, 1. Számvevőség. 

Főszámvevőszék, 1. Számvevőszék. 

Főszár 'növ.), 1. Főtengely. 

Főszám, a fedélszék ácsmunkájának lényeges 
része. Áll két szarufából, mely a kötőgerendákra 
van állítva, ellentétben a mellékszaruzatokkal, 
melyek a fiók-gerendákba vannak csapolva. Na- 
gyobb tetőknél a F. közepe táján a szelemenge- 
rendán nyugszik, mely utóbbi székoszlopokkal, 
dúcokkal stb. is alá van támasztva. Az esetleges 
fogófák.cimborakötök, ferde dúcolások,;)otonceaM- 
fedeleknél a húzóvasak is a P. -állásban vannak 
alkalmazva. A F.-k egymástól 4—5 méternyi 
távolságban vannak, közöttük a fiókszarukkal. 

Főszedő, nagyobb nyomdában alkalmazott 
szedő, ki az egyes szerzők kéziratait kezeli, azo- 
kat szedés céljából szétosztja s a müvet összeál- 
lítja, tördeli, V. pedig a tördelést ellenőrzi. 

Főszolgabiró,a vármegyei törvényhatóság kül- 
tisztviselője, s mint ilyen,járásának első tisztvise- 
lője. Felügyel a járásabeli községekre ; ezzel kap- 
csolatos fegyelmi hatósága és rendbirságolási 
joga van a községi közegekkel szemben. Gondos- 
kodik a törvényhatósági (alispáni) és az alispán 
útján vett kormányrendeletek végrehajtásáról a 
községek útján. Végre a törvény által hozzá 
utalt közigazgatási ügyekben határozó vagy in- 
tézkedő hatóság. Ez utóbbi hatáskörében a F. birói 
hatóságot is gyakorol és pedig egyrészt az 1877. 
XXII. t.-c. szerint a kisebb polgári peres ügyek- 
ben, amennyiben a törvény értelmében a bírásko- 
dással felruháztatík, ami a közigazgatási bizott- 
ság felterjesztésére, a belügjTuiniszter beleegye- 
zésével az igazságügyminiszter által a király ne- 
vében történik ; másrészt mint büntető bíró a köz- 
igazgatási hatóságok hatásköréhez utalt kihágások 
eseteiben. Utasításait a F., amennyiben a törvény 
kivételesen másként nem intézkedik, az alispántól 
veszi s közvetlenül az alispánnal érintkezik.Teen- 
dőinek ellátására rendelkezésére állanak: a főispán 
által hozzá beosztott szolgabirák ; a főispán által 
kinevezett közigazgatási gyakornokok ; a kezelést 
végző járási Írnokok s az általa felfogadott dij- 
nokok. Szakértő segédszervei : a járási orvos, a 
m. kir. járási állatorvos; a járási számvevői teen- 
dőkben és a községek vagyonkezelésének ellenőr- 
zése és felügyelete körül a járási számvevő mű- 
ködik mellette mint a kir. pénzügyigazgatóságtól 
hozzá beosztott szakközeg. A F. önállóan hozott sé- 
relmes határozatai 8 nap alatt rendszerint az alis- 
pánhoz fellebbezhetők. A F.-nak külön pecsétje van 
a törvényhatóság címerével s a járás nevét tartal- 
mazó körirattal. A F.-t 1848 előtt judex nobilium- 
nak (rövidítve Judlium) nevezték. Eredetét néme- 
lyek a királyi bilochusokban vélték föltalálni, mi- 
nek téves voltát azonban már Kollár kimutatta. Az 
1883. I. t.-c. szerint a F.-tól a közigazgatási szakra 
nézve általában megállapított képzettség kíván- 
tatik. L. Föjcgíjző. 

Főszuperintendens, az evang.tartományi egy- 
házakban az első lelkész, aki a többi lelkészek 
működését ellenőrzi és az egyhá/i vagyon keze- 
lésére felügyel. 



Főtakarmány 



29 — 



Főtelep 



Főtakarmány, így nevezik azt a takarmányt, 
amiből valamely állatcsoportnak legtöbbet adunk 
s ami az ö legtermészetesebb elesége is, pl. fűevö 
gazdasági állatainknak a széna. Többféle takar- 
mány etetésénél pedig a keveréknek azt a részét, 
amely a keverékben legnagyobb mennyiségben 
foglaltatik. A P. mellett a többiek : erö-, mellék- 
V. pót-takarmánynak neveztetnek. 

Főtanács, 1. Osztrák-magyar bank. 

Főtárgyalás. A büntető per súlyponlja az ügy 
érdemleges tárgyalása. A járásbíróság hatásköré- 
hez tartozó ügyekben a Bp. ezt egyszerűen csak 
tárgyalásnak nevezi ; ellenben a törvényszék és 
az esküdtbíróság hatásköréhez tartozó ügyekben 
az előkészítő eljárást, mely alatt a nyomozás, a 
vizsgálat, a vád alá helyezés vagy közvetlen idé- 
zés értendő, az ügy F.-a követi. Ezen kívül F.-nak 
nevezi a törvény a kír. ítélőtáblának azt a tár- 
gyalását, amelyen a törvényszék hatásköréhez 
utalt és elsőfokulag a törvényszék által tárgyalt 
ügyekben hozott ítéletet az egyik vagy másik fél 
fellebbezése folytán felülvizsgálja. A Bp. tehát két- 
féle F.-t ismer, az egyik a törvényszéki, illetőleg 
«sküdtbírósági, a másik a kír. táblai P. 

A törvényszéki és esküdtbírósági P. előkészíté- 
séről a Bp. XVU. fejezete közösen rendelkezik. 
Az idevágó szabályok lényegileg a következők : 
a) az elnök kihallgatja a vádlottat az iránt, hogy 
kíván-e a vádról újból nyilatkozni, új bizonyíté- 
kokat megjelölni, vagy védőt választani, esetleg 
hivatalból védőt rendel, a P. határnapját kitűzi, a 
feleket s a tanukat és szakértőket megidézi ; b) 
a felek, ha új tanukat és szakértőket kívánnak 
megidéztetni, ez iránt 4 nappal a F. előtt köte- 
lesek az elnöknél indítványaikat megtenni; c) 
a főtárgyalás rendszerint az elsőfokú bíróság szék- 
helyén, kivételesen, ha az igazságügyminiszter 
megengedi, más helyen is tartható. 

Maga a F., melyről a Bp. XVIIl. fejezete ren- 
delkezik, lényegesen különbözik az írásbeli eljárás 
idején szokásban volt végtárgyalástól (Schluss- 
verhandlung). Az utóbbi inkább csak kiegészítése 
volt az előzetes vizsgálatnak, míg a modern bün- 
tetőper F.-a (Hauptverhandlung) az egész per- 
anyag reprodukciója az ítélő bkóság előtt.E F.-on 
érvényesülnek legteljesebb mértékben a modern 
büntetőper sarkalatos követelései, t. i. a vádelv, 
a nyilvánosság s a szóbeliség és közvetlenség. 
A P. rendszerint nyilvános, kivéve, ha ezt a bíró- 
ság a közrend vagy közerkölcs megóvása céljá- 
ból kizárja, mely esetben csak a vádlott és sértett 
által megnevezett 2—2 bizalmi férfi lehet jelen. 
A F.-t az elnök vezeti, akinek feladata a rendnek és 
a tárgyalás méltóságának fentartása, határozat- 
hozatal a törvényszék hatáskörébe nem utalt indít- 
ványok tárgyában, a bizonyítókok felvétele, a 
vádlott és tanuk kihallgatása stb. A F.-t a vádló, 
a vádlott és kötelező védelem esetében a védő 
jelenléte nélkül megtartani nem lehet, a kír. ügyész 
jelenléte nélkül pedig csak főmagánvád esetén és 
akkor tartható meg, ha a kír. ügyész a vád 
képviseletét át nem veszi vagy elejti. 

A F. érdemleges része a vádhatározat rendel- 
kező részének, vádhatározat hiányában a vádirat 
megfelelő részének felolvasásával kezdődik, mely 
után az elnök kihallgatja a vádlottat, akihez kí- 



vüle senM sem intézhet kérdést. Ezután követke- 
zik a bizonyítékok felvétele, így különösen a ta- 
nuk és szakértők kihallgatása, okiratok felolva- 
sása stb. ; a tanukhoz és szakértőkhöz nemcsak 
az elnök^hanem a bú-óság tagjai s a felek is köz- 
vetlenülmtézhetnek kérdéseket. A bizonyítás be- 
fejezését követik a perbeszédek, vagyis a vád- és 
védőbeszéd s a magánfél előterjesztése magánin- 
dítványa tárgyában, az utolsó szó mindig a vád- 
lottat és védőjét illetvén. A perbeszédek után a 
bíróság zárt tanácskozásra vonul vissza és ítéle- 
tet hoz, melyet a bíróság nyüt ülésen hú-det ki, s 
mely ellen a felek felebbezéssel élhetnek a kír. 
ítélőtáblához. Az esküdtbirósági F.-ról 1. Esküdt- 
bíróság. 

A kir. ítélőtábla F-a sok tekintetben külön- 
bözik a törvényszéki F.-tól. A kir. tábla F.-a is 
nyUvános, de ezt védő jelenléte nélkül megtartani 
nem lehet. Ha a vádlottnak nincs külön megbí- 
zott védője : a védelmet a kir. táblához egy-egy 
hétre kirendelt közvédö teljesíti. A vádlott je- 
lenléte csak akkor szükséges, ha a kir. tábla öt 
személyes megjelenésre kötelezi, aminek oka v. 
az lehet, hogy a kir. tábla bizonyítás felvételével 
tartja meg a F.-t, vagy az, hogy felmentett vád- 
lott ügyében kell határoznia, mert a felmentett 
vádlott jelenléte nélkül az ö terhére nem változtat- 
hatja meg az elsőfokú ítéletet. A kir. tábla vagy 
bizonyítás felvételével, v. anélkül tartja meg a F.-t. 
Utóbbi esetben kizárólag az íratok s a vádló és 
védő előterjesztései alapján ítél. A kü-. tábla n. 
fokú ítélete ellen csak semmiségi panasz használ- 
ható a kír. kúriához. A kir. tábla előtt tartott 
felebbviteU F.-ról v. ö. a Bp. 407—424. §-ait. 

Főtárna, 1. Fötáró. 

Főtárnokmester, 1. Tárnokmester- 

Fötáxó V. öregtáró (főtárna, öregtáma, Erb- 
stoUen), a régibb bányajogban a mostani megye- 
táró (megyetárna, Rewierstollen) fogalmának fe- 
lel meg, vagyis oly bányavállalat, mely által egy 
egész bányamegye tárókkal felnyitandó, vagy az 
ásványtelepek mélyebb körökben feltárandók, s 
azoknak vájása bármi módon könnyítendő. (Ált. 
Bányatörvény (Á.B.T.) 90. §.) 

Főtartalék, a csapatok azon része, melyet az 
egésznek parancsnoka a maga rendelkezésére 
visszatart. 

Főtelekjegyzőkönyy. Az 1853 szept. 16-iki te- 
lekkönyvi helyszinelési rendelet 24. §-a szerint 
abban az esetben, ha egy telekkönyvi jószágtest 
alkotórészei több községben feküdtek, azt az épü- 
letet, amely a tulajdonos lakásául vagy jószága 
igazgatásának székhelyéül szolgált, a jószágtest 
első részletévé kellett tenni. Az a telekjegyző- 
könyv azután, amelybe ezt a részletet felvették, 
lett az 1855 febr. 26-iki helyszinelési rendelet 10. 
§-ának a) betűje szerint aP., amelyről még az er- 
délyi telekkönyvi helyszinelési rendelet(2784/1867. 
I. M. sz.) 8. §-ának c) betűje és 74. §-a, úgy az ezt 
a rendeletet kiegészítő 106/1870. I. M. sz. rende- 
let 14. §-a, továbbá az 1855 dec. 15-iki telekkönyvi 
rendelet 24. §-a és a 19,665/1893. 1. M. sz. rende- 
lettel kiadott telekkönyvi betétszerkesztési utasí- 
tás 20. és 33. §-ai intézkednek. 

Főtelep, valamely bankintézetnek vagy na- 
gyobb árúüzletnek központi üzleti helyisége. 



Főtéma 



30 — 



Pőudvarnaeryi blrőságr 



ahonnan a többi elágazó flókintézeteket vagy 
fióküzleteket vezetik, ül. igazgatják. 

Főtéma (zene), 1. Téma. 

Főtengely v. főszár (növ.), a Bzikalatti szár 
egyenes folytatása rendesen pozitiv heliotropikus 
növekedéssel. Rajta erednek az oldalképletek, az 
ágak (melléktengelyek), melyek aszerint, hogy 
hányadik elágazást képviselik, első-, másod- stb. 
rendűek lehetnek. L. Tengely, Szár, Elágazás. 

Fötengemagy (ném. Grossadmiral, ang. ad- 
miral of the fleet), az angol, német és orosz had- 
tengerészetben fennálló, legmagasabb tengerész- 
tiszti rendfokozat. Az osztrák-magyar hadfcengeré- 
szetnél nincs F. 

Főtisztek, a katonaságnál a századosok és az 
alantos tisztek (főhadnagyok és hadnagyok). 

Főtisztelendő és föüszteletü, a felsőbb egyházi 
tisztviselők és testületek címe a Magyarországon 
bevett vallásfelekezeteknél, az előbbi inkább a ka- 
tolikusoknál, az utóbbi inkább a protestánsoknál. 
A latin reverendusból lett a tisztelendő v. tiszte- 
letes, a reverendissimusból a F. A katolikusoknál, 
a rendes papoknál vagy plébánosoknál magasab- 
ban álló egyházi férfiakat — az espereseket, ar- 
chidiakonusokat, prépostokat, kanonokokat és püs- 
pököket, — a protestánsoknál csak a püspököket 
és egyes egyházvidékeken az egyházkerületi fő- 
jegyzőket illeti meg a F. cím ; a protestánsoknál 
fötiszteletüeknek címezik az oly egyháztestülete- 
ket, melyeknek elnöke v. társelnöke a püspök, mi- 
nők az egyházkerület, egyetemes konvent, zsinat, 
vagy valamely nagyobb bizottság. Régebben a re- 
formátusok a tiszteletes szót használták minden 
egyházi egyén címezésére (tiszteletes püspök 
uram), ma azonban a rendes lelkészeknél maga- 
sabb állású egyházi férfiak — az esperesek, egy- 
házmegyei s kerületi tanácsbirák, jegyzők, teoló- 
giai tanárok — címe a protestánsoknál nagy- 
tisztdetü. 

Főtiszteletü, 1. Főtisztelendő. 

Főtöltés, 1. Ármentesítés. 

Főtörvényszék, felsőbíróságok helyett helyte- 
lenül használt elnevezés ; régebbi eljárásunkban 
voltak F.-ek ; pl. pénzügyi F.-ek, váltófőtörvény- 
szék stb. 

Főtörzs, 1. Elágazás, Szár, Törzs. 

Főtörzsorvos, a katonaságnál a katonaorvosi 
tisztikarnak VI. v. VU. (ezredesi vagy alezredesi) 
rangosztályú tagja. 

Főtőzsde, 1. Tőzsde. 

Főttbor. Ha a jóféle mustot felére lefőzzük, 
annak cukortartalma megkétszereződik, s az er- 
jedés után is többnyire édes marad. Nálunk a must 
befőzését a bortörvény csakis édes ürmös készí- 
tése céljából engedi meg, a főtt musthoz tehát az 
üröm hozzáadása kötelező, az ürmön kívül azon- 
ban más fűszerek is adhatók hozzá. A tokaji bor- 
vidéken termett mustnak főzés útján való besű- 
rítését azonban a törvény tiltja. Ennek a ren- 
delkezésnek az a célja, hogy a tokaji borvidék 
területén kizárassék minden olyan eljárás, amely 
a tokaji aszubomak más édes borral való hami- 
sítását lehetővé tenné. A mustnak befőzését nem- 
csak nálunk, de Spanyolországban, Portugáliá- 
ban, Olaszországban, D-i Franciaországban is 
gyakorolják s a leghíresebb csemegeborok készí- 



tése körül felhasználják. A főzésnél azonban 
nagyon ügyelni kell, hogy a must oda ne égjen s 
meg ne kozmásodjék, mert ez által kellemetlen 
ízt és szagot kapna. Legcélszerűbb légritkított 
eszközökben a mustot besűríteni, midőn sem meg 
nem barnul, sem kellemetlen ízt és szagot nem 
kap, vagy pedig kettős falú vízfürdős üstben be- 
sűríteni, így a kozmásodásnak szintén elejét ve- 
hetjük. 

Fötterle, Franz, a bécsi cs. kir. geológiai in- 
tézet alapító tagjainak egyike, szül. Mramotitzon 
(Morvaország) 1823 febr. 2., megh. Bécsben 1876 
szept. 5. Számos értekezést tett közzé a Jahr- 
buch der k. k. geol. Reichsanstalt kiadványaiban, 
különösen a pécsi és nógrádi kőszéntelopülésekről ; 
kiadta 1854. Dél-Amerika átnézeti térképét és a 
Geologischer Atlas des östeiTeicbischen Kaiser- 
staates c. munkát. 

Főttsó (bány.), a SÓS forrásokból kifőzött kony- 
hasó. Ilyen sót főznek hazánkban Sóvárott. 

Főtulajdon. A legi^abb időkig a jogtudomány 
és a törvényhozások is (így az osztrák általános 
polgári törvénykönyv 1122—1159. §-aiban) osztott 
tulajdonként fogták fel azokat a jogi alakulato- 
kat, amikor a haszonélvezeti jog ingatlan tekin- 
tetében átörökíthető és átruházható jogként a tu- 
lajdonossal szemben másik személyt illet meg. Ez 
utóbbi személlyel, az ú. n. haszontulajdonossal 
szemben az ingatlan-tulajdonos az ú. n. F.-os, aki- 
nek a tulajdonjoga az osztottság ideje alatt lénye- 
gileg kimerült abban, hogy a haszontulajdonostól 
bizonyos visszatérő (pénz-, terménybeli v. szemé- 
lyes) szolgálatokat (ú. n. foldbér) igényel. Ilyen 
F.-osa volt a földesúr az úrbéri ingatlanoknak, 
szemben a jobbággyal, mint haszontulajdonossal. 
Az úrbériség megszűntével megszűnt a tulajdon 
osztottságának legtöbb esete. L. még Épületjog. 

Főtüzér, a tüzérségnél a legalsó fokú, rang- 
jelzés nélkiili altiszt, az altüzér feljebbvalója és az 
őrvezető alantosa. 

Főudvarmester, királyi (lat. magister curiae 
regiae), az Anjouk óta a királyi udvartartás fő- 
intézője, mint ilyen az ország igazi báróinak (ma 
úgynevezett országzászlósoknak) egyike. Mátyás 
király 14;86-iki végzeményenagy-<<seneschallus»- 
nak mondja öt. A Hunyadiak s Jagellók korában 
két F. volt, az egyik egyszersmind a főajtónálló- 
mester tisztét viselte és az oklevelek záradéká- 
ban ekkor éppen csak ezt az egyik F.-t s éppen 
mint főajtónállómestert említik ; ez az oka, hogy 
Werbőczi őt az igazi bárók sorában (I. R. 94. c.) 
meg nem nevezi. A koronázáskor régebben a P. 
vitte a király előtt a kettős keresztet. Ma is mél- 
tóságánál fogva tagja a főrendiháznak. 

Föudvarmesteri hivatal, 1. Udvartartás. 

Főudvarnagy, 1. Udvartartás. 

Főudvamagyi bir&skod&s, 1. Föudvamagyi 
hiróság. 

Föudvamagyi biróság. A kir. ház tagjainak 
és más kiváltságos személyeknek az ügyeiben 
előbb udvari hivatal, a Bécsben székelő föudvar- 
nagyi hivatal (1. o.) osztrák bírák közreműködé- 
sével osztrák jog szerint bíráskodott. Ezt a ma- 
gyar állam joggal össze nem férő állapotot meg- 
szűntette a magyar föudvamagyi bíráskodásról 
szóló 1909. XVI. i-c, amely Budapesten a magyar 



Főudvarnafiryl hivatal 



31 — 



Fövear 



állam egész területére, tehát a törvénykezés terén 
különben autonóm Horvát-Szlavonországokra Is 
kiterjedő hatáskörrel magyar F.-ot állított fel, 
amely hármas tanácsban határoz. Elnökét, aki a 
föudvamagyi hivatal létszámába tartozik, kine- 
vezi a király a magyar miniszterelnök ellenjegy- 
zésével a birói hivatal viselésére képesített ma- 
gyar állampolgárok közül ; ugyancsak a király 
nevezi ki két ülnökét és helyettesüket magyar 
törvényszéki birák közül ez alkalmazásuk tarta- 
mára. A P. nyelve a magyar, ítél a király nevé- 
ben, fellebbviteli bíróságai : a budapesti ítélőtábla, 
s a Kúria, némi eltéréssel a budapesti törvény- 
székre fennálló rendes eljárás szabályai szerint 
jár el ; előtte ügyvédi képviseletnek helye van. 
Hatósága kiterjed: 1. a kir. ház tagjaira, 2. 
azokra, akikre eddig legfelsőbb intézkedések a 
föudvamagyi hivatal bírói hatóságát kiterjesz- 
tették, 3. területenkívüliséget élvező szemé- 
lyekre, ha magukat a P.-nak alávetik. E szemé- 
lyek ellen indított nem minden per tartozik azon- 
ban a F. elé, nevezetesen ingatlanra vonatkozó 
dologi perek, bérleti, haszonbérleti, bányabirósági, 
gyári, kereskedelmi, ipari telepükből, gazdaságuk- 
ból származó perek stb. a rendes bíróságok hatás- 
körébe tartoznak, viszont a kir. ház tagjainak 
egymásközti magánjogi pereit és az ö személy- 
állapotukat tárgyazó pereket a király dönti el v. 
eldöntésüket választott bíróságra bízza. A F. el- 
nöke, miid egyes bíró intézi — ha a király magá- 
nak fenn nem tartja — a királyi ház tagjaínak 
hitbizománya feletti felügyeletet, egyéb nem pe- 
res ügyeiket, a esődügyeket is, ellenük v. laká- 
sukban végrehajtás foganatosítását, haláleset fel- 
vételét, leltározást stb., de a királyi ház tagja 
ellen ingóra irányuló foglalás iránti kérelem ese- 
tében az intézkedést a király magának tartja 
fenn ; telekkönyvi s némely más ügy azonban a 
rendes bíróság elé tartozik. A F. hatósága alá tar- 
tozó személyekkel szemben (ilyenek pl. a Bra- 
ganzai, Liechtenstein, Szász-Coburg-Gotha,Würt- 
temberg hercegi családok egyes tagjai stb.) vagy 
lakásukon bárkivel szemben birói kézbesítést v. 
más hivatalos cselekményt szintén a F. elnöke, 
mint egyes bíró útján kell foganatosítani, akinek 
most elsorolt perenkívüli intézkedései eUen feUeb- 
vitel nincs. A F.-nak és elnökének, mint egyes bíró- 
nak ügyviteli szabályait 1909 jún. 10. legfelsőbb 
elhatározással a király áUapította meg. 

Főadvamagyi hivatal (ném. Obersthofmar- 
schaUamt), udvari hivatal, amely 1561 óta 1909-ig 
(Ausztriában még ma is) a királyi ház tagjainak 
és más kiváltságos személyeknek peres és peren- 
kívüli ügyeiben bíráskodott a F. irodaigazgatójá- 
nak elnöklete alatt a bécsi elsőfokú törvényszék 
négy bírájának közreműködésével osztrák jog 
szerint. Határozata ellen a bécsi főtörvényszék- 
hez, ha ennek a határozata megváltoztató, a 
legfőbb törvényszékhez lehet felebbezni. A F. bí- 
ráskodását, amelyet egyes felsőbirósági határoza- 
tok nálimk is elismertek, a magyar államjognak 
megfelelően az 1909. XVI. t.-cikkel léti>sített ma- 
gyar főndvamagyi bíráskodás (1. Főudvcamagyi 
bíróság) váltotta fel. 

Föíri rend, 1. Főrendek, Főrendiház és Ren- 
dek. 



Főúsztatógát, mindig a fő völgyben van el- 
helyezve, az összes fenjebb fekvő mellékvölgyek 
vizét felfogja s mindaddig, míg az úsztatás fö- 
lötte folyik, a felölről érkező fa számára élővizet 
szolgáltat ; célszerűbb azonban csatorna segélyé- 
vel megkertilni, mert így a meglevő vízkészlet, 
mint fővíz, legjobban kihasználható. 

Főügyész, 1. Királyi ügyészség és Tiszti ügyész. 

Főügynökség, 1. Biztosítás. 

Fővad, 1. Vad. 

Fővadász (ném. Oberjager), a vadászcsapatok 
altisztje, a zászlós alantosa s a szakaszvezető fö- 
lebb valója, azaz őrmester. 

Fővadászmester, a legmagasabb rangú vadász- 
hivatalnok. 

Fővágány. Azok a vágányok az állomásokban 
vagy forgalmi kitérőkben, amelyek rendes körül- 
mények között vonatok befogadására és vonat- 
találkozások lebonyolítására használtatnak. 

Fővállalkozó, 1. Vállalkozó. 

Fővámhivatal, 1. Vámhivatal. 

Fővámigazgatő, a budapesti Mr. fővámhivatal 
főnöke. Az összes vámhivatalok szakszerű ügy- 
kezelésük egész terjedelmére nézve a F.-nak van- 
nak alárendelve, ki viszont közvetlenül a pénzügy- 
minisztérium alatt áU. 

Főváros, 1. Város. 

Fővárosi gyermekkert-egylet. 1879. évi ápr. 
24. ő felségeik ezüstmeny egzője alkahnából ala- 
kult. Célul tűzte ki azon árva és szegény gyer- 
mekeket, kiket a végzet mostohasága az elziillés 
örvényébe sodort, kiragadni a nyomor posványá- 
ból és megmenteni őket önmaguknak, szüleiknek 
és a társadalomnak. Az emberbaráti érzelmekből 
keletkezett egyesületnek Budapesten Akácfa-utca 
32. sz. a. van helyisége, melyben évente körül- 
belül 300, 3—6 éves gyermek nyer gyöngéd bá- 
násmódban nevelést és teljes ellátást. 33 év alatt 
mintegy 10,000 gyermek nyert a helyiségben ápo- 
lást. Azon gyermekek között, akik az egylet vé- 
delme alatt vannak, a halálozási arány csupán 
^/g— 1%-ot tesz ki, holott hazánkban a gyermek- 
halandóság 35— 400/o-ra mg. Az egyesület egy ty 
menedékház létesítésén fáradozik. Az egyesület 
vagyona az 1911-ik évi zárlat szerint 213,394 
korona. 

Fővárosi Lapok. Szépirodalmi napilap, Tóth 
Kálmán alapította 1864 jan. 1-én és Etnich Gusz- 
táv adta ki ; 1867 április 1. Vadnai Károly vette 
át a szerkesztést, ki 1892 végéig állott a lap élén ; 
ö utána pedig 1893. Szana Tamás lett a lap szer- 
kesztője, 1895-ben Porzsolt Kálmán ; a kiadótu- 
lajdonos az Athenaeum volt, amelytől Porzsolt 
Kálmán, majd egy részvénytársaság vette tulaj- 
donába ; Porzsolt Kálmán, midőn a Népszínház 
igazgatója lett, visszalépett szerkesztésétől. Ez- 
után magántulajdonba ment át ; majd hetilappá 
lett s mint Uyen szűnt meg. 

Fővárosi rendőrség, 1. Miami rendőrségek, 
Budapest és Rendőrség. 

Fő-védelmiáUás, az elfoglalt állásnak azon 
része, amelyben a döntést keressük, ellentétben a 
csak rövidebb ideig tartó ellentállás kifejtésére 
megszánandó előretolt, illetve felvételi állásokkal. 

Föveg V. kalap, a heraldikában a címertulaj- 
donos áUását V. rangját jelzi, ép úgy, mint a ko- 



Fövegr 



— 32 - 



Fővonal 



róna. A címereknél a sisak helyét foglalja el. Két 
osztályba sorozhatok, ú. m. világi és egyházi osz- 
tály. Az elsőbe tartoznak a fejedehnek, hercegek 
stb. által, a másodikba a magasabb klérus által 
viselt F.-ek, A hercegi P. eredetileg hermelinhaj- 
tókás P., mely Ivforma v. csipkézett tetejű. Ké- 




1. ábra. Fejedelmi 
föveg. 



2. ábra. Hercegi 
föveg. 



3. ábra. Velencei 
doge-föveg. 




4. ábra. Pápai tiara. 



söbb e P.-et gyönggyel ékített pántok vették körül 
és pedig a fejedelmek P.-e elölről látható öt (kör- 
ben összesen 8) pántot kapott, tetején a birodalmi 
almával, mely a régebben használt hermelinfarkot 
helyettesítette (1. ábra). A hercegi P. négypántu, 

elülről három lát- 
ható (2. ábra). A 
hercegi koronán a 
hermelinhajtókát 
gyakran egy korona- 
karika pótolja öt 
levélforma dlszít- 
ménnyel. A világiak 
P.-éhez tartozik még 
a velencei dogek 
P.-e, mely selyem- 
brokátból készült, 
halászsipka formá- 
jú P. (^3. á&ra;. Alul 
egy nyitott korona 
látható, maga a P. 
egy gyöngyökkel 
ékített szalaggal 
van ferde irányban körülövezve. Az egyházi P.-ek 
között első a pápai tiara, egy magas, fehér, a közé- 
pen vastagodó gömbölvű F. (é. ábra), melyet a 
XIV. sz. óta három korcmagyürü övez ; alul, köze- 
pén és csúcsán, hol a birodalmi akna van elhe- 
lyezve. A püspöksüveg 
(infula, mitra) az érsekek, 
püspökök, infulás prépos- 
tok és apátok P.-e. Áll 
egy két hegyben végződő 
hajóalaku F.-böl (5. ábra), 
mely a régi korban há- 
romszög alakú és ala- 
csony, később magasabb 
és közepén szélesebb for- 
májú volt. Közepén és a 
széleken széles paszo- 
mánnyal van ellátva, 
drágakövekkel és gyön- 
gyökkel ékítve. Hátul két 
rojtban végződő szalag 
csüng le. Ide sorolhatók még az egyházi szemé- 
lyek címereit koszoinizó kalapok. Ezek alacsony, 
széles, egyenesen álló karimájú kalapok. Két ol- 
dalról a karimán zsinórzat vonul keresztül, me- 
lyek összebogozva, bojtokban végződnek, melyek 
egymás alatt sorban vannak elhelyezve. A kalap 
és bojtok szlno és száma mutatja az illető egyházi 




5. ábra. Pttspöki föveg. 



személy méltóságát. A bibornok kalapja vörös, 
mindkét oldalon öt sorban elhelyezett 15 vörös 
bojttal : 1, 2, 3, 4, 5 (1- a ö. ábrát). Az érseki 
kalap zöld, 10 bojttal mindkét felén : 1, 2, 3, 4. 
A püspök kalapja szintén zöld, hat-hat bojttal: 1, 
2, 3. A pápai protonotariusoké végre feketeszínü, 
három-három bojttal : 1, 2. Oly egyházi szemé- 
lyeknél, kik hercegi, grófi v. bárói ranggal bú-nak, 
a méltóságuknak megfelelő kalap az őket meg- 
illető korona fölött lebegve ábrázoltatik. 

Föveny, 1. Homok. 

Föveny, puszta Székesfehérvár mellett. Hatá- 
rában sok római régiséget lelnek. Emlegetett hely 
Kun László korában. Itt táborozott 1274 őszén 
Németújvári Henrik bán s Gutkeled v. ismertebb 
néven Pektári Joakim, midőn az anyakirályné hí- 
veinek és befolyásuknak ellensúlyozása végett a 
kis Endre herceget elrabolva. Tótország felé in- 
dult, de Polgárdinál a Somlyai vagy Bökény hegy 
mellett a királyi párt ütközetre kényszerítette, 
melyben Henrik bán elesett. A következő év- 
ben újabb összeütközésnek volt a színhelye P. 
1275 július vége felé Mois volt nádor, Csák Ugrin, 
Salamon fia Simon a Durugcha-nemből és mások 
akartak a P.-nél ta- 
nyázó Kun Lászlóra 
rontani, de az ural- 
kodópárthívei, köz- 
tük a Bory-esalád 
őse, Márton fia Mik- 
lós, meghiúsították 
a támadást. 

Fövenycimbor 
(növ.), 1. Elymus. 

Fövenyfutó (áUat, 
Calidris arenaria 
L.), fehér partisnef, 
a LilealakuakCCAa- 
radriiformes) és a Szalonkafélék (Scolopacidae) 
családjába tartozó madárfaj. Hasa fehér, háta nyá- 
ron rozsdásszürke, rozsdabarna és fekete foltok- 
kal, télen hamuszürke. Piatalon szürkésfehér, 
fekete foltokkal tarkázva. Csőre fekete ; lába sötét 
barnaszürke ; a kormány- és evezőtoUain fehér 
harántsávok vannak. Nagysága 18 cm., szárny- 
hossza 12 cm., farkhossza 5 cm. Sarkövi madár, 
mely ősszel kisebb csoportokban a folyók men- 
tén Németországba és ritkán hazánkba is elláto- 
gat (Oravicza, Hegykő, Velenczei-tó). L. Szalonka- 
félék. 

Fövenyfürdő, 1. Ammokozia. 

Fövenyóra, 1. Homokóra. 

Fövenypartok, 1. Tengerpartok. 

Fövényvágó, a vágó csík (Cóbitís taenia L.), 
népies neve. 

Fővetés. A katonaságnál, főleg tiszteletadás- 
ként a csapatokban vezényszóra (Jobbra, balra 
nézz !) a katona fejét a kijelölt oldal felé ós Vi- 
gyázz ! vezényszóra fejét ismét előre fordítja. 

Fővezér a rómaiaknál rendszerint a konzul 
volt, aki az egyik konzuli hadseregnek vezetője 
és legfőbb parancsolója volt konzuli évében. De 
lehetett a P. diktátor is (1. o.), akit rövidebb időre 
választottak meg P.-nek. 

Fővonal, az a vasúti vonal, melyen teljes nap- 
pali és éjjeli szolgálat van rendszeresítve és rae- 




6. ábra. Bíbornoki kalap. 



Pdzászló 



— 38 — 



Főzelék 



lyen gyorsvonatok vagy gyorsított személyvona- 
tok közlekednek. A P.-nak műszaki berendezése 
és felszerelése is elsőrangú, így pl. elsőrangú sinek 
(a Mávnál Mb vagy 42*8 kg. fm.-kint), elsőrangú 
talpfák, megfelelő erősségű kavicságyazat van al- 
kalmazva. 

Főzászló, 1. Zászló. 

Főzelék, növények, vagy növényrészek, mint 
levelek, levélnyelek, sarjak, vackok, gyümölcsök, 
répaszerű vagy hagymád részek, melyek az em- 
bernek táplálékul szolgálnak. A legnevezetesebb 



nyitott levelek szolgálnak F.-ül. Az ehető sarjak 
közül fólemlltendök : a nyúlámyék v. spárga, a 
komló, a pálmakel, a banán-sarjak és a Dracaena 
australis csúcs-sarjai. Az articsókának a húsos 
fészekpikkelyeit és virágzati vacokját eszik meg ; 
a babnak és a borsónak a zöld hüvelyét és a mag- 
vait ; a töknek, dinnyének és ngorkának, a tojás- 
gyümölcsnek és paradicsomnak az éretlen vagy 
érett gyümölcseit, valamint némely pálmafajnak 
a törzse belét. A földalatti részek közül : a bur- 
gonyagumót, a yams (Dioscorea Batatas) gumóit, 



A nevezetesebb főzelékek kémiai összetétele. 



Főzelék 



^ >^ O 

® ö2 



t4 



« (US 5) 
"la 5 S 



A termény- 
szedés ideje 



Spárga _ - 

Vlrágkel, Brassica oleracea v. botrytia 
Vajas kel, B. ol. luteola, levelek 

• « erek 

« « egész növény 

Fodros kel, B. ol. v. percrlspa, levelek 

« • erek 

« « egész növény -. 

Rózsa kel, B. ol. v. gemmifera 

Olasz kel, B. ol. v. bollata, levelek 

« • erek _ 

« t egész növény 

Vörös káposzta, B. ol. v. rubra, levelek 

« « erek 

« « egész növény 

Hegyes kel. B. oL v. conlca, levelek 

f « erek _ ... 

< < 6. ol. v. capitata álba, 

egész növény ... 

Fehér kel, levelek 

' « erek _ 

« • egész növény 

Zöld kalaráb, levelek .„ 

« « szárgumók 

Spenót 

Paszuly V. bab, sárgahüvelyft 

Zöld borsó 

ügorkák.. ... 

Endivla, fodros _ 

Baponc 

Fejes saláta, tavassn, levelek 

Petrezselyem, zöldje _ 

Metélő hagyma, zöldje _ 

Sárga v. marokrépa 

Céklarépa, vörös _ 

Fekete téli retek .. 

Nyári retek _ 

Hónapos retek, gyökerek 

a t leveles szár. 

Torma-gyökerek 

Feket^yökér v. pozdor, gyökerek 
Halaváay vöröshagyma, hagymák ... 
Zeller, levelek 

t gumók 

Póréhagyma, levelek... _ 

« hagfymák 



2-265 
2-829 
3-570 
2-271 
3-010 
2-772 
3-0fi7 
8-882 
5-543 
4-628 
1-655 
3-510 
2 145 
1-427 
1-826 
2-081 
1-477 



-773 
-262 
-070 
•204 



1 

1 

1 

1 

5-226 

2-668 

2 189 

2-243 

5-647 

0-932 

2-179 

2-093 

1-924 

3-657 

5 135 

1-476 

1-367 

1-688 

2-524 

1-449 

3-071 

3-347 

1043 

1-533 

4-639 

1-480 

1-838 

2-710 



0-314 
0-208 
0-723 
0-273 
0-540 
0-987 
0-389 
0-762 
0-543 
0-980 
0-363 
0-726 
0-196 
0-184 
0-190 
0-260 
0-211 

0-235 
0-137 
0-121 
0-128 
0-863 
0-119 
0-292 
0-092 
0-443 
0-026 
0-125 
0-405 
0-376 
0-723 
0-780 
0-260 
0-033 
0-075 
0-118 
0-105 
0-286 
0-313 
0-502 
0096 
0-794 
0-398 
0-419 
0-228 



0-469 
1-216 
0-704 
2-494 
1-470 
0-719 
1-926 
1-173 
nyomok 



-334 
-396 
-357 
-693 
-801 
-741 
0-996 
1-700 



1-340 
2-564 
0-702 
2000 

nyomok 

nyomok 
0-058 
1-234 

nyomok 
1-509 
0-694 

nyomok 
0-113 
0-746 

nyomok 
1-960 
0-543 
1-763 
1-368 
0-618 

nyomok 

nyomok 
2-193 
2-257 
1-253 
0-776 
0-774 
0-443 



2-803 
3-289 
5-300 
6-320 
6-720 

12-710 
8-919 

11-287 
1-126 
4-615 
6-259 
5-233 
4-542 
3-596 
4 123 
2-228 
2-068 

2-145 
2-376 
2-946 
2-547 
6-122 
4-411 
2-378 
5-371 

12-313 
1-146 
1-187 
2-730 
1-980 
6-693 
8-468 
6-405 
9-016 
5-993 
8-164 
2-799 
2-757 

18-296 

12-607 
8-343 
7-875 

11-022 
3-749 
6-946 



1-539 
0-936 
1016 
1-456 
1-200 
1-634 
2122 
1-818 
1-493 
1-246 
1-644 
1-384 
1-271 
1-308 
1-287 
0-893 
1-141 

1-013 

0-827 

1-571 

1-052 

1-534 

1-289 

0-561 

1-130 

1-797 

0-502 

0-610 

0-574 

0-879 

1-449 

2-387 

1-037 

1-054 

1-316 

1-527 

0-730 

0-756 j 

2-548 I 

2-273 i 

0-587 I 

1-414 ! 

1-400 I 

1-057 i 

1-121 ! 



0-570 
0-723 



-068 

-127 

-100 

-488 

-277 

-408 

-295 

-448 

-083 

-310 

-726 

0-824 

0-769 

0-582 

0-613 

0-598 
0-625 
0-641 
0-562 
1-915 
1-093 
1-152 
0-510 
0-600 
0-446 
0-826 
0-788 
0-789 
1-682 
2-400 
0-792 
0-917 
1-036 
1-219 
0-929 
1-431 
1-610 
0-992 
0-524 
2-456 
0-843 
0-863 
0-883 



92-040 
90-800 
87-620 
86-060 
86-960 
79-690 
82-300 
80-670 
85-000 
85-800 
87-600 
86-480 
89-430 
90-860 
90064 
92-960 
92-800 

92-896 
92-310 
92-950 
92-509 
84-340 
90-430 
93-380 
89-420 
79-200 
95-440 
94-380 
93-410 
93-940 
85-050 
80-830 
88-070 
87-070 
88-130 
85-080 
93-470 
91-700 
73-860 
80-390 
86-660 
81-570 
84-090 
91-300 
87-67 



májas közepe 
augusztus eleúe 
december eleje 
december eleje 
december eleje 
december eleje 
december eleje 
december eleje 
október közepe 
május köxepe 
május közepe 
május közepe 
július közepe 
júlms közepe 
júUus közepe 
június közepe 
június közepe 

június közepe 
június közepe 
június közepe 
június közepe 
augusztus közepe 
augusztus közepe 
október közepe 
július közepe 
október eleje 
július vége 
augnsztas vége 
október közepe 
május közepe 
október közepe 
december eleje 
július közepe 
augusztus eleje 
október közepe 
okt^Sber eleje 
október v^e 
október v^ 
december eleje 
december eleje 
november vége 
október közepe 
október közepe 
október közepe 
október közepe 



F.-növények a Keresztesvirágnak családjából 
(Cruciferae) valók : a Brassica oleracea-tól szár- 
mazó kelkáposztafélék, a vizi zsázsa, a kerti zsá- 
zsa, a kanálfű ; a Paréjfélék (Chenopodiaceae) 
családjából valók : a paraj v. spenót, a mangold ; 
a Pészekvirágzatuak (Compositae) családjából: 
a fejes saláta, az endivia, a pitypang stb. ; a Csen- 
getyükefélék (Campanulaceae) családjából a ra- 
ponc ; a Valerianaceae-családból a mezei saláta v. 
galambbegysaláta. Ezeken kívül említést érdemel- 
nek : a porcsin v. portulaka, a berágó, a sóska, a re- 
barbara, a póré, a zeller, a kardi. Ezekből a többé- 
kevésbbé kifejlődött, részben kultúrával elhalavá- 

Bévai Hagy LexHcvna. Vili. hőt. 



az Arum-fajok és a Jatropha Manihot gyökereit 
eszik meg. A Cyperus esculentus, Dolichos tube- 
rosus, Lathyrus tuberosus, Fsoralea esculenta stb. 
is szolgáltatnak gyökér-F.-et. Nálunk főképen az 
Emyősvirágzatuak,a Keresztsevirágzatuak és Pé- 
szekvirágzatuak családjaiba tartozó P.-félék hasz- 
nálatosak, mint : sárgarépa v. murok, pasztinák, 
zeller, petrezselyem, feketegyökér, zamatos tur- 
bolyarépa, fehérrépa, retek és sokféle hagymafaj. 
E F.-eket részben fűszerül és ízesítőül hasz- 
náljuk, mint a hagymát, paradicsomot, paprikát, 
petrezselymet, részben ételeket készítünk belőlük 
berántva, behabarva vagy sós vízben megfőzve, 



Főzelék-konzerv 



— 34 — 



Főzés 



utóbbit forró vajjal vagy olajjal loöntve élvezzük. 
Logtáplálóbb a berántott F. Minden éghajlatnak 
megvannak a maga F.-et adó növényei. Dél- 
Amerikában a maniók és a batáta szolgáltatnak 
jó F.-et, a datolyapálma csúcsrügye, a pálma- 
káposzta az arabok kedvelt F.-e stb. A F.-ek igen 
fontosak a táplálkozásra. Míg a hús túlsúlyban 
fehérjét tartalmaz, a F.-ek keményitőtartalmuk- 
nál,némelyek, mint az uborka, a saláták, sav- 
tartalmuknál fogva hozzájárulnak az emésztés 
könnyítéséhez, sőt a hüvelyesek a esontképzést is 
előmozdítják. 

A P.-t«rmesztés nagyon jövedelmező termesz- 
tési ág, ha okszerűen űzik, nagyban éppen úgy, 
mint kicsinyben. A F.-termesztés nagyban jöve- 
delmezőbb a gabonatermesztésnél, lényeges azon- 
ban az alkalmas területen és a munkaerők meg- 
választásán kívül az értékesítés módozatainak a 
megállapítása. L. Konyhakertészet 

Főzelék- konzerv, a főzeléket kétféle módon 
konzerválják. Részben légmentesen elzárt bádog- 
dobozokban V. üvegekben gőzölik, részben aszal- 
ják. Aszalás céljából a szép, friss ós gyenge főzelé- 
ket megtisztí^ák és 60-70-80" hőmérsék mellett 
csak annyi vizet vonnak el belőle, amennyi a tar- 
tósság érdekében szükséges. A megaszalt főzelék- 
féléket hidraulikus pierekkel téglaalakú adagokra 
sajtolják. Az így konzervált főzelékfélék sem íz- 
letességükből, sem tápláló értékükből nem veszí- 
tenek és félórányi főzés után élvezhetők. Némely 
főzelékféle házilag is konzerválható. A jó gazda- 
asszony nyáron gyűjt és szárít petrezselymet, 
kaprot, zöld babot, zöld borsót, gombát télire. Ha- 
zánkban a nagymértékű főzeléktermelés kon- 
zervgyárak keletkezését vonta maga után s a F. 
jelentékeny kereskedelmi cikk. 

Főzés. 1. A F. oly művelet, melynél a hőmérsék 
100" C.-nál magasabbra nem emelkedik. Magasabb 
hőfokot a gőzfőző fazekakban érünk el, melyeknek 
rácsavart fedője csak akkor bocsátja ki a gőzöket, 
ha azok feszítő ereje a szelepet felszorítja. Ren- 
desen puhítás céljából főzzük vízben az egyes 
anyagokat, hogy az élelmiszer könnyebben emészt- 
hető legyen ; ha a megfőzendő élelmiszer magá- 
ban is elég vizet tartalmaz, több vízre nincs 
szükség. Lehet a P. célja besűrítés, pl. a paradi- 
csom és gyümölcsízek F. -énéi v. a cukorszörp be- 
sűrítésénél. E célból a cukorgyárakban vacuum- 
nstöket használnak, melyekből a levegőt kiszi- 
vattj'úzva, a kisebb légnyomás következtében a 
folyadék már 100°-nál alacsonyabb hőmérséknél 
is forr. Néha a baktériimiok és penészgombák el- 
pusztítását célozza a F., így a tej felforralásánál. 

Találkozunk tehát P.-sel a konyhában, a gyó- 
gyászatban, a gyárakban. 

A gyakorlati F. célja, hogy a nyers élelmisze- 
reket élvezhetöbbekké.emészthotőkkó változtassa. 
Minél ízletesebb az étel, annál táplálóbb. A F.-t a 
franciák valóságos művészetté emelték. A magyar 
konyha régen híres ; sajátossága, hogy kissé ne- 
hezen emészthető. Nemzeti ételeink: a gulyás, pör- 
költ, töltött paprika, kolozsvári káposzta, töltött 
és lucskos káposzta, székely gulyfe, fatányéros, 
mindmegannyi kedvelt étele az idegeneknek is. 
Gyúrt (^ kifőtt tésztával külföldön alig találko- 
zunk, met^'lt, galuska, csík, tarhonya mind magyar 



ételek. A F.-t a szakács v. szakácsnő, kisebb csa- 
ládoknál a gazdasszony végzi. A tűzhely fűthető 
fával, szénnel, de vannak gázzal és gőzzel fűtött 
tűzhelyek is. A konyhaedények igen különbözők. 
Szép és drága a vörösrézedény, melynek belsejét 
a savanyú ételek miatt be kell ónozni, nehogy az 
annyira mérges ecetsavas réz képzőnek bennök. 
A nikkeledény szép és tartós, de drága. A zomán- 
cos vasedény addig jó, míg zománca le nem pat- 
tog. A cserépedény könnyen törik. Használat előtt 
ecetes vízzel kell kifőzni, mert máza szabad ólmot 
tartalmaz. 

Konyhagépeink, mint a gyümölcsprés, zsemlye- 
morzsoló, hús- és babvágó, kávépörkölő, tojás és 
tejszín-habverő, nagyon megkönnyítik munkán- 
kat s azért beszerzésük ajánlatos. 

Ausztriában és Németországban elterjedt főző- 
eszköz a főzöláda (Kochkiste), ami nem egyéb, mint 
egy láda, melybe rossz hővezetővel köriilvett 
fazék illik. A forrásig felhevített élelmiszer tovább 
forr benne s megföl az étel tüzelőanyag nélkül. 
L. még Főzőkészülékek és Szakácsmesterség. 

2. A F. és sütés eredete- A kezdetleges műve- 
lődés legfontosabb vívmányai közé tartozik a P. 
és a sütés feltalálása, minthogy általa állott eló 
első ízben a szigorú munkamegoszlás férfi- és 
női foglalkozások között s általa a házi tűzhely 
kifejlődésével kilépett az emberiség a kezdetle- 
ges állapot barbárságából. Nincs nép, amelyik 
a tűzetne ismerné, de tápláléka megjavítására 
még sem mind használja. A patagonok és tüz- 
fóldiek, bár csónakjaikba is magukkal viszik a 
melegítő tűzhelyüket, a tenger adta táplálékot 
nyersen eszik meg ; az eszkimó is a civilizációtól 
érintetlenül, nyersen eszi meg a borjúfokát A 
táplálék tartósabbá tételére a kamcsadálok már is- 
merik a hússzáritást és megfústölést, de egyéb- 
ként tűzön nem teszik eraészthetőbbé. A sütés, 
úgy tetszik, előbb lett ismeretessé. A kihalt taz- 
mánok s a mai pápuák is még nem rég nyilt tűzre 
dobták húsételeiket s amúgy félégetten, félnyer- 
sen ették meg. Cook az ausztrálnégereknél már 
formális disznósütést látott. Árkot ásva a földbe, 
kirakták tűzben forróvá tett kövekkel, erre rátet- 
ték az egész állatot, befödték szagos füvekkel s 
tetejébe is forró köveket raktak ; 3 óra alatt a hús 
megsült és élvezhetővé vált. A csendestengeri 
szigeteken a rizst és szágót kókuszhéjba vagy 
bambuszcsödarabba teszik s így kerül a nyilt 
tűzre ; a tartó anyag kívül elszenesedik, de a bel- 
sejébe tett étel szinte meg van főve. A igazi F. 
legegyszerűbb formája az volt, hogy rostfonata 
V. faedény okbo öntötték a vizet s ezt forró köda- 
rabokbeledobásával hozták forrásba a megfőzendő 
tápanyaggal együtt ; ugyanez eljárást, edény he- 
lyett állatbör-tömlőket használva, Közép-Ázsia 
pásztorai és az Újhebridák benszülöttei követik. B 
kísérletezéssel állott összefüggésben egy másik 
nagy lailturvívmány felfedezése is : t. 1. az edé- 
nyek készítésének mó^ja. Az előzőleg használt 
tökgyümölcsöt vagy fonott kosarat, kivált, hogy a 
bolóöntött folyadék ki ne szivárogjon belőle, belül 
sárréteggel vonták be s úgy próbálták tűzre tenni. 
A kísérlet eredménye az volt, hogy a kosártonat 
kívül elégett, de belül a sártapasz szilárdan össze- 
éJlt. A primitív edények fonásdiszitései is onnan 



Főzet 



— 35 - 



Főzőkészülékek 



származnak, hogy az egykori burkoló kosár lenyo- 
matát hagyták meg állandó dísznek rajta. V. ö. 
Schurtz, ürgeschichte der Kultur (Leipzig 1900) : 
Letoioineau, Sociologie d'aprés l'éthnographle II. 
(Paris 1884). 

3. F., mint takarmány-dőkészUés. Némely ta- 
karmányt, különösen a sertések részére, főzni szo- 
kás.aminö a burgonya, répa, hüvelyesek és gyomok 
magvai, mert ezeket a sertés főtt állapotban job- 
ban emészti meg ; Így a burgonyának keményítő- 
tartalmából 30— ^O^/o-kal többet emészt meg, ha 
azt főzötten adják neki, mint nyersen. Fúevö ál- 
latok részére csak kivételesen főzik a takannányt, 
ha t. i. az penészes v. dohos, mert a fűevök nem 
emésztik meg jobban a főtt takarmánji;, mint a 
nyerset. 

Főzet, 1. Decodum. 

Főzet (ném. Brau, Gébraude), a német sör- 
fözók régebbi mértéke. Különböző értékei voltak. 
Poroszországban 41 22 hl., Szászországban 9-í;-31 
hliter. 

Főzőárkok (fözőlyukak), katonák által tábo- 
rozás alkalmával a földbe vájt árkok, amelyek 
mellé vagy fölé a főzőedényeket rakják az étel 
megfózése céljából. 

Főzőedény, 1. Főzés, Főzőkészülékek. 

Főzőkészülékek v. főzőüstök (1. a képmellék- 
letet), olyan edények, melyeket nagy ételtömegek 
elkészítésére használnak s ehhez képest kaszár- 
nyák, kórházak, szegényházak, óceánjáró hajók 
stb. konyháiban találkozunk velük. Fűtésüket köz- 
vetlen tüzeléssel, de leggyaki-abban kisnyomású 
gőzzel (legfeljebb 05 atm.), ritkábban, pl. hajókon 
nagynyomású gőzzel oldják meg. A fütőmédium 
(égéstermékek vagy gőz) melegét rendszerint nem 
közvetlenül, hanem vízfürdő közvetítésével ruház- 
zák át az ételt tartalmazó edényre. Az így készült 
üstök mindig kettős falúak s a vízfürdőt tartal- 
mazó zárt tér, ha közvetlen tüzelésű üstről van 
szó, a robbanás veszedelme eUen biztosító szelep- 
pel v. biztosítócsővel szerelendő fel. A vízfürdő a 
höközvetítésben kiegyenlítő és mérsékelő szerepet 
játszik s alkalmazása sűrűbb ételek, pl. főzelék- 
félék stb. főzésekor a kozmásodás elhárítása cél- 
iából szükséges. 

A főzőüstöket jól illeszkedő, gyakran éppen foj- 
tón záró fedővel szerelik fel. Utóbbi esetben a fe- 
dőt páraelvezető csővel és biztosító szeleppel is 
ellátják. 

A külső üstök anyaga vaslemezből vagy öntött 
vasból, ritkábban vörösrézből, a belső üstöké nyers 
vagy ónozott öntött vasból, ónozott vaslemez és 
ónozott vörösrézből, újabb időben azonban legin- 
kább tiszta nikkelből szokott készülni, miután a 
nikkel saválló tulaj dons^ánál fogva az egészség- 
ügyi követelményeket legjobban kielégíti. A rosz- 
szul ónozott rézüstök az ecetsav hatása alatt réz- 
mérgezésre adhatnak alkalmat. Az alumíniumból 
készült üstök csekély ellenálló képességük miatt 
nem váltak be. A képmelléklet 1. ábrája közvet- 
lenül fűtött egyszerű főzőüstöt tüntet fel : h a 
lemezből való, tűzálló téglával bélelt üstház a tűz- 
fészekbe nyíló a tüziajtóval és a léghuzam-sza- 
bályozóval felszerelt k kürtőnyakkal, u az üst, f 
a fedője. A 2. ábrán közvetlenül fűtött, de víz- 
fürdővel ellátott kettős falu üstöt látunk, H üst- 



házzal, Ui külső és ZJj belső üsttel s rajta a fojtón- 
záró kettős falu ií' fedővel, amelyen S a biztosító- 
szelep s C a páraelvezetőcső. P próbacsap a víz- 
fürdő tartalmának ellenőrzésére szolgál. A víz- 
fűi'dő gözteréből B cső a biztosító szerkezethez 
vezet, amelynek lényegét a 3. ábrából értjük meg. 
A biztosítócsö tulaj donképen olyan egyenlőtlen 
pzáni U alakú cső, amelynek rövidebb szára az 
üstök közötti térrel, hosszabbik szára i az í^ ki- 
pufogó edényen keresztül a szabad levegővel köz- 
lekedik. Ha a biztosítócsőnek szárait T tölcséren 
keresztül a rövidebb szár magasságáig megtölt- 
jük, a vízfürdő góztere és a külső levegő között 
folyadékzárt létesítettünk, amely mindaddig,amíg 
a gőztér túlnyomása a biztosítócső rövidebb szárá- 
ban a vizet a könyökig le nem szorította, a gőz ki- 
áramlását megakadályozza, ebben a pillanatban 
azonban a könnyebb fajsúlyú gőz áttöri a hosz- 
szabb szárban felnyomott vízoszlopot s ÍJ edényen 
keresztül a szabadba jut. A biztosító csövet, mint 
ábránkból látható, nyomásmérővel (manométer) 
is fel szokták szerelni. 

4. ábránk olyan közvetlenül fűtött gőzföző- 
üstöt láttat, amelynek vízfüi'dője az égéstermé- 
kek útjába beépített öntöttvas palackokkal köz- 
lekedik. Ezeknek a szerkezetelmek a célja élén- 
kebb vízkeringés s vele kapcsolatban az égéster- 
mékek jobb kihasználásának biztosítása. 5. áb- 
ránk a Senking-gyár által hasonló célból alkal- 
mazott tűzi palackoknak elrendezését szemlél teti.A 
füstgázak útját az a, d, c irányba futó nyilak, míg 
a víz keringését az U alakú palackok száraival 
egy vonalba eső nyilak jelölik. Az áttetszőnek 
rajzolt g lap tulajdonképen a vízfürdő fenekét 
képvisehié. A 6. tűrra a budapesti V. ker. Nép- 
szálló világítógázzal fűtött Senking-féle főző- 
üstökkel felszerelt konyháját ábrázolja. 

?. ábránk vízfürdőnélküli gőzzel fűtött főző- 
üstöt láttat, amely azonban, ^kar elfordításával, 
mint vízfürdős üst is használható. Ekkor ugyanis 
a K kar tengelyével összefüggő csap a felhasz- 
nált gőzből lecsapódó víz lefolyását elzárja s a 
csapadékvizet a két üst közötti térben felnyúló cső 
szájáig visszatorlasztja. A csap nyitásával a meg- 
torlasztott víz újból leereszthető s az üst közvet- 
lenül gőzzel fűthető. G csap a domború fenekű 
belső üst kiürítésére, P ellensúly a csukló körül 
nyíló fedő súlyának kiegyenlítésére szolgál.Utóbbi 
a 2. és 4. ábrán feltüntetett oszlopokat s láncon 
lógó ellensúlyokat szerencsés megoldásban he- 
lyettesíti. 

Az üst belsejében alkalmazott /"orraZó-készü- 
léket tej főző üstökben a keringés élénkítése s a 
tej kifutásának megakadályozása céljából alkal- 
mazzák. 

Az ismertetett főzőüstök űrtartalma 150 — 500 
liter között váltakozik. 

Különleges ételeknek kisebb mennyiségben való 
elkészítésére 20 — 70 liter űrtartalmú billenthető 
üstöket használnak. 8. ábránk közös asztalra sze- 
relt 4 különböző nagyságú üstből álló ilyen főző- 
készüléket tüntet fel. Az üstök üi'eges tengelye 
ugyancsak üreges csapágyakban fordul el, ame- 
lyek egyike egyúttal a gőz-, másika a csapadék- 
elvezető szelepet is magában rejti. A nagyobb- 
méretü buktatható üstöket háztartási célokra ma 



3* 



PőzöUst 



— 36 — 



Fra Diavolo 



már nem igen használják, az iparban ellenben 
annál gyakrabban találkozunk velük. 9. ábránk 
1500 személy ellátására berendezett nagy főző- 
konyhát tüntet fel 9 különböző nagyságú szaba- 
don álló Senking-fóle gözfözőüsttel. 

A nagy főzőkonyhák különleges főzőkészülékei 
közül a kávéfőzőket s a hurgonyafözőket említjük 
még meg. Utóbbiaknak egy újabb keletű fajtája 
a 10. ábrán feltüntetett hvrgonyafözö szekrény. 
A készülék vízfürdő közbeiktatásával gőzzel fűt- 
hető. A burgonyát a fojtó zárásra szerkesztett 
ajtó megett látható ílókszerü kosarak tartahnaz- 
zák, amelyek tiszta nikkel-lemezből vagy óno- 
zott vaslemezből készülhetnek. Maga az egész 
szekrény öntött vasból és vaslemezekből való. 
Egy-egy ilyen készüléknek 100—700 1. kihasz- 
nálható férője van. L. még Gázfőzők, Takarék- 
tűzhelyek. 

Főzőüst, 1. Főzőkészülékek, Üst. 

Főzsineg, 1. Székfelszerelés. 

Fp., a fortepiano jegye, 1. Forte. 

Fr. (pénz), a frank rövidítése. 

Fr. (növ.), természetrajzi nevek mellett Fries 
B. Magnus (1. o.) nevének rövidítése. 

Fra, az olasz frate (testvér, rendtárs) szó rövi- 
dítése. Gyakran előfordul szerzetesnevek előtt. 

Fra Angelico, 1. Angdico. 

Fra Angelo, 1. Fra Diavolo. 

Fraas, 1. Eberhard, német geológus, F. 3. fla, 
szül. Stuttgartban 1862 jún. 26. Előbb München- 
ben a paleontológiának magántanára volt, 1891. 
pedig Stuttgartban mint a természettud. múzeum 
konzervátora apjának hivatalbeli utódja lett. A 
m. kir. Földtani társulat levelező tagja. Utazott 
Egyiptomban és az Egyesült-Államokban. Neveze- 
tesebb munkái : Die Labyrinthodonten der schwa- 
bischen Trias (Stuttgart 1889) ; Das Wendelstein- 
gebiet (Kassel 1891); Die Ichthyosaurier der 
Süddeutschen Trias- und Juraablagerungen (Tü- 
bingen 1891) ; A bőröstől megmaradt ichthyosau- 
rusok egy új példányáról (Budapest, Pöldt. Köz- 
löny XXVllI. köt.) ; Scenerie der Alpen (Leipzig 
1892) ; Das vnlk. Ries bei Nördlingen (Branco-val, 
Berlin 1901) ; Geognostisches Profil vom Nil zum 
rőten Meere (Berlin 1900) ; Die Meereskrokodilier 
(Stuttgart 1902) stb. 

2. F., Kari Nikolaus, német gazdasági író, 
szül. Rattelsdorfban (Bajorország) 1810 szept. 3., 
megh. Neufrimannban München mellett 1875 nov. 
9. Münchenben végzett orvosi és botanikai tanul- 
mányai befejezése után 1835. Athénbe ment, hol 
a királyi kertek és faiskolák igazgatója s egy évre 
rá az egyetemen a botanika tanára lett. Görög- 
országból visszatérve, előbb a freisingi, utóbb a 
schleissheimi gazdasági iskolán kapott tanári ál- 
lást, 1847. pedig Münchenben a mezőgazdaság 
tanárává nevezték ki és 1851. a központi állat- 
orvosi tanintézet igazgatásával bízták meg. F. 
élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki, több ma- 
radandó becsű munkát hagyott hátra s a termé- 
szettudományi ismeretek vívmányait kiváló siker- 
rel alkalmazta a mezőgazdaságra. Működése köz- 
bon mindig különös figyelmet fordított a kisbirto- 
kos osztály sorsának javítására és órtelraiségónok 
emelésére. Pontosabb művei : Historlscher encyclo- 
pádischor Grundriss der Landwirtschaftslehre 



(Stuttgart 1848) ; Geschichte der Landwii-tschaft 
(Prag 1851) ; Die Schule des Landbaues (Stutt- 
gart, 5 kiad.) ; Die Natúr der Landwirtschaft (2 
köt., München 1857) ; Buch der Natúr fűr Land- 
wirte (u. 0. 1860) ; Die Ackerbaukrisen und ihre 
Heilmittel (Leipzig 1866) ; Geschichte der Land- 
bau- und Forstwissenschaft seit dem 16. Jahr- 
hundert (München 1865). 

3. F., Oskar, német geológus és paleontológus, 
szül. Lorchban(Remsvölgye)1824;jan. 17., megh. 
Stuttgartban 1897 nov. 22. Mint teológus kezdte 
pályáját, de már akkor nagy kedvvel foglalko- 
zott földtani kutatásokkal. 1848-ban leutkirchi vi- 
kárius, egy évre rá laufeni plébános lett, 1853 óta 
pedig a stuttgarti természetrajzi múzeumban mű- 
ködött. Sokat foglalkozott az Ichthyosaurus-kér- 
déssel és egész kis irodalmat provokált nézetével. 
Főbb munkái : Die nutzbaren MineralienWüi*ttem- 
bergs (Stuttgart 1860) ; Fauna von Steinheim, mit 
Eücksicht auf die miocánen Sáugetier- und Vögel- 
reste (u.o. 1870) ;Vor der Sündflut, eine Geschichte 
der Urwelt (3. kiad. u. o. 1870) ; Aus dem Orient 
(u. 0. 1867); Drei Monate am Libanon (2. kiad. u. o. 
1876) ; Geologische Beobachtungen am Libanon 
(u. 0. 1878) ; Aetosaurus ferratus. Die gepanzerte 
Vogelechse aus dem Stubensandstein bei Stutt- 
gart (u. 0. 1877) ; Wűrttembergs Eisenbahnen mit 
Land und Leuten an der Bahn (u. o. 1880) ; Geo- 
gnostische Beschreibung von Württemberg, Ba- 
den und Hohenzollem (u. o. 1882). 

Fra Bartolommeo, olasz festő, 1. Bartolomineo. 

Fra Beato Angelico, olasz festő, 1. Angelico- 

Fracastoro, (Mrolamo, olasz természettudós, 
matematikus és fllozófiis, szül. Veronában 1483., 
megh. 1553 aug. 6. Szülővárosában orvos volt, 
Padovában és Pordenoneban pedig egyideig a 
logika tanára. III. Pál pápa orvosává nevezte ki. 
F. fizikával, botanikával, orvostudománnyal, ma- 
tematikával és bölcsészettel foglalkozott. Homo- 
centricorum seu de stellis Liber unus (Venezia 
1538) című müvével Coppernicus heliocentrikus 
rendszerét vitte be Olaszországba, amennyiben 
benne a világegyetemről ír és megcáfolja a Pto- 
lemaios-féle elméletet. A világrendszerről szóló 
munkájában az erők összetételéről is szól. 

Fraccaroli, Innocenzo, olasz szobrász, szül. 
Castel Rottóban 1805 dec. 28., megh. 1882 ápr. 
29-én. Velencében és Milanóban, azután Rómában 
Thorvaldsen és Tenerani befolyása alatt tanult, 
1842. a firenzei akadémia tanára lett, végre Mila- 
nóban telepedett le. Legnagyobb és legismertebb 
műve a bécsi udv. múzeumban levő nagy már- 
ványcsoport, mely a betlehemi kisdedek megölé- 
sét ábrázolja (1847). 

Fraotnra (lat.) a. m. törés ; a sebészetben : 
csonttörés. 

Frada, sör helyett forgalomba hozott ital. 
amely nem egyéb, mint szónsavval telitett gyü- 
mölcslé. 

Fra Diavolo (ejtad : djavoio) a. m. o ördög testvérw, 
valódi néven Michele Pezza, olasz rabló, szül. Itri- 
ben 1760., megh. Nápolyban 1806 nov. 12. Eleinte 
Fra Angelo név alatt szerzetes volt, de rendjéből 
nemsokara egy rablócsapathoz szökött, melynek 
vezére lett. Ezért halálra Ítélték, de mert 1799. a 
franciák betörése alkahnával a király mellé áll- 



FOZOKE 




*W<S»tktm«Aik*k* eOckhim. 




konyhájának g'ázzal fűtött főzőüstjei 



9. ábra. Nasry főzőkonyha szabadon álló göz-főzőástökkel. 



RÉVAI NAOY I£XIKONA. 



Fraenkel 



— 37 



Fralkin 



ván, részt vett Nápoly visszafoglalásában és a sza- 
badelvűek megöletésében, kegyelmet kapott és 
egyúttal ezredessé is kinevezték. Midőn 1806. a 
franciák megint bevonultak Nápolyba, F. a fel- 
kelő csapat vezére lett; ekkor azonban árulás 
miatt San Severinónál elfogták s Nápolyban fel- 
akasztották. Kalandos élete számos mondára és 
dalra adott alkalmat az olasz nép ajkán, melyeket 
Auber ismeretes dalművében is felhasznált. V. ö. 
Ammte, F. eil suo tempó, 1796—1806 (Firenze 
1904). 

Fraenkel, l.ZarZ, német higiénikus, szül. Char- 
lottenburgban Berlin mellett 1861 május 2., or- 
vosi tanulmányait Berlin, Heidelbei^, Freiburg- 
és Lipcsében végezte. 1884rben orvosdoktorrá 
avatták. 1885-ben Koch Róbert mellett tanárse- 
géd, 1888. magántanár a berlini egyetemen, 1889. 
rendkívüli tanár Königsbergben, 1891. rendes ta- 
nár Marburgban, 1895 óta a hallei egyetemen a 
higiénia professzora. F. tudományos dolgozatai a 
higiénia, bakteriológia és immunitástannak kö- 
rébe vágnak. Nevezetes munkája : Grundriss der 
Bakterienkunde (1891-ig 6 kiadás); Atlas der 
Bakterienkunde, mely 1895-ig 3 kiadást ért. 1891 
óta egyik kiadója és szerkesztője a Hygienische 
Rundschaunak. 

2. F., Bernhard, 1. Frankéi 

Fraenkel-féle diplokokknsz, a tüdögyuladás 
okozója. L. Baktérium és Tüdögyuladás. 

Fra Filippo Lippi, olasz festő, 1. Lrippi. 

Fraga, város és járási székhely Huesca spa- 
nyol tartományban, (1901) 6899 lak. Igen magas 
tornyú temploma régen mecset volt. 

Fragaria L. (növ), 1. Szamóca. 

Fragilis (lat.) a. m. törékeny. 

Fragilitas (lat.) a. m. törékenység, mint or- 
vosi műszó leginkább a F. ossium összeköttetés- 
ben használatos és a csontok törékenységét je- 
lenti. 

Fra Giocondo, olasz építész, 1. Giocondo. 

Fra Giovanni da Fiesole, olasz festő, 1. An- 
gelico. 

Fragmentatio (lat.), apró darabkákra való 
szétesés. Leginkább a F. myocardii összeköttetés- 
ben használatos, ami a szívizomnak sajátos fel- 
darabolódását jelenti. E változásnak régebben 
nagy jelentőséget tulajdonítottak s úgy vélték, 
hogy a szívizom hirtelen összehúzódásának kö- 
vetkezménye, de valószínűbb, hogy az egész hul- 
lajelenség és rothadás eredménye. — F. növény- 
tani értelemben, 1. Amitózis. 

Fragmentum (lat.) a. m. töredék, valamely 
író elveszett művéből többnyire más írók idézetei- 
ben fenntartott részlet. Sok régi írót csak ilyen 
idézetek útján ismerünk, azért a tudomány szem- 
pontjából igen fontos az összeszedésük és rende- 
zésük, így gyűjtötte össze Kock a régi attikai 
vígjátélárók, Nauck a görög tragikusok, Miiller 
a görög történetü'ók, Ribbeck a római dráma- 
írók, Váhlen Ennius, Marx Lucilíus stb. töredé- 
keit. Újabb írók néha szerényen töredékeknek 
nevezik nem teljes rendszerességgel és teljesség- 
gel összeállított munkáikat is, pl. Lessing, ^olfíen- 
bütteler Fragmente. 

Fragmoplasta (növ.), osztódásra képes sejt- 
mag neve. 



Fragonard (ejtsd : frágonár), Jean Honoré, fran- 
cia festő, szül. Grasseban 1732 ápr. 5., megh. 1806 
aug. 22. Bouchemak volt tanítványa, A Prix de 
Romé elnyerése után 1756— 61-ig Rómában tar- 
tózkodott és az 1765-íki Salonban nagy sikert 
aratott Koresos önfeláldozását ábrázoló nagy kom- 
pozíciójával, csakhamar azonban lemondott a tör- 
téneti festészetről és kisebb méretű, derült, oly- 
kor pajzán szellemű genreképek festését művelte. 
Első képeinek részletes, aprólékos kimunkáltsága 
utóbb széles, merész, vázlatszerű kezelésnek ad 
helyet ; művészetének könnyedsége a természet 
éles tanulmányozásán alapul és a tájképi elem is 
igen fontos szerepet játszik képei megkapóan 
festői összbenyomásában. Ragyogó színezése, mez- 
telen testeinek világító ereje olykor Rubensre 
emlékeztet. F., kinek műveit a korabeli rézmet- 
szők örömest sokszorosították, maga is készített 
rézkarcokat. Ezek között a híres Szekrény (L'ar- 
moire, 1778) áll első helyen. Rendkívül szellemes 
rajzolónak mutatja be rajzainak nagy tömege (pl. 
a Lafontaine meséihez készített híres rajzok). 
Festményeinek szép sorozata, köztük a Fürdő 
nők, A zene, A zenelecke stb. a Louvreban lát- 
ható, többnyire azonban francia és angol magán- 
gyűjteményekbe kerültek képei, így különösen a 
londoni Wallace Collectíonba, ahol néhány leg- 
híresebb műve : A szerelem kútja, Szerelmi jel, 
A hinta (Hasards heureux de l'escarpolette) is ta- 
lálható. Ujabban amerikai gyűjtők is keresik F. 
müveit ; így Amerikába jutottak azok a pompás 
dekoratív festmények, amelyeket F. eredetileg Du 
Barry asszony számára készített. A francia forra- 
dalom kitörése után F. finom, érzéki művészete 
Dávid J. L. festő támogatása dacára sem érvé- 
nyesülhetett többé. — Fia F. Aléxandre-Éva- 
riste (1780 — 1850), festő és szobrász, Dávid ta- 
nítványa, a klasszicizmus irányát követte. V. ö. 
Portalis (Paris 1887), Josz (u. 0. 1901), Fred 
(Berlin 1904), Kahn (u. 0. 1909), Mawclair (Paris 
é. n.) monográfiáit. 

Fragrans (lat.) a. m. jóLUatú, illatozó. 

Fra Goittone, olasz költő, 1. Guittone d'Arezzo. 

Fráhn, Christian Martin Joachim, német 
orientalista és numizmatikus, szül. Rostockban 
1782 jún.4., megh. Szent-Pétervárott 1851 aug. 16. 
Tűbingenben, Heidelbergben és Rostockban keleti 
nyelvészetet tanult, 1807. a keleti nyelvek tanára 
lett Kazánban, 1815. az orosz akadémia tagja, fő- 
könyvtáros és a szentpétervári Ázsiai múzeum 
igazgatója lett államtanácsosí ranggal. Leginkább 
latinul megjelent művei a mohamedán numizma- 
tikára terjednek ; ezeken kívül : Sammlung klei- 
ner Abhandlungen, die mohammedanische Numis- 
matik betreffend (Leipzig 1839, Pétervár 1844). 
Hátrahagyott munkáit Dorn adta ki (Péterv. 
1855). 

Fralkin, Charles Auguste, belga szobrász, szül, 
Herenthalsban 1819 jún." 14., megh. 1893 nov. 22. A 
brüsszeli akadémián festészetet tanult, utóbb azon- 
ban orvosi pályára lépett és csak később szentel- 
hette magát teljesen a szobrászatnak. 1846— 47-ig 
Olaszországban tartózkodott. Híres nagy műve, a 
vesztőhelyre menő Egmont és Hoorn gróíok óriási 
bronzcsoportja Brüsszelben (1864). Említendő még 
Quételet csillagász márványszobra ugyanott. 



FraJIty, thy name Is woman ! 



— 38 — 



PraknóI 



Frailty, thy name Is woman I (ang., 

eütsd: frélti dzej ném iz vúraen) a. m. gyarlóság, aSZ- 

szony a neved ! Idézet Hamletből (I. 2.)- 

Frais (német), magyarosan elferdítve frász v. 
fráz, a. m. ijedtség, veszedelem, görcs. Jogi jelen- 
tése is van, a. m. élet és halál ura, legfőbb itélő, 
s mint ilyen összetételekben fordul elő : F.-hQrr, 
akinek pallosjoga volt, F.-gericht, az a bíróság, 
amellyel a F.-herr az Ítéletet kimondatta, F.- 
pfand stb. V. ö. Grimm, Deutsche Rechtsalter- 
tümer (é. kiad. Leipzig 1899). 

Fraj, frájla, frajcimer vagy fravxime)- (ném. 
Frau-, Frauenzimmer), asszony értelmében e két 
szó s kivált a második a magyarban is meglehe- 
tősen járatos volt a XVI— XVIII. sz.-okban s 
újabban gyakori Mikszáthnál. 

Frájter (ném. Gefreüer), az őrvezető németes 
neve. 

Frakció (lat.) a. m. törés ; a politikai életben 
így nevezik a párttöredéket, különösen pedig azo- 
kat a parlamenti csoportokat, melyek az anya- 
párttól, bizonyos elvi kérdésekben különbözvén, 
elválnak. A F.-k elszaporodása a parlamenti életre 
fölötte káros lehet. A F. jellemvonása gyakran, 
hogy elsősorban pártérdekeket szolgál és ezt a 
közérdek elé helyezi. 

Frakcionálás alatt értjük azt a desztillációt, 
hogyha több különböző forrponttal biró folyadék 
keverékéből az egyes alkotó részeket a nekik 
megfelelő forrpontra való hevítéssel, a gőzöknek 
ezutáni lehűtése által egymástól elkülönítjük. 

Frakk (franc, frac, ang. frock, mely a közép- 
latin frocus, floeus-ból származik, eredetileg pely- 
hes ruhakelmét jelentett), azon kabát neve, mely- 
nek ünnepélyes alkalomkor való viselését a mai 
divat a férfinak olőszabja. F.-ot eredetileg csak a 
katonaság viselt. Még a XVni. sz. kezdetén a 
lovasok ép úgy, mint a gyalogosok, bő kabátot vi- 
seltek, melynek előrészét a lovasok könnyebb lo- 
vaglás céljából kétfelől hátragombolták. Mivel 
a kabát bélése más színű volt, idővel minden 
csapatnak külön-külön színű bélést adtak a ka- 
bátba s ebből eredt a katonaság úgynevezett 
«hajtókája», mely az egyes ezredek megkülön- 
böztető jele. A XVIII. sz. közepén már a kato- 
nák kabátját úgy szabták, hogy annak előrészét 
rézsut kivágták. Ilyen katonai kabát mintájára 
szabott F.-ot csak a 7 éves háború után kezdtek a 
polgári rendek is viselni s Angliában csakhamar 
az előkelők viseletévé vált. A F. kezdetben egé- 
szen a XIX. sz. első negyedéig színes kelméből 
készült és arany vagy ezüst gombokkal volt dí- 
szítve ; csak 1848 felé kezdték kizárólagosan fe- 
kete kelméből készíteni. A francia forradalom után 
egy ideig a nők is F.-t viseltek, melyet carai'o- 
nak vagy longue vasfe-nek neveztek. 

Frakmont, 1. Pilátus (hegy). 

Fraknó (Fraknóváralja), kisközség Sopron 
vármegye nagymartoni j.-ában, a Rozália-hegység 
aljában, (i9io) 1085 német és magyar lakossal, 
postahivatallal, u. t. Nagymarton. A regényes fek- 
vésű községben a szervitáknak társházuk van, 
melyet a XVII. sz. közepén gróf Esterházy Miklós 
alapított. A község felett meredek dolomitsziklán 
(603 m.) emelkedő hatalmas vár, mely az Ester- 
házy hercegek tulajdona, egyike Magyarország 



legszebb s legnagyobb, teljes épségben fenntartott 
várainak. Belseje régiségeinél, képeinél, gazdag 
fegyvertáránál és az Esterházy hercegi családnak 
itt őrzött kincstáránál fogva egyaránt nagyjelen- 
tőségű. A vár legrégibb m'aiként a Fraknói grófok 
tekintendők, kik a várat a XIII. sz. végén építet- 
ték s kiknek nevei a XIII. és XIV. sz. okleveleiben 
sűrűn előfordulnak. 1434-ben a Molnáriak birto- 
kába ment át, kik 1440. Albert osztrák herceg- 
nek adták zálogba. Ez azonban 1451-ben eladta 
Frigyes császárnak, ki 1460. a vár végleges át- 
engedését követelte a magyar királytól. Ekkor 
Weispriach Zsigmond volt itt várnagy, kit Má- 
tyás király 1466. magyar nemességre emelvén, a 
várat neki adományozá, ki is F.-t Frigyestől mint 
zálogbirtokostól kiváltván, magát a csornai kon- 
vent által birtokába bevezettette. Utóbb Frigyes 
császár az általa felállított Szt. György vitézrend- 
nek adá a F.-i uradalmat, melyet azonban Mátyás 
király Siebenhirter János nagymesterrel kötött 
egyezség alapján 1488. a várral és minden fel- 
szerelésével együtt visszavett. Mátyás halála után 
a Miksa és Ulászló közti békekötés alapján F. 
vára 1492. Miksának visszaadandó volt és azután 
többszöri sürgetés után csak 1622. kebeleztetett 
vissza Magyarországba, amidőn II. Ferdinánd 
gróf Esterházy Miklósnak adományozta. Esterházj' 
Miklós fia, Pál, kit Lipót király 1687. hercegi ran- 
gra emelt, a várat minden tekintetben restaurál- 
tatta és ő építtette fel 1652. a külső bástyákat és 
egyéb védőműveket is. Lovas szobra a F.-i vár 
udvarán áll. V. ö. Stessel József, F. múltja (Szá- 
zadok, 1889) ; Virágh Elek, A F.-i grófeág és a 
kismartoni uradalom 1622-ig (Sopron). 

Fraknói Vilmos, történetíró, szül. Ürményben 
(Nyitra vm.) 1843 febr. 27. A teológiai tanfolyam 
elvégzése után a pesti egyetemen volt bölcsészet- 
hallgató s már ebben az időben az Akadémiánál 
száz arany jutalmat nyert a vezérek korabeli 
kultúrát ismertető pályamunkájával. Utóbb kat. 
középiskolák részére tört. tankönyveket szerzett. 
1864. a nagyszombati gimnázium, 1870. az eszter- 
gomi papnevelő intézet tanára lett. 1871. mint az 
Akadémia II. osztályának titkára Budapesti-e köl- 
tözködött s 1875. a Nemzeti Múzeum könyvtáro- 
sává,1878. a nagyváradi irodalmi kanonoki stallu- 
mok egyik javadalmasává nevezték ki s 1879. az 
Akadémia főtitkára tett. Munkássága ez időtájt fő- 
leg a Jagellók és Hunyadiak korát ölelte át s mint 
országos nevű historikus lett 1889. az Akadémia 
alelnöke, 1892. arbei címzetes püspök és az Aka- 
démia igazgatótanácsosa, 1897. a muzeumok és 
könyvtárak orsz. főfelügyelője, 1898. krasznai fő- 
esperes, 1900. a javadalmas szentjobbi apátság 
birtokosa, 1903. a Kisfaludy-társaság tagja. 1905. 
elnyerte a Marczibányí-mellékdíjat. F. mint rend- 
kívül szorgalmas és sokoldalú történetíró, szeren- 
csés kezíí kutató és művészi feldolgozó is jelenté- 
keny helyet foglal el a magyar történetírók közt. 
Hivatásánál fogva főkép arra a korra terjedt ki ér- 
deklődése és munkássága, amelyben az egyház 
kiváló szerepet játszott. A magyarországi római 
történeti kútforrások nyomozására Rómában a 
saját költségén történelmi intézetet alapított, 
s külön múvészházat létesített, ahol tőle művé- 
szek műtermet, ösztöndíjat és jelentékeny meg- 



Fraknőí grrófok 



39 — 



Francé 



bízásokat kaptak. Müvei : A magyar tietnzeti mű- 
veltség állásának vázlata (ak. á^at nyert 1861) ; 
A nádori és országhirói hivatal fejlődése (1862) ; 
Pázmány Péter és kara (3 köt.. 1868—69) ; Vitéz 
János esztergálni érsek élete (1879) ; MaHinovics 
és társainak összeesküvése (1880) ; Tomori Pál 
élete és levelei (1882) ; Hunyadi Mátyás király 
élete (1890) ; Mátyás király kegyúri joga (1892) ; 
A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól 
Mária Teréziáig (1895); Mátyás király levelei 
(1895) ; A Hunyadiak és Jagellók kora (bzilágyi- 
féle Milleninini Tört. IV. köt.); Karai Lászlóhudai 
prépost (1898); Oklevéltár a magyar királyi 
kegyúri jog történetéhez (1899) ; Werbőczy Ist- 
ván életrajza (1899) ; Prolegotnena ad Monumenta 
Romána episcopatus Wesprimiensis (2 k., 1899); 
Magyarország egyházi és diplomáciai összeköt- 
tetése a római szentszékkel (1900—1903) ; Pet- 
rarca és Nagy Lajos (1900) ; Gróf Széchenyi Fe- 
renc (1903) ; Innozent XI. und die Befreiung 
üngarns von dem Türkenjoche (Freiburg 1902) ; 
János király és a római szentszék (Századok 
1902) ; Egy jezsuita diplomata Magifarország- 
han (Kat.'Szemle 1902) ; Ifjabb Vitéz János Pon- 
tificaleja (Róma 1903) ; 11. Bákóczi Ferenc val- 
lásos élete és munkái (1906) stb. 

Fraknói grófok, 1. Nagymartoniak. 

Fraknónádasd, kisk. Sopron vm. nagymartom 
j.-ban, (1910) 2099 német és magyar lak. ; vasúti 
állomás, táviróhivatal, u. p. Márczfalva. 

Fraknó váralj a, 1. Fraknó. 

Fraktnr, a könyvnyomdászatban az ú. n. né- 
met betűket élesen megtörött sarkaikról így ne- 
vezik, megkülönböztetésül a római vagyis antiqua 
betűktől. Dürer Albert, Rockner Vince, I. Miksa 
császár titkára s Neudörfer János voltak ennek 
a betüjellegnek megteremtői. A F. betűket a né- 
met könyveken kívül a dán, norvég, finn, lett, 
észt, fóhri, izlandi és részben a svéd munkákhoz 
is használják, de az újabb időben mindinkább ki- 
szorítják őket a tetszetősebb antiqua betűk. Ma- 
gában Németországban a tudományos könyveket 
nagyrészt antiqua betűkkel szokták nyomtatni 
s leginkább csak az újságokban, iskolai könyvek- 
ben és szépirodalmi művekben tartották fenn a 
F.-t. L. Betünemek. 

Fraktnra (lat.) a. m. törés ; a sebészetben csont- 
törés. 

Framboesia (orv.), más nevei : Yaws, Pián, 
Pourou, Patek, Parangui, Tonga. Coco, Bonba, 
Aboukoné stb.. az intertropikális zóna partvidé- 
kein igen gyakori megbetegedés. Oka a Castellani 
által 1905. felfedezett Treponema pallidulum. egy 
a szifllis parazitájához igen hasonló spirochaeta 
(állat), melyet emberről emberre és a majmokra 
legyek visznek át. Nagyon fertőző, de nem köny- 
nyú és nem örökölhető betegség, mely a fertőzés 
után pár héttel fej- és csontfájással, lázzal, \asz- 
kető göbös kiütéssel, hámlással kezdődik. A gö- 
bök egy része ökölnyire is megnőhet, málnasze- 
rűen burjánzó lesz (framboise franc. a. m. málna) 
és mialatt ez lassankint begjógynl, másutt hámló 
karikák, beszáradó csomók stb. keletkezhetnek. 
Megtámadhatja a test nyílásainak környékét, a 
körmöket, a felületes csontokat is, széteső, bűzös 
fekélyek is keletkezhetnek, rendszerint azonban 



könnyen folyik le. Fehér embert alig támad meg ; 
könnyen gyógyul jód-, higany-, salvarsan- stb. 
kúrára. A szifllisnek rokona, de azért különbözik 
attól ; a F.-s beteg kaphat szifllist. a szifllises el- 
lenben kevéssé fogékony a F. iránt. 

Framea (lat.), a hajítódárda egy neme ^. 
Missile), melyet a rómaiak a germánoktól vet- 
tek át. 

Frameries, város Hainaut (Hennegau) belga 
tartományban, (i9ii) 12,979 lak., szénbányákkal 
és jelentékeny kötélgyártással. 

Fram-expedició, 1. Tengeri tudományos ex- 
pedíciók. 

Framingham, város Massachusettsben (Egye- 
sült-Államok). Vasúti csomópont. Cipő-, gummi- 
és szalmaáru-gjártás, gyapjúszövés ; (i9oo) 11,302 
lak. 

Frana seeds (növ.), 1. Telfairia. 

Franc vagy franca, így hívták azelőtt ma- 
gj'arul a szifllist (németül is die Franzosen, így 
olaszul, angolul), nyilván, mert Franciaországból 
terjedt el. 

Franc (francia), pénz, 1. Frank. 

Franca v. francisca, a frankok csatabárdja 
(1. Csatabárd). 

Fran^ais (francia, ejtsd: fraSszé, nőnemben: 
frangaise) a. m. francia ; á la frangaise, francia 
módia. 

Fran^ais (ejtsd : fraSszé), Louis, fr'ancia festő, szül. 
Plombiéresben 1814 nov. 17., megh. 1897 máj. 28. 
Mint Corot tanítványa, a barbizoni festők csoport- 
jához csatlakozott és 1853. kiállított Tél vége c. 
finom hangulatú képével (Paris, Musée du Luxem- 
bourg) nagy sikert aratott. Olaszországi útjának 
hatása alatt keletkezik inkább klasszicista jellegű 
olajfestményeinek és akvarelljeinek sorozata, az 
Orpheus. DaMs és Chloe, A nemi tó, Látkép a 
Ponté Mamolóról (mindannyi a Luxembourg-mú- 
zeumban) ; hazatérése után pedig főleg Szajna- 
parti motívumokat fest. A Luxembourg-múzeum- 
ban levő önarcképe mint kiváló arcképfestőt mu- 
tatja be. Régi hollandi és a barbizoni mesterek 
festményei után készített reprodukciói is jelesek. 
V. ö. Leipnik, A barbizoni művészek (Bpest é. n ). 

Frangaise v. contredanse, eredetileg angol 
tánc (anglaise), mely a XVIIL sz. elején Francia- 
országban meghonosult. Németországba már F. 
néven szakadt át. Contredanse nak azért mondják, 
mert a párok úgy táncolják, hogy egymással 
szemben állnak. Hasonló a quadriüe-hoz (1. o.), 
mely ki is szorította a F.-t. 

Francavilla, több város Olaszországban ; a je- 
lentékenyebbek : 1. F. al maré, város Chieti tar- 
tományban, (1901) 5671 lak. Kikötőhely. — 2. F. 
di Sicilia, város Messina tartományban, (i9oi) 
5505 lakossal, selyem- és gyapjúfonással. — 3. F. 
Fontana, város Lecce tartományban, (i9oi) 20,422 
lak., bőrgyártással, vászonszövéssel, posztókészí- 
téssel, régi erősséggel. Közelében 1719. az osz- 
trákok legyőzték a spanyolokat. 

Francavilla, francia szobrász, l. Franchevüle. 

Francé, La (franc, ejtsd : fraSsz) a. m. Francia- 
ország. 

Francé (ejtsd : fraSsz), Jacques Anatole (családi 
nevén Thibault), francia költő és fró, szül. Paris- 
ban 1844 ápr. 16., mint egy szajnaparti ódon- 



Franoe 



- 40 — 



Pranoesca da Rlmini 



könyv-kereskedö fia. A Collége Stanislasban gon- 
dos nevelésben részesült s tanulmányai végezté- 
vel irodalmi pályára lépett. Eleinte kritikai tanul- 
mányokat írt : Alfréd de Vlgny (1868) ; Les poé- 
mes de Jules Breton (1875) ; Racine et Nlcole 
(1876) ; Lucile de Chateaubriand (1879) ; formai- 
lag tökéletes, tartalomra eredeti verseket : Les 
poémes dorés (1873) ; Les noces corinthiennes 
(1876, drámai költemény). Majd kiadója, Lemerre 
megbízásából több francia kalasszikust rendezett 
sajtó alá s végül több éven át a Le temps c. na- 
pilap irodalmi referense volt. E minőségében írt 
cikkei javát La vie littéraire (1888-1892, •* köt.) 
címen könyvalakban is kiadta. E cikkek az im- 
presszionista kritika legszebb termékei közé tar- 
toznak s írójuk nagy műveltségéről, finom ízlésé- 
ről, de egyúttal javíthatatlan szkepsziséről is ta- 
núskodnak. Nem a könyvekről, hanem a könyvek- 
nek rá gyakorolt hatásáról számolt be s benyo- 
másait szívesen világította meg íQuságából vett 
események ügyes rajzával. Első elbeszéléseiről : 
locaste et le chat maigre (1879)-; Les désirs de 
Jean Servien (1882) ; Abeille (1883) ; Nos enfants 
(1887) alig szerzett tudomást a nagyközönség s 
még Le crime de Sylvesti-e Bonnard (1881) c. bá- 
jos regénye is, melyet az akadémia megkoszorú- 
zott, csak nagy nehezen ért második kiadást. Nép- 
szerűségét igazán Thais (1891) c, az őskeresztény- 
ség korából vett regényével vetette meg s ezen- 
túl nünden kötete esemény az irodalmi közélet- 
ben. Ez újabb kötetek : Étui de nacre (1892) ; La 
rötiseerie de la reine Pédauque (1893) ; Les opi- 
nions de M. Jérome Coignard (1893); Le lys 
rouge (1894); Le puits de St. Claire (1895), 
szintúgy mint régebbi beszélyei lehetőleg híven 
tükrözik vissza akár a jelenkor, akár a múlt szá- 
zadok embereinek életfelfogását, törekvéseit, de 
az író kétkedő, finoman ironikus szelleme, mely 
az igazságok viszonylagos voltát hangsúlyozza, 
teljes mértékben megnyilvánul bennük. A Drey- 
fofi-pör óta, melyben F. Zolával karöltve a vád- 
lott mellé állott, P. bölcseleti nihilizmusát a tár- 
sadalmi haladásba vetett szilárd hit váltja fel, ki- 
lép az aktív politika mezejére s élénk részt vesz 
az egyházpolitikai küzdelmekben. Politikai cik- 
keit, agitációs beszédeit Opinions sociales (1902, 
2 köt.) címen foglalta össze. E korszakból való 
L'histoire contemporaine (Le mannequin d'osier 
1896; L'orme du mail, 1897; L'anneau d'amé- 
thyste, 1898 és Monsieur de Bergeret á Paris, 
1901) c. regényciklusa, mely laza cselekvóny kere- 
tében a jelenkori Franciaország maró szatírája ; a 
szemtanuk megbízhatatlanságát s a legenda ki- 
alakulását bemutató Crainquebille, Putois (1903) 
c. novellák, melyek elseje nagy hatással a szín- 
padra is került (1905), továbbá a Franciaország 
történetót parodizáló L'íle des pingouins (1908). 
VIe de Jeanne d'Arc (1908, 2 köt.) c. «történeti» 
munkája, melyben a nemzeti hősnőt mint a pa- 
pok által ügyesen kihasznált idegbeteget rajzoíja, 
sokfelől keltett ellonmondást. Legutolsó kötote 
Les dieuxont soif(1912),az 1789-iki forradalmat 
rajzolja. Magyarul mogjolentek: Thals. Ford. 
Sz. P. (Budapest 1893 és 1898) : A rózsafabútor. 
Pord. R. P. (u. o. 1896) ; A vörös lUiom. Ford. 
Molnár Márton (u. o. 1902, 2 köt.) ; A l^méi éne- 



kes. Pord. Nyüray József (u. o. 1903); Egy lélek 
története (Egyetértés 1903—4. évf.); Crainque- 
bille, Putois. Ford. Gábor Andor (u. o. 1904); 
QaUio. Ford. u. a. (u. o. 1905) ; A szilfák alatt 
(u. o. 1907) ; Lúdláb királyné ; Bonnard Sylvestre 
vétke. Ford. Lándor Tivadar és Salgó Ernő (u. o. 
1911) ; Régi dolgok (u. o.) ; A fehér kövön, ford. 
Czóbd Ernő (1912) ; A pingvinek szigete (1912). 
V. ö. G. Brandes, A. F. (Berlin é. n.) ; E. Faguet, 
Propos littóraires (I— III. köt.. Paris 1902, 1«)5) ; 
C. Lengne, A. F. (u. o. 1901); Bézard L., A. F. 
szkepticizmusa ós a görög szellMn. A római szel- 
lem és a keresztény középkor A. P. müveiben 
(Budapesti Szemle 1907); Kéri P., A szocialista 
A. P. (Nyugat 1908) ; Szekfü Gy., A. F. (Budapesti 
Szemle 1910). 

Francesca (ejtsd : fráncseszka), IHeTO deUa (v. dei 
Franceschi), olasz festó, szül. Borgo S. Sepolcro- 
ban 1416-20 körül, megh. 1492 okt. Mesterét 
nem ismerjük. 1439—40 körtü Domenico Vene- 
zianónak segített a firenzei Sta Maria Nuova fres- 
kóinak festésében. A firenzei művészek anatómiai, 
perspektívái és technikai tanulmányai nagy be- 
folyást gyakoroltak fejlődésére. 1451-ből való a 
védőszentje előtt térdelő Malatesta Sigismon- 
dót ábrázoló freskó a rimini S. Francesco temp- 
lomban. 1453—54 körül Rómában tartózkodott, 
de IV. Miklós pápa megbízásából festett művei 
nem maradtak fönn. A következő években kelet- 
keztek : Federigo Montefeltro urbinói herceg és 
neje arckép-diptichonja, a hátlapokon allegorikus 
diadalmenetekkel (Firenze, Ufiflzi-képtár), a Jézus 
sztüetését ábrázoló költői kép (London, National- 
Gallery), majd 1466 körül F. legnagyobb műve, a 
szent kereszt történetét ábrázoló nagy freskósoro- 
zat az arezzói S. Francesco templomban. Komoly, 
sőt zord művészete itt aratja legnagyobb diadalát. 
Megkapó erővel rendezi el alakjait a térben s me- 
részen világítja meg őket. Egyéb művei a Krisz- 
tus föltámadását ábrázoló nagyszerű freskó a 
borgo-s.-sepolcrói képtárban; Krisztus megkeresz- 
telése (London, National-Gallery) ; Angyali üd- 
vözlet (perugiai képtár) stb. F., ki nagy befolyást 
gyakorolt az umbriai festészet további fejlődésére, 
élete vége felé sokat foglalkozott elméleti tanul- 
mányokkal is. A távlattanról írt müve (kiad. Win- 
terberg, Petrus pictor Burgensis, De prospectiva 
pingendi c. a., Strassburg 1900) alapvetö jelentő- 
ségű. V. ö. Witting, Piero dei Franceschi (Strass- 
burg 1898) ; Ricci, Pier della F. (Róma 1910). 

Francesca da Rimini (ejtsd : — csesik*), Po- 
lenta Guídónak, Ravenna kényurának leánya, 
szül. 1258 körül, megh. 1288. 1275. férjhez ad- 
ták Malatesta Gíanciottóhoz, Rimini kényurához. 
F. szerelemre gyuladt férjének mostohaöccse, 
Paolo iránt s ezért férje őt Paolóval együtt 
megölette. Dante óta (lőfemo V.) sok költő és 
szinmüfró panaszolta el P. sorsát. így Silvio Pel- 
lico, Uhland, Heyse, Greif, Hunt Leigh stb., Ros- 
sini, Thomas ós Ábrányi pedig mint operahősnőt 
örökítették meg. V. ö. Tonini, Memorie storiche 
a F. (Rimini 1870) ; De Sanctis, P. da R. (Nuova 
Antológia 1869) ; Yriarte, Franc, de R. dans la 
légonde et dans l'histoire (Paris 1882) ; Forrni- 
chini, F. da R. (Livomo 1873) ; Ricci, L'ultimo re- 
fagio di Dante (Milano 1890). 



( 



Franceschl 



— 41 



FranchI 



Franceschi, Piero dei, olasz festő, 1, Frmicesca. 

Franceschini (ejtsd : francseszkini), 1. Bdtdossare, 
(másk. il Volterrano), olasz festő, szül. 1611. Vol- 
terrában, megh. 1689. Firenzében. Roselli tanít- 
ványa volt Firenzében, később Giovanni da S. 
Giovanni oldalán a freskófestésben tökéletesítette 
magát. Dolgozott szülővárosán és Firenzén kívül 
Rómában is. A firenzei fejlett barok-festészetnek 
egyik főmestere, müveit leleményes szerkesztés 
és lendületes rajz tüntette ki. Főműve a S. Croce 
Niccolini-kápolnájának kifestésé. 

2. F., Morc' Antonio, olasz festő, szül. 1648 ápr. 
5. Bolognában, megh. u. o. 1729 dec. 24. Carlo 
Cignani tanítványa volt. Szülővárosán kívül Geno- 
vában és Rómában dolgozott. Müveit kecses, erőt- 
len formák, kissé egyhangú, tompa színei jellem- 
zik. Falfestményei erős díszítőérzókröl tesznek 
tanúságot. A hatalmas multu bolognai bárok fes- 
tészet az ö személyében erőtlenedik el. Főműve a 
bolognai Palazzo di Giustiziában lévő falképek és 
az ottani állami képtárban és Davia-BargeUini 
gyűjteményben függő olajfestmények. A buda- 
pesti Szépművészeti Múzeum Mózes megtalálta- 
tását ábrázoló, kisebb jelentőségű festményét 
őrzi. 

Francesco (ol., ejtsd : francseszko) a. m. Ferenc ; 
kicsinyített alakja Franceschino, Cecco, Cecchino. 

Francescone (ol. ejtsd: — cseszkone), régebbi 
toscanai ezüstérem = 5"34 K. 

Franceville, állomás Francia-Kongóban, a 
Passza és az Ogováj összefolyása közelében. 
1880-ban Brazza alapította és innen indult ki 
Kongo-menti fölfedezéseire. 

Franche-Comté (ejtsd : franskonté), a régi Fran- 
ciaország egyik tartománya, Champagne, Lotha- 
ringia, Elszász és Montbéliard grófság, Svájc 
és Burgundia közt, 15,320 km^ terűlettel, (loii) 
810,254 lakossal, Bésangon fővárossal. Jelen- 
leg Montbéliard grófeággal együtt Doubs, Haute- 
Saóne és Jura départementokat alkotja. F.-ban 
a római hódítás előtt a sequanok laktak, ők 
voltak az első gallus törzs, amely Július Cae- 
sarnak meghódolt és fővárosát, Vesuntiót an- 
nak átadta. Augustus Belgica prima provinciá- 
hoz csatolta ; a Hl. század végén, hozzácsatolván 
Svájc Ny.-i részét is,Sequania magna provinciává 
tették. E tartományba törtek be először a ger- 
mán törzsek. Az V. sz.-ban a burgundok hatal- 
mába került, de 534. Klodvig a burgundok ural- 
mának véget vetett. 843— 888-ig Burgundia fólda- 
rabolódott és ez utóbbi évben 3 részre szakadt : 
Provencera, Jurán inneni és Jurán túli Burgun- 
diára. Ezután részint öröklés, részint házasság 
révén különböző családok birtokában volt s végre 
a Habsburgok kezébe került. A 30 éves háborúban 
francia csapatok több ízben támadták meg. XIV. 
Lajos már első hadjárata alkalmával elfoglalta, 
de az aacheni békében visszaadni volt kénytelen. 
1678-ban azonban a nymwegeni béke alapján vég- 
leg Franciaországhoz csatolta. V. ö. Joly, La F. 
ancienne et moderné (1779); Priépape, Hist. de la 
réunion de la F. (1881) ; Bouchot, La F. (Paris 
1904). 

Franches-Montagnes, 1. Freíbergen. 

Franchetti, Adalberto, olasz bankár és zene- 
szerző, szül. Torinóban 1860 szept. 18. Dúsgaz- 



dag család sarja és a Rothschild család rokona. 
Független állásában zenei tanulmányokra adta 
magát és több operát irt, melyeket, részben saját 
költségén, Olaszország s Németország több szín- 
padján bemutatott. Első müve: Asrael, 1888. 
(Budapesten Mahler operaigazgató adta 1890) ; 
1892. a Kolumbus-jubileum alkalmával adták elő 
Genovában második müvét: Kolumbus-t. 1893 
végén készült el harmadik dalmüve : II moroso 
della nonna ; negyedik operája pedig aFior d'Alpe 
(1894). Követték : II signor Pourceaugnac, Ger- 
mania (1902) ; La flglia di Jorio (1906).Valamennyi 
műve Wagner-reminiszcencia. 

Francheville (ejtsd: fraSsvíii, Franqtievüle, FVan- 
cavilla),Pierre,francia, szobrász, szül. Cambraiben 
1548., megh. 1618. 1547-ben Firenzébe ment és 
Giovanni daBolognának lett tanítványa.Firenzei és 
genovai templomokban vannak szobrai, tőle való 
azonkívül I. Cosimo nagyherceg szobra Pisában. 
IV, Henrik meghívására Parisba ment, ahol még 
XIII. Lajos alatt is udvari szobrász volt ós nagy- 
ban hozzájárult az olaszos bárok szobrászat terjesz- 
téséhez. IV. Henrik lovasszobrához, melyet Gio- 
vanni da Bologna készített, de amely a nagy for- 
radalom alatt elpusztult, F. mintázta a talapzat 
4 sarkát díszítő szobrokat (most a párisi Louvre- 
ban).Említendök azonkívül : Orfeus, Dávid (u. o.) ; 
Az Idő elragadja az Igazságot (Paris, Jardin des 
Tuileries) stb. 

Franchi (ejtsd: —ki), 1. Alessandro, bíbornok, 
államtitkár, szül. 1819 jún. 25., megh. 1878 aug. 1. 
Mint Lambruschini bibornok-államtitkár pártfo- 
goltja 1846. pápai kamarás lett. IX. Pius 1848. 
elküldte Ferdinánd osztrák császárhoz, hogy az 
olasz tartományokról való lemondásra bírja, ami 
azonban nem sikerült. 1853-ban interimisztikus 
ügyvivő Madridban, 1856. mint szaloníkii cím- 
zetes érsek Firenzében nuncius lett, ahol Cavour 
politikája ellen határozott állást foglalt. 1859-ben 
Rómában az egyházi ügyek államtitkára lett. 
1868— 1869-ig nuncius volt Madridban, 1871. az 
örmény hitszakadás idején Konstantinápolyba 
küldték, hogy kieszközölje Hassun infallibilitást- 
hívö patriarcha általános elismerését. '1873-ban 
bíbornok lett, 1874 a Propaganda praefectusa. 
XIII. Leo, aki nagyrészt P.-nak köszönhette meg- 
választását, államtitkárul vette maga meUé. P. 
mérsékelt politikája Bajorországban és Porosz- 
országban hamar eredményes lett s csak hirtelen 
halála akadályozta meg további sikereit. 

2. F., Ausonio (tulajdonképen Bonavino Cris- 
toforo), olasz filozófus, szül. Pegliben, Genova mel- 
lett, 1821 február 24., megh. Castelletóban 1895 
szeptember 12-én. Korán lépett a papi pályára, 
de a racionalista bölcselök filozófiai műveibe való 
bemélyedés arra indította, hogy kilépjen a papi 
rendből s írásaiban teljesen függetlenül küzdhes- 
sen a skolasztika és ortodoxia téveseknek tar- 
tott tanai eUen, Idevágó művei : II razionalismo 
del popolo (Genf 1856, 3. kiad., Milano 1864); 
La religione del secolo XIX.,Genf 1853,új Mad. Mi- 
lano 1864) ; La filosofia delle scuole italiane (Ca- 
polago 1852, Ffrenze 1862, Appendice, Genova 
1853, Milano 1866). 1860. a történelem bölcseleté- 
nek tanára lett a paviai egyetemen ; 1863. a mila- 
nói Accademia scientifico-letíeraria egy tanszékét 



Franchise 



42 — 



Francia bank 



foglalta el. Müvei : Letture sulla storia della filo- 
sofla moderna (Milano 1863, 2 köt.) ; Saggi di eri- 
tica e polemica (u. o. 1870—72, 3 köt.); Sulla 
teória del giudizio (u. o. 1870, 2 köt.) ; ültima 
eritica (3 köt. 1890—93). Itt visszavonta filozófiai 
nézeteit, visszatért az egyház kebelébe és a cas- 
telletói karmelita kolostorba vonult vissza, ahol 
meghalt. 

Franobise (franc, ejtsd: fraasíz), őszinteség, 
nyíltság, szabadság ; továbbá vámmentesség, adó- 
mentesség ; Angolországban a. m. előjog, eledive 
F., választói jog. L. még Biztosítás. 

Franchi-Vemey della Valetta (ejtsd : franki- 
verne), Qittseppe Hippolito, gróf, olasz zenei író, 
szül. Torinóban 1848 febr. 17. Jogi doktor lett 
1867., de 1872 óta a zenének él ; népszerű hang- 
versenyeket és vonósnégyes-társulatot és 1876. 
énekkar-akadémiát alapított. A Gazetta del Po- 
polo-ba s 1877 óta a Risorgimento c. lapba írt 
zenebíráló cikkei híresek. F. 1889. nőül vette Itui 
Terestna (1. o.) hegedümüvésznöt. 

Francia, nép, 1. Franciák és Franciaország. 

Francia (Isle de Francé), a középkorban 
Franciország egyik hercegsége, amely magában 
foglalta a párisi, orléansi, meluni és étampesi 
grófságokat, területe kb. 22,000 km* volt. Első 
hercege, Erős Róbert sokat harcolt a normannok- 
kal, s egy ellenük vívott csatában esett el 866. 
Piát, Etdőt 888. francia királlyá kiáltották ki s 
898. halt meg. Ennek öccse, II. Róbert Együgyű 
Károly ellenkirálya volt s a soissonsi csatában 
esett el 923. Fia, Hiigo (a Nagy) Burgundiát fog- 
lalta el, megh. 956. Énnek fia, Gapet Hngo 987. 
francia király lett s megalapította a Capet dinasz- 
tiát. Ez időtől kezdve F. hercegség volt a francia 
királyok hatalmának alapja. Jelenleg Seine, Aisne, 
Oise, Seine-et-Marne, Seine-et-Oise és Sommo dé- 
partementok vannak területén. 

Francia (ejtsd : francsa), 1. Francesco (családi ne- 
vén Exiibolini), olasz festő, ötvös és éremvésö, 
szül. vsz. 1450. Bolognában, megh. 1517 jan. 5. 
u. 0. Eredetileg ötvös volt. A bolognai ötvöscéh- 
nek 1483., 1489., 1506-1508., 1512. főmestere 
(massaro) volt, s e tisztet 1514. a Quattro Arti-céh- 
ben is viselte, melyhez a festők is tartoztak, öt- 
vösművei közül ma három niello ismeretes. Mint 
éremvésőt ü. Giovanni Bentivoglio és II. Gyula 
pápa foglalkoztatta. Nagyobb jelentőségre emel- 
kedett azonban mint festő. Festészeti működésé- 
ről 1487-ből van az első adatunk, míg első jegy- 
zett képe, a Felicini Madonna (ma a bolognai áll. 
képtárban) 1494-ből való. A festészetben a régi 
helyi mesterek és a Bolognában az időtáj t műkö- 
dött ferrarai festők müvein képezte magát. Ké- 
peit szelid lírai kifejezés s az ötvöst eláruló gon- 
dos kidolgozás jellemzi. A rokonlelkü Rafaellel 
benső barátságban állott. Nagyon látogatott isko- 
lája volt, melyből Timoseo Vili, Rafael első ta- 
nítója is kikerült. Főművei a bolognai S. Giacomo 
Maggioreban, S. Martinéban levő nagy Társas 
Madonnák, az ottani áll. képtárban függő Jézus 
imádása (1499) és a St. Cecília oratóriumában 
festett két freskója (1506). A budapesti Szépmű- 
vészeti Múzeum két kisebb Madonnáját őrzi, ezek- 
nél jelentékenyebb azonban a Pálfíy János kép- 
tárban lévő Madonnája és Szent Családja, mely 



utóbbi nevével és az 1495-ik évszámmal van el- 
látva. Fiai, Giacomo (szül. 1485., megh. 1557.) és 
Giulio (szül. 1487., megh. 1543 után) szintén fes- 
tők voltak, s atyjuk modorát utánozták. V. ö. 
G. C. Wüliamson, Franc. Raibolini caUed F. 
(London 1901); Gerevich T., a Rass. d'Arteban 
(Milano 1908). 

2. F., Jósé Gaspar Rodrigtiez da, Paraguay 
diktátora, közönségesen doktor F. néven, szül. 
Braziliának Sao Paolo tartományában 1757., mh. 
1840 szeptemb. 20. Szülei (atyja portugál, anyja 
indián volt) eleinte egyházi pályára szánták 
s a córdobai kat. egyetemen taníttatták ; mind- 
azonáltal ügyvéd lett belőle. Tudománya, önzet- 
lensége és erélye csakhamar felébresztették pol- 
gártársai figyelmét, miért Asuncion lakói bíróvá 
választották meg. Midőn 1811. Paraguay a spanyol 
uralom alól felszabadult, a kongresszus által kine- 
vezett tanács (junta) titkára lett, később pedig egy- 
előre három évre, aztán élethossziglani diktátorrá 
választották. Ebben az állásban azonban F. is ab- 
szolutisztikus hajlamot árult el s véres kegyetlen- 
ségekkel igyekezett ellenfeleit elnyomni. Különös 
ellenszenvvel viseltetett a spanyolok, papok és 
barátok iránt ; az ország összes kolostorait eltö- 
rölte s javaikat az állam javára elkobozta. Az el- 
lene tervezett összeesküvések szigorú kormányát 
még kíméletlenebbé tették. Amellett megtiltotta a 
kivándorlást s megnehezítette a külfölddel való 
összeköttetést, a földbirtokosokat birtokaik ki- 
használására kényszerítette és a belkereskedelmet 
előmozdította. 1824 óta, midőn uralmát eléggé biz- 
tosítottnak hitte, kissé szelídebben kormányzott. 
V. ö. Bazan, El dictator F. (Madrid 1887), továbbá 
Garlyle, az Edinburgh Review 1843-ik évi köte- 
tében. 

Francia akadémia, 1. Akadétnia. 

Francia állá«, így nevezik lovaknál azt a láb- 
állást, melynél a mellső lábak térdrészletei egy- 
máshoz közel, a lábvégek pedig kissé szét és ki- 
felé állanak. 

Francia arany, 1. Fémfűst. 

Francia árbocozat, 1. Csónak. 

Francia bank (franc. Banqm de Fraiwe), a 
franciáknak jegykibocsátó bankja, mely ugyan 
már 1800. alakult, de a jegykibocsátás kiváltsá- 
gát csak 1848. kapta meg. Mint jegybankot leg- 
inkább az jellemzi, hogy a kibocsátandó bankje- 
gyek és az ércfedezot aránya nincsen törvényileg 
megállapítva, de a bank köteles arról gondos- 
kodni, hogy érckészlete mindig kellő fedezetet 
nyújtson a bankjegj'ek beváltására. A kibocsát- 
ható bankjegymonnyiség 5 milliárdban van kon- 
tingentálva, ennek megfelelő érekészlete kb. 
800/o-át teszi, úgy, hogy az európai bankok közül 
a legnagyobb ércfedezet felett rendelkezik. Az 
ércfedezetnek egy része a kettős valutának meg- 
felelően ezüstben van meg. A F. készfizető köte 
lessége csakis a múlt század 70-es éveiben volt 
felfüggesztve, amikor is a német háború követ- 
keztében a lízotendő hadisarchoz csaknem IVt 
milliárddal járult hozzá. A bankjegyek biztonsága 
azonban ekkor is csak keveset szenvedett Az ál- 
lam annyiban gyakorolja ellenőrzési jogát és ál- 
talában befolyását az üzletvezetésre nézve, hog>- 
főbb tisztviselőinek kinevezését a kormánynak 



Francia betegrsőer 



— 43 



Francia-Indokfna 



tartja fenn. A kormányzót és a két alkormányzót 
a köztársaság elnöke nevezi ki, mlg az igazgató- 
ság többi tagját a közgyűlés választja. A F. alap- 
tőkéje csaknem 200 millió frank, melynek legna- 
gyobb része az államnak adott fel nem mondható 
és nem kamatozó kölcsönben van elhelyezve. Az 
üzletágakat, melyeket a bank üzlete körébe fel- 
vehet, a törvény szabja meg. 

Francia betegség, a régi magyar irodalomban 
franca, 1. Szifilis. 

Francia betümagasság (ném. französisclie 
Schriftlwhe), 1. Betürendszer. 

Franciabigio (ejtsd : fráncsábidzsó), tkp.íVancesco 
di Cristofavo Bigi, olasz festő, szül. Firenzében 
1482., megh. 1525 jan. 24. Albertinellinek volt 
tanítványa és régibb művei, pl. a firenzei Ufflzi 
képtárban levő Madonna; az Angyali üdvözlet 
(torinói képtár) ; a Rágalom, Apelles után (üffizi) 
még mesterének művészetére emlékeztetnek. Utóbb 
Andrea del Sarto hatása alá került, benső barátja 
lett s vele együtt dolgozott a firenzei dello Scalzo 
konfratemitás udvarának és az Annunziata temp- 
lom előcsarnokának ktfestésén. Ez utóbbi helyen 
levő Mária menyegzője freskó (melyet maga F. 
rongált meg kalapácsütésekkel) üde kolorizmusá- 
val leginkább megközelíti társa műveit. Legjelen- 
tékenyebbek azonban képmásai ; a firenzei Pitti 
képtárban, a berlini Frigyes császár múzeumban, 
a londoni National Galleryben, a bécsi Liechten- 
stein képtárban levő arcképei, főleg azonban a 
párisi Louvreban levő ifjú képmása, egyéni, mély 
pszichológiai jellemzésükkel a kor legjobb termé- 
kei közé tartoznak. 

Francia borok. Franciaország a földkerekség 
legtöbb bort termő állama, az évi bortermés jobb 
években a 60 millió hektolitert meghaladja. A bo- 
rok minősége, jellege vidékek szerint változó. 
Guyot az országot 8 nagy borvidékbe osztotta, s 
ezen beosztáson belül több, kisebb önálló borvidé- 
ket különböztetnek meg: 1. a D.-i borvidék vagy 
Midi, főleg közönséges borokat terem, ezek között 
a legtöbb az aramon bor, gyenge tömegbor. Ki- 
emelkedő borok a Rouissillon termése, a muscat 
de Rivesaltes, a muscat de Lunel stb. ; 2. a DNy.-i 
borvidék vagy Bordelais, kitűnő vörös borokat 
terem, de itt van hazája a santemi fehér csemege- 
bornak is. Legértékesebb része a Gironde, amely- 
ben Medoc, Graves, Pays de Santernes állanak 
első helyen, továbbá Entre-deux-mers, Liboumais, 
Bourgeais, Las Palus ; 3. a Ny.-i borvidék vagy 
Charantes, melynek boraiból főzik a cognacot ; 
4. a D.-i közép borvidék, legjobb vörös borai a 
Cunac és Gaülac termése, amelyeket a bordeauxi 
borok házasítására használnak,a Marcilloc termése 
könnyű finom, nagyra becsülik még a clermonti 
borokat ; 5. az É.-i közép borvidék v. Bourgogne, 
Bordelais után Franciaországnak legjelesebb bo- 
rait termi, a Cöte-d'Or, Beaujolais, Máconnais, 
főleg vörös borok ; 6. a K.-i borvidék, Dróme, Sa- 
vóié és Jura, legértékesebb borokat terem az Er- 
mitage, vörös, fehér és ú. n. szalmaborok, de ez 
utóbbi kettő, a vörösbor-termelésnek alig egytized 
része ; 7. az ÉK.-i borvidék v.Champagne,a pezsgő- 
gyártás hazája, ahol a pezsgő készítésére legalkal- 
masabb borok teremnek ; 8. az ÉNy.-i borvidék, az 
előbbivel együtt Franciaországnak legészakibb 



borvidéke, könnyű savanykás vörös borokat s 
aránylag jobb és finomabb fehér borokat terem. 
Általában véve Franciaországban a borkezelés és 
készítés magas fokon áll, s a F. nemcsfik nagy 
tömegükkel, hanem minőségükkel is a vüágfor- 
galomban az első helyet foglalják el. 

Francia csavarkulcs, 1. Gsavarkuks. 

Franciadé (franc, ejtsd : franszjád),a francia for- 
radahni naptárban a görög Olimpiád mintájára al- 
kotott 4 éves időszak, melynek végéhez a szokásos 
öt szökőnapon kívül még egy hatodik napot is csa- 
toltak, mely ünnepnapon országszerte megülték a 
kivívott szabadságot. A forradalommal ennek is 
vége lett. Több francia hősköltemény is viseli e cí- 
met (Ronsard-tól, Viennet-től stb.). 

Francia derby , hivatalos nevén IVix du Jockey 
Club. A francia háromévesek nagy klasszikus ver- 
senye, amelyben külföldi lovak nem vehetnek 
részt. Díjazása a győztes részére 100,000 frank, 
távolsága 2400 m. 1836-ban alapították s azóta 
évente május végén vagy június elején futják 
Chantillyban, Paris mellett. 

Francia dongafa, 1. Donga. 

Francia egyház, 1. GaUimnizmus és Francia- 
ország (története). 

Francia építészet, 1. Francia művészet. 

Francia erődítés, 1. Erődítési rendszerek 
és Vár. 

Franciafa, a Guajacum officináié fájának 
egyik neve, 1. Guajacum. 

Francia fedél, melynél a tető szerkezete lehe- 
tővé teszi a padlástér kihasználását lakhatási cé- 
lokra, 1. Manzárd. 

Francia festészet, 1. Francia művészet. 

Francia fogoly (áiiatj, 1. Fogoly. 

Francia forradalom, az a nagy politikai moz- 
galom Franciaországban, mely 1789-töl, a rendi- 
gyűlés egybehívásától 1795-ig, a direktórium 
megalakulásáig tartott, s melynek legfőbb ese- 
ménye a monarchikus államformából a köztár- 
sasági államformába való átalakulás. A forrada- 
lom eredménye a középosztály, vagyis a bour- 
geoisie uralomra jutása. Bővebben l. Francia- 
ország (története). 

Fránciafü (növ.), 1. Galinsoga. 

Francia gótika, 1. Francia művészet. 

Francia-Guayana, 1. Giiayana. 

Francia-Gttinea, 1. Guinea és Szenegambia. 

Francia gyarmatok, 1. Franciaország. 

Francia-India, az elöindiai francia birtokok : 
Pondiserri, Csandarnagar, Karikai, Mahé és Ja- 
naon egységes neve. 508 km», (leoe) 272,113 lak., 
köztük csak 1000 em-ópai. A csekély haderő és a 
kormányzó Pondiserriben székel.Vasutak (26 km,): 
Pondiserri- Villapuram és Peralam-Karikal. 

Francia-Indokina, 1888 óta a hátsóindiai fran- 
cia birtokok : Tonking, Anam, Laos, Kambodzsa 
és Kokinkina egységes neve. Érdekszférájához 
tartozik még a Kínától bérbe vett Kvang-csu-van 
és Sziám, 663,000 km«, (i907) 18.230,000 lak. Főter- 
mék rizs, azonkívül bors, tea, maniok, gyapot, 
manila és dohány. Tekintélyes, de még kevéssé 
kihasznált az ércekben való gazdagsága. A ter- 
vezett transzindokinai vasút (2000 km.) épül. 
1908. a bevitel : 234.002,830, a kivitel 160.493,892 
fr. volt. V. ö. Petiton, Géologie de l'Indochíne 



Francia Irodalom 



_ 44 - 



Francia Irodalom 



(1895, térkép); Banhoure, L'Indochine (1900); 
Heudebert, L'Indochine fran^aise. Le pays et les 
habitants (Paris 1909) ; Magnabel, L'Indochine 
fran^aise. Qéographie physique, politique, éco- 
nomique, etc. (Paris 1910). 

Francia irodalom. A mai Franciaországban 
kifejlődött két román nyelv : a langue d'oc és a 
langtte d'oui két különböző sorsú és jelentőségű 
irodalomnak lett a hordozója. Amaz a provengcU 
irodalom (1. o.), melyről itt nem szólunk, emez a 
sajátképi F., mely az ország határain túl is : je- 
lesül Belgiumban, Svájcban s legutóbb Kanadá- 
ban önálló virágzásnak indult s amely egyes ko- 
rokban, főleg a XII. és XIIL, továbbá a XVII. és 
XVni. sz.-ban Európaszerte utánzásra talált. B 
cikk első részében kizárólag a szorosabb értelem- 
ben vett F.-t tárgyaljuk, míg a belga, kanadai és 
svájci F.-t Francia irodalom a kiUfóldön cím 
alatt vázoljuk. 

