Skip to main content

Full text of "S. Methodii opera et S. Methodius Platonizans"

See other formats


Google 


This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 


It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the past, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 


Marks, notations and other marginalia present in the original volume will appear in this file - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 


Usage guidelines 


Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including placing technical restrictions on automated querying. 


We also ask that you: 


- Make non-commercial use of the files We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 


- Refrain from automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 


- Maintain attribution The Google *watermark" you see on each file is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 


- Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 


About Google Book Search 


Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 


alhttpo://books.goodle.com/ 






* . 
κ» m EG - 


--.——.—- 


* 1 ν 
Lj] 
| - 


θ000970887 














ta 








S METHODII OPERA. 
EDIDIT ALB. JAHNIVS. 


ACCEDIT EDITORIS 


ο, METHODIVS PLATONIZANS 




















s. METHODII OPERA — 





S, METHODIYS PLATONIZANS, 


EDIDIT 


ALBERTYS JAHNIVS. 


PARS I. 


ο $ METHODII OPERA. 


 BALIS SAXONYM 


TOY EN ΑΠΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ HMON 


ΜΕΘΟΔΤΙΟΥ. 


ΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΚΑΙ ΜΑΡΤΥΡΟΣ 


TA EYPIZKOMENA IIANTA. 


S PN MRETHODII 


EPISCOPI ET MARTYRIS 


OPERA OMNIA 
QVAE QVIDEM INTEGRA SVPERSVNT 
AC DEPERDITORVM RELIQVIAE. 
. NVNC PRIMVM SEPARATIM EDIDIT 
ET 
FRAGMENTIS SVPPLETIS AC DISPOSITIS 


RECOGNOVIT ET ANNOTAVIT 


ALBERTVSN JAHNIVS 


PRAEFECTVS BIBLIOTHECAE CONFOEDERATIONIS HELVETICAE 


ACADEMIAE LITERARVM ET SCIENTIARVM REGIAE BOICAE SOC. ORD. 
| ΕΤ 
SOCIETATIS HISTORICO-THEOLOGICAE LIPSIENSIS 
SODALIS. 


HALIS SAXONVM, 


C E M. PFEFFER. 
BDCCCLYXV. 


//0. Z Á &. 











. 
ομως μμ, 


VIRO ILLVSTRISSIMO 


GODOFREDO BERMIARDYO 


HANC S. METHODII EDITIONEM 
IPSIVS AVCTORITATE AC SVASV PARATAM 
D. D. D. 


OBSERVANTISSIMVS EDITOR. 


LECTORI BENEYOLO 


S. P. b. 


EDITO R. 


5. Methodii Platonizantis redemtori humanissimo, auctoritate ac suasu 
Godofr. Bernhardyi, viri illustrissimi, novam editionem S. Methodii operum a me 
exigenti, eo minus deesse volui, quod in elaborando illo opere meo plurima huic 
penso peragendo necessaria iam executus eram. Quo accessit, quod operis imei 
maius momentum maioremque fore utilitatem intelligebam, si cum eo simul ederem 
S. Methodii scripta, in Bibliothecis SS. Patrum abscondita ideoque non solum philo- 
logis, sed etiam theologis minus quam par est nota. 

Ín edendo autem S. Methodio non satis habui editionem Combefisianam 1), a Gal- 
landio in Bibliotheca Patrum T. ΠΙ. et nuper a Migneo in Patrologia Graeca T. XVIII. 
repelitam, sequi, sed primum omnem operam dedi, ut reliquias operum deperdito- 
rum scriptoris eruditissimi pleniores exhiberem, quam a Combefisio factum est, id 
quod non frustra tentasse videor. 

Sic, ut his utar exemplis, partem operis περὶ ἀναστάσεως ab Epiphanio serva- 
tam?), cuius Combefisius nonnisi lacinias quasdam, adiectis quae Photius et alii eo 
ex opere excerpserunt, exhibuerat, integram repraesentavi, operis περὶ τοῦ αὕτεξου- 
cíov magnam partem, hactenus falso auctoris nomine circumferri solitam, Methodio 
vindicavi, utriusque operis fragmenta, quae partim nostra demum aetate lucem vide- 
runt, sedulo collegi. Quae contra S. Methodii, qui fertur, Revelationibus, quae 
capite truncatae in Monumentis S. Patrum orthodoxographis, Basileae a. MDLXIX. 
impressis, T.I. p. 93 — p. 99 Graece editae sunt (versio Latina vetusto codici ms. 
Bernensi inest?) , a me non magis quam a Combefisio locus est datus, tametsi Alla- 
tus Not. in Eustathii Antioch. Hexaémeron p. 211.212. (ubi complementum lacunae 
editionis Basil. p. 93) 213. 217. 222. ex iis tamquam germano S. Methodii opere locos 
attulerit et in Diatriba de Methodiorum scriptis p. 345 ed. Rom. opus cum auctore 
Synaxari germanum agnoverit. Tu vide praeter scriptores ab Allatio ibid. p. 353 sq. 
laudatos Rader. ad Chron. Alexandrin. in Bibl. PP. max. T. XII, p. 870, C. — H. et 

. Fabric. Bibl. Gr. ed. Harles. T. VII. p. 269 sqq. 214. 
) Deinde ut S. Methodii fragmenta in ordinem redigerentur, utque ea re libri, ad 
quos pertinent, quoad eius fieri posset, restaurarentur, non temere, opinor, studui. 

Velut fragmenta libri περὶ ἀναστάσεως, quae apud Epiphanium, Photium et alios 
reperiuntur, non disparata, sicut apud Combefisium exstant, reliqui, sed suo quod- 
que loco et ita, ut mutuo se suppleant, disposui, libri autem περὶ zo? αὐτεξουσίου 
particulas a Photio servatas cum fragmentis a Meursio, Combefisio et Maio editis 
cumque iis,.quae Eusebius Maximo falso tribuit et quae personatus Origenes S. Me- 
thodio furatus est*), ita concinnavi, ut maior operis pars iam in integrum restituta 
videatur. 


1) Prodiit Parisiis a. 1644 et simul continet opera Amphilochii et Andreae Cretensis; recense- 
tur a Labbeo De Scriptorib. Eccles. T. II, p. 88 sq. 

2) De Methodii apud Epiphanium fragmentis haud minime valent, quae Jos. Scaliger de Epi- 
phanio pronuntiat in Scaligeranis primis (ed. T. Fabri) p. 78: ,,Pauci agnoscunt illum penum vete- 
ris Christianismi** et in Scaligeranis per Fratres Puteanos editis (ed. II.) p. 103: ,,il avoit de bons 
livres, ex quibus quando describit, optime, sed quando ex suo dicit aliquid, miserrimus est. — 
Epiphanius multa habet praeclara, sed imperitus fuit. 

3) Omnino versio Latina in plurimis exstat libris mss., quorum partem tantum Harles. in 
Fabric. Bibl. Gr. T. II, p. 270 sq. indicavit. Adde Sinner. Catal. Codd. Mss. Bibl. Bern. T. I, p. 117 
et Bandin. Catal. Codd. Latt. Bibl. Laur. T. I, p. 643, T. 11, p. 801 et T. III, p. 278. 

4) Vid. Method. Platoniz. annot. 749 et 770, indeque corrige Fabric. Bibl. Gr. ed. Harles, T. VII, 
p. 175 et 2295 sq. | 


κ 


X LECTORI BENEVOLO. 


Denique tum Symposium et Sermones in Symeonem et Annam inque Ramos Pal-. 
marum, quae sola ex S. Methodii scriptis integra ad nos pervenerunt, tum reliquo- 
rum fragmenta operum post Combefisium denuo recognovi Quo quidem in negotio 
quibus critices subsidiis et qua iisdem ratione usus sim, satis intelligetur ex prae- 
fatione in S. Methodium Platonizantem atque ex commentario ei adiecto 3). 

In annotatione nolui acta agere, id est repetere, quae illo in opere ad omnia 
S. Methodii scripta inque Symbolis in Epiphanii Panarium ad Epiphanii excerpta ex 
libro περὶ ἀναστάσεως criüce et exegetice ἃ me disputata sunt, sed potissimum pensi 
habui accurate indicare, quaecunque posterioris aetatis scriptores ex S. Methodii 
operibus excerpserunt vel suos in usus tacite converterunt. Quum enim in S. Me- 
thodii scriptis, quae integra ad nos pervenerunt, illa excerpta cum contextu collata 
penuriae codicum mss. S. Methodii aliquàntum medeantur, tum in deperditorum eius 
operum fragmentis, quae nonnisi per exscriptores ad nos pervenerunt, sicubi plures 
eadem afferunt, eorum inter se comparatio fructum criticum itidem habet. Utroque 
ex genere compluscula reperies in epimetro annotationis. "Combefisii animadversio 
nes in omnia S. Methodii scripta, uti Allatianas in Symposium, repetere supersedi, 
quum multa in iis obsoleta, in Combefisianis etiam falsa reperiantur; quae autem 
apud illos frugi sunt, eorum pleraque cuim Valesianis in annotatione S. Methodii 
Platonizantis apposui. Prolegomenis a Gallandio conscriptis et Ecclesiae scripto- 
rum de S. Methodio testimoniis ab eodem collectis Te carere nolui (illa nonnullis 
de meo adiectis tum correxi, tuin supplevi), nec non indicem capitum Syinposii 
confectum a Gallandio cum capitum distinctione ab eodem facta servavi  —Omisi 
Coinbefisii versionem Latinam, quippe inutilem. In animo eral, ex varietate lectionis 
saltem eam, quae ab Allatio et Possino ad Symposium enotata est, inlegram repe- 
tere; sed chartae et sumptibus parcendum fuit. Ceterum, quo facilior sit usus eorum 
quae in S. Methodio Platonizante commentatus sum, paginas editionum, quibus 
in conscribenda annotatione sum usus, contextui Graeco adscribendas curavi. 

lis, qui suppeditanda suppellectile literaria uihi profuerunt, gratias ago iaxi- 
mas, videlicet humanissimis bibliothecarum praefectis, Bernensis C. L. Steigero, Turi- 
censis J. J. Hornero, Basileensis D. Gerlachio, Aroviensis H. Kurzio. Suis locis gra- 
tam mentionem feci doctae operae, quam clarissimi viri eruditi, G. F. Rettigius 
Bernensis, C. Darembergius et J. P. Migneus Parisienses et J. Muellerus Monacensis, 
mihi perolficiose praestiterunt. Sed omnium hominum maxime ingratus sum, nisi 
illud hoc loco alta voce et summa cum actione gratiarum profiteor, quod Godofredus 
Bernhardyus, vir illustrissimus, pro egregia sua erga me benevolentia, a clarissimo 
Francisco Oehlero, amico meo, mihi in antecessum conciliata, non solum effecit, ut 
C. E. M. Pfefferus, bibliopola perquam generosus et liberalis, Methodium Plato- 
nizantem, quinque annorum laborem, de quo edendo prope desperaveram,  redi- 
menduin susciperet, sed etiam eidem redeintori persuasit, ut S. Methodii opera a 
me denuo et separatim edenda curaret. Itaque, si quid literis Graecis hoc meo 
labore duplici prosum, id totum scito Te debere summo quem dixi eruditionis Grae- 
cae statori ac patrono. | : 

Quod superest, a Te, lector benevole, meo quodam iure postulo, ut ne de hoc 
volumine iudicium feras, priusquam S. Methodium Platonizautem, qui S. Metho- 
dii operibus comitatur, in manus sumseris ac triveris. Vale mihique fave. 


Dabam Bernae Helvetiorum, X. Cal. Jun. a. MDCCCLXV. 


1) Restat, ut hoc loco nonnulla corrigam, quae, licet iam notata in Methodio Platonizante 
antea elaborato, tamen effugerunt meam aut operarum diligentiam in perpurganda editione Combe- 
fisiana a Migneo repetita. Beribsudun igitur p. 12 (17, lin. ϐ) οὐχέτι pro οὐκ ἔτι, coll. Method. 
Plat. annot. 70; p. 17 (51,3) τρίτων pro τρίτου, coll. M. P. 130; p. 24 (106, 2) οὐρανοπόλεως pro 
οὐρανουπόλεως, coll. M. P. 206; p. 27 (121, 4 et 125, 1) αὐτῆς pro αὐτῇ, coll. M. P. 250; p. 27 
(128, 5. 6.) διοικήσεως pro οἰκήσεως, col. M. P. 242; p. 32 (104, 8) Bee foe pro βραχέως, coll. 
M. P. 284; p.38 (170, 0) εἲς ὕστερον pro εἰςύστερο», coll. M. P. 289: p. 35 (181, 2) ἁμηγέπη pro 
ἁωηγέπῃ, coll M. P. 335; p.38 (207, 8) τούτων pro τούτοις, coll. M. P. 352; p. 40 (219, 4) κρείσ- 
σων pro κρείττων», coll. M. P. 302. — Porro p.06 (539, C. 1) post Πρόκλου comma pone, coll. M. P. 
441. Denique p. 70 (567, D. 6) scribe [ἠαῶν] pro ἠαῶν, coll. M. P. 539, et p. 70 (569, Α. 1) Ἔοι- 
x&v pro 'Eowt, coll. M. P. 503. ; 


PROLEGOMENA 


DE 


ο, METHODIO 


EPISCOPO ET MARTYRE. 


(Galland. Biblioth. Vet. Patr. T. HII. Prolegom. cap. 3. p. LI —LIV.) 


I. Methodius, dictus et Eubulius; Olympi simul et Patarorum in Lycia, postea Tyri in Phoe- 
nicia episcopus, circa Christi annum 312 martyrio sublatus. Locus passionis ejus inquiritur. Sen- 
tentia rejicitur, quae ipsum sub Decio et Valeriano passum tradit. 

II. Quantus vir Methodius ex veterum testimoniis. Unus Eusebius illum praeteriit; quod nimi- 
rum sanctus Pater stylum adversus Origenem strinxerat. 

III. Complura litterarum monumentis consignavit. Inter ea primum locum obtinet Convivium 
decem virginum. Operis praestantia atque utilitas. Inter hujus editiones eminet Combefisiana, 
quae ideo hic recensita et adornata. 

IV. Cura et studium in edendo libro De libero arbitrio. Unde ig ie pr ejus desumpta. 

V. Sequuntur excerpta De resurrectione adversus Origenem. Opus laudatum prae caeteris 
Eustathio Antiocheno. Ad formam dialogi, ut et praecedens, contextum. Ex Epiphanio in primis 
et Photio fragmenta satis ampla deducta, et cum mss. collata. Aliud nobile excerptum propositum. 
Improvida Cavei censura exsufflatur. 

VI. Reliqua Methodiana strictim exposita. Nimirum Photiana excerpta De creajfis; laciniae 
librorum Adversus Porphyrium; fragmentum ex sermone De martyribus; homiliae tres, 
De Symeone et Anna, In ramos Palmarum et De cruce Domini; quibus aliae com- 
plures operum Methodianorum reliquiae subjectae. 


I. Methodius, qui et Eubulius dictus A dius, sanctissimus martyr et episcopus 
Epiphanio *), primum Olympi simul et Pa- Olympi urbis Lyciae, quae etiam Hadria. 
tarorum in Lycia episcopatum gessit; pri-  nopolis dicta est.* Tum Tyri in Phoenicia 
scis enim illis temporibus civitates duas —Écclesiam regendam suscepit sanctus Pa- 
aut etian) plures, ac certe in Lycia, unus ter, eodem Hieronymo teste; qui et ad 
antistes administrabat, ut observatum eru- extremum novissimae persecutionis , id est 
dito Lequienio *). Et Patarorum quidem circa annum Christi 312, ipsum in Chal- 
episcopum fuisse Methodium, antiqui pas- cide Graeciae martyrium subiisse tradit. 
sim codices et qui ejus meminere scri Haec autem summatim recensens Fabri- 
ptores Graeci testantur: Olympi vero, cius) rescribit n Chalcide Syriae: unde 
praeter Hieronymum *), etiam Maximus vero id hauserit, non refert. Atque ita 
memoriae prodidit 5): cujus locum sane fortasse legendum in textu Hieronymiano, 
corruptum, inter veterum testimonia nobis cujus vulgata lectio Tillemontio quoque 
infra relatum, ita restituendum censuit minus probatur?): ut proinde vero pro- 
doctus Valesius 5): "4vay»w9. Me90óíov pius videatur, sanctum Tyriorum in Phoe- 
τοῦ ἁγίου μάρτυρος, καὶ Ὀλύμπου ««δρια- B nicia episcopum martyrio fuisse sublatum 
νουπὀλεως ἐπισκόπου τῆς «4υχίας, τὰ και in regione contermina; atque ejusmodi 
avrov (Ώριγένους) περὶ ἀναστάσεως γρα- erat Chalcidene in Coelesyria, cujus caput 
φέντα. dd est: ,JLege quae adversus  Chalcis. Neque aliter sàne accepisse Hie- 
Origenem de resurrectione scripsit Metho-  ronymi verba Sophronius ejus interpres 


1) Epiph. Haer. 64, $. 63. [p. 590, D. coll. 4) Maxim. Schol. in Dionys. Areop. De eccl. 
p. 508, A. quem locum Dindorf. Annot. in Epi- hier. cap. 7. 
phan. Panar. p. 707. neglexit. Vid. etiam S. Me- 5) Vales. ad Euseb. Hist. eccl. lib. 6, cap. 24. 
thod. Platoniz. annot. 2. 387. 418.) [Conf. Allat. Diatr. de Methodior. scriptis, p. 328. 
2) Lequien. Or. Chr. T. I, p. 976 seq. ed. Rom. apud nos infra p.8. annot. 2.] 


6) Fabr. Bibl. Gr. ed. Harles. T. VIL, p.260. 
9) Hieron. De vir. illustr. cap. 83. 7) Tillem. Mémoir. T. V, p. 767, not. 3. 
1 


5 PROLEGOMENA ; x 


dignoscitur: 
ἀνατολῆς, in QChalcide urbe Orientis. 
Eadem habet Suidas 8), Sophronium ex- 
scribens. Caeterum audiendi non sunt, 
qui Methodium sub Decio et Valeriano 
passum fuisse tradunt: quippe qui multa 
scripserit, non tantum contra Origenem, 
diu post Adamantii mortem, sed et con- 
tra Porphyrium, dum Tyrius ille pbiloso- 
phus, imperante Diocletiano, in vivis 
agebat. Et hanc quidem sententiam, post 
Ecclesiae annalium parentem ?), secuti 
sunt viri doctissimi, quos inter Holste- 
nius 9), Allatius !!), Vossius 13) atque 
Pearsonius 3). 


vertit enim, ἐν XaAxíd. τῆς A odio adversus Methodium incitatus. 


Eu- 
sebius enimvero in libro sexto .Apologiae 
suae pro Origene Methodii objectionibus 
respondebat: Quomodo, inquit, ausus est 
Methodius nunc contra Origenem scri- 
bere, qui haec et haec de Origenis lo- 
cutus est dogmatibus? — Citantur haec 
verba ab Hieronymo scribente ποιες 


Rufinum *9). 


III. Verum Methodii auctoritali alque 
doctrinae nihil detrahit Eusebii silentium, 
nihil ejus invidia. Nam quae sanctus 
Pater litterarum monumentis commenda- 
vit, tum adversus veritatis hostes, tum 
ad sacra dogmata exponenda, tum etiam 


II. Quae cum ila sint, desinente igi- B àd religionem pietatemque fovendam com- 


tur saeculo lI. inclaruit sanctus Metho- 
dius , ἀνὴρ . λόγιος καὶ σφόδρα περὶ τῆς 
ἀληθείας ἀγωνισάμενος, inquit Epipha- 
nius 1$, vir apprime doctus acerrimus- 
que veritatis palronus; quiu et diser- 
tissimus martyr, judice Hieronymo 3), 
qui nimirum nifidi composilique sermo- 
nis libros confecit ^). , Atque illa enim- 
vero, ait vir doctus 17), propria Methodii 
praedicatur gloria, quod in neminem ejus 
aequalium liberalius concurrerunt eae do- 
tes, quae praestantissimum sacrae ἀοοίτ]- 
nae inagistrum omnibus possint numeris 
absolvere. Magnis enim ejus partae in- 
fusaeque sapientiae divitiis respondit di- 
cendi copia scribendique uber elegantia, 
cujus beneficio in seram usque posterita- 
tem sensa ejus praeclara permanarent. 
Uno verbo: ut nemo illo profundius sa- 
puit, ita non facile reperietur, qui uberius, 
disertius, ornalius scripserit.'* ^ Tantum 
itaque Patrem eximiumque Ecclesiue scri- 
ptorem merito sane inter suos viros il- 
lustres recensuit Doctor maximus, licet 
illum praeterierit Eusebius. Atqui recte 
censuisse videtur cl. Valesius, dum ait 19) 
Eusebium propterea in sua Historia nul- 
lam. Methodii mentionem fecisse, cuin ta- 
men plures alios ecclesiasticos scriptores 
commemoret, qui Methodio multo inferio- 
res fuerunt; quod nimirum sanctus ille 
Tyrius episcopus styli aciem strinxisset 
adversus Origenem, cujus studiosissimus 
erat idem episcopus Caesariensis. Hinc 
eliam est, subdit Valesius, quod contra 
Porphyrii libros post eundem Methodium 
scripsit, quasi aemulatione quadam et 


8) Suid. in Lex. v. Μεθόδιος, T. 1I, p. 520. 

9) Baron. ad ann. 302, $. 62 et in not. ad 
Martyrol. Rom. d. 18 sept. 

10) Holsten. Dissert. de vit. et script. Por- 
phyr. cap. 3. 

11) Allat. Diatr. de Method. p. 311. 

12) Voss. De Hist. Gr. lib. 2, cap. 16, Ρ. 24ὔ. 

x Pears. Opp. posth. chron. dissert. 2 2, cap. 
19, $. 3, p. 365. 


D abstergeret. 


parata, veleribus qui ea perlegerunt, sum- 
mis laudibus celebrata fuisse noscuntur. 
Alque ulinam illa exstarent omnia!  Exi- 
eua enim sunt ac tenuia, si unum vel 
alterum excipias , quae sive temporum 
injuria, sive hominum desidia reliqua 
hodie fecerunt, Sed quaecunque demum 
superant, a tanto Ecclesiae doctore ac 
martyre memoriae mandata, collecta pri- 
mum magnam partem a Combefisio, nuuc 
vero ad unum aucta omnia οἱ recensita 
hic proferentes, de singulis, pro rationis 
ordine quo illa digessimus, breviter dis- 
seremus. 

In limine itaque nostrae collectionis 
Methodianae [p. 670, A. — p. 741, C] 
comparet Convivium | decem virginum, - 
»Primarium ac plane princeps Methodii 
operum, ut verbis utar Possinij 3), quod 
victoriae a Christiana philosophia de Graeca 
gentilique reportatae illustre monumentum 
ac veluti tropaeum est. Cui enim in lit- 
teris Atheniensium veterum versato non 
statim occurrit, aeimnulatum hoc opere Me- 
thodium celebre illud Convivium Platonis? 
Aemulatum autem, non tam ut ejus ele- 
gantian, quod venustissime fecit, expri- 
meret imitando, quam ut, quod potissi- 
mum studuit, ejus. nequitiam castigando 
Praecipuum autem laudatio- 
num argumentum in hoc Methodiano Con- 
vivio divina virginitas est: cui omne 
choragium congruens e sacrario coelesti 
depromptum apparet. Ad haec alia com- 
plura occurrunt, quae summa Christianae 
fidei capila in primis attingunt: ubi tamen 
si qua interdum aut durius enuntiata, aut 


14) Epiph. Haer. 64, $. 63, p. 591, ^. 

15) Hieron. Comment. in Dan. cap. I9: 

16) Id. De vir. ill. cap. 83. " 

17) Possin. praefat. ad Method. Dons: 

18) Vales. ad Euseb. Hist. eecl. lib. 6. cap. 
24 et 383. 

19) Hieron. lib. I. Contr. Rufln. 8. 11. 

20) Possin. l. c. 








DE S. METHODIO. 


fortasse minus exacte prolata de rebus A ctus editor ista praefatur 3): 


divinioribus videantur, ea deinum omnia 
diligenter excussa et dilucide exposita re- 
petat prudens lector a viro doctissimo, 
qui haud ita pridem in opere illo egre- 
gio cui titulus: Divinitas Domini nostri 
Jesu Christi manifesta in Scripturis et 
Tradifione, Patrum antenicaeuorum do- 
ctrinam accuratius expendit, atque obscu- 
riora quaeque loca explicavit illustravit- 
que 3). 

Hoc autem praeclarum Methodii syn- 
tagma, quod unum integrum nobis ser- 
vaviü antiquitas, primus omnium, e ms. 
codice Vaticano [immo ex suo] Romae 


3 


,; Damus, 
inquit, hoc opus paene integrum, tribus 
seu parlibus seu excerplis congestum. 
Exordium nonnullamque partem corporis 
[p. 161, A. — p. 767, B.] ediderat Joannes 
Meursius 3), ceu librum integrum, ne 
leviter quidem insinuato defectu, quem 
titulus satis arguebat. — Nam nihil erat 
Lota.oratione de libero arbitrio, cujus ille 
traclationem indicabat. Reliqua [p. 767, 
B. — p. T11, A.] mutuati sumus ex Pho- 
tianis *), excepto egregio illo ad finem 
excerpto [p. 771, B. — p. 172, A.] de ipso 
revera libero arbitrio, quod R. P. Jacobus 
Sirmondus S. J. humanissime utendum de- 


evulgavit anno 1656. Leo Allatius; qui et B dit, cujus etiam Photius paucula exscri- 


notis suis illud evincere aggressus est, 
nihil in eo reperiri, quod catholice catho- 
licis auribus exponi non possit: si qua 
vero duriuscula occurrant, illa emollire 
omni studio contendit. — Anno deinde 
insequente 1657. Parisis prodiit Convi- 
vium Methodianum ex interpretatione Pe- 
tri Possinii: cui accesserunt variae lectio- 
nes e codice Mazariniano, cum nonnullis 
observationibus V. C. Henrici Valesii. De- 
nique Franciscus Combefisius ex Graecis 
Vaticanis et Mazarinianis, necnon Photia- 
nis excerptis, collatis etiam Allatii et Pos- 
sinii versionibus, idem opus rursum edi- 


pserat, et quo videtur Methodius clau- 
sisse librum istum, nisi forte aliquibus 
additis ad ornatum, quae Photius, soli 
doctrinae studens, non delibaverit** [Tu 
vide Method. Platoniz. annot. 771.]. Hac- 
tenus ille [qui silentio praeteriit fragmen- 
tum, ab ipso depromptum ,,ex Element. 
Damasc. Emin. Card. Rupifucald.*, quod 
exstat p. 172, B.]. Est autem liber hujus- 
modi ad forinam dialogi conscriptus inter 
Valentinianum [eiusque familiarem] et Or- 
thodoxum, super vexatissima quaestione 
de origine mali: adeoque, quo clarius 
orationis contextus procedat, in editione 


dit Parisiis anno 1672. atque tomo I, .du- C nostra personas colloquentes distinximus : 


clarii novissimi bibliothecae Patrum 
intexuit. 

Et hanc quidem Combefisianam àxdo- 
σεν typis excudendam curavimus. Neque 
enim actum egisse videtur vir doctus, qui 
semel iterumque vulgatum libellum, novo 
cultu expolitum repraesentavit. Ejus au- 
tem adnotaliones, quae ad operis calcem 
incommode legebantur, textui subjecimus 
una cum selectioribus Valesianis: ad finem 
vero |p. 151, A. — p. 760, E.] atiexuimus 
quas adornavit Allatius, eas in contextu 
apposito * indicantes. Denique quo facilior 
operis lectio et usus evaderet, unamquam- 
que orationem Methodianam sumus in va- 
rias secliones parliti, quarum integrum 
conspectum pro more nostro subdidimus 
[p. 748 — p. 750.]. 

IV. Jam vero reliqua Methodiana re- 
censere prosequamur, ex edito Combe- 
fisiano Parisiis in vulgus emisso anno 
1644. repetita. Convivium itaque decem 
virginum excipit [p. 161, A. — p. 112, B.] 
liber De libero arbitrio adversus Valen- 
ünianos in primis et Origenem [immo ad- 


versus Valentinianos solos]; ad quem do- 


: . 21) Maran. Divin. D. N. J. C. lib. 4, cap. 21, 
p. 926 — 5234. 

22) Combef.. Not. in Method. p. 462. 

23) Meurs. in Varior. diviu. libro. 


D scripsit'* cet. 


Combefisii observationes, quae primum 
longe a textu distabant, suis quasque 
locis restituimus, notulis nonnullis alicubi 
inspersis. Quod quidem et in reliquis nos 
praestilisse, hic semel indicasse sufficiat. 

V. Sequuntur excerpta ex libro De 
resurrectione contra Origenem, : quem 
sanctus Hieronymus opus egregium ap- 
pellat. Laudatur et ab Eustathio Antio- 
cheno his verbis*5: JMeSod:og ὃ τῆς 
ἁγίας ἄξιος µνήµης ἔγραψεν ἀποχρωώντως 
εἷς τόδε τὸ Φεώρημα κ.τ.λ. ld est, AI- 
latio interprete: ,, Methodius sanctae me- 
moriae in illud quaesitum satis abunde 
Et hunc quoque librum 
ad formam dialogi composuit sanctus Pa- 
ter, inscripsitque, ut videtur, Theophilo 
cuidam, quem χράτεστον appellat ^). [Im- 
mo Θεόφιλος est interlocutoris nomen.] 
In eo autem inducuntur Methodius [tum 
suo nomine ap. Epiphan. Panar. p. 514, C., 
tum adscito Εὐβουλίου ibid. p. 568, Α.] et 
Auxentius cum Origenistis Proclo et Aglao- 
phonte colloquentes seu disputantes. Jam 
diu magnain partem deperditus dialogus - 
iste. Ejus tamen fragmenta satis ampla 


24) Phot. Bibl. cod. 236. 

25) Eustath. De engastr. p. 304. 

20) Method. apud Épiph. Opp. T. 1, p. 540, 
C. 560, D. 590, C. 


À 


exstant tum apud Epiphanium ??), 
apud Photium 3), qui et ex eodem opere 
compendiosam | expositionem | dictorum 
quorumdam — apostolicorum, — Methodio 
vere dignam, nobis servavit. Nonnulla 
item apud Joannem Damascenum 5) [εί 
apud alios] occurrunt. Plura de hoc 
opere erudite observat Allatius 9). " 
Interim vero quem sequimur editorem 
audiamus *). ,,Quamnquam, inquit, insi- 
debat animus, ut Methodiana omnia Epi- 
phanii, cum aliis quae occurrissent 'ejus- 
dem Methodii, in unum comportarém, 
nonnullan quein eis corrigendis, quae de- 
pravata adimodum viderem, operam pone- 
rem: infregit tamen conatum inopia me- 
liorum codicum, quam quibus esset usus 
politissimus interpres Epiphanii Petavius 
S. J., eoque satis e re futurum duxi, 
modo ea tantum ex libro illo De resur- 
reclione, quem circiter medium [immo 
dimidium] exscripsisse se ipse significat 
Epiphanius ad finem [ρ. 591, A.], de novo 
ederem, quae vel essent nova et dvéx- 
dora [p. 119, B. — p. 181, D.], vel ut nova, 
emendatione Lextus ope codieum meliorum 
novaque quodammodo interpretatione no- 
stra, videri possent [p. 772, C. — p. 119, 
A.]. Duplici ad hoc codice usi sumus, 
allero eminentissimi cardinalis Rupifucal- 


dii, quo grandi volumine ac perantiquo C ex Photio 5) ἐκλογὴ 


habentur Elementa Damasceni; altero R. 
P. Sirmondi S. J. et ipso antiquo, colle- 
ctore anonymo adversus Eutychianos, sua 
ipso manu exscribente humaniusque sug- 
gerente, pro sua illa, omni modo illu- 
strandae antiquitatis suo alienoque cala- 
. no, vegeta in senili corpore propensione.'' 
Porro idem editor, ad excerpta Photiana 
[p. 782, B. — p. 797, C.] quod attinet, haec 
subdit s. , Videamur forte actum agere, 
qui Methodiana haec jam data dare ite- 
rum procuramus. Fuerit nihilominus, ut 
uccuratiori opera, qualis fere est angustis 
terminis definita, novi aliquid illustrando 
Methodio nostro, 
minus perspecta, alio festinantibus gran- 
diusque molientibus opus, inveniamus. 
Itaque subinde .notabimus, . si quid ex 
alis, praesertim Methodianis, lucis ali- 
quid ex collatione afferri possit. — Habe- 
mus praeter DNE Photii etiam ex- 


27) Epiph. Haer. 64. p. 534, D. — p. 590, D. 


291 Phot. Bibl. cod. 234. 
29) Jo. Damasc. orat. 8. De imagin., Opp. 
T. I, p. 989. 


30) Allat. Diatr. de Method. seript. p. 354 sqq. 
81) Combef. Not. in Method. p. 449. 

An Ibid. p. 452. 

39) Graece et Latine Simon de Magistris in 
Actis martyrum ad Ostia Tiberina. EDIT. PATROL, 


B 


PROLEGOMENA 


tum A scripta olim a R. P. Sirmondo, quae pos- 


sint usui esse.*'* 

Hucusque Combefisius: qui deinceps 
nobile excerptum ex eodem libro De re- 
surrectione [p. 831, A. — p. 832, A.], de- 
promptum e Catena eminentüissimi cardi- 
nalis Mazarini et Corderiana, Latine vul. 
gavit *) in sua Bibliotheca concionatoria, 
tom.Il, p.263 seq., qua de re ipsemet 
mentionem injicit in recensitis auctori- 
bus ejusdem Bibliothecae , tom. I, p. 30. 
Id emolumenti prae caeteris ex praeclaro 
isto fragmento emergere novimus, quod 
ex eo alterius loci. αὐνεντία confirmatur, 
a Joanne Damasceno relati M [p. 781, E. 
— p. 782, A.]: utrobique enim sanctus ille 
martyr dogmatice arguit a principum ad 
sacras imagines, ut in utrisque, honori 
vel contumeliae habeatur prototypon et 
exemplar: verbis utor editoris nostri ad 
prius frazimentum e Damasceno desum- 
ptum. Quod quidem eapropter observasse 
oportuit, ut improvidam hominis hetero- 


.doxi 5) censuram dilueremus, qui ne sa- 


crarum imaginum cultum agnoscere coge- 
retur, jam saeculo lll. desinente sancti 
Methodii auctoritate ac doctrina firmatum, 
Joannis Damasceni fidem elevare aggres- 
sus est. [Tu vide annot. suo loco.] 
VI. Subjicitur [P. 198, A. —P. 803, B.] 
i τῶν y&vpró», 
sive excerptum ex libro "De creatis. Opus 
autem ita inscriptum litteris mandasse-Me- 
thodium, haud produnt veteres. Meminit 
quidem Hieronymus ejus Commentario- 
rum in Genesin , quorum fragmenta non- 
nulla in Catenis mss. adhuc superant: 
unde uonnullis visum ex iisdem commen- 
tariis excerptum Photianum fuisse descri- 
ptum.  Utut est, in eo disputat iterum 
sanctus martyr adversus Origenem, quem 
Centaurum appellat "); atque µαργαρίτας 
τοῦ ξενῶνος, hoc est sanctiora Christi 
Ecclesiae dogmata, ethnicis placitis ipsum 
intexuisse queritur. Occurrit vox illa 5e- 


alis vel neglecta vel D νῶνος sub excerpti hujus initium, ubi va- 


ria conjicit Combefisius. Verum interpres 
Photii eam pro communi omnium hospi- 
νο, sive pro coetu fidelium, esse acci- 
piendam recte, ut videtur, existimat. Sic 
enim et Suidas illam usurpat *). Consu- 
lesis et viros eruditos ad Pollucem 53) at- 


34) Jo. Dam. orat. 8. De imag. Opp. T. 1, 

p. 389 
95) Cav. Hist. litt. ad ann. 290, T. ji p. 152. 
36) Phot. Bibl. cod. 235. 


37) Method. De creat. $. 2. 
38) Suid. Lex. T. II, p. 646. v. Ἀενῶνος. 
39) Polluc. Onom. lib. 3, cap. 4, num. 59. 





DE S. METHODIO. ὅ 


que Hesychium *). [Combefisius post Allat. A 922. asserenti Methodio martyri, ulique 


Diatr. de Methodior. script. p. 998. υένω- 
voc coniecit, recte, si «Ξένων cum Allatio 
pro interlocutore accipiatur, non pro scri- 
ptore eccles, uti Combefisius voluit.] 
Praeterea Methodius primus omnium ad 
veritatis defensionem scripsisse adversus 
Porphyrium  comperitur, quem postea 
sunt secuti Eusebius et Apollinaris. Ejus 
opus, veteribus maxime celebratum, us- 
que ad decem illia versuum processerat, 


teste Hieronymo 3): sed interit, paucis 


quibusdam laciniis exceptis, quae post 
Combefisium ex Parallelis Damascenicis iu 
medium protulimus [p.803, E. — p.804, B. 
Tu novam editionem suo loco vide.] 

His porro subdidimus [p. 804, C.] in- 
signe plaue fragmentum de Christi divi- 
nitate, quod Combefisii diligentiam effugit. 
Ex Methodiano sermone Jje martyribus 
exhibet illud Theodoretus 43). 

Accedunt [p. 804, D. — p. 819, C. el 
p. 819, D. — p. 825, C.] ejusdem Methodii 
homiliae duae, quarum altera, De Sy- 
meone et Anna, quo die Domino in 
templo occurrerunt, inscribitur; altera, 
In ramos Palmarum. | Et ad eas quidem 
haec habet Combefisius 5):  ,, Orationem 
in Symeonem et Annam in die Occursus, 
vulgatam primum [Antverpiae a. 1598. 


Magno illi et seniori, cujus sunt et Sym- 
posia ei alia praeclara, vel in supersti- 
tibus reliquiis, ingenii el piae mentis mo- 
numenta.  Favet etiam stylus et senten- 
liae affinitas cuin praecedenti: quamquam 
alter codex, ipse forsan in Chrysostomum 
effusior, ei tribuat, titulo sig τὸν εὖλο- 
γηµένον, quo Savilius [T. V. p. 882 — 
p. 886.] Graecam edidit., Facile habent 
Graeci, ut quaevis ἀδέσποτα viro tanto 
tribuant." Hactenus Combefisius. [Adde 
Fabric. Biblioth. Gr. ed. Harles. T. VII. 
p. 268 sq.] 

Orationibus hisce Methodianis a Com- 


B befisio editis adjecimus tria fragmenta ex 


homilia De cruce Domini nostri Jesu 
Christi, ut videtur, excerpta. [Tu no- 
vam editionem suo loco vide.] Duo priora 
[p. 826, A. — p. 828, A.] ex ms. codice 
bibliothecae Augustanae in lucem extulit 
Jacobus Gretserus 0); tertium [p. 828, A. 
— p. 828, D.] ex eadem bibliotheca Leo 
Allatius 9); qui et isthaec fragmenta omnia 
nostro Methodio asseruit. Gretsero enim 
dubitanti occurrit his verbis: ,,De horum 
fragmentorum auctore dubitut Gretserus 
[De s. cruce, T. II, Not. p: 627. ed. Ingol- 
stad.], et cum eo dubitare videtur Auber- 
tus Mireus: ,,Quis, inquit, iste Methodius 


cum homiliis Athanasii, Amphilochii et C ,,fuerit, pro certo affirmare nequeo. lllud 


Jo. Chrysostomi] Petro Pantino, reprae- 
sentamus. Esse autem ejusdem oratio- 
nem hanc luculentissimam, cujus sunt 
Symposiaca. de castitate, et Methodii 
ilius Origenianis erroribus infensissimi, 
ipse auctor satis. expressit *), ut nullus 
sit dubitandi locus. Inscribitur ἐπισκόπῳ 
Πατάρων, cui etiam Damascenus in Ele- 
mentis non tantum Symposia tribuit, sed 
etiam librum Περὶ ἀναστάσεως. |Eadem 
sermonis inscriptio est in cod. olim Pala- 
tino 317, nunc Vaticano; vid. Monum. 
Virorum lllusu. P.I. p. 94.] Hinc Leo Al- 
latius Gretseri opinationem merito exsuf- 
flat 5, dum nulla ratione molitur eam 
orationem abrogare Methodio martyri ac 
seniori, οί tribuere Constantinopolitano, 
cum praeter eos characteres, quos modo 
indicavimus, tanta sit majestas operis, ut 
vel maxine magnum Methodium deceat.*: 
Alteri vero de Occursu, subdit idem Com- 
befisius ^: ,,Hancce eig τὰ Baía Ora- 
tionem annectimus, uno regio codice nui. 


40) Hesych. Lex. T. II, p. 702. v. ενώ». 
41) Hieron. epist. 70, ad Magn. orat. num. 3. 
"a Theodor. Dial. 1. 441otzr., Opp. T. IV, 
p. 37. ó 
49) Combef. Not. in Method., p. 469, et in 
recens. auctor. ad T. I. Bibl. concion. p. 30. 
44) Method. Orat. de Sym. et Ann. $8.1. et 18. 


» exploratum est, non fuisse veterem illum 
,Melhodium sanctitate et martyrii gloria 
,clarissimun, qui sub Diocletiano mar- 
».lyri palmam adeptus est, cum iste no- 


.,Ster meminerit vexillorum a Christianis 


,l1mperatoribus in formam crucis commu- 
latorum: de qua mutatione sub Diocle- 
,liano ne cogitari quidem coeptum erat, 
,Oomnjbus adhuc publicis locis ab idolo- 
,;latria occupatis.** 

Quibus Allatius reponit: ,,Et nihilo- 
minus idem Gretserus apertissime dicit *9), 
ante Constantinum, tempore Justini, Ter- 
tulliani et Minucii Felicis, vexilla militaria 


D jam crucis speciem retulisse: adeo ut isti 


tres scriptores audacter ethnicis objecerint, 
ipsos eodem crimine teneri cum Christianis, 
si crucem colere crimen esset, cum et ipsi 
crucem colant et adorent, colendo et ado. 
rando signa militaria. Et longe ante Con- 
stantini aetatem exstare nummos excusos, 
qui vexilla militaria in crucis speciem effor- 
mata continerent. Hinc conatur postmo- 


45) Allat. Diatr. de Method. script. p. 341. 

46) Combef. Not. in Method. p. 479. 

47) Grets. T. II. De s. cruce, (p. 500 — 501, 
ed. Ingolstad. 1600. —] p. 401—404. ed. nov. 
Ratisb. 1734. 

48) Allat, Diatr. de Metlrod. script. p. 949 sq. 

49) Grets, T. 1. De s. cruce .lib. 2. cap. 39. 


6 VETERUM TESTIMONIA 


dum respondere, quomodo Constantinus A dissipanda, quae Romano sermone ve- 


dicatur Labarum in crucem commultasse, 
si signa militaria prius formam crucis prae 
se ferebant. Quod si multo ante Constan- 
tini aetatem militaria vexilla ethnicorum 
figuram crucis pree se ferebant, potuit 


:'commode Patarensis Methodius eorum me- 


minisse; neque ob hanc causam illa frag- 
menta Methodio deneganda sunt, cum ex 
ipsius verbis nullo modo eliciatur, eum 
de Christianis imperatoribus verba facere. 
Locus Methodianus ejusmodi est 50): Ἐν- 
τεῦθεν οἱ τῇδε βασιλεῖς, πάσης πονηρᾶς 
ἔξεως ἐπὶ σκεδασμφῷ τὸ σταυροειδὲς πα- 
ραλαμβάνεσθαι αἰσθόμενοι σχῆμα, τὰ 


καλούμενα τῇ Ῥωμαϊκῇ διαλέκτῳ βήξιλλα B afferens. argumentum, 


ἐμηχανήσαντο κ. τ.λ. Hoc est: Hinc 
imperatores qui hisce in locis imperant, 
sive etiam si vis, nostri (nempe qui no- 
bis dominantur; quod potest intelligi etiam 
de ethnicis: Christiani enim ante Constan- 


tinum imperatoribus ethnicis subdebantur 


illisque obediebant),: cum viderent figu- 
ram crucis aesumi ad universa mala 


90) Method. Hom. [immo fragm.I.] de cruce, 
ubi οἱ τῇδε βασιλεῖς principes terrarum. 
91) Tillem. Μέμ. T.V , p. 472 seq. 


xila nuncupantur, exrcogitarunt, cet. 
Licet ergo omnia loca sub Diocletiano ido- 
lolatria occuparet, ethnici ex more suo, 
nescientes quid facerent, vexilla efformata 
in formam crucis conficiebant; quorum 
ope, signo nempe ac figura crucis, ut 
Christiani Patres interpretabantur, noxia 
amolirentur et cuncta. prospera conseque- 
rentur. Sic horum fragmentorum non est 
cur alium Methodium a Patarensi quaera- 
mus auctorem.'* Hactenus Allatius. Alla- 
tio accedunt Tillemont'us t) et Caveus 53). 
At Fabricius hanc homilian De cruce 
Methodio CP. attribuit 5), nullum- tamen 
quo suam senten- 
tiam confirmet. ) 
Atque haec de magno Methodio epi- 
scopo et marlyre satis. Ad reliqua enim 
[p. 829, A. — p. 831, A.] subjecta fragmenta 
quod atlinel, nihi] est in promptu quod 
proferamus, praeter auctoruin ecelesiasti- 
corum loca unde illa descripsimus, quae 
unicuique praefigenda curavimus. 


92) Cav. Hist. litt. ad ann. 290. p. 153. 
93) Fabric. Bibl. Gr. T. V, p. 260. 


bmp a €— ——— — M — e e M —  À —— € —€ € — € —— 


VETERUM TESTIMONIA 


DE S. METHODIO EPISCOPO ET MARTYRE. 


S. HIERONYMUS De vir. illustr. cap. 83, cum vetere interprete Graeco. . 


Methodius, Olympi Lyciae et postea C 


Tyri episcopus, nitidi compositique ser- 
monis adversum Porphyrium confecit li- 
bros, et Syinposium decem virginuin, de 
resurrectione opus egregium contra Ori- 
genem, et adversus eumdem de Pytho- 
nissa, et περὶ αὐτεξουσίου, in Genesin 


quoque et in Cantica canticorum commen- 


tarios, et multa.alia quae vulgo lectitan- 
tur. Et ad extremum novissimae perse- 
culionis, sive, ut alii affirmant 3), sub 
Decio et Valeriano, in Chalcide Graeciae 
martyrio coronatus est. 


Μεθόδιος, "Ολύμπου «4υκίας καὶ μετὰ 
ταῦτα Τύρου ἐπίσκοπος, λαμπροῦ καὶ 
συγκειµένου λόγου κατὰ Πορφυρίου συνέ- 
ταξε τεύχη, καὶ συµπόσιον δέκα παρὸ ένων, 
περὶ ἀναστάσεως λόγον ἄριστον κατὰ Ὥρε” 
γένους, κατα τοῦ αυτοῦ περὶ ΠἨνδωνίέσ- 
σης» καὶ περὶ αὐτεξουσίου», εἰς την l'éve- 
cív τε καὶ sig τὰ “4ισματα τῶν ἀσμάτων 
υπομνήματα, καὶ ἕτερα πολλα χύδην άνα- 
γινωσκοµενα. ὃς περὶ τα τελευταῖα τοῦ 
διωγμοῦ ἢ καθώς τινες βεβαιουνται ἐπὶ 
4εκίου καὶ Βαληριανοῦ ἐν «Χαλκίδι τῆς 
ἀνατολῆς µαρτυρήσας ἐστεφανώῦη. 


1) Isthaec sub Decio et Valeriano verba [a Freculpho Chron. T. II. ΠΡ. δ. p. 552. ed. 


Commelin. repetita] in omnium praestautissimo cod. Veronensi non sunt; ex quo venit in mentem 
suspicari etiam illa sive ut alii affirmant [a Freculpho l. c. item repetita] e glossatoris manu 
profecta, sensim in textum irrepsisse. Re autem ipsa non habet Suidas, 5j καθώς τινες διαβεβαιοῦν- 
ται, tametsi jungit ἐπὶ «εκίου x«i Βαληριανοῦ, quemadmodum etiam auctor Menologii a Sirleto 
editi. Sed haec duo nomina addiderit nonnemo ad libri oram, ut qui novissimam persecutionem 
moverunt imperatores, suo sensu indicaret; alius vero eadem illaturus in textum, ut fucum faceret 
credibiliorem , praeposuerit sive ut alii affirmant. Utcunque se res habuerit, cértum est sub 
hisce imperatoribus, hoc est anno 254, Methodium martyrio non fuisse coronatum, siquidem post 
annos quatuordecim, id est 208, Porphyrio in Christianos obtrectanti respondit. VALLARS. - 








DE S. METHODIO. 7 


Idem, epist. 48. ad Pammachium, num. 13, Opp. T. I, p. 220. edit. Veron. , 


Origenes, Methodius, Eusebius, Apollinarius multis versuum millibus scribunt ad- 
versus Celsum et Porphyrium. 


Idem, epist. 70. ad Magnum oratorem, num. 3, ibid. p. 425. 


Scripserunt contra nos Celsus atque Porphyrius: priori Origenes, alteri Methodius, 
Eusebius et Apollinarius fortissime responderunt. Quorum Origenes octo scripsit libros, 
Methodius usque ad decem millia procedit versuum, cet. 


Idem in praefat. ad Comment. in Danielem, ibid. T. V, p. 617. 


Porphyrio solertissime responderunt Eusebius Caesariensis episcopus tribus volu- 
minibus, id est octavo decimo et nono decimo et vicesimo, Apollinarius quoque uno 
grandi libro, hoc est vicesimo sexto, et ante hos ex parte Methodius. 


Idem in Comment. in Daniel. cap. 13, ibid. T. V, p. 790. 


Cujus (Porphyrii) cálumniae plenius responderunt Eusebius Caesariensis, Apolli- 
narius Laodicenus el ex parte diser tissimus vir marlyr Methodius. 


Idem lib. 2. contra Rufinum, num. 33, ibid. T. II, p. 527. 


Ex eo quod asserui, Porphyrium contra hunc prophetam (Danielem) multa dixisse, 
vocavique hujus rei testes Methodium, Eusebium et Apollinarium, qui multis versuum 
millibus illius vesaniae responderunt, me accusare poterit, quare non in praefaliun- 
cula contra Porphyrii libros scripserim. 


σ 


II. 


S. GREGORIUS NYSSENUS, De imagine Dei in homine Lib.I., Opp. Τ.Π, p. 26, ed. Paris. 1638. sive 
mavis ANASTAS. SINAITA De imag. Dei in homine, post Ürigen. Philocal. ed. Tarin. p. 570. 


Ὅδεν καέ qnot τὴν ψυχὴν ἐν τῷ συμποσίῳ ὁ Μεθόδιος ἁμήχανον καὶ ἀδεή Ίτον 
πάλλος ἔχειν, καὶ τούτου χάρεν ὥσπερ ζηλοτυπεῖσθαι καὶ ἐρᾶσθαι αὐτὴν vno τῶν 
ἐναντίων πνευμάτων, ὡς κρείστονα αὐτῶν τῶν vosQuv περικειµένην µορφήν. 


IDEM ibid. Lib. Il. sive ANASTAS. SINAITA |.ο. p. 599. 


"0 πολὺς ἐν σοφίᾳ Μεῦ όδιος ἐν τῷ ὑπ' αὐτοῦ συντα έντι παρθενικῷ συμποσίῳ λέγει 
ὅτι καὶ ἐποίησεν ὁ Φεὸς τὸν ἄνθρωπον xar εἰκόνα ὁμοίαν τῆς εἰκόνος ἑαυτοῦ !). 


Ill. 
S, ΕΡΙΡΗΑΝΙΙΙ6, Haer, 64, cap. 63, p. 590, D. 591, A. 


Tavra μὲν οὖν ἐστιν, ἃ ἀπὸ µέρους καθ’ εἰρμὸν τῶν ὑπὸ τοῦ μακαρίτου ΠΜενοδίου, 
του καὶ Εὐβουλίου 2) περὶ bs | Ὡριγένους xai τῆς αὐτοῦ διὰ σοφεστικῆς πλάνης xuxo- 
πιστίας ἐν τῷ .. περὶ ἀναστάσεως λόγῳ α ἐνταῦθα παραθέµενοε ἑκανῶς ἔχειν ἐνο- 
μέσαμεν 5) —. πολλὰ γὰρ καὶ ἕτερα &y τῇ περὶ τῆς ὑποθέσεως ἀκολουθέᾳ TQ προει- 
θημένφ «Μεδοδίῳ, ἀνδρὶ λογίῳ ὄντι καὶ σφόδρα περὶ τῆς ἀληνθείας ἀγωνισαμένῳ, 


εἴρηται *). 
. IV. 
ANDREAS CAESARIENSIS Comment, in κ 12, 1. cap. 33, pag. 49, 60. — 22. ed. Sylburg. 


“Ο δὲ μέγας Μεῦόδιος sig τὴν ἁγίαν ἐκκλησίαν ἐξέλαβεν (nimir. mulierem, de 
qua l.c.), ἀνάρμοστα rij δεσποτικῇ γεννήσει τὰ mei αὐτῆς ἡγησάμενος διὰ τὸ ἤδη 
πρὸ πολλοῦ τετέχθαι τὸν κύριον. καλὸν δὲ καὶ αὐτῶν τῶν ῥημάτων τοῦ µακαρίου 


1) Exstant loci Methodii a Nysseno laudati sub initium Orat. VI, p. 133 sq. ed. Allat. Videsis 
Allatium in Diatr. de Methodiorum scriptis, p. 916, edit. Rom. 1056. 

2) Vid. Symp. Or. VI, p. 194. 

3) Ita Epiphanius. Quae indicant, Convivium decem virginum, in quo Eubulius personae unius 
e primis nomen est, celebratissimum Sua excellentia cognomen Eubulii auctori Methodio adjecisse. 
Nam vel primum vel inter prima Methodii hoc opus exiisse, indicant illa ejusdem Patris verba in 
principio homiliae in Symeonem εἰ Annam: {Τάλαι ixavas , ὡς οἷόν τε, διὰ βραχέων τὰ περὲ παρ- 
Φενέας ἓν τοῖς περὶ ἀἁγνείας συµποσίοις κατεστρωχότων ἡμῶν. Jam quidem hunc a se librum ait 
editum, cum illam homiliam haberet. Fuit haec igitur ejus vel prima vel inter primas lucubratio. 
EDITOR LUPAREUS. 
2s 2 pese Epiphan. Haer. 04, p. 534, C. 001, A. et in lacunae supplemento ap. Dindorf. p. 977, 


8 VETERUM TESTIMONIA 


Μευ οδέου μεμνησδας, ὃς φησιν à» τῷ λεγομένῳ συµποσίῳ ἓκ προζωπον Πρόκλης ') 
παρθένου οὕτως 9 γυνή cet. 


V. 
ARETHAS Comm. in Apocal. l. c. cap. 33, p. 947. ed. Veron. 


"EreQo: δὲ παλεν ταύτην τὴν γυναῖχα τὴν ὀχκλησίαν ἔφασαν εἶναι» ἥτες τὸν τῆς 
δικαιοσύνης ἦλιον Ἄριστὸν περιβέβληταε, xoi τὴν σεληνην τὴν συναγωγή», ὃν υποκάτω 
τῶν ποδὠών ὡς ἤδη παλαιωθεῖσαν ἆθηκε, καὶ rà ἑξῆς πάντα ἁρμοδίως, ὣς ᾿«νδρέας 
καὶ Μεν όδιος. 


VI. 
LEONTIUS BYZANTIUS, De sectis, act. 3. 


Ἐγένοντο δὲ i» τοῖς χθόνοις τοῖς ἀπὸ τῆς γεννήσεως τοῦ Ἀριστοῦ µέχρι τῆς βα- 
σελδίας Κωνσταντίνου διδάσκαλοι xai πατέρες οἵδε; Ἰγνάτιος ὁ Φεοφόρος, Εἰρηναξος, 
Ἰουστῖνος φιλόσοφος καὶ µάρτος, Κλήμης καὶ Ἱππόλυτος ἐπέσκοπος Ῥώμης, 4ιονύ- 
σιος poc Μεν όδιος ἐπίσκοπος Πατάρων, Γρηγόριος ὃ Φαυματουργός, Hé- 
τρος 0 «λεξανδρείας ἐπέσκοπος καὶ μάρτυς. 


VII. 
S. MAXIMUS Schol. in Dionys. Areopag. De eccles. hierarch. cap. 7, p. 114. ed. Morel. 


Moyüyyoda Μενοδίου τοῦ ἁγίου μάρτυρος καὶ Ὀλυμπίου ᾿4δριανουπόλεως ἔπι- 
σκόπου τῆς «4υκίας ? τὰ κατ αὐτοῦ (Ἀριγένους) ὑπ αὐτῶν mepi ἀναστάσεως yoagévra 
xai 4ντιπάτρου τοῦ Ὡόστρων ἐπισχόπου, xai µαῦήση τὴν μν9ώδη αὐτοῦ καὶ ἀλλό- 
κοτον ληρῳδίανι 

VIII. 
JOANNES THESSALONICENSIS, apud L. Allatium Diatr. de Methodiorum scriptis, p. 333. 
Kai τοῦτο πολλοὺς. τῶν ἁγίων ἥμων πατέρων φρονήσαντας εὑρέσκομεν, ὧν ἐστι 


Βασίλειος ὃ µέγας καὶ Ó àv ἁγίοις “49δανάσιος καὶ ὃ µέγας Μεθόδιος καὶ οἱ dug. 
αυτους. 


IX. . 
PHOTIUS Bibl. cod. 237, p. 308, a. 6. 7. et p. 313, a. 11 — 15. ed. Bekker. 


-4«νεγνώσθη τοῦ αὐτοῦ. (nim. τ τοῦ ἁγίου μάρτυρος xai ἐπισκόπου Μεδοδίον) ix τοῦ 

περὶ ἀγνείας, ὃς καὶ àv ὁμοίῳ συνόψεως ἐξεδόθη rm —. Σημειωτέον ὡς οὗτος, ó 
διάλογος 9 ἐπιγραφὴ συµπόσιον 7 περὶ ἀγνείας, παρὰ πολύ ἐστι νενοθευµένος᾽ εὑρή- 
σεις γὰρ iv αὐτῷ παραβεβλημένας xai “ρειανικὰς δοξοκοπίας καὶ ἑεέρων τενῶν κα- 
κοδοξούντων µυῦολογηματα. 


i 


IDEM ibid., cod. 162, p. 106, a. 30 — 40. ed. Bekker. 


Παρατίθησι δὲ τὰς κατὰ τοὺς ἐλέγχους ἀποδείδεις ix τε τῆς Φείας γθαφῖς» πα- 
λαιᾶς τε xai νέας, καὶ ἐκ τῶν λογάδων. πατέρων, '᾿4θανασίου καὶ τῶν τριῶν Γρηγο- 
ρίων, του τε Φαυματουργοῦ λέγω χαὶ τοῦ “Φεολόγου καὶ του νΦὐεσπεσίου Ύνσσης, 
Βασιλείου τε τοῦ Καισαρείας καὶ Ἰωάννου τοῦ Ἀρυσοστόμου, Κυρίλλου τε τοῦ -«λε- 
ανδρείας καὶ τοῦ Κωνσταντινουπόλεως Πρόχλου, ἀλλὰ à7 καὶ ἸΜενοδίου τοῦ ispo- 
paorvoog xai Κοδράτου᾽ ὧν vía xai , δήσεις τενᾶς ó “«νδρέας ἁποσπαράξας καὶ 
παραπλασάµενος, ἃ ὁὲ καὶ καχούργως 7 καὶ ἀνοήτως ἐξειληφώς, ἐκεῖθεν (ὡς qero) 
τὴν οἰκείαν πλάνην ἐκράτυνεν. 


Χ. 
GRAECI CANONIS in SYMPOS. ODE III, apud Allatium l. c., p. 315. 


Tis παρθενέας τὸ σεπτὸν xai τῆς ἀγνείας τὸ κάλλος διὰ πείρας) ἔνδοξε, μαθών, 
σοφίᾳ Tj σῇ καὶ λόγων qi πᾶσαν τὴν τούτων καλλονὴν ὑποδεικνύεες, 9eóggov, 
καὶ τὴν αἰωνίζουσαν φαιδρότητα ---. στερεωτέρας ἐδωδῆς πνευματικῶν συµποσίων 


1) [,;Lege ἀροκέλλης' Allat. Diatr. de Method. script. p. 317. Immo legendum: Θέκλης. Re- 
feruntur enim Theclae verba Orat. VIII. p.183. ed. Allat. 5 .. περιβεβλημένη τὸν ἥλιον .. γυνή cet.] 

2) Putarem legendum: 4»réyred. Μεθοδίου τοῦ ἁγίου μάρτυρος Ὀλύμπου ἐπισκόπου τς 
«4υχίας. Lege sancti Methodii martyris Olympi Lyciae episcopi. Quis enim hic 
Olympius Hadrianopolitanus episcopus Lyciae? Quae Hadrianopolis in Lycia? ALLAT. Diatr. de 
Method, script.,, p. 328. [Vide Prolegom. p. 1.] 














DE S. METHODIO. 9 


ἐμπλησθέντες» πάνσοφε, τῶν GU, τὴν ὄντως τρυφὴν ἐκεῖθεν τρέφονται τὴν διαµέ- 
γονσαν, ἀεὶ συμφυοµένην ἀῤῥεύστως καὶ συναυξοµένην τοῖς µετέχουσιν. 


] XI. 
MARTYROLOGIUM ROMANUM 14 Kal. Octobris. 


Natalis sancti Methodii, Olympi Lyciae ac postea Tyri episcopi, sermonis nitore 
ac doctrina clarissimi, qui ad extremum novissimae persecutionis, ut scribit sanctus 
Hieronymus, in Chalcide Graeciae martyrio coronatus est. 


XII. 


MENOLOGIUM PRARCORUM; jussu Basilii imperatoris Graece editum, ad diem 20 Junii, part. 3, 
p. 138, edit. Urbin. 1727. 


Μεθόδιος ὁ τοῦ Ἀριστοῦ ἑερομάρτυς ix βρέφους ἑαυτὸν τῷ δεῷ va sic σκεῦος 
τέµνον xai δοχεῖον τοῦ Φείου πνεύματος γέγονεν. ὅθεν καὶ vigo Φεοῦ τῆς ἀρχιε- 
ρωσύνης ἀδιωθεὲς καὶ της ἓν Πατάροις ἐκκλησίας ἐπίσχοπος γεγονώς, καλώς ἐποί- 
μανε τὸ ποέμνιον ἑαυτοῦ. ὅδιὸ xoi τὴν Ὡριγένους αἴρεσεν πλεονάξουσαν iduiv, ὡς 
ἄρεστος TOv, τῷ Φείῳ zvpi τῶν αὑτοῦ λόγων χατέφλεξα. xoi μὴ φέρων ὁ ἐχδρὸς 
διάβολος τὴν αὐτοῦ παῤῥησίων xai ἔνστασιν ἐξώπλισε τοὺς αὐτοῦ ὑπουργοὺς πρὸς 
τὴν τούτου᾽ ἀναέρεσιν. ὁ δὲ καὶ πρὸ, τοῦ Φανάτου της αὐτοῦ μαρτυρίας νέκρωσιν 
ζωηφόρον ἐνδυσάμενος, καὶ xa9^ ἑκάστην 7 ἡμέραν νεκρὸν ἑαυτὸν λογιζόµενος κατὰ 
τὸν δεζον ἀπόστολον Πωῦλον, ξίφει τὴν ἱερὰν καὶ µακαρίαν αὐτοῦ κεφαλήν ἀποτμη- 
δείς, πρὸς κύριον ἐξεδήμησε χαίρων καὶ ἀγαλλόμενος. 


XIII. 
Auctor SYNAXARII in Menaeo, die 10. Julii. ΄ 


To» ἁγίου ἑερομάρτυρος ἸΜεθοδίου ἐπεσκόπου Πατάρων. 


Οὗτος ὁ µακάριος ἐκ παίδων ἑαυτὸν τῷ Φεῷ ἀναθδεὶς σκεῦος Φεζον͵ xoi δοχεῖον 
νείου πνεύματος γέγονεν. ὅθεν καὶ ὑπὸ τῆς θείας χάριτος τὴν ἀρχιερωσύνην Vigo 
Jeov λαβών, καλώς καὶ Φεοφιλῶς ἐποίμανε τὸ ἐμπιστευθ ἓν αὐτῷ ποίμνιο», λόγοις 
προςηνέσιε καταφωτίσας τὸ τῆς ἐχκλησίας πλήρωμα. διὸ καὶ τὴν Ἱοριγένους πλάνην 
ἐπιπολάξονσαν ἰδών, ὥς E ποιμήν, πυρὶ Φείῳ ταύτην ᾿κατέφλεξε, πᾶσαν τὴν 
ἀχλὺν xai σκοτόµαιναν ἐκμειώσας σοφίᾳ λόγων καὶ νείᾳ ador. j δὲ τῶν λόγων 
αὐτοῦ ἀστραπὴ xai 7 τῆς γνώσεως σάλπιγξ εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξελήλυδεν. ὅθεν 
μὴ φέρων ó ἐχδρὸς τὴν παῤῥησίαν καὶ ἔνστασιν. τοῦ μεγάλου ὁπλέξει τοὺς ἑαυτου 
ὑπουργοὺς πρὸς τὴν τούτου ἀναέρεσιν. ὁ δὲ xai πρὸ τῆς μαρτυρίας νέχρωσιεν ξωηφόρον 
ἐνδυσάμενος». δέφει τὴν κεφαλὴν τμηνεὶς πρὸς τὴν αρείττονα ζωὴν μετετέδη” πρῶτον 
μὲν ὑερουργῶν τὸν ἁμνὸν τοῦ Φεοῦ» ὕστερον δὲ Ψυόμενος προςήχθη τῷ Χριστῷ 
Jvcía ζώσα. ὅθεν καὶ διπλοῖς στεφάνοις κατεκοσµήθη , ola γενναῖος πρὀμαχος τῆς 
ἀληθείας, xai oinac: μαρτυρικοῖς τὸ τέλος ἀπενεγκάμενος ἀνεπαύσατο αἰωνέως. 
οὗτος E Sefoc τῷ ὄντι τοῦ Φεοῦ ἑερεύς τε xai μάρτυς κατέλεπεν ἡμῖν συγγράµµατα 
τῆς αὐτοῦ φελοπονίας, πάσης γνώσεως καὶ ὠφελείας τυγχάνοντα. ἀλλὰ καὶ περὶ 
τῶν μελλόντων σαφέστατα προεθέσπισε xai προηγόρευσεν εὐκρινέστατα, περί τε τὰς 
βασιλέων ἐναλλαγὰς xai μεταβολὰς xai μεταποιήσεις καὶ ἐννῶν ἐκδρομὰς καὶ χω- 
ρῶν καὶ τόπων ἐρημώσεις xai ἀφανισμούς; περέ τε ὀρθοδόξων καὶ αἱρετικῶν βασι- 
λέων καὶ περὶ τῆς συντελείας τοῦ κόσμου, xai περὶ τοῦ άντιχρίστου καὶ τῆς αὐτοῦ 
βασιλείας καὶ τοῦ «ἀφανισμοῦ xai πανολεθρέας πάσης σαρκὸς ἀνοθρωπένης. ταῦτα 
πάντα σαφέστατα ὃ Φεῖος οὗτος προεθέσπισεν !). 


bl 


1) [Tu vide nostram ad lectores Epistolam.] 


1* 


TOY EN «ΓΙΟΙΣ IIATPOZ ΗΜΩΝ 


MEOOAIOY 


ΕΠΙΣΚΟΠΟΥ κά MAPTYPOZ 


ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ Η ΠΕΡΙ ΑΓΝΕΙάΣ. 


[Τα ΤΟΥ 4I440TOY HPOZQHA 
EY ΒΟΥ «ΙΟΣ. ΓΡΗΓΟΡΙΟΝ. «ΡΕΤΗ. MAPKEA44. OEOQIAM. OAAELA. 


, OEOHLATP A. 0O4440YZA4. AI4OH. IHPOKIAdA4A4. OEKA4. TYZIANH. 


Pag. 1 
Kd. Allst. 
2 


li. d, 3. 4. 


4O0MNIN 4 .] 


EY BOY.A1OZ. Εὐκαιρότατα ἐπέστης, ὦ ΓΙ ϱηγόριον" xai γὰρ ἔναγχός σε ἐζήτουν, 
βονλόμενος μαδεῖν τὴν Μαρκέλλης συνουσίαν καὶ Θεοπάτρας καὶ τῶν λοιπῶν παρὺ ένων 
τῶν τότε ἐν τῷ συνδείπνῳ παραγενοµένων; περὶ τῶν τῆς ἀγνείας λόγων, τένες ἦσαν. 
gaci yào σφόδρα μεγαλοπρεπῶς οὕτως αὐτὰς xai ἰσχυρῶς ἠγωνίσθαε, ὡς μηδενὸς 
εἶναι τῶν εἰς τὸ προκείµενον ἀναγκαίων ἐπιδεεῖς. εἰ οὖν ἑτέρου τινὸς ἕνεκα ἤλθες, 
τοῦτο εἰσαῦθις ἀναβαλλομένη μὴ ὀκνήσῃης νῦν περὶ Qv meist oda cov ἀκολούθως 
ἡμῖν ἅπαντα διελν εἴν. 

I PHr OPION. Hufgorov, ὡς ἔοικε, τῆς ἐλπέδος, ἑτέρου προαναγγείλαντος ἴδη 
mei Qv ἐρωτᾷς. ἐγὼ γὰρ µηδέπω μηδὲν ἀκηκοέναι νοµέσασά σε τῶν γεγονότων 
σφόδρα μέγα ἐφρόνουν ἐπὶ τούτῳ καὶ ἐκαλλωπιζόμην ὡς x ώτη σοε μέλλουσα ἔξαγ- 
Υέλλειν. διὸ δὲ καὶ ἐσπούδαζον τάχιον δεῦρο ἐλθεῖν πρὸς ὑμᾶς, αὐτὸ δὴ τοῦτο ᾿ 
εὐλαβηὺ εῖσα, τὸ μὴ προληφὃἼναι ὑπ ἄλλου. 

ΕΥΡΟΥ-4. Odo: καὶ γὰρ οὐδὲν ἀχριβῶς, ὥ μακαρία, πεπύσμεδα των γεγο- 
νότων. οὗ γὰρ ἔσχεν ὁ ἀναγγείλας ἀφηγήσασθαι πλέον 7 ὅτι διάἄλογοι γεγένηντο 
τένες δὲ xai ὅπως, ἐπανερωτώμενος ἦγνοει. 

ΓΡΗΓΟΡ. Οὐκοῦν ῥούλεσθε $ ἐπειδη δι αὐτὸ ἐνταῦθα .παρεγενόµην, ἁπάντων 
ἐξ ἀρχῆς ἐπακοῖσαι τών εἐρημένων; 7 τὰ μὲν παραλείψω, τῶν δὲ ἐπιμνησθῶ, ἃ καὶ 
ἀξιομνημόνευτα 7 Ἰγοῦμαι τυγχάνεεν; 

EY BOY A. Οὕπω πάντως. αλλ d$ ἀρχῆς ἡμῖν, o I ϱηγόριον, πρῶτον εἰςήγησαι 
τήν τε συνέλευσιν ἔνθα ἐγενήνθη καὶ τῶν ἐδεσμάτων τὰς παρασκευάς, σεαυτήν τε πῶς 
ᾠνοχόησας. 

«t δὲ χθυσέοις δεπάεσσεν 
δειδέχατ᾽ ἀλλήλας μέγαν οὐρανὸν εἰεορόωσαι. 

Γ PHI OP. "4i δεινὸς iv ταῖς ὁμιλίαις καὶ gulomaícuov σφόδρα τυγχάνεις, 
ἅπαντας ἀτεχνῶς ἐξελέγχω». 

ΕΥΒΟΥ A. Ox ἄξιον περὶ τούτων, à I ϱηγόριον » νυν σε φιλονεικεῖν ἀλλ, ὅπερ 
ἐδεόμεθά cov, διήγησαν ἡμῖν τὰ γεγονότα ἐξ ἀρχῆς καὶ μὴ ἄλλως, ποίει. 

I ΡΗΓ OP. '"Eyo οδὲ πειράσοµαι. πρῶτον δέ µοι αὐτὸς ἀπόκριναι' γινώσχκεις 
δήπου τὴν θυγατέρα Φιλοσοφίας ἀρετήν; 

-EYBOY 1. Τί oiv; 

ΓΣΡΗΓΟΡ. Ταύτης εἰς χηπον κληδεῖσαι τὸν κατ’ ἀνατολάς, καρπεύεσθαι τῶν 
ὡραίων ἐπορευόμεδα ἐγώ τε (ἔφη μοι 7 Θεοπάτρα' ταύτης γὰρ ἐπυνθανόμην) καὶ η 
Πρόκιλλα καὶ ἡ Τυσιανή. ὡς τραχεῖαν καὶ δύςβατον. ὠδεύσαμεν, à 1: ϱηγόριον, καὶ 
ἀνάντη τρέβον. ἐπειδὴ οὖν ἠγγέξομεν» 7 ? Θεοπάτρα,, 705, ἓ ἔφη, τῷ χώρφ, μεγάλη τες 
καὶ εὐειδὴς Lu βωίνουσα xoi εὐσχημόνως ὑπήντησεν ἡμῖν γυνή, στολὴν πάνυ 
ἔκλαμπρον ὥςπερ ἀπὸ χιόνος ἠμφιεσμένη 9εῖον δέ τι καὶ ἀμήχανον ἀληθώὼς ἅπαδα 








ΜΕΘΟ{ΙΟΥ ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙ«Σ. 11 


κάλλος ἦν' αἰδὼς γὰρ avri τῷ προςώπῳ πολλὴ μετὰ σεμνότητος ἀπήνθει, TO τε 
βλέμμα βλοσυρὸν μετὰ πραότητος ἑλαρῶς οὕτω χεχερασμένον οὐκ οἶδα, ἔφη, ποτὲ 
Φεασαμένη; πάντα γὰρ ἀκαλλώπιστος ἦν xai νόθον ἔφερεν οὐδέν. αὕτη οὖν προς- 
ελνοῦσα μετὰ πολλης χαρᾶς ἑκάστην ἡμῶν, μήτηρ ὥςπερ ὁιὰ πολλοῦ Ψεασαμένη, 
περιεπτύξατο καὶ κατεφίλδι, "Q ,Suyaréosc, σφόδρα µοι ποθούσῃ, λέγουσα, sig τὸν 
λειμῶνα τῆς ἀφθαρσίας ὑμᾶς «εἰσαγαγεῖν μόλις ἐληλύθατε, κατὰ τὴν ὁδὸν ποικίλων 
ἡμᾶς ἐκφοβησάντων ἑρπετῶν. ἑώρων γὰρ ἀποσκοπεύουσα πολλάκις ἔκτρεπο ένας, xai 
ἐδεδέειν E πως ἀναποδίέσασαι κατολισ9θήσητε διὰ αρημνών. ἀλλὰ χάρις ᾠ ἡρμοσά- 
μην ὑμᾶς, τέκνα, νυμφίῳ, ἐπινεύσαντι. πάντα τελεσιουργὰ ταῖς εὐχαῖς. καὶ ἅμα 
ταῦτα λεγούσρης εἰς τὸν περίβολον, ἔφη, gJavouev , ἀνεῳγμένων ἔτι τῶν θυρών, sic- 
ελθοῦσαι δὲ καταλαμβάνοµεν ἤδη την Θέκλαν καὶ την "4γάθην καὶ τὴν Μαρκέλλαν 
μελλούσας δειπνεῖν. εὐθέως οὖν τὴν ρετὴν ἔφη φάναι, 4εὔτε δή xai ὑμεῖς περὶ 
τᾶς ὁμοτρόπους ὑμῖν ταυτασὲ ἐφεξῆς ἐνθάδε χατακλινηναι. ἦμεν γάρ » ὡς οἶμαι, 
πᾶσαι τὸν ἀριθμὸν ἐκεῖ δωιτυμόνες, ἔφη uot, δέκα. ἦν δὲ τὸ χωρίον περικαλλὲς 
ὑπερφυῶς xai πολλῆς ἀναπαύσεως πεπληρωμένο». ἀὴρ μὲν γὰρ ἐκέχυτο χαθαραῖς 
φωτὸς ῥολαῖς ᾿ἀνακεκερασμένος κούφως μετὰ πολλῆς εὐταξέας» καὶ πηγη κατὰ τὸ 


! µεσαίτατον ᾿ἠσύχως ἐλαίου δίκην ἀνέβρυε γλυκύτατον πόμµα., ἂφ ἧς ὕδωρ διειδὲς καὶ 


χαθαρὸν δέον ἐπούει κρήνας. αἱ δὲ ποταμηδὸν ὑπερχεόμεναι ἐπότιζον ἅπαντα τὸν 
χῶρον; πλούσια παρέχουσαι νάµατα. δένδρα γὰρ, ἦν διάφορα νεαραῖς ὀπώραις πλη- 
Juvovra ἐ ἐχεῖ, εἰς ἓν κάλλος τών καρπών ἀπαεωρουμένων ἑλαρῶςν καὶ λεεμῶνες ἀειδαλεῖς, 
εὐπνόοις ἄνθεσι καὶ ποεκίλοις κατεστρωμένοε; ἀφ᾽ Qv προςέβαλεν ἠπίως πνεύμα 
πολλὴν εὐωδίαν φέρον. ἦν δὲ ἐγγὺς ἄγνος 'Φένδρον ὑψηλόν, vq! ᾧ ἀνεπανόμεθα διὰ 
τὸ λίαν ἀμφιλαφὲς αὐτὸ καὶ σύσχιον τυγχάνει». 

ΕΥΒΟΥ 4. «εύτερον doxsig uoc καταγώγιον, € µακαρία, τοῦ παραδείσου χρη- 
epist». 

T PHI'OP. «ληδῶς προμηθεῖ. ὥς οὖν δάντός τε παντοδαπης 707 xai εὔφρο- 
σύνης ποικίλης ἐτυγχάνομεν, ὣς μηδενὸς εἶναι τῶν τερπνῶν ἐπιδεεῖς, ἔφη τὸ μετὰ 
ταῦτα εἰςελθοὔσαν εἰςηγήσασθαι τὴν dosi v τάδε "Q νεάνεδες» ἐμῆς αὐχήματα μεγα- 
λοφροσύνης, e καλλιπάρθενοι τοὺς ἀκηράτους -Ἄριστου γεωργοῦσαι͵ λειμώνας ἀνυμφεύ- 
τοις χερσί, τροφῆς μὲν ἅλις δη καὶ εὐωχίας" πάντα γὰρ πλήρη xoi ἄφθονα τὰ 
παρ ἡμῶν. Tí ovy ἔστεν, ὃ Φέλω λοιπὸν ᾖδη, xai trí προςδοκώ; Aoyov ἑκάστην 
ὑμῶν ἐγκωμιαστικὸν περὶ παρθενέας εἰπεῖν. χαταρχέτω δὲ Μαρκέλλα, ἐπειδή καὶ 
πρώτη ἀνάκειται καὶ ἔστιν ἅμα πρεσβυτέρα. τὴν μέντοι καλῶς ἀγωνεσαμένην, αἰσχυ- 
νοίµην ἂν ἐἑμαυτήν, ἐὰν μὴ ποιήσαιµε ζηλωτήην, τοῖς ἁμιάντοις τῆς σοφίας ἀναδή- 
σασα πετάλοις. 


4ὀγος c. 
ἸΜαρκέλλα. 


L Τὴν μὲν οὖν Μαρκέλλαν ἐντεῦθεν. , Qc οἶμαι, ἀρξαμένην ev J'éug ἔλεγεν εἰπεῖν 
ὃτι Μεγάλη τίς ἔστεν ὑπερφυῶς καὶ Φαυμαστὴ xoi ἔνδοξος 7 9 παρθενία, καὶ εἰ 07) 
φανερῶς εἰπεῖν ἐἑπομένην ταῖς ἁγίαις γραφαῖς, τὸ οὔθαρ τῆς ἀφθδαρσέας καὶ τὸ ἄν- 
Joc καὶ 7») ἀπαρχὴ αὐτῆς τοῦτο τὸ ἄριστον καὶ κάλλιστον ἐπιτήδευμα μόνον τυγχάνει. 
xai διᾶ ταῦτα xoi ὁ κύριος εἰς τὴν βασιλείάν εἰςελάσαι τῶν οὐρανῶν τοὺς ἀποπαρθε- 


νεύσαντας σφᾶς αὐτοὺς ἐπαγγέλλεται, ἔνθα περὶ διαφορᾶς εὐνουχεσμῶν ày εὔαγγελίοις Math. 19,12. 


παρεγγυᾷ. σπανιον γὰρ πάνυ καὶ ὁυςεπίτευκτον ἀνθρώποις &yveía , καὶ ὅσῳ xogv- 
φαιότατον καὶ μεγαλοπρεπές, τοσούτῳ καὶ τοὺς κινδύνους µείξονας & ἔχον. δεῖτωι οὖν 
ἐθῥωμένων xai γενναέων φύσεων i αἵτινες ἀθρόως τῆς ἠδυπαθείας τὸ ῥεῦμα ὑπερπτά- 
μεναι, ἄνω μετέωρον ἀπενθύνουσι τὸ ὀχη μα τῆς ψυχῆς» μῆ ἀπολήγουσαι TOU 0x0- 
TOV, ἐστ᾽ ἄν ὑπερπήδήσασαι κούφως τὸν , epo». ὀξυτάτῳ ὁιανοίας τάχεε, καὶ ἐπὶ 
τὴν οὐράνιον, ἁληθῶς ᾽ἀϕῖδα σταδεῖσαι , αὐτὴν εἰλικρινῶς Φεάσωνται τὴν ἀφθαρσίαν, 
ἀπὸ τῶν ἁμιάντων τοῦ παντοκράτορος ἀναπηδῶσαν κόλπων. τοῦτο τὸ πόμα γεννᾶν 
οὐκ ἐχώρησε Υῆ μόνος αὐτὸ πηγάζειν οἶδεν Ó οὐρανός. παρθενίαν. γὰρ βαΐνειν μὲν 
ἐπὶ γῆς, ἐπιψαύειν δὲ τῶν οὐρανῶν ἡγητέον" ἧς δὴ ἓ εέμενοι καὶ πρὸς μόνον τὸ 
τέλος αυτῆς ἀφορῶντές τινες, ἀνίπτοις ποσὶν ἀτελεῖς υπὸ βανανσίας προςελθόντες, 
ix μέσης ἀνέκαμψαν ὁδοῦ, οὐδὲν ἄξιον φρόνημα του ἐπιτηδεύματος ἐπανῃρημένοι. 
οὗ γὰρ µόνον igo α τὰ σώματα τηρεῖσθαι δεῖ, ὥςπερ οὐδὲ τοὺς ναοῦς αρείττονας 
ἀποφαένεσθαι τῶν ἀγαλμάτων, ἀλλὰ τὰς ψυχὰς ἀγάλματα τῶν σωμάτων οὔσας Φερα- 
πεύεσθαι χρὴ xocuovpévac δικαιοσύνῃ. Φεραπεύονται δὲ καὶ ἀποσμήχονται τότε 
μᾶλλον, ὁπόταν ἀόχνως κατακούειν τῶν «Φείων ἁμιλλώμεναι λόγων μὴ ἄποληγωσι, 


10 


11 


12 


13 
Ps. 97, 5. 


Levit. 3, 13. 
14 


Mattb. 5, 13, 
1 Cor. 7, 34. 


15 


16 


Levit, 18, 9. 
20, 17. 


11 


18 


19 


20 

Sir. 18, 30, 
Sir. 19, 2, 
Prov. 5, 18. 


12 MEOOA4IOF 


moiv αὐτοῦ ἐφάψασθδαι Ó ἐστεν ἀληδές, ἐπὶ σοφῶν ἀφικνούμεναι δύρας. ὥςπερ γὰρ 
ἅλατι τῶν χρεῶν oi ἐχῶρες ἐκτήχκονται καὶ αἱ σηπεδόνες καὶ πάντα τὰ Φοροποιά, 
τὸν αὐτὸν δη ερόπον καὶ τῆς παρθένου αἱ ἄλογοε πᾶσαι τοῖς μαθήµασεν ἀποστύφον- 
ται τοῦ σώματος ἐπιθυμέαι. ἄνάγκη γὰρ τὴν μὴ πασσοµένην δέκην ἅλατος τοῦ Χρι- 
στου ταῖς φωναῖς ψυχὴν ἐπόζειν xai σκώληκας γεννᾶν, ὥσπερ, ἀμέλει » ἐπώζεσαν καὶ 
ἐσάπησαν οἑ μώλωπές ovt μετὰ δακρύων ἐξομολογούμενος ὁ dapi. ἐ ἓν τοῖς ὄρεσιν 
ἔκραζεν ὁ βασιλεύς, ὅτι μὴ ἀπέστυψεν ἁλίσας τοῖς σωφρονισμοῖς ἑαυτὸν, ἀλλὰ ῥᾳ- 
δυμήσας eic ,oiorQov ὑπεσύρη καὶ ἐξώξεσε μοιχεία». ταύτῃ πᾶν δῶρον ἐ iv τῷ «{ευῖ- 
τικῷ, ἐὰν μὴ ἅλατι ἁλισθῃ, ἀπαγορεύεται εἰς ὁλοκάρπωμα προςφέρεσθαι κυρίῳ τῷ 
Φεῷ. Aag δὲ ἡμῖν τὸ ὀηκτικὸν πρὸς ὠφέλειαν ἀποστῦφον 7) 9 πνευματικὴ πᾶσα τῶν 
γραφῶν. ἐδόθη µελέτη, 56 δὴ χωρὶς ἀδύνατον τῷ παντοκράτορε διὰ τοῦ λόγου προς 
eveyd i vou ψυχη »vpeic γάρ ρὅστε τὸ ἅλας τῆς γῆς' * ὁ κύριος ἔφη τοῖς ἀποστό- 
λοις. χρὴ οὖν τὴν παρθένον ἀεὶ τῶν καλῶν ἐρᾶν xai τοῖς πρωτεύουσεν εἰς σοφίαν 
ἐμπρέπειν, καὶ μηδὲν ῥᾳ6υμον μηδὲ μαλθακὸν ἔχσιν, ἀλλ’ ἀριστεύειν xai ἄξεα τῆς 
παρνενίας φρονεῖν, ἀποσμήχουσαν τῷ λόγῳ τοὺς ἰχῶρας ἀθὶ τῆς ἠδυπαθείας, μή πως 
λανοῦσα βρωαχεῖα σηπεδὼν «Υεννήσῃ τὸν σκώληκα τῆς ἀκολασίας * αλ γάρ 2s ἄγαμος 
μεριμνᾷ τὰ τοῦ κυρέου, πῶς ἀρέσῃ τῷ πυρέῳ» ἕνα ] ἁγία xai σώματι καὶ πνεύματε, 
φησὶν ὁ μακάριος Παῦλος. πολλαὺ δὲ πάρεργον ἠγούμεναι τὴν ἀκρόασιν νομέζουσιε 
χαρίζεσθαι μεγάλα, ἐὰν x&v τὸ βραχὺ παράσχωσι τὰς ἀχοάς" ἃς ἐκκρετέον" μικρολόγῳ 
γὰρ φύσει καὶ ταπδενῇ xai ἐπιμορφαζομένῃ σοφίαν οὗ x07 μαθημάτων Φείων κοενω- 
veiv. ἡ γὰρ οὐ γελοξον ἐκείναις ἀδολεσχεῖν, αέτενες ἐπὶ μὲν τοῖς μικροῦ ἀξίοις 
πάντα ποιεῖν συντεένονταε, ὅπως ἀκριβέστατα ἔξουσι τὰ τελεσιουργούμενα, ἐπὶ δὲ 
τῶν ἀναγκαίων, di ὧν μᾶλλον αὐταῖς ὃ τῆς σωφροσύνης ἔρως αὔξεται, μὴ µεγίστας 
ἡγεῖσθαι τὰς ἀκρεβείας» 

Π. Μεγάλη γὰρ ἀληδῶς ὑπερβολῇ τὸ τῆς παρθενέας ἀνθρώποις ám οὐρανῶν 
κατεπέμφὂη φυτόν, xai διὰ τοῦτο ταῖς πρωταις οὐχ ἀπεκαλύφθη γενεαῖς. ἔτι γὰρ Ó 
ἄνθρωπος ὀλιγοστὸς ἡ Z?, καὶ ἐ ofv. αὐτὸν εἰς πλήθος πρῶτον αὐξήσαντα Tee o vus. 
διὸ δὴ xoi τὰς σφετέρας ἀδελφάς οἱ παλαιοὲ λαμβάνοντες γυναῖκας οὐδὲν ἠσχημόνουν, 
μέχρι νόμος ἐλθὼν διεστείλατο καὶ τὸ πρῶτον δοκοῦν εἶναι καλὸν ἀπαγορεύσας 
ἁμαρτίαν ἀπεφήνατο, 5 ἐπικατάρατον t χαλων τὸν ἀποκαλύπτοντα τὴν ἀσχημοσύνην 
τῆς ἀδελφῆς αὐτοῦ”, τοῦ Jtov κατὰ καιρὸν τὴν ἁρμόξουσαν ἡμῶν τῷ γένθε σπου- 
δαέως προσφέροντος βοήθειαν, ὥσπερ δή καὶ οἱ πατέρες τοῖς υἱοῖς. οὐ γὰρ εὐθέως 
ἄνωθεν ἐπιστατοῦσι τοὺς παιδαγωγούς, ἀλλὰ τὴν παιδικὴν ἠλικέαν ἑάσαντες ἀθόρε- 
σδαι µοσχαρίων δίκην; πρώτον εἰς διδασκάλων συμψελλιξόντων ἀποστέλλουσεν, ἔστ᾽ 
ἂν ἀποβαλόντες τὴν μειρακεώδη τρίχα. τοῦ vov εἰς τὴν τῶν μµειζόνων ἄσκησιν πταρα- 
πεμφθδῶσι κάκεῖθεν αὖδις εἰς τὴν τῶν ἔτι μειζόνων. ταύτῃ γὰρ xoi τὸν 9Φεὸν xai 
πατέρα τῶν ὅλων ἡγητέον προρηνέχθαι τοῖς πρὸ ἡμῶν. ἔτι γὰρ ὁ κόσμος ἀνθρω- 
πων ἁπλήρωτος wv (c νήπεος un καὶ ἐχρῆν αὐτὸν εἰς πληδος πρότερον ἐκ τούτων 
ἀνδρωθέντα πληθυνθῆναι. :ἆλλ᾽ ὅτε λοιπὸν ἀπὸ περάτων ἐπὶ πέρατα κατῳκίσθη 
τῆς ἀνθρωπότητος εἰς ἄπειρον κεχυµένηςι οὐκ ὅτι τοῖς αὐτοῖς ἐπιμένειν τὸν ἄνθρω- 
πον ἐπέτρεπεν ὁ θεός, σκοπών ὅπως ἀπὸ τῶνδε εἰς τάδε µεταβαένοντες πλησιαίτερον 
προκόπτωσεν ἔρχεσθαι τῶν οὐρωνῶν} μέχρις ἂν εἰς αὐτὸ τὸ -µέχιστον μάθημα καὸ 
κορυφαιότατον τῆς παρθενέας φδάσαντες τελειωθώσεν; ἀπὸ τῆς ἀδελφομεξέας ὅδευ- 
σαντες πρώτον εἰς τὸ ὀθνείας ἐπάγεσθαι γαμετάς, κάκεῖθεν εἰς τὸ μηκέτε πολλαῖς 
ἐπιβαίνειν τετραπόδων vOUQ , καθώπερ εἰς ὀχείαν γεγονότας; xávrev) ev εἰς τὸ μὴ 
μοιχοὺς γεγονέναι» xai av πᾶλιν εἰς σωφροσύνην, xai ἀπὸ σωφροσύνης εἰς παρῦε- 
víav, ἔνθα µελετήσαντες τῆς σαρκὸς ὑπερφρονεῖν εἰς τὸν τῆς ἀφθαρσίας εὖδιον ἀφό- 
Boc ἐνορμίξονται χῶρον. 

Ill. E£ δέ τις ὥς ἁμάρτυρον τῶν ραφῶν αἰτιάσασθαι τολμήσοι τὸν λόγον, φέρε 
δὴ παραθέντες καὶ τὰ τῶν προφητών ἀληθέστερα μᾶλλον ἀποδείξωμεν τὰ προθερη- 
μένα. !ó γοῦν “«βραὰμ “πρώτος éy died rn τήν περιτομὴν. λαβὼν οὐδὲν ἕτερον 
αἰνίττεσθαι δοκεῖ » τὸ οἰκεῖον περιτεμνόµενος τῆς σαρκὸς αὐτοῦ µέλος, 7 τοῦτο, τὸ 
μηκέτι εἰς τὴν ἐκ τοῦ αὐτοῦ αἅματος σάρκα ὁημιουργηδεἴσαν παεδοσπορεῖνι ἀπὸ τῆς ἰδίας 
ἕκαστον διδάσκων ἀδελφῆς οἷα σαρκὸς ἀποτέμνειν. τὴν κατὰ συνουσίαν ἡδονήν. ders 
τὸ πλησιάξειν καὶ ὁμεύνοις χρῆσθαι ταῖς cav ἀδελφαῖς ἀπὸ τῶν τοῦ «βραὰμ πέ- 
παυται , xay τὸ δὲ πλειόνων συναλλαγαῖς ἁρμόξεσθαι γυναικών ἀπὸ τῶν προφη- 
τικὠν ἀνῄρηται χρόνων. » omia yao σου τῶν ἐπιθυμιῶν μὴ πορευδης, xai πο 
τῶν ὀρέξεών. σου κωλοου” 2» oivoc * ydo 5x0 γυναῖκες ἀποστήσουσε συνετούς'-. xoi 
ἐν ἑτέρῳ ,,7 πηγή σου rov ὕδατος .ἔστω cos ἰδία, καὶ συνευφραένον μετὰ γυναικὸς 


1) Ὁ γοῦν "4βραὰμ ... τὴν κατὰ συνουσίαν ἡδονήν. Conf. Excerpta ap. Phot. Biblioth. cog. 
237. p. 308, 8. 8— 14. Bekk, ubi haec fere ad verbum expressa sunt. 








ZYMIIOSION H ΠΕΡΙ AI'NELAGZ. 13 


τς ἐκ νούτητός σου”, δηλονότε παραιτούµενος τὰς πολλάς. ὃ δὲ ἹἹερεμίας .,έππους 
δηλυμανεῖς' dvagaydàv TOUG eic διαφόρους μαργώντας γυναῖκας καλεῖ' ,, πολύγονον“ 
γάρ φησιν » ἀσεβῶν ÀJ Soc οὗ χρησιμεύσει, καὶ ἐκ. γόθων μοσχευμάτων οὗ δώσει 
ῥέξαν εἰς βάθος. * ἀλλά γὰρ ἵνα μὴ μακρηγοθώμεν ἐπὶ πολὺ τὰς προφητικὰς ἄναλε- 
γόμενοι φωνάς, φέρε ,07 συστήσωµεν πάλιν ὅπως διαδέχεται τὴν ἐπὶ pu γυναικὶ 
συναλλαγην 7) σωφροσύνη a μέχρις ἂν ἀκλύσῃ τελείως τὴν ἐκ τοῦ ἔφους ἐπὶ τὴν συνου- 
σίαν καταφοράν, πρὸς ὀλίγον ἀφαιρουμένη KL: τῆς σαρκὸς ἠδυπωθείας. αὐτέκα yovv 
εἰσάγεταέ τις ὀμφανῶς ἤδη λοιπὸν παραιτούµενος τουτονὺ τὸν περισπασµόν, ,, Χύριε 
λέγων » πάτερ xai δέσποτα τῆς ξωῆς µου, μὴ ἐγκαταλόπῃς µε ἓν βουλή αὐτῶν ' μετεω- 
ρισμὸν ὀφθἀλμῶν ἄφελε ám ἐμοῦ: χαρδίας ὄρεξες xa συνουσιασμὸς Mi καταλαβέτω- 
σάν μὲ. καὶ ἐν τῇ παναρέτῳ δὲ Zogíg γυμνῶς jp τοὺς ἀκροωτάὰς sig ἐγκράτειαν 
ἐφελχόμενον καὶ σωφροσύνην τὸ πνευμα τὸ ἅγιον τοιαῦτα μελῳδεῖ, - χρεῖσσον ἄτε-- 
αγία μετ ἀρετῆς κεκραγός" »άθανασία “γάρ ἐστιν ἓν μνήμῃ. αὐτῆς, ὅτι καὶ παρὰ sg 
γωώσκεται. xai παρὰ ἀνθρώποις, ποαροῦσάν τε τεμώσιν αὐτὴν xai 70J'o0voty ἀπελθ oi- 
σαν, καὶ iv TQ αἰῶνι στεφανηφοροῦσα πομπεύει, τὸν τῶν ἁμιάντων ἄθλων ἀγῶνα 
γικήσασα... s à 


Jer. 5, 8. 
Sap. 4, 3. 


21 


Sir. 23, 4. 0. 


Sap. 4, 1.8, 
22 


IV. «Περὶ μέν οὖν τῶν καιρῶν τῆς ἀνδρωπύτητος, ὅπως ἀρξαμένη ἀπὸ τῆς ἀδελ.-- ᾿ 


φομεδέας ὥδευσεν ἐπὶ τὴν ἐγκράτειαν, εἱρητας" περὶ δὲ πα Ψενίας λείπεται. ὅσον οὖν 
ὀυνατόν» πειρατέον φράσαι. καὶ πρῶτον ἐξεταστέον δε ἵν αἰτίαν πολλών πατριαρ- 
qu» καὶ πολλών προφητών xai δικαέων πολλά καὶ καλά ὀιδαξάντων καὶ ἐργασαμένων 
παρὺ ενίαν οὐδεὶς οὔτε ἐνεκωμίασεν οὔτε εἴλετο. µόνῳ γὰρ ἄρα ἐφυλάσσετο TOUTO 
πρεσβεῦσαι τὸ µάθηµα τῷ pág, ἐπεὶ xai μόνος παρελθων ἄνθρωπον ἐδίδαδε χωρεῖν 
εἰς Θεόν. ἔπρεπε γὰρ τῷ ἀρχεερεῖ xci ἀρχιπροφήτῃ xai ἀρχαγγέλῳ τούτῳ καὶ ἄρχι- 
παρθένῳ προραγορευθῆναι. τὸ δὲ παλαιὸν οὐδέπω τέλειος Ó ἄνθρωπος jv, xai διά 
τοῦτο τὸ τέλειον οὐδέπω χωρῖσαε, τὴν παρὺενίαν, ἴσχυεν. ἔτι γὰρ ἔχρηζε, κατ εἰκόνα 
Φδεοῦ yeyovos , xai τὸ xaJ ὁμοίωσιν ἀπολωαβεῖν". ὅπερ τελεσιουργῆσαι χαταπεμφὺ εἰς 
ὁ λόγος εἰς τὸν αόσμον, τὴν ἡμετέραν μορφην πρότερον ἀνέλαβε πολλοῖς ἁμαρτήμασι 
κατεστεγµένην. dva 07 την Φείαν ἡμεῖς, οι οὓς avrog ἐφόρεσε, πάλιν χωρῆσαι δυνη- 
δώμεν. καν ὁμοέωσιν γὰρ ἀκριβωὺῆναι τότε πάρεστι Φεοῦ. ὁπότε δὴ τοὺς. αὐτοῦ 
χαρακτήρας τῆς κατὰ ἄνθρωπον πολιτείας ζωγράφων δίκην ἐπιστημόνων ἐν «ἑαυτοῖς 
ὥςπερ σανίσιν ἐκτυπωσάμενοι ἀσινεῖς αατέχωµεν, ἣν αὐτὸς ἐφανέρωσε μαθητεύοντες 
τρίβον. ταύτῃ γαρ. ἠρετέσατο τὴν ἀνδρωπύνην ἐνδύσασθαι σάρκα δεὸς wv, ὅπως ὥσπερ 
ἓν nivaxt 9'eiov ἐκτύπωμα βίου βλέποντες ἔχωμεν xoi ἡμεῖς τὸν γράψαντα μιμεῖσθαι. 
οὐ γὰρ ἕτερα φρονών frega ἐποίει' οὐδὲ μὴν ἕτερα νομίξων εἶναι τά xoa ἐδέδασκεν 
ἕτερα. ἀλλ ἅπερ ἦν ἀληθῶς ωφέλεμα καὶ ααλά, ταῦτα καὶ ἐδίδασκε xai ἐποίει. 

V. Ti οὔν ὁ χύριος, ? ἀλήθεια, TO φώς; ἐπραγματεύσατο κατελν ών; ἄφδορον 
ἐφύλαδεν ἓν παρὺ ενίᾳ τὴν σάρκα κοσµήσας. καὶ ἡμεῖς ἄρα., εἰ μέλλοιμεν καθ ὁμοίω- 
σεν ἔσεσθαι Φεοῦ καὶ “Ἀριστοῦ, φιλοτιμώμεῦδα τὴν παρὺ ενέαν τμᾶν᾿ ὁμοίωσις γὰρ 
Jt φδορᾶς ἀποφυγή. ὅτι δὲ καὶ ἀρχιπαρθένος, ὃν τρόπον καὶ ἀρχιποιμῆν καὶ ἆ χι- 
προφήτης, γέγονεν Ó λόγος ἐνανθρωπήσας τῆς ἐκκλησίας, καὶ Ó χριστόληπτος. "uiv 
παρέστησεν ἐν βεβλίῳ τῆς “ποκαλύψεως Ἰωάννης λέγων » xai eidov , καὶ ἐδοὺ τὸ ἀρνίον 
ἕστως ἐπὶ TO ὄρος Σιών, xai μετ αὐτοῦ ἑκωτὸν τεσσαράκοντα τέσσαρες Χιλιάδες έχου- 
σαι τὸ ὄνομα αὐτοῦ xoi τὸ ὄνομα τοῦ πατρὸς αὐτοῦ γεγραμμµένον ἐπὶ τῶν µετώπων 
αὐτῶν. καὶ ἤκουσα φωνῆν x TOV οὐρανοῦ ως. φωνὴν ὑδάτων πολλών καὶ ὡς φωνῆν 
βροντῆς μεγάλης᾽ καὶ 7» φωνη Dy ἤκουσα, ως φωνὴ κεδαρῳὸδῶν κεδαριζόντων ἐν 
ταῖς κιθάραις αὐτῶν. καὶ ' ἄφουσι καινὴν ᾠδην, ἔνώπιον τοῦ Ὀρόνου καὶ ἐνώπιον 
τῶν τεσσάρων ξώων καὶ τῶν πρεσβυτέρων * xai οὐδεὶς ἠδύνατο μωθεῖν την ᾠδήν, 
εἰ μη αἱ ἐκατὸν τεσσαράκοντα ᾿τέσσαρες χιλιάδες, οἱ ἠγορασμένου ἀπὸ τῆς γῆς. 
οὗτού elotv , ot μετὰ γυναικών οὔκ ο... παρῦένοε γάρ εἶσιν. οὗτού εἶσιν οὐ 
ἀκολουθῄσαντες τῷ ἁρνίῳ ὅπου ἂν vay τοῦ χοροῦ τῶν παρθένων ἐξάρχοντα δει- 
χνύων τὸν κύριον. ἐπίστησον δὲ πρὸς τούτοις ὅπως TO ἀδίωμα τῆς παρὺενίας μόγι- 
στον παρὰ τῷ 9g. " οὗτοι ἠγοράσθησαν ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων ἀπαρχὴ τῷ 9εῷ καὶ 
τῷ ἀρνίῳ, καὶ ἐν τῷ στόµατι αὐτῶν οὐχ, εὑρέθη ψεῦδος" ἅμωμοι γὰρ sic. καὶ dxo- 
λουθοῦσι ii φησέ τῷ ἀρνέῳ ὅπου ἂν ὑπάγῃ” , σαφῶς ἡμᾶς κάντεῦνεν διδάσκεειν βού- 
λεται ὅτι ἓν pid μῷ τοσούτῳ., τουτέστιν ἐκατὸν τοσσαράκοντα͵ καὶ τέσσαρσε χιλιάσι», 
ἀπάνωδεν τὸ πληνος περιώριστο των παρθένων, τῶν ἄλλων ἁγίων tig πλήθος ἄόρι-- 
στον ὁ λιδοµένων. τέ γὰρ παρεγγυᾷ καὶ περὶ τῶν λοιπών διαλεγόµενος: προςεκτέον. 
Xu εἰδον ἀπὸ πάσης γλὠττης καὶ φυλῆς καὶ παντὸς ἔθνους πλ]θος πολύ, ὃ ἀριδ μῆ- 
σαι αὐτὸ οὐδεὶς ἠδύνατοί". οὐκοῦν συνέστηκεν, ὡς ἔφην, ἐπὶ μὲν τῶν ἄλλων ἁγέων 
αὐτὸν πληθυν ἄφατον εἰσάγειν, ἐπὶ δὲ τῶν ἓν παρδενέᾳ βραχύτατον ἀριθμόν, wg 
πρὸς σύγκρισιν τῶν sig ἀναρίφμητον πλῆῦθος συντελούντων. 


23 


24 


29 


σον 


26 


21 
Apoc. 14, 6. 


Apoc. 7, 9. 
28 


20 


Gen. 1, 28. 


30 
Joann. 5, 17. 


Gen. 1, 28. 


31 


Gen. 2, 23. 


32 


33 


Jer. 1, 5. 
Job. 38, 14. 
Job. 10, 8. 


98 
Matth. 24, 22. 
Marc. 13, 20. 


35 


14 ΜΕΘΟΖΙΟΥ 


Οὗτος, ὦ “αρετή, ó nag ἐμοῦ σοε περὶ παρθενίας, ἔφη, λόγος. εἰ δέ τι παρέλι-- 
zov, ἀναπληρούτω διαδεξαµένη µε Θεοφίλα. 


Aoyogs fl. 


Φεοφίλα. 


Ll. Εἰπεῖν ovv ἔφη την Θεοφίλαν, Οὐκοῦν δοκεῖ uot ἆναγκαῖον εἶναι, ἐπειδὴ καλῶς 
7? ΙΜαρκέλλα ὁρμήσασα ἐπὶ τὸν λόγον οὐχ ἑκανῶς ἐπλήρωσεν, ἐμὲ πειρᾶσθαι δεῖν τέλος 
ἐπιθεῖναι τῷ λόγῳ. τὸ μὲν γὰρ εἰς παρὺ ενίαν x προβάσεως προχόψαι τὸν ἄνθρω-- 
πον, τοῦ 9εοῦ παρορμήσαντος αὐτὸν κατὰ καιρὸν καὶ καερόν, δοχεῖ uot καλώς διελέ- 
σδαιε, τὸ δὲ µηχέτε χοῦναι λέγειν τοὐντεὺῦεν τεχνογονεῖν οὗ καλῶς. 1 ἐγω γὰρ, κοῦεω-- 

ακέναι uot δοκῶ σαφώς ἀπὸ τῶν Υθαφῶν ὅτι πορθενέας ἐλθούσης ὁ λόγος οὐκ 
ἀνεῖλε πάντῃ τὴν τεχνογονέαν. οὗ γαρ ἐπειδὴ τῶν ἀστέρων ? σελήνη μείζων oí, 
παρὰ τοῦτο τῶν ἄλλων ἁστέρων τὸ φώς ἀναιρεῖται. ᾱ ξώμεδα δὲ ἀπὸ τῆς Γενέσεως, 
ἵνα 07 xoi πρεσβεύωµεν μᾶλλον τὴν γραφήν. 1 γὰρ ᾽ἀπόφασις τοῦ Φεοῦ καὶ τὸ διά- 
ταγμα τὸ ἐπὶ τῆς τεχνοποιίας ὁμολογουμένως μέχρι καὶ vvv συμπληρούταε, πλάσσοντος 
τὸν ἄνθρωπον ἔτι τοῦ δημιουργοῦ. τοῦτο γάρ καὶ πωντὶ καταφανές, ὥς ρα τὸν xó- 
σμον ἀκμῆν b diode ξωγραφῶν ὁ Sóc, ὥςπερ 97 καὶ ὁ κύριος ἐδέδαδεν, . ἕως ἄρτι 
ὁ πατήρ μου ργάξεται ue λέγων. ἀλλ᾽ ὁπόταν οἱ ποταμοὶ Ίδη λωφήσωσιν εἰς τὸ τῆς 
Φαλάσσης εἰσβάλλοντες ἀγγεῖον, xai τὸ φῶς τελείως χωρισόῇ τοῦ σκότους (νῦν γὰρ 
ἔτι διαχωρίζεται) καὶ τοὺς καρποὺς μετὰ τῶν ἑρπετῶν καὶ τεεραπόδων ἄναδιδόναι παύ- 
σηται λοιπὸν U ξηρά, xai o προωρισµένος τῶν v3 ώπων ἀριθ uoc ἀναπληρωθῇ τότε 
07 λοεπὸν καὶ τῆς παιδοποιέας ἀφεκτέον. νυν γὰρ ks τὴν εἰχόνα τοῦ «εοῦ τὸν ἄνθρω- 
πον ἀνώγκη συνεργεἵν, ἔτι συνεστώτος τοῦ κόσμου καὶ τεκταινοµένου. »αὐξάνεσνε '* 
γὰρ ἐλέχδη καὶ πληθύνεσθε”-. ἔ καὶ οὗ χρὴ τὸ διάταγμα βδελύσσεσθαι τοῦ δηµιουρ- 
yov, ἐξ οὗ δὴ καὶ avrai yeyóvapev. ἄρχὴ γὰρ γενέσεως ἀνθρώπων 7 τοῦ σπέρματος 
εἰς τὰς αὔλακας τῆς. μήτρας γίνεται καταβολή, ὕπως τὸ ἐκ τῶν ὀστέων ὁστοῦν xai ; 
éx τῆς σαρκὸς cab ἕτερος ἄνθρωπος. ἀοράτῳ ληφδέντα δυνάμει πάλιν ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ 
τεχνίτου ὁημιουργηδώσι. ταύτῃ γὰρ ἐκείνην ἡγητέον xtA» gov d os τὴν φωνήν ,TOUTO νῦν 
ὁστοῦν ἐκ τῶν ὀστέων μου καὶ σὰρξ. ἐκ τῆξ σαρκός μου.” 

Il. "Tovro γὰρ ἔσως Πνύσσετο xoi ] µετά τον υὑπνον ἔκστασις ἐπιβληδεῖσα τῷ πρω- 
τοπλάστῳ, προδιωτυπουµένη τὴν ἐπὶ τῆς φιλοτησέως έλξεν τοῦ ἀνδρός, ὁπότε διψήσας 
τέχνων ἐξίσταται ταῖς παιδογόνοις Ψηλυνόμενος xad" ύπνον ἠδοναῖς, ἵνα πάλιν τι ἀπὸ 
των ὁστῶν αὐτοῦ καὶ τῆς σαρκὸς ἀποσπασθὲν ἕτερος ἄνθρωπος, oc ἔφην, ἄναπλη- 
ρωνἨ. ἐκταρασσομένης γὰρ τῆς ἁρμονίας τῶν σωμάτων ἐν τοῖς κατὰ συνουσίαν έρε- 
δισμοῖς, ὡς οἱ τετελεσμένοι τὴν. γαμήλιον ἡμᾶς διδάσκουσι τελετήν. πᾶν τὸ μυελῶδες 
τοῦ αἵματος xai Υονεμώτατον, ὅπερ ἐστὶν ὑγρὸν ὁστοῦν, Ἐκ πάντων . ἐπαθροιξόμενον 
τῶν μελών, ἀφροποιῆσαν xa θρομβωθὲν διὰ τῶν ποαιδογόνων ὀργάνων εἰς τὴν ἔμψυ- 
χον τῆς Ψηλείας ἐξέσσυται ym. εἰκότως ἄρα ἔνεχεν τούτου καταλιπεῖν λέλεκταν τὸν 
πατέρα xai τὴν μητέρα, τότε πάντων ἀθρόως ἀμνημονήσας, ὅτε φιλοστόργοις ἑ ἐνούμενος 
τῇ γυναικὶ συμπλοκαῖς κάτοχος ἐπιθυμίας γίνεται γεννητικής, πορέχων ἀφαιρεῖσθαι τῷ 
Seit τὴν πλευρὰν ὁημιουργῷ, ὅπως ἐξ viov η καὶ αὐτὸς πατὴρ πάλιν ἐκφανῇ. οὐκοῦν 
εἰσέτι πλάσσοντος καὶ νυν 9i τὸν ἄνθρωπον του Jtov, πῶς οὗ τολμηρον το βδελύσσε- 
σθαι τὴν ποεδουργέαν , Qv αὐτὸς οὐκ ἐπαισχύνεται ταῖς ἁμιάντοις ὁ παντοχράτωρ ép- 
γαζόμενος χερσέ; 2 πρὸ τοῦ” “γάρ » ME πλάσαι σε &y κοιλίᾳ, ἐπύσταμαέ σε” τῷ Ἱερε- 
μίᾳ φησί’ τῷ δὲ Ἰώῤ » m, συ λαβων πήλὸν ἔπλασας ζῶον᾽ καὶ λαλητὸν αὐτὸ ἐπούη- 


σας ἔφη Jin τῆς Yic; - xoi ὁ "Iof πρὸς αὐτὸν εὐκτικῶς φέρεται λέγων τό 0L χεῖρές 


σου ἐπούίησάν µε καὶ ἐπλασάν με." πῶς δὲ οὔκ ἄτοπον TO ἀπαγορεύεσθαι γόµων 
συνόλλαγάς, προςθοκωµένων ἔτι καὶ μεθ. ἡμᾶς ἔσεσθαι μαρτύρων καὶ τῶν ἀντιτασσο- 
μένων τῷ πονηρῷ, δε οὓς Ó7 καὶ τὰς ημέρας Ó λόγος ἐπηγγείλατο κολοβωδήσεσδαιε; 
εἰ γὰρ φαῦλον, ὡς enc, ἀπεντεῦθεν νενόµισται τῷ Φεῷ τὸ παιδοσπορεῖν' δι ἣν 
αἰτίαν οἱ παρὰ δόγμα φυόµενοι xai τὴν βουλὴν τὴν Φείαν εὐάρεστοι ὀυνήσονται παρα- 
στηναι τῷ 3e; i πῶς o)x ἀνάγκη εἶναι xiBonAov, ἀλλὰ μὴ Ψεοφνές τὸ τεχθέν, εἰ 
παρὰ την Yvan καὶ τὸ διάταγµα δίκην παραχαράγµατος πλάσσεται τῆς ὀυνάμεως, 
ἵνα δη καὶ ἀνθρώποις ὀύνασθαι δώμεν ἀνθρωποπλαστεῖν; 

Jil. Koi 7 Μαρκέλλα ὑπολαβοῦσα, "D Θεοφίλα, μέγα σφάλμα, ἔφη, καὶ ἐναντίον 
oic εἶπας ἀναφαίνεται, καὶ oit. λεληθέναι παρωσαµένη τηλικοῦτον νέφος; ἥχει γάρ 


1) Ἔγω γὰρ ... τὸ φῶς ἀναιρεῖται. Conf. Phot. cod. 237. p. 308, a. 15 — 20. apud quem post 
dywigibrue haec insequuntur: 57 ἐπειδὴ τῶν ἄλλων ἐστὲ γλυκύτερον τὸ uéÀi καὶ ἡδύτερον, τὰ λοιπά 
πικρῷ καὶ ἀνήδονα νοµιστέο». quae sumta ex p. 48. 














ZYMIIOZSION H ΠΕΡΙ AT'NEIAG. . 15 





ἐκεῖνος ὁ λόγος, ὃν ἔσως ἀπαιτῶν σέ τες, o σοφωτάτη, λέξει » 769i τῶν ἐκ μοιχείας 
ἀνόμως φυομένων TÉ φής; ἔδωκας γὰρ εἰςελο ety sig τὸν κόσμον ἀμήχανον εἶναι καὶ 
ἀδύνατον » μὴ χειραγωγηδέντα τῷ Φδελήματι τῆς μεγαλοσύνης, αατασκευασθέντος αὐτῷ 
τοῦ σκηνώµατος προς τοῦ Θεοῦ. καὶ ἵνα m Στοφύγῃς ὥςπερ εἰς εμχύον» ἐχέγγυον 
προχειριζοµένη τὴν λέγουσαν γθαφήν Ἰ τέκνα δὲ μοιχών ἀτελεσφόρητα : ἀποκρούσεταέ 
σε περάως εἰπων ὅτι », καὶ II τελεσφόροις πολλαχώς ὠδῖσεν ὥρεμον καρπὸν τοὺς éx 
παρανόμων. συλληφθέντας ws συναλλαγών ὀρώμεν φυοµένους. « εἰ δ᾽ αὖ πάλιν σοφι- 
ζομένη «φαέης 0 οὗτος, ἐγω τὸ ἀτελεσφόρητον ἐπὶ τῶν τελειουµένων ἡγοῦμαι τάσσε- 
σθαι τῇ χριστοδιδάκτῳ δικοιοσύνῃ΄» λελέξεται οκαὶ μήν, ὢ µακαρία, πλεῖστοι τεχθέν-- 
τες ἐξ ἀδέχου σπορᾶς οὐδὲν ἧττον οὐ μόνον τή ποίµνη συναγελάζεσθαι καταριμοῦνταν 
τῶν ἀδελφῶν; ἀλλὰ καὶ αχαθηγεῖσθαι τούτων “χληροῦνται πολλαχώς. οὐκοῦν ὄντος qu- 


νεροῦ καὶ πάντων ἱστορούντων xui τὰ ἐκ μοιχείας φυόµενα τελεσιονργεῖσθαε, οῦ X07 


vonéLscv συλλήψεων πέρι καὶ τοκετῶν τὸ πνεῦμα πεπροφητευκέναε, ἀλλ ἴσως περὶ τῶν 
τὴν ἀλήδειαν μοιχωμένω», οἵτενες χλεψισόφοις νοΦεύοντες δόγµασι τὰς Υθαφᾶς άτε- 
λεσφόρητον γεννῶσι cogíav , τῇ Φεοσεβείᾳ συγκερνῶντες τὴν πλάνην ^. ὁιὸ καὶ ταύτης 
σου τῆς προφάσεως ἐξηρημένης "iD δή, εἰ καὶ τὰ ἐκ μοεχείας ο ας ἀπόκρι- 
y&t γεννώνται τοῦ θεοῦ. ἔφης γὰρ εἶναι ἀδύνατον ἀνθρώπου τελεσφορηθῆναι γονήν, 
μὴ μορφώσαντος αὐτην καὶ ψυχώσαντος τοῦ κυρίου. 

IV. 'H δὲ υπὸ Υενναίου ὥςπερ ληφὺε ἴσα των μέσων ἀνταγωνιστοῦ ἐσκοτοδινίασε, 
xui μάλα μόλις ἀναπγεύσασωα ἔφη, Ἐρωτᾷς ἐρώτημα ὁ θεά παραδείγματος; ὠ µακαρία, 
χοῖδον ἀποδειχοῆναι, iv ἔτι μᾶλλον ἰόῃς ως ὅια πάντων 7? ποιητικὴ ὀύναμις δμή- 
κχουσα τοῦ Φεοῦ πλέον εἰς τὴν τῶν ἀνθρώπων γένεσιν αὐτουργεῖ, αὔξουσα τὰ εἰς γόνι-- 
μον φυτευόµενα γῆν. οὐ γὰρ. τὸ σπειρόµενον αἰτιατέον. ἀλλά τὸν εἰς ἀλλοτρέαν 
ἄρουραν κλεψιγάµοις εὐναῖς, οἷα μισθωτὸν ὀλίγης ἡδονῆς, τὴν ἰδίαν ἀνωεσχύντως 
πιπράσκοντα σποράν. ἀπείκασον γὰρ τοιούτῳ Tori Uv ἡμετέραν γένεσιν eic τὸν βίον, 
oiov oi παρακειµένην. ἔχοντι τήν εἰροδον ὄρεσεν ὑψηλοῖς' ὀιήκειν δὲ τὸν οἶκον ἐπὶ 
πολυ κάτω μέχρι ῥακρὰν της εἰσόδου, ἔχοντα πολλὰς .ὁπὰς ἐκ τῶν ὀπίσω καὶ περι-- 
φερῇ κατὰ τοῦτο τὸ μέρος γεγονότα. «ἀπεικάξω, ἔφη 7 Μαρκέλλα. Οὐκοῦν ὑπόλαβε 
ἐνόον καθεξόµενον ἑ ἐργάδε εσθαι πλάστην πολλοὺς ἀνδριάντας" τούτῳ Ó' αὖ τὴν ὕλην τοῦ 
πηλου, διὰ τῶν ὁπῶν έξωῦεν νόησον ὑπὸ πολλών ἀνθρώπων ἀνενδεῶς χορηγεῖσθαι, 
οὐδενὸς αὐτὸν ὁρῶντος τὸν τεχνίτην. δὸς δὲ κεκαλύφθαι τὸν οἶκον ὁμέχλῃ xai νεφέ- 
λαες, xai μηδὲν αὐτοῖς ἔξωδεν εἶναι καταφανὲς ) novas τὰς ὁπάς. 4{εδόσθω, ἔφη, 
xai τοῦτο. Ἔχειν δὲ ἕκαστον αὐτῶν τὸν συμπονούντων εἰς τὴν τοῦ πηλοῦ συγκομιδὴν 
ἀπονενεμημένην αὐτῷ μίαν ὀπήν, εἰς ὃν xen uóvov. αὐτὸν «φόροντα τὴν idíav ὕλην ἀπο- 
τέθεσθαε, μὴ ἁπτόμενον ἑτέρας. εἰ ὁ «v περιέργως ἀνοιγνύναι τὴν ἑτέρῳᾳ. χεκληρω- 
μένην ἐπιχειροίη, πυρ αὐτῷ xai µάστεγας ἀπειλητέον. οὐκοῦν τὰ μετά ταῦτα λοιπὸν 
d νε εώρησον, ἔνδο δεν τὸν πλάστην περιερχόµενον τὰς ὁπὰς καὶ τὸν εὑρισκόμενον ἐν 
ἑκάστῃ πηλὸν καὶ ἐδέαν λαμβάνοντα πλάττειν, καὶ μηνών περιόδοις ἀποπλάσαντα πά- 
λεν ἀποδιδόναι τοῖς ἔξω ὁιὰ τῆς αυτῆς τὸν πλάστην ὁπῆς, ἔχοντα τοιαύτην ἐντολήν, 
πάντα τὸν δυνάµενον δημιουργηΦΊναι πηλὸν ἀδιαφόρως ἐργάρεσθαε, xy sig ἀλλοτρέαν 
ὑπό τενος εἰσοχετεύηται κακοτρόπως οπήν (οὐδὲν γὰρ ἠδικηκέναι τὴν ὅλην" διὸ ὡς 
ἀναετέαν μὲν 9i χρῆναι πλάττεσθαι xai µορφουσθαν), τὸν δὲ παρὰ το διάταγμα xai 
τὴν ἐντολὴν εἰς ἀλλοτρίαν αὐτὴν ἀποτεθέμενον Ov ὡς ἁλάστορά τε xat mapgapáv 
τεμωρεῖσδαι. οὗ γὰρ τὸν πηλὸν αἰτιατέον, ἀλλ᾽ ἐκεῖνον τὸν παρὰ τὸ ὕσιον τοῦτο 
πεποιηκότα:᾿ ἀκρασίας γὰρ χάριν εἰς ἄλλοτρίαν ἀποκομίσας Omrv ἀπέθετο λαθραίως τῇ 
ρίᾳ. 4 ληΦέστατα λέγεις. 

V. Ουκοῦν λοιπὸν 07 [x««g0c] τούτων 107; προδιηνυσµένων ταύτην σε πᾶσων προς- 
άπτειν, (o σοφωτάτη, τήν εἰκόνα τοῖς 107 έμπροσθεν εἐρημένοις, τὸν μὲν οἶκον ἀἄφο-- 
μοιουσων τῇ ἀοράτῳ της Υενέσεως ἡμῶν φύσεε, τὴν δὲ προσκειµένην eicodov τοῖς ὄρεσε 
τή ἀπὸ τῶν οὐρανῶν εἰς τὰ σώματα καταβάσει xai παροπομπῇ τῶν φυχῶν, τὰς δὲ 
ὁπῶς S Φηλυκῷ καὶ γυνωικείῳ γένει, τὸν δὲ πλάστην τῇ ποιητικῃ δυνάμει τοῦ 9 εοῦ, 
ἥτις ἐπικαλύμματ, τῆς Υενέσεως ἡμῶν τῇ φύσει χρωμένη ἔνόον ἡμᾶς ἀοράτως dvd gu- 
ποπλαστεῖ, τὰ ἐνδύματα ταῖς ψυχαῖς ἐργαζομένη. τοὺς δὲ κρµήοντας τὴν ὅλην τοῦ 
mjÀov τῷ Ἀνδρείῳ καὶ ἀῤῥενικῷ παραβλητέον, ὁπότε δεψήσαντες τέκνων εἰς τοὺς κατὰ 
φύσιν τῆς Νηλείας φερόµενοι πόρους ἐγκαταβάλλουσι τήν σπορά», ὥςπερ κάκεζ τὸν 
πηλὸν εἰς τὰς ὁπάς. «Φείας γάρ, wc ἔπος εἰπεῖν, µοέρας τῆς δημιουργικῆς τὸ σπέρµα 


1) Τέκνα δὲ μοιχὼν .. (P. 36) .. συγκιρνῶντες τὴν πλάνην. Conf. Phot. cod. 237. p. 308, a. 
21 —30. qui illa: (p. 36) περὲ τῶν τὴν ἀλήθειαν µοιχωμένων ... συγχιρνῶντες (ipse συγκρένοντες) 
τήν πλάνην, fere ad verbum, praegressa summatim refert 

2) "I9 δὴ ... (p. 44) ... µηκύνειν τὸν λόγον. Summam hujus disputationis Photius cod. 237. 
p. 308, a. 31 — 30. refert. 


Sap. 3, 16, 


36 


J1 


38 


39 


40 


41 


42 





43 


44 


45 


46 


Sep. 4, 6. 


41 


Gen. 2, 7. 


Sap. 15, 10. 
Chis 


48 
1 Tim. 2, 4. 


49 
1 Cor. 7, 38. 


16 ΜΕΘΟ{ΙΟΥ 9 


μεταλαμβάνον οὐκ αὐτὸ αἶτιον νομεστέον εἶναι τῶν τῆς ἀκολασέας ὑπεκκανμάτω». i 
μὲν γὰρ τέχνη Uv ὑποκειμένην ὕλην ἀεὶ τεκταένετα, * οὐδὲν γὰρ αὔτό τι καθ ἑαυτὸ τῶν 
πραγμάτων ἡγητέον εἶναι κακόν, ἀλλὰ παρὰ την πρᾶδιν τῶν χρωµένων τοιουτῶδες 
yéveod a. αοσµέως μὲν γὰρ πραττόµενον καὶ σωφρόνως -κόσμιον ἀπέβη : αἰσχρῶς δὲ 
καὶ ἀσχημόνως αἰσχρόν. , vé γὰρ ἠδέκησε, σέδηρος γξωργικῆς χάριν xai τεχνών εὗρεθεἲς 
τοὺς εἰς ἀλληλοφόνους αὐτὸν Φήδαντας µάχας; τέ δὲ χρυσὸς 7 ἄργυρος 7 χαλκὸς καὶ ovÀ- 
λήβδην * ? εὐέργαστος ἅπασα κο τοὺς πλημμελουντας ἀχαρόστως εἰς τὸν σφέτερον ὁημιουργὸν 
ἐν τῷ προστρέπεσδαι τὰ ἀπ αὐτῶν ποικιλλόµενα βρέτη: ; x&y γὰρ ἀπὸ αλεψεμαίων Ti 
ὀφαντικῇ παρέχοιτό τες pia τέχνη» πρὸς ἓν µόνον ἀποβλέπουσα τοῦτο ἡ τέχνη óz- 
μιουργεξ την ὑποκεεμένην ὕλην, εἰ δέξεται τὴν κατασκευήν, οὐδὲν ἀποβαλλομένη τῶν ἑαυτῇ 
χθησέμων, ἐπεὶ μηδὲν αἰτιόν ἐστεν ἐνταῦθα τὸ αλωπέν, ἄψυχον Or. ὁιὸ UN αὐτὸ μὲν 
ἐρχαστέον xai χκοσµητέον, τὸν δὲ ὑφελόμενον ἀδίχῳ φωρᾷ πεμωρητέον. ἀτὰρ δή καὶ 
τοὺς δηλήµονας τῶν γάμων καὶ διαῤῥήκτας τῆς εὐαρμοστέας τοῦ βίου τῶν χορδών, 
φλεγµαίνοντας οἴστρῳ xai τὴν ὄρεξεν εις μοιχείαν ἐκκαλουμένους, αὐτοὺς μὲν βασανε- 
στέον καὶ τεμωρητέον' dm ἀλλοτρέων γὰρ xijv τὰς παιδογόνους λυµαύνονται χλέπτον- 
τες συμπλοκάς᾽ τὴν δὲ σποράν, ὥςπερ 97 κἀκεῖ τὰ ἔρια, µορφωτέον xai wv ωτέον. 
VI. Koi τέ δεῖ παραδείγµασι τοσούτοις χαταχρωµένην μηκόνειν τὸν λόγον; οὐδὲ 
γὰρ ἂν οὕτως & ὁλήῳ χθόνῳ τοσοῦτον ἔξω «Φείας xou ἔργον ἐξήνυσε φύσες. τές 
γὰρ. ὁστέων ἄτηκτον ἔπηξεν οὐσέαν; τίς δὲ δυνέδησε νεύροις ἐπιτείνεσθαι xai ἀνίεσθαι 
περὶ τὰς ἁρμογᾶς χαμπτόµενα τά μέλη; ; τίς ὃ) ὑπονόμους κοτεσκεύασε τῷ αἵματι xu 
μαλακην ἀρτηρίαν. τῷ πνεύματε; 7 τές δεὸς ἐξύμωσε χυµους δεύσας αἵματι xo 
μαλθακὴν x χοὸς σάρκα. ? μόνος Ó ἀριστοτέχνης, την λογικωτάτην εἰκόνα xai 
ἔμψυχον τὸν ἄνθρωπον, ἡμᾶς, ἑαυτοῦ τεκτωινόµενος. xui αηροπλαστῶν ἓδ ὑγρῶν 
καὶ βραχυτάτων σπερμάτων ἓν uiro; τές γάρ ἐστιν ὁ προμηῦ ούμενος μη συμπνίγε- 
σύαι τῷ υγρῷ ἐν τῇ συνοχῇ τῶν ἀγγξέων ἐπικλυζόμενον ἔσω τὸ ἔμβρυον; 7 τίς. ὁ 
μετά τὸ λοχευδῆναι xai εἰς φώς ἀνελθεἓν εἰς έγεδος xai κάλλος xci ῥώμην ἐξ ἀσθε- 
νους καὶ βραχέος µεταβάλλων, εἰ μὴ αὐτὸς οὗτος ὁ ἀριστοτέχνης, ὡς ἔφην, Φεος τῇ 
noxii ὀυνάμει τῷ Ἀριστῷ ᾽μετασχηματέζων xai μεταξωγραφῶν τὰς ἰδέας; 989 εν ὃν 
καὶ τημελούχοις ἀγγέλοις, x&y ἐκ µοεχείας do:, τὰ ἀποτικτόμενα παραδίδοσὺ αι παρ- 
esr uev y Ψεοπνεύστοις γθάµµασυ. εἰ yog παρά τὴν yv ἐγένοντο καὶ τὸν 
Φεσμὸν τῆς μακαρέας ἐχεύνης φύσεως τοῦ Φεοῦ ? πῶς ἀγγέλοις ταῦτα παρθδέδοτο τρα- 
φησώμενω μετὰ πολλῆς ἀνωπαύσεως xai ῥᾳστώνης; πῶς δὲ xai κατηγορήσοντα σφῶν 
αὐτῶν τους Υονεῖς εὐπαῤῥησιάστως εἰς τὸ δικαστή Quo ἐκέκλησκον rov Ἄριστοῦ, » σὺ 
οὐκ ἐφδόνησας ἡμῖν, ὦ Χυρεε, TO xocyor* λέγοντα » TOTO quc οὗτοι δὲ ἡμᾶς εἰς 
Φάνατον ἐξέθεντο, ᾿καταφρονήσαντες τῆς σῆς &vtoÀ fic ; ο ἐκ“ γάρ οἀνόμων“ φησίν 
ο ὕπνων τέχνα γεννώµενα µάρτυρές tici πονηρίας κατά γονέων ἐν ἐξετασμῷ πιθανών 


ΥΠ. Καὶ τάχα μὲν QUY δὴ χώράν ὅδει πιθανολογῶν τις ἐν ού χρετικοῖς καὶ $90- 
νέμοις ἀνδράσι , τὸν χιτῶνα τῆς wey τὸν σάρκινον τοῦτον ὑπὸ ἀνθρώπων φυτευόµε- 
νον αὐτοματὺ μορφουσθωε παρά τὴν ἀπόφασιν τοῦ Jsov* οὐ μὴν ᾖδη καὶ τῆς, ψυχῆς 
τὴν ἀδάνατον οὐσίαν pera του, ὑνητοῦ σπείρεσθαι διδάσκων πιστευδήσεται σώματος. 
το γὰρ ἀ9φ άνατον καὶ ἀγήρων μόνος ὁ πωντοκράτωρ ἐμφυσᾷ, ᾗ καὶ μόνος τῶν ἄορά- 
των ἐστὲ xai ἀνωλέθρων. ποιητής. »ἐνεφύσησε γάρ Sig το περόζωπον αὐτοῦ πνοὴν 
ζωῆς, xai, ἐγένετο " 965v "I. ἄνθρωπος εις ψυχὴν ξώσαν." ἀμέλει τοὺς χειροτέχνας 
τούτους αἰτεώμενος ὁ λόγος, ἐπὶ λύμῃ TU Y ἀνθρώπων τὰ . ἀνδροείκελα κατασκευάζοντας 
ἀγάλματα, οὐκ αἰσθανοµένους δὲ τὸν ἰδιον ποιητήν, id τῇ παναρέτῳ Φοφίᾳ φησέ 
»σποδὸς 7 xagdéa αὐτῶν, xoi γῆς εὐτελεστέρα 7 ἐλπὶς αὐτῶν, πηλου τε ἀτιμότερος. Ó 
βίος αὐτῶν, ὅτε ἠγνόησαν τὸν πλάσαντα αὐτοὺς καὶ τὸν ἐμπνεύσαντα αὐτοῖς ψυχὴν 
ἐνεργοῦσαν xai ἐμφυσήσαντα αὐτοῖς πνευμα ξωτικόν."' οὗτός ἔστι πάντων ἀνθρώπων 
ποιητής, Ó δεός. διὸ xa πάντας ἄνδρωπους"" κατὰ τὸν ἀπόστολον »σώζεσθαι βού- 
λεται καὶ εἰς ἐπέγνωσεν ἆληΦεύας ἐλθεῖν''. xai ἐπειδὴ τοῦτο μόλις τέλος Boys, λοιπὸν 
ó7 τά μετὰ ταῦτα Λλεκτέον. ὁπόταν 7άρ τις τὴν Φεωρίαν τῶν κατὰ τὸν ἄνθρωπον 
συµβαινόντων χατὰ φύσεν ἀκριβώῶς exp d ) εἴσεται uL ῥδελύσσεσθαι παεδοποιέαν; 
ἐπαινεῖν δὲ καὶ «προτιμᾶν. ἀγνείαν. οὐδὲ γάρ, ἐπειδὴ τῶν ἄλλων ἠδύτε όν ἔστι καὶ 
προςηνέστερον τὸ μέλι, τὰ λοιπὰ 07 ταύτῃ νομέξεσθαι προςήκει πικρά, οπόσα 07 τῇ 
ἐμφύτῳ γλυκασίᾳ αεκέρασται τῶν ἀκροδρύων. x«i τούτων μὲν ἐχέγγυον μάρτυρα παρέ- 
Sopa τὸν llaviov ο,ὥςτε καὶ ὁ γαμίζωνό λέγοντα »Σὴν ἑαυτοῦ παρθένον χαλῶς ποεεῖ, 
xai ὁ μη. γαμίζων κρεῖσσον ποεεξ”'. οὐ γὰρ ὃη τῇ τοῦ Ἀρείττονος. καὶ γλυκυτέρου παρα- 
δέσει τὸ ἕτερον ἀνεῖλεν ἀπαγορεύσας ὁ λόγος, ἆλλ ἑκάστῳ τὸ οἰκεῖον καὶ λυσιτελὲς 
ἀπονέμειν ὁιαθεσμοῦ ετεῖ. τοῖς μὲν γὰρ οὐδέπω συνεχώρησε παρθενέας τυχεῖν, τοὺς δὲ 
οὐχέτι βούλεται χραίνεσθαι φοινισσοµένους ἐρεθισμοῖς, ἀλλὰ μελετᾶν ἀπεντεῦνεν ἤδη 











ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ ATNELA. 0H 


xoi φαντάρεσθαι τὴν ἰσάγγελον µεταστοιχείωσιν τῶν σωμάτων , ἔνθα «οὔτε γαμοῦσεν Wauk.22,30. 


οὔτε γαμέσκονται κατὰ τοὺς ἀψενδεῖς τοῦ xvgiov χρησμούς) ἐπεὶ μηδὲ πᾶσιν ὁ ἁμό-- 


90 


λνντος xai παρεκτικὸς τῆς βασελείας τῶν οὐρανῶν εὔνονχισμὸς ἐμπιστεύεται, ἀλλὼ µό-- Wauh.19,12. 


νοες ἐχείνοις δηλονότε τοῖς xai δυναμένοες τὸ ἀειθαλὲς ἄνθος καὶ ἄχραντον τῆς παρν ενίας 
τηρῆσαι. ἀνδηροτάτῳ γὰρ xai ποικιλωτάτῳ λεεμῶνι ἀπεικάξεσθαι λόγος ἔχει περοφη- 
τιχὸς τὴν ἐκκλησέων , οὔ µόνον τοῖς τῆς ἀγνείας πεποικιλµένην xoi κατεστεμµένην ἄν- 
Φεσεν, ἀλλὰ καὶ τοῖς τῆς τεκνογονέας καὶ τοῖς τῆς ἐγκρατείας. ο ἓν κροσσωτοῖς “ γάρ 
»θυσοῖς πεποιαελµένη ἀπὸ δεξιών 7 βασίλισσα παρίσταται τοῦ νυμφίου. 

Ταυτά σοι κατά δύναμιν κἀγὼ τὴν ἐμαυτῆς, o ἀρετή , εἰς τὸν περὶ τῆς dáÀn9 είας 
συμβάλλομαι λόγον. .. 

Eimovogg; δὲ ταῦτα τῆς Θεοφέλας Φόρυβον γενέσθαι ἔφη ἡ Θεοπάτρα ix πασών 
τῶν παρὺδένων παραπεμπουσῶν τον λό yo. .ὥς δὲ ἠσύχασαν, σιωπής ἐπὶ πολὺ γενοµέ- 
γης ἀναστῆναι τὴν Θάλειαν' ταύτη γὰρ £x τρίτου ἐπετέτραπτο μετὰ τὴν Θεοφέλαν 
ἀγωνίδεσναι. 


4όγος y'. 
Θάλεια. 


I. Ὑπολαβοῦσα ovv ἐντεύθεν, ὡς οἶμαι, ἤδη καὶ αὐτή, Xi μοι δοκεῖς, ὢ Θεο- 
φίλα, ἔφη, καὶ τί πράξει καὶ τῷ λόγῳ. πασών κρατιστεύειν xai σοφίας τά δεύτερα 
φέρεσθαι οὐδενός.. οὗ γὰρ ἔστιν ὅστις αἰτιάσεταί σου τὸν λόγον, οὐδ εἰ παντάπασι 
φιλόνεικος εἴη καὶ ἀντιλογικός. πλὴν ἐκεῖνό µε µόνον τῶν ἄλλων ὀρ9 ὥς εἐρημένω», 
d µακαρία, δοχεῖ ταράττειν τε καὶ ἀνιᾶν, ἀναλογιξομένην ὡς οὖκ ἂν ὁ πνευµατικώ- 


Ps. 44, 10. 


91 


92 , 


τατος καὶ σοφὀὸς ἀνήρ, τον Παῦλον λέγω, µαταίως ἀνέφερεν εἰς Χριστὸν xai την. ἐκκλη- Ephes. 5, 32. 


σίαν την σύνερδιν τοῦ πρωτοπλάστου xai τῆς γυναικός, εἰ μηδὲν ὀψηλότερον ἐφαντά- 
ἵετο τῶν ῥητῶν καὶ τῆς ἑστορέας 7 your. ei γὰρ ὅλως εἰς τὸν περὶ συνελεύσεως 
ἀνδρός τε καὶ γυναικὸς δεῖ παραλαμβάνεσθω, τύπον ψιλῶς τὴν γραφή», τένος δη χάριν 
ὖ ἀπόστολος τούτων ἐπιμνησθεὶς xci εἰς τὴν τοῦ πγεύµατος ἡμᾶς, οἶμαε, ἀειθαγωγών 
ὁδόν, : εἰς «Ἀριστὸν xoi εἰς ἐκκλησίαν. ἀναφέρων ἄλληγορεῖ τὰ κατὰ τὴν Evay xai τὸν 


Adán; ἡ ? μὲν γὰρ λέξις τῆς Γ. ενέσεως οὕτω φησέ » καὶ εἶπεν ὁ “«δάµ᾽ τοῦτο νῦν ὁστοῦν ανα. 29.14. 


ἐχ τῶν ὀστέων µου καὶ -σὰρξ ἔχ τῆς σαρκός µου αὕτη κληθήσεται γυνή, ὅτι ἐκ τοῦ 
ἀνδρὸς αὐτῆς ἐλήφθη. ἔνεκεν τούτου χαταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα αὗτοῦ. καὶ τὴν 
prépa αὐτοῦ xai προσκολληθήσεται τῇ γυναικὶ αὐτοῦ, xui ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα 
μίαν. ὁ dé ἀπόστολος εἰς αὐτὴν δὴ ταύτην ἐπισκεπτόμενος τὴν περικοπήν οὐχέτι 
XT τὸ κεέµενον αὐτήν, ὡς ἔφην, αἰσθητῶς eni συνέρξεως βούλεται παραλαμβάνεσθαι 
γυναικός τε καὶ ἀνδρός, ὥσπερ 07 καὶ σύ. σὺ γὰρ φυσικώτερον ἐπεξεργαξομένη τὸν 
λόγον συλλήψεων πέρι καὶ TOXETUY ἔδωκας µόνον ἀποφαίνεσθαι την Υραφήν' ἵνα γὰρ 
τὸ ἀπὸ τῶν ὁστέων ὁστοῦν ἄνθρωπος ἕτερος ληφθὲν γεννηδῇ, ταύτῃ συνεῖναι τὰ ζώα 
σπαργῶντα δένδρων δέκην ἐν ὥρᾳ τοῦ xvéiy. ἐχεῖνος δὲ πνευματεκώτερον εἰς Χριστὸν 
ἀναπέμφας. τὸν λόγον, διδάσκων οὕτως ἔφη 59 ἀγαπῶν τὴν ἑαυτοῦ yvvoixa έαυτον E 
ἀγαπῇ, οὐδεὶς γάρ ποτε τὴν ἑαυτοῦ σάρκα ἐμόσησεν, ἀλλ᾽ ἐκτρέφει καὶ θάλπεε, xa- 
Φὼς καὶ ὁ Ἀριστὸς τὴν ἐκκλησίαν, ὅτι μέλη ἐσμὲν τοῦ σώματος αὐτοῦ. ἀἄντὶ τούτου 
χαταλεέψει ἄνθρωπος τον πατέρα αὑτοῦ καὶ τὴν μητέρα xa προςκολληθδήσεται τῇ γυ- 
vouxi αὐτοῦ, xui ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρχα μίαν. τὸ µυστήριον τοῦτο µέγα ἐστέν' 
ἐγὼ δὲ λέγω sig Χριστὸν καὶ tlg τὴν ἐχκλησίαν. 


ll. ΜΗ κινεέτω δέ σε, εἰ περὶ ἑτέρων διαλεγόµενος εἰς ἕτερά µεταπηδᾳ, ὥστε νο- 
níLery ἀναμιγνύναι xoi παρεμβάλλειν αὐτὸν ἀνόμοια τοῖς προκειµένοις, παρεκβαίνοντα 
τοῦ σκέμματος», ὥςπερ 07 καὺ νὺν. τὸν περὶ τῆς ἀγνείας γὰρ ἐθελήσας, ὡς εἰκός, 
μεμελημένως αὐτῷ κρατυνθηναι λόγον, προδιορῦουται πρότερον την ἐπιχείρησιν, τῷ 
λειοτέρῳ τῆς φράσεως :ἀρχόμενος τύπῳ. ὁ γάρ τοι χαρακτηρ αὐτῷ τῶν λόγων», ποι- 
χελώτωτος ών xai κατά παραύδησιν ἐξειργασμένος, ἄρχεται μὲν ἐπιπολωιότερον, προ- 
qure, δὲ εἰς τὸ ὑψηλότερον καὶ μεγαλοπρεπές" eir αὖθις εἰς βωθύτητα μεταβάλλων 
οτὲ μὲν εἰς τὸ ἁπλούστερον xai ἀφελές, ὅτε δὲ εἰς τὸ δεινότερον καταλήγει xai λεπτόν, 
οὐδὲν ἀλλότριον ἐπειςάγων τῶν κεφαλαίων. ταῖς ἐξαλλαγαῖς, ἀλλὰ πάντα κατά τινα 


ναυμαστὴν οἰκειότητα συμπεριγράφων sig ἓν τὸ προχεέµενον αὐτῷ σχέμμα τῆς ἀποθέ-. 


σεως Eta Deae χοὴ οὖν με ἄκριβέστερον ἀνακαλύψαι τὸν νοῦν τῶν κατὰ τὸν ἀπό- 


1) Quae - a Methodio p. 52— 54. et p. 71 — 760. de Gen. 2, 23. 24. Eph. 5, 28 —82. Gen. 1, 28. 
Gal. 4, 19. 1 0ος. 4, 15. disputantur, in Excerptis apud Phot. cod. 237. p. 308, à. 37 — p. 308, b. 14. 
summatim delibata sunt. 

2 


99 


94 
Ephes. 5, 28 
32 


99 


96 


91 

Gen. 3, 19. 

Col. 1, 15. 

58 

Apoc. 2, 7. 

Gen. 3, 22. 

99 

60 

61 

Jer. 18, 3. 4. 

2 

2 Tim. 2, 20. 
21. 

Luc. 15, 4. 0. 

63 


18 MEOOAZIOY 


στολον ἐπιχειρημάτων, οὐδὲν τῶν ἔμπροσ9εν εἰρημένων ἄνακρουο ην. ἑκανώς γὰρ 
κἀκεῖνά , μοι διεξεληλυδέναι καὶ λαμπρώς Óoxsic, ἀκινδυνότερον, L Θεοφίλα. τὰ ῥή- 
pao. τῆς γθαφῆς, ὥς εἶχεν, ἐπεξεργασαμένη. σφαλερὸν Υὰρ πάντῃ χαταφρονεῖν τῶν 
κειμένων» ὡς εἴρηται 8 μάλιστα τῆς FT. ο. ἔνθα ἀποφάσεις ἀπαράλλακτοι φέρονται 
τοῦ ϱεοῦ εἰς τῆν σύστασιν τοῦ παντός, αἷς ἡρμοσμένως εἰσέτι xai νυν χάλλιστα κατὰ 
µέτρον τέλεον ἀπευθύνεταν τελείως O χόσμος, ἐστι ἂν αὐτὸν πάλιν αὐτὸς Ó διακοσµή- 
σας νομοθέτης άναστοι ερώσαι βουληῦ εἲς ἑτέρῳ διατάγµατι τους πρώτους τῆς φύσεως 
ἀναλύσηῃ Φεσμούς. ἀλλ Ems o) Xon ἀνεξέλεγκτον xui ὥσπερ ἐξ ἡμισείας χωλην την 
ἀπόδειδεν τοῦ λόγου ααταλεῖψωι» φέρε δη xai τὴν κατ ἀναγωγὴν «vti συζυγίαν ἄπο- 
δῶμεν ἡμεῖς βαθ ύτερον ἐπισκεφάμεναι τὴν yoaqrv. oU γὰρ τοῦ Heskoo καταφρονη- 
τέον τοῦ ςὑπεραναβαένοντος τὸ ῥητὸν καὶ εἰς τὸν Ἀριστὸν αὐτὸ .συντείνειν καὶ τὴν ἐκ- 
κλησίαν ἀποφηνωμένου. 

ll. Καὶ πρῶτον ἐξεταστέον si -4δὰμ ἀπεικάξεσθαι δύναται τῷ υἱῷ τοῦ Φεοῦ, 
ἓν τῷ παραπτώµατι τῆς παραβάσεως εὑρεῦ eic καὶ ἀκούσας τό ,γῇ t, xoi εἰς γῆν 
ἀπελεύσῃ. in πῶς δὲ x«i πρωτότοκος πάσης τῆς ατέσεως γομισθήσεται ὁ μετὰ τὴν 
y» καὶ τὸ στερέωμα πηλοπλαστούμενος; πὠς δὲ καὶ τὸ Σύλον τῆς ξωῆς αὐτὸς εἶναι 
συγχωρηδήσεται ὁ ἐκβαλλόμενος δια τὴν 7 (faci , ἵνα pn πάλιν ἐκτεένας τὴν 
χεῖρα xai φαγὼν ἀπ αὐτοῦ ξήσεται εἰς τὸν αἰώνα; τὸ γάρ ἀπεικαζόμενον à ἐκείῳ οὗ 
ἐστιν ἀπείχασμα ὁμοιοῦσθαι καὶ παραβάλλεσθδαι κατά πολλά x0 ; ἀλλὰ μὴ ἐκ τῶν 
ἐναντέων xo ἀνοικείων την σύστασεν ἔχειν. οὗ γάρ ἄν τὸ ἄνισον τῷ ἀρτίῳ 7 τὴν 
ἁρμονίαν τῇ ἀναρμοστίᾳ τες ἐδισάσαι τολμῶν ὡς ἔμφρων ἀποδεχθήσεται, ἀλλὰ τὸ 
icov τῷ φύσει icu, κάν ἐξ OÀíyov icov d καὶ τὸ λευκὸν τῷ φύσει λευκῷ, κάν αὐτὸ 
βραχύτωτον ᾗ καὶ μετρίως φαντάξοιτο τὴν λευκότητα ἐκείνου, "μα ὃν δή xai αὐτὸ λέ- 
γετοε λευκόν. ἴσον δὲ καὶ ἁρμόνιον. καὶ λαμπρὸν τὸ ἀναμάρτητον εἶναι xai ἀδιάφθο-- 
gov ἀνενδοιάστως παντέ που σαφὲς τὴν σοφίαν͵ ἀνάρτιον δὲ καὶ ἀναρμόνιον τὸ «νητὸν 
xu ἁμαρτωλὸν. καὶ διά κατάγνωσιν ἐκβλην ἓν καὶ ὑπὸ καταδίκην ἐληλυδός. 

IV. Τὰ μὲν οὖν 07 πρὸς τῶν πολλῶν ἀντισφαιριζόμενα σχεδὸν εἶναι τοιαῦτα δὴ 
νοµύω, ὅσοι Ó7 μη Ψέλουσιν εἰς Ἀριστὸν ἀναφέρεσθαι τὸν πρῶτον ἄνθρωπον. κχατα- 

φρονοῦντες τῆς συνέσεως, ὥς εἰκός, /ΠΠαύλον. φέρε γὰρ ἡμεῖς ἐπισκεψώμεῦα πῶς 
ὀρθοδόξως ἀνήγωγε τὸν toà sig τὸν Ἄριστόν, oU µόνον τύπον αὐτὸν ἡγούμενος εἶναι 
καὶ εἰκόνα, ἀλλὼ καὶ αὐτὸ τοῦτο “Χριστὸν xai αὐτὸν γεγονέναι διά τὸ τὸν πρὸ αἰώνων 
sig αὐτὸν ἐγκωτασκῆφαι λόγον. ἥρμοξδε γὰρ τὸ πρωτόγονον τοῦ 9εοῦ καὶ πρώτον βλά- 
στηµα xai μονογενὲς τὴν σοφίαν τῷ πρωτοπλάστῳ 1 xai πρώτῳ καὶ πρωτογόνῳ τών ἀνδρώ- 
πων ἀνδρώπῳ κερασθεἴσαν ἐνηνθρωπηκένωι. τοῦτο γὰρ εἶναι τὸν Χριστόν, ἄνθρωπον 2 ἐν 
ἀκράτῳ Φεότητι xoi τελείᾳ πεπληρωμένον xai J&ov ἓν ἀνθρώπῳ κεχωρημένον᾿ ἦν } γὰρ 

πρεπωδέστατον τὸν πρεσβύτωτον τῶν αἰώνων καὶ πρώτον τῶν ἄρχαγγέλων , ἀνθρώποις 
μέλλοντα συνομιλεῖν, εἰς τὸν πρεσβύτατον xai πρῶτον τῶν ἀνθρώπων εἰσοικισθΊναι 
τον "ap. ταύτῃ γὰρ ἀναξωγραφῶν τὰ ἐξ ὑπαρχῆς xoi ἀναπλάσσων αὖδις x παρ- 
J'évov xat πνεύματος τεχταένεται τὸν αὐτόν, ἐπειδὴ καὶ κατ ἀρχάς, oos παρὺ ένου 
τῆς γῆς ἔτι καὶ ἀνηρότου, λαβων χοῦν τὸ αμα ἐπλάσατο ζῶον ἀπ αὐτῆς 0 Φεὸς 
ἄνευ σπορᾶς. 

V. Kaí μοι ἐχέγγυος μάρτυς καὶ σαφῆς ὁ προφήτης Ἱερεμίας. πορίτω, Καὶ κατέ- 
βην εἰς τὸν οἶκον του κερωµέως"' λέγων x«i idov αὐτὸς ἐποίει ἔργον iu τῶν Aida. 
xai ὁιέπεσε τὸ ἀγγεῖον, 0 αὐτὸς ἐποέει ἓν ταῖς χερσὶν αὐτοῦ. καὶ πάλιν ἐποίησεν αὐτὸ 
ἄγγεῖον ἕτερον, καθως ἤρεσεν ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦ ποιῆσαι.΄ ἔτι γὰρ πηλουργούμενον 
τὸν dán, ὡς ἔστιν εἰπεῖν, καὶ τηκτὸν ὄντα καὶ vougi, , xai µηδέπω φΦάσαντα δέχην 
ὀστράκου τῇ ἀφδαρσίᾳ κραταιωθῆναι καὶ παγιωθ]ναι, ὕδωρ ὥσπερ καταλειβοµένη xoi 
καταστάζουσα διέλυσεν αὐτὸν A ἁμαρτέα. 0:0 δη πάλιν ἄνωνεν ἀναδεύων καὶ πήηλο- 
πλαστῶν τον αὐτὸν εἰς τεμῆν Ó Φεός, ἐν τῇ παρὺ ενεκῇ κραταιώσας πρώτον. xai πήξας 
μήτρα xai συνενώσας xai gvyxsQágac τῷ ο... ἄτηκτον xai ἄθρανστον ἐξήγαγεν εἰς 
τὸν βίον, ἕνα μὴ πάλιν τοῖς τῆς φὺορᾶς ἔξωθεν ἐπικλυσὸ eic ῥεύμασεν, τηκεδόνα γεννή-- 
σας ὁιαπέσῃ, ὡς καὶ ἓν τῇ περὶ τῆς ἀνευρέσεως τοῦ προβάτου φαένεται ὁμδάσκων ὁ 
κύριος παραβολῇ , 53« quoi πρὸς τοὺς παρεστηκότας ^ tí ἐστιν ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος, 
ὃς ἔχει ἑκατὸν πρόβατα , κάν ἀπολέσῃ ἓν ἐξ αὐτῶν. οὐκ | ἀφίησι τά ἐνενήκοντα ἐννέα 
ἐπὶ τοῖς ὄρεσε, xai πορευθεὶς ἐπὶ τὸ ἀπολωλὸς ζητεῖ αὐτὸ ἕως εὕρῃ; xai εὑρὼν ἔπι-- 
τίῦησεν ἐπὶ τους ὤμους αὐτοῦ. xai ἆλθὼν eig oixov συγκαλεῖται τοὺς φίλους καὶ τοὺς 


«γείτονας, λέγων ᾿ συγχάρητέ μοι, ὅτι εὑρέδη τὸ πρόβατόν μου τὸ ἀπολωλός. M 


Joann. 1, 1. 


VI. Ἐπειδὴ γὰρ avTog ως ἀληδῶς ἦν τε καὺ ἔστιν, ἐν ἀρχῇ wv πρὸς τὸν 9εὸν xai 
Φεὸς dv, ὁ ἀρχιστράτηγος καὶ ποιμὴν τῶν καὶ οὐρανόν, ᾧ πάντα πείθονται καὶ 


1) Haec usque ad illa: (Ρ.64.) eic τὸν βίον ix τῶν οὐρανῶν ἐληλυθέναι, summatim refert Phot. 
cod. 237. p. 308, b. 15 —21. 





[d 


ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙέΣ. | 19 


ὁμαρτοῦσι τὰ λογικά, xai ποεµαένων εὐτάκτως καὶ ἀρεθ μῶν τὰ πλήθη τών μακαρίων 
ἀγγέλων * οὗτος γὰρ ἴσος καὶ τέλειος dr) uoc ἄν ανάτων ξώων κατὰ γένη καὶ κατὰ 
φυλᾶς διῃρηµένων, συμπαραληφδέντος ἐνταῦθα τῇ ποέµνη καὶ τοῦ ἄνθρώπου (δεςη- 64 
µούργητο γὰρ καὶ αὐτὸς ἔξω φδορᾶς, ἵνα τὸν βασιλέα Ὑεραέρῃ πάντων xai ποιητῆν 
ἀντέφθογγα µελῳδών ταῖς τῶν ἀγγέλων ἓξ οὕρανον φδροµέναις βοαῖς).' ἀλλ ἐπεὶ συν- ! 
έβη παρεληλυθότα τὴν ἐντολὴν ὀλέθριον πτώμα xai δεινὸν πεσεῖν, εἰς Φάνατον ἆνα-- 
στοιχειωθέντα, διὰ τοῦτό φησιν ὁ αύριος ἑαντον εἰς τὸν βίον ἐκ τῶν. οὐρωνῶν. ἔληλυ-- ,. 
δένωε, χαταλελομπότα τᾶς τάδεις xai τὰ στρατόπεδα τῶν ἀγγέλων. ἀπεικονιστέον Υὰρ᾽ 
τά μὲν . ὄρη τοῖς οὐρανοῖς, và δὲ ἐνενήκοντα ἐννέα πρόβατα ταῖς δυνάµεσι xui ταῖς ἀρχαῖς 
xai ταῖς ἐδονσέαις, ἃς κοταλέλοιπεν ἀναζητῆσαι κατελθὼν τὸ ἀπολωλὸς ὁ 0 στρατηγὸς xai 
ua ἔλειπε γὰρ ἄνδρωπον εἰς τὴν βήῤλον ἐγκαταλεχθῆναι ταύτην ἔτι xa τὸν ái i e- 

, βαστάσαντος αὐτὸν τοῦ κυρίου καὶ ἀμφιεσαμένου, ἵνα δὴ μὴ πάλιν, ὡς ἔφην, 65 
"^ τριχυµέαις χαὺ ταῖς ἀπάταις τῆς ἡδονῆς περικλυσὺεὶς καταποντωῦῇ. ταύτῃ γὰρ 
τὸν ἀνθρωπον ἀνείληφεν ὁ λόγος, ὅπως δῇ δι αυτου καταλύσῃ τὴν Em? ὀλέθρῳ γεγο-ἱ 
γυζαν καταθέκην͵ ἠττήσας τὸν ὄφι». ἥρμοξε γὰρ μῆ δι ἑτέρου vexi] ηναι τὸν πονηρόν, - 
ἀλλά dU ἐκείνου, ὃν δὴ καὶ ἑκόμπαζεν ἀπατήσας αὐτὸν τετυραννηκέναι, ὅτι μὴ ἄλλως 
τὴν ἁμαρτίαν Ave ivan xai E αατάαρισιν δυνατὸν ἦν, εἰ μη πάλιν OÓ αὐτὸς ἐκεῖνος 
ἄνθρωπος, δι ὃν εἴρητο τό »77 εἶ καὶ εἷς γῆν ἀπελεύσῃ d ἄναπλασθεὶς ἀνέλυσε τὴν Gen. 3, 19. 
ἀπόφασιν τὴν Ot αὐτὸν εἷς πάντως ἐδενηνεγμένην. ὅπως, καθὼς i» τῷ "tau πρότε- 1Cor.15, 23. 
gov πάντες ἀποῦνήσκουσιν, οὕτω δη πάλιν καὶ ἐν τῷ ἄνειληφότι Χριστῷ τὸν “«δὰμ 66 
πάντες ξωοποιηδὥσιν. 

VII. Καὶ περὶ μὲν τοῦ τὸν ἄνδρωπον Ó &y0y γεγονότα xoi ἔνδυμα τοῦ μονογενοὺς 
τοῦτο ἀπεργάσασδαι, ὅπερ xai αὐτὸς Ó eic αὐτὸν εἐςοικισθεές : σχεδὸν Ίδη μοι δοκεῖ τέλος 
ἔχειν τὸ δὲ ὅτι μήτε ἀνεσότης ἐστὲ ure μὴν ἀναρμοστία πάλιν ἐξ ἀρχῆς διά βραχέων 
ἐπισκεπτέον. τὸ γὰρ αὐτοφύσει καλὸν xai αὐτοφύσει δέκαιον xai ὅσιον, οὗ τὰ ἄλλα κατὰ 
μετοχὴν γένεταε καλά, τὴν σοφίαν ὁ «λέγων τυγχάνει. μετὰ Φεοῦ ὀρθότατα λέγει, τὸ δὲ αὖ 
ἀνόσιον καὶ ἄδικον καὶ πονηρὸν τὴν ᾽ἁμαρτίαν. δύο γὰρ τὰ εἰς ἄκρον. ἀλλήλοις ἔναν- 
ta, ζωὴ καὶ Φάνατος, ἀφθαρσία καὶ φθορά. ἐσότης, μὲν γάρ ἐστιν 5n ζωή, ἀνισότης θΊ 
δὲ ἡ 1 φδορά, xai ἁρμονία μὲν ἡ δικαιοσύνη xai 7j φρόνησις, ἀναρμοστία δὲ ἡ ἀδικία 
καὶ 7 ág οσύνη. ο O8 ἄνθρωπος, τούτων ov μεταξύ, οὔτε αὐτὸ τοῦτο δικαιοσύνη 
οὔτε μήν ἐστιν ἀδικία. ἀλλὰ τῆς ἀφθαρσίας ἓν μέσῳ. ῥεβηκως xai τῆς φδορᾶς, εἰς 
ὁπότερον αὐτῶν νεύσας προςκλιὺῇ εἰς τὴν τοῦ κρατήσαντος µεταβάλλεσθαι λέγεται 
φύσιν. ἐκχκλέας μὲν γὰρ. εἰς τὴν φὺορὰν φδαρτὸς γίνεται καὶ θνητός, εἰς δὲ τὴν 
ἀφθαρσέαν ἄφθαρτος xai ἀθάνατος. ῥεδόριον γὰρ του τῆς ξωῆς δύλου καὶ τοῦ 
γνωστοῦ χαλοὺυ τε xai πονηρου τεθεές, οὗπερ ἀπεγεύσατο τῶν καρπῶν, εἰς τὴν τούτου οι. 9,9, 
xoi μετεβλήθη μορφήν, οὔτε τὸ τῆς ζωῆς ξύλον αὐτὸς ών οὔτε το τῆς φὺορᾶς, ἀλλὰ ϐ8 
μετοχῇ μὲν xoi παρουσίᾳ φὺ ορᾶς Ὀνητὸς ανείς, προςοικειώσει δὲ xai ἁλοιφῇ ζωῆς 
ἄφθαρτος. πάλιν καὶ ἀ9θάνατος, ὥςπερ καὶ ὁ Παῦλος ἐθέδωξε λέγων »Οὐ γὰρ 7 φθορὰ 1Cor. 15, 50. 
κληρονομήσει τὴν ἀφδαρσίαν, οὐδὲ 0 Ψάνατος τὴν ζωήν,“ gJo ay μὲν καὶ θάνατον 
αὐτο τὸ φδεἴρον ὁρεσάμενος εἰκότι λόγῳ xoi τὸ ἀποκτεῖνον, ἀλλ οὐ τὸ φΦειρόμενον 
xai 9νῄσχον., ἀφδαρσίαν δὲ xui ζωὴν αὐτὸ τὸ ἀπαθανατίον καὶ ξωοποιοῦν, ἄλλ᾽ ov 
τὸ ᾿ἀπαθανωτιζόμενον xoi ξωοποιούμενον. ὥςτε οὔτε ἀναρμοστία xa ἀνισότης ὁ ἄνθρω- 
πός ἐστιν οὔτε μὴν ἰσότης xai. εὐαρμοστία" ἆλλ᾽ ὅτε μὲν ἐδέξατο τὴν ἀναρμοστίαν, 69 
ὕπερ doti την παράβασιν xai τὴν ἁμαρτίαν, yéyovev ἀνάρμοστος, xai ἀπρεπής" ὅτε δὲ 
n ἁρμονίαν, τουτέστε τὴν δικαιοσύνην, γέγονεν εὐάρμοστον ὄργανον καὶ εὐπρεπές, 
ὅπως ὁ αύριος» E ἀφθαρσία γικήσασα τὸν Φάνατον, εὐήχως την ἀνάστασεν μελῳδήσῃ 
τῇ σαρχέ, ua ἑάσας αὐτὴν κληρονομηθῆναι πάλιν ὑπὸ τῆς φθορᾶς. καὶ μὲν δὴ καὶ 
περὶ τούτων ταύτα 707 λελέχδω. 

VIII. Ηρογεγύμνασται γὰρ μετά συστάσεων οὐκ εὐκαταφρονήτων x τῆς γθαφῆς 
ὡς d 4p ὸ πρωτόπλαστος οἰκείως εἰς αὐτὸν ἀναφέρεσδαι ὀύναται τὸν «Ἀριστόν, οὐκέτι τύπος 
UY xai ἀπείκασμα μόνον xoi &ixüY τοῦ μονογενοῦς, ἀλλὰ καὶ αὔτο τοῦτο σοφία γεγο- 
vuc xai λόγος. δέχην γὰρ ὥδατος συγκερασὺ εἰς Ó ἄνθρωπος τῇ σοφίᾳ καὶ τῇ ζωή 18 
τοῦτο γέγονεν; ὅπερ ἦν αὐτὸ τὸ εἰς αὐτὸν ἐγκατασκῆψαν ἄκρατον uc. ὅδεν ὁ ἀπό- 
στολος εὐθυβόλως εἰς Ἀριστὸν ἀνηκόντισε τὰ κατὰ τὸν “δάμ. οὕτως γὰρ ἂν μάλιστα 
x τῶν ὁστών αὐτοῦ καὶ τῆς σαρχὸς τὴν ἐκκλησίαν συμφωνήσει γεγονέναι, ἧς δὴ χάριν 
χαταλείψας τὸν πατέρα τὸν ἐν τοῖς «οὐρανοῖς xaT) Adv ὁ λόγος προσκολληθησόµενος τῇ 
yvyouxi, καὶ ὑπνώσε την ἔκστασιν τοῦ πάθους, ἐκουσέως ὑπὲρ αὐτῆς ἀποθανών, , ὅπως Ephes. 5,97. 
αὐτὸς ἑαυτῷ παραστήσῃ τὴν ἐκκλησέων ἔνδοδον καὶ ἅμωμον, καδαρίσας τῷ λουτρῷ« 
πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ νοητου καὶ μακαρίου σπέρματος, ὃ σπείρεε μὲν αὐτὸς jm Qv καὶ 
καταφυτεύων ἐν τῷ βάδει τοῦ voóc, ὑποδέχεται dé καὶ :μορφοξ δέκην γυναικὸς ἡ ἐκαλη- 11 
Cía εἰς τὸ γεννᾶν τὴν ἀρετην καὶ ἐκτρέφειν. ταύτῃ γὰρ καὶ τὸ »,αὐξάνεσθε καὶ πλη- Gen, $8. 


T2 


13 
Esai. 11, 5. 


14 
9 Cor. 11,2. 


1$ 


Act. 9,7. 


16 
Gal. 4, 19. 
1 Cor. 4, 15. 


T1 


Gen. 2, 18. 
Gen. 2, 24. 


T8 


Eph. 5, 26. 


20 9 MEOGOAZlIOY 


9vvsc9'c « πληροῦται προσηκόντως, εἰς μέγεδος xoi κάλλος καὶ πλῆθος xaJ? ἡμέραν 
αὐξανομένης άν διὰ τὴν σύνερξεν xai χοενωνέαν τοῦ λόγου συγκαταβαένοντος ἡμῖν 
ἔτι καὶ vvv xai ἐξιστωμένου xarà τὴν ἀνάμνησιν τοῦ πάθους. οὗ γὰρ ἂν ἄλλως E 
ἐχχλησία συλλαβεῖν τοὺς πιστεύοντας xai ἀναγεννῆσαι διὰ τοῦ λουτροῦ δύναιτο τῆς 
παλιγγενεσίας, Say μῆ xai διὰ τούτους ὁ Ἄριστὸς χενώσας ἑωντόν, tvü quor κατὰ τὴν 
ἄνακεφαλαίωσιν, ὣς ἔφην, τοῦ πάθους, πάλιν ἀποθάνῃ καταβᾶς ἐξ οὐρανῶν xai προς-- 
αολληῦ eic τῇ ἑαυτοῦ γυναικέ, τῇ ἐκκλησίᾳ, παράσχοε τῆς πλευρᾶς ἀφαιρεῖσθαι τῆς 
ἑαυτοῦ δύναμέν τινα, ὅπως αὐξηθῶσιν οἱ ἓν αὐτῷ «οἰκοδομηθέντες ἅπαντες, οἑ yeyev- 

νηµένοι διὰ τοῦ λουτροῦ, ἐκ τῶν ὁστῶν καὶ ἐκ τῆς σαρκός, τουτέστιν ἐκ τῆς ἅγιω- 
σύνης αὐτοῦ καὶ ἐκ τῆς δόξης προςειληφότες. ὁστᾶ γὰρ xai σάρκα σοφίας ὁ λέγων 
εἶναι σύνεσιν xoi ἀρετὴν ὀρθότατα λέγει , πλευρᾶν δὲ τὸ πνεύμα τῆς ἆληθ είας τὸ 
παράκλητον, de οὗ λαμβάνοντες εἰς ἀφδαρσίαν ἀναγεννῶνται προσηκόντως οἱ πε- 
φωτισµένοι. ἀθύνατον δὲ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου μετασχεῖν τινά xai µέλος χατα- 
λεχύΊναι Χριστοῦ, ἐὰν μὴ πρότερον xai ἐπὶ τούτου συγκατελθὼν ὁ λόγος & ἑκστῇ χοιµη- 
θεές, ἵνα την ἀνανέωσιν καὶ τὸν ἀνακαινισμὸν συνεξαναστᾶς τοῦ ὕπνου τῷ ὑπὲρ αὐτοῦ 
κεκοεμημένῳ καὶ αὐτὸς μεταλαβεῖν οδυνηῦῃ, πνεύματος ἀναπλησθείς. τοῦτο γαρ ο νο, 


dv 7 πλευρὰ λέγοιτο τοῦ λόγου, τὸ πνεῦμα τῆς ἆλη θείας τὸ αι’ κατά TOY τε 


gio ἀφ᾽ οὗ λαμβάνων Ó Φεὸς κατὰ τὴν ἔκστασιν τοῦ Χριστοῦ, ὃ δή ἐστι μετὰ την 
νανθρώπησιν xai τὸ πάθος. τὴν βοηθὸν αὐτῷ κατασκευάξδεε. λέω δη τὰς ἠρμοσμένας 
αὐτῷ καὶ νενυμφευμένας φυχάς. ἔστι γὰρ ὅτε πολλαχῶς αὐτὸ το ἄθροισμα καὶ τὸ 
σεῖφος τῶν πεπιστευκότων ἐκκλησίαν οὕτως ὀνομάξουσιν αἱ γραφαέ, τῶν τελδιοτέρων 
κατὰ προχοπὴν εἰς ἓν πρόςωπον xai σώμα τὸ τῆς ἐκχλησίας ἀναγομένων. οἱ μὲν γὰρ 
αρείττονες καὶ τρανότερον σπάσαντες {δη τὴν ἀλήθειαν, οὗτοι διὰ τὴν τελείαν κάθαρ- 
σεν καὶ πίστιν ἀποστειρωθέντες, τῶν τῆς σαρκὸς ἀτοπημάτων ἐκκλησία γένοντοι καὶ βοη- 
Φὸς τοῦ Ἄριστου, παρὺ ένος ὥσπερ κατὰ τὸν ἀπόστολον αὐτῷ καῦηρμοσμένοι τε καὶ 
νενυμφευμένοε, ἵνα τὴν καθαρὰν τῆς διδασκαλίας ὁποδεξάμενοι xai yóviuoy σπορᾶν 
συνεργήσωσι βοηΨοῦντες τῷ κηρύγματι πρὸς τὴν τῶν λοιπῶν σωτηρέαν. οἱ δὲ ἀτελεῖς 
ἔτι καὶ ἀπαρχόμενοι τῶν μαθημάτων εἰς σωτηρέαν ὠ δένονται καὶ μορφοῦντωαι ὥσπερ 
υπὸ μητράσε πρὸς τῶν τελειοτέρων, ἐστ᾽ ἂν ἀποκυηθέντες ἄνωγεννη Gay εἰς μέγεθος 
xoi κάλλος ἀρετῆς, καὶ πάλιν αὖ χατὰ προκοπὴν ἐκκλησία καὶ οὗτοι γεγονότες εἰς 
ἑτέρων TOXOY ὑπουργήσωσι τέκνων καὶ ἀνατροφήν; μήτρας δίκην ἐν τῷ δοχείῳ τῆς ww- 
χῆς τὸ δέληµα τελεσφορήσαντες ἁλώβητον τοῦ λόγου. 

ΙΧ. Ἐπισκέφασθαι γὰρ χρῆ xoi τὰ κατὰ τὸν ἀοέδιμον Παῦλον, ὅτε ὁπότε οὐδέπω 
τέλειος οὗτος iv ἐν ἄΧριστῷ, γεννάται πρότερον καὶ γαλουχεῖτας, εὐαγγελιζομένου xai 
ἀνακαινίζοντος αὐτὸν '4νανίου τῷ βαπτίσµατε, κωθὼς ἐν ταῖς Ηράξεσεν 7 ἱστορία πε- 
ριέχεε᾽ ὅτε δὲ ἠνδρώθη καὶ ᾠκοδομήθη ζόη εἰς τελειότητα πνευματικὴν ἀναπλασν εἲς 
καὶ βοηθὸς ᾿ἀπειργάσθη xoi νόμφη τοῦ λόγου, τὰ σπέρματα τῆς ξωῆς ὑποδεξάμενος 
καὶ συλλαβών, τηνεκαυτα Ó πρότερον. χθηµατίσας παιδέον ἐκκλησία «γένεται xao μήτηρ, 
ὠδένων καὶ αὐτὸς τοὺς δι αὐτοῦ τῷ κυρά πεπιστευκότας, bor ὤν καὶ ἓν τούτοις Ó 
ἌἈριστὸς μορφωνεὶς άποτε Jf. Σεκνέα “' γάρ μου". φησέν οὓς πάλιν ὠδένω, ἄχρις 
οὗ μορφωῦῇ “Ἀριστὸς ἐν vuiv" καὶ πάλιν ο ἓν γὰρ Xoioro Ἰησοῦ διὰ τοῦ εὔαγγελίου 
ἐγω ὃ υμᾶς ἐγέννησα. * οὐκοῦν σαύτη συνέστηκεν εἰς τὴν ἐκκλησίαν ἀναφέρεσθαι καὶ τὸν 

Χριστον το κατὰ την Ev«v θεώρημα καὶ τὸν "top. τοῦτο γάρ το μέγα µυστήριον 
ὥς ἆληθώῶς καὶ ὑπερκόσμιον, o yo δες ἀσθένειαν καὶ ἀμβλύτητα vooc. κατ ἀξίαν τε 
xai μέγεθος εἰπεῖν ἀδυνατῶ. ὅμως ὃδ οὖν ἐπεχειρητέον' λέγειν γὰρ ἑπόμενον ἂν eit 
λοιπον δὴ xai τὰ ἑξῆς πρὸς vuác. 

X. 'O yo τοι Jloavoc sic ἁγιασμὸν ἐκκαλούμενος πάντας xai σωφροσυύνην, ταύτῃ 
τὸ κατὰ τὸν πρωτόπλαστον xai τὴν Evov κατὰ δευτέραν ἐπαπόρησιν εἰς Χριστὸν ἄνη- 
κόντισε καὶ τὴν ἐκκλησίαν πρὸς τὸ τοὺς ἀνεπιστήμονας, κατασιγάσθὃαι γυμνοὺς προφά- 
σεων. ἀκολασταίνοντες γάρ διὰ τὰς ὑπερβαλλούσας ῥύσεις ἓν αὐτοῖς τῶν ἠδυπας ειῶν 
παρά τὸν ὀρδόδοξδον βιάζεσθω τολμώσι λογισμὸν τὰς γραφάς, ὡςπερ ἔρυμα προανα-- 
τένοντες ἀκρασίας τό τε » εἶπεν Ó δεός' αὐξάνεσθε xa πληθύνεσὃε * καὶ TO ., ἕνεκεν 
τούτου καταλεέψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα καὶ την µ μητέρα. οὐδὲ αἰσχύνοντωι κατατρό- 
χοντὲς τοῦ πνεύματος, ἆλλ᾽ ὥσπερ ἐπὶ τούτῳ γεγονότες, ἐντυφόμενον ἔτι καὶ ἔμφω- 
λεύοντα τὸν οὗστρον ἀναῤῥιπίζουσεν ἐξάπτοντες ἐρεθισμοῖς. 0:0 Ó7 καὶ µάλα δρι- 
μέως τὰς ἐπικλόπους ταύτας αὐτῶν κακοφροσύνας τε καὶ πεποιηµένας προφάσεις 
ἐκκόπτων, ἐλθφωὼν sig τὸ διατάξασθαι πῶς δέοι προςφέρεσθαι τους ἄνδρας ταῖς γυ- 
ναιξδέ, ἀποφηνάμενος ὅτι οὕτως ὥςπερ καὶ Ó Ἀριστὸς tj ἐκκλησίᾳ, m ἑαυτὸν παραδε». 
δούς * ὑπὲρ αὐτῆς, » 00 αὐτὴν ἁγιάσῃ καν αρίσας τῷ λουτρῷ τοῦ ὕδατος ἐν ῥήματι« 
ἀνέδραμεν εἰς τὴν lé ἔνεσιν ἐπιμνησθεὶς τών | περὶ τὸν πρωτόπλαστον ῥητῶν, ἐξομαλίζων 
εἰς τὸν προκεέίµενον αὐτῷ καὶ αὐτὰ νοῦν τῆς οσον, ὅπως μὴ παράσχη λαβὴν τοῖς 











ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ ATNELA3. | 21 


- 


πεφαλαέοις καταχρήσασυαι τούτοις τοὺς πρεσβεύοντας προφάσει τεκνογονίας σωμάτων 
παρατριβάς, 

"XL ᾿Ἐπισκέφασὃε γὰρ. ὅτι σωφρονεῖν, e παρθένοε, χατα κράτος Φέλων τοὺς πε-- 
πιστευκότας διὰ πολλῶν αὐτοῖς τεκμηρίων ὑπεμφαίνειν πειρᾶται τὸ ἀξίωμα τῆς ἀγνείας, 
ὁτὲ μέν ., περὶ δὲ ὧν ἐγρώψατέ μοι a λέγων »καλὸν ἀνθρώπῳ γυναικὸς μὴ ἅπτεσθαι« 
αὐτόθεν δεικνὺς Ίδη περεφανῶς τὸ ju προςφαύειν γυναικὸς εἶναι καλόν, προτάξας 
αὐτὸ xai προεκθέµενος ἀπολελυμένως" εἶτα τὴν ἀσθένειαν αὖθις συνιδὼν xoi τὴν 


ὑπέκκαυσεν των ἀκρατωτέρων τὴν εἰς συνουσίαν͵, (συνεχώρησε τοῖς μὴ δυνωμένοις ἄρχειν 


σαρκὸς χρῖσναι ταῖς ἑωυτῶν ὁμεύνοις μᾶλλον᾽ 7 παράπέπτοντας ἀσχημόνως ἐκχεῖσθαι 
περὶ πορνεέας. ἀμέλει μετά τὸ ἐπιτρέψαι ταῦτα εὐθέως παρήγαγε τόδε ,, ἵνα μὴ πει- 
ράζῃ υμᾶς o σατανᾶς διά τὴν ἀκρασίαν» ὅπερ ἐστίν' εἰ μὴ δύνασθε, ὠ οὗτος. παγ- 
τάπασι σωφρονεῖν διὰ τὴν ἀκρασίαν καὶ ὑγρότητα τῶν σωμάτων, ἐπιτρέψω μᾶλλον ταῖς 
σφών αὐτῶν χοινωνεῖν 7αμεταῖς, tva μη xai ἐγκράτειαν ἐπαγγέλλεσθαι νομιζόμενοι 
πειράζησθε συνεχώς ὑπὸ τοῦ πονηροῦ, εἰς ἀλλοτρίας ἐκφλεγόμενοι. 

XII. Φέρε γάρ αὐτὰ τὰ κείµενα δια ρήσωμεν ἐπιμελέστερον, ὅτι μη ἀπολελυμένως 
ὁ ἀπόστολος ἐπένευσε ταῦτα τοῖς πολλοῖς, ἀλλὰ προςδ εἰς τὴν αἰτίαν πρότερον, ὃν ἣν 
εἰς τοῦτο παρήχθη. ἀποφηνάμενος yovv ,X0À0y εἶναι άνθρώπῳ γυναεκὸς μὴ ἅπτε- 
eJu εὐθέως. παρήγαγε » διὰ δὲ τὰς πορνείας. ἕχαστος τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα ἐχέτω, x 
τουτέστι διὰ τὴν ἀνάγκην τῆς πορνείας, εἰ μη φέρετε κολάξειν τὴν ἡδονήν, »καὶ ἑκά-- 
στη yov, τὸν ἀδιον ἄνδρα ἐχέτω. τῇ γυναικὶ ὁ ἀνὴρ τὴν ὀφειλῆν ἀπθδιδότω, ὅμοί ως 
δὲ καὶ ἡ γυνὴ τῷ «ἀνδρέ. 7 γυνή, τοῦ ἐδίου σώματος οὐκ ἐξουσιάξεε; ἀλλ᾽ ὁ ἄνήρ * 
ὁμοίως δὲ καὶ ὁ ἄνηρ͵ τοῦ ἰδίου σώματος oix ἐξουσιάδεε, ἀλλ᾽ ) γυνή. μὴ ἀποστε-- 
θεῖτε ἀλλήλους, εἰ μή τι ἂν ἐκ συμφώνου προς καερόν, "να σχολάζητε τῇ προςευχῇ " 
xai πάλιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ συνέρχεσῦε, ἵνα μὴ πειράξῃ ὑμᾶς ὃ σατανᾶς διὰ τὴν ἀκρασίαν. 
τοῦτο δὲ λέγω κατά συγγνώµην» οὐ κατ ἐπιταγήν." τεθεωρημένως δὲ σφόδρα xai 
τοῦτο. ,,XG&IG συγγνώµην γὰρ ἐπεσημήνατο συμβεβουλευχένα, νῦν, ,,0U κατ ἐπιταγήν,. 
ἐπειδὴ τὴν μὲν ἐπιταγὴν ἐπὶ της σωφροσύνης xoi τοῦ μῆ ἅπτεσθαι γυναικὸς λαμβάνει, 
τῆν δὲ συγγνώµην ἐπὶ τῶν uz ὀυναµένων, ὡς ἔφην, κολάξειν τὴν ἐπιδυμίαν. περὶ 
μὲν οὖν μονογάµων τε καὶ µονογαμέδων, ov 5 συζυγία € ἕως ἔτι xa αὖθις, ταντα νο- 
μοῦετεῖ" περὶ δὲ τών ἀποβαλομένων 407 γαμετὰς ἀνδρῶν 7 γυναικών τους συζύγους 
πάλιν αὐτὴν ἀκριῤῶς ἐδεχνευτέον τοῦ ἀποστόλον τὴν φωνήν, ὃ τέ ποτε χρησμῳθεῖ. λέγω 
δὲ τοῖς ἀγάμοις καὶ ταῖς atouts χαλὸν αὐτοῖς, ἐὰν οὕτω µείνωσιν, ὡς xai ἔγω. εἰ 
δὲ οὔκ ἐγκρατεύονταε, yao aav αρεῖσσον γὰρ yao. 7 7tvQovG 9 ou. ἐπέμεινε 
καὶ ἐνθάδε προκρένων τὴν ἐγκράτειάν. ἑαυτὸν .Y80 παράδειγµα μέγιστον λαβωὼν εἰς τὸ 
ζηλῶσαι τους ἀκροατὰς προεκαλέσατο ταύτην τήν ἔγστασιν, αρεῖττον εἶναι διδάξας τὸν 
ἐπὶ ud γαμετῇ συνεξευγµένον ἐφ᾽ ἑαυτῷ µένειν, ὥσπερ δή καὶ αὐτός. εἰ JM αὖ τοῦτο 
διά την ἐκπόρωσιν καὶ τὴν xp v TOU σώματος ὁυςκατὀρθωτον ei τενέ, εἰς δεύτερον 
κατά συγγνώµην παρελὺ εἴν τον οὕτως ὄχοντα συγκατατέθετωαι γάµον, οὐκ αὐτὸ τοῦτο 
διγαμέαν ἀποφηνάμενος εἶναι καλόν, «AX ἄμεινον χρίνας τῆς ἐχπυρώσεως. ὥςπερ γαρ 
5i τις ἓν ἡμέρῳᾳ τοῦ πάσχα καὶ τῆς νηστείας ἐπισφαλῶς νοσηλευομένῳ προσέφερε τρο- 
y καὶ ἐκέλευε διὰ τὴν ἀσθένειαν ἀπογεύεσθαι τούτων τῶν προςφεροµένων, λέγων 
ὡς ἄρα «τὸ μὲν ἀληθῶς, ὦ οὗτος, καλὸν ἐχρῆν ὥςπερ ὁῆ καὶ ἡμᾶς καὶ σὲ καρτερῶς 
δαμεύναντα τῶν αὐτῶν μεταλαβεῖν (ἀπηγόρευται γὰρ σήμερον δείτης ἐπιμνησθῆναι τὸ 
σύνολον) : ἀλλ ἐπειδὴ νάσῳ προκατασχεὺ εἰς ἐξησθένησας καὶ οὐ δύνῃ φέρεεν, ταύτῃ δὴ 
συγγνωµην νέµοντες συμβουλευόµεθα σιτέων ἐπορέξασθαέ σε, ἵνα uy] παντάπασι διά 
τήν νόσον ov ὄὀννην εἰς ἀντισχεῖν προς τήν ἐπιθυμίαν τῆς εροφῆς δια δαρῇς"" OUT(U 
xai ὁ ἀπόστολος ἐνδάδε; πρότερον. εἰπὼν ὅτι βούλοιτο πάντας υγιεῖς εἶναι καὶ σώ φρο- 
YGc , ὥσπερ 07 xoi αὐτός, TO μετὰ ταῦτα τοῖς βεβαρηµένοις νόσῳ τῶν παθών, ἵνα μὴ 
πορνεύσαντες πάντη λυμανδώσιν; οἰσερηλατούμενοι τῶν παιδογόνων μελών τοῖς yagya- 
λσμοῖς εἰς ἐπιμεξίας ὄν νείων σπερµάτων, ἐπέτρεψε τὴν διγαµίαν, μᾶλλον κρεῖσσον αὐ- 
την εἶναι κρίνας τοῦ πυρουσθαι xai ἀσχημονεῖν. 

ΧΗΗ. Καὶ περὶ μὲν ἐγκρατείας xai γάμων xal σωφροσύνης καὶ κοινωνίας ἀνδρῶν, 
χαὶ ἐν τένε τούτων τὸ ὠφέλειμον ἔστιν εἰς δικαιοσύνης κατασκευήν, σχεδὸν Ίδη μοι 
τέλος ἔχει περὶ δὲ παρὺενίας εἐρῆσδαι λείπεται λοιπόν, εἰ τε καὶ περὶ ταύτης ἄρα 
ῥιαθεσμοθεἴται. οὐκουν xui τούτων πέρι ὁιαληπτέον. ἔχει γὰρ ὧδε' », περὶ δὲ τῶν 
παρθένων ἐπιταγὴν χυρίου οὐκ έχω". γνώμην δὲ δέδωµε, ως ἠλεημένος ὑπὸ χυρίου πι- 
στὸς εἶναι. νομέξω οὖν τοῦτο χαλὸν ὑπάρχειν διά τὴν ἐνεστώσαν ἀνάγκην, ὅτι, καλὸν 
ἀνθρώπῳ οὕτως εἶνωι. ὀέδεσαι γυναικέ; μὴ ζήτει λύσιν. λέλυσαι ἀπὸ γυναικός; μὴ 
Urt. γυναῖκα. ἐὰν δὲ xoi λάρῃς, οὐχ ἥμαρτες, xoi ἐὰν γήµη 7 παρθένος; οὔχ ἥμαρτε' 
ὑλίψιν δὲ ἔξουσιε τῇ σαρχὶ οἱ τοιοῦτοι. ἐγὼ δὲ ὑμῶν φείδοµαι."' λίαν εὐλαβώς τὸν 
περ παρθενας εἰςηγησάμενος λόγον καὶ μµέλλων συμβουλεύειν γαμέζειν τὴν ἑαυτοῦ 


19 

1 Cor. 7,1. 
1 Cor. 7,5. 
80 

1 Cor. 7, 1. 
1 Cor. 7, 2. 
lbid. 2 —0. 
81 

82 
1 Cor. 7,8. 9. 
83 

84 

85 
1 Cor. 7, 25. 
28. 

86 





1 Cor. 7,8. 


8 
1 Cor. 7,28. 


1 Cor. 7, 39. 
88 


1 Cor. 7, 32 
—9. 


89 


1 Cor. 7,35. 


90 
1 Cor. 7, 36. 


1 Cor. 7,37. 


91 


1 Cor. 7,38. 


93 


* LI 


22 MEO04IOY 


παρθένον ὅτῳ φίλον, ὅπως μηδὲν τῶν sig. ἁγιασμὸν φεροµένων κατ ἀνάγκην yévorro 
καὶ av, ἀλλὰ κατὰ πρόθεσιν αὐτεξούσιον ψυχῆς (τοῦτο γὰρ πρόςφορον, Φεῷ), οὐ 
βούλεται ἐξ αὐθεντίας αὐτῷ ταῦτα καὶ γνώμης λελέχθαι τοῦ Ἀυρίου» τουτέστι τὸ ya- 
μήεσθαι τὴν παρύ ένον.  ἀμέλει͵ φήσας ,é4v δὲ καὶ γήµῃ ?» παρθένος, ovt ἥμαρτε« 
σχεδὸν πάλιν ὑπευλαβηθεὶς ἀνετάραξε τὴν συγκατάδεσιν, κατὰ συγγνώµην ἀνθρωπένην 
ὑπεμφαίνων ταῦτα συμβεβουλευκέναε, ἀλλ’ οὐ κατὰ J'eíav. εὐθέως yovv μετὰ τὸ εἰποῖν 
» καὶ ἐαν γήμῃ 7 παρθένος, οὔχ ἥμαρτε“ ἐπήγαχε τό 5 Φλέψιν δὲ ἔξουσι τῇ σαρκὶ ot 
TOLOVTOL. ἐγώ δὲ ὑμῶν φείδοµαε»' 0 δή ἐστιν » γω φειδόµενος ὑμῶν, ὦ οὗτοε, ταυτα 
συνεθέµην, ἐπειδήπερ ταῦτα οὕτω φρονεῦν εἵλεσδε, ὅπως ua δόξω κατὰ βίαν ἐπισπέρ- 
χειν ὑμῶν εἰς τοῦτο καὶ ἀναγκάξειν τενάς. ὅμως δὲ εἰ καὶ ταύτην φέλον ὑμῖν μᾶλλον 
τρέπεσδαι ἀποδνσπετήσαντας ἀγνείαν βαστάξειν, καὶ οὕτω λυσιτελεῖν ἡγοῦμαι αρατεῖν 
ὑμᾶς τῶν τῆς σαρκὸς ἐρεδισμῶν, μη παράχρωµένους διὰ τὸ γεγαμηκέναι τοῖς ἑαυτῶν 
σκεύεσιν εἰς ἀκαθαρσίαν. * ἐπιφέρει ovv ,T0U7t0 δέ qui , dósÀgoí* ὁ καιρὸς συνέ- 
σεαλµένος' λοιπόν ἐστιν, ἵνα καὶ οἱ ἔχοντες γυναῖκας ὡς μή ἔχοντες aot. εἶτα αὓ-- 
Jc ἐπεμένων xu προκαλούµενος ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς ἐπεξειργάσατο τὸν λόγον, ἰσχυρῶς. 
πρατύνων τὴν ἔνστασιν τῆς παρὺενέας. ῥητῶς yovv τὰ ἑξῆς ἐπισυνάψας τοῖς προεερη- 
μένοις ἐπεφώνησε 5 δέλω ὑμᾶς ἁμερέμνους εἶναι. ὁ ἄγαμος μεριμνά τὰ τοῦ xvQéov - 
ὁ δὲ γαμήσας μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πώς ἀρέσει τῇ yvvouxí. καὶ μεμέρισται καὶ ἧ 
γυνὴ καὶ J παρ évoc. ? ἄγαμος μεριμνά τὰ τοῦ χυρίου, ἵνα ᾖ ἁγία xci σώματι xai 
πνεύματε" η δὲ γαμήσασα μεριμνῇ τὰ τοῦ κόσμου; πῶς ἀρέσει τῷ ἄνδρί. πᾶσι γὰρ 
ὀναμφιοῤητήτως icti καταφανὲς ως ἄρα μεριμνᾶν τῷ τοῦ κυρίου xai ἀρέσκειν τῷ δεῷ 
πολλῷ ἄμεινον τοῦ μεριμνᾶν τά τοῦ κόσμου xai ἀρέσκειν τῇ yvvouxí. τίς γὰρ οὕτως 
ἠλέθιος καὶ πηρὸς τὰς ὄψεις, ὃς οὐκ αὐτόθεν αἰσθεται την παραίνεσιν τοῦ Παύλου 
τὸ πλέον ῥέπουσαν εἰς ἀγνείαν; 5 τοῦτο γάρ“ , qnoi » poc τὸ ὑμῶν συμφέρον λέγω, 
οὐχ ἕνα βρόχον ὑμῖν ἐπιβάλω, ἀλλά πρὸς τὸ εὔσχημον"'. 

ΧΙΝ. ᾿Επίστησον δὲ πρὸς τοῖς εἰρημένοις ὅπως καὶ Φεοδώρητον εἶναι τὸ τῆς παρ- 
Φενίας «ἐπιτήδευμα παρεγγυᾷ " ὅνεν τοὺς κατὰ πρόφασιν κενοδοξέας τῶν ἀκρατεστέρων 
ἐπὶ τοῦτο παρεληλυὺ ότας ἀποβάλλεται συμβουλεύων αμεῦν, ἕνα μὴ x04 τῆς ἀκμῆς 
σφυγμοὺς xai  gÀeypovas παρεχούσης αὐτοῖς τῆς σαρχὸς ἀσχημονῶσεν αἰστρηλατούμενοι 
τὴν ψυχήν. Tí γὰρ παραδίδωσιν ἐπισκεπτέον. » $i δέ τις ἀσχημονεῖν ἐπὶ τῆς παρθέ- 
νου αὐτοῦ νομέξεε"' φησόέν »éàv 4 ὑπέρακμος, καὶ οὕτως ὀφείλει γενέσθαε᾽ ὃ φέλει 
ποεξίτως οὐχ. ἁμαρτάνει" γαμείτωσαν,« οἰκείως ἐνταῦθα προκρένων τὸν γάµον τῆς 
ἀσχημοσύνης ἐπὶ τῶν ἑλομένων μὲν παρ £VEUELY , δυανασχετούντων. δὲ τὸ μετὰ ταῦτα 
καὶ ἀποκαμόντων, xoi λόγῳ μὲν δὲ αἰδὼ τὴν πρὸς ἀνθρώπους αὐχούντων ἐπιμένειν. 
ἔργῳ δὲ οὐδὲ µωκρότερον ἐνδιατρέψαι δυναµένων τῷ εὐνουχισμῷ. τῷ μέντοι αὔτοχρα- 
τορεκῇ xai αὐδαιρέτῳ αρίνοντι προθέσει τηρεῖν τὴν ἑαυτοῦ σάρκα nag ένον xa μη 
ἔχοντι ἀνάγκην, ὅπερ ἐστὶ πάθος ἐκκαλούμενον την ὀσφυν εἰς συνουσίαν (εἶναι γὰρ 
καὶ διαφοράς, ὡς εἰκός, σωμάτων), τούτῳ διαμελλωμένῳ xai διανλοῦυντι καὶ σπου- 
δαίως ἐπιμένοντε τῇ ἐπαγγελίᾳ καὶ ταύτην E διαπεραινοµένῳ παρακελεύεται μέ-' 
νειν καὶ τηρεῖν, τῇ παρθενίᾳ τά πρωτεῖα γέμων. ὃ γὰρ δυνάµενος, φησέ, καὶ φιλο- 
τιμούμενος τηρεῖν τὴν ἑαυτοῦ σάρκα παρὺένον χρεῖετον ποιεῖ, ὁ δὲ μὴ δυνάµενος, 
γαμίζων δὲ νομίμως xai μη λωὐροφθορών, χαλώς. καὶ din μὲν τούτων αὐτώρκως. 
λαβέτω δὲ µετά χειρὸς ὁ βουλόμενος την πρὸς Κορινθίους ἐπιστολήν, xoi καθ & ἕκα- 
στον ὁμιλήσας τοῖς ἐγεγραμµένοις, τότε καὶ τά Ug ἡμῶν. λεγόμενα σκεψάσθω ἄντε- 
ποραβόλλων, εἰ μὴ συμφωνίας πάσης ἔχονται xa&i ὁμοφροσύνης τῆς πρὸς αὐτά, 

Ἰωῦτά σοι κατὰ δύναμιν υπὲρ ἀγνείας, (e ἀρετή , κἀγὼ συνειοφέρω. 

EY BOY 4. 2φόδρα διὰ πολλών, ὦ ΓΓρηγόριον, μόλις sig τὸ προκεέµενον ἀφί- 
Χετο., μµακρότατον ἀναμετρησαμένη xai περαιωθεῖσα πέλαγος λόγω». 

ΓΡΗΓ. ἼἜοιχεν οὕτως ἔχειν" ἀλλ᾽ i9 xot τὰ λοιπὰ ἐφεξῆς μνημονεύσαντες μιμη- 
τικώτατα διέλδωµε»; Qv ἔτι ἔνανλον τὴν ἀκρόασιν ἔχειν μοι δοχῶ, πρὶν ἀποπτῆναι 
καὶ διαφυγεῖν» εὐεξάλειπτοι γὰρ γέων ἀκουσμάτων μνῆμαι γερόντων. 

ΕΥΒΟΥ 4. Xa λέγε" τούτων γὰρ καὶ ἐληλύθαμεν ἀσμένως ἀκουσόμενοι τῶν 
λόγων. 

I PHI.- Καὶ μὲν δή, xad 'umeQ εἶπας, μετὰ τὸ καταχθηναι τὴν Θάλειαν ὀρόμοις 
ἀκυμάντοις εἰς τὴν γῆν ἡ Θεοπάτρα ἐφεξῆς ὑπολαβοῦσαν ἑαυτὴν ἔφη εἰπεῖν τάδε. 


4ὐὀγος d. 
. Θεοπάτρα. 


|. E μὲν ἐπὶ τών αὐτῶν, ü παρθένου, διεξόδων ἤ σοφία τῆς λογεκῆς 1 ἵστατο τέχνης 
καὶ τὴν αὐτὴν si διεπορεύετο τρέῤον, οὐδεμία ἂν υπῆρχε μηχάνὴ μὴ οὐκ ἀποκνεῖν 














ZYMIIOZION H ΠΕΡΙ ATNEIAZ. 29 


ἐπιχειροῦσαν τοῖς ἤδη προηγωνισµένοις. εἰ δὲ μυρίαι λόγων ὁρμαὶ καὶ διέξοδοε, πολυ- 
μερῶς καὶ πολυτρόπως ἐπεισπνέοντος L μᾶς του Jtov, τίς 7 ἀποκλήρωσις ἐγκαλύπτε- 
σαι xoi δεελιᾶνς οὐχ ἀνυπαίτιος yo ὅτῳ µέτεστι χάριτος, ἐὰν τὰ χαλὰ µη κοσµήῇ 
λόγους εὐχαριστηρίοις. διὸ φέρε καὶ ημεῖς ὑμνήσωμεν τῶν χαρισµάτων τὸ καλλιφεγ- 
γὲς ἄστρον xai τεµαλφέστωτον͵ τοῦ “Χριστοῦ τὴν ἀγνείαν. εὐρυτάτη γὰρ ἤ τοῦ πνεύ- 
ματος αὕτη xai ἄφὺονος ὁδός. πόνεν οὖν ἀπαρξάμεναι δη πρέποντα δόξοµεν καὶ 
is λέγειν τοῖς προκειµένοις, ἐντεῦθεν ἐπισκεπτέον. ; 
Eyo γὰρ ἀκριβῶς ἠσθῆσθαί µοι δοκώ ὅτι τῆς εἰς τὸν παράδεισον άποκατα- 
mn xai τῆς εἰς τὴν ἀφδαρσίαν μεταβολής, xai τῆς πρὸς 9εον καταλλαγῆς οὐδὲν 
οὕτως αἴτιον ἄλλο γέγονε καὶ σωτήριον ἀνθρώποις, τὸ στρατηγῆσαν ἡμᾶς εἰς ζωήν, 
ὡς ἁγνεία. πειράσοµαι 740 7 διανοουµαι περὶ τούτων ἐνδείδασθαι νὺν, ενα σαφώς 
τὴν δύναμιν τοῦ προδιρηµένου χαρίσµατος ἀκούσασαι, πόσων ἡμῖν παρεκτικὸν ἀγανών 
re γνῶτε. τὸ yovv  doyaiov, μετὰ τὸ μετοικισθΊναι τὸν ἄνθρωπον ἐχβλην έντα 
διὰ τὴν παράβασεν, τὸ ῥεῦμα τῆς gJoguc ἐπὶ πολυ προςεχύθη xai φερόµενον σφοδρώς 
ἐδαισίοις συρμοῖς o? µόνον ἔξωθεν ἀτάκτως. παρεφέρετο προςτυγχάνον, ἀλλ ἤδη xai 
ἐπεισχεόμενον sic κατέχλυξε τὰς ψυχάς. αἱ δὲ συνεχώς τοῦτο πάσχουσαι χωφαὺ καὶ 
ὀυςμαθεῖς ἐφέροντο, χυβερνᾶν ἁπαλλαγεῖσαι τὰ σφέτερα σκάφη, παρὰ τὸ μὴ ἔχειν 
ἐφάφασθαι ῥεβαίου τινός. αἱ γὰρ αἰσθήσεις τῆς ψιχῖς, ὡς οἱ τούτων ἔφασαν ἐπιστή- 
μονες, ἐπειδὰν τῶν ἐξωνεν προοπιπτόντων που ὧν ἧττην εἴσα, προςδέξωνται τὰς ἐπι- 
φορᾶς τοῦ τῆς ἀνοίάς ἐπικλύσαντος εἴσω αύματος, εὐθέως τῆς Φείας ὁρμῆς : ἐμποδίζουσι 
σκοτωῦεἴσαι τὸ πᾶν αὐτῆς εὐήνιον πορενὺ ἓν κατά φύσιν χύτος. ὃνεν ὁ Φεὸς οὐκτειρή- 
σας ἡμᾶς ἔχοντας οὕτως καὶ οὔτε ἀνασχεῖν οὔτε ἀνασφῆλαι δυναµένους κοτέπεµψεν ἐξ 
οὐρωνῶν. τὸ ἄριστον | χαὶ εὐκλεέστατον βούδηµα, τήν, παρθενίαν, ὅπως ἐξ αὐτῆς ἀποδή- 
σαντες ἡμῶν τὰ σώματα πλοίων δίκην, γαλήνην ἔχωμεν ὁρμισθέντες φδορᾶς, καθ ὡς 
xai τὸ πνευμα τὸ ἅγιον μαρτυρεῖ. τοῦτο γὰρ ἓν ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἔκτω φέρεται 
φαλμῳ, ἔνθα ὄμνον εὐχαριστήριον ἀναπέμπουσιν ἱλαρῶς αἱ ψυχαὶ τῷ θεῷ, ὁπόσαι 
δη παραληφὺ too: xoi αρατηδ εἴσαι περιπολοῦσιεν ήδη μετὰ Ἀριστοῦ τὸν odgavóv, ὅτι 
μη χατεσπάσθησαν ὑπὸ τὼν ὑλικῶν xai σωματικών ῥευμάτων. ἐντεῦνεν γαρ xui τὸν 
Φαραώ φασι τύπον ἀπενέγκασθαι κατὰ τὴν «4ἴγυπτον Φιαβόλου, ἐπειδὴ τὰ μὲν ἄῤῥενα 
ἀφειδῶς εἰς τὸν ποταμὸν ἐκέλενε ῥόπτεσθαε, τὰ δὲ Φήλεα ζωογονεῖσθαι. καὶ γὰρ καὶ 
ὁ διάβολος βωσελεύων ἀπὸ tap μέχρι Μωυσέως τῆς μεγάλης «4ἰγύπτου, τοῦ κόσμου, 
τὰ μὲν ἄῤῥενα καὶ νοητὰ τῆς ψυχῆς ἔκγονα ὑπὸ τῶν ῥευστῶν παραφέρεσθαι καὶ ἄναι- 
ρεῖσθαν παθῶν σπουδην ἔσχε, τὰ δὲ σαρκικά καὶ ἀναίσθητα αὐξάνεσθαί τε καὶ πλη- 
ύνεσθαι γλέχεται. 

lil. ᾿λλὰ γὰρ ἵνα μὴ παρεκβαίνωµεν τοῦ προκειµένου, φξρε 07 τὸν ψαλμὸν ἔξη- 
Ἰησώμεδα ἐν χερσὶ λαβοῦσαι τοῦτον, ὃν αἱ καῦαραὶ καὶ λώβητοι ψυχαὶ προςάδουσι 
τῷ Φεῷ, 3» ἐπὶ τῶν ποταμών t λέγουσαι ,, Βαβυλώνος, ἐχεῖ ἐκαθίσαμεν͵ xai ἐκλαύσα- 
μεν dy τῷ μνησθ Ίνα, ἡμάς Σιῶν. ἐπὶ ταῖς ἐτέαις ày μέσῳ αὐτῆς ἐκρεμάσαμεν τὰ ὄρ- 
γανα ἡμῶν," ὄργανα καλοῦσαι σαφῶς τὰ σκηνώµατα ἑαυτῶν, ü ἀνεκρέμασαν ἀπὸ τῶν 
πεισµάτων τῆς -ἀγνείας ἐξάψασαι τοῦ Σύλου, ἵνα μὴ ὀυνηθ ώσιν ἔξαρπασθε ἴσαι πάλιν 
παρασυρῆναν τῷ ῥεύματι τῆς ἀκρασίας Βαβυλων γάρ», τάραχος 7) σύγχυσις ἕρμηνευο- 
µένη, τὸν περέᾷ ὄυντον βίον Φείκνυσε rovrov, οὗ &y μέσῳ καθεσθέντες περικλυξόμεδα 
xaJ' ὃν ἐσμὲν ἓν τῷ κόσμῳ χρόνον, τῶν ποταμῶν τῆς κακίας ἐφορμώντων ásí. διὸ 
καὶ περιδεεῖς ἔσμεν καὶ κατολοφυρόμεθά καὶ βοῶμεν μετὰ κλανῦ μοῦ πρὸς τὸν Φεόν, ἵνα 
μη κατολισθήσωσιν ἡμῶν ἀποῤῥηχθ έντα τοῖς κύμασι τῆς ἡδονῆς ἀπο τοῦ φυτον τῆς 
ἀγνείας τὰ ὄργανα. iy τύπῳ γὰρ τῆς παρθενέας πανταχοῦ παραλαμβάνουσι την ἑτέων 
ai elut yQaguí , ἐπειδήπερ τὸ ἄνθος αὐτῆς εἰς ὕδωρ «ἀποτριβέν; ἐὰν ποῦῇ, my ὔσον 
εἰς ὀχείας ἀναξεῖ καὶ ἐρεύισμοὺς χατασβέννυσιν, Bor ἂν εἰς ἄρδην. ἀποστειρώσῃ xai 
ἄγονον ᾽ἀπεργάσηται πᾶσαν τὴν ἐπὶ παιδοποιίαν φοράν, ὡςπερ ó7 xai Ὅμηρος ἐμήνυσε, 
διά τοῦτο καλέσας ὠλεσικάρπους τὰς ἑτέας. καὶ éy Ἡσαϊᾳ δὲ οἱ δίκαιοι ὡς ἰτέα λέ- 
γονται φύειν ἐπὶ παραρῥέον ὕδωρ. εἰς Vioc γὰρ τότε TO τῆς παρὺ ενίας ἔρνος μεγε- 
θύνεται σφοὸρῶς τε xai λαμπρῶς, ὁπόταν Ó δέκαιος καὶ ἐγκεχειρισμένος τηρεῖν αὕτην 
xai «ἐργάξεσθαι τοῖς ἠπιωτάτοις TOU “Χριστοῦ νάµασεν ἀρδεύῃ, σοφίᾳ καταφεκάξω». ὃν 
γὰρ τρόπον τὸ Φένδρον τοῦτο χλοηφορεῖν πέφυκεν ὕδατι καὶ βλαστάνειν, οὕτως ἔπαν-- 
δεῖν ἀθὶ xai ἐπακμάξειν πεαινοµένη λόγοις πέφυχεν ἤ παρὺενία, ἵνα δὴ καὶ ἀνακρε- 
µάσαι τὸ ὄργανον ἀπ' αὐτῆς ἑαυτοῦ δύνηταέ εις. 

IV. Ei οὖν οἱ ποταμοὺ τῆς «Ῥαβυλῶνος τὰ ῥεύματα τῆς ἤδυπα» εέας εἰσέν ὣς οἱ 
σοφοέ φασε, τὰ συγχύνοντα xai ταράσσοντα τὴν Ψψυχήν, ἀνάγκη τὰς ἐτέας εἶναι τὴν 
σωφροσύνην, üq Tc ἀνακρεμῶντες ἀνέλκομεν τὰ ὄργανα rà παιδογόνα ταλαντούµενα 


1) "Eni τῶν ποταμών .. (p.09) .. ὠλεσικάρπους τὰς ἰτέας. Haec apud Phot. cod. 287. p.308, b. 
22— 39, contracta exstant, 


Hebr. 1, 1. 
94 


95 


96 


97 


Exo4. 1, 16. 


Rom. 5, 14. 


98 


Ps. 130, 1. 2. 


99 


0d. x, 510. 
Esa. 44, 4, 
100 


101 


Cu 
24 ΜΕΘΟ4ΙΟΥ 


κάτω καὶ βρίνοντα τὸν yov», ἵνα μὴ κατενεχθέντα περὶ τοὺς ὀχετοὺς τῆς ἀκρασίας 
σκωλήκων δίκην εἰς τοὺς ἐ ἐχώρας. ἐγχρίμπτωνται xai L σηπεδόνας. χθησεμωτάτην Υὰρ 
καὶ ἐπίκουρον eic ἀφθαρσίας. κτῆσιν τὴν παρὺενίαν 0 9εὸς ἐδωρήσατο, σύμμαχον άπο- 
στεέλας τοῖς ὀριγνωμένοις καὶ ποθοῦσε, καθως Ó ψαλμὸς ὑφηγεῖται, τῆν Σιών, ὃ δή 
ἔστι την ἔχλαμπρον ἀγάπην καὶ τὴν περὶ αὐτῆς ἐντολήν, ἐπειδήπερ ἡ 3 Zuwv ἐντολὴ σχο- 
πιᾶς ἑρμηνεύεται. ὧδε γὰρ ἀναλογισώμεδα πάλιν xoi τὰ ἑξῆς. τέ δή ποτε ἐπηρωτῆ- 
συ αι πρὸς τῶν αἰχμαλωτιστῶν ὁμολογοῦσιν αἱ ψνχαὺ τὴν «ov eni γῆς ἀλλοτρίας 6 dco 

102 xvgiov; j πάντως ὅτι τὸ εὔαγγέλιον ἱερὰν ᾠδην εἴναι χαὶ ἀπόῤῥητον διδάσκουσεν, ἣν 

οἑ ἁμαρτάνοντες καὶ μοιχώμενοι τῷ πονηρῷ προς(δουσε»; ἐξορχοῦνται γὰρ τὰς évro- 
Matth. 7, 6. λάς» τὸ δέληµα τῶν πνευμάτων τελοῦντες τῆς πονηρίας; xai δέπτουσι τα E τοῖς 
αυσὶ καὶ τοὺς μµαργαρέτας ἔμπροσδεν τῶν Λοέρων, ὃν τρόπον κάκεῖνοι . περὶ Qv ὁ προ” 
Amos 4,5. φήτης Óvcyegaívav qnot xoi ἀνέγνωσαν ἔξω νόμο». * οὐ γὰρ. ὅτι τῶν πυλῶὼν ἔξω της 
Περουσαλὴμ 7 τῶν οἰκιῶν ἀνεγύνωσκον ἐδιόντες οἱ Ιουδαΐοι τὸν.νόμον, διὰ τοῦτο δή 
καὶ ὁ προφήτης ἠσχυρῶς αὐτῶν κατηγορεῖ, xai ὑπευθύνους ἐγκλήματι βοᾷ γεγονέναε, 
ἀλλ ὅτι παρερχόµενοι τὰς ἐντολᾶς καὶ ἀσεβοῦντες εἰς τὸν Φεὸν ἐπιμεμορφασμένως 

103 μὲν ἀνεγύνωσκον óg9sv ὡς εὐσεβεῖς τὰ προστάγµατα, κατὰ ψυχὴν δὲ οὐκ ἐδέ χοντο 
μετὰ πίστεως ἴσχοντες, ἀλλ) ἀπέπτυον͵ ἔργοις ἀρνούμενοι. ἐντεὺοεν γὰρ uv ᾠδῆν ini 
τῆς ἀλλοτρέας ᾷδουσιε κυρίου, ταπεινότερον περιέλκοντες xai ἐξηγούμενοι τὸν νόµον, 

4 Petr. 2, 10. βασιλείαν αἰσθητὴν προςδοκώντες, xai ἐπὶ γῆς ταύτης τῆς ἀλλοτρίας» ἣν παρελεύσεσθαι 
λόγος, τιθέμενοι τὰς ἐλπίδας, ἔνθα οἱ αἰχμαλωτισταὶ δελεάξουσεν ἡδοναῖς λοχώντες 
πρὸς amr. ; 

V. Ἐοίχασι δὲ καὶ οἱ mpocádovrec τὸ εὐαγγέλιον ἄφροσιν ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας μελῳ- 
δεῖν τὴν ᾠδῆν xvQiov , ὃς μη ἐστιν ὁ Ἄριστὸς γεωργός. ἀλλ αἱ τὸ καθαρώτατον χαὲ 
φαιδρὸν xai ἁμιγὲς καὶ εὐλαβὲς xoi εὐπρεπὲς τῆς παρδενίας ὑποδῦσαι καὶ ἀἆνα- 

104 λάµψασαι κάλλος» καὶ στεῖραι xai ἄγονοι τῶν ῥευστῶν xoi ἀλγεινῶν εὑρεῦ εἴσαι πα- 
Φῶν, ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας οὐ μελῳδοῦσι τὴν ᾠδήν, ὅτι μὴ «φέρονται ταῖς ἐλπίσι τῇδε, 
μηδὲ προστετήκασι ὑνητῶν σωμάτων τρυφαῖς, μηδὲ ταπειγῶς κατασκέπτονται τὸν νοῦν 
τῶν ἐντολῶν, ἆλλ' εὖ xui γενναίως μετὰ φρονήµατος ὑψηλοῦ τὰς ἐπαγγελίος ἄνω 
πε «x goi, τὸν οὐράνιον διψώσαι xai σύμφυτον τόπον. ὅὃ9εν ἀγάμενος αὐτῶν ὁ 
δεὸς τὰ φρονήματα μεθ’ ,ὁρκωμοσίας ἐξαερέτους ἐπαγγέλλεται διδόναι τιµάς, àv ἀρχῇ 

Ps, 196, 5. 6. τῆς εὐφροσύνης προανατάσσων x«i καθιδρυων. λόγει γὰρ ὧδε » ἐὰν ἐπιλάθωμαί σου, 
^ 105 Ἱερουσαλήμ, ἐπιλησθείη ] δεξιά μου. κολληδείη 7 γλῶσσά pov τῷ λάρυγγέ. µου, 
jy pn cov μνησθώ, ἑὰν μὴ προανατάξωµαι τὴν Ἱερουσαλὴμ ὡς ἓν ἀρχῇ τῆς εὔφρο- 
σύνης pov ,* Ἱερουσαλὴμ τὰς ἀἁμιάντους αὐτὰς δὴ ταύτας, ὡς ἔφην, καὶ ἀπήμονας | 
yvyác εἶναι Ἄέγων, αἵτενες ἄτρυγον τὸ τῆς παρδενίας αὐστηρῶς ἀμολύντοις χείλεσε | 
2 Cor. 2,9. σπασάμεναι πόµα, &vi ἀνδρὶ παρθένον ἁγνὴν καθαρμόζονται παραστ]σαι Ἄριστῷ 
Sap.4,9, XOT οὔρανόν, τὸν τῶν ἁμιάντων ἄθλων ἀγῶνα νεκήσασαι. ταύτῃ γὰρ, xai Ἡσαϊας 0 
Esa. 00,1, προφήτης παρεγγυᾷ 5 φωτίρου, φωτέζου ““ λέγων 5 Ἱερουσαλήμ: ἥχει γάρ σου τὸ gue, 
Phuip.3,11. καὶ 7 δόξα κυρίου ἐπὶ σὲ ἀνατέταλκε΄'. ταῦτα δὲ τὰ ἐπαγγέλματα μετὰ τὴν ἐξανά- 

106 στασεν τελεσιουργηθήσεσθα, o5Àov xai παντί. οὗ γὰρ περὲ τῆς πολυθρυλλήτου κατὰ 
Ἰουδαίαν πολέχνης τὸ πνεῦµα τὸ ἅγιον χρησμῳδεξ; ἀλλὰ περὶ τῆς οὐρανουπόλεως ὥς — 
ἆληθῶς ἐκείνης xai µακαρίας Ἱερουσαλήμ, ἣν E φησιν αὐτὴν εἶναι τὸ ἄφροισμα | 
τῶν ψυχών, ἃς προανατάξασθαι πρώτας ἓν ἀρχῇ τῆς εὐφροσυύνης τῶν καινῶν αἰώνων 
προφανῶς 9 Φεὸς ἐπαγγέλλεταε, εἷς χαθαρὰν οἴκησιν ἀθύτων φώτων τῷ λευκοτάτῳ | 
της παρὺ ενέας ἐστολισμένας κόσμῳ χατοικέζων; ὅτι μὴ ἐμνημόνευσαν τὸν κόσμον 
ἀποδύσασθαε τὸν νυμφικόν, τουτέστι χαυνώσαι τὸν λογισμὸν φαντασίαις ἐκτόποις. 

Jer. 2, 32. VI. 'ἀμέλει τὸ μὴ ἐπιλαθέσθαι νόμφην τὸν κόσμο», μηδὲ παρθένον τὴν στη-- 
Φοδεσµίδα αὐτῆς, λεγόµενον ày Ἱερεμίᾳ, τὸ μὴ ἐνδοῦναι καὶ χαλάσαι τὸν δεσμὸν | 

101 τῆς σωφροσύνης ἁπάταις δηλοῖ καὶ περισπασμοῖς. στήθη γὰρ αἱ φρένες εἰκότι λόγῳ 
xai ὁ vovg ἡμῶν είναι νομέζεται * L δὲ στηδοδεσµές, 7 συνδοῦσα ζώνη xoi συσφίγ- 
γουσα τὴν. πρόθεσεν τῆς ψυχῆς εἰς ἀγνείαν, igriv ἡ πρὸς 9εὸν ἀγάπη , ἣν ἐμοέ τε 
καὶ ὑμῖν Ó σερατηγὸς ἡμῶν καὶ ποιμὴν "Iycovg καὶ ἄρχων καὶ νυµφίος» ὦ καλλιπάρ- 
9evor, ἄῤῥηκτον xai ἐσφραγισμένην μέχρι τέλους τηρῆσαι παράσχοι. τούτου γὰρ τοῦ 
κτήματος τοῖς ἀνθρώποις ἄμεινον βοήθημα οὐκ EL τις ζᾳδίως & ἕτερον λάβοι ἀρέσκον 
Φεῷ xoi προςφελές.᾽ διὸ ἐγὼ χρῆναί quus τὴν ἀγνείαν ἅπαντας τιμᾶν καὶ διαφερόν- 
τως ἀσκεῖν τε καὶ ἐγκωμιάξειν. 

108 ὖὗταί σοι xai παρ ἡμῶν αἱ ἀπαρχαὶ τῶν λόγων ἀνακείσθωσαν, ὦ 4ρετή, τὰ 
μὲν παιδιᾶς, τὰ δὲ καὶ σπουδῆς χάριν. 








1) «μέλει .. (p. 107) .. 5j πρὸς Χριστὸν αγάπη. Haec fere ad verbum apvd Phot. cod. 237. 
p. 308, b. 40. — p. 309, a. 5. 


ZYMIIOSION H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙ«Σ. 23 


4 


"Aia δέχοµαι τὸ δώρον; ἔφη guvut τὴν "osi, xai x&Á&vt μετὰ σὲ τὴν Θάλ- 
λουσαν λέγειν. δεῖ γάρ µε παρὰ μιᾶς ἑκάστης ὑμῶν ἀποδέξασθαι τὸν λόγον. 


dóyog e. 
ὤΦάλλονσα. 


I. Tiv οὖν Θαάλλουσαν βραχὺ ἐπισχοῦσαν καὶ πρὸς ἑαυτήν τν σκεψαμένην εἰπεῖν 
ἔφη, "αλ, ὦ “ρετή, συλλήπτριαν br) παραστῆναί σε καὶ τὰ νῦν» ὅπως πρώτον 
μὲν σοῦ, xai TOY παρόντων δὲ φανώμεν ἄξια λέγειν. τὸ ,γὰρ µέγιστον καὶ ἔπεφα- 
γέστατον ἀνάθημα xoi δώρο; οὗ μηδὲν ἀντάδιον ἄλλο προςενέγκασδα, πάρεστεν 
ἀνθρώποις Jeu, τὸν ἆθλον τῆς παρνὺενίας εἶναι πέπεισµαι διαρκώς ἀπὸ τῶν ἱερῶν 109 
ἠσθημένη γραμμάτων. οὗ γὰρ ἂν πολλών πολλὰ κατ εὐχὰς ἐν τῷ νόμῳ χαλὰ κα- 
τεργασαµένων μόνοι μεγάλην εὐχὴν ἐλέγοντο πληροῦν οὐ σφᾶς αὐτοὺς αὐθαερέτῳ 
βουλῃ προςενέγκασθαι βουλόµενοε. ἔχει γὰρ τὸ ῥητὰν οὕτως »καΐ ἐλάλησε χύρεος 
πρὸς Movori Aéyav- λάλησον τοῖς υὲοῖς agar , καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς᾽ ἀνὴρ 7 Num. 6, 1. 
γυνή» ὃς μµεγάλως. eben rau εὐχὴν ἀφαγνίσασθαι ἀγνείαν χυρέῳ. εὔχεται χρυσᾶ xai 

ἀργυρᾶ εἰς τὸν νεὼν σκεύη, προσκοµέσας ἀναθ εἴναέ τες. ἕτερος ἀνανεῖναι την δεκάτην 
τῶν χαρπῶν, ἄλλος τῆς οὐσίας ὅτερος τὰ κρατεστα τῶν ποεμνέων ἄλλος UY ὅπαρ- 
by καθιεροξ , καὶ οὐδέπω μεγάλην εὐχὴν εὔξασθαι δύναται τῷ κυρίῳ, ἀλλ ἐκεῖνος ὃ 110 
ἑαυτὸν ἀνανεὶς τῷ Φεῷ ὁλοτελῶς. 

II. Ἐπιχειρητέον. γάρ ἀληθεξ λόγῳ πρὸς ὑμᾶς, ὦ παρθένοι, τὴν κατά τὸ πνεῦμα 
διάνοιαν δηλώσαι τῆς γραφῆς. ὁ γὰρ κατά TL μόρεον φυλασσόµενος xai προσέχω», 
κατά TL δὲ περισπώµενος xoi πλημμελών ὅλος ovx ἀνάκειται Je go" yàg τὸν 
Τέλειον πάντα ἄναν εἶναι καὶ τὰ τῆς ψυχῖς xai τὰ τῆς σαρκὸς,, ὅπως ἄρτιος eim xai 
pz ἑλλιπής. ταύτῃ 97 xai τῷ ᾽4βρααμ 0 Φεὸς ὑφηγεῖται 1 Anfis μοι δάμαλιν τριε- Gen.15,9. 
Τήζουσων λέγων »καὶ αἶγα τριετέζουσων xai κριὸν τριετέξοντα, καὶ τρυγόνα καὶ περι- 
στορᾶν »- ὃ ἐστεν εὐφήμως (ἐπίστησον γὰρ ὅτι περὶ τούτων κἀκεῖνο παρεγγυᾷ) προς- 11 
éveyxé poc xai φύλαξον ἄξυγα, xai ἀχάχωτόν σου τὴν ψυχὴν δαμάλεως δίκην, καὶ τὴν σάρκα 
καὶ τὸν. λογισμόν , τὴν μὲν ὡς αἶγα, ἐπειδὴ τὰ μετέωρα xai κρημνώδη περιπολεῖ, τὸν δὲ 
ὥς κριόν, [177 μηδαμῶς ἀποσκιρτήσως ἐκπέσῃ καὶ ἐξολισθήσῃ. τῆς ἀληθείας: οὕτω γὰρ 
ἐντελῆς fon xal ἀνεπίληπτος», ὦ ὦ “«βραάμ $ ἀναθεὶς ἐ ἐμοὺ καὶ τὴν ψυχῆν καὶ τὴν αἴσθησεν 
καὶ τὸν νοῦν' ü συμβολικώῶς δάμαλιν ἔφη xoi αἶγα xai κριὸν τρεετέξοντα, οἑονεὶ την 
γνῶσιν ἀκαχέμφατον τῆς τριάδος ἐ ἐπανηρημένα. τάχα δὲ καὶ τὴν πρώτην καὶ τὴν péonv 
xai τὴν τελευταίαν τοῦ βίου τῆς ἠλικέας ἡμῶν αἰνίσσεται τρέβον, βουλόμενος, ὡς, ἔνι 
μάλιστα, καὶ τὸν τῶν παέδων xai τὸν τῶν ἀνδρῶν xai τὸν τῶν γεραιτέρων. χθόνον 112 
σωφρόνως βιώσαντας αὐτῷ προςενέγκασθαι ᾿ καὈ ὃν τροπον xoi ὁ κύριος. ἡμῶν ἓν Luc. 12, 35— 
εὐαγγελίοες παρακελεύεται Ἰησοῦς Ἄριστός, ὧδε νομοδετῶν » Οἱ λύχνοι ὑμῶν µη 
σβεννύσθωσαν, καὶ αἱ ὀσφύες ὑμῶν μη λυέσθωσα». διὰ τοῦτο καὶ ὑμεῖς ὅμοιοι 
γίνεσθε ἀνθρώποις προςδεχοµένοις τὸν κύριον αὐτῶν, πότε ἀναλύσει ἐκ τῶν γάµω», 
ἵνα ἐλθόντε καὶ κρούσαντι αὐτῷ εὔθέως ἀνοίξωσε. μακάριοέ ἐστε, ὅτι ἀνακλινεῖ 
ὑμᾶς καὶ παρελθὼν διακονήσει". xay τῇ δευτέρᾳ, κἂν τῇ τρέτῃ φυλακῇ, μακάριού 
inte, ἐπισκέψασθο γὰρ ὅτι τρεῖς ὑποθέμενος φυλακὰς νυκτός ? ἑσπερινὴν xai δευτέ- 
ga καὶ τρίτην, xai τρεῖς ἑαυτοῦ παρουσίας» o παρῦ vos, τας τροῖς ἡμῶν τῆς ζλι- 119 
χίας ἠνέξατο µεταβολάς, τὴν μειρακιώδη. xai τὴν πρόςηβον xai τήν πρεςβυτικήν, ενα 
αὰν τὴν πρώτην ἄγοντας ἡλιχίαν, τουτέστι παῖδας ὄντας, ἐὰν ἐλδη παραληψόµενος 
τοῦ κόσμου», ἑτοέμους καταλάβῃ xai καθαρούς, μηδὲν ἐπιτετηδευκότας σκαιόν, κάν 
Uy δευτέραν ὁμοίως, κάν τήν τρέτην. ἑσπερινὴ γὰρ φυλακὴ ὁ καιρός ἐστι τῆς ἀκμῆς 
τοῦ ἀνθρώπου καὶ 75 νεότης, xa ir ἄρχεται ταράσσεσθαι - τὸ ἡγεμονικόν» ἐπιθολού- 
μενον ταῖς ἐξαλλαγαῖς τοῦ βίου, ἡβώσης αὗτου τῆς σαρκὸς jon καὶ τρεποµένης eic 
7497. δευτέρα δέ, ὁπηνίκα λοιπὸν εἰς ἄνδρα τέλειον ἑλάσας ἄρχεται στάσιν καὶ 
βεβαιότητα τῶν Φορύβων ὁ νοὺς προςλαμβάνειν καὶ τῆς οὐήσεως. τρίτη δέ, ὅτε αἱ 114 
πλεῖσται φαντασίαι φύίνουσι τῶν ἐπιθυμιῶν, ἀπομαραενομένης ἤδη τῆς σαρκὸς καὶ 
εἰς γῆρας προκοπτούσης. 

III. 4:0 προςήκει ἄσβεστον 2 ἐν τῇ j καρδέᾳ της πέστεως ἑξάψαντας τὸν λύχνον, xai την 
90g iv ἀναξωσαμένους τῇ σωφροσύνῃ, ἐγρηγορέναι καὶ προςδοκάν ἀεὶ τὸν κύριον, vas 
κάν ἓν τῇ πρώτῃ. ἡλικέᾳ παραλαβεῖν ἡμῶν τινας βουληῦῇ, κάν àv τῇ δευτέρᾳ; κάν ἓν τῇ 
τρέτῃ, ἐλθὼν καὶ εὑρὼν Στοιμοτάτους καὶ ἃ προςέταξεν ἐργαζομένους, ἀνακλίνῃ. εἰς 
4βραὰμ κόλπους καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ. ἹἹερεμίας δέ ,dyadOv' φησέν » ἀνδρέ, ὅταν Tren. ὃ, 57. 


1) de µον .. (p. 114) .. προςδοκᾶν dti τὸν κύριον. Haec, paucis omissis, transscripta apud 
Phot, cod. 237. p. 309, a. 6. — p. 309, b. 2. : 
2 


Jer. 17, 3. 
115 


116 


Kuta. 0, 2. 


1Cor. 7, 84. 


117 


Ps. 140, 3. 
Ps. 04, 2. 


118 


Esa. 8, 1. 


119 


Eccl. 6, 30. 


Num. 6, 1. 
120 


Num. 0,1—A. 


121 


Zach. 9,17. 
Ps. 103; 15. 


Jo. 15, 1. 6. 
122 


26 MEOG04IOY 


ἄρῃ ζυγὸν iv νεότητε αὐτοῦ xoi ἀπὸ τοῦ χυρέου μὴ ἀποστῇ ἡ yn αὐτοῦ. * ἆγανὸν 
γάρ ὲχ παίδων ὡς ἀληθῶς ὑποθέντα τὸν αὐχένα τῇ δεέᾳ προςοχῇ. μὴ ἀποσείσασθαι 
μέχρι γήρως τὸν ἐπεβάτην χαδαραῖς φρεσὶν ἐποχούμενον 9 dei τὸν λογισμὸν εἰς τὸ 
χεῖρον xo J'éAxovtog. τοῦ πονηροῦ. τίς γὰρ οὐ τὰς δι᾽ ὀμμάτων, τίς δ᾽ οὗ τὰς δε 
ὠώτων, τίς Ó o? τὰς διὰ γεύσεως, ὀσφρήσεώς τε καὶ ἀφῆς ἡδονὰς xai τέρψεις ámo- 
δέχεταεν τὴν ἠνέοχον μὴ φέρων σωφροσύνην, εἴργουσαν xai καθαιµάττουσαν τὸν 
ἵππον τῆς κακίας; ἕτερος μὲν οὖν εἰς ἕτερα ἐπιῤλέψας ἄλλα δοξάσεε, ἡμεῖς δὲ ἄνα- 
ζε9 έναε λέγομεν ἑαυτὸν τελείως Sedi, ὃς καὶ τὴν σάρχα ἄχραντον ἐκ παίδων φιλο- 
τεμεῖται φυλάττειν, παρθενέαν ἀσκῶν. περισπουδάστους γὰρ καὶ μεγάλας ἐλπίδων 
δωρεὰς τοῖς ἐφιδμένοις αὐτῆς ταχέως φέρεε, τὰ λυµαντήρια της ψυχῆς. ἀπομαραί- 
νουσα πάθη xai ,Umexxavpaa. φέρε γὰρ εἰςηγήσωμαι πῶς ἀνακείμεθα τῷ xvoíq. 
IV. Τὸ yovv »μεγάλως εὔξασθαι εὐχήν.-- ἐν τοῖς “ριθμοῖς νομοθετούµενον, 
τοῦτο παρέστησεν, ὅπερ ἐπὶ πλέον ἐγὼ διηγησαµένη ἀποφαίνω, μεγάλην εὐχὴν εἶναι 
παρὰ πάσας εὐχὰς ἀποδεικνύουσα τὴν ἀγνείαν. τότε γὰρ ἀνάκειμαι προφανῶς πᾶσα 
τῷ χυρίῳ» ὁποτε μὴ μόνον τὴν σάρκα συνουσέας ἀνέπαφον, ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπών 
ἀτοπημάτων ἄσπιλον τηροῖν ἀγωνέζομαι. »7 γὰρ ἄγαμος» φησέ » μεριμνᾷ τὰ τοῦ 
xvQéov, πῶς ἀρέσει τῷ xvQí," οὗ μόνον ἵνα μὴ ᾿χωλὴν τῆς ἀρετῆς : χατά τι μόρεον 
ἀπενέγκηται την δόξαν, ἆλλ ἄμφω, κατὰ τὸν ἀπόστολον», καὶ àv τῷ σώματι xci ἓν 
τῷ πνεύµατιε ἁγιάξηται, ἀναθεἴσα τὰ μέλη χυρίῳ. Tí γάρ ἐστι τὸ ἀναθεῖναι έαυ- 
τὸν τελείως κυρίῳν Aexréov. ῥὰν ἐπὶ τῶνδε μὲν ἀνοέξω τὸ στόμα, i τῶνδε 
δὲ αατακλείσω, oiov ἀνοίξω μὲν περὶ τὰς ἐξηγήσεις τῶν γραφῶν sig τὸ ὀρθοδό- 
Suc  Vuvioat xai μεγαλοπρεπῶς, κατὰ δύναμιν τὸν Φεόν, αατακλείσω δὲ δύραν 
αὐτῷ δεμένη xoi φυλακὴν του μάταια μη λαλεῖν, ἀγνεύει μου τὸ στόμα xai ἀνάκει-- 
ται τῷ Φεῷ, ἡ γλὠσσά μου κἄλαμος yéyovev, ὄργανον σοφίας γράφει γὰρ ὃν αὐ- 
τῆς ἀριδήλοις γράµµασιεν, ἀπὸ τοῦ βάθους καὶ τῆς δεινότητος. τῶν γθαφῶν φωτέζων 
τὸν νοῦν, τοῦ πνεύματος ὁ λόγος, ὁ κύριος» γθαμματεὺς τῶν αἰώνων ὀξυγράφος, 
ὅτι ταχέως καὶ ὀξέως τὴν βουλὴν ἀναγράφεται μόνος xai πληροῖ τοῦ πατρός, »ὀξέως 
σχκύλευσον ἀκούων ,, ταχέως προνόµευσον.’ * τούτου κάλαμός. ἔστεν U γλὠῶσσά μου 
τοῦ γθαμματέως". ἡγνίσθη γὰρ αὐτῷ καὶ ἀνάκειται κάλαμος ὥςπερ ὥραῖος, ὡραιό- 
τερα γράφων τῶν τὰ ἀνθρώπινα δόγματα κρατυνόντων ποιητῶν καὶ ᾿λογογράφω». 
ἐὰν ἐ9θίσω καὶ «τὰς ὄψεις μὴ ἐπιθυμεῖν ὥρας σωμάτων; μηδὲ τέρπεσδαι Φέαις ἀσχη- 
pyogey ἀλλὰ τὰ ἄνω περισκοπεῖν, ἀγνεύουσι καὶ οἱ ὀφνοαλμοὶ xai ἀνάκδενται τῷ κυ- 
Qíq. ἐὰν τὰ dra φράξασα ἀπὸ δυσφηµέας xoi «ψεθυρισμών ἀναπετάσω λόγῳ Θεοῦ, 
φοιτώσα παρὰ σοφούς, ἀνατέθεικα xoi τὰς ἀχοὰς τῷ κυρίῳ. ἐὰν ἀποστήσωμαι τὰς 
εἔρας ἀπὸ ααπηλείας , ἀπὸ µεταπράσεως; ἀπὸ φιλοχρημοσύνης, ἀπὸ πληκτεσμοῦ, 
ἄγνεύουσε xai a6 χεῖρες Jed. ἐὰν ἐφέξω τὸ πορευτικὸν δμεστραμμένας ὁδοὺς πορεύε- 
σαι ,», ἀνατέφεικα καὶ τοὺς πόδας, ovx sic δεκαστήρεα xai 9ιάσους παρερχοµένη, 
ὅθι τ ἄνδρες ἀλεεροδέκαι τελέΦουσι», ἀλλ δές τὸ κατορθώσαι πληρώσασά τε τῶν 
ἐντολῶν. τέ μοι λοιπὀν, ἐὰν διαγνευω καὶ τὴν Χαρδίαν, πάσας τὰς διανοήσεις αὐτῆς 
ἀναδεῖσα κυρέῳ; φαῦλον οὐδὲν διαλογέξοµαε, τὔφος οὐκ ἐμπολιτεύεται καὶ ὀργὴ παρ 
ἐμού, τὸν vópov καὶ àv ἡμέρά μελετῶ κυρίου καὶ ἓν vuxtí' καὶ τοῦτ ἐστέ » μεγάλην 
ἀγνείαν ἀγνεῦσαε, μεγάλην εὐξάμενον ed gri 
V. Πειράσομαι δὲ καὶ τὰ έξης ὑμῖν, παρθένου, φράσαι τῶν διατάξεων, ἐπειδή- 
περ τῶν σφετέρων ἐδήρτηται καὶ αὐτὰ κατορθωµάτω», Φεσμοὲ περὶ παρθενέας ὄντα 
καὶ χρησμοὺὲ διδάσκοντες ὧν ἀπέχεσθαι προζήκει, καὶ ἀναγωγὸν εἶναι τὴν παρὺενίαν. 
γέγραπται γὰρ οὕτως »xai ἐλάλησε κύριος τῷ ]Μωνσῇ λέγων ' λάλησον τοῖς υὲοῖς 
Ισραὴλ καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς" , drip 7 γυνή, ὃς ἂν μαγάλως εὔξηται εὐχὴν dgayvi- 
σθΊναι χυρίῳ., ἀπὸ σέχδρα καὶ οἶνου ἀγνισθήσεται , xai ὄξος ἐξ oivov xai ὄξος € ἐκ σέκερα 
καὶ ὅσα κατεργάζεται ἐκ σταφυλῆς 0v πέετᾶ, xai σταφυλὴν πρόσφατον xai σταφίδα 0v 
φάγετε πάσας τὰς ημέρας τῆς εὐχῆς αὐτοῦ ος ὅπερ ἐστίν' ἀπὸ του φυτοῦ τῆς πονηρίας 
τῶν γεννωμένων ὁ κατεγγνήσας ἑαυτὸν τῷ κυρίῳ καὶ ἀναθεὶς οὗ δρέψεται διὰ τὸ παρ- 
εκτικὸν ἀεὶ µέδης αὐτὸ xoi ἐκστάσεως πεφυχέναιο ' δύο γὰρ ἀμπέλων διαφορὰς x τών 
γραφῶν ᾖσθήμεθα, ai χωρὶς ἀλλήλων ἐγενέσθην ἀνομοέως τε ἔχετο». ἤ μὲν γὰρ 
ἀθανωσέας T6 καὶ δικαιοσύνης ἐστὶ παρεκτική, 2 δὲ μανίας αὖ καὶ παραφροσύνης. 
ἄμπελος μὲν γὰρ νηφαλιος xai εὐφραντικὴ, χλημάτων δίκην ἐκ τῶν μαθηματων τους 
βότρυς ἑλαρῶς «ἀπαιωροῦσα τῶν χαρισµάτων καταστάζοντας ἀγάπην, ó κύριος ἡμῶν 
ἐστιν Ἰησοῦς ὁ λέγων διαῤῥήδην τοῖς ἀποστόλοις » ἐγώ εἰμι 1 ἄμπελος ?) ἁληθινή, 
ὑμεῖς τὰ κλήματα᾽ ὁ δὲ πατήρ μου ὁ γεωργός» ἀγρία δὲ xai Φανατηφόρος ὁ διά- 
βολος, Λύσσαων καὶ Ἰὸν καὶ ὀργὴν ἀποστάζων, ὥσπερ δὲ καὶ ἸΜωυσῆς ἐφηγεῖται δεα-- 


1) 4éóo γὰρ ἀμπέλων διαφορὰς .. (p. 122) .. θυμὸς ἀσπίδων ἀνίατος. Summam horum habet 
Photius cod. 237. p. 309, b. 5— 10. 








ZYMIIOSZION H ΠΕΡΙ AT'NEI AG. 24 


γθάφων περὶ αὐτοῦ" »6x γὰρ ἀμπέλου Ἄοδόμων ^ φησέν "L άμπελος αὐτῶν, καὶ y) 
χληματὶς αὐτών ἐκ D οµόῤῥας. y σταφυλὴ αὐτῶν σταφυλῆ χολῆς» βότρυς πικρίας 
αὐτῶν. θυμὸς ὁρακόντων ó οἶνος αὐτῶν, xai δυμὸς. ἄσπίόων ἀνίατος.. ἐκ ταύτης 
τρυγήσαντες οὗ - Σοδόμων, οἰκήτορες εἰς ἄκαρπον ἀῤῥένων ὄρεδιν οἐστρηλατήθησαν 
T9607 vau. παρὰ φύσιν. ἐντεῦθεν καὶ ἐπὶ Νώε αραιπαλήσαντες εἰς ἀπιστίαν κοτώλι-- 
σθον καὶ ὑποβρύχιοι κατεποντώθησαν κατακλυσµῳῷ' évrevO ev ἀρυσάμενος ὁ Κάῑν τὰς 
μισαδέλφους ἐφοένιξε χεῖρας καὶ ἔχρανε τὴν ην Av9op συγγενεκῷ * ἐντεῦθεν μεῦν- 
σκόµενα τὰ ἕθνη Φήγουσιν ἑαυτῶν εἰς ἀλληλοφόνους pa yas τοὺς Φυμούς. οὕτως γὰρ 
οὐκ ἐξέσταται ἄνθρωπος ἀπὸ οἴνου καὶ παραπαίει» ὥσπερ ἀπὸ ζήλου xai ὀργῆς' 
οὕτως οὗ μεθύσκεταέ τες ἀπὸ oivov καὶ παραφρονεξ, ὣς ἆ ἀπὸ ἄσης, ὡς ἀπὸ ἔρωτος, 
ὥς ἀπὸ ἀκρασίας. ἀπὸ ταύτης προςτέτακται τῆς ἀμπέλου n γεύσασθαι τὴν παρδέ- 
y0y, ἵνα νηφάλιος ὑπάρχουσα καὶ ἀὔπνος ἀπὸ µερίµνης βιωτικῆς ἔκλαμπρον τῆν 
λαμπάδα του 'φωτὸς τῆς δικαιοσύνης ἐξάπτῃ τῷ λογῳ. προσέχετε“ γάρ φῆσιν ó 
κύριος ρμήποτε βαρυνθώσιν ἡμῶν αἱ καρδέαι κραιπάλῃ xai μέθη καὶ µερίμναις βιω- 
uxaig καὶ ἐπιστῇῃ iy ὁμᾶς ἡ ἡμέρα ἐκείνη ὡς παγίς.“ 


VI. ου µόνον δὲ τῶν ἐκ τῆς ἀμπέλου χατεργαξοµένων ἐκεένης προστέτακταε μη 
δαμῶς κατὰ µηδένα τρόπον προςφαύειν τὴν παρθένον , ἀλλὰ καὶ τῶν ἀντεμέίμων αὐτῃ 
καὶ παραπλησέων' σέκερα γὰρ πᾶς Ó σκευαστὸς οἶνος χαλεῖται καὶ νόθος, x&v τε 
ix τῶν φοινίκων κάν ἐκ τῶν ἄλλων ἀκροδρύων σχευαζόµενος ᾖ 5. ἐπιστομέζουσι γὰ 
ὃν τρόπον αἱ ἐξ οἴνου προποσέαε xai ταῦτο σφοδρώς τὸν λογισμόν. καὶ εἰ xe 
φάναι λόγῳ πρὸς ὑμᾶς ἀἆληθεῖ, | πᾶν τὸ μέδην φέρον καὶ ἔκστασιν τῇ φυχῇ μετά 
τον οἴνον ἐξ ἀμπέλου σίκερα κικλήσκουσιν oL σοφοί. ὅπως οὖν Óy μη μύνον τῶν 
γενικῶν ἁμαρτημάτων φυλασσοµένη τῆς πονηρίας ὑπὸ τῶν ἀντιμέμων αὐτῇ χθαένηται 
xai ἀντιῤῥόπων, ἑτέρων μὲν κρατοῦσα; υφ ἑτέρων δὲ κρατουµένη» τουτέστιν ἱματίων 
διεφερόντων ὑφαῖς ἀβρυνομένη 7 xai λένοις καὶ χρυσῷ καὶ τοῖς ἄλλοις τοῖς περὶ τὸ 
σῶμα «αλλωπισμοῖς, & δὴ xoi αὐτὰ μεθύσκει τὴν ψυχήν' διὰ τοῦτο ταῦτα νομοθο- 
té, ἵνα um εἰς γυναικισμοὺς ἐκχέηται καὶ γέλωτας xoi ἀπάτας ἀνασοβουμένη xoi 
μωρολογίας» 7) περιδινοῦσι καὶ κυκῶσι τὸν λογισµόν, ὥσπερ xai ày ἑτέροις ἐμήνυσεν, 
507 gáysode τήν ὕαιναν εἰπών xai τὰ ὅμοια αὑτῃ, καὶ τὴν γαλῆν xoi τὰ όμοια 
τούτοις αὕτη γὰρ 0937) πρὸς οὐρανὸν καὶ σύντομος ὁδοιπορία, τὸ μὴ μόνον ἐμ- 
πύδιον ἐφέλκεσθαέ τι τῶν ἐκτραχηλιζόντων τὸν ἄνδρωπον ἐπτοημένον περὶ τὰς ᾖδυ- 
πανείας xai τέρψεες, ἀλλὰ καὶ τῶν ἀντεμέμων αὐτοῖς" xai γὰρ Φυσιαστήριον ἀναί- 
poxrovy εἶναι παρεὐόθη Φεοῦ τὸ ἄθροισμα τῶν ἁγνῶν. οὕτω µέγα τι χρημα καὶ 
ἔνδοξον -ἤ παρθενία φαένεται. 010 δή xai ἄχραντον αὐτὴν xai καθαρὰν πάντῃ φυ- 
λακτέον» μηδὲν κοινωνοῦσαν ταῖς σαρκὸς ἀκαθαρσέαις, ἀλλ ἔσω κατὰ πρόσωπον τοῦ 
μαρτυρίου σοφίᾳ χεχρυσωµένην sig τὰ ἅγια, τῶν ἁγίων ἐδρύσθαι, τὴν εὐωδίαν τῆς 
ἄγάπης ἀναθυμιώσαν κυρίῳ. οπωῄήσεις"' γαρ μοι φησί μετὰ τὸ Φυσιαστήριον 
τὸ περιχεχαλκωμένον (εἰς ὃ τὰ ὁλοκαυτώματα &vexopiLovro καὶ αὲ προςφοραύ) ἄλλο 
Φυσιαστήριον ἐξ ἀσήπτων ξύλω», xai καταχρυσώσεις αὐτὸ χρυσίφ, καὶ δώσεις αὐτὸ 
ἀπέναντι τοῦ καταπετάσµατος τοῦ ἐπὶ τῆς χιῤωτοῦ TOV μαρτυρίου κατὰ πρόζωπον 
τοῦ ἱλαστηρίου, ó ἐστιν ἐπὶ τῶν µαρτυρίω»ν, ἐν οἷς }/νωσθήσομαί σοι ἐκεῖ. καὶ Jv- 
µιασει ix αὐτοῦ “«αρὼν νυμίαμα ἀρωμάτων ày πρωΐ; ὅτε ἀγαθύνῃ τοὺς λύχνους» 
δυμιάσει ἐπὶ αὐτοῦ Juvuíaua διωπαντὸς ἔναντι κυρέου tig τὰς γενεὰς ὑμῶν. ovx 
ἀνοέσεται ἐπ] αὐτοῦ θυμίαμα ἀλλότριον καὶ ὁλοκαύτωμα" 9Ὁνσίαν καὶ σπονδὺν ov 
σπείσεται ἐπ᾽ αὐτοῦ." 


ΥΠ. Εἰ ὃ νόμος io: κατά τὸν ἀπόστολον πνευματικός, τὰς εἰκόνας ἐμπεριέχων 
τῶν μελλόντων ἀγαθῶν, φέρε 07 ἀπαμφιάσασαι τὸ ἐπὶ αὐτῷ κάλυμμα τοῦ γράµµα- 
τος. ἐφηπλωμένον ἐπισκεψωμεθδα γυμνώς τὴν ἀκρίβειαν. μέμημα της ἐκκλησίας ἔχε- 
λεύοντο δαιδάλλειν "Efloaios TY σκηνην, i ἔχοιεν διὰ τῶν αἰσθητῶν εἰκόνα τῶν 
δείων «προκαταγγέλλειν πραγμάτων. τὸ γὰρ ἓν τῷ ὄρει παράδειγµα ᾿παρενεχδέν, 
πρὸς ὃ βλέπων ἐτεκτήνατο Tv σκηνην ὃ Moves, ἰδέα τες ἦν τῆς κατ οὐρανὸν οἶκη- 
σεως ἀκρεβής, ἣν ἡμεῖς τρανότερον μὲν τῶν τύπων, ἁμαυρότερον δὲ τῆς ἀληδείας 
εραπεύοµεν yvy. ἤλνε γαρ ἀκραιφνὲς εἰς ἀνθρώπους, ὥσπερ ἔοικεν, οὕπω τὸ ἆλη- 
δές, οἳ μηδὲ φέρομεν ἄκρατον ἐνταῦθα «εάσασθαι τὴν ἀφθαρσίαν, ὅπότε μηδὲ τὰς 
ἡλιακὰς φέρομεν ἀνέδην ἰδεῖν ἀκτῖνας. ἀλλ Ἰουδαζοι μὲν την σκιὰν τῆς εἰκόνος τρί- 
την ἀπὸ τῆς ἀληθεέας κατηγγέλκασιν͵ ἡμεῖς δὲ τὴν εἰκόνα τῆς xaT οὐρανὸν διοεκή- 
σεως ἐναργῶς ἐκθειάξομεν. τὸ γὰρ ἀληθὲς ἀκρεβῶς μετ᾽ ἀνάστασιν δηλωθήσεται, 
ὑπότε πρόςωπον κατα πρόζωπον τὴν ἁγίαν σχηνήν, τὴν πόλιν τὴν ἓν οὐρανοῖς, ης 
τεχνίτης καὶ δημιουργὸς ὁ Φεός, ἀλλ οὗ δε αἰνιγμάτων καὶ ἐκ µέρους ἐποπτεύσομεν. 


1) Hanc vocis σέκερα interpretationem Photius cod. 297. p. 309, b. 3. 4. contractam exhibet. 


* 


Deut. 32, 32. 
Gen. x 20; 


Gen. 6, 7. 
Gen. 4, 8. 
123 


Luc. 21, 34. 
124 


125 


Levit. 11, 29. 
126 


Exod. 30,1 
—9. 


191 


Hebr. 10, 1, 
128 


Exod. 25, 40, 


129 


1 Cor. 13,12. 


130 


131 


Apoc. 5, 8. 


132 


133 


134 


28 ΜΕΘΟ4{ΙΟΥ 


Vlil. ἸΙουδαῖοι μὲν γὰρ τα ἡμέτερα. προανεφώνησαν; ἥμεῖς δὲ τὰ οὐράνια προαγ-- 
Υέλλομεν, ἐπειδήπερ ? μὲν σχηνὴ σύμβολον zv τῆς ἐκκλησίας, 5 δὲ ἐχκλησία τῶν οὔ-- 
θανῶν. διὸ τούτων οὕτως ἐχόντων καὶ τῆς σχηνῆς ἓν τύπῳ τῆς ἐχκλησίας, (c ἔφην, 
λαμβανοµένης aom καὶ τὰ 9νσιαστήρια σύνθημά τι τῶν κατὼ τὴν ἐκκλησίαν πραγμάτων 
φέρειν, xai τὸ μὲν περικεχαλχωµένον ἀπεικάζεσθαι τῇ γερουσίᾳ xai τῷ περιβόλῳ τῶν 
χηρῶν (360v γάρ είσεν ἔμψνχος βωμός, sig ὃν dvaxopitovreg τους μόσχους καὶ τὰς 
δεκάτας xoi τὰ ἐκούσια Φυσέαν τελοῦµεν κυρέῳ) , τὸ δὲ περέχρυσον Φυσιαστήριον ἔνδον 
ἐν τοῖς ἁγίοις τῶν ἁγίων ἀνακεύμενον κατὰ πρόςωπον τοῦ μαρτυρίου». εἰς ὃ ᾿ἀπείρητωι 
ὀνσίαν xai σπονδὴν ἀναφέρεσδαι,, ταῖς ἓν παρὺ ενέᾳ παραβλητέον» τῷ ἀκηράτῳ χρυσῷ 
τὰ ἄσηπτα συνουσίας σώματα κατησφαλισµέναις. δύο γαρ τά ξὶς ἔπαινον Φρυλλοῦνται 
χρυσοῦ. ὅτι τε ' ἐὸν οὗ παραδέχεται xoi τὴν ᾿χθοιᾶν τοῖς "Mov μετρέως παραπλησιάξεεν 

αντάξεται BoAaic σύμβολον δὲ εἰκότως ἄρα τοῦτο τῆς ἀγνείας τῆς μή προσιεµένης 
ἐστὶ χηλῖδα xoi σπῖλον, ἀλλὰ καὶ uri καταστραπτοµένης ási τοῦ λόγου. διὸ καὶ 
ἔνδον sig τὰ ἅγια τῶν ἁγίων ἕστηκε πλησιαέτερον xai ἔμπροσθεν του παραπετάσµατος, 
ἀχράντοις χερσὶ δυμεαμάτων δίκην τὰς προςευχὰς ἀναπέμπουσα αυρέῳ, δεκτὰς sic 


ὀσμὴν εὐωδίας, καθως -καὶ Ἰωάννης ἐμήνυσε, τα δυμεάματα τὰ iy ταῖς φιάλαις τῶν 


εἰκοσιτεσσάρων πρεσβυτέρων προςευχὰς ἁγίων εἶναι φράσας. 
Ταῦτά σοι ὡς ἐκ τοῦ παραχθῆμα κἀγὼ κατὰ δύναμιν ὑπὲρ ἀγνείας, ὦ “άρετή, 


συμβάλλομαι. 


4όὀγος «ς. 
4γάνη. 


|. Εἰπούσης δὲ ταῦτα τῆς Θαλλούσης ἡ Θεοπάτρα ἔφη τῷ σκήπτρῳ τὴν Mosi 


apavoat τῆς ᾽4γάθης, τὴν ὁ᾽ αἰσθομένην ei do ἀναστῆναι xai ἀποκρίνασθαι ὅτι Meza 
πολλῆς εὐτολμέας xai πειθοὺς καὶ τῆς τοῦ καλως εἰπεῖν «ὑπολήψεως, ὠ oer, CoU 
παρομαρτούσης πειράσοµαι 97 xoa δύναμιν κάγω εἰς τὸ προκείµενον εἰσενέγκασθαέ 
T, xaT ἐμαυτὴν μέντοι καὶ oU πρὸς τὰ εἰρημένα. οὗ γὰρ ἂν ὀνναέμην ἐφάμιλλα τού- 
τοις οὕτω ποικίλως xai λαμπρῶς ἀπειργασμένοις φιλοσοφεῖν᾿ δόξω γὰρ ἀποφέρεσθαι 

όγον ἀβελτηρίας ». εὖ τοῦ κατὰ , σοφίαν ἐδισάξεσθαι κρεύττοσι προςπηδῳην. εἰ οὖν 
ἄνέξεσθε xai τῶν ὅπως ἂν τύχῃ ῥητορευόντων, ἐπιχειρῶ λέγειν, οὔδὲν προθυµέας χα- 
Φυφειμένη. ἀρκτέον δὲ ἐντεῦθεν. 

"ful yavov, ὠ παρθένοε, κάλλος καὶ συγγενὲς τῇ σοφίᾳ xai «πρόςφορον ἅπαντες εἰς 
τὸν κόσμον κεκτηµένοι τουτον ἀφικνούμεδα. ἀπηκρύβωντα, γὰρ αέ ψυχαὶ τῷ γεννή- 
σαντι τότε μάλιστα καὶ πλοσαμένῳ, ὁπότε τὴν xaJ ὁμοίωσιν ἐδέαν ἄχραντον ἐκλάμ- 
πουσαη καὶ τοὺς λχαραατῆρας τῆς ὄψεως ἐκείνης, «πρὸς ἂν ἀφορῶν ὅ Φεὸς ἀθάνατον 
μορφῆν καὶ ἀνώλεθρον ἐχούσας αὐτὰς ἀπειργάξετο, τοιαῦται διαµένουσε. τὸ γὰρ ἀγέν- 
νητον κάλλος xai ἀσώματον xai μήτε ἀρχόμενον μήτε φὺῖνον, ἀλλ ἄτρεπτον xai ἁγή- 
θων xui ἀπροςδεὲς αὐτὸς ἐν ἑαυτῷ καὶ [εἰς] αὐτόφως àv ἀφράστοις καὶ ἀπροσέτοις 
ἀναπαυόμενον, ἐξουσίας περιουδέᾳ πάντα περιέχων καὶ ατέξων καὶ μετασκευάξων ἔτε- 
κτήνατο xar εἰχόνα τῆς εἰκόνος ἑαυτοῦ τὴν exin. διὸ καὶ λογικὴ καὶ ἆ9 ἀνατός ἐστι" 
xaT εἰκόνα γὰρ ὁημιουργηθεῖσα τοῦ  µονογενους, ὡς ἔφην, ἀνυπέρβλητον ἔχει τὸ κάλ- 


Ephes.6,12. λος. ὁιὸ δὴ καὶ τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρέας ἐρῶσεν αὐτῆς xoi ἐφεδρεύουσε͵, χρᾶναι 


135 


Jerem, 3, 3. 


136 


Mattb. 85, 1. 


βιαζόμενα τὴν 9 εοείκελον αὐτῆς ἐκεένην καὶ ἐπέραστον ἰδέαν, ὥσπερ 07 καὶ 0 προφή- 
της Ἱερεμέας παρίστησιν ὀνειδέδων Ἱερουσαλήμ is ὄψις πόρνης ἐγένετό σοι ἀπηναισχύν- 
τήσας ἀπένωντι τῶν ἐραστῶν σου 2 Uy παρασχοῦσαν ἑαυτὴν ταῖς ἀντιαειμέναις δννά-- 
μεσιν εἷς βεβήλωσιν λέγων. ἐρασταὶ γάρ εἶσιν D διάβολος καὶ οἱ περὶ αὐτὸν ἄγγελοε, 
οἱ τὸ λογεκὸν ἡμῶν καὶ διορατικὸν της φρονήσεως κάλλος μιαένειν καὶ μολύνειν τη 
ἑαυτών ἐπιμιξίᾳ τεχναζόμενοι xai μοιχοὶ γενέσθαι πάσης τῆς τῷ κυρέῳ νενυμφευμένης 
ἐπιθυμοῦντες ψυχῖς. 


II. Eàv οὔν ἀμόλυντον τοῦτο τηρήσῃ τις τὸ κάλλος xui ἀσινὲς xoi τοιοῦτον, ὁποῖον 
αὐτὸς. ὁ συστησάµενος αὐτὸ καὶ ζωγραφήσας . ἀπετύπωσε, τὴν αἰώνιον ἀπομιμησάμενος 
φύσιν καὶ νοητήν, 97e καὶ χαρακτήρ ἔστιν ὁ ἄνθρωπος καὶ ἀπεικόνισμα, γεγονὼς οἷον 
ἄγαλμά τι περικαλλέστατον xai ἑερόν' ἐντεῦνθεν ᾿μετενεχὸ εἲς εἰς την μακάρων πόλιν 
τοὺς οὔρανούς, ὥσπερ ἐν yaq. κατοικισθήσεται. ἄχραντον γὰ τὸ κάλλος ἡμῶν ἄριστα 
τότε τηρεῖται καὶ ἀσφαλώς, ὁπόταν δὴ παρθενέᾳ σκεπόµενον ὑπὸ τοῦ καύσωνος ἔξων εν 
μὴ µελαύνηται τῆς φοράς, ἀλλ. αὐτὸ ἐφ᾽ ἑαυτῷ. μένον ὁικαιοσύνη κοσμῆταν, νυμφαγω- 
γούμενον TQ vi τοῦ Φεοῦ ὃν τρόπον δὴ καὶ αὐτὸς εἰςηγεῖται, χρῆναι παραινών ὥςπερ 


1) Hanc auri laudem Photius cod. 237. p. 309, b. 11. consignavit. 





ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙάΣ. 99 


iy λαµπάσι ταῖς σφετέραις σαρδὶ τὸ φώς ἄνακαίεσθαι τῆς ἀγνείας» ἐπειδήπερ ὁ τῶν 
δέκα παρθένων ἀριδμὸς τὰς εἷς Ἀριστὸν ἼἸησοῦν πεπιστευκυέας ἀριθμεῖσθαι βούλεται 
ψυχάς, τῷ I τὴν ἀπευθ ύνουσαν μόνην ὁδὸν eig τοὺς οὐρανοὺς ἀποτυπούμενος. &ÀX 131 
αἱ μὲν πέντε ἔμφρονες ἐτύγχανον ἄρα καὶ σοφαέ, αἱ δὲ πέντε μωραὲὶ καὶ ἄσοφοέ τινες" 

οὗ. γὰρ ἐπρομηθεύσαντο ἑλαίου σφῶν τὰ ἀγγεῖα πλήρη ᾽παρασκευάσαι, δικαιοσύνης 
ἀπομείνασαι χεναί. αἰνίσσεται γὰρ διὰ τούτων τὰς ἐπὶ πέρατα παρθενίας ἐπισπερχο- 
μένας ἐλν εν καὶ πάντα εἰς τὸ πληρωδηνωι συντεέίνοντα τὸν ἔρωτα τοῦτον κοσµέως 
δρώσας xai σωφρόνως, καὶ τὰς ἐπαγγελλομένας μὲν καὶ σεμνυνοµένας τοῦτο σκοπεῖ», - 
ὁλιγωρούσας δὲ xci ἠττωμένας τοῦ κόσμου ταῖς ἐδαλλαγαῖς καὶ ὥσπερ σκιαγραφούσας 
μᾶλλον εἴδωλον ἀρετῆς ἢ αὐτὴν ἐργαξομένας ἔμπνουν τὴν ἀλήψειαν. 


UI. '! Τὸ γὰρ Asyousvov ὠμοιῶσθαι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν δέκα παρθένοις, Matth. 25, 1, 
αἴτινες ἔλαβον τας λαμπάδας αὐτῶν καὶ ἐξῆλθον ἀπαντή σουσαι τῷ Φυμφίῳ, σηµαίνειν 138 
βούλεται την αὐτὴν ὃδὸν τοῦ «ἐπιτηδεύματος πάσας. ἐπανῃρημένας, διὰ τὴν ἔμφασεν τοῦ I 
στοιχείου. ἐστείλαντο μὲν γὰρ παραπλησέως ἑαυτὰς εἰς τοῦτο καθομολογήσασαι, xoi 
ταύτῃ κεκλήσκοντά, δέκα, ἐπειόη. τὴν αὐτήν, ὡς ἔφην, εἵλοντο πρόθεσιν' οὐκέτι δὲ 
ὁμοίως ἐξηλθον ὑπαντήσουσαι τῷ νυμφίῳ. αἱ μὲν γὰρ τροφῆν ἄφονον xai εἰσαῦθις 
ἐπορίσαντο ταῖς ἐλαιοθρέπτοις λαμπάσιν, αἱ δὲ κατεθῥαυ ύμησαν, τοῦ παρόντος μόνον 
ἐπιμεληθεῖσαι. διὸ δὴ xai ἰσάριθμοι πρὸς πέντε διαεροῦντας, ἐπειδήπερ τὰς πέντε 
αἰσθήσεις αἱ μὲν αὐτῶν ἐφυλάξαντο κοδαρὰς xai παρὺ ένους ἁμαρτημάτων, ἃς οἱ πλεῖ- 139 
στοι σοφίας προςηγόρευσαν πύλας, αἱ δὲ τούναντέον πλήθεσιν ἀδικημάτων ἑλωβήσαντο 
φυράσασαι κακίᾳ. ἐγχρατευσάμεναι γάρ καὶ ἀγνεύσασαι δικαιοσύνης εὐφόρησαν μᾶλλον 
παρωπτώµασιν. ἐξ οὗ 07 καὶ συνέβη τῶν Φείων ἔξδω περιβόλων ἀποκλεισθείσας ἅπα-- . 
yogev3 i vou. εἴτε γὰρ αατορῦούµεν εἴτε πλημμελοῦμεν,, διά τούτων ἑκάτερά xai τὰ 
ἀνδραγαθήματα αρατύνεται xai τὰ καχοπραγήµατα. καὶ ὥςπερ ἡ Θάλλουσα καὶ ὀφθαλ- 
μῶν ἔφη καὶ ὠτων ἀγνείαν εἶναι καὶ γλὠώσσης χαὲ τῶν λοιπών κανὺώεξῆς αἰσθητηρίων, 
οὕτω 07 καὶ ἐνταῦθα τὴν πίστιν ἄσυλον φυλαξαμένη τῶν πέντε διόδων τῆς ἀρετῆς, 
ὁράσεως, γεύσεως, ὀσφρήσεως, ἀφῆς τε καὶ ἀκοῆς, πέντε προςαγορεύονται παρθένοε, διὰ 140 
τὸ τάς πέντε τῆς αἰσθήσεως ἀγνᾶς ἀποκαταστῆσαι τῷ t φαντασίας» ág ἑκάστης 
αὐτών οἷα λαμπάδα τὴν ὁσιότητα λάµπουσαν τρανῶς. 7? γὰρ πεντάφωτος ἡμῶν ὡς ἅλη- 

Juc λαμπὰς E cos ἐστιν, ὃν 5 ψυχὴ βαστάξουσα δᾳδὸς δίκην τῷ γυμφίῳ παρίσταται 

Χριστῷ τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἀναστάσεως, παραφαίνουσα δια πασῶν τῶν ᾽αἰσθήσεων διεκδρώ- 
σχουσαν λαμπρὰν τὴν πίστιν; καθῶς αὐτὸς ἐδέδωξεν εἰπών πυρ ἦλθον ῥαλεῖν εἷς τὴν Luc. 19, 49. 
γην, καὶ ré ἤψελον si 5107 dvíg9r ;* γῆν ἡμῶν τὰ σκηνώματα «φράσας, sig à ἐβούλετο 

ταχέως yaq ἤναι την ὀξυκένητον τς ὁιδασκαλίας αὐτοῦ καὶ διάπυρον. πρᾶδιν. το 141 
yàg ἔλαιον τῇ σοφίᾳ xai τῇ δικαιοσύνῃ παραβλητέον" ἀνομβρούσης γὰρ ταῦτα τῆς 

ψυχῆς ἀφθόνως καὶ ἐπιχεούσης τῷ σώματι εἰς ὕψος ἀναφλέγεται τῆς ἀρετῆς ἄσβεστον 

τὸ φῶς, έμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων ἐκλάμπον τὰς πράξεις τὰς χαλάς, ὡς ὁοξασθῆναι Matth. 5, 6. 
τὸν πατέρα τὸν ἓν τοῖς οὐρανοῖς. 


IV. Τοιοῦτον ἔλαιον apu κἀκεῖνοι περοςέφερον & τῷ “Σευΐτικῳ, T ἄτρυγον ἔλαιον, Levit. 84, 2. 
καθαρόν, «αεκομμένον χαῦσαι λύχνον ἔξω τοῦ κατωπετάσµωτος ἔναντε κυρίου." ἀλλ᾽ 
ἐχείνοεις μὲν -βραχύτατον φώς προςετέτακτο Φεραπεύειν dg ἑσπέρας eig ἕω. ῥὅ γάρ τοι 
λόχνος αὐτῶν ἔοικεν εἰκάξεσθαι τῷ λόγῳ τῷ προφητικῷ τὴν ἐπὶ σωφροσύνη φαένοντε 
παρῥησίαν, τρεφόµενος ἀπὸ τῶν πράδεων καὶ τῆς πίστεως τοῦ λαοῦ, ὁ δὲ vaoc τῷ 142. 
σχοινέσµατε τῆς κληρονομίας, ἐπειδηπερ λύχνος. περὲ οἶκον ἕνα μόνον δύναται φαύνειν. 
πρὸ τῆς -ἡμέρας οὖν ἐχρῖν τοῦτον καίεσθαι τὸν λύχνον' »Χαύσουσε T γάρ ον αὐτόν “' Ps. 104, 11. 
φησέν 606 zt y" τουτέστιν ἕως παρουσίας τοῦ Ἀριστοῦ, ὅτι τοῦ ἡλίου. τῆς ἀγνείας Levit. 24, 3. 
ἀνατείλαντος καὶ τῆς δικανοσυνης οὗ χρεία λύχνου. ὅσον μὲν οὖν ὁ λεὼς ἐκεῖνος χθό- Malsch.4, 2. 
νον ἀπεθησαύριξε τά τρέφοντα τὸν λύχνον ἐπιχορηγῶν τὸ ἔλαιον διὰ τῶν ἔργων, ὁ 
λύχνος αὐτοῖς ovx ἔσβεστο τῆς σωφροσύνης, ἀλλ’ ἦν φαινόµενος ἀεὶ καὶ λάµπων ày 
τῷ σχοινίσµατε τῆς κληρονομίας᾽ ὅτε δὲ ἐπέλιπε τὸ ἔλαιον ἀπὸ τῆς πίστεως εἰς 143 
ἀκολασίαν αὐτῶν ἐκτροπαλιζομένων, ὁ λύχνος ἄρδην ἀπεσβέσθη, 77 δὴ πάλιν ἔξα-- 
στράφωσιε τὰς λαῤπάδας ἐπαλλήλοις ὁιαδοχαῖς' ἄνωθεν αἱ πορδένοι τῷ κόσμῳ πυρ-- 
σεύουσαι τὴν ἀφθαρσίων. ᾿χορηγητέον οὖν δὴ τὸ ἄτρυγον ἔλαιον καὶ νὺν τῶν καλῶν 
ἔργων ἀδεῶς καὶ τῆς συνέσεως, πάσης κάτω βρεῦ οὔσης ἀφυλισμένον φδορᾶς, ἵνα 
μὴ χρονίσαντος τοῦ νυμφίου σβεσθώσιν ὁμοέως καὶ ἡμῶν αἱ λαμπάδες. ὁ γάρ του 
χρονισµός ἐστι τὸ πρὸ τῆς παρουσίας διάστηµα τοῦ Χριστοῦ. ὁ δὲ νυσταγμὸς καὶ ἧ 
αοέµησις τῶν παρθένων 5 ἔξοδος ἀπὸ τοῦ βίου, τὸ δὲ μεσονύκτιον 9» βασιλεία τοῦ 


1) Apud Phot. cod. 237. p. 909, b. 12. — p. 310, a. 18. haec usque ad illa: (p.144) εἰς τὴν 
πάντησιν ἁρπασθέντες τοῦ κυρίου. omissis in medio positis illis: (p.141) ἀνομβρούσης γαρ 
ταῦτα .. (p. 149) .. καὶ ἡμῶν αἱ λαμπάδες, in compendium relata reperiuntur. 


Exod. 11, 4. 
Matth. 25, 6. 
144 


Matth. 25, 7. 


1Thess. 4,16. 
47. 5 


145 


Sap. 4, 2. 


146 


Apoc. 7,4. 


141 


148 


149 
8ap. 7, 22. 


150 
Joann. 14,98. 


Cant. 2, 2. 


90 MEOOAZIOY 


ἀντιχρίστου, καὶ ἣν ὁ ὀλοθρευτῆς ἄγγελος ἐπιπορεύεται τὰς oixíac. ἤ δὲ xQavyr; 7 
yevonévi καὶ λέγουσα » ἰδοὺ ὁ νυμφίος ἔρχεται" ἐδέρχεσθε εἰς τος. αὐτοῦ y ἔστεν 
ᾗ φωνὴ 7 ἀπὸ τῶν οὐρανῶν καὶ 3 σάλπιγξ, ὁπότε πάντες ἐξαναστάντων αὐτοῖς oL 
ἅγιοι τῶν σωμάτων ἐπὶ νεφελών οἰχήσονταε, εἰς τὴν ἀπάντησιν ἁρπασθέντες τοῦ | κυρίου. 
προςεκτέον γὰρ ὅτι μετὰ τὴν κραυγὴν ἐγηγέρθαι πάσας ἔφη τάς mag vovg ὁ λόγος, 
τουτέστι μετὰ τὴν ἐκ τῶν «οὐρανῶν ἐνεχὺ εἴσαν gor» ἀναστήσεσθαι τοὺς νεκροὺς, “ὡς 
που καὶ IHovAoc παρεγγυᾷ ὅτι αὐτὸς ὁ κύριος λέγων T κελεύσµατε, y φωνῇ ág- 
αγγέλου xai ἓν -σάλπιγγε 9 εοῦ καταβήσεται ἄπ οὐρανοῦ, καὶ οὗ vexgoi y XoiorQ 
ἀναστήσονίέαι πρῶτον «t (εουτέστι τὰ σκηνώματα᾿ ς ἐνεκρώθησαν γὰρ ἀπαμφιασθέντα 
τῶν ψυχών) p έπειτα ἡμεῖς οἱ ζῶντες ü ἅμα σὺν αὐτοῖς. “ἁρπαγησόμεθα αν τὰς ψυχὰς λέ- 
γων᾽ ἡμεῖς. γὰρ κυρίως οὗ ξῶντές ἐσμεν αἱ ψυχαέ, αἵτινες μετά τῶν σωμάτων, άπει-- 
ληφυῖαι ταῦτα, ἓν νεφέλαις ἀπαντησόμεθα τὰς λαμπάδας «φέρουσαι ᾿κεκοσμηµένας οὔκ 
ἀλλοτρέῳ καὶ κοσμικῷ κόσμῳ τενέ, ἀλλὰ τῷ φρονήσεως καὶ σωφροσύνης, ἄστρων δίκην 
ἀποστιλβόντων σέλας «αὐγῆς αἰθερίου πεπληρωμένον. 

V. Tovro τῶν ἡμετέρων, d καλλιπάρύενοε, τὰ ὄργια μυστηρίων" αὗται τῶν ἓν 
παρὺῦ ενέᾳ μυσταγωγηῦ έντων αἱ τελεταύ" ταῦτα τά ἐπόχειρα τών ἁμιάντων ἄθλων τῆς 
σωφροσύνης. νυμφεύομαι τῷ λόγῳ xoi τὸν ἀῑδιον τῆς -ἀφθαρσίας προῖκά λαμβάνω 
στέφανον καὶ πλοῦτον παρά τοῦ πατρός, καὶ ἓν τοῖς αἰώσι στεφανηφοροῦσα πομπεύω 
τὰ λαμπρὰ καὶ ἁμάραντα τῆς «σοφίας &v3n* συγχορεύω βραβεύοντι τῷ «Χριστῷ κατ 
οὔρανὸν ἀμφὲ τὸν -ἄναρχον καὶ ἄνώλεῦρον βασιλέα” ἀδύτων γέγονα “λαμπαδηφόρος 
φωώτων καὶ ἐφυμνῶ τὸ καινὸν μετὰ τῆς ὁμηγύρεως άσμα τῶν ἀρχαγγέλων, την καινὴν 
χάριν ἐδαγγέλλουσα τῆς ἐκκλησίας' Συνέπεσθαι γὰρ ἀεὶ τὸν ὅμιλον τῶν παρδένων τῷ 
κυρίῳ καὶ συνδιασωτεύειν 9a ἂν sim λόγος ἔχει. τοῦτο καὶ Ἰωάννης ἓν τ τῶν έκα-- 
τὸν χιλιάδων καὶ τεσσαράκοντα καὶ τεσσάρων αἰνίσσεται μνήμη. ἔτε οὔν, η νεολαία 
τῶν καινών αἰώνων. ἴτε τὰ ἀγγεῖα πληρώσατε σφών δικαιοσύνης" wo γὰρ λοιπὸν &Es- 
γεέρεσθαι καὶ ὁπαντιάξειν τῷ νυμφίῳ. ire τᾶς Wyyac xai τά Φέλγητρα κούφως ἱπαρα- 
μεέψασαι τοῦ βίου τὰ περιδινοῦντα καὶ γοητεύοντα τὴν ψυχήν' τεύξεσθε γὰρ τῶν 
ἐπαγγελμάτων, 

vai ud TOY ἁμετέρας ζωᾶς δείδαντα αέλουθογ. | 

Zoi zóvós πλεκτὸν στέφανον ἐκ τῶν προφητικῶν λειμώνων, 0 ᾿άρετή, κἀγὼ κοσµή-- 
σασα προσφέρω. 

4ιαπεραναμένης οὔν ἄριστα καὶ "4γάθης, ἔφη, τὸν λόγον καὶ εὐδοκιμησάσης ἐφ᾽ 
οἷς ἠγόρευσε, πάλιν ἡ str τὴν Προκίλλαν ἐκέλευσε λέγειν. 


4όγος C. 
Πρόκιλλα. 


1. Ἡ οὁὲ ἀναστάσα xoi ἔμπροσθεν παρελθοῦσα τῆς χλισιάδος ἔλεδε τοιάδε' “4ποῤ- 
ῥᾳδυμεῖν καὶ μετὰ τοσούτους OV δέμις por λόγους, € “ἀρετή, ἄναμφιοβητήτως πεπι-- 
στευκυῖαν Tj πολυποικέλῳ σοφέᾳ τοῦ 60v, πλουσέως ἐχούσῃ διδόναι καὶ διαφόρως 
ὅτῳ. βούλεται. καὶ γὰρ πελάγιοι πλωτῆρές φασι φέρεσδαι μὲν τοῖς ναυτιλλοµένοις τὸ 
αὐτὸ πνεῦμα, ἄλλους δὲ τὰ περὶ τὸν πλοῦν ἄλλοίως αὐτῶν μεταχειριξοµένους ovx εἰς 
τὴν αὐτὴν εἰσορμίσασθαι σπεύδειν' οἷς μὲν yo τὸ πνευμα κατὰ πρύμναν οὔριον ἵστα- 
τας, τοὺς δὲ xoi ἐξ ἐγκαρσίων φέρει; καὶ ὅμως ἑκατέροις Ó πλοὺς ἀνύεται ῥᾷστα. 
ἀτὰρ δὴ καὶ τὸ τῆς σοφίας γοερὸν πνεῦμα καὶ ἅγιον καὶ µονογενές, ἄπὸ τῶν πατρῴων 
ἄνωνεν πράως κατωσνεύµενον Φησανρῶν, πάσαις ἡμῖν λιγυρὸν οὔρον πγενσαν γνώσεως 
ἐπαρχέσει τὸν ὸ όμον ἁλύπως ἀπευθύναι τῶν λόγων! ἐμοὶ γὰρ καιρὸς {δη λέγειν. 

Fig τρόπος ἀληθὴς ἐπαίνων οὗτός ἐστιν, ώ παρθένος, καὶ σεμνός, ὁπόταν Ó ἐπαι- 
γῶν του ἐπαινουμένον καὶ τῶν ἐπαίνων κρεόστω πορέχῃ μάρτυρα" πάρεστι γὰρ ἐντεῦ- 
δεν μαῦεῖν ἀκριβῶς ὅτι μῆ πρὸς χάριν μηδὲ ἐξ ἀνάγκης μηδὲ κατὰ δόξαν 7 εὐφημία 
γίνεται τῶν λόγων , ἀλλὰ κατὰ ἀλήθειαν καὶ ἀθώπευτον xoíotv. καὶ γὰρ οἱ πληρέ- 
στερον εἰσηγησάµενοι περὶ τοῦ υἱοῦ τοῦ 9eov προφῆται καὶ ἀπόστολοι xai μᾶλλον 
αὐτὸν τῶν ἄλλων Φεολογήσαντες ἀνθρώπων οὐκ εἰς ἀγγελικὴν ἀνήγαγον αὐτῷ ῥᾷσιν 
τοὺς ἐπαίνους, ἀλλ εἰς αὐτὸν τὸν -ἀνημμένον πάντων τὸ. xvgoc xoi τὸ κράτος dv γὰρ 
ἐμπρεπὲς τὸν ἀἁπάντων μείζονα. τῶν ἄλλων μετὰ τον πατέρα µόνῳ τῷ ἑαυτοῦ μείξονι 
MAL χθήσασθαι μάρτυρε. xai 0n καὶ "lis ἄγνείας οὐκ εἰς ἀνθρωπίνην ἀνοίσω κάγω 
δόξαν τους ἐπαύνους, ἀλλ εἰς αὔτόν, ᾧ μέλομεν xoi ὃς τὸ πᾶν ἀνῄρηταε, γεωργὸν 
αὐτῆς ἀποδεικνύουσα τοῦτον καὶ ἐραστὴν τῆς ὥρας ὄντα καὶ ἀξιόχρεων μάρτυρα. xo 
τοῦτο καὶ ἐν τῷ τῶν σμάτων "Miu. πάρεστι διαθρῆσαι τῷ βουλοµένῳ φανερῶς, 
ἔνθα αὐτὸς Ó Χριστὸς τὰς ἓν παρθενέᾳ παγέως καταγεγενηµένας - ἐγκωμιάζων quoí ὡς 








Z2YMIIOSION Η ΠΕΡΙ AT'NELAC. 31 


xpívov àv μέσῳ ἀκανθῶν, οὕτως ᾗ πλησίον μου ἓν μέσῳ τών Ὀνγατέρων i κρώνῳ πα- 
εικάζων διὰ τὸ καθαρὸν καὶ εὔπνουν καὶ 10b xai ἑλαρὸν. τὸ χάρισμα τῆς ἀγνείας' 
ἑαρινὰν. γὰρ 7 ἀγνεία καὶ ἐπανὸοῦν ἀβρώς ἀθὶ λευκοῖς τοῖς κάλυδι τὴν ide νὰ 
ῦνεν o». xai ἐρᾶσθαι τοῦ κάλλους τῆς ἀκμῆς αὐτῆς ὁμολογεῖν οὐχ ἐπαισχύνεται, - » ἕχαρ-- 
δίωσας ἡμᾶς, ἐν τοῖς ἔξῆς »ἀδελφή µου νύμφη. λέγων »$ ἐκαρδίωσας ἡμᾶς àv évi ἀπὸ 
ὀφθαλμῶν σου, ἐν μις ἐνθέματι, τραχήλου σου. ὅτε ἐκαλλιώθησαν paroi σου. Xai 
ὀσμῆ ἱματέων σου ὑπὲρ πάντα ἀρώματα. χηρίον ἀποστάξουσι χείλη σου, νύμφη * μέλι 
xoi γάλα ὑπὸ τὴν γλὠσσάν σου, xai 00M) ἑματίων σου ὡς ὀσμῆ λιβάνον. κῆπος x£- 
xAewuévog , ἀδελφή µου νύμφη, κῆπος κεχλεισµένος. πηγῆ ἐσφραγισμένη. * ταύτα Χρι- 
στὸς ταῖς ἐπὶ πέρατα παρὺενίας ἐλδούσαις τὰ ἐγκώμια ψάλλει , πάσας &vi περιγράψας 
τῷ νύμφης ὀνόματε, ἐπειδὴ UY νόμφην "ἠρμόσθαι μὲν δεῖ καὶ ααοτωνομάσδαι τῷ µνη- 
στευσαμένῳ, ἄχραντον δὲ ετι xai ápeyt Tuy yÓvety ; παράδε (00v ὥσπερ ἐσφραγισμένην, 
ἐν ᾧ πάντα τῆς εὐωδίας τῶν οὐρανῶν φύει τὰ ἀρώματα, ἵνα μόνος ἐλθων αὐτὰ δρέ- 
ψήται «Χριστὸς ἀσωμάτοις βλαστήσαντα σποραῖο. ἐρᾷ γὰρ ὃ λόγος οὐδενὸς τῶν σαρ- 
xóc, ὅτι μὴ πέφυκεν ἀποδέχεσθαέ τι τῶν φΨειρομένων, οἷον χεῖρας 7 πρόρωπον 7 
πόδας, ἀλλ εἰς αὐτὸ τὸ ἄὔλον καὶ πνευματικὸν βλέπων εὐφραίνεται κάλλος, μὴ ἁπτό- 
µενος τοῦ σώματος τῆς ὥρας. 

II. Ἐπισκέφασθε γὰρ ὅτι τό , ἐκαρδέωσας. ἡμᾶς. ὢ παρθένοε, ᾿λεγόμενον πρὸς 
αὐτοῦ τῇ νύμφη, ἓν ἑνὲ ἀπὸ ὀφθαλμών cov τὸν ὁιορατικὸν τῆς φρονήσεως ὀφθαλμὸν 
ῥείκνυσεν, ὁπότε Ó7 τοῦτον ὁ ἔσω σμήξας ἄνθρωπος Χαν αρῶς τρανότερον την ἀλήδειαν 
ἐποπτεύεν' δισσὴν γὰρ ὄψεως εἶναι ὀύναμεν παντέ που κωταφανές, μίαν μὲν ψυχῆς, 
δατέραν δὲ σώματος. ἀλλ᾽ οὐχὲ της τοῦ σώματος ἐρᾶν ὁ λόγος ὁμολογεῖ; ἀλλὰ τῆς 
κατὰ διάνοεαν μόνον, οὲν ἑνέ- φάσκων »ἑκαρδίωσας ἡμᾶς ἄπο ὀφθαλμῶν cov, καὶ 
ἐν µιᾷ ἐνθέματι τραχήλου σου, ὅπερ ἐστέν' d αὕτη, τῷ ἐπεράστῳ σου βλέμματι τῆς 
συνέσεως ἀνεπτέρωσας ἡμῶν την καρδίαν εἰς πὀὺον, ἔσωθεν τὸν ἀρίδηλον κόσμον ἔδα- 
στράπτουσα τῆς σωφθοσύνης. ἐνθέματα γὰρ τραχήλων χαλεῖται τα περιδέραια, τὰ ἓκ 
ποικίλων xai τεµέων συντιθέµενα λίθων. ἀλλ UT: μὲν σωμασκοῖσαι ψυχαὶ τὸν αἰσθη- 
τὸν τουτονὶ κόσμον ἀμφὶ τὸν τράχηλον τὸν ἔξω τῆς σαρκὸς περιτιθέασι πρὸς ἀπάτην 
τῶν δεωμένων, αἱ δὲ ἀγνεύουσαι ἔνδοῦεν ἔμπαλιν τὸν κόσμον. ἐξάπτονταε, τὸν ἀπὸ 
τῶν τεµέων καὶ ποικίλων ὡς ἀληδῶς συγκείµενον λίθων τῆς ἐλενθερίας, τῆς μεγαλο- 
φροσύνης, τῆς σοφίας, τῆς ἀγάπης, ὀλέγα φροντίσασαι τῶν τῇ δε ποικελµάτων, ἃ φύλ- 
λων δίκην πρὸς ὥραν 9 άλλοντα συναφαυαύνονται τοῦ σώματος τιεῖς οπαῖς. διπλοὺς 
γὰρ ὁ πορὺ τον ἄνθρωπον φαόνεται κόσμος, ὧν τὸν ἔνδον Ó κύριος ποδέμεται,, τὸν 
ἀκήρατον, y μιᾳ λέγων τραχήλων ἐνδέματι τῆς νύμφης κεκαρδιῶσθαι, οἱονεὺ τοῦ ἔσω- 
δεν ἀνθρώπου τῆς καταστολῆς αἴγλην ἀποστέλβοντος ὠρέχθω, € σηµαίνων, ὡς που καὶ 
ὁ ψαλμῳδὸς μαρτυρεῖ, »πᾶσα * λέγων ,,7 δόξα τῆς Ψυγατρος τοῦ βασιλέως £e) ev. ^ 

Ill. M? ὑπολαμβανέτω δέ τις ἀποκρένεσθαι τὸν ἕτερον ὅμιλον τῶν πεπιστευκό- 
των» δόξας. ἡμᾶς τὰς παρθένους μόνας εἐςηγεῖσθαι τθυξοµένας τῆς ᾿ἐπαγγελίας» οὗ 
συννοήσας ὅτε καὶ φυλαὶ καὶ πατριαὶ καὶ τάγματα κατ ἀναλογίαν ἑκάστων ἔσονται 


151 


Cant, 4, 9 — 
12. 5 


152 


153 


154 


155 . 


Psal. 44, 14. 


τῆς πίστεως, καὶ τοῦτο XGi {Παῦλος διαγράφδε, » ἄλλη δόξα ἡλίου, καὶ ἄλλη δόξα tCor.15,4t. 


σελήνης" λέγων xal ἄλλη δόξα ἀστόρων". ἀστὴρ γὰρ ἀστέρος διαφέρθε ἐν δόξῃη. 
οὕτω καὶ ἤ ἀνάστασις τῶν νεκρών." καὶ ὃ κύριος δὲ οὗ πᾶσι τὰς αὐτὰς ὁμολογεῖ 
διδόναι τιµάς, ἀλλ᾽ ἑτέρους μὲν ἐν βασιλδίᾳ καταριὼμεῖται τῶν οὐρανῶν, ἄλλοις 
χληρονοµέαν ἐπαγγέλλεται γης, ἑτέροις ὄψεσθαι τὸν πατέρα. xai 07 xai ἐνταῦθα 
πρῶτον, τὸ τάγμα καὶ τὸν χορὸν τὸν ἅγιον αὐτῷ τῶν παρθένων ὥσπερ εἰς νυμφῶνα 
τὴν ἀνάπαυσιν τῶν κοινών αἰώνων ἐφομαρτοῦντα συνειςελεύσεσθαι χθησμῳδεῖ. ἐμαρ- 
τύρησαν γὰρ οὐ κατά τε µόριον χρόνου ἐν βρωαχεῖ καρτερήσασαι σωμάτων ἀχθηδό- 
vac; ἀλλὰ διὰ παντὸς ὄτλησαν τοῦ βίου μὴ ἀποδειλιάσασαι τὸν ἀγῶνα τὸν Ὄλυμπια- 
χὸν ἆληθῶς ὁναθλῆσαι τῆς ἀγνείας" βασάνοις τε γὰρ ἀγρίοις ἠδονών καὶ φόβοις xai 
λύπαις ἀντισχοῦσαι καὶ τοῖς ἄλλοις τῆς πονηθέας τῶν ἀνθρώπων κακοῖς, ἀποφέρον- 
ται τὰ γέρα πρώται τῶν ἄλλων, sic τὸν ἀμείνω τῆς ἐπαγγελίας. ἐκτασσόμεναι .1ώρογ. 
! ἀμέλει ταύτας μόνον ἐκλεκτὴν νύμφην τὰς ψυχὰς καὶ γνησίέαν ó λόχος ἑαυτοῦ καλεῖ, 
τὰς δὲ λοιπᾶς παλλακὰς καὶ νεανίόας καὶ ὑυγατέρας λέγων ὧδε », ἑξήκοντά εἶσι βα- 
σίλισσαι καὶ ὀγδοήκοντα παλλακαέ, καὶ νεανέδες Qv οὐκ ἔστιν ἀριθμός. μία ἐστὲ 
περιστερά µου, τελεία pov µία ἐστὶ τῇ μητρὶ αὐτῆς, ἐκλεκτὴ τῇ τεκούσῃ αὐτήν. εἴδο- 
σαν αὐτὴν Φυγατέρες, καὶ µακαριοῦσιν αὐτήν, βασίλισσαι καέ γε παλλακαὲ αἰνέσουσιν 


1) Photius cod. 237. p. 310, a. 18. — p. 311, a. 19. haec usque ad illa: (p. 107) ὃ δή ἐστι τοῖς 
ἐπιτηδεύμασι τῆς ἀφθδαρσίας fere ad verbum refert, omissis tamen istis: (p. 158) ἐαν .. ἐκκλησίαν: 
(p.159) τοιαῦτα .. (p. 160) vs ἑξήχοντα λεχτέο»: (p.101) καὶ πῶς ὁ ἄνθρωπος T τῆς κακίας τοῦ 
σοφιστοῦ: (p.102) καὶ πρῶτοι τῶν πρωτογόνων .. βλαστήσαντες καρπός: (ibid.) ἥτις αὐτοῦ .. xoi 
βοηθός: (p.165) ἑξήκορτα γάρ slo: ... τελεία µου: (p. 166) μόνη γὰρ .. καὶ ἑνωδεῖσαν. 


156 
Matth. 5, 3. 
b. 8. 


151 


Cant. 6, 7. 8. 


1598 


32 J MEOG04IOY 


αὐτην.΄ πολλῶν γὰρ οὐσῶν δηλονότι IL ἐκκλησέας τῶν δυγατέρων µία ἐστὶ μόνη 
ἐκλεχτῆ καὶ τεµεωτάτη ἐν ὀφθαλμοῖς αὐτῆς ὑπὲρ πάσας, τὸ τάγμα τῶν παρῦ ένων. 

IV. 'Edv δέ τῳ περὶ τούτων ἀμφισβήτησες, ὥς οὐδέπω τῶν κεφαλαίων ἑκανῶς 
ἐπεξειργασμένων, καὶ ἔτι βούλοιτο κατ ἀναγωγὴν αὐτῶν πνευματικὴν διαρθρωθΊναε 
πληρέστερον τίνες εἰσὶν αἱ βασίλισσαε xai αἱ παλλακαὲὶ xci αἱ γεάνεδες, λέξοµεν δυύνα-- 
σθαι ταῦτα λελαλῆσθαι xai ἐπὶ τῶν ἐξ ἀρχῆς κατὰ πρόβασιν χρόνων ἓν δικαιοσύνη 
διαπρεψάντων, οἷον τῶν πρὸ τοῦ κατακλυσμοῦ xai τῶν μετὰ τὸν κατακλυσμὸν καὶ τῶν 
ἀπὸ του Χριστοῦ καθεξῆς" εἶναι γὰρ νύμφην μὲν τὴν ἐκκλησίαν, βασιλέσσας δὲ τὰς 
βασιλικὰς ἐχείνας, τὰς πρὸ τοῦ κατακλνσμοῦ φυχάς, εὐαρέστους τῷ Φεῷ γεγδνηµένας, 

159 τουτέστι τὰς ápgi τὸν E xai τὸν 29 xai TOY Ἐνώχ», παλλακας δὲ τὰς μετὰ τὸν 
κατακλυσμὸν τῶν προφητών, αἷς πρὸ τοῦ τὴν ἐκκλησέαν ἁρμοσῦῆναι τῷ κυρίῳ παλ- 
λακέδων δέκην συγγενόµενος ἆληγθ εἲς ὑπέσπειρε λόγους ἓν ἀφθόνῳ καὶ καθαρᾷ φιλο- 
cogíq, D^ γεννήσωσιν αὐτῷ συλλαβούσαι πίστιν, πγεῦὺµα σωτηρίας. τοιαῦτα ὰρ áno- 
βλαστήματα φύουσιν αὲ Ψυχαέ, ἀείμνηστον φέροντα xÀéog , ὁπόσαις, ἂν ὁ Ἀριστὸς 
συνανακραῦῇ. δὲ γὰρ βούλεσθὃε εἰς ἠΜωνσέως ἀποβλέψωι τὰς βίβλους 5 «4αβὶὸδ 7 Σο- 
λομῶνος 7? Ἡσαΐου ᾖ τῶν καθεξῆς προφητών, o παρθένοι, εἰσεσὃε οἷα καταλελοί- 
πασεν ἑαυτῶν ἔκγονα τῷ Bio σωτήρια διὰ τὴν πρὸς τὸν υἱὸν τοῦ Φεοῦ ποενωνέαν. 

160 ὅθεν τεθεωρηµένως παλλακὰς προςηγόρευσε τὰς ψυχὰς τὰς προφητικᾶς, Ó λόγος, ὅτι 
μη φανερῶς αὐτὰς οὕτω χαφάπερ δὴ καὶ τὴν ἐκκλησίαν ἐπηγάγετο, 9ύσας δι αὐτὴν 

1ο. 16,38. τὸν μόσχον τὸν σετευτόν. 

V. ᾿Επαπορητέον δὲ καὶ τοῦτο πρὸς τούτοις, ἵνα pad. ἡμᾶς τῶν ἀναγκαίων 
ἀποδρᾶναι δυνηθῇ, Tí ὃήποτε τὰς μὲν ῥασιλίσσας ἑξήκοντα ἔφη, τὰς δὲ παλλακὰς 
ὀγδοηκοντα, τὰς δὲ veuvidac τοσαύτας, ὅσον μηδὲ ἀριθμεῖσθαι διὼ τὴν πληθ ύν, τὴν 
δὲ νύμφην μίαν. xai πρῶτον μὲν περὶ τῶν ἑξήκοντα λεκτέον. ἑξήκοντα βασιλέσσας 
ἐντεῦθεν, ὥς οἶμαε, δὴ τοὺς ἀπὸ του πρωτοπλάστου µέχρι Νώὠε κατὰ διαδοχὴν εὔα- 

161 ρεστήσαντας ἐκάλεσε τῷ Φεῳ, ἐπειδήπερ ἑ ἑτέρων οὗτοι παρωγγελμάτων καὶ δεσμών εἰς τὸ 
σωθηναι χρεέαν οὐκ ἐσχήκασιν, ἔτι προοφάτου τῆς κατὰ τὴν ἑδαήμερον οὔσης αὐτοῖς 
τοῦ κόσμου συστάσεως. ἐμέμνηντο γὰρ οὗτοι dic y ἓξ ἡμέραις ὁ θεὸς ἐτεκτήνατο 
τὴν. κτίσιν, τά τε ἓν τῷ παραδείσῳ γεγονότα xai πὠς ὃ ἄνθρωπος ἐντολὴν ἔχων μὴ 
ἄψασδαι τοῦ «φυτοῦ τῆς φρονήσεως ἐξώκειλεν; ἀποβουκολήσαντος αὐτὸν τοῦ τῆς κα- 

Gen. 8,8. χέας σοφεστοῦ. ἐντεῦθεν δὴ τὰς ἀπὸ τῆς συστάσεως εὐθέως τοῦ κόσμου κατὰ δια- 
δοχῆν τὸν 960» ποῦ εἲν ἑλομένας ψυχάς καὶ σχεδόν, εἰ x07) φάναε, τοῦ πρώτου αἰῶ- 

169 voc οὔσας ἔκγονα xai γδέζονας τῆς μεγάλης ἐξαημέρου ἑξήκοντα βασιλίσσας ἔφη 
συμβολικῶς, διὰ τὸ μετὰ τὴν ἐξαήμερον εὐθέως, ὥς ἔφην, εγονέναι. μεχάλην γὰρ 
ἐσχήκασεν οὗτοι τεµήν, ἀγγέλοις συνομιλήσαντες καὶ τὸν 9Φεὸν Uma, ox ὄγαρ πολ- 
λάκες Φεασάμενοι. ἐπισκέψασδε γὰρ, ὅσην ἔσχε παῤῥησέαν ὁ 29 πρὸς τὸν Φεόν; 
ὅσην ὁ ᾿4βελ, ὅσην ὁ Ἐνώς, ὅσην Ó Ἐνώχ, .ὅσην ὁ Μαφθονσάλα, ὅσην ὁ Nos, πρώ- 
του δικαιοσύνης γεγονότες ἐρασταὶ καὶ πρῶτοι τῶν πρωτοτόχων τέκνων τῶν ἄπογε- 
θαμμένων ἐν οὐρανοῖς τῆς βασιλείας κωταδεωδέντες, ὥςπερ ἀπαρχή τες τῶν Φφυτευ- 

Hebr. 12, 23. μάτων εἰς σωτηρίαν πρωώϊμος τῷ Θεῷ βλαστήσαντες καρπός. καὶ περὶ μὲν τούτων 
αὐτάρκως ' περὶ δὲ τῶν παλλακῶν πάλιν λεκτέογ. 

VI. Τοῖς μετὰ τὸν κατακλυσμὸν ἀἁπωτέρω λοιπὸν 7 ULL ἦν τοῦ Φεοῦ, καὶ 
ἔχρηξον ἑ ἑτέρας διδαχῆς, ἑρπούσης ἤδη τῆς εἰδωλολατρείας, τις αὐτοῖς αὖθις ἀλεξίκακος 

109 ἔσοιτο xai βοηθός. ὃ οὖν Θεός, ἵνα μὴ πάντῃ τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων ἀῑστωθῇ 
Ajo TOY καλών, τὸν ἴδιον παῖδα τοῖς προφήταις ἐχέλευσεν ὑπηχῆσαι τὴν ἐσομένην 
ἑαυτου παρονσέαν δια σαρκὸς εἰς τὸν βίον; xad ὃν ] τῆς πνευματικῆς ὀγδοάδος 
χαρᾶὰ καὶ γνώσις κηρυχδήσεταε, ἀφέσεως ἁμαρτημάτων οὖσα καὶ ἀναστάσεως παρεκτική: 
περιτμηθήσεσθαι γὰρ óc αὐτῆς τών ἀνθρώπων τα πάθη xai τὴν φθορά». καὶ δια 
τουτο τον κατάλογον τῶν ἀπὸ τοῦ -4βραὰμ προφητών» διὰ τὴν της περιτομῆς πρε- 
σβείαν τὸν ὀκτὼ περιεχούσης ἀριδμόν, "jc ἐξήρτηται καὶ ὃ νόμος», ὀγδοήκοντα παλ- 
λακὰς ἐκάλεσεν, ὅτι πρώτοι, πρὸὲν τὴν νύμφην τὴν ἐκκλησίαν αατεγγνηῦῆναι τῷ λόγῳ, 

164 τὸ οεἴα συλλαβόντες σπέρματα, τῆς νοητῆς προεξήγγειλαν ὀγδοάδος τὴν περιτοµήν. 
νεάνιδας δὲ πάλιν εἰς ἀναρέθμητον συντελούσας ὅμιλον τὰ ὑπὸ τοῖς κρείττοσε δικαιο- 
πραγήσαντα πλήθη καὶ νεανικῶς καὶ γενναίως διαθλήσαντα πρὸς τὴν ἁμαρτίαν καλεῖ. 

ΥΠ. ᾽«λλὰ τούτων ov? αἱ ῥασέλισσαι οὔθ αἱ παλλακιεὶ ov αἱ νεάνεδες συγκρένονται 
τῇ ἐκκλησίᾳ' ῆ .v60 τελεία xai ἐκλεκτὴ παρά πάσας αὐτὰς νομεζομένη» 5 ἐκ πάντων 
συνεστῶσά τε καὶ συνηνωµένη τῶν ἀποστόλων, ἐστὶν ἤ ὑπερβάλλουσα vong τῷ κάλλει 
τῆς ἀκμῆς xai τῆς παρθενέας πάσας. διο xai µακαρίέζεται xai αἰνεῖται πρὸς τῶν ἄλλων», 
ὅτι αὕτη καὶ εἶδε xai ἤκουσεν ἀφθόνως, & ἐκεῖναι ἐπεπόθησαν κἂν ἐκ βραχέως δεά- 

165 σασυαι xai 0Ux εἶδον, καὶ ἆκονσαι καὶ ovx Ίκουσαν. », ακάριοι΄ γάρ φησιν 2 οἱ 

puede ὀφθαλμοὶ ὑμῶν”, ὃ κύριος τοῖς μαθηταῖς μ.οἑ βλέποντες & βλέπετε. λέγω γὰρ ὑμῖν 








ΣΥΨΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ ATLNEIAG. 88 


Aj , EY Y * ^ 
ὅτι πολλοὶ προφῆται ἐπεθύμησων ἐδεῖν & ἅ βλέπετε, καὶ OUX sidov , xai ἀκοῦσαι ἃ 
» 


άχουετε, καὶ οὐκ ἤχουσαν.“ οὐχοῦν διὰ ταῦτα μακαρίζουσι ταύτην oL προφῆται καὶ 
θαυμάζουσιν, ὅτι ὧν αὐτοὶ μὴ ἐπέτυχον ἀκροαταὶ γενέσθαι xai Φεάµονες jg ἐκκλησία 
χατηδιώθη καὶ μετθέληφεν. » ἐδήκοντα"" γάρ » εἰσὲ βασέλισσαι xai ὀγδοήκοντα παλ- 
λακαέ, xa νεάνιδες Qv οὖκ ἔστιν ἀριθμός. μία ἐστὶ περιστερά µου» τελεία μον." 

VIII. «{υνήσεται δέ τις καὶ ἑτέρως τὴν νύμφην φάναι τὴν σάρκα τὴν ἀμόλυντον 
εἶναι τοῦ κυρίου, jc χάριν τὸν πατέρα. καταλεέψας κατήλῦθεν ἐνταῦθα xai προςεκολ- 
ληΦη xai ἐγκατεσκήνωσεν ἐνανθρωπήσας εἰς αὐτήν. διὸ 97 καὶ περιστερὰν αὐτὴν ἔφη 
τροπικῶς» ἐπειδὴ τεθασὸν τὸ boy xai ὑπωρόφιον xai διαέτῃ τῇ τῶν ἀνθρώπων 
ἐνασμενέζον. μόνη γὰρ ὥς ἔπος εἰπεῖν ἄσπιλος καὶ ᾽ἁμίαντος ευρέδη καὶ πάντας 
ὑπερέχουσα τῷ της δικαιοσύνης κόσµῳ καὶ κάλλεε, dere µηδένα καὶ τῶν εἰς ἄκρον 
εὐαρεστησάντων τῷ 9εῷ ταύτης δυνηῦΊναι πέλας ὣς πρὸς σύγκρισιν ἀρετῆς στῆναε, 
καὶ διὰ τοῦτο κατηξιῶσθαι κοινωνὸν αὐτὴν γενέσυαι τῆς βασιλείας του μονογενοῦς; 
αὐτῷ καθηρμοσμένην τε καὶ ἐνωδεῖσαν. καὶ ày τεσσαρακοστῷ δὲ καὶ τετάρτῳ ψαλμφ 
κ &x τῶν πλειόνων παρεσταµένη ἓκ δεξιῶν βασίλισσα τοῦ Θεοῦ μερῶνι ἤ τῷ διαχρύσῳ 
τῆς ἀρετῆς χόσμῳ χκατεστολεσμένη, ἧς ἐπεθύμησε του κάλλους ὁ βασιλεύς, jj 7 σώρξ 
ἐστιν, ὡς ἔφην, 4 ἄχραντος ἐκείνη καὶ µακαρία, ἣν αὐτὸς ἀνακομέσας ὁ λόγος εἷς 
οὐρανοὺς ἐκ δεξιῶν παρέστησε τοῦ πατρὀς» ἐν ἑματισμῷ διαχρύσῳ κχεκοσμημένην, ὃ 
óy ἐστι τοῖς ἐπιτηδεύμασι τῆς ἀφθαρσίας, & συμβολικῶς ἔφησε χρυσᾶ κροσσωτά, 
ἐπειδήπερ ἐκ ποικίλων ποικέλλεται τοῦτο xai συγκαθυφαένεται κατορδωμάτων τὸ 
ἔνδυμα, οἷον ἀἁγνείας, φρονήῄσεως, πίστεως, ἀγάπης, ὑπομονῆς καὶ τῶν λοιπῶν yu 
$ov, & δὴ κατακαλύπτοντα τὴν ἀσχημοσύνην τῆς σαρχκὸς κοσμεῖ τὸν ἄνθρωπον κό- 
euo χρυσφ. 

IX. Ἔπειτα τί δη πάλιν καὶ b τοῖς ἑξῆς τοῦ ψαλμοὺ μετὰ τὸ τὸν ἄνθρωπον ix 
δεξιῶν ἐνθρονεσθῆναι τοῦ πατρός, ὃν ἀνεέληφεν ὁ λόγος, τὸ πνεῦμα παραδίδωσιν, 
ἐπισχεπτέον.  ἀπενεχθήσονται φησέ TQ βασιλεῖ πιιρδένου ὀπέσω αὐτῆς' αἱ πλη- 
σίον αὐτῆς ἀπενεχθήσονταί σοι. ἀπενεχθήσονται à &v εὐφροσύνῃ xai ἀγαλλιάσεν' áy97- 
σονται εἰς ναὸν τοῦ βασιλέως. " πάνυ προφανῶς ἐνφάδε λοιπὸν ἔοικεν ἐγκωμεάζειν 
τὸ πνεῦμα τὴν ἀγνείαν, μετὰ τὴν νύμφην, ὡς ἀποδεδώκαμεν, τοῦ κυρέου δευτέρας 
mgocrévau τῷ παντοκράτορε ἐν ἀγαλλιάσει καὶ εὐφροσύνη τὰς παρθένους ἐπαγγελλό- 
μενον; ὑπ ἀγγέλων δορυφορουµένας το καὶ παραπεµποµένας. οὕτω γὰρ ἐπέραστόν 
τι τὸ τῆς παρδενέας ἐστὶν ὡς ἆληδώς xai τριπόθητον xÀéoc y ὥςτε ὀπίσω τῆς βασι- 
λίσσης, ἣν ἀνήγαγεν ὁ κύριος ἀναμάρτητον «ἀποτορνεύσας τῷ πατρέ, τὸν χορὸν τῶν 
παρθένων καὶ τὸ τάγμα. προςκοµέ σθαε, τὰ δουτορεῖα τῆς νύμφης κεκληρωμένον. 

Ταῦτά cot καὶ παθ ἡμων, ὦ ost], τὰ γυµνάσµατα τῶν λόχων ὑπὲρ ἀγνείας 
ἐσηλιτεύσθω. 

Εἰπούσης δὲ ταῦτα τῆς Προκέλλης, Ἁμὸς ὁ αλῆρος» 7 Θέχλα ἔφη, μετὰ ταύτην 
ἐφεξῆς ἀγωνίζεσθας, xai χαίρω δυνόµπεορον ἔχουσα xà yo τὴν Σοφέαν τῶν λόγω», 
εἰσθανομένη, κιθάρας δίκην ἔσωθεν ἁρμοζομένην µε καὶ παρασκευάζουσαν sig τὸ µε- 
µελημένως εἰπεῖν καὶ εὐσχημόνως. 

APET. άριστα, o Οέκλα, τὴν προθυµέαν ἀπεδεξάμην, j xai πιστεύω eig ὁνυ- 
”αμιν πρέποντας ἀποδοῦναί σέ μοι τοὺς λόγους' φιλοσοφέας τε γὰρ τῆς ἐγκυκλέου 
xai παιδείας οὐδενὸς ὑστερήσεις' τῆς εὐαγγελικῆς τε av καὶ Φείας, ví χρὴ καὶ λέγειν, 
παρὰ Παύλῳ σεσοφισµένην; 


4όγος n. 
Θέχλα. 


L Οὐκοῦν λέγωμεν δή πρώτον, αὐτόθεν üm ἀρχῆς ἀπαρξάμεναι της ἐπωνυμίας, 
δε ἣν αἰτίαν ἐκληδη παρθενία Τοῦτο τὸ κορυφαιότατον xoi μακάριον ἐπιτήδευμα, 


οἷόν τε OY τυγχάνει καὶ δύναμιν ἦν à δὲ; xai εἐσύστερον, ὁποίους καρποὺς ἀποτελεῖ.. 


χενδυνεύουσιε γὰρ ὀλίγου ξύμπαντες αὐτῆν ἠγνοηκέναι, μυρίῳ διαφέρουσαν τῶν ἄλλων 
τῆς ἀρετῆς πλεονεκτημάτων» ὁπόσα εἰς κάθαρσιν καὶ κόσμον διαπονούµεδα τῆς ψυ- 
aic. Ἱπαρθεία γὰρ 3 παρνὺενία αατὰ μίαν ἀπαλλαγὴν καλεῖται στοιχείου, ὥς δὴ 
μόνη τὸν ἔχοντα καὶ τετελεσμένον αὐτῆς τὰς ἀφθόρους τελετᾶς 95g παρεικάζουσα, 
οὗ μεῖζον ἀγαθὸν ἀδύνατον εὑρεῖν, ἠδονῆς καὶ λυπης ἀπῳχισμένον' ᾗ xai τὸ τῆς 
ψυχῆς καταρδόµενον ἀληθῶς αὐξεταί τε καὶ κουφίζεται πτέρωµα, TOv ἀνθρωπένων 


1) Παρθεία ... ἀδύνατον εὑρεῖν. Hanc etymologiam Photius cod. 237. ub 911, a. 20— 23. toti- 
dem fere verbis transscripsit, uti p. 311, a. 24— 26. illam vocis ἀρετὴ ap. Method. p. 172. εἴτε di 
αυτήν .. τὴν ἐπωνυμίαν. 


9 


Cant. 6, 7. 


166 


101 
Psal. 44, 10, 


168 


Psal. 15. 
16. 4 


169 


110 


111 


172 


113 


94 MEOGO04IOY 


ἐξπτασθαι xaJ ἡμέραν, ἐθιζόμενον σπουδασµάτων. ἐπειδῆ γὰρ πανήγυριν τὸν βίον 
ἡμῶν σοφῶν παῖδες εἐρήκασιν εἶναι, ἡμᾶς δὲ τὸ ὁρᾶμα τῆς ἀληθείας τὴν δικαιοδυ- 
vuv ἥκειν ὥς εἰς Φέατρον ἐπιδειδομένους; ἀντιτεχνούντων ἡμῖν καὶ ἀνταγωνιξομένων 
του διαβόλου καὶ τῶν δαιμόνων, ἀνανεύοντας ἄνω δεῖ καὶ ἀνιπταμένους µετεωρέζε- 
σαι xoi φεύγειν τὰ Φ έλγητρα τῆς χαλλιφωνίας αὐτῶν καὶ τὰ σχήματα», ἔδων εν φαν- 
τασίᾳ «σωφροσύνης ἐπικεχρωσμένα, 7 τὰς Σειρῆνας μᾶλλον τὰς Οµηρικάς. κηλούµε- 
νου γὰρ ταῖς ἡδοναῖς τῆς πλάνης πτεροῤῥνοῦσε πολλοὲὶ καὶ βαρύνονται sig τὸν καθ 
ἡμᾶς ἥκοντες βίον, χαυνωθέντων αὐτοῖς καν χαλασὺ έντων τῶν τόνων, καθ᾽ οὓς ἥ 
τῶν πτερῶν τῆς σωφροσύνης συγκρωατεῖται φύσις ; xovgíLovca τὰ κάτω νεύοντα περὶ 
τὴν φδορᾶν τῶν σωμάτων. δεν, C "poer, &it6 ὅτι ài ἑαυτὴν αἱρετή» site διὰ τὸ 
αἴρεεν xai µετεωρέξειν πρὸς οὐρανὸν ταυτην ἔσχηκας τὴν ἐπωνυμίαν, ἐπὶ λευκοτάτων 


^ &si βαένουσα φρενῶν, b NL συναντιληψομένη τοῦ λόγου, ὃν αὐτὴ προςέταξας εἰπεῖν. 


114 


115 


116 


171 


118 
Bar. 3, 14. 
15. 


119 


IL οἱ γὰρ πτεροῤῥνήσαντες καὶ πεσόντες εἰς τὰς ἡδονὰς ov πρότερον λήγουσι 
λύπης xai πόνων, Pcr ἂν τῇ τοῦ πάθους ἐπιδυμίᾳ τὴν ἀνάγκην ἐκπληροῦντες τῆς 
ἀκρασίας ἀμύητοι xoi ἀτελεῖς τοῦ τῆς ἀληθείας ἀπομείνωσι ὁράματος, ἀντὶ τῆς μετ) 
aidovc καὶ σωφροσύνης παιδοποιήσεως ἀγρίωις ἐρώτων λυττήσαντες ᾖδοναῖς. αἱ δὲ 
εὔπτεροι καὶ κοῦφαι εἰς τὸν ὑπερκόσμιον τόπον ὀπερκύψασαι τοῦ βίου καὶ ἰδοῦσαε 
πόῤῥωδεν ἃ μὴ ἕτερος ἀνθρώπων ἐθεάσατο, τοὺς λεεμῶνας αὐτοὺς τῆς ἀφδαρσίας, 
ἁμήχάνα κάλλη, καὶ ἄνδη φέροντας καὶ πεπληρωμένους, ἀεὶ πρὸς αὐτοῖς εἶσιν, àva- 
πολοῦσαι τὰ ἐκεῖ Φεάµατα, καὶ διὰ τοῦτο μικρά ἡγοῦνται τὰ ἐνταῦθα νομεζόµενα 
καλά» πλούτους xai δόξας xai γένη xai γάμους; καὶ οὐδέν τι ἐχείνων περὶ πλείονος 
ποιοῦνται. ἀλλὰ xai ei τις αὐτῶν Φηρίοις 5 πυρὲ βούλοιτο τὰ σώματα παραδιδόναι 
xai τεμωρεῖσθαι, ἑτοέίμως ἔχουσι των ἀλγηδόνων ἀφροντεστεῖν διὰ τὸν ἐκεένων z09ov 
xai τὴν ἐκείνων ἔκπληδεν, ὥστε δοκεῖν αὐτὰς ἓν κόσμῳ οὔσας μὴ εἶναι ἓν κόσμῳ., ἀλλὰ 
τῷ φρονήµατι καὶ τῇ opui της ἐπιθυμίας εἰς τὴν ἄγυρεν Ίδη, τῶν ἓν τοῖς οὐρανοῖς 
τυγχάνει». οῦ γὰρ δέµις ini γῆς Borde κατὰ τὴν ἑαυτοῦ φύσιν τῷ της παρῦενίας 
πτερῷ., ἆλλ ἄνω φέρειν eic οὐρανόν, εἰς καδαρὸν αἰθέρα καὶ τὸν τῶν ἀγγέλων. γεί- 
τονα βίον. 09s» καὶ πρώταιε τῶν ἄλλων μετὰ τὴν ἀνάκλησιν καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἔκδη- 
μίαν αὲ ὀρδῶς καὶ πιστῶς παρθενεύσασαι τῷ Χριστῷ τὰ νεκητήρια φέρονται τών 
ἄθλων; τοῖς τῆς ἀφθαρσίας ἄνθεσι στεφθεῖσαι πρὸς αὐτοῦ. ἅμα γὰρ τῷ καταλεῖψαι 
τὸν κόσμον τὰς ψυχὰς λόγος ταῖς παρθένοις ὑπαντῶντας ἀγγέλους μετά πολλῆς εὐ- 

ημίας sig τοὺς προδιρηµένους παραπέμπειν λθεμώνας αὐτάς, εἷς οὓς καὶ πρόσθεν 
λνεἓν ἐγλίχοντο, μακρόῦεν αὐτοὺς φαντασιωθεῖσαι τότε, ὁπότε ἔτι ἐνδημοῦσαι τοῖς 
σώμασε» Ἰνδάλλοντο τὰ Φεῖα. 

Π. Ἐνταῦδα δὴ ἐλδούσας Φαυμαστά τενα δεάσασθαι xoi ἔκλαμπρα καὶ μακάρια 
καλλη xoi ὁποῖα ἐδειπεῖν εἰς ἀνθρώπους δυςχερές. εἶναι γὰρ αὐτὴν δικαιοσύνην καὲ 
σωφροσύνην, ἀγάπην, αὐτὴν ἐκεῖ xai ἀλήθειαν καὶ φρόνησιν͵ καὶ τὰ ἄλλα ὡςαύτως 
ἐπιφανῆ τῆς ᾿σοφέας ἄνοη καὶ φυτά, ὧν ἡμεῖς ἐνθαδε σχιὰς µόνας φασματώδεις ὄνει- 
ρώσσοντες ἀπὸ τῶν πράξεων Ἰγούμεδα τῶν ἀνθρωπένων συνέστασθαε, ὅτι μη ἔστιν 
αὐτῶν δεῦρο NL εἶδωλον καταφανές, ἀλλ ᾿ἀπεικονίσματα μόνον def, & δῇ καὶ 
αὐτὰ σχκοτεινῶς πολλάκις ἀπεικάξοντες αἰσθανόμεδα. οὗ γὰρ ἂν πωώποτα δικαιοσύνης 
αὐτῆς 7 συνέσεως η εἰρήνης ὀφθαλμοῖς ἐθεάσατό τες μέγεῦος η σχημα 7? κάλλος 
ἐκεῖ δὲ ἐν τῷ ὄντε, ὡς εἰσέν, ὁλοτελῆ βλέπονται xai σαφή. εἶναι 7ὰρ δένδρον τε 
σωφθοσύνης, αὐτῆς, εἶναι ἀγάπης, εἶναι συνέσεως, ὥσπερ καὶ τῶν ἐνθφαρε τὰ φυτὰ 
χαρπῶν, oiov σταφυλῆς, δοιᾶς καὶ μήλων. οὕτω Ó7 κἀκείνων βλέπεσδαι μὲν xai 
ἐσθίεσθαι τοὺς καρποὺς , 0v µην ἀπόλλυσθαι καὶ gJévény, ἆλλ εἰς ἀθανασέαν αὖξδειν 
καὶ Φεεότητα τοὺς δρεποµένους , καθὼς κἀκεῖνος, ἐξ οὗ πάντες ἐσμέν, πρὸ του πα- 
θαπεσεῖν xai πεηρωθῆναι τὰς ὄψεις ἐν τῷ παραδείσῳ τυγχάνων ἀπεκαρπεύετο; τοῦ 
J'eov Φεμεστεύοντος τὸν ἄνθρωπον τῶν τῆς σοφίας ἐργάτην τεδῆναε xai φύλακα φυ- 
τῶν. τοιούτους γὰρ ἦν καρποὺς πεπιστευµένος Υεωργεῖν xai ὁ πρῶτος -«δάμ. xai o 
Ἱερεμίας δὲ ταύτα τυγχάνειν dixic ἓν τενε τόπῳ καὶ ἀφεστῶτι μεγάλην ἁπόστασιν 
τῆς xaJ" ἡμᾶς οἰκουμένης οἶδεν, ἔνθα τοὺς ἐξολισθήσαντας τῶν αἰωνίων ἀγαθ dv 
κατοικτέζων λόγει Ὀμάνετε ποῦ ἐστι φρόνησις, ποῦ ἐστιν ἰσχύς, ποῦ ἐστι σύνεσες» TOU 
yyovos ἅμα ποῦ ἐστι µακροβίωσις xai ζωή, ποῦ ἐστι φῶς ὀφθαλμῶν xai signvp. τές 
εὗρε τὸν τόπον αὐτῆς, η 7 τές εἰςῆλοεν εἰς τοὺς Φησαυροὺς αὐτῶν." τούτων οὖν διελθούσας 
εἰς τοὺς Φησαυροὺς ἀποκαρπεύεσθαι λόγος τῶν ' ἀρετῶν τὰς παρθένους» εὐτάκτοις φωσὶ 
καὶ πολλοξς καταρδοµένας, ἃ δίχην πηγῆς αὐταῖς ὁ Φεὸς ἀνερεύγεταρ, καταλάµπων 
ἐκεῖνον τὸν αἰῶνα Φωσὶν ἀδύτοις. αἱ δὲ χορεύουσεν ἐμμελῶς Υεραέρουσαι τὸν 9to»* 
περικέχυται γὰρ αὐταῖς ἄὴρ καθαρὸς καὶ μὴ καθιππευόµενος Λλίῳ. 

. Νῦν οὖν, ὦ παρθένου, σωφροσύνης ἀχράντον θυγατέρες; ὑπὲρ, ξωῆς ὑμῖν 
ἀφθόνου καὶ βασιλείας οὐρανῶν 72 σπουὀδήη. sig τὴν αὐτὴν δόξαν τῆς ἀγνείας xai 








ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ AT'NELAG. 39 


ὑμεῖς προθύµως ταῖς πρὸ ὑμῶν συµφρονήσατε, ὀλίγα φροντίσασαι τοῦ βίου" οὗ γὰρ 
μικρὸν εἰς ῥᾳστώνην ἀφδαρσίας ἀγνεία, ἄνω φέρουσα καὶ πρὸς ὄψος αἴρουσα καὶ τὸ 
χάθυγρον ἀναξηραίνουσα xai πηλῶδες βάρος ὀλκῇ μείζον. μηδὲ βριΦέτω τῆς ἀκοῆς 
ὃ ῥύπος ῥέπων εἰς τὴν yn, μηδὲ μετακοσμείτω λύπη τῆν χαράν, ἐκτήκουσα τὰς ἐπὶ 
τοῖς ᾿αρείττοσιν ἐλπίδας: ἀλλ ἀτρύχως ἀποσείεσθε τὰς ἐπισυμβαινούσας ὑμῖν συμ- 
φοράς, μὴ Φολοῦσαι γόοες τὸν λογεσµόν. γικάτω γὰρ 7 πίστις πάντῃ, καὶ ἀπωθεί- 
σθω τὸ φῶς αὐτῆς τὰ φερόµενα τοῦ πονηροῦ περὶ τὴν καρδίαν φάσματα. ὥσπερ 
γὰρ ὅταν E σελήνη τὸν οὐρανὸν αἴγλης ἐκλάμψασα πληρώση καὶ. πᾶς ὃ áo σα, £06 
yevrd i, ἄφνω δὲ νεφέλαι ποῦὲν ἐκ, ὀνσμῶν ὑποδραμοῦσαι βάσκανοι τὸ φῶς αὐτῆς 
πρὸς ὀλέγον ἐπισκιάζουσεν, οὗ μὴν ἀφαιροῦνταε, ἅτε εὐθέως τῇ ῥύμῃ τοῦ πνεύματος 
ἐξωθούμεναν οὕτω ó7 xai ὑμεῖς ἓν τῷ κόσμῳ ᾿λάμπουσαι τὴν ἀγνείαν, ὑπὸ θλίψεων 
ὀχληθεἴσαι καὶ πόνων, ὠ παρθένοι, μὴ ὀκλάσητε πρὸς τὰς ἐλπέδας. ἔξωθοῦνται 
γὰρ τῷ πνεύµατι τὰ ἓκ τοῦ πονηροῦ νέφη, ἐὰν ὥςπερ ? µήτηρ ὑμῶν καὶ vpsig 7) 
γεγνῶσα τὸν ἄρσενα, παρθένου, ἓν τῷ οὐρανῷ μὴ δειλιάσητε λοχώντα καὶ ἐφεδρεύοντα 
τὸν ὄφιν' mpi 76 ἐγὼ πρὸς ὑμᾶς ἁμηγέπῃ διεξελεύσοµαι δηλοῦσα” καιρὸς γὰρ τα 
yv. ,xai ὤφθη μέγα σημεῖον ἓν τῷ οὐρανῷ τῆν “ποκάλυψιν ὁ Ἰωάννης ἐξηγου- 
μενος λέγει » ovi περιβεβλημένη τὸν ἥλιον". καὶ 5 σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αυ- 
τῆς. καὶ ἐπὶ τῆς χεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δώδεκα. xai ἐν γαστρὶ ἔχουσα 
χράζει ὠδένουσα καὶ οβασανεξοµένη τεκεῖν. καὶ ὤφθη ἄλλο σημεῖον àv τῷ οὐρανῷ ' 
xui ἰδου δράκων πυρῥ ὃς μέγας, ἔχων κεφαλὰς ἑπτὰ καὶ αόρατα Oxo, xa ἐπὶ τας 
χεφαλὰς. αὐτοῦ ἑπτὰ διαδήµατα᾽ xai L οὐρὰ αὐτοῦ σύρει τὸ τρέτον μέρος τῶν ἀστέ- 
pov τοῦ οὐρανοῦ, xoi ἆβαλεν αὐτοὺς εἰς EL ym xai ὁ δὁράκων ἕστηκεν͵ ἐνώπιον 
τῆς γυναικὸς τῆς μελλούσης ἐκτεκεῖν, ἵνα ὅταν τέκη τὸ τέχνον αὐτῆς καταφάγη. xai 
ἔτεχεν vióy ἄρσενα, ὃς μέλλει ποεμαένειν πάντα τὰ ἕννη ἐν ῥάβδῳ σιδηρᾷ᾿ καὶ ἡρ- 
πάγη τὸ τέκνον αὐτῆς πρὸς τὸν 920v xai πρὸς τὸν θρόνον͵ αὐτοῦ" xai ἦ γυνὴ ἔφυ- 
ye εἲς τὴν ἔρημον, ὅπου ἔχει ἐκεῖ τόπον ἠτοιμασμένον ὑπὸ τοῦ δεοῦ» ένα ἐχεῖ 
τρέφωσιν αὐτὴν ἡμέρας χιλίας διαχοσίας ἑξήκοντα« τὰ μὲν οὖν περὶ της γυναικὸς 
ἱστορούμενα καὶ τοῦ δράκοντος ὡς ἓν  ἐπιτομῇ τέλος ἔχει) περὶ δὲ τοῦ τὴν ἐπίλυσεν 
αὐτῶν ἀνεύρασθαι xai εἰπεῖν μεῖζον 7? xa ἡμᾶς. ὅμως τολµητέον, πεστεύσασαν τῷ 
χελεύσαντε τὰς γραφὰς ἐρευνᾶν. ei ov» καὶ σφῴν τὰ λεγόμενα συνδοκεῖ, χολεπὸν 
οὐδὲν ἤδη στείλασθαι' πάντως γὰρ συγγνώσεσθε, πρὸς τὴν ἀκρέβειαν τῆς γθαφῖς 
ἐὰν μὴ δυνηδώ διαρχέσαε. 

v. !'H. ὀφδεῖσα περιβοβλημέν τὸν ἥλιον ἐν τῷ  οὐρανῷ γυνὴ καὶ στέφανον ἐκ 
τῶν ἀστέρων περικειµένη δώδεκα, ἢς τὴν ἔδραν εἶχεν ἡ ῆ σελήνη πρὸς τοῖς ποσέ, καὶ 
ὠδένουσα καὶ βασανιξοµένη τεκεῖν, αὕτη κυρίως dosi κατὰ τὸν ἀκριβῆ λόγον ? μήτηρ 
ἡμῶν, o παρθένοι δύναμίς τις οὖσα καθ’ ἑαυτῆν ἑτέρα τῶν τέχνων» ἣν ὁ οτὲ μὲν Ἱε- 
ρουσαλὴμ oL προφῆται κατὰ τὴν σύνοψιν τῶν ἐπιφερομένων, ὁτὲ δὲ νύμφην; ὁτὲ δὲ 
Σιὼν ὄρος, ὁτὲ δὲ vay xai σκηνὴν Φεοῦ πεκλήκασιν. ἥ γὰρ παρωρμημένη φωτέ ε- 
σαι ὀύναμις iy τῷ προφήτῃ, υφωτέζου"" χεκραγότι ο Ἱερουσαλήμ᾽᾿ ῆχει γάρ σου 


180 


181 


dm 12, 1 


182 


Joan. 5,30. | 
183 


184 


τὸ φώς, καὶ ἦ δό α κυρίου ἐπὶ σὲ ἀνατέταλκεν., ἰδοὺ καλύψει σκότος καὶ γνόφος Esai.00,1—4. 


yi, καλύψει im ἕθνη" ἐπὶ δὲ σὲ φανήσεται αύριος, καὶ TJ δόξα κυρίου ἐπὶ σὲ 
ὀφθήσεται. xai πορδύσονται βασιλεῖς τῷ τυρί σου καὶ vp τῇ λαμπρότητέ σου. 
ἀνάβλεψον κύκλῳ τοῖς ὀφδαλμοῖς σου καὶ ἴδε συνηγµένα τὰ τέχνα σου. ἥκασι 
πάντες οἱ υἱοέ σου µακρόδε», xai αἱ Ψυγατέρες. σου àv ὤμων ἀρθήσονταιν" 
ἔστιν ἤ ἐκκλησία, ἦς τὰ τέκνα πασσυδὶ μετα Tv ἀνάστασιν πάντοῦεν πρὸς αὐτὴν 
Ίξει καταΦέοντα" αὐτὴ δεχοµένη τε τὸ φως τὸ ἀνέσπερον;, τὴν λαμπρότητα στο- 
λῆς σχήματι περιβεβλημένη τοῦ λόγου, ἤδεται. ποίῳ γὰρ ἄλλῳ τεμαλφεστέρῳ κό-- 
euo η τεμεωτέρῳ τὴν βασίλισσαν ἔπρεπε κοσμηθεῖσαν νυμφαγωγηθῆναι τῷ κυρίφ, 
gc ὡς ἐμάτιον͵ λαβοῦσαν; διὸ xai αὐτὴν ὑπὸ τοῦ πατρὸς ἀνακληθῆναι. irs γὰρ 
ἀναβᾶσαι τῷ λόγῳ Φεάσασθε ὥσπερ τὰς πρὸς γάμον παρ ένους γυναῖκα μεγάλην, 
χαθαρὸν xui ἄχραντον ὅλον καὶ μόνιμον κάλλος καὶ οὐδὲν ἑλαττούμενον τῆς λαμ- 
πρότητος τῶν φώτων ἀποστέλβουσαν, xai ἀντὶ μὲν στολῆς αὐτὸ φῶς ἠμφιεσμένη», 
ἀντὶ δὲ λέθων τεµέων ἀστράσι φαιδροξς τὴν κεφαλὴν πεχοσμηµένην. ὃ γὰρ ἡμῖν ἐσθής, 
τοῦτο ἐκείνῃ φῶς' ὃ δὲ ἡμῖν χρθυσὸς U διαφωανεῖς͵ λέδοε, τοῦτο ἐκεένῃ ἄστρα, ἄστρα 
δὲ οὔχ ὁποῖα ταῦτα τὰ ἐν τῷ ὁρατῷ κείµενα τόπῳ », ἀλλά τινά αρδέττω καὶ εὔφεγ-- 
γέστερα, ὥςτε δἰκόνας ἐκείνων μᾶλλον νομέξεσθαι ταῦτα xai ἀπεικάσματα. 

ΥΙ. Βεβηκένοι τε ἐπὶ τῆς σελήνης»: σελήνην, ὡς ἡγοῦμαι, τροπιεκῶς τὴν πίστιν τῶν 
ἀποκαθαιρομένων vj» φθορὰν τῷ λουτρῷ λέγων, διὰ τὸ προςεοικέναι τὸ φῶς αὐτῆς 


1) Allegoricam, quae h. Ἱ. incipit, interpretationem verborum Apoc. 12, 1—6. et omnino alle- 
&(ricam rationem, quam Methodius in interpretanda scriptura sacra sectatur, Photius cod. 237. 
Ρ. 311, a. 42, — p. 311, b. 4. breviter notat. 


185 


186 


188 


189 


26 AMEOOZIOY 


μᾶλλον ὅόατιε Σλιαρῷ xui πᾶσαν ἐξ αὐτῆς {ρτγσθα, τὴν ὑγράν οὐσίαν. ἐφέστηκεν οὖν 
ἐπὶ ες πίστεως xai προυλέψεως μῶν 5 ἐχχλησία κατὰ τὴν ες σελήνης σύνοψιν, µέ- 
goto ἂν εἰσέλὃς 10 πλέρωμα τῶν ἐθνῶν, ὠδένουσα xai ἀναγεννῶσα τους ψυχεχους 
εἰς πνενυµατιχούς, xaJ Όν λόγον xoi pie ἐστέν. ὥσπερ γὰρ σπορὰν ἀνδρὸς ἁμόρ- 
φωτον ποδεξαμέντ γυνί περιόδοις χρόνων ἄνθρωπον ὁλόκληρον ἀποχύει, ταύτῃ δὴ 
xai τους προςφυγόντας το 1όγῳ φήσειευ ἂν τις συ αν ἀεὶ την ἐκκλησίαν. xai 
την xaJ' ὁμοίωσιν ἰδέων αὔτους xai μόρφωσιν µορφοῦσαν τοῦ ov, περιόδοις 
y πολίτας τῶν µακαρέων ἐχεένων αἰώνων ἐργάδεσθαι. ὅθεν & ἀνάγχης αὐτὴν 
Berriro, δεῖ τῷ λουτρῷ τοὺς λουομένους γεννώσαν τούτῳ γαρ σελήνη χέχληται τῷ 
τρόπῳ {ἡ Z περὶ τὸ λουτρὸν αὐτῆς ἐγέργεια., ἔπειὸ; νέον σέλας ᾿ἀνανεασθέντες οἱ άναγεν-- 
νώµενοι λάµπουσιν, ὃ ἐστι νέον φώς; ὅδεν xai νεοφώτιστοι xalovrras παραφθασει- 
χῶς, TLY πνευματικὲν παγσέληνον 6e xara τὸν περέοδον τοῦ x&Jovc xai τὴν &vápy - 
σεν γέαν dei zapaqaütrovorc, ἔστ Z Gvy; xai τὸ φῶς τὸ τέλειον ἀνατείλη τῆς µε- 
ἅλης 7, 
T VII. "Eáy δέ τις (οὐδὲν. γαρ χαλεπὸν ἔτι διαῤῥήδην εἰπεῖν) ἀγανακτήσας φράση 
προς τὰ εἐρημένα, Καὶ πως ὑμῖν ἡ ἐ ἐξέγησις, ὦ παρθένοε, γίνεται κατὰ νουν της γρα- 
gc, Óxort 5 μὲν ««ποχάλυψις ἄρσενα τν ἐχχλγσίαν διορίζεταε γεννᾶν., υμεῖς δὲ ἀπὸ 
τών ἀπολοσερουμένων παρειλήφατε τὰς τελεσφόρους ὠδῖνας «viz πληρουσῦθαι λουοµένας; 
λέξοµεν, X, e φιλαέτιε, ἆλλ οὐδέ σοι πάρεστιν ἐπιδεῖξαι τὸν Ἀριστὸν αὐτὸν εἶναι 
τὸν Υεννώμενον᾿ πάλαι γὰρ προ τῆς ““ποχαλύφεως ἐπεπλέρωτο τὸ µυστήριον τῆς évay- 
S'owanotus τοῦ λόγον, ó δὲ Ἰωάννης περὶ παρόντων xai μελλόντων Φεσμῳσεῖ. ó δὲ 
Ἀριστὸς πάλαε xv; ὃ εἲς οὔχ ἠρπάσνη ὁπότε £y) πρὸς τὸν Φρόνον τοῦ sov, φόβῳ 
τον s λυµήνασφαε αὐτὸν τὸν ὄφιν' ἀλλὰ ὁιά τοῦτο ἐγεννόθη χαὲ χατηλὃεν αὐτὸς 
ἀπὸ τῶν Ῥρόνων, του πατρός, ἵνα τὸν ὁράκοντα χεερώσηταε μεένας ἐπιτρέχοντα τῇ 
σαρκί. ὥστε ἀνάγχη ὁμολογεῖν 97, xai σὲ την ἐκκλησίαν εἶναι τὴν ὠδένουσαν xai ysv- — 


Essi. 00,7.8. νῶσαν τους ἀπολουτρουμένους, ὥς που xai ἐν Ἡσαϊᾳ τὸ πγνεὺμά φησι »περὶν τὴν ὡδί- 


Psal. 104, 15, 


hes. 3, 14 
^ 


190 


191 


Gal. 4, 19. 


192 


Psal. 2, 17. 


193 


νουσαν τεχεῖν καὶ πρὶν ἐλθεῖν τὸν πόνον τών ὠδέων, ἐξέφυγε xai ἔτεχεν ἄρσεν. τές 
Ίχουσε τοιοῦτο; xai τές ἑώρακχκεν οὕτως; εἰ ὥδινε y5 ἐν μις ἡμέρᾳ, xai £i ἐγέννη- 
σεν ἔώγος εἰσάπαξ, ὅτι ὠδένησε Zu xai ἔτεχεν ἄρσενα; j^ τίνα ἐξέφυγεν; ῆ πάντως τὸν 
dgáxovra , 1 ἕνα γεννή τὸν λαὸν 7 νοητή Zuov τὸν ἄρσενα, τὸν τῶν γυναικείων που ὧν 
καὶ τῆς ἐχλύσεως εἰς τῆν ἑνότητα τοῦ κυρίου χαταντήσαντα καὶ ἁπαρσενωθέντα τῇ 
0710vÀT, ; 

vii “έγωμεν οὖν πάλιν ἐξ ἀρχῆς ἐπαναπολήσασας, µέχριπερ ἂν καθεξῆς πρὸς τ τὸ 
τέλος ἔλθωμεν ἐξηγούμεναι τὰ εἰρημένα. σχόπει οὖν ἐάν πως καὶ σοὶ δοκῇ προς εὖ- 
δοξίαν ὁ λόγος πληροῦσθωι. ἔγω γαρ τὸν ἄρσενα ταύτη γεννᾶν εἰρῆσδαι νοµίω τὴν 
ἐκκλησίαν, ἐπειδη τοὺς 1αρακτῆρας xai TY ἕκτυπωσεν xai τὴν ἀῤῥενωπίαν τοῦ Xo 
στοῦ προςλαµβάνουσεν οἱ φωτιζόμενοε, τῆς xa^ ὁμοίωσιν μορφῆς ἐν αὐτοῖς ἐκτυπου- 
μένης τοῦ λόγου καὶ ἐν αὐτοῖς γεννωµένης χατὰ τὴν ἀκριβη γνώσιν xai πίστεν, ὥστε 
ἐν ἑχάστῳ γεννᾶσθαι τὸν Ἀριστὸν νοητῶς. xai διὰ τοῦτο ? ἐχχλησία σπαργᾷ, xai 
ὠδέει. μέχριπερ ἂν ὁ Xo roc ἐν ἡμῖν μµορφωῦῇ γεννηδεές, ὅπως ἕκαστος τῶν ἁγέων 
τῷ µετέχειν Χριστοῦ Χριστὸς γεννηῦῃ, καθ’ ὃν λόγον xai £v τενε rong gégetau. ,, μὴ 
ἄψησθε τῶν χριστῶν µου, xai ἐν τοῖς προφήταις µου pi πονηρεύησθε, οἱονεὺ Αρισεών 
γεγονότων τῶν XQ TG -μετουσέαν τοῦ πνεύματος εἰς Ἀριστὸν βεβαπτισµένων » συμβαλλούσης 
ἐνταῦθα τὴν ἐν τῷ λόγῳ τράνωσιν αὐτῶν καὶ µεταμόρφωσιν τῆς ἐκκλησίας. βεβαιοξ 
δὲ καὶ ταυτα Παῦλος φανερώς δεδάσκων, ἔνφα φησέ » τούτου χάριν κάµπτω τὰ γόνατά 
μου προς τον , 60v xai πατέρα; ἐξ ov πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανῷ. xai ἐπὶ γῆς ὀνομάξε- 
ται, ἵνα δφ ὑμῖν κατὰ τὸν πλούτον τῆς χρηστότητος αὐτοῦ δυνάµει χραταιωθΊναι διά 
τοῦ πγεύµατος αὐτοῦ εἰς τὸν ἔσω ἄνθρωπον, χατοικήσαι τὸν Ἄριστὸν διὰ τῆς πίστεως . 
ἐν ταῖς καρδέαις ὑμῶν." εἰς γὰρ τὰς τῶν ἀναγεννωμέγων ψυχὰς ἀναγκαῖον ἐξομοργνί- 

y ἐκτυπουσθαι τὸν λόγον τῆς ἀληθείας. 

ΙΧ. " Ἔοιχε δὲ τοῖς εἐρημένοις καὶ τοῦτο μάλιστα προςεοεχέναε xai συμφωνεῖν τὸ 
Σθησμῳδούμενον ἄνωῦ εν ἐξ αὐτοῦ του πατρὸς τῷ Xp ἐπὶ τὸν ἀγνισμὸν ἤκοντε TOU 
ὕδατος ἓν τῷ, Ἰορδάνῃ »υὲός μου εἶ σύ. ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε." παρατηρητέον y γὰρ 
ὅτε τὸ μὲν viày GUTOU εἶναι ἀορίστως ἀπεφήνατο xai áygóvtc * e γάρ ,vtóc* αὐτῷ 
ἔφη , καὶ οὗ ,y6yovas ἐμφαένων μήτε πρόςφατον αὐτὸν τετυχηκέναι τῆς υἱοδεσίας, μήτε 
ev προῦπάρξαντα μετά ταντα τέλος ἐσχηκέναι, ἀλλὰ. προγεννηδέντα xai ἔσεσθαι xoi 
εἶναι τὸν αὐτόν. τὸ δέ »ἐγὼ σήμερον γογέννηκά σε”' ὅτι », προόντα {δη πρὸ τῶν αἰω- 

vov λέγει ἓν τοῖς οὐρανοῖς ἐβουλήθην καὶ τῷ κόσμῳ γεννῖσαι.- ὃ δή ἐστι πρόσθεν 
ἀγνοούμενον γνωρίσαι. ἀμέλει τοῖς µηδέπω τῶν ἀνθρώπων συνησθηµένοις τὴν πολυποίχελον 


1) Ἔοικε δὲ τοῖς εἰρημένοις .. (p. 199) .. οὐδέπω πεφανέρωται. Ἠαθο fere ad verbum ap. Phot. 
cod. 237. p. 311, a. 27 — 41. 











 ZYMIHOSION H ΠΕΡΙ AT'NELA3. | 91 


σοφίαν τοῦ Φεοῦ ὁ X ιστὸς ρὐδέπω γεγέννηταε, ὅπερ ἐστὶν οὐδέπω ἐγνώσθη; οὐδέπω 
πεφανέρωταε;, οὐδέπω ἐφάνη. εἰ δὲ aic oro καὶ οὗτοι τῆς χάριτος τὸ µυστήριον, 
τότε 97 καὶ αὐτοῖς, ὁπότε ἐπέστρεψαν καὶ ἐπίστευσαν, κατὰ τὴν γνώσιν καὶ τὴν σύνεσιν 


194 


γεννάταε. διὸ προςηκόντως ἔντευθεν 7) ἐκκλησία τον ἄρσενα λόγον ἓν τοῖς ἀγνιζομένοις | 


ási poggovy λέγεται xai γεννᾶν. καὶ τὰ μὲν δὴ περὶ τῶν ὠδένων αὐτῆς εἰς δύναμιν 
sigrras* τὰ δὲ περὶ τοῦ ὁράκοντος xai τῶν ἄλλων τῇδε µεταληπτέογ. οὐκοῦν πειρώ- 
pueda πόλιν ἁμωσγέπως ὁηλοῦν, ὠ παρθένοε, μηδὲν ἀποδειλιώσαι πρὸς τὸ ' μέγεθος 
τῶν αἰνιγμάτων τῆς γραφῆς' ἐὰν δέ τι ὀύςκολον ἐμπίπτη τοῖς λόγοις, ἐγω πάλιν ὑμᾶς 
Mar d ποταμὸν διαβιβάσω. 

"o ὁράκων ὁ 0 μέγας; ὁ πυῤῥός, ὁ πολύτροπος, ὁ πολυσχιδής, ὁ ἑπτακέφαλος, Ó 
κεραςφόρος, ὁ | σύρων τὸ τρίτον τῶν ἀστέρων, ὃς ἕστηκεν ἐφεδρεύων, 1 6G TO τέχνον τῆς ()01- 
γούσης γυναικὸς καταφάγῃ, ὁ διάβαλος οὗτός ἐστιν ὁ ἐνεδρεύων, ὁ λοχών λυµήνασθω 
τῶν φωτισθέντων τὸν χριστόληπτον νοῦν xai τὴν ἐκτύπωσεν καὶ τρώνωσεν την ἓν αὖ-- 
τοῖς ἀποτεχδεῖσων τοῦ λόγου. ἀλλ ἀστοχεῖ xai σφάλλεται τῆς ἄγρας, ἄνω πρὸς ὄψος 
ἁρπαζομένων τῶν ἀνωγεννωμένων πρὸς τὸν Φρόνον. τοῦ J&ov* O δή ἐστιν, ἄνω περὶ τὴν 
νείαν ἔδραν xai την ἀσκανδάλιστον ὑπόβασιν τῆς ἆληθείας αἱρεται τὸ φρόνημα τῶν 
ἀνακαινισθέντων, τὰ ἐκεῖ βλέπειν xai τὰ ἐκεῖ φαντάζεσθαι παιδαγωγούμενον, ἕνα μῆ 
arat πρὸς τοῦ ὁράκοντος βρέ»οντος χάτω" οῦ γὰρ αὐτῷ δέμις τοὺς ἄνω νεύοντας 
xai τοὺς ἄνω βλέποντας ἀφανίσαι. οἱ δὲ ἀστέρες εἰσέν, οὓς τῷ τῆς οὐρᾶς ἄκρῳ κατὰ 
χορυφῆς ἐφαπτόμενος εἰς τὴν γῆν κατασπᾷ, τῶν αἱρέσεων αἱ Guo Qoo" ἄστέρας γὰρ 
σκοτεινούς;, ἀμυδροὺς xai ταπεινοστρεφεῖς rác ἐπισυνόδους τῶν ἑτεροδόξων εἶναι φρά- 
στέον» ἐπειδὴ τῶν οὐρανίων ἐπιστήμονες εἶναι δη βούλονται καὶ αὐτοὶ καὶ εἰς ἄρι- 
στὸν πεπιστευκέναι καὶ τὴν ἔδραν ἔχειν τῆς ψυχῆς ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ πλησιάξειν τοῖς 
ἄστροις ὡς φωτὸς τέκνα. ἀλλά κατασύρονται τοῦ ὁράκοντος ἐκσδισθέντες ταῖς πλοκαξς, 
ὅτι μὴ τῶν τριγώνων εἶσω τῆς εὐσεβείας ἑστησαν σχημάτων, πταέσωντες αὐτῆς "egi Uy 
ὀρθόδοξον Φρησκείαν, ὅφεν καὶ τρίτον τῶν ἀστέρων ἐκλήθησωαν μέρος, οὖον περὶ ἕνα 
τῶν ἀριθμῶν τῆς τρεάδος διεσφαλμένοι, ὁτὲ μὲν τὸν τοῦ πατρός, ὡς Φαβέλλιος, αὐτὸν 
τὸν παντοκράτορα λέξας πεπονδένα., ὁτὲ δὲ τὸν τοῦ υἱοῦ, ὣς -ρτεμᾶς καὶ οἱ ὁοκήσει 
αὐτὸν ἀποφηνάμενοι πεφυκέναι, ὁτὲ δὲ περὶ τὸν τοῦ πγεύµατος, ὡς Ἐβιωναου, ἐξ idiag 
xiu τοὺς προφήτας λελαληκένωι φελονεικοῦντες' ἠΜαρκίωνος γὰρ καὶ Οὐαλεντίνου 
χαὶ τῶν περὶ τὸν Ἐλκεσαῖον καὶ τοὺς ἄλλους καλὸν μηδὲ μνημονεῦσαι. 

XL Ἡ οδὲ γεννῶσα xa yevvíoago, τὸν ἀῤῥενωπὸν &y ταῖς καρδέωις τῶν πιστενὀγ-- 
τιν λόγον, καὶ avrog xoi ἀβλαβης ὑπὸ τοῦ 97006. τῆς ὀργῆς εἰς τὴν ἔρημον παραγὲ- 
γενημένη, 7? µήτηρ ἡμῶν ἐστιν, ὡς ἀποδεδώκαμεν, 7 ἐκκλησία. j δὲ ἔρημος, εἰς Qv 
ἐλνοῦσα τρέφεταε τὰς ἀιλίας καὺ διακοσέας ἡμέρας xai ἐξήκοντα, 7 κακών ἔρημος 
ἀληθῶς xa ἄγονος καὶ στείρα φὺορᾶς καὺ δυςπρόςετος καὶ δύσβατος τοῖς πολλοῦς, 
εὔχαρπος δὲ καὶ εὔβοτος καὶ εὐναλης καὶ εὐεπέβατος ἁγίοις xo πλήδουσα σοφίας 
χαὶ βλαστάνουσα ζωήν, αὐτὸ ὁῆ τοῦτο τῆς “άρετῆς ἐστι τὸ κάλλιστον καὶ κωλλίδεν-- 
ὃρον xai καλλήπνουν χωρίον» ἔνθα »ἐδηγέρθη ὁ νότος καὶ διέπνευσεν ὁ βοῤῥᾶς, 
xai ῥέουσι τὰ ἀρώματα C καὶ πάντα τῶν ἀμβροσίων πεπλήρωται ὁρόσων, dSavátov 
ζωῆς βλάσταις ἀμαράντοις κατεστεµµένα, εἰς ὃ ἐσμεν ἡμεῖς ἀνθολογοῦσαι νὺν καὶ πλέ- 
χρυσαι τῇ βασιλίσσῃ TOY ἁλουργή στέφανον xai ἔκλαμπρον τῆς παρὺ ενέας ἀθέκτοις 
ἑωτύλοις "geri γὰρ χοσμεῖται καρποῖς 7 νύμφη τοῦ λόγον. αἱ δὲ χίλιαι xoi δια-- 
χόσιαι ἡμέραι xai ἐξήκοντα, ἃς ἐνθάδε ἐσμὲν εἰς ἐπιδημίαν, 7? τοῦ πατρός ἐστιν, 0 
παρθένος, xoi τοῦ υἱοῦ καὶ TOU πνδύματος και εὐθεῖαν ἀκριβῆς xai ἀρίστη σύνεσις, 
ᾗ έγηδεν ἡμῶν 7 μήτηρ αὐξανομένη καὶ ἀγάλλεται τουτονὲ TOY χρόνον, μέχριπερ ἂν 
τῆς ἀποκαταστάσεως τῶν καινῶν αἰώνων εἰς τὴν ἄγυριν ἐλθοῦσα κατὰ τοὺς οὐρανοὺς 
μηκέτι δὲ ἐπιστήμης αατασκέψηται τὸ 0», ἀλλὰ τρανῶς ἐποπτεύσῃ Ἀριστῷ συνειςβάσα. 
τὰ γὰρ Χίλια ἐν ἑκατοντάσε δεκωπλασιασὃέντω τέλειον ἀριθμὸν xai πλήρη περιόχει, 
0 δή ἐστι σύμβολον αυτοῦὺ τοῦ πατρὸς τοῦ άφ᾽ ἑαυτοῦ ὁημιουργήσαντος καὶ ἐν ἑαυτῷ 
συγκρατοῦντος τὸ πᾶν, τὰ δὲ διακόσια τὸν ἐκ δύο τελείων ἀριμῶν συνεξευγµένον, ὃ 
δή ἐ ἐστι σύμβολον τοῦ ἁγίου πνεύματος; καθ ὸ τῆς γνώσεώς ἐστι τοῦ υἱοῦ τοῦτο xoi 
τοῦ πατρὸς JEEQUEXTAXOV. τὰ δὲ ἑδήκοντα τὸν E: ἄρεν μὸν ἓν δεκάσεν à H δε, ὃ δή ἐστι 
σύμβολον τοῦ Χριστοῦ, ἐπειδήπερ ὁ τῶν ἓξ ἀπὸ μονάδος προϊων ἄριθμος ἐ ἐκ τῶν ἐδέων 
συντέν εταε μερών, ὥστε μήτε λείπεεν ἐν ἑαυτῷ τι μήτε πλεονάξειν" εἰς τὰ ἑαυτοῦ γὰρ 
μέρη ἀναλυόμενος συμπληρουταε, oiov τῶν ἓξδ εἰς ica μέρη, && ἴσων τδμνοµένων μερῶν 
ἀνάγκη τὴν αὐτὴν ἐκ τών διαμερισθέντων τμημάτων πάλιν ποσότητα πληρουσθαν. 
πρῶτον γαρ μέρος κατὰ μέσον διαιρούµενος ποιεῖ τὸν τρέα, εἶτα elg τρία Φιαιρούµε- 
νος μέρη. ποεεξ τὸν Óvo, εἶτα Eig ἓξ μερισδεὶς ποιεῖ τὸν ἕνα, xai συμπληρούται πάλιν 
εἰς ἑαυτόν" εἰς γὰρ oic τρίο xai T0ic Ódvo xai £Sdxig ἓν διαιρούµενος, συντιδεµένων 
των τριῶν καὶ τῶν δύο καὶ τοῦ ἑνός, πάλεν ἀναπληροῖ τὸν £5. τέλειον δὲ πᾶν ἓξ 


195 


196 


191 


198 


Cant. 4, 10. 


199 


200 


201 


38 MEOOZIOY 


ἀνάγκης ἐστὶ τὸ μήτε προςδεόµενον εἰς συμπλήρωσιν. ἑτέρου μήτε πλεονάζον ἑαυτοῦ 
πώποτε. TOY οὲ ἄλλων ἀριδμῶν oL μὲν ὑπερτέλειοί εἶσεν, ως ὁ δώδεκα (τὸ γὰρ icov 
αὐτοῦ μέρος τὰ ἓξ, καὶ TO τρέτον τὰ τέσσαρα, καὶ το τέταρτον τὰ τρία, καὶ τὸ ἔχτον 
τά δύο) καὶ TO δωδέκατον τὸ f, εἰς ἃ δύναται µερήεσδαι, συντεὺ έντα ὗπε θβάλλουσιε 
τὸν δώδεκα, oU (τηρήσαντος. ἑαυτὸν ἴσον τοῖς αὐτοῦ µέρεσιν, ὡς ὁ 8), oL δὲ ὑποτέ-- 
λειοε; ὡς ὁ ὀκτω. τὸ γὰρ ἥμισυ αὐτοῦ τὰ τέσσαρα, xai τὸ τέταρτον τὰ δύο, καὶ τὸ 

205 ὄγδοον τὸ &v, εἰς ὅ τέμνεται μέρη». συντεῦ έντα ποιεῖ τὸν ἑπτά. xai προοδεῖται μονά-- 
δος εἰς τὴν ἑωυτοῦ συμπλήρωσε», οὔχ ὥς Ó ὃξ παντοίως ἑαυτῷ σύμφωνος Qv. διὸ xai 
την ἀναφορὰν εἰς τὸν υἱὸν εἰληφε τοῦ Ψεοῦ, ἀπὸ τοῦ πληρώματος τῆς Φεότητος εἰς τὸν 

pul. 5,7. βίον ἑληλυθότος' κενωθεὶς γὰρ xai τὴν μορφὴν τοῦ δούλου -προςλαβὼν εἰς τὴν ἑαυτοῦ 
τελειότητα. πάλιν ἀνεπληρώῦη xai τὴν ἀδίαν. αὐτὸς γὰρ ἓν ἑαυτῷ “σμικρυνθείς, xoi àv 
τοῖς ἑαυτοῦ μέρεσιν ἀναλυθείς, à &x τῆς ἑαυτοῦ σμικρότητος xai τῶν ἑαυτοῦ μερῶν sic τὴν 
συμπλήρωσιν πάλιν τὴν ἑαυτοῦ καὶ τὸ μέγεθος κατέστη, οὐδέποτε τοῦ τέλειος εἶναι 
μειωνεές. ἀλλὰ xai 7? TOU κόσμον ατίσις x τούτου φαίνεται πᾶσα συγκειµένη τοῦ 

203 ἀριθ μοῦ xoi τῆς ἁρμονίας, y S5 ἡμέραις ποιήσαντος τοῦ δεοῦ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν 
ym: xai τὰ y αὐτοῖς, τῆς ποιητικῆς δυνάμεως τοῦ λόγου τὸν ἓξ ἐμπεριέχοντος ἀριδμόν, 
καθ ὃν η τριὰς. σωμάτων ἐστὶ ποιητική” μήκος γάρ καὶ πλάτος xai βάθος σώμα ἐρ- 
γάζεται , 9 οδὲ ἓδ éx τῶν τριγώνων icti συγχείµενος. xoi περὶ μὲν τούτων οὐκ ἔστι 
χαιρὸς πρέπων ἓν τῷ παρόντι δὲ ἀκριῤείας διεξελθεῖν, ἵνα μὴ τὸ προκείµενον ἑάσαν-- 
τες τὸ πάρεργον σκοπῶμεν. 

ΧΙ. Ουκοῦν δεῦρο εἰς την ἔρημον ἑλθοῦσα ταύτην καὶ ἄγονον Xaxoy ? ἐκκλησία 
τρέφεταε, «πτερουµένη τοῖς οὐρανοπό οις τῆς παρθενέας πτεροῖς» ἃς ἀετοῦ μεγάλου 
Ezech. 17, 3. πτέρυγας ὁ λόγος ἔφη, νεκήσασα τὸν ὄφεν xai τῆς πληροσελήνου τῆς ἑαυτῆς τὰς vegé- 

904 λας τὰς δυςχειµέρους ἀπωσαμένη. τούτων γὰρ χάριν μεταξυ πάντες οὗτοι παρηνέχθη- 
σαν λόγοι, διδάσκοντες ἡμᾶς. () καλλιπάρθενοε, j κατὰ κράτος μιμεῖσθαι τὴν μητέρα, 
μὴ ἐπιδολοῦσθαι δὲ ταῖς ἀχθηδόσι κ καὶ τροπαῖς καὶ Φλίψεσι τοῦ βίου, ἵνα συνειςέλ-- 
ULIS γαῦροι uer αὐτῆς εἰς τον νομφώνα, παραφαένουσαι τὰς λαμπάδας. μὴ οὖν ἄπο- 
δειλιάσητε πρὸς τὰς μεὺοδεέας xai διαβολάς τοῦ 37006 , ἀλλὰ καρτερῶς ἐνσκευάσασθε 

Ephes, 6,17. πρὸς τὴν μάχη», τὴν κόρυν τοῦ σωτηρίου καὶ τὸν Φώρακα xai τὰς ανημῖδας ἔξωπλι- 
σμέναε, μυρίαν γὰρ αὐτῷ αατάπληξεν παρέξετε μετὰ πολλοῦ λήμματος. καὶ εὐψυχίας 
προςβάλλουσαι, οὐδὲ στήσεται πάντως ἐκ τοῦ χρείττονος ὁρῶν τὰς ἀντιπάλους παρατὲ- 

9205 ray péva , ἀλλ αὐτόῦθεν ἄρασθαι τῶν ἑπτῷ RUM HATOR ὑμᾶς συγχωρήσει và ἀριστεῖα 
ὁ πολυκέφαλος καὶ πολυπρόσωπος 370, 

πρόσδε λέων, ὄπινεν δὲ δράκων , µέσση δὲ «Χίμαιρα, 

δεινὸν ἀποπνείουσα πυρὸς μένος αἰθομένοιο" 

καὶ τὴν μὲν κατέπεφνε πατρὸς τεράτεσσι πιθήσας 

«Ἀριστὸς ἄναξ" πολλοὺς γὰρ ἀπώλεσεν, οὐδέ τις ἔτλη 

λοίγιον éx γενύων ἀφρὸν. ἐρευγομέναν, 
si μὴ πρότερον ἐκλύσας αὐτὴν κατειργάσατο καὶ ἆσνενη καὶ Surg QOVTTOY ἡμῖν παν-- 
τελῶς ἐποίησε Ἄριστός. 

206 ΧΙ. 25:0 δυμὸν ἄβῥενα λαβοῦσαι καὶ νήφοντά ἐναντία Φέσθε τῷ 9Φηρὺὶ σφθιγῶντι 
τὰ ὅπλα, μηδὲ ὑποχωρήσητε τὸ σύνολον, ἐφ oig Ὀρασύνεται ταραχθεἴσαι" μυρίον yao 
ἔδετε κλέος, ἑὰν ἀφέλητε γικήσαάσαι τοὺς ἐπ αὐτοῦ στεφάνους ἑπτά, δὲ οὓς ὁ ἀγὼν 

Ephes.6,12. ἡμῖν πρόκειται καὶ T πάλη κατὰ τὸν διδάσκαλον JlavAov. j γὰρ καταγωνισαμένη τὸν 
dia oov πρότερον xoi νεκρώσασά τὰς ἑπτὰ χεφαλὰς τῶν ἑπτὰ να. τῆς ἀρετῆς 
ἐγκρατῆς γένέτας, τους ἑπτὰ µεγίστους ἀγῶνας. διαδλήσασα τῆς ἀγνείας. χεφαλὴ γὰρ 
τοῦ ὁράκοντός ἐστιν ἡ ἀκρασία καὶ 7] τρυφή᾽ Ó ταύτην συγδλάσας ἀναδεῖται τὸν στέ- 
φανον τῆς σωφροσύνης. κεφαλή ἐστι καὶ f$ δειλέα καὶ 7? Sovyic ὁ ταύτην πατήσας 
τὸν στέφανον «ἀναερεῖται τοῦ μαρτυρίου. κεφαλή ἐστι καὶ 7 ἀπιστία καὶ 5» ἄνοια καὶ 

207 τὰ ἄλλα ὠςαύτως της πονηρίας πλεονεκτήματα ὁ ταῦτα κατεργασάµενος καὶ ἀνελὼν 
τᾶς ἐπ᾽ αὐτοῖς τεμᾶς ἀποφέρεται; ολυτρόπως ἐκκεραϊξομένης τοῦ ὁράκοντος τῆς ἐσχύος.. 
καὶ γὰρ καὶ τὰ δέκα κέρατα καὶ κέντρα, ἅπερ ἐπὶ ταῖς χεφαλαῖς ἐλέχθη φέρειν, αἱ 
δέκα ἀντιθέσεις εἰσέν, ὦ καλλιπάρθενοε, τοῦ 4εκαλόγου, aic ἀνακερατίζειν εἴωθε xai 

Deut. 6, 5. βάλλειν τὰς τῶν πλείστων ψυχάς, τῇ » ἀγωπήσεις' « ἐντολῇ τὸν χριόν cov τὰ έναν- 
τία φρονών xai τεκταινόµενος καὶ τοῖς ἑξῆς νοµοδετήµαση. δὲ γὰρ κέρας αὐτοῦ 
διάπυρον xai πικρὸν τὴν πορνείαν, ᾧ τοὺς ἀκράτορας βάλλει, ide τὴν μοιχεία», 
ἐδὲ το ψευδος, ἐδὲ την φιλαργυρίαν, 10d τὴν κλοπὴν καὶ τὰ ἄλλα τούτοις ἆδελ-- 

208 φἁ καὶ συγγενῇ» ὁπόσα ἐξισχύουδεν ἀμφὶ ταῖς κεφαλαῖς αὐτοῦ ταῖς ἀνθρωποκτό- 
νοις πεφυκότα. ἃς ὑμεῖς συμμαχήσαντος Αριστοῦ ἐκκεραΐσασαι λήψεσθε, τοῖς κατὰ 
TOU ὁρώκοντος. ακαοτωνδεμώσαι στεφανώµασιν ὑμῶν τὰς δείας κεφαλάς. ἡμέτερον προ- 
κρίνειν γὰρ τὰ κρείτω καὶ προτάσσειν τῶν γηγενῶν, αὐτοκράτορα καὶ αὐτεξούσιον 

















ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ AI'NELAZ. 39 


τὸν λογισμὸν «εἰληφότας xai πάσης ἀνάγκης ἐκτὸς εἰς τὸ αὐτοδεσπότως αἱρεῖσθαι τὰ 
ἀρέσκοντα» οὐ δουλεύοντας εἰμαρμένῃ καὶ τύχαις ὣς οὐκ ἄνθρωπος αὐτοῦ κύριος 
ἔσοιτο καὶ ἀγαθός, εἰ μὴ τῷ ἀνθρωπένῳ παραδθέγµατιε χθώμενος τοῦ «Ἀριστοῦ καὶ 
πρὸς ἐκεῖνον ἑαυτὸν ζωγραφῶν κἀκεῖνον μιμούμενος βιώσει. πάντων γὰρ κακῶν μέ- 
γιστον ἔμφυτον τοῖς πολλοῖς τὸ τὰς αἰτίας τῶν ἁμαρτημάτων &ig τὰς τῶν ἁστέρων 
χινήσεις ἀναφέρειν καὶ τὸν (jov ἡμῶν οἰακίζεσθαι τῆς εἱμαρμένης ταῖς ἀνάγκαες λέ- 
qe, καθάπερ οἱ μετὰ ἁλαζονδίας πολλῆς ἀστεροσκοπήσαντες᾽ ὑπονοίᾳ γὰρ μᾶλλον 
7 τῷ φρονεῖν πεπιστευκότες, ὃ μεταξὺ τῆς ἀληθείας ἐστὲ xai TOU ψεύόους, πολὺ τῆς 
τῶν ὄντως ὄντων δέας ἐξηπατηθησαν. δύεν εἰ ππαρίῃς» ὦ "dos 9 πληρωδέντος 7ón 
pot TOU λόγου, ὃν αὐτὴ προςέταξας, δέσποενα, ῥηθηναε, πειράσοµαι δή συναγωνιζο- 
μένης σου καὶ συμπνεούσης πρὸς τοὺς χαλεπαένοντας xoi ἀμφιςβητοῦντας ὡς οὔκ 
ἀληθδῆ Aéyousv, αὐτεξούσιον εἶναι φάσκουσαι τὸν ο DUNONS διευκρινησασῦαι ὃτι 


σφῇσιν ἀτασθαλίῃσεν ὑπέρμορον ἄλγε ἔχουσιν, 
αἱρούμενοι τὰ ἡδέα πρὸ τῶν συμφερόντων. 
9 


APETH. AAÀà παρίηµι καὶ συναγωνίζοµαε" τελέως γαρ ὃ λόγος κεκοσµήσεται 
xui τοὐτών προςαφὺ έντων. 


ΧΙΝ. OEK A 4. ΗΠάλιν οὖν 07 πρώτον, περὶ τούτων εἰς δύναμεν εἴπωμεν, την 
χοητείαν. αὐτῶν, ép f Φρασύνονταε, γυμνώσαντες, ὡς µόνων κατειληφότων ἐξ οἵων 
ó οὐρανὸς κεκόσµηται σχημάτων κατὰ τὰς ««ἰγυπτίων xai αλδαίων ὑποδέσεις. già 
σκουσι γὰρ ὥσπερ σφαίρας ἐντόρνου στροφαῖς ἀπεικάξεσθαι τὴν περεφέρδιαν τοῦ 
κόσμου » τῆς γῆς κέντρου xoi σημείου τόπον ἐπεχούσης. περιφορᾶς γὰρ οὔσης σφαι- 
ικῆς» ἀνάγκη, φασέ, κατὰ τὰς ὁμοίας διαστάσεις τῶν αὐτῶν ὄντων διαστημάτων 
μέσην τοῦ παντὸς τὴν γῆν τυγχάνει», περὶ ἣν Ó οὐρανὸς περεδινεῖταε προγενεστέραν 
οὐσαν. εἰ γὰρ ἐκ σημείου xai κέντρου περιφέρεια συνέστηκεν, ὃ 07 κύκλος εἶναι 
ὀοκεῖ; ἀδύνατον δὲ χωρὶς σημείου καταγραφῆναι κύκλου, κύκλον ὃ᾽ ἔσεσθαι ἀδύνα- 
τον ἄνευ σημείου" πῶς οὐ πρὸ πάντων 7 yü , φησέ, συνέστηκε xoi τὸ κατ αὐτὴν 
quos xai βάθος! εἰς χάος γὰρ καὶ βάθος ὄντως κατωλίσθησαν οἱ σχέτλιοι πλάνης, 
0$ ,yvOvrsc τὸν Φεὸν οὐχ ὡς 9 εὺν ἐδόξασαν 7 ηὐχαρέστησαν, ἀλλ ἐματαιώθησαν àv 
toic διαλογεσμοῖς,, xai ἐσκοτίσδη 7 ἀσύνετος αὐτῶν καρδία. καὶ ταῦτα καὶ τῶν 
παρ αὐτοῖς εἰρηκότων σοφῶν͵ ὡς οὐδὲν Ὀλυμπίων ὀντεμότερον. Υηγενὲς xoi πρεσβύ- 
τερογ. ὃψεν οὐκ dci παῖδες ὄντως oL Ἄριστὸν ἐγνωκότες, xad me Ἕλληνες, ot μό- 
Joi μᾶλλον καὶ πλάσµασιν 7 τέχνη, τῶν λόγων τὴν ἀλήθειαν χώσαντες, καὶ τοῖς 
οὐρανοῖς τὰς τῶν ἀνθρώπων προζαρµόσαντες συμφοράς, οὐδὲν αἰσχύνονται καταγρά- 
gov τὴν τῆς οἰκουμένης περεφορὰν. γεωμετρικοῖς Φεωρήµασε καὶ σχήµασε, καὶ τὸν 
οὐρανὸν εἰδώλοις πτηνῶν xai νηκτῶν καὶ ἆ9ρσαίων εἰσηγούμενοι χεκοσμησδαι καὶ 
τὰς ποιότητας τῶν ἀστέρων ἐκ τῶν πθρὲ τοὺς ἀρχαίους ἀνθρώπους συμφορῶν κατθ- 
σχευάσθαε, ὥςτε τὰς τῶν πλανητών αὐτοῖς κενήσεις ἐκ τοιούτων ἠρτῆσθα, σωμάτων. 
εἱλίσσεσθαι γὰρ περὶ την τῶν δώδεκα ζωδέων φύσιν φασὶὲ τοὺς ἀστέρας, ἑλκομένους 
τοῦ ζωδιακοῦ κύχλου τῇ φορά, ὡς xai διὰ συγκράσεως αὐτῶν ὁρᾶσθαι τὰ ἀποβαί- 
νοντα πολλοῖς χατὰ τὰς πρὸς ἀλλήλους αὐτῶν συναφείας τε xai (ἀποῤῥοίας, ἄνατολάς 
τε αὖ καὶ ὀύσεις. σφαεροειδὴς γὰρ ὑπάρχων ὁ πᾶς οὐρανὸς καὶ κέντρῳ καὶ σημείῳ 
xui αὐτοὺς τῇ Y). χθώμενος, διὰ τὸ πάσας ἀπὸ τῆς περεφορᾶς τὰς προσπιπτούσας 
εὐθείας ἐπὶ τὴν γῆν ἶσας ἀλλήλαις εἶναε, ὑπὸ τῶν περιεχόντων αὐτὸν διακρατεῖται 
χύχλων ὧν μείζων μὲν ὁ μεσημερινὸς δοκεῖ, καὶ δεύτερος ὁ εἰς ίσα τόμνων μέρη 
καλούμενος opto, τρίτος δὲ Ó τούτους ἐπιδιαιρῶν ἐσημερινός. παρ ἑκάτερα 
τούτου τροπικοὶ δύο, δΦερινὸς xoi χδιμερενός" καὶ ὃ μὲν πρὸς τοῖς ἀρκτέοις». ó δὲ 
πρὸς τοῖς νοτέοις μέρεσιν. τούτων Ó λεγόμενος ἄξων, περὶ ὃν oi τε ἄρχτοι, Ó τε 
ἀρχτικὸς ἔξωῦεν ἔχων τὸν τροπικόν. xai αἳ μὲν ᾿ρκτοι περὶ αὐτὰς στρεφόµεναι 
xai βρέθουσαι τὸν διὰ τῶν πόλων ἄξονα τὴν τοῦ παντὸς ἀπεργάξονται κένησιν͵ κό- 
σμου, κατὰ τας ἀλλήλων :ξύας ἔχουσαι τὰς κεφαλὰς xai ἄχραντοι τοῦ xaJ ἡμᾶς 
ὀρίζοντος οὖσαν. τὸν ζωδιακὸν δὲ πάντων ἐφώπτεσθαι, τῶν κύκλων, λοξὴν ποιούμε- 
γον τὴν αένησεν» εἶναέ τε ἐν αὐτῷ ξωδέων ἀριθμόν, à καλείται δωδεκατημόρια du 
δέκα, απὸ Άριου τὴν ἀρχὴν ἔχοντα μέχρι τῶν Ty9vov, à κατηστερίσὃαι παριστᾶσιν 
ἐχεμύθοις αἰτίαις, τὸν μὲν Κριὸν φάσαοντες τὸν τὴν Ἕλλην εἶναι τὴν “«Φάμαντος 
διαχοµίσαντα καὶ Φρύξον, εἰς Zxv3ac, τὸ δὲ Βούκρανον» εἰς τιμῆν 4ιὸς, τοῦ τὴν EV- 
θώπην ταύρου διαπεραιώσαντος εἰς τὴν Κρήτην' xai τὸν καλούμενο», δὲ Γαλαδέαν 
χύχλον; ὃς τὴν ἀρχὴν ἀπὸ τοῦ συνδέσμου τῶν Ἰχδύων ini τὸν Κριὸν ποιεξ, ἀπὸ 
τῶν τῆς ὭἩρας μαξῶν Ἡρακλεῖ προχυθῆναι λόγος 4ιὸς ταγαῖς. ὥςτε κατ αὐτοὺς πρὸ 
τῆς Ῥὐρώπης 7, 7? Φρύξου καὶ roiv «4{Γιοσκούροιν καὶ τῶν ἄλλων ξωδέων τῶν ἐξ ἀνθρώ- 
πων xai Φηρῶν καταστερισθέντων οὕπω γένεσις ἦν. ἀλλὰ χωρὶς γενέσεως ἐβέωσαν 


209 


210 


211 


Rom. 1, 21. 


212 


213 


214 


2195 


216 


211 


218 


Gen. 1, 17. 


219 


220 


221 


222 





4f MEGOZIOY 


ἡμῶν οἱ παλαιότερος’ ἀπεχεερητέον γὰρ μη πως τὸ φεῦδος ἰσχύσωμεν ὥςπερ ἑατροὲ 
φἀαρµαάκοις τῶν λόγων ἀμβλύναντες ἑατεκοῖς σβέσαε, Τῇδε σκοποῦσαι τὴν ἀλήθειαν. 
Χν. Ei. αρεῖσσον ἦν τὸ ὑπὸ Υένεσιν εἶναι τοὺς ἀνθρώπους, o 0 XétÀ400 y τοῦ μὴ 
εἶναι» δν ἣν αἰτίαν οὐκ αὐτόθεν, ἀφ' οὗπερ ἔφυ τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων, γένεσις 
ἦν; εἰ δὲ ἦν, τίς xotéa τῶν ὑπόγυιον καταστερεσθέντων, 41éovroc, Καρλίνου, 4ι- 
δύµων» Παρυένου, Τανυρου, Ζυγοῦ, Σκορπίου, Κριοῦ, Τοξότου, Ty9vov, Alyoxsow, 
Υδροχόου, Ηερσέως. Κασσιοπείας Κηφέως, Πηγάσου, Σδρου, Κόρακας, Κρατῆρος, 
"voa; 4ράχοντος, καὶ τῶν ἄλλων, ἐξ ὧν εἰςηγεῖσθε κατακοσµηθέντας, τοὺς πολλοὺς 
κατειληφέναι τὴν μαθηματικὴν ταύτην, μᾶλλον, δὲ καταθεματικὴν πρόγνωσιν: ἦτοι 
οὖν καὶ ἐπὶ τῶν ἔμπροσῦεν γένεσις (LP xai μάταιος 7 τούτων σύστασες, yg ovx ἦν, 
καὶ εἰς τὴν χρείσσονα χατάστασιν καὶ διαγωγήν ὁ Φεὸς τὸν βίον µετέστησε, τῶν 
ἔμπροσδεν χδέρονα βιωσάντων χρόνο». ἀλλὰ χρείττους οἱ παλαιότεροι τῶν viv, 
0Jsv xai χρυσοῦν ἐκλήθησαν γένος. οὖκ ἄρα γένεσις. δὲ ὁ ἦλιος καθιππεύων τοὺς 
κύκλους καὶ ἐπιπορευόμενος ἐτησέοις τὰ ζωδια περιόδοες. τὰς μεταβολὰς ἀποτελεῖ καὶ 
τὰς τροπὰς τῶν καιρών, oí πρὸ τοῦ καταστερισθηναι τὰ ζωδια γεγονότες xui κοσµήη- 
Φῆναι τούτοις τὸν οὐρανον πῶς διήρκεσαν, μηδέπω Ψέρους, μετοπώρου, ᾿χειμῶνος 
ἔαρας διακεκριμένων, δὲ ὧν ἤ τοῦ σώματος αὔδεται καὶ συγκρατεῖται φύσες; ἆλλ 
ἐξήρχεσαν xai πολυχρονεώτεροι γεγόνασι καὶ ῥωμαλεώτεροι παρά τοὺς νῦν, ὁμοέως 
καὶ τότε διευΘύναντος τοὺς καεροὺς. τοῦ 9 εοῦ. ovx ἄρα x τοεούτων ὁ οὐρανὸς πε- 
ποέχιλται σχημάτων. εὖ ὁ ἥλιος καὶ / 9» σελήνη xai τὰ ἄλλα ἄστρα, τὰ εἰς διορισμὸν 
xai φυλακὴν ἀρεδμῶν χρόνου γεγονότα καὶ κόσμον οὐρανοῦ καὶ τροπὰς καιρῶν, eia 
ἐστι xai αρείττω τῶν ἀνθρώπων, ἄνάγκη καὶ κρείττονα βίον καὶ µακάριον | αὐτὰ καὶ 
εἰρηνικὸν xai πολλῷ τοῦ ἡμετέρου βίου διαλλάττοντα δικαιοσύνῃ xai ἀρετῇ διάγεεν, 
κινούμενα αένησιν εὔτακτον καὶ εὐδαέμονα, ' 6i δὲ τὰς τῶν θνητῶν συμφορὰς xai xàxo- 
φροσύνας αὐτὰ τεκταένεται xai ἐνεργεῖ, περὶ τὰς ἀσελγείας ἀσχολούμενα xai τὰς μὲ- 
ταβολὰς καὶ τροπᾶς τοῦ βίου doa ἀθλιωτερα τῶν ἀνθρώπων ἐστέν, εἰς τὴν γῆν 
βλέποντα καὶ τὰς ἐπικήρους καὶ ἀθέσμους πράξεις xai μηδὲν κρεῖττον τῶν ἀνθρω- 
πων θιάγοντα, εἶ ys τῆς ἐκείνων ἀποῤῥοίας xai κινήσεως ὁ ἡμέτερος ἤρτηται βίος. 
XVI. Ei πᾶσα mpa&ic χωρὶς ἐπιθυμίας οὐ γένεταε, οὐδὲ μὴν ἐπιδυμία χωρὶς ἓν- 
δείας, ἀνενδεὲς δὲ τὸ Φεῖον, ἀνεννόητον ἄρα πονηρίας.͵ καὶ εἰ 5 τῶν ἄστρων φύσις 
ἐγγυτέρω τέτακται Φεοῦ, πρείττων οὖσα τῆς τῶν «κρειττόνων à ἀνθρώπων ἀρετῆς, ἄνεν- 
νόητα xaxíac ἐστὶ xai ἀνενδεῆ τὰ ἄστρα. καὶ άλλως. πᾶς ἡμῖν ὁμολογήσει τῶν 
πεπεισµένων τὸν ἦλιον καὶ τὴν σελήνην xai τοὺς ἀστέρας εἶναι 9εῖα, xai  μακραὰν 
ἀπῳκίσθαι xaxéíac καὶ τῶν γηγενῶν πράξεων, ἀνεπέδεχτα πάνους ἡδονῆς ὄντα καὶ 
λύπης" οὐ 790 προςεῖναι τοῖς οὔρανέοις τοιαύτας ὀρόξεις βδελυχτᾶς. εἰ δὲ τούτων 
ὀκτὸς xai ἀνενδεῆ πεφύκασε, πῶς τοῖς ἀνθρώποις & µη αὐτοῦ βούλονται καὶ ὧν 
ἐκτος eio τεκταένονταε; οἱ δὲ ὁριζόμενοι τὸν ἄνδρωπον. μη εἶναι αὐτεξούσιον, ἀλλ 
ἀνάγκαις ἀφύκτοις εἰμαρμένης λέγοντες οἰακίζεσθαι xai ἀγράφοις προςτάγµασι», sic 
αὐτὸν ἀσεβοῦσι τὸν 9:0», παρεκτικὸν αὐτὸν τῶν ἀνθρωπένων κακών xai ποιητὴν 
εἰσηγούμενοι. δὲ γὰρ τῶν ἁστέρων ἅπασαν κυκλικὴν χένησιν ἐμμελῶς αὐτὸς ἀφράστῳ 
σοφίᾳ xai ἀνεννοήτῳ διέποι; κατευθύνων τὸν οἶακα τῆς οἰκουμένης; οἱ δὲ ἀστέρες 
τὰς ποιότητας τῆς Χακίας καὶ της ἀρετῆς ἐκτελοῦσι τῷ βέῳ, ἀνάγκης δεσμοῖς τοὺς 
ἀνθρώπους ἕλκοντες εἰς TAUTA, αἴξιον τῶν χακῶν τὸν 9εὸν ἀποφαένονται xai ὁότην. 
ἀλλ ἀναίτιος πᾶσι πάσης βλάβης ó θεός. οὐκ ἄρα γένεσες. πᾶς ὃςτις κάν βραχὺ 
συνετὸς ὁμολογήσει τὸ Φεῖον δέχαιον; ἀγωδόν, σοφόν, ἀληδές, ὠφέλεμον, ἀναέτεον 
κακών» ἀσύμπλοκον πάθους xai πᾶν ὃ τε τοιοῦτον. καὶ εἰ οἱ δέκατου αρείσσους 
εἰσὶ τῶν ἀδίκον xai ἔστιν αὐτοῖς ἤ ἀδικέα βδελυκτή: χαέρει δὲ ὁ Φδεὸς τῇ δικαιο- 
vv, δίκαιος ὤν, σευγητὴ αὐτῷ ? ἀδικία, ἐναντίον ovga καὶ ἐχδρὸν τῇ δικαιοσύνη. 
οὐκ go ἀδικέας αἴτεος ὁ Φεός. εἰ τὸ ὠφελοῦν πάντως ἐστὶν ἀγαθόν, ὠφέλιμον δὲ 
σωφροσύνη καὶ οἴκῳ xai βίῳ καὶ φέλοις, ἀγωθὸν ἄρα ἐστὶν $ σωφροσύνη. καὶ sl ; 
σωφροσύνη φύσει ἀγαθόν, ἀχολασία dé ἐναντέον σωφροσύνῃ, τὸ δὲ ἐναντίον͵ τῷ 
ἀγαδῷ κακόν, κακὸν ἄρα ἤ ἀκολασία. καὶ BL 7j ἀκολασία φύσει κακόν; κατὰ ἄκο- 
λασίαν δὲ μοιχεῖαι γένονται xai κλοπαὶ καὶ ὀργαὶ PITT) φόνοι ; φύσει Apa κακόν 
ἐστιν Ó ἀκόλαστος βίος. τὸ δὲ Ψεῖον κακών ἀσύμπλοκον πέφυκεν. οὐχ ἄρα γένεσις. 
εἰ οἱ σώφρονες βελτίους εἰσὲ TOY ἀκολάστων xoi ἔστιν αὐτοῖς ἡ ἀκρασία βδελυκτή 
αἱρει δὲ ὁ δεὸς τῇ σωφροσύνῃ, παθῶν ἀνεννόητος ὦν, στυγητὴ ἄρα καὶ τῷ 9εῷ ἤ 
ἀκρασία. ὅτε οδὲ η κατὰ σωφροσύνην πρᾶδες» ἀρετῆ οὔσα, αρείττων ἐστὶ «τῆς κατὰ 
ἀκρασίαν, κακίας οὔσης, μαφεῖν ἔστιν ἀπὸ βασιλέων, ἀπὸ ἀρχόντων, ἀπὸ στρατὴ- 


1) E? δὲ .. (p. 219) .. ἀνενδεῆ τὰ ἄστρα. Haec, uti illa: (p. 224) εἰ τὸ ἀνελεῖν τινα .. (p. 226) 
.. οὐκ ἄρα yÉvtGic, postpositis verbis: (p.222) ὅτι δὲ ἡ κατὰ σωφρ. .. (p. 223) . , βλαβερός, 
paulo breviora exhibet Phot. cod. 237. p. 311, b. 6. — p. 312, a. 2. 








ΣΥΜΠΟΣ SION H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙ «ΕΣ. . 4 


γῶν, ἀπὸ γυναικῶν , ἀπὸ τέψνων, ἀπὸ πολιτῶν; ἀπὸ δεσποτών, ἀπὸ οὐκετῶν; ἀπὸ 
παιδαγωγών, ἀπὸ διδασκάλων" ἕκαστος γὰρ τούτων xai ἑαυτῷ xai τῷ xou ὠφέλι- 
poc γίνεται σωφρονῶν, ἀκολασταίνων δὲ καὶ ἑαντῷ καὶ τῷ κοενῷ βλαβερός. καὶ εὖἶ 
irt διαφορά τες κιναίδων καὶ ἀνδρείων, ἀκολάστων xai σωφρόνων, xai ἔστε κρείσ- 
cov 7 τῶν ἀνδρείων καὶ σωφρόνων, χείρων δὲ ἤ τῶν ἐναντέων , οἱ δὲ τῆς κρδἰσσονὀς 
ἐγγύς elo: xoi φίλοι Φεοῦ xai οἱ της χεέρονος μακρὰν καὶ ἐχθρού, οἱ λέγο»τες 
χένεσεν τὸ αὐτὸ τὴν ἀδιχέαν εἶναι xai τὴν δικαιοσύνην διορέξονταε, χεναιδίαν καὶ 
ἀνδρείαν; ἀκρασίαν xai σωφροσύνη», ὅπερ ἀδύνατον. εἰ yàp τῷ κακῷ τἆγαῦ ὃν 
ἐναντίον » τὸ δὲ ἄδικον χακόν, τουτο 06 ὀναντέον τῷ δικαέῳ, τὸ δὲ δίκαιον ἀγαδόν, 
τὸ δὲ ἀγαθὸν ἐχδρὸν τοῦ xaxov, ἀνόμοιον δὲ τὸ κακὸν τῷ ἀγαθῷ, ἕτερον ἄρα τὸ 
ὀίχαιον τοῦ ἀδέκου. οὔκ ἄρα αἶτιος χακῶν. ó θεός, οὐδὲ χαίρει τοῖς xaxoic, ὡς 
συνέστησεν αὐτὸς ὁ λόγος, ἀγαθὸς o». εἰ εἰσὶ δὲ πονηροέ τένες, κατὰ ἔνδειαν φρὲ- 
τῶν εἶσεν οὗτοι πονηροὶ καὶ οὐ κατὰ yéveotv, 
σφῇσιν ἀτασθαλίῃσιν ὑπέρμορον ἄλγὲ ἔχοντες. 

εἰ τὸ ἀνελεῖν τινα καὶ φόνῳ τὰς χεῖρας αἱμάξαι γένεσις ἐργάξεταε, τοῦτο δὲ νόμος 
κωλύθεν κολάξων τοὺς ἁλάστορας καὶ δὲ ἀπειλῆς ἀπθέργων τὰ τῆς γενέσεως δόγματα, 
οἷον τὸ ἀδικῆσαε, μοιχούσασθαι, αλέψαε, φαρμακεῦσαι, ἐναντέον ἄρα ὁ νόμος yevé- 
σε. ὅσα μὲν γὰρ γένεσις ώρεσε; ταῦτα νόμος χωλύεε, ὅσα δὲ νόμος κωλύεε, ταῦτα 
γέγεσες ποιεῖν βιάζεται. πολέμιον ἄρα γενέσθε νόμος. εἰ δὲ πολόμιον, οὐκ ἄρα κατὰ 
γένεσιν. 06 γομοθέται νομοθέταε᾽ τὰ γὰρ ἑναντία δογματέξοντες γενέσεε γένοσεν λύουσεν. 
fro! οὖν γένεσις ἔστε, xai oUx ἐχρῖν είναι νόμους» 7? εἰσὶ νόµοε; καὶ Ovx εἰσὶὲ κατὰ 
γένεσι». ἀλλ’ ἀμήχανον χωρὶς γενέσεως φῦναέ τινα καὶ διαπράξασθαέ τι) οὐδὲ γὰρ 
τὸν δάκτυλον ἐδεῖναέ qao: χωρὲς δἐμαρμένης κενῇσαέ τενι. κατὰ γένεσεν ἄρα καὶ 
Μίνως καὶ .4ράχκων xoi ««υκοῦργος καὶ Σόλων xai Ζάλευχος νομοῦέται φύντες διε- 
τάξαντο τοὺς νόμους, ἀπαγορεύαντες μοιχείας, φόνους, βίας» ἁρπαγάς, αλοπάς, ὡς 
οὐχ ὄντων τούτων καὶ γινομένων κατὰ, γένεσιν. εἰ δὲ κατὰ ένεσιν xai ταῦτα» oU 
κατὰ γένεσεν οἱ όμον᾿ οὐ γὰρ ἂν αὐτὴ ig ἑαυτῆς ἀνῃρεῖτο 7 γένεσις, αὐτὴ ἑαυτὴν 
ἄκυροῦσα xai αὐτὴ ἑαυτῇ µαχομένη, καὶ évravOa μὲν ἀπαγορευτικοὺς µοεχείας καὶ 
φόνων νόμους dolci xai τεμωρουμένη καὶ ἐπεξερχομένη τοὺς κακούς» ἔνταυνα δὲ 
φόνους καὶ μοεχεέας ἐργαζομένη. ἀλλὰ τοῦτο ἀδύνατον . οὐδὲν γὰρ ἀλλόκοτον αὐτὸ 
ἑαυτῷ xai αὐτὸ ἑαυτῷ ἀπεχθανόμενον xai αὐτὸ ἑαυτὸ καταλύον xoi ἀσύμφωνον 
αὐτὸ ἑαυτῷ. οὖκ ἄρα γένεσες. εἰ xarà γένεσεν πᾶν ὃ Tí ποτ᾽ οὖν γένεταε καὶ ἔστι 
diga γενέσεως οὐδέν, ἀνάγκη xai τὸν νόμον γενέσει γεγονέναι. ἀλλὰ νόμος γένεσιν 
ἀναιρεῖ, διδακτὴν διδάσκων τὴν ἀρετῆν xai ἐξ ἐπεμελείας προογινοµένην, φευκτὴν δὲ 
τὴν κακέαν καὶ ἐξ ἀπαιδευσίας φυοµένην. οὐκ aga yéveotc. εἰ τὸ ἀλλήλους ἀδικεῖν 
καὶ τὸ ὑπ) ἀλλήλων ἀδικεῖσθαι γένεσις ποιεῖ, τίς χρεία νόμων el δὲ ἵνα τοὺς ἆμαρ- 
τάνοντας ἀμύνωντας, φροντίέζοντος τοῦ 9εοῦ τών" ἀδικουμένων, ἄμεινον ἦν τὸ καχὸν μὴ 
ποῆσαι καθ. εμαρμένην 7 μετὰ τὸ ποήσαε 'νόμοις ἐπανορθοῦσθαι, ἀλλ’ ἀγαθὸς ὁ 
δεὺς xoi σοφὸς καὶ τὰ χρείσσω ποιῶν. οὔκ ἄρα γένεσις. ἦτοι ἀνατροφαὸ xai τὰ ἔνη 
τῶν ἁμαρτημάτων εἰσὶν αἴτια, 7 τὰ πάθη τῆς Ψψυχῆς xo αἱ διά σώματος ἐπιθυμέωι. 
ὁπότερον δ᾽ ἂν τούτων ᾖ τὸ αἴἶτιον, οἷς ἂν y αἴτιον, Φεὸς ἀναίτιος. δὲ «αρεῖσσόν͵ ἐστι 
τὸ δίκαιον εἶναι τοῦ ddíxov, διὰ e. τοιοῦτος αὐτόνεν O ἄνθρωπος ἀπὸ τῆς γενέσεως 
οὔ Υένετοῦ; εἰ δὲ ὕστερον, ὅπως ἀμείνων γενηθῇ ; σωφρονίξεται µαθήµασι καὶ νόμοις, 
ὡς αὐτεξούσιος ἄρα σωφρονήεται xoi ovx éx φύσεως m κακός. εἰ οὗ πονηροὲ πονηροὲ : κατὰ 
γέγεσιν φύουσι προνοίας ταγαῖς; ox &loi μεμπτοὶ καὶ ἄξιοι τιμωρίας τῆς £x τῶν νόμων, 
ζῶντες κατ, αὐτὴν τήν οὐκείαν φύσιν, insi μὴ δεδύνηνται peras von. καὶ ἄλλως. 
& οἱ ἀγαθοὶ κατὰ τὴν οἰκείαν φύσιν ξῶντές εἰσιν ἐπαινετοέ, τῆς γενέσεως οὔσης αἰτέας 
τοῦ εἶναι τους ἄγαφθ οὓς ἀγαθούς, οὐδὲ m πονηροὲ ἄρα, κατὰ τὴν οὐκείαν φύσιν ζώντες, 
αἰτιατέοι παρά δικαίῳ αριτῇ. καὶ si . X0! διαῤῥήδην εἰπεῖν, Ó κατὰ τὴν προςοῦσαν αὐτῷ 
φύσιν ζῶν οὐδὲν ἁμαρτάνει: οὗ γὰρ ἑαυτὸν ἐποώσε TOLOVTOY , ἀλλ 7 εἐμαρμένη, xai 
Ui κατὰ την ταύτης xéyiaty , ἀγόμενος ἀφύκτοις ἀνάγκαις. οὐδεὶς οὖν xaxoc. ἀλλ εἰσὶ 
Xuxot, xai ? μὲν κακία ψεκτὴ καὶ ἐχθρὰ τῷ Jt, ὡς. συνέστησεν ὁ λόγος, 7 δὲ ἀρετὴ 
προεφιλὴς x&i ἐπαινετή, Φεοῦ διατάξαντος νόµον τιμωρὸν xaxüv. οὐκ ἄρα εἐμαρμένη. 

XVII. Καὶ τέ τοσοῦτον ἐπιδιατρίβουσα τοῖς ἐλέγχοις εἰς μῆκος ἐξάγω τὸν λόγο», 
τὰ ἀναγκαιότερα πρὸς πειδω καὶ συγκατάθεσεν τοῦ συμφέροντος ἐκθεμένη xai moó- 
rov πᾶσι καὶ ἐξ ὀλέγων τὴν , διαφωνίαν τοῦ τεχνάσματος αυτῶν ἐδεργασαμένη! ὥστε 
διορᾶν καὶ ἐπαισθάνεσθαι τὴν πλάνην 70" xai παιδίον» ὥς ἐφ ἡμῖν ἐστι τὸ δια- 
πράξασθαι τὸ καλὸν 7j τὸ xaxó» xai οὐκ àv τοῖς ἀστράσι. δύο γὰρ κινῄσεε ἐν ἡμῖν 
ἑστόν: ἐπιθυμία πεφυκότε σαρχὸς xai Auge» διαφέρετον ἀλλήλοιν. ὅθεν καὶ δύο 
ἐλαβέτην à ὀνόματε᾽ 3 μὲν γὰρ ἀρετῆς, 7) 7? δὲ κακίας. δεῖν δὲ τῇ καλλέστῃ καὶ ἀρυσῇ 
πείθεσθαι τῆς άρετης ἀγωγῇ, τὰ βέλτιστα πρὸ τῶν φαύλων μας ἀλλὰ περὶ 


223 


224 


1 Cor. 13, 6. 


225 


226 


221 


228 


229 


930 - 


Gal. 5, 17. 


231 


2232 


233 


2234 


Levit. 29, 99 
43. 


239 


230 


42 MEOOAIOY 


τούτων ἅλις ἤδη, καὶ ἐφέξω τὸν λόγον. αἰδοῦμαι γὰρ μετὰ τοὺς τῆς ἀγνείας λόγους 
καὶ ἐγκαλύπτομαι, τὰς τῶν µετεωρολόγων 5 7 µαταιοσκόπων ἀνθρώπων ἀναγκαξομένη 
δόξας. εἰςηγεῖσθαε, οἳ τὸν τῆς ζωῆς usr οἰήσεως ἀναλίσκουσι χρὀνον, οὐδενὶ ἢ μυθι- 
κοῖς ἐνδιατρίβοντες πλάσµασι. 

Ταῦτά σοι καὶ παρ ἡμῶν, ὦ δέσποινα "Mosi, ἀπὸ 9εοῤῥήτων συγκαθυφασµένα 
λόγων προςκομιξέσθω τὰ δῶρα. 

ΕΥΒΟΥ 4. Ὡς λίαν ἀγωνιστικῶς » Θέχλα xai ἐνδόξως, d PN ρηγόριογ. 

ΣΓΣΡΗΓΙ ὉΡ. Τέ οὖν, εἰ αὐτῆς ἐκεένης ἀκηκόεις ῥύδην καὶ εὐτρόχῳ τῇ γλώττη μετὰ 
πολλῆς χάριτος καὶ ἡδονῆς διαλθγοµένης; ώστε ἀγασθηναί, τέενα προςέχοντα, καὶ . τῆς 
μορφῆς ἐπανθούσης τοῖς λόγοις, ὡς ἐνδιαθέτως καὶ τῷ ὄντι φανταξοµένως περὶ ev 
ἀφηγεῖτο δεετέλεε, «ὑπερυθραινομένης αὐτῇ αἰδοῖ τῆς ὄψεως' ὅλη γὰρ εἶναι πέφυκε 
λευκὴ καὶ σῶμα καὶ ψυχῆν. 

EY BOY A. Ὀρδῶᾶς, d Γρηγόριο», ταῦτα rc, xoi οὐδὲν αὐτῶν . ψεῖδος. vov 
γὰρ καὶ ἀπὸ τῶν ἄλλων ἀνδραγαθημάτων μῆτεν αὐτῆς, καὶ λέγειν ὅσα καὶ οἷα xa- 
τώρθωσεν, ὑπερβαλλούσης ἀγάπης ἐπέδειδεν ποιουµένη Ἀριστῷ, καὶ Qc διαπρεπὴς 
πολλάκις ἐφάνη τοῖς μεγάλοις xai πρώτοις -ἄθλοις ὑπαντῶσα τῶν μαρτύρω»», ἶσην τῇ 
προθυµέᾳ τὴν σπουδήν κα καὶ τῇ ἀκμῃ τῶν βονλευμάτων- τὴν ῥώμην τοῦ 
σώματος. 

IPHIOP. “«ληδέστατα καὶ σὺ φῆς' ἀλλὰ μῆ διατρέβωμεν. τούτων γὰρ πέρι 
καὶ αὖθις ἔσται πολλάκις ἡμᾶς διαλέξασθαι. νὺν δὲ πρῶτον καὶ τῶν ἑξῆς παρθένων 
ἐξαγγεϊλαέ µε δεῖ σοε τοὺς λόγους, καθως ὑπέστην, μᾶλλον δὲ Τυσιανῆς καὶ «4 ομνί- 
νας' αὗται γαρ ἔτι περελείπονταε. , 


4όγος 9. 
Τυσιανή. 


| I. Ὡς οὖν ἀπεπαύσατο καὶ 7 Θέχλα τοσαῦτα εἰποῦσα, ἔφη προςτάξαι τὴν -4ρε” 
τὴν 7 Θεοπάτρα τῇ Τυσιανῇ λέγειν τὴν δὲ μειδιάσασαν͵ ἔμπροσθεν αὐτῆς παρελὺ εἲν καὶ 
φάναι, 9 «ρετη, παρθενίας ἐρασταῖς ἐπέραστον καύχημα, κἀγὼ συναντιληψοµένην 
pos παραστῆηναί σε παρακαλῶ, μή πως ἀπορήσω λόγων , ἅτε πολλῶν ἤδη καὶ παν- 
τοδαπῶν δἐρήμόνων. διὸ καὶ παραιτοῦµαι τὰ προοιµιώδη ταῦτα καὶ προχατασκενα-- 
στικά τῶν λόγω», ἵνα μὴ χρονίζουσα προσήκοντα τούτοις ἐφαρμόττειν αὐτῶν ἐκπέσω 
τῶν προκεεµένων" οὕτως ἔνδοξόν ἐστιν y παρθενία καὶ τέµιον καὶ μεγαλοπρεπές. 
1*0 Φεὸς τὴν ἑορτὴν τῆς σκηνοπηγίας διδάσκων τῆς ἀληδενῆς τοὺς ἀληθινοὺς 
Ἰσραηλίτας, πῶς ἑορταάζεειν δες καὶ τεμᾶν ἐν τῷ «{ευῖτικῷ παρίστησε, μᾶλλον τῶν 
ἄλλων ἀγνείᾳ «φάσκων δεῖν τὴν ἑαυτοῦ σκηνην ἕκαστον κοσμεῖν. παραθήσοµαι δὲ 
καὶ τὰ ἀπὸ τῆς γραφῆς; ἂφ ὧν ἀναμφιοβητήτως -δειχθήσεται πᾶσιν ὅσον καὶ 9εῷ 
πρόςφορόν ἐστι xai προςφιλὲς τὸ κατόρθωμα τοῦτο τῆς ἀγνείας  ,xai τῇ πεντε- 
κοιδεκάτῃ ἡμέρᾳ τοῦ µηνος τοῦ ἑβδόμου,, ὅταν συντελέσητε τὰ γεννήµατα τῆς γῆς, 
ἑορτάσετε κυρέῳ ἑπτα ἡμέρας, καὶ τῇ ἡμέρᾳ τῇ ὀγδόῃ ἀνάπαυσις ἔσται. καὶ λήψε- 
σὃε τῇ πρώτῃ ἡμέρᾳ xav ξύλου ὡραῖον καὶ κάλλυντ α φοινίκων xai, κλάδους 
ξύλου δασεῖς καὶ ἀτέας καὶ ἄγνου κλάδους ἐκ χδιμάῤῥου, εὐφρανθῆναι ἔναντι χυρέου 
τοῦ «ϱεοῦ ὑμῶν ἑπτὰ ἡμέρας, τοῦ ἐνιαντοῦ; Ῥόμεμον αἰώνιον eig τὰς ενεᾶς v ὑμῶν. 
ἐν τῷ μηνὶ τῷ ἑβδόμῳ ἑορτάσετε αὐτήν àv σκηναῖς κατοικήσετε ἑπτὰ ἡμέρας. πᾶς 
αὐτόχθων y Ἰσραὴλ κατοικήσουσιν ἓν σκηναῖς, ὅπως ἴθωσεν. T) γενεαὲ ὑμῶν ὅτι ἓν 
σκηναῖς χατῴκισα τοὺς vioUg Ἱσραὴλ ày τῷ ἐξαγαγεῖν µε ὑμᾶς ἐκ γῆς «4ἰγυύπτου. 
ἐγῶ «κύριος ó Φεὸς ὑμῶν. πάντως ὑπολήψονται οἱ Ἰουδαῖοε, φιλῷ τῆς γθαφῆς τῷ 
γράµµατι περιπετόµενοε, ὥςπερ xai τὰ καλούμενα φύκια τῶν λαχάνων τοῖς φύλλοις, 
ἀλλὰ μὴ τοῖς ἄνθεσι καὶ καρτεοῖς» ὡς ἡ μέλισσα, τούτους τοὺς λόγους καὶ τὰς ομο- 
Φεσίας περὶ σκηνῆς τοιαύτης οἵας οὗτοι «τεκταένονταε λελέχδαιε, ὡς τοῦ Φεοῦ yoí- 
ροντος ταῖς ΓΕξιτήλοις κατακοσµήσεσιν, αἷς αὐτοὶ κατακοσμοῦντες συσκευάζουσιν ἐκ 
των ἀκροδρύων, ου συνησθηµένοι τῶν μελλόντων ἀγαθῶν τὸν πλοῦτον. ὡς avoa 
ταῦτα xoi exui φασματώδεες, προεξαγγέλλουσαε τὴν ἀνάστασιν καὶ πηξιν του πεπτω- 
χότος εἰς γῆν ἡμῶν σκηνώµατος, ὃ τῇ ἑβδόμῃ χ:λιονταετηρέδε πάλιν ἄν άνατον ἄπει- 
ληφότες, ἑορτάσομεν τὴν μεγάλην ἑορτῆν τῆς ἀληθινῆς σκηνοπηγίας ἐν τῇ αενῇ καὶ 
ἀλύτῳ ατέσεε, συντελεσθέντων τῶν τῆς γῆς xam καὶ τῶν ἀνθρώπων μηκέτι yev- 
νώντων xoi yevvopévov , ἀλλὰ καταπαισαντος ἀπὸ τῶν ἔργων τῆς χοσµοποιέας͵ τοῦ 
Φεοῦ. ἐπειδὴ γὰρ àv $E ἡμέραις Ó 9εὸς κατεσκεύασε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ 


1) Photius cod. 237. p. 312, 8. 7 —11. summam refert allegoricae interpretationis verborum Levit. 
23, 39. 40 











ZFMIIOZION H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙΣ. 43 


συνετέλεσε πάντα τὸν κόσμον xal κατέπαυσε τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ ἀπὸ τῶν ἔργων αὐτοῦ 931 
üv ἐποίησε 5» xoi εὐλόγησε την ἡμέραν τῆν ἑβδόμην χαὺ ἡγίασεν αὐτήν : Évrev9 ev συµ- Gen.2,1. 
βολικῶς τῷ μηνὶ ἑβδόμῳ ; ὁπόταν 707 συντελεσθὤσιν οἱ καρποὶ τῆς γῆς, ἑορτάζειν 
προςτασσόµεθά τῷ xvQít , ,9 δή ἐστιν, ὁπόταν ὃ κόσμος οὗτος συντελεσθῇ τῇ ἑβδόμῃ 
χλονταετηρίδε, ὅτε ως ἀληθῶς Ó 9'eóc συντελέσας τὴν οἰκουμένην ig 7 ἡμῖν εὐφραν- Ps. 109, 31. 
Φήσεται. νὺν γὰρ duy ἔτι τά πάντα δημιουργεῖται τη διαρκεῖ ᾿βουλήσει αὐτοῦ καὶ 
ἀνεννοήτῳ δυνάµεε, ἀναδιδούσης : ὅτι τῆς γῆς τοὺς καρπούς, καὶ τῶν υδάτων συναγοµένων 
εἰς τὰς συναγωγάς., xai τοῦ φωτὸς ἔτι διαχωριζοµένου, καὶ τοῦ ἀριθ μοῦ τῶν ἄνθρώ- 
πων ἔτι δημιουργουμένου, xoi TOU ἡλίου εἰς ἀρχᾶς ἀνατέλλοντος τῆς ἡμέρας καὶ τῆς 
σελήνης εἰς ἀρχᾶς ἔτι τῆς. νυκτός, καὶ τῶν τετραπόδων, καὶ δηρίων καὶ ἑρπετῶν ἐκ τῆς 258. 
γῆς ἀναδιδομένων xai πτηνῶν καὶ νηκτῶν ἐκ τῆς υγρᾶς οὐσίας. τότε δὴ ὁπόταν συν- 
τελεσθ ὦσεν οἱ καιροὶ καὶ πωύσεται ὁ Φεὸς ἐργαξόμενος ταύτην την ατίσεν, τῷ ἐβδόμῳ 
Umi, τῇ μεγάλῃ τῆς ἀναστάσεως ἡμέρᾳ, ἑορτὴ συγκροτεῖεαν τῷ χυρίῳ ᾿ τῆς σκηνοπηγέας 
ἡμῶν, 76 εἶσιν ἓν τῷ «4ευῖτικῳ τα λεγόμενα σύμβολα καὶ τύποι, ü ἐδεχνεύοντας χρὴ 
yos τὴν ἁλήνειαν γυμνήν. τῶν δέ γάρ »ἀχούσας « quoi » 00906 σοφώτερος ἔσται, Prov. 1, 5. 6. 
νοήσει τε παραβολὴν xai σκοτεινὸν λόγον, ῥήσεις T σοφών x«i alviy pocta. 09v 
αἰσχυγέσθωσαν οἱ Ἰουδαῖοε, τὰ βάθη τῶν Ὑθαφών μὴ συνῃσθηµένοι xai πάντα σωµα- 239 
nx& τὸν νόµον ἡγούμενοι xai τοὺς προφήτας εἐρηκέναε, ἅτε τών κοσμικών. ἐφιέμενοι 
καὶ τὸν ἔξωθεν πλουτον τοῦ περὶ ψυχῖν προκρένοντες. διαιρουµένων γὰρ τών γραφῶν 
εἰς τὸν περὶ τῶν παρῳχηκότων χαὶ μελλόντων, τύπον. ἀποπηδήσαντες 0t σχέτλιοι τῶν 
μελλόντων ὡς παρῳχηκότων 705 τελούσε ταυς τύπους, καθ meo καὶ ἐπὶ τῆς του προβά- 
του σφαγής, ἀνάμνησιν τῆς κατ «4ἴγυπτον τῶν πατέρων αὐτῶν Υεγενηµένης. σωτηρίας 
γούμενοι μόνην εἶναι τὸ µυστήριον τοῦ προβάτου, ὁπότε πατασσοµένων τῶν πρωτο- 
τόκων τῆς «4ἰγύπτου αὐτοὶ διεσώθησαν, τὰς φλιὰς τῶν σφετέρων οἶκων φοενέξαντες τῷ 
ὤματι * οὐχέτι δὲ καὶ τῆς σφαγής τύπον ἠγήσαντο τοῦτο προδηλωτικὸν γεγονέναι 
Χριστοῦ, οὗ αἱ καοτησφαλισμέναι τῷ αἵματι καὶ σφρωαγισδεῖσαι Φφυχαί, τῆς οἐκουμένης 240 
ἔχπν υµένης καὶ τῶν πρωτοτόκων ὁλοθρευομένων. τέκνων τοῦ Φατανᾶ, περισωθήσονται 
τῆς ὀργῆς, τῶν τιμωρητώὠν ἀγγέλων ἐκτραπησομένων τὴν ἀπὸ τοῦ αἵματος ἐπ) αὐτοῖς 
| ἐκτευπωμένην σφραγίδα. 
II. Koi ταῦτα μὲν ὥς ἐπὶ παραδείγματος εἰρήσθω δεικνυούσης ὅτι τὰ παρόντα 
τύπους ἡγούμενοι τῶν ἤδη γεγονότων οἱ ΙΓ ουδαῖοι τῆς ἐλπέδος τών μελλόντων ἐξώκειλαν 
| ἀγαθῶν, μηδὲ τοὺς τύπους τῶν εἰκόνων βουληθέντες εἶναι προκαταγγελτικούς, μηδὲ 
| τὰς εἰχόνας τῆς ἀληθείας. ' Ó μὲν γὰρ νόμος τῆς εἰκόνος ἐστὶ τύπος xai σκιά, τουτέστι Hebr.10,1. 
| TOU εὐαγγελίου, U δὲ eixtóv , τὸ εὐαγγέλιον, αὐτῆς τῆς ἀληθείας. oí γὰρ παλαιότεροι 241 
| xu ὁ νόμος τοὺς τῆς ἐκκλησέας προεξήγγειλαν ἡμῖν «προφητέύοντες χαρακτῆρας, 3 δὲ 
ἐκκλησόα τους τῶν καινῶν αἰώνων. Odty ἡμεῖς οἱ τὸν εἰπόντα ΑἈριστόν js ἐγώ siu UÜ Joan. 14, 16, 
ἀλήθεια t δεξώµενοι τὰς μὲν σκιᾶς καὶ τοὺς τύπους ἔσμεν πεπαυµένους, ἐπὶ δὲ τὴν 
ἀλήθειαν σπεύδοµεν, τὰς ἐναργεῖς αὐτῆς εἰκόνας προκαταγγέλλοντες. ἐκ μέρους γὰρ 1 Cor. 13, 9. 
iu xai (c δὲ εςόπτρου Υινώσκομεν, ἐπεὶ µηδέπω τὸ τέλειον ᾖκεν, 7 βασιλεία τῶν A 
οὔρανῶν καὶ 7 ἀνάστασις, εἰς ἡμᾶς, ὅτε καταργήσεται τὸ ἐκ μέρους. τότε γὰρ αἱ 
σχηναὺ πήγνυνται πάντων ἡμῶν , ὁπότε τῶν ὁστῶν συγκολλωµένων xo cupmyyvvuévay 
ταῖς σαρδὺὲν ἀνέσταται σώμα. τότε τὴν ἡμέραν τῆς χαρᾶς ἑορτάξομεν κυρίῳ εἰλικρινῶς, 
ὁπότε τὰς σχκηνᾶς αἰωνίους ἀποληψόμεδα, οὐχέἒι «Ὀνηδομένας 7 λυθησοµένας εἰς γῆν 949 
χώματος. ἦν γὰρ ἡμῶν καὶ mgóc ey ἄἅπτωτος 7? σκηνή. ἀλλὰ διὰ τὴν. ποράβασεν Dan. 12, 2, 
ἐσαλεύθη xai ἐκλίθη, του 9εου τὸ ἁμάρτημα λύσαντος δανάτῳ, ἵνα μὴ ἀθανάτως 
ἁμαρτωλὸς . ὁ ἄνθρωπος 0» , ξώσης ἐ £y αὐτῷ τῆς ἁμαρτίέας, αἰωνέως. κατάκριτος ενηὐῇ. 
xui διὰ τοῦτο καὶ τέΦνηκεν, ov γενόμενος Ονητὸς ἡ 7 φύαρτός, καὶ δμεκρέῦη τῆς σαρκὸς 
7? ψυχή, ἵνα νεκρωῦῇ διὰ τοῦ «ανάτου τὸ παράπτωμα» μηκότι δυνάµενον ζῆν & τῷ 
| τεθγηκότι. ὅδεν ἀποθ ανόντος τοῦ παραπτώµατος xoi ιεφΦαρμένου πάλιν ἀθάνατος 
ἀνίσταμαε, xai ὑμνῶ τὸν Jt0v τὸν διὰ Javárov τὰ τέχνα ἐκ Φανάτου σώξοντα, καὶ 
ἑορτάζω νομέμως αὐτῷ, x00 10000. τὴν σκηνήν pov τὴν σάρκα τοῖς ἔργοις τοῖς καλοῖς, 243 
ὥςπερ κἀκεῖ ταῖς πενταφώτοις αἱ πορθένοι ᾿λαμπάσε». . Matth. 25, 7, 
ΠΙ. Ἐξεταζομένη τή πρώτῃ της ἀναστάσεως ἡμέρᾳ εἰςφέρω τά προστεταγµένα; εἰ 
αειόσμημαι. τοῖς τῆς ἀρετῆς καρποῖς, εἰ τοῖς αλάδοις τῆς ἀγνείας κοτασκεάζοµαι. γόει 
άρ µοι τὴν ἀνάστασιν εἶναι την σκηνοπηγίαν, νόει uot καὶ τὰ εἰς τὴν σύνδεσιν. πα-- 
θαλαμβωνόμενα τῆς σχηνῆς τὰς πράδεις εἶναι τῆς δικαιοσύνης. λαμβάνω οὖν τη ἡμέρᾳ 
τῇ πρώτῃ τὰ ὑποτεταγμένα, οἱονεὲ τῇ ἡμέρᾳ A αρίνοµαε; sí τὴν σκηνην ἐκόσμησά μου 
τοῖς προςτεταγµένοις, εἰ εὐρίσκονται ταντα ἐν αὐτῇ, ἅπερ ἐνταυθα μὲν ἓν τῷ κόσμῳ 
1) Ὁ μὲν γά νόμος .. τῆς ἁληδείας. Haec fere ad verbum ap. Phot. cod. 237. p. 312, a. ὃ---δ. 


ubi velbis- τῆς ἐσομένης ἓν τῇ δευτέρᾳ τοῦ κυρίου zt«povoíe, post ἀληθείας illatis, summa inse- 
quentium ap. Method. verborum exprimitur. 


b 


244 
Levit. 23, 40. 


245 
Cant. 4, 13. 


Gen. 2, 9. 


Apoc. 20, 6. 
246 
Prov. 3, 18. 
Psal. 1, 3. 


24'l 
Psal. 44, 6. 


Levit. 83,40. 


248 


Marc. 12, 42. 


249 


1Cor.13,2.3. 


250 7 


Esa. 44, 4. 


291 


4A , ΜΕΘΟ/{ΙΟΥ , 


κτήσασθαι προςτασσόµεδα, ἐκεῖ δὲ προσφέρειν τῷ «εῷ. ire γὰρ xoi τὰ εξῆς έπι- 
σκεψώμεθα.. xai λήψεσῦὃε ἑαυτοῖς zi πρώτῃ is quoiv » nuéog καρπὸν ξύλου ὡραῖον 
καὶ κλάδους Σύλου δασεῖς καὶ ἑτέας xai ἄγνου, κλάδους ἐκ χειμάῤῥου, εὐφρανθήναι 


"ἐναντίον κυρίου rov Φεοῦ ὑμῶν. Σαρπὸν ὡραιότατον Σύλου οἱ τὴν χαρδέαν ἀπερέεμη- 


του Ἰονδαῖοι διὰ τὸ μέγεθος τὸ αάτριον ἡγοῦνται τυγχάνειν, οὐδὲ ἐγκαλύπτονται κιτρίῳ 
τὸν 9 εον λέγοντες vico, ᾧ τὰ τετράποδα πάντα τῆς γῆς οὐκ εἰσὶν εἰς ὁλοκαύτω- 
etw ἑχανὼὰ καὶ ὁ λίβανος sig καὔσω. καὶ ὅλως εἰ τὸ αέτρεον; 0 ἀτεράμονες, ὡραΐον, 
διά Tí μὴ xoi 7 σταφυλη μᾶλλον ὡραία; διὰ Tí μὴ xai Jj ῥοιά; ; διὰ τέ μὴ καὶ τὸ 
piov καὶ τὰ ἄλλα ἀκρόδρυα τὰ μᾶλλον διαφέροντα τοῦ xitofov ; ἀμέλει ἐν τῷ «ισματι 
τῶν ἀσμάτων πάντων ὁ Σολομων τούτων ὡραίων μνημονεύσας τὸ κέτρεον ἀπεσιώπησε 
μόνον. ἀλλά τούτων ἀπεβουκολήθησαν οἑ ἄφρονες m νοήσαντες τὸ ξύλον τῆς ζωῆς, ὃ 
πρόσθεν μὲν Ó “παράδεισος ἔφερε, νυν δὲ πᾶσιν ἄνεβλάστησεν 7 ἐκκλησία, τὸν ὥραῖον 
xai gungen; τῆς πίστεως ποιοῦν. καρπόν. TOLOUTOY ἐληλυθότας καρπὸν τῇ πρώτῃ τῆς 
ἑορτῆς ἡμέρᾳ εἰς τὸ δικαστήριον ἡμᾶς κομήζειν δεῖ ἌἈριστοῦ. : ἐὰν μὴ τοιοῦτον σχώμεν 
xai ἡμεῖς xagmóv, ov ὀυνησόμεθα συνεορτάσαι 96 , οὐ τευξόμεθα κατὰ τὸν Ἰωάννην 
τῆς πρώτης ἀναστάσεως" τὸ γὰρ ξύλον ζωῆς ἐστιν ῆ πρωτότοκος πάντων σοφία. »ξύ- 
λον ξωῆς ἐστι τοῖς ἀντεχομένοις αὐτῆς quoiv ὁ προφήτης καὶ τοῖς ἐπερειδομένοις 
i αὐτὴν ως ἐπὶ κύριον ἀσφαλής"'' »δύλον παρά τὰς διεξόδους πεφυτευμένον : τῶν voá- 
των, O τὸν. χαρπὸν αὐτοῦ δώσει ἓν xou Q avrov διδασκαλία xoi σύνεσίς ἔστιν, à 
καιρῷ προςήκονει τοῖς ἐπὶ τὰ ὕόατα τῆς ἀπολντρώσεως ἀφικνουμένοις διδοµένη. Ó μῆ 
πιστεύσας Χριστῷ, μηδὲ QUY ἀρχὴν αὐτὸν εἶναι τὸ Σύλον τῆς ζωῆς ᾖσθημένος, οὐκ 
ἔχων δεῖδαι τῷ, Jeu τῷ ὡραιοτέρῳ τών ὡραίων καρπών τὴν σχηνὴν αὐτοῦ χεκοσµηµέ- 
γην» πώς ἑορτάσει; πῶς εὐφρανθήσεται; ; Ψέλεις γνώναι τὸν ὡραῖον καρπὸν τοῦ ξύλου! 
ἐπίσκεψον τοὺς λόγους τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, πῶς eiat ὡραῖοι παρὰ τοὺς 
νἱοὺς τῶν «ἀνθρώπων. ὡραῖος καρπὸς ἐβλάστησε διά ΠΜωυσέως Ó νόμος" ἀλλ οὔχ 
οὕτως ἦν ὡραῖος, ὥς τὸ δύαγγέλιον. ἐκεῖνος μὲν γὰρ τύπος τις ἦν καὶ σκιά τῶν μελ- 
λόντων πραγμάτων, τοῦτο δὲ ἀλήθεια xa ζωῆς χάρις. ὡραῖος ἦν τῶν προφητῶν Ó 
καρπός, ἀλλ ovy οὕτως ὡραῖος, ὡς ὁ ἐξ αὐτοῦ γεωργούμενος τῆς ἀφθαρσίας. 

IV. , Καὶ λήψεσδε, ἑαυτοῖς τῇ πρώτη ἡμέρᾳ καρπὸν Σύλου ὡραῖον καὶ κάλλυντρα 
φοένίκων, λέγων τὴν ἄσκησιν τῶν θείων μαθημάτων, oic ἐκκαθαέρετωι xai κοσμεῖται 
wey? νικῶσα τὰ πάθη, ἀποσαρουμένων ἐξ αὐτῆς καὶ ἐκβαλλομένων τῶν ἁμαρτημάτων. 
δεῖ γὰρ ααθαροὺς καὶ κεχοσµηµένους: ἥχειν εἰς τὴν ἑορτήν, ὥσπε κοσμήτρῳ τοῖς ο. 
σεσι καὶ µελέταις της ἀρετῆς πεφιλοπονηµένους, ὅτι µελέταις ἐπιπόνοις καὶ ἀσκήσεσ 
καθαιρόμενος O0 νοὺς τῶν ἐπικαλυπτόντων αὐτὸν ἀλλοίων διανοηµάτων ὀξυδερχεῖ πρὸς 
τὴν ἀλήδειαν, καθάπερ xoi 7 χήρα. τὸν κοδράντην. ἐν τοῖς εὐαγγελίοις ἀνεύρατο μετὰ 
τὸ σαρώσαι τὸν οἶχον xai ῥίψαι τὰ -αόπρια, τὰ ἐπισκοτοῦντα καὶ καλύπτοντα πάθη 
τὴν ψυχήν, τὰ ἀπὸ τῆς «Ῥρύψεως ἡμῶν xai τῆς ἀμελείας πληδύνοντα. xai τοένυν O 
σπουδάζων εἰς τὴν ἑορτὴν τῶν σκηνῶν ἐκεύίων φδάσαι xoi τοῖς ἁγίοις συγκαταλεχὺη- 
ναι πρῶτον τὸν ὡραῖον τὴν πέστιν κτησάσδω καρπόν., εἶτα τὰ κάλλυντρα, την. ἄσκησιν 
καὶ μελέτην τῶν γραφών, εἶτα τοὺς ἐρεθηλέας ἐφεξῆς κλάδους τῆς ἀγάπης καὶ δασεῖς, 
οὓς xai μετά τά κάλλυντρα παρεγγνᾷ λωμβάνεσθαι, κλάδους δασεῖς εὐθυβολώτατα τὴν 
ym qoucac τὸ γὰρ ὁασὺ κατάκαρπον 0Àov ἐστὶ xai πυκνόν, μηδὲν ψιλὸν 7 διά- 
κενον ἔχον, ἀλλά πάντα πεπληρωμένον, καὶ τοὺς ὅρπηκας xai τὰ στελέχη. TOLOUTOY 
γάρ ἐστιν ἡ ἀγάπη, μηόαμόυ εν ὑπόκενος ᾗ -ἄκαρπος οὖὐσα. 7? γάρ, » ἐὰν πωλήσω τὰ 
ὑπάρχοντά μου xai δώσω πτωχοῖς, καὶ ἐὰν TO σώμά μου πυρὺ mou αδώσω, καὶ $a 
τοσαύτην πίστιν, ὥστε ὄρη μµεδισταν, ατήσωμαε, ἀγάπην δὲ μὴ ἔχω, οὐδέν sip. 

ἡ ἀγάπη ἄρα τὸ κατάκαρπόν ἐστι καὶ δασύτατον ξύλον πάντων, 7 Ὑέμουσω xoi πεπλη- 
ωμένη τῶν χαρίτω». :εἶτα τέ παραλαμβάνεσθαι βούλεται καὶ ἕτερον:, τοὺς αλάδους 
ἱτεῖνους, φησέ, τὴν δεκαιοσύνην κλάδους ἐτεΐνους κικλήσκων, ἀνθ ὧν oí δίέχαιοι κατὰ 
τὸν προφήτην ͵,ὣς ἀναμέσον ὕθατος ἀνατέλλουσι χόρτος xai ὡς ἰτέα imi παραῤδέον 


vówo,^ Φάλλοντε τῷ λόγῳ. καὶ ἐπὶ mot τοὺς ἀγγένους ἐπικοσμοῦντας τὴν σκηνὴν 


παρακελεύεται. προοφέρεσθαι αλάδους διά τὸ φερώνυμον εἶναι τὸ δένδρον τῆς ἀγνείας, 
o πατακοσμεῖται τὰ προειρηµένα. ἐῤῥέτωσαν οἱ ἀπολασταίνοντες νὺν καὶ διὰ τὰς 
ἑαυτῶν Ἰδυπαῦ εέας ἀγνείαν ἀποδιωθούμενοι. πώς γὰρ εἰς τὴν ἑορτῆν συνειςελεύσονται 
Ἄριστ ᾧ, μὴ κοσµήσαντες ἑαυτῶν τὴν σκηνὴν κλάδοις ἀγνείας; τῷ νεοποιῷ μακαρίῳ 


[4 
φυτῷ; ᾧ τους εἰς τὴν ἄγυριν σπεύδοντας ἐχείνην καὶ τὸν γάμον "ἀναδεῖσθαι δεῖ καὶ 


κατασκιάζεσθαι τὰς ὀσφύας. ἰτε γάρ. καλλιπάρῦενοι, τήν γραφὴν αὐτὴν ἐπισκέψασδε 
καὶ τὰς ἐντολᾶς, πώς ὥς ἐπὶ συμπληρώματος τῶν προειρηµένων κατορθωμάτων -παρέ- 
λαβεν Ó λόγος τὴν ἀγνείαν; διδάσκων ὅσον διαπρεπὴς καὶ τριπόθητος ἔσται τῇ ἆνα- 
στάσει xai ὅτι χωρὶς αὐτῆς οὐδεὶς τεύδεται τῶν ἐπαγγελμάτων. ἣν ἐξαιρέτως Υεωργοῦ- 


µεν ἡμεῖς αἱ παρθενεύουσαι καὶ προςφέροµεν κυρίῳ, Χχρῶνται δὲ καὶ οἱ πρὸς τὰς 








ZYMIIOSION H ΠΕΡΙ ATI'NEI AZ. 49 


ἑαυτῶν ἀγνεύοντες γαμετάς, xai ὥςπερ ἀμφὶ τὸ στέλεχος αλώνας αὐτῆς φέρουσιε βλα- 
στήσαντας GU οσύνην, τῶν ἄνω μὴ ἐφιανούμενοι καὶ μεγάλων αὐτῆς ἐπιψαῦσαι αλά- 
δων καθ άπερ neis ὅμως, && καὶ μικρούς, ουδὲν ἧσσον προςφέρουσιε δη xoi αὐτοὶ 
αλώνας ἀγνεέας. - οἱ δὲ οοἰστρηλατούμενοε, x&v μὴ πορνεύσωσινι d ἀλλὰ καὶ εἰς -μόνην 
xai ἔννομον ἀδιαστόλως ἐπιμήγνυσθαι Φέλγωνται 7αµετην, πῶς ἑορτάσουσιν; πῶς εὺ- 
φρανθήσονται , μῆ αοσµήσαντες τὴν em ἑαυτῶν, τὴν σάρκα, τοῖς κλάδοι» τῆς ἄγνου, 
μηδὲ εἰςακούσαντες τοῦ εἐρημένου Φτνα καὶ οἱ ἔχοντες γυναῖκας ὡς οἱ μὴ ἔχοντες (01; * 

V. Zia τοῦτο πάντων μάλιστα τοὺς τῶν ἀγώνων ἐφιεμένους καὶ μεγάλῃ φρονήσει 
χρωμένους τὴν ἀγνείαν. ἀμελλητέ quu δεῖν " xai τεμᾶν ως ὠφελιμωτάτην καὶ ἐπίδοξον. ἐν 
γάρ τῇ xou ij xai ἀλύτῳ ατέσει; ὃς ἂν ἀγνείας μὴ εὑρεῦῇ κλάδοις χεκοσµηµένος, ov τεύδε- 
ται τῆς ἀνωπαύσεως, μη πληρώσας την ἐντολὴν TOU 960i χατὰ τὸν νόμον, ουδὲ εἰς τὴν 
γῆν ἐπιδημήσει τῆς ἐπαγγελίας, n, ἑορτάσας πρῶτον τὰς σκηνάς. oL γὰρ ἑορτάσαντες 
μόνοι Uv σκηνοπηγέαν. εἰς την bir χαταέρουσι γῆν, ἀπάραντες ἀπὸ τῶν καλουµένων 
σχηνῶν, ἔστ ἂν slg τὸν νεὼν φθάσωσιν ἐλφεῖν καὶ τὴν πόλιν τοῦ Φεοῦ, εἰς τὴν μεί- 
ζονα xai ἐνδοξοτέραν προκόψαντες χαράν, καθως καὶ οἱ τύποι συνιστᾶσιν οἱ γεγονότες 
ἐπὶ Ἰουδαίων. ὥσπερ γάρ ἐξελθόντες τῶν ὅρων ἐκείνων τῆς “4ἰγύπτου ώδευσαν πρῶτον 
xoi 7A9ov sic τὰς σκηνὰς κάκεῖνεν ἀπάραντες πάλιν ᾖλ9ον εἰς τὴν γην τῆς ἐπαγγελίας, 
οὕτω ó xai ἡμεῖς. ὁδεύσασα γὰρ ἐντεῦθεν καὶ ἐξελθοὔσα κόγω τῆς “άἰγύπτον, τού- 
του τοῦ βίου» ἔρχομαι πρώτον εἰς την ἀνάστασεν, τὴν ἀληθενῆν. σκηνοπηγέαν» κάκεῖ τοῖς 
χαρποῖς τῆς ἀρετῆς πήξασα τὴν σκηνήν µου κεχοσμημένην, τῇ πρώτη της ἑορτῆς ἀναστάσεως 
ἡμέρᾳ, τῇ κρίσεε, συνεορτάζω τῷ Ἄριστῷ τὴν λιλιονταετηρέδα τῆς ἀναπαύσεως, τὰς 
ἑπτὰ καλουµένας ημέρας, τὰ σάββατα τὰ ἀληθινά. εἶτα αὖθις ἐπομένη τῷ διεληλυθ ότι 
τους. οὐρανοὺς Ἰησοῦ ἔρχομαι πάλιν καθ περ κἀκεῖνοι μετά Uv ἀνάπαυσεν τῆς σκηνο-- 
πηγίας εἰς τὴν γην τῆς ἐπαγγελίας» τους οὐρανούς, ἓν σκηναῖς μὴ ἀπομείνασα., τουτέστι 
τοῦ σκηνώματὺς μου μη ἀπομεύναντος τοιούτου, ἀλλά μετὰ τὴν χελιονταετηρέδα | µετα- 
βληδέντος ἀπὸ τοῦ σχήματος τοῦ ἀνθρωπίνου καὶ τῆς φδυρᾶς εἰς ἀγγελικὸν μέγεθος 
χαὶ κάλλος" ἔνδα λοιπὸν ἀπὸ τοῦ Ψαυμαστοῦ τῆς σχηνῆς αἱ παρῦένοι τόπου μετὰ τὸ 
dus άφίρν., τὴν ἑορτὴν τῆς ἀναστάσεως εἰς τὰ μείζω xai κρείστω διερχόµεδα, » εἰς 
τον oixov αυτόν” ἀναβωαίνουσαι τὸν ὑπὲρ τοὺς οὐρανούς s τοῦ Φεοῦ, ày φωνῇ ἆγαλ- 


λιάσεως καὶ Ven ved ἤχους ἑορτάζοντος X* καθώς φησιν ὃ ψαλμῳδόός. 
Τούτῳ κἀγώ, ὦ άρετή, κατὰ τὴν ἐμαυτῆς, δέσποινα, δύναμιν δωροῦμαί σε τῷ 
πέπλῳ. 


EYBOY A. {αν ἀγωνιῶ, "5 Γρηγόριον, xaT ἁμαντὸν à ἐννοούμενος ἐν ὁποίῳ Φο- 
ρύβῳ νῦν ἄρα Jd {ομνίνα ἦν, ταρασσοµένης αὐτῇ τῆς Χαρδίας καὶ φοβουμένης μη ἄπο- 
ση λόγων xoi ἐνδεέστερόν τε τῶν ἄλλων παρθένων ἀποφοέγξηταε, τοσούτων ἤδη 

ῥτθέντων εἰς τὸ προκείµενον xai ποικέλω». εξ οὖν εὔδηλος ἐγένετο κεκενήµένη, φέρε 
xui rovro περαίωσον Φαυμάξω γὰρ, εἰ τι ἔσχεν εἰπεῖν τελευταῖα αχεκληρωμένη. 

I PHI OP. ᾿Τεταράχθὃαι μὲν αὐτήν, ῶ Ευῤούλιε, καὶ σφόδρα ἔφη μοι D Θεοπάτρα, 
ov μην ἠπορηκόναι λόγων. μετὰ τὸ παύσασθαι την T υσιανῆν 7 etr) τὸν ὀφὃαλμὸν 
εἰς αὐτὴν ἐπιβαλοῦσα, «ευρο ó] καὶ σὺ 9ύγατερ, ἔφη, τὸν λόγον ἀπόδος, ἵνα πληρώ- 
σωµεν ἐντελῆ τὴν εὐωχίαν. 


zl 0 / ος πα 
. 4ομνένα. 


ἱ. ην οὖν Ζομνίναν ἐρυθρεάσασαν ἐπιπολὺ μόλις ἀναπνεῦσαι xai eic εὐχῆν ἔδανω- 
στάσαν τραπῆναι xai καλεῖν τὴν Σοφίαν παραστῆναέ οἱ βοηθό». εὐξαμένῃ δὲ GUT, 
3upcoc φησὶν εὐθέως eyyévea dau, κα τις αὐτὴν φεία κατοκωχὴ κατέλαβε, xai ἔφη, 
Ὠ αρετή, κάγω παραλείψασα τὰς μακρολογίας τών προεξηγηµάτων εἰς αὐτὰ τὰ προ- 
κείµενα κατὰ δύναμιν εἰπεῖν πειράσοµαε, ἵνα δὴ μῆ τῷ μηκύνεσθαι τά πάρεργα πλείονα 
χρόνον ov &vexa λέγονται παράσχω᾽ ἡγοῦμα, γὰρ μέγιστον μέρος φρονήσεως εἶναι τὸ 
μη μακροὺς ἐκ περιόδων. πρὸ τῶν .ἐρωτηθέντων πορῖσθαι τους λόγους κηλοῦντας và 
ώτα, ἆλλ αὐτόν εν εὐθέως. περὶ ὅτου τὸ ἐπερώτημά ἐστιν ἄρχεσθαι. διὸ ἐνθένδε 
xy κατάρδοµαι᾿ καιρὸς γάρ. 

Ουδὲν οὕτως ὀνῇσαι δυνήσεται πρὸς τὸ καλὸν τὸν ἄνθρωπον, 0 καλλιπάρθενοε, ὡς 
ἀγνεία" τὸ γάρ κάλλιστα καὶ ἄριστο “διακυβερνηὑηναι τὴν vex xa xnAiduy xa 
μιασμάτων καθαρὰν ἀπολυὺηναι τοῦ κόσμου ; μόνη ποιεῖ τουτο xot ἐργάξεται ἀγνεία. 
dg οὗ γὰρ ὁ «Ἀριστὸς ἐδίδασκεν αὐτὴν ἀσκεῖν ἡμᾶς καὶ ἐμήνυσεν 7j ἡμῖν τὸ ἀνυπέρβλη- 
τον κάλλος αὐτῆς. ἢ βασιλεία του πονηροῦ ακαθῃρέδη, πρότερον ἀεὶ πάντας αἰχμαλωτέ-- 
ἔοντος καὶ doviovuévov, ὡς μὴ τῶν παλαιοτέρων εὐάρεστον γεγονέναι κυρέῳ τινά, ἀλλὰ 


' 


e 


252 


» 


1 Cor. 7,29. 


293 


294 


Num. 96, 5. 


Hebr. 4, 14. - 
255 


Psal. 41, 6. 


296 


291 


298 


290 


200 


Jud. 9, 8— 
15. 