A lesrégribb emlékektől a XI. sz. közepéig:. 

A P. legrégibb irott nyomai tisztán nyelvtör- 
téneti érdeküek (1. Francia nydv). Az első iro- 
dalmi jeUegü emlék a IX. sz. végéről való Eulá- 
lia-ének, egy latin sequentiának szabad s formai- 
lag igen kezdetleges átdolgozása, melynek szer- 
zője ismeretlen ; ugyané korba nyúlik vissza az 
első prózai emlék ; a Jónás prófétáról szóló szent- 
beszéd franciával kevert latin nyelvű fogalmaz- 
ványa. B szerény kezdetre hosszú szünet követ- 
kezik. Csupán a X. sz. végéről vannak ismét em- 
lékeink : a Passión de Jésu Christ, az evangéliu- 
mok, főleg Máté nyomán és a nemzeti vonásokat 
feltüntető Vie de St. Légér, mindkettő nyolcszó- 
tagú versekben. A XI. sz. közepéről való, talán 
Ttbavd de Vernon roueni kanonok tollából, a tíz- 
szótagú versekben írt Vie de St. Alexis, mely a 
latin eredetit meglehetős híven s nem csekély 
költőiességgel adja vissza. Népszerűsége a XIV. 
sz.-ig csorbítatlanul fennmaradt, amit folyton meg- 
újuló átdolgozásai is igazolnak. Ez idötájt Szt. 
Elekén kívül más szentek legendáját is feldolgoz- 
ták francia versekben, de költemények nem ma- 
radtak ránk. 

A vallásos költészet írott s részben ránk is ma- 
radt emlékeivel párhuzamosan, sőt már azokat 
megelőzőleg is virágzott a világi elemekből szö- 
vődő népköltészet s nincs kizárva annak lehető- 
sége sem, hogy a francia verselésnek a középkori 
latin metrikától eltérő sajátosságai éppen ezúton 
fejlődtek ki. Népdalok, mimusok, népies elbeszé- 
lések létezése mellett tanúskodó fóljegyzésekkel 
már a VI. sz. óta találkozunk s világias, a kor 
Írástudóinak felfogása szerint « erkölcstelen » tar- 
tahnuk az ok, amiért senkisem tartotta érdemes- 
nek, hogy az utókor számára is megmentse őket. 
B följegyzések szerint szerelmi és gúnyos népda- 
lok, továbbá az asszonyok énekelte, ritmikus moz- 
dulatoktól kísért táncdalok divatoztak, melyek a 
későbbi műdalformák kialakulására is hatottak. A 
joculatorok mimikus ábrázolásainak természete 
felől nem sokat tudunk, de hihetőleg részük volt 
a XIII. sz.-ban hirtelen feltűnő világi bohózat ki- 
alakulásában. Az epikus népköltészet eredetét, mi- 
nőségét és hatását illetőleg már jobban megosz- 
lanak a nézetek. Az egyik, sokáig közkedveltségű 



nézet szerint a gallorománok az epikai népköltés- 
hez a beolvadt frankoktól nyei-ték az első lökést 
s már a Merovingok tetteiről egész epikai ciklust 
alakítottak, amelyek elemei azonban később a Ka- 
roling-eposzba szívódtak fel. Mint az elveszett Me- 
roving-éposz töredékét az ú. n. Paro-éneket szo- 
kás említeni : néhány sornyi latin idézetet a Hü- 
degár meauxi püspöknek (megh. 875.) tulajdoní- 
tott Vita Faronisban. De a töredék egész jellege 
nem eposzra, hanem korkölteményre, vagyis egy 
nemrég végbement való esemény költői feldol- 
gozására vall. Később, a X. sz. vége felé az elszi- 
getelten álló korkölteményeket a hivatásos dal- 
nokok, a már említett joculatorok (jongleurs) 
egyesítik, egy-egy kimagasló egyéniséghez vagy 
eseményhez fűzik s ekként a sokszor helyi színe- 
zetű énekeknek egyetemes jelentőséget kölcsö- 
nöznek. Mások viszont az eposzokat tudatos al- 
kotó művész önálló müveinek tekintik, melyek- 
hez a latin krónikák és legendagyűjtemények ép 
úgy szolgáltattak anyagot, mint a szájhagyomá- 
nyok és népies költemények. Az epikus korszakot 
is igen különböző időkbe helyezi e két felfogás. 
A népi eredet mellett kardoskodók a chansons de 
gest© virágkorát az Írott emlékeket megelőző 
korba, a IX— X. sz.-ba teszik, az ellenkező állás- 
ponton levők viszont a XI— XII. sz.-nál korábbra 
nem mennek vissza s a nagy zarándokutak men- 
tén levő apátságok, templomok és kegyhelyek ér- 
dekeinek egyik hordozójává teszik. B felfogást 
támogatja a chansons de geste egyik legrégibb 
emléke, a Pélérinage de Charlemagne, melynek 
keletkezése kizárólag a St. Denis-i apátságra ve- 
zethető vissza. A jongleurök Uyenformán a bará- 
tok és papok tolmácsai, érdekeiknek szócsövei 
lesznek. 

A XI. sz. közepétől a XIII. sz. végéigr. 

E korszak a középkori P. aranykora. Legfőbb 
jelentősége az epiku?, költészetnek, elsősorban a 
nemzeti eposznak van, melynek mintegy 80 em- 
léke maradt ránk jobbára XII. és XIII. sz. máso- 
latokban, szerkesztésekben vagy átdolgozások- 
ban. Verssoraik rendesen 10 szótagból állanak ; 
ez az ú. n. epikus vers, melyben a metszet a ne- 
gyedik, de néha a hatodik szótag után jő. A ré- 
gibb költeményekben a még ismeretlen rímet az 
asszonánc pótolja, mely korlátlan számú soron át 
ismétlődhetik. Egy-egy ily asszonánc-csoport tesz 
egy-6gy szakaszt, vagyis laisse-t, melyet néha 
egy rövidebb, asszonánc nélküli sorocska rekeszt 
be. A laisseket meglehetősen egyhangú, két so- 
ronként megismétlődő dallamra énekelve adták 
elő. A legrégibb, még a XI. sz.-ba visszanyúló 
emlék egy 23 laissebe osztott 661 nyolcszótagú 
verssorból álló töredék, a Gormond et Isembart, 
melynek történeti magva III. Lajos győzelme a 
normannokon a Saucourt melletti csatában (881). 
A legrégibb emlékek közé tartozik, bár mai fogal- 
mazásában kétségkívül a XII. sz. elejére helye- 
zendő a legnépszerűbb s művészileg is legmaga- 
sabb fokon álló chanson do geste : a Turoldusnak 
tulajdonított Chanson de Roland, mely Nagy Ká- 
rolynak a mórok ellen viselt hadjárata egyik epi- 
zódját dolgozza fel. Az egy személyhez genealó- 
giai szálakkal hozzáfüzödő éposz-ciklus legrégibb 



Francia irodalom 



45 — 



Francia irodalom 



példája a Vümos-cíklus, amelynek legrégibb em- 
léke a latinszövegű hágai töredék (talán még a XI. 
sz.-ból). Hőse Vilmos toulousei gróf (megh, 812.), 
aki számos hőstett után a gellonei kolostorba vo- 
nult vissza s az utókomál szent hírében állott. E 
ciklus legfontosabb darabjai : Le Couronnement de 
Louis, le Charroi de Nimes, Aliscans (8500 sor), 
Enfances Vivien ós le Moniage de Guillaume. Áz 
eposzok legkimagaslóbb alakja, Nagy Károly sze- 
mélyéhez szintén számos chanson de geste fűző- 
dik, amelyeket együttesen király-ciklus neve 
alatt szokás összefoglalni. Ide tartoznak a magyar 
vonatkozású Berte aux grands pieds, Adenet le 
Boi 1275. körül irt sikerült feldolgozásában, a 
már említett Pélérinage de Charlemagno (1150 
kör.), Fierebras a XIII. sz. elejéről s a vele egy- 
korú Chanson d'Aspremont. Külön csoportnak 
veszik a hűbéresek egymásközti villongásait s fel- 
lázadásukat tárgyaló eposzokat. Egyik legkorábbi 
8 talán legnépszerűbb tagja e körnek Garin le Lor- 
rain, amely közel 40 kéziratban maradt ránk. 
Raoul de Cambrai, Girart de Roussillon szintén e 
csoportba tartoznak. Ezenkívül több-kisebb ciklus, 
minő a Geste de Nanteuil, melynek magva az Aye 
d' Avignon, s magában álló költemény, mint az ide- 
gen eredetű, de nemzeti keretbe illesztett Amis 
ot Amil, tartozik a nemzeti eposz csoportjába. 
Külön csoportot tesznek a keresztes háború ese- 
ményeit több-kevesebb szabadsággal, egyre több 
csodás elem hozzá vegyítésé vei megéneklő eposzok, 
melyek sorából a Chanson d'Antioche, a Conquéte 
de Jérusalem és a Chevalier au cygne említhetők. 
A chansons de geste javarésze ismeretlen szerző 
munkája. Turoldus s Adenet le Roi mellett Ber- 
tolai de Laon, Bertrand de Bar-sur-Aube és Jean 
Bodel nevét hozhatjuk fel a szerzők sorából. Az 
eleinte pregnáns tömörségre törekvő énekek, a 
későbbi feldolgozásokban, melyek az asszonáncot 
a rímmel s a tízszótagú sort az alexandrinnal cse- 
rélték fel, bőbeszédű, epizódokkal terhelt, gyakran 
unalmas elbeszélő költeményekké szélesednek ki 
s a XV. sz. folyamán durván összerótt prózai át- 
dolgozásokban fejezik be irodalmi életüket. 

A nemzeti eposz nagy sikere arra bírta az írás- 
tudókat, hogy a latin olvasmányaikban felhalmo- 
zott anyagot is hozzáférhetővé tegyék szélesebb 
köröknek. Primitív ízlésüknek megfelelően, nem 
az ókor klasszikus termékeit dolgozták át, ha- 
nem a görög-latÍQ hanyatlás korának kalandok- 
ban gazdag, de históriai színezettel kérkedő ter- 
mékeit. Az érdeklődés homlokterében Nagy Sán- 
dor alakja állott, akinek életét Július Valerius 
egy IX. sz.-i kivonata nyomán már a XII. sz. 
legelején megénekelte a dauphinéei származású 
Albéric de BesanQon (v. Brian^on). E tárgy leg- 
népszerűbb feldolgozása Lambert le Tort és Ale- 
xandre de Bemai tollából került ki, ugyancsak 
a XII. sz. folyamán. Művük 20,000 tizenkettös- 
ből állott 8 e verssort róla nevezték el cdexandrin- 
nek (1. 0.). Statius egy kivonatából merített a pá- 
rosrimű nyolcasokban Irt Román de Thébes (1150 
kör.) ismeretlen szerzője, míg az Eneas (1160 
kör.) Vergilius igen szabad s erősen eltorzított 
átdolgozása. BénőU de Ste Maure Román de Troie 
(1172—76 kör.) c. verses elbeszélése a Dictys és 
Daresnek tulajdonított krónikákon alapszik s mi- 



ként a többi antik tárgyú költemény, teljesen a lo- 
vagvilág érzés- és gondolatkörét fejezi ki. 

A lovagvilág vallásos és asszonyt tisztelő ide- 
áljainak sokkal jobban feleltek meg azok az igen 
heterogén elemekből csakhamar ciklikusan kiala- 
kuló verses, majd meg prózai elbeszélések, me- 
lyek a breton mondakörből származtak át a P.-ba. 
Különösen Arthus király alakja ragadta meg a 
költők képzeletét, úgy, hogy minden eredetileg 
tőle független kelta hagyományt, pl. a Graal- 
mondát, Merlint és Tristant is kapcsolatba hoz- 
zák vele. B szempontból különösen Róbert de Bor- 
ron, valószínűleg anglonormann származású költő 
mimkássága jelentőséges, aki Arimathiai József 
legendáját először kötötte össze Percival Graal- 
kalandjával s hogy a két rész közti nagy időközt 
néniig áthidalja, beleviszi a Merlin-mondát is. 
Műve csak töredékesen maradt fenn, de tartal- 
máról hű képet ad egy későbbi prózai átdolgozás, 
mely a francia regény ősének tekinthető. B pró- 
zai átdolgozásnak akkora volt a sikere, hogy 
ezentúl az összes Graal-regények, Chretién de 
Troyes verses Percivaljának folytatásait kivéve, 
prózában Írattak. E prózai feldolgozások neveze- 
tesebbjei : Perlesvaus, Grand saint Graal s Luce 
du Gast Tristanja. Legutolsó a sorban az egész 
ciklust bevezeti Palamedes, melyet 1240 előtt írt 
állítólag Elie de Borron. A mondakör verses fel- 
dolgozásai közül, költői és pszichológiai mélység 
szempontjából egyaránt kiválnak Ghrétien de 
Troyes (1. o.) regényei, melyek az udvari költészet 
szellemében gyúrják át a népies anyagot. A kelta 
hagyományok egy része laiaek nevezett rövidebb 
költői elbeszélésekben maradt ránk. A legjobb 
tizenkettőt Marié de Francénak, a 11. Henrik an- 
gol király udvarában élt francia költőnőnek tu- 
lajdonítják. 1165 körül keletkeztek s világos, 
egyszerű előadásmódjukkal válnak ki. Ót utánoz- 
zák a műfaj többi, jórészt névtelen művelői úgy 
a XII., mint a XIII. sz.-ban. 

A verses, majd prózában írt lovagregény és 
novella a breton anyag mellett egyéb források- 
ból is merített. Bizánci eredetre vallanak : Aimon 
de Varenne (1188) Florimontja (1. o.), egy köze- 
lebbről nem ismert Alexandre Athis et Porphi- 
las-ja 8 a méltán közkedvelt Ploire et Blancheílem* 
(1. 0.). Indiai forrásra vezethető vissza a verses 
és prózai feldolgozásban egyaránt ránk maradt 
Sept sages de Romé s a három verses átdolgo- 
zásban is ismert Barlaam et Joasaph. 

Technikai szempontból közel áll e műfajhoz a 
conte dévot, mely a szentek életét és csodatetteit 
énekli meg, vagy az isteni gondviselés igazsá- 
gosságát dicsőíti. Egyik legszebb emléke e mű- 
fajnak a Chevalier au barisel. Közel rokon műfaj 
az inkább tanító irányú dit, melynek a dit du 
vrai aniel egyik tipikus képviselője. A vallásos 
jellegű elbeszélő költészet központjában Szűz 
Mária alakja áll, akinek az egyházi s világi írók 
számtalan, naiv hitről tanúskodó, de a mi erkölcsi 
felfogásunkat nem egyszer sértő csodatetteket 
tulajdonítanak. A legterjedelmesebb gyűjtemény 
(kb. 30,000 vers) Gautkr de Qnnci (megh. 1236.) 
Miracles de Notre-Dame c. munkája, mely egy- 
úttal az antiszemitizmus egyik legelső s igen fék- 
telen megnyilatkozása. 



Francia Irodalom 



— 46 — 



Francia irodalonv 



A verses elbeszélés egyik érdekes faja a fab- 
liau (1. 0.), mely a paraszt, a polgárság és alsópap- 
ság életéből vett epizódokat és anekdotákat szed 
rímbe. E sokszor trágár és cinikus hangú műfaj 
legrégibbemlékeRiciieut(1159) ; virágzása a XIII. 
ez.-ba esik. 

Ugyancsak a XIII. sz.-ban alakult ki véglegesen 
a Román de Ronart c. hatalmas állatéposz, mely- 
nek a róka és a farkas ellenségeskedése köré cso- 
portositott epizódjai részben a népies állatmese, 
részben az ókori fabula elemeiből szövődnek. Je- 
len formájában 26 részből (branche) áll, melynek 
közel fele már 1180 körül együvé tartozott. Az 
aesopusi meséket középkori latin átdolgozásaik- 
ból szintén többen lefordították Ysopet c. A leg- 
jelesebb átdolgozás Marié de Francé tollát di- 
cséri. 

A XII— XIII. sz. lirai költészete két forrásból 
táplálkozik. Az egyik az északfrancia népdal, 
melynek több formája ment át a müköltészetbe. 
Legjobban megőrizték ősi jellegüket azok a ro- 
máncszerű költemények, melyek chanson h toile 
c. a XII. sz.-ból maradtak ránk, egyszeríí szerke- 
zetű rimes, vagy betűrimes versszakokban. A 
primitiv formát megbontotta a műfaj XIIÍ. sz. mí- 
Yelö]e,Audefroi le Bátard Arrasból.Bonyolultabb 
szerkezetűek a különböző táncdalok, melyek a 
nők szomorú sorsát vagy szerelmi vágyát tolmá- 
csolják. Legismertebb fajaik a roondel, a ballette 
és az estampie. Tartalmilag közel áll hozzájuk a 
rotrouenge és a chanson de la mai mariée. Az ud- 
vari költészet szelleme len gi át a pastourellenek ne- 
vezett költeményeket, melyekben egy-egy lovag 
eped a falusi szépség kegyei után. A szatirikus 
és csúfolódó kedv lirai megnyilvánulásai az est- 
rabot, mely talán még a római népköltés késő 
hajtása, a XII. sz. közepe óta divatos serventois 
és a párbeszédes formájú débat, A lira másik for- 
rása a proven^al költészet, melynek formáit és 
tartalmát az udvari költészet aknázta ki. Ezúton 
került a F.-ba a legnépszerűbb műfaj : a chanson, 
mely 5—6 szakaszból s egy rövidebb kisérő stró- 
fából (ú. n. envoi) áll. Tartalma a szerelem, me- 
lyet a végtelenségig tudnak variálni. Az udvari 
költészet termékeiből közel 2100 maradt fenn s 
ezek jórésze e csoportba tartozik. Viszont alig 20 
példa van a proven^al költészetben annyira ked- 
velt vitázó-dal, az ú. n. ten^on-ra. Még kevesebb 
számban maradtak fenn az aube s a levél formájú 
salut d'amour francia emlékei. Zenei eredetre 
vezethető vissza a motet és a lirai lai. Az udvari 
líra legrégibb ismert francia mivelője Ghrétien 
de Troyes. Egyéb nevezetesebb trouvérek : Ckte- 
nes de Béthune, az Oroszlánszívű Rikárd mondá- 
jában nevezetes szerepet játszó Blandel de Nesle 
és Gui de Coucy még a XIL sz.-ból, Jehan Bodel 
arrasi költő a XIII. sz. elejéről és champagnei 
kortársai, Qojce Brulé meg Chdot de Provins, vé- 
gül a XIIl. sz. második felének legjelentősebb 
lirikusa Rui^euf, az első párisi bohém. A trou- 
vére-költészet művelésében számos irodalmi tár- 
saság (puy) és céh (confrörie) is kivált. 

Nagy szerepet játszott o kor irodalmában a ta- 
nító irányzat is, melyről az emlékek gazdag sora 
tanúskodik. A mesés elemekkel átszőtt történet- 
es természettudomány legelső megnyilatkozásai 



verses formát öltöttek maguki'a. Ide tartoznak a 
Bestiairenek nevezett zoológiai kompendiumok, 
melyek sorát Philippe de Thaan indltga meg 1125 
körül. Vele közel egykorú Marbod rennesi püspök 
Lapidariumának francia verses átdolgozása. A szá- 
zad közepe táján indult meg a verses krónikaírás, 
eredetileg az angolországi normann királyok ud- 
varán. Csak töredékesen maradt fenn a legrégibb 
ilynemű kísérlet: Geff'rei Gaimar Histoire des 
Anglais c. müve. Leghíresebbek e nemben az 
ugyancsak normann Wace két rímes krónikája, a 
Geste des Bretons vagy Brut és a Geste des Nor- 
mands vagy Rou, amaz 15,000-nél több, emez 
16,000 versben s a nála is bőbeszédűbb BenoU de 
Sainte-More 42,000 nyolcasra terjedő Histoire des 
ducs de Normandie c. műve. Franciaországban 
főleg az első keresztes háborúk élményeit szedték 
rímbe. Legbővebb Ambroisnak a III. keresztes 
hadjáratról szóló, 11,000 nyolcasban írt Histoire 
de la guerre sainte c. krónikája. A műfaj még a 
Xlll. sz.-ban is virágzott. E kor terméke Philippe 
Monsket rímes krónikája, mely Trója pusztulásá- 
tól 1242-ig mondja el Franciaország történetét 
(31,000 vers). De egyéb tudományágak rímes fel- 
dolgozására is akadt vállalkozó. A XJI. sz.-ból 
több verses prédikáció s rímekbe szedett imádság 
maradt ránk. A keresztény erkölcstant foglalja 
versekbe az angolországi Débat du corps et de 
l'áme ; az utolsó ítélet borzalmait festi a vallon 
Li ver del juise, míg Mienne de Fougeres (megh. 
1178) Livre des maniéres c. művében az oktató 
irányt háttérbe szorítja a szatíra. Az asszonyok 
erkölcseit ostorozza az Bvangile aux femmes a 
XII. sz. végéről. 

Az allegorikus és szatirikus tanköltészet leg- 
híresebb terméke a Román de la Rose, melynek 
első 4068 sorát Guillaume de Lorris írta 1234 
előtt, míg a többi 18,000 sort Jehan de Meung 
írta mintegy 40 évvel utóbb. Az első rész tiszta 
allegória, abból a fajtából, amely mái' Baoul de 
Hondán, Chrétien kortársa Román des ailes de 
prouesse c. művében is megnyilatkozik. A máso- 
dik rész túlnyomóan tanító és szatirikus irányú, 
telve merész gondolatokkal és cinikus jelenetok- 
kei. A dominikánus szerző főleg a papok és nők 
erkölcseit ostorozza a fabliauk szellemében. Mind- 
két résznek óriási hatása volt a következő két 
évszázad hanyatló irodalmára s kedveltsége egy 
ideig még a XVI. sz. izlésváltozásával is dacolt. 

A drámai költészet legrégibb emléke a latin és 
francia nyelven írt Mystére de l'époux a XII. sz. 
első feléből, mely az okos és balga szüzek para- 
boláját jelenetezi. A század végéről való a némi 
jellemfestésről is tanúskodó Jeu d'Adam, mely az 
első emberpár bűnbeesését, Kain testvérgyilkos- 
ságát és a prófétákat viszi a színpadra. Közel 
egykorú vele Jean Bodel realisztikus Ízű Jeu 
Saint Nicolas c. műve, melyben már igen sok a 
világi elem. A vallásos színjátékot a XIIl. sz.-ban 
csupán a töredékes Sainte résurrection s az első 
dramatizált Mária-legenda, Rtdebeuf Miracle de 
Théophileje képviseli. Az egyházitól függetlenül 
fejlődött világi színjáték legelső írott maradványai 
Adam de la Halé (megh. 1286 v. 87) két darabja, 
a Jeu de la Feuillée c. szatirikus bohózat (1252) 
és a Jeu de Robin et Marion c. dramatizált pas- 



Frajicia irodalom 



47 



Francia irodalom 



tourel, amihez mint a farce legrégibb képviselője 
az 1277 körül Tom'naiban Íratott Le garzon et 
l'aveugle járul. 

k prózairodalom a XII. sz.-ban kezd kialakulni. 
Első próbálkozásai fordítások a Szentírásból vagy 
egyházi szónokokból. Az eredeti próza legrégibb 
emlékei a breton mondakörből vett verses regé- 
nyek fentebb emiitett átdolgozásai. Sokkal több s 
jelentősebb prózai mű maradt fenn a XIII. sz.-ból. 
E század fordítói már nagyszabású munkálatokra, 
minő a teljes biblia s a corpus iuris átültetése, is 
vállalkoztak. Az eredeti szépprózában a hosszú 
regények mellett feltűnik a rövidebb novella, 
melynek legművészibb terméke a versekkel át- 
szőtt Aucassia et Nicolete. A vallásos jellegű 
kompilációk közül különösen kedvelték a Le mi- 
roire du monde c. épületes könyvet és Guiart 
Desmovlins Bible históriaiját. A legrégibb bölcse- 
leti művet Secrets aux philosophus címen Jehan 
Bonnetnek tulajdonítják. IrodaLtnilag messze ki- 
magaslanak Jeoffroi de Vilehardoidn történeti 
műve (1210 kör.) a IV. keresztes háborúiból, mely- 
nek egyik vezetője vo\i és, Jehan de Joinmlle-nok 
1300 után megírt, itt-ott egészen modern szellemű 
emlékiratai. A francia próza ekkor már oly ki- 
fejező és hajlékony eszközzé lett, hogy idegenek, 
jelesül olaszok is előnyben részesítették anyanyel- 
vük fölött. Sorukból csak Brwnetto Latinót és 
Marco Pólót említjük. 

A XIV. és XV. század. • 

E korezak elbeszélő költészetének jellemző vo- 
nása : a próza elhatalmasodása a verses alak ro- 
vására. A XIV. sz.-ban keletkeznek ugyan még 
chanson de gestek : jobbára lapos és szegényes 
képzeletről tanúskodó hosszadalmas bevezetések 
a régibb énekekhez, melyek a kedvelt hősök ge- 
nealógiáját állapítják meg. Dyen pl. az Enfances 
Garin, talán még a XIV. sz. első feléből. Még 
gyakoribb azonban a régi chanson de gestek 
prózai átdolgozása, miközben egészen kivetkö- 
ződnek eredeti jellegükből. Ezek eldurvult foimá- 
ban később a ponyvára kerültek s maradványaik 
a Bibliothéque bleue füzeteiben szinte nap- 
jainkig elvegetáltak. Ez volt a sorsuk a breton 
mondakörbe tartozó regényeknek is, melyek egyik 
késői terméke a Perceforest (XIV. sz.). Népmon- 
dát dolgoz fel 1390 kör. Jehan d'Arras Le livre de 
Mélusine c. könyvében, mely európaszerte elter- 
jedt s a nép nálunk még ma is olvassa. A szép- 
próza legkiválóbb művelője az olasz hatás alatt 
állö Anioine de La Sale. Főművei Le petit Jehan 
de Saintré (1459), a pompás humorú Les quinze 
joies du mariage s talán a Boccacciót utánzó Cent 
nouvelles nouveUes c gyűjtemény. Kortörténeti 
érdekű Alain Chartier Le quadrilogue invectif c. 
munkája. A történetírás terén Phüippe de Com- 
mynes vezet, akinek XI. Lajos koráról szóló em- 
lékiratai nem egy helyt a történeti bölcselet ma- 
gaslatára emelkednek. Egyéb históriai művek 
közül Jean le Bel és JeandeRoye krónikái érde- 
mesek az említésre. Sokat köszön a tudományos 
irodalom a fennkölt szellemű V. Károly királynak. 
Az ö buzdítására fordította le — persze latinból — 
Oresme Aristotelest (1370—77), Baoid de Prayel- 
les Szt. Ágoston Civitas dei c. müvét (1371—75), 



Jean Corhechon pedig Bartholomaeus Anglicus 
természettudományi enciklopédiáját (1372). Az 
irodalmi jelentőségű hitszónokok sorát a szülő- 
helyéről Gersonnak nevezett Jean Charlierifnegh. 
1429) méltókép nyitja meg 60 francia nyelven 
ránk maradt szentbeszédével. Az épületes köny- 
vek legkedveltebbjei közé tartoznak Róbert Ci- 
boule (megh. 1458) Sainte móditation de l'honmie 
sur soi-méme c. müve s a latinból fordított Trésor 
de l'ame c. kötet, amelyek nyomtatásban is elter- 
jedtek. 

E költőietlen kor líráját a mesterkéltség jel- 
lemzi. A legfőbb virtus minél keresettebb szavak- 
kal s minél bonyolultabb versformák bilincseibe 
verten fejezni ki a gondolatokat. Ballade,rondeau, 
virelai, chant royal, hogy csak a legszokottabb 
formákat említsük, mind szigorúan megszabott 
számú strófákból állanak, melyek szerkezete nem 
kevésbbé szigorúan van kicirkalmazva. A sokféle 
rím elnevezésére valóságos műnyelv alakul ki a 
szép számban fennmaradt költészettanokban, me- 
lyek sorát Eustache Deschamps nyitja meg. B 
gúzsba kötött költészet e^lk legelső, szellemes 
lelemény dolgában szinte kifogyhatatlan s meg- 
döbbentően termékeny mivelője a champagne! 
Guülaume de Machaut (megh. 1377 kör.). Nem ke- 
vésbbé termékeny s keresett Bustache Deschamps, 
akinek terjedelmes muckássága, bár költőileg 
sikerült részletekben sem szegény, elsősorbao 
kortörténeti érdekű. Balladáinak száma megha- 
ladja az ezret ; főműve a Miroir du Mariage c. 
hosszabb lélekzetü szatíra. Több intimitás nyilvá- 
nul meg, igaz, hogy csak elvétve, a pedáns Chris- 
tine de Pisán (megh. 1429 után) költészetében, 
míg a sokáig erősen túlbecsült A lain Chartier (mh. 
1449 kör.) legfőbb érdeme, hogy a százéves há- 
ború borzalmait tükrözi vissza hibátlan ,de hideg 
verseiben. Költ<5i tehetség dolgában valamennyiö- 
ket túlszárnyalja Károly orléansi herceg (megh, 
1465), aki a szokott formákban saját élményeit 
és benyomásait • meglepő közvetlenséggel rögzíti 
meg. Az ő nevét is elhomályosítja azonban ezen 
a téren az alacsony származású Francois Villon 
(megh. 1463 után), ez a hányatott életű csavargó, 
elzüllött diák, aki a maga gyönge, jó és rossz közt 
ingadozó lelkének leplezetlen tükörképét nyújtja 
verseiben s először aknázza ki a halál gondola- 
tához fűződő mély költészetet. Villon azonban 
magában álló jelenség e kor költészetében, a köz- 
vetlen hang legfeljebb még néhány kedves népdal- 
ban csendül meg, amelyet fenntartott számunkra 
a véletlen. A hivatásos költők, élükön a burgundi 
udvar íróival, továbbra is dagályos szóvirágaik- 
kal s pedáns tudákosságukkal igyekeztek kitűnni. 
Martin Lefranc, Georges Chastelain, Jean Me- 
schinot, Olivier de la Marche, Jean Molinet ez 
irány legutolsó képviselői, akik magukat méltán 
illetik a egrands rhétoriqueurs» jelzőjével. 

Az allegória, mely már a lírában is jelentős 
szerepet játszott, teljesen uralkodik a kor tanitó 
költészetén. Egjik legrégibb, jellegzetes terméke 
e műfajnak a Métamorphoses d'Ovide moralisées 
a XIV. sz. elejéről ; ugyanő század végéről való 
s részben rokon vele a Les échecs amoureux c. 
tanköltemény, emUthető továbbá a haláltánc mo- 
tívumait feldolgozó Danse macabre is, valamennyi 



Francia irodalom 



— 48 — 



Francia irodalom 



ismeretlen szerzőtől. Az e csoportba tartozó em- 
lékek jó része máig sincs kiadva. 

Leginkább népies jellegű a drámai költészet. A 
misztériimiok és csodatettek (miracles) egyre több 
világi elemet szívnak magukba s kiállításuk is 
mind fényesebbé lesz. B bibliai és legendás tárgyú 
sziiyátékok mellett egyre jobban kialakul a világi 
tárgyú dráma is, melynek műfajai a farce, sotie 
és moralité. Ez utóbbi komolyabb jellegű s nevé- 
nek megfelelően erkölcsi tanítást zár magában. 
Parisban a misztériumokat a confrérie de la Pas- 
sión (1. 0.) adta elő, míg a moralité és farce szinre- 
hozatala a Basoche (1. o.) tagjainak a feladata 
volt. B két testület munkássága támogatására 
alakult 1380 kör. az Enfants sans souci társulata. 
A XIV. sz. legfontosabb színpadi müve az a 40 
különböző, ismeretlen szerzőtől származó Miracle 
de Nostre Dame par personnages, mely egyetlen 
kéziratban maradt ránk. A század végéről (1345) 
való az Histoire de Griseldis, mely Boccaccio 
utolsó novelláját dramatizálja, míg a legelső mo- 
ralité a század közepén tűnik fel. A XV. sz. misz- 
térium-j átékai közül legnevezetesebbek a Miy stére 
du Vieil testament, egy 50,000 sornyi kompiláció ; 
a négy napig tartó Passión ArnoulGreban (14:60) 
tollából s Arnoul és Simon Greban hatalmas műve, 
az Acte des apőtres. A szentek életéből vett misz- 
tériumok közt Pierre Grringore (1. o.) műve em- 
líthető, mely Szt. Lajosról szól. Ugyancsak ő tőle 
való a legismertebb sotie is. A moralitások rész- 
ben általános jellegűek, minő a Bien avisé, mai 
avisé, mely az emberi természet jó és rossz olda- 
lát jeleníti meg, részben egyes bűnöket ostoroz- 
nak, mint Nicolas de la Chesnaye a Condamna- 
tion des banquets (1507) c. művében, részben po- 
litikai színezetűek, mint a töredékes Concile de 
Bálé (1432). A farce klasszikus példája a Maistre 
Pathelin, melyet még Moliére is kiaknázott ; hu- 
moros jelenetei még ma is hatnak a színpadon. 

A XVI. század. 

Az újkori F. kialakulására döntő hatású ténye- 
zők voltak a középkori aszkézissel ellentétben az 
élet örömeinek kiélvezését hirdető olasz renais- 
sance, melynek fényét a franciák VIII. Károly, 
XII. Lajos és I. Ferenc háborúi, majd a mindjob- 
ban elolaszosodó királyi udvar közvetítésével is- 
merték meg, a hazai földön szervezkedő nagy- 
szabású humanista munkásság, középpontjában 
az I. Ferenc alapította szabad főiskolával, a col- 
lége de France-szal s végül a szabadkutatás jel- 
szavával meginduló reformáció, mellyel kezdet- 
ben az udvar is rokonszenvezett s amely utóbb 
egy félszázadra lángba borította az országot. Az 
új eszmék elterjedését nagyban előmozdította a 
könyvnyomtatás, mely e században érvényesül 
először a maga egész jelentőségében. 

A költészetben a régi formák s a megszokott 
allegorikus rekvizitumok csak lassan szorultak 
háttérbe. A század első évtizedeiben a retorikai 
iskola hívei még csorbítatlan tekintélynek örven- 
denek. Jean Lemaire de Belges, aki először utá- 
nozta az olaszokat, alapjában még az ő körükbe 
tartozik. Ugyanez iskolából került ki és számos 
szállal fűződik hozzá a század első felének leg- 
kiválóbb költője, Clément Marót (megh. 1544), aki 



bájos apróságaiban csak keveset vesz át az ola- 
szoktól és ókoriaktól, de tud és mer is örülni az 
életnek s kedves közvetlenséggel fedi fel kissé 
léha egyéniségét. Sokkal jobban függenek új 
mintaképeiktől Marót barátai és követői : az antik 
versmértékkel és versformákkal kísérletező Bíwza- 
venture Despériers, az édeskés Melin de Saint- 
Gelais s az első Horatius nyomán haladó Art poé- 
tique szerzője, Thomas Sibilet- Teljesen olasz ha- 
tás alatt fejlődik a lyoni iskola, melynek élén a 
tehetséges, de különcködő Maurice Séve áll. 

Az elbeszélő irodalomban továbbra is a régi lo- 
vagvilág uralkodik. Artus és udvara népszerűb- 
bek, mint valaha. Új tápot nyújt az irodalom ez 
ágának Herberay des Esrart spanyolból átdol- 
gozott Amadisával (1540—48), melyben a közép- 
kori nőtisztelet először jelenik meg modern sza- 
bású öltözetben. A régi fabliauk hagyományait 
eleveníti fel Bonaventure Despériers Nouvelles 
récréations et joyeux devis (1558) cím alatt össze- 
gyűjtött történetkéiben, míg az olasz novellaírás 
mesteri utánzója gyanánt Margit navarrai ki- 
rályné áll előttünk Heptameron című novellás kö- 
tetével (1558), melynek sikamlós történetkéi tisz- 
tult erkölcsi érzésre valló beszélgetések keretébe 
illeszkednek. A kedvelt népkönyvek talajából 
nőnek ki a kor legjelentősebb szépprózai ter- 
mékei, Frangois Rabdais Gargantuája és Pan- 
tagruelje (1532—52), melyek zamatos és erőtel- 
jes nyelven ostorozzák a kor ferdeségeit s fejte- 
getik a szabadelvű szerző ideáljait. Az új világ- 
felfogás az ö útján a legszélesebb rétegekbe is be- 
hatol. 

Legkevésbbé hatnak az új törekvések a drámai 
költészetre, melynek szinrehozatala továbbra is a 
középkori szervezetek kezében marad. Még a pro- 
testáns hajlamú navarrai királyné drámai kísér- 
letei is tisztára a középkori műfajokhoz sorolha- 
tók. Csupán az iskolákban színre hozott latin 
nyelvű Terentius-, Plautus- és Seneca-után^atok 
s néhány olasz színmű fordítása jelzik a közeljö- 
vőben beálló fordulatot. 

Annál erősebb a tvdmnányos próza föllendü- 
lése. Kálvin Institúciójának francia kiadásával 
(1540) egyik megteremtője lesz a kristálytiszta, 
logikus, de kissé száraz értekező prózának. A ve- 
zért a megkezdett úton a protestáns teológusok 
egész sora követi, anélkül, hogy elérnék művészi 
magaslatát. Sorukból Théodore de Béze és Henri 
Estienne érdemelnek említést. Lefevre d' Etaples 
a teljes Szentírás lefordításával (1528—30) szer- 
zett érdemet. Etienne Dolet Platón és Cicero, 
LouisLeRoy Platón, Xenophon és Aristoteles for- 
dításával gazdagítják a nyelvet. Valamennyiüket 
messze túlszárnyalja Amyot Plutarchos megle- 
hetősen szabad, de rendkívül eleven fordításáveű, 
melynek tiszta, színes nyelve az eredeti hatását 
teszi az olvasóra. 

Sokkal határozottabban érvényesül az új irány 
a század második felének irodalmában. Uj költői 
iskola alakul, a humanista eszméktől áthatott 
Pierre Ronsard (megh. 1585.) vezetése alatt álló 
Pléiade, mely egy erőteljes manifesztummal, Joa- 
chim du Bellaynek olasz források alapján szer- 
kesztett Défonse et illusti'ations de la langue fran- 
^aise (1549) című müvével kezdi meg működését. 



Francia irodalom 



49 



Francia irodalom 



Az anyanyelv szeretete, a régi francia költészet 
megvetése s az ókor bámulata hatja át e művet, 
mely új eszméket, új nyelvet és új formákat sür- 
get a költészet számára. Követői elvetik a balla- 
dát, rondeaut és virelait s helyettük az ódát, ele- 
giát, eklogát és idillt, továbbá az olaszoktól köl- 
csönzött formákat, első sorban a szonettet műve- 
lik. Mint lirikusok az iskola tagjai közül du Bellay, 
Remy Belleau, Antoine de Baif, s főként a kor- 
társaitól égig magasztalt vezér, maga Ronsard 
tűnik ki, de műveik élvezetét sokszor megnehe- 
zíti tudákos mitológizálásuk, mely még vallásos 
szellemű költeményeiket is elékteleníti. Az ö nyo- 
mukban jár a közvetlen utánuk felserdülő költői 
nemzedék is, melynek sorából a lírikus szatíra je- 
les mívelöje, Agrippa d' AuMgrié, az olasz minták 
után induló, elegáns Phüippe Desportes, s a na- 
gyobb önállóságra törekvő, de sokszor keresett 
Jean Bertatd (megh. 1611.) érdemel említést. Ron- 
sard epikai kísérlete, a várva-várt Franciadé 
csúfos kudarccal járt. Nagyobb epikai tehetség a 
protestáns GuiÜaume Salliíste du Bartas, akinek 
főműve, a világ teremtését megéneklő Semaiae 
(1578), melyben költészet és prózaiság, darabos- 
ság és lendület váltakozik egymással, világhírre 
tett szert. 

A Pléiade a drámai költészetet is megreformálta. 
A Seneca és az olaszok mintájára készült tragé- 
diák sorát Etienne Joddle (megh. 1573) indította 
meg (Cléopátre captive, 1552), aki egyúttal a víg- 
játék terén is kísérletezett (Bugéne, 1552), elmé- 
letét legtüzetesebben Scaliger dolgozta ki latinul 
kiadott Poeticájában (1561). Az új irány követői 
közül a tragédia terén főleg az erőteljes nyelven 
beszélő Róbert Gamier (megh. 1601.) s a sokszor 
keresett, de költői Antoine deMontchrétien (megh. 
1621.) érdemelnek említést. A szinte kizárólag 
olasz forrásokból táplálkozó vígjáték legtermé- 
kenyebb művelője Píerre de Larivey (megh. 
1611 u.), aki azonban alig tekinthető másnak, 
mint fordítónak. Az ekként keletkezett tragikai 
és komikai müvek legjavát soha sem adták elő, 
de azért kétségtelen, hogy főleg műkedvelő s vi- 
déki színpadokon az újfajta drámairodalom is szó- 
hoz jutott. Parisban a Confrérie de la passión fél- 
tékenyen őrködött monopóliuma fölött, míg végre 
föladta a lehetetlen küzdelmet s 1599. hivatásos 
színészeknek engedte át a burgundi palotában 
bírt helyiségét. 

A regényírás terén a XVI. sz. második felében 
a spanyolok lu-alkodnak. Az Amadis egész a szá- 
zad végéig megtartja uralkodó befolyását. Után- 
zatai közül csak Béroald de Verville (megh. 1612.) 
regényeit említjük. 1587-ben fordították le Mon- 
temayor Dianáját, mely a mesterkélt pásztorre- 
gényt hozta divatba. A reálista irányt viszont az 
1561. lefordított Vie de Lazarílle de Tormes ho- 
nosította meg. Az oktató célzatú novella legkivá- 
lóbb képviselői : Béroalde de Verville Le moyen 
de parvenir és Agrippa d'Aubigné Les aventures 
du báron de Foeneste című művei. 

A tudományos próza legjelentősebb képviselője 
Michel de Montaigne (megh. 1592.), aki Essais e. 
könyvében utolérhetetlen közvetlenséggel raj- 
zolja le a maga lelki életét, s az egyetemes két- 
kedésen fölépülő epikuri világfelfogását. Taní- 

Bévai iVó^y LexScona. VTII. Tcat. 



tásait Píerre Charrm foglalta merev rendszerbe. 
A mémoire-irodalom stilisztikailag jeles mlvelöi : 
Frangoisde la Noiie, BlaisedeMo7Űucs a gyakran 
obszcén Brantöme. A politikai röpiratok özönéből 
egészséges humorával válik ki a Satire Ménippée, 
mely a párisi polgárság közhangulatának ad ki- 
fejezést és méltókép zárja le a század irodalmi re- 
mekeinek sorát (1593). Szerzői közül Jean Passe- 
rat, Nicolas Rapin s Píerre Pitou a legjelentő- 
sebbek. 

A XVII. század. 

A P. klasszikus századában az eddigi zűrzavart, 
féktelen egyéni szabadságot a fegj^elem és rend 
váltja fel. Az új irányt Malherbe (megh. 1628.) 
költészete vezeti be, aki a nyelvtísztaság, a jó- 
zan önmérséklet és a versformákban megnyilat- 
kozó műgond szükségét hirdeti. A művészetet a 
józan értelem követelményeinek rendeli alá s e 
nézőpontból kérlelhetetlenül bírálja a Pléiade túl- 
zásait. Tanításait költőtársai korántsem fogad- 
ták el minden ellentmondás nélkül ; ellenfeleinek 
legkiválóbbika, a szatírában jeleskedő Mafhnrin 
Régníer (megh. 1613.), akit családi kötelékek is 
hozzáfűztek az előző iskolához, tehetség dolgá- 
ban jóval túlszárnyalja. Közvetlen tanítványai 
közt, akiknek sorából Racan (megh. 1670.) és a 
jelesen verselő Maynard (megh. 1646.) említhető, 
egy sincs, aki valamely korszakos alkotással iga- 
zolta volna a mester elméletét, s ha mégis diadal- 
maskodik, ez a korszellemnek tulajdonítható, 
amelynek törekvéseivel teljes összhangban áU. A 
prózában a nyelvtisztaság s műgond vasfegyel- 
mét a levélíró Gmz de Balzac (megh. 1654.) és 
Voíture (megh. 1648.) honosítja meg. Törekvései- 
ket a társadalomban ezidőtájt keletkező irodalmi 
szalonok támogatják és fejlesztik, amelyek iro- 
dalmi befolyása jóval nagyobb, mint a Richelieu 
által ezidőtájt (1635) alapított francia akadémiáé. 
Az első és leghíresebb ily szalont Rambouillet 
marquise nyitja meg, akinek keddjeín az előkelő 
társaság és az íróvilág színe-java találkozott. Ar- 
thénice kék szalonja 1620— 1645-ig állott virág- 
jában. Sajnos, a társalgásban kifejlődő jó modor 
csakhamar modorossággá fajul s kialakul a pré- 
ciosité, az olasz petrarkizmus és spanyol culte- 
ranismo francia hajtása. A précieux irányzat ki- 
alakulását nagyban előmozdította a regényfroda- 
lom páratlan sikerű terméke, Hanoré d' TJrfé As- 
trée c. pásztori regénye, melynek öt kötete két 
évtized folyamán (1607—27) látott napvilágot .>í 
tartotta ébren a türelmes közönség érdeklődését. 
B spanyol- olasz forrásokból táplálkozó pásztori 
idill szerelmi huzavonáit későbbi szerzők a még 
mindig népszerű Amadis hatása alatt a történe- 
lem nagyjaira vitték át ; így keletkeztek Gom- 
berviUe, La Calprenéde s a Mfogj-hatatlan Scu- 
déry kisasszony hosszú lélekzetü regényei. A pré- 
cieuseök mesterkélt flnomkodásainak irodalmi el- 
lenhatása a burleszk költészet, melynek főképvi- 
selői Saint Amant, Cyrano és Scarron s az élet 
mélységeiből merítő reálista regény, melynek 
Sorel Francionja (1622), Scarron Román co- 
miqueja {16ől—b7)8Furetiere'Roman bourgeoisja 
(1666) a főművei. 

A drámai költészet fejlődése azzal, hogy a Hó 
tel de Büurgogneban végre hivatásos színészek 



Francia irodalom 



50 — 



Francia Irodalom 



jutottak szóhoz, új irányt vett. A szlnészcsapat 
fáradhatatlan szállítója Alexandre Hardy {megh. 
1631 körül) volt, aki főleg olasz és spanyol szer- 
zők nyomán közel 600 tragédiát, tragikomédiát 
és pásztori játékot írt, melyek közül csupán M 
jutott reánk. A klasszikus dráma konvencióival 
nem törődött s több tekintetben felhasználta a 
régi misztérium-dráma hagyományait. E nyomon 
járt Jean de Schelandre is Tyr et Sidon c. szín- 
művének első (1608) kidolgozásánál, mely még 
két napra terjed. Inkább megfelelt az előkelő vi- 
lág Ízlésének, Théophile de Viau szellemeskedő 
Pyrame et Thisbéje (1617) és azok az olasz stí- 
lust utánzó pásztori játékok, melyeket Racan, 
Gonibaud és Mairet írtak. Ez utóbbi hangoztatta 
először a hármas drámai egység szükségességét 
s ez új alapon írta meg La Sophonisbe (1634) c. 
tragédiáját, mely a szabályos (káma első hajtása. 
Az új irány lelkes híve volt a mindenható állam - 
miniszter, Richelieu bibornok is, aki üres óráiban 
maga is kísérletezett, persze hivatásos írók közre- 
működésével, e téren. A klasszikus szinköltés 
első nagy mestere Píerre Corneille (1606—84), 
aki 1636 végén Cid c. tragikomédiájával óriási 
sikert aratott, de egyúttal sok támadást is zúdí- 
tott magára irigyei részéről, akik szemére ve- 
tették, hogy nem ragaszkodik mereven a szabá- 
lyokhoz. Corneille meghajolt a közvélemény előtt 
s gyors egymásutánban színre kerülő remekmű- 
veiben, a Horace, Cinna, Polyeucte és Pompée 
c. antik tárgyú tragédiákban gondosan betar- 
totta a cselekvóny, hely és idő egységét. Kortár- 
sai közül Jean de Botrou (megh. 1650.) s Du Ryer 
(megh. 1658.) tűnnek ki, de egyikük sem érte el 
nemes dikcióját, jellemfestő erejét s párbeszédei- 
nek fordulatosságát. Corneille pályáját a társal- 
gási vígjáték néhány kedves termékével kezdte 
meg s a spanyolból merített Le Menteur c. víg- 
játékával (1644) a jellem vígjáték útját egyen- 
gette, Desmarets de Saint Sorlin pedig Les vi- 
sionnaires (1637) c. művével a társadalmi víg- 
játék terén tett sikerült kísérletet. 

A század második felében XIV. Lajos fényűző, 
de ridegen kimért udvara lett az Irodalom köz- 
pontja s miként az udvari élet minden mozdula- 
tát, úgy az irodalom minden megnyilvánulását is 
szigorú szabályok korlátozták. Az irodalmi sza- 
bályokat Boilean foglalta verses kánonba : Art 
poétique c. műve (1674) egy századnál tovább állt 
érvényben az írók és kritikusok előtt. A józan 
észt a költészet birodalmában ő juttatta korlát- 
lan hatalomra s a megfigyelésen alapuló igazsá- 
got ő azonosította a szép fogalmával. A szabá- 
lyok mindenhatóságának e korszakában termé- 
szetesen az egyéni és szabadabb inspirációt meg- 
kívánó lirai költészet teljesen elhallgatott. Kiéle- 
zett epigrammák, kedvesen gördülő madrigálok, 
szellemeskedő szonettek teljesen kielégítették 
a kor lírai szükségleteit. Chapelle (megh. 1686 ), 
Chmlien (megh. 1720.), La Faré (megh. 1712.), 
voltak e frivol semmiségek legtehetségesebb mi- 
velől; Antoinette DesJiouliéres (megh. 1694.), 
Searais {megh. 1701.) az érzelgős idill terén arat- 
tak múló babérokat, Boüeau a szatíra és komikus 
eposz terén vált ki, Lafontnine (megh. 1695.) si- 
kamlós Contes-jaival a fabliau-költészetet mo- 



dernizálta s utolérhetetlen állatmeséivel e mű- 
fajt örökbecsű műalkotásokkal gyarapította. Éles 
megfigyelés, drámai elevenség, rendkívüli jel- 
lemző erő nyilvánul meg fabuláiban, melyek a 
század legkiválóbb alkotásai közé sorozhatok. 

Nagyszerűen lendült fel e korban a drámai 
költészet. Első sorban a vígjáték, melyet Moliére 
(1632—73), az egyaránt jeles színész és páratlan 
költő, mindmáig túl nem szárnyalt magaslatra 
emelt.Mint vidéki szinházdirektor apró helyzetvíg- 
játékokkal kezdte pályáját, majd Parisban tele- 
pedve meg, a Précieuses ridicules-öktől (1659) a 
Maiadé ímagínaire-ig(1673), a társadalmi szatírák, 
jókedvű bohózatok s gyakran a tragikum magas- 
ságait érintő jellemvígjátékok hosszú sorával 
gazdagította az addig ugyancsak szegényes víg- 
játéki műsort. Mély emberismerete, egészséges 
erkölcsi érzéke s páratlan alakító képessége a vi- 
lágirodalom legnagyobbjai közé emeli. Kortársai 
a vígjátékírás terén messze elmaradnak mögötte, 
nem is kísérlik meg nyomába lépni, de annál sze- 
mérmetlenebbül aknázzák ki kacagtató helyzeteit 
s jellemeinek félszegségeít. Soraikból Báron 
(megh. 1729.), Boursault {megh. 1701.), DancouH 
(megh. 1725 ) s kiváltkép Regnard {megh. 1709.) 
érdemel említést. Valamennyien első sorban meg- 
nevettetni vágynak a közönséget, alakjaik belső 
igazságával nem sokat törődnek s a környező 
társadalom rajzát vagy elnagyolják, vagy meg 
sem kísérlik. A tragédiaírás terén az elöregedő, 
magát kiírt Píerre Corneilletől Jean Racine 
(1639—99) ragadja magához a vezetőszerepet. A 
döntő, bár sokaktól kétségbe vont sikert Andro- 
maque (1667 nov.) hozta meg neki, amit rövid 
tíz éven belül gyors egymásutánban hat más re- 
mekmű követett. Tehetsége delelőjén megvált a 
színpadtól, a Port Royal magányába vonult vissza 
8 csak Maintenon asszony kérésére írta meg bib- 
liai tárgyú tragédiáit, Esthert és AthaUet, melye- 
ket eredetileg növendékleányok műkedvelő szín- 
padán adtak elő. Müvei szerkezetileg teljesen a 
klasszikus tragédia szűk kereteibe illeszkednek, 
ami eleve kizárja a nagyobb mozgalmasságot. A 
cselekvény a minimumra szorítkozik, menetét 
kizárólag a jellemek természetes kifej lése irá- 
nyítja, amit bámulatos virtuozitással tud meg- 
eleveníteni. Lélektani megfigyeléseinek mélysé- 
gét s benső igazságát a kora ízléséből ráragadt 
modorosság gyakran eltorzítja és stilizált finom- 
kodása ma már sokszor természetellenesnek tet- 
szik. Kortársai közül Quinault (1635—85) és 
Thoma.'i Corneille (1625—09) némileg az úttörő 
szerepét játszották s e minőségükben történeti je- 
lentőséggel is bírnak, míg a tehetségtelen epigo- 
nok ; Pradon, Oenest abbé, vagy Gampistron vég- 
leg feledésbe merültek. 

A széppróza o korban alig fejlődött. Ixifayette 
grófnő (megh. 1683.) La princesso de Cléves című 
finom lélektani megfigyeléseket tartalmazó re- 
génye, Bvjísrj-Rabuün (megh. 1693.) borsos anek- 
dotái s Charles Perrault (megh. 1703.), meg 
dAulnoy grófnő (megh. 1705.) kissé fölcicomázott 
népmeséi e műfaj figyelemre méltóbb emlékei. 

A próza legnagyobb mesterei kívül esnek a 
szépirodalom körén. Még a legközelebb esik hozzá 
a hitszónoklat, melynek felvirágzása Bossiiet ós 



Francia Irodalom 



51 — 



Francia Irodalom 



Bourdaloue fmindkettő megh. 1704.) nagy nevé- 
hez kapcsolódik; amannak főleg a dogmatika, 
emennek a gyakorlati erkölcstan volt az erós ol- 
dala. Bossnet egyúttal a történetbölcselet és hit- 
vitázó irodalom terén is elsőrangú irodalmi becs- 
csel biró müveket alkotott ; filozófiai magaslatról, 
de teljesen a teokratikus önkényuralom szempont- 
jából tekinti az eseményeket. A kereszténység 
apologetikájához szolgáltat ragyogó köveket a 
kor egy másik kiváló stilisztája, a janzenista 
Pascal (megh. 1662.) Pensées c. hátrahagyott tö- 
redékeibon, mlg Lettres provinciales c. müve a 
röpirat-stílus elévülhetetlen terméke. A földön járó 
világi morált szólaltatják meg La Bochefoucauld 
(megh. 1680.) Maximes és La Bruyére (megh. 
1696.) Les caracteres c. müveikben, melyekben a 
szellemes potntekben bővelkedő forma gyakran 
közhelyeket takar. Bájos közvetlenségükkel hat- 
nak Mme de Sévigné (megh. 1696.) levelei, a bizal- 
mas stílus e mestermüvei. 

A filozófusok : René Descartes és Malebranche, 
nemcsak eredeti gondolkodók, hanem jeles stilisz- 
ták is, akiknek nagj' hatásuk volt a jövendő kor 
világnézetének kialakulására. 

A XVIII. század. 

A XVII. sz. főmüveit keresztény és monarchi- 
kus szellem lengi át, a XVIII. sz. irodalma ellen- 
ben a szabad kutatás jegyében áll, szakit a ha- 
gyománnyal, kitűzi a haladás, az emberi nem foly- 
tonos tökéletesedésének jelszavát s aláássa az egy- 
házi s ezen át a világi tekintélyt, melyet a kor- 
szakot lezáró forradalom alapjaiban ingat meg. 
A tekintély elvén az első rést az az irodalmi harc 
ütötte, melyet néhány burkolt és erőtlen támadás 
után, a meseíró Perrault a haladás jelszavával 
1686. nyíltan megindított az ókori klasszikusok 
szertelen csodálata ellen. Támogatására a afel- 
vUágosodáSö irodalmának egyik alapvető mun- 
kása, Fontenelle (1657—1757) sietett, akinek fő- 
müvei : L'histoire des oracles (1687) és Entretiens 
SUT la pluralité des mondes (1686) teljesen az eljö- 
vendő század szellemében készültek. Amabban a 
babona ürügye alatt magát a hitet támadja meg, 
emebben a természettudomány eredményeit fog- 
lalja össze a nagy közönség számára. Az új esz- 
mék másik előharcosa a protestáns Pierre Bayle 
(1648—1706), akinek főműve, a Dictionnaire his- 
torique et critique (Rotterdam 1697) a XVni. sz. 
egjik legelterjedtebb kézikönyve volt. E szótár 
minden egyes cikke kiemeli azt az ellenmondást, 
ami a gondolkodás és a hit, az értelem és a kinjá- 
latkoztatás közt tapasztalható ; minden sora a két- 
kedés egyedül jogos voltára tanít. A XVIII. sz. 
íróinak a tekintély elve elleni küzdelemben e mü 
volt a legkimeríthetetlenebb fegyvertáruk. Az új 
eszméket készítette elő Fénelon cambrai-i érsek 
is (megh. 1715), aki mint a bourgognei herceg ne- 
velője megírta Télémaque c. oktató regényét, a 
század másik sokat olvasott, minden európai 
nyelvre (még latinra is) lefordított könyvét. Ez az 
ártatlannak látszó ifjúsági irat tulaj donképen éles 
szatíra XIV. Lajos uralkodására ; szerző politikai 
ideálja az alattvalók jólétét szolgáló, békés abszo- 
lutizmus, ami szintén a XVIII. sz. közhelyszerű 
elméletei közé került. 



XIV. Lajos uralkodásának a végén, 1714., ismét 
íelújult a régiek és modernek vitája ; ezúttal An- 
toine Houdar de LaMotte (megh. 1731) és Mme 
Dacier közt tört ki a küzdelem, az előbbinek 
Homeros-fordítása kapcsán. La Motte ki akarja 
javítani Homerost s könyörtelenül kiirt belőle 
minden poézist. Ellensége a verselésnek, mely 
akadályozza a gondolat szabatos kifejezését s ké- 
peivel, hasonlataival csökkenti a közérthetőséget. 
Tanításai inkább megszokásból, mint közszükség- 
ből, heves ellentmondást váltottak ki, de alapjá- 
ban a korszellemből fakadtak, amint ezt a XVIII. 
sz. költői termésének értéktelensége mutatja. Az 
intim líra teljesen hiányzik. Jean-Baptiste Rous- 
seau (megh. 1741.), Voltaire, Le franc de Pmn- 
pignan (megh. 1784.) vag>' Lébrun (megh. 1807.) 
ódái több-kevesebb rutinnal rímbe szedett köz- 
helyek. Nem különben áll a dolog az eposz terén. 
Voltaire nagy reklámmal közreadott s a félvüá- 
got bejárt Henriadeja, noha a műfaj legkiválóbb 
képviselője e korban, ma már alig élvezhető. 
Saint-LambeH (megh. 1803.), vagy I)elille[meg\i. 
1813.) leíró költeményeiből, melyek a természetet 
dicsőítik, éppen a természet és a költészet hiány- 
zik. Léonard (megh. 1793.) és Berquin (megh. 
1791.) émelyítően érzelgős idilljei, Dorat (megh. 
1780.), Gi75e>-í (megh. 1780.) és Colardeau{megh. 
1776.) verses episztolái és heroidjai, ezek a maguk 
korában annyira olvasott és utánzott versehné- 
nyek végleg a múltéi. Néhány csípős, vagy vérig 
sértő epigramm és epésen maró szatíra, egy pár 
a rokokó szalonokban nagy keletnek örvendett, 
kihegyezett élü, fordulatos, szellemes apróság — 
a java Voltaire tollából - íme mindaz, amit a 
század költői terméséből még ma is olvashatunk. 
A verses novella kedvelt műfajából is alig egy, 
Gresset (megh. 1777.) Vert-vert című kedves 
humoreszkje vált be az utókor szigorú ítélőszéke 
előtt. 

Hasonlóan múló értékű volt a század tragédia- 
irodalmának termése is. E műfaj egyik legünne- 
peltebb s fáradhatatlan művelője Prosver Joliot 
de Grébillm (megh. 1762.) volt, aki a "borzalmas 
és rémes események, természetellenes érzel- 
mek halmozásában kereste a tragikumot. A bor- 
zalmas e hajszolásával bántó ellentétben áll tra- 
gédiáinak kimért sítlusa, mely szorosan betar- 
totta a ccjóízlés)) szűk korlátait s kerülte a rikító 
színeket. A jóízlés s^intelenségének jegyében áll 
a kor legjobb tragikusának, Voltairenak a mun- 
kássága is, aki azonban a klasszikus tragédia ha- 
gyományos keretei közé több életet, újabb tárgya- 
kat igyekszik bevinni, de sokkal félénkebb s kon- 
zervatívabb újító, semhogy igazán megreformál- 
hatná a színpadot. Tragédiáinak hosszú sorából 
Mérope (1743), az anyaszeretet tragédiája s Zaire 
(1732), Shakespeare Othellojának letompított má- 
solata, még ma is megáll a színpadon : a többi in- 
kább csak egyes részletek szépségével tűnik ki. 
Nagy színpadi sikere volt La Noue {vne^h. 1761.) 
Mahomet 11., De Belloy (megh. 1775.) Le siége 
de Calais, Saurin (megh. 1781.) Beverley, Le- 
mierre (megh. 1793.) Bamevelt s La Harpe 
(megh. 1803.) Warwick c. tragédiájának s külö- 
nösen Dmisnek (megh. 1813.), aki Shakespeare 
remekeit vitte rokokó ruhában a színpadra. 



Francia irodalom 



52 — 



Francia irodalonn 



A tragédiánál erőteljesebb életűnek bizonyult 
e kor vígjátékirodalma, melyet Lesage nyit meg 
Turcai-et (1708) c. darabjával. Ez az első vígjáték, 
mely nem a jellem, hanem a társadalmi állás fo- 
nákságait aknázza ki. Dufresny (mh. 1724.) köny- 
nyed szellemessége, Destouches (megh. 1754.) ne- 
mes pátosza, Piron (megh. 1773.) és Gresset ki- 
csapongó jó kedve által tűnik ki. Eredetiségre, 
költóisógre valamennyit túlszárnyalja Marivaux 
(1688—1743), aki vígjátékai középponljába a sze- 
relmet állítja, amely nála nem valami erőszakos, 
lánggal lobogó szenvedély, hanem diszkrét, ud- 
varias formák közt mozgó érzés, melynek minden 
rezzenését mikroszkopikus hűséggel analizálja. 
A korszak másik nagy vígjátékírója, Beaumar- 
chaif (1732—99), a politikai és társadalmi szatí- 
rát viszi a színpadra; főmiivei: Le barbier de 
Séville (1775) és Le mai'iage de Figaro (1784) 
telve vannak forradalmi szellemmel s zabolátlan 
jókedvűkbe az elnyomottak, jogfosztottak kese- 
rűsége nem egyszer élesen belecsendűl. 

Az érzelgósségre hajló közszellem jellegzetes 
terméke egy új drámai műfaj : az érzékeny vígjá- 
ték. Megalapítója Nivelle de La Ghaussée (megh. 
1754) Le préjugé á la mode (1735) c. darabjával, 
melyben a komikus jeleneteket először keverte 
köny facsaró jelenetekkel. Az irányt tovább fej- 
leszti Diderot Le flls naturel (1757) és Le pere 
de iamille(1758)c. darabjaival, melyek a modern 
szinmü első, nem valami sikerűit termékei. Érde- 
kesebbek Diderot elméleti fejtegetései, melyekben 
az angol dráma hatása alatt, több realizmust s a 
mindennapi életből fejlődő konfliktusok szinreho- 
zatalát sürgeti. A műfaj legjelesebb képviselője 
Sedaine (Le philosophe sans le savoír, 1705). Mer- 
der, Fenouillot de Fálhaire és Beawmarchais 
ilynemű alkotásai csak múló színpadi sikereknek 
bizonyultak. 

Különös föllendülést vett e korban a regény. 
A műfaj legjelesebb művelője a spanyol kalandos 
regényből kiinduló Lesage (1658—1747), aki re- 
gényeiben, különösen Gil Blas (1715—84) c. fő- 
művében a kor erkölcseit laza szövésű mese kere- 
tében, de éles megfigyelöképességgel s bámula- 
tos közvetlenséggel rajzolja. Az erkölcsrajz pon- 
tossága talán még fokozottabb mértékben van 
meg Marivatix regényeiben, amelyek már hazai 
földön játszódnak le. Kár, hogy realizmusát, mely 
itt-ott erősen érzéki színezetű, a század érzékeny- 
kedő hangulata erősen befolyásolja. A sii'ánkozó 
szentimentalizmus még jobban ellepi Prévost 
abbé (1697-1763), Richardson kalandos életű for- 
dítójának regényeit. Csupán egyszer sikerűit neki 
elkerülni a hamis hangnemet, amikor is egy va- 
lódi kis remekművet, a megdöbbentően igaz Ma- 
nón Lescaut-t (1731) sikerült megalkotnia. A mű- 
faj nagy népszorüsógét a íllozófus-írók is kiak- 
názták, 8 eszméiket e formában igyekeztek szé- 
lesebb körökben terjeszteni. Az első Montesquieu 
volt, aki Lettres persanes (1721) c. szatirikus re- 
gényébon társadalmi és politikai reformtörekvé- 
seit szólaltatja meg. A műfajnak nagy sikere volt 
B Montesquieu művét tömegesen utánozták. Szí- 
vesen választotta a sokszor sikamlós regény, vagy 
•Ibeszólós formáját Voltaire is eszméi propagálá- 
sára (főművek: Zadij, Candide, L'homrae aux 



quarante écus stb.). Az ö példájára Diderot, Dtt- 
clos és Marmontel is írnak íilozóflaí regényeket 
Barthélemy pedig a görög régiségtudomány ered- 
ményeit népszerűsítette regény alakjában ( Voy age 
du jeune Anacharsis, (1788). Irodalmi szempontból 
sokkal jelentősebb Jean Jacques Roussau Nou- 
velle Héloi'se (1761) c. regénye, melynek filozófiai 
tendenciájába igazi művészi kvalitások is ve- 
gyülnek. Ebben a műben jutott először nagyobb 
szerephez a természet, melynek ragyogó képei 
szolgálnak keretül az emberi lélek finoman raj- 
zolt vívódásaihoz. Utánzói sorából természeti ké- 
peinek frisseségével s az érzelmek nagyszerűségé- 
vel messze kimagaslik Bemardin de Saird-Pierre 
(1737—1814) Paul et Virginie (1787) c. müve, 
amely először értékesíti az irodalomban az exo- 
tikus világ buja színeit. Marmontel és Flórian 
«hístóriái» s ez utóbbinak idillikus regényei a kor 
ízlésének tükörképei, de ma már alig élvezhetők. 
Maradandóbb becsű a cmikus Bestif de la Bre- 
tonne (1734—1806) munkássága, melynek legéret- 
tebb terméke, a Monsieur Nicolas (1794—97) rea- 
lizmusával sokszor egész modernül hat. 

A XVIIl. sz. irodalmának igazi jelentőségét az 
ú. n. felvilágosodás irodalma adja meg, amely a 
közélet minden terén humanitárius reformokat 
sürget s a Locke-féle szenzualizmus, meg a New- 
ton törvényein alapuló heliocentrikus világfel- 
fogás talaján áll. Mívelői és olvasói az előkelő 
irodalmi szalonokból kerültek ki, melyek sorából 
e század első felében Lambert márkiné, de Chá- 
telet márkiné és Tencinné, a század második felé- 
ben pedig Geoffrinné, du Deffand márkiné s Hol- 
bach báró szalonja érdemel említést. Innen van, 
hogy az erősen klíkk-jellegű mozgalom irodalmi 
vezetői még a legelvontabb kérdések tárgyalásá- 
ban is kerülték a szakszei-űséget, a túlságos elmé- 
lyedést és közérthetőségre, szellemes és elegáns 
előadásmódra törekedtek. 

Sorukban az első hely Voltairet (1694—1778) 
illeti meg, aki sokoldalú tehetségével, fáradhatat- 
lan munkabírásával, szellemi képességei ügyes 
kiaknázásával magához ragadta a vezetést. Bár 
a korviszonyok arra kényszerítették, hogy hosszú 
élete javarészét Paristól, az irodalmi és szellemi 
mozgalmak központjától távol töltse el, mégis 
döntő befolyása volt e mozgalmak irányításában. 
Legfőbb eszköze ebben kiterjedt levelezése volt. 
mely valóságos naplója a kor történetének. Fenn- 
maradt leveleinek száma meghaladja a tizenkét- 
ezret. Másik fontos eszköze a röpirat, melj^ben 
többnyire álnév alatt izgatott a véleménynyilvá- 
nítás szabadsága, a tételes vallások eltörlése s a 
gyakorlati deizmus mellett, vagy maró gúunyal 
támadta nagyszámú ellenfeleit. Szépirodalmi mü- 
vei is nagyrészt csupán filozófiai eszméinek ter- 
jesztésére, v. ellenfeleinek meggyalázására szol- 
gáltak. Eszméit rendesen másoktól kölcsönözte, 
de rendkívül világosan tudta kifejezni ; ő a legki- 
válóbb népszerűsítő. Főleg a történetírás terén 
szerzett maradandó érdemekot. A történetíró leg- 
főbb kellékei, az elfogulatlanság s a letűnt korok 
szellemét megértő képesség hiányzanak ugyan 
belőle, de azzal, hogy a müveltségtöiténeti ténye- 
zőket is bevonja előadása körébe, módszertanilag 
fejlesztette e tudományágat. Korszakos müve e 



Francia irodalom 



— 53 



Francia irodalomr 



nemben az Bssai sur les moeurs et l'esprit des na- 
tiions(1756). Filozófiai tanainak merészségét csak- 
hamar túlszárnyalják a Diderot Bncyclopédieje 
(1751—72), a század legnagyobb szabású irodalmi 
vállalkozása köré csoportosult írók, akik jobbára 
a materialista világfelfogás különböző árnyala- 
tait képviselik a panteizmustól a l'homme-ma- 
chineig. 

A szellemi képességek kultuszával szemben a 
szív jogát hirdeti a színes, költői szárnyalású 
nyelv nagy mestere, Jean Jacqiies Boiisseau 
(1712—78), aki állást foglal a társadalmi szervezet 
s a művelődés ellen, mely megrontotta a termé- 
szetes ember jóságát, hirdeti az emberek abszolút 
egyenlőségét s a természeti képességek szabad 
kifejlését állítja fel a nevelés főcéljául. Ugy tár- 
sadalmi, mint politikai és irodalmi téren neki volt 
a legnagyobb s legtartósabb hatása. A világfáj- 
dalmon és önkultuszon fölépülő romantika csak- 
úgy, mint az emberi jogokra s egyéni szabadságra 
támaszkodó modem államforma az ö tanításaira 
vezethető vissza. 

A korszak nagy írói közé tartoznak még Mon- 
tesquieu (1685—1755). aki Esprit des lois c. főmü- 
vével a jogtudományt is szalonképessé tette s 
Buffon (1707—88), ald nagyszabású természet- 
rajzi művében époly éles megfigyelőnek, mint 
kitűnő stilisztának bizonyult. 

A hagyományokat védők kisded táborában iga- 
zán nagy nevekkel nem találkozunk. A legtehet- 
ségesebbek voltak Voltaire ellenfelei sorából Des- 
fontaines {megh. 1745.), LaBmimelleimegh. 1773.) 
s különösen a helyes ítélőképességű, biztos ízlésű 
FVéron (megh. 1776). Az enciklopédisták elleni 
küzdelemben tűnt ki Palissot (megh. 1814.), aki- 
nek szatirikus vígjátékai s maró gúnnyal írt Pe- 
tites lettres contre de grands philosophes (1757) 
c. röpirata nagy sikert arattak. 

A Xl^. század. 

A forradalom a P. szempontjából két okból ne- 
vezetes : egyrészt azzal, hogy szétrombolta az 
előkelő társadalmi életet, demokratizálta a túl- 
finomult formáiban már-már megmerevedő iro- 
dalmat, másrészt azzal, hogy kivívta a sajtósza- 
badságot, hihetetlenül föllendítette az addig csak 
tengődő hírlapirodalmat, mely az ismeretek ter- 
jesztése s az ízlés irányítása körül csakhamar ve- 
zető szerephez jutott. Maga e véres évtized iro- 
dalmi termése rendkívül bő, de nem értékes. A 
sok hazafias tiráda és dal közül csupán egy sike- 
rült igazán, a Marseillaise (1792), Rotiget de 
lÁ<íle-nek ezen rendkívüli hatású, igazán ihletett 
rögtönzése. A kor legkiválóbb költői tehetsége, 
Aiidré Ghénier (1762—94), hosszú századok mul- 
tán az első igazi lírikus, a maga korában nem 
látott nyomdafestéket s így kívül esik a költészet 
fejlődéstörténetén. A regény és szíimiű a szenti- 
mentális melodráma lejtőjére kerül s nyers hang- 
jával, durva szenvedélyeivel ma már csak vissza- 
tetszést képes kiváltani. Még a legjobbak Marié 
Joseph Ghénier (megh. 1811) tragédiái, de ezek 
is inkább népszónoklatok, semmint igazi drámai 
művek. Az új viszonyok azonban egy új műfor- 
mát: a politikai ékesszólást teremtették meg, 
melynek legnagyobb művelője Mirabeau (megh. 



1791.) volt. Nagyszerű tömeglélektani hatásokat 
tudtak még kiváltani hallgatóikból Marat, Dan- 
tov és Robespierre, majd Napóleon, aki a rövid, 
tömör ellokuciók utolérhetetlen mestere. A hír- 
lapírók közt Rivarol (megh. 1801.), Mailét du Pan 
(megh. 1800.) s a ti-agikus végű Camille Des- 
moulins (lefejezték 1794.) a legtehetségesebbek. 
Különösen ez utóbbinak börtönben írt levelei, a 
lelki vívódásnak ez ékesszóló emlékei, érdemel- 
nek figyelmet. 

Az első császárság alatt a klasszicizmus kiélt 
formái tovább vegetáltak ugyan, de igazi életet 
a császár mindenható pártfogása sem volt képes 
beléjük önteni. Különösen áll ez a tragédiára, 
melynek legszorgalmasabb mívelöi Baour-Lor- 
mian (megh. 1854), Nepomucéne Lemercier 
(megh. 1840) s a filológus Baynouard (megh. 
1836). Sokszor zajos sikerükben előkelő része volt 
Talmának (megh. 1826), aki a maga nagy szín- 
játszó tehetségével feledtetni tudta a versek üres- 
ségét. Valamivel tűrhetőbb a kor vígjátéktermése : 
Gollin de Harleville (megh. 1806), JPicard (megh. 
1828), Andrieux (megh. 1833), Étienne (megh. 
1845) nincsenek minden tehetség nélkül, van ben- 
nük szellem, komikai ér s bizonyos felszínes 
megfigyelő képesség. A Itrikusok közül Parny 
(megh. 1814) s még inkább Millevoye (megh. 1826) 
válik ki, aki elégiáiban nem egyszer a romantika 
előfutárának bizonjTilt. 

A romantika tulajdonképeni előkészítői : Ghor 
teaubriand (1768-1848) és Staelné (1766-1817). 
Amaz René c. regényében, Goethe Wertherének 
8 Byron egyéniségének hatása alatt, bevitte a 
P.-ba a világfáj dahnat. Le génié du christianisme 
(1802) c. főművében pedig egy új poétika alapjait 
rakja le, mely szakít a hagyományokkal s a köl- 
tészet föforrását a kereszténységben látja, mely- 
nek virágkorát, a középkort, műemlékeivel együtt 
követendő mintául áilítja elénk. Emez főleg két 
mxmkájával hatott az irodalmi újjászületésre ; 
ezek: De la littérature (Í800), amelyben az ide- 
gen irodalmak helyesebb megítélésének föltéte- 
leit fejtegeti s De TAllemagne (1890), melyben a 
német szellemi életet rajzolja Schlegel hatása 
alatt lelkes elfogultsággal s főbb íróit ismerteti hő 
szemelvények kíséretében. 

A romantikus irány kifejlődését nagyban elő- 
mozdította a hatalmasan nekilendülő fordítói 
munkásság. Byron, Scott, a tavi költők, Schiller, 
Goethe és a német romantikusok, az egyre job- 
ban méltányolt Dante meg Shakespeare mindin- 
kább elterjedtek a írancia közönség között s új 
színt, gondolat- és érzésvilágot honosítottak meg, 
mely élénk ellentétben állott a klasszikus költé- 
szetével. 

A felszabadult egyéniség első költői megnyilat- 
kozása Lamartine 1820. kiadott Méditations poé- 
tiques c. verskötete, melyet 1822. nyomon követ- 
tek Yigny Poémes és H^igo sok tekintetben még 
klasszikus színezetű Odes c. kötetei. Iskolává az 
új irány 1823. alakult, amikor Nodier vendégsze- 
rető házában megszületett az első romantikus 
kör (1. Cénacle). Elméleteiket a Muse fran^aise 
és a Globo c. lapokban fejtegették. Vidor Hugó 
végérvényesen 1826. Ballades e. kötetének elő- 
szavával csatlakozott az új irányhoz s hatalmas 



Francia irodalom 



— bi 



Francia irodalom 



egyéniségével legott magához ragadta a vezetést. 
Fontos a romantika elméletében Hugó Cromwell 
(1827) c. tragédiájának előszava és Sainte-Beuve 
Tableau de la poésie au XVI. siécle (1828) című 
müve, mely utóbbi a reformokhoz a históriai ala- 
pot volt hivatva megadni. A romantikusok re- 
formjai főleg a nyelvre és verselésre terjedtek ki. 
Elvetették a szavak hierarchiáját, hadat izentek 
az általános kifejezéseknek s elkopott metaforák- 
nak s a konkrét szót, meg az egyéni színezetű képe- 
ket tették helyükbe. Verselés szempontjából vál- 
tozatosabb ritmusra, gazdag rímekre törekedtek 
8 szabadon éltek az enjambement sokáig felfüg- 
gesztett jogával. Megjegyzendő azonban, hogy e 
reformokat az iskola különböző tagjai igen kü- 
lönböző mértékben valósították meg ; mint min- 
den téren, itt is áll a romantika alapvető tótele : 
az egyéniség korlátlansága. 

A romantika legkiválóbb termékei a lira kö- 
rébe tartoznak. Lamariine (1790—1869) maga a 
megtestesült érzés, a külső formával keveset tö- 
rődik, de hangulatosságra, dallamosságra keve- 
sen érik utói. Sokkal mélyebben gondolkodó fő 
volt a romantika filozófus költője, Alfréd de 
Vigny (1797 — 1863), aki pesszimista gondolatait 
sokszor ragyogó képekbe öltözteti. Sokkal plasz- 
tikusabb és színesebb Victor Hugó (1802—85), 
aki a filozófia és az etika közhelyeit is bámulatos 
virtuozitással képes ragyogó képekbe önteni. A 
szerelem keveset inspirálta, de a családias ér- 
zelmeknek nem egyszer megkapó közvetlenség- 
gel adott kifejezést. Mint politikai költő, a II. csá- 
szárság korában a Urai szatíra terén alkotott 
gyűlölettől izzó, igen elfogult, de a meggyőződés 
erejével ható költeményeket, Kevésbbó mestere a 
formának Alfréd de Musset (1810—1857), de 
verselése gyöngéiért bőven kárpótol érzelmei 
őszinteségével s a kifejezés közvetlenségével. 
Szerelmi csalódása a lírikus elégia néhány örök- 
becsű emlékét váltotta ki megsebzett s betegesen 
érzékeny lelkületéből. A romantika nagy líriku- 
sainak sorát Théophile Gautier (1811-1872) re- 
keszti be, aki hihetetlen műgonddal csiszolgatta 
apró dalait. Az eszme és érzés nála teljesen hát- 
térbe szorul, helyét a festő szemére valló meglá- 
tások foglalják el. Mint a Vart pour Vart elméle- 
tének megalkotója, nagy hatással volt a jövő köl- 
tői nemzedék kialakulására is. 

Az epikai költészet terén Lamartine és V. Hugó 
tűnnek ki. Amaz Jocelyn (1836) c. epikus idilljé- 
vel, melynek néhány epizódja s Urai részlete jeles, 
emez La lógende des siécles (1859, 1877, 1883) c. 
költeménysorozatával, a költő főművével, mely 
különböző erejű s becsű epikai képekben tárja 
elénk a világ fejlődését a teremtéstől az utolsó 
ítéletig. Edgár Quinet (1803-75) prózában (Ahas- 
vérus, 183.3) és versben (Napóleon, 1836) írt epo- 
szai költői szempontból, néhány sikerült részlet 
8 érdekes gondolat dacára, teljes kudarcot val- 
lottak. 

Legkevésbbé sikerültek a romantikusok szín- 
padi törekvései. A romantikus dráma elméletét 
Hugó fejtette ki (1827). Szerinte az élesen elhatá- 
rolt műfajok természetellenesek, a szépet és rú- 
tat, a tragikumot és komikumot, a fenségest és 
groteszket ép úgy, mint az életben, a színpadon 



is egyttttesen kell ábrázolni. A hármas egység 
önkényes és téves szabály, sokkal fontosabb a 
couleur locale, mely az egységes impresszió leg- 
hathatósabb eszköze. Elmélete támogatására szí- 
vesen idézi Shakespearet, de müveiben közelebb 
áll a melodrámához, mint a nagy angol dráma- 
költőhöz.Tényleg a romantikus dráma legkiválóbb 
alkotásaiban egymást éri a sok rendkívüli ese- 
mény, sötét intrika, a tőr és a méreg, s a várat- 
lan, lélektanilag indokolatlan fordulat. A törté- 
néti színezet is egészen külsőleges, pusztán a 
ruhákra és díszletekre szorítkozik. Az idösebbik 
Dumas (1803—70) és Victor Hugó voltak e mű- 
faj leginkább megtapsolt mívelői. Dumast a szín- 
pad alapos ismerete sokáig meg fogja menteni a 
feledéstől, Hugónak költői szépségei biztosítottak 
tartósabb sikert, de azért a romantikus dráma ez 
utóbbinak Les Burgraves (1843) c. trilógiájával 
végleg elvesztette a csatát. A legértékesebbek 
Musset szellemes proverbejei, amelyek azonban 
nem voltak előadásra szánva s csak későn kerül- 
tek a világot jelentő deszkákra. 

A regény és novella, melynek Chateaubriand 
(Atala, René stb.), Staélné (Corinne, Delphíne) és 
utánzóik szubjektív alkotásai mellett a század első 
tizedeiben Cottinné (megh. 1807), a tanító irányú 
Genlis grófnő (megh. 1830 és a kedves tollú Xa- 
vier de Maistre (megh. 1879) voltak a legolvasot- 
tabb képviselői, erős lendületet vett a romanti- 
kusok kezében. Scott hatása alatt mindenekelőtt 
a történeti regény fejlődött ki ; legkiválóbb mes- 
terei Alfréd de Vigny (Cinq-Mars, 1826), Prosper 
Mérimée (Chronique du régne de Charles IX, 
1829) ós V. Hugó (Notre-Dame, 1831) ; legfárad- 
hatatlanabb munkása az idősebb Dumas, aki ha- 
zája anekdotikus történetét a renaissancetól a 
forradalomig sok vervevel, de felületesen ós ke- 
vés históriai érzékkel tálalta fel a hosszú léleg- 
zetű regények egész sorában, ó volt egyik meg- 
alapítója a nagy tömegeket mulattató tárca- 
regénynek, melynek egy fokkal alacsonyabb szín- 
vonalon álló képviselői az antiklerikális Eugéne 
Sue (megh. 1857) s a találékony Fréderic Saulié 
(megh. 1847). Különösen szocialista tendenciájú 
tákolmányaikkal értek nagy hatást, úgy, hogy 
sikerüket Hugó is megirigyelte s Les Misórablas 
(1862) c. terjedelmes müvében e műfaj legértéke- 
sebb termékét szolgáltatta. Különösen sok irányú 
munkásságot fejtett ki a regény terén George 
Sand (1804—76), aki akár a féktelen szenvedély 
jogát dicsőítő első regényeiben (Indiana, 1832, 
Lélia 1833), akár szocialista álmodozásaiban (Cor- 
suelo, 1842, Le meunier d'Angibault, 1845), falusi 
idilljeiben (Francois le Champi, 1850) v. öregkora 
nyugalmasabb alkotásaiban (Le raarquis de Vil- 
lemer, 1861) vérbeli romantikusnak s javíthatat- 
lan idealistának bizonyult. A romantika talajából 
nőtt ki s eredetét sokszor visszatükrözi a realista 
regény, legnagyobb mestere Honoré de Balzac 
(1799—1850), akinek Comédie Humaine cím alatt 
összefoglalt regénysorozata a való élet elevensé- 
gével tükrözi vissza kora társadalmát. Az egyé- 
niség túltengő kultusza folytán a romantikával 
függ össze a kortársaitól alig méltányolt, de 
újabban erősen felkapott S/ewí/ia/ (tulajdonképen 
Henri Beyle, 1753—1842), aki száraz hangon írt 



Francia Irodalom 



— 55 



Pfftnoifetlrodaloiin 



regényeiben az emberi szivet és akaraterőt bon- 
colgatja élettani alapon s követliezetesen mate- 
rialista szempontból. 

A korszak tudományos irodalmában főleg a 
történetírás és teológia terén érvényesült a ro- 
mantika. Az új irány megteremtője a történetírás 
terén a festői hatásokra törekvő Aitgitstin Thierry 
(megh. 1856.), legkiválóbb képviselője az elfogult, 
de ragyogó nyelvű Michelet volt (megh. 1874.). 
A vallásos irodalom terén a pártütő Lamennais 
(megh. 1854.), a demokrata katolicizmus megala- 
pítója s e minőségében jobb költő, mint teológus 
és Lacordaire (megh. 1861.), az e^házi szónok- 
lat egyik regenerátora, kerültek ki a romantika 
köréből. A romantika bélyegét viselik magukon 
az eklektikus Vidor Gousin (megh. 1867.) ra- 
gyogó nyelvezetű, de felszínes fllozóüiai fejtege- 
tései. A romantikusok táborából került ki a kor- 
szak legjelesebb kritikusa, Sainte Beuve (1804 — 
1869), aki az irodalmi kritikába először vitte be 
az életrajzi elemeket. 

A régi hagyományokra támaszkodó költők so- 
rából legnagyobb népszerűségre Béranger {1790— 
1857) tett szert, aki a polgárság átlagos érzés- 
világának megfelelő dalaiban a bort, szerelmet, 
szabadságot és hazaszeretetet dicsőíti. Nagy si- 
kere volt klasszikus ódáival Gasimir Delavigne- 
nek (1793— 1843) is, aki Ponsard-ral (1814—67) 
együtt a régi tragédia hagyományait képviselte 
változó szerencsével a színpadon. Kívül áUt a ro- 
mantika körén Eiigéne Seribe (1791—1861) is, 
aki 1820-tól haláláig szinte korlátlanul uralkodott 
a színpadon. Közel 400 darabjában minden hang- 
nemet megpróbált s bámulatos technikai ügyes- 
sége könnyen feledtette a mulatnivágyó közön- 
séggel nyelvének és lélektanának gyöngéit. Az 
elbeszélés terén Voltaire hagyományait folytatja 
a hazájában sokáig mellőzött Claude lillier 
(megh. 1840). 

A múlt század történetbölcseleti irányát fejlesz- 
tették tovább a szívesen általánosító Guizot (mh. 
1859.), a fatalista Mignet (megh. 1884.) és az ész- 
szerűséget hajszoló Thiers (megh. 1877.). Joseph 
de Maistre (megh. 1821.) a politikában az ultra- 
montanizmus s a bölcsészetben a tradicionaliz- 
mus egyik ragyogó toUú megalapítója, mint író 
teljesen a klasszikus iskola híve. A liberális pam- 
íletírók legkiválóbbika, Paid Louis Courier (mh. 
1823.) szintén e csoportba tartozik. Az irodahni 
fejlődés további irányítására nagy hatással vol- 
tak Atigtiste Comte (megh. 1857.), a pozitivista 
bölcsészet megalapítója, Saint- Simon és Foumier, 
a szocialista-ábrándok első megálmodói s Guvier 
(megh. 1862.), az összehasonlító anatómia alapvető 
munkása, de müveik formai tökély szempontjá- 
ból nem ütik meg azt a mértéket, mely az iroda- 
lomtörténet körébe utalná őket. 

A XIX. sz. közepe táján új irány lép fel s ér- 
vényesül több-kevesebb szerencsével az irodalom- 
ban. Az egoista és intuitív romantikát felváltja 
a pártatlanul megfigyelő és pozitivista realizmus. 
A realizmus diadala a romantikán a tudomány 
győzelme a képzelőtehetség és érzelmek felett. A 
realista irodalom annak a társadalomnak kifeje- 
zője, melynek nincsenek ideáljai, nincs más val- 
lása, csak a tényeké, nincs más hite, csak az ér- 



zékeké, nincs más módszere, csak a megfigye- 
lésé. 

E világfelfogásnak megfelelően változik meg a 
költészet jellege. A romantika nagy felbuzdulásai, 
retorikájának fenséges közhelyei s érzékenységé- 
nek bizonytalan melankoliája elhallgatnak. A köl- 
tők kristálytiszta, tökéletes formákra és szabatos 
meglátásokra törekszenek. A költői ihletet többé 
nem a szív, hanem az értelem irányítja, mely le- 
hetőleg objektív és szabatos előadásmódra törek- 
szik. Ez irányt, melyet a romantikusok közül a 
már említett Gautíer s az ötvösművészetre emlé- 
keztető Théodorede Banville (megh. 1891.) készí- 
tettek elő, a parnasszista költők testesítik meg. 
akiket Le Parnasse contemporain címen 1866. 
kiadott első antológiájukról neveztek el. Az iskola 
feje Leconte de lÁsle (1820—94), aki egyéni pesz- 
szimizmusát a különböző népek és korok gondos 
tanulmányon nyugvó, tárgyilagos és tömör rajzai- 
ban juttatta kifejezésre. Az ő nyomain jártak Lémi 
Dierx s a szonett legtökéletesebb mívelője : Jósé 
Maria de Heredia (megh. 1906). Filozófiai mély- 
ségével válik ki Sully Fridhomme (megh. 1908) ; 
rövidebb darabjaiban szmte tökéletesen jegecese- 
dik ki egy-egy bölcseleti tantétel, míg hosszabb 
lélekzetű müveiben (Justio^ 1878 ; Bonheur 1888) 
gyakran elbágyad költői szárnyalása. A minden- 
napi élet eseményeit rögzíti meg Francois Gop- 
pée (megh. 1908.), a kisemberek költője. A par- 
nassienek körén kívül állók sorából, mint leg- 
nagyobb tehetség, Gharles Baudelaire (megh. 
1867.) érdemel említést, aki a rútat hajszoló, be- 
teges és sokszor keresett, de nem egyszer mélyen 
költői s új utakon járó verskötetével (Les fleurs 
du mai, 1857) a szimbolista költészetet készítette 
elő. A megkésett romantikusok közt a szószátyár 
Bichepin (sziU. 1849.) közelíti meg, igaz, hogy 
csak elvétve, a realista ideált. 

A színpadon a romantika lírai drámáit a realista 
irányzatnak megfelelő társadalmi színmű váltotta 
fel, melynek technikáját Seribe készítette elő. A 
színműírók főtörekvése a valóság gondos meg- 
figyelése és pontos visszatűkrözése. Tárgyát nem 
a ködös vagy festői múltból, hanem a körülötte 
lüktető jelenből meríti, a rendkívüli hősöket az 
átiagember, a meglepő fordulatokban gazdag bo- 
nyodalmakat a korabeli társaság mindennapi esz- 
ményei váltják fel. Műveik természetes kifejező 
eszköze a próza, ha a vershez nyúlnak, még a 
legjobbak is — példa rá Augier — elerőtienednek. 
A társadalmi színmű legkiválóbb mestere Ale- 
xandre Dumas fils (1824—95), aki a romantikából 
indult ugyan ki, de tételes színműveiben, melyek 
egy-egy szociális vagy etikai kérdés körül forog- 
nak, pompás megfigyelőnek s a társalgó hang 
kitűnő mesterének bizonyult. Kevésbbé irányzatos 
a kor másik nagy realista színműírója, Emilé 
Augier (megh. 1889.), aki főleg a politikai és tár- 
sadalmi vígjáték terén aratott nagy és tartós si- 
kert. Legjobb műveiben kíméletlen hűséggel tárja 
fel a kor fonákságait és tüneteit, anélkül, hogy 
kutatná az orvoslásukra alkalmas gyógyszereket. 
Technikai tudásával válik ki Vidorien Sardou 
(megh. 1908.). A finomabb hangú bohózat terén 
jeleskedik Emilé Lcdnche (megh. 1888.). A Meil- 
hae és Halévy társascég pedig a zeneszerző Offen- 



Francia irodalom 



— 56 - 



Francia Irodalom 



bachhal szövetkezve, az operettet emelte irodalmi 
szinvonalra. 

A realizmus diadalának kétségtelen jele, hogy 
e korszakban a regény, ez a legkevésbbé szubjek- 
tív műfaj, került a vezető helyre, A XIX. sz. má- 
sodik félének legmaradandóbb alkotásai ezen a 
téren keresendők. Az új felfogásnak megfelelően 
a regényiró a minimumra korlátozza a képzelet 
szerepét s a valóság puszta másolására szorít- 
kozik ; magába fojtja személyes hajlamait s pár- 
tatlan «emberi okmányok» közlésére szorítkozik. 
Az új irányt Ghampfleury (megh. 1889.) ós Fey- 
deau (megh. 1873.) múló értékű kísérletei vezették 
be és Gvstave Flaubert {1821—80) 1857-ben meg- 
jelent Madame Bovary c. regénye jutatta dia- 
dalra, mely valóságos remekmű a maga nemében, 
innen indul ki a naturalista iskola, moly a realiz- 
mus túlhajtása. Nem éri be a puszta megfigye- 
léssel, hanem kísérletezésre is vetemedik s az 
átöröklés elvének laikus alkalmazásával egészen 
önkényes és téves « eredmény ékre.) jut. A « tudo- 
mányos* igényeket a Goncourt fivérek áhították 
fel Renée Mauperin (1864) e. «klinikai tanulmá- 
nyukban)). Elméletbe foglalta s egy húsz kötetes 
regényciklusban a Les Rougon-Maequart-ban 
(1871—93) következetesen keresztül is vitte ez 
irányt Emilé Zola (megh. 1903), a naturalista 
iskola vezére. Munkássága azonban éppen legma- 
radandóbb részleteiben, a leírásokban, melyek 
egy-egy élettelen tárgyat, pl. a bányát, a vasutat, a 
szeszflnomítót stb. óriási móreteket öltő, megele- 
venedő jelképekké varázsolnak, egészen roman- 
tikus. Sokkal tisztábban nyilvánul meg a realiz- 
mus a legnagyobb francia novelhsta, GuydeMau- 
passant{niegh. 1893.) müveiben, akinek Flaubert 
volt közvetlen mestere s aki az abszolút tárgyi- 
lagosság fokára tudott emelkedni. Zola mellé sze- 
gődtek Huysmans, Céard, Hennique, Alphonse 
Daudet, Edouard Rod ós Margueritte, de La Térre 
c. müve megjelenése után (1887) a legtöbbjük 
elpártolt tőle. Legkiválóbb köztük a pompás hu- 
morú Alphonse Daudet (1840—97), aM hol pro- 
vengei hazájából, hol a párisi élet forgatagából 
veszi finoman átérzett tárgyait. Huysmans (szül. 
1848.), a sátán-kultuszon keresztül, a vallásos 
miszticizmus karjaiba vetette magát, Paul Mar- 
giierüte a lélektani realizmus képviselője lesz, 
Edouard Rod a spLritualista irányzat mellé szegő- 
dik. A realista irányzattal szemben sokáig tar- 
totta magát az ideaUsta regény, melyet főleg 
George Sand és a felsőbb körök kedvelt írója : 
Odave Feuület (megh. 1890.) képviselt. Mellet- 
tük a szellemes és nagyműveltségű, de gyakran 
fantasztikus Vidor Cherbidiez {megh. 1899.), a hu- 
moros Jules Sandeau (megh. 1883.), a jól megfi- 
gyelő .£limo«<i Ahoui {m.Qgh. 1891.) s a társadalmi 
reformokat sürgető Hector Malot (megh. 1907.) 
(írdemelnek említést. A falusi légkörbe vezetnek 
Erckmann és Chatrian, akik Blszász, André 
Theuriet (megh. 1907.),aki Lotharingia ós Savoya, 
Emilé PouviUon, aki a Guyenne s a kitűnő meg- 
figyelő Ferdinánd FaJyre (megh. 1898.), aki a 
Cévennek népóletét rajzolja. A naturalista írók 
élettani felfogásával ellentétben a lélektani analí- 
zisre veti a fősúlyt Paul Bourget{HZ}i\. 1851.), aki 
ahigh-life «lkl»iiágát szedi izekre. Saját lírai 



egyéniségét s úti impresszióit öltözteti regény- 
formába Pierre Loti (szül. 1850.) ; míg Anatole 
Francé {síül. 184é.), Renan e nagytehetségű tanít- 
ványa, a maga mindent megértő és megmosolygó 
szkepszisét jeleníti meg regényeiben és elbeszé- 
léseiben, melyek az ókortól a ma napi esemé- 
nyeiig mindenre kiterjednek. Mint a széles réte- 
gek fáradhatatlan mulattatói Georges Ohnd ós 
Jules Verne érdemelnek említést, habár trói te- 
hetségük sikerüknek messze mögötte marad. 

A realizmus a kor tudományos irodalmában is 
megnyilatkozik s részben éppen e térről terjed át 
a szépirodalomra. Különösen érezhető hatása a 
történetirodalom terén. A historikusok a részlet- 
kutatás által földerített tényeket gondos kritikával 
értékesítik a multmegelevenitósénél, de lehetőleg 
csökkentik előadásukban a személyes fantázia v. 
az előre megállapított bölcseleti rendszer szere- 
pét. Albert Sorel (szül. 1842.), Ernest Lamsse 
(szül. 1842.) 8 főleg Fustd de Goulange (1830—89), 
a kor legkiválóbb történetírója s egyúttal jeles 
stiliszta, képviselik ez új irányt. Az egyháztör- 
ténet terén Ernest Benan (1823—92) fejtett ki 
irodalomtörténeti szempontból legbecsesebb mun- 
kásságot. Egyszerű, harmonikus nyelven írt mun- 
káiban a racionalizmus szemüvegén át nézi a 
vallás ügyét, az emberi lélek egy állandó szük- 
ségletének fogja fel, mely azonban megnyilatko- 
zásaiban és szimbólumaiban folyton módosul. A 
történetírók közé sorozható Hippolyte Taxne is 
(1828—93), aki az irodalom, művészet és politika 
történetét pozitivista és determinista szempontból 
vizsgálja s az eseményeket természettudományi 
és biológiai módszerrel magyarázza. Módszerét az 
irodalmi kritika terén Ferdinánd Bnmetiére 
(1849—1927) fejlesztette tovább azzal, hogy ai 
evolúció és kiválogatódás elvét az irodalom jelen- 
ségeinek magyarázatába is belevitte. Kevésbbó 
módszeres, de kitűnően tudja elemeire felbontani 
egy-egy kiváló író egyéniségét Emilé Fagud 
(szül. 1847.) ; az impresszionista, vagyis olvasmá- 
nyaik pillanatnyi benyomásain alapuló kritika 
mesterei Jules Lemaítre (szül. 1853.) és Anatole 
Francé. A szini kritika sokáig korlátlan feje volt 
Francisque Sarcey (megh. 1899.), aki főleg a szer- 
zők technikai tudását boncolgatja. A filozófusok 
közt Benouvier, Bíbot, Fouillée és Guyot, a mora- 
listák sorából C. Martha, Jules Simon, Arvéde 
Bazine érdemelnek említést. Claiéde Bemard 
(megh. 1878.) orvostudományi müvei a naturalista 
esztétikára gyakorolt nagy hatásuk következté- 
ben bírnak irodalmi jelentőséggel. A parlamenti 
szónoklat terén Émile Olivier, Jules Faxrre, 
Gambetta és Jules Simon arattak nagy sikert. A 
publicisták közül a liberális Prévost-Paradol 
(megh. 1870.) s az ultramontán Jjouis Veuillot 
(megh. 1883.) emelkednek ki. Utóbbi a vitatkozó 
próza egyik legnagyobb mestere. 

A Jelenkor. 

Az utolsó negyedszázad legfontosabb irodalmi 
eseménye a naturalizmus bukása. Helyébe lega- 
lább ma még, úgy látjuk, nem lépett semmiféle 
egységbe foglalható irány, hanem minden ír6 
több-kevesebb önállósággal követi a maga egyéni 
hajlamait. Egy ideig úgy látszott, mintha a szim- 



Francia irodaloin 



- 57 



Francia Irodalom 



boiizmus a szépirodalom minden ágára Idterjesz- 
kednék, de csakhamar múló divatnak bizonyult, 
mely csupán a Ura terén termett értékesebb gyü- 
mölcsöket. A szimbolisták, akikhez a dekaden- 
seket és románokat is hozzá számíthatjuk, a par- 
nasszisták rendkívüli formai tökélyével és vakító 
világosságú nyelvével szemben a szabadabb ritmi- 
kaiformákat s az elmosódottabb.kevésbbé szabatos 
kifej ezéseket hozták forgalomba, a festői hatásokat 
zenei hatásokkal helyettesítették s az egyéni ér- 
zelmek, sokszor ködös gondolatok megjelenítésére 
törekedtek. A reformátorok többsége idegen szár- 
mazású, így Maeterlinck, Rodenbach, Verhaeren 
flamand, Vielé-Griffln, Stuart Merill amerikai. 
Marié Krysmska lengyel, Moréas görög, de az 
úttörők, akikből az egész mozgalom levezethető, 
a keveset produkáló s inkább egyéniségének va- 
rázsával ható Stéphane Mallarmé (1842—98), a 
testiség és vallásos rajongás közt hányódó, hol 
naiv, hol rafünáltan keresett Paul Verlaine 
(1844 — 96), a korszak legnagyobb lírikusai tiszta 
francia talajból fakadtak. E mozgalom múló ér- 
tékű túlzásai meUeít, melyek legjellegzetesebb 
termékei a Gustave Kahn Les palais nomades 
(1887) c. kötetében található « szabad versek», ma- 
radandóbb becsű reformokat is érlelt, melyek a 
verselés simulékonyságát s a nyelv gazdagabb 
árnyaló képességét tették lehetővé. E körből emel- 
kedtek ki Henri de Régnier (szül. 1864.), Albert 
Samain (megh. 1900.) s a korán elhunyt Charles 
ö?/énw(megh.l902.), Őszinteségével, egészséges 
életösztönével válik ki Noailles gró&é, Victor 
Hugó modorára emlékeztet a Les familiers (1906) 
művével népszerűvé vált Ábel Bonnard, míg a ver- 
ses dráma nagysikerű mívelője, Edmond Rostand 
a neoromanticizmusprécieuse-ámyalatát képviseli 
A színpad reformja a naturalizmus jegyében 
indult meg. Az ő szolgálatába szegődött a nagy- 
tehetségű Henri Becque (1832—89), de a közönség 
határozottan visszautasította pompás megfigye- 
lésről tanúskodó, fanyarul pesszimista darabjait. 
Mindazonáltal egész sereg utánzója akadt, akik a 
valóság jelszava alatt egész az obszcenitásig le- 
sülyedő, s még a legszükségesebb alaki konvenció- 
kat is sutba lökő színdarabokat vittek színpadra. 
Ezen a comédie rosse neve alá foglalt műfaj leghan- 
gosabb mívelői Ancey, Géard, Hennique, Juliién 
voltak; szinrehozásukról Antoine gondoskodott 
1887. megnyílt szabad színpadán. E daraboknál je- 
lentősebb a Théátre líbre ama törekvése,hogy meg- 
reformálja a színpadi berendezést s a színpadi dik- 
ciót, mindkettőt közelebb hozva a való élethez. An- 
toine azzal, hogy színpadján az «északi» drámaíró- 
kat, jelesül Tolsztojt, Ibsent és Hauptmannt is szó- 
hoz juttatta, a kérész életű szimbolista színmű ki- 
alakulását is elősegítette. E műfaj legkiválóbb mí- 
velője a belga Maeterlinck. A korszak leghatáso- 
sabb színműírói javarészt a Théatre líbre szállítói 
közül kerültek ki, akik a comédie rosse reform- 
jait többé-kevésbbé keverik a realista színpad 
hagyományaival. Georges de Portoriche, az iro- 
nikus Maurice Donnay yRomainCoohis az előkelő 
társaság erkölcseit, szerelmi vívódásait viszi a 
színpadra. Paid Hervieu, Eugénie Brieux s újab- 
ban Paul Bourget egyes társadalmi problémá- 
kat, téziseket öntenek drámai formába. Lélek- 



tani mélységükkel tűnnek ki Francois de Curel, 
Henri Lavedan darabjai. A jókedvű bohóza- 
tot Georges Feydeau, Gapus, Bisson, Cour- 
teline, Flers és Caillavet képviselik, míg a fel-, 
sőbbrendü vígjátékban Émile Fab-re, Pierre 
Wolff és Tristan Bernard válnak ki. A régi 
technikai eszközökkel dolgoznak s a hatásos jele- 
netekre vetik a fősúlyt Jules LemaUre, Odave 
Mirbeau, Henry Bernstein s Henry Bataüle. A 
verses dráma síkerét Coppé és Richepin készítet- 
ték elő s a nagytehetségű, de teljesen a régi nyo- 
mokon járó Edmond Rostand műveiben, első sor- 
ban a Cyrano de Bergeracban (1897) érte el tető- 
pontját. Néhány utánzója is akadt, így RicJiepin, 
aki újra visszatért a verses drámához és Catulle 
Mendés, anélkül azonban, hogy ezen alapjában 
kiélt irányt új életre tudták volna támasztani. 
Megkésett romantikus Gobineau gi'óf is, akinek 
az olasz renaissancet megjelenítő könyvdrámáit 
(1877) csak újabban méltányolják igazán. Henry 
BataiUe a vers libre-rel, René Fanchois a félig 
prózában, félig versben írt szimüvel tett a szín- 
padon kevéssé méltányolt kísérletet. 

A regényírás terén az előző kor mesterei közül 
Zola, Anatole Francé, Bourget és Huysmans ke- 
restek új utakat. Zola a szocializmus evangéliu- 
mát írja meg, Francé az antiklerikálís irányi-e- 
gény szolgálatába szegődik, Bourget a katolikus 
és monarchikus eszmék szószólója, Huysmans 
(megh. 1907.) a vallásos miszticizmus karjaiba 
veti magát. Az újabb generáció sorából a nacio- 
nalista Bar rés és René Bazin, az egyéni jelleme- 
ket mélyen boncoló Paul Hervieu és a környezet 
és jellemek rajzában egyaránt kiváló Estaiinü 
érdemelnek flgyehnet. A tömeglélektan alapjáji 
áUnak a sokfelé elkalandozó Paul Adam újabb 
müvei (pl. L'enfant d' Austerlitz, 1903), Verhaeren, 
LouisBerírand és Jules Romains (Le bourg régé- 
néré 1906). A történeti regények sorából Paul és 
Vidor Margueritte TegénYcMusa az 1870-íki há- 
borúról emelkedik ki. E műfajt még André Lich- 
temberger és Maurice Maidron művelik sikerrel, 
akik a gondos erudiciót jeles tehetséggel párosít- 
ják. A napi kérdéseket ügyesen aknázza ki Ábel 
Hermant míg Claicde Farrére, Loti példájára, 
idegen országok exotikumát rajzolja. A nők kö- 
zött a dialogizált novella és regény ötletes művelői 
Gyp és Jeamie Mami{m6gh. 1910.), Nitzsche íüo- 
zófláját népszerűsíti Dániel Lesueur s társadalmi 
problémákat feszeget Marcelle Tinayre. Egyesek 
különleges térre vetik magukat; így Romáin Rol- 
Zflwá a zenevílágra,Léa« Frapiéa diákéletre szorít- 
koznak s e korlátolt körben igaz sikereket érnek eL 

A kritika és irodalomtörténet terén René Dout- 
mier, Brunetiere nagytehetségű tanítványa, to- 
vábbá Georges Pellissier, de Vogiié, Gustave Lan- 
son és a filológiai részletmunkában kiváló Ahei 
Le franc említhetők. A romantikus kor szerencsés- 
kezű kutatója Léon Séché, míg az Ó-F. vizsgálói 
közt a zseniális Gaston Paris (megh. 1903.) és 
Bédier váUk M; a történetírók kJöT^FlrnestLavisse, 
Alfréd Rambavd, Frédéric Masson, a filozófusok 
sorából a spiritualista Henri Bergson, a szocioló- 
gusok közül pedig Gábriel larde [megh. 1904.); a 
poUtíkai szónokok nagy tömegéből Jaurés ; míg az 
egyh. szónoklat terén a dominikánus Didm vezet. 



Francia irodalonn 



58 - 



Francia irodalom 



Irodalom. I. Az égést F. történetét összefoglaló fSbh mun- 
kák: A. Baumgartner 8. J., Die französische Literatur, Prei- 
bnrg i. B. 1906; L. Claretle, Histoire de la littórature fran- 
paise, Paris 1905—5, 12 köt.; E. Faguet, Histoire de 
la llttérature franfaise, Paris 1900, 2 köt.; Haraszti Qy., 
Franciák, Budapest 1905, Az egyetemes irodalomtörténet 
n. köt. 803—486. 1. ; He^üs A., A P. története, Szentgott- 
hárd 1910 ; H. P. Junker, Grundriss der Qeschichte d. fran- 
zösischen Literatnr, Mttnster i. W. 1909 6. kiad. ; P. Kreys- 
sig, Gescbichte der fi-anzösisctiea Nationalliteratnr, Berlin 
1889, 6. kiad. 2 kot.; G. Lanson, Histoire de la littérature 
franpaise, Paris 1909, 11. kiad. ; D. Nisard, Histoire de la 
littérature frangaise, u. o. 1844—61, 4 köt., új kiad. é. n.: 
magyarra ford. Szász Károly, Budapest 1886 ; L. Petit de Julle- 
ville, Histoire de la langue et de la littérature franpaise 
des origines á 1900 u. o. 1896—1900, 8 köt.; G. Saintsbury, 
A short history of french literature, Oxford 1903, 6. kiad., 
magyarra ford. Hegedűs Pál, Bpest 1897 ; H. Suchicr ós A. 
Birch-Hirschfeld, Geschichte der französischen Literatur, 
Leipzig 1900. 

n. Csupán a középkort tárgyalják: A bencések által megindí- 
tott Histoire littéraire de la Franca, Paris 1733—1906, 33 k. ; 
P. A. Becker, Grundriss der altfranzösischen Literatur, Hei- 
delberg 1907, I. köt. ; Qröber, Französische Literatur, Strass- 
bnrg 1902, a Grundriss der romanischen Philologie n. köt. 
1. rész 433—1247. 1. ; Q. Paris, La littérature fran^aise du 
moyen áge. Paris 1905, 3. kiad.; u. a., Esqnisse historique 
de la littórature franpaise au moyen áge, u. o. 1807 ; C. Vo- 
retzsch, Binftthrang in das Stúdium der altfranzösischen Li- 
teratur, Halle 1905. 

IlL Át újkori irodalom tárgyalására szorítkoznak : A. Birch- 
Hirschfeld, Geschichte der französischen Literatur, Stuttgart 
1889, L köt. ; F. Brunetiöre, Manuel de l'histoire de la llt- 
térature frauQaise, Paris 1898 ; u. a., Histoire de la littéra- 
ture ft-anpaise classique, u. o. 1895—1912, 2 köt. ; Qodefroy, 
Histoire de la littérature frangaise depnis le XVL s., u. o. 
1882, 10 köt. ; H. Morf, Geschichte der neueren französisch. 
Literatur, Strassburg 1898, Lkot. ; G. Lanson, Manuel biblio- 
g^raphique de la littérature (ran^aise moderné, Paris 1909 
óta eddig 3 köt. A XVI. st.-ot tárgyalják: Darmesteter et 
Hatzfeld, Le XVIe s. en Francé, Paris 1895, 6. kiad. ; F. Fou- 
qnet, XVIe s., u. o. 1894 ; Bainte-Beuve, Tableau historique 
et critique de la poésie frangaise au XVI siöcle, u. o. 1828 ; 
A. TiUey, Tlie literature of the french renaissance, Cambridge 
1904, 2 köt. A XVII. se.ot tárgyalják: P. Albert, La litté- 
rature franpaise au XVIIe siécle, u. o. 1901, 10. kiad.; De- 
mogeot, Tableau de la littérature franpaise au XVH. s., u. 
o. 1859 ; E. Fagaet, Le XVII. s., u. o. 1892, 10. kiad. ; Long- 
haye, Histoire de la littérature frangaise au XVII. s., u. o. 
1895—96, 4 köt. ; P. Lotheissen, Geschichte der franz. Lite- 
ratur ím XVII. Jahrh., Wien 1896, 2 köt., 2. kiad.; J. B. 
Stiernet, La littérature franpaise au XVII. s., Bruxelles 1887. 
A XVIII. st.-ot tárgyalják: P. Albert, La littérature fran- 
paise au XVIII. s., Paris 1904, 9. kiad. ; E. Faguet, Le XVin. 
8., u. 0. é. n., 28. kiad., magyarra ford. Haraszti Gyula, 
Bpest 1891 ; H. Hettner, Geschichte der franz. Literatur des 
XVIII. Jahrh., Braunsohweig 1894, 6. kiad., átdolg. H. Morf ; 
M. Roustan, Ijes philosophes et le société fi-angaise au XVIII. 
8., Paris 1906 ; A. Vinet, Histoire de la littérature fl-angaise 
an XVlII. 8., u. o., 1876, 2 köt. A XIX. se.-ot tárgyalják: 
P. Albert, La littérature franpaise au XIX. s.. Paris 1902, 
7. kiad., 2 köt.; G Brandes, Die Literatur des XIX. Jahrh. 
in ihren Hauptströmungen, Berlin 1900, 2. kiad. ; E. Faguet, 
Le XIX. s., Paris 1892, 20. kiad. ; E. Gérusez, Histoire de la 
littérature franpaise pendant le révolution, a. o. 1881. 7. kiad.; 
P. Halflaats, La littérature fran^aise au XIX. s., Bmxelles 
1907, I. köt, ; Lemaitre, Les contemporains, u. o. 1885—96, 
6 köt. ; F. Lotheissen, Literatur und Gesellschaft in Frank- 
reich zur Zeit der Révolution, Wien 1872 ; C. Rimestad, Fransk 
poesi Idet XÍX. Aarhundrede, Kjöbenhaven 1905 ; J. Bohmidt, 
Geschichte der franz. Literatur seit der Révolution, Leipzig 
1874, 8. kiad. ; H. P. Thieme, Quide bibliographique de la 
littérature francaise de 1800 á 1906, u. o. 1906, 2. kiad. 
A jelenkort tárgyalják : Banner, Das franz. Theater der Ge- 
genwart, lieipzig 1898 ; A. Benoist, Le théatre d'aujourd'hui 
Paris 1911 ; Casella-Gaubert, La nouvelle littérature 1895— 
1906., u. 0. 1906; A. Eloesser, Literarische Portraits aus d. 
modernen Frankreich, Berlin 1904; V. Qiraud, Livres et 
questions d'aujourd'hui, Paris 1907; E. Glaser, Le mouvement 
littéraire, u. o. 1904 óta ; R. de Qonrmont, Muses d'aujourd'hui, 
u. 0. 1910; Q. Pelliasier, Le mouvement littéraire contem- 
poraine, 1902, 8. kiad. 

Francia irodalom a IcUlföldOn. 

Brunetto Latinótól Oscar Wildeig és Gábrielé 
D'Annonzióig szinte minden európai nemzet sorá- 



ban akadtak költök és Írók, akik alkalmilag vagy 
állandóan (pl. a porosz Nagy Frigyes, vagy a ma- 
gyar gróf Fekete János) a francia nyelvet hasz- 
nálták gondolataik és érzelmeik irodalmi for- 
mába öntésére. E kisérletek azonban soklcal szór- 
ványosabbak és jelentéktelenebbek, semhogy tör- 
ténetiösszefoglalásra alkalmasak lehetnének. Van 
azonban három politikailag Franciaországtól füg- 
getlen ország, melynek részben francia anya- 
nyelvű lakossága a francia nemzetével sokban 
kapcsolatos, de sokban viszont attól eltérő jellegű 
P.-at hozott létre. Ez országok : Belgium, Kanada 
és Svájc. A következőkben e francia nyelvű iro- 
dalmak történetét vázoljuk. 

Beigrium. 

A F. Belgiumban már a XII. sz, óta virágzik. 
Thierry d'Alsace, flandriai gróf és neje Sybille 
d'Aiyou udvarában 1134 óta művelik a költésze- 
tet. A graal-ciklus és a Nagy Sándor mondakör 
Belgiumban is hozott újabb hajtásokat, míg a Ura 
terén Conon de Béthun,Colins de Hainavi, Henri 
deValenciennes, majd a XIV. sz.-ban a szatirikus 
vénáju Jean de Gondé s a mesterkélt Wattriqtiet 
de Gouvin tűntek ki. A flandriai udvar mellett a 
brabantí sem maradt el az irodalom pártolásában. 
III. Henrik herceg uralkodása alatt élt Adenel le 
Roi ós köre. Utánuk a flamand költészet kereke- 
dett felül, mígnem Jean íVoiísarí (1333— 1410), a 
változatos formákra törekvő költő és jeles histo- 
rikus ismét a francia kultúrát hozza divatba. A 
retorikai iskola főleg a burgundi udvar pártfogá- 
sának köszönhette virágzását. De a XVI. sz. poli- 
tikai mozgalmai hosszú időre tönkre tettek min- 
den irodalmi törekvést. A Habsburg házzal a 
spanyol lesz az udvar nyelvévé s a francia mind- 
inkább háttérbe szorul. Albert és Izabella ural- 
kodása alatt (1698—1715) a francia kultúra egé- 
szen jelentéktelenné zsugorodik össze s az erős 
reakció minden irodalmi kísérletet elnyom. A 
helyzeten sem Mária Terézia, sem II. József ked- 
vezései nem segíthettek. Ellenben az első íi-ancia 
császárság azzal, hogy Belgiumot Franciaország- 
hoz csatolta s az irodalmi pályázatokat meghono- 
sította, határozottan lendített az ügyön. A feltűnő 
új nemzedék, melynek soraiból PhüippeLesbrous- 
sart (megh. 1855.), Lemayeur (megh. 1846.), de 
Stassart (megh. 1854.) említhetők, teljesen a hata- 
lomnak kedves ál-klasszilcus irány szolgálatában 
óllott s ez az irányzat Belgium önállósítása után 
(1815) is tartotta magát. 

1830 után a romantika lett úrrá Belgiumban is. 
A lírában ez irányt képviselik Adolphe Mathieu 
(megh. 1876.), Charles Potvin, aki a dráma terén 
is kísérletezett s a tehetséges André Van Hasseli 
(1806—74), aki Hugó ragyogó nyelvén a német 
filozófusok gondolatvilágát szólaltatta meg. Még 
fokozottabb mórtékben nyilvánul a germán be- 
folyás Odave Firmez (1832—83) műveiben. A 
regényírók közt az első hely Charles de Costert 
(1827—79) illeti meg, aki Scott mintájára írt tör- 
téneti regényekkel kezdte pályáját, de 1867. ki- 
adott főművóben, a flamand nópmondán alapuló 
Ulenspiegel-ben a realista irányt szólaltatta meg. 
Emilé Qreyson (1823—98) a Dickens iskolájába 
járt, a termékeny Emilé Leclercq pedig Champ- 



Francia irodalom 



59 — 



Francia irodalom 



fleuiy modorát utánozta. A kor szinköltészete ke- 
vés figyelemre méltót tartalmaz. A romantikus 
történeti dráma legjobb terméke Wacken André 
Chénier-je (1844). A verses vígjáték terén főleg 
Lábarre és H. Vdmotte {vdQgh. 1884.) váltak ki. 

A jelenkori belga irodalom kialakulására nagy 
hatással volt a La jeune Belgique c. folyóirat, 
mely Max Wcdler (1860—89) szerkesztésében, 
tehát 1883 óta a kor legtehetségesebb íróit maga 
köré gyűjtötte. A költészetben egyelőre a l'art 
pouT l'art elvét állították fel s az irányt kifeje- 
zésre juttatta az 1887. kiadott verses antológia 
címe is (Pamasse de la Jeune Belgique). A francia 
parnassienok nyomdokain haladó lírát Waller 
mellett Albert Giraud, Valéré Güle, Femand Sé- 
verin,Georges Knopff, Emü van Arenbergh, Hec- 
tor Hornaert s egy ideig a Baudelairet utánzó 
Iván Gilkin képviselik, utóbbi azonban 1899. ki- 
adott Prométhée c. fömüvével a vers libre zász- 
laja mellé szegődött. Ez utóbbi irányzat főképvi- 
selője Emilé Verhaereu (szül. 1855.), Belgium leg- 
nagyobb lírikusa, akinek költészetében egy máso- 
dik Eembrandt elevenedett meg. Szabadabb vers- 
formái tele vannak zenei hatásokkal s különös 
erővel fejezik ki a kor kétségeit és reményeit. 
Körülötte csoportosulnak Charles van Lerberghe 
(megh. 1907.), Abert Mockel, Grégoire le Éoy, 
André Fontainas s a katolikus irányú Max Els- 
kamp. A vers Ubret csak elvétve használják Geor- 
ges Marlow (szül. 1872.), Vidor Remouchamps 
(megh. 1907.), a dalköltő Jacques Gueux (tulaj- 
donkép Charles Guillaume), Vmor Kínon Geo)- 
(/e.9Í2rt mae A;erí,az tg ukor küszöbén elhunyt i\Vre 
Gens (1885—1902), Maurice Kunel és mások. 

A színköltészetben Maurice Maeterlinck (szül. 
1862.) vezet, aki első síkereit a szimbolista drámái- 
val aratta, melyek módszerét Van Lerberghe Les 
flaireurs e. müve alapította meg. Utóbb szakított 
e finom pszichológiai hatásokra törekvő iránnyal 
s Parisban színre került darabjaiban a durva szín- 
padi fogások szolgálatába szegődött. A szinköltés 
terén is erős és eredeti tehetségnek bizonyult a 
lírikus Verhaeren, aki társadalmi és történeti 
tárgyakkal egyaránt megpróbálkozott. A bölcselő, 
a történeti és az iránydráma terén egyarónt ki- 
vált a sokoldalú, mélyen szántó Edmond Púurd 
(szül. 1836.), míg Eekhotid és Gilkins könyv- 
drámáikkal arattak sikert. A jól bevált párisi 
recept szerint készültek Henri KistemaeJ^ers és 
Francis de Groisset nagysikerű darabjai. Értéke- 
sebbek Gustave Van Zype társadalmi színművei. 
Lokális színezete dacára szinte az összes európai 
színpadokat bejárta Fonson és Wicheler Le ma- 
riage de Mlle Beulemans c. vígjátéka. Jelesebb 
színműírók még Charles van Beneden, Albert du 
Bois és Paul Spaak. 

A széppróza terén külön hely illeti meg Geor- 
ges Rodenbachot (1856—1899), ezt a beteges esz- 
tétát, aki verseiben s ritmikus prózában írt regé- 
nyeiben a katolikus miszticizmusnak adott költői 
kifejezést. Egészségesebb vallásos szellem lengi 
át Camüle Lemonnier regényeit, aki a szociális 
irányregény és az erkölcsrajz terén is kiváUk. 
Fajának lelki sajátosságait behatóan boncolgatja 
Georges Eekhoud (szül. 1854). A lélektani regény 
terén kívüle még Gustave Van Zype, Henri Mau- 



bel és Marguérite Van de Wiele alkottak flgj e- 
lemre méltót. A vallon életet rajzolják Hubert 
Krains (szül. 1862), Maurice des únibiaux (szül. 
1868.) s a falusi novella jeles mestere, Louis De- 
lattre (szül. 1870). A hainauti kőszénbányák éle- 
tébe világít be nyers realizmusával Marius Be- 
nard (szül. 1870) ; a brüsszeli nyárspolgárok hu- 
moros rajzával tette ismertté nevét LéopoldCou- 
rouble. A hazai történetből vett tárgyakat dolgo- 
zott fel des Omhiaux, Eugé>ie Desmolder és H. 
CartondeViart, míg J. Chot és Mme E. de Talle- 
nay az antik világot varázsolják elénk. 