201 


202 


263 


Gen. 3,7. 
Gen. 19, 22. 
264 


265 
Jer. 8, 13. 
Joel. 2, 22. 


46 ΜΕΘΟ/{ΙΟΥ 


πάντας ἐπικρατηθῆναι πταίσµασιν, οὗ σφόόρα τοῦ νόµου τῆς φὺ ορᾶς ἀρκέσαντος ἔλευ- 
δερῶσαι τὴν ἀνθρωπότητα, μέχρις 1 magdsvía ὁιαδεδαµένη τον νόµον Ἀριστοῦ ταγαξς 
τῶν ἀνθρώπων ἑβασίλευσεν. ov γὰρ ἂν οὕτως οἱ πρόσθ εν εἰς μάχας xai φόνους xot 
ἔρωτας καὶ εἰδωλολατρείας συνελαύνοντο πολλάκις, εἰ ἦν αὐτοῖς 9 ἐκ τῶν νόμων αὖ- 
τάρχης πρὸς σωτηρίαν δικαιοσύνη. νυνὲ δὲ τότε μὲν μεγάλαις xai πολλαῖς πολλάκις 
ἐνεφύροντα, συμφοραῖς' ág οὗ δὲ Ἀριστὸς ἐνηνθρώπησε xoi nagd ενίᾳ τὴν σάρχα χο- 
σμήσας ὤπλισεν, 0 ὠμοτύράννος ἄρχων τῆς «ἀκρασίας ἠρέθη καὶ εἐρήνη xui πέστις xQu- 
τεῖ, οὐχέτι τῶν ἀνθρώπων ὡσαύτως τρεποµένων ες εἰδωλολατρείων ὥςπερ xai πάλαι. 
Η. AX ἵνα pi δόξω τισὶ «σοφίεσδαι, καὶ ἀπὸ τῶν εἰχότων τεκμαίρεσθαι ταῦτα 
καὶ φληναφᾶν, x «τῆς παλαιᾶς ὑμῖν, 0 Παρθένος, xy παρέξοµαι διαθήκης ἔγγρα- 
φον προφητείαν» ὡς dA λέγω, τους Κριτάς, ἔνθα φανερώς 7 βασελεία τῆς ἀγνείας 
ᾖδη προκατήγγελτο. 20i γά -Ἀπορενόμονα ἐπορεύθησαν τὰ ξύλα τοῦ ἀθίσαε ἐφ᾽ 
ἑαυτῶν βασιλέα, xui εἶπον τῇ ἑλαίᾳ" βασέλευσον d ἡμᾶς. χαὶ εἶπεν αὐτοῖς ? ἐλαία: 
ἀφεῖσα τὴν πιότητά μου» ἣν ἐδόξωσεν ὁ Φεὸς καὶ οἱ ἄνθρωποε, πορευδῶ ἄρχειν τῶν 
δύλων: καὶ εἶπον τὰ ξνλα πάντα τῇ συκῇ' Φευρο βασίλευσον ἐφ᾽ ἡμᾶς. καὶ εἶπεν 
αὐτοῖς 7 vx ἀφεῖσα τὴν γλυκύτητά µου καὶ τὸ γέννημά µου τὸ ἀγαθὸν πορευθῶ 
ü χειν τῶν Σύλων; xai εἶπον. τά Ua τῇ ἀμπέλῳ: βασέλευσον ἐφ ἡμᾶς. xai εἶπεν 
αὐτοῖς 7 -ἄμπελος: ἀφεῖσα τὸν οἶνόν µου, τὴν εὐφροσύνην τῶν ἀνθρώπων, πορενδῶ 
ἄρχει» τῶν ξύλων; xai εἶπον τά ξύλα πρὸς τὴν ῥάμνον ' ὀευρο. βασέλευσον ἐφ ἡμᾶς. 
καὶ εἶπεν T ῥάμνος πρὸς τὰ bvÀa* εὖἶ ἐν ἀληθείᾳ χρέετέ με ὑμεῖς εἰς βασιλέα ἐφ ὑμᾶς, 
δεῦτε πεποίθατε ἐν τῇ σκέπῃ μου) ei μή, ἐξέλθῃ πυρ ἐκ τῆς ῥάμνου καὶ καταφάγῃ 
τὰς κέδρους τοῦ αιβώνου“ ταύτα δὲ ὅτι m. περὶ Ἑύλων τῶν ἐκ γῆς φυοµένων ἐλέχθη, 
σαφές" οὗ γάρ ἐν ἑωντοῖς τὰ δένδρα τὰ ἄψυχα χειροτονήσοντα βασιλέα συνήρχοντοι 
ταῖς ῥέξαις ες τὴν γῆν κατεστηλωμένα. ἀλλὰ πάντως περὶ ψυχών ἑστορεῖται ταῦτα, αἳ 
πρὸ της ἐνανᾶρωπήσεως του Ἀριστοῦ χωθυλομανήσασαι τοῖς ποραπτώµασι προσέασον, 
οἶκτον αὐτῶν ἀδιοῦσαι λαβεῖν τὸν Φεόν, xai ασιλεῦσαι τὸν ἔλεον καὶ τὴν. εὐσπλαγ- 
χνίαν, ἣν ἐλαίας τύπῳ παρέλαβεν 7 γθαφῇ δια τὸ ἀρωγὸν τὸ ἔλωιον σωμάτων εἶναι 
xai λυτήριον καµάτων καὶ πόνων, φωτός τε magexvixóv. duy γὰρ καταρδόµενον Jy 
τὸ λυχνιαῖον αὐξεται σέλας λυτήριοι δὲ πάντως καὶ οἱ τοῦ Φεοῦ oixriQuoi θανάτου 
καὶ ἀρωγοὶ τῆς ἀνᾶρωπότητος καὶ τοῦ τῆς xugdíac φωτὸς ὕρεπτικού. καὶ ἐπισχέψασθὃε 
μήποτε τὰς ἀπὸ τοῦ πρωτοπλάστου µέχρι τοῦ Ἄριστου xu desire 7 yug? νομοῦ εσέας 
δηλοῖ, ὧν ὃ διάβολος ἀντιμέμοις ἐξηπάτησε πλάσµασι τὸ τῶν dv ρώπων γένος, τὴν 
μὲν συκῆν ἀπεικάζουσα τῇ κατὰ τὸν παράδεισον δοδείση τῷ ἀνθρώπῳ ἐντολῇ, ἐπειδὴ 
τὴν γύμνωσιν ἀπωτηθεὶς οὗτος πετάλοις ἐπεκάλυψε συκῆς, τὴν δὲ ἄμπελον τῃ ἐπὶ τοῦ 
κατακλυσμού τῷ Νώε διὰ τὸ oig Xotund vta. χλενασθναε, τὴν δὲ ἐλαίαν τῇ κατὰ 
την ἔρημον τῷ Μωνσεῖ, ἐπειδὴ τὸ χάρισμα τὸ προφητικὀν, τὸ ἔλαιον τὸ ἅγιον, ἀνομη- 
σάντων αὐτῶν ἐκλελοίπει τῆς xÀngovopuías , τὴν δὲ ῥάμνον τη ἐπὶ σωτηρέᾳ τοῦ κόσμου 
τοῖς ἀποστόλοις, ἐπειδήπερ óc αὐτών ἐδιδάχθημεν ἀγνείανν, ἧς ἄπατηλον µόνης εἰδω-- 
λον οὐκ σχυσεν ὃ διάβολος σκευάσαι. διὰ τοῦτο καὶ εὐαγγέλια τέσσαρα παραδέδοταε, 
τετράκις εὐαγγελισαμένου του ῦεου τὴν ἀνθρωπότητα xai ποπ. τέσσαρσι 
νόµοες, Qv οἱ χαεροὲ σαφώς ἀπὸ τῆς διαφορότητος ηλούνται τῶν καρπών. μὲν γὰρ 
συκῇ διὰ τὴν γλυκασίαν καὶ τὸν ὠραϊσμὸν την τρυφῆν τὴν πρὸ τῆς παρωβάσεως y 
παραθδείσῳ τοῦ ἀνθρώπου παρίστησι γεγενημένην": ἐστι «γὰρ ὅτε ón καὶ σφόδρα πολ- 
λαχώς τῆς συκῆς τὸν καρπὸν TO πνεύμα τὸ ἅγιον ἐπὶ τοῦ κρείττονος λαμβάνεε, καθως 
ἀποδείδομεν. ὕστερον. 7) δὲ ἄμπελος, διά τῆν ἑλαρότητα αν àx τοῦ οἴνου καὶ τὴν εὐ-- 
φροσύνην τῶν περισωθέντων τῆς ὀργῆς καὶ τοῦ αατακλυσμοῦ, τὴν ἀπὸ τοῦ φόβου καὶ 
τῆς φροντίδος. eig τὴν χαρὰν αὐτῶν μεταβολῆν αἰνίσσεται. ἤ δὲ ἑλαία διὰ τον καρπὸν 
τοῦ ἐλαίου τὴν εὐσπλαγχνίαν τοῦ 9εου μηνύει, πάλιν ἀνεξικακήσαντος μετὰ τὸν κατα- 
κλυσµόν, τῶν ἀνθρώπων ἐκτραπέντων. εἰς d εότητα, δοῦναι vopov xoi ἐμφανισνῆναέ 
τισι καὶ ὥςπερ ἀποσβεννυμένην ἤδη την αὐγὴν τῆς ἀρετῆς ἐλαίῳ λιπάναι. 
HI. Ἡ ὁὲ ῥάμνος τὴν ἀγνείαν συνέστησε: τὸ γάρ αὐτὸ δόνδρον ῥάμνος xai ἄγνος 
ἐστύν, 7 d Qv -μὲν ῥάμνος ααλούµενον;, vg ὧν δὲ ἄγγος. καὶ τάχα διὰ τὸ συγγενὲς τὸ 
φυτὸν τοῦτο τῇ παρθενίᾳ πεφυκέναι, ταύτῃ ῥάμνος καὶ ἄγνος προςηγορεύ»η;, ῥάμνος μὲν 


1) Πορευόµενα ἐπορεύθησαν .. (p. 268) .. ἀποσχίξεσθαι τοῦ Φιαβόλον. Ἱπιετργείβίοπεπι ana- 
gogicam verborum Judic. 9, 8. Photius cod. 257. p.312,'a. 12. — p.318, a. 10. contraxit, omissis 
istis: (p. 262) διὰ τὸ ἀρωγόν .. -« (p. 203) .. φωτὸς θρεπτικοί: (p. 266) καὶ ὥςπερ ἀποσβεννυμένην .. 
λιπᾶναε: (ibid) ὑφ᾽ ὧν μὲν .. ἄγνος, et verbis: (p.200) τῶν γὰρ πρώτων» .. (p.269) .. βασι- 
λεύειν αὐτῶν, circumlocutione immutatis. In extremis ap. Phot. ces Symposium Methodii 
tanquam Arianis sententiis interpolatum notatur p.318, a. 11— 15. Sequitur ap. Phot. cod. 291. 
p. 3183, a. 16. — p. 313, b. 17. brevis disputatio de quaestione zí ἐστι τὸ κατ εἰκόνα; Sed hanc 
disputationem Excerptis ex Methodii Symposio temere adiunctam esse manifestum est, proesertum 
quum in ea 0 Φεολόγος, i. e. Gregorius Nazianzenus, auctor laudetur. 


- 


« 





ΣΥΨΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ ATNEI AS. 4] 


παρά το | στερέμνιον κε καὶ καρτερὸν πρὸς τὰς ἡἠδονάς, ἄγνος δὲ παρὰ τὸ διά παντὸς ἀγνεύειν. 
ὅνεν καὶ τὸν Ἠλίαν, ἐκ προσώπου : τῆς I εξάβελ γυναικὸς «φεύγοντα;, λόγος ὃ ὑπὸ ῥάμνον £A ey 
πρῶτον, xai εἰρακουσθέντα ἐνισχῦσαι καὶ λαβεῖν τροφήν, ὅτι τῶν φευγόντων τὸν οἴστρον 
xoi τὴν γυναῖκα ἡ δονὴν τὸ καταγώγιον καὶ 7 σχέπη τὸ τῆς ἀγνείας ἑβλάστησε ξύλον, ἀπὸ 
τς παρουσίας τοῦ ἄρχιπαρῦ ένου -Ἀριστοῦ βασιλεῦσαν τῶν ἀνθρώπων. τῶν γὰρ πρώτων 
ἀδυνατησάντων σῶσαι νομοῦετηµάτων τὸν ἄνθρωπον, τῶν ἐπὶ τοῦ -«δὰμ καὶ του Νώε καὶ 


206 


9 Reg. 19, 4, 


τῶν ἐπὶ τοῦ ἠΜωνσέως, ᾗ κατὼ τὸ εὐαγγέλιον ἔσωσε μόνη νομοῦεσία πάντας. j γὰρ συκῆ | 


ταύτῃ λέγετωε μὴ βασιλεῖῦσαι, τῶν ξύλων τών ἀνθρώπων νοουµένων, συκῆς δὲ τῆς ἐντολῆς, 
àv) ὧν ὁ ἄνθρωπος μετὰ τὸ πεσεῖν δελε πάλιν ὑπὸ τῆς ἀρετῆς βασιλεύεσθαν, καὶ τῆς 
ἀφθαρσέας TOU παραδείσου τῆς τρυφῆς μὴ ὠποβληθῆναι, ἀλλ ἀπεκρούσθη παραβὰς καὶ 
ἀπεβλήὃη μακράν, ὡς μη δυνάµενος υπο τῆς ἀφθδαρσίας à ἔτι μηδὲ χωρῶν βασιλεύεσθαι. xai 
πρῶτον αὐτῷ τὸ κήρυγμα μετὰ τὴν παράβασιν πέμπεταε τὸ διὰ Noe, iv ἐὰν ᾿πρόςσχῃ κάν 
τούτῳ. σωθῆναι τῆς ἁμαρτίας ἐσχύσῃ : ἀνάπαυσεν ἐπαγγελλόμενον τὴν ἀπὸ τῶν κακών 
χαὶ εὐφροσύνην, εἰ ἀσκήσαιεν. αὐτὸ κατὰ κράτος, ὥσπερ xoi οἶνον j ἄμπελος ἐπαγγέλ- 
λεται γεννᾶν τοῖς ἀσκοῦσι xoi ἐργαζομένοις. ἀλλὰ xai τοῦτο οὐκ ἐβασέλευσε τὸ γοµο- 
Φέτημα τῆς ἀνθρωπότητος, ὅτε jj ἀπείσθησαν αὐτῷ αηρυσσοµένῳ σπουδαίως πρὸς τοῦ 
Nus: ἀλλὰ καὶ μετὰ τὸ συνέχεσθαι δη καὶ πνίγεσθαι τοῖς ὕδασεν ἤρξαντο μετανοεῖν 
xoi ἐπαγγέλλεσθαι παρέχειν. ἑαυτοὺς πεισθησοµένους ταῖς ἐντολαῖς. ὅνεν καὶ ὑπερηφα- 
γοῦνται βασιλεύεσθαε, τουτέστιεν ὑπὸ τοῦ κηρύγματος. ὑπερηφανοῦνται βοηδεῖσθαι τῆς 
ἐντολῆς» ἀνταποκρινομένου τοῦ πνεύματος αὐτοῖς xai ὀνειδίζοντος, οἵπερ κατέλειψαν 
οἷς ἐχέλευσεν O Φεὸς ἀνθρώποις βοηῦ εἲν μὲν καὶ σώξειν τούτους καὶ εὐφραίνειν, οἷον 
τὸν Νώε καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ. ὦ ἀτεράμονες, έλνω βοηῦήσαι τοῖς φρονήσεως ὑμῖν 
ἀχάρποις καὶ δηρῶν Εύλων οὐδὲν ἀπεοικόσε, πρότερον Qj πιστεύσασέ MOL κηρύσσοντι 
φύδιν τῶν παρόντων; ; 

IV. Καὶ δὴ xai τούτων οὕτως ἀπαδιωθ έντων τῆς θείας χηδεµονίας καὶ πάλιν τῆς 
ἀνθρωπότητος εἰς πλάνην χεχυµένης ovdi 0 οεὸς ἀπέστειλε βασιλεύσοντα νόμον xoi 
ὑπομνήσοντα δικαιοσύνην ἐπὶ Ἰάωυσέως. οἱ δὲ μακρὰν xai τούτῳ χαέρδιν φράσαντες 
εἰς εἰδωλολατρείαν µετέστησων. ὅνεν ὁ «εὸς sic ἀλληλοφονίας xai δρασμους xai 
αἰχμαλωσίας παρέδωκε xoi τούτους: ἀποδοξήσαντος αὐτοὺς σώζειν τοῦ νόµου, οἳ μετὰ 
τὸ συνελαθΊναι τοῖς χακοῖς ποτνιώµενοε πάλιν ἐπηγγέλλοντο πει αρχεῖν ταῖς ἐντολαῖς, 
μέχρις à ϱεὸς τέταρτον κατελεήσας τὸν ἄνθρωπον τὴν ἀγνείαν ἀπέστειλε βασιλεῦσαι, 
Ty ῥάμνον ἀκολούθως ἐκάλεσεν 7 γθαφή " ἥτις χαταναλώσασα τὰς ἠδονὰς καὶ ἀπειλήσασα 
λοιπόν, εἰ μὴ -αὐτῇ πάντες ἀνενδοιάστως καὶ ἓν ἀληθείᾳ προσέρχουντο, mvgi καταδα- 
πωῄσαι πάντας" οὐχέτε γὰρ μετά ταύτην ἔσεσθαι νόµον 7 διδασκαλίαν ἑτέραν, ἀλλὰ 
χρίσιν καὶ πυρ. καὶ διὰ τοῦτο λοιπὸν ἀπεντεῦθεν δικαιοπραγεῖν ó ἄνθρωπος ἤρξατο 
xoi πιστεύειν βεβαίως τῷ Φεῷ καὶ ἀποσχίεσθαι τοῦ διαβόλου. οὕτως ὠφελιμώτατον 
xoi ἀρωγὸν χατεπέμφῦη τοῖς ἀνθρώποις ἀγνεία᾽ μόνης 7ὰρ αὐτῆς ἀντέμιμον οὔκ ἶσχυ- 
σεν ἐργάσασθαν πρὸς ἀπάτην ὁ διάβολος, ὥσπερ xai τῶν ἄλλων | νομοθετηµάτω». 

V. TT Ἶς y&Q συκῆς, ὡς ἔφην, διὰ τὴν γλυκασίαν τοῦ καρποῦ xai τὸν ὡραϊσμὸν ἓν 
DU τῆς ἐν παραδείσῳ τρυφῆς παραληφὺείσης, τοῖς ἀντιμέμοις αὐτῆς ἀποβουκολήσας 
τὸν "ἄνθρωπον ὁ διάβολος ἤγρευσε, τὴν γύμνωσιν καλύψαε πείσας τοῦ σώματος πετά- 
lo συκής, ὃ ἐστι διὰ τὸ κνησμῶδες τρυφῇ φιληδόνῳ. τους δὲ περισωθέντας αὖθις 
ἐχ τοῦ κατακλυσμοῦ διὰ την τῆς πνευµατικῆς εὐφροσύνης ἄμπελον ἀντιμέμῳ πόματι 
μεθ ύσας Χωτεχλεύασε πάλιν. ἀπογυμνώσας τὸν ἄνδρωπον ἀρετῆς. ἔσται δὲ” σαφέστερον 
μάλλον ἐντεῦθεν 0 λέγω. 7 ἀντικειμένη δύναμις ἀεὶ μιμεῖται τῆς deris xa τῆς οι-- 
χαιοσύνης τὰ σχήµατα, οὗ πρὸς ἄσκησιν κατὰ ἀλήθειαν, ἀλλὰ πρὸς ἀπάτην καὶ ὑπό-- 
κρισω. ἕνα γὰρ δελεάσῃ πρὸς θάνατον τοὺς φεύγοντας τὸν Juvarov, ἀθανασίας έξω- 
9εν καλλωπίξεται σχηματισμοῖς, καὶ ταύτῃ cvxij βούλεταε νοµίξεσθαι xai ἄμπελος, καὶ 
γλυκύτητα καὶ εὐφροσύνην γεννᾶν, εἰς ἄγγελον μετασχηματιξομένη φωτὸς καὶ προσχή- 
ματι Ψεοσεβείας δελεάξουσα πολλούς. δύο ,Y40 εἶναι διαφορᾶς συχέων xa ἀμπέλων 
εὑρύσκομεν ἐν ταῖς γραφαῖς, σῦκα τὰ χθηστά, χρηστά λίαν, καὶ σῦκα τὰ πικρά, πικρά 
λίαν, οἶνον εὐφραένοντα ᾿ααρδίαν ἀνθρώπων, xai oivov θυμὸν δρακόντων xa δυμὸν 
ἀσπίδων ἀνέατον. ἀλλ ág, ov λοιπὸν ἐβασίλευσεν ἀγνεία τῶν ἀνθρώπων, ἐλέγχδη 7 
πλάνη καὶ νενύκηταε, τοῦ ἀρχιπαρθένου Ἀριστοῦ καταστρέψαντος αὐτήν, καὶ U ἆλη- 
Jury evxp καὶ ἦ ἀληδινῆ ἄμπελος καρποφοροῦσι μετὰ TO κρατῆσαι πάντων ἀγνείαν, 
xad reg xai "oz ὁ προφήτης εὐαγγελίξεται, »9άρσεε, YU. λέγων 3 Χαὺ χαῖρε καὶ 
εὐφραύνου, ὅτι ὀμεγάλυνε͵ κύριος τοῦ ποιῆσαε. Φαρσεῖτε, κτήνη τοῦ πεδίου, ὅτι βε- 
βλάστηκε τά πεδία τῆς ἐρήμου, ὅτι Σύλον ἤνεγκε τὸν καρπὸν αὐτοῦ" ἄμπελος καὶ συκῇ 
ἔδωκαν τῆν ἔσχυν αὐτῶν. καὶ τὰ τέκνα Σιὼν χαίρετε καὶ εὐφραύεσθε ἐπὶ κυρέῳ Jeg 
ὑμῶν; διότι ἔδωκεν ἡμῖν βρώσιν εἰς δικαιοσύνην ,* ἄμπελον xai συκῆν δένδρα καρποὺς 
εἰς ο αιοσνην βλαστήσαντα τοῖς τέκνοις τῆς νοητῆς Σιὼν τὰς ἔμπροσῦεν νοµοὺεσίας 


i 


2671 


Gen. 5, 29. 


268 


209 


210 


211 


2 Cor. 11,14. 


212 
Jer. 4, 3. 


Ps. 108, 15. 
Deut. 32, 33. 
Joel. 2, 21 — 
23. 


219 


48 | ΜΕΘΟά4ΙΟΥ 


καλών, ἅ μετά την ἐνανθρώπησιν ἐκαρποφόρησαν τοῦ λόγου, ὁπότε ἐβασίλευσεν ἡμῶν 
j ἀγνεία, πρόσθεν ἀποαρατήσαντα xoi ἀπομύσαντα τὰς βλαστας διὰ τὴν ἁμαρτίαν καὶ 
τῆν πολλην πλάνην. οὐδὲ γὰρ ἠδύνατο τὴν εἰς ζωὴν ἀναδιδομένην ἡ μὲν παρωσχεῖν τρο- 
gn 7 ᾽ἄμπελος 5$ ἀληνθινὴ καὶ ἡ συκῆ ἡ ἀληθινή, ἔτι τῆς συκῆς τῆς μη ἀληθενῆς xai 
214 πρὸς ἀπάτην πεποικιλµένης ἀνθ ούσης. ἆλλ ὅτε κατεξήρανεν ὁ κύριος τὰ νόθα x«i 
Maub. 21,19. ἀντέμεμα τῶν ἀληδινῶν, ἀποφηνάμενος τῇ πικροφόρῳ συκη τό », μηκέτι γένηται καρ- 
πὸς ἐχ σοῦ εἰς τὸν αἰώνα.. τότε τὰ ὄντως ἀνέφαλε καρποφόρα xai «ἐβλάστησε βρῶσιν 
εἰς δικαιοσύνην. ἐστι δὲ καὶ ὅτε εἰς αὐτὸν «ἀναφέρεται τὸν κύριον 7 ἄμπελος πολλα-- 
Joann. 15,1. χώς, εἰς δὲ τὸ πνευμα τὸ ἅγιον ? συκῇ, ὡς τοῦ μὲν xvgiov τὰς, καρδίας ἑλαρύνοντος 
TOY ἀνθρώπων, τοῦ δὲ πνεύματος ἑωμένου. καὶ διὰ τοῦτο προςτάσσεται πρώτον Ἔζε- 
4 Reg. 20,7 ; χίας noA y ααταπλασθῆναι σύχων, ὃ on ἔστι τῷ eon TOU πνεύματος» ἵνα δερα- 
En. 38, P n&v9i, οἱονεὺ κατὰ τὸν ἀπόστολον τῇ ἀγάπῃ. 9 γάρ » καρπός φησέ » τοῦ πνεύ- 
6.1. ὅ, 53. µατος ἀγάπη, χαβά, εἰρήνη, µακροδυμία, χρηστότης, πίστις, πραότης, ἐγκράτεια» 
215 ὃν διὰ τὴν πολλην γλυκύτητω συκα ὁ προφήτης ἐκάλεσε. xai ὁ Μιχαίας δέ »Xai 
ἀναπαύσεται ἕκαστος"' goi UO τὴν ἄμπελον. αὐτοῦ καὶ ἕκαστος ὑποκάτω τῆς συκῆς 
Mich. ᾱ, 4. αὐτοῦ, καὶ οὐκ ἔσται ὁ ἐκφοβών. x órÀov γὰρ ὅτι οἱ ὑτεὸ τὴν τοῦ πνεύματος προςφν- 
γόντες καὶ ἀναπαυσάμενοε καὶ τὴν τοῦ λόγου σκέπην ov δειλιάσουσιν οὐδὲ πτυρήσονταιε 

τὸν ταράσσοντα τὰς xagóiac. 

VI. "Or. δὲ xoi 7 ἐλαία UY éni Moavoéug αἰνίσσεται νοµοθεσέαν Ó Ζαχαρίας 
παρίστησιν οὕτω λέγων «., καὶ ἐπέστρεψεν ὁ ἄγγελος ὁ λαλῶν y ἐμοέ, xa i ἐξέγειρέ με 
ὃν τρόπον ὅταν ἔξεγερδῇ ἄνθρωπος ἐξ vmvov αὐτοῦ, xoi εἶπε πρός μα” τέ σὺ βλέπεις; 

216 καὶ εἶπα ἑώρακα, καὶ idov λυχνία χρυσῆῇ 0A χαὶ τὸ λαμπάδιον ἐπάνω αὐτῆς, xoi 
Ζεοἱ4,1--δ. Φύο ἐλαῖαε, μία ἐκ δεξιῶν τοῦ λαμπαδίου αὐτῆς καὶ µία ἐξ εὐωνύμων." καὶ μετ 
ὀλίγα » xai τένες εἰσέν * ἐρομένου ,u6 ἐλαῖαι“ τοῦ προφήτου «6 ἐκ δεξεῶν τῆς λυχνίας 

xci αἱ ἐξ εὐωνύμων xci oi δύο xÀ«doi τῶν ἑλαιῶν οἱ ἐν ταῖς χερσὶ τῶν δύο μυξωτή- 

Ibid. 14. go ;* ἀπεκρύθη καὶ εἶπεν ὁ ἄγγελος » οὗτοι οἱ δύο υἱοὶ πιότητος, οἳ παρεστήκασι τῷ 
κυρίῳ πάσης τῆς γης τὰς δύο λέγων ἀρχεγόνους δυνάμεις εἶναι τὰς δορυφορούσας τὸν 

Φεόν, αἳ ἐν τῷ οἶκῳ περὶ τὸ σχούνισµα διὰ τῶν κλάδων ἐπιχορηγοῖσι τὸ πνευμωτικὸν 

ἔλαιον τοῦ Φεοῦ, D qc yn Jeíac γνώσεως. οἱ γὰρ δύο κλάδοι τῶν δύο ἐἑλαιῶν 

ὁ νόμος elei. καὶ οἱ προφῆται οἱ περὶ τὸ σχοίνισµα τῆς κληρόνομίας ἐπικληθέντες, οὓς 

211 ἐβλάστησεν ὁ Ἄριστὸς καὶ τὸ πνεῦµα τὸ ἅγιον» οὕπω δυναμένων E χωρῆσαι τὸν 


χαρπὸν ὅλον καὶ τὸ μέγεθος τῶν φυτῶν τούτων πρὺν ἄρξαι TOU κόσμου xoi βασιλεὺ- - 


σαι τὴν ἀγνείαν" ἀλλὰ τους κλάδους αὐτῶν μόνους τὸν vOuOY οἱογεὶ καὶ τὴν προφη- 

τείαν πρόσὃδεν ἐγεωργήσαμεν, καὶ ταῦτα μετρίως, πολλάκις ὁιολισθήσαντες. τές γὰρ 

Χριστὸν 7? τὸ πνεῦµο τέλειον ἴσχυσε χωρῆσαί ποτε, μῆ καθαρεύσας πρώτον», 7 γὰρ 

πρὸς εὐδοδέαν ἐπιθυμητήν τε xai «ἐραστὴν ἐκ παίδων ἐργαξομένη τὴν ψυχὴν ἄσκησις, 

xai τὸν κόσμον αὐτῇ τοῦτον μετὰ ῥᾳστώνης, ἀβασάνιστον é ἐχεῖ διακοµέξουσα, xui μικρῶν 

218 αἐρουμένη πόνων μεγάλας ἐλπίδας, ἐστὶν 3 ἆθ ανατοποιὸς τῶν σωμάτων ἡμῶν ἀγνεία, 

7v δεῖ πάντας ἀσμένως ἀνορώπους προτιμᾶν xai αἰνεῖν, τοὺς μὲν ὅτι δὲ αὐτὴν ἕνυμ- 

φαγωγήδησαν τῷ ,Aóyo sragdevíav ἀσκήσαντες, τοὺς δὲ ὅτε πρὸς αὐτῆς ἠλευθερώθησαν 

Gen.3,19. τῆς ,,y7 εἰ xui εἰς γῆν ἀπελεύσῃ Χατακρίσεως. 

Ovroc, o oer, καὶ ὁ παρ ἐμοῦ σοι, καθ ὅσον ἐγω ὀύναμαε, λόγος ὑπὲρ ἀγνείας, 

ὃν ἄξιῶ, κάν μέτριος 1, 5j, δέσποινα, καὶ ὀλίγος, προθυµότατά σε δέξασθαι παρ ἐμοῦ 
τελευταίαν εἰπεῖν ἠρηµένην. 


4όγος ια. 
"d perry. 


I. a δέχομαι, τὴν Most U Θεοπάτρα i ἔφη φάναι, καὶ πᾶσαν ἐπαινῶ. κρά- 

τιστα γὰρ δή, xüy οὕτω µη φανερῶς; ἀλλὰ μετά σπουδῆς τὰ λεχθέντα δεχομένη διεξ- 
219 ελήλυθας, ov YÀvxvpv d íav πρὸς τέρψιν τῶν ἀκονόντων 'συσκενασαµένη, ἀλλὰ πρὸς 
ἐπανόρδωσιν ὑπόμνημα καὶ γηψιν. προτάττειν γὰρ τῶν ἐμῶν ἐπιτηδευμάτων ἀγνείαν 
ó λέγων δεῖν καὶ ἀσπάζεσθαι πρώτην τῶν ἄλλων ὀρθῶς παρακελεύεταε" Ty τιμᾶν μὲν 
νομίζουσι xoi Φεραπευειν πολλού, "ups. "M αὐτὴν wg ἔπος εἰπεῖν ὀλίγοι. οὐ γὰρ 
ὁπόταν τὴν ἑαυτοῦ σάρκα τῆς κατὰ συνουσίαν ἄγευστον ἡδονῆς φιλοτεμῆται τηρεῖν ἄν- 
ὕρωπος, τῶν ἄλλων μή κρατών, ἀγνείαν τεμᾷ * ἀτιμάζει μὲν οὖν αὐτὴν μᾶλλον οὐχ 
ἥκιστα βαναύσοις ἐπιθυμίαις. ἡδονὰς ἀντικαταλλασσόμενος ἡδοναῖς. οὐδέ γε ὁπόταν 
280 πρὸς τὰς ἔξω μὲν ἐπιδυμίας διαπονῇ καρτερῶν, ὑπεραίρηται δὲ «φυσιούµενος, αὐτῷ ó7 
τούτῳ τῷ δύνασὺφαι τῶν τῆς σαρκὸς ὑπεκκαυμάτων κρατεῖν, xai πάντας οὐδὲν ἠγῆται, 
Gyvelay cud " ἀτιμάζει γὰρ αὐτὴν ὑβρίξζων ὑψηλοφροσύνῃη, τῷ τὸ μὲν ἔξωθεν τοῦ πένα- 


*. 











ZYMIIOZSION H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙ«Σ. 4g 


X06 καθαέρεεν καὶ τῆς παροψέδος, την σάρκα, τὸ σώμα, την δὲ καρδίαν τύφῳ σέν6- Watih. 23,86. 


(ju xai φιλοκρατέ οὐδέ 8 ὁπότε ἐναβρύνεταί τις χθήµασε, τεμᾶν αὐτην σπουδά- 
7 ἀτεμάζει μὲν ουν παντὸς μάλλον καὶ οὗτος, προκρένων αὐτῆς ὀλήγον κέρδος, "c 
οὐδὲν ὠἀντάξιον τῶν ἐν τῷ Bí pl πᾶς γὰρ, πλοῦτος ἐνώπιον αὐτῆς xai χρυσὸς ὥς 
γώμμος ὀλήη. οὔδέ γε ó ἑαυτὸν ὑπερφυῶς ἡγούμενος φιλεῖν xai τὸ ἕαυτῷ μόνῳ. συμ-- 
φέρον σπουδάζων σκοπεῖν, ἄφροντις δὲ τῶν πλησίον, ἀγνείαν τεμ ἀτιμάζει μὲν οὖν 
αὐτὴν xoi οὗτος" πολὺ γὰρ λείπεται τῶν κατ ἀξίαν ὁμιλούντων αὐτῇ , τῷ Uv ἀγόπην 
αὐτῆς καὶ τὸ συμπαθητικὸν καὶ τὸ φιλάνΌρωπον λωβήσασθαι. οὗ γὰρ τῇδε μὲν ἀγνεύον- 
τας παρν ενεύειν δεῖ, τᾷδε δὲ αχακοπραγούντως xootvec dau xai ἀκολασταόνειν,, οὐδὲ τῇδε 
gi ἐπαγγέλλεσδαι καθαρεύειν xai σωφρονεῖν, τᾷδε δὲ µολύνεσθαι καὶ ἁμαρτώνειν, oid? 
ui τῇ μὲν ὁμολογεῖν μὴ πεφροντικέναι τῶν κοσμεκῶν; τῇ δὲ κτᾶσνα, καὶ ἓν αὐτοῖς ἐξετάζε- 
σα, ἀλλὰ πάντα τὰ μέλη «φθοράς ἀκοινώνητα καὶ ἁμιγή τηρεῖν, οὐ μόνον τὰ κνησµώδη 
xai συνουσιασεικώ» ἀλλ ἤδη καὶ τὰ τούτων ἐνεργέστερα. χλεύη yd τὰ μὲν τῆς παι- 
ὑοποιήσεως ὄργανα τηρεῖν παρθένα, την δὲ «Τλὠτταν uj τηρεῖν, 7] τὴν γλὠτταν μὲν 
τηρεῖν παρθένον, τὴν δὲ ὅρασιν 7] την ἀκοῆν 7 τὰς χείρας μὴ τηρεῖν, 7 ταῦτα μὲν 
ἔχειν. xai τηρεῖν παρθένα, τὴν καρδίαν δὲ μὴ τηρεῖν, ἆλλ' ἐτωιρίζεσθαι τύφῳ xoi Ju. 
δεῖ γὰρ πάντως τὸν μέλλοντα μη ἁμαρτήσεσθαι περὶ τὴν ἄσκησιν. τῆς ἀγνείας τὰ μέλη 
πώτα καὶ τὰ αἰσθητήριο τηρεῖν ἑαυτοῦ καθ αρὰ xai συνεσφιγµένα, καθ meo δη xai 


πλοίων [ών] οἱ κυβερνῆται τὰς ἁρμογὰς ο Ὁ πρὸς τὸ µη σχεῖν ἔσω δίοδον την. 


ἁμαρτέαν ἐπειςχεομένην. τοῖς γὰρ μεγάλοις ἐξ ἀνάγκης ἐπιτηδεύμασι μεγώλα καὶ τὰ 
παίσµατο συμβαένει » xai τῷ ὄντι τῷ ἀγαθῷ μᾶλλον ἐναντιώτερον. τὸ xaxóv ἢ τῷ μὴ 
ἀγαθῷ. πολλοὶ οὖν δοξάζοντες τὸ περὶ τὰς οἐσερώδεις καρτερεῖν ἐπιθυμίας εἶναι την 
ἀγνείαν, τῶν ἄλλων ἀμελήσωντες αὐτῆς ἔπταισαν xai τοῖς ορνὺ ὡς πρὸς αὐτὴν ὠρμημέ- 
γρις προςήψαν ψόγους, ὡς ὑμεῖς ἠλέγξατε, νόμος διὰ πάντων» αὐταέ γε παρὺ ενεύου- 
σαι xai ἔργῳ καὶ λόγῳ. καὶ τὰ μὲν dr) τῆς παρθένου, ποταπὴν εἶναι π οσήκεε, διε-- 
Ἰράφη" ὑμᾶς δὲ διαρκώς διαγωνισαµένας τῷ λόγῳ αὐτήκους γενοµένη πάσοις ᾿ἀποφαί- 
You. νικᾶν xa στέφω, Θέκλαν δὲ τῷ µείζονι στεφάνῳ καὶ δασυτέρῳ ὡς πρώτην υμῶν 
χαὶ µεγαλοπ. επέστερον ἐκλάμψασαν. 

Tavra οὔν εἰποῦσων ἔφη χελεῦσαι πάσας ἀναστῆναι τὴν etm ἤ Φεοπάτ i xai 
πάσας υπὸ τὴν ἄγνον εὐχαριστήριον ὄμνον «πρεπόντως ἀναπέμψφαι τῷ κυρίῳ , ξάρχειν 
δὲ τὴν Θέχλαν xai προυφηγεῖσθαι. ὡς οὖν -ἀνέστησαν, τὴν Θέχλαν μέσην μὲν τῶν 
παρθέγων ἔφη, ἐκ δεδιῶν δὲ τῆς “άρετῆς στᾷσαν κοσµέως ψάλλειν, τὰς δὲ λοιπὰς iv 
χύχλῳ καθάπερ ἓν χοροῦ σχήµατι συστάσας ὑπακούειν αυτῇ. 


Ψαλμός. 
ἄνωῦεν, παρθένοε, Bor ἐγερσένεκρος 7 ἥἤχος 
ἤλδεν νυμφίῳ πασσυδὶ ὑπαντάνειν λευκαῖσιν 
xai λαμπάσι πρὸς ἀντολάς' ἔγρεσθε πρὶν φὺάσῃ μολεῖν 
slow θυρών ἄναδ. 


“Ὑπακοή. 

ἀγνεύω σοι xai λαμπάδας φαεὀδφόρους κρατούσα, 
γυµφίε, ὑπαντάνω Gor. 

βροτῶν πολυστένακτον ὄλβον. ἐκφυγοῦσα x«i 
βίου τρυφ]ς ἔρωτα, σαῖς vm ἀγκάλαις 
ξωηφόροις ποδῶ σκέπεσθαι καὶ βλέπειν τὸ σὸν 
κάλλος διηνεκῶς, μάκαρ. 

ἀγνεύω, σοι καὶ λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυµφές, ὑπαντάνω σοι. 
0 γάμων λιποῦσα δνητὰ λέχπτρα xai δόµον, ἄναξ, 
διὰ σὲ πολύχρυσον, ἦλθον ἀσπίλοις à» εἵμασιν, 
ὅπως φΦάσω κἀγω πανολβίων θαλάμων 
sion σὺν eoi μολεῖν, 

ἀγγεύω, σοι xoi λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφίθ, ὑπαντάνω GOL. 

ὁόλους δράκοντος ἐκφυγοῦσα µυρίους, µάκαρ, 
Φελατηρίέους" Fry δὲ xoi πυρὸς φλόγα 
καὶ 9 ηρέων ἀνημέ ων ὁρμᾶς βροτοφθόρους, 
σὲ π ovo ἆ οὐρανῶ». 

ἀγνούω σοι καὶ λαμµπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυµφύε, ὑποαντάνω GOL. 


Bap. 7, 9. 
281 


282 


283 


284 


285. 


286 


Psal. 44, 10. 


28 


Matth. 26, 11. 


288 


Gen. 4, 10. 


Gen. 39, 12. 


289 
Jud. 11,38. 


Judith. 8, 1. 


Dan. 19, 19. 


MEG04IOY 


ἑλαθόμην πάτρας, ποθοῦσα σην χάριν, «6όγε, 
ἔλαθόμην xal παρδένων ὁμηλίχων χορούς, 
μητρός τ τε καὺ γένους φρύαγμα" πάντα γὰρ σύ uot 
αὖτος σύ, ἀριστέ, τυγχάνεις. 
ἀγνεύω σοι καὶ λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφίε, ὑπαντάνω σοι.» 
ξωῆς χοραγός, Χριστέ, χαῖρε φῶς ἀνέσπερο», 
ταύτην Φέδεξο την flogv: χορός σε ποιρθένων 
προρεννέπει, τέλειον ἄνθος, ἀγάπη, χαρά, 
φρόνησις, σοφία, «6όγε. 
ἀγνεύω σοι xai λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῖσα, 
νυμφές; ὑπαντάνω σοι. 
ἠνοιγμέναις Φύραις. ἄνασσα φαιδρόκοσµε, δέδεξ ἡμᾶς, 
ἀχραντόσωμε, χαλλίνικε νύµφα., καλλίπνου" 
ὁμόστολοι παρήµεδα Χριστῷ, πανόλβεαι, 
μέλπουσαι σὸν yápov , Φάλος. 
ἀγνεύω σοι xoi λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῖσα, 
γυµφίύε, ὑπαντάνω σοι. 
Φρηνοῦσε yvy βαρύστονοι χόραι πυλών πικρῶς 
νυμφῶνος ἔδω. καὶ Bodo: γοερῶς, ὅτι 
τὸ λαμπάδων ἀποσβέσασαι φώς ovx ἔφθασαν 
χαρᾶς ταμεῖον εἶσιδεῖν. 
ἀγνεύω σοι καὶ λαμπάδας φαεσφόρους κρατούσα, 
vvugís , ὑπαντάνω. σοε. 
ἱερᾶς. ὁδοῦ γὰρ ἐκεραπεῖσαι πρὸς βίου πόρους 
ατήσασθ᾽ ἔλαιον ἠμέλησαν ἄθλιαι πλέον" 
νεκρᾶς δὲ πυρὸς φέρουσαι φλογεροὺ λαμπάδας 
στένουσιν ἔνδον ἐκ φρενῶν. 
ἀγνεύω σοι xai λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφίθ, ὑπαντάνω σοι. 
αρατῆρες ἀδυπληθέες πρόκεινται νέκταρος' 
πίνωμεν᾿ οὐράνιον γάρ ἐστι πόμα, παρὺ ένοε, 
ó νυμφίος͵ ὅπερ τέθεικε τοῖς uev ἀξίας 
εἷς τὸν γάµον χεκληµένοις. 
ἀγνεύω, σοι καὶ λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφίε. ὑπαντάνω σοι. 
λαμπρῶς σου τὸν Φάνατον 4βελ προεκτυπῶν, 
μάκαρ; ἔλεξεν αἱματοσταγῆς βλέπων εἰς οὐρανούς' 
ἀνηλεώς µε συγγόνου Σδτρωμένον χερὲ 
δέξαε, λιτάξοµαε, oye. 
ἁγνεύω σοι xoi λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφίε, ὑπαντάνω σοι. 
μέγιστον ἆθλον ἀγνείας σου zac Ἰωδὴφ ἀνείλετο 
γυνη γὰρ αὐτὸν εἰς ἄθεσμα λέχτρα εἵλκυσεν 
και, πόθοις, Ó δ) οὐδὲν ἐνεραπεὶς 
φευγΕ γυμνὸς ἐκβοῶν' 
ἁγνεύω σοι καὶ λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφέε; ὑπαντάνω σοι. 
νεοσφαγῇ ὁ Ἰεφθάε χόραν χε Φνσίαν Φεῷ, 
ἄπειρον ἀνδρός, ἀμφὶ βωμὸν ἀμνάδος δίκην. 
295 εὐγενῶς σου τὸν τύπον τῆς σαρκός, € µάκαρ, 
τελοῦσ ἔκραξε καρτερῶς' 
ἀγνεύω σοι xoi λαμπάδας φαεσφόρους κρατούσα, 
νυµφίε, ὑπαντάνω σοι. 
δένων στρατηλάταν ὄχλων εὔτολμος εὐστόχοις 
"Tovóz9 δόλοις καρατοµήσασα, κάλλεος τύποις 
Φέλξασα τοῦτον, οὗ χράναντα σώματος µέλη, 
νκαφόροις ἔφη Booic 
ἀγνεύω σοι xai λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφίε, ὑπαντάνω σοι. 
ὁρῶντες εἶδος εὐπρεπὲς ὑφῆς δύο κριταὶ 


ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ AFNELAX. 51 


Σουσάννας, ἐμμανεῖς ἔρωτι λέδαν᾿ "n γύναι, 
αρυπτῶν γάμων λέχη ποὺὐοῦντες ἥκομεν, φίλα. 
JEN ἐντρόμοις ἐ ἔφη Boot: 
ἀγνεύω σοι καὶ λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυµφίε, ὑπαντάνω σοε. 
πολλῷ µε κατνανεῖν ἄμεινόν ἔστιν 0 λέχη 290 
προδοῦσαν ὦ γυναιμανεῖς, ὑμῖν αἑωνίαν 
δίκην vm lunigoic J'eov τιμωρία’; που 6i ' 
σῶσόν με, ἀριστέ, τῶνδε yvy. 
ἀγνεύω σοι xai λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφέε, ὑπαντάνω Got. 
ῥοαῖς Σαθαρσί οις λούων πλήῦη βροτῶν Ó σὸς Marc. 6, 97. 
πρόδρομος ἀνόμως κακοῦ πρὸς ὦνδρος εἰς σφαγὴν 
1x97 0? ἀγνείαν, λύθρῳ δὲ φοινίῳ κόνιν 
δεύων ἔκραξέ σος, μάκαρ' 
ἀγνεύω σοι xai λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῖσα, 
νυμφίε, ὑπαντάνω σοι. 
σοῦ καὶ ζωητόκος χάρις ἄθικτος, ἄτεγχτος, ἀσπίλους Mattb. 1, 18, 
τὼς cac jovàc ày ,Aomó Qu φέρουσα νηδυε, 
Eo φὴν ὑπέσχεν ὡς προδοῦσα λέκτρα παρθένος" 
ἔλεξε ὃ ἔγκνος, uáxag: 
ἀγνεύω co. xai λαμµπάδας φαεσφόρους αρατοὺσα, 
νυμφίέε, ὑπαντάνω σοι. 
τὴν σήν, μάκαρ, γαμήλιον ποὺθοῦντες ἁμέραν 291 
ἰδεῖν, ὅσους ἄνωθῦεν αὐτὸς ἀγγέλων ἄναξ Mattb. 2,1. 
xéxÀnxag , ἥκουσιν µέγιστα δώρά σοι, «4όγε, 
φέ οντες ἀσπέλοις στολαῖς. 
ἀγνεύω σοι xai λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυµφίε;, ὑπανεάνω σοι. 
ὄμνοις, μάκαιρα Φεόνυμφε, Φαλαμηπόλοι 
αἰέν σε γδραέροµεν, σὲ νῦν, ἄθικτε παρῦένε, 
ἐκκλησία χ:ονόσωμε , Χυανοβόστρυχε, 
ο ἅμωμ, ἐρασμία. 
γνεύω σοι καὶ λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῖσα, 
νυµφίε, ὑπαντάνω σοι. 
Φορὰ πέφευγε καὶ νόσων πνου δακρυσταγεἴς, 
Θάνατος ἠρέθη, Όλωλε πᾶσα ἀφροσύνη, λύπη 
τέθνηκε τηξέφρων, ἔλαμψε d' 5 9εοῦ Χριστοῦ 
χαρὶς βροτοῖς ἄφνω πάλιν. 
ἀγνεύω σοι xai λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφίε, ὑπαντάνω σοε. 
Ἶρος βροτῶν παράδεισός ἐστιν οὐκέτι” 
πάλιν γὰρ αὐτὸν ἐκ Φείας ὥςπερ τὸ πρὶν ταγῆς 
οἰκεῖ τέχναις ὃ ποικίλαις δράκοντος ἐκπεσών, 292 
ἄφθαρτος, ἄφοβος, μάκαρ. 
ἀγνεύω σοι καὶ λαμπάδας φᾳεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφίε, ὑπαντάνω σοι 
φάλλων τὸ καινὸν άσμα vvv χορός σε παρθένων 
χαύιστάνει πρὸς οὐρανούς, ἄνασσα, cag ὅλος 
ἐστεμμένος λευκοῖς κρύνων κάλυξι καὶ φλόγας 
χερσὶν σελασφόρους φέρων. 
ἀγνεύω σοι καὶ λαμπάδας φαεσφόρους κρατοῦσα, 
νυμφίε, ὑπαντάνω σοι. 
( τὰς ἀχράντους οὐρανοῦ, μάκαρ. ναέων ἔδρας; 
ἄναρχε, πάντα συγκρατῶών αἰωνίῳ χράτει, 
δέξαι σὺν παιδὶ 0, πάρεσµεν, ἔνδον, εἷς ζωῆς 
πύλας $ πάτερ, xai ἡμέας. 
ἀγνεύω σοι καὶ λαμπάδας φαεσφόρους κρατούσα, 
νυμφίε. ὑπαντάνω cot. 
EY BOY.A. άξίως ἀπηνέγκατο τὰ πρὠτα τῶν ἄθλων ἡ Θέκλα, ὦ Γ ρηγόριο». 
ΓΡΗΓ. "4£íeg μὲν οὖν. 





293 


204 


295 


206 


Matth. 5, 8. 
291 


208 


98 E MEOOA4IOY "E 


| EYBOY A. Ti doí; 7 Τελμησιακὴ ξένη. εἰπέ μοι, κάν ἔξωδεν οὐκ ἐπηκροᾶτο: 
πιο γὰρ εἰ ἠσυχίαν εἶχεν ἐκείνη μαν ὀυσα τὸ συσσίτιον τοῦτο. κθὶ οὔκ εὐθέως ὥς- 

ὄρνεον ἐπὶ τροφὴν ἵπτατο τῶν λεγομένων ἀκουσομένη. 

I'PHIOP. “«όγος γὰρ αὐτὴν ΜεΦ οδέῳ συμπαραγεγονέναι αὐτὰ δὴ ταῦτα την “4ρε- 
τὴν πυνθανομένῳ. ἀλλὰ καλὸν xai µακάριον τοιαύτῃ διδασκάλῳ χρῆσθαι καὶ ὁδηγῷ, 
τῇ osi. 

EYBOY. 4. Mio, o Γ οηγόριον, ποτέρους ἀμεένους λόγωμεν, τοὺς uz ἐπιθδυμοῦν- 
τας µέν, xgorovvrag δὲ τῆς ἐπιθυμίας, 7 τοὺς ἐπιδυμοῦντας xai παρθενεύοντας; 

ΓΣΡΗΓΟΡ. Τους Ww ἐπιθυμοῦντας δηλονότε, ἐπειδὴ καὶ τὴν διάνοιαν οὗτοι xai τὴν ai- 
σ9ησεν ἀμόλυντον χόχτηνται καί εἰσεν ὁλοτελῶς ἀδιάφὃδοροε, κατὰ μηδὲν ἐξημαρτηκότες. 

ΕΥΒΟΥ 4. ΕΌγε vi) τὴν σωφροσύνη», e Γρηγόριον, xai συνετῶς. ἀτὰρ μή τι κωλύω, 
itv ἀντιλαμβάνωμαι τῶν λόγων, ἵ ἵνα ἐθῥωμενέστερον μάθω καὶ μηδεὶς ἐδελέγξη µε ἔτι; 

ΓΡΗΓ. αλλ ἀντιλαμβάνου à ὅπῃ xoi Φέλεις᾽ ἐγὼ γὰρ ἑχανώῶς, ὦ Εὐβούλιον, διδά- 
ξαι σε ἔχω ὅτι τοῦ ἐπιθυμοῦντος ὁ μὴ ἐπιθυμῶν κρείσσων iis. καὶ ovótig οὐ µή 
σε ἐλέγξη. 

EY BOY A. Ῥαβαέ: χαέρω γάρ, ὅτι µοι µεγαλοφρόνως ἀποκρίνῃ καὶ δεικνύεις 
ὅσον πεπλούτηκας ἐπὶ σοφέᾳ. 

ΓΡΗΓ. Κωτίλος τις ec ἔοεκεν ἂνθρωπος εἶναι δοκεῖς. ὠ Εὐβούλιο. 

EYBOY.A. Τένος δη χάριν; 

ΓΡΗΓ. "Ox τωθαξόμενός με ταῦτα λέγεις μᾶλλον ἢ ἀληθεέων. 

EY BOY 4. Ευφήµησον, 0 μακαρία". Φαυμάξω γὰρ σφόδρα σου τὸ συνετὸν καὶ 
µεγαλόδοξον. ἐγὼ τοῦτο ἔφην, ὅτι περὶ ὧν πολλοὺ πρὺς. ἑαυτοὺς πολλάκις ἀμφιοβητοῦσι 
σοφοί, ταῦτα οὐ μόνον ἐπίστασθαι σὺ λέγεις, ἀλλά καὶ διδάσκειν ἑτόρους σεμνύνῃ., 

IPHI. συ 40 ἐξ ἀληθείας, siné Hot, δυσχεραένεις, εἰ διαφέρουσεν ὅλως οἱ μὴ 
ο - τῶν ἐπιθυμούντων τε καὶ ἐγκρατευομένων; ἢ πάντως ον ταῦτα προς- 
παίζεις; 

EYBOYA. Καὶ πῶς ἀποπειρώμενος, ὃς ὁμολογώ μὴ εἰδόναι; dAP 09. φράσον 
lof, ( σοφωτάτη, τύνε διαφέρουσιν οἱ um ἐπεθυμοῦντες καὶ ἀγνεύοντες τῶν ἐπιῶυ- 
µούντων τε καὶ παρθενενόντων. 

I. PHI. Ὅτι πρῶτον μὲν καθαρᾶὰν ἔχουσιν αὐτὴν τὴν ψυχὴν καὶ ἀεὶ τὸ πνευμα τὸ 
ἅγιον ἓν αὐτῇ χατοικεῖ; μη περιελκοµένης αὐτῆς καὶ ἐπινολουμένης φαντασίαις καὶ 
λογισμοῖς ἀκρασίας, ὥστε καὶ διὰ τῆς «ὀνθυμήσεως ἐπιλωβηθήῆναέ mots: aAX εἰσὶν ἄνε- 
πέδεκτοι πάντῃ καὶ κατὰ τὴν σάρχα καὶ κατὰ τὴν χαρδίαν οὗτοι της ἐπνδυμίας; γαλήνην 
ἄγοντες τῶν παθηµάτων. oí δὲ διὰ τῆς ὄψεως ἔξωθεν δελεαξόµενοι ταῖς φαντασίαις 
καὶ ἐπειερέουσαν δεχόµενοι τὴν ἐπιθυμέαν δίκην ῥεύματος eig τὴν καρδέαν οὐδὲν ἧττον 
µολύνονται πολλάκις, κάν νοµίωσιν ἀντιφιλονεικεῖν καὶ µάχεσθαι πρὸς τὰς ἠδονάς, 
ἠττώμενοι τὸν λογισµόν. 

ΕΥΒΟΥ 4. Οὐκοῦν τοὺς γαλήνην ἄγοντας καὶ ur διοχλουµένους ὑπὸ τῆς ἐπιθυμίας 
λέξομεν καν αρούς: 

ΓΣΡΗΓ. Καὶ σφόδρα. τούτους γὰρ τοιούτους ὁ καὶ Φεοὺς διά τῶν μακαρισμῶν 
ἀπεργαζόμενος τοὺς ἀνενδοιάστως αὐτῷ πιστεύοντας Φεὸς ὄψεσθαι. μετά παῤῥησίας 
ἀποφθέγγεται τὸν Φεόν., ὅτι μηδὲν ἐπισκοτοῦν J συνταράσσον τὸν ὀφδαλμον τῆς ψυχῆς 
πρὸς τὴν 9 είαν ἐπιφέρονται Φεωρίαν, ἀλλ ἐχτὸς γεγονότες τῶν ὀρέξεων πάντῃ τῶν 
κοσμικῶν τὴν σάρκα καθαρὰν οὐ µόνον, ὥς ἔφην, µίξεως τηροῦσιν, ἀλλ ἤδη καὶ την 
καρδίαν ἀνεπίδεκτον λογισμῶν ἀκρασίας, àv | fitus καὶ τὸ ἅγιον ὡς iy ναῷ κα- 
TOLXOUY ἀναπαύεται πνεῦµα. 

ΕΥΒΟΥ{. Ἔχε δή (οἶμαι γὰρ ἐπὲ τὴν εὗρεσιν τῶν Όντως κρειττόνων ὀρῦ ότερον 
ἡμᾶς ἐντεῦν εν να καί uot φράσον' καλεῖς τινα κυβερνήτην ἄγανόν; 

ΓΡΗΓ. 'Eyoy 

EY BOY A. fóseov τὸν à» µεγάλαις καὶ ἀμηχάνοις περισώσαντα ζάλαις τὸ σκάφος 
7 τὸν ἐν γαλήνῃ xai νηνεµέᾳ; 

ΓΡΗΓ. Τὸν ἐν μεγάλως xai ἀμηχάνοις. 

ΕΥ. BOY 4. Οὐκοῦν καὶ ψυχην τὴν περιαντλουµένην ταῖς τρικυµίαις τῶν ποθηµάτων 
καὶ μὴ ἀποκάμνουσαν. 7 ἐκλνομένην, ἀλλὰ τὸ σκάφος, τὴν σάρκα, γενναέως εἰς λεµένα 
τὸν τῆς σωφροσύνης ἀπενθύνουσαν λέξοµεν τῆς ἐν εὐδίᾳ πλοϊξομένης πο ποιο καὶ Óo- 
Χεμωτέραν; | 

ΓΡΗΓ. «4έξομεν. 

EYBOYA. Τὸ γὰρ ἁρμόξεσθαι πρὸς τὰς ἐμβολὰς τῶν καταφυσηµάτων τοῦ πονη- 
0οῦ πνεύματος καὶ μὴ ἀποῤῥύττεσναι ἢ νικᾶσναι ο) ἀλλὰ πάντα πρὸς Ἀριστὸν ài ἀνανεύοντα 
χαρτερῶς μάχεσθαι ταῖς ἡδοναῖς μείζονα τὸν ἔπαινον φέρει τοῦ µετα ῥᾳστώνης ὄχει- 


μαστὶ παρὺ ενούοντος.. Mao 





ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ H ΠΕΡΙ ATNELA3. 58 


ΓΡΗΓ. Ἔοεκε. 

EYBOY.A. Tí δὲ καὶ ὁ κύριος; οὗ δοκεῖ δεεχνύναι διαφέρειν τὸν ἐπιθυμοῦντα 
μάλλον καὶ ἐγκρατεύοντα τοῦ μὴ ἐπιθυμοῦντός τε καὶ παρθενεύοντος; 

ΓΡΗΓ. Ίου δή; 

EY. BOY A. Ἔνθα τὸν φρόνιµον ποραβάλλων οοἰκίᾳ τε εµελιωμένῃ καλῶς ἄπτωτον 
αὐτὸν ἀποφαίνεται . μὴ δυνάμενον ὑπὸ τῇς βροχῆς καὶ τῶν ποταμών καὶ τῶν ἀνέμων 
xazafis vos , ταῖς μὲν ἐπιθυμίαις ὡς ἔοικεν ἀπεικάξων τοὺς χειμώνας, τῇ δὲ πέτρα 
τὴν ἀχένητον ἔνστασιν καὶ ἀδιάπτωτον τῆς ψυχῆς περὶ τὴν ᾿ἀγνείαν. | 

ΓΡΗΓ. 145975 λέγειν δόξαις. 

ΕΥΒΟΥ 4. Tí δὲ καὶ ἑατρόν;. οὗ τὸν ἐπὶ µεγάλαις ἤδη δεδοκιµασµένον νόσοις 
καὶ πολλους ἰἑασάμενον ἄριστον καλεῖς; 

ΓΡΗΓ. 'Eyoys. 

EYBOYA. Tov δὲ μηδὲν µηδέπω διαπραξάµενον, μηδὲ νοσοῦντας ὅλως Bv χερσὶν 
ἑσχηκότα οὐ πάντως ἀδοκεμώτερον ἔτε; 

IPHI. Noí. 

EY BOY A. Οὐκοῦν καὶ ψυχὴν τὴν ἀνεχομένην ὑγροτέρου σώματος, καὶ τὰς περὶ 
τὰς ἡδονὰς αὐτοῦ νόσους ααταπραὔνουσαν σωφροσύνης φαρµάκοις, ἰατρικωτέραν λεκτέον 
τῆς ὑγιεινὸν διοικεῖν χεκληρωµένης σώμα καὶ ἀπανές; 

ΓΡΗΓ. «{εκτέον γάρ. 

ΕΥΡΟΥ 4. Τέ δὲ καὶ y πάλῃ; πότερον παλαιστῆς ἀμείνων ὁ ἀνταγωνιστὰς ἔχων 
μεγάλους καὶ ἐσχυρούς, καὶ προσπαλαίων dsl καὶ μὴ καθαιρούµενος, ἢ O μὴ ἔχων ἀἄν- 
ταγωνιστάς; 

ΓΡΗΓ, «4{ήλον ὥς ὁ ἔχων. 

EY BOY A4. Καὶ ἐν πάλη ἄρα δοκεµώτερος ἀθλητῆς Ó τοὺς ἀνταγωνιστὰς ἔχων; 

ΓΡΗΓ. -ἀνώγκη. 

EY BOY A. Οὐκοῦν καὶ TY ἀνάγκη πᾶσα τῆν μηχανωμένην πρὸς τὰς ἐφόδους 
τῆς ἐπεθυμίας xai μὴ κατασπωµένην, ἀλλ ἀνθέλκουσαν καὶ ἀντιτασσομένην, iogvgorépay 
φαένεσθαι τῆς μὴ ἐπιθυμούσης; 

ΓΡΗΓ. 141533. 

EYBOYA. Tí óà τὸ καρτερώς ἔχειν προς τὰς ὁρμάς, Γρηγόριον, τῶν sd 
ὀρέξεων; δοκεῖ cos μᾶλλον ἀνδρείας εἶναι; 

IPHI. Koi c φόδρα. 

ΕΥΒΟΥ 4. Ἡ ài ἀνδρεία αὕτη δύναμις ἀρετῆς; 

ΓΡΗΓ. «{ήλον. 

ΕΥΒΟΥ 4. Οὐκοῦν εἰ δύναμις ἀρετῆς ἐστιν 7 ὑπομονή, ) διοχλουµόένη ἄρα Wy) 
καὶ καρτεροῦσα πρὸς τὰς ἐπιθυμέας δυνατωτέρα φαίνεται τῆς μὴ ὀχλουμένης: 

I'PHI. Noi. 

EYBOY.. Ei δὲ δυνατωτέρα, καὶ κρείσσων; 

1 ΡΗΓ. Noi. 

ΕΥ. ΒΟΥ 4. Kosícowv ἄρα ἤ ἐπιδυμοῦσα καὶ ἐγκρατευομένη τῆς μὴ ἐπιθυμούσης 
ἐστὶν ἐκ τῶν προωμολογηµένων καὶ ἐγκρατευομένης. 


ΓΡΗΓ. 4ληοή λέγεις, xai ἐπιθυμήσω πληρέστερον ἔτι περὶ τούτων διαλεχθηναί 


σοι. εἰ ovy σοι φίλον., αὕριον ᾱ έδομαε πάλιν ἀκουσομένη τούτων. νῦν γάρ. ὡς ὁρᾷς, 
ὥρα λοιπὸν τραπέσθαι καὶ ἐπὶ την περὶ τὸν ἔξωθεν ἀσχολίαν ἡμᾶς ἄνθρωπον. 


299 


Mattb. 7, 24. 


300 


301 


302 


P. 91 
M(eurs.) 


92 M. 


98 M. 


Joann. 1,18. 


Gen. 4, D. 
94 M. 
Gen. 27, 44. 
Gen. 37, 4. 


n. 9,4. 


95 M. 


ΜΕΘΟΔΙΟΥ 


ΠΕΡΙ TOY 4ΥΤΕΞΟΥΣΙΟΥ. 


! OPOOA. Ὁ μὲν Ἰθακήσιος γέρων, κατὰ τὸν τῶν Ἑλλήνων μῦθον, τῆς Σειρήνων 
ῥουλόμενος ἀκοῦσαι ᾠδῆς, διὰ τὴν τῆς φωνῆς ἀκόλαστον ηδονὴν δεσµώτης ἔπλει sig 
τὴν Σικελέαν καὶ τὰς τῶν ἑταέρων ἐνέφραττεν ἀκοάς, οὐκ ἐκείνοις ἕνεκα τῆς ἀκροάσεως 
φδονῶν, οὐδὲ ἑαυτὸν δεσμῷ περιβάλλειν ἐπιθυμῶν, ἀλλ ὅτι τέλος τῆς ἐκείων ᾠδῆς 
τοῖς ἀκούουσι Φάνατος ἦν (τοιαῦται γὰρ παρ Ἕλλησιν ἡδοναὶ «Σειρήνων)' ἐγὼ δὲ τοε- 
αὕτης μὲν ᾠδῆς ἀκροατὴς οὐ γίνοµαε, οὐδὲ ἀκούειν ἐπιθυμώ Σδιρήνων ἐπιτάφιον ἆν-- 
Ῥρώπων ἀδουσών, Qv 9» Guy? τῇς φωνῆς ἄνθρωποις χθησεμωτέρα γένεταε, Φείας δέ 
τινος ἀπολαύειν φωνῇς εὔχομαι, ἧς x&v πολλάκις ἀκούσω, πάλιν ἀκούδιν ἐπιθυμῶ, οὐκ 
ἀκολάστου φωνῆς ἡδονῇ νενικηµένος, ἀλλὰ Φεῖα διδασκόµενος μυστήρια, καὶ τὸ τέλος 
ov Jüvarov, ἀλλ αἰώνιον ἀπεκδεχόμενος σωτηρίαν. ἄδουσε γὰρ την ᾠδὴν οὐχ αἱ Java- 
τηφόροι Σειρῆνες Ἑλλήνων, ἀλλὰ Φεζός τις χορὸς προφητών, ἐφ᾽ ὧν ox ἔστιν ἄπο-- 
gem τῶν ἑταέρων τᾶς ἀκοάς, οὐδὲ ἑαυτόν tuv δεσμῷ περιβάλλειν, δεδοικότα τὴν 
x τῆς ἀκροάσεως τεµωρέαν. τῶν μὲν γὰρ μετὰ τῆς φωνῇς ὃ ἀκροατῆς τοῦ ζῆν παύε- 
ται, τῶν δὲ ἐπὶ πλεῖον ἀκούων τοῦ κρείττονος ἀπολαύσει βίου, ὑπὸ Φείου πνεύματος 
χειραγωγούμενος. ἠκέτω τούνυν σύμπας καὶ ἀκουέτω τῆς Φείας ᾠδῆς, μηδὲν πεφοβηµέ- 
voc. οὐκ εἰσὶ παρ ἡμῖν αἱ παρὰ Σικελίαν Σειρῆνες, οὐδὲ τὰ ᾿Ὀδυσσέως δεσμά, οὗ 
χηρὸς τηκόµενος sig ἀνθρώπων ἀκοάς, ἀλλὰ δεσμῶν μὲν ἄνεσις πᾶσα, ἐλευθερία ὃ᾽ 
ἀκοῆς παρ ἑκάστῳ τῶν προιόντων. τοιαύτης γὰρ ᾠδῆς ἀκούειν ἄξιον, τοιούτους τοὺς 
ἄδοντας ἔχειν εὐκτέον sivaé µοι δοκεῖ. εἰ δέ τις καὶ τοῦ τῶν ἁποστόλων χοροῦ ἀκούεεν 
ἐθέλοι, εοὐρήσει τὴν αὐτὴν τής ᾠδῆς συµφωνίαν. οἱ μὲν γὰρ προῇδον μυστικῶς τὴν 
Φείαν oixovouíav, οἱ à ῴδουσιν ἑρμηνεύοντες τὰ υπ ἐκείων μυστικώς ἀπηγγελμένα. 
d συμφώνου ἁρμονίας, ὑπὸ Φείου πνεύματος συγκειµένης ὦ καλοῦ τῶν ἠδόντων τὰ 
μυστήρια. τούτοις καὶ συνᾷδειν εὔχομαι ἄσωμεν τοιγαροῦν καὶ ἡμεῖς τὴν ὁμοίαν 
p καὶ τὸν ὄμνον ἀναπέμφωμεν τῷ ἁγίῳ πατρέ, πνεύµατι δοξάξοντες Ἰησοῦν τὸν 
ν κόλποις αὐτοῦ. μὴ φύγῃς, ἄνθρωπε, ὅμνον πνευµατικόν, μηδὲ ἀπεχὸ ὥς πρὸς την 
ἀκρόασιν διατεθῇς. Φάνατον οὔκ ἔχει σωτηρίας ἐστὶ διήγηµα ἡ παρ ἡμῖν ᾧᾠδη. ἐγὼ 
μὲν οὖν ἤδη καὶ τῶν κρειττόνων ἀπολαύειν δοκώ περὶ τοιούτων διαλεγόµενος, καὶ µά- 
λιστα ὅτε ὃ τοιοῦτός µοι πάρεστιν ἀνθέων λειμών, τουτέστιν ἡ ὑμετέρα σύνοδος τῶν 
ἅμα τε καὶ ἀκουόντων καὶ συνᾳδόντων τὰ Φεῖα μυστήρια. ἐφ ὧν xoi τὸ λέγειν Φαῤ- 
ῥῶ ὅτι por παντὸς φθόνου καθαρὰς παρέχετε τὰς ἀκοάς, οὗ τὸν ζῆλον τὸν τὸν Κάῑν 
μιμούμενοε, οὐχ ὁμοίως τῷ ἨἩσαῦ διώκοντες τὸν ἀθελφόν, οὗ τοῦ Ἰωσὴφ ἐπαινοῦντες 
ἀδελφούς, ὅτι ἐφ oic ἔλεγεν ἐμίσουν τὸν ἀδελφόν, ἀλλὼ τούτων ἁπάντων μακρὸν 
ἀφεστῶτες, διόπερ ἕκαστος ὑμῶν τὸ τοῦ πλησίον νομίζει λέγειν. καὶ διὰ τοῦτο ζῆλος 
πονηρὸς οὐκ ἔστιν ἓν ὑμῖν, τὰ λείποντα τῷ ἀδελφῷ ἀναπληροῦν Φδεδεγµένοις.. ὦ ἆκροα- 
τηρίου καλοῦ καὶ συµπόσίου σεμνοῦ καὶ πνευματικῶν ἐδεσμάτων. τοιούτοις ἀεὶ συγ- 
εἶναι δικαίοις εὐδαίμην. . 

ΟΥ «4. * Χθὲς τὸ δειλινὸν περιπατῶν, ὦ φίλε, παρὰ τὸν τῆς Φαλάσσης αἰγεαλόν, 
καὶ ὀξέως πως ἀτενίζων slg αὐτήν, ἑώρων ὑπερβολήν τινα Βείας δυνάμεως καὶ σοφῆς 
ἐπιστήμης, τέχνην, εἶ γε καὶ τέχνην τὸ τοιοῦτο καλεῖν xor. ὥσπερ γὰρ ὁ Ὁμηρεκὸς 
στίχος φὺέγγεται ἐκεῖνος, 

ὥς d" ἄνεμοι δύο πόντον ὀρίετον ἰχδυόεντα, 
Βορέης καὶ Ζέφυρος, τώτε Θρήκηῦεν ἄητον, 
ἐλθόντ ἐξαπένης' ἄμυδις δέ τε κύμα κελαινὸν 
κορθύεται" πολλὸν δὲ παρὲξ ἅλα φῦκος ἔχεναν' 

1) Prooemium libri primus edidit Jo. Meursius, cuius conf. Variorum divinorum liber unus 
(Lugd. Bat. 1010.) p. 91 — p. 110. — Opp. ed. Florent. T. VIII. p. 728 — p. 788. Inscriptioni exte- 
riori apud Meursium perperam adiectum est: «4όγοςά.  - 

2) Χθὲς τὸ δειλινὸν .. (p. 90.) .. φανερὸν ποιῆσαι τὸν 9vuóv. Allatius Not, in Eustath. An- 
tioch. Ἠοχαδπι, p. 45. hunc locum ex mutilo Methodii libro περὲ τοῦ αὐτεξουσίου, tunc temporis 
nondum edito, attulit. 





MEOOAIOY ΠΕΡΙ TOY AYTEZOYZIOY. do 


οὕτω µοι xai χθὲς γεγονέναι doxsi. κορυφαῖς γὰρ ὀρέων παραπλήσιον ἑώρων κύματα, 
xai ὡς λόγον εἰπεῖν αὐτοῦ ἐφικνούμενα τοῦ οὐρανου. τὸ ὃ) ἐντεῦθεν οὐδὲν ἕτερον 
προςεδόκων 7| ἅπασαν ἐπικλυσθήσεσθαι τὴν γῆν, καέ uot φυγῆς ἐν τῷ vot τόπον καὶ 
τὴν τοῦ Νώε ἀνέπλαττον κεβωτόν. τὸ δ᾽ οὐκ ἦν ὃ ἐνόμιζον. ἀλλὰ γὰρ ἅμα κυρτω-- 
Φῆναι τὴν Φάλασσαν πάλιν ἀνελύετο tig ἑανυτήν, ovy ὑπερβαίνουσα τὸν οἰκεῖον τόπον, 
ὥς ἔπος εἰπεῖν Jeióv τι πρόςταγµα πεφοβηµένη. καὶ καθάπερ πολλάκις τῶν οἰκετῶν 
τις, ἄκων τι πρὸς τοῦ δεσπότου πράττειν ἀναγκαξόμενος, τῷ μὲν προςτάγµατι διὰ τὸν 
φόβον πείθεταε, O δὲ πάσχει, πράττειν μὴ Φέλων, λέγειν [τι] ov τολμᾷ, τονθορύζει 
δὲ ἐν ἑαυτῷ, Φυμοῦ τινος πληρούμενος' οὕτω oí πως ἐφαίνετο καὶ τὴν Φάλασσαν, 
ὡςπερεὶ Θυμουμένην καὶ Bv ἑαυτῇ φράττουσαν τὴν ὀργήν, κρατούῦσάν τε ἑαυτῆς, οὐ 
βουλομένην τῷ δεσπότῃ φανερὸν ποεῆσαι τὸν Φυμόν. ταν οὕτω γινόμενα σιωπῶν 
ἀτενέσειν ἠρχόμην, καὶ τον οὐρωνὸν xai τὸν xvxÀov αὐτοῦ τῷ voi καταμετρεῖν ἤ9ελον, 
πόθεν τε ἄρχεται καὶ ποὺ καταπαύει ἀνεζήτουν ἐγώ, ποίαν τε κένησιν ἔχει, πότερον 
τὴν µεταβατικήν, τουτέστι τὴν ἀπὸ τόπου tig τόπον, 7) τὴν κύκλῳ φοράν, πῶς δὲ καὶ 
τὴν ἐπέμονον βάσιν ἔχει. ἀλλά µοι καὶ περὶ τοῦ ἡλίου ζητεῖν ἐδόκει, τίς τε Ó τρόπος 
αὐτοῦ τῆς ἐν οὐρανῷ Φέσεως, τίς δὲ καὶ 7 περίοδος τοῦ Ógópuov, zov δὲ καὶ μετ 
ὀλίον χωρεῖ, καὶ Ort μηδὲ οὗτος παρέρχεται τὸν οἰκεῖον ὀρόμον, ἀλλὰ καὶ αὐτός. ὡς 
ἔνεστιν εἰπεῖν, ἐντολήν τινά φυλάττει κρείττονος, καὶ φαύει μὲν τότε παρ ἡμῖν ὅτε 
ἔξεστιν αὐτῷ, ἀπέρχεται δὲ ὡς καλούμενος. καὶ τούτων τούνυν τὴν ἐξέτασιν ποιούµε- 
voc ἑώρων παυόµενον μὲν τὸ τοῦ ἡλέου φέγγος, ἐπιλεῖπον δὲ καὶ τῆς ἡμέρας τὸ qux, 
εὐνέως δὲ γινόµενον σκότος, καὶ σελήνην διαδεχοµένην τὸν ἥλιον, καὶ τὰ μὲν πρῶτα 
ἀνιοῦσαν µείονα, μετέπειτα δέ, προχόπτουσαν τῷ ὀρόμῳ, φαντασίαν παρέχουσαν µείζο- 
γος. ovx ἐπαυόμην δὲ καὶ περὶ ταύτης ζητῶν, καὶ τὴν αἰτίαν τῆς ἀφαιρέσεως καὶ τῆς 


προς έσεως ἀνηρεύνων, ὅτι τε καὶ αὐτὴ τηρεῖ τὸν κύκλον τῶν ἡμερῶν. καέ uot ἐδόκει. 
ς 


τὸ ἐντεῦθεν ὡς Θεία τις ὑπάρχει οἰκονομία καὶ δύναμις κρειττόνων 7 συνέχουσα τὰ 
ὅλα, fv καὶ JéOv δικαίως ἂν εἰποιμεν. καὶ τὸ λοιπὸν τὸν δημιονργὸν ἐπαινεῖν ἠρχό-- 
µην, τήν τε γῆν πεπηγυῖαν ὁρῶν καὶ ζώων ὁιαφορὰς καὶ ποιχίλα φυτῶν τὰ ὀξανθή- 
µατα. οὐχ ἵστατο δέ µοι ἐπὶ τούτοις καὶ µόνοις Ó νοῦς, ἀλλὰ τὸ λοιπὸν ὅ9εν ταῦτα 
τὴν σύστασεν ἔχει ζητεῖν ἠρχόμην, πότερον ἔκ τινος συνόντος dei τῷ 9εῷ 7 ἐξ αὐτοῦ 
xai µόνον, συνυπάρχοντος αὐτῷ οὐδενός. τὸ γὰρ ἓξ οὐκ ὄντος πεποιηκέναι οὐδὲν σκο- 
πεῖν uot καλώς ἐδόκει, μὴ τέλεον ἀπιθάνου ὑπάρχοντος τοῦ λόγου" τὰ γὰρ γινόμενα 
ἐξ ὄντων πέφυκε zzv σύστασιν ἔχειν. καὶ ὁμοίως ἀληθῶς ἐδόκει μηδὲν λέγειν dei 
συνεῖναι τῷ «Φεῷ ἕτερόν τι παρ αὐτόν, GÀX ἓξ αὐτοῦ τὰ ὄντα γεγονέναι' καὶ γάρ 
πως ἔπειθέ µε τὸ εὔταχτον τῶν στοιχείων καὶ ἡ περὶ αὐτὰ τῆς φύσεως εὐχοσμία. 
Σοὑτωσὶ δέ πως εὖ διατεθεῖσθαι νοµίζων ini τὴν oixíay ἀνεχώρουν τὴν ἐμήν. τῇ Ó 
ἐπιούσῃ, τουτέστι σήμερον, ἐλθων ἑώρων δύο τινάς (ὁμογενεῖς ἄνθρώπους δὲ λέγω) 
διαπληακτιζοµένους καὶ διαλοιδορουµένους ἀλλήλοις, ἕτερον O^ a πάλιν ἀμφαιματῶσαι 
βουλόμενον τὸν πλησίον. Ίδη δέ τινες xai δεινότερα τολμᾶν ἤρχοντο. ὃς μὲν γὰρ 
ἐσκύλευσε νεκρόν, καὶ τὸ κρυφθὲν ἤδη σώμα τῇ yn πάλιν ἐδείχνυεν ἡλίῳ, καὶ τὴν 
ὁμοίαν οὕτως ὄβριζεν εἰκόνα, βορὰν κυσὶ καταλείπων τὸν νεκρόὀν, τὸ δὲ Ἐέφος ἐγύμνου 
xai ἐπὶ τὸν ὅμοιον ἄνθρωπον ἐχώρει. καὶ 0 μὲν φυγῇ τὴν σωτηρίαν πορέζειν ᾖ9ελεν, 
0 δὲ διώκων οὔκ ἐπαύετο, οὐδὲ τοῦ Φυμοῦ κρατεῖν ἤδελε. καὶ tí δεῖ πλέον λέγειν, 
ἀλλ ὅτι χωρήσας ἐπ αὐτὸν εὐθέως ἔπαιε τῷ Ἐέφει; Ó Ó ἑχέτης τοῦ πλησίον ἐγένετο 
καὶ χεῖρας ἐκεσίας ὤρεγε, καὶ τὴν μὲν ἐσθῆτα διδόναι ᾖφελε, µόνον δὲ τὸ Uv ἔχειν 
ἠξίου. ὁ δὲ οὖκ ἐφραύετο τὸν Φυμόν, οὐδ' ἠλέει τὸν ὁμογενῇῆ, οὐδὲ ἑαυτὸν διὰ τῆς 
εἰκόνος Sy ἐκείῳ βλέπειν ἤνελεν, ἀλλ ὡς ἄγριος Φὴρ τῷ ξέφει τῆς βορᾶς Ίρχετο, 
ἴδη δὲ καὶ τὸ στόμα τῷ ὁμοίῳ προςέφερε σώµατι τοσοῦτος γὰρ ἦν τῷ Φυμῷ. καὶ 
ην idsiv τον μὲν ἠδικημένον, τὸν δὲ λοιπὸν σκυλεύοντα καὶ μηδὲ γῇ σκεπάζοντα τὸ 
σῶμα, 0 τῆς ἐσθῆτος ἐγύμνωσε. πρὸς δὲ τούτοις ἕτερος προςῆν, ὃς τοῦ πλησίον yv- 
ναῖχα παίζειν ἤψελε, ληστεύων γάµον ἀλλότριον καὶ ἐπὶ παράνοµον κοίτην τραπῆναι 
παρορμῶν, τὸν γεγαμηκότα γνήσιον πατέρα γένεσθαι μὴ Φέλων. ἐντεῦθεν δὲ «ταῖς τρα- 
γδίαις πιστεύειν ἠρχόμην, xai τὸ Θυέστειον δεῖπνον ἁληθώς ἐδόκει µοι γεγονέναε, 
πιστεύεν δὲ καὶ τῇ Οἰνομάου παρανόμῳ ἐπιθυμίᾳ, καὶ τῇ τῶν ἀδελφῶν διὰ ξέφους 
φιλονεικέᾳ οὐκ ἀπιστεῖν. τοσούτων τοένυν καὶ τοιούτων Φεατὴς γενόμενος, ἐγω 3 πόθεν 


1) Confer compilatorem Ῥβδουάο» Origenem Dial. c. Marcion. IV. p. 85, 27 --- p. 89, 9. Wetsten., 
emendatiorem ap. Grab. Spicil. SS. Patr. T. II. p. 55 — p. 58. 

2) Photius Biblioth. cod. 236. p. 304, b. 24— 206. Bekk. in initio excerptorum ex Methodii libro 
"tpi αὐτεξουσίου haec usque ad illa: τοὺς μὲν χαίροντας τούτοις ἀποβάλλεται, in brevius contracta 
exhibet. Excerpta apud Photium ita inscribuntur: ἀνεγνώσθη τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ περὲ αὐτεξουσίου, 
τής ἴσης καὶ αὐτὸς τυχὼν συντοµίας, quae referuntur ad inscriptionem cod. 285. ἀνεγνώσθη ἐκ τοῦ 
αγίου μάρτυρος Μεθοδίου xai ἐπισκόπου τοῦ περὶ τῶν γενητῶὼν ἐκλογὴ κατὰ σύνοψιν. 


Job. 38, 11. 


96 M. 


9' M. 


98 M. 


85 
O(rig.) 
86 0, 


99 M. 


81 O. 


100 M. 


96 MEOOAZIOY 


ταῦτα ἀναζητεῖν ἠρχόμην, Tí; δὲ καὶ ἤ τῆς Ἀινήσεως αὐτῶν ἀρχὴ xoi τές ὁ τοσαῦτα κατ 
ἀνθρώπων -μηχανησάµενος, πόθεν τε 7] εὗρεσις αὐτῶν καὶ τές ὁ τούτων διδάσκαλος. 
xoi τὸν μὲν 9εὸν τούτων ποιητῆν λέγειν τολμάν OU οἷός τε ἦν. ἀλλά μην οὐδὲ ἓξ 
αὐτοῦ τὴν ὑπόστασιν ἔχειν» οὐδὲ τὴν τοῦ εἶναι σύστασιν. πώς γὰρ οἷόν τ8 ἦν ταῦτα 
περὶ Φεοῦ ἐννοεῦν; ὃς μὲν γάρ ἔστεν ἀγαθὸς καὶ τῶν κρειττόνων ποιητής, τῶν δὲ 
φαύλων αὐτῷ πρόςεστιν οὔδέν' ἆλλ οὐδὲ τοῖς τοεούτοις χαέρειν πέφυκεν. ἀπαγορεύει 
δὲ καὶ τὴν γένεσιν αὐτῶν, καὶ τοὺς μὲν ἀαέροντας τούτοις ἀποβάλλετωε, τοὺς δὲ φεύ- 
88 O. γοντας GUT προςέεται. P πῶς ovx ἄτοπον ἦν τὸν ϱεὸν τούτων λέγειν εἶνωι δη- 
µεουργόν, τὸν ταῦτα παραιτούµενον; οὐδὲ γὰρ ἂν ἐβούλετο n εἶναι αὐτά, εἰ πρώτος 
αυτών ποιητῆς ὑπῆρχεν αυτός: τους γὰρ προοιόντας αὐτῷ pautas αὐτοῦ yévecdas Φέλει, 
101 M. ὃν εν ἄλογον ἔδοξεν sivaí μοι ταῦτα προςάπτειν τῷ θεῷ, ἤ ὡς ἐξ αὐτοῦ γεγονότα 7 
(εἰ καὶ τὰ μάλιστα συγχωρῆσαι δεῖ ἐξ οὐκ ὄντων ὀυνατὸν elvai τι Υένεσθαι) ὅτι xoi 
τὰ χακὰ ἐπούησεν αὐτός. ó γὰρ ἐκ τοῦ οὐκ εἶναι εἰς τὸ εἶναι ξέναι αὐτὰ ποιήσας οὐκ 
ἂν ἓκ Tov εἶναι ἀνῄρει, εἰς τὸ μηκέτι εἶναι αὐτὰ πάλι». ᾗ που ἀνάγκη λέγειν ὡς ἦν 
ποτε καιρός, ὅτε τοῖς χοκοῖς ἔχαερεν Ó δεός, νυν δὲ οὐκέτι. ὅπερ ἀδύναωτον εἶναέ Mot 
doxei λέγειν τοῦτο περὶ Jsov: ἀνοέκειον γὰρ τῆς φύσεως αὔτου τοῦτο προσαρμόξδειν 
αὐτῷ.  διόπερ ἐδοξέ μοι συνυπάρχειν τι αὐτῷ, ᾧ τοὔνομα Vn, ἐξ ἧς τὰ ὄντα ἐδη- 
μιούργησεν, τέχνῃ σοφῇ διακρένας xai διακοσµήσας κολώς' ἐξ ἧς καὶ τὰ κακά εἶναι 
doxst. ἁποίου τε γάρ καὶ ἀσχηματίστου οὔσης αὐτῆς, πβὸς δὲ τούτοις καὶ ἀτάκτως 
φεροµένης, δεοµένης τε τῆς του 9εοῦ τέχνης, οὐκ ἐφθόνησεν. οὗτος, ουδὲ did παντὸς 
89 O. κατέλιπεν αὐτὴν οὕτως φέρεσθαε, ἀλλά δημιουργεῖν ἤρχετο xoi ἀπὸ τῶν χειρίστων αὖ-- 
102 M. τῆς τὰ κάλλιστα διακρέναυν ἤθολε, xai οὕτως yovy ἐδημιούργησεν ὅσα ἐξ αὐτῆς ἥρμοξε 
Φεῷ ὀημιουρχεῖν. τὰ δὲ ὅσα αὐτῆς ὡς ἔπος εἰπεῖν τρυγώδη ἐτύγχανε, ταῦτα ἀνάρμο- 
στα ὄντα πρὸς δημιουργέαν ὡς εἶχε κατέλωεεν; κατ οὐδὲν αὐτῷ προρήκοντω᾿ ἐξ ὧν 
δοχεῖ µοι νῦν παρὰ &v3 ρώποις ἐπιῤῥεῖν τὰ κακά. "οὕτως ἐδοξέ μοι εὖ ἔχειν * φρονεῖ». 
σὺ δέ, ὦ φέλε, ei τινά σοι δοχεῖ μὴ καλῶς εἰρῆσῶαι πρὸς ἐμου, ἀναφέρων λέγε" καὶ 

γὰρ πάνυ περὶ τούτων ἀκούειν modo. 

ορώο/. * Τὴν μὲν προθυµέαν ἀποδέχομαι τὴν σήν, ὦ φίλε, xad σου τὴν περὶ 
τον λόγον σπουδὴν ima ὃ δὲ περὶ τῶν ὄντων οὕτω [ur ὡς ἄρα ἐξ UXOXEL- 
μένης τενὸς οὐσίας ταύτα ἐδημιούργήσεν ὁ Φεός, oU πάνυ τι µέμφομαι, ὡς ἁληθῶς 
γὰρ ? τῶν κακών γένεσις οὕτω τοὺς πολλοὺς διατεθῆναι ποιεῖ. καὶ γὰρ πρὸ σου τε 
xoi ἐμοῦ. πολλοέ τινες ἄνδρες ixavoi περὸ τούτου την μεγίστην ξύτησιν ἐποιήσαντο. xoj 

103 M. οὐ μὲν ὁμοίως διετέθησάν σοε, οἱ à" ab πάλιν τὸν δεὸν τούτων δημιουργὸν ἀπεφή- 
ναντο. σύγχρονον αὐτῷ ὑπόστασιν δοῦναε πεφοβημένοε’ κάκεῖνου ἐκ τοῦ φοῤηδηναι τῶν 
xaxa πονητὴν εἰπεῖν τὸν Φεὸν σύγχρονον αὐτῷ δοῦναι τὴν ὕλην ἔδοξαν, xoi. συνέβη 

89 Ο. ἆ ἀμφοτέροις ἐχ τοῦ μη κατ ἐπιστήμην του ἆληδοὕς qopy37va:. τὸν 9εὸν τὸ μὴ χαλῶς 
εἰπεῖν. ὃ ἕτεροι δὲ τὴν ἀρχῆν καὶ περὶ τοῦ τοιούτου ζητεῖν παρητήσαντο, ὡς οὐκ ἔχον- 
τος τέλος τοῦ τοιούτου ζητήματος. ἐμὲ δὲ τὰ κοινῶ τῆς πρὸς σὲ φελίας παραιτεῖσναι 
τὸ ζητούμενον οὐκ ἐᾷ, καὶ μάλιστα ὅτε τῆν προαέρεσεν ᾽ἀπογγέλλεις τὴν σήν, ὡς οὐ 
προλήψει κρατούμενος (ei xai τὰ μάλιστα οὕτω πως ὃξ Qv ὑπενόησας ἔδοξας ἔχειν τὰ 
πράγματα) , ἆλλ ἐν ἐπιδυμέᾳ τῆς τοῦ ἀληθδοῦς γνώσεως καν εστάναι Ay etc. ὅνεν 
προθύµως κάγω , ἐπὶ τὸν τῆς ζητήσεως τραπήσομαι λόγον. ῥούλομαι dà xai τουτονὲ 

| τὸν ἑταῖρον . ἀκροατῆν γενέσθαι τῶν ἡμετέρων λόγων ᾿ xai γὰρ δοκεῖ πως χατά τι περὶ 

104 M. τούτων ὅμοίως coi δοξάξεεν καὶ αὐτός. ὁιὸ κοινὸν πρὸς ἀμφοτέρους τὸν λόγον ποιεῖ- 
σθω βούλομαι' à γὰρ ἂν εἶποιμι πρὸς σὲ οὕτως ἔχοντα, ταυτό καὶ πρὸς τοῦτον 
ὁμοίως λέδω. si σοι τοίνυν ἆληθώς περὶ τοῦ κρείστονος λέγειν εὐγνωμόνως δοκώ, ' πρὸς 
ἕκαστον ο... ὧν ἐρωτώ' ἐκ γὰρ τούτων γενήσεται καὶ σὲ μὲν τὸ ἆληοὲς uav- 
Φάνειν, κἀμὲ δὲ μὴ µάτην τοὺς λόγους ποιεῖσθαι πρὸς σέ. 

OY A A. Tos ἅπερ εἶπας πράττειν ἑτοήμως ἔχω, καὶ διὰ τοῦτο μετὰ πάσης 
προυὐυµίας ἐχεῖνα πυνθάνου , ἐξ ώνπερ νομήεις δύνασθαέ µε τὴν ἐπιστήμην τοῦ κρείτ- 
τονος μαθεῖν. o) γάρ pos τὸ νικῆσαι πρόκειται κακώς, ἀλλά τὸ ἀληθὲς ἐκμαῦεῖν. 
ὅθεν ἔχου τὸ λοιπὸν τοῦ λόγου. 

Fabricius Bibl. Gr. ed. Harles. T. X. p. 759. Photii verbis: ἐκ τοῦ περὶ αὐτεξουσίου, haec adiicit: 


καὶ πόὀθεν τὰ κακά, praeter fidem codicum mss., sed ex libri argumento. 

1) Photius l.l. p. 304, b. 25— 36. haec fere ad verbum exhibet. 

2) Hactenus Photius 1. c. ' : 

3) Hactenus personatus Origenes ll.cc. Idem illa: τὰ δὲ ὅσα ... ἐπιῤῥεν τὰ xox&, p.98, 
9— 13. repetit. . 

4) Methodium compilare pergit personatus Origenes p. 89, 22. — p. 90,3. 

5) Hactenus Pseudo-Origenes l.c. ad verbum; idem ex proximis orationis flosculos carpsit. 

6) Conf. Pseudo-Orig. p. 90, 1. 5. 

7) Conf. Pseudo-Orig. p . 90, 5 -9. 

8) Hunc quoque ο σας flosculum Pseudo - Origenes carpsit p. 89, 20. 21. 


ΠΕΡΙ TOY έ«ΓΥΤΕΞΟΥΣΙΟΥ. 91 


0P804. is Ότι μὲν οὖν ὑπάρχειν ἀδύνατον dyévyra δύο ἅμα, οὐδὲ σὲ ἀγνοεῦν νο- 213 
μζω, εἰ καὶ τὰ μάλιστα δοχκεῖς προλαβὼν τοῦτο προτεθεικέναι τοῦ λόγου, τὸ πάντως E(useb.) 
& ἀνάγκης τὸ ἕτερον. ósiv λέγειν, ᾖ OTt κεχώρισται τῆς ὕλης Ó Φεός, 7 av πάλιν ὅτι Gaisf. 
ἀμέριστος αὐτῆς τυγχάνει. si μὲν οὖν ἠνῶσθαί τις αὐτὸν εἰπεῖν ὀθέλοι, ἓν τὸ ἁγένη- 
τον λέξει ᾿ ἑκάτερον γὰρ τούτων . µέρος ἔσται τοῦ πλησίον". ἀλλήλων δὲ μέρη τυγχάνοντα 105 Μ. 
οὐκ ἔσται ἀγένητα δύο, ἀλλ ἓν ἐκ διαφόρων συνεστός". οὐδὲ γὰρ. τὸν ἄνθρωπον 214 E. 
ἔχοντα διάφορα μέλη χατακερµατίζοµεν εἰς πολλὼ γενητά, ἀλλ’, ὥς Ó λόγος ἀπομτεῖ, 432 
ἓν τι yevirOv τὸν ἄνθρωπον πολυμελὲς πρὸς τοῦ Φεοῦ γεγονέναι φαμέν. οὕτως ἀνάγκη, R(outh.) 
εἰ μὲν M χεχώρισται τῇ τῆς ὕλης Ó Φεός, ἓν τὸ ἀγένητον εἶναι λέγειν. δεί δὲ κεχωρέ- 
σθω φήσει τες, ἀνάγκη εἶναί τι τὸ ἄνὰ μέσον ἀἁμφοτέρων, ὅπερ, καὶ τὸν χωρισμὸν 
αὐτῶν Φείχνυσιν * .  ἀδύνατον γὰρ, ἓν διαστάσει ἐδετάξεσθαέ τι ἀπό τενος: οὔκ ὄντος 
ἑτέρον. xa9' ὃ ἡ διάστασις ἑκατέρου γένετωι. ὅπερ ov μέχρι τούτου ἵσχαται καὶ μό- 
yov , ἀλλὰ καὶ πλείστων ὅσων " ὃν γὰρ imi τῶν δύο ἀγενήτων εἰπομεν λόγον, τοῦτον ἐξ 
ἀνάγκης ὁμοέως προχωρεῖ, εἰ τὰ ἀγένητα do3 ín τρία. καὶ yup περὶ τούτων ἐροέμην 
ἄν, εἰ χεχώρισταε ἀπὸ ἀλλήλων 7 αὖ πάλιν ἕἔκαστον ἤνωται τῷ πλησίον. εἰ μὲν γὰρ 106 M. 
ἠγῶσθαί τις εἰπεῖν ἐφέλοε, τὸν αὐτὸν ἀκούσει τῷ πρώτῳ λόγον" εἰ 0? ab πάλιν χεχω- 215 E. 
oíaJot, οὗ φεύδεται τὴν ἓξ ἀνώγκης τοῦ χωρίζοντος ὑπόστασιν. 

Vv o ἄρα τις xoi zoírov εἶναι λέξη. λόγον ὡς ἁρμόξοντα περὶ τῶν ἀγενήτων λέγε- 
cui, TOVTÉGT! τὸ μήτε κεχωρίσθαι τὸν Φεὸν τῆς ὕλης μήτ αὖ πάλιν ὡς ἐν μέρει 433 R. 
ἠνώσθαι, εἶναι δὲ ααθάπερ ἐν τόπῳ τῇ Όλη τὸν 9εὸν 7 xal τὴν ὅλην & τῷ δεῷ, τὸ 
συγέχον ἀκουέτω, ὅτι ἐὰν τόπον τοῦ Φεοῦ τὴν ὕλην εἴπωμεν, ἓξ ἀνάγκης. αυτὸν xoi 
χωρητὸν λέγειν δεῖ καὶ πρὸς τῆς ύλης περιγραφόµενο». ἀλλὰ μὴν xai ὁμοίως αὐτὸν 
τῇ VÀ ἀτάκτως φέρεσθαι ' , um] ἵστασθαέ τε μηδὲ μένειν αὐτὸν ig! ἑαυτοῦ ἀνάγκη, τοῦ 
ὃν ^n ἐστὲν ἄλλοτε ἄλλως, φεροµένου. ' πρὸς δὲ τούτοις καὶ ἓν χείροσι Υεγονέναι τὸν 
θεὸν εἰπεῖν ἀνάγκη. εἰ γάρ ποτε ἄκοσμος ἦν ἡ ὅλη, ἐκόσμησε δὲ αὐτήν, εἰς τὸ αρεῖτ-- 101 Μ. 
τον τρέψαι προαιρούµενος;, ήν ποτε or ἓν ἀκοσμήτοις ἦν ὁ Jsóg. δικαίως 0' ἂν καὶ 
τοῦτο ἐροέμην, πότερον ἐπλήρου τὴν ὕλην O Joc L ἐν μέρει τινὶ ὑπῆρχεν αὐτῆς. εἰ , 
μὲν γὰρ ἐν μέρει τινὶ τῆς ὕλης εἰπεῖν τις ἐθέλοι τὸν δεόν, πλεῖστον ὅσον μικρότερον 216 E. 

τῆς ὕλης λέγει, ei γε δὴ μέρος. αὐτῆς ὅλον ἐχώρησεν αὐτόν" εἰ δὲ ἓν πάση εἶναι λέγοι 434 R. 
xai δι ὅλης χεχωρηκέναι τής ὕλης, πῶς ταύτην ἐδημιούργει φθαστέον. ἀνάγκη yao 7 
συστολήν τινα τοῦ Φεοῦ λέγειν, ἧς γενομένης ἐδημιούργει ἐκεῖνο ἀφ οὗ ὑπεχώρησεν, 

ᾖ xoi ἑαυτὸν τῇ VÀm συνδημιουργεῖν, oUx ἔχοντα ὑποχωρήσεως τόπον. εἰ δὲ τὴν ov ὕλην 

ἐν τῷ Seg εἶναί τις λέγοι, ὁμοέίως ἔξετάξειν δεῖ, πότερον ὥς ὁμσταμένου αὐτοῦ dg 

ἑαυτοῦ. καὶ ὥςπερ ἓν ἀέρι ξώων ὑπάρχει γένη, διαερουµένου xoi μεριζομένου αὐτοῦ 

εἰς ὑποδοχὴν τῶν γενοµένων. ἐν αὐτῷ, 7) ᾖ ὡς ἐν τόπῳ, τουτέστιν ὥσπερ, ἐν yr ύδωρ. εἰ 108 M. 
μὲν γα εἴποιμεν ὡς ἓν αέρε, μεριστὸν ἀνάγκη τὸν Φεὸν εἰπεῖν" TEM ὥσπερ. iy γ{ 

ὕδωρ, ἦν δὲ «ἄτακτος JA ὕλη καὶ ἀκόσμητος, πρὸς δὲ τούτοις. ἔχουσα xai χακά, τὸν 

Φεὸν λέγειν ἀνάγκη τόπον εἶναι ἀκοσμήτων xai τῶν κακώγ. ὅπερ οὐκ εὔφημον εἶναέ 

μοι doxet, ἐπισφαλὲς δὲ μᾶλλο». ὕλην γὰρ εἶναι Φέλεις, ἵνα μη τών κακὼν ποιητὴν 435 Π. 
εἴπῃς τὸν Φεόν, καὶ τοῦτο φεύγειν προαιρούµενος, δοχεῖον αὐτὸν τῶν κακών εἶναι 911 Ε. 
λέεις 9. 

Ei μὲν οὖν τὴν ὕλην ἓκ τῶν ὑποστάντων γενητῶν ὑπονοεῖν. ἀγένητον ὑπάρχειν ἔλεγες, 
πολον ἂν περὶ αὐτῆς ἐποιησάμην λόγον εἰς ἀπόδειξιν τοῦ ὅτι ἀθύνατον ὑπάρχειν, αὖ-- 
τὴν ἀγένητον ἐπεὶ δὲ τὴν τῶν κακών Υένεσιν αἰτίαν ἔφησθα εἶναι τῆς τοιαύτης ὑπο- 
voíac, διὰ τοῦτο ἐπὶ την ἐξέτασεν τούτων ἐρχεσθαί μοι δοχώ. φανερου γὰρ Υενοµένου 
τοῦ λόγου καθ ὃν τρόπον 'ἐστὶ τὰ κακά, καὶ ὅτι οὐχ οἷόν TÉ ἐστιν ἀναίτιον τῶν 
ααχών εἰπεῖν τὸν 9 εὐν ex TOU ὕλην αὐτῷ ὑποτιθέναε, την τοιαύτην ὑπόνοιαν «ἀναιρεῖ- 
0Jaí µοι δοκεῖ [,ὅτι, εἰ τὰς ποιότητας uy οὔσας ἐδημιούργησεν ὁ Φεός, καὶ τὰς οὐσίας 109 M, 
ὑμοίως]. 


1) Hic incipit Maximi, qui fertur, fragmentum περὶ τῆς ὕλης. Vid. Euseb. P. E. VII. 22. T. II. 
p.213— 294 Gaisford., Origen. Philocal. cap. 23. p.377— 397 Τατίπ. et Routh. Reliq. sacr. T. I. 
p.431 — p. 451. Ceterum conf. Phot. p. 904, ὐ. 37 — p. 305, a. 4. et Pseudo- Origen. p.92, 7 —20. 

2) Hactenus Pseudo - Origen. 1. c. 

3) Pseudo-ÜOrig. p. 92, 20—23. hinc pergit ad illa: τὸν χωρισμὀὸν αὐτῶν δείχνυσιν. ldem haec 
εἰ proxima: ἀδύνατο» .. γίνεται , p. 91, 27. 28. respexit. 

4) Hactenus Phot. l. c. fere ad verbum; idem proxima usque ad illa: οὐ φεύξεται την ἓξ 
ὀνάγκης τοῦ χωρίοντος ἀπόστασιν, partim amplificata, partim contracta adfert p. 305, a. 4 — 10. 

9) Conf. Phot. p. 305, a. 11—39. et Pseudo- - Origen. p. 92, 23 — 32. 

ϐ) Hactenus Pseudo- Origen. l. c. Idem novissima: ἐξ ανάγκης ee «ηδὲ µένειν Bp! ἑαυτοῦ 
ἀνάγχη, p. 94, 32. — p. 95, 2. repetit. 

7) Conf. Pseudo- -Origen. p. 92, 32 — p. 91, 30. 

8) Hactenus Photius 1l. c. nonnullis contractis. 


4* 


436 R. 
218 E. 


110 M. 


457 R. 
219 E. 


438 R. 
220 E. 


439 R. 
221 E. 


98 MEOOZIOY 


! (Dzc roiv ἄποιον ὕλην συνυπάρχειν τῷ 9εῷ, ἐξ pg τὴν τοῦδε τοῦ χόσµου γένεσιν 
ἐδημιούργησεν; 3 

ΟΥ «4. Οὕτω µοι δοκεῖ. 

OPOOA. : Ovxovy ei ἄποιος ἐτύγχανεν ῆ Vm, yéyove. δὲ κόσμος πρὸς τοῦ 9 εοῦ, 
iy δὲ τῷ κόσμῳ αἱ ποιότητες, τῶν ποιοτήτων γέγονε ποιητὴς ὁ φΦεός: 

ΟΥ 4. Οὕτως ἔχει. 

OPOOA. Ἐπεὶ δέ σου xoi λέγοντος π σθεν ἤκουον ὡς ἀδύνατον ἐξ οὐκ ὄντων 
γένεσθαέ τε, πρὸς ἐρώτησιν ἀπόκριναι τὴν ἐμήν' δοκεξ σοι τᾶς τοῦ κόσμου ποιότητας 
μὴ ἐξ ὁποκειμένων γεγονέναι ποιοτήτων: 

OY.44. {οκεῖ. 

OPOOA. "Ersgov δέ τι παρὰ τὰς οὐσίας ὑπάρχειν αὐτάς; 

ΟΥ «4. Οὕτως ἔχει. 

OPOOA. Οὐκοῦν ei μήτε ἐξ ὑποκειμένων ποιοτήτων τὰς ποιότητας ἐδημιούργήσεν 
ὁ Φεὸς, μήτε ἐκ τῶν οὐσεῶν, τῷ μηδὲ οὐσέας αὐτὰς εἶναι, ἐκ μὴ ὄντων αὐτὰς ὑπὸ 
J'sov yeyovévau. ἀνάγκη εἰπεῖν. ὅθεν περιττώς ἑδόκεις μοι λέγειν ἀδύνατον εἶναι do- 
ξάξειν ἐξ ovx ὄντων Υεγονέναι τι πρὸς τοῦ 9εοῦ ". ἀλλ à 9 μὲν περὲ τούτου λόγος ὧδε 
ἐχέτω. καὶ γὰρ παρ ἡμῖν δεωροῦμεν ἀνθρώπους ἐξ οὐκ ὄντων ποιοῦντάς τινα. εἰ καὶ 
τά μάλιστα δοκοῦσεν οὗτοι ποιεῖν Ev τινε. οἷον ἐπὶ τῶν ἀρχιτεκτόνων τὸ παράδειγµα 
λάβωμεν᾿ καὶ γὰρ οὗτοι 70001 πόλεις οὐκ ἐκ πόλεων xai ναοὺς ὁμοίως οὐκ ἐκ 
ναών ὃ. εἰ À', ὅτι τούτοις οὐσίαι ὑπόκεινται, oit ἐξ ὄντων αὐτοὺς ταῦτα ποεεῖν, τῷ 
λόγῳ σιράλλῃ. οὐδὲ γὰρ 7 ovcía ἐστὶν / ποιοῦσα τὴν πόλεν 5 αὖ πάλιν τους ναούς, 
ἀλλ 7 περὶ τὴν οὐσίαν τέχνη” 7 δὲ τέχνη ovx ἐξ ὑποχεεμένης τινὸς ἐν ταῖς οὐσίαις 
τέχνης γίνεται, ἆλλ' ἐξ ovx οὔσης ἓν αὐταῖς γένεται. ἀπαντήσειν δέ µοε δοκεῖς οὕτω 
τῷ λόγῳ, ὅτι ὁ τεχνίτης ἐξ ἧς ἔχει τέχνης τὴν ἐν τῇ οὐσέᾳ τέχνην d ποιεῖ. πρὸς δὲ 
τοῦτο λέγεσδαι TOUT εὖ ἐχειν μοι δοκεῖ, ὅτι οὐδὲ ἓν τῷ ἀνθρωώπῳ Ex τενος ύποχει- 
µένης τέχνης γίνεται. οὐ γὰρ ἔνεστιν αὐτὴν. ig ἑαυτῆς οὖσαν δοῦναν τὴν τέχνην᾿ τῶν 
yao συμβεβηκότων ἐστὶν καὶ τῶν τότε τὸ εἶναι λαμβανόντων» ὁπόταν ἐν οὐσίᾳ Tul 
γένηται. ó μὲν γὰρ ἄνθρωπος καὶ χωρὶς τῆς ἀρχιτεκτονικῆς ἔσται" 5 À οὐχ ἔσῖαι, 
ἐὰν μὴ πρότερον ἄνθρωπος ᾖ. ὅδεν τᾶς τέχνας ἐξ οὐχ ὄντων εἰς ἀνθρώπους πεφυκέ- 
ναι γένεσθαι λέγειν «ἀναγκάζον. δὲ τοένυν τοῦτο οὕτως ὄχον ἐπὶ ἀνθρώπων ἐδείξαμεν, 
πῶς οὐχὶ προςΊχε τὸν Sev μὴ µόνον ποιότητας ἐξ ovx ὄντων avo δύνασθαι πεουεζν, 
ἀλλὰ καὶ οὐσέας; τῷ γὰρ δυνατὸν φανῆναι γένεσθαέ τι ἐξ οὔκ ὄντων τὸ καὶ τὰς οὐσίας 
οὕτως ἔχειν δεύκνυτα! *. 

᾿Επεὶ δὲ πόθος ἐστί σοι περὶ τῆς τών κακῶν Υενέσεως ζητεῖν, ἐπὶ τὸν τούτων ἐλευ- 
copo. λόγον. καί σου βραχέα πυνέσναι μας ”τὰ κακὰ πότερον οὐσίαι σοι ὃδο- 
κοῦσιν εἶναι 7) ποιότητες οὐσιῶν» 

OY. A A. ΗΠοιότητας οὐσιῶν εὖ ἔχειν λέγειν μοι Φοκεῖ. 

OPOOA. Ἡ ὁὲ ὕλη ἅἄποιος ἦν καὶ ἀσχημάτιστος; 

ΟΥ 414. Ov: προλαβὼν ἐξεῖπον τῷ λόγῳ. 

OPOOA. Οὐκοῦν εἰ τά xaxa ποιότητες φπάρχουσιν οὐσεῶν;' 5j δὲ Am ἄποιος jv, 
τών δὲ πεοιοτήτων ποιητην εἶπας τὸν Φεὸν εἶναι, ἔσται καὶ τῶν κακών δημιουργὸς. ó 
Φεός. ὅτε τοίνυν ovd" οὕτως ἀναίτιον τῶν ω.» δυνατὸν εἰπεῖν τὸν. δεόν, Av αὐ- 
τῷ προςάπτειν περιττὸν εἶναί μοι δοκεῖ. εἰ δέ τι πρὸς ταῦτα λέγειν ἔχεις, ἄρχου του 
λόγου. εἰ μὲν ἐκ φιλονεικίας ἡμῖν 7? ζήτησις ἐ ἐγένετο, ovx ἂν δεύτερον πρὸ τών κακών 
ἠξίουν ὀρδεσθαι" rel δὲ φελίας ἕνεχα μαλλον xai τῆς πρὸς τὸν πλησίον ὠφελείας την 
ἐξέτασιν ποιούμεῦθα τῶν λόγων, ya ev περὶ τούτων ὀρίεσθαι ἀξιῶ συγχωρεῖ». 

ΟΥ «4. Τὴν μὲν προαέρεσιν τὴν ἐμὴν ἐκ πολλοῦ σοι φανερὰν εἶναι δοκῶ καὶ τὴν 
ἓν τοῖς λόγοις σπουδήν, ὅτι οὗ πιθανώς εἶπων ψευδος γικῆσαι Φέλω, ἀλλά δειχὺῆναι 
τὴν ἀλήθειαν μετὰ ἀκριβοὺς ἐξετάσεως, καὶ σὲ δὲ οὕτω διακεῖσθαι σαφώς ἐπίσταμαι" 
ὅθεν OW τρόπῳ χρώμενος νομέξεις ὀύνασθαι τὸ ἆλην ἓς εὑρεῖν, τούτῳ χρῆσαι μηδὲν 
δυσωπούµενος. ού γὰρ σεαυτὸν ὠφελήσεις µόνον χρησάµενος τῷ κρείττονε, ἀλλὰ πάν- 
τως κἀμὲ περὶ ὧν ἀγνοῦ. 

OPOOA. Za ὥς παραστῆναέ μοι δοκεῖς xai τὰ κακὰ οὐσέας ὑπάρχειν. τνάς" οὐδὲ γὰρ 
ἐκτὸς οὐσιῶν αὐτα ὄντα βλέπω. ἐπεὶ τοίνυν, € οὗτος, καὶ τὰ κακὰ οὐσίας εἶναι λέγεις, 


1) Conf. Phot. p. 305, a. 36 — p. 305, 5. 19. 

2) Hactenus Pseudo- - Origen. I6; nonnullis alienis p. 94, 5— 7. interiectis. 

3) Conf. Pseudo-Origen. p. $5, 2— 25. 

4) Hactenus Pseudo-Origen. |. c.,, nonnullis omissis vel leviter immutatis. 

9) Hactenus fragmentum Meursianum et Phot. |. c. Pergit Maximus, qui fertur, ll, οο.: Proxima 
ap. Phot. p. 305, 5. 13—31. exstant. 

6) Hactenus Phot. ! c. " 

7) Conf. Phot. p. 305, b. 32— 94. usque ad vocem ἀσχημάτιστος. 





ΠΕΡΙ TOY «ΥΤΕΞΟΥΣΙΟΣ. 59 


ὠνάγκη τὸν τῆς οὐσίας ἐξετάξειν λόγον. δοκεῖ σοε τὴν οὐσίαν σωµατικήν τινα σύστα-- 
σεν εἶναι; 

ΟΥ «4. Aoxsi. 

OPOOA. H δὲ σωματικὴ σύστασις GUT, ἐφ ἑαυτῆς ὑπάρχει οὗ δεοµένη τενός, οὗ 
γενοµένου τὸ εἶναι λήψεταε; 

ΟΥ «4. Οὕτως ἔχει. 

OPOOA. «οκεῖ δέ σοι τὰ xaxa ἑνεργείας εἶναέ τινος: 

OY.44. Οὕτω uot φαύνεταε. 

OPOOA. «4ἱ δὲ ἐνέργειαι τότε τὸ εἶναι λαμβάνουσεν, ὁπότ ἂν ὁ ἐνεργῶν παρῇ: 

ΟΥ «4. Οὕτως ἔχει. 

OPGO4A. Ovx ὄντος δὲ rov ἐνεργοῦντος, οὐδ) ὅπερ ἐνεργεῖ ἔσται ποτέ; 

ΟΥ «4. Oix ἔσται. 

0PO04. Οὐκοῦν εἰ ἡ οὐσία σωματική τές ἐστι σύστασις, αὕτη δὲ ov δεῖεαί τινος, 
ἐν ᾧ γενοµένη τὸ εἶναι λήψεται, τὰ δὲ xax ἐνέργειαι ὑπάρχουσί τενος» uL δὲ ἑνέρ- 
γιων δέονταέ τινος, ἐν ᾧ γενόμεναι τὸ εἶναι ᾿λαμβάνουσε, οὔκ «ἔσονται οὐσίαι τὰ 
χακά. εἰ δὲ οὐσέωι τὰ κακά, xaxov δὲ ὁ φόνος, | οὐσία ἔσται ó φόνος" ἀλλὰ -μῆν 
Ó «φόνος ἐνέργεια ὑπάρχει τινός, οὐκ ἔστιν ἄρα οὐσία ὁ φόνος. εἰ δὲ τὰ ἐνεργοῦντα 
οὐσίαν εἶναι δέλεις, vun κάγώ. οἷον ἄνθρωπος ὁ φονεύς, καθ ὃν μὲν λόγον 
ἀνθρωπός ἔστιν, ὑπάρχει οὐσία" ὁ δὲ ὃν ποιεῖ (φόνος. οὐκ εστιν οὐσία, ἀλλ’ ἔργον 
τῆς οὐσίας. λέγομεν δὲ τὸν ἄνθρωπον ποτὲ μὲν κακὸν διὰ τὸ φονεύειν, ποτὲ ὁ᾽ 
αὖ πάλιν διὰ τὸ εὐεργετεῖν ἀγαδό y. πέπλεκται ἄρα τὰ ὀνόματα ταῦτα τῇ οὐσέᾳ 
ἐκ τῶν συμβεβηκότων GTI; », ἄτινα οὐκ ἐστιν αὐτή: οὔτε γὰρ ὁ φόνος ἐστὶν 7 οὐσία 
ovr av mÀw 7j μοιχεία οὔτε τι τῶν ὁμοίων κακῶν. ἀλλ’ ὥσπερ ἀπὸ τῇς γραµµα- 
τικῆς, ὁ γθαμµατικὸς. λέγεται καὶ ἀπὸ τῆς ῥητορικῆς ὁ «ῥήτωρ καὶ ἀπὸ τῆς ἑωτρικῆς ὁ 
ἑατρός, τῇ τῆς οὐσίας oV ἑατρικῆς οὔσης οὔτε μὴν θητορικῆς οὔτε γραμματικῆς, ἆλλ᾽ ἀπὸ 
τῶν συμβεβηκότων αὐτῇ τὴν προςηγορίων λαμβωνούσης, áp ὧν οὕτως ὀνομάρεσθαι 
δοκεῖ, ovd ὁπότερον αὐτῶν οὔσα' ὁμοίως μοι φαένεται καὶ ἀπὸ τών δοκούντων εἶναι 
χαχὠν τὴν οὐσίαν ὄνομα π οσλαμβάνειν ? οὐδ᾽ ὁπότερον οὔσαν αὐτῶν, 3 καί μοι ὁμοίως 
ἐπινόησον, si T ἕτερον ἀναπλάττεις ἐν τῷ τῶν νῷ κακών τοῖς ἀνθρώποις αἴτιον, ὥς 
κάχεῖνος, χαθὸ ἐν τούτοις ἐνεργεῖ xai ὑποβάλλει ποιεῖν τὼ κακά, ἔστι xai αὐτὸς κακὸς 
& ὧν. ποιεξ. διὰ τοῦτο γὰρ xáxsivoc χακὸς εἶναι λέγεται, ὅτι τῶν κοκῶν ἔστι ποιη-- 
τής. à δέ τις ποιεῖ, οὖκ ἔστιν αὐτός, dX αἱ ἑνέ έιαι αὐτοῦ, áq ὧν τὴν προςηγο- 
gíay TOU κακὸς λέγεσδαι λαμβάνει. εἰ γὰρ αὐτὸν υπάρχειν εἶποιμεν ü ποιεῖ, ποιεῖ δὲ 
φόνους xai μοιεχείας καὶ κλοπὰς καὶ ὅσα τούτοις ὅμοια, αὐτὸς ὅσται ταῦτα. εἰ δὲ 
ud ἐστεν αὐτός, ταῦτα ὃ ὅτε γέεται τὴν σύστασεν ἔχει, oU γινόμενα δὲ καὶ τοῦ 
εἶνα παύεται, Υένεται δὲ ταῦτα πρὸς ἀνθρώπων, ᾿ ἔσονται ἄρα τούτων OL ἄνθρωποι 
ποηταέ, καὶ τοῦ εἶναι καὶ τοῦ µηκέτ εἶναι αἶτιοι e: εἰ δὲ ταντα΄ ὀνεργείας αὐτοῦ φῄς, 
E ὧν mote? τὸ κακὸς εἶναι & έχει, οὐκ ἐξ ὧν ἐστιν. 7 οὐσία. κακὸν δὲ εἶπομεν λέγε- 
σθαι ἀπὸ των συμβεβηκότων τῇ οὐσέᾳ, ἄτινα οὔκ ἔστιν ? οὐσία, ὡς ἀπὸ 2c ἑατριαῇς 


0 ἰατρός. “ εἰ δὲ ἐξ o v ἐνεργεῖ ἕκαστος ὑπάρχει κακός, & δὲ ἐνεργεῖ ἀρχὴν τοῦ εἶναι 


λαμβάνει, ἦρξατο xáxsivoc εἶναι κακός, ἤρξατο δὲ καὶ ταυτὲ τὰ κακά. εἰ δὲ οὕτως 
5er, οὔκ ἔσται ἀνάρχως κακός, οὐδὲ ἀγένητα τὰ κακά, τῷ γενητὰ πρὸς αὐτοῦ εἶναι 
φάναι 5. 

ET.AIPOZ. Tov μὲν πρὸς τὸν ἑταῖρον; d φίλε, λόγον ἱκανῶς µου πεποιηκέναε 
doxsig* ἐξ ὧν γὰρ προὔλαβε τῷ λόγῳ, ἐκ τούτων συνάγειν ἔδοξας καλῶς. ὡς ἆλη- 
νως γάρ. εἰ ἄποιος ἔτύγχανεν 7] 9] VÀ, τών δὲ ποιοτήτων δημιουργὸς ὑπάρχει ( ὁ 366, 
ποιότητες δὲ τὰ κακά, τῶν Χακών ἔσται ποιητὴς ὃ Φεός. οὗτος μὲν ουν ὁ λόγος 
πρὸς ἐκεῖνον εἰρήσθω αολῶς, ἐμοὲ δὲ ψεῦδος δοκεξ τὴν ὅλην ἄποιον εἶναι λέγειν: 
οὐδὲ γὰρ ἔνεστιν δἰπεῖν περὲ ἠστινοσοῦν οὐσέας ὡς ἔστιν ἄποιος. καὶ γὰρ ἓν ᾧ 
ἄποιον εἶναι λόγεε, τὴν ποιότητα αὐτῆς µηνύεε, ὁποία ἐστὶν ἤ ὅλη διαγραφόµενος, 
ὅπερ ἐστὺ ποιότητος εἶδος. δεν, εἰ σοε φέλον ἐστέν, ἄνωθεν ἄρχου πρὸς ὁμὲ τοῦ 
λόγου. " ἐμοὶ γὰρ 7 ὕλη ἀνάρχως ποιότητας ἔχειν δοκεῖ" οὕτως γὰρ καὶ τὰ xaxó ἐκ 
τῆς ᾽ἀποῤῥοέας αὐτῆς εἶναι λέγω ", ἵνα τῶν κακών ὃ μὲν Φεὸς ἀναίτιος ᾗ, τούτων δὲ 
ἁπάνεων ? ὕλη αἰτία. 


1) Conf. Pseudo - Origen. P. 100,16. — p. 101, 19. et Phot. p. 305, 0. 3. — p.306, a. 1, apud quem 
haec: πέπλεχται ... Gvufefyxótov αὐτῇ, ad verbum expressa , proxima circumscripta reperiuntur. 

2) Conf. Phot. p. 300, a. 1— 13. 

3) Hactenus Photius l. ο. 

4) Cf. Phot. p. 306, a. 13— 80. 

9) Hactenus Pseudo - - Origen. l. c. 

0) Haec: ἐμοὲ ... 5 ὕλη αἰτία, delibavit Pseudo -Origeu. p. 95, 31—30. 

7) Hactenus Phot. | 


223 E. 


441 R. 


225 E. 
443 RB, 





228 E. 


446 R. 


229 E. 


447 Rh. 


00 MEG04IOY 


OPOOZ. T?» μὲν. προθυµίαν την σὴν' ἀποδέχομα., ( φίλε; καί σου τὴν. ἐν τοῖς 
λόγοις σπουδὴν ἐπαινώ. προςήηχε γὰρ ὡς ἀἆληθώῶς ἕκαστον τῶν φιλομαδῶν μὴ ἁπλῶς 
καὶ ὡς ἔτυχε συγκατατέθεσθαι τοῖς λεγομένοες» ἀλλ’ ἀκριβῆ ποιεῖσθαε τὴν ἐξέτασιν 
τῶν λόγων. οὐδὲ γὰρ εἰ ὁ προςζητῶν παρά λόγον ὀθισάμενος ἀφορμῆν παρέσχε τῷ 
βάρη συνάγειν ὡς ἐφέλεε, τοῦτο καὶ τὴν «ἀκροατῆν πείσει, ἀλλ εἰ τι do- 
xti δυνατὸν. εἶναι λέγεσθαι καλώς» τοῦτο λέξει παρ ὧν δυοῖν Φάτερον à ἔσταε' 7 γὰρ 
xai πρὸς ὃ χενεῖσθαι ὁοκεῖ ἀκούσας τέλεον ὠφεληθήσεταε, 7? τὸν προςδιαλεγόµενον 
ἐλέγξει ov τἀλγθῆ λέγοντα. 

Ov doxeic όέ iot δεόντως εἐρηκέναι τὴν ὕλην ἄνωθεν ποιότητας ἔχειν. ! si. γὰρ 
rov9" οὕτως ἔχει, τένος ἄρα ἔσταε ποιητῆς ὁ δεός; εἴτε γὰρ οὐσίας ἐροῦμεν, προεξ- 
ναι ταύτας φαμέν᾿ eir au πάλεν. ποεότητας, καὶ ταύτας ὑπάρχειν. οὐχοῦν οὐσίας 
τε οὔσης καὶ ποιοτήτων περιττὸν εἶναί μοι δοκεξ δημεουργὸν λέγειν τὸν Φεόν. ἵνα 


. 06 μὴ ἐμαυτῷ κατασκενάζειν τενὰ ὁόξω λόγον, 3 ἀπόκριναι yUy ἐρωτώμενος, * τένε 


τρόπῳ δημιουργὸν εἶναι φὴς τὸν Φεόν; πότερον ὅτι τὰς οὐσίας ἔτρεψεν εἰς τ. τὸ μη” 
xé9? ὑπάρχειν ἐχείνας;, αἵπερ ᾖσάν ποτε, ἀλλ érépac παρ αὐτὰς γενέσθαι, ᾗ ὅτι τὰς 
μὲν οὐσίας ἐφύλαξεν ἐκείναςς αἵπερ ἦσαν πρὸ τούτου, τὰς δὲ ποιότητας ἔτρεψεν 
. αὐτῶν» 

ET.AIP. Ov τι uoi δοχεξ ἀλλαγήν τενα οὐσιῶν γεγονέναε xai γὰρ ἄτοπον τοῦτο 
"λέγειν μοι φαίνεται" τροπὴν δέ τενα τῶν ποιοτήτων yeyovévas ub, καθ ἃς δηµιουρ-- 
γὸν εἶναι λέγω τὸν δεόν. καὶ ὥςπερ εἰ TUYO. λέγειν ἐκ λέθων oixíav yeyovépos , ἐφ 
ὧν οὐκ ἔστιν εἰπεῖν ὥς οὐχέτι λέδοι μένουσε τῇ οὐσίᾳ, οἰκία γενόμενοι οἱ λέθοι (τῇ 
γὰρ ποιότητι τῆς συνὸέσεως τὴν oixíav γεγονέναι gb , τραπεέσης δηλονότε τῆς προ- 
τέρας. τῶν λέόων΄ ποιότητος)" οὕτω Hoi δοκεῖ xai τὸν Φεόν, ὑπομεγούσης τῆς οὐσίας, 
τροπήν. τινα τῶν ποιοτήτων αὐτῆς πεποιηκέναε, καθ ἣν τὴν τοῦδε τοῦ κόσμου γένε- 
cw πρὸς τοῦ 9εοῦ yeyovévat λέγω '. 

OPOO04A. ᾿Επεὶ roívvv τροπήν τινα τῶν ποιοτήτων. πρὸς τοῦ Φεοῦ yeyovévas 
976, ἀπόκρεναέ pot βραχέα πυθέσδαι προαερουµένῳ. δλέγε δή, εἰ ὁμοίως καὶ coi 
δοκεῖ rà κακὰ ποιότητας εἶναι τῶν οὐσεῶν: 

ETAIP. 4oxei. 

; OPGOA. "άνωθεν δὲ ἦσαν αἱ ποιότητες αὗται iv τῇ ὕλῃ, y ἀρχὴν ἔσχον τοῦ 
είναι; 

ET.AIP. Συνεῖναέ gp ἀγενήτως τῇ ὕλῃ ταυτασὲ τὰς ποιότητας. 

OPOOA. Οὐχὶ δὲ τὸν 9εὸν φὴς τροπήν τινα τῶν ποιοτήτων πεποιηκέναε; 

ΕΤ.ΑΙΡ. Τουτὸ gp 

OPOOA. llovspov οὖν εἰς τὸ κρεῖττον 5 sig τὸ χεῖρον; 

ETAIP. Eic TO χρεῖττον λέγειν not δοκεξ. | 

OPOOA. Οὐκοῦν εἰ ποιότητες τῆς ὕλης τὰ κακά, τὰς δὲ ποιότητας αυτῆς tig tO 
κρεῖττον. ἕτρεψεν E 9eóc, πόὃεν τὰ xaxa ζητεῖν ἀνάγκη. οὗ γὰρ ἔμειναν ai ποιότη- 
τες ὁποῖαί ποτ ἤσαν τῇ φύσει. si μὲν προτερον οὐχ ἦσαν ποιότητες xaxoí ; ἐκ 
δὲ τοῦ τραπῆναε πρὸς του Φεου τὰς πρώτας τοεαύτας "spi τὴν VÀnv γεγονέναι Γποιό- 
τητας φής, αἔτιος, ἔσται TOY χακῶν ὁ Φεός, τρέψας τὰς οὐκ οὖσας ποιότητας κακὰς eig 
τὸ ε vau. xa&xüg' 7 τὰς μὲν χακὰς ποιότητας εἰς τὸ αρεῖττον οὗ doxsi σοε τρέψαι τὸν 
δεόν, τὰς δὲ λοιπὰς καὶ µόνας, ὅσαι ἀδιάφοροι Sr quod, τῆς διακοσµήσεως ἕνεκα 
πρὸς τοῦ Όεου τετράφθαι λέγεις; 

ETAIP. Οὕτως ἄνω9εν οἶχον ἑ ἐγώ. 

OPO04. Πῶς τοίνυν avrov τᾶς τῶν φαύλων ποεότητας ὡς εἶχον χαταλελοιπέναε 
λόγεες) ὁπότερον « δυνάµενον μὲν κἀκείνας ἀνελεῖν» µη βουληθέντα dé, Ἡ |] τὸ δύνασθαι 
μὴ ἔχοντα ; εἰ μὲν γὰρ δυνάμενον λέξεις, μὴ βουληθέντα δέ) αὐτὸν αἶτιον τούτων 
εἰπεῖν ἀνάγκη, ὅτε δυνάμενος ποιῆσαι μη εἶναι κακὰ συνεχώρησεν αὐτὰ µένειν ὡς 
ἦν, xai μάλιστα ὅτε δημιουργεῖν τὴν ὕλην ἤρξατο. sí γὰρ uad ὅλως ἔμελεν αὐτῷ 
τῆς nc, ovx ἂν αἶτιος ἦν ὧν συνεχώρεε μένειν' ἐπεὶ δὲ µόρος μέν τι αὐτῆς ἆδη- 
μιούργεε, μέρος δέ τι οὕτως cla, δυνάµενος κἀκεῖνα τρέπειν sig τὸ αρεῖετον, αἰτέαν 
ὀφλισκάνειν ἄξιος εἶναί μοι δοκεῖν χαταλιπὼν ᾿μµέρος ὕλης εἶναι πονηρὸν ἐπ᾽ ὀλέθρῳ 
οὗ ἐδημιούργησε µέρους. ἀλλὰ μὴν καὶ τὰ µέγιστα κατὰ τοῦτο τὸ µέρος ἠδικῆσθαί 


1) Cf, Phot. p. 306, a. δ0---δ6. usque ad illa: λέγειν τὸν θεόν. 

2) Hinc nonnihil hausit Pseudo - -Origen. p. 96, 19 — 21. om 

3) Cf. Phot. p. 306, a. 30. — p. 306, ὁ. 8. 

4) Methodium porro compilat Pseudo Origenes p. 00, 28. -— p. .. 98, 3. 

5) Hactenus Photius l. c. 

6) Cf. Phot. p. 306, b. 9— 35. ubi nonnulla in brevius contracta. 

7) Hactenus Pseudo- Origenes l. c. omissa parenthesi: τῇ γὰρ μα ^. λίΦω» ποιότητος. 
8) Pseudo-Origenes Methodium compilare pergit p. 98, 21: p. 99, 2 














ΠΕΡΙ TOY «ΥΤΕΞΟΥΣΙΟΥ. 61 


μοι δοκεξ 9 τοῦ ὅπερ κατεσχεύασε τῆς ὅλης μέρος ἀντελαμβανόμενον ravi τῶν xa- 
κὠν'. εἰ γάρ τις ἐξετάζοι ἐπ᾽ ἀκριβὲς τὰ πράγματα, χαλεπωτερον yv εὑρήσει τὴν 
ὕλην πεπονονῖαν τῆς προτέρας ἀχοσμίας. 3 πρὲν γὰρ αὐτὴν δεακριθῆναι τὸ μηδὲ αἷ- 
σδέσθάι τῶν καχῶν παρῆν avri νυνὲ δὲ ἕκαστον τῶν μερών αὐτῆς αἴσθησιν λαμ- 
βάνει τῶν κακών. χαέ μοι ἐπ᾽ νδρώπου τὸ παράδειγµα λαῤε. πρὲν γὰρ εἰκονισοῃ 

καὶ ζῶον γένηται "j τοῦ δημεούργου τέχνῃ, τὸ μηδὲ ἑνὸς ἀντιλαμβάνεσθαι τῶν κακῶν 
x. τῆς φύσεως εἶχεν' ἀφ οὗ δὲ πρὸς τοῦ Φεοῦ ἄνθρωπος γένεταε, καὶ τὴν αἴσθη- 
ei TOU προσπελάζοντος xaxov προςλαμβάνει. καὶ τοῦ, ὅπερ ἐπὶ εὐεργεσίᾳ τῆς ὕλης 
πρὸς τοῦ Jeov yeyovévau. λέγεις, εὑρέσκεται μάλλον ἐπὶ τῷ . ἀδέρονε προςγενόµενον 
αὐτῇ. εἰ ὃ ἐκ τοῦ μὴ ὀύνασθαι τὸν δεὸν ἀνελεῖν τὰ κακὰ τὸ μὴ πεπαῦσθαι λέγεες, 
ἀδύνατον τὸν δεὸν | φῆσεις ὑπάρχειν. τὸ δὲ ἀδύνατον 704 τῷ φύσει ἀσθενῆ ὑπάρχειν 
αὐτὸν Bera, 7 τῷ γικασθαι τῷ φόβῳ «δεδουλωμένον πρός τενος χρείττονος. εἰ μὲν 
οὖν τὸν Φεὸν φύσει ἀσθενῆ ὄντα τολµήσειες εἰπεῖν, περὶ τῆς σωτηρίας αὐτῆς κχενδυ- 
VEUELV μοι δοκεῖς” εἰ δὲ τῷ γικᾶσθαι φόβῳ πρός του µείξονος, μείζονα ἔσται τοῦ 
9εοῦ τὰ xaxa , νιχκώντα τῆς προαερέσεως αὐτοῦ τὴν ὁρμήν" ὅπερ ἄτοπον εἶναέ μοι 
λέγειν περὶ Φεοῦ δοκεῖ did τέ γὰρ οὐχὲ μᾶλλον zavr ἔσονται Φεού, νικᾶν κατά 
τὸν λόγον, τὸν σὸν δυνάµενα τὸν Φεόν, εἴπερ Φεὸν ἐκεῖνό qgousv, ὃ τὴν ἁπάντων 
ἐξουσίαν ἔχει; 

*-Boayén dé σου καὶ περὶ τῆς ὅλης αὐτῆς πυθέσθαι ῥούλομαι καί μοι φέρων 
λέγε, πότερον ἁπλῆ τις ἦν 95y ὕλη ? σύνθετος; 7 γὰρ. διαφορὰ τών γεγονότων εἰς 
τοιαύτην µε περιίστησιν ἐξέτασεν τοῦδε τοῦ λόγου. si γὰρ ἁπλῆ τις ἔτυγχανεν ἡ 7 vÀy 
καὶ µονοειδής» σύνθετος δὲ Ó χόσµος καὶ ἐκ διαφόρων οὔσιῶν τε καὶ κράσεων τὴν 
σύστασιν ἔχεε, ἀδύγωτον τοῦτον ἐξ ὕλης γεγονέναι λέγειν, τῷ τὰ σύνθετα μὴ οἷόν τε 
ἐξ ἑνὸς ἀποίου τὴν σύστασιεν ἔχειν τὸ γὰρ σύνθετον ἁπλῶν τινων μέξιν µηνύει. εἰ 
ὁ) ab πάλιν τὴν ὕλην σύνῶετον λέγειν ἐθέλοις, πάντως ἐξ ἁπλῶν τινων συντενεῖσόαι 
φήσεις. sí δὲ ἐξ ἁπλῶν συνετέδη, ἦν ποτε καθ' ἑαυτὰ τὰ ἁπλᾶ, dv cvvreDévrov 
Téyovev ? ὅλη, ἐξ οὗπερ xai γενητὴ οὔὖσα δεέκνυται. εἰ γὰρ σύνθετος 5 Un, τὰ δὲ 
σύνθετα ἐξ ἁπλῶν τὴν σύστασιν ἔχει, ἦν ποτε ECCL ὅτε 5 VÀm οὐκ ἦν, τουτέστι 
πρὸν τὰ ἁπλᾶ συνελὺεξν. εἰ δὲ ή ἦν ποτε χαιρὸς ὅτε 7) VÀ: οὐκ ἦν, οὐκ ἦν δέ ποτε καιρὸς 
ὅτε τὸ ἀγένητον οὐκ ἦν οὐκ ἄρα loro ἀγένητος ] VÀ. τὸ ὁ᾽ ἐντεῦθεν à ἄρα ἔσται 
πολλὰ τὰ ἀγένητα, εἰ γὰρ ἦν ἀγένητος ὁ 9566; ἣν δὲ ἀγένητα xai τὰ ἁπλᾶ ἐξ ὧν 
] η συνετέδη, οὐκ ἔσται ἄρα δύο καὶ μόνα τὰ ἀγένητα,. ἕνα παρήσω τὸ ἐπιζητῆσαι 
tí ὄντα ἐστὶν ἁπλᾶ, ὕλη ἢ 9 doc πολλὰ ydo xai οὕτως ἄτοπα ἀκολουφήσειαν. ὅδο- 
xii δέ cos μηδὲν τῶν ὄντων αὐτὸ ἑαουτῷ ἀντικεῖσθας; 

ETAIP. «4{οκεῖ. 

OPOOA. ᾽έντίκειται δὲ τῷ πυρὲ τὸ iow; 

ETAIP. "άντικεῖσθαί μοι φαίνεται. 

0PO0A. Ομοίως δὲ καὶ τῷ φωτὶ τὸ σκότος xai τῷ ψυχρῴ τὸ Φερμόν, πρὸς 
δὲ τούτοις καὶ τῷ Σηρῷ τὸ ὑγρόν: 

ET.AIP. Οὕτως ἔχειν µοι δοκεξ.͵ * 

0P604. Οὐκοῦν si μηδὲν τῶν ὄντων αὐτὸ ἑαυτῷ ἀντίκειται, ovx ἔσονται Vr μίαν 
οὐδὲ μὴν ἐξ ὅλης ptc. ὅμοεον δέ τινο τούτῳ λόγον πάλιν πυθέσθαι σου βούλομαι. 
ὀοχεῖ σοι τὰ µέρη μὴ ἀναιρετικὰ τυγχάνειν ἀλλήλων; 

ΕΤ.ΑΙΡ. «4{οκεῖ. 

0ΡΦΟ. Εἶναι δὲ τῆς ὕλης µέρη tO τε πὺρ καὶ τὸ θδωρ, ὠςαύτως δὲ καὶ τὰ 
λοιπα j 

ET.AIP. Οὕτως ἔχει. 

0POOA. Τί δέ; οὐ δοκεῖ σοι ἀνατρεπτικὸν μὲν εἶναι τοῦ πυρὸς τὸ ὕδωρ, τοῦ 
δὲ σχότους τὸ φώς, xai τἆλλα ὅσα τούτοις παραπλήσια; 

ETAIP. «4{οκεζ. 

OPOOA. Οὐκοῦν εἰ τὰ μέρη, ovx ἔδτιν ἄλλήλων ἀναερετικά, τὰ δὲ Unc μέρη 
ἀναιρετικὰ ολλήλων ἐστέν, οὐκ ἄρα ἔσται ἀλλήλων μέρη εἰ δὲ οὐκ ἔστιν ἀλλήλων 
μέρη, οὐκ ἔσονται ὅλης μιᾶς. ἀλλὰ μήν ovo αὐτὰ ἔσονται VÀg, τῷ μηδέν τι τῶν 
ὄντων αὐτὸ ἑαυτοῦ ἀναιρετικὸν ὑπάρχειν κατὰ τὸν τοῦ ἀντικειμένου λόγο». οὐδὲ γάρ 
leí τι αὐτῷ ἀντικείμενον" τὰ γὰρ ἀντικέείμενα ἑτέροις ἀντικεῖσθαι πέφυκεν. οἷον τὸ 


1) Haetenus Photius |. c. 

2) Cf. Phot. p. 306, 5. 30. — p. 307, a. 9. 

3) Hactenus Photius |. c., nonnullis contractis. 

4) Hactenus Pseudo-Origenes i.c, omissis illis: καί uo: ἐπ ἀνθρώπου ... τοῦ προςπελάζοντος 
χαχοὺ προςλαμβάνει. Continuantur excerpta ap. Phot. p. 307, a. 10. — p. 307, 6. 4. nonnullis omis- 
si8 vel contractis. 


230 E. 
448 R. 


231 E. 


449 R. 


232 E. 
450 R. 


233 E. 


451 R. 


* 


'- 
, 


62 : MEG04ZIOY 


λευκὸν αὐτὸ ἑαυτῷ Ovx ἀντέχειται, πρὸς δὲ τὸ μέλαν ἀντικθίμενον λέγεται. καὶ τὸ φῶς 
ὁμοίως ἑαυτῷ μὴ ἀντικεῖσθαι δείχνυται, πρὸς δὲ τὸ σχότος οὕτως ἔχον φαίνεται, xai 
234 E. ἄλλα yovv ὁμοίως πλεῖστα ὅσα. εἰ τοίνυν καὶ ὅλη µία τις ἦν, οὔκ ἂν αὐτὴ avt ἂν-- 
- τέκειτο. οὕτω δὲ τῶν ἀντικειμένων ἐχόντων τὸ μὴ εἶναι τὴν ὕλην δείκννταε". — 
Περὶ μὲν τῆς ὕλης αὐτάρκως ἔχει. ἐπὶ δὲ τὴν τῶν κακών ἐξέτασεν ἔρχεσθαε δεῖ 
xai ἀναγκαίως ἀναζητεῖν τὰ παρὰ ἀνθρώποις. τὰ παρ ἀνθρώποις xaxü πότερον 
εἴδη τυγχάνει κακοῦ 97 µέρη; εἰ γὰρ εἶδη, οὐκ ἄρα ἔσται ἕτερον παρὰ ταῦτα τὸ κα- 
xov καθ αὐτὸ τῷ τὰ γένη iv τοῖς εἶθεσιν ἐξετάζεσθαι καὶ ὑφξστάναι. εἰ δὲ τοῦτο, 
γενητὸν ἄρα ἔσται τὸ κακόν τὰ γὰρ εἶἴδη γενητὰ ὄντα δεέχννται, oiov φόνος καὶ 
µοεχεία καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια. εἰ δὲ μέρη τενὸς xaxov ταῦτα εἶναι ἐφέλοεις, 
ἔστι δὲ ταῦτα γενητά, ἀνάγκη κἀκεῖνο γενητον ὑπάρχειν. ὧν γὰρ τὰ µέρη γενητά, 
ταῦτα ὁμοίως ἐξ ἀνάγκης ἐστὶ γενητά' τὸ γὰρ ὅλον ἐκ μερῶν συνέστηκε. καὶ τὸ 
μὲν ὅλον osx ἔσται μὴ ὄντων μερῶν, ἔσται δέ τινα τῶν μερών, x&v μὴ τὸ ὅλον 
παρ. οὐδενὸς δὲ τῶν ὄντων µέρος μέν ἐστι γενητόὀν, µέρος δὲ ἀγένητον. εἰ δὲ καὶ 
τοῦτο συγχωρήσαεµι τῷ λόγῳ, ἦν ποτε τὸ κακὸν, ὅτε ὁλόχληρον οὐκ ἦν, τουτέστι 
πρὶν δημιουργῆσαι τὴν ὕλην τὸν Φεόν. τότε δὲ ὁλόχληρον γίνεται, ὅτε πρὸς Oso) 
γέγονεν ἄνθρωπος. τῶν γὰρ μερών τοῦ κακοῦ ἄνθρωπος ὑπάρχει ποιητής. καὶ τὸ 
ἐντεῦθεν ὁλόκληρον εἶναι τὸ κακὸν αἴτιος ἔσται δηµιουργήσας ὁ Φεός, ὅπερ ἀσεβές. 
εἰ ὁ) οὔδ' ὁπότερον τούτων λέγεις τὸ κακόν, πρᾶξεν δέ τινος κακοῦ αἶναι λέγεις, 
γενητὸν αὐτὸ ὑπάρχειν µηνύεις 7 γὰρ τοῦ τινὸς πρᾶξις ἀρχὴν τοῦ εἶναι λαμβάνει. 
πρὸς δὴ τούτοις οὐδὲν ἕτερον παρὰ ταῦτα τὸ κακὸν εἰπεῖν ὄχεις. ποίαν γὰρ πρᾶξεν 
κακὴν ἑτέραν παρὰ τὸ ἐν ἀνθρώποις δεικνύειν ἔχειςῃ ὅτε γὰρ ὁ ἐνοργῶν ob κατὰ 
τὸν τῆς οὐσίας λὀγον υπάρχει xaxín, ἄλλα κατ αὐτὸ το ἐνεργεῖν τὸ κακὸν ἤδη οδέ-- 
δεικται *. 
"Or. τῇ φύσει κακὸν οὐδέν ἐστιν, ἀλλὰ τῇ χρήσει γένεται xaxa τὰ κακά 3. 
Πρὸς μὲν τοῦ Φεοῦ τοὺς ἀνθρώπους κακοὺς γεγονέναν οὔτε µοι δοκεῖ λέγειν’ 
ο δὲ τὸν πρῶτον ἄνθρωπον γεγονέναι λέγω, τουτέστιν ἐλεύθερον, dg οὗ 
à οἱ διάδοχοι τοῦ γένους τὴν ὁμοίαν ἐλευθερίαν ἐκληρώσαντο. «φημὲ τοιγαροῦν 
ἀλεύθερον γεγονέναι τὸν ἄνθρωπον, δουλεύοντα δὲ αὐτὸν οὗ βούλομας' τοῦτο γὰρ 


1) Hactenus ficti Maximi fragmentum περὲ τῆς ὕλης et Phot. l. c. Pergit Photius p. 307, b. 
9— 36. 

2) Ad redintegrandum dialogi tenorem hoc loco interruptum nihil confert Pseudo Origenes, 
quippe qui p. 100, 16 — p. 101, 10, uti supra vidimus, post Methodiana vel, si Diis placet, Maxi- 
miana ap. Euseb. p.220, 8 — p. 291, 6. (ap. Pseudo-Orig. p. 98, 21,— p. 99, 29.) ex parte saltem 
eam Methodii disputationem intulerit, quae ap. Euseb. p. 222, 7 — p. 224, 34. exstat et h.1. inter- 
locutoris verbis: ὅτι γὰρ ὁ ἐνεργῶν ... ἤδη Ῥέδεικται, respicitur. 

3) Hactenus Photius l. c. Methodii disputationem, cuius summa novissimo apud Photium ex- 
cerpto inest, integram hoc loco refero ex Pseudo-Origene, qui Adamantium Orthodoxo substitutum 
haec loquentem faeit p. 101, 25 — p. 108, 3. -44.4M. "Eyo πρῶτον τῇ φύσει οὐδὲν φαῦλον λέγω, 
τῷ δὲ τῆς χρήσεως (vulg. φύσεως) τρὀπῳ κακὸν εἶναι λέγεσθαι. τὸ γὰρ Tij µοιχείας ὄνομα κοινω- 
νίας ἐστὶν d»doóc xai γυναικὸς cnuavrxóv: ἀλλ ἐὰν κοινωνῇ τις τῇ γυναιχὲ παιδοποιίας ἕνεκα 
x«i τῆς τοῦ γένους διαδοχῆς, ἀγαθή τις 9nd κοινωνία γίνεται. εἰ δέ τις καταλιπὼν τὴν νόμιμον 
κοινωνίαν (p. 102) ἐνυβρίζοι γάμοις ἀλλοτρίοις, λίαν ἔργον πράττει κακὀν, καὶ ἡ μὲν κοινωνία ἡ 
αὐτή, ὁ δὲ τῆς χρήσεως τρόπος οὐχ y καὶ ἐπὲ τῆς πορνείας δὲ Ó αὐτὸς λόγος. ᾖἡ΄ κοινωνία 
τοίνυν» χωρὶς τοῦ τρόπου τῆς χρήσέως ἐξεταζομένη κακὸν οὐκ ἔστιν, τότε δὲ γίνεται κακόν, ὁπότε 
ὁ τρόπος ἔσται σαφής. ἀλλὰ καὶ τὸν qóvov ὁμοίως ἔχειν (uut. ἐὰν γάρ τις τὸν ἐπὶ µοιχείᾳ 
ληφθέντα κτεῖναι Φέλῃ, δίκας ὧν ἑτόλμησεν ἀπαιτῶ», χακὸν οὐκ ἐργάδεται. dé» τις δὲ τὸν μηδέν 
τι τῶν ἀπηγορευμένων πεποιηκότα ἀναιρήσῃ οὐδενὸς ἆλλ'  προφάσεως χάριν, οὐδὲ τῆς τῶν οἰχείων 
ἀφαιθέσεως ἕνεκα, τουτέστιν ἢ χρημάτων y κτημάτων, φαυλον ἐργάξεται. — xci τὸ μὲν ἔργον τὸ 
αὐτὸ ἀμφοτέρων Ἠίνεται, ὃ δὲ τρὀπος τοῦ ἔργου τὴν Φδιαφορὰν ἐμποιεῖ. πρὸς δῇ τούτοις καὶ τὸ 

ρήματα λαμβάνειν τινὸς τῷ τρὀπῳ τῆς λήψεως γίνεται κακὀν. ἐαν μὲν γάρ τις ὄφη κοινωνῶν ἐξ 
ὧν ἔχει, ὃ λαμβάνω» οὐδὲν φαῦλον ποιεῖ. εἰ d ad πάλιν ἄχοντος ἀφέλοιτο ἢ λεληδότως, έργον τι 
πονηρὸν πράττει. καὶ τὸ μὲν ἀλλότρια λαμβάνειν ἐπ ἁμφοτέρων ἐστίν, ó δὲ τῆς λήψεως τρόπος 
λέγεσθαι τοῦτο ποιε. ὁμοίως δὲ καὶ τὸ Φεοσεβεῖν τρὀπῳ xaxov» γίνεται. εἰ μὲν γάρ τις τὸν ἀληδῆ 
σέβει 9eóv, ἔργον ποιει ἀγαθόν' εἲ δὲ τοῦτον καταλιπὼν τὸν οὐκ ὄντα σέβει, καὶ τὴν τοῦ χρείτ- 
τονος τιμὴν ξέλοις ἢ λίθοις προςάπτειν ἐθέλει, χακὸν πράττει. καὶ (p. 103) τὸ μὲν τῆς Φεοσεβείας 
ὄνομα τὸ αὐτό, ὁ δὲ τῆς χρήσεως τρόπος ἐναλλάσσει τὸ γινόμενον. 

4) Praeclarum hoc fragmentum nobis servarunt Leontius et Joannes Rerum sacrarum libro Il. 
tit. 3. περὶ αὐτεξουσίου, ubi Methodii ἐκ τοῦ περὶ αὐτεξουσίου λόγου esse dicitur. "Vid. Mai Scri- 
ptor. veter. nova collect. T. VII. p. 92, col. 1l. — p. 93, col. 2. Lacunam, quae hoc fragmentum 
praecedit, quodammodo explet Pseudo-Origenes, apud quem Droserius, i. e. Methodii "Ere«tpoc, ad 
Adamantii verba supra allata haec respondet p.108, 4— 15: «4Ρ0Σ. "Enti τοίνυν περὶ τῶν κακῶν' 
ἐποιήσω τὸν λόγον, δεικνύναι βουλόμενος Qg ἔστι τὰ χακά, ὅτι τούτω» oi ἄνθρωποι τυγχάνουσι 
ποιηταέ, βραχύ τι πάλιν πυθέσθαι βούλομαι. πότερον oi ἄνθρωποι τὴν ἀφορμὴν dq ἑαυτῶν 
ο ἔχουσι, τουτέστιν αὐτοὶ τῆς τοιαύτης χρήσεως speras γινόμενοι, yj τοιοῦτοι ὑπὸ δεοῦ 
γεγόνασιν, ἢ «9 πάλιν ἕτερός τις ὑπάρχει ὃ elg; τὰ τοιαῦτα τοὺς ἀνθρώπους παρορμῶν. Ad quae 
Adamantius, i.e. Methodii Ὀρθόδοξος, p. 103, 16 — p. 104, 25. iis ipsis respondet, quae priore 
parte fragmenti a Leontio et Joanne servati disputantur, exceptis nonnullis, de quibus infra. 


ΠΕΡΙ TOY AYTEZOYSIOY. 63 


αὐτῷ καὶ βέλτιστον πρὸς του δεοῦ χθχαρίσθαι λέγω. τὰ μὲν γὰρ ἄλλα πάντα ἀνάγκῃ 
δουλεύει I9 Φείῳ προστάγµατε, ' oU0 ὁπότερον αὐτῶν δυνάµενον, ἕτερόν τε παρ ὃ 
καὶ εἰς ὃ yéyovs ποιεῖν. διόπερ οὐχ ἐπαινοῦμεν ταύτα οὕτω πειθὀµενα τῷ δεσπότη, 
QUÓÉ τις ἀπόκειται -αὐτοῖς κρείττων ἐλπίς, ὅτι τὸ προςταχὺ ἓν ἄκοντες ἐφύλαξαν. 
ἄνθρωπος δὲ τῷ νῷ βούλεται πείθδεσθαι προσέλαβε γὰρ ἐξουσίαν ἑαυτὸν dov- 
λαγωγεῖν» ovx ἀνάγκῃ τῆς φύσεως κρατούμενος, οὔδὲ τῆς δυνάμεως ἀφαερούμενος 
ὅπερ αὐτῷ αρεῖστον᾿ οὗ ὄνεκα κεχαρίσθα, Sat, ἵνα τι πλεῖον ὢν ἔχει προς 
λάβῃ , OmrsQ αὔτῷ παρά τοῦ αρείττονος ἐκ της ὑπακοῆς προςγένεται καὶ ὣς ὀφειλὴ 
ἀπαιτεῖσοι παρὰ του πεποιηκὀτος. οὐ γὰρ. ἐπὶ βλάβη τὸν ἄνθρωπον γεγονέναν 
φημέ, ἕνεκα δὲ τῶν χρειτεόνω». εἰ γὰρ ὡς ἓν τι γέγονε τῶν στοιχείων 7 τῶν 
ὁμοίως δουλευόντων 3 Φεῴῷ, οὐκ ἔτι μισθδὸν ἄξιον τῆς προαερέσεως λαμβάνει, ἀλλ 
ὥσπερ ὄργανον ἂν ἦν τοῦ «δημιουγοῦν τὴν iy oig οὐ καλώς ἔπραξεν ἁλόγως 
μέμφιν ὑπομένων: τούτων γὰρ, αἴτιος ἦν ὁ χθώμενος. ἀλλ οὐδὲ τὸ κρεῖττον ἄν-- 
ὕρωπος ἠπέστατο». μὴ τὸν αἴτιον εἰδώς, ἆλλ᾽ ἐκεῖνο µόνον sig ὃ πέφυκεν εἶναι. 
φημὲ τοιγαροὺν τὸν 9so», οὕτω τὸν ἄνορωπον τεμῆσαι προαιρούµενον καὶ τῶν 
αρειττόνων ἐπιστήμονα γένεσθαε, τὴν ἐξουσέαν αὐτῷ τοῦ ὀύνασθαι ποεεῖν & Bos- 
λεται δεδωκέναι * , xoi τὴν ἐξουσίαν αὐτοῦ εἰς κρεῖστον παραινεῖν, 02x ἀφαιρού- 
μενον máy τὸ αὐτεξούσιον, ἀλλὰ τὸ αρεῖστον μηνύειν Φέλοντα. τὸ μὲν γὰρ δύνα- 
cot πάρεστεν αὐτῷ xoi τὴν ἐντολὴν λαμβάνει $ τὴν δὲ τοῦ ὀύνασῦαι προαέρεσεν εἰς 
τὸ χρεῖττον τρέπειν ὁ δεὸς παραινεῖ, ὥςπερ γὰρ πωτὴρ παιδὶ ποραινῶν ἐξουσίαν 
ἔχοντι ἐκμανθάνειν τὰ µαθήµατα xai μᾶλλον ἔχεσθαι τῶν µαθηµάτων, ὅτι κρεῖττον 
τοῦτο μηνύων, οῦ τὴν του ὀύνασθαι τοῦ παιδὸς ἐξουσίαν ἀφαιρεῖ, κάν μὴ éxov 
μανθάνειν βούληταν' οὕτω μοι καὶ τὸν Φεὸν οὗ δοκεῖ προτρέποντα τὸν ἄνθρωπον 
πείνεσόθαε τοῖς προςτάγµασιν ἀφαιρεῖν αὐτοῦ τὴν ἐξουσίαν τῆς προαιρέσεως τοῦ οδυ-- 
γασθαε καὶ μὴ ὑπακούειν τοῖς προςτάγµασι». καὶ γὰρ τὴν ἀρχὴν τὸ οὕτως παραινεῖν 
ὅτι μὴ ἀφεῖλε τὴν ἐξουσίαν uvis. προςτάττει δέ, ἵνα τῶν κρεεττόνων ἄνθρωπος 
ἀπολαύειν δυνηῦῇ᾿ τουτο γὰρ ἔπεται τῷ πεισθηναι τῷ τοῦ Φεοῦ προστάγµατε. ὥστε 
οὐχ ἵνα τῆν ἐξουσίαν ἣν δέδωκεν ἀφέλῃ προστάττειν βούλεταε, ἀλλ’ 2r& χρεῖττον 
δωρήσηται ὡς ἀξέφ μειζόνων τυχεῖν, ἀνθ ὧν ὑπήκουσε τῷ JeQ καὶ τὴν τοῦ pj ὕπα- 
XOUSLY ἐξουσίαν à Ego. * αὐτεξούσιον δέ φηµε τὸν :ἄνθρωπον γεγονέναε, οὐχ « ως d 
ποχειµένου τενὸς [δη χακοῦ, οὗ τὴν ἐξουσέαν τοῦ ἑλέσθαι, εἰ βούλοιτο, ὅ ἄνθρωπο 
ἔλαβε, ἀλλὰ διὰ τὴν τοῦ υπακούειν τῷ δεῷ xai μὴ ὑπακούειν αἰτίαν µόνην. τοῦτοὶ 
γὰρ τὸ αὐτεξούσιον ἐβούλετο τότε. xai γενόμενος ὁ ἄνθρωπος τὴν ἐντολην λαμβάνει 
παρά τοῦ Φεου, καὶ ἐντεῦνεν ᾖδη τὸ xaxov ἄρχεται" οὗ γὰρ πείνεταε τῷ νείῳ 
προστάγµατ t. xai τοῦτο xai μόνον τὸ κακόν, η παρακοή, ῆτις, τοῦ εἶναι ἤρξατο 5... 

οὐδὲ γαρ ἀγένητον ταύτην τις εἰπεῖν ἔχει, τοῦ ποιήσαντος αὐτὴν ὄντος γενητοῦ. 
πάντως δὲ πόθεν τοῦτο τὸ παρακοῦσαι ἐρωτήσεις. ἀλλὰ κεῖται σαφῶς ἐν τῇ Φείᾳ 
70097. ὅνθεν οὐδὲ τοιοῦτον τὸν ἄνθρωπον πρὸς τοῦ Ψεοῦ γεγονέναι φημέ, κατὰ δὲ 
τήν τινος διδασκαλίαν τοῦτο πεπονθέναι λέγω" οὐδὲ γὰρ τοιαύτην φύσιν εἰληφῶς ὃ 
ἄνθρωπος. εἰ γὰρ οὕτως εἶχεν, oix ἂν αὐτῷ κατὰ διδασκαλίαν τοῦτο προςεγένετο, 
τῆς φύσεως αὐτῆς οὕτως ἐχουσης. λέγει δέ τις Φεία φωνη μεμαθηκέναε τὸν ἄνθρω- 
που) διδάσχκεσθαι οὖν φηµι τὸ παρακούειν Jtov. τοῦτο γὰρ xai μόνον ἐστὶ τὸ xu- 


d 


xóv, ὃ παρὰ rjv τοῦ Φεοῦ προαίρεσιν  yíverau* οὗ γὰρ ἂν ay ἑαυτὸ τὸ πονηρὸν 


0 ἄνθρωπος ὁιδάσκεται. ὁ διδασκων τοένυν τὸ κακόν ἐστιν ὁ ὁράκων.. καὶ τὰ εξῆς. 
λείπει P. 

y 3 "v ^ e P ) PY - 

ἸΤὴν μὲν ovv ἀρχὴν τοῦ xaxov τὸν qOJOvo» εἶπον ἔγωγε, τὸν δὲ φθόνον ἐκ τοῦ 


1) Personatus Origenes p. 103, 22— 33. hoc loco plura interponit, quae Methodio prorsus digna 
sunt et ab eo postea illis verbis: & — ὡς tv τι yéyove TOV στοιχείων 5 τῶν ὁμοίως ἀνάγκῃ 
ῥουλευόντων 969 j respiciuntur. Sunt autem haec: ἑάν τε γὰρ οὐρανὸν εἴπῃς , ἕστηχε φέρων τὸν 
δεσπότην, o9 , μετακινούµενος τοῦ ὠρισμένου τόπου" idv τε περὶ ἡλίου τὸν λόγον ποιεῖσθαι 9éÀyc, 
ἐκτελεῖ οὗτος την ὠρισμένην κησιν, οὗ παραιτούµενος τὸν δρόµον, ἀλλ ἀνάγκῃ vwi δουλεύων τῷ 
δεσπότῃ. καὶ γΗ» ὁμοίως πεπηγυῖαν ὁρᾷς καὶ φέρουσαν τὸ πρόςταγµα τοῦ κεχελευκότος. ὁμοέως 
δὲ xoi τά ἄλλα νά Yr δουλεύει τῷ πεποιηκότι. Librarius, perscriptis verbis praegressis: τὰ — 
ἆλλα πάντα ἀνάγκῃ δουλεύει τῷ θείῳ προςτάγµατι, oculis aberrans ad novissima: τά ἄλλα ἀνάγχῃ 
δουλεύει τῷ πεποιηκότι, ab iis quasi iam visis et descriptis ad proxima: ovd" ὁπότερον --- pro- 
peravit, in medio posita omisit. 

2) Reliqua huius fragmenti Combefisius, qui a Sirmondo acceperat nescio unde sumta, primus 
edidit in Methodio suo, unde Gallandius Biblioth. Patr. T. III. p. 711—712. repeti ouravit. 

3) Hactenus personatus Origenes p. 104, x 

4) Conf. Phot. p. 307, 5. 37 — p. 308, a. 4 

9) Hactenus Photius | c., ubi excerpta ex libro περὶ αὐτεξουσίου desinunt. 

6) Hactenus Leontius et Joannes l. c. 

7) Fragmentum, a Combefisio e cod. ms. Rupifucaldino Elementorum Jo. Damasceni editum, 
Galland. Bibl. SS. PP. T. III, p. 772, B. repetiit. 





E] 


Jerem. 19, 23. 


Ed. Pet. 
. D 

p. 534, 
935 

B 

C 

Ez. 37, 1 1qq. 
D 

536 
Matth. 8, 12. 
Matth. 10,28. 
Rom. 8,11. 
B 


64 ΜΕΘΟΖ{ΙΟΥ : 


χρεέττονε rZ κατηξιῶσθαι τὸν ἄνθρωπον, πρὸς τοῦ Φεοῦ» τὸ δὲ xoxÓv» 75 παρακοὶ 
της τοῦ εοῦ ἐντολῆς. 


MEGOAIOY 


EK TOY ΠΕΡΙ ANAZXTAZEQOZ. 


ΣΤΟΝ ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΕΠΙΤΟΜΗ EK TON MEQGOAIOY. 


I. Ἐντεῦθεν οἱ ἀπλούστεροι τῶν πεπιστευκότων ὁρμώμενοι νομέζουσε τοὺς ἀσεβεῖς 
της ἀναστάσεως μῆ τεύξεσθαει tí νοοῦντες τὴν ἀνάστασιν καὶ ποταπὴν τὴν κρίσιν φαν- 
ταξόμενου ov πάνυ σαφηνέξοντες. κάν γὰρ δοκώσι zegi τούτων ἀποφαίνεσθαε, 7 
βάσανος αὐτοὺς διελέγδεε, τὰ ἑξῆς ἀκολούθως σώζειν μὴ δυναμένους. ἐὰν οὖν σευν-- 
Φανώμεῦα αὐτῶν τένος 7 ἀνάστασις γένεταε, ἀποκρένονται ὅτι τῶν «σωμάτων, ἃ νῦν 
«περικείμεῦα. εἶτα προςεπερωτησάντων ἡμῶν πότερον τῆς οὐσίας αὐτῶν ὅλης, 7 οὐχύ 
πρὶν βασανίσαι λέγουσιν ὅτι ὅλης. ἐὰν δὲ n οξαπορήσωµεν συμπερεφερόµενοι τῇ 
ἀκεραεότητι αὐτῶν, εἰ συναναστήσεται τὰ ἀποῤῥεύσαντα ἓν φλεβοτομίαις αἵματα xai 
σάρκες xai τρίχες ai πώποτε yevópevaa , 7 μόνα, αἱ πρὸς τῇ ἐξόδῳ Ψλιῤόμεναι, εἰς 
τὸ τῷ δεῷ ποιεῖν & βούλεται προςτρέχουσι». οἱ δὲ γεννωιότεροι αὐτῶν, 1 ἵνα n ἀναγκά- 
ζωνται τὰ αὐτὰ αἵματα συναγαγεῖν τῷ λόγῳ, ἅ πολλάκις ἀπεκκριθῆναι τῶν σωμάτων 
ἡμῶν συνέβη φασὶ τὸ ἐπὶ τέλει ἡμῶν ἀναστήσεσθαι σῶμα. προςηπορήσαμεν δὲ διὰ 
τὸ ερεπτὴν εἶναι τὴν σωματικὴν φύσιν καὶ τοιαῦτα. ὥςπερ εἰς τὸ ἡμέτερον. σώμα αἱ 
τροφαὶ κατατάττονταε, καὶ µεταβάλλουσι τὰς ὁμοεότητας, οὕτως καὶ τὰ ἡμέτερα 
σώματα μεταβάλλοντας, καὶ ἐν τοῖς σαρκοβόροις οωνοῖς xai Ψηρίοις γίγνεται μέρη 
τῶν ἐκεένων σωμάτων, καὶ πάλιν ἐκεῖνα ὑπὸ ἀνθρώπων 7 ἑτέρων ζώων σθιόµενα 
άντι εταβάλλει καὶ 7έγνεταε ἀνθρώπων 7 ἑτέρων ζώων σώματα. καὶ τούτου ἐπὶ 
πολυ yiyvouévov ἀνάγκη τὸ αὐτὸ σῶμα πλειόνων ἀνθρώπων πολλάκις «γενέσθαι μέ- 

ος, τένος οὔν ἔσται σῶμα ἓν τῇ ἀναστάσει; καὶ οὕτως sig βυθὸν ἡμᾶς φλυαρίας 
ἄλόγου συμβήσεται ἐμπέπτειν. 

Π. Καὶ μετὰ ταύτας τὰς ἀπορίας ἐπὶ τὸ πάντα εἶναι ὀυνατὰ τῷ δεῷ καταφεύ- 
γουσε, xai λέξεις τῶν γθαφῶν δυναμένας κατὰ τὴν πρόχειρον ἐκδοχὴν ὑποβάλλειν τὸ 
νοούμενον αὐτοῖς προφέρονται; oiov τὴν ἐν τῷ Ἱεξεκιήλ xoi ἐγένετο à ἐμὲ χεὶρ 
κυρίου, καὶ ἐξήγαγέ µε ἓν πνεύµατι καὶ ᾿ἐφηκέ με ἓν μέσῳ του πεδίου, καὶ τοῦτο ἦν 
μεστὸν ὁὀστέων ἀνθρωπένων. καὶ περιήγαγέ με im αὐτὰ χυκλόθεν κύκλῳ' xoi ἰδοῦ, 
πολλὰ σφόδρα ἐπὶ προσώπου τοῦ πεδίου, καὶ idov, ' αὐτὰ ξηρὰ λέων. καὶ εἶπε πρός 
µε, υἱὲ ἄν θρώπου, εἰ ξήσεται τὰ ὀστᾶ ταύτα; καὶ εἶπον, κύριε ὁ δεός, σὺ ἐπίστα- 
σαι ταῦτα. καὶ εἶπε πρός με; προφήτευσον, vià ἀνθρώπου. καὶ εἶπον πρὸς αὐτά, 
τὰ ὁστέα τὰ ξηρὰ ταῦτα» ἀκούσατε λόγον κυρίου. τάδε λέγει -4δωναϊ κύριος τοῖς 
ὀστέοις τούτοις ,idov, ἐγὼ εἰσάγω εἰς ὑμᾶς πνεὺµα ζωῆς, καὶ δώσω y ὑμᾶς νευρα, 
καὶ ἐπάξω ig ὑμᾶς σάρκας, καὶ ἐκτενῶ ἐφ ὃ ὑμᾶς δέρµα, xoi δώσω τὸ πγεῦμά μου 
ig ὑμᾶς, καὶ ξήσεσὃε, καὶ Φήσομαι ὑμᾶς ἐπὶ τὴν γῆν ὑμῶν, καὶ «γνώσεσδε ὅτι ἐγω 
eit xvi oc." τούτῳ μὲν ουν πι ανωτέρῳ χρωνται τῷ Org. xai ἄλλα δὲ λ2γουσεν 
εὐαγγελικά» oiov ὡς τό ,éxsi ἔσται ó κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων. xoi 
τό » φοβήδητε τὸν δυνάµενον καὶ ψυχὴν xoi σῶμα ἀπολέσαι à ΓΙ εέννη.- καὶ τὸ ἐν 
τῷ Παύλῳ »ξωοποιήσει τὰ Ὀνητὰ ὑμῶν σώματα, διὰ τοῦ ἐἔνοικοῦντος αὐτοῦ πνεύ- 
µατος ἓν ὑμῖν." 

Hl. Χρ δὲ πάντα τὸν φιλαλήθη κατὰ ταὐτὸν τούτοις τὸν νοῦν ἐπιστήσαντὰ περὲ 
τῆς ἀναστάσεως ἀγωνίσασθαι, σώσαί τε καὶ τὴν τῶν ἀρχαίων παράδοσεν; καὶ φυ- 


1) Ex Epiphanio Advers. Haeres. Lib. II. Τοπι. 1. Haer. LXIV. cap. 12—62. Opp. ed. Petav. 
Vol. I. p. 534, D. — p. 590, D., ed. Dindorf. Vol. II. p. 599, 1. — p. 668, 5. Apud Epiphanium haec 
praecedunt p. 934, C. ἀρκεσθῆναι ἐνόμισα χαλῶς ἔχειν τοῖς ὑπὸ τοῦ μακαρίτου Μεύοδέου εἰς τὸν 
περὶ τῆς ἀναστάσεως λόγον χατὰ τοῦ αὐτοῦ Ὡριγένους εἰρημένοις, ἅτινα ἐνταῦθα κατὰ λέξιν παρα- 
Φήσομαι. xci ἔστι τὰ ὑπὸ ΙΜεφοδίου οὕτως, ὡς x«l αὐτὸς ἑτάξατο. Ceterum jam antea Epiphanius 
Methodi disputationem contra , Origenem tangere videtur p. 531, C. dox, δέ µοι λέγειν πρὸς τὸν 
χομπώδη xci Φοκησίσοφον καὶ ἐρευνητὴν τῶν ἀνερευνήτων καὶ ἐκβιβαστὴν τῶν ἐπουρανέων τουτονὲ 
τὸν φλυαρίας ἐμπλήσαντα τὸν βίον, ὡς καὶ ó κρείτων ἡμῶν και αὐτοῦ εἴρηχε, πρῶτον» περὶ 
γενητοῦ Φεοῦ. Vid. Dindorf. Annot. p. 800. Quamquam Epiphanius, si quidem Methodium h. |. 
tetigit, fortasse potius respexit, quae ille libro περὲ τῶν γενητῶν contra Origenem disputavit. 











* 


EK TOY ΠΕΡΙ A4NAGTAZEQOSA. 65 


λάξασναι μὴ ἐμπεσεῖν εἰς «φλυαρίαν πτωχῶὼν νοημάτων, ἀδυνάτων. T$ ἅμα xai Jeov 
ἀναδέων. τοῦτο οὖν εἰς τὸν τόπον ὁκαληπτέον, ὅτι πᾶν , Copa ὑπὸ φύσεως ᾿συνεχό- 
μενον της καταταττούσης ἔξωδέν ty δέκην Ἔροφης eig . αὐτό, καὶ ἀπεχκρινούσης ἄντὶ 
τῶν ἐπεισαγομένων $repa , ὥςπερ τὰ τῶν φυτῶν xui τῶν ζώων, τὸ VÀO» ὑποκείμε- 
»ov οὐδέποτε ἔχει ταῦτόν. διόπερ. οὐ κακῶς ποταμὸς ὠνόμασται τὸ σώμα, δεότι ὡς 
πρὸς τὸ ἀκριβὲς τάχα οὐδὲ ὁύο ἡ ἡμερῶν τὸ πρώτον ὑποχείμενον ταῦτόν ἔστιν ἓν τῷ C 
σώματι ημων» καέτοι ye τοῦ οἑονεὲ Παύλου 7 Πέτρου dei TOU αὐτοῦ ὄντος (οὐ τοῦ 
κατὰ vay Qvo, ἧς ἡ οὐσία οὔτε ῥεῖ καθ’ ἡμᾶς oU ἐπειςαγόμενόν τι ἔχει ποτέ, 
κάν ῥευστὴ ] *? voc TOU σώματος) τῷ τὸ εἶδος τὸ χαρακτηρίζον τὸ euo ταὐτὸν 
είναε, ὡς xai τοὺς τύπους μένειν τοὺς αὐτοὺς τοὺς τήν ποιότητα Πέτρου καὶ Παύλου τὴν 
σωματικὴν παριστάνοντας, χαθ ἣν ποιότητα καὶ οὐλαὶ ἐκ παίδων παραμένουσι τοῖς 
σώμασε xai ἄλλα τινὰ ἐδεώματα, φωακοὶ xai ἐπὶ τούτοις εἰ Tí ἔστιν ὅμοεον. τοῦτο D 
τὸ εἶδος, καν ὃ εἐδοποιεῖται ó Παῦλος xai ὁ Πέτρος, τὸ σωματικὸν [ο ὃ] ἐν τῇ ἆνα- 
στάσει περιτέθεταν πάλιν τῇ ψυχη, ἐπὶ τὸ αρεῖττον μεταβάλλον, οὐ πάντως ὁ) ἔτι τὸ 
ἐντεταγμένον τὸ κατὰ τὴν πρώτην ὑποκείμενον. ὥσπερ δὲ τὸ εἶδός ἐστιν ἐκ βρέφους 
μέχρι τοῦ «πρεσβυτέρου, κάν οἱ «χαθακτῆρες ὁοχκῶσι πόλλην ἔχειν παραλλαγήν, οὕτως 931 
νοητέον τὸ ἐπὶ τοῦ παρόντος εἶδος ταῦτὸν εἶναι τῷ μέλλοντε, πλδέστης, ὅσης ἐσομέ- 
νης τῆς ἐπὶ τὸ χάλλιον μεταβολῆς. ἀναγκαῖον γὰρ την ψυχὴν ἐν τόποις σωματεκοῖς 
ὑπάρχουσαν χεχρῆσόαιε σώμασι καταλλήλοις τοῖς τρόποις. xai ὥσπερ àv Φαλάσσῃ 
ζην ημᾶς ἐνύδρους Υενομένους εἰ ἐχρῆν, πάντως ἂν ἡμᾶς ἔδει βράγχια ἔχειν καὶ τῆν 
ἄλλην ἰχθύων κατάστασεν; οὕτως µέλλοντας κληρονομεῖν βασιλείαν οὐρανῶν καὶ ἓν 
τόποις διαφόροις ἔσεσθας, ἄναγκαῖον χρῆσθαι σώμασε πνευματικοῖς, οὐχὶ τοῦ εἴδους Β 
τοῦ προτέρου ἀφανιζομένου, καν ἐπὶ τὸ ἐνδοξότερον, γένηται αὐτοῦ ἢ τροπή, ὥσπερ 
» T9 Ἰησοῦ εἶδος xai ἸΜωνσέως καὶ Ἠλίου, οὐχ ἕτερον iv τῇ μεταμορφώσει παρ Wants. 
ὃ ἦν. 

IV. Mi πρόσκοπτε TOLYVY, εἐ τὸ πρώτον ὑποκεέίμενον ἄν τις λέγοι pn ἔσεσναι 
ταὐτὸν τότε, όπου ὁ λόγος τοῖς ἐφεστάναι ὀυναμένοις δεέχνυσεν ὅτι οὐδὲ νῦν ὀυνα- 
ται δύο 7, ἡμερῶν ταὐτὸν δέναι τὸ πρῶτον ὑποκείμενον. ἄξιον 96. ἐπιστῆσαν xci τὸ 
ἑτεροξον μὲν σπείρεσύαε, ἑτεροῖον δὲ ἀνίστασθαάν. σπεέρεται γὰρ σῶμα Ψυχικόν, 1 Cor. 15, 44. 
ἐγείρεται σώμα πνευματικόὀν. καὶ ἐπιφέροι πάλιν ὁ ἀπόστολος, σχεδὸν τὴν γηἴνην C 
ποιότητα διδάσκων ἀποτίθεσθαι μέλλειν ἡμᾶς, τοῦ εἶδους σωζοµένου κατὰ τὴν ἀνα- 
στασεν ο τοῦτο δέ qu , ἀδελφού, ὅτι σὰρξ καὶ mino βασιλείαν Φεοὺ κ«ληρονομῆσαι 1 Cor. 15, 50, 
οὗ δύνανταε. οὐδὲ U φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν. ἔσως μὲν γὰρ ἔσται περὶ τὸν ἅγιον 
διαχρατούμενον ὑπὸ του εἰδοποιοῦντός ποτε τὴν σάρκα, σὰρξ 06 ovxézi ἀλλ᾽ ὅπερ 
ποτὲ ἐχαρακτηρέζετο ἐν τῇ σαρκέ, τοῦτο χαρακτηρισθήσεται ἓν τῷ πνευµατικῷ σω- D 
po. 

Koi πρὸς τὰ ornata δὲ τῶν γραφών, à παρατίθενταε . οἱ ἀδελφ οὶ ἡ ἡμῶν, ταῦτα ἔστιν 
εἰπεῖν. καὶ πρῶτον ἐν τῷ Ἰεξεκιήλ, [ἐπὶ τὸ 0co»] ἐφ᾽ ὅσον βούλονται οἱ ἁπλού- 
015004, xara τὰς λέξεις ταύτας οὐδὲ ἀνάστασις σαρκών ἔσται, ἀλλὰ ὁστέων μόνον 
καὶ δερμάτων xai νεύρω». ἅμα δὲ xoi ὑποδεικτέον αὐτοῖς ὅτι συναρπάξονταε, ὥς μὴ 
νενοηκότες τὸ γεγραμµένον. οὗ γὰρ εἰ ὁστᾶ ὀνομάξεται, πάντως τὰ ὁστᾶ ταῦτα νοή- Vo ai 7 
TÉOY, ὥςπερ οὐδὲ ἐν τῷ »ἐσκορπίσὃη τὰ ὁστᾶ ἡμῶν παρὰ τὸν 4ιδην xa »ἐσκορ- 91,14. 62. 
míos πάντα τὰ ὁστᾶ μου καέ »ἐασαέ με, ὅτι ἐταράχθη. τὰ ὁστᾶ μου» M φανεροῦ 938 
ὄντος τοῦ um λέγεσθαι τὰ ὁστᾶ κατὰ τὴν κοινῆν ἐκδοχήν. ἐπεφέρεται yovv τῷ λόγῳ 
ὅτι αὐτοὺ λόγουσεν ὅτι ξηρὰ γέγονε τὰ ὁστᾶ ἡμῶν. dod ye λέγονσε y, ξηρὰ γέγονε τὰ Psil.?21, 15. 
ὀστέα ἡμῶν» Φέλοντες ἀνίστασθαι συναχὺ έντω; ἀλλὰ τοῦτο ἀμήχάνον. λέγοιεν O^ 
ἂν »ξηρὰ yéyove τὰ ὁστᾶ ἡμῶν" ἓν -αἰχμαλωσίαις γενόμενοι xai πᾶσαν ζωτικὴν νο- Ezch.37,1. 
τέδα , ἀποβεβληκότες. ἐπιφέρουσι yovv TO » ἀπόλωλεν 7 ἐλπὶς ἡμῶν, ὁιαπεφωνήκα- Ibid. 
μεν." οὐχοῦν diy ο τῆς ἀναστάσεως τοῦ λμοῦ ἐστεν ἀπὸ τοῦ πτώματος καὶ τῆς B 
oiovei, νεκρότητος ήν ενέκρωνταε, διά τὰ ἁμαρτήματα τοῖς ἐχθροῖς παραδοδέντες. 
καὶ oL ἁμαρτωλοὶ δὲ ὑπὺ τοῦ σωτηρος λέγονται εἶναι τάφοι γέμοντες ὁστέων νεκρῶν Πειὰ θ, 12. 
xai πάσης ἀκαθαρσέας. πρέπει δὲ τῷ δεῷ ἀνοέγειν τὰ μνημεία ἑκάστου καὶ ἐξάγεεν 
éx τῶν µνηµείων ἡμᾶς ἀζωοποιημένους», ὥσπερ ὁ σωτὴρ τὸν -«ὰάξαρον εἵλκυσεν ὄξω. 

V. To 96 ,, ἐχεῖ ἔσται ὁ αλανθμὸς xai ὃ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων πρὸς αὐτοὺς € 
ἀπορητέον ὅτι ὡς dv τούτῳ I9 βίῳ πᾶν μέλος εἰς τενα χθδίαν ὁ δημιουργὸς -αατε- 
σχεύασεν, οὕτως «καὶ τοὺς ὀδόντας sig τὸ διακόπτεσθαι τὴν στερεᾶν τροφή. τές 
οὖν χρεία τοῖς κολαζοµένοις. ὀδόντων: οὐ γὰρ εἰς τὴν lé έενναν ὄντες και αὗτους φά- 
γονται. καὶ δεικτέον ὅτε oU πάντα παραλαμβάνεσθαι δεῖ κατὰ τὸ πεύµενον. y, ὀδόν- Psal.3,7. 
τας γὰρ ἁμαρτωλῶν (φησίν) συνέτριψας; * καί τὰς μύλας. τῶν λεόν των συνέθλασεν Psal. 57,6. 
κύριος." τίς δὲ οὕτως ἠλέθιος, ὡς ὑπολαμβάνειν ὅτι τηρῶν τὰ σώματα τῶν ἅμαρτω- 


λῶν ὁ Φεὸς τοὺς ὀδόντας αὐτῶν µόνον συντρίέβει; ὥσπερ οὖν si τις Φέλων ταῦὺ᾽ οὕτως D 
ὄ 





06 ΜΕΘΟ/{ΙΟΥ 


ἔχειν Ὀλιβόμενος εἴλχετο im ἀλληγορέαν, οὕτως ζητητέον τῶν χολαξοµένων τὸν 
βρυγμὸν τῶν ὀδόντων τῆς Ψψυχης δύναμεν μασητικὴν ἐχούσης, ῆτις ἓν καερῷ.͵ του 
ἐλέγχου περὶ τῶν ἁμαρτημάτων κατὰ τὸν «συγκρουσμὸν των ὀδόντων ev ἐφρόνησε 


Matth. 10,28. βρύξει τοὺς ὀδόντας, τὸ δέ » φοβήθητε τὸν δυνάμενον xai τὴν ψυχῆν καὶ τὸ σῶμα 
᾿ἀπολέσαι ἓν Fr εέννν * τάχα μὲν διδάσκει ὃτι ἀσώματος 7 Ψυχή, τάχα δὲ δηλοῖ xa 


939 
Rom. 8, 11. 


Col, 3,4. 
1 Cor. 15, 35. 


B 


940 


960, D 
961 


ὅτι χωρὲς σώμὰτος ov ακολασθήσεται᾽ περὶ οὗ φυσιολογοῦντες, τὰ περὶ τοῦ εἶδους 
xoi τοῦ πρωτον͵ υποκειμένου εἰρήκαμεν. xai τὸ παρὰ τῷ ἀποστόλῳ δέ ,, ζωοποεήσεε 
xai τὰ ονγτὰ ἡμῶν σώματα, Ὀνητοῦ ὄντος του σώματος xai οὐ µετέχοντος της 
ἆλην ενῆς ζωῆς ». δύναται παρεστάνειν ὅτε τὸ σωματικὸν εἶδος; περὲ οὗ εἰρήκαμεν» τῇ 
φύσει θνητὸν ὂν, ὅταν Ó Ἄριστὸς φανερωυῇ j ζωὴ ἡμῶν, καὶ αὐτὸ μεταβάλλει ἀπὸ 
τοῦ. εἶναι σῶμα Θανάτου ξωοποιηδέν, διὰ τὸ πνευμα τὸ ξωοποιοῦν ἐχ τοῦ πνευμα- 
τικὸν yeyovévou. καὶ TO , ἐρεῖ. δέ, πῶς ἐγεέρονται oi νεκρού; "oí 96 σώματε ἔρ- 
χονταε;΄ γυμνῶς παρέστησεν ὅτε τὸ πρῶτον ὑποκεέμενον οὐκ ἀνωστήσεται. εἰ γὰρ 
καλώς ἐλάβομεν τὸ παράδειγµα, ῥητέον ὅτι ὁ σπερματικὺς λόγος ἐν τῷ χόκκῳ τοῦ 
σίτου ὁραξάμενος της παραχειµένης ὅλης xai δι ὅλης αὐτῆς χωρήσας; περιδραξάµενος 
αὐτῆς αὖ τοῦ εἶδους, τὸ εἶδος ὧν ἔχει δυνάμεων ἐπετέθησε τῇ ποτε yh καὶ ὕφατε καὶ 
ἀέρε xai πυρέ, καὶ "xou τὰς ἐκείνων ποιότητας μεταβάλλει ἐπὶ ταύτην, ἧς ἐστιν 
αὐτὸς δημιουργός, καὶ οὕτως συμπληρονταε ὁ στάχυς, εἰς ὑπερβολὴν διαφέρων τοῦ 
ἀρχῆς xoxxov µεγέῦει καὶ σχήµατι καὶ ποικιλία. 


AHPOKAOY TOY «ΥΤΟΥ. 


VI. "4 μὲν οὖν Ὡριγένης εἰς τὴν περὶ τῆς ἀναστάσεως ἐγχειρῶν πραγµατείαν 
ἐσπονδασε, ποικιλωτάτην ἐπιδεικνύμενος sig αὐτὴν 9εωρίαν, τοσαῦτα ὡς ἐν ἐπιτομῇ᾽ 
ἐνδυμον δὲ καὶ τὰ τούτοις ἀναθεωρῶν ἐφεξῖς. λεέπεται γὰρ τὰς ἀπὸ τῶν θαφῶν 
ἔτι πρὸς τοῖς εἰρημένοις μαρτυρίας παραλαβεῖν, 1» , ὥσπερ ἀνδρεὰς πάντα τὰ µέρη 
συμµέτρως Ó λόγος ἑαυτοῦ λαβὼν ὅλος ἐκ πλήρους ᾗ χατεσκευασµένος, ἀλλὰ μηδὲν 
ἔχων ἐνδεὲς τῶν εἰς σχηµα καὶ κάλλος συναγοµένων. τέ οὖν αἱ yoagoi συνᾷδουσε 
τούτοις, ἐπικρατύνουσαι πρὸς συμµπλήρωσιν διαγωγῆς κρείττονος τὸν ἄνθρωπον, φθα- 
στέο». ταύτα γὰρ id» τις οἷός τε fj, μὴ παρακόπτων τοῦ Φδέοντος, ἀκριβῶς vosi, 
εἶσεται τὴν ἀνάστασιν ἐπὶ τούτου μὴ χρῆναι παραλαμβάνεσθαι τοῦ σώματος» ἅτε 
ἀδυνατοῦντος ἀτρέπτου δὲ αἰῶνος pévery , ἀλλὰ ἐπὶ τοῦ πνευματικοῦ» ἐν E αὐτὸς ὁ 
xai νῦν ἐν τούτῳ d διασωξόµενος 1αθακγὴρ τηρηθήσεται, UW ἕκαστος ἡμῶν καὶ κατὰ 
τήν μορφῆν 0 αὐτὸς ἦν καθ ἄπερ ἐλέχδη xai ρεγένει. οὕτω γὰρ ἐκεῖνος ἔσεσθαι 
τέθεται τὴν ἀνάστασι», ῥευστου γὰρ ὄντος τοῦ σώματος τοῦ ὑλικοῦ καὶ µηδόποτε 
µένοντος ἐφ᾽ ἑαυτῷ καν τὸ βραχυ; ἀλλὰ προςγινοµένου xai ἀπογινομένου περὲ τὸ 
εἶδος τὸ χαρακτηρίζον τὸν ἄνθρωπον, 5g οὗ καὶ συγκρατεῖταε τὸ στῆμα,  ἀνάγκη, 
φησέ, τὴν ἀνάστασιν ἐπὶ µόνου τοῦ εἴδους σώξεσθαι δεῖν προςδοκᾶν. καὶ ἵνα μὴ 
εἴπῃς ὅτι Ov καταμανθάνω". σκοτεινῶς ἐκεῖνος γὰρ τοῦτο ὀιέλαβεν᾿ ἐγὼ δέ σοε σα- 

έστερον ὧδε τὸν νοῦν τούτων ἐξηγήσομαι. ἤδη γὰρ, πάντως ἑώρακας φόρμα ζώου 
7? ἄλλο τι τοεοῦτο ἐμισνὲν ὕδατος, ὅπως, ἐὰν πρὸς ὀλίγον «κενούµενον προς ὀλέγον 
πληροῖτο, ási τὸ εἶδος τὸ αὐτὸ ὀεέκνυσιν. οἷον γὰρ ἂν j τὸ περιέχουν» ἀνάγκη πρὸς 
αὐτὸ καὶ τὸ ἐντὸς σχηµατίζεσθαι. φέρε γάρ, ὑπεκρέοντος τοῦ ὕδατος εἰ τις προς 
βάλλοι τοσοῦτον όσον ἐκχεῖταε, μὴ ἑῶν τὸν ἀσκὸν ἀθρόως χενωθηναι τοῦ ὅδατος, si 
μὴ τοιοῦτο ἀνάγκη φαίνεσθαι τὸ προςτιθέµενον οἷον καὶ τὸ πᾶν, διὰ τὸ slvat xoi 
τὸ περιέχον τὸ αὐτό, περὶ ὃ εἰςρεῖ καὶ ἀποῤῥεῖ τὸ ὑδωρ. καὶ δὴ καὶ τὸ σῶμα του- 
τοις ὁ ἐθέλων ἀπεικάξειν οὐκ αἰδεσθήσεται: ὡςαύτως γὰρ καὶ τὰ ἀπὸ τῆς τροφῆς 
ἀντειςαγόμενα ἀντὶ τῶν ὑπεξεωθεισῶν σακρών εἰς τὸ σχημα τοῦ περεέχοντος είδους 
μµεταβαλοῦντας, καὶ ὁπόσον μὲν ἄν κατὰ τοὺς ὀφθαλμουὺς διαχυῦην τοῖς ὀφθαλμοῖς 
ἔοικεν, ὁπόσον δὲ κατὰ τὸ πρόςωπον, τῷ προοώπῳ ὁπύσον δὲ κατὰ τὰ ἕτερα, τού- 
τοις" ὥςτε τὸν αὐτὸν ἕκαστον φαίνεσθαι, οὐκ οὐσῶν τῶν σαρκῶν ἐν ταῦτῷ τῶν 
πρώτων ὑποκειμένω», ἀλλὰ TOU ,sidovc , xaJ ὃ εἰδοποιοῦνται τὰ προογιγνόµενα. xai 
τοένυν εἰ μή ἔσμεν οἱ αὐτοί, κἂν d ὀλίγας ημέρας, Τῷ δώματε, ἀλλὰ τῷ εἶδει τῷ 
ἐν τῷ σώματε" τοῦτο, γὰρ μόνον ἔστηκεν ἀπὸ γενέσεως᾽ πολλῷ μᾶλλον. οὐδὲ τότε 
οἱ αὐτοὶ κατὰ τὴν αὐτὴν σάρκα ἐσόμεθα, ἀλλὰ κατὰ τὸ εἶδος τὸ xai νῦν ἀεὶ ὅια-- 
σωζόμενο». àv ἡμῖν καὶ μένον., ὃ γὰρ ἐκεῖ τὸ δέρµα, τοῦτο τὸ εἶδος ἐνθάδε' ὃ 
δὲ ἐκεῖ τὸ ὕδωρ. ἐπὶ τῆς εἰκόνος, τοῦτο ἐνταῦδα τὸ προςγιγνόµενον καὶ ἀπογιγνό- 
μενον. ὥσπερ οὖν yvy τοῦ σώματος οὐκ ὄντος τοῦ αὐτοῦ, ὅμως ὃ χαρακτὴρ κατὰ 
τὴν αὐτὴν μορφὴν Ó αὐτὸς, σώζεται, οὕτωσὶ καὶ τότε, O/X ὄντος τοῦ σώματος τοῦ 


1) Post ἀνάγκη vulgo pergi solebat (cd. Petav. p. 040, B.): τῶν εἰρημένων ἐναργέστερο», usque 
ad illa p. 560, D. ἀνοιχέίως ἐκτιδεμένῳ. | Errorem ex foliorum traiectione ortum Oehlerus ope codi- 
cis Ven. primus correxit. 





EK TOY ΠΕΡΙ «Νά«ΣΤ«ΣΕΟΣ. et 


αὐτοῦ. εἰς τὸ ἐνδοξότερον το εἶδος αὐξηὺ ἓν οὐχέτι ἓν φθαρτῷ, ἀλλ ἐν ἀπαθ εἳ καὶ D 

πνενματικῷ. δειχδήσεται σώματε, ὥσπερ oiov τοῦ Ἰησοῦ κατὰ τὴν µεταμόρφωσιν ἦν, 

ὅτε gis τὸ ὄρος ἀνέβη μετὰ Πέτρου καὶ τοῦ Mwwcéoc καὶ τοῦ Ἡλίου τῶν ὀφθέντων weu.17. 

αὐτῷ. Marc. 9. 
VIL. Καὶ ταῦτα μὲν οὖν μέχρι τοσούτου διεσκέφθω. οὗτος γὰρ ὡς ἐν κεφαλαέῳ 

τῶν Ὡριγένους δογματισμῶν ὁ vovg. ἐὰν δέ τις τών ἀμφισβητούντων προβαλλόμενος 

τὸ σῶμα τοῦ «Χριστοῦ, διὰ τὸ πρωτότοχον τῶν νεκρών xai ἀπαρχὴν αὐτὸν εἰρῆσθαι 562 

τῶν χεκοιμηµένων» λέγοι ὅτι Ναθάπερ ἐχεῖνος ἀνέστη , κατά πάντων ὡςαύτως. ἐκείνῳ τμ 

δεῖ περοςδοκᾶν ἀναστήσεσθας, ἵνα, ὥσπερ «Ἀριστὸς ἐγήγερταε, οὕτως ὁ Φεὸς τοὺς χοι- 1 Thess. "tn 

μηῦ έντας διά τοῦ Ἰησοῦ ἄξει σὺν αὐτῷ, ἐγήγερται δὲ τὸ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τὰς σάρκας 

ἔχον ἃς εἶχε, καὶ τὰ ὁστᾶ, καθάπερ ἐπείσθη xai Owpás - λέδωμεν. 4a τὸ τοῦ Joann, 1,13. 

Ἀριστοῦ σώμα OUX ἦν ἐκ Ψελήματος ἀνδρός, ἡδονῆς ὕπνῳ συνελδούσης, ἐν ἀνομέαις M MC ; 

συλληφὺ ἓν καὶ χισσηὺὲἐν ἓν ἁμαρτίαις» ἀλλά ἐκ πνεύματος ἁγίου καὶ δυνάμεως ὑψίστου Luc. 1, 

xai παρθένου» τὸ δὲ σὸν ὕπνος ἐστὶ καὶ ἡδονὴ καὶ ῥύπος. καὶ διὰ τοῦτο καὶ ὁ Β 

σοφὸς Σειράχ. 6v γὰρ τῷ ἀποῦθνήσκειν ἄνθρωπον ' (ἀποφθέγγεταε,, κληρονομήσει ἑρπετὰ Sir. 10,11. 

xai Juoéa καὶ σκώληκας. καὶ ἐν ὀγδοηκοστῷ ἑβδόμῳ ψαλμῷ », μῆ τοῖς νεκροῖς ποιή- Psal. 87, 10, 

enc Φαυμάσια, 7? ἑατροὲ ἀναστήσουσι xai ἐξομολογήσονταέ 004; μὴ ὁιηγήσεταέ τις y 

τῷ τάφῳ τὸ ἐλεός σου xai τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλεέᾳ; μῆ γνωσθήσεται & τῷ 

σχότει τὼ Φαυμάσιά σου xoi ἡ δικαιοσύνη σου dy yiü ἐπιλελησμένῃ; * καὶ ἕτερα δὲ 

ήματα τοιαῦτα τῷ βουλομένῳ συνάγειν ἐκ τῶν γθαφών πάρεστιν ὅσα, ἵνα EL, πάντων 

ἡμεῖς εἰς πλήθος μνημονεύσαντες πολυπλασίονα τών εἰρημένων αὐξήσώμεν τὸν λόγον. C 


AOLIION MEOOZAIOY. 


VIII. ως οὖν ἐπωύσατο μόγις Ó Πρόκλος xai eiy τῶν. παρόντων ἦν ἐπὶ πολύ, χώ-- 
ταβληδέντων ἑκανῶς πρὸς ἀπιστίαν, καὶ ἐγὼ ἠσθόμην ὅτι τῷ ὀντι πεπαυμένος εἰη, 
ἠρέμα Uv κεφαλὴν ἐπάρας xai ἀναπνεύσας» ὥςπερ 06 πλέοντες τοῦ κύματος ἤδη λω- 
φώντος, ὑποτρέμων ἔτι καὶ σκοτιζόµενος (ἐβεῤλήμην γάρ, ὡς πρὸς ὑμᾶς εἰρῆσδαι, τῇ 
δεινότητι κατηντληµένος τῶν «λόγων) τρέποµαι πρὸς τὸν ««ὐξέντιον, καὶ χαλέσας αὐτόν, D 
"Q «αὐξέντιε, νοµέζω, ἔφην, μη μάτην λελέχδαι τὸ ποιητικὸν σύν τε ὁύ᾽ dp x0 ov 0)* 0.10, 224, 
xui γὰρ οἱ ἀνταγωνισταὶ δύο. διὸ σθένος ἀμφότεροι ἀμφοτέρων περ σ ὤμεν. συναν- 
τιλήπτορα γὰρ καὶ συναγωνιστῆν αἱροῦμαί σε τῆς πρὸς αὐτοὺς μάχης» μὴ ἡμῖν ὁ -4γλάο- 
gu» μετά Πρόκλου xai ριγένους τοῖς ἀνατρεπτικοῖς καν ἡμῶν ὠὡπλισμένος λόγοις 
ἐχπέρσῃ τὴν ἀνάστασιν. ἄγε οὖν ἀντιπαραταξώμεθα., τῶν σοφισµάτων αὐτῶν μηδὲν 

τῶν ἀντιλογικῶν, oic οἱ δειλοὶ βάλλονταε, φοβηδέντες. xai γὰρ οὐδὲν ἐν αὐτοῖς ὑγιὲς 963 
ὅλως οὐδὲ πάγεον» ἀλλά φαντασία μόνον εὐπρεπῆς ῥημάτων, πρὸς κατάπληδιν τῶν 
ἀκουόντων καὶ πειὼ κατεσκευασµένη, οὗ τῆς ἀληθείας καὶ τοῦ συμφέροντος xu, 
ἀλλὰ του δόξαι τοῖς παροῦσι σοφους τοὺς λόγους. ἐντεῦθεν yovv τοῖς πολλοῖς οἱ ex 
τῶν εἰκότων £09 ὅτε λόγοι προς κάλλος καὶ ἡδονὴν πεποιαιλµένοι μᾶλλον τῶν εἰς 
ἀκρήβειαν ἐξητασμένων νομέζον ται σπουδαιότεροε, τῶν διδασκάλων οὗ πρὸς τὸ βέλτι-- 
στον ἁμιλλωμένων ἔτι xui σεμνόν, ἄλλὰ πρὸς τὸ ἀρέσαι xui εὐημερῆσα,, χαθάπερ οἱ B 
σοφισταέ, οἳ μισθὸν αἱρονται τῶν λόγων; ἐπευωνιζόμενοι τῆς σοφίας ἐπαίνοις. τὸ 
μέντοι παλαιὸν βραχὺ παντελώς τὸ περὶ τὴν .ὀξήγησιν ἦν, Φιλοτιμουμένων μὴ τέρπειν, 
ἀλλὰ ὠφελεῖν τους παρόντας τῶν τότε. ἀφ οὗ δὲ λοιπὸν εἰς ῥᾳστώνην ἐπετράπη πᾶσιν 
ἑρμηνεύειν ἐδεῖναι τὰς γραφάς, καὶ πάντες εἰς τὸ ποιῆσαι μὲν τὸ καλὸν ἠμβλύνθησαν 
πλησθέντες οὐήματος, περὶ τὸ λογικεύεσθαι δὲ προέχκοψαν κχαλλωπιξόμένοι ὡς πάντα C 
γινωσκειν ὑπάρχοντες δεινού, διδάσκεσθαι μὲν ὁμολογεῖν χθήξειν αἰδεσο évrsc , φελονει- 
χεῖν δὲ μάλλον xai προπηὀᾶν, ὥς οἱ διδάσκαλοι, ᾿ρασυνθέντες" ἐντενθεν γοῦν τοῦ 
μὲν εὐλαβοῦὺς xai πρῴου καὶ πάντα ὀύνασθαι ποιεῖν τὸν Φεόν, ὡς ἐπηγγείλατο, πιστεύεν 
ὠλίσθησαν, εἰς δὲ ξητήσεις κενὰς καὶ βλασφηµίας Jac, μη νοήσαντες ὡς οὐ τὰ ἔργα 
τῶν λόγων ἐπετηδεύῦη χάριν, ἀλλὰ τῶν ἔργων οἱ λόγοι, ὥσπερ ἑατρικῆς δὲ ὧν τοὺς 
χάµνοντας σώζεσθαι δεῖ τῶν λόγων έργοις αυρουµένης, ty ἡρμοσμένων ἡμῶν πάντα 
συμφώνως ὁ νους em τοῖς ἀρίστοις λόγοις τὰ ήδη τῇ γλὠσση συνῳδὰ παρέχων δέχην D 
λύρας, ἀλλὰ μὴ ἄμουσα καὶ ἀσύμφωνα. ἐπὶ γάρ τῷ κτήσασθαι xarà ἀλήθειαν ἄγω- 
νζεσθαι δεῖ τὸ δέχαιον. ἀσκεῦν, xai οὐκ ἐπὶ τῷ δοκεῖν, χωλῶς ἐπιβαύνοντα σοφίας, 
xoi πρὸς ὀόξαν μᾶλλον ] πρὸς ἀλήθειαν ἁμιλλώμενον, πρόθνρα καὶ προσχήματα καὶ 
πᾷσαν ὑποδυσάμενον τῆς ὑποκρίσεως τὴν σκευήν. 

ΙΧ. Eici γάρ, εἰσὶν οἱ λόγων τραγικῶς κεχοσμηµένων προβολαῖς καθάπερ γυναῖκες 964 
ἔξωθ sy ὠραϊζόμενοι πρὸς ἀἁπάτην ἐντέχνως, ἂν μή τις πεφυλαγµένως αὐτοῖς τών ἔτι 
εωτέρων προςβλέψῃ Ti πίστει καὶ νηπτικῶς. ὅνεν εὐλαβητέον πρὸ τοῦ καταμαῦ iy 
ἀσφαλῶς sig τὴν καρδίαν εἰεδέξασθαι τὸν τῶν τοιούτων λόγον. καὶ γὰρ φθάνουσεν οὗ 


€? ΜΕΘΟάΙΟΥ 


ἐξαπατώντες πολλάκις τους ὁιδάσκοντας, xaJumso δη καὶ αἱ Σειρῆνες τοὺς φεύγοντας 
αὐτὰς κρύπτονσε μακρόῦθεν τὸ µισάνθρωπον τῇ κἀλλεφωνία. 7) πῶς, 0 «4ὐξέντιε, ἔφην 


ed ΄ 9 ΄ M 3 ^ , 
B ἐγώ, σὺ ταῦτα τέΦεσαι; xai ὃς ἀπεκρέατο, Οὕτως καθάπερ xai cv. Ουκουν πάντας 


τῶν ἑτεροδόξων τοὺς σοφιστὰς μιμητὰς εἰδώλων ἀληθείας εἶναι λέγωμεν, ἀλήθδειαν μὴ 
γινώσχοντας, καθάπερ ζωγράφους; καὶ γὰρ οὗτοι μιμεῖσθαι μὲν ναυπηγοὺς καὶ πλοῖα 
καὶ κυβερνῄτας ἐπιχειροῦσε, ναυπηγεῖν καὶ κυβερνᾶν οὗ γενώσκοντες.. οὐκοῦν ἀποξέον-- 
τες θέλει τὰ χρώματα πείθωμεν αὐτῶν τὰ Φαυμάζοντα τὰς τοιαύτας γραφᾶς παιδέα 
ὅτι οὔτε τὸ πλοῖον τοῦτο πλοῖόν ἔστιν οὔτε ὃ «υβερνήτης κυβερνήτης, ἀλλὰ τοῖχος 
ἔξωθεν πρὸς τέρψιν χρώµασε καὶ γραφαῖς κεχοσµηµένος., xai ὅτε μεμηταὶ μὲν εἰδώλου 
πλοίου καὶ κυβερνήτου οἱ δημιουργήσαντές εἰσιν ἀπὸ τῶν χρωμάτων ταῦτα, καὶ OU 
πλοέου: Ἰωκρὸν τῷ ἀκοῦσαι ποθοῦντε τὸ προοέµιον. AX ὠφέλιμον, ἔφην, ὦ ἄριστε. 
τὰ γὰρ ἀπὸ τῶν Φεοπνεύστων γραφῶν ῥήματα, οἷς ἐπιχρωματίξοντες ποικίλλουσεν 
ἑαυτῶν πρὸς ἀπάτην οὗτοι τὴν δόξαν, δικαιοσύνην αὐθαδῶς καὶ ἀἁλήνειαν ὀνομάζοντες, 
οὔὐ,γινώσκοντες ὅλως δικαιοσύνην., εἰ τις ἀφέλοιτο, πόσον οἷει γυμνωθέντας αὐτοὺς τῶν 
τοιούτων ὀνομάτων χλευασθήσεσθαι; Πώνυ πολύ, ἔφη. ἹΠότερον οὖν, ὦ «4ὐξένειε, ἦν 
δ) ἐγώ, σὺ βούλει ταύτης ἡγεμονεύειν τῆς ὁδοῦ. ἡ ἐγὼ ἠγῶμαε; 4ίκαιος, ἔφη, σὺ ἡγεῖ- 
σθαι' σὺ γαρ καὶ κατάρχεις τοῦ λόγου. 

X. Οὔκουν ἐλέγετο (φέρε γὰρ πρὸς µέρος ἓξ ἀρχῆς ἀκολούθως τὸν -4γλαοφώντος 
ἐξετάσωμεν νοῦν) 5 Ψυχή τὸ σώμα διὰ τὴν παράβασιν ὃ περιχεέίµεῦα τοῦτο ἀνειληφέ- 
ναι χθόνοις τοῖς ἄνω χωρὶς αὐτοῦ µακαρίως διάξασα; τοὺς γὰρ δερµατίνους εἶναι 


1) Οὗτοι .. οὐ γινώσχκοντὲε. Haec sua fecit personatus Origenes Dial, c. Marcionit. V. p. 131. 
ed. Wetsten. 

2) Contra hanc Origenis sententiam, a me illustratam in Symbol. in Epiph. Pan. p. 31, Metho- 
dius p. 965, A. — 567, A. 546, 4. — C. iis disputat, quibuscum confer Anastasii Sinaitae Contempl. 
anagogicas in Hexaém., Graece nondum editas, lib. XL, Bibl. max. PP. T. 9. p. 920, E. — 930, ^.: 
Graece in Cod. Monac. 140. p. 421. (ex apographo, quod editori petenti officiosissime transmisit Marc. 
Joseph. Muellerus, Dr. Phil., Classis philosophae et philologicae Academiae Regiae Bavaricae scientia- 
rum et literarum Soc. Ord. idemque Secretarius, et linguarum orientalium in Universitate literarum 
Monacensi Prof. Ord.) ἁπήτω (l. ἀπίτω) γὰρ ἡμῶν πόῤῥω ὠριγένης x«i ol τοῦ ὠριγένους αὔσται, 
τῶν ἡμετέρων ψυχῶν προὔπαρξιν μυδικῶς φανταζόμενοι. γεγονὼς γὰρ ἐκεῖνος καὶ ὑπάρξας καὶ 
εἲς ὀντότητα ἐλθων ωετα τοῦ Φδερµατίνου χιτῶνος, οὐκ οἶδα πόδεν ὁρμώμενος tj πἀρὰ τένος τοῦτο 
λαβώ», γυμνοὺς νόους πρὸ τῶν χιτώνων πάντῃ ἀφθάρτους xci ἀνεπιδέκτους Φανάτου xal ῥεύσεως 
xai βρώσεως xai πόσεως καὶ ὕπνου, τὸν ἀδὰια καὶ τὴν εὔαν ἐδογμάτισεν εἶναι. οὗ τὴν τερατώδη 
µανίαν ἀνατρέπων ὁ πολὺς ἐν σοφίᾳ µεδόδιος οὐ µίαν οὐδὲ δευτέραν, ἀλλὰ γὰρ καὶ δεκάτη» ἡωὶν 
γραφικήν ἀπόδειξιν παρίστησι δηλοῦσαν ὅτι σώμα ἆληθὼς γηγενὲς x«i χοϊχὸν τὸν ἄνδρωπο» ἁἅπαρ- 

ης (1. dz? d.) ἐποίησεν ὁ 9tóc, καθὼς dui στόματος ἡμῖν παύλου «φθέγγεται λέγων' Ó πρῶτος 
ἄνόρωπος ἐκ γῆς χοϊκός' πρῶτον γάρ τὸ yoixóy: € 9 οὕτως διὰ χριστοῦ τὸ πνευ- 
µατικό»ν, ἵνα, καθὼς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, φορέσωμεν xai τὴν 
εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου [1 0ον. 15, 46, 47, 49.]. εἰ γὰρ διὰ τῆό παραχοῆς, quot, µετέπεσε x«i 
ἀλλοιώθη (1. ᾖλλ.) κατ᾽ οὐσίαν ó ἄνθρωπος, ἄλλο dz ἄλλου ἀποδυσάμενος καὶ ἀμφιασάμενος. σῶμα, 
ἠδιχήθη ἐν τούτῳ ὑπὸ Φεοῦ. ἔδει γὰρ καὶ τοὺς πολλῷ πλέον παρανομήσαντας δαίμονας πρὸ τοῦ 
ἀνθρώπου τοῦτο παδεῖν καὶ ἐξ ἀθανάτου καὶ ἀφθάρτου x«i ἀύλου φύσεως θνητὰ καὶ φθαρτὰ καὶ 
ῥευστὰ ὠμιῳιάσασθαι σώματα. δεύτερον πάλιν φησὲν ὁ πατήρ ὅτι 7 παραλλαγή τοῦ σχήματος τῶν 
παιδουργῶν μορίων τοῦ ἆδὰμ καὶ τῆς εὔας δείχνυσιν ὅτι (ni σαρχικῇ τεκνογονίᾳ xai σπορᾷ τοι- 
αὔτα αὐτοῖς διεπλάσθη ὄργανα. τρίτον τὸ εἰπεῖν τὴν γραφὴν εὐθέως σὺν τῇ ποιήσει αὐτῶν ὅτι 
ἄρσεν x«i θῆλυ ἐποέησεν αὐτούς [Gen.1, 27). ἐπὲ (1. ἐπε) ἀφθάρτου φύσεως καὶ ἀκτί- 
στου τίς ἦν χρεία ἀῤῥενος καὶ Φήλεος; τέταρτον ὅτι καὶ διὰ τῆς εὐλογίας τῆς ὑπὸ Θεοῦ πρὸς αὐτοὺς 
ῥηθείσης αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε xai πληρώσατε τὴν γῆν [Gen.1,28.] ἡ διὰ σπορᾶς 
καὶ τόχου σαρχικοῦ τεχνογονία αὐτῶν δείκνυτιι. πέμπτον τὸ προ τῆς ἐχπτώσεως κοινήν αὐτοῖς xci 
τοῖς κτήνεσι καὶ πετεινοῖς τὴν τῶν σπεραάτων ἀπὸ γῆς ποιήσασθαι ἐπιτροπὴν τὸν Φεόν. ἕκτον φησὲ 
πάλιν ὁ διδάσκαλος. εἰ πᾶν τὸ εἰςερχόμενον εἰς τὸ στόµα eic ἀφεδρῶγνα χωρεῖ κατὰ 
τὴν τοῦ χυρίου φωνήν [Matth. 15, 17.], ἀθύνατον ἦν αὐτοὺς κοινῆς τῆς κτηνώδους µεταλαμβάνοντας 
σπερµοφαγίας ur, καὶ τὴν low (1. ἴσην) ὑπομένειν φδαρτώδη ἔκρισιν {Ι. ἔχκρ.). ἕβθομον ὅτι καὶ sj 
τοῦ ύπνου ἔχστασις καὶ 5 Tous τῆς πλευρᾶς ὑλικῆς καὶ γηγενοῦς σαρχός εἶσι γνωρίσματα, οὐ χώραν. 
ἔχοντα ἐπὶ ἀθανάτου φύσεως. ὀγδοον, εἰ ἄὐλός τις καὶ ἀσώματος πρὸ τῆς παρακοῆς ὀπῆρχεν o ἄν- 
Όρωπος, πῶς περὶ τῆς παρ) αὐτοῦ ληφθείσης πλευρᾶς φησι τοῦτο νῦν ὁστοῦν ἓκ τῶν ὁστῶν 
µου καὶ σὰρξ ἐκ τῆς σαρκόὀς µου; [Gen. 2, 28.| ἔννατον, & ἄρα ó χριστὸς [1 ον. 15, 20. 
Col.1,18.] ἀπαρχὴ καὶ πρωτότοκος λέγεται ἐκ τῶν νεκρῶν, ὡς πρῶτος δηλονότι ἄφθαρτον καὶ ἀθά- 
νατον αναστήσας τὸ πανάγιον αὐτοῦ σώμα, πῶς δυνατὸν πρὸ τοῦ πρωτοτόκου ἄλλον εἶναι ἓν ἄφθαρ- 
σίᾳ σαρκὸς x«à ἀθανασίᾳ ὑπὸ Φεοῦ γεγόνε (I. ο. ἄνθρωπον; Φεχάτην δὲ πρὸς αὐτοὺς ποιεῖ 
τὴν ἀπόδειξιν ὁ πατὴρ ἐκείνην τὴν πρὸς τοὺς σαδδουκαίους τοῦ σωτῆρος φωνὴν τὴν φάσκουσαν ὅτι 
oí καταξιωθέντες τοῦ αἰῶνος ἐχείνου tuytiv xai τῆς ἀναστάσέως τῆς ἐκ νεκρὼν 
οὔτε ἐκγαμοῦσιν οὔτε ἐκγαμέζονται' οὔτε γὰρ ἀποθανεῖν ἔτι δύνανται [Luc. 20, 
35, 30.]. εἰ οὖν οὐ δύνανται ἀπούανεῖν oi ἓν ἀφθαρσίᾳ ὄντες, πῶς ἀπέθανεν ὃ ὠδάα, εἴπερ ὠρι- 
γένης µυθεύεται ὅτι τοιοῦτοι ἐκ νεκρῶν ἀνιστάμεδα τῇ φύσει τοῦ σώματος οἷος ἦν ó ἀδάμ πρὸ τῆς 
παραβάσεως | ἀλλὼ χατάδηλός ἐστιν ὠριγένης τὴν ἀνάστασιν τῆς σαρκὸς ἁπαρνούμενος. xai διὰ 
τοῦτο γυμνᾶς ψυχὰς καὶ ἡμᾶς καὶ τὸν dde, ὅτε γέγονε μυθεύεται δυσσεβῶς, προὐπαρχούσας τοῦ 
σώματος, ἀσφαλεστέρου μὲν οὖν καὶ κρείττονος zuj ὑπεροχὴν τὸν πρωτόπλαστον τυχεῖν σώματος 
ὁ λέγων, φησὶν ὁ αὐτὸς µεθόδιος, οὐκ ἂν ἁμάρτῃ (1. ἆκιάρτοι), αέσιν (1l. αέση») τινά τάξιν q9o- 
ρᾶς καὶ ἀφθδαρσίας ἔχοντος. τοῦτο γὰρ x«i ὁ πολύσοφος ἐωπεδοῖ σολομῶὼν φάσκων ὅτι ἐπ᾽ ἆφθαρ- 











EK TOY ΠΕΡΙ 4NAGTAZGE2OS. ο 


... σώματα, eig ἃ ἐνεῖρχθαι συνέβη τὰς ψυχάς, «Φέκην ὅπως ὧν «ἐὐρασαν νεχρο- 965 
φορούσαν παράσχωσι.. Ki οὗ ταῦτα πρῶτον ἦν ἓν ἀρχῇ τὰ λεχδέντα ὑπὸ cov, ἑατρέ; 
dAX νι ὑπόμνησον, δάν τέ σοι φαένωμαι μὴ μεμνημένος. Οὐδὲν vvv ὑπομνήσεως εἰς 
τοῦτο δέῃ᾽ αὐτὰ ταῦτα γὰρ ἦν ἐν πρώτοις ἡμῖν τὰ εἐρημένα. Tí δέ; ovyi xoi TOUTO 
iy τοῖς ἑξῆς ἐλέγετο moAÀa quic υπὸ cov, Qc ἐμπούων πρὸς τὴν χατάλη ιν ἡμῖν τὸ 
σώμα τῶν ὄντως ὄντων xai γνώσιν διά τὰς πρὸς τὸ xoc uei ἀσχολίας αὐτο καὶ Ψερα- 
πεύειν γέγνεταε καὶ τὰς ἄλλας fac περὶ τὴν ἐπιθυμίαν τῆς γαστρὸς προςβολάς, ἔτι τε 
βλασφη μιῶν xoi παντοίων αέτιον ἁμαρτημάτων» διὰ τὸ μὴ δύνασθαι καθ ἑαυτην p B 
σώματος ὅλως ἁμαρτῆσαι φυχήν᾿ καὶ Ói& τοῦτο μετὰ τὴν ἐντεῦὺ εν ἀποδημίαν ἐκτὸς 
ἁμαρτήματος ὅπως ἔσοιτο καὶ παράκοῆς ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἔνθα καὶ τὰς διατριβὰς 
ἕδει μετὰ τῶν ἀγγέλων, ἐλεννέραν αὐτὴν xai γυμνῆν χοῖναι διαμεῖνωι σώματος; έπει- 
δήπερ τὸ σώμα τοῦ χθαίνεσθωι τοῦτο xoi ἁμαρτάνειν παραίτιον αὐτῇ καὶ συνεργὸν 
yéyveras * ἄνε υ γὰρ σώματος ἀμήχανον ἁμαρτῆσαι Apo ὅθεν | ἵνα TOY ἄπειρον ἄνα- 
μάρτητος αἰώνα τηρΏῦῃ, οὐκέτι τὸ ταλαντεῖον αὐτὴν εἰς τὴν φΦ ορᾶν κάτω x«i τὴν C 
ἀδικέαν σώμα λήψεσθαε; AX ἐλέχοη xai τοῦτο. Tí δέ; καὶ καλῶς σοι τοῦτο xai 
ὀρθώς. έφην, ἤγησαι λελέχδωη Koi tí 004, έφτ, τούτο διαφέρεε. ἀλλὰ ox ἐξελέγ-- 
χεις τὸν λόγον; Ουδέν, ἦν ὁ ἐγώ, ἀλλὰ Ov ἃ εἴρηκας, ὅπως ἐδετάξηται ὁ λόγος. 
Καλώς καὶ ὀρθως, ἔφη. Καλώς ὁέ σοι ὁοκεῖ τίθεσδαι xai ὀρθώς ὁ ἑωυτῷ τάναντία 
λέγων καὶ ἀσύμφωνα; Ovó ὁπωστιοῦν. “«μούσως 7ὰρ οὕτως σοι φαίνεται τὴν ἁλή- 
Φειαν ὑποκρένεσθαι; /ΗΙάντων μάλιστα, ἔφη. Owx ἄ ἀποδέχῃ τὸν τὰς ἅμαρτίας ἐν-- 
τεένοντα πρὸς τὸ ψενδὲς μέλος τῶν λόγων; Ov" ὁπωστιοῦν. Οὐκοῦυν οὐδὲ σεαντοὺ p 
λέγοντος ἀμούσως οὐδ) ὁτιοῦν ἀποδέξῃ. dovc 7ὰρ ἀσωμάτως ἡμαρτηκέναι τὰς Φυχάς, 
ἀποσφαλείσας τῆς ἐντολῆς, xai φράσας διὰ τὴν ἄνομίαν -τοὺς χιτώνας αὐταῖς ὕστερον 
τους δερµατένους ὁεδωκέναι τὸν Sev, ἵνα δίκην vs ἐκροφοροῦσαι παράσχωσε, χετῶνας τὰ 
σιόματα φράσας; προϊόντος τοῦ λόγου ἐπιλαθόμενος ἃ τὸ πρώτον ὑπέθου, μὴ óvva- 
σαι καθ ἑαυτὴν τὴν ψυχὴν ἁμαρτῖσαι λέγεις. οὐ πεφυκένων Υὰρ ὅλως πρὸς τοῦτο, 566 
ἀλλὰ παραέτιον αὐτῇ παντοίων κακῶν τὸ σώμα γεγονέναι. 096v προς τὸ μὴ παρορµη- 
vos πρὸς ἀδεκέαν αὐτὴν αὖδις, καθάπερ συνέβη καὶ πρόσθὲν ὑπὸ τοῦ σώματος, 
οὕτως εἰς τοὺς αἰῶνας αὐτῆν ἔσεσνθαι χω ὲς αὐτοῦ, καέτοι πρῶτον εἰπὼν ἐν τῷ παρα-- 
δείσῳ πρὸ του σώματος τὴν ψυχήν, ὁπότε ἔτι μακαρέα xai ἀναλγὴς 7", ἡμαρτηκέναι. 
παραβάσῃ γὰρ τὴν ἐντολήν, xai αεκρατηµένῃ 509 ὁιὰ τὴν πρὸς τὸν ὄφιν πειι)ὼ ὑπὸ 
τῆς ἁμαρτίας, ὁεσμὸν αὐτῇ τὸ σῶμα δεδόσθαι τεμωρό». ὥστη 7 τὸ πρότερον, 3 τὸ 
Ὅστερον οὔκ ὀρθώς. ἔχει. ῆτοι γὰρ πρὸ σώματος ἥμαρτε, καὶ οὐδέν τι μᾶλλον κάν μὴ B 
λάβῃ σώμα ἁμαρτήσεται, καὶ μάταιος 7 περὶ τοῦ μῆ ἀνίστασθαι τὸ σώμα περισσο- 
Aoyía 7 μετὰ σώματος, καὶ οὗ ὀύνανται σώμα οἑ χιτῶνες νομίεσθαι εἶναι οἱ óso- 
μάτινοι. εὑρέσκεται γὰρ πρὸ τῆς Κατασκευῖς αὐτῶν Gt 'σας Ó ἄνθρωπος τὴν Φείαν 
ἐντολήν" οὗ καὶ χάριν m gevamec καταθκευάξονταε, τὴν γυµνωσιν την ἀπὸ τῆς ἁμαρ- 
τίας αὐτῶν προςγενοµένην καλύψαντες. ἀλλά πότερον πείθω σε, καὶ ὁρᾷς ὡς ἑαυτῷ 
μαχόμενα ὑπέθου, xaí σοι ΤΟύΤΟ γεγένηται σαφές; ἢ οὐδέπω μανθάνεις, t «γλαοφῶν, C 
ἔφην, ὃ λέγω, Μανθάνω, ἔφη, καὶ οὐκέτι δέοµαι δεύτερον ἀκοῦσαι' ἀλλὰ ἔλάδον 
ἐμαυτὸν οὐκ ορθώς επών. ὀνάγκη γάρ μοι δεδωκότι τοὺς δερµατένους χιτῶνας sivo 
τὰ σώματα ὁμολογεῖν, xai πρὶν εἰς τὸ σώμα τὴν ψυχὴν ἑληλυθέναι ἡμαρτηκέναε, v3 
ὤν πρὸ τ τς κατασκευῆς αὐτῶν ? παράβασις ἐγένετο (διά την παράβὰσεν γὰρ οἱ χιτῶ- 
νες αὐτοῖς κατασκενάξονταε, καὶ οὐχ ἤ παράβασις διά τοὺς. χιτώνας. Υέγνεταν), καὶ ἐκ 
ταύτης τῆς "ὁμολογέας «συγκατατίθεσύαι ὡς oU τὸ σώμα τούτο ποαραίέτιον χαχίας ἐστύν, D 
ἀλλ αὐτὴ ᾗ ψυχἠ ἓν ἑαυτῇ. διὸ κάν μὴ λάβῃ τὸ σώμα, ἁμαρτήσετα,, ἐπειδήπερ καὶ 
πρόσθεν ἥμαρτε χωρὶς σώματος. καὶ ἀνόητον τὸ λέγειν -ἀναβεῶναι μὴ ὀύνασθαι τὸ 
copa διὰ τοῦτο [τὴν σάρκα] » tva E, παραέτιον τῇ Vor TOU ἁμαρτῆσαι ysvud ii. ἅμαρ- 
τήσεται γάρ, ὥσπερ καὶ πρὸ τοῦ σώματος ἥμαρτεν, οὕτως xa μετά Y τοῦ σώματος 
ἀπόθεσιν, κάν μὴ αὖθις τὸ σώμα ἀπολάρῃ. ὃνεν ἀνάγκη. pou ὁιὰ ταῦτα μήτε ἐμαυτοῦ 
μήτε ἄλλου ἀποδέχεσθαι λέγοντος τοὺς δερματώνους χιτώνας εἶναι τὰ σώματα. εἰ δὲ 561 
ἀποδεξαέμην, ας x0) µε καὶ τά εἰρημένα. 


σίᾳ ἐποίησεν θεὸς τὸν ἄνθρωπον [Sap. 2, 29.], τουτέστι µέσον τινὸς (1. τινά) ἀῤῥευσέας 
xal ῥεύσεως, ὅπως 9X τοῦ αρείττονος ἑλόμενος (ὡς και γρηγορίῳ Φοκεῖ τῷ Φεολόγῳ) πρὸς τελείαν 
ἀφθαρσίαν καὶ ἀθανασίαν ὁδεύῃ, τοῦ χείρονος πάλιν ἀψάμενος τέλειον ὑπομένῃ τὸν θάνατον" 
ὃ δὴ καὶ γέγονε xarà τὴν εἰποῦσαν φωκὴν αὐτῷ ὅτι γή € εἶ καὲ εἲς γῆν ἀπελεύσῃ [Gen. 3, 19.]. 
Haec si Anastasius ex Methodii opere περὲ ἀναστάσέως depromsit (quod veri est simillimum), fa- 
lendum est, ea neque eodem ordine, neque eadem amplitudine in Excerptis Epiphanianis compa- 
16. Nam ex argumentis, quibus Anastasius Methodium contra Origenem pugnasse testatur, non- 
nisi tertio, quarto et octavo, neque iisdem verbis Methodius ap. Epiphan. p. 9406, C. et 540, ^. B. 
utitur. Seripturae locis, ab Anastasio in argumento decimo et in clausula commemoratis, utitur 
quidem Methodius p. 597, D. 597, C. 645, D. sed longe aliter atque Anastasius refert. 


Thren. 3, 94. 
Psal. 145, 7. 


B 


968 


969 


^ 


10 MEO0410Y 


Xl. ' Tí δέ; οὐχὶ κἀκεῖνο, ἔφην, o -«γλαοφών, ὁοκεῖ σοι μὴ ὀρθώῶς à ἔχειν: Το 
ποῖου; Το λέγειν, L7 ó ἐγώ, Φεσμὸν xai πέδας τὸ σώμα ptu χανῆησθαι κατὰ τῆς Φυ- 
χῆς, καὶ ὃτι καὶ ὁ “προφήτης δεσµίους ἡμᾶς γῆς ἔφη διὰ τοῦτο, xoi ὁ Aafió πεπεδη-- 
µένους. καὶ óc, Οὐκ ἔχω σοι προχείρως ἀποκρίνασθαε, ἔφη. ἀλλὰ τέ ἄλλῳ οὐ ὅια-- 
λέγει; καὶ ἐγω (/σθόμην γὰρ ἐρυθριᾶν αὐτόν, φεύγοντα ἑλεγχύἼναι τὸν λόγον) Οἵεε 
γάρ µε κατὰ φθόνον ἐπιχειρεῖν σε ἑλέγξαι », ἔφην, xai μη τὸ προχείµενον Χαχαφανὲς 
φιλονεικεῖν ποεῆσαε; ἀλλ, ὠγαδέ, μη ἀποκάμῃς ἀνερωτώμενος. δρᾷς γὰρ ὥς o? περὶ 
μικρῶν εἶσιν ἡμῖν : οἱ λόγοι», ἄλλ᾽ ὄντινα χοὴ τρόπον πεπιστευχέναι " καὶ Υὰρ οὐδὲν 
οἶμαι τοσοῦτον xaxov ἀνθρώπῳ γενέσθαι : ὅσον ἀπὸ τῶν ἀναγκαίων, ὁπόταν ψευδη 
περὶ αὐτῶν δοξάζῃ. νι οὖν προθύμως πρὸς τὰ ἐρωτώμενα ἀποσάφεε, xai ἐάν τέ σοι 
λέγειν ἀληθὲς n, doxáà , μᾶλλον τῆς ἄληφ είας φροντέσας 7 ἐμοῦ ἔλεγξον. ? μεῖζον γὰρ 
ἆγανὸν τὸ ἐλεγχθῖναι τοῦ ἐλέγξαι νομίζω, ὅσῳ μεῖξόν ἐστι τὸ αὐτὸν ἀπαλλαγῆναι 
X&4XOU τοῦ ἄλλον ἀπαλλάξαι. φέρε οὖν παρ ἀλλήλους παραβάλλοντες τοὺς λόγους σκε- 
ψωμεδα εἰ τι διοίσουσιν ἀλλήλων. καὶ γάρ τυγχάνει περὲ ὢν ἀμφιςβητοῦμεν οὐ πάνυ 
σμικρὰ ὄντα, ἀλλὰ περὶ ὧν εἰδένωι τε χάλλιον», pz εἰδέναι τε αἰσχρόν. οὐκοῦν σὺ μὲν 
ov νομίζεις ἀναβιῶναι τὸ σώμα, vouítoa δὲ ἐγω. Πάνυ μὲν ovv, ἔφη, καὶ ov à si- 
Quxo. Καὶ σὺ δέ, ἦν à? ἐγώ, δεσμὸν αὐτὸ xoi φυλακὴν καὶ σῆμα καὶ ἄχθος καὶ πέ-- 
dac εἶναι ἔφης, ἐγὼ δὲ οὗ gru. A), ἔφη, μου λέγεις. Koi μην δὲ ἀχολασίας 
xai πλάνης καὶ λυπης καὶ Juuov xai συλλήβδην τῶν ἄλλων ἁπάντων, ὧν εἶναι παραέ-- 
τιον αὐτὸ XOxàv ἔφης, ἐμποδήει ἡμῖν την πρὸς τὸ χάλλιον ὁρμὴν τῆς ψυχῖς, μη iov 
τῶν ὄντως ὄντων sig κατάληψιν ἡμᾶς καὶ γνώσιν παρελὺ εἲν. xáy γὰρ ἐπιχεερίσωμεν 
Φηρεῦσαί τι τῶν ὄντων, ἀεὶ παρς δμπέπτων ξόφος δοφοῖ τὸν λογεσµόν, μὴ ἐπιτρέπων 
ἡμᾶς ἐπισκοπῆσαι τὸ ἀληδὲς τρανῶς. ἀπάτης μὲν γὰρ 7 διὰ τῶν (TOY ἡμῶν πεπλή-- 
θωτάε σχέψις» tic ἔφης, ἀπάτης 0? καὶ 7 διὰ τῆς έως» ἀπάτης δὲ καὶ 7 διά τῶν 
ἄλλων αἱσνήσεων. Ὁρᾷς, ἔφη, ὦ Εὐβούλιε, ὡς ἐγὼ ἔτοιμός εἰμέ σε ἐπαινεῖν, ὁπόταν 
ὁρῦ ὥς διασαφῇς τοὺς λόγους; - 

XH. ὃ to οὖν, ἵνα δή με xai μᾶλλον ἐπαινέσης, εἰ δεσμὸς τὸ σῶμα xad ὑμᾶς 
ὁοκεῖ, o) δύναται xux ioc ὑπαίτιον εἶναι νομέζεσθαι τῇ ψυχή xai  ddexíac Fu, ἀλλὰ 
σωφροσύνης ἀντιστρόφως xai παιδείας; ὧδε δὲ σκόπει οὕτω yao ἂν μᾶλλον ἀκολον-- 
Φήσειας : πο ἄγομεν τοὺς τὰ σώματα κάµνοντας; οὐ παρά τους ἑατθούς; iov , ἔφη. 
Joi δὲ τοὺς ἁμαρτάνοντας; οὗ παρὰ τοὺς δικαστάς; A váyxy. Οὐκοῦν díxyv ὧν ἔδρα- 
σαν Φώσοντας, ἔφην, δικαίως; Nai. Τὸ δὲ Óíxouov πᾶν καλόν; ὠὡμολόγει. Ὁ οωὲ ài- 
xa itc αρένων χολῶς ποιεῖ" δικαίως γὰρ κρένει; συνέφη. To δὲ καλὸν ὠφέλεμον; 
Φαένεται. Ἄφελοῦνται ἄρα οἱ κρινόµενοι" ἀναιρεῖται 760 αὐτῶν ταῖς βασάνοις ἡ 7 πονη- 
ρία χωλυομένη, καθάπερ καὶ πρὸς τῶν ἑατρῶν τομαῖς xoi φάρμάκοις αἱ νόσοι. τὸ 
γὰρ ἀδικοῦντα διδόναι δίκην ἐπανορδοῦσθαι τῆν ψυχήν ἔστι, την μεγάλην νόσον ádi- 
xíav ἀποβάλλοντα. ὡμολόγει. Τί δέ; ob κατὰ ἀναλογίαν τῶν ἁμαρτηθέντων τὰς κο- 
λάσεις τοῖς κολαξοµένοις δικαίως προςφἐρεσθαι φής, καν άπερ καὶ τοῖς ἑατρευομένοις 
κατὰ ἀναλογέαν' τῶν τραυμάτων τὰς χειρουργίας; ἐπένευσεν. Ovxoiy ὁ μὲν θανάτου 
δὀράσας ἄξια τιμᾶται Φανάτῳ τὴν δίκην, ὁ δὲ πληγῶν πληγαῖς, Ó δὲ δεσμών. δεσμοῖς; 


duo yeu. Ζημιοῦται δὲ ὁ ὀφλήσας, ἔφην, δεσμοῖς ἢ πληγαῖς 7 άλλη τινὸ τοιαύτη 


τεμωρίᾳ, ὅπως παύσηται μεταγνοὺς τοῦ ἀδικεῖν, δΣύλον καθ άπερ ὁιεσεραμμένον βασά- 
νοις εὐθυνόμενος: ἀληδέστατα, ἔφη, λέγεις. .Τεμωρεῖται γὰρ αὐτὸν οὐ τοῦ παρελη- 
λυνότος ἐγκλήματος i ἕνεκα Ó δικαστής, ἀλλὰ τοῦ λλοντος. ὅπως µη καὶ αὖθις ποιήσῃ. 
Τοῦτο oov, ἔφη. Ὃ γὰρ δεσμὸς αὐτῷ ὅῆλον ως τὴν πρὸς. τὸ ἀδικεῖν ὁρμὴν ἀναερεῖ, 
μὴ ἐπιτρέπων ποιεῖν ἃ φΦέλει. 4ληθές Οὐκοῦν εὔργεται τοῦ ἁμαρτάνειν, τῶν δεσμῶν 
py ἐώντων ὀλευθεριάξοντα χρῆσθαι ταῖς ἠδοναῖς, ἀλλὰ συστελλόντων καὶ τὸ δέκαιον 
διδασκόντων τεμᾶν, εστ ἂν ἀπομάδῃ νονθετούµενος σωφρονεῖν ; Φαίνε στα, ἔφη. Οὐδὲ 
τοίνυν παραέτιος ὁ δεσμὸς γέγνεται τοῦ πελημμελεῖν. Ἔοικε. Σωφρονήει γὰρ xai τεοιθζ 
δικαιοτέρους, ἀλεξιφάρμακον Uv ψυχῖς, αὐστηρὸν μὲν καὶ θηκτικόν, ἀλλ ἑατεκόν. 
4Πλον, ἔφη. Ti γάρ φέρε, ἐξετάξωμεν πάλιν τά ἔμπροσθεν. οὗ δεσμὸν τὸ σώμα διά 
την παράβασιν δέδωκας εἶναι τῆς φψυχῆς; Καὶ ὁέδωμι, ἔφη. "M uagrávety δὲ τὴν Veg 
μετὰ σώματος, εἶπερ τὸ μοιχᾶσθαι, φονεύειν τε καὶ ἀσεβεῖν ἁμαρτέα σοι δοκεῖ, ἃ 


1) Pag. 5607, A. Τί δέ; .. (p.570, B.) .. τοῦ Φεοῦ Φεθῆναι πέδαις. In Excerptis ex Methodii 
opere περ; ἀναστάσεως, quae apud Photium Biblioth. cod. 234. exstant, haec p. 208, a. 5. — 10. 
13—29. in breve contracta reperiuntur. Excerptorum apud Photium haec est inscriptio p. 293, 
1—3. ««νεγνώσθη τοῦ ἁγίου Μεθοδίου, ἐπισχόπου xal μάρτυρος, ἓκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως λόγου, 
οὗ ἡ ἐκλογὴ τὰ ὑποκείμενα λέγει. 

2) Μεῖζον ... ἄλλον ἁπαλλάξαι. Haec cum simplici lemmate: Μεθοδίου, apud Io. Damaso. 
Parall. SS, Opp. ed. Lequien. T. II. p. 331, D. exstant. 

3) Totam, quae hoc capite continetur, argumentationem Methodio furatus est personatus Ori- 
genes Dial. c. Marcionit. V. p. 137 sq. ed. Wetsten. 





EK TOY ΠΕΡΙ 4ANAXTAGEQS. "1 


µετα τοῦ σώματος j wvyn ποιεῖ; ἐπένευσεν. "ἄλλα τὸν δεσμώτην ὠμολογήσαμεν μὴ 
δύνασφαι ἀδικεῖν; πλμολογήσαμεν, ἔφη. Κωλύεσθαι δὲ ἀλγυνόμενον ὑπὸ τῶν «δεσμῶν; 
Nos. 4εσμὸς δὲ ) σᾶρξ τῆς ψυχῆς; ἐπένευσεν. -4λλὰ ἁμαρτάνομεν ὄντες ἓν σαρχέ, 
ὁμοδοξούσης ἡμῖν εἰς τοῦτο τῆς σαρκός; “άμαρτάνομεν, ἔφη. Ο δὲ πεπεδηµένος οὐ 
ὀύναται ἁμαρτάνειν; xai ἐνταῦθα ἐπένευσεν. y petat γάρ. Ναό My ἑώμενος ὑπὸ του 
δεσµον; iov. "ἄλλα τὸ μὲν σώμα πρὸς τὸ ἁμαρτῆσαι συνεργόν. Ναί. Είργει 96 Ó 
δεσμός; συνέφη. | Ovx ἄρα τὸ σώμα Ó δεσμός, οὔτε κατὰ σὲ οὔτε κατὰ ἄλλον, . ἔφην, 
o --“γλαοφῶν, ἀλλὰ πρὸς ἑκάτερον τῇ ψυχῇ συνεργόν. sire πρὸς τὸ ἀγαθὸν sire πρὸς 
τὸ κακόν. συνεχώ &t. 


B 


XIII. Ουκοῦν οὕτω δῇ τούτων ἐχόντων ἀπολόγησαι, ( -«4γλαοφῶν, πρὸς ἃ πρώ- 


τον ὑπέθον. E γὰρ Φεσμὸν καὶ εἰρατὴν xai πέδας τὸ σῶμα της φυχῖς y τοῖς ἔμ- 
προσθεν. καὶ ὁρᾷς ὡς οὐ συνῴδουσι τούτοις & ἔφης; πῶς γὰρ συνῴόοιεν , εέπερ ye 
ἀνάγκη , ὦ ἄριστε, δεσμὸν μὲν τὴν σάρκα νοµέζεσθαε, τὴν δὲ ψυχὴν συνεργῷ, πρὸς 
ἀδικίαν χρῆσθας καὶ συμπράκτορι τῷ δεσµῷ, ὅπερ ἀδύνατον, ' si γάρ διὰ τῇν ἅμαρ- 
τίαν βασανιστήριον ἐδόνη, πρὸς τὸ ἀλγυνὸ εἴσαν εἰς το τεμάν τὸν 9 εν παιδευθ ij vau 

τὴν φυχήν, πῶς συνεργεῖ καὶ συναγωνέξεται͵ τὸ σώμα αὐτῇ πρὸς τὸ ἀδιχεῖν; δεσμοὶ 
γὰρ xai φυλακαὶὲ καὶ πέδαι καὶ συλλήβδην αἱ τοιαῦται πᾶσαι πρὸς ἐπανόρθωσιν τεμµω- 
ooi μηχαναὺ ἐφεκτικαὶ τοῦ ἀδικεῖν καὶ ἁμαρτάνειν τοῖς καλαζομένοις γέγνονται. οὔ 
γάρ ὅπως ὁ ἀδεκήσας ἀδικήσῃ πλέον συνεργὸς αὐτῷ πρὸς τὸ ἀδικεῖν ὁ δεσμὸς δέδοταε. 
ἀλλ’ ὅπως λήξη τοῦ ἀδικεῖν. βασανιξόµενος διὰ τῶν δεσμῶν. xai γὰρ οἱ δικασταὶ 
ταύτη πεδοῦσι τους φαύλους. κωλύονται γάρ, κάν μη βούλωνταε, καχοποιεῖν ὑπὸ τῶν 
δεσμῶν. ἐλενεριαξόντων δὲ τὸ κακουργεῖν. ἐστι καὶ ζώντων ἀφυλάκτως, ἆλλ ov πε- 
πεδηµένων. ὁ ὁὲ ἄνθρωπος πρὠτον μὲν ἐφόνευσε, κατα τὸν -Κάῑν, qvid" πρὸς άπι-- 
στέαν» εἰδώλοις προσέσχεν, ἀπεστάτησε Φεοὺ. καὶ πῶς αὐτῷ δεσμὸς τὸ σώμα $9037 ; 
j πώς ὁ 9 εὸς µετά τὸ πρὸ σώματος ἀνομῆσαι τὸν ἄνθρωπον συνεργὸν πρὸς ἀδικέαν 
αὔτῷ μείζονα τὸ σώμα ἔδοτο; πῶς δὲ xai μετὰ τὴν κατασκευὴν τοῦ decuov τό ,,idov, 
πρὸ προσώπου σου A λέγεται x τέθεικα την ζωὴν καὶ τὸν Φάνατον, ἐχλαξαι τὴν ζωήν, 
τὸ ἀγαθὸν καὶ τὸ πονηρόν». xai ἐὰν (έλητε xai εἰρακούσητέ µου." ταῦτα γὰρ ως 
αὐτῷ ἐξουσιάζοντι, καὶ οὐχ ὡς ὑπὸ δεσμᾶ PIT) ἀνάγκην ἀγομένῳ dora. ὥστε ἐκ 
παντὸς συνίστασόο αι μήτε πέδας 7 φυλακὴν 5n δεσμοὺς νομίζειν τὸ σώμα μήτε δεσµώ- 
"dac γῆς διὰ ταύτα τὰς ψυχάς, χοϊκαῖς πατακρένοντος ᾽αὐτὰς τοῦ eov δευ ἦναι πέδαες. 
πῶς yáp, ὁπότε μὴ δύναται ἀποδειχθῆναι τοῦτο; * ἄτοπον δὲ κἀκεῖνο προφανώς τὸ 
οἰεσθαι το σώμα ἐν τῇ κατὰ τοὺς αἰῶνας διαγωγῇ µὴ συνέσεσθαι τῇ ψυχή διὰ τὸ 
δεσμὸν αὐτὸ καὶ πέδας εἶναι, ἵνα μὴ αἰώνιοι γενώµεθα κατάκρετοι. δεσμώται xar 
avtov qJopàc, ἓν τῇ βασιλείᾳ τοῦ φωτὸς ἐσόμενοι. λελυμένου γὰρ ἱκανῶς xai ἕξε- 
Aey y έντος τον λόγου, ἐν δεσμὸν τῆς ψυχῆς ὠρέσαντο είναι τὴν σάρκα, λέλυται 
xai τό, ἵνα μὴ δεσμώταε δὲ αὐτὴν ἐν τῇ βασελείᾳ τοῦ φωτὸς ἣν ἀπολαμβάνομεν ἐσώ-- 
µεύα. διά τοῦτο ovx ἀναστήσεσθαι. 

XIV. AToranov γὰρ λοιπὸν slg πειθω τοῖς δυσχεραένουσιν ἕτερον ἀλήδευμα xo? 
δεικνύναε, ? εἰ τῶν εἰρημένων ἐναργέστερον οὖκ ἀνέξονταε; ἀλλὰ ταύτην μὲν αὐτῶν την 
φιλονεικίαν καὶ ix τούτων ἄν τις xoi ἐξ ἑτέρων ἐλέγχοι πλειόνων. ἀποδείξομεν 140 ἓν 
τοῖς εξῆς προβωάνοντος του λόγου φύσεως ἆλην εύµασι xui οὐκ εἰκασέαις μήτε τὸν Je- 
θεµίαν δεσµίους ἡμᾶς γῆς διὰ τὴν πρὸς τὸ σώμα κοινωνίαν εἐφηκέναι μήτε τὸν «{αβὶὸ 
κατὰ τοῦτο πεπεδηµένους. ἄξιον γάρ καὶ ταῦτα προφέρειν ἓν οἷς μάλιστα φαένονταε 
διαπέπτοντες. περὶ μὲν οὖν τῶν δερµατένων χιτώνων, καὶ ὅτι πρὸ τῆς κατασκευῆς αὖ- 
τῶν ot πρωτόπλαστοι διῆγον μετὰ σώματος, ἀθανασίας ἀπολανοντες, ἔτι T6 «καὶ ὡς 
οὗ δύναται τὸ σώμα δεσμὸς καὶ εὐρκτὴ νομέεσθαε, τά προσήκοντα εἰπών, ὦ ἄνδρες 
δικασταί (δικαστας γὰρ ὑμᾶς τών λόγων, ( κράτιστε Θεόφιλε, καλώ), τρέψοµαι λοι- 
πὸν ἐπὶ τὰ ἀκόλουθα, καθώπερ υπεσχόμην, τῶν ο ΗΝ, ty' εὐκρινέστερον ἔδωμεν 
0 βουλόμεθα. 


1) Ei γὰρ .. (070, A.) .. βασανιζόµενος διὰ τῶν δεσαῶν. lustinianus Epist. ad Menam, Act. 
Concil. ed. Hard. T. III. p. 247, C. D., haec exscripsit, neglecta quidem celati Methodii elegantia, 

2) «τοπον ... iv τῇ βασιλείᾳ τοῦ φωτὸς ἐσώμεθα. »Haec attulit Leontius [imo Anastasius 
Presb. in Doctrina Patrum de verbi incarnatione, .cap. 25.] in Maii Seriptor. vet. nova collect. T. 7. 
p. 49. [col. 2. — p. 50, col. 1.] (cum lemmate τοῦ ἁγίου Μεθοδίου ἐπισκόπου καὶ μάρτυρος ix τῶν 
παρ᾽ Ἐπιφανίου τοῦ τριςαάχαρος ἓν τῷ B. βιβλίῳ τῶν Παναρίων κατὰ Ἱεριγένους γραφέντι) et us- 
que ad αἄναστησεται D: leg. ἀναστέσεσθαι] apposuit Combefisius in Gallandi Bibl. Patr. Τ. ὃ. 
p.773, A. ex libris Rupif. et Sirmondi [de quibus vid. Combefis. in Gallandi Prolegom. sect. 5.].* 
Dindorf. Annot. p. 774. Lemma loci, quem Combefis. ex cod. Rupif. Parallelorum SS. Io. Dama- 
sceni apposuit, ita habet ap. Lequien. T. Ἡ. p. 703, A. τοῦτο τοῦ ἁγίου ἱερομάρτυρος Μεδοδίου 
Πατάρων ἑἐστέν. 

3) Post δεικνύναι vulgo pergi solebat (ed. Petav. infra p. 570, D.): εἰς παγίδα 15v σάρχα cet. 
Vid. supra annot. ad p. 540, A 


D 


910 


B 
Deut. 90, 15, 
19 


Esai. 1, 19, 


D 
540, B 


Thren. 3, 34, 
Psal. 145, 7. 


941 


Gen.1, 20, 24. 


Gen. 1,2014, 
7. 


Gen. 1, 27. 


τον | MEG0A4IOY 


XV. 'O τῶν ὅλων ὁημιουργὸς Φεός, ἐπειδὴ τὸ πᾶν εὐτάκτως συνεστήσατο, καδάπερ 
μεγάλην πόλιν, καὶ διεκόσµησε προςτάσσων τῷ λόγῳ, Σκαστόν τε αυτῷ συμφώνως ἥρ- 
μόσατο στοιχεῖον καὶ πάντα ζώων πεπλήρωτο ὀιαφοραῖς, ? να τελέως ὁ κόσμος εἰς κάλ-- 
λος αὐξηὺῇ : παντοίας φύσεως ξωοτοκήσας µορφάς, ἄστρα μὲν κατά τὸν οὐρανὸν καὶ 
πτηνά κατὰ τον αέρα. τετράποδα δὲ κατὰ τὴν γην καὶ νηκτὰ κατὰ τὸ ὕδωρ, τελευ-- 
ταῖον τὸν ἄνθρωπον, προετοεµάσας ὡς οἰχίαν αὐτῷ καλλίστην τὸ πᾶν, µίµγµα τῆς 
ἰδίας εἰκόνος ἐμφερὲς εἰς τὸν κόσμον εἰσήγαγεν, ἄγαλμα ὡς ἐν yag  guidpii xuÀÁov ταῖς 
ἑαυτοῦ χερσὶ ατασκενάσας. ἠπίστατο γὰρ ὃτι πάντως, ὅπερ ἂν τῇ ἑωντοῦ τεχνήσηται 

εερέ, ἓξ ἀνάγκης ἔσται ἀθάνατον, ἅτε ἀθανασίας ἔργον. ἀθανασέᾳ γὰρ. ἄθ άνατα τὰ 
ἀθάνατα yéyverau , καθάπερ καὶ τὰ κακὰ κακίᾳ κακά, καὶ τά ἄδικα ἀδικίᾳ ἄδικα. 
οὗ γὰρ δικαιοσύνης έργον τὸ ἄδικον, ἀλλὰ ἀδεκέας, oid" αὖ ἀδικίας ἀντιστρόφως τὸ 
δικαιοπραγ εἲν ἔργον, ἀλλὰ δικαιοσύνης, ὥςπερ οὐδὲ ἀφθαρσίας τὸ φθεέρεσθαι ποιεῖν, 
ἀλλά φδορᾶς, οὐδὲ φΦορᾶς τὸ ἀθανατίζον, ἀλλ᾽ ἀφθδαρσίας. xa συλλήβδην, οἷον ἄν 
ᾖ τὸ ποιοῦν, κατὰ τὸν αὐτὸν οὕτως λόγον τοιοῦτον καὶ τὸ ποιούµενον ἐξ «ἀνάγκης 
ἀπεργάζεσθωι συμβαίνει. ὁ δὲ «)εὸς xai ἀ9ανασία καὶ ζωὴ καὶ ἀφδαρσία, ,Seyov. δὲ 
ἄνθρωπος 9s0ov: πᾶν δὲ τὸ υπὸ ἀθανασίας ἐργασθ ἓν ἀθάνατον. ἀθ άνατος ἄρα ὁ ἄν- 
ὕρωπος. διο ó7 τὸν μὲν ἄννρωπον αὐτούργησεν ὁ θεός,: τὰ δὲ λοιπὰ γένη τῶν ζώων 
ἀέρι καὶ yn καὶ ὅδατι προσέταξε φέρει». ἄνθρωπος δὲ ἁληΦέστατα λέγεται κατὰ φύ- 
σεν 3 οὔτε φυχὴ χωρὶς σώματος ουτ p πάλιν σώμα χωρὶς ψυχῆς. ἀλλὰ τὸ ix συστά-- 
σευς ψυχῆς καὶ σώματος eig µίαν την τοῦ καλοῦ μορφὴν συντεῦ έν. ὅψεν ἐντεῦθεν 
dJuvatov δή τον ἄνθρωπον γεγονέναι φαένεται, φὺ ορᾶς τε. ᾽ἀπάσης καὶ νόσων ἐκτός. 
μάθοι ὃ ἄν τις τοῦτο xal ἀπὸ τῆς «Υραφῆς ἑκανῶς. * ἐπὶ μὲν γὰρ τῶν ἄλλων. ὁπόσα 
χοθόνων µετακοσμουνται διαστολαῖς ἡῥῶντα xai Υηράσκοντα, » ἐξαγαγέτω s λέγεται td 
ὑδατα ἑρπετὰ φυχῶν ξζωσώ», καὶ πετεινὰ πετόµενα ἐπὶ τῆς γῆς, κατᾷ τὸ στερ ρέωμα τοῦ 
οὐρανοῦ». καέ »ἐξαγαγέτω ? yn ψυχήν ζώσαν κατά γένος τετράποδα xai ἑρπετὰ xai 
Φηρία τῆς γῆς κατὰ γένος». ἐπὶ δὲ τοῦ ἀνδρώπου ᾠςαύτως ἐκείνοις οὐκέτι ,, ἐξαγαγέτω 
2 yn 7 » ἐξαγαγέτω τά ὕδατα"" 7 »; γενηθήτωσαν φωστῆρες, ἀλλά » ποιήσωμεν ἄνδρωπον 
κατ εἰκόνα καὶ xaJ ὁμοίωσιν ἡμετέραν, xui ἀρχέτωσαν τών ἰχδύων της Φαλάσσης 
καὶ τῶν πετεινῶν τοῦ «οὐρανοῦ καὶ πάντων τῶν κτηνώὠν. καὶ ἔλαβεν ὃ Φεὸς yovv ἀπὸ 
της γῆς, καὶ ἔπλασε τον ἄνδρωπον." 

XVL Καὶ ἵνα à μάλλον καὶ ὑμεῖς την διαφορὰν αἴσθησθε, ὡς ὅλῳ καὶ πανεὺ 
τῶν ἄλλων διαφέρων καὶ ἓν δευτέρᾳ τεμῇ τῶν ἀγγέλων ἐγχαταλεχθεὶς ὁ ἄνθρωπος &b- 
ρίσκεταιε ὧν άνατος wv, φέρε xara τὸν [rd πάλιν καὶ ὀρδόδοξον xai τοῦτο διαλά- 
βωμεν λογισµόν. τοῖς μὲν γὰρ ἀπὸ E: «εἰςπνοῆς τοῦ κατα τον ἄέρα πνεύματος ἑψυ- 
aec es ἐδόδη τὸ ζην. τῷ δὲ ἐξ αὐτῆς τῆς ἆθ ανάτου καὶ διαφερούσης͵ οὐσίας. ένε- 
. φύσησε γὰρ ὃ δεὸς εἰς τὸ πρόρωπον αὐτοῦ πνοὴν ζωῆς, καὶ &yévero ὁ ἄνθρωπος sic 
woyyv ζῶσαν. καὶ τοῖς μὲν δουλεύειν καὶ ἄρχεσθαι προςετάγη» τῷ δὲ ἄρ ειν καὶ 
δεσπόζει». : xoi τοῖς μὲν διάφορα σχήματα φύσεων δέδονται καὶ µορφαέ, ὁπόσας 7 
στερέμνιος xai ὁρατῆ quoc κελεύοντος ἐγέννησε Φεου, τῷ δὲ τὸ Ψεοειδὲς x«i «)εοείχε- 
λον καὶ πάντα πρὸς ἐκεένην ἀπηκριβωμένον τὴν πρωτότυπεον του πατρὸς καὶ μονογενῇ 
εἰχόνα. ἐποίησε γὰρ ὁ Φεὸς τὸν ἄνθρωπον, κατ εἰκόνα δεοῦ ἐποίησεν; αὐτόν: διὸ καὶ 
ἐμέλησεν αὐτῷ τοῦ σφετέρου ἀγάλματος τῆς Ὀιαμονῆς, 1 ἵνα μή εὐάλωτον ] πρὸς Φιαφὺο- 
ράν, καθώπερ καὶ . των ἀνδριάντων τοῖς ὁημιονργοῖς. ού γαρ µόνον κάλλους τῶν dyaA- 
pray αὐτοῖς καὶ τῆς εὐπρεπείας αὐτῶν πεφρόντισταε, ὅπως (OL περεκαλλή μεγαλο- 
πρεπώς, ἄλλα καὶ τῆς εἰς τὸ ὀυνατὸν σφίσεν αὐτοῖς ἆδ ανάσίας τῶν δημιονργημάτων 
πρόνοιαν ποιεῖσθαν,. εἰς τὸν µακραίωνα χθόνον διασώξεσθαι μὴ λνόµενα, Χαν άπερ xoi 
Φειδίας. 6 οὗτος γὰρ μετὰ τὸ κατασκενάσαι το Πισαῖον εἰδωλον (ἐξ ἐλέφαντος δὲ 
τοῦτο ἠν) ἔλαιον ἐκχεῖσθαι προσέταδεν dui τοὺς πόδας, ἔμπροσθεν τοῦ ἀγάλματος, 
ἀθάνατον εἰς δύναμιν φυλάσσων. αὐτό. καὶ τούνυν εἰ τῶν χδεροκµήτων οὕτως οἱ δη-- 
μιουργού, Φεὸς ὁ ἀριστοτέχνας, ὃς πάντα δύναται καὶ ἐξ οὐκ ὄντων ποιεῖν., OU μᾶλλον 
τὸ ἄγαλμα τὸ λογικὸν ἑαυτοῦ, τὸν ἄνθρωπον, ἀνώλεθρον καὶ ἀθάνατον εἶναι τὸ 


1) Οὔτε wvyj .. χωρὶς Hi o Inverso ordine et tacite haec exscripsit Iustinianus Epist. ad 
Menam, Act. Concil. ed. Hard, T. III. p. 2409, B. Totum enuntiatum: ἄνθρωπος ... συντεθέν, Pho- 
tius cod. 234. P 203, a. 30 — 33. ad verbum refert. Quae apud eum sequuntur: ὁ ó' ὨὩριγένης τὴν 
ψυχἠν µόνην ἔλεγεν ἄνθρωπον, oc ὃ Πλάτων, uum Photii, an Methodii sint, dubitare non opor- 
tebat Huetium Origenianor. lib. II. p.101. Methodii haec verba esse temere sumit Guerick, De schola 
Alexandrina catech. p. 284. 

2) 'Eni uiv γὰρ τῶν ἄλλων .. (542, A.) .. τῷ δὲ ἄρχειν καὶ δεσπόζειν. lustinianus Epist. ad 
Menam, Act. Concil. ed. Harduin. T. ΠΠ. p. 249, D. Et haec tacite et summatim exscripsit. 

3) "Kal τοῖς μὲν ... µονογενῆ εἰχόνα. Photius cod, 284. p. 292, a. 36 — 40. haec quoque ad 
verbum refert. 

4) Οὗτος ... φυλάίσσων αὐτό. Haec a Photio cod. 234. p. 203, b. 1—4. summatim referuntur. 








EK TOY ΠΕΡΙ ANAXTAGEQ3. 13 


παράπαν ἐξ ἁπάσης ἀνάγκης ἐμηχανήσατο, ἀλλ’ εἰασεν οὕτως ἀτιμότατω λυόµενον ὀλέ- 
Jp παραὀοῦναι καὶ φδορᾷ, ὃ διαφερόντως ἡξέωσε τοῖς ἑαυτοῦ 70/064 χερσέ, κατ 
sixóva MoQqozronjoac αὐτὸ xai xaJ ὁμοίωσιν TY ἑαυτοῦ, τὸν κόσμον τοῦ κόσμον, δὲ 
0 καὶ ὁ κόσμος ἐγένετο; ovx ἔστιν εἰπεῖν. ἀπείῃ γὰρ εἲς ἀφροσύνην ἐπαρθέντα φρο- 
σαι τοῦτο. 

XVII. 22 ἔσως μὲν ἐπιστήσαντε ς ἑωυτοὺς πρὸς τὰ λεχδέντα γῦν, ὦ 4γλαοφῶν, 
λέδετε. Koi πῶς, εἰ ἀθάνατον ἦν ἐκ Υενέσεως καν ὑμᾶς Τὸ ζῶον, γεγένηται Ὀνητόν, 
ὑπότε τὸ ἆ9 άνατον ἀμεταστρόφως τοῦτο ὃ ἐστιν είναι xo, μὴ μεταπΏπτον à ἔξανι-- 
στάµενον εἰς τὴν αἰσχίονα xai vei φύσιν; ἁμήχανον γάρ, ἐπεὶ οὔκ ἔστιν ἄν άνατογ. 
Ἐπειδή, λέξω, Υενόμενον αὐτεξούσιον πρὸς την αἴρεσιν του χαλοῦ, καὶ τοῦτον τὸν J6- 


σμον εἰληφός, ὁ μισόκαλος ἐπιστὰς ἑἐβάσκανε «φδόνος. ὁ γὰρ Φεὸς ἔκτισε τὸν ἄν- 


ὕρωπον ἐπὶ ἀφθαρσίᾳ, καὶ εἰκόνα τῆς ἐδίας ἀῑδιότητος ἐποίησεν αὐτόν. καὶ γὰρ ὁ 
δεὺς θάνατον ovx ἐπούησεν, οὐδὲ τέρπετα, im ἀπωλείᾳ ξώντων' φόνῳ à διαβόλου s 
Javarog εἰςῆλθεν εἰς τὸν κόσμον , καθάπερ καὶ L cogía διᾶ Σολομῶνος μαρτυρεῖ. " 
πό εν οὖν ὃ Jvarog πάλιν δὴ λέγεσθω ανάγκη, εἰ μὴ Φάνατον ἐποίησεν ὁ Φεός, εἰ 
ἀπὸ τοῦ φόνου, καὶ πῶς ὁ φΦ όνος τῆς βουλήσεως μᾶλλον ίσχυσε τοῦ 60v; ἀλλά 
ΤΟΥΤΟ δύςφημον λέδοµεν. Hó3sv οὖν ὁ qoos; ὁ ἀντιλέγων ἐρεῖ. εἰ yuQ ἀπὸ τοῦ 
διαβόλου, xai διά τί διάβολος ἐγένετο; εὖ ἐγένετο, xai ὁ ποιήσας αὐτόν ἐστιν αἴτιος 
τοῦ εἶναι κακόν» ἀλλὰ ἀναέτιος παντάπασι κακῶν πᾶσιν ὁ «εός. ἀγένητος ἄρα ὁ διά-- 
βολος, καὶ εἰ ᾽ἀγένητος, xai ἀπαδὴς καὶ ἀνώλεθρος καὶ ἀνενδεής. τῷ γὰρ ἀγενήτῳ 
ἐξ ἀνάγχης ἁπάσης ταῦτα ὑπάρχειν, δεῖ, ὁ δὲ διάβολος Σαταργεῖται καὶ κολάζεται” τὸ 
δὲ κολαξόµενον ἀλλοιοῦται xoi πάσχει, ἀπαθὲς δὲ το ἀγένητον. οὕα ἄρα ἀγένητος, 
ἀλλὰ γενητὸς ὁ διάβολος. εἰ δὲ γενητὸς xai πᾶν τὸ γεγενηµένον ἀπό τινος ἀρχῆς ἐγέ-- 
veto xe ἔστιν αὐτοῦ δημιουργός, ἔστιν ἄρα τις δημιουργὸς του διαβόλου. xa πότερον 





943 


xáxeivog ἀγένητός ἐστιν 7 γενητός; ἄλλα τὸ ἀγένητον ἓν εἶναι μόνον vosio d'a. χρὴ : 


τὸν J&óv: οὐδὲ γὰρ εἶναι τὸ σύνολον ὅλως ἐκ παντὸς τὸ παράπαν ἕτερος δημιουργὸς 


δύναται πλην αὐτοῦ (ἐγώ φησὶν απρώτος, xai ἐγω μετὰ ταῦτα; xai πλην ? Αμοῦ ἄλλος Esai.44, 6. 


Φεὺς ovx ἔστιν ο), οὐδὲ μετασκευάξεσθαέ τι 9) κτίδεσθαι παρὰ τὴν αὐτοῦ δύναται go»- 
λήν. xai γὰρ ὁ υἱὸς οὐδὲν $10 ἑαυτοῦ ὀύνασδαι ποιεῖν ὁμολογήσει, έν μή τι «θλέπῃ 
τὸν πατέρα ποιουντα " 5€ γὰρ & φησί »9 πατὴρ ποιῇ, ταῦτα xai ὁ υὲὸς ὁμοίως 
"mori. οὐδὲ μήν τι πολέμιον j ἀντέξουν αὐτῷ 7 ἀντέφΦ εόν ἔστιν' ἐπεὶ κἂν εἰ ἀντέ- 
πρωσσέ τι τῷ Φεῷ, ἐπαύσωτο ἂν τοῦ εἶναι, λυθείσης αὐτοῦ τῇ τοῦ 9 εοῦ δυνάµει καὶ 
ἰσχυῖ τῆς συστάσεως. τῷ γὰρ ποιήσαντι λῦσαι µόνῳ xai τὰ ἀθάνατω ὀυνατόν. 

XVII. *! Tí οὖν ó διάβολος. λέδεταε; πνεῦμα περὲ τὴν ὅλην à ἔχον, καδάπερ ἐλέχθη 
xai “θηναγόρῳ, yevópevoy ὑπὸ τοῦ Jtov, ὥσπερ δη καὶ οἱ λοιποὺ γεγόνασιν vm αὓ- 
TOV ἄγγελοι xai τὴν ἐπὶ τῇ vÀn xai τοῖς τῆς ὅλης εἶδεσι παπεστευµένον διοέχησεν. 
τοῦτο γὰρ ἦν ἡ τῶν ἀγγέλων σύστασις, τῷ νεῷ ἐπὶ προνοέᾳ γογονέναι τοῖς vm αὐτοῦ 
διακεκοσµηµένοις, à ένα την μὲν παντελικὴν xai γενικὴν ὁ ' Φεὸς gov τῶν ὅλων -πρόνοιαν 
], t0 xvgoc καὶ τὸ κράτος ἀπάντων αὐτὸς ἀνηρτημένος xoi ὥσπερ σκάφος τῷ τῆς σο- 
φίας οέακι 9ιευῦ ύνων ἀκλινῶς τὸ πάν, τὴν δὲ ὁιὰ μέρους οἱ ἐπὶ τούτῳ Tay έντος ὁ ἄγ- 
γελοι- ἀλλ οἱ μὲν λοιποὺ à. oig αὐτοὺς ἐποήησε, xai διετάξατο 0 9 εος ἔμειναν, ὁ δὲ 
ἐνύβρισε xai -πονηρὸς περὲ τῶν πεπιστευµένων ἐγένετο την διοέκησεν, φθόνον ἐγκισσή- 
σας καῦν ἡμῶν, ὥσπερ καὶ οἱ μετὰ ταῦτα σαρκών ἐρασθέντες xoi ταῖς τών ἀνθρώπων 
εἰς φιληδονίαν ἐνομιλήσαντες Ψυγατράσε». αὐναέρετον γὰρ xoi αὐτοῖς ἔχειν πρὸς ἑκά-- 
τερα διετάξατο οὔλησιν ὁ Φεός, ott xai ἐπὶ τῶν ἀνθρώπων, iy ἢ πειδόµενου τῷ 
λόγῳ συνώσιν αὐτῷ. xoi ἀπολαύωσε µακαριότητος, 7 μὴ πειθόµενοι αρίνωνται. ἦν δὲ 
xai ὁ διάβολος ἀστὴρ ἑωσφόρος. πώς ἐξέπεσεν ix τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωςφόρος, 0 πρωἳ 
ἀνατέλλων, d μετά τῶν ἀγγέλων ἀνατέλλων τοῦ φωτός, ἦν ἄστρον πρωῦνόν, ἀλλ᾽ 
ἐξέπεσε καὶ εἰς τὴν γῆν συνετρίβη, ἐπιτροπεύσας τῷ ἀνθρώπ rávaytía. τὸ γὰρ J'eiov 
νεμεσᾷ τοῖς ὑπερηφάνοις καὶ τὰ αὖνάδη φρονήματα χολούει. ὀπέρχεται δέ uos καὶ 
ἐμμέτρως εἰπεῖν, 

o πᾶσιν ἀρχη. καὶ πέρας κακών ὄφες, 
οὕτω ῥαρυν τέκτουσα Ψησαυρὸν κακών 
πλάνη, τυφλοῦ ποδηγὸς ἀγνοίας βίου, 
αέρουσω Φρήνοις xai στενάγµασεν ῥροτώ», 
υμεῖς ἀφέσμους εἰς ὄβρεις ὁμοσπόρων 

: τάς µισαδέλφους ὁπλέσαντες ὠλένας 
Κάῑν μολῦναι φοινέῳ πρῶτον λύδρῳ 
ἐπείσατον γῆν, καὶ τὸν ἐξ ἀκηράτων 


1) Tí οὖν ó διάβολος .. (B.) ... ole xdi ἐπὶ τῶν ἀνθρώπων. Photius ὁοά. 294. p. 293, 5. 
5— 21. haec, omissis in medio positis: xe! dezto σκάφος ... ἄγγελοι, fere ad verbum refert. 


5* 


D 


Josun.5, 19, 


944 


Gen. 6, 2. 


C 
Ksal. 14,12. 





74 ΜΕΘΟ/{ΙΟΥ 


πεσεῖν αἰώνων πρωτόπλασεον εἰς χ9όνα 
ὑμεῖς σος 


545 XIX. Καὶ ó μὲν διάβολος οὕτως' !ó δὲ. Φάνατος πρὸς ἐπιστροφὴν εὑρέθη, χωθά- 
περ xai τοῖς ἀρτιμαθέσι γθαμμάτων παεθέοες πρὸς ἐπανώρθοσιν αἱ πληγαί, οὐδὲν γὰρ 
ἄλλο ὁ «Φάνατος 7 διάκρισις xoi χωρισμὸς ψυχῆς ἀπὸ σώματος. Tí οὖν; παραίτιος ὁ 

9 ες 9 ανάτου λέξεται; πάλιν γὰρ ὁ αὐτὸς ἡμῖν ἥκει λόγος. ui γένοιτο, ἐπεὶ μηδὲ οἱ 
διδάσκαλοε. προκαθηγουµένως τοῦ ἀλγύνεσθαι ταῖς πληγαῖς τους παίδας ἰαἴνιοι. καλὸν 

. B οὔν ὁ Φάνατος. ei καθάπερ m z040i πρὸς ἐπιστροφὴν δέκην πληγῶν εὑρέθη, οὐχ ὃ τῆς 
ἁμαρτέας, 0 σοφώτατοε; ἀλλ ὁ τῆς διαζεύξεως τῆς σαρκὸς καὶ τοῦ χωρισμου.  αὔτε- 
ξούσιος γὰρ dy xoi αὐτοκράτωρ ó ἄνθρωπος, xci αὐτοδέσποτον βούλησιν καὶ αὔτο- 
προαέρετον πρὸς τὴν αἴρεσιν, ὡς ἔφην, τοῦ καλοῦ -λαβών, ἀκούσας τε ,, ἀπὸ ποιντὸς 
"16. ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ φώγεσθε, ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γενώσκειν καλὸν καὶ 
πονηρὸν ov φάγεσθε dn αὐτοῦ. 7 [A ἂν ἡμέρᾳ φώγητε ἀπ αὐτοῦ, θανάτῳ ἀποθα- 
v£iao 9 € ἐνδους εἰς τὸ φαγεῖν ám. αὐτοῦ» του διαβόλου Φδεδελεασµένος τῇ σοφέᾳ ποι- 

ο χέλως πρὸς παρακοὴν πεένοντος, ἠΦέτησε την ἐντολὴν τοῦ Φεοῦ'. xa ἐγένετο τοῦτο 
αὐτῷ εἰς σκάνδαλον xoi παγίδα xai σχώλον. 5ρὐ γὰρ ἐπούησεν ὁ Φεὸς κακόν, οὐδέ 
ler τὸ σύνολον ὅλως ἐκ. παντὸς εἰς τὸ παράπαν αἴτιος xaxov: ἀλλὰ πᾶν nep ἂν 
αὐτεξούσιον οὕτως υπ αὐτοῦ Υεγονὸς ᾗ προς τὸ φυλάξασθαι καὶ τηρῇσαι νόµον; ὃν 
αὐτὸς δικαίως διεστεέλατο, μὴ τηρῆσαν λέγεται xaxov. ᾿βαρυτάτη δὲ Bio. τὸ ποερα-- 
χοῦσαι Φεοῦ, τους ὅρους τῆς κατά τὸ αὐτεξούσιον ὑπερβάντα Φικαιοσύνης. ὅθεν ἐπειδὴ 

D κατεῤῥυπώθη καὶ κατεµιάνθη τῆς ἀποφάσεως ἀποστατήσας ὁ ἄνθρωπος TOU Φεοῦ xoi 
κηλῖδας ἐναπεμάξατο xaxéíac πολλῆς, ἃς ὁ ἄρχων», οὕτος ἀπεχύησε καὶ πατὴρ τς πλά- 
Ρε. 714. VIG, πόνον κατὰ τὴν γθαφῆν συλλαβών, ἕνα τον ἄνδρωπον φαντάδειν ἀεὶ πρὸς ἀδεχίαν 
ἔχη καὶ xtyeiy , *6 φεὸς ὁ παντοκράτωρ», ἀθάνατον ἐν ἐλαττώσει χεκακωμένον ἐξ ἔπι-- 


A 


| βουλῆς τοῦ διαβόλου (doy αὐτὸν γεγενηµένον, ovx tiuos μεταλαβεῖν τοῦ ξύλου τῆς brc, 
| ἀλλὰ ἐνέόυσεν αὐτόν Té xai QUY σύζυγον Evay ἑτῶνας δερµατένους χαὶ ἀπέλυσε τοῦ 
: παραδείσου, γέχρωσιν αὐτοῖς ὀρίσας λέγων »γῇ εἰ xai εἰς yim ἀπελεύσει tu ὅπως χανα- 


ρέσας τῆς ἐλαττώσεως ἐν τῇ ἀναστάσει ὡς ἄρεστος χεραµευς πάλιν ἀπὸ τοῦ ἰδέου φυ- 
ράµατος ἄνευ ἐλαττώσεως ἀναστήσῃ. 

546 XX. "Ηροηπόρηται δὲ ἤδη καὶ ἀπεδείχθη τοὺς δερµατίνους χιτῶνας μη εἶναι τὰ 
σώματα. ὅμως δὲ καὶ πάλιν (o? γὰρ ἅπαξ ῥητέον) φράξωµεν. " αὐτὸς πρὸ τῆς κατα- 
σχευῖς αὐτῶν ὁ πρωτόπλαστος ὁμολογεῖ καὶ ὁστᾶ ἔχειν xoi σάρκας, ὁπότε δὴ τὴν yv- 

Gen. 2,23. ναῖκα προςενεχὸ εἴσαν αὐτῷ Φεασάμενος. 0 τοῦτο νῦν ὁστοῦνί ἐφώνησεν » ἐκ τῶν ὁστῶν 
μου καὶ caos ἔχ τῆς σαρκός µου αὕτη κληΦήσεται γυνή, ὅτι ἐκ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς 
ἑλήφΏη. Evexsv τούτου χαταλεέφει ἄνθρωπος τὸν πατέρα αὐτοῦ καὶ em μητέρα, καὶ 

Β προσκολληδήσεται τῇ γυναικὶ αὐτοῦ, xai ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα µίαν. οὗ Υάρ à 
ἀνέξομαν φληναφώντων τινών xai βιαζομένων ἀπηρνΘριασμένως τὴν Your , ἵνα αὐ- 
τοῖς δῆ σαρκὸς μὴ εἶναι προχωρήσῃ 7 ἀνάστασις, ὁστᾶ νοητὰ καὶ σάρκας νοητὰς υπο- 
τεδεµένων, xai ἄλλοτε ἄλλως ἄνω καὶ κάτω μεταβαλλομένων ἀλληγορίαις, xoi ταῦτα 
οὕτως, ὥς γέγρωπταε A magalopflévecO us κρατύνοντος τοῦ “Ἀριστοῦ τὴν γθαφήν» ἕνθα 
Mattb. 19, 4. "vyJ'ovyop&yorc τοῖς Φαρισαίοις περὶ χωρισμοῦ γυναικὸς ἀποκρίνεται, ,0)0X ἀνέγνωτε ὅτι 
m ἄρχῆς ὁ Ἀτέσας ἄρσεν xai ῦ7λυ ἐποέησε; καὶ εἶπεν, ἔνεκεν τούτου καταλεέψει ἄν- 
C Όρωπος τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα” xoi τὰ ἑξῆῖς. πῶς γὰρ ἐπὶ ψυχῶν µόνον τό 


1) ο δὲ θάνατος .. (B.) .. χωρισμοῦ. Locus exstat apud Leontium et Ioann. Rerum saerarum 
Lib. II. Tit. περὶ θανάτου. Vid. Mai. Script. vet. nov. collect. T. VII. p. 102. col. 2. Excerpti lemma 
esi: τοῦ ἁγίου Mt9odfov ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως. Verba in fine adiecta: καὶ τὰ ἑξῆς elc τὸν περὶ 
αὐτεξουσίου, ad Excerptum infra annotatum respiciunt. 

2) 4ὐτεξούσιος Qv .. (C.) .. τοὺς ὅρους τῆς κατὰ τὸ αὐτεξούσιον ὑπερβάντα δικαιοσύνης. Lo- 
cum exscripserunt Leontius et Ioann, Rerum sacrar. Lib. II. Tit. 8. περὶ αὐτεξουσίου. Vid. Mai. 
Script. vet. που. collect. T. VII. p. 92. col. 1. et 2, Excerpti lemma idem est ac supra annotatum. | 

3) Οὐ γὰρ .. δικαιοσύνης. Combefisius (ap. Galland. p. 772, C.) locum ,,emend. ex Element. 
Card. Rupifucald.* exhibet. 

4) ο Φεὸς ὁ παντοκράτωρ ... CVEU ἐλαττώσεως ἀναστήσει (ἀναστήσῃ Dindorf.) cod. Venet. 
Vulgo: ὁ Φεὸς ὁ παντοχράτωρ ἀθάνατον κακὸν 8E ἐπιβουλῆς ἰδὼν αὐτὸν γεγενηµένο», καδάπερ καὶ 
ὁ διάβολος πλάνος 59v, τοὺς δεριατίνους χιτῶνας διᾶ τοῦτο κατεσχεύασεν, οἱονεὲ »εκρότητα (leg. — 
νεκρότητι, coll. Symbol. in Epiphan. Ρ. 91.) περεβαλων αὐτόν, ὅπως διὰ τῆς λύσέως τοῦ σώματος 
πᾶν τὸ dy αὐτῷ γερνηθὲν κακὸν ἀποθάνῃ. Quae ipsa verba parva cum discrepantia in Excerptis 
apud Phot. cod. 234. p. 293, 0. 28 —28. exstant. 

9) Προηπόρηται . (0) .. µέτὰ τὸ ἐκπεσεῖν. Haee afferuntur ab Anastasio Presb. in Doctrina 
Patrum de verbi incarnatione eap. 25. Vid. Mai. Scriptor. vet. nov. collect. T. VII. p. 50. col. 1. 
qui tamen locum ipsum non exscripsit, Combefius (ap. Galland. p. 772, C. D.) eadem usque ad (C.) 
τὸν πατέρα , emend. ex autogr. R. P. Sirmond.* affert. 

6) Grabius Spicil. SS. Patr. T. II. p. 194. haec: αὐτὸς .. eic σάρκα uíav, ex lustini Mart. tra- 
ctatu de resurrectione depromta esse suspicatur. 





EK TOY ΠΕΡΙ A4NAGTAZEQOSZ. 19 


* αὐξάνεσθε xai πληρωσατε την yn n: παραληπτέον, 7 τό ο ἔλαβε yovv ἀπὸ τῆς γῆς Ó Gen.1,28. 
Jsoc xui ἔπλασε τὸν ἄνδρωπον, ὃ κυρέως ἐπὶ TOU σώματος λελέχθαι φαένεταε; οὗ S" a 8,7. 
γὰρ ἀπὸ τοῦ χοὸς καὶ τῶν βαρυτέρων τὴν οὐσίαν ἐκτήσατο ἤ vr. ὥστε συνέστηκεν 

ix -παντὸς ἀληθέστατα πρὸ τῶν δε µατένων σεσωματοποιῆσθαι χιτώνων τὸν ἄνδρωπον. 

ταῦτα γὰρ πρὸ τοῦ ἐκπεσεῖν αὐτον ἅπαντα εἰρηταε, τὰ δὲ κατὰ τοὺς χιτῶνας μετὰ 

TO ἐχπεσεῖν. 

"O9sv ἴωμεν πάλιν ἐπισχεψόμενοι τὰ ἓν χερσέν, ἑκανῶς ἀποδείξαντες μὴ εἶναι τοὺς Ὦ 
δερµατένους χ'τῶνας τὰ σώματα. ἀλλὰ τὴν ἐπὶ τοῦ Àoyixov τών ξώων νεκρότητα xa- 
τεσχευασµένην' τοῦτο Υὰρ λεάπεται. ἀμέλει τῶν ὅρων ἔξω τοῦ «παραδέίσου χατὰ ταυ-- 
την ἐδοικίζεται τὴν αἰτίαν' οὗ γάρ, ὅτι μη θέλων n] Φεὸς ἀπὸ τοῦ ξύλου ὀρέψασθαι 
τῆς ζωῆς αὐτὸν καὶ φαγεῖν ἐδέβαλεν (ἐδύνατο γὰρ εἰς τὸν αἰῶνα bv, αὖθις φαγῶν 
ἀπὸ τῆς ζωῆς) ? ἄλλ᾽ ἵνα μη ἄ9 άνατον, ὡς ὑπεθέμεθα, γενηὺῇ τὸ κακόν. ἐπεὶ διὰ ti 
τὸν Ἀριστὸν ἀπὸ τῶν οὐρωνών ἀπέστελλεν εἰς την yi, εἰ ὅλως ἤθελε ξωῆς τὸν &v- 54T 
ὕρωπον ἄγευστον͵ ἀπονθανεῖν εἰς τὸ παντελός, & δὲ ἐκ μεταμέλον qoin τοῦτο πεποιη-- 
χέναι τὸν eov ὁ ἀντιλέγων, ἄσθενῆς αὐτῷ ὃ λόγος, µεταγενώσκοντα τὸν 9'sov £ic- 
άγων. ἆλλ οὔτε ἀσύνετος τοῦ μέλλοντος Θεὸς οὔτε αχακοποιός, ἀλλὰ καὶ xou áyo- 
Joc καὶ προγενώσκων τά μέλλοντα. ὥστε ovx ἄρα διὰ τὸ μὴ σώζεσθαι εἰς τὸν αἰώνα 
φαγόντα αὐτὸν ἀπὸ τοῦ. Σύλου τῆς ζωῆς ἐδέβαλεν, ἀλλὰ διὰ τὸ νεχρωθῆναι πρῶτον 
Φανάτῳ τὴν ἁμαρτίαν, 4 οὕτως μετὰ τὸ ἀποθανεῖν ἐκτακείσης τῆς ἁμαρτέας ἐγερῦεὶς B 
0 ἄνθρωπος καθαρὸς φάγῃ τῆς ξωῆς. 

XXI. Μη δεὶς δὲ ἀβέλτερος ών παρακινδυνενέτιο ὡς τούτων ἑτέρως, λεχθέντων. ὁ γὰρ 
ὅλως ὁ ριζόµενος τὴν σάρκα μὴ εἶναι ταύτην ἀθανασέας δεκτικήν, ὄντως ἀνοέας ὑπεύ-- 
νννος ὧν γόσῳ, βλασφημεῖ. διὰ Tí γὰρ μετὰ τὴν τῶν χιτώνων τῶν δερµατένων ὁ 0 -«δὰμ 
χατασκενὴν ἐκβάλλεται - κωλυόµενος φαγοῖν ἀπὸ τοῦ ξύλου τῆς ξω]δ καὶ DOG, si ὅλως 
ἀθύνατον ἦν μετὰ σώματος εἰς τὸν «αἰῶνα ζῆσαι τὸν ἄνν ωπον; ὡς δυναμένου. γὰρ αὖ-- 
τοῦ μη ἀποθανεῖν, εὰν ἀπὸ τῆς ζωῆς γεύσηται λαβων, 7 κώλυσις γένεται. — qoi γάρ C 
» xe ἐποίησε χύριος ὸ δεὸς τῷ dàp καὶ τῇ γυναικὶ αὐτοῦ λετώνας δερµατίνους, xai Gen. 3, 81 — 
ἐνέδυσεν αὐτούς."' καὶ εἶπεν ὁ Φεός », ἰδού. γέγονεν ap ὡς εἷς ἐξ ἡμῶν, τοῦ γενώ- cid 
σχειν χαλὸν xai πονηρόν : xai νυν μή ποτε ἐχτείνῃ τὴν χεῖρα χαὶ λάβῃ τοῦ Ζύλου τῆς 
ζωῆς xai φάγη, καὶ ξήσεται εἰς τὸν αἰῶνα. xoi δξαπέστειλεν αὐτὸν κύριος ὁ δεὸς x 
τοῦ παραδείσου τῆς ερυφῆς ἐργάζε sodas "v γῆν, sé c ἐλήφθη, xai ὀξέβαλε τὸν -«δάμµ. es 
οὐχοῦν ἐδύνατο ἕῆν εἰς τὸν αἰῶνα τὸ σώμα xoi ἀθάνατον ἔσεσθαι, εἰ μὴ χεκώλντο 
γεύσασθαι τῆς ζωῆς. ἐκωλύθη δέν ὅπως 9] μὲν ἁμαρτία συναποκτανθεἴσα τῷ σώματι Ὦ 
λν9ῇ, το δὲ σώμα ἀνασταῦῇ τῆς ἁμαρτίας ἀπολομένης. d ίνα μη τοίνυν d X&XOY 
ἀθάνατον Ó ἄνθρωπος, ὡς ἔφην, 9 ἀθίζωον, ἔχων ἓν ἑαυτῷ τὴν ἁμαρτέαν XQUTIOTEU- 
ουσαν, ἅτε ἓν αθανάτῳ βλαστήσασαν σώµατι καὶ ἀθάνατον ἔχουσαν τὴν τροφήν, ὁ 
Φεὸς αὐτὸν διὰ τοῦτο θνητὸν πε Σφήνατο νεκρότητι περιβαλών. τοῦτο “γὰρ οἱ δερµά- 
tror χετῶνες ἐβούλοντο, ἵνα δῇ ὁιὰ τῆς λύσεως τοῦ σώματος καὶ της διαερέσεως 7 
ἁμαρτία κάτωθεν͵ αὐτόπρεμνος πᾶσα διαφθαρῇ , ὡς μηδὲ xàv βραχύτατον ῥίδης ia97- 
ναι µέρος, à οὗ νέαι βλάστωι πάλιν ἁμαρτημάτων ἀναβήσονται. 

XXII. Καθάώπερ γὰρ &y οἰκοδομήμασε ναών ααλοῖς συκῇ γεννην εἴσα xai εἰς ἔκτασιν 548 
καὶ µέγεῦος εὔτρα ήσασα, καὶ -περὶ πάσας τὰς ἁρμονίας πολυκλημάτοις ῥίδαις τῶν 
λίνων κεχυµένη, ov πρότερον τοῦ φύειν στέλλεταε, εστ ἂν. πᾶσα ἀποσπασοῇ » λυθέν- 
των τῶν xaJ οὓς ἑβλάστησε τόπους τῶν λένων (ὀυνατὸν γὰρ πάλιν εἰς τοὺς ἑαυτῶν 
ἐναρμοσθ i vas τόπους τους λίδους, τῆς συκῆς ἀφῃρημένης, ὅπως ὁ μὲν ναὸς σώζξηται, 
μηδὲν τῶν ἀφανιζόντων αὐτὸν κακῶν ἓν ἑαυτῷ μηκέτι φέρων, 7 δὲ συκῇ πᾶσα προ- 
Ῥέλνμνος ἀποσπασθ εἴσα ἀποθάνῃ) j αατὰ ταῦτὰ καὶ Ó Φεὸς O τεχνίτης τὸν ἑαυτοῦ νεὼν B 
τὸν ἄνθρωπον, δίκην ἀγρίας συκῆς τὴν ἁμαρτίαν βλαστήσαντα, ὁιέλυσε Φανάτου προς- 
Καΐροις. προςβολαϊς ἀποκτείνων, κατὰ τὸ γεγραμµένον, καὶ ζωοποιῶν, να ἀπὸ τῶν Ροιι. 59, 89, 
αὐτῶν 7 σὰρξ μερών, μετὰ τὸ Sngavd vat καὶ ἀποθανεῖν, τὸ ἁμάρτημα dix dYaxat- 
vozou]J'évrog γαοῦ ἀδάνωτος καν ἁπήμων ἐγερὸῇ , τελέως ix βάδρων ἀπολομένης τῆς E 
ἁμαρτέας. ζώντος γὰρ ἔτι τοῦ σώματος πρὸ τοῦ τεῦνήξεσθα, συξῆν ἄνάγκη καὶ τὴν 
ἁμαρτίαν, ἔνδον τὰς -ῥέδας αὐτῆς ἓν ἡμῖν ἀποκρύπτονσλιν, &i xai ἔξωδεν τομαῖς ταῖς C 
ἀπὸ τῶν σωφρονισμῶν καὶ τῶν νουθετήσεων ἀνεστέλλετο, ensi οὐκ ἂν µετά τὸ φωτι- 
συῆναι συνέβαινεν ádixeiv ,. ἅτε παντάπασιν ελικρινῶς ἀφηρημένης φ ἡμῶν τῆς άμαρ- 

Tíug. νῦν δὲ καὶ μετὰ τὸ πιεστεῦσαι καὶ ἐπὶ τὸ ὕδωρ -ἐλφεῖν τοῦ ἀγνισμοῦ πολλάκις 


1) Ἵνα μὴ - ἀναβήσονται. Apud Combefis. (Galland, p. 778, A. B.), emend. ex cod. Rupif., 
ut illa: p. 548, A. καθάπερ .. (D.) .. d iini d (p. 773, C. — 774, A): p. 549, D. — 551, B. 
φέρε γὰρ .. ἀμέμπτως ἀρεστόν (p. 774, 4. — 179, A.): p. 593, D. — 555, A. na ἀρεστὸ», δὲ .. τὸν 
βρασμὀν (p.775, B. — 776, Α.): p.995, B. — 558, D. ἐὰν δὲ ... ὁ ἐποστρέφων ovx ἀναστρέψει 
(p.776, A, — 779, A.) 


Hebr. 12, 15. 


949 
Rom. 7, 18 
— 90. 


Rom. 7,22, 
23. 


B 


990 


"6 ΜΕΘΟ/{ΙΟΥ 


ἓν ἁμαρτίαις ὄντες εὑρισκόμεδα. ! οὐδεὶς γὰρ οὕτως ἁμαρτέας ἐκτὸς εἶναι ἑαυτὸν καυχήσετα», 
ὡς μηδὲ. κάν ἐνθυμηνῆναι τὸ σύνολον ὅλως τὴν ἀδικίαν. diets συμ έβηκε συστέλλεσθαι 
μὲν xai κατευνάζεσθαι τῇ πίστει νῦν τὴν ἁμαρτίαν, εἰς τὸ μὴ οίσαι καρποὺς βλαβο- 
ποιούς, οὐ μὴν ἀνῃρῆσθαι xai τῶν ῥεξῶν ἄχρες. νῦν μὲν γὰρ éyrav2« τὰς βλάστας 
αὐτῆς o£ov, τὰς ἐνθυμήσεις τὰς πονηράς, συστέλλοµεν, μή τες ῥέζα πικρίας ἄνω φύουσα 
ἐνοχλήσῃ : μη ἑώντες ἀναμύειν xai διοίγνυσθαι T μεμυκότα στόμια πρὸς Tuc ἐκφύ- 
σεις. τοῦ λόγου δίκην ἀξένης τᾶς ῥίζας αὐτῆς τὰς κάτω φυοµένας τέµνοντος' τότε δὲ καὶ 
τὸ ὅλως ἐνδυμηδήσεσθαι περὸ κακίας ἀφανισθήσετωι. 

XXIII. Ουδὲ γὰρ ἀμάρτυρος ὁ λόγος γραφών τοῖς βουλομένοις εἰλικοινῶς : τὸ ἆλη- 
9 ἐς λέγειν, ànsi oidey ὁ ἀπόστολος μηδέπω τὴν ῥίζαν ἐξ ἀνθρώπων της ἁμαρτίως ὅλο- 
σχερῶς ἀνῃρημένην, ὁτὲ μέν. ο οἶδα γὰρ. ὅτι ovx oixsi £y ἐμοὶ ἀγαθόν, τουτέστιν ἐν τῇ 
δαρχέ μου ἀφράζων ». τὸ ἀγωθόν; τὸ γὰρ Φέλεεν παράκειταέ pot, τὸ 92 κατεργάζεσθαι 
τὸ καλὸν ov. οὐ γὰρ ὃ 9έλω ποιώ ἀγαθόν, ἀλλ ὃ οὐ δέλω xaxov Τούτο πράσσω. 
εἰ δὲ ὃ οὗ Φέλω., τοῦτο mou), οὐκέτι κατεργάξοµαι αὐτό, ἀλλ 7 oixovc« ἓν ἐμοὶ 
ἁμαρτία, * ὁτὲ δέ ., συνήδομαι τῷ νόμῳ τοῦ Φεοῦ κατὰ τὸν ἔσω ἄνδρωπον : ῥλέπω δὲ 
ἕτερον νόµον £v τοῖς μέλεσέ: μου, ἀντιστρατενόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός µου, καὶ ἐκ 
παντὸς αἰχμαλωτίζοντά με τῷ νόμῳ᾽ τῆς αμαρτίας τῷ ὄντε ἓν τοῖς μέλεσέ μου.” οὕτως 
Aids τὴν ἁμαρτίαν αὐτόπρεμνον ἐκ ῥιζών ὁιακοπῆναι συνέβη (ου γάρ εἰς τέλος ἀπέ- 

ανεν)., ἀλλὰ ζην (πώς γὰρ πρὸ του περιβεβλῆσθαε Φανάτῳ τὸν ἄνθρωπον!), ἵνα αὐτῷ 
et» xai συμφθινήσασα αὐτὴ μὲν εἰς ἄρδην ἀπόληται xai ὁιαφθαρή καθά- 
περ φυτόν, λυδέντος ἓν ῷ αρύπτουσα τὰς ῥίζας, aic ἔφην. ἑαυτῆς διεσώζετο, ὁ δὲ ἄν- 
ὕρωπος αὖθις μηκέτε ét ἐμφωλεύουσαν πεκρίας ἔχων ἐξεγερδῇ ὥσπερ ναός. ἄλεξι- 
φαρμάκου χὰρ τρόπον ὑπὸ τοῦ ἀλεξητῆρος ἡμῶν ἀληθώς xai ἑατροῦ θεοῦ πρὸς ἐκρέ- 
ζωσιν τῆς ἁμαρτίαξ παρελήφθη ὁ 9 άνατος καὶ ἀφανισμόν, ἵνα um διαιωνίζον ἐ εν j μὲν 
si τὸ xaxóv ἀν άνατον , ἅτε ἓν ἀθανάτοις ἀνατεῖλαν, αὐτοὶ δὲ λελωβημένοι xoi ἑχστάν-- 
τες; νοσούντων τρόπον, τῆς oixeíac ἀρετῆς ἐπὶ πολὺ ὁιατρίβωμεν, ἅτε ἐν ὑφεστηκόσεν 
ἀεὶ καὶ ἀθανάτοις σώμασι τὴν κατὰ τὸ ἁμάρτημα μεγάλην τρέφοντες νόσο». διὸ δή 
καλώς ταύτην πρὸς ἄμφω σωτηρέαν xoi φυχῆς xai σώματος, φάρμακευτικῆς τρόπον καθ άρ- 
σεως. τὸν Φάνατον ὁ 9εὸς ἠδρατο, ἵνα πανάµωμοι xai ἀσινεῖς ὄντως ἐδεργασθῶμεν. 

XXIV. Φέρε γάρ, ἐπειδὴ πολλῶν δεῖ τῶν περὶ τὰ τοιαῦτα παραδειγµάτων, ἐντεῦθ εν 
αὐτὰ μάλιστα σκεφώμεθα, μὴ ἀφεστάμενοε, πρὶν ἂν πρῶτον εἰς εὐδηλοτέραν ἑρμηνείαν 
ἀποτελευτήση καὶ ἀπόδειδιν. ὁ λόγος. φαένεται τούνυν, ὥσπερ εἰ τις δημιοῦργὸς ἄκρος 
ἄγαλμα καλόν, ἀπὸ χρυσοῦ κατεσκευασμένον 7 ὕλης ἑτέρας αὐτῷ, xai πάντα τά µέλη 
συμµέτρως εἰς κάλλος διακεκοσμηµένον, πάλιν χωνεύοε, λελωβημένον ἄφνω δεασάµενος 
ὑπό τινος ἀνδρώπου πονηροτάτου, ὃς οὐχ ἐνεγκὼν ὑπὸ βασκανέας εὐπρεπὲς είναι τὸ 
ἄγαλμα, ἐσένατο» , Ira cay 700Y5v καρπούµενος τοῦ φΦόνου (πρόςσχες γάρ, o σοφώ- 
τατε 4 λαοφών, ὅτε, δέ βούλοιτο μὴ εἶναι σεσινωµένον ὅλως ὁ δημιουργὸς καὶ ψεκτὸν 
τὸ μετα τοσαύτης αὐτῷ σπουδῆς τε καὶ φθοντίδος πεπονηµένον, πάλιν προτραπήσεται 
συγχωνεύσας αὐτὸ TOL0UTO ποιεῖν οἷον καὶ πρόσὃεν jv εἰ 0€ μὴ ἀναχωνεύοι» jh μηδὲ 
ἄνασχε ευάξοε, ἑῴη δὲ οὕτως μένειν, δεραπεύων αὐτὸ καὶ ἐπανορὸούμενος, ἀνάγκη. δῇ 
πυρακτούμενον καὶ χαλκευόμενον τὸ ἄγαλμα µηχέτε δύνασθαι δκατηρηὺηναι τὸ αὐτό, 
ἀλλὰ διηλλαγμένον ἔσεσθαι καὶ ὑπεσπασμένον): διά τοῦτο, εί βούλοιτο καλὸν καὶ 
ἅμωμον εἶναι τὸ έργον; ἀναθλᾶσθαι αὔτο καὶ ἀναχωνεύεσθαι δεῖ, ὅπως τά μὲν ai yn 
xa τὰ ἀλλοιώματα πάντα τὰ ἓξ ἐπιβουλῆς αὐτῷ xai q3óvov ὑπάρξαντα αὐτὰ μὲν διὰ 
τῆς ἀνασκευῆς καὶ ἀναχωνεύσεως ἀπόλητας, τὸ δὲ εἰς τὸ ἑαυτοῦ sidog ἀσινὲς καὶ ἀκί- 
βόηλον αὖθις ἄγαλμα ᾽ὁμοιότατον ἑαυτῷ κατασταὺ] (τῷ μὲν γὰρ ἀγάλματι ἀπολέσθαι 
οὐκ ἔστιν ὑπὸ τῷ αὐτῷ τεχνέτῃ , κάν πάλιν εἰς ὕλην λυθῇ , ἀποκατασταῦῆναι δὲ ἔστε' 
τοῖς δὲ αἴσχεσε xai λωβήμασιν ἀπολέσθαι μὲν ἐστι — τήχονται γάρ -— ἀποκαταστα- 
vos δὲ οὔκ ἔστι, διά τὸ ἓν Tác τέχνῃ τὸν ἄριστον δημιουργὸν M πρὸς τὸ αἴσχιον 
] ἀπηχθημένον ὁρᾶν, ἀλλά πρὸς τὸ σύμμετρον xai ευὲς τοῦ δημιουργουμένου) ᾿ ταὺ- 
τὸν γὰρ φαένεται δή μοι καὶ ἐφ ἡμῶν ὁ Joc διῳκονομηκέναι. TOY γὰρ ἄνθρωπον, 
τὸ. εὐπρεπέστατον ἑαυτοῦ τέχνηµα, βασκάνοις ἐπιβουλαῖς φδόνου κεκακωμένον idv ovx 
ἠνέσχετο TOLOUTOY xu taA eias y" quA v3 Quoc ών, ὅπως μὴ δέ αἰῶνος E λελωβημένο», 
ἀθάνατον ἔχον ἓν ἑαυτῷ τὸν φόγον, ἀλλὰ «διέλυσεν εἰς ύλην πάλιν, tva διά τῆς áva- 
πλάσεως ἐκτακῶσιε καὶ ἐξαφανισθῶσι πάντα τὰ ἓν αὐτῷ μωμήματα. τὸ γὰρ ἐκεῖ &ya- 
χωνευδῆναι τὸν ἀνδριάντα τοῦτον τὸ ἐνταῦθα ἀποθανεῖν xoi διαλυθΊναι τὸ σώμα: 
τὸ δὲ ἐκεῖ ἀναμορφοποιηθῆναι τὴν ὕλην 7 ἀνακοσμοποιηθΊναι,, τοῦτο ἐνταῦθα μετὰ τὸ 
ἀπονθ ανεῖν τὸ ἄναστῆναι. ὥςπερ καὶ Ó προφήτης Ἱερεμίας" τούτοις γάρ ἤδη καὶ αὐτὸς 


1) Οὐδεὶ γαρ .. (p.549, C.) .. ἵνα ur διαιωνίζον iy ἡμῖν εἴη τὸ κακόν. Photius cod. 234. 
p. 294, a. 8—17. horum summam refert, simul ille respiciens, quae p. 584, A. — p. 587, D. eandem 
in sententiam disputantur. 














EK TOY ΠΕΡΙ ANASTASEQOZ. Ti 

ώδε τὰ αὐτὰ παρεγγυ x«i χατέβην"' λέγων » €i6 τὸν οἶκον τοῦ αδραμέως" xai ἐδού, Jerem. 18, 3. 
αὐτὸς ἐποίει ἔργον ἐπὶ τῶν λέων, xai diéntos τὸ ἀγχεῖον ὃ ἐποέςι ἐν ταῖς χερσὶν 
αὐτοῦ, καὶ πάλιν ἐπούῃσεν αὐτὸς ἀγγεῖον Érspov, xaJuic ἔρεσεν. ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦ ] 
ποεηθαι. καὶ ἐγένετο λόγος | xvgiov πρός µε λέγων. εἰ καθως Ó χερωμεὺς οὗτος οὗ 551 
δυνίσομαι τούτο ποιῆσαε ὑμᾶς, oixoc Ἰσραήλ: idov, ὡς ὁ πηλὸς τοῦ κεραµέως ὑμεῖς 
ἐστὲ ἐν ταῖς χερσέ μου. "t 

XXV. lloógoysc γὰρ ὅπως, ὡς ἔφην, μετά τὸ παραβηναι τὸν ἄνθρωπον ) μεγάλη 
χεὶρ εἰς νῖκος χαταλεῖψαε τὸ ἑαυτῆς ἔργον οὐκ ηὐδόχησεν ὡς χίβόηλον τῷ πονηρῳ αδέ- 
χως αὐτὸ λυμηναμένῳ βασκάνοις αἰτίαις» ἀλλὰ ἀνατήξας ἀνέδευσεν αὖθις εἰς πηλόν, 
οἷα κεραμοὺς ὁ ἀναπλάσσων &yyog πρὸς τὸ ἀφανισθῆναι μὲν δια τῆς ἀναπλάσεως Β 
πάντα τὰ ἐν αὐτῷ αἴσχη καὶ οὁλάσματα ? γενηῦηναι δὲ τὸ πᾶν ἄνωθεν ἀμέμπτως ἄρε- 
στόν. »7 οὔκ ἔχει ἐξονσέαν ὁ χεραμεὺς m πηλου ἐκ τοῦ αὐτοῦ φυράµατος 70:004 Rom.9, 91. 
oxtvog, ὃ μὲν εἰς τιμήν, ὃ δὲ εἰς ἀτιμίαν. ὃ δή ἐστε (rovro γὰρ παντάπασιν ὁ ἀπό-- 
στολός μοι δηλουν φωένεται) μή τι ἐξουσίαν οὐκ ἔχει ὁ Φεὸς ἀπὸ τῆς ὅλης ἑκάστου 
τῆς αὐτῆς ἀναπλάσας καὶ ἀνακοσμήσας ἐδίως ἕχαστον ἢ εἰς τεμῆν ἡμῶν ἀναστῆσαε καὶ 
δόξαν, 7 εἰς ἀτιμίαν xai κατάκρισιν; εἰς ἀτεμίαν μὲν τῶν ἓν ἁμαρτέαις φαύλως βιω- 
σάντων, εἰς τεµήν δὲ τῶν ἓν δικαιοσύνη. καθάπερ ἐδγλώθη καὶ τῷ 4{ανιὴλ ὅτι »moÀ- € 
Àoi τῶν καθευδόντων éy γῆς χώματε S λέγοντι 2 ἐξεγερθήσονται,. οὗτοι εἰς ζωὴν αἰώνὼον Dan. 12, 9. 
καὶ οὗτοι εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον, καὶ οἱ συνεέντες ἐκλάμψουσιν ὥς LU 
λαμπρότης τοῦ στερεώµατος." 5 ἐφ᾽ ἡμῖν γὰρ οὗ τὸ ἀφανίσαι τὴν ῥίζαν τελέως τῆς 
πονηρίας, ἀλλὰ τὸ μὴ πρὸς ἕχτασιν αὐτὴν ἑάσαι φῦναι x«i χαρπο ρεῖν. D μὲν γάρ 
καθόλου xoci παντελικὴ αὐταῖς ῥέδαις αὐτῆς ἀναέρεσές Tt Ae ἀπώλεια υπὸ τοῦ Φεοῦ 
κατὰ τὴν τοῦ σώματος, ὡς εἰφητας, διάλυσιν γύνεταε, ἤ δὲ ἐχ μέρους πρὸς TO μὴ 
οἶσαι βλαστὸν ^y ἡμῶν. xai διὰ τοῦτο τὸν ἐκθρέψαντα πρὸς αὔξησιν αὐτὴν μᾶλλον D 
xai μέγεδος, ἀλλά uj τι στειρώσαντα ὅσον ἔπ᾽ αὐτῷ xai συμπιλήσαντα ἀνάγκη δεδό-- 
γαι δέκην, ὅτε δυνάµενος καὶ ἔχων προς τοῦτο τὴν. ἐξουσίαν εἵλατο τὸ βλάπτον τοῦ 
συμφέροντος μάλλον προτιµήσαι. 

XXVI. Ὥστε µηδείς., αὐτὸς αἴτιος o», ἀκολάστῳ γλώσσῃ μεμφέσθω τὴν J'eiay φύσιν, 
ὥς οὐκ iy δίΧῃ ὁιανέμουσαν ἑκάστῳ xaxíac xai ἀρετῆς τὰ ἀμοιβαῖα. » τίς γὰρ &, G) Rom.9, 30. 
ἄνθρωπε, ὁ ᾿ἀνταποκρινόμενος τῷ δεῷ; μὴ ἐρεῖ τὸ πλάσμα τῷ πλάσωντε, τέ με ἐποίη- 552 
σας οὕτως 7 οὕτως: πῶς γὰρ οπότε αὐτοδεσπότῳ βουλῇ καιχίαν εἴλατο. διὸ καὶ οὗ 
λέξει δικαιοσύνης δόγμασιν ἀπαραλλάκτοις xQivovti τῷ Θεῷ, LU με ἐποίησας οὕτως 
χατακριθδέντα εἰς τὸ ἀλγύνεσθαν; πρόοσχες γὰρ ὅπως ὥςπερ ἀκοντεστῆς Ó ἀπόστολος 
δεινὸς συνεστραμµένα ῥήματα τών λόγων εἰς μέσον ἐμβαλὼν ἀσαφῇ μὲν καὶ ἔπιχεκα- 
λυμμένην ποιεῖται οἰς βάθος τῶν ἀναγνωσμάτων τὴν ἐξεργασίαν, ἆληθ εστάτην δὲ καὶ 
ὀρθόδοδον xai pov. ἔχουσαν ἀπημελημένον 7 δύςφηµον. τοῖς μὲν γὰρ μη μετὰ, σπου- 
ης, ἀλλά ἀγεννῶς ἐγχύπτουσι τοῖς λόγοις ἀσυνάρτητα £c)" ὅτε δοκεῖ καὶ ἀσύμφωνα Β 
λέγειν, roig d" av σπουδαίως καὶ λογισμῷ νήφοντι ὁπόσης τάξεως ἔμπλεα καὶ ἆλη-- 
θείας. 

4i ἀκριβείας μὲν οὖν περὶ τούτων διεξιέναι τὰ νῦν ἑκανὸν ἄν Υένοετο αὐτὸ καθ’ 
ἑαυτὸ μόνον ἔργον. καὶ γὰρ γελοζον καταλείψαντάς που τὴν σκέψεν, ἧς ἕνεκα ταύτην 
ἐστειλάμεθα, εἰς ἄλλα µετιέναι. ταῦτα γὰρ ἡμῖν εέρηται διὰ τὴν τῶν ἐθελοκακούντων 
τιμωρὸν δέχην. ἀποδειχθέντος τούνυν ἐνδηλότατα τον Φάνάτον τῷ ἀνθρώπῳ µεμηχα- C 
veda μη ἐπὶ κακῷ vo, ἄλλα χρὴ λοιπὸν τὸν. μὴ φαύλως τούτοις ἐγκύπτοντα περὶ 
τῆς ἄναστάσεως νοεῖν τοῦ σώματος. πῶς γὰρ οὐκ ἀφέλιμος ὁ Φάνατος, διαφν εέρων 
ἡμῶν τὰ ληΐζοντα τὴν φύσεν, e£ xoi παρὰ τον -καιρὸν ἐπαχθής, καθ ὃν προςφέρεσθαι 
doxsi καδάπερ αὐστηρότατον τῷ »οσοῦντι φάρµακον; xai ἵνα μὴ πολλάκις τὰ αὐτὰ 
περὶ τών αὐτῶν διαλεγώμεδα, φέρε xai ἀπὸ τῆς qnc ἔτι τοῦ 4ευτερονομέου βεβαιώ- 
σαντες τὸν λόγον ζωμεν τά E διαληψόµενοι. D 

XXVII. Τὸ γάρ ,, ἐγω ἀποκτενω καὶ byv ποιήσω, πατάξω, κάἀγὼ ἑάσομαι, καὶ OUX 
ἔστιν ὃς ἐξελεῖται ἐκ τῶν χειρῶν μου ss λεγόµενον ὑπὸ τοῦ Φεοῦ τέ ἄλλο διδάσχειν Deut. 32, 39. 
βούλεται 7 ὅτι διὰ τοῦτο τὸ σώμα πρώτον ἀποκτίννυται xa Φνήσκεε, ?va αὖθις &va- 
σταθῇ καὶ ζήση: πατάσσεται πρῶτον καὶ Φραύεται, ἵνα GUY αὖθις πλασὺῇ xai ὑγιές. 
xai οὐδὲν ἐξελέσθ-αι ὅλως τὸ σύνολον τῆς μεγάλης xai κραταιᾶς αὐτοῦ χειρὸς πρὸς 


1) Üecumenius Exposit, in Epistolas Pauli, ed. Veron. p. 327. ad Rom. 9, 21. ἔχει ., φησί», ἐξου- 
σίαν 0 Φεὸς ὁ ἐγείρων τοὺς νεκροὺς τοὺς μὲν tic. dó£av, τους δὲ eic αἰσχύνην ἐγεῖραι, κατά τὴν 
ἀναλογίαν τῶν ἑκάστῳ ἀνθρώπῳ βεβιωμένων. οὕτως ὁ By ἁγίοις Μεθόδιος ἓν τῷ περὶ ἀναστάσεως 
λόγῳ. Oecumenium exscripsit Theodulus Coelosyr. Presb. Comm. in Epist. ad Rom. cap. 9. "Vid. 
Biblioth, PP. max. T. 27. p. 006, F. 

2) Ep ἡμῖν .. (D) .. ἀρετῆς τὰ ἁμοιβαῖα. Locus exstat apud Leont. et Ioann. Rer, sacr. 
Lib, Il. Tit. περὶ αὐτεξουσίου. Vid. Mai. Script. vet. nov. collect. T, VII. p. 92, col. 2..Lemma: £x 
Tov αὐτοῦ λόγου, respicit ad Excerptum, de quo ad p. 545, B. 





18 MEGOZIOY 


993 ἀπώλειαν xai ὄλεῦρον σθένει, οὐ πὸρ ov 9'varoc , οὐ σκότος, οὐ χάος, οὗ φθορά. 
Rom. 8, 95 — » T6 γάρ ἡμᾶς” φησέν xo τῆς ἀγάπης χωρέσει TOU κυρίου». — ὃς ἑρμηνεύεται χεὶρ 
3 TOU πατρὸς : καὶ λόγος — ,, JAM, 7 στενοχωρία; 7 διωγμός: 7 λιμός: 7 γυµνότης; 7 xív- 
Psal. 43,83. JuvoG ; 7 μάχαιρα: καθὼς Υέγραπται ὅτι ἔνεκεν σοῦ Φανατούμεθδα ὅλην την ἡμέραν, &oyí- 

σῦημεν ὡς πρόβατα σφαγής. ἆλλ dy τούτοις πᾶσιεν ὑπερνικῶμεν διὰ τοῦ ἀγαπήσαντος 
Deut. 32, 39. ἡμᾶς.“ ἀληδέστατα, ἕνα πληρωῦῇ . καθως ἔφην, τό M ἐγὼ ἀποατενῶ xai ζην ποιήσω, 
Rom.8,39. πατάξω καὶ ἀάσοµαε, « καὶ ovx ἐστιν ὃς ἐξελεῖται ἡμᾶς ἀπὸ τῆς ἀγάπης, τοῦ 9εοῦ τῆς ἓν 
B Χριστῷ πρὸς ἀπώλειαν. διὸ καὶ ἐλογίσθημεν ὥς πρόβατα σφαγῆς, ἕνα ἀποθανόντες 
τη ᾽ἁμαρτίᾳ ζξήσωμεν τῷ 9 εῷ. καὶ ταῦτα μὲν µέχρι τοσθύτου διεσχέφθω". τὰ δὲ συνεχῆ 

τούτοις ὧδε πάλιν προχεεριστέον. 


XXVIII. ΕΙ πᾶν τὸ γεννώμενον νοσεξ (προτείνει γὰρ οὕτως ὁ ἓξ ἐνωντέας) xa κατὰ 
την γένεσιν καὶ κατὰ τὴν τροφὴν ἀπὸ τῶν προςιόντων, quor, αὔξεται, καὶ ἀπὸ 
τῶν ἀπιόντων ἑλατεοῦταε, τὰ ὁὲ aud) γεννώμενωα ὑγιαίνεε, ὅτε μὴ νοσεῖ μηδὲ προς- 
ὀεῖται 7 ἐπιδυμεῖ, ἐπιθυμεῖ δὲ τὰ γεννώµενα «καὶ συνουσίας xai τροφής, τὸ 9ὲ επι- 

ο δυμεῖν νοσεῖν ἐστι, TO δὲ μη δεῖσθαε μηδὲ ἐπιθυμεῖν ὑγιαένειν, νοσεξ δὲ τὰ Υεν- 
νώµενα, ὅτι ἐπιθυμεῖ, τὰ δὲ μὴ γεννώμενα ov νοσεῖ,. πάσχει δὲ τὰ νοσούντα 7| κατὰ 
πληδος, 5j ἔνδειαν τῶν περοογινοµένων καὶ ἀπογινομένων, τὸ δὲ πάσχον xoi «φδένει xai 
ἀπόλλνται, ὁιόπερ καὶ γεννᾶται, γεννᾶται 08 ὁ ἄνθρωπος. — οὗ δύναται ἄρα nae 
εἶναι ὁ ἄνθρωπος xai ἀθάνατος. καταπέπτδε μὲν οὖν καὶ ἐπὶ τούτοις αὐτοῖς ὁ λόγος. 
εί yao πῶν τὸ γιγνόµενον 7 γεννώμενον ἀπόλλυται (δεαφέρει γὰρ οὔθὲν οὕτως εἷἰ- 

D πεῖν, ἐπειδὴ καὶ οἱ “πρωτόπλαστοι οὔχ ἐχεννήθησαν, ἀλλ. ἐγενήθησαν)» γενητοὺ δὲ 

Psal. 109, 4, xai οἱ ἄγγελοι καὶ αἱ Ψψυχαί (,9 ποεῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα), ἀπόλλυνται 
ἄρα οἱ ἄγγελοι κατ αὐτους καὶ αἱ Vox. ἀλλ οὔτε οἱ ἄγγελοι οὖτε αἱ ψυχαὶ ἀπόλ- 
λυνται ἀθάνατα γὰρ ταῦτα από ἀδάμαστα, xaJug ὃ ποιήσας εἶναι βεβούλευται. ἀθά- 

νατος ἄρα καὶ Ó" ἄνθρωπος. * οὐκ ἀρεστὸν δὲ οὐδ᾽ ἐκεῖνο, τὸ λέγειν εἰς ἄρδην. άπο- 
λεῖσθαι τὸ πᾶν, καὶ γῆν καὶ άέρα xai οὐρανὸν μὴ ἐσεσθαι. ἔκπυ Φήσεται μὲν yd 

πρὸς κάθαρσεν xai ἀνακαενισμὸν. καταβασέῳ πᾶς κατακλυζόµενος 0 κόσμος πυρέ, OV 

554 μὴν εἰς άπωλειαν ἐλείσεται παντελ; καὶ φδοράν. ei γὰρ κρεῖττον τὸ μὴ εἶναι τοῦ 
εἶναι τὸν κόσμον, διά τέ τὸ χεῖρον ἠρεῖτο ποιήσας τὸν κόσμον ὁ 9:506; ἀλλ’ οὐδὲν ὁ 

θεὸς, Berat 7 χοἴρον ἐποίει. οὐχοῦν Eig τὸ εἶναι xai μένεεν την χτέσεν ὁ 9 εὸς διε- 

Sap. 1,14. χοσµήσατο, καθ άπερ xai ἤ σοφία ὁμεσυνέστησιν » ἔχτισε γὰρ εἰς τὸ εἶναι ii λέγουσα 
» 76 πάντα Ó Jeóc, xoi σωτήριοι αἱ γενέσεις τοῦ κόσμου, xoi οὐκ ἔστιν ἓν αὐταῖς 

Rom. 8, 19. φάρμακον ὀλέθρου."' xai Παῦλος δὲ σαφῶς μαρτυρεξ λέγων ,,7 «γὰρ ἀποκαραδοκία 

B τῆς κτίσεως τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ δεοῦ ἀπεκδέχεται. τῇ γάρ ματωιότητι / 
κτίσις υπετάγη, οὐχ ἐκοῦσα, ἀλλὰ ὁιὰ τὸν -ὑποτάξαντα Bm ἐλπίδε, ὅτι καὶ αὐτὴ ἤ 
ατέσες ἐλευδερωδήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φδορᾶς E τὴν ἐλευθερέαν Pis δόξης 
τῶν τέκνων τοῦ Φεοῦ« Tij γὰρ µαταιότητε” φησέν πλ ατίσις ὑπετάγη. x; ἔλευθερω- 
Φήσεσθαι δὲ τῆς τοιαύτης δουλείας προςδοκᾷ ατέσεν» τὸν κόσμον τούτον βουλόμενος 
νυν χαλεῖν. οὐ γὰρ τὰ μὴ βλεπόμενα τῇ φδορᾷ ὄουλευεε, ἀλλὰ ταῦτα ὁή τὰ βλεπόμενα. 

€ μένει ἄρα 7 ατίσες εἰς τὸ ἄμεινον ἀνακαινοποιηθεἴσα καὶ εὐπρεπέστερον, ἀγαλλομένη 

xai Ἰάέρουσα ἐπὶ τοῖς τέχνοες τοῦ Φεοῦ τῇ ἀναστάσεε, όν οὓς στενάζει καὶ συνωδένει 

νυν, τὴν , ἀπολύτρωσιν ἡμῶν ἀπὸ τῆς φὃ ορᾶς καὶ αὐτὴ τοῦ σώματος ἀπεκδεχομένη, 

ὅπως ἡμῶν ἔδεγερὃ έντων «oi -ἀποτιναξαμένων τὴν. νεκρότητα τῆς σαρκός, κατὰ τὸ γε- 

Esai. 52,2. γραμμένον »ἐκτόναδαι τὸν yov» καὶ ἀνάστηδι xai siduov, Ἱερουσαλήμ, ἔλευθερω- 
D « έντων τε τῆς ἁμαρτίας ἐλευδερωθήσεται καὶ avc) τῆς φὺ ορᾶς, μηκέτι τῇ ματαιότητι 

Rom. 8, 22. δουλεύουσα, ἀλλὰ τῇ δικαιοσύνη. 2» oda uev γάρ (φησίν) ὅτι mac 7 ατέσες συστενάζει 
xai συνωόίνει ἄχρι του νῦν. Ov µόνον δέ, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ τὴν ἀπαρχὴν τοῦ πνεύματος 
ἔχοντες, xud αὐτοὶ & ἑαυτοῖς στενάξοµεν τὴν υἐοεσίαν ἀπεκδεχόμενοε, τὴν ἀπολύτρω- 
Esai.00,22. σεν TOU σώματος ἡμῶν. καὶ ὁ Ἡσαῖας δέ » ὃν τρόπον, γὰρ ὁ οὐρανὸς καινὸς καὶ ἤ 
yü xau), ἃ ἐ ἐγώ (φησέ) ποιῶ, μένει ὀνώπιόν µου, λέγει κύριος» οὕτως έσται τὸ σπέρμα 

Essi. 45, 18. ὑμῶν xui τὸ ὄνομα ὑμῶν ' Bs xai πάλιν » οὕτως λέγει κύριος ὁ ποιήσας τὸν οὐρανόν, 
οὗτος Φεὸς ὁ κατασκευάσας τὴν γῆν καὶ ποιήσας αὐτήν᾿ αὐτὸς διώρισεν αὐτήν, οὐκ 

555 εἰς κενὸν ἐπούισεν αὐτήν, ἀλλὰ κατοικεῖσθαι."' ὄντως γὰρ οὐκ εἰς χενὸν οὐδὲ εἰς μά- 
την προς ἀπώλειαν ἔκτισε, κατὰ τοὺς φρονοῦντας μάταια, τὸ πᾶν ὁ θεός. ἀλλά εἰς τὸ 

εἶναί τε xoi οἰκεῖσν αι καὶ δεαμένειν., 010 ἀνάγκη 0g καὶ τὴν yi αὖθις xui τὸν. obQa.- 

νὸν uera τὴν ἐκφλόγωσιν ἔσεσφθαι πάντων καὶ τὸν βρασμό». διὰ τί dé τοῦτο ἀνάγκη, 

«λόγος ἂν ἔτε πλείων τῶν εἰρημένων yíyvorro. οὔτε γὰρ εἰς ὕλην ἀργὴν καὶ τοιαύτην 


1) Οὐκ ἀρεστὸν .. φθοράν. * Haec cum proximis: καὶ Παῦλος .. ἐπ᾽ ἐλπέδι, afferuntur ab. Απ: 
drea Caesar. Comment. in Apocal. p. 06, 49. — p. 97, 2. ed. Sylburg., laudato Methodio ἐν τῷ περὲ 
ἀναστάσεως κ. 


EK ΤΟΥ ΠΕΡΙ 4ANAXTASEOS. 19 


ἔτι κατάστασιν, οἵα καὶ πρὸ τῆς διακοσµήσεως 7 ἦν, διαλυνὲν ἄναστοεχειωθήσεται τὸ 
πᾶν, OUT «v εἰς ἀπώλειαν οπαντελῇ xai φδοράν. 

XXIX. Εὰν δέ, Πώς oiv, εἰ μη ἀπόλλυται τὸ ré», οἱ ἐξ ἐναντίας εἴπωσι, Ó μὲν Β 
χύριος. τὸν | οὐρανὸν παρελεύσεσθαι ἔφη uei την γῆν, O δὲ προφήτης ἀπολεῖσθαι μὲν πει.δ.26, 
τὸν οὗρανὸν (c καπνόν, τὴν δὲ γῆν ὡς ἐμάτιον παλιιωθήσεσθαε; Ἐπειδήπερ ἔθος ELSE 
ταῖς ραφαῖς» λέξομεν., τὴν εἰς τὸ κρεῖττον καὶ ἐνδοξότερον ἀπὸ ταύτης τῆς καταστά-  . 
σεως τοῦ χόσμου μεταβολὴν ἀπώλειαν λέγειν, οἷον TOU πρύσθεν σχήματος άπολλυ- 

ένου κατὰ την εἰς τὸ φαιδρότερον ἁπάντων ἔξαλλαγην: ὅτε µηδεµία ὑπεναντέωσις € 

η ἀτοπία ἐν τοῖς Φείοις λόγοις. » παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου, * καὶ 16ος. 7, 8. 

οὐχ. »9 κόσμος , εἴρηται. οὕτως ἔδος ἀπώλειαν xaAsiv τὰς γραφᾶς τὴν εἰς τὸ ἄμεινον 

ic9' ὅτε καὶ εὐμορφότερον τροπήν τοῦ πρόσθὃεν σχήματος, o£0v ὥσπερ ὁπόταν τις 

ἀπώλειαν Λέγη τοῦ κατὰ τον νήπεον σ ήματος τὴν εἰς τὸν ἄνδρα τὸν τέλειον µεταλ- 

λαγήν» τρεπομένης εις μέγεθος xoi άλλος τῆς ἠλικέας. τοῦ νηπέου. » ὅτε γὰρ ἦμην 1 Cor. 13, 11. 

vizioc , ως νήπεος ἐλάλουν, ὥς νήπιος ἐφρόνουν, ὣς νήπιος ἐλογιξόμην" ὅτε δὲ γέ- 

Ίονα vo, χατήργησα τὰ τοῦ νηπέου."' παραχθήσεσθαι μὲν γὰρ τὴν κτίέσεν, ὥσπερ D 

τενηξσμένην κατὰ την ἐκπύρωσεν, ἵνα xai ἀνακαινισοῃ. οὗ μὴν ἀπολεῖσθαι προς” 

δοχητέο», ὅπως οἱ ἀνακαινοποεηθέντες ἓν ἀνακαινοποιηθέντι τῷ χόσμῳ ἄγευστοι Ào- 

ii -κατοικήσωμεν; κατὰ τὸ λεχθέν ,, ἐξαποστελεῖς τὸ πνεῦμά σου, xa κτσθήσον- Paal. 103, 90, 
* ày ἑκατοστῷ τρίτω φαλμῷ καὶ ἀνακαινιεῖς το πρόςωπον τῆς yis ," TOU περεέ- 

σος τῆς εὐκρασίας ἐπιτροπεύοντος λοιπὸν του eov. ᾿ἐσομένης rào καὶ μετὰ TOU- 

τον τὸν αἰῶνα γῆς ἀνάγκη πᾶσα ἔσεσθαι καὶ τοὺς οἰκήσοντας οὐκέει τεὐνηξομένους 

; yajroovrag xai yevvncouévovc , ἀλλ' ὡς ἀγγέλους ἀμεταστρόφως ἓν ἀφδαρσέᾳ τὰ 550 

ἄριστα πράξοντας. διὸ ληρῶδες τὸ ἐν moíq διαγωγῇ τότε δὴ τὰ σώματα ἔσεσθαι 

λέγεσθαε, urr& ἀέρος μήτε γῆς μήτε τῶν ἄλλων ἐ ἐσομένω». 

ΧΧΧ. 4ξιον͵ δὲ κἀκεζνο πρὸς τοῖς εἰρημένοις ἐπισκοπεῖν, ὡς ἔχει πολλὴν διάπτω- 

p, εἰ δεῖ παῤῥησίαν ἄγειν περὶ τηλικούτων» E -4γλαοφῶν, διαλεγοµένους πραγµά- 
των, φράσας γαρ ἀποφήνασθαι τὸν κύριον ὡς οἑ E ἀναστάσεως τευξόµενοι ἔσον- 
ται τότε ὡς ἄγγελοε, ἔνθα πεεράξουσεν αὐτὸν oL Zaddovxafo:, ἐπέφερες » Οἱ δὲ Β 
ἄγγελοι ἐκτὸς ὄντες σαρκὸς àv µακαριότητος ἀκρότητε διὰ τοῦτο καὶ δόξης εἰσί, ΧΟὺ Marc. 13, 25. 
ἥμας δὲ ἄρα ἐξισάζεσθαι µέλλοντας ἀγχέλοις ἀνάγκη 37 σαρκῶν ᾠσαύτως- ἐκείνοις 
γυμνοὺς ἔσεσθαι osi ovx à ἐπεστήσας, o ,&pigse, ὡς ὁ ποιήσας καὶ διακοσµήσας ἐξ 
ox ὄντων τὸ πᾶν τὴν τῶν ἀθανάτων φύσιν ου μόνον εἰς ἀγγέλους καὶ λειτουργοὺς 
διανείµας διεκόσµησεν, ἀλλὰ καὶ εἰς ἀρχὰς καὶ Ψρόνους xai ὀξουσέας. ἄλλο γὰρ 
γόνος τὸ των ἀγγέλων καὶ ἄλλο τὸ τῶν ἀρχῶν xai ἐξουσιῶν, ὅτε μὴ τάγμα ἓν xai 
μία σύστασες xai φυλή xui -πατριώ τῶν ἀθανάτων, ἀλλά γένη καὶ «φυλαὶ καὶ ὅια- C 
gogai. καὶ οὔτε τὰ Xepov ἐμ τῆς idíag ἐδιστάμενα φύσεως εἰς τὴν τῶν ἀγγέλων 
ἰδέαν µετασκευάζονταε, ovz av πάλιν sic τὴν ἑτέρων οἱ ἄγγελοι. δέναε γὰρ αὐτὰ 
107 xai Ó EL xai ὃ γεγόνασι». ἀτὰρ καὶ ὁ ἄνθρωπος τὸν κόσμον ὀϊκεῖν καὶ τῶν 
ἓν αὐτῷ πάντων ἡγεμονεύξεν καταστανθεὶς τῆς ἐξ ἀρχῆς διακοσµήσεως; ἀθάνατος ev, 
του εἶναι ἄνθρωπος οὔποτε µεταβληθήσεταε, οὔτε εἰς τὴν τῶν -ἀγγέλων οὔτε εἰς τὴν 
τῶν ἑτέρων µορφήν, ὅτι μηδὲ oí ἄγγελοι εἰς τὴν τῶν ἄλλων τῆς ἐξ ἀρχῆς ἐδέας µε- 
ταχοσμούμενοι μεταβάλλονται. ὃ γὰρ Ἄριστὸς ἦχεν οὐχ eic ἑτέραν μορφὴν πλασθη- D 
γαι κηρύσσων 7 μετασκευασδηναι την. ἀνθρωπείαν Qvo, ἀλλὰ εἰς Ó ἦν ἐξ ἀρχῆς 
πρὸ τοῦ éxmregeiv ἀθάνατος o». x07 γὰρ ἐν τῷ ἰδίῳ τῆς ἔδεως ἑ ἑαυτοῦ τύπῳ τῶν 
γενητῶν ἕκαστον uévsuv, tva πάντα πάντων Qc. ποπληρωμένα, οὐρανοὶ μὲν ἀγγέλων, 
Ὀρόνοι δὲ ἐξουσιῶν, φῶτα δὲ λειτουργῶν» xoi οἱ Φειότεροι τόποι καὶ τὰ ἄκρατα 
xui ἄκραιφνῆ φώτα των Σεραφίμ; ἃ παρεστήκασιε τῇ µεγάλη βουλῇ διακρατούσῃ τὸ 
mày, ὁ δὲ κόσμος ἀνθρώπων. ἐὰν δὲ μεταβάλλεσθαι δώμεν τοὺς ἀνθρώπους εἰς 991 
ἀγγέλους, ώρα μεταβάλλεσδαι ὀοῦναι καὶ τοὺς ἀγγέλους εἰς ἐξουσίας, καὶ ταύτας εἰς 
ἄλλο καὶ ἄλλο, Por ἄν Ó λόγος ἀναβας, εις κένδυνον ἐμπέσῃ. 

ΧΧΧΙ. A οὔτε ὡς φαῦλον τεκτηνάµεγος ὁ θεὸς τὸν ἄνθρωπον; ῇ διαµαρτήσας 
αὐτοῦ περὶ τὴν διάπλασεν, ἄγγελον αὐτὸν ὕστερον ἐπενόησε 7041004 , μεταγνούς, 
ὥσπερ οἑ φαυλότατοι τών δημιουργών» οὔτε ἄγγελον xac. ἀρχὰς Φελήσας ποεῆσαι 
xai u7 δυνηθεὶς ἄνθρωπον ἔπλασεν. ac) ενὲς τοῦτο γαρ. ri δήποτε οὖν τὸν ἄν- 
ὕρωπον ἄνφρωπον ἐποέει xai οὐκ ἄγχελον, εἴ γε ἄγγελον τὸν ἄνθρωπον xai οὐκ B 
ἄνθρωπον γεγέσθαι ᾖ9ελεν; ὡς οὗ δυνάµενος; βλάσφημο». ἆλλ' ἀνεβάλλετο περὶ τοῦ 
αρείττονος τὸ ἀεῖρον ποιών» καὶ τοῦτο ἄτοπον. οὔτε γὰρ Φιασφάλλεται περὶ τὸ 
ποιεῖν τὸ καλὸν οὔτε ἀναβάλλεται οὔτε ἀδυνατεῖ, ἀλλὰ καὶ ὡς Φέλει καὶ ὅτε θέλει 
τὸ δύνασθαι ἔχει , δύναμις Qv. οὐκοῦν εἶναι TOV ἄνθρωπον ἄνθρωπον Φέλων ἐξ 
ἀρχῆς ἔκτισεν. εἰ δὲ Φέλων, Φέλει δὲ τὸ καλόν, καλὸν δὲ ὁ «ἄνθρωπος, ἄνθρωπος 
δὲ τὸ ἐκ ψυχῆς καὶ σώματος λέγεται συντεθέν, ox ἔσται ἄρα ἐκτὸς σώματος ὁ 


C 


Sap. 2, 23. 


D 


Matth. 22,3, 


958 


Psal. 8, 5. 


D 
Απιος. 9, 11. 
Dan. 12,2. 


990 
Luc. 16. 
Sap. 9, 1. 


B 


Matth. 17. 


D 


80  MEGO4IOY 


ἄνθρωπος. ἀλλὰ Ni σώματος, iva ui) ἄλλος ἄνθρωπος παρὰ τὸν ἄνθρωπον yev- 
vnjy. δεῖ γὰρ τῷ Φεῷ τὰ ἀθάνατα γένη πάντα «σώξεσδαε, ἀθάνατον δὲ ὁ ἄνθρωπος: 
"- Exitos « γάρ φησιν 7 σοφία » fO» ἄνθρωπον ὁ Φεὸς ἐπὶ ἀφθαρσίᾳ, καὶ εἰκόνα τῆς 
ἰδίας ἀῑδιότητος, ἐποίησεν αὐτόν. ovx ἄρα ἀπόλλυται τὸ σώμα" ὁ γὰρ ἄνθρωπος 
ἐκ φυχῆς καὶ σώματος. 

XXXIl. Zio ἐπέστησον ὡς xai ὁ χύριος τὰ αὐτὰ ταῦτα διδάσκειν Φέλων, u5 πι- 
στευόνεων Σαὐδουκαίων εἰς τὴν ἀνάστασεν τῆς σαρχός (δόγμα γὰρ τουτο Σαδδονκάίων᾿ 
ὅθεν συσχενασάµενοι τὴν κατὰ τὴν yvvaixa xai τοὺς ἑπτὰ ἀδελφοὺς παραβολή», iva 
τὸν eoi ἀναστάσεως τῆς σαρκὸς λόγον ἀποκηρύσσωσε, προςήλὃδον αὐτῷ: ἀμέλει αὐτὸς 
ὁ εὐαγγελιστῆς ἐπεσημήνατο ; mpoczÀ Sov δὲ αὐτῷ. η, εἰπὼν »Χὸ Σαδδουκαῖοε " λέγοντες 
μὴ εἶναι ἀνάστασεν ^), ὁ ουν Ἄριστός, εἰ μη ἦν ἀνάστασις σαρχός, ἀλλὰ μόνον 
ἐσωώζετο 7 ψυχή, c συνέθετο ἂν αὐτοῖς ὥς χαλῶς xoi ,9o9 óc φρονοῦσι. νυνὲ δὲ ἀποκρίνε- 
ται λέγων »,6V Tj ἀναστάσει οὔτε Ζαμοῦσιν οὔτε γαμέσκονταε» dÀÀ ὡς ἄγγελοι jv 
οὐρανῷ εἶσενι οὗ τῷ coxa μὴ ἔχειν, ἀλλὰ τῷ μὴ «7αμεῖν xai γαμεῖσθαι, ἀλλὰ 
εἶναι λοιπὸν d» ἀφθαρσίᾳ. χαέ φῆσεν ἀγγέλοις χατὰ τοῦτο παραπλησιασθέντας, 
1» ὥςπερ οἱ ἄγγελοι ἐ ἐν τῷ οὐρανῷ» οὕτως καὶ ἡμεῖς ἓν τῷ παραδείσῳ μὴ γάµοις 7 εἶλα- 
πέναις ὅτι σχολάξωµεν, ἀλλὰ τῷ βλέπειν τὸν 9εὸν xai γεωργεῖν τὴν ξζωὴν Ἂρυτα- 
νεύοντος ἡμῖν TOU Χριστοῦ. ov γὰρ εἶπεν ρἔσονταε ἄγγελοει- ἀλλ »ὡς &yy sor" 
οἷον δόξδῃ μὲν καὶ Up , xarà τὸ Y5yoonpévov, ἐστεφανωμένοε, βραχὺ δέ τι παρὰ 
τοὺς ἀγγέλους διαλλάσσοντες xai éyyoc. ὄντες τοῦ εἶναι ἄγγελοι. , xu9anso εἰ ἔλεγεν, 
οὔσης εὐταξίας κατὰ τὸν ἀέρα xai γαλήνης νυκτὸς xai πάντων τῷ τῆς σελήνης αἰθο- 
ρέφ φωτὶ κεκοσµηµένων; 7 σελήνη; φαένει ὡς ὁ ὕλιος, καὶ οὐ πάντως ἂν ἦλιον εἶναι 
τὴν σελήνην ἀπομαρτυρεῖν αὐτὸν ἐλέγομεν, ἀλλ’ ὡς ἥλιον, ὥςπερ καὶ τὸ μὴ ὑπάρχον 
χρυσός, ἐγγὺς δὲ τοῦ εἶναι γρυσὸς πεφυκός, ὡς χρυσὸς λέγεται καὶ οὗ χρυσός. si 
δὲ ἦν «χρυσός, οὔχ ἐλέγετο ἂν ὡς χρυσός, ἀλλὰ χρυσός. ἐπεὶ δὲ μὴ ἐστι govaós, 
ἀλλὰ ἔγγυς τοῦ εἶναι χρυσὸς xai φαντάζεσθαι TOY χρυσόν, οὗ χρυσός, ἀλλ ως yov- 
σὸς λέγεται. οὕτω καὶ ὡς ἀγγέλους ἔσεσναι λέγοντος τοὺς ἁγίους ἐν τη ἀναστάσει, 
οὖκ αὐτὸ τοῦτο ἀγγέλους αὐτὸν ἐπαγγέλλεσθαι ἀκούομεν τοὺς ἀγίους ἔσεσθαι ἓν τῇ 
ἀναστάσεε, ἀλλὰ ἐγγὺς τοῦ εἶναι ἀγγέλους. ὥστε ἀλογώτατον λέγειν, ἐπειδὴ ὁ Χρι- 
στὸς τοὺς ἁγίους, ἀπεφήνατο ὀφθῆναι ὡς ἀγγέλους à τῇ ἀναστάσεε, τὰ σώματα δια 
τοῦτο ταῦτα μὴ ἀνίστασθαε, χαίτοι τῆς λέξεως αὐτὴν τὴν τάξεν ὀηλούσης σαφώς τοῦ 
συµβαένοντος. ἀνάστασις γὰρ oix ἐπὶ τοῦ μὴ ποπτωκότος, ἀλλ' ἐπὶ τοῦ πεπτωκότος 
λέγεται xai ἀνεσταμένου" ὥσπερ ὁπόταν λέγῃ xai Ó προφήτης » xai ἀναστήσω τὴν 
σκηνὴν, 4αβὶὸ τήν πεπτωκυζα». 6. ἔπεσε δὲ ὀκλάσασα ᾗ παθιτὴ σκηνὴ τῆς φυχῆς, εἰς 
γῆν ώματος. οὗ γὰρ τὸ μὴ ὀνήσκου, ἀλλὰ τὸ 9νῆσκον χλένεταιο Φνήσχοι δὲ capt" 
ψυχη γὰρ ἆθ άνατος. καὶ τοένυν εἰ ἤ Mv 7 ἀθάνατος; σώμα δὲ ὁ γεκρός, o£ λέγον- 
τες ἀνάστασεν μὲν εἶναε, σαρκὸς δὲ μὴ εἶναι, ἀρνοῦνται μὴ εἶναι ἀνάστασεν, ὅτι μή 
τὸ ἑστός, ἀλλὰ τὸ πεπτωκὸς xai κλεῦὲν διανέστωταε, κατὰ τὸ γεγραμµένον 4 0 
πίπτων οὔκ ἀνίσταταε, ἢ Ó ἀποστρέφων οὐχ ἀναστρόψειι 

XXXIII. "Or, δὲ ἄθάνατος ] ψυχή ἐδίδαδεν ἀναφανδὸν Ó χύρεος xai δὲ ἑαυτοῦ 
καὶ οιὰ Σολομῶνος επών, δὲ ἑαυτοῦ ῥὲν ἓν τῇ κατὰ τὸν πλούσιον καὶ τὸν πένητα 
“«άζαρον ἑστορίᾳ, τὸν μὲν ἓν χόλποις 4βραὰμ δοὺς ἀναπαύεσθαι μετὰ τὴν ἀπό- 
Φεσιν τοῦ σώματος; τὸν δὲ ἐν ἀλγηδόσεν, οἷς διαλεγόμενον τὸν «4βραὰμ εἰσήγωγε΄ 
διὰ Σολομώνος δὲ àv «τῇ ἐπιγραφομένῃ σοφέᾳ, ἔνθα » δικαίων. αἱ wWvyai ἓν χειρέ 
γέγραπταιε ,, δεου, καὶ οὗ μὴ ἄψηται αὐτῶν βάσανος. ἔδοξαν ὂν ὀφθαλμοῖς ἀφρό- 
νων τεθνάναε, καὶ ἐλογίσθη χκάκωσις ἤ ἔξοδος αὐτῶν, καὶ 7 à á ἡμῶν πορεία συν- 
τριμμα᾿ οἱ δέ εἶσεν ἓν εἱρήνῃ; καὶ 5» ἐλπὶς αὐτῶν ἀθανασίας πλήρης. « ὃνθεν σώμα- 
τος 7 ἀνάστασις, xui οὐ vore. οὗ γὰρ τὸν ἑστῶτά τες ἀνέστησιν, ἀλλά τὸν κεί- 
μενον» ὥσπερ οὐδὲ τὸν ὑγιαίνοντα Φεραπεύουσιν, ἀλλὰ τὸν πάσχοντα. 

Ei δέ τις τὴν ἀνάστασιν ἐπὶ τῆς ψυχῆς, καὶ n ἐπὶ τῆς σαρκὸς βεάδεταε [λέγειν] 
bosco, πολλή, μὲν μωρία τοῦτο xai ἀλογία. δεῖ γὰρ φθορὰν πρῶτον καὶ λύσιν 
τὸν τοεοῦτον τῆς φυχῆς δειχνύναε, ἵνα δεέξῃ 07] xài τὴν ἀνάστασιν, uro. ληροῦντά 
78; ἀλλὰ σαφώς λέγοντά τε qaiveg dar. ὅμως yov» δοτέον αὐτῷ ,9vmiy ὁρέσασθαι 
τὴν Ψυχή». voi γάρ τοι Φάτερον ταῦτα Φετέον, p G9 TOY κύριον ἀποφήνασθαι 
ἀφ άνατον τῆν φυχὴν διδάσκοντα, καὶ φεῦδος αὐτὴν τὸ φδείρεσθαε Aéyety, 7 φδεί- 
ρεσθαε, xai φεῦδος τὸ ἀνώλεθρον αὐτὴν καὶ ἀθάνατον εἶναι διδάσκεεν τὸν Χριστό», 
xoi év τῇ κατὰ τὸν πλούσιον καὶ τὸν πένητα φράσει, καὶ ἐν τῇ κατὰ τὸν Μωισέα 
καὶ τὸν Ἠλίαν ὁπτασίᾳ. ἆλλ οὐδὲν ὃ κύριος ἄλλως ἐφθέγξατο, 1 7 ἐψεύσατο. οὗ γὰρ 
εἶδωλον 7 φάσμα, τοὺς ἀποστόλους βονλομενος ἀπατᾶν, ἐδεέχνυεν. αὐτοῖς ἐν τῷ ὄρει 
τὸν Ἠλίαν καὶ τὸν Movoéa, ἀλλά τὸ ὃ ἦσαν ἀψευδῶς. ὥςτε, ὡς ἔπος εἰπεῖν. καὶ τὸν 
δυςμαυὺέστατον μαθεῖν ἀθάνατον αὐτὸν εἶναι καὶ ἀνώλεθρον διαβεβαιοῦσθαι τὴν ψυχήν. 





EK TOY ΠΕΡΙ 4NAXTAXEOX. 8! 


XXXIV. Οὐκοῦν σαρκὸς U ἀνάστασις γένεται καὶ ov LZ ZEE ὅπως ἡ πεπτωκυξα Amos. 9, 11. 
τοῦ 4αβὶὸ eig τὴν φδορὰν ἀνασταίη σκηνή, καὶ ἀναστᾶσα καὶ ἀνοικοδομηθεῖσα, χα- 
9oc ai ἡμέραι τοῦ αἰῶνος, ἁπημων λοιπὸν καὶ ἀδιάπτωτος διαμένοι, ὅτι μὴ TOU 
9εοῦ τῆν λιδένην οἰχίαν δεέμασθαι του 4αβὶὸ εἰς τὸ μέλλον, iy ἓν τῇ βασιλείέᾳ 560 
τῶν οὐρανῶν oixíav oz καλήν, ἀλλὰ τὴν σάρκα τὸ σκ]νος τῆς ψυχῆς, nv αὐτὸς ταῖς 
ἑαυτοῦ χερσὶν ἐτεχτήνατο. σκοπεῖσθαι δέ σε, t σοφώτατε -“γλαοφῶν, ovragi χρή. 
πάντως δὲ ῥᾷστα μαθήσῃ τοῦτο ^ ἐν ἐπὶ τὴν τοῦ καθεύδεεν εἰκόνα πρὀςσχης xai 
ἀνέστασῦαι. εἰ γὰρ τὸ ὑπνοῦν ἀπὸ τοῦ ἐγρηγορέναι καὶ τὸ ἀνέστωσθαι ἀπὸ τοῦ 
χαθεύδειν γέγνεται, xai τοῦτο θανάτου xoi ἀναστάσεως μελέτη (v πνῳ γὰρ xai δα- TI. 16, 072. 
να τῳ ὃ A δ υμάοσι »), ἀνάγκη à7 καὶ τὸ ἀνωβιώσκεσθαι εἶναι ἐκ τοῦ τεθνάναε, εἰς Β 
τὸ ζην τὴν σάρκα, εἴπερ καὶ τὸ ἀνεγείρεσθαι x τῶν καθδευδοντων. ὡς γὰρ ἐκ τοῦ 
χαθεύδειν τὸ ἐγρηγορέναι yéyverau , «oi 0v πάντως Ó καθεύδων ἓν τῷ αὐτῷ διαμένει 
σχήματι καθεύδων ἀέν ἀλλ᾽ αὖθις ἀνίσταταε, οὕτως καὶ τὸ ζην ἐ ἐκ τοῦ ἀποθανεῖν 
συµβήσεταε, καὶ οὗ πάντως ὁ ἀποθανών, ἐπειδὰν ἀποθάνοι, ἓν τῷ αὐτῷ μένει. εἰ 
γὰρ ἐκ τοῦ κοεμᾶσθαι τὸ ἐγρηγορέναι καὶ ἐκ τοῦ πεσεῖν τὸ ἀνεγερὸ ἤναι xai ἐκ τοῦ 
χαταβληδῆναι τὸ ἀνοικοδομηθῆναε, τίς μηχανὴ καὶ ἐκ τοῦ αλιθέντος μὴ οὐμὺ προς- 
ῥοχάν τὸ ἀναστήσεσθαι καὶ ἐκ τοῦ Φανόντος τὸ ἀναβιώσκεσθαε; καὶ γὰρ ἡλιεις ταῦτα C 
οὐκ ἐξαπατώμενοι ὁμόλογοῦμεν, ἐκ τῶν τεῦνεώτων σωμάτων τὸ ἀναβιώσκεσθαι συμ- 
βαένειν. xoi μὴ μόνον τουτο; εἰ βούλες, ἀπὸ τοῦ καθ εύδειν σκόπει καὶ ἀνέστασφαε, 
ἀλλὰ xai ἀπὸ τῶν σπερµάτων xai φυτών. (c ἓν πᾶσιν αὐτοῖς ή ἀνάστασις καταγγέλ- 
λεται. κατάµαθε γὰρ τὰ σπέρματα, πῶς γυμνὰ xai ἄσαρκα βάλλεται sig τὴν γῆν, 
xai τελεσφορούμενα πάλιν ἀποδίδοταε. ἐπεὶ εἰ 2 νήσκοι μὲν xai σήποιτο τὰ σπέρ- 
para, ἐκ δὲ τῶν σπερμάτων μηκέτε τὸ ἀναζην καὶ φύεειν γένοιτο», τίς 7, ἀποκλήρωσις D 
μὴ οὐχὶ πάντα χαταναλωδΊηναν εἰς τὸ τεθνάναι; 

, XXXV. ἀλλὰ γὰρ περὶ τούτων πλείω λέγειν τὰ νῦν, ὦ κράτιστε Θεόφιλε, παρή- 
σοµεν; xai οἱ λοιποὶ xgirai τών λόγων. λάβωμεν δὲ xai τὰ τοῦτοις ἐφεξῆς ἀκό- . 
λουθα». ὡς ἀφέστηχε τοῦ δέοντος μακράν. ὁ Φεὸς γὰρ αὐτῷ πάλιν τὰς yv ὡς ἐν τῇ 
αατὰ τὸν ἐξηκοστὸν πέµπτον ψαλμὸν προφητείᾳ, βεβιασµένως αὐτὴν καὶ ἀἁνοικείως 
ἐκτιθεμένῳ » ὡς εἰς παγίδα τὴν σάρκα δίκην ὀφεξούσας. τῶν ἡμαρτημένων ἐμβιβάδεε, 510 

|  ómep ἀτοπέας μᾶλλον 7? ὀρθοδοξίας ἐστέν. εἰ vào πρὸ τῆς παραβάσεως, καθάπερ Ὀ 
jon xai àv τοῖς ἔμπροσθεν ἐξεθέμεδα, σῶμα ἐκέχτηντο αἱ ψυχαέ, πῶς ὡς εἰς παγίδα 
ὕστερον; μετὰ τὴν παράβασιν, εἰς τὸ σῶμα ἐμβιβάδοντας, οὐκ ὄντος χθόνου ἓν ᾠ 
πρὶν αὐτᾶς τὸ σώμα λαβεῖν ἐξήμαρτον: οὗ γὰρ ἔμφρονος ὁτὲ μὲν ὡς ὁιᾶ τὸ σῶ o 
λέγειν τὰς ψυχὰς ἡμαρτηκέναι, ὁτὲ δέ, ἐπειδήπερ ἥμαρτον, διὰ τοῦτο δεσμὸν αὐτὸ 511 
xoi παγίδα πρὸς κατάκρισιν γεγονέναι. εἰ γὰρ διὰ τὸ σῶμα ἥμαρτον, συνην ἄρα ἐξ 
ἀρχῆς αὐταῖς καὶ πρὸ τῆς ἁμαρτίας. τὸ σώμα. πῶς γὰρ ὁιὰ τοῦτο ἡμάρτανον, ὃ μὴ 
ἦν µηῥέπω; sé δὲ παγὶς πάλιν αὐτῷ τὸ σῶμα - «καὶ πέδαι νομέξεται καὶ «δεσμός, οὐχέτι 
τὸ συναμφότερον αἶτιον, ἀλλὰ ψυχὴ μόνη, ἁμαρτῆσαν. Tí γὰρ μετὰ τὸ ἁμαρτῆσαι 
τῷ ἁμαρτήσαντε; δεσμὰ xci παγίδες xai πέδαι κατασκευάζονται. ἀλλὰ μὲν 97 ὦώμο- 
λογήσαμεν μὴ δύνασθαι δεσμὸν εἶναι τὸ co τῆς R7 LH ἐπειδὴ τὸ μὲν σώμα πρὸς B 
ἑκάτορα , xai πρὸς τὸ δίκαιον καὶ ἄδεκον, συνεργεῖξ. ὁ δὲ δεσμὸς θίγει τοῦ ἀδικεῖν 
ὥστε ὅπερ λέγω ὁυοξν Φάτερον" 5» γὰρ ἐξ ἄρχης ἡμάρτομεν μετὰ σώματος, xai οὗ 
φαίνεται χθόνος, ἐν ᾧ ἐκτὸς ὑπήρξαμεν σώματος; καὶ συναίτιον τὸ σῶμα καὶ κακών 
τῃ Voy καὶ ἀγαθῶν, i 7 9) χωρὶς σώματος, ἡμάρτομεν διαγαγόγτες, καὶ ἀναίτιον τὸ 
σώμα χαχίας àx παντὸς. ἀλλὰ χωρὶς σώματος ὑπὸ ἀλόγου ἡδονῆς ov κρατεῖται ᾗ 
ψυχή, ἐκρατήθησων΄ δὲ οἑ πρωτόπλαστοι ἁλόγῳ δελεασθέντες ἡδονῇῃ. ἦν ἄρα ἤ Wy] Ge.3. 
uera σώματος καὶ πρὸ της ἁμαρτίας. περὶ γὰρ 07 τοῦ μὴ ἐγχωρεῖν αὐτὸ νομέζεσθαι C 
di UY παράβασιν δεσμὸν ἐπὶ τιμωρίέᾳ γδγονότα, ty ἄκρατον 1 9 Wy) xai cvvExT) 2a? 
αὐτοὺς βάσανον ἔχῃ νεκροφοροῦσα, δοκῶ μοι πληρη ravra ἤδη μετὰ. πάσης ἀποδεί- 
ξεως δεδηλωκέναι. ÓJtv ἀσύστατον καὶ ἀνένδεκτον τὸ μὲν σώμα παγίδα τίθεσδαι 
xai dona, τὸν δὲ 9Φεὸν εἰςάγειν τὰς ψυχὰς sig τὴν παγίδα δέκην ὑφεξούσας, ἄνω-- 
δεν ix τοῦ τρίτου ἐκβάλλοντα οὐρανοῦ, ἀνθ᾽ (Qv παρήκουσαν τῆς ἐντολῆς. πρὸς τό 
γάρ τις βλέψας πιστεύσειε τοῖς οὕτως om αὐτῶν προπετῶς εἐρημένοις:! καίπερ οὐκ Ὁ 
ἔχοντος οὕτως τοῦ ψαλμοῦ, κάν βεβιασµένως αὐτὸν ἐκτίθωνται. αὐτὰ 08 προοίσω 
τὰ ἐγκείμενα, ένα δὴ καὶ τὸ μνδώδες αὐτῶν τῆς ἐξηγήσεως φανῃ, ὀρθῶς μη Φελόν- 
των νοεῖν τὰς γθαφάς. εἰσὲ γὰρ οὕτω πως δήπου τὰ λεχθέντα" p ἐδοχέμασας ἡμᾶς ου 
0 Φεός, ἐπύρωσας ἡμᾶς, dec πυροῦται τὸ ἀργύριον. εἰσήγαγες ἡμᾶς εἰς τήν παγίδα, 
ἔθου θλίψεις ἐπὶ τὸν νῶτον ἡμῶν. ἐπεβίβασας ἀνθρώπους ini τὰς κεφαλὰς ἡμῶν. 912 
διήλθοµεν διὰ πυρὸς xai .Udaroc, καὶ ἐξήγαγες -ἡμᾶς εἰς ἀναψυχήν." καὶ εὐθ έως 
ἐπιφέρουσε, Ταντα δὲ ὑπὸ τῶν ψυχών εἴρηται τῶν εἰς την παγίδα τὸ σώμα , ὣς εἰς 
ἀγώνισμα, κατενεχθεισὼν 2x τοῦ τρίτου οὐρανοῦ, ἔνθα Ó παράδεισος. τὸ γὰρ »,διήλ- 
6 


L4 


9 Cor. 12, 2. 


D 


513 
Gen. 3. 


Sap. 9, 5—7. 
D 
Sap. 9, 4. b. 


Psal. 123, 2. 


82 MEGOZIOY 

SJoutv διὰ πυρὸς καὶ ὕδατος' 7105, φησέ, τὴν διὰ μήτρας εἰς τὸν χόσμον τῆς Ψυχῖς 
πάροδον δηλοξ, ἐπειδήπερ ἐν Aoyi τοσαύτη καὶ ὑγρασίᾳ «καταγέγνεταε, d τήν ἀπὸ 
τῶν οὐρανῶν κατάπτωσιν εἰς τον βίον διερχοµένης τὰς πηγὰς τοῦ πυρὸς καὶ τὰ ὑπὲρ 
τὰ νῶτα τοῦ στερεώµατος ὑδατα. πρὸς οὓς ἠξίουν ἐνίστασθαι. φέρε γὰρ ὑπὲρ av- 
τῶν, ὦ ᾿4γλαοφῶν, αὐτὸς πούησαι τὴν ἀπόκρεσεν, ví. λέξουσε. 


XXXVI. Πρῶτον γὰρ ὁ παράδεισος, ὁψθεν καὶ ἐξεβλήθημεν ἐν τῷ πρωτοπλάστφ, 
x ταύτης ἐστὶ τῆς γῆς προδήλως τόπος ἐξαέρετος, πρὸς ἄλυπον ἀνάπαυσιν xai δεὰ-- 
yoyzv τοῖς ἁγίοις ἀφωρεσμένος δηλονότε, ἀφ οὗ καὶ τὸν Τέγρεν καὶ τὸν Εὐφράτην καὶ 
τοὺς λοιποὺς ποταμοὺς τοὺς ἐκεῖθεν, προχεοµένους ἐνταῦθα φαένεσθαι τῶν ῥευμάτων 
τὰς διεκβολὰς εἰς τὴν xad ἡμᾶς ἤπδερον ἐπικλύξοντας. οὐ rào ἀπὸ τῶν οὐρανῶν 
ἄνωνεν καταράσσονται χεόμενοι᾿ ἐπεὶ οὐδὲ ὑπέστη ἂν 1 y? ὄγκον τοσοῦτον ἀθρόως 
ἐξ ὕψους χαταφεροµενον ὑποδέβασθαι ὕδατος. |! ἀλλ οὐδὲ ὁ ἀπόστολος ὑποτέθεται 
τὸν παράδεισον LAM ἐν zoírQ οὐρανῷ τοῖς λεπτῶν ἀκροᾶσθαι λόγων ἐπισταμένοες. 
,0ida * ,réo »ἁρπαγέντα ἕως zQízov* * λέγων }οὐρανοῦ. καὶ οἶδα τὸν τοεοῦτον ἄνθρω- 
πον, εἶτε ἓν σώματι eire χωρὶς σώματος, ó «εὸς οἶδεν ὅτι ἠρπάγη elc τὸν παρᾶ- 
όδισον δύο ἀποκαλύψεις ἑωρακέναι μηνύεε, δὲς ἀναληφθεὶς ἐναργῶς, ἅπαξ μὲν 
ἕως τρέτου οὔρανοῦ, ἅπαξ δὲ εἰς τὸν παράδεισο». τὸ γὰρ »0ida ἁρπαγέντα τὸν 
τοεοῦτον ἕως τρίτου οὐρανοῦ ^ ἑδέως ἀποκάλυψεν αὐτῷ xoà τὸν τρέτον ἀναληφδέντι 
οὐρανὸν πεφηνέναε συνέστησε᾿ τὸ δὲ ,» xai oida πάλιν ἐπιφερόμενον τον τοιοῦτον 
ἄνθρωπο», eise ἐν σώματι eive ἐκτὸς τοῦ σώματος, εἰς τὸν παράδεισον““ ἑτέραν αὖ- 
δες αὐτῷ πεφανερῶσδαι κατὰ τὸν παράδεεσον ἀποκάλυψιν δείκνυσε. «τερετισμὸς οὖν 
ἐστι καὶ Ἱερατολογία τὸ καταβάλλεσθαι λέγειν τὰς | ψυχὰς i ἐκ τῶν οὐρανῶν καὶ δια- 
βαένεεν τοῦ πυρὸς τὰς πηγᾶς xai τὰ ὑδατα τὰ ὑπὲρ τά νώτα του στερεώµατος, εἰς 
τὸν καθ ἡμᾶς φερομένας κόσμον. ἐπεὶ μηδὲ ὁ tap óx τῶν οὐρανῶν ἐξεβλήθη, 
ἀλλὰ ἀπὸ τοῦ xarà ἀνατολὰς ἐν Ἐδὲμ πεφυτευµένου παραδείσου. οὗ γὰρ πρὸ τῆς 
ἐνσωματώσεως τὸ παράπτωμα, καθ περ ἐδιδάξαμεν ἑκανῶς, οὔ δ᾽ αὖ τὸ σώμα παγὶς 
τοῦτο» ἀλλὰ μετὰ τὴν tig τὸ σῶμα σύμφυσιν της ψυχῆς γίνεται τὸ παράπτωμα, ὅτι 
τὸ συναμφότερον ὁ ἄνθρωπος, xai 5 ἐκ τοῦ παραδείσου κατάπτωσις ἐνφαᾶδε. ὁ δὲ 
ὅλως οὐ προςέσχεν ἐπιμελέστερον, -«γλαοφῶν, τῷ λόγῳ, ἀλλὰ διετεένατο περὶ πραγμά- 
των. διανόησεν οὐκ ἐχόντων ἀχένδυνον, ἐπιχειρῆσας κατὰ τὰς δόξας ἐξηγήσασθαι τῶν 
φαύλων τὸν woÀuóv, περὶ ὧν λέγειν πλείω παρήσομεν. 


XXXVII. Βούλομαι γάρ», ἐπειδὴ ἅπαξ εἰς τὸ ὀεενθὄναι τὴν μοχὺηρίαν αὐτῶν 
ἥκομεν, ἀπογυμνῶσαι xai ταύτης. αὐτοῖς τῆς προφητείας τὴν πρὀφασεν. «» ἐδοκέμασας 
ἡμᾶς ὁ Φεός, ἐπύρωσας ἡμᾶς. ὥς πυροῦται τὸ ἀργύρεον." δοκιµασθέντες διαρκώς 
ού μάρτυρες ἐν ταῖς κατὰ τοὺς πειρασμοὺς τῶν βασάνων προεβολαῖς (τα πολλὰ γάρ 
στι καθ ἡμᾶς ἐν προφητείαις πίέστθι γὰρ πληρούνται) καὶ εὐκλεῶς. xai ἐθῥωμενέ- 
στατα διαθλήσαντες «εὐχαριστοῦσι τό ,, ἐδοκέµασας ἡμᾶς λέγοντες τῷ 9e," ὃς ἕνα 
τὴν ὁόξαν παρ αὐτῷ «ατήσωνται μείζονα, διὰ πολλῶν αὐτοὺς ἤλεγδε πόνων, τὸν ἅλη- 
δώς "Ολυμπιακὸν ἀγῶνα νεκῆσαι προθείς. xai ἐπισκέψασδε ὡς τούτοις συνῳδὰ σα- 
φώς τοῖς λόγοις περὶ μαρτυριών xai ὁ «Φολομῶν ἀναφθέγγεται (ov γὰρ ἁμάρτυρος ὃ 
λόγος. καὶ ἄλλων γθαφών) ὅτι »Ó 9:s0c ἐπείρασεν αὐτούς. xoi εὗρεν αὐτοὺς ἀξίους 
ἑαυτοῦ. ὡς χθυσίον ἓν Λωνευτηρίῳ ἐδοκέμασεν αὐτούς, - (καὶ ὡς ὁλοκάρπωμα εὐωδίας 
προςεδέξατο αὐτοὺς, καὶ iv καιρῷ ἐπισκοπῆς αὐτῶν». πρόὀσοεν εἰπών x«i γὰρ ἐὰν 
ày ὀψει ἀνθρώπων κολασνώσιν, 15 ἐλπὶς αὐτῶν ἀθανασίας πλήρης, xai oMya παιδευ- 
Φέντες μεγάλα εὐεργετηθήσονται.» ἀλλὰ καὶ ἓν τῷ οκ ψαλμῷ τό 5€ μὴ ὅτι κύριος 
ἦν ἐν ἡμῖν, ἐν τῷ ἐπαναστῆναι ἀνθρώπους ἐφ᾽ ἡμᾶς, ἄρα ξώντας ἂν κατέπιον ἡμᾶς' 
aspe oov ὁιῆλθεν 7 Vv ἡμῶν, ἄρα δεήλὺδεν 7 ψυχὴ ἡμῶν τὸ ὕδωρ τὸ ἀνυπόστατον. 
εὐλογητὸς κύριος, ὃς οὐκ -ἔδωκεν ἡμᾶς εἰς Φήραν τοῖς ὀδοῦσιν αὐτῶν. Tj ψυχἠ ἡμῶν ὥς 
στρουδίέον ἐῤῥύσὃη ἐκ τῆς παγίδος. TOY Φηρευόντων. 7] moyic συνετρέῥη, καὶ ἡμεῖς 
ἐῤῥύσθημεν Οἱ μάρτυρές εἰσεν οἱ Ψάλλοντες. δύο δὲ τῶν καλλενίκων οἱ xopoi 
μαρτύρων, εἷς μὲν τῆς διαθήκης τῆς XGLYT]G y Φάἄτερος δὲ της παλαιᾶς, ἀντέφθογγον 
 ὄμνον συμφώνως τῷ ὑπερμάχφῳ Jteo xai βασιλεξ τῶν ὅλων , dvaméuzrovreg » ἐδοκέµα- 
σας ἡμᾶς Ó 9sdc, ἐπύρωσας Ἰμᾶς ως πυροῦταέ τὸ ἀργύριον, εἰςήγαγες ἡμᾶς εἰς 
τὴν παγίδα, ἔδου Ὀλέψεις imi τὸν νῶτον ἡμῶν," τὸ δικαστήριον τῶν ἐθνῶν ἢ 
τοὺς πειρασμούς, xo οὓς ἐκθλιβέντες καὶ πυρωθέντες ἰσχυρῶς ἐδοκιμάσθησαν. 
: » δοχέµασόν με φησί ,xvQus, xai πείρασόν µε. πύρωσον τοὺς νεφρούς μου 
xoi τὴν καρδίαν Lov." λεγέτω ή καὶ ó -"4βραάμ ἐπὶ τῷ μονογενεξ πυρωθεὶς 
τὰ σπλάγχνα, προτιµήσας τε τὸ τοῦ Φεοῦ μᾶλλον πρόσταγμα, μετὰ τὸ ἀκοῦσαι 


1) «λλ’ οὐδὲ ὁ ἀπόστολος .. (D.) .. ἀποκάλυψιν δείκνυσι. | Photius cod. 294. p. 205, b. 30. — 
p. 296, a. 3. haec leviter immutata refert. 








M 


EK TOY ΠΕΡΙ ANASTAXSXEQOS. | 83 


, -4βραάμ, φεῖσαι τοῦ παιδός σου" : ἀποῤῥέψας τὸ ξέφος., » ἐδοκέμασας ἡμᾶς ὁ δεός, Gen. 22, 12. 
ἐπύρωσας ἡμᾶς, ς πυροῦται τὸ ἀργύριον." λεγἔέτω καὶ ὁ Jof μετὰ τὸ ἀποῤῥεῦ- 
σαε τὴν σαπρίαν xai ὀνειδισθῆναί τε ὑπὸ τῶν φίλων καὶ ἀλγῆσαι τὸ σῶμα, διὰ 
λαέλαπος ἀκούσας λαλοῦντος αὐτῷ τοῦ Φεοῦ  οἐδὲ με ἄλλως σοι κεχρηµατικέναι Job. 40, 8. 
? ἕνα ἀναφανῇς díxasog ;" » 590v θλίψεις ἐναντίον ἡ ημών, κύρεε, ἵνα ἡμᾶς ὡς χρυ- C 
σίον ἐἓν χωνευτηρέῳ δοχεµάσης." λεγέτωσαν καὶ οἱ ερεῖς àv τῇ καμένῳ παῖδες Dan.3. 
ὁροσιξόμενοι, tva ui καταφλεχθῶσιν ὑπὸ τοῦ πυρός, - ἐδοκέμασας ἡμᾶς ὁ δεός, 
ἐπύρωσας ἡμᾶς; ὡς πυροῦταε τὸ ἀργύριον. διήλθοµεν ὁιὰ πυρὸς xai ὕδατος, καὶ 
ἐξήγαγες ἡμᾶς elc ἀναφυχήν., . . doc εἰπεῖν κἀμοὶ τῷ , Me3oóío, ó Φεὸς ὁ παν- 
τοκράτωρ; ὁ μέγας, ó αἰώνιος, ὁ πατὴρ τοῦ Χριστοῦ, ἐν τῇ ἡμέρᾳ σου διαβάντι τὸ 
πυρ ἀναλγητή, καὶ τῶν ῥευμάτων εἰς τὴν χανστικὴν µεταβληθέντων φύσιν ὑπεξαλύξαν- 
τε τὰς ὁρμάς, " δεῆλὃον διὰ πυρὸς καὶ ὕδατος , xai ἐξήγαγές µε εἰς ἀνάψυξεν." o? D 
γὰρ αὕτη τοῖς ἀγαπῶσέ σε ἡ ἐπαγγελία ἐὰν διαβαίνῃς δὲ ὅδατος, μετὰ σοῦ εἰμε, Esai. 48,2. 
xa ποταμοὺὶ 'o? συγαλύσουσέ σε. xüy διαβαίνῃς διὰ πυρός, o) μὴ κατακαυθῇς" 
φλὸξ o? κατακαύσει σε ἀλλὰ γὰρ περὶ τῆς κατὰ τὸν ψαλμὸν ἐξηγήσεως ἅλις : 
bu ravra. E 
XXXVIIL ἾἜτι ἐκεῖνο δὲ διασκεπτέον, ἓν e roÀvpópgorc ἐμφανταξόμενοι απά-- 
τας» χαθευδόντων τρόπον, ἀποφαένονται τὸν ἀπόστολον εἐρηκέναι ἐγὼ δὲ ἔζων Άοα. 7,9. 
χωρὶς νόμου ποτέ" καὶ βοῶσε, Τὴν πρὸ τῆς ἐντολῆς ἡμῶν ἓν τῷ πρωτοπλάστῳ 
διαγωγὴν πρὸ σώματος ἔφη, ὡς τὰ ἐπιφερόμενα συνίστησεν » ἐγὼ δὲ σάρκινός eius, 919 
πεπραµένος ὑπὸ Uv &paréay ," ὅτι μη ἄλλως ὁ «ἄνθρωπος ἄρχεσθαι Ἰδύνατο καὶ 
χυριεύεσθαι ὑπὸ τοῦ χακοῦ., πραδεὶς αὐτῷ διὰ τὴν παράβασιν, εἰ ur σάρκινος ἦν 
γεγονώς. ἄληπτος γὰρ καθ ἑαυτὸν 7 φυχή, got, τῇ ἁμαρτίᾳ. διὸ δριµέως ἐπήγαγεν 
»ἐγὼ δὲ σάρκινός eiut, πεπραμένος υπὸ τὴν p n πρόσὃεν εἰπὼν r0 ,» ἐγὼ δὲ 
ἔζων χωρὶς γόµου ποτέ. δαῦμα μὲν οὖν τοῖς πολλοῖς ταῦτα λεγόντων αὐτῶν τότε 
ὑπεδύετο xai χατάπληδες, νὺν δὲ προχυψάσης εἰς τὸ φανερώτερον. 705 τῆς ἀληθείας B 
οὗ µόνον μµαχρῷ πλανώμενοι καταφαένονταε, ἀλλὰ καὶ μέχρι της ἄκρας ἀναβαίνοντες 
βλασφημίας. dóvreg γὰρ ἀσωμάτως τὰς ψυχὰς πρὸ τῆς ἐντολῆς βεβιωκέναε, ἀλήπτους 
τε εἶναι xaJ ἑαυτᾶς ἐκ παντὸς τῇ οἁμαρτίᾳ διανοηδέντες, πάλεν ἀνέτρεψαν τὸν λό- 
yov, ἑαυτοὺς δὲ πολὺ μᾶλλον. τὰ γὰρ. 07 σώματα κατασκενάζξουσιν. αὐταῖς ὕστερον 
ο επὶ τιµωρέᾳ, διά τὸ πρὸ σώματος αὐτὰς ἡμαρτηκέναι. καὶ δὴ καὶ λοιδορήσεις τε 
| ἐπηλθον αὐτοῖς, δεσμοῖς ἀπεικάξουσε καὶ πέδαις τὸ σῶμα, ἄλλα τε ἀνόητα εἰπεῖν. C 
| voy δέ, ὅπερ εἴρηταε, πᾶν τοὐναντίον ἔχει χρὴ γὰρ πρὸ τῆς ἁμαρτέας τὴν ψυχὴν 
ὑπάρχειν μετὰ σώματος. ἐπεὶ εἰ ἄληπτος 7 vy? καθ ἕαυτὴν τῇ ἁμαρτίέᾳ, οὐκ ἂν 
| ἥμαρτεν ὅλως. πρὸ τοῦ σώματος" εἰ δὲ ἥμαρτεν, OUXÉTL ἄληπτος καθ’ i ἑαυτὴν τῇ ἁμαρ- 
vía, ἀλλὰ xai εὐάλωτος μᾶλλον καὶ εὔληπτος. διὸ xai nay, καν μὴ λάβῃ τὸ σώμα 
τοῦτο. ἁμαρτήσεται, ὥσπερ δὴ xai πρὸ TOU λαβεῖν αὐτὸ ἥμαρτεν. διὰ Tí δὲ ὅλως 
xai σῶμα ἐλάμβανεν ὕστερον μετὰ τὸ ἡμαρτηκένας; J τίς αὕτῃ χρεία σώματος ἦν: D 
ei μὲν οὖν ἵνα βασανέξηται xai dÀyn, πῶς μᾶλλον ἐντρυφᾷ καὶ ἀκολασταίνει μετὰ 
σώματος; πῶς δὲ καὶ τὸ αὐτεξούσιον εἶναι ἐν τούτῳ φαίνεται ἔχειν τῷ κόσμῳ; p 
ἡμῖν γὰρ τὸ πιστεὺσαι χεῖται καὶ τὸ μὴ πιστεῦσαε. ἔνθα δὲ ép 7 ἡμῖν τὸ πιστεῦσαι 
χεῖται xoi τὸ μὴ πιστεῦσαε; ig ἡμῖν τὸ χατορθώσασθαι καὶ ἁμαρτήσασθας, ip 
ἡμῖν τὸ ἀγανοποιῆσαι καὶ κακοποιῆσαι. ἀλλὰ xai 7 xpíotc πῶς 97 ἐπιφέρεσθαι 
ὡς μέλλουσα, προςδοκᾶσθαι ἔτι δύναται, xo ἣν. ὁ δεὸς ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα καὶ 
κατά τὰ ἐπιτηδεύματα ἀποδέδωσε, καὶ οὔχ ὥς ἤδη παροῦσα νομισθήσεταε, εὖ γε τὸ 
γεννηῦ ἥναι μὲν καὶ εἰς σώμα ἐλθεῖν τὴν ψυχὴν κριθῆναέ ἔστιν ἤδη xai ἀνταπολα- 516 
βεῖν, τὸ οδὲ ἀποθανεῖν xoi χωρισθῆναι τοῦ σώματος ἐλευδερωθῆναί τε καὶ εἰς ἀνά- 
φυξιν ἐλδεῖν, διὰ τὸ πρὸ σώματος αὐτὴν ἁμαρτήσασαν ὡς εἰς κατάκριεσιν καὶ κατα- 
δίκην εἰς τὸ σῶμα ἐμβιβάζεσθαι καθ ἡμᾶς; ἀπέδειξε δὲ διαρκῶς ἐκ περιουσίας ὁ 
λόγος ἀνένδεκτον εἶναι νο (Geo Ou τὸ σώμα βασανιστήριον xai πέδας τῆς ψυχης. 
XXXIX. "Hoxs« μὲν οὖν ἀπὸ τῆς γθαφῆς αὐτῆς ἀποδείξαντα πρὸ της, παραβάσεως 
τὸν πρωτόπλαστον éx vic xai σώματος ὄντα καταπαύειν τὸν περὶ τούτων ἐνταῦθα Β 
λόγον. xy) μὲν yvv ἐπὶ κεφαλαίων αὐτὰ ὀιεξέρχοµαι, ὅσον τὰς ἀφορμὰς τῶν ἔπι- 
ειρημάτων αὐτών εὔθῦναι διαμιλλώµενος, à ἵνα μὴ τὴν συμμετρίαν ἐκβαένω τῶν λόγων. 
πάρεστι γὰρ 707 σκοπεῖν ὑμᾶς, o δικασταέ, ὅτι TO ἐγὼ. δὲ ἔζων χωρὶς γ9µου 
ποτέ« λεγόμενον ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους οὗ δύναται πέπτειν εἰς την. πρὸ σώματος κατ 
αὐτοὺς διαγωγὴν τῆς Vx καθ amo τὰ ἐπεφερόμενα τοῦτοες µηνύεε, xy εἰ ὁ yev- 
γαΐος οὗτος ἑατρὸς τών ῥητῶν τὰ ἑξης ὑφελόμενος πρὸς τὸ δοκοῦν αὐτῷ τὸν vovy 
ἐβιάσατο µεταπλάσαι - τοῦ ἀποστόλου, ἀνίατρόν τι παθὼν λίαν καὶ παιδικόν. ἀντὶ Q 
γὰρ τοῦ πρὸς τὰς οἰκείας συμφύσεις xai ἁρμογὰς τὰ μέλη τηρεῖν τῶν σωμάτων, ἵνα 
τὸ πᾶν ἄρτιον ᾖ κατὰ φύσιν σχῆμα τοῦ σώματος, ἠκρωτηρίασε παρελθὼν τὸν εἰρμὸν 


Rom.-7, 5. 


Rom.8, 4—8. 


1 Cor. 2, 15. 


Rom. 8,8. 


911 


Rom. 8,7. 


84 JX MEGOAZIOY 


τῆς γραφῆς. καθάπερ A Σκχύθης ἐχοροῦ τινος ἀφειδῶς πρὸς ἀναέρεσιν κατατέµνων. τὰ 
µέλη. Eiev πῶς ουν O 9 ἀπόστολος, λέξουσε, ταύτα ἀπεφήνατο., εἰ σὺ μὴ οὕτως αὐτὰ ἀπέ- 
δειδας ἔχειν; ὗτι Νόμον, εἴποιμ ἄν, Φέμενος εἶναι την ἐνεολήν (δεδόσθω γὰρ ερῶτον 
κατὰ τὴν ὑμετέραν ὑπόθεσιν τὴν ὀντολὴν αὐτὸν νόµον εἐρηκέναν), ov παρα τοῦτο καὶ 
ἀσωμάτως πρὸ τῆς ἐντολῆς τὸν πρωτόπλαστον ὑπέθετο βεβιωκέναε, ἀλλὰ χωρὶς ἅμαρ- 
τίας. κχαὺὲ γὰρ ὀλέγος ὁ ἀπὸ τῆς κτέσεως αὐτῶν ἄχρι τῆς ἐντολῆς χθόνος, εν ᾧ dué- 
ζησε χωρὶς ἁμαρτίας, οὐκ ἐκτὸς ! σώματος» ἀλλὰ μετὰ σώματος. εὔθέως yovv μετὰ 
τὴν ἐντολην ἐξεβλήθησαν βραχύτατον ἐννεάσαντες ἐν τῷ παραδείσῳ χθόνον, ἐὰν δέ τες 
λαβόμενος τῆς ῥήσεως τῆς » ὅτε γὰρ ἦμεν ἓν σαρχέ, τά παθήματα τῶν ἁμαρτιῶν τὰ 
διά τοῦ νόµου“ λεγούσης οἐνηργεῖτο ἐν τοῖς μέλεσιν ἡμῶν ^ διαβάλλειν αὐτὸν τὴν 
σάρκα νοµίη καὶ παραιτεῖσθαν, παραφέρῃ τε ὅσα TOLGUTO. ἄλλα εἰρητοι (o£ov » 4v0 
TÓ δικαίωµα του νόµου. πληρωὐῇ. ἓν ἡμῖν τοῖς μὴ XO TO σάρχα περιπατοῦσεν, ἀλλὰ 
κατά πνευμα 7 τό Οἱ γὰρ xat σάρκα ὄντες τὰ τῆς σαρχὸς φρονοῦσιν. οἱ δὲ κατὰ 
πνευμα τὰ τοῦ πνεύματος ᾽ τὸ γὰρ φρόνημα τῆς σαρκὸς Φάνατος, τὸ δὲ φρόνηµα τοῦ 
πνεύματος ζωὴ xai εἰρήνη, διότι τὸ φρόνηµα τῆς σαρχὸς ἔχθρα εἰς 9sov* τῷ γὰρ yó- 
uo τοῦ Φεοῦ ovy ὑποτάσσεταν' ουδὲ γὰρ. δύναται υμεῖς δὲ οὐκ .ἐστὲ ἐν σαρκές ἀλλά 
ἐν πγεύματι d, λεκτέον αὐτῷ, ΗΠότερον οὖν ἤδη ἀναλύσας ὁ ἀπόστολος ἦν ἐκ τοῦ βίου 
καὶ οἷς ταῦτα ἐπέστελλεν, εἰ μη τν κατά σάρκα νυν παρῃτεῖτο πολιτείαν͵ ἀλλά τὴν 
σάρχα, 7 ἔτι ἐν δαρχὺ ντ. ἀλλά ἓν σαρκὶ μη ὄντα αὐτὸν ἐπεσταλκέναι ταῦτα, οὗ λεκ- 
τέον᾿ φανερὸν γὰρ ὅτι ἦν ἐν σαρκὲ καὶ αὐτὸς xai oic ταῦτα ἐπέστελλεν. πῶς οὖν 
T6 γὰρ, ἦμεν ἓν σαρχέ, τὰ παθήματα τῶν ἁμαρτιῶν τὰ διὰ τοῦ νόµου ἐνηργεῖτο ἓν τοῖς 
μέλεσιν ἡμῶν, « ὥς οὐκ (v οὔτε αὐτὸς ἔτε ἐν σαρκὶ οὔτε οἷς ταῦτα ἐπιστέλλει, Aéyes; 
οὐχοῦν περὶ τῆς κατὰ ἀκρασέαν πολιτείας διαλέγεται καὶ οὐ περὲ τῆς σαρχὸς αὐτῆς. 
ἔθος γάρ αὐτῷ σαρκεκὸν τὸν οὕτως ζώντα ἄνθρωπον λέγθιν, καθάπερ καὶ :ψυχικὸν 
ἄνθρωπον τὸν ἀπηλγηκότα πρὸς τὴν ἀλήνειαν ἄτενίσαι καὶ τὸν φωτισμὸν του µυστη- 
ρίου. ἐπεὶ λεγέτωσαν μηδὲ την ψυχἠν ὀύνασθαι σώξεσθαι τὸ σύνολον. γέγραπται γάρ 
ϱψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος. QU δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος του Φεοῦ" pota γὰρ αὐτῷ 
ἐστιν ὃ δὲ πνευματικὸς πάντα ἀνακρύνει." ὥσπερ ἐχεῖ ψυχικὸς εἰσάγεταέ τες καὶ 
πγνευματικὸς ἄνθρωπος, xoi ὁ -μὲν πνευματικὸς τῶν σωζομένων, ὁ δὲ υχικὸς τῶν 
ἀπολλυμένων, xai οὐ παρὰ τοῦτο Ó!) E277] μὲν ἀπόλλυτας, ἄλλα δὲ παρά τὴν ψυχὴν 
σώξοταε, οὕτω Ó7 καὶ ἔνθάδε σαρκικοὺς xoi ἓν σαρξὲν ὑπάρχοντας ἀπόλλνσναι λέγων, 
καὶ μὴ δύνασθαι ἀρέσαι Φεῷ, ov τὴν σάρκα, ἀλλὰ τὴν κατὰ σάρκα πολιτείων ἀγωι- 
ρεῖσθαι ἀγωνίδεται. ὑποβὰς δὲ καὶ εἰπών », οἱ δὲ ἓν σαρχὶ ὄντες Φεῷ ἀρέσαι οὐ Óv- 
vaya * εὐδέως ἐπιφέρει " ὁμεῖς δὲ ού ἐστὲ ἐ ἐν σαρχέ, ἀλλὰ ἐν πνεύµατε, εἶπερ πενεῦμα 
Χριστοῦ oixei ἐν ὑμῆν καὶ μετ ὀλίγον » ὅτι δὲ τὸ πνεῦµα τοῦ ὀγεέραντος Ἰησοῦν ἐκ 
νεκρῶν οἰκεῖ ἐν υμῖν, ὁ ἐγείρας. Χριστὸν ἐκ νεκρών ξωοποιήσει xai τὰ ὀνητὰ σώματα 
ὑμῶν διὰ TOU ἐνοικοῦντος αὐτοῦ πνεύματος EV υμῖν. ἄρα οὖν, ἄδελφού, ὀφεελέται 
ἐδμὲν οὐ τῇ σαρχκὶ τοῦ κατὰ σάρκα ζην) εἰ γὰρ κατὰ σάρκα ζῆτε, μέλλετε ἀποὺνή- 
σκειν᾿ εἰ dé πνεύµατι τὰς πράδεις του σώματος Ψανατούτε; Uso e. προςεκτέον γαρ 
ὡς τὴν τοῦ σώματος πρὸς τὰς ἡδονὰς ὁρμὴν καὶ οὐχὶ ο σώμα νανατοῦσναι διαβε- 
βαιώσατο. 

XL. Ἔάν δὲ πάλιν αἀνθυποφέρωσι λέγοντες, Io à7. οὖν » τὸ φρόνημα τῆς σαρκός“' 
εἶναι. είρηται »ἔχθρα εἰς JsÓv; ^ ,TQ γὰρ vOug τοῦ Jeov οὐχ ὑποτάσσεται" οὐδὲ γάρ 
ὀνναται ,* Aexréov ὡς ἄρα καὶ ἐνθάδε διωπίπτουσι». o? γάρ τὴν σάρκα αυτήν. ἀλλά 
τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς ὑποτάσσεσδαι μὴ ὀύνασθαι τῷ »ó Q τοῦ J'ov ὑπέφετο, ἔτε- 
Qov παρὰ τὴν σάρκα ὑπάρχον. καθάπερ εἰ ἔλεγεν »ὁ ῥύπος. τοῦ μὴ καλώς ἀργύρου 
καθαρισθέντος εἰς τὸ γενέσθαι σκευος ἐπιτήδειον οῦχ ὑποτάσσεται τῷ δημιουργῷ ' : 
οὐδὲ γὰρ δύναται (ἐκβληὃῆναι γὰρ αὐτὸν πρότερον καὶ ἐκτακῆναι δεῖ)» καὶ ov παρὰ 
τοῦτο τὸν ἄργυρον ἀπεφαένετο μὴ ὀύνασθαι εἰς σκεύος stavi Ίνα χρήσιµον, ἀλλὰ τὸ 
χαλκῶδες τὸ ἐν T ἀργύρῳ καὶ την ἄλλην σκληρότητα ? οὕτω καὶ τὸ φρύνημα τῆς 
σαρκὸς, εἴπων οὐ την σάρκα ἔφη μὴ ὀύνασθαι ὑποτάσσεσθαι τῷ γόμῳ τοῦ 9εοῦ, ἀλλά 
τὸ φρόνημα τὸ ἐν τῇ σαρκέ, oiov τὸ πρὸς τὰς ἀκρωσίας αὐτῆς λέγων ἅρμημα. ὅπερ 
ἆλλ οὗ ὁτὲ μὲν παλαιὰν ξύμην Χωκέας xai πονηρέας ἐκάλεσεν, ἐπισπέρχων αὐτὸ τελέως 
. 4φ ἡμῶν ἀῑστωθῆναι, ὁτὲ δὲ γόμον ἀντεσερατευόμενον τῷ oup τοῦ voOg καὶ ᾽αὐχμω- 
. λωτίοντα. ἐπεί, εἰ αὐτὴν τὴν σάρκα ἔλεγε μὴ δύνασθαι ὑποτάσσεσθαι τῷ νόµῳ τοῦ 


1) «Σώματος .. τὴν τοῦ σώματος πρὸς τᾶς ἡ δονῶς ὁρωήν. Haec omnia vulgo omitti solebant, 
lacuna indicata, quam Oehlerus ope codicis Ven. primus explevit. 


2) Oecumenius Exposit. in Epist. S. Pauli, ed. Veron. p. 308. ad Rom. 8, 7: φ όνηµα τῆς σαρ- 
χὸς ovy 5 σάρξ, ἄλλα τὸ πρὸς ἀκρασίαν αὐτῆς ὅρμημα. οὕτως ὁ ἓν ἁγίοις Μεθόδιος ày τῷ περὶ 
ἀναστάσεως. Oecumenium exscripsit Theodulus Coelosyr. Presb. Comment. in Epist ad Rom. c. 8. 
Vid. Biblioth. PP. max. T. 27. p. 602, E. 











EK TOY ΠΕΡΙ A4NAZTASXEQ2Z. 85 


Jtov, πρώτον οὐδὲ μέμψιν ἀσελγαένοντες 7 λῃστεύοντες 7, 7 τὰ *kÀÀa 00 ἄττα διὰ ᾿σώμα- 
τος πράσσοντες 7 ποιοῦντες ἔχειν ἐδυνάμεθα παρά δεκαίέῳ αριτῇ , ἀδυνάτως ἐχούσης 
τῆς σαρχὸς ὑποτάσσεσθαι τῷ voL TOU eov. πῶς γὰ ἂν μεμπτέον ἐδύνατο τὸ σώμα 
χατὰα τὴν προςούσαν αὐτῷ φύσιν βιοῦν sivo; ἀλλά οὐδὲ ἄλλως εἰς ἀγνείαν 7 «ἀρετὴν D 
ὑπαχθῆναι τὸ σώμα ἐδύνατο ; πεφυκὸς μή ὑποτάσσεσθαι τῷ ἀγαῦφ. εἰ p. ἤ φύσις 
τοιαύτη τῆς σαρχός, μὴ δύνασθαι ὑποτάσσεσθαι τῷ νόμῳ του 9εοῦ. νόμος δὲ tov 
δικαιοσύνη xai σωφροσύνη, ἐχρῆν μήτε παρθενεύειν μήτε ἐγκρατέφεσθαι δύνασθαι τὸ 
σύνολον ὅλως ἐκ παντός εἰ δὲ παρθενεύουσε, καὶ ἐγκρατεύονταε, ἐγκρατεύονται δὲ ὁπότε 
τὸ σώμα ὑποτάσσονσιν (ἄλλως γάρ ἐγκρατεύεσθαι ἁμαρτίας ἀδύνατον), ovx ἄρα οὐ δύναται 
τὸ σώμα ὑποτάσσεσθα, τῷ τοῦ Φεοῦ νόμῳ. ἐπεὶ πιῶς ἂν ὁ Ἰωάννης ὑπέταξεν αὐτοῦ τὸ 
σώμα εἰς ἀγνείαν: 7 πῶς ΗΠέτρος εἰς ὁσιότητω ᾖ οἱ κοθεξῆς εἰς Φικαιοσύνην,, πῶς δὲ 518 
καὶ ἁἴανλος. » μὴ οὖν βασιλευέτω 7 ᾽ἁμαρτία ἐν τῷ ovg ὁμῶν" λέγεε * σώματι &ig Rom. 6,12. 
τὸ ὑπακούειν ταῖς ἐπιθυμίαις αὐτοῦ, n παριστάνετε τά μέλη ὑμῶν ὅπλα ἀδικίας 
τῇ -ἁμαρτέᾳ , ἀλλά παραστήσατε ἑαυτοὺς τῷ jsp ὡςεὺ ἐκ νεκρὠν ξῶντας xai τὰ μέλη 
υμών ὅπλα δικαιοσύνης τῷ 250; xai πάλιν ,» ὥσπερ γὰρ πορεστήσατε τὰ μέλη. ὑμῶν ποπ. 6,19. 
δοῦλα τῇ ἀκαθαρσίᾳ xai τῇ ἀνομίᾳ eic τὴν ἀνομίαν, οὕτως νῦν παραστήσατε τὰ µέλη 
ὑμῶν δοῦλα τῇ δικαιοσύνῃ εἰς ἁγιασμόν." 

XLI. Οὐκοῦν ἐγέγνωσκεν δύνασθαι διευθύνεσδαι τὸ σκήνωμα Τούτο καὶ νεύειν πρὸς B 
τὸ ἀγαθόν, ἕνα νεκρωῦθώσιν ἓν αὐτῷ. τά ἁμαρτήματα. ἐπεὶ πῶς ἑτέρως δουλωῦῆναι 

ᾗ δικαιοσύνη, δύναται ἄνθρωπος xoi ἐφ ἡμῶν, ἐὰν μὴ πρότερον ὑποτάξας ἑαυτοῦ τὰ 
ur τῆς σαρχός, εἰς τὸ μὴ ὑπαχούειν αὐτὰ τῇ ἁμαρτίᾳ, ἀλλὰ τῇ ὁικαιοσύνῃ, πολιτεύ-- 
σηται xaT ἀξίαν τοῦ Ἀριστοῦ: ἐπειδὴ τὸ ᾽ἁμαρτήσαι καὶ τὸ μὴ ᾽ἁμαρτῆσαι διὰ τοῦ 
σώματος γέγνεταε, τῆς ψυχῖς 7 πρὸς ἀρετὴν 7 πρὸς χοκέαν ὀργάνῳ χθωμένης αὐτῷ. 
s 1 οὔτε πόρνοι οὔτε εἰδωλολάτραι οὔτε μοιχο) QUTS μαλακοὶ οὔτε ἀρσενοκοῖ- 1 Cor. 6, 10. 
ται οὔτε κλέπται οὔτε πλεονέχται οὔτε µέῶυσοι οὔτε Aoídogor οὔτε ᾽ἅρπωαγες βασι- ο 
λείαν 9εοῦ «κληρονομῆσαι δύνανται, πληροῦνταν δὲ ταῦτα xoi κρατύνονται διά τοῦ 
σώματος, δεκαιοῦται δὲ οὐδείς, ἐὰν μὴ πρώτον κρατήσῃ τούτων, αρατεξ δὲ τούτων 
ὁ ἐκνεύων πρὸς σωφροσύνην καὶ πίστιν, ὑποτάσσεται. ἄρά το σώμα τῷ νόμῳ τοῦ 
θεοῦ:. ὁ νόμος γὰρ Φεοῦ σωφροσύνη. ὥστε ὁ ἀπόστολος οὗ την σάρκα μὴ ὑπο- 
Ἰάσσεσθαι τῷ ἀγαδφ ἔφη, ἀλλὰ τὸ φρόνημα της σαρκός; οἷον την ὁρμὴν αὐτῆς τὴν 
πρὸς τὰς dxgaaíag ἀναερῶν, ὥςπερ 07 καὶ τῆς ψυχῆς τὴν πρὸς τὸ ἄδικον ἔκκανσιν. 
ἐκκαθαέρεσθαι yovy ἄχρι καὶ τὴν γαστρεμαργικὴν ἀκρασίαν διαμιλλώμενος, διδάσκων D 
τε τὰς τοεαύτας ὀρέξεις καὶ ἡδονὰς ἐξαπόλλυσθαι, xai κατωισχύνων τους τὸ τρυφᾶν 
τοῦτο καὶ πολυτελεύεσθαι ζῆν εἶναι νοµάροντας, ot 9 εὸν ἡγοῦνται την κοιλίαν. » φάγω-- Phil. 3, 19. 
μεν καὶ πέωμεν αὔρεον γὰρ ἀποθνήσχομεν, καθάπερ ἀδηφάγα δρέμματα κάτω περὶ 1 00:. 15, 55, 
τὴν Bogav µόνον καὶ rag τραπέζας ἀσχολούμενα, επών τε », τὰ βρώματα τῇ κοιλίᾳ 1 Cor.6, 13. 
xai ? κοιλία τοῖς βρώμασι». ὁ δὲ 9 εὸς x«i ταύτην καὶ ταύτα “καταργήσει Ki ἐπήγωγε 
» 10 δὲ σώμα οὐ τή πορνείᾳ, ἀλλὰ τῷ κυρίῳ, xài ὁ κύριος τῷ σώματι. ὁ δὲ Φεὸς xoi 519 
τον χύριον 5/5406, καὶ ἡμᾶς ἐξεγερεῖ δια της ὀννάμεως αὐτοῦ. ἢ OUX οἶδατε ὅτι τὰ 
μέλη ἡμῶν μέλη Χριστοῦ ἐστιν) -ἄρας οὖν τὰ μέλη του Χριστοῦ ποιήσω πόρνης μέλη; 
μὴ γένοιτο. 7 ovx οἶδατε ὅτι ὁ Σὐλλώμενος τῇ πόρνη ἓν σῶμά ἐστι ἔσονται γάρ, 
guotv , ot δύο εἰς σάρκα µίαν. ὃὁὃ δὲ κολλώµενος τῷ κυρέῳ ἓν πγεῦμά έστι. φεύγετε 
vy πορνεία». πᾶν ἁμάρτημα, ὃ ἂν ἁμαρτήση ἄνθρωπος, ἑκτὸς τοῦ σώματός ἐστιν. 
ὁ δὲ πο νεύων εἰς τὸ ίδιον σῶμα ἁμαρτάνει, 7 οὔκ οἴδατε ὅτι τὰ σώματα ὑμῶν vac B 
TOU ἓν ἡμῖν ἁγίου πνε εὐματός ἐστιν, οὗ έχετε ἀπὸ Φεοῦ, καὶ οὐκ ἐστὲ ἑαυτῶν; Ίγο- 
ράσθητε γὰρ τιμής. ἄρα γε ῥοξάσατε τὸν Φεὸν àv τῷ σώματι ὑμῶν." 

XLII. Ioocoxec ὅτι ἐπειδὴ τὸ σώμα τοῦτο ὀύναται τὸν γόµον τοῦ Ψεοῦ xui τὴν 
áJ'avacíay ὑποδέδασθαι, ἐὰν κανθαέροιτο τῆς ἀκρασίας τῶν ὑπεκκαυμάτων » M) χραινό-- 
μενον -ἀδ έσμοις ὅλως οἴστρων παρατριβαῖς, ὁ ἀπόστολος ταῦτα ἄνεφῦ έγδατο. moiov 
yao τὸ πολλώμενον ἕτερον τῇ πόρνῃ καὶ πλησιάζον xai caos μετ αὐτῆς κατὰ τὴν 
σύνερξεν τῶν μελών καὶ τὴν ποινωνίαν µία γινόμενον παρὰ τοῦτο τὸ σώμα τὸ: ἔξω, 07 C 
οὗ ταῦτα πάντα πληροῦταε τὰ πρὸς pisi καὶ ἔκκανσεν ἁμαρτήματα, ὃνεν καὶ mv 
ἁμάρτημα, ὃ ἐάν ποιήσῃ o ἄνθρωπος; ἐκτὸς τοῦ σώματός ἐστιν, ὁ δὲ πορνεύων εἰς 
τὸ (tov σώμα ἁμαρτάνει. Toc μὲν γάρ καὶ ἀπιστία x«i δυμὸς καὶ ὑπόκρισις ψυχῆς 
ἁμαρτήματα, πορνεία δὲ καὶ οἴστρος καὶ πρυφὴ σώματος' μεν’ ὧν οὔτε ψυχή πρὸς 
ἄλη d είαν ἀναπτήσεται οὔτε σώμα σωφροσύνης ὑποταχδήσεται ᾿δόγµασεν, ἀλλὰ ἄμφω 
διολισθήσουσι τῆς βασιλείας τοῦ «Άριστο. xoi τούνυν εἰ τὰ σώματα ἡμῶν ἓν ἁγιασμῷ 
διακρατούµενα ναός ἔστι τοῦ ἐν ἡμῖν οἐκοῦντος, πνεύματος, xoi ὁ κύριος ἐν τῷ σώματι, D 
καὶ τὰ µέλη τοῦ σώματος μέλη Ἄριστοῦ, ὑποτάσσεται ἄρα τὸ σώμα τῷ νόμῳ τῷ Jeío 
καὶ κληρονομῆσαι ὀνναται τὴν βασιλείαν τοῦ Jso». ,0 γάρ ἐγείρας Ἀριστὸν ἐχ 8 Ron.8,11. 
αρὼν ζωοποιήσειί φησέ καὶ τὰ θνητὰ σώματα ὑμῶν διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτοῦ 


wu 


96 MEO04IOY 


1 Cer. 15,53. πγεύµατος ἓν ὑμῖν, ἵνα τὸ νητὸν τοῦτο ἐνδύσηται την ἀθανασίων xai TO g9agróv 
τὴν ἀφθδαρσίαν, εἰς vixóc TE χατωποῦῇ 0 Θάνατος o£ γὰρ παρὲ ἄλλου διελάμβανεν 
xaJ ὑμᾶς ἐνταῦθα σώματος ὁ ἀπόστολος, ἀλλὰ περὶ τούτου τοῦ ἀποῦθνήσκοντος καὶ 
νεκρουµένου, ὁν οὗ καὶ πορνεῦσαι καὶ ἀσελγῆσαι δυνατόν. 

580 XLIII. 'Eày δὲ διαφορᾶν εἶναι σώματος πρὸς σάρκα ὑποτοπάξωσι», iu 07 xai 
ταύτα αὐτοῖς ἐπιτρέψωμεν λογικεύεσθαε, καὶ σώμα μὲν ἄλλο νοµήοιεν, οἷον αὐτῆς 
τῆς ψυχῖς» ὃ μὴ βλέπεται, σάρκα δὲ τοῦτο τὸ ἔξω τὸ βλεπόμενον, λεκτέον ὡς οὐ 
μόνον o ΙΠΤαῦλος καὶ οἱ προφῆται σώμα Υεγνώσκουσι τὴν σάρκα ᾿ὀνσμάξεσδαι ταύτην. 
ἀλλά καὶ ἄλλοι φιλόσοφοι, παρ οἷς δὴ μάλιστα καὶ J τῶν ᾿ὀνομάτων ἀκρίβεια παρα- 
τετήρητα,. caos γάρ ὅλως, εἰ βούλονται καὶ περὸ τούτων ἐπιστημόνως ἐπισκέψασδαμε, 
πᾶς ὃ ὄγκος οὔτος τοῦ σκηνώµατος ἡμῶν χυρίως οὗ λέγεταε, ἀλλά τι μέρος τοῦ ὅλου, 

B χαθάπερ 7] ὁστᾶ Z νεδρα 7? φλέβες, σῶμα δὲ τὸ ὅλον. ὅνεν καὶ ἑατρού, ot à75 xai 
περὶ φύσεως σωμάτων ἀκριβῶς διειλήφασι, σώμα Υιγώσκουσι τοῦτο τὸ βλεπόμενον. 
[gs xai Ó Πλάτων xai αὐτὸ τούτο σώμα καὶ αὐτὸς ἐπίσταται. ἓν γοῦν τῷ Φαίδωνε 

Σωκράτης , 090 μη ἄλλο τι τὸν «)άνατον ἠγούμεδα εἶναι ἔφη »7 την τῆς φυχῆς 
ἀπὸ τοῦ σώματος ἀπαλλαγήν; καὶ εἶναι τοῦτο τὸ τεθνάναιε, χωρὶς μὲν ἀπὸ τῆς ψυχῆς 
ἀπαλλαγὲν αὐτὸ xo ἑαυτὸ τὸ σώμα γεγονέναε, χωρὶς δὲ τὴν ψυχην ἀπὸ τοῦ σώμα- 
τος" « 6 γάρ τοι ἸΜωνσῆς ὃ μακάριος (ἤκομεν γάρ καὶ ἐπὶ τὰς κυριακᾶς ἤδη γθαφάς) 

C οὗ σώμα τοῦτο ὀνομάξεσθαι ἐπίσταται, ὃ λέγομεν. » καὶ πλυνεῖ τὰ μάτια E λέγων 

Levit. 14,68. . ἐν τοῖς χαδαρισμοῖς | ὁ ἐπιψωύσως. Ed ἀκωθάρτου, καὶ λούσεται τὸ σώμα αὐτοῦ vot, 
xol ἀκάθαρτος ἔσται ἕως ἑσπέρας»' τέ δὲ καὶ ὁ Ἰωρ; οὐ σῶμα ἐπίσταται καὶ αὐτὸς 

jeb.7,5. τοῦτο τὸ νεχρούµενον καλεῖν. 5; φύρεται δέ μου τὸ σώμα ἐν σαπρίᾳ σκωλήκων * λέγων; 
Sap. 1,4. ἀλλὰ xai ὃ Σολομῶν ὅτι »? εἰς κακότεχνον. ψυχὴν οὐκ "εἰρελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοική- 
Dan. 3,27. σει ἓν σώματι καταχρέῳ -ἁμαρτίας.' καὶ ἓν τῷ dava ἐπὶ τῶν μαρτύρων » οὐκ. ixv- 

D gíevaev αὐτῶν τὸ πυρ του σώματος λέγεται΄ καὶ 7 9oi$ τῆς χεφαλῆς αὐτῶν οὔκ ἔφλο- 

Matth. 6, 25. yin." καὶ ὃ κύριος ἓν τῷ .εὔαγγελέῳ " διὰ TOUTO λέγω. ὑμῶν, μὴ μεριμνᾶτε TÉ φά- 
γητε ἢ τί ἐνδύσησθε. οὐχὶ 7) υχὴ πλέον ἐστὶ τῆς Tgog xoi τὸ LU. τοῦ ἐνδύμα- 

ποπ.θ,12. 706; ^ καὶ ὁ ἀπόστολος δέ ,, μη οὔν βασιλευέτω 7 ἁμαρτία ἐν τῷ ὀὈνητῷ ὑμῶν σώ-- 

Rom. 8, 11. ματι" λέγων σώμα γινώσχειν τοῦτο ὃ περικεέµεῦα συνίστησι. καὶ πάλιν οεἰ δὲ τὸ 
πνεῦμα τοῦ ἐγείραντος Ἰησοῦν. οἶκεῖ ἐν ὑμῖν, ὁ ἐγείρας Ἀριστὸν ix νεκρών ξωοποιήσει 

1 Cor. 12, 15. καὶ τὰ θνητά σώματα ὑμῶν." καὶ πάλιν - ἐὰν eim ο πους ὅτι ovx tiui xeío, οὔκ 

981 epi ἐκ τοῦ σώματος, οὗ παρά τουτο οὔκ ἔστιν ἐκ τοῦ σώματος. * καὶ πάλεν » καὶ uy 

Rom. 4, 19. ἀσθενήσας ““βραὰμ τῇ πίστει οὗ χατενόησε TO ἑαυτοῦ σώμα νενεκρωμένον.” καὶ πάλιν 

2 Cor. 5,10. ! τους γὰρ ἅπαντας ἡμᾶς φανερωῦθΊναι δεῖ ἔμπροσθεν τοῦ βήματος τοῦ «Χριστοῦ, "να 

2 Cor. 10, 10. κοµίσηται ἕκαστος. τὰ διά τοῦ σώματος πρὸς ü .ἔπραδε." καὶ πάλιν 06 μὲν ἔπιστο-- 

2Cor.12,2. λαὶ βαρεῖαι καὶ ἰσχυραί, 5 δὲ παρουσία τοῦ σώματος ἀσθενής. * καὶ πάλιν »» οἶδα 
ἄνδρωπον ἐν Χριστῷ πρὸ ἐτῶν δεκατεσσάρων, εἶτε ἓν σώματι οὐχ οἶδα , είτε ἐκτὸς 

Β του σώματος οὐκ οἶδα."' xai πόλιν » οὕτως ὀφείλουσιν οἱ ἄνδρες ἄγαπᾶν τὰς ἑαυτῶν 

Eph. 5, 28. γυναῖκάς, ὡς τὰ ἑαυτῶν σώματα.“ καὶ πάλιν , αὐτὸς δὲ ὁ δες της εἰρήνης ἁγιάσαι 

1 Thess. 5,23. ἡμᾶς ὀλοτελεῖς καὶ ὁλόκληρον ὑμῶν TO πνεῦμα, καὶ 7) ψυχή xat τὸ σώμα ἀμέμπτως ἐν 
τῇ παρουσίᾳ τοῦ xvgiov ἡμῶν ᾿[ησοῦ Χριστοῦ τηρηδεύη."' οἱ 08 ἀσφαλῶς οὗ νοήσαν- 
τες τουτων οὐδὲν ἐν σάλῳ καὶ TUQUE φέρεσθαι τὸν ἀπόστολον ὑπέλαβον, ὣς στάσεν 
αὐτοῦ τᾶς διανοήσεις τῶν λόγων καὶ ἔδραν οὐκ ἐχούσας, ἀλλὰ ἀναπολούσας ἄνω 
καὶ κάτω καὶ ὁμιλούσας παλίµφημα, ὁτὲ μὲν τὴν σάρκα ἀνίστασθαι, Órí δὲ οὖκ 
ἀνίστασθαι. 

C XLIV. Ὅδεν à ίνα m παρολειφῦῇ τῶν προταῦ έντων. μηδὲ 8v, ὅπως τελέως. ἐκτέμνω- 
μεν Ὕ pav, εἰς τὸ προχείµενον πάλιν ἐπανελεύσομαι. ἐφεξῆς γάρ, καθάπερ ὑπεσχόμην, 
καὶ τὰ ἄλλα ἃ προοαποροῦσι κεφάλαια Φείς, καὶ ἃ χρὴ πρὸς αὐτὰ λέγεσδα, ἀποδείδας, 
ἀκόλουυὐα παραστήσω αὐτὸν ο σύµφωνα εἰς τὴν περὶ τῆς ἀναστάσεως τῆς σαρκὸς 
πίστιν καὶ αὐτὰ εἰρηκότα. Σζωμεν δὴ οὖν ἐφ ἃ τὸ πρώτον εἰς τὸν ἀπόστολον προ- 

Rom.7,9. ἤχθημεν εἰπεῖν. τὸ γάρ ,8yw δὲ ἔξωνί λεχθὲν αὐτῷ .,χωρὶς νόµου ποτέ ἄνω τὴν 

1) Methodium in pertexendo opere de hoc loco singillatim disputasse apparet ex Oecumenii ad 
2 Cor. 5, 10 verbis hisce . 020 ed. Veron. ἐπειδὴ πρὀς τε τὰ καλὰ καὶ uy τοιαῦτα τὸ σῶμα ὑπ- 
ηρέτησε τῇ yvy, xai τας ἀμοιβᾶς μετ) αὐτῆς ἀπολαμβάνει. τοῦτο τῶν λεγόντων ἄλλο σώμα τότε 
ἐγείρεσθαι ἐμφράττει τὰ στόµατα. οὐ γὰρ ἂν. ἄλλου σώματος ἁμαρτήσαντος ἄλλο ἐτιμωρεῖτο, οὐδὲ 
&ÀÀov κατορθώσαντος ὤλλο ἐστεφανοῦτο. πρὸς ὃ ἔπραξ εν. οὐδὲ γὰρ γυωνή ἡ ψυχή, εἑλλὰ διὰ 
τοῦ σώματος αομίξεται ταῦτα, τουτέστι πρὸς & έπραξε συμπάσχουσα καὶ συνδοξαζοµένη τῷ συζύγῳ 
σώματι. οὕτως ὃ ἐν ἁγίοις λΤεθόδιος ἐν τῷ περὲ αἀναστάσεως λόγῳ. 

2) Ἴωμεν δὴ οὖν .. (p. 600, A.) . . βασιλεύουσαν τῆς σαρχός. Haec, licet multis omissis, a 
Photio eod: 231. p. 204, a. 24. — p. 295, a. 94. referuntur. De singulis vid. Symbol. in Epiph. Panar. 
p.98—095. —Celerum Excerptorum ex Methodii opere περὲ ἀναστάσεως apud Photium nova hic 


incipit series, ita inscripta p. 204, a. 22. 23.: ἀνεγνώσθη τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ αὐτοῦ λόγου ἀποστολι- 
xàv ῥητὼν ἐρωηνεία. 





EK ΤΟΥ HEPI 4ANAZXTAZXEQ-. S 
ἐν τῷ παραδείσῳ, xad nto E: ἀρχῆς ὑπεθέμεῦα., πρὸ τῆς ἐντολῆς, οὔκ ἐκτὸς σώμα- 
τος; ἀλλὰ μετὰ σώματος ἡμῶν ἓν τοῖς πρωτοπλάστοις διαγωγὴν πὰρογγυᾷ, ἐπειδῆ πρὸ 
τοῦ δοςφῆναι τὴν ἐντολὴν χοῦν ὁ Φεὺς λαβὼων ἔπλασε τὸν ἄνθρωπον , ἐκτός τε ἐπιδυ- 
μίας διήγοµεν, οὗ γινώσχοντες ὅλως ἐπιθυμίας ἀλόγου, προςβολάς, βιαζομένης. ἡμᾶς 
ἑλκτικαῖς ἡ δονῶν περιαγωγαῖς πρὸς ἀκρασίαν. τὸ γὰρ μὴ ἔχον διορισµόν, xaJ ὃν δεῖ 
πολιτεύεσθα, μηδὲ ἐξουσίαν αὐτοδέσποτον λογισμοῦ ποίῳ ἀρῖσδαι αἱρεῖται πολιτεύ-- 


ματι, ένα δικαίως 5 τιμηνῇ 7 ver, &vvItevJvvov. «παντὸς λεχτέον υπάρχειν τοῦτο 


ἐγχλήµατος. ὅτι μὴ δύναται τούτων τις ἐπιδυμῆσαε, Qv μὴ κεκώλυταν΄ κάν ἐπιθυμήσῃ 
δέ, οὐκ αἰτιαθήσεται. τὸ γὰρ ἐπιδυμῖσαι οοὐχὶ ἐπὶ τῶν παρόντων καὶ ὑποκειμένων 
ἓν Ἔξουσέᾳ πύπτει, ἀλλ ἐπὶ τῶν παρόντων μέν, μὴ ὄντων δὲ ἐν ἐξουσίᾳ. πώς γὰρ οὗ 


Wi χεκώλυταέ τις μηδὲ ἐνδεής ἐστε, τούτου πεθυμεῖ καὶ ἐρᾷ; ὅδεν διὰ τοῦτο » TY 


ἐπιδυμίαν οὐκ ᾖδειν, s μὴ ὁ νόμος ἔλεγεν, οὐκ ἐπιδυμήσεις." ἀκούσαντες γάρ » ἀπὸ 
δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηβόν; οὔ φάγεσθε ἀπ αὐτοῦ. ᾗ ὁ᾽ ἂν 1 ἡμέρᾳ 
φάγητε ἀπ αὐτοῦ Φανάτῳ ἀποθανεῖσθε X* τότε τὸ ἐπιθυμῆσαι συνέλαβον καὶ ἐνεκίσ- 
σησαν.. oU γὰρ (y ἔχει xoi Qv ἐξουσεάξει xai κόχρηται αὐτοῖς ὁ ἐπιδυμῶν ἐπιθυμεῖ, 
GÀ ὧν κεχώλυται καὶ á ἤρηται καὶ οὐκ ἔχει. διὸ ὁή » τὴν ἐπεθυμίαν »χαλώς". οὔκ 
ᾖδειν ἐλέχοηῃ εἰ μη ὅ γόµος ἔλεγεν, ovx ἐπεθυμήσεις οὐδὲ ἐσοόθιν» εἰ μὴ ei gyro 
υοῦ φάγεσθε ἀπ αὐτοῦ. ἐντεῦθεν γὰρ ἐκτήσατο τόπον καὶ ἀφορμὴν εἰςελὼεῖν εἰς τὸ 
διαπαϊξαέ µε καὶ παρατρέφασθαι j ἁμαρτία. 

XLV. 4ο9είσης Υὰρ τῆς ἐντολῆς ἔσχε λαβὴν ὁιὰ τῆς ἐντολῆς ὁ διάβολος κατεργά- 
σασθαι iy ἐμοὺ τὴν ἐπιὑυμίαν, παρορµήσας με xoi προσκαλεσάµενος € ἐντέχνως εἰς ὄρεξεν 
χαταπεσεῖν των κεκωλυμένω». » χωρὶς γὰρ νόµου 7) ἁμαρτία νεκρά» οἷον, οὐ Φοῦ εέσης 
γὰρ οὐδὲ οὔσης ουδέ έπω τῆς ἐντολῆς ἄπρακτος ἦν JH ἁμαρτία᾿ ἔγω δὲ ἔζων ἀμέμπτως 

τῆς ἐντολῆς» οὐκ ἔχων διορισμὸν xo ἐπιταγήν, xaJ v ἔδει πολιτεύσασθαι, ἧς 
καὶ διολεσθήσας ᾽ἁμαρτήσομαι., » ἐλδούσης δὲ τῆς, ἐντολῆς 7 ἁμαρτία ἀνέξησεν, Eye δὲ 
ἀπέθανον., xai euge, μου ᾗ ἐντολὴ 9» εἰς ξωὴν ain εἰς Φάνωτον» ὅτι μετὰ TO νοµο- 
δετῆσαι τὸν Φεὸν καὶ διαστείλασθαέ μοι á ποιητέον xu μὴ ποιητέον. κατειργάσατο 
ἓν ἐμοὶ τὴν ἐπιδυμίαν ὁ δμάέβολος. 7 γὰρ, παραένεσες τοῦ sov καὶ Ta Quy yea 7 
δοδεῖσά μοι avi εἰς ξωὴν καὶ ἀφθαρσίαν $ ἵνα πειθόµενος evi xai κατ αὐτὴν βιοὺς 
ἀπήμονα xai µακαριστότατον δὲ. αἰῶνος καὶ ἀεὶ Φάλλοντα πρὸς ὦἀθανασίαν βίον ἔχω 
καὶ χαράν, ἀθ ετήσαντι αὐτῆν εἰς Φάνατον ἀπέβη xoi «ααταδίκην, ἐπειδὴ ὁ διάβολος, 
ὃν ἁμαρτέαν yvy οὗτος ἐκάλεσε διὰ τὸ δημιουργὸν. αὐτὸν ἁμαρτίας ὑπάρχειν xai εὗρε- 
τήν, διά τῆς ἐντολῆς ἀφορμὴν, λάβων πρὸς παρακοὴν ἐξηπάτησέ με xai ἀπατήσας ἀπέ- 
ατεινεν, ὑπεύθυνον τῷ ,,7 ὁ ἄν ἡμέρᾳ φάγητε p αὐτοῦ a Φανάτῳ ἀποθανεῖσθε * κατα- 
χρίµατε γενέσθαι κατεργασάµενος. » ὥςτε ὁ μὲν νόμος ἅγιος καὶ ἡ ἐντολὴ τοῦ Φεοῦ 
ἁγία xai δικαία καὶ ἀγαδή κ: ὅτι μὴ ἐπὶ τῷ βλάφαι, aAA ἐπὶ τῷ σώσαι ἐδόδη. μῆ 
γὰρ οἰώμεδα ὅλως ἀνωφελές τε ποιεῖν ἢ βλαβερὸν τὸν 9 εόν. xí οὖν; ,,10 ἀγαθὸν 
ἐμοὶ ἐγένετο «λάνατος» "i ὃ του μεγίστου μοι ὡς αἶτιον ἐσόμενον ἄγαν οὗ νοµοδέτηµα 
&631; »» μὴ ένοιτο, * ὅτι μὴὺ ἡ ἐντολὴ τοῦ ψεου εἰς TO καταδουλωὺηναέ µε ἐγένετο 
τῇ φὺορᾷ xai ἐναπομάξασθαι, χήρας ὀλέθρου αἰτίας,, ἀλλ ὁ διάβολος» 1 ἵνα φανερωῦῇ 
διὰ τοῦ ἄγαθοῦ τὸ κακον ἐμοὶ «κατασκευάσας, ένα γένηται καὶ ἐλεγχὸί καν. ὕπερβο- 
λην ὃ εὑρετὴς καὶ TÉXTUV τῆς ἁμαρτίας ἁμαρτωλός, xut 0109/08 3 πο του καλοῦ τά- 
γαντία τῆς ἐντολῆς του Ψεον ἐπιτροπεύσας. 35 οἶδαμεν γὰρ ὅτι ὁ νόμος ἐστὶ πνευματι- 
αός διὸ xui οὐδὲν αἴτιος βλάβης οὐδενέ" πόῤῥω γὰρ ἐπιθυμίας ἀλόγου xoi ἅμαρ- 
ag ἐσκήνωται τὰ πνευματικά. ἐγὼ δὲ σάρκινός εἰμε, πεπραµένος ὑπὸ τὴν ἅμαρ- 
τίαν, * οἷον, ἐγὼ δε  σάρκινος (v καὶ iv µέσῳ TOU πονηρου καὶ ἀγαθδοῦ κατασταὐ εἰς 
ὡς αὐτεξούσίος, iy ἐπ ἐμοὶ ἑλέσθαι ὃ βούλομαι 7] (5, ré eux f γάρ qot PE προς- 
ώπου σου τὴν ξωὴν καὶ τὸν Φάνατον“.), γεύσας πρὸς τὸ παρακοῦσαε μὲν τοῦ πνευ-- 
ματικοῦ νόμού, οἷον τῆς ἐντολῆς», ὑπακοῦσαι δὲ rov υλικοῦ, oiov του Όφεως τῆς συµ- 
βουλίας» πέπραµαι διὰ τὴν τοιαύτην αἴρεσιν, πεσὼν ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν, το ὁιαβόλῳ. 
δεν ἐντενθεν πολιορκῆσάν με τὸ xaxov καὶ ἐνιξάνει καὶ ἐμπολατεύεται εἰςοικισθὲν. ἐν 
τῇ σαρκέ µου, xad meo κηφὴν à κηρίῳ. µελίσσης περεποτώµενος πολλάκις περὶ αὐτὸ 
xa βομβών, disc ἐπιτεθείσης µοι τῆν ἐντολῆν ἀ9θετήσάντι πραῦἼναι τῷ χακῷ.  Ói0 
xoi οὔ Ὑινώσκω ὃ κατεργάξοµαε λογιζόμενος ὃ Jun θέλω. τὸ γάρ ,40- xay Loja 
οὗ γινώσκω΄- καὶ ,,7z040 0 μισώ t λεγόµενον οὐκ ἐπὶ τοῦ τελεσεουργῆσαι τὸ φανλον 
xci ὁράσαι παραληπτέον, ἀλλ ἐπὶ τοῦ μόνον ἐνδυμηθῆναι , λογισμών ἄνοικείων ἡμῖν 
ομως πλεονάκις καὶ ἐμφανταξόντων ἡμᾶς πρὸς & μὴ Φέλομεν, τῆς ψυχῆς τοῖς 
λογισ]ιοῖς περὶ πολλὰ περιαγοµένης. 

XLVI. Ov γὰρ ἐφ ἡμῖν ὅλως τὸ ἐνθυμεῖσθαι 7 μὴ ἐνθυμεῖσθαι κεῖταν τά ἄτοπα, 
ἀλλὰ τὸ χρῖσθαι ἢ μη xoa oo: τοῖς ἐνθυμήμασι. χωλύνσαι μὲν γὰρ μὴ ἐμπύπτειν εἰς 
ἡμᾶς τοὺς λογισμοὺς ov δυνάµεθα, πρὸς δοκιμὴν ἡμῶν ἔξωθεν εἰςπνεομένους, μη πει- 


ο μον μμ 


982 


Rom. 7, 7. 
Gen. 2, 17. 


C 
Rom. 7, 8. 


Rom. 7,9. 10. 


D 


983 

Gen. 2, 17. 
Rom. 7, 12. 
ibid. 13. 


B 


ibid. 14. 
C 


Deut. 30, 15. 


D 


Rom. 7,15. 


984 


m CNNEEN 
88 MEOOAZIOY 


σθηναι μέντοι 7 μὴ χρΊσδαι αὐτοῖς δυνάµεῦα. ἐπεὶ πῶς ὁ ἀπόστρλος τὸ μὲν X&XOv - 

οὔχ ἤχιστα, ᾧ ἀπηρέσκετο, ἐπούεε, τὸ δὲ καλόν, ᾧ ἠρέσκετο, ἥχιστα, εἰ μὴ περὶ τῶν 
ὀδνείων ἐνθυμημάτων, ἔλεγεν, ἃ ἐνθυμούμεθα 29 ὅτε καὶ μὴ βουλόμενοι, & οἵας OU 

B γινώσκοντες αἰτέας; ü ἀνατρέπεσθαι χρὴ κοῦ ἐπιστομίξεσθαι , ἵνα μὴ εὐρυνόμενα τῶν 
περάτων «κρατήσωσιε της ψυχῖς. ἀμήχανον γὰρ τούτων ἐνευκαιρούντων ἓν ἡμῖν έπανα- 

τεζλαι τὸ ἀγαθόν. ὀρθῶς ἄρα »9 γὰρ κατεργάξοµαι ov γινώσκω”' ἔλέγεν οὔ γὰρ 

. ὃ Φδέλω πράσσω, ἀλλ ὃ μισῶ, τοῦτο mot. Φέλομεν γάρ τὰ E, , TtQociixoyra xo 

ü μὴ Θέμις und ἐνθυμεῖσθαι, ἐπειδὴ τοῦτο ἀγαθὸν. τέλειον, μῆὴ μόνον του ποιῆσοε 

αὐτὰ ἐγκρατεύεσθαι » ἀλλὰ καὶ τοῦ ἐνθυμηθῆναι , καὶ KE Φέλομεν, τοῦτο ἀγαθὸν o? 
γένεται, ἀλλ ὃ οὐ Φέλομεν, πονηρό». ἐπιφοιτῶσι γὰρ ἐπὶ τὴν καρδίαν ἡμῶν καὶ imu 

C βαένουσεν, καὶ μὴ βουλομένων ἡμῶν, πολλάκις vota τε περὶ µυρέων, περιεργίας ἡμᾶς 

xai φιλοπραγμοσύνης ἀλόγου ἐμπιπλάντα. διὸ τὸ μὲν δέλειν αὐτὰ wo ἐνδυμεῖσθαι 
παράκειταε» τὸ δὲ “κατεργάζεσθαι εἰς τὸ ἀφανέσαι ; va μή καὶ αὖθες περὶ τὸν λογε-- 

σμὸν ἀνέλθωσι», ov, ὅτι, µη κεῖται τοῦτο ἐφ᾽ ἡμῖν, ὡς ἔφην, ἀλλὰ τὸ χρήσασθαι μό- 

yov αὐτοῖς. πως, ἢ μὴ χρήσασθα,. ὡς εἶναι τὸν vovv TOLOUTOY TOU ῥητοῦ , 02 γὰρ 6 ο 

Φέλω ποιῶ ἀγαθόν''" θέλω. γὰρ μὴ ἐνθυμεῖσθαι ὃ ἃ βλάπτει µε, ἐπειδὴ τοῦτο τὸ ἆγα-- 

9ὸν πανάµωμον;, κατὰ τὸ «λεγόμενον ,, ἄνεν ψόγον τετυγµένον χερσί τε xoi γόῳ τετρά-- 
γωνον» καὶ τοῦτο μὲν ὃ Φέλω ἀγαθὸν οὔ ποιῶ., 0 δὲ μὴ JéÀo χακὸν πράσσω" οὐ 

D 9Ào ἐννοεῖσθαι, xoi ἐννοοῦμαε ὅσα μὴ Φέλω. xoi ἐπισκέψασθε εἰ μὴ διᾶ ταῦτα 
αὐτά καὶ ὁ 4αβὶὸ ἐνετύγχανε τῷ tQ, ὀυσχεραύνων ini τῷ λογζεσθαι καὶ αὐτὸν ἃ 

Ρε]. 18,13. µῆ ἤθελεν, » ἀπὸ τῶν χρυφίων μον, χαθάρισόν με, καὶ ἀπὸ ἀλλοτρέων φεῖσαι του 
. δούλου σου. ἐὰν μή μου αατακυριεύσωσε;, τότε ἅμωμος ἔσομαε xai καθαρισθήσοµαε 
2 Cor.10,4.5. ἀπὸ ἁμαρτίας μεγάλης." καὶ αὐτὸς δὲ o ἀπόστολος iy ἑτέρῳ 3 λογισμοὺς καθ οεροῦν- 
585 τες καὶ πᾶν opa ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Φεοῦ., καὶ αἰχμαλωτίροντες mv 

νόηµα εἰς τὴν ὑπακοὴν τοῦ .-Ἀριστοῦ." 

XLVII. Ei dé τις ὁμόσε τῷ λόγῳ ἱέναι τολμών ἀποκρένοιτο ὡς & α διδάσκει ὁ 
ἀπόστολος Gc οὐ μόνον ἐν τῷ λογίζεσθαι τὸ κακὸν O μισοὺμεν xoi 9 οὗ Φέλομεν 
πράσσοµεν, ἀλλὰ καὶ ἓν τῷ ποιεῖν αὐτὸ καὶ κατεργάξεσδαε, διά τό ,,00 γὰρ ὃ θέλω 

Bom.7,19. ποεώ ο λελέχδαε »* ἀγαθόν, ἀλλ ὃ ov 9έλω αακόν, τοῦτο πι. άσσω, * ἀδιώσομέν του, 

εἰ ἀληδη λέγει ὁ ταῦτα λέγων, διασαφῆσαε τέ ἦν τὸ κακὸν 0 ἐμέσει Ó ἀπόστολος xoi 

B ὃ οὔκ ἐβούλετο μὲν ποιεῖν, ἐπούεε δέ, καὶ τὸ ἀγαθὸν ὃ ἐβούλετο μὲν ποεεῖν, οὐκ 

ἐποέει δέ, ἀλλ ἀντιστρόφως , ὁσάκις μὲν ἤθελε ποιῆσωαν τὸ ἀγαθόν, ποσαντάκις οὗ τὸ 

ἀγαθὸν ὃ {9ελεν, ἀλλά τὸ πονηρὸν ὃ μὴ ἤψελεν ἐποέει. 4p yt οὗ Ψέλων εἶδωλο- 

λατρεῖν, ἀλλὰ Φεολατρεῖν, ὃ μὲν ἤθελε Φεολατρεῖν οὐκ Ἰδύνατο, ὃ δὲ u7 ᾖ9ελεν εἰ- 

δωλολατρεῖν ἠδύνατο, 7 σωφρονεῖν μὲν ὃ Πῶελεν οὐκ ἐπούει, ἀκολασταένειν δὲ ὃ ἤχὃετο 

ἐπούει; xai συλλήβδην, «κραιπαλᾶν, ἀσωτεύεσθαι, καὶ θυμοῦσθαι, ἄδικεῖν xai τὰ ἄλλα 

C ὅσα πονηρέας ἔργα, á μῖ 19 ehe μὲν ἐπούει, ἃ δὲ ἤθελε, δικαιοσύνην xai ὁσεότητα, 

Rom. 1, 32. ovx ἐποίεε; καὶ μην αὐτὸς à: ταῖς ἐκκλησίαις προτροπάδην ἐξεγείρων πάντας εἰς τὸ 

μη ἀνομεῖν 0v μόνον τοὺς ποιοῦντας xai ἐπιτηδευοντας τά ἄτοπα ὀλέδρῳ τηρεῖσθαι 

xai 90r παρεγγυᾷ, ἀλλά καὶ τοὺς συνευδοκοῦντας αὐτοῖς. εἰς ταύτα , ἁμιγὲς ἁμαρτίας 

iy ἡμῖν τὸ δίκαιον ἀσκεῖσοαι διαμιλλώµενος. πᾶν γὰρ ἁμάρτημα καὶ ἐπιτήδευμα τὸ 

συμπέρασμα κτῶται di τῆς σαρκός. πολλάκις γοῦν ἓν ταῖς ἐπιστολαῖς ἀναφανδὸν αὐτὰ 

p δὴ ταῦτα διδάσχων ἡμᾶς ὑπεκτρέπεσθαι καὶ μισεῖν μὴ πλανάσθε᾿ οὔτε πόρνοε' βοᾷ 

2 001.6, 7. 20: οὔτε εἰδωλολάτραι οὔτε μοιχοὲ οὔτε , μαλακοὶ οὔτε ἀρσενοκοῖται οὔτε χλέπται οὗτε πλεο- 

νέχται οὔτε μέθυσου , οὐ Aoídogo: , οὐχ ἅρπαγες βασιλείαν J'tov κληρονοµήσουσε.'' xe 

τὸ κορυφαιότατον» εἰς τὸ παντάπασιν ημις ἐκ παντὸς ἀποδρᾶναι καὶ ἀποτινάξασθαι τὸ 

ἁμαρτάνειν προτρέπων λμιμηταέ μου " ἀποφαίνεται » y iv&a de xad meo κάγω «Χριστοῦ. 

1Cor.11,1. οὕτως OP τὸ πονεῖν à μὴ ἤψελε xai πράττειν υπέθετο τὰ προειρηµένά, ἄλλα τὸ μόνον 

λογίέεσθαι' ἐπεὶ πῶς ἂν ἦν µεµητῆς ἀκριβῆς τοῦ ἄριστοῦ; vvyi οὲ ἐπειδήπερ ἐπιπί- 

5860 πτουσι δηριώδεις πολλάκις λογισμού, ἐπιθυμίας ἡμᾶς ἄλλοτε ἄλλως ἐμπιπλάντες καὶ 
περιεργίας ἀλόγου, 

n. 9, 499. "UTE µυιάων ἀδινάων ἔθνεα πολλά, 

ἔφη Τὸ γὰρ ὃ οὔ 9éAo , τοῦτο ποεῶ. (6 ἃ vor της φυχῆς εὐθαρσῶς ἀποσοβεῖν, μηδὲν 

ὅλως εἰς τὸ ποιῆσαι τὰ is? αὐτῶν ὑπηχούμενα νδύοντας. ἵνα γαρ ἐγκριθῶμεν slg τὴν 

βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἐν πάσαις ἡδοναῖς xai λύπαις δοκιµασθέντες εἰ μὴ μεταβαλ- 

λοίµεθα, ἀλλὰ πανταχοῦ καθάπερ ἀκήρατος χρυσὸς διὰ πυρος βασανιζόμενοι οὔκ &bi- 

Β στάµεθω τῆς οὐκεέας ἀρετῆς , “συμβαίνει τοῦτο, ὅδιο χλεῖσθαι τὸν νοῦν ὑπὸ πολλῶν. 

ὅθεν δὴ 'ysvvaíug ὥςπερ στρατιώτας ἀρίστους ἀντιπαρατάττεσθαι δεῖ, οἳ ἐπειδὰν ὑπὸ 





1) Γενγαέως .. (587, À.) .. κατὰ της γνὠώσεως τοῦ Φεοῦ. Locum exscripserunt Leontius et 
Joann. Rer. sacr. Lib. II. Tit. περὶ τοῦ νήφειν. Falsum tamen lemma: τοῦ ἁγίου Mt9odíov ἐκ τοῦ 
περὶ αὐτεξουσίου. Vid. Mai. Script. vet. nov. collect. T. VII, p. 104, col. 1 et 2. . 


EK TOY ΠΕΡΙ ANAXTAXEQS. | 89 


τῶν ἐχδρῶν αἴσθωνται πολιορκούμενοε, τοξείας οὐδὲν φροντέσαντες xoi τῶν ἄλλων 
αὐτῶν ἀκοντισμάτων., ὑπὲρ τοῦ 0004 τὴν πόλιν προθύµως ex αὐτοὺς ἵενταε, μηδὲν 
ἐλλείποντες σπονδῆς: ἔστ ἂν τὸ στῖφος αὐτῶν. εἰς φυγὴν ἀνατρέψαντες ἀπώσωνται τών 
ὄρων ἔξω. ὁρᾷς γὰρ ὡς οἱ λογισμοὶ διά τὴν ἐνοιχκοῦσαν ἁμαρτέαων àv ἡμῖν ἔξωθεν 
ἐπισυνίστανται, xaJanesi κύνες λυσσῶντες 7 ἄγριοι καὶ ὑρασεῖς λησταὶ καθ ἡμῶν ἀθὶ 
παρορμώμενοι ὑπὸ τοῦ τυράννοὺ καὶ ἄρχοντος τῆς ἀδικίας, ὁοκιμάζοντος ἡμᾶς εἰ ἀν- 
νίστασθαι αὐτοῖς ἀρκοῦμεν xa ἀντιπαρατάσσεσδαι. 

XLVIIL ᾿«4γε οὖν, μή ποτε ὑπενδοῦσα ἁρπασθῇς, ὠ φυχή, πρὸς αὐτόν, καὶ οὐχ 


C 


ἔδομεν ὑπὲρ σου ὀοῦναι λύτρα. y τί yao ἀντικατάλλαγμα δώσει ἄνθρωπος” φησί p τῆς Mauh.10, 20. 


ψυχῆς uito); καλὸν μὲν οὔν, εἰ μη εἰχομεν. ἦν pa xoi χαρτότατον, τοὺς ἄντι-- 
πράσσοντας ἡμῖν καὶ μαχομένους: ἐπεὶ δὲ τοῦτο ἀθύνατον xui 0 Φέλομεν ov δυνά-- 
μεθα (9 έλομεν γὰρ μὴ ἔχειν τους ἑξέλκοντας εἰς πάυη — ἦν γὰρ ἀνεδετὶ σωνῆναι ---- 
xai ὃ Φέλομεν τοῦτο οὗ γήνεταε, ἀλλ ὃ ov Φέλομεν' δεῖ γὰρ ἡμᾶς δοκιμάξεσθαι, 
ὡς ἔφην), μὴ ἐνδιδῶμεν, ὢ ψυχή, μὴ ἐνδιδῶμεν τῷ πονηρῷ, ἀλλ᾽ ἀναλαβόντες τὴν πα- 
γοπλίαν του 9 εοῦ ὑπερασπίρουσαν xoi προαγωνιζοµένην ἡ ημών ἐνδυσώμεθα τὸν θώρακα της 
δικαιοσύνης» xai ὑποδησώμεθα τους πόδας iv ἑτοιμασίᾳ τοῦ εὐαγγελίου, ἐπὶ πἀσέ τε 
ἀναλάβωμεν τὸν Φυρεὸν. τῆς πίστεως, ἐν ᾧ δυνησόµεθδα πάντα τὰ βέλη τοῦ πονηροῦ τά 
πεπυρωµένα σβέσαε, καὶ τὴν περικεφαλαίάν τοῦ σωτηρίου, xai τὴν μάχαιραν. τοῦ πνεύ-- 
µατος, O0 ἐστι ῥῆμα 9εοῦ, πρὸς. τὸ ὀύνασθαι στῆναι προς. τὴν μεθοδείαν τοῦ διαβόλου, 
λογισμούς τε ααθαιρεῖν xai πάν ὕψωμα ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς Υνώσεως τοῦ Φεοῦ, ὅτι μὴ 
ἔστιν ἡμῖν. ? πάλη πρὸς αἷμα xoi σάρκα. τούτου δὲ ἕνεκα ταῦτα λέγω» ὅτι οὗτος ó 


D 
rie $ 11. 
587 


2 Cor. 10, 5. 
Ephes. 6, 12, 


τρόπος. τοῦ ἀποστόλον τών συνταγµάτων. πολλά μὲν γὰρ ἔστι καὶ περὶ ἑκάσέου των - 


ἐν τῇ. ἐπιστολῇ ταύτῃ εἰρημένων, ἀποδεῖξδαι, ὡς ὀρ9 οὐόξως xai μεμελημένως ἐ ἔχει ἀλλὰ 
μακρὸν ἂν &i] ἕκαστον αὐτῶν οὕτως JieA ei». TOY γὰρ τύπον αὐτοῦ δεῖδαι μόνον xoi 
UY βούλησεν προῄρημαι νῦν. οὐ γὰρ ὃ θέλω, τοῦτο πράσσω, ἀλλ ὃ μισώ» τοῦτο 
101). εἰ δὲ O ov Φέλω, τοῦτο ποιῶ, σύμφημε, τῷ νόμῳ ὅτι καλός * νυνὲ δὲ οὐχέτι 
ἐγὼ κατεργάζοµαι αὐτό, ἀλλ 7 οἰκοῦσά ἓν ἐμοὶ ἁμαρτία. οἶδα γὰρ ὅτι oix οἰκεῖ ἓν 
pof, TOVTÉOTLY ἐν τῇ σαρκέ μου, τὸ ἀγαθόν ὁρδώς λέγω». µέμνησὺε γὰρ iv roig 
ἔμπροσθεν ὡς διωριζόμεθα, εἰ xai σπεύδων ἐγὼ ταχὺ πάντα ὀινεξελν εν μᾶλλον βρα- 
ὀύνω. µακροτέρας µου τῶν λόγων τῆς περιόδου 7 προσεδόκησα γεγενηµένης, ἣν προ- 
Φυμητέον δη διανύσαι. ἄλλως γὰρ τοῦ προαδεµένου οὗποτε ἤξομεν ἐπὶ τέλος. 