Ha még megemlítjük MaeterUnck bölcselő ta- 
nulmányait és panteista természetrajzi műveit, 
Francis Naidet és Maurice Wilmott kritikai dol- 
gozatait, felsoroltuk mindazt, amit a föllen- 
dült belga F. figyelemre méltót alkotott. V. ö. 
Chot és Dethier, Histoire des lettres fran^aise de 
Belgique (Szemelvényekkel, Bruxelles 1910) ; Fa- 
ber, Histoire du théatre franpais en Belgique (u.o. 
1878—80, 5 köt.) ; H. Liebrecht Histoire de la 
littérature belge d'expression fran^aise (Bruxel- 
les 1909) ; Mosóin, Histoire de la littérature fran- 
gaise en Belgique de 1815 á 1830 (u. o. 1902) ; 
Nautet, Histoire des lettres belges d'expression 
franpaise (u. o. 1893, 2 köt.) ; F. Van den Bosch, 
La littérature d'aujourd'hui (u. o. 1909) ; J, Boubé, 
La littérature belge (u. o. 1906). 

Kanada. 

A kanadai P. aUg két emberöltő munk^a. A 
XVIL sz.-ban kivándorolt franciák keveset foglal- 
koztak irodalommal; 1845-ig alig 360 kötetet 
produkáltak. Legbecsesebbek a népdalaik, me- 
lyekben rendszerint a régi hazát dicsőítik apáik 
nyelvén és hagyományos versformáiban. Első 
gyűjteményüket 1865. adta ki Ernest Gagnon. 
Élénkebb lett az irodalmi élet Frangois Xavier 
Gameau (1809—66) fólléptével, aki egy nem min- 
dig megbízható történeti művet : Histoire du Ca- 
nada (1845) és több formás verskötetet adott ki. 
Kiválóbb író A. Gérin Lajoie , aki Jean Rí várd 
(1874) c. prózai elbeszélésében megkapó realiz- 
mussal festi a XIX. sz. bevándorlóínak mozgal- 
mas életét. A helyi színezetű történeti regény te- 
rén kísérletezett Phillippe de Gaspé. A kör leg- 
tehetségesebb költője Öctave Crémazie, akinek 
lankán főleg a hazaszeretet és a vallásos érzés 
csendül meg. Ez alapítók főművei s az újabb nem- 
zedék első kísérletei főleg a Les soirées canadien- 
nes és Le foyer canadien c. lapokban jelentek 
meg, melyek alapítása a hatvanas évek elejére 
esik. A későbbi költői gárda legkiválóbb tagjai 
Pierre Chauveau (megh. 1890), Adolplie Poisson 
(szül. 1849) s Louis íVédw^í 1839-1908) az egyet- 
len, akinek hire hazája határán túl is elterjedt. 
Les fleurs boréales c. verskötetét (1875), mely 
Hugó hatása alatt áll, a francia akadémia is meg- 
koszorúzta. Nérée Beauchemin korlátolt, de igSLZ 
tehetségről tett tanúbizonyságot Les floraisons 
matutinales (1897) c. kötetében. Jeles formaérzék 
nyilvánul meg W. Chapman Les aspírations (1904) 
c. versgyűjteményében. A színmiiirás terén F. G. 
Marclumd, a regény mezején pedig Conanné 
(L'oublié 1902) és dr. Choquette (Les Ribaud, 
1898 ; Claude Paysan, 1899) váUk ki. Kitűnő sti- 



Francia Irodalom 



— flO 



Francia Irodalom 



liszta a törtónetii'ó Casgrain abbé és Ihomas 
Ghapais. A politikai szónokot: sorában Wilfrid 
Lanrier vezet. V. ö. Philéas Gagnon,, Essai de 
bibliographie canadienne (1895) ; Ch. Ab der Hal- 
áén, Études de littérature canadienne franpaise 

(Paris 1907). ^ ^. 

Svájc. 

Svájc tisztán francia (Genéve, Waadt, Neu- 
chatel) és kevert nyelvű (Wallis, Fribourg, Berné) 
kantonjaiban kerek számban 730,000 (1900) fran- 
cia anyanyelvű egyén él, akik már a XIII. sz. óta 
használják a közélet nyilvánulásaiban az irodalmi 
francia nyelvet. A körükben kifejlődött P. a re- 
formáció előtt kevéssé figyelemre méltó. A neu- 
chateli kanonokok XV. sz. krónikája, melyet a 
XVIII. sz. elején fedeztek fel, hamisítványnak bi- 
zonyult, Jean Servien krónikája (1464—65), Jean 
Bagnion Román de Fierebras (Genéve 1478) című 
műve csekély értékű kompilációk. Becsesebbek 
Othon de Graiidson Urai költeményei a XIV. sz. 
végéről s a sarrazi levéltárban felfedezett Mireour 
du monde c tanköltemény. A Lausanneban, Neu- 
chátelben, Pribourgban és Géniben a XV— XVI. 
sz. folyamán előadott misztériumok, moralitások 
és sotiek, amennyiben nem csupán címűk maradt 
ránk,egészen jelentéktelenek. A reformáció, mely- 
nek középpontjává Genf lesz, legnevezetesebb 
író-teológusai : Guülaume Farel, Kálvin és Beza 
Franciaországból szakadtak ide ; Pierre Vivet 
(1511—71) svájci ugyan, de vaskos foUánsainak 
édeskevés közük van az irodalomhoz. A költészet 
e korban sem kap igazán erőre : legkiválóbb mű- 
velője, Blaise Hory {megh. 1595), neuchateli lelki- 
pásztor, legjobb darabjaiban is csak Marót köze- 
pes utánzója maradt. A szinköltészet terén Joseph 
Dmhene L'ombre de Garnier Stoffacher (1584) 
c. allegorikus színműve csak annyiban érdemel 
ügyeimet, hogy a Teli-monda első színpadi feldol- 
gozása. Értékesebbek a történetírók munkái. A 
sort Jeanne de Jussié (megh. 1561) klarissza 
apáca lendülettel megírt Le levain du calvinisme 
(1535) c. müve nyitja meg, mely közbülső helyet 
foglal el a pamflet ós a történelem között. Nyu- 
godt hangjukkal tűnnek ki Pierre de Pierrefieur 
emlékiratai. Sokszor elfogult, de jelesen megírt 
mü Frangois Bonivard ÍÍS9S— 1570), Byron Chil- 
loni foglyának genfi krónikája. A XVII. sz.-ban a 
szellemi ós irodalmi élet egykép stagnál. Versben 
és prózában egyaránt a «8tile réfugié», a huge- 
notta menekültek ügyetlen, elavult szókból s hibás 
szerkezetektől hemzsegő nyelve terpeszkedik.Még 
a legtűrhetőbb Samtiel Cluippuzeau Genéve de- 
livrée c. költeménye, míg a prózai müvek közt 
néhány élénkebben megírt hitvitázó mű válik ki, 
így a genfi Gédéon Fhurnois (megh. 1693) En- 
tretiens dos voyageurs sur mer ós Jean Sarrasin 
(megh. 1632) Citadin de Genéve c. műve. Becse- 
sek a neuchateli kancellár, Georges de Mont- 
moUin (1628—1703) történeti ós politikai me- 
moái^ai. 

A XVIII. sz. hajnalán végre beáll a fordulat. 
Jean Alphons Turreltinl hatása alatt veszít régi 
szigorából a kálvinizmus s a szabadsággal kar- 
öltve megjelennek a tehetségek. A tudományos 
élet igaz lendületet vesz s vele együtt a szép- 
irodalom is föléled. Gondolatainak merészségével 



tűnik Iri Maria Htiber (1695— 1753), aki kissé szín- 
telen nyelven megírt munkáiban a szabadelvű 
protestantizmus egyik előharcosa. A nem ke- 
vésbbé eredeti, berni származású Beat Louis de 
Murait (1665 — 1749) kora legjelesebb stilisztája. 
Lettres sur les Anglais et les Pran^ais (1725) című 
főmüvében sok helyes megfigyeléssel, talpraesett 
gondolattal találkozunk, melyek ő utána váltak 
közhelyekké. Az első igazán nagy író a genfi 
J. J. Rousseau volt, akinek működése egészen be- 
olvadt a P.-ba, miért is ott tárgyaltuk. Ugyan- 
csak oda tartozik Voltaire munkássága, amely a 
svájci viszonyokra azért volt különösebb hatás- 
sal, minthogy ez író élete jó részét Genf köze- 
lében töltötte. Rousseau irodalmi ellenfelei közt 
svájciak is akadtak, elsősorban teológusok. így 
Jacoh Vemet (megh. 1789), akinek főműve : Lett- 
res critiques d'un voyageur anglais (1766) az 
enciklopédisták ellen irányult s a harcias Jacoh 
Fer??e.9(mh. 1791), aki Lettres sur le christianisme 
de Rousseau c. művében a savoyai lelkész hitval- 
lását szedte ízekre, míg Confideuce philosophique 
(1771) c. irányregényében a materialistákat tá- 
madta. A tudományos megfigyelés, szerencsés in- 
tuíció 8 költői képzelet sajátos vegyOlékót nyújtja 
Charles Bonnet (megh. 1793) Contemplations de 
la nature c. művében. Horace Bénédid de Saus- 
sure (megh. 1791) Voyage dans les Alpes c.klasz- 
szikus művével a francia tudományos alpinisztiiía 
alapjait vetette meg. Lausanneban Sámuel Tissot 
(megh. 1797) orvos szerzett hírnevet magának 
Avis au peuple sur sa santé c. 17 nyelvre lefor- 
dított n'pszerüsítő munkájával. Yverdonban a fá- 
radhatatlan F. B. de Félice [megh. 1789) adja ki 
1770—80. a 42 kötetes Helvét Enciklopédiát, 
mely a párisi vállalat színtelenebb utánzata, a 
svájci közszellem hű tükörképe. A költészetben 
Philippe Bridel (1757—1845), Sámuel Bride {mh. 
1829), Gésar d'Ivernois, P. J. deRiedmMten és 
mások Delillet és Passyt utánozzák több-kevesebb 
szerencsével. A regényírás terén termékenységé- 
vel a hollandi származású Mme de Ghariére 
(1740—1805) válik ki, akinek neuchateli szalon- 
jában egy ideig Benjámin Constant is megfordult. 
Nemkevésbbé kedvelték egy másik asszony, Mon- 
tolieuné (1751—1832) érzelgős történeteit, első 
sorban Caroline de Litchfieldet. 

A francia forradalom és az I. császárság idő- 
jében Svájc legkiválóbb szellemeit teljesen a 
maga számára foglalta le Franciaország. A poli- 
tikai és irodalmi téren Franciaországban működő 
svájciak közül Necker miniszter a versaillesi ud- 
varnál befolyásos Besonval báró, jeles emlékiratok 
szerzöje,Raybar és Dumont,Mirabeau barátai.a már 
említett Benjámin Constant, Jomini generális, 
hfres katonai író s mindközt a legnagyobb a pá- 
risi születésű Mme de Staöl. 

Ahogy Svájc Franciaországtól ismét elszakadt 
(1814), irodalmi élete is föllendült. A mozgalom 
központjában Genf áll, ahol a Pictet-tostvérek 
1796. már megalapították a Bibliothéque britan- 
nlque c. folyóiratot, amelyből Svájc ma is legelő- 
kelőbb revueje, a Bibliothí>quo suisse fejlődött ki. 
Genfben élt Sismondí, az olasz származású 
jeles historikus, a berni születésű Charles Vietor 
de Bonstetten (megh. 1882), Mme Necker de Sans- 



Francia irodalom 



— 61 



Franciák 



sure és mások. Kortársai erősen túlbecsülték 
Rudolf Toeffert (1799— 18é6),a NouveUes géné- 
voises és a Voyages en zig-zag nem tehetségtelen 
szerzőjét. A legtekintélyesebb svájci napilapot, a 
Journal de Genévet 1826. alapították a Caveau 
genevoisban gyülekező fiatal írók ; sorukból kivál- 
nak: J. F. Chaponrmre (mh. 1856.) és J. A. Gcmdy 
Lefort (megh. 1850.), mindketten Bóranger után- 
zói ; Charles Didier (megh. 1864.) az első svájci 
romantikus költő, aki regényeivel és útleírásaival 
is kitűnt ; Henri Blonvcdet (1811—70), aki mint a 
Rothschüd-család nevelője, sokáig Frankfurtban 
élt; Albert Richárd (1801 — 81), a népszabadság 
és hazaszeretet költője, aki rövid dicsőség után 
teljes feledésbe merült s végül a szellemes John 
Petit-Senn (1792—1870), ez a fáradhatatlan rí- 
melő, akinek legmaradandóbb alkotása a Bluet- 
tes et boutades (18é6) c. aforizmagyűjtemény. 
Vendégszerető házában az ifjabb írói nemzedéket 
szívesen gyűjtötte maga köré. E nemzedék legne- 
vezetesebb tagjai Antoine Carteref (megh. 1888) 
derék fabulaköltő, A. Rilliet történetíró, a Teli- 
monda éles szemű vizsgálója, a szellemes Marc 
Monnier (1829—85), aki főleg Olaszországról írt 
müveivel s a 2-ik császárságot gúnyoló verseivel 
tett szert hírnévre, a pesszimista Henri Frédéric 
Amiel (1821—81), akinek főműve, a sok tekintet- 
ben homályos Journal intimé csak halála után lá- 
tott napvilágot, a szellemes és jól író Rodolphe 
Rey (megh. 1882), a jeles realista elbeszélő André 
Glades (tkép Nancy Marié VuiUe, megh. 1905.) s 
a hosszadalmas, sokszor fantasztikus, de mindig 
festői regényíró Camüle Ferrier (megh. 1905.). 
Genfi, legalább születése és neveltetése tekin- 
tetében Victor CherbuUez is, akit azonban a párisi 
irodalmi élet teljesen felszívott magába. A költők 
sorából az irodalomtörténetírónakis jeles PAi topé 
Goilet (szül. 1850.), a ragyogó technikájú Jules 
Cougnard (szül. 1855.), a Verlaine-utánzó Louis 
Ducliaral{l862 — 1901.), a Leconte de Lisle nyom- 
dokaibanjáró Edouard Taván, a protestáns szme- 
zetű Charles Bonifas (Jean Mézel), a gyors nép- 
szerűségre szert tevő Henri Spiess és Philippe 
Monnier érdemelnek említést. 

Lausanneban, ahol sokáig idegenek vezettek, 
a múlt század közepe táján a benszíUöttek kerül- 
tek a szellemi élet élére. A mozgalom vezetője 
Rodolphe Alexandre Vinet (1797— 1847), akimint 
teológus nem szántott valami mélyen,de irodalom- 
történeti és kritikai dolgozataiban, melyek szigorú 
etikai alapon állanak, helyes ítélőképességről s 
biztos ízlésről tett tanúbizonyságot. Miként ő, 
Juste Olivier (1807— 76) is a lausannei akadémián 
tanárkodott s hazafias költészetével nagy hatást 
gyakorolt az ifjúságra. Mellettük Charles Mon- 
card (megh. 1865), formás szónok és publicista, 
Jean Jacques Porchat (megh. 1864.), a tanítómese 
jeles művelője s ügyes műfordító, Louis Vulliemin 
(megh, 1879.), derék történetíró, Urbain OUvier 
(megh. 1888.), hazájának egyik legkedveltebb re- 
gényírója, Jules Besangon (megh. 1897.), a pesszi- 
mista regényíró Eugéne Rambert (megh. 1886.), 
ragyogó toUú essayista említ'aető. 

Neuchátelban az 1839. alapított főiskola gyor- 
san felvirágoztatta a tudományokat, főleg a föld- 
rajzot és földtant Agassiz, Dosor, Guyot és Fr. de 



Rougemont vezetése mellett. Az 1848, forradalom 
azonban véget vetett ennek a tudományos föl- 
lendülésnek, míg a szépirodalom, az egyház- 
tanács szigorú cenzúrája következtében, csak 1880 
köríü kezdett erőre kapni. Élőbbről csupán Fritz 
Berthout kedves vázlatai (Sui- la montagne, 1865) 
érdemelnek említést. Jóval jelentősebb Auguste 
Bachelin (1831—91) tehetséges festőnek Jean 
Lourin (1881) c. regénye, melyben megkapó köz- 
vetlenséggel rajzolja Saint-Blaise falusi népét. 
Az ő nyomaiban jár a humoros Oscar Huguenin 
(megh. 1903.), míg Louis Favre (megh. 1904.) a 
Jura-hegység természeti szépségeinek ragyogó 
toUú leírója. Nagy termékenységével és sokol- 
dalúságával válik ki Adolphe Ribaux (szül. 1864.), 
aki a színműírás terén is sikerrel megpróbálkozott 
s több kötetnyi verset is kiadott. Nagy feltűnést 
keltettek Alice de Chambrier (megh. 1882.) hátra- 
hagyott költeményei. Egy másik hölgy, Adélé 
Huguenin (T. Combé, szül, 1856)a vallásos jellegű 
szoeiáüs regény terén aratott sikert. Henry Wav- 
nery (1859—1902) filozófiai költeményeiben Sully- 
Prudhomme méltó tanítványa, míg Sur l'Alpe 
(1895) c. verskötetének prozódiai szabadságai a 
szimbolisták technikai újításaival rokonok. Igazi 
költői tehetség a két nyelven író JabeUe Kaiser. 

A fribourgi kantonnak, mely félig német s egész 
katolikus, szintúgy mint a valaisi kanton s a 
berni Jura protestáns franciáinak kevés részük 
van az irodalmi fejlődésben. Fribourg mindaz- 
által két neves íróval gazdagította a svájci fran- 
cia költők lajstromát. Az egyik Pierre Sciobéret 
(1830— 76), jeles realista elbeszélő, akinek tehet- 
sége Gotthelfével rokon, a másik Etienne E^is 
(1830—67), valósággal virtuóz verselő, akinek 
líráján Musset, Murger és Heine hangjai csendül- 
nek meg. 

V. ö. E. Gaidlieur, Études sur l'histoire iitté- 
raire de la Suisse fran9aise(Paris 1856) ; P, Godet, 
Histoire Littéraire de la Suisse fran^aise (Neu- 
chatel 1890); u. a., Mme de Charriere et ses amis 
(Genéve 1906, 2 köt.) ; M. Monnier, Genéve et 
ses poétes (Paris 1885, 2. kiad.) : E. Rambert, 
Éci'ivains nationaux (u. o. 1874, I. sor.) ; u. a., 
Écrivains de la Suisse romande (Lausanne 1889) ; 
G. de Reynold, Histoire littéraire de la Suisse au 
XVIIle siécle (u, 0. 1909) ; V. Rossel, Histoire lit- 
téraii'e de la Suisse romande (Neuchátel 1903); 
u, a., Histoire de la littérature fran^aise hors de 
Francé (Paris 1895) ; u, a. és H. E. Jenny, Histoire 
de la littérature suisse (Lausanne 1910, 2 köt., 
németül is) : A. Sayotis, Histoii'e de la littératm-e 
franpaise á l'Étranger (Paris 1853—61, 4 köt.) : 
A. Jidlien, Catalogue des éditions de la Suisse 
romande (Genéve 1902). 

Franciák. A mai román nemzetek legjelenté- 
kenyebbje s a legműveltebb népek egyike. Broca 
szerint Franciaország mai lakosságát két eredeti 
fajtái'a, délire és északira lehet visszavezetni. A 
déli fajta a Loire folyótól D.-re lakik, kisebb ter- 
metű, sötétebb törzsszínű, fekete hajú és sötétbarna 
szemű, kurta fejű ; e fajta Franciaország területé- 
nek mintegy */í-ét foglalja el. Az északi fajta a 
Szajnától E.-ra lakik, magas termetű, világosabb 
bőrszínű, kék vagy szürke szemű, szőke hajú, 
hosszúkás fejű s a mai lakosságnak V^-ét teszi. 



Francia kArtya 



— 62 — 



Francia lö 



E két fajta keverék adja átlag Franciaország többi 
lakosságát. A kedélyi és értelmi élénkség, az élénk 
beszéd, taglejtés, a minden új iránt való érdeklő- 
dés, a hízelgés, barátkozás, a lobbanó lelkesedés, 
vígság, dicsekvés, találékonyság a déli liguri vér- 
nek maradványa ; a rendszeretet, szorgalom, ta- 
karékosság, vállalkozási szellem, bátorság az 
északi fajta, a kelta vérnek hatása. ízlés, finom 
modor dolgában a F. a világnak első nemzete. A 
F. Em'ópa összes nemzetei között a legkevésbbé 
szaporák, miért is XIV. Lajos óta a többi nagy 
népek (angolok, németek, szlávok) számbelileg 
háttérbe szorítják ; az ú. n. középélet tartamára 
nézve azonban Európa valamennyi nemzeténél 
hosszabb életűek. A régi ethnikai alapoknak meg- 
felelően Gallia területén a közlatin nyelv hatása 
alatt két külön, bár egymással rokon román nyelv 
alakult ki : a provanszali langue d'oc v. okzitan 
Svájcig terjedöleg, és a szorosabban vett francia, 
langue d'ail a vallon Belgiumra és Lotharingiára 
terjedöleg, az előbbit mintegy 15, az utóbbit 26 
millió ember beszéli. Határvonaluk a Garonne 
torkolatától É.-ra hajolva Lyon, Basel felé fut, 
onnan D.-re Nizzának. A fent említett Broca-féle 
típus elosztódása elég szabályosan ezt a vonalat 
követi. Kisebb hatású idegen, de ugyancsak be- 
olvadt elemek a délvidéken még észlelhető sza- 
racén utódok, DNy.-on a baszkok, spanyolok, 
É.-on a flamok. Vallásuk szerint a P. tulnyomó- 
lag katolikusok, a reformátusok 650,000, az evan- 
gélikusok 80,000 lelket számlálnak (1906. évi 
adatok). 

Francia kártya, 1. Kártya. 

Francia keletindiai társaság, 1. Keletindiai 
társulatok. 

Francia-Kongo, 1. Francia Közép-Afrika. 

Francia kórság, a szarvasmarha gümőkórjá- 
nak régi, teljesen elavult elnevezése. A XVIII. sz. 
folyamán ugyanis az a téves felfogás vált uralko- 
dóvá, hogy a gümőkór az emberek szifllisével azo- 
nos betegség, illetve ez utóbbi a gümökóros álla- 
tokkal elkövetett visszaélés következménye. Ebből 
folyólag a gümökóros állatok fogyasztásra bocsá- 
tása ellen Francia- és Németországban igen szi- 
gorú intézkedéseket léptettek életbe, melyek az 
említett század végéig voltak érvényben, amikor 
kiderült, hogy a nevezett kétféle betegség közt sem- 
miféle rokonság sincsen. L. Gümőkór. 

Francia kötés vagy rovásos sarok-átlapolás, 
az ácsmunkában a fakötéseknek azon nemei közé 
tartozik, melyeket lapolásoknak vagy rálapolá- 
soknak hívnak. 

Francia Közép-Afrika (Afrique Équatoriale 
frangaise), összefoglaló elnevezése a Gabun, Fran- 
cia-Kongó, Ubangi, Sári és Csád gyarmat-telepek- 
ből álló francia birtokoknak, melyeket 1909. három 
tartományra osztottak, nevezetesen Gabun (20 
kerülettel), Közép-Kongo(14 kerülettel) és Ubangi- 
Sarl-Csad tartományra (7 kerülettel). A közigaz- 
gatás költségeinek fedezésére a fejadó szolgál, 
melyet felnőtt férfiak és nők egyformán fizetnek. 
Az 1910. évi közigazgatási szükséglet 64 millió 
frank volt. Az ország természeti kincsekben na- 
gyon gazdag. A hegyekben arany, réz és vas bő- 
ségesen előfordul ; az erdők értékes fákban gaz- 
dagok. Pőterraények a kávé, rizs, vanília, kakaó, 



stb., melyek kivitelre is kerülnek. 1910-ben 17'5 
millió frank volt a kivitel értéke, míg a behozatal 
11*2 millió frankra rúgott. Főkikötőhely Libre- 
ville. Nagyobb városok : Brazzaville, Loango és 
Fort-de-Possel. L. még Franciaország (Gyarmar 
tok és protektorátusok) s a me^elelő címszók 
alatt. 

Francia középiskola, mai szervezete és tan- 
terve 1903. lépett életbe. Két tagra oszlik. Az alsó 
négy osztályban teljesen bevégzett ismeretkört 
nyújt, két irányban, melyek egyike latint és gö- 
rögöt is tanít, a másik a természettudományokat 
emeli ki. A felső tag (3 év) négyfelé ágazik : gö- 
rög-latin, latin-term.-tud., latin-élőnyelvek, term.- 
tud.-élönyelvek a központi tárgyaik. Ezeket 2 
éves fllozóíiai-matematikai tanulmány tetőzi be. 
A záróvlzsgálat mind a négy típus növendékeit 
egyenlően jogosítja. V. ö. Ribot, La reformé de 
l'Enseignement sécondaire (Paris 1900) ; Fináczy, 
A F. múltja és jelene (Budapest 1890). 

Francia köztársaság alkotmánya, 1. Francia- 
ország. 

Francia köztársasági év. 1792 szept. 22. kez- 
dődött, mikor az őszi equinokcium a párisi déllőre 
nézve 9 óra 18 perc és 30 másodperckor d. e. ál- 
lott be. Tizenkét 30 napos hónapja volt az évnek 
és 5 kiegészítő napja (jours complémentaires) ; 
szökő évben — rendszerint minden 4-ik — 6 ki- 
egészítő nap volt. A hónapok voltak : vendémiaire 
(IX : 22.), brumaire,frimaire, nivőse, ventőse, plu- 
viőse, germinal, floréal, prairial, messidor, tner- 
midor, frudidor, csakhogy a Gergely-féle év és 
a köztársasági év közti eltolódások folytán ven- 
démiaire 1-je 1795., 1799., 1800., 1801., 1802., 
1804. és 1805. szept. 23-ára, 1803. pedig 24-ére 
esett. Az 1805 szept. 9-iki rendelet ezt az évszá- 
mítást megszüntette és a Gergely-félét vissza- 
állította. 

Francia kréta v. fekete kréta, (ásv.), szürkés- 
fekete, lágy írásra alkalmas, igen finom földes 
agyagpala, amelyet szenes anyagok színeznek 
szürkés-feketére. 

Francia ló. Franciaország lóanyaga ma igen 
kiváló. Ez ország lóállományának gyarapítása, 
javítása és nemesítése a XVIII. sz. elején a nor- 
mandiai törzsménes létesítésével vette kezdetét. 
Ezt követte 1745. a pompadouri ménes létesítése 
Limousinban, majd 1767. a roziéresi Nancy mel- 
lett, amelyeken kívül magánosok is méneseket 
alapítottak, a kormány pedig dijakat, jutalmakat 
tíizött ki 8 versenyeket rendezett. A francia for- 
radalom az előzőleg virágzásnak indult lótenyész- 
tést is megakasztotta. Csak a XIX. sz.-ban a csá- 
szárság megalapításakor indult ismét virágzás- 
nak s különösen III. Napóleon és főistállómestere 
Fleury tett nagyon sokat az országos lótenyésztés 
emelésére. Az a lóanyag, amellyel Franciaország 
ma rendelkezik, általában két főcsoportba oszt- 
ható, a keleti származású könnyebb lovak és a 
nyugati szármMású nehezebb lovak csoportjára, 
amelyeken kívül Franciaország igen nagyszámú, 
részben importált, részben már ott tenyésztett ki- 
váló angol telivér ló felett is rendelkezik, amely 
sokszor még Angliában is sikeresen veszi fel a 
versenyt az angol telivér lovakkal. Jelentékenyebb 
lófajtáí : az anglo-normnn, moly a régi normán ló 



Franci a- magyar huszárezredek 



63 — 



Francia nnüvászet 



nak keresztezéséből származik. Középnagyságú, 
170 cm. magas jegynélküli pej, ritkán sárga színű. 
Ügetökópessége nagyon kiváló, de különösen mint 
hintós ló szolgáltat becses anyagot. A Percheron 
nálmik is ismert nehezebb, de mozgékony F., 
amelynek létesítésénél azonban a nyugati vér 
mellett keleti vér is játszott szerepet, söt javítá- 
sára újabb időben az angol telivért is kiterjedten 
használják. A hretagnei ló nehezebb, igavonó cé- 
lokra alkalmas állat, almásszürke vagy almáspej, 
156—164 cm. magas, melyet legáltalánosabban a 
Bretagneban tenyésztenek. A boidognei ló nehe- 
zebb, de nagy ügetőképességgel biró ló, amely- 
nek tenyésztése Picardiában és Flandriában van 
legáltalánosabban elterjedve. Franciaország ál- 
lami csődöreinek száma 3500 drb körül ingado- 
zik, amelyek, mint nálunk, fedeztető állomáso- 
kon hágnak. Ezenkívül magánosok tulajdonában 
tenyészigazolvánnyal ellátott csödörök is hasz- 
náltatnak. 

Francia-magyar huszárezredek, 1. Hitszár. 

Francia művészet (4 képmelléklettel). Azok 
mellett a jelentős, gyakran nagyszerű emlékek 
mellett, amelyeket a mai Franciaország területé- 
nek déli részében a római császári kor művészete 
létrehozott, vajmi szerény, sokszor igen kezdetle- 
ges termékek a helyi,provinciális,ú.n. ^aüfo-római 
művészeti tevékenységről is tanúskodnak (1. Ró- 
mai művészet). Miután a kereszténység Galliában 
is, nevezetesen első sorban délen, a Rhone völgyé- 
ben elterjedt, az ottani ókeresztény emlékek is, így 
különösen a szarkofágok (legnagyobb sorozat az 
arlesi múzeumban) v. római készítmények, vagy 
olyanok mintájára készült durvább, de ikonográ- 
fiái szempontból gyakran figyelemreméltó müvek. 
A keresztény templomépítésnek csak igen kevés 
emléke maradt fönn Galliában a Karoling-kort 
megelőző időkből. Egyes jelentős nyomokat talál- 
tak Vienneben, Romáin mötierban stb., ősrégi ere- 
detre vallanak a jouarrei és grenoblei (Saint 
Laurent) kripták, a Meroving-kor építészetét 
azonban főleg a centrális alaprajzú kisebb épü- 
letek, keresztelő- és emléktemplomok (Aix, Riez, 
Fréjus, Poitiers. Venasque, stb.) képviselik, míg 
a nagyobb templomok a római bazilika-építészet- 
hez csatlakoztak. Általában — későbbi újjáépíté- 
sek, átalakítások következtében — az I. évezred- 
ből csak igen kevés építészeti emlék maradt fönn 
Franciaországban, míg a festészet műveiből a 
Karolingok és Ottók korából számos pompás ké- 
pes kézirat maradt reánk és Franciaország egyes 
városaiban valóságos központok voltak, ahol a 
miniatürfestést nagy mértékben gyakorolták. így 
beszélhetünk toursi, reimsi, metzi stb. iskolákról, 
amelyek termékei a kor sajátos, antik hatás alatt 
álló, de bizánci befolyásoktól sem ment művészeté- 
ről tesznek tanúságot. 

Nagyszerű módon lendül föl az építészet a II. 
évezred elején. Óriási számmal épülnek a temp- 
lomok és a romén építészet országrészenkint, tar- 
tományonkint eltérő vonásokat tüntet föl. Egyes 
nagy, híres templomok széles körben nagy hatást 
gyakorolnak, így már a IX. sz.-ban a toursi St. 
Martin-templom, majd a reimsi St. Remi (1005— 
104f9), a toulousei St. Sernin-templom, főleg azon- 
ban Burgundiában a clnnyi apátság temploma, 



amelyet, úgy mint a toursit, a X. sz. végén épí- 
tettek újra. 

A francia román építészet emlékeinek csopor- 
tosításában a legfontosabb az Észak és Dél kö- 
zötti különbség. A két nagy terület határául a 
Loire folyó tekinthető. Délen, a fennmaradt an- 
tik emlékekre és kőtechnikára támaszkodva, ha- 
talmas térhatású, dongaboltozattal ellátott egy- 
hajós templomok és háromhajós csamoktemp- 
lomok jellemzők. Északon még sokáig a lapos 
deszkamennyezetek voltak használatban, míg 
eleinte a mellékhajók, majd a főhajók boltozása 
és a keresztboltozat technikájával kapcsolatban 
gazdag alaprajzi elrendezés fejlődött ki. Az álta- 
lános fölosztáson kívül a francia román építészet- 
ben egyes iskolákat különböztetünk meg a leg- 
jellemzőbb vonások szerint. így beszélünk pro- 
vencei, burgundi, auvergnei, poitoui, normandiai, 
rajnavidéki, ile-de-francei iskolákról és külön cso- 
portba foglaljuk az akvitániai kupolás templo- 
mokat. 

Nevezetes egyhajós templomok Délen : a Notre 
Dame des Domes Avignonban, a Notre Dame du 
Bourg Digneben, a saumuri Notre Dame temp- 
lom, az orangei székesegyház. Háromhajós tem- 
plomok, megközelítőleg egyforma magasságú ha- 
jókkal : a valencei, vaisoni székesegyházak, car- 
cassonnei St. Nazaire, a poitiersi Notre Dame la 
Grandé, conquesi apátsági templomok, stb. Auver- 
gneben a mellékhajókat emporákkal látják el, 
miáltal e templomok a bazilikális elrendezés felé 
közelednek (Notre Dame du Port, Clermont-Fer- 
randban, issoirei St. Paul templom, stb.). 

Sajátságos külön csoport az akvitániai kupolás 
templomok sora, amelyekben kupolarendszer he- 
lyettesíti a doDgaboltozatot. Több típust külön- 
böztethetünk meg: egyszerű egyhajós templomo- 
kat (Périgueux, St. Étienne ; saintesi és cahorsi 
székesegyházak), kereszthajós templomokat (an- 
goulémei székesegyház), végre a centrális elrende- 
zésű templomokat, amelyek legnagyszerűbb, hí- 
res példája a périgueuxi székesegyház, a velencei 
Szt. Márk templomra emlékeztető kupolarend- 
szerével (XI. 8Z. vége). 

Északon a germán és lombard templomokhoz 
hasonlóan a bazilikális tipus uralkodik és a Dél 
egyszerű térfólfogásával szemben gazdagabb, 
komplikáltabb térbeosztás áll elő : már a toursi 
St. Martin templom adta meg a szentélykörüljáró- 
val és kápolnasorral ellátott elrendezés példáját. 
A keresztboltozat következetes és nagy jelentő- 
ségű kifejlesztésével Normandia lép előtérbe, 
melynek kívül és belül gazdagon tagolt temp- 
lomai, pl. a, jumiégesi apátsági templom romja, 
a caeni St. Étienne és Sainte Trinité templomok, 
a boschervillei Saint Georges templom, az észak- 
francia román építészet legnevezetesebb példái. 

Észak-Franciaország a bölcsője annak az új 
építési módnak, amely már a román építészetben 
kifejtett törekvések következménye, tökéletes 
eredménye, a középkori építészet óriási föllendü- 
lésének, Franciaország vezető szerepének forrása. 
Már a XII. sz. első felében egyes kísérletek né- 
mely jellemző vonásokat tüntetnek föl, amelyeket 
a csúcsíves építészet sajátságainak szoktunk te- 
kinteni és kivált Picardiának nagy része volt az 



Francia művészet 



64 — 



Francia művészet 



Új Stílus előkészítésében. Ennek első, jellegzetes 
alkotása azonban az lle de Francéban, Francia- 
ország szívében, a központi hatalom területén. 
Paris közelében Suger apát által 1137—44 közt 
újjáépített saint-denisi apátsági templom, amely- 
ben a csúcsíves építési mód fő sajátságai, a bor- 
dás keresztboltozat és támasztó szerkezet már 
érvényesültek. Innen sugárzott ki a csúcsíves 
építészet. Paris közelebbi-távolabbi környezetében 
csudálatos gyorsasággal terjedt el, majd a XII. sz. 
végéig egész Franciaországot áthatotta, Angol- 
országba is átment és ellenállással csak ott talál- 
kozott, ahol már a román építészet keretében 
nagy, fejlett müvek keletkeztek. így Auvergne és 
a Rajna vidéke sokáig konzervatív maradt és 
Burgund, Normandia is csak mintegy akarata 
ellen fogadta be az új stílust, amelynek szerke- 
zeti lehetőségei hallatlanul nagyratörö építészeti 
tervek megvalósítását tették lehetővé. 

A föl virágzó, politikailag fölszabaduló városok 
polgári büszkesége és vallásos buzgalma gyors 
egymásutánban hozza létre Franciaország nagy 
székesegyházait. Közvetlenül Saint Denis után 
egyes régi templomok (Reims, Saint Remi ; Chá- 
lons, Notre Dame, stb.) szentélyrészei az új mód 
szerint épülnek, de egyidejűleg a hatalmas új 
teniplomok csodás sora keletkezik. 

Északon 1140—50 közt indul meg a noyoni 
s zékesegyház építése; a laoni székesegyház 1160— 
1200 közt épül ; a párisi Notre Dame székesegy- 
ház (1. 11. képmelléklet) építését 1163. kezdik meg, 
1182. szentelik föl, lényegében azonban csak a 
XIll. sz. közepén fejezik be. 1170-ben kezdődik a 
senüsi székesegyház építése. A chartresi székes- 
egyházat 1193. pusztító tűzvész csak az 1145— 
1170-ig készült nagyszerű nyugati homlokzatot 
kíméli meg ; az újjáépítés igen gyorsan ment : az 
új szentélyt már 1198. fölszentelik, de csak 1260. 
az egész templomot. A F. egyik fő büszkesége, az 
amiensi székesegyház 1220 — 88-ig épült, a párisi 
Ste Chapelle, a csúcsíves építészet egyik gyöngye, 
1245— 48-ig. Normandiában 1160 körül kezdik a 
sensi székesegyház építését, 1279. fejezik be. 
Champagneban 1175-től építik a soissonsi, 1211— 
1400-ig a reimsi székesegyházat, a francia kirá- 
lyok koronázó templomát (1. 11. képmelléklet). 
A Dél elmarad az Észak mögött, de 1270 kör. — 
1324. épül a hatalmas bourgesi székesegyház, 
míg az 1282— 1390-ig épült sajátszerű albi-i szé- 
kesegyház rendkívül tágas egyetlen hajójával a 
régi tradíciók fennmaradásáról tanúskodik (1, III. 
képmdléklet). 

A XIII. sz. közepéig a francia csúcsíves építé- 
szet már teljesen kifejlődött és legnagyszerűbb 
alkotásait létrehozta. A bordás keresztboltozat és 
támasztó szerkezet következetes, technikai tekin- 
tetbon mindinkább tökéletesedő értékesítése a leg- 
nehezebb szerkesztési föladatok megoldását is le- 
hetővé tette. Így épülnek a nagy székesegyházak, 
amelyeknek rendesen 5 hajós elrendezése, körtU- 
járóval és kápolnakoszorúval ellátott sokszögű, 
hatalmas szentélye, nyugat felé eltolódó és az épü- 
let testéből kevéssé kiugró, de annál tágasabb ke- 
reszthajója a templomépítés térproblémáit nagy- 
szerűvé fokozza. A pillérkötegek a boltozat bor- 
dáit mintegy a földig levezetik : így áll elő az egy- 



séges emelkedés, a függélyes irány ama hangsú- 
lyozása, mely a román építés formáinak vaskos- 
ságával, zömöksógével szemben új hatások for- 
rása. Oly fejlett az építés technikája, hogy a fa- 
laknak immár nincs szerkezeti rendeltetésük : ez 
a pillérekre és a boltozat bordáira háramlik, míg 
a falak csak a tér elválasztására szolgálnak, majd 
a csúcsíves építés kifejlődésével szinte elenyész- 
nek és óriási, üvegfestményekkel díszített csúcs- 
íves ablakokban oldódnak íöl, amelyek kőosztói és 
fokozódó gazdagságú áttört mérművei a gótikus 
művészet legjellemzőbb kifejezései közé tartoz- 
nak. A templom külsején a támasztó pillérek és 
ívek a konstruktív gondolatok hordozói. Különös 
gondot fordítottak azonban a nyugati homlokzat ^ 
kifejlesztésére. Itt van a főbejárat, a két hatalmas 
torony között. A csúcsíves építészet és a vele 
összefüggő szobrászat itt fejti ki teljes pompáját és 
gyakran az építészeti tagozatok, plasztikai díszít- 
mények óriási rendszere teljesen bevonja, illetve 
föloldja a főhomlokzatot. 

A XIII. sz. közepétől a XIV. sz. végéig a temp- 
lomépítés terén már nem oly nagy a tevékenység, 
ámbár még a régibb székesegyházakon is tovább 
építenek és ekkor keletkezik a roueni híres St. 
Ouen templom, a séezi, metzi székesegyházak, a 
bordeauxi székesegyház szentélye, a caeni St. 
Pierre templom híres tornya, stb. A csúcsíves rend- 
szer követke.:etes kifejlesztése, az építőmesterek 
nehézséget nem ismerő ügyessége és az épületek 
könnyedebb hatása jellemzi e kort, de már mes- 
terkéltséggel, egyhangúsággal, szárazsággal is 
találkozunk. Végre a XIV. sz. végétől kezdve lép 
föl az az ízlés, amely — a lényeges vonások vál- 
tozatlan megtartása mellett — a boltozatbordák, 
mérmüvek és általában az építészeti tagozatok és 
díszítmények pazar gazdagságú, szeszélyes kikép- 
zését kedveli és — gyakran a szerkezeti követel- 
mények ellenére is — rendkívül dekoratív hatás- 
sal alkalmazza (style flamboyant). B kor templom- 
építészetéből említendő pl. a roueni székesegyház 
homlolczata, a roueni S. Maclou, vendőmei Trinité- 
templom, stb., de nevezetesebbek a világi építé- 
szet emlékei, melyek nagyrészt a városok és pol- 
gárok gazdagságáról és pompaszeretetéről tesz- 
nek tanúságot, így a saint-quentini, eompiégnei 
városházak, a beaunei menedékház, a roueni és 
beauvaisi igazságügyi paloták, Jacques Coeur 
háza Bourgesban, a párisi Hotel de Cluny stb. 

Az építészettel szoros összefüggésben fejlődött 
ki a középkori szobrászat Franciaországban. Leg- 
főbb feladata a templom főbejáratának többé- 
kevésbbé gazdag kiképzése, díszítése. A dekoratÍT 
hatás mellett azonban e szobrászati dísznek tar- 
talmára nézve is jelentősnek kellett lennie ós a 
kapuzatokat díszítő szobrok és domborművek 
gyakran hatalmas ciklusokban egész enciklopédi- 
kus összefoglalásokat adnak. A szobrászat törté- 
netében is egyes iskolák Icülönböztethetök meg. 
Míg Délen, a ÍProvenceban és Languodooban erős 
volt az antik művek hatása és lassúbb volt a fej- 
lődés, Északon a szobrászat is új eszméket, for- 
mákat vetett föl, amelyek, mint a csúcsíves épí- 
tészet, mindenüvé eljutottak. A nagy székesegy- 
házak voltak azok a központok, ahol egyes mű- 
helyek működtek, amelyek hatása igen messze. 



ff f 



FRANCIA MŰVÉSZET I. 




9mipl^>émim 



f Bjiyi. > jj »i T> i ítlSíimüli 



•»\ 







..M 




'Francia művészet' cikkhez. 



RÉVAI NAOV LEXKONA. 



FRANCIA 





A párisi liouvre rész \, 



A p4fí8i Notre Dame-ssékesegyház. 



• Francia müvéttet' Hkkhet 



UVESZET II. 



:.^^5ESESca?a8ra 




(Porté de Jean Goujoii). 




A reimsi székesegyház. 



RéVAI NAGY LEXIKONA 



FRANCIA f 




A versaillesi kastély kápolnájának belseje. 



• francia miirés:el> cíkkhe 



VESZET III. 




Az albii székesegyház belseje. 



RÉVAI NAGY LEXIKONA 



FRANCIA ^ 




Marie-Antoinettü szalonja a fontainebleaui kastélyban. 




Szoba H müncheni kir. palotában. 



t Francia müvAittt ctkkhet. 



\/ESZET IV. 




A lontainebleaufkastély. 




A versaillesi kastélv ú. n. haditerme. 



RÉVAI NAGY LEXIKONA 



Francia művészet 



65 



Francia művészet 



olykor külföldre is kisugárzott. A legfontosabb 
volt ezek közt a XII. sz.-ban a chartresi székes- 
egyház, melynek nyngati kapuzata a francia szob- 
rászat további sorsára rendkívüli befolyást gya- 
korolt (1. I. képmeUékletet). A rendkívül nagy 
számmal fennmaradt szobrászati müvek, kivált 
kapuzatok közül csak a legnevezetesebbeket em- 
Lthetjük. A XII. sz.-ból valók : az arlesi St. Tro- 
phime templom, a saint-gillesi templom, a mois- 
saci, autuni, vézélayi templomok kapuzatainak 
szobrászati díszei, míg a poitiersi Notre Dame 
templomnak úgyszólván egész homlokzatára kiter- 
jed a plasztikai dísz. A XIII.sz. müvei mutatják azt 
a fejlett, finom, gyöngéd és mégis komoly stílust, 
mely a csúcsíves építészettel kapcsolatban fejlő- 
dik ki és a székesegyházak kapuzatain aratja leg- 
nagyobb diadalait. A legnevezetesebbek magának 
a, chartresi székesegyháznak későbbi részein, a 
párisi Notre Dame templom kapuin, az amiensi 
és reimsi székesegyházak homlokzatain (1. 1. kép- 
mellékletet) levő megkapó gazdagságú plasztikai 
ábrázolások. A szobrászatnak az uralkodó, első 
sorban dekoratív rendeltetésű iránya mellett a 
síremlékeken divatba jött képmások (királyok sír- 
emlékei a saint-denisi templomban) a fokozódó 
realizmus alkotásai. A XIV. sz.-tól kezdve ez a 
valószerű irány mindinkább tért hódít a XIII. sz. 
idealista-dekoratív művészetével ellentétben és 
míg emez az építészettel összefüggő szobrászatra 
Franciaország határain túl is erős befolyást gya- 
korolt, a francia realizmus megtermékenyítette a 
németalföldi művészetet és a XIV. sz. végén a 
burgundi hercegek udvarában az új szellemben 
alkotó francia-flamand művészetet hozta létre, 
melynek a szobrászat terén Sluter Claus a leg- 
kiválóbb képviselője. 

A XII. sz.-i szobrászat emlékeinek nagy töme- 
gével szemben a monumentális festészet arány- 
lag nem sok kiváló emlékkel dicsekedhetik, ámbár 
a román építés korában a falfestés is virágzott. Az 
egyes iskolák hol a nyugati karoling, hol a keleti- 
bizánci hagyományok irányító hatását árulják el. 
A legrégibb és legfontosabb emlék a saint-savini 
(Vienne) templomban levő freskó-sorozat, amely 
nyilván még a XI. sz. végéről való. A csúcsíves 
építési mód kifejlődésével és elterjedésével a fal- 
festés gyakorlata hanyatlásnak indul. A templo- 
mok falai nem nyújtanak már elég teret nagyobb 
ciklusok számára, míg az ablakok megnagyob- 
bodnak és az üvegfestés foglalja el a falfestés 
helyét. A XII. sz. közepén Saint Denisből indul 
ki ez az új művészi gyakorlat, melynek csakha- 
mar Chartres lesz a gócpontja. A chartresi, le 
mansi, angersi, poitiersi, bourgesi székesegyhá- 
zak nagyszerű festett ablakai, erős, mozaikszerű 
színhatásaikkal, gazdag tartalmukkal a legkivá- 
lóbb emlékek. A XIII. sz. közepe óta Parisban 
van a főműhely. Ekkor keletkeztek a párisi Sainte 
Chapelle híres ablakai, a XIII. sz. második felé- 
ben a toursi és le mansi székesegyházak szenté- 
lyének ablakai. A XII. sz. színpompájával szem- 
ben jellemző az ú. n. grisaüle-ok föllépése, a XIV. 
sz.-ban pedig.melynek üvegfestészetéről az écoueni 
székesegyház ablakai adnak jó áttekintést, álta- 
lában tompább szinek uralkodnak és a figurális 
elemet olykor szinte elnyomja a túltengő archi- 

Révai Nagy Lexamna. VIII. köt. 



tektura. Az üvegfestés fontos műfaja befolyást 
gyakorolt a miniatürfestés stílusára is, mely 
Franciaországban mind nagyobb jelentőségre 
emelkedett. A XIII. sz. közepe táján Paris ennek 
a művészetnek a főhelye. A könyvmásolók és 
miniátorok testületeket alkotnak és részben a 
párisi híres egyetem szükségletei, részben a kirá • 
lyok kedvtelése következtében a pompásan illusz- 
trált kéziratok, zsoltárok, bibliák stb. igen nagy 
száma kerül ki kezük alól (többnyire a párisi 
Bibliothéque Nationaleban). A miniatűrök stílusa 
eleinte az üvegfestményekre emlékeztet, utóbb 
azonban a miniátorok az erősebb plasztikát és a 
részletek aprólékos kimunkálását keresik. A XIV. 
sz.-tól kezdve mind nagyobb számmal maradtak 
reánk a festészet emlékei, sőt már művészek nevei 
is, akik ebben a korban már előkelő szerepet j átsza- 
nak. Paris még mindig a központ, de a vidéken is 
fontos műhelyek vannak. A királyokon kívül külö- 
nösenVI. Károly nagybátyja, Jean, Berry hercege, 
a híres muharát, valamint a burgundi hercegek 
foglalkoztatják a művészeket. A középkori minia- 
tűrök stílusát folytatja V. Károly korában Jean 
Pucelle, míg a Honoré nevű mester már új utakat 
keres.VI. ^ároly festői pl. Jean d'Orléans, Golard 
de Laon, Étienne Langlier. Berry hercegének mű- 
vészei közül Beauneveu André, Jacquemart de 
Hesdins, Pol de Limbourg és testvérei váhiak 
ki. A burgundi hercegek számára dolgozott Jean 
de Baumetz, Maloiiel Jean, Bellechose Henri. 
Paris németalföldi művészeket is vonzott és ola- 
szok is megfordultak Franciaországban. Függő- 
képek közül igen kevés maradt reánk, így pl. Jó 
János király híres arcképe (Paris, Bibliothéque 
Nationale), mely a sienai festészet hatásáról ta- 
núskodik, Szt. Dénes életének egyes jeleneteit 
ábrázoló kép a párisi Louvreban és Krisztus sira- 
tásának megkapó képe (u. o.). Annál nagyobb, 
beláthatatlan a miniatűrök száma. Ezek mutat- 
ják világosan az új irány kifejlődését, amely a 
XV. sz. második évtizedében vált teljessé. A Trés 
riches Heures du duc de Berry címen ismert 
pompás kézirat (Chantilly, Musée Condé), továbbá 
a nagyszerű Heures de Turin, mely a burgundi 
herceg számára készült (1904. elégett), e fejlődés 
nagyszerű eredményeit mutatják : új stílust, mely 
az embernek és térbeli környezetének mély meg- 
figyelésén, valószerű ábrázolásán alapúi és a Van 
Eyck testvérek művészetére vezet át. A XV. sz. 
további folyamán Charenton Enguerraud és Fro- 
ment Nicolas, az aixi múzeumban levő nagyszerű 
triptrichon (1475—76 körül) mestere váUk M, a 
legnevezetesebb azonban Foucquet Jean, e kor 
nagy mestere. VIII. Károly és ÍQI. Lajos uralko- 
dása alatt Bourdichon Jean, a toursi mester, 
PérréalJean és a finom Maítre de Moulins ieles 
festők. 

A XV. sz. legvégétől kezdve az olasz renais- 
sance művészet hatása lép a F. egységes, követ- 
kezetes fejlődésének útjába. Már VIII. Károly 
Franciaországba hívta Fra Gioeondót és Dome- 
nico da Cortonát. Az olasz hatás fokozódik XII. 
Lajos alatt és döntő jelentőségre emelkedik I. 
Ferenc uralkodása idején (francia kora renais- 
sance). Az építési tevékenység főtárgyai elsősor- 
ban a királyi kastélyok, amelyek azonban egye- 



Francia művészet 



66 



Francia mGvészet 



lőre még megtartják középkori jellegüket, sza- 
bálytalan elrendezésüket és fölépítésüket és csak 
dekoratív részletekben mutatnak olaszos formá- 
kat, néhány évtized alatt azonban — bár nem 
szakítanak teljesen a régi tradíciókkal — az olasz 
művészet mélyebben áthatja őket. Jellegzetes 
emlékek : Amboise kastély némely részei, Blois 
kastély keleti szárnya, mely XII. Lajos alatt 
épült és még kevéssé olaszos az I. Ferenc által 
építtetett pompás északi szárnyhoz képest, Cham- 
bord kastély, St. Germain en Laye, főleg azonban a 
fontainebleaui kastély, I. Ferenc híres alkotása (1. 
IV. képmellékletet). A főnemesség a királyok pél- 
dáját követte. Kastélyai közül Chenonceau, Chan- 
tilly, Cháteaudun, Azay-le-Rideau válik ki. A 
legjellegzetesebb emlékek közé tartozik I. Fe- 
renc háza, mely eredetileg Moretban állott, ma 
Parisban. A templomok lényegükben megtartják 
késő gótikus szervezetüket és a renaissance deko- 
ratív formái sajátos módon egyesülnek a style 
ílamboyant gazdagságával (Caen, St. Pierre; 
Paris, St. Eustache). A XVI. sz. közepe, II. Hen- 
rik trónralépése jelzi a renaissance teljes diada- 
lát. Szabályosság, zárt tömeg, szimmetria és 
egyes részek határozott kiemelése jellemzi e kor 
építészeti müveit. A klasszicizmus szellemében 
használják az oszloprendeket és a homlokzatokat 
erősen érvényesülő plasztikai dísz élénkíti. Paris 
a legnagyobb építési tevékenység színhelye. Már 
I. Ferenc határozta el a középkori Louvre újjá- 
építését és ezzel Lescot Pierret bízta meg. Ezzel 
kezdődik a F.-re nézve oly fontos épület törté- 
nete. A Lescot által épített, Goujon Jean szob- 
rász által díszített rész (1. II. képmellekletet) a 
francia szellemben fölfogott klasszicizmus leg- 
nemesebb, legbefolyásosabb alkotása. Philibert 
de r Orme müve a részben elpusztult Anet kas- 
tély (homlokzatának fontos része a párisi École 
des Beaux-Artsban) és a teljesen elpusztult párisi 
Tuileries-kastély, melyet Medici Katalin számára 
épített. Jacques Androuet du Cerceau mellett a 
kor legfontosabb építészeti írója, BuUant Jean 
főműve az écoueni pompás kastély. IV. Henrik 
uralkodásától, illetőleg a század végétől kezdve 
a szigorú klasszicista fölfogás mellett már — 
részben flamand hatás alatt — a bárok szellem 
hatása is érezhető. IV. Henrik alatt Baptiste és 
Jacques du Cerceau és mások folytatták a Louvre 
építését, nevezetesebb azonban a Medici Mária 
számára épült párisi Luxemburg-palota, Deb- 
rosse Salomon művo. Jellemző szigorúságú ugyan 
tőle a párisi St. Gervais templom homlokzata. 

A szobrászat is, mint az építészet, csak lépés- 
ről lépésre vett át olasz elemeket és bizonyos lé- 
nyegbeli francia elemeket, eleganciát, dekoratív 
finoms^ot mindvégig megtartott. A késő középkor 
dokorativ-realisztikus szobrászata uralkodik a 
XV. sz. legvégéig, többnyire az egyházi föladatok- 
kal kapcsolatban. Igen nagy számmal keletkeznek 
a Krisztus sírbatételét ábrázoló patetikus csopor- 
tok. A nagy Golombe Michel művészete a nemzeti 
hagyományok folytatása, némely olaszos külsősé- 
gekkel. A XV. sz. második felében nagy számmal 
jöttek olasz szobrászok Franciaországba, de ezek 
is alkalmazkodtak a helyi szükséglotokhoz és a 
vidéki termékeny műhelyek sokáig nem tértek le 



a megszokott útról, még akkor sem, midőn az. 
olasz művészek egész serege, élükön Rosso Gio- 
vanni Battistával és Primaticcio Drancescóvalr 
ékítette a fontainebleaui kastélyt. A kor 2 nagy- 
szerű müve, az amiensi székesegyház szentély- 
kerítésének túláradó gazdagságú szobrászati dísze, 
és a 2 Amboise bíboros síremléke a roueni szé- 
kesegyházban, teljesen a nemzeti tradíciókhoz 
csatlakozik és a lotharingiai Ligier Richier is- 
érzésben egészen francia. A renaissance első ha- 
tározott képviselője Goujon Jean, a legkiválóbb- 
valamennyi közt. De ő is, valamint Boniemps: 
Pierre, aki Philibert de l'Orme-mal 1. Ferenc 
síremlékét és PÜon Germain, aki II. Henrik é» 
Medici Katalin síremlékét készítette (Saint Denis) 
távol állanak az olasz minták hű utánzásától.. 
A XVI. sz. szobrászatát a következő századba 
viszi át Prieur Barthélémy és Biard Pierre- 

A XVI. sz. egész folyamán még mindig gyako- 
rolták az üvegfestést, épúgy, mint a XV. sz.-ban, 
midőn pl. a bourgesi székegyház híres ablakai 
keletkeztek, sőt a XVI. sz. a termelés tömegér© 
nézve azt fölülmúlja, de a régi hagyományoktól 
való eltérés, az olasz formákkal együtt erösebb 
plasztikára való törekvés, más természetű művek 
utánzása mind lejebb szállítja a magukban vév& 
sokszor meglepő szépségű művek önálló értékét. 
A dekoratív festés terén I. Ferenc fontainebleaui 
mesterei, Rosso, Primaticcio, Niccold delV Abbate 
stb. adnak példát, de a képmás festésben a Clou£t- 
család tagjainak németalföldi eredetű művészet© 
uralkodik. 

Xni. és XIV. Lajos uralkodása tölti kiaXVIL 
sz.-ot, a királyi hatalom és ezzel kapcsolatosan a 
F. pompás föllendülésének korát. Még nagyobb 
joggal nevezik el a franciák e század művészeté- 
nek fázisait a királyok nev éröl (style Louis XIII., 
XIV.) mint a korábbiakét. Paris és az udvar a 
F. központja, a királyság szolgálatában állanak 
a művészek és XIV. Lajos alatt a művészet való- 
ságos nemzeti intézmény, egyrészt a királyi 
pompa kifejezője, másrészt — főleg Colbert pénz- 
ügyi rendszerében — a nemzeti vagyonosodás 
forrása. Külföldi, olasz és németalföldi művészek, 
minták terjesztik a bárok művészet vívmányait,, 
ezek azonban Franciaországban sajátos módon 
átalakulnak. A paloták, kastélyok elrendezésé- 
ben, fölépítésében elengedhetetlenek a régi fran- 
cia lakályosság követelményei ; a homlokzatok 
kiképzésében a legszigorúbb rendszer uralkodik. 
Sehol sem oly nagy az építészeti-elméleti írók 
száma, mint Franciaországban és a művészet tisz- 
taságának védelmére 164ö. alapítják a festészeti 
és szobrászati, 1671. az építészeti akadémiát. 

A Louvre, a francia építészet legnagyszerűbb 
föladata, egyes részeiben híven fbltünteti a fejlő- 
dést. Még a Lescot-Goujon-féle megoldásra emlé- 
keztet a Jacques Lemercier által épített PavíUon 
d'Horloge ; a főhomlokzat oszloprendjének szigo- 
rúságával Perrault Claude legyőzi az ünnepelt 
Beminit. Jellemzők a templomépületek, az olasz 
bárok művészetből átvett nagy kupoláikkal és 
erősen klasszicizáló homlokzataikkal: a párisi 
Sorbonne, Lemorciertől, a Val-de-Grace, Mansart 
Francoistól, a Dómé des Invalides, Mansart Jac- 
ques Hardouintól. Nagyszerű föladat kínálkozott 



Francia művészet 



— 67 — 



Francia művészet 



a P. részére a versaillesi királyi kastély építésé- 
ben, melyet Lemercier kezdett meg 1624., de 
amelynek átépítése és (1667) lényegében befeje- 
zése nagyrészt Levau Louis műve. Itt érvénye- 
sült a legnagyobb mértékben Lebrun Charles 
festő nagyszerű szervező tehetsége. Az ő vezetése 
alatt, egységes terv szerint készült XIV. Lajos 
alatt a kastély belsejének páratlanul pompás és 
méltóságteljes belső berendezése és díszítése (1. 
IV. képmellékletet), míg a kastély kertje, melyet 
Lenőtre André tervezett, szabályos, stilizált el- 
rendezésével a francia kertművészet legkiválóbb, 
csodált és utánzott alkotása. Sajátszerüen finom 
mű a kastély kápolnája, Mansart Jacques Har- 
douin műve, eredeti külsejével, szellemes belső 
megoldásával (1. III. képmellékletet). 

A szobrászatban is visszatüki'öződik a bárok mű- 
vészet sajátos francia iránya. Sarrazin Jacques, 
Anguier Frangois és Michel, Warin Jean után 
következnek XIV. Lajos ünnepelt szobrászai, Gi- 
rardon Frangois, Róbert le Lorrain, Goysevox 
Antoine, Coustou Nicolas és GuiUaume testvé- 
rek, akik fő műveikben, a síremlékekben, olykor 
a régi francia szobrászattal állanak vonatkozás- 
ban és általában erősen patetikusak, míg ra- 
gyogó technikájú mellszobraik az erősen föUen- 
dült udvari arcképfestés pompázó stílusához álla- 
nak közel. Az udvari művészektől távol áll a he- 
ves temperamentuma Puget Pierre, kinek stílusa 
még leginkább megközelíti az egykorú olasz mü- 
vekét. A két Lajos kora különösen a festészet 
történetében mutat jellemző különbségeket. Vál- 
tozatosabbak, egyénibbek a század első felének 
festői : a németalföldi realizmus hatása alatt áUó 
Le Nain testvérek, Callot Jacques, a szellemes 
grafikus, Foussin Nicolas, a klasszicista irányú 
festés nagy mestere, kinek stilizált, heroikus táj- 
képei DugJiet Gaspardnál és a követők nagy 
seregénél folytatódnak, végre Lorrain Claude, 
az ideális tájképfestésnek mély költői érzéstől át- 
hatott nagymestere, Philippecle Champagne mü- 
veinek realizmusa olykor a mester németalföldi 
eredetére emlékeztet. Tősgyökeres akadémikus 
már Vouet Sim/m ünnepelt tanítványa, Lesueur 
Fhistache. XIV. Lajos korát a festészetben is 
Lebrun irányító tevékenysége jellemzi. Az ő aka- 
démikus, dekoratív művészete széles körben ki- 
sugárzott és kivált a vezetése alatt áUó királyi 
kárpitszövőműhely (Gohelins) termékei által 
Európaszerte hatást gyakorolt. Csak Mignard 
Pierre volt némileg vetélytársa, míg a képmás- 
festés terén Nicolas de Largüliére és Eigaud 
Hyacinthe aratott színpadias élőkelöségű müvek- 
kel babérokat. 

. XIV. Lajos halála után, XV. Lajos kiskoru- 
sága, majd uralkodása alatt (style Régence, style 
Louis XV) a rokokó művészet könnyed szelleme 
váltja föl a hosszantartó, megunt «kla88zíku8» 
előkelőséget és a XVIII. sz. nagyrészében Európa- 
szerte divatossá válik. Ámbár a nyugodt, kimért, 
egyenes vonalaktól való eltérés olykor a nagyban 
való koncepcióban is nyilvánul, e művészet mégis 
első sorban a dekorációra, főleg a pazar gazdag- 
ságú, de könnyed és szeszélyes belső díszítésre 
vonatkozik. Az építészet és azzal szorosabban 
mint valaha összefüggő iparművészet terén Op- 



penort Giüe-Marie, Róbert de Cotte, Meissonnier 
Aurélé, Boffrand Germain a vezető mesterek. 
Cuvilliés Frangois müncheni művei is a legjel- 
lemzőbbek közé tartoznak (1. IV. képmellékletet). 
A szobrászat, melynek nagy szerep jutott a belső 
dekorációban, tárgyaival és fölfogásával híven 
visszatükrözteti a kor derült szellemét. Edme 
Bouchardon, Pigalle Jean Baptiste, Pajou Au- 
gu^tin, Clodion Louis művei, ha antik tárgyúak 
is, finom érzékiséggel, kacér mozgékonysággal, 
festői hatásokkal helyettesítik az előző kor klasszi- 
cizmusát. Azonban a szobrászatnál tökéleteseb- 
ben érvényesült a rokokó szelleme a festészet- 
ben. A «nagy» akadémikus festők nem haltak ki 
és némelyek, mint Jean Baptiste és Charles 
AndrévanLoOfCoypd Charles Antoine, Subleyras 
Pierre stb. nagy hírnévnek örvendtek, de csak 
elnyűtt tradíciók képviselőinek tekinthetők azok 
mellett a mesterek meUett, akik világosan festett, 
üde képeikkel, pásztor- és komédiásjelenetekkel, 
többé-kevésbbé pajzánul fölfogott mitológiai áb- 
rázolásokkal egyrészt tökéletesen beleilleszked- 
tek az új dekoratív környezetbe, másrészt festői 
szempontból új értékekkel gazdagították a mű- 
vészet történetét. Könnyedsége mellett a termé- 
szet új, mély tanulmányozásán alapul Watteau 
Antoine művészete, páratlanul dekoratív hatá- 
snak Boucher Frangois képei, sokszor megkapóan 
modern Fragonard Jean Honoré. Mellettük még 
Lancret Nicolas és Fater Jean Baptiste érdemel 
említést, míg Chardin Jean Simeon a Watteau- 
íéle mesevilággal szemben a köznapi valóságot 
mutatja be finom, festői képeiben, Greuze Jean 
Baptiste pedig noveUisztilms ízü, szentimentális 
jeleneteivel a XIX. századi genrefestés őse. Nem 
véletlen, hogy a pasztell finom, megtört színeit 
annyira kedvelték e korban, és hogy ezen a téren 
kiváló művészekkel is találkozunk. Ilyenek Mau- 
rice Quentin de Latour, Liotard Jean Étienne, 
stb. 

A rokokó művészet nemzetközi jelentőségűvé 
vált és Európaszerte a F. vette át az irányító 
szerepet, akár a csúcsíves építés idején. De már 
XV. Lajos idejében is erősen klasszicizáló mű- 
vekkel is találkozunk (a párisi St. Sulpice temp- 
lom Servandoni Nicolastól), XVI. Lajos uralko- 
dása alatt pedig a klasszicizmus, mely oly mélyen 
benne gyökeredzik a P.-i fölfogásban, határo- 
zottan fölülkerekedik és az antik művészeti em- 
lékek fokozódó tanulmányozásának hatása alatt 
mind komolyabban antikizáló formát öltött (style 
Louis XVI., 1. IV. képmeUékletet). 

Ekkor keletkezik a párisi Place de la Con- 
corde páratlan eh-endezése, a Petit Trianon Ver- 
saillesban, Gábriel Jacques Ange milvei és a 
francia klasszicizmus legbüszkébb alkotása, a 
párisi Ste. Géneviéve templom (Pantheon), Smf- 
flot Jacques Germaintöl. Az antik formák után- 
zása a forradalom idején aP. és élet minden nyil- 
vánulására kiterjedő valóságos mánia volt és a 
direktórium alatt (style diredoire), majd az I. csá- 
szárság idejében (empire) az ókori építészet mé- 
lyebb tanulmányozása alapján igyekeztek azt a 
kínálkozó új föladatokra alkalmazni. Jellemző 
művek : az Arc de l'Étoile, Chalgrin Jean Fran- 
(pislól, a Madeleine templom, Vignon Barthélé- 



Francia művészet 



— 68 — 



Francia művészet 



mytőU a párisi tőzsde, Brogniart Alexandre 
Théodoretól. A legbefolyásosabb épitészek azon- 
ban Percier Charles és Fontaine Pierre, a gazdag 
és komoly, erősen antikizáló és mégis unom fran- 
cia dekoratív művészet és művészi ipar kifejlesz- 
tői, mely Napóleon alatt egész Európát meghódí- 
totta és altjában a XIX. sz. közepéig éreztette 
hatását. 

A szobrászatban Houdon Antaine válik ki ha- 
talmasan jellemző, utóbb azonban erősen antiki- 
záló stílusával. A klasszicizmus többé-kevésbbé 
jelentékeny képviselői : Chaudet Antoine Denis, 
Bosio Frangois Joseph, Cortot Jean Pierre, az 
édeskés, népszerű Pradier James, stb. A céltu- 
datosan antikizáló irány azonban a kor legjelen- 
tékenyebb festőjének, Dávid Jacques Louisnak 
müveiben nyilvánul a legerősebben. Az ő követ- 
kezetes, patetikus, rideg klasszicizmusa hosszú 
időre végzete lett a XIX. sz. festészetének. Köz- 
vetlen tanítványai közül Gérard Frangois, Gi- 
rodet-Irioson Louis, Gros Jean Antoine és Ró- 
bert Léopold emelendők M, míg Prud'hon Pierre 
a klasszicizmusnak más, festőibb, érzékibb irá- 
nyát képviseli. 

A múlt század 30-as éveiben lépett föl az a mű- 
vészeti irány, amely a klasszicizmussal fölvette 
a küzdelmet. A romanticizmus, amelynek az iro- 
dalomban Hugó Viktor volt a nagymestere, a 
P.-ben is valóságos forradalmat idézett elő. A szi- 
gorúan antikizáló építészet mellett az olasz renais- 
sancet kezdik utánozni, de a romanticizmusra 
nézve jellemzőbb, hogy felfedezik, méltányolják 
a sokáig megvetett középkor alkotásait, helyre- 
állítják, utánozzák azokat. VioUet-le-JDuc gya- 
korlati és ehnéleti tevékenysége nagy hatást gya- 
korolt Franciaország határain túl is. Azonban a 
P. egy ágában sem oly fontos a fejlődés menete, 
az új irányokért való küzdelem, a különböző 
áramlatok kereszteződése, váltakozása, mint a 
festészet történetében. Valóban, a XIX. sz. fes- 
tészetében Franciaországból indulnak ki az új 
jelszavak. 

A klasszicizmus sokáig nem vesztette el lábai 
alól a talajt. A XJX. sz. második felébe vezet át 
Ingres Jean Auguste Dominiqice nemes művé- 
szete, sőt a régi formák ügyes ismétlői, Baudry 
Paul, a ragyogó dekoratőr, a sokáig oly nép- 
szerű Cabanel Alexandre és Bouguereau i > ü- 
liam a század végéig folytatják azt. De már a 2. 
és 3-ik évtizedben a Géricatdt TModore által 
inaugurált és Delacroix Eugéne hatalmas mű- 
vészete által diadalra juttatott romantikus irány 
új eszmékkel helyettesíti a megunt ideálokat. Ra- 
gyogó kolorizmus, mozgalmas élet, dekoratív 
erő lép a kimért, rajzoló modor helyébe. A fostők 
újból festenek és a francia festészet technikai 
szempontból is átveszi a vezérszerepet. Delacroix 
hatása alatt állott Chassériau Théodore és az ak- 
kor jellemző módon erősen divatba jött, már ko- 
rábban Vernét Horace által is fölkarolt keleti 
tárgyú festés művelőinek egész serege, köztük 
Decarnps Gábriel, Fromentin Eugéne, Éegnault 
Henri, stb. Delacroix kortársánalc, az ünnepelt 
DelarocJie Paulnak vezetése alatt a romanticiz- 
mussal összefüggő, de annak eredményeit else- 
kólyltő, anekdotikus irányú történeti festészet 



igen produktív és kedvelt volt. A 60-as, 70-es 
évek népszerű, ma többé-kevésbbé elfeledt törté- 
neti festői: Robert-Fleury Nicolas, Dévéria 
Joseph, Gleyre Charles, Gérdme Jean Léon, 
akiken azonban Couture Thomas jóval fölül- 
emelkedett. Népszerűségben azonban mindezeket 
fölülmulta Meissonier Emest, a kis méretű tör- 
téneti genreképek mestere, kinek némely képe a 
csataképfestés műfajához tartozik, amelyet — 
főleg a francia-német háború után — Detaille 
Edouard és Alphonse de Neuville vírágoztatott 
föl. Mind a történeti, mind a csataképfestés egyéb- 
iránt még ma is számos művelőre talál Francia- 
országban és pl. Laurens Jean Paul modern esz- 
közökkel igyekszik a régi föladatokat megoldani. 

A tájképfestés terén a barbizoni mesterek, 
élükön Rousseau Théodore, Dupré Jules, Dau- 
bigny FVatigois, majd Corot Camille és Isar- 
cisse Diaz de la Pena, folytatják a romantikusok 
által megkezdett irányt. Megalkotják az ú. n. 
paysage intime-t, mely még többé-kevésbbé erős 
romantikus hangulatot egyesít a természet finom 
realisztikus ábrázolásával. Hozzájuk tartozik 
Mület Jean Frangois is, a parasztélet festője ; 
összefüggésben van velők : Chintreuil Antoine, 
Harpignies Henri, Breton Jules, Troyon Con- 
stantin, Bonheur Rose, stb. 

Az 50-es években, a barbizoniak teljes érvé- 
nyesülése idején lépett fel Courbet Gnstave föl- 
tiinést keltő képeivel, amelyekkel a kérlelhetlen 
realizmus elvét igyekezett proklamálni. A követ- 
kező évtizedben már Manet Edouard tűnik föl, 
a romanticizmussal, hangulatfestéssel, valószerü- 
séggel szemben a minden konvenciótól ment, a 
természetadta benyomásoknak megfelelő festés- 
sel rendkívüli jelentőségű új elemet visz bele a 
festészet történetébe és vezére lesz az ú. n. im- 
presszionizmusnak, amelynek — napjainkig foly- 
tatódva — legkiválóbb mesterei : Monet Claude, 
Pissarro Camille, Sisley Alfréd, Degas Edgár, 
Renoir Auguste. 

így érik egymást a P.-ben a különböző áram- 
latok, mindannyiszor új, jelentős vívmányokkal 
gazdagítva az egész világot. A festők óriási se- 
rege hol a régibb, hol az újabb irányokhoz csat- 
lakozik, de általában az impresszionizmus a to- 
vábbi fejlődés alapja. Bastien-Lepage Jules a 
/jfeiw-aiV elvének volt kedvelt terjesztője ; L'Her- 
mitte Léon még inkább Míllethez, RoU Alfréd 
Courbethez csatlakozik, modernebb eszközökkel ; 
Carriére Eugéne egyoldalúan, de sajátos hatás- 
sal alkalmazza az impresszionizmust, melynek 
eszközeit nagy virtuozitással értékesíti Besnard 
Albert. Inkább még Courbet irányát folytatják a 
Bretagne festői : Gottet Charles, Simon Luden. 
Elszigetelten áll Puvis de Cliavannes művészete, 
amely a ■• történeti* festés virágkorában is már 
teljesen modem, megkapóan monumentális fres- 
kókat alkotott. Az ő hagyományát Denis Mavr 
rice folytatja a legméltóbban. 

Az utolsó évtizedekben az impresszionizmus 
optikai elvét néhány kiváló mester egyéni módon 
fejleszti tovább : Cézanne Paul, Gauauin Paul, 
Viwent van Gogh, Signac Paul stb. Hatásuk 
óriási. Erősen föllendült a grafika is. mely a nagy 
elődök, Gavami Paul, Daumier Honoré nyom- 



Francia művészet 



69 — 



Francia nyelv 



dókába lépve csudálatos szellemmel, kápráztató 
eszközökkel adja a kor képét. Legkiválóbb mű- 
velői: Henridé Toulouse-Lautrec, LegrandLouis, 
Forain Jean Louis, stb. 

A }i IX. sz. francia szobrászatában még erösebb 
gyökeret vert a klasszicizmus, mint a festészet- 
ben és az új törekvések érvényesítése mellett is 
úgyszólván napjainkig megtalálható az igen nagy 
számmal produkált átlagos müvekben. CJiapu 
Henri a jellemző képviselője annak a finom, de 
maradi iránynak. A klasszicizmusból emelkedett 
ki a század első felében Eude Frangois meg- 
kapó, némUeg a romanticizmussal összefüggő mű- 
vészete. Mellette még Pierre Jean Daind d'An- 
gers említhető, de még inkább Barye Antoine 
Louis, a modem állatszobrászat úttörője, ki leg- 
jobb műveiben íőlülemelkedik a mindinkább ér- 
vényre jutó realizmus elvén. Ez a realizmus, 
mely főleg eleinte az olasz renaissance szobrá- 
szat közvetítésével váltotta föl a klasszicizmust, 
a század nagy részében fő alapja lett a francia 
szobrászatnak és igen finom Ízléssel, erős deko- 
ratív érzékkel alkalmazva oly vonzó müveket ho- 
zott létre, melyek hatása az egész egykorú szob- 
rászatra döntó lett. Ennek az iránynak sok mü- 
velője közül a legkiválóbbak : Frémiet Emma- 
nuel, Falguiére Joseph, Dubois Paul, Barrias 
Emest, Mercié Antonin, Dalou Jules, főleg azon- 
ban a rendkívül lendületes Garpeaux Jean Bap- 
tiste. A legnagyobb valószerűségét kereste első 
müveiben Rodin Auguste is, a modem szobrászat 
legünnepeltebb mestereinek egyike, aki későbbi, 
hol némileg az impresszionizmussal érintkező, 
hol valóban hatalmas plasztikai erejű alkotásai- 
val új irányokat indított meg. Messzeható be- 
folyás tekintetében csak Bartholomé Albert állít- 
ható melléje, kinek nagy müve, a Monument aux 
Morts, nemes stílusával a modem művészet leg- 
többször utánzott alkotásai közé tartozik. Míg ez 
önálló, nagy mesterek mellett a mai francia szob- 
rászat általában inkább konzervatív jellegű, né- 
melyek, első sorban Maiüol Aristide, sajátságos, 
tektonikusán stilizált plasztikával lépnek a fes- 
tészet legmodemebb irányai mellé. 

A festészettel és szobrászattal ellentétben a 
legújabb francia építészet csak kevés új eszmét 
vetett föl. Erősen konzervatív irányú. A régi stílu- 
sok többé-kevésbbé önálló értékesítése uralkodik 
mind mai napig. A párisi nagy operaház, Gar- 
nier Charles műve, késő renaissance mintákon 
alapul ; a középkori stílusokat követő templomok 
közül nagy méreteivel is a párisi Sacré Coeur 
templom, Abadie Paul műve válik ki, mely a 
délfranciaországi román templomokat vette min- 
tául. Ez a retrospektív irány általában még ma 
is érvényben van és a modem építészeti törekvé- 
sek utat találnak ugyan Parisba is, de onnan alig 
táplálkoznak. 

Irodalom. Általános ismertetések: Baudot, La sculptore 
franpaise, Paris 1881 ; Dávid, Histoire de la sculptnre fran- 
caise, n. o. 1853 ; Enlart, Manuel d'archéolog^e franpaise, 
u. 0. 1902—03 ; Gonse, La sculptore fran?aise, u. o. 1895 ; 
Hourticq, Geschichte der Kunst in Krankreich, Stattgart 
1912; Gurlitt, Die Baukxuist Prankreichs, Dresden 1896— 
1900 ; Merson-Marcel, La peintnre en Francé, Paris é. n. ; 
Micliel, Histoire de l'art, u. o. 1905-töl. 

Középkor : Batun, Die romanische Bauknnst in Frankreich, 
Stuttgart 1910 Qélis-Didot-LafflUée, La peintnre déoorative 



en Francé, Paris 1891; Gonse, L'art gothique, u. o. 1890; 
Lasteyrie, L'architecture religieuse en Francé á l'époque 
romane, u. o. 1912 ; Málé, L'art religieux du XlIIe siécle en 
Francé, u. o. 1902 ; u. a., L'art religieux de la fln du moyen 
age en Francé, u. o. 1908 ; Pillion, La sculptnre fraacalse 
du Xnie siécle, n. o. 1912; Revoil, L'architecture romane 
du midi de la Francé, u. o. 1866—74; Ruprich-Robert, 
L'architecture Normande aux Xle et Xlle siécles, a. o. 1884 ; 
Saint-Paul, Histoire monumentale de la Francé, u. o. 1888; 
Stein, Les arcliitectes gothiques, u. o. 1909; Viollet-le-Duc, 
Dictionnaire de l'architecture francaise, u. o. 1854—69 ; Voege, 
Die Attf ánge des monumentalen Stiles im Mittelalter, Strass- 
burg 1894. 

üjkor : Benőit, L'art fran^ais sous la révolution et l'empire. 
Paris 1897 ; Dilke, French architects and sculptors of the 
XVni-th century, London 1900 ; u. a., French painters of the 
XVm-th century, u. o. 1900 ; Genevay, Le style Louis XIV., 
u. 0. 1886 ; Gurlitt, Geschichte des BarockstQes, des Rococo 
u. d. Klassicismus in Belgáén, Holland, Frankreich stb., 
Stuttgart 1888 ; LUbke, Geschichte der Renaissance in Frank- 
reich, u.o. 1898—1901 ; Lemonnier, L'art au temps de RicheUeu 
et Mazarin, Paris 1893; Palustre, La renaissance en Francé, 
u. 0. 1879—89. 

Legújabb F.: Leipnik, A barbizoni művészek, Budapest 
é. n. ; Lorquet, La peintnre franpaise contemporaine, Paris 
1900; Marcel, La peinture francaise au XIXe siécle, u. o. 
1905 ; Mauclair, L'impressionisme, u. o. 1903 ; Magne, L'ar- 
chitecture francaise da siécle, u. o. 1889; Meier-Gráfe, Der 
moderné Impressionismus, Berlin 1903 ; Rosenthal, La peinture 
romantique, Dijon 1900; Schmidt, Französische Maierei des 
XIX. Jahrhunderts, Leipzig 1903 ; Signac, D'Eugéne Delacroix 
au néo-impressionisme, Paris 1900. 

Francia négyes, 1. Quadrille. 

Francia nyelv. AP. a Franciaországban s vele 
nyelvileg kapcsolatos területeken keletkezett ro- 
mán nyelvjárások összege. Eredete a többi ro- 
mán nyelvekével (1. Román nyelvek) azonos s a 
régi Galliának római uralom alá jutásától keltez- 
hető. A meghódított galloknak a kelta nyelvcsa- 
ládhoz tartozó anyanyelve ugyan a IV. sz.-ig fenn- 
maradt, de a római hódítók útján elterjesztett s 
külön fejlődésnek induló latin népnyelvre (lingua 
latina rustica) igen csekély kimutatható hatással 
volt. E hatás legvilágosabban a P, szókészletében 
nyilvánul. A romanizált gallokat az V. sz.-ban be- 
özönlő frankok hódították meg, akiktől az ország 
új nevét : Francia, is nyerte, de akik átvették a a 
maguk részéről néhány száz új szóval, két új 
hanggal s több képzővel gazdagították a meghó- 
doltak nyelvét. Habár az új gallo-román nyelvből 
összefüggő nyelvemlékek a IX. sz.-ig nem marad- 
tak ránk, a népies latin nyelvemlékekben és glosz- 
szákban található nyomokból következtethetünk 
arra, hogy már korán kifejlődtek benne a helyi 
különbségek. A legelső összefüggő nyelvemlók, a 
842-ből való strassburgi eskü korában kétségkívül 
két fönyelvterületet különböztethetünk meg : az 
északi és déli nyelvterületet. A kettő között a ha- 
tárt körülbelül a Loire jelezte. A déli nyelvterü- 
letet az igen szócska alakja után langv^e íí'oc-nak 
nevezték (1. Provengal nyelv), míg az északinak 
langue d'őil (oui)volt a neve. A langue d'oil neve 
alatt összefoglalt nyelvjárások a következők : 1. 
északi csoport : poitoui, normandiai, pikardiai, 
wallon, lothringeni, burgundi, champagnei és isle- 
de-francei ; 2. délkeleti csoport : lyoni, dauphinóel, 
freiburgi, neucháteli, westlandi, waUisi és szavó- 
jai (Meyer-Lübke osztályozása). 

A jobbára egyházi jellegű legelső nyelvemlé- 
kek, sőt a XII. sz.-ban föllendült irodalmi élet ter- 
mékei is más-más nyelvjáráson szólanak. így az 
eposzok egy része pikardiai, a verses krónikák 
zöme normandiai, a lírai költemények egy válfaja 
wallon nyelvjárásban van írva, de niár a XIII. 



Francia nyelv 



— 70 



Francia nyelv 



Bz.-tól kezdve akadnak elvétve költök, akik szű- 
kebb hazájuk nyelvjárását az isle-de-francei(párisi) 
dialektussal cserélik föl. Az ilyen írók száma a 
XIV. sz.-ban rohamosan emelkedik, a XV. sz.-ban 
határozott túlsúlyra jut s a XVI. sz. óta az lle-de- 
france-i, vagyis szorosabb értelemben vett P. iro- 
dalmi és közigazgatási használata általánossá 
lesz, míg a többi nyelvjárás irodalmi élete — a 
proven^alt nem tekintve — csakhamar megszűnik 
8 a nyelvjárások egyszerű patois-kká fejlődtek 
vissza. 

A F. története négy korszakra: az ó-, közép-, 
klasszikus és modern korszakra oszlik. 

Az ófrancia korszak a IX— XIV. sz.-ig terjed. 
Szókincse rendkívül gazdag, az eredeti szókészlet 
sokkölcsönszóval bővül, melyek főleg az irodalmi 
latinból, továbbá a keleti nyelvekből és a görög- 
ből s csak igen kis mértékben a szomszédos román 
és germán nyelvekből kerültek ki. Hangtanára 
jellemző több új diftongus keletkezése, egypár 
gaUo-román kettős magánhangzó monoftongizá- 
lódása s néhány orrhang kialakulása. Alaktani 
szempontból legfontosabb sajátsága, hogy a név- 
ragozásban két esetet, az alanyi és tárgyesetet 
különböztettek meg s hogy az igeragozás a mai- 
nál sokkal változatosabb alakokat mutatott. 

A középfrancia korszak a XIV, sz. végétől a 
XVI. sz. végéig terjed s mély változásokról tanus- 
kodik.Hangtani szempontból kiemelendő a magán- 
hangzókat megelőző vagy követő nőnemű e el- 
némulása, több új orrhang keletkezése, a h meg- 
gyöngülése és számos szóvégi mássalhangzó elné- 
mulása. A deklináció megszűnik, az alanyesetet 
fölemészti a jóval gyakoribb tárgyeset s ennek 
következtében a szóvégi s a többes számjele lesz. 
Az igeragozás is az analógia hatása alatt, sokat 
veszít változatosságából. A szóldncs nagy része a 
régi intézményekkel együtt elavul, helyét a nyelv- 
járásokból, elvétve a tolvajnyelvből s túlnyomó 
részben a klasszikus nyelvekből vett kölcsönszók 
foglalják el. Az élőnyelvek közül elsősorban az 
olasz, azután a spanyol s a XVI. sz. óta a német 
is gyarapítja a szókincset. 

A klasszikus korszak a XVII. és XVIII. sz.-ra 
esik, amelyben az eddigi anarchiát a tekintély 
elve váltja fel. A költők, Malherbe-hél az élükön 
nyelvtani kérdésekkel bibelödnek, a szalonok (1. 
Éambouüleí, Précieuseök), a választékos beszéd 
szolgálatába szegődnek s csakhamar megalakul 
az akadémia (1536), melynek egyik főfeladata a 
F. tisztaságára és helyességére ügyelni. E szem- 
pontból mérvadó a szokás, még pe(Ug nem a több- 
ség, hanem a választottak, értsd a királyi udvar 
körében s a nagy írók műveiben megnyilatkozó 
szokás. A szavakat osztályozni kezdik s a szókész- 
let egy jelentős részét az előkelőség nevében ki- 
küszöbölik az irodalmi használatból. Ez elvekből 
következik, hogy e korban a nyelv fejlődése mini- 
mális. A hangok és alakok szinte megmerevedtek, 
a szóképzés majdnem teljesen szünetelt, csupán a 
mondatok szerkezete és a szók jelentése volt lassú 
módosulásoknak alávetve. 

A modem kor,melyet a forradalomtól napjainkig 
számi thatunk,megdöntötte a tradíciót, szabadabbá, 
gazdagabbá s egyúttal kiíejezöbbé, egyénibbé tette 
a F.-t.^A romantikusok, élükön Victor Hugo-x&l, 



aki, mint maga mondja, a vörös sapkát húzta rá 
a régi szótárra, bőven merítenek a régiségből, a 
népnyelvből s az idegen nyelvekből — elsősorban 
az angolból, — míg a realista és naturalista írók 
a szaknyelveket és a tolvajnyelv válfajait aknáz- 
ták ki a valószerűség nevében. A szók jelentése 
és mondattani rendje erős elváltozásokat mutat, 
míg hangalakjuk néhány kevésbbó jelentős módo- 
suláson ment keresztül. 

A jelenlegi F. jellegző sajátságai: tisztaság, 
határozottság, szabályosság, a kifejezés világos- 
sága, elevensége. Ez előnyök oly bájt kölcsönöz- 
nek neki, amely közkedveltségét érthetővé teszi. 
Szórendje egyszerű, természetes és szabályos,úgy, 
hogy megtanulása aránylag könnyű. A F. kétféle 
kiejtése divik : egyik a mindennapi társalgásban 
használatos (langue famüiére), a másikat a sza- 
valásnál, művészi szónoklatok alkalmával (style 
soutenu) alkalmazzák. Ez utóbbi jóval vontatot- 
tabb, az egyes hangzókat világosan artikulálja, a 
«néma» e-t sok esetben hangoztatja s a licdson-t 
gondosan betartja. Szabályait számos mű ismer- 
teti. Ilyenek: Brémont, L'art de dire des vers 
(Paris 1902) és Castellar, L'art du lecteur, l'art 
du diseur, l'art de l'orateur (u. o. 1906). A F. he- 
lyes kiejtése a magyaroknak nem okoz nagyobb 
nehézséget, legfeljebb az orrhangoké, melyek a 
magyarban niucsenek ennyire kifejlődve s az a 
hangé, melynek megfelelője csupán egyes nyelv- 
járásainkban (pl. a palócban) van meg. Jelentős 
különbség van továbbá a magyar és francia r 
hang kiejtésmódja s a hangsúlyozás között is. 

A F. elterjedtsége. Az 1900-iki népszámlálás 
adatai szerint Franciaországban 36.034,298 egyén- 
nek volt anyanyelve a F. Ehhez jő még 4.410,525 
francia anyanyelvű egyén, akik Európa egyéb 
országai, jelesül Anglia, Belgium, Elszász-Lotha- 
ringia, Poroszország, Württemberg,Svájc és Felső- 
Olaszország közt oszlanak meg. Európán kívül a 
francia anyanyelvűek száma 3.756,000-re tehető, 
amiből 2.903,322 a Franciaországtól elszakadt 
egykori gyarmatokra (Canada, Louisiana, Haiti 
stb.) esik. A F. nemzetközi jelentősége nem mai 
keletű. Már a XII. sz.-ban európaszerte elterjedt. 
Angliában a normann hódítás útján vert gyökeret 
s külön anglo-normann irodalom kifejezője lett. 
Olaszországban több író ezt a nyelvet használja 
(Brunetto Latini, Martino da Canale stb.), Német- 
országban az előkelő urak francia nevelőt tartot- 
tak, Norvégiában elterjedtségét a latin mellé he- 
lyezték, a keresztes háborúk a Levantén is meg- 
honosították s hatásának nyomai a korabeli ma- 
gyar mivelődésen is meglátszanak. Elterjedtsége 
főleg az előkelő körökben, a XVI. sz. folyamán is 
figyelemre méltó volt, de népszerűsége csúcspont- 
ját a XVH— XVIII. sz.-ban érte el. 1735-ben meg- 
teszik a diplomáciai érintkezés hivatalos eszkö- 
zévé s egyúttal az európai udvarok, főúri körök 
rendes társalgási nyelve. Nagy Frigyes porosz 
király F.-en ü-ja verseit és egyéb műveit ; a po- 
rosz, olasz és orosz akadémia franciául közli tudo- 
mányos munkálatait, nálunk iskolai drámákat, 
alkalmi költeményeket, egész köteteket írnak 
ezen a nyelven. A XIX— XX. sz. folyamán a P. 
használata már nem ily általános, bár még min- 
dig igen elterjedt. Jeles Íróit eredetiben, v. fordi- 



Francia nyelv 



71 — 



Francia nyelv 



'tásban minden művelt nemzet olvassa, de mint 
■érintkezési nyelvnek erős versenytársai a világ- 
xiralomban az angol és a német nyelv. 

A F. helyesírása a X— XI. sz.-ban tisztára fo- 
netikus volt, vagyis az írók a szók leírásakor 
hangzásukat igyekeztek visszatükröztetni. A XV. 
sz.-ban a tudósok az etimológia nevében egész 
sereg latin ós görög betűt vittek bele írásaikba, 
amelyek akkor már nem hangzottak. Ez az eljá- 
rás a XVI. sz. közepén ért delelöjére, s igen meg- 
kavarta a francia helyesírás egységét. Az etimo- 
logikus iskola ellenhatásaként ismét feltűnik Md- 
yretüamiis és mások vezetésével a fonetikus irány, 
mely több kevesebb radikalizmussal akarta köze- 
lebb hozni a helyesírást a kiejtéshez. A XVII. sz.- 
han tovább küzdött a kétféle felfogás és mivel az 
akadémia a mérsékelt etimológiai írásmód meUett 
foglalt állást, ez az irány érvényesült a gyakor- 
latban egész a mai napig. A helyesírás egyszerű- 
•sítése érdekében azóta is többször indult meg moz- 
galom, így legutóbb a XIX. sz. utolsó negyedében 
nyelvtudósok és tanférflak köréből. A mozgalom 
eredménye a közoktatásügyi miniszter 1902 febr. 
26. rendelete, melybe az akadémia is befolyt s 
amely néhány jelentéktelenebb egyszerűsítést s a 
.kétes esetekben némi szabadságot léptetett életbe. 
•(V. ö. Kemény Ferenc, A francia helyesírás re- 
formja, Magyar Paedagogia 1902.) Ujabb egysze- 
Tüsitéseket hozott az 1910 júL 25. kelt miniszteri 
rendelet. 

A francia nyelvtanírás legrégibb emlékei vagy 
•társalgási gyakorlatok, minő a Maniére du lan- 
■guage 1396-ból, vagy latin mintára az igeragozást 
tárgyalják, mint pl. a XV. sz.-i Donait fran9ais. 
Rendszeresen a F.-vel csupán a XVI. sz. óta kez- 
denek foglalkozni, olasz mintára. Az első rend- 
szeres nyelvtant Jehan Palsgrave írta idegenek 
számára, Eclaircissement de langue fran^aise cí- 
men (London 1530) ; hasonló célzattal kéázítették 
Jean Pillot (1550) ; Jean Gamier (1558) és más 
külföldön élő franciák latin nyelven írt gramma- 
tikájukat, míg Bobért Estienne (1557) és Pierre 
La Ramée (1562) művei a franciák szükségleteit 
lartották szem előtt. A XVII. sz. nyelvtani iro- 
dalmából nagy jelentőségű Fabre de Vaugelas 
Rémarques sur la langue fran^aise (1647) c. mun- 
kája, mely főleg a nyelvtisztasággal és nyelv- 
helyességgel foglalkozik. Egy másik korszakos 
munka, melyet a Port-Royal nyelvtana néven 
•szoktak emlegetni, Amavld és Lancelot Gram- 
maire générale et raisonnée (1660j c. műve, mely 
a nyelvtani szabályokat a logika törvényeiből 
vonja le. Mint az akadémia cégére alatt megje- 
lenő kiadvány nagy hatással volt Bégnier Des- 
^marais 1705. megjelent Traité de greimmatre 
frangaise c. műve, amelyből a bonyolult és logi- 
kátlan szabályok egész özöne hatolt be a későbbi 
nyelvtanirodalomba. A XVin. sz. folyamán föl- 
lépő nyelvtanírók közül Ghesneau Dumarsais (De 
la logique et des principes de grammaire, 1730) ; 
Gábriel Girard (Vrais principes de la langue fran- 
^aise, 1747) s főleg Condillac (Grammaire, 1770) 
•érdemelnek említést, akik sok új megfigyeléssel, 
helyesebb szabályok felállításával tűntek ki. Az 
előző kutatók megfigyeléseit és meghatározásait 
alaposan megrostálta s áttekinthetően foglalta 



össze Pierre Giratdt-Duvivier, Granmiaire des 
grammaires (1811) c. művében, mely gazdag példa- 
gyűjteményével is kiválik.Ugyancsak a szabályok 
helyesbítésére törekedtek a Bescherelle-űvérék. 
számos kiadást ért Grammaire nationale (1855) 
c. művükben, mely egy ideig megdönthetetlen 
tekintélynek örvendett. Későbbi, főleg iskolai cé- 
lokat szolgáló nyelvtanok közül legelterjedtebbek 
Noel és Ohapsal, Ghassang és a nálunk is hasz- 
nált Larive és Flewy-fe\Q nyelvtanok ; ez utób- 
biak az élő nyelv jelenségeit már történeti alapon 
magyarázzák. 

Szinte beláthatatlan azoknak a F. -tanoknak a 
száma, melyeket külföldiek v. küllöldön élő fran- 
ciák Tíészltettek az idegen anyanyelvűek haszná- 
latára. A németek közül, részben magyar átdol- 
gozásban, nálunk is el vannak terjedve az Ahn, 
Meidinger, Olle)idorf, Ploetz, Schidlo/fés Tous- 
saint-Langenscheidt- féle nyelvtanok. A magyar 
nyelven írt művek sorát egy francia-német-ma- 
gyar dialógus gyűjtemény nyitja meg : Recueil 
de dialogues royaLs (Pozsony 1749) lAszkay Mik- 
lós tollából, ezt követi Thomas Jeannak Nou- 
velle grammaire frangaise et hongroise (Sopron 
1763) c. munkája, mely a magyart a P. elsajátí- 
tására kiváltkép alkalmasnak ítéli. A helyes fran- 
cia kiejtésre a Sopronban 1717. megjelent Pro- 
nunciatío linguae Gallicae, ad accentum inclytae 
nationis Hungaricae adomata c. fűzet oktatta leg- 
először a magyart. A XIX. sz. első felében Gédike 
(Pozsony 1801), Meidinger (Buda 1804, 1805), 
Kartner (Pest 1815), Lemouton János (Pest 1828, 
1833), iíároc^ Ferenc (Wien 1843, 2 köt.), a XIX. 
sz. második felében ós a XX. sz. első tizedében Bar- 
tos Fülöp és Chovancsák István (13. kiad. 1909), 
Borostyám Alfonz (Szeged 1865), De Gerando 
Antonina (3. kiad. 1909), Haraszti Gyula (1893), 
Hegedűs Izidor (1907), Hofer Károly (4. kiad. 
1898), Klimo' Mihály és Boboz Andor (1903), 
Klimó és 5arío5 (1904), Klimó és Kemény {l%'d& 
és 1900), Laizkó Hugó ós Ujváry Béla (1909), 
Mendlik Alajos, Nagy Sándor (Debreczen 1863), 
Sa^ári László (1862), Theisz Gyula, Valló VU- 
mos gyakorlati és rendszeres nyelvtanai, s egyéb 
segédkönyvei álltak a magyar közönség rendel- 
kezésére. 

A F. szókincsét összefoglaló szótárakat a latin 
szövegbe ékelt francia glosszák és a XII. sz. óta 
fóUépő latin-francia glosszáriumok előzik meg, 
melyek inkább a latin, mint F.-tanítás céljait tar- 
tották szem előtt. Az első szorosabb értelemben 
vett szótárt Bobért Estienne készítette (Dictíon- 
natre fran^ais-latin 1539), aki a szókat a tőszók 
szerint csoportosította, míg Jean Nicot Thrésor 
de la langue frangaise (1564) c. művében, mely a 
további szótárírás kiinduló pontja volt, a szoros 
betűrendet követte. A XVII. sz. művelt nyelvét 
dolgozta fel Pierre Bichelet (Nouveau dictionnaire 
fran^ais, 1680), míg Antoine Furetiére (Diction- 
naire universeí, 1690) az elavult és műszókra is ki- 
terjeszkedett. Ezt a munkát vettek alapul a je- 
zsuiták később a Dictionnaire de Trévoux (1704, 
új kiad. 1771, 18 köt.) kidolgozásánál. A francia 
akadémia szótárának első kiadása 1694. jelent 
meg 2 fólió kötetben (új lenyomata Lille 1901) és 
szógyökerek szerint csoportosította az anyagot 



Francia nyelv 



— 72 



Francia nyelv 



A további kiadásokban (1718, 1740, 1762, 1795, 
1835 és 1878) a betűrendet követték az anyag el- 
rendezésében, egységesebbé tették az ortográfiát 
és folyton gyarapították a szókincset is, habár e 
teldntetben mindig elmaradtak az élö nyelvtől. 
Az akadémia szótárát mintegy kiegészíti Fíerre 
Comeillenek ugyancsak 1694. megjelent Diction- 
naire des árts et des sciences c. munkája, mely- 
ben a szakkifejezéseket dolgozta fel. A XVIII. sz. 
végén (1797) Eivarol tervezett egy nagyszabású, 
minden eddigi szótárt túlszárnyaló lexikográfiái 
munkát, de tervét, sajnos, nem valósította meg. 
Az akadémiai szótár 6. kiadását egészíti ki Louis 
Barré Complément du dict. de l'Académie (1849) 
c. munkájában, mely a tudomány, művészet és 
mesterségek nyelvét aknázta ki. Az általános jel- 
legű szótárak sorából Bescherelle Dictionnaire 
nationalja (1843) és Poitevin Dictionnaire uni- 
verselje (1854) említhetők. Tudományos szem- 
pontból mind e dolgozatokat messze túlszárnyalja 
LiUré Dictionnaire de la langue fran^aise (1863— 
1872. 4 köt., pótléka 1892, kivonata 1875) c. kor- 
szakos munkája, mely a szók etimológiáját s min- 
den századból vett példákkal illusztrált fejlődését 
is tartalmazza. A mai kutatás színvonalán áll s 
leghasználhatóbb A. Darmesteter és A. Hatz- 
feld 1871 óta tervezett és A. Thomas által 1901. 
szerencsésen befejezett kétkötetes Dictionnaire 
générale de la langue fran9aise e. müve. 

A kétnyelvű szótárak közül minket első sorban 
a magyar és F. szótárai érdekelnek. Ezek jobbára 
németből való átdolgozások. Tkibaut és Mólé szó- 
tárai köztük a legnépszerűbbek. Terjedelemre 
legnagyobb Pokorny Jenő Ármin szótára (Buda- 
pest 1887, 5 kötA legmegbízhatóbb, de keveset 
ölel fel, Theisz-Mcdskássy Dictionnaire franpais- 
hongrois et hongrois-fran^ais c. műve (Budapest 
1902). A kisebb szótárak közül Babos Károly, 
Könnye Nándor s Újvári Béla (4. kiad. 1910) 
zsobszótárai említhetők ; ezek közül a legutóbb 
említett a legjobb. 

A német és P. szótárai közül gazdagságával, 
megbízhatóságával és a helyes kiejtés követke- 
zetes megjelölésével messze kimagaslik Kari 
Sachs, Bnzyklopádisches Wörterbuchja (Berlin 
1869—74, 2 köt., pótlék 1894 ; Sachs és ViUatte 
iskolai kivonata 1874, s azóta számos újabb Id- 
adás). 

A francia nyelvjárások első osztályozását I. J. 
Scaliger kísérelte meg (1599), de utána e téren a 
kutatás hosszú ideig szünetel. A XVIII. sz. folya- 
mán több nyelvjárás szótári feldolgozása látott 
napvilágot, oly célból, hogy a nyelvjárást beszé- 
lők a helyes, vagyis irodalmi kifejezésekre meg- 
taníttassanak. A XVIII. sz. végén azután meg- 
indul a patoisk tudományos feldolgozása is. Ober- 
lin, Hécart és Ghampollion-Figeac voltak e té- 
ren az úttörők. I. Napóleon kezdeményezésére a 
kormány is foglalkozni kezdett velük s 1824. Ma- 
tériaux pour servir á l'histoiro des dialectes de 
la langue fran^aise címen az ország minden ré- 
széből érkezett nyelvjárásszövegeket ki is adta. 
Azóta a nyelvjárások kutatása rendkívül föllen- 
dült s csupán 1873-ig ezernél több ily tárgyú dol- 
gozat jelent meg. Azóta is egymást érik a nyelv- 
járási szógyűjtemények, nyelvtanok és történeti 



tanulmányok, melyek betetőzése az 1902 óta 
állami támogatással J. Gilliéron és E. Edmont 
szerkesztésében megjelenő Atlas linguistique d& 
la Francé. Nyelvjárástanulmányoknak szentelt 
folyóiratok : Revue des patois gallo-romans (Pa- 
ris 1887—1893) és a Revue des parlers populai- 
res (1902 óta). 

A F. történetéből a tudósokat legelőször az ere- 
det kérdése foglalkoztatta. A XVI. sz.-ban vető- 
dött fel legelőször e kérdés és a humanisták hol a 
görögben, hol a latinban, hol meg a héberben ke- 
resték a P. eredetét. A leghelyesebb nyomon járt 
Étienne Pasquier (1560), aki a P.-et gall-latin- 
frank keveréknyelvnek fogta fel, melyben a latin 
jelleg a túlnyomó. De azért a fantasztikus héber 
eredet még ő utána is kisértett, így pl. Étienne 
Guichard Harmonie étymologique des langues 
(1605) c. munkájában. A keveréknyelv elméleté- 
nek volt híve G. Ménage Origines de la langue 
frangaise (1650) c. jeles etimológiákban bővel- 
kedő dolgozatában, valamint a XVII. és XVIII. 
sz. legtöbb nyelvésze. Csupán Et. Barbazan. 
(1756) kardoskodott a latin eredet mellett. Jaeques 
Turgot (1756) megállapította a szófejtés helyes 
alapelveit, anélkül, hogy meghallgatásra talált 
volna. Közel egy évszázadnak kellett eltelnie, míg 
a P. történetét helyes alapra, vagyis a hangtani 
változások törvényszerűségére fektette Priedrich 
Diez Grammatik der romanischen Sprachen 
(1836 — 43) c. alapvető, de ma már csak történeti 
értékű munkájával. Az ő iskolájából került ki B, 
Littré, aki az új módszert Franciaországban is 
meghonosította. Ez alapon kutattak tovább Pau- 
lin és Gaston Paris, Michelant, Paul Meyer, Michel 
Bréal és mások. Az eredményeket Auguste Bra- 
chet foglalta össze az iskola számára Grammaire 
historique de la langue franpaise (1867) c. számos 
kiadást ért, de ma már elavult munkájában. Szint- 
úgy elemi fokon áll a szótáríró Arséne Darme- 
steter Cours de grammaire historique de la lan- 
gue fran^aise (4 köt., 1891—1897)0. hátrahagyott 
munkája, míg Ferdinánd Brunot öt kötetre ter- 
vezett nagy müve, az 1905. megindított Histoire 
de la langue fran^aise, melyből 1911 végéig há- 
rom kötet áll készen, vonzó előadásban s gazdag 
példagyűjtemény kapcsán a P. történetének min- 
den részletére kiterjed. Főiskolai célokat szolgál 
a dán Kr. Nyrop Grammaire historique de la 
langue frangaise c. ötkötetes mimkája, melyből 
eddig szintén csak három kötet (Kopenhága 
1899—908) — köztük az I. már 2. kiadásban is 
(u. 0. 1901) — látott napvilágot. A német roma- 
nisták összefoglaló munkái közül említést érde- 
melnek : E. Schwannak D. Behrens átdolgozásá- 
ban sok kiadást ért Grammatik des Altfranzö- 
sichen (Leipzig 1888), H. Suchiemek Altftanzö- 
siche Grammatik I. (Halle 1893) és Die fi-anzö- 
siche u. provenzalische Sprachen und ihre Mun- 
darten (Strassburg 1906), továbbá W. Meyer- 
Lübkének Historische Grammatik der franzö- 
rischen Sprache I. (Heidelberg 1908) o. művei. A 
F. történetének szentelt folyóiratok közül a Gas- 
ton Paris és Paul Meyer alapította Románia 
(Paris 1872 óta), a sok értéktelen cikket is tar- 
talmazó Revue des langues romanes (Montpellier 
1870 óta), melyet a Sociótó pour l'étude des lan- 



Francia nyelv 



— 73 — 



Franclaországr 



gues romanes ad ki s a Gustav GrÖber szerkesz- 
tette Zeitschrift füi" romanische Philologie (Halle 
1877 óta) emelendők ki, amelyek, mint címük is 
mutatja, az összes román nyelvekre kiterjednek, 
míg a Körting és Koschwitz alapította s jelen- 
leg D. Behrens szerkesztésében megjelenő Zeit- 
schrift fiir neufranzösiche (1887 óta französiche) 
Sprache u. Literatur kizárólag a F.-re és iroda- 
lomra szorítkozik. 

A F. történetének fölkutatásával lépést tartott 
a régi irodalmi emlékek kiadására irányuló mun- 
kásság is. A XVI. sz.-ban csupán a középkor kiváló 
krónikásai ; Frmsart és Philippe de Gommynes 
értek többszöri kiadást, a XVII. sz. elején An- 
toine Loisel régi jogi emlékeket is kiadott (1607), 
André Duchesne pedig Alain Chartier műveiből 
nyújtott ízelítőt (1617), míg a század végén Jean 
MaUllon sz. Bernát művei közt egy francia 
nyelvű szent beszédet (1690) is közölt. A XVIII. 
sz. folyamán látott napvilágot, Nieolas Lenglet 
du Fresnoye gondozásában, a Éoman de la rose 
(1735) és Etienne Barbazan szerkesztésében a 
fabliau-k és középkori elbeszélések egy gyűjte- 
ménye (1756), de e kiadványok modernizált szö- 
vegük és sikamlós tartalmuk dacára sem váltak 
népszerükké. Annál több sikere volt a marquís de 
Patdmy és Lous de Tressan gróf Bibliotbéque 
universelle des romans (1775—78) c. népszerű 
vállalatának, mely negyvennél több középkori 
francia elbeszélő költeménynek mondta el nem 
épen pontosan a tartalmát. A XVIII. sz. utolsó 
éveitől kezdve egyre nagyobb számban adják ki 
a középkor irodalmi termékeit úgy egyesek, mint 
testületek, elsősorban a vidéki történeti társula- 
tok. E kiadások legtöbbje nyelvészeti szempont- 
ból sok kifogás alá esik. Eendszerint egyetlen 
kézirat alapján készültek, s nem ritkán moderni- 
zált helyesírással. Még a leggondosabbak PauUn 
Faris, Juhinál, Le Rotcx de Lincy, s főleg a 
fáradhatatlan F. Michel kiadásai. A filológiai 
módszert e téren is Diez (1852) honosította meg, 
Gustav GrÖber és Gaston Paris emelték a mai 
tökélyre s ez utóbbinak Vie de St. Alexis (1872) 
kiadása volt a mintája a további kritikai ki- 
adásoknak, melyek egy tekintélyes része a So- 
ciété des anciens textes (Paris 1876 óta) égisze 
alatt jelenik meg. E téren kitűntek : Wendelin 
Foerster, Eduárd Stengel, Heinrich Suchier, A. 
lobler német, Léon Gledak, Jeanroy, Paul Meyer, 
A. Jhomas francia filológusok. 

A középkori F. szótári feldolgozásainak sorát 
Francois Lacombe (1756) kísérlete nyitja meg. 
Az első használható termék e nemben Bonaven- 
ture de Roquefort Glossaire de langue romane 
(1808 óta) c. munkája. Módszertörténeti jelentő- 
ségű a belga Emilé Gachet Glossaire románja 
(1859), amely az ó-F.-kincsjelentését először vilá- 
gosítja meg ófrancia szövegből vett idézetekkel. 
Lehető teljességre törekszik e tekintetben Fródéric 
Godefroy 1880. megindított Dictionnaire de l'an- 
eienne langue fran^aise c. 10 kötetes szótára, mely 
sok tekintetben javításra és pótlásra szorul ugyan, 
de máig sincs túlszárnyalva. J. Bonnard és Am. 
SaZmon e nagy mű alapján készítették Lexique 
de l'ancien fran^ais c. mimkájukat (Paris 1901), 
mely számos pótlást is tartahnaz. 



Irodalom. I. Külföldi (a cikkben felsoroltakon kívül) : 
Behrens, Bibliographie des patois, Berlin 1893 ; A. Dai> 
mesteter, La vie des mots, Paris 1897, 5. kiad.; a. a., 
Traité de la formatíín des mots composés, n. o. 1903, 3, 
kiad. ; G. Qröber, Gmndriss der romanischen Philologie, 
Strassbarg 1884—1902, 1. köt., 2. kiad. 1904—06 ; E. Kosch- 
witz, Anleitarg znm Stúdium der franz. Philologie, Mar- 
burg 1907, 3. kiad. ; u. a., Grammatik der neufranz. Schrift- 
sprache I., Leipzig 1889; G. Körting, Handbnch der roma- 
nischen Philologie, u. 0. 18y6; u. a., Pormenlehre der 
franz. Sprache I., u. o. 1889; Lanbert, Überslcht der For^ 
schungen auf dem Gebiete der íranz. Philologie, 1874; 
Martens, AnfSnge der franz. Synonimik, 1887; Bonsselot 
és Laclotte, Précis de prononciation fran(;aise. Paris 1902; 
Schwartie, Die Wörterbücher der franz. Sprache, 1875; 
Seeger, Lehrbnch der neufranz. Syntax, Wismar 1884, 2 
rész ; E. Stengel, Chronologisches Verzeichnis der franz. 
Grammatiken, 1890; Thurot, La prononciation fran^aise I., 
Paris 1881 ; A. Tobler, Romanische Philologie an deutschen 
Universitáten, 1890; u. a Vermischte Beitráge zur franz. 
Grammatik, Leipzig 1886—98, 3 köt., 2. kiad. 1902 óta; 
K. VollmÖller, Kritischer Jahresbericht über die Fortschritte 
der romanischen Philologie, München. Leipzig, Brlangea 
1892 — 1909, eddig 9 köt. JÓ és rendszeres bibliográfiát ad- 
nak 1877 óta a Zeitschrift für romanische Philologie pót- 
füzetei. 

II. Magyar: Balassa J., A francia helyesírás reformja. 
Egyet. Phil. Közlöny 1896 ; Bertha 8., A francia helyes- 
írásról, Budapesti Szemle 1905; Gáspár B., A francia ige- 
ragozás elmélete, Miskolcz 1906; Gribovszky J., A P. al- 
kotó elemei és összehasonlító hangtana, Ungvár 1881 ; Gu- 
lyás P., Francia igenevek fordítása, Magyar Nyelvőr 
19J2; Harasiti Gy., A fonetizmus kérdéséhez, Budapesti 
Szemle 1894; Herzl M., Az ó-francia nyelvtanhoz, 1882; 
Hofer K., A francia filológia segédeszközei. Egyet. Phil. 
Közlöny 1877; u. a., A F. fonetikája, u. o. 1877;Horvay 
R., Részletek a francia beszéd és írás fejlődésének törté- 
netéből, Debreczen,föreálisk. 1901/2. évi értesítő ; Könnyö 
N., A F. története, Budapest VITI. ker. közs. reálisk. 
1883/4. évi értesítője ; u a. Egy kis összehasonlítás a fran- 
cia és egyéb román nyelvek között, Ungvár, reálisk. 1898/9. 
értesítő ; Matskássy J., A P. és ortográfiája a XVI. sz.- 
ban. Szeged föreálisk. 1880/1. értesítője; Palóczy L., A 
francia kiejtésről, Budapest II. ker. föreálisk. 1888/4. évi 
értesítője; E. Szabó L., A P. etimológiája. Pápa, ref. föisk. 
1878/9. évi értesítője; Szányi B., Az állítmányról, Buda- 
pest ; u. a. Mnlt részesülő a F.-ben, u. o. ; Szigetvári I., 
Nyelvtani reform Franciaországban, Egyet.Phil. Közi. 1901 ; 
Varga B., A P. és nemzet megalakuláiaa, Egyet. Phil. Köz- 
löny 1884. 

Francia nyereg, 1. Nyereg. 

Francia Nyugat-Afrika, Szenegambia, Szu- 
dán, Francia Guiaea, Elefántcsontpart, Dahome, 
Mauretania és a francia Szaharából alkotott fran- 
cia gyarmatoknak gyűjtőneve. Hat közigazgatási 
kerületet alkot s 1911 évi budgetje 20-9 millió 
frankra rúgott, amelyből több mint 8 millió ka- 
tonai szükséglet. A vasutakkal és távíróvonalak- 
kal behálózott gyarmat kereskedelme igen élénk. 
Főhelyek: St.-Louis, Ttmbuktu, Biserta, Fort- 
Thiés stb. L. még Franciaország (Gyarmatok és 
protektorátusok) s a megfelelő címszók alatt. 

Francia olaj, a csontolaj v. állati olaj egy féle- 



Franciaország (lat. FVanco-GaUia ; franc. La 
Francé ; ol. Francia ; ang. Francé ; ném. Frank- 
reich; 1. a mellékelt politikai és történeti tér- 
képet), Európa nagyhatalmasságainak egyike, 
nevét a frankokról, a római Gallia területét meg- 
hódító germán néptörzsről kapta. Fekvése, nagy- 
sága, határai. É.-on az Északi-tenger, ENy.-on a 
La Manche, Ny.-on az Atlanti-óceán, DK.-en a 
Földközi-tenger, ÉK.-en Belgium, Luxemburg és 
a Németbtrodalom, K.-en a Németbirodalom, Svájc 
és Olaszország, DNy.-on Spanyolország határolja. 
Egész területe 536,464 km«. Fekvésének nagy 
előnye, hogy a Földközi-tengerrel és az Atlanti- 
óceánnal is határos. 



FranciaorszAgr 



— 74 



PramclaorszAgr 



Felület és greológrlai alkat. 
P. DK.-i fele hegyes és dombos, ÉNy.-i fele sík 
alföld. D.-en a Pireneusok, DK.-en a Nyugati- 
Alpok, középen pedig a Prancia-középhegységek 
ágazzak be. Pontosabb részek : 1. A Plateau Cen- 
tral. A párisi medence, a Saöne, Rhone és Garonne 
között mintegy 80,000 km^ terület, P. szárazföldi 
részének geológiai szempontból legrégibb része 
a Plateau Central, amelyen a Puy de Sancy (1886 
m.) a legmagasabb hegycsúcs. Egyébként az'on- 
ban a középhegységek jellegével bir s míg K.-en 
és p.-en meredek lejtökben ereszkedik le, Ny.-on 
és B.-on lejtösödése alig vehető észre. Legdélnyu- 
gatibb része a Montagne Nőire. E platónak alapja 
csaknem kizárólag gnájsz és gránit, csupán szé- 
lein vannak Jura- és újabbkori képződmények. 

2. A Bretagne és a szomszédos területek. P. másik, 
kristályos közetekből álló vidéke magában fog- 
lalja a Bretagnet, Cotentin-félszigetet, Maine és 
Anjou Ny.-i felét és a Vendéet. Az egész vidék 
inkább völgyektől szaggatott alacsony fenslk. 

3. A Pireneusok, amelyek Spanyolország felől 
határul szolgálnak, a Pöldközi-tenger és a Vis- 
cayai-öböl közt teriilnek el. A Pireneusok K.-i és 
középső részének magva nagyobbára gránit ; na- 
gyon kiterjedtek a szilur és devoni formációk is, 
különösen a Ny.-i részben. Az É.-i lejtő lábánál 
krétakópződmények terülnek el. A gleccserek szá- 
ma nem nagy. 4. A Garonne-medence és a Landes 
vidéke. A Pireneusoktól É.-ra egészen a Vendée 
közeléig és a Plateau Centraltól Ny.-ra az óceánig 
alföld terül el, amely déli részében tercier vagy 
még i^abb képződményekből áll, részben tenger- 
fenék volt, részben pedig a régi pireneusi gleccse- 
rek morenáiból alakult. A Marmande-Mirande- 
Saint-Gaudenst összekötő vonalon túl a miocén 
formáció lesz túlnyomóvá. Landes vidékén futó- 
homok takarja a földet. 5. A párisi medence a 
Szajna vidékét, a középső Loire egyes vidékeit és 
a Somme környékét foglalja magában. Külső sze- 
gélye jura-képződményekből, legbelsőbb részei 
tercier-képződményekből állanak ; vannak azon- 
ban újabbkori formációk is, különösen a folyópar- 
tok közelében. 6. Az Ardennák és Vogézek (Vos- 
ges). P. ÉK.-i részében Meuse és Ardennes dépar- 
tementokban terül el az Ardennák ösközetekből 
álló fensíkja, amelyhez a német határon D.-nek 
húzódó Vogézek csatlakoznak, ezeknek főanyaga 
kristályos pala. 7. A Jura-hegység és az Alpok. 
A Vogézeket a Jura-hegységtől a Belforti kapu 
választja el.Legmagasabb pontjai a Crét de la Neige 
(1724 m.) és a Perte du Rhone fölött kimagasló 
Mont Credo (1690 m.). A Perte du Rhone és maga 
a Rhone völgye választja el a Jurától a Ny.-i Al- 
pokat, amelyek a Rhone völgyétől a Pó-lapályig 
teqednek, 1. Alpok. 

Partok és vizek. 

A partok. F. partjait három tenger mossa; 
folyói ezekbe torkolnak. Az Északi-tenger 72 km. 
hosszúságban mossa a partokat. Az Északi-ten- 
gert a La Manche-csatornával a Calaisi-szoros 
(Pas de Calais) köti össze ; ennek partjai alacso- 
nyak ós homokosak. Csakis Cayeux-n túl kezdőd- 
nek Normandia mészkőből álló meredek partjai. 
A Sz£gna torkolatán túl a partok alacsonyak. Ar- 



romanchestöl Vireig a partok ismét sziklásakká • 
és meredekekké válnak. A Cotentin-félsziget előtt 
fekszenek a Chausey- és a Normann-szigetek. 
Bretagne-félszigetnek partjai szakadozó ttak s kö- 
rülötte vannak a Saint-Queay, Bréhat, Batz stb. 
szigetek. ^ 

Az Atlanti-óceán 1385 km. hosszúságban mossa 
F. partjait. Ott, ahol a La Manche-sal érintkezik, 
apró szigetekből álló csoport foglal helyet. A 
Saint-Matthieu-fok mellett nyilik a kis Iroise- 
öböl és a Bresti-kikötö. Erdeven, Camac körül 
a partokon számos megalit látható. Camac kör- 
nyéke Quibéron-félszigetben ér véget, amelynek 
folytatásai a Houat és Hoedic szigetek, szom- 
szédja pedig a BelIe-Isle-en-Mer. Közelében a 
Ruis-félsziget választja el a nyilt tengert a Mor- 
bihantól. A Vilaine torkolatán túl van a Gué- 
rande-fólsziget és ezután a Loire-torkolat. A Vie 
torkolatánál a partok sziklásak, kis részben homo- 
kosak ; itt nyúlik be a szárazföldbe a kis Aiguil- 
loni-öböl s hozzá közel van a mészkősziklás 
Ró, a Charente torkolatával szemben Aix, és a 
Gironde-dal szemben az Oléron-sziget. Rajta 
túl D. felé húzódnak a Landes nevű vidék csak- 
nem egészen egyenes, 228 km. hosszú vonalat 
alkotó partjai. 

A Földközi-tenger francia partjai 615 km. hosz- 
szuak, melyek Ny.-on a Pireneusok közelében 
még sziklásak, de csakhamar lelapulnak, homoko- J 
sakká lesznek és a tengertől csekély távolságban ^ 
nagyobbára sós mocsarakat zárnak körül. Azon- 
túl a partok ismét emelkedettek, számos kis öblöt 
zárnak maguk közé, aminők a Léquesi, a Napoulei, 
a Jouan stb. Ez öblök előtt fekszenek a Hyéresi- 
szigetek és a Lörins arehipelagus. 