XLIX. Ουὐκοῦν ἐλέγομεν ág οὗ τὸν ἄνθρωπον, εἰ μνημονεύετε, πλανηδέντα την 
ἐντολὴν ἀθετῆσαι συνέβη, ἐντεῦθεν ἐχ τῆς πορακοῆς τήν ἁμαρτίαν λαβουσαν γένεσεν εἰς 
αὐτὸν εἰσῳκηκέναι. οὕτως γὰρ πρώὠτον στάσις ἐνέπεσε, σφαδασμών τε xai λογισμῶν 
ἀνοικείων ἐπληρώδημεν, κενων έντες μὲν του ἐμφυσήματος τοῦ 9εοῦ, πληρωθέντες οὲ 
ἐπιθυμέας ὑλικῆς, ν ὁ πολύπλοκος ἐνέπνευσεν εἰς ἡ μᾶς ὄφις, βραχυποργσάντων ἡμῶν 
τῆς παραγγελέας TOV 9εου τὸν κὐκλον. διὸ xoi τὸν Ψάνατον ὁ Φεὸς πρὸς ἀναίρεσιν 
τῆς ἁμαρτίας ὑπὲρ ἡμῶν ἀνεύρατο, tva μὴ ἐν ἀθανάτοις ἡμῖν ἀνατείλασα, ὡς ἔφην, 
ἀθάνανος ᾖ. ὅδεν Ó ἀπόστολος᾽ 2 οἶδα γὰρ ὅτι οὐκ οἰκεῖ ἓν ἐμού, τουτέστεν ἓν τῇ 
σαρχέ μου, τὸ ἀγωθόν" λέγων ' την ἀπὸ τῆς. παραβάσεως διὰ τῆς ἐπιθυμέας εἶσοι- 
xi) eia εἰς ἡμᾶς. ἁμαρτίαν ῥούλεται μηνύει», ἧς 07 xad άπερ βλαστήµατα xoi xÀumec νέα 
οἱ φιλήδονοι περὶ ἡμᾶς ἀεὶ λογισμοὶ συνίστανται. doo γὰρ ἐν ἡμῖν λογισμών γένη, τὸ 
μὲν ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας τῆς ἐμφωλευούσης ἐν τῷ σώματι συνιστάµενον, nue. ἐξ ἐπιπνοίας, 
ὡς ἔφην; ἐγενήδη τοῦ ὑλικοῦ πνεύματος, τὸ δὲ ἀπὸ τοῦ νόµου τοῦ χατὰ τὴν ἐντολήν, 
ὃν ἔμφυτον ἐλάβομεν ἔχειν καὶ φυσικὸν vópov, πρὸς τὸ καλὸν ἡμῶν ἐξεγείροντα xai 
ἐπανορθούμενον τὸν λογισμό». ὅθεν τῇ μὲν γοµοὺεσίᾳ τοῦ Φεοῦ κατὰ τὸν νοῦν συνη-- 
ὀόμεδα (τοῦτο γὰρ ὁ ἔσω ἄνθρωπος). τῃ δὲ νοµοθεσίᾳ τοῦ διαβόλου κατά την ἔνοι-- 
χοῦσαν ἐπιθυμίαν ἓν τῇ σαρκί. Ó γὰρ νόμος ἀντιστρατευόμενος xu ἀνειεράσσων τῷ 
νόμῳ. του Job, oiov τῇ πρὸς τὸ ἀγαθὸν ὁρμῇ του νοός, οὗτός ἐστιν ὁ τοὺς ἐμπαθεῖς 
ἀναφύων ἀεὶ καὶ ὑλιχοὺς πρὸς ἀνομίων περισπασµούς, παντάπασι πρὸς ἡδονὰς ὢν 
ἑλκτιχός. 

lo Totis γὰρ γόμους ὑποτιθέμενος ἀναφανδὸν ὁ Παύλος ἐνταῦθά μοι καταφαίνε- 
ται ἕνα μὲν τὸν κατά το ἔμφυτον ἐν ἡμῖν ἀγαθόν, ὃν καὶ νόμον σαφῶς vooc ἑκά-- 
λεσεν, ἕνα δὲ τὸν ἐκ προσβολής ἐνιστάμενον TOV πονηροῦ xai eic τὰς ἐμπωθ εἲς ἐξέλ- 
χοντα πολλάκις φαντασίας τὴν ψυχήν, ὃν ἐπιστρατεύεσύθαι τῷ vOjup τοῦ νοὺς ἔφη, xai 

1) Conf. Oecumen. Exposit. in Epistolas S. Pauli, ed. , Veron. p. 908. (ad Hom. 7, 18) τήν ἀπὸ 
τῆς παραβάσεως εἰςοικισθεῖσαν [add. ἁμαρτίαν] λέγει. οὕτως ὁ iy ἁγίοις Μεθόδιος ἐν τῷ περὶ 
ἀναστάσέως λόγῳ.  Oecumenium exscripsit Theodulus Coelosyr. Presb. Comm. in Epist. ad Homan. 
cap. 7. Biblioth. Patr. max. T. 27. p. 601, A. 

2) Oecumenius l.c. ad Rom. 7, 22. 23. p.305 sq. haec summatim, nec salis accurate refert. 


Quem suo more exscribens Theodulus Coelosyr. Presb. l. c. p. 601, E. Methodio temere adscribit, 
quae apud Oecumenium sequuntur. 
6 * 


B 
Rom. 7, 15. 


- 


C 


989 

Psal. 18, 13. 

Rom. 7, 22 
—9A. 


B 


ibid. 25. 


Rom.8,2.11. 


99 
Rom. 8, 4. 


Rom. 8,3. 


90 MEOOZIOY 


ἕτερον τὸν κατὰ τὴν ἁμαρτέαν. ἐκ τῆς ἐπιδυμίας ἐνσκιῤῥώσαντα ἓν τῇ σαρχέ, ὃν 
ἁμαρτίας vouov οἰκοῦντα ἐν τοῖς μέλεσιεν ἐκάλεσεν' ᾧ ἐπιβαίνων ὁ πονηρὸς καὶ &mo- 
χούμενος πολλάκις καθ’ ἡμῶν ἐγκελεύεταε, πρὸς ἀδικέαν xai πράξεις συνελαύνων κα-- 
xác. O0 γὰρ £5 9v εἰσπνε εόµενος ἀπὸ του πονηροῦ νόμος, καὶ διὰ τῶν αἰσθήσεων 
καθάπερ ἀσφαλτῶδες ῥεῦμα ἔνδον εἰς αὐτὴν ἐκχεόμενος τὴν ψυχήν, υπὸ τοῦ ἐν τῇ 
σαρκὶ κατὰ τὴν ἐπεθδυμίαν ὑπάρχοντος κραταιοῦται νόµου. φαίνεται γὰρ ως iy αὐτοῖς 
ἡμῖν τὸ μὲν, βέλτιον, τὸ δὲ Χεῖρον ὂν. καὶ ὅταν μὲν τὸ βέλτιον φύσει τοῦ χείρονος 
ἐγκρατέστερον yevudij, φέρεται ὅλος πρὸς τὸ ἀγαθὸν ὁ νοῦς' ὅταν δὲ τὸ χεῖρον ἐπι- 
βρίσῃ πλεονάσαν, ὃ ἀντιστρατεύεσθαι, τῷ ἓν ἡμῖν λέγεται ἀγαθῷ, ἄγεται πάλιν vri 
στρόφως πρὸς φαντασίας παντοδαπὰς Ó ἄνθρωπος xai λογισµους χεέρους. 

LI. οὗ δὴ xoi χάριν. ὁ ἀπόστολος εὔχεται ῥυσθῆναι, Φάνατον αὐτὸ xoi ὄλεθρον 
εἶναι ἠγούμενος, ὥςπερ 97 καὶ ὁ προφήτης υπο TU χκρυφίων μου λέγων »καθάρι- 
Gov LM αὐτὰ γοῦν τὰ ῥήματα τοῦτο παρίστησιν »συνήδοµαι .Y50 τῷ νόµῳ τοῦ δεοῦ 
κατὰ τὸν ἔσωσ λέγοντος 3; ἄνθρωπον ᾿ βλέπω δὲ ἕτερον vouov iv τοῖς ᾿μέλεσέ μου, &y- 
τιστρατευόµενον. τῷ vOU( τοῦ νοός µου καὶ αἰχμαλωτίζοντά µε τῷ νόμῳ τῆς ἁμαρ- 
τίας, τῷ ὄντι ἐν τοῖς µέλεσέ µου. Ταλαίπωρος ἐ ἐγω ἄνθρωπος. "τίς µε ῥύσετα! ix τοῦ 
σώματος τοῦ Φανάτου τούτου; οὐ τὸ σώμα Juvatov ἀποφαινόμενος, ἀλλὰ TOY νόμον 
τῆς ἁμαρτίας τὸν ἓν τοῖς μέλεσι διά τῆς παραβάσεως ἐν ἡμῖν ἐμφωλεύοντα καὶ πρὸς 
Φάνατον ἀεὶ τὸν τῆς ἀδικίας τὴν ψυχῖν ἐμφαντάζοντα. ἐπεφέρει yovv εὐθέως ἀμέλει, 
δεαλε εγόµενος ἄπο ποίου Φανάτου ἐγλέχετο Qvod rivo xoi τίς αὐτὸν ὁ ῥυόμενος ἦν, » εὔ-- 
LP 9εῷ διά "Ico? Χριστοῦ." προςεκτέον γὰρ ὅτε, εἰ τὸ σώμα Ψάνατον τοῦτο, 

"My hao gv , ὣς ὑπειλήφατε, ἔλεγεν, oUx &y TOY Xpiovov ὡς ῥυόμενον αὐτὸν ὕστερον 
ἐκ τοῦ τοιούτου xaxov παρελάμβανεν. ἐπεὶ zi παραδοξότερον΄ 7 πλέον ἄπὸ τοῦ Χρι- 
στου τῆς παρουσίας ἐσχήκαμεν] Tí δὲ καὶ Ó ἀπόστολος ὅλως, ὡς διὰ τῆς παρουσίας 
τοῦ Ἀριστοῦ δυνάµενος éx τοῦ Φανάτου υπὸ τοῦ 9 εοῦ ἐλευδερωθῆναι, τοῦτο ὑπεφθέγ- 
γετο, ὁπότε πάσι καὶ πρὸ τοῦ τὸν .«Ἀριστὸν ἐλθεἴν sig τὸν κόσμον συνέβαινε 3vj- 
σχειν; ἐῤῥύοντο γὰρ χωριζόμενοι πάντες τῶν σωμάτων xot τὴν ἀπὸ τοῦ βίου ταύτην 
ἐξοδον. ἀλλὰ καὶ. ὡσαύτως δὲ πᾶσαι αι vorat, καὶ αἱ τῶν ἀπίστων καὶ πιστῶν καὶ 
τῶν ἀδίκων xai δικαίων, à ωρέξοντο τών σωμάτων κατὰ την ἡμέραν τῆς τελευτῆς. τέ 
οὖν ὁ ἀπόστολος πλέον παρά τοὺς ἄλλους λαρεῖν τους ἐν ἀπιστέᾳ διατρέψαντας. ἐσπού- 
δαζεν; ἢ διὰ τέ ῥυσθῆναι ἀπὸ τοῦ σώματος ηὔχετο, ὃ καὶ εἰ μὴ ἦθελε, πάντως ἂν 
συνέβαινεν αὐτῷ, καθάπερ o7 καὶ πᾶσι κεῖται τὸ τελευτῆσαι καὶ Ἰωρισθῆναι τᾶς φυχὰς 
αὐτῶν ἀπὸ τῶν σωμάτων, εἰ γε Jvarov τὸ σώμα τῆς vy ὑπετίθετο; ὥστε Ov τὸ 
σώμα τοῦτο, ὴ “«γλαοφῶν, δάνατον, ἀλλὰ την ἁμαρτίαν την κατοεκήσασαν διὰ τῆς 
ἐπιθυμίας ey τῷ σώματι λέγει, ἧς ὁ 0 9eoc αὐτὸν διά τῆς παρουσίας τοῦ “Ἀριστοῦ ἐρῥ ὑ- 
σατο. ὃ γαρ. νόμος τῆς ζωῆς τοῦ πνεύματος ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ἠλευδέρωσεν ἡμᾶς ἀπὸ 
τοῦ νόµου τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ Jovérov, ὅπως ὁ ἐχεέρας Ἰησοῦν ἐκ νεκρών διὰ τὸ 
ἐνοικοῦν αὐτοῦ πνεύμα ἓν ἡμῖν ξζωοποιήσῃ καὶ τὰ ὑνητὰ σώματα ἡμῶν, της ἁμαρτίας 
τῆς ἐν τῷ σώματι κατακρεθείσης προς ἀναίρεσιν, ἵνα τὸ δικαίωµα τοῦ κατὰ τν éyro- 
λὴν πρὸς τὸ ἀγαθὸν ἡμᾶς ἐφελκομένου φυσικοῦ νόµου φανερωῦῇ. ἐξαφῶέν, τὸ ἆσθε- 
νῆσαν τῆς σαρκὸς κεκρατηµένης τῇ ἁμαρτίᾳ πρὸ της παρουσίας τοῦ Χριστοῦ; ταῖς ὅλις 
xai φροντίσιν. ἐπιχωννύμενον. τὸ γάρ ἀδύνατον τοῦ ἓν ἡμῖν φυσικοῦ. ἀγαθοῦ, ἐν ᾧ 
ᾖσοένει υπὸ τῆς ἐπιδυμέας ἠττώμενον. τῆς ἐγκεεμένης ἓν τῷ σώματε, 0 9 εὸς ἀνεῤῥώ- 
σατο, πέµψας τὸν vLOY ἑαυτοῦ, τήν ὁμοίαν τῇ σαρκὶ τῆς ἁμαρτίας. σάρκα ἄνειληφότα 
(GAS eie. γὰρ καὶ οὗ δοκήσει ἡ ἦν ὃ dám), | iva τῆς ἁμαρτίας κατακεκρεµένης πρὸς ἀναίρεσιν, 
εἰς τὸ μηκέτι χαρποφορῆσαι ev τῇ σαρκέ, τὸ δικαίωµα τοῦ φυσικοῦ νόµου πληρωθῇ ; πλεο- 
νάσαν τῇ νπακοῇ τοῖς jv κατὰ την ἐπιδυμίαν της σαρκὸς περιπατουσεν, ἀλλὰ κατὰ SUY 
ἐπιθυμίαν τοῦ’ πνεύματος καὶ τὴν ὑφήγησιν. ὁ ὁ γὰρ νόμος του πγεύµατος τῆς ζωῆς. ὃ δή 
ἐστι τὸ εὐαγγέλιον, ἕτερος (Y τῶν προξερηµένων νόμων» διὰ TOU κηρύγματος πρὸς 
ὑπακοὴν τεῦ εἰς xai ἄφεσεν ἁμαρτημάτων, ἤλενὃ έρωσεν ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ νόμου της ἅμαρ- 
τίας καὶ TOU Ψανάτου, γικήσας ἓκ παντὸς τὴν ἁμαρτίαν βασιλεύουσαν τῆς σαρκός. 

^4 μὲν ovv dy, προβάλλονται καὶ ἐκ τῶν τοῦ ἀποστόλου ῥητῶν, οὐκ ὀρ9ώς αὐτὰ 
ἐξηγούμενοε, σαφηνίσας ἔφην, e Os εόφιλε". ρέψομαι δὲ καὶ πρὸς τὰ -ἕτερα, ἑάνπερ 
τον βοηδήσοντα ἡμῖν προς τὴν ὁιέξοδον εὕρωμεν TOU λόγου. ἄπορα γὰρ καὶ oU πάνυ 
ῥάδια πρὸς καθδαίρεσιν τὰ εξῆς. διὸ xai ὀκνηρότερον αὐτών ἅπτομας, μακρὰν καὶ 
χαλεπὴν αὐτῶν ὁρῶν τὴν ἀπόδειξιν ἐσομένην, ἐὰν µή τις ἡμᾶς αὖρα συνέσεως ἄφνω ἓξ 
οὐρανοῦ καταπνεύσασα, καθάπε ερ ἐν µέσῳ νηχομένους πελάγει, eig ὅρμον τινά ἀκύμονα 
xai ἀπόδειξιν ἀποκαταστήσῃ ἀσφαλεστέραν ! : 





1) Hactenus fragmenta apud Epiphanium (vid. annot. ad p. 934, D.). Verba clausulae vulgo 
adiecta: ἕως ὧδε τὸ αέρος τῶν Μεθοδίου, Dindorfius uncinis circumscripsit, Methodii fragmentis 


-— 











EK TOY ΠΕΡΙ 4NAZTAGEOZ. | 91 


[. On qnoi μη τρέφεσθαι y αὐξάνειν ἀπὸ τῆς γῆς τὰ φυτά. λέγει γάρο 4ιαπο- 
orca. ὃ àv τις πῶς εἰς τὸν ὄγκον ἀναλαμβάνεσθαι δύναται τῶν δένδρων ? y: μεταλ-- 
λοιουμένη * ἐχρῆν γάρ, ἅτε τῆς ὀποκειμένης γῆς ἀναρπαξομένης ἀεὶ διὰ τῶν ῥιζῶν sig 
ὅλην τὴν uy του «ξύλου, τὸν τόπον, xod ὃν τὸ Φένδρον βεβλάστηκε, χοιλαίνεσθαι' 
ὥστε μάταιος αὐτῶν ὁ τοεοῦτος τῆς περὶ τά σώματα ῥύσεως ἄναλογεσμός. πώς γὰρ 
ὅλως 7 3 διὰ τῶν ῥιζών εἰς τοὺς χορµους τῶν φυτών εἰσδυομένη, καὶ διά τῶν πόρων 
εἰς πάντας αὐτῶν κατακερματιζομένη τοὺς κλάδους, εἰς φύλλα καὶ καρπὸν μεταβάλλε- 
nu; εὐμήχη μὲν οὖν δένδρα, χέδροι 7 πέτυὲς 7 ἐλάταε, xa πολλὴν φέροντα κατ ἔτος 
χόµην καὶ καρπόὀν, ἐδεῖν ἔστιν ὥς οὐδὲν τῆς ὑποκειμένης γῆς εἰς τὸν. αὐτῆς Oyxov τῆς 
ὀρνάδος καταναλίσκουσιν. ἐχρῆν γάρ, εἰ ἀληθὲς ἦν διὰ τών ῥιζῶν ἀνερχομένην ἅπο- 
ξυλονσδαι τὴν rn, ἅπαντα τὸν περὶ αὐτὰ τόπον τῆς γῆς κοιλαίνεσθαε, ὅτι μὴ ἐπιρ- 
βέειν πέφυκε τὸ Σηρόν, καθἄώπερ καὶ τὸ ὑγρόν, ἀεὶ πρὸς τὸ κινούµενον. ἤδη δὲ καὶ 
συχαξ xoi ἄλλα τοιαῦτα φυτὰ μνημείων ἓν οἰκοδομήμασε πολλάκις βλαστήσαντα οὐδὲν 
εἰς ἑαυτὰ τῆς οἰκοδομῆς ὅλως ὑστοροῦνται καταναλωκέναι. εἰ yovv ἐτῶν πολλών συλ- 
λογίσασθαέ τις τὸν καρπὸν αὐτῶν καὶ τὰ φύλλα βουληδείη, χατέδοι ἄν πολλαπλασίονα 
τς ἐπὶ τῶν μνημείων γῆς τὸν ὄγκον αὐτῶν γεγενημένον. 09v ἀτοπώτατον ἠγεῖσθαι 
τὴν γῆν sic καρπῶν φορὰν μεταβαλλομένην xoi φύλλα καταναλίσκεσθαε, κάν δὲ αὐτῆς 
ἄπαντα γένωντας, ἕδρᾳ αὐτῇ χρώµενα καὶ τόπῳ. οὐδὲ γὰρ ἄρτος δέχα μύλου xai 
τόπου καὶ χθόνου xoi πυρος γίνεται, xai οὐδὲν ἔστιν 7 γίνεται τούτων ὃ ἄρτος. καὶ 
ἐπὶ ἄλλων µυρίων ὡσαύτως. 

Il. "Oz, τό .,οἴδαμεν γὰρ ὡς idv ἡ ἐπίγειος ἡμῶν οὐκέα τοῦ σκήνους καταλυνῃ 
xui ἑξῆς οἱ Ὡριγενισταὶ εἰς ἀναέρεσιν τῆς TOY σωμάτων ἀναστάσεως προβάλλονται, 
σχῆνος τὸ σώμα καὶ ἀχεεροποίητον y οὐρανοῖς οἰκίαν τὰ παρ αὐτῶν πνευματικὰ ἐν- 
ὀύματα λέγοντες. διό φησιν ὁ ἅγιος Μεδόδιος, : Ἐπίγειον oixíay Uy ἐνταῦθα βραχύ- 
piov ζωήν χαταχρηστικῶς ληπτέον., καὶ οὗ τὸ σκῆνος τοῦτο. εἰ γὰρ ἐπίγειον oixíay 
χαταλυοµένην. τὸ σώμα rideo ut αὐτὸν νοµέετε, φράσατε τὸ σκῆνος τέ ἐστιν, οὗ 5 
oixía καταλύεταε; ἕτερον γὰρ τὸ σκᾖνος, καὶ ἄλλο τοῦ σκήνους 7 οἰκία. xai ἕτερον 
ἡμεῖς, ὧν ἐστ τὸ σκῆνος. ἐὰν 740. 7 ἐπίγειος ἡμῶν olxía* φησέ », του ᾽σκήνους κά-- 
rav 6 oiov ἡμᾶς μὲν τὰς Vv y&c εἶναι ὁηλώσας, σκῆνος δὲ τὸ σώμα, oixíuy δὲ τοῦ 
σχήνους τὴν κατὰ τὴν πωροὺσαν ζωήν ἀπόλαυσιν τῆς σαρχὸς εροπιεκώς. day οὖν ἧ νυν 
δη a αὕτη 7 τοῦ σώματος ζωὴ δίκην οἰκίας ααταλυῦῇ, ἕδομεν τὴν ἓν τοῖς οὐρανοῖς ἄχει-- 
οποίητογ. ἀχειροποίητόν φησι διὰ τὸ «χειροποίητον ταύτην λέγεσθαι τὴν ζωην κατὰ 
ἀντιδιαστολήν., παρὰ τὸ πάντα ἡμῶν τὰ κοσμήματα xoi σπουδάσµατα τοῦ βίου χερσὶ 
παλαμᾶσθαι ἂνθ ὤπων. TO γὰρ σώμα δημιούργημα ὑπάρχον Φεοῦ χειροπούητον οὐ 


Phot. 


cod. 234. 
p. 297. a. 
Bekk. 


2 Cor. 5, 1. 


297. b. 


λέγεται, ὅτι μὴ επαλαμήθη τέχναις. ἀνθρώπων». si δὲ διότι ὑπὸ Φεοῦ ἐδημιουρχήθη, 


χξιροποήητον αὐτὸ ᾿λέδουσε, ἀειροποίητοι ἄρα xat αἱ φυχαὶ καὶ οἱ ἄγγελοι xoi, τά ἐν- 
ὀύματα αὐτὰ τὰ £v τοῖς οὐρανοῖς' Φεοῦ γὰρ αὐτουργήματα καὶ ταῦτα. τίς οὖν ἐστιν 


haec subiicit Epiphanius p. 590, D. Ταῦτα µέν ἐστιν, ἃ ἀπὸ µέρους καθ tiguóv τῶν ὑπὸ τοῦ µα- 
χαρίτου Μεθοοίου, τοῦ καὶ EóBovMov , περὶ τοῦ προξιρηµένου δριγένους χαι τῆς αὐτοῦ διὰ σοφι- 
στιχκῆς πλάνης κακοπιστίας ἓν τῷ αὐτῷ περὶ ἀναστάσεως λόγῳ & [εἱρημένων adde] ἐνταῦθα 
παραθέµενοι Íxavas ἔχειν ἐνομίσαμεν πρὸς τας ἐχείνου φλυαρίας καὶ τὴν αὐτοῦ ἀνατροπηὴν τῆς τῶν 
ἀνθρώπων ζωῆς δὲ ἐπιπλάστου ἐξ Ελληνικῆς δεισιδαιµονίας κακοηθείας. Λολλα γὰρ x«i ἕτερα 
ἐν τῇ e τῆς Ὁποθέσεως ἀκολουθέᾳ τῷ προειθημένῳ Μεφοδέῳ, ἀνδρὲ λογίῳ ὄντι 
xai ,960, α περὶ τῆς ἁληθείας ἀγωνισαμένῳ, εἴρηται, πάντως που xac ἔπη τοσαῦτα ἕτερα. 
ἀλλ’ ἐπειδὴ ἐπηγγειλάμεδα χαθ’ ἑκάστην αἴρεσιν ὀλέγα πρὸς τὴν αὐτῆς ὀγατροπὴν λέγειν ..., ἕως 
ὧδε ἐκ τῆς αὐτοῦ πραγματείας παραθέμµενοι ἠρκέσδημεν. Ex quibus primum apparet, fragmenta 
ab Epiphanio allata ad primum Methodii librum περι ἀναστάσεως pertinere. "Vid. Oehler. Addend. 
et Corrigend. p. 668 et Dindorf. Annot. p. 797, quorum tamen prior quo iure Eustratium Presbyter. 
C Pol, infra laudandum, testem bipartiti operis Methodiani evocarit, nescire me fateor. Deinde illud 
ex Epiphanii verbis elucet, reliqua operis Methodiani partem libri primi ab Epiphanio €xscriptam 
amplitudine fere adaequasse. Iam quum Methodius in clausula fragmenti ab Epiphanio allati no- 
vàm disputationem ordiatur, quumque minime verisimile sit, eum reliqua operis in plures libros, 
primo longe breviores, divisisse, sequitur, ut quae Photius in reliquis Excerptis et praeter illum 
alii apud Epiphanium non obvia, sed Photianis cognata, ex Methodii περὲ ἀναστάσεως opere retule- 
runt, ea omnia ad eius librum secundum, a Io. Damasceno, ut postea videbimus, commemoratum, 
pertinere censenda sint. Quare in numerandis fragmentis reliquis novum numerorum ordinem insti- 
wimus. Ceterum Methodium libro II. argumenta Origenis physiologica potissimum evertere studuisse 
εκ fragmentis intelligitur. Conf. Epiphan. Panar. LXIV, 67. p. 677, 20— 28. ed. Dindorf. 

1) Oecumenius ad 2 Cor. 5, 1. p. 524 ed. Veron. ἐπίγειος μὲν olxía j ἐνταῦθα βραχύβιος ζωήν 
σχηνος δὲ τὸ σώμα ἡμῶν τῶν ψυ ὤν. ἄλλο ή οἰχίαμ, xai ἄλλο τὸ σκῆνος ; οὗ ἐστιν 5 οἴγία, xci 
ἄλλο ἡμεῖς, àv ἐστι τὸ σκῆνος ἴδιον. ἐὰν οὖν φησέν, 5g οἰχία τοῦ σχήνους ἡμῶν καταλυθῇ, του- 
τέστιν 5 ἐνταῦθα βραχύβιος ζωή, ἔξομεν οὐχίαν ἀχειροποίητον, τουτέστι TM αἰώνιον; οὐ προς- 
δεομένην τὴς ἡμετέρας ἐργασίας p τῶν ἠ ωετέ ων χειρῶν πρὸς d χαλῶς δὲ og πρὸς dv- 
τιδιαστο]ὴν τῆς παρούσης ζωῆς τὴν μέλλουσαν d 
ρῶν ἔχει τὴν σύστασι», ὅρτου, ποτοῦ καὶ ἐνδύματος. οὕτως ὁ ἅγιος Μεθόδιος ἓν τῷ περὲ να- 
στάσεως λὀγφ. 


3 
χειροποίητον είπεν. 5j γὰρ παροῦσα ἀπὸ των γει- - 


92 MEG04I OY 


7 χειροποίητος oixía ; ᾗ βραχύβιος» ὡς ἔφην, αύτη ζωή, p ἀπ ἀνθδρωπέων gero δρα- 
θεα. 3, 19. ματουργουµένη (s gayi ^ γάρ. φησιν 56 ἱδρῶτι τοῦ προζώπου σου τὸν ἄρτον σου), 
7G καταλνῦείσης ἐχείνην τὴν ἀχειροπούητον ξωὴν ὄχομεν. καθάπερ καὶ ὁ κύριος εἰπων 
Luc. 16, 9. ἐδήλωσε »ποιήσατε φίλους, ἐκ τῆς ἀθικέας τοῦ μαμωνᾶ, ἵνα ὅταν ἐκλέπωσε, δέξωνταε 
ὑμᾶς εἰς τὰς αἰωνίους σκηνάς." ὃ yag ἐκεῖ σκηνὰς ὁ κύριος ἐχάλεσε, τοῦτο Ἐνταῦθα ὅὁ 
ἀπόστολος ἐνδύματα᾽ ὃ δὲ ἐκεῖ έλους ἐκ τῆς ἀδικίας, ἔνταῦνα καταλυοµένας. Ó ἀπό-- 
στολος oixíac. καθάπερ yow, éay ἐκλείψωσιν αἱ τῆς παρούσης ζωῆς ἡ Luv ἡμέραε, τὰ 
πρὸς εὐποιίαν τὰς veras ἡμῶν ὑποδέξονται ἀγωδοεργήματα, & ἀπὸ τῆς àv τῇ ἀδικέᾳ 
1 Ioan. 5, 19. bar ἐκτησάμεθα, τῷ τὸν κόσμον ἐν τῷ πονηρῳ͵ κεῖσθαε, οὕτω τῆς ζωῆς καταλυθείσης 
τῆς ὠκυμόρου τὴν πρὸ τῆς ᾿ἀναστάσεως Έξομεν οἴκησιν αἱ ψυχαὺ παρὰ τῷ JtQ, ἔστ᾽ ἄν 
ἄνακαινοποιηδ εἴσαν ἡμῖν ἅπτωτον ἀναλάβωμεν οἰκίαν. 09sv καὶ στενάζοµεν. μὴ δέ- 
λοντες τὸ σώμα ἀπεκδύσασθαε, ἀλλ -ἐπ᾽ αὐτῷ τὴν λοιπὴν ἐπενδύσασθαι ζωή». τὸ γὰρ 
96ος. ὅ, 9.8. οἰκητήριον τὸ ἓξ οὐρανοῦ, ὃ ᾽ἐπιθυμοῦμεν ἐπενδύσασθαι, 7 óJ'avacía ἐστίν" ἂν ἐὰν 
Phot. insvvouus9'a ; καταποθήσεται πᾶν τὸ ἓν αὐτῇ ὁλοσχερώς ἄσν ενὲς υπὸ τῆς ἀχρόνου 
998. a. ζωῆς καταναλωὺὲν xai θνητόν. 

Ibid. 7. III. » dii πίστεως γὰρ περεπατοῦµεν; ov διὰ εἶδους τουτέστε διά πίστεως γὰρ 
ἐπιβαύνομεν ἔτι ἀτρανοτάτῳ λογισμῷ τὰ ἐχεῖ πράγματα κατοπτεύοντες, καὶ οὐ σαφῶς, 
ὥστε xai ὁρᾶν xoi ἀπολαύειν καὶ ἓν αὐτοῖς είναι. 

10οτ. 16,60. - IV. » Τοῦτο δέ gn , ἀδελφοί, ὅτι σἀρξ καὶ αἷμα κληβονομῆσαι βασιλείαν 9sov 
ov δύνανται, οὐδὲ 7 φδορὰ την ἀφδαρσίαν xÀngovopei." Σάρκα, φησέν, OU τὴν σάρκα 

αὐτὴν ἐδήλωσεν, ἀλλὰ τὴν ἄλογον πρὸς τὰς µαχλώσας τῆς φυχῆς όρμην ἡδονάς. εἶπων 

οὖν ὅτι M σὰρξ. xai αἷμα βασιλείαν Φεοῦ κληρονομῆσαι οὐ δύνανται ἐπαπεφήνατο ο Οὐ- 

δὲ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν xÀngovopuei." gJoogá δὲ οὐκ αὖτό ἐστι τὸ φΨεερόµενον, 

ἀλλὰ τὸ g J'sigov. ἐπικρατήσαντος μὲν γὰρ τοῦ Φανάτου χλίνεται τὸ σώμα εἰς φὺ οράν' 
Galland. ἐπιμενούσης δὲ Vaid τῆς ζωῆς ἐν αὐτῷ ἕστηκε μη καθαιρούµενον. διὸ ! ἐπειδὴ με- 
119, B 96prov τῆς ἀφ Ψαρσίας ἐγενήθη καὶ τῆς φθορᾶς 7? σάρξ, obx οὖσα οὐδὲ φὺορὰ οὐδὲ 
ἀφθαρσέω, ἐκρατήθη δὲ διὰ τὴν. ἠδονὴν υπο τῆς φδορᾶς, ποίημα τῆς ἀφθαρσίας xai 

XT Lu ὑπάρχουσα, διὰ τοῦτο γεγένηται εἲς qJoguv καὺ εἰς γῆν ἐκλίνθη χώματος. καὶ 

ἐπεὶ συνεκρατήῦη υπὸ τῆς φὺ ορᾶς xai Φ ανάτῳ διὰ παιδείαν παρεδόθη, εἰς vixoc -αὐ- 

Uv ὁ Jeoc τῇ φδορᾷ καθάπερ. κληρονοµέαν. 0U κατέλιπεν, ἀλλὰ πάλιν διὰ τῆς ἄνα- 
στάσεως νικήσας τὸν Φάνατον ἀπέδωκε τῇ ἀφθαρσίᾳ, ἵνα pj κληρονομήσῃ 7? φθορὰ 

τὴν ἀφθδαρσίαν, ἀλλ ἡ ἀφθδαρσία τὸ φθαρτόν. ἐπαποκρύνεται yovv ὁ ἀπόστολος » δεῖ 

1Cor. 15,53. γὰρ τὸ Φδαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ Ὀνητὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι άθα- 
C vacía». qJarov δὲ καὶ θνητὸν ἐνδυόμενον ἀθονασέαν xai ἄφὃαρσίαν Tí ἂν ἕτερον 

ἐμὰ 48. ep παρὰ τὸ σπειρόµενον ἐν φθορᾷ καὶ ἀνεστάμενον ἐν ἀφθαρσίᾳ (ὅτι pr φδαρτή 
ibid. 49. ἐστιν 7 vmm 7 ψυχή, ἀλλὰ τὸ «νητὸν τοῦτο καὶ φδειρόµενον σαρχίον), tv καθως 
ἐφορέσαμεν την εἰκόνα του χοϊκοῦ, φορέσωµεν καὶ την εἰχόνα TOU ἐπουρανίουν * 7 γὰρ 

Gen. ὃ, 19. εἰκων του χοϊκοῦ, ὃν ἐφορέσαμεν, TO ϱ)γῆ εἰ καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ ^ ἐστίν, ? δὲ εἰκῶν 
Rom.0,4. rov ἐπουρανίου ᾗ ἐκ νεκρών ἀνάστασις xai ? ἀφθαρσία, * να ὥςπερ ἠγέρθη ὁ «Ἆρι- 
στὸς διά τῆς δόξης. του πατρός» οὕτως καὶ ἡμεῖς ἓν καινότητε ξωῆς περιπατήσωµεν. 

εἰ δέ τις εἰκόνα μὲν χοϊκην τὴν σάρκα αυτήν OLOLTO λέχεσθαε, εἰκόνα δὲ ᾿ἐπουράνιον 

΄ ἄλλο παρά τὴν σάρκα σώμα πνευµατικόν ἐνδυμηδήτω δή οὗτος πρότερον ὅτι ἄἈριστός, 

s D ὁ οὐράνιος ἄνθρωπος. το αὐτὸ σχήμα των μελών καὶ εἰκόνα καὶ σά χα την αὐτὴν τῇ 
ἡμετέρᾳ φορέσας ἐφάνη, δὲ ἣν καί, ἄνθρωπος οὐκ ὤν, ἄνθρωπος ἐγένετο , x καθά- 
10or.15,22. περ àv τῷ Mop πάντες ἀποθνήσκουσιν, οὕτως xai ἐν τῷ Ἀριστῷ πάντες ξωοποιηδή- 
σωνται. εἰ γὰρ διὰ τὸ μη ἐλενδερῶσαι τὴν σάρχα καὶ ἀναστήσαι σάρκα ἐφόρεσεν, τέ 

xai περισσῶς σάρκα ἐφόρεε, nv οὔτε σώσαι οὔτε ἀναστῆσαι προῄρητο; ἀλλ οὐδὲν πε- 

ισσώς στοιεξ Ó υἱὸς τοῦ 9εοῦ. οὐκ ἄρα ἀνωφελῶς τὴν μορφὴν τοῦ δούλου ἀνέλαβεν, 

ἀλλά πρὸς τὸ ἀναστῆσαι καὶ σώσαι. dnd ὥς γὰρ ἄνδρωπος ἐγένετο καὶ ἀπένθανε, 

καὶ οὗ τῷ δοκεῖν; ἀλλ ἵνα ἀληθῶς πρωτότοκος ἀναφανῇ τῶν νεκρών, τὸν χοϊκὸν μὲ- 
ταβαλὼν εἰς οὐράνιον xoi TOY δνητὸν εἰς ἀθ άνατον. Ἰουστῖνος δὲ ὁ Νεαπολέτης, ivi 

οὔτε τῷ χρόνῳ πόθῥω wv τών ἀποστόλων οὔτε τῇ ἀρετῇ» κληρονομεῖσναι μὲν τὸ ἄπο- 
9νῇσκον. κληρονομεῖν δὲ τὸ ζῶν λέγει, καὶ ἀποθνέσκειν μὲν σάρκα, ζῆν δὲ τὴν βασι- 


1) Ab his verbis (ap. Phot. cod. 234, p. 298, «. 18) incipit fragmentum, a Combefisio (ap. Gal- 
land. p. 779, B. — p. 780, A.) ex cod. Rupifucaldino Parallelorum SS. Io. Damasceni editum. Cf. 
Io. Damasc. Opp. ed. Lequien. T. II. p. 763, A. ubi verbis: τοῦ αὐτοῦ, praecedens lemma: Τοῦτο τοῦ 
ἁγίου ἱερομάρτυρος Mt9odfov Πατάρων ἐστίν , repetitur. 

2) Oecumenius ad 1 Cor. 15, 49. p. 488. ed. Veron. ἡ εἰκὼν τοῦ χοϊκοῦ '«δὰμ τὸ .. εὖ καὶ 
elc γην ἀπελεύσῃ. y εἰκχὼν τοῦ ἐπουρανίου Χριστου y ix νεκρῶν ἀνάστασις x«i ἀφθαρσία. 
οὕτως ὁ ἐν ἁγίοις Μεθόδιος ἓν τῷ περὶ ἀναστάσεως λόγῳ. 

3) Excerptis Photianis hoc loco defleientibus (Ρ.298, α. 37), pergit fragmentum ex cod, Rupifucald. 
apud Galland. p. 779, C. usque ad illa: Ἰουστῖνος δὲ cet., quae habet Phot. cod. 284, p. 208, a. 37. 














EK ΤΟΥ ΠΕΡΙ ANASTASEQ3. 93 


λείαν τῶν oUvQuyOY.  ὁπόταν δὲ σάρκα ὁ Παῦλος καὶ ud uL ὀύνασθαι τήν βασι-- 1 σος. 15, 60. 
λείαν του Ψεου κληρονομῆσαε Àéyn, οὐχ ὥς ἐκφαυλίζων» ' φησέ, τῆς σαρκὸς τὴν, παλιγ- Phot. 
γενεσέαν ἀποφαύνεται, ἀλλὰ διδάσκων οὔ κληρονομεῖσθαι βασιλείων θεοῦ, αἰώνιον 298. b. 
ὑπάρχουσαν ζωήν, ὑπὸ τοῦ σώματος, ἀλλὰ τὸ σώμα ὑπὸ τῆς ζωῆς. εἰ γὰρ ἔκληρονο-- Galland. 
μεῖτο j βασιλεία τοῦ Φεοῦ ὑπὸ τοῦ σώματος, ζωή ὑπάρχουσα, συνέβαινεν ἂν τὴν ζωήν ἼἼ9. E. 
υπὸ τῆς φδορᾶς χαταπίνεσθ at. νυν δὲ τὸ τεθνηκὸς ᾗ ζωὴ κληρονομεῖ, ἕνα eic γῖκος 
χαταποῦ 1j ὁ Φάνατος ὑπὸ τῆς ξωῆς καὶ τὸ φΦ αρτὸν τῆς ἀφθαρσίας xvi uu καὶ τῆς &Ja- 180 
vacías ἀναοφανῇ,. ἄφετον μὲν xai ἐλεύθερον δανάτου yevóuevov καὶ ἁμαρτίας, dovÀoy 
0à καὶ ὑπήκοον ἀθανασίας, ὅπως τῆς ἀφθαρσίας sizy τὸ σώμα κτῆμα, καὶ M) τοῦ σώ- 
ματος 7 ἀφθαρσία ?. 

V. "Oz, ., καὶ οἱ , "xoi ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται πρώτον» έπειτα ἡμεῖς οἑ ζῶντες, . 1Thess. 4,10. 
ὁ ἅγιος Μεθόδιος οὕτω got Τοντέστιν αὐτὰ ἡμῶν ταῦτα τὰ σώματα" ἡμεῖς γὰρ oí 
ζῶντες αἱ ψυχαέ έσμεν, οἱ ἀπολαμβάνοντες ἐγερθέντες x τῆς yc τοὺς εκρούς. ἵνα 
εἰς ἀπάντησεν ἅμα αὐτοῖς ἁρπασθέντες τοῦ κυρίου ἐνδόξως ἑορτάσωμεν αὐτῷ τὴν φαι- 
δρᾶν τῆς ἀναστάσεως ἑορτὴν, &v9? ὧν αἰωνίους ἡμῶν τὰς σκηνάς, οὐκέτι τεθνηξοµένας 
] Ἰνθησοµένας, ἀπειλήφωμεν. 

Vl. *Ei ἐκ τοιαύτης σταγόνος βραχείας x«i µηδέπω οὔσης τὸ σύνολον μηδέν, ἓν 
ὑγρασίᾳ τοιαύτῃ xoi συνοχῇ καὶ πνιγµῳ, ἐχ τοῦ μηδενὸς ἄνθρωπος γένεταε, πῶς οὐχὶ 
μᾶλλον éx τοῦ 707 ὑπάρξαντος ἀνθρώπον ἄνθρωπος ἔσται αὖθις ὁ ὁ ἄνθρωπος: οὐ γὰρ 
οὕτω μέγα τὸ 707 yeyevnuévov xot dia Ava ἓν ποιῆσαι πάλιν, ὡς µηδέπω Υεγενημένον 
ἐκ τοῦ μὴ ὄντος χατασκευάσαι. ἐὰν οὖν ἐθελήσωμεν δεῖξαι τὴν γονὴν τὴν ἀπὸ τοῦ B 
ἄῤῥενος ἀπεκκρινομένην, παραγάγωµεν δὲ αὐτὸ καθ ἑαυτὸ καὶ τεθνηκότος σῶμα, 
ποῖον πιστεύσουσιν ἡμῖν ot Φεωροὺ εἰς τὸ φανερὸν ἑκατέρων κειμένων ἔσεσθαι ἄνθρω- 
ποΥ; άρα τὴν σταγόνα ἐκείνην τήν ὅλως οὐδὲν ἁπάρχουσαν 7 τὸν ἤδη σχήμα καὶ μέγε- 
Joc xai ὑπόστασιν ἔχοντα; εἰ γὰρ ἐκεῖνο τὸ ὅλως οὐδὲν μόνον ἐθελήσαντος Φεοῦ πα- : 
Àw τὸ αὐτὸ ἄνθρωπος γένετωε, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἤδη ὑπάρχον xai τετελειωμένον 
ἐφελήσαντος τοῦ Φεοῦ τὸ αὐτὸ πάλεν "ἄνθρωπος yevíoeraa. ἐπεὶ τέ βουλόμενος Ó 
δεολόγος Μωυσῆς LL xoà τήν σκηνοπηγέαν ἑορτὴν ἐν τῷ «4ευϊτικῷ μυστικῶς δἰση-- ο. 23,39 
jíroro ; ἀρά γε ἵνα οὕτως Γἑορτάσωμεν τῷ 9εῷ, καθάπερ ἐξηγοῦνται χυδαιότερον oí 
Ἰουδαῖοι νοοῦντες τὰς γραφάς, ὡς τοῦ θεοῦ σχηναῖς τοιαῦταις ἐκ χορπών xai κλάδων C 
xai φύλλων κατεσχευασµέναις ἀρεσκομένου, ἃ εὐθέως μαραίνονται τὴν χλόην ἀποσυλώ-- 
μενα; οὐκ ἔστιν εἰπεῖν. τένος μῆν 5 σκηνοπηγία, φράσατοε. εἰςήχ9η μήνυμα τῆς ἄλη- 
διῆς ἡμῶν ταύτης σκηνῆς, TY χαταπεσοῦσαν εἰς q9opav διὰ Tiv παράβασεν καὶ λδλυ- 
μένην τῇ ἁμαρτέᾳ αὖθις συμπήξως ἀνώλεθρον ἀναστήσειν ὁ 9εὸς ἐπηγγείλατο , ' ὅπως 
ἑορτάσωμεν αὐτῷ ἆληνώς τὴν μεγάλην. ἑορτὴν καὶ “πολυδρύλλητον τῆς σκηνοπηγίας ἐν 
" ἀναστάσει, ὁπότε συμπηγνύμενα ἡμῶν εἰς κατακόσµησιν τῆς ἀθ ανασίας xoi συμφω- 
νίαν τὰ σκηνώµατα ἐκ τοῦ χοὸς ἄφθαρτα ἀνέστανταε, ὁπότε ἀκούσουσι τὰ ὁστᾶ τὰ Ετοοὰ. 97, ᾱ, 
ξηρά, κατὰ τὴν ἀφευδεστάτην προφητείαν; προςαγόµενα πρὸς τὰς ἁρμογὰς αὐτῶν υπὸ D 
τοῦ ζωοπλάστου δεοῦ xoi ἀριστοτέχνου ἀνακαινοποιοῦντος αὖνθις τὴν σάρκα xai συμ- 
μιγνύντος, οὗ τοιούτοις ἔτι δεσμοῖς οἷς καὶ πρώτον συνείχετο, ἀλλ ἀκηράτοις πάµπαν 
λοιπὸν καὶ ἀλύτοις. "ἐδεασάμην γὰρ ἐν Ὀλύμπῳ ἐγώ (ὄρος δέ ἐστιν ὃ Ὄλυμπος τῆς 
«4υκίας) πυρ -αὐτομάτως κατὰ τὴν ἀκρώρειαν τοῦ Όρους κάτωθεν ἐκ τῆς γῆς ἀναδεδό- 
µενον, περὶ ὃ "ug ἄγνος φυτὸν ἑστός, οὕτω μὲν εὐθαλὲς καὶ χλοερόν, οὕτω δὲ σύ- 
exiov , ὡς ὑποτοπάσαι ὕδωρ μᾶλλον ἀένναον αὐτὸ βεβλαστηκέναι. δὲ ἣν αἰτίαν οὔν, 
εἰ φύσεις εἰσὶ φῦα τῶν καὶ ὑπὸ πυρὸς ααταναλισκοµένων σωμάτων xoi ἀθύνατον ἄκαυ-- 


στα διαμεῖναι τὰ ἅπαξ «φύσεως ὑπάρχοντα τῆς καυστῆς, οὐ µόνον o? καταφλέγεται 181 


1) Inde ab hoc loco Photiana Excerpta (cod. 234. p. 208, a. 37) fragmento Rupifucaldino ápud 
Combefisium (Galland. p. 779, D. — p. 780, ^.) rursus comitantur. 
2) Nimirum lustinus Mart., cuius haec verba, a Methodio laudata, Grabius Spicileg. PP. T. II. 
p.193, contentus praegressis, neglexit. 

3) Hactenus fragmentum Rupifucaldinum ap. Combefisium (Galland. p. 780, A.). Pergit Photius 
p. 208, b. 14 — 22. uamquam, si quaeris, verba ab eo allata, exceptis istis p. 208, b. 14. καὶ οἱ ^ 
νεχροὶ .. (18) .. τοὺς νεκρούς, proximo fragmento Rupifucaldino longe pleniora insunt, ut statim 
videbis, Ceterum de loco 1 Thess. 4, 16 conf. quae Epiphanius Panar. p. 601, A. B., commemorato 
Methodio, disputat. 

4) Lacunam, apud Photium p. 298, 6. 18. post verba: οἱ ἀπολαμβάνοντες ἐγερθέντες ἐκ τῆς γῆς 
τοὺς νεχρούς, latentem, sarcit fragmentum , editum a Combefisio (apud Galland. p. 780, A. — 
p. 781, C.) ex cod. Rupifucald. Parallelorum SS, Io. Damasceni, cuius conf. Opp. ed. Lequien. T. Π. 
p. 763, A. ubi lemma: τοῦ αὐτοῦ, refertur ad praegressum: τοῦτο τοῦ ἁγίου ἱερομάρτυρος Μεὺδο- 
δίου Πατάρων ἐστίν. 

9) Ὅπως ἑορτάσωωεν .. (D.) .. καὶ , dÀvroic. Horum summa inest Excerptis ap. Phot. cod, 234. 

p. 298, b. 18 —22. ἵνα .. ἑορτάσωμεν αὐτῷ — — ἀπειλήφαμεν. 
.6) Excerpta apud Photium p. 298, 5. 23. sqq. fragmento Rupifucaldino hinc partim comitantur. 


.94 MEOOZIOY ; 


Sap. 16, 24. 


4 Cor. 3, 7. 


Ioan. 5, 17. 
Sap. 7, 21. 
D 


Phot. 
209. a. 
Apoc. 20, 3. 


Psal. 21, 16. 


1 Cor. 11, 7. 


τὸ φυτον τούτο, ἀλλ᾽ ἀκμαιότερον μᾶλλον ὑπάρχει xoi χλοηρότερον, ὃ τῇ φύσει égci 
εὔκαυστον, xoi ταύτα περὶ αὐτὰς αὐτοῦ τὰς ῥέζας τοῦ πυρος évrvgouévov ; κλάδους yovv 
ἐγω δένδρων ix τῆς παρακειµένης ὕλης ἔθῥιψα καθ ὃν ἀνερεύγεται τὸ ορ τόπον», καὸ 
εὐθέως εἰς φλόγα ἀρθδέντες ἐτεφρώθησαν. φράσατε οὖν δὲ δὲ ἣν αἰτίαν τὸ μὴ ὑπο-- 
φέρον μηδὲ τὴν ἓξ ἡλίον δέξασθαι ἔχκανσιν, ἀλλὰ Σηραινόµενον ἐὰν μὴ ἀρδευθῇ βρα- 
Xx». τοσούτῳ πυρὸς φλογμῳ συνεχόµενον οὐ καταναλίσκεταε, ἀλλὰ bi τε καὶ δώλλεν; 
τί οὖν βούλεται TO παράδοξον; δεῖγμα τοῦτο τῆς μελλούσης ὁ 9 εὸς ἡμέρας xai προοέ- 
μιον ἔθετο, ένα ᾿Υινώσκωμεν εὐδηλότερον ὅτι πάντων πυρὲ χαταβασίῳ κατομβρουµένων 
τὰ ἓν ἀγνείᾳ σώματα xat δικαιοσύνη διατερέψαντα καθάπερ ψυχρῷ δατι τῷ πυρέ, 
οὐδὲν ἀλγυνόμενα πρὸς αὐτοῦ, ἐπιβήσοντα,. ' αληθῶς γάρ, ὠ μεγαλωφελὲς xoi µεγα- 
λόδωρε δέσποτα, » η χτίσις σοι τῷ ποιήσαντι ὑπηρετοῦσα ἐπιτεύεται slg κόλασιν κατὰ 
τῶν ἀδίχων καὶ ἀνίεται εἰς εὐεργεσίαν ὑπὲρ τῶν ἐπὶ coi πεποιότων,- καὶ Ψέλοντός 
σου πὸρ μὲν καταφύχει, λυμαινόμενον οὐδὲν ὧν αὐτὸς κρύνεις διασωξεσθαι, vou xoi 
ἔμπαλιν δρεμυτέραις καταφλέγει πυρὸς προσβολαῖς, καὶ οὐδὲν ἀντιτάσσεταί σου τῷ 
ἀνικήτῳ χράτει xoi τῇ σῇ ic goi. πάντα γὰρ ἔκτισας εξ οὐκ ὄντων' διὸ καὶ πάντα 
μεταλλεύεις, e ὑπάρχοντα, xai µετασκευάζεις, μόνος υπάρχων Φεός, ὡς θέλεις. 


VI. *'O yovv ἀπόστολας τὸ φυτεύεσθαι xai ποτέεσθαι τέχνη καὶ yj καὶ ὅδατι 

δοὺς τῷ Φεῷ τὸ αὐξάνειν συνεχώρησε µόνῳ, ia » οὔτε ὁ ᾿ φυτεύων "ovre ὁ 0 ποτίζων ἐστέ 
PL 

τες ἀλλ ὁ αὐξάνων 3sog* ἔφη. ἠπίστατο χὰρ, πάντα γεννώσαν την πρωτόγονον σοφίαν 
του Φεοῦ καὶ πάντων τεχνέτιδα πάντα εἰς τὸν κόσμον προφέρεεν. ὃν καὶ παλαιοὺὶ ἄνδρες 
φύσιν ἐκάλεσαν καὶ πρόνοιάν, παρὰ τὸ φύειν αὐτὴν ἅπαντα καὶ αὖδειν προνοουµένην 
ái καὶ φροντίξουσαν. "I. γὰρ στης pov ἕως, ἄρτι ἐργάξεται t φησέ »Χάγὼ ἐργάζο- 
μαι ὅνθεν διὰ ταῦτα δὴ καὶ Ó ZoÀoudv ἁπάντων αὐτὴν τεχνίτιδα ἐκάλεσεν; εἰς οὐ- 
δὲν πτωχεύοντος τοῦ Jsov, ἀλλὰ πλονσίως πάντα καὶ κτίζειν καὶ ποιεῖν καὶ ποικέλ- 
λειν καὶ αὖὔδειν δυναµένου. 


VIII. ? To πάντα «δημιουργών ὁ soc καὶ πάντων φροντίων καὶ προνοούµενος, 
λαβὼν χοῦν ἀπὸ τῆς γῆς, τὸν ἔξωνεν ἡμῶν ἔπλασεν ἄνθρωπο». 


ΙΧ. “ Ὅτι gov, Ἐπίστησον δὲ µήποτε καὶ ó μακάριος Ἰωάννης ο ἔδωκεν 7 δά- 
λασσα τοὺς νεκροὺς τοὺς ἐν avi η λέγων » καὶ ὁ Φάνατος xoi Ó , iot ἔδωκαν τοὺς 
νεκροὺς τοὺς ἐν αὐτοῖς« τὰ ἀπὸ τῶν στοιχείων ἀναδιδόμενα τερὸς ᾿ἀποχατάστασεν ἑκά- 
στου μόρια ἐδήλωσε. τὴν μὲν 7άρ θάλασσαν εἶναι τὴν ὑγρὼν οὐσίαν, Ei δὲ τὸν 
ἄέρα παρὰ τὸ ἀειδές. διὰ τὸ ur ὁρᾶᾷσθωι, καθάπερ ἐλέχδη xai Ἱριγένει, xoi Φάνα- 
τον τὴν γῆν παρὰ τὸ ἐν αὐτῇ κλίνεσθαι τὰ Φνήσκοντα, ὅνεν καὶ yovg ἐκλήοη Jav«- 
του ἐν ψαλμοῖς, εἰς yovv Θανάτου χατῆχυαι εἰρηκότος Χριστοῦ. 


X. 'Qu φησέ, llàv γὰρ τὸ ἐκ καν αροῦ &époc xai xad'agov πυρὸς συνιστάµενον 
σύγκριμα, καὶ τοῖς ἀγγελικοῖς ὁμοούσιον ὑπάρχον, οὐ δύναται γῆς ἔχειν ποιότητα καὶ 
vóaroc, ἐπεὶ συμβήσε ται ἐδεσθαι αὐτὸ γεῶσες. τοιοῦτον XGi ἐκ τούτων τὸ ἀναστῆναι 
µέλλον σώμα ἀνθρώπου “λρυγένης ἐφαντάδετο, ' ὃ καὶ ευμαμκον κά 


ΧΙ. "Oz. φησί, ΠΠοδωπὸν ἄρα ἐστὺ xai σχῆμα τὸ ἀνιστάμενον, εἰ ὅλως τὸ ἄνθρω- 
ποειδὲς τοῦτο, ὡς ἄχρηστον 0v κατ αὐτόν, ἐδαφανίζετας, ὃ πάντων ἐστὶ τῶν εἰς ζώα 
συγκεκρεµένων σχημάτων ἐρασμιώτατον, ᾧ xai τὸ Jsiov χρῆται εἰκόνε, καθ ώσεερ xai 
ὅ σοφώτατος ΠΗ[αυλος δηλοξ » ἄνηρ μὲν γὰρ οὐκ ὀφείλει κατακαλύπτεσθαι τὴν κεφαλήν, 
εἰκὼν xai δόξα dJtov ὑπάρχων." εἰς ὃ xoi T νοερὰ τών ἀγγέλων σώματα διεκοσµή- 
Φησαν; άρα χυχλοτερὲς ἢ πολυγώνιον ῆ χυβικὸν 7 πυραμοειδές; πλεῖσται γὰρ τῶν 
σχημάτων αἱ παραλλαγαί. ἀλλὰ τούτο ἁμή «v0». οὐκοῦν τίς 2] ἀποκλήρωσις το μὲν 
Φεοείκελον σχημα (ὁμιολογεῖ 160 xai αὐτὸς ομοειδῆ εἶναι τὴν ψυχὴν τῷ σώματε) άπα- 
γορεύεσθαι ὡς ἀκλεέστερον, ἄπουν δὲ καὶ ἄχεερον ἀνίστασθας; 


1) Hoc loco rursus deficiunt Excerpta apud Photium (p. 298, 6. 40); pergit fragmentum Rupi- 
fucaldinum apud Combefisiun (Galland. p. 781, B.). 

2) Hoc fragmentum Combefisius (apud Galland, p. 781, C. D.) ex codice Rupifucaldino supra 
dicto edidit. 

3) Hoc quoque fragmentum Combefisius (ap. Galland, p. 781, D.) ex eodem cod. Rupifucald. 
edidit. 

4) Hic denuo incipiunt Excerpta ap. Phot. cod. 234. p. 208, b. 41 sqq. Parum autem abfuit, 
quin ante fragmentum 1X. illud, quo de Iona agitur (num. XIX.), interponerem. Certe illius frag- 
menti haec sedes esse videtur. : 

5) Contra Origenem ita interpretantem 1 Cor. 15, 44 Methodius hisce disputavit, quae Oecume- 
nius p. 487 ed. Veron. ad eum locum summatim refert: Mt900. σώμα λέγεται πνευματικὀν, οὗ 
τὸ λεπτομερὲς καὶ ἀερώδες, χαθὼς λέγουσέ τινες ὅτι τοιοῦτον «i ψυχαὶ ἐν τῇ ἀναστάσει λήψονταν 
σώμα, Qv ἐστιν εἰς xci Ὡριγένης " ἀλλὰ πνευματικὸν λέγεται τὸ χωροῦν πᾶσαν, τοῦ , &yfov πνεύ- 
µατος τήν ἐνέργειαν xui κοινωνίαν, ὥσπερ οἰνηρὸν xci ἐλαιηρὸν σχεῖος καλεῖσαι τὸ τούτων χωρητι- 
κὀν. ἀναλόγως οὖν καὶ ψυχιχὸν ἐκάλεσε τὸ τῇ ψυχῇ καὶ οὐ πνεύματι ἁγίῳ διοικούμένο». 








EK TOY HEPI ANAZTAZEQ2. 95 


XII. "On quot» , ο μετασχηματισμὸς 7 eic TO ἀπαθὲς xoi ἐνδοξόν ἐστιν àmoxa- 
τάστασες * ! yvy μὲν γαρ σώμα ἐπιθυμίας ἐστὶ καὶ ταπεινώσεως (διὸ xai ava) Dan. 9, 23. 


üyijp ἐπιθυμιῶν ἤκουε), τότε δὲ µετασχηματισθήσεται εἰς σώμα ἀπανές, οὗ τῇ ἐξαλ- 
λαγή «τῆς διακοσµήσεως των μελών, ἀλλά τῷ μὴ ἐπεθυμεῖν τῶν ὑλικῶν ἡδονῶν. 

xul. "Ori φησὶν ἐξελέγχων τὸν Ὡριγένην, 3 Βούλεται τοένυν ὁ "ρεγένης τὴν μὲν 
αὐτὴν σάρκα μὴ ἀποκαθδέστασθαιε τῇ Voy, την δὲ ποιὰν ἑκάστου µορφήν; κατὰ τὸ 
εἶδος τὸ τὴν σάρκα καὶ YUY χαρακτηρίζον, ἓν ἑτέρῳ πνευματικῷ ἐντετυπωμένην ἀναστή- 
ceo d'au σώματι, ἕνα ἕκαστος πάλιν Ó αὐτὸς Φανῇ xara τὴν μµορφήν, xui τούτο εἶναι τὴν 299. b. 
ἐπαγγελλομένην ἀνάστασεν. »ῥευστοῦ γάρ“ φησέν 5 ὑπάρχοντος τοῦ ὑλικοῦ σώματος 
xai pnóénore µένοντος ig ἑαυτῷ, ἀλλὰ ἀπογινομένου xai ἐπιγινομένου mpi τὸ εἶδος 
τὸ ᾿χαρακτηρέζον τὴν µορφήν, vp οὗ καὶ συγκρατεῖται τὸ σχημα, ἀνάγκη. 0g τὴν 
ἀνάστασεν ἐπὶ ᾿µόνου εἶδους ἔσεσθαι. εἶτα με ὀλέγον φησέν, Οὐκοῦν, à ορέγε- 
γε, εἰ ἐπὶ του εἶδους μόνον προςὐοκᾶσύαι διισχυρίζῃ τὴν ἀνάστασεν ἓν ππνευματεκῷ 
µεταθησομένου σώματι, ἀπόδειξέν τε δοκεµωτάτην τὴν κατὰ τὸν Ἠλίαν ἡμῖν όπτα- 
σίαν καὶ Muvoéa παρέχεις» » ὥσπερ ἐκεῖνοι φάμενος μετὰ τὴν ἀπὸ τοῦ βίου ἔξο- 
dov ὠφθησαν ovg ἕτερον παρ d εἶχον εἶδος ἐξ ἀρχῆς διασώζοντες, κατὰ τὰ αὐτὰ 
καὶ y» πάντων ἔσται ἀνάστασις y Ó Μωνυσῆς δὲ xai Ó Ἠλίας πρὸ τοῦ τὸν -«Ἀριστὸν 
παν εἲν xai ἀναστῆνωι 707 τὸ εἶδος τοῦτο ὃ φὴς ἔχοντες ἀνέστησαν xai ὤφθησαν, 
πῶς δή ἔτι ὁ Ἄριστὸς πρωτότοκος εἶναι τῶν νεκρών ὑπὸ τῶν προφητῶν . καὶ τῶν Αροο.1,ὄὅ. 
ἀποστόλων ἄδετας; εἰ γὰρ ποωτότοκος τῶν νεκρών Ἄριστὸς εἶναι πεπίστευταε͵ πρω- Col. 1,18. 
τότοκος ὁέ ἐστι τῶν νεκρών ὁ πρὸ πάντων. ἀναστάς, ὁ δὲ ἠΜωνσης 50 xai πρὸ τοῦ 
τὸν Ἀριστὸν παν εἴν ἔχων τὸ εἶδος τοῦτο ἐφάνη τοῖς ἀποστόλοες, πτερὺ ὃ πληροῦσθαι 
φῆς αὐτὸς τὴν ἀνάστασιν, οὐκ ἄρα τοῦ εἴδους χωρὶς τῆς σαρχός ἐστιν 7 ἀνάστασις. 
ῆτοι γὰρ τοῦ εἴδους € ἐστίν. ὡς παρεγγυᾷ, μόνου ) ἀνάστασες, καὶ οὐ δύναται ἔτι πρω- 
τότοχος εἶναι Ó Ἄριστὸς τῶν νεκρών, τῷ πρὸ αὐτοῦ ἐχούσας τοῦτο μετὰ τὴν τελευτὴν 
τὸ εἶδος πεφηγέναι ψυχάς' jJ πρωτότοκος ἀληθώς, ὥςπερ ἔστε, xai ἀδύνατον ὅλως 
ἠξιώσθαι πρὸ αὐτοῦ τινας τῆς εἰς τὸ μὴ αὖθις ἀποθανεῖν ἀναστάσεως. εἰ δὲ ἀνέστη 
οὐδεὶς πρὸ αὐτοῦ, oL δὲ pel τὸν Μωυσέα καὶ τὸν Ἠλίων σάρκας μὲν ἔχοντες τοῖς 
ἀποστόλοις οὔχ ὤφθησαν, μόνον δὲ τὸ εἶδος, 7 ἄρα ἀνάστασις ἐπὶ της σαρκὸς προ- ; 
φανῶς δηλοῦται. xoi γὰρ ἀτοπώτατον àni μόνου. τοῦ εἶδους τὴν ἄνάστασεν δεορί- 
ELLEN ὁπότε αἱ ψυχαὶ καὶ μετὰ τὴν τῆς σαρκὸς ἔξοδον οὐδέποτθ φαένονταν TO 
εἶδος, ὁ φησιν ἀνίστασθαι, ἀποτιθέμεναι. εἰ δὲ συµπαρέσται αὐταῖς τοῦτο ἀναφαί- 
ρετον; καθάἄπερ καὶ ἐπὶ τῆς ΙΜωνυσέως καὶ Ἠλίου φυχῆς, xai οὔτε φΦεέρεταε κατα 
σὲ οὔτε ἀπόλλυται, δὺν αὐταῖς πανταχοὺ συμµπαρόν, οὐκ ἄρα τὸ εἶδος ἀνίστατᾶι» ὃ 
μηδέποτε πέπτωκεν. ἐὰν δέ τις «δυσχεράνας καὶ TC δή ἀποκριθῇ, » 8 μηδεὶς 
ἀνέστη πρὸ του κατελ.εἲν εἰς τὸν "4ιδην τὸν ἄριστόν, ἀναστάντες 70r τενὲς ἑστο- 300. a. 
ρήθησαν πρὸ αὐτοῦν ἓν οἷς τῆς 2αραφθένης χήρας ὁ υἱὸς καὶ τῆς 2ωμανίτιδος καὶ BReg. 17, 22 
ὁ Aálnpoc; λεκτέον 4 ἄλλ' οὗτοι εἰς τὸ καὶ αὖθις ἀποθανεῖν ἀνέστησαν, 1, ἡμεῖς δὲ neg. d, 5. 
περὶ τιν µηχέτι μετὰ την ἔγερσιν διοριζόμεδα τεθνηξομένων." ἐὰν dé xoi rei τῆς 
ψυχῖς διαπορήσας φράση τοῦ Ἡλίου, ὡς τῶν μὲν γθαφῶν ἀνειλῆφθαι αὐτὸν λεγου- 
σῶν £y σαρχέ, ἡμῶν δὲ ἀσύμπλοκον σαρκὸς τοῖς ἀποστόλοις ώφδαε φασκόντων, 
λεχτέον ὅτι ,Xai μὴν μᾶλλον τὸ λέγειν αὐτὸν ώφδαι τοῖς ἀποστόλοις ἐν σαρκὶ προς 
ἡμῶν ἔστι. δείκνυται γὰρ xai διὰ τούτου ἀφφαρσίας ἡμῶν ὁπάρχον τὸ σῶμα δεκτι-- 
xo, xaJ άπερ ἐδείχδη xoi ἐπὶ τοῦ ᾿Ενωχ µετατεθεμένου. εἰ n γὰρ ἀφθαρσίαν Gen. 5, 24. 
ἠδύνατο δέξασθαε, οὐκ ἂν οὐδὲ διέµεινεν àv ἀπαθείᾳ τοσούτῳ χθόνῳ. εἰ τοένυν 
0931 μετά τοῦ σώματος , καὶ ἦν τελευτήσας μέν, ἀναστὰς δὲ ἤδη i ἐκ νεκρῶν οὐδέπω." 
καὶ ταῦτα, ἵνα δὴ συγχωρήσωµεν τῷ ριγένει, καθ ἑαυτὸ τὸ εἶδος λέγοντι μετὰ τὴν 
τελευτην ἄποξευγνυμενον ἀπὸ τοῦ σώματος zi ψυχη δήδοσθαι : ὅπερ ἐστὶν ἅπάντων 
ἀδυνατώτατον, τῷ προαπόλλυσθαι τὸ εἶδος τῶν σαρκών ἐν ταῖς ἀλλοιώσεσε, καδά- 
περ καὶ τὸ σχῆμα TOU συγχωνευοµένου ἀνδριάντος πρὸ τῆς ὁιαλύσεως τοῦ ὅλου, ὅτι 


1) Quid sibi velit τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως Philipp. 3, 21, Methodius hisce disputavit , uae 
Üecumenius ad eum locum p. 078 ed. Veron. affert: dÀÀ' ὅρα τί φησι Μεθόδιος ἐν τῷ περὶ ἄνα- 
στάσεως λόγῳ. καὶ τοῦτό ποτε ἡμῶν τὸ σώμα caue δόξης ἦν πρὸ τῆς παραβάσεως, καὶ οὕτως 
ἐνδοξον ἦν, ὅτι νῦν μετὰ τήν παράβασιν σῶμα ταπεινώσεως λέγεται. οὐ yd ἂν & ur ἔνδοξον 
ἦν, ταπεινώσεως νῦν ἐκλήθη. ταπεινοῦται γὰρ ἀπὸ σφάλματος τὸ ἔνδοξον. τὸ γὰρ di ταπεινὸν 
οὐκ cv τις εἴποι ὅτι δια τὴν παράβασιν ἐταπεινώθη. xoi γὰρ xai περὲ τοῦ ἱσταμένου, εἰ πέσοι, 
λέγομεν ὅ ὅτι ἔπεσε, περὲ δὲ τοῦ dei χειμένου οὐχ ἄν τις εἴποι ὅτι ἁμαρτήσας (1. ἀααρτήσαν) ἔπεσεν. 
ὥςτε τοῦτο τὸ σώμα ἄφθαρτον xoi ἔνδοξον γινόμενον ἀνίσταται καὶ οὐχ ἕτερον. 

2) Conf. Eustath. Antioch. Contra Origen. de Engastrimytho p. 394 ed. Allat. ὅσα δὲ τῆς ἀνα- 
στάσεως ἕνεχα καχοδόξως εἰςηγεῖται » δηλῶσαι μὲν ini τοῦ παρόντος ουχ οἷόν τε’ Μεθόδιος γὰρ, à 
τῆς ἁγίας ἄξιος µνήµης ἔγραψεν ἀποχρώντως εἲς τόδε τὸ Φεώρημα xai διέδειξεν ἀναφανδον ὅτι 
τοῖς αἱρεσιώταις o κε πάροδον ἀβούλως, ἐπὲ εἴδους, ἀλλ οὐκ ἐπὶ σώματος αὐτοῦ τὴν 
ἄνάστασεν ὁρισάμενος. 


PEE 


— 





96 ος 


μη δύναται χωρέζεσθαι xaJ ὑπόστασεν ἀπὸ της ὕλης T, ποεότης. χωρίέξεται μὲν 740 
ἀπὸ τοῦ ἀνδριάντος χωνευθέντος 1, 5» περὶ τῷ qax μορφὴ ἀφανιξομένη; οὗ μὴν ὄφε- 
στῶσα ἔτι κατ οὐσίαν. ἐπεὶ δὲ λέγεται ἐν τῷ Φανάτῳ τὸ εἶδος χωρίξεσθα, ἀπὸ 
τῆς σαρχός, φέρε τὸ χωριζόμενον ποσαγῶς λέγεται χωρίζεσθαι ἐπισκεψωμεδα., λέγε- 
ται τοίνυν ωρίρεσδαέ, τι ἀπό τενος 7d Svegyeía καὶ ὑποστάσει, 5$ ἐπινοίᾳ, ῇ ἔνερ- 
γείᾳ μέν, 0v ri xa ὑποστάσει. ὡς εἰ πυρους τις καὶ κριθὰς. μεμιγμένα χωρίσεεεν 
dm ἀλλήλων᾽ ] μὲν γὰρ κατὰ xívpotv χωρίζεται a ἐνεργείᾳ λέγεταε, 7 δὲ «χωρεσὺέντα 
ὑφέστηκεν, ὑποστάσει λέγεται χεχωρίσθαι. ἐπενοίᾳ δέ, ὅταν τήν ὕλην ἀπὸ τῶν ποιο- 
τήτων χωρέζωμεν xai τὰς ποιότητας ἀπὸ τῆς ὄλης. ἐνεργείᾳ δέ, ov μὴν xoi ύπο- 
στάσεε» ὅταν χωρισθέν τι ἀπό τενος μηκέτι ὑπάρχοε, ὑπόστασιν οὐσίας οὐκ ἔχον. 
Υ}οέη δ) ἄν τις καὶ ἐν τοῖς χειροτεχνήµασιν ὡς ἔχει. ἀνδριάντα ἰδὼν y ἵππον λχαλ- 
xo. ταῦτα γὰρ λογεζόµενος ὄψεται τὴν ἔμφυτον μορφὴν διαλλάττοντα; sic δὲ 
ἑτέραν ὄψιν μεθιστάµενα, "y ἧς τὸ ξυγγενόµενον εἶδος ἀφανίξεται. εἰ γάρ τες τὰ 
300. b. ἔργα τὰ σχηματιζόμενα εἰς εἶδος ἀνθρωώπου 7? ἵππου συντήκοε, εὑρήσει τὸ μὲν τοῦ 
σχήματος εἶδος ἀφανιζόμενον, αὐτῆν δὲ TY VÀmTV- μένουσαν. ὥστε ἀσύστατον τὸ λέ- 
γεεν τὸ μὲν εἶδος ἀνίστασθαι ἡμανρωμένον μηδέν, τὸ δὲ σώμα, ἐν ᾧ ἦν τὸ εἶδος 
ἐντετυπωμένον, διαφύεέρεσδαι. ἀλλά ναί φησεν᾿ , ἓν πνευματικῷ γὰρ μετατεθήσεται 
σώµατι. οὐκοῦν ἀνάγκη τὸ μὲν εἶδος ἰδίως. ὁμολογεῖν αθτὸ τὸ πρὠτον u7 ἀνέστα- 
σθαε, τῷ συνηλλοιώσθαι αὐτὸ συμφύῖνον τῃ σαρκέ. κἂν γὰρ àv πνευματικῷ μµετα- 
πλασδῇ σώματε , αὐτὸ μὲν ἰδίως τὸ πρῶτον ὑποκείμενον ἐκεῖνο͵ ovx à ἔσταε, ὁμοεότης 
δέ τις ἐκείνου ἐν λεπτομερεῖ μεταπεπλασμένη σώματι. εἰ δὲ μήτε τὸ εἶδος τὸ αὐτὸ 
μήτε τὸ σώμα ἀνίστατας, ἀλλ᾽ ἕτερον ἀντὶ τοῦ προτέρου (τὸ γὰρ ὅμοιον ἕτερον τοῦ 
ἑαυτοῦ ὁμοίου ὂν), αὐτὸ ἐκεῖνο τὸ πρῶτον, πρὸς 0 ἐγένετο, εἶναι οὗ δύναται. 
XIV. Ὅτι εἶδός φησιν εἶναι τὸ τὴν ταυτότητα τῶν μελών ἓν τῷ χαρακτῆρε τῆς 
µορφῆς ἑκάστου ἐμφαῖνον. | 
XV. "Or: τὸ παρὰ τοῦ προφήτου Γεζεκιήλ περὶ τῆς ἀναστάσεως τῶν νεκρών ῥητὸν 
εἰρημένον τοῦ δρεγένους ἀλληγοροῦντος, καὶ εἰς τὴν τῶν εἰς Βαβυλώνα αἰχμαλωτι- 
σ9 έντων Ἰσραηλιτῶν ἐπάνοδον ἐκβιαζομένου εἰρῆσθαε, ἐξελέ χων μετὰ πολλὰ Ó ἅγιος 
xai τοῦτό Q5oiv' Ουδὲ γὰρ οὐδὲ αὐτοὶ πρὸς ἐλευθερίαν ἀνέσφηλαν καθαράν, οὐδὲ 
τῶν ἐχὺ ρῶν κατακρατήσαντες ἐξουσιασεικώτερον κατῴκησαν τὴν ερουσαλήμ. εἴργοντο 
γοῦν υπὸ τῶν ἀλλοεθνῶν πολλάκις οἰκοδομῆσαι θελήσαντες τὸν ναόν" ὅθεν καὶ ἐν 
w αὐτὸν καὶ cg ἔτεσι μόλις ἠδυνήθησάν δείµασθαι, τοῦ Σ0λο ὤντος ἐν ἑπταετεῖ 
χθόνῳ ἐκ Φεµελίων αὐτὸν συμπληρώσαντος. xai τέ χρὴ λέγειν; ἀπὸ γὰρ δὴ Ύαβου- 
οδονόσορ καὶ τῶν rid αὐτὸν Βαβυλῶνος βασιλενσάντων ἄχρι τῆς Περσῶν ἐπὶ τοὺς 
«ἀσσυρίους καθόδου » τῆς τε «λεξάνδρου ἠγεμονίας, καὶ τοῦ “Ῥωμαίων τοῦ πρὸς τοὺς 
Γουδαίους συῤῥαγόντος πολέμου, ἑξάκις κατεστράφησαν ὑπὸ τῶν πολεμίων τὰ Ἱερο- 
σόλυµα. καὶ τοῦτο Ἰώσηππος ἑστορεῖ λέγων οἔτει δευτέρῳ τῆς Οὔεσπασιανου ἤγε- 
µονίας; ἆλοῦσα δὲ καὶ πρότερον πεντάκις, τοῦτο δεύτερον Ἰρημωῦγ. “4σωχαῖος μὲν 
γὰρ ὁ τῶν “ἰγνπτίων βασιλεύς, xai uer αὐτὸν «ἀντίοχος, ἔπειτα Πομπήτος, καὶ 
ἐπὶ τούτοις σὺν Ἡρώδῃ Σόσσιος ἑλόντες ἐνέπρησαν τὴν πόλιν πρὸ δὲ τούτων ὃ τῶν 
Βαβυλωνίων βασιλεὺς κρατήσας ἠρήμωσεν αὗτην.“ | 
301. a. XVI. "Ort Ωριγένης τᾶδε φησέ᾿ Περὶ δὲ τοῦ "tabágov καὶ τοῦ πλουσίου ἀπορεῖ- 
cot δύναταε, τῶν μὲν ἁπλουστέρων οὐομένῳν ταύτα λελέχὃαε, ὡς ἄμφοτέρων μετὰ 
τῶν σωμάτων λαμβανόντων τὰ ἄξια τών TQ Dt πεπραγμένων, τῶν 0€ ἀκριβεστέρων, 
ἐπεὶ μετὰ την ἀνάστασιν οὐδεὶς à βέῳ καταλείπετα», ovx ἓν τῇ ἀναστάσει οἰομένων 
Luc. 16.28. ταῦτα yeyovévos (λέγει γὰρ ὁ πλούσιος ὅτι πέντε ἀδελφοὺς ἔχω, καὶ ἵνα uj ἔλθω- 
σεν εἰς τὸν τόπον τοῦτον τῆς βασάνου» πέμψον «4άζαρον ἀπαγγέλλοντα αὐτοῖς τὰ 
ἐνταῦθα), καὶ διὰ τοῦτο ζητούντων τὴν γλὠσσαν xai τὸν ὀάκτυλον καὶ τοὺς κολ- 
πους ^ fipaàu xai τὴν ἀνάκλισιν. καὶ τάχα τὸ τῆς ψυχης ἅμα τῇ ἁπαλλαγῇ σχῆμα, 
ὅμοιοειδὲς ὂν τῷ παχεῖ καὶ ynivo σώματε, δύναται οὕτως, λαμβάνεσθαι. si ποτε 
yov» ἱστορεῖταί τις τῶν κεκοιµηµένων φαινόμενος, όμοιος «ἑώραται τῷ ὅτε τὴν σάρκα 
1Κος.28,12. εἶχε σχήµατε. εἶτα, "lia καὶ ὁ Σαμουὴλ φαινόμενος, ὡς δῆλόν ἐστιν, ὁρατὸς (Y 
παρέστησεν ὅτι σῶμα περεέκειτον. μάλιστα àv &vayxacd pev ὑπὸ TOY ἀποδείξεων 
τὴν οὐσίαν τῆς ψυχῆς ἀσώματον εἶναι καθ ἑαυτήν ἀποφήνασθαι. ἀλλὰ xai 0 κολα- 
ξόμενος πλούσιος xai ὁ ἓν κόλποις 4βραὰμ πένης ἀναπανόμενος, πρὸ τῆς παρουσίας 
τοῦ σωτῖρος καὶ πρὸ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος καὶ διᾶ τουτο πρὸ τῆς ἀναστάσεως 
λεγόμενοι ὁ μὲν ἓν “4ιδου κολάξεσθαε, ὁ δὲ ἐν κόλποις “βραὰμ ἀναπαύεσθαι, δι- 
δάσκουσιν ὅτι καὶ àv τῇ ἁπαλλαγῇ σώματι χρῆταϊ 1 ψυχή. πρὸς ταῦτα ὁ ἅγιος 
τάδε φησί ! Σχῆημα Kiko ὁμοιοειδὲς τῷ αἰσθητῷ τούτῳ μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἐκδημέαν 





1) Conf. Huet. Origenianer. lib. II. p. 100 sq. 





EK ΤΟΥ ΠΕΡΙ 4NAZTZAEQZ. 97 





ἔχειν ἐκτιθέμενος τὴν ψυχη», ἀσώματον ὑπό τι Ηλατωνικῶς ἀποφαένεται αὐτήν. τῷ 


γὰρ xai μετὰ τὴν ἀπὸ του χόσµον ἀποφοίτησιν ὀχήματος αὐτὴν δεῖσόαι xai περι- 
βολης λέγειν, ὡς o? δυναμένην κατασχεθΊναι γυμνήν, πῶς ovx ἂν καθ ἑαυτὴν ἀσώ- 
ματος ein; ἀσώματος δὲ ovca πῶς οὐκ ἔσται xai ἀγεπέδεκτος παθῶν; ἀκολουθεῖ 
γὰρ 1 τῷ ἀσώματον LLLA ὑπάρχειν καὶ τὸ ἄπανη εἶναι καὶ ἀπερίσπαστον. εἰ μὲν 
οὖν ὑπὸ ἀλόγου οὗ περιεέλκετο ὅλως ἐπιθυμίας, οὐδὲ συμμετεβάλλετο ἀλγοῦντι xoi 
πάσχοντε τῷ σώματι (ἀσώματον γὰρ. σώματι 7 σώμα ἀσωμάτῳ οὐκ ἄν ποτε συμπά- 
Jor), ἦν ἄν ἀσώματον δόξαι αὐτὴν ἀκολούθως τοῖς εἐρημένοις. εἰ δὲ συμπάσχοι τῷ 
σώματι» καθάπερ καὶ διὰ τῆς ἐπιμαρτνρήσεως τῶν φαινομένων ἀποδείκνυται, ἀσώ- 
ματος εἶναι οὐ «δύναται. 7 yovv ἀγένητος καὶ ἀνενδεὴς xoi ἀκάματος guai ὁ δεὸς 
μόνος ἄδεται, . ἀσώματος ὤν. διὸ xai áoparog 9εὸν ,yào οὐδεὶς ἑώρακεν. αἱ δὲ 
ψυχαὶ ὑπὸ τοῦ δημιονργοῦ xai πατρὸς τῶν ὅλων, σώματα νοερὰ ὑπάρχουσαι, εἰς 
λόγῳ δεωρητὰ μέλη διακεκόσµηνται, ταύτην λαβοῦσαι την. ὁιατύπωσεν τῆς oggi. OJtv 
xai iy τῷ in, καθάπερ xoi ἐπὶ τοῦ ««αξάρον xai τοῦ πλουσίου, καὶ γλὠσσαν xai 
Δάκτυλον. καὶ τὰ ἄλλα μέλη ἑστοροῦνται ἔχειν, οὐχ ὥς σώματος ἑτέρου συνυπαρχον- 
τος αὐταῖς ἀειδοῦς, ἀλλ’ ὅτι αὐταὶ φύσει αὲ ψυχαί, παντὸς ἀπογυμνωθεῖσαν περι- 
βλήµατος τοιαῦται κατὰ τὴν οὐσέαν ὑπάρχουσεν. ! ἀλλὰ γὰρ προδήλου (ὁπάρχοντος 
μη εἶναι, ἀπαδοῖς τὰς ψυχάς, μηδὲ a) μετὰ τὴν, τοῦ βίου ἔξοδον ἓ ἕτερα σώματα yer, 
iv oic ἐπεφαίνονταν πρὸ τῆς ἀναστάσεώς, ἀκόλουθον àv εἴη διαφωνοῦντα αὐτὸν καὶ 
ὧδε xai ἐναντιούμενον ἑαυτῷ ὁηλῶσαι. 

XVIII. 3 “Ομολογεῖ yov» αὐτός εί ποτε δή“ λέγων i ἑστορεῖταί τες τῶν χεκοι- 
μημένων φαινόµενος, ὅμοιος ἑώραται τῷ ὅτε τὴν σάρκα εἶχε σχήματι." πῶς οὖν 
μη φώμέν σε ταῦτα, ὠ Ὡρέγενες, δηλούμενον. λέγειν; εἰ Υὰρ αὕτη ἡ 97g ψυχῆ καὶ μετὰ 
τήν ἀπὸ TOU κόσμον ἔξοδον ὁμοειδής ἐστι τῇ σαρκέ, εἰς τὰ αὐτὰ μέλη δικατετυπω- 
uvm y ὥστε χαὶ γλὠσσαν xai δάκτυλον xai τὰ λοιπὰ ἔχειν. κατὰ τέ δὴ τοῦ μὲν χυριω- 
Τάσου καὶ πρωτου τῆς φυχῆς εἰς τουτο διακεκοσμηµένης τὸ σχῆμα οὐγὶ καὶ τὸ δὲ 
αὐτὴν ἐσόμενον σώμα εἰς το αὐτὸ εἶδος καὶ αὐτῇ διατυπωθήσεταε; 

ΧΙΧ. "On φησὶν ó ἅγιος àv τέλει "Dcre τό » διὰ τοῦτο «Ἀριστὸς ἀπέδανε” 
λεγόμενον ,,4va ζώντων καὶ νεκρῶν κυριεύσῃ. ἐπὶ τῶν φυχῶν xai ἐπὶ τῶν σωμάτων 
παραληπτέον, ζώντων μὲν τῶν ψυχών, καθὸ ἀθάνατοε, νεκρών δὲ τών σωμάτων». 

XX. "Or, εἰ τεμιώτερον σώμα ἀνθρώπου τῶν ἄλλων ζώων, ὅτι χερσέ τε Φεοῦ 
λέγεται πεπλάσθαι καὶ ὅτι τεµιωτέρου τῆς ψυχῆς τετύχηκεν ὀχήματος, πῶς τοῦτο 
μὲν ὀλιγοχρόνιον, ἁλόγων δέ τενων πολλῷ πολνχρονεωτερα; δῆλον ὥς ἤ τούτου 
πολυχρόνιος ὕπαρξις μετὰ τὴν ἀνάστασιν ἔσταε; 


XXI. * Περιέχει δὲ xoi μέγα µυστήριεον ) κατὰ τὸν Γωνᾶν ἱστορία. ἔοιχε Υὰρ τὸ 
μὲν κῆτος νοεῖσθαι ó χρόνος, ἅτε µηδέποτε ἑστώς, ἀλλὰ πορευόµενος ἀεὶ καὶ χατα- 


1) Hactenus Photius cod. 234. p. 301, 6. 12. Pergit Eustratius, Presb. CPol., in libro, qui 
inscribitur: Εὐστρατίου, πρεσβυτέρου τῆς ἁγιωτάτης τοῦ Φεοῦ μεγάλης ἐκχλησίας Κωνσταντινου- 
πόλεως, λόγος ἀνατρεπτικὸς πρὸς τοὺς λέγοντας μὴ ἐνεργεῖν τὰς τῶν ἀβθρώπων vv ἂς μετὰ τήν 
δάζευξιν τῶν ἑαυτῶν σωμάτων, καὶ ὅτι οὖδὲν ὠφελοῦνται διὰ τῶν προςαγοµένων ὑπὲρ αὐτῶν tü- 
χὼν τε x«i προςφορῶν τῷ Φεῷ. Eum edidit Leo Allatius in opere De utriusque ecclesiae, 
occidentalis atque orientalis, perpetua in dogmate de purgatorio consensione 
(Romae, 1655). Eustratius igitur apud Allatium p. 494 haec dicit: καὶ Μεθόδιος δὲ ὁ ἅγιος μάρ- 
Tu; χαὶ ἐπίσκοπος iv τῷ λόγῳ τῷ πρὸς ᾽4γλαοφώντα τοιαῦτά φησιν, ὡς ἀπὸ τοῦ ᾿Ὡριγένους 
παρατιθέµενος ,, αἱ δὲ ψυχαὶ cet., quae ap. Phot. cod. 234. p. 301, b. 4— 12. exstant, et a Methodio 
sua ex sententia, non ex sententia Origenis, uti Eustratius vult, pronuntiantur. Deinde sequuntur, 
de Photianis in contextu annexi. Eustratiana V. Cl. Migneus, Abbas, rogatus a Darembergio, 

V. Cl. mihique amisissimo, meum in usum describi officiosissime curavit. 

2) Pergit Eustratius l. c. post interiecta haec, verba: xe uer ὀλέγα. Postremo haec de suo 
addit Eustratius : utuqóutyoc ἐλέγχει τὸν Ὡριγένην ὁ ἅγιος μάρτυς Μεθόδιος, οὐχ ὅτι εἶπεν ἐπι- 
| gi da τᾶς ψυχὰς τῶν ἐκδηαούντων ἐκ τοῦδε τοῦ Χόσμου , ἀλλ’ ὅτι σωματοειδῶς τὰς ἀσωμάτους 
Ἰαπλάττει, γλὠσσαν καὶ δάκτυλον ' καὶ τὰ λοιπά µέλη ὡς κατὰ φύσιν αὐτὸς τοιαύτας εἶναι λέγων. 
περιπίπτει odi ἑαυτῷ Xapvyéygc , ὅτι τὴν μὲν | ἀσώματον ψυχἠν σωματοποιεῖ, περιτιθεὶς αὐτῇ τοιόνδε 
σχηµα, τὸ δὲ ἀσώματον τὴν κατὰ φύσιν τοῦ σχήωατος αὐτοὺς | yovv ἰδέαν ur ἔχειν ἀποφαίνεται. 
τὴν μὲν οὖν μίαν όξαν ὅτι αἱ ψυχαὲ σώματά εἰσιν ἀνατρέπει δια τὸ εἰρηκέναι ἐναντίον ἑαυτῷ αὐτὸν 
dode ειχθέντα, τὴν δὲ ὅτι ἐπιφαίνονται τῷδε τῷ βίῳ αἱ ψυχαὲ dit τὸ μηδὲν ο... τὸν Ὥρι- 
γένην PEUT. ἔστιν ὁ μάρτυς du ἀπεδέξατο αὐτὸν τοῦτο εἰρηχότα, ἐπειδὴ τοῦτο ἔδοξεν dA ην ὥς λέγειν, 
ὑπ αὐτοῦ xc τῆς ἀληθείας ἐναγόμενος. Leg. lin. 39: αὐτὰς τοιαῦτα ἔχειν, et |. δ. αὐτᾶς οἷον ἰδέα». 

3) Sequuntur Excerpta ap. Phot. cod. 234. p. 301, b. 13— 23, ubi in verbis: 5 ὃ]λον ὡς 5 τού- 
του πολυχρόνιος ὕπαρξις μετὰ τὴν ἀνάστασιν ἔσται: cod. 234 desinit. — Ceterum cum proximis 
(num, XIX.) conf. Oecumen. in Rom. 14, 9. p. 361 ed. Veron. ἕνα xai νεκρῶν xai LovTOY 
πυριεύσῃ: τουτέστι ijvyOv καὶ σωμάτων. ai μὲν γάρ εἰσιν ἀθάνατοι, τὰ δὲ 9vgrd. οὕτως xai 
9 &qi0? Mt9ó0ios iy τῷ περὶ ἀναστάσεως λόγῳ. Oecumenium rursus exscripsit Theodulus Coelosyr. 
Presb, Comm. in Epist. ad Rom. cap. 14, Biblioth. PP. max. T. 27. p. 614, B. 

4) Fragmentum istud Latine profert Combefisius in Bibliotheca concionatoria , T. Π, p. 2603 

1 


301. b. 


98 ME604IOY 


ῥαπανῶν τὰ γεννώμενα μακροῖς τε xai βραχυτέροις διαστήµασιεν, Ó δὲ φεύγων Ἰωνᾶς 
ἀπὸ προζώπου τοῦ 9εοῦ αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ πρῶτος ἄνθρωπος, ὃς ἀθετήσας την ἑντο- 
Av ἔφυγεν ἀφθαρσέας ὀφθῆναι γυμνός, τὴν πρὸς τὸ 9εῖον υπὸ τῆς ἁμαρτέας παρ- 
ῥησέαν ἀφῃρημένος. τὸ δὲ πλοῖον, εἰς ὃ ἐπιβὰς ἐχειμάζετο, ᾗ κατὰ τὸν παρόντα 
καιρὸν βραχυύβιός ἐστιν αὕτη xoi δυςάρεστος ζωή, οἷον Ἐρωπέντων ἡμῶν xai pevava- 
στευσάντων ἀπὸ τῆς μακαριωτάτης ἐχείνης xai ἀκινδύνου ζωῆς εἰς τὸν πολυ εεµαστό- 
τατον τοῦτον βίον. xai ἀκατάστατον, χρθάπε άπο γῆς εἰς πλοῖο»ν. ὃ γάρ πλοῖον 
πρὸς γην, τοῦτο ὁ παρὼν βίος πρὸς τὸν ο. ὁ δὲ χειμὼν xai αἱ ἔπεσυνι- 
στάμεναε xa J^ ἡμῶν λαέλαπές εέσεν oL ἐνταῦθα πειρασμοέρ ὥσπερ ἐν αλύδωνι τῷ 
κόσμῳ ἁλύπως εὐθυδρομῆσαι τὸν βίον ἡμᾶς ἐν γαλήνη καὶ νηνεµίᾳ κακών μὴ im- 
τρέποντες. 5j δὲ ἀπὸ τοῦ πλοίου εἰς τὴν Φάλασσαν ἔχριψις τοῦ Ἰωνα γεγενηµένη τὴν 
ἀπὸ τοῦ br y sic τὸ τελευτῆσαε τοῦ πρωτοπλάστου δηλοξ οωετάπτωσι», ἀποφάσεως 
τυχόντος» dvo" Qv ἁμαρτήσας ἀπέδρα τῆς δικαιοσύνης, TOU o» εἶ καὶ εἰς γῆν ἄπε- 
Asvoy." τὸ δὲ χαταποθηναι αὐτὸν υτεὸ τοῦ χήτους τὴν ὑπὸ τοῦ χθόνου 15; 'evipévm 
ἀπαραέτητον ἡμῶν δηλοξ ἀναίρεσιν. U γὰρ. κοελία vo ἧς ἐκαλνφθη καταποθεὶς 0 
Ἰωνας. ? παντοδόχος ἐστὲ γη. τὰ υπὸ τοῦ χθόνου δαπανώμενα δεχομένη. 

Καθάπερ ovv Iovac àv τῇ κοιλία του χήτους τρεῖς ημέρας ἐνδιατρέψας καὶ νυ- 
ατας τοσαύτας αὖθις ὑγιῆς ἀπεδόθη, οὕτω 7 xai πάντες τὰς τρεῖς τοῦ παρόντος 
aia voc διαστάσεις ποιησαντες ἓν T] Yn; ἀρχὴν λέγω xoi µεσότητα καὶ τέλος. ἐξ ὧν 
σύγκειται πᾶς οὗτος ὁ παρὼν χρόνος, ἀναστησόμεθα. τρέα γὰρ χκοθολικὰ χρόνου 
διαστήματα; παρῳχηκὼς καὶ μέλλων xai παρών. xai ὁιὰ τοῦτο καὶ ὃ κύρεος το- 
σαύτας ἡμέρας συμβολικώς ποιήσας ἓν τῇ ym ἐδίδαξε σαφώς ὅτι πληρωδέντων τῶν 
προειρηµένων τοῦ χρόνου διαστημάτων inu ἡμῶν ᾗ ἀνάστασιες, του μέλλοντος μὲν 
ἀρχὴ αἰῶνος ὑπάρχουσα, τούτου δὲ τέλος. à αιῶνι γὰρ οὔτε παρφλχηκέ τι οὔτε 
μέλλεε, ἀλλὰ μόνον ὑφέστηκεν. ἔτι 0 Ἰωνᾶς ἐν τῇ xoig TOU κήτους τρεῖς ἡμέρας 
καὶ τρεῖς νύχτας ποιήσας oU κατεφθάρη συντηκοµένων αὐτῷ τῶν σαρκών κατὰ τὴν ἐν 
τῇ κοιλίᾳ γινομένην φυσικὴν σΏψιεν. των εἰςφερομένων βρωμάτων διά τὴν πλεέονα ἓν 
τοῖς ἐνύδροις Φερμότητα» ένα ds. ὅτι δύναται εἶναι ἡ ἡμῶν τὰ σώματα ταῦτα ἄνω- 
λεῦρα. γόει ,vdo μοι τὸν Φεὸν τὰς μὲν ὡς ἀπὸ χθυσοῦ χατεσκευασµένας ἔχειν εἰκό- 
νας ἑαυτοῦ ἀπὸ τῆς πνευµατικῆς αιΦαρωτέρας οὐσίας, οἷον τοὺς ἀγγέλους, zac δὲ 
ὥσπερ ἀπὸ γύψου 7 ᾿χαλκοῦ., οἷον ἡμᾶς τῷ γπῖνῳ γὰρ τὴν φυχὴν ὕνωσε τὴν καὶ 
εἰκόνα δεοῦ yeyevuuévov. ! ὡς οὖν πάσας ἐνταῦθα τοῦ βασιλέως τὰς εἰχόνας τιμᾶ- 
συοαι , «07 διὰ τὴν àv αὐταῖς Bop , οὕτω δὴ xai ἡμᾶς ἀνένδεκτόν ἐστι 9 εοῦ sixo- 
νας ὑπαρχοντας πρὸς. ἀπώλειαν ὡς ἠτεμωμένους χωρήσαι παντελῇ. ὅθεν xa κατῆλ- 
δεν εἰς τὴν καθ ἡμᾶς οἰκουμένην ὁ λόγος καὶ ἐσαρκώῦη. ἐχ τοῦ σώματος ἡμῶν, 
ὅπως eic τὸ Φεοπρεπέστερον τὴν εἰχόνα ἐπισκευάσας, καν ἆπερ ὑπὸ χρόνου διαλελυ- 
µένην, ἀναστήσῃ ἄνωλεθρο». xai yovv τὴν ἐπὶ τοῦ προφήτου μυστηριωδῶς πεπραγµα”- 
τευμένην οἰκονομίαν ὅηλονντες, ἅπαντα εἰς ΤΟΥΤΟ ἀναφανδὸν συντείνοντα εὕρομεν τὸν 
λόγον. 


LJ 


XXIL. ! 4Príxo yovv τῶν τῇδε βασιλέων αἱ εἰκόνες, xy m ἀπὸ τῆς πολὺ τεμιω- 
τόρας ὕλης χθυσοῦ τε xai ἀργύρου ὥσι κατεσκευασµέναι, ruv ἔχουσι πρὸς ἁπάντων' 
o? γὰρ τὰς μὲν ἀπὸ της πολὺ τέμεωτέρας ὕλης Φεραπεύοντες οἑ ἄνθρωποι ἐξολιγωροῦσι 
τῶν ἓξ ἀτιμιωτέρας, ἀλλὰ πασωαν ἐπὶ γῆς τεμῶσεν, εἰ καὶ ἀπὸ γύψου ἢ λΛαλκοῦ ὑπάρ- 
χουσε, καὶ ὁ δυςφηµήσας εἰς ὁποτέραν οὔτε ὡς εἰς πηλὸν ágísrou , οὔτε ὥς ρυσὸν 
ἐξευτελίσας χρένεταε, ἀλλ ὡς sig αὐτὸν ἀσεβήσωας τὸν βασελέα καὶ κύριον. ᾗ τας μὲν 


seq. et ex eo Galland, p. 881, A. — p. 832, 4. Graeca ex cod. Vatic. 1611 exhibet Simou de Magi- 
stris in libro cui titulus: Acta martyrum ad Ostia Tiberina sub Claudio Gothico. Romae 1792, 
in fol., Append. p. 462. Migneus. Exstat hoc fragmentum etiam in Nicolai Diaconi CPol. Catena 
in Lucam, a Maio in Scriptor. vet. nov. collect. T. IX. edita, p. 680 sq., ubi, ut apud Simonem de 
Magistris , inscriptio haec est: MetSo0íov Πατάρω». Codex ms. ex quo Maius eam Calenam edi- 
dit, olim Palatinus 20. fuit. Vid. Monumenta viror. illusir. P. I. p. 9. Ceterum hoc fragmentum 
ad libri 1L, περὶ ἀναστάσεως eam disputationem pertinere, ex qua sumtum est Excerptum ap. Phot. 
cod. 234. p. 298, b. 41. — p. 299, a. 9, dixi p. 94 annot. 4, ubi pone num. XXI pro num. XIX. 

1) Gallandius recte fecit, quod haec conferri iussit cum fragmento apud Io. Damascenum (vid. 
num. XXII. Quid ? quod illa Methodii apud Damascenum verba: αὐτίκα γουν ... ὡς els αὐτὸν 
ἀσεβήσας τὸν βασιλέα καὶ κύριον, si post ista: ὡς οὖν πάσας .. διὰ τὴν ἓν αὐτοῖς µορφήν, per 
parenthesin illata accipiantur, suam in sedem restitui videntur. 


2) Ex Io. Damasceni Orat. lll. De imaginibus, Opp. ed. Lequien. T. 1. p. 389, E. 390, A. B. | 


Fragmenti inscriptio haec est: τοῦ ἁγίου Μεδοδίου, ἐπισκόπου Πατάρων, περὶ μην Aóyo β. 
3) Haec novissima ab aliena manu adscripta videntur. Sive enim τῶν αὐτοῦ ἀγγέλων τὰς dop- 
LE xai τὰς «ἐξουσέας cum Lequieno scribitur, sive, quod praestat, τῶν αὐτοῦ αγγέλων, τῶν TE 
exàv xal τῶν ἐξουσιῶν cum Combeflsio corrigitur, verborum sententia putida est et aliena a prae 








| ΕΚ TOY ΠΕΡΙ 4NAXTAXEQS. 99 


) 4 A } , id } ^ 3 , * } 9 9 4 μα] 
ἀπὸ χρυσοῦ κατεσκευασµένας sixovag τῶν αὐτοῦ ἄγγέλων, τας ἀρχᾶς καὶ τὰς ἔξου- 
΄ hj LY * $4 ” ο” 
σίας, εἰς τιμὴν καὶ δόξαν αὐτοῦ ποιοῦμεν. 


' 


XXIII. ! Τῷ ἑκάστῳ προςώπῳ τὰ «ἀχόλουθα περὶ τοῦ παντὸς τηρεῖν ἀναγκαξον. 


Fragmentis libri lI. περὲ ἁναστάσεως accedant,.quae personatus Origenes, ille de'fabula gra- 
culus, Dial. c. Marcionit. V. p. 131 — 135 inde ita exscripsisse censendus est, ut, mutatis personis, 
Methodii εἰ Auxentii partes Adamantio suo et Eutropio, Aglaophontis vero sive Procli Marino tri- 
bueret, ceterum elegantiam Methodii parum curaret. Adamantius igitur et Eutropius adversus Ma- 
rini argumenta, a fluxa corporis natura petita (conf. Origen. ap. Epiph. p. 535, A. B. C. 5306, B. C. 
et Procl. ibid. p. 540, A. 560, D. 561, 4. B. C. D.) hisce disputant, a me emendatis, p.131: 4 4.4 M. 
El καὶ τὰ o ede ἀπὸ γραφῶν ἐπαγγειλάμενος πείθειν τοὺς ἀκροατάς, ἰατρικῇ ἐπιστήμῃ προςπε- 
lace; ἐπελήσθης τοῦ ὅρου, οὐχ ὀχνήσω καὶ αὐτός, εἰ καὶ ur ἤσχημαι ἰατρικην, ἀποκροῦσαέ σου 
τὰ ἄδικα τῆς ἑννοίας φρονήματα. εἰ γὰρ ῥευστῆς οὐσίας ἦν τὸ σῶμα, (p. 132) ἕτερον dv9^ ἕτέρου 
Ἰινόμενον, ἐχρῆν τὰ ἁποκοπτόμενα έλη, τουτέστιν ὠτίον ἢ δάγτυλον 5 Qiva , αὖθις ἐκ τῆς τροφῆς 
ὀἀναπληροῦσθαι. ἔδει δὲ καὶ τὰς οὖὐλας τῶν τραυμάτων, μὴ παραμένει», αέχρι γήρως ὑπεχρεόντων 
κατὰ σὲ τῶν σωμάτων. ἀλλ οὐδὲ τὰ ἐν ταῖς νόσοις ὑπεκρεῖ σώματα, αὖθις ἕτερα γενόµενα. ἀλλ’ ὅταν 
ἡ ψυχὴ un δέξηται τὰ αὐτῇ ὀρεχτά, ujct τὸ σῶμα, καθάπερ ὅταν ψυχραινόµενον πιλῆται' ὅταν 
δὲ δέξηται τὰ αὐτῇ ὀρεχτά, αὖθις πιαινόµενον ὀγκοῦται. οὐ γὰρ οὕτω ῥᾷστα ἀνασφήλαντος ix 
νόσου τοῦ σώματος ἓν βραχεῖ yoóvo αἀποκαθίσταται τὰ διὰ τοσοῦτου χρόνου αὐξάνοντα. EYTP. 
Ei ῥευστὸν ἣν τὸ. σώμα, ἕτερον dv9^ ἑτέρου γιγνόμενο», ἀδύνατον ὃ ἦν εὑρεῖν, xai τὸ σῶωα dvv- 
πὀστατον». M4 P. Iioc; ΕΥΤΡ. Ἐπὲὶ ἀνθρώπου τὸ παράδειγµα λάβε' ὃν τρόπον εἴ τις βούλοιτο 
ἀπὸ κηροῦ «νδροείχελο» κατασκευάσαι, καὶ πρότερον μὲν βραχείᾳ ὑποστάσει ἀποτυπωσάμενος, αἲ- 
δις ἕτερον κηρὸν ἐπιχέων» elg ὄινος καὲ μέγεθος βούλοιτο τοῦτον πλάττειν, ἀδυνάτως ἔχει. οὔτε γαρ τὸ 
γιγνόμενον τέλους τυχεῖν δυνήσεται, τῆς πρώτης ὑποστάσεως τοῦ κηροῦ ὑπεχρεούσης καὶ ἑτέρας γιγνοµέ- 
γής, οὔτε ὃ ἀνδροεικέλοποιὸς τελέσει τὸ ἔργον. ὁ δὲ ἄνθρωπος τὴν ἐκ παίδων τοῦ σωµατος ὑπό- 
στασιν ἔχων (p. 133) προςλαμβάνει.τὴν αὔξησιν, μενούσης τῆς παιδικῆς ὑποστάσεως. ὅδεν καὶ τῶν 
τραυκάτω» αἱ οὐλαὶ αέχρι γήρως παραµένουσι καὶ αἱ τῶν μελῶν ἀποκοπαί, καὶ περισσὸν τὸ 
Ἰέγειν ῥευστὸν τὸ σώμα. M.4P. El τὸ ἐκ παίδων µέχρι γήρως σώμα ἀνίσταται, ἀποχρινάσθω 
ὑποῖον αἷμα συνανίσταται τῷ ἀνθρώπῳ' τὸ ἐν ταῖς φλεβοτοωίαις; ἀλλὰ 10 ἓν ταῖς αἱμοῤῥαγίαις ; 
ἔνιοι δὲ τῶν ἀνθρώπων καθ ἕκαστον» ἐνιαυτὸν φλεβοτομούμενοι ἐκκρένουσι. λεγέτω οὖν uot ποῖον 
αἷμα συνανίσταται τῷ ἀνθρώπῳ. (Conf. Origen. ap. Epiphan. p. 535, A. & συναναστήσεται τὰ 
ἀποῤῥεύσαντα dv φλεβοτομίαις αἱματα.) 4444 M.. Οὐ τὸ γονιμώτατον καὶ κύριον αἷμα ἐκχρίνουσιν 
οἱ φλεβοτομούμενοι, ἄλλα τὸ νόθον x«i ἐπείεαχτον ix τῶν χυμῶν ἐπιγιγνόμενον. ὅθεν καὶ ἓν ταῖς 
αἱμοῤῥαγίαις προπηδᾷ, ox ὂν γονιαώτατον οὐδὲ κύριον. διὰ τοῦτο καὶ οἱ τῆς ζατρικῆς ἐπιστήμης 
μέτοχοι, εἰδότες τὸ ἐκ τῶν χυμῶν ἐπείρακτον ἐρυθαινόμενον καὶ ὁμόχροον yvyvóutvov τῷ clue, 
οὐ µην γονιαώτατον ὄν, ἐπιχειροῦσι ταῖς φλεβοτομίαις, ἔστ ἂν ἐκκρίνηται πᾶν τὸ νόθον, τὸ λε- 
γόμενον µέλαν' τοῦ δὲ ξανθοῦ x«i γονιμωτάτου προχύψαντος εὐθὺς στάλσεις ποιοῦνται, «ή πως 
ἐκρεῦσαν τὸ γόνιμο» διαλύσῃ τὸ ζῶον. EYTP. ᾽άνεπιστήαων πρότασις τὰ νόθα καὶ τὰ ἓκ τῆς 
τροφῆς .ἐπείσακτα, ταῦτα xvgux xal γονικώτατα ὑπολαμβάνει». εἰσπεμπομένη γὰρ ἡ τροφὴ elc τὸ 
ἔνδον καὶ χυλουωμένη (p.134) nj uiv sic αἷμα, nj δὲ εἰς φλέγμα, πῇ δὲ εἰς σίελον ἐκκρένεται. 
ἑάσαντες oj» τὰ ἄκυρα ἐπὲ τὰ κυριώτέρα ἔλφετε. M 4 P. 'O ἄνθρωπος ἐκ γῆς xai ὕδατος καὶ πυρὸς 
καὶ ἀέρος συνέστηχεν. ἐπὰν οὖν ἀποθάνῃ καὶ διαλυθῇ, ἑκάστη οὐσία τὸ ἴδιον ἀπολαμβάνει συγκιρ- 
ναμένη, olov τὸ τοῦ πυρὸς µέρος τὸ πῦρ, τὸ τοῦ ὕδατος τὸ ὕδωρ, τὸ τοῦ ἄέρος ὁ ἄήρ, το τῆς 
γῆς ἡ γῆ. πῶς οὖν ἐν τῇ ἀἁναστάσει δυνατὸν αὐτὸν τὸν ἄνθρωπον ἀναστῆναι, οὗ τὰ µέρη συνε- 
κράθη; ὥςπερ γε ti τις οἷον lv πελάγει Φαλάττης ἐκχέας ὕδωρ τὸ αὐτὸ αὖθις ἀναχομέσασθαι δια- 
βεβαιοῖτο, τοῦ πράγματος ἀθυνατοῦγτος. ἀνάγκη yovv ἄλλον ἀἂντ ἄλλου ἄνθρωπον ἀνίστασθαι. 
444M. Σφόδρα xatd σὲ δυνατώτεροι oí ἄνθρωποι τοῦ Φεοῦ δείκνυνται, xai περισσὸν τὸ λέγειν 
τὸν σωτῆρα ,,τὰ παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατα παρὰ τῷ δεῷ δυνατά. (Luc. 18, 27) M4 P. Πῶς εἰσιν 
οἱ ἄνθρωποι τοῦ Θεοῦ δυνατώτεροι; 44.4 M. Οἱ ἄνθρωποι uiv γὰρ oivov ὕδατι συγκραθέντα 
χωρίζουσι, τέχν]μ xoi ἐπιστήμῃ χρὠμένοι, xai ἀργύριον ἀπὸ χαλκοῦ, καὶ πλείστων ὅσων τὰς διακρί- 
σεις ἴσασι ποιείσθαι. ὃ δὲ θεός, 0 ἀνυπέρβλητος δυνάμει τεχνίτης τε καὶ δημιουργὸς πάντων», 
ὑποτέτακται αήρ, ὕδωρ, γῆ, φόβῳ δουλεύοντα xai ἕκαστον τηραῦντα τὸ ἴδιον µέρος, πῶς οὐκ ἂν 
ἑκάστῳ ἐν τῇ da (p. 135) στάσει ἀποδοίῃ τὸ ἴδιον σῶμα: τὸ μὲν γάρ πῦρ ὑποτεταγμένον τῷ 
δεῷ καὶ γεύματι πειφόμενον τοὺς τρεῖς ἀδελφοὺς τοὺς Αληθέντας εἲς κάμινον πυρὸς οὐκ ἠδέκησε», 
ἀλλὰ σώους τῷ δεσπότῃ παρέδωχεν, τὸ δὲ ὕδωρ τὸν Ἰωνᾶν δεξάµενον lv τῷ Bv99 ἐν τρισὲ νυχθη- 
µέροις ὁλόχκληρον ἀποκατέστησεν, ὁ δὲ doo τὸν Ἠλίαν tlg οὐρανὸν ἀνεχόμισεν, xj δὲ yy «4άζαρον 
τεταρταῖον ἀπέδωχεν. ἀλλὰ µην καὶ τὰ γλυχέα ὕδατα ἐπιῤῥέοντα τῇ Φαλάσσῃ, συγκιρνώµενα xai 
συγχυλινδούµενα πάλιν ἔδατα γλυχέα δια τῶν νεφελῶν χεῖται, διαχωριζόµενα ἀπὸ ruv ἁλαυρῶγ. 
χαθὼς καὶ ὃ προφήτης φησίν ,,ὃ προςκαλούμενος τὸ ὕδωρ τῆς θαλάσσης καὶ ἐκχέων αὐτὸ ἐπὶ 
πρόσωπον τῆς γῆς (Amos 5,8) EYXTP. 70 γραφῶν ἐπαγγειλάμενος δεῖξαι, εἰς φυσιολογικὰς 
χα) ἰατρικᾶς ζητήσεις ἐκτραπεὶς τοὺς ἀνθρώπους δυνατωτέρους τοῦ Φεοῦ ἀπέδειξε (scil. Marinus). Ex 
hisce quae p. 131—134 (supr.) exstant, in lacunam, quae libri II. fragmentum I. praecedit, incidere 
videntur, reliqua in eam, quae inter fragm. VIII. et IX. hiat. Omnia sumta puto ex disputatione 
ας quam tangit Epiphan. Panar. LXIV, 67. p. 677, 26 — 28. ed. Dindorf. Conf. annot. extr. ad 
p. 90. 


gressis, quae quo pertineant supra diximus. Adde quod sacrarum imaginum cultus post Methodii 
lempora invaluit. Vid. Casauboniana p. 106. 137. 

1) Ex Leontii et loannis Rerum sacer. libro II. Tit. περὲ ἰσότητος, ubi lemma: τοῦ ἁγίου Με- 
Φοδίου ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως. Vid. Mai. Script. vet. nov. collect. T. VIl, p. 102, col. 2. 


Phot. 
cod, 235. 
p. 901. b. 


Matth. 7, 6. 


302.8. 


302. b. 


100 MEG04IOY 


ΜΗΘΟΔΙΟΥ 
EK ΓΟΥ ΠΕΡΙ ΤΩΝ ΓΕΝΗΤΩΝ. 


L !"Oz, τὀ » βαάλητε τὸ ἅγιον τοῖς xvoí, μηδὲ τοὺς ᾿µαργαρέτας ὑμών ἔμπρο- 
σὺεν τῶν χοέρων * µαργαρέτας μὲν τοῦ Aévavoc τὰ uva rix oy repo. τῆς Φεοςόότου 9or- 
σχείας ἐκλαμβάνοντος µαθήµατα, χοέρους δὲ τοὺς ἔτι ἀσεβείᾳ xai ἠδοναῖς παντοίαις 
δίκην χοίρων ἓν βορβόρῳ ααλινδουμένους (Ξούτοις γὰρ εἐρῆσθαι παρὰ Xeiarov ἔλεγε 
ui παραβαλεῖν τὰ φεῖα µαθήµατα, διὰ τὸ μὴ δύνασθαι αὐτὰ φέρειν, ἅτε τῇ ἀσεβείᾳ 
καὶ ταῖς ἀγρέαις ἡδοναῖς προαχατεσχηµένους) ὁ µέγας Μεδόδιός φησι», Ei μµαργαρέτας 
τὰ σεμνοπρεπῆ καὶ Φεῖα μαθήματα δεῖ ἐξακούδιεν, χοίρους δὲ τοὺς ἀσεβείᾳ καὶ To- 
ναῖς συζώντας, οἷς xa ἀπαράβλητα καὶ ἀπόχρυφα τὰ πρὸς εὐσέβειαν καὶ τὴν εἰς 
Χριστὸν πίστιν ἀποστολικὰ διεγεέροντα κηρύγματα δεῖ εἶναι, ὅρα ὡς οὐδένα λέχεις 
τῶν Ἀριστιανῶν τοῖς τῶν αποστόλων κηρύγμασιν ἐξ ἀσεβείας αὐτῶν τῆς προτέρας 
ἐπιστρέψαι οὐδὲ γὰρ ἂν πάντως παρέβαλον τὰ κατὰ Ἀριστὸν μυστήρια τοῖς ὁὲ 
ἀπιστέαν χοέροις ἐοικόσεν. 7 οὖν πᾶσι τοῖς Ἕλλησιε καὶ τοῖς ἄλλοις ἀπέστοις ταῦτα 
zaptpAg9 παρὰ τῶν του Ἀριστοῦ podqrov xai ἐκηρύχθη καὶ ἀπὸ τῆς ἀσεβείας 
μετέβαλεν αὐτοὺς εἰς τὴν εἰς Χριστὸν ELLO ὥςπερ οὖν xui πεστεύοντες ὁμολογοῖ- 
μον, xai oUxÉTL δύναται νοεῖσθαι τὸ » μὴ ῥάλητε τοὺς µαργαρίτας ὑμῶν ἔμπροσὺεν 
τῶν χοίρων. ὥς ἐῤῥήδη 7 τούτου (C ἐλέχὃη νοουµένου; ἀνάγκη ἡμᾶς λέγειν ὡς 
οὐδενὶ τῶν ἀπέστων, οὓς χοέροις ἀπεικάζομεν, ἐκ τῶν ἀποστολικῶν διδαγµάτων, μαρ- 
γαριτῶν δίκην τὰς ψυχᾶς καταυγαζόντων, 7 eic Χριστὸν πίστις καὶ ἡ τῆς ἀσεβείας 
ἐλευθερία. γεγένηται. βλάσφημον δὲ τοῦτο. οὐκ ἄρα δεῖ µαργαρύτας μὲν τὰ μυστι- 
κώτερα τῶν μαθημάτων ἐκλαμβάνειν ἐντανθα, χοέρους δὲ τοὺς ἀσεβεῖς, οὐδὲ τὸ » i 
βάλητε τοὺς µαργαρέτας ὑμῶν ὄμπροσθεν τῶν οέρων ^ sig τό »μῆ παραβάλητε τοῖς 
ἀσεβέσι καὶ ἀπέστοις τὰ μυστικὰ καὶ τελειοποια τῆς εἰς Χριστὸν πέστεως διδάγματα" 
παραλαμβάνειν: ἀλλὰ µαργαρίτας μὲν τὰς ἀρετὰς ἐκδέχεσθαι χοή; ai ὥςπερ ToÀv- 
τέμοες µαργαρίταες 7 Voz ααδωραΐζεται, μὴ παραβαλεῖν δὲ αὐτοὺς τοῖς χοέροί; 
τουτέστι μη παραβαλεῖν αὐτὰς τὰς ἀρετᾶς, οἷον αγνείαν xoi σωφροσύνην καὶ δικαιο- 
σύνην καὶ ἀλήθειαν, ταύτας 07, μὴ παραβαλεῖν ταῖς -μαχλώσαις ηδοναῖς (1οέροις γὰρ 
ξοέκασιν αὗται), ἵνα μὴ τὰς ἀρετᾶς αὗται καταφαγοῦσαι χοιρώδη βίον καὶ πολυπαθῇ 
τὴν ψυχὴν βιοτεύειν παρασκενάσωσι». 

Il. "Oz. ὁ Ὡριγένης, ὃν Κένταυρον καλεῖ, ἔλεγε συναῖδιον εἶναε τῷ µόνῳ σοφῷ 
xai ἀπροςδεεῖ δεῳ τὸ πᾶν. ἔφασχε γάρ, Εἰ οὐκ ἔστι δημιουργὸς ἄνευ δηµιουργή” 
μάτων 7 ποιητῆς ἄνευ ποιημάτων», οὐδὲ παντοκράτωρ ἄνευ τῶν κρατουμένων (τὸν 
γὰρ δημιουργὸν διὰ τὰ δημιουργήματα ἀνάγκη xoi τὸν ποιητὴν διὰ τὰ ποιήματα xai 
τὸν παντοκράτορα διὰ τὰ κρατούµενα λέγεσθαι), ἀνάγκη ἐξ ἀρχῆς αὐτὰ ὑπὸ τοῦ Φεοῦ 
7εγενῆσθαε, xai μὴ εἶναι χρόνον ὅτε οὐκ ἦν ταῦτα. εἰ γὰρ ἦν χρόνος ὅτε ovx ἦν τὰ 
ποιήματα, ἐπεὶ τῶν ποιημάτων μὴ ὄντων σὐδὲ ποιητής ἐστεν, ὅρα οἷον ἀσεβὲς ἆκο- 
λουθεῖ. ἀλλὰ xai ἀλλοιοῦσθαι xai μεταβάλλειν τὸν ἄτρεπτον xai ἀναλλοίωτον συµ- 
βήσετα, Φεόν. εἰ γὰρ ὕστερον πεποέηκε τὸ mày, όηλον ὅτι ἀπὸ τοῦ μὴ ποιεῖν εἰς 
τὸ ποιεῖν μετέβαλε. ᾿ τοῦτο δὲ ἄτοπον μετά τῶν προειρηµένων. ovx ἄρα δυνατὸν λέγε 
μὴ εἶναι ἄναρχον xai συναΐδιον τῷ 9εῷ τὸ πάν. 

IIT. Πρὸς ὃν φῆσι δὲ ἑτέρου. προςώπον ὁ ἅγιος ἐρωτῶ»ν, Mod γε σοφίας x καὶ 
δόξης xai συλλήβδην πάσης ἀρετῆς ἀρχὴν καὶ πηγὴν οὐσιωδῶς, ἀλλὰ μὴ ἐπικτήτως η 
τὸν Φεόν; o δέ, Noé. Τί δὲ πρὸς τούτοις; οὐχὶ τέλειος πάντῃ 0? ἑαυτὸν καὶ ἄπρος- 
076 ; A91. "uf govov γὰρ τὸ ἀπροςδεὲς δὲ ἕτερον εἶναί τι ἀπροςδεές; άμηχα- 
νου. IHàv γὰρ τὸ ὃν ἕτερον πλῆρες ὁ ὂν xai ἀτελὲς λεκτέον: ««νάγκη. Τὸ γὰρ αὐτὸ 
δὲ ἑαυτὸ ἑαυτοῦ πλήρωμα OY καὶ αὐτὸ ἐν ἑαυτῷ μένουν, τέλειον εἶναι τοῦτο μόνον δοξα- 
στέον; ληθέστατα λέγει. Τὸ δὲ µήτε αὐτὸ όν ἑαυτὸ μήτε αὐτὸ ἑαυτοῦ πλήρωμα 
ὂν gains ἂν ἀπροςδεές ; Ουδαμῶς. Οὖκ ἄρα Ó δεὸς τέλειος διά τε. νομεσθήσεται' 
ó 740 διά τι τέλειόν ἐστιν, αὐτὸ καθ ἑαυτὸ «ἀτελὲς ἀνάγκη τυγχάνεεν. "ανάγκη. Οὐκ- 
ουν καὶ ὁ «Φεὸς αὐτὸς δὲ ἑαυτὸν τέλειος» ἀλλ ov δὲ ἕτερον λογισθήσεταε; ὌὈρὺσ- 
τατα. Ἕτερον 9εὸς κόσμου, xai ἕτερον κόσμος. Φεοῦ; ἀΠαντελῶς. Ουκ ἄρα τέλειον 
φατέον καὶ δημιουργὸν καὶ παντοκράτορα διὰ κόσμον τὸν Φεόν; Οὔ. Ὅπως δὲ ἑαν- 


1) Ex Phot. Biblioth. c. 285. p. 301, 6. 28. — p. 904, b. 20. ed. Bekker. Excerpta ita inscribun- 
tur: p. 301, ὐ. 25 —27. -4«νεγνώσθη ἔκ τοῦ ἁγίου μάρτυρος Μεθοδίου xai ἐπισκόπου τοῦ περὶ 
τῶν γενητῶν ἐκλογὴ κατὰ σύνοψιν. 








EK ΤΟΥ ΠΕΡΙ ΤΩΝ ΓΕΝΗΤΟΝ. 101 


τόν, ἀλλὰ μὴ διὰ κόσμον, xai ταῦτα τρεπτόν, αὐτὸς xaJ' ἑαυτὸν τέλειος εὑρέσκοιτο. 
Προςηκόντως. Τέ 06; τὸν πλούσιον διὰ τὸν πλοῦτον λεκτέον πλούσιον; ὈΟρ9θῶς. Καὶ 
τὸν σοφὸν κατὰ μετοχὴν τῆς οὐσιώδους σοφίας, οὐκ αὐτὸν cogíav ὄντα, σοφὸν 
προςαγορεντέον», Noé. Tí δέ; xai τὸν Φεόν., ἕτερον ὄντα κόσμου, διὰ κόσμον ταύτῃ 
πλούσιον καὶ εὐεργέτην. καὶ δημιουργὸν κλητέον; Οὐδαμως, ἄπωγε. Οὐκοῦν αὐτὸς 
ἑαυτοῦ πλοῦτος. καὶ δὲ ἑαυτὸν πλούσιος xai δυνατὸς τυγχάνδε» Ἔοιχεν. ?Hv ἄρα xa 
πρὸ κόσμου πάντῃ ἀπροςδεὴς Qv καὶ πωτὴρ καὶ παντοκράτωρ καὶ δημιουργός, ὅπως 
αὐτὸς ó ἑαυτόν, ἀλλὰ μη. Oc ἕτερον ταῦτα "E “ἀνάγκτ. Ei γὰρ διὰ χόσμον xoi 
οὐχὶ δὲ ἑαυτόν, ἕτερος (Y κόσμου, παντοκράτωρ γνωρέξοιτο (συγγνωµην ὁ θεός" 
ἀναγκάξομαι γὰρ τοῦτο εἰπεῖν), αὐτὸς xaJ ἑαυτὸν ἀτελὴς ἂν ἔσται καὶ προςδεὴς 
τούτων, δὲ ά παντοκράτωρ xai ὁημιουργός ἔστεν. “Ὑπερφιῶς. Qix ἄρα ἀποδεκτέον 
ταύτην τὴν ὀλέθριον ἁμαρτίαν περὶ 9εοῦ τῶν λεγόντων παντοκράτορα xoi ὁημιουρ- 
yov διὰ τὰ xQurovusva xai ὁημιουργούμενα τρεπτά, ἀλλ οὗ δὲ ἑαυτὸν εἶναι τὸν 
9εόν. | 

IV. Ὅρα δὲ καὶ aids. $i ὕστερο» ioc; πεποίηταιε Ó κόσμος, μῆ “πρότερον ὦν, 
μεταβάλλειν ἀνάγκη τὸν ἀπαθῇ xai ἀναλλοέωτον Φεόν» τὸν γὰρ ποιοῦντα πρότερον 
μηδέν, ὕστερον δέ. ἀπὸ τοῦ μὴ ποιεῖν εἰς τὸ ποιεῖν μεταβάλλειν xai ἀλλοιοῦσθαι 
ἀνάγχη. Ἔλεγον γάρ. Hénavtai δὲ τοῦ ποιεῖν ποτε τὸν κόσμον ο Φεός» o ov; 
Πέπανται. Όυπω γὰρ 2v τετελειωμένος dy. A9 &. Ei οὖν τὸ ποιεῖν ἐκ του μὴ 
ποιεν ἀλλοίωσιν τοῦ Φεοῦ καταφηφίξεταε, ουχὶ καὶ τὸ μὴ ποιεῖν ἐκ τοῦ ποιεῖν; 
νώγκη. Ἠλλοιῶσθαι δὲ αὐτὸν φαέης μὴ πὀιοῦντα σήμερον. παρ ὁ ἦν ὅτε ἐποέεε; 
Οὐδωμῶς. Ουὐδ᾽ ἄρα óT ἐποέει τὸν χόσµον, ἠλλοιῶσθαι αὐτὸν ἀνάγκη παρ ὃ ἦν 
ὅτε οὔκ ἐποέει. καὶ οὔτε ἀνάγκη συνυπάρχειν αὐτῷ τὸ πᾶν δεῖν λέγειν διὰ τὸ μὴ 
ἀναγκαζεσθαι λέγειν ἠλλοιώσθαι, οὔτε συναΐδιον δὲ αὐτὸ τοῦτο. 

y. Καέ μοι. φαθὶ καὶ ὧδε. γενητὸν τὸ μὴ γενέσεως ἔχον ἀρχὴν φαέης ἄν; Οὐ 
071a" el γὰρ μὴ ὑποπίπτει γενέσεως ἀρχῇ» ἐξ ἀνάγκης ἀγένητόν ἐσειν. Εἰ δὲ yéyo- 
ΥΕΝ, ὑπὸ αἰτίου τενὸς δίδως αὐτὸ yeyovévae πάντῃ γὰρ ἀδύνατον χωρὺὶς αἰτίου, γένε- 
σιν ἔχειν: “δύνατον. Κόσμον δὲ οὖν, xai ὅσα ἐν αὐτῷ. μῶν ἄλλου τενὸς 9 9'sov 
ῥημιουργ οὔντος φήσομεν γδγονέναι ὕστερον, πρότερον ox ὄντα; 4Πλον ὅτι Φεοῦ. 
δύνατον γὰρ τὸ γενέσεως ἀρχῇ περιορισθὲν συναπέραντον εἶναι τῷ ἀπεράντῳ; 
"Mvvarov. 

VI. Πάλιν δὴ οὖν, ^ Κένταυρε, ἐξ ἀρχῆς διαλεγώµεθα. Φδείᾳ ἐπιστήμῃ τὰ ὄντα 
φατὲ γεγονέναε», 7 00; E βάλε, Aé&ovatv, οὐδαμῶς. 4λλὰ ἀπὸ τῶν στοεχείων 7 
ὕλης η στηριγµάτων, 7 ὅπως, αὐτοὶ ταῦτα βούλεσθε ὀνομάξειν (οὐδὲν γὰρ διαφέρει) 
τούτων ἁγενήτως προὔφεστηκότων xaO πλημμελώς φεροµένων ὃ 9εὸς διακρένας à ἐτεχνά- 
σατο τὰ πάντα, ὥςπερ &yadóc ζωγράφος ἀπὸ πολλῶν χρωμάτων μίαν τεχνησάµενος 
idéav; Οὐδὲ τοῦτο. πάντως γὰρ ἀποφεύδονται ὁμολαγῆσαι xo ἑαυτῶν, «να μὴ τῆς 
διακρίσεως χαὶ τῆς μµεταμορφώσεως την ὕλην συγχωροῦντες ἀρχὴν ἐσχηκνῖαν; ἄναγκα- 
code. τῷ λόγῳ κατὰ πάντα τὸν 9εὸν ἤρχθαι τοῦ διοικεῖν λέγειν καὶ κατακοσμεῖν 
τὴν πρότερον ἄμορφον οὔσαν ὅλην. 

VII. Φέρε γάρ. ἐπειδή (σὺν τῷ Φεῷ φάναι) ἐνταῦνα τοῦ λόγου yeyovapev , 710 
τις ἀνδριάς. ἑστὼς ἐπὶ βάσεως, καλός οὗ Φαυμάξοντες οἑ δεώμενοι τὴν εὖρυθμον 
χαλλονὴν θιαφερέσθωσαν πρὸς ἀλλήλουςν πῇ μὲν γενητόν, πῇῃ δὲ xoi ἀγένητον πειρώ- 
µενοι λέγειν. ἐροέμην γὰρ σφᾶς, 4i qv αἰτίαν dyévozov αὐτόν quts; πότερον διὰ 
τὸν τεχνίτην» ὅπως μηδαμῶς ἀργήσας τῆς δημιουργίας voníborro , η δὲ αὐτόν; ἂν 
μὲν γὰρ διὰ τὸν τεχνέτην, πῶς ἀγένητος Qv πρὸς τοῦ τεχνίτου δημεουργεῖτας; εἰ γὰρ 
ὅλως ἓν ἐνδείᾳ τῆς τέχνης καθέστηκε λαλκουργούμενος πρὸς τὸ σχεῖν ὁποῖον ὁ ὃη- 
μιουργὸς, ἐθέλοι χαρακτῆρα, ποίῳ, ερόπῳ ἀγένητος ἔσται πάσχων τε καὶ δρώµενος; 
εἰ δὲ αὖ δὲ ἑαυτὸν τέλειος xai ἀγένητος λέγχοιτο μὴ δεῖσναι τῆς τέχνης 0 ἀνδριάς, 
xarà τὸ ὀλέθριον δόγμα, ἀνάγκη αὐτοματισμὸν ὁμολογεῖν. sí οὐδὲ τοῦτον ἴσως 
ἐδελήσαντες προςήκασθαι τὸν λόγον πικρότερον ἀποκρενοῦνταε, τὸ μὲν βρέτας &yé- 
νητον οὐκ εἶναι λέγοντες, γενητὸν δὲ εἶναι ἀεὶ Υενέσεως ἀρχὴν οὐκ χο», ὅπως ἀνάρ- 
quc λέγοιτο αρατεῖν τοῦ τεχνάσµατος ὁ τεχνίτης, Οὐκοῦν, ( οὗτοι, λέξοµεν αὐτοῖς, 
εἰ µή χθόνος μήτε oiov. εὑρίσκοιτο ἐπάνω, ὅτε οὐκ ην τέλειος ὁ , ἀνδριᾶς, τέ παρέ- 
σχεν αὐτῷ ὁ τοχνίτης 7 Tí ἐνήργησεν εἰς αὐτόν, φατέ. εἰ γὰ ὁ αὐπὸς ἀνενδεὴς 0v 
xai οὐκ ἔχων ἀρχὴν γενέσεως τυγχάνει, ταύτῃ μάλλον xa ὑμᾶς ὁ πα οδός οὐδέ- 
ποτε δηµιουργήσας οὔτε δημιουργών εὑρεθήσεται, xai πάλιν sic αὐτὸ ἔοικε) ὁ «λόγος 
περιδεδραµηκέναε». αὐτοματισμὸν ὁμολογεῖν. ἐὰν γὰρ κάν τὸ ἀκαρεαέσατον τὸν ἄν- 
ὀριάντα κενησαι ὁ δημιουργὸς λεχν η, ἀρχῇ ὑποπεσεῖται, καθ’ ἣν πρότερον αὐτὸν 
άχοσμον xai ἀκένητον ὄντα ἤρξατο κενεῖν xai κοσμεῖν. οὔὕκουν xai dd xai ἔσται 
διηνεκώς ὃ αὐτὸς ἀεὶ κόσμος ἀπεικαστέον γὰρ τῷ μὲν Φεῷ τὸν τεχνίτην, τὸν δὲ 


309.8. 


905, b. 


304. a. 


Gen. 1, 1. 


Prov.8,22. 


Jean. 1,1. 


304. b. 


102 MEG0A4IOY 


ἀνδρεάντα τῷ χόσμῳ. "5j δὴ οὖν, ὦ ἠλέδιοι, οἴεσθε τὴν κτίσεν συναπέραντον οὖσαν 
τῷ ὁημιουργῷ μὴ δεῖσθαι τοῦ ὁημεουργοῦ; τὸ γὰρ συναπέραντον, μηδαμῶς à ἀρχὴν γε- 
νέσεως ἔχον, xai συναγένητον xai ἐσοδύναμον ἀνάγκη τυγχάνει τὸ δὲ ἀγένητου, 
αὐτοτελὲς xai, ἄτρεπτον φανῦέν, xai ἀπροςδεὲς xai àgJopov ἄν ἔσται" καὶ εἰ τοῦτο 
οὕτως ἔχει, οὐχέει ὁ κόσμος τρεπτὸς καθ’ ὑμᾶς. 

VIII. Ὅτι ἐκχλησία παρὰ τὸ ἐχκεχλιχέναι τὰς 7dovac λέγεσθαέ φησιν. 

IX. "Or. φησὶν ó ἅγιος, Zdvo δὲ δυνάμεις ἓν τοῖς προωμολογηµένοες ἔφαμεν εἶναι 
πονητεκάς, τὴν ἐξ οὔκ ὄντων γυμνῷ τῷ βουλήµατε χωρὶς μελλησμοῦ ἅμα τῷ φελῆσαι 
αὐτουργοῖσαν ὃ βούλεται ποεεῖν΄ τυγχάνει δὲ ο πατήρ' Φατέραν δὲ χατακοσμοῦσαν 
xai ποικίλλουσαν xara μέμησιν τῆς προτέρας. τὰ 707 γεγονότα ἔστε δὲ ὁ vioc, ή 
παντοδύναμος xai κραταιὰ χεὶρ τοῦ πατρός, ἐν ᾗ μετὰ τὸ ποιῆσαι τὴν ὕλην Bb οὐκ 
ὄντων αατακοσμεῖ. 

ο X, Ότι τὸ Tàg βιβλίον Μωσέως εἶναι ὁ ἅγιός got. 

XL Ὅτι περὶ τοῦ ,óv ἀρχῇ ἐποίησεν τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γην“ gnoív, op 
. δὲ αὐτὴν τὴν σοφέαν λέγων τις ovx ἂν ἁμάρτοι. λέγεται γὰρ παρά di τών ἐκ τοῦ 
Jeíov χοροῦ λέγουσα περὶ αὑτῆς τὸν τρόπον τοῦτον ,, κύριος. ἔχτεσέ µε ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ, 
εἰς ἔργα αὐτοῦ πρὸ τοῦ αἰῶνος ἐθεμελέωσέ με,» ἦν γὰρ ἀκόλουθον καὶ πρεπωδέ- 
στερον πάντα à eic γένεσεν ἦλθον εἶναι ταύτης νθώτερα. ἐπεὶ xai δὲ αὐτῆς γεγόνασι». 
ἐπέστησον γὰρ εἰ μὴ καὶ TO » v oy. ἦν ó λόγος, xai ὃ λόγος ἦν πρὸς τὸν 3eo»* 
κατὰ. τὸν εὐαγγελιστῆν » κοὺ Φεὸς ην ὁ λόγος: ούτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Jsov^, 
ei p τούτοις ὁμαρτεῖ. τῆν μὲν γὰρ ἀρχή», áp ἧς ἀνεβλάστησεν ὁ ὁ Φότατος λόγος, 
τὸν πατέρα xai ποιητὴν τῶν ὅλων φατέο», ἐν ᾧ ἦν' τῷ δὲ » οὗτος y ἓν ἀρχῇ πρὸς 
τὸν 9eoy'* τὸ ἐξουσιαστικὸν τοῦ λόγου, ὃ εἶχε παρὰ τῷ πατρὶ xai πρὸ τοῦ τὸν 
κόσμον εἰς γένεσεν παρελθεῖν, ἔοιχε σηµαένειν͵, τὴν ἐξονσέαν ἀρχὴν EE. οὐκοῦν 
dox μετὰ τὴν ᾖἰδίαν ἄναρχον ἀρχήν, τὸν πατέρα, αὐτὸς τῶν ἄλλων γένεται, δὲ fc 
ἅπαντα δημεουργεῖται. 

XII Ὅτι Ωριγένης μετὰ τὸ πολλὰ μυθήσασθαι περὶ τῆς τοῦ παντὸς ἀῑδιότητος 
ἐπάγει xai rovro, Οὔτε οὖν ἀπὸ δάμ, ὥς φασέ τενδς, πρότερον οὐκ o» ὁ ἄνθρω- 
πος τότε πρώτως πλασνεὶς εἰς κόσμον παρηλθεν, οὔτε αὖ κόσμος πρὸ ἓξ ἡμερῶν 
τῆς τοῦ "dau γενέσεως ἤρξατο θημεουργείσθαι. si dé gÀoggovoiro διαφέρεσθαι πρὸς 
ταῦτά τις, πρότερον φρασάτω εἰ μὴ εὐαρέθμητος ἀπὸ τῆς τοῦ χόσμου γενέσεως κατὰ 
την Μωσέως βίβλον τοῖς οὕτως. αὐτὴν ἐκλαμβανομένοες ὁ ἀθόνος. ἔσται, τῆς προφη” 


Psal.80,2.4. τικῆς καὶ ἐνθάδε βοώστς φωνῆς ρ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ gi* ὅτι 


Ecci. 1, 2. 


χίλια bm àv ὀφθαλμοῖς σου ὡς ημέρα. 7 x3éc, jug on 3s, xai φυλακὴ ἓν νυχτί. 
gray γὰρ. ἐτῶν περιοριξοµένων εἰς μίαν ἡμέραν ἓν ὀφθαλμοῖς Φεοῦ, ἀπὸ τῆς, τοῦ 
κόσμου Υενέσεως μέχρις ἡμῶν, ὡς οἱ πει A τὴν ἀριθμητικὴν φάσκουσι δεινοέ, ἓξ η ἡμό- 
θαι συμπεραιοῦντάε. ἐξακισχιλιοστὸν ἀρ ἔτος φασὲν ἀπὸ "iu sic δεῦρο συντδί- 
γειν᾿ τῇ γὰρ ἑβδομαάδι τῷ ἑπτακεσχιλιοστῷ ἔτει χρίσεν ἀφίξεσθαί ασιν. οὐκοῦν αἱ 
πᾶσαι ;ἡμέραι δέχα καὶ τρεῖς dep ἡμῶν ἕως εἰς τὴν iv oxi, ἓν ᾗ ἐποίησεν Ó δεὸς 
τὸν οὐρανὸν x«i τὴν γῆν, μετροῦνται. ὧν ὁ οεὸς ἀνώτερον κατὰ τὴν σφῶν αὐτῶν 
ἄνοιαν οὐδὲν οὐδαμῶς ᾿δημιουργήσας ἐγεγύμνωτο τοῦ πατῆρ xai παντοκράτωρ eiyan. 
εἰ δὲ τρισκαίδεκά εἰσεν ἡμέραι ἓν δφαλμοῖς Φεοῦ ἀπὸ γενέσεως αόσμου, πῶς φησι 
5g àv τῷ Σειρὰχ σοφία 5 ἄμμον Φαλασσὼν xai σταγόνας δετοῦ xai ἡμέρας αἰῶνος τές 
ἐξαριθμήσει :" Ταῦτά φησιν ὃ Ωριγένης σπουδάζων, καὶ ὅρα ola παίζει. 


L] 


ΜΗΘΟΔΙΟΥ 


EK TON KATA ΠΟΡΦΥΡΙΟΓΥ. 


[L. | ᾿Ἐπεδήμησεν ὁ vióg TOU Φεοῦ Ἀριστὸς ἐπιταγαῖς τοῦ πατρὸς τῇ ὁρατῇ. ατί- 
σει, ἵνα δῆ τᾶ, κράτη τῶν τυραννούντων ἀνατρέψας δαιμόνων ἐξέληται τῆς πικρᾶς τὰς 
ψυχὰς δουλείας, àv9' ὧν φύσις πᾶσα ταῖς προποσίαις τῆς ἀδικέας γεγοησευμόη 
Φορύβου «s καὶ ἀταξίας ἐπεπλήρωτο; οὔκ ἔτι τῶν συμφερόντων εἰς ἀνάμνησεν dya- 
δραμεῖν οὐδαμῶς δυναµένη. διόπερ καὶ πρὸς τὰ εἴδωλα ῥᾳδέως εἵλκετο, ἅτε ἐπικλή- 


1) Ex Gretsero De sancta cruce T. II. pp. 500. 502. ed. Ingolstad. 1600. Fragmentum ita in- 
Scribitur: Μεθοδίου ἐπισκόπου πρὸς τοὺς λέγοντας » 16 ωφέλησεν ἡμᾶς ὁ υἱὸς τοῦ Φεοῦ σαρχωθες 
ἐπὲ γῆς καὶ γενόμενος ἄνθ ωπος; καὶ διὰ τί τῷ τοῦ σταυροῦ σχήωαατι ἠνέδχετο παθεῖν καὶ ον 
ἄλλῃ τινὲ τιµωρίᾳ; καὶ τέ τὸ χρήσιµον τοῦ σταυροῦ; 3 





EK TON KAT.4 HOPOYPIOY. 103 


σαντος πάντα TOU κακοὺ καὶ πάσας ἐπενενεμημένου τὰς γενεάς, χατὰ την ἀλλοέωσεν 
τήν ἐκ τῆς παρακοῆς προογεγενηµένην ταῖς ἐνσάρκοις ἡμῷν σκηναξς, ἕως ὁ χυριος Χρι- 
στὸς ÓP ἧς ἐπεφάνη σαρκὸς τῷ βίῳ ἀμυδρώσας τῶν ἡδονῶν τὰς ἐπιβολάς, eic a κάτω 
δυνάμεις καθ ἡμῶν ὠπλίζοντο. καταδουλῶσαι τὸ διανοητικόν» ἐλεύθερον. πάντων τὸν 
ἄνθρωπον διέδειδε κακών. Ὦτούτου γὰρ. ἕνεκα καὶ σάρχα ἐφόρεσεν. ὁ κύριος Ἰησοῦς, 
xoi ἄνθρωπος ἐγένετο καὶ προςηλώθη τῷ σταυρῷ οἰκονομούμενος, ὅπως ὃν £c σαρκὸς 
οἱ δαέµονες ἀναδεῖξαι Ψεοὺς ἠλαζονεύσαντο, πρὸς Φάνατον τὰς ψυχάς µεὺόδοις ἀπάτης 
ἀχκισερευσάμενοε, διὰ ταύτης ἀνατραπέντες χατοπτευὺ ὥσιν οὐκ ὄντες Φού κωλύων 
γὰρ ἐπὶ πλέον ἀρθῆναι τήν μεγαλαύχησιν αὐτῶν ἄνθρωπος ἐγένετο. ἵνα δὶ δι οὗ 
σώματος τὸ λογικὸν ᾿Υένος τῆς τοῦ ὄντος ἁπαλλοτριώσαντες Φεοῦ δρησκείας ἐλυμήναν-- 
το» διὰ τούτου ἀῤῥήτοις τέχναις σοφίας τὸν λόγον χωρήσαντος ὀλετῆρες ἐλεγχὺ ὥσιν, 
ἀλλ ovx εὐεργέται τών ψυχών». 

Οὐκ ἦν μὲν οὖν οὐ δὲν Ψαυμαστὸν τῷ Χριστῷ τοῦ Φεοῦ καταπλήξδει xGi δυνάμεως 
ἀτρέπτου μεγέθει τὰς ἀντισχατικάς ἀμυδρῶσωι φύσεις τῶν δαιμόνων. ἀλλ᾽ ἐπειδὴ ἄχος 
αὐτῶν δὴ καὶ σφαδασμὸν τοῦτο προσέφερεν (νικηὃηναν γὰρ, νπὸ τοῦ κρείττονος μᾶλλον 
ἂν εἵλοντο, ); διά τοῦτο di ἀνθρώπου τὴν ἐπὶ capta πάντων ᾠκονομήσωτο ἐχβασιν, 


ὕπως οἱ μέν, τῆς ζωῆς αὐτοῖς αὐτῆς σωματικώς καὶ τῆς ἀληθείας ἐνσκηψάσης, οἱ ἄν- | 


ὕρωποι πρὸς µόρφωσι. ἀναδραμεῖν xai τὸν φωτισμὸν ἐπέσχωσιν τοῦ λόγου, τὰ τῆς 
ἁμαρτίας ὑπερβάντες Ψδέλγητρα, οἱ δὲ πρὸς τοῦ ἀσθενεστέρου γικηῦθ έντες xai χΧαταπε- 
φρονηµένοι οἱ δαέµονες λήξωσι τοῦ Φράσους, τῆς κατά τὸν Τνφῶνα δεθέντες φλεγμο- 
γῆς. διὰ τοῦτο γὰρ, μάλιστα elg xai ὁ σταυρός, τρόπαιον κατά τῆς ἀδικίας καὶ 
ἐκπληγμα τεδείς, ὥστε μηκέτι τῇ ὃργῇ ὑπεύθυνον εἶναι ἄπεντεὺν εν τὸν ἄνθρωπον, 
ἀναπαλαέσαντα μὲν τὸ κατὰ τὴν παρακοὴν ἵττημα, νικήσαντα δὲ τὰς κάτω δυνάµεις 
ἐννόμως καὶ ἐλεύθερον ὀφλήματος παντὸς δωρεαῖς ἀναδειχθέντα Ψεοῦ, ἐπειδὴ οὕτω ye 
ὁ πρωτόγονος λόγος τοῦ Φεοῦ δικαιοσύνης φράδας τὸν ἄνθρωπον ὅπλοις, ἐν ᾧ ἐσκή- 
γωσε. τας δουλωσαμένας ἡμᾶς δυνάµεις κατηγωνέσατο ὁιὰ του σταυροειδοῦς, ὡς εἴρη- 
ται, σχήματος, τὸν τῇ φδορᾷ δεδυναστευµένον ἄνθρωπον δείξας ἐλεύθερον χερσὶν 
ἠπλωμέναις. 

Ἔστι γὰρ τοῦτο, εἰ p ὀριστικώῶς εἰπεῖν, τὸ σχημα νίκης χρατωίωµα;, Φεοῦ κάθο- 
dog àm ἄνθρωπον, τρόπαιον κατὰ τῶν ὁλικῶν πνευμάτων» ἀπαλλαγὴ δανάτου, ὑπό- 
δεσις ἀνόδου πρὸς ἀληθενην ἡμέραν καὶ διαβάθρα τῶν ἐπειγομένων ἀπολαῦσαι τοῦ 
ἐχεῖ φωτός, μηχανὴ ὁ ἧς οἱ sig τὴν οἰχοδομῆν εὔ9 ετοῦντες τῆς ἐκκλησίας κάτωθενι 
Μου τετραγώνου δίκην, ἀνέλκονται ἐναρμοσθησόμενοι τῷ Φείῳ λόγῳ. ῥἐντεῦθεν οἱ 
70s βασιλεῖς, πάσης πονηρᾶς ἔξεως ἐπὶ σχεὐασμῳῷ τὸ σταυροειδὲς παραλαμβάνεσθα, 
αἰσθόμενοι, σχημα, τὰ καλούμενα ͵ τῇ “Ῥωμαϊκῇ διαλέκτῳ βήδιλλα ἐμηχανήσαντο. ἔνδεν 
εἴκουσα τούτῳ 7 Φάλασσα τῷ σχήματε πλωτὴν ἑαυτὴν ἀνθρώποις παρέχει. ὅλη y&Q, ὡς 
εἰπεῦν, τούτῳ yg xtícic πρὸς ἐλευθερέαν ἐνδέδυται τῷ σημείῳ' τά τε γὰρ ὄρνξα ὑψι- 
πετουντα το σταυροειδὲς κατὰ τὴν ἔχτασιν των πτερύγων σχῆμα αἰνίσσονται, αυτός τε 
0 ἄνθρωπος τας χεἴρας πετάσας ουδὲν ἄλλο υπάρχων φαίνεται D τοῦτο. ὃνεν αὐτῷ 
δὴ τούτῳ, ᾧπερ éx κατασκενῆς χεκόσμητο, σχηματισάµενος αὐτὸν ὁ χύριος Φεότητι 
ἐχέρασεν͵, ένα ὄργανον j λοιπὸν τοῦ Φεοῦ ἱερόν, πάσης ᾿ἀσυμφωνίας τε xai ἀῤῥυθ μίας 
ἀπηλλαγμένον. οὐδὲ γαρ ἔτι μετὰ τὸ ἁρμοσθ ἤναι τὸν ἄνθρωπον προς Φεοσέβειαν xai 
τὸ τῆς ἀληθδείας ἀκήρατον μέλος ἐνηρμοκένας, ὃν οὗ τὴν δεότητα κεχώρηκε τῷ ξύλῳ 
τῆς ζωῆς καδάπερ χορδαύ τε καὶ τόνοι προςηρµοσµένον, εἰς ἀσυμμετρίαν καὶ φθορὰν 
χωρῆσαι ὀυνατόγ. 

IL. Οἵονταέ τινες καὶ τὸν δεόν, πρὸς τὸ τῆς οἐκείας ὁιαδέσεως ῥέτρον ἐσάξοντες 
αὐτόν, τὰ αὐτὰ τοῖς φαύλοις 7 broeveréa 7 ψεκτέα ἡγεῖσθαε, ὥσπερ κανόνι xai ᾿µέτρῳ 
Ἰθώμενον ταῖς ὀόξαις TOY ἀνθρώπων, οὗ συννοήσαντὲς ὁιὰ τὴν οὖσαν ἐν αὐτοῖς ἄγνοιαν, 
0T, πᾶσα ὁήπονθεν 1 / ατέσις ἐνδεής ἐστι τοῦ κάλλους τοῦ Φεοῦ. αὐτὸς γαρ ἓξ ὅλης 
xoi πάσης. τῆς οὐσίας τε καὶ φύσεως τῷ ἑαυτοῦ τὰ πάντα εἰς τὸ ζῆν ἐφέλκεται λόγῳ. 
είτε γὰρ τὸ ἀγαθὸν δέλει, αὐτὸς (Y τὸ "ἀγαθὸν ἐν ἑαυτῷ péves είτε TO καλὸν ὑπάρ- 
χει ἐραστὸν αὐτῷ, αὐτὸς (Y τὸ µόνον καλὸν εἰς ἑαυτὸν βλέπει , &v οὐδενὶ τὰ πρὸς 
τῶν ἀνθρώπων θαυμα[όμενα τιθέ ενος. * κάλλιστον γὰρ ταῖς ἄληΨείαις καὶ ἐπαινετὸν 
αλητέον τοῦτο, ὅπερ ἂν αὐτὸς ἠγήσηται ὃ Φεὸς καλόν, x&v ὑπὸ πάντων ἔξονοενῆταί 


1) Ex Gretsero, ibid., pp. 502. 204. Inscriptio fragmenti haec est: Πρὸς τοὺς ἐπαισχυνοιέ- 
νους ἐπὶ τῷ σταυρῷ τοῦ Χριστοῦ. 

2) Κάλλιστον .. νοµίζουσι. Haec ex cod. Rupifucald. Parallelorum SS. Io. Damasceni cum 
lemmate: ToU ἁγίου Μεθοδίου, ix τῶν κατὰ τοῦ Ἠορφυρίου, apud Combefisium et ex eo apud 
Galland, p. 803, D. E. Cf. Io. Damasc. Opp. ed. Lequien. T. II. p. 778, A. Itaque non dubitavi, hoc 
fragmentum Ἡ. cum reliquis duobus cognati argumenti fragmentis I. et ΠΠ. ad opus adversus Por- 
phyrium referre.  Gallandius haec tria fragmenta ad Methodii nescio quam homiliam de s. cruce 
perperam retulit. 


- 


104 ΜΕΘΟΖΙΟΥ 


T6 καὶ ἀλευάζηται, ἀλλ᾽ οὐχ ὅπερ οἱ ἄνθρωποι νοµέξουσε». ὅδεν, εἰ καὶ διὰ τούτου 


του σχήματος τῶν δυμοφδόρων ἐλευδερώσαι τὰς ψυχᾶς παν ὧν ἐβουλήθη χαταισχύνων 
τὰ πλήθη τῶν δαιμόνων, ἀποδέχεσθαι ἐχρῆν, ἀλλὰ μη. δυςφημεῖν, ἐλενθεροποιὸν αὐτὸ 
καὶ λυτήριον τῶν ἐκ τῆς παρακοῆς κατασκευασθέντων ἡμῖν ὀεσμών δου έν. έπαθε γὰ 
σαρχὶ τῷ σταυρῷ προςπαγεὶς ὁ λόγος, ἵνα ἁπλώσῃ ἀπονεναρκωμένον πλάνη τὸν ἄν- 
ὕρωπον πρὸς τὸ ἄνω τε καὶ Ψεἴον μέγεδος., τῷ eio ἐξισώσας τῆς ζωῆς αὐτὸν οὗ 
πρόσὺ εν ἀπήλαστο, ὅτι τούτῳ τὰ πάθη τῷ σγήματι ἤμβλυνται, πώνος παθῶν διὰ τοῦ 
παν εἶν γενόμενος xai Θάνατος διά του Φανεῖν δανάτου, οὐ εερωνεὶς ὑπὸ Φανάτου, 
οὐδὲ ἀλγυνθεὶς ὑπὸ πάθους. οὔτε γὰρ πάθος ὅλως αὐτὸν ἐξέστησεν οὔτε Φάνατος 
ἐλυμήνατο, ἀλλ᾽ ἦν à τῷ παθητῷ μένων ἀπαθης καὶ ἓν τῷ ὠνητῷ ἀθάνωτος, πᾶν 
ὅσον ἄὤηρ καὶ μέσον καὶ ἄνω κατειληφὼς καὶ τὸ Ὀνητὸν θεότητι κεράσας ἀθανώτῳ, 
ἠττήθη τε τελέως ὁ θάνατος εἰς ἀφθαρσίας ἐκτύπωμα ἀνασταυρωδείσης τῆς σαρχός. 

IH. ος ἐπειδή ys δύναμις αὐτῷ τοῦτο ἦν' δυνάμεως γὰρ τὸ συστέλλεσθαι, μὲν à 
τοῖς ὀλέγοις καὶ βραχύνεσθαι ; χεῖσθαι δὲ ἓν τοῖς µεγάλοις καὶ μεγεθύνεσθαι. εἰ δὲ 
τὸ συνεκτείνεσθαι μὲν τοῖς µεγάλοις καὶ συνεξισάζεσθαι δυνατὸν αὐτῷ, τὸ δὲ βρα ὑ- 
νεσθαι ἐν τοῖς μικροῖς xai συστέλλεσθαι ἀθύνατον» ovx ἦν δύναμις. "δυνάμει γὰρ, ἐὰν 
τόδε μὲν δυνατὸν εἶναι φής, τὸ 2 ἀδύνατον, τὸ εἶναι αὐτὴν δύναμιν παραγράφῃ, 
ἀσθενοῦσαν περὶ ἃ μὴ δύναται. m δέ, ἀλλ οὐδὲ ὑπεροχήν Tro ἔτι θεότητος 
ἔξει πρὸς τὰ µεταβαλλόμενα καὶ τά ἐρχόμενα τῶν ζώων χαµαί, ἃ ἐφ ὧν μὲν L/ 
Φύνωνταέ TL E ἐνεργοῦσιν, i» ὧν ὃ᾽ ἂν μὴ δύνωνται «ΦΦένουσι. Jong ταύτῃ 
μᾶλλον κεχώρηται ἓν ἀνδρώπῳ ὃ υἱὸς τοῦ Φεοῦ, ὅτι μὴ ἦν αὐτῷ τοῦτο ἀδύνατον" 
ὅτι δυνάμει xoi ἔπαθεν ἀπανης µένων, καὶ ἔδανεν ἀθανασίαν τῷ θνητῷ χαριζόμενος. 
σώμα μὲν γὰρ υπὸ σώματος τυπτόµενον 7 τεμνόµενον τοσοῦτον, τύπτεται 7 τέμνεται, 
ὅσον ἂν τὸ τύπτον' τύτετῃ καὶ τὸ τέμνον τέμνῃ. κατὰ ἀντιτύπησιν Υὰρ τοῦ ὕπο- 
κειµένου τῷ τύπτοντι 7j πληγὴ γίνεται, ἐν icq πάθει τῶν ἑκατέρων ὄντων, xai τοῦ 
ὁρῶντος xai τοῦ δρωμένου. ἀμέλει ἐὰν μὴ τὸ τεμνόµενον. μετά ὀλίγης ἔξεως ἀντιτονήσῃ 
τῷ τέµνοντε, τὸ τέμνον τέμνειν οὗ Φυνήσεται. τῇ γὰρ φορά δέφους οὐκ ἀντιπαραμείνωτος 
τοῦ ὑποκειμένου σώματος, ἀλλὰ συνείξαντος μᾶλλον, ἄπρακτος γίνεται ? ἐνέργεια; -οἷον 
καθ άπερ xoi ἐπὶ τῶν λεπτομερεστέρων σωμάτων, πυρός» ἄέρος" ἐκλύεται γὰρ ἓν τοῖς 
τοιούτοις ἀνενέργητος 7 τῶν στερεωτέρων ὁρμη σωμάτω». εἰ δὲ πυρ η 7 ἀέρα λέδος ἢ 
σέδηρος 7 ξύλον 7 ἄλλο, οἷς οἱ ἄνθρωποι θώμενοι xaJ ἑαυτῶν ἀλληλοφονοῦσι, τρῶ- 
σαέ τε καὶ δεελεῖν οῦ δύναντας, παι & tO τῆς εἰατικῆς ire αὐτὸ καὶ «λεπτομερεστέρας 
φύσεως τυγχάνει», πῶς οὗ μᾶλλον ἄτρωτός γε ἔμεινεν ἤ σοφία καὶ ἀπαθής, οὐδὲν 
πρὸς οὐδενὸς κακυνοµένη , κάν τεμνομένῳ συνῆν καὶ προςηλωμένῳ τῷ σωµατε, βελτίων 
xai χοιὸ αρωτέρα φύσεως πάσης μετὰ TOY γεννησάµενον αὐτὴν J'eov ὑπάρχουσα; 

IV. * Μετάνοια τότε ἁμαρτήματος παντος γένεται ἀπαλειπτική, ὅταν ἐπὶ τῷ 590- 
μένῳ Ψυχης 'σφάλματι ἀναβολῆν μὴ δέξητωι j μηδὲ παραπέμφῃ τὸ πάθος εἰς χθονικὸν 
διάστηµα ᾿ οὕτω γὰρ οὔχ ἕδει κοταλεῖψαι ἰχνος à» ἡμῖν τὸ κακόν, ἅτε ἅμα τῷ ἐπιρη- 
ναι, ἄποσπασὺ ἓν δίκην φυτου ἆ τεσυστάτου. 

Me i Ἡμέτερον μὲν ὄντως εστὶ xaxov ? πρὸς τὸν 9 εὸν ἀνομοιότης τε καὶ ἄγνοιά 
ἀγαθὸν δὲ ἔμπαλιν πηλέχον 7 πρὸς αὐτὸν ἐδοµοέωσες; φαίνεται γοῦν οἰκεῖον μὲν ἀλη- 
9) ώς ἀγαθὸν 7 περὶ τὸ ἄφθαρτόν τε καὶ δεῖον ἐπιστροφὴ καὶ mío TAG, κἀκὸν δὲ L 
περὶ αὐτὸ ἄγνοια καὶ ῥᾳθυμία, εἰ ys τὰ ἐν ἡμῖν καὶ ἐξ ἡμῶν φυόµενα., ταῦτα ἡμέ- 
τερα τυγχάνουσε, κακοποιητικἁ ὄντα πονηρίᾳ. 


1) Ex Allatii Diatr. de Methodiorum scriptis, p . 940 sq. Fragmentum ita inscribitur: Τοῦ 
αὐτοῦ Ἰεθοδίου, πῶς ὁ τοῦ 9660 vióc ὁ Ἄριστὸς ἐν Bone τε κα) περιωρισµένῳ χρόνῳ Φιαστολαίς 
σώματι ἐκεχώρητο; καὶ πῶς ἀπαθὴς wv ἐγένετο ὑπὸ πάθος; 

2) Ex cod. Rupifucald. Parallelorum SS. Io. Damasceni apud Combefisium et ex eo apud. Gal- 
land. p. 803, E. 804, Α. Cf. Io. Damasc. Opp. ed. Lequien. T. II. p. 784, B., ubi lemna: τοῦ ἅ ἁγίου 
Me9odíov , κατὰ Πορφυρίου. 

ὃ) Indidem apud Combefisium et ex eo apud Galland. p. 804, A. B. Οἱ. Io. Damasc. Opp. ed. 
Lequien. T. II. p. 785, E., ubi lemma: Ἰεθοδίου, 2x τοῦ κατὰ Ilogqvofov. 





EIZ TON ΣΥΜΕΩΝά KA4I ΕΙΣ ΤΗΝ «ΝΝΗΝ. 105 


ἵ ΜΗΘΟΔΙΟΥ 


EK ΤΟΥ ΠΕΡΙ MAPTYPON {0ΓΟΥ. 


: Οὕτωϊγὰρ Φαυμαστὸν καὶ περισπούδαστόν ἐστι τὸ μαρτύ (0v, ὅτι αὐτὸς ó κύριος, 
0 υἱὸς τοῦ. Φεοῦ, Trudy αὐτὸ ἐμαρτύρησεν, » οὔχ ἆ παγμὸν ἠγησάμενος τὸ εἶναι ἔσα- Ρε. 2,6. 
95g, ἵνα καὶ τούτῳ τὸν ἄνθρωπον τῷ χαρίσµατι εἰς ὃν κατέβη στέψη. d 


MEGOAIOY 
ΕΠΙΣΚΟΠΟΥ I1ATAPON KAI MAPTYPOX Di pe 


Eig τὸν Συμεῶνα xai elg τὴν dvvgv, τῇ ἡμέρα τῆς &nav- 
τήσεως, xai slg τὴν ἁγίαν Φεοτόκογν. 


L Πάλαι ἑκανῶς, ὡς οἷόν TÉ, διὰ βθαχέων τὰ περὶ παρθενίας iy τοῖς περὶ ἀγνείας 

| συµποσίοις. κατεστρωκότων ἡμῶν, σήμερον. αὐτὴν τὴν τῆς παρθανίας ὁλόῤῥιξον δόξαν 
| xai ἁμαράντενον στέφανον εἰς εὐφροσύνην ὁ χρόνος ἐν µέσῳ προήγαγε τοῖς τῆς ἐκκλη-- 90 
| σίας «τροφίμοες. σήμερον γὰρ τὸ βουλευτήριον τῶν Φείων χρησμῶν ἐδανοήγεταε, καὶ 
| 1á τῆς παρούσης ἐνδόξου ἡμέρας σύμβολα καὶ ἀποτελέσματα παρα τῶν ἑεροχηρύχων τῷ 
| ἐκκλησιαστικῷ συλλόγῳ ἐπαναγινώσχεται. | σήμερον 7 περαίωσις τῆς ἀρχαίας βουλῆς 
^ καὶ ἐληθινῆς διὰ τῶν ἔργων ἐνδόξως τῷ κόσµμῳ ἐμφανίεται. σήμερον ἅτερ διακαλύμ- 
µατος ἀνακεκαλυμμένῳ προοώπῳ τὴν Φόξαν χυρίου καὶ τῆς δείας xai ἀληθινῆς αὐτοῦ 2 Cor. 8,18. 
χιβωτοῦ κατοπτριζόµεθα. σήμερον τὴν χαραδοκηδεἴσαν οὐράνεον λαρὰν ταῖς γενεαῖς 

ἐπ ὤμων φέρουσα 7 ἁγιωτάτη πανήγυρις τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἀποδέδωσε. ρπαρ- 90 
i^: τὰ παλαιά, καὶ ἤνθησε τῷ νέα καὶ o) παλαιούμενα." OUXÉTL νόµου αὐστηρὸν 2 Cor. 5, 17; 
δόγμα προεδρεύει, ἀλλά χάρις δεσπότου βασιλεύει, σωτηρίῳ μακροθυμέᾳ πάντας πρὸς Eni. 4$, 19 
ἑαυτὴν ἐπιστρέφουσα. ov πάλιν "OLav τις ἀοράτως μαστίζεταε, προφαῦσαι, τοῖς ἀφαύ- 2 Reg. 6,6. 
στοις κατατολμών. 9εὸς γὰρ προτρέπεταε, καὶ τίς ἔτι δειλιάσεε; ϱ δεῦτε πρὀς με πάντες πει. 11,29. 
οὗ κοπιῶντες καὶ πεφορτισµένοε"' foa, καὶ τές οὐ προςδραμεῖταε; xai μηδεὶς Ἰουδαίων 
ἀντιλεγέτω. τῇ ἀληθείᾳ, πρὸς τὴν προτύπωσιν βλέπων τοῦ oixov -«βεδαρᾶ. eic τὰ ἔδια 9 Reg. 6,10. 
ἦλ9εν ὁ 0 κύριος. ἐμφανώς, καὶ ὑπὲρ τῆς ἐμφύχου αεβωτοῦ, ὡς ἐπὶ ἑλαστηρίου, ἐπὶ γῆς 1ου. 1, i. 
πομπεύει. ταύτης προςψαύσας τελώνης Φύκαιος ἀναδείχνυται. ταύτῃ προσπελάσασα 
πόρνη σώφρων ἀναπλάττεται. ταύτης ο έξας λεπρὸς ἀνωδύνως ἀναχαλκεύεται. οὐδένα 94 
ἀπωθεἴταεν οὐδένα βδελύσσεταε. μεταδιδοξ τῶν ὑγιεινῶν, o) µεταλαμβάνουσα τῶν 
νοσερῶν' ὁ γὰρ τῆς φιλανθρωπίας χύριος ἐπαναπαύεται αὐτῇ. ταῦτα τῆς νέας χάριτος 
τὰ δωρήματα. τοῦτο πρόοφατον Υέγονεν ὑπὸ τὸν ἤλιον, οὗ πάλαι γεγονός, oj" av 
μετέπειτα γενησόµενο». ὃ προώρισε δύ oixzoy τὸν πρὸς ἡμᾶς , ἤλθε, καὶ ἐπλήρωσε 
διὰ, φιλανδρωπέαν τὴν αὐτῷ πρέπουσα». εἰκότως yovy xoi e ο ἱερὰ. σάλπιγξ 26 
p Td ἀρχαῖα «παρηλθεν» ἰδοὺ γέγονε τὰ πάντα χαινά.« καὶ τί voro 7 Tí λαλήσω 2Cor. 5,17. 
ἐπάξιον τῆς ἡμέρας, τοῖς ἀνεφέχτοις ἐπεκτεινόμενος: φέρει γὰρ ἀεὶ τῆς Ay foc παρθένου 
ἦ μνήμη κατὰ παντος, λόγου τὰ vixi ua. διά TOL τοῦτο δυζωπησαν ἡμῶν τὴν ἀσθέ- 
γειαν τὸ μέγεθος τῶν ἐγκωμέων; ἐπὶ τὸν δυνατὸν ὕμνον χαταφεύγωμεν, καὶ τὴν ἄνί-- 
χητον ἧτταν ἐγκαυχησάμενοι τῷ φιλεόρτῳ Χριστοῦ ποιμνέῳ γεγηθότες συγχορεύσωμεν. 
σὺ δέ por, ὦ Φειότατον καὶ ἑερώτατον ἀκροατήριον» το σιγηλὸν ἄσκει, ὅπως διὰ τῶν 
πορθμών τῶν ἀχοών γαληνῶς ταῖς διανοίαις ἐγκαθορμισθῇ τῆς ἀληνείας τὰ ἀγώγιμα. 
| ἑορτὴν. ἄγομεν οὐχ Ἑλληνικῆς δἰχαιοµυδίας, γελωτοποιὸν καὶ ἐμῥρόντητον J'ewv ἑστία- 98 
|— 0 φέρονσαν͵, ἀλλὰ τῆς ἀστέκτου δόξης τοῦ ἐπὶ πάντὼν «εοῦ συγκατάβασιν ἐκπαι- mom. 9,5. 
| δεύουσαν. 
| Il. Φέρε τοίνυν, σεµνολόγε κηρύκων xai μέγιστε προφητῶν Ἡσαϊία, τὰ τῆς ἐνδόξου 
| πανηγύρεως φιλοσόφει τῇ ἐκκλησίᾳ μυστήρια, xoi δαψιλῶς ἐμφορηθῆναι τῶν ἄναφαι-- 
θέτων , ire 9uiy πρότρεπε τοὺς ααλλίστους δαιτυµόνας, ὅπως τῷ maga coi ἑεόπτρῳ τὴν 
| παρ 7 ἡμῖν ἀλήδειαν ἀντιζεύξας, ὡς ἀφευδῆς ὑποφήτης, εῖρα ἐπὶ doen κροτήσῃς τῷ 
τέλει τῶν προῤῥήσεων. ἐγένετο * φησέ τοῦ ἐνιαυτοῦ οὗ ἀπέθανεν Ὀξίας ó βασιλεύς, Essi. 6, 1—9. 
| εἶδον τὸν κύριον xoJZusvov ἐπὶ Jgóvov ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου. xoi πλήρης ὁ οἶκος 30 
| 


1) Apud Theodoretum Dial. 1. “τρεπτ., Opp. ed. Sirmond, T. IV, p. 37. 
; "t 


32 


94 


Prov. 8, 9. 


38 
Ephes. 1, 5. 


8 Cor. 5, 19. 


40 

2 Reg. 6, 14. 
Hab. 3, 3. 
Exod. 15,2. 


42 


Exod. 94, 19; 


Luc. 2, 23. 


Rom. 11,33. 


44 


106 ME | | MEGOZIOYF 


Tc δόξης αὐτοῦ, xai Zsoagin εἰστήκεισαν κύχλῳ αὐτοῦ. ἓξ πτέρυγες τῷ &í, καὶ E: 
πτέρυγες τῷ &ví. καὶ ἐκέχραγεν ἕτερος : πρὸς τὸν τερο» καὶ ἔλεγον, ἁγιος, ἆ ἅγιος, ἅγιος 
κύριος Σαβαώθ" πλήρης πᾶσα A 7 τῆς δόξης αὐτοῦ. καὶ ἐπήρὃη τὸ ὑπέρθυρον ἀπὸ 
τῆς φωνῆς ἧς ἐχέκραγον, καὶ ó οἶκος ἐπλήσθη καπνοῦ. καὶ εἶπα, ὦ τάλας 6 ἐγώ, ὅτι 
κατανένυγµαν * ὅτι ᾿ἄνθρωπος ev καὶ ἀκάναρτα χείλη ἔχων y μέσῳ λαοῦ ἀκάδαρτα 

είλη ἔχοντος οἰκῶ, καὶ τὸν βασιλέα αύριον Σαβαωῦ eidov τοῖς ὀφθαλμοῖς v. xoi 
ἀπεστάλη πρός με €» τῶν Σεραφέω, καὶ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ εἶχεν ἄνθρακα, ον τῇ λα- 
βίδι ἔλαβεν ἀπὸ τοῦ Φυσιαστηρίου, καὶ ἵψατο τοῦ στόµατός µου, καὶ εἶπεν, lóol 
Ίψατο τοῦτο τῶν χειλέων cov, xai ἀφελεῖ τὰς ἀνομίας σου, καὶ τὰς ἁμαρτίας σου 
περικαῦαριεῖ. xai ἤκουσα τῆς φωνῆς χυρίου λέγοντος, τία ἀποστείλω: xoi τίς πορεύ- 
σεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον: xai εἶπα, (oov ἐγώ, ᾿ἀπόστειλόν µε. καὶ εἶπε, πορεύου, 
καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ; ἀκοῇ ἀκούσητε, xoi οὔ μὴ συνῆτε, xai βλέποντες βλέψητε, 
καὶ οὐ μη iore." ταῦτα TOU προφήτου διὰ τοῦ πνεύματος τὰ προκηρύγματα. σὺ δέ 
μοι, ἀγαπητέ, σκόπει τῶν εἐρηµένων τήν δύναμιν, ἵνα συνήσῃς τῶν μυστηρίων τὴν 
ἔκβασιν xai μάθῃς τές καὶ ποταπὴ ἡμῶν D] συνάθροισις καὶ Qo ηματέσαντος τοῦ 
προφήτου τὸ θαύμα δενρο ἄπιθι καὶ | πρόςβαινε Φερμότατα καὶ φαι θότατα xai προ- 
Φυµότατα τη ὀξυωπέᾳ τῆς ὁιανοίας ἐπὲ την εὐχλεεστάτην Βηθλεέμ, καὶ ἀνατύπωσαι 
σεαυτῷ ἐμφανῇ εἰκόνα., τῇ ἐκβάσει τῶν. πραγμάτων τὴν προφητείαν συγκρύνων'. οὐ γὰρ 
δεήσῃ. μακρῶν λόγων εἰς ἐφόδιον γνώσεως τοῖς ἐκεῖσε ἔργοις ἐνατενίζων. πάντα γὰρ 
ἐνώπια τοῖς συνιοῦσι xai 909 τοῖς εὑρίσκουσι γνώσιν. ἰδοὺ γὰρ αὐτόθε, ὡς Ψρόνος 
ὑψηλὸς καὶ ἐπηρμένος τῇ δόξη τοῦ ατίσαντος, 7 παρθενοµήτωρ εὔτρεπίξεται φωνερώ- 
τατα τῷ βασιλεῖ κυρίῳ Σαῤαώθ. ἐπὶ τοῦτον κατανόησον τὸν yUv πρὸς σὲ διὰ σαρκὸς 
ἐπιδηµήσαντα κύριον. ἐπὶ τοῦτον (τὸν παρδενικόν gui Φρόνον) “προσκύνησον, τὸν 
πρὸς Lr τὴν γέαν ταύτην, καὶ πανύµνητον πορείαν στειλάµενον. περιήλεψαν δδ τοῖς τῆς 
πίστεως ὄμμασιε, xoi εὑρήσεις περὶ τοῦτον καὶ τὸ βασιλικὸν τῶν «περαφὶμ ἱεράτευμα 
ἔπεσθαι γὰρ φιλεῖ πως τῇ βασιλέως παρουσίᾳ xai ᾗ τούτου «δορυφορία. ὅνεν καὶ 
ἀνυμνηκέναι τὸ τηνικαῦτω λέγονται ob μόνον τὸ τριςυπόστατον τῆς δείας ἑνάδος, ἀλλὰ 
07 καὶ τὴν χαταντήσασαν τὰ νυν ἐπὶ γῆς διὰ τῆς Φεοφάνείας τοῦ ἑνὸς τῆς ἁγίας τριά- 
δος πασιπροσκύνητον δόξδαν ἐν τῷ λέγειν πλήρης πᾶσα 7 y) τῆς δόξης αὐτοῦ." 
συμπαρεῖναι γὰρ πεπιστεύχαµεν. τῷ or ἡμᾶς ἐνανθρωπήσαντι viti κατὰ τὴν εὐδοχέων 
καὶ τὸν ἀδιάστατον αὐτοῦ πατέρα κατὰ τὴν 9 εότ τα» συν τῷ ὁμοουσέῳ αὐτοῦ πνεὺ- 
pot. 0. θεός". γάρ quo ὁ ἑεροφάντης Παῦλος ον jy τῷ ριστῷ κόσμον ἑαυτῷ κά- 
ταλλάσσων» m; λογιζόµενος αὐτοῖς τὰ παραπτώματα αὐτῶν." τὸν πατέρα ἓν τῷ vid 
διὰ τὸ ἓν δέλημα ἐμφαίνω». 
^ HL Κατανοόήσας δέ, o φιλέορτε, περὶ τὴν Βη9λεὲμ τὰ οὕτως ἔνδοξα καὶ διὰ di 
τελούμενα, συνασµένιζε τοῖς ἐπουρανίοις μεγαλοφυώς τὴν περὶ σὲ ἑορτάζονσι σωτηρέω. 
χόρειδ πρὸ προσώπου τοῦ παρὺ ενικοῦ Ψρόνου, ὡς πάλαι 4αβὶδ πρὰ προσώπου τῆς 
αιῤωτοῦ. ἀνευφήμησον τὸν ἁπωνταχοῦ πάντοτε παρὀντα, καὶ éx Θεμάν, ὡς φησιν ὁ 
προφήτης, ἐπιφανῆναι κατὰ σάρκα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων εὐδοκήσαντα κύριον. 
λέγε ἸΜωσαϊκῶς .,οὗτός µου θεός, xoi ῥοξάσω αὐτόν, φεὸς τοῦ πατρός μου» καὶ 
ὑψώσω αὐτόν." ἐχόμενοι δὲ τῶν εὐχαριστηρίων ἐξετάσωμεν χρησεμώτατα τίς ἡ ἐν 
ΒΜηθλεὲμ ἐξεγείρασα πρόφασις τὸν βασιλέα τῆς ὁόξης. τὸ μὲν γὰρ ἐν Βηθλεὶμ 
σωματικὠς γεννηῦηναι 7 περὶ ἡμᾶς εὐσπλαγχνία ἐξεβιάσατο τὸν ἀβίαστον " τὸ δὲ ὑπο- 
τίτὺιον τυγχάνοντα τὸν ἓν χρόνῳ ἄχρονον, καὶ τοῖς σπαργάνοις ἐγκατεχόμενον axa- 
τόχως, μέτοικόν τε xai μετανάστην γενέσθαι ποία ἄρα γεγένηται ἀνάγκη; εἰ δὲ βούλει 
γνῶναι καὶ τοῦτο; ὦ Φδειότατόν uot xai Φεόπνευστον σύστηµα, ἄκουε ἸΜωνυσέως δια- 
πρυσίως κηρύττοντος τῷ AaQ, καὶ εἰς γνώσιν τῆς ὑπερφυοῦς «γεννήσεὼς ἐγκεντρίζοντος 
αὐτοὺς καὶ λέγοντος  πᾶν ἄρσεν διανοῖγον μήτραν ἅγιον τῷ χυρίῳ κληθήσεται." ὠ 
τοῦ Φαύματος. ὠ βάδος πλούτου καὶ σοφίας xai γνώσεως Φεοῦ. ἔπρεπε yoQ τῷ κν- 
Qi. νόµου xoi προφητῶν κατά νόμον ἅπαντα τὸν ἰδιον διαπράξασδαε, xai μη ἀθε- 
τητὴν είναι νόµου, ἀλλὰ πληρωτήν, συνάψαι τε ἐντεῦ ey τῇ τοῦ νόµου περαιώσει τὴν 
τῆς χάριτος αὐτοῦ ἀρχή». διὰ τοῦτο 7 ὑπερτέρα νόµου μήτηρ, τῷ νόμῳ ὁποχύπτει, xai 


dq» εὐαγῆς τὸν κατα των ἀναγῶν φυλάττει ὀρισμον τὸν τετταράκοντα ἡμερών, καὶ Τήνὲ- 


Luc. 2, 24. 


Esai. 06, 7. 
46 


Tot νόµου ὑπήκοος ὁ τοῦ νόµου ἐλευδερωτής, xai προοφορὰ προςάγεται ὑπὲρ τοῦ 
ἡμᾶς ἁγιάσαντος ξεῦγος ὀρνέων ἀκεραίων, εἰς µαρτύριον τῶν ἁμωμήτως προςιόντων. 
ὅτι δὲ ἀμόλυντος ὁ τόκος xoi καθαρσέων ávs εὔὐθυνος» μαρτυρεῖ µου τῷ λόγῳ Ἡσαϊας 
διαῤῥήδην τῇ ὑφ ἡλέῳ χηρύττων πρὶν i τὴν ὠδένουσαν τεκεῖν, πρὶν ] ἐλθ si τὸν 
πόνον τῶν ὠδίνων, ἐξέφυγε καὶ ἔτεκεν ἄῤῥεν. τίς ἤκουσε TOLOUTOY , 75 τίς ἑώρακεν οὗ- 


ς 
zug ; ἐκπέφευγε τοίνυν Π ,παναγία παρὺενοµή τωρ τὰ γυναικεζα; xai πρὶν ᾗ τεκεθ;. 


αἴτουν ἄνεν συνουσίας συλλαβεῖν, πνεύματος ἁγίου προνυμφᾶ εύσαντος καὶ ἁγιάσαντον 
τέτοκε τὸν πρωτότοκον καὶ. μοναγενῆ τοῦ πατρὸς vidv,. τὸν ἄνω μονογενώς ἅτερ MI- 





ΕΙΣ ΤΟΝ ΣΥΜΕΩΝ KAT ΕΙΣ ΤΗΝ «ΝΝΗΝ. 105. 


τρρς ἐκ της πατρῆς οὐσίας ἐχλάμψαντα ; xai τὴν παρὺενίαν τῆς φυσικῆς. ἑνάδος ἆμό- 
ριστον καὶ ἀδιάστατον φυλάξαντα, xai κάτω ἐκ παρὺενικῆς παστάδος νυμφικῶς ἑνώ- 
σαντα ἑαυτῷ TOY --“δάμ dt έπτως, καὶ ἀδιάσπαστον xoi ἀκήρατον τὴν μητρικὴν ἀγνεέαν 
διατηρήσαντα , τὸν ἄνω ἀῤῥεύστως: γεννηῶέντα καὶ κάτω ἀφράστως τεχθέντα. ἀλλ ἐπὶ 
τὸ προκεέµενον ἐπανάξωμεν τὸν λόγο». 
IV. Προφήτης τοιγαροῦν àx ᾿Ναξαρὲὂ ἀνήγαγε τὴν παρῦ ένον ἀποκυῆσαι ἐν Ρη9λεὲμ 
10 σωτήριον αύημα, καὶ προφήτης ἐξήγαγεν ἐμφανίσαε τῷ κόσμῳ τῆς ζωῆς την. ἐλπέδα. 
ὅφεν ἁπάρασα ἐκ σταὺ uy η9λεὲμ L xiflurroc TOU θεοῦ (αυτῷ γὰρ, ἀπετίννυε τῷ 
Yon τῆς τεσσαρακοντάδος τὴν οὐ κατὰ χρέος, ἀλλὰ κατὰ χάριν ὀφειλήν) ἐπὶ τὰ ὄρη 
κατέπαυσε τῆς Σιών, xa ἀναλαβοῦσα τοῖς ἀχράντοις κόλποις, ὡς ἐπὶ 9ρόνου ὑψηλοῦ 
xai την ἀνθρωπείαν ὑπερβαένοντος φύσιν, τον βασιλέα τῶν ἁπάντων τῷ Jeg καὶ ma- 
τρέ, τὸν σύνθρονον αὐτοῦ xoi ἀνεκφούτητον viov, ἐνεφάνεζεν ἐκεῖ μετὰ τῆς ἐξ αὐτῆς 
προρλήψεως ἀχράντου. ἄγεισιν ἐπὶ τὸ ὑερὸν 7 ἑερὰ µήτηρ ἐμφανίσαι τῷ νόµῳ ξένον 
Javpo xai TOY ζητούμένον TOxOY, TOY διανοέξαντα μήτραν παρθενέας xai xÀsi (doo παρ-- 
δεγίας μὴ διαῤῥ ῥήξαντα, τὸν ἀνώτερον γόμου καὶ (πληρωτην νόµου, τὸν προγενέστερον 
καὶ μεταγενέστερο», τὸν ἐξ αὐτῆς σαρκωθέντα ὑπὲρ νόμον φύσεως διότι πᾶσα μήτρα 
ix συναφείας πρῶτον διανοιγοµένη xai ἐνσπειρομένη ἀρχὴν TOU τίχτειν -λαμβάνεε, καὶ 
τειεσφόροες ὠδῖσι τὸν λογεκὸν xai ᾿κατάλληλον τῆς φύσεως καρπὸν τῇ τοῦ δήμιουρ-- 
γοῦντος δοφέᾳ εἰς τουμφανὲς προφέρει., κατὰ τό » αὐδάνεσθε xoi πληθύνεσθε, καὶ πλη- 
Quare τὴν yüv τοῦ Jsov λέγοντος» 7 δὲ ταύτης γαστήρ, οὔτε μὲν προδιανοιγεἴσα, 
οὔτε δὲ προενσπερματισθεῖσα, ὑπερφνῇ τε καὶ συμφυῇ καρπὸν. ἑβλάστησε, καθ ἕνωσιν 
ἀδιάσπωστον ἁλωβήτως eic ἐπίτασιν Φαύματος ἓν ταὐτότητι διαµείνασα τῆς παρθενίας. 
ἄγεισι τοεγαροῦν εἰς τὸ ἱερὸν fd τοῦ ἱεροῦ ὑψηλοτέρα, δισσὸν χλέος περικδεµένη, παρ- 
Jevíac φημὶ ἀχράντου xai παιδοποεέας ἀφράστου, «εὐλογίαν νόμου xai ἁγιασμὸν χάρι- 
το. διό φησιν ὁ βλέπων » xai πλήρης ὁ οέκος της ὁόξης αὐτοῦ, xai Φεραφὶμ εἰστή- 
χεισαν ακύκλῳ αὐτοῦ, καὶ ἐνέκραγεν ἕτερος. προς τὸν ἕτερον : xai &eyov, ἅγιος, ἅγιος, 
ἅγιος κύριος Zefa: πλήρης πᾶσα 7) γῆ τῆς ὀόξης αὐτου.- τοῦτο Ó7 τοῦτο χαὶ ὃ 
Box Quoc προφήτης -4μβακοὺμ ἀστείως ἐμελῴδησε φάσκων ο) ἐν μέσῳ. δύο ζώων γνω» | 
σθήσῃ" ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ὅτη ἐπιγνωσθήσῃ" ἐν τῷ παρεῖνοαι τρν καιρὸν ἀναδειχθήσῃ." 
ὅρα μοι τηλαυγώς του πνεύματος τῆν ἀκρέβειων" yvaciv φησιν, ἐπέγνωσεν. ἀνάδειξεν. 
ἄτωα δηλοῖ, τὸ (έν »év µέσῳ δύο ζώων γνωσθήσῃ e τήν τε κατὰ νόµον ἓν τοῖς ἀδύ-. 
τοις ὑπεράνωθεν του ἱλωστηρίου τῆς κιῤωτοῦ μεταξυ τῶν τυπικῶν XepovBip ἐπισκέασιν 


. 48 


90 


Gen. 1, 22. 
92 


94 
Esai. 6, 3. 


Hab. 3, 2. 


τῆς δείας αὐτοῦ δόξης, ὡς got πρὸς ᾿Μωνσην »ἐντεῦθδέν σοι γνωσθήσομαι κ τήν τε Εχοὰ. 25,32. 


παταντήσασαν τὸ νῦν διὰ την κατὰ σάρκα πανύμνητον αὐτοῦ τοῦ σωτῆρος. Φεοφάνειαν 
ἀγγελιχὴν συνέλευσιν. ei xai πρὸς ἡμῶν ἀθεώρητος, xaJuc προδεδήλωκεν Ἡσαῖας: τὸ 
δὲ »ἐν τῷ ἐγγίδειν τὰ ἔτη ἐπιγνωσθήσῃ * τὴν πανένδοξον, ὥς προείρηταε, κατὰ σάρκα 
ἐπίγνωσιν τοῦ ἀοράσου σωτῆρος ἡμῶν ,9&ov, ὥς πού φησιν ὁ μέγας ἑερομύστης 11α5- 


«λος 4018 δὲ ἦλθε τὸ πλήρωμα του χρόνου, ἐξαπέστειλεν ὁ Φεὸς τὸν υἱὸν αὐτοῦ, y&vó- 
€ 


µενον àx γυναικός, γενόμενον υπὸ όμον, ἵνα τοὺς ὑπὸ vÓUOY ἐξαγοράσῃ, ἵνα τὴν viO- 
Φεσέαν «ἀπολάβωμεν." τὸ δὲ ἐπαγόμενον »ὲν τῷ. παρεῖναι TOY καιρὸν ἀναδειχθήσῃ - 
πθίας ἄν καὶ ὁέοιτο ἀντιφράσεως τῷ εὔσκοπον πρὸς τὸ ἑορταζόμενον ἀπευθύνοντι τὸ 
ὄμμα; ἀναδειχδήσῃ» γάρ φησιν, ὡς ἐπὶ πένακι βασιλικῷ, υπο τῆς τεκούσης O6 ἀχράντου 
μητρὸς ἐν τῷ ναῷ» ἓν τῇ τῆς σαρκώσεώς σου SUmgs επείᾳ. ταῦτα δὲ , ἀνακεφαλαιούμενος 
Ü προφήτης πρὸς τὸ σαφέστερον, ἀνακέκραγο λέγων ,, κύριος ἓν ναῷ ἁγίῳ αὐτοῦ: εἲ- 
λαβείθΦω ἀπὸ προώπου αὐτοῦ πᾶσα 7, qu 

V. Φρικτὸν γὰρ ὄντως τὸ περὲ σὲ µυστήριον; μητερ παρὺ vs xai νοητὲ Ψρόνε, 
ῥεδοξασμένε χαὶ εου ἐπάξιε. προήγαγες. γὰρ θαύμα ἐπουρανίοις xai ἐπιγείοις ἐξαί- 
σιογ. καὶ παράδειγµα τούτων καὶ ἀθῥαγῆς έλεγχος τὸ κατα το καινὸν τῆς ὑπερφυοῦς 
σου λοχείας ἀγγέλους ἐπὶ γῆς ἄδειν », δόξα ἓν ὑψίστοις Φεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἐρήνη, ἓν 
ἀνθρώποις εὐδοχία.. τῷ τριπλασιασμῷ τῆς ᾠόῆς τὸν εριπλασιασμὸν τῆς ἁγιότητος eic 
άγοντας. µακαρία σὺ ἓν γενεαῖς γυναικῶν, Ψεομωκάριστε, ὅτε ὁιὰ GOV ἐπληρώθη 72 γῇ 
τῆς Φείας ὁόξης τοῦ δεοῦ, ὡς xai y ψαλμοῖς ᾷδεται » εὐλογητὸς κύριος ὁ δεὸς logo, 
xci πληρωθήσεται της δόξης αὐτοῦ πάσα U yh: γένοιτο γένοιτο."' »? xai. ἐπήρθη 
φησέ το ὑπέρθυρον ἀπὸ τῆς φωνῆς Tc éxéxguyov.4 ὃ σηµαίνει τοῦ ναοῦ τὸ καταπέ- 
τασµα., τὸ συσχιάζον κατὰ πρόςωπον τῆς προτυπωσάσης σε xir oU ὁιανήκης, ἵνα uot 
φανερωδῇ τάληδές, xai δια τῶν προηγησαµένω». τύπων τε καὶ ὑποδειγμάτων παεδα- 
γωγηθώ αἰδοῖ καὶ τρόµῳ τιμᾶν καὶ προςκυνεῖν τὸ περὸ σὲ µυστήριον, χαλιναγωγηδῶ 
τε αὖ διὰ τῆς νομεκῆς σκιωγραφίας τῆς τολμηρᾶς καὶ ἀναιδοῖῦς ἀσκαρθαμύκτως áv- 
τοφδαλμῆσαι ἀντωπίας τὸν τὰ πάντα ἓν ἀκαταληψέᾳ ὑπερεδρυμένον. εἰ γὰρ τῇ εἰκόνε 


"ic Gic ἁγιότητος, τοσαύτη πρὸς του Φεοῦ ἀπενεμήθη LP ως μηδενὲ βάσιµον' 7 πρό- 


Χξιραν εἰς κατανόησεν εἶναι τὴν ταύτης εἰςοόον 7 μόνη τῇ ἑερωτικῇ εὐκοσμέᾳ, του 


96 


Gal. 4, 4—5. 
58 


Psal. 10, 5. 
Peal, 95, 9. 


60 . 
Luc, 2, 14, 


Ps. 71,18.10. 
Esai. 6, 4. 


62 


108 MEG04IOY 


καταπετάσµατος .διορίζοντος χαὲ πολωροῦντος « ὥς βασιλέδι τὰ προπύλαια, Tí ἄρα xoi 


64 ποταπὸν τὸ παρ ἡμῶν τῶν ἐλαχίστων ἐποφειλόμενόν σοι σέβας τῇ ὄντως βασιλίδε, τῇ. 


ὄντως ἐμψύχῳ χκβωτῳ του .vopodórov eov, τῇ ὄντως 1ωρητῷ . οὐρανῷ. τοῦ ἀχωρήτου 
J'sov γενομένῃ: σου γὰρ τῆς παναγίας ὡς φωταυγοὺς μέρας ἐπεφανείσης a τῷ κόσμῳ 
καὶ τὸν τῆς δικαιοσύνης ἥλιον προαγαγούσης ἐχποδων μὲν γέγονε τα του σκότους στυ- 
7104 , φροῦδος δὲ xai ὁ τύραννος κατέστη, xai διόλωλε μὲν Φάνατους κατεπόθη δὲ καὶ 
ὁ fine, xai πᾶσα 7 Ey90a xartÀvOy πρὸ προσώπου τῆς εἰρήνης, νόσοι δὲ }οροποιοὶ 
ἄπωῦεν ἔστησαν τῆς σιωτηρέας προκυφάσης, xai Peres ἀνάπλεως γέγονεν η. vm οὔρα- 
CoL 3,617. νὸν τῆς ἀκραιφνοῦς ἀληδείας. ἄτινα προοιµεάζων ἐν τοῖς 4ισμασιν ἔλεγεν ὁ Σολομών 
66 » ἀδελφεδός pov ἐμού, xy αὐτῷ, Ó ,Tospaívoy i ἓν τοῖς χρίνοις» ἕως οὗ i ἡμέρα óu- 
Psal. 83, 8. xai χινηῦ ὥσιν αἱ σκιές" ἐπεὶ οὖν », ὁ 9εὸς τῶν Jesu» iy Σιών" καί 
Psal. 95,6. ,, 7] εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ ἐν Ἱερουσαλῆμ ἐξεφάνθη”. καί » φῶς ἀνέτειλε τῷ 
Pwl.96,11. Φεκαίῳ καὶ τοῖς εὐθέσι τῇ χαρδέᾳ εὐφροσύνη. € κατα τον μακχάριον 4αβίδ, ὃ τῶν τε- 
λουμένων τελειωτης καὶ δεσπότης τὸν τοῦ νόµου δεδακτικὸν καὶ λειτουργεκὸν συγεχά- 

λεσεν sig λειτουργίαν καὶ µαρτυρέαν διὰ τοῦ πνεύματος τοῦ ἀγέου τῶν πραττοµένων. 


. υγ. Ὅνεν ἀπεκδυσάμενος τὸ ἄτονον τῆς ἠλεχίας ὁ πρεσβύτης Συμεών; xai TÓ εὔτο- 
68 νον τῆς ἐλπίδος ἐπενδυσάμενος, ἀπολαβεῖν ἔσπευδεν εἰς πρόζωπον τοῦ νόµου τὸν τοῦ 
νόµου πάροχο», τὸν αὐθέντην διδάσκαλον, τὸν Φεὸν τοῦ "d podus τὸν σκεπαστῆν τοῦ 

Ἴσαάκ, τὸν. ἅγιον τοῦ Ἰσραήλ, τὸν μυσταγωγὸν τοῦ Μωνσῆ, τὸν τὴν «είαν ὄναν- 

Exod. 33, 23. Φρώπησιν ὥς ὀπίσθια d αὐτῷ ὑποσχόμενον, τὸν iy πτωχεέᾳ- πλούσιον, τὸν ἐν 
νηπιότητι προαιώνιον, τον ὀράσει ἀό τον, τὸν ἓν περιλήψει ἀπερέληπτον, τὸν 5 
σμεκρότητι ὑπερμεγέθη, τὸν ἐν vau καὶ ὑψέστοις, τὸν ἐπὶ Joóvov βασιλικοῦ καὶ ἐπ) 
ὀχήματος ἀερουβικοῦ. τὸν κάτω καὶ ἄνω ἀδιαστάτως, τὸν ἐν. μορφῇ dovÀov καὶ ἓν μορφή 


Φεοῦ πατρός, τὸν ὑπήχοον xai βασιλέα τῶν ἁπάντων. ὅλος γέγονε τῆς ἐφέσεως, ὅλος - 


10 γέγονε τῆς ἐλπέδος , ὅλος γέγονε τῆς χαρᾶς' οὐχέτι ἦν ἑαυτοῦ. ἀλλὰ τοῦ ἐλπισθέντος, 
τὸ πνεύμα τὸ  ἅγιον εὐηγγελόσατο : xoi 7 φυσις ἀνεζωπύρησε * xai πρὲν 7 κατειληφέναι τὸν 
ναόν, τοῖς τῆς δεανοέας ὀφθαλμοῖς ἀναπτερούμενος, ὡς ἔχων ήδη τὸν πεποῦηµένον, ἐγεγή- 
3e. ἀγόμενος δὲ οὕτω καὶ , μετεωροπορών τοῖς διαβήμασιν ᾿ὠχυτάτως τὸν πάλαι ἑερὸν 
καταλαμβάνει σηκόν, xai ob προσχὼν τῷ τοῦ ἑεροῦ πρυτάνει τὰς ἑερὰς ὠλένας ἐφή- 
πλωσε. τοιάδε λέγων ἅμα καὶ ἆδων, ἃ καὶ d άσπαστῃ τελετῇ προςῆκε' σὲ ἐπιποθῶ, 
δέσποτα δεὲ πατέρων xoi αύρεε του pr TOY καταξιώσαντα᾽ T» idée δόξῃ καὶ ἀρετῇ 

19 ὡς πάντων προνοητικῇ li αἰδοῖ τῆς πρὸς ἡμᾶς συγκαταβάσεως, κονφάπερ σπονδηφόρῳ 
µεσιτείᾳ, εἰς φιλικὴν ὁμηρεῦσαι συµφωνίαν τους ἐπουρανίους πρὸς τοὺς Υηγενεῖς. σὲ 
ἐπιζητῶ τὸν αὐτουργὸν τών ἁπάντων, σὲ καραδοκῶ τὸν , περιέχοντα λόγῳ τα πάντα, σὲ 
ἀπεκδέχομαε TOY buic xai Φανάτου δεσπόζοντα, σὲ ἀναμένω τὸν νοµοδότην καὶ TOU 
νόµου ὁιάδοχον, σὲ πεινώ τὸν ζωοποιὸν τῶν νενεκρωµένων, σὲ ὀιφῶ i ἀνάφοδιν 
τῶν κεχμηκότων, σὲ ἐπιθυμῶ τον χτίστην χαὲ λυτρωτὴν. τοῦ κόσμου. σὺ ἡμῶν δΦεός, 
καὶ σὲ προσκυνοὺµεν. σὺ ἡμῶν ναὸς ἅγιος, xai ἓν σοὶ προςευξόµεθα s σὺ Seo 

14 Φεσµοθέτης, χαὲ σοὲ πειδἀρχουμεν. σὺ δεὸς πρῶτος ἐμπροσθέν σου οὔκ Syemion 

Essi. 43, 10, Φεὸς ἄλλος ἐκ Φεοῦ xai πατρὸὀς, καὶ μετά σὲ ovx ἔσται ἄλλος υἱὸς τῷ πατρὲ ὁμοούσιος 
Sap. 15, 3. καὶ ὁμότιμος. καὶ τὸ ἐπίστασθαί σε ὁλόκληρος δικαιοσύνη, xai εἰδέναι σου τὸ κρά- 
Ρεε]111,31: τος Dita ἀδανασίας. σὺ εἶ ὃ διὰ τὴν ἡμετέραν σωτηρέαν Aidoc ἀκρογωνεαῖος, πολν- 
oda 36 ἑτελής τε xai ἔντιμος τῇ Σιων προαναγορευθεές. ὑποβέβληται γάρ COL τὰ πάντα ὡς 
αἰτίῳ, ὡς παραγαγόντι τὰ ὅλα ἐκ μὴ ὄντων εἰς τὸ εἶναι xoi σύστασεν εὐπαγῇ τοῖς 
ἀστάτοις παρασχόντε, ὡς συνοχή καὶ φρουρᾷ τών παρενηνεγµένων, ὡς φύσεων δια- 

16 φόρων δηµιουργῷ, ώς οἰακίέζοντε παλάμῃ παναλκεστάτῃ καὶ πανσοφωτάτῃ τὰ -σύμπαντο 

Act. 17, 28. ως εὐταξέας ἁπάσης ῥυδμῷ, ὥς συμφωνίας καὶ sigue ἐῤῥαγεξ συνδέσµῳ. ἐν coi γὰρ 
Exed. 15, 2. ζῶμεν xai αινούµεθα καὶ ἐσμέν. διὰ τοῦτο, κύριε ὃ Φεός μου, δοξάσω σε, vico 
Esai. 25, 1. τὸ ὄνομά σου, ὅτε ἐποίησας Φαυμαστὰ πράγματα, βουλὴν ἀρχαίαν ἄληνινην, ἐξομολό- 
Psal. 1031. γησιν xai μεγαλοπρέπειαν ἐνδυσάμενος. τό rào περεφανέστερον βασιλεῖ περεανὺ οὔσης 
Esai. 42,7; πορφυρέδος καὶ ἐπιλάμποντος ὁιαδήµατος; ἢ Tí μεγαλοπρεπέστερον 9εῷ φιλανθρώπῳ 
Lac. 1, 79. φιλανδρώπου ἐνανθρωπήσεως, ταῖς παμφανοτάταις ἐδαυγείαις τους ἐν σκότει xoi exit 
18 θανάτου καθημένους καταλαμπούσης; xai μην εἰκότως xai προανευφήµησέ σε τὸν βα- 

1 Tim. 1,17. σελέα τῶν αἰώνων ὁὃ πρόςκαερος βασιλεὺς xai οὐκέτης «φάσχων ,, ὡραῖος χάλλει παρὰ 
Psal. 44, 3. τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, « ϱ iy ἀνθρώποις δεὸς xai ἄνθρωπος. περιεζώσω γὰρ διὰ 
Esai. 14.5. τῆς ὠείας σου σαρχκώσεως δικαιοσύνη μὲν την ὀσφῦν, ἐνηλείψω δὲ xoi ἁληθοίᾳ τὰς 
πλευράς, αὐτόχρημα δικαιοσύνη xai ἀλήδεια ὑπάρχων xai ἀγαλλίαμα τῶν ἁπεάντων. 
τοιγαροῦν εὐφρανθήτω ὁ οὐρανὸς σήμερον ἅμα ἐμοέ a ὅτι ἠλέησεν ὁ Φεὸς τὸν λαὸν 

Xent. 45,8. αὐτοῦ" ῥᾳνάτωσαν óy xoi αἱ νεφέλαι διχαιοσύνην αῷ κόσμῳ' σαλπισάχω xai τὰ Jt- 
µέλια τῆς γῆς εἰρήνην τοῖς iy "4idov (πάρεστι γὰρ 7 ἀνάστασις τῶν χεχοεμημένών)᾿ 








EIS ΤΟΝ ΣΥΜΕΩΝ KA4I ΕΙΣ ΤΗΝ ANNHN. 109 


ἀνατδιλάτω xoi 7 3? ἔλεος τοῖς κατοικοῦσεν αὐτήν. πεπλήρωμαε γὰρ τῇ παρακλήσει 
xal ὑπερπερισσεύομαι τῇ yoQ, ὅτι εἶδόν σε τὸν σωτῆρα τῶν ἀνθρώπων. 

VH. «Χορεύοντος. δε οὕτω τοῦ πρεσβύτου xai γανυμένου 75 νείᾳ εὐφρασέᾳ, τά κχε- 
άν τυπικώς τῷ προφήτῃ Ἡσαίᾳ περεφανῶς i ἑερά Θεομήτωρ ἑξετέλει, καὶ 

dj λαβομένη τὸν ἐκ του ἀχράντου καὶ παναμώμου αὐτῆς δυσιαστηρέου σαρκωθέντα 
ζωοποιὸν xai ἀνέκφραστον ἄνθρακα, ὡς alo]. , τῇ συξεύδει τών ἁγίων αὐτῆς χειρών, 
ig δικαίῳ προέτεινε, τοιαύτα (ἐμοὲ δοκεῖ) λέγουσά τε ἅμα xai παρακελεύουσα ' ἀπό-- 
λαβε, πρεσβύτα τέµιε καὶ ἑερέων ἄρεστε, ἀπόλαβε τὸν κύριον xoi ἀπόλανε τῆς οὐ χη- 
θευσώσης σου ἐλπίδος. ὑπόδεξαι Φησαυρὸν, ἀνέχλειπον xai πλοῦτον ἀναφαέρετον, μεγα- 
λοφυέστατε. ἐναγκάλεσαι χράτος ἀνεκδιήγητον xoi δύναμιν ἀνεξερεύνητον ἐρείδουσάν 
σε, σοφώτατε. περέλαβε: μέγεῦος ἀπεριόριστον καὶ ἰσχὺν ἀνείκαστον, ἑεροχόρε. περι- 
πλάκηθι αὐτῃ τῇ αὐτοζωῇ καὶ L5 δε, αἰδεσιμώτατε. περίπτυδαε την ἀφθαρσίαν καὶ 
ἀναχαινοποιήθητε, δικαιότατε. «οὐ τολμηρὸν τὸ &y είρηµα. μὴ ὄκλαξε, ὁσιώτατε. 
ἐμφορήθητι τοῦ ποῦουµένου xai κατατρύφησον τοῦ ἐπιδιδομένον, μᾶλλον δὲ ἑαυτὸν 
ἐπιδιδόντος, ἑεροπρεπέστατε. ἐναγλαΐσθητι τῷ διὰ τοῦ ἀκηλιδώτου égóntQov τῆς σαρ- 
χὸς περεσχίλβοντι ADAM τῆς δικαιοσύνης, εὐλαβέστατε. μὴ δειλία τὴν γαληνότητα, μηδὲ 
καταπλαγῆς τὴν ἡμερότητα, μακαριώτατε. μη πτήξῃς τὸ εὐμενές, μηδὲ morc τὸ 
προσηνές, ἐπιεικέστατε. εὐθύμως προςκολλήθητε, καὶ M] «ἀναβάλλου πρὸς τὸ εὐήκοον. 
οὗ δρασύτητος τὸ λαλούμενον, οὐδὲ τὸ προτεινόµενον᾿ pn ἀφηνίαζε, ἁστικώτατε. οὗ 
καταφλέγει τὸ πυρ τῆς τοῦ χυρίου μου χάριτος», ἀλλά φωτίζει , δικαιότατε. βώτος σε 
πεισάτω 7j τὸν τύπον µου περιστησαµένη πρὸς ὑπόστασιν τοῦ ἀνυποστάτου πυρός, νο- 
μομαθέστατε. ὁροσοσυρζουσα «κάμινος πειθέτω σε, παιδοτρέβα, τοῦ μυστηρίου την 
οἰκονομέαν. πρὸς ἐπὶ «τούτοις ? ἐμὴ γαστήρ σε ὁιδαξάτω., ἐν 3g ἐχωρήθη ὁ ἀχώρητος, 
& fc καὶ ἐσαρκώθη” ὁ 0 ἄσαρκος λόγος. οὐ πάλιν σάλπιγγες χὀδιµατουσι τους προς- 
(όντας, οὐδ' a» ὄρος καπνιζόµενον δέος ἐμποιεῖ τοῖς προσπελάξουσιν, οὔτε μὴν vopoc 
αολάζει ἀφειδῶς τον διγόντα, τολμηρώς. φιλανδρωπίας γὰρ τὰ παρόντα, συγκατα- 
βάσεως τα τελούµενω, ἀγαδότητος τὰ φαινόμενα. εὐχαρίστως ἀπόλαβε τὸν πρὸς σὲ 
ἐλφόντα «Φεόν' αὐτὸς γὰρ ἀφελεῖ τὰς ἀνομίας σου, καὶ τὰς ἁμαρτέας σου περικαθα- 
Quit. ἐν coi προτυπωθήτω 7 τοῦ κόσμου κάθαρσις, iy coi καὶ διὰ CoU προμηνυθήτω 
τοῖς ἔθνεσεν ἤ κατὰ χάριν δεκαέωσις. σὺ ἄξιος τῆς ζωοποιοῦ ἀπαρχῆς. ἀπήλαυσας 
νόμου; ἀπόλανυσαι xai τῆς χάριτος. χέκμηκας τῷ γράµµατε; ἀνακαινίσθητι ἐν τῷ 
πγεύματι. ἀπέκδυσαι τὴν παλαιότητα καὶ ἔνδυσαι την καινότητα. ταῦτα γάρ σε ἤγνοι- 
αόναι οὐ δοκῶ. 

VII. "Exi τούτοις πᾶσε παῤῥησιασάμενος Ó δέχαιος, xai τῇ προτροπῇ εἶ ξας τῆς 
διακονησαµένης Φεῷ πρὸς ἀνθρώπους Φεομήτορος, ὑπεδέξατο μὲν ταῖς γηθαλέαις ἀγκά- 
λαις τὸν ἐν νηπιότητε παλαιὸν τῶν ἡμερών, «εὐλόγησε δὲ τὸν Φεὸν καὶ εἶπε » Uy ἆπο- 
λυεις τὸν δοῦλόν σου, ών κατὰ τὸ «ῥ]μά σου ἓν εἐρήνῃ, ὅτι εἶδον οἱ ἠφδαλμοέ 
μου τὸ σωτήριόν σου, ὃ ἠτοέμασας κατὰ πρόςωπον πάντων τῶν λαών, gus εἰς ἄπο- 
κάλυψεν. ἑθνώῶν καὶ δόξαν λαοῦ σου Ἰσραήλ. * ἀπέλαβον τὴν παρά cov ἄλυπον χαράν" 
ἀπόλαβέ με χαιρόµενον καὶ ἀνευφημοῦντα τὰ ἐλέη σου, κύριε. ᾿ἀπέδωκάς μοι την EU- 
Jvpiay : ἀποδέδωμέ σοι εὐθύμως τὰ εὐχαριστήρια. ἔγνων ἀγάπης 9 εοῦ δύναμεν' δὲ 
ἐμὲ γὰρ ὁ ἐκ cov Φεὸς ἀνερμηνεύτως χαὲ ἀῤῥεύστως γεννηθεὶς ἄνθρωπος yéyovev. 
ἔγνων τῆς σῆς πθρὶ ἡμᾶς κηδεµονίας τὸ ἀνέκφραστον μέγεθος, ὅτι τὰ σὰ 9 εἴα σπλόγχνα 
ἐξαπέστειλας εἰς βοήθειαν ἡμῶν. ἔγνων ὃ ἐδιδάχὃην ὑπὸ Σολομώντος κραταιά 
λέγοντος ὡς Φάνατος 7 ἀγάπη. 6. διὰ ταύτης γὰρ συντριβήσεται τοῦ Φανάτον τὸ 
αέντρον᾿ διά ταύτης νεκροὶ ζωήν ὄψονται" διὰ ταύτης Φάνατος μαθήσεται Φάνατον, 
παυσάµενος τῆς καθ ἡμῶν ἐπικρατείας: δια ταύτης xoi ὁ ἀρχέκακος ὄφις αἰχμάλωτος 
γενήσεταε καὶ ὑποβρύχιος. ἐγνωρισας ἡμῖν, κύριε, τὸ σωτήριόν. gov, ἀναστήσας ἡμῖν 
φυτὸν εἐρήνης, xai οὐχέτι ἐσόμεθα πλανώμενοι. ἐγνώρισας ἡ ἡμῖν, χύρεδ» ὅτι οὐκ εἰς 
τέλος «ὑπερεῖδες τοὺς δούλους σου, ἀγαθέ, οὐδὲ ἐπελάθου͵ ἔργα χειρῶν σου. κατοι- 
κτειρήσας γὰρ ἡμῶν τὴν ἐλεεινότητα δαψιλώς ἑξέχεας ἐφ᾽ ἡμᾶς τὴν ἔμφυτον καὶ ἀνεξ- 
ἀντλητόν σου ἄγανθότητα, διὰ τοῦ μονογενοὺς xai ἀπαραλλάκτου καὶ ὁμοουσίου παι- 
doc σου τὴν λύτρωσιν ἡμῶν ποιησάµενος, ἀνάξιον -αρίνας τς σῆς μεγαλοσύνης καὶ 
χρηστότητος οἰκέτῃ τὴν τῶν σών οἰκετῶν καταπιστεῦσαι σωτηρίαν xoi εὐεργεσέαν» 7 
λειτουργῷ ἐγχειρῆσαι τὴν τῶν προςκεκρουκότων καταλλαγήν. ἀλλὰ διὰ τοῦ ὁμοουσίου 
φωτὸς φώς τοῖς .éy σκότει καὶ oxi Φανάτου κοθημένοις ἐδωρήσω, ἕνα ἐν τῷ σῷ goi 
ἴδωσι φῶς γνώσεως" xai δια τοῦ ᾿δεσπότου xoi ὁημιουργοῦ εὐδόκησας ἀναπλάσαι ἡμᾶς 
εἰς ἀφθαρσίαν, καὶ διὰ τοῦ 'ἀφορίσαντος x παραδείσου τρυφῆς τὴν εἰς παράδεισον 
αὖθις ἐπανάξενξεν ἐχαρίσω" xai διὰ τοῦ ἐχύντος, ἐξουσίαν ἀφιέναι ἁμαρτίας τὸ x«9* 
ἡμῶν χεερόγραφον ἐξήλειψας" καὶ διὰ τοῦ συνθρόνου xai ἀνεκφοιτήτου τῆς Φείας σου 
φύσεως την πρὸς σὲ. καταλλαγὴν xai προςαγωγὴν ἐν πεποιθήσει ἐφιλοτιμήσω, ὅπως 


80 
2 Cor. 7, 4. 


Esai. 6, 6. 


82 


84 


Exod. 3, 9. 


86 
Dan. 3, 21. 
Exod. 19,16 . 


5 Reg.:6, 6. 


88 


Dan. 7, 18. 


Luc.2,29-32, 
90 


Cant. 8, 6. 
92 


Psal. 97, 2. 
94 


Esai. 9, 2; 
42, 71. 
Psal. 25, 10. 


96 
Marc. 2, 10. 
Coloss. 2,14, 


110 MEOOZIOY 


διὰ ὁεσπότου ἀρασιλεύτου καὶ Φεοῦ ἀληθινοῦ καὶ ἐξουσιαστοῦὺ ὃ τῶν τοσούτων καὶ 
τηλικούτων. ἄγαῦ ὧν Ψδεσμὸς ὑπογραφόμενος ἀναμφίβολα τοῖς ἐλεουμένοις ααταστήσῃ τῆς 
Esai. 63, 9. χάριτος τὰ díxuta. mei ὅτου x«i ὁ προφήτης προεµήνυσε λέγων 9! πρέσβυς, οὔκ 
98 ἄγγελος, ἆλλ᾽ αὐτὸς O κύριος ἔσωσεν αὐτοὺς παρά τὸ ἀγαπῶᾶν αὐτοὺς καὶ φείδεσθαι 
αὐτῶν, xoi ἀνέλαβο xoi ὄψωσεν αὐτους.". καὶ ταῦτα πάντα οὐκ ἐξ ἔργων ἡ ἡμῶν τῶν 
πι. 3,5. ἐν δικαιοσύνη, οὔὐδ) ὅτι ἡμεῖς σε {γαπήσαμεγ (ὁ γὰρ γηγενῆς ἡμῶν προπάτωρ καὶ τὴν 
ἐν παραδείσῳ ἀοέδιμον τρυφὴν xai δεκγωγην ttm Eis, τὴν. θείαν καὶ σωτήριόν σου 
ἐκφαυλίσας ἐντολήν, ἀποδόκιμος ξωηροῦ χώρου ἐκρίθη, χαὶ τὸ πᾶν αὐτοῦ σπέρμα dxi- 
νότατον κατέστησε, τοῖς νόνοις μοσχεύμασε τῆς ἁμαρτίας συμφυράσας), ἀλλά δὲ ἑαυτὸν 
xai την περὶ τὸ πλάσμα σου ἄφατον ἀγάπην. ἐκραταίωσας ig ἡμᾶς τὸ ἐλεός σου, 
χόριε, κατῳκτεέρησάς τε την ἀπαγωγὴν ἡμῶν xai ἑαυτὸν ἐδυσωπησας à ἐπὶ τῇ καταφδορᾷ 
1Joan. 4, 19. ἡμῶν, τοῦ ῥοῦναι ἡμᾶς εἰς οἰκτιρμούς. ὅθεν ἑορταὶ ἡμῖν λοιπον συγκεκρότηνται τοῖς 
100 {δαμιαίοις, ὅτι ὁ πλαστουργὸς τοῦ ELT ἐκοντὶ νέος "ap yéyove* xai á λαμπρό- 
Psal. 105, 46. της. κυρίου τοῦ 9εοῦ ἡμῶν μεν) ἡμῶν αατογένετο; ὥςτε ἐδεῖν 9 εν πρόσωπον πρὸς 
πρόςωπον xai σωνύηναι. τούνεχα; o δέσποτα, τήν παρὰ σοῦ ἀπόλυσιν ἐπιζητῶ. εἶδοι 
τὸ σωτήριόν σου. ἀπολυθῶ τοῦ γθαμματοκύφου ζυγοῦ. εἶδον βασιλέα ἀΐδιον καὶ ἀδιά- 
dozov * ἀπολυθώ τοῦ δουλικοῦ καὶ ἀχδοφόρου κλοιοῦ. εἶδον φύσει δεσπότην ἀδέσποτον 
xai ἐλευδερωτήν' τύχοιµε τοῦ ἐλενθερικοῦ αὐτοῦ decuov. λῦσόν µε τοῦ ζυγοῦ τῆς 
2 Cor. 3,6. κατακρέσε suc xai ὑπόζευξον τῷ bye τῆς δικαιώσεως' λυσὀν με τοῦ ζυγοῦ τῆς ἀρᾶς 
109 καὶ τοῦ ἀποκτείνοντος γράμματος καὶ ἔνειρον τῷ ἀριδμῷ τῆς εὐλογίας τῶν eic υἱοῦ- 
σίαν εἰςποιουμένων τῇ χάριτι τοῦ ἀληθινοῦ xai ὁμοδόξον καὶ ὁμοδυνάμου τούτου Vio) 

σον. 

ΙΧ. Ἔστωσαν δέ µοε, ησέ, τα 9εἴα εὐχαριστήρια πρὸς τὸ παρὸν ἄχοι τῶν βρα- 
χυτάτων τούτων. τέ δὲ προς σὲ φὈέγξομαε, ὠ NL. παρδένε xai παρθένε μῆτερ; ᾗς 
yao τὸ ἔργον ovx ἀνθρώπινον, ταύτης καὶ ὁ ἔπαινος ὑπὲρ ἄνθρωπον. διὸ τῆς ώπο- 
ρίας τὸ σκυθρωπὸν ἐκ τῶν τοῦ πνεύματος "Egi gi καταλαμπρυνῶ γερών, καὶ τὰ σά 
σοι προσκοµέζων ἐκ λειμώνων ἀνανάτων τὴν ἱεθάν σου καὶ Φεοστεφῆῇ ἀνυμνήσω xay. 
πατρικοῖς σε ὄμνοις προοφθέγξδοµαε, Φύγατερ 4αβὶὸδ καὶ µῆτερ τοῦ κυρίου καὶ 9 οοῦ 

104 4αβίδ. αἰσχρὸν γὰρ ἅμα καὶ ἀνεύφημον ἀλλοτρίοις κόσμοις χκοσµῆσαε τὴν τῇ de 
δόξῃ διαφέρουσα». ὀέχου τοίνυν, εὐμενεστάτη j δώρα τέµια xoi Coi µόνῃ ἁρμόδιω, 
πασών γενεῶν ὑψηλοτέρα καὶ πάντων ὁρατῶν τε xai ἀδράτων δημιουργημάτων xt 
τέρα φανεῖσα. µακαρία ἡ ῥίζα τοῦ Taccaéí, xui τριέμακάρεστος 0 οἶκος 4αῤίδ, ἐν 

Psal. 45,6. 5. ἐβλάστησας. »9 Φεὸς ἓν µέσῳ σου, καὶ οὐ σαλευδήσῃ᾽ ἡγίασέ vào τὸ σκήνωμα, eu 
τοῦ ὁ ὕψεστος."' ἐν coi γὰρ διωθῆκαι καὶ ὁρχωμοσέαι Ψεοῦ πρὸς τοὺς πατέρας ἡμών 
τέλος εὐχλεέστωτον ἐδέξαντο, ὅτε διὰ σοῦ yéyovs κύριος ὁ 9εὸς τῶν δυνάμεων, ps9 

106 ἡμῶν. τὸν cov προδιαγράφουσα Φεοπρεπή «χαρακτήρα Φεὸν ἔφερεν ἀφλέκτως ? ἄψαυ- 

 8xed.3, 2. στος Bároc,. ἐμφανιξόμενον τῷ προφήτῃ ὡς ὁραθῆναι ηὐδόκησε, στερόµνιος av 
Exod.17,0. πέτρα καὶ ἀκρότομος την παγχόσµιον ἐκ σοῦ πηγασασαν χάριν καὶ ἀνάψυξιν προξξει- 
κονζουσα παραμύθιον. laua ἐκλείποντι λαῷ Ex λαγόνων ξηρῶν ἐν ἐρήμῳ δαψιλῶς 

Num. 17,8. προήγαγεν. ov µην δὲ ἀλλὰ xci τοῦ ἱερέως 7 ῥάῤδος οὐκ ἀδόκεμον σύσσημον παρ- 
Bebr.9,4. έσχετο͵ τῆς ὑπερφυοῦς σου λοχείας, ἀγεώργηταν καρπὸν ἐξανθήσασα, ἑερατεύας ἐνδελε- 

Exod. 25,8. χοὺς ἀῤῥαβῶνα, τέ δέ; καὶ ὁ μέγας Movers οὗ κομιόῇ παρέστησε, διὰ τοὺς περὶ σὲ 

108 ὀύςκαταλήπτους τύπους 8y yoovíauc τῷ ὄρει, ἄγνωστα περὶ τῆς ἁγνῆς ἐκδιδάσκεσθιῳ 
µυστήρεα ; π]δαι γὰρ xara ᾿σύμβολον καὶ πρὸς ἀφομοίωσιν κιβωτὸν xai ταύτην προς- 
TG gU δές, oU -παρέργως ἐχρήσατο τοῖς προστεταγµένοις, si xoi τραγῳδούμενα συμβέ- 

Exod. 32,1. βηκεν ἐπὶ τῇ καταβάσει, ἄλλ εἰς πέντε ἡμισυπήχεις ταύτην συντελέσας νοµοδόχον 
ἀνέδειδε τοῖς ερουβὶμ συγκαλυπτοµένην, ἐκφαντικώτατά σε τὴν Φεοτόκον -προσηµαίνου- 
σαν, τὴν ἀφθόρως ὀγκυμονήσασαν xai ἀφράστως ἀποκνήσασαν τὴν τῆς ἀφθαρσίας 
σύστασιν ἐπὶ τέλει τῶν πέντε ἡμίσεος τοῦ κόσμον. κήκλων. διὰ σὲ xui την &x σου 

110 ἄχραντον τοῦ J'sov λόγου σάρκωσιν, τήν εἰς dei ἀτρέπτως τε καὶ ἁμερίστως ἐν αὐτῷ 

Hebr. 9, 4. διαµένουσαν; καὶ ἤ χρυσή στάµνος; ὡς τύπος ἀφευδέστατος, τὸ πρὸς ἡμέραν τρεπόμὸ- 
νον xai ἀλλοιούμενον μάννα ἄτρεπτον xai ὁιαεωνίζον ὄνδον αὐτῆς διεφύλωττε. τῆς 

4 Reg.2,11. σῆς ἀγνείας καὶ ὃ προφήτης Ἠλίας προῦεωρὸς καὶ δηλωτὴς ὑπάρχων διά τοῦ πνεύµα- 
Eccl. 48,1. τος πυρφόρου πολιτείας ἀνεδήσατο στέφανον, χρείττων Φανάτου ἀναδειχὃεὶς Jeía 
AReg.2. ψήφῳ &yot τῆς ευρο. σὲ xai Ó TOUTOU 0400 xyoc Ἴβλισσαῖος παρὰ cogov ὁιόασκάλου 
μνηδείς, καὶ ὡς magovcay τὴν pono οὔσαν προδιατυπών, ὑπερφυῶς τοῖς τεχμηρίοις 

ibid. 20. τῶν ἀληδινῶν Tác ἐπικουρίας ἐποιεξτο τῶν δε εοµένων; πῆ μὲν ὁᾳ υδρίας καινῆς κάν 

112 τοὺς νοστέμους ἐχούσης uc τα φδοροποιὰ ὕδατα ἑώμενος, εἰς ἔνδειξιν τοῦ ἀνασφή- 

4 Reg. 4, 41. λάντος κόσμου ὁιὰ τοῦ ἐπὶ coi μυστηρίου» zi δὲ ἀλεύρῳ bono, Aoysíac ἀσπόρον 
ἀντιτύπῳ, Φανάτου πικρίων ἀναστέλλων ἀπὸ τῶν ἐδωδίμων, ἄλλοτε δὲ τοῖς ὑπερφυόσι 
4 neg. 610 τὰ κατα φύσιν ὑπερνικῶν ἓν τῷ Ἰορδάνη, καὶ διὰ τούτων τὴν κατάδυσιν τοῦ χυρέον 











EIS TON XYMEONA KAI EIS ΤΗΝ ANNHN. | 111 


ἡμών εἰς idyy xai παράδοξον ἀνάῤῥνσεν τῶν ἐν φδορᾷ χατεχοµένων προϊστορῶν. 
πάντα γὰρ εικόν τε καὶ ὑπέχυπτον τῇ e Jl εἰκόνι ἐκνιχωμενα. 

Καὶ τέ ἔτι περεπλέκων μηκύνω τον λόγον, τοῖς ποιχίλοις προγράµµοις ἐπαφή- 
σας TOU λόγου τὰς ἡνίας, xoi μάλιστα πρὸ ὀφδαλμῶν ἑστηλωμένης τῆς ἐπὶ σοὲ ἀτρὲ- 114 ... 
κείας, ᾗ καὶ κατατρυφῆσαι ἄμεινον xai ἐπικερδέστερον; τοιγαροῦν χαίρειν φράσας . 
τοῖς y ἁγίων κατὰ πάσαν γενεὰν πνθυματικοῖς διηγήµασι καὶ τερατουργήµασε», ἐπὶ 
σὲ μετάγω τοὺς τῆς δὐωχίας οίακας͵ παντομνηµόνευτε. εὐλογημένη σύ, παντευλόγητε 
xui πᾶσι ποὺητέ. ἐπ εὐλογέαις xvgiov τὸ Ψεοχαι ετώτατὀν σου ὄνομα, Φεογεννήτορ 
xai δᾳδοῦχε τῶν πιστών, L πεθιγραφή, ty. οὕτως εἴπω, τοῦ ἀπεριγράπτου, 7 obe του Esai.11,1. 
ὡραιοτάτου ἄνδους, 7 μήτηρ του πλάσαντος, j τιτθὴ, τοῦ τρέφοντος;, 5 πε εριοχὴ του 
περιέχοντος» 7 φέρουσα τὸν φέροντα ῥήματι τὰ πάντα, 2 πύλη τῆς & σαρκὲ ἀνατολῆς Hebr. 1,3. 
τοῦ Φεοῦ». 7 λαβὶς τοῦ καδαρτικοῦ ἄνθρακος, ὁ βραχὺς κόλπος τοῦ πάντων κόλπου, Εεεοῖ. 49,4. 
0 πόκος. τῆς ἀκαταλήπτου ὁρόσου, ὁ τῆς ἐπεθυμίας 4apió ξωοδόχος λώχχος τῆς Βηὺ- 116 
Asp dq οὗ πόµα ἀθανασέας ἐξέβλυσε, τὸ ἑλαστήριον ἐξ οὗ δεὸς ἐγνώσθη. ἀνθρωποις Eni, s 
ἀνθρωπομόρφως, τὸ ἄσπιλον ἔνδυμα τοῦ ἀναβαλλομένου φώς ως ἐμάτιον, ἤ δανείσασα ? Res. 93,5. 
9s τῷ ἀνενδεεῖ σάρκα ἤνπερ οὐκ εἶχεν, ἵνα ᾖ ὁ παντοδύναμος ὅπερ ηὐδόκῃσε. τί ^ Pad 103. 1 
τούτου περεφανέστε Qov; Tí τούτου ὀψηλότερον: ó τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, πληρών, QU Jer. 23, 24. 
τὰ σύμπαντα ρα σου γεγένηται ἐπιδεής' σὺ yug ἐδάνεισας. 9εῷ νείαν σάρχωσιν, 

ovx siye. ἐθωράκισας τὸν ὀννατὸν τὴν εὐπρεπῆ του σώματος παντδυχέαν͵, κα 118 
ῆς αὗτος μὲν ἀφθήναι. χωρητὸς ἐμοὶ Φεδύνηται, ἐγὼ δὲ εὐπροσίτως ἀντωπῆσαι αὐτῷ 
ἐνίσχνσα, δὲ jc καὶ πάντα τοῦ πονηροῦ. τὰ πεπυρωµένα βέλη σβεσθήσεται. εὖ γε, εὖ ye Ephes. 6, 10. 
μήτηρ Φεοῦ καὶ δούλη: εὖ 75; εὖ γε 1j ὑπόχρεων ἔχουσα τὸν πάντων δανειστήν. πάντες 
μὲν Φεῷ ἐποφείλομεν, coi δὲ ἐποφείλεται. ὁ γὰρ εἰπών .,τίµα τὸν πατέρα σου xai Exod. 20, 13. 
n μητέρα, πολλῷ μᾶλλον αὐτὸς ἐν τούτοις ἐξετάζεσθαι ἑλόμενος φυλάδειε την χάριν 
PTT τὸ ἶδιον δόγμα τῇ διακονησαμένῃ τὴν αὐθαέρετον 7έννησιν, καὶ δοξάσειε Ψεοπρε- 
πῶς ἣν ἐπεγράψατο ἁπάτωρ ὡς : ἄνάνδρον μητέρα. έσται τοένυν ταῦτα οὕτως, ἐσται. 190 
οὐ yap κοµψοεπείας ἀκάρπου οἱ προαχθέντες σοι παρ ἡμῶν ὄμνοιν. παναγιώτατον 
xoi ἀδιάγαστον τοῦ 9 εοῦ ἐνδεαίτημα, οὐ’ «v χοσμικῆς λογολεσχέας καὶ ψευδαρεσκείας 
λαρυγγύσµατα ὁ πγθυματικός σου ὄμνος, Φεοεπαένετε xai Φεὸν ἔχουσα ὑπομάδιον, τον 
τοῖς βροτοῖς ἀρχὴν, τοῦ εἶναι διά γεννήσεως παρέχοντα; ἀλλ’ ἐναργοῦς ἀληθδείας. ἔπι- 
λείψει γὰρ ἡμῖν ὁ χθόνος xoi ταῖς μετέπειτα Υενεαῖς τὸν κατ ἀξίαν σοι ἀποδοῦναι 
μακαρισμὸν τῇ μητρὲ τοῦ βασιλέως τῶν αἰώνων, ὡς που φησιν ὁ ἀοίδιβος προφήτης, 1 Tini. 1, 17. 
τὰ τῆς σῆς ἀκαταληψίας ἡμᾶς ἐκπαιδεύων, » ὡς μέγας ὁ οἶχος τοῦ 9 εοῦ xul εὐμήκης ὁ 122 
τόπος τῆς ατήσεως αὐτοῦ μέγας, xai οὐκ ἔχει τελευτήν ὀψηλὰς καὶ ἀμέτρητος. x Baroch. 39. 
ὄντως γάρ, ὄντως προφητικὸς y χρησμὸς καὶ ἀψευδῆς λόγος οὗτος τῆς περὶ σὲ μεγα- ^ 
λειότητος διότι xoi μόνη συμμµερίσασθαι Φεῷ τὰ τοῦ Φεοῦ κατηξέωσαε, Φεὸν γεννή- 
δασα σαρχὶ µόνη τὸν ἐκ J'sov πατρὸς μονογενῶς xai συναϊδέως σα φιλαλή-- 
Jug οἵδε λόγοι πίστεως ἀκραιφνοὺς ἀντεχομένω». 

ΧΙ. -“«πολάβωμεν δὲ λοιπόν, ὦ φιλομαδέστατοε, τὸν θεοδόχον. πρεσβυτην xai 
εὐσεβῆ διδάσκαλον, ὡόέ που ὁνανήξαντα σωτηρίως ἐκ τοῦ παρὺ ενικοῦ πελάγους, xai 
διαναπιύσωµεν ἐμπεφορημένον ἅμα τῆς δείας ἐφέσεως xai ἐμπορευσάμενον ἡμῖν τὴν 124 
πωνόλβιον Φεολογίαν, καὶ έωμεν ἡμεῖς πρὸς τὰ ἑξῆς τοῦ λόγου, ἁπλανώς πρὸς τὸν 
προκείµενον σχοπὸν ἀπευθύνοντες συν ὁδηγέᾳ TOU αρείττονος τὴν τρέβον, ὅπως μὴ 
πώντῃ ώμεν ἄκαρποι xai ἀσυντελεῖς πρὸς τὰ δέοντα. msi οὖν συνεκλήθησαν προς 
τά ἑερῶς τελούµενα ἑερωσύνη τε καὶ προφητείαυ xai παρειστήκει τῷ ἐνδόξῳ καὶ παρ- 
νενικῷ Φρόνῳ ᾿υνωρὺς νε εοκλήτων δικαίων, Συμεῶνός gni xai ννης, ἑχατέρων των 
λαῶν ἐναργεστάτας φερόντων τὰς εἰκόνας (ὁ μὲν πρεσβύτης : του agat καὶ τοῦ γηρά-. PS 
σωτος νόµου, Tj δὲ anoo τῆς ἐξ ἐθνῶν χήρας το τηνικαντα ἐκκλησίας)' ὃ μὲν οὖν 196 
πρεσβύτης προωποποιούµενος τὸν YOHOY τήν ἀπόλυσιν ἐξεζύτεν, 7? δὲ τῆς ἐκκλησίας 
προζωποποιὸς τὴν ἀνθομολόγησιν προςεκόµέξε, xai τοῖς ἀπεκδεχομένοις λύτρωσιν ἓν Luc. 2, 38. 
Ἱερουσαλὴμ τὰ περὶ αὐτοῦ ἐλάλεε, καθως γέγραπται εὐ μάλα ἁρμοδέως καὶ ὑπερφυῶς ] 
τά παρ ἑκατέροις λαλούμενα xai τῇ ἑερᾷ τελοτῇ σύμφημα. EET, μὲν γάρ, ἔδει σαφώς 
τὸν -μὲν πρεσβύτην ἐπιστάμενον τὸ φάσκον τοῦ νόµου διάταγμα αὐτοῦ ἀκούετεί καέ Deat. 18, 15. 
y To. φυχή, ἥτις ἂν μὴ ἀκούσῃ αὐτοῦ, ἐξολοθρευδήσεται ἐκ τοῦ λαοῦ αὐτῆς, ἀπόλυνσιν 
ἐπιῤητήσωι εἰρηνικὴν τῆς νομικής παιδαγωγίας (ύβρες γὰρ ἅμα καὶ προπέτεια βασιλέως 128 
παρόντος καὶ ὁημηγοροῦντος ὑπασπιστὴν χατάντικρυς ἀντεφθέγγεσθαι, xai τούτῳ ἔπι- 
divi τοὺς ὑπηκόους τὰ ὡτα)᾽ ἔδει δὲ xai την χήραν τυχουσαν τῶν ὑπὲρ λόγον τα 
εὐχαριστήρια ἑορτάσαι τῷ Φεῷ, ὥςτε συνῳδὰ τῷ νόμῳ τὰ ὧδε τελούµενα. ἐπιζητῆσαι 
δὲ λοιπὸν τῶν ἀναγκαίων κωθέστηκε, πῶς, τῶν προφητικῶν. προτυπώσεων, καθὼς ἄπο- 
δέδεικτωε, ἐπὶ τῶν ἐξαιρέτων τούτων ἑορτασμάτων ἀραρότως. ἐχόντων τήν ἀναφοράν, 
χαπνοῦ τὸν οἶκον ἐμπεπλῆσθαι λέλεκται, καὶ τοῦτο οὐ παρενθέτως, ἀλλ ἐνσημάντρως Εειὶ. 6,4. 


134 
Luc. 2, 32. 


Psal. 17,9. 


112 ' MEGOZIOY 


ἀπὸ τῆς τριςαγέας φωνής φάσκων ὁ εἰσηγητής» ἧς ἐκέκραγον οἱ τῶν ἐπουρανίων μύσται. 
wc Ó οὖν, ώ φιλήκοε, τῆς ἑστορέας τὸ ἐπαγόμενον, εὑρήσεις τὴν αἰτίαν. 
» áxoj y6p φησιν t ἀκούσητει καὶ οὗ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέφητε, καὶ οὐ μη 
. Dore. inei τούνυν εἶδον ἀγνώμονες Ἰουδαίων παῖδες τέρατα ἔνδοδα, ἃ ἔθετο ὃ δεὸς 
imb τῆς γῆς κατὰ τὸν μελῳδὸν 4afíd, ἐφεάσαντο δὲ καὶ σημεῖον ἐκ βάθους καὶ à 
:ὄψους κατὰ σύνοδον ἀσύγχυτον καὶ ἀδιαέρετον, ὃν τρόπον προανεφώνησεν Ἡσαῖας (vé 
τοῦτο; ; μητέρα ὑπὲρ φύσιν, καὶ τόκον ὑπὲρ λόγον, μητέρα ἐπίγειον xai viày οὐρώνιον, 
καινήν φ]μι Φεανδρίαν, καὶ λόχον ἀπειρόγαμον' cv tí καὶ yévoiz ἂν ἐνδοξότερον 
καὶ περιβοητότερον ἀμφὶ τὴν XTÍ0:V;), xai ταῦτα Φεασάμενοι ὥς μὴ Ψεασάμενοι δμε- 
τέθησαν, μύσαντες xai «ὑπτιούμενοι πρὸς τὴν αἴνεσιν διὰ τοῦτο ἐπλήσθη ὃ οἶκος τῆς 
καυχήσεως αὐτῶν ασενοῦ. 

XII. Kai , ἐπεέπερ ἤκουσαν καὶ αὔθις πρὸς τῇ θέᾳ τῷν ὑπὲρ θέαν, πρεσβύτου δι- 
καιοτάτου, ἀνδρὸς ἀξιοπίστου, ἀνδρὸς ἀξιοζηλώτου, ἀνδρὸς πνευµατοφόρου, ἀνδρὸς 
νομοδιδασκάλου, ἑερωσύνῃ τετεµηµένου, προφητείᾳ λελαμπρνσμένου, T5 τοῦ Ἀριστοῦ 
ἐλπίδι τὸ ζην παρεκτείναντος καὶ 9 ανάτου ὀφειλὴν ὑπερτιθ εµένου n χορεύοντος, ἆνευ- 
φηµοῦντος, συμμεταμορφουμένου τῇ Φνμηδέᾳ, ὅλου ἐξεστηκότος Φεῷ τὴν καλῆν i ἔκστα- 
eu, ἠλλοιωμένου εἰς ἄγγελον την καλὴν ἀλλοέωσιν, τῇ ἀμετρέᾳ τῆς χαρᾶς τὰ εὔχαρι- 
στήρια ἀναμέλποντος, M φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἑθνῶν καὶ δόξαν λαοῦ σου Ἰσραήλ΄' dya- 
κηρύττοντος xai οὐχ, εἴλαντο ἀχοῦσαι τὰ ἀκουστὰ καὶ τοῖς ἐπουρανίοις προρκυνητά᾿ 
. διὰ τοῦτο ἐπλήσθη ὁ οἶκος τῆς καυχήσεως αὐτῶν κατενοῦ. καπγὸς δὲ ὀργῆς σημεῖον 
καὶ τεκµήριον, ὥς γέγραπται » ἀνέβη καπνὸς ἐν ὀργῇ αὐτοῦ, xai πὺρ ἀπὸ προρώπον 


Eccl. 22,7. αὐτοῦ | καταφλεγήσεται" καὶ iy ἑτέρῳ »& ἔθνει dnsiÓei ἐκκανθήσεται zig. d 07r6Q δή 
Watth. 23,38. σηµαένων 0 αύριος ἓν τοῖς σεβασµέοις εὔαγγελίοις ἔλεγε τοῖς Ἰουδαέοις »ἐδοῦ ἀφίξται 


196 
Matth. 22,7. 
Esei. 0,9. 4. 

138 

Esai, 0,1. 


Ier 20, 


140 


Psal. 47, 8 ; 
Matth. 5, 


Essi. 1, 20. 
142 
Esai. 00, 1. 


Ps.131,15,16. 
Psal. 86,3. 


144 
Esai. 12, 0. 


Hebr. 2, 16, 


146 


ὁ οἶκος ὑμῶν ἐρημος» "ij δέ » πέμψας τὰ στρατεύματα αὐτοῦ O. βασιλεὺς ἀπώλεσε 
τοὺς φονεῖς ἐκείνους, καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν ἐνέπρησεν ev τυρί LC ταύτα τῆς Ἰουδαϊκῆς 
ἀπειθείας πρὸς τὴν τριαδικὴν δοξολογίαν ἐναντιώτατα τὰ ἔπαθλα. ἐπεὶ γὰρ ἡγιάσθη 
τὰ πέρατα τῆς vm οὐρανὸν καὶ τῆς δόξης κυρίου πλήρης γέγονεν ὃ μέγιστος οἶκος τῆς 
ἐκκλησίας διὰ τοῦ ρισαγίου κηρύγματος, ως ὕδωρ πολὺ κατακαλύπτον Φαλάσσας 
ἀπέβη μὲν αὐτοῖς τὰ ἀδόμενα, συνεβεβαιώθη δὲ τῷ τέλει καὶ j τῆς προφητείας ἀρχή, 
ἐπισημηναμένου, καθάπερ λέλεκταε, διὰ τοῦ πνεύματος. του χήρυκος τῆς ἀληθείας ἑ o 
ὑποδείγματι τὴν μέλλουσαν xax ia] τούτων καταστροφήν, iy oic φησι ,, τοῦ ἐνιαντοῦ 
ov ἀπένανεν - ᾿Οξίας ὁ βασιλευς εἶδον τὸν κύριον, * ὥς τοῦ ἀποστάτου Ὀξέου sig παρά- 
δειγµα παντὸς τοῦ ἀποστατικοῦ σώματος, οἷά τε κεφαλή τούτου τυγχάνοντος, ἔκλαμ- 
βανομένου᾽ ὃς xoi δίκην. τίσας τῆς αὐθαδεύας ἰσόῤῥοπον, ἐγκολαπτὸν ὡς χαλκῷ ὦν- 
δριάντι τῷ μετώπῳ. ἀπηνέγκατο τὴν «Φείαν ἀπόφασιν, βδελυρίέᾳ λέπρας τῆς βδελυρωτά- 
της ἀσεβείας τὰς ἀμοιβὰς πᾶσιν ἐπιδεικνύμενος. Θεοσόφως τοιγαροῦν τῇ παρεξαγωγ] 
τῆς ἀχαρίστου συναγωγῆς τὴν ἄντδισαγωγὴν ἐποιήσατο τῆς εὐχαρύστου χήρας άννης ὁ τῶν 
τελεσο έντων προγνώστης, 7c καὶ τὸ ὄνομα προδηλωτικὸν τῆς κατὰ χάριν -Ἀριστοῦ τοῦ 
J'sov δεδεκαιωµένης ἐκκλησίας ἐν τῷ βαπτίσματι ᾿άννα γὰρ χάρις ἑρμηνεύεται, 

XIII. AX αὐτοῦ που τοῖς προεόρµοις καταπαύσωµεν͵ τὴν σταυροφόρον ὀλκάδα TOV 
λόγου, διὰ τὸ σύμμετρον τὰ ἰστία χαλάσαντες, καὶ µικρά τινα ὡς οἱόν τε χαιρετίσαν- 
τες τὴν πόλιν τοῦ βασιλέως τοῦ μεγάλου ἅμα τῷ ἐκκλησιαστικῷ λαῷ, ὡς τῷ πνεύµατι 
᾿συμπαρόντες xai -συνεορτάξοντες τοῖς excite Σιμιωτάτοις πατράσι καὶ ἆδελ οἳς. qai- 
ροις, 7 πόλις TOV μεγάλου ασιλέως» ἓν ᾗ τῆς σωτηρίας ἡμῶν ἐτελεσιουργήθη μυστή- 
ρια. χαέροις,, ὁ ἐπίγειος οὐρανός», Zuvy πόλις πιστή τοῦ λοιποῦ τῷ κυρίέῳ. χαίροις 
xai φωτίζου, Ἱερουσαλήμ' χει γάρ σου τὸ φώς τὸ ἀῑδιον, φῶς τὸ ἄένναον, c TO 
ὑπέρτατον, φώς τὸ Giov, φώς τὸ :ὁμοούσιον τοῦ δεοῦ καὶ “πατρός, φώς τὸ ἓν τῷ 
πνεύματι καὶ ἐν ᾧ ὁ πατήρ, φῶς τὸ φωτίσαν τοὺς αἰῶνας, φώς τὸ φωτέσαν τὰ ὕπερ- 
κόσµια καὶ τὰ ὀγκόσμια, Ἀριστὸς Ó ἆληθινὸς ἡμῶν Φεός. «Χαέροις, πόλις ἁγία καὶ 
ἐκλελεγμένη τῷ xvQltp , ἑόρταζε 2 ἐν εὔφροσύνῃ τὰς ἑορτάς σου, αἳ οὗ μὴ προςθώσι duc del 
εἰς παλαίωσιν. oigo, πόλις ἡ πανευδαέµων, ὅτι δεδοξασµένα ἐλαλήδη περὶ σοῦ. οἱ 
γὰρ ἱερεῖς. σου ἐνδύσονται δικαιοσύνην, καὶ οἱ ὅσιοέ σου ἀγαλλιάσει ἀγαλλιάσονται, xui 
οὗ "TOOL 00v χορτασθΊσονται ἄρτων. χαέροις καὶ εὐφραύνου, Ἱερουσαλήμ, ὅτι ἐβα- 
σίλευσε κύριος ἓν μέσφ σου. οὗτος αύριος ὁ γυμνή xai ἀύλῳ τῇ 9εότητι ἐπιβᾶς τῇ 
ἡμετέρᾳ ύσει xai ἐκ τῆς παρθενεκῆς yróvoc ἀφρράστως σαρχωθεές, οὗτος κύριος ὃ 
μηδενος ἑτέρου ἐν μεδέδει γενόμενος πλὴν τοῦ φυράματος -«δάµ, TOv υπὸ τοῦ ὄφεως 
σχελισθέντος. οὐ γὰρ ἀγγέλων ἐπιλαμβανόμενος Ó χόριος» τῶν μὴ ἀποπεπτωκότων τῆς 
ἐξ ἀρχηῦεν «ἀποκληρωῦείσης αὐτοῖς ἀοιδέμου τάξεως xoi καταστάσεως, συγκατάβασῳ 
ἐνεδείξατο 0 ἀεὶ ἐν τῷ πατρὺ (y .3'eoc λόγος, οὐδὲ τοὺς ἀποπεπτωκότας τοῦ φωτὸς 
ἁλάστορας δαέµονας ἀνακαλούμενος 7 καὶ ἀνακαλεσόμενος, κατὰ τοὺς ἀσεβεστάτους τοῦ 
πονηροῦ συνηγόρους, τῷ κόσμῳ ροή, ἀλλὰ σπέρματος “4βραὰμ ἐπελαβόμενος, 








EIZ TON ZYMEONA κα ΕΙΣ ΤΗΝ ANNHN. 113 


χατὰ τὸν Φειότατον IHovov, καὶ δὲ αὐτοῦ παντὸς TOU ἀνθρωπείου. φύλου, ἄνθρωπος 
ἀμεταβλήτως yéyovev ὁ δημιουργὸς καὶ πλαστουργὸς τῶν ἁπάντων, ὅπως διὰ τῆς αὐτοῦ 
πρὸς ἡμᾶς κοινωνίας xai ἡμῶν πρὸς αὐτὸν συναφείας ὑπολωφήσῃ τῆς ἓν ἡμῖν ἁμαρτίας 

5 εἰζδυσες, ἐδατονήσασα κατὰ βραχὺ καὶ ἐκδαπανηθεῖσι ὡς κηρὸς τῷ Φείῳ πυρέ, ὃ 
hu» ó σωτηρ i ἔβαλεν ἐπὶ τὴν Yuv ἡμῶν. χαέροις i τούνυν καὶ GV, ἐκκλησία. καθολικὴ 
j ἐν πάσῃ τῃ vm ovQavóv. σκίρτησον συν ἡμῖν, μη φοβοῦ, τὸ μικρὸν ποέµνιον͵ τὰς luc.12, 49. 
τρικυµέας. τοῦ ἐχθροῦ, ὅτι εὐδόκησεν ὃὁ πατὴρ φοῦναέ σὸι τὴν βασιλείαν xai ἐπὶ τρα- 148 
1ἴλου τών ἐχθρῶν σου ἐπιβῆναι. χαῖρε χαὶ εὐφραίνου, ᾗ πάλαι στείρα καὶ ᾿ἄγονος Mi 
πρὸς εὐσέβειαν, νυνὲ δὲ πολλὰ τὰ τῆς πέστεως ἔχουσα τέχνα. χαέροις. καὶ σύ, λαὸς dn 
τοῦ Φεοῦ. λαὸς περιούσιος, βασίλειον ἑεράτευμα, ἔφγος ἅγιον, λαὸς εἰς περιποήησιν" 1 Petr. 2,9. 
BuyyeAAe τὰς ἀρετὰς του ἐκ σκότους σε καλέσαντος εἰς τὸ «αυμαστὸν avrov quc: 
ὑπὲρ ἑλέους δὲ δόδαξε αὐτόν, 

XIV. Xaípoic εἷς del, 2 ἄληκτος ἡμῶν χαρά" ἐπὶ σὲ γὰρ πάλιν ἀνατρέχομεν. σὺ 
τῆς ἑορτῆς ἡμῶν ἀρχή» σὺ μεσότης, σὺ τέλος, ὁ πολύτεμος μαργαρύτης τῆς βασιλείας, 
τὸ ὄντως οὔθαρ πάσης ἁγιστείμς, τὸ ἔμψνχον Φυσιαστήριον τοῦ ἄρτου. τῆς ζωῆς. χαί- 150 
otc, ἀγάπης Φεοῦ Φησαυρέ" χαίροις. φιλανδρωπίας υἱοῦ muyn χαίροις, πνεύματος 
ἁγίου κατάσκιον ὄρος. ἤστραφας, γλυκύδωρε yevvivop φωτὸς ἡλιαχοῦ, πυρσοῖς ἄκαρ- Hab. 3,3. 
τερήτοις ἀγάπης ὑπερξεούσης, τὸ πρὸ ἄρχῆς συλληφὺ ἓν ἓν τῷ τέλοι τεχοῦσα; φανερώ- 
σαδα τὸ χρυπτὸν μυστήριον καὶ ἀλάλητον, τὸν ἀοράτου πατρὸς viov, εἰρήνης βθαβευ- 
τήν, πάσης γενόµενον ὕττονα ῥραχύτητος παραδόξως. διὰ τουτο ἐκλιπαροῦμέν σε τὴν 
ἀμείνω πάντων καὶ μητρῴαις ἐπαυχοῦσαν τιμαῖς xoi παῤῥησίαις' μνήμην ἀδιάλειπτον 

ἡμῶν ποιο». παναγία Φεοτόκε, τῶν εἰς σὲ κωτακαλλυνοµένων xa ὄμνοις Φεοπρεπέαι 152 
Ἱεραρόντων, σου τὴν ἀεέζωον καὶ ἀνεξάλειπτον μνήμην. καὶ συ δὲ αὐτός; o πρεσβύτα 
τίµε Συμεών, τῆς εὐσεβοῖς ἡμῶν Φρησχείας προδοχευ xai τῆς τῶν πιστῶν ἄναστάσεως | 
ἐξηγητά, συμπρεσβευτὴς ἡμῶν Υενοῦ πρὸς τὸν σωτῆρα Φεόν, ὃν ἀγκάλαις υποδέξασφθαι 
αατηδιώθης. συνάδοµεν γάρ σοι καὶ ἡμεῖς Χριστῷ rq τῆς ζωῆς καὶ Φανάτου ἔξου- 
σιαστῇ, σὺ ei φῶς, λέγοντες, dÀnJuvov ἐκ φωτὸς ἀληθινοῦ, Φεὸς ἆλης ινὸς ἐκ Job 
ἀληθινοῦ T eic κύριος πρὸ τῆς ἔνανθρωπήσεως καὶ μετὰ τὴν πανύμνητον ἐνανθρώπησιν, 
& i εαυτοῦ μὲν xai oU κατὰ χάριν Φεός, δν ἡμᾶς δὲ καὶ τέλειος ἄνθρωπος, εδ ἑαυτοῦ 154 
μὲν φύσει ἁβασίλευτος παμβασιλεύς, δι ἡμᾶς δὲ xai TY ἡμετέραν σωτηρίαν καὶ ἐν 
ἆρύλου μορφῇ ἀχράντως καὶ ἁμιάντως᾽ ἀφθαρσία yoQ àv, λῦσαι g3Jopay προῆλὃες, 
να ἄφθαρτα πάντα τεύχοις, ὅτι σοῦ ἐστιν 7 δόξα καὶ τὸ κράτος», μεγαλοσύνη, τε XO 
μεγαλοπρέπεια σὺν πατρὶ καὶ ἁγίῳ πνεύµατε εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ^ um. 


! TOY ΕΝ «ΓΙΟΙΣ IIATPOZ ΗΜΩΝ 


ΜΗΘΟΔΙΟΥ 


ΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΚάΙϊ MAPTY POZ 
AOI'OxX EIZ TA 844. 


| Ἑὐλογητος ὁ ufo: ἐκ Φαυμάτων ἐπὶ Φαύματα του κυρίου βαδέσωµεν, ἀδελφού, 
κι φθάσωµεν ὡς ἐκ ὀννάμεως εἰς δύναμεν. καθ άπερ γὰρ ἐν λύσει χρυσῇ χριχίοιςὶ Psal. 83, 8. 
ἀἸληλενδέτοις συμβεβλημένῃ ἓν τοῦ ἑνὸς -κατέχεται, καὶ τῶν συμβεβλημένων ἕκαστον 
συγάπτεταε Φάτερον δατέ ῳ καὶ παραπέµπεται, οὕτω καὶ τὰ τῶν ἁγίων εὐαγγελίων 
ναύματα ἐξ ἀλλήλων εἰς ἄλληλα ποδηγουσε τὴν φελέορτον του 9εοῦ ἐκκλησίαν xoi 
εὐφραύνουσεν, o) Zi ἀπολλυμένῃ βρώσει, ἀλλά τῇ μενούσῃ εἰς Lov αἰώνιον. φέρε Joan. 6,87. 
To/yvy xoi ἡμεῖς, ἀγαπητοί, ἐν ετοιμασίᾳ καρδίας καὶ ὠσὶν εὐηκόοις ἀκούσωμεν τέ 
λαλήσει iy ἡμῖν κύριος ὁ Φεὸς ἓν τε προφήταις xai εὔαγγελίοις περὶ τῆς Ψειοτάτης 
ταύτης ἑορτῆς. λαλησει δὲ πάντως εἰρήνην ἐπὶ τὸν, λαὸν αὐτοῦ καὶ ἐπὶ τους ὀσίους Psal. 84, 9. 
αὐτοῦ καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπιστρέφοντας καρδίαν im αὐτόν. σήμερον προφητικαὶ σάλπιγγες 
UV» οἰκουμένην ἀνεπτέρωσαν xai τὰς ἁπανταχῇ τοῦ Φεοῦ ἐκκλησίας ἐφαίδρυναν καὶ 


1) Confer Io. Chrysost. Opp. ed. Paris. II. T. VIII, p. 908 — p.913. Montefalconius recte fecit, 
quod hanc orationem in spurias reiecit, sed temere ille eandem Graeculo nescio cui tamquam inflce- 
tm opusculum adscripsit p. 908. Tu vide Prolegomena $. VI et attende orationis locum cap..5, 
Ui sententia exploditur, a nennullis Origeni adscripta, qua Christi βασιλεία temporis flnibus cir- 
ui pe esse dicitur. Conf. Petav. Dogm. Theol. T. VI, p. 139 sq. ed. Antverp. Nihil obstant 
illa: ἐξεμπλάριον c. 2, πραιτώριον c. 7. Conf. p. 103 βήξιλλα. In voce πραιτώριο»ν ο. 7 Jo. 18, 28. 33 
* 19, 9 respicitur. Ex locutionibus Methodio tritis, ut hoc exemplo defungar, est ἄδυτον φῶς c. 3. 
Conf, Sympos. p. 140. 178 Allat. à 


1 Petr. 2, 16. 


Joan. 5, 23. 


1 Petri 5, 4. 


πει 12, 20. 
1 Cor. 1, 21. 


Essi. 9, 6. 


Psal. 34, 10. 


Luc. 10, 34. 
Esai. 63, 9. 


Matth. 21,14 
— 10. 


116 MEOGOZAZIOY 


9'sov µου τοῦ βασιλέως του ἓν ἁγέῳ $ δεύτερον φοβερὸς € ἐπὶ τῶν νεφελών, υπὸ ἀγγέλων xai 
δυνάμεων Φορυφορούμενος. ώ τῆς μελιῤῥύτου τῶν παέδων γλὠττης᾽ ω τῆς ἀκαπηλεύτου 
δεδασχαλίας τῶν Φεαρέστων. 4αβδὸ προφητεύσας ὑπὸ τὸ γράμμα ἐχάλυφε. τὸ νόημα" 
παῖδες τὸν ὃησαυρὸν ἀνοέξαντες ἐπὶ 7λώττης τὸν πλοῦτον προζήνεγκων» xoi λόγῳ X£- 
χαριτωμένῳ διαπρυσέως πάντας ἐπὶ τὴν ἀπόλαυσιν συνεχἆάλεσαν. ἀντλήσωμεν ᾿ τοιγαροῦν 
xai ἡμεῖς συν αὐτοῖς τὸν ἀναφαέρετον πλούτον" ἀπλήστοις κόλποις xoi ταμεείοις ἕνα- 
ποδώμεδα τὰ Φεῖα χαρίσματα ᾽ βοήσωμεν ἀπέραντα ϱξὐλογημένος o à ἐρχόμενος iy ὀνό- 
ματι κυρίου”. Φεὺς ἀληθινὸς ἐν ᾿ὀνόματι Φεοῦ ἀληθινοῦ, παντοκράτωρ éx τοῦ παντο- 
κράτορος. νὲὸς ἐν ὀνόματι πατρός; βασιλευς ἀληθινὸς ἐξ ἆληθινου βασιλέως 9 συναϊΐδιον 
xoi προαιώνιον τὴν ῥασιλείαν ἔχων, ὡς ὁ γεννίσας αὐτόν. κοινὴ γὰρ 7 βασιλεία, χαὶ 
οὔκ ἔξωθεν την ταύτης τιµην τῷ υἱῷ ὁ λόγος περοσκληροξ, οὐδὲ ἀρξαμένην οὐδὲ προς- 
γενοµένην, ἄπαγε, ἀλλὰ φυσικῆν xai ἐδιόκτητον ἀληθῶς. μία γὰρ 7 βασιλεία πα- 
τρὸς x«i vtov xoi ἁγίου πνεύματος», ὥςπερ xai µία οὐσία καὶ. µία χυρεότης. 9 εν 
xai pu mocxvvi/ast λατρεύοµεν μίαν τρισυπόστατον θεότητα. ἄναρχον, ἄκτιστον, 
ἀπέραντον xai ἀδιάδοχον. ούτε γὰρ ó πατὴρ παυθήσεταέ ποτε του είναι πατήρ, οὔτε 
ὁ υἱὸς τοῦ εἶναι υἱὸς xai βασιλεύς, οὔτε δὲ τὸ πνευμα τὸ ἅγιον τοῦ εἶναι τοῦτο ὅπερ 
lo: τῇ ὑποστάσει. οὐδὲν γὰρ τῆς τριάδος ἑλαττωθήσεται 7 παυθήσεταί ποτε ) τῆς 
ἀῑδιότητος 73 τῆς κοινότητος xoi βασιλείας. οὔ γὰρ ὅτι ἄνθρωπος yéyove δὲ ἡμᾶς 0 
νἱὸς τοῦ J'eov xai TOY xa^ ἡμών τύραννον κατέραλεν, ἐν τῇ σαρχὲ ταύτη πραγµα- 
τευσάµενος τὴν xata τοῦ ὀυσμενοὺς αὐτῆς ἐχθρον νέκην, διὰ τοῦτο βασιλευς ἐ ἐχρημά- 
τισεν ἀλλ ὅτι κύριος καὶ 9 εὸς deb, δια τουτο καὶ βασιλεύς, ὥς ὁ γεννήσας αὐτόν, 
νυνέ τε χαὶ μετὰ τῆς προολήψεως xai εἰς τὸ διηνεκές. μὴ βλασφήµει τὴν τοῦ Ἀριστοῦ 
βασιλείων, αἱρετικέ, ἵνα μὴ τὸν γεννήσαντα ἀτεμάσῃς. ei πιστὸς εἰ. TO TU πρόρελθε 
Ἄριστιῷ τῷ GÀnJuvG Jeu ἡμῶν», xai μὴ ὡς ἐπικάλυμμα ἔχων τῆς χαχίας την ἔλευδε- 
θέαν. εἰ ὀοῦλος &, ἐνερόμως τῷ δεσπότη ὑποτάγηθι. 0 γαρ λογοµάχος ovx εὐγνώ- 
pov dovAoc, ἀλλά προδήλως δυοµενής. γέγραπται γάρ ,,0 μὴ τιμῶν τὸν υἱὸν οὗ τιμά 
τὸν πατέρα τον πἐμφαντὰ αὐτόν." 

VI. Ἡμεῖς δέ, ἀγαπητού, ὅψεν ἐξέβημεν ἐπανέλθωμεν τῷ λόγῳ, ῥοώντες ,, εὐλογημέ- 
voc ὁ ὀρχόμενος : ἓν ὀνόμωτι κυρίου, ὁ ποιμὴν ὁ χαλὸς καὶ ἀγαθός, Φεἴναι τὴν φυχῇν 
αὐτοῦ ἐκουσίως ὑπὲρ τῶν προβάτων αὐτοῦ , 0, ὥσπερ τοὺς πρόβατα σετουµένους λύχους 
προβάτῳ ἁλίσκουσεν οἱ λυχόδηρες, οὕτω τοῖς νοητοῖς xoi ψυχοφθόροες λυχοις ἑαυτὸν 
ὡς ἄνδρωπον προῦεὶς Ó ἀρχεποιμῆν Φήραμα ποιήσῃ τοὺς Φηρεύσαντας τῷ πάλαι Jn- 
ρευδέντι vm αὐτῶν "áp.  εὐλογημένος Ó ἐρχόμενος ἓν ὀνόματι κυρίου“ Φεὸς κατά 
του διαβόλου, οὐ φανερῶς διὰ τῆς ἀπροςβλέπτου δυνάμεως, ἀλλὰ διά τῆς ἀσφενείας 
τῆς σαρκὸς όῆσαι τὸν καθ ἡμῶν ἐσχυρόν. » εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι xv- 
oíov Ó βασιλευς κατά τοῦ τυράννου, ov διὰ της πωντοκρατορικής δυνάμεως xa σοφίας 
ἀλλὰ διὰ τῆς νοµεσθείσης rov σταυροῦ µωρίας τοῦ ἓν κακίᾳ ggoviuov ὄφεως τὰ σχῦλα 
διαρπάσαι. εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος £y ὀνόματι κυρίου, « ὅ ἁληθενὸς κατὰ τοῦ φεύ- 
στου, Ó σωτὴρ κατὰ τοῦ λυμεῶνος, ὁ εἐρηνάρχης κατὰ τοῦ πολεμήτορος» ὁ φιλών- 
ὕρωπος κατά τοῦ μισανθρώπου. " εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἓν ὀνόματι κυρίου i 
θεος ἐλεῆσαι τὸ πλάσμα τὸ ἐδεον «,εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἓν ὀνόματι κυρίου" 
κύριος σώσαι τὸν πλανηνέντα ἄνθρωπον, καταλύσαι τὴν πλάνην, φωταγωγῆσαι τους 5 
σκότεε. καταργῆσαι εἰδώλων ἀπάτην, «ἄντειςάξαι Φεογνωσίαν σωτήριον, ἁγιάσαι xó- 
σμον; ᾽ἀπελάσαι τὸ pecog καὶ ἄγος τῆς τῶν µαταίων θεών Φδραπείας. * εὐλογημένος 
ὁ ἐρχόμενος y ὀνόματι xvgiov ^e εἷς ὑπὲρ πολλών, ῥύσασθα, πτωχὸν γένος ἀνθρώπων 
ἐκ χειρος στερεωτέρων αὐτοῦ, xoi πτωχὸν xai πένητα ἀπὸ τῶν διαρπαξόνεων αὐτόν, 
35 εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἑ év ὀνόματι xvgiov "t ἐπιχέαι οἶνον καὶ ἔλαιον ἐπὶ τὸν έμπε- 
σόντα εἰς τοὺς Àgerac xai παρεωραμένον. - εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἓν ὀγόματι κυ- 
ρίου σῶσαι ἡμᾶς δὲ ἑαυτοῦ» ὥς φησιν ὁ προφήτης οὐ πρέσβυς οὐδὲ ἄγγελος, di 
αὐτὸς ὁ κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς.“ διὰ τοῦτο xai ἡμεῖς εὐλογοῦμέν σε, xvQte , τὸν σὺν 
πατρὶ καὶ ἁγίῳ πνεύµατι πρὸ αἰώνων xai εἰς αἰῶνας αἰώνων εὐλογῆμένον, πρὸ μέν 
τῶν αἰώνων καὶ μέχρι τῆς δεῦρο ἀσώματον, 'τὰ νὺν δὲ καὶ εἰς αἰῶνας μετὰ τῆς Jta; 
καὶ ἀμεταβόλου καὶ ᾽ἀμερίστου σου σαρκώσεως. 

VII. Ἴδωμεν καὶ τὰ £576 , Tí λέγει ὃ Φειότάτος εὐαγγελιστής. 5 siceA d Óvroc" γάρ 
φῆσι του κυρίου εἰς τὸ ἱερὸν προςηλθον | LS χωλοὺ xoi «τυφλού, xai «ἐφεράπευσεν 


" αὐτούς. ἐδόντες δὲ οἱ ἀρχιερεῖς xai m Φαρισαῖοι τα Φαυμάσια ἑ ἃ ἐπούίησε, xui τοὺς παΐδας 


Esai. 42, 8. 
Joan. 10, 33. 


αράξοντας καὶ λέγοντας ' ὡςαννὰ τῷ vi «4αβίὸ, εὐλογημένος 0 ) ἐρχόμενος 8 ἐν ὀνόματι xv- 
θίου, οὐκ ey τὴν τούτου τιμήν. ev προρελθόντες αὐτῷ eov ovx ἀκούδις τί 
οὗτοι Aéyovaey ;" οὗ βαρύνῃ δοξαξόµενος ὡς Θεός; ovx ἄχθῃ ἀκούων παρά τῶν dxá- 
χων τὰ τῷ νεῷ xoi μόνῳ πρέποντα; οὗ πάλαι δεδήλωκεν ó , eoe διὰ τοῦ προφήτου 
» tV δόξαν µου ἑτέρῳ οὗ δώσω: καὶ πώς σύ, ἄνθρωπος Qv, ποιεῖς σεαυτὸν 9 εόν; 








EIZ TA BALA. 11 


ἀλλά τί πρὸς ταύτα ό μακρόθυµος, ὁ πολὺς ἓν ἐλέει καὶ βραδὺς sic ὀργήν; ἀνέχο- 
ται τῶν μεμηνότων, ἀναστέλλει τῇ ἀπολογέᾳ τὴν φλεγμονήν, ἀνθυπομνήσκει γθαφάς, 
προφέρει μαρτυρίας 1 τῶν τελουµένων,, καὶ οὐκ ἀπθοναένεται πρὸς τὴν πεῦσιν. δι ὸ καί 
φησιν ᾿ οὐδέποτε xai ὑμεῖς ἠκούσατέ µου διὰ TOU προφήτου λέγοντος τότε, γνώσε- 
σθε ὅτι ὁ λαλῶν αὐτὸς πάρειµε» οὐὖδ' αὖ πάλιν 2. ἐκ στόµατος νηπίων καὶ Ὁπλα- 
[όντων χατηρτέσω αἶνον ἕνεκα τών ἐχθρών σου, τοῦ καταλῦσαι ἐχδρὸν καὶ ἐχδικη-- 
LN οἵτενές ἐστε ὑμεῖς, οἱ νόμῳ προςανέχοντες xai προφήτας ἀναγινώσκοντες, 
κἀμὲ τὸν £v γόμῳ «καὶ προφήταις χηρυττόµενον ἀθετοῦντες. δοκεῖτα μὲν γὰρ ἓν 
σχήματι εὐλαβείας διεκδικεῖν τὴν τοῦ Φεοῦ δόξαν, μὴ συνιέντες ὄτεπερ ὁ ἐμὲ ἀθετῶν 
xai τὸν πατέρα μου aO eret" ἐγὼ γὰρ παρὰ του Seov ἐξγλθον καὶ ἐλήλυθα εἰς τὸν 
χόσµον, καὶ 7 E, δόξα xui TOU πατρός μού ἐστι δόξα. ἐλεγχθέντες δὲ οὕτως οἱ 
ἀνόητοι ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν eov, ἐπαύσαντο μὲν τῆς ἀντιλογίας, Φιμωδέντες τῇ 
ἀληθείᾳ᾿ ἕτερον δὲ ἐπισπασάμενοι ἀνούας λογισµόν, συμβούλιον xar αὐτοῦ ἐποιοῦντο. 
ἡμεῖς δὲ Ψάλλωμεν γμέγας ὁ κύριος ἡμῶν, καὶ μεγάλη ἤ ἰσχὺς αὐτοῦ, xai τῆς συν- 
έσεως αὐτοῦ ovx ἔστεν ἀριδμὸς." ταῦτα γὰρ ἅπαντα yéyovev , ἵνα Ó αἴρων τὴν 
ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου ᾽ἀμνὸς xai vióg του Φεοῦ ἐκουσίως ὑπὲρ ἡμῶν ἐπὶ τὸ σωτή- 
ριον πάθος ἐλθῃ καὶ EL τὸ πραιτώριον γνωρισυή., καὶ οἱ ἐξωνούμενοι τὸν ἐξωνού- 
μενον τῷ ζωοποιῷ αὑτοῦ αἵματι τὸν κόσμον συµφωνήσωσι τριάκοντα ἀργυρίοις, καὶ 
τὸ πάσχα Haa υπὲρ ἡμῶν Χριστός, ὅπως oí τῷ Tip αὔτον αἵματε ῥαντιξόμενοι 
καὶ τὰ , Χδέλη ὥς φλιὰς σφραγιζόµενοι ἐκφύγωσι τοῦ ὀλοθρεύοντος τὰ βέλη , καὶ 
οὕτως. ὁ παθὼν σαρκὶ Ἄριστὸς xoi ἀναστὰς πριήµερος τῷ πατρὶ xai τῷ ἁγέῳ πγευ- 
ματι ὁμοτέμως xai ὁμοδόξως παρὰ πάσης χτίσεως συμπροσκυνηθῇ, ὅτι αὐτῷ κάμψει 
πᾶν yovv ἐπουρανέων xai ὀπιγείων καὶ καταχθονίων, δόξαν αὐτῷ ἀναπέμποντες εἰς 
τοὺς αἰώνας τῶν αἰώνων. ἁμήν. 


ΜΗΘΟΔΙΟΊΥ 


ΕΚ ΤΗΣ EIZ TO 1B BIBAION ΕΡΜΗΝΕΙΑΣ. 


I. 


1 Ἴσως δέ, ἐπεὶ 0t φέλοι τοῦ "Tog ῴοντο την αἰτίαν κατειληφέναι» óz zv ταῦτα 
ἔπασχε, πρὸς ἐχείνους ἀποτεινόμενος 0 δέχαιος τὴν περὶ τῶν κρεµάτων του Φεοῦ 
σοφίαν ἄληπτον εἶναι ὁμολογεῖ, οὗ μόνον αὐτῷ, ἀλλὰ καὶ παντὲ ἀνθρώπῳ, xai E 
ἐπιστήμην τῆς βουλῆς τοῦ 9εοῦ μὴ ἑκανὸν εἶναι παραδέξασθαι τὸν περέγειον τόπον 
ἀποφαίνασαν., goín Ó* ἄν τες σοφέαν ἐνταῦθα τὴν τελείαν εὐσέβειαν εἰρῆσθαι; πρᾶγ- 
μι Jelov, ὑπὸ μόνου τοῦ Φεοῦυ τοῖς ἀνθρώποις δωρούμενο». ὁ δὲ νοῦς τῶν ῥητῶν 
οὗτος" μεγάλα, φησέν, ὁ Φεὸς τοῖς ἀνθρώποις ἐδωρήσατο, ἓν τῇ φύσει κατασπείρας 
αὐτῶν τὸ ἐρευνητικὸν καὶ σοφὸν καὶ τεχνικό; ὅπερ λαβόντες οἑ ἄνδρωποι γην τε 
μεταλλεύουσι xai γεωργοῦσε. τήν δὲ κατὰ Φεοσέβειαν σοφίαν οὐκ ἐν τόπῳ τινὶ 
ἔστιν εὑρεῖν 0Ux οἶκοῦεν ταύτην ἄνθρωπος ἀναλαβεῖν ὀύναται, ovx ἄλλοις παρα- 
ὀοῦναι. ὅθεν καὶ οἱ Ἑλλήνων cogoi ἐδέᾳ δυνάμει τὴν Φεοσέβειαν Σητήσαντες 2016- 
χΊσαν. τὸ γὰρ πρᾶγμα, ὥς ἔφημεν, oix ἀνθρώποις ἐστὶν ἐφικτόν, ἀλλὰ τῆς Φείας 
ὀωρεᾶς τε καὶ χάρετος. διὰ τοῦτο καὶ ἐξ ἀρχῆς ὃ Φεὸς τὰ μὲν δὲ ὁπτασιῶν, τὰ δὲ 
δὲ ἀγγέλων ἐπιφοιτήσεως, τὰ δὲ διὰ τῶν «Ψεοφορουμένων ἁγίων. προφητῶν τὴν θεο- 
σέβειαν τοὺς ἀνθρώπους ἐξεπαίδευσε. καὶ 7) δεωρητικὴ δὲ σοφία Φεοῦ δῶρον» ἐξ ἧς 
χινούµεθα περὶ τὰς Sas καὶ τὰ ἐπετηδεύματα, καὶ ἂν πάντες κοινώς ἔχομεν, ἄδι- 
xoí τε καὶ δέκαεοε᾿ ? γὰρ ζώα γεγόναµεν λογικά, ταύτην εἰλήφαμε». ταύτῃ τος xai 
ἓν τοῖς ἔμπροσθεν ἐλέγετο ρπότερον οὐχ ὁ κύριος ὃ διδάσκων σύνεσεν καὶ ἐπιστή- 
µην, ὥς τοῦ κτήματος Φεοδωρήτου τυγχάνοντος. 


1) Ex Nicetae Catena in Job. c. XIX, p. 429 ed. Londin. a. 1637. Hoc fragmentum et reliqua ex 
eadem Catena sumta inscribuntur: AMeSodíov. In Catena in Job. codicis olim Palatini 280, nunc 
Vaticani item insunt Methodii fragmenta. Vid. Monum. Viror. lilustr. P. T. p. 70. Methodius Sidae, 
cuius in Catenis mss. in Job. multae expositiones leguntur, a Patarensi non diversus esse videtur. 
Vid. Allat. Diatr. de Methodior. script. p. 352, Colomes, Opp. p. 704 sq. et Fabric. Biblioth. Gr. ed. 
Harles. T. VII, p. 266. | 


Φοξ]. 2, 13. 
Jac. 1,19. 


Esai. 52, 6. 
Psal. 8, 3. 


Joan. 5, 30. 


Joan. 15, 23. 
Jean. 10, 28. 


Psal. 145, 6. 
Joan. 1, 29. 


Joan. 18, 28. 


Matth, 20,10. 
1 Cor. 5,7. 
Exod. 11, 7. 


Phil. 2, 10. 


Job. 21, 22 . 
2929. ^ 


1 Petr. 2, 10. 


Joan. 5, 23. 


1 Petri 5, 4. 


Matth.12, 99. 
1 Cor. 1, 21. 


Essi. 9, 6. 


Psal. 34, 10. 


Luc. 10, 34. 
Esai. 63, 9. 


Matth. 21,14 
— 10. 


Esai. 42, 8. 
Joan. 10,33. 


416 ΜΕΟΟ/{ΙΟΥ 


9εοὺ µου τοῦ βασιλέως τοῦ ἓν ἁγίῳ, " δεύτερον φοβερὸς ἐπὶ τῶν νεφελών, ὑπὸ ἀγγέλων xai 
δυνάμεων δορυφορούμενος. €) τῆς µελιῤῥύτου τῶν παίδων }λώὠττης" ὦ τῆς ἀκαπηλεύτου 
διδασκαλίας τῶν Φεαρέστων. 4αβδὸ προφητεύσας ὑπὸ τὸ γράμμα ἐκάλυψε τὸ νόημα: 
παῖδες τὸν «ησαυρὸν ἀνοέδαντες ἐπὲ 7λώττης τὸν πλοῦτον προσήνεγκαν, xai λόγῳ x£- 
χαριτωμένῳ διαπρυσίέως πάντας ἐπὶ τὴν ἀπόλανσιν συνεκάλεσαν. ἀντλήσωμεν ' τοιγαροῦν 
xai ἡμεῖς σὺν αὐτοῖς τὸν ἀναφαίρετον πλοῦτον᾽ ἀπλήστοις χόλποις xoi ταµεείοις ἑνα- 
ποθώμεδα τὰ Otia χαρίσματα" βοήσωμεν ἀπέραντα , $VÀoynuévoc o ἐρχόμενος iy ὀνό- 
ματι xvgiov" " 3oc ἆληΘινὸς éy  óvóuai J'sov ἀληΦινοῦ, παντοκράτωρ éx τοῦ παντο- 
αράτορος, υἱος ἐν ὀνόματι πατρός βασιλεὺς ἀληθινὸς ἐξ ἆληθινοῦ βασιλέως 9 συναΐδιον 
xoi προαιώνιον UY βασιλείαν έχων, ὡς ὁ γεννήσας αὐτόν. κοινὴ 7ὰρ 7 βασιλεία, xai 
οῦκ ἔξωδεν την ταύτης τιμήν τῷ vtt Ó λόγος προοχληροξ, οὐδὲ ἀρξαμένην οὐδὲ προς- 
γενοµένην, ἄπαγε, ἀλλὰ φυσικὴν xai ἐδιόκτητον ἁληθῶς. μία γὰρ ή βασιλεία πα- 
τρὸς καὶ υἱοῦ καὶ ἁγίου πνεύματος», ὥςπερ καὶ µία οὐσία xai μία χυριότης. Jy 
xai μιᾷ προσκυνήσεε λατρεύοµεν μίαν τριςυπόστατον θεότητα, ἄναρχον, ἄκτιστον, 
ἀπέραντον xai ἀδιάδοχον. οὔτε γὰρ ó πατὴρ παυθήσεταί ποτε τοῦ εἶναι πατήρ, οὔτε 
ὁ υἱὸς τοῦ εἶναι υἱὸς καὶ βασιλεύς, οὔτε δὲ τὸ πνευμα τὸ ἅγιον τοῦ εἶναι τοῦτο ὅπερ 
ἐστὶ τῇ ὑποστάσει. οὐδὲν γὰρ τῆς τριάδος ἑλαττωθήσεται 7 παυδήσεταί ποτε Jl τῆς 
ἀῑδιότητος 73 τῆς κοινότητος xoi βασιλείας. ov γὰρ ὅτι ἄνθρωπος γέγονε δὲ ἡμᾶς 0 
υὲὸς τοῦ Φεου καὶ τὸν καθ ἡμῶν τύραννον κατέβαλεν, ἐν τῇ σαρχὶ ταύτῃ πραγµα- 
τευσάµενος τὴν κατὰ τοῦ δυσμενοὺς αὐτῆς ἐχθροῦ νέκην, διά τοῦτο βασιλεὺς ἐχρημά- 
τισεν ἀλλ ὅτι κύριος καὶ 9 εὸς dei, dua TOUTO καὶ βασιλεύς, ὡς ὁ γεννήσας αὐτόν, 
yvvé τε XGi μετὰ τῆς προςλήψεως xai εἰς το διηνεκές. μη βλασφήμει τὴν τοῦ ριστοῦ 
βασιλείαν, αἱρετικέ, ἵνα μὴ τὸν γεννήσαντα ἀτιμάσῃς. εἰ πιστὸς si, πιστώς πρόρελθε 
Ἄρισιῷ τῷ ἀληθινῷ 3 εῷ ἡμῶν, καὶ μὴ ὡς ἐπικάλυμμα ἔχων τῆς κακίας τὴν ἐλευδε- 
ρίαν. εἰ ὀοῦλος εἰ, ἐντρόμως τῷ δεσπότη ὑποτάγηὸι. ó γὰρ λογοµάχος οὔκ εὔγνω- 
ov δοῦλος, ἀλλὰ προδήλως. δυομενής. γέγραπται γάρ ,,0 μὴ τιμῶν τὸν υἱὸν OU τιμᾷ 
τὸν πατέρα τον πέμψαντὰ αὐτόν." 

VI. Ἡμεῖς δέ, ἀγαπητοί, ὃν εν ἐξέβημεν ἐπανέλθωμεν τῷ λόγῳ, βοῶντες ,, εὐλογημέ- 
voc ὁ ἐρχόμενος E ὀνόματι κυρίου». ὁ ποιμῆν ó καλὸς xai ἀγαθός, Φεἶναι τὴν quym 
αὐτοῦ ἑκουσίως ὑπὲρ τῶν προβάτων αὐτοῦ, 19, ὥσπερ τοὺς πρόβατα σετουµένους λύλους 
προβάτῳ ἁλίσκουσιν οἱ λυκόθηρες, οὕτω τοῖς νοητοῖς xoi ψυχοφθόροις λυκοις ἑαυτὸν 
ὡς ἄνθρωπον προῦ εἰς ὁ ἀρχιποιμῆν Φήραµα ποιήσῃ τοὺς Ψηρεύσαντας τῷ πάλαι ὁγ- 

ν9έντι vm αὐτῶν -«δάμ. 5: εὐλογημένος ὁ ἐρχόµενος. ἓν ὀνόματι κυρίου“ 9 εὺς κατά 
του διαβόλου» o? φανερῶς διὰ τῆς ἀπροςῤλέπτου δυνάμεως, ἀλλὰ διὰ τῆς ἀσθενείας 
τῆς σαρκὸς dico. τὸν xo ἡμῶν ἐσχυρόν. » εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἓν ὀνόματι xv- 
píov Ó βασιλευς χατά τοῦ τυράννου, οὐ διά τῆς πωντοκρατορικῆς δυνάμεως καὶ σοφίας, 
ἀλλά διὰ τῆς νομισθείσης τοῦ σταυροῦ µωρίας τοῦ ἐν κακίᾳ φρονέµου ὄφεως τὰ σχῦλα 
διαρπάσαι. » εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου» ὁ ἀληθενὸς κατὰ τοῦ ψεύ- 
στου, ὃ σωτῆρ χατὼ TOU λυμεῶνος, ὁ εἰρηνάρ ης κατὰ τοῦ πολεμήτορος, ὁ φιλόν- 
ὕρωπος κατὰ τοῦ μισανθρώπου. »εὐλογημένος 0 ἐρχόμενος ἓν ὀνόματι χυρίου΄ toe 
ριος ἐλεῆσαι τὸ πλάσμα τὸ iÓtOv. «,εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἓν ὀνόματι κυρίου 
κύριος σῶσαι τὸν πλανηδέντα ἄνθρωπον, καταλῦσαι τὴν πλάνην, φωταγωγῆσαι τους 5 
σχότεε, ααταργῆσαι εἰδώλων ἀπάτην, «ἀντειςάξαι Φεογνωσίαν σωτήριον, ἁγιάσαι χζ- 
guo, ᾽ἀπελάσα, τὸ μύσος καὶ ἄγος τῆς τῶν poco oy 9εών δεραπείας. - εὔλογημένος 
ὁ ἐρχόμενος ἓν ὀνόματε χυρέου y" εἷς ὑπὲρ πολλών, ῥόσασθαι πτωχὸν γένος ἀνθρώπων 
x χειρὸς στερεωτέρων αὐτοῦ, xai πτωχὸν xoi πένητα ἀπὸ τῶν διαρπαξόντων αὔτον, 
s εὐλογημένος Ó ἑρχόμενος ἐν ὀνόματι xvgiov M ἐπιχέαι οἶνον xoi ἔλαιον ἐπὶ τὸν έμπε- 
σόντα eic τοὺς λῃστᾶς καὶ πειρεωραμένον. ) εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι xv- 
oíov^ σῶσαι ἡμᾶς δὲ ἑαυτοῦ» ὥς φησιν ὁ προφήτης »οὐ πρέσβυς οὐδὲ ἄγγελος, di 
αὐτὸς Ó κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς. διὰ τοῦτο xoi ἡμεῖς εὐλογοῦμέν σε, xUQ£ , τὸν συν 
πατρὶ καὶ ἁγίῳ πνεύματι πρὸ αἰώνων xai εἰς αἰῶνας αἰώνων εὐλογημένον, πρὸ μὲν 
τῶν αἰώνων καὶ μέχρι τῆς δεῦρο ἀσώματον, "r& νῦν δὲ xai sig αἰῶνας μετὰ τῆς νείας 
καὶ ἀμεταβόλου xai ápsgíotov σου σαρχώσεως. 

VII. Ἴδωμεν καὶ τὰ ἑσῆς. Tí λέγει ὁ Φειότατος εὔαγγελιστής. - δἱςελ óvroc" γάρ 
φησι » foU χυρίου εἰς τὸ ἱερὸν προςήλόον αὐτῷ. χωλοὺ xoi «τυφλού, xai ἐφ εράπευσεν 
αὐτούς. ἰδόντες δὲ o£ ἀρχιερεῖς xai 0L Φαρισαῖοι τά Φαυμάσια ὁ ἃ ἐπούησε ; xui τοὺς παῖδας 
αράξοντας καὶ λέγοντας" ὥςαννὰ τῷ vt 4αβίὸ, εὐλογημένος. ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι xv- 
ρίου, οὐκ ἤνεγχαν τὴν τούτου τιμήν. ὅθεν προςελθόντες αὐτῷ εἶπον' οὐκ ἀκούεις τό 
οὗτοι λέγουσεν; οὗ βαρύνῃ δοξαξόµενος ὥς Φεός; ovx ἄχθῃ ἀκούων παρά τῶν dxá- 
χων τὰ τῷ 9εῷ xoi μόνῳ πρέποντα; ov πάλαι δεδήλωκεν o , 9eoc διὰ τοῦ προφήτου 
UV δόξαν μου ἑτέρῳ οὗ ὁώσω: καὶ πῶς σύ, ἄνθρωπος ὦν, ποιεῖς σεαυτὸν 9 εόν; 





EIZ TA BALA. 117 


ἀλλὰ τί πρὸς ταῦτα ὁ µακρόθυµος, ὁ πολὺς e ἐλέει καὶ βραδὺς εἰς ὀργήν; ἀνέχε- 
ται τῶν µεμηνότων, ἄναστέλλει τῇ ἀπολογέᾳ τήν φλογμονήν, ἀνθυπομνήσχει γραφάς, 
προφέρει μαρτυρίας 1 τῶν τελουµένων», καὶ ovx ἀπθθναένεται πρὸς τὴν πευσεν. διὸ καί 
gov: οὐδέποτε xai ὁμεῖς ἠχούσατέ µου διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος »τότε, γνώσε- 
σθε ὅτι ὃ λαλῶν αὐτὸς πάρειµε». οὐδ' αὖ πάλιν ». ἐκ στόµατος νηπίων καὶ JrnàÀa- 
όντων χατηρτέσω αἶνον &vexa. τῶν ἐχνρώῶν cov, TOU ααταλύσαι ἐχὃρὸν καὶ ἐκδικη- 
τήν οἵτινές ἔστε ἡμεῖς, οἱ νόμῳ προςανέχοντες καὶ προφήτας ἀναγινώσκοντες, 
κἀμὲ τὸν ἐν γόμῳ «καὶ προφήῆταις. κηρυττόµενον ἆ9 ετοῦντες. δοκεῖτε μὲν γὰρ ἓν 
σχήματι εὐλαβείας διεκδικεῖν τὴν τοῦ tov δόξαν, μὴ συνιέντες ὄτιπερ ὁ ἐμὲ ἀθετῶν 
καὶ τὸν πατέρα µου ἀφετεῖ" ἐγὼ γὰρ παρὰ τοῦ Φεοῦ ἐξγλθον καὶ ἐλήλυθα εἰς τὸν 
κόσμον, καὶ 7 E, δόξα καὶ τοῦ πατρὀς μού ἐστι δόξα. ἐλεγχθέντες δὲ οὕτως οἱ 
ἀνόητοι ὑπὸ TOU σωτῆρος ἡμῶν Φεοῦ, ἐπαύσαντο μὲν τῆς ἀντιλογίας, Φιμωδέντες τῇ 
ἆληθείᾳ᾿ ἕτερον δὲ ἐ ἐπισπασάμενοι dvoíag λογεσµόν, συμβούλιον xar αὐτοῦ ἐποιοῦντο. 
ἡμεῖς δὲ ψάλλωμεν γμέγας ὁ κύριος ἡμῶν, xai μεγάλη 7 Ἰσχὺς αὐτοῦ, xai τῆς συν- 
έσεως αὐτου οὐχ ἔστιν ἀριθμὸς." ταῦτα γὰρ ἅπαντα yéyovev,. ἵνα ὃ αἴρων τὴν 
ἁμαρτέαν τοῦ κόσμου ᾽ἁμνὸς xoi υὲὸς του Oto ἐκουσέως ὑπὲρ ἡμῶν ἐπὶ τὸ σωτή- 
ριον πάθος ἐλδῃ καὶ «ἐπὶ τὸ πραιτώριον γνωρισνῇ, xoi οἱ ἐξωνούμενοι τὸν ἐξωνού- 
μενον τῷ ζωοποιῷ αὑτοῦ αἵματι τὸν κόσμον συμφωνήσωσι τριάκοντα ἀργυρέοις, καὶ 
τὸ πάσχα tvO υπὲρ ἡμῶν Χριστός, ὅπως oí TQ Tai αὐτου αἵματι ῥαντιζόμενοι 
xoi τὰ χείλη ὡς φλιὰς σφραγιξόµενοι ἐκφύγωσι τοῦ ὁλοθρεύοντος τὰ βέλη a xoi 
οὕτως ὁ παθὼν capxi Ἀριστὸς xoi ἀναστὰς πριήµερος τῷ πατρὲ xoi τῷ ἁγίῳ πνευ- 
ματι ὁμοτέμως καὶ ὁμοδόξως παρὰ πάσης κτίσεως συµπροσκυνηθῇ, ὅτι αὐτῷ κάμψει 
πᾶν yóvv ἐπουρανίων xai ἐπιγείων καὶ χαταχθονίων, δόξαν αὐτῷ ἀναπέμποντες εἰς 
τοὺς αῶνας τῶν αἰώνων. duy. | 





ΜΗΘΟΔΙΟΥ 


EK ΤΗΣ ΕΙΣ TO ΙΩΒ BIBAION ΕΡΜΗΝΕΙΑΣ. 


I. 


41 Ἴσως dí, ἐπεὶ οἱ φίλοι τοῦ Top ῴοντο τὴν αἰτίαν κατειληφέναε, δὲ Dv ταῦτα 
ἔπασχε, πρὸς ἐκείνους ἀποτθινόμενος ὁ δέχανος τν περὶ τών αριµάτων του Φεοῦ 
σοφίαν ἄληπτον εἶναι ὁμολογεῖ, οὗ μόνον αὐτῷ, ἀλλὰ καὶ παντὶ ἀνθρώπῳ, xai LL 
ἐπιστήμην τῆς βουλῆς του 9εοῦ μὴ ἐκανὸν εἶναι παραδέξασθαι τὸν περέγειον τόπον 
ἀποφαέγεσαι-, gom ὃ ἄν τις σοφέαν ἐνταῦθα τὴν τελείαν εὐσέβειαν εἰρῆσδαι; πρᾶγ- 
μα Φεῖον, ὑπὸ μόνου του Φεου τοῖς ἀνθρώποις δωρούμενο». ὁ δὲ νοῦς τῶν ῥητῶν 
οὗτος: μεγάλα, φησέν, ὁ Φεὸς τοῖς ἀνθρώποις ἐδωρήσατο, ἓν τῇ φύσει κατασπεέρας 
αὐτῶν τὸ ἐρευνητικὸν xai σοφὸν xai TEXVIXOY , ὅπερ λαβόντες οἱ ἄνθρωποι γην τε 
μεταλλεύουσι καὶ γεωργοῦσε. τὴν δὲ κατὰ Φεοσέβειαν σοφίαν οὐκ ἐν τόπῳ τενὶ 
ἔστιν εὑρεῖν οὔκ οἴκοῦεν ταύτην ἄνθρωπος ἀνολαβεῖν δύναται, οὖκ ἄλλοις παρα- 
ὀοῦναε. ὅθεν καὶ oL Ἑλλήνων σοφοὲ ἐδέᾳ δυνάμει τὴν Φεοσέβειαν ξητήσαντες 2016- 
χησαν. τὸ γὰρ πράγμα, ὥς ἔφημεν, οὔκ ἀνθρώποις ἐστὶν € ἐφικτόν, ἀλλὰ τῆς Φείας 
δωρεᾶς τε xai χάρετος. διὰ τοῦτο καὶ ἐξ ἀρχῆς ὃ Φεὸς τὰ μὲν δὲ ὁπτασιω», τὰ δὲ 
δὲ ἀγγέλων ἐπιφοιτήσεως, τὰ δὲ διὰ τῶν Ψεοφορουμένων ἁγίων. προφητῶν τὴν 9t0- 
σέβειαν τοὺς ἀνθρώπους ἐξεπαίδευσε. καὶ » Ψεωρητικὴ δὲ σοφία J'eov dáigov y ἐξ 1j nc 
κινούµεθα περὶ τὰς τέχνας καὶ τὰ ἐπιτηδεύματα, xai Tv πάντες κοινώς ἔχομεν, ἄδι- 
xoí τε καὶ δίκαιοι’ ᾗ γὰρ ζῶα γεγόναµεν λογικά, ταύτην εἰλήφαμεν. ταύτῃ του xai 


ἐν τοῖς ἆμπροσθεν ἑλέγετο »πότερον οὐχ ὁ κύριος ὃ διδάσκων σύνεσιν καὶ ἐπιστη- El 


cc 


µην; ὡς τοῦ κτήµατος Φεοδωρήτου τυγχάνοντος. 


1) Ex Nicetae Catena in Job, c. XIX, p. 429 ed. Londin. a. 1637. Hoc fragmentum et reliqua ex 
eadem Catena sumta inscribuntur: MeSodíov. In Catena in Job. codicis olim Palatini 280, nunc 
Vaticani item insunt Methodii fragmenta. "Vid. Monum. Viror. Illustr. P. J. p. 70. Methodius Sidae, 
euius in Catenis mss. in Job, multae expositiones leguntur, a Patarensi non diversus esse videtur. 
Vid. Allat. Diatr. de Methodior. script. p. 352, Colomes, Opp. p. 704 sq. et Fabric. Biblioth. Gr. ed. 
Harles. T. VII, p. 266. 


Φοξ]. 2, 13. 
Jac. 1,19. 


Esai. 52, 6. 
Psa1. 8,3. 


Joan. 5, 39. 


Joan. 15, 23. 
Joan. 16, 28. 


Psal. 145, 5. 
Joan. 1, 29. 


Joan. 18, 28. 
33. 


Matth. 20,16. 
1 Cor. 5,7. 
Exod. 11, 7. 


Phil. 2, 10. 


Job. 38, 1. 


' pid. 40, 1. 


Esai. 49,9. 


Job. 40, 3, 
sec. LXX. 


Sap. 12, 1. 


Job. 38, 4. 
Gen, 1, 2. 


118 MEOG04IOY 
II. 


. 1 Ἐπισήμηνωι ὅτι κύριος doyndev ἀνθρώποις ov AaAtt* ἀλλ ἐπὰν παρασκενάσι- 
ται ψυχὴῦ διὰ πλειόνων καὶ ἐγγυμνᾶσηται καὶ ἀναβῇ εἰς ὄψος, καθ ὅσον δυνατὸν 
ἀνθρωπένῃ φύσει, τότε λαλεῖ καὶ τοὺς αὐτοῦ λόγους ἀποκαλύπτεε εἰς τοσοῦτον ἆνα- 
βεβηκόσεν. ἐπειδὴ δὲ » λαίλαψ χειμῶνός ἐστι ποιητική, ἐν δὲ χειμῶνι περιστάσεων 
ὁ "Qf περὶ τὴν πίστιν οὔκ ἐνανάγησεν, ἀλλὰ καὶ διέλαµψε, διὰ τοῦτο Ó χθηµατίζων 
αὐτῷ πρὸς σύμβολον τοῦ καταλαβόντος αὐτὸν χειμώνος διὰ λαέλαπος χρηµατίζει" 
διὰ δὲ τὸ μεταβαλεῖν αὐτοῦ τὰ πράγματα ἀπὸ χειμῶνος sig εὐδίαν οὗ µόνον διὰ 
λαίλαπος, ἀλλὰ καὶ διὰ νεφῶν λαλεῖζ. | 


Πι. 


* Πολλοὶὺ καταβέβηκαν εἰς ἄβυσσον, οὔχ ὥστε περιπατεῖν ἐν αὐτῇῃ, ἀλλ ὥστε δέ- 
σµιοε εἶναι. "Incovc μόνος ἐν ἁβύσσῳ περιεπάτησεν Gg ἐλεύθερος, ὅπου Lyvg περι- 
πατούντων OUx ἔνι. εἴλετο γὰρ «Φάνατον, ovy ὑπεύθυνος Qv, ἕνα τοὺς ὑποκειμένους 
Φανάτῳ λνυτρώσηταε, λέγων τοῖς ἐν δεσμοῖς' ἐξέλθετε, καὶ roig ἓν τῷ σκότει ἄνα- 
καλύφθητε, ᾧ καὶ τὰ ἑξῆς συμφωνοῦσιν. 


IV. 


Ορᾷς, imi τέλει τῶν ἄθλων ἀναγορεύει τὸν ἀθλητὴν λαμπρῷ τῷ κηρύγµατι, 
καὶ γυμνοῖ τῆς πληγῆς τὸ ἀπόῤῥητον oit. µε ἄλλως -σοι κεχρηµατικέναι΄ λέγων η 
ἵνα ἀναφανῇῆς δίκαιος: τοῦτο τῶν τραυμάτων τὸ φάρµακον, τοῦτο τῆς ὑπομονῆς ἤ 
ἀντίδοσες. τὰ γὰρ ἑξῆς ἴσως µικρά, κἂν μεγάλα τισὶ δοκῇν καὶ μικρῶν ἕνεκεν oixo- 
νοµηθέντα, εἰ καὶ διπλασίω τῶν ἀφηρημένων ἀντιλαμβάνει. | 


V. 


» -— ^ ϱω ΄ ^) 9 [4 M 
* Μεὺόδιος δέ ,,πνεὺµα Φεῖονι- πᾶσιν ἀνθρώποις ὑπὸ Jtov doOév, περὶ ov καὶ 
, " , ^ ” A 0 
Σολομὼν ἔφασκε ,TÓ γὰρ ἄφθαρτόν σου πνεὺμά ἐστεν ἓν mcs, τὸ συνειδὸς &lap- 
e . ^ ve 
βάνει, ὃ καὶ καταγενώσχει τῆς Wvync &uagravovonc. 


' VI. 


""Euoi φιλονεικεῖς καὶ πρὸς ἐμὲ ἵστασαι καὶ τοῖς ἐμοῖς ἀθληταῖς ἀνταγωνήῃ, 
nd * ιά 4 P ΄ ς , , J ^ e 9 
ποῦ δὲ ἧς, ὅτε ἐγὼ τὴν γῆν εἰργαζόμην! τίς ἧς τότε; ἤδη, φησέ, πεπτωκεις; καὶ γὰ 
δρ ^ » P] ^ , , « 
ἐν ἀρχῇ τῆς κοσµοποιέας σκότος jv, φησέν, ἐπάνω τῆς ἆβύσσουν σκότος τοῦτο ov 
χτισθὲν σκότος, ἀλλα προαιρετικῶς ἀρξάμενον σκότος τῇ τοῦ φωτὸς στερήσει. 





ΜΗΘΟΔΙΟΥ | 
AIIOZIIAZMATIA TIN A. 


I. 


* Ov δύναται ἡ àv9Qunívg φύσις αὐτὸ καθαρῶς τὸ δίκαιον [ἐν] ψυχῇ Φεασασθαυ 
τὰ πολλὰ τῷ λογισμῷ ἀμβλυώττουσα. 


Π. 


7 Πάσης ἀγαθῆς 5 καταρχὴ πράξεως ἐν τῇ ἡμετέρᾳ βουλῇ τὴν ὑπόστασιν κέκτ- 
ται, 10 δὲ συμπέρασμα ἐν τῷ Dig. 


1) Ibid. ο. XXVI, p. 538. 

2) Ibid. p. 547. 

9) Ibid. c. XXVIII, p. 570. 

4) Ibid. c. XIX, p. 418, ex Olympiodoro, 

5) Ex Catena in Job., apud L. Allat. Not. in Eustath. Antioch. Comment. in Hexaém. p. 90, 
ubi male τές εἷς pro τίς ἧς scriptum. JZezrox&sc i. q. de matre cecideras. Vid. Rittershus. ad Oppian. 
Hal. I, 738. p.217 sq. Decaligine, quam Methodius tangit, vid, Allat. l.c. et Animadv. in Basil. 1, p. 10. 

6) Ex Parallelis SS. Jo. Damasceni, Opp. T. Π. p. 438, B., ubi lemma: Μεθοδίου. : 

7) Ex Parall. SS. Jo. Damasceni Opp. T.1I. p.684, B., ubi lemma codicis Rupifucald.: του 
ἁγίου ἱερομάρτυρος Μεθοδίου Πατάρω». Conf. S. Nil. Epist. IV, 15. p. 470 Allat. Ἠμέτερον µέν ἐστι 
τὸ προελέσθαι µόνον τὸ κρεῖττον καὶ σπουδάσαε, Φεοῦ δὲ τὸ sic ἔργον ἀγαγεῖν τὴν ἀγαδὴν ἔφεσν. 


o» 
E 








ALTIOZXILAZMATIA TIN. A. 119 
II. 


! Πονηρία ἀρετήν τε καὶ ἑαυτὴν οὐδέποτε ἂν qwoír. 


IV. 


[4 ^ - , ^ , , ” * ο 
"H τοῦ Φεοῦ δικαιοκρισία ταῖς ἡμετέραις ὁιαθέσεσεν ἐξομοιοῦται' καὶ οἰάπερ 
M c ^ y a C ο , 

ἂν τὰ παρ ἡμῶν 5, τοιαῦτα ἡμῖν ix τῶν ὁμοίων ἀντεπαρέχεται. 


Ms 


* My πως ἄρα αἱ τρεῖς αὗται τῶν προγόνων κεφαλαὶ πάσης τῆς ἀνθρωπότητος 
ὁμοούσεοι ὑποστάσεις xaT εἰκόνα τινά , ὡς xai M εθοδ í Q δοκεῖ, τυπικῶς γεγόνασι 
τῆς αγίας καὶ Opoovcíov τριᾶδος, τοῦ μὲν ἀναιτίου καὶ ἄγεννητου ««δαμ τύπον καὶ 
εἰκόα ἔχοντος τοῦ ἀναιτίου καὶ πάντων αἰτίου παντοκράτορος Φεοῦ καὶ πατρός, τοῦ 
δὲ γεννητοῦ υἱοῦ αὐτοῦ εἰκόνα προδιαγράφοντος τοῦ γεννητου viov καὶ λόγου τοῦ 
$sov, τῆς δὲ ἐκπορευτῆς Evag σηµαινούσης τὴν τοῦ Ἁγίου πνεύματος ἐκπορευτὴν 
ὑπόστασιν. . '. 


1) Hane sententiam tamquam ex Parallelis Damascenicis haustam profert Combefisius. At in 
editione Lequieniana eam nuspiam detegere licuit. Galland. 

2) Haec recitat Combefisius velut e Stobaei sermone 52 excerpta. Verum ex Methodio nihil 
apud Stobaeum legitur, sed apud Antonium Melissam, ex cuius lib. I, cap. 183, et S. Maximi cap. V 
conflatus est sermo 52 in editione Wecheliana. Sic monet Fabricius Bibl. Gr. tom. VIII, p. 715. In 
editione autem Genevensi anni 1619 Locorum communium Antonii et S. Maximi occurrit hoc dictum 
serm. 11, p. 60, atque Gregorio Nysseno tribuitur. Galland. 

3) Ex Anastasio Patriarch. Antioch. περὲ τοῦ κατ εἰκάνα, ap. Mai. Script. Vet. Nov. Callect. 
T. IX. p. 619, vel si mavis ex Anastasio Presb. Sinaita περὲ τοῦ χατ εἰκόνα cet. post Origen. Phi- 
local. ed. Tarin. p.505 sq. —  Suspectae fidei est fragmentum, quod Aegid. Tschudius in Gallia 
Comata p. 182, nescio unde sumtum, affert: , Methodius Martyr. Insignia fuére Burgundioni- 
bus Elurus, Cymbris Taurus, Francis Leo (antequam in Gallia figerent pedem), Gepidis navis." 
Fac enim Methodius alicubi scriptorum suorum, velut in libris adversus Porphyr., insignia populo- 
rum attigerit (id quod coll. p. 103 concedamus), vix tamen ac ne vix.quidem ille scribere potuit, 
quae fragmentum a Tschudio allatum narrat. Methodii enim aetate, id est altero dimidio seculi III, 
Burgundiones et Gepidae orbi Romano innotescere coeperunt, Franci autem Rhenum transgredi pri- 
mum tentaverunt; Cimbri soli de scena historiae dudum decesserant. Aelurum Burgundionum insigne 
fuisse, multi, licet ἀνιστορήτως, repetierunt, Fingendi commenti de navi, Gepidarum insigni, Jor- 
nandis narratio de Gepidis ansam dedisse videtur. De tauro Cimbrico vide Berndii librum, qui in- 
scribitur; Die Hauptstücke der Wappenwissenschaft, P. I, 2. 204. Fragmentum Tschu- 
dianum Berndium fugit. 


INDEX CAPITUM SYMPOSII S. METHODII,: EPISCOPI ET MARTYRIS 


Introductio. Operis consilium. Iter ad 
paradisum. Virtutis descriptio et prosopopoeia. 
Agnus, vitex, symbolum castitatis. Marcella, in- 
ter Christi virgines senior et prima. Pag. 10 sq. 

Oratio I. Marcella. 

Caput I. "Virginitatis arduitas et praestantia. 
Doctrinae studium virginibus necessarium. 11 sq. 

Cap. Π. Virginitas e coelis planta, sero tan- 
dem agnita. Hominis ad perfectionem, provectio 
quomodo instituta. 12 

Cap. ΗΙ. Abrahami circumcisione sublata so- 
rorum conjugia. Α propheticis temporibus repu- 
diata polygamia. Castitas coniugalis ipsa modis 
coercita. 12 sq. 

Cap. IV. Unus Christus virginitatem edocuit, 
aperte praedicans regnum coelorum, Dei simili- 
tudo divinarum virtutum luce perficienda. 18 

Cap. V. Christus, incorruptam carnem in vir- 
ginitate servans, ad virginitatem excolendam al- 
licit. Virginum exiguus numerus prae multitu- 
dine aliorum sanctorum. 

Oratio II. Theophila. 

Cap. 1. Non sublatae nuptiae virginitatis prae- 
conio. 14 

Cap. Π. Generatio affinis primae Evae ex costa 
et osse Adae formationi. Deus hominum conditor 
in consueta generatione. 14 

Cap.III. Locus Scripturae vexatus. Spurii non 
solum fideles, sed et quandoque praelati. 14 sq. 

Cap. IV. Humana generatio, Deique in ea opus 
declaratum. 1 


Cap. V. Idem argumentum persequitur S. Pa- 
ter. 15 sq. 
Cap. VI. 


Etiam adulterinorum partuum cura 
Deo; iis angeli curatores dati. 16 
Cap. VII. — Anima rationalis ab ipso Deo. 
Castitas non una bona, etsi melior et honora- 
tior. 16 sq. 
Oratio III. Thalia. 
Cap. I.. Locus Geneseos II, 28. 24 cum textu 
Paulino Ephes. V, 28— 32 collatus. 17 
Cap. II. Pauli apostoli digressiones. Eius do- 
ctrinae character; nihil in eo dissentaneum. Suf- 
fixus Origenes, qui improbe omnia ad allegoriam 


trahit. 17 Sq. 
Cap. III. Primi Adam et secundi comparatio 
instituta. |j 18 


Cap. IV. Nonnulla hic dura et simplicius di- 
cta, nec satis ex theologiae norma prolata vi- 
dentur. 18 

Cap. V. Ieremiae locus expensus. 18 

Cap. VI. Spiritualium ovium integer numerus. 
Homo alter ab angelis in Dei laudem chorus. 
Ovis perditae parabola exposita. 18 sq. 

Cap. VII. Christi opera Dei et hominis pro- 
pria, eius ipsius qui unus sit. 19 


Cap. VIII. Sapientiae ossa.et caro. Costa ex 
qua formata spiritualis Eva. Spiritus sanctus. 
Adae adiutrix mulier, desponsae Christo virgi- 
nes. 19 sq. 

Cap. IX. Gratiae oeconomia in Paulo apo- 
stolo. 

Cap. X. Eiusdem apostoli doctrina de casti- 


monia. 20 8q. 
Cap. XI. De eodem argumento. 21 
Cap. XII. 


Paulus viduis exemplum, et iis qui 
uxoribus non uterentur. 2] 
Cap. XIII. Pauli de virginitate doctrina ex 
penditur. 2] sq. 
Cap. XIV.  Virginitas Dei donum, nec cuivis 
temere arripiendum eius propositum. 22 
Oratio IV. Theopatra. 
Cap. I. Laudandae virtutis necessitas, cui sup- 
petit facultas. 22 8q. 
Cap. II. Castimoniae virginitatisque praesidium 
divinitus datum hominibus, ut ex vitiorum coeno 
emergant. ' 23 
Cap. III. Expenditur Davidicum illud: Super. 
flumina Babylonis etc. Ότραπα e salicibus 
suspensa quid innuant, Salix symbolum castita- 
tis. Salices aquis irriguae. 20 
Cap. IV. Interpretationem eiusdem loci prose- 
quitur auctor. 28 sq. 
Cap. V. Virginum dotes, quibus ornatae uni 
viro exhibentur Christo. 34 
Cap. VI. , Virginitas omni loco ac tempore 
colenda ac laudanda. 24 sq. 
Oratio V. Thallusa. 
Cap. I. Magnum votum est oblatio uou 
tis. 
Cap. II. Abrahae sacrificium vaccae triennis el 
caprae trimae et arietis annorum trium quid 
signiflcet, Omnis Deo consecranda aetas. Triplex 
vigilia est aetas nostra. 20 
Cap.IIIl. A puero virtutem colere longe opl- 
mum. 20 sq. 
Cap. IV. Perfecta Deo consecratio et devotio 
quaenan. 20 
Cap. V. Votum castitatis eiusque ritus in Lege 
Vites, Christus et diabolus. 20 sq. 
Cap. VI. Sicera vinum facticium et spurium, 
perinde inebriaüs.  Cavenda virgini ipsa quae 
peccato vicina. Altare incensi virgines. 


Cap. VII. Ecclesia media inter legales um- 
bras et coeli veritates. 21 
Cap. VIII. Duplex altare viduae et virgines 


Aurum virginitatis symbolum. 
Oratio VI. Agatha. 
Cap. I. "Virginis decoris tenacis praestantia. 
Anima ad Dei imaginis, id est Filii, imaginem. 
Diabolus animae procus. 28 
Cap. 1L. Parabola decem virginum. 2654: 


, 

















' Cap.IL. Alta sacrarum virginum mens et con- 


| 


INDEX CAPITUM SYMPOSII S. METHODII, EPISCOPI ET MARTYRIS. 


Cap.III. "Virginitatis idem conatus et aggres- 
sio, dispari exitu. 29 


Cap. IV. Quid oleum in lampadibus. 39 sq. 
Cap. V. Virgjnitatis praemium. 30 
Oratio VII. Procilla. 

Cap.Il. Quinam verus ac gravis laudandi mo- 


dus. Pater maior Filio auctoritate principii, non 
substantiae.  Virginitas lilium. Fideles animae 
ac virgines una unius Christi sponsa. 30 sq. 
Cap. Il. Loci Cant. IV, 9— 12 interpretatio. 31 
Cap.III. "Virgines ipsae martyres, inter Chri- 
sti sodales, primae. 91 sq. 
Cap.IV. Locus Cant. Vl, 7. 8 expensus. Re- 
ginae, sanctae ante diluvium animae.  Concubi- 
nae, animae prophetarum. Divinum semen ad 
spiritales fetus in prophetarum libris. — Quasi 
clandestinae cum prophetis Verbi nuptiae. 32 
Cap. V. Sexaginta reginae cur sexaginta, et 
eur reginae. — Primi aevi sanctorum ον 
tia. 
Cap. VI. Octoginta concubinae quaenam. 
eae prophetis Incarnationis notiones. 2 
Cap. VII. Adolescentulae, iusti veteres. Eccle- 
sia, una illa sponsa, reliquis praestantior. 32 sq. 
Cap. VIII. Christi natura humana, una illa 
eius columba, 33 
Cap. IX. — Virgines statim post Reginam ac 
Sponsam. 
Oratio ΥΠ. Thecla. 
Vocis παρθενία Methodianum  ety- 


Fa- 


Cap. I. 
mon: paene divina, Virtus, doérr; Graece, unde 
dicta. 33 sq. 


stantia. Virginum in beatas sedes ante reliquos 
introductio. 

Cap. III. Virginitatis sors et hereditas. . 384 

Cap. IV. Paraenesis ad virginitatem excolen- 
dam. Proponitur excutiendus locus Apoc. XII, 
1—6. 94 sq. 

Cap. V. Mulier pariens infesto dracone, Ec- 
cesia: eius cultus et gratia. 

Cap. VI. Ecclesiae opera, filiorum in baptismo 
parturitio. Luna in baptismo: plenilunium Chri- 
sti passionis. δῦ sq. 

Cap. VII. Mulieris partus in Apocalypsi, non 
ile Christi, sed fidelium in lavacro. 36 

Cap. VIII. Fideles in baptismo mares, Christo 
eobfgurati. Sancti, ipsi Christi. 36 
' Cap. IX. Filius Dei, qui ipse semper, hodie 
gignitur in animis sensuque fldelium. 90 84. 

Cap. X. Draco, diabolus. Stellae, draconis 
cauda coelo excussae, haeretici. Trinitatis nu- 
meri, id est personae numeratae: círca eas er- 
rores. 97 

Cap. XI. Mulier cum filio masculo in deserto, 
Ecclesia. — Virginum sanctorumque desertum. 
Numerorum perfectio ac mysteriorum.  Senarii 
aequalitas et perfectio.  Senarius in Christum 
reatus. Ex hoc item numero mundi creatio et 
harmonia tota conflata. 87 sq. 








121 


Cap. XIL Ad imitationem Ecclesiae, in solitu- 
dine degentis et draconem superantis, provocan- 
tur virgines. 38 

Cap. XIII. Bestiae diademata septem, victrice 
castitate tollenda. ^ Draconis cornua decem, De- 
calogo opposita vitia. Fati opinio, malum maxi- 
mum. 98 sq. 

Cap. XIV. Mathematicorum doctrina non pror- 
sus spernenda, quamdiu in astrorum versatur 
notitia. Duodecim zodiaci signa, nomina my- 
thica. 9 8q. 

Cap. XV. Argumenta a fati et geneseos novi- 
tate. Aureum genus, prisci homines. Argumenta 
adversus mathematicos, sane solida. : 40 

Cap. XVI. Alia complura in eosdem mathe- 
maticos intorta. 40 sq. 

Cap. XVII. Concupiscentia carnis et spiritus: 
vitium et virtus. 41 sq. 

Oratio IX. Tysiana. 

Cap. I. Castitas, veri tabernaculi ornatus prae- 
cipuus. Ad tabernaculorum festum celebrandum, 
septem dies Judaeis indieti quid significent. Se- 
ptenarii huius incerta summa, nec ulli liquet, 
quando futura mundi consummatio sit. Mundi 
fabrica etiamnum completur. 42 sq. 

Cap. II. Figura, imago, veritas: lex, gratia, 
pim Homo immortalis conditus: mors invecta 

estruendo peccato. 48 

Cap. ΠΠ. Quomodo se quisque ad futuram re- 
surrectionem comparare debeat, 43 sq. 

Cap.IV. Mens depurgatis vitiis perspicacior, 
AÀnimi ornatus ac virtutum series. Caritas densa 
et constipata. Castitas, omnium postremus or- 
natus. lpse matrimonii castigandus usus. 44 sq. 

Cap. V. Mysterium tabernaculorum. 46 

Oratio X. Domnina. 

Cap. I. Sola efficit ac praestat castitas, ut 
anima laudatissime gubernetur. 5 sq. 

Cap.Il. Locus Iudic. IX, 8. 15 expensus. Ar- 
borum ο. exposcentium allegoria. 46 

Cap. III, Rhamnus et agnus, castitatis sym- 
bolum. Quatuor Evangelia, id est prauedicationes 
sive leges ad salutem institventes. 46 sq. 

Cap. IV. Lex inutilis ad salutem.  Castitatis 
postrema lex sub rhamni specie. 47 

Cap. V. Diaboli aemula in omnibus malignitas. 
Duo genera flcuum et vitium. 47 sq. 

Cap. VI. Visionis Zachariae mysterium. — 48 

Oratio XI. Arete. 

Cap. I. Verae Main et castae paucae. Casti- 
tas certamen. Thecla virginum princeps. 48 sq. 

Thecla hymnum composite canente, reliquae 
virgines illi succinunt: loannes Baptista, martyr 
castitatis; Ecclesia, Dei sponsa, intacta virgo, 
cet. 9 sqq. 

Epilogus. Utri meliores, continentes, an qui 
gaudent ipsa mentis tranquillitate. Pugnae casti- 
tatis periculum: tranquillitatis felicitas.  Depur- 
gatae ac tranquillae mentes, dii, Deum visurae. 
Virtus tentationibus exercita probatior. 91 sqq. 


8* 


EPIMETRUM ANNOTATIONIS. 


IN 
S. METHODII OPERA. 


Visum est, hoc loco nonnulla, quae posterioris aetatis scriptores ex Methodio in medium attu- 
lerunt vel compilando tacite delibarunt, recensere et specimine quodam rationem illustrare, qua eius- 
modi locis ad crisin factitandam usus sum (vid. Epist. ad Lector. p. VIII), praesertim quum Ex- 
cerpta, de quibus acturus sum, quippe postmodum investigata, in Methodio Platonizante non 
iractaverim. Ac per hanc occasionem alia plura expromam, quae ad Methodium vel emendandum 
vel illustrandum pertinent. 

Prolegomiun. p.3. b. D. In eo autem ... disputantes. De personis dialogi optime ex- 

posuit Gataker. Advers. Misc. Posth. cap. 34, Opp. T. I, p. 784, C. — G. 

Ó fiysnpos. p. 12 (Allat. p. 10) µεγάλῃ .. (19) .. τὸ δὲ πλειόνων»ν] Allatius Not. in Eustath. 
Antioch. Hexaém. p. 250 sq. haec ex Methodii Symposio, tum temporis nondum edito, attulit. Quae 
illic ab Allatii editione discrepant, exceptis operarum erratis, haec sunt: P. 16. µεγάλῃ .. ὕπερ- 
βολῇ) µεγάλη .. ὑπερβολή. Cum A. (ed. Allat.) recte consentiunt P. (ed. Possin.) et €. (ed. Com- 
befls.)  σπουδαίως) σπουδαίω»: σπουδαίαν V. (cod. Vatic.), σπουδαίως, ut A., M. (cod. Μαζαι.) . 
P. C. P. 17. παραπεμφθῶσι) παραπεμφθῶσι», recte, si ὑποστιγμῆ ante κἀκεῖθεν ponatur (vid. 
Method. Platoniz. annot. 673 et 734), quamquam » etiam.P. C. om., qui αέση distinguunt. — P.18. 
τῶνδε) τῶν δέ, errore in libris mss. pervagato; τῶνδε, ut A., P. C. ὁρμίζονται) ἀφόβως opult.: 
ἀφόβως ἑνορμίζ. V. οἱ sic P.C. Vid. Method. Plat. annot, 190. . 19. διαθήκῃ) διαθήκη», v adscripto 
pro » male accepto; διαθήκῃ, ut A., P. C. 7zt£QtEuVÓuEvoG) περιστελλόμενος, ut V.; περιτεμνόµενος 
ut A., M.P. C. ἀδελφῆς, ole σαρκός) ἀδελφης ola σαρκός, melius. P., ut A.; dde φῆς, διά 
σαρκὸς pessime C. Vid. Method. Platon. annot. 969. 

P. 19 (25) 0 χριστόληπτος.. ἓν βιβλέῳ τῆς ἀποκαλύψεως Ἰωάννης λέγει] Hic lo 
eus et qui eius similes in Symposio (p. 146. 181. al.) inque aliis Methodii scriptis reperiuntur (v. c. 
in libro περὲ ἀναστάσεως, vide infra), obversati sunt Andreae Cret, Comment. in Apocal. p. 2, 37 
— 43. ed. Sylburg. περὶ μέντοι τοῦ 96oztvtvotov τῆς βίβλου περιττὸν μµηκύνειν τὸν λόγον ἡγούμεθα, 
τῶν µακαρέων Γρηγορίου [qud] τοῦ Φεολόγου καὶ Κυρίλλου, προςέτι δὲ τῶν ἀρχαιοτέρων Παπ- 
πίου, Εἰρηναίου, Μεθοδίου καὶ Ἱππολύτου ταύτῃ προςμαρτυρούντων τὸ ἀξιόπεστον, qui locus vete- 
rum testimoniis de Methodio adiiciatur. Minus docte Arethas, Caten. Graec. PP. in N. T. ed. Cra- 
mer. T. 8. p. 176. περὶ δὲ τοῦ Φεοπνεύστου τῆς βέβλου ó ἐν ἁγίοις Ἡασέλειος xai Γρηγόριος ὁ 96ioc 
τὸν λόγον καὶ Κέόριλλος x«i Παπίας καὶ Εἱρηναίος καὶ Μεθόδιος xai Ἱππόλυτος, oi ἐκκλησιαστικοὶ 
πατέρες, ἐχέγγυοι πιστώσασθαι. 

P. 14 (32) ἐκταρασσομένης .. ἐξέσσυται γῆν] Theóphanes Cerameus nonnihil hinc hausit 
Homil. 17. p. 106, D. ed. Scors. oí γὰρ πρὸς τὴν λυσσώδη µίξιν ἐρεθεσμοὶ ἐξ αὐτοῦ τοῦ σώματος 
πᾶν τὸ γόνιμον τοῦ αἵματος xai ωυελῶδες (p. 107, A.) ἐξοίσουσι. Γόνιμον ille pro vulg. γονιμώ- 
τατον, fortasse recte, ut τὸ μυελῶδες τοῦ αἵματος καὶ yóviuov apud Methodium idem sit atque ὁ 
γόνιμος μυελὸς ap. Plat. Tim. p. 77, D., quo cum loco conf. p. 91, A. "E£oícovo: ap. Theoph. Scor- 
sus male vertit: extrahunt. Legendum: ἐχσεύουσι, quemadmodum nos ap. Method. ἐξέσσυται 
pro vulg. ἐξύεται (A. ἐξύσσεται) reposuimus. "Vid. Method. Plat. annot. 107. 

P. 16 (43) τοὺς δηλήμονας .. τοῦ βίου] Theophanes Ceram. flosculum decerpsit Hom. 49. 
p. 910, B. oí γάμων ἀλλοτρίων δηλήωαονες xai διαῤῥήκται τῆς ἁρμοστίας τοῦ βίου, omisso quidem 
τῶν χορδῶν, quod ap. Method. sequitur, et, si lectio sana est, posita voce inaüdita ἁρμοστία pro 
Platonica εὐαρμοστία, de qua conf. Ast. Lex. Plat. I. 840. Sed confirmat Theophanes γάμων, ex 
V. M. repositum pro vóucv, quod À. habet. Adulteri sunt dyÀzuorec γάμων et ea re infringunt 
leges, quippe διαῤῥήκται τῆς εὐαρμοστίας τῶν χορδῶν τοῦ βίου. Conf. Plat. Gorg. p. 484, A. taQ- 
ῥήξας .. vóuovc. :4dAlotoíov Theophanes de suo addidit. 

P. 16 (44) τίς γὰρ .. (45) .. τὰς id£coc;] Locus exstat ap. Jo. Damasc. Parall. SS., Opp. ed. , 
Lequien. T. 2. p. 310, D. 311, A. cum falso lemmate: τοῦ ἁγίου ἸΜεθοδίου περὶ ἀἁναστάσεως, et cum 
hac lectionis varietate: γάρ) om.  «ἄτηκτον ἔπηξεν) ἐξήπται ἄτηχτον, quorum prius respui, coll. 
Platone Tim. p. 73, E. στέγασµα .. ξυμπηγνὺς .. ὀστείνον. "άτηκτον loco vulgati ἄπηχτον re- 
cepi, coll. Tim. p. 78, E, vz' duqoiv ἄτηκτον ἀπειργάσατο. A. et C. ἄπηκτον ἔπηξεν nervosa 
iranspositione, P. languide ἔπηξεν ἄπηκτο». ξυνέδησε νεύροις ἐπιτείνεσθαι) συνέδησε, neglecta 














EPIMETRUM ANNOTATIONIS IN S. METHODII OPERA. 123 


dialecto Attica, quam Methodius Platonis exemplo sequitur. Dein ἐπιτείνεσθαι νεύροις, ut VB. 
(VV. LL. ex Vatic. et Barber. ap. Allat.), unde P. et C. receperunt. Sed praestat £vvéógot (nim. 
τὰ ὁστᾶ) νεύροις cum A. coniungere, ut ἐπιτείνεσθαι καὶ ἀνίεσθαι .. τὰ µέλη sit swuctura conse- 
quentiae. ἀνίεσθαι) Confirmat D. (Daimasc.) receptam ex VB. vulg. lectionem; Α. ζευγνυ»ίεσδαι 
(sic). τίς d' ὑπονόμους .. πνεύματι) om., ut V.; P. verba ab A, suo ex cod. expressa et a C. 
servata delevit. Sed ὑπόνομος quum proprie dicatur ὀχετός, διώρυξ (Suid.), translate ὑπόνομοι 
sanguinis sunt venae, quae alias ὀχετοὶ et ὑδραγωγίαι αἵματος figurate vocantur. "Vid. Ani- 
madv. in S. Basil. I. p. 160. ἢ τίς θεὸς .. σάρκα) 1n hisce, ab A. et M. omissis, D. τίς óc, omisso 
$. x τίς θεὸς VB. et sic P., ἢ in 5 deformato. C. de suo: τές ἄλλος. Sed verba τές θεὸς — $5 
uóvoc ó ἀριστοτέχνης —; respiciuntur p. 45. ὁ ἀριστοτέχνης, ὡς ἔφην, Φεός. Dein D. χυμούς, quod 
recepi; χυμῷ VB., χυμὸν P. C. Porro D. µαλθαχήν», et sic P. C.; µαλακὴν VB. Paullo ante µα- 
λαχήν ἀρτηρίαν. Sed utraque forma, u«Aexoc et µαλθακός, Methodio, ut Platoni, usitata. De hac 
conf. Method. Symp. p. 19. αηδὲν ῥάδυμον μηδὲ Red dk ἔχειν, et vide Ast. Lex. Plat. II. 277. 
Post µαλθ. D. addit ἡμῖν, quo facile caremus. Idem ἐκ χοὸς σάρκα, ut P. C.; σάρχα ix y. VB. 
languide. Post σάρκα D. interrogationis notam habet, ut C., non magis recte quam VB. et P. pun- 
cum. Ne ὑποστιγμῇ quidem opus, quam M. habet. 5 μόνος) 5j male om. P. 45. ἑαυτοῦ) D. 
A. M., et sic P. C.; ἑαυτῷ VB. certe V. μή cvunvíy.)) D. VB., et sic P. C.; Α. καὶ συµπνίγ. 
Hoc ex loco emendavi verba Methodii in fragmento operis περὲ ἀναστάσεως, a Combefisio ex cod. 
Rupifucald. Parallelorum SS. Jo. Damasc. edito, ap. Galland. p.780, A. iv ὑδρασίᾳ τοιαύτῃ xci 
συνοχῇ x«i mvyuo. Videlicet πνιγμῷ scripsi pro πυγμῷ, quod Combefisio iure suspectum est 
visum. τῷ vyoo) D. A. Μ., et sic P. C.; τὸ ὑγρὸν V. ἐν τῇ) xoi τῇ D., et sic P. C.; ego ἐν 
τῇ cum. Α. Conf. Method. l.c. ἐν ὑδρασίᾳ τοιαυτῇ xoi συνοχῇ. ἀἐπικλυζόμενο») D. ἐπικλειζόμε- 
νο. τῷ Χριστῷ) D. A. Μ., et sic P. C.; τοῦ Χριστοῦ VB., certe V. Sed Christus Methodio rea- 
pse est vis effectrix, licet dei administra et imitatrix. Vid. fragm. libri περὶ τῶν γενητῶν ap. Phot. 
cod. 235. p. 904, a. 5— 18. Bekk., cuius loci sententiam, quippe ἀρειανίζουσαν et paullo duriorem, 
emollire studet Petav. Dogm. Theol. ed. Antverp. T. 1. p. 229. Eandem tamen tamquam fidei catho- 
lieae contrariam notat T. 2. p. 27 sq. Tu de fonte Platonico sententiae, postea ab Ario et ab Aria- 
nis celebratae, vide Symbol. in Epiphan. p. 82. Methodius cum aliis Patribus Eccl., praesertim 
Antenicaenis, propter eiusmodi sententias posterioris aetatis scriptoribus minus congrua fidei catho- 
licae proferre visus est. Quem excusare studet Photius, Patriarcha, opere Contra Latinos, eo loco, 
quem Allatius Diatr. de Methodior. script. p. 320 ed. Rom. consignavit. Photii verba repetiit et 
amplificavit Georg. Corcyr. Metropol., ab Allatio ibid. p. 320 sq. laudatus. Cuius verba, tamquam 
Photiana, longe emendatiora exhibet Euthym. Panopl. P.2, Tit. 12 extr. ap. Petav. Dogm. Theol. 
T.2. p. 308. Photii et Georgii loci veterum de Methodio testimoniis, quae nos attulimus, p.8 
(num. IX) adiiciantur.  μεταζωγραφῶ») D. VB., certe V., et sic P. C.; ζωγραφῶὼν A. M. Tu vide 
Method. Plat. annot. 04. τὰς idéac;) Sic D. et P. C.; τὰς ἰδέας. A. Apud Jo. Damasc. continuo 
et indistincte sequuntur, quae habet Methodius περὶ dve«czáctwe ap. Epiphan. Haer. p. 541, B. C., 
nec nisi in hanc Excerpti partem lemma cadit, de quo supra. 

Ρ. 16 (45) ὅθεν d .. γράμμασιν] Petavius Dogm. Theol. T. 1. p. 70. not. 509. locum affert 
ex Jo. Damasc. Parall. SS. Tit. 53, nimirum ex cod. Rupifucald. Γράωµασιν ile, ut A.P. C.; 
ραφαῖς VB. | 

P. 17 (52 sqq.)] S. Nilus Epist. I. 254. p. 95 Allat. | summam exponit disputationis, qua Metho- 
dius secundum Phil. 5, 32 connubium Adami et Evae ad coniunctionem Christi cum ecclesia retulit. 
Sic autem ille: στῆσον πρῶτον τὸ οὐχὲὶ νοητῶς, ἀλλ αἰσθητῶς παρὰ XpoiotoU εἰρημένον ὅτι dr 
ἀρχῆς ὁ κτίσας ἄρσεν καὶ 95Àe ἐποίησεν, xai ὅπερ 0 δεὸς συνέζευξε, ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω (Matth. 
19,24), καὶ ὕστερον ἀλληγόρει, ὅπερ φησὲν ὁ ἁπόστολος, τὸ µέγα µυστήριον (Phil. |. c.) εἲς Xoi- 
στὸν x«l elg τὴν ἐκκλησίαν, ὅτι ἐκ τῶν σαρκῶν αὐτοῦ xci ὁστέων ἐσμὲν διὰ τὸ µετέχειν Χριστοῦ 
καὶ συνηνῶσθαι αὐτῷ ἐν πίστει καὶ γνώσει καὶ ἀρετῇ.  Quibuscum praecipue comparanda sunt, 
quae Noster p. 70 sqq. disputat. 

. P.20 sq. (78) ὅπως, ux zeaotozp λαβηὴν τοὶς (p. 70) κεφαλαίοις χαταχρήσασθαι 
τούτοις τοὺς πρεσβεύοντας προφάσει téxvoyovíacs σωαάτων παρστοι idc) «4αβὴν A. 
P.C. recte; λαβεῖν VB. Κεφαλαίοις, quod A. om., add. VB. P. C. Καταχρήσασδαι iidem; χατα- 
χρῆσθαι A. Tov; πρεσβεύοντας VB. P. C.; πρεσβεύουσι:Α. Προφάσει VB. P. C.; τὰς περὶ A. 
Παρατριβᾶς M. P. C., recte, ex loquendi usu, de quo vid. Symbol. in Epiphan. p. 23 sq. et Method. 
Plat. annot. 406; περιτριβὰς VB. V., quod merito reprobat Vales. Not. p. 184; peius etiam A. dia- 
τριβάς. 

P. 29 sq. (137 sqq.)] S. Nilus Epist. III. 208. p. 444 Allat. parabolam de decem virginibus ex 
Methodii sententia interpretatus est, simul adhibitis, quae Symp. p. 116 sq. et p. 281 sq. de vera 
virginitate docentur. Sic autem ille: ὅσοι ἅμωμόν τε xai ἄθικτον τὴν οἰκείαν παρδενία» φυλάξαι 
σπουθάζουσι καὶ tà ἑαυτῶν σώματα δυσίαν ζῶσαν τῷ 9εῷ παραστῆσαι, οὗ µόνον τὴν ἐπιθυμίαν 
χολάσαι ὀφείλουσι», ἀλλὰ xal φιλοχρηµατία» καὶ κενοδοξίαν καὶ γαστριμαργίαν καὶ δόλον καὶ ἔριν 
καὶ ὄχνον xoi γογγισμὸν (1. yoyyvou.) καὶ µέθην xai φλυαρίαν σὺν πάσῃ κακίᾳ. ἐκεῖνον γὰρ ἐγὼ 
παρθένον καλὼ, τὸν καὶ ψυχῇ καὶ σώματι παρθενεύοντω. καὶ γὰρ δέκα παρθένων ἐν παραβολῇ 
μνημονεύσας ὃ κύριος τὰς μὲν πέντε εἲς τὸν νυμφῶνα τῆς βασιλείας εἰςήγαγε διὰ τὸ τῇ ψυχῇ καὶ 
τῇ σαρχὲ καθαρεύει», τᾶς δὲ πέντε ἀπέκλεισε», ἔπειδη τῷ σώματι µόνῳ ἐπαρθένευον, τοῖς δὲ λο- 
γισμοῖς ἐῤῥυπαίνοντο ἑαυτὰς ἁπατῶσαι. : 

P.31 (105) x«i φυλαὲ xai πατριαὲ xai τάγματα xav. ἀναλογίαν ἑκάστων ἔσον- 
ται τῆς πέστεως] Haec Noster de beatorum gradibus. De immortalium gradibus agens, idem 
voces φυλἠ et πατριά rursus coniungit ap. Epiph. Haer. p. 550, C. µή τάγμα ἓν καὶ µία σὐστασις 
καὶ φυλἠ x«i πατριὰὸ τῶν ἀθανάτων, ἀλλὼ γένη καὶ φυλαὲ καὶ διαφοραί. Confirmatur illic compa- 
rato nostro loco vox πατριά, quam Dindorfius, deceptus mendosa scriptura libri Ven. φθαρτρία, 
in qerQi& commutavit, Oportebat eum saltem φρατρία scribere; nam φατριὰ sive φατρία, ut alii 
Seribunt, ap. Suid. v. φατρία et ubicunque reperitur, stribligo est et hallucinantium librariorum 
peccatum, «ζατριὰ utroque Methodii loco fluxit ex Eph. 3, 14, ubi nonnulli vocem non de gente 
εἰ familia, sed de paternitate dictam temere acceperunt. "Vid. Lequien. ad Jo. Damasc. Opp. 
T. 1. p. 136. T. 2, p. 184 et Schleusner. Nov. Lex. in N. T. v. πατριά. 


124 EPIMETRUM ANNOTATIONIS 


P.35 (183) 5$ ὀφθεῖσα cet] Andreas Caesar. Comment. in Apocal. p. 49, 22— 47. ed. Syl. 
burg., initio hinc facto, usque ad p.36 (191) nonnulla ex Symposio excerpsit. Praecedunt apud 
eum p. 49, 16 —22. verba, a nobis p. 7 sq. in veterum testimoniis de Methodio laudata, in' quibus 
Sylburgius ἡμῶν, post τὸν χέριον in reliquis libris mss. omissum, ex Palat. adiecit, Pro μµεμνῆ- 
σθαι Sylburg. μ»ησθηναι, sed recte cod. A. µεμνῆσθαι. Oecumenii et Arethae Comment. in Apo- 
cal., a Cramero editus Caten. Gr. PP. in Ν. Test. T. 8, p. 352, eadem depravata sic exhibet: ἕτεροι 
πάλιν, ὧν xci Μεθόδιος ó ἅγιος ὁ Πατάρων, tlg τὴν ἁγίαν ἐκκλησίαν ἁρμόζει (sic) τὸ ὅραμα, 
ἀσύμβατα τῆς δεσποτικῆς γεννήσεως vouícag ταῦτα διὰ τὸ δη πρὸ πολλοῦ τετέχθαι τὸν χὀριον. 
Sed comparemus singula, ab Andrea ex Methodio citata cum auctoris verbis. — s ὀφδθεῖσα .. 
µήτηρ ἡμῶν] Andr. p. 49, 22. 23. 5j γυνή 5j περιβεβληαένη τὸν ἥλιον ἐστὶν ἡ ἐκχλησία. 

P. 35 (185 sq.) ὃ γὰρ ἡμῖν .. (186) .. εὐφεγγέστερα] Andr. p. 49, 24—20. ὃ δὲ ἡμῖν 
ἑσθής, τοῦτο ἐκείνῃ φῶς' ὃ δὲ ἠωῖν χρυσὸς x διαφανεῖς λίΦοι, τοῦτο ἐχείνῃ τὰ ἄστρα. [τὰ add, 
cod. Palat., et sic semper ubi (] ponitur] ἄσερα δὲ κρείττω καὲ ἐαφανέστερα. εὐφεγγέστερα Syl- 
burgi cod. A. recte. Τὰ ante prius ἄστρα add. etiam A. C.; red recte om. VB. P. P. 35 $4. 
186) βεβηκχέναε .. (187) .. ο. Andr. p. 49, 27 — 32. ἐπιβέβηχε δὲ ἐπὶ σελήνης" σελήνην 

ὲ τροπικὠς ἡγοῦμαι τὴν πίστιν τῶν ἀποκαδαιρομένων τὴν φθορὰν τῷ λουτρῷ, τῷ (om. προς- 
εοιχ.... πᾶσαν) ix τῆς σελήνης ἠρτῆσθαι τὴν ὑγρᾶν οὐσίαν (om. ἐφέστηκεν .. ἐψνών)' ὠδίνουσα 
καὶ ἀναγεννῶσα τοὺς Ψυχικοὺς elc πγευματικοὺς (om. καθ ὃν .. τὴν ἐκκλησίαν) xai τὴν καθ 
ὁμοέωσιν ἰδέαν αὐτοὺς καὶ µόρφωσιν μορφοῦσα τοῦ Χριστοῦ.  lnitio Andreas ἐπιβέβηκε (nimir. 
5 γυνή) pro vulg. βεβηχέναι (αὐτήν), nim. φησίν. Dein δὲ pro τε, quod VB. P. male om,, sed ha- 
bent A. C. In verbis ἐπὶ σελήνης. σελήνη» cet. Andreas om. vulg. τῆς, ut VB., et σελήνη», a C. 
male omissum, recte repetit. ldem, licet a vulg. paululum discrepans, favet positioni verborum 
τροπικῶς τὴν πίστιν ap. Α. C.; τὴν π. τρ. P. Andreae cod. A. σελήνην δὲ τρ. τὴν π. εἰρῆσθαι 
ἡγούμεθα τῶν d. cet., cod. Bav. σ. to. ἡγοῦμαι τῶν d. cet. Pro διὰ τὸ Andr. τῷ eodem sensu, 
Pro αὐτοὺς cod. A. ap. Sylburg. αὐτοῖς male. Ἀξόρφωσιν Andr., ut A. P., αόρφησιν C. pessime. 
Methodii vel potius Andreae verba mutilata exstant in Oecumenii et Arethae Comm. in Apocal., 
Caten. Gr. PP. in N. Test. ed. Cramer. T. 8. p. 352. αλλά γε δή ὁ αὐτὸς Μεθόδιος καὶ ὡς τῆς otis5- 
νης ἠρτημένης τῆς ὑγρᾶς οὐσίας, ἥτις τροπικῶς καλεῖται Φάλασσα, τὸ ἅγιον βάπτισμα Φδηλοῦν. 
Ceterum ex Methodii verbis apparet, ei ab Aretha Comm. in Apocal. p. 947 ed. Veron., loco a no- 
bis p. 8 allato in testimoniis veterum de Methodio, falso attribui interpretationem allegoricam , qua 
σελήνη Apocal. 12, 1. ad synagogam Iudaeorum pertrahitur. P. 96 (188) οὐδέν σοι .. (189) .. 
Φεσμῳ δεῖ] Andreas p. 49, 33— 37. verbis καὶ πάλιν φησὶν praemissis: οὐ χρὴ τὸν Χριστὸν αὐ- 
τὸν εἶναι νομίζει» τὸν γεννώμενον' πάλαι γὰρ πρὸ τῆς [Ἰωάννου] ἀποκαλύψεως ἐπεπλήρωτο τὸ 
µυστήριον τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ [9είου] λόγου. ὁ δὲ Ἰωάννης περὶ παρόντων καὶ μµελλόντων 
Φεσμῳδεῖ. Eadem fere idem p. 23, 56. — p. 24, 4. Methodium ἐπὲ λέξεως docere non satis accurate 
refert. Γεγεννηµένην illic Andreas, γεννώμενον prout vulgatur idem posteriore loco (p.49, 34), ubi 
tamen eod. Α. γεγενρηµένον νῦν. Ἰωάννου priore loco (p. 24, 1) recte deest. Pro θείου priere loco 
[9609] , utrumque vulgo recte omissum. Pro ὁ dé Ἰωάννης posteriore loco cod. A. sj δὲ ἁποκάλυψι 
Ἰωάννου ex interpretamento. Τῶν, priore loco ante παρόντων adiectum, posteriore recte abest. 
Methodii verba, ab Andrea allata, rursus depravata sunt in Comm. Oecumenii et Arethae, a Cre- 
mero Caten. Gr, PP. in N. Test, T. 8. edito, p. 353. γάλα (leg. πάλαι) je τοῦτο τετέλεστο τὸ µυ- 
στήριον τῆς ἐνανθρωπήσεως. ὁ δὲ Ἰωάννης τῶν μελλόντων, οὐ τῶν ἤδη εγεννηµένων (leg. yeye- 
νημ.) τὴν γρῶσιν ἀποκαλύπτεται. Ρ. 96 (180) ὥςτε dv&yx» .. (190) .. τὸν ἄρσενα] An- 
dreas p.49, 38 — 43, verbis x«i μεθ ἕτερα praemissis: ὥστε ἀνάγκῃ ὁμολογεῖν δεῖ Trjv ἐκκλησίαν 
εἶναι τὴν ὠδίνουσαν x«l γεννῶσαν τοὺς ἀπολελυτρωμένους, ὡς φησὶν ἓν 'Hocíg τὸ πνεῦμα: πρὺ 
τὴν ὠδίνουσαν τεκεῖν (om. xai πρὶν .. ὠδίνων), ἐξέφυγε καὶ ἔτεκεν ἄρσεν. (om. τές .. 190 .. αὐτῆς.) 
τίνα ἐξέφυγεν; ἢ πάντως τὸν δράκοντα, ἵνα γεννήσῃ τὸν λαὸν y νοητὴ Σιὼν τὸν dogeva. ἨΝερίι- 

entius haec referuntur in Comm. Oecumenii et Arethae ap. Cramer. l.c. 7 τοίνυν ἐκχλησία, ἤγουν 

; νέα Σιών, ὠδίνει, κατὰ Ιαῦλον τὸν δεῖον εἰπεῖν, xai στενάζει γεννῶσα τοὺς επολυτρουμένους, 
ἄχρις οὗ µο φωθῇ Ἀριστὸς Bv αὐτοῖς. Initio Andreas ἀνάγακῃ ὁμολογεῖν δεῖ, omissis verbis xai σέ. 
Allatius ἀνάγκῃ 9. δεῖ xe σέ: δεῖ etiam M. Sed melius P. C. ἀνάγχη 0. δή καὶ σέ. Dein Andr. 
ἀπολελυτρωμένους pro ἀπολυτρουμένους, quod habent cod. A. ap. Sylburg., Oecum. et Areih. ap. 
Cramer. l. c. et Α. Melius P. C. ἀπολουτρουμένους. Conf. p. 187. τῷ λουτρῷ τοὺς λουοµένους εἰ 
p. 188. τῶν ἀπολουτρουμένων (ita P.: ἀπολουομένω» A. C.). Notandum rarius verbum ἀπολουτρόω. 
Tum ἄρσεν, ut A. C.; ἄῤῥενα cod. A. ap. Sylburg., ἄρσενα P. Porro Andr. ἵνα γενρήσῃ t. À. 9 2. 
Σ. τὸν dótve. Cod. A. ap. Sylburg. fva y. ἤ v. Z. ἄῤῥενα λαόν. Prior lectio cum vulg. ΑΡ. 
Method. conspirat, nisi quod ἄῤῥενα pro vulg. ἄρσενα exhibet, quod ap. Method. post paulo recur- 
rit. P. 182 in Apoc. 12, 5, quo hic respicitur, Allat. cum vulg. ἀῤῥενα, P. C. ἄρσενα. —Postcemo 
τίνα ἐξέφυγεν; 9 πάντως Andreas, et sic C. recte; A. v. &., 5j πάντως, P. 2. ὲ.; 5 m. 

P. 36 (191) ὥςτε .. yevry n2 5] Andreas p. 40, 44—47, praemisso x«i ἑξῆς, haec refert cum 
ista lectionis discrepantia: σπαργᾷ) σπαργανοῖ ridicule. Tu vide Method. Plat. annot. 134. Genui- 
nam scripturam habet Comm. Oecumenii et Arethae, a Cramero editus Caten. Gr. PP. in N. Test. 
T.8, p. 8583, ubi Methodii verba ceteroquin negligentius ita exhibentur: Φέδοικε δὲ τὸν δράκοντα, 
ἔστ ἂν ἐκρύγῃ τὰς μηχανᾶς αὐτοῦ xci τέκῃ xaT ἄνδρα ἕκαστον τὸν XQuotóv, vosroc ἐμμορφώ- 
Φέντα ἓν ἑκάστῳ. διὸ καὶ σπαργᾷ καὶ ὠδένει (Cram. ὡδινεῖ), ἄχρις οὗ µορφωθῇ Χριστὸς ày ἡμῖν 
γεννηδείς, dert ἕκαστος τὸ µετέχειν (leg. τῷ µ. Χριστοῦ) Χριστὸς γεννᾶται. ᾽ µέχριπερ ἄν) ἀχρις 
ἄν. ἐν ἡμῖν µορφωθῇ) u. ἐ. 5. τῶν ἁγίων) om. γεννηθῇ) γένηται. Quae ap. Andr. p. 49, 
48— 50. sequuntur, 5$ ἐχχλησία .. δλέθριον, nonnisi summam continent verborum antea ex Metho- 
dio allatorum, Interpres Lat. verba p. 49, 48— 53. ἡ ἐκχλησία στέφανο», et p.49, 50 — p. 50,3. 
ὠδίνειν .. Δάνατον, Methodio perperam tribuit. 

P. 36 (102) τὸ μὲν vióv αὐτοῦ εἶναι ἀορέστως ἀπεφήνατο xoi ἀχρόνως] Gatake- 
rus Opp. T. I. p. 202, D. apud Photium, cod. 287. p. 311, a. 27—41. exhibentem Methodiana p. 192. 
ἔοικε δὲ .. (198) οὐδέπω πεφανέρωται, pro víóv αὐτοῦ εἶναι, cuius loco alios eió» αὐτὸν εἶναι 
habere dicit, υἱὸν αὐτοῦ αὐτὸν εἶναι scribi voluit, quam emendationem Bekkerus commemorare satis 
habuit, quum pronomen sponte intelligatur. Sed comparemus reliqua Photiana cum Methodii con- 
textu. προςεοιχ. καὶ) om. τὸ χρησα.) Phot. cum M. et sic A. P. C.; τὸν male V. ἐπὶ dda- 


κ 











IN S. METHODII OPERA. 125 


τος) om. Ceterum A. ἐπὲ τὸν ἀγνισμὸν κατὰ τοῦ ὕδατος. Eodem teste VB. ἐ. τ. &. ἤκοντι x. t. 9. 
Sed recte P. C. 2. τ. ἆ 3. 1. 9. καὶ ἀχρόνως) Phot. VB., et sic P. C.; A. ἅτε ἀχρόνως.  υεἲ 
γάρ ,,vióc* αὐτῷ ἔφη, καὶ οὗ », γέγονας") Hinc emendandus Phot. Bekkeri: & γὰρ υἱὸς αὐτῷ ἔφη 
[καὶ οὗ γέγονας]. Novissima Bekkerus uncis inclusit, quum codd. A. B. eorum loco lacunam ha- 
beant. Allat. post ἅτε ἀχρόνως (vide superiora) continuo pergit: συνόντα αὐτῷ ἔφη x«i οὗ γέγονας. 
Sed recte ap. eundem VB., prout scripsi secundum Ps. 2, 7. in Act. Apost. 13, 33. Atque recte ita 
Gatak. |. c., simul notato memoriae lapsu, quo Methodius illa verba de Christo in Jordane dicta 
refert, Ceterum P. C. víóc male om. j | 

P.37 (194) ὁ δράχων .. (195) .. οὗτός ἐστεν] Andreas p. 50, 31 —34, quem Oecumenius 
εἰ Arethas Comment. in Apocal. (Caten. ed. Cramer. T. 8) p. 359 sequuntur, post verba: περὶ δὲ 
(δὲ om. Cram.) τούτων (nimir. de verbis Apocal, 12, 3. 4) x«i 0 µακάριος (μέγας Cram.) Μεθόδιος 
φησὶν οὕτως ἐπὶ λέξεως (ἐπὲ À. οὔτ. qoi Cram.), hunc locum refert, omissis tamen vocibus ὁ πο- 
λύτροπος, Ó πολυσχιδής, ὁ κεραςφόρος, γυναικὸς et οὗτος, quarum prima apud A. quoque deest. ' 
Sed habent eam P C. "Eoryxtv Andr., Oecumen. et Areth., atque ita A. P.; ἐστιν C. Τα conf. 
Apocal. 12, 4. 6 δράχκων ἕστηκεν ἐνώπιον τῆς γυναικός. ὁ διάβολος) ó male om. Andr., Oecum. . 
et Areth. Sequitur autem Andreas hoc loco Methodium, qui draconem Apocal. 12, 3. 4 Diabo- 
lum interpretatus est.  Bestiam vero, de qua Apocal. 13, 1. 2, Methodius Antichristum esse voluit. 
Conf. Andr. p.55, 26 — 29. τοῖς δὲ ἁγίοις, Μεδοδίῳ xai Ιππολύτῳ xai ἑτέροις, sl; τὸν ἀντέχριστον 
τὸ παρὸν Θηρίον ἐξείληπται, ix τὴς πολυταράχου τοῦ βίου τούτου δαλάσσης καὶ πολυκύμονος ἐξερ- 
χόµενο», quae testimoniis veterum de Methodio accedant. Eadem uberius disputantur ab Oecume- 
nio et Aretha Comment. in Apocal. (Caten. ed. Cramer. T. 8) p.369 sq: ἐν μὲν τῇ πρὸ ταύτης 96o- 
ρέᾳ ὁράχων πυῤῥὸς ἐν τῷ οὗρανῷφ ὁρᾶται, νῦν δὲ ἐκ τῆς θαλάττης ὠναβαίνων. ó uiv οὖν dm 
οὐρανοῦ δράκω» τὸν κατ ἀρχὰς τῆς οὐὑρανίου δόξης ἐκπεπτωκότα σηµαίνει, ὁ δὲ νὺν πάλιν τὸν 
αὐτὸν ix τῆς θαλάσσης ἀναβαίνοντα, Φάλασσαν τὸν ἄστατον τοῦτον καὶ ἀειτάραχον παριστῶν βίον, 
dq" jc καὶ ἀναβαίνει τὸ Φηρίον, τὰς τῶν ἀνθρώπων πλημελεῖς (1. πλημμ.) καὶ ἀστηρέκτους ἐπὶ τοῖς 
ὠγαθοῖς πράξεις λαβων (l λαβὸν) eic ἐμφάνειαν. ὃ οὖκ ἄλλο ἢ ὁ άντίχριστος, eni τῷ πρώτῳ καὶ 
(p.370) δευτέρῳ «Σατανᾷ τρέτος αὐτὸς προϊών. τὸ δὲ δεύτερον xai µέσον, ὃ καὶ νῦν πρόκειται εἲς 
Φεωρία», dóvauíc τις τυγχάνει, τῷ ἀποστάτῃ «Σατανᾷ συνεκπεπτωκυία (1l. — vic), ἐκείνου uiv ἤτ- 
τον (l. ἤττω»), τῶν δὲ λοιπὼν εἰς καχίαν προύὐχουσα. ὃς ἐστιν ὁ ᾽άντίχριστος, Ó κατ ἑνέργειαν 
τοῦ Σατανᾶ- καὶ τῶν συγκαταβεβλημένων αὐτῷ δαιμονικὼν δυνάµεων προέεχόµενος (l. προερχ.), εἴ- 
te Μεθοὐδίῳ καὶ Ἱππολύτῳ xai τοῖς ἁγίοις πείθεσδαι (adde δε) πατράσι». Quam interpretationem 
in Symposio, ut in reliquis Methodii scriptis, frustra quaesiveris. 

P.37 (195) dA) ἀστοχεῖ .. dvaytvvouérwv] Andreas p. 50, 30: 30. haec verbis: xe τὰ 
έξῆς, cum prioribus connectit, nullà lectionis discrepantià. Unde verba ἄνω ... ἀναγεννωμένω», 
in VB. cum proximis πρὸς ὃ δή ἐστι omissa, confirmantur. Apud Cramerum, Caten. T. 8. p. 355, 
ubi Methodii verba ex Andrea repetuntur, ἀστοιχεῖ pro ἀστοχεῖ perperam scribitur. 

P.37 (100) 096» καὶ τρίτον... διεσφαλμένοι.] Andreas p. 50, 37—39, verbis καὶ utr 
ὀλέγα interpositis, haec ita refert: τρέτον δὲ τῶν ἁστέρων ἐκλήθη µέρος oi περὲ ἕνα τοῦ ἀριθμοῦ 
τῆς ἁγίας τριάδος ἐσφαλμένοι. — Vulgo melius: ἐκλήθησαν — olov — τῆς τριάδος, omisso ἁγίας, --- 
διεσφαλµένοι. Pro ἕνα τοῦ ἀριθμοῦ A. et P. ἕνα τὸν ἀριθμὸν, C. melius τῶν doi&uóv. 

P.37 (197) ἡ δὲ ἔρημος .. (198) .. φθορᾶς] Andreas p. 50, 39. 40. ἡ δὲ ἔρημος εἲς ἣν ἑλ- 
θοῦσα τρέφεται (om. τὰς .. ἐξήκοντα) ἡ ἐχκκλησία ἡ κακῶν ἔρημος (om. ἀληθῶς καὶ dyovog) καὶ 
στείρα φθορᾶς. Ελβοῦσα τρέφεται, ut VB. P. C.: ἐλθδων ἐπέφερε ΔΑ. 'H ixxi. Andr. de suo et 
contra Methodii sententiam adiecit. Κακῶν έρημος, ut VB. P. C.: xoxav πλήρης A. Ceterum hunc 
lecum eique proxima respicit Andreas p. 51, 47 — 49. (οἱ τῆς ἐκκλησίας ἐκλεκτοί) tic τὴν ἔρημον 
πάδης χαχίας, πάµφορον δὲ πάσης ἀρετῆς πολιτείαν φεύξονται κατὰ τὸν µέγαν Μεθόδιον. - 

Ρ. 37 (190) τὰ γὰρ χέλια ... περιέχει] Andreas p. 50, 41. 42. τὰ δὲ χέλια cet., post χέλια 
adiecto φασέ. ldem τὸν ἐν ἑκατοντάσι πολλαπλασιασθέντα, cod. A. v. à. &. δεκαπλασιασθέντα, 
εἰ sic A. P, C., qui tamen τὸν recte om. Reliqua Andreae excerpta ex Symposio infra vide. 

P. 37 sq. (200) ἐπειδήπερ ὃ τῶν ἓξ .. (201.202) .. εἲς τὴν ἑαυτοῦ συµπλήρωσι»] 
Hine hortulos suos irrigavit Theophanes Ceram. Homil. 18. p. 115, D. 116, Α., qui quum Methodii 
verba in breve contraxerit et fere pro lubitu inverterit, parum subsidii ad crisin loci difficilioris 
praestat. Operae tamen pretium est eius discrepantiam scripturae hic consignare. ἐπειδήπερ) 
ἐπειδὴ γάρ. ὁ τῶν ἓξ ἀπὸ μονάδος) ὁ ἀπὸ τῶν μονάδων τὼν ἕξ. ἐκ) recte, ut V. et cum eo 
P, C.; A. ἐπί. Recta scriptura recurrit ap. Theophan. Hom. 53. p. 961, A,, ubi eadem breviter re- 

untur. συντίθεται) συντιθέµενος. ὥςτθ) ὡς. λείπειν ἐν ἑ. τι) τὸ (leg. τι) ἑλλεέπειν ἓν ἕ. 

λείπειν Theoph. de suo, ut videtur, pro λείπει. Idem ἑαυτῷ, ut Ο.: αὐτῷ A.P. Τα conf. 
p.201. πλεονάζὀν ἑαυτοῦ.  — tic τὰ É. ufoy γὰρ .. (201) .. ἀναπληροῖ τὸν ἓξ) Theophanes: (eic 
y&p ἑαυτοῦ µέρη ἀναλυόμενος, φημὲ d$ εἰς τρἰς δύο xci δὲς τρεῖς καὶ ἑξάκις ἕν, ἐξ αὐτῶν πάλιν 
συνίσταται (p. 116, A.) συντιθεµένων τῶν τριῶν χαὲ toiy δυοῖν xa τοῦ ἑνός) τέλειός ἐστε, in unum 
eonflatis. verbis εἷς τὸ é. µέρη yao ἀναλυόμενος συμπληροῦται et illis (p. 201) eic γὰρ dic τρία .. 
iy, et verbis τέλειός ἐστι pro ἀναπληροῖ τὸν ἓξ positis. ΤΓὰρ apud Theophanem post primum poni- 
tur vocabulum, post tertium apud P. C., post quartum apud Α., quem secutus sum. T€ ap. Theoph. 
ante ἑαυτοῦ excidit. 4ναλυόμενος idem, ut cod. M. et A. P. C.; V. ἀναλυόμενον. Proxime, quod 
Obiter dico, τῶν ἓξ pro vulg. τὸν ἓξ ex coniectura reposui, τεωνοµένων ex V. M. A.: τεμνόμενον P. 
ex Valesii coniectura, z&uvóutvoc C. Dein τρὶς δύο x«i dic τρεῖς Theophanes negligentius pro dic 
τρία χαὲ τρὶς δύο apud P. C.; sed melius tamen idem τρὶς dvo quam τρεῖς Φύο apud Α. Quod τοῖν 
ἁνοῖν pro vulg. τῶν δύο ponitur, δύο hoc loco, ut saepe alias, indeclinabile est. Videamus reli- 
qua, -τέλειον δὲ) T. γάρ. μήτε προςδεόµενον .. πώποτε) inverse µήτε πλ. ἑ. π., μήτε τινὸς ἔτέ- 
ϱου προς. εἰς συµπλ. οἱ µεν ὑπερτέλειοί εἶσιν) οἱ µέν εἶσιν ὑπερ. δώδεκα) δωδέκατος. τὸ 
«e ἴσον .. τὸν δώδεκα) οὗ τὰ µέρη συντιθέμενα ὑπερεκπίπτει τὰ δώδεκα. οὐ τηρήδ. ... ὡς ὁ 

om.  ὑποτέλειοι) ἀτέλεοι.  ὁ ὀκτώ) ÓxvO. — 10 γὰρ ἥμισυ .. (202) .. συμπλήρωσιν) οὗ τὰ 
µέρη συντιθέντα προςδεῖται µονάδος elc τὸ γενέσθαι ὀκτώ. 

P. 38 (202) (ὁ ἓξ ἀριθμός) 15v ἀναφορὰν .. τοῦ τέλειος εἶναι µειωδείς] Theophanes 
Ceram. Homil. 53. p. 361, A. haee cum praegressis p. 200. 0 τῶν ἓξ .. (201) .. ἀκαπληροῖ τὸν ἕξ, 
ita expressit: φασὲ δὲ τὸν ἕκτον (l. ἕδ) ἀριθμὸν τέλειον ὄντα, ὣς ἓκ τῶν Tr 1 μερῶν συµπλη- 


126 EPIMETRUM ANNOTATIONIS 


ρούµενον, τὴν ἀναφοράν ἔχειν tic τὸν υἱὸν τοῦ Φεοῦ, Θεὸν τέλειον ὄντα καὶ τέλειον ἄνθρωπον. 
xai ὥςπερ οὗτος ὃ ἀριθδμὸς tlc τὰ ἴδια µέρη ἀναλυόμενος, συντεθέντων αὖθις (Β.) τῶν μερῶν εἰς 
ἑαυτὸν πάλιν ἀποχαδίσταται, οὕτως ὁ τοῦ Φεοῦ µονογενὴς υἱός, κενωθεὶς καὶ δούλου uopqrv λα- 
ὧν xci oiovti σµιχρυνθείς͵, tlc τὴν ἑαυτὴν (1. ἑαυτοῦ) τελειότητα xai ἀξίαν πάλιν ἀνεπληρώθη, 
οὐδέποτε τοῦ τέλειος εἶναι ζηµιωθείς.. Tr» ἀναφορὰν recte Theophanes, ut A.P.: τὴν C. male om. 
Dein τὴν ἀναφορὰν £i y &€ melius, quam v. d. ἀνείληφε, quod A.P. C, exhibent. In usu enim sunt 
τὴν ἀναφορᾶν ἔχειν vel λαμβάνειν εἴς τε, ΠΟΠ ἀναλαμβανει. — Vid. El. Cret. col. 818. annot. 7. 
Itaque praepositionem d»&, ex dv«qoop& temere repetitam, delevi. Articulum ante Φούλου, ορ- 
ἦν et ἀξίαν Theoph. om., duobus locis prioribus secundum Phil. 2, 7. Καυτὴν mendum est pro 
αυτοῦ. llla: ἐν ἑαυτῷ σµιχρυνδείς, Theoph. mitigavit scribendo: oíov& σµ. Pro μµειωθεὲς idem 
ζηµιωθεές, per se recte; sed µειωθεὶς mathematicis Methodii rationibus magis accommodatum est. 

P.38 (202) ἀλλὰ xa: .. (208) .. ἐκ τῶν τριγώνων icti συγκείµενος] Theophanes 
Ceram. Homil. 18. p. 116, A. B. huius loci non tam verba quam sententiam secutus est hunc in mo- 
dum: ἔχει δὲ ὁ ἀριθμὸς οὗτος καὶ τὴν TOY] Φιάστασιν, urnxoc καὶ B&9oc xoi πλάτος, ὡς ἐκ τρι- 
γώνων συγκεέίµενος. (B.) ἐκ τούτων δὲ πάντων τὸ σώμα. ὅθεν καὶ 5 τοῦ xócuov χτίσις τὴν τῆς 
ἐξάδος ἁρμονίαν οὐκ ἔφευγεν. ἓν γὰρ ἓξ ἡμέραις ὁ δημιουργὸς πᾶν τὸ φαινόμενον ἐτεκτήνατο. 
De senarii numeri vi a Methodio celebrata conf. Jos. Scalig. Opuscul. ed. Francofurt. a. 1612, p. 956. 

P. 38 (206) ή γὰρ καταγωγνισαµένη ... ἐγκρατῆς γένεται] Andreas Cret. Comment. in 
Apocal. post verba ad p. 199 allata, interpositis hisce: xe? ἑξῆς φησι περὶ τῶν στεφάνων» αὐτοῦ, 
in Methodio excerpendo pergit p. 50, 43 — 406. 95 δὲ καταγωνισαµένη κατὰ τοῦ διαβόλου cet. Cod. A. 
ap. Sylburg. χαταγω». τὸν διάβολο», quod recepi. Vid. Schleusner. Lex. in Nov. Test. ed. IV. T. 1, 
Ρ. 1108. Vulgo: ακαταγων. τοῦ διαβόλου. Tívercs Andr., ut A. C.; γέγνεται P., per se melius, 
quippe ex Attica 'consuetudine, quamquam in Symposio libri mss. in vulgari forma γένεσθαι fere 
consentire videntur. 

P.49 (282) χλεύη γὰρ... συνεσφιγµένα] Locus exstat apud Jo. Dainascen. Parall. SS., 
Opp. ed. Lequien. T. 2. p. 648 cum lemmate: Μεθοδίου, cod. Rupif. ἔκ τῶν περὲ dyvtíac συµπο- 
cíor. Discrepantia lectionis apud eum haec est: γάρ) om. παιδοποιήσεως) παιδοποιίας, quae 
forma Platoni usitata, Vid. Ast. Lex. Plat. T. 3. p. 12. Sed amat Noster Platonis ἅπαξ λεγόμενα, 
e quibus παιδοποίησις Legg. XII. p. 947, D. µπαρθένα) Ita D., ut A. C.; παρθενίᾳ P. yAot- 
ταν) γλὠσσαν, quod vulgo insequitur. Ego utrobique γλὠτταν scripsi; neque enim probabile est, 


Methodium uno in enuntiato eiusdem vocis forma Attica et vulgari simul usum esse. y ταῦτα 
μὲν .. καρδίαν δὲ us 150.) om. πάντως .. τῆς ἀγνείας) om. τὰ µέλη πάντα) π. t. συνε- 


σφιγµένα) συνεσφραγισµένα. Tu confer proxima: χαθώπερ δὴ xoi πλοίων (vulgo mls add. ὧν) 
οἱ χυβερρῆται τὰς ἁρμογὰᾶς σφέγγουσι —.  Translatum συσφίγγειν item occurrit p. 107. συσφίγ- 
γουσα τὴν πρόὀθεσιν τῆς φψυχῆς tl; ἀγνείαν.  Figuratus verbi usus ex Stoicorum doctrina de sa- 
piente sensus colligante et in se collecto fluxit. | 

P.49 [284] 7. Vulgo ante ἱμαλμὸς verba, quae infra sequuntur: ἀγνεύω σοι cet. cum inscri- 
ptione Ὑπακοὴ temere inculeantur, quasi vero Υπακοὴ W/«luó» antecedere possit. Τα confer su- 
periora: τὴν Θέχλαν — μὲν — ψάλλειν, τὰς δὲ λοιπὰς — ὑπακούειν αὐτῇ. liaque illa verba 
resecare et inscriptionem Ὑπακοὴ infra ante ἀγνεύω σοι cet. ponere non dubitavi. Quo magis autem 
de ratione constet, quam ego, amicum auxilium praebente Clariss. Rettigio, in restaurando choro 
gravissimo secutus sum (conf. Praefat. in S. Method. Platoniz. p. IX, not. 12), visum est integram scri- 
pturae varietatem hoc loco apponere. 8. βοῆς) om. A. praeter metrum, quod in seqq. multifariam 
vitiatum est. ἐγερσένεκρος) ἐγερσίνέκος C. , num yepgotyexvc? [285] 1. ἦλθεν) vulgo: 749. 

νυμφίῳ) vulgo: v. λέγων. — ÀAtvxaicw) λευκέσιν ἓν στολαῖς A. C.: λευκαῖσιν iy στ. P. — 2. ἄντο- 
λὰς) ἀνατολὰς C. φδάσῃ) φδάσει Α. 7. τρυφῆς) vulgo add. ἄδονάς. ὠγκάλαις) ἀγγά- 
λαις ΔΑ. 12. θνητα) τὰ 9v. P. Ο. 14. 15. ὅπως φθάσω .. uoltiy) φθάνω c. infinit. exstat p. 293 
et infra p. 90 (287, 9. 10) recurrit. Vulgo post μολεῖν puncto distinguunt. [280] 2. Φελκτηρίους) | 
Φεχτηρίους Α.  ἔτλην δὲ) ἔτι δὲ P., ἔτλην, omisso δέ, C. — 4. zoocuévovo") προςµένουσα P. C. 

P. 50 [2860] 2. καὶ) vulgo om. 7. Ἄριστὲ) vulgo: Χριστέ, τυγχάνεις, voce τυγχάνεις ex su- | 
perioribus temere repetita. ^ 9. προςεννέπει) προςενέπει P. C." — [287] 1. δέδεξ ἡμᾶς) vulgo: δέ- 





Φεξο θαλάμων εἴσω χ ἡμᾶς. 2. χαλλέπνου) χαλλίπνους P. C. 9. πανόλβιαι) sic VB.; πανόλ- | 
βιε Α.;΄ πανόλβιον P. C. 8. νυμφῶνος) om. P. C. 10. ταμεῖον) vulgo: τάμιεῖον. εἰσιδεῖν) 
εἰςδύειν C. prave coni. — I3. ἐχτραπεῖσαι) τραπεῖσαι Α. 16. πυρὸς φέρουσαι φλογεροῦ λαμπά- 


dag) vulgo: φλ.π. p. 4. — [288] 2. γάρ ἐστι) γάρ, vulgo οπι., VB. add.; ἐστι om. Ῥ.Ο. 7. σου 
τὸν Φάνατο») σε Α. — 8. οὐρανοὺς) οὐρανὸν P. C. — 9. χερὲ) χειρὲ vulgo. — 13. cov παῖς) vulgo: 
ó καρτερός Gov παῖς, «4ὀγε. Sed ut ὁ κ. stare poterit, si &yvéíac abiiciatur et ὦθλον per se de 
virtutis praemio dictum accipiatur, ita 240yt, quippe ex superioribus temere repetitum, omnino re- 
pudiandum est. 14. εἵλκυσεν) vulgo: βιαίως &lAxt. 19. φλεγομένη) qAoyovuéyg Α. P.; qi- 
γουμµένη C. ὁ 0") ὁδὲ À.; ó δὲ P. C. [289] 1. xóp«» ἤγε) vulgo: κόρη» dvzyt. — 2. duqi 
βωμὸν) ἀμφίβωμον Α. Ρ.; om. C. 83.5 d") ᾖδ' Α., 9 δὲ P. — 4. τελοῦσ᾽) τελοῦσα A. C. — 7. &- 
νω») vulgo: &évov. 9. ov) οὐδὲ vulgo. 10. νιχαφόροις) Ψικηφόροις P. C. ἔφη) vulgo: 9 
ἔφη. — 13. ὑφῆς) ὑφ᾽ $c A. C. 

P. 51 [289] 2. γάμων) vulgo: σου γάμων. λέχη ποθοῦντες) λεχποθοῦντες (sic) P. C. — 3.5 
0") 0" A.; 506 P., ἡ dà Ο. ἔφη) vulgo: ἔφησε. — [290] 3. ἐμπύροις) vulgo: ἐμπυρίοι. — 9. φοι- 
víp) vulgo φονίῳ. — 18. dreyxroc) ἄτεχτος Λ. Tu vide Method. Platoniz. annot. 381 extr. — [291] 
9. ἤκουσιν) vulgo: ἥκασι. — 7. Φεόνυμφε) veóvvuqe P... , 8. αἰέν σε) vulgo: αἵ σε. — 14. ΠρέδΊ) 
{ρέδη A. 10. Χάρις) Χαρὰ vulgo. 19. βροτῶν) vulgo: ὁ go. [292] 1. οἰκεῖ) om. A. ῥδ. τὸ κ.) 
τὸν κ. P. 0. ἆσμα) ἆσμα A.; ἄσμα P. — 6. ὅλος) vulgo: ὅλη. — 8. χερσὶν) χερσὲ vulgo. σελας- 
φόρους) σελαςφόροις A. P. Sed λόγας σελαςφόρους φέρειν non minus recte dicitur quam λαμπά- 
Ó«c φαεςφόρους κρατεῖν. 11. d) ὁ C. Tu confer Eurip. Phoen. v. 1. à τὴν ἐν ἄστροις οὐρανοῦ 
TÉuvov ὁδόν. 12. συγκρατῶν) συγκροτῶν A.P. C.; συγκρατῶν Migneus recte. Vid. Animadv. 
in Basil. I. p. 123 et Method. Platoniz. annot. 300. — 7ufec) ἡμᾶς C." 

Ceterum quod Petavius Dogm. Theol. ed. Antverp. T. 3. p. 102 nonnulla tamquam Methodians 
affert ex iis gua house Excerptis ex Symposio in calce subiecta sunt: tu vide annot. p. 40. 


- 





| 


-———— E. 





IN S. METHODII OPERA. 121 


De libero arbitrio p.55, annot. 2. Breviatum interlocutoris nomen OY.4.4. Allatius 
l.c. vul esse Valentini. Tu vide Method. Platoniz. annot. 733. Fabricius Delect. argumentor. 
pro verit. relig. christ. p. 164 et Biblioth. Gr. ed. Harles. VIT, 265 Valentinianis, adversus quos Me- 
thodium hoc "libro disputasse recte docet, Origenem adiungit errore vulgari et a nobis Prolegom. 
p.9, col. 1 extr. indicato. Sed recte idem ll. cc. notat ignorantiam Honorii Augustodun. et Trithe- 
mii, operis. inscriptionem interpretantium: de animae exitu. Scripturae. discrepantia apud Alla- 
tium l.c. fere nulla est. Tz ille, ut vulgatur, p.55 (05 extr. Meurs.) in verbis 0 δὲ πάσχει ... 
λέγειν οὗ τολμᾷ, ubi vocem, quippe post λέγει perperam intrusam, uncis circumseripsi. Quod 
aulem Allatius p. 46 Methodii opus περε τοῦ αὐτεξουσίου se editurum promisit, id vix de integro 
opere accipiendum esse ex Diatr. de Methodior. script. p. 330 sq. ed. Rom. apparet. 

P.57, annot. 1. Im codice Mediceo, quo libri περὲ τοῦ αὐτεξουσίου pars a Meursio edita con- 
tinetur, hic nova incipit disputatio, quae inscribitur περὲ Φεοῦ xa: ὕλης. Vid. Bandin. Catal. Cod: 
Graec. 1. 430. 

P. 63 (lin. 10—25. et 28—391). εἰ γάρ ὡς Ey te .... μὴ ὑπακούειν toic προςτάγµα- 
σιν. et ὥςτε οὐχ ... ἐξουσίαν ἔχων.] Haec citantur a Franc. Turriano Adv. Magdeburg. Cen- 
turiat. pro Canonib. Apostol. et Epist. Decret, Pontif. Apost. Lib. IV, ο. 2, p. 302 ed. Florent. a. 1572. 
Ea in quibus ille a Combefisio et a Maio discrepat, haec sunt: — Lin.10. γαρ) om. T. (Turrian.) yé- 
yove) γέγονεν M. (Maius) — 11. δουλευόντων) ἀνάγχῃ d. T. M. optime; conf. p. 63, |. 1. 2 et Metho- 
diana, ex Pseudo-Origene in annot. 1 allata: ἀνάγκῃ rw? δουλεύων τῷ δεσποτῃ et τὰ ἄλλα ἀνάγκῃ 


δουλεύει τῷ πεποιηκότι. οὐκ ἔτι) οὐχέτι Μ. 15. Φεόν, οὕτω τὸν) om. T., librario vel typogra- 
pho a priori τὸν ad posterius aberrante. 17. παραινεῖν) παραινε M. — 18. τὸ αὐτεξ. — τὸ 
κρεῖττον) τὸν «jr. — τὸν xg. C. (Combefis.). µμηνύειν) μηνῦσαι M. — 19. καὶ) x&v M. παραι- 
νῶν) παραινεῖ T. C. M. — 24. προςτάγµασι») προςτάγµασε Τ., πράγµασι» M.  3δ. προςτάγµασιν) 
προςτάγµασι T. πράγµασε C., πράγµασι» M. In seqq. x«i ydg ... προςτάγµατι, quae T. non 


dtat, 1.25 τὴν ἄρχην τοῦ C.M. Ego τὸ scripsi, ut ἀφεῖλε (ἀφεῖλεν M.) subiectum habeat, quo 
referatur. Tzv ἀρχὴν est omnino; vid. Ast. Lex. Plat. T. 1l, p. 284. 28. δέδωκεν) ἔδωκεν T. M. 
Tu conf. superiora: zzv ἐξουσίαν αὐτῷ ... δεδωκέναι. 39. ὑπήκουσε) ὑπήκουσεν M. Verisimile 
autem est Turrianum haec ex Leontii συλλογαῖς excerpsisse, quas laudat p. 361. 

P.63 (lin. 32). ἀλλὰ δια τὴν τοῦ ὑπακούειν τῷ 96Q xal ur ὑπακούειν αἰτίαν 
μόνηγν.] Vocem διά, quippe ad sensum necessariam, ego adieci, deleta ante ἀλλά lacunae nota, 
quae ap. Combefis. exstat. Dein Leont. et Combefis. recte αὐτίαν µόνην pro αἴτιον µόνον ἦν, quod 
Phot. habet. Statim post ἐβούλετο Phot., ἠβούλετο Leont. et Combefis., quae forma a Methodio 
Platonizante abiudicanda est. Τότδ, quod Leont. et Combefls. om., ego ex Photio adieci. 


* 


De Resurrectione p. 72 (541, B. — D.). ὁ δὲ 9606 ... xai ἔπλασε τὸν ídv9oozov] 
Locum affert Jo. Damascen, Parall. SS., Opp. ed. Lequien: T. II, p. 311, A., post ea, quae sub falso 
lemmate τοῦ ἁγίου Μεθοδίου 3x τοῦ περὲ dvaoréotoc ex Sympos. p. 44 sq. ed. Allat. excerpta 
exstant. Lectionis discrepantia ap. Jo. Damasc. haec est: (541, B.) o δὲ Φεὸς καὶ ἀθανασία) δὲ 
et καὶ om., adiecto ἐστὲ post ἀθανασία. ἀθάν. ἄρα ὃ ἄνθρωπ.) om.  διὸ δὴ) δῇ om. αὖὐ- 
τούργησεν ὁ Φεὸς) ηὐτούργησεν αὐτός, posterius, ut cod. Ven. ἄνθρωπος di ἀληθέστατα .. (541, C.) 
. γηράσκοντα) om. λέγεται) λέγων. ψυχῶν ζωσῶν) ζώων w. ^ ὡςαύτως ἐχείνοις) om. (541, Τ.) 
y γή ... φωστῆρες) om. κατ εἰκόνα xai καθ ὁμ. ἡμ.) κατ tx. ἡμ. x. ὃὅμ. καὶ ἀρχέτ. .. 
χτηνὼν) om.  ᾖτὸν ἄνθρωπον) αὐτόν. ἳ 

P. 70 (540, D.). τὴν ἐπὶ τοῦ λογικοῦ τῶν ζώων νεκρότητα κατεσκευασμµένη»ν] 
Vulgo: τὴν ἀπὸ τοῦ λόγου t. ζ.ν. x. nullo sensu. Mea ex emendatione τὸ λογικὸν τῶν ζώων est 
homo (ef. Method. fragm. I. Comm. in Job. p. 117. ζῶα γεγόναµεν λογικά. et vid. Front, Ducae. ad 
Jo. Chrysost. p. 146, B. Not. p. 34, b. sq.) et ή ἐπὲ τοῦ λ. t. ζ. νεκρότης κατεσκευασµένη corporea 
et mortalis natura in homine a deo instituta. «λόγου tamen cod. Ven., quod tuearis, si 
to &Àoyov τῶν ζώων de natura corporea et cum brutis animalibus communi dictum 
accipias et verba τὴν ἀπὸ τοῦ ἀλόγου τ. ζ. ν.κ. de mortalitate hominis interpreteris, quae ex 
hac eius natura efficitur. Conf. Theophan. Ceram. Homil. 6. p. 32, C. φιλανθρωπία γὰρ γέγονεν 5 
τοῦ Φανάτου τιμωρία κατὰ τὴν τοῦ Φεολόγου φωνήν (Gregor. Naz. Or. 38. p. 619, C. Bill.), τὴν 
προςαφθεῖσαν τῇ wuxyi τῶν αλόγων φύσιν ἀποχαθαίρουσα. 

P. 75 (548, 4. Β.). Duplex fuit Casauboni error, qui Comm. in Pers. I. 25 haec a Proclo contra 
Ürigenem, deque ficus grano, non de caprifico dicta autumavit. Tu vide Gataker. Advers. Misc. 
Posth. cap. 34, Opp. T. 1, p. 782, G. 784, B. — 785, ^. et 786, C. D. De caprifico, aedificiis et mo- 
numentis perniciosa, praeter scriptores a Casaubono et Gatakero laudatos, conf. ipsum Methodium 
p.91 (cap.I) Ceterum Gatakerus l.c. p. 783, A. imaginem, a Methodio Ῥ. 75 (548, A. B.) depictam, 
iure meritoque elegantissimam vocat verbaque eius non orichalco tantum, sed auro obrusso cara 
ΠΟΠ esse pronuntiat. 

P. 76 (549, D. — 550, D.). Similitudo ἀνδριάντος ἀναχωγευομένου in eadem re apud Nostrum 
recurrit p. 05 inf. et seq. (in Excerptis ex libro περὶ ἀναστάσεως apud Phot. cod. 234, p. 300, a. 
21—20). Conf. S. Nil. Epist. II. 100. p. 224 Allat. εὐμαρῶς λίαν τῶν Φανόντων ἀνθρώπων τὰ σώ- 
µατα ὁ σωτὴρ Xowtos ἀναστήσει 9Gtroy πταρμοῦ. ποῖον γάρ, εἰπέ uoi, μεῖζον iv συγχρίσει 
αμάτων, ἀνδριάντα πλάσαι τὸν ur ὑφεστῶτα 5 τὸν διαπεσόντα ἀναχονεῦσαι (1. ἄναχων.) slc τὸ 
αὐτό. (pone;) ὁ τοίνυν ἓκ τοῦ μὴ ὄντος ποιήσας ἡμᾶς θΘεὸς δῇλον ὅτι καὶ πεπτωκχότας ἡμᾶς ἐξανα- . 
στῆσαι δυνήσεται. Νεο non vasis reficti simile in eodem argumento usitatum est. Conf. Method, 
P. 76 inf. et seq. (549, D. — 550, A. B.) et vid. Animadvers. in S. Basil. M. I. ... 

. P.77,annot. 1. Quae post Methodii fragmentum apud Oecumenium 1. c. insequuntur, Metho- 
dio temere attribuit Petav. Dogm. Theol. ed. Antverp. T.l, p. 302 et 399. 

P. 78, annot. 1. Andreas Cret. p. 96, lin. 49—54 in verbis p. 553, D. οὖκ ἀρεστὸν .. (554, 
A) .. καὶ q$9oodcv a recensione Dindorfiana ita discrepat: οὐκ ἀρεστὸν δὲ ἐκεῖνο) o)Ó^ ante 
ἐκεῖνο add., quod recepi.  ἀπολεῖσθαι) ἀπολέσθαι cod. A. ap. Sylburg.  καταβασίῳ πᾶς ὃ xó- 
CMoc κατακλυζ. ztvol) omisso καταβασίῳ, ante πᾶς add. [κατὰ Hoolitio»] ; quasi vero Basilius Me- 
lhodium aetate praecesserit. ,Dein πᾶς χατακλυζ. πυρὶ κόὀσμ. cod. Α. ap. Sylburg. p. 125. Combefis. 


: TEE 
LI 





128 EPIMETRUM ANNOTATIONIS 


ap. Galland. p. 775, B. καταβ. πυρὲ πᾶς κατακλυζ. ὁ x. Ego saltem voce καταχλ. post πᾶς transpo- 
nenda Methodiano verborum traiiciendorum studio indulsi. — Porro in verbis p. 554, A. καὶ JI«- 
λος .. (B.) .. τῆς φὺδορᾶς ap. Andream Cret. p. 96, 54 — p. 97, 3 haec est scripturae discre- 
pantia: x«i Παῦλος) x«i ὁ Παῦλος, ut ante Dindorf. scribi solebat, qui cum cod. Ven. 0 om. τῇ 
γὰρ u«reiótyrs 5j χτίσις ὑπετάγη) haec uncis inclusa ap. Sylburg., ut omnia ab eo ex cod. Palat. 
assumta.  Όὑποτάξαντα) [αὐτη»]. ὅτι xoi αὐτὴ) διότι Sylb., ὅτι cod. Pal. et Bavar. 


P. S4, annot. 1. De summa disputationis, licet lacunosae, scite tamen iudicavit Gataker. Adv. 
Misc. Posth. c. 1. Opp. T. I, p. 412, E., qui post οὐχ ἐχιὸς saltem σώματος (sive, ut ipsi visum τοῦ 
σ.) excidisse vidit. 

P.84, annot. 2. Brevius et minus docte, quam Oecumenius, auctor Catenae in Epist. D. Pauli 
ad Rom. ap. Cramer. Caten. Gr. PP. in N. T. T. 4, p. 221 (ad Rom. 8, 7): Mt9od(ov. τὸ φρόνημα, 
φησέ, τῆς σαρχκὸς οὐχ ἤ σἀρξ, ἀλλὰ τὸ πρὸς ἀκρασίαν αὐτῆς ὅρμημα. Codex Monac., qui illam in 
Epist. ad Rom. Catenam continet, olim fnit Augustanus. Vid. Reiser. Index MSS. Bibliothecae 
Augustanae p. 9 (num. 23). 

P. 87 (582, C.) ἑλθούσης δὲ τῆς ἐντολῆς ... ὃ διάβολος] Similiter S. Nil. Epist. II. 9. 
p. 125 Allat., omissa tamen diaboli mentione. 

P.89, annot. 1. Negligenter auctor Catenae in Epist. ad Rom. ap. Cramer. T. 4, p. 196 (ad 
Rom. 7, 20.: Μεθοδίου Πατάρεως (|. Παταρέως). ἔφη δέ τις ἁμαρτίαν ἐνταῦθα τὴν ἀπὸ τῆς παρα- 
βάσεως εἰςοιχισθεῖσαν. Quasi vero haec non Methodii ipsius fuerit sententia. 

P.89, annot 2. Non magis accurate, quam Oecumenius, Methodii sententiam ita refert au- 
ctor Catenae in Epist. ad Rom. ap. Cramer. T. 4, p. 204 (ad Rom. 7, 23): ἸΜεδοδίου. τέσσαρας δέ 
τις ἐνταῦθα λέγεσθαι νόµους εἰπών (leg. εἶπεν) ἕνα μὲν τὸν νόµον τοῦ Φεοῦ, δεύτερον» δὲ τὸν 
ἀντιστρατευόμενο», τρίτον, περὲ οὗ φησιν ,,τῷ νόμῳ τοῦ νοός µου”, τέταρτο», περὶ οὗ λέγει ,, τῷ 
vóu τῆς ἁμαρτίας τῷ ὄντι ἓν τοῖς µέλεσέ µου." τούτων Ó πρὠτος, quot, τὸ εὐαγγελικόν ἐστι 
παίδευµα, έξωθεν διὰ τοῦ κηρύγματος εἰςιων καὶ τὴν ψυχὴν ῥυδμίζων. ó δεύτερος, ὁ ἀντιστρα- 
τευόµενος, x«i (del. καὶ) οὗτος τῶν ἐπειοιόντων ἐξωθέν ἐστι κατ ἐνέργειαν τοῦ πονηροῦ, τὴν ψυχἠν 
αἰχμαλωτίζων' ó τρίτος, ὅν φησι νόµο» νοός, οὗτός ἐστιν ὃ τῇ φύσει ἡμῖν ἐγκατασπαρεὶς παρὰ τοῦ 
Φημιουργοῦ, ini τὰ τῷ Φδεῷ φίλα παροτρύνων᾽ ὃ τέταρτος, ὁ τῆς ἁωααρτίας νόμος, οὗτός ἐστιν ὁ 

ιλαμαρτήµων, ὃς διὰ τῆς προς τὸ καχὸν συνηθείας ἐνεσκίῤῥωσεν ἐν ἡμῖν τὴν ἆμαρ- (p. 205) τίαν. 
ὅρα οὖν, φησέ, πῶς ἐκ διαμέτρου ἐναντέίοις περιεστοιχίσωεθα νόµοις. οἱ uiv γὰρ δύο ἔξωθεν ἡμῖν 
᾿ἐπειερέουσιν, ὃ μὲν πρὸς ἀγαθοεργίαν ἐκκαλούμενος, ὁ εὐαγγελιχκός, 0 δὲ πρὸς χαχίαν παρακαλώ», 
ὁ ἀντιστρατευόμενος τοῦ πονηροὺ νόμος. οἱ δὲ λοιποὲὶ δύο ἔνδον εἰσὲ καὶ τὴν ψυχἠν συνέχουσι», 
ὁ μὲν τοῦ νοὺς παρὰ τοῦ δημιουργοῦ ἡμῖν ἐγκατεσπαρμένος x«i ὁδηγῶν πρὸς τα κρείττω, Ó δὲ 
τέταρτος, Ó καὶ νόμος τῆς ἁμαρτίας, δια τῆν πρὸς τὸ κακὸν ἕξιν ἐνσκιῤῥωθεὶς ἓν ἡμῖν. διὸ πρός- 
σχες πῶς ἀκριβῶς εἶπε , βλέπω --- voóc µου, τούτῳ δὴ τῷ ἐμφύτῳ πρὸς τὰ καλά, ,,καὶ αἰχμαλ. — 
µέλεσέ µου, ὡς El ἔλεγεν' ἔξωθεν εἰςπγέων συγκινεὶ xat ἐρεθίδει πάντα τὸν dy ἐμοὶ ἀποχείμενον 
Χονιορτον x«i οσον , ὃν 5 πρὸς ἁμαρτίαν uox ἕξις ἐνεσπίλωσε καὶ ἐνέκχαυσε' καὶ ὁ νόμος δὲ 
τοῦ θεοῦ ο εὐαγγελικὸς κινεῖ καὶ ἐρεθίζει τα ἐν ἡμῖν ἔμφυτα καὶ ἐγκατεσπαρμένα πρὸς ἂγαθοεργίαν 
σπέρµατα. ᾖἕκαστος γὰρ τῶν ἔξωθεν ἐπειοιόντων τὸν οἰκεῖον xai κατάλληλον ἔνδον xal iv ἡμῖν 
ὄντα µόνον κχινῶν xe ἐρεθίζων ἢ εὐσεβεῖν ἢ ἀσεβεῖν ἡμᾶς προτρέπεται. Quae non magis Metho- 
diana, quam quae uno tenore coniuncta sequuntur: ἄλλος δέ, τρεῖς, ἔκρησεν, εἰσὶν ἐνταῦθα νό- 

οι cet. : 

P. 90 (589, A.) ταλαέπωρος... τὴν yvxzv ἐμφαντάζοντα] Hine quoque hortulos suos 
irrigavit S. Nilus Epist. I, 249. p. 93 Allat. ,,reAe(ztwpoc ἐγὼ ἄνθρωπος, τίς µε ῥύσεται ἐκ τοῦ σώ- 
µατος τοῦ Φανάώτου roUtov; οὐχὲὶ τὸ σῶμα Φάνατον ὑπάρχειν αποφαίνεται ὁ 96ioc ἀπόστολος, 
ἀλλὰ τὸν νόµον τῆς ἁμαρτίας τὸν iv τοῖς μέλεσιν (|. µέλεσι) τοῦ σώματος ὄντα, διὰ τῆς dv τῷ 
'«δὰμ παραβάσεως φωλεύοντα ἓν ἡμῖν καὶ πρὸς τὸν Φάνατον τῆς ἀδικίας τὴν ψυχἠν ἐπισπείδοντα. 
in quibus ἀποφαίνεται opitulatur seripturae ἀποφαιγόμενος, quam Photius pro vulg. ἀποφηνάμενος 
exhibet, et quam ego, commendatam a Dindorfio Annot. p. 706, recepi. TY» ψυχή», in cod. Ven. 
omissum, confirmat Nilus. Apud eundem ἐπισπεύδειν i.q. ἐμφαντάζειν ap. Method. Conf. p. 87 

583, D.) λογισμῶν .. ἐμφαντὰζόντων ἡμᾶς πρὸς ἃ ur Φέλομεν. Idem usus simplicis verbi p. 74 
(545; D.) ἵνα τὸν ἄνθρωπον φαντάζειν dtl πρὸς ddix(av Éyy xai κινεῖν. Ceterum S. Nilus, qui fer- 
tur, in epistolis fere totus est de fabula graculus. ΟΕ. Fabric. Bibl, Gr. ed. Harles. T. X, p. 12. 

P. 91, annot. 1. Oecumenius h. 1l. Methodio paullo plura adscribit, quam quae ille dixit. Cum 
Oecumenio conspirat auctor Catenae ap. Cramer. T.5, p.379 (ad 2 Cor.5, 1), ubi ex Oecamenio | 
rescribe προςδεοµένην pro προςδεοµένοις, et ὡς ante προς ἀντιδιαστολὴν adde. Ibidem ó à» ἁγίοις 
M. pro 9 ἅγιος M., ut est apud Óecumenium. 

P. 92 (IV.) inf. et seq. Iustini Martyris sententia, a Methodio laudata, tamquam ab ipso prolata  . 
ita refertur in Catena ap. Cramer. T. 5, p. 329 (ad 1 Cor. 15, 50): Μεθοδίου. τὸ ἀποθνήσκον κλη- —— 
ρονομεῖταε, τὸ δὲ ζῶν κληρονομεῖ' dió οὐ τὸ ἀποῦνῆσκον σῶμα κληρονομεῖ τὴν ἀφθαρσίαν καὶ 
τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶ», ἆλλ' αὐτὸ ὑπὸ τούτων κληρονομεῖται, tlc τὸ γενέσθαι ἄφθαρτον xai 
δεχτικὸν τῆς βασιλείας. 

P. 03 (VL) inf. et sq. ἐθεασάμην γὰρ ... τοῦ πυρὸς ἐντυφομένου.] Conf. Aristot, qui 
fertur, Mirab. Auscult. c. 199. καέεται δὲ συνεχῶς περὲ «4υκίαν, quod de Chimaera, Lyciae monte, 
Beckmann. p.283 interpretatur. Methodii locus eum fugit, pariter ac Humboldtum Cosm. IV. 296 sq. 
530 sq. In Apollonia, iuxta Taulantiorum regionem, prope sulphuris venam iugiter ardentem arbo- 
res et herbas enasci auctor Mirab. Auscult. ibid. narrat. 

P. 94 (IX.) Quod h.l. ὁ µακάριος Ἰωάννης tamquam auctor Apocalypseos expresse laudatur, 
eiusmodi loci in Methodii opere περὲ ἀναστάσεως respiciuntur in prooemio commentarii Oecumenio 
adscripti in Apocal. ap. Montefalc. Bibl. Coislin. p. 277 et in Crameri Cat. Gr. PP. in N. T. Vol. 8, 

. 173. πιστέον (1. πειστέον) ᾿4θανασίῳ τῷ παμµεγίστῳ, ἐν τῇ ἐκθέσει τῶν κανονιζοµένων τῆς πα- 

αιᾶς τε καὶ νέας (διαθήκης) βιβλίων τοῖς γνησίοις καὶ τοῦτο (nim. Apocalypsin) ἐγχρένοντι. ; 
xal Βασιλείῳ τῷ Φείῳ τοῦτο àv τῇ περὶ υἱοῦ συζητήσει συντόµῳ ἔδειξε (1. ἔδοξε), καὶ D'onyooío τῷ 
Φείῳ τὸν sd ἐν τῷ συντακτηρίῳ αὐτοῦ λόγῳ, καὶ Μεθοδίῳ τῷ σοφωτάτῳ ἐπισχόπῳ Πατάρων 
ἐν τῷ περὶ ἀναστάσεως. 

















IN S. METHODII OPERA, 129 


P. 98 (XXIL) 4ócíxo γοῦν ... ἐπὶ γῆς τιμῶσιν] Γοῦν Combefis. ap. Galland. p. 781, E.; 
οὖν Lequien. male. Τα de voce αὐτίχα vide Method. Platon. annot. 75 deque αὐτίκα yo)» confer 
Eustath. Antioch. Comment. in Hexaém. p. 33 Allat. αὐτέχα γοῦν ἀνδριαντοποιοῦ ἔννοιαν λαμβάνο- 
μεν, ubi post γοῦν verba ἁνδριάντα ldórtrtc vel similia excidisse videntur. Mox vocem ὅλης, quam 
habet Combef., οπι. Lequien., uncis inclusit Galland. Sed opus est ea voce, praesertim si fragmenti 
e& sedes est, quam nos coniectamus (vid. p. 04 annot. 4). Dein τῶν ἐξ ἀτιμιωτέρας Comb., Gall. 
εἰ Mign.; τῶν ἐξ ἀτίμων τιµιωτέρας Lequien. Sed ἀτέμιος nihili vox est, et ἐξ ἀτίμων τιµιω- 
τέρας secum ipsum pugnat. Τα scribe: τῶν ἐξ ἀτιμοτέρας aut τῶν ἐξ ἀτίμων, deleto τεµιωτέ- 
ρα. Postremo ἐπὲ γῆς Comb., Gall. et Mign.; ἐπίσης Lequien., quod Gallandio placuit et citius 
reponi oportet. 


INDEX 


Peg. 

|. Prolegomena de S. Methodio . í ; , | ; : : 1 
I. Veterum testimonia de S. Methodio : : : à; ; ; 6 
Ill. Συµπόσιον 7 περὶ ἄγνείας à : ANNE: : . 10 
IV. Περὶ rov αὐτεξουσίου : : : : : : : . 54 
V. "Ex τοῦ περὶ ἀναστάσεως ο : : ; . 64 
VL "Ex τοῦ περὶ τῶν γενητῶν ; . 100 
ΥΠ. Ἐκ τῶν κατὰ ΠΠορφυρίου . ο. 3 : . 102 
VIL. "Ex τοῦ περὶ μαρτύρων λόγου . eu. Ἡ | ...- 105 
IX. Eig τὸν Συμεώνα καὶ sig τὴν 'ά4ννην , : : . 105 
X. Εἰς τὰ foa. 0.0 νο ως νο ος ος κος ος . .. 13 
ΧΙ. "Ex τῆς sic τὸ lof βιβλίον ἑρμηνείας — . | : ; 0. 111 
Xl. Lfzoezoouátux ; ; i i , ; . 118 
XIL Index capitum Symposii . ; : ; ; ; ; . 120 


XV. Epimetrum annotationis . ; A : i A . 122 


ΤΑ 


ENHBRATA. 


Pag. 7 context. lin. 4 ante fin. scribe 16 pro 6. 
» 4) , (229, lin. 6) scribe zr&90) pro πειθω. 
» 51 , (90) , 10) , χάρις pro χαρὶς. 
» 060 » (501, B. lin. 3) scribe σαρχῶν pro σακρὼν. - 
» ϐ8 not. 2 lin. 5 scribe philologae pro philologicae,, 
» 75 context. (546, D. lin 6) scribe «πο pro ἀπὸ. 
» 80 » (959, B. , 7) , τῆς pro τῆς. 
» 84 , (5177, A. , 1) , ὀδεβεβαιώσατο. pro διαβεβαιώσατο. 
» 85 , (577, -D. ,, 4) post παντὸς adde punctum, quod excidit. 
» 901 , (297 b. , D)in ἐστι adde ε, quod excidit. 
» 95 not. 2 lin. 2 scribe Μεθόδιος pro Μεθόθιος. 
» 97 4 1,12 , amicissimo pro amisissimo. 
» 104 , 2, 2 ,, lemma pro lemna. 
- » 122 lin. 8 scribe X pro VIII. 


Ista errata, et sie quae sunt alia, minus mirandum est restitisse, quam plura non succrevisse, 


quum editori procul Halis habitanti pleraeque plagulae nonnisi semel ad corrigendum trensmissae 
fuerint. 











^" 








NN 
S. METIODII OPERA 


|. ET 


- S. METIIODIVS PLATONIZANS. 


ALBERTVS. JAHNIVS. 


PARS II. 





— S METHODIVS. PLATONIZANS, 





HALIS SAXONVM 





S. METHODIYS PLATOMIZANS 


PLATONISMYS SS. PATRYM ECCLESIAE GRAECAE 
s. METHODIT EXEMPLO ILLVSTRATYS. — 


IN VSVM 
 THEOLOGORVM ET PHILOLOGORYM 
CONSCHIPSIT 


ALBERTYS JAHNIVS — 


PRAEFECTVS BIBLIOTHECAE CONFOEDERATIONIS HELVETICAE 


SOCIETATIS HISTORICO-THEOLOGICAE LIPSIENSIS 
SODALIS. 


HALIS SAXONVM 
ο. E M PFEFFER. 
EDCCCLYV. — 








VIRO  ILLVSTRISSIMO 


GODOFREDO BERNHARDYO 


FAVTORI OPTIMO 
OPVS 
IN LVCEM VINDICATVM 
D. D. D. 


GRATISSIMYS AVCTOR. 











VIRO ILLVSTRISSIMO 


GODOFREDO BERNHARDYO 


FAVTORI OPTIMO 
OPVS 
IN LVCEM VINDICATVM 
D. D. D. 


GRATISSINVS  AYCTOR. 


PRAEFATIO. 


Septimus οἱ vicesimus hic est annus, ex quo ego S. Basilii Magni Plotini- 
zantis exemplo ostendi, quantum SS, Patres ecclesiae Graecae ex doctrina Neopla- 
tonica hauserint 3). Qui Basilio Plotinizanti comitem se hodie adiungit S. Metho- 
dius Platonizans, quaestionem de Platonismo, qui dicitur, SS. Patrum ecclesiae 
Graecae, diu agitatam necdum ad finem perductam, si minus profligabit, at egregie, 
opinor, promovebit. - 

; Quod si enim demonstratum erit (id quod nos hoc libro praestitisse censemus), 
Methodium, id .est acerrimum Origenis adversarium ?), vel in primariis doctrinae 
Christianae placitis, magis etiam quam Origenem ipsum, ex philosophia Platonica hau- 
sisse: quis in posterum negare audebit, philosophiam Platonicam seculo IIT. latissime 
| pervagatam esse in ecclesia Graeca, neque eos tantum Patres, qui jam olim propter 
Platonismum ἑτεροδοξέας crimen incurrerunt, sed ὀρθοδοξίας etiam patronos Pla- 
lonismo deditos fuisse? ^ Sensisse id videntur posterioris aetatis theologi Graeci, 
Photius et alii, quum dixere, Methodium postmodum cum Origene in gratiam rediisse 
, adque eius doctrinam inclinasse, porro Methodii scripta ab Arianis interpolata fuisse. 
' Nimirum hoc illi 'sibi et aliis persuadere conati sunt, ut ne Methodius, qui vulgo 
. οὐποάοχας haberi soleret, cum Origene et Ario Platonicam secutus videretur doctri- 
| nàm. Atqui Origenianae doctrinae vestigia, quae in Methodii scriptis deprehendun- 
| tu?), ex communi fonte, videlicet ex philosophia Platonica, repetenda sunt, et 
. quae Ariana Photio et aliis in Methodio visa sunt, reapse sunt Platonica, ut fuit 
. omnino Arius merus Platouicus *. ^ Eodem nomine plerosque Patres Antenicaenos 
Arianos vocare eorumque scripta ab Arianis interpoleta censere possis, quum plena 
sint eiusmodi sententiarum, quas posterior aetas tamquam Arianas proscripsit 5). 
| Ceterum ne Patres quidein Nicaenos a philosophia Platonica abstinuisse, in Anim- 
adversionibus in S. Basilii Magni opera inque nuper annotatis in S. Gregorium Na- 
zianzenum obiter demonstrasse nobis videmur *). 
Sed tempus est narrare, quomodo haec de S. Methodio Platonizante scriptio 
orta sit. 





| 


1) Vid. Basilius Magnus Plotinizans, supplementum editionis Plotini Creu- 
:erianae, Basilii M. Garnerianae. Edidit A. Jahnius, Bernas Helvetius. (Bernae, 
apud C. A. Jennium filium. MDCCOXXXVIII. 4ο) Qua de commentatione praeter alios viros doctos 
Üreuzerus in Praefatione editionis Plotini Didotianae honorificum iudicium tulit. 

2) De Methodii vita et scriptis deque eius cum Origene controversia vid. Allat. De Methodiorum 
Scriptis diatriba, post Methodii Symposium, ab eodem a. MDCLVI. Romae editum, p. 260—272. 
Huet. Origenianor. lib. Il. p. 197. Galland. Biblioth. PP. Vol. ΠΠ. Prolegom. cap. XX. p. LI, a. 4. — 
pP.LIV, 6, D. Fabric. Biblioth. Gr. ed. Harles. Vol. VII. p. 260 — p. 272. Neand. Hist. Eccl. T.I. P. III. 
p. 984 sq. p. 1232 — p. 1234. Ritter. Hist. Philos. T. Vl. p. 4 — p. 12. Neque poenitebit consuluisse 
Fessler. in Encyclopaedia Theologiae, a Wetzero et Welteio nuper edita, T. Vll. p. 132 sqq. 

d) Vid. annot. 114. 250. 711. 

4) Vid. annot. in Eliam Cret, Comment, in Gregorii Naz. Oratt. XIX, (Patrol. Gr. ed. Migne 
T. XXXVI) col. 800 (4) et col. 833 (2), praeterea col. 827 (2). 

9) Vid. Vales. infra annot. 139. 

ϐ) Vid. Animadversiones in S. Basilii Magni opera, supplementum editionis 
Garnerianae secundae. Elaboravit Albertus Jahnius, Bernas Helvetius. Fascic. l. 
continens animadversiones in Tom. ]. Accedunt emblemata Plutarchea ex Ba- 
Silii Hom. in Psalm. XIV. (Bernae. Impensis Huberi et Soc. MDCCCXLII. 89.) et Eliae Me- 
tropolitae Cretae Commentarii in 8, Gregorii Naz. Orationes XIX e codice ms. 
Basileensi excerpsit et annotationem cum in Eliae Commentarios, tum in S. Gre- 
gorii Orationes XIX adiecit A. J. cet. (Patrol. Gr. ed. Migne T. XXXVI) multis locis. 


VIII PRAEFATIO. 


lam pridem in vulgus notum fuit, S. Methodium in Symposio X. Virginum Pla- 
tonis Symposium ita imitatun) esse, ut iis, quae Plato a convivis de Amore dispu- 
tari fecisset, orationes de castitate, a decem virginibus in Symposio prolatas, oppo- 
neret. Sed quale id esset, nemo ex iis, qui seculo XVII. Methodii Symposio 
operam navarunt, explorandum sibi sumsit. Ne Valesius quidem hanc in rem plura 
dixit, quam quae in annotatione (2) repetii. Philologi autem, qui nostra aetate ἱπ 
Platonis Symposio operam certatim collocarunt, exceplo fortasse uno Ludovico Sin- 
nero, Methodium ne nomine quidem novisse videntur, ut sunt omnino nostrae aeta- 
tis philologi iusto negligentiores Patrum ecclesiae, in quibus illi philologiae heroes 
seculorum XVI. et XVII. non minus quam in classicis, qui vocantur, scriptoribus 
habitare solebant. Quo magis Sinneri laudanda est industria, qui in editione Sym- 
posii Platonici, quae anno MDCCCXXXIV. Parisiis prodiit, non solum de ratione, 
quae inter Platonis et Methodii Symposiuin intercedit, in universum monuit"), sed 
etiam singulis Platonis locis, a Methodio imitando expressis, ea quidem Symposii 
in parte, iu quam annotationes speciminis causa conscripsit, imitationem accurate 
indicavit). Adhuc haec erant, quuin ego, qui, pueros vix egressus, in Platone 
studiorum doinicilium posuissem, et iuvenis factus illustrando Platonis Symposio 
operam darem, in posterioris aetatis scriptoribus, etiam ecclesiasticis, quos Platonis 
causa excutiebam, ad Methodium quoque perveni et operam, a Sinnero in eo poni 
coeptam, absolvere studui. Inde a me facta larga messis animadversionum, quibus 
singulos locos in Platonis Symposio, a Methodio imitando expressos, ad sedes suas 
revocavi et quid alter scriptor alteri prodesset explicui. Nam praeter paucula illa, 
uae Simnerus in Methodii Symposio ex Platonico hausta indicaverat, plurimis locis 
ἀπηχήματα Platonica deprehendi. Deinde progressus ad fragmenta Methodii operum, 
quae apud Epiphanium et Photium exstant,. post messem spicilegium feci. . Cuncta 
autem, quae hoc ex genere apud Methodium a me reperta erant, in commentarios 
in Platonis Symposium simul cum iis retuli, quae, ex hoc uberrimo philosophiae 
Platonicae promtuario desumta, per totam antiquitatem colligere et ad fontes suos 
revocare institueram. — Ceterum in examinandis Methodii scriptis complurá, reliquis 
ex Platonis dialogis mutuo sumta, iam tum me adverterunt, quae ego in usus 
posteros in schedis Platonicis item consignavi. Neque enim tunc id agebam, ut 
data opera omnia imitationis Platonicae apud Methodium vestigia indagarem et scri- 
ptionis peculiaris argumentum facerem; sed satis habebam, quae sponte se mihi pro- 
derent, in adversaria referre. Sicuti autem ea, quae ex Methodii Symposio in Pla- 
tonicumn a me annotata erant, potissimum peculiari eius dialogi editioni destinaveram, 
ita reliquas in Methodium animadversiones, sicubi usu venirent, proferre visum est. 
Itaque in variis scriptionibus meis philologis ?), occasione oblata, illa mea ἕρμαια 
Methodiana passim expromsi. Nuper autem, quum, sepositis, quibus me per aliquot 
annos dederam, studiis archaeologicis et historicis, ad philologiam denuo appulissem, 
et quae a me inchoata erant opera philologa ad umbilicum perducere instituissem, 
constitui, antequam Platonis Symposium ederem, ea, quae in illum Platonis dialo- 
gum ex Methodio a me annotata erant, cum reliquis in hunc Patrem animadversio- 
nibus Platonicis separatim prodere. Cui penso persolvendo, quae ex Methodio in 
commentarios in Platonis Symposium inque adversaria Platonica retuleram,  relegi, 
collegi et augere studui. Denuo igitur exorsus a Symposio X. Virginum, quidquid 
operum S. Methodii ad nos pervenit scrupulose eum ad finem perlegi, ut, si quid 
offenderem, quod in oratione inque doctrinae ratione ex Platone fluxisset, id omne 





7) Vide eius Notas in Wolfii Introductionem p. 30 et p. 32. 

8) Vide eius Adnotat. p. 69--- 87. (in Sympos. p. 172, A. — p. 175, E.) 

9) In gratiam eorum, quibus illae minus notae sunt, placet eas hoc loco enumerare, praeser- 
tim quum ad eas in annotatione passim provocaverim. Sunt autem hae potissimum: 1e. Symbo- 
lae ad emendandum et illustrandum Philostrati librum de Vitis Sophistarum. 
Bernae, MDCCCXXKXVII. 8e, —2». Anecdota Graeca. Fascic. l. continens Jo. Glycae 
opus de Vera Syntaxeos Ratione. Bernae, MDCCOXXXIX, 8e. — 3». Dissertatio Pla- 
tonica, qua tum de causa et natura mythorum Platonicorum disputatur, tum 
mythus de Amoris ortu, sorte et indole, a Diotima in Convivio narratus, expli- 
catur. Accedunt scholia et enarratio eorum, quae inde a Plutarcho ad illu- 
strandum mythum allata fuerunt. Bernae, MDOCOXXXIX. 8». Omitto alia mea scripta 
philologa, in diariis sparsa vel in aliorum virorum doctorum libris edita. Huc accedunt scripta, In 
genere philologiae patrologicae a me elaborata, quae ego in praefatione in Eliae Cret. Commentarios 
in S. Gregorii Naz. Orationes XIX. (Patrol. Gr. ed. Migne T. XXXVI) col. 753 sq. inque epistola 
dedicatoria, praemissa meis Symbolis in emendanda et illustranda 8. Epiphanii P4- 
naria (Corp. Haereseol. ed. Oehler. T. IIT), p. 5 enumeravi. 


.. 


PRAEFATIO. IX 


cuu pulvisculo excuterem et cuui pridem a me observatis in scriptionis corpus redi- 
gerem. Ibi tum rem inirain ac maxime memorabilem expertus sum. Quo enim 
magis Methodii in scripta ine insinuavi, eo crebriora imitationis Platonicae docu- 
menta se mihi, saepe nec.opinanti, obtulerunt, quumque antea potissimum in Sym. 
posio dicliones et sententiae Platonis me adverlissent, iam idem mihi contigit in 
reliquis Methodii scriptis, praesertim in Epiphanianis et Photianis excerptis ex opere 
περὶ ἀναστάσεως inque iis, quae ex operibus περὶ τῶν γενητῶν et περὶ τοῦ αὐτε- 
ξουσέου 9) apud Photium et alios excerpta exstant. Quid multa? Novis copiis me 
quasi obrutum vidi et quas pridem collegeram decemplicatas gavisus sum. 

Est autem duplex apud Methodium imitationis Platouicae genus, unum, quo ille 
Platonis dictiones et sententias de industria suum in usuin convertit, alterum, quo 
dicendi et sentiendi rationem, quam ex Platonis consuetudine imbiberat, memoriter 
ac sponte sequitur. Quo quidem in duplici imitandi negotio tantuni abest, ut se 
putidum praebeat Methodius, ut sollers et ingeniosus reperiatur, qui Platonis verba 
el sententias imitando saepe immutet et vel amplificet vel in brevius contrahat vel 
denique ad alia argumenta transferat.  Trivit autein Methodius ex libris Platonicis 
praecipue Symposium, Phaedrum, Gorgiam, Phaedonem, Politian, Tinaeum, Leges 
et Protagoram, et ex his Symposio et Phaedro ^potissimum usus est suo in Sym- 
posio, Gorgia autem et Phaedone in opere περὶ ἀναστάσεως. Ceteris, quos dixi, 
dialogis aequabiliter usus est suis in libris. Sed ne reliquos quidem Platonis dialo- 
gos neglexit; ex spuriis Epinomis et Axiochus ei maxime placuerunt. Quo autem 
agnoscas, Methodium non unius Platonis libris inhaesisse: idem Xenophontis lectio- 
nem subinde prodit, et praeter hos Socratis discipulos etiam alios philosophos vete- 
res, praesertim Stoicos), ex recentioribus Philonem ludaeum in dicendo inque 
docendo sequitur. Quid? quod idem in veterum poétarum scriptis probe versatum 
se ostendit, qui Homerum crebro ad partes vocet, Euripidis aliorumque versus poé- 
tarum, interdum, uti videtur, etiain deperditorum, orationi immisceat et ipse quan- 
doque versus bonos fundat !*). 

Sed, ut ad hoc meum opus redeam, in eo conscribendo hunc secutus sum 
ordinem.  Fundamenti loco esse volui, a quo profectus eram, Symposium X. Vir- 
ginum [p. 1— 72]. Dein sequuntur excerpta Epiphaniana ex libro περὶ ἀναστάσεως 
[ρ. 133—113], subiectis Photianis ea ex libri parte, quae apud Epiphanium deest [p. 113. 
14]. Hisce succedunt excerpta ex libro περὶ τῶν γενητῶν, quae apud unum Photium 
exstant [p. 115—117], porro fragmenta libri περὶ τοῦ avzstovoíov, initio facto a pro- 
oemio, quod Meursius edidit, et additis iis, quae Photius et alii conservarunt [p. 1411 
—126]. Agmen claudunt fragmenta de Cruce .et Passione Christi [p. 127 — 129], 
quibus fragmentum a Joanne Damasceno servatum corollarii instar accedit [p. 130 
Homilias in Symeonem et Annam inque Ramos Palmarum, fragmenta operis adversus 
Porphyrium, quae quidem vylgo feruntur 5), aliorumque fragmenta operum nonnisi obiter 
in annotatione atligi. Ceterum permulta quoque, quae in scriptis contextum facientibus 
memoratu digna occurrunt, brevitatis studio ductus, in annotationem relegavi. 

In Graeco operis contextu e regione Methodii locorum Platonicos apposui, unde 
llle integras sententias vel dicendi formulas et exquisitiora verba mutuatus est. Ubi 
vero Methodius non hunc vel illum locum respexit, sed proprietatem sermonis Pla- 
lonici in hac vel illa re secutus est, id uno saltem exemplo, ex Platone hanc in 
rem sumto, et adiecta voce al., id est et alibi, significavi!*. Semel et iterum 
alinum loeos scriptorum, Xenophontis, Euripidis et auctoris Aurei Carminis, cum 
Methodianis inde expressis commisi!5. Homerica, quibus Methodius usus est, 
. 10) Qui haee opera attigit Ritterus Hist. Philos. T. Vl. p. 4, de imitatione Platonis, quae in 
uS cernitur, recte et primus, uti videtur, monuit. 

11) Recte Ritterus Hist. Philos. T. VI. p. 12 ait, Methodium ad Stoicorum doctrinam inclinasse 
(vide nostram Annotationem passim); sed idem, commemorato Methodii Symposio, perperam docet, 
eum a Platone nil fere, nisi formam scribendi, mutuatum esse. 

12) Vid. Allat. De Methodior. Scriptis Diatr. p. 300. Carmen, quod ille attigit in Methodii Sym- 
Posio p. 284 — p. 202, in editione Operum S. Methodii numeris suis restitui, adiutus docta sollertia 
i n UE mihique amicissimi, G. F. Rettigii, philologiae professoris in universitate literarum 

13) Nam alia supersunt praeter ea, quae vulgo feruntur. "Vid. amnot. 792. 

14) In toto hoc comparandi negotio multum me adiuvit Astii Lexicon Platonicum ; anagnopere 
tamen falli, qui me eius unius ope rem confecisse opinetur, argumento est vel illud, quod ne eos 
quidem locos, quos Astius neglexit, ad partes vocare supersedi. 

16) In Methodii Symposio plura restant, quae imitationem antiquioris aetatis scriptorum pro- 


ed rra quorum fontes reperire mihi nondum contigit; sunt autem fortasse sumta ex scriptoribus 
eperditis. 


* 


X PRAEFATIO. 


quippe notiora, contextui inserere supersedi, nisi si partem  excerptorum faciunt. 
Origeniana autem, a Methodio in fragmentis περὶ ἀναστάσεως apud Epiphanium allata, 
Methodianis ideo inserui, quod, quum ipsa quoque Platonis dictionibus et sententiis 
resonent, hisce notandis specimen Origenis Platonizantis dare visum est. 

Sequitur, ut universe exponam de ratione critica, qua in constituendo duplici 
contextu versatus sum. 

Et in recensendo quidem contextu locorum Platonis iuxta positorum optimis 
quibusque subsidiis religiose usus sum, idque simul ubique spectavi, ut, si quid ex 
Methodio ad crisin illorum locorum profici posset, id meos in usus converterem. 
Qua tamen in re eo cautior fui, quod liberior multorum locorum imitatio usui critico 
haud raro officit. Adde, quod Methodius Platonica interdum ita imitatus est, ut iis 
sui ingenii inventa opponere voluisse videatur. Nihilo iinus plurima apud Metho- 
dium restant, quae dubiis apud Platonem lectionibus confirmandis, nonnulla etiam, 
quae mendosis emendandis egregie inserviunt. Quae omnia ut, palam facerem, 
omnem dedi operam. 

De subsidiis, quibus in constituendo Methodii contextu usus sum, nolo repe- 
fere, quae in capite singulorum librorum et alibi passim annotavi. Sum autein iis 
ita usus. — In Symposio quidem fundamenti instar mihi fuit editio Allatiana, id est 
princeps, expressa ex Allatii codice manu scripto, a qua nunquam recessi, nisi si 
Possiniana manifesto meliora praeberet. Quamvis enim Possinus et, qui eius edi- 
tioni curam criticam adhibuit, Valesius multis locis medicinam e codicibus Vaticano 
et Mazarineo attulerint, Valesii eruditio ac diligentia non tantum valuit, ut nova 
tolleret menda, quae Possinus pro sua negligentia et linguae Graecae inscientia 
larga manu sparsit. Huc accedit, quod Valesius nimium tribuit codici Mazarineo, 
qui interpolatoris manum haud uno loco prodit. Longe melioris notae et vel Alla- 
tiano in multis praeferendi sunt codices Vaticanus et Barberinus, quorum scripturae 
discrepantiam ab Allatio promiscue exscriptam doleas, praesertim quum prior (si 
fides habenda collationibus) diversus. esse videatur a Vaticano, quo Possinus et Va- 
lesius usi sunt. Excerpta apud Photium Biblioth. cod. 237, quae Valesius hic illic 
cum fructu critico consultavit, post operam criticam, a Bekkero in iis positam, ma- 
iori etiam mihi usui fuere. In manifestis vitiis editionis Possinianae Combefisius, 
ceteroquin homo Graece parum doctus, recte fecit, quod in Symposii editione, quam 
Bibliothecae Graecorum Patrum Auctario Novissimo inseruit, lectiones Allatianas mul- 
tis locis revocavit et codicem Mazarineum denuo examinavit, quamquam idem non 
satis cavit, ne Methodii contextus typographorum socordia novis mendis commacu- 
laretur. Gallandii autem opera critica prorsus nulla fuit, qui Combefisianam recensio- 
nem cum omnibus eius vitiis renovaverit. Idem fere valet de nupera editione, Mignei 
Patrologiae Graecae T. XVIII. inserta, cui Methodii opera ex editione Gallandi (Bibl. 
PP. T. ΠΠ.) vel potius Combefisii insunt. — 1n fragmentis operis περὶ ἀναστάσεως, 
quae apud Epiphanium exstant, magno emolumento meo consultavi copias criticas, 
ab Oehlero et Dindorfio ex codice Veneto allatas. Quibus ut Oehlerus non sua, sed 
mancae collationis culpa, in contextu refingendo non pro codicis praestantia usus 
est (quod tamen damnum in Addendis et Corrigendis ex parte resarsit), ita Dindor- 
fius in nova Panarii recensione codici Veneto, qui baud ita raro scioli corrigen- 
tis manum prodit, nimium fidei habuisse videtur. Adde, quod codex Venetus mul- 
tis locis manifesto corruptis nos cum reliquis codicibus destituit et plurima menda 
peculiaria habet. Secundario subsidio mihi fuere copiae criticae, a Combefisio ex 
codice Rupifucaldino allatae, et Epiphanianis respondentia excerpta Photiana ex 
recensione Combefisii et Bekkeri, quae oinnia ego, uti fragmenta a Photio uno 
servata, accurate examinavi. Sed vel sic multis locis coniectandi medela opus fuit, 
quam ego, ut in Symbolis in Epiphanium p. 4 significavi, potissimum Platonis ope 
Methodio adhibui. — n fragmentis operis περὶ τῶν γενητῶν, quae apud Photium 
unum supersunt, Combefisiana recensio nonnihil mihi profuit, multüm Bekkeriana, 
cui tamen supplendae, ut in reliquis apud Photium excerptis ex Methodio, Scaligeri, 
Casauboni et Hoescheli emendationes admovi, quas habent Hoeschelii Notae in 
Photii Bibliothecam, a Bekkero fere neglectae. — Longe uberioribus, quae mihi in 
opere περὶ του αὐτοξουσίου suppeditarunt , subsidis ita sum usus, ut excerpta Eu- 
sebiana ex recensione Routhii et Gaisfordii (nam Methodii sunt, quae Maxinio ad- 
Scribit Eusebiusí?, Photiana, a Combefisio et Bekkero recognita, et Meursiana, 


16) Vid. annot. 749 et 770. 








' 


: PRAEFATIO. XI 


iiem quae Pseudo-Origenes in dialogo contra Marcionitas Methodio suffuratus est, 
inler se compararem et optimas quasque lectiones meas facerem, raro ad coniectu- 
ran confugerem. Qua quidem multo inagis opus luit in fragmentis de S. Cruce et 
Passione Christi, a Gretsero et Allatio editis, a Combefisio repetitis, ut in fragmen- 
tis apud Joannem Damascenum, a Combefisio et Lequienio recognitis. —Ceterum in 
recensendis Methodii scriptis hanc mihi regulam feci, ut Atticismum, cuius ille studio- 
sissimus fuit, ubicunque per libros mss. et per analogiam sermonis Methodiani lice- 
ret, in locum τῆς κοινῆς reponerem et formas Alexandrinas proscriberem, quibus 
praesertim pars operis περὶ ἀναστάσεως ab Epiphanio servata commaculata est, quuin 
librarii, qui Panarium descripserunt, formas Alexandrinas Epiphanio usitatas Metho- 
dianis temere intuleriut. 

Venio ad annotationem. Et de universa quidein, quam ego sequor, commen- 
tandi ratione velim sic habeas, malle me, quippe profectum exdi sciplina Creuzeriana, 
Ruhnkeniis et Wyttenbachiis aemulari, quam iis, quibus exilitas aut declamatoria 
garrulitas est pro eruditione. "Videamus singula. ] 

Primum contextus, in excerptis Platonicis et Methodianis a ine constituti, ratio- 
nem singillatim reddidi. Itaque quid alter scriptor alteri ad emendandum prosit, ea 
quam supra dixi cautione adhibita, exposui, nec non omnem scripturae discrepan- 
tiam utrimque diiudicavi tum ex linguae Graecae legibus, tum ex Platonis et Metho- 
dii loquendi usu, plurimis in rebus conspirante. Deinde in vindicando loquendi usu 
Platonico et ecclesiastico multa obiter sparsi, quae tum Platoni et Platonicis, tum 
Methodio aliisque ecclesiae scriptoribus emendandis vel explicandis prodessent, ea- 
que potissimum in re inulta, in contextu omissa, ex Methodio attuli, ut supra 
dictum. Tum de artificio, quo Methodius in imitando Platone usus est, quoties id 
opus videbatur, monui. Porro sententias, a Methodio ex doctrina veterum, prae- 
sertim Platonis, petitas, indicatis eorum fontibus, illustravi operamque ea in re dedi 
omnem, ut Methodii aliorumque Patrum ecclesiae exemplo patefacerem rationem, 
qua antiqua eruditio et summus eius flos, id est philosophia Platonica, cum eru- 
ditione atque philosophia Christiana vel in gravissimis rebus cohaerentí^) ^ Ne- 
que denique illustrare supersedi, quae Methodius doctrinae Christianae peculiaria 
profert. 


17) Qui nuperrime de historia philosophiae Patrum ecclesiae summatim exposuit Ueberwegius 
(Grundriss der Gesch. der Philosophie der patrist. Zeit. Berl 1864), etsi ex doctrinae 
Platonicae vestigiis apud Gnosticos obviis, quorum bona pars a me in Symbolis in Epiphanium in- 
dicata est, nonnulla attigit (vid. p. 27 de Carpocrate et p. 30 de Basilide), tamen ad illustrandum 
Patrum ecclesiae Graecae Platonismum perparva attulit. Nam primum quidem in Tustino Martyre, 
quem p. 36 philosophiae Patrum fundamenta iecisse eumque philosophia Platonica Stoicam commi- 
sisse ait, quid ex.utraque fluxerit minime explicat. Sed, ut mittam Stoicum lustini λόγον σπερ- 
ματιχὸν p. 94 sq. et Stoica σπέρµατα τῆς ἀληθείας p. 35, conferatur modo Dial. c. Tryph. c. 50. d» 
τοῖς ὑπερουρανίοις µένοντος, ap. Ueberweg. p. 35, cum Timaeo p. 42, E. et Apolog. l. c. 6. τὸν τῶν 
ἄλλων ἑπομένων καὶ ἐξομοιουμένων ἀγαθῶν ἀγγέλων στρατὀν, ap. Ueberweg. p. 30, cum Phaedro 
p.246, E., quem locum Animadv. in Basil. 1. p. 189 Iustini loco cit. iam adhibui. Deinde Ueber- 
wegius p. 36 nihil quidquam praeter eloquentiam Graecam in Athenagora animadvertit, qui, utpote 
non catecheticae solum, sed academieae etiam scholae Alexandrinae praesul, philosophia Platonica 
penitus imbutus fuit. V. c. conferantur argumenta ab eo pro resurrectione allata, ap. Ueberweg. 
p.40, quae fere eadem sunt atque illa, quae Plato pro immortalitate animi protulit. Porro, quam- 
vis laudatis p. 94 eorum scriptis, qui de Platonismo Patrum, praesertim Alexandrinorum, egerunt, 
Ueberwegius ipse p. 53 nonnisi hoc universe ponit, Clementem et Origenem Graecorum philosophiam 
Sectatos essc, et p.53 sqq. in Clemente quidem doctrinae Platonicae vestigia prorsus negligit, in 
Ürigene autem uno dumtaxat exemplo demonstrat. Tu v. c. confer c. Cels. V. 608. Filius δεύτε- 
ρος Φέός, ap. Ueberweg. p. 58, cum Plat. Epist. Il. p. 312, E. (cuius ex loci perversa interpretatione . 
hane de Filio doctrinam fluxisse Symbol. in Epiphan. p. 10 docui) et c. Cels. VI. 64. Deus ἰδέα 
ldégv, cum Pol. VII. p. 517, B. C., ubi Bonum, i.e. Deus, omnium idearum summa esse dicitur, 
quo sensu etiam Synesio Hymn. 4, 68 Deus est ἐδεῶν ἐδέα. Quoniam vero Ueberwegius vel in Pla- 
lonismo Patrum Alexandrinorum parum vidit, minus mirandum est, eundem in Methodio, quem 
p. 68 obiter tantum, nec nisi tamquam Origenis adversarium commemorat, inque Basilio M. et Gre- 
gorio Naz. innumera doctrinae Platonicae vestigia levi pede transire. Nyssenum autem quod attinet, 
de quo uno ex Patribus Cappadocibus uberius disputat, in uno tantum eius scripto περὶ κατασκευῆς 
ἀνθρώπου Platonis sententias perfunctorie commemorat p. 72. Tu vero vide, quae de Methodio in 
Methodio Platonizante ex professo, deque tribus illis Cappadocibus in Animadv. in Basil., in annot. 
in Greg. Naz. orationes (Patrol. Gr. ed. Migne T. XXXVI) et in Nysseni Dialog. c. Macrina ed. 
Krabinger. plurimis locis disputavi. Nysseni unum saltem li. l. afferam exemplum, sumtum ex ipso 
illo dialogo p. 210, A., ubi quod Hades τὸ ἀφανές τε καὶ ἀειδὲς intelligitur (ap. Ueberweg. p. 73): 
hanc interpretationem, a Platone primum prolatam, Origenes quoque et Methodius secuti sunt. Vid. 
Method, Platoniz. annot. 711. Paullo accuratius quam de Platonismo Patrum eccl, Gr. Ueberwegius 
p. 90 sqq. de Neoplatonismo posterioris aetatis scriptorum ecclesiae Graecae egit. Quod autem apud 
hos demum doctrinae Neoplatonicae vestigia deprehendit: alii eam a scholae academicae Alexan- 





XII | PRAEFATIO. 


Spero igitur fore, ut hoc opus, tauquaim προπαεδεία studiorum Platonicorum 
et Patrologicorum, prosit tum theologis antiquae eruditionis capacibus, tuu philolo- 
gis, qui Patrum ecclesiasticorum studium a se non alienum habent. — Et illi quidem, 
opinor, intelligent, quid philosophia antiqua, praesertim Platonica, Patribus ecclesiae 
profuerit, quorum eruditissimi quique tantum abfuit, ut scriptores classicos alto super- 
cilio despicerent (id quod tetrici quidam nostrae aetatis magistelli nobis suadent), 
ut eruditionis ac sapientiae classicae florem delibarent- eoque scripta sua ornarent. 
Quam ob reu illi, si quidem in fide Christiana perstiterunt, adeo non suut reprehen- 
dendi, ut divinis praeceptis Christi Matth. 13, 52 οἱ Pauli Apostoli 1 Thess. 5, 21 satis- 
fecisse videantur. Alioquin ego hunc meuin librum flammis potius tradi, quam legi 
vellem. Iam vero philologi Methodii Platonizantis exemplo se edoceri patiantur, 
quanta copia eruditionis anliquae Patrum ecclesiae scriptis abscondita sit, operaque 
philologa, si modo in iis ponatur, quantuu et ipsis, et scriptoribus veteribus , prae- 
sertim Platoni, prosit. Profecto latus hic est campus, in quem philologi excurrant, 
et in quo excolendo plus proficient, quam q&i, duminodo aliquid novi de scriptori- 
bus veteribus proferant, eos exili vel praepostera crisi excruciant aut commentis, 
quae dies delet, obruunt. Sed nimirum diu est, quod destitimus a regia illa via, 
qua grassali philologiae heroes, Scaliger et Casaubonus, horumque aemuli viri eru- 
diti et classicos et ecclesiasticos scriptores pari studio amplexi sunt, et philologi, 
si diis placet, hodie nuonuisi eos advertunt Patres. ecclesiae, qui de antiquitate ex 
professo scripseruntí). Quae contra ego sic statuo, largos philologiae fructus esse 
daturos omnes inelioris notae Patres, modo philologo studio Lractentur. 


Quod superest, operis mei censores non solum intelligentes, sed etiam bene- 
volos mihi vehementer opto.  Quotus euim quisque eorum, qui haec antiquarum 
literarun studia colunt, tantis eorum Oobsitus est impedimentis, quantis me hic 
Bernae circumdari omnes sciunt, qui meas res norunt? Namque ego, in Republica 
Bernensi, sive hominum sive temporum vel loci iniquitate, antiquarum literarum 
professione eheu! exclusus, quum Confoederationis Helveticae beneficio munus acce- 
perim, quo rem familiarem honeste sustento, interim publice omnia alia potius quam 
humanitatis studia agito, quibus ut maximam vitae privatae parlem impenderem, 
immensus eorum amor me impulit. Tametsi autem, seculi dimidium vita iam emen- 
sus, nondum eo pervenerim, ut illis muneris ergo vacare possim, ideo tamen ani- 


drinae primordiis repetunt eoque nomine Patres Alexandrinos Neoplatonismo iam imbutos fuisse 
statuunt. Sin autem recentiorem philosophiam Platonicam a Plotino demum conditam esse statuitur: 
ex Basilio meo Plotinizante satis constat, S. Basilium M., etiamsi ab eo abiudicetur disputatio de 
Spiritu Sancto, libris contra Eunomium subiecta, certe in libro de Spiritu Sancto Plotinianas sen- 
tentias in theologiain Christianam transtulisse, eamque licentiam multo magis sibi sumsisse aucto- 
rem disputationis commemoratae, qui, si minus fuit Basilius, certe aetate ei haud multum cessit. 
Porro Gregorius Naz. in Orationibus ea Neoplatonicis ex fontibus hausit, quae Elias Cret., eruditis- 
simus eius commentator, ex Dionysii Areop. scriptis repetenda esse existimavit. Qui etsi haec 
scripta temere pro genuinis habuit, pulchre tamen vidit, multa Gregorio cum Dionysio, qui fertur, 
communia esse, praesertim theologiae reconditioris sententias, quas propter ille Φεολόγου nomen 
nactus est. Vid. Eliae Comment. locis a me indicatis Ind. T. v. Dionysius Areopagita. Quod 
quum ita se habeat, aut Gregorius ex Pseudo-Dionysio, aut hic ex illo, aut denique uterque ex 
Plotino hausit. Est autem per se veri similius, Gregorium Naz. theologiae mysticae sententias, hic 
illic sparsas, a Pseudo- Dionysio mutuatum esse, quam hunc, qui theologiam mysticam ex professo 
docuit, ex illo profecisse. Quo posito, necesse est, Pseudo-Dionysius Gregorium Naz. aetate ali- 
quantum antecesserit et priori dimidio seculi lV. adscribatur. Favet autem huic opinioni illud, quod 
eliam apud Eusebium, praesertim in Orat. de Laudib. Constantini Imp., plura reperiuntur, quae 
colorem. aliquem ex Pseudo-Dionysio traxisse videntur. Sin vero secundum opinionem hodie rece- 
ptam (vid. Fabric. Bibl. Gr. ed. Harles. T. ΥΠ. p. 7 sqq.) Pseudo-Dionysium V. demum seculo 
vixisse evinci poterit, Gregorius pariter et personatus Dionysius, pro se quisque, ex Plotino hor- 
tulos suos irrigasse censendi sunt. Et Ueberwegius quidem p. 93 Pseudo-Dionysium sub finem 
demum seculi V. scripsisse statuit. Sed nimirum perperam idem facit, quod Pseudo -Dionysium 
lamquam sectatorem non tam Plotini, quam recentiorum Platonicorum, Jamblichi et Procli, nobis 
proponit p. 93 sq. Enimvero Pseudo-Dionysius interdum Platonem ipsum (vid. Basil. Plotiniz, Epi- 
metr. I. p. 45), Plotinum autem persaepe presse sequitur (vid. Creuzer. ad Plotin. de Pulcr. p. 198. 
205. 334. 371. 376). Sed, utut de Neoplatonicae doctrinae vestigiis in Gregorio Naz. conspicuis 
iudicatur, illud certe negari nequit, vel nonnullos ex Patribus Nicaenis ei doctrinae amplum locum 
dedisse. Quo minus mirabere, Haereticos, Sabellium, Arium et alios, Neoplatonismo iusto plus 
indulsisse. Qua de re, ab Ueberwegio p. 47. 51 sqq. prorsus neglecta, vide v. c. Eliae Cret. Comm. 
in Greg. Naz. Oratt. XIX, locis in Praefat. col. 750 et in Ind. v. Haeretici indicatis, measque 
Symbolas in Epiphan. passim. Ceterum quod Ueberwegius, vir alioqui sollers neque indoctus, in 
iis quae reprehendi penso suo minime satisfecit: est hoc unum ex crebris indiciis decrescentis 
etiam in Germania interioris eruditionis Graecae. ΄ 


18) Vid. F. A. Wolf. Mus. Antiquit. Studior. T. !, p. 26. 











PRAEFATIO. XIII 


mun non despondebo, neque antiquitatis studia tamquam ingrata aut sordentia 
seponam. — Spero enim fore, ut fautores, sive apud Helvetios sive apud exteros, 
mihi existant, qui munus meis laboribus adaptatum mihi deferendum curent effi- 
dantque, ut genio eL studiorum deliciis indulgere possim, neque paginam aliquando 
faciam libri de infelicitate hominum literatorum. . Faxit Deus Optimus Maximus, ut 
hunc meorum laborum fructum, quamvis sero, tamen percipiain. 


Bernae Helvetiorum, 
X. Cal. Iun. MDCCCLXV. 


Albertus Jahnius. 