Folyó és áUó vizek. P. Ny. felé lejtősödik, ezért 
vizei nagyobbára Ny.-i irányt követnek, mint a 
Szajna, Loire, Dordogne, Garonne és Adour. Na- 
gyobb folyói közé tartozik a Rhone, továbbá a 
Meuse és Eseaut. A leghosszabb folyó a Loire. 
Másodrangú folyói számosak s torkolatuknál ren- 
desen keskeny öböllé szélesednek. Csatornái kö- 
zül fontosabbak a Canal du Midi, mely a Garonnet 
a Földközi-tengerrel, a Canal du Centre, mely a 
Saont a Loire-ral köti össze, míg a Rhóne-Rajna- 
csatorna a két folyót köti össze a Doubs közve- 
títésével. 

Álló vizekben, a parti, tavakat (étangs) leszá- 
mítva, P. meglehetősen szegény. A jelentéke- 
nyebbek: a Lac de Grand-Lieu Nantes közelé- 
ben, a Genfl-tó egy része, a Bourgeti és Anecyi 
szép alpi tavak. Kis tavakban gazdag a Lyon és 
Bourg között elterülő Bresse nevű vidék és az 
Orléanstól D.-re fekvő Sologne. A Vosgesban szin- 
tén van néhány hegyi tó, ezek közül nagyobb a 
Lac de Gérardmer. 

"ÉshEiJIat és^nyers termékek. 

Éghajlat. F. éghajlatára nagy hatással van az 
Atlanti-ooeán. Általánosságban azonban hétféle 
klimatikus vidéket szoktak megkülönböztetni, me- 
lyek közül négy óceáni, csekélyebb hőmérsékleti 
különbségekkel és több esőzéssel ; három pedig kon- 
tinentális, nagyobb nyári meleggel ós erösebb téli 
hideggel, meg kevesebb esővel. A klima-vidókek a 
következők : 1. az austrasiai vidék a Vosges-hegy- 



Franciaország 



— 75 — 



Pranciaországr 



ség körül ; erősen kontinentális ; leginkább a K.-i és 
BK.-Í szelek hatása alatt áll. 2. A párisi vidék már 
egészen óceáni ; évi középhömérséklet lO'G". Télen 
ritkán havazik. 3. A Breton- v. Armorikai-vidék a 
Bretagnet és az alsó Loire mentét foglalja magá- 
ban ; szintén erősen óceáni. 4. A Gascognei vidék 
a Loire és Adour közti vidéket és ezen folyók völ- 
gyének egy részét foglalja magában; szintén 
oceánikus, de az előbbinél kevésbbé ködös és nyá- 
ron át melegebb. 5. Az auvergnati vidék a Dor- 
dogne, Lot, Tam, Vienne, Creuse, Allier és a Loire 
feliö folyásának környékére terjed ki, magába 
foglalván csaknem az egész Plateau Centralt ; a 
tél itt rendkívül hideg, a nyár ellenben a völgyek- 
ben tikkasztó. 6. A lyoni vidék, mely a girondéi 
és austrasiai közt fekszik, kontinentális klimáju 
hideg telekkel. 7. A provencei vidék már egészen 
középtengeri klímájú. Az esőzés-, miként a meleg 
eloszlása, F. egyes részeiben szintén különböző. 
A Szajna völgyében az évi esőmennyiség 631, a 
Lotreében 691, a Rajnáéban 720, a Girondeéban 
823, a Rhóneéban 950 és az Adouréban 1000 milli- 
méter. 

Mezőgazdaság. F, földje, a sziklás hegyhátakat 
és egyéb terméketlen területeket leszámítva, ked- 
vező éghajlatánál fogva a mezőgazdaságra ki- 
válóan alkalmas. A legtermékenyebb vidékek É.-on, 
a Vendéeban, a Garonne és Rhone völgyében fek- 
szenek. Az ország egész területéből 23.678,846 ha. 
a szántóföld, 9.329,193 ha. az erdő, 1.684,523 ha. a 
szőUő, 8.494,830 a rétes legelő, közel 400,000 ha. 
a gyümölcsös és park, 2V2 millió ha. pedig egészen 
terméketlen. A földbirtok a nagy francia forrada- 
lom óta nagyon fóldarabolódott. Mig a földbirto- 
kosok számát 1789-ben 4 millióra becsülték, ma 
kb. 8 millió ; de ezek sem mind önálló birtokosok, 
hanem részint bérlők, részint majorosok. 

A francia mezőgazdaság az utóbbi évtizedekben 
nagyot fejlődött s a világ búzatermelő orszá- 
gai között az elsők között áll. 

Az 1910. évi termelési adatokat az alábbi táb- 
lázat mutatja : 





A bevetett 


A termés 


Átlagos 


A gabonafaj 


terület 


q.-ban 


termés 




hektár 


1910 


q. 


Biiza 


6.554,370 


68.845,900 


10-5 


Kétszeres 


135,690 


1.382,800 


10-2 


Eozs _ _ 


1.211,730 


11.146,800 


9-2 


Árpa 


748,480 


9.713,400 


13-0 


Zab 


3.951,300 


48.170,700 


12-2 



Az 1910. évi termés a silányabbak közé tarto- 
zott s az előbbi évek terméseredményeinek jóval 
alatta maradt. Burgonya 85 mülió q.,cukkorrépa 
62 miUió q., dohány 165,319 q., komló 32,324 q. 
termett. A len- és kendertermelés hanyatlóban 
van. A gyümölcstermelést kiváló sikerrel űzik s 
az 1910. évi termés értéke meghaladta a 300 
millió frankot. A termés nagy része kivitefre ke- 
rül, vagy bort készítenek belőle. Alma, körte, 
szilva, cseresznye, barack, gesztenye, narancs, 
citrom, olaj, füge. mandula terem nagy mennyi- 
ségben. Az epeifatermesztés szintén fontos gazda- 
sági ág, különösen Dróme, Ardéche, Vaucluse és 
Gard départementokban, míg a virágkertészet a 
Provenceban,Languedocban, azonkívül Lille,Caen 
és Grasse környékén jelentékeny. 



Szőllő- és bortermelés tekintetében F. a világon 
páratlanul áU. Legkitűnőbbek a bordeauxi, a bur- 
gundi és a champagnei.F. 87 départemenlja közül 
csak 6 van, mely északi vagy hegyes fekvésénél 
fogva a szőUőtermelésre alkalmatlan. A borkeze- 
lés az országban a fejlettség igen magas fokán 
áll, a pezsgőkészítés, chaptalozás, peliottozás stb. 
F.-ból indultak ki. A szőUőterület (1909) 1.617,659 
ha. volt, míg a leszűrt bor mennyisége meg- 
haladta az 54 millió hektolitert. Az 1910. évi szü- 
ret nagyon kedvezőtlen volt, s a termés mennyi- 
sége is alig érte el a 27 millió hektolitert. 

Legnagyobb bortermő terület a Földközi-tenger 
partvidéke. 

Erdőség. Az erdők F.-nak mintegy Vg-át foglal- 
ják el ; egyes területek befásításával m^ 1827 óta 
foglalkoznak ; azóta mintegy 300,000 ha.-nyi terü- 
lettel gazdagították F. erdeit, úgy hogy ma 
több mint 9*3 millió ha.-nyi rajta az erdőség. 
Legnagyobb erdős területek vannak Landes, Gi- 
ronde, Var, Cóte-d'Or, Corse, Vosges, Niévre stb. 
départementokban. Ismertebb, izolált erdők a 
Compiégnei, Villers-Cotteretsi, Hallatei, Chan- 
tillyi, Fontainebleaui stb. A termelés a szükségle- 
tet azonban nem fedezi, ezért különösen müfákat 
nagv mennyiségben külföldről visznek be. 

ÁUaüejiyésztés. Bár a földmívelés miatt min- 
dig újabb területeket szántanak föl, F. még min- 
dig elég gazdag legelőkben ; a természetes legelök 
4*8 millió, a mesterségesek 1-5 millió ha.-nál 
nagyobb területet foglalnak el. Az előbbiekben az 
É.-i részek, a Vosges, a Jura környéke, a Plateau 
Central egy része és az Alpok, az utóbbiakban pe- 
dig Picardia és Flandria gazdagok. 

Az állatállomány 1910. a következő volt : 

ló .-. ... 3.236,130 

öszvér 194,270 

szamár _. ... 361,440 

szarvasmarha — 14.297,570 

Juh 17.357,640 

sertés _ 7.305,850 

kecske 1.418,000 

A házinyúl- ós szárny astenyésztés, továbbá a 
méhtenyésztés is virágzó, Selyemhernyótenyész- 
tóssel 1910-ben 119,067 egyén foglalkozott, a ter- 
melt gubók mennyisége meghaladta a 8"5 millió 
kg.-ot, értéke pedig a 4-2 millió frankot. Közel 
100,000 embert foglalkoztat a mesterséges hal- 
tmyésztés és a tengeri halászat is, mely 1908-ban 
130 millió frank haszonnal járt. 

A bányászat. Asványországi kincsekkel a ter- 
mészet nem nagyon bőven látta el F,-ot. Az ércek 
közül csak vasércei vannak nagyobb mennyiség- 
ben. 1910-ben 119 millió tonnát, 53-1 millió frank 
értékűt termeltek. A vasbányászat főhelye Meurthe 
et Moselle département (107 millió tonna, 45*1 
millió frank). Egyéb ércet 475 ezer tonnát ter- 
meltek 20 millió frank értékben. 

A nagyolvasztók száma 218, az alkalmazott 
munkásoké 92,081, Az 1909. évben előállítottak 
3-5 millió tonna öntött vasat 293 millió frank 
értékben, 0"5 millió tonna folyt vasat 98 mülió, 
2-1 millió tonna acélt 436 millió és egyéb ércet 
70 millió frank értékben. Legnagyobb olvasztók 
az Iser, Landes, Gard, Gironde, továbbá Loire- 
Inférieure és Meurthe et Moselle départementok- 
ban vannak. Rézércet (összesen 7823 t.) főképen 



Franclaorszáfif 



— 76 



Pranciaországr 



Pas-de-Calais és Lyon környéke, ólmot Puy-de- 
Dóme, Lozére, Hautes-Alpes, lUe-et-Vilaine, cink- 
érceket (49,956 t.) Gard szolgáltatnak, de a szük- 
ségletet egyikből sem fedezik. Szénben F. gazdag ; 
a széntelepek az országban meglehetősen egyen- 
letesen vannak megoszolva, ámbár a nagyobbak 
inkább csak É.-on és K.-en vannak. A szénterme- 
lés a XIX. sz.-ban jelentékenyen fokozódott; 
1802. még csak 844 t., 1880. 19,362 t., 1892. 26-5 
millió t, míg az 1910. évi termelés 37-2 millió t. 
volt s értéke meghaladta az 568 millió frankot. 
De éppen üy mértékben növekedett a szénfogyasz- 
tás is, ós a bányák termékei a szükségletnek csak 
í/g-át fedezik ; Va-o* ínég mindig a külföldtől kell 
a franciáknak venniök. Nagyon gazdag F. hasz- 
nos kövekben és fóldnemüekben. A kőbányák 
számát többre becsülik 33,000-nél, bennük mint- 
egy 100,000 munkás dolgozik, akik 164 millió 
frank értékű követ (gránitot, márványt, malom- 
köveket, porcellánfóldet stb.) szolgáltatnak. Kősót 
(évenként 11 millió t.) Bouches-du-Rhöne, Cha- 
rente-Inférieure, Gard, Hérault, Loire-Inférieur és 
főképen Meurthe-et-Moselle départementokban bá- 
nyásznak. A sós tavak és mocsarak 16,000 ha.-nyi 
területet foglalnak el ; az évenként kifőzött ten- 
geri- és egyéb só értéke meghaladja a 7 millió 
frankot. 

Ásványvízforrásokban F. különösen gazdag ; a 
legtöbb forrás a Pireneusokban (426 forrás és 
93 fürdőintézet), az Alpokban, a Vosgesban és 
Auvergneben van. Az összes ásványvízforrások 
számát 1257-re becsülik ; köztük a hideg forrás 
(6—15") kevesebb, mint a meleg (15— 81"). A 251 
fürdő közül a legismeretesebbek : Aix, Barége, 
a többféle Bagnéres, a két Bourbon, Cauterets, 
Enghien, Forges-les-Eaux, Plombiéres, St. Sau- 
veur, Vichy. 

Lakosság:, ipar és kereskedelem. 

Lakosság és népesedési mozgalom. F. lakossága, 
amely az 1911-ki népszámlálás szerint 39.601,509 
volt (egy lan^-re esik 738), az egyes départemen- 
tok között a következőképen oszlik meg : 



A département neve 



Ain 

Aisne .. — „ 

AUier _ 

Alpes (Basses-) — 

Alpes (Hautes-) 

Alpes-Maritimes 

Ardécho 

Ardennes 

Arifege _ 

Anbe 

Ande „ 

Aveyron 

6oache8-dn-Rhöae 

Calvados 

Cantal 

Cbarente 

Charente-InC _ 

Cher 

Corréie 

Ck)rBe_ „ 

Cöte-d'Or .„ 

C4tet-da-Nord ... „ 

Creose 

Dordogne _ ... 

D<rab« ... „ 

DrQiii6 _. 



Terület 
km*-ben 



5825 
7428 
7381 
6988 
6643 
3736 
6556 
5252 
4903 
6026 
6348 
8771 
5248 
6692 
6779 
6972 
7281 
7303 
6887 
8722 
8787 
7218 
5606 
9224 
5260 
6661 



342,482 
530,226 
406,291 
107,231 
105,083 
356,338 
831,801 
318,896 
198,725 
240,755 
300,537 
369,448 
805,532 
396,318 
223,361 
346,424 
450,871 
837,810 
309,646 
288,820 
360,044 
606,623 
266,188 
437,432 
299,935 
290,894 



Népsű- 
rűség 1 
kin»-en 



68 
71 
55 
15 
18 
95 
69 
60 
40 
39 
47 
42 
153 
69 
38 
68 
62 
46 
62 
83 
89 
83 
47 
47 
66 
44 



A département neve 



Knre ... 

Eure-et-Loir — 

Fini8tére_. — 

Gard 

Garonne (Haute-) 

Gers 

Gironde _ 

Hérault ... _ 

nie-et-Vüaine ... 

Indre 

Indre-et-Loire ... 

Isére ... 

Jura 

Landes 

Loir-et-Cher... 

Loire _ 

Loire (Haute-) 

Loire-Infér. 

Loiret 

Lot-et-Qaronne ._ 

Lozére 

Maine-et-Loire 

Manche _ 

Marne ... 

Marne (Haute-) 

Mayenne ... 

Meurthe-et-MoselIe _ 

Meuse 

Morbihan 

Niévre — ... 

Nord 

Gise 

Orne .- _ 

Pas-de-Calais 

Puy-de-Dőme 

Pyrénées (Basses) 

Pyrénées (Hantes-) 

Pyrénées-Orientales 

Rhin (Haut) (partié frangaise 

Territoire de Belf ort) 

Rhone 

Saőne (Haute-) 

8aöne-et-Loire _ 

Sarthe 

Savoie _ 

Savoie (Haute-) ... 

Seine 

Seine-Inf. 

8eine-et-Marne 

8eine-et-0ise 

Sfevres (Deux-) 

Somme 

Tarn ... 

Tarn-et-Garonne 

Var 

Vaucluse 

Veadée ... _ ... 

Vienne 

Vienne (Haute-) 

Vosges _ 

Yonne 



TerUlet 
kms-ben 



6037 
5940 
7029 
6881 
6367 
6291 
10,726 
6224 
6992 
6906 
6158 
8236 
6055 
9364 
6422 
4799 
5001 
6980 
6812 
5226 
5385 
6180 
7218 
6412 
8205 
6257 
5212 
5280 
6241 
7092 
6888 
5774 
5887 
6144 
6751 
8016 
7712 
4634 
4144 

608 
2859 
5375 
8627 
6245 
6188 
4598 

479 
6342 
5931 
6669 
6054 
6278 
5780 
3730 
6023 
3578 
7015 
7045 
6555 
5903 
7460 



536,463 



1911-ben 



323,651 
272,255 
809,771 
413,458 
432,126 
221,994 
829,095 
480,484 
608,098 
287,673 
341,205 
555911 
252,713 
288,902 
271,231 
640,549 
303,838 
669,920 
364,061 
205,769 
268,083 
122,738 
508,149 
476,119 
436,310 
214,765 
297,732 
564,730 
277,955 
578,400 
299,312 

1.961,780 
411,( 
307,433 

1.068,155 
525,916 
433,318 
206,105 
212,986 

101,386 
915581 
257,606 
604,446 
419,370 
247,890 
255,137 
4.154,042 
877,383 
363,561 
817.617 
337,627 
620,161 
324,090 
182,537 
330,755 
238,656 
438,520 
332,276 
384,736 
433,914 
303,889 



39.601,609 



Népsű- 
rűség 1 
km'-en 



53-6 
45-8 

115-2 
70-3 
67-9 
35-3 
77-3 
77-2 
86-9 
411 
55-4 
67-5 
50-0 
30-8 
42-2 

133-5 
60-7 
95-7 
53-4 
39-4 
49-8 
23-7 
70-4 
74-3 
53-2 
34-3 
57-1 

107-0 
44-5 
81-5 
43-4 

399-7 
69-8 
50-0 

158-2 
65-6 
56-2 
45-5 
51-4 

166-6 

322-0 
47-9 
70-1 
67-1 
40-0 
55-6 
3,664-5 

138-4 
61-3 

144-5 
55-8 
82-9 
561 
48-9 
54-9 
66-7 
62-6 
47-2 
69-8 
73-6 
40-7 



73-8 



B lakosság csekély kivétellel francia és leg- 
nagyobb részben katolikus. A franciákon kívül az 
ország ÉNy.-i részében (egész Finistéreben, Morbi- 
han nagy részében és Cótes-du-Nord kisebb részé- 
ben) vannak bretonok (az összes lakosságnak mint- 
egy 2V2°/o-a); az ország DNy.-i részében, a Pire- 
neusok völgyében, a Pic d'Anietól a Bidassoa 
torkolatáig pedig baszkok (0-5o/o) ; az olaszok az 
ország DK.-i részében szintén csekély számúak 
(l*l"/o)' valamint a cigányok (cagots), akik minden- 
felé elszórtan élnek. Maguk a franciák közt több- 
féle nyelvjárás van (1. Fraruia nyelv). Vallás te- 
kintetében a lakosságnak 90o/o-a róm. kat., 107o-a 
egyéb vallású és felekezetnélküli. A legsűi-öbben 
lakott départementok: Seine, Nord, Rhöne,Pa8-de- 



Franciaország 



77 — 



Franciaország 



Calais, Bouches-du-Rhóne, Seine-et-Oise, Seine- 
Inférieure, Loire ; a leggyérebb lakossága pedig 
Basses- és Hautes-Alpes, Lozére, Landes, Corse, 
Gers, Aube, Cantal és Indrenek van. F. ismeretes 
arról, hogy lakossága kiveszőben van s a csekély 
szaporodást csupán a F.-ban letelepedett idegenek 
idézik elő. Az utolsó 40 év alatt F. népessége csak 
3V2 miUióval szaporodott. 1872-ben 36.102,921, 
1881. 37.672,048, 1891. 38.343,192, 1901. 
38.961,945 s 1911- 39.601,509 volt a lakosság 
száma. Az 5 évenként való szaporodás, ami kez- 
detben 800,000 volt, folyton csökkent s 1906 és 
1911 között már 349,264-re száUott alá. 64 dé- 
partementban a lakosság száma kevesbedett és 
csak 23 kerületben jegyeztek föl gyarapodást. Ez 
a rural dépopulation folyton tart, melyet az egy- 
kén kívül főleg a városba való özönlés idéz elő s 
a városok, a nagyobb ipari központok a vidék la- 
kosságát abszorbeálják. A természetes szaporo- 
dás is igen kedvezőtlen. Míg 1885. a születések 
és halálozások különbözete meghaladta a 87 ez- 
ret, addig 1908. már 13 ezerre sülyedt alá, sőt 
vannak évek, mikor a halálozási arányszám ma- 
gasabb a születésinél. Egyébiránt 1910. ezer 
lélekre 19-6o/oo születés, 20-61»/oo halálozás, 
8-637oo házasságkötés és 0-63o/oo elválás esett. 
Feltűnő nagy a nőtlenek és hajadonok száma, 
mintegy 19 millió. Honosság szerint: francia 
38.468,813, idegen 1.132,696, kik között legtöbb 
az olasz, belga, német, spanyol stb. Foglalkozás 
szerint: halász 78,000, fóldmivelö 8.777,053, bá- 
nyászattal foglalkozik 281,027, iparral 5.979,216, 
a közlekedés szolgálatában áll 887,337, kereskedő 
2.002,681, szabad foglalkozású 483,179, házi cse- 
léd 1.012,232. A kereső népesség összes száma 
tehát 20.720,879, ebből nő 7.693,412. 

Ipar. A francia ipar először Colbert által nyert 
nagyobb lendületet s bár a nantesi ediktum vissza- 
vonása, a forradalom nagy háborúi sok munkás 
kéztől fosztották meg, a szárazföldi zár annak 
újabb lendületet adott és a múlt században is 
folytonosan tovább fejlődött. A francia forradalom 
az összes céheket megszüntette és most valamely 
ipar űzésére csak a minden évben megújítandó és 
szabadon bárki által kapható iparigazolvány szük- 
séges. Az állam csakis felügyeletet gyakorol a 
munkaadó és munkás közti viszonyra, különösen 
az asszonyok és gyermekek gyári munkájára, az 
egészséget veszélyeztető iparágak űzésére stb. Az 
ipar előmozdítására szolgálnak : a 68 iparkamara 
(Chambres consultatives des árts et manufactures). 
az 1801. alapított Société d'encouragement pour 
l'industrie nationale, amely dijakat és érmeket 
oszt ki és a Conservatotre national des árts et 
métiers. A munkaadás közvetítésére szolgál az 
1892. Parisban alapított munka-börze (Bourse 
centrale du travaU). Az iparosok közti sui'lódások 
kiegyenlítésére szolgál a 124 Conseüs prud'hom- 
mes, amelyek 26—26 (13 munkaadó és 13 munkás) 
tagból állanak. 1906-ban az iparral foglalkozó 
emberek közül volt 812,590 vállalkozó, 5.447,653 
alkalmazott. A legtöbben a fonó-szövő iparnál 
913,989, az építészetnél 1.163,970, a ruházati ipar- 
nál 1.551,131 és a fénüpamál 856,548 taláhiak 
alkalmazást. A sztrájkok száma újabban nagyon 
megszaporodott. 1874-ig összesen 21 fordult elő. 



míg 1909. már 1025, a sztrájkban részt vett 
167,492 munkás 5672 ipartelepről, s az elveszett 
munkanapok száma 3*6 millió volt A legtöbb 
sztrájk az építő- és textiliparban, továbbá a köz- 
lekedésnél fordult elő. Az ipar állását legjobban 
jellemző gőzgépek száma 1820-ban még csak 65 
volt, 1840-ben 2591, 1910-ben pedig számuk 
már 80,916-ot tett ki 2-6 millió lóerővel, ame- 
lyek 62,114 iparos-vállalat közt oszlottak meg. 
A lokomobilok száma ugyanakkor 31,144 drb 
volt. Az egyes iparágak közül F.-ban a legfon- 
tosabbak a fonó- és szövőipar s a selyemipar. E 
tekintetében F. minden más európai országot fe- 
lülmúl és közel 124,000 munkást foglalkoztat. 
Székhelye főképen RhOne département ; a legtöbb 
selyemgyár pedig Ardéche, Loire, Isére és Gard 
départementokban van. A gyapjuipar leginkább 
Nord, Ardéche, Tam, Mame, Aisne és Seine-In- 
férieureben virágzik. A gobelinek készítésében F. 
az összes európai államokat felülmúlja; a go- 
belinkészítés középpontjai: Paris, Aubusson és 
Beauvais. A pamutipart először 1773. Amiens- 
ban honosították meg ; jelenleg 170,000-nél több 
munkást foglalkoztat, még pedig legtöbbet Rhone, 
Somme, Aisne, Ome, Loire és Isére départemen- 
tokban. A lenfonás középponljai Amiens és LiUe, 
a kenderfonásé Mézidon és Angers, a jutafonásé 
pedig Ailly és Dunquerque. A lenszövés főképen 
Lilieben, Cambraiben, Valeneiennesben és Armen- 
tiéresben, a kenderszövés Dunquerque és Angers, 
a jutaszövés szintén az É.-i départementokban 
virágzik. E három iparág közel 200,000 munkást 
foglalkoztat. A csipkekészítés tekintetében euró- 
pai hírre tett szert Alen^on, Bayeux,Valenciennes, 
Lille, Chantilly, Paris, Lyon, St. Quentin stb. ; 
paszománt-árúk készítésében pedig Paris, Lyon, 
St.-Etienne, Nimes, Amiens és Nantes. A fém- és 
vasipamak csak néhány ágában uralja F. a világ- 
piacot, olyanokban, amelyekben a csin és izlés a 
fődolog ; ilyenek az arany-, ezüst- és az utánzott 
ékszerek, úgynevezett párisi cikkek, továbbá a 
bronzárúk. 

A gépgyártás jelentékeny ; legtöbb gépet gyárt 
Paris, Lille, Lyon, Rouen és St. Etienne ; ugyan- 
ezen helyeken, továbbá Amay-le-Duc, Portillon 
(ráspolyok), Vaise, Pont-á-Mousson (tűket) készí- 
tenek nagyobb mennyiségben egyéb fémárúkat 
is. A legtöbb acélárút, sint, pléh- és drótárút 
állítják elő Meurthe-et-MoseUe, Loire, Saóne-et- 
Loire (különösen Creuzot), Nord, Seine és Pas- 
de-Calais départementok. A bútoripar Parisban 
és Bordeauxban fejlődött ki legerősebben. Az óra- 
készítésnek Paris, Besan^on és Montbéliard a kö- 
zéppontjai. A Arocs^áríá* 25,000 munkást foglal- 
koztat. A papírgyártás és tapétakészítés szintén 
jelentékeny. A bőripar némely ágaiban F. a vi- 
lágkereskedelemben irányadó s a termelésben 
mintegy 100,000 ember vesz részt. A kémiai 
iparban legjelentékenyebb a szappan- és gyertya- 
gyártás, továbbá a parfumkészítés. 

Az üveg- és tük'óripar szintén jelentékeny. Hí- 
resek a francia üvegből készített drágakőutánza- 
tok és gyöngyök. A kerámikai ipar terénF. Ang- 
liával versenyez. A legfontosabb gyárak vannak 
Sévresben (nemzeti tulajdon). Parisban és Haute- 
Vienne, Vienne, Loiret, Meurthe-et-Moselle, Nord, 



Franciaország — 7 8 

Oise és Saóne-et-Loire départementokban. A flllo- 
xera pusztításai óta a sörgyártás is emelkedőben 
van. 1910-ben már 3270 sörfőző működött s mint- 
egy 15-3 millió hl. sört állított elő. Híres még a 
cognac- és szeszgyártás. Szeszgyártással 19,325 
gyár foglalkozik s 1910. ezekben 2.165,726 hl. 
szesz készült. A dohánygyártás P.-ban is mono- 
pólium ; az állam 21 nagy dohánygyárat tart fenn. 
Jelentékeny végül a cukorgyártás, a pezsgőborok, 
csokoládé, cukrásztárgyak és cukrozott gyümölcs 
készítése is. 

Kereskedelem, közlekedés. A francia kereske- 
delem első föllendülését Colbertnek köszönheti, 
midőn a forgalom emelése céljából nemcsak jó 
utakat és csatornákat építettek, de gyarmatokat 
is alapítottak és tengeri kereskedelmi flottát is te- 
remtettek. A XIX. sz.-ban a kereskedelem elő- 
mozdítása céljából külön társaságot és kereske- 
delmi kamarákat alapítottak. Ez utóbbiak száma 
megközelíti a százat, köztük a legrégibb a mar- 
seillei, 1650-ből. A forgalom emelésére a franciák 
már rég idők óta igen nagy gondot fordítottak. 
Már a XVIII. sz. végével az ország úthálózata az 
európai államoknak mintaképül szolgált. 1811 óta 



FranclaorszA g 

akasztott. A rohamos fejlődés 1859. indult meg. 
1850-ben 5931, 1860-ban 17,120, 1880-ban 27,512, 
1900-ban42,618 km. hosszú vasútja volt. Jelenleg 
é8,579 km. hosszú vasút áll a közlekedés szol- 
gálatában ; a tulajdonát képező algériai vasutak 
hossza 3297 kra. és a tuniszi vasutakó 1235 km. 
Főbb vasutai : État (ancien réseau) 2967 km. ; 
Nord 3813 km. ; État (ancien Ouest) 6022 km.) ; 
Est vasút 4942 km. ; Orléans 7763 km. ; Paris- 
Lyon— Méditerranée 9610 km.; Midi 3866 km. 
10,000 l.-ra 12*4 km. és 100 km^-re 91 km. vasút 
esik. A vasutakba fektetett tőke 14,290.000,000 
márka. 

A telegráf vonalak hossza 1910-ben 182,794 km.,, 
telefonhálózatoké 146,366 km. s míg az előbbi 
1910. évi hozama 58*2 millió frank volt, az utóbbié 
30-5 miUió frank. 

Fontos forgalmi utak F.-ban a folyók és a csator- 
nák ; az előbbiek hajózható része 6517 km.-t, a 
csatornáké pedig 4886 km.-t tesz. 

A hajózható folyók : az Aa, Adour, a Charente, 
Bscaut, Garonne, a Loire, Moselle, Rance, Rhone,. 
Sambre, Seine, Vilaine. A jelentősebb csat<yrnáie 
a következők : 



Á csatorna neve 



km.-ek- 
ben 



A csatorna neve 



km.-ek- 
ben 



A csatorna neve 



Hossza 

km.-ek- 

ben 



Airetöl Basséeig 

Aisnetöl Marneig 

Az Aisne melletti 

Az Ardennesi 

Arlestól Boncig _ 

A Beaucaire-csatorna 

Berguestöl Dunquerqnig 

A Berryl 

A Blaveti „. 

Boactól Martlgaesig 

Bourbourgi 

Boiirgognei 

Briarei 

Caentöl a tengerig 

Calaisi 

Canal du Centre 

A Charentetól Seudreig 

A Cobneí csatorna 

A Coatancesi « 



44 
58 
51 
100 
47 



261 

60 

4 

20 

242 
69 
14 
43 

180 

26 

38 

5 



A Deulei csatorna 

A Diveí « -.. - 

Dunqaerquetöl Furnesig 

Canal de l'Est Branche Nord 
» « Sud 

' Embranchm. 

de Nancy 

A Garonne menti 

A Givors 

Havretöl Tancarvilleig 

Hazenbronckl 

nie-et-Rance 

A Lensi-csatorna 

A Loire menti csatorna 

A LuQoni-csatorna - 

A Laneli- « 

Maranstól Rochelleig 

A Marne-Saőne-csatoma 

A Marnetól a, Rajnáig — 



42 

15 

14 

272 

150 

10 

213 

20 

25 

26 

85 

11 

219 

14 

11 

24 

247 

210 



A Canal du Midi 

Monstól Gondéig 

Nantestól Brestig 

Canal de Neuffossé 

da Nivernais 

de l'Oise 

d'Orléans ._ _ 

de Paris — _ .. 
de Pont-de-Vanx „ 
de Saint-Qnentin ._ 

Rliönetól Rajnáig 

Roannetól Digoinig 

Roubaixi-csatorna 

A Sambretól az Giseig .. 

Canal de la Sauldre 

« de la Haute-Seine 

« de la Sensée 

« de la Somme .. .. 
« de Vire-et-Taute ._ 



816 
6 

360 
18 

178 
34 
74 

108 

3 

98 

186 
56 
84 
71 
47 
44 
25 

166 
13 



az utak állami utakra (routes nationales), megyei 
(routes départementales) és vicinális utakra osz- 
lanak. 1910-ben 38,199 km. áUami, 14,564 km. 



F. külkereskedelmi forgalma az elmúlt félszáz 
év alatt óriási módon föllendült s az évtizedenkénti 
fejlődést az alábbi táblázat mutatja : 





összes 1 


orgalom 




Speciális 


forgalom 






Behozatal 


Kivitel 


Ev 


Behozatal 


Kivitel 


Élelmezési 
cikkek 


Ipari nyers 
anyagok 


Gyártmá- 
nyok 


összesen 


Élelmezési 
cikkek 


Ipari nyers 
anyagok 


Gyártmá- 
nyok 


összesen 




millió frankokban 


1850 

1870 
1880 
1890 
1900 
1910 


8,657 
3,498 
6,113 
6,452 
6,988 
9,102 


8,148 
8,466 
4,618 
4,840 
6,581 
8,105 


895-8 

802-2 

1,961-6 

1,445-1 

819-2 

1,413 


1,443 1 
1.766-6 
2,478-4 
2,878-9 
3,063-3 
4,345-7 


58-9 
288-6 
599-2 
618-9 
843-3 
1,414-6 


1,897-8 
2,867'4 
6,038-2 
4,436-9 
4,697-8 
7,173-8 


S4 
1,87 
811-2 
865-4 
769-2 
858-2 


S-6 
6-9 

916-8 

897-4 

1,084-8 

1,930-8 


1,488-6 
1,425-2 
1,889-9 
2,000-6 
2,25i-7 
3,444-8 


2,277 •! 
2,802-1 
3,467 •» 
3,763* 
4,108-7 
6,233-8 



megyei és 635,563 km. vicinális út volt kiépítve. 
Franciaország első vasútja St.-Étiennetöl André- 
zieuxig (23 km.) 1828. nyilt meg és pedig csak 
teherforgalomra. Személyeket 1832-töl kezdve 
szállított. 1841-ben 638 km. vasútja volt. A rend- 
szeres vasútépítés az 1842 június U-iki vasúti tör- 
vény életbelépte után kezdődött, melyet az 18-18-1^ 
forradalom által okozott pénzügyi válság meg- 



A közölt adatokat részletezve, fontosaib behozó^ 
ialicikkek : a gyapjú (6344 millió fr.), pamut (4947), 
olaj (442- 1), nyers selyem (331-5), magvak és ola- 
jos magvak (292-1), gépek (2162), nyers kaucsuk- 
és guttaporcha (208-8), nyers bőr (199-3), fa (183-2), 
gabonanemüek (1529), bor (123-8). réz (1226) ós 
kávé (112), míg a kivitelben a gyapjú- (3377), pa- 
mut- (332-9) és selyemszövetek (3169), bor és 



Franciaország 



^ 79 — 



Pranclaországr 



pezsgő (214"4), vászon (212'1), ékszerek és divatcik- 
kek (178-3), se]yemárúk(164-0),vegyszerek(147-8), 
automobilok (146-6), fehémemüek (145-5), bórárúk 
(141"5), kaucsuk és kaucsukárúk (130-6), fényűzési 
és dísztárgyak (126-4) s végre a kikészített bőrök 
(102*2) bimak nagyobb jelentőséggel. 

Származási, illetve rendeltetési országok sze- 
rint részletezve a forgalom következőképen ala- 
kult (1911): 



Ország 



Nagybritaiinia 

Németbírodalom 

Északamerikai Egyesült-Államok.. 

Belgium ^ .. 

Oroszország .. 

Angol India „ .. 

Argentína 

Spanyolország 

Kina 



Brazillá _ 

Svájc _ 

Törökország 

Ausztria-Magyarország.. 



Be- 
hozatal 



Ki- 
vitel 



értéke 
ezer frankokban 



1,020 8 
965-1 
883-1 
533-0 
412-6 
387-3 
364-9 
227-7 
210-0 
187-9 
151-1 
142-2 
100-2 
86-2 



819 

396 

1,022 

55 

43 

171 

137 

16 



1 
6 
5 
5 
1 
9 
6 
7 

288-3 

78-3 

402-9 

82-2 

46-2 



Az árúk '/^ részét tengeren szállították F.-ba ; 
tranzitó forgalomban 1008 millió frank értékű 
árú vett részt ; postacsomag 450 millió frank ér- 
tékű került szállításra. 

A kereskedelmi tengerészet 1910-ben 15,878 
vitorlásból (72,968 lóerő, 638,265 tonnatart.) és 
1670 gőzhajóból (16,558 lóerő és 806,073 tonna 
tart.) állott. Befutott francia kikötőkbe 33,178 
hajó 31-6 millió tonna árúval, eltávozott 33,418 
hajó 32 millió tonna árúval. Legnagyobb forgal- 
mat Marseille, Le Havre, Cherbourg, Bordeaux, 
St.-Nazaire, Boulogne, Dunkerque és Rouen ki- 
kötők érték el, a szállított árúk »/* részét ezek a 
kikötők továbbították. 

Gyarmatok és protektorátusok. 

F. hatalmas gazdasági fejlődéséhez ^az anya- 
ország természeti Idncsekben való gazdagságán 
kívül a szerencsés gyarmatosítás is nagyban 
hozzájárult, bár kétségtelen, hogy az első telepek 
főleg a nagyobb bűntettesek elhelyezésére szol- 
gáltak. Az 1909., ül. 1911. évi birtokállapotot te- 
kintve, a francia gyarmatok területe és népessége 
a következő volt : 



A gyarmat neve 



a) Afrikában : 

Algéria. ... 

Tunisz - 

Francia Közép-Aírika ... 

Francia Nyugat-Afrika 

Réunion 

Madagaszkár és szigetei X^ 

Mayotte / 

Bzomáliföld 

összesen... 

b) Ázsiában : 

India (Pondiseri, Karikái, Csan- 

dernagor stb.) — 

Annám... .. ... — — 

Kambodzsa — 

Kokinkina - — 

Tonking és Laoss 



Összesen .. 



Területe 
km'-ben 



797,700 

116,000 

1.287,000 

4.661,700 

1,980 

592,000 

8,000 



7.464,380 



509 

420,980 

104,700 

66,620 

314,110 



895,919 



Lakóinak 
száma 



5.231,850 
1.500,000 
5.000,000 
9.667,000 

201,000 

2.701,000 

96,000 

180,000 



24.576,850 

277,000 
16.317,000 



16.594,000 



A gyarmat neve 



c) Amerikában: 

Guajana ... 

Guadeloupe és függelékei ... 

Martinique - ... 

8t.-Pierre és Miquelon 



Összesen 

d) Ausztráliában: 

UJ-Kaledonia és függelékei (Fe- 
nyő-, Wallis, Loyalty-, Huon- 
szigetek, Futuna ésÁlafl) 

Óceániai telepek (Société, Tua- 
moto, Iles sous le Vent.Tubuai 
és Raivave, Rapa, Gambier, 
Burutn és Rimatara, Marque- 
zas-szigetek) ... ^^^^^^^-^--- 



Összesen. 



Valamennyi együttvéve 



Területe 
km» ben 



789,900 
1,869 



235 



81,992 



19,823 



4,370 



24,193 



8.466,556 



Lakóinak 
száma 



27,000 

182,000 

182,000 

6.000 



397,000 



55,800 



30,000 



85,800 



41.653,650 



Mint a közölt adatok mutatják, Afrikának jó 
harmadrésze a F.-nak részint közvetlen birtoka, 
részint védelme alatt áUó területe, melynek igaz- 
gatását a helyi kormányzók és a Parisban szó- 
kelő Conseil Supérieur des Colonies közvetítésé- 
vel a gyarmatügyi minisztérium intézi. Együtte- 
sen állapítják meg a gyarmatok költségvetését s 
gondoskodnak a szükségletek fedezéséről. Az 1912. 
évi gyarmatügyi költségek összege (Algériát nem 
számítva, mely külön budgettel szerepel) 103-4 
millió frank volt s ebből hadi szükséglet 84-7 mü- 
Uó frank. 

A gyarmatok egymással s az anyaországgal 
élénk kereskedelmi összeköttetésben állnak s 1910. 
évi forgalmáról, Algériát nem számítva, az alábbi 
adatok tanúskodnak : 



Gyarmat neve 



Francia Nyugat-Afrika 
€ Közép- « 

Réunion ... — 

Madagaszkár — — ... 

Szomáliföld — 

Francia India — 

Indokina - 

St.-Pierre és Miquelon 

Guadeloupe 

Martinique... — — — 

Guajana 

Új-Kaledonia — 

Óceániai telepek... 



Összesen.. 



Kivitel értéke Bevitel értéke 



Összesen 



ezer frankokban 



125,192 

24,629 

16,913 

47,881 

33,561 

37,465 

290,645 

9,394 

24,052 

27,586 

11,566 

9,731 

6,030 



664,550 



Francia 
országba 



71,564 
14,245 
16,141| 
30,556 

3,338 
21,742i 
63,028 

7,5941 
23,355l 
25,684 

6,010j 

3,8801 
246 



153,095 
13,190 
18,845 
34,595 
21,023 

8,374 
238,685 

5,112 
16,803 
19,561 
12,232 
12,687 

5,658 



287,4031 559,860 



Francia- 
ország- 
ból 



69,927 
6,004 
9,797 

27,119 

5,240 

561 

80,762 
2,286 

11,336 

10,425 
8,389 
5,875 
1,060 



238,681 



Alkotmány, közigsizgatás és szellemi 
műveltség. 

Alkotmány. F. köztársaság, melynek alkotmá- 
nyát a nemzetgyűlés 1875 febr. 25. fogadta el és 
1875 aug. 2., nov. 30., 1884 dec. 9., 1885 jún. 
16. és 1887. hozott határozataival kiegészítette. 
Ezen alkotmány szerint a köztársasáig elnökét 
iUeti meg a végrehajtó hatalom, amelyet a mi- 
nisztérium által gyakorol ; a törvényhozó hatalom 
a törvényhozó testület kezébe van letéve, amely 
a szenátusból és a képviselők házából áU. Ez utób- 
binak (Chambre des députés) tagjait arrondisse- 
mentok szerint választják. Minden arrondissement 
annyi képviselőt választ, ahányszor 100,000 la- 



Franciaországf 



— 80 — 



Franciaországf 



kosa van. A választónak francia polgárnak és 
legalább 21 évesnek, a megválasztottnak legalább 
26 évesnek kell lennie. A képviselőház 584 tag- 
ból áll, akiket 4 évre választanak, a szenátus pe- 
dig 300 tagból áU, akiket az 1884 dee. 9. törvény 
szerint a départementok és gyarmatok 9 évre vá- 
lasztanak meg olyformán, hogy azok Vs-a niin- 
den 3. évben kilép. A szenátorokat külön kolló- 
gimn választja meg, amely a départementok kép- 
viselőiből, a conseil général d'arrondissement és 
a conseil municipal külön delegáltjaiból áll, aki- 
ket minden szenátorválasztásnál külön válasz- 
tanak. A szenátornak franciának és legalább 40 
évesnek kell lennie. Az 1875. a nemzetgyűlés és 
szenátus által élethossziglan választott szenáto- 
rok (75) elmozdíthatatlanok, 1884 óta azonban 
többé nem választanak ilyeneket. A szenátus és 
képviselőház minden év második keddjén gyűl 
egybe és legalább 5 hónapon át marad együtt. 
Mindkettő egyszerre kezdi és egyszerre fejezi 
be üléseit. Az elnök rekeszti be az üléssza- 
kot, de joga van a törvényhozó testületet rend- 
kívüli időben is összehívni, sőt ez kötelessége is, 
ha mindkét kamara tagjainak legalább is a fele 
kívánja. Minden szenátornak és képviselőnek van 
indítványozó joga; törvényerőre csak azon javas- 
lat emelkedik, amelyet mindkét kamara elfogad ; 
a pénzügyi törvényjavaslatokat azonban a kép- 
viselőháznak kell először benyújtani és csak, ha 
az elfogadta, jut a szenátus elé. A köztársaság 
elnökét a két kamarának Versaillesban tartott 
együttes ülésén (kongresszuson) szavazattöbbség- 
gel választják 7 évre, az elnök újra megválaszt- 
ható, ó hirdeti ki a két kamarától elfogadott 
törvényeket és felügyel a végrehajtásokra; övé 
a kegyelmezés joga; ő nevezi ki az összes 
katonai és polgári tisztviselőket ; a külföldi 
hatalmak követei neki nyújtják be megbízatá- 
sukat. Rendeletei csak úgy érvényesek, ha vala- 
mely miniszter ellenjegyzí, amivel érte a felelős- 
séget is magára vállalja. Az elnök a szenátus 
beleegyezésével a képviselőházat feloszlathatja, 
de 3 hónapon belül köteles új választásokat kezde- 
ményezni. Az elnök csak hazaárulás btine miatt 
vonható felelősségre. Az elnöki szék megüresedése 
esetén azonnal új elnök választandó. Székhelye, 
valamint a törvényhozó testület üléseinek helye 
1879 nov. 27. óta Paris. 

Közigazgatás az igazságszolgáltatástól telje- 
sen el van különítve és teljesen centralizált. A 
minisztériumok a következők : 1. Belügyi, 2. kül- 
ügyi, 3. pénzügyi, 4. igazságügyi, 5. kereskedelem- 
és iparügyi, 6. földmivelésügyi, 7. közoktatásügyi, 
8. közmunkaügyi, 9. hadügyi, 10. tengerészeti, 11, 
munkaügy- és munkásvédelmi, 12. vasúti és gyar- 
matügyi. Az igazságügyi miniszter elnöklete alatt 
egy államtanács működik, amelynek tagjait az el- 
nök nevezi ki ; az államtanács véleményt mond az 
elnöktől vagy a miniszterektől hozzá küldött tör- 
vényjavaslatok és rendeletek fölött, továbbá dönt 
a közigazgatási hatóságok kompetenciája kérdé- 
sében. A bíróságok és közigazgatási hatóságok 
közti összeütközések esetében külön hatóság itél. 
Jelenleg 87 départemontra van P. felosztva ; mind- 
egyiknek élén egy kinevezett préfet áll, aki a 
minisztérium rendeleteit végrehajtja. A préfet 



oldalán áll a conseil général, amely annyi, 6 évre 
választott tagból áll, ahány canton van ; a départe- 
ment pénzügyeiben határoz és javaslatokat tesz. 
A départementok arrondissementokra vannak fel- 
osztva, amelyek élén egy alpréfet áll; melléje 
van rendelve a választott tagokból álló conseU 
d'arrondissement. A eantonok, amelyekre az ar- 
rondíssementok be vannak osztva, nem közigaz- 
gatási egységek, csakis a választásoknál és a so- 
rozásoknál szerepelnek egységekül ; minden can- 
tonban egy-egy békebíró lakik. A községek élén, 
amennyiben külön közigazgatási egységek, a Con- 
seil municipal által választott maire áll, aki a mel- 
léje rendelt adj ointokkal együtt végrehajtó kö- 
zeg, a község vagyonát kezeli és az igazságügyi 
hatóság ellenőrzése mellett anyakönyvvezető; 
előtte kötik meg a polgári házasságot ; a fizetés 
nélküli maire mellett van még a községekben a vá- 
rosi tanács (Conseil municipal), amely választott ta- 
gokból áll. A nagyobb városok több mairiere van- 
nak felosztva ; ezekben a maire-eknek részben más 
is a hatáskörük. Az igazságszolgáltatás céljából 
F.-ban minden cantonban (2868) van egy békebiró, 
akinek nem keU jogásznak lennie, minden arron- 
dissementban (362) egy járási törvényszék (Trí- 
bunal d'arrondissement); ezen két elsőfolyamo- 
dásu bíróságon kívül van 26 felebbvítelí törvény- 
szék (10—23 tagból, Parisban 72) és végül a sem- 
mítőszék. Kereskedelmi és iparügyekben 214 ke- 
reskedelmi bíróság és az úgynevezett Conseils de 
prud'hommes ítél. Súlyosabb bűnügyekben, sajtó- 
és politikai vétségekben az esküdtszékek mondják 
ki a bűnöst, amely esetben a bíróság tagjai mérik 
ki a büntetést. Fontos szerepök van a francia 
igazságszolgáltatásban még az ügyészeknek, akik 
vagy ministére publíc, vagy procureur de la ré- 
pubÚque, vagy végre procureur général címet vi- 
selnek. F. kiadásai az 1911-ki budget szerint össze- 
sen 4.386.462,181 frankot tesznek M, bevételei 
pedig 4.886.690,609 frankot. A kiadások főbb té- 
telei: Államadósságok törlesztése 1.278.112,967 
fr., az elnökség és törvényhozó-testület kiadásai 
20.024,448, minisztériumok 2.458.224,113 frank 
(és pedig pénzügyi 48.746,855 frank, igazságügyi 
57.134,668 fr., külügyi 20.513,525 frank, belügyi 
139.843,128 frank, hadügyi 938.162,740, tengeré- 
szeti 416.480,618, közoktatásügyi és szépművészeti 
310.217,694 fr., keresk.- és iparügyi 55.780,084, 
földmivelésügyi 83.781,573 frank, közmunkaügyi 
278.601,045 frank, munka- és munkásvédelmi 
50.608,026, gyarmatügyí 103.501,077), regié- és 
behajtási költségek 585.009,238, hiányok és visz- 
szaflzetések 45.091,400 frank. A bevételek főbb té- 
telei: Egyenes adók 711.930,429, állami jószágok 
és erdők bevételei 71.532,494 frank, indirekt adók 
2.375.354,300 frank, állami iparüzemek bevételei 
940.330,370, különböző bevételek 284.925,246 s 
végre az algériai beszolgáltatott jövedelmek: 
2.617,770 frank. Az államadósságok összege (i9ii) 
32,985-8 millió frank. Ebből konszolidált kölcsön 
25,410-2 milhó, vasúti kölcsön : 4812-7, tengeré- 
szeti adósság 1084-8, járadékkölcsön 13860 mil- 
lió, egyéb: 292-1 millió. Az évi törlesztési részlet 
(1911) 1273-6 millió frank. 

Közoktatásügy. A francia oktatásügy különö- 
sen Waddington minisztersége óta rendkívüli ha- 



FRANC 




KExm-LExncarr. 



3RSZAG. 




^ÉVAI-KARTOGSAFm- 



A FRANKOK ORSZÁGA I. CHLODVIG HALÁLA UTÁN (5U). 




FRANCIAORSZÁG FOLOSZTASA KORMÁNYZÓSÁGOK SZERINT. 




RÉVAI-L£X1K ON 



FRANCIAORSZÁG A XIV. SZAZADBAN. 

(A 100 eves ajigolTrancia háború csatatereivel.) 




FRANCIAORSZÁG ks EURÓPA I.NAPOLEON FÉNYKORÁBAN C1810-1812) 




Trancia csaiszarsaf 

Napóleon -tói 
luggö országok 
ííapoléonnal 
Szövetkezett áJlajnok 

Füf jetién országok 



REVAI-JÍARTO GRÁFIA. 



franclaországr 



— 81 — 



Franciaországr 



iadást tett. 1840-ben még több ezer község volt 
iskola nélkül : ez idő óta a népiskolák szaporítá- 
sára nagy gondot fordítottak, míg végre az 1882 
máre. 28-iki törvény által az iskolalátogatást ál- 
talánosan kötelezővé tették és min den községet, 
amelynek legalább 500 lakója van, mindkét rend- 
beli népiskola felállítására köteleztek. Már 1878. 
törvényt alkottak, amely szerint minden község- 
nek iskolát kellett építenie ; amely község nem 
teheti, az államtól kap segélyt ; e célból megve- 
tették a Caisse pour la construction des écoles 
alapját. Ez a pénztár 7 év alatt 16,000 iskolahá- 
zat építtetett, 30,000-et kijavíttatott és bútoroz- 
tatott, összesen 178 millió frankot osztott ki ál- 
lamsegély képen és 190 milliót elölegképen. A rá- 
következő idóben 1888-ig az állam további 38, a 
•départementok 14 és a községek 56 milliót fordí- 
tottak ugyanily célokra. Az 1909/910. isk. évben 
3870 kisdedóvó (écoles maternelles) 8280 tanító- 
val és 595,129 tanulóval állott fönn. Elemi isko- 
lák száma 80,768, ebből nyilvános 67,774. A tan- 
személyzet 152,109 főből állott (67,000 férfl és 
-87,109 nő), míg a tankötelesek száma 5.491,678 
volt. 

Az általános tankötelezettség behozatala s a 
népkönyvtárak áldásos működése óta az Imi- 
■olvasni tudók száma nagyon megnövekedett, úgy 
hogy az összes népességnek csupán 0"3°/o-& anal- 
fabéta. A tanítók és tanítónők kiképzésére minden 
départementban van egy-egy iskola. A középisko- 
lai ügy 1871 óta vett nagy lendületet nemcsak 
új lycée-k és coUége-ek fölállításával, hanem a 
tantervek lényeges átalakulásával is. 1910-ben a 
Lycées nationaux száma volt 108, 57,736 tanuló- 
val, a colleges commimaux száma (i9io) 231, 36,173 
tanulóval ; az établissements laiques száma (i9io) 
250, az étabUssements ecclésiastiques száma 352. 
Az 1880 dec. 21-ki törvény F.-ban felsőbb leány- 
iskolák (enseignement secondaire des fllles) fel- 
iUítását rendeli el. Mindaddig a leánynevelés na- 
gyobbára kizárólag egyházi személyeknek volt 
Jcezében. 1880— 1910-ig 49 leányliceumot és 76 
leánykollégiumot állítottak föl és 1910. a tanulók 
száma bennük 29,685 volt. A tanárok, illetőleg 
tanárnők kiképzésére szolgáhiak az École normálé 
supérieure Parisban és az École normálé d'en- 
seignement secondaire pour les jeunes ülles Sév- 
resben. 

A felsőbb iskolák szervezete F.-ban a nyugat- 
európaiakétól lényegesen különbözik, amennyi- 
ben az összes fakultásokat magukban foglaló egye- 
temek hiányzanak és csak önálló fakultások 
vannak. A kot- teológia számára felállított fa- 
kultások : az aixi, bordeauxi, lyoni, párisi és 
roueni ; a protestáns teológiai fakultások a mon- 
taubani és párisi ; jogi fakultások vannak : Aix- 
ben, Bordeauxban, Caenben, Dijonban, Grenoble- 
ban, LUleben, Lyonban, Montpellierben,Nancyban, 
Parisban, Poitiersben, Rennesben és Toulouse- 
"ban; orvosi fakultások Bordeauxban, Lilieben, 
Lyonban, Montpellierben, Nancyban, Parisban és 
Toulouseben ; a filozófiai fakultások száma : 16 
{Atx, Bésangon, Bordeaux, Caen, Clermont, Dí- 
jon, Grenobíe, Lille, Lyon, Marseille, Montpel- 
lier, Nancy, Paris, Poitiers, Rennes, Toulouse). 
Ezeken kívíu van 7 főiskola a gyógyszerészek és 

Révai Nagy Lexikona. VIII. IcöL 



orvosok számára. Mindezen, az állam által fóntar- 
tott főiskolákon kívül van még néhány felekezeti 
is. A tudományokban és művészetekben magasabb 
kiképeztetést nyújtanak még a híres Collége de 
Francé, az exakt tudományokban pedig az École 
pratique des hautes études. Az összes főiskolai ta- 
nulók száma (1910) 41,190, akik közül orvoskari 
hallgató 8282, gyógyszerész 1339, jogi 17,292 és 
fllozóflai 12,333. 

A francia szakiskolák közül kiválóbbak: az 
École spéciales des langues orientales vivantes 
Parisban, a keleti nyelvek számára; az Aca- 
démie iran^aise Athénben; az École d'archéo- 
logie Rómában ; az Écoles des Chartes Parisban ; 
technikai főiskolák : az École polytechnique, az 
École nationale des ponts et chaussées,^az École 
centrale des árts et manufactures, az École des 
manufactures de l'état ; erdészeti iskolák : az École 
secondaire forestiére és az École primaire fores- 
tiére Barresban. Bányászati, gazdasági, kereske- 
delmi fő- és középiskolák száma szintén jelenté- 
keny. A művészet fejlesztésére szolgálnak: az 
École nationale et spéciale des beaux-arts Paris- 
ban, az Académie nationale de Francé Rómában ; 
a Conservatoire national de musique et de décla- 
mation Parisban és számos hasonló intézet a 
nagyobb vidéki városokban. 

Magasabb katonai iskolák : a hadi iskola Pa- 
risban, a Prytanée militaire La Flécheben, az 
École spéciale militaire St.-Cyrben; a tengeré- 
szeti akadémia Brestben stb. Sajátszerű iskola 
még a Parisban fönnálló École Ubre des Scien- 
ces politiques a pohtikai tudományok elsajátítá- 
sára és az École préparatoire au commerce d'ex- 
portation az exporteurök részére. Az iskolaügy 
terén a felügyelettel (Algériát is beleszámítva) 
F.-ban 17, úgynevezett akadémia van megbízva, 
amelyek mindegyikének élén a közoktatásügyi 
minisztertől kinevezett rektor áll ; az mond Ítéle- 
tet a területén levő iskolák állapotáról és ezt je- 
lentés alalqában a miniszter elé terjeszti. A Con- 
seU supérieur de l'instruction publique, a francia 
közoktatásügyi tanács áll az université magasabb 
tisztviselői közül az elnöktől kinevezett 9 tagból, 
továbbá az enseignement libre 4 tagiából, az In- 
stitut, a Collége de Francé, a különböző fakultá- 
sok és középiskolai tanárokból, akik 4 évre kap- 
ják megbízatásukat. E tanácsnak 15 tagja állandó 
bizottságot alkot, amely a nagy tanács számára 
az ügyeket előkészíti. A tanács hatáskörébe tar- 
tozik minden iskolai és tanügyi kérdésben véle- 
ményt mondani. A tudományos gyűjtemények és 
társulatok száma és a nagy könyvtárak száma, 
különösen Parisban, igen jelentékeny. Az egy- 
ház F.-ban teljesen külön van az államtól vá- 
lasztva. A kat. egyház 17 tartományra oszlik, 
összesen 17 érsekséggel (Aix, Albi, Auch, Avig- 
non, Bésan^on, Bordeaux, Bourges, Cambrai, 
Chambéry, Lyon, Paris, Reims, Rennes, Rouen, 
Sens, Toulouse és Tours) és 70 püspökséggel. 

Címer és lobogó. 

F. nemzeti színe (zászlaját 1. a Lobogó cikk 
mellékletén) kék-fehér-vörös, a zászlón függőle- 
ges elhelyezésben. A köztársaság új állami cí- 
mere (képét 1. a Oímer cikk mellékletén) koszo- 



Franciaország: 



— 82 



Pranclaorszás; 



ruba foglalt pajzs, kék mezején arany R és P be- 
tűk egymásba fonva. A pajzsról a becsületrend 
függ, szalagja babér- és tölgyfaágat fon át ; a pajzs 
mögött két francia trikolor keresztezi egymást, a 
pajzs ormán liktorbárd. Az elnök jelvénye fasces 
a liktorbárddal, a fascesre, mely mögött horgony 
ós francia zászló keresztezi egymást, vannak fek- 
tetve az R és P betűk. 

HadUgy. 

A francia hadsereg mostani szervezete az 1905. 
védtörvényen alapszik, mely szerint a védkötele- 
zettség 25 évig tart és pedig 2 évig a tényleges, 
11 évig a tartalék állományban, továbbá 6—6 
évig a territoriális hadseregben, ill. annak tarta- 
lékában. A tartalékállománybeliek egy 23 és egy 
17 napos, a territoriális hadseregbeliek pedig egy 
9 napos fegyvergyakorlatra hivatnak be. Az or- 
szág területe 19 «région»-ra (hadtestterület) van 
felosztva 1—18. és 20. számmal ; az algériai 19. 
hadtest 3, a többiek pedig összesen 145 subdivi- 
zió-kerületre oszlanak, melyek mindegyikében 
1 — 1 sorozóbizottság működik. A csapatok elhe- 
lyezése territoriális, felette csekélyszámú állomás- 
változásokkal. 

A hadseregnek 578,000 fővel törvényileg meg- 
állapított békelétszáma az igen gyenge sorozási 
eredmények miatt már évek óta el nem érhető 
s átlag csak mintegy 500,000 ember áll állan- 
dóan fegyveres szolgálatban. Az összes kikép- 
zettek száma kb. 5.500,000-re tehető, ami a 
lakosság 140/o-ának felel meg. A tényleges állo- 
mányú altisztikar száma 41,000. Az altisztek a 3. 
szolgálati évtől kezdve magasabb zsoldot, a 4-től 
azonkívül jutalomdíjat, a 6-tól kezdve meglehető- 
sen magas havi illetményeket, a 10-től kezdve jól 
fizetett polgári állásokat kapnak ; a 16-ik szolgá- 
lati évtől kezdve minden altiszt nyugdljképessé 
válik. 

A tisztikar fele az altiszti karból, másik fele a 
két katonatisztképzö iskolából, a saint-cyri école 
spéciale militaire- és a párisi école polytechnique- 
ból egészítödik ki. Az altisztekből kinevezett tisz- 
tek nagyobbára gyengébb elemek, akik a száza- 
dosi rendfokozatnál tovább nem igen viszik. A 
tényleges szolgálatban való megmaradásra a kö- 
vetkező korhatárok vannak megállapítva : a had- 
osztálytábornok számára a 65., a dandártábornok 
számára a 62., az ezredes számára a 60., az alez- 
redes számára az 58., az őrnagy számára az 56., 
a százados számára az 53. és a hadnagy számára 
az 52-ik életév. 

A gyalogság 145 subdiviziós ós 18 régiónál 
ezredből, 18 vadász és 18 alpesi vadász (chasseur 
alpines) zászlóaljból, továbbá 12 gyarmati gya- 
logezredből áll. Ezenkívül van még Aírikában 4 
zuáv-ezred, 5 zászlóalj könnyű afrikai gyalog- 
ság, 4 algériai ezred (turcos), 4 fegyelmi szá 
zad, 4 Szahara-század és 2 idegen ezred. A gya- 
logság 86/93. évi mintájú, 8 mm. űrméretű Lebel- 
puskával van felfegyverezve. Egy ennél könnyebb 
és rövidebb, 5*7 mm. űrméretű fegyver rendsze- 
resítése küszöbön áll. Épúgy kísérletek folynak 
egy 5 és 7 mm. űrméretű, mindössze 4V2 kg. 
súlyú géppuskával. Minden gyalogos 120 töltényt 
visz magával ; a 150-re való felemelés a legköze- 



lebb várható. A parlament előtt fekvő javaslat 
szerint a régiónál és subdiviziós ezredek közötti 
különbség megszűnne és a gyalogság jövőben ál- 
lana : 158 tábori ezredből, melyek mindegyike 4—4 
századból álló 3—3 zászlóaljból alakulna ; egy 4 
zászlóaljas korzikai tábori ezredből; 14 várez- 
redből és 31 vadász zászlóaljból, melyek mind- 
egyike 4—5 századból és 1 kerékpáros századból 
alakulna. Afrikában volna : 4 zuávezred 4 — 4 
zászlóaljjal, 2 idegen ezred és 4 zászlóalj könnyű 
gyalogság. 

A lovasság 12 vértes, 32 dragonyos, 21 chas- 
seur- és 14 huszár-, összesen tehát 79 ezredből 
áll, melyek mindegyikének 5 századja van, ezek- 
ből azonban háború esetén csak 4 vonul ki. 
Ezenkívül Afrikában van : 6 chasseur d'Afrique- 
és 4 szpahi-ezred ; utóbbiak közül a tuniszi épúgy 
van szervezve, mint a P.-i lovasezred, ellenben a 
többi 3-nak csak 2 mozgó századja van, míg 3 úgy- 
nevezett sédentafres-század családjaikkal együtt 
sátortáborokban (douars) él. A vértesezredek ne- 
héz, a dragonyosok középnehéz, a huszárok és 
chasseurök pedig a könnyű lovassághoz számí- 
tanak. 

A tüzérség áll: az anyaországban és Korzi- 
kában 62 tábori tüzérezredből, összesen 619 ko- 
csizó, 16 lovagló és 21 Rimailho (tarack) üteggel ; 
2 hegyi ezredből 14 üteggel és 3 gyarmat-tűzér- 
ezredböl 8 kocsizó és 6 hegyi üteggel. Azonkívül 
van Algériában : 4 tábori tüzérezred 9 kocsizó 4 
hegyi és 4 várüteggel ; Tuniszban : 3 tábori 
tüzérezred 6 kocsizó és 4 várüteggel ; Tonkinban : 
2 tábori tüzérosztály 2 kocsizó, 3 hegyi és 2 vár- 
üteggel ; Kokinkinában : 5 tábori tüzérosztály 4 
kocsizó, 3 hegyi és 5 várüteggel ; Nyugat-Afriká- 
ban : 3 tábori tüzérosztály 2 kocsizó, 2 hegyi és 3 
várüteggel ; Kelet-Afrikában : 2 tábori tüzérosz- 
tály 1 kocsizó, 3 hegyi és 4 várüteggel ; Kínában: 
1 kocsizó üteg. Összesen 652 kocsizó, 16 lovagló, 
35 hegyi, 22 vár- és 21 Rimailho-üteg. A kocsizó 
és lovagló ütegek a 97. évi mintájú, 75 mm. üi*- 
méretü teljesen modern löveganyaggal vannak 
ellátva, mely azonban kissé nehéz. A taracklöve- 
gek 155 mm. űrméretűek, melyeknél a lövegek 
és a lövegtalpak külön-külön szállíttatnak s azok 
összeállítása állítólag csak 4 percet venne igénybe. 
Tüzelőgyorsaság a taracklövegeknél percenként 
5 lövés. 

Műszaki csapatok: 6 mémökezred, melyek 
mindegyikéhez 1—1 léghajós zászlóalj tarto- 
zik. Az 5. számú hadmérnökezred a vasúti- és 
táviróezredet alkotja. A hadmérnökcsapatok ösz- 
szesen 26 zászlóaljba foglalt 101 századból álla- 
nak. 

A sereg fővezetéso békében és esetleg háború- 
ban is a köztársaság elnökét illeti. Magasabb 
parancsnokságok, a) békében : 20 hadtestparancs- 
nokság, 11 katonai kerületi parancsnokság Paris- 
ban és Lyonban, utóbbi helyen azonkívül 1 régió- 
nál dandárparancsnokság; továbbá 8 lovashad- 
osztály és 24 lovasdandárparancsnokság, 20 tüzér- 
dandárparancsnokság, 10 hadmérnökparancsnok- 
ság. 

Minden hadtest áll: 2 gyaloghadosztályból, 
mely utóbbiak 2—2 ezredből álló 2—2 gyalog- 
dandárból és 1, esetleg több vadász-zászlóaljból 



Franclaországr 



— 83 — 



Franciaország 



alaknlnak; továbbá 1—1 két ezredből álló lovas- 
dandárból és 1—1 két ezredből álló tüzérdandár- 
ból ; 1 hadmérnökzászlóaljból, 1 vonatszázadból. 
A 8 lovashadosztály mindegyike 2—3 lovasdein- 
dárból és 1 lovaglóüteg csoportból áll. Ezen ala- 
knlásokhoz járul háború esetén : 36 tartalék gya- 
loghadosztály, 30 tartalék vadászzászlóalj és tü- 
zérezredenként még 1—1 üteg. Továbbá 145 te- 
rületi gyalogezred, 7 területi vadászzászlóalj, 14 
területi zuávzászlóaj és 45 területi lovasszázad. 
P. háború esetén állítólag 5 hadsereget állit fel, 
melynek összes állománya, a területi alakuláso- 
kat nem számítva, 1096 zászlóaljra, 587 lovas- 
századra és 823 ütegre tehető, melyeknek lét- 
száma kb. 1.200,000 gyalogos, 50,000 lovas és 
mintegy 3300 löveg. 

F. hadtengerészete- A mellékelt táblázat feltün- 
teti a francia flotta jelenlegi (1912) állományát, 
fejlődését az utolsó évtizedben, valamint erőviszo- 
nyát a többi 4 legnagyobb flottához (a japánitól 
eltekintve, mely az 190^i^05-iki háború óta Orosz- 
országot túlszárnyalta). Világos ebből, hogy az 
utóbbi 5 év alatt (1907— J 912) áUománya, külö- 
nösen vértes hajók és torpedónaszádokban, tete- 
mesen csökkent, úgy hogy míg (ha a vértes hajók 
számát, mint a flották döntő tényezőjét vesszük 
alapul) 1907. mindjárt az angol flotta után sorolt, 
most 4-ik helyre került, túlszárnyaltatván a né- 
met és az északamerikai flották által. E hanyat- 
lás oka részben az Angolországgal kötött en- 
tente-ra való támaszkodásban, részben a torpedó- 
ban, különösen a tengeralatti naszádokban való 
bizakodásban keresendő. Újabban azonban ismét 
felszínre került a többi had tengerészetekben jelen- 
leg uralkodó irányzat, mely szerint a nagy csata- 
hajók döntik el a tengeri csatákat, háborúkat. 
Ezt fejezi ki az 1912 február 12-én elfogadott 
flottatörvény, mely a flotta szervezetét így álla- 
pítja meg: 

1. Csataflotta : 28 csatahajó, 10 cirkáló, 52 nyílt- 
tengeri torpedónaszád. 

2. Külföldi flotta : 10 egység (lehetnek avizó- 
hajók és ágyúnaszádok is). 

3. A tengeralatti védelem flottillái : 94 tenger- 
alatti naszád, 4 aknaszóró hajó és egyebek. 

4. Különleges célú hajók. 

A flotta e számerejét 1920-ig érje el. Minthogy 
a jelenlegi flotta egy része elavult és a hajók 
élettartama — szintén e törvény alapján — csak 
20, torpedójárómüveké csak 17 év, ennélfogva a 
törvény igen sok építkezést involvál. Az új csata- 
hajók mind óriáshajók (Dreadnoughtok) lesznek. 
Ezen törvény végrehajtása 1405 millió frankba 
kerül 8 évre elosztva. A francia tengerészeti költ- 
ségvetés 1911-ben 333 V2 millió frankra rúgott, 
miből 115 millió esett új építkezésekre. A had- 
tengerészeti személyzet 1911. kereken 60,000 főt 
tett ki ; e létszám jelenleg sem elegendő, az új 
flotta számára mégkevésbbé lesz az, miért is az új 
törvény a szükséges állományt rendszeresíti. — 
A flotta szervezeti felosztása alkötelékekro a ten- 
gerészeti miniszter hatáskörébe utaltatott. A köz- 
vélemény szerint a francia flotta fő működő terü- 
lete a Földközi-tenger, hol az osztrák-magjar és 
az olasz flottákkal szemben az egyensúlyt fenn- 
tartani van hivatva, míg az angol flotta a német- 



tel száU szembe. A francia flotta főtámpontjai : 
Cherbourg, Brest, Lorient, Rochefort, Toulons, 
Ajaccio, Oran, Algier, Bizerta, Diego Suarez 
(Madagascar), Saigon (Hátsó-India). 

Az 5 legnagyobb hadiflotta fejlődése 1902 — 
19124g : 



1902 
(elején) 



Hajónem 



Állam 



1907 
(elején) 



1912 
(elején 



Csatahajók 

Vértes partvédők s más 
régi tipnsn vértes hajók 

Vértes cirkálók 

Vértes hajók összege 

Cirkálók. ... 

Torpedó-járóművek ... 
Torpedó naszádok -. ... 
Tengeralatti naszádok 



Csatahajók 

Vértes partvédők stb.... 
f cirkálók ... _ 
Vértes hajók összege- 
Cirkálók... - 

Torpedó-járómttvek és 

torp. -rombolók ... 

Torpedó-naszádok 

Tengeralatti naszádok 



Csatahajók _ ... 38 

Vértes partvédők stb... 

« cirkálók 14 

Vértes hajók összege SO 

Cirkálók 130 

Torpedó-járómttvek 

torp.-rombolók 43 

Torpedó-naszádok j 71 

Tengeralatti naszádok 18 

Története. 



22 



66 



44 

110 



320 






•«s 



24 13 



28 
14 
66 

7 

41 

161 

8 



15 

5 

7 

27 

10 

104 

166 

25 



18 
2 
32 
15 
37 
15 
9 



29 
11 
12 
62 
25 

20 

36 
14 



37 
10 
12 
22\ 69 
50 

23 

32 
39 



Azt a Ixildet, melyet mi most P.-nak nevezünk 
s melyet az ókorban Gallia néven Július Caesar 
hódítása óta, Kr. e. 51-től a rómaiak bírtak, 
az V. sz. kezdetén, a népvándorlás korában, 
három germán törzs szállotta meg: a Lofretóí 
délre a nyugati gótok, keleten a burgundok, észa- 
kon a frankok telepedtek le. Legnagyobb jelen- 
tőségre a frankok emelkedtek, kiknek királya, 
a merovingi Chlodvig (481 — 511) a mai F.-nak 
majdnem egész területét meghódította. Utódai 
alatt a frank birodalom hanyatlott ugyan, de 
midőn a VH. sz. végétől kezdve a Karolingok 
vették kezükbe a hatalmat, előbb mint major 
domusok, később mint valóságos királyok: a 
frank birodalom a nyugati keresztény világ első 
áUama lett. 

Nagy Károly alatt, ki a nyugati császárságot 
is helyi-eállította, a frank birodalom az Atlanti- 
óceántól az Élbe folyóig, az Eidertől és az Északi- 
tengertől pedig déh-e az Ebróig és a Földközi- 
tengerig terjedett. De e nagy bfrodalmat a hatal- 
mas császár gyönge utódai nem voltak képesek 
összetartani s Jámbor Lajos halála után flai 843. 
a verduni szerződésben a birodalmat 3 részre osz- 
tották. A harmadik fiú, Kopasz Károly, a Schelde, 
Maas, Saöne és Rhone folyóktól nyugatra elte- 
rülő vidéket kapta, melynek kelta-római és ger- 
mán lakosai idővel egy új román néppé, a fran- 
cia nemzetté olvadtak össze. E szerződéssel kez- 
dődik a mai F. története. 



8* 



Franciaorszáfi: 



— 84 — 



Franclaországr 



A Karollngfok kora. 

(843—987.) 

A Karolingok uralmát F.-ban a királyok gyön- 
gesége, a hűbéri rendszer kifejlődése és e kettő 
következtében a központi hatalom csaknem teljes 
megsemmisülése teszi emlékezetessé. Kopasz Ká- 
roly m-alkodása (843—877) folytonos és eredmény- 
telen küzdelem a féktelen, függetlenségre törekvő 
hűbéresek és a minduntalan betörő normannok 
ellen. Bátyja (Lothár) halála után megszerezte 
ugyan a császári címet (876), de nem tudta meg- 
tartani a spanyol határgrófságot. Ma, II. Lajos 
(877—879) a «hebegő» melléknévvel, teljesen a 
hatalmas nagyoktól függött, hasonlóan III. Lajos 
(879-82) és EaWwaím (879-884), kiknek uralko- 
dása alatt az ország bomlása még nagyobb mér- 
téket öltött. Lotharingiát a németek ragadták el ; 
Boso gróf pedig 879. Provence-ból az ú. n. Arelati 
királyságot alakította. Karlmann halála után a 
nyugati frank nagyok a keleti frankok királyát, 
Vastag Károlyt (884—887) hívták meg a trónra, 
aki a római császári koronát is bírta, de bár Nagy 
Károly egész örökségét egyesítette kezeiben, nem 
bírt a kalóz normannokkal, kik még Parist is os- 
trom alá vették s kénytelen volt velük adófizetés 
mellett gyalázatos békét kötni. Tehetetlensége 
miatt mind a francia, mind a német nagyok meg- 
fosztották koronáitól s ez idő óta nyugati és ke- 
leti Frankország, továbbá Olaszország soha többé 
egy uralkodó alatt nem egyesültek. A nyugati 
frank, vagyis a francia koronát a vitéz Oda, párisi 
gróf (887—898) nyerte el, ki kevéssel előbb Parist 
a normannok ellen hősiesen védelmezte ; de már 
ekkor az ország darabokra szakadt. Északon a nor- 
mannok garázdálkodtak, Lotharingiát AmuLf né- 
met király bírta, az Arelati királyság pedig két 
részre szakadt, a Jurán-inneni és Jurán-túli Bur- 
gundra ; Bretagne pedig teljesen függetleníté ma- 
gát. 896-ban pedig Odo kénytelen volt kis orszá- 
gát a Karolingí Együgyű Károllyal megosztani, 
ki aztán (898—922) egyedül uralkodott. Uralmát 
a normannok betelepedése teszi nevezetessé. Nem 
lévén ugyanis képes támadásaiknak ellenállani, 
EoUo nevű vezérüknek engedte át Normandíát 
(911). Mind amellett a féktelen nagyok Károlyt 
922. a koronától megfosztották és Róbert francia 
herceget emelték a tróma, ennek halála után 
pedig vejét, Rudolfot (923—936), a burgundi her- 
ceget. Rudolf uralmát a nagy hűbéresek, a kelet- 
ről becsapkodó magyarok és a délről előrenyo- 
muló szaracénok ellen folytatott küzdelmek töltik 
be. Halála után a nagyok Együgyű Károlynak 
száműzött fiát, IV. Lajost (936—954) hívták 
vissza Angliából a trónra (ezért kapta a «ten- 
gerentáli» melléknevet), aki azonban csak báb 
volt Hugó párisi gróf kezében, noha I. Ottó német 
király megsegítette. Fiának, II. Lothámak(9ö4t- 
986) hatalma már csak Laon városra szorítko- 
zott. A féktelen nagyok már magukkal egyenlő 
rangúnak sem tartották, még kevésbbé fiát, V. 
Ijajost, kiben a Karolingok francia ága 987. ki- 
halt. 

A Kapetingrek kora. 

(987—1328.) 

V. Lajos halála után a nagyok, nagybátyjának. 
Károly lotharingiai herceg és így német hűbéres- 



nek mellőztével Capet Hugót, Paris, Orléans s a 
francia hercegség urát emelték a trónra (987 — 
996). Ez az új dinasztia, a mellékágakat beleszá- 
mítva, 1792-ig uralkodott F. fölött. Capet Hugót 
tekinthetjük az első igazi francia királynak. Fia és 
utódja, JRo&erí (996— 1031) inkább szerzetes volt, 
mintsem király. Utóda, /. Henrik (1031—1060) 
a burgundi hercegséget testvérére, Róbertre ru- 
házta, ki az 1361-íg virágzott burgundi Kapeting 
családnak alapítója lett. Úgy e két király, mint 
utódjuk I. Fülöp (1060-1108) alatt a nagyhübér- 
urak tettei töltik be első sorban a francia történel- 
met; 1053. alapítják Tankréd normann főúr fiai a 
délitálíai normann-államot ; 1066. igázza le Hó- 
dító Vilmos normandiai herceg Ajigliát ; 1095. ala- 
pítja meg Henrik burgundi herceg a portugál 
királyságot, az első keresztes hadjárat vitézei pe- 
dig Keleten teszik félelmessé a francia nevet. Csak 
VI. Lajos (1108—1137) alatt kezd a királyság 
jelentőségre emelkedni, ki a városok és alsó nép 
támogatásával a nagy hűbéreseket kissé meg- 
fékezte. VII. Lajos egész uralkodásán át (1137 — 
1180) II. Henrik angol királlyal harcolt, ki többi 
között, mint Lajos elvált nejének második férje, 
igényt emelt a nyugati tartományokra. II. Fü- 
löp Ágost, in. Béla királyunk sógora (1180— 
1223) Földnélküli János angol király ellen viselt 
háborújában az angol birtokok tetemes részét 
visszafoglalta Jánostól s hódítását a fényes bouvi- 
nes-i győzelemmel a szövetkezett angolok és velf- 
párti németek fölött, ez első nagy nemzeti győ- 
zelemmel biztosította (1214). A keresztes háborúk 
pedig megíidták a kedvező alkalmat a királyi ha- 
talom kiterjesztésére. VIII. Lajos (1223—1226) 
beavatkozott a dél-P.-i albigens-háborúkba s ha- 
talmát a Rhone mellékére is kiterjesztette. Alatta 
kezdett Észak- és Dél-F.-nak egymással való 
összeolvadása. IX.v. Szt. Lajos (l.o.) (1226—1270) 
bevégezte a Dél-F.-ot pusztító vallásháborút és 
a Provence és Langut^doc bekebelezésével a ki- 
rályi hatalmat a Földközi-tengerig terjesztette. 
Kétszer viselt szerencsétlenül keresztes háborút ; 
de 1269. kiadott rendeletével (a Pragmatica sanc- 
tióval) mégis biztosította a gallikán (francia) egy- 
ház szabad választási jogát és kiváltságos állását. 
Követte fia, ///. Fülöp (1270-1285) és unokája, 
IV. V. Szép Fülöp (1285-1314), a legkiválóbb 
alak a francia trónon a középkorban; számító 
és kíméletlen politikájával, melyet már az újkor 
szelleme hat át, megadja a halálos csapást a régi 
hűbér-hatalmaknak : a főnemességnek, a templo- 
mos-lovagrendnek és VIII. Bonifác pápával is 
szembe mert szállni, ó hívta meg először az or- 
szágos rendet. Fiai, X. Lajos (1314—16), V. Fü- 
löp (1316-21) és ír. Karoly {1S21-28) gyor- 
san követték egymást a trónon, s az utolsóval ki- 
halt a Kapeting-család egyenes ága. V. Kelemen 
pápa F.-ba, Avignonba tette szókhelyét (1309) ós 
ezzel függő viszonyba került a francia tróntól. 

A Valois-család Idősb Aga. 

(138^—1498.) 

A száli frank törvény értelmében, mely a nők 
öröklési jogát elvetette, a korona VI. Fülöp 
(1328—1350) személyében a Valols mellékágra 
száUott, kik III. Fülöp másodszülött üától, Károly- 



Franciaország 



— 85 — 



Franciaország 



tói származtak. Azonban IIT. Eduárd angol király, 
IV. Fülöp leányának, Izabellának fia, közelebbi 
jogot tartott a francia koronára s e kérdés miatt 
a két ország között száz évig tartó háború tört ki. 
Mindjárt kezdetben 1339. a franciák a Sluys mel- 
letti tengeri csatában vereséget szenvedtek, szint- 
úgy 1346. Crécy-nél és ennek következménye Ca- 
lais elvesztése lett (1347). A háború János (1350— 
64) alatt 1356. újra kezdődött, aki III. Eduárddal 
szemben a Poitiers és Maupertuis között vívott csa- 
tában szabadságát is elveszítette. Mint hadifogoly 
kénytelen volt 1360. a bretigny-i békét aláimi, 
mely Aquitaniát az angolok kezébe juttatta. A ki- 
rály fogsága idején tört ki a párisi polgárság és 
a vidéki pórok felkelése (Jacquerie), a koronára 
visszaszálló burgundi hercegséget pedig János 
megfontolatlanul ifj. fiára ruházta. Id. fia és utóda, 
V. Károly (1364—80) az angoloktól visszavette 
hódításaik zömét, Calais és Bordeaux kivételével ; 
a züált pénzügyet ismét rendbehozta s intézke- 
déseket tett a közigazgatás javítására, amiért a 
«bölcs)) melléknévvel ruházták fel. Utóda VI. Ká- 
roly (1380—1422) kiskorúsága alatt az alig meg- 
szilárdított rend ismét felbomlott. F. burgundi és 
Armagnac pártra szakadt s folyt a vér csata- 
téren és vérpadon egyaránt. E zavargásokat ki- 
aknázta V. Henrik angol király, aki elődeinek igé- 
nyeit megújítva, F.-ba tört s 1415. az azincourti 
csatában az ötször nagyobb francia lovag-hadsere- 
get tönkre verte. A burgundi párt erre az ango- 
lokhoz csatlakozott s midőn a trónörökös a bur- 
gundi herceget 1419. meggyilkoltatta, Jó Fülöp, 
az új burgundi herceg, boszuból a troyes-i szer- 
ződésben (1420) Henrik angol királyt ismerte el 
trónörökösnek, ki egyúttal nőül vette a francia ki- 
rály leányát. V. Henrik és az elmebeteg VI. Károly 
gyorsan egymásután következett halála után VII. 
Károly (1422—61) örökölte a trónt, Id kis udva- 
rának ármányai és élvezetek között fecsérelte el 
idejét, mlg az angolok északi Franciaországot Pa- 
rissal együtt elfoglalták és már Orlóans várát, a 
Loire kulcsát is ostromolni kezdték. Az orléansi 
szűz, Jeanne d'Arc megjelenésével (1429) azon- 
ban egy csapással megváltozott a helyzet, és 
jóllehet csak tragikai halál jutott a hős leányka 
osztályrészéül, az általa felkeltett nemzeti érzület 
hatása alatt a király is végre kötelességének tu- 
datára ébredt és vezérei segélyével az angolokat 
leverte s Calais kivételével összes F.-i bfrtokaikat 
elszedte. Most aztán hozzáfogott az ezer sebből 
vérző országnak újjászervezéséhez. Fia XI. Lajos 
(1461—83) csellel, erőszakkal és kegyetlenséggel 
megtörte a hűbéres arisztokráciát; megszerezte 
Maine, Anjou és Provence tartományokat és (1482) 
Burgundnak felét; F.-ot egységessé, a királyi 
hatalmat az állandó adók és a hadsereg segélyé- 
vel majdnem korlátlanná tette. — Az ekként 
megizmosodott francia királyi hatalom súlyát 
csakhamar a szomszéd államokkal is éreztette. 
VIII. Károly (1483—98), miután az utolsó még 
némileg önálló tartományt, Bretagnet is a koroná- 
hoz csatolta, felújította családja régi igényeit Mi- 
lano és Nápolyra, de egyes fényes sikerek mellett 
(1495. Nápoly bevétele) som sikerült sem neki, 
sem utódainak Olaszország földjén tartósan meg- 
vetni lábukat. 



A Valois-család ifjabb ága. 

(1498—1589.) 

A gyermektelen vni. Károlyt rokona, XII. 
Lajos orléansi herceg követte (1498—1515), ki 
nőül vette elődjének özvegyét, hogy a korona igé- 
nyeit a bretagnei hercegségre el ne játsza ; Ná- 
polyt és Milánót is újra kezébe kerítette, de a ra- 
vennai diadal dacára 1513. mégis kénytelen volt 
hadait Olaszországból visszarendelni. Követte őt 
lovagias és hatalomratörő unokaöccse, I. Ferenc 
(angoulémei gróí, 1515—1547), előnyös szerződést 
(concordatum) kötött a szentszékkel és a Mari- 
gnano mellett a svájci zsoldosok fölött kivívott dia- 
dallal kiköszöriüte ugyan a franciák hadi hfrén 
ejtett csorbát, de a német császári koronát ver- 
seny társától, V. Károly spanyol Mrálytól nem bírta 
elvitatni és KároUyal viselt első háborújában 
Pavia mellett (1525) fogságba került. A később 
még három izben megújított harcban sem volt 
képes a Habsburg-ház túlhatalmát megtömi.Olasz- 
országra emelt igényei is füstbe mentek ; csak épen 
Burgundot tarthatta meg. Utóda II Henrik 
(1547—59) visszafoglalta Calaist és folytatta a 
küzdelmet a Habsburg-ház tulhatalma ellen; a 
német protestánsokkal szövetkezve megszerezte 
Metz, Tóul és Verdun püspökségeket. De mlg künn 
a protestantizmus támogatója gyanánt lépett fel, 
saját országában I. Ferenc példájára frtóháborut 
folytatott a reformátusok (Jitigenották) ellen s ez- 
által F.-ot egy félszázadig tartó vallás- és polgár- 
háború iszonyai közé sodorta. Testileg és szellemi- 
leg gyönge fiai, II Ferenc (1559-60), IX. Ká- 
roly (1560—74) és III. Henrik (1574—89) alatt 
a hatalmat első sorban a nagyravágyó anyaki- 
rályné, Medici Katalin gyakorolta, aki a kat. 
(Guise) párt és a hugenotta (Bourbon) párt ver- 
sengését a maga befolyásának emelésére hasz- 
nálta fel. Miután 1562-től 1575-ig kevés megsza- 
kítással polgárháború folyt, 1572. a hatalmát 
féltő Medici Katalin parancsára rendezett rettene- 
tes Bertalanéj alkalmával a hugenottákat ezrivel 
legyilkolták és ezzel a békés kiegyezés lehetősége 
még inkább elodázódott. III. Henrik, az utolsó 
Valois-király (1574—1589) eleintén a katolikus 
ligával, a Guisekkel és a spanyolokkal tartott, 
végül azonban hatalmi féltékenységből a Guise- 
ket megölette és erre ellenfelének, a hugenotta 
Bourbon Henriknek táborába menekült, kivel az- 
után az ellenük felkelt Paris ostromára indult, 
melynek falai alatt egy fanatikus barát leszúrta. 
Halála megnyitotta Bourbon Henriknek az utat 

a trónhoz. . „ 

A Bourbonok kora. 

(1589—1792.) 

IV. Henrik király (1589—1610) felismervén, 
hogy csak a kat. hitre való áttérésével vethet 
véget a vallásháborúnak, 1593. tényleg áttért 
és ezzel a liga és a Guisek kezéből kiütötte a 
fegyvert ; szövetségesüket pedig, U. Fülöp spanyol 
király hadait elűzte F. földjéről (1598). Ugyan- 
akkor adta ki Henrik a nantes-i rendeletet, mely- 
ben volt bajtársainak, a protestánsoknak vallás- 
szabadságát biztosította. Sully herceg segélyével 
rendbehozta azután a zilált pénzügyet. így is em- 
berfölötti feladatot végzett a Bourbonok elseje, aki 
az európai egyensúlyról szóló elv nevében készült 



Franciaország — 8 6 

a túlhatalmas Habsburgok megalázására, midőn 
áldozatul esett a fanatikus Eavaillac tőrének. 
Utóda XIII. Lajos (1610— 16Í3) kiskorúsága 
alatt a IV. Henrik által nehezen megállapított ál- 
lami rend ismét felbomlott. Medici Mária anyaki- 
rályné gyöngesége és a főurak féktelensége újra 
polgárháborúba sodorták az országot, mígnem 
1624. Eichelieu bíbomok szilárd kezeibe jutott 
a kormány. E hatalmas államférfiú eszközökben 
nem válogatva, összezúzta a királyi hatalom 
ellenfeleit és a rendek s a kiváltságok romjain meg- 
alapítá a központosított, egységes, abszolút francia 
monarchiát és állami mindenhatóságot, melynek 
fényét az irodalom és művészet virágzása és az 
új Akadémia még emelte. Kifelé pedig IV. Henrik 
politikájának örököse gyanánt lépve fel, megtörte 
a 30 éves háborúban a német protestánsok, a 
dánok, svédek, Bethlen Gábor és I. Rákóczi 
György szövetségében hol a spanyol, hol a német 
Habsburg-ház túlhatalmát s alapját vetette meg 
Franciaország túlsúlyának. Politikáját folytatta 
Mazarin bíbomok XIV. Lajos (1643—1715) kis- 
Mskorusága idején s miután a főurak utolsó fölke- 
lését (Fronde) leverte, a vesztfáliai (1648), pirenei 
(1659) és olivai békekötések által P. vezérszerepét 
Európában biztosította. 1661., Mazarin halála után, 
maga XIV. Lajos vette kezébe a kormányt és 
míg országában fennen hirdette a Mi*, hatalom 
mindenhatóságáról szóló tant, egyúttal megérez- 
tette Európával, minő hatalomra emelkedett a 
francia királyság az utolsó félszázadban. A ha- 
talmi lendülettel kai'öltve járt az irodalom (Cor- 
neille, Racine, Moliére) és művészet lendülete 
meg az anyagi felvirágzás, mely főképen Colbert 
nevéhez fíizőtlik. De a nimvegeni béke után csak- 
hamar érezhetővé vált a hanyatlás. A folytonos 
háborúk (két háború Hollandia ellen, a Pf alz meg- 
szerzése végett indított rablóháború), a «Nap- 
király» pazarlása, türelmetlensége és a főnemes- 
ség fényűzése tönkretették az állam anyagi jó- 
létét. 1685-ben a király eltörölte a nantes-i edic- 
tumot, mit a hugenották üldözése és egész vidé- 
kek anyagi jólétének megsemmisülése követett. A 
reissviki békekötés (1697) már a francia állam ki- 
merültségét jelezte ós Lajosnak Lotharingiát és a 
tett foglalásokat, Strassburg kivételével, vissza 
kellett adnia. Ily körülmények között a spanyol 
örökösödési háború (1701—1713) F. jólétének meg- 
semmisülését vonta maga után. Hazánk főúri el- 
lenzékével (Wesselényi-féle összeesküvés), a buj- 
dosókkal és Thökölyvel szemben Lajos ugyan 
sokáig a pártfogó szerepét játszotta, egészben 
véve azonban mégis csak eszköznek tekintette 
őket és Ónod után II. Rákóczi Ferencet is elej- 
tette, bár utóbb menedékhelyet biztosított neki 
udvarában. Dédunokája, XV. Lajos (1715—74) 
hosszú és dicstelen uralkodása alatt az abszolu- 
tizmus bűnei teljesen aláásták P, morális és 
anyagi jólétét. Fleury bíbomok-minisztor (1723— 
1743) ügyes politikája P. tekintélyét kissé emelte, 
így a lengyel örökösödési háborúban és a bécsi 
békében (1738). De már az osztrák örökösödési 
háború és az aacheni béke 1748. teljesen feltárták 
az állam gyöngeségét : a kereskedelem és tenge- 
részet óriási hanyatlását, mi a kelotindiai ós az 
északamerikai gyarmatok elvesztésére vezetett. 



Franciaország 

A hétéves háborúban a hadi í^llcsőség is elveszett, 
midőn P. százados politikájával szakítva, Ausztria 
oldalán küzdött Poroszország ellen. Szárazon a 
poroszok, tengeren az angolok verték le a francia 
hadsereget, illetőleg hajóhadat, s az 1763-iki párisi 
béke a legfőbb francia gyarmatot (Kanada) Anglia 
kezébe juttatta ; Lotharingia és Korzika meg- 
szerzése nem pótolta e veszteségeket. E háborúk 
óriási összegeket nyeltek el ; de még többe került 
az országnak XV. Lajos kéjhölgy-m-alma (Pom- 
padour asszony, Dubarry grófnő). A kormány min- 
den tettében nyilvánuló zsarnokság és durva erő- 
szak (pl. a parlamentekkel folytatott küzdelem) az 
elkeseredést növelte, melyet a felvilágosodási iro- 
dalom zászlóvivői (Voltaire, Rousseau, Diderot, en- 
ciklopédisták) által követelt cegyenlőségo-gel még 
szítottak. A legszánandóbb volt a párok (21 millió 
25 mUlió lakos közül) helyzete, akiknek nyomora 
és ezzel kapcsolatban elégületlensége a legnagyobb 
fokra hágott. A népnek ily hangulata mellett csak 
egy lökés kellett, hogy a kiélt és tehetetlen kor- 
mányrendszer összeomoljon. 

Ilyen volt P. helyzete, midőn XV. Lajos halála 
után a trónt unokája, XVI. Lajos (1774—92) 
foglalta el. A jóindulatú, de erélytelen király a 
legégetőbb bajt, a pénzügy rendezését a ílziokrata 
Turgot-ra bízta, aki az állami robotot eltörülte, 
a tartományokat elválasztó gabonasorompókat és 
a nyomasztó céhrendszert lerontotta s indítvá- 
nyozta a nemesség és papság megadóztatását, 
sőt azt is követelte Lajostól, hogy alkotmányt 
adjon népének. Erre a főnemesség Turgot-t hamar 
megbuktatta (1776). Helyét néhány udvaronccal 
történt kísérlet után 1777. Necker foglalta el, ki 
újabb kölcsönök segítségével a pénzügyi bukás 
kimondását elodázta. Alaposabb reform és a ta- 
karékoskodás elvének az udvar és maga Mária 
Antoinette királynő is útját állották. 1781-ben 
Necker is megbukott, mert az udvar rossz néven 
vette tőle, hogy egy közzétett, hivatalos jellegű 
iratában (Compte rendű) a helyzet tarthatatlansá- 
gát a nagy közönség előtt feltárta. Az új minisz- 
ter, Calonne a következő jellemző pénzügyi poli- 
tikát vallotta .« Aki pénzt akar kölcsönözni, annak 
gazdagnak kell látszani, hogy pedig gazdagnak 
látszassék, költekezésével el kell vakítania a vilá- 
got)), s ez elvnek megfelelően folytonos kölcsönök- 
kel az állam hitelét kimerítette, mire az 1787. 
összehívott notablegyűlés felháborodva megbuk- 
tatta; utóda pedig, Brienne toulouse-i érsek a 
földbirtokra vetett ki új adót ; ámde a párisi par- 
lament megtagadta e rendelet beiktatását, mire 
a király a parlamentet Troyos-ba száműzte, mi 
ellen azonban a nemesség, papság, sőt még a 
közvélemény egy része is tiltakozott. Most már 
több helyt zavargások törtek ki, úgy hogy az an- 
cien régime ereje teljesen kimerült. Lajos most 
újra meghivatta Necker-t (1788), ki most a legko- 
molyabban követelte utolsó eszközül az 1614 óta 
egybe nem gyűlt orszáaos rendek egybeJiivatá- 
sát. Az udvar, a kényszerhelyzet hatása alatt, en- 
gedni volt kénytelen. A szabadelvű áramlatnak 
engedve, a népszerű Necker kieszközölte, hogy 
a mint ezt Sieyés abbé híres röpiratában : Mi a 
harmadik rend ?, sürgette volt, a harmadik rend 
csakugyan kétszer annyi képviselőt választott, 



Franciaország — 8 7 

mint a másik két rend együttvéve (vagyis : 300 
pap, 300 nemes, 600 polgári képviselő). így hát 
végre 1789 máj. 1-jére egybehívták az országos 
rendeket. 

A nagy forradalom kora. 

(1789—1804.) 

Az álkotmányozó nemzetgyűlés. A választá- 
sok kiírása leírhatatlan lázba sodorta F.-ot. Szám- 
talan röpirat a sérelmek orvoslását sürgette, ki- 
kelt a két kiváltságos osztály ellen és a legvég- 
sőig korbácsolta fel a szellemeket. A rendek álta- 
lános gyűlése, melyet XVI. Lajos 1789 máj. 5. 
VersaiUesban megnyitott, az udvart készületlenül 
lepte meg. Nem merte a rendek állását egymáshoz 
szabatosan meghatározni, nem tudta a munka- 
programmot megállapítani és elmulasztotta a gyű- 
lésnek irányt adni. így hát a harmadik rend ra- 
gadta magához a döntő szerepet, mely Mirábeau 
meg Sieyés szavain indulva, nyomban megkezdé 
a harcot a másik két renddel a fejenkénti sza- 
vazás és az együttes tanácskozás érdekében. Jún. 
17. a harmadik rend magát merészen az egyedüli, 
igazi alkotmányos nemzetgyűlésnek (Assemblée 
nationale eonstituante) nyilvánította, amidőn pedig 
észrevették, hogy az udvar tőlük megszabadulni 
szeretne, jún. 20. Bailly ebiöklete alatt a labda- 
teremben megesküdtek, hogy addig szét nem oszol- 
nak, míg F.-nak alkotmányt nem adtak. Midőn 
pedig az udvar jún. 23. királyi ülést tartatott, La- 
jos mindegyik rendet külön tanácskozásra utasítá, 
a harmadíík rend képviselői megmaradtak padjai- 
kon és kimondották a képviselők sérthetetlensé- 
gét. Az ingatag udvar erre maga is hozzájárult 
ahhoz, hogy a másik két rend a harmadikkal 
egyesüljön. Midőn néhány nap múlva azonban a 
régi rendszer hívei rábírták a királyt, hogy csa- 
patokat vonjon össze Versailles köriil, Neckert 
kibocsássa és száműzze. Paris lakói a júl. lé-iki 
felkeléssel válaszoltak. Megostromolták és lerom- 
holták a bastille-t, a gyűlölt Foulon minisztert 
megölték és városi tanácsot meg nemzetőrséget 
szerveztek. Szóval : a hatalom gyeplője a kor- 
mány kezéből kisiklott és a láncaiból felszabadult 
nép kezeibe jutott. A meghökkent király Baillyt 
kinevezte polgármesternek, Lafayettet a nemzet- 
őrség főparancsnokának, Neckert pedig vissza- 
hívta. Ezek láttára a régi rendszer hívei, élükön 
a király öccsével, külföldre menekültek. 

A nemzetgyűlés most hozzáfogott F. átalakítá- 
sához. Aug. 4. a nemesség az összes előjogaú-ól 
önként lemondott, mire az összes hűbéri kötele- 
zettségeket (jobbágyság, tized, céhek stb.) meg- 
szüntették és kibocsátották az amerikai mintára 
tervezett ember jogokat, melyektől azt hitték, hogy 
általuk egész F. boldogítását teszik lehetségessé. 
Azután az alkotmányos rendszert biztosították, az 
egykamarás rendszert fogadva el az aUcotmány- 
íorma gyanánt. A lelketlen izgatóktól egyre nyug- 
talanított és éhező fővárosi nép azonban nem érte 
■be e szellemi vívmányokkal és izgatottsága az ud- 
vari párt újabb fondorlatai és az orléansi herceg 
liujtogatása következtében okt. 5. újból kitörésre 
jutott. A Versaillesbe nyomult tömeg követelő sza- 
vainak engedve, a király tényleg Parisba tette át 
ezékhelyét, hová őt a nemzetgyűlés is követte, 



Franciaország 

ahol azonban mindakettő a fővárosi tömeg befo- 
lyása alá került. A nemzetgyűlés ezután az or- 
szágot újra szervezte. A régi (történeti) tarto- 
mányi felosztás helyett az országot 83 départe- 
mentra, ezek mindemkét ismét kerületekre és kan- 
tonokra osztották fel. A parlamenteket megszün- 
tették ; a perek eldöntését választott bírákra és 
esküdtszékekre bízták ; kimondták a köztehervi- 
selés és általános hivatalképesség elvét és az ál- 
talános iskolakényszert, szintúgy a sajtó- és az 
iparszabadságot ; egyenlő pénz- és mértékrendszer- 
ről is gondoskodtak. A nemességet eltörülték, az 
egyház birtokait pedig lefoglalták, hogy a roppant 
államadósságon segítsenek. A szekularizált vagyon 
egy részét rögtön eladták, a többii'e pedig 400 
millió értékű papirutalványt (assignates) bocsátot- 
tak ki. A papság fizetését az áUam vállalta ma- 
gára. Minden község maga választja a maga pap- 
ját s mindenik département a maga püspökét. El- 
törölték a szerzetes rendeket is. Ilyformán a régi 
állami rend oszlopait sorra ledöntötték. A bastille 
bevételének évfordulóján 1790 júl. 14. a király, a 
nemzetgyűlés, a départementok képviselői a mars- 
mezei ünnepélyen letették az esküt az új alkot- 
mányra és megünnepelték a testvéresülési ünne- 
pet, be a nyugalom és közbizalom még sem állott 
helyre. A papság nagy többsége nem akart a pol- 
gári alkotmányra megesküdni, a katonaság for- 
rongott, szintúgy a nemesség nagy része, mely 
egyébiránt mindinkább külföldre távozott. A for- 
radalmi elemekből alakult jakobinus párt és an- 
nak az egész országot behálózó klubjai a töme- 
get a forradalom útján mind előbbre sodorták. Mi- 
dőn 1791 ápr. 17. Mirábeau, az alkotmányos király- 
ság utolsó támasza, meghalt, jún. 20. a király me- 
nekülni próbált családostul a határra, hol az emi- 
gránsok Gondé herceg vezetése alatt hadsereggé 
szervezkedtek; de VarennesbenDrouet jakobinus 
feltartóztatta s a nemzetgyűlés parancsára fede- 
zet alatt Parisba visszakísérték és hatalmát ideig- 
lenesen felfüggesztették. Midőn a király 1791 
szept. 14. az esküt az új alkotmányra letette, 
a gyűlés visszaadta ugyan neki a végrehajtó ha- 
talmat, de a külső események az izgatottságot és 
a bizahnatlanságot a király iránt újra növel- 
ték. Az európai fejedelmek ugyanis feUsmerték, 
hogy a Franciaországban keletkezett forradalmi 
mozgalom eszméi nem fognak ez ország határkö- 
veinél megállapodni, ezért II. Lipót magyar Mrály 
és német császár, és II. Frigyes Vilmos porosz ki- 
rály 1791 aug. 27. Pillnitzben trónjaik védelmére 
egyelőre védelmi szövetséget kötöttek egymással. 
B szövetség által a francia nemzet fenyegetve 
hitte magát és XVI. Lajosról feltették, hogy ama 
fej edehnekkel rokonszenvez és tőlük segélyt remél. 
Ily körülmények között oszlott fel az álkotmá- 
nyozó gyűlés s adott helyet 1791 szept. 20. a tar- 
vényhozó gyűlésnek (Assemblée nationale législa- 
tive). E gi*úlés többségét a köztársaságiak alkot- 
ták. A vezérszerepet ékesszólásuk által a mér- 
sékelt köztársasági érzelmű girondiak ragad- 
ták magukhoz, kiknek nagy műveltségű vezér- 
férflai ép úgy véget akartak vetni a királyság- 
nak, mint a jakobinus párt kíméletlen tömegural- 
mának. A girondiak törvényjavaslatot vittek ke- 
resztül az emigránsok és a polgári esküt le nem 



Franciaország — ' 

tevő papok ellen ; ámde a király a szentesítést 
mindkét törvényjavaslattól megtagadta. Az emi- 
gránsok fenyegető nyilatkozatai által felinge- 
relve, a gyűlés már 1791 decemberben kiküldött 
100,000 katonát a határokra ; Gondé herceget és 
Artois grófot vád alá helyezte, a királyt pedig a 
Gironde-minisztérium arra kényszeritette, hogy 
Ausztiiának és Poroszországnak (1792 ápr. 20) 
hadat üzenjen. 

Most már a liardér eseményei is hozzájárultak 
a forradalmi láz emeléséhez. Azon hírre, hogy a 
fegyelmezetlen francia csapatok a belga határon 
vereséget szenvedtek, a forrongó törvényhozó 
gyűlés 20,000 embert rendelt a főváros védel- 
mére s deportációra ítélte az esküt nem tevő pa- 
pokat. A király azonban újra megtagadta e törvé- 
nyek szentesítését s elbocsátá (jún. 13) a güron- 
dista Roland-minisztériimiot. Erre a külvárosi, fel- 
fegyverzett csőcselék (jún. 20) a gyűléstől a király 
vétójogának eltörlését követelte s azután a Tuile- 
riákba nyomulva, az említett határozatok szente- 
sítését kierőszakolta a királytól, kinek helyzetét 
a harctéri események tarthatatlanná tették. Braun- 
schweigi Ferdinánd porosz fővezér tapintatlan nyi- 
latkozata, melyben Parist a király megsértése ese- 
tén elpusztítással és minden polgárt, ki fegyvert 
fog, haláDaJ fenyegetett, vérig sértette a franciák 
büszkeségét. Válaszul a párisi községtanács aug. 
9. a király letételét követelte a nemzetgyűléstől, 
aug. 10. pedig a külvárosok felfegyverzett bandái 
a Tuileriákba rohantak, melynek védőit, a svájci 
testőrséget felkoncolták. A király családjával 
együtt a törvényhozó-gyűlés termébe meneldilt, 
mely hatalmát újra felfíiggesztette és a Templeba 
záratta. Az új igazságügyminiszter, Danton, ama 
hírre, hogy a poroszok már Verdunt is megszál- 
lották, szept. 24. a börtönökben összezsúfolt gya- 
nús nemesek és papok sommás lemészárlását ren- 
delte el, minek meg is lett a kívánt hatása, hogy 
t. i. a mérsékelt gondolkozásnak moccanni sem 
mertek többé. 

Ily körülmények között nyitotta meg üléseit 
1792 szept. 21. a konvent, mely egy pár nappal 
később, szept. 25. viharos lelkesedés között, eltö- 
rölte a monarchiát és kikiáltotta a köztársaságot. 
A harctéren is megfordult a szerencse. Dumouriez 
Valmynál (szept. 30.) visszaverte a szövetségese- 
ket s a jemappesi győzelem (nov. 6.) a gyakor- 
latlan, rongyos, de lelkesedéssel küzdő francia 
újonccsapatok kezébe adta Belgiumot, míg Custine 
(okt.) Mainzig kergette vissza a poroszokat. Ezután 
a konvent XVI. Lajost 1793 jan. 20. egy szava- 
zattöbbséggel halálra ítélte s jan. 21. nyaktiló- 
val lefejeztette. 

Lajos ki végeztetése forduló pontot jelent a 
forradalom történetében. Vendée és Bretagne ki- 
rá'y párti pómépe fegyvert fogott a konvent zsar- 
noksága ellen s ugyanakkor Európa fejedelmei 
szövetkeztek a forradalom ellen, mely most a nö- 
vekvő bel- és külveszéllyel szembon a legkímélet- 
lenebb terrorizmus rendszeréhez fordult. 1793 
márc, 10. Danton indítványára felállították a /br- 
radalmi U/rvényszéket és csaknem diktátori ha- 
talmat ruháztak a kilenc tagból álló jöléii bizott- 
ságra (ápr. 6). Azután a mérsékelt partok kiirtó- 
sához fogtak. A külvárosi fegyveres csőcselék 



8 — Franciaország 

máj. 31. kierőszakolta a girondi párt vád alá he- 
lyezését. Jún. 2. pedig a konvent a girondiakat 
hazaárulóknak bélyegezve, kilökte kebeléből. 22 
közülök a nyaktiló alá került, a többi is utóbb 
majd kivétel nélkül elveszett. A szörnyű terrorisz- 
tikus rendszer ellen ugyan most nemcsak a vidéki 
pórok, hanem a vidéki városok is (Bordeaux, Mar- 
seille, Lyon) megmozdultak, kik a jakobinusok 
esztelen és zsarnok rendeleteinek engedelmes- 
kedni immár vonakodtak. Toulon megnyitotta ki- 
kötőjét az angoloknak. Belgium márciusban, Du- 
mouriez neerwindeni veresége után elveszett és- 
Dumouriez megszökése után (ápr. 3) a köztársa- 
ság tábornokait csapás csapás után érte. Az osztrá- 
kok Gondét és Valenciennest foglalták el (júl.), a. 
poroszok Mainzot ragadták ki a franciák kezéből. 
A köztársaság bukása kikerülhetetlennek látszott. 
De a konvent nem esett kétségbe, ellenkezőleg, a 
vereségek hfrére hallatlan erőfeszítést fejtett ki 
F. megmentésére. Garnot, mint hadügyminiszter 
elrendelte a tömeges felkelést (levée en masse)t 
és az új felkelő hadseregeket annyira tudta 
lelkesíteni, hogy ezek a Marseillaiset énekelve, 
Pichegru, Moreau, Jourdan, Kléber, Hoche tábor- 
nokok vezérlete alatt a szövetséges Európa sere- 
geit, melyek — igaz — lelkesítő eszme híjával- 
mentek tűzbe, visszaszorították. Az elpártolt 
vidéki városok ellenállását pedig kiküldött kor- 
mánybiztosok fojtották el vérözönben. 

Miután a konvent külső és belső elleneit elnémí- 
totta, mindinkább radikális törvényeket hozottá 
Okt. 5. eltörölte a keresztény időszámítást és a köz- 
társasági naptárt hozta be helyette. A Hébert által 
vezetett párisi községtanács pedig eltörölte magát 
a kereszténységet, sőt magát az Istent, s megte- 
remtette- az Ész kultuszát. E közben a guillotine^ 
szünet nélkül működött. (Okt. 16. Mária Antoi- 
netté királyné lépett a vérpadra.) Nemsokára azon- 
ban a szélső pártok önmaguk ellen kezdték az ii'tó" 
harcot. Bobespierre észrevette, hogy az őrjön- 
gési mámor immár áthaladott delelő pontján ^ 
hogy ideje az áramlatot mérsékeltebb mederbe te- 
relni, hogy a rémuralom ellen forduló közvéle- 
mény boszuj ától megmeneküljön. Cimboráit tehát 
egymás ellen izgatta és csoportokban végzett ve- 
lük. 1794 márc. 24. Hébertet és híveit, ápr. 6. pe- 
dig Dantont és társait küldötte a vérpadra. Ilyfor- 
mán a hatalom Robespierre, Gouthon és Saint 
Just triumvirátusa kezébe ment át, mely a kon- 
vent hatalmát megbuktatni s Robespierre számára, 
diktatúrát szándékozott megteremteni. A jóléti és 
biztonsági választmány többi tagjai rémülettel lát- 
ták e törekvést s meg is kezdették a küzdelmet a. 
legfőbb lény ünnepe után, melyen Robespierre,. 
mint az általa behozott új kultusz főpapja szerepelt. 
Midőn Robespierre azt indítványozta, hogy a kép- 
viselőket is rövidesen a forradalmi törvényszék 
elé lehessen állítani, a fejüket féltő konvent tag- 
jai összeesküdtek a zsarnok ellen. Thermidor 8. 
(júl. 26.) a konvent leszavazta Robespierrenek in- 
dítványát 8 thermidor 9. Tallien indítványára el- 
rendelte Robespierre, Gouthon, Saint Just és Hen- 
riét elfogatását és vád alá helyezését. A községi 
tanács és a külvárosi sansculottok segélyére siet- 
tek ugyan halványuknak, de a konvent vezére,. 
Barras, a nemzetőrség ólén leverte a felkelést és 



Franciaország 



89 — 



Franclaországr 



thennidor 10. Robespierre társaival együtt a vér- 
padra került, ahová őt a következő napokon vagy 
100 hírhedt jakobinus követte. 

A középosztály zöme, mely a forradalmat kez- 
dette, de azután kifáradva s megiszonyodva a rém- 
uralomtól, visszavonult volt a köztérről, most új 
életre ébredt és a közbiztonság helyreállítását sür- 
gette. A neki bátorodó konvent eltörülte a forra- 
dalmi törvényszéket nov. 11. és bezáratta a jako- 
binus klubot. De az élelmiszerek drágasága és 
az asszignaták értékének rohamos csökkenése új 
meg új alkalmat adtak a nép dühének kitörésére. 
Ezért a konvent 1795 máj. 23. a külvárosok lakos- 
ságának lefegyverzését rendelte el és egy új (111.) 
alkotmányt fogadott el, mely a hatalmat a polgári 
osztálynak juttatta.Mivel azonban egyrészt a szélső 
demokraták, másrészt a royalisták izgatásai a köz- 
társaságot bukással fenyegették, a konvent elhatá- 
rozta, hogy az összehívandó törvényhozó testüle- 
tek kétharmadát a konvent tagjai alkossák, hogy 
üyíormán a köztársaság fennmaradását a közelgő 
diktatúra ellen biztosítsák. Ez ugyan a reményeik- 
ben csalatkozott royalisták felkelését vonta maga 
után (vendémiaire 13., október 5.), melyet azon- 
ban a konvent megbízottja, Bonaparte tábornok 
ágyúival véresen elnyomott. 

Eközben a köztársaság hadai diadalmasan küz- 
döttek fél Európa hadseregeivel. Camot tervei 
szerint Jourdan megverte 1793 őszén Wattignies- 
nél az osztrákokat. Pichegru és Hoche pedig a 
a kaiserslautemi és weissenburgi sáncok bevétele 
után a poroszokat űzték át a Rajnán. A következő 
(1794) évben már a franciák léptek fel támadólag. 
Jourdan az osztrákok fölött Fleurus-nél júl. 28. 
kivívott győzelem fejében elfoglalta Belgiumot, s 
1795. telén Pichegru Hollandiát is megszállotta. 
Az egymásra féltékeny szövetségesek kudarca a 
koalíció bomlását vonta maga után. Poroszország, 
nehogy Ausztria és Oroszország által Lengyelor- 
szág utolsó felosztásánál kijátszassék, hadait a 
Rajna mellékéről visszavonta s a Rajna balpartján 
fekvő bhi;okainak feláldozásával Baselben 1795 
ápr. 5. külön békére lépett a francia köztársaság- 
gal, mit júl. 28. Spanyolország is követett ; csupán 
a Pitt-től pénzzel segélyezett Ausztria és a kis Sza- 
vója nem tette le a fegyvert. 

Kevéssel utóbb, 1795 okt. 26. a konvent fel- 
oszlott s az új alkotmánnyal egyidejűleg új kor- 
mány vette át az ország igazgatását. Az alkot- 
mány a központi hatalmat, nehogy diktatúra ala- 
kulhasson, felaprította; a végrehajtó hatalmat 
az öt tagból álló direktóriumra bizta, a tör- 
vényhozó hatalmat pedig megosztotta a vének 
tanácsa és az ötszázak tanácsa között. Az új vá- 
lasztási rendszer elkeserítette a radikálisok hí- 
veit, kik Babeuf alatt szociális-kommimista elve- 
ket hfrdetve, összeesküvést szőttek, hogy a tel- 
jes politikai és vagyoni egyenlőséget megalapít- 
sák. Az összeesküvést azonban felfedezték és an- 
nak vezetőit kivégezték, de azért a direktorok (köz- 
tük Barras és Camot) nehézségei nem csökkentek. 
Különösen az iszonyú zilált pénzügyön nem birtak 
, segíteni. Sőt a nagy győzelmek dacára a köztár- 
saság katonai helyzete sem volt kielégítő. A Ven- 
déeben Hoche diadalai dacára még mindig lobo- 
gott a felkelés lángja ; Ausztria, mely a tartomá- 



nyaiban és Magyarországban ezrivel terjesztett 
forradalmi káték hatásától és a bár véresen el- 
nyomott Martinovics-féle össszeesküvés utóhatá- 
saitól rettegett, tov. Oroszország és Anglia a 
háború folytatására 1795. végén új szövetséget kö- 
töttek. Kiúönösen élelem, ruházat és zsold hiánya 
miatt az olaszországi sereg áUott közel a felosz- 
láshoz. 

Az 1796—97. hadjárat. Camot haditerve sze- 
rint a francia seregek két oldalról,a Rajna és Olasz- 
ország felöl voltak előny omulandók Ausztria belse- 
jébe, hogy Bécs kapuja előtt egymással egyesülje- 
nek, Németországban azonban Károly főherceg 
Jourdan-t és Moreau-t a Rajna vonala mögé űzte 
vissza. Annál fényesebb volt az eredmény Olasz- 
országban. Itt Bonaparte Napóleon (1. Napóleon) 
győzelemről győzelemre vezette a franciákat.Négy 
ütközetben levervén az egyesülni törekvő szard és 
osztrák hadakat, a torinói békében (április 28.) 
Viktor Amadeus szard királyt Szavója és Nizza 
átengedésére kényszerítette. Azután az agg Beau- 
lieu osztrák fővezért győzte le Lodinál (máj. 11.), 
elfoglalta Milánót (jún. 29.) s az osztrákokat arra 
kényszerítette, hogy Mantova falai mögé menekül- 
jenek. Négy Ízben kisértette meg a bécsi udvar a 
fontos vár felmentését, de a szerencsétlen Alvinczi 
és társai által vezetett felmentő osztrák hadakat 
Bonaparte öt ütközetben egyenkint visszaverte. E 
diadalok gyümölcseként Wurmser, Mantova pa- 
rancsnoka, feladta a várost (1797 febr. 2.), mire 
Bonaparte a pontebbai szoroson át Karintiába és 
innen Felső-Stiriába, Leobenig nyomult, a hol e 
hírre a megrettent bécsi udvar fegyverszünetet 
kért, melyet aztán 1797 okt. 17. a campoformiói 
béke követett. Franciaország megkapta Belgiimiot 
és Lombardiát. Utóbbiból Bonaparte a cisalpinai 
és a liguriai köztársaságokat szervezte ; VI. Pius 
pápától pedig efragadta a Romagnát, Bolognát és 
Forrarát (1797 febr.). 

Míg azonban kifelé Bonaparte győzelmei a köz- 
társaságot a hatalom eddig ismeretlen fokára 
emelték,benn az országban a dfrektoriimi nem volt 
képes sem rendet fenntartani,sem az olasz hadisarc 
dacára az államadósságoktól szabadulni, úgy hogy 
a direktórium kénytelen volt 1797 szept. az állam- 
adósságot kétharmaddal leszállítani. Az állambu- 
kás teljesen megsemmisítette az asszignaták hite- 
lét. Magában a direktóriumban is beállott a válság. 
Barthélemy dfrektor a royalistákhoz hajlott s mi- 
után Carnot is ellenszegült az erőszakos rendsza- 
bályoknak : Barras és két társa szuronyok segít- 
ségével hajtották végre a fructidor 18. (szept. 4.) 
áUamcsinyt. Carnot és Barthélemy s velük együtt 
52 royalista képviselő száműzettek ; a hatahnat 
újra (de utoljára) köztársaságiak vették kezükbe. 

Az egyiptomi expedidó (1798—1801) által a fél- 
tékeny direktórium szabadulni óhajtott a fiatal 
Bonapartétól. Azon ürügy alatt, hogy Svájc a roya- 
lista összeesküvések fészke, 1797 végén francia ha- 
dak szállották meg Nyugat-Svájcot, melyet helvét 
köztársasággá alakítottak át. 1798 febr. Berthíer 
francia tábornok az amúgy is már megcsonkított 
Egyházi államba nyomult, azt római köztársa- 
sággá változtatta át s VI. Pius pápát fogolyképen 
F.-ba vitette. Ezen hirek hallatára Anglia, Ausz- 
tria, Oroszország és Nápoly a foriadahni eszmék 



Franciaország — 9 

terjedésétől tartván, 1798. újra szövetkeztek P. 
ellen s e koalicióhoz csatlakozott az Egyiptom meg- 
szállása által megsértett Törökország is. A türel- 
metlen nápolyi király, IV. Ferdinánd már 1798 
nov.-ben kezdette meg Maek osztrák vezér segélyé- 
vel a háborút, de Championnet 1799 jan.-ban tel- 
jesen tönkre verte a nápolyiakat, jan. 21. pedig 
megszállotta Nápolyt, ahol jan. 25. kikiáltotta a 
parthenopei köztársaságot, mit a Szicíliába mene- 
kült udvar nem tudott megakadályozni. Ugyan- 
akkor Joubert tábornok Piemontot szállotta meg. 
Ezen előzmények után kezdették meg 1799. a szö- 
vetségesek négy harctéren : Németalíöld, Német- 
ország- és Svájcban és végre Olaszországban a há- 
borút F. ellen. Olaszországban Suvorov és Melas, a 
szövetséges orosz és osztrák hadak vezérei lever- 
ték Moreaut Cassanónál, Macdonaldot a Trebbiá- 
nál és Joubert-t Novinál, úgy hogy Olaszország a 
franciákra elveszett. Németországban Károly fő- 
herceg Jourdan-t visszaűzte a Rajnán. E veszte- 
ségekért kevés kárpótlást nyújtott, hogy Svájc- 
ban Suvorov nem birta legyőzni Masséna-t és 
hogy Németalföld továbbra is a franciák kezében 
maradt. 

Államcsíny (brumaire 18). E szerencsétlen har- 
cok meggyőzték a vérmes reményeikben csalódott 
francia nemzetet a sokfejű kormány elégtelenségé- 
ről, és a polgárság zöme, csak úgy mint a had- 
sereg, egy erős kéz után kívánkozott, mely képes 
legyen babért és zsákmányt szerezni és a belső 
békét helyreállítani. Ezzel elérkezett tehát Bona- 
parte ideje. Értesülvén a direktórium reménytelen 
helyzetéről, Egyiptomot titokban elhagyta és ki- 
játszva az angolok cü-káló hajóit, 1799 okt. 8. 
Fréjusben kikötött. Útja Paris felé diadalmenetre 
emlékeztetett, és megegyezvén híveivel, Lucián 
öccse segélyével és az idősbek tanácsával össze- 
játszva, brumaire 18. (nov. 9.) államcsínnyel a di- 
rektoriális kormányt megbuktatta és az ellensze- 
gülő Ifjabbak testületét katonáival szétugrasztotta. 
A hatalmat erre három konzulból (Bonaparte, 
Sieyés és Roger Ducos) álló ideiglenes kormány 
vette kezébe. A forradalmi köztársaság helyébe a 
katonai diktatúra lépett. 

A konzulátus kora (1799 nov. 9.— 1804 máj. 18). 
Brumaü-e 18. után a két kamarából kiküldött bi- 
zottság elkészítette az új alkotmányt, mely már 
1799 dec. 27. életbe lépett. Szabadelvű leple alatt 
ezen alkotmány majdnem az összes hatalmat az 
első konzul kezébe tett le, ki mellett a másik két 
konzul csak tanácsadói minőségben szerepel. Az 
első konzul méltósága természetesen Bonaparté- 
nak jutott, míg a második és harmadik konzul 
helyét Cambacérés és Lebrun töltötték be. Az első 
konzul nem volt felelősségre vonható, ő nevezte ki 
a szenátus tagjait és az összes tisztviselőket. A sze- 
nátus 80 élothossziglanra kinevezett, de elmoz- 
dítható tagot számlált, a törvényhozó gyűlés 300 
tagja döntött az eléje terjesztett törvényjavaslatok 
elfogadása v. elvetése tölött, míg a tribünök 100 
tagú kamarája megvitatta az eléje terjesztett 
törvényjavaslatokat. Bonaparte, mint első konzul 
azonnal hozzálátott a teljesen felbomlott állami 
gépezet újjászervezéséhez. A múltra fátyolt vetett, 
véget vetett a száműzetéseknek és lehetővé tette a 
nemes és papi emigránsoknak a visszatérést. A 



FranciaorszáfiT 



pénzügyi zavaron Gaudin bölcs tanácsa szerint se- 
gített, úgy hogy rövid idő alatt a kamatláb 12o/o- 
ről 6°/o-ra esett. A közigazgatást a központosítás 
elve szerint átalakította ; minden hatalom a kor- 
mány által kinevezett préfet, alpréfet és a váro- 
sokban a maire kezébe ment át. Felvirágoztatta 
az ipart és kereskedelmet, átalakította a törvény- 
kezést (Code Napóleon), miközben a törvényelőtti 
egyenlőség elvét hirdette. Újra szervezte a köz- 
oktatást, az iskolákat továbbra is az állam fel- 
ügyeletére bizta. Végül kibékítette a forradalmi 
F.-ot az egyházzal. Az 1801. konkordátimiban VU. 
Pius az első konzulnak engedte át a püspökök és 
érsekek kinevezési jogát, mely engedmény fejé- 
ben az egyház visszanyerte ugyan régi jogait, 
lefoglalt és elárverezett birtokait ellenben nem 
kapta többé vissza. 