I. 
ZYMIIOSION H ΠΕΡΙ AI'NEIAS:. 


Pag. 1. EYBOY.4IOZ*. Εὐκαιρό- | Plato Symp. 172, A. xdyoà ἐπιστὰς 
τατα ἐπέστης ", ὦ Γρηγόριον ** καὶ γὰρ | περιέµεινα. καὶ ὃς, ᾿4πολλόδωρε, ἔφη, 
ἔναγχός " σε ἐδήτουν, βουλόμενος" µα- | καὶ μὴν καὶ ἔναγχός σε ἐζήτου», βουλό- 








1 Symposium decem virginum Hieronym. de Eccles. Sceriptorib. cap. 83. Περὶ ἄγνείας 
et plenius «Συωπόσιον 5 περὶ ἀγνείας Phot. Bibl. cod. 237. «Συµπόσιον δέκα παρθένων  Sophron. 
et Suid. Συμπόσιον τῶν δέκα παρθένων A. C. Zweumóciov περὲ ἀγγείας VB. ap. Allat. p. 328. 
Συμπόσιο» παρθένω» P. Ego pleniorem inscriptionem Photianam praetuli, in qua περὲ is 
eongruit cum illis aliorum Methodii operum inscriptionibus: περὲ ἀναστάσεως, περὲ τοῦ ὀξουσν. 
περι τῶν γενητῶ»ν. Αά rem facit, quod Methodius initio Homiliae in Symeon. et Annam p. 18 ed. 
Pantin, hoc suum περὶ ἀγνείας opus ita laudavit: ἀΠάλαι ἱκανῶς, ὡς οἷόν τε, did βραχέων τὰ 
περὶ παρθενίας ἓν τοῖς περὲ ἀγνείας συµποσίοις κατεστρωχότων ἡμῶν —. De hoc Me- 
thodii opere vid. Fabric. Biblioth. Graec. 'ed. Harles. T. VII, p. 263 sq. εἰ Galland. Biblioth. Patr. 
T. III, Prolegom. p. LII, g. €. — b. C. Editiones longe accuratius, quam Fabric., Harles. et Galland. 
ll. ec, enarravit Lud. de Sinner in Notis ad F. A. Wolfii Introductionem in Platonis Symposium, 
Francogallice versam et cum specimine editionis Symposii Parisiis a. MDCCCXXXIV. editam, p. 30 
—92. Ad quem lectores remitto, satis habens, hoc loco subsidia, quae mihi praesto fuerunt, ex- 
plicandis siglis, ea significantibus, breviter indicasse. Sunt mihi igitur ex editionibus A4. Allatiana, 
quam Leo Allatius suo ex codice a. MDCLVI. Romae edidit, P. Possiniana, a Petro Possino 
a. MDCLVII. Parisiis edita, et C. Combefisiana, in Franc. Combefisii Auctario Noviss. Bibliothecae 
Graecor. Patr. (T. I. Paris. a. MDOLXXII. p. 64—142.), quam fere constanter sequitur G. Gallan- 
diana, in Gallandii Bibliotheca Vet. Patrum T. III. Venet. a. MDCCLXVII. p. 602— 750. Ex codici- 
bus manu scriptis PB. mihi sunt Vaticanus et Barberinus, quorum varias lectiones Allatius ad. 
caleem suae editionis promiscue annotavit, V. Vaticanus, quem P. saepe, non ubique expressit, et 
cuius lectiones cum aliis, a Valesio ex Μ., id est codice Mazarineo, excerptis et partim receptis, 
in Valesii Notis ad calcem editionis P. exhibentur. Qua quidem de editione vid. annot. 480. 

2 EXBOY.410: pro EYBOY.4ION, quod A. VB. V. M. C. habent, de Valesii emendatione, 
a P.recepta, scribere non dubitavi. Ex similitudine nominis Πρηγόριον errandi occasionem librariis 
oblatam esse, Valesius recte iudicavit. Emendationem confirmat, ad quem ille provocavit, Epi- 
phan. Opp. ed. Petav. T.I, p.500, D. ὑπὸ τοῦ µακαρίτου Μεθοδίου, τοῦ καὶ Εὐβουλίου, 
ubi Petavius Animadvss. in Epiphan. p. 201: ,,Notabis Methodium alio nomine dictum Eubulium.* 
Combefisii nugae nos non magis morantur, quam librariorum errores, qui feminina passim Eubulii 
nomini adiunxerunt. Vid. annot. 4. 6. Ceterum scite haec Valesius annotavit: ,,[Gregorium, mi- 
nistra mensae] apte fingitur Theopatrae, unius e sodalibus, relatu didicisse [orationes convivantium 
virginum], sieut Apollodorus narrator Convivii Socratici, quae retulit, ex Aristodemo, qui intler- 
fuerat, se accepisse profitetur in eo Platonis libro, quem hiec manifeste Methodius aemulatus est.'* 

9 Ἐπέστης P. C. ,bene*: ὑπέστης Α. ,male*, ut recte iudicat Sinner. Annot. in Plat. Symp. 
Ρ. 12, ubi de exscriptis a Methodio verbis monet. Non est tamen illud silentio praetereundum, 
quod ἐπιστῆναι ap. Plat. est subsistere, ap. Method. inopinato adstare. Est autem ἔπι- 
στῆναν usitatum de omni re, quae subito apparet, nec non de diis hominibusque, praeter exspe- 
ctationem , etiam per somnum, praesentibus. Conf. Plat. Symp. p. 192, D. 212, D. Ep. VIII, p.357, 
C. et vid. Gronov. ad Arrian. Exp. Alex. II, 3, 9. Elsner. Obss. SS. T. I, p. 469 sq. et Sched. Crit. 
P 27. "Valckenar. Scholl. Sell. in N. T. T.I, p. 79. Ellendt. ad Arrian. T. I, p. 147. "Verbum 
φίστηµι, subsistendi potestate, ut ap. Plat. Symp. p. 172, A., positum, Salmas. ad Hippocr. 
Aphor. XXIV, 4, p. 127 sq. et Hemsterhus. ad Luc. Nigr. c. 17. T. I, p. 96 docte illustrarunt. 

4 Γρηγόριον est ex feminarum nominibus, Graece in — 4o» (lat. in — ium) exeuntibus, de 
quibus Allat. Not. p.387. docte monuit, in eo tamen falsus, quod personam feminae, «Εὐβούλιον 
denominatae, a Metlhodio susceptam existimavit. Tu vide annotat. 2. deque illis feminarum nomi- 
nibus consule Dorvill. ad Charit. p. 944 ed. Lips. 

5 Omisit Methodius καέ, ante ἔναγχος ap. Plat. e codd. adiectum, quod Bastius Tent. Crit. 
p.86 et Creuz. Lectt. Plat. post Plot. de Pulcr. p. 517, coll. Plat. Prot. p. 309, A. (315, D. male 
Stallb, etiam in Ed. IIL) καὶ πρώην idóvr.. et Hipp. Mai. p. 286, A. καὶ ἔναγχος αὐτόθι südox(- 
µησα. commendarunt. Quod autem Creuzer. l.l. de καὶ παραπληρωματικῷ monuit: coniunctionis 
vis istiusmodi locis omissione, uti Stallbaumius pulcre vidit, explicanda est, veluti Symposii 
loco ad verba: καὶ ἔναγχός σε ἐζήτουν, haec subaudiuntur: ὥςπερ καὶ νῦν σε ζητῶ. De voce 
ἔναγχος vid. Victor, ad. Aristot. Rhet. Lib. I, p. 202 ed. Basil. et quos Sinner. laudavit, Ruhnken. ad 
Tim. Lex. p. 100 et Hermann. ad Lucian. Q. H. S. p. 98 sq. qui quod ἄγχιστα pro ἔγγιστα in Ti- 
maeo scribi voluit, me adsentientem habet. Nimirum ἄγχι et. ἔναγχος communem originem habent 
verbum ἄγχει», quod est prope admovere (vid. Perizon. Diss. de Morte Iudae et verbo 
ἀπάγχεσθαν c. IV. p. 31), et loci pariter ac temporis notio iis subiecta est. Vid. Lobeck. ad 
Phryn. p. 18 sq. Quamquam vocem ἔναγχος posterioris tantum aetatis scriptores de loco usur- 
parunt, v. c. Anonym. in Combefisii Novo Auct. T. I, p. 805, C. πρὸς τὸ ἔναγχος τῆς µονῆς κατα- 
γώγιον. Atticorum more temporis propinquitatem ea voce declarant auctor anonymus sermonis 
Περὶ Ἱππομάχου Anecd. Paris. ed. Cram. T.I, p. 170,31. Nil. Narrat. p.79. Gregor. Palam. in 
Theophane Lectt. Mosqq. II, p. 7 et 22. 

6 Βουλόμενος A. V. M. P.: βουλοµένη B., quod miror probatum Sinnero Annot. in Plat. 
Conv. p. 72. Quamquam si Εὐβούλιο» scribatur, necesse est, lectio codicis Barb. recipiatur, nisi 
cum Allatio et Combefisio Εὐβούλιον nomen androgyni esse et βουλόμενος ad illud referre velis. 
Tu vero vide annot. 2. 1 


2 ZYMIIOZION " 


Φεῖν τὴν ἸΜαρκέλλης συνουσίαν " καὶ | µενος διαπυὐέσθαι τὴν ᾽4γάθώνος (B.) 
Θεοπάτρας καὶ τῶν Aout» παρὀθένων | ξυνουσίαν καὶ Σωκράτους καὶ «“«λκιβιά- 
τῶν τότε ἐν» τῷ συ»δεί-- (ν.δ) πνῳ | ὅου καὶ τῶν ἄλλων τῶν τότε ἐν τῷ 
παραγενοµένω», περὶ τῶν τῆς ἀγνείας ' | συνδείπνφ παραγενοµένῶ», περὶ τῶν 
λόγω», τίνες ἦσαν. φασὶ γὰρ σφόδρα | ἐρωτικῶν Λόγω», τίνες ᾖσαν. 199, C. 
μεγαλοπρεπῶς Ὁ' οὕτως αὐτᾶς xai lcqv— | καὶ τᾶλλα καλώς καὶ μεγαλοπρεπώς 
ος ἠγωνίσᾶαι "' — —. sl οὖν ἑτέρου | OugAJec. al. 194, A. καλώς γὰρ αὐτὸς 
τινὸς ἕνεκα ἦλθες, τοῦτο” εἰςσαῦθις | ἠγώνεσαε, al. 114, E. εἰ ὃ᾽ ἄλλου τινὸς 


, * 


ἀναβαλλομένη μὴ ἀκνήσῃς'' νῦν περὶ | ἕνεκα ἦλύες, εἷς αὖθις ἀναβαλοῦ. Gorg. 





7 Quod Methodius formam ξυγουσίαν in συνουσίαν commutavit: utriusque promiscuus apud 
Platonem est usus (cf. modo Symp. p. 172, B. C. 179, A. B.), et, uti temere quispiam faciat, qui 
pro συνουσία ubique ξυνουσία propter Atticismum scribere velit, ita posterior forma religiose ser- 
vanda est. Vide F. A. Wolf. Praefat. in Plat, Sympos. p. XVI sqq. meque in Nov. Annal. Philol. 
T. XLIX, Fasc. IV, p. 377 sq. 

8 'Ev, quod A. P. habent, C. temere omisit. Est quidem, ubi παραγέγνεσδαι etiam cum rei 
dativo copulatur (cf. Symp. p. 172, B. σὺ αὐτὸς παρεγένου τῇ συνουσίᾳ ταύτῃ 5 ov; Phaed. p. 90, 
D. Gorg. p. 458, D. Charm. p. 153, C. Pol. Il, p. 368, B.); sed locutio παραγέγνεσθαι Ev τινι non 
minus recte habet. Praeter Platonis locum παράλληλον cf. Symp. p. 178, B. παραγεγόνει ὃ ἓν τῇ 
cvrovcíc. Prot, p. 337, A. Lach. p. 183, C. Pol. IX, p. 577, A. - Duplex structurae genus Ast. Lex. 
Plat. T. III, p. 90 8ᾳ., ut sexcenta alia, non distinxit. Ceterum Sinner. Annot. in Plat. Conv. p. 72. 
hune Methodii locum cum testimoniis, a Creuzero Annal. Vindob. T. LVI, p. 195. pro voce σύν- 
δειπνον allatis, tuendae receptae ap. Plat. lectioni: ἐν τῷ συνδείπνῳ (Φείπνῳ Bekk. ex uno cod.) 
scite adhibuit. Bekkero nomen σύνδειπνον, quippe ἅπαξ apud Platonem A&yóutvorv, fraudi fuit; 
nam quod Athenae. Lib, VIII, p. 365, B., eius nominis exempla alferens, docet: καὶ Πλάτων δέ 
φησι , τοῖς τὸ σὐνδειπνον zt0ujcuévoic**, horum verborum nec vola nec vestigium apud eum 
exstat. 

9 Sinnerus Annot. in Plat, Conviv. p. 72. περὲ ante verba τῆς ἀγνείας addi jubet. Sed putidus 
sit, qui dicat: περὲ τῶν περὲ τῆς ἀγγείας λόγων, et solent sie λόγος, μῦθος simm. cum genitivo 
obiecti, quod vocant, construi. Plato Pol. p. 285, D. τῆς ὑφαντιχῆς ... λόγον. et Noster p. 290. 
μετὰ τοὺς (τῆς recte add. VB. P. C.) ἀἁγνείας λόγους. Vid. Ast. Animadvss. in Legg. p. ?7. Cete- 
rum verba: περὲ ... λόγω», ut ap. Plat., ἐπεξηγητικῶς interiecta. Male nonnulli ap. Plat., Schleier- 
machero auctore, illa connectunt: τὴν ξυνουσίαν .. περὶ TOv ἔρωτ. λόγων. Nam inauditum est 
ξυνουσία περέ τινος, et περὶ c. genit. enuntiationibus ἐπεξηγητικαῖς interdum inservit. Similia illa 
ap. Plat. Symp. p. 175, E. ταῦτα ---, περὶ τῆς σοφίας. quibuscum Rueckertus haec: τὴν ξυνου- 
σίαν —, περὲ τῶν ἐρωτ. λ. apte comparavit. 

10 Μεγαλοπρεπῶς h.l. et p.117. ὑμνῆσαι μεγαλοπρεπῶς .. τὸν 9tóv. est magnifice, lu- 
culente, voce in, meliorem partem accepta (vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 287 sq.), ut ap. Plat. 
Symp. l.l. Quamquam illio vox ironià non magis caret, quam aliis locis, quibus eádem notatur 
ratio confidenter et superbe disputandi, qua Sophistae eorumque discipuli in disputando utebantur. 
Primarius in hanc rem locus est Meno. p. 70, B. Adde Theaet. p. 161, C. Lys. p. 215, E. Hipp. Min. 
p. 306, E. quibus cum loeis conf, Gorg. p. 492, D. 521, A. Vid. Heindorf, ad Lys. l.l. Ceterum 
οὕτως, adverbio adiectum, eius vim intendit. Vid. Ast. Annott. in Plat. Gorg. p. 3605. Lex. Plat. 
T. lí, p. 405. qui οὕτως adverbio nunc praemitti, nunc postponi docet. Posterior ratio, de qua 
etiam Schoemann. ad Isae. p. 248. et Baehr. ad Plut. Philopoem. p. 48 sq. monuerunt, hoc loco ob- 
iinet, ubi tamen οὕτω, post illud σφόδρα illatum, φορτικὸν est. Adde annot. 5060. 

11 "yovíttc9«., quod solemne est verbum de oratoribus coram populo perorantibus (vid. 
. Loers. ad Plat. Menex. p. 74), interdum etiam de omni genere decertationis declamatoriae usur- 
patur, ut ap. Plat. Symp. l.l. Vid. Ast. Annott. in Plat. Phaedr. p. 567. Metaphoram a palaestra 
sumtam esse, diu est quod Salmas, Confut. Cercoetii p. 170 docuit. Et simplex et compositum ver- 
bum ap. Nostrum de declamandi certamine usurpatum reperitur, veluti dy ovttta 9c. etiam p. 9. 
51.160: διαγωνίζεσθαι p.283. ὑμᾶς δὲ διαρκῶς διαγωνισαμένας (sic VB. loco vulgati dyo»ica- 
uévac) τῷ λόγῳ .. πᾶσας ἀποφαίνομαι νικᾶν: προαγωνέζεσθαι p. 93. ἀποχνεῖν ἐπιχειροῦσαν τοῖς 
ἤδη προηγωνισµένοις. ubi τὰ προηγωνισµένα, verbo vi passiva posito, sunt antea declamata: 
συναγωνίξεσθδαι, declamanti opem ferre, p.209.210. ᾽4γωνιστικῶς est oratorie p. 23]. 
ὡς λίαν ἀγωνιστικὼς 7) Θέκλα xoi ἐνδόξως. ubi Allatius male vertit: contentiose. Alio ex 
genere est ὦγωνίεσθαι, disputando contendere, ap. Method. Epiphanii p. 530, B. περὶ τῆς 
αναστάσεως ἀγωγνίσασθαι. et p. 570. (in supplemento lacunae e cod. Venet. edit. Oehler. p. 324.) 
τὴν κατὰ σάρκα πολιτείαν ἀναιρεῖσθαι ἀγωνίζεται. | 

12 Τοῦτο, quod ap. Plat. Symp. l.l. sponte intelligitur, Methodius de suo adiecit. Εἰςαῦδις, 
quod Method. habet, est scriptura vulgata ap. Plat. Symp. l.l. Εἰς αὖθις, qu9d ego saltem ap. 
Plat. rescripsi, Ast. Lex. Plat. T. I, p. 641. comprobavit et Rueckertus e eod. Zitt. recepit; de reli- 
quis non liquet. Notum est autem, quantopere serior Graecitas vocibus in unum conflandis delectata 
Sit. Atque huic consuetudini librarii saepe perperam obtemperarunt. Εἰς αὖθις ἀναβάλλεσθαι i. q. 
alias εἰς αὖθις ἀποθέσθαι. Xenoph. Symp. 1], 7. τοῦτο μὲν .. εἰαῦθις (l. εἲς αὖθις) ἀποθώμεθα. 
ubi Herbst. praeter Plat. Symp. l.l. Lucianum confert Philops. extr. οὐκοῦν τὰ λοιπὰ εἰς αὖθις 
ἀναβαλώμεθα: νῦν δὲ διαλύσωμεν τὸν Φδιάλογον. Adde Damasc. de Principp. p. 220. et 249. et 
conf. omnino de hoc verbi ἀναβάλλεσθαι usu Eustath. ad Od. α, p. 1406 sub init, et Valckenar. 
Scholl. Sell. in N. T. T. I, p. 606. 

19 Quod Methodius μὴ ὀχνήσῃς, quam μὴ ὄχνει (vid. Gorg. 1. 1.) dicere maluit: haec immu- 
tatio contraria ei, quam annot. 26. notavimus. Deinde idem ad ὀχνήσῃς vetulit νῦν, quod ap. Plat. 
Symp. |. |. alii VV. DD., in quibus Sinnerus Annot. p. 69., ad οὖκ ἀμελέτητος, alii, quibuscum 
Boissonad. ad Aen. Gaz, p. 179. contra Sinnerum facit, ad πυνθάνεσθε retulerunt. Plerique tamen 
editores eam vocem, in tribus tantum codd. repertam et a Ficino omissam, deleverunt. Recte vero 


- 





H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙέΣ. 3 


dy πυνθανόμεθά cov ἀκολούθως ἡμῖν 
ἅπαντα διελθεῖν». ΓΡΗΓΟΡΙΟΝ. — — 
σφόδρα µέγα ἐφρόνουν ἐπὶ τούτῳ καὶ 
ἐαλλωπιζόμη» ' dg πρώτη σοι µέλ- 
λουσα ἐξαγγέλ -- (ρ. 9) Λειν. — — — 


EY BOY 4. Θάρσει !"». καὶ γὰρ οὐ-- 
δὲν ἀκχριβὼς, à µακαρία '*, πεπύσμεθα 
τών γεγονότων. οὐ γὰρ ἔσχεν ὁ ἄναγ-- 
γείλας"" ἀφηγήσασθαι πλέον ἢ ὃτι διά-- 
ογοι yeyévgyvo. — — ΓΡΗΓΟΡ. Οὐκ-- 
ον βούλεσυε , ἐπειδὴ δι’ αὐτὸ ἐν- 
ταῦθα παρεγενόµη», ἁπάντων ἐξ ἀρχῆς 
ἐπακοῦσαι τῶν εἱρημένων *; $ τὸ μὲν 
παραλείψω, τῶν δὲ ἐπιμνησθῶ, ἃ καὶ 
ἀξιομνημόνευτα ἡγοῦμαι τυγχάνειν 3; 


415,D. μὴ ὄχνει ἀποκρίνασθαι. ol. Symp. 
112, A. δοκῶ µοι περὶ ὧν πυνθάνεσθε 
νὺν οὐκ ἀμελέτητος εἶναι. Symp. 198, D. 
xai πάνυ δὴ µέγα ἐφρόνουν ὡς εὖ ἐρῶν. 
Theaet. 195, D. ἐκαλλωπιζόμην Gc τι εὖὓ-- 
θηκότων ἡμῶν καλόν. al. 

Prot. 314, E. ἀλλὰ Φάῤῥει. al. Symp. 
198, B. ὦ µακάριε. al. Charm. 153, C. οὐ. 
γάρ τί πω πάντα σαφῶς πεπύσμεύα. 
Όγιηρ. 172, B. ἀλλὰ γὰρ οὐδὲν εἶχε σα-- 

ὲς λέγειν. Prot. 338, Ο. Ἐν ... διάλογοι 
ἡμῖν γίγνωνται. αἱ. Symp. 118, ΑΔ. πάᾶν- 
τω» μὲν οὐ», ἃ ἕκαστος εἶπεν, οὔτε πάνυ 
ὁ ᾿4ριστόδημος ἐμέμνητο oUv' a) ἐγὼ ἃ 
ἐχεῖνος ἔλεγε πάντα. à δὸ μάλιστα καὶ 
ὧν ἔδοξέ µοι ἀξιομνημόνευτα [εἶναι], 


ΕΥΒΟΥ 4. Οὕπω πάντως". ἀλλ ἐξ 
ἀρχῆς ἡμῖν, ὦ Γρηγόριο», (p. 4) πρῶτον 
εἰςήγησαι ' τήν τὲ συνέλευσιν ἔνθα 


τούτων» ὑμῖν ἐρῶ ἑκάστου τὸν λόγο». 113, 
C. ἐξ ἀρχῆς ὑμῖν ... (114, A.) .. πειρά-- 
σοµαι διηγήσασύαι (τίνες ἦσαν οἱ λόγοι). 








Sinnerus 1l, 1.: ,,Legisse νῦν videtur in suo codice S. Method. Conv. X. Virg. p. 2.^ nimirum hoc 
nostro loco. Quod idem adiicit: ,, Totus tamen Methodii locus e tribus fere Platonicis in unum 
conflatus est, praeter Gorgiae et Symposii locos, ex quibus Methodius profecit, conf. Phaed. p.88, 
E. πάντα ἡμῖν δέελθε ὡς δύνασαι ἀκριβέστατα. unde illa ap. Method.: ἡμῖν ἅπαντα διελθεῖν, sumta 
videntur. 

14 Καλλωπίζεσθαι h.l., ut ap. Plat. Theaet. l. c, est superbire, se iactare. Vid. Ast. 
Annott. in Plat. Prot. p. 03. et Lex. Plat. T. II, p. 132 sq. Verbi, cum ὡς et participio, ut h. ]., 
coniuncti, exemplum ex Platone adde Crit. p. 52, C. σὺ dé τὀτε μὲν ἐκαλλωπίζου ὡς οὐκ dyava- 
χτὼν. Noster ap. Epiphan. p. 5083, B. χαλλωπιζόμενοι ὡς πάντα γινώσχει» ὑπάρχοντες δεινοί. Mox 
σοέ, omissum ab Α., P. C. apte addiderunt. 

15 Θάρσει Noster dicere maluit, quam Φάῤῥει, qua imperativi forma Plato Prot. |. |. et alias 
usus est. Omnino apud illum veteris dialecti Atticae forma Φαρσῶ nunquam, Φάρσος nonnisi in 
var, lect. Phaed. p. 99, C. et in scriptis spuriis Axioch. p. 371, E. Defin. p. 412, A. reperitur. "Vid. 
Ast. Annott. in Phaed. p. 717. et Lex. Plat. T. II, p. 46 sq. 

160 Μακάριος est ubi dicitur divinus, i. e. eximia, divina scientia praeditus. "Vid. Buttmann. 
Ind, IV. Dialogg. Plat. Ast. Comm. in Plat. Polit. Ind. h. v. Creuzer. ad Plotin. de Pulcr. p. 326. 
Baehr. ad Plut, Pyrrh. p.188. Deinde vox cum ironia usurpatur (cf. v. c. Plutarch. Mor. p. 1019, E. 
ὡς ἡδὺς εἰ x«l µαχάριος), praesertim in blanda obiicientis compellatione, cui lenis signiflcatio 
imprudentiae inest. Conf. Plat. Symp. l.l., p. 214, C. 219, A. et aliis locis, partim consignatis ab 
Astio Lex. Plat. T, II, p. 270.  Alloquendi formula ironica, ἃ Platone frequentata, apud Nostrum 
p. 90. 37. 51. 294. recurrit. Crebrum eiusdem usum ap. Plutarch. annotarunt Wyttenbach. Ind. Plut. 
γ. µαχάριος, et Baehr. l.l. Apud Themist. Or. 29. p. 340, A. ὦ μακάρεε Hard. recte habet; glos- 
sema est Φαυμάσνε, quod Dindorf. e cod. A. recepit. 

17 "«ναγγείλας Α., quod praecedente ἐξαγγέλλειν commendatur: ἀγγείλας VB. P. C., syllaba 


αν in proximam «y transfusa. Cum proximis: Φάλογοι γεγένηντο, praeter Prot. 1.1. conf. Alcib. I, 
p. 110, A. ἵνα ux µάτην οἱ διάλογοι γίγνωνται. 

18 Βούλεσθε P.: βούλεσθαι mendose A. 

19 Εἱρημένων P.: ἠρημένων pessime A. Deinde τῶν δὲ A. P. convenienter priori τά µέν: 
τοέτω» δὲ ex glossemate VB. Post paullo & καὶ A.: ἅ, omisso καέ, VB. P. Sed xef, voci ἄξιο- 
ανηµόνευτα praemissum, ad praecedens ἐπεμνησὃ 0 refertur estque i. qQ. gerade, eben. Vid. 
Ast. Lex. Plat. T. II, p. 124. 

20 Τυγχάνειν A.: τυγχάνοντα P. Ο. Atqui id, quod de obiecto verbi ἡγοῦμαι enuntiatur, ab 
Atticis quidem nunquam participio verbi εἶναι, cui h.l. τυγχάνει» respondet, sed infinitivo efferri 
solet, qui tamen haud raro subauditur. Vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 18 sq. et infra annot. 66. 
Est autem hic Methodii locus notabilis propter imitationem Platoniei e Convivio, quem VV. DD. 
non minus quam librarii perturbarunt. Videlicet primum verba: & δὲ μάλιστα, referuntur ad ué- 
uyyum, quod ex éuéufyro in verbis: οὔτ αὖ ἐγώ, repetendum est (id quod Methodium quoque 
fugit); deinde ad άν ; quae est lectio non inflmae notae codicum, ex prioribus sub- 
audiendum : & ἐκεῖνος ἔλεγε sive τὰ λεχθέντα. Denique verba: τούτων ... λόγον, quorum loco 
exspectabas: ταῦτα $uiv ἐρῶ, ad ὧν per anacoluthiam referuntur. In summa loci breviloquentia 
εἶναι, quippe optimogum eodd. auctoritate destitutum, uncis includere non dubitavi. Idem fecere 
Bernhardy. Synt. p. 336. et Stallbaum. Symp. ed. III. 

21 Οὕπω πάντως A. V. C.: οὕτω πάντως P. de Valesii coniectura, qui οὕτω 7. in hunc 
locum difficile quadrare putat. Atqui Eubulius Gregorium, orationes ipsas statim enarra- 
turam, verbis οὕπω πάντως differt, utque primum de congressu virginum referat, in seqq. hortatur. 
Verum Combefisius pulcre vidit. s 

22 Ne quis de εἰςήγησαι in ἐξήγησαι vel διήγησαι commutando cogitet: εἰσηγεῖσδαι, cui post 
paullo p. 4, διηγεῖσθαι respondet (conf. illa: ἀλλ ὅπερ ἐδεόμεδά cov, διήγησαι ἡμῖν cet.), inter- 
dum est memorare, narrare. Sic Plato Tim. p. 20, D. ó 9" οὖν ἡμῖν λόγον εἰςηγήσατο ἐκ πα- 
λαιᾶς dxozc. Method. p. 230. µαταιοσχκόπων ἀνθρώπων ... δόξας εἰςηγεῖσθαι. ubi Combeflsius male 
ἐξηγήσασθαι pro εἰςηγεῖσθαι, quod habent A. P. Allatius verbum Latina locutione: in medium 


4 . ZFMHOZION 


ἐγενήθη — —. TPHIOP. 4s" δει- 
νὸς ^ ἐν ταῖς ὁμελίαις καὶ φιλοπαίσµων 
σφόδρα τυγχάνεις, ἅπαντας ἀτεχνῶς * 
ἐξελέγχων. EY BOY... Οὖκ ἄξιον περὶ 
τούτων, ὦ Γρηγόριον, viv σε φιελονει- 
χεῖν. ἆλλ, ὅπερ ἐδεόμεθα σου, διήγησαι 
ἡμῖν τὰ γεγονότα ἐξ deris καὶ μὴ XÀ— 
Aec ποίει Ἱ. ΓΡΗΓΟΡ. Ἐγὼ δὲ πει- 
ράσομαι. 


| Pag. 5. ὡς εραχεῖαν καὶ δύςβατον 
ὠδεύσαμεν .. καὶ ἀνάντη τερίβο»ν *. 


μεγάλη τις καὶ εὐειδὴς ἠσυχῆ. βαί-- 
νουσα καὶ εὐσχημόνως ὑπήρτησεν ἡμῖν 





afferre, apte reddidit. 


Symp. 173, D. '4ei opotoc & ... καὶ 
δοκεῖς µοι ἀτεχνῶς πάντας ἄθλίους 
ἡγεῖσθαι. Pol. V, 459, E. εἴτε τις φιλο- 
παίσµων sive σπουδαστικὸς ἐνέλει ἆμ-- 

ιβητῆσαι. Symp. 113, E. 'ET.AI.. Oix 
ἄξιον περὶ τούτω», ὦ ᾿4«πολλόδωρε, νῦν 
ἐρίζειν' ἆλλ Όπερ ἐδεόμεθά σου μὴ 
ἄλλως ποιήσης, ἀλλὰ διῄγησαι τίνες 
ᾖσαν οἱ λόγοι. ᾿«Π0 ά.--- ἐξ ἀρχῆς ὑμῖν 
— — πειράσοµαι διηγήσασθαι. 

Pol. II, 364, D. ὁδὸν μακρά» τε καὶ 
ἀνάντη. VIL, 515, E. διὰ «εραχείας τῆς 
ἀναβάσεως καὶ ἀνάντους. 

Xenoph. Mem. II, 1, 22. καὶ φανῆναε 
αὐτῷ δύο yvvoixac προςιέναι μεγάλας, 





Alias apud Nostrum εἰςηγεῖσθαι est ostendere, exponere, do- 


cere, velut p. 86. ubi v. annot. p. 116 (cum πῶς). 149 (ο. περέ). 155. 212. 216. ubi A. ἠγεῖσθε, 
VB. P. C. melius εἰςηγεῖσθε (c. acc. et infin.):. 220 (c. acc. obiecti et praedicati, ut ἀποφαίνεσθαι 
in seqq.) Sic Plato Symp. p. 189, D. ἐγὼ οὖν πειράσοµαι ὑμῖν εἰηγήσασθαι τὴν δύναμιν αὐτοῦ, 
ὑμεῖς δὲ τῶν ἄλλων διδάσκαλαι ἔσεσθε. Quod h.l. εἰςηγήσασθαι τὴν δύναμιν (τινός), idem 
ἐπιδείξασθαι 1. ὃ. (τινός) ap. Plat. Euthyd. p. 274, D. 1d. quod est suadere, commendare 
verbum declarat p. 9 (in verbis ex Plat. Symp. p. 176, E. mutuo sumtis) et p. 196. "Vid. Ast. Lex. 
Plat. T. I, P. 043. 
23 ᾿4εί P.: clt) A. Eadem lectionis varietas ap. Plat. Symposii loco iuxta posito, unde Me- 
thodius h.l. profecit. Loco vulgati d& octo ibi codd. αξεί, eaque potior lectio visa Bastio, Astio 
et Sinnero, quod vis particulae, sententiae initio positae, emineat. Vid. Sinner. Annot. p. 78 sq. 
ui de imitatione apud Method. monuit, lectionis apud eum varietatem neglexit. Verum enimvero 
dei utrobique recte habet. Nimirum elegans est vocis dti usus in exprobrandis rebus iis, .quae 
nobis in aliis molestae sunt, quod plerumque fit ita, ut d& reliquae orationi cum vi quadam prae- 
mittatur. Praeivit Homerus, vocibus d&, «iti et «iév promiscue sic usurpatis Il. α, 107. 541. 561. 
, 60. ε, 873. 891. ι, 872. µ, 211. v, 634 [Τρωσί», τῶν μένος «liy ἀἁτάσθαλο». ubi Eustath. p. 951. 
19e καὶ ὅρα τὸ αἰέν, wextóv ὂν ο... τῷ' citi γαρ τοι ἔρις φίλη, I. e 801.]. q, 215. 
y, 478. w, 63. Od. o, 394. Apud Tragicos autem et Comicos, non minus quam apud solutae ora- 
tionis scriptores Atticos eorumque imitatores, ct) saepissime, «it nunquam cum exprobrandi signi- 
ficatione dictum reperitur. Aeschyl. Prom. vs. 42. dé γε δὴ vnÀüc σὺ καὶ ὃρόσους πλέως. ex 
emendatione Brunkii, hodie recepta loco Ald. lectionis: αἰεέ τε dy — ex qua Elmslei. in Edinb. 
Rew. Nr. XXXIII, p. 228. infelici coniectura haec exsculpsit: αἲ, e? τέ δὴ —; Eurip. Hipp. 662. 
dé) γὰρ οὖν πως εἰσὲ κακεῖναι κακαί. Phrynich. ap. Athenae. L. IV, p. 165, C. Antiphanes ap. 
Athenae. L. Il, p. 47, B. Plato Phaedo. p. 63, A. Gorg. p. 491, A. B. 497, B. Menex. p. 235, C. 
Xenoph. Symp. 1, 5. VIII, 23. (ubi d& et τοέ, vut ap. Homer. Jl. y, 60. ε, 873. et.ap. Plat. Phaed. 
lc, coniunctim posita, id quod H. Stephanum, To in τὲ commutari iubentem, fefellit) Lucian. 
Tim. c. 46. Contempl. c. 12. Dio Chrys. Or. XXI, p. 271, 41. Reisk. "Vid. Fr. V. Fritzsch. in Jahnii 
Annal. Vol. Il. (X.) Fasc.l, p.21. qui merito comprobavit Elmsleii emendationem, «εὲ pro ἤδη 
rescribentis ap. Aristoph. Acharn. vs. 1088. οἴμοι κακοδαίµων, καταγελᾷς di (v. 509) σύ µου. 
24 «4εινὸς A. M. C.: δεινὸν V. P., quod miror probatum Valesio, quum neutro γγωµικῷ, de 
quo annot, 308., hic locus sit nullus. Non minus mendose in seqq. V. P. φιλόπευστον, VB. quio- 
πευστοῦν, ubi A. M. C. φιλοπείσμω», quod, licet spretum a Valesio, Combefisio cum insequente 


ἐξελέγχων melius concinere est visum. 
nihili esse existimabo. 


Sed donec exemplis meliora edocear, vocem φιλοπείσµων 
Itaque φιλοπαίσµων scripsi, quae vox ap. Plat. Pol. l. c. et Crat. p. 406, C. 
loco olim vulgatae φιλοπαίγµων e codd. restituta est. Vid. Schneider. ad Civit. T. II, p. 18. 


Inest 


autem lenis iocus praecedentibus, quae nos omisimus, Eubulii verbis. 

20 ᾽4τεχνῶς A. M. P. C.:- ἀτέχνους VB. V. Valesius: ,,elegantius, ni fallor, dréy»oc.* Vide- 
licet ὦπαντας, ut ap. Plat. Symp. l.l. πάντας, adiecto ἀτεχνῶς, prorsus, omnino, exaggera- 
tur; postpositum autem dreyvüc voci πᾶς, ut voci ὅλος ap. Plat. Pol. IV, p. 482, A. Alias ἀτεχνῶς 


similitudini ad rem transferendae et comparationi corroborandae inservire, notum est. 
Lex. Plat. T. I, p. 801, et quos Sinner. ad Symp. p. 79 laudavit. 


Vid. Ast. 
Variae lectioni ἀτέχνους orium 


dedisse videtur ἀτεχνῶς in ἀτέχνως depravatum, cuius mendi contrarium interdum occurrit. Vid, 
Ast. Annott. in Plat. Phaed. (p. 100, D.) p. 750. Corai. ad Xenoph. Memm. 3, 11, 7. «Σημ. p. 285. 
20 Imitationem loci, ex Plat. Symp. iuxta positi, indicavit Sinner. Annot. p. 80. qui concin- 


nitas orationis, inquit, ποιησῃς requirit. 
eadem formula Platonica frequentissimum (vid. Sinner. 1. 1.)), ponere maluit. 


tione supra annot. 13. monui. 


Atqui Methodius praesens imperat., quippe in 
De contraria immuta- 


Cum proximis: ἐγω δὲ πειράσοµαε, sc. τὰ γεγονότα ἓξ ἀρχῆς διη- 


γήσασθαι, praeter Plat. Symp. Ἱ. l. conf. quae ex Platone ad eum locum Reynders. p. 9. attulit. 


Adde Epist. VIII, p. 352, B. 


27 Virtutis callem dicit, informatum ab Hesiodo loco celeberrimo, quem Allatius comparavit, Opp. - 
et D. vs. 288 sq. — µακρὸς δὲ καὶ ὄρθιος οἶμος iz αὐτὴν | καὶ τρηχὑς τὸ πρῶτον. quae verba 


Plato Pol. 1I. l1. l., praegressis versibus 280 — 287. accuratius recitatis, breviter retulit. 


Quod ibi 


quinque codd. ante ἀνάντη addunt τραχεῖαν xaí: haec verba fortasse a docto librario adiecta, qui 


illa Po&tae: καὶ τρηχὺς τὸ πρῶτον. neglecta nollet. 


altera illa ἀνάντης, Pol. ΥΠ. l.l, ubi 


Habes tamen vocem τραχύς, copulatam cum - 


latoni in informanda adscensione ad veritatem Hesiodia 


imago obversata est. Eandem Methodius non tam Poétae, quam Platonis verbis adumbravit, 





pus . 





Ἡ ΠΕΡΙ ATNEIAX. —— 6 


γυνή, στολὴν πάνυ ἔκλαμπρον " ὥςπερ | τὴν μὲν ἑτέραν εὐπρεπῆ τε Ἰδεῖν καὶ. 
ἀπὸ χιόνος ἠμφιεσμένη" Φεῖον δέ τι | ἐλευθέριον φύσει, κεκοσµηµένην τὸ μὲν 
καὶ ἀμήχανον * ἆληθώς ἅπασα κάλλος | σώμα καθαρότητι, τὰ δὲ ὄμματα αἱδοῖ, 
ᾗν' αἰδως γὰρ αὐτῇ τῷ προςώπῳ πολλὴ | τὸ δὲ σχῆμα σωφροσύνῃ, ἐσθδῆτι à 
μετὰ σεµρότητος ἐπήνώεε, τό τε βλέμμα | Acvxn* τὴν δὲ ἑτέραν — — κεκαλλω- 
βλοσυρὸν μετὰ πραότητος ἱλαρῶς οὕτω | πισµένη» — τὸ μὲν χρώμα —. 
κεχερασµένο» osx οἶδα, ἔφη, ποτὲ Φεα-- | 

σαµέ-- (p.6) νη πάντα γὰρ ἀκαλλά-- 

πιστος ἦν καὶ νόθον ἔφερεν οὐδέν "ο. 


elc τὸν λεεμῶνα τῆς ἀφθαρσίας "'. . Plat. Phaedr. 248, B. ἐκ τοῦ ἐκεῖ λει- 
: μῶγος. 
xai ἅμα (p.T) ταῦτα Λλεγούσης ὃ " Symp. 114, D. ἀνεφγμένην καταλαµ- 





28 Ἔχλαμπρον ΑΛ. Ρ.: εὔλαμπρον C. de suo, ut videtur. Tu cf. p. 101. τὴν ἔκλαμπρον 
dy&myr: p. 123. ἵνα ... ἔκλαμπρον τὴν λαμπάδα τοῦ φωτὸς "zc δικαιοσύνης ἐξάπτῃ: p.175. 
ἔκλααπρα .. άλλη. ubi vid. annot.: p. 108. τὸν &Aovoyr στέφανον καὶ ἔκλαμπρον τῆς παρ- 
θείας. — Vid. Wyttenbach. ad Plat. Phaed. (p. 110, C.) p. 2905 sq. ed. Lips. qui tamen var. lectio- 
nem ἐκλαμπροτέρω» merito respuit. Eodem ex genere sunt ἔκόηλος et ἐχφανής, quod Wiyttenba- 
chius comparavit. Videsis mea in Jahnii Nov. Annal. Philol. Vol. LIII." Fasc. I. p. 21. ubi simul 
monui de confusis ἐχφανής et ἐἑωφανής. Proclus, illic à me laudatus, Theol. Plat. I, 24, p. 60. ap. 
Plat. Phaedr. p. 250, D. non ἐμφανέστατον (quod est operae mendum), sed ἐκφανέστατον legit. 
Eodem tamen respiciens, idem p. 60. voce ἐωφανής uti maluit, ut ibid. docui. Quemadmodum au- 
tem ἔκλαμπρος hoc Methodii loco in εὔλαμπρος depravatum est, ita éxÀeuztc, quod rarius etiam 
quam ἔκλαμπρος, obliteratum suspicor ap. Maxim. Tyr. XVII, 10. ὀόντι δὲ ἐκεῖσε καὶ ἀφισταμένῳ 
τῶν κάτω del τὰ πρόσθεν σαφῆ καὶ εὐλαμπέστατα (sic vulgo et Cod. Bern.) xoi τὴν τοῦ 9€ov 
φύσιν προοιµιαζόµενα. Scribendum: ἐκλαμπέστατα, coll. Plat. Phaedr. 1.1., ubi pulerum ἐχφανέ- 
στατον ex rebus divinis esse dicitur, quarum de cognitione, ex mundi pulcritudine capienda, Ma- 
ximus loquitur. — De comparatione: ὥςπερ ἀπὸ χιόνος, voci ἔχλαμπρος adiectae, vid. Schleusner. 
Lex. N. T. Τ. 1], p, 1860 v. χιών. Huc pertinet, quod in hymno apud Nostrum p. 201. Ecclesia 
tanquam virgo voce yiovóccuoc ita ornatur: Εκκλησία, xurvoccout, κυανοβόστρυχε. Combefisius 
in Glossario h. v. comparat vocem χιονόχρως ap. Athenae. Lib. Il. Albam Virtutis vestem, quam 
Methodius cum reliqua illius descriptione a Xenophonte mutuatus est, illustrarunt Davis. ad Maxim. 
Tyr. XX, 1. et Cubaeus in Hercule Prodicio p. 22.. Perquam apposite Silius Ital, illis laudatus, 
Punice. XV, 30. de Virtute: — niveae fulgebat stamine pallae. Omnino tenendum illud 
Platonis Legg. Xll, p. 056, A. χρώματα δὲ λευκὰ πρέποντ ἂν Φεοῖς εἴη καὶ ἄλλοδι καὶ ἓν ὑφῇ. 
Cum prioribus ap. Method. ἠσυχῆ φας καὶ εὐσχημόνως conf. haec Maximi Tyr. |. l. ex eodem 
fonte hausta: εὐσχήμων ἰδεῖν, βαδίζουσα ἠρέμα. 


20 ᾿4μήχανον Χάλλος, immensa pulcritudo, est locutio Platonica Symp. p. 218, E. Pol. VI, 
p.909, Α., quae apud Nostrum bis recurrit, p. 133. et 173. ubi duryav« xis Priorem locum, 
quo animae ἆωμήχανον κάλλος tribuitur, Anastasius Sinaita De Imagine Dei in Homine p. 569. lau- 
dat et vocem duryevor adiectis xa ἀθιήγητον interpretatur. Quod Plotino p. 522, B. et alias κάλ- 
lo dugye«vor, idem illi: p. 677, (7.) B. κάλλος iq oe«ctov. Vid. Creuzer. ad Plot. de Pulcr. 
p.330 sq. Sed aliis quoque substantivis vox cdur5y«vos Platonico loquendi usu adiici solet. "Vid. 
Ast. Lex. Plat. T. I, p. 123. Creuzer. l.]1. Adde Plotin. p. 513, (16.) A. duzyavoc δύναμις. 619, A. 
ly τούτῳ (τῷ add.) µεγάλῳ νῷ καὶ ἁμηχάνῳ. Quod autem Methodius in exornanda Virtute cum 
proceritate (cf. supra μεγάλη τις -) h.l. pulcritudinem coniungit, in haec re communem Graecorum 
de pulcro sententiam sequitur. Cf. Lucian. Pro Imagg. c.4. et vid. Symbol. ad Philostr. De V. S. 
p. 47.96, a. Similiter Noster de Ecclesia, tanquam muliere divina, loquitur p. 185. Φεάσασθε ... 
γυναῖκα μεγάλην, dri μς καὶ ἄχραντον ὅλον καὶ µόνιμον κάλλος .. ἀποστίλβουσαν. ubi P. C. 
recte μόνιμο» x. (conf. Plat. Symp. p. 183, E.): νόμιμον x. À. crebra permutatione, de qua ad El. 
Cret. col..868 (5.). — De proximis: «idwg .. τῷ προςώπῳ ἐπήνθει, vid. Wyttenbach. Ind. Plu- 
larch. v. ἐπανθεῖν, Jacobs. ad Philostr. Imagg. p.902. lllis: βλέμμα βλοσυρόν, adhibenda, quae 
Creuzer. ad Plot. de Puler. p. 228 sq. de voce βλοσυρὸς docte exposuit. Formam participii χεχερα- 
σµένον infra annot. 36. attigi. 


90 Haec, in Virtutis laudibus posita, sumta sunt ex contrariis de Vitio ap. Xenoph. 1.1. Simi- 
liter Cebet. Tab. p. 41 ed. Johnson. de Παιδεία: στολή» .. ἔχουσα ἁπλῆν καὶ οὐδένα καλλωπισμόν. 


91 Beatorum sedes significat, nomen λειμὼν in hanc rem mutuatus a Platone ex Phaedri loco 
laudato, ubi ὁ ἐχεὶ λειμων Ἱ. 4. paullo ante τὸ τῆς ἀληθείας πεδίον in supercoelesti loco. Contra 
Empedocles terram, quippe mali sedem, «της λειμῶνα nuncupavit. Platonicae imagini ansam de- 
dit antiquitus celebrata opinio de λειμῶνι apud inferos. Cf. Homer. Od. 4, 538. 572. ω, 19. Vulga- 
rem opinionem Plato Gorg. p. 524, A. Pol. X, p. 614, E. 616, B. ita secutus est, ut eam in sublimius 
exornaret, In Phaedro autem idem λειμῶνα illum ad beatas supra coelum sedes prorsus transtulit. 
Quae contra auctor Axiochi p.371,C. Platonicum figmentum πεδίου ἀληθείας et λειμῶνος supercoelestis 
ad vulgarem opinionem de beatorum' sedibus rursus accommodavit. Atque ad Axioch. 1.1. Methodius 
p. 178 εἰ 176. magis quam ad Phaedr. respexit. "Vid. qui illa, de quibus diximus, attigerunt, ne- 
que tamen satis: distinxerunt, Windet. de Vita Functor. Statu p. 180 sqq. 186. Creuzer. ad Procl. 
P. 102 ed, Plotin. de Pulcr. Ast. Annott. in Plat. Phaedr. p. 422. in Gorg. p. 4601. Karsten. Comm. 
in Empedocl. Reliqq. p. 167. Uster. ad Plutarch. Consol. ad Apoll. p. 113. n 

32 «4εγούσης A. M. C.: λέγουσα V. P. quod miror probatum Valesio, quum verbis: ἅμα ταῦτα 


λεγούδης, hoc significetur: statim ut haec dixit. De adverbii ἅμα structura eum genitivo 
absoluto vid, Matthiae. Gr. Gr. $. 565, annot. 2. 


6 ZYMIIOSZION 


| / 

slg τὸν περίβολο», ἔφη, φὐάνομεν "*, | βάνειν τὴν Φύραν. 114, E. καταλαµ- 
ἀνεφγμένων ἔτι voy φυρώῶ», εἰςελθοῦ- | βάνειν ids µέλλοντας δδιπνεῖν. εὖὐθὺς 
σαι”. δὲ 3 καταλαμβάνοµεν ἤδη τὴν | ὃδ) οὖν .. τὸν ᾽Μγάθωνα .. φάναι. 
Θέκλαν καὶ τὴν -«γάδην καὶ τὴν Μαρ- 
χέλλαν µελλούσας δειπνεῖν. εὐθέως οὖν | à 
τὴν 4oevjv ἔφη φάναι. 

ἀἡρ .. ἐκέχυτο καθαραῖς φωτὸς βο- | Ax. 911, D. εὔκρατος ἀὴρ χεῖται 
λαῖς ἀνακεκερασμένος ". ἁπαλαῖς ἡλίου «ἀκεῖσιν ἀνακιρνάμενος. 

πηγὴ .. ἠσύχως Ἱ' ἑλαίου δίκην ἀνέ-- Theaet. 144, B. olo» ἑλαίου ῥεῦμα 
βρυε γλυκύτατον πύµα, ἀφ᾿ fc (p.8)| ἀψοφητὶ ῥέοντος. Phaedr. 229, B. χα- 
ὕδωρ διειδὲς καὶ καθαρὸν  ῥέον ἐποέει | ρίεντα yovv καὶ καθαρὰ καὶ διαφανῇ 
κρήνας. τὸ ὑδάτια φαίνεται. 

(Λειμῶνες) dq? ὧν προςέβαλεν Ρο]. IlI, 401, C. ózó9ev ἄν αὐτοῖς .. 
πίως πνεῦμα πολλὴν εὐωδίαν qépor. | ἢ πρὸς ὄψιν 9$ πρὸς ἀκοήν τι προς- 
ἦν δὲ ἐγγὺς  ἄγνος δένδρον ὑψηλόν, | βάλη ὥςπερ αὔρα «φέρουσα ἀπὸ ὑφ' 





33 «ᾠθάνομεν A.V. M, Ο.: φθάνωωµεν P. ex Valesii coniectura, qui fatuas Evangelicae Para- 
bolae virgines hie tangi parum probabiliter finxit. Quod commentum miror placuisse Combeflsio, 
praesertim quum scripturam φθάνομεν recte revocaverit. Nimirum eodem tenore pronuntiata sunt 
verba: «φθάνομεν ... x«raAcuBavouty. 

84 Κἰςελθοῦσαι recte VB. V. P.: εἰςελθούσας A. M. C. ,,non magni momenti discrimine, si 
Valesium audias, reapse maximo, neque sine orationis perturbatione, quae in verbis: εἰςελθοῦσαι 
δὲ κοταλαμβάνοµεν rite procedit, quum εἰσελθούσας cum seqq. μελλούσας δειπνεῖν male concinat. 

35 4ε V. P. C. recte: τε VB.: om. A. Deinde ἤδη recte A. C.: δὴ P. Tu ᾖδη ad μελλούσας 
Φειπνεῖν referes, coll. Plat, Symp. 1. c. dg μµέλλοντας δειπνεῖν. Omnia apud Methodium plena istius- 
modi verborum transpositionibus. 

80 Forma χεχέρασααι posterioris aetatis scriptoribus usitata est. Vid. Buttunann. Gr. Gr. $. 114. 
v. χεράννυµι. Sic. Noster supra p. 5. χεχερασµένον. Verbum ἀνακέρνημι, quod. Axiochi loco πα- 

αλληλῳ in participio ἀνακιρνάμενος occurrit, est τῶν ἅπαξ λεγομένων» in Platonicis, quae vulgo 
eruntur, scriptis. Quod illic variatur χιρ)άµενος et ἀνακρινάμενος (vid. Fischer. Not. p. 192.): 
Scripturam receptam confirmat, quam Methodius ponere maluit, «ἀνακεχερασμένος. Sunt autem 
haec ex Axiocho: εὔχρατος ... ἀναχιρνάμενος, non minus poética, quam illa p.371, C. ἔνθα ἄφθο- 
yo. μὲν dci παγκάρπου γονῆς βρύουσι, πηγα) dà ὑδάτων καθαρῶν ῥέουσι. quorum priora: 
ἔνθα .. γονῆς, si £v9 ^ ἄφδονοι scribas, iambicum senarium tragici cuiusdam veteris esse, H. Ste- 
phanus pulere vidit. Ceterum beatorum sedem Noster similiter depingit p. 178. περιχέχυται ... 
αὐταῖς dio καθαρὸς xal ur χαθιππευόµενος ἡλέφῳ. 

37 Ἡσύχως habent À. M. C.: om. V. P. Recte vero Valesius: , Ratio similitudinis aquae sca- 
turientis e fonte, cum oleo, innuitur, in lenitate nimirum fluxus minime praecipitis sita."  Ea- 
dem est ratio vocis ἀψοφητὲ in illa, quam Methodius imitatus est, ab oleo petita similitudine ap. 
Plat. Theaet. l.l. ubi lenis et placidus ingenii cursus in philosophiae studiis cum olei fluento com- 
paratur. Simile, a Constantino Logotheta temere reprehensum (vid. annott. ad Jo. Glyc. De V. S. R. 
p.85), multos imitatores nactum est, qui eo fere usi sunt in depingendo leni et placido cursu 
fluminis vel orationis, cum flumine comparatae. Vid. Cresoll. Vacatt, Autumnal. p. 602. Boissonad. 
Anecd. T. V, p. 383. Ruhnken. ad Longin. XIII, 1. p. 909 Weisk. | Nam quae idem V. D., a Stall- 
baumio laudatus, ad Longin. p. 220 sq. Weisk. annotavit, ad πλοίων ἀνερματίστων imaginem ap. 
Plat. Theaet. p. 144, A. pertinent, de qua videas mea in Jahnii Annal. Philol. Supplem. Vol. XIII, 
Fasc. III, p. 459. Sed de altera illa imagine conf. Scriptor anonymus Cod. Palat. Heidelberg. 129, f. 
104, b. κούφως τε διῄει τοὺς λόγους καὶ ἁπταίστως καὶ ὁμαλῶς olov ἐλαίου ῥεῦωα ῥέον ώμο 
Methodius h.l. eadem imagine usus est in depingendo placido fontis cursu, sicuti Penei lenem 
cursum cum olei flumine comparavit Aelian. V. H. III, 1. διὰ µέσων δὲ τῶν Ttunóv ó IIjv&óg 
ποταμὸς ἔρχεται, σχολῇ καὶ πράως προὶὼν ἐλαίου ὀίκην. Inepte ibi Abr. Gronov. conferri iussit 
Hom. 1l. β, 259 ---261. ubi alia imaginis ratio, siquidem Ροξία Titaresium, quippe Peneo innatan- 
tem, cum oleo comparavit. 

938 Haec propius etiam ad iuxta posita Platonis verba accedent, si in illis cum cod. X. scriba- 
tur: διαφανῆ x. καθαρά. Neque tamen ea mutatione opus est, et vel sic de imitatione constat. 

30 Προςέβαλεν A. C.: προςέβαλλεν minus bene V. P. Verbo προςβάλλειν Plato Pol. l.l. res, 
quae visum aut auditum tangunt, declaravit; Methodius eo ad odorem translato uti maluit. "Vide- 
licet omnis res, quae sensibus obiicitur, προςβάλλειν dicitur. Vide VV. DD. ad Gregor. Cor. p. 36 sq. 
Symbol. ad Philostr. Vit. Soph. p. 50 sq. 130. ubi hunc Methodii locum attuli, et Jahnii Annal. 
Philol. Supplem. Vol. X. Fasc. II. p. 1690. Est autem ap. Method. πνεῦμα, quod Platoni l. 1. αὖρα. 
Sic enim hodie pro olim Marin αὖρα Scribitur. Vid. Schneider. ad Civit. T.I, p. 268. Locum elegan- 
tissimum, ab Astio Lex, Plat. T. I, p. 310 v. epo neglectum, Dionys. Halicarn. Historiogr. ed. 
Krüg. E 16. imitando sic expressit: dezto ἀπὸ τῶν εὐωδεστώότων λειμώνων αὖρά τις (l. αὔρα tic) 
ἠδεία ἐξ αὐτῆς φέρεται. Ceterum ἠπέως male om. M.: pessime ἠπέως A, P. C.: ἠπίως V., quod non 
solum ferri potest, Qut Valesius iudicavit, sed moderando verbo προςβᾶλλειν apte adiungitur. | 

40 "Hv δὲ ἐγγὺς recte P. C.: ἦν γὰρ ἐγγὺς Α.: ἦν δὲ ἐγγὺς γάρ, utraque lectione conflata, M. 

uod miror Valesio placuisse. Statim post ὤγνος Φένδρον ὑψηλὸν A. Ο.: ὀένδρον ὀψηλὸν ἄγνος M.: 
ἄγνος om. V. P. sed recte Valesius tuetur, coHato Dioscoride Lib. I, cap. 20. Combefisius ad Dios- 
-eorid. I, 135. et Plin. XXIV, 19. provocat, et Bodaeum a Stapel ad Theophrast. Hist. Plant. Lib. III, 
p. 264. consuli iubet. Quod idem ὤγνου nomen ex Epiphanii et Photii Methodianis excerptis süup- 
pleri potuisse dicit: eius fruticis mentio facta est a Methodio ap. Phot. cod. 234, p. 298, 5. 20 sq. 
Bekk. et plenius in fragmento e cod. Rupif. ap. Galland, Bibl. PP. T. III, p. 780, D. ubi. vid. Com- 








H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙΑΣ. 00.8. 


i 
$'" ἀνεπαυόμεθα διὰ τὸ λίαν ἆμ- | 
φιλαφὲς αὐτὸ xai σύσκιον τυγχάνει». 


 EYBOY.. «4{εύτερον» δοκεῖς µοι κατα-- 


ὦ µακαρία, τοῦ παραδείσου 


Ἰώγιον **, 
IPHI. ᾽4ληθῶς προ-- 


χρησμῳδεῖν *. 
μηύεῖ “.. 


Ῥ. 9. ἔφη τὸ μετὰ ταῦτα εἷςελ-- 
9οῦσαν * εἰσεηγήσασθαι τὴν ρετὴν 
τάδε. 


τί οὖν ἐστιν, 0 Φέλω λοιπὸν ἤδη, 
καὶ τί προςδοκῶ; λόγον ἑκώάστην ὑμῶν 
ἐκωμιαστικὸν περὶ ** παρὺενίας εἰπεῖν. 


χρηστών τόπων ὑγίειαν. Phaedr. 230, B. 
καλή γε fj καταγωγή. ἤ τε γὰρ πλάτα- 
poc αὕτη pa ἀμφιλαφής τε καὶ ὑψηλή, 
τοῦ τε ὤγνου τὸ ὄψος καὶ σύσκιον 
πάγκαλο». bid. εὐωδέστατον ... τὸν 
τόπον. 259, A. καταγώγιον. Ρ9).ΙΧ, 586, 
B. παντελώς ... τὸν τῶν πολλὼν χρη-- 
σμῳδεῖς βίον. Prot. 316, C. ὀρθῶς .. 
προμηὺεῖ .. ὑπὲρ ἐμοῦ. - 

Symp. 176, E. τὸ μετὰ τοῦτο εἷς-- 
ηγοῦμαι .. ἡμᾶς .. διὼ λόγων ἀλλήλοις 
συνεῖναι τὸ τήµερον. καὶ δι οἵων λό-- 
γω» .. ἐθέλω υμῖν εἰςηγήσασθαι. 

117, D. δοκεῖ γάρ µοι χρῆναι ἕκα-- 
στον ἡμῶν λόγον εἰπεῖν ἔπαινον Ἔρω-- 
τος ... ἄρχειν δὲ Φαϊδρον πρῶτον», 





befis. et Galland. Oportebat autem Valesium et Combefisium ante omnia provocare ad Methodii 
Conviv. p. 250. (ubi adiectiv. ἄγρινος) εἰ p. 265. (ubi ἄγνον et ῥάωνον eandem esse docemur), deque 
fonte Platonico Phaedr. l.l, monere. Plura ibi de ἄγνῳ Ast. Annott. in Phaedr. p. 241 sq. post 
Ruhnken. ad Tim. Lex. V. Plat. p. 12. quorum copiis accedant veterum testimonia ap. Hieronym. 
in Zachar. cap. 14. Scholiast. Nicandri Ther. vs. 71, p. 51. Etymol. Paris. in Crameri Anecd. Par. 
T. IV, p. 86, 31 sq. (ubi ἄγνος dicitur esse λυγαρέα vel κολίανδρον), et quae dederunt Hoeschel. ad 
Phot. Biblioth. p. 972, a.. Bern. Martin. Varr. Lectt. Lib. II, c. 10, p. 84. Interpretes Alciphr. I, 39. 
III, 8. Schneider. ad Theophrast. H. Pl. T. III, p. 91 sqq. et Ind. v. ὤγνος Hanc plantam hodie 
quoque, ut olim Platonis aetate (vid. Phaedr. 1.1. coll. p. 229, A.), ad 11981 ripas florere, et no- 
mine Komapicha notam esse, Dodwellus Itinerar. T. 1, P. II, p. 205 vers. German. docet. Constat 
autem, descriptionem illam ap. Plat, Phaedr. l. , in qua, tanquam εἰδυλλέῳ, praeter alia ἄγνος 
commemoratur, multos imitatores nactam esse. Vid. Ruhnken. ad Timae. Lex. V. Pl. p. 26. Ast. 
Annott. in Phaedr. p. 240.241. Boissonad. ad Theophylact. Simoec. Opuscc. p. 186. Winkelmann. ad 
Plutarch. Erot. p. 102. Qui elegantissimam descriptionem emendandi libidine foedare conatus est 
vir doctus in Diar. Class. T. 26, p. 122, saltem abstinuisset a voce ὕψος in ὑφαντικὸν commutanda, 
αἱ imitatores ante oculos habuisset, e quibus Methodius h.l. verbis: voc δένδρον ὑψηλόν, Pla- 
tonica: ToU .. ἄγνου τὸ ὕψος, adumbravit. Theophylactus Simocatta dialogo Historiis praemisso 
p.2, C. ed. Pontan. et Quaestt. Phys. p.12 ed. Boissonad. locum ex Phaedro totidem literis sic 
reddidit: τοῦ τε ὤγνου τὸ ὕψος xoi τὸ σύσχιον πάγκαλο». 

«41 χφ d A. M.: ὁφ ὃ VB. V. P. male, ἐφ᾽ à peius etiam C. Mox σύσχιον Λ. Ρ.: εὔσχιον 
VB. Tu confer Plat, Phaedr. l.l. τοῦ .. ἄγνου τὸ .. σὐσχιον, ibique Ast. Annott. p. 242. Με- 
thodius in fragmento e cod, Rupif. ap. Combefis. in Galland. Bibl. PP. T. III, p. 780, D. περὶ 9 πῦρ 
(Ρο. in monte Olympo Lyciae) ὧγνοῦ φυτὸν ἐστός, οὕτω μὲν εὐθαλὲς καὶ χλοερόν, οὕτω δὲ σὀ- 
βχιον, ὡς ὑποτοπάσαι ὕδωρ μᾶλλον ἀένναον. αὐτὸ βεβλαστηκέναι. — quae insigni lectionis varietate 
ap. Phot. cod. 234, p. 298, b. 26 sq. ita scripta: περὲ ὃ πῦρ ἄγνος (ita Bekk. cum B. οἱ rc. A. pro 
vulg. πύραγ»ος) φυτόν ἐστιν (v.l. ἐστὲ φυτὸν B.),...: ὣς ὑπὸ πηγῆς αἆλλον αὐτὸ δοκεῖν (hoc B. 
add.) βεβλαστηκέναι. Sed praestat lectio codicis Rupif., modo scribatur: περὲ ὃ πῦρ ὤγνος φυτὸν 
(conf. nostro loco: ἄγνος Φένδρον) ἑστός, οὕτω cet. in quibus ὑποτοπάζειν c. accus. et inf., ut ap. 
Method. Epiph. p. 580, Α., et βλαστάνειν transitiva potestate est positum. — Ceterum Methodius ad 
ὤγνον transtulit vocem &uquàeq c, qua Plato Phaedr. 1.1. platanum ornavit. Vid. Ast. Annott. in 
Phaedr. p. 241. et scholium, quod e cod. Basil. attuli in Jahnii Nov. Annal. Philol. Supplem. Vol. XI. 
Fasc. III. p. 350 (1.). 

42 Kereyoyiov Plato Phaedr. l.l. deversorium illud vocat, quod καταγωγἠς nomine p. 230, 
B. declaravit. Utraque vox ex ἅπαξ λεγομέναις ap. Platonem. Καταγώγιον ap. Anacr. 0d. XXII, 8. 
Astius Annot. in Phaedr. (p. 230 B) p. 239 sq. apte comparavit. Τὸ καταγώγιον καὶ 9 σκέπη iuxta 
posita apud Nostrum p. 206. ubi sermo de rhamno, sub qua Elias delituerit. 

43 Verbum χρησμφθδεῖν h.l. ut ap. Plat. Pol. l. , est velut oraculo canere. Male Pos- 
sinus: adumbrare. Alias Methodius eo verbo scriptorum sacrorum effata declarat, velut p. 82. 
106, 156. 102. In eadem re idem Φεσμῳσεῖν p. 180. et simpliciter ἄδεν, decantare, cele- 
brare, ap. Phot. cod. 234. p. 209, b. 17. p. 301, b. 3. 

44 ᾽4«ληθῶς A.: ἀληθῆ VB. P. C. Sed recte habet adverbium; conf. Plat. Prot. 1.1. 0909. óc 
προμηθεῖ. Προμηθεῖ Δ.: ztQour9tic P. C. Prior genuina est lectio, eamque VV. DD. ap. Plat, |. 1., 
BS vulgo προμηθῇ legebatur, e codd. restituerunt. "Vid. Ast. Annot. in Prot. p. 57. et Buttmann. 
ad Crit. p. 44, E. 

49 Εἰςελθοῦσαν , quod habent A. M. C., om. V. P. Atqui Methodius hac voce adiecta significat, 
Áreten, postquam convivas excepisset et ad coenam invitasset, foras exiisse, neque ipsam coenae 
accubuisse. De verbo εἰςκηγήσασδαι, quod Methodius i$ seqq. a Platone Symp. 1. 1. mutuatus est, 
supra diximus amnot. 22. Mox ᾖδη A. C.: δὴ P. minus bene. 

46 Ἑγκωμιιαστικὸν περὲ add. A. M. C.: om. V. P. male, siquidem λόγος ἐγκωμιαστικὸς (περί-) 
idem qui λόγος ἔπαινος (c. gen.) ap. Plat. Symp. l.1., substantivo ἔπαινος instar adiectivi apposito. 
Male illic edd. Basil. I. et Il. λόγων pro λόγον. Vid. Ast. p. 209. Eodem modo in codd. Monacc. 
peccatum ap. Plat. Phaedr. p. 200, B. λόγον ἔπαινον. ubi vid. Ast. Annott. p. 517. Maximus Tyr. 
Diss, XXIV, 7. τὸν δὲ ἓν συµποσίῳ λόγον tlc ἔρωτα ἔπαινον Μαντινιχῇ γυναικὲ dverí(950iw. | Reis- 
kii coniecturam , λεγόμενον pro λόγον legi iubentis, Creuzerus in Studiis T. II, p. 267, comparato 
Symp. l. L, refutavit. Similiter Legg. XII, p. 947, B. ὕμνον .. ἔπαινον. De substantivo, adiectivi 


8 ZYMIIOSION 


xovaoyéro δὲ ἸΜαρκέλλα, ἐπειδὴ καὶ | ἐπειδὴ καὶ πρῶτος κατάκειται καὶ ἔστιν 
πρώτη ἀνάκειται καὶ ἔστιν ἅμα πρε- | ἅμα πατὴρ τοῦ Λόγου. | 
σβυτέρα. | 
| Oratio I. 

P. 10. Τὴν μὲν οὖν Μαρκέλλαν 178, A. πρῶτον μὲν γάρ, ὥςπερ 
ἐντεῦθεν, ὡς οἶμαε, ἀρξαμένην εὐθέως | λέγω, ἔφη ΦαἽδρον ἀρξάμενον ἐνθένδε 
ἔλεγεν εἰπεῖν ὃτι Μεγάλη τίς ἐσειν .. | ποθὲν λέγειν Ότι µέγας Φεὸς εἴη ὃ 
xai Φαυμαστὴ .. ἤ παρθενία. Ἔρως καὶ Φαυμαστός. 

P.11. (αἱ γενναῖαι φύσεις"") αθρόως | ^ — Phaedr. 246, D. πέφυκεν $ πτεροῦ 
τῆς. ἠδυπαθείας τὸ ῥεῦύμα ὑπερπτάμε- | δύναμις τὸ ἐμβριθὲς ἄγειν ἄνω µετεω- 
ναι ἄνω µετέωρο» ἀπευφύνουσι τὸ | ρίζουσα. — Phaedr. 246, A. ἐοικέτω δὴ 
ὄχημα 5 τῇς wvxgc, μὴ ἀπολήγουσαε | ξυμφύτῳ δυνάμει ὑποπτέρου ζεύγους 
τοῦ σκοποῦ ", Écv' ἂν ἳ' ὑπερπηδήσα-- | τε καὶ ἡνιόχου. Pol. VI, 490, B. οὖδ' 





instar apposito, vid. Eustath. ad Il. ε, p. 775 supr. ad ll. ω, p. 1939, 6 sqq. Salmas. ad Tertull. de 
Pallio p. 362. Casaub. Lectt. Theocrit. cap. I, p. 15 sq. Croi. 0055. in N. F. p. 252 sq. Cuper. Obss. 
Lib. I, cap. 17, p. 124. Jens. Lectt. Lucian. p. 80—94. Hemsterhus. ad Poll. X, 38, 165. Abresch. 
Lectt, Aeschyl. L.I, c. 7, p. 43. Albert. ad Hesych. T.I, Ρ: 145, not. 1. Schrader. ad Musae. p. 341 sq. 
Poppo de Eloc. Thucyd. p. 164. Spohn. ad Blemmyd. p.22. Jacobs. ad Achill. Tat. p. 483. Cursor. 
ad Lucian. Asin. p. 206 sq. Baguet. in Act. Acad. Lovan. T. IV, p. 133. et VV. DD. quos Ast. locis 
supra indicatis et ad Legg. p. 213. laudavit, denique etiam Matthiae. Gr. Gr. $. 420. 4. et Bern- 
hardy. Synt. Gr. p. 48. 

41 Μέν, quo aegre caremus, add. P. C.: om. A. Mox ὡς οἶωαι i. q. si recte memini. Vid. 
Ast. Lex. Plat, T. Il, p. 422. Idem sibi vult ὡς ἐμοὶ δοχεῖ Symp. p. 178, B. ubi vid. Sinner. p. 77. 
Deinde pro simplici ἔλεγεν, quod habent P. C., ὡς έλεγεν Α. Sed ἔλεγεν εἰπεῖν recte habet; cf. 
Plat. Symp. 1. |. ἔφη — λέγειν —. Omnino crebra in Platonis Symposio. illa: εἰπεῖν ἔφη, ἔφη 

άναι simm. in recitatione ex ore interlocutoris. Sic Noster supra p. 7. εὐθέως οὖν τὴν MottrY 
φη φἀναι. Cum verbis: ἐντεῦθεν .. ἀρξαμένη», cf. p.258. διὸ ἐνθένδε xdyo κατάρξομαι. ubi P. C. 
κατάρξ. male omisere. Apud Plat. Symp. p. 109, C. ἐνθένδε ποδὲν ἄρξασθαι recurrit, — Ceterum 
orationis I, inscriptionem A. post ὅτι, P. ante ὅτι ponit, male uterque. 

48 In verbis, quae praecedunt: ἐῤῥωαένων καὶ ysvvaíov φύσεων, voce φύσις, ad animum 
translata, indoles, ingenium declaratur, loquendi usu Platoni perfamiliari. Vid. annott. in Eliam 
Cret. col. 848 (9.). Sic Noster infra p.15. µεκρολόγῳ .. φύσει xot ταπεινῇ. ubi conf. iuxta posita 
verba ex Pol. VI, p. 480, B 

49 ᾿«θρόως ... ὑπερπτάμεναι V. P. (C. ὑπεριπτάμεναι): ἀθρόως τὸ ῥεῦμα μετοχετεύσασαι τῆς 
ἠδυπαθείας A. M. mirà discrepantià et quae duplicis recensionis (cf. annot. 238.) suspicionem inii- 
cere possit, Nam, quod Combeflsio iam visum, utraque lectio habet, quo se commendet. Cum 
recepta praeter Plat. Phaedr. 1.1. conf. p. 171. τῶν ἀνθρωπίνων ἐξέπτασθαι ... σπουδασµάτων. ubi 
v. annott. 204: p. 172. ἀνανεύοντας ἄνω δεῖ καὶ ἀνιπταμένους µετεωρίζεσθαι. — Utrobique praesens 
ἕπταμαι, de quo Buttm. Gr. Gr. Ampl. $. 114 v. πέτοµαε, recte habet: nostro loco aoristus ἑπτά- 
µην unice accommodatus. Alteram illam lectionem: μµετοχετεύσασαε, tuearis coll. Plat. Pol. VI, 
p. 485, D. ὥσπερ ῥεῦμα ἐχεῖσε ἁπωχετευμένον. ubi Schneider. T. II, p. 145,-b. imitationem binis, 


Themistii locis indicavit. ^ Mihi tamen lectio a me recepta cum reliqua Methodii oratione melius . 


eongruere videtur. Ceterum de locutione: τῆς ἠδυπαθείας τὸ ῥεῦμα, vid. annot. 144. 

50 Ὄχημα animae h.l. non corpus intelligitur, qua de vocis significatione vid. annot. 713.; 
est potius τὸ ὄχημα τῆς ψυχῆς currus animae (cursum male vertit P.) sive vehiculum (ita 
recte Α.), quemadmodum Plato Phaedr. p. 247, B. Φεῶν ὀχήματα fingit, nimirum ea imagine, quam 
verbis p. 2460, A. supra allatis instituit. 

91 Conf. p. 12. ὁπόταν ... ux ἀπολήγωσι, πρὲν —. ubi pleniorem attulimus hic iuxta positum 
Platonis locum Pol. VI, p. 490, B. Verbum ἀπολήγειν ap. Platon. semel tantum recurrit, Tim. 
p. 80, B. Magis illi usitatum λήγειν. Conf. v. c. quos p. 173. iuxta posui locos, et vid. Ast. Lex. 
Plat. T. II, p. 246. meaque ad Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect. p. 168. ed. Krabing. 

52 Ἔστ' ἂν Α.: ἕως &v P. C. ex glossemate. Scholiastae enim Atticum ἐστ ἂν fere interpre- 
tantur ἕως ἄν. Conf. v. c. Schol. Philostr. Her. p. 627 Boissonad. Est autem perfrequens corruptela, 
qua ἔστ ἂν in glossema ἕως ἄν abiit vel alio modo obliteratum fuit. Vid. Koen. ad Gregor. Cor. 
p. 472 sq. ed. Schaef. Valckenar. ad Schol. Eurip. Phoen. vs. 641, p. 679, et ad Eurip. Hippol. vs. 
659. Brunk. ad Eurip. Phoen. vs. 80, p. 312 —314, ad Sophocl. Aiac. vs. 1117, ad Philoct. vs. 1330, 
ad Electr. vs. 104. Lenting. Observatt. Οἱ. in Eurip. p. 34 Act. Traiect. Nov. Praeter hos VV. DD. 
de Attico ἔστ ἄν, deque varia eius structura consulendi sunt Sturz. Lex. Xenoph. T. II, p. 373. 
Hermann. ad Sophocl. Aiac. vs. 568. Jacobs. ad Aelian. H. A. p. 221. 360. 616, b. qui ἔστ ἂν etiam 


cum indicativo componi docet. Apud Platonem ἐστ ἄν, quippe ἅπαξ λεγόµενον, et librariis et - 


, 


viris doctis fraudi fuit Symp. p. 211, C. ἔστ᾽ ἂν ... ἐπ ἐκεῖνο τὸ αάθηωα τελευτήσῃ. quo loco Stall- 
baumius, codicum mss. discrepantia turbatus, quum olim ἕως ἄν scribi iussisset, istud glossema 
Rueckerto εἰ C. Fr. Hermanno probavit, quorum posterior ἕως, omisso quidem ἄν, in contextum 
recepit. Stallbaumius tamen ipse, ab Hommelio admonitus, in ed. 1. errorem retractavit, coll. 
Xenoph. Anab. IL, 83, 9. Qui Symposii locum imitatus est Plotin. V, 9, p. 556, B.. vulgari ἕως ἄν, 
quam Attico ἔστ ἂν uti maluit. Erit autem ἐστ ἂν non ἅπαξ, sed dic λεγόµενον ap. Plat, si 
ἔστ ἂν e codd. Vat. n. Ambr. loco vulgati ἕως ἂν reposueris Symp. p. 102, E. ἕως τ ἂν ζῆτε. 
quamquam illic ἔστ ἂν quamdiu, Symp. l.l. dum, donec valet. Ap. Xenoph. K. Hf. V, 3, 13. 
x«i δέοιτὀὸ Υ ἂν αὐτοῦ μένει», ἔστε σὺ ἀπέλθοις. Cod. Victor. Mon. teste Jacobsio ad Ach. Tat. 
p.589. ἕως ἂν παρέλθῃς. Fortasse legendum: ἐστ ἄν σὺ ἀπέλθοις. coll. Plat. Phaed. p. 101, D. 
ubi post optativum ἕως ἂν cum optativo coniunctum. Placet hoe loco, priusquam de Methodio 
videamus, particulae ἔστε, cum ἂν et subiunctivo coniunctae, nonnulla exempla' ex posterioris ae- 


8 





s H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙ«Σ. 9 


ca, χκούφως * τὸν κόσμον ὀξυτάτῳ ὅια- | ἀπολήγοι τοῦ ἔρωτος, πρὶν —. Phaedr. 

νοας τάχει, καὶ ἐπὶ τὴν οὐράνιον ** | 250, EK. ὀξέως ἐνφένδε ἐκεῖσε φέρεται 

ἐληθώῶς aida σταδθεῖσαι, αὐτὴν εἷλι- | πρὸς αὐτὸ τὸ κάλλος 241, B. ἄκραν 

κρινώς 3 Φεάσωνται τὴν ἀφφαρσίαν. ὑπὸ τὴν οὐρανίαν ἄφψῖδα πορεύονταε. 

C. ἔστησαν ἐπὶ τῷ τοῦ οὐρανοῦ νώτῳ. 

| Symp. 211, E. τὸ καλὸν Ἰδεῖν εἶλεκρι-- 
ές. al. 

| (map9ería) $c δὴ ἐφιέμενοι καὶ Ρο]. VÍ, 495, D. (φιλοσοφίας τὸ ἀξίω- 

(p.12) πρὸς µόνον τὸ τέλος αὐτῆς ἆφο-- | uo) οὗ δὴ ἐφιέμενοι πολλοὶ ἀτελεῖς μὲν 

| ρῶντές τινες, ἀνίπτοις ποσὶν ^ ἀτελεῖς | τὰς φύσεις, ὑπὸ δὲ τῶν τεχνῶν .. τᾶς 

| υπὺ βαναυσίας " προςελθόντες, ἐκ µέ- | ψυχὰς .. ἀποτεθρυμμένοι διὰ τὰς βα-- 


σης ἀνέχαμψαν 0007. | ναυσίας τυγχάνουσιν. 





talis scriptoribus afferre. Conf. igitur Aristid. T. 1, p. 69. 209. Lucian. Rhet. Praec. cap. 1. τάχιστα 
duyóg dvgo ἐέσῃ .., ἣν .. ἐθελήσῃς .. προθύµως ἀνύειν τὴν 000v, ἔστ ἂν dqíxg πρὸς τὸ τέρωα. 
Maxim. Tyr. Diss. XVII, 8. ἔπου τῷ λόγῳ, ὁ δὲ ἐρήσεται (Cod. Bern. αἱἐρήσεται: sed leg. ὁ δὲ 
ὀδηγήσεται) διαιρούμενος τὰς γνωριμωτάτας φύσεις δίχα, xal τὴν ἑτέραν τὴν τιµιωτέραν τέµνων 
ἀεί, ἔστ ἂν ἐφίχηται τοῦ νῦν ζητουμένου. Clem. Alex. Strom. VII, p. 726. πεπεισμένος ... εἲς τὸ 
ἄμεινον deb τὴν προκοπἠν προϊέναι ταῖς ἀρετὴν ἑλομέναις ψυχαῖς, ἔστ ἂν ἐπ᾽ αὐτὸ ἀφέκωνται τὸ 
ἆγαδόν. Denique unus Methodius, quippe Atticismi studiosissimus, plurima exempla praebet, vi- 
delicet p. 56. 74. 75. (ubi ἔστ ἂν VB. P. C. recte pro ἐπειδάὰν A.) 99. 173. 188. 253. ap. Epiphan. 
p. 997, A. 568, D. 586, B. (ubi Leontius male ἕως ἄν pro ἔστ ἄν) et ap. Phot. cod. 234, p. 297, 5. 
37. Bekk. ἐστ ἂν ἀνακαινοποιηθεῖσαν .. ἀναλάβωμεν οἰχίαν. ubi Combef. ap. Galland. Biblioth. 
PP. T. III, p. 791, A. male eic t^ ἀνακαινοπ. cet. Ἔστ εν Noster p. 75. dicere maluit, quam ἄχρις 
, 6$, quod insequitur p. 76. in loco ex Galat. 4, 19. Sic enim illie P. C.: ἕως οὗ A. 

| 53 Cf. p. 147. ἴτε τὰς ἴύγγας zal τὰ θέλγητρα xoóq oc παραμείψασαι τοῦ βίου. ubi P. κωφῶς, 
| hae nota a Valesio adiecta: ,,χούφως, quod legebatur, videtur per errorem factum ex χωφῶς.'' 
'  Qeniecturam sanequam speciosam Combefisius recte reprobavit, nec tamen satis refutavit. Nam 
, Quod parum verisimile esse dicit, Methodium hic Homericam de Sirenibus fabulam respexisse, ea 
' fabula ille revera usus est Symp. p.172. et in libro περὶ τοῦ αὐτεξουσέου ap. Meurs. Varr. Divinn. 
p.91. idque in declaranda voluptatis vi, cuius symbolum Sirenes sunt. Vid. mea in Nov. Annal. 
Philol. Vol. XLIX, Fasc. ΙΥ, p. 419. Verum enimvero scriptura χούφως melius, quam κωφῶς; cum 
verbo zt«geutüpecer concinit, et comparato nostro loco corroboratur. &Adiectivum similiter trans- 
latum p. 173. ubi animae εὔπτεροι ze κοῦφαι laudantur. Isidor. Pelus. Epist. I, 53. μηδὲν κώλυμα 
πρὸς τὴν ἀνάβασιν ἔχοντα, κοῦφον δὲ καὶ εὐπαράλλακτον τῆς θνητῆς ἀναχωροῦντα ἑλύος. Vid. 
mea ad Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect. p. 260. ed. Krabing. De verbo κουφίξειν, Platonice 
ad animam translato, ad p. 171. monemus. Ceterum cum istis: ὑπερπηδήσασαι .. τὸν κόσμον 
comparanda Platonica Phaedr. p. 249, C. ὑπεριδοῦσα ἃ νῦν εἶναί φαµεν, xol ἀνακύψασα tic το 
0v ὄντως. ln proximis: ὀξυτάτῳ διανοίας τάχει, ὀξὺς ad mentis pernicitatem translatum , ut ὀξέως 
ap. Plut. Phaedr. |. l. 


54 Οὐράνιον VB. V.: οὐρανίαν A. M. P. C. Eadem scripturae discrepantia ap. Plat. Phaedr. 
l.]. Nos cum Astio Annott. in Phaedr. p. 408, οὐράνιον scripsimus, et eundem p. 410. secuti, dide 
À. P. in ἀφῖδα refinximus. ᾽«ψίδα pessime Combefis. Platonis locum Astius 1. c. p. 409 sq. illustra- 
vit et scriptorum, οὐράνιον vel οὐρανίαν vel οὐρανοῦ cwid« celebrantium, testimonia attulit. Adde 
Creuz. Annot. in Plot. p. 300, b. Damascius Vit. Isid. ap. Phot. cod. 242, p. 335, b. 7. Bekk. xo 
ἔχεται αὕτη κατὰπτᾶσα τῆς οὐρανίας ἀφῖδος τοῦ χθονίου βίου. Gregor. Nyss. ap. Procop. Cat. in 
Cant. Cantic. ed. Mai. p. 283. τὸ πεδίον τοῦτο (terram dicit) συγκρίσει τῆς οὐρανίας ἀφῖδος κοιλᾶς 
ὀνομάζεται. Οείδταπι Methodium non fugit, τὴν οὐράνιον» cwióa ap. Plat, Phaedr; 1. |. eandem rem 
significare, atque in sqq. τὸ τοῦ οὐρανοῦ νῶτον. "Vid. annot. 639. 


90 Εἰλικρινὲς et εἰλικρινῶς, sive εἑλικρινὲς et εἑλικρινῶς, ut alii scribunt, solemnia Platoni 
vocabula in argumento de ideis deque earum cognitione. Vid. Stallb. ad Pol. V, p. 477, ^. qui 
vulgarem per spiritum lenem scripturam, et ad Phaed. p. 60, Α., Valckenario auctore, derivationem 
ab εἐλέω sequitur. Aliis viris doctis illa ratio potior visa, qua cae voces, ab εἵλη derivatae, per aspe- 
rum scribuntur. "Vid. Kuhn. ad Polluc. VI, 23, 97. Schneider. ad. Plat. Civit. V, p. 477, A. Ast. 
Annott. in Phaedon. p. 540. et Lex. Plat. T. I, p. 617sq. Ideler. ad Aristot. Meteor. I, 3,12, p. 344— 
346. Apud Nostrum tum h.l. tum p. 190. 241. et ap. Epiphan. p. 548, C. D. vulgaris scriptura εἰλι- 
Xowüc obtinet. De codd. non liquet; quapropter tutius visum nihil mutare. Videsis mea in Jahnii 
Annal. Philol. Supplem. Vol. X. Fasc. II. p. 171. Apud Plat. tamen Symp. Ἱ. |. εἱλικρινὲς Bekkerus 
cum pf et plerisque codd. quos ego secutus sum. 


96 Vid. Adagior. Collect, Francofurt. a. 1670, p. 684 sq. Ceterum προςελθὀντες Α., προςυπελ- 
Φόντες P. C. verbo vitioso. . 


57 Βαναυσίαν Methodius dicit indolem illiberalem, minime ingenuam. Βάναυσοι 
τέχναι sive βαναυσίαι, ut ap. Plat, Pol. 1.1., sellulariorum artes, βάναυσοι τεχνῖται sive 
βάναυσοι sellularii proprie vocantur, neque tamen sine contemtus significatione, siquidem vete- 
res sic statuebant, opifices omnes in sordida arte versari, neque quidquam officinam honestum aut 
liberale habere posse. Vid. Desider, Herald. De Rer. Iudicatar. Auctorit. Lib. I, c. 5, $. 7. Valckenar. 
ad Ammon. p. 214 sq. . Heindorf. ad Plat. Theaet. p. 176, C. Ast. Animadvss. in Legg. p. 2605. (ad 
V, p. 741, E.). Indé nata, quae h.l. usu venit, translata notio vocis βαναυσία; inde βάναυσον 
dicitur, quidquid rerum vel hominum illiberali et sordida est indole, Sic Noster p. 270. βαναύσοις 
πιδυμίαις. . Conf. Platonis loeum, ibi iuxta positum, et quos Ast. Lex. Plat. T. I, p. 335 v. βάναν- 
σος, consignavit. Thom. Mag. Laud. Greg. Naz. p. 34 ed. Norm. οἱ τῶν ἀνθρώπων ἀνδραποδώ- 
ic καὶ τὴν γνώμήν ὡς ἆληθως βάνανσοι.  "MrtAti; sunt imperfecti et ineruditi, ut ap. Plat. 


10 


τὼς ψυχὰς ἀγάλματα τῶν σωµά- 
των” οὔσας Φεραπεύεσθαι χρὴ κοσµου- 
μένας ὃν δικαιοσύνη. 


^ 


ὑπόταν 9" ἀόκνως κατακούειν τῶν 
Φείων ἁμιλλώμεναι λόγων μὴ ἀπολή-- 
γωσι, πρὶν αὐτοῦ ἐφάψασθαι "' ὃ ἐστιν 
ἀληθές, ἐπὶ σοφών ἀφικνούμεναι 34— 
ρας 5. 


P. 15. àg (nim. ighavas virgines) ἐκ-- 


κριτέον "* uuxooAoyo γὰρ φύσει καὶ : 


ταπεινῇ καὶ ἐπιμορφαζομένῃ σοφίαν * 
οὗ χοὴ μαθημάτων «Φείων κοινωνεῖγ. 


| 
| 
| 
| 
| 
: 
| 
| 
| 
| 


ἢ γὰρ oU γελοῖον ἐκείναις ἀδολεσχεῖν, 


αἵτινες ἐπὶ μὲν τοῖς μικροὺ ἀξίοις 


πάντα ποιεῖν συντείνονται, ὅπως ἄκρι-- : 


βέστατα ἔξουσε τὰ τελεσιουργούµενα, 
ἐπὶ δὲ τών ἀναγκαίω», δι ὧν μᾶλλον 


ZYMIIOSION : 


Symp. 216, E. «à ἐντὸς ἀγάλματα. 
Pol. III, 410, C. ἵνα .. Φεραπεύοιντο .. 
τὴν ψυχή». 8l. Phaed. 114, E. κοσµήσας 
vj» ψυχὴν .. σωφροσύνῃ τε καὶ δι- 
καιοσύνῃ. 

Pol. VI, 490, A. ὃτι πρὸς τὸ Ov πε- 
φυκὼς sig ἁμιλλᾶσθαι 0 γε φιλοµαθής, 
καὶ ... οὖκ ἀμβλύνοιτο οὐδ' ἀπολήγοι 
τοῦ ἔρωτος, πρὶν αὐτοῦ ὃ ἔστιν ἑκά- 
στου τῆς φύσεως ἐφάψασύαι. Phaedr. 
245, A. ὃς .. Μουσών ἐπὶ ποιητικὰς 
Φύρας ἀφίχηται. 

Polit. 303, B. ἐκείνην γε ἐκκριτέον. 
Pol. VI, 486, A. ἐναντιώτατον γάρ που 
σµικρολογία ψυχῆ μελλούση τοῦ ὅλου 
καὶ παντὸς Gti ἐπορέξεσθαι Φείου τε 
καὶ ἀνθρωπίνου. .Vl, 486, B. δειλᾷ δὴ 
καὶ ἀνελευθέρῳ φύσει φιλοσοφίας ἅλη- 
Φινῆς .. οὖκ ἂν µετείη. Vl, 504, E. 4 
οὗ γελοῖον ἐπὶ μὲν ἄλλοις σμεκροῦ ἀξί-- 
οις πᾶν ποιεῖν συντεινοµένους, ὅπως 








l. 1. et ap. Nostrum p. 74. οἱ δὲ ἀτελεῖς ἔτι καὶ ἀπαρχόμενοι τῶν µαθηαάτων. quibus οἱ τελειότεροι 
opponuntur. ; , 

58 Praeclarae imaginis ansam dedisse videtur Plato, Symp. l. c. ἀγάλματα nuncupans rerum 
divinarum virtutisque species, Socratis animo impressas. Qua de metaphora, a Platonicis | 
celebrata, vid. Ruhnken. ad Tim. L. V. Pl. p. 7. Wernsdorf. ad Himer. Ecl. X, 12. p. 187. Hinc | 
Noster animas ipsas, quippe quae naturae divinae speciem impressam gerant, ἀγάλωματα vocavit, 
adiecla voce σωμάτων», quae animas corporum, tanquam templorum (ef. 1 Cor. 6, 19.), simulacra 
esse significat. Apposite Cicero De Legg. 1.22. Qui se ipse norit, primum aliquid se 
habere sentiet divinum, ingeniumque in se suum, sicut simulacrum aliquod, dedi- 
catum putabit. Similis, nec tamen eadem est metaphora, de qua vid. annot. ad p. 196. 

50 Platonis exemplo, usitata Methodio χόσµος et xocutiv de omni virtutum ornatu. Conf. 

p. 136. τὸ κάλλος ἡμῶν ἄριστα rótt τηρεῖται .., ὁπόταν δικαλοσύνῃ κοσωῆται: p. 145. λαμπάδας 
(animas dicit) φέρουσαι κεκοσµημµένας οὐκ dilotolo καὶ κοσµικῷ κόσμῳ τινέ, ἀλλά τῷ φρονήσεως 
καὶ σωφροσύνης. ubi imitatio loci ex Phaed. supra allati: κοσµήσας τήν ψυχἠν oux ἑλλοτρίῳ, ἀλλά 
τῷ αὐτῆς xócuo οεῖ., magis etiam elucet: p.103 sq. τὸ» .. xóaquor .. τῆς σωφροσύνης. ubi cf. Pol. 
IV, p. 430, E. loco iuxta posito: p. 154. ἔνδοδεν .. τὸν xocuov ἐξάπτονται, Ἰὸν .. τῆς ἐλευθερίας 
(cf. Phaed. p. 114, E. τῷ ἑαυτῆς κὀσμῳ, .. ἐλευθερίᾳ), τῆς μεγαλοφροσύνης, τῆς coqíag, τῆς σω- 
φροσένης: ibid. διπλοῦς .. ὁ περὶ τὸν ἄνύρωπον φαένεται xócuoc cet.: p. 100. τῷ τῆς δικαιοσύνης 
κόσμῳ xai κάλλει: p.107. τῷ διαχρύσῳ τῆς ἀρετῆς κόσµῳ: ibid. (dy«9«) ἃ δὴ .. κοσμεῖ τὸν «v- 
Θρωπο» (p.168.) κὀσµῳ χρυσῷ: p. 170. εἰς κάθαρσιν x«i κόσμον .. ψΨυχῆς. p. 248 saep. Adde verba 
ex p. 247 suo loco allata, quorum in proximis κόσωητρον in eodem argumento sie positum : καθαροὺς 
x«i xtxogunuérvovg .. ὥςπερ (p. 248) κοσαήτρῳ ταῖς ἀσκήσεσι. Adde Animadvss. in Basil. I, p. 92. 

60 'Οπόταν A.P.: ὁπότε male C. Deinde τῶν θείων addunt A. M. C., recte probante Valesio: 
. perperam om. V. P. «ιιλλώμεναι mendose Α.: ἁαιλλ. recte V. M. P. ἁμιλλᾶσδαι πρός τι, ut 
Plato loco παραλλήλῳ, Methodius dicit ap. Epiphan. p. 363, A. πρὸς τὸ βέλτιστον ἁωαιλλωμένων: 
p. 503, D. πρὸς ὀόξαν μᾶλλον 5 πρὸς ἀλήθειαν ἁμιλλώμενον (duiAÀ. male edd. Bas. et Pet.). 4ια- 
μιλλᾶσθαι, uti h.l. ἁμιλλάσθαι, cum infinitivo Methodius coniungit ap. Epiphau. p. 576, B. 578, D. 
985, C. Apud Platonem neque ἁαιλλᾶάσθαι, quod est Latinum aemulari, neque διαμιλλάσθαι 
cum infinitivo coniunctum reperitur. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 124. 486. 

61 Praeter Platonica ex Pol. |. 1.: πρὲν ... ἐφάψασθαι, cf. Symp. p. 212, A. ἅτε τοῦ ἀληθδοῦς 
ἐφαπτομένῳ. Est omnino frequens ap. Plat. usus verbi ἐφάπτεσθαι, ad cognitionem veri rerumque 
divinarum translati. Qui quidem usus ad illud metaphorae genus pertinet, quod in Bas. Plot. p.22 
illustravimus. 

62 Ad normam formulae Platonicae: Ἰουσῶὼν ἐπὲ θύρας ἀφιχνεῖσδαι, Methodius dicit: ἐπὲ 
σοφῶν Φύρας ἀφικνεῖσθαι. Indidem fluxerunt locutiones: ἐπὲ φιλοσόφων vel σοφιστῶν θύρας ἥχειν 
vel φοιτᾶν. Vid. Ast. ad Phaedr. l. c. Annott. p. 976 sq. Jacobs. ad Philostr. Imagg. p. 225. 

03 Ἐκκρένειν h.l secernendi, segregandi significatum habet, ut ap. Plat. Polit. |. |., 
ubi male variatur: ἐγκριτέον. lbid. p. 286, C. pro ἐκκρένοντες Flor. i. ἐγκρένοντες, quod Heusd. 
coniecit et Ast. Lex. Plat. T. I, p. 661 probavit. Tu v. Stallbaum. p. 180. 

.. 64 Σοφίαν V. P.: σοφίᾳ A. M. C. Prior genuina est lectio. Vid. Schneider. Lex. v. ἐπιμορ- 
φάζω. Mox ἤ γὰρ A. V. P.: ἡ γὰρ M. non bene, si Val. audias. Atqui 7 haud raro, ut ap. Plat. 
Pol. l.l, interrogantis est, etiam non praecedente interrogatione, Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 18. 
Alias tamen 7 γάρ ---; recte dicitur. Vid. Schneider. Civit. T. III, p. 246 (X, p. 607, D. Interro- 
gaundi signum, ab A. omissum, cum P. in clausula posui. 

69 Τοῖς μικροῦ ἀξίοις Α. M. P.: τοῦ μικροῦ ἀξίου male VB. V. Atticam formam σµικρός, 
quae est ap. Plat. l. , Methodius h. l. non magis servavit, quam paullo ante in voce γικρολόγος. 
Vid. annot. 314. 333. Mox ἔξουσι A. M. P.: ἔξοσι V, nec minus mendose idem in seqq. αὐτὸς pro 
αὐταῖς ap. A. M. P. 


E 





H ΠΕΡΙ AT'NEILAG. 11 


ὅτι ἀκριβέσεατα ἕξει, τῶν δὲ µεγίστων 
μὴ µεγίστας ἀξιοῦν εἶναι καὶ τὼς ἄκρι-- 
βείας; 

Prot. 325, D. eic διδασκάλων πέµ-- 
ποντες. Alcib.1, 120, B. ἔτι .. τὴν ἀνδρά-- 
ποδώδη τρίχα ἔχοντες ἐν τῇ ψυχῆ .. καὶ 
οὕπω ἀποβεβληκότες. | 


αὐταῖς ὃ τῆς σωφροσύνης ἔρως αὔξεταε, 
μὴ µεγίστας ἡγεῖσθαι ' τὰς ᾱ-- (p. 16) 
αριβείας; 

Ρ.11. εἲς διδασκἄώλων συμψελλιζὀν-- 
των " ἀποστέλλουσιν, ἔστ᾽ ἂν ἆποβα-- 
Ίόντες τὴν µειρακιώδη τρίχα τοῦ vo) 
dg τὴν τῶν µειζόνων ἄσκησιν παρα- 
neug 9 ὥσι. ' | 

τὸν Φεὸν καὶ πατέρα τῶν 0Aov" — | Timae. 28, C. τὸν .. ποιητὴν καὶ πα- 

τέρα τῶν θλων. 

οὐκέτι Ὁ τοῖς αὐτοῖς (p.18) ἐπιμέ- : Syup. 211, B. τοῦτο γὰρ δή ἐστι τὸ 
vy τὸν ἄνθρωπον ἐπέτρεπεν ὃ ὧΦεός, | ὀρθῶς ἐπὶ và ἐρωτικὰ Ἰέναει ..., ἀρχό-- 
σκοπών ὅπως ἀπὸ τῶνδε cic τάδε µε- | µενον (C.) ἀπὸ τὦώνδε τῶν καλών ἐχεί-- 
Ἰαβαίνοντὲς πλησιαίτερον προκόπτωσιν ^ νου ἕνεκα τοῦ καλοῦ dei ἐπανιέναι, 
ἔρχεσθαι τῶν οὐρανῶν», μέχρις ἂν elc ' ὥςπερ ἀναβαθμοῖς χρώµενο»ν, ἀπὸ &vóc 
αὐτὸ τὸ µέγιστον µάφημα καὶ κορυφαι- | ἐπὶ δύο καὶ ἀπὸ δυεῖν ἐπὶ πάντα τὰ 
ύτατον τῆς παρύενίας  φώάσαντες τε- | καλὰ σώματα, καὶ ἀπὸ τῶν κἀλών σω-- 
Λειωφῶώσι», ἀπὸ τῆς ἀδελφομιξίας ὁδεύ-- | μάτων ἐπὶ τὰ καλά ἐπιτηδεύματα, καὶ 
ὕαντες πρὠτο» elc τὸ ὀύνείας ἐπάγεσύαιε | ἀπὸ τῶν καλῶν ἐπιτηδευμάτων ἐπὶ τὸ 
γαµετώς, κἀκεῖνεν clc τὸ µηκέτι πολλαῖς | καλὰ µαὐήµατα, ἔστ ἄν ἀπὸ τῶν µα- 
ἐπιβαίνειν τετραπόδων νόμῳ " , xa9u—- | Φημάτων ἐπ ἐκεῖνο τὸ μάθημα τελευ-- 





-- - — ——Q 9— ——À— --- 





66 Vox ἠγεῖσθαι Valesio mendosa est visa. Sed, quod pace viri eruditissimi sit dictum, no- 
dum in scirpo quaesivit. Videlicet ἡγεῖσθαι respondet verbis: ἀξιοῦν εἶναι, ap. Plat, et ueyfotes 
ἠγεσθαι est: maximi facere, id quod Combefisium non latuit. Ne quis autem εἶναι post ἡγεῖ- 
σαι desideret, vid. annot. 20. | 

07 Eic διδασκάλων συμψελλιξόντων Δ. C.: εἰς διδάσκαλον συμψελλίζοντας P. de suo, ut vide- 
tur, certe male intellecta formula εἰς didecox&Aor, de qua v. Ast. ad Prot. l.l. Annott, p. 101. 
Ψελλίζειν autem sive ψελλέξεσθαι quum proprium sit puerulorum blaterantium (cf. v. c. Plat. Gorg. 
Pha B. C.), Methodius h.l, ludimagistros, qui in docendo puerili captui se accommodant, ο]. 
ftiv dicit. ldem Orat. in Ram. Palmar. cap. 2. ap. Galland. Bibl. PP. T. III, p. 820, C. de Davide: 
οἷς (νηπίοι) συγχορεύων τῷ πνεύματι x«i συνευωχούµενος --- (D.) — συμµμουσουργεῖ καὶ συµψε- 
ζει ἠδέως. Legendum: συμψελλίξε. bid. p. 828, A. «£ γλὠσσαι αἱ ψελλίζουσαι ᾿μαθήσονται λα- 
λεῖν εἰρήνην ex Lxx. Esai. 29, 24. 

08 No) A.M.: νοὸς V. P. C. forma posterioris aetatis scriptoribus usitata, quae tamen in Me- 
ihodio vix ferenda est. Vid. annott. ad Eliam Cret. col. 801 (0). Proverbiali locutioni ap. Plat. |. l. 
Methodius ita usus est, ut verba: tZ» µειραχιώδη τρίχα, substitueret illis: τήν ἀνδραποδώδη τρίχα, 
de quibus vid. Ruhnken. ad Tim. Lex. V. Pl. p. 36. et quos Platonis interpretes laudarunt: Schol. 
Arist, Av. 011. Diogen. Adag. LXXIII. Erasm. Adag. Chil. II. Cent. IIT, 28. p. 257. Hadr. Jun. Comm. 
De Coma p. 500 ed. Hag. Lysidis Pythagorei dictum ap. Jamblich. V. P. cap. 17. Junius, auctore 
Eustath. ad Ἡ. A. p. 709, cum Platonis loco comparavit; sed illud multum differre, Ruhnken. in Tim. 
Ed. I. p. 36. recte pronuntiavit. Olympiodori scholium, a Ruhnkenio allatum, p.148 sqq. ed. Creuz. 
exstat. Platonem imitatus, scriptor nescio quis ap. Suid. T. I, p.188. τὴν ἀνδραποδώδη τρίχα i- 
δείχνυσθαι dixit. "ἀποθέσθαι τὴν πρώτην τρέχα est ap. Greg. Naz. in Apologia, laudatum Ca- 
saubono ad Pers. Sat. V, 116. De anima indocta Demetr. Cydon. De Cont. Morte p. 102. τὴν πρώ- 
την ἔτι φέρουσα τρίχα. ubi v. Kuinoel. Audacius Zachar. Mityl. Dial. ed. Boissonad. p. 109. οὐδὲ 
rjv τρίχα τῶν πονηρών καὶ ἀθέων Φδοξασµάτων καὶ τῆς συντρόφου πλάνης, ἣν κατὰ τὴν ψυχὴν 
περιφέρετε, ... ἀποχεῖραι βούλεσθε. wubi Boissonad. Not. p. 408. Barthium nugantem recte repre- 
hendit, neque tamen ipse quidquam lucis attulit. Ceterum τὴν μειρακιώδη τρίχα Methodius eo 
aptius dixit, quod h.l. sermo est de pueris, ad maturiorem aetatem provectis. . 

69 Ad Timaei locum propius etiam accedunt haec Methodii ap. Phot. cod. 234, p. 304, a. 27. 
Bekk, τὸν πατέρα x«i ztouwtzv τῶν ὅλων. ldem ap. Phot. cod. 234, p. 301, b. 4. 5. ὑπὸ τοῦ Ózutovg- 
γοῦ καὶ πατρὸς τῶν ὅλων. in quibus δημιουργοῦ nomen, de Deo usurpatum, item Platonicum esse, 
annot. 251. docemus. Platonicam de Deo formulam: ὁ πατήρ τῶν ὅλων sive τοῦ παντός, attigi ad 
Eliam Cret. col. 803 (1). «Ποιητοῦ nomine in eadem re, Platone auctore, Methodius utitur p. 47. 
et, 48. 

70 οὐκέτι A.: οὐκ ἔτι P. C. Sed recte habet οὐχέτι, iam non. Vid. Ast. Annott, in Plat. 
Protag. p. 86. et Lex. Plat. T. II, p. 489 sq. 

71 Τῆς παρθενίας V. P.: τὴν παρθενίαν A. M. C. Tu cf. Plat, Symp. 1.1. τοῦ χαλοῦ μάθημα. 
Μάθημα Methodio παρθενία etiam p. 23. uóvo .. ἄρα ἐφυλάσσετο τοῦτο πρεσβεῦσαι τὸ µάθηµα 
τῷ χυρίφ. θΘεῖα µαθήαατα idem disciplinas vocat, quibus ad Deum perducimur, p. 15. et p. 247. 
Similiter Plato summam quamque cognitionem µάθηµα nuncupat, Symp. l.l. Pol. VI, p. 505, A. 
ὅτι γε ἡ ToU ἀγαθοῦ ἰδέα µέγιστον µάθηµα. al. Adiectivum κορυφαῖος tertio gradu, ut h.l, in 
virginitatis laude positum p.11. et 170. quorum locorum priore offendor verbis: ὅσῳ κχορυφαιότα- 
τον καὶ μεγαλοπρεπές (5 παρθενία), τοσούτῳ καὶ τοὺς κινδύνους µείζονας ἔχον. Vortasse legen- 
dum: ὅσῳ κορυφαιότερον xoi µεγαλοπρεπέστέρον —. 

72 Τετραπόδων ^A. M. P. C.: «τετράποδος V. quod, licet ad Platonis verba Phaedr. l. ο. propius 
accedens, tamen ab hoc loco alienum est. Νόμῳ est lectio olim ap. Plat. vulgata, cuius loco VV. 
DD. e codd. vóuov reposuerunt, i. e. ritu, qui accusativus, ut τρόπον (cf. v. c. Method, up. Epiph. 
P- 949, B. C.) et díxgv, de quo annot. 189., adverbii instar habet. Scripturam vulgarem et ex inter- 


15 


. step εἰς ὀχείαν γεγονότας, κἀντεῦόεν clc 
τὸ μὴ μοιχοὺς γεγονέναε 7, καὶ aU πάλιν 
elg σωφροσύνην, καὶ ἀπὸ σωφροσύνης 
εἷς παρὺενίαν. 

µελετήσαντες " τῆς σαρκὸς ὑπερ-- 
φρονεῖ». 

P.21. αὐτίκα ”” γοῦν ---. 

P. 22. Περὶ μὲν οὖν τῶν καιρῶν τῆς 
ὠὦνθρωπότητος .. εἴρηται' περὶ δὲ τῆς 
παρθενίας λείπεται ". Όσον οὖν ὄυνα-- 
τὀν, πειρατέον φράσαι. καὶ πρῶτον 
ἐξεταστέον Ó4 ἣν αἰτίαν πολλών πα- 
τριαρχῶν καὶ" πολλῶν προφητών καὶ 
διχαίων πολλὼ καὶ καλὰὸ διδαξάντων 
καὶ ἐργασαμένων παρθενία» οὐδεὶς οὔτε 
ἐνεκωμίασεν "* (p. 23) οὔτε εἴλετο. 

τὴν ἡμετέραν μορφὴν .. πολλοῖς 
ἁμαρτήμασι κατεστιγµένην "9. 


Ρ. 94. καθ ὁμοίωσιν γὰρ ἀκριβω- 
Ova, τότε πάρεστι Φεοὺ, ὁπότε δὴ 
τοὺς αὐτοῦ " χαρακτῆρας τῆς κατὰ ἄν-- 
Φρωπον πολιτείας ζωγράφων δίκην ἐπι-- 
στηµόνων ἐν ἑαυτοῖς ὥςπερ σανίσιν " 
ἐχτυπωσάμενοι' ἀσινεῖς κατέχωµε»ν, ἣν 
αὐτὸς ἐφανέρωσε μαύητεύοντες τρίβο»ν. 

ὅπως ὥςπερ ἐν πίνακι Φεῖον ἐκτύ-- 
πωμα”. βίου βλέποντες ἔχωμεν καὶ ἡμεῖς 
τὸν γράψαντα μιμεῖσόαι. 


ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ 


τήσῃ, 0 ἐστιν οὐκ ἄλλου ἢ αὐτοῦ ἐκεί- 
νου τοῦ καλοῦ µάθηµα. Phaedr. 250, E. 
τετράποδος vóuov βαίνει» ἐπιχειρεξ. 


Phaed. 61, E. οἱ ὀρθῶς φιλοσοφοῦ»ν- 
τες ἀποῦθνήσκειν μελετῶσι. 

Leg. V, 135, C. αὐτίκα γὰρ —. 

Symp. 196, D. Περὶ μὲν ovv δικαιο- 
σύνης καὶ σωφροσύνης καὶ ἀνδρείας τοῦ 
Φεου εἴρηται' περὶ δὲ σοφίας λείπεται. 
070» οὖν δυνατό», πειρατέον μὴ ἑλλεί- 
πειν. καὶ πρῶτον μὲν —. 119, C. πολ- 
λὼν πολλὰ καὶ καλὰ ἑργασαμένω». 111, 
Β. τῷ δὲ Ἔρωει .. μηδὲ ἕνα πώποτε .. 
πεποιηκέναι μηδὲν ἐγκώμιογ. 


Gorg. 524, E. κατεῖδεν οὐδὲν ὑγιὲς 
ὃν τῆς ψυχῆς, ἀλλὰ διαμεµαστιγωμένην. 
καὶ οὐλῶν µεστή». 

Pol. X, 613, B. ἐπιτηδεύων ἀρετὴν 
elg ὅσον δυνατὸν ἀνθρώπῳ ὁμοιοῦσθαι 
Φεῳ. Pol. V, 412, C. VI, 484, C. D. 500, E. 
οὐκ Ux ποτε ἄλλως «εὐδαιμονήσειε πό- 
λις, εἰ μὴ αὐτὴν διαγράψειαν οἱ τῷ 
Φείῳ παραδείγματι χρώµενοι ζωγρά- 

οι. 
Pol. VI, 501, A. «{αβόντες .. ὥςπερ 
πίνακα πόλιν τε καὶ 54J«q ἀνθρώπων 
usque ad illa: (0.) Καλλίστη yovv ἄν, | 
ἔφη, 9 γραφὴ γένοίτο. | 





pretatlone profectam Ast. Annott. in Phaedr. Ῥ: 448. tueri male conatus est; sed idem Lex. Plat. 
T. II, p. 302 in scriptura hodie recepta adquievit. 

78 Κἀντεῦθεν ... γεγονέναι habent A. P. C., om, V. Omissionis causa fuit oscitantia librarii, 
qui a voce γεγονότας ad ea, quae post γεγονέναι sequuntur, aberravit, intermedia neglexit. Simili 
mendo p.22. verba: πολλῶν πατριαρχὠν x«i, ante πολλῶν προφητῶν ap. P. C. omissa sunt. Cf. 
annot. 3957. 

74 Μελετήσαντες A. M. P. Ο.: ἀμελήσαντες V. ex interpretatione eius, cui structura: µελετ- 
σαντες ... ὑπερφρονεῖν insolita accideret. Tu confer Plat. l. c. ἀποθνήσκειν μµελετῶσε, quae etiam 
propter sententiam apposita, de qua monui ad Eliam Cret. col. 763 (8). J 

76 ««ὐτίκα h.l. est eius, qui exemplum in promtu positum affert, quemadmodum latine sta- 
tim et continuo usurpantur. Vid. VV. DD. ad Gregor. Cor. p. 417 Schaef., Ochsner. ad Eclog. 
Ciceron. p. 104. Graecae vocis perfrequens iste usus apud Platonem. Vid. Ruhnken. ad Tim. Lex. 
^ V. Pl. p. 56. Ast. ad Plat. Legg. p. 235. et Lex. Plat, T.I, p. 311. Α voce sic usurpata incipit 
fragmentum libri Methodiani περὲ ἀναστάσέως ap. Joann. Damasc. Or. II. De Imagin. T. I, p. 389 
ed. Lequien. αὐτίχα γοῦν τῶν rjide βασιλέων αἱ εἰκόνες ... τιμὴν ἔχουσι πρὸς ἁπάντων». — Alia quae 
i "M annotavi in Jahnii Annal. Philol, Supplem. Vol. X. Fasc. II. p. 171. et Vol. X. Fasc. III. 
p. 332 (5). 

76 Similiter haec in transitione enuntiantur p. 84 sq. xei ztgi μὲν ἐγκρατείας ... σχεδὸν ἤδη 
µοι Τέλος ἔχει' περὶ δὲ παρδενίας εἰρῆσθαι λείπεται λοιπὀν. in quibus articulus ante παρδενίας 
deest, ut nostro loco, quo P. C. articulum ab A. adiectum recte omiserunt. «4οιπὸν per pleonas- 
mum adiectum est, nisi forte λείπεται delere, λοιπὸν autem ea positum potestate accipere mavis, 
de qua v. annot. 111. Paulo aliter p. 162. καὶ περὶ μὲν τούτων αὐτάρχκως" περὲ δὲ τῶν παλλακῶν 
πάλιν λεχτέον. Mox φράσαι VB. P. Ο.: φάναι minus recte A. 

77 Πολλῶν πατριαρχῶ» xci ^.: om. P. C. Vid. annot. 79. 

78 Ἐνεκωμίασεν P.: ἐνεγκωμίασεν Δ. C. Tu vide Buttmann. Gr. Gr. Ampl. $. 86. 2. not. 4. 

79 Animam vitiis tanquam stiginatibus notari, usitata est fictio, cuius fons ap. Plat. Gorg. 
l.c. reperitur. Vid. Ast. Annott. in Gorg. p. 464. Animadvss. in Basil. I, p. 132. 174. Idem valet 
de animae vibicibus. Vid. Animadvss. in Basil. I, p. 171. Methodius ap. Phot. cod. 237, p. 312, 5. 
41 sq. Bekk. διά τὸ ... ἀνιάτως ἔχειν τοὺς τῆς ψυχῆς αώλωπας. quae, in Excerptis ex Convivio 
p. 260. posita, illic non comparent. | 

80 Τοὺς αὐτοῦ P. C.: τοὺς αὐτοὺς αὐτοῦ A. male, mendosa scriptura ante genuinam illata. 

81 Verba: dgzéo σανίσιν, ab ^. omissa, adiecta a P. C., recte habent. Conf. in seqq. ὥσπερ 
ἐν πίνακι.  Notabis autem vocem σαγές, hoc loco de pictoris tabula raro significatu dictam. 

82 Sic refinxi parem ἐντυπωσάμενοι A. P. C. Stmiliter in seqq. peccatum, ubi ἐντύπωμα 
V. pro ἐχτύπωμα A. M. P. Locutione: ἐκτυποῦσθαι ἐν —, Plato bis usus est. Vid. Ast. Lex. Pl. 
T.l, p.671. in vulgata scriptura ἔντυπ. praepositio ex prioribus male repetita. Statim post dei- 
νεῖς habent A. V., om. P. C., neque tamen ea voce facile caremus. 

83 De varia lect. ἐντύπωμα vide supra annotata. Mox verba: καὶ ἡμεῖ, quae habenti A. 





. t. ο 
.. sd : . 


H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙ«Σ. 1ὸ 

P. 25. ὁμοίωσις γὰρ Φεῷ " φφορᾶς Theaet. 116, B. φυγὴ δὲ ὁὅμοίωσις 
ἀποφυγή. Φεφ. — "E 

| P.28. Οὗτος, ὦ άρετή, ὃ παρ ἐμοῦ Symp. 197, E. Οὗτος, ἔφη, 0 παρ 


| 60 περὶ παρθενίας, ἔφη, λόγος. εἶ | ἐμοῦ λόγος, ὦ Φαῖδρε, τῷ JegQ ἆνα- 
δέτι παρέλιπο», ἀναπληρούτω * ὅια-- | κείσθω. 189, E. ἀλλ ek τι ἐξέλιπο», σὸν 


ῥεξζαμένη µε Θεοφίλα. ἔργον, ὦ ᾿4ριστόφανες, ἀναπληρῶσαι. 
Oratio EE. 
O)xov» " δοκεῖ nos αναγκαϊῖον εἷ-- Symp. 185, E. Εἰπεῖν δὴ τὸν Ἔρυ- 


ναι, ἐπειδὴ καλὼῶς € ἸΜαρκέλλα ὁρμή- | ξέμαχο». «4οκεῖ τοίνυν µοι ἀἄναγκαῖον 
Cac ἐπὶ τὸν λόγον οὐχ ἱκανώῶς ἐπλή-- | εἶναι, ἐπειδὴ Παυσανίας ὀρμήσας ἐπὶ 
ρωσεν, ἐμὲ πειρᾶσθαι δεῖν 3 τέλος | τὸν λόγον (186, Α.) καλῶς οὗχ ἑκανῶς 
ἐπιθεῖναι τῷ λόγῳφ. τὸ μὲν ydg clc | ἀπετέλεσε, δεῖν ἐμὲ πειρᾶσδαι τέλος 


P.C., male om. V. De imagine, qua imitatores Christi ad divinum in eo vitae humanae exemplar 
suam vitam conformare et quasi depingere finguntur, conf. p. 208. ὡς οὐκ ἄνθρωπος ... ἔσοιτο .. 
ἀγαθός, εἰ μὴ τῷ ἀνθρωπίῳ παραδείγµατι χρώμενος τοῦ «Χριστοῦ καὶ προς ἔκεῖνον ἑαυτὸν ζω- 
γθαφῶν χἀκεῖνον μµιμούμενος βιώσει. Imaginis ansam dedit Plato Reip. ll. 1l, V, p. 472, C. D. 
VI, p. 484, C. D. 500, E. — 501, C. docens, philosophos beatae civitatis imaginem ad divinum exem- 
par, quod mente informatum teneant, delineare. 

84 Θεῷ Α.: Φεοῦ P. C., ut supra p.24. x«9^ ὁμοίωσιν ... δεοῦ. Sed altera illa structura: 
ὑμοίωσις 9€ , quae ap. Plat. Theaet. 1. c. reperitur, non minus recte habet. "Vid. Basil. Plot. p. 44. 
De Platonica ὁμµοιώσει 9εοῦ sive 969 post alios VV. DD. ipse docui Animadv. in Basil. I, p. 147 sq. 
haud neglecto hoe Methodii loco. Adde eundem Symp. p. 171. παρθεῖία .. ἤ παρδενία .. καλεῖ- 
tX .., ὣς Ov µόνη τὸν ἔχοντα .. Φεῷ παρεικάζουσα. εἰ in fragmento ex libris Advers. Porphyr. 
ap. Jo. Damascen. Parall. Opp. ed. Lequien. T. II, p. 785, E. Vari ad μὲν ὄντως ἐστὶ xaxóv ἤ πρὸς 

. τον θεὸν ἀνομιοιότης τε xci ἄγνοια (conf. Plat. Theaet. p. 176, C. E.) ἀγαθὸν δὲ ἔμπαλιν πηλίχον 

ο ἡ πρὸς αὐτὸν ἐξομοίωσις; De Theaeteti loco scite disputat Theodoret. Therap. Disp. ed. Schulz. XI, 
p.985. οἱ XII, p. 1017. Cf. etiam Suid. v. qsvxréov, ubi Kusterus ad Πλάτων temere annotat: 
,Ex Ploltino.* 

85 Hac de clausula orationis vid. annot. 126. Mo: pro σοι C., omisso ἔφη, pessime. 

86 ᾿«ναπληρούτω VB. P. optime: ἀποπληρούτω A. C. cui scripturae tuendae noli abuti iis, 
quae Ast. Annott. in Protag. p. 110 de verbo .d;rozÀgootbv bene monuit. Tu praeter Platonis locum, 
iuxta positum , haec confer Methodii ex libro περὶ τοῦ αὐτεξουσίου ap. Meurs. Var. Div. p. 04. τὰ 
Mínovta τῷ ἀἆδελφῷ ἀγαπληροῦν. ubi, ut h. l., sermo de supplenda oratione manca. Neque vero 
apud alios scriptores verbi sic usurpati exempla desunt. Ptolemae, Tetrab. Lib.III, p. 106 ed. Camerar. 
προθέσεως .. ἡμῖν οὔσης x«i τοῦτο τὸ µέρος ἐφοδικῶς ἀναπληρῶσαι. — Herm. Trismeg. Poemand. 
ed. Paris. p. 5. καὶ ó Ποίμανδρος sinev: ἀλλὰ σιώπα. οὕπω γάρ σοι ἀνεπλήρωσα τὸν πρῶτον 
λόγον. ld. p. 70. σὺ δέ uo. x«l τὰ ὑστερήματα ἀναπλήρωσον. Basil. Sel. Vit. S. Thecl. II, p. 178 
Pant. ἐνδείχνυσθαί µοι .. ἐδόκει .. ὡς δέῃ (Pant. in marg.: ,,al. d£or,** recte) µε ἀναπληρῶσαι τὸν 
πόνον τοῦτον xai μὴ ἀτέλεστον καταλιπεῖν. Eustath. ad 1l. y. p.415 Rom. “«γαµέμνων .. olov &m- 
διορθούµενος καὶ ἀναπληρῶ»ν ὅπερ ἐνέλειψεν ὁ ἀδελφὸς .. προστίθησι κτλ. d. ad Od. Prooem. 
Ρ. 1960. cum simplici «ἰναπληροῦν compositum προςαναπληροῦν coniungit: ἀναπληροῖ δέ πως καὶ 
την Ἰλιάδα 5 βίβλος αὕτη. ἃ γὰρ Ó ποιητής ἐχεῖ ἐνέλιπεν, ἐνταῦθα προςανεπλήρωσε. d. Praef. 
Comm. in Dionys. Perieg. ed. Bernhard. p.71, 7. ὁ λόγος οὗτος .. ovx ἀναπληροῖ ὡς ἁἀτελῆ εἰπόντα 
τὸν Διονύσιο». Omnino αναπληροῦν in usu est de omni re manca, quae suppletur. Clem. Alex. 
Protr. ], 1. ὁ ᾠδὸς τὴν λείπουσαν ἀνεπλήρωσε χορδήν.  Aristid. T. III, p. 177. τὰ ἐλαττώματα dva- 
πληροῖ. Alex. Aphrod. Probl, Lib. II, cap. 68. de animalibus, quae raro pariunt: Ίρχει ὁ χρόνος 
ἀναπληρὼσαι τὴν σπάνιν TOV Tuxrouévyov. Damascius msc. T Creuz. ad Cic. De Rep. L. III, 23, 
p.014, 6. ó Τελεςφόρος τοῦ ᾽«σκληπιοῦ καταδεέστερος, ὅτι τὸ ἑλλεῖπον ἀναπληροϊ. ΑΡ. Simplic. in 
Categ. f. 80, b. inf. artes vitae humanae penuriam ἀναπληρῶσαι dicuntur. Greg. Nyss. T. I, p. 43, B. 
ἀναπληροῦντες .. τὰ ἑλλείμματα, quae locutio p. 740, B. recurrit: Id. T. I, p. 778, C. τὸ ἐνδέον dva- 
πληροῦ».  L4v«zijovcic ap. eund. T.I, p. 45, C. ἡ τοῦ λείποντος ἀναπλήρωσις. Jo. Climac. Scal. 
Parad. p. 370 Rad. πολλάκις τὴν τοῦ ἔργου ἕλλειψιν ἀνεπλήρωσεν 5 τοῦ λόγου ὠφέλεια.  Psell. 
Epist. 2, p. 603. Vol. Il. P. IV. Miscell. Crit. ed. Seebod. dAA' εἴ τι ἑλλείπει τούτῳ πρὸς τὴν τοῦ 0i- 
χαίου Ἰσχύν, σὺ ἀναπλήρου τῷ ἐφευρίσχειν αὐτῷ πόρον ἓν τοῖς ἁπόροι. — Vid. Rudolph. ad Ocell. 
Luc. p. 40. 908 sq. Wyttenbach. Ind. Plut. h. v. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 150. Geminum Lat. im- 
plere, i. e. efficere, ne quid desit. Vid. Schulting. ad Senec. Controv. I, 5. 

87 Οὐκοῦν A.M. recte: ὅτι VB. V. P. C. Tu vide Ast. Annott. in Gorg. p. 83sq. Simile ora- 
lionis exordium p.170, ac ponitur οὐκοῦψ etiam in orationis decursu, ubi nimirum orator nova 
argumenta aggreditur, velut p. 194. οὐκοῦν πειρώμεθα πάλιν ... δηλοῦν. 

88 4t» ex Platone reposui: δεῖ A.: om. VB. P. C. Librariis fraudi fuit non intellectus pleonas- 
mus, de quo vid. Stallbaum. ad Plat. l|. c. et quae dedi annot. 612. 

89- Τέλος ἐπιθεῖναι V. P. C.: v. ἐπιθῆναι VB.: προςεπιδεῖναε, omisso τέλος, A. M. Usitata 
aulem Platoni formula: τέλος ἐπιτιθέναι τινέ, finem imponere rei. x Vid. Ast. Animadvss. in 
Legg. p. 298. Stallbaum. ad Phileb. p. 66. D. cuius coniecturam, ibi reponi suadentis: ὥςπερ x&qa- 
λην ἐπιθεῖναι (v. ἀποδοῦναι) τοῖς εἰρημένοις, confirmant loci in Gorg. n 905, D. et Tim. p. 09, B. 
χεφαλην .. τῷ uv9« ἐπιθεῖναι. Politici loco p. 277, B. τῷ µύθῳ τέλος οὐκ ἐπέθεμεν, inest parodia 

. Homeri Il, XIX, 107. ψευστήσεις ovÀ^ αὖτε τέλος µύθῳ ἐπιθήσεις. quae verba, a Platone aliam in 
sententiam usurpata, hoc sibi volunt: verba factis non consummabis. Conf. ll. XX, 369. 
et vid. Carpzov. Aristonis. Chii Parad. Stoic. p. 207. Prorsus ἄχυρον est: doy5v ἐπιθεῖναι τῷ 
lóye, quod habet Auctor Vitae Euthymii ap. Coteler. Monumm. II, p. 840 supr.  Geminae sunt 
formulae: τὸν κολοφῶνα ἐπιτιθέναι τῷ λόγῳ (v. Ast. Animadvss. in Plat. Legg. p. 136), τὴν xo- 





14 3SYMIIOSION 


ἐπιδεῖναι τῷ Λόγῳ. τὸ μὲν γὰρ διπλοῦν 
εἶναι τὸν Ἔρωτα δοκεῖ μοι καλώς ὃμε- 
λέσόφαε᾿ ὅτι δὲ οὐ µόνον ἐστὶν ἐπὶ ταῖς 
ψυχαῖς τῶν ἀνθρώπων, πρὸς τοὺς xa- 
λούς, ἁλλὼ καὶ πρὸς ἄλλα πολλὰ καὶ 
ἐν τοῖς ἄλλοις, τοῖς τε σώμασι τῶν 


παρὺενίαν ἐκ προβάσεως ^? προκόψαι | 

τὸν ἄνδρωπο», τοῦ 9 εοὺ παρορµήσαντος | 

αὐτὸν κατὰ καιρὸν καὶ και-- (p. 20) pó» ?!, 
δοκεῖ µοι καλώς διελέσδαι, τὸ δὲ μη- 
κέτι χρῆναι λέγειν τοὐντεῦόθεν τεχνογο- 
νεῖν οὗ καλῶς. ἐγὼ γὰρ χαοδεωρωκέναι 
μοι δοκώ σαφώς ἀπὸ τῶν γραφῶν ὅτι | πάντων ζώων, xai τοῖς ἐν τῇ rà φυο- 
παρὺενίας ἐλθούσης ὃ λόγος οὐκ ἀνεῖλε µένοις καί, ὡς ἔπος εἰπεῖν, ἓν πᾶσι 
πάντῃ τὴν τεκνογονίαν. — ἀρξώμεθα * | τοῖς οὖσι, καοδεωρακέναι μοι joxo ἐκ 
δὲ ἀπὸ ες Γενέσεως, iva δὴ καὶ πρε- | τῆς ἰατρικῆς, τῆς ἡμετέρας τέχνης, ὡς 
σβεύωμε» μᾶλλον τὴν γραφή». ' μέγας καὶ Φαυμαστὸς (Β.) καὶ ἐπὶ πᾶν 
0 Jtóg τείνει —. ἄρξομαι δὲ ἀπὸ τῆς 
ἑατρικῆς λέγων, ἵνα καὶ πρεσβεύωμµεν 
τὴν τέχνη». 

Timae. 28, C. 29, A. ἐπισκεπτέον 
πρὸς πεότερον τῶν παραδειγµάτων ὃ 
τεκταινόµενος αὐτὸν ἀπειργάζετο. usque 
ad illa: παντὶ δὴ σαφὲς ὅτι πρὸς τὸ 

ιά ἀΐδιον. 

| Gorg. 521, E. ὁ αὐτὸς δέ µοι ἥκει 
| λόγος, ος πρὸς Πῶλον ἔλεγον. al. 
| Pol. 1, 339, E. ὦ σοφώτατε Θρασύμαχε, 


TOUTO yao καὶ navzi e χαταφανές, 
ὥς ἄρα τὸν κόσμον dx» ἐργάζεται 
ζωγραφῶν ὅ (p.30) Φεός * 


Ρ. 94. zx& γὰρ ἐκεῖνος ὃ λόχος "- 
v ἔσως (p.35) ἀπαιτῶν cé τις, ὦ σο- 
Sun λέξει —. 





ρωνέδα ἐ. τῷ À., qua πμ utitur Pallad. Dial, de S. Chrysost. Ρ. ὃ ed. Bigot. ἐπιδεὲς οὖν τὴν 
κορωνίδα τῷ λό eye ἀφήγησαι ἡμῖν zó9tv παραγέγονας. Ceterum istae formulae: τὸν χολοφῶνα 
sive τὴν χορωγνίέδα ἐπιτιθέναι, non minus quain. τέλος ἐπιτιδέναι, eliam de consummandis rebus vel 
factis in usu sunt. Nilus Ep. 60, p. 27 ed. Allat. χρῆ μὴ uóvov ἐνάρξασθαι τῆς ἀρετῆς, ἀλλὰ καὶ 
κορωνίδα xoi τέλος ἐπιτιδέναι. Vid. Adagiorum Collectio Francofurt. a. 1670, p. 970.574 sq. Kra- 
bing. ad Synes. de Provid. p. 283. 

90 Προβάσεως VB. P. C.: προςβάσεως erperam À. Sed fortasse προβιβάσεως scribendum, col- 
latis seqq.: 9600 παρορμµήσαντος αὖτ ΗΠροβιβάζει» enim, unde 7ztpoBíBacic, id significat, 
quod est incitare. Apud Platonem id verbum semel, et hac ipsa potestate positum, reperitur, 
Prot. p.328, B. cw εἲς ἀρετήν. Verbi usum attigi in Jahnii Nov. Annal. Phil. Supplem. 
Vol. XI. Fasc. III. p. 351. 1. 

91 Καὶ καιρὸν add. P. C.: om. A. Bed repetitum καιρὸς stare posse videtur, si de Hebraismo 
cogites et vertas: iteratis temporum momentis. "Vid. Symbol, in Epiphan. p. 70. Ceterum 
τού Oto) Α.: Φεοῦ P. C. Sed cf. p. 18. 

92 Quod Methodius ἀρξώωεθδα quam ἄρξομαι propter insequens πρεςβεύωμεν ponere maluit, 
notus est loquendi usus, quo una eademque persona, de se verba faciens, singulari et plurali nu- 
mero promiscue uti solet. "Vid. annott. in Jo. Glyc. De V.S. R. p. 78 sq. (ubi hunc Methodii lo- 
cum attigi) et p. 131. 

93 Alayri reposui pro vulg. πάντῃ. Plato Τίπι. p. 53, C. dzióv που καὶ 7a i. Symp. p. 187, A, 

ουσική δὲ x«l παντὲ χατάδηλος ... ὅτι cel. quibus locis, uti nostro, x«à vocem πᾶς intendit. 
Method. p. 100. dZÀov x«i παντί: παντέ που σαφὲς simpliciter idem p. 59, adiecto tamen που, ut 
ap. Plat. Tim. 1. l. 

94 Methodius hoc loco Platonem Tim. l.c. ita respexit, ut Platonico mundi opifici pictorem 
substitueret. Eiusdem loci imitatio magis etiam elucet p. 128, ubi sermo est de mundi guberna- 
tione, et p.133. 195. in argumento de animae creatione. Quo quidem in argumento illustrando 
Methodius Deum cum pictore itidem comparat. Quemadmodum autem ibi Deus pulcrum in animi 
humani natura ζωγβαφεῖν dicitur, ita Methodius p. 60, eundem, humana natura in Christo redinte- 
granda, hominem μεταζωγραφεῖν docet. ld quod est µεταξωγραφεῖν Deo tribuitur p. 45. ὁ ἀἄριστο- 
τέχνης .. 9tóc, τῇ ποιητικῇ δυνάµει τῷ XquTQ (ita A. M. P. C.: τοῦ Χριστοῦ VB. V.) uttaoyn- 
µατίζων x«l μεταξωγραφὼν (ita VB. V. P. 0:: ἑωγραφῶν A. M.) τὰς ἠδέας, id est: corporis 
humani formas et species, pro hominis aetate, variegans. Adde annot. 721. extr. 

95 Usitata Platoni formula: 0 λόγος ἥχει, de oratione vel ,fatione , quae usu venit seque 
offert. Praeter Gorg. l. c. conf. Symp. p. 187, D. πάλιν }ὰρ jxet ó αὐτὸς λόγος (unde Methodius 
aT ap. Epiphan. Ρ. 949, A. πάλιν γὰρ ὃ αὐτὸς ἡμῖν ἥχει λόγος). Epist. VII, p. 339, D. καὶ πά- 

ιν ὁ λόγος ὖκεν ὁ αὐτός, τὸ μὴ δεῖν πι. ο... Atova. Philostr. Her. p. 739 Olear. p. 230 Boiss. 

ἄλλος αὖ λόγος ἥχει. Plotin. p. 211, D. Ίξει ó λόγος ἀναφέρων τὸν κόσμον ini τὰ πρῶτα. Damasc. 
De Princip. p. 207. οὕτως 9i .. πρόὀτεροι λόγοι ἤξουσιν ἡμῖν. Similiter ἔλεγχοι eidem. ἥχειν dicun- 
tur p. 200. εἰ δή ταῦτα οὕτως ἔχοντα φαένεταε, oi αὐτοὶ ἤξουσιν ἔλεγχοι. Omnino ἥκειν usitatum 
est de omni re, quae usu venit. Cf. Hipparch. p. 232, A. οὐκοῦν .. οὐ τὸ κερθαλέον ἁγαθὸν aU 
πάλιν τρέτον ἢ τέταρτον ἥχει uiv ὁμολογούμενον; Liban. Oratt, T. I, p. 9406, B. ἥκει xai τοῦτο. 
Plotin. p. 799 (ς.) C. πάλιν e$ ἥχει οὐκ àv πράξει τὸ ἐφ᾽ ἡμῖν, ἆλλ᾽ Lv νῷ ἠσύχῳ τῶν πράξεων. 
ubi Ficinus errat. Jamblich. De Myst, Aeg. V, 15, p. 190, 18. πάλιν οὖν ἥχει τῆς Φρησχείας ὁ n 
πλοῦς τρόπος. 

90. $2 σοφωτάτη Α.: ὡς σοφωτάτην VB. P. C. Eodem modo ρ. 41. in VB. V. peccatum: ó 
σοφρωτάτα C. typographi errore. Recte illic A. M. P. ὦ σοφωτάτη, quod, uti nostro loco, Platonis 
exemplo Pol, l. c., εἰρωμικῶς est positum. Adde p. 295. φράσον ἐμοί, à σοφωτάτη, —. Vid. an- 
nott. in Eliam Cret. col, 858 (3). et infra annot. d02. 


H ΠΕΡΙ AT'NEIAZ. 15 


| κατασκευασθέντος αὐτῷ * τοῦ σκη-- Axioch. 366, A. τὸ δὲ ox$voc vovri 
| »eporoc** πρὸς τοῦ Oeo. πρὸς xoxo) περιήρµοσεν 9 φύσις. 
ἵνα μὴ καταφύγῃς ὥςπερ "' εἲς τει-- - Pol. VI, 496, D. olov ... ὑπὸ τειχίον 
gov, ἐχέγγνον προχειριξοµένη τὴν .. ἀποστᾶς. | 
rong. 100 * & * 
ώ οὗτος *". Symp. 119, A. 'Q Φαληρεὺς .. οὗτος 
᾿«πολλόδωρος. 
P. 31. 194: δὴ .. ἀπόκριναι. | Gorg. 452, D. ἴθι οὖν ... ἀπόκρι- 
| ναι. 8l. 





| 97 «ὐτῷ, A. M. recte pro αὐτοῦ VB. V. P. C. Dativus est qui dicitur ethieus. Vid. Bernhardy. 
Synt. Graec. p. 85. . 

| 098 Σχηνή, σκῆνος et σχήνωµα usitata Methodio de corpore humano. De voce σκην cf. 
ο p 241—243. (saep.) 246. 252. τὴν σχηνὴν ἑαυτῶν, την σάρχα. 2954 sq. (saep.), quorum locorum 
. mponnulis σκηνἠ corpus coeleste intelligitur. Adde dictionem αἱ ἔνσαρχοι ἡμῶν cxgvci in Methodii 
, fragmento I. de S. Cruce ap. Galland. Bibl. PP. T. III, p. 8260, B. Cum auctore libri Sap, IX, 15. et S, 
—. Paulo 2 Cor. 5, 1. 4. σκῆνος corpus vocat Methodius ap. Epiphan. p. 500, A. (ad Amos. 9, 11.) τὴν 
σάρχα τὸ σχῆνος τῆς Vvxtc: ap. Phot. cod. 234, T. Il, p. 297, a. 36. — 6. 10. Bekk. (in interpretatione 
2 Cor. 5, 1.). Vocis σχήνωµα, translate, ut 2 Pet. 1,13. 14., de corpore usurpatae, conferantur exempla 
p.98. 140. (ad Luc. 12, 49.) yzv quor τα σκηνγώµατα φράσας: p. 144. (ad Thess. I, 14, 16. οἱ νεκροέ) 
τουτέστι τὰ σχηνώωατα: p. 296. τὴν ἀνάστασιν καὶ πῆξιν τοῦ πεπτωκότος tlc γῆν ἡμῶν σκηνώμµατοςς 
p.255: ap. Epiphan. p.978, B. 580, A. Ἐγκατασχηνοῦν translate dicitur Christus, in corpore humano 
degens, p. 106. ἐγκατεσχήνωσεν ἐνανθρωπήσας ts αὐτὴν (sc εἰς τὴν σάρχα). Sic A. M. recte et 
secundum Jo. Ev. T, 14.: ἐγχατέσχηψε VB. P. quod Combefisius Not. p. 154. col. 2. respuere debebat. 
Conf. Porphyr. De Abstin. Lib. IV, 0. οὔτε υχὴ ἓν uóvo ἀνθδρώπῳ ini γῆς κατεσκήνωσεν —. ubi 
vid. Rhoer. p. 322. Ad idem metaphorae genus pertinet formula: 5 dÀg9uv5 σκηνοπηγία, qua Me- 
thodius corporis resurrectionem significat p. 236. 243. 254. Conf. eundem in luculento fragmento libri 
περὶ ἀναστάσέως, quod Combefisius e cod. Rupif. protulit (ap. Galland. Bibl. PP. T.1II. p. 780. 
781), p. 780, C. quo loco quae exstant, in brevius contraxit epitome ap. Phot. cod. 254. p. 298, b. 
18—22. De voce σχῆνος, ad corpus trauslata, sigillatim tenendum est, eius exempla tum apud 
scriptores sacros et ecclesiasticos, tum apud profanos reperiri. Quocirca non adsentior Gruppio, 
qui in scriptione de Archytae et antiquiorum Pythagoreorum fragmentis, p. 129 sq. et p. 134, usum 
vocis σχᾶνος vel σκῆνος, in illis fragmentis obvium, a scriptoribus Graecis abjudicavit, et collato 
loco in libro Sap., quem supra excitavimus, ex loquendi usu Judaeorum Alexandrinorum repetiit. 
Tu, vide Rhoer. Ἱ. |. Schleusner. Lex, N. T. T. II, p. 886, v. σχήνος, Ast. Annott. in Plat, Phaedr. 
p. 443. Creuzer. Annot. in Vit. Plot. p. CXXXII, a. b. Gelder. ad Tim. Locr. p. 117. Eius usus non- 
nulla hoc loco adiiciam exempla: Herm. Trismeg. ed. Paris. p.74. τὸ σχῆνος τοῦτο. et simpliciter 
τὸ σχῆνος p. 79.: id. p. 82. περὶ ἁληψείας οὐκ ἔστι δυνατὸν ἄνθρωπον ὄντα, ζῶον ἀτελές, ἓξ dre- 
λῶν συγκείωενον μελὼν καὶ ἐξ ἀλλοτρίων σωμάτων καὶ -πολλὼν τὸ σχῆνος συνεστός, τολμήσανία 
εἰπεῖν: p. 84. ἔτι ov ἓν τῷ σκήνει, dum est in corpore, nim. homo: Euseb. Demonstr. Ev. VII, 
p.948, D. Ceterum Methodius, uti nostro loco, τὸ σχήνωμα a Deo, non a natura repetens, aucto- 
rem Axiochi l.c. notare voluisse videtur, ita p. 08. τά ὄργανα Ps. 130, 1. σκηνώματα intelligens, 
Timaei Locri locum ibi juxta positum manifesto respexit. il 

99 Ὥσπερ, quod P. C. habent, male om. A. Tu conf. Plat. l.c. οἷον $. r. 4. Est autem huic 
loco in summa argumenti diversitate tamen communis cum Platonico τειχίου imago, in declarando 
tuto refugio adhibita. Platonis locum multi laudarunt vel eius argumentum, servata τειχίου 
imagine, imitando expresserunt. Vid. Ast. Comm. in Pol. p. 544. Stallbaum. Pol. T. II, p. 49 sq. 
Schneider. T. Il, p. 185, 6. Simplicius in Epict., a me in ed. Turic. II. Reipubl. T. 1. (Symbol. Crit. 
p.8.) laudatus, in imitatione illius loci p. 247 ed. Scliweighaeus. haec inter alia ponit: ὡς ὑπὸ τει- 
Χίον τι χρυβήσεται. Vocem ἐχέγγυον A. P. C. interpungendo ad τειχίον inepte referunt. Τα confer 
p. 49. καὶ τούτων uir ἐχέγγυον αάρτυρα napéSouci τὸν Παῦλον. εἰ p. 61. καί µοι ἐχέγγυος udg- 
τυς .. ὁ προφήτης Ἱερεωίας παρίτω. et vid. Ruhnken. ad Tim. L. V. Pl. p. 128. 

100 Ὦ οὗτος VB. P. C. recte: ὧς οὕτως A. M. pessime. Tu vide Kuhnk. ad Timaei glossam 
Platonicam: ὦ o)roc: 0 cv, p.279sq. Reisig. Conjectt. im Aristoph. p. 106 sq. Ast. Annott. in 
Plat. Protag. p. 16. Stallbaum. ad Symp. !|.l., insuper Matthiae, Gr. Gr. Ampl. $. 312, 1. Thiersch, 
Gramm. Gr, $. 277. 5. a. Symposii l.l. lectionem: ὦ .. οὗτος .., Viri Docti, etiam Stallb. ed. I. et 
Bernhard. Synt. p. 07, auctore Bastio Tentam. Crit. p. 85 sq., olim reprobarunt; iam vero eam lectio- 
nem Stallbaum. ed. II. et III. recepit, suadente nimirum contra Rueckertum Astio Ephemeridd. Litt. 
Jenens. 1832, num. 52, p. 410. Receptam confirmat Timaei auctoritas, qi necesse est glossam Pla- 
tonicam: ὦ οὗτος, ex ipso illo loco in Lexicon retulerit, quum vocis à, cum οὗτος in appellando 
coniunetae, apud Platonem nuspiam alias vestigium reperitur. Ὢ οὗτος Noster etiam p.34.83.: ὦ 
οὗτοι p. 70. 87. 153. Quod autem' ap. Method. Photii cod. 235, p. 303, 0. 22— 25. Bekk. οὐκοῦν, à 
οὗτοι, ... φάτε. codd. A. B. ὦ omittunt, notum est, etiam simplex οὗτος in alloquendo poni. Vide 
VV. DD. supra laudatos. 

101 "9: A. P.; ἴσθι C. typographi errore, Tu v. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 627, et conf. Method. 
p. 92. ολλ’ ἴθι καὶ τὰ λοιπὰ ... διέλθωµεν: p. 205. ἀλλ᾽ ἴθι φράσον ἐμοί —. (uiv &: melius uo 
VB. P. C.) et apud Epiphan. p. 507, B. i9. οὖν προθύμως πρὸς τὰ ἐρωτώμενα ἁποσάφει. Ἴτε, 
enum habet Plato Legg. VII, 197, D. ἴτε dy µειζόνως αὐτὸν ἀκούσωωεν, Noster p. 146. ἴτε 
οὖν, ὦ νεολαία τῶν καινῶν αἰώνων, ἴτε τὰ ἀγγεῖα πληρώσατε σφῶν δικαιοσύνης: p. 147. ire τὰς 
ἴὄγγας καὶ τὰ Φέλγητρα κούφως παραμείψασαι τοῦ βίου —: p. 185. ire (ἴθε P. pessime) γὰρ dva- 
βᾶσαι τῷ λόγῳ Φεάσαφθε (sic P. C.: Φεάσασθαι A. male) — γυναῖκα ωεγάλην: p. 244. ive γὰρ xcd 
τα ἑξῆς ἐπισχεμώμεθα: p.251. ἴτε γὰρ ... τὴν γραφἡν αὐτὴν ἐπισκέψασθε (ita A. Ο.: ἐπισχέψα- 
σῦαι P. male), "I9: cum partic. fut. coniunctum p. 178. 1394 µοι συναντιληψοµένη τοῦ λόγου. item 


16 ZYMIIOSION 


"H δὲ ὑπὸ γενναίου ὥςπερ Aqqpocico 
τῶν µέσων ἀνταγωνιστοῦ "* ἐσκοτοδι-- 
νίασε, xxi μµάλα μόλις ' ἀναπνεύσα- 
σα" ἔφη, Ἔρωτῷς ἐρώτημα διὰ παρα- 
δείγματος, ὦ µακαρία, xogtov'* ἀπο- 
δειχθῆναι, Vy" ἔτι μᾶλλον ἴδῃης dic —. 


οὗ γὰρ τὸ σπειρόµενον αἰτιατέον "9, 
ἆλ-- (p.38) λὰ τὸν elc ἀλλοτρίαν ἄρου-- 
px» ' .. τὴν ἰδίαν .. πιπράσκοντα σπο-- 

ἄν. ἀπείκασον γὰρ τοιούσῳ Tivi τὴν 
ἡμετέραν γένεσιν εἲς τὸν βίο», olov 
οἴκῳ παρακειµένην 9. ἔχοντι τὴν εἴςοδον 
ὄρεσιν ὑψηλοῖς' διήκειν δὲ τὸν οἶκον 
ἐπὶ πολὺ κάτω µέχρι μακρὰὸν 39 τῇς 
εἰςόδου, ἔχοντα πολλὰς ὁπὰς ἐκ vov 
ὀπίσω καὶ περιφερῇ κατὰ τοῦτο τὸ µέ- 
poc γεγονύτα. ᾿άπεικάζω, ἔφη 5 Μαρ-- 
κέλλα. — »όησο» ---. (p.39) — Φεώρη-- 


Prot. 339, E. ὡςπερεὶ ὑπὸ ἀγανθοῦ 
πυκτοῦ πληγεὶς ἐσκοτώθην. Ροἱ. [, 9459, 0. 
μάλα µόγις. al. Euthyd. 216, C. πρὶν &va- 
πνεῦσαι. Pol. VI, 481, E. Ἐρωτῷς .. ἐρώ- 
τήµα δεόµενον ἀποκρίσεως δε εἰκόνος 
λεγοµένης. — ἄκουε οὖν ες εἰκόνος, 
i» ἔτι μᾶλλον ἴδῃς oc —. 

Tim. 81, B. dv, αἰτιατέον» μὲν τοὺς 
φυτεύοντας Gti τῶν φυτευοµένω»ν μᾶλ- 
Aor. 91, D. ὡς elc ἄρουραν τὴν µήτραν 
.. ζώα κατασπεέραντες. Pol. VII, 514, A. 
ἀπείκασο»ν τοιούτῳ πάθὺει τὴν ἡμετέραν 
φύσιν —* δὲ γὰρ ἀνθρώπους οἷον iy 
καταγείῳ οἰκήσει σκηλαιώδει ἄναπεπτα- 
µένην πρὸς τὸ φώς τὴν εἴςοδον ἐχούση 
μακρὰν παρ ἅπαν τὸ σπήλαιον, ἐν 
ταύτῃ ἐκ παίδων ὄντας ἐν δεσμοῖς —. 
Ορῶ, ἔφη. Pol. VI, 488, A. νόησον —. 
Pol. VII, 514, B. Ὅρα —. 





ἔωμεν ap. Epiphan. p. 546, D. 552, C. nimirum ex alio verbi & usu, cuius exempla ap. Platon. 
non desunt (v. Ast. Lex. Pl. T.1, p. 628), tametsi ille nunquam ita eo usus est. Ceterum istud i9« est 
in Sophistarum flosculis, quos Ammianus (vid. Ruhnken. ad Tim. L. V. Pl. p. 282) salse ridet. 

102 Ἡ dé et ὥςπερ ἀπὸ y. Α.: καὶ s Θεοφίλα εἰ ὑπὸ y. ὥςπερ P. C. quorum posterius prae- 
tuli. Platonicam pugilis imaginem, luctatore substituto , ingeniose Methodius imitatus est, Ex 
eodem illo Protagorae loco idem imitando profecit ap. Epiphan. p. 562, C. σχοτιζόµενος (ἐβεβλήμην 

ἄρ ... τῇ δεινότητι κατηντλημένος τῶν λόγων) ... ἔφην. Ceterum σχοτοδινία et, quod Noster ha- 
el, σχοτοδινιᾶν non inusitata Platoni in declaranda animi perturbatione, quae ex quaestionis diffi- 
eultate oboritur. Cf. Soph. p. 2604, C. Legg. X, p. 892, E. Theaet. p. 155, C. 

108 Μάλα µόγις Plato Pol. 1.1. et Theaet. p. 142, B. quibus locis hodie µόγις loco olim vulgati 
μόλις scribunt, Omnino VV, DD. priorem formam, quippe Atticis magis usitatam (v. Gregor. Cor. 
p. 64 sq. Ast. Comm. in Pol. p. 634), in Platone alteri e codd. crebro substituerunt. | Neque tamen 
µόλις 8 Platone aut ab Atticis abiudicandum est. Vid. VV. DD. ad Gregor. Cor. Ἱ. c. Schneid. ad 
Civit. T. II, p. 208 sq. Winkelmann. ad Euthyd. p. 48 sq. Ast. Lex. Plat. T.IT, p. 350. Noster p. 48. 
ἐπειδὴ τοῦτο μόλις τέλος ἔσχε. οἱ p. 257. μόλις ἀναπνεῦσαι. Idem tamen ap. Epiphan. Haer. p. 502, 
C. ὡς οὖν ἐπαύσατο µόγις καὶ ὁ Ἡρόκλος. ubi vid. annot. 446. Mále uóhc, ut Methodius nostro 
Joco, Epiphanius Haer. p.800, A. καὶ µάλα μόλις διεδράσαµεν τὸ δυςθαλάττιον τοῦτο χωρίον. 
Ρ. 1076, C. In glossariis vett. μόλις Latine vix, tandem redditur. Vid. Roufh. Reliqq. SS. T. 1, 

. 510. 
T 104 Conf. Method. ap. Epiphan. p. 562, C. ἠρέμα τὴν κεφαλὴν ἐπάρας καὶ ἀναπνεύσας. ubi 
vid. annot. 451. 

105 Xogtov et mox t» ἔτι P.C€.: 
reposui: εἰδῇς A.P. C. 

106 ««ἰτιατέον VB. V. P. recte et secundum Platonem Tim. l.1.: αἰτιάται perperam A. M. 

107 De metaphora, qua matrix cum arvo vel sulco vel omnino cum terra comparatur, conf. 
p.91. ἡ τοῦ σπέρµατος εἰς τὰς αὕλακας τῆς μήτρας ... καταβολή: p.32. (semen) διὰ τῶν παιδογό- 
νων ὀργάνων tlc τὴν ἔμψυχον τῆς Φηλείας ἑξέσσνυται γῆν. ubi male A. ἐξύσσεταε, P. C. ἐξύεται. Τα 
cf. Democrit. ap. Stob Flor. Tit. 6. p. 82 — 193. ξυνουσία ἁποπληξίη σµικρή" ἐξέσσυται γὰρ &y- 
Όρωπος ἐξ ἀνθρώπου. qua de sententia, ab aliis Pythagorae attributa, vid. Menag. ad Diog. L. 
VII, 9. IX, 43. cui Stobaei testimoniug in promtu non fuit. Eádem metaphorá γεωργεῖν ponitur ap. 
Phot. cod. 237, p. 318, 41, a. — 2, b. ἄνθρωπος ... σπορᾶς καταβολῇ ὅμοιον ἄνθρωπον yttopyür. 
quae in fine Excerptorum e Convivio apposita, in eo frustra quaesiveris, Vid. Ast. Animadvss. in 
Plat. Legg. p. 410. (ad Legg. VIII, p. 839, A. ἀρούρας θηλείας) Stallbaum. ad Plat. Tim. 1.1. et ad 
Cratyl. p. 406, B. Ceterum quod h. 1. &AÀoroíe ἄρουρα, idem «λλότριος χῆπος p.44. ἅπ᾿ (sic P. C.: 
Vm A. ἐπ᾽ VB.) ἀλλοτρίων .. κήπων τὰς παιδογόνους λυμαίνονται κλέπτοντες συµπλοχάς. Vid. 
Barnes. ad Anacr. Fragm. LXV. de hac metaphora vocis χήπος. 

108 Παρακειμένην A.P. quod ad τὴν εἴςοδον refertur: παρακειµένῳ VB. perperam. Προσχε- 
µένην VB. P. C. in eadem re infra p. 41, ubi A. male προχειμένην. 

1090 Μέχρι μακρὰν Α.: µέχρι άκρων VB.: μέχρις ἄχρων» P. C. qui ante μέχρις comma ponunt. 
Sed recte habet µέχρι μακράν, si verba: διήχειν .. eicodov, uno tenore legas, et cum Α. post εἷς' 
odor distinguas." Mexodv enim, quod ap. Plat. Pol. loco is ae nude est positum, h.]. gent- 
tivum habet, ut p. 223. τῆς χείρονος αακρά». In N. F. μακρὰν fere ἀπὸ secum habet, Vid, Schleus- 
ner. Lex. Ν. T. Tom. Il. p. 67 sq. Μέχρι autem, quod Atticum pro vulgari μέχρις (vid. Ast. Annott. 
in Protag. p. 100 sq.), interdum cum adverbiis conjungi, Dorvillius ad Charit. p. 481 ed. Lips. recte 
monuit. 

110 Attendas velim Platonicam in Methodio elegantiam, qua imaginibus instituendis voces ἐδέ, 
ὅρα, νόησον simm. praemitti solent. Praeter locos juxta positos conf. πλάττε Pol. IX, p. 588, C., 
9c Theaet. p. 191, C. Minus Platonica, sed obiter notanda, quae Noster p. 38 sq. interponit: dos, 
fac, et δεδόσθω, concedatur. 





χρῆζον et ἕνα ἔτι negligentius A. Deinde ἔδῃς ex Platone ' 


d 


σώματα καταβάσει καὶ παραπομπή 1" 


.H ΠΕΡΙ ATNELAS. 17 


P. 40. Οὐκοῦν λοιπὸν δὴ [και-- (p. Pol. VII, 517, A. Ταύτην τοίνυν, ἦν 
41) oóc] τούτων ἤδη προδιηνυσµένων» !!, | à ἐγώ, τὴν elxóva, ὦ φίλε Γλαύχω», 
ταύτην σε πᾶῶσαν προςάπτειν, ὦ δο- | προσαπτέον ἅπασαν τοῖς ἔμπροσθεν 
φωτάτη !*, τὴν εἶκόνα τοῖς ἤδη ἔμπρο- | Λεγομένοις (D.), τὴν μὲν ὃν ὄψεως φαι- 
σεν εἰρημένοις, τὸν μὲν οἶκον ἆφο- | νοµένην ἔδραν τῇ vov δεσµωτηρίου οἰκή- 
μοιοῦσαν τῇ ἄοράεῳ τῆς γενέσεως ἡμῶν | σει ἀφομοιοῦντα, τὸ δὲ τοῦ. πυρὸς ἐν 
φύσει, τὴν δὲ προσκειµένην 1 εἴςοδον | αὐτῇ φώς τῇ τοῦ ἡλέσυ δυνάμει. Pol. X, 
τοῖς ὄρεσε τῇ ἀπὸ τῶν οὐρανῶν sig và | 614, D. καταβαίνειν ἑτέρας ἐκ τοῦ οὖρα- 
x νοῦ καθαράς. 
τῶν ψυχών. 

(ᾗ ποιητικὴ δύναμις τοῦ 9Φεοῦ) «d Gorg. 523, D. τὰ αὐτῶν ἀμφιέσματα 
ἐνδύματα ταῖς ψυχαῖς ἑργαζομένη "3. καὶ τὸ τῶν κρινοµένω». 

P. 42. Φείας ... μοίρας τῆς δηµιουρ-- - Symp. 906, C. ἔστι δὲ τοῦτο «ϕεἴον 
γιχῆς τὸ σπέρµα μεταλαμβάνον 3ο | τὸ πρᾶγμα (nim. ᾖ συνουσία). | 

οὐδὲν γὰρ αὐτό τι!" καθ ἑαυτὸ | Symp. 180, E. πᾶδα ydo πρᾶξις ^ 
τῶν πραγμάτων ἡγητέον εἶναι κακό», | ἔχει. αὐτὴ ἐφ᾽ ἑαυτῆς πραττοµένη (181, 


ἀλλὰ παρὰ τὴν πρᾶξεν τῶν χρωµένων | A.) οὔτε καλὴ οὔτε αἱσχρά. olov ὃ νῦν 


tom me qm a t tto i Pa —À — € À 


) 


111 Οὐκοῦν ... προδιηνυσµένων A. M. P. (hic quidem προδιηνυσµένων, typographi errore) C. 
θὐχοῦν δή λοιπὸν τούτων προηνυσµένων, omisso καιρός, V. (προηνυσιένων item VB.). In priore 
lectione λοιπὸν adverbii instar est positum et iam significat (vid. Ast. Lex. Plat. T. 1l, p. 260), in 
rin λοιπόν, seq. accus, cum inf, vertendum: reliquum est, ut —. Conf, Plat. Ρο]. IV, 406, 

. οὐκοῦν ... ἐκεῖνο λοιπὸν διελέσθαι —; Mihi quidem καιρὸς ex interpolatione adiectum videtur. 

112 Vid. annot. 90. 

118 Vid. annot. 108. 

114 Παραπομπῇ Α. Ρ.: καταποαπῇ C. ex errore, ut videtur, operae typographici, dia μα 
nem χατὰ in voce παραπομπῇ ex antegressa χκαταβάσει temere repetentis. Πἴαραπομπη h.1. dici- 
tur traiectio animarum in corpora descendentium. Quidquid enim Allatius et Combefisius oblo- 
quuntur, Methodius h. l, cum Origene Platonis sententiam de descensu animarum (cf. Pol. 1.1.) ma- 
nifesto sequitur, licet non adiecta significatione poenae, quam Origenes illi inesse voluit. 


116 De imagine Platonica, qua corpus vestimentum animae esse fingitur, vide Creuzer. ad 
Plotin, De Pulcrit. p. 308 sq. laudatum Astio Annott. in Gorg. p. 438. ad ista Platonis, quae locum 
παράλληλον ex Gorgia praecedunt: ἠμφιεσμένοι ... σώματα xrÀ. Ἔνδυμα, ut h.l, corpus signi- 
fiat p. 66. τὸν ἄνθρωπον ὄργανον γεγονότα καὶ ἔνδυμα τοῦ uovoytvovc, nimir. quod ille corpus 
humanum induit, TO» χιτῶνα τῆς ψυχῆς τὸν σάρκινον corpus dicit Methodius p. 46. Simile illud 
Empedoclis de natura: σαρκὰὼν ἀλλοιόχρωτι περιστέλλουσα χετῶνι. de quo vid, Karsten. Philos. 
Graec, Vet. Reliq. T. II, p. 272. Idem sibi volunt δερµάτινοι χιτῶνες apud LXX, Genes. 3, 21. ex 
interpretatione Philonis Judaei, quam postea non solum Valentinus, sed etiam Origenes et ambo 
Gregorii eorumque exemplo alii scriptores eccles. adoptarunt, et cuius vestigium vel apud Porphy- 
rium reperitur. Vid. Symbol. in Epiphan. p. 81. Porro comparanda sunt: ἑμάτιον, περιβολή, περί- 
βληµα, περιβόλαιο», προκάλυωµα similia, ad corpus translata, de quibus v. Animadvss. in Basil. I, 
Ρ. 190. Eodem pertinent induendi et exuendi verba, de corpore translate dicta. Conf. Plat. Gorg. 
p. 923, C. ἠμφιεσμένοι εἶσὶ σώματα: Method, p. 04 sq. βαστάσαντος (βαστάζοντος VB.) αὐτὸν (sc. 
τὸν ἄνθρωπον) τοῦ χυρίου καὲ ἀμφιεσαμένου: p. 145. (τὰ σκηνώμµατα) ἀπαωαφιασθέντα τῶν ψυχῶν. 
Le.corpora, animis exuta. Περιχεσθαι (σώμα) dicit Method, ap. Epiphan. p. 535, A. 564, D. 
980, D., περιτίθεσθαι idem ap. Epiphan. p. 530, D. De Deo, hominem mortali corpore circumiiciente, 
idem ap. Epiph. p. 545, D. (secundum recensionem vulg.) véxoórgte περιβαλων αὐτόν. ubi leg. νὲ- 
χρότητε, ut est ap. Phot. cod. 234. p. 293, b. 26., coll. Symbol, in Epiphan. p. 51. Homo »éxpoqo- 
ρεῖν dicitur p. 5605, ΑΔ. D. 571, C. Plura ex hoc genere dedi in Animadvss. in Basil. I, p. 135 sq. et 
ad Marc, Eugenic, p. 50. Ceterum Allatius, h. l, inepte comparavit Platonis locos, quibus σώμα 
quasi σήμα esse docetur (vid. annott. in El, Cret. col. 820. 5.); nec magis recte idem Pauli Apost. 
οἰχίαν σχήνους 2 Cor. cap. 1. (imo cap. V, 1l., vid. annot. 08.) ad partes vocavit. : 

116 Platonicá dicendi formulà: Φείας µοέρας µετέχειν, i. e. divinae sortis participem 
esse (Prot. p. 322, A. Phaedr. p. 230, A.), Noster ita utitur, ui vocem Φείας adiectis verbis: ὣς 
ἔπος εἰπεῖν, leniter affirmet. ^ Vid, Ast. Annott. in Plat. Phaed. p. 540. et Lex. Pl. T. I, p. 632. 
Quod autem divinam semini naturam Methodius tribuit, Platonem in ea re sequitur, qui Symp. |. |. 
procreationem negotium divinum vocat. Sic Aristot, Όεο. cap. 4. et Ocell. Luc. 1V,2. concubitum, 
quaeque ei inserviant, divinitus esse instituta docent. Philo parentes in confinio immortalis naturae 
esse dicit, duc τὴν τοῦ γεννᾶν πρὸς Φεὸν τὸν γεννητὴν τῶν ὅλων ἐξομοίωσιν», Opp. T. II, p. 198. 
ubi vid. Mangei. Clemens Alex. Strom. II, p.505 Pott. Φείαν γένεσιν nuncupat generationem, 
rem divinitus institutam. De y&uqo Hierocles Fragm. p. 302 ed. Needh. Φεῖον ὡς ἀληθῶς qé- 
Qt χαρπό», τὴν τῶν παίδων γένεσιν. Phallos ξύμβολον τοῦ 9t(ov πράγµατος, i. e. generatio- 
nis, vocat Aretaeus De Caus. et Sign. Morb. Acut. 11; 12, p.25, B. ubi vid, Petit, p. 160. Adde 
Hesych. παρὲξ τὸ Φεῖον yoüuc ἔξω τῆς µίξεως. quae, ut Aretaei verba, apprime conspirant cum 
Platonis dicto Symp. 1.1.: ἔστι δὲ τοῦτο δεῖον τὸ ztoéyuc. 

117 «ὐτό τι A. M.: αὐτόθι V. P. C. Sed recte habet αὐτό τι, si οὐδὲν ... τι conjungas, Vid. 
Bernhard, Syntax, Gr. p. 442. et annot. 316. Insequentia: χαθ ἑαυτό, inserviunt tuendis verbis ap.. 
Plat. καθ’ aó1ó , quae, licet in multis omissa codd., Stallbaumius tamen recte defendit, coll. p. 183, D. 
Adde Phaed. p. 66, A. αὐτῇ καθ «ot5v εἰλεκρινεῖ τῇ διανοίᾳ, et vide Boissonad. ad Marin. V. P. 
P. 74 sq. et ad Theophyl. Simoc. p. 206. B 


18 


τοιουτῶδες !? γίνεσθαι. κοσµίως μὲν 
γὰρ πραττόµενον καὶ σωφρόνως κόσµιον 
ἀπέβη, αἰσχρῶς δὲ καὶ ἀσχημόνως αἷ-- 
σχρόν !**. 


P. 43. ἀτὰρ δὴ καὶ ^ ---. 


P. 44. Kai τί δεῖ παραδείγµασι το- : 


σούτοις καταχρωµένην μµηκύνειν τὸν Λό-- 
yov; 

0 ἀριστοτέχνης * .. (p. 45) .. τὸν 
ἄνθρωπον .. τεκταιγόµενος '' καὶ κη- 
ροπλαστώ» !'" ἐξ ὑγρῶν .. σπερµάτων 
ἐν μήτρᾳ. M | 3 , 2} 7? 

P. 4T. có .. ἀθάνατον καὶ ἀγήρων '' 
µόνος ὃ παντοκράτωρ ἐμφυσᾷῷ (sc. τῇ 


ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ 


ς 


| ἡμεῖς ποιοῦμε», ᾖ πίνει» ἢ ᾷδειν ἢ δια-- 
: λέεσθαε, οὐκ ἔστι τούτων αὐτὸ καθ’ 
αὑεὸ καλὸν οὐδέν, ἀλλ ἐν τῇ πράξει, 
ὥς ἄν πραχθῇ, εοιοῦτον ἀπέβη» καλῶς 
'μὲν γὰρ πραττόµενον καὶ δρ ὥς κἀλὸν 
γίγνεται, μὴ ὀρφώς δὲ αἰσχρό». 
Pol. Il, 367, E. ἀτὰρ οὖν καὶ —. al. 
j Menex. 244, D. καὶ µηκύνει» μὲν τί 
| δεῖ; Ρο]. 911, Ἑ. παραδείγµασι χρώµε- 
| VOV. 
Legg. V, 146, A. πλάττων χαθάπε 
| 
| 





— € n um ta m anm 


ix κηροῦ ... πολίτας. ΥΠ, 789, E. τὸ 
γενόµενο» .. πλάττειν olov κήρινο», ἕως 
ὑγρόν. 

Polit. 273, E. ἀθάνατον αὐτὸν καὶ 
ἀγήρων ἀπεργάζεται. 


ψυχῇ). 3 € , P] e 
P. 41. ἀμέλει | ... 0 Aóyoc ... Pol. V, 450, A. ἀμέλει .... πᾶσι 
φησί. . ! ταῦτα δεδογµένα ἡμῖν νόμιζε. al. 





118 Τοιουτῶδες Α.: τοιώσδε VB. P. C. Tu confer τοιόνδε ap. Plat. Symp. 1.1., neque in Me 
thodio mirare serioris Graecitatis vocem Τοιουτώδης. Mox πραττόμενον VB. V. P. C.: inepte zAerrÓ- 
utyoy Α. M. 

119 Platonicae in Symposio senténtiae adhibeantur eiusdem philosophi loci: Men. p. 188, C. D. 
E. Euthyd. p. 281, D. E. Alcib. I, p. 115, E. collato Proclo Comm. ed. Creuz. p. 215.  Convivii locum 
cum Aristot. Eth. Nic. V, 8 init, Camerarius comparavit annot. p. 287 ed. Wechel. Isocratem in hac 
sententia inculeanda sibi placuisse, te docebit Benseler. ad Areopag. cap. 2, ὃ. 4, p. 108. Egregie 
in eandem sententiam Seneca De Benef. 1,6. animus ... rebus, Plura dedérunt Wass. ad Sallust. 
Jug. cap. 4. Krabing. ad Synes. De Regno p. 8, A. "annot. p. 180 ed. pecul. Quod autem Plato Symp. 
l.l. universe ponit, idem de divitiis Clem. Alex. Q. D. S. cap. 14, $. 6., de artibus Basil. M. Epist. 
223, p. 956, B. ed. Garn., de voluptate Man. Palaeologus Or. V, p.228 sq. sigillatim pronuntiant, 
Ceterum similiter Noster libro περὲ τοῦ αὐτεξουσίου, ap. Phot. cod. 230, p. 307, b. 35. Bekk. τῇ φύσει 
κακὸν οὐδέν ἐστιν, ἀλλὰ τῇ χρήσει γίνεται κακὰ τὰ xax&. | | 


120 ᾿«τὰρ est ex vocibus Platoni familiaribus. Vid. Tim. Lex, V. Pl. p.52. ibique Ruhnk., Ast. 
Lex. Pl. T. 1, p. 209. Simpliciter posita, vox est leniter adversantis p. 93. binis locis, quorum cum 
posteriore, praeter locum ex Hipp. Μαϊ. iuxta positum, conf. Theaet. p. 154, D. εὖ γε v5 τὴν "Hoav, 
€ φίλε, x«i Φείως' ἆταρ cet. "Vid. Heusd, Spec. Crit. p. 27. Heindorf. ad Theaetet. p. 142, D. 
"rag οἡ καέ, initio enuntiationis, ut h. L, positum, p. 148. transitum a genere ad peculiare quid- 
piam facit, Eadem vis formulae drdo οὖν καέ, post μὲν illatae, ap. Plat. Pol. l. c, Vid. Perizon. 
ad Ael. V. H. 3, 6. Jacobs. ad. Ael. H. A. p. 40. Post μὲν ilatum ἆταρ δ) καὶ ap. Jamblich. 
De Myst. Aeg. 111, 26 init, ἀτὰρ οὖν καὶ post τε ap. Themist. Or. ΧΙ, p. 147, C. "41&Q καὶ recte 
Oehler. et Dindorf. cum Combefisio pro vulg. εἰ γὰρ in Methodianis ap. Epiph. p. 556, C. ubi cod. 
Ven. ἀτὰρ confirmat, Mox δεῖ A. Ο.: χρὴ P. Deinde καταχρωµένην A. P.: xeyonuérgr C. 


121 Plenius ὁ ἀριστοτέχνης 9€oc post paullo p. 45, ubi huc respicitur. Methodius in fragmento 
libri περὲ ἀναστάσεως ap. Galland. Bibl. Patr. T. III, p. 780, D. ὑπὸ τοῦ ζωοπλάστου Φεοῦ καὶ ἀρι- 
στοτέχνου. ldem ap. Epiphan. p. 542, C. ὁ Φθεὸς ὁ ἀριστοτέχνας, ὃς πάντα δύναται xoi ἐξ οὐκ 
ὄντων ποιεῖν. Vid. Symbol. in Epiphan. p. 49. Simpliciter: ὁ Φεὸς ὁ τεχνίτης, Methodius ap. Epiph. 
p. 548, B. ubi sermo de opificio hominis, tanquam templi dei. 

122 Platonis exemplo, qui Deum τεκταίνεσθαι mundum dixit, Methodius eo verbo cum in ea- 
dem re utitur.(conf. p. 161. et quos ibi attuli locos παραλλήλους ex Plat. Tim.), tum in declaranda 
fabrica hominis h.l. et ap. Epiphan. p. 557, Α., animae p. 194. et corporis ap. Epiphan. p. 560, A. 
Σολοίχως idem p.930. συνεστῶτος τοῦ xócuov xai τεκταινοµένου, verbo vi passiva posito. Secun- 
dum astrologorum doctrinam stellae mala τεκταίνεσθαι dicuntur p.218. 220. Τὰ ἑναντία φρονῶν 
x«i τεχταινόὀμενος, nim, Dei jussis, est Diabolus p. 207. ; 

123 Imagine, a χΧοροπλάθοις sive κηῥοπλάσταις sumta, qua Plato Legg. V, p. 746, A, cives tan- 
quam ex cera, VII, p. 789, E. tenera infantia cerae instar fingi dicit, Methodius in depingenda foe- 
tus humani formatione utitur. Similis metaphora verbi πηλοπλαστεῖν p.58. ubi sermo de forma- 
tione Adami. 

124 Formula Homerica ἀθάνατος x«i ἀγήρως (04. ε, 216. η, 04.) ap. Plat. etiam Phil. p. 15, D. 
reperitur. Extra hanc formulam ἀγήρως translate positum Tim. p.33, A. et ap. Nostrum p. 194, ubi 
pro ἀγήρω A.P. C. ex VB. ἀγήρων vescripsi, qua neutri forma Plato Phil, p. 15, D. Tim. p. 33, A. 
usus est. Eandem scripturam pro dyzow A.M.P. C. hoc loco reposui: «γηρον V. quod est cor- 
ruptum ἀγήρων sive ἄγηρω», ut nonnulli male scribunt (v. Stallb. ad Phil, 1, ο). Neutrum ἀγήρω, 
de quo Buttmann. Gr. Gr. Ampl. $. 37, not. 4. 9. 61, not. 3., in Methodio vix ferendum, - 

125 Adverbio ἁμέλει, i.e. utique, profecto, Methodius Platonis exemplo (vid, Ast. Lex. 
Plat. T. I, p. 120 sq.) saepe utitur, velut p. 13. 79. 86. 106. 198. 245. (ubi cum P. C. interrogatio- 
nis signum, non comma cum A, ante du£A& ponendum) ap. Epiphan, p. 540, D. 589, B. et in frag- 
mento ap. Allat. Diatr. de Methodior. scriptis p. 350. ed. Rom., praesertim in principio enuntiatio- 
num vel membrorum enuntiationis, interdum etiam in orationis decursu, Sic apud Epiphan. p. 589, 
B. ἀμέλει quarto loco est positum et, antecedente yo)», languet. Nonnulli VV. DD. post duo, 











H ΠΕΡΙ ATNEIAGZ. 


P. 50. Ταῦτά σοι κατὰ δύναμιν xd— 
γὼ τὴν ἐμαντῆς, ὦ Αρετή, elc τὸν περὶ 
τίς ἁληθείας συμβάλλομαι λόγον 13. 
Εἰπούσης δὲ ταῦτα τῆς Θεοφίλας "" 
Jóovfo» (p.51) γενέσθαι ἔφη ἤ Θεο- 
πάᾶτρα ἓκ πασών τῶν παρθένω» '* 
παραπεμπουσών» "3 τὸν λόγον. 

ταύτῃ .. ix τρίτων  ἐπετέεραπτο 
.. ἀγωνίζεσόαι. 

Oratio EEEN. 

Ὑπολαβοῦσα !! .. ἔφη. 


οὐδ' εἰ παντάπασι φιλόνεικος εἴη 
χαὶ ἀντιλογεκός 93. 
, ἐκεῖνό µε .. δοχεῖ ταράττει» τε καὶ 
ἀνιᾶν. 

P.52. τὴν σύνερξεν 33 τοῦ πρωτο-- 
πλάστου καὶ τῆς γυναικός. 


19 


Symp. 185, C. Ταῦτά σοι, ἔφη, ὡς 
ἐκ τοῦ Παραχρῆμα, Φαῖδρε, περὶ 
Ἔρωτος συμβάλλομαι. 198, A. Εἰπόντος 
δὲ τοῦ "4ydOwvoc πάντας ἔφη ἆναθο-- 
ρυβῇσαι τοὺς παρόντας, ὡς πρεπόντως 
τοῦ νεανίσκου εἱρηκότος καὶ αὑτῷ καὶ 
τῷ Jeo. 

Gorg. 500, A. σύμψηφος ἡμῖν ei καὶ 
σὺ ἐκ ερίτω»ν. al. 


Symp. 116, D. φάναι ὑπολαβύντα 
Φαἴδρον. οἱ. 

Gorg. 515, B. φιλὀνεικος el. al. The- 
aet. 197, A. εἰ ... ἦν ἀντιλογικός. al. 

Phaed. 103, C. πολλώ µε ταράστει. 
al. Gorg. 485, B. ἀνιᾷ µου và ὧτα. al. 

Timae. 18, D. elg τὴν τῶν γάμων 
σύνερξε». 





media in oratione collocatum, male comma ponunt, sicuti fecit Stallbaumius apud Platonem Hipp. 
Mai. p. 296, B. Pol. VI, p. 500, A. Tu vide Schneid. ad Pol. |.ο. T. III, p. 200. et Symbol. in Ερὶ- 
han. p. 64. - 

" 26 Conferantur orationum clausulae: p.02. Ταῦτά σοι κατὰ δύναμιν ὑπὲρ ἀγνείας, ὦ ᾿4ρετή, 
χἀγὼ συνειςφέρω. quae item ex Symposii loco laudato expressa, pariter atque ea, quae ex p. 131 sq. 
in contextu suo loco allata videas: p. 160. Ταῦτά σοι x«l παρ ἠάῶὼν (ὑμῶν Allatius male; ἡμῶν 
P.C), e ᾿άρετή, τὰ yvuvácucta τῶν λόγων ὑπὲρ dyvtíag ἐστηλιτεύσθω: p. 230 sq. Ταῦτά 
σοι καὶ (τὰ male addit A.) παρ ἡμῶν (τῶν ἡμ. pessime C.), ὦ δέσποινα "dort, ἀπὸ δεοῤῥήτων 
συγκαθυφασµένα λόγων προςκοµιζέσθω τὰ δῶρα. quibus imago subest, expressa in hisce p. 255. 
Τούτῳ κἀγώ, ὦ Mott, κατὰ τὴν ἐμαυτῆς (ἑμαυτῆς À., ἐμαυτὴν P.), δέσποινα, δύναμιν δωροῦμαί 
σε τῷ πέπλῳ. llla p. 278. Οὗτος, ὦ Moers, καὶ Óó παρ ἐμοῦ σοι, καθ ὅσον ἐγὼ δύναμαι, λόγος 
ὑπὲρ ἀγνείας. colorem saltem aliquem duxerunt ex Platonis Symp. p. 107, E. Οὗτος ... ó παρ 
ἐμοῦ λόγος, ὦ «ᾠαΐδρε, τῷ 9éQ ἀνακείσθω, τὰ uiv παιδιᾶς, τὰ δὲ σπουδῆς µετρίας, καθ’ ὅσον 
ἐγὼ Φύναμαιε, µετέχων. Priorem huius loci particulam assimili clausulae p. 28. adhibuimus. Eun- 
dem Methodius tantum non descripsit p. 107 sq. ubi vid. annott. 

127 Θεοφέλας P.; Θεοφέλης Α. Sed Methodius nomen Θεοφέλα (conf. p. 28. Θεοφίλα: p. 28. 51, 
θιοφέλαν: p. 51. ὦ Θεοφέλα) ad normam illorum: «Διοτίμα, «ΦῬιλομήλα simm. declinasse videtur, 

128 Θόρυβον γενέσθαι ix πασῶν», ἔφη ἡ O., τῶν παρθένων cvuféBnxe Α.; θόρυβον γενέσθαι 
ἠθὺν ἐκ πασῶν ἔφη 5 Θ. τῶν zt. VB.; Φόρυβον ἡἠδὺν ix πασῶν xj 0. ἔφη γεγονέναι τῶν π. P. C. 
Ego putidum istud Allatii συµβέβηκε delevi, neque ἠθδύν, quippe glossema vocis θόρυβος, recepi. 
Nimirum θόρυβος, Φορυβεῖν et composita, ut ὠναθορυβεῖν, quo Plato loco παραλλήλῳ utitur, am- 
biguae potestatis sunt. voces, neque de tumultu tantum improbantium auditorum dicuntur, sed 
etiam de secunda acelamatione, praesertim de insana illa, qua sophistarum discipuli magi- 
Stros prosequi solebant. Vid. Cresoll. Theatr. Rhet. IIT, 20, $.1. $.3. Ast. Animadvss. in Plat. 
Legg. p. 107. Lex. Plat. T. II, p. 74sq. v. θόρυβος. ὑορυβῶ. T.I, p. 144. v. dvaSopvBo (ἐπιδορυβῶ 
Prot. p. 339, E. idem omisit), Winkelmann. ad Plat. Euthyd. p. 270, B. 303, A. Wyttenbach. Ind, 
Plutarch. vv. θόρυβος. θορυβέω. Contra est, ubi xgorti»v plausum aversantium indicat, "Vid. Wyt- 
tenb. Ind. Plut. h. v. Graeco θόρυβος, in meliorem partem usurpato, respondent latina: rumor 
secundus, fremitus secundus, de quibus Barth, ad Claudian, In Rufin. I, 69, 

120 Παραπεμπουσῶν A.; ἐπαινουσῶν VB. P. C. quod est glossema, siquidem παραπέµπειν 
hoe loco id ipsum significat: laudibus prosequi, Propria verbi potestas est honorifice de- 
ducere, Vid, Wyttenb. ad Plut. p. 87, B, Παραπέωπειν et dopvqootiv p. 168. juxta posita. 

180 Mendosum ?x τριῶν A.M. in ἐκ τρίτων commutavi; ἐκ τρίτου VB. V.P., sicuti VV. DD. 

apud Plat. Tim. p. 54, A. pro ἐκ τρίτων cum codd, scripserunt. "Vid. Lindav. p. 82. Ast. Lex. Plat. 
T. IIl, p. 413. Contra apud Euripidem Or. v. 1178. loco Mg s ἐκ τρίτου hodie ἐκ τρίτων scribunt, 
eui formulae apud Plat, Symp. p. 213, B. τρίτος respondet. Vid, Routh. et Heindorf. ad Plat. Gorg. 
l.l, Ast. ad eund. loc, Annot, p. 340. Jacobs. ad Aelian. H. A. p. 337. qui etiam locutionis ἐκ τρί- 
Tov exempla attulit, Adde ἐκ τρίτων ap. Aristid. T. I, p. 940. Tertium ἐκ τρίτων significat ap. 
Porphyr. Vit. Plot. p. 120. 123. ubi Creuz. Annot. p. CXVIII, a. 
. 31 Conf. p. 98. 7j Θεοπάτρα ἐφεξῆς ὑπολαβοῦσαν ἑαυτὴν ἔφη εἰπεῖν τάδε. ubi A. P. mendose 
ὑπολαβοῖσα, et peius etiam ἀπολαβοῦσα C. De verbo ὑπολαμβάνειν vid. Ast. Lex. Plat, T.III, 
p.453. Ceterum A, P, C. orationis 111. inscriptionem post verba: ὑπολαβοῦσα ... καὶ αὐτή, per- 
peram collocant. - 

132 ᾿4ντιλογικὸς VB. V. P. recte; ἀντιλεχτικὸς A. M. Tu vide Wyttenbach. ad Plat. Phaed. 
p.90, B. Annot. p. 299 sq. Ast. ad eund, loc, Annott. p. 603sq. Argutiae adversariae Nostro 
sunt σοφίσµατα ἀντιλογιχκὰ ap. Epiph Ρ. 609, A. ubi vulgo: ἄγε οὖν ἀντιπαραταξώμεθα τοῖς σο- 
φίσµασιν αὐτῶν, μηδὲν τῶν ἀντιλογικῶν, οἷς οἱ δειλοὲ βάλλονται, φοβηθέντες. Dindorf. cum cod. 
Ven, ἀντιπαρατασσώμεθα τῶν σοφισµάτων — οἷς ὃδ. qof. βάλλονται. Τι scribe: ἀντιπαρατασσώ- 
μεδα, τῶν σοφισαάτων αὐτῶν μηδὲν τῶν ἀντιλογικῶν, οἷς οἱ 0. B., φοβηθέντες. — De verbo r«- 
θάττειν in seqq. vid, annot. 108. | 

188 Σύνερξιν, i. e. copulationem, coniugium, V.P.; σύζευξιν A. M. quod, quippe glos- 
sema, C. merito respuit, comparatis Methodii verbis p. 53. ἐπὲ συνέρξεὼς ... γυναικός τε x«i dv- 
δρός. Idem ad Platonicum vocis usum provocát, quo σύνερξις connubium vocatur, Adde Method, 


ο.” 








20 . FYMIIOZSION 

| P.53. ἵνα .. τὸ ἀπὸ τῶν ὀστέων | Symp. 206, D. τῷ κυοῦντέ τε xai ἤδη 

ὁστοῦν ἄνθρωπος ἕτερος qq 3ày γεννηθῇ, | σπαργώὠντι. Tim.91, C. ἐξαγαγόντες oiov 

ταύτῃ συνεῖναι τὰ ζωα σπαργώντα ὑέν-- | ἀπὸ δένδρων καρπό». 

ὄρων | δίκην ἓν (p.54) ὥρᾳ τοῦ κυεῖν 5. ' | ! 
P. 55. τὸν περὶ τῆς ἀγνείας ... &9e- | Prot. 344, B. πάνυ γὰρ χαριέντως 

λήσας, ὡς εἰκός, μεμελημένως”» αὐτῷ | καὶ µεμελημένως ἔχει. 

κρατυνύῆναι λόγον. —— 
P.56. ὃ ὅδια- (p. 51) κοσµήσας '" 


Phaedr. 246, E. διαχοσμὼν πάντα 





vopodOérqc. xoi ἐπιμελούμενος. al. " 
P. 59. φέρε "? γὰρ ἡμεῖς ἐπισκεψώ-- Prot. 330, B. Φέρε δὴ .. κοινή σκὲ- 
µεύα mg —. ψώμεθα ποῖον —. al. | 





p. 71. διώ τὴν σύνερξιν xai τὴν κοινωνίαν τοῦ λόγου (ubi sermo de connubio ecclesiae cum Chri- 
$to), et ap. Epiphan. p. 579, B. κατὰ τὴν σύνερξιν τῶν μελῶὼν καὶ τήν κοινωνία». ubi σύνερξιν cod. 
Ven. et ex eo Dindorf. pro vulg. ζεῦξιν. Timaei loco laudato, ubi Scholiastes Bekkeri p. 423. eam 
vocem repetit, ad Pol. V, 460, À. ἐφ' ἑκάστης συνέρξεως. respicitur, ut haec vox in Platonicis ἅπαξ 
λεγοωένοις censenda sit." De copulatione animae cum corpore eam usurpavit Plutarch. in fragm. 
ap. Stob, Serm. CXIX. post librum De S. Ν. V. ed. Wyttenbach. p.138. éz& τό γε (leg. ézr&( τοί 
yt) παρά φύσιν τὴν πρὸς τὸ σῶμα τῇ ψυχῇ (leg. τῆς wvyznc) συμπλοκὴν εἶναι xot σὐνερξιε», 
ἐχεῖθεν ἄν συνίδοις. Verbo συνείργειν Plato duobus tantum locis usus est, Tim. p. 34, C. et Pol. V, 
. 461, B. quorum posteriorem: jx συνέρξαντος (al. ξυνέρξ.) ἄρχοντος, Ast. l. c. cum illo Pol, loco 
, p. 4600, A. apte comparavit. 

194 "4v939wztoc ἕτερος VB. P. C.; ἀνθρώπου ἕτερον A. Deinde ὀένδρων A. M.; ὁρῶν V.; Ópvov 
P. C. ex coniectura Possini Valesio probata, qui ὀένδρων pro glossemate habet et Not. p. 188 haec 
annotat: ,, 4ρῦς, ut Graece scientibus notum, non solum quercum, sed omnino genus omne arbo- 
rum significat, imo et plantarum, Nam ἀχρόδρυα de omni fructu dici Caius etiam Jurisconsultus 
annotavit, Si cui tamen magis probetur δένδρων», non repugnabimus.* Mihi illud dog» V., unde 
P. dovov el'ecit, ex male intellecta compendio vocis ὀένδρων ortum videtur. Videlicet Methodius, 
adiectis istis: ὀένδρων ὄέχην, Platonem secutus est Tim. l.l, ubi verbis οἷον ἀπὸ. δένδρων (v. δέν- 
ὁρου) cet. parentes in generandi negotio cum arboribus comparantur. Verbum σπαργᾶν h.l. ea 
positum potestate, de qua Pollux I, 230. ἐπὶ φυτῶν καὶ δένδρων i Au qu ἐρεῖς ακμάζει», óg- 
γᾶν, σπαργᾶν, βρύδιν. Tta Eustath. ad Od. c, p. 1524, 21. τετάνυστο δὲ 5j τοιαύτη ἡμερίς, διὰ 
τὸ μηδὲ κλαδᾶσθαι ὡς εἰκός. διὸ x«l σπαργῶσα ἦν καὶ διὰ τοῦτο πλατυνομένη. Dicuntur autem 
σπαργᾶν non solum arbores pullulantes, sed etiam animalia parturientia, eamque vim verbum ha- 
bet ap. Platon. Symposii l. c. quem Methodius, adhibita ex Plat. Tim. l. l. arborum imagine et im- 
mutata verbi σπαργᾶν metaphora, imitatus est, Ad turgorem parturientis animi, qui Sympostii l. c. 
item significatur, Methodius verbum transtulit p. 191, sj ἐχκλησία σπαργᾷ xci ὠδίνει, µέχριπερ ἂν 
ó Ἄριστὸς iv uiv uogquw9] γεννηθεί. ubi ad Gal. 4, 19. respicitur, uti nostro loco in verbis: τὸ 
... ληφθδέν, ad Gen. 2, 29. Plura de verbo σπαργᾶν alias post Ruhnk, ad Tim. L. V. Pl. p. 2994 sq. 
Est autem id verbum ex eo genere, quod Lobeck. ad Phryn. p. 80. illustravit. Adde μαργᾶν, for- 
matum a µαργός, de quo Ast. Animadvv, in Plat. Leg. p. 345. Method. p.20. τοὺς εἰς διαφόρους 
μαργῶντας yvvaixac. ita A. M. C.: µαργαίένοντας VB. P. ex interpretamento. 

135 Kot» A. M. P. C.; ποιεῖν V. Prior multo melior lectio Valesio visa; sed sola vera xti», 
quam ego ex Platone reposui, et cui ποιεῖν quodammodo auxiliatur. 

136 Adverbio µεµεληωένως, cuius loco codd. nonnulli ap. Plat. Prot. |. c. µεμελετημένως ha- 
bent, Methodius etiam alias utitur, velut p. 169. µεμελημένως εἰπεῖν καὶ εὐσχημόνως, et apud Epi- 
phan. p. 587, A. ubi manifesta apparent vestigia imitationis loci cit, ex Prot, Exstat quidem illic in 
cod. Ven. eadem, quae ap. Platonem scripturae discrepantia; sed dubium non est, quin Methodius 
suo in Platone µεμελημένως, non µεμελετημένως, scriptum repererit. Sunt autem eiusmodi adver- 
bia scriptoribus recentioribus multo magis usitata quam veteribus illis, ex quibus Plato semel tan- 
tum μµεμµελημένως dixit, Apud Methodium haec insuper exempla exstant, a simplicibus derivata 
verbis: βεβιασαένως, Epiph. p. 500, D. 571, D.: ἠρμοσμένως, Conv. p. 50.: τεθεωρηµένως, Conv. 
p.81. 100. ubi V. male τεδεωρηµέναι, τεθεωρημένως A. M. recte. Α΄ compositis profecta: dzmov- 
Φριασµένως, Epiph..p. 546, Β.: ἀπολελυμένως, Conv. p. 80.: ἐπιμεμορφασμένως, Conv. p. 102 sq. 
ubi V. male ἐπιμεμορφωμένοι.  Dupliciter compositum: προκαθηγουµένως, Epiph. p. 545, A. Plura 
de hoc genere ad El, Cret. col. 708 (11.) et Symbol. in Epiphan. P 69 sq.  Perrara sunt adverbia 
verbalia passiva et media, a praesenti derivata tempore, velut ἐχομένως ap. Cornut. p.191 ed. 
Osann, cuius vid. annot, crit. Dubium est φανταζοµένως ap. Nostrum p. 230. ὡς ἐνδιαθέτως xol τῷ 
ὄντι φανταζοµένως περὲ ὧν ἀφηγεῖτο Φιετέλει. «Ῥανταζομένη Α.: φανταζοµένης VB. M.: φανταζο- 
µένως V. P. C. Sed fortasse legerídum: ἐνδιάθδετος et φανταζοµένη, quibus de vocabulis vid. mea 
ad El. Cret. col. 759 (4). et Ernest. Lex. Rhet. Gr. p. 373. 

137 «4ιακοσμεῖν usitatum Methodio de Deo, mundum eiusque partes adornante, Conf, Epiphap. 
p. 940, C. 544, A. 556, B. Medium διακοσωεῖσθαι exstat p. 004, ΔΑ. «4ιακόσμησις eidem mundi ador- 
natio, ap. Epiph. p. 555, A. 550, C. Praeivit Plato Phaedr. l. c. et Tim. p. 37, D. 58, B., 69, Ο., 
Anaxagoram ille secutus, de quo conf. Phaed. p.97, C. Οται. p. 400, A. 418, C. Ceterum Deus 
Methodio Stoicorum auctoritate νομοθέτης, mundi legislator. Confer Cleanth. Hymn. in Jov. 
vv. 2. 88. quibus νόμος divinae gubernationis celebratur. Neque minus Stoicum ἀπευθύνει», de ea- 
dem in praegressis usurpatum. Cf. κατευθύνει» ap. Cleanth. v. 12. 

188 Platonis exemplo (v. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 478.) Methodius dialogicum φέρε, ut Lat. 
age exhortandi vi positum, frequentat, Conf. p. 20. φέρε δὴ συστήσωµεν παᾶλιν ὅπως —: p.80. 
φέρε γὰρ αὐτὰ τῷ κείµενα διαθρήσωµεν: p.98. φέρε δή τὸν ψαλμὸν ἐξηγησώμεθα: p.110. φέρε 
γαρ εἰςηγήσωμαι πῶς —. ubi VB. M. P. C. εἰκηγήσομαι (leg. εἰςηγήσωμαι) pro εἰςηγητέον A.: 
p. 128. φέρε à, ... ἐπισκεψώμεθα γυμνῶς τὴν ἀκρέβειαν: Epiph. p. 541, D. φέρε .. καὶ τοῦτο dia- 








' H. ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙ«Σ. 21 


P. 60. τὸ πρωτόγονον τοῦ Φεοῦ καὶ Symp. 208, B. τὸ αὑτοῦ ἀποβλά- 
πρῶτον βλάστηµα 3 καὶ μονογενὲς τὴν | στηµα. Pol. VI, 508, B. τὸν τοῦ ἆγαθδοῦ 
σοφίαν. ἔκγονον, ὃν vdyo3OÓy ἐγέννησεν. 

Ρ. 69. 0 ἀρχιστράτηγος'' καὶ ποι- Phaedr. 946, E. ὁ μὲν δὴ µέγας zys- 


μὴν τῶν κατ οὐρανόν, ᾧ πάντα πεί- | μὼν ἐν οὐρανῷ Ζεὺς ἐλαύνων πτηνὸν 
θονται ! καὶ ὁμαρτοῖσι τὰ λογικά, καὶ | ἅρμα πρώτος πορεύεται, διακοσμῶν 
ποιµαίνων εὐτάκτως καὶ ἀριώμώ» '* τὰ ' πάντα καὶ ἐπιμελούμενος' τῷ δὃ᾽ ἔπε-- 
πλήθη τῶν µακαρίων ἀγγέλων. οὗτος | ται στρατιὰ Dey» τε καὶ δαιμόνων 
γὰρ ἴσος καὶ τέλειος ἀριδμὸς ἀθανά- | κατὰ ἕνδεκα µέρη κεκοσµηµένη. — τῶν 
των ζώων κατα γένη καὶ κατὰ φυλὼς ' δὲ ἄλλων 000. ἓν τῷ τὼν δώδεκα ἀριὸ-- 
διηρηµένων»!". P.64. καταλελοιπότα τὰς µμῷ τεταγµένοι Φεοὶ ἄρχοντες ἡγοῦνται 
τάξεις καὶ và στρατόπεδα τών ἀγγέλων. ' κατὰ τᾶξιν ἣν ἕκαστος ἐτάχθη. 





λάβωμε»: p. 549, D. φέρε .. ἐντεῦθεν αὐτὰ μάλιστα σκεφψώμεθα (vulg. σκεπτὠµεῦα, sicuti pecca- 
tun in simili loco p. 507, C.): p. 552, C. φέρε... ἴωμεν: p. 961, Α. in comparatione instituenda, 
ubi in seqq. pro YU: & μὴ .. ἀνάγκη —. fortasse legendum: 46» οὗ .. ἀνάγκη —; collato Plat. 
Legg. VII, 805, D. φέρε .. αῶν οὐκ ἀνάγκη —; quem locum Astius Lex. Plat. T. II, p. 372. negle- 
xi. Φέρε δὴ et μῶν οὖν, de quo Ast. T. 1I, p. 371, sunt in flosculis Sophistarum, ab Ammiano 
imisis; vid. Ruhnken. ad Tim. L. V. Pl. p. 282. 

189 Τοῦ om. solus A. Βλάστημα, quod A. P. habent, om. C. qui tamen in versione voce 
germen expressit. Possinus miuus accurate: semen. Ad rem Valesius Not. p. 183.: ,Intelligen- 
dum salva aeternitate et consubstantialitate cum Patre Verbi eiusdem.* Idem Methodium cum reli- 
quis Patribus Antenicaenis minus accurate de S. Trinitate locutum docet, laudato Petavio lib. I. de 
Trinit. cap. ὃ---θ. cap. 4. num. 12. Inde Photio Convivium admixtis opinionibus Arianis deprava- 
ium esse visum; sed multo duriora apud alios illius aevi Patres legi. Adde Coteler. ad Recogn. 
Clem. 3, 52: — primo germini suo, PP. Apostt. T. I, p. 534 ed. Amstelod., qui praeter hunc 
Methodii locum ista eiusdem ex Or. 3. adfert: τας dvo ἀρχεγόνους δυνάμεις. Τα vero vide Or. 10, 
p.270. ibique annot. Noli autem illud negligere, quod Methodius σοφίαν eam, quam auctor libri 
Sapientiae in personam divinam animavit, Dei λόγον interpretatur. Quem quod βλάστημα Dei vo- 
cat, similiter Synesius Hymno 5, vs. 10. et vs. 53. Filium tanquam Dei βλάσταν celebrat. De Deipara 
Methodius Hom, in Sym. et Annam, ed. Pantin. p. 52. ὑπερφυὴ .. καρπὸν ἑβλάστησε. Verbum 
ἀναβλαστά»ει», quod est ex Platonicis ἅπαξ λβγοµένοις (Legg. VIII, p. 845, D.), Methodius in eo- 
dem argumento usurpat ap. Phot. cod. 235, p. 304, a. lin. 20 sq. Bekk. τὴν .. doy5v, dq? ἧς ἀνε- 
βιάστησεν 0 ὁρθότατος λόγος, τὸν πατέρα καὶ ποιητήν τῶν ὅλων φατέον. Est autem poéütarum, 
praesertim tragicorum, ille loquendi usus, quo βλάστημα proles translate vocatur (conf. Aeschyl. 
Sept. c. Th. 533. Eurip. Med. 1099. Herc. Fur. 177.), eumque usum Methodius cum Sophistis (conf. 
Himer. Or, XIII, $. 9. Themist. Or. VIII, p. 120, A.) secutus est, auctore nimirum Platone Symp. 
l. c., ubi compositum ἀποβλάστημα. Istud vocabulum, quod est ex Platonicis ἅπαξ λεγοµένοις, ap. 
Nostrum reperies p. 159. in imitatione loci e Symp. p.209, D. ubi quae ἔχγονα sunt Platoni, a Me- 
lhodio «ποβλαστήματα vocantur, sicuti nostro loco voc. βλάστηµα Platonico ἔχκγονος Pol, l. c., de 
quo Pfanner. Syst. Theol. Gent. cap. 3, $. 2, p. 133, aliquatenus respondet. Ceterum voce πρωτόγο- 
voc Noster λόγον rursus ornat Fragm. I. De Saneta Cruce, ap. Galland. Bibl. PP. T. II], p. 8206, D. 
ὁ πρωτόγονος λόγος τοῦ Φεοῦ. 

140 ᾿ρχιστράτηγος mentium coelestium Christus a Methodio eodem loquendi usu vocatur, quo 
στρατὸς vel στρατιά ἀγγέλων ei similia a Patribus Ecclesiae dici solent, partim secundum Luc. 2, 13. 
el Act. 2, 18. partim imitatione Platonis, Phaedri l. c., qui Nostro h. l. obversatus est. Idem post paullo 
p. 04. τας τάξεις καὶ τὰ στρατόπεδα τῶν ἀγγέλων. Hymni militares in Codice Tacticorum Bernensi 97, 
fol. 145 inf. ὁ τάξεις νοερᾷς στρατευμάτων ἀγγέλων καὶ πορφόρων (sic; legendum: πυρφόρων, si- 
quidem πυρφόροι στρατηγοὲ astra intelliguntur) στρατηγῶν τῷ σῷ, παμβασιλεῦ, ἑποστήσας βουλή- 
ματι —. fol. 1460 med. φάνηθι ἐξ ὕψους, μµιχαἠλ ἀρχιστράτηγε, σὺν στρατεύμασι τῶν αγγέλων ---. 
Vid. Auimadvss. in Basil. I, p. 180. Baumgarten- Crus. Hist. Dogm. T. II, p. 970, not. ***). Alias 
Michael, tanquam ἀρχάγγελος, ἀρχιστράτηγος vocatur, ut in Hymn. Milit. Cod. Bern. 97, f. 146 
l. e., et in Laudatione S, Michaelis Cod. Mon. 547, fol. 303, &., loco in Animadvss. in Basil. I, p. 189 
allato. Alio ex genere illud est, quod Methodius, fortasse iuxta Plat. Symp. p. 103, B. ὧν 0 Ἔρως 
ἡμῖν ἠγειων καὶ στρατηγός, Christum singulorum hominum στρατηγὸν vocat, p.04. ἀναζητῆσαι 
χατελθων 10 ἀπολωλὸς Óó στρατηγὸς xci ποιµήν: p. 107. ὁ στρατηγὸς ἡμῶν (ita VB. P.: 9 στρατη- 
λατῶν A.) xci ποιμὴν Ιησοῦς. quorum locorum priore ad Luc. 15,4. respici, ex p. 02 sq. patet. 
Utroque loco, uti nostro, Christus ποιµην dicitur eo loquendi usu, de quo Schleusner. Lex. N. T. 
Tom. Ἡ, p. 697. Idem ibid. p. 6360. verbum ποιωαίνειν, de Christo, ut in seqq. nostri loci, usur- 
patum, illustravit. 

141 Πείθονται A, M. P. C.: πείθεται VB. V. Num iidem etiam ὁμαρτεῖ pro ὁμαρτοῦσι in seqq. 
habent? Certe numerus singularis h. l. respuendus est; vid Matthiae. Gr. Gr. Ampl. 8. 300. 1. 
p.909 sq. Contra singularis recte habet p. 60. οὗ τὰ ἄλλα κατὼ μετοχὴν γένέται καλά. Sic VB, C.: 
γίνονται male A. P. Eadem ratio horum locorum: p.120. & dy καὶ αὐτὰ µεθύσκει (ita A. V. 
P.C.: µεθύσκουσιν M.) τὴν ψυχήν: p. 162. ἐν ᾧ πάντα τῆς εὐωδίας .. φύει (ita VB. P. C. pro 
φύουσι 4.) τὰ ἀρώματα: p.154. ἐνθέματα .. τραχήλων κάλεῖται (ita VB. pro vulg. καλοῦνται) 
τα περιδέραια (περιδέὀῥ. A.P.): p.107. ἃ δῇ ... κοσμεῖ (ita VB. P. pro κοσμοῖσι A.) τὸν &v- 
ὕρωπον xócuc χρυσῳῷ. Est tamen, ubi codd. in numero plurali consentiunt, v. c. p. 125. € περι- 
ενοῦσι xal χυκώσι τὸν λογισμόν. 

. 142 ἀριθιῶν A. M. Ῥ.: κυβερνών VB. V. Tu attende seqq.: οὗτος γὰρ ἴσος καὶ τέλειος d gi - 
µος —. in quibus ico; P. C. melius quam ἴσως VB. Peius etiam αὐτὸς Α. pro ἴσος. In seqq.: ἆθα- 
νάτων ζώων, attende locutionem Platonicam: ζῶα ἀθάνατα Tim. p. 09, C. 92, C. | 

143 Κατα γενεᾶς καὶ κατὰ φυλὰς διωρισµένος Α.: κατὰ γένη xoà φῦλα Oworuévov V. B. Ρ.: 


2 ZYMIIOZION 


M4 


P. 65. ἵνα δὴ μὴ παλι» .. ταῖς τρι-- Pol. X, 611, E. (ψυχή) ἐκκομισὸεῖσα 
χυµίαις καὶ ταῖς ἁπάταις τῇς ἡδονῆς "| ἐκ τοῦ πόντου ἐν ᾧ νῦν ἐστι. 
περικλυσθεὶς καταποντων]. 


P. 66. --- σχεδὸν ᾖδη uos δοκεῖ τέ- Phaedr. 241, D. ἤδη σοι τέλος ἐχέτω 
Aog ἔχειν 15. : ὃ Λόγος. al. 
τὸ .. αὐτοφίσει 5 καλὸν καὶ αὐτο- Symp. 211, B. (τὸ καλόν) αὐτὸ xaJ 


φύσει δίκαιον καὶ ὅσιον '", oU τὰ ἄλλα | αὐτὸ μεθ’ αὑτοῦ μονοειδὲς dei Ov, τὰ 
xarà μετοχὴν γίνεται καλά !9, τὴν σο-- | δὲ ἄλλα πάντα καλὰ ἐκείνου µετέχοντα. 


κατὰ γενεὰς x«i φυλᾶς δεῃρηµένων C. Ego κατὰ γένη xai κατὰ φυλὰς scripsi, Methodium secutus 
loco propter argumenti affinitatem comparando, ap. Epiph. p. 556, B. ὁ ποιήσας .. τὸ πᾶν τὴν τῶν 
ἀθανάτων φύσιν οὐ µόνον dc ἀγγέλους καὶ λειτουργοὺς διανείµας διεκόσµησεν (ἐκόσμ. cod. Ven. 
et Dindorf), ἀλλὰ καὶ tlg ἀρχὰς καὶ Φρόνους καὶ ἐξουσίας. ἆλλο γὰρ γένος τὸ τῶν ἀγγέλων καὶ 
ἄλλο τὸ τῶν ἀρχῶν καὶ (d. x. add. Combefis. et Dindorf.) ἐξουσιῶν, ὅτι μὴ τάγμα ἓν καὶ µία σ- 
στασις καὶ φυλή x«i πατριᾶ (conf. p. 155.: cod. Ven. φθαρτρία: φατριὰ Dindorf. in contextu 
et Annot. p. 784: «φρατρία Oehler. Addend, p. 663.) τῶν ἀθανάτων (C.), ἀλλὰ γένη καὶ φυλαὶ 
x«l διαφοραί. Praepositio autem (hoc loco κατά) in distinguendis disparis generis substantivis eo 
aptius repetitur, quod repetitio vel in distinguendis eiusdem generis substantivis locum habet. Of. 
v. ο, Plat. Legg. Ill, p. 602, D. κατὰ γῆν καὶ κατὰ Φάλαττα». Denique verbi διαιρεῖσθαι]ουπι praepos. 
κατὰ coniuncti non desunt exempla ap. Platonem. Vid. Ast. Lex. Pl. T. I, p. 460 sq. et T. Il. p. 145 
v. χατα. à 

144 Ἵνα δὲ ur, π. A.: ἵνα ur καὶ π. P. C. Ego δὲ in δή mutavi et χαέ, quippe otiosum, coll. 
p. 62. ἵνα ur πάλιν —, delevi, Dein τῆς ἡδονῆς À.:: male om. VB.P. C. Tu de ἀπάτῃ, sensuum 
et voluptatum propria, vide Basil. Plotin. p. 19. Noster p. 107. ἀπάταις .. καὶ περισπασμοῖς. -ἁπά- 
την sensuum, indagationi veritatis officientem, idem secundum Platon. Phaed. p. 83, A. egregie de- 
scribit ap. Epiphan. p. 567, D. 568, A. De metaphora: τὰῖς τριχυµίαις ... τῆς ἡδονῆς περικλυσθείς, 
conf, p. 02. τοῖς τῆς q9op&c ἔξωθεν ἐπικλυσθεὶς ῥεύμασιν. quo Methodius nostro loco respicit: 
p. 05. τὸ ῥεῦμα τῆς φθορᾶς ... κατέκλυζε τὰς ψυχάς: p. 00. τοῦ τῆς ἀνοίας ἐπικλύσαντος εἴσω xi- 
µατος: p. 97, ὅτι μὴ κατεσπάσθησαν ὑπὸ τῶν ὑλικῶν καὶ σωματικών ῥευμάτων: p. 98. παρασυρῇ- 
ναι τῷ ῥεύματι τῆς ἀκρασίας: ibid. Βαβυλών ..., τάραχος ἢ σύγχυσις ἑρμηνευομένη, τὸν περίῤῥυτον 
βίον Φείκνυσι τοῦτον, οὗ ἐν µέσῳ καθεσθέντες περικλυζόµεθα, καθ ὃν (p. 99.) ἐσαὲν ἓν τῷ xocuo 
χθόνον, τῶν ποταμὼν τῆς κακίας ἐφορωαώντων αεί (κακίας male om. V.; male item ἄφορμ. VB.), 
et.post paullo: τοῖς χύµασι τῆς ἡδονῆς. Τρικυμίαι τῶν παθηµάτω», ut h.l. τῆς ἠδονηῆς, comme- 
morantur p.298. ψυχἠν τὴν περιαντλουµένην ταῖς τριχυµίαις τῶν παδημάτων. Ad idem metapho- 
rae genus pertinent: τὰ ῥευστα πάθη p.97 inf. et p. 104 supr., τὸ ῥεύμα s. τὰ ῥεύματα τῆς ἠδυ- 
παθείας p. 11. 100. Est autem totum hoc translate loquendi genus mere platonicum, Nimirum Plato 
et Platonici cum universam materiae rerumque corporearum naturam cum.salo comparaverunt, tum 
corporis et sensuum affectus tanquam fluetus in animam redundare docuerunt (confer primarium lo- 
cum Tim. p. 43, A. — 44, A., quem nos Methodio p.95 sq. adhibemus), eamque doctrinam Patres 
Ecclesiae ita secuti sunt, ut non solum vitae humanae instabilitatem, sed etiam pravorum affectuum, 
praesertim voluptatis, vim animos obruentem maris et fluctuum imagine illustrarent. Vid. Basil. 
Plot. p. 20sq. Animadvss. in Basil. I, p. 115 med. 139 supr. De loco in Plat. Pol., quem Methodii 
contextui adhibui, conf. Basil. Plot. p. 20. et Zeitschr. f. d. AlLterthumswissenschaft, a.1842., p. 054. 

145 Enuntiatio, cuius clausulam apposui, hune tenorem habet: xe περὲ μὲν τοῦ τὸν ἄνδρω- 
πο» ... τοῦτο ἀπειργάσθαι cet. Similiter haec sunt enuntiata: p.85. καὶ περὲ μὲν ἐγκρατείας ... 
σχεδὸν ἠδη uo, τέλος ἔχει: p.182. τὰ μὲν οὖν περὲ τῆς γυγαἰκὸς ἱστορούμενα ... ὡς ἓν ἐπιτομῇ 
τέλος ἔχει. ubi confer locum παράλληλον ex Tim. p. 40, D. quo τὰ εἰρημένα dicuntur τέλος ἔχειν 
uti λόγος Phaedri loco supra allato. Adde p. 48. ἐπειδὴ τοῦτο μόλις τέλος ἔσχε, λοιπὸν δὴ τὰ utra 
ταῦτα λεκτέον. et conf, annot. 76. - 

146 ««ὐτοφύσει P. C. hic et in seqq.: αὐτὸ φύσει A. M. utrobique, 'pleonasmo' vix ferendo. 
Nam pulcrum, quod per se est, Platonice dicitur αὐτὸ τὸ καλὸν (cf. Symp. p. 211, D. E. Pol. V, 

. 476, B. VI, p. 493, E.) vel τὸ φύσει καλὀν (cf. Pol. VI, p. 501, B.), nunquam τὸ αὐτὸ φύσει κα: 
ὀν. Neque magis Platonicum est τὸ αὐτὸ φύσει Ófxotov, siquidem Plato justum, quod per se 
est, αὐτὸ δικαιοσύνην vel αὐτὴν δικαιοσύνην (v. Ast. Annot. in Phaedr. p. 418 sq. "et cf. infra an- 
not. 324. vel τὸ φύσει Ófxowov (cf. Pol. VI, p. 601, B.) vocare solet. Quod autem Methodius αὗτο- 
φύσει pro simplici φύσει ponere maluit: nomen αὐτόφυσις ex eo est genere, quod, ab Aristotele 
inventum et α Neoplatonicis frequentatum, per totam posterioris aevi Graecitatem laetissime pullu- 
lavit. Vid. annott. in Eliam Cret. col. 814 (10.) sq. et Symbol. in Epiphan. p.33 sq. Adde Herm. 
Trismeg. p.82 ed. Turneb. πῖρ αὐτοπῦρ — γῆ αὐτογῇ — do αὐτοαήρ. 

147 Ne id quidem ζήλῳ Platonico caret, quod τὸ Óíxeio» καὶ ὅσιον coniunctim sunt posita; 
nam Plato voces Φχαιος et ον copulare amat. -Vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 480 v. ὅσιος. 

148 Haec ex Platonis doctrina de summi pulcri µετοχῇ sive µεθέξει, de qua praeter Symp. l.l. 
conf. Phaed. p. 100, B. — E. Pol. V, p. 470, D. Hipp. Mai. p. 202, C. D. 204, A. Eodem, pertinent illa 
in Phaedr. p. 250, E. 9eóutvoc αὐτοῦ (sc. τοῦ κάλλους) τὴν τῇδε ἐπωνυμίαν. quibus illustrandis 
Heindorfius praeter Phaed. p. 102, B. et Parm. p. 140, C. etiam Parm. p. 133, D. adhibere poterat. Ex 
posterioris aetatis scriptoribus, qui hanc doctrinam certatim celebrarunt, conf, Philo Opp. ed. vi 
T. I, p. 154. Plutarch. Amat. p. 7605, F. Plotin. 1, 6, p. 50, C. (ubi vid. Creuz. ed. Plot. de Pulcr. p.138). 
I, 6, p. 52, A. 1, 6, p. 55, E. VI, 5, p. 668, A. B. Procl. in Timae. p. 128. τὸ μὴ πρώτως καλόν, dla 
µετέχον κάλλους. Herm. in Phaedr. p. 70. ὅπερ (leg. ἅπερ) ἂν κατάσχῃ τὸ καλόν, αχαλὰ ἐκεῖνα du 
κνύει. in quibus verbum κατέχειν ideae παρουσίαν sive χοιρωνίαν, quam Plato Phaedo. p. 100, C. 
vocat, significat. Porro conf. Maxim. Tyr. XVII, 10, p. 203. Davis. XVII, 11, p. 205. ubi vid. Davis. 
p. 565, a. b. cuius copiis Astius ad Sympos. l.l. in edit. Landishut. p. 276. usus est. In Jamblichi, à 
Davisio laudati, loco ex Vit. Pyth. cap. 12. $. 59. p. 118. 120 ed. Kiessling. τις post ἐπιστήμη delen- 











H ΠΕΡΙ AT'NEI AS. ' 29 

ίαν ὃ λέγων τυγχώνξιν μετὰ OS&ov "5 , Phileb. 34, A. σωτηρίαν .. αἰσθήσεως τὴν 
9 ότατω λέγει. μνήμην λέγων ὀρθῶς ἄν τις λέγοι. al. 

P. 67. ἁρμονία μὲν 7 δικαιοσύνη καὶ Phaed. 93, E. εἴπερ. 5 μὲν κακία 


ᾗ φρόνησις, ἀναρμοστία δὲ 7 dduxía '* | ἀναρμοστία, 5$ δὲ ἀρετὴ ἁρμονία εἴη. 
καὶ ᾗ ἀφροσύνη. ὃ δὲ ἄνθρωπος, τού- | Symp. 202, B. τὸν Ἔρωτα ἐπειδὴ αὐτὸς 
των y» μεταξύ, οὔτε. αὐτὸ τοῦτο δι- | OpoAoysic μὴ εἶναι ἆγαθὸν μηδὲ καλὀν», 
καιοσύνη 3' οὔτε μήν ἐστιν ἀδικία' | μηδέν τι μᾶλλον olov δεῖν αὐτὸν αἷ-- 
ἀλλὰ τῆς ἀφώαρσίας àv µέσῳφ βεβη- | σχρὸν καὶ κακὸν εἶναι, ἀλλά τι μεταξὺ 
κὠς 33 καὶ τῆς φθορᾶς, εἰς ὁπότερον | τούτων. Legg. X, 904, D. µείξζω δὲ δὴ 
αὐτῶν νεύσας προςκλιθή 9, elc τὴν τοῦ | ψυχὴ κακίας ἢ ἀρετῆς ὁπόταν µετα- 
χρατήσαντος µμεταβάλλεσθαι Λέγεται ῥάλη διὰ τὴν αὑτῆς βούλησίν τε καὶ 
φύσιν. ἐκκλίνας μὲν γὰρ εἷς τὴν φΦο- | ὃμιλίαν γενοµένην ΊἸσχυράν, ὁπόταν 
ράν φδαρτὸς γίνεται καὶ ὠὀνητός, sl; | μὲν ἀρετῇ Φείᾳ προςµίξασα γίγνηται 
δὲ τὴν ἀφφαρσίαν ἄφώφαρτος '"* καὶ | διαφερόντως τοιαύτη, διαφέροντα καὶ 
ἀφάνατος. μεθόριο» '? γὰρ τοῦ τῆς ζωῆς | μετέβαλε τόπον ἅγιον ὅλον —* ὅταν 





dum et τὰ post τὰ xcÀ& e cod. Ciz. adiiciendum, ut verba corrupta sic emendentur: 59 τῷ ὄντι ἐἔπι- 
στήµη 5» περὲ τὰ καλὰ τὰ πρῶτα xal Φεῖα καὶ ἀκήρατα καὶ did xerà τὰ αὐτὰ xci ὡςαύτως ἔχοντα 
ἀσχολουμένη, ὧν μετοχῇ καὶ τὰ ἄλλα ἂν εἴποι τις καλά. Quod Davis. item ad Dionys. Areop. de 
Divin. Nom. cap. IV. $. 7. provocat, signifleantur eius verba p. 396, B. et p. 397, A. — D. ed. Cord. 
quae ego, tanquam ex Plat. Symp. l.l. hausta, in Centone Platonico apud personatum 
Dionys. Areopagitam p. 45. post Basil. Plotiniz. consignavi. Ex PP. Eccles. adde Gregor. 
Nyss. Opp. T. H, p. 575, D. ὁ xexa9«guévoc τὸν τῆς ψυχῆς ὀφθαλμόν. ... yaíotv ἑάσας τὴν ὅλην 
την ὑποβεβλημένην (p.576, A.) τῇ τοῦ καλοῦ ἰδέᾳ olov ἐπιβάθρᾳ τινὶ τῷ ὁρωμένῳ χρήσεται πρὸς 
τὴν τοῦ νοητοῦ κάλλους Φεωρίαν, οὗ χατὰ µετουσίαν τῷ ἄλλα καλὰ γίνεταί τε xoi ὀνομάζεται. — Sic 
Plato boni quoque et omnium omnino idearum communionem rebus singularibus inesse voluit. Cf. 
Parmen. p. 129, A. sqq. et in eum Procli Comm. T. IV. ed. Cousin. p. 169. 185. 188. 195. 197, porro 
Phaed. p. 100, B. — 102, B. ubi vid. Wyttenbach. p. 266. 270 sq. ed. Lugd. Bat., et ex recc. Platoni- 
eis Plotin. III, 7, p. 317, D. V, 9, p. 559, C. D. VI, 5, p. 662, C. Jamblich. de Myst. p. 241. Damasc. de 
Princip. p. 386 sq. Hine Noster ap. Phot. cod. 235. p. 302, 6. 26 —28. de σοφίᾳ perquam Platonice 
iia pronuntiat: τὸν σοφὸν κατὰ αετοχὴν τῆς οὐσιώδους σοφίας, οὐκ αὐτὸν σοφίαν ὄντα, σοφὸν 
προςαγορευτέον. Nostro autem loco illud minus Platonieum, quod justum et sanctum cum pulcro 
confunduntur, eaque omnia sapientiae nomine comprehenduntur. Ceterum γένεται loco vulgati γί- 
νονται ex VB. reposui. "Vid. annot. 141. 