Bonaparte 1800. a Nagy-Szent-Beniát szoroson 
kelt át az Alpokon Olaszországba, hol jún. 18. az 
osztrák hadsereget Dessaix önfeláldozó segítségé- 
vel Marengónál teljesen legyőzte. E fényes diadal 
Felső- és Közép-Olaszországot kezébe szolgáltatta. 
Németországban Moreau elfoglalta Münchent 
s dec. 3. HÖhenlinden mellett a János főherceg 
által vezetett osztrák hadsereg fölött aratott diadalt, 
mely győzelem megnyitotta az utat Bécs felé, mire 
a bécsi udvar Lunévilleben 1801 febr. 3. békére 
lépett. F. határa a Rajna lett és a bécsi udvar el- 
ismerte a bataviai, helvét, cisalpinai s ligm-iai köz- 
társaságokat, szintúgy az etrurial királyságot. Kö- 
vette ezt a Nápollyal (mely Elbát engedte át) és 
Portugáliával kötött béke. Spanyolország márc. 
21. mondott le F. javára Pármáról és Amerikában 
Loulsianáról. Csupán az angolok folytatták még 
tengeren és Egyiptomban a háborút, ahol Menou 
tábornokot (1801 márc. 21.) legyőzték. De miután 
a harcias Pitt-minisztérium megbukott, Anglia 
1802 márc. 27-én békét kötött Amiensben, mely- 
ben F. visszanyerte elvesztett gyarmatait (Ceylon 
és Trinidad kivételével), de viszont elismerte az 
ión szigetek köztársaságát. Megelőzték e békét az 
Oroszországgal és a portával kötött békeszerződé- 
sek (1801 okt. 8. és 9.). 

Érdemei jutalmául a szenátus Bonapartét élet' 
hossziglan tartó konzulsággal tüntette ki, mit az 
1802 aug. 2. megejtett népszavazás szentesített. 
Követte ezt az alkotmány olyforma módosítása, 
mely a hatalmat az első konzul kezében még erő- 
sebben központosította s a többi hatalmi tényező 
működését a lehető legszűkebb térre szorította. Az 
élethossziglani konzul befolyása kiterjedt még a 
F.-tól függő kis köztársaságokra is. A cisalpinai 
köztársaság Bonapartét elnökének választotta, 
aki erre Piemontot és Pármát F.-ba kebelezte be, 
hasonlóan Elba szigetét. E túlkapások miatt Anglia 
újra hadat izent (1803 máj.) s az első konzul óriási 
előkészületeket tett, hogy a francia hadakat Bou- 
logneból Angüába átszállítsa. Ez a háború és a 
Cadoudal-féle royalista vérben elfojtott összeeskü- 
vés, a Moreau és Pichegru ellen indított pörök és 
az ártatlan Enghieni herceg főbelövetése a ki- 
rálypártiak reményeit végleg elhervasztották és 
az első konzul számára a trón lépcsőit előkészí- 
tették. A szenátus 1804 máj. 18. Bonapartét 
1. Napóleon név alatt a franciák örökös császárjá- 
nak, családjának tagjait pedig francia hercegek- 



Franciaország 



— 91 



FranciaorszAg 



nek jelentette ki. A francia fon*adalom bevégezte 
körútját : P. szabadságát, mellyel a foiTadalom 
alatt oly annyira visszaélt, újra elvesztette és 
megint egy ember akarata döntött F. fölött. 

Az első császárság kora. 

(1804—1814.) 

A francia nemzet, melyet a gloire és az udvari 
pompa szinte elvakított, csaknem osztatlan tet- 
széssel üdvözölte új urát és lelkesedéssel kisérte a 
fényes koronázást (1804; dec. 2.), mely napon Napó- 
leon önmagát és nejét Joséphinet a császári koro- 
nával megkoronázta. VII. Pius pápa is fölkereste 
a franciák új uralkodóját. Új, fényes címekkel ki- 
tüntetett udvari nemesség övezte a császári trónt, 
birodalmi méltóságok, marsalok, szenátorok, ka- 
marások, gárdisták. A törvényhozó testület to- 
vábbra is megmaradt, de a tribünök kamaráját a 
császár 1807 aug. 19. eltörölte. 1806 márc. 15. a 
cisalpinai köztársaságból Napóleon az olasz ki- 
rályságot alakította és máj. 26. Milanóban fejére 
tette a lombard vaskoronát. Kevéssel később a 
liguriai köztársaságot, Pannát és Piacenzát 
Franciországgal, Guastallát pedig az olasz király- 
sággal egyesítette (1805—1806). 

A III. koalició 1805. k monarchikus Európa 
csak habozva ismerte el az új császárt, Anglia pe- 
dig mindent elkövetett, hogy az európai államok 
között új szövetséget hozzon létre Franciaország 
túIhataLma ellen. Csakugyan sikerült Fittnek 1805 
áprilban Orosz- és Svédországot szövetségre birni, 
melyhez a bécsi udvar is csatlakozott. B hírre 
Napóleon Boulogneban központosított hadait le- 
hetőleg gyorsan a Duna mellékére, Ausztria ha- 
tárai felé indította, 1805 okt. 19. a meglepett Mack 
osztrák tábornokot ülmban megadásra kényszerí- 
tette s Ausztriába nyomulva, nov. 13. Bécset szál- 
lotta meg, honnan Morvaországba indult, hol az 
Ausztria segítségére sietett orosz hadsereget dec. 
2. AusterUtz mellett (a ahárom császár harcában») 
teljesen legyőzte. Ferenc császár kénytelen volt a 
pozsonyi békét aláinü (dec. 26.), melyben Ausztria 
Velencét, Isztriát és Dalmáciát elvesztette, me- 
lyek az olasz királysághoz csatoltattak, továbbá 
a hú Tirolt, mely Bajorországnak jutott.Tengeren 
azonban a franciák esküdt ellensége. Nelson an- 
gol admiráhs, 1805 okt. 21. Trafalgamál a fi-ancia- 
spanyol hajóhadat teljesen megsemmisítette. Na- 
póleon (1806) Európa összes kikötőinek elzárásá- 
val (kontinentális zárlat) akarta az angolok világ- 
kereskedelmi életerejét elvágni, e rendelettel 
azonban nem ért célt és csak újabb háborút idé- 
zett fel. 

Napóleon, haUatlan szerencséjétől elvakítva, 
ez idő óta ellenfeleinek középszerűsége, a fran- 
ciák szolgalelküsége és saját rossz szenvedélyei 
által elcsábítva, kíméletlen és csalfa hódító sze- 
repére vállalkozott. Ez a hódító politika nyilvá- 
niüt mindjárt a pozsonyi béke után, midőn Ná- 
poly, Hollandia, majd Spanyolország és több 
kisebb ország fejedelmi családjait egy tollvo- 
nással elűzvén, azok trónját a nemzetek meghall- 
gatása nélkül testvéreivel és rokonaival töltötte 
be, minek folytán ez országok az ö hübér- 
államaivá sülyedtek. Közép-Európában halálos 
csapást mért a régi német birodalomra. A déli né- 



met fejedelmeket a rajnai szövetségben egyesí- 
tette, mely szövetség védnökségét 1806 júl. 12. 
magára ruháztatta. Mindezen áUamok haderejé- 
vel Napóleon rendelkezett és fejedelmeik tulaj- 
donképen csak francia prefektusok valának. Úgy 
látszott, mintha Napóleon világbfrodaknat akarna 
alapítani. 

Porosz-orosz-Mború (1806—?).Bz önkényes 
rendszabályokat különösen Poroszország szem- 
lélte aggodalommal s miután Napóleon az előbb 
Poroszországnak átengedett Hannoverát titokban 
Angliának ajánlotta fel : Hl. Frigyes Vilmos meg- 
fontolatlanul, egymagában mert a világhóditónak 
hadat üzenni. Napóleon villámgyorsasággal csa- 
pott le a rosszul vezetett és rosszul fegj^erkezett 
porosz hadseregre, melyet 1806 okt. 14. a Jena 
és Auerstadt mellett vívott kettős csatában szét- 
robbantott. E csapással oly rémületet idézett elő 
hogy porosz hadtestek ellenállás nélkül tették le 
a fegj^ert s megerősített várak ágyulövég nélkül 
nyitottak kaput. Nov. 8. vonult be a győző Ber- 
linbe, ahonnan keleti Poroszországba sietett, hogy 
a Poroszország segítségére közelgő oroszokkal is 
leszámoljon. 1807 febr. 8. eldöntetlen ütközetet 
vívott Eylaunál, de jún. 18. Friedlandnál az oro- 
szokat is legyőzte. E diadal következménye a tíl- 
siti béke lett, 1807 júl. 8., melyben Poroszország 
birtokainak felét elvesztette. A porosz királytól 
elvett területből nyugaton alkotott vesztfáliai 
királyságot Napóleon öccsének, Jeromosnak aján- 
dékozta, keleten pedig a varsói hercegséget te- 
remtette. Ugyancsak e béke a francia császár ed- 
digi eUonséges viszonyát Sándor cárhoz barát- 
sággá változtatta át és Oroszország is elfogadta 
a kontinentális zárlatot Angliával szemben. Az 
1808. Erfurtban tartott kongresszuson 38 fejede- 
lem hódolt Napóleonnak. 

Spanyol-portugál háború (1808—14). Kelet 
felől biztosítva lévén Napóleon, flgyehnét a pi- 
renei félszigetre fordította. Mivel Portugália ki- 
kötőiből az angolokat kizárni nem merte, egy 
francia hadsereg Junot tábornok alatt megszál- 
lotta PortugáUát, mire a Braganza-család Brazi- 
liába menekült (1807 nov.). Most a sor Spanyolor- 
szágra került, hol az uralkodó családban kitört 
viszály a francia császárnak alkalmat nyújtott a 
beavatkozásra. Miután a kijátszott IV. Károly és 
fia, Ferdinánd, Bayonneban lemondani kénysze- 
rültek, Napóleon bátj'ját, Józsefet, a nápolyi ki- 
rályt emelte a spanyol frónra (1808), míg a ná- 
polyi koronát sógorának, Muratnak ajándékozta. 
Csakhogy a spanyolok nem hódoltak meg oly 
könnyedén, mint királyaik, és tőlük tanulta meg 
Napóleon, hogy nemzetekkel nem bánhat el oly 
könnyen, mint fejedelmekkel. Midőn a spanyolok 
Anglia támogatásával Józsefet és katonáit elűz- 
ték. Napóleon maga indult a anagy hadsereggel)) 
megfékezésükre, de a guerüla-harcot ő sem tudta 
leküzdeni és az Ausztriával kitört új háború 
csakhamar Németországba szólította. 

Az 1809. osztrák háború. Bármennyit szenve- 
dett Ausztria a megelőző háborúkban, a bécsi 
udvar csak a kedvező alkalmat leste, hogy a 
küzdelmet Napóleonnal negyedszer is felvegye. A 
hadikészületek hfrére Napóleon Spanyolországból 
visszatérve, a maga és a rajnai szövetség hadosz- 



Franciaország 



— 92 



Franciaországr 



tályaival 1809 ápr. 21. és 22. Regensburg vidékén 
Károly főherceg hadait szétrobbantotta. Ezzel az 
út újra megnyílt előtte Bécs felé, melyet máj. 10. 
másodízben is elfoglalt. Máj. 21. és 22. ugyan a 
Morvamezőn, Aspem és Bsslingen mellett a fran- 
ciák véres csatát vesztettek, közben kiáltványt 
bocsátottak a magyarokhoz, hogy szakadjanak el 
a Habsburg-háztól és válasszanak maguknak 
más királyt, de ez a manifesztum hatás nélkül 
hangzott el. A magyar nemesi felkelés I. Ferenc 
hívására táborba gyűlt és az Itáliából Dimán- 
túlra siető Jenő, olasz alkirály, Győr mezején 
János főherceggel kemény csatát vívott, melyben 
a nemesi felkelés ósdi fegyverei és rossz vezény- 
lete miatt elbukott. Jenő alkirály erre egyesült Na- 
póleonnal, ki most megerősödve, másodízben is 
átkelt a Dunán s júl. 6. Wagramnál az osztrák 
hadsereg fölött döntő győzelmet aratott. Az ezt 
követő bécsi békében (1809 okt. 14.) Ausztria el- 
vesztette osztrák és magyar tengerparti tarto- 
mányait, melyekből Napóleon Illyriumot alakí- 
totta, és újra le kellett mondania hű tii'oli népé- 
ről, melynek vezérét, Hofer Andrást, Napóleon 
főbelövette. E háború folyamában (1809 máj. 17.) 
fosztotta meg Napóleon VII. Pius pápát is az 
Egyházi államtól és a pápát fogolyként Francia- 
országba vitette. 

Napóleon hatalmának időpontján. Ennyi sze- 
rencse a mindenhatóság érzetét még jobban ki- 
domborítá Napóleonban, ki azóta még elbizako- 
dottabban viselkedett. Új házassága, melyet 1810 
ápr 1. Mária Lujza osztrák főhercegnővel kötött, 
megadta trónjának a legitimitás színezetét s nem- 
sokára a várva-várt örököst is, a «római kírályt». 
A birodalom határai 1809 után mindegyre tágul- 
tak. Midőn Hollandiát Napóleon F.-hoz csatolta 
(1810 júl. 9.) és 1810 dec. 10. az Ems, Weser és 
Bibe torkolatát a Hanza- városokkal együtt F.-ba 
kebelezte, érte el F. legnagyobb kiterjedését, 130 
département-nal, Texeltől Rómáig és Lübecktől 
Korfuig terjedt. «Nagy Károly utóda» akkor úgy 
nyilatkozott, hogy néhány év múlva ura lesz 
egész Európának. 

Az 1812. orosz háború. De e folytonos hódítá- 
sok, a nemzeti jogok lábbal taposása Európaszerte 
gyűlöletet keltettek a francia császárság ellen. 
A porig lealázott Poroszország a legnagyobb ti- 
tokban készlté elő fegyverben és tudományban 
való újjászületését, I. Sándor cár pedig szakított 
eddigi barátjával. Kölcsönös fenyegetések végre 
1812. törésre juttatták a dolgot Oroszország és F. 
között. Napóleon Ausztriát és Poroszországot arra 
kényszerítette, hogy hadaikkal segítsék és Német- 
országba rendelte Spanyolországból a «nagy had- 
sereget)) ésennek,valamint német szövetségeseitől 
táborba rendelt seregek élén, összesen 678,000 em- 
berrel, kik között 322,000 idegen nemzetiségű ka- 
tona volt, 1812 jún. 24. átlépte az orosz határt és 
ellenállhatatlanul nyomult előre Moszkva felé. Na- 
póleon a szmolenszki és borodinói véres ütköze- 
tek után szept. 14. vonult be Moszkvába, de ezzel 
édes-keveset nyert, mert az oroszok közvetlenül 
bevonulása előtt hamuvá égették fővárosukat. 
Napóleon a hideg évszak közelgésére kénytelen 
volt okt. 19. megkezdeni a visszavonulást, melyet 
az éhség, a hideg és az oroszok fegyverei rettene- 



tes vereséggé változtattak. A nagy hadseregnek 
csak romjai érkeztek vissza Poruszországba, mely- 
nek elkeseredett lakói elérkezettnek látták a pilla- 
natot a francia iga lerázására. Oroszország, Po- 
roszország, Anglia és Svédország 1818. elején 
szövetkeztek a francia császár túlhatalmának 
megtörésére, és Napóleon apósa, I. Ferenc császár 
nemsokára hozzájuk csatlakozott. 

1813—1814. Az orosz katasztrófa dacára Na- 
póleon szokott erélyével új hadsereget toborzott 
s 1813 tavaszán 130,000 emberrel kezdette meg 
a hadjáratot Közép-Németországban (1. Német- 
ország története). Egyes diadalok dacára előbb 
Napóleon vezérel, majd pedig ő maga is a túl- 
nyomó erőtől a lipcsei népcsatában leveretett 
(okt. 16., 18., 19.) és Napóleon összes alkotásai 
a Rajnától keletre megsemmisültek. Csak most 
merészkedett a szolgalelkü törvényhozó testület 
a császár új harcias terveinek ellent mondani. 
De Napóleon hazaküldte a gyűlést, 300,000 már 
kiszolgált katonát hívott a zászló alá és 1814 
jan. megkezdé a védelmi harcot a Rajnán át 
F.-ba tört szövetségesek ellen. Tizennégy győ- 
zelemmel visszaszorította a szövetségesek óriási 
hadait, de a túlerő által végre mégis legyőzetett. 
Márc. 31. a szövetségesek bevonultak Parisba 
és erre a szenátus Napóleont Talleyrand indít- 
ványára letette. E hírre az elhagyott Napóleon 
Fontainebleauban lemondott, ápr. 20. gárdistái- 
tól elbúcsúzott és Elba szigetére vonult, melyet 
a szövetségesek neki átengedtek. A szenátus ápr. 
2. Napóleont és családját a tróntól megfosztott- 
nak nyilvánította és a Bourbonokat visszahívta. 
Az egybehívott törvényhozó testület megerősítette 
e határozatokat, és erre a provencei gróf elismerte 
ápr. 23. a párisi békét, mely Franciaországnak az 
1792-i ki határokat biztosította, mire máj us .3-án 
XVIII. Lajos néven idegen szuronyok kíséreté- 
ben bevonult Parisba. 

Az elsö restauráció, 1814. és a száz nap, 1815. 

XVIII. Lajosnak (XVI. Lajos légid, öccse) a 
francia trónt nem a nemzet szeretete, hanem a 
körülmények, első sorban Talleyrand ügyessége 
szerezte meg. A Bourbonok nem voltak és nem is 
lehettek népszerűek F.-ban. Hiszen harcoltak F. 
ellen, a forradalom által megbuktatott régi feu- 
dális kormányrendszert képviselték s azon régi 
nemességtől környezve jelentek meg, melynek 
kapzsisága a restaurált monarchiát csakhamar 
népszerűtlenné tette. A király 1814 jún. 4. ugyan 
új alkotmányt adott ki (charte octroyée), mely biz- 
tosította a politikai és vallási szabadságot, a tör- 
vény előtti egyenlőséget, a közterhek egyenlő vi- 
selését, a személy, a vagyon és a sajtó szabadsá- 
gát, szóval a forradalom legbecsesebb vívmányait, 
de a választójogot magas cenzushoz kötötte. Nem 
is tette meg a várt hatást. A pénzügyi helyzet sem 
javult, nemsokára pedig a környezete szaván in- 
duló király a reakció pályájára lépett. Erre vo- 
natkozólag mondotta Talleyrand : «A Boiu'bonok 
semjnit sem okultak és semmit sem felejtettek». 

Napóleon a francia nemzet ezen elkeseredett 
hangulatáról és a Bécsben kongresszust tartó euró- 
pai hatalmak meghasonlásáról értesülve, elhatá- 
rozta, hogy megkísérti trónjának visszafoglalá- 



Franc iaországr 



— 93 — 



Franciaország: 



sát. Megszökött Elbáról és 1815 márc. 1. szeren- 
csésen kikötött Cannesban. Jöttének hírére régi 
katonái és hívei táborába siettek. Útja Parisig 
diadalmenet volt s kardcsapás nélkül vonult be 
márc. 20. fővárosába, honnan XVIII. Lajos udva- 
rával együtt Gentbe menekült. Új minisztériumot 
alakított, ápr. 20. pedig a chartát több szabadelvű 
pótlékkal elismerte és jún. 1. a Mars-mezön reá 
megesküdött. Bár béke és szabadság valának jel- 
szavai, a bécsi kongresszus Napóleon személyét, 
mint a világbéke megza varóját, törvényen kívül 
állónak jelentette ki, márc. 25. pedig Ausztria, 
Poroszország, Anglia és Oroszország újra szövet- 
keztek ellene és félmillió embert indítottak F. 
ellen. Az angolok és poroszok legelőbb jelentek 
meg Belgiumban, s Napóleon is sietve ide fordult, 
hogy egyesülésüket megakadályozza. Június 16. 
Blücher poroszait verte meg Lignynél, 18. pedig 
Wellingtont támadta meg Waterloonál, de az an- 
golok felett már-már kivívott győzelmet a harc- 
téren váratlanul megjelent Blücher kiragadta ke- 
zéből, így utolsó csatája futással végződött. Pa- 
risban, a szövetségesek közelgésére másodszor 
is flia javára lemondott (jún. 21.) s Kochefortban 
egy angol hajóra szállott, hogy Amerikában ke- 
ressen menedékhelyet ; de az angol kormány le- 
tartóztatta és mint foglyot Szent-Ilona szigetére 
vitette, ahol a kietlen sziklához láncolt Prome- 
theus 1821 máj. 5. megh. A szövetségesek Paris- 
ban a visszatérő XVIII. Lajossal a II. párisi békét 
kötötték meg (ISlbnoy. 20.), mely szerint P. terü- 
letét az 1790-iki határok alapján szilkebbre szab- 
ták és az országot 700 millió frank hadikárpót- 
lás fizetésére és a forradalmi háborúkban zsák- 
mányul elvitt műkincsek visszaadására kötelez- 
ték. Északkeleti várait azonfelül egyelőre 150,000 
angol, porosz és osztrák katona szállotta meg 
{1818-ig). A Bonaparte-családot pedig örökre szám- 
űzték P.-ból. 

Második restauráció (1815). A Bourbonok 
uralma 1830-ig. 

XVni. Lajos második visszatérése után sem 
birta megnyerni a nemzet rokonszenvét (}.XVIII. 
Lajos). Az udvari párt halálra üldözte Napóleon 
hü embereit (1. Ney), üldözőbe vette a protestán- 
sokat is, a ((láthatatlan kamara» többsége pedig 
még akkor sem adott életjelet, midőn a chartában 
biztosított vívmányokat eltörülték és a nemesség 
és papság előjogait visszaállították. 1816-ban 
ugyan új választíási törvény és a Decazes-kor- 
mány némi javulással biztatták a nemzetet, de 
midőn egy Louvel nevű fanatikus a kiszemelt 
trónörököst, Berry herceget meggyilkolta, Lajos 
Richelieu alatt új kormányra bízta a hatalmat, 
mely minden téren, az egyetemen és az iskolák- 
ban és a sajtóban is a szabad szót elfojtotta és a 
reakciónak teljesen tért nyitott. Közben a szent 
szövetség lelke, Metternich, a veronai kongresz- 
szuson (1822) azzal a csúfos feladattal bízta meg 
P.-ot, hogy a saját népe által elűzött zsarnok VE. 
Ferdinánd spanyol királyt trónjára visszavezesse, 
mely feladatnak Oudinot tábornok serege 1823. 
meg is felelt. A vagyonos középosztály (bourgeoi- 
sie) restelte ugyan ezeket a dolgokat, mohón ol- 
vasta Béranger verseit és Victor Hugó munkáit, 



de újabb forradalomtól mégis csak fázott és a kor- 
mány embereire szavazott. XVIII. Lajost 1824 
szept. 26. az emigráció korából gyűlöletes emlékű 
X Károly (Artois gróf) követte a trónon, ki azon- 
nal 1 milUárd frankot utalványozott kárpótlásul 
az emigráns nemességnek és a középkori koro- 
názás és felkonés szertartásait megújította. A 
korlátlanul dühöngő reakció végre mégis csak 
azt eredményezte, hogy a bourgeoisie is az értel- 
miséghez, nevezetesen a Mólé és Constant Ben- 
jámin által vezényelt doktriner liberálisokhoz 
szegődött. Száz meg száz jel mutatott arra, hogy 
P. megint egy fordulóponthoz közeledik, de X. 
Károly mind amellett szabadulni sietett a válasz- 
tások után kinevezett Martignac szabadelvű mi- 
nisztériiuntól és 1829 aug. 8. új minisztériumot 
nevezett ki, melynek tagjai között volt Polignac 
herceg is. E kinevezés hadizenet volt a nemzetnek 
és a válság kikerülhetlenné vált. Midőn a kamara 
válaszfeliratában bizalmatlanságát fejezte ki a 
minisztérium iránt. Károly a kamarát feloszlatta, 
ámde a felirat aláírói (221 képviselő) újra meg- 
választattak. Erre a Bourbon király erőszakos 
útra tért. 

Júliusi forradalom 1830. Az algériai győzelmi 
hírekben elbizakodva, X. Károly 1830 júl. 26-án 
5 rendeletet (ordonnances) adott ki, melyek a sajtó 
szabadságát elnyomták, a legutolsó választásokat 
megsemmisítették s a nemességnek és papság- 
nak kedvező új választási rendszert oktrojáltak 
a nemzetre, az előzetes cenzúrát újra elrendelték. 
Ez államcsíny volt a közszabadság ellen és meg- 
sértése a chartának. Paris a júliusi felkeléssel vá- 
laszolt e kihívásra ; júl. 27—29. ősi szokás szerint 
torlaszokat emeltek és a városházán kitűzték a 
háromszínű trikolort. A gyűlölt Maimont vezér- 
lete alatt éjjel-nappal harcoló katonaság étlen- 
szomjan maradt és harmadik napon kimerülten 
legyőzetett. Károly a felkelésnek eleintén nem tu- 
lajdonított fontosságot, de midőn arról értesült, 
hogy Laíitte, Casimir Périer, Barrot Odillon és 
Louis Blanc alatt ideiglenes kormány alakult, 
hogy az öreg Lafayette vette át a nemzetőrség 
vezetését, a katonaság pedig már nem képes a né- 
pet visszaverni, visszavonta az öt rendeletet. De 
már késő volt. Júl. 30. az ellenzéki vezérférflak 
abban állapodtak meg, hogy tekintettel a bour- 
geoisie kívánságára, nem alapítanak ugyan köz- 
társaságot (mint a radikális és munkfepárt sür- 
gette), de a Bourbonokat elűzik és alkotmányos 
királyságot alapítanak, melynek trónjára az Or- 
léansi házból származó Lajos Fülöpöt jelölték. 
Hasztalan mondott le X. Károly, unokája, a bor- 
deauxi gróf javára ; Angliába kellett menekülnie. 

A Júliusi kormány. Lajos Fülöp. 

(1830 aug. 9.— 1848 febr. 28.) 

Midőn a forradalom győzelme után Lafayette 
a városház erkélyéről Lajos Fülöpöt, az orléansi 
herceget e szavakkal mutatta be a párisi népnek : 
ttlme a legjobb köztársasága, sokan osztották né- 
zetét. A hercegnek, mint magánszeméi jTiek eré- 
nyei és múltja a legszebb reményeket keltették. 
Miután a Guizot által átdolgozott alkotmányra 
aug. 9. megesküdött, királyul elismerték. A feífiér 
zászló helyett újra elfogadta a trikolort, leszálli- 



Franciaország 



— 94 - 



Franciaország 



tották a cenzust a választóknál 200, a választha- 
tóknál 500 frankra (minek folytán 200,000 polgár 
nyerte el a választójogot). Belkormányzata, mégis 
sok akadályba ütközött. A legitimisták árulónak 
tekintették, az igényeikben kijátszott köztársa- 
ságiak és munkások pedig nehezteltek reá. A kül- 
ügy terén a béke fenntartásáért nagy engedé- 
kenységet tanúsított, csakhogy F.-ot háború ne 
érje. A hollandiak ellen felkelt belgák segítsé- 
gére küldött ugyan ötvenezer embert, de többet 
nem kockáztatott. Sokkal nagyobb erélyt tanúsí- 
tott a munkásmozgalmak elnémításában. Casimir 
Périer kabinetfőnök halála után koalíciós kabi- 
net következett (1832—36), melynek marsallok 
(Soult, Mortier) voltak névleges fejei, Guizot és 
Thiers pedig intézői. 

Idővel a köztársaságiak mozgalma, Saint-Simon 
és Fourier eszméinek hatása alatt, mindinkább 
szociális színt öltött, de 1832 jún. felkelésüket 
újra vereség érte. Két napig véres utcai harc folyt, 
mígnem a katonaság a torlaszokat elfoglalva, a 
felkelést elnyomhatta. Ugyanakkor a legitimista 
pártot is súlyos csapás érte. Berry hercegné (1. o.) 
fla, V. Henrik nevében a Vendéeban fel akarta 
gyújtani a polgárháború lángját, de híveit a kato- 
naság gyorsan szétverte, öt magát pedig fogságba 
vetették. A börtönben kénytelen volt bevallani 
titkon történt férjhezmenetelét, mi aztán tekin- 
télyét és pártjának reményeit megsemmisítette. 
Az 1834-iki lyoni és párisi felkelések s még inkább 
Fieschi merénylete (1835 júl. 28.) pedig hajlan- 
dóvá tették a kamarát az esküdtszékekre és a 
sajtóra vonatkozó szigorúbb törvényjavaslatok el- 
fogadására. 

A belső nyugalom helyreálltával Thiers, ki 1836 
febr. 22. óta a minisztérium élén állott, erélyesebb 
külpolitikát szándékozott követni, de az aggodal- 
mas király csak nagyobb algériai hadjárat tervébe 
egyezett bele, Thiers helyét tehát 1836 szept. 6. a 
konzervatív Mólé foglalta el. Constantine ostromá- 
nál a franciákat kudarc érte s ugyanakkor a bona- 
partisták tettek kísérletet a fennálló rend megzava- 
rására. Bonaparte Lajos (I. Napóleon unokaöccse) 
1836 okt. 30. Strassburgban termett s az őrséget 
felkelésre szólította. Terve nem sikerült, elfogták, 
de Lajos Fülöp beérte azzal, hogy kiutasította. Az 
olasz kérdésben Ausztriával szemben tanúsított 
dicstelen meghunyászkodása végre az ellenzéket 
egy táborba tömörítette. Guizot, Thiers és Odilon 
Barrot egyesültek az 1836-iki jelszó alatt: «A 
király uralkodik, de nem kormányoz. » A király 
átérezvén, hogy a támadás tulajdonképen neki 
szól, nem fogadta el Mólé lemondását és új válasz- 
tásokat rendelt el, melyek a kormány vereségé- 
vel végződtek és most a minisztérium újra beadta 
lemondását. Blanquí (1, o.) felkelési kísérlete siet- 
tette a váltság megoldását és 1839 máj. 12. ideig- 
lenes minisztérium alakult Soult marsai elnöklete 
alatt, melyet 18-ÍO. a Thiers-kormány követett, 
mely L Napóleon hamvait Szt. Ilonáról hazaho- 
zatta, ezzel azonban a Napóleon-kultuszt újra 
éleszté. A kabinet ílgyelmét az Abd-el-Kader alatt 
Algériában kitört felkelés és a keleti ügyek kötöt- 
ték le. A francia kormány kegyeltje, Mehemed 
Ali, egyiptomi alkirály csapatai már Konstanti- 
nápolyt fenyegették, midőn Anglia közbelépése 



útját szegte Mehemed Alinak. Thiers azonban 
Mehemed Alit támogatta és ezzel majdnem európai 
háborút idézett elő. Ennek küszöbén Lajos elej- 
tette 1840 okt. 21. Thierst és új minisztériumot 
alakított, melyben a vezérszerepet Guizot vette 
át (1840 okt. 29.), ki Angliával és a többi nagyha- 
talommal sietve békét kötött. Csakhogy e vissza- 
vonulást a Napoleon-kor harcias tradícióján me- 
rengő közvélemény a gloire megaláztatásának 
tekintette. Az Orléans-dinasztia szerencsétlensé- 
gére, 1842 júl. 13. a trónörökös, a népszerű or- 
léansi herceg hirtelen meghalt, kinek fla (a párisi 
gróí) még csak 4 éves volt. Az elégületlenség a 
konzervatív Guizot-kormány szűkkeblű és reform- 
ellenes politikája miatt napról-napra nagyobb 
mérveket öltött. Emellett az adóteher mind sú- 
lyosabbá vált. Köztársaságiak, szocialisták, kom- 
munisták és legitimisták vállvetve versenyeztek, 
hogy Lajos Fülöpöt kapzsisága miatt a gúny és 
a gyűlölet tárgyává tegyék. 

Februári forradalom. 

(1848 febr. 21—24.) 

Mindezekhez járult a felsőbb köröknek hallatlan 
erkölcsi romlottsága és a hatalmon levő bourgeoisie 
önzése és korrupciója. Ez utóbbiak ellen az ellen- 
zék a választási reform-han kereste az orvossá- 
got, de Guizot és megvásárlott többsége maka- 
csul elzárkózott a reform elől. Az ellenzék tömö- 
rült s ú. n. reformbanketteken 70 város nyilat- 
kozott mellette. Midőn 1847 dec. 28 a kamarát 
megnyitó beszédében a király is minden enged- 
ményt megtagadott, az ellenzék 1848 febr. Paris- 
ban is rendezett reform-bankettet, melynek be- 
tiltása azután utcai tüntetésekre és febr. 22. a 
forradalom kitörésére vezetett. B napon a nép 
már torlaszokat emelt és összetűzött a katona- 
sággal, mire Guizot bejelentette lemondását. A 
király Mólét bízta meg az új minisztérium meg- 
alakításával és beleegyezett a választási reformba. 
De az utcai harcok ismétlődtek. A király most 
Thierst és Barrot Odilont nevezte ki miniszte- 
rekké, a kamarát feloszlatta s a népszerű Lamo- 
riciére tábornokot áUította a nemzetőrség élére, 
de mindez már későn jött. Több ezred ár pártolt 
a néphez és febr. 24. a megrémült király unokája, 
a párisi gróf javára lemondott, de ez az enged- 
mény se menthette meg a júliusi dinasztiát. A 
hatalom a harcoló munkásosztály kezébe került s 
ez a köztársaságot követelte. A forradalmi párt 
ideiglenes kormányt alakított, melynek tagjai: 
Dupont (de l'Eure), Arago, Lamartine, Crémieux, 
Ledru-Rollin és Gamier-Pagés lettek és ezek a 
köztársaságot proklamálták. Lajos Fülöp pedig 
akadálytalanul elhagyta a Tuíleriákat s márc. 2. 
Havreból Angolországba távozott. 

A másodikc köztársaság. 

(1848 febr. — 1852 dec. 1.) 

A monarchikus Európa, melyben a februári for- 
radalom híre viszhangot keltett, még ha akarta 
volna is, nem birt volna F.-ban közbelépni. Mind- 
amellett az új köztársaságnak sok bajjal, külö- 
nösen a pénzügy terén, kellett megküzdeni. Még 
több bajt okozott a munkáskérdés. Az ideiglenes 
kormány, mely megfontolatlanul szavát kötötte 



Franciaország 



— 95 — 



Franciaország 



volt le, hogy a munka nélkül maradó munkások- 
ról gondoskodni fog, megbízta Blanc Louis-t, hogy 
nemzeti műhelyeket nyisson, hová ezerenként 
tódultak a munkások, akiket ott vagy tényleg al- 
kalmaztak, avagy (munka hiányában) segélydlj- 
ban részesítettek. Elvégül ezek a műhelyek annyi 
költséget okoztak, hogy a kormány azok bezá- 
rását tervezte. 

B kérdésben a vagyonos polgári osztály és a va- 
gyontalan munkások, a szociális forradalom hívei 
újra ellentétbe kerültek egymással. A május 4. 
megnyitott nemzetgyűlés többségét a mérsékelt 
köztársaságiak alkották. A nemzetgyűlés azonnal 
proklamálta a köztársaságot és a végrehajtó ha- 
talmat egy bizottságra ruházta, melynek tagjai 
Marié, Gamier-Pagés, Arago, Lamartine és Ledru- 
Rollin voltak. Viszont a munkások máj. 15. Blan- 
qui, RaspaU, Barbés és mások vezetése alatt meg- 
rohanták a nemzetgyűlést, de az újjászervezett 
nemzetőrség szétverte a támadókat s vezéreiket 
elfogta. E lázadás arra birta a kormányt, hogy 
a műhelyeket feloszlassa. Ámde az elbocsátott 
munkások félelmetes és jól szervezett hadserege 
élet-halál küzdelmet kezdett, melyet jún. 25-én 
a diktátori hatalommal fehfuházott Cavaignac 
tábornok csak rettenetes kartácstűzzel tudott el- 
fojtani. A nemzetgyűlés azután június 28. a vég- 
rehajtó hatalmat Cavaignac tábornokra ruházta, 
ki katonai szigorral igyekezett a nyugalmat ismét 
megszilárdítani, hogy a nemzetgyűlés az új köztár- 
sasági alkotmányt elkészíthesse. E szerint a tör- 
vényhozó hatalmat a 750 tagból álló, három évre 
választott nemzetgyűlés gyakorolja, a végrehajtó 
hatalmat pedig a szintén a nép által négy évre 
választandó ehiökre bízták. Az elnöki méltóságra 
ketten pályáztak : Cavaignac és Bonaparte Napó- 
leon Lajos (1. III. Napóleon), a hollandi király 
fla, a s'trassburgi és boulognei pucs nevetséges 
hőse. Ezt a ravasz és tettető férflut négy vá- 
lasztókerület választotta meg képviselőjének és 
a nemzetgyűlésben nevének varázsával és színlelt 
szabadelvüségével csakhamar pártot toborzott. 
Mint elnökjelölt a szocialisták, a monarchisták, a 
papság és a vérontástól elrémült bourgeoisie leg- 
nagyobb részére számíthatott, s december 10. 
5.434,226 szavazattal tényleg megválasztották, 
míg Cavaignac csak 1.488,107 szavazatot kapott. 

Az új elnök dec. 20. tette le az esküt a köztár- 
saság és az alkotmány fenntartására. Első minisz- 
tériimia a túlzó demokratákkal szemben szigorú 
erélyt fejtett ki, kifelé pedig eleintén konzervatív 
szellemben lépett fel. A római köztársaságiak ál- 
tal elűzött IX. Pius pápát 1849 áprilisban Oudinot 
tábornok visszavezette az örök városba. A máj. 
28. megejtett új választások e konzervatív irányt 
szentesítették, amennyiben a köztársaságiak hatá- 
rozott vereségével végződtek és a monarchikus el- 
veket valló mérsékelt elemeket juttatták több- 
ségre. A republikánus kisebbség Róma ostroma 
miatt heves támadásokat intézett a kormány el- 
len és az elnököt vád alá kívánta helyezni, de lesza- 
vazták és midőn másnap, jún. 13., az utcákon bar- 
rikádokat emeltek, Napóleon tábornokai véresen 
elnyomták e mozgalmat is. Ledru Rollin Angol- 
országba menekült, de a többi vezért Cayenne- 
be küldték, a sajtószabadságot és egyesületi jogot 



megszorították. 1849 okt. 31. Napóleon váratlanul 
új minisztériumot alakított, mely feltétlen híveiből 
állott (Rouher, Pould). A pártokra szakadt többség 
ezt tűrte, sőt az új kormány reakcíonárius irányát 
jóváhagyta. A versaiUesi csapatszemlén felhangzó 
kiáltás : «Éljen a császár !» előre jelezte a bekövet- 
kezendő eseményeket. Az őszi ülésszak alatt a 
Bonapartisták meg akarták semmisíteni az alkot- 
mánynak azt a pontját, mely az elnök hivatalának 
idejét négy évben állapította meg és arra töre- 
kedtek, hogy az általános szavazati jog alapján 
Bonaparte Napóleon Lajos másodszor is elnökké 
választafsék. A nemzetgyűlés többsége azonban 
ezt ellenezte. Az elnök erre a választási törvény 
megváltoztatását követelte. Az elvakult kép- 
viselők, az egy Grévy kivételével, még most sem 
gondoltak arra, hogy az elnök esküjét megszeg- 
vén, a köztársaságnak véget vethetne, holott 
Napóleon kéz alatt egy csomó jellemtelen és el- 
adósodott kalandorral (Maupas, Saínt-Amaud, 
Momy, Persígny) a döntő csapásra már mindent 
gondosan elkészített. 

1851 dec. 2. kúra reggel rendőrség és katona- 
ság a nemzetgyűlés köztársasági és orléanista párt- 
fejeit ágyaikban letartóztatta, a nemzetgyűlés ter- 
mét pedig katonaság szállotta meg, s 218 képvi- 
selőt elfogtak. Ugyanakkor az elnök egy rende- 
lete a nemzetgyűlést feloszlatta, az általános sza- 
vazatjogot helyreállította és egy új alkotmány 
tervezetét tudatta a néppel, mely a legfőbb hatal- 
mat egy 10 évre választott felelős elnökre bízta. 
Dec. 3 és 4. a köztársaságiak megkisérlették az 
utcai harcot, de a katonaság Parisban éppen oly 
könnyű szerrel fojtotta el a mozgalmat, mint a 
vidéken. Szuronyok, kartácstííz, közel 100,000 
ember letartóztatása és a Cayenne-be indított tö- 
meges deportációk az ellenállást hamar elnémí- 
tották. A jól előkészített népszavazás (plebiscit) 
7.437,216 szóval 640,757ellen elfogadta a Napóleon 
által javasolt álalkotmányt és tíz évre felruházta 
őt az elnöki hatalommal. Röviddel utóbb, 1852 
nov. a szolgalelkü új szenátus a nemzethez intézett 
proklamációjában a császárság visszaállítását in- 
dítványozta Bonaparte Napóleon Lajos személyé- 
ben. A nov. 21. és 22. megejtett népszavazás 
7.801,321 szóval 251,708 ellen elfogadta a szenátus 
indítványát és a császárság 1852 dec. 2. Saint- 
Cloudban ünnepélyesen proklamáltatott. 

Á második császárság. 

(1852 dec. 2.— 1870 szept. 4.) 

Az Új császár a III. Napóleon nevet vette fel. 
Méltóságát, bár vonakodva, a külhatalmak is el- 
ismerték, miután fennen hirdette, hogy «a csá- 
szárság a béko)). Az új szenátus és tövényhozó 
testület pedig sietett az új császár hatalmi körét 
tágítani. Nem sokkal ezután III. Napóleon ház- 
tűznézni ment, de miután a legitim dinasztiák 
kikosarazták, a szép, de nem igen előkelő Montijo 
Eugénia spanyol grófiiőt vette nőül (1853 jan. 30.), 
kitől 1856 márc. 16. fla született. Napóleon törek- 
vése egyelőre az ország anyagi érdekeinek kifej- 
lesztésére irányult, ami sikerült is (1855-iki párisi 
kiállítás). Amellett a császár ismervén a fran- 
ciákat, alkalmat keresett, hogy a régi Európával 
szemben döntő hadi sikert arathasson. 



Franciaország 



— 96 



Franciaország 



Tekintélyének alapját az ú. n. krimi háború- 
ban vetette meg, melynek az 1856 március 30-iki 
III. párisi béke vetett véget. E béke Oroszország 
lealázásának árán F. tekintélyét emelte. Paris lett 
ez években nemcsak az irodalom és művészet 
központja, hanem a kongresszusoknak székhelye 
is. Kiválóan emelkedett P. befolyása az olasz fél- 
szigeten, hol Szárdiniában szövetségesre talált. 
Parisban Ausztria tiltakozása dacára az olasz 
nemzeti kérdés is szóba került. Napóleon császár 
(Orsini bombamerénylete által egy régibb Ígéretre 
figyelmeztetve) számításból a nemzeti eszme és az 
•elnyomott népek védelmezőjének szerepét vállalta 
magára. 

E tagadhatatlan eredmények a nagy tömeget a 
császár diadalszekeréhez láncolták s a szűk hatá- 
rok közé szorított parlamentáris életben ellenzék 
nem igen fejlődhetett ki és jóllehet az Orsini-me- 
rénylet alkalmával 2000 ártatlan embert rövid 
úton Cayennebe deportáltak, a választásokon min- 
dig a «hivatalos» jelöltek győztek, bár sokan még 
nem felejtették el a dec. 2. végrehajtott bűnt. 

Követtoczteíz 1859-iki olasz Jiáború Ausztria 
ellen. Napóleon 1858 júl. Cavour szard miniszter- 
rel megbeszélte Plombiéres-ben Ausztria kiszorít- 
tatását az olasz félszigetről. A Hübner osztrák kö- 
vethez 1859 jan. 1. intézett barátságtalan szavak 
és a febr. 7. trónbeszéd után, mely az olasz kérdés 
megoldásának szükségességét hangsiilyozta,Ausz- 
tria és Piemont fegyverkezni kezdettek. Mihelyt 
Piemont a bécsi kabinet fenyegető ultimátumát 
visszautasította, az osztrák csapatok ápr. 29. át- 
lépték a szard határt. Máj.S.Napoleon is kibocsá- 
totta hadi kiáltványát, melyben kijelenté, hogy 
Olaszországnak szabadnak kell lennie az Alpok- 
tól az Adriai-tengerig ! A Montebello (máj. 20.), 
Magenta (jún. 4.) és Solferino mellett (jún. 24.) ki- 
vívott diadalok után azonban, és mert a porosz 
segély adás egyre késett, I. Ferenc József császárt 
Villafrancában fegyverszünet kötésére birta, mely 
utóbb a zürichi békére vezetett. Ebben Ausztria 
Lombardia legnagyobb részét átengedte a francia 
császárnak, ki e területekot a szard királynak át- 
adta. Jutalom fejében azonban az olasz ajkú Nizzát 
és Szavóját követelte a szard királytól. 1859aug.6. 
megnyílta zürichi békekongresszus és nov. 10. 
Írták alá a végleges békét. Parma, Modena, Tos- 
cana és a pápai legációk egy része a lakosság kí- 
vánatára a szard királysághoz csatlakoztak, de 
Napóleon nem avatkozott a dologba, amint az ál- 
tala megindított olasz kérdés további lefolyását 
sem akadályozhatta. Garibaldi megbuktatta a ná- 
polyi Bourbonokat, Cialdini megszállotta a pápai 
márkákat és csak midőn Garibaldi magát Rómát 
fenyegette, kényszerítette Napóleon Viktor Emá- 
nuelt (a francia papság szavazataira való tekin- 
tetből), hogy Garibaldi ellen hadat küldjön. Erre 
az olasz kormánnyal 1864 szept. 15. oly szerző- 
dést kötött, mely szerint a pápa védelmére Ró- 
mába rendelt francia csapatok két év alatt el- 
hagyják majd Rómát, viszont azonban arra köte- 
lezte az olasz kormányt, hogy az Egyházi államot 
minden támadás ellen megvédje. 

A gyarmatügy terén említendő Új-Kaledonia 
megszerzése és az algériai és szenegáli birtokok 
nagyobbítása. Az Angolországgal szövetségben 



1857. és 1860. Kina ellen viselt opium-háború Pe- 
king elfoglalásával és a császári nyaralók kifosz- 
tásával ért véget. 1862-ben P. az Annámtól kicsi- 
kart Kokinkinában jelentékeny gyarmatot szer- 
zett. Ezen években (1859—64) állott Napóleon ha- 
talmának tetőpontján, de 1864 óta a hanyatlás je- 
lei mutatkoztak. A kijátszott olasz nemzeti párt 
és idegen (közte a magyar emigráció) tagjai 
csalódva elfordultak tőle. A még csak 5 szavazat- 
tal rendelkező, de kíméletlen ellenzék, Rouher 
«vicecsászár» erőlködései dacára mégis csak mód- 
ját ejtette annak, hogy a törvényhozó testület- 
ben a választásokon gyakorolt hivatalos pressziót 
és a császárság törvénytelen eredetét ostoroz- 
hassa. Ehhez járult, hogy a Niel (1. o.) által ter- 
vezett hadseregreform roppant költségbe került. 
Az elégületlenséget szította a mexikói expedíció 
csúfos morális és anyagi vége, Miksa császár fel- 
áldozása; Napóleon most már maga is érezte 
szükségét a politikai színváltoztatásnak és ezért 
a liberális kormányzáshoz látszott közeledni. Az 
ellenzék (Favre, Picard, Ollivier) mindamellett az 
1866. őszi ülésszak folyamában különösen azt a 
dicstelen szerepet kárhoztatta, melyet a Bismarck 
által félrevezetett császári koi'mány a porosz-osz- 
trák háborúval szemben elfoglalt, minek az lett az 
eredménye, hogy egységes, hatalmas német biro- 
dalom alakult F. keleti határain, és midőn Napó- 
leon utólag Poroszországtól a Rajna balpartját 
követelte, Bismarck egyszerűen visszautasította. 
A szeptemberi egyesség értelmében ugyanakkor 
Rómából is ki kellett vonulniok a franciáknak. 
Ezek után, midőn Napóleon III. Vilmos hoUandi ki- 
rállyal alkudozásokat folytatott Luxemburg meg- 
szerzése végett, a berlini udvar ez ellen tiltakozott, 
s a londoni konferencia (1867 máj. 11.) a nagyher- 
cegséget örök időkre semleges területnek nyilvá- 
nította. Az 1867. nyarán rendezett párisi világkiál- 
lítás még egyszer alkalmat szolgáltatott a császári 
udvar fényének kifejtésére, de már ugyanazon év 
őszén vészfellegek tornyosultak a nagy politüía 
egén. A francia protektorátus alatt tervezett cDéli 
német szövetség» nem létesült, Olaszországban pe- 
dig Garibaldi újabb támadást intézett Róma eUen, 
és mert az olasz kormány nem merte útját szegni, 
noha az 1864-iki szeptemberi konvenció erre kö- 
telezte. Napóleon Eugénie és Rouher nógatására 
maga küldött megszálló csapatokat Pailly tábor- 
nok vezetése alatt IX. Pius pápa segélyére, 
melyek nov. 3. Mentana mellett a garibaldistá- 
kat megverték, az Egyházi államot a pápá- 
nak biztosították, de viszont elidegenítették az 
olasz hazafiakat és a demokrata- liberálisokat. 
R chefort - Lanterne»-je nem is habozott ebből új 
fegyvereket kovácsolni. 1868 nov. Cavaignac és 
Bandin (1. o.) síi'jaínál nagyobb tüntetésekre ke- 
rült ; Crémieux (1. o.) és egy fiatal ügyvéd (Gam- 
betta)a bírák előtt merték dec. 2-át megbélyegezni; 
a nagy városokban a hivatalos jelöltek mindenütt 
megbuktak, míg Gambetta, Raspail, Rochefort 
mandátumhoz jutottak. A közvélemény változása 
arra birta a császárt, hogy új kabinetet nevezzen 
ki (Rouhert a szenátus elnöki székére ültette) és 
a törvényhozó testület hatáskörét nagyobbítsa. 
Midőn pedig kitudódott, hogy a császár még a 
«közép pártban* sem bízhat többé, 1869 dec. 27. 



Franciaország 



97 — 



Franciaország 



az eddigi ellenzéki OUivier Emilt (1. o.) nevezte ki 
miniszterelnöknek, aki liberális és parlamentáris 
kormányt igért. De a személyes uralom azért to- 
vább folyt. Napóleon most is inkább Rouherra, 
mintsem Ollivierre hallgatott, aki beleunván a 
sok akadályba, az igért liberális reformokat abba- 
hagyta. Az udvar most már egy újabb háború 
szerencsés kimenetelétől várta a szabadelvű ellen- 
zék letörését. Az alkalom nem késett. 

Az 1870— 71-Ikl háború. 

E háborút Napóleon Poroszország ellen tervezte, 
melynek nagyhatalmát Franciaország vezérszere- 
pével összeférhetetlennek találta. Jóvá akarta 
tenni 1866. elkövetett mulasztását, kicsavarhatta 
az ellenzék kezéből a fegyvert. Sürgette ezt kü- 
lönösen Eugénia császárné. A hadjáratot különö- 
sen Lebeuf hadügyminiszter sürgette, ki váltig 
állította, hogy a francia hadsereg «talpig elké- 
szült)). Abban is bíztak, hogy a déli német szövet- 
ség tagjai háború esetén cserben fogják hagyni 
északi testvéreiket. Ausztria segélyére is számí- 
tottak. A spanyol trón betöltésének kérdését Gra- 
mont herceg külügyminiszter casus belli gyanánt 
sietett felhasználni. Midőn a spanyolok hohenzol- 
lerni Lipót herceget áUltották fel mint trónjelöltet, 
az ideges franciák ebben Bismarck kezét látták és 
Gramont júl. 6. azt hangoztatta, hogy F. a spanyol 
trónnak egy Hohenzollern herceggel való betöl- 
tését nem fogja tűrni. Lipót herceg azonban ön- 
ként utasította vissza a jelöltséget és így ez az 
incidens tárgytalanná lett. A minden áron hábo- 
rút akaró udvari párt és a császárné ösztönzésére 
a minisztertanács határozata értelmében azonban 
Benedetti követ Emsben azt követelte Vilmos po- 
rosz királytól, ígérje meg írásban, hogj' a Hohen- 
zollom-jelöltséget nem fogja többé felvetni. Vil- 
mos király e sértő követelést kereken visszauta- 
sította, az ismételten kihallgatásra jelentkező 
Benedettit pedig nem fogadta. A császári udvar 
a F. becsületén ejtett sértésért elégtételt kö- 
vetelt. A júl. 15. ülésen pedig a képviselők óriási 
többsége lelkesen fogadta OUivier harcias nyilat- 
kozatát és meg is szavazta a hadsereg mozgósí- 
tására követelt hitelt ; csak 10 képviselő, köztük 
Thiers mert a sovinizmus kitöréseivel szembeszál- 
lani. Júl. 19. adta át a francia követ BerUnben 
a hadízenetet, júl. 28. pedig a császár átvette a 
fővezényletet, míg egyidejűleg ideiglenesen Eugé- 
niára ruházta a kormányt. 

A németek nyugodtan vehették fel az oda do- 
bott keztyüt. Bismarck, Moltke és Eoon évek óta 
készültek o kikerülhetetlen háborúra, és az egész 
német nemzet érezte, hogy e mérkőzés lesz a né- 
met egység tűzpróbája. A déli német áUamok is 
nagy lelkesedéssel fogtak kardot. -A németek ha- 
marább készültek el a mozgósítással és legott meg 
is kezdték a támadást. A franciák 4 hadteste kez- 
detben 320,000 emberre rúgott, a németek hadi- 
ereje kezdetben 11 hadtestre vagyis 384,000 főre 
(tartalék nélkül). A háború folyamán a franciák 
1.150,000, a németek 1.450,000 katonával rendel- 
keztek. Afötámadást a németek a franciáknak ú. n. 
rajnai hadserege eUen intézték. Aug. 4. a porosz 
trónörökös alatt küzdő bajor hadtest Weissenbur- 
got ragadta ki a franciák kezéből. Aug. 6. pedig 

Béoai Nagy LexSeona. VTTI. köt. 



Wörthnél és Reichshofennél Mac Mahont kény- 
szerítette visszavonulásra. E vereség következté- 
ben Mac Mahon elvesztette az összeköttetést a 
metzi táborral és a chalons-i táborba vezette vissza 
vert hadát, a hová a trónörökös követte. Közben 
(aug. 6.) a poroszok I. és H. hadtestei Saarbrücken- 
nél a Spicheren meUetti magaslatokon elsáncolt 
Frossard hadtestét kényszerítettók visszavonu- 
lásra. Innen a győztes Steinmetz is Metz erődéi 
alá sietett, míg a U. hadtest Pont-á-Mousson-nál, 
a in. Nancy-nál érte el a Mosel-vonalat. 

Ugyané napon arról értesült a német vezérkar, 
hogy Bazaine otthagyni készül Metzet és a Moseí 
vonalát és szintén Chálons (ül. Paris) felé készül 
visszavonulni. A németek akkor még nem tud- 
hatták, hogy Bazaine visszavonulását a politikai 
helyzet tette szükségessé. Parisban ugyanis mind- 
járt az első balhirek hallatára császárellenes tün- 
tetések történtek, melyek az OUivier-Gramont- 
féle ál-Uberális kabinet bukását vonták maguk 
után. Ekkor Palikao tábornok (1. o.) új minisz- 
tériumot alakított. Augusztus 12. pedig Napóleon 
Bazaine kezébe tette le a fővezényletet, ki már 
most Palikao sürgetésére a Parisban készülő fel- 
kelés megakadályozása céljából hagyta el Metzet. 
Ámde Moltke Bazatnet elvonulás közben feltar- 
tóztatta és Metz falai mögé visszavetette. Ezt a 
németek — iszonyú emberáldozatok árán — az 
aug. 16. vionvUlei és mars-la-touri, valamint az 
aug. 18. gravelottei véres csaták árán el is érték. 
Metzben Bazainet azonnal keményen ostrom alá 
fogták, míg a többi rendelkezésre álló hadtest 
Chaions felé indult. 

Eközben Mac Mahon körülbelül 135,000 ka- 
tonát gyűjtött a chaions-i táborban maga körül 
és aug. 15. a császár is a táborba érkezett. Mac 
Mahon e sereggel szintén Paris alá készült vo- 
nulni, de Palikao parancsára Rheimsen át az É.-i 
határra kellett indulnia, hogy onnan, a belga ha- 
tár mentén, kisértse meg Metz felszabadítását és 
a Bazaine-nel való egyesülést. A német főhadi- 
szállás Ligny-ben értesült a meglepő fordulat- 
ról, mire Moltke aug. 26. a 3. és 4. hadtesttel a 
különben lassan haladó Mac Mahon nyomain a 
franciák után sietett. Kisebb csatározások között 
Mac Mahon útját folytatta ugyan, de midőn aug. 
28. Beaumorúhoz ért, legnagyobb meglepetésére 
a német Maas-hadtest vezérével találta magát 
szemben. Ezzel a franciák kelepcébe kerültek, 
melyből már nem bírtak kiszabadulni. A néme- 
tek aug. 30. előbb Failly kényelmesen táborozó 
hadtestét meglepve, a franciákat Beaumontból 
Sédan felé szorították vissza és ezzel a franciák 
útja Metz felé el volt vágva. Ennek tudatában Mac 
Mahon összeroncsolt és demoralizált hadait Sédan 
felé vezette és annak környékén, a Maas-völgy 
katlanában és a közeli dombokon foglalt áUást a 
végtusára. 

A sédani csata szept. 1. reggel kezdődött, 
amidőn a bajorok, a porosz gárda és a szászok a 
franciákat Bazeilles és Donchéry falvakból kiszo- 
rították. A nap folyamán a többi német hadtest 
is akcióba lépett, úgy hogy 7 órai véres harc után a 
németek a sédani katlanba szorult franciákat tel- 
jesen körülzárták. Csata közben a megsebesült 
Mac Mahon Ducrotnak, ez Wimpflen tábornoknak 



Franclaorsz&ff 



98 — 



Franciaország 



adta át a f övezényletet ; a katasztrófát azonban ő 
sem tudta elhárítani. A császár még aznap este a 
következő levelet küldte Vilmos király hadiszál- 
lására :«Miután nem eshettem el hadseregem élén, 
Felségednek adom át kardomat. » Másnap, szept. 2. 
reggel Napóleon előbb Bismarckkal értekezett 
Donchéry-ben, majd Vilmos kii'állyal találkozott 
az útszéli Bellevue kastélyban, ahonnan már mint 
a németek foglya Wilhelmshöhebe távozott. A 
hadsereg kapitulációjára nézve Wimpflfen Moltke- 
val szeptember 2. a következő föltételekben álla- 
podott meg : az egész francia hadsereg megadja 
magát ; azok a tisztek, kik írásban kötik le becsü- 
letszavukat, hogy a háború folyama alatt fegyvert 
többé nem fognak, szabadon bocsáttatnak ; a zász- 
lók, a fegyverek és az összes tábori készlet a né- 
metek zsákmánya ; Sédan vára megnyitja kapuit. 
A kapituláció értelmében 39 francia tábornok, 
2866 tiszt, 8.3,000 közkatona, 558 ágyú és 6000 ló 
keriilt a győzök kezébe. A megelőző csatákban is 
vagy 25,000 francia katona esett fogságba ; így, 
a holtakat beleszámítva, 135,000 főnyi hadsereg 
pusztult el 4 hét alatt. 

A fegyverletétel hírére Parisban a kitörő düh 
teljesen elsöpörte a II. császárságot. A szept. 
3—4. közötti éjjel Fai re képviselő a császári 
dinasztia letevését indítványozta, mit a csekély 
számmal megjelent bonapartisták nem mertek 
ellenezni. A nép torlaszokat emelt s a köztár- 
saságot éltette. Palikao tábornok többé nem is 
mert védekezni. Szeptember 4-én délután a nép 
ezrei szállták meg a törvényhozó testület ter- 
mét, kiknek jelenlétében Gamhetta a köztár- 
saságot kikiáltotta. Más tömegek eközben a Tui- 
leriákat rohanták meg, ahonnan Eugénia csá- 
szárné csak Metternich osztrák-magyar követ 
nejének a segélyével tudott álruhában elmene- 
külni. Angliába futott, ahol fiával találkozott. A 
Tuileriák kincsei a felbőszült tömeg kezébe ke- 
rültek. Egy évtizedeken át büszke és hatalmas 
monarchia néhány óra alatt csúfos módon bu- 
kott el. 

A nemzeti Iwnvédelem ideiglenes kormánya 
(Gouvernement de la défense nationale) és a há- 
boru folytatása (1870 szept. 4., 1871 máj. 10). 
Még ugyanazon nap (szept. 4.) este alakult meg 
a városházán a nemzeti honvédélem kormánya ; 
tagjai valának tulajdonképen Arago, Crémieux, 
Favre, Ferry, Gambetta, Pelletan, Picard, Roche- 
fort. A kormány ehaökévé Trodm tábornokot, 
Paris új kormányzóját választották. A kormány 
azt remélte, hogy a német kormány, miután a 
háború okozója, Napóleon császár megbukott, be- 
éri majd a dicsőséggel és méltányos békét köt a 
köztársasági P.-gal, ellenkező esetben azonban 
el volt határozva a háborúnak a teljes kimerülé- 
sig való folytatására. E szellemben szerkesztette 
Jules Favre, az új külügyminiszter, szept. 6. kelt 
körlevelét, melyben Európa fejedelmeit arról ér- 
tesítette, hogy a köztársaság ugyan békére hajol, 
de csakis a status quo ante alapján, ellenkező 
esetben «nem engedünk át sem egy talpalatnyi föl- 
det, sem egyetlen követ várainkból)). Nagy csaló- 
dás várta a franciákat, mert Bismarck Elszász 
és Lotharmgia átengedését követelte. Thiers, aki 
rendkívüli misszióban járta be a londoni, bécsi. 



szentpétervári és firenzei udvarokat, hogy a kül- 
földi hatalmak közvetítése mellett kedvezőbb föl- 
tételeket szerezzen hazájának, nem tudott tényle- 
ges eredményt elérni és keseiüen emlegette: «nincs 
többé Európaa. A további háború küszöbén, mint 
ez Jarras tábornok emlékirataiból kiderült (v. ö. 
Századok 1892, 860. 1.), az osztrák vezérkar ki- 
kidolgozott ugyan egy haditervet a francia-osztrák 
kooperálás eshetőségére és az udvar egy része, 
részben még Beust kancellár is a franciák győ- 
zelmének esetében nem eUeneztók volna a moz- 
gósítást ; ámde a német győzelmek hatása alatt 
a bécsi birodalmi gyűlés többsége, csakúgy mint 
a magyar országgyűlés, a béke fenntartása mellett 
nyilatkozott. 

F.-nak Sédan után mindössze 10,000 főnyi ren- 
des katonaság állott rendelkezésére ; a honvédelmi 
kormány éltető lelke Gambetta azonban lázas 
sietséggel új sorkatonaságot, nemzeti őrséget és 
franc-tireuröket szervezett és fegyverre szólított 
minden éptestü honpolgárt. Nagy csatákat ugyan 
ezek a rosszul fegyelmezett, gyakorlatlan kato- 
nák nem vívhattak ; de annál elkeseredettebben 
folyt a guerUla-harc. A németeknek első sorban a 
várak és Paris megvívásához kellett fogniok. Az 
ührich-tól hősiesen védelmezett Strassburgot 
már régebben Werder ostromolta; Metzet Fri- 
gyes Károly bombázta. A főhad azonban szept. 19. 
óta Paris 16 erődjét zárolta körül ; az őrség ki- 
rohanásait pedig visszaverte. 

Az ideiglenes kormány és Gambetta (léghajón) 
még jókor Toursba menekült, hol oly tűzzel szer- 
vezte az általános felkelést, hogy több 100.000 
ember várta a parancsot Paris felmentésére. Csak- 
hogy még Gambetta lángelméje sem birta ezen, 
az ország különböző részeiben gyülekező, amel- 
lett rosszul fegyverkezett és gyakorlatlan fölkelő- 
ket egyszerre és egy időben Paris falai alá vezetni, 
így sikerült a németeknek az egyenkint érkező fel- 
mentő hadakat (északi sereg, Loire-sereg, keleti 
sereg) már útközben feltartóztatni és visszaverni ; 
Bourbaki seregétpedigsvájci területre átszorítani. 
Miután pedig Tóul, Strassburg és Metz vára is 
megadta magát, a világtól elvágott, éhező Paris 
sorsa sem lehetett többé kétséges. Nem maradt 
más hátra, mint fegyverszünetet kérni a győ- 
zőktől. 

Az ideiglenes kormány végül kénytelen volt 
békét kérni a győzőktől. A Versaillesben 1871 jan. 
28. Jules Favre és Bismarck által 3 hétre szóló 
fegyverszünet értelmében a franciák a Parist övező 
erődöket átengedték a németeknek, a honvédelmi 
kormány pedig általános választásokat írt ki és 
Bordeauxba hívta össze a nemzetgyűlést (750 kép- 
viselőt), melynek a béke megkötése, avagy a há- 
ború folytatása fölött kellett döntenie. Febr. 12. 
nyilt meg a nemzetgyűlés, melynek szine előtt a 
honvédelmi kormány leköszönt és a nemzetgyű- 
lésre bízta a további teendőket. A nemzetgyűlés 
Grévy-t (1. o.) választotta elnökévé és febr. 17. 
Thiers-t nevezte ki a végreliajtó hatalom fejévé. 
Febr. 26. irták alá az ideiglenes versailles-i béke- 
föltételeket, melyeket a bordeaux-i nemzetgyűlés 
(546 szavazattal 107 ellenében) márc. 1. elfogadott. 
Ezek értelmében P. lemondott Elszászról és Lotha- 
ringiának németajkú részéről, szintúgy Metz vá- 



Franciaország: 



— 99 



Franciaország 



ráról ; Belfort várát ellenben visszakapta. Fizetett 
továbbá 5000 millió írankot hadisarc fejében és 
ez összeg törlesztéséig a németek néhány keleti 
départementban továbbra is megszállva tartottak 
néhány helységet. A német sereg egy része a csá- 
szárral és a fővezérekkel azonfelül márc. 1. bevo- 
nult Parisba, melyet azonban 3-án megint elha- 
gyott. Nem sokkal később a nemzetgyűlés Versail- 
les-be tette át gyűléseit, míg a forrongó Parisban 
márc. 18. óta kommünlázadás (1. Commune) dü- 
höngött, melyet csak két havi kemény ostrom után 
sikerült Mac Mahonnak leverni, mire a hadi tör- 
vényszék sok ezer kommunistát agyonlövetett 
vagy számkivetésre itélt. A máj. 10. aláíit vég- 
leges béke, melyet Bismarck és Favre Frankfurt- 
ban szövegeztek, megegyezik a versaillesi föltéte- 
lekkel. Az 1870— 71-iki német-francia háború tör- 
ténetét kritikai alapon magyarul Breit József 
ezredes irta meg 3 kötetes munkában. 

A harmadik köztársaság 1871 febr. 17 óta 
a jeienig. 

Franciaország Thiers elnöklete alatt 18 71 febr. 
17-től 1873 május 244g. F. tehát végre megsza- 
badult a «rettenetes év» iszonyaitól, de ezer seb- 
ből vérzett; önérzete porig volt alázva, egy 
része még az ellenség kezében volt, óriási hadi- 
sarcot kellett előteremtenie és azonfelül a köztár- 
sasági párt és a monarchisták élet és halál-harcra 
készültek egymás ellen. A több frakcióra oszlott 
monarchisták (orléanisták, legitimisták) elérke- 
zettnek hitték időjüket, annál is inkább, mert a 
a bordeaux-i nemzetgyűlés (márc. 1.) a Bonaparte- 
családot örökre trónvesztettnek nyilatkoztatta. 
Megnehezítette a monarchisták helyzetét, hogy 
3 trónkövetelő versengett a koronáért és hogy a 
chambordi gróf (V. Henrik) júl. 5. közzétett ma- 
nifesztumában végzetes makacssággal ragaszko- 
dott az abszolút monarchia elveihez és a « fehér 
zászlóhoz)) és ezáltal lehetetlenné tette a monar- 
chisták tervbe vett fúzióját. A nemzetgyűlés több- 
sége konzervatív volt, Thiers elnök tehát kényte- 
len volt annyira-mennyire e monarchista-kleriká- 
üs többség szája íze szerint kormányozni, minek 
folytán ő és minisztériumai gyakran kényszerhely- 
zetbe kerültek. Thiers maga mindennemű szélső- 
ségtől irtózott és a mérsékelt köztársaságot tar- 
totta egyelőre az egyedüli lehetséges kormány- 
formának. Egyelőre a többség nem nélkülözhette 
Thiers tekintélyét és aug. 31. 491 szavazattal 93 
ellenében elnöki hatalmát és a « köztársaság el- 
nöke» címet 3 évre meghosszabbítá. Thiers leg- 
fontosabb kötelességének azt tartotta, hogy az or- 
szágot a hadisarc minél hamarabb való törlesz- 
tése által a német okkupációtól megszabadítsa. 
Pénzügyminisztere, Pouyer Quartier tanácsával 
élve, harmadfél milliárd frank kölcsönt bírt előte- 
remteni Európától, mely ez összeget 14-szeresen 
felüljegyezte, úgy hogy F. már 1873 szept. 5. 
kifizethette az utolsó részletet. Második feladata a 
hadsereg megrostálása és a Jionvédelem teljes újjá- 
szervezése és lehető tökéletesbítése volt, amint ezt 
a nemzet szivében lappangó revanche-gondolat 
követelte. A nemzetgyűlés úgyszólván egyhangú- 
lag szavazta meg azokat a szükséges, roppant 
összegeket, 1872 júl. 28. elrendelték az álta- 



lános katonai kötelezettséget (a 20. évtől a 40-ig) ; 
1873 júl. 24. megszavazták folytatólag a porosz 
mintaszerűit kidolgozott újjászervezés törvényét, 
1875 márc. az ezredek létszámát 4000 főre emel- 
ték ; a keleti várakat és Parist pedig újra meg- 
erősítették. 

Politikai kérdésekben ellenben a pártok agyar- 
kodása tovább folyt. Abban az 1872 dec. 5. válasz- 
tott bizottságban, mely az alkotmányos reformokat 
készítette elő, a monarchisták voltak többségben ; 
ezért a köztársaságiak a döntést halogatták, 
csakhogy a monarchisták sem maradtak veszteg. 
Először Grévy-t, a képviselőház elnökét buktat- 
ták mog és a monarchista Buffet-t ültették he- 
lyébe, azután Tliiers ellen fordultak, kinek nem 
tudták megbocsátani, hogy ismételten, így 1873 
máj. a köztársaság proklamálását sürgette. 1873 
máj. 24. 368 szavazattal 339 ellenében bizalmat- 
lanságot szavaztak Thiersnek, ki még aznap kiköl- 
tözött az Elyséeből, ahová a jobbpárt szavazatai- 
val megválasztott új elnök, Mac Mahon tábornok 
vonult be. 

Mac Mahon elnöksége. 1873 máj. 24—1879 
jan. 30. Az új elnök uj minisztériumát a 3 mo- 
narchista-frakcióból alakította, melyben Broglie 
(1. 0.) herceg vette át az elnökséget. A programm- 
vita folyamán Broglie a konzervatív érdekek meg- 
védését emlegette mint főcélját, értsd : a monar- 
chia helyreállítását. A köztársasági párt szeren- 
cséjére V. Henrik és a párisi gróf a Frohsdorfban 
történt találkozáskor nem tudtak egymással meg- 
egyezni. Több szerencsével erőlködtek a bonapar- 
tisták, kik UI. Napóleonnak 1873 jan, 9. történt 
halála óta a fiatal Napóleon hercegnek hódoltak és 
népszavazást követeltek jelöltjük érdekében. Míg 
a monarchisták egymásközt marakodtak, a köz- 
társaságiak Casimir Périer indítványára arra uta- 
sították a Cissey-kormányt, hogy a végleges kor- 
mányforma kérdésében javaslatot dolgozzon ki. 
Kényszerhelyzetében már most a többség a mér- 
sékelt köztársaságiakhoz közeledett és így szüle- 
tett kompromisszum útján az 1873. évi septenna- 
tus-törvény, mely Mae Mahon elnökségének tar- 
tamát 7 évben állapította meg (septennatus) és az 
1875. évi alkotmánytörvények, melyek a köztár- 
saságot megalapították. 

Az 1876 jan. kürt új választásokra a monar- 
chisták és az új Buffet-kabinet, melynek többséget 
monarchisták képezték, ép olyan eréllyel készül- 
tek, mint a köztársasági balpárt. Az ellenzék győ- 
zött. A szenátusnak 300 tagja közül ugyan csak 
egyharmada követte a köztársasági zászlót, de az 
533 képviselő közül 360 republikánus és csak 170 
(köztük 80 bonapartista) monarchista akadt. A 
minisztérium még a képviselőház összejövetele 
előtt beadta lemondását (febr. 21), nem úgy Mac 
Mahon, ki hovatovább Monk szerepére vágyódott. 
Az új kabinet tagjait a középpártokból választotta 
és Dufaure-t (1. o.) állította annak élére. A képvi- 
selőház Grévy-t választotta meg elnökének. A 
többség vezére, Gambetta F.-nak a klerikálisok 
uralma alól való teljes felszabadítását tűzte ki 
napii-endi-e. Mintán a Dufaure-kabinet a képvise- 
lőházban konzervatív hajlamai, a szenátusban pe- 
dig liberális híre miatt nem rendelkezett tömör 
többséggel, lemondott, 1876 dec. 12. Jules Simon 

7* 



Franciaország 



— 100 — 



Franclaországr 



lett a mérsékelt balpártból rekonstruált kormány 
feje, akit Mac Mahon öt hónappal később csúfosan 
menesztett, egyúttal pedig 1877 máj. 16. telivér re- 
akcianáriiis minisztériumot nevezett ki és Broglie 
hg.-et tette meg annak fejévé. Broglie társai közül 
különösen az elvetemült Pourtou, az új belügymi- 
niszter tette magát gyűlöletessé. Ország-világ 
megértette a máj. l6-iki államcsíny igazi célját és 
tudta, hogy az új kabinet a köztársaság megbukta- 
tását tekinti föfeladatának.Broglie s Pourtou a kép- 
viselőházat mindenekelőtt feloszlatták és új vá- 
lasztásokat íi'tak ki, melyekben azonban Gambetta 
ügyes intézkedései folytán a Broglie-Fourtou-kabi- 
net határozott vereséget szenvedett. Az új kamará- 
ban 320 köztársasági képviselő szállott szembe 210 
monarchistával. Mihelyt a képviselők egybegyűl- 
tek, a többség Gambetta indítványára a választási 
visszaélések kiderítése végett bizottságot küldött 
ki, mely az országot beutazta. A Broglie-Fourtou 
kabinet azonban még mindig remélt, de midőn 
a szenátus konzervatív többsége megtagadta tőle 
az engedélyt a kamara újabb feloszlatására, és 
maga Mac Mahon is elcsüggedett, 1877 dec. be- 
adta lemondását. A színtelen Rochebouet-kabinet 
után a marsall «alávetette magát)) és JÜufaure 
elnöklete alatt dec. 14. első tiszta köztársasági 
kormányt nevezett ki (Waddington, Preycinet, 
Léon Say). Hozzájárult, hogy az 1879 dec. válasz- 
tások óta a republikánusok a szenátusban is ren- 
delkeztek a többséggel. Midőn a Broglie-kabinet 
tagjait vád alá akarták helyezni és számos mo- 
narchista tábornokot és főtisztviselőt nyugdíjaz- 
tak, Mac Mahon beleunt szerepébe és 1879 jan. 
30. elnöki állásáról lemondott. 

Grévy elnöksége 1879 január 31— 188? dec. 
2. A kongresszus a képviselőház elnökét, Jules 
Grévyt választotta meg a köztársaság elnökévé, 
"563 szavazattal 99 ellenében. A képviselőház pe- 
dig Gambettát tette meg elnökévé. A Dufaure-ka- 
binet maga is érezte, hogy a beköszöntött demo- 
krata haladás korában már nem felelhet meg fel- 
adatának és jan. végén leköszönt. Grévy febr. 2. 
Waddington-va bízta az új kabinet összeállítását 
(Preycinet, Perry, Tirard, Cochery). Ez volt az 
első, a haladó köztársasági pártok (nevezetesen a 
balpárt és az Union républicaine) kebléből kikerült 
minisztérium. A radikálisok sürgetésére a több- 
ség, valamint a szenátus 1331 politikai fogolynak 
(köztük sok kommunard) megkegyelmezett. A 
május 16. kinevezett minisztérium tagjait az álta- 
luk elkövetett törvénytelenségek és az államcsíny 
megkísérlése miatt becstelen polgároknak és a 
haza ellenségeinek nyilatkoztatta és átadta őket 
a nemzet megvetésének. Ezt a nyilatkozatot az 
ország összes községeiben kifüggesztették. Azután 
a radikálisok keresztülvitték, hogy az elnök, a 
képviselőház és a szenátus november 1-étöl kezdve 
megint Parisban székeljenek. 

1879 dec. 28. a Fregcinet-mmisziemaa vette át 
Waddington örökét. Gambetta, a kamara elnöke, 
nem váUalt tárcát, de akkora befolyást gyakorolt 
a minisztériumra, hogy az jóformán az ő kegyé- 
ből élt. A birák elmozdíthatatlanságáról szóló tör- 
vényt másodízben függesztették fel és a politikai 
tekintetben gyanús bírákat eltávolították. Válsá- 
got okozott a Perry-féle egyházellenes közokta- 



tási törvényjavaslat, mely a szenátusban csak he- 
ves küzdelem árán ment keresztül. A képviselő- 
ház utasítására a minisztérium a nem engedélye- 
zett szerzetesrendek (a kongregácionalisták) ellen 
a fennálló törvényeket kezdó alkalmazni. Egy, a 
nagy forradalom idején hozott törvény szerint 
nem alakulhat meg P.-ban egyházi egyesület és 
kongregáció anélkül, hogy alapszabályait a kor- 
mánynak bemutassa és ettől az alakulásra enge- 
délyt kérjen. Az azóta alakult kolostorokat és 
egyesületeket a kormány már most alapszabá- 
lyaik bemutatására szólította fel. A második tör- 
vény a jezsuita-rend 74 iskoláját és szemináriu- 
mait feloszlatta. A püspöki kar azonban ez ellen 
tiltakozott, minek kultúrharc lett a vége. Mielőtt 
azonban a Freycinet-minisztérium még a szerze- 
tes rendek rendszabályozásához foghatott, az ál- 
tala ellenzett általános közbocsánat kérdésében 
leszavazták. 

Az 1880 szept.-ben hivatalba lépett Constans 
átmeneti kabinet katonai erővel kiűzte a kolos- 
torok lakóit, a bírói testületet újra megrostálta, 
behozta az ingyenes elemi oktatást és az iskola- 
látogatási kényszert a hatodik évtől kezdve a 13. 
évig. Végül teljesen elkülönítették az iskolát az 
egyháztól és a kötelezett tantárgyak sorából tö- 
rülték a hittant. A külügyi politika terén a Con- 
stans-Perry kabinet nagy sikert aratott, amennyi- 
ben 1881 ápr. 12. arra kényszerítette a tuniszi bejt, 
hogy a francia protektorátust elismerje ; 1882. pe- 
dig P. Tuniszt teljesen annektálta. Ennek az lett 
a következménye, hogy a reményeiben csalódott 
Olaszország Ausztria-Magyarországhoz és Német- 
országhoz csatlakozott és megalkotta ezekkel a 
hármasszövetséget. A képviselőház utolsó na- 
gyobb akciója a választási mód megváltoztatására 
vonatkozott. Gambetta, ki már közelegni látta az 
időt, amidőn a miniszterelnöki állás elől többé ki 
nem térhet, egy megbízható s engedelmes képvi- 
selőházat akart magának biztosítani. Ezt pedig 
a lajstromos szavazás útján remélte elérhetni. 
A képviselőház belenyugodott a javaslatba, de a 
szenátus Waddington előadó szaván indulva, a 
cézárizmusra vezető lajstromos szavazást elve- 
tette. 

E kudarc dacára Gambetta programmja az 1881 
aug. 21-iki képviselőválasztások nagy diadalát 
eredményezte. Nem kevesebb, mint 450 republiká- 
nus neve került ki az urnákból. Gambetta, mint az 
Union républicaine vezére (mellyel a republikánus 
balpárt is szokott szavazni) 374 szavazattal ren- 
delkezett. A Perry-kabinet tehát 1881 okt.-ben be- 
adta lemondását és erre az ország feszült várako- 
zása között Gambetta fogott minisztériumának 
alakításához. Ez a nagy kabinet korán sem fe- 
lelt meg a beléje helyezett várakozásoknak. Tár- 
sai, vagy mint az ellenzék mondotta : «inasai» föl- 
tétlenül engedelmeskedtek neki, de a képviselőház 
az első naptól fogva ellenszenvet tanúsított eddigi 
halványával szemben. A duzzadó önérzettől átha- 
tott Gambetta viszont meglehetős nyers módon 
bánt el a képviselőházzal, melynek dacát fényes 
külügyi sikerek által készült megtörni. Londoni 
követe, Challemel-Lacour által arra szerette volna 
az angol kormányt rábii'ni, hogy Egyiptomot kö- 
zös gyarmat rangjára szorítsa, ami a többi nagy- 



Franciaország 



101 — 



Franciaország 



hatalom, különösen Németország és a szultán el- 
lenmondása miatt nem sikerült. Csakhamar a 
belügyi politika terén is csalódás érte. A képvi- 
selőház a lajstromos választás behozatalát, mely 
mindkét kamarát Gambettának vakon engedel- 
meskedő eszközévé sülyesztette volna és a köz- 
társaság elnöki hatalmával egjütt diktatúrát ru- 
házott volna Gambettára, nagy többséggel meg- 
buktatta. A Gambetta-minisztérium tehát még az- 
nap (1882 jan. 26) leköszönt és erre Grévy megint 
Freycinet-hez tért vissza. Freycinet az alkotmány 
revízióját levette a napirendről, de mert az egyip- 
tomi kérdésben semmit sem ért el, a képviselőház 
a tengerészeti célokra kért póthitelt megtagadta, 
mire Freycinet lemondott. 

1882 aug. 7. a mérsékelt Duclerc-kabinet vette 
át a kormányt, mely a külügy terén semleges ál- 
láspontra helyezkedett, minek folytán Anglia egy- 
magában szállotta meg Egyiptomot. Gambetta 
váratlan halálának hirére a konzervatívok és pre- 
tendensek fellélegzettek, és ezóta megint erélye- 
sebben léptek fel. Midőn a létezésében fenyegetett 
köztársaság ezzel szemben a pretendensek csa- 
ládjait F.-ból kiutasítani készült, előbb a Duclerc-, 
majd a Falliéres-kahinet beadta lemondását. 

Helyét a Ferry elnöklete alatt alakított gam- 
bettista minisztérium foglalta el (1883 febr. 21.), 
melyben Challemel-Lacour a külügyet, Waldeck- 
Rousseau a belügyet vezette. Ez végre egyetér- 
tett az aktuális kérdésben és az ő javaslata alapján 
adta ki Grévy elnök február 24. azokat a rendele- 
teket, melyek által Aumale herceg (dandárnok), 
Chartres herceg (ezi'edes) és Alen^on herceg (kapi- 
tány), rendelkezési állományba helyeztettek. Az- 
után 614 monarchista érzületű btrót nyugdíjazott. 
1884 aug. 4. pedig a Versaillesbe gyülekezett kon- 
gresszus alaptörvényként mondotta ki azt, hogy 
az egykor F. fölött uralkodott családok tagjai ne 
lehessenek a köztársaság elnökei és hogy a köz- 
társaság maradjon F. végleges kormányformája. 
Az egyházzal szemben a Ferry-minisztérium eré- 
lyes politikát követett. 1884-ben a papi tanáro- 
kat (kongregácionistákat) a nyilvános iskolákból 
kitütotta. A gyarmatpolitika terén a Ferry-minisz- 
térium merészröptü politikára ragadtatta magát, 
ami aztán vesztét okozta. Madagaszkár király- 
néjától ugyan 10 millió franknyi hadisarcot hajtott 
be, de a sziget partvidékeit nem sikerült a fi-ancia 
protektorátus alá hajtani. A Tonkingba küldött ex- 
pedíció eleintén a francia gyarmat]politika egyik 
hő vágyát : egy francia «L'Indo-Chine» alapítását 
látszott megvalósítani. Ámde a kinai kalózok és 
elvégül maguk a kínaiak is fegyveresen Tonking 
és Anam mellett szálltak síkra, és 1885 márc. 25. 
Langson táján Negi-ier tábornok hadosztályát egy 
szálig levágták. E hírre márc. 80. a kamra több- 
sége szidalmazások kíséretében Ferryt leszavazta, 
ki a teremből menekülni volt kénytelen. 

Ferry utóda, Brisson, sietve békét kötött a ki- 
nai csáiszárral. Azután elfogadtatta a lajstromos 
választási rendszert. A gyakorlatban azonban az 
új választási rendszer csütörtököt mondott, mert 
az októberi választásokon 200 monarchista jutott 
mandátumhoz, akik a Clemenceau (a kormány- 
buktató) alatt álló 115 radikális képviselővel bár- 
mely pillanatban szövetkezhettek. Brisson tehát 



lemondott és utóda Freycinet (1886 jan. 7.) lett, aki 
alatt Sadi Camot vette át a pénzügyet, Goblet a 
közoktatást, Lockroy a kereskedelmet, és Boulan- 
ger (1. o.) a hadügyet. E kormánynak minduntalan 
engedményeket kellett felmutatni, hogy a radiká- 
lisok szavazatait magának biztosítsa. Azon csalá- 
dok fejeit és legidősebb örököseit, akik azelőtt F.- 
ban uralkodtak, számkivetették, minek folytán a 
párisi grófiaak és fiának, Fülöpnek, szintúgy Napó- 
leon hercegnek és fiának, Viktornak külföldre kel- 
lett távozni. Aumale herceget pedig tábornoki 
rangjától, a többi Bonaparte- és Orléans-családból 
való hercegeket tiszti rangjuktól fosztatta meg a 
kormány. Engedékenysége dacára a telhetetlen ra- 
dikálisok karöltve a F. monarchistákkal a Frey- 
cinet-kabinetet is megbuktatták és ekkor Goblet a 
Freycinet-minisztériumnak radikális elemekkel 
való rekonstruálásával alakított kormányt. Bou- 
langer megmaradt.Flourensra bízta a külügyi,Dau- 
phinre a pénzügyi és Berthelotra a közoktatási tár- 
cát. A kabinet kezdettől fogva a «revanche» jelige 
alatt áUott. A hadügyi beruházások, a ahazafiak 
ligája)) által rendezett tüntetések nemcsak a né- 
met szomszédoknál keltettek figyelmet, hanem a 
népszerűséget hajhászó Boulanger nagyratörő ter- 
veiről is lerántották a leplet. Midőn német határ- 
őrök Schnábele francia rendőrt német területre 
csalták és Metzbe vitték. Parisban rögtön megszó- 
lalt a revanche-szenvedély. Boulanger és Clemen- 
ceau háborúizenettel fenyegetőztek és csak nehe- 
zen sikerült Grévynek elérni azt, hogy a miniszter- 
tanács a hadsereg mozgósítását elhalasztotta. Bis- 
marck nyugodtabban nézte ezt az incidenst és a 
megejtett vizsgálat után szabadlábra helyeztette 
Schnábelet. Mindamellett a kabinet nemsokára 
áldozatul esett Clemenceau fondorlatainak. Kö- 
vette 1887 máj. az opportunista iíoMvíer-kabinet 
(Flourens, FaUiéres, Spuller). Első sorban Ferron 
hadügyminiszter eltávolította Boulangert Paris- 
ból, ahol már kultusz tárgyává lett ; hadtestpa- 
rancsnoknak a csöndes Clermont-Ferrandba kiüd- 
ték, de a radikálisok magatartása és a napfényre 
került korrupció újra válságos helyzetbe sodorta 
a köztársaságot. Kiderültek Wüson képviselőnek 
(Grévy vejének) és Caffard tábornoknak szeny- 
nyes üzelmei, melyekbe, legalább közvetve, Bou- 
langer, továbbá Grévy öccse és Thibaudin tábor- 
nok is be voltak mártva. A radikálisok magát 
Grévyt is gyanúba fogták és lemondásra akarták 
szorítani. A becsületben megőszült, de végtelen 
gyönge elnök egy ideig a hatalomba kapaszkodott, 
de ezzel nemcsak maga alatt vágta el a fát, hanem 
a minisztérium állását is megrendítette. "Végül 
pedig előbb a leszavazott kabinet mondott le, az- 
után Grévynek kellett megválnia (1887 dec. 2.) 
elnöki méltóságától. 

Sadi Camot elnöksége 1887 dec. 3-tól 1894 
jun. 24. A VersaUlesben gyülekező kongresszuson 
a köztársasági párt frakciói Ferryt, Freycinet-t és 
Sadi Camot-t hozták javaslatba, míg amonarchis- 
ták Saussier tábornok nevét írták zászlajukra. B 
jelöltek közül a mocsaktalan jellemű Camot lett a 
győztes. 827 szavazat közül 616 kapott. 

Midőn a dec. 11. megalakult Tirard-miniszte- 
rium Boulangert többrendbeli, a katonai fegye- 
lembe ütköző kihágás miatt nyugdíjazta, és a bo* 



F ranciaországr 



102 — 



FranclaorszAfif 



szús boulangisták nevében e miatt párthíve, La- 
guerre, 1888 márc. 30. az alkotmány revízióját 
indítványozta, a képviselőház többsége (monar- 
chisták, boulangisták és néhány radikális) a reví- 
ziót ellenző minisztériumot leszavazta. Carnot 
erre a radikális Floguet-minisztériumra bízta 
az ügyeket. Ploquetnek még jobban meggyült 
a baja a napról napra népszerűbb Boulanger- 
val, kit képviselőnek választottak és mint ilyen 
maga hozta június 4. az alkotmány revízióját 
napirendre. A többség ugyan elvetette az indít- 
ványt, de a közvélemény, mely az örökös párt- 
fondorlatoktól megcsömörlött, meg kezdett barát- 
kozni Boulanger diktatúrájának gondolatával. A 
Panama-társulat csődje, mely sok ezer polgár 
anyagi bukását okozta, teljesen a «brave générab) 
malmára hajtá a vizet. Midőn kitudódott, hogy a 
Panama-társulat csalásaiban sok képviselőnek is 
volt része, Boulangert magában Parisban is kép- 
viselővé választották és hívei minél több kerület- 
ben tervezték megválasztását. Ennek meggátlása 
végett eltörülte a Floquet-minisztérium a lajstro- 
mos választási módust és a régi, kerületek sze- 
rinti választást léptette megint életbe. Eközben 
azonban vereség érte és visszavonult. 

1889 febr. 21. foglalta el helyét az opportu- 
nista Tirard-minisztérium, Eouvier, Falliéres, 
SpuUer, Preyeinet. A Boulanger- mozgalommal 
szemben nagy fontossággal bíró belügyi tárcát az 
épp oly furfangos, mint vaskezü Constansra bízták, 
aki a trónövetelö tábornokon tényleg kifogott. Be- 
kezdőleg feloszlatta a hazafiak ligáját, melynek el- 
nöke, Dérouléde és főbb tagjai ellen az államra 
nézve veszedelmes izgatás címén vádat emelt, s 
Deroulédet egy titkos társulatnak alapítása miatt 
elítélték. Egy hónappal később (márc. 4.) Constans 
engedélyt kért a képviselőháztól, hogy Boulanger 
képviselőt az alkotmány elleni összeesküvésben 
való részvétel és a közrend veszélyeztetése miatt 
pörbe foghassa. A képviselőház a vád megindítá- 
sát 318 szavazattal 205 ellenében megengedte. 
Ámbár a szenátus többsége valószínűen elitélte 
volna a tábornokot, Constans mégis minél hama- 
rább véget kívánt vetni a nagyfokú izgatottság- 
nak, melyet a Boulanger-pör különösen Parisban 
okozott és ez okból csellel élt (1. Boulanger). 
Brüsszelbe való futásával Boulanger szerepének 
vége volt. A közvélemény gyávaságot látott eb- 
ben és elfordult tőle, pártja pedig bomladozni 
kezdett. 

A nagy forradalom századik évfordulóját fé- 
nyes világkiállítással ültő meg az ország. A visz- 
szatérö bizalomnak a minisztérium is hasznát 
vette, mert nemcsak az 1890. évi költségvetést, ha- 
nem az új katonai törvényt is akadály nélkül ke- 
resztülvitte, mely a szolgálati időt 3 évre szabta. 
A szept. 22. választások a köztársasági párt nagy 
diadalával végződtek (366 köztársasági, 158 mon- 
archista). Constans távozása után azonban a Ti- 
rard-miniszterium is nemsokára lemondott. 

1890 márc. 17. Freydmt a következő miniszté- 
riumot alakította: Constans (belügy), Falliéres 
(igazságügy), Ribot (külügy), Rouvier (pénzügy), 
Bourgeois (közoktatás), Roche (kereskedelem). 
Preyeinet az elnökségen kívül a hadügyi tárcát vál- 
lalta. Először porosz mintára újjászervezték a ve- 



zérkart, a hadsereg létszámát pedig újból 10,000- 
rel felemelték. Az ismétlődő munkásmozgalmakat 
Constans vaskézzel elnyomta, viszont a képviselő- 
ház több törvényt hozott munkaképtelenné vált 
munkások javára ; az 1891. év pedig meghozta az 
orosz-francia szövetséget és testvéresülési ünn^é- 
lyeket. Előbb a francia hajóhad indult Gervais ten- 
gernagy alatt Kronstadtba, majd az orosz hajóhad 
jelent meg Cherbourgban. 1892-ben a véd vámosok 
érdekében hozott vámtarifa megszavazása után az 
egyházzal tört ki a régi viszály. A radikális több- 
ség azon ürügy alatt, hogy Preyeinet túlságos 
mérséklettel alkalmazza az egyházi társulatok és 
rendek ellenőrzését, febr. 20. a kabinetet meg- 
buktatta. 

Loubet szenátor elnöklete alatt 1892. febr. 27. 
új minisztérium alakult. (Preyeinet, Ribot, Rouvier, 
Roche, Bourgeois, Cavaignae). A kabinet a kon- 
kordátumban kikötött állami jogok szigorú foga- 
natosítását helyezte kilátásba. Több, a törvények- 
nek ellenszegülő főpapaak fizetését beszüntette és 
azokat az államtanács elé idézte. Midőn maga 
Leó pápa is azt sürgette, hogy a főpapok a köz- 
társaságot törvényes kormányformának elismer- 
jék, a Chaisnong elnöksége alatt alakult ((katoli- 
kus P. imiója» c. liga önként feloszlott. Több 
gondot okoztak a munkás- ós anarchista-mozgal- 
mak (1892); előbbiek a radikális és szocialista kép- 
viselők soraiban (Clemenceau) pártfogókra akad- 
tak. A téli ülésszak folyamán azonban a Panama- 
csatorna részvény-társulat szennyes válsága ezt a 
kabinetet is elsöpörte. Delahaye indítványára a 
képviselőház bizottságot választott e vádak ki- 
puhatolására és erre elsőnek Ricard miniszter bu- 
kott, majd (nov. 28.) az egész kabinet szenvedett 
vereséget. 

E zíirzavarban Carnot elnök Ribot-ra bízta az 
új kabinet-alakítás tövises feladatát, ki 1892 dec. 
8. a Loubet-minisztériumot rekonstniálta. (Prey- 
einet, Loubet, Rouvier és Bourgeois). Ribot pro- 
grammbeszédében megfogadta, hogy a kormány 
erélyesen nyomozni fogja a bűnösöket. De máj 
néhány nap alatt a gyanúba esett Rouvier pénz- 
ügyminiszternek kellett visszalépnie, utóda pedig, 
Ribot, kénytelen volt elrendelni a Panama-társulat 
igazgatóínak (Lesseps Ferdinánd és fia. Károly, 
Eiffel, Cottu marquis) elfogatását. Majd az állam- 
ügyész kért engedélyt, hogy 5 szenátor és 5 volt 
miniszter ellen megindíthassa a vádkeresetet. 
Delahaye pedig Floquet volt miniszterelnök és 
Clemenceau ellen is emelt hasonló vádat. A kép- 
viselőház és a szenátus érezte, hogy immár a 
köztársaság becsülete forog kockán, azért a vád- 
lottakat (köztük Rouvier, Roche képviselők) ki- 
szolgáltatták. Floquet bevallotta, hogy Boulanger 
megbuktatására400,000 frankot kapott a Panama- 
társulattól. Baihaut (1. o.) volt miniszter vallomá- 
sai pedig annyira kompromittálták Preyeinet had- 
ügyminisztert, hogy Ribot szabadulni sietett tár- 
sától. E célból 1893 jan. 10. az egész kabinet le- 
mondott, a rekonstruálás, illetőleg purifikálás al- 
kalmával pedig Ribot Freycinet-t mellőzte. A kép- 
viselőház pedig a kompromittált Floquet mellőzé- 
sével Casimir-Périert ültette az elnöki székbe, 
márc.-ban pedig a törvényszék a Panama-társulat 
igazgatóit fogságra ós pénzbirságra itólte. A 



Pranciaországr 



— 103 — 



Pranciaorszáflr 



többi vádlottat, Baihaut kivételével, futni enged- 
ték és ezzel a Panama-ügy a napirendről letűnt. 
Midőn 1893 márc. a szenátus és a képviselőház 
között részben a tervezett új adókra vonatkozólag 
viszály tört M, a Ribot-Tirard-kabinet márc. 30. 
visszalépett. 

1893 ápr. 4. Dupuy, az eddigi közoktatásügyi 
miniszter alakított új kabinetet (Peytral : pénz- 
ügy, Poincaré: közoktatás). Erélyesebbnek mu- 
tatkozott, mint várták. A szocialisták egyik fő- 
bástyáját, a párisi munka-börzét bezáratta és 
Sziám királyát 1893 aug. 1. a Mekong balpartjá- 
nak átengedésére kényszerítette. E két siker ha- 
tása alatt az iij választásokon is győzött. A köz- 
társasági pártnak 312 mérsékelt és 122 radiká- 
lis tagja jutott mandátumnak birtokába, mig a mo- 
narchisták száma csak 93-at tett ki és ezek közül 
35 ralliées (mérsékelt) volt. Októberben AveUane 
tengernagy érkezett orosz hadihajókkalToxúonha, 
ahonnan azután tisztjeivel Parisba ellátogatott. 
Ez alkalommal se vége, se hossza nem volt a 
test véresülési ünnepélyeknek. Formális szövetség- 
kötésre mindamellett most sem került. De midőn 
a sarokba szorult radikálisok (Lockroy, Goblet, 
Pelletan) azzal vádolták Dupuyt, hogy a forrada- 
lom szelleméhez hűtlen lett és az alkotmány re- 
vízióját és a progresszív jövedelmi adó behoza- 
talát követelték, 3 radikális miniszter váratlanul 
beadta lemondását és ezzel a csonka Dupuy-mí- 
nisztériumot lemondásra kényszerítette. 

A következő Casimir-Périer-féle kabinet 1893. 
dec. 4. mutatkozott be a képviselőházban (Raynal : 
belügy, Spuller: közoktatás, Mercier: hadügy, 
Loubet : közmunka, Delcassé (államtitkár) : gyar- 
mat). A miniszteri programm gyümölcsöző refor- 
mokat Ígért, különösen a munkásosztály javára, 
de egyúttal kinyilatkoztatta, hogy a közrendet 
anarchisztikus áramlatokkal szemben erélyesen 
meg fogja védeni és hogy nem tervez általános 
közbocsánatot. Az alkotmány revízióját pedig, 
úgyszintén az állam és egyháznak teljes elkülö- 
nítését visszautasítja. Dec. 9. Vaíllant anarchista 
bombát dobott a képviselőházba, mely az anar- 
chisták ellen irányuló szigorú törvénnyel torolta 
meg a merényletet. 1894 elején Dodds tábor- 
nok Béhanzin dahomeyí királyt végre elfogta és 
más főnököt ültetett helyébe a trónra, ki P. fen- 
hatóságát elismerte. Jan. végén megszavazta a 
kamara a rentekorwerziót, a vámtarifa revízióját 
\etto foganatba és a gyarmatminísztérium fel- 
állítását helybenhagyta. Egy harmadrangú kér- 
désben azonban a szocialisták és radikálisok a 
Périer-minisztériumot megbuktatták. 

Camot elnök Dupuyre bízta az új kabinet ala- 
kítását, főbb tagjai : Dupuy (elnökség, belügy és 
kultusz), Hanotaux (külügy), Poincaré (pénzügy), 
Leygues (közoktatás), Mercier (hadügy), Félix 
Faure (tengerészet), Delcassé (gyarmatok). A máj. 
31. mondott programmbeszédben Dupuy a Kongo- 
kérdésben és a főpapsággal szemben erélyes fel- 
lépéssel fenyegetödzött és Hanotaux a Kongó ál- 
lam és Anglia között kötött szerződés ellen London- 
ban és Brüsszelben tényleg óvást emelt, mire 
Anglia a F.-ra nézve sérelmes pontokat elejtette. 
Jún. 24. az a hír riasztotta fel F.-ot, hogy egy 
Caserio nevű olasz suhanc Camot elnököt, ki a 



lyoni kiállítás megnyitására e városba utazott, 
tőrrel agyonszúrta. 

Casimir-Périer elnöksége (1894 jun. 27—1895 
jan. 15.). A jún. 27-ére Versaillesbe összehívott 
kongresszus Gasimir-Périer-t, a képviselőház el- 
nökét választotta meg 451 szavazattal a francia 
köztársaság elnökévé, összesen 845 szavazatot 
adtak be. A mérsékelt köztársasági párt és a pol- 
gárság zöme lelkesedéssel üdvözölte az új elnököt, 
aki a Dupuy-mhúsztérixxm tagjait eddigi állásaik- 
ban meghagyta, mely az anarchisták és izgatók 
ellen még szigorúbb törvényeket hozott. Azonban 
a jobb- és balpárti szélsők tűszúrásai annyira 
bántották a nagyúri magatartású elnököt, hogy 
1895 jan. 15. a visszalépő Dupuy-kabinet példá- 
jára szintén visszavonult. 

A kongresszus 1895 január 17. Faure Félixet 
emelte a köztársaság elnöki székébe, aki a mér- 
sékelt Ribot-kabinetre bízta a kormányt. Főbb 
tagjai: Hanotaux (külügy), Poincaré, Leygues, 
Trarieux, ZurUnden (hadügy). A carmauxi mun- 
kásmozgalom ezt a kabinetet is elsöpörte. Kö- 
vette Bourgeois alatt egy radikális kormány (Ca- 
vaignac: hadügy, Lockroy, Doumer, Combes: 
közoktatás). Ez 1896 áprilisig maradt, amidőn 
a szenátus Doumer progresszív jövedelmiadó- 
javaslatát elvetette és a Madagaszkár számára 
kért póthitelt megtagadta. Most az opportunista 
és véd vámos Méline alakított kabinetet (1896 
ápr.). Főbb tagjai: Hanotaux, Eambaud, Lebon 
(gyarmatok). A progresszív adójavaslat azon- 
nal lomtárba került, az alkotmány-revízióról 
Méline hallani sem akart, és ezek dacára hely- 
zete megszilárdult, mert Madagaszkárt 1896 jan. 
teljesen annektálta és 11. Miklós cár és neje 
(okt.) Parisban látogatást tett, melyet Faure el- 
nök 1897. Szt.-Pétervárott viszonzott. Ez alka- 
lommal Miklós cár csakugyan azokat a szavakat 
használta, melyek után a franciák oly régóta 
epekedtek ; kifejezte t. i. abbeli óhaját, hogy a 
francia elnök látogatása meg fogja szilárdítani 
azon köteléket, mely a két barátságos és egymás- 
sal szövetkezett (alliées) nemzet között fennáll. Az 
őszi ülésszak folyamán azonban a Dreyfus-ügy 
{l.Dreyfus, 2.) került napirendre és ezzel kitörésre 
jutott az a lappangó válság, melynek négy kor- 
mány esett áldozatul. 

Eleintén Méline és Bíllot azt hangoztatták, 
hogy creájuk nézve Dreyfus-«affaire» voltaképen 
nem létezik)) és a pör revíziójáról hallani sem 
akartak, épp úgy mint a kamara többsége és kü- 
lönösen a «nacionalisták» (1. Deroulede). Alkalom- 
adtán azonban (jún. 13.) a radikálisok és a szo- 
cialisták leszavazták az ingadozó kabinetet. Jún. 
25. a radikális Brisson-kabinet foglalta el a 
kormányt ; főbb tagjai valának : Cavaignac (had- 
ügy), Delcassé (külilgY), Bourgeois (közoktatás), 
Sarrien (igazsáigügy), Lockroy (tengerészet). A 
Dreyf us-kérdésben Brisson teljes felderítést helye- 
zett kilátásba. 8 nappal később (júl. 7.) éppen e 
kérdés okozta a kabinet vesztét (1. Dreyfus, 2.). 
Picquart és Henry vallomásai után előbb Cavai- 
gnac hadügyminiszter, majd utóda, Chanoine lé- 
pett vissza és a hadsereg, mely a pör revíziójá- 
ban saját becsületének megsértését látta, kihívóan 
fészkelődni kezdett. Brisson ezzel szemben követ- 



Franciaország 



— íOi — 



í^ranclaországr 



kező határozatot követelt a kamarától : «A ka- 
mara elvárja a konnánytól, hogy a kormány ér- 
vényre juttatja a polgári hatalom szupremáeiáját ; 
egyúttal azonban bizalmát fejezi ki a hadsereg 
iránt, mely a törvénynek hű öre.» Csakhogy a 
kamara még egy, a monarchistáktól beterjesztett 
határozatot is elfogadott, mely szerint a kabinet 
a hadsereg ellen való izgatásnak vessen véget. 
Erre a kabinet lemondott (1898 okt. 25.). 

Mialatt most Dupuy az új kormányt megalakitá 
(Delcassé, Lockroy, Preycinet, Leygues), a semmi- 
töszék a Dreyfus-ügy revízióját határozta el. 
Programmbeszédóben Dupuy a civil-hatalomnak 
a katonai hatalom fölötti szupremáeiáját elv- 
ben hangsúlyozta, egyébiránt pedig megfogadta, 
hogy a Dreyfus-ügyet föltétlentU tisztázni szán- 
dékozik. Mialatt a semmitőszék osztályai a port 
tárgyalni kezték, hire jött, hogy Marchand őr- 
nagy (dec.) a nyáron megszállt Fasodából(a Felsö- 
Nilus mentén) az angolok elöl kivonulni volt 
kénytelen. 1899 febr. 16. pedig Faure elnök hir- 
telen meghalt és benne az antirevizionisták s a ve- 
zérkar leghatalmasabb pártfogójukat vesztették. 

A febr. 18. Versaillesban összegyűlt kongresz- 
8ZUS 483 szavazattal Louhet Emilt, a szenátus 
elnökét választotta meg a köztársaság elnökének. 
Loubet nem gördített akadályokat a pör reví- 
ziója elé, az antirevizionisták tehát merész kísér- 
letet tettek, hogy a vezérkar vezetőit megment- 
sék. Dérouléde febr. 23. egy katonai hadosztályt 
és annak vezérét, Roget tábornokot erővel akarta 
rábírni, hogy az Elysée ellen vonuljon, Loubet-t 
elfogja 8 a hatalmat magához ragadja. Ámde 
Roget Déroulöde-et s társait letartóztatta. Az es- 
küdtek ugyan a patriota-liga alapítóját felmen- 
tették, de Dupuy a revizió keresztülvitelét kike- 
rülhetetlennek tartotta. Jún. 4. mondták ki a sem- 
mitőszék összes osztályai a Dreyfus-ügy revizió- 
ját, mellyel a rennesi hadi törvényszéket bízták 
meg, de a kamara jún. 15. oly határozatot foga- 
dott el, mely Dupuyt a nacionalistákkal szemben 
tanúsított erélytelensége miatt korholta, mire ez a 
kabinet is lemondott. 

Waldeck-Rousseau csak nagy nehezen bírt ka- 
binetet alakítani (1899 jún.22.). Az új kabinet főbb 
tagjai: Delcassé (kMügj), 6raZZi/eí tábornok (had- 
ügy), Lanessan {tengerészet), Monisiigazséigügy), 
Gaülaux (pénzügy), Millerand (kereskedelem), 
Laygues (közoktatás),i)ecraÍ9 (gyarmatok). Prog- 
rammbeszédóben Waldeck-Rousseau először is 
a köztársasági intézmények erélyes megvédelme- 
zését helyezte kilátásba ; a Dreyfus-kórdésre nézve 
pedig kijelentette, hogy a kormány a katonai bí- 
róság döntése előtt meg fog hajolni. Ez a bíróság 
DreyÍEust újra, még pedig 10 évi fogságra ítélte 
(1. Dreyfus, 2). Loubet elnök azonban Dreyfus- 
nak a fogság hátralevő részét, mind pedig a má- 
sodszori katonai lefokozás végrehajtását elen- 
gedte. A kegyelmezés ellen a nacionalisták ugyan 
erélyesen tiltakoztak, de az «affaire» egyelőre 
lekerült a napirendről és a közvélemény lecsön- 
desedett. 

A nyáron az orléansi herceg és pártvezére 
(Buffet André herceg) összeesküvést szőttek a 
köztársaság megbuktatására, mely cél elérésében 
őket a monarchista és klerikális nemesség, a ((ha- 



zafiak ligája» (Dérouléde), és a royalista ifjak 
ligája is támogatta. A terv azonban kitudódott 
és a bíróság 10 évi számkivetésre ítélte Dérou- 
léde-t és társait. 

A külügyi helyzet elég kedvezően alakult. Afri- 
kában elnyomták a tuaregek és más rabló törzsek 
felkeléseit ; Szamori szerecsen királyt elfogták ; 
Madagaszkár letett királynőjét 1897 máre. Ré- 
union szigetre, majd Algériába vitték. A Szudán 
felosztása alkalmával pedig P. (1899 márc.) az 
egész nyugati Szudánt egészen a Csád-tó északi 
partjáig nyerte. Algéria, Szenegambia, az Arany- 
part, a Felső-Niger (Timbuktu) a Csád-tótól ke- 
letre fekvő Wadai és a Felső-Kongo határolják 
azt a roppant területet, mely a francia érdekek 
körébe esik. Az 1900-iki párisi világkiállítás tar- 
tama alatt a parlamentáris élet egy ideig szüne- 
telt. A Dreyfús-afPér utóhatása gyanánt Gallifet 
hadügyminiszter otthagyta állását. André lett 
utóda, aki a saint-cyri tiszti iskolát és a hadsere- 
get a gyanús elemektől megtisztította. Ez évben 
vette kezdetét a mindszélesebb mederbe terelt 
egyházellenes politika. A kamara heves küzdel- 
mek után márc. 29., a szenátus pedig jún. 23. ki- 
mondotta, hogy amelyik kolostor v. kongregáció 
az állam engedélyét nem kérte, annak a vagyo- 
nára az állam fog igényt emelni ; valamennyi 
egyesület köteles 6 hónap alatt az engedélyezé- 
sért folyamodni, ellenkező esetben a kormány 
fel fogja azokat oszlatni. A törvényt XIII. Leó 
pápa is rosszalta, mindamellett arra ösztönözte 
az egyesületeket, hogy engedélyezésükért folya- 
modjanak. A kormány azonban azt is követelte, 
hogy az egyházi egyesületek alapszabályaikat, 
alapítóiknak és tagjaiknak névsorát, jövedelmük- 
ről és fiókjaikról pedig részletes kimutatásaikat 
beterjesszék. A kitűzött határnapig (okt. 3.) 596 
folyamodvány érkezett a kormányhoz, de éppen 
a legrégibb és tekintélyesebb rendek nem folya- 
modtak, hanem inkább kivándoroltak. Az 1902. 
parlamenti életet majdnem kizárólag a kongregá- 
ciók kérdése dominálta. Miután a választásokon a 
szélső radikális pártok túlsúlyra emelkedtek, Wal- 
deck-Rousseau, ki már sokalta a kultorharc elfaju- 
lását, visszalépett és a kolostorok ellen hozott bün- 
tetőtörvények végrehajtását utódára, Combesra 
(1. 0.) bízta. Az új kabinet főbb tagjai : Delcassé, 
André, Rouvier. Combes azonnal megfújta a harci 
riadót a szerzetesek, az apácák és a tisztikar meg- 
bízhatatlan elemei ellen. Júniusban elkezdé a kon- 
gregációs iskolák és kolostorok bezáratását, ám- 
bár a mérsékelt elemek, a katolikusok és neves 
írók, mint Coppée, is pártjukra keltek, sőt még 
Waldeck-Rousseau is elítélte az erőszak alkalma- 
zását. 

1903-ban a kongregációk elleni harc újabb bo- 
nyodalmakat szült. A szélső pártok (a ((bloc») 
immár azt követelték, hogy Combes valamennyi 
felekezet és általában a vaUás ellen folytassa a 
harcot ; sürgették továbbá a konkordátum eltör- 
lését, a vatikáni nagykövetség beszüntetését, az 
államnak teljes elválasztását az egyháztól éa 
egyúttal a kultusz-költségvetés törlését. Allard 
magának a kereszténységnek eltörlését sürgette. 
Ezeket a követeléseket Combes nem teljesíthette. 
A szélsők emiatt árulónak bélyegezték Combes-ot 



I 



f'ranciaországr 



105 - 



Pranciaorszáfif 



és hátat fordítottak a kabinetnek. A jobbpárt, 
a nacionalisták és mérsékeltebbek viszont (MéUne 
pártjával együtt) kárörvendezve nézték a radi- 
kális «bloc» bomlását. A döntő szavazásban azon- 
ban mégis Combes győzött (325 szavazattal 215 
ellenében). E siker folytán Babier előadó a leg- 
több kongregáció-kérvénynek visszautasítását 
ajánlotta és a kamara és a szenátus többsége 
tényleg így határozott. Combes tehát egy lépés- 
sel tovább ment. A Loix FaUoux eltörlését és va- 
lamennyi kongregációs iskola bezáratását java- 
solta a kamarában, melynek többsége ezt helye- 
selte és kimondotta, hogy a közoktatási miniszter 
engedélye nélktü egyáltalán nem szabad iskolát 
nyitni F.-ban. Midőn IX. Pius pápa a kolostorok 
és kongregációk védelmére kelt, a kormány a 
francia követet Kómából visszahívta. Hogy pedig 
a váratlanul támadó iskolahiányon segítsen, 10 
mill ió frankot szavaztak meg új, felekezetnélküli 
iskolák felállítására. E kiadás, valamint a MUle- 
rand által munkaképtelenné lett munkások javára 
életbeléptetett állami segély nagyon felszöktette 
az évi hiányt. 

A kiüügy terén elérte a Combes-kormány az 
Olaszországgal való kibékülést, melynek zálogául 
az olasz királyi pár Parisba ellátogatott. Sziámmal 
Delcassé előnyös keresedelmi szerződést kötött, a 
japán háború folyamán (1904—05) pedig a hiva- 
talosan hangoztatott semlegesség leple alatt sok- 
ban kezére járt Oroszországnak, 1904. pedig 
Angliával létesült olynemü szerződés, mely Egyip- 
tomot Anglia érdekkörébe esőnek ismerte el. 
Marokkót pedig F. érdekkörébe tartozónak. Spa- 
nyolországot F. némi engedménnyel békítette ki. 

A Combes-kabinetnek,diadalai dacára,egyes tag- 
jai nem örvendeztek népszerűségnek. így André 
hadügyminiszternek, kit a hadseregben a tisztek 
vallásos és poUtikai magatartása kipuhatolása 
végett meghonosított titkos kémrendszer tett gyű- 
löletessé, távoznia kellett, amidőn egy dúsgazdag 
börzeügynök, Berteaux lett utóda. A kamarán 
egyébiránt újra erőt vett az elégületlenség szel- 
leme, és midőn 1905. jan. Doumert ültette az el- 
nöki székbe (Brisson helyett), Combes jan. 14. 
visszalépett. Rouvier lett utóda, aki Delcassét, 
mint külügyminiszt, megtartotta. Delcassé pedig 
folytatta Németország elszigetelésére irányuló, 
ellenséges politikáját, melyet VII. Eduárd angol 
király is támogatott. Midőn Delcassé a marokkói 
szultánt F. hűbéresének rangjára készült leszorí- 
tani, II. Vilmos császár Tangerben látogatást tett 
a szultánnál, kit ilymódon szuverén fejedelemnek 
tüntetett fel. Delcassé erre sajtóháborut indított 
Németország és a német kereskedelmi érdekek 
ellen, VII. Eduárd pedig Parisba sietett, hogy 
Loubet-val és Delcassé val véd- és dacszövetségről 
alkudozzon. De csakhamar kitűnt, hogy P. azon- 
nal nem képes harcot kezdeni és így az európai 
háború veszedelme tünedezett. Delcassénak azon- 
ban vissza keUett lépnie (1905 jún. 6.) Teendőit 
maga Rouvier miniszterelnök vállalta magára, 
ki azután (1906) európai konferencián Algeciras- 
ban a marokkói kérdésben Németországgal meg- 
egyezésre jutott (1. Marokkó). A belügyi politika 
terén a Rouvier-kormány két fontosabb törvényt 
hozott : behozta a kétévi katonai szolgálatot ós ki- 



mondotta, nagy küzdelmek árán, az állam teljes 
elkülönítését az egyháztól. 

Az 1906. év elnökválasztással köszöntött be. 
Loubet helyébe, ki az egyház ellen indított kimé- 
letlen harcot nem helyeselte jan. 17. Falliér est vé.- 
lasztották meg. Az engedékeny irány tehát elbu- 
kott, mindazonáltal az a durva erőszak, meUyel a 
Rouvier-kormány az egj^ház vagyonának leltáro- 
zásában eljárt és mely az ország számos vidékén 
fegyveres ellenállást idézett elő, a nem katoliku- 
sok soraiban is visszatetszést szült és a kabinetet a 
leltározás kérdésében leszavazták. A Rouvier-kor- 
mány örökébe a Sarrien-kablnet lépett, melynek 
éltető lelke Clemenceau (a nagy miniszterbuktató) 
belügyminiszter és Briand (azelőtt izgága szocia- 
lista) közoktatásügyi miniszter volt. Az új kabi- 
net folytatta a harcot az egyház és a klerikaliz- 
mus ellen ; Dreyfost pedig, kit a semmitőszék vég- 
érvényesen ártatlannak nyilvánított, kinevezték 
őrnagynak és kitüntették a becsületrenddel. Mi- 
helyt Clemenceau foglalta el a távozó Sarrien el- 
nöki székét, Picquardot tette meg hadügyminisz- 
terré, Briand elvállalta a pénzügyet, utóbb az igaz- 
ságügyet. 1906 dec. 11. Clemenceau 3 új törvény- 
javaslatot terjesztett a kamara elé az egyház és 
állam teljes széjjelválasztása tárgyában. Ezek 
szerint a templomok és vallási célú épületek to- 
vábbra is az istentisztelet céljaü-a szolgálnak, ha 
azt egy, a kormánytól elismert (kultusz) egj^esü- 
let kéri. Ahol ilyen egyesület nem alakult, a temp- 
lomok azonnal az állam (ül. a község) tulajdonába 
mennek át és tetszésszerinti célra fordíthatók. Az 
egyház tulajdonjoga eszerint megszűnik. A püs- 
pökök és plébánosok házai azonnal az áUam hasz- 
nálatába átveendők. A papság többé fizetést nem 
kap sem az államtól, sem a községektől. A pap- 
növendékek egy évi katonai szolgálatának ked- 
vezménye megszűnik és 6000 kispapnak még egy 
évig tovább kell szolgálni. Az istentisztelet meg- 
tartása végett alakult szabadegyesületek nem sze- 
rezhetnek vagyont és ajándékot sem fogadhatnak 
el. A pápa újabb tiltakozását a pápai követ kiuta- 
sítása követte. A kongregációk birtokait nagy- 
részt elfecsérelték, nüközben országra szóló csa- 
lások történtek. (Duez likvidátor pl. 10 millió fran- 
kot sikkasztott.) 

Az 1906. év végén és 1907 elején nagy mun- 
kássztrájkok, a champagnei szőllősgazdák felke- 
lése és egyes ezredek fegyelmezetlensége, sőt 
zendülése renditette meg a köztársaság tekinté- 
lyét. Belügyi kérdésekben és a likvidációk ügyé- 
ben az ultraradikális-szocialista blok 3 évig ural- 
kodott a kamrában. Lassacskán azonban Clemen- 
ceau és Briand volt radikális minisztertársai (Com- 
bes is köztük) nem egyszer gáncsot vetettek a 
kormánynak. A szocialisták pedig fokozódó dühhel 
tapasztalták, hogy egykori véresszájú vezérük, 
Briand karhatalommal nyomja el a munkásmoz- 
galmakat. Miután a kormány ismételten, így 
1909. (márc.) a postások sztrájkjával szemben a 
rövidebbet húzta, a tengerészeti tárca feletti sza- 
vazásnál, Picquart ügyetlen védekezése és Del- 
cassé gyilkos beszéde következtében lemondani 
volt kénytelen. 

Briand lett Clemenceau utóda (1909 júl. 24.). 
Elődjének kabinetjét nagyobbrészt megtartotta, 



Franclaorszáar 



— 106 



Franciaország 



de Millerand és Viviani szocialistával megtoldotta. 
Programmbeszédében Clemenceau politikájának 
folytatását helyezte kilátásba, de e radikális cél- 
ponttól a kiengosztelhetetlen szocialisták támadá- 
sai és előre nem látható körülmények hamar el- 
térítették. A mmikás-szindikátusokkal szemben 
kénytelen volt a törvényben meg nem enge- 
dett eszközökhöz és a fegyveres erőhöz nyúlni, 
amiért azután a szocialisták az okt. 29-iki viharos 
kamaraülésen a «diktátor»-t személyesen bántal- 
mazni igyekeztek, Millerand és Viviani pedig ott 
hagyták. Briand erre rekonstruálni próbálta ka- 
binetjót és a pénzügyet Klotzra, a közjólétet Laf- 
ferre, egy páholy nagymesterére bízta. Ujabb be- 
köszöntőjében szigorú törvényeket követelt az 
antimiliterizmus hirdetői, továbbá a sabotage és 
anarchizmusra csábító kolomposok ellen és két- 
ségbe vonta az állami alkalmazottak, különösen 
a vasutasok és postások sztrájkjogát. E harcias be- 
széd hallatára a szocialisták szónoka, Jaurés nem 
késett a hadüzenettel. A közvélemény sem ked- 
yezett Briandnak és társainak. Sokan Pichon kül- 
ügyminiszternek rótták fel bűnül, hogy az Orosz- 
os P. közötti barátság az ő ügyetlensége folytán 
(mint az a német kancellár és orosz külügymi- 
niszter potsdami találkozásából kivehető) bensö- 
ségéből veszített és hogy a nagyhatalmak újabb 
csoportosulásától kelljen tartani, mely P.-ot el- 
szigetelve fogja találiii. Végül a hirtelen elhalt 
Brun hadügyminiszter tárcájának betöltése oko- 
zott nehézségeket. 1911 febr. 25. a kabinet kisebb- 
ségben maradt és Briand újra lemondott. Nagy 
nehezen sikerült Falliéresnek új kabinetet alaki- 
kítani, mely márc. 1. mutatkozott be. A Monis- 
minisztérium nagyon is különböző párti politiku- 
sokat egyesített keblében. Két legjellemzőbb tagja 
Delcassé, akire azonban (Németországra való te- 
kintetből) nem a külügyi tárcát, hanem a tengeré- 
szetet bízták, míg a külügy névleges kezelője az 
alkalmazkodni tudó Gruppi lett. A hadügyi tárcát 
a dúsgazdag szocialista börzeügynök Berteaux, 
a vezérkar réme vállalta magára. Programm- 
beszédében Monis a tengerészet és honvédelem 
erősbítését, a sabotage elnyomását, választási re- 
formot és jövedelmi adó módosítását helyezte ki- 
látásba (Caillaux pénzügyminiszter kedvenc terve). 
Nem igen biztatóan fogadták a Monis-kormányt, 
melynek a szőUősgazdák újabb mozgalma is nehéz- 
séget okozott. 3 hónap múlva, jún. 24. a kamara 
hadügyi kérdésben leszavazta (Berteaux időköz- 
ben, 1911 máj 21. egy lezuhanó repülőgép által 
halálát lelte, Monis is megsebesült). 

A következő Caillaiix-kabmet alatt a marokkói 
kérdés öltött komolyabb színt (1. Marokkő). Hogy 
Németország az ottani német kereskedők védelme 
végett a Panther ágyúnaszádot küldötte Agadirba, 
F.-ban nagy izgalmat szült. Elvégül azonban Cam- 
bon berlini nagykövet és Bethman-HoUweg mégis 
meg tudtak egyezni a marokkói szerződésben.mely- 
nek értelmében Németország (saját kereskedelmi 
érdekei biztosítása fejében) elismeri Marokkóban 
a franciák fenhatóságát és ezért busás területi 
engedményt (300,000 D km.) kap a francia Kongo- 
gyarmat területéből (1. Kongó és Németország). 
Ezt az egyezséget a kamara és a szenátus elé 
kellett terjeszteni jóváhagyás végett, ámde a 



kamarában különösen Jaurés menydörgött ellene, 
a honvédelmi tanácsnak egyidőben megtartott ülé- 
sén pedig Clemenceau leplezte le de Selves kül- 
ügyminiszter kétszínű játékát, aki Caillaux mi- 
niszterelnök háta mögött titkos alkudozásokat foly- 
tatott Németországgal. E leleplezésnek az egész 
kabinet áldozatul esett (1912 jan. 10.). Nagy ne- 
hezen alakult meg a Poincaré-kabinet, melyben 
Briand az igazságügyet, Millerand a hadügyet, 
Delcassé a tengerészetet, Klotz a pénzügyet, 
Bourgeois a munkásügyet vállalta. A kormány- 
párt a «nagy tehetségek)), az ellenzék a «nagy 
bankok)) nMnisztériumának nevezte el. 

Az új kormány első tüzpróbáját a Carthage és 
Manouba francia hajóknak az olaszoktól tör- 
tént feltartóztása ügyében állotta ki. Poincaré 
miniszterelnök a kamarában erélyes, de nyugodt 
hangon védelmezte meg F. tekintélyét. A francia- 
olasz konfliktus az olasz kormány meghátrálásá- 
val békés és kielégítő megoldást nyert (1912 jan. 
26.). E közben a francia hadihajók tüntető üd- 
vözlésekben részesítették Málta előtt az Indiá- 
ból hazatérő angol királyi párt s ezzel a francia 
kormány mintegy kárpótlásul az angolok barát- 
ságát kereste. Február 10. a szenátus is elfo- 
gadta Méline és Clémencau heves ellenzése da- 
cára a marokkói egyezményt. Ezután jó időre a 
marokkói események kötötték le a francia poli- 
tikát. A kamara újból bizalmat szavazott a kor- 
mány külső politikájának s márc. 20. Mulej Hafld 
szultán hivatalosan is elismerte a francia protek- 
torátust. A francia uralom ellen azonban ápr. 16. 
Fezben nagy lázadás tört ki. A benszülött csa- 
patok nagy része elpártolt. Több francia tisztet és 
hivatalnokot meggyilkoltak a lázadók, a zsidó 
negyedet pedig teljesen elpusztították. A rendet 
Moinier és Brouillard tábornokok állították 
helyre, a francia kormány pedig újabb csapatokat 
küldött veszélyeztetett érdekeinek védelmére. Ez 
események hatása alatt a teljesen háttérbe szorult 
Mulej Hafld lemondott (aug. 12.), utóda öccse, 
Mulej Juszuf lett. Ugyanekkor az erélytelennek 
bizonyult Regnault követet a francia kormány 
visszahívta s helyébe Lioautey tábornokot kül- 
dötte főbiztosnak. 

Az orosz szövetség megerősítése céljából Poin- 
caré aug. 5. Oroszországba utazott s itt egy heti 
tartózkodása alatt Kronstadtban, Szent-Póter- 
várott és Moszkvában rendkívül barátságos fo- 
gadtatásban részesült a cár és az orosz minisz- 
terek részéről. Az utazás eredménye az orosz szö- 
vetségnek a tengeri együttműködésre való kiter- 
jesztése volt. E látogatás viszonzásául Miklós 
nagyherceg részt vett a szeptemberi nagy francia 
hadgyakorlatokon. A balkáni háborút megelőző 
diplomáciai tárgyalásokban szintén élénk részt 
vett a francia kormány, Poincaré utolsó pillanatig 
a béke fenntartása mellett harcolt, de amikor a 
háború mégis kitört, mindent elkövetett annak 
lokaUzálására. Emellett azonban F. hadikészült- 
ségét sem hanyagolta el és híven kitartott a hár- 
mas entente érdekpolitikája mellett. 

E nagy külső politikai sikerek mellett a Poin- 
caré-kormány befelé is szerencsés politikát foly- 
tatott. Júl. 10. a kamara 339 szóval 236 ellen el- 
fogadta az új választótörvényt, mely visszaállítja 



FrancIaorszAgr 



— 107 - 



FranciaorszAfiT 



a lajstromos szavazást, de olyan formában, hogy 
a kisebbség is aránylagos képviseletben részesül- 
jön. Az 1912. év utolsó hónapjaiban a közeli el- 
nökválasztás izgalmai ^s esélyei foglalkoztatták 
a francia politikusokat. Miután a nagy népszerű- 
ségnek örvendő Bourgeois nem vállalta a jelölt- 
séget, a szenátus és kamara elnökei : Dvbost és 
Deschanel mellett Poincaré min.-elnök és Pams 
fóldmívelésügyi miniszter voltak a komoly jelöl- 
tek. Poincaré kilátásait azonban majdnem meg- 
zavarta Millerand hadügyminiszter lemondása 
(1913 jan. 13.), aki du Paty de Glam, a Dreyfus- 
pörben szerepelt alezredes reaktiválásával a köz- 
társasági pártokban nagy felháborodást keltett. 
A kormány azonban nem azonosította magát a 
hadügyminiszterrel és helyét rögtön betöltötte 
Lebrun tengerészetügyi miniszterrel, ennek he- 
lyébe pedig Besnard pénzügyi államtitkár lépett. 
Ilyen előzmények után gyűlt egybe jan. 17. az 
elnökválasztó kongresszus Versaillesben. Ered- 
ményes csak a második szavazás lett, amikor 
866 szavazatból Poincaré 483, a radikális Pams 
296, a szocialista Vaillant pedig 69 szavazatot 
kapott. így tehát a mérsékelt politikusok jelöltje, 
Poincaré győzött, ki előre láthatólag elnöki minő- 
ségében is érvényesíteni fogja kiváló állam- 
férfiúi tulajdonságait. Poincaré a választás után 
lemondott miniszterelnöki tisztéről s utóda Briand 
Aristide lett. 

Irodalom. Földrajz ; 'Annuaire Statistique de la Francé, 1873 
óta: Blache, Qéogr. de la Francé, Paris 1893; Block, Diót. 
de Tadmlnistr. franQalse; Cortambert, Géogr. physique et 
politique de la Francé, 1875 ; Vivien de St.-Martin, Nouveau 
dictlonnaire de géogr. universeUe, 1890 : P. Joanne, Dict. 
géogr. de la Francé 1877 ; Ad. Joanne, Petit dict. géogr. de 
la Krance, 1877 : lievasseur. La Francé avec ses colonies, 
1878 : Boi^oslin, Les peuples de la Francé, 1879 : Malt«- 
Bmn. La Francé Mustrée, 5 köt. 1879—84; 0. Reclus, Francé, 
Algérie, Colonies, 1880; A. Márga, Qéogr. mUlitaire, 5 köt., 
188i : Richárd, Guide du voyageur en Francé, 5 köt., 1888 ; 
Fernandez, La Francé actuelle, 1888 ; Lona, lia Francé so- 
ciale et économiqae, 1888 : Foville, La F.-ance économique, 
1889 ; Gindre de Mancy, Nouveau dict. complet des commu- 
nes de la Francé, 1890 ; Annoaire de l'économie polit. et de 
la stat., 1844 óta ; Dubois, Géogr. de la Francé et ses colo- 
nies, 1907 : Gasquet, Géogr. de la Francé et de ses colonies, 
1892 : Elysée Reclus, Nouvelle géogr., 2 köt. 

Történelem. Általános segédmunkák : Monod G., Bibliographie 
de l'Ustoire de Francé, depuis les origines jusqu'au 1789., 
Paris 1888: Franklin Alfr., Les sources de l'histoire de 
Francé, 1877 ; Chevalier Ulysse, Repertoire des sources his- 
toriques etc., 1883 : Langlois-Stein, Les archives de l'liist. de 
Francé, I. 1891 ; Molinier, Les sources de l'hist. de Francé, 
1901 s kOv. ; Hauser, Les sources sat., I. 1906. 

A főbb kuffSgyüjtemények : Duchesne, Histor. Franc, scripto- 
res, 5 köt. ; Bouqaet, Recaeil des histor. des Ganles et de la 
Francé, 19 köt., folytatás 20—23 : Guizot, Collection des mé- 
moires, 31 köt. : Petitot, Collection etc, 52 köt. ; Buchon, Col- 
lection etc, 47 köt. ; Buchon, Choix de chroniques, 17 köt. ; Mi- 
chaud et Poaioulat, Nouv. collection des mém. 32 köt. ; Collec- 
tion des documents inédits sur Thistoire de Francé ; Recutsü 
des instructions données aux ambassadeurs de Francé. 

Alkotmány, jogtudomány, közigazgatás, külügy : V. ö. Monod 
86. 1. Dareste, Hist. de l'administrat., 2 köt. ; De^ardins A., 
Etats généraux 1350—1614. ; Picot, Hist. des états généraux, 
1365—1614, 5 köt. : Thierry A., Essal sur l'hist. des tiers états ; 
Laferrier, Hist. da droit fran«j., 6 köt. ; Giraud, Hist. du droit 
franp., 2 köt. ; Viollet, Précis de l'hist. du droit franpais ; 
Hist. des instit. polit. et administratives de la F., mostanig 4 
köt. ; Qlasson, Hist. du droit et des institutions de la F., 8 köt. ; 
Chérpel, Hist. de Tadministratioa monarchique en F., ü. (Ftt- 
löp Ágosttól XV. Lajos haláláig), 2 köt. ; u. a., Dictionnaire 
histor. des iastitutions stb. ; Warnkönig-Bt«in, Franz. Staats- 
o. Rechtsgeschicht«, 3 köt.; Mayer, Deutsche u. französ. 
Verfassungágesch. ; Gavet, Sources de l'hist. des institu- 
tions et du droit íranQais, 1899; Flassan, Hist. gén. de la 
diplomatte fran^;., 7 köt. ; Holtzmann, Pranzösische Ver- 
waltongsg^esch. 1910 ; Funck-Brentano. Les pairs 1896. 



Művelődéstörténet : Guizot, Hist. de la dTÜisation en F., 
4 köt. : Rambaud, Hist. de la civil, fran?., 3 köt. 6. kiad. 1901 ; 
Chéruel enc dictionnaire-je és Hist. des institutions, moeura 
et coutumes, 6 köt. ; Lacroix Paul és Laborde képes díaa- 
monkái : Quicherat, Viollet le Duc, MUntz több rendbeli 
müve ; Rosiéres, Hist. de la société franpaise au moyen-áge, 
1880. 2 köt. ; Goncourt, Luchaire, Langlois, La vie en Francé 
au moyen-Age. 1908; Da Bled, La société franp. du XVI. an 
XX. siécle möveL 

Monográfiák. 1. Az évkortól a Karolingok kihaltáig. V. S. 
Gallia, gallok (kelták), frankok ; Waitz, DBmmler, Glasson, 
Viollet, Thierry A., Warnkönig és Btein, Dahn Sohrn és 
Fustel de Coulanges müveit ; Favé, L'empire des Francs, 2 
köt. : Lot. Les derniers CaroÚngiens, 1892. 

Kapetingók. Kalckstein, Gesch. d. französ. Königthums 
unter den ersten Capetingern, 1877 ; Luchaire, Hist. des instit. 
monarch. sous les premiérs Capétiens, 1891 és több müve; 
Buchez, L'ancienne Francé, 2 köt. ; Petit E., Hist. des 
ducs de Boargogne de la race capétienne, I — Hl. KntfögyUj- 
temények : Bongars, Gíesta Dei per Francos, 2 köt. : Recaeü 
des historiens des Croisades. 4 köt. : Michaad, Bibi. des croisa- 
des, 4 köt. ; Riant gr. müvei ; Du-Cange, Les famiUes d'outre 
mer, kiadta Rey E. 1869; a H. Fillöp /igost és Szent Lajos- 
ról szóló irod. A valdensek, albigensekröl és a IV. (szép) 
FiUöpröl szóló irod. 

Valois-család. Lévéque, La F. sons les cinq premiérs 
Valois, 4 köt. ; Perrens, La démocratie au XIV. siécle, Etienne 
Marcel, 1875 : Luce, Hist. de la Jaquerie, 1859 és La Francé 
pendant la guerre de Cent ans. 1890; Fresnede Beaucoart, 
Hist. de Charles VII., 6 köt. 1886 : Cosneau, Les grands 
trait-és de la guerre de 100 ans, 1889. V. ö. Száz éves háború, 
Jeanne d'-\rc, VU. Károly, XI. Lajos. Barante, Hist. des ducs 
de Bourgogne, 8 köt. A Merész Károlyról szóló irod. Cher- 
rier. Hist. de Charles Vin., 2 köt. ; Ranke, Gesch. der roman.- 
germ. Völker 1494—1545. 

I. Ferenc áj a hitvjUás kora. Ranke, Pranzösische Gesch. 
im XVI. u. XVIL Jhdt., 6 köt. : Lacretelle, Hist. de F. pen- 
dant les guerres de religion, 4 köt. ; Mignet, Rivalité de 
P. L et de Charles V., 3. kiad. 2 köt.; Charrier, Negocia- 
tions de la Francé dans le Levant, 1850 több rendbeli müve ; 
Banmgarten, Gesch. Kari des V. 3 köt.; Milntz müvei a 
francia renaissance-ról ; Batiffol, Le siécle de la renaissance, 
1908. 

Az utolsó Valois-kiráiyók (II. Henrik óta). Forneron, Les ducs 
de Qnise, 2 köt. 1878: Phillipson, West-Europa im Zeitalter 
von Phüipp n. sat., 1882 Marcks, Coligny, 1. 1893 ; Capeflgue, 
La Ligue et Henri IV., 1843; Robiquet, Paris et la Ugue 
1886 ; L'Epinois, La ligue et les papes, 1886. 

BourbomA, IV. Henrik és XIII. Lajos. Guadet, Henri IV. 
1876. A SuUy-ról szóló monográfiák : a Richelieu, irod., kül. 
Avenel, Hanotaux ; Topin, Ix)nis XIH. et Richelieu, 1876; A 
kUlUgyre nézve l. Aubery és d' Avenel munkáit. Fagniez, 
lie Páter Joseph et Richelieu, 2 köt 1894 ; Aymée, La Francé 
de Louis Xni., 1909. 

Mazarin és XIV. Lajos kora. Kttl. Chéruel, Gaillardin, 
Tocqeville müvei. A Fronde-, Colbert-Louvois. Le Tellier- 
Vauban-ról irodalom. V. ö. Jansenismas és Maintenon ; Vol- 
taire, La siécle de Louis XIV., 1752 ; Philippson, Das Zeit- 
alter Ludwigs d. XTV., 1885 : Cosnac, Souvenirs du rfegne 
de L. XTV., 8 köt.; Chantelauze, Portraits historiqaes, 1886. 
A külügyre nézve: Recueil des instructions données aux 
ambassadeurs et ministres de Francé c vállalat ; Leg^relle, 
Louis XIV. et Strasbourg, 1884; Noorden, Europ. Gesch., 
I— HL ; Vast H., Les grands traités du régne de L. XIV., 1893 ; 
Legrelle, La diplomatie fran^. et la succession d'Espagne, 
4 köt. ; Courcy, La coalition de 1701 contre la Francé, 2 
köt 1886; Mouy, L. XTV. et le saint-Uége, 2 köt 1893. 

XV. Lajos. Voltaire, Précis du régne de Louis XV., 2 köt 
1769 : Jobez, La Francé soos L. XV., 6 köt. ; Pajol, Les 
guerres sous L., 6 köt. ; Perkins, Francé under the regency, 
1892 ; Lemontey, Hist de régence, 2 köt : Vautibalt, Les 
Orléans (II.) Le régent, 1890 ; Wiesener, Le régent, Dubois et 
les Anglais, 1891 : Funk-Brentano, La Régence, 1909 ; Broglie, 
Le secret da roi, 2 köt. ; v. ö. Fleury, Bernis, Pompadour, 
Dubarry sat. ; Daniol, Hist. de la participation de la Francé 
á rétablissement des ÉtAts Unis., 3 köt 

XVI. Lajos. Jobez, La Francé sous Louis XVL, 2 köt 1887 ; 
Droa, Hist du régne de L. XVL, 2 köt, Sourian, Louis 
XVI. et la révolution, 1893. 

A nagy forradalom. Roux, Lavergne és Buchea, Hist. 
parlementaire de la révolution fran?aise, 40 köt ; Mavidat, 
Archives parlementaires : Berville-Barriére, CoUection des 
mémoires relatives á la Révolution fran*?., 56 köt Régibb 
müvek : Mignet, Hist de la rév. franc., 13. kiad.; Thiers 10 köt.; 
Louis Blanc 10 köt; Dareste 7—8 köt; Michelet 10 köt; 
Carlyle, Dahlmann ós HSusser német munkái ; Sybel, Gesch. 
d. Zeitalters der französ. Revolut, 10 köt ; Taine munkái; 
Rambaud, Hist. de la révoL IranQ., 1883 ; Oncken Gesch. 



Franciaország: 



— 108 



Franciaország- 



d. Zeitalters d. Revol. u. d. Kalserreichs ; Carlyle korr^zi 
mftve; Döllinger, Darstellungen a. Bearteilungen der franz. 
Eevol., Akad. Vortrage lU. ; Mahrenholz, Gesch. d. franz. Re- 
volution, 1888 ; Lord Aoton, Lectures on the Prench Revo- 
lution, 1910 ; Du Bled, Les caoseurs de la révolution, 1889 ; 
8pnller E., Hommes et choses de la Révolution, 1896; 
Aalard, Études et lepons sur la révolution francais., 1893 ; 
Bobidon, Hist. du clergé pendant la révol., 2 köt. ; Qorce, 
Hist. religieuse de la Ravol. franp., 1909 ; Cunow, Dia re- 
volut. Zeitungsliteratur 1789—1804, 1908; a Lafayette, Mi- 
rabeau-irodalom ; Girondisták, Robespierre, Danton, Corday 
stb. ; Barante, Hist. de la Convent natloDale, 6 köt.; 
Fleischmann, Charlotte Robespierre et ses mémoires, 1910 ; 
Mortüner-Ternaux, Hist. de la terreur, 7 köt. ; Aalard, La 
socióté des Jacobins, 4 köt. ; Wallon, Hist. du tribunal ré- 
volut., 6 köt. ; Aulard, Actes du comité de salut public, 
3 köt. ; Goncourt, Hist. de la sociétó franp. pendant la ré- 
vol. ; Schmidt Ad., Pariser Zustande wShrend der Revolu- 
tionszeit, 3 köt. : Barante, Hist. de la convention nationale, 
6 köt. ; 1892 ; Ranke, Ursprung u. Beginn des RevoL-Krieges ; 
Sorel, L'Europe et Ím Révol. frang., 10 köt. ; Chuquet, Les 
g^uerres de la révolution, 11 köt. ; JShns, Das franz. Heer 
stb. ; Forneron, Hist. général des émigrées, 1890 ; Daudet E., 
Hist. de rémigration, 3 köt. 3. kiad ; Cézac, Dix ans 
d'émigration, 1910 ; Dumouriez-, Custine-, Carnot-, Moreau- 
moaogr. ; Vivenot-Zeissberg, Quellén stb., 6 köt. : Rousset, 
Les volontaires de 1791—94; Bonnal, Les armées de la 
républ. 1792—1800., 1889; Rambaud, Domination frangais 
en AUemagne 1792—1811. 

Direklorium. Barante, Hist. du directoire, 3 köt. ; Barras, 
Mémoires. Az előbbi művek folytatólag, Pierre V., La terreur 
soos le directoire, 1887 ; u. az, 18. Frnctidor, 1893 ; Sciout, 
Le directoire, 4 köt. ; Goncourt, Hist. de société franp. pen- 
dant le directoire. A Napóleon-irodalom. 

Konzulátus és császárság aXapítása. L. Napoleon-irodalom : 
Davois, Bibliographie napoléonienne, I. köt. 1910; Kirch- 
elsen, Bibliogr. Napoleons, 1902 stb. ; kül. Thiers ésLanfrey 
munkái ; Bignon, Hist. de Francé depuis le 18. brumaire, 
6 köt. ; Thibaudean, Le cousulat et l'empire, 10 köt. ; Oncken 
n. köt. ; Blanc A. E., Nap. L et ses instltutions, 1880 ; Boulay 
de la Meurthe, Docum. sur la négociation du concordat, 2 
köt 1892 ; Bertin E., La société du consulat et de l'empire, 
1890 ; Cadoudal-, Enghien-irod. ; Driault, Napóleon 1. et 
Europe 1800—1803, 1910. 

Császárság. Belállapotok : Rémusatné emlékiratai. Thi- 
baudeau, Talleyrand, Hyde de Neuville, Fauriel, Roche- 
chouart gr., Bonaparte Lucien, Pasquier d'Audiffret mémoire 
jai éa levelezése. Az eml. munkák folytatólag. — 1805. há- 
ború. Marbot, Marmont, Ségur, Rapp tábornok emlékiratai, 
Oudinot, Davout életrajzai ; Angeli, Ulm u. Austerlitz, 1877 
és 1879. ; Mayerhoffer, Austerlitz, 1912 ; Vandal-Tatitscheff, 
Alexandre I. et Napol. L d'aprés leur correspond. 1801—12., 
1891 ; Wertheimer és Fournier több müve ; Wertheimer, 
Ausztria és Magyarország történ. L ; Metternich és Harden- 
berg emlékiratai. — 1806 — 7. háhorú. Clausewitz, Qneisenau, 
York, Milffing egykorú hivatalos jelentései ; Goltz, Rossbach 
u. Jena, 1883 ; Lettow-Vorbeck, Die Kriege von 1806—7., 3 
köt. ; Bleibtreu, Gesch. und Geist d. europ. Kriege, L 1893 ; 
York V. Wartenburg munkái ; BlUcher, Scharnhorst, Gnei- 
senau biográfiái; Davout, Ségur, Fézénsac, Marbot, Junot, 
mémoirejai ; Murát, Lettres et documents ; Rambaud, La 
domination en AUemagne sous Napóleon L, 2 köt. V. ö. Né- 
metország történetét. — 1809. háború. Saski, Campagne de 
1809, 3 köt. — Orosz háború 1812. Vandái A., Napol. I. 
et Alexandre L, 8 köt. ; A németek szabadságharca L párisi 
béke (1. Németország); Stenger, Le retour de l'empereur 
1815, 1910 ; Elba ; A 100 nap ; Waterloo és H. párisi béke 
(\. Napóleon). 

Restauráció 1814—1830. Lacretelle, Hist. de P. depuis la 
restaur., 4 kötet; Vaulabelle 10 kötet müve; Viel-Castel, 
Hist. de la RestL, 20 köt. : Duvergier de Hauzanne, Hist. du 
gouvernement partement en P. 1814—48., 10 köt; Daudet, 
Hist. de la Restauration és több idevágó müve : Lamartine, 
Hist. de la restauration, 8 köt. ; Flathe, Das Zeitalter d. Rest. 
u. Révolution, Oncken gyűjteményében; Dareste, Hist. de 
Francé, IV. 1815—30; Hildebrand, Gesch. Frankreichs seit 
1814., I. 1878 ; Bardoux, La bourgeoisie fran<?aise 1789—1848., 
1893; Péret, La Francé et le Sainte Siége, 3 köt. 1910; 
Driauld et Monod, Histoire politlque et sociale, 1909. 

Júliusi forradalom és FUlöp Lajos 1830—48. Blanc L., Ré- 
volut. frauQ. Hist des dix ans, 5 köt., 12. kiad. ; Regnault, 
Hist de hnit ans 1840—48., 3 köt ; Nouvion, Hist. du régne 
de Louis Philippe, 4 köt ; Hillebrand, Gesch. Frankreichs 
von der Thronbesteigung L. Philipps bis zum Fali Napo- 
leons m., 2 köt ; HaussonviUe, Hist de la politique exté- 
rieure du gouvernement fl-an?. 1830—48., 2 köt. ; Thureau- 
Dangin, Hist de la monarchie de jnillet, 7 köt. ; Du Bled, 
Hist de la monarchie de juillet, 1878 ; Rastoul, Hist. de 



Francé 1830—92., L köt. ; Joinville (prince), Vieux souvenirs 
1818—48, 1894 ; Hamel, Hist de L. Phaippe, I. ; Odilon- 
Barrot, Guizot, Qontaut hercegnő mémoirejai; Thiers, Discours 
parlementaires, L ; Talleyrand (londoni) követ jelentései, ki- 
adta Pallain, 1891. ; Falloux, Mémoires L, 1888. V. ö. X. Ká- 
roly monográfiáit ; Granier de Cassagnac, Hist. de la chute 
du í'oi Phil. Aug. et do la Rápubl. en 1848. ; Correspon- 
dance du Duc d'Anmale, I. 1910. 

1848. forradalom és a II. köztársaság. Lamartine, Hist. de 
la révolution de 1848., 2 köt. ; Delvau, Hist de la révol. de fév- 
rier, 2 köt : Guizot, Mémoires ; Garnier-Pagfes, Hist. de la 
révol. 8 köt. ; Blanc L., Hist. de la révol. de 1848, 2 köt ; 
De la Gorce, Hist de la seconde républ. franp., 1887, 
7. köt. ; SpuUer, Hist. parlementaire de la deuxiéme ré- 
publ., 1891 ; Hamel, Hist. de la seconde républ. 1848—51., 1892.; 
Pierre, Hist. de la rép. frauQ. de 1848., 2 köt ; Joinville 
herceg, Vieux souvenirs, 1894; Thiers, Discours parlemen- 
taires ; Palloux gr., Mém. d'un royaliste, 1888 I. ; Bardoux, 
La bourgeosie frangaise, 1893. 

II. császárság. Ténot, Paris en decembre 1851.. 1868 ; 
Schölcher, Les crimes du 2. déc, 1852 ; Delord Taxii, Hist. du 
second empire, 6 köt; Hamel, Histdusecond empire, 3 köt. 
1893 ; Bulle, Gesch. d. U. Kalserreichs (Oncken, Einzeln- 
geschichte) ; Poulet-Malassis, Papiers secrets, correspond. du 
second empire, 1873 ; Beaumont-Vassy, Hist. intimé du second 
empire, 1874; De la Gorce, Hist. du second empire, 2 köt 
1894; Viel Castel, Lettres de Saint-Arnaud. Viel Castel, 
Maupas, Haussman mémoireok. Granier de Cassagnac, Sou- 
venirs de second empire, 3 köt ; Sybel, Napóleon IH. ; Jer- 
rold, Life of Napol. 111. ; Ebeling, Nap. u. sein Hof, L 1893 ; 
Thiers, Discours parlementaires; Perry J., Discours et opí- 
nions, L 1894 ; A krimi, mexikói háború ; 1859-iki háborúk 
monográfiái ; Emil Ollivier munkái ; Pleury, Souvenirs 2 köt. ; 
Canrobert, Souvenirs. 

1870 — 71. német háború. Schulz M. A., Bibliographie de 
la guerre franco-allemand et de la Commune, Paris 1886; 
A francia és porosz vezérkar hivatalos munkái ; Sorel, Hist. 
diplomatique de la guerre franco-allemande, 2 köt ; Gram- 
mont hg.. La Francé et la Prusso avant la guerre, 1872 ; 
Rothan, Les origines du guerre en 1870. és La Francé en 
1867 ; Benedetti, Ma mission en Prusse, 1871 ; Des- 
champs, Hist. de la chute de sec. empire, 1871 ; Froissard, 
D'Hérisson, Wimpffen hadi jelentései ; Bazaine védöiratai ; 
Jarras, Souvenirs, 1893 ; Enquéte parlementaire sur les 
actes du gouvernement de la défense nationale, 3 köt ; 
Favre Jul., Le gouvernement de la défense nationale, 1871 ; 
Valfrey, Hist de la Diplomatie du gouvern. etc, 8 köt; 
Steenaoker és Le Go£f, Hist du gouvern. etc, 3 köt.; 
Gambetta-irodalom ; Sorel, Histoire diplomát de la guerre 
franco-allemande, 2 köt. ; Welschinger, La guerre de 1870, 
1910; Goltz, Gambetta u. die franz. Anneen, 1879; Freyci- 
net. La guerre en province etc, 1879 ; Mazade, La guerre 
de Francé, 2 köt Német hadi munkák: Hahn, Hirth-Gosen, 
Goltz, Pontane Rüstow, Menzai, Scheibert, Honig, Kunz, 
Regensberg, Bleibtreu ; Moltke, Qesammelte Schriften, IH. A 
Bismarck-irodalom. Valfrey, Hist. du traité de Francfort, 
2 köt. ; L. Kommune. Cucheval-Clarigny, Les finances de la 
Francé de 1870—71., 1892 ; Ollivier, La philosophie de la 
guerre de 1870 (1910) ; May, La traité de Francfort, 1910,'; 
Pierre Lebautcourt, La guerre de 1870—71, 2 köt. Paris 1910. 

III. köztársaság. Callet, Les origines de la Hl-e ré- 
publique (Documents), 1890; Simon J., gouvernement de 
Thiers, 2 köt. ; Hippeau-Worms, Hist. diplomatique de la Hl-e 
république 1870—89, 1889; Berthezéne, Hist de la troi- 
siéme république, 1880; Latimer E. W., Francé in the XIX 
century, 1892; Clamageran, La Francé républlcaine, 1892; 
Lanessan, L'expansion coloniale de la Francé, 1892 ; Thiers, 
Discours parlementaires U. ; Perry J., Discours et opinions, 
kiadja Robiquet, H. köt 1894. A Mac-Mahon, Grévy, Gam- 
betta, Carnot, Waldeck-Rousseau, Freycinet, Duc de Bro- 
glie irodalom ; Zevort, Hist. de la Ul-e Républ., 4 kötet ; 
Hanotoux, Hist. de la Francé contemporaine, 1871 — 1900, 4 
köt., 1903—908, néra. is ; Bertrand, Les origines de la lU-e 
Républ., 1910 ; Marcére de. Hist. de la République de 
1876 a 1879., 2köt, 1908— 10; Mater, La politique religieuse 
de la Républ. Franc , 1909 ; Bracq, Francé under the Re- 
public (1910 ; Tecklenburg, Die Entwicklung des Wahlrechts 
in Frankreich seit 1789, Tilbingen 1911. 

Magyar irodalom. F.-ot és hazánkat érdéklS munkák. 
Dussieux L., Essai historique sur les invasions des Hongrois 
en Europe et spécialement en Francé, Paris 1839 ; Széchy 
Mór, A magyarok első hadjáratai és kül. F.-ban (Ludov. 
Akad. Közi. 1886) ; Guillaume, Les Sarrasins et les Hongrois, 
Paris 1890; Lot F., Hist des Carolingiens, 1891; Kari, Ma- 
gyarország a lorrainei költészetben és hagyományban. Szá- 
zadok 19U8, 769; Békefl, A cisterciták középkori iskolá- 
zása Parisban 1896 ; Villard de Honneoourt hazánkban; Szá- 
zadok 1889., 270. és 1899., 84; Pór Antal, Nagy Lajos ki- 



Francia pálinka 



— 109 



Franciás iskola 



rály viszonya Guccio francia trónkövetelőhöz 1892; Alain 
Chartier Magyarországon, Századok 1910 ; De Caville le 
Rouly, La Francé en Orient ül. köt., 1886 ; A nikápolyi had- 
járat és csatáról szóló irod. (Huber, Bárczy, Knppelwieser, 
Kling müvei) ; Jorga, Philippe de Meziöres, 1896 ; Aldásy, 
Zsigmond kir. Perpignanban 1415., Tört. Tár. (1900) ; Kolos 
Károly, Jeanne d'Arc élete ; Szikra, Nagy asszonyok élete, 
1918 ; Muntz Eug., La bibliothéque de M. Corvin 1899 ; XI. La- 
jos és Mátyás király, v. ö. Fraknói monogr. és Századok 187-4 ; 
Fraknói, Magyarorsz. és a cambrayi liga, 1883 ; Wenzel, De 
Foix Anna, II. Ulászló neje, Száz. 1877. és Kropf L., u. o. 1895 ; 
Bzapolyai János és I. Ferencről 1. Szalay L. és Horváth M. 
munkáit; Mignet és Charriöre fent említett müveit; Frak- 
nói, János kir. és a szent szék. Száz. 36. köt. ; Karácson 
Imre, A francia-török szövetség működése Erdély különvá- 
lasztására 1551 után. Száz. 1909; Lefaivre, Les magyars 
pendant ladominátion ottomane en Hongrie de 1526 á 1722., 
Paris 1902(v. 5. Budapesti Szemle .S07. füz. ós Száz. 1902); 
Bethlen Gábor és Franciaországról 1. a róla szóló monográfiá- 
kat ; tov. a Richelieu-irod. ; az I. Rákóczy Gy örgyröl és Ma- 
zarinról szóló irod.; Szabó M.,, XIV. Lajos befolyása Ma- 
gyarországra, Kolozsvár 1900 ; Áldor I., XIV. Lajos, Francia- 
ország aranykora, 1876 ; Ballagi Aladár, Colbert, 1887— 90, 
2 köt.; Páll Gyula, Colbert, 1909; XÍV. Lajos és a Wesse- 
lényi-féle összeesküvés ; Grémonville követről stb. 1. Pauler 
Gy. monogr. ; Vandái, Les voyages du marqnis de Nointel 
(v. ö. Budapesti Szemle 1900) ; A franciák 1686 ik évi se- 
gélycsapatairól. Károlyi Árpád, Buda és Pest visszavívása , 
1886 ; Kari, Conti herceg, 1685. (T. Tár. 1908) ; Köhler, Die 
orientalische Politik Ludwigs des XIV. u. ihr Verháltniss 
zu den Türkenkriegen 1683, Leipzig 1907; Gergely S., 
XIV. Lajos és a spanyol örökösödés kérdése, Kolozsvár 
1874; II. Rákóczi Ferenc és XIV. Lajosról 1. Márki S. 3 
kötetnyi monográfiáját és Horn és Joubert kisebb munkáit. 
Lefaivre értekezése (v. ö. Századok 1902); Bonnae jelen- 
téseiről V. ö. Márki és Száz. 1897; Márki 8., Dn Maine 
herceg, 1911 ; Monton cikkeiről v. ö. Századok 1909 és 
1910; Jurkovich E., A Polereczky-család francia ága, 
1909; A Bercsényi-irod. (Thaly K.-tól); Kont J., n. Rá- 
kóczi Ferenc utolsó emlékirata a francia udvarhoz, Száz. 
1912 : Az osztrák örökösödési háborúról szóló irod. ; Kont 
J., Az Esterházy vigasságok egy francia tanuja, Rohan h., 
Száz 1910, 124 1. ; A magyar jakobinusokról szóló irod. 
(Marton J., Márki 8. dolgozatai) ; Martinovics francia 
összeköttetéseiről a M. irod. ; Carlyle, A francia forrada- 
lom, fordította Baráth F., 3 kötet, más. kiad. 1912, Világ- 
könyvtár; Held, A nagy francia forradalom története, 
fordította Endrödi Sándor 1871 ; Sorel, Európa és a francia 
forradalom, ford. Szatmáry Gy. 1889 s köv. ; Taine, A 
jelenkori P. alakulása, ford. Toldy L. 1881 s köv. 3 köt.; 
Lamartine, A girondiak története, fordította Jánosi F., 10 
köt. ; Michelet, A francia forradalom története, ford. De 
Gerando Antonina, 12 köt.; Blos Wilhelm, A ftancia for- 
radalom, ford. Horovitz Jenő, Bpest 1909 ; Farkas Pál, A 
francia forradalom, Bpest 1912; Borovszky Samu szerkesz- 
tésében: A nagy francia forradalom és Napóleon, I. köt. 
1911 ; Kari Lajos, Paris kövei, 1912 ; A magyar Napóleon- 
irodalom (1. 0.) ; Fest, Fiume francia időben, 1907; Az 1809-iki 
évi insurrectio, a győri csata és a pozsonyi hídfő ostromá- 
ról szóló irodalom ; Boppe, La Croatie militaire 1809—1813. 
(1900); Napóleon manifesztuma a magyarokhoz (1. a Ba- 
csányi-irod., kül. Horánszky monogr., 1907); Dumas, Na- 
póleon élete. Világkönyvtár, 1912 ; Fodor Sándor, Napóleon, 
Bpest 1909 ; Szende Arisztid dr., Napóleon, Bpest 1909 ; Se- 
ress László, Napóleon, 1912; Hegedűs Pál, A szabadelvű 
császárság. Budapesti Szemle 1907 ; A IH. Napóleonról 
szóló irod. (a magyar emigrációra vonatkozólag) ; Tisza 
István gr., Sadovától Szedánig (Akad. beszéd 1912); 
br. Nyáry Albert, III. Napóleon és az utolsó magyar trón- 
követelő. Száz. 1912; Breit L, Az 1870—71. évi német- 
francia háború tört., 3 köt. ; Gyenge János, A francia sze- 
paráció története. Nagyvárad 1912; Kunfi Zsigmond, A francia 
kultúrharc; Bernát István, Francia állapotok, Bpest 1908. 

Francia pálinka (ném. Franzbranntwein, in- 
nen szószerint fordítva Ferencpálinka). Eredeti- 
leg minden borlepárlatot így neveztek (Esprit de 
vin), mert először Franciaországban, Idilönösen 
Cognac városában készítettélí (1. Cognac). Az 
italul használt fajokat ma eognacnak nevezik, a 
gyengébb minőségűt bedörzsölésre használják és 
ma nálunk csak ezt nevezik ferencpálinkának. 
Ezt azonban már nem borból készítik, hanem mes- 
terségesen szagosított, finomított szeszt használ- 
nak hozzá és ha konyhasót is oldanak fel benne, 



akkor sósborszesz néven jön a forgalomba, 1. Sós- 
borszesz. 

Francia perje (növ.), 1. Oigányzáb. 

Francia porcellán, 1. PorceUán. 

Francia renaissance, 1. Francia művészet. 

Francia rózsa, 1. Ecetrózsa. 

Franciás állás, 1. Francia állás- 

Francia sárga, 1. Naftolsárga. 

Franciás iskola, így nevezi irodalomtörténe- 
tünk azt az írói csoportot, mely Mária Terézia 
uralkodásának vége felé Bécsben a magyar test- 
őrsereg tagjaiból alakult s az akkor Európaszerte, 
Bécsben is uralkodó francia klasszicizmus nyo- 
mán törekedett nálunk irodalmat teremteni. Az 
iskola lelke és legmunkásabb tagja Bessenyei 
György volt (1. o.), aki nemcsak társait lelkesí ■ 
tette és legtöbbféle munkát irt, hanem buzdító 
irataival az egész nemzet előtt is ő képviselte 
egész eréUyel az iskola törekvéseit. Testőrtár- 
sai közül kiváltak : Báróczi Sándor, Barcsay Áb- 
rahám, továbbá Naláczy József s ide tartoztak 
Czirjék Mihály, Bárányi László, Farkas Antal és 
Bessenyei Sándor, a György bátyja ; a négy utóbbi 
azonban alig több jószándékú műkedvelőnél. A 
testőrökével egyező irányban haladt itthon két 
idősebb tró, akik csatlakoztak is hozzájuk : Orczy 
Lőrinc báró és Teleki József gróf; majd az utób- 
binak fia. Teleki László gróf. A gárdisták föllépése 
serkenté írói munkásságra itthon Ányos Pált, az 
egész irány legtehetségesebb költőjét, aki azon- 
ban csakhamar széttörte az iskola korlátait, és 
Pétzeli Józsefet e rendkívül buzgó s termékeny 
írót is. A F. 1772. jelent meg először a nyilvános- 
ság előtt Bessenyeinek Agis c. tragédiájával s ez 
évtől számítjuk a magyar irodalom újabb történe- 
tét ; Bessenyei 1782. hazavonulván Bécsből, vég- 
leg elhallgatott ; a franciás irány feje Pétzeli Jó- 
zsef lett ; az ő halálával (1792) mintegy két év- 
tizedre terjedő nyilvános működés után megszű- 
nik az iskola. Első volt amaz irányok közt (a 
klasszikái, népies, franciás iskolák közt), melyek a 
XVin. sz. 70-es éveiben irodalmunk újrakelté- 
sére oly lelkes buzgalommal és versenyezve töre- 
kedtek s példája a többi irányra is serkentőleg 
hatott. Testőreink a francia klasszikái irodalmat 
követték, annak a műformáit művelték, a tragé- 
diában Comeillet, Racinet ésVoltairet, az eposzban 
és tankölteményekben is Voltatret s fordítottak 
regényíróikból. A sokat filozofáló Bessenyeinek 
a bölcselkedésben is Voltaire szolgál szövétnokül. 
Műfajaik a dráma, a tanköltemény, elmélkedő köl- 
tészet, levél, elégia, eposz, amint azt mintáiknál 
látták. Előadásuk minden műfajban egyszínű, ref- 
lexiós, áradozó és szónoklás. Versformában is a 
francia alexandriimel egyenlő szótagszámú és 
metszetű magyar Zrinyi-sort alkalmazzák, de a 
négyes rím helyett csak párrimmel. A drámában 
ők is ragaszkodtak a hármas egység elvéhez, de 
nemcsak az antik történetből és mondavilágból 
választottak tárgyakat, hanem a magyar törté- 
netből is. Irányuk egészben véve kiválóan nem- 
zeties ; legtöbbjüket nem is a költői hivatás ér- 
zete, hanem inkább a faj szeretet tette írókká. 
V. ö. Závodszky (Széchy) Károlytól : Bessenyei 
György 1872; Ballagi Aladár, A magyar kir. 
testőrség története 1872; loldy Ferenc, Iro- 



Francia spenót 



— 110 



Francia zene 



dalmi társasköreink emlékezete (Kisfaludy-társ. 
Évi. ; új foly. X.) ; Beöthy Zsolt, A szépprózai el- 
beszélés története (II. 1887). L. még e Lexikonban 
az egyes nevezett írókról szóló, valamint a Ma- 
gyar irodalom cikkeket. 

Francia spenót (növ.), 1. Rumex. 

Francia-Svájc, 1. Svájc. 

Francia szinószet. A P. a középkorban veszi 
kezdetét. A XII. sz.-ban találjuk első nyomait : 
részint nyilvánosan előadott misztériimiokban, ré- 
szint a kolostorok iskoláiban előadott iskolai drá- 
mában. A színészek ez időben még műkedvelők. 
A vallásos tárgyak mellett később történelmi tár- 
gyakat is játszottak, majd föllép a vígjáték is, 
persze még kezdetleges formában. A XIV. sz.-ban 
alakult az első francia színtársulat : a Confrérie 
de la Passión, eleinte misztériumok játszására, de 
később teljesen világi jelleget ölt. 1629-ben nyilt 
meg a második nyilvános színház Parisban, a 
Hotel de Bourgogneban. Az udvar támogatását s 
a kir. színtársulat címét megkapván s egyesül- 
vén a Moliére színtársulatával, 1680. megalakult 
a máig fennálló Comédie Fran^aise (Théátre fran- 
pais), a legtekintélyesebb párisi színház. A szín- 
ház szervezetét I. Napóleon szabályozta később. 
Az igazgatót a kormány nevezi ki (1885 óta Jules 
Claretie). A színház épülete 1900. leégett, de 
újra építették. Első sorban a klasszikus francia 
írók müveit játsza, de modern darabok is színre 
kerülnek benne. B színház mellett a másik állami 
színház, az Odéon (seconde théátre fran^ais) na- 
gyobb teret ad a jelen íróinak. Mellettük egész 
sereg kisebb-nagyobb színház szolgálja a P. ügyét 
s nem egy irodalmi és művészi tekintetben lépést 
tart az állami színházakkal. így aGymnase, aVau- 
deville, a Renaissance, a Théatre Antoine (Antoine 
alapította 1887. Théátre líbre név alatt a leg- 
modernebb darabok eljátszására ; 1895. megszűnt, 
de két óv múlva újra megnyílt s azóta viseli a 
Théátre Antoine nevet, bár jelenleg már Gémier 
vezeti), a Porte-Saint-Martin, az Ambigu-comique, 
a Chatelet, a Théátre Sarah Bernard, a Théátre 
Réjane (az ismert nagy művésznők színházai), a 
Variótés, a Bouffes Parisiens, az intim jellegű 
Théátre des Árts, a Fémina, az Athénée stb. Mind- 
ezekben drámákat és vígjátékokat adnak, néme- 
lyik már közeledik az orfeumok színvonalához. 
Az opera-szinházak közül első az állami nagy 
opera, melynek palotáját 1861—74 közt Garnier 
készítette. Mellette a víg opera (Opera comique), 
melynek épülete 1887. leégett s az Opera natio- 
nal-lyrique nevezetesek. A P.-et általában a ha- 
gyományokhoz való erős ragaszkodás jellemzi, 
különböző és megállapodott stílusműfajok szerint. 
A Théátre franpais szigorúan őrzi ezt ma is, míg a 
többi színházak már a modern realizmust is el- 
fogadják, bár az olasz vagy a német naturalisták- 
tól távol állanak. V. ö. Parfaid, Histoire du 
théatre fran^ais (Paris 1734-49) ; Rigai, Esquisse 
d'une histoire des théátres de Paris (u. o. 1887) ; 
Lolié, La Comédie Franyaise (u. o. 1907) ; Joanni- 
dés, La Comédie Pran^aise. Dictionnaire des pió- 
ces et des auteurs (u. o. 1901). 

Francia Szomáli-!öld, a szomálik félszigetén, 
a Vörös-tenger partján fekvő francia protekto- 
rátus, amelynek fővárosa ezelőtt Obok volt és 



most Dzsibuti. Területe 8000 km«, lakóinak száma 
pedig 180,000. Külkereskedelmi forgalma igen 
élénk s az 1910. évi export meghaladta a 33'5 
millió frankot, míg a bevitel értéke 21 millió fr. 
volt. Vasútjainak hossza 309 km. 

Francia-Szadán, 1. FranciaNyugat-Afrika és 
Szudán. 

Francia vadászat, 1. Falkavadászai. 

Francia zene. A három fő zenestílus (az olasz, 
francia és német) közt a P. az, mely manapság 
is a ritmusi könnyedséget, a pajzán hangula- 
tot s az átlátszó szellemességet legerősebben kép- 
viseli. Mint minden nép zenéje, a franciáé is a 
népzonébon találja meg gyökerét, mely a világi 
zeno szélesebb elterjedésével kezdett önállóságra 
jutni ; mert sok századon keresztül a F. is csak a 
keresztény egyházi zene keretében mozgott, moly 
az időben voltaképen nem is annyira franciának, 
mint keresztény nemzetközi zenének volt nevez- 
hető. 

A régi frankok is, mint más hazabeli népek, a 
kereszténység előtt csak lármás, durva hangsze- 
rekre támaszkodó hadi zenét ismertek. Pharamun- 
dot is ily zeneszó mellett kiáltották ki a sereg élén 
kú-álynak. Az utána következett frank királyok 
sem igen törődtek a zenével, annál kevésbbé pedig 
az énekkel. Ehhez őket is csak a keresztény val- 
lás szoktatta lassankint. Midőn 496. Chlodvig 
Rhoimsben fölvette a keresztségét, annyira meg 
volt hatva a kat. egyház fényes szertartásai és 
énekeitől, hogy attól kezdve a zenét és éneket me- 
leg pártolása alá vette s terjesztette országában. 
E törekvésében támogatta Nagy Theodorik is, ki 
Ravennából művelt zenészeket, énekeseket kül- 
dött udvarába, hogy az egyházi énekek javítását 
eszközöljék. Későbben Gergely, a toursi püspök, 
a Gergely pápa-féle egyházi énekeket honosította 
meg Franciaországban. A merovingi és a karo- 
lingi királyok alatt már megerősödve látjuk a 
ker. egyházi zenét a népzene hátraszorításával. 
Nagy Károly császárt pedig állami és hadi érde- 
mei mellett az is naggyá tette, hogy az egyházi 
zenét minden európai áUam közt — Olaszországot 
kivéve — első emelte a legmagasabb fokra. Huc- 
bald St. Amand-i benedekrendi szerzetes volt az 
Orgánum feltalálója s rendszeresítöje is Francia- 
országban (X. sz.), ki a többszólamú éneklés első 
alapját tévé le. A világi, a vígzene csak ekkor kez- 
dett a Provence-ban első lendülést nyerni, mely 
továbbfejlődést nyert a déli Franciaországban a 
keresztes-háborúk alkalmából fellépett troubadou- 
rok működésében. Az ezek énekét kisérő jongleu- 
rök és ménestrelek különféle húros hangszereik- 
kel gondoskodtak arról, hogy úgy a világi ének, 
mint a zene ne csak az udvarok és országnagyok, 
hanem a nép körében is mind nagyobb elterjedést 
nyerjen. A XII. sz.-ban a hangjelzés tökéletesítése, 
az egyházi cantns firmust szélesbltő figurális 
ellenpontozás, a ritmus menzurális szabályozása s 
az összhangzatok gazdagítása nagy mértékben 
elősegítették a világi F. fejlődését is, az addig 
egyedül uralkodott egyházi stílusnak mindinkább 
háttérbeszorítását vonván maga után. 

A világi zene kifejlesztéséhez és terjesztéséhoz 
azután Franciaországban is lényegesen hozzájárul- 
tak az egyházi misztériumok s egyházi jelmezes 



Frsmcla zene 



111 — 



Franclgrenum opus 



színjátékok, melyek eredetileg a templomok bel- 
sejében tartattak, de későbben az utcára, a terekre 
s a temetőkbe tétettek át. A bohóc- és szamárün- 
nepélyek — zene- s énekkiséret meUett — szintén 
Franciaországban jöttek legelőször divatba. De 
ott is nagyobb s kiiatóbb fellendülésével a zené- 
nek csak a XVI— XVII. sz.-ban találkozunk az 
olaszországi s németalföldi befolyások következ- 
tében, melyeknél az első zenedrámai kísérletek 
és a virágzás tetőpontját elért ellenpontozati mű- 
vészet játszta a főszerepet. Carpentras, Certon, 
Claudin, Seromisy, Ganequin, Moulu, Barré, Mail- 
lard stb. mindmegannyi jóhangzású nevek voltak 
az időben a zeneszerzés terén. Ez időre esik a 
hangjegy-nyomtatásnak behozatala s meghonosí- 
tása Parisban. 1647. Mazarin bíboniok olasz 
dalmútársulatot szerződtetett Parisban, hogy ter- 
jessze, lendítse a drámai zenestüust. Perrin abbé 
mint költő és Cambert mint zeneiró voltak az 
elsők, kik francia dahnúvek írására vállalkoztak, 
nekik adták át 1669. az akkor Parisban alapí- 
tott «Académie royale de musique» nevű opera- 
színház szabadalmát is. Ez intézet által 1672. kissé 
háttérbe szorult a firenzei LuUy, ki Quinault 
szövegköltővel szövetkezvén, tulajdonképen meg- 
alapítója lettafrancia opera-stílusnak.Lully nyom- 
dokain haladva, Rameau tökéletesítette nagy 
mérvbon a francia drámai zenét, ki emellett ama 
kor egyik legjelesebb orgonaművésze és zene- 
tudósa is volt. A P. e két alapvetőjének stílusa 
közel másfél sz.-ig uralkodott Franciaországban^ 
A Lully- és Rameau-iránynak az időben számos 
utánzója támadt, kik közül leginkább kitűntek : 
Marin Marais, Desmarets, DesUmche, Monfe- 
dair, Carpentier, Phüidor (a híres sakk-tekin- 
tély), Rousseau, Champein, Gav€aux,Lesueur stb. 
A F. fejlődésére későbben nagy hatással volt 
a német Gluck W. Christoph, ki 1774. Parist vá- 
lasztá dalműreformáló működésének szinteréül, 
s kit e tekintetben döntő pártolással támogatott 
XVI. Lajos király neje, Marié Antoinette, ki Bécs- 
ben tanítványa volt Gluck-nak. Fellépd és re- 
formtörekvése egyenesen a Lully- és Rameau- 
irány s egyszersmind az olasz szupremácia eUen 
irányult. A régibb hívek Nicola Picnni olasz dal- 
műiró,a reformerek pedig Gluck körül tömörül- 
tek. E két irány közti harc aztán több évig tar- 
tott s úgy a zenevilágban, mint a sajtóban és a 
közönség körében a legnagyobb szenvedélyesség- 
gel, míg végre Gluck 1779. Iphigénia Taurisban 
című dalművével oly határozott sikert aratott, 
hogy irányának győzelmét biztosította. A Lully- 
Rameau-Piccini- s Gluck-stílus szerencsés össze- 
vegyítéséből keletkezett aztán a F.-nek az a 
sajátlagos leszürődése, mely a XVni. sz. vége 
felé s a XIX. sz. első negyedében működött fran- 
cia zeneírók által oly kiható szinvonah^ emel- 
kedett, hogy a francia zenestílus többé elvitáz- 
hatatlanná vált. A XIX. sz.-ba is átjött legkivá- 
lóbb francia zeneírók voltak : Phüidor, az olasz 
Duni, Monsigny s különösen Grétry, későbben ; 
Della Maria, Úalayrac., Gossec s mások. A párisi 
(manapság is elsőrangú) konzervatóriumot 1796. 
alapították, 1812. aztán I. Napóleon császár új 
alapra fektette s teljesen reformálta. A XIX. sz. 
első negyedére esik aztán mindama kimagasló 



zeneírók működése,kik a P. tekintélyét s befolyását 
is más nemzetek zenéjére véglegesen megszilár- 
dították. Ilyenek voltak különösen : az olasz szár- 
mazású, de teljesen nacionalizált Cherubini és 
Spontini, továbbá a tiszta francia származású 
zeneszerzők, mint: Méhvl, Berton.Lesueur, Boid- 
dieu, Isofuard, Auber, Adam, Herold stb., kik ki- 
váltképen az opera terén fejtettek ki oly sokoldalú 
tevékenységet, hogy műveikkel az időben egészen 
elárasztották az egész világ színpadait. Majd e 
század második negyedében egészen a francia 
stílus alapjára állottak: Possini és Meyerheer, 
még inkább fokozván a F.-stílus tekintélyét. Hoz- 
zájuk csatlakozott Halévy is, ki azonban már a 
komolyabb német zene elemeit is belevitte a F.-be. 
Ez irány meUé sorakoztak későbben azok a zene- 
írók, kik aztán a legújabb F.-irány megalapítói is 
lettek. Ilyenek első sorban: Gounod, Thomas, 
Dávid Felicien, Maülart, Massé, Bizet, Saint- 
Saéns, Bruneau, Gharpentier, Slndy, Lerouxés 
Massenet. Hogy a P.-írók közt a legnagyobb re- 
formátor se hiányozzék : született számukra egy 
Berlioz Hektor is, ki a 30-as évek elején mindjárt 
első műveivel a legnagyobb feltűnést keltette. A 
baUet-zene terén újabban szintén a franciák viszik 
a főszerepet egy Delibes kezdeményezése folytán. 
Az 50-es és 60-as években Franciaországban fej- 
lődött ki a manapság is oly nagj-on uralkodó ope- 
rette-zenestllus is, főleg Offenhach és Lecocq 
szerencsés kezdeményezése mellett. De a klasszi- 
kus zenestílus- és formákban sem maradnak hátra 
s egy SaintSaens, újabban César Frank,GhaMS- 
son, dlndy, Debussy, Pavel kamarazenei s nagy- 
szabású zenekari művei méltán versenyre kelnek 
a német zeneírók korifeusaival. A francia nemzet 
ezenkívül nagyjelentőségű szerepet játszott kez- 
dettől fogva s játszik egyre korunkban is az ének, 
a virtuozitás, a zenetudomány, a zeneesztétika, 
kritika, műtörténelem mezején is. A hegedüvirtuo- 
zitás, az énekművészet terén oly nagyságokat ké- 
pes felmutatni, kik hímevükkel méltán az egész 
világot betölték; énekesek: Roger, Duprez, 
Nmrrit, Lassale, Cruvelli, Levasseur stb. A zene- 
tudomány 8 történelem terén oly kitűnőségeket 
produkált, mint: Gaiel, Fdis, Reicha, Choron, 
Perm, Halévy, Chouquet, Glément, Pougin, 
Bruneau, Lavoix, Deehevrens, liersot, Juliién, 
PLolland, Gomettárd, Proud'homme, Gombarieu, 
Bellaigue stb. 

A F. lényeges sajátságai közé tartozik : a zenei 
formák átlátszósága, a dallami szövések tiszta- 
sága, könnyen felfoghatósága és a nyelvi hangsú- 
lyából s ritmikus lejtéséből folyó élesebb, határo- 
zottabb kifejezése a deklamációnak. Tánc-zeneíor- 
mái élénkek, pezsgők és telvék ritmikai változa- 
tossággal. A francia zeneirodalom kevésbbé gaz- 
dag a kontrapunktikus műformákban s a tiszta 
hangszeres zenealkotásokban, de annál terméke- 
nyebb a dal, opera és operetté fajokban. Az egész 
világon elterjedt és használt cxmplet-zem is francia 
találmány. 

Francia zöld. 1. Zöld fóldfesték. 

Francigenum opus (lat.), a középkorból 
származó amaz építési eljárás jelzésére szolgáló 
ritkán használt kifejezés, mely szerint takarékos- 
sági okokból tömör faragott kőfal helyett csupán 



Franclllon 



- 112 



Franck 



a nyers téglafal külső részét borítjuk nemes 
anyaggal, pl. vékony kőlapokkal. Németország- 
ban még a korai francia gótikából származó épü- 
leteket is értik alatta. 

Francillon, Róbert Edward, angol író, szül. 
1841. Gloucesterben. Cambridgeben jogot tanult, 
Londonban 1867. átvette a Law Magaziné szer- 
kesztését, majd leginkább a szépirodalmat mű- 
velte. Főbb művei: Grace Owen's engagement 
(1868) ; Pearl and emerald (1872) ; Zelda's fortune 
(1873) elbeszélések; regényei közt legismerteb- 
bek: Olympia (1874); King or knave? (1888). 
Az angol társadalmi életet festő vázlatai : Natio- 
nal characteristics and flóra and fauna of London 
(1872). Számos karácsonyi történetet és dalt is írt. 
Magyarul megjelent : Homokbólfont kötelek(1886]. 

Francis, 1. Dávid Bowland, északamerikai 
politikus, szül. Riohmondban (Kentucky) 1850 
okt. 1. 1885-ben Saint Louisban polgármesterré, 
1888. pedig Missouri állam kormányzójává vá- 
lasztották. 1896-ban belügyi államtitkár lett,1904. 
pedig a Saint Louisban rendezett világkiállítás 
igazgatója. 

2. F., Philip, az ú. n. Június-levelek szerzője, 
1. Június. 

Francisci, 1. Henrik, horvát politikus, szül. 
Samoborban 1834 szept. 15., megh. u. o. 1904. 
ősi horvát nemes család sarja. Állami szolgála- 
tát a zágrábi törvényszéknél kezdte, több helyen 
volt járásbíró s a zágrábvmegyei krapina-teplici, 
utóbb jaskai alispánságnak alispánja 1884-ig. 
Akkor nyugalomba vonult. Tagja volt a horvát és 
a magyar országgyűléseknek. Elnöke volt a regni- 
koláris bizottságnak és második, 1895-től haláláig 
pedig első alelnöke a horvát országgyűlésnek. 

2. F. János, tót író, szül. Nyustyán (Gömör 
vm.) 1822 jún. 1., megh. Turóczszentmártonban 
1905 márc. 7. Iskoláit Pozsonyban és Lőcsén vé- 
gezte s már mint tanulónak sok kellemetlensége 
volt nemzetiségi izgatásai miatt. Eperjesen vé- 
gezte a jogot. 1848-ban fegyveresen küzdött a 
magyar szabadságharc ellen. A Bach-rendszer 
alatt hivataloskodott. 1863-ban helytartótanácsos 
és liptóvmegyei főispáni adminisztrátor volt. Az 
alkotmány helyreállítása óta a magyar állam 
nyugdíját élvezve, Turóczszentmártonban élt, 
mint a tót részvénytársulati nyomda igazgatója. 
ó alapította a Pestbudlnské Vedomosti tót hír- 
lapot. Irt tót költeményeket és elbeszéléseket, ösz- 
szegyüjtöttkölteményeimegjelentek(Turóczszent- 
márton 1889) Iskry zo poviatej pohraby c. alatt. 

Francis-csónak, a mentő-csónakoknak egy 
neme, mely feltalálójától, Francis hajóskapitány- 
tól kapta nevét. 

Franciska-ereklyemuzeum. A kraszna-horkai 
várban 1903. alapította gr. Andrássy Dénes el- 
Jiúnyt neje, Hablawetz Franciska emlékére. A 
grófné értékes ékszereinek összeolvasztásából, 
drágakövei felhasználásával készült azon oltár 
fölszerelése is, mely az ősi vár lábánál épült 
mauzóleumban áll. A P.-ba mindenkinek szabad 
bemenete van ; egyik termének falában márvány 
emléktábla van. A P. lajstromát Mihalik József 
adta ki Kassán 1904. 

Franciskánusok, 1. Ferencrendiek. 

Francis-turbina, 1. Vízi kerék. 



Franck, 1. Adolphe, francia filozófus, szül. Lio- 
courtban 1809 okt. 9., megh. 1893 ápr. 11. Nancy- 
ban és Toulouseban tanult, 1840. a filozófia tanára 
lett a párisi Charlemagne-koUégiumban, 1844. az 
Institut tagja és a Collége de France-on az ókori 
nyelvek tanára, 1852. u. o. a természet- és népjog 
tanára lett. Főbb müvei: La Kabbale, ou phi- 
losophie religieuse des Hébreux (Paris 1843, 9. 
kiad. 1892) ; Le communisme jugé par l'histoire 
(1849, 3. kiad. 1871) ; Réformateurs et publicistes 
d'Burope (3 köt., 1863—1893); Philosophie du 
droit pénal (1864, 2. kiad. 1880) ; La philosophie 
mystique en Francé á la fin du XVIII-e siécle 
(1866) ; Moralistes et philosophes (1871, 2. kiad. 
1874) ; Philosophie du droit civil (1886). Különösen 
fontos Dictionnaire des sciences philosophiques (6 
köt., 1843—49 ; 3. kiad. egy kötet 1885) c. müve, 
melyet több tudós és tanár közreműködésével adott 
ki. Egyik szerkesztője volt a Journal des Débats- 
nak. 1888. a Paix sociale c. folyóiratot alapította, 
mely különösen az ateizmus ellen irányult. 

2. F., César Auguste, francia zeneszerző, szül. 
Liégesben 1822 dec. 10., megh. Parisban 1890 nov. 
8-án. 1872 óta a párisi konzervatórium orgona- 
tanára ós a Szt. Klotild templom orgonistája volt. 
Eredeti és nagyszabású tehetsége korszakalkotó 
volt. Számos műve közül kiemelendő Les Béati- 
tudes szinfonikus karéneke. D-moll szinfóuiája ; 
szinf ónikus költemény ek,opera, kamarazene, ora- 
tóriumok, orgonaművek stb. V. ö. Destrang, 
L'oeuvre lyrique de César F. (Paris 1896) ; Dere- 
pas, César F. (u. o. 1897). 

3. F., Johann Wolfgang, német orvos és zene- 
szerző, szül. valószínűleg Hamburgban 1641., ahol 
1678— 1686-ig számos operáját nagy tetszéssel ad- 
ták elő. Minket magyarokat különösen azért érde- 
kel, mert ő vol t hazánkfiával, Gousser Zsigmonddal 
(1. 0.) a német opera megalkotója, valamint az 
első magyar tárgyú operát, Attilá-i ő írta. Ope- 
ráinak a címe a következő : Michael és Dávid, 
Perseus és Andromeda, Makkabausok anyja, Cle- 
neas, Don Pedro, Jodelet, Semele, Hannibál, Cha- 
ritine, Diocletianus, Attila, Vespasianus, Kara 
Mustapha. F. 1687. Spanyolországba ment, hol 
kiváló orvosi tudományáért és zenei képzettsé- 
géért n. Károly király kedveltje lett, miáltal az 
udvari párt gyűlöletét magára vonta s állítólag 
mérgezésnek esett áldozatul. Operáiból csak 
egyes részek jelentek meg nyomtatásban, továbbá 
szonáták 2 hegedűre és Basso Continuo-val, ez 
utóbbiak Rogernél Amsterdamban. 

4. F., Lvdwig, német állatorvos, szül. Mogger- 
ben (Meiningen hercegségben) 1834., megh. Mün- 
chenben 1884 ápr. 4. Münchenben állatorvostant 
tanult, 1854—64. mint állatorvos működött, 1864. 
a müncheni központi állatorvosi iskolán tanár, 
1878. igazgató lett. Művei : Handbuch der Ana- 
tomie der Haustiere (2. kiad. Stuttgart 1883), 
melynek újabb kiadásait Martin dolgozta át; 
Handbuch der tierárztlichen Geburtshilfe (Berlin 
1876). 1875-ben Bolingerrel együtt a Deutsche 
Zeitschrift für Tiermedizin und vergleichende Pa- 
thologie című folyóiratot alapította. 

5. F, Melchior, német zeneszerző, szül. a szász 
Zittauban 1573., megh. mint udv. karmester Ko- 
burgban 1639 jún. 1. Számtalan ének-, valamint 



Francke 



— 113 



Franco 



zenekari szerzeménye nemcsak a maga korában 
tette öt híressé, hanem a mai zeneértiöt is gyö- 
nyörködteti ; sok köztük áz egyházi jellegű. 

6. F., Philipp, német festő, szül. Majna-Frank- 
furtban 1860 ápr. 9. Tanulmányait szülővárosá- 
ban, Kronbergben és Düsseldorfban végezte. Fest- 
ményei többnyire alakos tájképek : Szántó pa- 
raszt ; Falusi utca ; Iskolai kirándulás ; A terrász- 
szon ; Fürdő fiúk ; Mezei munka stb. Mint rézkar- 
eoló is sikeresen működik. 1898 óta a berlini 
királyi művészeti iskola tanára. 

7. F., Sebastian, német prózaíró, szül. Donau- 
Wörthben 1599., megh. Baselban 1642. Eleintén 
Luther, majd az újrakeresztelök követője ; azon- 
kívül mint történész, kozmográf és bölcsész is ki- 
tűnt. Chronica című munkája talán az első világ- 
történet, mely német nyelven megjelent (Strass- 
burg 1531). Egyéb művei : Germania oder Chro- 
nica des ganzen teutschen Lands (Augst 1538) ; Die 
güldene Arche (Bem 1557) ; Sprichwörter (2 köt., 
Frankfurt 1541, azután még több ízben kiadattak). 
V. ö. Haggenmacher, Seb. F. (Zürich 1886) ; Heg- 
ler, Geist u. Sehrift bei S. F. (Freiburg 1892). 

8. F., fliamand festő-család, 1. Francken. 
Francke, August Hermann, pedagógus, szül. 

Lübeckben 1663 márc. 22., megh. Halléban 1727 
jún. 8. 1685-ben mint magiszter Lipcsében teológiai 
előadásokat kezdett, de Spener pietizmusához 
csatlakozván, erről le kellett mondania. Állandó 
tér 1691. nyílt számára, mikor Halléban egyetemi 
tanár lett. Ott 1695. az Armenschule-val megala- 
pította rohamosan kifejlődő, számos iskolafajt 
magában egyesítő nevelőintézetét. Halálakor 160 
férfi és 8 nő tanító 2400 gyermeket nevelt itt az 
árvaházban, a szegények, a polgárok, a jómódúak 
külön-külön alakult iskolájában, melyekhez tanító- 
képző, könyvtár, nyomda stb. csatlakozott. A ne- 
velésnek bizonyos reális iránya is volt, de főként a 
pietizmus érvényesült. A cél : a kegyességre való 
nevelés, a növendék akaratának megtörése által. 
Az értelem nevelésében mellőzött mindent, ami 
az igazi kereszténységre való vezetéssel nem kap- 
csolatos. A kereszténységet az élettől idegennek 
éppen nem tartotta ugyan, de a sok imádkozás, 
katekizálás, bibliaolvasás stb. mégis ilyenné tette 
a pietista nevelést. Ennek elvei F. főmüvóben ta- 
lálhatók : Kurzer und eínfáltiger Unterricht, wie 
die Kinder zur wahren Gottseligkeit und christ- 
lichen Klugheít anzufúhren sind (1702). Az intézet 
F. halála után lehanyatlott. A XVIÚ. sz. végén 
Niemeyer reformálta s ma mint porosz áUami lq- 
tézet virágzik. V. ö. Kramer, A. H. F's Lebens- 
bild (Halle 1880—82, 2 kötet). A magyar neve- 
lésre F.-nak nagy hatása volt Bél Mátyás útján 
s iratai által. Ezekre nézve v. ö. Kiss Á., A m. 
népisk. tan. tört. (94—103 1.); Payr S., Magyar 
pietisták a XVIIL sz.-ban (1898) ; Péterfy Sándor, 
F. (Népnév. Könyvtára). 

Franckeit (ásv.), feketés sugaras-rostos v. leve- 
les lágy gömböcskék, valamint négyzetes táblács- 
kák. Kémiai összetételére ólomszulfosztannat és 
ólomszulfantimonit vegyülete: PbjFeSngSbjSj^ 
kevés ezüstöt és l^/o germániumot is tartalmaz. 
Animas és Oruro (Bolívia) teléreiben fordul elő. 

Francken (Franck), sok tagból álló flamand 
festő-család, mely Herenthals városból szárma- 

Révai Nagy LeaOiíma. VUI. köt 



zott és többnyire Antwerpenben élt. A család őse 
F. Nicolas, szül. 1520 körül, megh. 1596. Három 
festő fia: Id. F. Hieronymus (1540—1610), 
Floris Frans tanítványa. Fiatal korában Francia- 
országba került és a kir. udvar szolgálatában ál- 
lott. Tárgyilag is érdekes művei : V. Károly le- 
mondása (Amsterdam, Rijksmuseum) ; V. Károly 
belépése a St. Juste kolostorba (Ullei múzeum). 
— Id. F. Frans (1542—1616). — F. Ambroos 
(1544 — 1618). Franciaországban is dolgozott és 
részt vett a f ontainebleaui kastély kif estesében. Az 
antwerpeni múzeumban levő sok képe közül ki- 
emelendő a Szt, Crispinus és Crispinianus vér- 
tanú halála. — F. Frans 4 festő fia közül ifj. F. 
Frans (1581—1642) válik ki. Rendesen kisebb 
méretű képeket festett, sok apró, mozgalmas, 
tarka alakkal. Ilyen pl. a Krözus és Solon (brüsz- 
szeli múzeum) ; a Keresztrefeszítés ; Boszorká- 
nyok farsangja (Bécs, udvari múzeum) stb., míg 
az antwerpeni dominikánus templomban levő 
szokatlanul nagy méretű képe : Az irgalmasság 
cselekedetei, realizmusával tűnik ki. A budapesti 
Szépművészeti Múzeumban Ahasverus és Eszter 
képével szerepel. Pia, ül. F. i^raws (1607— 1667), 
atyjának volt tanítványa, utóbb azonban teljesen 
Rubens hatása alá került. Művei, pl. a bécsi Liech- 
tenstein-képtárban levő Ker. Szt. János, a nagy 
mester utánzását árulják el. 

Franckenstein, Georg Arbogast, báró, német 
politikus, a centrum-párt elnöke, szül. Würzburg- 
ban 1825 júl. 2., megh. Berlinben 1890 jan 22. 
1848 után lépett a politikai pályára. A bajor urak- 
házában a klerikális partikuláristák vezéreként 
működött és még az 1870-iki francia háborúban 
való részvétel ellen is szavazott. 1871 óta állandó 
tagja volt a német birodalmi gyűlésnek, mely öt 
ismételten az alelnöki székbe emelte. Mint a kat. 
centrumpárt egyik vezére, 1879-ben azt indítvá- 
nyozta,hogy a vámokból és a dohányadóból befolyó 
130 millió márkát felülmúló összeg a lakosság szá- 
mához mért arányban az egyes országok közt osz- 
tandó fel. V. ö. Fák, G. A. von F. (Freiburg 1891). 

Franc-inadon (franc, ejtsd : fraH-maszon) a. m. 
szabadkőműves ; franc-magonnerie, szabadkőmű- 
vesség. 

Franco, 1. Frankó. 

Franco. 1. F.de Colonia, F. Teutonicus, szülő- 
városáról, Kölnről magát így nevező zenei író, a 
Xn. és Xni. sz. határán élt s úgy látszik Lüttich- 
ben tanulta, majd tanította a zenét. Latinul írta fő 
művét : Musica et cantus mensurabUis c. értekezé- 
sét, melyben ó emelte ki először (1250 körül), 
milyen fontos a hangjegyírásban feltüntetni, hogy 
a zenei hangok nem egyenlő hosszúak ; így aztán 
a ma ú. n. egész hangjegyet félrövidnek (semibre- 
vis), egyéb hangjegyeket pedig fokozatosan a 
rövid (brevis), hosszú (longa), leghosszabb (ma- 
xima) névvel nevezte. A korának színvonalán áUt 
értekezést mindig nagybecsünek tartották ; Ger- 
bert apát a Scriptores de musica c. gyüjteményé- 
benl784.kiadta,Be;;enmiwwH. pedig (Berlin 1874) 
németre fordította és magyarázta. 

2. F. (családi nevén Semolei), Giovanni Bat- 
tista, olasz festő és rézmetsző, szül. 1510. Udiné- 
ben, megh. 1561. Velencében. A velencei iskolá- 
hoz tartozott,bár fiatalkorában Rómában a Michel- 



Franco bollo 



114 — 



Franpois-váza 



angelo müveit is tanulmányozta. Velencében és 
Eómán kívül Fü-enzében és Ucünében működött s 
dolgozott a castel-dm-antei majolikagyár szá- 
mára is. Fő müve Krisztus keresztelése a velencei 
S. Francesco della Vigna templomban. Számos 
rézkarcot készített részben a saját rajzai, részben 
más mesterek, így Tizian, Giulio Romano, stb. 
müvei után. 

3. F., Joao, portugál államférü, szül, Lisszabon 
közelében 1855. Gazdag kereskedő családból szár- 
mazott s ügyvédi pályára lépett. 1881-ben válasz- 
tották be a képviselőházba s itt annyira kitűnt 
szónoki tehetségével, hogy 1893. a regenerátor- 
párti Hintze-Ribeiro kabinetjében belügyminisz- 
ter lett. 1901-ben elvált Ribeirótól s miután új 
pártot alakítania nem sikerült, 1903. a progresz- 
szista párthoz közeledett egy új választási tör- 
vény alapján. 1906. a király öt bízta meg a ka- 
binetalakítással s F. rögtön feloszlatta a képvi- 
selőházat. De az új választások sem hozták meg 
a remélt többséget s a képviselőházban F. heves 
támadásoknak volt kitéve. 1907-ben budgetet sem 
kapott, mire újból feloszlatta a képviselőházat. 
Ezután nem törődve az eUene, sőt a királyság 
ellen intézett tüntetésekkel, diktátori módon kor- 
mányozta az országot. Az ellenzéki sajtót el- 
nyomta, a tüntetőket bebörtönöztetto s önkényes 
eljárásával főokozója volt az 1908 februári me- 
rényletnek, melynek Károly királyos a trónörökös 
áldozatul estek. Az új király, II. Mánuel rögtön 
elbocsátotta F.-t, ki a nép bosszúja elől sietve kül- 
lőidre menekült. Egy ideig Olaszországban tar- 
tózkodott, hol nejének rokonait, a Pallaviciniakat 
látogatta meg. A királyság bukása után F. vissza- 
tért hazájába, hol a köztársasági kormány letar- 
tóztatta, de nemsokára szabadon bocsátotta. 

4. F., Niccolö, olasz költő, valószínűleg 1505. 
szül. Beneventoban, megh. Rómában 1569. Kor- 
társa és egyideig barátja volt Aretino Péternek. 
Velencében, Nápolyban, Casaléban, Mantovában 
és Rómában élt, ahol, noha Morone bíboros párt- 
ját fog-ta, V. Pius ellen intézett kíméletlen táma- 
dásai, különösen a pápa által felállított díszes illem- 
helyekre írt epigrammája miatt elfogták és 1569. 
felakasztották. Aretinóval ellenséges viszonyba 
Pistole volgari (Velence 1538—41.) című mun- 
kája hozta, melyet 1548. Rime contro P. Aretino 
követett. Legnevezetesebb müve: Priapea (To- 
rino 1541, bővített kiadás 1548), mely fajtalan szo- 
nettek gyűjteménye. Dialoghi Piacevoli és St. 
Petrarchista c. párbeszédeiben kora betegségét, a 
petrarkizálást gúnyolja. 

Franca bollo (ol.), levélbélyeg. 

Franeoíurtum, latin neve Frankfurtnak. 

Francogallia, Franciaország újlatin neve. 

Francois (franc, eitsd: íraSszoá) a. m. Ferenc; 
Frangoise, Franciska. 

Fran9ois, város Martinique szigetén, nagy 
cukorgyárakkal, {1900) 12,452 lak. 

Fran90is (ejtsd : fraSszoá), l.Alphonse,fva,nc\a, réz- 
metsző, szül. Parisban 1811., megh. 1888 júl. 6. 
Igen sok metszetet készített régi mesterek (Rafael, 
Bzókiel látomása) és modern festők, főleg Dela- 
roche müvei után. 

2. F., Jean Charles, francia rézmetsző, szül. 
Nancyban 1717., megh. 1769. Kiváló metszetei : 



A táncosnő, Boucher után ; Rotterdami Erazmus 
arcképe, Holbeintől ; Quesnayé, Fredontól, stb. Ö 
találta fel a rajzok hű sokszorosítására szolgáló 
ú. n. crayon-modort, azonkívül színes rajzokat, 
sőt akvarelleket is sikerült reprodukálnia. 

3. F., Kürt von, porosz alezrede3,német Afrika- 
utazó, szül.Luxemburgban 1853 okt. 2. Részt vett a 
francia-német háborúban. 1883. csatlakozott Wiss- 
mann Kasszai-expediciójához. 1885-ben Grenfellel 
felkutatta a Kongó két mellékfolyóját. 1887-ben 
Togoba ment s 1888. a messzik földére hatolt (é. sz. 
12*). 1889-ben a német DNy.-i afrikai csapatok pa- 
rancsnoka lett.l891-ben az Okavango vidékén,1892. 
a Kalahári-sivatagban, 1895. K- Afrikában és Tu- 
niszban, 1 896.TripolÍ8zban utazott.Irodalmilag mű- 
ködött Wissmannak lm Innern Afrikas, Die Erfor- 
schung des Kassai (Leipzig 1891.) c. munkájában. 
Önálló munkái : Die Erforschung des Tschuapa u. 
Lulongo (u. 0. 1888); Deutsch-Südwest-Afrika. 
Geschiehte der Kolonisation bis . . . 1893 (Ber- 
lin 1899) ; Kriegfűhrung in Südafrika (u. 0. 1900); 
Lehren aus dem südafrikanischen Kriege fiir das 
deutsche Heer (u. 0. 1900) ; Staat oder Gesellschaft 
in unseren Kolonien (u. 0. 1901). 

4. F., Luise von, német írónő, szül. Herz- 
bergben 1817 jún. 27., megh. Weissenfelsben 1893 
szept. 24. Eleintén fényes anyagi köinilmények 
között élt, de apja halála után elvesztvén va- 
gyonát, nagybátyjánál tartózkodott. Első nagyobb 
műve : Die letzte Reckenburgerin (Berlin 1871 — 
1878) nagy feltűnést keltett. Ezek után sorban 
megjelentek: Frau Erdmuthens Zwillingssöhne 
(Berlin 1872); Stufenjahre eines Glüeklichen (Leip- 
zig 1877—78) és Der Katzenjunker (Berlin 1879) ; 
Egy történeti vígjátékot is írt : Der Pesten der 
Frau (Stuttgart 1882). 

5. F., Nicolas Louis F. de NeufcMteau, gróf, 
francia államférfiú és költő, született Soffaisben 
(Meurthe) 1750 ápr. 17., megh. Parisban 1828 jan. 
10. Már 14 éves korában adta M költeményeit Pié- 
ces fugitives c. alatt, melyekkelVoltaire-nek tet- 
szését is megnyerte, de a hozzá fűzött reményeket 
a két év múlva kiadott Poésies diverses de deux 
amis c. kötete nem igazolta. Azután jogi tanulmá- 
nyokkal foglalkozott. 1782— 85-ig Haiti sziget fö- 
prokurátora volt. Mint a forradalom hívét 1792. 
képviselővé választották. Paméla c. drámájában 
hangoztatott mérsékelt elvei miatt egyideig fogva 
tartották, de kiszabadult és erre a semmítöszék 
bírája, majdkormánybiztos, 1797. belügyminiszter, 
fructidor 18-ika után pedig a direktórium tagja 
lett. 1798-ban ismét a belügyminiszteri széket fog- 
lalta el. Napóleon gróffá és szenátorrá tette. Neve- 
zetesebb művei : Discours sur la manióre de lire 
les vers (Paris 1775) ; Nouveaux contes moraux 
en vers (1781) ; Anthologie morale (1784) ; Les 
lectures du citoyen (1798) ; Fables et contes en 
vers (1814); Esprit du grand Corneille (1819) 
stb. V. ö. Borindier, Mémoires sur P. de Neufchá- 
teau (Paris 1829). 

FTan90Ís-vá2a, a firenzei Museo Archeologicó- 
ban levő híres görög agyagedény, melynek fekete 
alakos festett dísze az archaikus attikai edényfes- 
tés legfontosabb emléke. Az edényen levő felirat 
szerint azt Ei'gotimos fazekas készítette és Klitias 
festő díszítette. Az edény egész testét és fülét el- 



Franconla 



— 115 — 



Frangrepán 



borító képes ábrázolások tárgya különböző monda- 
körökből van merítve, Peleus és Thetis lakodal- 
mának fő képével. 1900-ban egy őrült merénylő 
összezúzta, de sikerült teljesen helyreállítani. 

Franconia, 1050 óta a Frank hercegség K.-i 
részének neve ; néha az egész hercegséget is így 
nevezték. 

Francopliile a. m. franeiabarát. 

Franco-proTení;al, 1. Provengcd nydv és 
irodalom. 

Francs-arcliers (ejtsd : franzársé), VII. Kárely 
francia király szervezett honvédsége. Minden köz- 
ség köteles volt karddal, njHazó íjjal és tőrrel 
felfegyverzett harcost bármikor a király felhívá- 
sára a kir. táborba küldeni. Békében a F.-k minden- 
nemű adófizetés alól fel voltak mentve (innen ne- 
vük is), háborúban pedig havonta 4 lívrest kaptak 
zsoldként. XI. Lajos 1469. katonai hasznavehető- 
ségük fokozása végett szervezetüket megváltoz- 
tatta, de miután ez sem használt, 1479. megszün- 
tette e sok költséget és semmi hasznot sem hajtó 
intézményt. L. Archer s. 

Francsics Norbert, pedagógus, sztQ. Győrött 
1848 dec. 2. A Szt. Benedek-rendbe lépvén, mint 
tanár kezdetben Pannonhalmán, később a győri 
főgimnáziumban működött. 1885. Vaszary távoz- 
tával a győri főgimnázium igazgatója lett. 1892. 
a város országgyűlési képviselőjévé választotta ; 
mint ilyen a szabadelvű pártnak volt tagja. 1897. 
a budapestvidéki tankerület kir. főigazgatója, 
1904-ben bakonybéli apát lett. Az Osztrák-magyar 
monarchia^ írásban és képben című irodalmi válla- 
lat részére megírta Győr vármegye és város raj- 
zát ; alkalmi és tanügyi cikkei rendszerint a győri 
helyi lapokban, szent beszédei egyházi folyóira- 
tokban láttak napvilágot. 

Francs-tirenrs (ejtsd : fraS-tirör) a. m. szabad 
vadászok, 1870. a haza megvédésére önként har- 
coló francia polgárokból alakult fegyveres cso- 
portok, vagy a harcosok által választott tisztek 
által szervezett csapatok, melyek főleg a német 
hadsereg egyes részei között és a Németországgal 
való összeköttetést folytonosan veszélyeztették 
s a német sereget arra kényszerítették, hogy a 
közlekedő vonalak megőrzésére igen sok hadi- 
erőt alkalmazzon. 

Francucci, olasz festó, 1. Imola. 

Franeker, város Friesíand németalföldi tarto- 
mányban, (1911) 7642 lak., pamutszövőkkel, szap- 
pan- és téglagyártással ; Szt. Mártonról elneve- 
zett szép templommal és szép városházzal. 1585. 
alapított és egykor híres egyetemét 1811. 1. Napó- 
leon beszüntette. 

Frangepán-csatóá, igen előkelő szerepet ját- 
szott Magyarország történetében. Bertalan mod- 
rusi comes III. Béla magyar királytól 1193. 
Modrus vármegyét kapta adományul, ó lett a 
Prangepánok magyar ágának őse. 1241-ben Veg- 
Ua-szigeten a F.-ok hűséges védelme alatt keresett 
menedéket a tatárok elöl bujdosó IV. Béla, kit az 
elpusztult országba azután haza is kisértek. Szol- 
gálataikat tekintve, 1251. minden eddig való ado- 
mányokban és kiváltságokban megerősítette IV. 
Béla Frigyest, Bertalant és Jerindót, 1260. pedig 
Zengg városával ajándékozta meg Frigyest és 
Bertalant. A család későbbi tagjai köziU neveze- 




Prangepáu-család címere. 



tes János, 1391. Dalmácia, Tót- és Horvátország 
bánja és Zsigmond király sógora ; jBertoía«(megh. 
1471), kitől a tersáti ág származott; Márton 
(megh. 1479), ki egyidőben Frigyes császárhoz 
pártolt ugyan. Mátyás azonban ismét kegyeibe fo- 
gadta ; korának egyik legkitűnőbb hadvezére ETm- 
tóf (1. F. 6.) ; György kalocsai kanonok, majd szé- 
kesfehérvári prépost, 
1499. veszprémi püs- 
pök, 1503. kalocsai 
érsek (megh. 1522) ; 
Beatrix (1. F. 1.); 
Katalin, Perényi Gá- 
bor felesége, ki 1533. 
kinyomatta Szt. Pál 
leveleit Komjáthy Be- 
nedek fordításában ; 
Ferenc (1. F. 2.) bácsi 
és kalocsai érsek ; Fe- 
renc Kristóf {\. F. 3.) 
1671 ápr. 30. mint a 
Wesselényi összees- 
küvés egyikfőembere 
szenvedett halált, nő- 
vére Anna Katalin pedig fogságot. A F. -család 
a szent korona területén négy ágban virágzott. 
Ezek közül István ága a híres Kristóf bán unoka- 
húgával. Zrínyi Katalinnal a XVI. sz.-ban ki- 
halt ; a cetinai ág 1542. Ferenc egri püspök és 
kalocsai érsekkel, a szlunyi ág pedig 1572. Ferenc 
bánnal flágon kihaltak, míg az utolsó, a tersattói 
ág, Ferenc Kristóffal, akit Bécsújhelyen 1671 ápr. 
30. Zrinji Péterrel lefejeztek, szintén kihalt és 
vele a F.-család sírba szállt. A F. nevet először 
F. Miklós (megh. 1432.) horvát bán használta, fel- 
véve egyúttal az olasz Frangipani-család (1. o.) 
címerét is. — Nevezetesebb tagjai a családnak : 

1. F. Beatrix, F. Bemardin és Arragóniai Lujza 
leánya, előbb Corvinus János liptói és oppelní her- 
cegnek és horvátországi bánnak neje, utóbb — 
ennek 1504 okt. 12. történt halála után — Hohen- 
zollemí György brandenburgi őrgróf felesége. 
Meghalt 1510. alig 38 éves korában, s Szerémi 
György állítása szerint a gyulai Ferencrendiek 
templomában temették el. Életrajzát megírta 
Kukuljevic I., Beatrica F. i njezin rod. (Zágráb 
1885). 

2. F. Ferenc, kalocsai érsek, F. Jánosnak (a 
tersattói ágból) fia, Perényi Gáboménak testvére. 
Ifjú korában ferencrendi barát volt és Rómában 
élt. Még mint egyszerű ferencrendi Rómából VII, 
Kelemen pápának egy missziójával Szapolyai Já- 
noshoz jött, kinek később feltétlen híve volt. 1527 
jún. mint János király követejelent meg Olmütz- 
ben, hogy az ottani kongresszuson Jájaosnak a 
magyar koronához való jogát érvényesítse. A 
kongresszusnak eredménytelen befejezése után 
Lengyelországba küldetett mint János király kö- 
vete, ahonnan 1528. tért vissza a hazába. Miután 
a szerzetesfogadalmak alól fölmentetett, Szapo- 
lyai 1528. kalocsai érseknek nevezte ki. János 
király érdekében többször követségekben járt el, 
így 1536. és 1537. Ferdinánd királyhoz, 1538. 
Spanyolországba V. Károly császárhoz. 1538. az 
egri püspökséget is megkapta. János király ha-, 
lála után I. Ferdinándnak hódolt, és annak is a 



8* 



Frangrep&n 



— 116 — 



Frangipani 



nemzetközi ügyek terén hasznos és fontos szolgá- 
latokat tett. Élete vége felé Pozsonyban lakott, 
hol 1543. halt meg. P. Ferenc nemcsak mint dip- 
lomata nevezetes, hanem korának egyik előkelő 
tudományos notabüitása is volt. Benne a Pran- 
gepánok cetinai ága kihalt. 

3. F. Ferenc Kristóf, P. Parkas és Paradeyser 
Mária fia, a P. család utolsó férfitagja. Eészt vett 
a Wesselényi-féle összeesküvésben sógorával, Zrí- 
nyi Péter bánnal együtt. Mikor ezzel együtt Csák- 
tornyáról Bécsbe utazott, ott elfogták és elitél- 
tetvén, Bécsújhelyen 1671 ápr. 30. lefejezték. 
Piatal özvegye maradt hátra, De Naro Júlia mar- 
quisnő. Tetemeit Zrínyiével együtt Bécsújhelyen 
egy sírkő alá temették. 1907 júl. havában a tete- 
meket exhumálták és újra eltemették. Régi sír- 
iratuk ez : «Hoc in tumulo jacent Comes Petrus 
Zrinyius Banus Croatiae et Marchio Pranciscus P. 
ultimus famíliáé, qui quia coecus coecum duxit, 
ambo in hanc foveam cecíderQ.» B sorok után egy 
palloson nyugvó két halálfej, alatta a következő 
sorok : 

Discite mortales, casa dlscite nostro, 
Observare fldem Regibns atque Deo. 
Anno Dei MDCLXXI. Die XXX. április 
Hóra IX. Ambitionis méta est tómba. 

4. F. János, P. Miklós bánnak legidősbfia,megh. 
1485. V. 1486. Hét fltestvérével atyjuk végrende- 
lete értelmében osztatlanul örökölte a P.-birto- 
kokat, mi azonban hosszabb pörre vezetett. Végül 
1450. az ifjabbak Jánosnak kizárólagos tulajdo- 
nába engedték át VegUa szigetét (az egyetlen dal- 
mát szigetet, mely még 1480-ig a magyar koroná- 
hoz tartozott). János, hogy tulajdonát Velencétől 
biztosítsa, Morosini Pál velencei patrícius leányát 
vette nőül ; hogy pedig testvéreit végképen elüsse 
a sziget birtokától, 1453. végrendeletében magva- 
szakadta esetére Velencét nevezte ki örökösévé. 
Egyúttal egészen függetlenül kezdett uralkodni 
és nem többé veglíai grófnak, hanem Veglia urá- 
nak címezte magát. Később Mátyás pártjára ál- 
lott, sőt arra is késznek nyilatkozott, hogy III. Pri- 
gyes császár isztiiai birtokait megtámadja, ha 
Mátyás az ott elfoglalandó helyeket neki átengedi. 
Midőn be sem várván halállal vívódó öccsé- 
nek, Mártonnak elhunytát, annak birtokait, No- 
vít és Bribirt sietve megszállotta : Márton bosz- 
szuból oly végrendeletet csínált, melyben összes 
birtokait Mátyás királyra hagyta örökül, ki azo- 
kat Mátyás Balázs által haladéktalanul el is fog- 
laltatta. Ekkor a csalatkozott János Velencéhez 
fordult segélyért, mely Vinciguerra titkár által 
1480 febr. 22. Veglia szigetét, az utolsó magyar 
birtokot, a köztársaság nevében hatalmába vette, 
így a magyar uralommal együtt megszűnt a 
P.-uralom is. János azután hol Mátyásnál, hol 
Zsigmond osztrák főhercegnél, hol pedig IH. Prí- 
gyes császárnál keresett segélyt, de hiába. El- 
végül megnyugodott sorsában és elfogadta a Ve- 
lence által utalványozott évi járadékát, melyet ha- 
láláig élvezett. (V. ö. Vassüich-Fest tanulmánya 
a P.-kat illetőleg. Századok 1894. 893. 1.) 

5. F. János, Bertalan fia; Zengg, Veglia és 
Modrus grófja ; utóbb Tót-, Horvát- és Dalmátor- 
szág bánja, megh. 1395 előtt. Nagy Lajos korában 
gyakran járt követségben a velencei köztársaság- 



nál. Jelentékeny része volt Mária királynő kisza- 
badításában, miért Zsigmond királytól 1387. jutal- 
mul kapta Cetin várát (Cheten) Klokocs kerületé- 
vel együtt. Neje VII. Meinhard görci gróf leánya, 
Anna volt, kinek révén rokonságba jutott Zsig- 
mond királlyal. V. ö. Fejér, Cod. Dip. XI. Márki, 
Mária királyné. Századok (1890). 

6. F. Kristóf bán, P. Bernát és Arragóniai 
Lujza fia. Brandenburgi Beatrix testvére, szül. a 
XV. sz. hetvenes éveiben, megh. 1527 szept. 22. 
Korának egyik legjelesebb hadvezére és hőse 
volt. A velencei háborúban (1509—14) Miksa róm. 
császárnak nagyfontosságú szolgálatokat tett, így 
Friaulban Marano várát csellel és utóbb Monte- 
falconet is bevette, azonban 1514 jún. 5. a velen- 
ceiek fogságába esett, melyből csak 1518. sikerült 
megszöknie. Bzutáni hőstettei közt főleg a boszniai 
Jajca várának 1525. a török ostroma alól való fel- 
szabadításával emelte nagyra érdemét, miért is 
Horvátország bánjává nevezték ki és ez ország 
gyámja és oltahnazója címét is felvette (címe volt : 
Dalmatiae Croatiae et Slavoniae Banus, eorumque 
Regnorum Generális Tutor atque Protector). Jelen 
volt a zajos hatvani gyűlésen és itt történt, hogy 
Zalkái László esztergomi érsekkel összeszólal- 
kozván, ez Kristóf szakállába kapott, Kristóf vi- 
szont az érseket arculcsapta, miért három napig 
a csonkatoronyba záratott. A mohácsi vész előtt 
egyik fővezérül választották, de az ütközetről el- 
késett. Azután Szapolyay János tántoríthatlan 
híve volt mind haláláig, mely őt Várasd ostro- 
mánál érte el. 

Irodalom. Wenzel G., Kritikai tanulmányok a P.-család tör- 
ténetéhez, Budapest 1884 ; CamUlo Trasmundo-Prangipani ex 
Ducibus Mirabelli, De Frangipanibns Ulyricis eorundemque 
commentarius, Róma 1870; Wagner C, CoUectanea öeneal. 
Historica ül. Hung. Familiarum. Dec. n. p. 24—47 ; Nagy 
Iván, Magyarország családjai, IV. köt. 235—250 1. ; Kukulje- 
vic Iván, Beatrica Frankapani i njezin rod., Zágráb 1885. 
stb. ; Wenzel Gusztáv, Kritikai tanulmányok a F.-család 
történetéhez, Akadémia 1863 és A F.-ok Magyarország tör- 
ténetében, Századok 1890 ; Vassilich G., L'ultimo dei Frangi- 
pani, conte di Veglia; Pest A. cikke a Századokban 
1893, 893. 1. ; Paxiler Gyula, Wesselényi Per. összeesküvése 
2 köt. ; Barabás Samu, Bertalan modrusi comes, Turul 1909. 
évf., 145. 1. ; Barahás-Thallóczy, A F.-család oklevéltára, 
I— n. köt., Budapest 1910—12. 

FrangeS Bobért, horvát szobrász, szül. Mitro- 
viczán 1872. Tanulmányait a zágrábi ipariskolá- 
ban, majd a bécsi akadémián König és Kundmann 
tanárok mellett végezte. Szoborművel közül meg- 
említendők: Szent Domonkos, Atléta, Hittudo- 
mány (domborumü) stb. Jelenleg a zágrábi felsőbb 
művészeti iskola vezetője. Az 1900 évi párisi 
világkiáUításon aranyéremmel tüntették ki. 

Frangia, 1. Fringia- 

Frangipani (ejtsd : frandzsipani), római olasz csa- 
lád, mely eredetét a római császárok korában vi- 
rágzott Aniciusok családjára vezette fel. Okleve- 
lekben azonban csak 1014. fordul elő s ez óta 
Róma város történetében elsőrangú szerepet ját- 
szott, még pedig többnyire a császárpárti nemesi 
családok sorában. Az olasz P.-család főbb tagjai : 
F. Cenci, ki II. Gelasius pápát fogságra vetette, 
később pedig V. Henrik császárral kezet fogva, 
VIII. Gergely ellenpápának útját egyengette. A 
II. Ince és II. Anaklet pápa között kitört viszály- 
ban a P.-k a császárpárti Incét támogatták. Mi- 
dőn Rőtszakállú Frigyes császár 1167. erőszak- 



Frsmgot 



— 117 



Frank 



kai nyomult be az örök városba, a F.-család in, 
Sándor pápa táborába szegődött. A II. Frigyes és 
a pápák között kitört élet-halálharcban azonban 
megint a császári zászlót lobogtatták. Frigyes 
halála után (1250) a pápák a F.-családot a ma- 
guk részére nyerték. F. Giovanni a tagliacozzói 
csatatérről menekülő Konradinót, a Hohenstaufok 
utolsó sarját, Anjou Károlynak kiszolgáltatta 
(1268), ki azután Konradinót Nápoly piacán lefe- 
jeztette. E szolgálata fejében KárolyGiovanninak 
Nápoly vidékén nagy birtokokat adományozott, 
mire ez Rómából véglegesen Nápolyba költözött, 
ahol külön ágat alapított. 

Frangot, 1. Fargot. 

Frangulin, rmmnoocanthin : C.jHooOg. A 
rhamnus frangula és rhamnus purshiana (cas- 
córa sagrada) kérgében előforduló gUkozida. Cit- 
romsárga, kiistályos tömeg, 228— 230''-on olvad. 
Vízben aUg oldható. Szeszes oldatát sósavval for- 
ralva, rliamnozára CgH^jOj és a frangula-emodin- 
nal azonos frangulinsavra CíjíljpOj hasad. 

Frangulinae (növ.), a kétszikűek rendje a 
következő családokkal : Rhamnaceae (Bengefé- 
lék), Vitaceae {SzöUöfélék.), Gelastraceae{Kecske- 
rágófélék), Aquifoliaceae (Magyalfélék), Hippo- 
crateajceae, PiÜosporaceae. Újabban a természetes 
növényrendszerben ezek a családok a Bhamna- 
les, Sapindales és Bosales sorozatba vannak 
szétosztva. 

Frank (franc), 1795 óta Franciaország pénz- 
egysége, mely az addigi Livre (livre toumois) 
helyébe lépett. Már a következő évben megjelen- 
tek az ezüst 5 P.-os darabok, de a francia pénz- 
rendszer végleges egységévé a F. csak 1803. lett. 
A francia fegyverek és a tizedes beosztás a F.-ot 
messze széthordták Franciaország határain túl. 
Szardínia királyság 1827. (Líra nuova), Belgium 
1832., Svájc 1850., Olaszország 1861. (Lira), Ro- 
mánia 1868. (Leu), Spanyolország 1871. (Peseta), 
Szerbia 1874. (Dinár), Perzsia 1877. (Kran), Boü- 
via 1879. (Bolivár), Bulgária 1880. (Léva) és Gö- 
rögország 1882. (Drachma) vezette be a F. -rend- 
szert. Közvetve érvényben van még a F. -rend- 
szer a spanyol Amerika legtöbb köztársaságában. 
Magában Franciaországban 1 F. = 100 centimé 

(e|)tsd: szantim) = 20 SOU (eótsd: szu) S így 1 S0U = 5 

centimé. Az 1865. Franciaország, Belgium, Svájc 
és Olaszország között létrejött éremszövetség ér- 
telmében (melyhez később több állam szegődött, 
1. Latin éremszövetség) 900 g. színaranyból 3100 
F.-ot vernek 0-9 finomság mellett és így 1 F. ^ 
0*95 korona. FolyópénztÜ azonban az aranyérme- 
ken kívül az ezüst 5 F.-os is be van vezetve (1. Va- 
luta) és az értékviszony az arany és ezüst kö- 
zött 1 : 15\'j arányban megállapítva. Francia- 
országban aranyból 100, 50, 20, 10 és 5 F.-os, 
ezüstből 5, 2, 1, Vj. V* és Vs P--os darabok, nik- 
kelből és bronzból pedig apróbb váltópénzek ké- 
szülnek. Körülbelül ebben a felosztásban találjuk 
a F.-rendszert a többi államokban is. A 20 F.-os 
aranyérem neve Napóleon d'or, v. Louis d'or. 

Frank, 1. Bálird, szász gróf (1643-97). Nagy- 
szebenben és az altdorfl egyetemen tanult, 1667. 
visszatérve hazájába, több hivatalt viselt, 1686 
óta haláláig a szászok grófja volt, emellett titkos 
tanácsos és királybíró. A nagyszebeni plébánia- 



templomban temették el. Irodalommal sokat fog- 
lalkozott, legjelentékenyebbműve: Breviculus ori- 
ginum nationum et praecipue Saxonicae ínTransil- 
vania, mely Nagyszebenben 1696. s azután még 
több Ízben jelent meg. 

2. F. Cfyörgy, győri püspöki vikárius, egyházi 
író, szül. 1742. Nagy-Váradon, megh. Győrött 1822. 
Bécsben elvégezve tanulmányait, mint tanár mű- 
ködött Nagyszombatban, Budán és Pozsonyban, 
ahol a papnevelő igazgatója lett. 1790-ben győri 
kanonok, utóbb főesperes és püspöki vikárius lett. 
V. ö. Zelliger Alajos, Egyh. írók csarnoka. 

3. F. Ignác, jogtudós, a magyar jogtudomány 
egyik érdemes úttörője, szül. Nagykárolyban 
1788 márc. 24., megh. Pesten 1850márc.4. 1803- 
ban a piarista-rendbe lépett és a pesti egyetemen 
a bölcselet és szépművészetek doktorává avatták. 
1811-ben a rendből kilépve, jogot hallgatott és 
1815. jogi doktori és ügyvédi oklevelet szerzett. 
Ugyanebben az évben a kassai jogakadémián 
a magyar magán- és fenyítőjog rendes tanára lett, 
majd Kelemen Imre nyugdíjazása után a pesti 
egyetemen a magánjog tanárává nevezték ki. 
1832-ben az egyetem rektora, 1847. a M. Tud. Aka- 
démia tagja lett. 1849 júniusában az egyetem 
igazgatóságával bízták meg, de már júliusban 
Bécsbe hívták a magyarországi jogügyek ren- 
dezésével foglalkozó bizottság tanácskozására. 
Nemsokára azután lelki egyensúlya megrendült 
és öngyükos lett. Végrendeletében tizennégyezer 
kötetből áUó könyvtárát Pest városának hagyta, 
amely a könyvtár őrizetét, majd 1875. tulajdonát 
Ls az egyetemnek engedte át. Művei, amelyekben 
különösen a jogszabályok összegyűjtésével el- 
évülhetetlen érdemeket szerzett, a következők: 
Specimen institutionum juris civilis hungarici 
(Kassa 1820 és 1823) ; Principia iuris civilis hun- 
garici (Pest 1828—29, 7 köt.); Nóvum supple- 
mentum principiorum iuris civilis hungarici (u. o. 
1837); A közigazgatás törvénye Magyarhonban 
(Buda 1845—47). Magyar művének nagy kárára 
van, hogy az elfogadott műszavak helyett maga 
gyártotta kitételeket használ. 

4. F. Ignác, zenész, 1. Szabadi. 

5. F. József, horvát politikus, szül. Eszéken 
1844 ápr. 10. ; megh. Zágrábban 1911 dec. 17. 
Jogi tanulmányait Bécsben végezte, azután mint 
ügyvéd Zágrábban telepedett meg. Starcevic 
Antal horvát jogpárti vezér halála után F. lett 
a párt vezére s annak élén 1908-ig maradt, 
amikor a poUtikai szerepléstől teljesen visszavo- 
nult. Számos értekezést és tanulmányt írt a Ma- 
gyarország és Horvátország közötti közjogi és 
pénzügyi viszonyról. A Hrvatsko Pravo című 
jogpárti lapnak alapítója, termékeny munkatársa 
és irányitója volt. A horvát országgyűlésnek és 
a regnikoláris bizottságnak tagja volt. 

6. F. Ödön, orvos, szül. Nádudvaron, Hajdú 
vmegyében, 1859febr. 17. Orvosi tanulmányait a 
budapesti egyetemen végezte, ahol 1883. avatták 
orvosdoktorrá. 1889-ben az emberi járványok ta- 
nából magántanári képesítést nyert ; 1889— 90-ig 
a külföld közegészségügyi intézményeit tanulmá- 
nyozta. 1890 — 94-ig honvédezredorvos volt, 1894 
óta közegészségügyi felügyelő, illetve főfelügyelő. 
F. irodalmi dolgozataiban egészségtani vizsgála- 



Frank 



118 — 



Frank 



tokkal, járványtani statisztikai tanulmányokkal 
foglalkozik. Munkatársa e Lexikonnak is. 

7. F. Péter József, erdélyi szász író, szül. Nagy- 
disznódon (Nagyszeben mellett) 1827 jún. 27. 
Szebenben végezte tanulmányait, majd Buka- 
restbe költözött. Számos munkát írt az erdélyi 
szászokról, mint : Siebenbíirgens Bestimmung als 
Industrieland (1868) ; Die Anschltísse der ungar. 
án die rumán. Bahnen (1873); Wirtschaftliche 
Eesultate, Parallelé zwischen Siebenbürgen und 
Rumánien (1889) ; Gegenwart u. Zukunft d. Sie- 
benbürger Sachsen (1892). 

Frank, 1. Adolf, német gyáros és vegyész, szül. 
Klötzeben (Altinark, Poroszország) 1834 jan. 20., 
előbb gyógyszerészetet, majd kémiát és technoló- 
giát tanult. 1858-ban Sl^assfurtban cukorgyárban 
Vállalt alkalmazást. Mtóön a stassfurti sótelepek 
fedőrétegében előfordutó káliumsókat felfedezték, 
F, volt az első, aki ezeknek nagy mezőgazdasági 
jelentőségét felismerte. Klórkálium és más ká- 
liumtrágyákgyártásával foglalkozott és a kálium- 
trágyák elterjesztésében sok érdemet szerzett. 
1865 óta brómot, 1867 óta magnéziasókat és glau- 
bersót is állított elő a káliumsók anyalúgjából. 
1876— 1883-ig Charlottenburgban üveggyár ve- 
zetője volt. Itt az üvegmozaik és paszták készíté- 
sében szerzett érdemeket és új kovasavszürőt fe- 
dezett fel. Majd a cellulózgyártással foglalkozott. 
Utóbbi időben az alkáli- és fóldalkálifémek cia- 
nidjait tanulmányozva, azt tapasztalta, hogy a 
kalciumkarbid, amiből az acetiléngázt is fejlesz- 
tik, magas hőmérsékleten elektromos kemencék- 
ben nitrogénnel összehozva, kalciumciánamidot 
ad, mely mésznitrogén néven az ammoniasókhoz 
hasonló hatású trágya (1. Mésznitrogén). B mód- 
szert ma a levegő nitrogénjének megkötésére 
használják. Legújabban a tőzeg ipari értékesí- 
tésével foglalkozik, nevezetesen pedig a tőzeg 
égetésekor képződő ammónia értékesítésére tö- 
rekszik, mely eljárását külön szabadalom védi. 

2. F., Bernhard, német botanikus, szül. Drez- 
dában 1839 jan. 17., megh. Berlinben 1900 szept. 
27. Lipcsében tanult, hol a herbárium őre, egye- 
temi magán- és rendkívüli, 1881. pedig a berlini 
gazdasági főiskolán a növényélettan rendes ta- 
hára lett. Számos növényélettani értekezést és 
müvet, valamint tankönyvet írt. Főművei : Pflan- 
zentabellen (6. kiad. Leipzig 1892) ; Die Krank- 
heiten der Pflanzen (Breslau 1880, 2. kiad. 1894— 
1896, 3 köt.) ; Über die Pilzsymbiose der Legumi- 
nosen (Berlin 1889) ; Lehrbuch der Pflanzenphy- 
Siologie (u. 0. 1890, 2. kiad. 1896) ; Lehrbuch der 
Botanik (Leipzig 1892—93, 2 köt.); Pflianzen- 
kunde (Hannover 1894) ; Kampfbuch gegen die 
Schádlinge unserer Feldírüchte (Berlin 1897, 20 
táblával). Leunis Synopsis der Botanik c művé- 
nek 3. kiadását (Hannover 1883—86, 3 köt.), 
Schulbotanikjának 11. kiadását (1891), Leitfaden- 
jének 10. kiadását F. dolgozta át. Tschirch-hel 
együtt 1889 óta az élettani falitáblákat (Wand- 
tafeln für den Unterricht in der Pflanzenphysio- 
logie, Berlin) és Luersennel 1894 óta a Biblio- 
theca botanica c. stuttgarti gyűjteményes kiad- 
ványsorozatot szerkesztette és adta ki. 

3. JF'., Emst, német zenész, szül. Münchenben 
1847 febr. ?., megh. Oberdöblingben 1889 aug. 17. 



1868-ban karmester lett Wtirzburgban, 1869. a 
bécsi udvari opera énekkarának karnagya és az 
akadémiai daloskör vezetője volt. 1872~77-ig 
Mannheimban működött mint udvari karmester ; 
1879. Bülow utóda lett hannoveri karmesteri 
szókén. Szerzeményei közül különösen dalai s 
kardalai nevezetesek. Néhány operát (Adam de la 
HaUe, 1880, Hero 1884) is írt; 1877. befejezte 
Herm. Götz hátrahagyott operáját (Francesca da 
Rimtni). 

4. F., Franz Hermann Beinhold, német evang. 
teológus és író, szül. Altenburgban 1827 márc. 
25., megh. Brlangenben 1894 febr. 7. Előbb 
Ratzeburgban volt szubrektor, 1853 után az al- 
tenburgi gimnáziumban tanár, 1857-től haláláig 
az erlangeni egyetemen teológiai tanár. Kivá- 
lóbb művei: Die Theologie der Konkordien- 
formel (1858—65, 4 köt.) ; System d. christlichen 
Gewissheit (2. kiadás 1881, 2 köt.) ; System der 
christ. Wahrheit (1878—81, 2 köt.) ; System der 
christ. Sittlichkeit (1884—87, 2 köt.) ; ezenkívül 
szerkesztette a Vademecum-ot kezdő teológusok 
számára s tevékeny részt vett a Neue kü-chl. Zeit- 
schrift szerkesztésében is. 

5. F., Cfustav, német protestáns teológus, szül. 
Schleizben 1832 szept. 25., megh. Hinterbrühlben 
1904 szept. 24. Teológiai tanár volt Jenában, 
Bécsben, majd Brlangenben. Munkái közül emlí- 
tendők : Geschichte der prot. Theologie (Leipzig 
1862—75, 3 köt.); Das Toleranzpatent des Kaisers 
Joseph U. (Wien 1882) ; Die Theologie des 19. 
Jahrhunderts (Leipzig 1905). 

6. F., Hans, 1. Lützelburger. 

7.F., Jákob (máskép Frenk), igazi nevén Jan- 
kiew Lejbowicz, hírhedt zsidó kalandor, a zohari- 
ták V, frankisták felekezetének alapítója, szül. 
1719., megh. 1791 dec. 10. Eleinte páUnkafőzö volt, 
azután Szalonikiban Sábbátái Zewi zsidó ál- 
messiás felekezetéhez csatlakozott, később Gácsor- 
szágban és Podoliában rajongó hívekre akadt, 
kik megváltót és «szent urat)) tiszteltek benne. 
A Zohár könyvét (1. o.) az igazi szentírásnak 
hirdette, a talmudot a kabbalával helyettesítette 
s az utóbbit ép úgy hozta összhangzásba a keresz- 
ténységgel, mint mestere Sábbátái az izlánmaal. 
A zsinagóga által átok alá fogott híveit, gyűlé- 
seiken és lakomáikon elkövetett erkölcstelen ki- 
csapongásaik miatt fi 756) bebörtönözték, mire 
Havasalföldre menekült, később Dembovski podo- 
lini érsek oltalma alatt visszaj ött s v. ezer kö vetöj é- 
vel a katolikus hitre tért. Miután azonban 12 apos- 
tolt küldött ki, hogj' öt az «újra született Krisztusá- 
nak hirdessék, Csensztochovában elzárták (1773). 
A Lengyelországba betörő oroszok által felszaba- 
dítva, azután Bécsben, majd Brünnben és Offen- 
bachban élt feslett erkölcsű Éva nevű leányával 
nagy fényűzésben. Lengyel-, Oláh- és Törökor- 
szágban még ma is vannak frankisták, zsidózó 
katolikusok, kik csak egymás közt házasodnak és 
titokban végzik szertartásaikat. V. ö. Graetz, F. 
und die Frankisten (Breslau 1868). 

8. F., Joseph, német orvos, F. 9. fia, szül. 
Rastattban 1771 dec. 23., megh. Comóban 1842 
dec. 18. Göttingenben, Paviában és Milanóban ta- 
nult. Atyja mellett működött, utóbb Vilnában 
lett tanár, amely állásáról azonban 1824. lekö- 



Frankal 



— 119 



Frankenburs 



szönt. Dolgozatai : Grundriss der Pathologie nach 
dem Gesetzen der Erregungstheorie (1803) ; Pra- 
xeos medieae universae praecepta (1826—43). 

9. F., Péter, német orvos, szül. Badenben 
(Rothalban) 174-5 márc. 14., megh. Bécsben 1821 
ápr. 24. Tanulmányalt Heidelbergben és Strass- 
burgban végezte, 1784. Göttlngenben lett az élet- 
tan és az orvosi rendészet tanára, 1785. átment a 
páviai egyetemre, hol működése alatt egész Lom- 
bardia közegészségügyi viszonyait reformálta. 
1795-ben Bécsbe hívták, ahol a hadsereg egész- 
ségügyeit alakította át. Igazgatója volt a bécsi 
Allgemein. Krankenhausnak és egyetemi tanár. 
F. korának kiváló nagyhírű orvosa volt és ala- 
pítója az egészségügyi intézkedéseknek. Pon- 
tosabb munkái : System einer voUstandigen me- 
dizinischen Polizei (Mannheim, Stuttgart, Tübin- 
gen, Leipzig 1779—1819); Specielle Pathologie 
u. Therapie (1840—41., 2 köt.). 

ÍO. F., Reinhard, német büntetőjogász, szül. 
Reddighausenban (Battenberg meUett) 1860 aug. 
16-án. Porosz bírósági szolgálatba lépett, majd 
1890. a büntetőjog és bűnvádi eljárás tanára lett 
Giessenben, 1900. Halléban, 1902. Tübingenben. 
Fő müvei : Die Wolffsche Strafrechtsphilosophie 
und ihr Verhaltnis zur kriminalpoUtischen Auf- 
klarung in XVIII. Jahrhundert (Göttingen 1887) ; 
Naturrecht, geschichüiches Eecht und socialisehes 
Recht (Leipzig 1891) ; Freiheitsstrafe, Deportation 
u. Unsehádliehmachung (Giessen 1895) ; Das Straf- 
gesetzbuch für das Deutsche Reich nebst Ein- 
führungsgesetz (Leipzig 1897, 4. kiad. 1903). 

11. F, Sebastian, német író, 1. Franck, 7. 

12. F., Siegmund, német üvegfestő, szül. Nürn- 
bergben 1769., megh. 1847 jan. 18. Eleinte por- 
cellánfestö volt, utóbb az üvegfestés elfeledt tech- 
nikájának felélesztésével kísérletezett és 1804-töl 
mutatkozó sikerei után 1827. a müncheni új üveg- 
festési intézet vezetője lett. 

Frankai, esztergomi érsek, 1. Készei. 

Frank-alnémet nyelvterület, 1. Német nyelv. 

Frank birodalom, 1. Frankok. 

Frank császárok. Ezt a nevet viselik a követ- 
kező frank származású német császárok : II. Kon- 
rád (1024—39), III. Henrik (1039—1056), IV. Hen- 
rik (1056—1106) és V. Henrik (1106—1125). L. 
Németország. 

Frankéi Leó, szocialista, szül, Óbudán 1844., 
megh. Parisban 1896. Aranyműves mesterséget 
folytatott, majd Parisba ment, ahol az 1870—71. 
Commune-lázadásban vezérszerepet vitt. Azután 
Svájcba menekült, onnan pedig hazajött. Miután 
a francia törvényszék in contumaciam halálra 
ítélte és ezt az ítéletet a magyar kormánynak is 
megküldte, Budapesten 13 hónapig fogságban 
tartották, de azután szabadlábra helyezték. Buda- 
pesten egyik úttörője volt a szocializmusnak s 
a Munkás Heti Krónikát (1876 októbertől 1877 
febr.-ig) és az Arbeiter Chronik-ot szerkesztette 
(1876—1881 jún.-ig). Sajtóvétség miatt 1882. fog- 
ságot szenvedett. 1902 nov. 1. a párisi Pére- 
Lachaise temetőben obeliszket állítottak sírja fölé, 
melynek költségeihez a magyar szocialisták is 
hozzájárultak. 

Frankéi, Zacfiarias, az újabb kor egyik leg- 
kiválóbb zsidó teológusa, szül. Prágában 1801 



Bzept. 30., megh. Boroszlóban 1875 febr. 13. Szülő- 
városában megkezdett tanulmányait Pesten foly- 
tatta, hol négy évig (1831-ig) élt mint nevelő s 
az első zsidó volt, ki bölcsészetdoktori szigorlatot 
tett az egyetemen. 1832-ben kerületi rabbi lett 
Tepliczben, 1836. Drezdában, hol sikeresen mű- 
ködött hitfeleinek polgári s társadalmi állása ér- 
dekében. A szász országgyűlés elé terjesztett 
munkája: Die Eidesleistung der Juden in theol. 
und histor. Beziehung (Leipzig 1840 és 2. kiad. 
1847) több német áUamban a régi, megalázó zsidó- 
eskü eltörlését eredményezte. 1854-ben a Borosz- 
lóban alapított zsidó teológiai szeminárium igaz- 
gatójának nevezték ki, s ezen első német rabbi- 
képző intézet, melynek élte fogytáig (21 éven át) 
mint a tudományos kutatás s a mérsékelt haladás 
embere áUt élén, neki köszönte jelentőségét s 
kivált akkoriban mértékadó irányát. Ugyanezen 
irányt követte az általa megalapított zsidó tár- 
sadalmi és tudományos folyóiratokban. Számos 
apróbb-nagyobb tudományos cikken és értekezé- 
sen kívül több zsidó tárgyú úttörő munkát is írt. 

Frankéi, Bemhard, német gégeorvos, szül. El- 
berfelden 1836 nov. 17., megh. 1912 nov. 12. Or- 
vosi tanulmányait Würzburgban és Berlinben vé- 
gezte, 1859. orvosdoktorrá avatták. Berlinben te- 
lepedett le, mint gyakorló orvos és 1884. egyetemi 
tanár lett. 1887 óta az egyetemi poliklinika, 1893 
óta pedig az újonnan épített egyetemi orr- és 
gégészeti klinika igazgatója volt a Charitéban. 
25 éven át volt vezető titkára a Berliner med. 
Gesellschaft-nak. F. irodalmi dolgozatai az orr- és 
gégegyógyászat körébe vágnak; 1894-töl szer- 
kesztette az Archív für Laryngologie-t. Németor- 
szág tüdővészellenes mozgalmának egyik legelső 
vezetője és 1900 óta a Zeitsehrift f. Tuberkulose 
egyik szerkesztője volt. 

Frankenberg, 1. Kassel porosz kerület egyik 
járása, (i9io) 25,609 lak. Székhelye F., 3314 lak. - 
2. F., város Zwickau szászországi kerületi kapi- 
tányságban, (1910) 13,576 lak., gyapjú-, félgyapju- 
és selyemszövetek készítésével, szivargyártással ; 
jelentékeny kézműiparcikk-kereskedéssel. 

Frankenburg Adolf, szerkesztő, humorista és 
emlékíró, szül. Németkeresztúron, Sopron vm., 
1811 nov. 11., megh. Eggenbergben, Grác mellett, 
1884 júl. 3. Atyja Esterházy herceg gazdatisztje 
volt. A gimnázium elvégzése után a keszthelyi 
Georgieonba iratkozott be, de a gazdasági tanfo- 
lyamot a jogival cserélte fel, melyet Egerben vég- 
zett. Volt jurátus Széchenyi mellett, huszárkadét, 
megpróbálta a gazdálkodást, végre is a főváros- 
ban telepedett le, ahol kizárólag az irodalom- 
nak élt, mint az időszaki sajtó munkása, tárcaíró, 
szinbiráló, bohózat- és vígjátékíró (a német szín- 
ház számára). Mikor Kossuth Pesti Hírlapja 1841. 
megindult, az eleven tollú F. a lapnak munkatársa 
lett, ő írta a fővárosi újdonságokat ; a hírrovatba 
elmésséget, elevenséget vitt s ezzel na^ népszerű- 
ségre tett szert. Majd a Garay Regélőjében talált 
munkakört, ahol « Budapesti leveleka címmel ta- 
láló, eleven rajzokat írt a fővárosi társaséletböl s 
ezzel megalapítój a lett a magyar fővárosi tárcának. 
Ugyanez évben egy havi szépirodalmi folyóiratot 
indított meg Magyar életkép címmel, melyet a kö- 
vetkező évben Életképek címmel hetilappá alaki- 



Prankenhausen 



120 — 



Frankfurt 



tott át. E lap a 40-es évek szépirodalmi lapjai közül 
kiemelkedett. Az Akadémia 1845. levelező tagság- 
gal tüntette ki a jeles hirlapirót és szatirikust, de a 
kormány célszerűnek látta elvonni öt a magyar iro- 
dalmi élet központjából s 1847. a bécsi kancelláriá- 
hoz nevezték ki udvari tolmáccsá. Az Életképeket 
Jókai vette át. A bécsi 1848-iki események öt is 
gyanúba keverték, fogságot és zaklatást szenve- 
dett, azonban később mégis kinevezték fogalma- 
zónak a bécsi legfőbb törvényszékhez, 1855. pedig 
az úrbéri legfőbb törvényszékhez, végül 1860. az 
udvari kancelláriához titkárrá. Mikor 1866. nyuga- 
lomba lépett,Pestre telepedett vissza, a hírlapokba 
dolgozott és szerkesztette pár hónapig a Magyar- 
ország és a Nagyvilágot. A Kisfaludy-társaság 
1867. tagjává választotta s 1879-ben nagy fénnyel 
ünnepelték meg ötvenéves írói jubileumát. 

írói munkásságában a forradalom előtti pesti 
kor terméke Estikék c. két kötetnyi elbeszélése is 
(megj. 1844), mely az akkori szépirodalmi hiper- 
romantikával (Kuthy Lajosék irányával) szemben 
jótékony hatást tett. Bécsi tartózkodása idejéből 
való néhány humorisztikus és szatirikus kötete : 
Sirva vigadók (Pest 1857, 2 köt.), Zsibvásár (u. o. 
1852, 2 köt.), kivált pedig a Bolond Miska alak- 
jának megteremtése. Bolond Miska Naptárával, 
1858. kezdte ezt meg, mindjárt az első évfo- 
lyamból 10 ezer példány kelt el, s e naptár 1870. 
szűnt meg. Kiegészítették ezt : A Bolond Miska 
Albuma 1860. (különnyomat az előbbiből) és Az 
öreg Bolond Miska kalandjai szárazon és vizén, 
mennyben és pokolban, képekkel (1863). Bolond 
Miska alakjával F. a Saphir modorában éíceskedik, 
társadalmi ferdeségeket és politikai állapotokat 
ostoroz humorral és szatírával. B korból való még 
a VolkstMnüvihe Siitenlehre is (Bécs 1854). Pá- 
lyája utolsó szakában végül emlékiratokat adott 
ki : őszinte vallomások (2. köt., arcképpel, Pest 
1861.), ennek folytatása : Emlékiratok (1867, 3 
köt.), Bécsi élményeim (Sopron 1880, 2 köt., 2. 
kiad. 1883). Kéziratban is maradtak magyar és 
németnyelvű humoreszkjei, versei és regénytöre- 
dékei. 

Frankenhausen, az ugyanily nevű járás szék- 
helye Schwarzburg-Rudolstadt német fejedelem- 
ségben, a Wipper egyik ágánál, az egykor Ober- 
burgnak, most Hausmannsturmnak nevezett erős- 
ség romjainak lábánál, (i9oo) 6374 lak., sófőzéssel, 
szivargyártással és ^öngyházgombkészítéssel, 
fejedelmi kastéllyal. Sósfiirdöit sokan látogatják. 

Frankenhöhe, lapos gerinc Ny. -i Bajorország- 
ban a Hartf eldtöl Ny.-ra ; vízválasztót képez egy- 
részt a Neckar és Majna, másrészt a Duna és 
Regnitz mellékfolyói közt. Legmagasabb helye a 
Hornberg, 578 m. 

Frankenla L. (növ.), a Frankeniaceae család 
génusza; fajai tengerpartokon, sivatagokon, tehát 
sós helyeken termő 1 éves füvek vagy kórok, rit- 
kábban félcserjék ; levelükön sót választanak ki. 
A F. Berteroana Gay. a chileiek sóvirágja. Min- 
den reggel apró fénylő sógyöngy takarja, a lako- 
sok összegyűjtik és ételt sóznak vele. A F. gran- 
diflora Ch, et Schl. Kalifornia, Arizona, Nevada 
és Mexikó északi részének a füve, húsos levele 
tompa tojásdad, ópszélű, bőven választ ki sóanya- 
got. A fü alkotorósze 60/0 cserzöanyag, 28«/o kony- 



hasó, 2'5"/o nátriumszulfát, 1-5% kalciumszuLfát 
és l'SVo magnéziumklorid. Kivonatával nyálka- 
hártyák gyuladását gyógyítják. 

Frankeniaceae (ttöv.), a szabadszirmú két- 
szikűek családja a Parietales sorozatban. 34 faja 
közül mintegy 31 a Frankenia (1. 0.) génuszra 
esik; tropikus és szubtropíkus, sós tengerpartokon 
V. sivatagokon lakó növények. 

Frankenstein, az ugyanily nevű járás székhe- 
lye Boroszló porosz kerületben, (1910) 8737 lak., 
szalmafonással és asztalosiparral, élénk gabona- 
és lenkereskedéssel. Mellette egy erősség romjai 
láthatók, amelyet a XV. sz.-ban Mátyás király 
ostrommal foglalt el. 

Frankenthal, az ugyanily nevű járás székhe- 
lye Pfalz bajor kerületben, az Isenach, hajózható 
csatorna és vasút mellett, (1910) 18,779 lak., gép-, 
sör-, cukorgyártással, vas- és harangöntéssel, fa- 
iparral és bortermeléssel. Híres a XVin. sz. köze- 
pén alapított porcellán- és fayence-gyára és régi 
várának romjai. 

Frankenthali csatorna, a Rajnát és Franken- 
thal városát összekötő csatorna. 4*4 km. hosszú 
és 2'3 m. mély, egy zsilippel. 

Frankenwald, körülbelül 60 km. hosszú és 
35—40 km. széles, 600 m. közepes magasságú 
táblás hegység Németországban a Fichtel-hegység 
és Thűringiai erdő közt ; elválasztja a Majna völ- 
gyét a Saaleétől ; nagyobbára szeUd lejtőjű, erdők- 
kel takart hegycsúcsokból áU, amelyek közt a 
Dobra (794 m.) a legmagasabb. V. ö. Grümbd, 
Geogr. Beschr. d. Fichtelgebirges mit d. Fran- 
kenwalde u. d. westlichen Vorlande (1879). 

Frankíoirt, városok az Egyesült-Államokban 
1. county-székhely Indianában, vasúti csomópont 
Gázforrások, mezőgazdasági gép- és téglagyárak 
malmok, fíirészgyárak. Lak. (1900) 7100. — 2. F. 
Kentmky állam fővárosa, a hajózhato Kentucky 
River mellett, (1900) 10,477 lak. Kormánypalota, 
állami könyvtár, iskolák és jótékony intézetek, 
Jelentékeny kereskedelem, szesz-, cipő- és kocsi- 
gyárak, fürészgyárak. 

Frankfurt. 1. Közigazgatási kerület Branden- 
burg porosz tartományban, 19,196 km* területtel, 
(1910) 1.232,944 lak., 21 járásból áll. 

2. Majna-F. (F. amMain), város és az ugyanily 
nevű járás székhelye Wiesbaden porosz kerület- 
ben, az alsó Majna szép és termékeny völgyében, 
több vasúti vonal csomópontján, az időközben be- 
kebelezett Bockenheimmel s egyéb falvakkal 
együtt (1910) 414,576 lak. Fekvése és jelentékenyebb 
épületei. A tulaj donképeni város, a régi rész szűk, 
az újabb rész széles uteákból áll, a Majna jobb- 
partján terül el és a balparton fekvő Sachsenhau- 
sen nevű külvárosával több híd köti össze. A fő- 
pályaudvartól több utca vezet a Rossmarktra, 
a város legnagyobb terére ; ennek Ny.-i felében áll 
a Launitztól mintázott Gutenberg-emlék. A Ross- 
markttal határos Goethe-téren áll Goethe ércszobra 
Schwanthalertöl. A nagy Hirschgrabenen látható 
Goethe szülőháza, amelyet a német Hochstift 
nevű egyesület megvett, régi minőségében restau- 
ráltatott és belsejét néhány, a nagy költöre em- 
lékeztetö tárggyal (mellszobrok, képek stb.) látta 
el. A Zeil F.-nak legszebb és legnagyobb utcája. 
Ny.-i végében, a főörség előtti téren áll Schiller- 



Frankfurt 



— 121 — 



Frankfurt 



nek Dielmann terve szerint készített ércszobra, 
amelyet 1864.állltottak föl. A Eömer-palota első 
emeleti Kaisersaaljában láthatók a német császá- 
roknak arcképei I. Konrádtól II. Ferencig, 1892 
óta pedig I. Vilmos császárnak márványszobra 
Kauperttöl. A Kaisersaal mellett van a választó- 
terem, most a városi tanács ülésterme. A Römer 
előtti téren, a Römerbergen tartották a német 
császárok koronázása alkalmával a népmulatsá- 
gokat. Ali evangélikus és 7 kat. templom között 
legkiválóbb alkotás a Dom (1238— 1512), melynek 
főoltára előtt koronázták meg azelőtt a császá- 
rokat. Megtekintésre méltó Günther v. Schwarz- 
burg német király síremléke. A Majna balpartján 
van a Stadel-féle művészi iskola ; a földszinten van 
a könyvtár, a kézi rajzok, rézmetszetek stb., az 
emeleten pedig a képtár, amely különösen gazdag 
a XV. és XVl. sz.-beli németalföldi és német mes- 
terek képeiben (Jan van Eyck madonnája,Meniling 
arcképe, Holbein egy képe stb). A friedbergi kapu 
előtt van a hesseni emlék, vele szemben pedig 
Bethmann Ariadneuma, Dannecker márványmú- 
vével, amely Ariadnét ábrázolja a párducon. Az 
újabb szobormüvek közül jelentősebbek a Stolze, 
Schopenhauer, Vilmos császár, Bismarck, a Né- 
met egység szobra, s a Miguel emlékmű. Középü- 
letei közül jelentősebbek : a Thum-Taxis hercegek 
palotája, amelyben 1866-ig a szövetségi gyűlése- 
ket (Bundestag) tartották; a városi levéltár; a 
városi könyvtár ; a Bockenheimi-kapunál a pom- 
pás operaház, a főpályaudvar, Sachsenhausenben 
a német Ordenshaus,továbbá több régi épület,mint 
az egykori Leinwandhaus a XIV. sz.-ból, amelyet 
restauráltak és múzeummá tettek; a Steinerne 
Haus a XV. sz.-ból ; a nagy angyalhoz címzett 
ház 1562., az 1892-ben elkészült új postapalota ; 
a Rothschild-házban elhelyezett híres múzeum 
stb. A kisebb sétatereken láthatók Sencken- 
berg, Böme, Bethmann stb. mellszobrai. A város 
K-i oldalán, az úgynevezett Pflngstweiden van a 
pompás állatkert és az operaház közelében a 
pálmakert. Ipar, kereskedelem, közművelődési in- 
tézetek. P. régóta híres, Dél-Németországnak leg- 
jelentékenyebb pénzpiaca; áruforgalma azonban 
csak azóta kezdett ismét emelkedni, amióta (1886) 
a Majna-csatorna és azon a biztonsági kikötő az 
áruházakkal együtt elkészült. Ez a kikötő sem ké- 
pes azonban a megnövekedett forgalmat lebonyo- 
lítani 8 1907. a városi tanács 57 millió márka 
költséggel új kikötő (Osthafen) építését határozta 
el. Az ipar 1870 óta indult lendületnek. Legfonto- 
sabb iparágak a festék, arany- és ezüstdrót-, ta- 
pétakészítés, vasöntés, sörgyártás és villamos 
gépek gyártása. A szellemi műveltség előmozdí- 
tására szolgálnak a különböző közép- és népisko- 
lákon kívül egy kereskedelmi, egy ipar-, egy zene- 
iskola, zenekonzervatórium, a társadalmi és ke- 
reskedelmi tudományok akadémiája, a művész- 
akadémia, a legújabban alapított és 1914-ben 
megnyitandó egyetem, három, nevezetesen jogi, 
bölcseleti és orvosi karral ; továbbá kereskedelmi 
múzeum, politechnikumi egyesület, földi-ajzi, tör- 
ténelmi, zoológiai társaság, számos zene-, jóté- 
konysági és társadalmi egyesület és intézet stb. 
Története. F. igen régi eredetű ; állítólag római 
katonai állomás volt és nevét (Prancofurtum) Nagy 



Károlytól kapta, aki seregével a szászok eUen 
itt kelt át egy gázlón és 794. itt tartott rendéivel 
birodalmi gyűlést. 843. a K.-i frank birodalom fő- 
városává lett. Önállósága 1220. való, midőn U. 
Frigyes a császári vogtot belőle eltávolította. Bar- 
barossa Frigyes korától (1152) kezdve itt válasz- 
tották a német császárokat ; az 1.356. német arany- 
bulla e jogát törvényben is biztosította. II. Miksa 
(1562) óta a császárok is itt koronáztatták meg ma- 
gukat. A .30, a 7 éves háborúban és a francia hábo- 
rúkban is több Ízben nagy károkat szenvedett. A 
rajnai szövetség megalakulásakor e szövetség 
gyűléseinek székhelyévé tették. 1806. azonban 
függetlenségét elvesztette. Napóleon Dalbergnek, 
a mainzi érseknek adta, 1810. pedig hozzácsatol- 
ván Aschafifenburgot, Fuldát és Hanaut (5230 km* 
területtel), külön nagyhercegséggé alakította; Dal- 
berget, a mainzi érseket tette urává, akinek utód- 
jává Beauhamais Jenőt jelölte ki. 1815. Aschaffen- 
burgot, Fuldát és Hanaut elszakították tőle, újra 
birodalmi szabad várossá és a szövetségi gyűlés 
székhelyévé tették. 1833 ápr.3. itt volta F.-i siker- 
telen merénylet a szövetségi gyűlés szétrobbantá- 
sára. 1848 máj. 18-tól 1849 máj. 31-ig székhelye 
volt a német nemzeti gyűlésnek. 1863 aug. 17-től 
szept. l-ig ide hívta össze az ausztriai császár 
a német fejedelmeket, hogy a német szövetség 
alkotmányát reformálják ; a tanácskozás azon- 
ban eredménytelen maradt. 1866., mivel a poro- 
szok ellenségeinek sorába állott, júl. 16. Vogel v. 
Falkenstein porosz generális megszállotta és 6 
mUlió frt hadisarc fizetésére kötelezte. 1885 jún. 
7. óta külön járást alkot. 1871 máj. 10. itt kötötték 
meg a F.-i békét (1. o.). F.-ban született Goethe, 
Savigny a híres jogtudós és Ravenstein geográfus. 
V. ö. Eriegk, Gesch. v. F. (1871) ; Horné u. Gro- 
tefend, Gesch. v. F. (1882) ; Bothe, Beitráge zur 
Wirtschafts- u. Sozialgeschichte der Reichsstadt 
F. (Stuttgart 1908); Statistisches Handbuch der 
Stadt F. (1911). 

3. Odera-F. (F. an der Oder). F. közigazgatási 
kerület fővárosa, (i9io) 68,277 lak., gép- és üst- 
gyártással, vasöntéssel, puska-, kőedény-, hang- 
szer-, bútor-, keztyükészítéssel és kémiai ipar- 
ral. A kereskedelem, amely azelőtt élénk volt, 
Berlin rohamos növekvése folytán csökkent; 
Oroszország felé a bizományi kereskedés azon- 
ban még most is jelentékeny. A város nagyobb 
része az Odera balpartján fekszik ; a jobb parton 
egyedül a Dammvorstadt van, amelyet kőhíd köt 
össze a többi részekkel. Az egykori erődítmények 
helyén sétahelyek és ültetvények vannak. Legne- 
vezetesebb épületei : a XTV. sz.-ból való Mária- 
templom, a városháza, a színház, míg az emlék- 
szobrok közül a Frigyes Károly, Kleist, Lipót 
braunschweigi hg. és Vilmos császár szobra érde- 
mel említést. Fekvésénél fogva Odera-F. már ré- 
gen fontos átkelő hely volt. 1253. kapta meg a 
városi jogokat. Vásárai korán jelentőssé tették. 
Bajor Lajos korában U. István lebusi püspök a 
lengyelek segítségével hatalmát erre a városra is 
ki akarta terjeszteni, de eredménytelenül. 1431 és 
1432. a hussziták ostromának volt kitéve. A sa- 
gani herceg 1477. Korvin Mátyás támogatásával 
a várost elfoglalta, de a rákövetkező évben újra 
elvesztette. 1631. Gusztáv Adolf foglalta el és sar- 



Frankfurter Journal 



— 122 



Frankisztán 



colta meg. A 7 éves háborúban a város szintén 
sokat szenvedett. 1506. alapított egyetemét 1811. 
Boroszlóba helyezték át. V. ö. Phüippi, Gesch. 
der Stadt F. (1865). 

Frankfurter Journal, egyike volt a leg- 
régibb német hírlapoknak ; már 1670. indult meg 
Majna-Frankfurtban,kezdetbenDieHollandischen 
Progressen címet viselte, mert főképen németal- 
földi híreket közölt s kétszer hetenként jelent meg. 
1814-töl fogva napilappá lett s a negyvenes évek- 
ben Dél-Németország legfontosabb hírlapjává 
emelkedett. 1823 óta napi szépirodalmi mellékle- 
tet is adott Didaskalia címen. 1881 óta a nemzeti 
szabadelvű párt lapja lett, 1903-ban pedig össze- 
olvadt a Frankfurter Intelligenzblattal. 

Frankfurter Scliwaden (ném., növ.), 1. Qly- 
ceria. 

Frankfurter Zeitung, Majna-Frankfurt- 
ban naponként háromszor megjelenő politikai lap, 
mely a délnémet demokratikus néppárt elveit s 
amellett a tőzsdei és kereskedelemügyi érdekeket 
képviseli. Sonnemann Lipót (megh. 1909.) alapí- 
totta 1856. 

Frankfurti béke, az a békeszerződés, melyet 
Majna-Frankfurtban Bismarck és Pavre Jules fran- 
cia külügyminiszter kötöttek 1871 máj. 10. E béke 
véget vetett az 1870— 71-iki nagy német-francia 
háborúnak. Föltételei egybevágnak a megelőző 
versaiUesi fegyverszünet föltételeivel. Ezek sze- 
rint Franciaország kénytelen Németország javára 
Elszász- és Lotaringiáról lemondani és 5 milliárd 
frank hadisarcot fizetni. 

Frankfurti egyezmény, 1. Frankfurti re- 
cesszus. 

Frankfurti fejedelmi gyűlés (Frankfurter 
í'Mrsíewíö^^, a német fejedelmeknek I. Ferenc Jó- 
zsef osztrák császár kezdeményezésére történt 
gyülekezete, melynek Schmerling tervei szerint a 
német szövetségi alkotmány korszerű módosítá- 
sát kellett volna megalkotni. A gyűlés 1863 aug. 
17-től szept. l-ig tartott, de a kitűzött célt, külö- 
nösen a porosz király távolmaradása következté- 
ben, nem érte el. 

Frankfurti fekete v. koromfekete, venyigefe- 
kete. Lényegében szénből álló fekete festék, ame- 
lyet a szőUővenyige, borseprő, bortörköly, vala- 
mint a Rhammes frangula L. bogyóinak szene- 
sítése által nyerünk a hamurészoknek vízzel való 
kimosása után. Ezt a festéket, mely a közönséges 
széntől nagyobb fedőképessége által különbözik, 
flrnisszel keverve különösen a nyomdászatban 
használják. L. még F-ekete festékek. 

Frankfurti kék a. m. berlini kék. 

Frankfurti merénylet. 1833 ápr. 3. néhány 
egyetemi hallgató és lengyel forradalmár Majna- 
Frankfurtban a helyőrséget és rendőrséget ipar- 
kodott lefegyverezni és a birodalmi g^és pa- 
lotáját hatalmába keríteni, hogy ily módon a vá- 
rost a forradalom központjává tegyék. A felke- 
lést azonban a jókor értesült katonaság elnyomta. 
A részvevőket Metternich a lehető legnagyobb 
szigorral büntette. V. ö. Dietz, Das Frankfurter 
Attentat (1906). 

Frankfurti parlament, a Majna-Frankfurtban 
1848—49. ülésezett német nemzeti gyűlés neve. 
L. Németország (története^. 



Frankfurti recesszus v. frankfurti egyezmény 
(Formula pacis Francof.), így nevezik az 1558. a 
frankfurti birodalmi gyűlésen a pfajzi.szász és bran- 
denburgi választófejedelemségek, .JHessen, Pfalz- 
Zweibrücken ésWürttemberg közötjfc kötött egyez- 
séget, mely a részvevőket az ágostai hitvallás 
melletti szilárd kitartásra kötelezte. A flaciánusok 
(1. Flacius) ezzel szemben a «szamaritánus in- 
terimw-et fogadták el. 

Frankfurti rendszer, 1892. Majna-Frankfurt- 
ban kezdett, azóta sok helyen megvalósított egye- 
sítése a gimnázium, reálgimnázium és főreálisk. 
3 alsó osztályának, azaz egységes szervezése a 
középoktatás alsó tagjának főként azáltal, hogy 
a latin nyelv tanítása csak a 4-ik évben kezdődik. 
A F. így mindenik középiskolára előkészítvén, a 
különböző irányok között való választást, tehát bi- 
zonyos mértékben a pályaválasztást is elhalasztja. 
Ugyanezt a gondolatot már előbb megvalósította 
Schlee Altonában. V. ö. ReinMrdt, Die Frankfur- 
ter Lehrplane stb. (Frankfurt a, M. 1892). A F, el- 
teqedésére, újabb módosításokra és a tapasztala- 
tokra nézve v. ö. Zeitschr. für; die Reform der 
höh. Schulen. 

Frankfiurti unió, az a szövetség, melyet a ma- 
gyar felkelő és a csász. hadaktól szorongatott Vn. 
Károly német császár védelmi célból Í7M máj. 
22. kötött Nagy Frigyessel, a pfalzi és hesseni fe- 
edelmekkel. A F. értelmében Nagy Frigyes meg- 
kezdte a második sziléziai háborút. 

Frank hercegség. Midőn a keleti frank biro- 
dalom a Karolingok kihalta után (911) részekre 
bomlott, a Rajna, Majna és Neckar mellékén lakó 
frankok földje ktílön hercegséggé tömörült, mely 
a többi négy német hercegséget tekintélyben egy 
ideig jóval felülmúlta. Maga a hercegség mintegy 
két részre oszlott, a Rajna jobb partján elterülő 
Keleti-Frankenra (Francia orientális), Würzburg 
főhellyel, és a Rajnától Ny.-ra fekvő Idsebb részre, 
Rheinfi'anken (Francia Rhenensis). A Keleti P.- 
ben a X. sz.-ban két előkelő család versengett a 
hatalomért, a Bdbenbergi és a Konradinok csa- 
ládja. Utóbbi győzött és I. Konrád személyében el- 
nyerte a hercegi jogart (906). Midőn Konrádot 911. 
német királlyá választották, öccsére, Eberhard-ra 
szállt a hercegi hatalom, ki utóbb (939) Nagy Ottó 
király ellen, saját vesztére, pártot ütött. Eleste 
után Ottó a F.-et a koronával, saját családja bir- 
tokaival egyesítette. 1024— 1125-ig a száli frank 
császárok bírták a hercegséget. A rajnai F. terü- 
letén, mely idővel a I^alz (Palatinatus) nevét 
nyerte, Worms, Speier és Mainz püspökei, tov. a 
Wild- und Rhein-graf s a nassaui, hanaui és hes- 
seni grófok emelkedtek a többi hűbéres nagyok 
fölé, míg a Keleti P.-ben a würzburgi püspök gya- 
korolt hercegi hatalmat. Az ö birtokaiból alakult 
1500. a frank kerület (1. o.). 1633-ban Weimari 
Bernát választatta magát frank herceggé, utóbb 
a Keleti F. nagyobb líésze Bajorországhoz került, 
melynek három É.-i kerületét ma is Ober-, Mittel- 
és Unterfranken-nak hívják. V. ö. Stein, Ge- 
schichte Frankens (2 köt., 1885) ; Fester, Frankén 
u. die Kreisverfassung (Würzburg 1906). 

Frankisták, 1. Frank. 

Frankisztán, így hívják a keletiek Európát. 
L. Frengi. 



Frank Jog 



123 — 



Franklin 



Frank jog, a frank-germán néptörzs joga ; leg- 
fontosabb örök emléke a Lex ScUica (1. o.). 

Frank-Juxa, a Svájci- és Sváb-Jura folytatása 
Bajorország É.-i részében ; a Hártfeldtöl a Maj- 
náig nyúlik, amelynél Lichtenfels mellett ér véget. 
DNy.-i rövidebb része Donauwörthtöl Regensburg 
közeléig terjed és a Duna meUett fekszik ; külön- 
böző neveket visel ; az Bichstadti- Albánban, ame- 
lyen keresztül az Altmühl tör magának utat és 
amely a Wülzburgban (644 m.) kulminál, vannak 
Solnhofennél a híres kőbányák. A nagyobb, É. felé 
húzódó része K. felé nagyon szelid lejtőjű, ellen- 
ben a Rednitz és Regnitz völgyei felé meredek. 
A legészakibb részét Bamberg, Bayreuth és Er- 
langen közt bizarr alakú sziklái és régi várrom- 
jai miatt Frank-Svájcnak is szokták nevezni. 
Érdekes jelenség itt a számos barlang, amelyek 
közt a legismertebb a Geulenreuthi. Legmaga- 
sabb csúcs a Moritz-hegy (598 m.). 

Frank kamó (ném.frankischer Haken), a XV. 
és XVI. sz.-ban használt fegyer az ellenséges 
pengék eltörésére. A F. tulajdonképen egy rövid, 
erős, mély barázdákkal ellátott pengéből állott. 

Frank kerület, egyike azon tíz kerületnek, 
amelyekre Miksa császár 1500., illetőleg 1512. a 
német birodalmat fölosztotta. 1792-ben 69 territó- 
riumot (27 uradalmat, Landesherrschaft, 1 püspök- 
séget, 25 grófságot és 8 birodalmi várost, ületőleg 
helységet) foglalt magában, 27,000 km* terület- 
tel és másfél millió lak. 

Frank királyok kapittiláréi, 1. Capitularia. 

Franki, I/idtoig August, Bittér von Hochwart, 
német költő, szül. Chrastban 1810 febr. 3., megh. 
Bécsben 1894 márc. 12. Eleinte nagy nélkülözések 
között hallgatta az orvosi tudományokat, miköz- 
ben a történelem s az esztétika tanulmányát is 
folytatta. Egy Habsburglied, továbbá egy sorozat 
történeti balladája révén ismeretessé lett az iro- 
dalomban. Ezután gyors egymásutánban meg- 
jelentek tőle Episch-lirische Dichtungen (Wien 
1834) és Christophoro Colombo regényes eposz 
(Stuttgart 1836); Sagen aus dem Morgenland 
(Leipzig 1834). Az 1848 márciusi mozgalomban 
Die üniversitat című költeménye, amely az első 
volt, mely cenzúra nélkül jelent meg, példátlan fel- 
tűnést okozott ; több, mint egy millió példányban 
terjesztették és utólag 19 zeneszerző zenésí- 
tette meg. Az orvosi gyakorlatot fölcserélte a 
bécsi zsidó hitközségnél elvállalt titkári állással s 
1856. Jeruzsálembe utazott, ahonnan visszatérve, 
elnöke lett a bécsi zsidó hitközségnek. Attól fogva 
tisztán a szépirodalomnak szentelte szabad idejét. 
Későbbi művei: Don Jüan d' Austria (Leipzig 1846); 
Ein Magyarenkönig (u. o. 1850); Lyrische Ge- 
dichte (Wien 1880) és sok más Urai és epikai költe- 
mény, amelyek mind formaszépségről és gazdag 
képzelőtehetségről tanúskodnak. Összegyűjtött 
művei 3 köt. Bécsben jelentek meg 1880., azon- 
kívül Der Briefwechsel zwischen Anastasius 
Grün und L. A. F. (Berlin 1897). 

Frankland, Edward, angol kémikus, szül. 
Churchtownban, Lancaster mellett, 1825 jan. 18., 
megh. Norvégiában 1899 aug. 9. Tanulínányait 
Londonban, Marburgban és Giessenben végezte. 
1851-ben az Owen's College, 1865-től pedig a Ro- 
yal school of mines kémia-tanára. Számos fon- 



tos fölfedezést tett, különösen az organikus ké- 
miát gazdagította. Kolbe-yal a zsírsavakat ós a 
nitrüeket tanulmányozta ; a metallorganikus ve- 
gyületek felfedezője. A vegyérték változásának a 
tanulmányozásával is foglalkozott. Nagyfontossá- 
gúak ama vizsgálatai, amelyeket a világító gáz- 
zal végzett, kimutatva, hogy mily lényegesen be- 
folyásolja a nyomás a láng világító képességét 
Tanulmányozta a szennyvizek tisztításának mód- 
ját, később Locljyerrel spektroszkópiával foglal- 
kozott. Értekezései angol folyóiratokban jelentek 
meg. Munkái: Lecture notes for chemical stu- 
dents (2. köt. London 1866) ; Water analysis for 
sanitary purposes (1891). 

Frankiandit (ásv.), fliioman rostos szerkezetű 
fehér halmazokban terem. Víztartalmú nátrium- 
kalcium-borát : Na3CaBeOii+7V,ILO. Lelőhelye 
Tarapaca, Chilében. 

Franklin, a) több város az Egyesült-Álla- 
mokban. 1. F., Massachusettsben, Bostontól 
DNy.-ra (43 km). Zongora-, szalmakalap-, gyapjú-, 
gyapot- és bőrárúgyártás. (i9oo) 5017 lak. — 2. F., 
New-Hampshireben,ei Merrimac partján, Boston- 
tól ÉNy.-ra (153 km.). Papiros-, tű- és gyapjuáru- 
gyártás, vasöntők. (i9oo)5846 lak. — 3.F., Pennsyl- 
vaniában, Eriétől D.-re. Vasúti csomópont. Petró- 
leumforrások; gép- és acélgyártás. Alapíttatott 
1753. (1900) 7317 lak. — b) Kanada É.-i terri- 
tóriumainak egyike (külön választatott 1895). 
Magában foglalja a Banks Landtól a Baffln Lan- 
dig elterülő kisebb-nagyobb sarkvidéki szigeteket. 
Területe körülbelül 1.300,000 km«,(i9oi) 1000 esz- 
kimó lak. (a Baffln Landon). 

Franklin, l.J.Z/r(?ííZíOMW,francia történetíró és 
bibliográfus, szül. Versaillesban 1830 dec. 16. A 
Mazarin-könyvtár igazgatója volt. Művei: His- 
toire de la bibliothéque Mazarine (1860) ; La bibL 
impériale (1861) ; La Sorbonne, ses origines et sa 
bibliothéque (2. kiad. 1875); Lesaneiennes bibUo- 
théques de Paris (3 köt.); Améline Dobourg (1875) ; 
Les sources del'histoire de Francé (1877) ; La vie 
privée d'autre f ois. Art et métiers, modes, moeurs, 
usages des Parisiens du XII. au XVIII. siécle (2 
köt., díszmű 1895); Histoire généalogique des sou- 
verains de la Francé, (Paris 1896) ; Christine de 
Suéde etl'assassinat de Monaldeschi (Paris 1911); 
La vie privée au temps de Capétiens (1911). V. ö. 
Bobins E., F. (New York 1898). 

2.F., Benjámin, amerikai államférfi, író és tudós, 
szül. Bostonban 1706 jan. 17., megh. 1790 ápr. 17. 
Atyja szappanos volt s eleinte ő is ezt a mester- 
séget tanulta. 12 éves korában beállott mostoha- 
bátyja könyvnyomdájába ; itt minden idejét tanu- 
lásra fordította s nemsokára cikkeket írt bátyja 
újságjába, melynek később szerkesztését is át- 
vette. 1723-ban elhagyta Bostont és Londonba 
ment, hogy a könyvnyomtatásban magát tovább 
képezze. Midőn hazatért, nyomdát, könyv- és pa- 
pirkereskedést nyitott Filadelflában. Ugyanitt a 
kereskedők és iparosok kiművelésére iskolákat és 
könyvtárt létesített. 1736-ban Pennsylvania par- 
lamentjének titkára, 1737. ugyanezen gyarmat 
főpostamestere lett Most már egész erejét a köz- 
ügyeknek szentelte s közhasznú intézmények ala- 
pításával nagy tekintélyre tett szert. 1747-ben ö 
dolgozta ki az amerikai bölcseleti társaság ter- 



Franklin 



— 124 



Franklin-féle tábla 



vét, melynek később elnöke lett. Erre az időre 
esnek az elektromosság terén végzett kutatásai, 
melyeknek eredménye az elektromos sárkány s 
főleg a viUámhártíó feltalálása lett. New experi- 
ments and observations on electricity c. művét 
Buffon franciára fordította s az egész tudományos 
világgal megismertette. A londoni kir. tudomá- 
nyos társaság tagjai közé választotta s 1753. 
arany éremmel tüntette ki. 1753-ban az összes 
amerikai angol gyarmatok föpostamesteróvó ne- 
vezték ki s már ekkor foglalkozott egy, az összes 
gyarmatokat egybefoglaló alkotmány eszméjével 
az angol király fenhatósága mellett. A franciák- 
kal kitört háború első évében, 1756., P. nagy te- 
vékenységet fejtett ki a gyarmati segédcsapatok 
szervezésében s az indiánusok ellen több erődöt 
emelt az északi határon. 1757— 62-ig Londonban 
tartózkodott, mint Pennsylvania és később más 
gyarmatok képviselője az angol kormánynál. 
1766-ban ismét Londonban járt s az ő erélyes til- 
takozására vonta vissza az angol kormány a 
gyarmatokra kivetett bélyegadót. Mivel P. to- 
vábbra is bátran védte a gyarmatok ügyét, az 
angol kormány előtt kegyvesztett lett s elvesz- 
tette föpostamesteri hivatalát. Hogy az elf ogatást 
kikerülje, 1775. visszatért Filadelflába és élénk 
részt vett a gyarmatok függetlenségi harcában. 
Tagja lett a kongresszusnak s nagy része volt az 
1776 júl. 4. kimondott függetlenségi nyilatkozat 
megszerkesztésében. 1776 végén Franciaországba 
utazott, hol lelkesen fogadták, mint a szabad- 
ságért küzdő Amerika kiváló fiát. 1778-ban ki- 
vitte, hogy a francia kormány a közvélemény 
hatása alatt szövetséget kötött a gyarmatokkal 
és tekintélyes haderőt küldött azok segítségére. 
Az 1783-iki versaillesi béke megkötésében is 
nagy része volt s még ez évben visszatért Ame- 
rikába. Itt háromszor egymásután megválasztot- 
ták Pennsylvania kormányzójává s mint a kon- 
gresszus tagja, részt vett az új alkotmány kidol- 
gozásában. 1788-ban öregsége és betegsége miatt 
visszavonult a közügyektől s halála előtt még 
egy emlékiratot szerkesztett a rabszolgaság eltör- 
lése érdekében. Nemzete egy hónapi gyásszal 
tisztelte meg emlékét, 1856. pedig Bostonban 
szobrot emeltek tiszteletére. Tudományos és poli- 
tikai működését találóan foglalja össze az a latin 
vers, melyet Franciaországban készítettek P.-ról: 
Eripuit fűimen codo sceptrumque tyranno. (Ki- 
ragadta az égből a villámot s a zsarnok kezéből 
a kormánypáleát.) Müveit többek közt kiadta 
unokája William Temple P. (London 1818—19), 
de legteljesebb kiadása Bigelowtól való (1887— 
89, 10 köt.). F. önéletrajza (1757-ig) több angol 
és német kiadásban jelent meg (Eeclam's üniver- 
salbibliothekjában is). Újabb életrajzai közül em- 
lítendők : Parton (New York 1864, 2 köt.), Master 
(Boston 1887), Halé (u. o. 1887—88, 2 köt.), Morse 
(u. 0. 1889) és Robins (New York 1898) művei. F. 
pedagógiai jelentőségét méltatta Kemény P. 
(Magy. Paedag. 1906). 

3. F., John, sir, angol északsarki utazó, szül. 
Spilsbyben (Lincohishire) 1786 ápr. 16., megh. a 
King WiUiamfóldön 1847 jún. 11. Részt vett Plin- 
ders (1. 0.) ausztráliai utazásában, 1805. ott volt 
Trafalgarnál, 1815. New Orleansnál. A sarkvidé- 



ken 1818. járt először, Buchan kapitánnyal. 
1819— 22-ig Richardson és Back társaságában 
szárazföldi úton lehatolt a Coppermüie River tor- 
kolatáig s az amerikai kontinens É.-i partján 
Kent félszigetig jutott. 1825— 27-ig ugyanezekkel 
a Maekenzie folyón hajózott le s bejárta a part- 
vidéket Ny. felé a 150. fokig (K. felé Rihardson 
a Coppermine torkolatáig). 1830— 33-ig sorhajó- 
kapitányi rangban szolgált a Földközi-tengeren ; 
1836— 43-ig Tasmania kormányzója volt. 1845 
máj. 8. indult Erebus és Terror hajóval végzetes 
sarki útjára, azzal a céllal, hogy K.-ről Ny. felé a 
Baffln-öböltöl a Bering-szorosig hajózzék. 1845 
júl. 26. látta őt utoljára Danner, egy cetvadász- 
hajó kapitánya ; ő hozta F. utolsó leveleit Angliába. 
AF. keresésére kiküldött expedíciók (1847— 1879) 
(1. Sarkvidéki vtazások) adataiból mgállapítható, 
hogy a F.-expedició a telet a Lancaster Sound É.-i 
partján töltötte, 1846 tavaszán folytatta útját Ny. 
felé s szept. 12. a King William Land BNy.-i part- 
ján a jég foglyul ejtette. P. és társainak egy része 
a rettentő szenvedéseknek áldozatul estek. 105-en, 
akik megérték a harmadik telet, 1848 ápr. 22. 
elhagyták a hajót, hogy szárazföldi úton kísérel- 
jék meg a menekülést. A King Wüliam-fóldön hír- 
adást hagytak hátra. Legnagyobb részük még a 
King William-fóldön elpusztult ; néhányan elver- 
gődtek ugyan a Back folyó torkolata vidékére, de 
az éhségtől és fáradalmaktól kimerülve ezek is 
egytől egyig odavesztek. F. munkái : Narrative of 
a Joumey to the Shores of the Polar Sea in the 
Years 1819—1822 (London 1823 ; németül Wei- 
mar 1824) ; Narrative of a Second Expedition to 
the Shores of the Polar Sea 1825—1827 (u. o. 
1828 ; németül u. 0.1829). V. ö. Markham, Life of 
Sir John P. and the North West Passage (London 
1891) ; Traül, Life of Sir John P. (u. o. 1896); 
Simonyi, A sarkvidéki fölfedezések története (Bu- 
dapest 1890) ; IMke, A Föld felfedezése (a Mű- 
veltség Könyvtára Föld c. kötetében, Budapest 
1906). 

4. F., Ottó von, német jogtörténész, szül. Ber- 
linben 1831 jan. 27. megh. Tübingenben 1905 jún. 
5. 1860-ban magántanár Boroszlóban, 1863.rendes 
tanár Greifswaldban, 1873. pedig — a magán-, 
kereskedelmi és váltójogból — Tübingenben. Még 
tanuló korában írt és kitüntetett művén: Die 
deutschePolitik Friedrichs I.Kurfürsten von Bran- 
denburg (Berlin 1851) kívül nevezetesebb müvei : 
Beitrage zur Geschichte der Reception des römi- 
schen Rechts in Deutschland (Hannover 1863) ; 
Das Reichshofgericht ím Mittelalter (u. o. 1870) ; 
Geschichte und System des deutschen Privatrechts 
(Tübingen 1878). 1897 óta egyik kiadója volt az 
Archív fiir die civilistische Praxis c. folyóiratnak. 

Franklin Bay, a Beaufort-tenger öble a 
Bathurst- és a Parry-fok között (Maekenzie, Ka- 
nada). 

Franklin-féle duss, 1. Elektroterápia. 

Franklin-féle tábla, az elektromosság felhalmo- 
zására való eszköz (1. az ábrát). Lényeges alkatré- 
sze egy ü V egtábla, mely üveglábra van függélyesen 
fölállítva s mindkét oldalán ónlemezzel (sztaniol) 
van akként bevonva, hogy az üveg tenyérnyi szé- 
lességben befódetlenül maradjon. Az egyik oldalon 
levő ú. n. fegyverzettel elektromosságot közöl- 



Frankllnlt 



125 — 



Franklin törvénye 



vén, ez a másik fegyverzetre megosztólag hat 
(influenciát gyakorol), annak ellenkező elektro- 
mosságát magához vonzza, míg a vele egynemüt 
taszítja. Ha most ezen második fegyverzetet a 
földdel vezetöleg összekötjük (pl. ujjunkkal meg- 
érintjük vagy fémlánccal vagy dróttal ellátjuk), 
az eltaszított egynemű elektromosság a földbe 





(Elölnézet.) Franklin-féle tábla. (Oldalnézet.) 

távozik, míg az ellenkező elektromosság a máso- 
dik fegyverzetnek üveg felé néző oldalán, sőt az 
üvegen magán is |megmarad. Ez a megmaradó 
elektromosság (megosztási elsőrendű elektromos- 
ság) a másik fegyverzet ellenkező elektromossá- 
gát is arra kényszeríti, hogy az ónlemez üveg felé 
eső oldalán maradjon ; ezek egymást mintegy le- 
kötik. A táblán felhalmozott elektromosság kisü- 
tése akként történik, hogy a két oldalon levő elek- 
tromosságok közt vezető összeköttetés létesíttetik, 
miáltal az ellenkező elektromosságok kiegyenlí- 
tődnek, egyesülnek. Ha a vezetésben hézag van, 
pl. levegőréteg, akkor a kiegyenlítődés szikra 
alakjában történik. L. Elektromos kisülés. 

Franklinit (ásv.), szabályos rendszerben, külö- 
nösen oktaéderekben kristályosodik. Vasfekete, 
fémfényü. Gyöngén mágneses. Karca barna. A 
spinell ásvány csoportnak egyik tagja; cinket, 
mangánt és vasat tartalmaz. Képlete : 

(Zn,Pe,Mn)(Fe„,Mn2)04. 
Termőhelye Franklin Furnace és Sterling Hill 
(New Jersey), ahol szemcsés mészkőben cinkittel 
és willemittel található ; továbbá Eilbach (Nassau), 
ahol vörösércben van beágyazva. 

Franklinizálás v. franklinozás, 1. Elektro- 
terápia. 

Franklinoterápia, 1. Elektroterápia. 

Franklin-pápaszem, olyan, amelynek üvegei 
két félből állanak, alsó fele máskép van csiszolva, 
mint a felső fele, az egyik közelre, a másik távolba 
nézésre való. 

Franklin-Társtilat, Magyar Irodalmi Intézet 
és Könyvnyomda Budapest. Több könyvkiadói 
és nyomdai vállalat egyesüléséből származott és 
mint részvénytársaság ezen cég alatt 1873. ala- 
kult meg. A könyvkiadó vállalat alapját Wiegand 
Ottónak 1816. Kassán alapított üzlete alkotta, 
melyet 1827. Pestre tett át. Tőle vette át Hecke- 
nast Gusztáv 1832. a könyvkiadó üzletet s 1840. 



Landerer könyvnyomdász belépésével az 1715. 
alapított Landerer-nyomda beleolvadt a cégbe. A 
cég ezentúl 1863-ig Landerer és Heckenast volt, 
ekkor Heckenast Gusztáv saját számlájára vette 
azt át. Heckenast az 50-es és 60-as években nagy- 
szabású kiadói működést fejtett ki. Az azokban 
az időkben közrebocsátott magyar könyvek és 
hírlapok legnagyobb része az ő kiadásában jelent 
meg. Nevezetesek voltak küzdelmei a cenzúrával. 
Az 1848-iki szabadságharc mozgahna is belekap- 
csolódik e vállalat múltjába, amennyiben nyom- 
dájából került ki a felszabadított sajtó első ter- 
méke, a lalpra magyar ! 1848 márc. 15. és a 
márciusi ifjúság által megszerkesztett 12 pont. 
1873-ban részvénytársasággá alakult át a válla- 
lat 800,000 frt részvénytőkével, mely 4000 drb 
200frtos részvényre oszlott fel. A társaság megala- 
kulásával Heckenast Gusztáv német nyelvű ki- 
adványaival Pozsonyba vonult vissza és kiadói 
üzletét, de kizárólag németnyelvű könyvek kiadá- 
sával, ott folytatta, míglen a F. első ügyvezető 
igazgatója a Heckenast cég addigi üzletvezetője : 
Jurány Vilmos lett. Az ő halála után 1893. a ki- 
adóvállalat igazgatója Benkö Gyula, a nyomda 
igazgatója Mirsch Lipót lett. 1894-ben a vállalat 
a Meímer-féle könyvkiadó-üzlet összes kiadvá- 
nyait megvette s ezúton Vörösmarty, Tompa, 
Garay, Vas Gereben művei kiadási jogának, va- 
lamint nagyszámú népies könyvsorozat és naptár 
kiadói jogának birtokába jutott. 1900-ban a Ráth 
Mór cégtől átvette Arany János munkáinak és a 
Kisfaludy-társaság Shakespeare-fordításainak ki- 
adói jogát. 1904-ben a nagykiterjedésű Wodianer- 
féle könyvkiadó- vállalatot vette meg, ezáltal meg- 
szerezte a hazai tankönyv-kiadványok legnagyobb 
részét és néhány jelentékeny népies gyűjteményt. 
Ugyancsak 1904. Benkö Gyula kivált az igaz- 
gatóságból és a társaság ügyvezető alelnökéül 
König Gyula, ügyvezető igazgatójául Gárdos 
Alfréd hivatott meg. A F. részvénytőkéje 1912. 
3.052,500 koronát tesz ki, mely 10,175 drb 300 
K névértékű részvényből áll. A F. könyv- és hír- 
lapkiadással, könyvnyomtatással, kőnyomással, 
betűöntéssel és képek reprodukciójával foglalkozik. 
Könyvkiadó vállalatában elsősorban tankönyvek, 
iQusági iratok és ismeretterjesztő munkák nagy 
mennyisége jelent meg. Nagyobb kiadványai és 
folyóiratai a következők : Vasárnapi Újság, Buda- 
pesti Szemle, Magyar Remekírók Könyvtára, 
Magyar Regényírók Könyvtára, Corpus Juris 
Hungarici teljes magyar törvénytár, Malonyay : 
A Magyar Nép Művészete, Olcsó Könyvtár, Ma- 
gyar Könyvtár, Jókai, Jósika, Kemény Zsigmond, 
Vas Gereben, Verne Jules, Gyulai Pál műveinek 
népszerű kiadásai, Arany János munkáinak nagy 
kiadása, Filozófiai írók Tára, a Heinrich Gusztáv 
szerkesztette Egyetemes Irodalomtörténet, Régi 
Magyar Könyvtár, a Beöthy-féle Művészetek 
Története, Művészeti Könyvtár, Ismeretterjesztő 
Könyvtár, a Magyar Földrajzi Társaság Könyv- 
tára, az évenkint megjelenő Budapesti cím- és lak- 
jegyzék. 

Franklin törvénye : elektromosság létesítése- 
kor mindig mind a két elektromosság keletkezik 
(pozitív és negatív) és pedig egyenlő mennyiség- 
ben. 



Frank marha 



126 — 



Frankok 



Frank marha. Bajorországban, különösen a 
Majna völgyében van elterjedve, miért is majna- 
völgyinek is nevezik. Színe sárgás-vörösbarna. 
Pöleg igázásra használják. A tehén súlya 450— 
500 kg., az ökör súlya 700 kg. Évi tejhozama 
2000 1. Az efajtabeli erős és gyors igás ökrök kere- 
settek. 

Frank nyelvjárás, 1. Német nyelv. 

Franko, Iván, kis-orosz író, szül. 1856. Nahu- 
jevicében, Galíciában. A kisoroszok radikális moz- 
galmainak vezetője. Müveiben a kisorosz parasz- 
tok és munkások életét rajzolja ; megírta továbbá 
a kis-orosz irodalom régibb korának történetét ; 
egybegyüjtötte 4 kötetben a kis-orosz legendákat, 
valamint kiadta a kis-orosz közmondások lexi- 
konát. 

Frankó (ol. franco) a. m. szabadon, kényszer 
nélkül. — F. a tőzsdei forgalomban a. m. alkusz- 
díj nélkül. ~ F. a postán, 1. Bérmentesítés. 

Frankó, község, 1. Répczesarud. 

Frankóbélyeg, 1. Postai értékjegyek. 

Frankóbélyegzö, 1. Postai gépberendezés. 

Frankócédula, postai csomaghoz tartozó kísérő 
okmány, a feladó abbeli kívánságának kifejezé- 
sére, hogy csomagja a címzettnek költségmente- 
sen adassék ki. A feladó a F.-án kötelezettséget 
vállal, hogy a küldeményeért járó összes díjakat 
és a felmerülő összes költségeket lefizeti, mihelyt 
a visszaérkező F. útján tudtára adatnak. Rende- 
sen csak tengerentúli, avagy postai csomagszolgá- 
lattal nem bíró országokba szóló csomagoknál van 
rá szükség, akkor t. i., ha a felvevő postahivatal 
nincs azon helyzetben, hogy a viteldíjakat és költ- 
ségeket a rendeltetés helyéig pontosan megálla- 
pítsa. Egyes külföldi országokba postai P.-val az 
ottani beviteli vámnak a viselését is elvállalhatja 
a feladó. Ismeretlen egyénektől a posta, ha F.-val 
történt a feladás, a később megállapítandó költség- 
összeg erejéig letétet kívánhat. 

Frankójegy, 1. Postai értékjegyek. 

Frankok és a frank birodalom. A frankok 
(jelentése valószínűleg «szabad») az egyedüli ger- 
mán nép, mely a római birodalom romjain mara- 
dandó országot alapított. A frankok ősei, melyek 
közé a chamavok, a chattok, ampsivariok, sigam- 
brok, marsok, brukterek és a sáli frankok törzsét 
számítják, a Kr. u. III. sz.-ban a Köz^p- és Alsó- 
Rajna mellékén tanyáztak. Idővel a íi-ankok két 
főcsoportba tömörültek ; ezek közül a sáli frankok 
az Alsó-Rajna mentén (Hollandiában és Belgium- 
ban) települtek le, míg a ripuari (vagyis part- 
meÚéki) frankok a Közép-Rajna mindkét part- 
ján, az Eífeltőla Zuider-tóig és Prizlandig tanyáz- 
tak ; főhelyük Köln volt. B telepekből egyre pusz- 
tították a szomszéd római tartományokat, kiűönö- 
sen Galliát, miközben több vereség érte őket. így 
240. Mainz táján és 358. a batávok szigetén. A ró- 
mai uralom bukása után a sáli frankok a Schelde 
környékére nyomultak. Mint első királyukat a 
hagyomány Faramundot említi ; több hitelesség- 
gel bír Chlodio (v. Chlojo) király személyisége, 
ki 431. a frankok hatalmát a Somme folyóig ki- 
terjesztette, ámbár másrészt a rómaiak fenható- 
ságát elismerte és az Attila ellen vívott nagy 
catalaunumi csatában (451) Aötius római vezért 
támogatta. Ezt a Chiodiót tartja a hagyomány 



a mesés Merovech atyjának és a Merovingok 
(1. 0.) ősatyjának. Chloío fiai atyjuk halála után 
Frankországot maguk között felosztották. Közü- 
lök a Tournayben székelő I. Childerich dicseke- 
dett a legnagyobb hírnévvel (457— 481-íg), kit a 
rómaiakhoz barátság, a kat. egyházhoz rokon- 
szenv köteléke fűzött. Talán az ő idejében készült 
a sáli törvénynek (Lex Salíca) legrégibb része, a 
legelső germán jogkönyv. Ennek világánál lát- 
juk, hogy a kfrály hatalma sok tekintetben a 
tavasszal egybehívott népgyűlés határozatától 
függött. Childerich fia s utóda (481—511) Cldod- 
vig vetette meg alapját Gallia földjén az első 
frank államnak és keresztény hitre tért. Országát 
4 fiára hagyta, oly módon, hogy a legídősebbík, 
llieodorik a keleti, tiszta frank területet, Ausz- 
tráziát kapta Metz székhellyel, míg a többi fiú az 
országnak a nyugati, római felét ^di^ia^Neusztriát. 
Ghlodomer Orléansban székelt, I. Childebert 
Parisban, I. Chlotar pedig Soissonsban. A gyer- 
mekek örökölték apjuk kegyetlen hajlamait, de 
lángeszét nem. Theodorik Hermanfriedot, a tü- 
ringiaiak királyát fosztotta meg trónjától, Childe- 
bert és Chlotar pedig a burgimdokkal viseltek 
öldöklő harcokat és Vitiges nyugati gót kfrálytól 
elfoglalták a Provencet. Midőn Theodorik csa- 
ládja 555. kihalt, Chlotar követte őt a trónon, 
aki 558. a gyermektelenül elhalt I. Childebert- 
nek is örököse lett és így az egész frank mo- 
narchiát egyesítette kezében. Ez időben már a ba- 
jor törzs is elismerte a frankok fenhatóságát, úgy 
hogy tkp. csak a szászok és a frízek őrizték még 
egy ideig önállóságukat. Azonban 561. 1. Chlotar 
újra felosztotta a birodalmat fiai: Guntram, I. 
Charíbert, I. Sigibert és I. Chilperích között, kik 
vérengző tettekben még túltettek apáikon (v. ö. 
Toursi Gergely kortörténetét). A családi öldöklése- 
ket különösen két gonosz nő, az ausztráziai Brun- 
hild (1. 0.) és a neusztriai Fredegunda (1. o.) idézte 
elő. Csak miután emez (597) elhalt, amazt pedig 
613. kivégezték, szakadt vége a testvérháború- 
nak és ekkor II. Chlotar (II. Chüperich fia) 584— 
628-íg harmadszor egyesítette az egész frank 
monarchiát. 

A gyakori osztozkodások és erkölcsi sülyedés 
napjaiban a királyi ház tekintélye egyre alább 
száUott, de ugyanoly fokban emelkedett az új ne- 
mesi családok hatalma, melyek hűbérül kapott 
terjedehnes fóldbfrtok és gazdagság bfrtokában 
az udvari fötisztségeket és méltóságokat, meg a 
legbefolyásosabb világi, katonai és papi állásokat 
foglalták el, sőt nemsokára bitorolták. Közülük 
a háznagy (major domus) emelkedett ki, eleintén 
a kfrályi család birtokainak kormányzója, majd 
udvarnagy (maire de palaís), később pedig a ki- 
rálynak jóformán korlátlan hatalmú bizalmi 
férfia. Idővel a főhatalom örökös lett a három 
(ausztráziai, neusztriai és burgundi) major domus 
családjában, sőt a háznagyok az utolsó renyhe 
Merovingi királyokat is kényük-kedvük szerint 
kijelölték, avagy kolostorba záratták. A VII. sz.- 
ban Arnuíf metzi püspök (megh. 641.) és id. (lan- 
deni) Pippin, az ausztráziai háznagy bírták a ha- 
talmat és ugyanez a Pippin lett a később trónra 
emelkedő karolingi családnak őse. Arnulf fia, An- 
segisel (vagy Andogisel, Pippin veje), mint III. 



Frankok 



127 



Franscinl 



Sigibert gyámja kormányozta Ausztráziát (632 
—656). Pippin fia ellenben, a trónkövetelő Gri- 
moald II. Chlotar parancsára életével lakolt, de 
több szerencse kisérte Id. Pippin unokáját, heris- 
tali Pippint, M 687. a Tertri (St. Quentin) mel- 
lett vívott csatában Ebroin versenytársát legyőzte 
és végre az egész frank birodalom major domusa 
lett (688). 714-ben történt halála után özvegye, a 
gonosz Plektrudis magának követelte a kormányt, 
mostoha fiát pedig, Martell Károlyt (1. o.) fogva 
tartotta. Végre azonban ez kiszabadult, az ausztrá- 
ziaiak élén leverte a neusztriabeUeket és a bajor és 
türingiai hercegeket újra kényszerítette a frankok 
fenhatóságának elismerésére. Világtörténelmi 
fontosságra akkor emelkedett, midőn 732. a Pi- 
reneusokon áttörő vad arab lovascsapatokat Tours 
és Poitiers között és utóbb Narbonne táján vissza- 
verte és diadalaival a nyugati keresztény vUágot 
e barbároktól megmentette. Ez érdemeiért nevez- 
ték el később «kalapács»-nak (Martell). III. Ger- 
gely pápa sokféleképen kitüntette, Károly pedig 
sok szolgálatot tett az egyháznak, különösen a 
Németországban térítő Szt. Bonifácius pártolásá- 
val. rV. Theudebert árnyékfejedelem halála után 
(737) Károly maga vette kezébe a királyi hatal- 
mat, bár királyi cím nélkül. Halála előtt (741) két 
fia között osztotta föl a birodalmat : Karlmann 
és ifj. Pippin között. 

Egy ideig a testvérek közösen uralkodtak, 747. 
azonban Karlmann önként kolostorba vonult s 
azóta Pippin intézte a frankok sorsát, ki a királyi 
címre és méltóságra áhítozott. E cél elérése vé- 
gett a pápával kötött szövetséget és az akkori vi- 
lág két legfontosabb hatalmi tényezőjének, a pá- 
pának és a frank fejedelemnek egyessége döntő 
hatással volt a politikai viszonyok alakulására. 
Zakariás pápa Pippin kérésének engedve, úgy nyi- 
latkozott, hogy a frank kii'ályí méltóság és cím 
azt a féillút illeti meg, aki a hatalmat tényleg 
bírja és gyakorolja. Erre Pippin az utolsó renyhe 
(fainéant) Merovingi királyt, III. Childerichet751. 
letette, kolostorba záratta és maga lépett, mint a 
frankok királya a trónra, Szt. Bonifácius pedig 
(a ónémetek térítője») az új királyt a pápa paran- 
csára felkente (751). Midőn 3 évvel később III. Ist- 
ván pápa Aistulf longobard király támadása elöl 
Pippin udvarába menekült, ez Kiersyben fontos 
szerződést kötött vele, melyben a frank király 
mint «az egyház védője és Róma város patri- 
ciusa» a pápa védelmére vállalkozott, míg a hálás 
István pápa a királyi méltóságot Pippin család- 
jában örökössé tette. így létesült a középkori ger- 
mán-keresztény királyság eszméje és az Isten ke- 
gyelméből való királyság. Midőn Aistulf 755. újra 
Róma kapuját döngette, Pippin átsietett az Alpo- 
kon, a longobard királyt legyőzte és az elfoglalt 
tartományok visszaadáisára kényszeritette. Egy- 
úttal pedig a pápának az egész Exarchátust és 
az ú. n. Pentapolist (5 várost) adományozta, ami- 
vel a pápák világi hatalmának veté meg alapját. 
(L. Egyházi állam,) Halála előtt országát két fia 
között osztotta fel (768) : Károlynak Ausztrázia 
meg Aquitania jutott osztályrészül, Karlmann- 
nak a többi országrész. A fiúk csakhamar vi- 
szályba keveredtek, melynek folyamában Károly, 
Karlmann korai halála után (771) annak özvegyét 



gyermekeivel együtt az országból elkergette és az 
egész frank bfrodalmat kezében egyesítette, 800. 
pedig Rómában III. Leó pápa kezéből a császári 
koronát nyerte. (L. [Nagy] Károly.) A frankok tör- 
ténetéről a Karolingak alatt, a birodalomnak 843. 
történt három részre való végleges felosztásáról 
és a 3 karoUngi ág kihaltáról, 1. Karolingok, 
Németország, Olasz- és Franciaország. 987-ben 
halt ki az utolsó, a francia karolingi ág. A német- 
országi frank hercegség történetét pedig 1. e cím 
alatt. 

Irodalom. Zeuss, Die Deutschen und ihre Nachbarstamme, 
1837 ; Waitz, Deutsche Verfassungsgesch., 2—4. kötet, 3. ki- 
adás ; Schröder D., Die Frankén u. ihr Recht, 1881 ; d. a., Lehr- 
buch der deutschen Rechtsgesch., 1889 ; Bmnner, Deutsche 
Rechtsgesch, H., 1.; Siegel, Deutsche Reichs- und Rechts- 
gesch., 1. ; Bornhak, Geschichte der Frankén unter d. Merovin- 
gern, 1863. Jahrbücher d. frUnk. Reichs, 6 kötet; Dahn, 
Deutsche Gesch., I. köt. 2. rész és Die Könige der Germánén, 
7—9. köt.; Lamprecht K., Deutsche Geschichte, 1. 1891; 
Gasquet íi., Précis des institutions politiques et soc. de l'an- 
cienne Francé, 1885, 2köt. ; Arnold, Frankische Zeit, 1882; 
Thierry A., Récits des temps mérovingiennes, 2 köt., számos 
kiadás; Monod, Étndes critlques sur les sources de l'hist. 
Mérovingienne, 2 köt. ; Viollet, Hist. des institutions politiques 
et administrat. de la Francé, I. 1889 ; Favé G., L'empire des 
Francs, I. ; Fustel de Coulanges, Hist. des institutions poli- 
tiqaes de l'ancienne Francé, 3 köt. ; Glasson E., Hist. du droit 
et des institutions de la Francé, ÍI. és Hl. köt. ; Gundlach, 
Epistolae Merovingici aevi, Mon. Germán. I. köt., 1892.; 
Böhmer-Millilbacher, Regesta imperii I. és Mühlbacher, 
Deutsche Geschichte unter den Karolingern, 1891—93 ; Löbell, 
Gregor von Tours, 2. kiad. 1869; Dümmler több munkája 
(1. o.); Sohm R., Die FrSnkische Reichs- und Gerichtsver- 
fassong, 2. kiad., Leipzig 1911. (V. ö. továbbá Karolingok, 
(Nagy) Károly, és az egyes fejedelmek alatt közölt irodalmat). 

Frankókényszer, 1. Bérmentesítés. 

Frankolin, kupriklorid sósavas oldata. Aceti- 
lén tisztítására használják. 

Frankolin-tyúk (^í'rawcoZznetó L., állat), a Tyúk- 
alakuak (Galliformes) rendjébe és a Fácánfélék 
családjába tartozó, a közönséges fogolynál vala- 
mivel nagyobb, igen ízletes húsú madár, mely 
Nyugat-Ázsiában és Ciprus szigetén honos ; régeb- 
ben Olasz- és Spanyolországban is élt, de a va- 
dászok lassanként kipusztították. 

Frankolit (ásv.), szinonimja az apatitnak, de 
nem igen használatos. 

Frankománia, a francia szellemért való ra- 
jongás. 

Frankónia (Franconia), 1050 óta a Frank 
hercegség (1. o.) K.-i részének neve ; néha az egész 
hercegséget is így nevezték. 

Frank régiségek névvel régebben Német- 
országban általában a népvándorláskori emléke- 
ket jelölték, szűkebb értelemben az ú. n. mero- 
ving emlékek jelölésére használják e megjelölést 
még ma is a francia szakirodalomban. E korszak 
fegyverzetéből jellemzők a dobásra szolgáló 
könnyű balta (francisca), az egyélű rövid kard 
(scramasax), kis kés (sax) s a laténe kardból fej- 
lődött hosszú kétélű kard (spatha). 

Frankstadt, 1. város Mistek morva kerületi 
kapitányságban, (i9io) 6178 cseh lak., vászon- és 
pamutszövéssel. — 2. F, város Máhrisch-Schön- 
berg morva kerületi kapitányságban, 2542 lak., 
vászonszövéssel. 

Frank-Svájc, I. Frank-Jura. 

Franqueville, Pierre, francia szobrász, LíVanr 
chevílle. 

Franscini (ejtsd : fransím),/Sífep^w, svájci statisz- 
tikus, szül. Bodioban (Ticino kanton) 1796., megh. 



Fransecky 



— 128 — 



Franzén 



Bemben 1857 júl. 19. Milanóban, Luganóban ta- 
nított, majd 1830. a nagytanács tagja, később pe- 
dig áüamtitkár lett. 184;8-ban a szövetségi tanács 
tagjává választották és rábízták a belügyek ve- 
zetését. P. a zürichi műegyetem megalapítója és 
a svájci statisztika úttörője. Müvei: Statistica 
della Svizzera (Lugano 1828, 2 köt. és 1 pótköt. 
1851); Statistica della Svizzera italiana (u. o. 
1837—39, 3 köt); Übersichten der Bevölkerung 
der Schweiz (Bern 1851). 

Fransecky (ejtsd : iraasza),Ediiard Friedrich von, 
(eredetileg Franscky), porosz tábornok, szül. Ge- 
demben (Hessen) 1807 nov. 16., megh.Wiesbaden- 
ban 1890 május 21. Résztvett az 1848. schleswigi 
háborúban, 1855 óta a nagy vezérkarban szolgált 
és a Militarwochenblattnak volt szerkesztője; 
1858. ezredes lett; 1860— 64-ig az oldenburgi 
hadosztályt újjászervezte ; aztán ismét vissza- 
lépett a porosz szolgálatba. Az 1866-iki háború- 
ban mint dandámok vett részt s Münchengrátz- 
nél és Königgratznél harcolt. Hazánk földjén is 
vezényelt: F. támadta meg júl. 22. Lamácsnál 
(Pozsony vmegye) az osztrákokat, kiket már-már 
bekerített, midőn a nikolsburgi fegyverszünet híre 
véget vetett a háborúnak. Része volt a szász had- 
sereg újjászervezésében és 1870. gyalogsági tábor- 
nok lett. Az 1870— 71-iki francia háború folyamán 
ban kitűnt Gravelottenál és Metz meg Paris ostro- 
mában is résztvett. A béke után a 15. hadtest 
vezénylő tábornoka lett (Strassburgban). 1879-ben 
I.Vílmos Berlin kormányzójává nevezte ki, 1882. 
pedig nyugalomba vonult. 

Fransen van de Putte, németalföldi államférfi, 
1. Putte. 

Fransqaillon (ejtsd: franszkiilyón), Belgiumban 
azokat hívják így, akik a francia nyelv használa- 
tát elébe teszik a flamandnak ; Elszászban pedig 
F. a franciabarátok neve. 

Fransziz v. franszyz, törökül a. m. francia, 
franciaországi. Franciaországot a törökök Fran- 
sza- V. Fransze-nak. nevezik. 

Frantz, Konstantin, német politikus és publi- 
cista,, szül. a régi halberstadti püspökség terüle- 
tén 1817 szept. 12., megh. Blasewitzban 1891 
máj. 2. Először matematikát és filozófiát tanult, 
majd az államtudományoknak szentelte magát. 
1852-ben a berlini külügyminisztériumba lépett, 
1853— 56-ig Spanyolországban volt konzuli hiva- 
talnok. Hazatérve kilépett az államszolgálatból s 
egészen az irodalomnak élt. Műveiben egyrészt 
új alapra akarta fektetni az államtudományt (Na- 
turlehre des Staats, Leipzig 1870) ; másrészt prak- 
tikus kérdésekkel foglalkozott. Untersuchungen 
über das europáische Gleichgewicht (Berlin 1859) ; 
Der Föderalismus (Mainz 1879) és Weltpolitik 
(Chemnitz 1883) c. műveiben azt fejtegeti, hogy 
Észak-Amerika és Oroszország fenyegető túlha- 
talma ellen Közép-Európa államainak egy szövet- 
ségben kell egyesülniök, mely szö ve'tségnek magva 
a Németbirodalom lenne. 

Franul von Weissenthum, Johanna, német 
színésznő és szmmüírónő, szül. Koblenzben 1773., 
megh. Bécsben 1845 máj. 17. Atyja, Grünberg 
Benjámin, szintén sztnész volt. Münchenben lépett 
fel először és 1789. a bécsi burgszinház tagja lett, 
1791. férjhez ment Weissenthum bécsi tisztviselő- 



höz. Főleg tragikai hösszerepekben aratott sikert ; 
Schönbrunnban Napóleon előtt Phaedrát játszotta 
s ekkor a császártól 3000 fr. jutalmat kapott. Szá- 
mos színművet maga is Irt, melyek tetszést arat- 
tak, de csak múló sikert értek. 

Fránya. Czuczor szerint (Uj Magy. Muz. I. 363) 
a dunántúli szólásban az ördög, a régi Tájszótár- 
ban a gonosz szinonimája. A magyar varnyu-^dX 
azonos, nyelvünknek régi finnugor eleme (osztj. 
varnaj, szamoj. varne), mely nyelvünkből szláv 
nyelvekbe került vrana, vran stb. alakokban, 
honnan visszakerülve, a tréfás F. vigye kifejezés- 
ben tűnik fel, a szokatlan szókezdő vr-t fr-re 
váltva. 

Franyova, község, 1. Aracs. 

Franz, 1. Adolf, német teológus és történetíró, 
szül. Langenbielauban 1842 dec. 21. A papi pá- 
lyára lépve, a boroszlói püspöki szeminárium ta- 
nára lett s a katolikus Schlesische Volkszeitungot, 
majd a Schlesisches Kirchenblattot szerkesztette. 
1878— 81-ig a Germania főszerkesztője volt Ber- 
linben. 1875— 82-ig a porosz képviselőház, 1876— 
1892-ig a birodalmi gyűlés tagja volt. Müvei : M. 
Aurelius Cassiodorus Senator (Breslau 1872) ; Die 
Messe im deutschen Mittelalter (Freiburg 1902). Ó 
dolgozta át Rohrbacher KJfehengeschichte-jének 
XV. kötetét. 

2. F, J. H., álnév, 1. Hochberg. 

3. F., Róbert, német zeneköltő, szül. a Saale 
folyó melletti Halléban 1815 jún. 28., megh. u. o. 
1892 okt. 24. A legnagyobb dalszerzők egyike. 
14 éves korában kezdett zenét tanulni, de 
szülői ezt nem szívesen látták; egyik tanára 
nyújtott neki alkalmat, hogy zongorán, orgonán 
játsszék ; végre 1835. szülői beleegyeztével Des- 
sauba ment Friedrich Schneidertől tanulni zene- 
elméletet. Teljesen kiművelve tért haza 1837., 
de csak 1843. megjelent első dalainak rend- 
kívüli sikere után birt álláshoz jutni ; templomi 
orgonás lett s az énekakadémia karnagya, utóbb 
az egyetem zeneigazgatója. Bach és Handel nagy 
énekmüveinek bámulatos átdolgozásáért a hallei 
egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta 1861., de már 
1841 óta növekvő fül- és idegbaja annyira fokozó- 
dott 1868-ig, hogy kénytelen volt minden tisztéről 
lemondani. A nyomortól az mentette meg, hogy 
egy volt tanítványa (pilsachi Senfft) kezdeménye- 
zésére Joachim, Liszt és Helene Magnus hang- 
versenyeket adtak javára s így közel 40,000 tal- 
lért szereztek számára. 350 dalnál többet kompo- 
nált ; mind csupa lélek és költészet, gyöngédség és 
mélység. Néhány irata is jelent meg: Offener 
Brief an Hanslick (ó müvek feldolgozása felől, 
1871) ; Mitteüungen über J. S. Bach's Magniflcat 
(1863). Külön munkákat írtak F.-ról Ambros, Buf- 
fer, Liszt, A. Sarán, Jul. Scháfifer. 

4. F. Bobért álnéven Janina Olga orosz grófaö 
írt francia nyelvű pamfletet : Franz Liszt címen. 

Franz-Dreber, Heinrich, német festő, 1. Dre- 
ber. 

Franzén, Frans Mikael, svéd költő és iró, 
szül. Uleáborgban (Fmnország) 1772 febr. 9., 
megh. Hernösandban 1847 aug. 14. 1798-ban az 
irodalomtörténet ^s 1801. a történelem és erkölcs- 
tan tanára lett Aboban. 1803-baQ pemari lelki- 
pásztor és az áboi káptalan ülnöke volt. Mikor 



IFranzenau 



— 129 — 



FrascatI 



^Finnország Oroszország fenhatósága alá került, 
F. elhagyta hazáját és 1810. kumlai (Oerebroban, 
^Svédország) prédikátor, 1831. hernösandi püspök 
lett. 1808 óta tagja volt a svéd akadémiának, 1824. 
titkára és aztán történetírója lett. Müvei : összes 
költeményei Skaldestycken (Oerebro, 1824—36, 
5 köt., új kiad. Stockholm, 1867-69, 7 köt. ; válo- 
gatott gyűjtemény 1871, 2 köt.) címmel jelentek 
meg. Mint lírikus nagyon kiváló, eposzai és drámái 
.(Gustafin. ; Audiensen, stb.) ellenben gyengék. 
A finn nyelvet is tökéletesen bírta s egyetlen finn 
nyelven írt költeménye : Elaköön armias (Éljen 
a kegyes), ma is általános kedveltségnek örvend. 

Franzenau^^osí, mineralógus és paleontológus, 
szül. Kolozsváron 1856 szept. 2. A József-műegye- 
temet látogatta s 1877. ez intézet ásvány-földtani 
tanszéke mellé tanársegédnek, 1883. a Magyar 
Nemzeti Múzeum ásvány-földtani osztályának se- 
gédörévé, majd pedig őrré (1894) és igazgatóőrévé 
<1902) nevezték ki. 1896-ban a M. Tud. Akadémia 
lev. tagjává választatott. Számos paleontológiái 
•és mineralógiai dolgozatot közölt, amelyek a M. 
Tud. Akadémia kiadványaiban, vagy más hazai 
^s külföldi szaklapokban jelentek meg ; munkái- 
val különösen Magyarország fosszil foraminife- 
ráinak ismeretét bővítette. Néhány megjelent 
dolgozata : Letkés felső mediterrán faunájáról 
^(Budapest 1886) ; Adatok Letkés faunájámz (u. 
•0. 1894) ; Adatok Budapest altalajának ismereté- 
Jiez (u. 0. 1888) ; Semseya, egy új nem a Foramini- 
ferák rendjében (u. o. 1894) ; Kristálytani és op- 
tikai vizsgálatok az Aranyi hegy amphibolján (u. 
o. 1882) ; Vizsgálatok a Seissi havas aatolitli szög- 
értékeinek állandóságáról (u. o. 1887) ; Eristály- 
tard vizsgálatok a bélabányai pyritrol (u. o. 1898). 

Franzensbad; fürdőhely Eger csehországi ke- 
rületi kapitányságban, 7 kilométernyire Egertől, 
-450 méter magas, D. felé szelíden lejtősödő fen- 
sikon, (1910) 2539 lak., kat., evangélikus, orosz és 
izraelita templommal, terjedelmes, gondosan ápolt 
parkokkal, színházzal. Klímája mérsékelt hegyi 
klíma ; az É.-i hideg szelek ellen az Elster- és az 
Érchegység védi. P.-nak van 12 ásványvízforrása, 
amelyeket ivásra és íürdésre használnak és van- 
nak vasas lápfürdői. A legrégibb és legjelentéke- 
nyebb forrás a Franzensquelle, amely fölött egy 
xotunda emelkedik; innen egy hosszú, oszlopos 
folyosó a gyógycsamokhoz vezet, amelyben tár- 
-salgó-, olvasó- és mulató-terem van. Szobrai kö- 
zül a legszebbek Ferenc császár ércszobra (1853), 
az Erzsébet-szobor (1905) s az 1909. leleplezett 
Ooethe-emlék. Egyéb források a Salz-, Wiesen-, 
Lnjza-forrás, a hideg Sprudel, az Új-, a Loimann-, 
az acél-, Stefánia-, Herkules- és Natália-forrás és 
"Végül az úgynevezett Mineralsauerling. Az ásvány- 
Tízforrások hőmérséklete 1012— 12-5o C, radio- 
aktív tulajdonságúak s leginkább vérszegénység, 
krónikus hurutok, női és idegbajok ellen hasz- 
nálják. A fürdőt, amelyet 1793. alapítottak, éven- 
ként 10,000-nél több vendég látogatja. Kiránduló- 
helyek : az Antonienhöhe, a Seebergí kastélyok és 
Liebenstein. V. ö. Fellner, F. u. seine Heilmíttel 
<3. kiad., Wien 1909). 

Franzensfeste, erős vár Tirolban, Brixen ke- 
rületi kapitányságban, Míttewald falu mellett. 

Franzfeld, község, 1. Ferenczhalom. 

Révai Nagy Lexikona. VIII. köt. 



FTa.TizíaB,Ludwig, német vízépítészeti mérnök, 
szül. Wittmundban (keleti Frizország) 1832 márc. 
1., megh. Brémában 1903 jún. 23. Előbb a berlini 
építészeti akadémián a vízépítészettan tanára volt, 
de 1875. mint országos építészeti tanácsos meg- 
vált a porosz áUam szolgálatától és a brémai 
állami építészetügy igazgatója lett. 1885 — 87-íg 
ő vezette a Bréma város tőle tervezett szabad ki- 
kötőjének építését. Németországban számos ki- 
kötő tervezetének elkészítésénél közreműködött. 
Részt vett a Handbuch der Ingenieurwissenschaf- 
ten c. munkának szerkesztésében. Egyéb müvei : 
Der Wasserbau (Berlin 1890) ; Korrektion der 
Unterweser (Bremen 1888) ; Neue Hafenanlagen zu 
Bremen (Hannover 1889) ; Korrektion der Aussen- 
weser (Bremen 1889). 

Franzos, Kari Emil, német író, szül. az orosz 
PodoUnban 1848 okt. 25., megh. 1904 jan. 28. Ber- 
linben. Gyermekkorát Czortkowban töltötte, ké- 
sőbb Grácban és Bécsben jogot tanult. Azután a 
hírlapírói pályára lépett és bejárta egész Európát, 
hogy a néprajzi viszonyokat tanulmányozza. 
1877-ben Bécsben telepedett meg, ahol megalapí- 
totta a Neue Illustrirte Zeitung c. hetilapot. Mü- 
vei: Aus Halbasion (Leipzig 1876— 1878), mely- 
ben iflúságának benyomásait egy nagy kultúr- 
képpé dolgozta fel ; Die Judon von Barnow (Stutt- 
gart 1877—80) ; Vora Don zur Donau (u. o. 1878) ; 
Junge Liebe (Breslau 1878—84) ; Der Gott des 
altén Doktore (Berlin 1892) ; Der Wahrheitssucher 
(1894); Ungeschifikte Leute (1894); Der kleine 
Martm (1896) : Allerlei Geister (1897) ; Mann und 
Weib (1899) ; azonkívül úti rajzokat ós tanulmá- 
nyokat írt s kiadta Büchner összes müveit ós kéz- 
irati hagyatékát (Frankfurt 1879). 

Frapan-Akunian, llse, írónő, 1. Levien. 

Fra Paolo, olasz történész, 1. Sarpi. 

Frapié, Léon, francia író, szül. Parisban 1863 
jan. 27. Városi tisztviselő, aki realista regényei- 
ben a néptanítók világát rajzolja a feleségétől, 
egy volt tanítónőtől nyert adatok alapján. Ilynemű 
müvei: L'institutrice de province (1897); I^a ma- 
ternelle (1904, a Goncourt-díj nyertese) ; La pro- 
scrite (1906) ; La flgurante ( 1908) ; M'ame Préciat, 
elbeszélések (1909). A théátre Antoineban előadott 
egy felvonásosa : Sévérité (1906) szintén zajos si- 
kert aratott. 

Frappáns (franc, frappani) a. m. feltűnő, ha- 
tásos, találó. 

Frary, Raoul, francia publicista, szül. Senlis- 
ben 1840., megh. Plessis-Boucharban (Seine-et- 
Oise) 1892 ápr. 19. 1881-ben lett ismertté Le pé- 
ril national c. munkával, melyet a modem had- 
viselésről írt. Ezt követték : Le manuel du petit 
démagogue (1883) ; La question du latin. (E mü- 
vét Trefort Átioston megbízásából A latin nyelv 
kérdése címen magyarra is lefordították, Buda- 
pest 1886). Mes tiroirs (1886). 

F. R. A. S., Angliában a Fellow of the Royal 
Astronomical Society (azaz a Királyi Asztronó- 
miai Társaság Tagja) rövidítése. 

Fras., növénynevek mellett Fraser John, 
skót utazó (1750—1811) nevének rövidítése. Ame- 
rikában sok növényt gyűjtött. 

Frascati, város Róma olasz tartományban, 
(1900) 9915 lak., két nagy templommal és számos 



Frasco 



— 130 — 



Fráter 



nyaralóval. F. a régi római Tusculum (1. o.) helyén 
áll, amelyből egy szinház Mai és egyéb romok 
máig is fenmaradtak. A középkor elején a hatal- 
mas tusculmni grófoknak volt birtoka, 1191-ben 
a rómaiak elfoglalták és feldúlták. Azóta Róma 
sorsában osztozott. Híres jó boráról. 

Frasco (spany.), folyadékmértók a La-Plata- 
államokban = 2 medios = 4 cuartos, Buenos- 
Airesben = 2-375 1., Paraguayban = 3029 1. és 
ürugua>ban = 2-3721. 

Fraser (ejtsd : frézr), Brit-Kolumbia legnagyobb 
folyója Észak-Amerikában. A Rocky Mountainsban 
a Yellow Headnevü tóból ered és már 40—50 m. 
széles, midőn a Moose-tóba ömlik ; ennek elha- 
gyása után Ny.-nak fordul és igen érdekes cano- 
nokban folytatja útját, 5— 6 m. magas vízesést 
alkot és ÉNy.-nak fordul ; miután a Bear-river és 
egy másik P. vizeit felvette, hirtelen D.-nek ka- 
nyarodik ; fölveszi a Willow-rivert, a Necsakot, 
a Black-rivert, a Quesnelt és ezután a legnagyobb 
mellékvizét, a Thompsont. Yalenél hajózhatóvá 
válik, Hopenál irányát még egyszer megváltoz- 
tatja és Ny.-i folyásúvá lesz ; fölveszi még a Harri- 
sont és a Pittet és azután több ágú torkolatban a 
Vancouver - szigetekkel szemben a György-szo- 
rosba szakad. Hosszú kanyarulatait is beleszá- 
mítva 1250—1300 km., ámbár egyenes vonalban 
nem több, mint 500 km. Leghíresebb canonja a 
Great- és Little-canon Lytton és Yale közt, ame- 
lyekben vize óránkint 25 — 32 km.-nyi sebesség- 
gel folyik. Vizéből több helyen aranyat mosnak. 

Fraser, 1. Alexander Campbell, angol filozófus, 
szül. Ardchattanban (Skócia) 1819. Edinburgban 
filozófiát tanult és 1850—57. szerkesztette a North 
British Review-t ; az ezen folyóiratban megjelent 
cikkeit összegyűjtve, Essays in philosophy c. alatt 
adta ki (Edinb. 1856). 1856-ban Ediabm'gban a lo- 
gika és metafizika tanára lett. Filozófiai nézetei- 
ben Berkeley követője. Nézőpontját Rational phi- 
losophy c. munkájában fejtette ki. Egyéb munkái : 
The works of Bishop Berkeley, with dissertations 
and annotations (London 1871) ; Selections from 
Berkeley (Oxf. 1866); Berkeley, Locke, Beid élet- 
rajza a Philisophical Classicsban (1881); Essay 
concerning humán understanding (1890); Phil. 
of theism (1896) ; Biographia Philosophica (1904) ; 
Berkeley and spiritual realism (1909). 

2. F., John, skót utazó, 1. Fras. 

Fraserburg, a Fok-gyarmat Midland tartomá- 
nyának egyik megszűnt kerülete. 

Fraserburgh (ejtsd : frézrbör), kikötőváros Aber- 
deen skót countyban, (i9ii) 10,574 lak., ásvány- 
vízforrással, vasércbányával, hajókészítéssel és 
nagy heringhalászattal. 

Frasil (fresil, frehsü), arab súlymérték. Mok- 
kában : 13-29 kg., Mozambikban : 5-44 kg. 

Frassine, 102 km. hosszú folyó Velence olasz 
tartományban ; Agno néven a Monti-Lessini-ben 
ered, a Fratta beletorkolásától kezdve csatomázva 
van; Brondolonál torkollik az Adriai-tengerbe. 
60 km.-nyi hosszúságban hajózható. 

Frasszila v. fraszla, súlymérték Zanzibárban, 
-= leV'e kg. 

Frastanz, község Bludenz vorarlbergi kerületi 
kapitányságban, 1400 lak., gépgyártással, vasön- 
téssel, pamutfonással és szövéssel. Közelében 



1499 ápr. 20. 1. Miksa császár hadai a svájciaktóJ 
súlyos vereséget szenvedtek. 

Frász, népies kifejezése a rángógörcsnek, L 
Eklampszia. 

Frat, arab neve az Eufrátesznek. 

Frate (ol. «te8tvér») a. m. barát, szerzetes. 

Fráter (lat., többesszámban fratres) a. m, 
testvér, rendtárs; szerzetes, aki nincs felszentelve ;. 
tehát nem páter, a. is m. valamely lovagrend tagja. 

— F. consanguineus, atyai ágról való fivér ; F. 
uterinus, anyai ágról való fivér ; F. patruelis, & 
fivér fia. — Fratres arvales, 1. Arvales fratres- 

— F. venerabilis \agy fraiernitastua, így szokta 
a pápa a püspököket megszólítani. — L. továbbá 
Barát. 

Fráter György, családi nevén UtiesenoviCy 
anyja családi nevéről Martinuzd, államférfiú, bi- 
bomok érsek, szül. 1482. a horvátországi Kamicic- 
ban, megh. alvinczi kastélyában 1551 dec. 17. 
Atyja, Gergely, horvát köznemes volt, anyja a ve- 
lencei eredetű Martinuzzi patrícius család ivadéka. 
Az ifjú György már 8 éves korában Korvin János 
herceg tótországi udvarába került, akinek hadá- 
ban atyja is szolgált. Korvin János herceg halála 
után (1504) 20 éves korában Szapolyai István 
nádor özvegyének nemes apródjai közé vétetett fel. 
Innen Szapolyai János erdélyi vajda dandárába 
került, de mivel a hadi p'ályára kedvet nem érzett, 
a pálos-rendbe lépett a Buda melletti Szt.-Lő- 
rinczen. A tudományok elemeivel csak itt ismer- 
kedett meg. Nemsokára a lengyel csensztochói 
zárda főnöke, majd sajó-ládi perjel lett. Itt kezdő- 
dik történeti szereplése. Midőn Szapolyai János 
király 1528. Ferdinánd elől Lengyelországba me- 
nekül, szolgálatába vonja Fráter Györgyöt s őt 
küldözgette be visszatérő útja egyengetésére Ma- 
gyarországba. A barát sikeiTel járt. János ki- 
rály török segítséggel ismét magyar király lett^ 
s 1529. Budavárában beiktattatott. Ettől fogva az 
éleseszü F. volt egyik legííibb tanácsosa s kincs- 
tartója. János király F.-t váradi püspökké tette. 
Az erdélyi zavargások miatt maga Szapolyai is 
Váradra tette át lakását. Itt folytatták a béketár- 
gyalásokat, melyek az ú. n. váradi béke megköté- 
sével értek véget 1538. János király 1540. Szász- 
sebesen történt halála előtt végrendeletében F.-t 
nevezte ki özvegye és csecsemő fia János Zsigmond 
gyámjává (a rokon Petrovics Péterrel együtt), 
aki ettől fogva teljhatalmú kormányzója volt Er- 
délynek és Magyarország azon részének, amely 
a Szapolyaiak uralma alatt állott. F. ura holttestét 
Budára vitette, a csecsemő János Zsigmondot a 
Rákosmezején tartott országgyűlésen kú'áUyá 
választatta s az országot az özvegy királyné és 
fia nevében Budáról kormányozta. Az ő erélye 
mentette meg Budavárát Ferdinánd német hadai- 
nak ostroma és az Izabellával való békealkudozá- 
sok ellen. Izabella királyné hajlandó lett volna 
Ferdinánddal Buda átengedése révén is kibékülni, 
F. ezt nem engedte (1540). A török segély mentette 
fel a némettől ostromlott várat ; de pár nap múlva 
maguk a törökök szállották meg cseUel Budavá- 
rát. Izabella Lippára tette át udvarát. A török ál- 
noksága miatt most már P. is óhajtotta Ferdi- 
nánddal a kiegyezést s 1541 dec. 29. Gyalun meg- 
kötötték a szerződést, mely szerint Magyarország 



Fráter 



131 — 



Fráter 



a váradi béke feltételei alatt Ferdinándra lészen 
szállandó. 

A német birodalom nagy hadi vállalata azon- 
ban 1542. (amely Buda és Pest visszafoglalását 
tűzte ki célul) csúfos kudarccal végződvén, a szer- 
ződés végre nem hajtatott, sőt F. (1542) megal- 
kotta a külön erdélyi fejedelemséget, Izabella és Já- 
nos Zsigmond lakását Erdélybe, Gyulafehérvárra 
tevén át, Erdélyhez kapcsolván Magyarország ré- 
szeiből a Tiszántúlt és a Tiszáninnen egy részét 
egészen Kassáig. Itt kezdődik F. ama ravasz, 
kétszínű poUtikája, mely szerint Ferdinánddal is 
lehetőleg jó viszonyban maradni s a török ke- 
gyét és pártfogását is biztosítani igyekezett a 
maga s a kormánya alatt levő országrész számára. 
Nehéz feladat volt, éveken át sikerült, de végre 
is életébe került. 1543-ban Ferdinánd is megerősíti 
öt kincstartói tisztében s a kormánya alatti ré- 
szekre kir. helytartóvá is kinevezte. A török ro- 
hamos hódítása 154-3. (Esztergom, Fehérvár elfog- 
lalása), a császár segélyébe vetett remények meg- 
hiúsulása népszerűtlenné tették Ferdinándot az 
országban. Az elégületlenséget P. arra akarta 
(1545) felhasználni, hogy Magyarország részeit a 
saját kormánya és János Zsigmond«választott ma- 
gyar királynuralma alatt egyesítse. F.ezen igyeke- 
zetét Ferdinándnak a törökkel kötött békéje (1547) 
meghiúsította. F. áUampolitikájának a látszólagos 
ingadozás mellett is megvolt az az állandó irány- 
eszméje, hogy a szétszakadt Magyarországnak 
a török hódoltságon kívüli részét egy államfő 
alatt egyesítse. Jobban szerette volna ezt a armn- 
zeti királysága fentartásával elérni ; de midőn ezt 
kivihetetlennek tapasztalta, az ország érdekében 
állónak tekintette a Ferdinánddal való egyetér- 
tést is. 1548-tól haláláig erre törekedett s ezt 
végre is hajtotta. Izabella és íia kárpótoltatásának 
föltétele meUett megkezdette az alkudozást Erdély 
és a Tisza-vidék átengedésére. Hosszas alkudozás 
és fegyveres vetélkedés után végre megkötötték a 
szerződést, mely szerint a két sziléziai hercegség 
évi jövedelmét János Zsigmond számára Ferdi- 
nánd 25,000 frtra kiegészíti, leányát férjhez adja 
hozzá s Izabellának 100,(KX) arany kárpótlást 
fizet, Petrovics Temesvár, Lippa, Becse és Becs- 
kerek váraiért a munkácsi uradalmat kapja. A 
kolozsvári országgyűlésen 1551 aug. elején végre- 
hajtották a szerződést. A király legifjabb leánya 
eljegyeztetett a királyfival, a szent koronát Iza- 
bella átadta Ferdinánd biztosának, Castaldónak. 
P. Zilahig kisérte a Kassára utazó királynét és 
királyfit ; ö maga a biztosok unszolására kedve 
ellenére megmaradt Erdély kormánya élén, 15,000 
fii; évi díj mellett. Két hónap múlva megkapta 
az esztergomi érsekségre kineveztetését és a 
bibomoki kalapot. Magyarország egyesítése te- 
hát megtörtént. Csak az volt a baj, hogy Ferdi- 
nánd nem lépett fel kellő haderővel s Erdélyt 
s a hozzátartozó magyarországi részeket a török- 
től megvédeni képtelennek bizonyult. A török had- 
járatra készült. És e miatt F., hogy Erdély felől 
a vészt elhárítsa, jónak látta a törökkel szemben 
hitegető, kétszínű poUtikáját folytatni s az adót 
még 1551 aug.-ban a maga és János Zsigmond ne- 
vében beküldeni Konstantinápolyba. E tette gya- 
nússá tette Ferdinánd és kapitányai előtt; azt 



hitték, hogy Erdélyt a töröktől magának akarja 
megszerezni. A török hadak a temesi kerületbe 
ütöttek s Becsét, Becskereket, Csanádot és Lippát 
elfoglalták. Castaldo és PaUavictni kir. hadakkal 
indultak Lippa visszafoglalására s P. is kilépett 
tartózkodó állásából s az erdélyi hadak élén szin- 
tén csatlakozott. De a gyanút még inkább nö- 
velte, midőn a Lippát önként feladó ülama török 
basa iránt kíméletes bánást ajánlott, vele állítólag 
titokban találkozott, hogy Becse és Becskerek 
visszaadására s a békekötésre közbenjáróul nyerje 
meg. Castaldo Ferdinándhoz írott jelentéseiben 
a barátot hűtlennek és árulónak mondja, aki vesz- 
tükre tör és fondorkodik s engedélyt kért és kapott, 
hogy szükség esetén megölessék. Castaldo az or- 
gyükosság végrehajtására a bibornok titkárát, 
Fen*ari Márk Antalt bérelte föl. Alvinczi kastélyá- 
ban hajtották végre a véres tettet, ahol Castaldo s 
PaUavicini 150 spanyollal látogatás ürügye alatt 
felkereste. A titkár levelet vitt be hozzá aláírás vé- 
gett s amíg olvasta, tőrrel rohant rá s kétszer nya- 
kon szúrta. Az agg bibomok erélyesen védte 
magát,de a dulakodás zajára PaUavicini az előszo- 
bában elrejtett cinkosai élén a szobába rontott, s a 
bibornokot összevagdalták. Hulláját megcsonkítot- 
ták, fülét, melyről azt tartották, hogy születésétől 
fogva szőrös volt, levágták, hogy a királyhoz 
küldjék. Aztán ott hagyta vérében fagyva a szoba 
padlóján, ahol 2 hónapnál tovább feküdt, mígnem 
1552 febr. 25. a fehérvári káptalan eltemetteté. 

Castaldo jelentést tett Ferdinándnak, aki a fe- 
lelősséget magára vállalta s 87 pontból álló vád- 
irattal követet küldött a pápához, magát és kapi- 
tányait kimentendő s P. árulását bizonyítgatandó. 
A pápa tanuvallatásokat eszközöltetett, összesen 
116 tanút hallgattatott ki s bár a vádak pusztán 
gyanujeleknek bizonyultak, III. Július pápa mégis 
a császár sürgetésére, bár hosszú vonakodás után, 
1555 febr. 14-én felmentő ítéletet hozott, azon 
hozzáadással, hogy a gyilkosság aKrisztusban leg- 
kedvesebb fiunknak, Ferdinánd római kü-álynak 
parancsábób) követtetett el. A Gondviselés más- 
ként ítélt, az orgyilkosok mind gonoszul vesztek 
el s Erdély négy év múlva újra elszakadt Ferdi- 
nándtól, visszaültetvén trónjára Izabellát ós János 
Zsigmondot. Az erdélyi fejedelmek pedig politikai 
mesterüknek tekintették F.-t, a török és német kö- 
zött ők is csak diplomáciai fogásokkal és ügyesség- 
gel tudták fentartani Erdélyt másfélszázadon át. 
V. ö. Horváth M., F. György ; kisebb történeti 
munkák; Barabás Samu, P. György, Magyar 
Helikon 52. f.; Krenner Miklós, F. György. 

Fráter Lóránt, zene- és dalköltő, szül. 1872. 
Érsemj énben (Bihar vm.) A Ludovika-akadémia 
elvégzése után honvédhuszárhadnagynak nevez- 
tek ki. Már ekkor foglalkozott irodalmi és zenei 
tanulmányokkal. 1906-ban századosi ranggal 
nyugdíjba lépett. Mint kiváló hegedűs és énekes 
az ország legtöbb városában hangversenyeket 
adott, amelyeken saját szerzeményű dalait adta 
elő. Nagyon elterjedt, népszerű dalai : Őszi rózsa, 
Száz szál gyertya. Tele van a város akácfavirág- 
gal stb. Összegyűjtött dalaiból három kötetet 
adott ki. 1910-ben a székelyhídi kerületben füg- 
getlenségi (Justh-párti) programmal orsz. képvi- 
selővé választották. 

9* 



Fratercula arctica 



132 — 



Fraunhofer 



Fratercula arctica L., az Alkák (Aldfor- 
mes) rendjébe és az Alkafélék (Alcidae) család- 
jába tartozó észak-sarki madárfaj. Hossza 32 cm., 
szárnya 15—18 cm. Háta fekete, nyakán fekete 
örvöt visel, melle és alsó teste fehér. Széles, pa- 
pagályéhoz hasonló csőre piros. Az alkákkal és 
lummákkal együtt nagy számban fészkel a ma- 
dárhogyeken. Magyarországban egyetlen elvető- 
dött példányt lőttek a fiumei öbölben. 

Fraternitas (lat.) a. m. testvériség ; a fran- 
cia forradalom egyik jelszava. — Fraternizál, 
testvéries bizalmaskodást mutat, túlságosan bizal- 
maskodik valakivel. 

Fraticellik. Olaszországban 1300 körül afrate 
(testvér) kicsinyítéséből képzett szó, melyet sok- 
féle értelemben használtak. 1. Jelentette azokat, 
akik életmódjukban, ruházatukban a szerzetese- 
ket utánozták. 2. F.-nek nevezték az Apostoli test- 
véreketil. 0.), a Cesena Mihály követőit : a Michae- 
iistákat és a Dél-Itáliába menekült Spirituálokat, 
akik itt saját elöljárójuk alatt szegénységben él- 
tek. 3. Legfőképpen azonban P.-nok hívják a 
«Fraticelli de opinione» túlzó spirituálokat, akik 
XXIII. Jánosnak a szegénységről való határoza- 
tai miatt a ferencrendiektől és az egyháztól elsza- 
kadtak és külön felekezetet alkottak. A XV. sz. 
második felében elenyésztek. 

Fratres (lat.), a fráter többese, 1. Fráter. 

Fratres recollecti, 1. Recollecti. 

Fratriagium v. fraternitas (lat.), ott, ahol 
az örökjog az elsőszülöttség elvére van fektetve, 
az utóbb született ifjabb fivéreket illető örökrész. 

Fratriák {gór. phratriai), a régi görög államok- 
ban a törzseknek (phylé) ágai származás szerint. 
Athénben a négy törzs mindegyike három P.-ra 
oszlott, és mindegyik P. 30 nemzetségre (genos). 
Kleisztenesz alkotmányujításától fogva jelentősé- 
gük csupán a közös istenek tiszteletére s a tör- 
vényes származás nyilvántartására szorítkozott ; 
számuk a törzsek szaporítása után is csak a régi 
(12) maradt. Egy-egy P. közös szentélye a frat- 
rion, tagjai a fráterek, feje a fratriarchosz, fő- 
ünnepe az Apaturia, amelyen az ehnult évben 
szül. törvényes gyermekeket és a házasságköté- 
seket ünnepélyes gyűlésben bejegyezték s e jegy- 
zék volt alapja a polgárjogok gyakorlásának. 

Fratricida (lat.), testvérgyilkos. 

Fratricidium (lat.), testvérgyilkosság. 

FrattaMaggiore (ejtsd :—madzsore), város Nápoly 
olasz tartományban, (igoi) 13,170 lak., nagy kötél- 
gyártással, selyemhemyótenyésztéssel és a gaz- 
dag nápolyiak számos nyaralójával. 

Frandatio (lat.) a. m. csalás. — Fraudator, 
csaló. 

Frauenberg (csehül : Hluboka),9, Schwarzen- 
berg hercegek nagy kastélya Budwois csehországi 
kerületi kapitányságban, Podhrad (1. o.) község 
mellett. A kastély 1840-47. meredek sziklán épült, 
a windsori kastély mintájára, 140 pompás te- 
remmel, amelyekben jelentékeny könyvtárt, érté- 
kes festményeket (Hamiltontól, van Dycktól, Ma- 
karttól stb.) őriznek ; a kastélyt gyönyörű ültet- 
vények fogják körül, amelyekben állatkert is 
van. 

Frauenburg, város Königsberg porosz kerület- 
ben (1910) 2523 lak., halászattal, malmokkal és 



sörfőzéssel. A püspöki székesegyházban van elte- 
metve az 1543. elhunyt Coppernicus csillagász. 

Franenf., állatnevek mellett Fravenfeld Ge- 
org lovag, osztrák zoológus nevének rövidítése. 

Frauenfeld, Thurgau svájci kanton fővárosa, 
(1910) 8377 lak., pamut- és selyemiparral, cipő- 
gyártással, vasöntőkkel, fegyver- és gépgyártás- 
sal. 1513-ban épült városházzal ; a X. sz.-ból való 
és a Kyburg grófok korából eredő kastéllyal ; nagy 
kaszárnyával és fegyvertárral ; ipar- és kereske- 
delmi iskolával. P.-ról mint városról a történehni 
emlékek 1255. szólanak először. A Kyburg grófok 
búiiokából 1264. került a Habsburgokhoz ; 1460. 
a svájci szövetségesek foglalták el. 1803 óta Thur- 
gau kanton fővárosa. 

Franenhülfe, német evang. egyházi nő- 
egyesület. Alapította az evang. egyházi gyám- 
egyesület 1899., a nők szeretet-tevékenységének 
fejlesztése érdekében. Központja Potsdam. 1530 
fiókja van mintegy 140,000 taggal. Évi bevétele 
1-8 mUlió s vagyona 4 millió márka. Hatásköre 
kiterjed a szegények, betegek, rabok, züllött nők 
gondozására, a lányok nevelésére a gazdálkodás- 
ban, a gyermekápolásban stb. és a munkaközve- 
títésre. Sajtószervei : Prauenhülfe (havi lap) ; Der 
Boté für die christl. Prauenwelt (heti lap) ; Jahr- 
buch der Prauenhülfe. 

Frauenlob, családi nevén Heinrich v. Meissen, 
mesterdalnok, szül. Mainzban 1270., megh. u. o. 
1318. Nevét onnan szerezte, mert a Prau szót vé- 
delmezte a Weib helyett Regenbogen ellen. Mainz- 
ban emléket állítottak neki 1783. Költeményei in- 
kább tudákosak, mint költői értékűek. V. ö. Bör- 
ckel, P., sein Lében und Dichten (2. kiad. Mainz 
1881). 

Frauenstádt, Ghristian Martin Julitis, német 
filozófiai író, sziíl. Bojanovóban (Posen) 1813 ápr. 
17., megh. Berlinben 1879 jan. 13. Berlinben 1833. 
előbb teológiát, majd filozófiát hallgatott. 1841 — 
44. a berlini orosz követnél, majd 1846-ig Sayn- 
Wittgenstein hercegnél Vilnában házitanító.1846- 
1847-ben Németországban utazván, megismerke- 
dett Prankfurtban Schopenhauerrel, aki őt szemé- 
lyesen beavatta a maga rendszerébe, melynek P, 
csakhamar legelső s végig legmozgékonyabb híve 
és apostola volt. Új álláspontját az Aesthetische 
Pragen (Dessau 1853) c. művében foglalja el, mely- 
ben Schopenhauer esztétikáját magyarázza, ezt 
követte Briefe über die Schopenhauer' sche Philos. 
(Leipzig 1854), mely e rendszer népszerűsítésének 
első számottevő és sikeres kísérlete. Az 1876. 
megjelent Neue Briefe über d. Schopenhauer' sche 
Philos.-ban tovább akarja fejteni mestere tanait; 
az etikában lényegesen eltér tőle s a rendszeres 
pesszimizmus tanának sem hódol. Igen elterjedt 
A. Schopenhauer, Lichtstrahlen aus dessen Wer- 
ken (5. kiad. 1885) ; A. Schopenhauer, Von ihm, 
über ihn (E. 0. Lindnerrel együtt), 1863., végül 
Schopenhauer-Lexicon (2 köt., Leipzig 1871). 

Frauenwörth, 1. Ghiem-tó. 

Fraucnzins (ném.), 1. Bedemund. 

Fraulautern, porosz falu a trieri közigazga- 
tási kerület saarlouisi járásban, (i9io) 6212 lak. 
Vasművesség. 

Fraunhofer, Joseph von, német fizikus, szül. 
Straubingban 1787 márc. 6., megh. Münchenben 



Fraunhofer-féle vonalak 



— 133 



Praysslnous 



1826 jún. 7. Üveges fia volt. Mint üvegcsiszoló Rei- 
chenbach, ützschneider és Liebherr matematika 
intézetébe jutott, később részese volt az optikai inté- 
zetnek, melyet Reichenbach és ützschneider Bene- 
dictbeurenben alapítottak. 1818-ban igazgatója 
lett ezen intézetnek, melyet 1823. Münchenbe tet- 
tek át. Életének vége felé a müncheni tudományos 
akadémia tagja és fizikai kabinetjének őre lett. 
P. önállóan fölfedezte azon sötét vonalakat, me- 
lyek a Nap spektrumában láthatók és melyeket 
már 1802. Wollaston is észrevett. Ezeket köze- 
lebbről megvizsgálta P. és kutatásainak eredmé- 
nyét Bestimmung des Brechungs- und des Par- 
benzerstreuungs-Vermögens verschiedener Glas- 
arten, in Bezúg auf die VervoUkommung achroma- 
tiseher Pemröhre (Denkschriften der Münchner 
Akad. V. köt, 1814—1815) című értekezésében 
Irta le. P. egy teodolit segítségével több mint 500 
vonal fekvését határozta meg. Ezen vonalakat 
róla P.-féle vonalaknak nevezzük ; magyarázatu- 
kat csak sokkal később adta meg Kirchhoff. P. volt 
az első, aki szilárd és folyékony testek fénytörő 
képességére nézve pontos méréseket tett. ó fe- 
dezte fel a szem kromatikus aberrációját. P. vizs- 
gálta meg először az elektromos szikra spektru- 
mát és azt találta, hogy az nem folytonos, hanem 
csak színes sávokból áll. P. 1811 óta mikroszkó- 
pok szerkesztésével foglalkozott. Pontos csilla- 
gászati mérőeszközt szerkesztett, melyet heliomé- 
temek nevezett. P. már a bolygók és állócsil- 
lagok színképét is tanulmányozta és már némi- 
leg sejtette a színkép-vizsgálat nagy fontossá- 
gát. A fény elhajlását új módszer szerint vizs- 
gálta ; a teleszkóp tárgylencséje elé íinom rácsot 
tett, melyen egy hüvelyknyi szélességre 10,000 
párhuzamos vonal esett. Ezt a difTrakció-rácsot 
külön e célra szerkesztett osztógéppel csinálta. 
Ezen elhajlási tünemények egyszeremind a fény- 
huUám-hosszuság meghatározására szolgáltatják 
a legpontosabb módszert. P. életét leírta ützschnei- 
der az Astronom. Nachrichten c. folyóirat 5. köte- 
tében; Jíer^r aVerhandlungen des HistorischenVe- 
reins f. Nieder-Bayernben (1866). Szobra Mün- 
chenben áll. 

Fratinhofer-féle vonalak. így nevezik azon 
sötét vonalakat, melyek a nap színképében ész- 
lelhetők. Az első, ki e sötét vonalakat észre- 
vette, Wollaston volt (1802). Nagyobb számban 
észlelte azokat Fraunhofer (1814) ; a nap színké- 
pének rajzában, melyet készített, nüntegy 350 ily 
sötét vonal van feltüntetve. A főbb vonalakat a 
latin ábécé nagy és kis betűivel jelölte meg. Ez a 
jelölés még ma is használatos. Praunhofer a csil- 
lagok színképében is hasonló sötét vonalakat ész- 
lelt, núből azt következtette, hogy eredőtök a Nap- 
ban s nem a Pöld légkörébon keresendő. Praun- 
hofer ntán sokat foglalkoztak a P. eredetével. 
Brewster mintegy 3000 sötét vonalnak helyzetét 
határozta meg.Egynéhánynak földi eredetét bizto- 
san kimutatta, miből azt következtette, hogy vala- 
mennyi földi eredetű. Eredetüket teljesen csak 
Kirchhoff és Bunsen tisztázták; kimutatták, hogy a 
Nap kromoszf érája az ezen vonalaknak megfelelő 
sugarakat elnyeli ; ezen sugarak tehát a Nap fé- 
nyében hiányozván, helyettük a színképben sötét 
vonalnak kell fellépnie. Kirchhoff maga Hofmann 



Károly hazánkfia segítségével a színképnek pon- 
tos rajzát készítette el. Utána legrészletesebb az 
Angsü-öm-féle atlasz, a megfelelő hullámhosszak 
pontos értékével. Ezen munkák csak a látható 
színképben fellépő P. vonalakat tárgyalják. Ha- 
sonló vonalak azonban az ultraviola és az infra- 
vörös színképben is fellépnek, amint az Mascart, 
Draper, Comu, ül. Abney gondos méréseiből ki- 
tűnt. A legtökéletesebb atlaszt az egész színképre 
Rowland készítette. 

Fraunhoffer Lajos, meteorológus, szül. Kis- 
komlóson 1865 jan. 9. A gimnáziumot Szegeden 
és Nagybecskereken, az egyetemet Budapesten, 
Berlinben és Lipcsében látogatta, ahol a matema- 
tika-fizikái szakot hallgatta. 1889-ben a meteoro- 
lógiai intézetbe lépettbe mint kalkulátor, 1891. 
annak asszisztense, 1894. adjunktusa és a klima- 
tológiai osztály vezetője, amely minőségben a 
klimatológiai évkönyvet szerkeszti; 1912 óta az 
intézet aligazgatója. Bőná-ysíl együtt megírta 
Magyarország hőmérsékleti viszonyai-t (me- 
teorol. int. kiadvány). Ismeretelméleti cikkei az 
Annalen der Naturphilosophie-ban jelentek meg. 

Fraus (lat.) a. m. csalás ; továbbá jogellenes, 
bűnös szándék, üy értelemben a. m. dolus, ellen- 
tétben a gondatlansággal (cnlpa) ; innen in frau- 
dem legis in fraudem creditorum a. m. a tör- 
vénynek, a hitelezőknek kijátszása céljából. — 
F. pia a. m. tévedésbeejtés jóakaró célzattal. 

Fraostadt (lengy. Wschowa), az ugyanily nevű 
járás székhelye Posen porosz kerületben, (1910) 
7528 lak., szélmalmokkal és cukorgyártással. Itt 
győzték le 1706 febr. 13. a Renskiöld vezérlete 
alatt álló svédek a Schulenburg parancsnoksága 
alatt álló orosz és szász hadakat. 

Frantlinger Gergely, nyomdász, Heltai műhe- 
lyében sajátította el a nyomdászat mesterségét s 
Wintzler Márton halála után (1576) Heusler Már- 
ton nagyszebeni nyomdásszal együtt működött; 
majd 1578-tól 1580-ig önáUóan. E nyomdának csak 
kisebb termékeit ismerjük, melyek — talán éppen 
ezért — a legnagyobb könyvészeti ritkaságok közé 
is sorozhatok. 

Fravarti, fravasi, 1. Ferverek. 

Fraxin, paviin : CjgHigOio. A kőrisfa és vad 
gesztenyefa kérgében előforduló glikozida. Színte- 
len, keserű ízű kristálytűk. Op. 320". Hideg víz- 
ben alig, forróban inkább oldódik. Híg vizes olda- 
tához igen kevés lúgot elegyítve, kék színnel 
fluoreszkál. Híg kénsavval forralva, szöllöcukorra 
és fraxetinre (CmHgOj) hasad. 

Fraxinas L. (növ.), 1. Kőrisfa. 

Fray, Gerundio, 1. Lafuente. 

Fray Bentos, kikötőváros Uruguay délameri- 
kai köztársaságban, az Uruguay balpartján, a tor- 
kolat közelében. Nagy vágóhidak, húskivonat 
(bőr, faggyú) és bádogszelencegyártás. Lak. kb. 
5000. 

Frayssinous (ejtsd : fireszinu), Denis, gróf, fran- 
cia egyházi író és szónok, szül. Gascogneban 1765 
máj. 9., megh. St. Geniésben 1842 dec. 12. Az első 
császárság alatt Paris egyik lelkésze volt, de 
Bourbon-párti érzelmei miatt Napóleon őt 1809. 
a szószéktől eltiltotta. XVni, Lajos udvari hitszó- 
nokává tette s később grófi és pairi rangra emelte. 
1825— 28-ig a ViUéle-kabinetben kultuszminisz^ 



Fráz 



134 — 



Fredegrunda 



ter volt. X. Károlyt száműzetésébe is követte és 
1838. a bordeauxi hg nevelője volt Görzben.Múvel 
közül említendők : Les vrais principes de TÉglise 
gallicane (Paris 1818) ; Défense du christianisme 
(u. 0. 1825, 3 köt.). V. ö. Henrim, Vie de F. fu. o. 
1844, 2 köt.). 

Fráz, népies kifejezése a rángógörcsnek, 1. 
Eklampszia. 

Frazeológia (görög műszó) a.m, frázisok vagyis 
szólások, szólásmódok összessége vagy gyűjtemé- 
nye. Az ilyen gyűjtemények vagy tartalmuk sze- 
rint csoportosítják az egy-egy gondolatkörre vo- 
natkozó szólásokat, v. pedig szótári rendben úgy, 
hogy minden szólást a benne előforduló legfonto- 
sabb szó (főszó) alatt helyeznek el. V. ö. Simonyi 
Zs., Német és magyar szólások (Budapest 1894). 

Frázer-féle szögek, 1. Érintő szögek. 

Frazer-Island, 1. Sandy Island. 

Frazirozás, a zenében annak az éreztetése v. 
megérzése, hogy mi tartozik együvé (egy frázisba) 
és mi választandó szét. Ilyen módon kell frazí- 
roznia az előadó művésznek, azután a zeneszerző 
feladata is, hogy az ú. n. F.-i jelekkel megköny- 
nyltse az előadónak a művészi tagolást, végül a 
hallgatótól is elvárjuk, hogy a műnek minden 
nagyobb részletét bizonyos szimmetriákba ossza 
és minden kicsiny részletet bizonyos szimmet- 
riákba foglaljon. Hogy mit kell egy frázis alá 
fogni, hogy mi alkot együtt egy motívumot, té- 
mát, mondatot, periódust stb., ezt dallam-harmó- 
niai és ritmikai törvények döntik el. Ezt a logikai 
érzék sugalmazza. Általános érvényű szabályokat 
(pl. hogy a frázis végét súlyos ütemtagra eső 
hosszúságok, bizonyos szünetek stb. jelzik) alig 
lehet fölállítani. 

Frázis (gör.), eredetileg a. m. mondat, melyben 
egy gondolatot fejezünk ki. A franciáknál (Phrase) 
a szólam értelmét nyerte, vagyis az üres, gondo- 
lat híján szűkölködő beszédét. Innét F. -faragó 
az az ember, ki üres mondanivalóit szép szavakba 
öltözteti. — F. a zenéhen meglehetősen tág ér- 
telmű. Vagy annyit tesz, mint zenei gondolat és 
ilyenkor egyértelmű a motívummal és a témával, 
vagy értjük alatta egy zenei gondolatnak önálló 
jelentőségű részét. 

F. R. C. S., Angliában a Fellow of tlie Royal 
College of Surgeon (a királyi kirurgiai kollégium 
tagja) rövidítése. 

Frech, Friedrich, német geológus és paleonto- 
lógus, szül. 1861 márc. 17. Berlinben. Tanulmá- 
nyait Lipcsében, Bonnban és Berlinben végeate, 
1887. docenturát szerzett Halléban, 1893 óta pedig 
a boroszlói egyetemen a geológia és paleontoló- 
gia tanára és egyszersmind igazgatója az ottani 
földtani intézetnek. Utazott Dél-Európában, Észak- 
Amerikában és Örményfóldön, különösen a paleo- 
zói képződmények tanulmányozása szempontjá- 
ból; munkássága főleg e régi képződményekre 
vonatkozik. Hazánkat illetőleg felemlítjük : A ten- 
geri karbon Magyarországon c. munkáját 9 táblá- 
val, mely a Földtani Közlönyben jelent meg 1906. 

Frechen, falu Köln porosz kerületben, (i9io) 
8296 lak., agyag-, szén- és homokbányákkal, je- 
lentékeny agyagiparral. 

Frecskay, 1. Endre, festő, szül. 1875. Mára- 
marosszigeten. Tanulmányait a székesfővárosi 



iparrajziskolában kezdte Horti Pál vezetése mel- 
lett s folytatta 1900. Münchenben. Először 1901. 
állított ki a Nemzeti Szalonban, 1905. a Szép- 
művészeti múzeum számára megvették Erdőszéle 
c. pasztelljét. Rövidebb afrikai tanulmányút után 
Szolnokon telepedett le, 1911. pedig az Andrássy 
Dénes-ösztöndijjal Angliában munkálkodott. Szá- 
mos rajza, pasztellje, olajfestménye, nagyobbára 
tájképek, számolnak be művészi munkásságáról, 
ezek javát gyűjteményes kiállításban mutatta be 
1908. az Urániában. 

2. F. János, technológiai író, szül. Pesten 1841 
máj. 1. Előbb tanítói pályára készült s hat évig 
mint tanító működött Pesten; később hírlapíró 
lett, s 1866-tól kezdve a Honnak lett munkatársa, 
aztán pedig segédszerkesztője. 1883-ban a keres- 
kedelmi minisztériumba nevezték ki a szabadalmi 
levéltárhoz levéltárnokká, 1892. könyv- és térkép- 
tári főigazgatóvá és 1895. a m. kir. szabadalmi 
hivatal főigazgatójává, mikor is a miniszter őt 
egyszersmind a Szabadalmi Közlöny^ szerkeszté- 
sével is megbízta. Hirlapírói pályáján kezdette 
gyűjteni a mesterségek műnyelvének anyagát, 
melyet a 4 kötetes Találmányok Könyvében, 
(1877—1880) értékesített. E munka megvetette 
a magyar iparnak műnyelvét, melyért a magy! 
tudom, akadémia a nyelvtudományi bizottság kül- 
tagjává választotta s egyúttal megbízta a Mester- 
ségek Szótára megírásával. Összesen 34 iparág 
műveletei vannak külön fűzetekben, elbeszélő 
alakban tárgyalva és szótáruk külön a füzethez 
mellékelve ; a külön szótárak pedig egybegyűjtve 
1912. jelentek meg. Másik nagyobb munkája a 
Mesterségek könyvtára 3 kötetben, mely e mes- 
terségek teljes műnyelvét öleli föl. A Találmányok 
Leírása c, a minisztérium kiadásában megjelent 
havi folyóiratot 14 évig szerkesztette, mely tár- 
háza a tősgyökeres magyar műszavaknak. 

3. László, festő és rajzoló, szül. 1844. Budapes- 
ten, ugyanitt végezte míiegyetemi tanulmányait 

is. 1867-től fogva öt éven át művészeti tanul- j 
mányokkal foglalkozott a bécsi akadémián. Nevét H 
rendkívül nagyszámú illusztráció, torzképei, hu- ^ 
moros rajzai tették széles körben ismertté, e mű- 
vei többnyire bécsi hetilapokban jelentek meg. 
1911-ben 45 évi bécsi tartózkodás után ismét 
Budapesten telepedett le. 

Freddomárvány, fehér márvány-fajta. 

Fredegar, frank történetíró, Burgundból szár- 
mazott s valószinűleg Genfben élt és írta 6 könyv- 
ből álló História Francorum c. krónikáját. Az első 
5 könjnr régibb krónikások kivonata, a hatodik- 
ban mint szemtanú adja elő a 631—641. évek tör- 
ténetét ; művét többen 768-ig folytatták. Újabb 
kutatások kétségbe vonták F. szerzőségét, sőt lé- 
tezését is s több szerző munkájának tulajdonítják 
művét. Legjobb kiadása Kruschtól jelent meg a 
Mon. Germ. Hist.-ban (Hannover 1889, 2köt.). V. 
ö. Schnürer, Die Vorfasser der sogen. F.-chronik 
(Freiburg in der Schweiz 1900). 

Fredegunda, frank királyné, Chilperich neusz- 
triai királynak előbb kedvese volt, majd neje lett, 
miután ez törvényes feleségét, Galsvintát, Athana- 
gild gót király leányát megfojtatta. Ezért a meg- 
gyilkolt királyné testvérének, Brunhildnak férje, 
Siegebert ausztráziai király bosszút esküdött P. el- 



Tredensborg 



— 135 



Fred ro 



len, de ez a gonosz nő Siegebertet is meggyilkol- 
tatta, később pedig két mostoha fiát is eltétette 
láb alól, söt férje meggyilkolásával is öt gyanú- 
sították. Férje halála után 4 hónapos kis fia, 
H. Chlotar nevében ő kormányozta Neu3ztriát597. 
bekövetkezett haláláig. V. ö. Knrth, La reine 
Brunehaut (Rev. des quest. hist. 1891, 50. köt.). 

Fredensborg, a XVIII. sz. elején V. Frigyes 
által épített kastély, a dán királyi család őszi 
lakóhelye, szép park közepén, 8 km. -nyíre Fre- 
deriksborgtól. A parkot szép fák és Wiedewelttöl 
mintázott szobrok ékesítik. 

Frédéric. Léon, belga festő, szül. Brüsszelben 
1856 aug. 26. 1. van Keirsbilk és I. Portaels tanít- 
ványa. Különösen monumentális felfogású mun- 
kásképeivel aratott diadalokat. Műveit realizmus, 
nagyvonalú egyszerűség és mély elgondolás jel- 
lemzi. Megemlítendök : Krétakereskedők; Ara- 
tás ; Halotti tor ; Holdfény ; Munka ; Három nő- 
vér ; Szent Ferenc az erdőben ; Szent Ferenc a 
tenger partján ; A prédikátor (Ker. Szent János) : 
Tavasz stb. Képei között gyakoriak a tiúptichonok 
(a háromszárnyuak). 

Fredericia, kikötőváros JyUand dán félsziget 
D.-i részén, (igio) 14,228 lak., nagy dohánygyárak- 
kal ; élénk kereskedéssel. F. a 30 éves háborúban 
keletkezett. 1657 okt. 24. erődítményeit a svédek, 
1848 máj. 3. a poroszok foglalták el, de a dánok 
megint visszavették. 1864 márc. 21. a dánok az 
erődítményeket kiürítették. 

Frederick, county-székhely Marylandben (Egye- 
sült-Államok, Baltimore-tól Ny.-ra (100 km.), 
(1910) 10,178 lak. Siketnémaintézet. Fürészgyárak, 
malmok, tégla-, dohány-, bőr- és kocsigyártás. 

Fredericksburg, város Virginiában (Bgyesült- 
ÁUamok), a Rappahannock River mellett. Vasúti 
■csomópont. Selyem- és gyapjúszövés, vas-, dohány- 
és kocsigyártás. Lak. (i9oo) 5068. A rabszolga- 
háborúban több véres ütközetet vívtak F. mellett. 

Fredericq, Paul, belga történetíró, szül. Gont- 
ben 1850 aug. 12. A liberális ílamand mozgalom 
«gyik vezére s a német történeti metodika egyik 
főképviselője. 1879-ben lüttichi, 1883 óta genti 
€gyetemi tanár. Történeti müveiben Belgium 
XVI. sz.-i történetét ismertette francia és ílamand 
nyelven. Nevezetesebbek : De Nederlanden onder 
Keizer Karel V. (Gént 1885) ; Geschiedenis der 
inquisitie in de Nederlanden (u. o. 1892 — 97, 2 
kötet); Corpus documentorum Inquisitionis hae- 
reticae pravitatis Neerlandicae (u. o. 1889—1903, 
ő köt.) 

Fredericton, New Brunsvpíck provincia fővá- 
rosa (Kanada), a hajózható Saint John River mel- 
lett. Vasúti csomópont. Kormánypalota, parla- 
ment, könyvtár, egyetem, anglikán székesegyház, 
Jelentékeny fakereskedés. Lak. (i9oi) 7117. 

Frederik Jenő, írói neve Fríedrich Jenőnek 
<1. 0.). 

Frederikdor, a német Pisztollal körülbelül meg- 
egyező régebbi dán aranyérem = 19 K 51 f. L. 
Friedrichsdor. 

Frederik-Hendrik, háromszögletű sziget Új- 
Ouinea DNy.-i partja mellett, 11,000 km=, amely- 
től a mély Marianna-szoros választja el. 

Frederiksberg, Ny.-i külvárosa Kopenhágá- 
nak (1. 0.). 



Frederiksborg, 1. Dánia legnagyobb királyi 
kastélya Sjálland szigetén, F. járásban (1335 km^ 
terület, (i9io) 73,649 lak.), Hülerödnek, a járás szék- 
helyének közelében. A XVII. sz.-ban IV. Keresz- 
tély által épített kastélyban természetrajzi mú- 
zeum, újabbkori festmények és egy szép kápolna 
(azelőtt koronázóhely) láthatók. —2.F., erősség 
Waxholm (1. o.) mellett. 

Frederikshaab, dán gyarmat Grönland DNy.-i 
partján, kb. 900 lak. Hat telepe közül legfonto- 
sabb Ivigtut (a főteleptől DK.-re 14-0 km.), kriolit- 
bányákkal. 

Frederikshald, Smálenene norvégiai jár. szék- 
helye Kristiania tartományban, (igio) 11,992 lak., 
színházzal, számos nyaralóval és nagy fakereske- 
déssel. Kikötője forgalmas. D.-en e város fölött 
emelkedik a Frederikssten nevű vár. 

Frederikshavn, város JyUand dán félszigeten, 
Hjörring kerületben, (i9io) 7916 lak., élénk for- 
galmú kikötővel. Azelőtt Flandstrandnak hívták 
s e néven most már csak citadelláját nevezik. 

Frederiksholm, dán sziget 1. Kristiansö. 

Frederiksstad, város Kristiania norvég tarto- 
mány Smálenene járásában, (i9io) 15,291 lak., ha- 
lászattal és jelentékeny fakereskedéssel. 

Frederikssten, vár, 1. Frederikshald. 

Frederiksvaem, norvég kikötőváros; ezelőtt 
a norvégek fő hadi kikötője volt. 

Fredman, Bellman Carl Michael svéd költő 
(1. 0.) álneve. 

Fredon (franc), a rövid roulade-ok, trillák el- 
nevezése az énekbeü.—Fredannement, zümmögés. 

Fredriksborg, erőd, 1. Waxholm. 

Fredrikshald, 1. Frederikshald. 

Fredrikshamn (finnül Hamina), város Viborg 
finn tartományban, (1910) 3100 lak., közelében Py- 
tarlaks jelentékeny gránitbányákkal. 1809 szept. 
17. itt kötötték meg azt a békét, amelyben Svéd- 
ország átengedte Oroszországnak Finnországot 
és az Áland-szigeteket. 

Fredro, 1. Sándor gróf, lengyel vígjáték-író, 
szül. Suchorowban (Galícia) 1793., megh. Lem- 
bergben 1876 júl. 15. Részt vett az 1812-iki Orosz- 
ország elleni hadjáratban s a francia hadsereggel 
Parisba került. Visszatérvén, Galíciában élt s 
több vígátékot írt, melyeket valamennyi lengj^el 
színpadon játszottak. Kiválóbbak: Damy i hu- 
zary (Nők és huszárok); Geldhab; Muz i zóna 
(Férj és feleség) ; Przyjaciele (Barátok) ; Pan Jo- 
wialski (magyarul : Vidor úr, fordította Tors Kál- 
mán) stb. Ezek összegyűjtve 5 könyvben jelentek 
meg Komedye címmel (Varsó). Darabjai élettelje- 
sek, szellemesek, de gyakran a karrikaturába 
csapnak át. 1835. óta, Goszczinski kritikája által 
magát sértve érezvén, nem hozott nyilvánosságra 
semmit. Későbbi vígjátékai műveinek 1880. Var- 
sóban kiadott 13 kötetes gyűjteményében jelentek 
meg. Irt humorisztikus elbeszéléseket és iQusági 
iratokat is. 

2. F., János Sándor gróf, az előbbinek fia, szül. 
Lembergben 1829 szept. 2., megh. Siemianiceben 
(Posen) 1891 máj. 15. 1848-ban részt vett a magyar 
szabadságharcban, azután Parisban élt, míg 1875. 
amnesztiát kapván, hazatért Galíciába. Több víg- 
játékot írt, ilyenek : Az egyetlen leány, A mentor 
stb. Magyarul megjelentek : A mentor, vígjáték, 



Fredum 



136 — 



Frearat 



ford. Csepregi Lajos (Budapest 1875, Arad 1877) ; 
Az egyetlen leány, vígjáték, ford. Eadnótfáy Sá- 
muel (Budapest 1883). 

Frednm (freda ; fredüs a. m. Frieden, béke), 
békepénz (Priedensgeld, középkori latin nyelven 
a. m. Fredus pax vagy poena pacis), az a pénz- 
összeg, amelyet a középkor kezdetén a bírónak a 
sértő íél a békesértés fejében köteles volt fizetni 
azért, mert az ö igénybevételével a béke ismét 
helyre lett állitva és a magánharc (Fehde, 1. o.) 
el lett tiltva. A P. hol az egész váltságdíjnak 
(compositio) bizonyos hányadát, hol bizonyos ha- 
tározott összeget tett ki. A fejlődés folyamán a F. 
a birónak fizetett fogadás összege (innét : Gewette ; 
a sértő a birónak és a sértettnek fizetendő bün- 
tetéspénz miatt fogadni tartozott), majd végül 
mint a biró jövedelme, fizetése szerepel ; ennek 
maradványa a legújabb korig a birónak eljárá- 
sáért fizetett pénzösszegek (ú. n. sportulák). 

Freebooters (aug.), 1. Flibustiers. 

Free-Church (ang., ejted : frí csörcs) a. m. sza- 
badegyház. L. Skót egyház. 

Freeden, ^ Uhdm Ihno Adolf von, a német ten- 
gerészeti intézet (Seewarte) alapitója, szül. 1822 
máj. 12. Nordenban(Prizland),mogh. Bonnban 1894 
jan. 11. Miután Bonnban és Göttingenben reál- 
tárgyakat tanult, az elsflethi tengerészeti iskolá- 
nak lett rektora. 1867— 75-ig a hamburgi észak- 
német (későbben német) tengerészeti intézetnek 
volt vezérigazgatója. Nagy érdemet szerzett az 
oceanográfia, meteorológia és forgalmi statisztika 
terén. A német birodalmi gyűlésnek is tagja volt. 
1877-ben nyugalomba vonult Bonnba. Müvei kö- 
zül említendők : Handbuch für Nautik (1864) ; Mit- 
teilungen aus der nordd. Seewarte (1868—72); 
Zur Erláuterung des Strassenrechts auf See (Ham- 
burg 1872) ; 1870— 90-ig a Hansa c. tengerészeti 
szaklapot szerkesztette. 

Freehold (ang., ejted: frihoid), a szabad paraszt 
birtok Angliában, szemben a copyholddal,az úrbéri 
birtokkal. Freetwlder, szabad paraszt, ki, ha föld- 
járadéka bizonyos összeget meghalad, esküdt- 
széki szolgálatot teljesít és a parlamenti válasz- 
tásokon szavazati joga van. 

Freeman (ejted : frímen), Edward Awgwstus, ki- 
tűnő angol történetiró,szül. Harborneban 1823 aug. 
2., megh. himlőbetegségben a spanyol Alicanteban 
1892 márc. 16. 1884 óta az oxfordi egyetemen mű- 
ködött. Munkái : The history and conquestes of 
the Saracens (1856) ; A history of the federal go- 
vemment (186-3); History of the Norman conquest 
of England, its causes and its results (P. főmun- 
kája,6köt ,1867— 79); Old BngUsh history (1869); 
Growth of the English constitution (1872 ; 4. kiad. 
1884) ; General sketch of European history (1872) ; 
Comparative politics (1873); Historical and archi- 
tectural sketches chiefiy Italian (1876); apróbb 
cikkeit Historical essays c. alatt négy kötetben 
gyűjtötte össze (1872—92 ; németül : Zur Gesch. 
des Mittelalters, ford. Locher, Strassburg 1886) ; 
The Ottoman power in Europe, its nature, its 
growth and its decline (1877) ; Sketches from the 
subject and neighbour lands of Venice (1881) ; 
The historical geography of Europe (1881, 1882), 
valamint The reign of William Rufus and the 
accession of Henry I. (Oxford 1882) ; Chief periods 



of European history (London 1887); Greater 
Greece und Greater Britain (1886) ; George Wa- 
shington (1888) ; The history of Sicily from the- 
earliest times (Oxford 1891—1892, 4. köt., ném. 
Leipzig 1895); Studies on travels: Greece and. 
Italy (2. köt. 1893). Magyarul megjelent : Világ- 
történelem. Angolból átdolgozta Marczali Henrik 
(Budapest 1875) ós Az angol alkotmány fejlődése 
a legrégibb időktől fogva. Magyarra ford. Kónyi 
Manó (1893, Olcsó Könyvtár) ; A történelem taní- 
tásának módszerei c. könyvét lefordította Hege- 
dűs Pál s mutatványokat közölt belőle a Pesti 
Naplóban (1892, 207—210. sz.). V. ö. Bryce, Stu- 
dies in contemporary biography (1903) ; Stephens^ 
Life and letters of E. A. F. (London 1895, 2 köt.) ; 
Századok (1894, 151. 1.). 

Freemantle (ejted: frimenti), város Nyugat- Ausz- 
trália ausztráliai gyarmatban, 20 km.-nyü'e Perth- 
től, a Swan-river torkolatánál, amelyen 300 m.. 
hosszú híd vezet át, (i9oi) 24,000 lak., gyapjuke- 
reskedéssel. Kikötőjét hatalmas gátak védik. Kö- 
zelében Gardon-szigeten menedékkíkötő, Rottnest- 
szigeten pedig sófőzök vannak. 

Free-masonry (ang., ejted: frímózönri) a. m.. 
szabadkőmű vesség. 

Free on board (ang.), 1. Fob. 

Freeport (ejtsd : frí—), county-székhely IlKnois- 
ban (Egyesült-Államok), Chicagótól NyÉNy.-ra 
(183 km), vasúti csomópont, (i9io) 15,100 lak. 
Hangszer-, kerékpár- és vaggongyártás, vasúti 
műhely. 

Freesoilers (ang., ejted: friszjy'iörsz, a. m, sza- 
badföldesek), politikai párt az Egyesült-Államok- 
ban, mely 1848. a demokrata-pártból kivált s- 
1856. a köztársasági párttal egyesült. Követel- 
ményeihez tartozott a rabszolgaságnak az új ál- 
lamokban való eltörlése, s szabad — ingyenes — 
telekadományozás a fóldmívelők részére. 

Freetown (ejtsd: frítaua) V. St.-GeoTge, Sierra 
Leone angol gyarmat fővárosa, a Sierra Leone- 
öböl partján, (laoi) 34,463 lak., kormányzói épü- 
lettel, kaszárnyákkal, anglikán templommal és- 
misszionárius teleppel. Éghajlata egészségtelen- 
Vasúti csomópont. 

Free trade (ang., ejtsd : fritréd), szabad keres- 
kedelem, tágabb értelemben szabad verseny, a^ 
gazdasági szabadság rendszere, amint azt először 
tudományosan Smith Adam kifejtette. (L. Szabad 
kereskedelem.) — Free trader, a szabad kereske- 
delmi rendszer híve. 

Freewill-szigetek, 1. Szent Dávid-szigetek. 

Fregat v. fregattá (ném. Fregatté, ol. fregatar 
franc, f'réijate, ang. f'rigate), hajdan elől élesre„ 
középen keskeny főbókonnyal épített, gyorsjáratú 
hadihajó, teljes árbocozattal (1. Árboc és a hozzá- 
való Arbocozatok képmellékletet) és egy üteg- 
fedélzettel, míg a nagyobb sorhajó két, sőt há- 
rom ütegfedélzettel bírt. Az ütegfedélzeten kívül a 
P. hajókon még a főfedélzeten is voltak lövegek 
elhelyezve, úgy hogy régebben egy F. ágyúinak 
száma 28—60 között váltakozott és az ágyúk 
számának megfelelőleg könnyű és nehéz F.-kat 
különböztettek meg. A legénység száma 280— 
600 ember volt. Mint gyorsjáratú hajók a vitor- 
lások korszakában leginkább felderítő, megfigyeld 
szolgálatra, általában cirkáló hajók gyanánt hasz- 



Freerata aqulla 



137 



Frelberar 



náltattak, a csatasorban azonban az erösebb tüzér- 
séggel felszerelt és nagyobb sorhajókkal nem mér- 
kőzhettek. Gőzfregattáhiak nevezték később az 
első kerekes gőzhadihajókat, bárha csak sóner- 
árbocozattal bírtak. Midőn a csavar rendszeresít- 
tet«tt mint hajtókészülék, az ú. n. csavaros fre- 
gatták a vitorlás fregatták árbocozatát vissza- 
nyerték. Az első vérteshajókat páncélos F.-knak 
nevezték ; tényleg viseltek is vitorlás árbocokat. 
Ilyenek voltak nálunk a lissai csata (1866) idejé- 
ben az «Erzherzog Ferdinánd Max», «Habsbiirg» 
stb., melyek közül egynéhány még mint avult 
hajó szerepel hadihajóink között. 

Fregata aquila (állat), 1. Fregattamadár. 

Fregattá, 1. Fregat. 

Fregatta-hadnagy (ném. Fregattenleutnant, 
a német tengerészetben Oherleutnant zur See), 
régi és 1909 óta ismét rendszeresített elnevezése 
az osztrák-magyar hadtengerészet főhadnagyi 
rendfokozatú tisztjeinek. 1909-ig sorhajózászló- 
soknak nevezték (ném. Linienschiffsfahnrich). 
Órtiszti és egyéb alantos tiszti szolgálatot telje- 
sítenek a hajókon ; nagy hajókon a tengeren má- 
sodőrtisztek. 

Fregattahajó v. fregathajó (ném. Fregatt- 
schiffj a. m. teljes árbocozatú, azaz 3 árbocos, 
mind a 3 árbocon harántvitorlákkal ellátott hajó 
(1. Árboc és mellékleteit, különösen az Arhocozatok 
mellékletet). 

Fregatta-kapitány (ném. Fregattenkapitan), 
haditengerészeti törzstiszt alezredesi rangban és 
rendszerint hajóparancsnok, még pedig a kisebb 
csatahajókon és nagj'obb cirkálókon. 

Fregattamadár vagy Hajósmadár (Fregata 
aquilah.), a Gólyaalakuak (Ciconüformes) rend- 
jébe, az Évezőlábuak (Steganopodes) alrendjébe 
és a Fregatidák családjába tartozó madárfaj. A 
hím feketebama, feje zöldes és bíborvörös fém- 
fénytí, nyakán, hátán s a szárnyakon szürkés be- 
vonattal ; a nőstény világosabb, melle fehér. A 
csőr tövén kék, közepén fehér, vége pedig barna. 
Lába fölül vörös, alul narancssárga. Csőre kétszer 
olyan hosszú, mint a feje ; orrlyukai alig látha- 
tók. Szárnya és farka nagyon hosszú. Az első 
evezőtoU a leghosszabb. Hossza 108 cm., szárny- 
hossza 65 cm., farkhossza 47 cm. A trópusi ten- 
gereken él. Kitűnő röpülő ; óránként 70—100 ten- 
geri mérföldet is képes megtenni. Halakkal táp- 
lálkozik. 

Fregatta-orvos (ném. Fregattf/tarzt, a német 
hadtengeTészetbenMari'ne-Ooeras»istentarzt),or- 
vosi rendfokozat az osztrák-magyar had tengeré- 
szetben. 1 909-ig a 2-od oszt. sorhajóhadnaggj'al 
(százados), azóta a fregattahadnaggyal (1. o.) van 
egy rangban. Szolgálata nagy hajók jn mint alan- 
tas orvos, kis hajókon orvosfőnök. 

Fregellae, teMntélyes volszk város és Kr. e. 
328-tól római gyarmat, a régi Latimn campaniai 
szélén, a Líris folyó fő átkelő helyénél, nagy és 
termékeny terület középpontján, a Gracchusok 
korában talán második városa Itáliának s szószó- 
lója a többi latin gyarmatvárosnak. ]Víidőn Rómá- 
ban M. Fulvius Flaccus konzulnak a szövetsége- 
sek részére polgárjogot kérő indítványa megbu- 
kott (125. Kr. e.), F. háborút kezdett Róma ellen, 
de a lázadást Lucius Opimius prétor gyorsan elfoj- 



totta, a várost jogaitól megfosztotta és falait le- 
romboltatta. Tenüetének egy részén a következd 
évben (124) Fabrateria gyarmatot alapították. 
Romjai Ceprano mellett 

Fregenid (ejtsd : frechenai) V. F. dela Sierra, já- 
rási székhely Badajoz spanyol tartományban, (i9oo) 
9615 lak., nagy állatvásárokkal. 

Frege-Weltzien, Arnold Wóldemarvon, német 
konzervatív politikus, szül. Abtnaundorfban 1849 
okt. 30. 1878-ban a német Reichstag tagja lett, hol a 
német konzervatív frakcióhoz tartozott ; 1898. al- 
elnökké is választották, de 1901. lemondott s 
1903. egészségi állapota miatt visszavonult a 
birodalmi parlamenti élettől, a szász kamarának 
azonban tagja maradt. A Weltzien nevet 1895. a 
szász királytól kitüntetésül azért kapta, mert els6 
nejének, Weltzien Helénnek bátyja, Péter, mint 
a család utolsó férflsarja 1870. Gravelottenál 
esett el. Mint közgazdasági író is működik. 
Főbb művei : Die Lohnbewegung der letzten 100 
Jahre; Die landwirtschaftlichen ZöUe; Acker- 
bau und Industrie, zwei gleichberechtigte Fakto- 
rén, Nationale Schutzpolitik. 

Fregilus (áuat), 1. Varjúfélék. 

Fréhel (ejtsd : freei), hegyfok Cótes-du-Nord fran- 
cia départementban ; a Frénayi-öböl mellett fekv6 
félsziget végső pontja. Szomszédságában van a 
Trou de rEnfer, mély és keskeny szurdok, amely 
mintegy 1000 m.-nyi távolságba nyúlik be a szá^- 
razfóldbe. 72 m. magas világítótorony áll rajta. 

Freher, Marqvard, német történetbúvár, szül. 
Augsburgban 1565 júí. 26., megh. Heídelbergben 
1614 máj. 13. Heídelbergben jogot tanított s IV. 
Frigyes pfalzi választó-fejedelem tanácsosa volt, 
ki őt diplomáciai küldetésekre is alkalmazta. Nagy 
érdemeket szerzett középkori krónikások művei- 
nek kiadásával. Ilyenek : Germanicarum rerum 
scriptores alíquot insignes (Frankfurt u. Hanau 
1600—11, 3 köt.); Rerum bohemicarum scripto- 
res aliquot antíqui (Hanau 1602) ; Corpus franci- 
cae históriáé veteris (u. o. 1613). 

Freia, istennő, 1. Freyja. 

Freiamt, Svájc egyik termékeny halmos vi- 
déke, a mai Aargau kanton Muri és Bremgarten 
nevű járásait foglalja magában. A középkorban 
a Habsburgok birtoka volt, a kiktől 1415. foglalta 
el a svájci szövetség. 

Freiberg, 1. az ugyanily nevű járás székhelye 
és híres bányaváros Drezda szászországi kerületi 
kapitányságban, (1910) 36,237 lak., arany-, ezüst- 
és vasdrótfonással, vasöntéssel, gép-, bőr-, sör- 
gyártással, vászonszövéssel és kémiai iparral, 
művészeti, archeológiai, földrajzi, természettudo- 
mányi és bányászati társulattal. Jelentékenyebb 
épületek : a dóm, a htres aranykapuval s a szász 
választófejedelmek síremlékeivel; a városháza 
(1410-ból) ; az 1570-ből való Freudenstein kastély ; 
a bányászakadémia.a Jakobi-templom, postapalota 
stb., míg szobrai közül a svéd és Wemer-emlék, 
továbbá a Bismarck-szobor érdemel említést. F. 
jelentőségét főképen ezüst- és ércbányászatának, 
továbbá bányásziskolájának köszönheti. Az 1765. 
alapított bányászakadémia sok ideig a leghíresebb 
volt egész Európában. Berendezése ma is minta- 
szerű. Az első bányásztelepeket 1185—1190. Gaz- 
dag Ottó őrgróf alapította. 1296-ban rövid időre 



Frolbergen 



138 



Frelesleben 



Nassaui Adolf foglalta el, de csakhamar megint 
visszakerült az örgrófok birtokába. 14;85-bon, mi- 
dőn a szász hercegségeket felosztották, az Albert- 
ághoz került. 1505. Jámbor Henrik székhelyévé 
tette és ekkor érte el virágzása tetőpontját. A 30 
éves háborúban 1639. és 1642— 43-ig a svédek 
sikertelenül ostromolták. 1762 okt. 29. a Henrik 
herceg és Seydlitz vezérlete alatt álló poroszok az 
osztrák hadsereget itt megverték. — 2. F. (csehül : 
Pfibor), város Neutitschein morvaországi kerületi 
kapitányságban, (1910) 5405 lak., posztószövéssel 
és fezkészítéssel. 

Freibergen (franc. Franches-Montagnes), Bern 
svájci kanton járása a francia határ meUett, 
177 km" területtel, {1910) 10,603 francia lak. 

Freibergit (ásv.), ezüsttartalmú antimon-fakóérc 
(tetraédrit), melyet Szászország Freiberg bányái- 
ban (Habacht) bányásznak és melynek ezüsttar- 
talma a 32'*/o-ot is meghaladja. Értékes ezüstérc. 

Freibergsdorf, előbb önálló szász község, 1907 
óta Freiberg (1. 0.) egyik kerülete. 

Freiburg, l.F.im Breisgau, az ugyanily nevű 
badeni kerületnek (4740 km^ területtel, (1910) 
564,580 lak.) székhelye, az egykori Breisgaunak 
fővárosa, érseki székhely, a bekebelezett községe- 
ket is beleszámítva, (1910) 83,324 lak., jelentékeny 
iparral, élénk bor- és fakereskedéssel. A fontosabb 
iparágakra cérna, különösen selyemcérnakészítós, 
a pamutfonás, sörgyártás, harangöntés, porcellán- 
és gyöngyházgombkészítés, bútor-, gép-, pótkávé-, 
furnér-, parketgyártás és íizikai, meg zeneeszkö- 
zök készítése. Legkiválóbb épülete a vörös homok- 
kőből épített gót stílusú, 116 m. magas tornyú 
münster (1270—1513), melynek főkapuján szá- 
mos szobor és allegorikus alak látható. A 125 m. 
hosszú és 30 méter széles templom belsejét szép 
üvegfestmények, faragott oltárok, síremlékek és 
értékes festmények díszítik. Egyéb jelentékeny 
épületei és emlékszobrai : az úgynevezett Kauf- 
haus (a XV. sz.-ból), amelynek nagy termét báli 
és hangversenyteremül használják; a nagyher- 
cegi palota ; a freskókkal díszített városháza ; az 
új és régi egyetemek ; a színház stb. Bmlékszobra 
Rotteck történetírónak, Schwarz Bertholdnak, 
Werder generálisnak és az 1870— 71-iki háború- 
ban elesett badenieknek. A Kaiser-Strassét több 
monumentális kút ékesíti. Közművelődési intéz- 
ményei közül az első helyet foglalja el az egyetem 
(1457), nagy könyvtárral (több mint 250,000 köt.), 
különböző gyűjteményekkel és intézetelíkel. Két 
középiskoláján kívül van ipar-, mezőgazdasági, 
kereskedelmi iskoláj a, városi régiséggyüjteménye, 
természettudományi, botanikus és egyéb társu- 
lata, múzeuma. Kies környéke kedvelt kiránduló- 
hely. F.-ot 1091. zahringi II. Berthold alapította ; 
utódja III. Berthold 1115. várossá emelte. III. 
Berthold fivére és utódja, Konrád herceg ide- 
jében kezdték el a münster építését. A zahringi 
család kihalta után 1218. P. Urach grófjaira 
szállt. Ezek közül II. Bgino 1368. eladta az osztrák 
hercegeknek. Midőn Frigyes, az «üres tarisz- 
nyájú» herceg, XXIII. János pápának itt mene- 
dékhelyet adott és emiatt birodalmi átok alá 
osett, F. 12 éven át a bfrodalomba volt kebelezve, 
de már 1427. ismét visszakerült régi uraihoz. 
A 30 éves háborúban 1632. és későbben még több 



Ízben a svédek szállották meg, 1644. pedig a bajo- 
rok foglalták el. 1677-ben Créqui francia marsall 
foglalta el és a franciák, akiknek a nymwegeni 
béke ítélte oda, 20 évig bírták. A ryswiki béke azon- 
ban 1697. megint visszaadta a Habsbm'goknak. 
1713 nov. 17. Villars francia vezér ismét elfog- 
lalta, de a rastatti béke 1714. megint az osztrákok- 
nak juttatta. 1744. a franciák újra elfoglalták és 
erődítményeit lerombolták, de az aacheni békében 
1748. elvesztették. A campo-formioi béke (1798) 
az estei hercegnek ítélte oda ; 1806. jutott Baden 
birtokába. 1848 ápr. 23. a badeni felkelők itt meg- 
ütköztek a német szövetség csapataival és vere- 
séget szenvedtek. 1849 júl. végén az ideiglenes 
kormány Karlsruhéból székhelyét ide tette át, de 
a poroszok innen is csakhamar elűzték. V. ö. Ba- 
der, Geschichte der Stadt F. (1882—83, 2 köt.) ; 
Führer durch Freiburg und seine Umgebung 
(1901) ; Albert, Die Geschichtschreibung der Stadt 
F. (1902). 

2. F. in Schlesien, város Boroszló porosz kerü- 
letben, (1910) 9759 lak., óra- és vászoniparral, 
keményítőgyárral, vasöntéssel és bőrgyártással; 
közelében a szép Fürstenstein kastéllyal. — 3. 
F. an der Unstrut, 1. Freylmrg. — 4. F., svájci 
kanton és város, 1. Frihourg. — 5. F. (Új-F.), 1. 
Nova Frihurgo. 

Freiburgi marha néven ismerik Svájcban 
a freiburgi kantonban tenyésztett í'ekete-tarka 
szarvasmarhafajtát, amelyek a svájci fajták kö- 
zött a legnehezebbek, s a tehenek 800—1000 kg. 
súlyt is elérnek. Tenyészkerülete ma mindinkább 
kisebbedik, mert a piros-tarka szimmentáli marha 
nemcsak keresettebb, de gyorsabban fejlődő, jobb 
tejelő is, s így hovatovább leszorítja a F.-t. 

Freidank (Vridank), szerzője egy középfehié- 
met «Boscheidenheit)) című tanító költeménynek, 
amely 1229. készült és korának hű erkölcsi képét 
nyújtja. A költeményt bővített átdolgozásban 1508. 
kiadta Brandt Sebestyén. 

Freienwalde an der Oder, Ober-Bamim járás 
székhelye Potsdam porosz kerületben, (1910) 8635 
lak., barnaszénbányával és téglaégetőkkel; a nagy 
választófejedelem korából való királyi kastéllyal. 
Közelében fekszik a Gesundbrunnen fürdő és nya- 
ralóhely, vastartalmú ásványvízforrással. 

Freiersbach, fürdőhely Oflenburg badeni ke- 
rületben, 7 km.-nyire Oppenautól, 384 m. magas- 
ban, 7 vas-, kén- és lithiontartahnú ásványvíz- 
forrással, amelyeknek vizét (évenként 5—800,000 
palackot) áruba is bocsátják. 

Freiesleben, Johann Kari, német geológus és 
mineralógus, szül. Freibergben 1774 június 14., 
megh. Niederauerbachban (Vogtland) 1846 márc. 
20. Freibergben bányászatot, Lipcsében jogot ta- 
nult és innen leginkább Humboldt A. és Bach L. 
társaságában több geognosztikai utazást tett 
Csehországban, Szászországban, Thüringiában, a 
Harz- és Alp-hegységekben. 1842. mint szász fő- 
bányakapitány nyugalomba vonult. Müvei: Berg- 
mannisch-niineralogische Beschreibung des Har- 
zes (Leipzig 1795, 2 kötet) ; Beitráge zur Kennt- 
niss des Kupferschiefergebh'ges (Freiberg 1807— 
1815, 4 kötet) ; Geognostische Arbeiten(u. 0. 1807— 
1816, 6 kötet); Beitráge zur mineralogischen 
Kenntniss von Sachsen (u. 0. 1817) ; Magazin für 



Freleslebenlt 



139 — 



Fréjus 



die Oryktographie von Sachsen (u. o. 1828—48, 
19 fűz.) és Die sachsischen Erzgánge (1843—45, 
3 füzetben). 

Freieslebenit (ásv.), kakás üvegérc, egyhajlású 
rendszerbeli, többnyire prizmás kristályokban te- 
rem. A prizmalapok oszcillatorikusan vannak ki- 
fejlődve, minek folytán a kristályok vertikálisan 
erősen rostozottak. Igen rideg. Acél-Ólomszürke, 
ólomezüstszulfoantrmonát ; képlete : 

(Pb,AgJ,Sb,S,,. 
Igen ritka ásvány. Hazánkban Kapnik- és Felső- 
bányán található; egyéb termőhelyei Freiberg 
(Szászország), Ratiborschitz (Csehország), Hien- 
delencina (Spanyolország). Drmorf alakja a dia- 
forit. 

Freigraf (ném.), 1. Fehm és Gróf. 

Freilierr (ném.). B címmel illették a XIV. 
sz. vége óta az olyan nemeseket, kik nem voltak 
más magasabb áUásuakkal szemben szolgálatra 
kötelezve. Jelenleg a báró címmel egyenlő cím. 
A F. neje Freifrau, leánya Freiin címet visel. A 
koronája hétágú, ép úgy mint a bárói korona. L. 
még Dinasztia. 

Freiligrath, Ferdinánd, német költő, szül. Det- 
moldban 1810 jmi. 17., megh. Kannstattban, 
Stuttgart mellett, 1876 márc. 18. Eleintén a ke- 
reskedelmi pályán volt és Barmenben talált al- 
kalmazást egy váltóüzletben. Azalatt kiadta a 
Gedichte című kötetét, amely általános elisme- 
rést aratott, mire abbahagyta pályáját s egy ideig 
mint magánzó élt Weimarban és Darmstadtban. 
1851-ben részt vett a forradalomban s el kel- 
lett hagynia Németországot ; 1867-ig Londonban 
egy banktársulat igazgatója volt, majd ennek bu- 
kása után Kannstattban telepedett meg. F. költé- 
szetében egészen eredeti és új irányt követett. 
Főereje az eleven, erőteljes és színes leírásban rej- 
lik ; a tenger és a sivatag képeit, a küzdelem és 
borzadály vUágát nagy virtuozitással festi. A tár- 
gyat mindig mély költői érzéssel fogja fel, erős 
realitással ecseteli és ragyogó új, eredeti formába 
öltözteti. Sok rokonságot mutat Hugó Viktorral, 
kinek ódáit és dalait mesteri módou ültette át né- 
metre. Hasonló sikerrel követte az újabb angol 
lírikusokat, Mooret, Tannahillt, Bumst, stb. Ké- 
sőbbi politikai és alkalmi költeményei ellenben 
kevésbbó hatottak, és főleg forradalmi dalainak 
mesterkélt színezetük van. Jelentékenyebb művei : 
Gedichte, amely 1838-tól 1876-ig 34 kiadást ért ; 
Glaubensbekenntniss (Mainz 1846) ; Rolands Al- 
bum (Köln 1840) ; Dichtung u. Dichter, eine An- 
thologie (Dessau 1854). Fordításai közül említen- 
dők Shakespeare Venus és Adonisa, Byron Ma- 
zeppája és LongfeUow Hiawathája. Összegyűjtött 
költeményei 6 kötetben Stuttgartban 1870. jelen- 
tek meg (a 6. kiad. 1898). Neje, iáa(megh. 1899. 
Londonban) szintén írónő volt és főleg angol for- 
dításaival ért sikert. Legidősebb leánya, Kathe 
(megh. 1904.) pedig atyja költeményeit angoh-a 
fordította. V.ö. Schmidt- Weissenfels, F., eine Bio- 
graphie (Stuttgart 1876). 

Freimund Reimar, 1. Ruckert. 
Frei Scilifi', frei Gut, német szólás, amely 
a tengeri hadi jognak azt az elvét akarja kife- 
jezni, amelyről a párisi tengerjogi nyilatkozat 
(1. 0.) 2. tétele szól (Le pavillon neutre couvre la 



marchandise ennemie). A tengeri háborúban u. i. 
a semleges lobogó alatt levő ellenséges vagyon, 
a hadi dugárútól (1. o.) eltekintve, nem foglalható 
le. A hajónak és a hajón levő javaknak ellensé- 
ges V. semleges minőségét a londoni tengeri hadi 
nyilatkozat (1. o.) határozza meg. 

Freisenbrach, porosz falu az arnsbergi kerü- 
let hattingeni j.-ban, jelentékeny szénbányászat- 
tal és selyemfonással, (1910) 6773 lak. 

Freising v. Freisingen, az ugyanily nevű járás 
székhelye a bajorországi felső-bajor kerületben, 
(1910) 14,946 lak.,üvegfestéssel, gazdasági gépgyár- 
tással, malom- és sörgyári fölszerelések készítésé- 
vel és sörgyártással ; kat. teol. líceummal, árva- 
házzal, különböző közép- és népiskolákkal. Legje- 
lentékenyebb épülete a román ízlésű főtemploma 
(1160—1205), igen érdekes kriptával. Előtte, a 
Domhofon áÚ a híres F.-i Ottó püspöknek szobra. 
P. a középkorban a salzburgi érsekséghez tartozó 
püspökség és független fejedelemség volt. 724. 
alapították ; első püspöke volt Szt. Corbinianus, a 
leghíresebb pedig F.-i Ottó, IV. Henrik császár 
unokája és III. Konrád mostoha testvére. A várost 
955. a magyarok dúlták fel ; ezután megerősítet- 
ték ; 976. n. Ottó, 1082. Velf bajor herceg, 1086. 
a szászok foglalták el. 1802. szekularizálták és a 
825 km2 területű püspökség birtokának egy ré- 
szét Bajorország, másik részét Ausztria kapta 
meg. 

Freisingeni nyelvemlék, ó-szlovén nyelvem- 
lék, melyet Freisingben találtak, ma Münchenben 
őrzik. Miklosich szerint a X. sz.-ban keletkezett. 
A nyelvemlék ma három darabból áll : egy for- 
mula confessionisból, egy homiliából s egy ófel- 
német imának ószlovén fordításából. Nemcsak 
mint szláv nyelvemlék nevezetes, hanem fontos 
a magyar helyesírás történetének szempontjából 
is. V. ö. Melich János, Szláv jövevényszavamk, 
I. köt. 

Freisingi Ottó, 1. Ottó. 

Freista4t, 1. az ugyanily nevű felsőausztriai 
kerületi kapitányságnak (1018 km* terűlet, 49,582 
lak.) székhelye, (1910) 3700 lak., vászonfonással és 
szövéssel. — 2. F. az ugyanily nevű osztrák-szi- 
léziai kerületi kapitányság (356 km^ ter., (1910) 
121,986 lak.) székhelye, (leio) 5058 lak., vászon- 
szövéssel, bőrcserzéssel, jelentékeny juhtenyész- 
téssel ; a Larisch-Mörmich grófok szép kastélyá- 
val. 

Freiwaldau (csehül: Frivaldov), az ugyan- 
ily nevű osztrák-sziléziai kerületi kapitányság 
(736 km2 ter., 68,891 lak.) székhelye, (i9io) 6859 
német lak., jelentékeny vászon- és pamutiparral 
és vászonfehérítőkkel. 

Fréjus (ejtsd : frezsü), 1. város és püspöki szék- 
hely Var francia départementban, (i9ii) 3000 lak., 
barnaszénbányával, jelentékeny parafakereskedés- 
sel; székesegyházzal (XII. száz.). Kikötőjéül a 3 
km.-nyire fekvő Saint-Raphael szolgál. Érdeke- 
sek a területén fekvő római épületromok : aré- 
nák, egy színház, egy világító-torony és vízveze- 
ték meg erődítmények romjai. F. az oxybii nevű 
ligur törzsnek volt fővárosa. Július Caesartól Fo- 
rum Julii nevet kapta ; ugyanő vagy Augustus 
egy római légió tanyájává, ez utóbbi azonkívül 
tengeri hadi kökötővé is tette. Püspöksége a IV. 



Frém. 



140 — 



Frenchman's Bay 



sz.-ból való. A barbárok a IV. és V. sz.-ban, a 
szaracénok a IX. és X. sz.-ban, a kalózok 1475. 
és V. Károly 1536. elpusztították; e pusztítá- 
sok és kikötőjének elhomokosodása jelentőségétől 
megfosztották. Napóleon, midőn Egyiptomból visz- 
szatért, 1799 okt. 9. itt szállott partra ; 1814 ápr. 
27. ugyancsak itt szállott hajóra, midőn Elba 
szigetére költözött. P. a szülővárosa Agricola 
római hadvezérnek és Quintus Koscius szónok- 
nak. — 2. F. (Col deF.), hágó a szavójai Alpok- 
ban ; alatta vezet el a Mont^Cenis alagátja. 

Frém., természetrajzi s különösen állati ne- 
vek után báró Fréminvüle (1787—1848) hajós- 
kapitány nevének rövidítése, aki különösen a lágy- 
testű állatok (Mollusca) tanulmányozásával fog- 
lalkozott. 

Fremantle, város, 1. Freemantle. 

Frémiet (ejtsd -. frémié), Emmanuel, francia szob- 
rász, szül. Parisban 1824 dec. 15., megh. u. o. 1910 
szept. 10. Rude tanítványa. Különösen az állat- 
szobrászatban tűnt ki. Már első művei: tevék, 
medvék, lovak, kutyák, macskák egyes szobrai és 
csoportjai az állati test anatómiájának kitűnő is- 
meretét és fejlett technikát mutatnak. Később az 
állatot az emberrel kapcsolatban ábrázolja s ek- 
kor alkotja lovasszobrait: Gall főnök ; Eómai lo- 
vas ; Tüzér; Karabélyos ; Könnyű lovas ; Lovas 
lámpahordó ; Jeanne d'Arc párisi ós nancy-i lo- 
vasszobra (a párisi szobrot 1. a képmellékleten). 
Egyéb művei : Férfi a kőkorból ; XV. századi 
minsztrel; Solymár; XVI. századi úri hölgy; 
Medve és ember; Faun és medvebocs; Nő- 
rabló gorilla; Szt. Mihály; Lesseps óriásszobra 
a Szuezi csatorna bejáratánál stb. V. ö. I. de Biez, 
Un maitre imagier Emmanuel F. (Paris 1896) és 
u. a., Emmanuel F., son oeuvre (u. o. 1900). 

Fróminville, zoológus, 1. Frém. 

Fremitus (lat.) a. m. zúgás, zörgés ; F. pec- 
toralis, mellrezgés. 

Fremont (ejtsd : frimant), couuty-székhelyek az 
Egyesült-Államokban. 1. Nebraskában, a Platté 
River mellett, (i9oo) 7241 lak. Tej-, állat- és ga- 
bonakereskedés, malmok, fürészgyár és gépgyá- 
rak. — 2. Ohioban,Siz innen hajózható Sandusky 
River mellett, gabonatermő vidéken, (i9oo) 8439 
lak. Vasúti csomópont. Petroleum- és gázforrások, 
vas- és gépgyártás, gyapjúszövés. 

Fremont (ejtsd : frímant), John Charles, francia 
eredetű északamerikai utazó, szül. Savannahban 
1813 jan. 21., megh. New Yorkban 1890 júl. 13. 
Mérnök volt. 1842-ben a Rocky Mountainsben uta- 
zott (F. Peak). 1843— 44-ig a Great Salt Lakerői 
és a Columbia folyóról hozott híreket, 1845 Neva- 
dát s Oregon és California partvidékét kutatta át, 
6 részt vett California elfoglalásában. Kormány- 
zóvá nevezték ki, de utóbb elfogták és Wa- 
shingtonbanhivatalától ehnozdították. 1848-ban 
az apach-indiánusok földjén át megint eljutott 
CaUforniába, 1849. szenátorként a kongresszusba 
került. 1852— 54-ig újra a Rocky Mountainsben 
utazott. 1856-ban a republikánusok elnökjelöltje 
volt. 1861-ben rövid ideig tábornok volt. Ké- 
sőbb vasúti vállalkozásokon vagyonát elvesztette. 
1876— 81-ig Arizona kormányzója. Munkái: Re- 
port of the Exploring Expedition to the Rocky 
Mountains in 1842, and to Oregon and North Cali- 



fornia in 1843—44 (Washington 1845, London 
1849) ; Memoirs of my Life, Including Five Jour- 
neys of Western Exploration (Chicago 1887). V. 
ö. Mrs. F., Souvenii's of my Time (Boston 1887) ; 
Bigelow, Life and Public Services of John Char- 
les F. (New York 1856). 

Frémy, Edmond, francia kémikus, szül. Versail- 
lesben 1814 febr. 28., megh. Parisban 1894 febr. 2. 
Kémiát először apjától, F. Frangoistól tanult, ki 
a kémia tanára volt a st. cyri katonai iskolán. 
1833-ban Gay-Lussac, 1837. Pelouze asszisztense, 
1882. a természetrajzi múzeum rendkívüli tanára, 
1846. a politechnika tanára, 1850-től pedig a ter- 
mészetrajzi múzeum rendes tanára lett. A veze- 
tése alatt 1864. felépült kémiai laboratórium az 
első volt Franciaországban, melyben kizárólag 
tanítással és tudományos búvárlatokkal foglalkoz- 
tak. Igen nagy számú, részint tudományos, részint 
technikai tárgyú dolgozata jelent meg. F. fedezte 
fel a metaantimonsavat, a kobaltammoniavegyü- 
leteket. Eljárást állapított meg mesterséges drága- 
kövek (rubin) előállítására. Behatóan foglalkozott 
a Gay-Lussac-torony szerepével a kénsavgyár- 
tásban. A zsírok kénsavval történő elszappanosí- 
tásának felfedezése szintén az ö nevéhez fűző- 
dik. Több kémiai tankönyvet írt Pelouze-zal. Szak- 
társak támogatásával az Encyclopédie chimique 
c. munkát adta ki (Paris 1881-1894, 10 köt.). 

Frémy- féle metaantimonsav.piroantimonsav, 
hidrogénpiroantimonát, H^SbjO^. Vízben, sósav- 
ban és ammóniában kevéssé oldódó fehér por . 
Mintegy 175''-on v. huzamosabb idő multán víz 
alatt is lassacskán metaantimonsavvá HSbOg vál- 
tozik. Szerkezete a pirofoszforsav szerkezetével 
(1. Foszfor.'savak) egyező. Két molekula vizet tar- 
talmazó hidrátja képződik, ha antimonpentaklori- 
dot forró vízzel bontunk el. E hidrát 100"-ra me- 
legítve, víztől mentes vegyületté változik, 

Frémyot, Jeanne Frangoise, 1. Chantal. 

Frenalgia (gör.), a rekeszizom zsábája. 

French (ejtsd: frens), John Denton Finkstone, 
sir, angol tábornok, szül. Ripple Vale-ban 1852 
szept. 28. Részt vett az 1884— 85-iki szudáni had- 
járatban. 1899-ben tábornok, 1900. altábornagy 
lett. A délafrikai hadjáratban Natálban harcolt s 
részt vett az elandslaagtei, rietfonteini, lombards- 
kopi és colesbergi ütközetekben, felmentette Kün- 
berleyt s azonkívül lovas hadosztályával nagyban 
elősegítette Roberts lord előnyomulását Bloem- 
fonteinra és Pretoriába. Angliába visszatérve, 
1901. az 1. hadtest parancsnokságát vette át. 
1907 óta a brit hadsereg főparancsnoka. 

French Broad, River (ejtsd : frencs bród rivr), 225 

km. hosszú folyó Észak-Amerikában, Észak-Karo- 
linában ered, az AUeghany egy festői völgyében 
a Bald-hegyek és Black Döme között folyik, meg- 
kerüli a Warm Springst (meleg forrásokat) és 
Knoxville fölött a Tennesseebe szakad ; alsó ré-r 
szében 85 km. -nyíre hajózható. 

Frencli cambric (ang., ejtsd: írens kembrik), 
angol neve a francia batisztnak. 

Frenchman's Bay (ejtsd: frensmensz bé), 6 — 11 
km. széles és 40 km. hosszú öble az Atlanti-óce- 
ánnak ; Maine északamerikai államba nyúlik be ; 
DNy.-i szegélyét a Mount-Desert-sziget (260 km*) 
alkotja. 




Frémitt cikklitz 



Révai Xagy Lexikona 



FRÉMIET EMMANUEL: JEANNE D'ARC LOVASSZOBRA 
(PÁRIS, PLACE DE RIVOLI) 



French-szigretek 



— 141 



Prenzel 



French-szigetek (^tsd: frens), Uj-Pommeránia 
«lótt fekvő hat sziget, legjelentékenyebb Vidu. 

Frenézia (gör.), elavult orvosi kifejezés deli- 
riumokkal járó a^rvelöbántalmakra. Innen frene- 
tikus a. m. izgalommal járó, nyugtalankodó, fal- 
rengetö (taps). 

Frengi vagy frcTŰt, így is fireTig a. m. frank, a 
keletiek között az európaiak neve. Ez elnevezés a 
keresztes hadjáratok idejéből származik ; az isz- 
lám országaiba nyomuló keresztény hadak túl- 
nyomó része francia nemzetü lévén, a frank nevet 
az em'ópai népekre általán kiterjesztették. 

Frenitisz, 1. a rekesz (musculus phrenicus) 
gyuladása ; 2. a. m. frenézia (1. o.). 

Frenk, 1. Frenqi. 

Frenk, Jakoh, 1. Frank, 7. 

Frankéi -féle torna. Hátgerincsorvadásban 
szenvedők hibás járásának javítására szolgáló 
gyógyító tonia. Gondosan megválogatott gyakor- 
latokkal, hosszú időn át rendszeresen tornázva a 
hátgerincsorvadásban szenvedő — ha baja még 
nem nagyon előrehaladott és tagjainak csakis 
érzészavarból eredő mozgási hibái vannak — 
megtanulhat ügyesebben, jobban mozogni. Egy- 
részről jobban megtanulja szemeivel ellenőrizni 
mozdulatait,flgyelni börórzéseires gondolni egyéb- 
ként önkéntelenül végzett mozgásokra, másrész- 
ről egészséges, de nem igen használt idegpólyák 
lépnek talán a beteg és elpusztultak helyett mű- 
ködésbe. Számos eszköz támogatja a sokféle sza- 
badgyakorlatot. Megalapítója Frenkel (1890) ; to- 
vább fejlesztették Goldscheider, Jákob stb. 

FrenográJ, olyan eszköz, mely a rekeszizom- 
nak a lélegzéssel járó mozgásait jelzi, illetőleg 
feliija. A Rosenthal által szerkesztett F. kanál- 
alaku eszköz, melyet az állat hasán készített kis 
nyilason keresztül a máj és a rekeszizom közé 
teszünk be; igen alkalmas a légző mozgások 
regisztrálására. 

Frenológia (gör.), a tudományban Gálitól beve- 
zetett az az eljárás, mely az állatoknak és embe- 
reknek szellemi képességeit koponyájuk alakula- 
tával veti össze ; ezért koponyatannak, kraniosz- 
kópiának, kraniológiának is nevezik. E tudomány 
an-a törekszik, hogy egyfelől támaszkodva az an- 
tropológia pontos tanulmányozására, az emberek- 
nek és állatoknak különböző helyzeteikben való 
megfigyelésére, egyúttal tekintettel lévén az állat 
hajlamaira és az agy- s elmebetegeken tett pato- 
lógiai észloletekre is, másfelől támaszkodva az 
agyvelők és koponyák alakjának pontos és sok- 
szoros tanulmányozására, egészséges és beteg 
állatok és emberek agyvelején végzett beható 
vizsgálatokra : az agy működését tudományosan 
és diagnosztikailag megállapítsa. A F. tehát azt 
tanítja, hogy valamely lelki tulajdonság (pl. gyer- 
mekszeretet, vagyon utáni vágy) energiája egye- 
nes viszonyban áU az illető agyrészeknek térbeli 
kifejlődésével, hogy tehát az utóbbiak nagyságuk 
által a koponya külső alakulatára is kihatnak s 
hogy különösen a koponya felületén levő dombo- 
rodásokról vagy mélyedésekről bizonyos szellemi 
tulajdonságok jelenlétére vagy hiányára lehet kö- 
vetkeztetni. E tudományt Gaü után Spurzheim 
fejlesztette tovább. A F.-nak azonban, noha a 
múltban néhány lelkes apostola volt, akik közé 



tartozott legújabban Scheveis, manapság csak ke- 
vés híve van. V. ö. Gall, Spurzheim, Combé, Che- 
nerix, Broussais, Garus, Duniout, Noel, Scheve 
stb. munkám kívül különösen Wittich : Physiogno- 
mik und Phrenologie (Berlin 1870). 

Frenopátia (gör.), elmebaj. 

Frensdorfi, 1. Ferdinánd, német jogtörténész, 
szül.Hannoverben 1833jún. 17. 1860-ban a német 
jog magántanára, 1866. rendkívüli, 1873. rendes 
tanára lett Qötttngenben. Számos jogtörténeti 
munkája közül említendők : Die Stadt und Gerichts- 
verfassung Lübecks ím 12. u. 13. Jahrhundert (Lü- 
beck 1861) ; Das lübische Recht nach seinen áltes- 
ten Pormen (Leipzig 1872) ; Die Chroniken der 
Stadt Augsburg (u. o. 1865—66, 2 köt.) ; Die Stadt- 
verfassung Hannovers in altér und neuer Zeit 
(u. 0. 1883). 

2. F., Salomon, zsidó teológus, orientalista és 
pedagógus, szül. 1803. Hamburgban, megh. 1880. 
Igazgatója volt a hannoveri zsidó tanítóképző 
intézetnek. Alapvető munkásságot fejtett ki a ma- 
szozoretikus tudományok terén. 

Frenssen, Gustav, német fró, szül. Barltban 
(Ditmarschen) 1863 okt. 19. Teológiát tanult és 
1890 - 1902. Hemmeben lelkész volt, azután visz- 
szavonult a magánéletbe, hogy minden idejét az 
irodalomnak szentelhesse. Erős tehetsége meg- 
nyilatkozott már első regényében: Die Sandgrá- 
fln (Berlin 1896, 59. ezer 1909). Még sokkal jelen- 
tősebb második regénye : Die drei Getreuen (u. o. 
1898, 100. ezer 1909); főműve pedig, Jöm ühl, 
(regény, u. o. 1901, 220. ezer 1911) oly sikert ért, 
milyet irodalmi mű Németországban évtizedek 
óta még nem ért. Egyéb művei : Dorfpredigten 
(1899, 7. kiad. 1911); Das Heimatsfest (színmű, 
1903) ; HilUgenlei (regény 1906, 131. ezer 1909) ; 
Péter Moors Fahrt nach Südwest (1907, 154. ezer 
1910) ; Das Lében des Heilands (1907, 30. ezer) ; 
Klaus Heinrich Baas (regény, 1909, 70. ezer 1911). 
F. rendkívüli hatása abban gyökerezik, hogy mű- 
veiben a népies gondolkodásmód és felfogás tük- 
röződik. Magyar fordításban megjelent: Ifjúsá- 
gom, szerelmem (regény. Egyetértés 1903. évf.). 
V. ö. Eehtwisch G. P. (Berlin 1904). 

Frentanok, ókori sabell néptörzs Itáliában, 
mely az Adriai-tenger mentén termékeny vidéken 
lakott a Frento (ma Fortore) és Aternus (ma Pes- 
cara) folyók között. Már Kr. e. .304. meghódoltak 
a rómaiaknak. 

Frentiu Iraján Valér, gör. kat. román püs- 
pök, szül. Resiczabányán 1875. A hittudományi 
tanulmányokat a budapesti és bécsi egyetemen 
végezte. A teol.-doktori fokozat elnyerése után 
előbb szentszéki jegyző, 1903. szászvárosi espe- 
res, 1911. Hátszegen püspöki vikárius lett; 1912. 
novemberben a Idrály lugosi gör. kat. püspökké 
nevezte ki. 

Frenalam (lat.) a. m. fék, kantár. Az anató- 
miában kis bőr vagy nyálkahártyaredőket neve- 
zünk így, amelyek a szerveket vagy szervrészeket 
mintegy a helyükön tartják (F. linguae a nyelv 
alatt, F. praeputii a hímvessző fltymáján, F. cli- 
toridis a csíkion). 

Frenzel, 1. Kari, német író, szíU. Berlinben 
1827 dec. 6. Mint újságíró kezdte pályáját és 1861 
óta a berlini National-Zeitung című lap színházi 



Frenzellt 



U2 



Fréret 



kritikusa. Nevét az irodalomban egy finom anali- 
záló s ragyogó stílusban írt történeti tanulmányá- 
val tette ismertté : Dichter u. Frauen (3 kötet, 
Hannov. 1859-66). Egyéb művei: Büsten und 
Bilder (u. o. 1864) ; Neue Studien (Berlin 1868) ; 
Renaissance und Rokokó (1878) ; Berliner Dra- 
maturgié (Hannov. 1877). Regényei: Melusine 
(Breslau 1860); Veritas (u. o. 1861); Die drei 
Grazién (u. o. 1862); Papst GanganeUi (Berlin 
1864); Watteau (Hannov. 1864); La Pucelle 
(1871); Lucifer,ein Román aus der Napoleonischen 
Zeit (Leipzig 1873). Azonkívül egy sor kisebb elbe- 
szélést s történeti novellát írt, melyek mind gaz- 
dag képzeletéről és finom stilusérzékéröl tanús- 
kodnak. Összegyűjtött művei 1890— 91-ig jelen- 
tek meg 6 kötetben. 

2. F., Oskar, német festő, szül. Berlinben 1855 
nov. 12. Kezdetben kőrajzolással foglalkozott s 
csak később képezte ki magát Eugen Bracht ve- 
zetése alatt tájfestővé. Erőteljes, egészséges natu- 
ralizmussal kitűnő képein rendszerint az észak- 
német alföld és a Spree- vidék tájait ábrázolja és 
staffage-ként többnyire teheneket, ökröket szere- 
peltet rajtuk. Nagyszámú festményei közül a kö- 
vetkezőket említjük : A Spree mentén, Tavasszal, 
Dühöngő bika. Marhacsorda a Keleti-tenger dü- 
náin, Tehenek vízben, Nyirfasor stb. Az 1896-ik 
évi berlini kiállításon a nagy aranyéremmel tün- 
tették ki. 

Frenzelit, vagy guanajuatit (ásv.), rombos, izo- 
morf az antimonittal ; hosszú, rostozott prizmák 
vagy pedig íinom szemcsés, leveles, sugaras tö- 
megek ; ólomszürke. Kémiai összetételére nézve 
bizmutszelenid : BigSeg. Termőhelye Santa Cata- 
rina bánya Guanaxuato közelében (Mexikó). 

Freppel, Charles Émile, francia püspök és 
egyháztörténész, szül. 1827., megh. 1891 dec. 22. 
Parisban. Strassburgban végezte tanulmányait, 
1854. a párisi hittudományi kar tanára, 1870. 
angersi püspök lett. A vatikáni zsinaton a csalha- 
tatlanság tevékeny párthívei között szerepelt, ké- 
sőbb a porosz egyházi küzdelmek során a német 
kormány ellen foglalt állást. 1880 óta a francia 
kamarában a klerikálisok vezére volt. Renan 
ellen több vitairatot írt, melyek magyar fordítás- 
ban is megjelentek. Oeuvres oratoires (1869—94, 
9 köt.) és Oeuvres polémiques (1874—88, 9 köt.) 
címen megjelent munkáin kívül halála után több 
előadása és kiadatlan hitszónoklatai is megjelen- 
tek. Életrajzát Lesur, Bournand és Comut (Paris 
1893) írták meg. 

Frequens (lat.) a. m. gyakori, megszokott ; 
frequmtál, valamely helyet gyakran látogat ; 
frequentia, gyakori jelenlét. 

Frequentativ igék, gyakorűó igék, 1. Igék. 

Frere (ejtsd : frír). Henry Edwdrd Barile, sir, 
angol diplomata, szül. 1815 márc. 29., megh. 1884 
máj. 29. Több mint 30 évig Kelet-Indiában szol- 
gált s 1862— 67-ig Bombay kormányzója volt. 
1872-ben az angol kormány Zanzibárba küldte, 
hol erélyes fellépésével rávette a szultánt a rab- 
szolgakereskedés megszüntetésére (1873 jún. 5.). 
1877— 80-ig a Pokföld kormányzója volt s mint 
ilyen véget vetett Transzvál önállóságának. Hó- 
dító politikájával felidézte az 1879-iki zulu há- 
borút, s bár ez győzelmesen végződött, mégis az 



angol ellenzék támadásainak hatása alatt 1880. 
őszén Gladstone visszahívta. V. ö. Martineau, 
Life and correspondence of Sir Bartle P. (London 
1895, 2 köt.). 

Frére (franc, ejtsd: frer)^ fltestvér; F. de lait, 
tejtestvér. 

Frére, 1. íJíoMard, francia festő, szül. Parisban 
1819 jan. 10., megh. 1884 máj. 24. Delarochenak 
volt tanítványa. Genrekópei, melyeknek tárgyát 
a gyermekek életéből szerette meríteni, nagy ked- 
veltséguek örvendtek és reprodukciókban nagyon 
elterjedtek. 

2. F., TJiéodore, francia festő, az előbbinek 
bátyja, szül. Parisban 1815 jún. 24., megh. 1888 
márc, 25. Cognietnek és Roqueplannak volt tanít- 
ványa. 1836-ban Algériába utazott és utóbb ismé- 
telten nagy utazásokat tett a Keleten, Görög- és 
Törökországban,Kis-Ázsiában,Szíriában és Egyip- 
tomban. Festményei kivétel nélkül keleti tárgynak. 

Frére Cőme, tulaj donképeni neve Baseühac 
Jean, fi'ancia sebész, szül. Pouyastrucban, Tarbes 
mellett, 1703., megh. 1781. Atyja és nagyatyja is 
híi'es sebészek voltak. Parisban nyerte kiképez- 
tetését. Híressé vált húgykőműtétei által ; a lüho- 
tome cache fölfedezője ; több mint 1000 húgykő- 
metszést végzett; a magas húgykőmetszósek 
terén is szerzett érdemeket, amennyiben kimutatta, 
hogy a hólyag az általa konstruált nyilszonda 
segítségével előzetes telítés nélkül is előrehoz- 
ható a hasfalakhoz és így könnyen megnyitható. 
Több mint 20 orvosi eszközt konstruált. Nagy- 
becsű Nouvelle méthode d'extraire la pierre de la 
vessie urinaire par-dessus le pubis, qu'on nomme 

vulgairement le hant appareil sans le secom'S 

d'aucun íluide retenu ni forcé dans la vessie etc. 
(Paris 1779) c. dolgozata, melyben a magas húgy- 
kőmetszésről értekezik. 

Frére-Orban (ejtsd : frer-orbáS), Hubert Joseph 
Walthére, belga államférfiú, szül. Lüttichben 1812 
ápr. 24., megh. Brüsszelbon 1896 jan. 2. Szülővá- 
rosában ügyvédkedett s mint liberális pártvezér 
oly tekintélyre emelkedett, hogy Rogier kabinet- 
jében 1847. közmunkaügyi s 1848. pénzügymi- 
niszter lett. 1852-ben visszalépett s az ellenzék 
élére állott, melynek heves támadásai folytán 
1857. megbukott a klerikális Dedecker miniszté- 
rium. F. ekkor ismét a pénzügyi tárcát vette át, 
majd 1868. miniszterelnök lett. Mint ilyen nagy 
érdemeket szerzett a Schelde-vámok eltörlésével 
és egyéb pénzügyi reformjaival. 1870-ben kény- 
telen volt helyét a klerikális Malounak átengedni, 
de 1878. ismét a hatalom élére került. 1879-ben 
keresztülvitte az antiklerikális iskolatörvényt. Az 
általános választói jog ellenzésével azonban sza- 
kadást támasztott a liberális pártban, mely az 
1884-iki választásokban a két szélső párt közt 
megsemmisült s F. bukását vonta maga után. Ne- 
vezetesebb művei : La main morte et la charité 
(Bruxelles 1857) ; La question monétaire (u. o. 
1874) ; La róvision constitutionelle en Bolgique 
et ses conséquenees (u. o. 1894, 2. kiad.). 

Fréres de la cote (franc), 1. Flíbustiers. 

Fréret (ejtsd: fréré), Nicolas,ívmx.c\di, tudós, szül. 
Parisban 1688 febr. 15., megh. u. o. 1749 márc. 8. 
Ügyvéd volt ós 1714. akadémiai tag, de székfoglaló 
beszéde miatt Sur l'origine des Frangais, melyben 



Fréron 



— 143 — 



F résein 



a régenst, az orléansi herceget megsértette, fél- 
évre a Bastilleba zárták. Leginkább az ókori né- 
pek történetével és etimológiájával foglalkozott. 
1742 óta állandó titkára volt az akadémiának. F. 
volt egyike az elsőknek, akik nyiltan atheistáknak 
vallották magukat, amit Lettre de Thrasybiile a 
Leucippe (Paris 1758) és Examen critique des 
apologistes du christianisme (u. o. 1767) c. müvei- 
ben rendszeresen tárgyalt. Összes müvei : Oeuvres 
complets, 1796. jelentek meg Parisban, 20 kö- 
tetben. 

Fréron, 1. Élie Catheríne, francia hirlapíró, 
szül. Quimperben 1718 jan. 24., megh. Parisban 
1776 márc. 10. Egy ideig a Collége Louis le Grand- 
ban tanított, majd DesfontaLnes munkatársa lett s 
1746. Lettres de la comtesse de *** címen új 
lapot alapított, melyet 1749— 54-ig a Lettres sur 
quelques écrits de ce temps s 1754 óta az Année lit- 
téraire c. folyóirat követett. Az enciklopédisták s 
főleg Voltaire esküdt ellensége volt, akinek hiú- 
ságát vérig tudta sérteni nem mindennapi szati- 
rikus tehetségről tanúskodó cikkeiben. A^ kölcsönt 
Voltaire kamatostul visszafizette, főleg L'Écossaise 
(1760) c. vígjátékában. F. hírlapírói muakásságá- 
nak javát BartMlemy adta ki Les confessions de 
F. (Paris 1876) e. kötetben. V. ö. Ch. Nisard, Les 
ennemis de Voltaire (Paris 1853); J. Trevedy, 
Études sur Quimper F. et sa famiUe (u. o. 1889). 

2. F., Louis Stanislas, francia író és politikus, 
az elöbbíaek fia, szül. Parisban 1765., megh. Santo- 
Domingóban 1802. Atyja halála után folytatta an- 
nak szépirodalmi lapját (Année litteraire) 1790-ig. 
Lelkesedéssel csatlakozott a forradalomhoz s az 
Orateur du peuple c. forradalmi újságot adta ki. 
A konventben Danton hívei közé tartozott s mint 
biztos 1793 dee. borzasztó kegyetlenségeket köve- 
tett el Toulonban. 1794 júl. részt vett Robespierre 
megbuktatásában s heves üldözője lett a jako- 
binusoknak. A monarchistákhoz való közeledése 
miatt elvesztette politikai tekintélyét s 1802. Bona- 
parte kegyéből alprefektus lett Santo-Domingo 
szigetén, hol nemsokára meghalt. Vérengzéseinek 
védelmére írta : Mémoire historique sur la réac- 
tion royale et sur les malheurs du Midi (Paris 
1796, új. kiad. 1824). 

Frescamente v. fresco (cl.), zenei kifejezés 
a. m. frissen. 

Frescaty,kastély Metz közelében Elszász-Lotha- 
ringia birodahni tartományban ; itt kötötték meg 
a metzi kapitulációt 1870 okt. 27. 
Fresco, 1. Falfestmény és Frescamente. 
Frescobaldi, Girolamo, olasz orgonaművész és 
zeneszerző, életideje felől csak annyit deríthetett 
ki új kiadója, Xavér Haberl, hogy Ferrarában 
1583 szeptember 9-én keresztelték s Rómában 
1644 március 2-án temették el. Mestere Luz- 
zaschi volt; járt Németalföldön s valószínűleg 
Mechelnben orgonás volt; 1608. a római Szt. Péter 
baziUkához hívták, hol 1643-ig működött ; 1628— 
1833-ig szabadságolták se közben a firenzei herceg 
orgonása volt. Méltó hímeve oly messze terjedt, 
hogy pl. Froberger, már mint bécsi udvari orgonás, 
néhány évi szabadságot nyert avégből, hogy F.- 
nál tanuljon. Szerzeményei is, mint játéka, tovább- 
fejlesztették a művészetet ; kiválóbbak : Toccate e 
partite d'iutavolatiu'a di cembalo (1615)'; Capricci 



sopra diversi soggetti (1624) ; Canzoni (1628 óta 
négy köt.) ; II 2-do Ubro di toccate, ca,nzone. 

Fresenius, Kari Remigius, német kémikus, 
szül. Majna melletti Frankfurtban 1818 dec. 28. » 
megh. Wiesbadenben 1897 jún. 11. 1836-ig gyógy- 
szerészettel foglalkozott, azután kémiát hallgatott 
Bonnban és Giessenben, 1841. tanársegéd lett 
Liebignél, majd 1843. Giessenben magántanárrá 
habilitálták. 1845-ben Wiesbadenbe hívták meg 
a mezőgazdasági intézethez a kémia, fizika és tech- 
nológiai tanárává. Itt 1848. kémiai laboratóriumot 
alapított. F. különösen nagy érdemeket szerzett az 
analitikai kémia körül, mely téren elsőrangú tekin- 
télynek ismerték el. Nagj'^számú munkái közül, 
melyek sokban hozzájárultak az analitikai kémia 
mai állásának megteremtéséhez, felemlítjük a 
következőket. Ásványvizek viszgálatára vonat- 
kozó tapasztalatait foglalja össze : Chemische Un- 
tersuchungen der wichtigsten Mineralwasser des 
Herzogthums Nassau című munkája (Wiesbaden 
1850—68, 1—9 füzet). Fő munkája, melyet csak- 
nem az összes élő nyelvekre lefordítottak : Anlei- 
tung zur qualitativen chemischen Analyse (Bonn 
1841, 16. kiadás Braunschweig 1895, magyarra 
fordította : Bevezetés a minöleges vegyelemzésbe 
címen Say Móric 1868) és Anleitung zur quanti- 
tativen chemischen Analyse (Bonn 1846, 6. kiadás 
1873). 1862. a Zeitschrift f. analitísche Chemie c. 
folyóiratot indította meg. 

Freshfield (ejtsd : fresfíjid), Dmiglas Wüliam, 
utazó, jeles hegymászó és fóldrajz-lró, a Royaí 
Geographical Soeietj^nek éveken át elnöke, majd 
alelnöke, szül. 1845 ápr. 27. Beutazta a Himalá- 
ját, Szíriát, Algériát, a Kaukázust, Arméniát és 
az Alpokat. Munkái : Travels in the Central Cau- 
casus and Bashan (1869) ; The Italian Alps (1875); 
The Exploration of the Caucasus (1896, 2. kiad. 
1902, 2 kötet); Round Kangchenjunga (1904). 
1872— 1880-ig az Alpine Journal szerkesztője. 
Whartonnel együtt adta ki Hints to Travellers c. 
munkáját (új kiadás 1894). 

Freshwater, 1. Zöldfoki szigetek. 

FreshwaterBay (ejtsd : fresvater bé), öböl Wight 
szigetének DNy.-i partján. 

Fresil, súlymérték, 1. FVasil, 

Freskó, 1. Falfestmény. 

Fresnel (ejtsd : frenei), Augustin Jean, francia 
fizikus, szül. 1788 máj. 10., megh. 1827 júl. 14. 
Tanulmányai bevégzése után, mint mérnök mű- 
ködött, majd az École polytechnique-on exami- 
natori, végre a világítótorony-bizottságban tit- 
kári állást nyert. Hírnevét optikai kutatásainak 
köszönheti. A Huygens-féle fényeknélet leglelke- 
sebb harcosa volt. ö mutatta ki először, hogj' ezen 
elmélettel megmagyarázhatók a fénytalálkozás 
tüneményei; alapvető munkálatokat végzett a 
fény elhajlásra vonatkozólag is. Kimutatta a ro- 
konságot a visszaverődés és kettős törés által lé- 
tesített polarizáció jelenségei között s Aragóval 
együtt bebizonyította, hogy két polarizált fény- 
sugár, melyek polarizáló síkja egymással pár- 
huzamos, úgy interferál, mint a közönséges fény, 
míg olyan polarizált sugarak, amelyek polarizáló 
síkja egymásra merőleges, egymással nem inter- 
íerálnak. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy 
az egymáshoz ellentétes értelemben polarizált 



Fresnel-féle hullámfelület 



lU 



Preudenthal 



fénysugarakban a rezgések egymásra és a suga- 
rak irányára merőlegesek. Ezen keresztrezgések 
feltételezését a fizikusok eleinte nem fogadták el, 
később azonban P. ezen elmélete általános elis- 
merésben részesült. Ezenkívül F. foglalkozott a 
kettős töréskor keletkező rendes és rendkívüli 
sugár különböző viselkedésének okával, az éter 
természetével, az állócsillagok aberrációjával, 
tov. műszaki, kémiai és hidraulikus problémák- 
kal. Mostoha körülményei és rövid élete dacára 
P. rendkívül fontos szolgálatokat tett a fizikának. 
Munkáit 1866— 70-ig a francia kormány adta ki 
3 kötetben. 

Fresnel-féle hullámfelület, negyedrendű fe- 
lület, melyet Présnél 1827. állapított meg s arra 
szolgál, hogy a fény terjedését optikailag kétten- 
gelyű kristályokban föl lehessen tüntetni. Alakja 
a kristály rugalmassági ellipszoidjától függ. Ez 
háromtengelyű ellipszoid, melynek alakját és mé- 
reteit az a mód szabja meg, ameUyel a kristály 
nigalmassága valamely pontjától kiindulva, kü- 
lönböző irányokban változik. (Részleteket a fény- 
tant tárgyaló nagyobb munkákban leüet találni.) 

Fresnel-féle parallelepipedon, tükörüvegből 
készült ferdeszögü egyenközlap, melyet Frosnel 
számításai alapján készíttetett, hogy a lineárisan 
polarizált fényt kétszeri visszaverődés után cir- 
kulárisan polarizálttá változtassa. 

Fresnel-féle tükörkisérlet. Présnél francia 
fizikustól származó kísérlet, mely a fénytalálko- 
zásnál fellépő tüneményeket a legegyszerűbb vi- 
szonyok közt 8 legvilágosabban tünteti elő. Azért 
a fénytalálkozási tünemények tárgyalásánál ren- 
desen mint alapkísérlet szerepel. Présnél ügy járt 
el, hogy vett két tükröt, melyek egymással igen 
közel 180"-nyi szögletet zárnak be, tehát közel 
párhuzamosak. Ha e két tükörre keskeny nyila- 
son át fény esik, akkor a nyilasnak két képe kelet- 
kezik,melyek egymáshoz igen közel állanak,mert 
hisz a 2 tükör közel egyenlöközű. Ez a két kép 
helyettesíti a két fényforrást, melyből a kiinduló 
fény egymással találkozik. Ama térben, melybe 
mindkét fényforrásból esik fény, sötét és világos 
csíkok egymással váltakoznak. A csíkok a 2 tükör- 
rel párhuzamosak és egyenlő távolságban kelet- 
keznek egymástól. Eme csíkok lupéval közvetlenül 
megfigyelhetők és távolságuk egymástól lemér- 
hető, V. pedig ernyőn is felfoghatók. Ha a tükrök- 
ben keletkező 2 kép egymástól való távolsága e, a 
sík távolsága a 2 kép közepétől d, a fényhullám 
hossza pedig X, akkor két egymásra következő sö- 
tét csík távolsága egymástól x = X — Ha tehát d, 

e, x-t lemérjük, akkor ezen adatokból X, azaz a 
fényhuUám hossza meghatározható. Présnél ily 
módon tényleg meg is határozott hullámhosz- 
szakat. 

Fresnes (ejtsd : fren), város Nord francia dépar- 
tementban, (i9io) 6350 lak., több mint 3000 ha.-nyi 
területet elfoglaló széntelepekkel, épületfakeres- 
kedéssel. Sör- ós cukorgyártás. 

Fresnillo (ejtsd: freszniuyo), város Zacatccas- 
ban (Mexikó), a Cerro del Proano tövében (2100 
m.), az El Paso— mexikói vonalon (Zacatecastól 
É.-ra 58 km.). Réz- és ezüstbányák, állattenyész- 
tés. (1900) 6309 lak. 



Fresno, county-székhely KaUforniában (Egye- 
sült-iillamok). Csomópont a Southern Pacific vas- 
úton. Könyvtár. Bor-, gyümölcs-, gabona- és 
marhakereskedés, (isoo) 12,470 lak, 

Frettando (ol), 1. Con fretta. 

Fretum (lat.) a. m. tengerszoros. 

Fretwell, John, angol kereskedő és humanista, 
szül. Leedsben (Anglia) 1837 jún. 11. Élénk össze- 
köttetésben állott az öO-es évek emigránsaival, 
így Kossuthtal, Mazzinival,L. Blanc-kal,Andrá8sy 
Gyulával és Schurz Károllyal, kinek rokonát 
1861. nőül vette. 1865-ben a «Brit és külföldi uni- 
tárius egyesület)) külföldi szakosztályának élére 
állott. 1873-ban Halé Everett társaságában meg- 
látogatta Erdélyt. Az unitárius egyház érdeké- 
ben 1874 óta felolvasásokat tartott, melyek jöve- 
delméből 15,000 forintot az erdélyi unitárius egy- 
háznak juttatott ; ezen a kolozsvári unitárius kol- 
légiumban tanszéket alapítottak. Jókai Szegény 
gazdagok e. regényét angolra fordította. 

Freud, Sigmund, ideggyógyász, szül. 1856. 
Orvosi diplomájának elnyerése után ideggyógyá- 
szatra adta magát ; jelenleg címzetes rendkívüli 
tanár a bécsi egyetemen. A legutóbbi évtizedben 
a pszichoanalízissel foglalkozik ; új és egyéni né- 
zetei sok ellentmondással találkoztak. Tanait 
némelyek Freudizmus címen foglalják össze (1. 
Pszichoanalízis). Nevezetes munkái : Cerebrale 
Diplogien (1893) ; Studien über Hysterie (Breuer- 
rel együtt 1895); Infantile Cerebralláhmungen 
(1897); Traumdeutung (1900, 3. kiad. 1911); 
Psychopathologie d. AUtaglebens (1904, 8. kiad. 
19 10) ; D. Witz u. seine Beziehg. z. Unbewussten 
(1905) ; Drei Abhandlungen z. Sexualtheorie (1905, 
2. kiad. 1910). Ezenkívül ő a kiadója a Zentralbl. 
f. Psychoanaíyse c. folyóiratnak. 

Freudenau, Ausztria legnagyobb és legjelenté- 
kenyebb versenypályája a bécsi Práter mellett, 
a Haupt-Allee végében. Az osztrák Jockey-Club 
itt rendezi a bécsi versenyeket. Sport- és egyéb 
berendezé.sek szempontjából egyaránt elsőrangú. 
Kényelmes tribünökkel és tágas istállókkal ren- 
delkezik. Sík-, gát- és akadályversenyeket tai-ta- 
nak rajta, évenként öt meeting keretében, 50—55 
versenynapon. Az oszti'ák Derbyt is itt futják. A 
síkpálya kerülete 2800 m. 

Freudenreich József, horvát színműíró, szül. 
Zágrábban 1827 okt. 6., megh, 1881 ápr. 27. Leg- 
jobb műve a Granicsárok c. népszínmű, amely 
most is a legjobb horvát népszínmű. Több szláv 
nyelvre lefordították. Kiváló színész is volt. 

Freudenstadt, az ugyanUy nevű württembergi 
járás székhelye (i905) 79 18 lak., pamut- és selyem- 
szövéssel, fürészmalmokkal, több sörgyárral; nagy 
fa- és marhakereskedéssel; régi erődítmények 
romjaival. Hozzátartozik Christophsthal falu vas- 
hámorokkal és kaszagyártással. 

Freudenthal (csehül: Bruntal), az ugyanily 
nevű osztrák sziléziai kerületi kapitányságnak 
(592 km* ter., 49,2o2 lak.) székhelye, (1910) 8062 
német lak., jelentékeny szövő- és kémiai iparral, 
bőrgyártással, szövöiskolával, a német lovagrend 
kastélyával, amelynek II. Perdinánd 1621. a vá- 
rost ajándékozta. 

Freudenthal. Jákob, német filozófiai író, szül. 
1839 jún. 20. Bodenfeldeben a Weser mellett, mh. 



Freudizmus 



- 145 



Freyburgr 



1907 jún. 3. Boroszlóban, ahol 1879 óta a filozófia 
tanára volt. Legnagyobb hatással volt rá Lotze, 
fllozófla-töi'téneti kutatásaira pedig, melyeket az- 
után nagy sikerrel müveit, Ritter, Bemays, Zeller. 
Legfontosabb müvei : Die Lebensgeschichte Spi- 
nozas in Quellenschriften, ürkunden und nieht- 
amtl. Nachrichten (1898) és Spinoza, sein Lében 
und seine Lehre (I. köt., 19(M). Nagy vesztesége 
a tudománynak, hogy ezt a kiváló müvet be nem 
fejezhette. 

Freudizmus, 1. Fszkhoanalizis. 

Freund, 1. Hermann Ernst, dán szobrász, szül. 
Uthledében 1786 okt. 15., megh. 1840 jún. 30. 
A kopenhágai akadémián, majd 1820-tól Rómá- 
ban Thorvaldsennél tanult, akinek nagy munkái 
elkészítésében is segédkezett. 1827-ben Kopenhá- 
gába -visszatérve, nagy szerepet játszott a dán 
művészeti életben és utóbb az akadémián tanár 
lett. Müvei (Mercurius, Bárányt itató pásztomő, 
Tausen reformátor emlékszobra Viborgban, stb.) 
Thorvaldsen erős hatását árulják el. Legsajáto- 
sabb műve a Christiansborg kastély számára ké- 
szített Ragnarökr-fríz, amelynek tárgyát a skan- 
dináv mitológiából merítette, de amely 1884. tűz- 
vész következtében elpusztiüt és csak másolat- 
ban maradt fenn. 

2. í., Wilhelm, német filológus, szül. Kempen- 
ben, Posen tartományban 1806 jan. 27., megh. 
Boroszlóban 1894 jún. 4. Főműve a Wörterbuch der 
lateinischen Sprache (Leipzig 1834—1845), amely- 
ben a latin lexikonírást tudománnyá igyekezett 
emelni. Megjelent t^le számos klasszikái tanulmá- 
nyon kívül egy latin-német és német-latin-görög 
iskolai szótár is (Boriin 1848—55). Becsesek még 
Wanderungeu airfklassischemBoden (1890) és Das 
klassische Griechenland (1895) e. művei. 

Frévent (ejtsd: frévaS), város Pas-de-Calais fran- 
cia départementban, (i9ii) 4500 lak., jelentékeny 
szeggyártással, vasöntéssel és pamutszövéssel. 
Gyárainak egy része az 1137. alapított cisztercita 
apátság épületében van elhelyezve. 

Frey, 1. Adolf, svájci költő és irodalomtörténet- 
író, F. 5. fia, szül. Aarauban 1855 febr. 18. Itt 
volt gimnáziumi tanár, 1898-tól fogva pedig a 
zürichi egyetem tanára. Főbb művei : Gedichte 
(1886); Die helvetische Armee im Jahre 1799 
(1887) ; Erinnerungen an Gottfried Keller (1892, 
2. kiad. 1893); Emi Winkeh-ied, tört. színmű 
(1893) : Briefe J. V. v. Scheffels an Schweizer 
Freunde (1898); Conrad Ferdinánd Meyer (1900); 
Der Tiermaler Rudolf KoUer (1907); kiadta Hal- 
ler, Geszner, Salis-Seewis műveit. 

2. F., Emü, svájci államférfiú, szül. Arles- 
heimben 1838 okt. 24. Jogi tanulmányai befejezé- 
sével 1860. kivándorolt az Egyesült-Államokba, 
hol a polgárháborúban az északiak oldalán küz- 
dött s az őrnagyságig emelkedett. 1863-ban fog- 
ságba került, honnan csak másfél év múlva sza- 
badult ki, nemsokára azután hazatért Svájcba. 
Itt is a közügyet szolgálta s főleg a nevelés és 
hadügy terén szerzett érdemeket. 1882 - 88-ig 
Svájc követe volt Washingtonban ; 1894. a szö- 
vetségtanács elnöke. 1897-ben a nemzetközi táv- 
iróhivatal igazgatójává választották. 

3. F., Friedrich Hennann, német költő, 1. 
Greif. 

Révai Nagy Lewfhma. VUI. líöL 



i. F., Heinrich, német anatómus és zoológus, 
szül. Majna-Frankfurtban 1822 jún. 15., megh. 
1890 jan. 17. Zürichben. Bonnban, Berlinben és 
Göttingenben 1840— 45-ig orvostant tanult, ké- 
sőbb a göttingeni élettani intézeten asszisztens 
és 1848. a szövettan és összehasonlító boncolás- 
tan tanára lett Zürichben; utóbb a politechni- 
kumon az állattannak is tanára lett. Leuckarttal 
együtt kiadta Wagner : Lehrbuch der Zootomie 
c. művének (Leipzig 1847) második kötetét, vala- 
mint a Beitráge zur Kenntniss wirbeUoser Thiere 
(Braimschweig 1847) című munkát. Egyéb mü- 
vei : Histologie und Histochemie des Menschen 
(Leipzig 1859, 5. kiad. u. o. 1876) ; Das Mikroskop 
und die mikroskopische Technik (8. kiad. u. o. 
1886) ; Grundzüge der Histologie (3. kiad. u. o. 
1885) ; Die TLneen und Pterophoren der Schweiz 
(Zürich 1856); Die Lepidopteren der Schweiz 
(Leipzig 1880) stb. 

5. F., Jákob, svájci író, szül. Gutenschwylben 
(Aargau kanton) 1824 máj. 13., megh. Aarauban 
1873 dec. 30. 1851 óta Aarauban a Schweizerboten 
c. lapot szerkesztette, később Bernben telepedett 
meg. Mint novellista nem volt nagyon termé- 
keny, de a kevés, amit alkotott, a svájci iroda- 
lom gyöngye. Müvei : Zwischen Jura und Alpen 
(Leipzig 1858) ; Die Waise von HoUigen (Basel 
1846); Schweizerbilder (Aarau 1864). 

Freya, istennő, 1. Freyja. 

Freyalit (ásv.), barna, gyantafényö, kissé áttet- 
sző szilánkok ; a thoritnak amorf átalakulási ter- 
méke. 

Freyberg, 1. Konrád, német festő, szül. Stettln- 
ben 1842 máj. 14 Berlinben képezte ki magát, és pe- 
dig főleg katonák és lovak, lovasképmások és csata- 
jelenetek festésében. A német-francia háboini bő 
anyagot szolgáltatott képeihez. Ebből a körből ve- 
szik tárgyukat: Hohenlohe herceg Clamartnál; 
Frigyes Károly herceg a vionvillei csatamezőn : 
Metz átadása ; Tisztelgés Frigyes Károly herceg 
előtt ; Díszgyakorlat a Longchamps mezőn Paris 
előtt. Csoportképmásai : Károly porosz herceg kísé- 
retével Paris előtt ; Udvari vadászat Letzlingen- 
ben ; Hohenzollem Frigyes herceg a 2. drag. testőr- 
ezred előtt stb. Egyes lovasképmásai : Albert po- 
rosz herceg ; I. Vilmos császár ; Frigyes Vilmos 
trónörökös, stb. Arcképei közül II. Vilmos császáré 
(1890) válik ki. Ő tervezte B. Börmel szobrásszal 
az Albert herceg emlékmüvet Charlottenburgban 
(1902). 

2. í^., Maximüian Prokop, F.-Eisenberg báró, 
német történetíró, szül. Münchenben 1789 jan. 3., 
megh. u. 0. 1851 jan. 21. 1835-ben az országos le- 
véltár igazgatója, 1835. képviselő, 1840. pedig 
belügyminiszter lett. Müvei : Geschichte der bay- 
risch. Landstande (Sulzbach 1828—29, 3 köt.); 
Sammlung historischer Schriften und Ürkunden 
(Stuttgart 1827—39, 5 köt.); Pragmatísche Ge- 
schichte der bayrischen Gesetzgebung imd Staats- 
verwaltung seit den Zeiten Maximilians I. (Leip- 
zig 1836—39, 4 köt.) ; Hormayrrel együtt folytatta 
JUingnak Regesta sive rerum boicarum autogra- 
phia c. gyűjteményét (München 1841—49, 5—12 
kötet). 

Freyburg (F. an der ünstrut), város Merseburg 
porosz kerületben, (i9io) 3246 lak., almabor- ós 

10 



Freycinet 



— 146 — 



Freystaedtier 



ecetgyártással, mészkőbányával. 1813 okt. 21. a 
Bertrand vezérelte franciák York porosz generá- 
list itt legyőzték. 

Freycinet (ejtsd : fresziné), 1. Churles Louis de 
Saukes de, francia államférfiú, szül. Poixban 1828 
nov. 14. A mérnöki pályára készült s 1856— 61 ig 
a déli vasútnál volt alkalmazva, majd tanul- 
mányutakat tett a külföldön a császári kormány 
megbízásából. A császárság bukása után 1870 okt. 
Gambetta Toursba hívta s katonai irodájának 
fejévé tette. Bámulatos tevékenységet fejtett ki 
új meg új hadseregek szervezésében és felfegyver- 
zésében. A hadvezetés irányítására is nagy beío- 
lyással volt. A béke megkötése után a köztársasági 
baloldal egyik vezére lett. 1877— 79-ig közmimka- 
ügyi miniszter volt előbb Dufaure, majd Wadding- 
ton kabinetjében. B minőségében nagyszerű vasút- 
és csatomatervet készített Franciaország szá- 
mára s a kamarától megszavazott 500 millió 
frankon sok kisebb magánvasutat vásárolt meg. 
1879 dec— 1881 jan., majd 1882 jan.- júl. mi- 
niszterehiök és külügyminiszter volt, de Gam- 
betta, kinek radikális irányát nem helyeselte, 
mind a két ízben megbuktatta. 1885 ápr. ismét 
külügyminiszterséget vállalt Brisson kabinetjében, 
majd ennek visszalépése után ő maga alakított új 
kabinetet 1886 jan., megtartva előbbi tárcáját. 
De már ez év végén vissza kellett vonulnia, mert 
a kamara leszavazta. Uj szerephez jutott Floquet 
kabinetjében, ki a hadügyi tárcát bízta P.-re, me- 
lyet a Tirard-kabinetben is ' megtartott (1888 
ápr.— 1890 márc). Tirard visszalépése után F. 
negyedszer lett miniszterelnök (1890 márc), meg- 
■ tartva a hadügyminiszteri tárcát is, hogy meg- 
kezdett nagyszabású reformjait befejezhesse, s 
bár 1892 febr. megbukott, utódai, Loubet és Ribot, 
újból reá bízták a hadügy vezetését. A Panama- 
pör botrányaiba őt is belekeverték s 1893 jan. 
Ribot felszólítására le kellett mondania. Ezután 
hosszú ideig népszerűtlenné vált s nem jutott sze- 
rephez. Csak 1898 okt. vette át ismét Dupuy 
kabinetjében a hadügyi tárcát, de már 1899 máj. 
lemondott, mert a Dreyfus ügyben nem értett 
egyet minisztertársaival. F. többszöri hadügymi- 
nisztersége alatt megteremtette a modern francia 
hadsereget. Megjelent tőle : Souvenirs, 1848—78. 
I. köt. (Paris, 1911.). 

2. F., Louis Claude de Saulces de, francia ten- 
gerész és utazó, szül. 1779. Montélimartban, mh. 
1842. Mint tengerésztiszt 1800. elkísérte Baudin 
kapitányt földkörüli útjára. Azután fregattkapi- 
tány lett, s 1817— 20-ig a Csendes-óceánon tett 
fölfedező utazásokat. Főleg a Föld alakjával és a 
földmágnesség problémájával foglalkozott. 1826— 
1830-ig Martinique kormányzója volt. Gaudichaud, 
Arago, Pellion, Quoy, Gaimard, stb. közreműkö- 
désével írta 13 kötetes munkáját : Voyage autour 
du monde entrepris par ordre du roi pendant les 
années 1817—20. (Paris, 1824—44). Földkö- 
rüli útján való útitársának, Peronnak Voyage de 
découvertes aux terres Austi'ales pendant les an- 
\ées 1800—804 c munkáját ö fejezte be s adta 
Ki (Paris 1824). 

Freydorf, Rudolf von, badeni államférfiú, szül. 
Karlsruheban 1819 febr 28., mogh. u. o. 1882 
nov. 15. Mint a badeni Igazságügyminisztérium 



tanácsosa részt vett az új egyházi és igazságügyi 
törvények kidolgozásában s kiadta az új perrend- 
tartást magyarázatokkal kisérve. 1866 júl. mi- 
niszterelnök és külügyminiszter lett s Bismarck- 
kal rögtön békét és szövetséget kötött. 1870-ben 
nagy része volt a német birodalom megalapításá- 
nak előkészítésében ; ez időben írt naplói rend- 
kívül becsesek. 1876-ban visszalépett és irodalmi 
munkásságban töltötte hátralévő éveit. Ekkor 
írta Die mecklenburgische Verfassungsfrage 
(Leipzig 1877) c. művét. 

Freyja, a skandináv mitológia nőalakja, 
Njordhr leánya, Freyr nőtestvére, aldt az eddai 
dalok gyakran említenek. A források szerint férje 
Odhr (Odin ?), leányuk (a Gylfaginning szerint) 
Hnoss. Birtokában van a brisinga-men nevű érté- 
kes nyakék, melyet Löki ellop tőle, de Heimdallr 
visszahoz. Susogó tollasruhája (valhami*) van, s 
kocsiját két macska húzza. Palotája Folkvang. 
Alakja sokban emlékeztet Frigg istennő alakjára s 
ezért némelyek szerint P. csak a viking-korszak 
költői alkotása s úgy neve szerint, mint személyét 
illetőleg nem egyéb, mint Freyr istennek a költök 
alkotta nőnemű megfelelője. Ez azután mind- 
inkább kiszorította a nálánál régibb Frigget, ma- 
gára öltötte az ő vonásait s idővel legkedvesebb 
istennője lett az izlandi költészetnek. 

Freylinghausen, Johann Anastasius, német 
teológus, szül. Gandersheimban 1670 december 
2-án, meghalt Halléban 1739 február 12-én. 
Itt Francke August H. vikáriusa lett és 1727. az ot- 
tani árvaház igazgatója és a St.-ÜLrich templom 
papja. Művei : Grundlegung der Theologie (Halle 
1703, 14. kiad. 1744) ; Gesangbuch (1500 régi és 
újabb egyházi dalt magában foglaló énekgyüjte- 
mény, u. o. 1704 és más izben). Maga is több egy- 
házi éneket szerzett. V. ö. WaUer, Lében F.-s 
(Berlin 1864) és saját müvét : Síében Tagé am 
Hofe Friedrich Wilhelms I. (kiadta Krieger u. o. 
1900). 

Freyr, a skandináv mitológia alakja, a vánok 
(1. 0.) egyike, Njordhr fia, aki eső és napfény 
fölött uralkodik. Eredetileg valószínűleg a vi- 
lágosság egyik istene s mint ilyen Skandináviá- 
ban mindinkább kiszorította a három főisten egyi- 
két : Fyr-t. Neve a. m. ur (gót frauja, ófelnémet 
frő). Brémai Ádám Fricco-nak nevezi. A Skirnis- 
niól c. eddai dal elmondja, hogyan kéreti meg F, 
szolgájával, Skii-nirrel, a legszebb hajadont, 
Gerdhrt (1. o.). Csudálatos dolgoknak, paripának, 
aranysörtéjű vadkannak (a nap jelképe), össze- 
hajlítható hajónak (felhő) van birtokában. Fegy- 
vert nem használ. Testvéréül Freyját (1. o.) em- 
líti az izlandi költészet. Különösen Svédország- 
ban tisztelték, így az upsalai síkságon állott 
templomban. 

Freystadt, az ugyanily nevű járás székhelye 
Liegnitz porosz kerületben, (i9io) 4765 lak. Szövő- 
fonóipar. 

Freystaedtier Antal, emberbarát, nagybirto- 
kos, szül. 1825., megh. Budapesten 1892 máj. 9. 
Szegényen kezdte az életet, majd földbirtokot bé- 
relt és meggazdagodott. Később több nagy birto- 
kot vásárolt, így a veszprémvmegyei tótvázsonyi 
birtokot, melyet elhanyagolt állapotából ö emelt 
mintagazdasággá. Egy Budapesten állítandó zsidó 



Freytag 



— 147 — 



Friaul 



gimnáziumra két millió koronát deponált a vallás- 
és közoktatásügyi minisztériumban olyanformán, 
hogy az ott tíz évig érintetlenül kamatozzék s a 
mikor a kamatok 1 millió koronára rúgnak, a 
töke adassék vissza az alapító családjának. 

Freytag, 1. Georg Wühelm, német orientalista, 
szül. Lüneburgban 1788 szept. 19., megh. Bonn- 
ban 1861 nov. 16. Göttingenben teológiát és filo- 
lógiát tanult és 1811. ugyanitt repetens, 1813-ban 
Königsbergben könyvtársegéd, 1815. tábori lel- 
kész lett. 1817—1819. Parisban de Sacy alatt foly- 
tatta keleti nyelvtanulmányait és 1819. a keleti 
nyelvek tanára lett Bonnban. Müvei : Selecta ex 
história Halebi(Páris 1819); Locmani fabuláé (Bonn 
1823) ; Caabi ben Sohair carmen in laudem Mo- 
hammedanis (Halle 1823) ; Lexicon arabico-lati- 
num (F. főműve, u. o. 1830—37, 4 köt. kivonat 
is jelent meg belőle, u. o. 1837) ; HamSsa (Bonn 
1828—51, 2 kötet) ; Darstellung der arabischen 
Verskunst (u. o. 1830) ; Ebn Arabschah (arabul, 
u. 0. 1832) ; Chrestomathia arabica (u. o. 1834) ; 
Arabum proverbia (u. o. 1838—43, 4 kötet) ; Ein- 
leitung in das Stúdium der arabischen Sprache 
(u. 0. 1861). 

2. F., Gustav, német író és költő, szül. Kreuz- 
burgban (Szilézia) 1816 júl. 13., megh. Wies- 
badenben 1895 ápr. 30. Kezdetben Boroszlóban a 
német irodalom tanára volt és 1848 óta Lipcsé- 
ben a Grenzbotent szerkesztette. Első drámai al- 
kotása a Brautfahrt oder Kunz v. der Rosen víg- 
játék volt (Berlin 1845), amely finom megfigyelő- 
tehetséget és eleven érzéket árult el. Ezek után 
egymásután szinrekeiniltek : Die Valentiné (1846); 
Gráf Waldemar (1847); Der Gelehrte. B mü- 
veiben erősen érzik a Junges Doutschland befo- 
lyása, de már Die Journalisten c. mesteri vígjá- 
tékában a való élet hivatott tolmácsaként mutat- 
kozik be, kinek lelkét a forradalom nemesebb esz- 
méi termékenyítették meg. Számos történeti és 
dramaturgiai tanulmányt írt, ezek közül főleg 
Bilder aus der deutschen Vergangenheit (5 kö- 
tet, Leipzig 1859-67, melyből 1911. a 33-ik 
kiadás jelent meg) és Die Technik des Dramas 
(1863) említendő. Művészi egyénisége azonban 
regényeiben mutatkozik leginkább. Legkitűnőbb 
regénye a SoU imd Habén (Leipzig 1855—1911. 
27 2,000 pld., magyarul Kalmár és báró.TéU könyv- 
tár, Pest 1856), amellyel a legnagyobb hatást 
érte el s amely áUandó emléket biztosít számára 
a német irodalomban. Tendenciája az, hogy a ke- 
reskedelmi polgárságot elébe tegye minden más 
iránynak és osztálynak. Egy másik szociális re- 
génye : Die verlorene Handschrift (Leipz. 1864 — 
1911-ig 48 kiad.), melyben a tudományos világ és 
az udvari élet ellentéteit rajzolja. Mindkét regé- 
nyével a legelső német regényírók sorába lépett. 
Die Ahnen c. művében egy sorozat költői elbeszé- 
lést foglal össze, melyekkel a germánok kultúr- 
történeti fejlődését illusztrálja. Irodalomtörténeti 
és politikai tanulmányait Erinnerungen aus mei- 
nem Lében címen adta ki (Leipzig 1887). összes 
művei 22 kötetben jelentek meg (Leipzig 1888, a 
3. kiad. IHII). V. ö. Stern, Studien zur Literatur 
der Gegenwart (Dresden 1898) ; Seiler, Gustav P. 
(Leipzig 1898) ; Erich Schmidt, Charakteristiken 
(2 köt., Berlin 1901). 



Frezirozás (ném. Fraisierung), az erödltészet- 
nek egy elavult akadályneme, mely az escarpe 
V. ellenescarpe felső részén alkalmazott hegyes 
karókból állott, hogy az ellenség rohama megne- 
hezíttessék. 

Friandise (franc, ^d.- friandiz), csemege, nya- 
lánkság. 

Friant (ejtsd: frian), 1. Émile, francia festő, szül. 
Dieuzeben 1863. A párisi művészeti akadémián és 
Cabanel műtermében tanult. Képei közül meg- 
említendők: Tékozló fiú, Műteremsarok, Mind- 
szent (a párisi Luxembourg-múzeumban), Boldog 
napok. Fájdalom, Politikai eszmecsere. Nyári est. 
Napnyugta, Haza a temetésről. Vén ló stb. Mint 
arcképfestő is működik és készít szoborműve- 
ket is. 

2. F., Louis, gróf, francia tábornok, szül. Mor- 
lancourtban (Lotharingia) 1758 szept. 18., megh. 
1829 júl. 29. A forradalmi hadseregben 1794" a 
dandár tábornokságig emelkedett s részt vett Napó- 
leon 1796-97-iki itáliai és 1798-99-iki egyiptomi 
hadjáratában. 18ü4-ben Napóleon grófi rangra 
emelte. ] 805— 14-ig végigharcolta az összes há- 
borúkat s különösen Austerlitz, Jena, Eylau, Wag- 
ram, Szmolenszk és Borodino mellett tüntette ki 
magát. Bár a restauráció után XVllI. Lajos a 
Szt. Lajos-rend lovagjává tette, mégis a vissza- 
térő Napóleonhoz csatlakozott s Waterloonál a 
gárda egyik hadosztályát vezette. Ezért aztán 
vissza kellett vonulnia a hadseregtől. Életrajzát 
fia, Jean Frangois F. tábornok Irta meg (Paris 
1857). 

Friaul (olaszul FViuli, vagy Patria ddFrmli), 
régente külön hercegség, mely a Livenza pa- 
taktól az Isonzóig terjedt. Jelenleg már csak föld- 
rajzi fogalom. Nyugati fele, a volt velencei F, ma 
az olasz királysághoz tartozik ; keleti fele, osztrák 
F., Görz-Gradiska grófságnak és az osztrák Ten- 
gerpailnak kiegészítő része. Nevét az ország az 
egykori Forum Juhi római várostól kölcsönözte. 
A kami és juh Alpok több kiágazása borítja az 
É.-i és K.-i vidékeket, melyek gabnában, gyümölcs- 
ben és borban bővelkednek. Főfolyója a Taglia- 
mento; főbb helyei: Udine, Cividale, Palma- 
nuova és Cormons. Lakói, a fiirlánok, az olaszok- 
kal közeli rokonságban vannak, vallásra katoli- 
kusok. Sajátságos öltözetet viselnek és eredeti 
táncot lejtenek (friulana). A Pontebba-vasút ÉD. 
ii'ányban áthasítja az országot. F. őslakói a kar- 
nok voltak. Kr. o. 150 körül a rómaiak hatalmába 
esett ; a Kr. u. VI. sz.-ban a longobárdok alapí- 
tottak itt új hazát Cividale fővárossal. 569-ben 
Alboin király (1. o.) unokaöccse, Gisulf kapta F.-t, 
776-ban Nagy Károly F.-t a frank monarchiához 
csatolta s egyúttal őrgrófságot és több grófságot 
alapított ott. Egyideig (888—924) Berengár őr- 
gróf dicsekedett önálló uralommal. I. Nagy Ottó 
F.-t Bajorországnak rendelte alája ; majd Karin- 
thiához tartozott. 1077-ben IV. Henrik császár a 
F.-i őrgrófságot az aquilejai patriarchának aján- 
dékozta, kitől 1420. a velencei köztársaság ragadta 
el. A XIV — XV. sz.-ban F. síkjai gyakran vissz- 
hangzottak magyar fegyverek zajától, különö- 
sen Nagy Lajos és Zsigmond idején. 1514-ben 
Keleti F. I. Miksa császár kezébe került, nyugati 
nagyobb fele ellenben Velencénél maradt 1797-ig, 



Priauli Alpok 



— 148 - 



Frlbourg 



amidőn Napóleon azt előbb Ausztriához, 1805. 
pedig llliriálioz csatolta. A bécsi kongresszus(1814) 
Ausztriának juttatta egész F.-t, melynek nagyobb 
részéről azonban I. Ferenc Józsefnek 1866. Viktor 
Emánuel olasz király részére le kellett mondania. 
V. ö. Manzano, Annali del Friuli (7 köt.) ; u. a. 
Compendio di storia friulana (1806) ; Czoernig, 
Das Land Görz u. Gradiska (1873) ; ^hn, F.-ische 
Studien (Wien 1879) ; Occioni-Bonafmii, Biblio- 
grafla storica friulana (Udine 2 köt. 1884—87) ; 
Fracassetti, La statistica etnografica del Friuli 
(Udine 1903). 

Friauli Alpok, a Veneziai Alpok Pramag- 
giore csoportjának egy neve. 

Friauli herceg, e címet adta I. Napóleon Duroc 
(1. 0.) francia marsallnak 1807. a tilsiti béke után. 

Friauli vasút. Monfalconetól (Ausztria) Cervi- 
gnanóig terjedő,16"4 km. hosszú, rendes nyomtávú 
gázüzemű h. é. v. Cervignanótól az olasz határig 
terjedő 3 km. hosszú vonala üzemét a Societá 
Veneta per costruzione ed esereizio di ferrovie 
secondarie italiane látja el, melyhez Cervignanó- 
nál csatlakozik. Megnyittatott Cervignanóig 1894 
júl. 1., az olasz határig 1897 okt. 18. A cs. kir. 
osztrák államvasutak üzemében van. 

Fribourg (ejtsd : fribur) vagy Freihurg, 1. Svájc 
egyik kantonja, Bern, Waadt kantonok és a Neu- 
chatel-tó közt, 1675 km^ területtel, (1910) 139,200 
lak., akik közt 94,378 francia, 42,654 német és 
2539 olasz és egyéb anyanyelvű. 119,929 róm. 
kat., 19,206 evangélikus, 196 izraelita és 220 
egyéb vallású. F. Ny-i része, a Sarinetól a Morat 
és Neuchatel tavakig sík ; a K.-i részt a Jorat és 
az Alpok takarják ; amaz a Jura és az Alpok közt 
húzódik el, a Sarine és Broie közt vízválasztóul 
szolgál és a Giblouxban (1215 m.) éri el a legna- 
gyobb magasságát. Az alpi vidéket, a la Gruyére-t 
a F.-i Alpok alkotják, a Vanit Noir (2386 m.), a 
Brenleire, Folliéran (2340 m.) a legmagasabb csü- 
csök. Folyói : a Sarine v. Saane (a Gorine, Sense, 
Hongrin, La Tréme mellékvizekkel), továbbá a 
Broye, Bibére és Veveyse. Tavai : a Morat s a 
Lac Noir a Gruyéreben, 1056 m. magasban. Az ég- 
hajlat É-on melegebb, mint a D.-i magasabb ré- 
szeken. Termékek : a völ^ekben len, kender, ku- 
korica, zab, gyümölcs, ENy.-on gabona, szőllő, 
dohány. Az áUat-, különösen a szarvasmarhate- 
nyésztés D.-en és Ny.-on igen virágzó ; a fekete 
foltos, nagy F.-i tehenek híresek; la Gruyére- 
ben ezeknek tenyésztése és az ezzel összefüggő 
sajtipar a lakosság főfoglalkozása. A bányászat 
jelentéktelen. Az ipar virágzó s a lakosság főleg 
órakészítéssel, bőrcserzéssel, szalmafonással, pa- 
pír-, dohány- és üveggyártással foglalkozik. A ke- 
reskedelem főkiviteli cikkei a sajt, fa, állatok, 
bőrök és szahnafonatok. Az 1857 máj. 7-röl kelt 
alkotmány értelmében F. demokratikus képvise 
létű köztársaság és mint ilyen tagja a svájci szö- 
vetséges köztársaságnak. A hivatalos nyelv a 
francia. A polgárok a svájci alaptörvényekben 
foglalt jogokat élvezik. Választó minden 20 éves 
svájci polgár, akit polgári és politikai jogaitól tör- 
vényes ítélettel meg nem fosztottak. A törvény- 
hozó hatalmat az öt évre választott 92 tagból 
álló Grand Conseil (nagy tanács) gyakorolja. A 
végrehajtó hatalom a Conseil d'Etat (államta- 



nács) kezébe van letéve ; ez 7 tagból áll, akiket a 
Grand Conseil 5 évre választ. A legfőbb igazság- 
szolgáltató fórum a Tribunal Cantonal, amely 9 
tagból áll ; ezeket a Grand Conseil választja 8 
évre ; egyéb igazságszolgáltató forumok a Tribu- 
nal d'arrondissement és a Justico de patx (a béke- 
bíró). Közigazgatás szempontjából a kanton 7 já- 
rásra oszlik. A főváros F. 

Története. A mai F. kanton területén egymást 
váltotta fel a római, frank és burgundi uralom. 
A XI. sz.-ban a német birodalomhoz került s IV. 
Berchtold záhringeni herceg vetette meg alapját 
1178. F. városának. A Zahringenek kihalása után 
1218. a Kyburgi grófok örökölték, kik azt ismét 
1277. Habsburgi Rudolfnak adták el. Ez időtől 
kezdve F. a Habsburgok oldalán volt, amiért Bem 
részéről sok támadásnak volt kitéve (Laupen 
1339). E támadásokkal szemben 1452. a szavójai 
herceg oltalma alá helyezkedett, de már 1477. 
függetlenítette magát s Bernnel kibékülve részt 
vett a Merész Károly elleni háborúkban. 1481-ben 
belépett a svájci szövetségbe. A reformáció ide- 
jén hű maradt a kat. valláshoz ; a székhelyéről 
elűzött lausannei püspök ide tette át székhelyét. 
Közben területét új hódításokkal gyarapította. 
1580-ban megtelepedtek itt a jezsuiták s F. az 
ellenreformáció egyik középpontja lett (Canisius 
Péter). Alkotmánya 1627. óta szigorúan ariszto- 
kratikus volt, mely a francia forradalomig fenn- 
állott. 1798. francia hadak szállották meg és fosz- 
tották ki, 1803. a helvét köztársaság egyik ve- 
zérlő kantonja lett. 1814-ben az új svájci szövet- 
ség megalakulásával F.-ban ismét helyreállott a 
régi arisztokratikus kormány. 18;^0-ban egy népfel- 
kelés hatása alatt atanács új, jogegyenlőségen ala- 
puló alkotmányt léptetett életbe, de a liberális ura- 
lom már 1838. megbukott s F. ismét katolikussá 
lett. 1846- ban csatlakozott a kat. kantonok szövet- 
ségéhez (Sonderbund), de elszigetelt helyzeténél 
fogva legelőször bukott el a kitört polgárháború 
ban. Dufour tábornok 1847 nov. 14. megszállotta 
s liberális kormányt helyezett élére. Ez aztán a 
jezsuitákat száműzte, javaikat lefoglalta, s az 
egyéb megszüntetett egyházi vagyonból humánus 
intézményeket alapított. A katolikusok többször 
tettek erőszakos kísérletet a hatalom vissza- 
szerzésére, végre 1857. fokozatosan újra hata- 
lomra jutottak, s azóta F. makacsul ragaszkodik 
arisztokratikus alkotmányához, mely egyedül áll 
Svájc kantonjai közt. 1890-ben kat. főiskolát ala- 
pított a kormány, melyen dominikánusok taníta- 
nak s mely európai hírre tett szert. V. ö. Berchtold, 
Histoire du canton de F. (Freihurg 1841—52, 3 
köt.) ; Dellion, Mémorial de F. (u. 0. 1854—59, 
6 köt.). 

2. F., az ugyanily nevű svájci kanton fwárosa, 
püspöki székhely, (1910) 20,394 lak., szalmafonással, 
dohány- és bőrgyártással; kat. egyetemmel, amely- 
nek nincs orvosi fakultása, nyilvános könyvtárral, 
múzeummal, természettudományi és archeológiai 
társulattal. A Sarine partján lépcsőzetesen emel- 
kedő hegységen épülve F. régi, egymás fölött álló 
házaival, középkori tornyaival, templomaival és 
számos kolostorával eredeti és festői látványt 
nyújt. Székesegyháza, a Szent Miklósról ehieve- 
zett templom a XIII. századból, egyike Svájc leg- 



FrIbourgI Alpok 



— 149 



Frics 



szebb templomainak, 78 m. magas toromiyal és 
Mooser Alajostól való híres orgonával. A város- 
háza egykor a zahringeni hercegek palotája volt. 
F. nevezetessége a két függő hídja s a Sarine 
vizéből mesterséges tóvá alakított Lac de Pérol- 
les, melynek alsó lefolyásánál hatalmas elektro- 
mos telepet létesítettek. 

Fribourgi Alpok, a svájci Elő- Alpoknak a 
Rhone- és Aare-völgy közt fekvő része Pribom'g, 
Bern és Waadt kantonokban. Két részből áll : a 
déli Wildhom-láncból 3000 m.-nél magasabb csú- 
csokkal (WUdhom .8268 m., Wildstrubel 3266 m., 
Diablerets 3251 m. stb.) és a Simmen-csoportból, 
melynek legmagasabb csúcsa az Albristhom (2767 
m.). Tovább É.-ra feküsznek a Moléson (2005 m.\ 
Vanil Noir (2386 m.), Dent de Brenlaire (2357 
m.), Berra (1724 m.) és a Stockhom (2193 m.). 

Friburger, Michel, könyvnyomtató, egyike 
volt azoloiak, akik a könyvnyomtatást 1470. 
Parisban megkezdték. L. Könyvnyomtatás. 

Fric (ejtsd: frics), 1. Anton, cseh zoológus és pa- 
leontológus, szül. Prágában 1832 júl. 30. Eleinte 
jogtudományt, majd orvostant hallgatott s 1860. 
orvosdoktor lett. A prágai cseh egyetemen az állat- 
tan rendes tanára és a cseh királysági múzeum 
áUattani és paleontológiái 0S2rtályának igazgatója. 
Számos német és cseh munkát írt ; legnevezete- 
sebbek : Naturgeschichte der Vögel Europas (61 
táblával, Prag 1853—71); Cephalopoden der böh- 
mischen Kreideformation (Schönbach közreműkö- 
désével, 16 táblával, u. o. 1872); Geologische Bil- 
dor aus der Vorzeit Böhmens (u. o. 1873) ; Die 
Eoptilien und Fische der böhmischen Kreidefor- 
mation (10 táblával, u. o. 1878) ; Fauna der Gas- 
kohle u. der Kalksteine der Permformation Böh- 
mens (3 köt, u. 0. 1879—93); Die Flussflscherei 
in Böhmen (u. o. 1871); Die künstliche Pisch- 
zucht in Böhmen (u. o. í.874) ; Der Elbelachs (u. 
o. 1894). ó szerkesztette 1888. Csehország halá- 
szati térképét is. 

2. F. József Václav, cseh író és költö, szül. 
Prágában 1829 szept. 5., megh. u. o. 1890 okt. 14. 
Élénk részt vett az 1848— 49-iki mozgalmakban s 
e miatt több évi fogságot szenvedett. 1859 óta Lon- 
donban, Parisban és Berlinben taiiózkodott, hol 
Piac korony ceské (A cseh korona panasza) című, 
Ausztria eUen hevesen kikelő füzetet adott ki ; 
1868 Blaník c. cseh folyóiratot indított, majd a 
Correspondance tchéque-t adta ki. A 70-es évek 
elején Budapestre jött, 1873— 77-ig az Agramer 
Zeitungot szerkesztette, 1879 óta haláláig Prágá- 
ban lakott. Mint lírikus Byron modorában írt, ilyen 
irányú pl. Upír(Vampú')c.munkája(1849); drámái: 
Svatopluk, Ulryk Hutten, Mazeppa stb. Irodalom- 
történeti szempontból nevezetes Lada Niola e. 
alatt megjelent ahnanachja (1885). Összegyűjtött 
munkái : Sebrané spisy (5 köt., Prag 1879—80). 
Légerrel együtt kiadta a La Bohémé historique, 
pittoresque et Uttéraire című munkát (Paris 1867). 

Fricandeau (franc, ejtsd : fnkandó), vagdalt s 
fűszerrel meg tojássárgájával kevert hús, melyet 
vékonyra nyújtott vajas tésztatekercsben zsírban 
sütnek ki. Ugyancsak így hívnak íinom szeletekre 
vágott és párolt húst is, főképen borjucombból vá- 
gott szeletet. Fricandelle zsírban kisütött kis 
húsgombóc. 



Fricassée (franc, ejtsd : frikaszé), vagdalt hús, 
tojás, áztatott zsemlye, fűszer, zsír, vaj v. szalonna 
keverékével akár egydarabban, akár pogácsaalak- 
ban, hirtelen sütve kerül az asztalra. Leginkább 
borjúhúsból v. marhahúsból készítik. Húslével fel- 
eresztve s tojássárgájával keverve adja a kedvelt 
F.-mártást, melyet különösen abált szárnyas 
mellé adnak. 

Friccius, Kari Friedrich, porosz hadbíró és 
jogtudós, szül. Stendal-ban 1779., megh. Berlinben 
1856 nov. 7. Részt vett 1806 óta a francia hábo- 
rúkban és 1813 október 19. mint első nyomult a 
grimmai kapun át Lipcsébe (mely helyen most 
szobra áll) ; 1827 óta pedig mint porosz főhadbh'ó 
működött haláláig. Művei közt említendők : Das 
preuss. MiUtárstrafrecht (1835); Geschichte des 
Krieges vom Jahre 1813 (1843) ; Geschichte der 
Blockade Cüstrins (1854) ; Geschichte d. Befesti- 
gungen Danzigs (1854) ; Preuss. Militar-Gesetz- 
sammlimg, 5 köt. 

Fricco, 1. ireyr. 

Frick, (Mo, német pedagógus, szül. Schmitz- 
dorfban 1832 márc. 21., megh. Halléban 1892 jan. 
19. 1855— 57-ig mint nevelő Konstantinápol j^ban 
élt. Nagy utazás és több gimnáziumban való műkö- 
dés után 1878. Halléban a Francke-féle intézetek 
tanára, 1880. igazgatója lett. Főgondja a közép- 
iskolai tanárjelöl. ek gyakorlati előkészítése volt ; 
ezért újította meg 1881. a régi Seminarium prae- 
ceptorum-ot (v.ö. Das Sémin, praecept., Halle 1883 
c. dolg.). Mélyrehatóan fejtegette a közoktatás 
egységének szükségét. Erről szól Die Möglichkeit 
der Einheitsschule (Hannover 1887) c. dolgozata. 
Számos tanulmányt írt. Halála után jelent meg 
két gyűjtemény : Schulreden (HaUe 1892) ; Pádag. 
und didakt. Abhandlungen (u. o. 1893, 2 köt.). V. 
ö. Fries, Die Franckeschen Stiftungen in ihrem 
2. Jahrhundert (u. o. 1898). 

Fricke, Chistav Adolf, német prot. hittudós, 
szül. Lipcsében 1822 aug. 23., megh. u. o. 1908 
márc. 30. 1851-ben Kiéiben lett rendes teológiai 
tanár, 1865. visszatért Lipcsébe, hol pár évvel ké- 
sőbb rendes egyetemi tanár lett s a Peterskirche 
lelkésze. Számos egyházi beszédén kívül neve- 
zetesebb művei: Kirchengesch. der ersten acht 
Jahrhunderte (1850) ; De mente dogmatica loci 
Paulini ad Romána 5, 12 sq. (1850) ; Das exege- 
tische Problem im Brief Pauli an die Galateer, 
Cap. 3. 20 (1880) ; Ist Gott persönUch (1895) stb. 

Fricke-féle kötés, ragasztótapasz-csíkokból 
készített nyomókötés a herezacskóra (főleg here- 
gyuladás kezelésére használatos). 

Frickthal, egykor a Sváb-földhöz tartozó osztr. 
birtok a Jura É.-i alja és a Rajna közt. 1801 óta 
Aargau svájci kanton része ; annak két járását 
alkotja: a Laufenburgit (153km=ter., 15,034 lak.) 
és Rheinfeldenit (113 km^ ter., 13,775 lak.). Leg- 
fontosabb helysége Laufenburg és Rheinfelden. 
Lakossága német. 

Frics, kisk. Sáros vm. kisszebeni j.-ban, (i9io) 
553 tot lak. ; u. p. Hedri, u. t. Istvánhuta. Itt van 
báró Ghillány Imre várkastélya, mely a renais- 
sance-korbeli műemlék ; 1630. Berthóty Bálint 
építtette Sorger Mihálylyal, felső homlokzatát 
oszlopokkal elválasztott félköríves fülkék egész 
sorozata díszíti, melyeket mitológiai, allegorikus, 



Fricsy 



150 — 



Fried 



valamint az ókori és a hazai történetemből merí- 
tett alakoknak (köztük Tinódi Sebestyén) Axmann 
Márton által festett sgraffitó-festményei boríta- 
nak; a kastélynak két gyönyörű ajtaja is van. 

FiicBj-család. Ősrégi kihalt magyar nemesi 
család, mely az Aba-nemzetség Szalánczy ágából 
veszi eredetét, és a Berthóth'y, Sirokay, Vitézy, 
Hedry és Jobbágyi-családokkal együtt egy közös 
őstől, Csornától, illetve ennek 1270 körül élt Péter 
fiától származik. A család megalapítója Mihály, 
aki 1330-57 között élt. 1330-ban Mihály apja 
Petőcz, a Berthóthy-család ősével együtt elcseréli 
Szaláncz várát és tartozékait Bortót, Hedrichfalva, 
Frics és Siroka várak és tartozékaikért Drugeth 
Vilmos nádorral. B birtokokon utódai megosztoz- 
tak, 1333. Frics Mihálynak, a család megalapító- 
jának jut. A család 1456. nyer a Sirokay, Hedry 
és Berthóthy-családokkal együtt közös címer- 
levelet, mely lényegében az Aba-nemzetség ősi 
címerét, a vörös mezőben fekete sast ábrázolja. A 
család a XVII. század második felében halt ki. 
V. ö. Karácsonyi, A magyar nemzetségek I. k. 
Aba-nemzetség alatt és Werfner Mór munkáját 
a magyar nemzetségekről I. k. szintén Aba alatt, 
tov. Dőry Ferenc, A Sirokai, Fricsi, Hedri és 
Berthóthy családok címere 1456-ból (Turul 1903. 
évf.). 

Frictio (lat.) a. m. dörzsölés, súrlódás. Spe- 
ciális értelemben a masszázs egy neme. — F. a 
katonaságnál a. m. a hadműködések alatt mind- 
azon előre számba nem vehető viszonyoknak ha- 
tása, mely a hadműködéseknek az intézkedések és 
parancsok szerinti végrehajtását késlelteti, vagy 
egyáltalán lehetetlenné teszi. 

Frida, Emil, cseh költő, 1. Vrchlicky. 

Fridericia, Jvlim Albert, dán történetíró, szül. 
Kopenhágában 1849 jún. 10., megh. u. o. 1912 okt. 
28. A kopenhágai egyetemi könyvtár igazgatója 
és 1899 óta egyetemi tanára. Főműve : Danmarks 
ydre politiske Historie i Tiden fra Freden i Libek 
til Freden i Brömeshro (1876—81, 2 köt.). 

Fridigern, 1. Fritigern. 

Fridman, község, í. Frigyesvágám. 

Fridolin, szent, hitvalló, valószínűleg kelta 
származású, állítólag ö alapította a sackingeni 
kolostort, amelyről 878. történik először hiteles 
említés. A monda úgy tartja, hogy F. már I. Chlod- 
wig korában működött Svájcban mint hittérítő. 
Glarus védszentjét tiszteli benne. V. ö. Hauck, 
Kirchengeschichte Deutschlands, 1 köt. (2. kiadás 
Leipzig 1898). 

Fridríces, 1. Csikló. 

Fridthiofssaga, 1. Frühjof-monda. 

Fridvaldszky János, természettudós, szül. Po- 
zsonyban 1730 dec. 13., megh. 1784. A Jézus tár- 
saságába lépett ós Pozsonyban, Budán, Bazinban 
s Kolozsvárott volt tanár. A rend feloszlatása 
után mmeralógiai utazásokat tett Erdélyben, 1775. 
a kolozsvári szeminárium régense lett s később 
szepesi kanonok, liptómegyei főesperes és az ítélő- 
tábla ülnöke volt. Munkái: Mineralogia magni 
Principatus Transsylvaniáé, seu ejus metalla, se- 
mimetalla, sulphura, talia, lapides et aquae (Clau- 
diopoli 1767) ; Dissertatio de Shumpia san Cotimo 
plantacoriarie (Rhus cotinus L.) cuva diversis ex- 
perimentis in Transsylvania institutis (u. o. 1773) ; 



Dissertatio de ferro et ferraris Hungáriáé et Trans- 
sylvaniáé (u. 0. 1783). 

Frieb-Blumauer, Minona, német színésznő, 
szül. Stuttgartban 1816., megh. Berlinben 1886 
júl. 31. 1839-ben ment nőül Frieb mérnökhöz s 
a színpadtól visszavonult. Csak 1842. Saphir köz- 
benjárására szerződött újra Bécsben a Carl-Thea- m 
terhez. 1853— 86-ig a berlini udvari színháznak ■ 
volt első drámai és komikai színésznője. 

Friebeisz, 1. Ferenc, hírlapíró és regényfordító, 
szül. Váezon 1828., megh. Óbudán 1891 márc. 22. 
A szabadságharcban honvédtíszt volt, azután osz- 
trák katonának sorozták be ; mikor onnan néhány 
év múlva megszabadult. Pestre jött és a hírlap- 
irodalomhoz szegődött. Bulyovszky Gyulával 
együtt alapította 1859., majd 1864. maga szer- 
kesztette a Nefelojts c, jó ideig legkedveltebb ma- 
gyar divatlapot, 1868. pedig a Szépü-odalmi Csar- 
nok c. füzetes vállalatot indította meg franciából 
fordított regények (pl. Ponson du Terrail : Rocam- 
bole 65 köt.) közlésével, s nagy közönséget tobor- 
zott össze. Az ízlés változtával azonban F. válla- 
latai egymás után buktak meg a hetvenes évek 
közepén, s ő öreg korára mint bírósági végre- 
hajtó kereste kenyerét. 

2. F. István (Bajkai), az első magyar szín- 
házi ügynökség tulajdonosa, szül. Váezon 1822., 
megh. Budapesten 1890 febr. 8. Vármegyei hiva- 
talt viselt, a szabadságharcban részt vett s őr- 
nagyi rangban kapitulált Komáromnál. Azután az 
irodalomnak s a szinügynek szentelte egész idejét. 
1869-ben Lönhardt Ede társaságában megalapí- 
totta az első magyar színházi ügynökséget, s 
ennek igazgatója volt haláláig. 

Fried Margit, írónő, 1. Fgo, 2. 

Fried, 1. Alfréd Hermann, osztrák publicista, 
szül. Bécsben 1864 nov. 11. Előbb Berlinben volt 
újságíró, jelenleg Bécsben Die Friedenswarte c. 
folyóirat szerkesztője. A békemozgalomnak egyik 
legtevékenyebb publicistája, aki Budapesten is 
több ízben tartott előadást. 1911-ben neki ítélték 
oda a Nobel-békedy felét. Főbb művei : Friedens- 
katechismus (2. kiad. 1895); Elsass-Lothringen 
und der Krieg (1895); Die Haager Konferenz 
(1900); Unter der weissen Fahne (1901); Aus- 
gestaltung der Friedensaktion in Deutschland 
(1902) ; Grundlage der modernen Wirtschaft und 
der Krieg (1902) ; Lasten des bewaffneten Frie- 
dens und der Zukunftskrieg (1902) ; Weder Jena 
noch Sedan (1904) ; Deutschland und Frankreich 
(1904); Das Abriistungsproblem (1904); Bertha 
von Suttner (1908) ; Internationalismus und Pat- 
riotismus (1908) ; Grundlagen des revolutionaren 
Paciflsmus (1909); Pan- Amerika (1910); Der 
Kaiser und der Weltfriede (1910) ; Darstellung 
der panamerikanischen Bewegung (1912) ; Hand- 
bucli der Friedensbewegung (1913). 

2. F., Oskar, német zeneköltő, szül. Berlinben 
1871 aug.lO.Humperdinck tanítványából a modem, 
a korlátokat nem tűrő irány egyik vezéralakja 
lett. 1904-ben Berlinben a Stern-fóle énekegyesü- 
let, 1907. a zenekedvelők egyesülete választotta 
karnagyává ; nagy sikerrel adták nagy ének- és 
zenekarra írt müveit: Das tnmkene Lied (Nietzsche 
szöv.), Erntelied és Verklarte Nacht (Dehmel szö- 
vegére). 



Friedau 



— 151 



Priederichá 



Friedau (szlovénül : Ormoz), stiriai város a 
Dráva balpartján, a horvát határon, vasúttal, 
(1910) 800 lak. Várát 1. Ormósd. 

Friedberg, 1. az ugyanily nevű járás székhelye 
a bajorországi felső-bajor kerü