140 Τὴν σοφίαν ó λέγων τυγχάνειν μετὰ 9εὸν Α., τελείᾳ ante τήν posita: μετὰ τὸν 9εὸν P. C., 
ὑποστιγμῇ ante τὴν interpungentes. Ego μετὰ Φεοῦ scripsi secundum Sap. ΥΠ, ὃ. IX, 4. 9., et 
verba: TO ... αὐτοφύσει καλὸν ... ὅσιον, quippe per appositionem de σοφίᾳ pronuntiata, nonnisi 
ὑποστιγμῆ a seqq. diremi. Sive autem σοφίαν cum A. P. scribis, sive cum C. «Ζοφίαν scribere 
mavis, sapientiam Methodius significat eam, quae ab auctore libri Sapientiae tanquam divina per- 
sona celebratur. Conf. annot. 130. Ceterum verbi λέγειν sic repetiti, ut h.l. factum in istis: — ὁ 
λέγων — ὀρθότατα λέγει, plurima ap. Plat. exempla, praeter illud ex Philebo, reperiuntur. Ex 
Methodio cf. p. 72. ὁστᾶ .. σοφίας ὁ λέγων εἶναι σύνεσιν .. δρθότατα λέγει. 

150 'H. αδικία καὶ ἡ ἀφροσύνη Α.: r ἀφροσύνη καὶ 9 ἀδικία P. C. Prior lectio praegressis: 7 
δικαιοσύνη x«i 5 φρόνησις, respondet; posteriorem yi«cuo explicaveris. De sententia Platonica cf. 
eliam Phaed. p. 93, C. ubi vid. Wyttenb. Annot. p. 246. Adde Method. p.59. ἴσον δὲ καὶ ἁρμόνιον 
« τὸ ἀναμάρτητον εἶναι .. παντί που σαφὲς .., ἀνάρτιον δὲ καὶ ἀναρμόνιον τὸ .. ἁμαρτωλόν. 
et p. 09. ο 

P 51 Οὔτε αὐτὸ τοῦτο δικαιοσύνη A. M. P. C. Omittere videtur V., quum Vales. in Notis ex- 
presse dicat. ea verba ex M. addita esse; sed optime habent et similiter sunt pronuntiata atque ista 
Methodii p.68. οὔτε τὸ τῆς ζωῆς ξύλον αὐτὸς ὧν οὔτε τὸ τῆς φδορᾶς. οἱ ap. Phot. c. 234, p. 298, a. 
18—20. Bekk, ἐπειδὴ µεθόριον τῆς αιρθαρσίας ἐγενήθη καὶ τῆς φθορᾶς ἡ σάρξ, οὐκ οὖσα οὐδὲ 
φδορά οὐδὲ ἀφθαρσία cet. quae, uti praegressa, cum hisce Methodii apprime congruunt. 
Quod autem Methodius de natura humana similiter ac Plato Symp. |. l. de Amore pronuntiat, minus 
id mirum videbitur iis, .qui Dissertationem meam Platonicam perlegerunt. 

152 Βεβηχωώς A.P.: βεβηκὸς unus C., typographi errore, ut videtur. Tu confer Method. ap. 
Epiphan. p. 588, C. ἐγὼ δὲ σάρκινος ὧν (Rom. VII, 14.), καὶ ἓν µέσῳ τοῦ πονηροῦ x«i ἀγαθοῦ x«- 
τασταδεὲς cet.; nam totus locus cum nostro propter argumenti similitudinem comparandus est. 
De hac medietate naturae humanae vid. Scholl. ad Dissert. Plat. p. 155 sq. ΕΒεβηχέναι, stare, re- 
eurrit p. 186. βεβηκέναι .. ἐπὶ τῆς σελήνης (Eni σελήνην male C.) ubi post paulo ἐφεστηχέναι respon- 
det. Vid. annott. in Jo. Glyc. De V. S. R. p. 84 sq. 

183 In istis: εἰς ὁπότερον ... προςκλιθῇ, ὁπότερον VB. P.: ὁποτέραν A. Sed conf. in 
seqq. τοῦ χρατήσαντος. Deinde αὐτῶν A. VB. M. P.: αὐτὸ male V. Porro προςκλιθῇ A. M. C.: 
προεχλέθη mendose VB.: περικαμφὺὸῇ V. P. ex glossemate. Τα conf. Orig. De Princip. I, 8, 4. 
p. 760, a. A. ed. Ruae. ἡ ψυχἠ ἀποῤῥέουσα τοῦ καλοῦ καὶ τῇ κακίᾳ προςκλιναµένη. Denique in seqq. 
λέγεται αεταβάλλεσθαι Α.: uer. λέγ. P. C. inverso ordine, quod praetuli, quum Methodius trans- 
positionum valde amans sit. lllo λέγεται respici videtur Plat. Legg. l.l, ubi de ancipiti ista anima- 
rum utrafgol; divinitus exponitur. Assolet autem Methodius Platonem tecte laudare. Vid. annot, 183. 

154 "4q9«proc; VB. P. C.: ἄφθιτος A. quod propter orationis concinnitatem respuendum, tam- 
etsi Methodius a poétarum vocabulis usurpandis alias non abhorreat. Ceterum confer etiam illa in 
seqq. ἄφθαρτος .. x«à ἀθάνατος. 

106 Μεθόριον A. M. C.: μµεθόριος V.P. Tu cf. Plat. Euthyd. p. 305, C. οὓς ἔφη Πρόδιχος ut- 
δόρια φιλοσόφου τε ἀνδρὸς καὶ πολιτικοῦ. et sic Methodius loco supra laudato ap. Phot, cod. 284, 


24 ; ZYMIIOSION 


δὲ τἀναντία, ἐπὶ τάναντία μεθιδρὐ- 
σασα τὸν ἑαυτῆς βίον. Tim. 90, B. τῷ 
μὲν οὖν περὶ τὰς ἐπιδυμίας T» φιλο- 
νεικίας τετευτακότι .. ἀνάγκη .. παν- 
τάπασι καθ 070v μάλιστα δυνατὸν 
θνητῷ γενέσθαι, τούτου μηδὲ σμικρὸν 
ἐλλείπειν ..* τῷ δὲ .. περὶ τὰς τῆς 
ἀληθείας φρονήῄσεις ἑσπουδακότε .. (C.) 
.. ἀνάγκη .., καθ 000v μετασχεῖν dy- 
ὀρωπίνη φύσις ἀφθανασίας ἐνδέχεται, 
τούτου μηδὲν µέρος ἀπολιπεῖ». 


ξύλου καὶ τοῦ γνωστοῦ καλοὺ τε καὶ | 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
P.69. ὅτε δὲ τὴν ἁρμονίαν (ἐδέ- Lach. 188, D. ἁρμονίαν καλλίστην 
| 


πονηροῦ 3 τεθείς, οὗπερ ἀπεγεύσατο 
τῶν καρπών», tic τὴν τούτου καὶ µε- 
(p.08) τεβλήθη µορφή», οὔτε vÓ τῆς 
ζωῆς ξύλον αὐτὸς ὢν οὔτε τὸ τῆς φῶο-- 
θᾶς, ἆλλὰ μµετοχῇ μὲν καὶ παρουσίᾳ 
φφορᾶς ὠνητὸς φανείς, προςοικειώ-- 
08,5 δὲ καὶ ἁλοιφη ζωῆς ἄφώθαρτος 
πάλι» καὶ ἀθάνατος. 


ξατο), Ὥτουτέστι * τὴν δικαιοσύνη», | ἠρμοσμένος, οὐ λύραν οὐδὲ παιδιᾶς ὅρ- 
γέγονεν εὐάρμοστον Όργανον καὶ εἲ- | γανα, ἀλλὼ τῷ ὄντι ζῆν ἠρμοσμένος 
πρεπές. - | αὐτὸς αὑτοῦ τὸν βίον σύμφωνον τοῖς 
Λλόγοις πρὸς τὰ ἔργα. 

Tim. 89, D. καὶ περὶ μὲν τοῦ κοινοῦ 
ξώου .. ταύτῃ λελέχθω. 

Pol. ΥΠΙ, 545, A. 7 ἄκρατος ὄιμκαιο-- 
σύνη. al. 


καὶ μὲν δὴ καὶ περὶ τούτων ταὺ- 
τα ᾖδη λελέχθω. 

P. 10. τὸ elg αὐτὸν ἐσκατασκῆψαν 
ἄκρατον φῶς '".. 





p. 298, a. 18. 19. ἐπειδὴ µεθόριον τὴς ἀφδαρσίας ἐγενήθη καὶ τῆς φδορᾶς 9 σάρξ. ubi male µε- 
Φόριος cod. Rupif. ap. Combefis. in Galland. Bibl. PP. T. III, p. 779, B. Dicitur etiam ἐν µεθορίῳφ 
et ἐν µεθδορίοι. Cf. Maxim. Tyr. XVI, p. 306 ed. Reisk. Vol.I. eo loco, quem Winkelmann. ad 
Euthyd. l.l. p. 145. comparavit, Nemes. De N. H. p. 39. et p. 44. ed. Matth. 


1560 K«i τοῦ yv. x. t€ κ. π., absque interpungendi notis, ego secundum Gen. II, 9. scripsi: 
comma ante x«i τοῦ yr. ponunt. A. P. C., post γνωστοῦ quoque À.; posterius P. C. recte omittunt. 
Mox τῶν χαρπῶν VB.P.C.: τὸν καρπὸν ΑΔ. minus recte, quamquam γέύεσθαι et composita stru- 
cturam c. accus, admittunt. 

197 Προςοιχείωσι) ζωῆς intellige dictam ex eo loquendi usu Platonico, quo animus, Deo, 
quippe τῷ oix&(op, intentus, illi οἰκειοῦσθαι sive προςοιχειοῦσθαι fertur, eaque consuetudo οἰχείωσις 
sive προςοιχέίωσις vocatur. Of. Basil. Plot. p. 81. et annott. in El. Cret. col. 780 (4.) 781 (2.) 855 
(0.) sq. De sententia Platonica Tim. l, l, qua homo, pro consuetudine cum rebus terrestribus et 
mortalibus aut divinis, mortalis aut immortalis fieri docetur, vide Scholia ad Dissert. Platonic. 
p. 155. Ceterum in iis, quae, a nobis in contextu omissa, apud Method. insequuntur, ἀπαθανατί- 
ζον οἱ ἁπαθανατιζόμενον A. VB. M., ubi ἀθανατίζον et ἀθανατιζόμενον P. C. Sed verbum ἆπα- 
Φανατίζξεν, immortalem reddere, quo Plato semel usus est, vim longe maiorem habet, quam 
simplex d$«ver(tew. | Vid. Stallb. ad Plat. Charm. p. 156, D. et quem ille laudat Suicer. Thes. Eccl. 
T. I, p. 410. . 

158 Καὶ VB. pro ye τουτέστι. Tu confer, quibus haec opposita, priora: ὅτε μὲν ἐδέξατο 
τὴν ἀναρμοστίαν, ὃὅπερ ἐστὲ τὴν παράβασιν καὶ την ἁμαρτίαν. 1n proclivi autem fuit καὶ pro 
τουτέστι scribere ex eo copulae usu, de quo vid. annott. in El. Cret. col. 880 (11.). De sententia 
Platonica monui annot. 150. Imitatio loci Platonici ex Lach. p. 188, D., quam in seqq. indicavimus, 
me etiam elucet ap. Method. Epiphanii p. 563, C. D. Quamquam ille Platonis verbis: οὐ λύραν 
οὐδὲ παιδιᾶς ὄργανα, ita abusus est, ut lyrae et organi similitudine concentum verborum et facto- 
rum in justo viro declararet. Adde Method. Fragm. 1l. De S. Cruce ap. Galland. Bibl. PP. T. III, 
p. 827, B. ἵνα ὄργανον jj λοιπὸν τοῦ 9€o) ἱερόν (nim. homo), πάσης ἀσυμφωνίας τε καὶ ἀῤῥυθμίας 
ἁπηλλαγωένον. - ς 
.. 1599 Ταῦτα A. M. Ο.: αὐτάρκως VB. V. P. quod φορτικὸν est, quum voce λελέχθω, ut ap. Plat. 
Tim. l.l, in fine disputationis posita, argumento exponendo satisfactum esse significetur. Ceterum 
ταῦτα Noster quam ταύτῃ, ut est ap. Plat., dicere maluit, neque est quod de voce ταῦτα in ταύτῃ 
commutanda cogites. In iis, quae, a nobis omissa, ap. Method. sequuntur, haec inter alia ex- 
stant: οὐχέτι τύπος Gv χαὲ ἀπείκασμα µόνον καὶ εἰκὼν τοῦ uovoytvoic. Hic ἀπείκασμα V.P.; 
ἀπεικασία A.M. minus recte, siquidem ἀπεικασία est imitandi actio, ἀπείχασμα, ut p.58, id 
quod imitando expressum est. Vid. Xst. Lex. Plat. T.I, p. 216. 

160 Sermo est de divina sapientia et vita, Dei ἐνανθρωπήσει in hominem immissa, et ἄχρατον 
φῶς Christus, quippe ἀλήθεια et σοφία, vocatur translato vocis ἄχρατος usu, cuius exempla, prae- 
ter illud ex Pol, plura ap. Plat. reperiuntur. "Vid. Ast. Comm. in Pol. p. 580. 591. De Platonico 
vocis usu monui ad El. Cret. col. 827 (2), ubi eius exemplum in egregio Arii fragmento, in quo 
Leunclavius ad Gregor. Naz. p. 170. τῆς ἀκροτάτης aliquos libros habere testans, sic vertit: su- 
premae manus ingeniti. Sed, eodem teste, alii, in quibus cod. Basil, ἀκχράτου, merae s. purae, 
quod praestat. Noster p.60. τοῦτο γὰρ εἶναι τὸν Χριστόν, ἄνθρωπον (hanc vocem A. male om.) 
ἐν ἀκράτῳ Φεότητι xai τελείᾳ πεπληρωμένον, ubi P. C. ἓν male om,, et p. 129. ἄκρατον ... 96a- 
σασθαι τὴν ἀφθαρσίαν. Id. ap. Epiph. p. 571, C. ἄκρατον .. καὶ συνεχῆ .. βάσανον. ubi Dindorf. 
eum cod. Ven. *male ὠκήρατο». Adde Toup. ad Longin. IX, 8. p. 279. Weisk. cui tamen minime 
adsentior, ὤκρατος pro ἀκήρατος scribenti ap. Synes. Dio. p. 44, Ῥ. Ἐγκατασκῆψαι lux divina, ful- 
minis instar immissa, apta metaphora dicitur. De λόγῳ in Adamum immisso verbum usurpatur p. 00. 
Vid. Valckenar. ad Eurip. Hippol. vs. 438. Alias ἐγκατασκηνοῦν in ἐγκατασχήπτειν temere commu- 
tatum. Vid. annot. 08. à 








* 





H ΠΕΡΙ A4I'NEIAX. 29 


P. 11. γεννᾶν τὴν ἀρετὴν καὶ ἐκτρέ-- | Symp. 209, C. ἃ πάλαι ἐκύεε, τίχτει 
gei 9t, καὶ ysvvQ .. xài τὸ yeyvnOày συνεκτρέ- 
φει xou tj μετ ἐκείνου. E. γεννήσαντες 
παντοίαν ἀρετή». 
| Pol. IX, 577, B. γυμνοὺς .. τῆς τρα- 
 γιχῆς σκευῆς. al. - 
| Tim. 86, D. 7 περὶ τὰ ἀφροδίσια 
| ἀκολασία ... διὼ τὴν τοῦ ἑνὺὸς γένους 
| ἔξιν .. ἐν σώµατι ῥυώδη καὶ ὑγραίνου- 
| σαν νόσος ψυχῆς γέγονε. 
| 


P. TT. γυμνοὺς προφάσεω» !**, 


ἀκολασταίνοντες ... διὰ τὰς ὕπερ-- 
βαλλούσας ῥύσὲις ἐν αὐτοῖς τῶν ᾖδυ-- 
παυειὼν !*, P. 19. el μὴ ὀύνασόε ... 
παντάπασι "'* σωφρονεῖν διὰ τὴν ἆκρα-- 
σίαν καὶ ὑγρότητα τῶν σωμάτων». 


Ῥ. 90. «d κείµενα διαὐρήσωμεν '*5 Phil. 29, A. τὸν ἐπιόντα .. λόγον 
ἐπιμελέστερο». ἄθρει. al. 

P.85. οὐκοῦν καὶ τούτων πέρε ὅνα-- Tim. 26, D. κοινῇ .. διαλαμβάνον-- 
ληπτέον 3*9. τες —. | 

P. 86. τὸν περὶ παρύεγίας εἴςηγη- Eryx. 395, E. ἐπειδὴ εἴςηγεῖ τὸν λό-- 
ὄάμενος λόγον 0". yov. 

ἀνετάραξε 58 τὴν συγκατάδεσι». | Phaed. 88, C. ἡμᾶς πάλιν ἐδόκουν 

. ἀναταράδαι. 
P. 92. Σφόδρα διὰ πολλῶν .. μόλις Legg. VII, 812, A. ὅταν .. ἐπὶ τέλος 


el; τὸ προκείµενον» ἀφίκετο '*, µακρό- | ἀφικώμεῦα πάσης τῆς διεξόδου. Parm. 





161 Quominus dubites, quin Methodius h.l. ex Platonicis, e Symposio p. 209. C. E. iuxta posi- 
lis, profecerit, conferenda tibi sunt, quae idem p. 150. ex Plat. Symp. p.209. C. D. tantum non 
descripsit. 

162 Pvuvovc recepi ex VB. V.: γυμνωμµένους soloece A : yvuvovu£vov; M. P. C. quod miror 
probatum Valesio. In usu quidem sunt γυμνοῦν et ἀπογυμνοῦν, c. genit. spoliandi, privandi 
vi posita. "Vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 413. v. γυμνῶ, et cf. Method. ap. Phot. cod. 235, p. 304, b. 
15. Bekk. ó Φεὸς ... ἐγεγύμνωτο τοῦ πατὴρ xci παντοκράτωρ εἶναι. Symp. p. 271. dztoyvuvocac 
τὸν dv9owztov ἀρετῆς. Sed cf. Plat. Pol. l.l. et aliis locis, ab Astio Lex. Plat. T.I, p. 413. con- 
signatis, quibus γυμνὸς c. genit, ut Lat. nudus, i.q. carens, valet. Sic Methodius ap. Mai. 
Seript. Vet. Nov. Coll. T. IX. (Caten& in Luc. Ev.) p.080. ὁ πρῶτος ἄνθρωπος, ὃς ἀθετήσας τὴν 
im ἦν ἔφνγεν ἀφθαρσίας ὀφθῆναι γυμνός. Προφάσεις sunt praetextus. Vid. Ast. Lex. Plat. 

. II, p. 218 sq. : 

168 Ἡδυπαδειὼν VB. V.P. C.: ἠδυπαθημάτων A.M. Tu confer p. 100. τὰ ῥεύαατα τῆς ᾖδυ- 
παθείας, ubi ῥεύματα dicuntur, quae h.l. sunt ῥέσεις. Est autem rarius nomen ῥύσις, quod ap. 
Plat. semel tantum, et propria quidem potestate positum, reperitur Legg. XII, p.944, B. πολλης 
ῥύσεως ὕδατος. Method. ap. Phot. cod. 234, p. 207, a. lin. 11. 12. τῆς περὶ τὰ σώματα ῥύσεως, ex 
opinione eorum, qui arbores terram subiacentem absorbere autumabant. Ῥυήσεως illic pessime 
Combefis. ap. Galland. Biblioth. PP. T. III, p. 789, D. Nostro loco nomen ῥύσις pariter translatum 
atque ὀχετὸς p.101. περὲ τοὺς δχετοὺς τῆς αἀχκρασίας. — In iis quae a nobis omissa ap. Method. p. 77 
exstant: ἐντυφόμενον ἔτι καὶ ἐμφωλεύοντα τὸν οἵστρον ἀναβῥιπίζουσιν ἐξάπτοντες ἐρεθισμοῖς, ἔντυ- 
φόμενον VB. P. C. recte pro ἐντυφώμενον A. Idem ἐνθωπεύοντα: ἐνθωκεύοντα P. Ο., quod com- 
ο. Dindorf. Annot. ad Épiphan. Panar. Ρ. 779 sq. Ego ἐμφωλεύοντα conieci Symbol. in Epi- 
phan. p. 52. 

164 Παντάπασι add. VB. P. C.: om. A. Deinde verba: ἀκρασίαν χαέ, quae A. P. habent, ap. C. 
Wypographi negligentia exciderunt. “Ὑγρότητα A.: τὴν ὑγρ. P.C. Libidinem veneream e corpore suc- 
culentiore nasci, Noster cum Platone (Tim. 1.1.) etiam p. 200 sq. docet. Quod illic ὑγρότερον σῶμα, 
idem p.179. τὸ κάθυγρον .. καὶ πηλῶδες βάρος. Eodem pertinent illa, de quibus supra: «f ῥύσεις 
τῶν ἠδυπαθειῶν, sive τὸ ῥεύματα τῆς ἠδυπαθείας, et οἱ ὀχετοὶ τῆς ἀχκρασίας. 

106 ᾿4θρεῖν, perpendere, considerare, frequens ap. Plat. verbum, qui imperativo ἄθρει, 
ut Phil. ].1l., potissimum usus est. Vid. Ast. Lex. Plat. T. 1, p. 48sq. Is verbi usus imitatoribus 
placuit. Vid. v. c. Boissonad. ad Aen. Gaz. p. 422. 4ιαθρεῖν, quo verbo Plato abstinuit, est accu- 
rate perpendere, quocum Noster adverbium ἐπιμελέστερον paulo molestius copulat. De compo- 
810 περιαθρεῖν v. annot. 203. 

106 {ιαλαμβάνειν, disceptandi sive explorandi potestate positum, Timaei loco laudato 
8p. Plat. reperitur, idque subaudito accusativo, non c. praep. περί. Forma διαληπτέον Polit. p. 258, 
B. exstat. Conf, Origen. ap. Epiphan. p.530, B. τοῦτο οὖν εἰς τὸν τόπον διαληπτέον, ὅτι ---. 
Method. ap. Phot. cod. 235. p. 306, 5. 32. Bekk. πάλιν δὲ διαληπτέον τῶν κακῶν πέρι. Omnino usita- 
tum Methodio Φαλαμβάνειν, disceptare, velut ap. Epiphan. p. 541, D. 552, C. 561, A. 570, D. 580, B. 

1607 Sermo est de S. Paulo, 1 Cor. 7, 25. de virginitate quaestionem praeeunte. Hoc enim 
sibi vult εἰςηγεῖσθαι τὸν λόγο», ut Eryx. l.l. Vid. annot. 22. 

168 «ναταράσσειν τὴν συγχατάθεσιν est scrupulum de re, quam probaveris, iniicere. 
Verba ταράττω, sive Φράττω, et διαταράττω, usitata Platoni de dubitatione animum perturbante, 
attigi ad Jo. Glyc. De V. S. R. p. 91. Conf. Method. p.51, ubi Atticam habes formam ταράττειν pro 
vulgari ταράσσειν, qua Noster alias fere utitur. "4ναταράττει» uno Phaedonis loco sic a Plat. usur- 
uam est, neque id verbum alias apud eum reperitur, nisi Tim. p. 80, B. ubi ἀνετάραξαν, a VV. 

D. loco vulgati ἐνετάραξαν e codd. restitutum, i. q. concitarunt, ea verbi vi, de qua vid. Ruhn- 
ken. Opusc. ed. Friedem. p. D18 sq. -- 

169 ᾿«φίχετο, quod VB. P. habent, om. A. Tu cf. Plat. Legg. l.l, ubi ἀφιχκνεῖσθαι Similiter 
wanslatum. Statim post µακρότατον VB. P. C.: µακρότερον A., quod nolim eo comparavi usu excu- 


26 ZYMIIOSION 


τατον ἀναμετρήησαμένη καὶ περαιωθεῖσα : 131, A. διανεῦσαι ... τοσοῦτον πέλαγος 
πέλαγος λόγων ''.. λόγω». aM 

τὰ λοιπὰὸ ἐφεξῆς .. διέλθωµε», dv Pol. V, 460, D. τὸ δ' ἐφεξῆς διέλθω-- 
ἔτι ἔναυλον " τὴν ἀκρόασιν ἔχειν µοι | uer. Menex. 235, B. οὕτως ἔναυλος ὃ λό-- 
δοκῶ. γος .. παρ τοῦ Aéyovroc ἐνδύεται elg 
τὰ ὧτα. 

Oratio ΕΥ. 

Ρ. 99. οὐδεμία ἂν ὑπῆρχε μηχανὴ 
μὴ !* oix ἀποκνεῖν ' ἐπιχειρουσαν τοῖς 
ᾖόη προηγωρισµένοις. 


Phaed. 72, D. τίς μηχανὴ μὴ οὐχὶ —; 
86, Α. οὐδεμία γὰρ μηχανὴ εἴη ---. αἱ. 
Legg. VI, 780, D. τί δὴ τοῦτο .. ἐπεχεε-- 
ρῶν λέγειν ἔοεκας σφόδρα ἀποκνεῖν; 
λόγων ὁρμαὶ καὶ διέξοδοι U*. — | Pol. VI, 511, B. oio» ἐπιβάσεις τε καὶ 
, ὃρμάς. Prot. 361, D. τὴν διέξοδο» τῶν 
' λόγων. al. | 
iyxaAsntcs09at καὶ δειλιᾶν 17. | Phaedr. 237, A. ἐγκαλυψάμενος £go. 


ο ο ----- — M HÀ ——— o — o — — —— 





sare, quem vulgo perperam Atticum vocant. Conf. annot. 712. Positivus pro superlativo male poni- 
tur in verbis Nostri ap. Phot. cod. 234. p. 300, a. 19. 20. s ἐστὶν ἁπάντων ἀδύνατον. ubi Bekkerus: 
»An ἀδυνατώτατον]  Ἠθείο; conf. Plat. Phil. p. 15. B. ὃ δή πάντων ἀδυνατώτατον φαίνοιτ ἄν. 

170 Περαιοῦσθδαι πέλαγος λόγων i.q. διανεῖν zt. λ. ap. Plat. Parm.l.l. Vid. Tim. Lex. 
V.Pl. p.79. ibique Ruhnken. Quod autem in Parmenidis loco πέλαγος λόγων pro vulg. πλῆθος λ. 
scripsi, in ea re secutus sum Cornarii et H. Stepbani coniecturam, ex Ficini versione haustam et 
probatam Ruhnkenio ad Tim. l.1., Valckenario ad Eurip. Hippol. 822, Heusdio Spec. Crit. p. 31 et 
Huschkio ad Tibull.I, 9, 25. T.I, p.238, ex quibus Valckenar. apte comparavit Protag. p. 338, A. ubi 
vid. Ast. Aunott. p. 146 sq. Lectionem πέλαγος, a Stallbaumio ad Pol. IV, p. 441, C. adoptatam, sed 
ad Parm. p.388 sq. spretam, ego quoque confirmare studui in Parmenidis Edit. II. Turic. min. p. VIII. 
Nunc accedit Methodii auctoritas, qui locum ex Parmenide manifesto imitatus est. Omnino meta- 
phorae: πέλαγος λόγων, ζητήσέως simm. posterioris aetatis scriptoribus impense placuerunt. Cf. 
Method. ipse ap. Epiph. p. 590, C. ὀκνηρότερον αὐτῶν ἅπτομαι, μακρὰν καὶ χαλεπὴν αὐτῶν ὁρῶν 
τὴν ἀπόδειξιν ἔσομένην, ἐὰν µή τις ἡμᾶς «don συνέσεως ἄφνω ἐξ οὐρανοῦ καταπνεύσασα, καθά- 
περ ἓν µέσῳ νηχοµένους πελάγει, el; ὅρμον τινὰ ἀκύμονα καὶ ἀπόδειξιν ἁποκαταστήσῃ 
ἀσφαλεστέρα». quae colorem aliquem duxerunt ex Plat. Pol. V, p. 459, D. ubi attende praesertim 
illa: & τὸ µέγιστον πέλαγος uécov. Porro cf. Julian. Or. IV, p. 142, C. δρα τέ δράσοµεν οἳ πρὸς 
ἀχανὲς ΗΝ: ἀποδυόμεδα, uóyi καὶ ἀγαπητῶς ἐκ πολλοῦ τοῦ πρόὀσθεν ἀναπαυόμενοι λόγου. 
ubi ἀχανὲς πέλαγος et πολὺς λόγος invicem sibi respondent. — Nicephor. Patriarch. Disp. cum Leone 
Arm. de Imagg. in Combefisii C. Politanis p. 162. ὡς eig βαδὺ καὶ dyavic ζητήσεως πέλαγος 
ἀνάγεις ἡμᾶς, 0 πολλοὶ μὲν πολλάκις διέπλευσα», οὐδεὶς δέ γε, ὅσα ἡμεῖς ἴσμεν, ini τὸν λιμένα τῆς 
ἀκριβείας ἀφίχετο. Man. Palaeolog. Or. I, p. 164. µήποτε πρὸς πέλαγος διηγημάτων ἀπείρων τὸ 
προχείµενον ἡμῖν ἐμπεσὸν ναυαγήσῃ. Id. Or. III, p. 202. φοβεῖ δὲ αάλα τὸ πλῆθος καὶ τὸ πολὺ 
των ο... εἰρῆσθαι πέλαγος. Id. Or. VII, p. 372. τὸ συνελάσαν ἡμᾶς εἰς τοῦτ ἀφεῖ- 
ναι τὸ πέλαγος, i.e, in hanc tantam disserendi materiam. Id. in Dialogis a Hasio edi- 
tis (Notic. et Extr. des Mss. du Roi, T. VIIL) p. 360. ἆλλ' ἐκείνου μέν τις µγησθείς, εὐθὺς εἲς 
ἐγκωμίων ἑαπίπτειν ἀναγκάζεται πέλαγος. Vid. Boissonad. ad Theophyl. Simoc. p. 182 sq. 

171'Q» C.: ὥς P. C. De locutione Platonica: ἔναυλος λόγος, cui ap. Nostrum ἔναυλος ἀκρόα- 
σις respondet, vid. Ruhnken. ad Tim. L. V. Pl. p. 100 sq. Valckenar. ad Callimachi Elegg. Fragm. 
p. 244 sq. Wyttenbach. Animadv. in Plutarch. (p. 17, D.) p. 194. Wernsdorf. ad Himer. p. 186. Vo- 
cem vel auditionem ἔναυλον Latine interpreteris: quam nobiscum in auribus ferimus (cf. 
Senec. Ep. 123. ubi vid. Ruhkopf) vel quae sonat adhuc et vibrat in auribus (cf. Seneca . 
De Provid. c. 3.) vel simpliciter auribus sedentem (cf. Quintil. XI, 3, 40. ubi vid. Gesner.). 
Eiusmodi vocem vel auditionem, voce tamen ἔναυλος non adhibita, egregie depingunt Lucian. Imag. 
c. 19. Nigrin. c. 7. extr. (eo loco, quem Gesner. ad Quintil. 1.1. comparavit) Synes. Dion. p. 62, B. 
et alii, laudati a Jortino ad Miltonis Paradise Lost Lib. VIII, vs. 2. Ceterum est, ubi vox ἔνηχος, 
qua Timae. 1.1. Platonicam ἔναυλος reddidit, in eadem re posita reperitur, v.e. ap. Gregor. Naz. Or. 
ΧΧΗΙ, p. 428, C. ubi pro ἔτι, quod, uti nostro loco, cum voce ἔναυλος coniungi assolet, male ἐστὲ 
in codd. nonnullis scribitur. Proxima ap. Method. verba ex po&ta nescio quo sumta et sic digerenda 
sunt: εὐεξάλειπτοι γὰρ νέων dxovcuatov | uvzuec γερόντων — —. ' 

172 My A. recte: τοῦ VB. P. C. Tu de dictionibus, Platoni usitatis: τίς μηχανή, οὐδεμία 
μηχανὴ al, uti de insequentibus partieulis μὴ οὐχέ, vid. Ast. Annot. in Plat. Phaed. (p. 72, D.) 
p. 983. et Lex. Plat. T. II, p. 344. Articulum ή, qui in istis formulis locum non habet, ap. Gregor. 
Naz. Or. XXVIII, p. 505, E. in verbis: τές οὖν ἡ ωηχανή —; in Cod. Bas. recte omitti, nuper do- 
cui ad El. Cret. col. 778. (10). 

173 Verbo dzoxveítr, de quo ad El, Cret. col. 760. (7) monui, locus hic est nullus, quum 

sermo sit non de molestia, sed de cunctatione et dubitatione virginis verba facturae. 
Itaque αποκνεῖν scripsi, cui im seqq. verba ἐγκαλύπτεσθαι καὲ δειλιᾶν respondent. | Emendationem 
confirmat Platonis locus iuxta positus. Idein eodem verbo etiam alias utitur. Vid, Ast. Lex. Plat. 
T. I, p. 238. et infra annot. 700. De proximis: roig .. προηγωνισµένοις, vid. annot. 11. 
. M4 «4ὀγων ópua VB. P. C. exquisite: τρέβοι A. quod ex praegresso τρέβον repetitum. Nomen 
ὁρμή, plurali numero de disserendi ἀφορμαῖς, ut h.l, usurpatum, ap. Plat. uno Polit. loco laud. 
reperitur. Locutionem Platonicam διέξοδος λόγων sive λόγου (cf. Prot. l.l. et Critias p. 109, A.) 
attigi in Prolegomm. in Glyc. De V. S. R. p. XXX. Sie Method. in praegressis: εἰ μὲν ii τῶν αὐ- 
TÀY .. διεξόδων ἡ σοφία τῆν λογικῆς ἵστατο τέχνης. 

176 Verbum ἐγκαλύπτεσθαι, quod pudorem et verecundiam, ut ap. Plat. Phaedr. l. l., 








hi 


H ΠΕΡΙ ATNELAZ. 


P. 94. ᾿Εγω γὰρ ἀκριβώς $035030(1* 
μοι δοχῶ —. . 
τὸ στρατηγῆσαν ἡμᾶς slc ξωήν 17. 


P.95. τὸ ῥεῦμα τῆς φφορᾶς ἐπὶ 
πολὺ προςεχύφη καὶ «φερόµενον σφο- 
ὁρῶς ἐξαισίθις συρμοῖς οὐ µόνον ἔξω-- 
Jey ἀτάκτως παρεφέρετο '' προστυγχά-- 
yov, ἆλλ ἤδη καὶ ἐπεισχεόμενον ἵ εἴσω 


κατέκλυζε τὰς ψυχώς. αἱ 0B συνεχώς 


τούτο πάσχουσαιε xoa xai δυςμαὺεῖς 
ἐφέροντο, κυβερνᾶν ἀἁπαλλαγεῖσαι 9?! τὰ 
σφέτερα σκάφη παρὼ τὸ μὴ ἔχειν ἐφ-- 
άψασθαι βεβαίου τινὸς. αἱ γὰρ αἰσθή-- 
σεις ες ψυχῆς, ὡς οἱ τούτων ἔφασαν 
ἐπιστήμονες "5, ἐπειδὰν τῶν ἔξωὺεν 
προσπιπτόν - (p. 96) τω» παθών ἥττη-- 
9εῖσαι προςδέξωνται τὼς ἐπιφορὰς τοῦ 
τς ἀνοίας ἐπικλύσαντος εἴσω κύματος, 
εὐθέως τῆς Φείας ὁρμῆς ἐμποδίζουσι 3 


21 


. Symp.186, A. καθεωρακέναε µοι do- 
x6 —. 
Symp. 193, B. ὧν 60 Ἔρως ἡμῖν ἤγε- 
μὼν καὶ στρατηγός. | 
Timae. 43, A. τὼς τῆς ἀθανάτου ψυ-- 
χῆς περιόδους ἐνγέδουν «clc ἐπίῤῥυτον 
σώμα καὶ ἀπόῤῥυτον. αἱ δὲ slg ποτα-- 
μὸν ἐνδεθεῖσαι πολὺν οὔτ ἐκράτουν 
ovv ἐκρατοῦντο (B., βίᾳ Ó' ἐφέροντο 
καὶ ἔφερον», ὥςτε τὸ μὲν ὅλον κινεῖσθαι 
ξώον, ἀτάκτως μὴν ὅπῃ τύχοι προϊέναε. 
καὶ ἁλόγως —. πολλοῦ γὰρ ὄντος τοῦ 
χατακλύζοντος καὶ ἀποῤῥέοντος κύμα- 
τος, 0 τὴν τροφὴν παρεῖχεν», ἔτι µείζω 
Φόρυβον ἀπειργάζετο τὰ τῶν προςπι- 
πτύντων παὐΦήµματα ἑκάστοις, ὅτε .. 
(C.) ... διὰ τοῦ σώματος αἱ κινήσεις ἐπὶ 
τὴν ψυχὴν φερόµεναι προςπίπτοιε», αἳ 
δὴ .. αἰσθήσεις .. κέκληνται. 44, A. ἂν 
ὃ' a) ἔξωθεν αἱσθήσεις τινὲς .. προς- 








dedarat, apud Nostrum recurrit.p. 250. αἰδοῦμαι .. καὶ ἐγκαλύπτομαι, et p. 244. Vid. Toll. Insign. 
Itin. Ital. p. 66 sq. et p. 77. Ast. Annott. in Phaedr. p. 300. Pro simplici δειλιᾶν, quod p.181. et 
279. accus. secum habet, Methodius ἀποδειλιᾶν ponere maluit p. 156 (c. acc. et inf.). 194. 204. 
(e. πρός). lllud verbum apud Platonem non exstat; de hoc vid. Ást. Lex. Plat. T. I. p. 231. 

176 Ἠισθῆσθαι ex VB. recepiz αἰσθάνεσθαι A. M. male: αἰσθέσθαι V. P. C. paulo melius, Tu 
conf. Plat. Symp. l.l. χαθεωρακέναι µοι δοκῶ. Noster p. 100. πέπεισµαι διαρκῶς, ἀπὸ τῶν 
ἱερῶν ᾖἠσθημένη γραμμάτων. Quum autem αἰσθάνεσθαε, intelligere, perusitatum sit Platoni 
(vid. Ast. Lex. Pl. T. I, p. 58), idem compositis ἐπαισθάνεσθαι οἱ συναισθάνεσθαι abstinuit. Prius 
Nostro p. 220. vindicamus; posterioris tempus perfectum librariis item fraudi fuit p. 193. τοῖς µη- 
ῥέπω τῶν ἀνθρώπων cvvyo3utvo:s (sic Phot. cod. 237, p. 311, a. 39. Bekk. A. M. P.C.: συνει- 
$wuévorc VB. V. male) τὴν πολυποέχιλον σοφίαν τοῦ 9tov. Tu cf. seqq. εἰ δὲ αἴσθοιντο καὶ 
οὗτοι τῆς χάριτος τὸ µυστήριον. et p. 230. od συν ῃσθηµένοι τῶν μµελλόντων ἀγαθῶν τὸν πλοῦ- 
τον. p. 228 sq. τὰ βάθη τῶν γραφῶν ur συνῄῃσφημµένοι. 

177 In istis, de ἀγνείᾳ pronuntiatis, verbi στρατηγεῖν eadem translatio ac nominis στρατηγὸς 
ap. Plat. Symp. |. 1. ubi Amor nobis ad bona ἡγεμων xai στρατηγὸς esse dicitur. —  Insequuntur 
ap. Method. haecce, a nobis in contextu omissa: πειράσοµαι γάρ, ᾗ διανοοῦμαι (ita VB. P.: ὅδια- 
γοῶμαι A. male), περὶ τούτων ἐνδείξασθαι νῦν, quae sumta sunt ex Tim, p. 27, D. et inserviunt 
tuendae lectioni 5 Φανοοῦμαι, a Stallbaumio temere sollicitatae. 

178 Ἐξαισίοις συρμοὶῖς &.: συρμοῖς ἐξαισίοις P. C. Utrumque recte dicitur. Verumtamen Me- 
lhodius formulam ἐξαίσιοι συρμµοὲ ex Axiocho p.370, C. πρηστήρων ἐξαισίους συρμούς, ita 
mutuatus est, ut eam alio transferret. Vocem ἐξαίσιος Fischer. in Aeschin. Socr. Diall. III. Ind. 
h. v. et Ast. Animadvss. in Plat. Legg. p. 276. illustrarunt. Nomen συρμὸς est ex ἅπαξ λεγομένοις 
in Platonis, quae vulgo feruntur, scriptis. E. 

179 Παρεφέρετο V. παρέφερε τὸ A. M. P. C. probante Valesio. Τα confer illa ap. Platon. Tim. 
p. 49, C. ὅτε ... διὰ τοῦ σώματος ai κινήσεις ἐπὲ την ψυχἠν φερόμεναι προςπίπτοιεν. Ne- 
que enim dubium est, quin Methodius hoc loco in describendis affectibus, quibus anima post la- 
psum subiecta fuerit, ea sit imitatus, quae Plato in Tim. p. 43, A. — 44, A. de anima recens in 
corpus immersa docuit. Conf. annot. 144. 

180 Ἐπιχεόμενον V.P. C.: ἐπεισχεόμενον A. M. Prior lectio melior visa Valesio. Sed dubi- 
lari potest propter illa in seqq.: τοῦ τῆς ἀνοίας ἐπικλύσαντος εἴσω κύματος, quae, licet de 
sensibus dicta, tamen imitando expressa sunt ex istis, de nutritione dictis, Tim. p. 43, B. τοῦ x«- 
ταχλύζοντος ... χύµατος, quibuscum conf. p.48, A. εἰς ἐπίῤῥυτον σῶμα. Vid. annot. 144. Inaudi- 
ium illud τὸ τῆς dvoí«c κὔμα Noster effinxit ex Tim. p. 44, B. ubi imprimis ista attende: — ἄνους 
ψυχἠ γίγνεται ---' — T0 τῆς αὔξης καὶ τροφῆς — ῥεῦμα —. | 

181 44i δὲ A.P. recte: x«i αἱ δὲ C. Tu confer Plat. Tim. p. 49, A. «í δὲ .. ἐφέροντο. Statim 
post τοῦτο, quod A. P. C. habent, male om. VB. V. Deinde in verbis: x«eqa«i xa δυςμαδεῖς, 
χωφαέ, omissum ab A., addunt VB. P. C.; δυςμαθεῖς A. M. recte pro δυςπαθεῖς VB. V. P. quod C. 
perperam tuetur. Τα confer Plat. Tim. p.88, B. τὸ .. τῆς ψυχῆς κωφὸν καὶ δυςμαθὲς ... 
ποιοῦσαι. 

182 ᾿4παλλαγεῖσαι VB. P, C.: ἁπαλλαγήσασαι A. soloece, ut in seqq. προςδέξονταε, ubi P. C. 

recte προςδέξωνται. 
. 188 Hisce verbis: ὥς ... ἐπιστήμονες, Plato in Timaeo significatur. Cum illis: τῶν ... παθῶν 
ἠττηθεῖσαιε, cf. Method. p. 206. x&v νοµίζωσι» ἀντιφιλονεικεῖν xai µάχεσθαι πρὸς τὰς ἠδονάς, 
Ἰττώμενοι τὸν λογισµόν, ubi vid. annot. Id. ap. Epiph. p. 500, A. τὸ .. ἀθύνατον τοῦ ἓν ἡμῖν 
φυσικοῦ ἀγαδοῦ .. ὑπὸ τῆς ἐπιδυμίας ἠττώμενον. 

184 Της Φείας ὁρμῆς A. Μ.: τῆς εὐθείας ὁρμῆς VB. V. P. C. [quam lectionem tueri possis 
coll. Plat, Tim. p. 48, B. E. p. 44, B. πρὸς τὸ κατὰ φύσω lóvtov σχῆμα ἑκάστων τῶν κύχλων ct 
περιφοραὲ κατευώυνόμµεναι. — Verum enimvero εὐθείας, post εὐθέως illatum, molestum est, et 


in proclivi fuit librario post εὐθέως in Φείας syllabam ευ repetere et εὐθείας pro Φείας scribere. 


28 ZYMIIOSION 


σχοτωθεῖσαι τὸ πᾶν αὐτῆς εὐήνιον !* | πεσοῦσαι Σξυνεπισπάσωνται καὶ τὸ τῇς 
πορευὀὲν κατὰ φύσιν κύὐτος. ψυχῆς ἅπαν κύτος, τόθ) αὗται κρατού- 
µεναιε κρατεῖν δοκοῦσι. Phaedr. 247, B. 
τὰ .. τῶν Jed» ὀχήματα .. εὐήνια Όντα 

ῥᾳδίως πορεύεταε. 
ó θεὸς οἰκτειρήσας '" ἡμᾶς ἔχοντεας Legs. lI, 653, D. Φεοὶ δὲ οἰκτείραν-- 
οὕτως ..' κατέπεµψεν ἐξ οὐρανῶν! τὸ | τες τὸ τῶν ἀνθρώπων ἐπίπονον πεφυ- 





Θεία ὁρμὴ philosophiae studium Platoni Parm. p.135, D., Φειοτέρα ópur Phaedr. p. 279, B., ubi vox 
φιλοσοφία ex aequo posita. Idem sibi volunt verba Pol. X, p. 611, E. ὑπὸ ταύτης τῆς 00 uds, 
post praegressa: οἵων ἐφίεται ὁμιλιῶν, ὡς ξυγγενἠς οὖσα τῷ Φείῳ. Non multum differt ἡ πρὸς τὸ 
κάλλιον ὁρμὴ τῆς ψυχῆς ap. Method. Epiphanii p.507, D. (τὸ σώμα) ἐμποδίξει ἡμῖν vr» πρὸς τὸ 
χάλλιον ὁρωαὴ»ν τῆς ψυχῆς, qui locus propter argumenti similitudinem cum nostro comparandus est. 
De contraria ὁρμῇ Methodius ap. Epiphan. p. 570. (in Supplemento ex cod. Ven.) τὴν τοῦ σώματος 
πρὸς τὰς ἠδονας Sg. p. 577, B. τὸ πρὸς τᾶς ἀκρασίας αὐτῆς .. ὅρμημα. et ap. Phot. cod. 234. 
p. 298, a. 12. τὴν ἄλογον πρὸς τὰς µαχλώσας τῆς ψυχῆς ὁρμὴν ἡδονάς. De structura verbi ἐμποδίζειν 
c. genit. cf. Plat. Crat. p. 419, C. καὶ 5$ γε dví« τὸ éuzodíLov τοῦ Ἰέναι. | Ad rem cf. Plat. Phaed. 
p. 65, A. πότερον ἐμπόδιον τὸ Gua 5j oU, ἐάν τις cet. et p. 06, C. quos locos Noster, ut hic, itidem 
respexit p. 126 (ubi vid. annot.) et ap. Epiphan. p. 565, A. et p. 567, D. ubi vid. annot. 490. et 534. 

185 Εὐήνιον VB. V. optime: εὔδιον A. M. C. qui εὐήνιον cum Χύτος non congruere temere sta- 
iuit. Adiectivum εὔδιος recte habet p. 18. (locum videas in annot. 100.); sed h.l. non minus men- 
dosum est, quam πανεύδιο», quod Symbol. ad Philostr. V. S. p. 135. apud Atticum Eusebii in 
πεδίον commutari iussi. Tu de voce εὐήνιος vide Ruhnken. ad Tim. Lex. V. Pl. p. 125. et Ast. 
Annott. in Platon. Phaedr. (1.1.) p. 410 sq. Praeter alia vocis exempla, quae in promtu sunt, haec 
ad nostrum locum accommodata: Plutarch. T. II, p. 502, A. C. εὐηνίοις ψυχαῖς χρῆσθαι διὰ τροφὴν 
καὶ παίδευσιν ἀστείαν. et post paulo: (ψυχὼ») εὐηνίων x«i κατηκύων (τῷ vq). lo. Chrysost. Opp. 
ed. Savil. T. IV, p. 229, 17. ψυχἠ .. ὥςπερ τὶς ἵππος εὐήνιος. Gregor. Nyss. Περὶ σχοποῦ Φείου ed. 
Morell. p. 2. δεῖ .. τὸν μέλλοντα ψυχὴν καὶ σῶμα κατὰ τὸν τῆς εὐσεβείας vóuov προςάγει» 969 ... 
εὐπειθῇ καὶ εὐήνιον τὴν ψυχἠν τοῖς τῆς ἀρετῆς ἐπιδιδόναι δρόµοι.. — Haec Nysseni sanequam appo- 
sita, sive vocem εὐήνιον» ad nomen χύτος tanquam adiectivum refers, sive ad partic. πορευδὲν per- 
tinere et adverbii instar habere statuis, adiecta nimirum copula xc ante κατὰ φύσιν. Certe εὐή- 
viov pro εὐηνέως positum ap. Philostr. Vit. Apoll. I1, 34. p. 126. εὐήνιον δὲ κινεῖται καὶ εὐάγωγον. 
Vocat autem Methodius, Platonis exemplo, τὸ πᾶν αὐτῆς (sc. τῆς ψυχῆς) xvroc universum ani- 
mae complexum. Vide Stallbaum. ad Tim. 1. 1. p. 189. deque vocis usu Platonico universe ex- 
ponentem Ast. Lex. Plat. T. II, p. 227. Ceterum πορευδὲν Α.: πορεύεσθαι VB. P. C. Sed infinitivus 
non habet, quo referatur, praesertim si cum A.P. C. comma ante σχοτωθεῖσαι ponatur. "Verum 
enimvero participium σκοτωδεῖσαε, i, e. quippe obscurati (nim. sensus), ad ἐμποδίουσι perti- 
net, quo ex verbo et accusativus obiecti: τὸ ... Χύτος, et genitivus obiecti: τῆς J. ὁρμῆς, pendet. 
Nolim enim ad ἐμποδίουσι ex superioribus: «i αἰσθήσεις τῆς ψυχῆς, obiectum φυχἠὴν repetere, et 
ὑποστιγμ posita, reliqua: σκοτωθεῖσαι τὸ πᾶν αὐτῆς εὐήνιον πορευθὲν xard φύσιν χύτος, coniungere. 

186 Dei misericordiae Methodius castitatis bonum item acceptum refert p. 269. ὁ Φεὸς .. κατὲ- 
λεήσας τὸν ἄνθρωπον τὴν ἀγνείαν ἀπέστειλε. Sic Plato deorum erga homines beneflcia ab illorum 
misericordia repetit." Conf. Legg. l. |., quo respicitur Legg. Il, p. 665, A. Φεοὺς dà ἔφαμεν ἐλεοῦν- 
τας ἡμᾶς .. ἡμαῖν δεδωκέναι ei, τε “«πόλλωνα καὶ Μούσας: Symp. p. 101, B. ἐλεήσας δὲ ὁ Ζεὺς 
ἄλλην μηχανὴν πορίζεται cet. Sed hoc loquendi genus latissime patet per totam antiquitatem, et 
profanam et sacram.  Primarius in hanc rem locus est Stasini in fragmento ap. Scholiast. Marc. in 
Hom. Ἡ. I. sub init. Porro cf. Sext. Empir. adv. Rhet. p. 200. supr. ὁ Φεὸς οἰκτείρων (sc. homines 
feros seque ipsos pessumdantes) uoyo)ci» αὐτοῖς Φεσµοφόρους Φεᾶς ἐξαπέστειλεν. Plotin, p. 381, D. 
Themist. Or. 27. p.338, C. Synes. De Provid. p. 112, B. Aen. Gaz. De Immortal, Animi p.58. ed. 
Boissonad. Et isti quidem Platonem imitati videntur. Alii secuti sunt loquendi usum scriptorum 
sacrorum, de quo vid. Schleusner. Lex, N. Test. T. 1, p. 779 sq. T. II, p. 205. Sic Turbo Manichaeus 
ap. Epiphan. p 643, C. ὅτε δὲ εἶδεν Ó πατὴρ ὁ ζῶν Θλιβομένην τὴν ψυχὴν iv τῷ aduer, εὔσπλαγ- 
χ}ος ὧν καὶ ἐλεήμων, ἔπεμψε τὸν υἱὸν αὐτοῦ .. εἲς σωτηρίαν τῆς ψυχῆς, quo de loco vid. Symbol. 
in Epiphan. p. 17. 68. Alexander Lycopol. Adv. Manich. in Galland. Bibl. Patr. T. IV, p. 74, C. τήν 
ψυχην παρὰ τήν οὐσαν ἠλαττῶσθαι φύσιν tlg µετουσίαν κακίας. οἰκτεῖραι οὖν τοῦτο τὸν Qty zai 
πέµψαι τινα ἑτέραν δύναμιν, ἣν ἡμεῖς καλοῦμεν δηµιουργόν. Anonymus ap. Suid. v. “ὐάμ, ubi 
sermo de Christo. ΑΡ. Basil. Sel. Vit. S. Thecl. I, p. 32. Paulus Apostolus ita de se: Φεὸς .. τὸ 
ἀνθρώπινον τοῦτο γένος ἐλεὼν καὶ οἰχτιζόμενος ἄλλους τε πολλοὺς xdué νῦν ἔπεμψε κήρυκα τῆς 
αὐτοῦ περὶ πάντας ἡμᾶς φιλανθρωπίας. Eulogius Episc. Alex. ap. Mai. Collect. Nov. Vett. Scriptt. 
T. VII, p. 177. τέλος δὲ λοιπὸν κατοικτίσας τὸ ἴδιον πλάσμα ὃ «θεὸς αὐτὸς ἐπὲ γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς 
ἀνθρώποις ὡς ἄνθρωπος ó θεὸς λόγος συνανεστράφη. Schol. in Hippoerat. et Galen. T. II, p. 244. 
οὐκ ἄν τις ἁμάρτοι λέγων ὡς Ó προνοητικὸς Φεὸς ἐλεήσας τὸ ἀνθρώπινον γένος ἀλλεπαλλήλοις (sic 
legendum) νόσοις ἀπολλύμενον, τὴν φύσιν σαρκώσας Ἱπποκράτην κατήγαγε πρὸς ἀρτίαν ταύτης 
παράδοσιν. Indica ex hoec genere habet Dubois De la théogonie des Brahmes p. 139. ,,Vichnou .. 
touché des maux qu' avaient à endurer les dieux et les hommes .. voulut y remédier.** 

187 Apud Methodium haec, a nobis in contextu omissa, interposita sunt: xoc οὔτε dvacytiy 
οὔτε ἀνασφῆλαι δυναµένους, in quibus velim attendas verbum dvecqáAAav, de recreátione ex affe- 
etuum turbis usurpatum. Recreationem ex servitute Methodius eo verbo declarat ap. Phot. cod. 234, 
p. 900, 6. 23. Bekk. οὐδὲ ... πρὸς ἐλευθερίαν Mida das καθαράν, redemtionem in Homil. De Sym. 
et Anna quie ed. Pant, εἰς ἔνδειξιν του ἀνασφήλοντος (leg. ἀνασφήλαντος, quod Pantin. coniecit) 
xócuov ιά τοῦ inui col uvotgoíov. (n Platonicis, quae ος, scriptis ἀνασφάλλειν est ἅπαξ 
λεγόµενον et recreationem ex morbo signiflcat ΑΣ. p. 9460, C. συμπτώµατος ἀνασφῆλαι, ex morbo 
recreari. | ] 

188 'Et οὐρανῶν VB.P.: ix τῶν οὐρανῶν A. Posterius excusari potest; vid. Winer. Gramm. 








H ΠΕΡΙ A4T'NEIAG. 29 


ἄριστον .. βοήθημα, τὴν παρθενίαν 9, | κὸς γένος .. Movcac .. ἔδοσαν. Phaed. 
ὕπως ἐξ αὐτῆς ἀποδήσαντες ἡμῶν τὰ | 84, A. (ἀνδρὸς φιλοσόφου ψυχή) γαλή-- 
σώματα πλοίων δίκην, γαλήνη» ' ἔχω-- | νην τούτων παρασχευάζουσα (nim. ᾖδο-- 


μεν ὅρμεσθέντες φφορᾶς. νῆς καὶ λύπης). 
P. 91. «ψυχαὶ .. ὁπόσαι .. περιπο- Phaedr. 246, B. πάντα .. οὐρανὸν 


λοῦσιν '*! ἤδη μετὸὼ Χριστοῦ τὸν οὖρα- | περιπολεῖ (πᾶσα ψυχή). lim. 44, B. τὸ 
νόν, ὅτι μὴ κατεσπάσύησαν ''" ὑπὸ τῶν | ες αὔξης .. καὶ τροφῆς ῥεῦμα. 
ὑλαῶν καὶ σωματικῶν ῥευμάτω» 9. 
τὰ .. νοητὰ τῆς ψυχῆς ἔχγονα ν. .. Theaet.150, D. γεγονὸς τῆς ἐμῆς Ψνι-- 
χῆς ΕΚΥΟΝΟΣ. o 





ldiom. N, T. $. 18. 1. p. 108. ed. III, Sed prior lectio praestat; conf. p. 10. τὸ τῆς παρθενίας dv- 


ὁρώποις dm οὐρανῶν κατεπέµφδη φυτόν, et vid. annot. 242. Cum praegresso χατέπεµψε» conf. - 


ἀποστέλλειν p. 101. et p. 269. loco in annot. 186. allato, quem haec praecedunt p. 268. o 9€0c dzé- 
στειλε βασιλεύσοντα νόμον. Καταπέµπειν in eadem re usurpatum p. 10. l.l. et p. 270. ὠφελιμώτατον 
χαὶ ἀρωγὸν κατεπέµφθη τοῖς ἀνγθρώποις ἀγνεία. Sic Plato maxima quaeque vitae humanae bona, 
tanquam deorum dona, coelo demissa esse docet. Vid. Stallbaum. ad Phil. p. 16, C. ubi ἐκ θεῶὼν 
ἐφῥίφη i. q. κατεπέµφθη. Alia ex hoe genere passim videas in annot. 186. 


189 Παρθενίαν A. M.: cyrtíay VB. V. P. C. Sententia eadem erit, utramvis lectionem praeopta- 
veris. Posterior commendari videtur loco gemino, ex p.269. supra allato. Sed ut παρθενίαν praeferrem, 
effecit locus p. 101. τὴν παρθενίαν ó θεὸς ἐδωρήσατο, σύµμαχον ἀποστείλας —. Deinde ἀποδήσαν- 
τες recte VB. P. C.: ἀποδύσαντες A. typographi errore, ut videtur. Eadem metaphora verbi dva- 
χρεμάννυμι p. 98. (τὰ σκηνώµατα i. e. τὰ σώματα) ἃ ἀνεκρέμασαν ἀπὸ τῶν πεισµατων τῆς ἀγνείας. 
άίχην, instar, ut p. 61. ὀέχην ὀστράκου. al. et ap. Epiph. p. 548, B. (bis) D. 563, D. Vid. Ruhnken. 
ad Tim. p. 85. Ast. Lex. Plat. T. I. p. 5360. meaque in Annal. Philol. Supplem. Vol, XIII. Fasc. III, 
p. 471. et annot. 72. 


190 Γαλήνην A.P. C. optime: γαληναίως VB. putido glossemate. Τα cf. Plat. Phaed, |. |. et 
aliis locis, consignatis ab Astio Lex. Plat. T. I, p. 366, qui tamen translatam nominis notionem a 
propria segregare debebat. Method. p. 296. γαλήνην ἄγοντες τῶν παθηµάτω», et ibid. γαλήνην τοὺς 
ἄγοντας καὲ μὴ διοχλουµένους ὑπὸ τῆς ἐπιθυμίας, quorum locorum priore nomen γαλήνη genitivum 
secum habet, ut ap. Plat. Phàed, l.l. et Legg. VH, hi 791, A. "Vid. Animadvss. in Basil. I, p. 112. 
Adde Procop. Comm. in Proverb. p. 32. ed. Mai. ἐν ἁταραξέᾳ iind καὶ βαθείᾳ παθῶν γαλήνῃ. Au- 
ἀδεῖος metaphora γαλήνη x«l νηνεµία κακῶν exstat in fragmento Methodii ap. Mai. Script. Vet. Nov, 
Collect. T. IX, p. 680. Quo magis nostro loco &vtv, quod A. M. P. C. ante φδορᾶς inferunt, cum 
V. omittendum censui, Interiectum ὁρωισθέντες neminem male habebit, qui Methodium transposi- 
tionum amantissimum esse noverit. Ορμισθέντες autem scripsi cum VB. P. C.: ὁρμισθέντων A. 
minus recte. Conf, p. 18. εἲς τὸν τῆς ἀφθαρσίας εὔδιον ἐνορμίζονται (ópuft. A. M.: ἑνορωί. VB. 
V.P. melius) χῶρον, quo de loco vid. Animadv. in Basil. I, p. 184. Translatum ἐνορμίζειν Eliae 
Cretensi, eruditissimo Gregorii Naz. Commentatori, col. 898. (5) restitui in istis, propter metapho- 
ram pluralis γαλῆναι comparandis: (τὸ γῆρας) ἐνορμίζον γαλήναις καὶ ἀταραξίᾳ za$av. 

191 Locutionem περιπολεῖν τὸν οὐρανόν, de animabus beatis usurpatam, Methodius a Platone 
mutuatus est, qui Phaedri loco laud. ea usus est de anima, coeli oras peragrante. Apud Plat. 
idem verbum recurrit Phaedr. p. 252, C. ὅσοι .. uer" ἐχείνου περιεπόλου», ubi p. 240, B, respicitur, 
Method. p. 111. τῷ μετέωρα x«i χρηανώδη περιπολεῖ, nim. anima rebus coelestibus intenta, Hermes 
Trismeg. p. 47. ed. Paris, ὁ δε νοῦς καθαρὸς γενόμενος τῶν ἐνδυμάτων ... περιπολεῖ πάντα τόπο», 
χαταλιπὼν τὴν ψυχἠὴν xo(cti. Vide Boissonad. ad Aen. Gaz. p. 518 sq. Krabinger. meque ad Gregor. 
Nyss. De Anima et Resurrect. p. 295. 


192 Conf. p. 300. ψυχήν .. τὴν .. ur χατασπωμµένην. Solemnis usus translati verbi χατασπᾶν 
de affectibus et sensibus, animum humi degravantibus. Herm. Trismeg. ed. Paris. p. 46 sq. ὅταν 
δὲ ὀγκωθῇ τὸ σώμα καὶ κατασπάσῃ αὐτὴν (nim. animam) εἰς τοὺς τοῦ σώματος ὄγχους. Porphyr. 
De Abst. IV, 13. ῥύμῃ φυσικῇ απατασπωµένας — Joseph. B. J. II, 8, 11. τὰς .. ψυχᾶς .. συµπλέχε- 
σδαι .. τοῖς σώμασιν lvyye τινὲ φυσικῇ κατασπωµένας. Jo. Philop. Comm, in Aristot. de Anima 
Lib. I, fol. 28, δ. inf. ἐπλ μὲν τῶν οὐρανίων τῶν ψυχῶν τὰ σώματα ἐξήρτηται, καὶ αὐτὰ μὲν πρὸς 
αὐτὰς ἐπέστραπται, αὗται δὲ (1l. αὐταὶ δὲ) οὐ κατασπῶνται πρὸς τὰ σώματα, ὡς e£ ἡμέτεραι. Idem 
in Prooemio f. 5, a. ὑπὸ τούτου .. φασὲ τοῦ πνεύματος παχυνθέντος ἐκ μοχθῃρᾶς διαίτης κατα- 
σπᾶσθαι περὶ τὰ πάθη τὴν ψυχή». Macar. Homil. II, 2. p. 23. XV. p. 197. o£ .. λογισμοὲ τοῦ χό- 
σµου κατασπῶσι τὸν νοῦν εἰς τὰ ἐπίγεια καὶ φθαρτά. Procop. Comm. in Proverb. p. 147 Mai. 7 .. 
φαντασία τοῦ μὴ τὸν τοῦ Φεοῦ φόβον iv καρδίᾳ φέροντος συνθλᾷ τοῦτον, sig γῆν κατασπῶσα τὸ 
αὐτοῦ φρόνημα. ld. p.208. ó rovc .. οὐ Φέδοικε τᾶς κατασπώσας τῇ σχέσει τῶν ὑλικῶν ἔπιφα- 
νείας τῶν ὁρατῶν. Gregor. Palam. Oratt. p. 87 Matthaei. τὸ σῶμα κατασπᾷ πρὸς τὰ κάτω καὶ 
βιάζεται. Anecd. Par. Cram. T. III, p. 162. ὀλέγον κατασπασθεὶς πρὸς τὰ τῇδε, πάλιν µετεωρίζομαι. 
Vid, Act, Soc. Gr. Lips. ο]. 1, p. 949. In eadem re verbum χαθέλχειν ap. Method. p. 115. τὸν Aoys- 
Guóy εἲς τὸ χεῖρον b χείρω A. C.) καθέλκοντος τοῦ πονηροῦ, ubi VB. P. melius τὸ χεῖρον. Sic τὸ 
κάλλιον Method. ap. Epiph. p. 507, D. (locum vide in annot. 184.) 


103 Platonica imago his verbis inest, sive Methodius voce ῥεῦμα sic usus est, ut Plato Tim. 
3 l, sive omnino fluxam rerum corporearum naturam τα Όλικα καὶ σωματικά ῥεύματα nuncupavit, 
id. annot. 144. 


194 Virtutis et ingenii foetus Methodius his verbis declarat. Eadem notio translati no- 
minis ἔχγονον p. 159, ubi haec metaphora cum reliquis illius loci e Plat. Symp. p. 209, C. D. mutuo 
sumta est. Nostro loco adiecta nomini ἔχγονα verba της ψυχῆς loci ex Theaet. l. nos commone- 
faciunt, ubi ἔχγονον nonnisi ingenii foetus intelligitur. 


* 


30 — . . 4YMIIOSION 


P.98. αἱ καθφαραὶ καὶ ἀλώβητοι 5 Pol. X, 611, C. οὗ Λελωβημένον δεῖ 
ψυχαί. αὐτὸ (τὴν ψυχήν) Φεάσασθαε.. ἆλλ οἷόν 
ἐστι καφαρὸν γιγνόµενον, τοιοῦτον .. 
διαὺεατέο». 
ὄργανα καλοῦσαι ἳ .. τὰ σκηνά-- Tim. Locr. 103, C. ἆ γὰρ φύσις olov 
µατα ἑαυτῶν. ὄργανον ἁρμόξατο τὸ σχᾶνος. 
P. 100. ὁπόταν '' ὃ δίκαιος .. (τὸ Tim. 15, E. τὸ .. λόγων νᾶμα .. κάλ- 


τῆς nagJevíac ἔρνος) τοῖς ἠπιωτάτοις | λιστον καὶ ἄριστον πάντων ναμώτων. 
τοῦ Χριστοῦ νάμασιν ἀρδεύῃ, cogíg | Pol. VIII, 550, B. τὸ λογιστικὸν .. ἄρδον- 
καταψεκάζω». ] τὀς τε xai αὔξοντος. al. 

và ῥεύματα τῆς ἠδυπαφθείας ὸ .. τὰ ' Phil. 63, D. τὰς ψυχὰς .. ταράττου-- 
συγχύνοντα καὶ ταράσσοντα τὴν ψυχή». | σαι διὰ μανικὼς ἡδονάς. 

P. 101. χρησιμωτάτη» γὰρ καὶ ἐπί-- Symp. 180, C. Ἔρωτα θεών» .. κυριώ-- 
χουρο» el; ἀφθαρσίας κτῇσιν τὴν παρ-- | τατον εἶναι elg ἀρετῆς καὶ εὐδαιμονίας 
Φεγία» 0 Φεὸς ἐδωρήσατο *, σύμμαχον | κτῇσεν. Axioch. 366, A. τῆς ἐκεῖσε διαί- 
ἀποστείλας τοῖς ὁριγνωμένοις καὶ πο-- | της καὶ χορείας ὁριγνωμένη. 
φοῦσι. 

ὧδε γὼρ ἀναλογισώμεῦθα πάλεν 3ο | 
καὶ τὰ ἑξῆς. 

P. 103. δελεάζουσιν 3 ᾖδοναῖς λο- 
χώντες πρὸς ἀπάτη». 

Ῥ, 104. ev καὶ γενραίως πὰ .. τὼς | 


Prot, 332, D. ἀναλογισώμεθα τὰ à- 
µολογηµένα ἡμῖν». | 

Tim. 69, D. ᾖδονὴν µέγιστον xoxo) 
δέλεαρ. 

Gorg. 521, A. εὖ καὶ γενναίως. al. 








105 Καθαραὲ εἰ ἀλώβητοι ψυχαὲ a Methodio dicuntur animae purae et intemeratae. Sic ap. | 
Plat. Pol. |. l., ubi sermo de animae natura per se spectata, oU λελωβημένον eivoppositum, quod — 
est χαθαρὀν. Politiae locum et usum verbi λωβᾶσθαε, ad animum animique res translati , illustravi 
in Diario Antiquitatis Studiorum, a. 1842. col. 550. (2). Quae praeterea apud Nostrum huc perti- 
nent, ista sunt: ἆλώβητος, p. 75. ro θέλημα τελεσφορήσαντες ἀλώβητον τοῦ λόγου: λωβᾷᾶσθαι 
med., p.139. (τὰς αἰσθήσεις) πλήθεσιν ἁδικημάτων FER (ubi Phot. cod. 287, p. 309, b. 22. 
Bekk. κατελωβήσαντο in aliis varr. l.), et p. 281. τῷ .. τὸ φιλάνθρωπον λωβήσασθαι: pass. ut 
ap. Plat. |.]., ap. Epiphan. p. 549, C. λελωβημένοι xoi ἑκστάντες .. τῆς οἰκείας ἀρετῆς, et p. 590, C. " 
ὅπως μὴ δι αἰώνος εἴη λελωβημένον, ita enim vulg. μεμωμημένον Anonymus ap. Dindorf. Annot. 

p. 781. correxit: ἐπιλωβάᾶσθαι, p.296. ὥστε xol da τῆς ἐνθυμήσεως ἐπιλωβηθῆναί ποτε. 
196 Ὄργανα καλοῦσαε, quae est vulg. lectio, Bekkerus e codd. A. B. reposuit ap. Phot. cod. 


287, p. 308, 5. 283. ubi vulgo legebatur: ὄργανα ἀνακαλοῦσαι, syllaba ανα in καλοῖσαι perperam 
repetita. In seqq. σχηνώκµατα i.q. σώματα. Vid. annot. 08. ubi hune quoque locum attigi. 

197 Οπόταν Α.: ὅταν P. C. Sed maiorem vim habet ὁπόταν, praegresso τότε. Mox ἀρδεύῃ 
A. Μ.: ἀρθεύηται VB. V. P.: ἀρδεύεται C. peius etiam.  Seriptura ἀρθεύηται, quacum insequens 
καταψεχάζων non concinit, iis debetur, qui verba: τὸ τῆς παρθενίας ἔρνος, in praegressis subiecti 
vim habentia, tanquam obiectum ad ἀρδεύῃ subaudienda esse non animadverterunt. ᾿ρδεύω forma 
est minus Attica, quam ἄρδω (vid. Valckenar. ap. Koppiers. Obss. Phill. p. 5. Lobeck. ad Phryn. 
p. 70608.),.quo verbo, ad animi recreationem et nutritionem translato, Plato saepe, ut Pol. l.l, usus 
est. Vide Ast. Lex. Plat. T.I, p. 272. meque in Basil. Plotiniz. p. 35 sq. Ex Methodio cf. x«- 
τάρδω, p.171 (loco infra allato et ex Plat. Phaedr. p. 240, E. luculenta imitatione expresso, ubi 
P.C. καταρδευόµενον minus bene quam καταρδὀµενον A.) et p. 178. τᾶς παρθένους εὐτάκτοις qual 
x«i πολλοῖς x«r«gdouérac, ubi animae virginum beatarum luce divina irrorari dicuntur, imagine a 
lychno sumta, de quo Method. E 202. ἐλαίῳ .. καταρδόωενον πᾶν τὸ λυχνιαῖον αὔξεται σέλας. |n 
iis quae nostro loco verbum ἀρδεύειν praecedunt: τοῖς ... νάµασι», nomen νᾶμα, quod de aquae 
latice proprie dicitur (vid. Valckenar. ad Adon. p. 320, B.), sermonis et doctrinae laticem 
translate declarat, ut ap. Plat. Tim. l|. l. et Phaedr. p. 285, C. Vid. annott. in Jo. Glyc. De V. S. R. 
p.101. In eadem imagine pergitur, adiectis verbis: σοφέᾳ καταψεκάζων. Verbo ἐπιφεκάξειν (de 
quo Bornemann. ad Xenoph. Symp. 2, 20.) Philo similiter translato usus est. Vid. Basil. Plot. 

. 86. inf. 
d 108 Locutionem: τὰ ῥεύματα τῆς ἠδυπαθείας, ilustravi annot. 144. Quod autem Methodius 
cum Platone Phil. l.l. voluptati id quod est ταράσσειν tribuit: omnino sensuum et affectuum, aui- 
mum perturbantium, id verbum Platonico loquendi usu proprium est. "Vid. annot. 218. 

190 Ad verba: τὴν παρθενίαν ὁ 9t0c ἐδωρήσατο, uti ad insequens ἀποστείλας, conf. annot. 188. 
Deinde ὀριγνωμέκοις A. M.: ὀρεγνυμένοις VB. V. P. C. Tu de verbo ὁριγνᾶσθαι cf. Axioch. l.L, 
quo Methodius p. 104. manifesto respexit, Plotin. p. 201, F. 205, B. et vid. Suid. vv. δριγνηθῆναι, 
συνοριγνωμµένοις. Anecd. Hemsterhus. p. 254. Fischer. ad Aesch. Socr. Diall. III, p. 108. ed. II. 

200 Πάλιν A.P. C. addunt: om. V. et facile ea voce caremus, quum ἆ ναλογίεσθαι per se sit 
reputare, ut ap. Plat. Prot. 1.1. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 150. 

201 Quemadmodum Plato Tim. 1.1, voluptatem vitii escam vocat, ita Noster h. l. malignos ge 
nios voluptatibus homines inescare dicit. Vid. Animadvss. in Basil. I, p. 44 sq. Id quod est Φελεᾶ- 
ζειν Diabolo Methodius tribuit p. 271. (bis) et ap. Epiphan. p. 545, B. in loco corrupto (id quod 
Petavius vidit) et sic emendando: Tov διαβόλου debe εασµένος τῇ σοφίᾳ ποιχίλως πρὸς 7tagoxony 
πείθοντος. Vid. Symbol. in Epiphan. p. 91. Omnino voluptas et sensuum illecebrae Φελεάζειν ἀἰοπι- 
tur. Cf. p. 296. et vid. Animadvss. in Basil. l. l. 

202 Quod ap. Plat. Gorg. !.1. et Theaet. p. 140, C. 151, E. εὔ καὶ γενναίως, idem alias ap. 
eund, εὖ καὶ ἀνδρείως. Vid. Ast. Annot. in Gorg. p. 447 (ubi scrib. Theaet. p. 157, D. pro 147, D.) 


"- 





H ΠΕΡΙ AT'NEIAG. 5J1 


ἐπαγγελίας ἄνω περιαθροῦσι **, τὸν | Axioch. 310, D. περιαὐρῶν τὴν φύσι». 
οὐράνιον διψώσαιε καὶ σύμφυτον τό- | 366, A. 7 ψυχὴ .. τὸν οὐράνιον ποὺεῖ 


πον ^, καὶ σύμφυλον  αἰθέρα καὶ διψᾷ. 

P. 105. τὰς ἀἁμιάντους ... καὶ ἁπή- Phaedr. 248, C. εἶναι ἀπήμονα (Ψυ-- 
b ονας t^ ψυχάς. 3 4 ς 3 xd»). 9 3 e 

P. 106. τῆς οὐρανοπόλεως o6 ἆλη- Pol.IX, 592, B. ἓν οὐρανῷ ἴσως πα- 


θῶς 3" ἐκείνης καὶ µακαρίας Ἱερουσα-- | ράδειγµα ἀνάκειται τῷ βουλομένῳ ὁρᾶν 
καὶ ὁρώντι ἑαυτὸν κατοικίζει». 


εἰς καὐαρᾶὰ» 3 οἴκησιν ... κατοι- Phaed. 114, C. ἄνω .. elg τὴν κα- 
κζων. Φαρὼν οἴκησιν ἀφικνούμενοι. 
P.107. τούτου γὰρ τοῦ κτήματος τοῖς Symp. 212, B. τούτου τοῦ κτήματος 


ἀνθρώποις ἄμεινον βοήθημα οὐκ ἄν τις | «i ἀνδρωπείᾳ φύσει συνεργὸν ἁμείνω 
ῥᾳδίως ἕτερον λάβοι ἀρέσκον JeQ καὶ | Ἔρωτος οὐκ ἄν τις ῥᾳδίως λώβοι. διὸ δὴ 
προςφελές. διὸ ἐγὼ χρῆναί φηµι τὴν | ἔγωγέ φηµι χρῆναι πάντα ἄνδρα τὸν 
ἀγγείαν ἅπαντας τιμᾶν καὶ διαφερόν- | Ἔρωτα viu», καὶ αὐτὸς Tip τὰ ἐρω- 
wo; "9 ὀσκεῖν τε καὶ ἐγκωμιάζει». | τικὼ καὶ διαφερόντως ἀσκω. 191, E. Οὔὕ-- 

ἀὗταί co? καὶ παρ ἡμῶν αἱ ἄπαρ- | τος .. 0 παρ ἐμοῦ Λόγος, ὦ Φαϊδρε, 





et Lex, Plat. T.I, p.378. Noster p. 104. νεανικῶς καὶ γενναίως, et simpliciter γενναίως p. 298. 
Contrarium dyevvdc, de quo vid. Ast. Lex, Plat. T. 1, p. 12. Methodius ap. Epiph. p.592, B. τοῖς ... 
μὴ μετὰ σπουδῆς, ἀλλὰ dyevvac ἐκπέπτουσι (leg. cum Dindorf. e cod. Ven. ἐγκύπτουσι, coll. p. 552, 
C.) τοῖς λόγοις. ΑΡ. eund. p. 539, A. o£ γενναιότεροι Origeni dicuntur solertiores, contrarii iis, 
qui sunt ἁπλούστεροι p. 534, D. | 

208 Περιαθροῦσαι P.: περιαρθροῦσαι VB.: περιοδεύουσι A. Ego cum C. περιαθροῦσι scripsi, 
ut ne enuntiatio verbo finito careat. Verbum περιαθρεῖν uno Axiochi loco l. in scriptis Platonicis 
reperitur. Περισκοπεῖν, quo id verbum Hesychius reddidit, apud Nostrum p.118. in simili argu- 
mento occurrit, itemque accus. secum habet, ut περιαθρεῖν h.l. et in Axiocho. — Compositum óte- 
$otiy supra attigi annot. 165. 

204 Οὐράνιον A. M. P. C.: οὐρανὸν VB. V. pessime. Methodius, licet imitatus Axioch. Ἱ. ]., τὸν 
οἐράνιο» τόπον quam τὸν οὐράνιον αἰθέρα dicere maluit, haud immemor Platonici τόπου v7ttQov- 
ρανίου Phaedr. p. 247, C., quem Noster τὸν kn λάμα τόπον p.173. vocat. "Vid. Ast. Annott. in 
Phaedr. p. 414 sqq. et quae de hoc usu vocis τόπος monui in Diario Antiquit. Studior. a. 1842, col. 
548. Coelestem illum locum σύαφυτον Methodius vocat, quum auctor Axiochi coelestem aetherem 
animae σύµφυλον nuncupet, quae vox est ἅπαξ λεγομένη im scriptis Platonicis. Vid. Fischer. 
Aesch. Socr. Diall. III. Ind. v. αἰθήρ. Si quis autem σύμφυλον pro ctuqpvrov ap. Method. scribi 
velit, hane ego coniecturam in Bas. Plot. p. 43. ipse proposui. Ceterum de translato diya» vid. 
Fischer. libri l. Ind. h. v. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 547. Structuram c. accus. Noster h. l. cum Axiochi 
auctore sequitur; genitivum habes ap. Plat, Pol. VIII, p. 502, C. πόλις ἐλευθερίας διφψήσασα , et ap. 
Method. p. 31. et 41. in formula τέκνων διφᾶν. 

205 i4z5uovec ψυχὰς dicit animas a mortali labe liberas, voce poética et a Platone uno 
Phaedri loco l. sic usurpata, sed a scriptoribus Platonicis frequentata. Cf. Plotin. p. 472, cap. 4, A. 
(de voce Moseri Index tacet) et Method. ap. Epiphan. p. 548, B. ἀθάνατος καὶ ἁπήμων. ubi Pet. 
ἀπήνων, pessime, addita quidem nota, sed absque annot. critica. ᾽ἁπήμων coniecit Gataker. Ad- 
verss, Miscell. cap. 34. p. 783, receperunt e cod. Rupif. Combefis. ap. Galland. B. P. T. III. p. 778. 
et Oehler., e cod, Ven. Dindorf. In eadem re ἀσινῆς p. 549, C. ᾽πήμων recurrit p. 550, D. et p. 582, 
D. loco in his Excerptis allato. Geminus usus vocis dfA«frc ap. Plat. Phaedr. p. 248, C. et Plotin. 
p. 472, D. , 
^ 200 Ὡς ἀληδῶς Α.: ὡς om. VB. P. C. Eodem modo peccatum fuit p. 140. 5 γὰρ πεντάφωτος 
ἡμῶν ὡς ἀληθῶς λααπᾶς ἡ σἀρξ ἐστι», ubi VB. P. C. omissum ab A. ὡς ante ἆληθῶς recte addunt. 
Nimirum formula ὡς ἀληθῶς, non minus quam ὄντως, τῷ ὄντι, citandis locis inservit (vid. Wytten- 
bach. ad Plat. Phaed. p. 166.), et quemadmodum Methodius p. 140. locum Matth. 25, 1 sqq., a se 
allegorice explicatum, respicit, ita nostro loto in explicandis verbis Esaiae 60, 1. ad Hebr. 12, 22. 
aut ad alium ex hoc genere locum Novi Foederis provocat. "Vid. Schleusner. Lex. N. T. Tom. 1, 
p. 1100. v. Ἱερουσαλήω. et T. Il, p. 641. v. πόλις. Conf. p. 129. τὴν πόλιν τὴν ἓν οὐρανοῖς, ἧς τεχ- 
νίτης καὶ δημιουργὸς ὁ Φεός, quae partim ex Hebr. 11, 10. sumta: p. 196. eic τὴν µακάρων πόλιν 
τοὺς οὐρανους. ο. his locis urbs coelestis beatorum sedes coelestes intelliguntur, quum 
nostro loco sermo sit de coetu et tanquam civitate beatorum. Qua in re Methodio simul obversatus 
videtur locus ex Plat. Pol. l., etiam Patribus Eccl. celebratus. Vid. Ast. Comment. in Plat. Pol. 
p.009. Ceterum οὐρανου πόλεως mendose C. et ex eo Galland. et Migneus; οὐραν οπόλεως VB. A. P. 

207 Ka$ag&v A.P.: καθαρῶν VB. Tu confer Plat. Phaed. 1.1., ubi item sermo est de beatis 
sedibus, a mortali illuvie remotis. Vid. Ast. Annott. in Phaed. p.821, qui V. D. eum locum in 
Lex. Plat. T. ll, p. 416. male neglexit. 

208 Διαφερόντως A. convenienter cum istis: διαφερόντως doxo, ap. Plat. Symp. 1l.1.; διὰ 
παντος VB. P. C. e scioli glossemate. 

200 οι A.P. C.: cov VB. contra loci sententiam. Tu cf.:Plat. Symp. 1.1. τῷ Φεῷ ἄνακείσθω, 
et vid. annot. 126, ubi similes orationum clausulas adposuimus, quibus virgines Interlocutrices Vir- 
tutem alloquuntur. Mox ἀνακείθωσαν Α.: ἀρκείθωσαν P. C. Sed ἀνακεῖσθαι h. |l. non minus 
recte habet quam ap. Plat. Symp. |. ., quippe dici solitum de rebus iis, quae deo cuipiam dicatae 
sunt ac devotae. (Cf. Philemo Üsanni p. 247 sq. Scholiast. Philostr. Her. p. 862 Boissonad. ἄνα- 
χεῖσθαι χυρίως ἐπὶ τῶν ἀναθημάτων. Vid. Rhoer. ad Porphyr. De Abstin. Lib. IV, 21. p. 377, b., 
Wyttenbach, Ind, Plut. h, v. et Krabing. ad Synes. Calv, Enc. p. 177, qui simul de verbo drvez(9yuu, 


34 . ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ 


P. 115. τίς γὰρ o? τὰς δὲ ὀμμά- 
τω», τίς ὃ) οὐ τὰς δὲ ὤτων ^, τίς δ) 
οὗ τὰς διὰ γεύσεως, ὀσφρήσεώς τε καὶ 
ἀφῆς ἡδονὰς καὶ τέρψεις ἀποδέχεταε, 
τὴν ἡνίοχον "* μὴ φέρων σωφροσύνη», 
εἴργουσαν καὶ καθαιμάττουσαν» τὸν ἵπ-- 
πο» τῆς κακίας; 


Ῥ. 116. ἵνα μὴ χωλὴν "* τῆς ἀρε- 
τῆς .. ἀπενέγκηται τὴν δόξα». 


Ῥ. 118. ἐπιθυμεῖν ὥρας ἳὸ σωµά- 
τῶν. 


và ἄνω περισκοπεῖν **", 
P. 119. οὐκ elc δικαστήρια καὶ Φιά-- 


4 


Phaed. 65, A. τῶν ἠδονῶν αἳ διὰ 
τοῦ σώματός sity, Phaedr. 254, E. 00 
ἠνίοχος .. τήν τὲ .. γλῶτταν καὶ τὰς 
γνάθους καθήµαξε. 247, B. ὃ τῆς κάκης 


“ἵππος µετέχῶ». 


Legg. I, 634, A. οὗ .. χωλὴν τὴν dv- 
δρείαν vsevouoSeturxotoy. al. 


Legg. VIII, 831, C. τῆς ὥρας .. πει- 
vov. al. : 


Pol. VII, 529, A. «à ἄνω ὁρᾶν. οἱ. 
Theaet, 173, D. οὗτοι .. εἲς ἀγορὰν 





τος ταῖς τροπαϊς, quamquam VB. P. C. haec ita exhibent scripta: € φύλλων δίκην πρὸς ὥραν 9άλ- 
λοντα συναφαυαίνονται 1. 6. T. τρ. — In postremis huius loci προκοπτούσης Phot. cod. 237, p.309, a. 
40. Bekk. et A.: προκυπτούσης P. C. quod nimis quaesitum, quum προχόπτειν sit progredi, pro- 
vehi, zgoxvmt&» sensim emergere. Method. ap. Epiphan. p. 575, A. προκυψάσης εἲς τὸ φα- 
γερώτερον ἤδη τῆς dÀn9tíag. 


223 Τίς à' οὐ τὰς ÓV ὥτων P. Ο.: οὐ τὰς cet. A. quod non praetulerim; amat enim omnino 
Methodius anaphoras, et τές ter, ut hoc loco, repetitum in ιά τέ; p.244 sq.  Locutio αἱ ὃς ὁμ- 
µάτων ἠθδοναὲ εἰ simm. quae sequuntur, conformatae sunt ad Platonis |.1. in Phaedone. Conf. p.227. 
αἱ διὰ σώματος ἐπιθυμίαι.  Videas mea in Jahnii Annal. Philol. Supplem. Vol. XIII. Fasc. III, 
p. 404. 


224 Tov ἠνίοχον ur, φέρων, σωφρ. cet. A.: τὴν ἠγίοχον μὴ φέρων σωφρ., cet. P. C. voce 
ἡνίοχος attributive posita. Vid. annot. 46. Imaginem Platonicam, sumtam ex Phaedri l.1., quae 
verbis: τὴν ἡνίοχον σωφροσύνη» inest, illustravi ad Marc. Eugen. De Imbecill. Hom. p.37. 
(Zeitschr. f. d. hist. Theol. 1845. IV.). Noster paulo antea p. 115. τὸν ἐπιβάτην καθαραῖς φρεσὶν 
ἐποχούμενον ipse interpretatur τὸν Aoyicuóv. Lydus De Mensib. p. 6 Roeth. ὁ ἐν «αίδρῳ (sic ex 
emendatione Roeth,; vulg. Φαίδωνε, ut est in Cram. Anecd. Par. T. I, p. 313, 14.) «Σωκράτης παρα- 
didwcw ἠνίοχον μὲν τὸν νοῦν, ἵππους δὲ τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμει. Harum facultatum peiorem, 
nimirum eupiditatem, Plato Phaedr. p. 247, B. verbis: ὁ τῆς x&x5gc ἵππος µετέχων», significai, in 
quibus tamen istud µετέχων mihi de glossemate valde suspectum est, quum posterioris aetatis scri- 
ptores, qui locum laudarunt vel imitati sunt, eam vocem fere omiserint. "Vid. Act. Soc. Graec. 
Vol.I, p. 337. Sic Noster: τὸν ἵππον τῆς κακίας, vpce x&xm in καχία mutata, quam nonnulli codd. 
Platonis, ex glossemjte profectam, exhibent, Vid. Ast. Annott. in Phaedr. p. 412. Vocem Plato- 
nicam x&z:5 retinuerunt, qui locum in Phaedro respexerunt, Aen. Gaz. Theophr. p. 0. ed. Boissonad., 
euius vid. Not. p. 172, et Zachar. Mityl. Ammon. p. 150 Boissonad., apud quem Fronto Duc. Not. 
p. 457. eam vocem a temerariis emendandi conatibus, comparato Platonis loco, bene vindicavit. 
Adde Procl. Opp. ed. Cous. T. IV, p. 140. οἱ πλεῖστοι .. τὸ ἑαυτῶν πλῆθος προστησάµενοι τοῦ νοῦ 
xal τῆς ἑνώσεως, καὶ ἐπισπώμενοι τῷ τῆς κάκης ἵππῳ. Vox κάκη, quae ap. Plat. etiam alias 
obvia (vid. Ast. 1,1.), in Politico p. 309, A. a me recte, opinor, restituta est. "Vide Politici Edit. II. 
Turic. min. p. IX. Eandem vocem obiter restituam Aristidi Quintil. De Musica Lib. III, p. 163. Meib. 
(à φιλοσοφία) κακὸν οὐδὲν 5X αἰσχρὸν πλήν πονηρίας xci τοῦ xdxti dovitttw διοριζοαένη. Videlicet 
κάκῃ legendum pro κἀκεῖ, quod Meibomius omnes libros mss. habere testatur. Quod idem coniecit 
et versione expressit, χαχίᾳ vel xaxoic, sensum quidem Aristidis orationi restituit, non item pro- 
prietatem dictionis Platonicae, cuius ille studiosissimus fuit. Obliteratae vocis x&x5y exempla videsis 
ap. Creuzer. Annot. Crit. in Plot. Vol. I, p. 486, col. 1. et Vol. II, p. 1316, col. 1. 


225 Χωλὸς h.l. figurate est i. 4. mancus, imperfectus. Cf. Plat. Legg. 1l. |. et aliis locis, 
consignatis ab Astio Annott. in Phaed. p. 578. et Lex. Plat. T. III, p. 502 sq., qui Latinum clau- 
dus apte comparavit. Noster p. 57. χωλην τὴν ἀπόδειξιν τοῦ λόγου καταλεῖψαι. De translatis vocc. 
χωλός, χωλεύω, χωλεία, uti de Latinis claudus, claudicare, monui ad Jo. Glyc. De V. S. R. 

. 73. 195. οἱ Animadv. in Basil. Il, p. 192. Adde Procop. Comm. in Proverb. ed. Mai. p. 141. supr. 
ὅταν .. μὴ τῷ λόγῳ ὁ βίος συαμαρτυρῇ, ἀνάγκη χωλεύειν ἐνταῦθα τὴν ἀλήθειαν. Tzetz. in Anecd. 
Par. Cramer. T. 1, p. 115, 22., ubi χωλεύειν de versu claudicante usurpatur. «Χᾶωλεύεν et ἔπαμφο- 
τερίζειν, imperfectum et dubium esse, coniungit Niceph. Greg. Epist. 6, p. 12. Fasc. IX. Anecd. 
rero ο ο συγχωλεύειν exstat ap. Basil. M. Opp. T. II, p. 139, D. De translato χωλῶς 
vid. annot. . 


220 Ὥραν dicit iuvenilem florem, adiecta νοοθ, σωμάτων», ut h.1., vel σώματος, ut p. 192 
sq. Eandem vim simplex nomen ὧρα ap. Platon. haud raro habet. Confer locos, hie et p. 192. 
luxta positos, ac vid. Ast. Annott. in Protag. p. 8. et Lex. Plat. T. III, p. 680. Sic Noster p. 190. 
ἑραστην τῆς ὥρας ὄντα. 


ο 


227 Conf. p. 104. τὰς ἐπαγγελίας dvo περιαθροῦσι, ibique annott, In. formula: τὰ ἄνω 
περισκοπεῖν, τὰ (vo sunt coelestia, ut in similibus ap. Plat. locutionibus: τὰ ἄνω ὁρᾶν, Pol. 
l.l et VII, p. 510, A., et 5j Θέα τῶν ἄνω, Pol. VII, p. 517, B. Quamquam etiam in Ν. T. similia 
reperiuntur: τὰ ἄνω byrtiv Col. 8, 1., τὰ ἄνω φρονεῖν Col. 3, 2. 


U 





H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙ«Σ. 


ὅους παρερχοµένη 39, ὃθι 3  ἄνδρες 
ἀλιτροδίκαι τελέθουσιν. 


P. 120. ἀναγωγὸν *? εἶναι τὴν παρ-- 
θενία». 

P.122. elg ἄκαρπον ἀῤῥένων» ὄρε- 
ξιν *!* οἰστρηλατήύησαν τραπήναι παρὰ 
φύσι». 

P. 123. οὕτως ** γὰρ οὐκ ἐξίσταται 
ἄνθρωπος ἀπὸ oivov καὶ παραπαίει 
ὥςπερ ἀπὸ ζήλου καὶ ὀργῆς: οὕτως οὗ 
µεθύσχεταί τις ἀπὸ oivov καὶ παρα- 


3$ 


oix ἴσασι τὴν ó0óv, οὐδὲ ὅπου δικα- 
στήριον. ibid. δείπνα καὶ σὺν αὐλητρίσε 
κῶμοε, οὐδὲ ὄναρ πράττειν προςσίστα- 
ται αὐτοῖς. 

Pol. VII, 533, D. ἕλκει καὶ ἀνώγειε 
ἄνω. 

Legg. VIII, 841, D. σπέρµατα .. σπεί- 
Q&v .. ὤγονα ἀῤῥένων παρὰ φύσιν». 


Legg. I, 649, D. Φυμός, ἔρως, ὄβρις, 
ἁμαθία, φιλοκέρδεια, [δειλία;] ... καὶ 
zd»J' ὅσα δι ηδονῆς αὖ μµεθύσκοντα 
παράφρονας ποεεῖ. 


φρονεῖ, ὡς ἀπὸ ἄσης, ὡς ἀπὸ ἔρωτος, 
ὡς ἀπὸ ἀκρασίας. — 
P. 125. ἑτέρων (ἁμαρτημώτω»ν) μὲν 


Phaed. 69, A. ξυµβαίνει αὐτοῖς κρα-- 
κρατοῦσα, vq» ἑτέρων δὸ κρατουµένη 13, j 


τουµένοις υφ ἡἠδονὼν κρατεῖν ἄλλων 
B 9 9 0 





228 Παρερχομένη VB. P. C.: περιερχοµένη ΑΔ. Sed recte habet παρέρχεσθαι εἷς —. Of. v. c. 
Plat. Alcib. 1, p. 105, A. Ceterum Methodius h.l. de virgine casta praedicat, quae Plato Theaet. |. |. 
de philosopho genuino, lites hominum et commissationes vitante, pronuntiavit. θΘίασοι h. l. i. q. 
χῶμοι ap. Plat. Theaet. l.l. Θιάσου nomine translate deque coetu festo in meliorem partem accepto, 
virgines beatae συνδιασωτεύειν τῷ κυρίῳ p. 146. dicuntur, quemadmodum “«πόλλωνος Φιασῶται et 
similia in usu sunt. "Vid. Jacobs. ad Philostr. lmagg. p. 662. 

220 "09. P. C. de Valesii emendatione: ὅτι A. V. M. male, siquidem adverbium loci, quod ad 
δικαστήρια et θιάσους referatur, non coniunctio causalis desideratur. Post ὅθι coniunctionem τε, 
apud poétas saepe redundantem, ex Α. reposui, quum P. C. eam male omiserint. Neque enim 
dubium est, quin verba: 09. ... τελέθουσιν, particulam faciant hexametri, a Methodio nescio unde 
decerpti, id quod miror fefellisse Valesium et 1]. Hasium, qui haec Methodii in Ed. Paris. Thes. 
Ling. Gr. H. Stephani v. ἁλιτροδίκης attulit. Ἅ««λιτροδίκαι Methodio sunt viri, qui castitatis 
iura infringunt. Combefisius, ceteroquin more suo nugans, recte tamen vocem ὠλιτρόβιος com- 
parat. 

230 4ναγωχὸν VB. P. C.: ἀναγωγὴν A. Deinde παρδενίαν A. M.: παρθένον P. O. Tu mecum 
Ἱερίο: ἀναγωγον ... παρθενίαν, i. e. virginitatem vim ad coelestia perducendi ha- 
bere. Quemadmodum ἀγωγὸν dicitur, quod perducendi et pelliciendi vim habet (vid, 
Symbol, Crit. in Plat. Rempubl. ed. Turic. min. II. p. 10), ita ἀναγωγὸν est quod ad divinorum 
studium incitat, ex Platonico usu verbi ἀνάγειν, cuius exemplum cf. Pol. 1.1, Vid. Basil. 
Plotiniz. p. 899 sq. Combefisius h.l. inter varr. 1l. misere fluctuat, et tuendae lectioni ἀναγωγὸν ri- 
dieule adhibet Athenae. Lib. lL., ubi vis extractiva salivae ὦναγωγὸς πτυέλου vocatur. 

291 Conf. Plat. Legg. 1.1. σπέρματα σπείρειν ἄγονα ἀῤῥένων, et Legg. VIII, p. 838, E. 839, A., 
ubi vid. Ast. Animadvss. p. 400. Cum insequentibus verbis: παρά «vci», praeter locum ex Legg. 
iuxte positum ef. Legg. 1, p. 630, C., ubi vid. Ast. Animadvss. p. 52, a quo miror neglectam S. Pauli 
sententiam Ep. ad Rom.I, 20. 27. Adde Schleusner. Lex. N. T. T. II, p. 1310, v. φύσις. De verbo 
οἰστρηλατεῖν vid, annot. 400. " 

292 Οὕτως A.: οὕτω P.C. Atqui οὕτως ante consonantem ἐμφατικῶς ponitur. Vide Ast. Annott. 
in Plat. Gorg. p. 340. et Lex. Plat. T. II, p. 405. meque, si tanti est, ad El. Cret. col. 809. (1). 
Conf. Method. ap. Epiphan. p. 500, B., ubi οὕτως καὶ recte habet in apodosi, quae longiorem pro- 
tasin (ὡς γαρ —) excipit. Idem p. 558, A. ὥςπερ — (paucis interiectis), οὕτως καὶ —. ubi οὕτω 
Combefis. in Galland. Bibl. PP. T. III. p. 776, C., quod non praetulerim, quum οὕτως post ὡς et 
ὥσπερ suam quandam vim habeat, velut etiam p. 578, A. Adde annot. 087. Deinceps vocem οὐκ, 
ab A. male omissam, cum VB. P. C. addidi. Deinde ζήλου VB. P. C.: ζάλης A. male. Tum παρα- 
φρονεῖ VB. P.: παραπαίει A. C. molesta repetitione eiusdem verbi. Tu cf. Plat. Legg. 1.1. παρά- 
φρονας ποιεῖ, quae Methodius respexit, non minus quam in verbo µεθύσχεται illud: ut9voxov- 
τα, de quo vid. Ast. Animadvss. in Legg. p. 01 sq. et p. 80. Conf. haec Nostri p. 124. πᾶν τὸ 
µέθην φέρον xai ἔχστασιν τῇ ψυχῇ (τῆς ψυχῆς VB., ψυχῆς P. C. male; «φέρειν τινέ τι est cau- 
Sam rei cuiuspiam alicui existere, v. Plat. Conv. p. 184, E. 188, A. Phaed. p..88, B. al., id 
quod Astius Lex. Plat. T.I, p. 470. non satis advertit). Adde quae ex p. 125. in contextu attuli. 

enique ἄσης de meo dedi; ἄσσης A., λύπης VB. P. C. ex glossemate. ση, angor, ap. Plat. 
semel occurrit, nim. Tim. p. 71, C. λύπας καὶ ἄσας, ubi vid. Stallbaum. Combefisius de erp stulte 
cogitavit; recte tamen idem Possinum reprehendit propter interrogandi notas, post vocc. ὀργῆς et 
ἀχρασίας positas. 

. 283 Methodius de virgine loquitur, quae, venere dum abstinet, aliis dedita est peccatis. Qua 
ille in sententia exprimenda usus est verbis, a Platone pronuntiatis in simili argumento Phaed. 1. l., 
Ubi, ut h.l, χκρατεῖν et κρατεῖσθαι, sibi invicem opposita, argute copulantur. Quo de loquendi 
usu vid. Animadvss. in Basil. I, p. 11 sq., ubi haec verba etiam in argumento de moribus coniungi 
docui. Omnino: usitata Platoni κρατεῖν ἠδονῶν, ἐπιδυμιῶν simm. et χρατεῖσθαι vq ἡἠδονώὼν, ὑπὸ 
ἐπιθυμίας simm, Sic Method. ap. Epiphan. p.571, B. χωρὶς σώματος ὑπὸ ἀλόγου ἡδονῆς οὗ κρα- 
τεται 9 ψυχή. Quae nostro loco cernitur imitatio disputationis Platonicae in Phaedone (p. 69, Α.), 
non minus elucet p. 270, ubi attende illa: ἡδορὼς ἀντικαταλλασσόμενος ἠδοναϊῖς,. comparatis, quae 
illic iuxta posuimus, verbis ex Phaed. p. 69, A. ἡδονᾶς πρὸς ἡδονὰς ... καταλλάττεσθαι. — Videsis, 
quae Wyttenbachius ad eum locum de verbis ἀλλάττεσθαι, χαταλλάττεσθαι et ἀντικαταλλάττεσθαι 
monuit, p. 172 sq. ed. Lips. 


58 . ZFMIIOSION 

sl; ἀνθρώπους, ὥςπερ ἔοικεν 5, οὕπω | Pol. Vil, 532, B. πρὸς μὲν ... τὸ τοῦ 
τὸ ἀληθές, oi "5 μηδὲ φέροµεν ᾱ-- e φῶς ἔτι ἀδυναμία βλέπει», πρὸς 
(p. 129) κρατον ἐνταῦθα Φεάσασθαι τὴν | δὲ τὰ ἐν ὕδασι φαντάσματα. 
ἀφθαρσίαν, ὁπότε μηδὲ τὰς ἠλιακὰς 
φέροµεν ἀνέδην *" δεῖν ἀκτῖνας.ἀλλ ?* 
Ἰουδαῖοι μὲν τὴν σκιὰν τῆς εἰκόνος 
ερίτην ἀπὸ τῆς ἁληθείας κατηγγέλκα- 
σι», ἡμεῖς δὲ τὴν εἰκόνα τῆς κατ οὐ-- 
θανὸν διοικήσεως 3 ἐναργῶς ἐκθειάξο-- 
μεν. τὸ γὰρ ἁληθὲς ἀκριβώς uev ἀνά- 
στασιν δηλωφήσεταε, ὅπότε πρύςωπον 


Pol. X, 599, D. τρίτος ἀπὸ τῆς ἁλη- 
Φείας εἶ ἀρετῆς πέρι εἰδώλου δημεουρ-- 
γός. 


----- ο- ———— —À — 


Phaed. 67, A. yvecópsJo δι ἡμῶν 
αὐτῶν πᾶν τὸ εἰλικρινές' τοῦτο Ó. ἐστὶν 





annot. 160. et Symbol. in Epiph. p.55. Ἠϊδοε ita perscriptis, video ἄχρατα receptum a Dindorfio 
e cod. Ven., qui ἄχρα τὰ habet. 

245 Ὥσπερ ἔοιχεν A. M.: ὡς πέφυκεν VB. P. C. ex glossemate eius, qui formulam: octo 
ἔοιχεν, affirmantis, non dubitantis esse declaravit. "Vid. Ast. Lex. Plat. T. 1, p. 6015. Mox τὸ ὅλη- 
Φὲς A.: tdÀg9ic P. C. Utrumque per se recte habet; sed τὸ dÀg9éc suam quandam vim habet, qua 
tdÀg9ég caret. Τὸ ἀληθὲς habes ap. Plat. Gorg. p. 509, E. Theaet. p. 150, B. Pol. p. 300, D. Parm, 
p. 130, C., τάληθὲς Pol.ll, p. 368, C. Phaed. p. 66, D. et p. 07, B. Priore tamen Phaedonis loco 
nonnulli libri mss. τὸ ἀληθές, quod expressit Method. in imitatione illius loci ap. Epiphan. p. 507, D. 
Posteriore loco Astius, cuius vid. Annot. p.540, pro τἆληθές, quod Bekk. et Stallbaum. ex uno 
cod. receperunt, τὸ dÀy9éc reposuit. - 

240 Οἳ Δ. Μ. P. C.: s VB. V. pervagato mendi genere, quo οι in », saepissime abiit. "Videsis 
annott. in Jo, Glyc. De V. S. R. p. 76. 81. ei quae doctissimus Anglus ad Orig. De Orat. p^201, C. 
Ruae. T. I, p. 912, ὁ. notavit, Deinde ante φέροµεν A. βαστάξειν addit, βαστάσαι P. 0. Sed haec 

lossemata sunt verbi Φεάσασθαι, profecta ex eo usu verbi βαστάξειν, de quo vid. Schleusn. Lex. 

M. T. Τ. 1, p. 458. v. βαστάζειν (ad Jo. 16, 12.). Ac tantum abest, ut βαστάζειν ad sententiam 
necessarium sit, ut eam perturbet; conf. illa in seqq.: Φφέρομεν — ἰδεῖν —. ltaque delevi, De 
verbo Φεᾷσθαι ad mentem et animum translato vid. annot. 284. et 794. : 


247 ^4vídgv om. A. Ο.: ἀναίδην VB. P. In eadem re ἀναιδῶς recte habet ap. Xenoph. Mem. 
IV, 3, 14. ἑάν τις dvoidoc ἐγχειρῇ Φεάσδαι (τὸν ἥλιον). Sed ἀναίδην vox est nihili, pervagato 
mendo orta ex dvéd4v, quod h.l. tantundem valet, ac illud Xenophontis ἀγαιδῶς. Vid. annot. in 
El. Cret. col. 874 (7). Est autem celebrata Platonis sententia, hominem divina et aeterna ipsa per 
se non magis quam solem apertum contemplari posse. Vid. annot. in El. Cret. col. 767 (5). 770 (8). 
Verbis a me iuxta positis ex Pol. VII, p. $32, B. respicitur ad Pol. VII, p. 510, A., ubi homo ex 
ignorantia rerum divinarum emergens cum eo comparatur, qui ex spelunca subterranea liberatus 
luci adsuescere incipit, sed nondum tantum valet, ut solem intueatur ipsum. Priore loco pro vul- 
gato à! ἀδυναμίᾳ ego ἔτι ἀδυναμία reposui, Jamblichi secutus lectionem, a me annotatam in Sym- 
bolis Crit. in Plat. Rempubl., ed. Turic. min. II, p.11. Qui lectionem vulgatane defendere conati sunt 
VV. DD., ne unum quidem exemplum praepositionis ézí, ea qua illi volunt potestate positae, ex 
Platone attulerunt. "Vid. Schneid. ad Civitat. T. II, p. 317.  Lectioni ex Jamblicho receptae aliqua- 
tenus auxiliantur vv. ll.: ἀδυναμία, omissa praepositione, Vind, F. Flor. R.; δυναµία Ven. B. a m. 
pr. Ἔτι in ἐπὲ eo facilius abire potuit, quod nihil frequentius est corruptela, qua istae voces con- 
funduntur. Vid. v. c. Eldik. Suspic. Spec. p. 193. (Thes. Crit. Nov. ed. Schaef. T. 1.) et infra annot. 
321. Structura verborum. ἀθυναμία βλέπειν nullam offensionem habet. "Vid. Schneid. p. 318. et cf. 
Xenoph. Cyrop. V, 1, 21. ἀποδιδόναι, δὲ (χάριν) οὕπω ἀξίαν δύναμιν ἔχειν uot δοκὼ. Plotin. p. 400, 
B. τὸ αὐτὸ λέγεται ὃ δύναμιν ἔχει τὰ ἐκεὶ Φεωρεῖν. Quod autem nomen ἀδυναμία cum adverbio 
& copulatur: Graeci adverbia, praesertim temporis, substantivis adiicere solent. Sic usurpantur 
παραυτίκα (v. Ast. Annolt. in Plat. Phaedr. p. 321), πάλαι (cf. Plat. Pol. p. 273, B. Legg. VIII, 
p. 848, D. Symp. p. 189, D.), χδές (Plat. Tim. p. 27, A. Soph. p. 216, 4. Symp. p. 176, A.), alia. 
Vid. Warton. ad Theocrit. ld. VII, 5. Epigr. XVI, 4. A Graecis hoc structurae genus ad Latinos 
transiit. Cum verbis Platonis ἔτι αδυναμία haec Ciceronis apte comparaveris Or. Catil. 1I, 12, 27: 
Mea lenitas adhuc si cui solutior visa est, hoc exspectavit, ut id quod latebat erumperet, 
ubi vid. Moeb. p. 180. Alia ex hoc genere, praesertim ex poétis, congesserunt Voss. Inst. Orat. 
Lib. V, cap. 6, p. 8317 —319. Interpp. Plaut. Pers. III, 1, 57. Trucul. I, 1, 42. Tennul, ad Frontin. 
Strateg. II, 8, 17. Burmann. ad Propert. I, 1, 2. p. 5. Bosch. ad Apul. Apol. p. 456, 5. p. 550, a., quo 
rum nonnulli Graeca cum Latinis compararunt, uti fecit Huetius ad Anthol. Graec. T. III, p. 41, a. 
ed. Bosch. Ceterum nomen ἀδυναμία aptius quam verbum βλέπειν post praegressa: 59 λύσις — μὲ- 
ταστροφἡ — ἐπάνοδος, infertur, et ex verbis: ἔτι ἀδυναμία, non minus facile quam. ex vulgatis: 
ἐπ᾽ ἀδυναμίᾳ, contrarium ad insequentia: πρὸς δὲ τὰ ἐν ὕδασι φαντάσματα suppletur. 


.248 1411 A.: ἀλλὰ P. C., quod displicet, Conf. annot, 477. Deinde σκιὰν τῆς εἰκόνος P. 0.: 
σχιὰν dz τῆς εἰκόνος A. Sed praepositio temere huc illata ex proximis, in quibus verba: τρέτην 
ἀπὸ τῆς ἀληθείας, apta immutatione assumta sunt ex Pol, |. ]., ubi Homerus in iis, quae virtutem 
spectent, tertius a veritate esse demonstratur. Scriptores, qui illuc respexerunt, Schneiderus Civit. 
T. IIl, p. 207. laudavit. Comparandus autem ipsius locus Platonis Pol. IX, p. 587, C. ἡδονῆς τρίτῳ 
εἰδώλῳ πρὸς ἀλήθειαν dz ἐκείνου ξυγοικοῖ ἄν. Utrumque locum miror neglectum ab Astio Lex. 
Plat. T. III, p. 419. Adde Symbol. in Epiphan. p. 88 sq. 

249 Ecclesiam, quippe imaginem coelestis gubernationis, Methodius h. l. significat. Conf. p. 129 
sq. ἡ μὲν σκηνὴ (nempe illa Iudaeorum) σύμβολον ἦν τῆς ἐκκλησίας, ἡ δὲ ἐκκλησέα τῶν οὐ- 
ρανῶὼ». 





H ΠΕΡΙ ATNELAZ. 


κατὸ πρόςωπον '* τὴν ἁγίαν σκηνήν *5t, 
τὴν πόλιν τὴν ἐν οὐρανοῖς, Qc τεχνίτης 
καὶ δημιουργὸς 0 Φεός, ἆλλ o) δι’ 
αἰνιμάτων καὶ ἐκ µέρους ἐποπτεύ-- 
Copy. 


99 


ἴσως τὸ ἀληθές. Pol. ΙΧ, 592, B. loco ad 
p. 106. allato. Pol. VII, 530, A. τῷ τοῦ 
οὐρανοῦ δηµιουργῷ. Phaedr. 250, C. εὐ-- 
ῥαέμονα φάσματα .. ἐποπτεύοντες ἓν 
αὐγῇ καθαρᾷ. 


Ῥ. 131. Ταῦτά σοι ὥς ἐκ τοῦ πα- 
ραχρῆμα κἀγὼ κατὰ Óv— (p.132) ναµιν 
ὑπὲρ ἀγνείας 35, à 4ρετή, συμβάλλομαι. 

Oratio VE. 

πειράσοµαι δὴ κατὰ ὀύναμιν κά-- 
γὼ '* sic τὸ προκείµενον εἰςενέγκασύαί 
τι, xaT^ ἐμαυτὴν "^ μέντοι καὶ οὐ πρὺς 


Symp. 185, C. loco ad p. 50 allato. 


Symp. 199, A. οὐ γὰρ ἔτι ἐγκωμιαζω 
τοῦτον τὸν τρόπο» οὐ γὰρ ἂν δυναίµη», 
οὗ μέντοι. ἀλλὰ τά ys ἀληθηῆ, cl βού-- 


250 Verba: πρόςωπον κατά πρόςωπο», pariter atque illa: ὃν αἰνι)αάτων καὶ ἐκ µέρους, paul- 
lülum sunt immutata ex Ep. ad 1 Cor. 19, 12, ubi attende ista: 4d» ἑςόπτρου ἐν αἰνίγαατι --- — 
πρόςωπον πρὸς πρόςωπον — — ix ufgov; —. Quod autem Noster ἐποπτεύειν (ἐποπτεύσομεν A. 
M. P. C.: ἐποπτεύσοιμεν VB. V. male), quam cum Apostolo ἐπιγινώσχειν dicere maluit, in ea re 
secutus. est metaphoram Platonicam, a mysteriis sumtam. Cf. Phaedr. l. l. et Symp. p. 200, E. τὰ 
δὲ τέλέα καὶ ἐποπτικὸ .. οὐκ oi^ εἰ oióg τ ἂν εἴης (µυηθῆναι). Vid. Ast. Annott. in Phaedr. 
p. 441. Animadvss. in S. Basil. I, p. 128 sq. Huc pertinent Methodii verba p. 153, in contextu suo 
loco allata, et ista p. 199. µέχριπερ ἂν ... unxéti δι ἐπιστήμης κατασχέψηται τὸ ὄν, ἀλλὰ τρανῶς 
ἐποπτεύση. Quorum contraria sunt haec eiusdem ap. Phot. cod. 254. p. 298, a. 5. 6. διά πίστεως .. 
ἐπιβαίνομεν ἔτι ἀτρανοτάτῳ λογισμῷ τὰ ἐκεῖ πράγωατα κατοπτεύοντες cet. Platonicam locutionem 
eum Paulina Clemens Alex. item copulavit Strom. VII, p. 732. πρόςωπον πρὸς πρὀςωπον ἐπιστημο- 
νιχῶς x«i καταληπτικῶς τὸν 9tóv ἐποπτεύει». Ceterum de illa Dei cognitione πρόςωπο» κατῷ πρός- 
ωπον docte exposuit Elias Cret. ad Gregor. Naz. Or. XXII, p. 589, D. 590, A. col. 855. 

251 Τήὴν ἁγίαν σχηνήν, oppositam ludaeorum σκηνῇ, coelum sedesque beatas intelligit, ut in 
seqq. τὴν πόλιν τὴν ἓν οὐρανοῖς, quibus de verbis vid. annot. 206. Mox δημιουργὸς A. Ρ.: ἐκδη- 
μιουργὸς C., et statim post ὁ δεὸς A.: θεός, omisso articulo, P. C. Sed ἐκδημιουργὸς vox est 
nihili, et articulus recte habet. Confer fontem horum verborum Epist. ad Hebr. 11, 10. ἐξεδέχετο 
γὰρ τὴν τοὺς .θεμελίους ἔχουσαν πόλιν, ἧς τεχνίτης x«i δηµιουργὸς ὁ Θεός. Deum, quippe 
coeli et universi mundi opificem, Plato δηαιουργοῦ nomine primus ornavit. Cf. Pol. 1.1. Tim. p. 29, 
A. 41, A. 68, E. 69, C. Inde Deus d5uwovoyoc celebratus Philoni et scriptoribus tum sacris, tum 
ecclesiasticis. Vid. Carpzov. SS. Exercitatt. in S. Paulli Epist. ad Hebraeos ex Philone Alex. p. 520 sq. 
Sehleusner. Lex. in N. T. T. I, p. 586. v. δημιουργός. Adde Method. ap. Epiph. p. 540, C. 543, C. 
ap. Phot. cod. 234. p. 901, b. 4. 5. Bekk., cod. 235. p. 302, ὁ. 22. 30. 34. 39. 41. p. 303, 5. 36. 37., in 
fragmentis libri περε τοῦ αὐτεξουσίου ap. Phot. cod. 230. et ap. Meurs. in Varr. Divinis (plurimis lo- 
cis), et Homil. in Symeon. et Annam, ed. Pantin. p. 74. 146. ὁ óÓquiovoyóc xal πλαστουργὸς τῶν 
ἁπάντων». Secundum Plat. Tim. p. 20, A. Φημιουργεῖν de Deo idem Symp. p. 199. 237 (bis), ap. Phot. 
cod. 235. p. 303, a. 1. 24. p. 304, a. 33. 39. 6. 14., in fragmentis libri περὲ τοῦ αὐτεξουσίου ap. Phot. 
cod. 236. el ap. Meurs. in Varr. Divinis (saepissime), et Homil. in Sym. et Annam p. 50. Quid? quod 
idem Deum, de Valentinianorum quidem sententia, τῇ vAg συνδημιουργεῖν dicit ap. Phot. p. 305, a. 
24. (ap. Meurs. V. Divin. p. 107.). 

252 'Ynép ayvt(ag add. A. M. P.: om. VB. V. Sed haec verba istic non minus recte habent, 
quam locis consignatis annot. 126. Praegressa: κατὰ δύναμιν, quae p. 132. et in in perora- 
tionum clausulis p. 50. et 92. reperiuntur, idem sibi volunt atque ista p. 278. καθ ὅσον ἐγὼ δύνα- 
μαι, sumta ex Plat. Symp. p. 197, ut annot. 1260. docui. Quamquam Methodius plenius dicere pote- 
rat: κατ éuzv δύναμιν. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 568. (κατὰ Φύναμιν). — In iis, quae hunc 
locum ap. Method. praecedunt, mendosa sunt ista: τᾶς προςευχὰς ἀναπεμπάζουσα κυρίῳ. — Legen- 
dum: ἀναπέωπουσα, coll. p. 281. ὕμνον ἀναπέμψαι tQ. κυρίῳ. 

253 Κατὰ δύναμιν xdyo A. C.: xdyo κατα δύναμιν P., ut in praegressis p. 131 sq. Sed prior 
verborum collocatio non minus recte habet. Confer p. 50. et quem in annot. 126. ex p. 92. attuli 
locum. In seqq. εἰςφέρειν i. q. συωβάλλεσθαι p. 50. et in fine orationis superioris; conf. Plat. Symp. 
loco illic et p. 50 comparato. «Συνειςφέρειν plenius Noster p. 92. Verbum εἰσφέρειν, uti συμβάλ- 
λομαι, de ἐράνῳ proprie dicitur, sive ea voce symbola convivarum (vid. Herald. Animadv. p. 430. 
Observat. et Emend. c. 43. et 44. Duport. Praelectt. in Theophr. p. 101—196. Interpp. Terentii Eun. 
9, 4, 1.), sive pecunia amico pauperi subministrata declaratur (vid. Casaubon. ad Athenae. L. VIII, 
p.902, T. IV. p. 670 Sehweigh. q. v. p.671. Herald. Obs. et Em. c. 45. et quos Wyttenbach. ad 
Plutarch. p. 41, E. laudavit). In pecuniae ἐράνῳ verbo εἰςφέρειν Plato Pol. I, p. 337, D. usus est. 
Deinde ἔρανος ad summam disputationum a compluribus habitarum transfertur (vid. Wyttenbach. 
l.1), quique eas habent εἰςφέρειν vel συµβάλλεσθαι translate dicuntur (vid. Wyttenbach. ad Plu- 
tarch. p. 40, E.). Hac metaphora Plato Jocyor εἰσφέρειν dicit Symp. p. 177, Ο., et συμβάλλεσθαι 
P. 185, C., quem Noster ll. ll. imitatus est. Athenae, L. VI, p. 271, B. συαβάλλοµαέ τι xal αὐτὸς 
µέλος εἲς ἔρωτα τῷ σοφῷ καὶ φιλτάτῳ 4ηαοκρίτῳ, ubi, sive vulgatam tenes lectionem, sive eic ἔρανον 
ponis pro εἰς ἔρωτα, ad Symp. p. 185, C. alluditur, uti pulcre vidit Casaubon. q. v. T. III, p. 609 
Schweigb. Graeco συµβάλλεσθαι, ad sermonum symbolas translato, Latinum coniectare respon- 
det, Gell. N. A. VI, 19: coniectare ad coenulam non cupedias ciborum, sed argu- 
lias quaestionum. 

204 Id est: meo more modoque. Praepositio κατὰ modum ac rationem declarat, ut ap. 
Plat. Symp. 1.1., Apol. p. 17, B. al. Vid. Fischer. ad Apol. p. 68sq. Matthiae. Gr. Gr. $. 581, p. 1154. 
Ast. Lex, Plat. T. II, p. 143. et quos laudavi in Nov. Annal. Philol, Vol. XLIX, Fasc. IV, p. 395. 
Recte Moschopulus περὲ 0&0. p. 27. (5 xatd) ὅτε .. ὁμοιότητα δηλοῖ, αἰτιατικῇ συντάσσεται. In 


40 . 


và εἱρημένα. o) γὰρ ἂν δυναίµην ἐφά- 
μιλλα τούτοις οὕτω ποικίλως καὶ λαµ-- 
πρὠς ἀπειργασμένοις φιλοσοφεῖν. 

P.133. ἐπιχειρὼ λέγειν, οὐδὲν προ-- 
Φυµίας καδυφειµένη 35. ἀρκτέον δὲ ἐν-- 
τεῦύεγ. 

τοὺς χαρακτῆρας τῆς ὄψεως 355 ἐχεί-- 
vqc, πρὸς ἣν ἀφορῶν 0 Φεὸς ἀθάνατον 
μορφὴν καὶ ἀνώλεῦρον ἐχούσας αὐτὰς 
ὠπειργάζετο. 

τὸ .. ἀγέννητον κάλλος καὶ ἀσώμα- 
τον καὶ µή-- (p. 134) τε ἀρχόμενον µήτε 
q3Jivov '* , ἆλλ ἄτρεπτον καὶ ἀγήρων. 


Ῥ. 130. τὸ κάλλος (τῆς ψυχῆς) .. 
τοιοῦτον», ὁποῖον αὐτὸς 3 ὁ συστησά-- 
µενος αὐτὸ καὶ ζωγραφήσας ἀπετύπωσε, 
τὴν αἰώνιον ἀπομιμησάμενος φύσιν καὶ 
νοητή», fc καὶ χαρακτήρ ἐστιν ὃ ἄν-- 
Όρωπος καὶ ἀπεικόνισμα, γεγονὼς (p. 
136) οἷον ἄγαλμά 50 σι περικαλλέστατο». 


A3YMIIOSION 


λεσθε, ἐφέλω εἰπεῖν κατ ἐμαυτόν», οὐ 
πρὸς τοὺς ὑμετέρους λόγους. 


Symp. 210, A. ἐρῶ μὲν οὖν .. ἐγὼ 
καὶ προύὐυμίας οὐδὲν ἀπολείψω. Hipp. 
Min. 364, A. ἐντεῦφεν γὰρ ἤρχου. 

Tim. 29, A. ὅᾗλον ὡς πρὸς τὸ aí- 
ὅιον (παράδειγµα) ἔβλεπεν (0 δηµι- 
ουὐθγός). 


Symp. 211, A. «Φαυμαστόν τι τὴν 
φύσιν καλόν, .. ἀεὶ ὂν καὶ οὔτε γιγνό- 
µενον ουτε ἀπολλύμενον, οὔτε αὐξανο- 
µενον οὔτε qJivov. 


Tim. 29, A. loco ad p. 29 sq. allato. 
Tim. 31, C. xig9ày αὐτὸ καὶ ζών 


ἐνενόησε voy» ἀῑδίων «Φεῶν yeyovóoc 
ἄγαλμα ὃ γεννήσας πατήρ. 


P. 137. ὥσπερ σκιαγραφούσας *9 Phaed. 69, B. μὴ σκιαγραφία τις 4 





seqq.: οὐ πρὸς τὰ εἰρημένα, non ad ea, quae dicta sunt, praep. πρὸς comparationi inservit, 
ut ap. Plat. Symp. l.l, id quod Astius Lex. Plat. T. III, p. 188. varia commiscendo non animad- 
vertit. Moschopulus περὶ σχεὸ. p. 25. ἡ πρὸς .. αἰτιατικῇ συντάσσεται, .. Ort δηλοῖ τὸ ποιεῖν τι 
πρὸς ἕτερον ἀφορῶντα, ὡς πρὸς παράδειγµα, quibus quod adiicit exemplum: olov: δω πρὸς αὐ- 
λόν, ad rem non facit. Tu vide Duport. Praelectt. in Theophrast. p. 214. Jens. Lectt. Lucian. p. 47 sq. 
273 sq. Uster. ad Plutarch. Consol. ad Apollon. p. 51. (ad p. 109, F.). Ea praepositionis vis H. Ste- 
phanum fefellit, quum Epist. ad J. Dalecamp. p. 137. apud Plut. Cons. ad Apoll. p. 117, E. particip. 
ἀφορῶσιν ante αἰῶνα, coll. p. 111, C., excidisse suspicaretur, quam coniecturam Usterius p. 02. 
notare debebat. Eandem vim Lat. ad habet. "Vid. Gronov. Obss. IV, 6. p. 581 Platner. 

255 Elegantius Plato: προθυµίας οὐδὲν ἀπολείπειν, Symp. l. , Men. p. 77, A., et προθδυµίας 
οὐδὲν ἐλλείπειν Tim. p. 20, C. Vid. Stallbaum. ad Pol. VII, p. 533, A. — ad Symp. l.l. Wytten- 
bach. Ind. Plut. vv. Dco et προθυμία. Melius Noster ap. Epiphan. p. 5860, B. ωηδὲν ἑλλεί- 
ποντες σπουδῆς, ἔστ ἂν τὸ στῖφος αὐτῶν tlc quyrv ἀνατρέψαντες ἀπώσωνται τῶν ὅρων ἔξω. 
--- ἵπ seqq. attende formam ἀρχτέον, quae ap. Plat. semel, nim. Tim. p. 48, B., reperitur. Ceterum 
Q' ἐντεῦθεν Α.: δὲ ἐντεῦθεν P. C. efficacius. 

250 Ὄψιν dicit exemplar aeternum, ad quod respiciens Deus animas, sicuti omnia, quae mundo 
continentur, creavit. "Vid. annot. 242. Sic Plato vocem ὄψις obiective, quod dicunt, de idearum 
spectaculo usurpavit Phaedr. p. 250, B. Αά inseqq.: «θάνατον μµορφὴν xai ἀνώλεθρον ἐχούσας, 
cf. Method. ap. Epiphan. p. 559, C. D. ubi vid. annot. 620. Mog») i.q. φύσις, οὐσία, vut Philipp. 
2, 6. Vid. El. Cret. col. 810. (fol. 122. v. s.). Ceterum Methodium h.l. cum Origene et aliis ani- 
mas a Deo simul creatas existimare, recte docet Allatius Not. p: 300 sq., qui tamen de fonte sen- 
tentiae Platonico tacet. 

257 lta refinxi mendosam scripturam φθίνον A.P. C. In proximis de forma ἀγήρωγ (ἀγήρω 
A. P. C.) vid. annot. 124. Quem ex Plat. Symp. iuxta posui locum, itidem ante oculos habuit 
Pseudo-Dionysius Areop. De Div. Nom. cap.4. $.7. p.396, C. "Vid. Epimetr. I. ad Basil. Plotin. 

. 49. 
z 958 .4ὐτὸς A. P.: αὐτὸ male, quum αὐτὸ insequatur. Metaphoram ζωγραφήσας illustravi annot. 04. 
De proximis: rz» αἰώνιον ... νοητήν, vid. annot. 242. Quod Methodius pergit: $c ... ἀπεικόνισμα, 
hisce ad Gen. 1, 27. respicitur. Conf. p. 134. ἐτεκτήνατο κατ εἰχόνα τῆς εἰκόνος ἑαυτοῦ τὴν ψυχήν. 
Hinc Noster animae p. 194. Φεοείκελον αὐγὴν tribuit, voce Homerica Φεοεέκελος a Platone sumta 
Pol. VI, p. 501, B. ««ὐγὴ ἀρετῆς Methodius Symp. p. 205. Heraeliti est sententia, a librariis et a VV. 
DD. varie corrupta: αὐγὴ ξηρὴ ψυχἠ σοφωτάτη, apud Herm. Schol. in Plat. Phaedr. p. 73, ubi vid. 
Ast. not. p. 207. Hinc celebrata Platonicis anima αὐγοειδῆς et vehiculum animae αὐγοειδές. Vid. 
Boissonad. ad Aen. Gaz. p. 283. Creuzer. ad Olympiodor. in Alcib. I, p. 16. 17. et Act. Soc. 6r. 
Lips. I, p. 334 sq. Apud Suid. v. αὐγοειδής, pro ἀστροειδεῖ σώματι legendum ὀστρεώδει c., id 
quod Boissonadium et Creuzerum fefellit. n 

200 In istis virgula ab A. post γεγονῶς, a P. C. ante hanc vocem ponitur. Prior ratio, qua 
verba x. ἐστιν ... γεγονὼς copulantur, per se recte habet, quum εἶναι cum partic. alius verbi saepe 
coniungatur. Cf. v. c. Plat. Legg. IIl, p. 606, D. καλῶς τοίνυν γεγονὸς ἂν εἴη, et vid. Ast. Lex. 
Plat. T. I, p. 622. meaque ad Jo. Glyc. De V. S. R. p. 64. 121. Sed ex ratione posteriore verba: 
γεγονὼς (nim. ó ἄνθρωπος) olov ἄγαλμα, ad fontem Platonicum Tim. p. 37, C. γεγονὸς (nim. Τὸ 
πᾶν) ἄγαλμα, propius accedunt. - Neque enim dubium est, quin quae de mundo, ad aeternum boni 
exemplar conformato, Plato dixit, Noster ad hominem, tanquam divinae naturae simulacrum, trans- 
tulerit, Sic homo ἄγαλμα Dei Nostro αρ. Epiphan. p. 540, D. 542, B. C. et Dei εὐπρεπέστατον τέχνημᾶ 
p. 950, C. Conf. annot. 58. 

260 «Σκιαγραφεῖν h.l. non minus Platonicum est, quam σχκιαγραφία Phaed, 1.1, ubi vid. Wyt- 
tenbach. p. 170 sq. ed. Lugd. Bat. et Ast. Annott. p. 564 sq., cuius adde Lex. Plat. T. III, p. 292 sq. 








H ΠΕΡΙ AT NELAG. ' 4f 


3A 


μᾶλλον οἴδωλον ἀρετῆς $ αὐτὴν ἔργα-- 
ζομένας ἔμπνουν τὴν ἀλήύθεια». 

Ῥ. 145. ἡμεῖς .. κυρίως οἱ ζῶντές 
ἐσμεν αἱ ψΨυχαέ **t, 

λαμπάᾶδας φέρουσαε 3" (sc. animae) 
χεχοσµηµένας οὐκ ἀλλοτρίφῳ καὶ κοσµεκῷ 
χόσμῳ τινέ, ἀλλὰ τῷ «φρονήσεως καὶ 
ὁικαιοσύνης. | 

Ταῦτα τῶν ἡμετέρων 35 .. và ὄρ- 
Ίια µυσεηρίω»' αὗται τῶν ἐν παρ9ε- 
víe µυσταγωγηύΦέντων αἱ τελεταί. 


P. 146. συγχορεύω '"* .. τῷ Χριστῷ 
κατ οὐρανὸν ἀμφὶ τὸν ἄναρχον καὶ 
ἀνώλεθρο» βασιλέα. 


P. 141. vai ud τὸν ἁμετέρας ζωᾶς 


ῥεξαντα χέλευνον *55, 
Zoi τύνδε πλεκτὸν  στέφανον ἐκ 


ᾗ τοιαύτη ἀρετή. Symp. 212, Α.“τίκτειν 
οὐκ εἴδωλα ἀρετῆς, .. ἀλλ ἀληθῃ. 
Axioch. 365, E. ἡμεῖς .. ἐσμὲν ψυχή. 


Phaed. 114, E. κοσµήσας τὴν ψυχὴν — 


οὐκ ἀλλοτρίῳ ἀλλὰ τῷ αὐτῆς κόσμφ, 
σωφροσύνῃ τε καὶ δικαιοσύνη. 
Phaedr. 990, B. εἶδόν τε καὶ ἐτελοῦν-- 
το τῶν τελετών ἣν φέμις λέγειν µακα-- 
θεωτάτη» (C.), 2v ὠργιάζομεν .. εὖδαί-- 
µονα φάσματα µυούµενοέ τε καὶ ἐπο- 
πτεύορτες. 
. Axioch. 366, A. τῆς ἐκεῖσε διαίτης 
καὶ χορείας ὀριγγρωμένη. 


Aur. Carn. 47. vai ud τὸν ἁμετέρᾳ 
ψυχᾷ παραδόντα τετρακτύν. Eurip. Hip- 


pol. 73 sq. Zoi τόνδε πλεκτὸν στέφανον 





w. σχιαγραφία εἰ σχιαγραφῶ. 1n seqq. vocem εἴθωλον A. M. P. habent: om. V. "Tu confer Plat. 
Symp. 1. 1. 

501 Haec ad Thess. I, 4, 17. pertinent; explicatio verborum inde allatorum: sutic οἱ ζώντες, 
accommodata sententiae Platonicae Alcib. I, p. 130, C. Phaed. p. 115, C. Ax. 1.1., unde Methodius cum 
sententia simul enuntiationem eius mutuatus est. Conf. Cicero Tusc. Disput. XXII, 52. Fragm. Lib. 
VI. De Rep. cap. 8. et vide Ast. Annott. in Phaed. p. 820. meque Animadvss. in Basil. I, p. 161. et 
in Nov. Annal. Philol. Supplem. Vol. XIII, Fasc..IIl, p. 404. Sententiam Platonicam Methodius ex- 
plicandis S. Pauli verbis laudatis item adhibet ap. Phot. cod. 234, p. 298, 5. 16. 17. Bekk., eádemque 
idem in interpretatione loci ex 2 Cor. 5, 1. up. Phot. cod. 234. p. 297, 6. 7. 8. utitur. Videsis etiam 
Eliam Cret., Gregorii Naz. commentatorem, col. 770. (f. 26 v.i.) ibique annot. 8., et col. 886. (f. 808 
v. m.) cum annot. 7. 

202 Partem ista faciunt allegoricae interpretationis loci ap. Matth. 25, 1—8. Mox vocem xó- 
€u9, quam A. P. addunt, C. male omittit. Tu cf. Plat. Phaed. |. l. et vid. annot. 59. Deinde τῷ 
4.: τὸ Ῥ. C. pessime. 

263 '᾿Ἡμετέρων A.P. C.: ὑμετέρων VB. Sed nostra virginum Christianarum mysteria Me- 
thodius dicit, simul ille perstringens paganorum mysteria, quae nimirum a communione et tanquam 
iniiatione divinarum virtutum toto coelo differant. Cf. p. 171. ibique annot. 2901., p. 173. et annot. 
904. Similiter Plato vocabula mysteriorum propria Phaedri loco l. ad contemplationem rerum coe- 
letium ita transtulit, ut haec vera mysteria esse significaret. Vid. Ast. Annott. in Phaedr. p. 441 sq. 
et cf. annot. 250. - 

204 Celebrata scriptoribus Platonicis imago, qua mentes coelestes s. angeli et animae beatorum 
choros sive choreas cum Deo in coelis agere finguntur. Praeivit Plato in Phaedro p. 250, B. σὺν 
εὐδαίμονι yop unde auctor Axiochi l.l. profecit. De χορῷ cf. Method. p. 156. τὸ τάγμα καὶ τὸν 
χορὸν τὸν ἅγιον ... τῶν παρθδένω»: Hermes Trismeg. ed. Paris. p. 22, ubi χοροὲ δαιμόνων com- 
memorantur: p.43. animae daemones factae elc τὸν τῶν Φεῶν χορὸν (τῶν hoc loco excjdit) 
ἁπλανῶὼν χορεύουσι. χοροὲ δὲ δύο Φεὼν, Ó μὲν τῶν πλανωμένων, ó δὲ và» ἁπλανῶν (in quibus 
beatorum chorus confusus cum astrorum choro s. chorea, de quibus videas Wyttenbach. ad Eunap. 
p. 118. Ast. ad Plat, Phaedr. p. 401. meque in Animadvss. in Basil. I, p. 147): p. 65. ἐξελθὼν A 
τοῦ σώματος ὀδηγηθήσεται .. elg τὸν τῶν δεῶν xai µακάρων χορὀν: p.902. δαιμόνων χοροὲ περὲ 
αὐτὸν πολλοὲ καὶ ποιχέλαις στρατείαις (leg. στρατιαῖς coll. annot. 140) ἐοικότες, unde auctor Dialogi 
Hermippi, a Blochio editi, p. 22. inf. profecit: p.903. ὑπὸ τούτῳ δὲ ἐτάγη ὃ τῶν δαιμόνων χορός, 
μᾶλλον δὲ χοροί. πολλοὶ γὰρ οὗτοι xci ποικίλοι. De χορείᾳ cf. Procop. Comm. in Proverb. p. 28 
Mai., ubi locutio πρὸς τὴν d»« χορείαν ὁδεύει»: Auctor Hymni in Christum ap. Barth. Adverss, II, 
15. (vs. 9) ἄγγέλων Φθεῖαι διὰ coU χορεῖαι | εἰσὶν —: Cram. Anecd. Ox. T. III, p. 165. uera τῶν 
ἐγγέλων χορείαν ἐστήσατο.. Verbum χορεύειν habes ap. Herm. Trismeg. p.43. loco supra allato, 
et ap. Nostrum p. 178. αἱ δὲ (nim. virgines beatae; «i£ δὲ A. M. C. melius quam d& δὲ VB. V. P.) 
χορέεύουσιν ἐμμελὼς γεραίρουσαι τὸν δεόν. Adde Greg. Naz. Or. XXVIII, p. 521, D. χαθαρὰς φό- 
σεις ... περὶ τὸ πρῶτον αἴτιον ἀεὲ χορευούσας, ad quae cf. El. Cret. col. 795. ibique annot. 2. Plura 
de toto hoc translate loquendi genere dabunt Wyttenbach. ad Eunap. p. 118. et Basilius Plotin. 
p. 42 84. 

205 His verbis Methodius praegressa: τεύξεσθε γὰρ τῶν ἐπαγγελμάτων, tanquam iureiurando 
per Christum facto confirmat. Quapropter post ἐπαγγελμάτων nonnisi ὑποστιγμὴ cum P. et C., 
non τελεία cum.A. G. ponenda est. Sive autem ista verba continua oratione cum A. P. scribis, - 
sive versus instar cum C. separatim ponis, certe versum hexameirum efficiunt, adoptato dorismo 
conformatum ad Aurei Carminis vs. 47, quo praegressa: Ταῦτά σε τῆς Φείης ἀρετῆς elc ἴχνια 95,06, 
lanquam iureiurando per Pythagoram facto item corroborantur. Male illic quoque nonnulli Τέ- 
λείαν ante Noi ud — ponunt. e versu illo, quem alii aliter scribunt, vid. Kuster. ad Jamblich. 
V. P. cap. 28, p. 316 Kiessl. et Corsin, ad Plutarch. Plac. Philos. 1, 3. p. 10. 

200 Ante πλεκτὸν P. προφητίαις add. (προφητείαις C., προφητείας VB.), quod, quippe a sciolo 
ες seqq. interpolatum, Α. recte omittit. Deinde κοσµήσασα P.: κοµίσασα A.C. zu vide Eurip. 


t 


49 ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ 


τῶν προφητικών λειμώνω», ὦ Αρετή, | ἐξ ἀκηράτου λειμῶνος, ὦ δέσποινα, xo- 
κἀγὼ κοσµήσασα προσφέρω. σµήσας φέρω. 
Oratio VIE. | 
P.149. Eig ερόπος ἁληθὴς ἐπαί- 
νων ' οὗτός ἐστιν .. καὶ σεμνός, ὃπό-- 
ταν Ó ἐπαινῶν τοῦ ἐπαινουμένου καὶ 
τῶν ἐπαίνων κρείετω παρέχη μάρτυρα. 
P. 152. ἐρᾷ γὰρ 0 λόγος οὐδενὸς 
τών σαρχός, Ott μὴ πέφυκεν ἀποδέ- 
χεσθαέ τι τῶν φὐειροµένων, olov χεῖ- 
occ ᾖ περόσώωτεον ᾖ πόδας 9, ἆλλ elc 


Plat. Symp. 195, A. elg δὲ ερόπας ὁρ-- 
Φὸς παντὸς ἐπαίνου περὶ παντός, Aóyo 
διελθεῖν οἷος οἵων αἴτιος ὢν τυγχάνει 
περὶ οὗ ἂν ὃ λόγος 4. 
ο Symp. 211, A. o2 αὖ φαντασθή- 
σεται αὐτῷ τὸ καλὸν olor πρόὀςωπόν τι 
οὐδὲ χεῖρες οὐδὲ ἄλλο οὐδὲν ὧν σώμα 
μετέχει. 211, E. αὐτὸ τὸ Φεἴον καλὸν .. 


αὐτὸ τὸ ἄθλον καὶ πνευματικὸν βλέπων | κατιδεῖν. - 
εὐφραίνεται κάλλος, μὴ ἁπτόμενος τοῦ Legg. VIII, 837, B. τῆς ὥρας ἅπτε- 
co -— (p. 153) µατος τῆς ὧρας "'. σθαε. 


τὸν διορατικὸν τῆς φρονήσεως ó— 
Φαλμὸν δείκνυσιν ο, ὅπότε δὴ τοῦτον 
0 ἔσω σµήξας ' ἄνθρωπος καφαρώς 
ερανότερον ** τὸν ἀλήθειαν ἐποπτεύει. 


Pol. VII, 527, D. ἐν τούτοις τοῖς µα- 
Φήμασι» ἑκάστου ὄργανόν τι ψυχῆς ix- 
χαὐαέρεται .. (E.) .. κρεῖττον ὃν σωὺῆ-- 
ναι µυρίων ὀμμάτων' μόνῳ γὰρ αὐτῷ 
ἀλήθεια opaca. 

Phaedr. 255, C. τὸ τοῦ κάλλους ῥεῦ- 


ἀνεπτέρωσας ἡμῶν τὴν καρδίαν clc 
po ... ἀφικόμενον καὶ ἀναπτερῶσαν 


πὀθον 3", ἔσωφθεν τὸν ἀρίδηλον κόσμον 


nn————O—— —P ned ncn nd end 





Hippol. l.l. ibique Valckenar. p. 170 sq. Eodem respicit Clem. Alex. Paedag. II, 8. p. 211 Pott, 
id quod fefellit Potterum, recte ideo notatum a Jortino Animadvss. in Hist. Eccles, vers. vernac. 
T. Il, p. 379 sq. Indidem Methodius profecit p. 198. πλέκουσαι τῇ βασιλέσσῃ (Virtutem dicit) τὸν .. 
στέφανον .. τῆς παρθενίας, et Homil. in Symeon. et Annam p. 102 Pantin. in allocutione Deiparae: 
τὰ 60& σοι προςκοµίζων ἐκ λειμώνων ἀθανάτων τὴν ítgtv σου καὶ Φεοστεφῆ ἀνυμνήσω κάραν, ubi 
obiter attende po&éticum κάρα», cuius tamen loco fortasse χάρη» reponendum, de quo vid. Valckenar. 
ad Callim. Eleg. Préc. p. 120 sq. Euripidis ille ἀκήρατος λέειμων Nostro obversatus esse videtur 
Sympos. p. V. ὦ καλλιπάρθενοι, τοὺς ἀχηράτους Χριστοῦ γεωργοῦσαι λειμῶνας ἀνυμφεύτοις χερσί. 
Sic enim, ἀκηράτους λειµ., Α. M. C. legunt: nii i À. VB. V. P. ,non male,* judice Valesio. 
Tu vide Valckenar. l.l. et Jacobs. ad Philostr. Imagg. p. 424, ac nemo nescit, prata non arari. 
Contra ἀνήροτος recte habet p. 61. οὔσης παρθένου τῆς γῆς ἔτι καὶ ἀνηρότου. Sic Α.: τῆς om. M. 
P.C. Verba in V. omissa Val. ex M. supplevit. Vocis πάρδενος h. l. ea potestas, de qua in Nov. 
Annal. Philol. Vol. LIII. Fasc. I. p. 28. monui. Adde Method. p. 139, ubi πάρθενος, purus, ο 
genit.: p. 282, ubi παρθένα i. q. καθαρά ibidem; male P. παρθενίᾳ. 

207 ᾿Επαίνων add. A. P.: om. VB. male, siquidem nomen ἔπαινος h.l. ad sententiam non 
minus est necessarium, quam ap. Plat. eo Symposii loco, quem Noster in dispari praecepto rheto- 
rico tamen imitatus est. Mox χαὲ ro» ἐπαίνων scripsi , ubi, omisso xa(, A. τῶν ἐπαίνω», VB. 
τῶν ἐπαινουμένων legunt; xai τῶν ἐπαινουμένων απάντων P. C. Atqui Methodius hoc sibi vult: 
— quando qui laudat eo qui laudatur et laudatione praestantiorem testem ex- 
hibet. Deinde κρεέτω VB. optime: xo&írrova A. P. C. Tu confer annot. 302. In seqq. παρέχει 
A. VB., ubi παρέχῃ P. C. recte. 

208 Cum loco, ex Platonis Symp. iuxta posito, unde Methodius h.l. profecit, comparanda sunt 
ista cognati argumenti in Cratylo p. 439, D. αὐτὸ τοίνυν ἐχεῖνο σκεψώμεθα, μὴ εἰ πρὀςωπόν 1t ἔστι 
καλὸν y τι τῶν τοιούτω», xal) δοκεῖ ταῦτα πάντα Qtiy* ἀλλ αὐτό, φῶώμεν, τὸ καλὸν oU τοιοῦτον 
αεί ἐστιν, οἷόν ἐστιν; : 

2690 De voce ὥρα vid. annot. 226. '"47::609«: h. l, ut ap. Plat. Legg. 1.1., de attrectátione in 
re venerea dicitur. Vid. Jacobs. ad Philostr. Imagg. p. 463. 

270 Nimirum auctor Cantici Cant. 4, 9. secundum mysticam Nostri interpretationem. — De animi 
oculo, quem Methodius τὸν διορατικὀν τῆς φρονήσεως ὀφθαλμὸν vocat, vid. Basil. Plot. p. 17 sq. 
(ubi minime e pes quem hic iuxta posui locum ex Pol.) Animadvss. in Basil. I, p. 188. Adde 
Method. p. 207. Herm. Trismeg. ed. Paris. p. 43. νῦν δὲ ἔτι ἀτονοῦμεν πρὸς τὴν ὄψιν xal οὕτως οὐχ 
ἰσχύομεν ἀναπετάσαι ἡμῶν τοὺς τοῦ vov ὀφθαλμούς. De perpurgatione eius oculi, quam Metho- 
dius in seqq. tangit, confer Platonis sententiam Pol. |. l, et vid. Basil. Plot. l. l. Adde Method. 
p. 247, ubi vid. annot. 382., et Basil. M. Opp. T. III, p. 239, E. τὸν ὀφφθαλμὸν τῆς ψυχῆς dnoxa- 
Φαρθήναι. | 

271 Σμήξας forma est vulgaris pro Attica σµήσας. Vid. Lobeck. ad Phryn. p. 253 sq.  Adiecti- 
vum σµηκτικός, translate usurpatum, Elide Cret. col. 775, annot. 4., restitui. -«ποσμήχειν habes 
p. 12. et p. 14. ἀποσμήχουσαν τῷ λὀγῳ τοὺς ἰχῶρας dt τῆς ἠδυπαθείας. Homo interior, qui Pla- 
toni est o ἐντὸς ἄνθρωπος Pol. IX, p. 589, B., ὁ ἔσω ἄνθρωπος a Nostro vocatur h.l. et ap. Epi- 
phan. p. 588, A., ubi Rom. 7, 22. respicitur. Adde Symp. p. 156. τοῦ ἔσωθεν ἀνθρώπου τῆς 
χαταστολῆς αἴγλην (sic P. C.: ἁπλὴν A.) ἀποστέλβοντος. Vid. Schleusner. Lexic. N. T. T.I, p. 220 (14) 
Animadvss. in Basil. I, p. 161. et annott. in El. Cret. col. 888 (0). 

272 Τρανότερον A. C. recte: τρανώτερον VB. P. . Tu vid, annot, 16. ad El. Cret. col. 796. De 
voce τρανὸς deque eius familia vid. annot. 249. ad p. 128, ubi etiam P. recte Ίρανοτερο». De verbo 
ἐποπτεύειν vid. annot. 250. 

273 Haec Methodius in interpretatione verborum ex Cant. Cant. 4, 9. ἐχαρδίωσας ἡμᾶς — 
᾿ναπτεροῦν excitandi signiflcationem habet, ut ap. Method. Homil, in Ram. Palmar. (Galland. 
Bibl, PP. T. ΠΠ.) p. 820, A. σήμερον προφητικαὲ σάλπιγγες τὴν οἰκουμένην ἀνεπτέρωσαν. Apud 











H ΠΕΡΙ AT'NEIAZ. 4d 
ἐξασεράπτουσα "* τῇς σω- (p.154) φρο-- | (αὐτόν). Pol. IV, 430, E. κόσμος πού τις 
σύνης. .. ἤ σωφροσύνη ἐστί. 
ας ὀλίγα " φροντίσασαι τῶν τῇδε ποι- Phaed.65, 4. ὁ μηδὲν φροντίζων τῶν 
χιλμώτῶν. ἡδονῶν. Phaedr. 249, D. τὸ τῇδε κάλ-- 

| Aoc. al. 

P. 156. ἔτλησαν "5 .. μὴ ἀποδειλιά- | Phaedr. 256, B. τών voi» παλαι- 
caca, τὸν ἀγῶνα τὸν Ολυμπιακὸν ἆλη- | σμώτων τῶν ὡς ἆληθῶς Ολυμπιακών £y 
φώς διαθλῆσαι τῆς ἀγνείας. νενικήκασιν. 

P. 158. µία ἐσεὶ μόνη ἐκλεκτή *". Symp. 184, C. µία µόνη δουλεία ἑκού- 


σιος Λείπεταε. al. | 








Platonem, Phaedri loco comparato, id verbum, quippe ad seqq. τᾶς διόδους τῶν πτερὼν ἄρδει temere 
pertraetum, Viris Doctis fraudi fuit. Veluti Schneiderus Ind. in Aesop. v. προάγω, licet recte 
spreta Heindorfii coniectura ἀγαπληρώσαν, tamen novo errore statuit, verba ἀναπτερῶσαν» — ἄρδει 
per ὕστερον πρότερον pro ἄρδον ἀναπτεροὶ dicta esse. Tu vide Ast. Annott, in Phaedr. p. 489, cui 
tamen minime adsentior, Lex. Plat, T. I, p. 156. in Phaedro p. 249, D. aliam eamque propriam verbi 
potestatem obtinere docenti, quum ἀναπτερούμενος illic sit excitatus, desiderio gestiens et 
tanquam subvolans. "Vim vocis optime exprimit adiectum προθμούμενος (scil. ἀναπτέσθαι), 
quod ego ex antiquo glossemate profeetum puto. Quo eiecto et aliis eius loci mendis sublatis, 
pratio, nunc impeditissima, optime sic procedet: y» (sic be vulg. 5» scribo, et ὅταν, vulgo ad- 
iectum, tanquam glossema rarioris vocis 5», deleo) τὸ r70f τις ὁρῶν κάλλος, τοῦ ἀληθοῦς ἄναμι- 
μνησχόµενος, πτερῶταέ τε καὶ ἀναπτερούμενος, ἀναπτέσθαι ἀθυνατῶν Óf (eiecto post «λαπτερ. par- 
licipio προθυωαούωενος, infinitivum ἀναπτέσθαι cum partic. ἀδυνατῶν ita coniungo, ut δὲ tertio loco 
ponatur), — — — αἰτίαν ἔχῃ (v. ἔχει) ὡς uavixoc διακεέµενος cet. Passivo ἀναπτεροῦσθαι Me- 
thodius eleganter et Platonice utitur Homil. in Symeon. et Annam p. 70 Pant. τοῖς τῆς διανοίας 
ὀφθαλμοῖς ἀναπτερούμενος ὡς ἔχων ἤδη τὸν πεποθηωένον ἔγεγηθει.  Translato simplici πτε- 
ροῦσθαι Noster, Platonis exemplo (cf. Phaedr. p. 249, C. D.), utitur p. 203. (ή ἐκκλησία) πτερουµένη 
τοῖς οὐρανοπόροις τῆς παρθενίας πτεροῖς. "Vid. Ast. Αηποιι, in Phaedr. p. 433. 

274 Non insolita metaphora, qua po6tae potissimum verbum dcro«zrt& in pulcritudinis splen- 
dore usurpant (vid. Ast. Annott. in Plat. Phaedr. p. 477); sed inusitatum in eadem re ἐξαστράπτει», 
et transitiva quidem potestate, ut h.l, positum. De verbis: τὸν .. κόσμον .. τῆς σωφροσύνης vid, 
annot. 59. 

216 Neutr. plur. ὀλίγα adverbii instar ponitur, quam vim Plato nonnisi neutrius sing. ὁλίγον 

ep esse voluit, "Vid, Ast. Lex. Plat. T. II, p. 490. 'OAty« φροντίζειν c. gen. h. ]. et p.179. 
λίγα φροντίσασαι τοῦ βίου, tantundem fere valet ac μηδὲν qportíttw Phaed. |. |. «Ὀροντίουσαι 
nostro loco Α.: φροντίσασαι, ut p. 170, VB. P. C. Deinde ποικιλµάτων Α.: προςκαέρων ποιχιλω. 
VB. P. C. ex interpolatione, siquidem τὰ τῇδε ποιχίλµατα per se significant ornamenta, quae 
hic in terris ideoque caduca sunt, ut Methodius in seqq. docet. De adverbio τῇδε, hic in ter- 
ris, uti de locutione τὰ τῇδε, haec citeriora, et simm. cf. Plat. Phaedr. |. 1., p. 247, C. 250, B. 
Vide Nov. Annal, Philol. T. 49, Fasc. 4, p. 416. et adde Boissonad. ad Theophyl. p. 223 sq. 

276 Ἔτλησαν A. VB. M. recte: τλήσασθαι V. male, neque melius τλήσασαι P. C., quorum prior 
in seqq. absque verbo finito διαθλήσασαι cum VB. V. scribit; διαθλῆσαι A. M. C. recte. Videlicet 
ἔτλησαν ad διαθλῆσαι pertinet, ex quo ista: τὸν ἂγῶνα ... τῆς &yvtí«c, pendent; ad ἔτλησαν au- 
tem verba 45 ἀποδειλιάσασαι referuntur. De verbo ἀποδειλιᾶν videsis annot. 175. Verbum διαθλεῖν 
similiter translatum p. 164. et p. 206. τοὺς ἕπτα ueyíorov; ἂγῶνας διαθλήσασα τῆς ἀγνείας. Trans- 
lato nomine ἆθλος Methodius utitur p. 109. τὸν ἄθλον τῆς παρθενίας, p. 145. τῶν .. ἄθλων τῆς σω- 
φροσύνης, et in fragmento ap. Nicet. Catenà in Job. ed. Jun. p. 570. ὁρᾷς, ἐπὲ τέλει τῶν ἄθλων dva- 
γορεύει τὸν ἆθλητὴν λαμπρφ τῷ κηρόγματι αν Deus Jobum), quo loco ἀ»αγορεύειν sic est usurpatum, 
ut a Platone Legg. V, p. 730, D. ἀναγορευέσθω νικηφόρος ἄρετῃ. Nostro loco vocem cyóve om. Α., 
addunt VB. P., neque ea carere possumus. Nam quum Ὀλύμπια, subaudito ἀγωνίσματα, in usu sint 
(vid. Bos. Ellips. Gr. p. 17. Schaef.), nemo certamen Olympiacum τὸν Ὀλυμπιακόν, intellecta voce 
ἀγῶνα, vocavit. Erit autem fortasse, qui ὥς ἀληθῶς pro ἀληθῶς, coll. Phaedr. |. l., scribere velit, 
neque desunt exempla formulae ὡς ἆληθῶς in dÀy9«c depravatae. Vid. annot. 206. Sed confer Method. 
ap. Epiphan. p. 578, C. (0 Φεός) di& πολλῶν αὐτοὺς ἤλεγξε πόνων, τὸν ἀληθῶς Ὀλυμπιακὸν ἀγῶνα 
νιχήσαι προθείς (Petav. male προςθείς), qui locus, uti noster, insignis est metaphorá Platonicà, qua 
virtutis studium cum certamine gymnico, Olympiaco praesertim, comparatur. Conf. Phaedr. 1. l., 
Pol. X, p. 608, B. Phaed. p. 114, C. Tribus luctis ap. Plat. Phaedr. l. l. Noster septem substituit p. 205. 
αὐτόθεν ἄρασθαι TOv ἕπτα παλαισµάτων .. τὰ ἀριστεῖα, quae quo speetent, ipse declarat p. 206. 
Vide Wyttenbach. ad Phaed. l.l. p.320. Creuzer. ad Plot. De Pulcr. p.324 sq. Ast. Annott. in 
Phaedr. (1.1.) p. 494. Krabinger. ad Synes. de Provid. p. 218 sq. meque in Jahnii Nov. Annal. Philol. 
T. 40, Fasc. 4. p. 397. De gemino, quem ibi attigi, loquendi usu ecclesiastico conf. Method. p. 206. 
0 ἀγὼν ἡμῖν πρὀκχειται καὶ y πάλη xcti τὸν διδάσκαλον Παὔῦλον ,' nimir. Ephes. 6, 12. et Hebr. 12, 1. 

277 Haec Methodius in interpretatione et amplificatione verborum ex Cant. 0,7. µία ἐδτὶ ... 
ἐχλεχτή. Μία ἐστὶ µόνη Phot. cod. 237, p. 310, a. 23. Bekk, A. P., qui post uóry virgulam inepte 
ponit: ἐστὲ μόνη om. VB. V., neglecto loquendi usu, quo εἷς cum voce μόνος, ut Lat. unus so- 
lus, coniungi solet, Praeivit Homer. Il. σ. 565. µία οἵη ἀταρπιτὸς εν. Conf. Plato Symp. 1. 1., ubi 
plures codd, male µόνον, et aliis locis, a Stallbaumio ad Symp. et ab Astio Lex, Plat. T. I, p. 639. 
consignatis, Eurip. Fragm. Erechth. vs. 94. ap. Lycurg. Or. in Leocr. ο. 24. Aristoph. Plut. 949. 
Hermipp. ap. Athenae. VIII, p. 344, D. Eriphus ap. eund. III, p. 84, C. Dorion ap. eund. VII, p. 312, 
D. Liban, Or, XVIII, p. 270, 6. µία λέλειπται μόνη πρὸς σωτηρίαν ὁδός. Aristid. T. IIl, p. 374. συγ- 
γενέσθαι Πλάτωνι µίαν µόνην ἡμέραν ini τοῖς λόγοις τούτοις. Aristaenet. II, 16. sub init. Heliodor. 
Aethiop. IV, 5, p. 166. X, 22, p. 490. Procl. Opp. ed. Cusin. T. IV. p. 103. ἀνάγκη τοίνυν 5j πολλὰς 
εἶναι τὰς ἀρχὰς .. ἢ µίαν µόνην. Basil. M. Opp. T. ΠΠ, p. 56, C. κατὰ µίαν µόνην τοῦ ἐνιαυτοῦ 


44 . ZYMIOZION 


. .P.159. dàg9eic ὑπέσπειρε λόγους | Symp. 210, D. ἵνα .. πολλοὺς καὶ 

ἐν ἀφθόνῳ "* καὶ καθαρῷᾷ φιλοσοφίᾳ. | rot λόγους .. τίκτῃ .. ἐν φιλοσοφίᾳ 
. ἀφό re. : : 

τοιαῦτα γὰρ ἀποβλαστήματα ' oy- | Symp. 209, C. καὶ πᾶς ἂν δέξαιτο 


ουσιν αἱ wvyaí, ἀείμνηστον φέροντα | ἑαυτῷ τοιούτους παϊῖδας (D.) μᾶλλον 
αλέος », ὑὁπόσαις ἂν ὁ Χρισεὸς συνα- | {εγονέναι $ τοὺς ἀνθθωπίνους, xai cl; 
voaxogas$. sl γὰρ βούλεσθε sic Μωυσέως |. Ὅμηρο» ἀποβλέψας xoi Ἡσίοδον καὶ 
ἀποβλέψαι τὰς βέβλους, $ 4αβὶδὸ $ Zo- | τοὺς ἄλλους ποιητὼς τοὺς ἀγαθοὺς ζη- 
Aepevoc E Ἡσαΐου $ τῶν καφεξῆς προ- | λῶν, ola ἔκγονα ἑαυτῶν καταλείπονσι», 
φητώῶ», μην 

ὲ 


πάρώενοει, εἴσεσθε ola κα- | ἃ ἐχείνοις ἀθάνατον χλέος καὶ μνή 
ταλελοίπασι»ν ἑαυτῶν ἔχγονα τῷ βίῳ | παρέχεται αὐτὰ τοιαῦτα ὄντα". ε 
σωτήρια διὰ τὴν πρὸς εὺν viov τοῦ | βούλεε, ἔφη, οἵους «υκοῦργος moins 


Φεοὺ κοινωνίαν. : | κατελίπετο ἐν ««ακεδαίμονι σωτῆρας τῆς 
| “«ακεδαίμονος καὶ ὡς ἔπος εἰπεῖν τῆς 
| Ἑλλάδος. 

P. 161. ὃ Φεὸς ἑἐκεχτήνατο '' τὴν Τη, 28, C. ó τεκταινόµενος (τὸν xó- 


σµον) ἐτεκτήνατο. 
(ψυχάς) σχεδόν » εὶ χρἠ φάναε, τοῦ Tim. 40, D. ἐκγόνοις ... Φεών οὖσιν, 


.. 
κτίσι». | σµο»). 33, A. τέλεον .. αὐτὸν (τὸν xó- 
πρώτου αἰῶνος οὖσας ἔκγονα ***, | 





ἡμέραν. Nicet, Paphl. Laud. S. Matthaei p. 403, A. παριὼν δὲ xoi μιᾷ µόνῃ καλέσας ἐπεσπάσατο 
φωνῇ. Eustath. Comm. in lliad. €. p. 576. med. ε. p. 742, 27. 827,38. wy. p. 1299, 51. in Odyss. ε 
p. 1619, 7. E. p. 1759, 45. y. p. 1921, 23. y. p. 1943, 58. Nicephor. Chumn. in Boissonad. Anecd. T. 1], 
p. 11. med, Recentioris aetatis scriptores, qui formulis εἷς µόνος et ἓν µόνον fere abstinent, etiam 
µία x«l µόνη dicunt. Cf. Macar, Alex. de Justor. Excessu ap. Toll. Ins. |t. Ital. p. 194. µία καὶ 
όνη παραμµυόθία. S. Maxim. Schol. in Greg. Naz. p. 12. ed. Gal. Auctor Fragmentorum Polit. Col- 
ect. Maianae T. Il, p. 591. µία γάρ, d φίλε ἑταῖρε, µία καὶ µόνη αἰτία τῆς τε πολεμικῆς τῆς τε 
ὅλης πολιτικῆς εὐεξίας, 9 τῶν ἀγαθωῶν τιµη. Vid. Thiersch. Spec. Edit, Plat, Symp. p. 46 sq. Schaefer, 
Melet. p. 16 sq. Fabric. ad Plutarch. Vit. Select. p. 81. Dobre, Adversar, in Áeschin. T. XII. Rhetor. 
Gr. ed. Dobson. p. XI. Jacobs. ad Aelian. H. A. p.440. Stallbaum. ad Plat. Pol. VIII, p. 548, C. 
Maeizner. ad Lycurg. Or. p. 108. De Latinis vid. Brem. in Symbol, Philol. Helvet. p. 187. Stallbaum. 
ad Plat, Symp. l.l, Ceterum facile caremus articulo 5, , quem Photius 1. |. ante ἐκλεκτή addit, - 

278 ᾿«φθόρῳ ΑΔ. M. P. C.: ἀφθδάρτφ V. ,,At excerpta Photiana ἀφθόνῳ legunt' Va- 
les. Vid. Phot. cod. 287. p. 910, a. 34. Bekk. n manifesta imitatione loci, ex Platonis Symposio 
juxta positi, ego vocem did 4. a Photio servatam, Methodio restituere non dubitavi, Ne quis 
autem mihi obiiciat, Methodium Platonis verba, a se imitando expressa, suam in rem commutasse: 
nemo librariorum, reperta voce ἀφθόρῳ, ο. locutionem ἓν φιλοσοφίᾳ ἀφθόνῳ facile in- 
venisset, quum illis in proclivi fuerit, ἀφδόρῳ pro ἀφθόνῳ propter adiectum καθαρῷ scribere, 
quemadmodum Hoeschelius ap. Phot. dqdópo scribi voluit. Tantum igitur abest, ut vulgata vera 
sit lectio, ut ea, quam nos ex Photio reposuimus, maxime inserviat refellendis Astii conatibus, qui 
ap. Plat. άφθονα (nim. διανοήµατα) aut ἀφθόνως scribendum coniecit, quod posterius cod. F. ex 
corr, et Fic., abunde vertens, habent. Ceterum cum illis: ἀληθεῖς ὑπέσπειρε λόγους, comparandi 
sunt Platonis loci, quibus verbum σπείρεν ad spargenda doctrinae et virtutis semina transfertür, 
Legg. Vl, p. 777, E. σπείρειν εἲς ἀρετῆς ἔκφυσι», Phaedr. p.276, E. ὅταν τις ... φυτεύῃ τε xoi 
σπείρῃ µετ ἐπιστήμης λόγους, quem ad locum, ab Astio Lex. Plat. T. III, p. 265. neglectum, no- 
ster proxime accedit. Zzop« translatum Riv. ρ. 194, E. περὶ µαθηµάτων εἲς ψυχἠν φυτεύσεώς τε 
χαὲ σπορᾶς. 

279 ᾽«ποβλαστήματα Noster vocat, quae Platoni Symp. p. 209, D. sunt ἔχκγονα. "Vid. annot. 139. 

280 Ἰκλέος P. recte et convenienter cum Plat. Symp. l.1. (τὸ κλ. C., articulo male adiecto): 
κάλλος A. De VB. V. M., ut sexcenties alias, non liquet. Cum formula Platonica ὤθάνατον κχλέος 
comparandae Homericae χλέος ἄφθιτον Π. ε, 419, κλέος ἄσβεστον Od. ὃ, 584. 5,8333. "Vox pottica 
χλέος, qua Plato aliquoties usus est (vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 100.) apud Nostrum recurrit p. 200. 
µυρίον γὰρ ἔξετε χλέος (verba uvofov γάρ, in V. omissa, À. M. probante Val. addunt) Adde lo- 
cum ex p. 168. in annot. 240. allatum. 2/660» κλέος id. Homil. in Sym. et Ann. ed. Pantin. p. 92. 
Mox Μωσέως Α., et sic A. P. C. p. 247. 203 (Moti) 2060. 208. 270.: ἹΜωύσέως P. C. quam formam 
habes p.109. Μωῦσηῆν (ex Num.6,1.), ubi VB. Μωύσηῆν, P. pessime Μοῦσηῆν. Τα vide Winer, 
Gramm. Ιάΐοπι. N. T. ed. IIT, p. 44. εἰ Sinner, Del. PP. p. 127. Deinde τὰς habet Α.: om..VB. P. C. 
Sed articulus stare potest. Tum 4αβὶδ cum P. C. scripsi: avid A. VB. "Vide Winer. |. c. p. 44 
et annott, in El, Cret. col. 772 (9). Porro ZoAoudvoc VB. Ο.: «Σολοιῶντος A. P. C. Tu vide Winer. 
Gr. Idiom. N. T. p. 63. Denique ἑαυτῶν VB. P. C., iuxta Platonis verba: ola ἔχγονα ἑαυτῶν καταλεί- 
πουσι’: Α. minus bene αὐτῶν. : 

281 Vid. annot. 122. 

282 Ἔκγονα recte A. P.: ἔγγονα rhendose Phot. cod. 237. p. 310, 6. 7. Bekker., articulo zd anie 
τοῦ πρ. αἰ. perperam adiecto. Methodius Ἰ. |. de animabus piis loquitur, quae post mundum recens 
conditum vixerint; quas ipse in seqq. γείτονας τῆς uty&Àgc ἐξαημέρου vocat cumque angelis ei Deo 
commercium habuisse docet. "Verborum audaciorum: 100 πρώτου αἰῶνος ἔχγονα, quae ipse ad- 
lectis: σχεδόν, & yox φάναι, excusat, ansam dedisse videntur, quae Plato Tim, 1.1. de hominibus 
antiquis, ab ortu et progenie divina recentibus, pronuntiavit. Quum autem Noster non auderet di- 
cere: τοῦ Φεοῦ ἔκγονα, id saltem sibi sumsit, ut ista poneret: τοῦ πρώτου αἰῶνος ἔκγονα. De 











H ΠΕΡΙ ATNELAZ. - 4$ 





P.163. ἵνα μὴ πάντη τὸ γένος τῶν Protag. 321, A. µή τε γένος ἀϊσεω-- 
263 : 


ἀνθρώπων ἀῑστωθὴ **. Φείη. 

P. 164. νεανεκῶς "* καὶ γενναίως Theaet. 168, C. πώνυ ydo νεανικῶς 
ὀικθλήσαντα πρὸς τὴν ἁμαρτίαν. τῷ ἀνδρὶ βεβοήθηκας. 

P. 168. ví δὲ ... τὸ πενεῦμα παρα- Tim. 28, C. τόδε ὅ οὖν πάλιν ἐπι- 
ὀίδωσι», ἐπισχεπτέο» 19. σκεπτέο». al. 2 

P. 169. χαίρω ξυνέµπορο»ν '* ἔχουσα | Phaed. 108, C. ξυνεµπόρων καὶ ἦγε- 
.. τὴ» Σοφίαν τῶν λόγων. | μµόνω» Φεῶν τυχοῦσα. 

Ῥ. 110. πιστεύω elc δύναμιν πρέ- | Tim. 26, D. πειρασόµενα τὸ πρέπον 
ποντας ἀποδοῦναί '' σέ µοι τοὺς λόγους. | elg δύναμιν» οἷς ἐπέταξας ἀποδοῦναι- 

τί yo) καὶ λέγειν '* —; | Symp. 218, B. Σωκράτη δὲ αὐτὸν ví 


| δεῖ καὶ λέγειν: | 





sententia Platonica vide Stallbaum. ad Plat. Tim. 1.1. p. 175. meque in Scholiis ad Dissert. Platon. 
p.121. Geminum Philebi locum p. 16, C. Nostro p.216 sq. adhibemus. : 

283 "4iícro9;5 male om. A. B. ap. Phot. cod. 237. p.310, 5. 19. Bekk. Verbum dicto)», ex 
adieet, ἀΐστος etum, Epicis pariter et Tragicis est usitatum. Conf. Hom. Od. x, 259. v, 79. So- 
phocl. Ai. v. 510. qui forma αἰστοῦν usus est. .Apud Platonem id verbum est ἅπαξ λεγόμενον et 
orationi Sophistae ampullantis egregie accommodatum Prot. l. l., unde Methodius ita mutuatus est, 
ut, quum illic sermo sit de animalium generibus, eo abuteretur in signiflcanda exstirpatione generis 
humani. In alio argumento verbum usurpatur a Methodio ap. Epiphan. p. 577, C. Poterat autem 
loco istorum: τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων, brevius dicere: τὸ γένος. Conf. Plat. Symp. p. 190, C. 

284 Νεανικῶς i. q. fortiter, strenue, quo significatu adverbium uno Theaeteti Ἱ. |. ap. Plat. 
est positum; nam Ep. VII, p. 347, D. νεανικῶς est audacter, uti Astius Lex. Plat. T. II, p. 375. 
recte docet, Adiect. vec»ixoc usitatum cum in meliorem partem de strenuo, tum in peiorem de 
protervo et superbo. Vid. Heindorf. ad Gorg. (p. 508, D.) p. 214. Ast. Lex. Plat. l. l, qui tamen 
varia commiscuit, Boissonad. ad Aen. Gaz. p. 214, qui etiam de adv. »εανικῶς monuit. Quemad- 
modum h.l. νεανικῶς et γενναίως composita sunt, ita γενγαῖος et νεανικὸς copulata Lys. p. 204, E. 
ὡς γενναῖον xai νεανικὸν (i. e. strenuum) τοῦτον τὸν ἔρωτα πανταχῇ dvevotc. De adv. γενραίως 
dixi annot. 202. — Sequuntur ap. Method. haec, a nobis omissa in contextu: ἆ ἐχεῖναι ἰδεῖν ἔπε- 
πόθησαν, x&v ix βραχέως Φεάσασθαι, sicuti A. scripsit; d ἐχεῖναι ἐπεπόθεισαν x&v ἐκ βραχέος 
Φεέσασθαι P., qui recte fecit, quod dev, quippe glossema elegantioris verbi Φεάσασθαι (vid. annot. 
246.), delevit, virgulam ante x&» (scrib. x&v) sustulit et βραχέος pro ββαχέως scripsit. Mendosum 
βραχέως C. temere reduxit, et pessime idem cum P. ἐπεπόθεισαν scripsit, quum ἐπεπόθησαν ap. A. 
optime habeat. Ἐπεπόθησαν i.q. émt90unc«v Matth. 13, 17, quem locum, in seqq. laudatum, Me- 
thodius h.l. ita respexit, ut verbis ἐπιδυμεῖν et ἐδεῖν (εἰδεῖν in seqq. A. pessime: ἐδεῖν P. C. recte) 
exquisita ἐπιποδεῖν et Φεάσασθαι substitueret, Est autem ἐπιποθεῖν primum insuper deside- 
rare, deinde impense desiderare. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 759. Adiect. verb. ἐπιπόθητος, 
exoptatus, ex Georg. Pachymere ad Glyc. p. 108. annotavi. Verbum librariis saepe fraudi fuit 
el haud uno loco in simplex ποδεῖν abiit, praesertim ubi ἔτι praecedit." Sic ap. Plat. Prot. p. 329, D. 
τοῦτ ἔσειν, ὃ ἔτι ἐπιποθώ, Ambr. ποθώὼ. Eodem modo peccatum Symp. p. 204, D. ubi vid. Rückert. 
et Stallb. Gregorio Naz. Or. III, p. 68, B. ἐπεποδεῖτε loco vulgati ἐποθεῖτε reddidi ad El. Cret. col. 
802 (6). 

SA Πἴαραδίδωσε, νὺν oxtztéoy Α.: παραδίδωσιν, ἐπισκεπτέον Ρ.: παραδίδωσε, νῦν ἐπισκεπτέον 
VB., si Alletio fides habenda. Sed »ῦν propter praegressum ἔπειτα stare non potest, et ἐπισχεπτέον 
optime habet, quippe accommodatum Platonico loquendi usui, quo verbum ἐπισχέπτομαι eiusque 
forma ἐπισκεπτέον frequentantur. Vid. Ast. Lex. Plat. T. 1, p. 700 sq. Eodem mendo ap. Plat. 
Soph. p. 259, B. ἐπισκεπτέον αὐτῷ, olim σχεπτέον legebatur. Method. p.00. πάλιν ἐξ ἀρχῆς διὰ 
βραχέων ἐπισκεπτέον, in quibus formula δια βραχέων item platonica (vid. Ast. Lex. Plat. T.I, 
p. 363.): p. 04. ἐντεῦδεν ἐπισκεπτέον. 

286 Ἀυνέμπορον Α. Ο.: συµέμπορον P. male, neglecta forma veteris «τθίδος, de qua vid. 
annot. 7. Ἀυνέμπορος est ap. Plat. Phaed, 1. 1l., quem Ast. Lex. Plat. T. Il, p. 325. omisit, et paulo 
ante p. 108, B. in verbis: οὔτε ξυνέµμπορος οὔτε ἠγεμὼν ἐθέλει γέγνεσθαι. — Vocem, nusquam alias 
ap. Plat. obyiam, Timaeus, neglecta forma Xttica, in Lexicon retulit p. 242. συνέµπορος' συνοδοι- 
πόρος, ubi vid. Ruhnken., cui adde Valckenar. ad Callim. Eleg. Fragm. p. 207 sq. et Wyttenbach. 
ad Plat, Phaed. (p. 108, B.) p. 205. Vocem, Tragicis usitatam (cf. Aeschyl. Suppl. 946. Eurip. Bacch. 
57.), posterioris aetatis scriptores translata potestate usurparunt, ut Methodius h.l. fecit. Philostrat. 
V. A. Lib. IV. p. 149. τὸ μειράχιον ... 5 ποιούµενος ξυνέµπορον τῆς σῆς σοφίας, quo respexit 
Euseb. contra Hierocl. p. 520, C. ubi Damin Apollonio συνέµμπορον πάσης φιλοσοφίας fuisse dicit. 
Gregor. Palam. Prosop. p. θ. τλήμονες τοῦ αὐτοῦ βίου ξυνέµποροι. Ex posterioris aetatis podtis cf. 
Nonn. Dionys. p. 442, 21. Falkenburg. 

287 Quam Methodius h.l. ex Tim, l.l. mutuatus est metaphoram verbi ἀποδοῦναι, etiam alias 
&p. Plat. occurrit. "Vid. Wyttenbach. Animadv. in Julian. Or. I. p. 210 sq. Schaef., Ast. Comm. in 
Polit. p. 624. et Stallbaum. ad Symp. p. 194, D. ubi in verbis: ἀποδέξασθαι τὸν λόγον, similis trans- 
latio, quam Noster p. 108. imitatus est. Quae ap. Plat. Symp. p.194, D. insequuntur: ἀποδοὺς .. 
ἑκάτερος τῷ 9εφ (τὸν λόγον) Nostro p. 256. adhibemus. 

288 T; À. pessime, interrogandi signo sequentibus adscripto: Tí P. C. recte, sed absque inter- 
rogandi ER Est autem haec interrogatio per parenthesin illata, Similiter Plato Pol. IV, p. 434, D. 
1Í γαρ xai ἐροῦμε»; De formula τέ δεί xai λέγειν; et simm. vid. Wyttenbach. Animadv. in Julian. 
Or.I. p. 159 Schaef, qui locum ex Plat. Symp., quem ego Methodio adhibui, laudavit, sed aliena 
admiscuit, Formulam τέ χρὴ x«i λέγει; ego ad El. Cret. col. 800 (2) Gregorio Naz. Or. XXIX, 
p. 030, B. vindicavi. Omnino xe vim habet interrogationes intendendi, Method. Homil. in Symeon. 
et Annam p. 56 Pantin. ποίας ἂν καὶ δέοιτο ἀντιφράδεως ---; p. 190. ὧν τέ xai yévow' ἂν ἐνδοξό- 


44 . .ZY MHOZION 


Symp. 210, D. ἵνα .. πολλοὺς καὶ 
; καλοὺς λόγους .. τίχτῃ .. ἐν φιλοσοφίᾳ 


P. 159. ἀληθεῖς ὑπέσπειρε λόγους | 
| dg 9óro. 
| 
| 
| 


ἐν ἀφθόνῳ ** καὶ καθαρᾷ φιλοσοφίᾳ. 

τοιαῦτα γὰρ ἀποβλαστήματα”” φνυ- Symp. 209, C. καὶ πᾶς ἄν δέξαιτο 
ουσιν αἱ Ψυχαέ, ἀείμγηστο» φέροντα | ἑαυτῷ τοιούτους παῖδας (D.) μᾶλλον 
αλέος 9, ὅπόσαις ἂν Ó Χριστὸς συνα- | γεγονέναι ἢ τοὺς ἀνθθωπίνους, καὶ si; 
νακραὺθ. εἶ γὰρ βούλεσθε εἰς Μωυσέως | Ὅμφρο» ἀποβλέψας καὶ Ἡσίοδον καὶ 
ἀποβλέψαι τὰς βίβλους, ἢ 4αβὶδ $ Zo- | τοὺς ἄλλους iis bis τοὺς ἆγαθοὺς ζη- 
λομώνος $ Ἡσαΐου $ τῶν καθεξῆς προ- | λῶ», ola ἔκγονα ἑαυτῶν καταλείπουσι», 
φητώ», E n&oJevoi, εἴσεσοε ola xa— | & ἐκείνοις ἀφάνατον xAfog καὶ μνήμην 
ταλελοίπασιν ἑαυκῶν ἔκγονα τῷ βίῳ | παρέχεται αὐτὰ εοιαῦτα ὄντα' al lr 
σωτήρια διὰ τὴν πρὸς τὸν υἱὸν vov | βούλεε, ἔφην οἵους ««υκοῦργος παῖδας 

ν 


Φεοῦ κοινωνία». : | κατελίπετο ἐν ««ακεδαέµονι σωτῆρας vic 
| ««ακεδαέµονος καὶ ὥς ἔπος εἰπεῖν τῆς 
| Ἑλλάδος. 

P. 161. ὃ Φεὸς ἑἐπεκεήνατο τὴν | ^ Τη, 28,0. ὅ τεκταινόμενος (τὸν xó- 
χτίσιεν. Ojo»). 33, A. τέλεον .. αὐτὸν (τὸν xó- 
σµο») ἐτεχκτήνατο. | 
(ψυχάς) σχεδό», cd χρὴ φάναε, τοῦ Tim. 40, D. ἐκγόνοις ... Φεῶν οὖσι», 


πρώτου αἱώνος οὔσας ἔκγονα **t. | 





ἡμέραν. Nicet. Paphl. Laud. S. Matthaei p. 403, A. παριὼν δὲ καὶ uid µόνῃ καλέσας ἐπεσπάσατο 
qov;. Eustath. Comm. in lliad. ε. p. 576. med. ε. p. 742, 27. 827, 4β. v. p. 1990, 51. in Odyss. ε 
p. 1619, 7. E. p. 1759, 45. y. p. 1921, 23. y. p. 1945, 58. Nicephor. Chumn. in Boissonad. Anecd, T. ll, 
p. 11. med, Recentioris aetatis scriptores, qui formulis εἷς μόνος et ἓν µόνον fere abstinent, etiam 
µία x«i μόνη dicunt, Cf. Macar. Alex. de Justor, Excessu ap. Toll. Ins. lt. Ital. p. 194. µία καὶ 
όνη παραμυθέα. S. Maxim. Schol. in pucr Naz. p. 12. ed. Gal. Auctor Fragmentorum Polit. Col- 
οι Maianae Τ. Π, p. 501. µία γάρ, ὦ φ ἑταῖρε, µία xci μόνη αἰτία τῆς τε πολεμικῆς τῆς τε 
ὅλης πολιτικῆς εὐεξίας, ἡ τῶν dya9«v τιµή. Vid. Thiersch. Spec. Edit. Plat, Symp. p. 46 sq. Schaefer, 
Melet. p. 16 sq. Fabric. ad Plutarch. Vit. Select. p. 81. Dobre. Adversar. in Aeschin, T. XII. Rhetor. 
Gr. ed. Dobson. p. XI. Jacobs. ad Aelian. H. A. p.440. Stallbaum. ad Plat. Pol. VIII, p. 648, C. 
Maetzner. ad Lycurg. Or. p. 198. De Latinis vid, Brem. in Symbol, Philol. Helvet. p. 187. Stallbaum. 
ad Plat, Symp. 1.1. Ceterum facile caremus articulo 5, quem Photius l.l. ante bis addit. - 

278 44q3óop A. M. P. C.: ἀφθάρτῳ V. ,,At excerpta Photiana dq9órvo legunti* Va- 
les. Vid. Phot. cod. 287. P 810, a. 34. Bekk. In manifesta imitatione loci, ex Platonis Symposio 
iuxta positi, ego vocem ἄφθόνῳ, a Photio servatam, Methodio restituere non dubitavi, Ne quis 
autem mihi obiiciat, Methodium bíatonis verba, a se imitando expressa, suam in rem commutasse: 
nemo librariorum, reperta voce ἀφθδόρῳ, equum locutionem à» φιλοσοφίᾳ ἀφθόνῳ facile in- 
venisset, quum illis in proclivi fuerit, ἀφδόρῳ pro ἀφθόνῳ propter adiectum καθαρᾷῷ scribere, 
quemadmodum Hoeschelius ap. Phot. dq9ógq« scribi voluit. Tantum igitur abest, ut vulgata vera 
sit lectio, ut ea, quam nos ex Photio reposuimus, maxime inserviat refellendis Astii conatibus, qui 
ap. Plat. ἄφθδονα (nim. διανοήµατα) aut ἀφθόνως scribendum coniecit, quod posterius cod. F. ex 
corr, et Fic, abunde vertens, habent. Ceterum cum illis: ἀληθεῖς ὑπέσπειρε λόγους, comparandi 
sunt Platonis loci, quibus verbum σπείρειν ad spargenda doctrinae et virtutis semina transfertür, 
Legg. V1, P 771, E. σπείρειν εἲς ἀρετῆς ἔκφυσιν, Phaedr. p.276, E. ὅταν τις ... φυτεύῃ τε xoi 
σπείρῃ uev ἐπιστήμης λόγους , quem ad locum, ab Astio Lex. Plat. T. III, p. 265. neglectum, no- 
ster proxime accedit. «ἆπορα translatum Riv. p. 134, E. περὶ µαθηµάτων tlc ψυχἠν Φφυτεύσεώς τε 
καὲ σπορᾶς. 

279 «ποβλαστήματα Noster vocat, quae Platoni Symp. p. 209, D. sunt ἔχγονα. "Vid. annot. 139. 

280 Ἰκλέος P. recte et convenienter cum Plat. Symp. l.1. (τὸ xÀ. C., articulo male adiecto): 
κάλλος A. De VB. V. M., ut sexcenties alias, non liquet. Cum formula Platonica d9d6reroy χλέος 
comparandae Homericae xÀéoc ἄφθιτον Ἡ. ε, 419, κλέος ἄσβεστον Od. ὃ, 584. 5,383. "Vox poitica 
χλέος, qua Plato aliquoties usus est (vid. Ast. Lex. Plat. T. Il, p. 100.) apud Nostrum recurrit p. 200. 
µυρίον γὰρ ἕξετε κλέος (verba uvofov γάρ, in V. omissa, Α. M. probante Val. addunt) Adde lo- 
eum ex p. 168. in annot. 240. allatum. «{4ισσὸν κλέος id. Homil. in Sym. et Ann. ed, Pantin, p. 92. 
Mox Μωσέως Α., et sic A. P. C. p. 247. 203 (Μωσεὶ) 2060. 208. 275.: Μωῦύδέως P. C. quam formam 
habes p.109. Μωύσην (ex Num.6,1., ubi VB. Μωύσὴν, P. pessime Μοῦσην. Tu vide Winer, 
Gramm. Idiom. N. T. ed. III, p. 44. et Sinner, Del, PP, p. 127. Deinde τὰς habet A.: om.. VB. P. C. 
Sed articulus stare potest. Tum 4αβὶδ cum P. C. scripsi: 4evió A. VB. "Vide Winer. l. c. p. 4 
ei annott, in El, Cret. col. 772 (9). Porro ZoAoudvoc VB. C.: «Σολομῶντος A. P. C. Tu vide Winer. 
Gr. Idiom. N. T. p. 63. Denique ἑαυτῶν VB. P. C., iuxta Platonis verba: ole ἔκγονα ἑαυτῶν καταλεί- 
πουσιν: Α. minus bene αὐτῶν. | 

281 Vid. annot. 122. 

282 Ἔκγονα recte A. P.: ἔγγονα mendose Phot. cod. 237. p. 310, 6. 7. Bekker., articulo τᾶς ante 
τοῦ πρ. &l. perperam adiecto, Methodius h.l. de animabus piis loquitur, quae post mundum recens 
conditum vixerint; quas ipse in seqq. γείτονας τῆς μεγάλης ἐξαημέρου vocat cumque angelis et Deo 
commercium habuisse docet. "Verborum audaciorum: τοῦ πρώτου αἰῶνος ἔκγονα, quae ipse ad- 
lectis: σχεδόν, & vor φάναι, excusat, ansam dedisse videntur, quae Plato Tim. Ἱ. |. de hominibus 
antiquis, ab ortu et progenie divina recentibus, pronuntiavit. Quum autem Noster non auderet di- 
eere: τοῦ Θεοῦ ἔκγονα, id saltem sibi sumsit, ut ista poneret: τοῦ πρώτου αἰῶνος ἔχγονα. De 











H ΠΕΡΙ ATNELA3. | 45 


4 


Ρ. 165. ἵνα μὴ πάντῃ τὸ γένος τῶν Protag. 321, A. µή τε γένος ἀῑστω-- 
525 


dvJodzrev dicva Φείη. — 

P. 164. νεανικῶς ** καὶ ysvvaíeg Theaet. 168, C. πάνυ ydo νεανικῶς 
διαθλήσαντα πρὸς τὴν ἁμαρτία». τῷ ἀνδρὶ βεβοήόηκας. 

P. 168. τέ δὲ ... τὸ πνεῦμα παρα- Tim. 28, C. τόδε Ó' οὖν πάλιν ἐπι- 
ὀίδωσιν, ἐπισκεπτέον *5. σµεπτέο». 9l. ' 

P. 169. χαίρω ξυνέµπορον 35 ἔχουσα Phaed. 108, C. ξυρεμπόρων καὶ ἠγε- 


4 τὴν Σοφίαν τῶν λόγω». µόνων»ν Jd» τυχοῦσα. 
Ρ. 110. πιστεύω slc δύναμιν πρέ- Tim. 26, D. πειρασόμενα τὸ πρέπο» 
ποντας ἀποδοῦναί '' σέ µοι τοὺς λόγους. | εἰς δύναμιν οἷς ἐπέταξας ἀποδοῦναι- 
τί χρὴ καὶ λέγειν "9 —; : Symp. 218, B. Σωκράτη δὲ αὐτὸν τί 
|! δεῖ καὶ λέγει»; 


^0 —— μα ος ορ. — 





sententia Platonica vide Stallbaum. ad Plat. Tim, 1.1. p. 175. meque in Scholiis ad Dissert. Platon. 
p.121. Geminum Philebi locum p. 16, C. Nostro p. 216 sq. adhibemus. 

283 ᾿ἰστωθῇ male om. A. B. ap. Phot. cod. 237. p.310, ὁ. 19. Bekk. Verbum αἲστοῦν, ex 
adieel, ἀΐστος etum, Epicis pariter et Tragicis est usitatum. Conf. Hom. Od. x, 259. v, 79. So- 
phocl. Ai. v. 510. qui forma αἰστοῦν usus est. .Apud Platonem id verbum est ἁπαξ λεγόμενον et 
orationi Sophistae ampullantis egregie accommodatum Prot. |. l., unde Methodius ita mutuatus est, 
ut, quum illic sermo sit de animalium generibus, eo abuteretur in signiflcanda exstirpatione generis 
humani. In alio argumento verbum usurpatur a Methodio ap. Epiphan. p. 577, C. Poterat autem 
loco istorum: τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων, brevius dicere: τὸ γένος. Conf. Plat. Symp. p. 190, C. 

284 Νεανικῶς i. q. fortiter, strenue, quo significatu adverbium uno Theaeteti Ἱ. |. ap. Plat. 
est positum; nam Ep. VII, p 347, D. νεανικῶς est audacter, uti Astius Lex. Plat. T. II, p. 375. 
recte docet,  Adiect. ve«»ixoc usitatum cum in meliorem partem de strenuo, tum in peiorem de 
protervo et superbo. Vid. Heindorf. ad Gorg. (p. 508, D.) p. 214. Ast. Lex. Plat. 1l. ]., qui tamen 
varia commiscuit, Boissonad. ad Aen. Gaz. p. 214, qui etiam de adv. »εαγικῶς monuit. Quemad- 
modum h.l. νεανικῶς et γενναίως composita sunt, ita γενναῖος et γεαγικὸς copulata Lys. p. 204, E. 
ὥς γενραῖο» καὶ νεανικὸν (i. e. strenuum) τοῦτον τὸν ἔρωτα πανταχῇ ἀνεῦρε. De adv. γενναίως 
dixi annot, 202. — Sequuntur ap. Method. haec, a nobis omissa in contextu: 4 ἐχεῖναι ἰδεῖν ἐπε- 
πόθησαν, x&v ix βραχέως Φεάσασθαι, siculi A. scripsit; d& ἐκεῖναι ἐπεπόθεισαν xay ἐκ βραχέος 
Φεάσασθαι P., qui recte fecit, quod ἰδεῖν, quippe glossema elegantioris verbi Φεάσασθαε (vid. annot. 
240.), delevit, virgulam ante x&» (scrib. κάν) sustulit et ῥῥαχέον pro ββαχέως scripsit. Mendosum 
βραχέως C. temere reduxit, et pessime idem cum P. ἐπεπόδεισαν scripsit, quum ἐπεπόθησαν ap. A. 
eptime habeat. Ἐπεπόθησαν i.q. ἐπεθύμησαν Matth. 13, 17, quem locum, in seqq. laudatum, Me- 
thodius h.l. ita respexit, ut verbis ἐπιθυμεῖν et ἐδεῖν (εἰδεῖν in seqq. A. pessime: ἐδεῖν P. C. recte) 
exquisita ἐπιποθεῖν et Φεάσασθαι substitueret, Est autem ἐπιποθεῖν primum insuper deside- 
rare, deinde impense desiderare. Vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 780. Adiect. verb. ἐπιπόθητος, 
exoptatus, ex Georg. Pachymere ad Glyc. p. 108. annotavi. Verbum librariis saepe fraudi fuit 
ei haud uno loco in simplex ποθεῖν abiit, praesertim ubi ἔτι praecedit." Sic ap. Plat. Prot. p. 329, D. 
τοῦτ' ἔσειν, ὃ ἔτι ἐπιποδώὼ, Ambr. ποθῶ. Eodem modo peccatum Symp. p. 204, D. ubi vid. Rückert. 
et Stallb. Gregorio Naz. Or. III, p. 68, B. ἐπεποθεῖτε loco vulgati ἐποθεῖτε reddidi ad El, Cret. col. 
892 (6). 

285 Παραδίδωσιε, vov σχεπτέον Α.: παραδίδωσιν, ἐπισχεπτέον P.: παραδέδωσε, νῦν ἐπισκεπτέον 
VB., si Allatio fides habenda. Sed vt» propter praegressum ἔπειτα stare non potest, et ἐπισχεπτέον 
optime habet, quippe accommodatum Platonico loquendi usui, quo verbum ἐπισχέπτομαι eiusque 
forma ἐπισκεπτέον frequentantur. Vid. Ast. Lex. Plat, T. I, p. 790 sq. Eodem mendo ap. Plat. 
Soph. p. 259, B. ἐπισκεπτέον αὐτῷ, olim σκεπτέον legebatur. Method. p. 66. πάλιν ἐξ ἀρχῆς διὰ 
βραχέων ἐπισχεπτέον, in quibus formula διά βραχέων item platonica (vid. Ast. Lex. Plat. T.I, 
p. 363.): p. 94. ἐντεῦθεν ἐπισκεπτέον. 

286 EHuvéumopov Α. Ο.: συµέμπορον P. male, neglecta forma veteris “«τθίδος, de qua vid. 
annot. 7. Ἀυνέμπορος est ap. Plat. Phaed, 1. l., quem Ast. Lex. Plat. T. II, p. 325. omisit, et paulo 
ante p. 108, B. in verbis: οὔτε ξυνέµπορος οὔτε ἡγεμὼν ἐθέλει γίγνεσθαι. — Vocem, nusquam alias 
ap. Plat. obviam, Timaeus, neglecta forma Attica, in Lexicon retulit p. 242. συνέµπορος' συνοδοι- 
πόρος, ubi vid, Ruhnken., cui adde Valckenar, ad Callim. Eleg. Fragm. p. 207 sq. et Wyttenbach. 
ad Plat, Phaed. (p. 108, B.) p. 295. Vocem, Tragicis usitatam (cf. Aeschyl. Suppl. 946. Eurip. Bacch. 
97.), posterioris aetatis scriptores translata potestate usurparunt, ut Methodius h.l. fecit. Philostrat, 
V. A. Lib. IV. p. 149. τὸ µειράκιον ... μὴ ποιούµενος ξυνέµπορον τῆς σῆς σοφίας, quo respexit 
Euseb. contra Hierocl. p. 529, C. ubi Damin Apollonio συνέµπορον πάσης φιλοσοφίας fuisse dicit. 
Gregor. Palam. Prosop. p. 6. τλήµονες τοῦ αὐτοῦ βίου ξυνέμµποροι. Ex posterioris aetatis poétis cf. 
Nonn. Dionys. p. 442, 21. Falkenburg. 

287 Quam Methodius h.l. ex Tim. 1.1. mutuatus est metaphoram verbi ἀποδοῦναι, etiam alias 
ap. Plat. occurrit. "Vid. Wyttenbach. Animadv. in Julian, Or. I. p. 210 sq. Schaef., Ast. Comm. in 
Polit, p. 624. et Stallbaum, ad Symp. p. 194, D. ubi in verbis: ἀποδέξασθαι τὸν λόγον, similis trans- 
latio, quam Noster p. 108. imitatus est. Quae ap. Plat. Symp. p.194, D. insequuntur: ἀποδοὺς .. 
ἑκάτερος τῷ 9εῷ (τὸν λόγον) Nostro p. 256. adhibemus. 

288 T4 A. pessime, interrogandi signo sequentibus adseripto: tí P. C. recte, sed absque inter- 
rogandi ED: Est autem haec interrogatio per parenthesin illata, Similiter Plato Pol. IV, p. 434, D. 
Τ{ γαρ καὶ ἐροῦμε»; De formula τί δει xai λέγειν; et simm. vid. Wyttenbach, Animadv. in Julian. 
0:, 1. p. 169 Schaef, qui locum ex Plat. Symp., quem ego Methodio adhibui, laudavit, sed aliena 
admiscuit, Formulam τί χρὴ καὶ λέγειν; ego αἆ El. Cret. col. 809 (2) Gregorio Naz. Or. XXIX, 
p. 590, B. vindicavi. Omnino xe vim habet interrogationes intendendi. Method. Homil. in Symeon. 
*t Annam p. 06 Pantin. ποίας ἂν xal δέοιτο ἀντιφράδεως ---; p. 190. ὧν τέ xai γένοιτ ἂν ἔνδοξό- 


46 ZYMIIOSION 


Oratio VII. 
λέγωμεν .. οἷόν τε ὂν τυγχάνει Phaedr. 237, C. περὶ ἔρωτος, οἷόν ví 
(ro9ro τὸ ἐπιτήδευμα) καὶ δύναμιν ἣν | ἐσει καὶ ἣν ἔχει ὀύναμε», ὅμολογίᾳ 9- 
ἔχει, καὶ slc ὕστερον 3, ὅποίους καρποὺς | µενοι ὃρον .. τὴν σχέψιν ποιώµεδα, 


ἀποτελεῖ. eive ὠφέλειαν εἴτε βλάβην παρέχει. 

P. 171. elg κάφαρσιν .. τῆς Ψψυ- Soph. 227, C. τῶν tfc ψυχῆς xa- 
χῆς δν, | doctor. 

τὸν .. τετελεσμένο» αὐτῆς (τῆς παρ-- Phaedr. 249, C. τελέους ἀεὶ τελετὰς 
Φεγίας) τὼς ἀφθόρους ?* τελετάς. τελούμενος. 

τὸ τῆς ψυχῆς καταρδόµενον ** ἄλη-- | Phaedr. 251, B. 4 £ τοῦ πτεροῦ qW- 


Φ ὥς αὐξεταέ τε καὶ κουφίζεται ** πτέ-- | σις ἄρδεται. 246, E. τούτοις .. τρέφεταί 

θωµαι τῶν ἀνθρωπίνων ἐξίπτασθαι | τε καὶ αὔξεται τὸ τῆς ψυχῆς πτέρωμα. 

καθ ηµέραν ἐθιζόμενον σπουδασμάτων. | 948, Ο. ᾧ (πτερφ) ψυχὴ κουφίζεται. 249, 

| C. ἐξισεάμενος.. τών ἀνθρωπίνω» σπου- 
ὁασμάτων. 





, 


τερον —; Vid. Stallbaum, ad Platon. Euthyphr. ed. pecul. p. 18. Ast, Lex. Plat, T. II, p. 124. Ani- 
madv. in Basil. I, p. 08. | 

289 Εὶς ὕστερον Α.: εἰςύστερον P. C. Sed vid. Ast. Lex. Plat. T. 1, p. 644. et T. III, p. 462 inf. 
"Yortoov simpliciter Plato in simili argumento Symp. p. 199, B. χαλῶς uo: ἔδοξας καθηγήσασθαι 
τοῦ λόγου, ὅτι πρῶτον μὲν δέοι αὐτὸν ἐπιδεῖξαε, ὁποῖός τίς ἔστιν 0 Ἔρως, ὕστερον δὲ vd ἔργα 
αὐτοῦ, quae pariter ac praegressa p. 105, Α., quorum h.l. fit mentio, cum gemino Phaedri loco, 
quem Methodio adhibuimus, comparanda sunt. 1n Phaedri loco Heindorfius malebat οἷόν τέ ἐστι 
pro οἷόν ré ἐστι. Tu vide Ast, Annott. p. 310. et confer Legg. X, p. 802, A. wvyrv ... ἠγνοηκέναι 
χινδυνεύουσι .. ὀλίγου ξύμπαντες, οἷόν τε Ov τυγχάνει καὶ δύναμιν fjv ἔχει, quae non minus, 
quam illa ex Phaedro, Nostro obversata sunt, ut patet ex seqq.: χινδυνεύουσι γὰρ ὀλέγου ξύμπαν- 
τες (Sic Α.: σύμπαντες P. C. minus recte) αὐτὴν ἡγνοηκέναι —, quorum in proximis: µυρέων (sic 
A. P. C.) διαφέρουσαν τῶν ἄλλων τῆς ἀρετῆς πλεονεκτημάτων, legi iubeo: µυρίῳ, coll, Ast. Lex. 
Plat. T. II, p. 370. inf. 

200 Tc om. A., addiderunt P. C. Secundum Platonem et Platonicos χάθδαρσις animi tum veri 
tum virtutis studio continetur. De purgatione, quae in veri studio cernitur, vid. annot. 270. Hoc 
loco sermo de virtutibus καθαρτικαῖς. — Vid. Wyttenbach. ad Plat. Phaed. p.172 ed. Lugd. Bat. 
Creuzer. ad Plot. de Pulcr. Praep. p. ΟΠ. CVII. ΟΧΙ. p. 276 sq. 290. VV. DD. ad Marin. Vit, Procli 
p. 07. ed. Boissonad. 

291 ᾿«φθόρους Phot. cod. 237, p. 311, a. 22. Bekk, A. C.: ἀφθάρτους VB. P. Sed ἀφθόρους 
τελετᾶς Methodius virginitati eadem ratione tribuit, qua virgines et pueri veneris expertes ἄφθοροι 
vel ἀδιάφθοροι vocantur. Vid. Jortin. Animadvss. in Hist. Eccles. vers. German. T.1. p.395 sq. 
Ruhnken. ad Tim. Lex. V. Pl. p. 133. Bernard. ad Nonn. T.], p.288. et cf. infra p. 203. [Initium 
huius loci sic habet: τὸν ἔχοντα (nim. τήν παρθενίαν) xai τετελεσµένον cet., in quibus Photius l.l. 
verba x«i τετελ. omittit et illa τὸν ἔχοντα cum seqq. τᾶς τελετὰς male copulat. Tu confer locum 
παράλληλο» ex Platonis Phaedro, et vide Ast. Annott. in Phaedr. p. 434. coll. p. 373. 

202 Καταρδόμενον A.: καταρδευόµενον P. C. Sed vid. annot. 197. Ceterum ante ze, quod 
ap. Method. verba: τὸ τῆς ψυχῆς —, praecedit, ᾗ reponi oportet , quod ad vocem παρθενία in 
"superioribus refertur. Sic ap. Plat. Phaedr. |. |. 7 ad ἀποῤῥοήν recie refertur. 

2083 De verbo κχουφίζε», ad animum translato, cf. Plat. Phaedr. loco iuxta posito, Method. 
p. 172. Plotin. in Enneadum fine, ubi locutio κουφίζεσθαι ὃν ἀρετῆς, et Synes. De Prov. p. 90, D. 
Vide Moser. Ind. in Plotin. vv. ἀνακουφίζω et κουφίξω » meque ad Gregor. Nyss. De Anima et Re- 
surrect p. 200 ed. Krabing. De vocc. κοῦὔφος, κούφως, similiter usurpatis, vid. annot. 53. Cum 
verbo κουφίζειν comparandum µετεωρέζειν, ad animum item translatum a Platone Phaedr, p. 246, D. 
et a Methodio p. 172. qui niedium µετεωρίζεσθαι in. eadem re posuit p.172. ἀνανεύοντας dvo δεῖ 
x«i ἀνιπταμένους µετεωρίεσθαι. Ex eodem genere est ἄνω φέρειν p. 174. οὗ γὰρ Suc ἐπὶ γῆς 
Bofügiw κατὰ τὴν ἑαυτοῦ φύσιν τῷ τῆς nag9tríac πτερῷ, ἀλλ ἄνω φέρειν εἰς (οὐρανὸν εἰς add. 
VB. P. C.: om. A.) καθαρον αὐθέρα: p.179. ἀγνεί, ἄνω φέρουσα xai πρὸς ὕψος αἴρουσα. Sio 
legendum ; αἵρουσα A.P. pessime, quorum posterior cum VB. haec sic scribit: ἀἂνωφερῆ τὴν σάρχα 
πρὸς ὕψος αἵἴρουσα. Sed magis placet Allatii lectio. Conf. &yt&w ἄνω ap. Plat. Phaedr. p. 946, D. 
loco ad p. 172. allato. 

294 Si quo loco, certe hoc Methodius Platonis verba, a se imitando expressa, paululum immu- 
tavit, verbo ἐξέπτασθαι pro ἐξέστασθαι posito. Vid. annot. 49. Plutarch. Mor. p. 1105, D. ὡς ἐκ- 
πτησόµενοι τοῦ σώματος εἲς αέγα τι καὶ λαμπρόν. Elias Cret. col. 789. τὸν νοῦν .. ἐκπετή- 
σιµον πρὸς Φεὸν ἀπεργάσασθαι, quem usum vocis ἐκπετήσιμος notabis. "4νίπτασθαι similiter, 
i.e. Platoniece, usurpatur, velut a Methodio ap. Epiph. p. 579, C. οὔτε ψυχἠ πρὸς ἀλήθειαν ἆνα- 
πτήσεται cet, Vid, Symbol. in Epiph. p. 22. Nomen σπούδασµα, quod ex Phaedro sumtum inse- 
quitur, est ἅπαξ Aeyóutrov apud Platonem. Cf. Method. ap. Phot. cod. 234. p. 297, b. 14. 15. Bekk. 
πάντα ἡμῶν τὰ κοσμήματα καὶ σπουδάσµατα τοῦ βίου. Eiusdem generis haec apud Nostrum sunt 
nomina: ἀπεέκασμα, vid. annot. 159.: γύμνασμα, p. 100. τὰ γυμνάσματα τῶν λόγων: τέχ- 
νασμµα, p. 229. τὴν διαφωνίαν τοῦ τεχνάσµατος αὐτῶν ἐξεργασαμένη. Ita A. M.: τεχνήµατος V.P. 
minus bene, quum τέχνηµα ars sit vel inventum, absque fraudis et doli significatione, quae 
voci τέχνασμα h.l. et alias fere inest. Minus accurate Noster τέχνασμα artis opus vocat ap. 
Phot. cod. 235. p. 308, b. 21. Bekk. ὅπως ἀνάρχως λέγοιτο κρατεῖν τοῦ τεχνάσµατος ὃ τεχνίτης, €& 
sic Anonymus cod. 237, p. 313, ὁ. 6. Bekk. παντὸς ἀνθρωπίνου [τεχνήματος 5] τεχνάσµατος dvoréoo 
ἑαυτοὺς ἐργασάμενοι. Verbo τεχνάζομαι pro τεχνάοµμαι similiter usus est Methodius; vid. annot. 721. 





|o 


H ΠΕΡΙ AT NEIAG. 47 

πανήγυρεν» τὸν βίον ἡμῶν σοφῶν | Pythagor. ap. Diog. Laért. VIII, 1,6. τὸν 
παῖδες εἰρήκασεν εἶναι **5. βίον ἑοικέναί πανηγύρει. 

Ρ. 119. τὰ σχήματα, ἔξωνεν φαντα- Plat. Epist. VII, 340, D. δόξαις .. ἐπι- 
σίᾳ σωφροσύνης ἐπικεχρωσμένα **5, κεχρωσμµένοε. 

κηλούμενοε”'" ... ταῖς ἠδοραῖς τῆς Pol. III, 413, C. ὑφ᾽ ἡδονῆς κηληθέν-- 
πλάνης πτεροῤῥυοῦσι πολλοὶ καὶ βαρυ-- | vec. 
νονται ** elc τὸν καθ’ ἡμᾶς ἥκοντες βίο», Phaedr. 248, C. ὅταν .. βαρυνθεῖσα 





.. πτεροῤῥυήση. 





205 Κἰρήκασιν εἶναι P. Ο.: εἶναι εἰρήκεσαν Α., voce εἶναι post ἡμῶν posita. Sed Methodius 
tanspositionum amantissimus est. «Σοφῶν παῖδες sunt sapientes (vid. Barth. ad Zachar. Mityl. 
p.337 ed. Boissonad. Ast. Animadvss. in Plat. Legg. p. 309), in his Pythagoras potissimum, cuius 
fuit nobilissima sententia, vitam quasi quandam πανήγυριν esse. Vid. Menag. ad Diog. L. l.l, 
Hemsterhus. ad Lucian. Dial. Mort. XXVI. p. 434 Wetsten. Quod autem Plato Pol. X, p. 014, E. 
beatorum coetum cum πανηγύρει comparavit, eadem imagine usus est Auctor Epistolae ad Hebr. 
12,29. πανηγύρει καὶ ἐκκλησίᾳ πρωτοτόκων ἐν οὐρανοῖς ἀπογεγραμμένων. | Vid. Schleusner. Lex. 
in Ν. T. T. Il. p. 391, qui apte contulit illud Ciceronis Cat. Mai. ο. 80. quum ad illud divinum 
animorum concilium coetumque proficiscar. Alii eadem in re vocibus ὁμήγυρις οἱ ἄγυρις usi 
sunt. Ita Methodius p. 146. μετὰ τῆς ὁμηγύρεως .. τῶν ἀρχαγγέλων: p.174. elg τὴν &yvQw ... 
τῶν ἓν τοῖς οὐρανοῖς. Sic A. V. C.; τῶν ἄστρων ἐν τοῖς οὐρανοῖς VB. P. male, neque opus Com- 
befisii coniectura, qui, coll. Epist. ad Hebr. 1. 1., ἁγίων vel ἀγγέλων pro ἄστρων scribi volebat. Tu 
perro confer Method. p. 199. εἰς τὴ» &yvgiv ἐλθοῦσα κατὰ τοὺς οὐρανούς: p.251. εἰς τὴν ἄὤγυριν 
σπεύδοντας ἐκείνην. Auctor epigrammatis ap. Cardon. Rupellaeum in Miscell. Philol. T. I. p. 124. 
Ἐν dy τεθνειῶσι» ὁμηγύριές γε πέλουσιν | «4{οιαί —, nim, altera, quae terram cireumvagatur, al- 
tera coelestis beatorumque. Ceterum Stoicae-sunt doctrinae, quae ap. Method. post Pytha- 
gorae sententiam inferuntur: ἡμᾶς δὲ vo ὁρᾶμα τῆς ἀληθείας τὴν δικαιοσύνην ἥχειν ὡς εἲς (p. 172.) 
δέατρον ἐπιδειξομένους. "Vid. Menag. ad Diog. Laert. L. VII, cap. 2. $. 160. 

206 Methodius denotat geniorum malignorum formas, extrinsecus honestatis specie leviter 
tinetas et quasi coloratas. Id enim valet: oyruora ... ἐπικεχρωσμένα. Verbum ἐπιχρώγ- 
νυμι in scriptis Platonis, quae vulgo feruntur, est ἁπαξ λεγόμενον οἱ ea, quam dixi, potestate 
translata positum Epist. 1.1. Vid. Ruhnken. ad Tim. Lex. p. 78 ed. Lugd. Bat. et cf. Lucian. Imag. 
c. 160. οὐχ ἄχρι τοῦ ἐπιχεχρῶσθαι µόνον, dAX dc βάθος δευσοποιοῖς τισι φαρμάκοις ἓς κόρον xeva- 
βαφεῖσα: Eustath. Antioch. De Engastrimytho p. 407 Allat. οἱ .. μυθοποιοὲ τὰς ανθηρὰς ἀναλεγό- 
µενοι λέξεις αὐτοὺργοῦσι ποικίλα χρωμάτων tidy καὶ τῇ προςωποποιίᾳ συµπλέχουσιν' εἶτα λόγοις 
ἐπιχρώσαντες ἠδέσι, πᾶδαν .. ἐπισυνάγουσι τὴν τοῦ μύθου διήγησιν: Anonym. ap. Suid. v. “δάωα" 
.. ἀλόγων ἰδέας τε xal µορφάς, ἃς ὃ κακίας δημιουργὸς ἐπέχρωσε. Ei quod est ἐπικεχρῶσθαι 
contrarium ἐγχεχρώσθαι, penitus imbutum esse. €f. Aristot. Eth. Nicom. L. II. ο. 8. χαλεπὸν 
ἀποτρέψασθαι τοῦτο τὸ πάθος, ἐγκεχρωσμένον τῷ Bíw. Vide Victor. Varr. LL. X, 18. εἰ Ethicae 

|! . Nieom. enarratores Camerarium et Gifanium, qui p. 109. apte comparavit Plat. Pol. IV, p. 429, E. 
Eadem metaphora, qua ἐπιχρώννυμι, verbum προςχρώννυμε usurpat Gregor. Nyss. Opp. T. I, p. 801, 
C. εἰ yvy, προέχειτο 5j καχία τῷ βίῳ, καὶ (καὲ om. Schol. Jo. Climaci p. 302 Rader.) µή τινι καλοῦ 
φαντασίᾳ προςκεχρωσιένη, οὐκ ἂν ἠὐτομόλησεν (7 recte om. Schol. Clim.) πρὸς αὐτὴν τὸ ἀνθρώ- 
| πινον. Nec non simplicis verbi χρώννυμι idem usus translatus. Firmus Epist. IIT. (Murator. Anecd. 
. — Gr. p. 283.) τοὺς .. xeyooinu£vg φιλίᾳ συζῶντας. Caesar. Quaestt. p. 138. Ehinger. οὐ γυμνὸν πρὀ- 
| — χειται TO κακὸν κατὰ t5» Ιδίαν φύσιν φαιόμενον' rj (leg. ἢ) yao σος ἂν ἦν rj κακία, μηδενὲ 
|  wyoucuévu καλῷ τῷ ἐφελκομένῳ τὸ ἁπατώμενον πρὸς ἐπιδυμίαν αὐτοῦ, quae sententia, ut illa 
reri Nyss., cum hac Methodii egregie conspirat. Apud Theodor. Metoch. Miscell. p. 125 ed. 
Müller. Blochius loco mendosi χεχρωμένους translatum χεχρωσμένους reponi iussit, eamque emen- 
dationem haud indocte commendavit.  Cursorius autem temere fecit recteque a Cardone Rupellaeo 
Miscell. Philol. T. II, p. 107. ideo est notatus, quod in Longi fragmento translatum χρώζεσθαι in 
ἐπιχρώζεσθαι commutari voluit inque eam rem loco ex Plat. Épist. supra laudato abusus est. Cete- 
rum eum Graeco ἐπιχρώννυμι comparanda sunt Latina colorare, tingere, de quibus vid. Sca- 
liger. ad Cels, p. 570 ed. Lugd. Bat., Victor. et Ruhnken. ll. ll. Seneca Epist. 100: ,,Qui in solem 
venit, licet non in hoc venerit, colorabitur. — Non novimus quosdam, qui multis apud philo- 
sophiam annis persederint, et ne colorem quidem duxerint?* 

207 Verbum κηλεῖν h.I. eo aptius est positum, quod in praegressis voluptas cum Sirenibus 
comparatur (v. annot. 53.), quibus id quod-est κηλεῖν tribui solet, Vid. Ast. Annott. in Plat, Phaedr. 
p.911. Cum autem κηλεῖν de illecebris musices, cantus, orationis usurpatur (p. 258. v. Ast. Annott. 
in Plat, Prot. p. 49. Krabing. ad Synes, C. E. p. 104), tum vero etiam voluptas omnisque res, quae 
animum delinit, κηλεῖν dicitur. Ex iis quae Ast. Lex. Plat. T. II, p.182 sq. per saturam attulit 
cf. Pol, |. 1. Legg. X, p. 885, D. ὑπό τινων δώρων ... χηλούμενοι. αἱ. Lucian. Nigr. c. 15. ὅστις πλού- 
Tov ἐρᾷ xci χρυσῷ κεχήληται. | 

208 ΙΠολλοὶ xe: βαρύνονται P. C.: καὶ βαρύνονται πολλοὲ ^. languidius. Post πολλοὶ A. add. 
τῶν, nullo sensu: om. P. C. recte. Deinde Zxovrec βίον Α.: βίον ἥκοντες P. Ο., quod et ipsum 
languidius dictum. De verbo Platonico πτεροῤῥυεϊῖν (Phaedr. p. 246, C. et 1. 1.) cf. p. 173. οἱ .. πτε- 
ροῤῥυήσαντες καὶ πεσόντες tig τὰς ἡδονάς. Vid. annott. in Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect. 
p.295 sq. ed. Krabinger. Verbi ῥεῖν in hoc composito eadem vis ac in aliis, e quibus φυλλοῤ- 
ροεῖν, folia amittere, ap. Xenoph. Oec. 19, 19. cum 7rregogóvtiv bene comparavit Matthaeius ad 
Eclogg. Jo. Chrysost. p. 208 sq. Adde περιῤῥεῖν, Thucyd. IV, 12. Suid, v. περιεῤῥίη. De nomine 
πτεροῤῥύησις vid. Creuzet. Annott. in Plotin, p.410, b. Krabinger. ad Greg. Nyss. De Anima et 
Resurrect. p. 304 sq. Deinceps ap. Method. anima cupiditate gravata βαρύνεσθαι dicitur, ut a Pla- 
tone Phaedr. 1.]., ubi haec praecedunt: ὅταν ... λήθης τε xal κακίας πλησθεῖσα βαρυνὸῇ, et Phaed, 
p.81, C. Βαρύνειν dicitur ó τῆς κάχης ἵππος [μετέχων] Phaedr. p. 247, B., ubi vid. Ast. Annott. 


- 


48 ZYMIIOXION 


xavveDércer ** αὐτοῖς καὶ χαλασθέν-- i Phaedr. 246, D. πέφυκεν ἢ πτεροῦ 
των τῶν τόνω», καθ’ οὓς 4j «9» πτερῶν , δύναμις τὸ ἐμβριθὲς ἄγειν ἄνω µετεω- 
τῆς σωφροσύνης 9" συγκρατεῖται φύσις, | ρίζουσα. 

χουφίξουσα τὰ κάτω »εύονεα περὶ τὴν 

φὺορὰὼν τῶν σωμάτων 3. 


c 


ὦ Αρετή, εἴτε ** ὅτι δὲ ἑαντὴν αἷ-- Cratyl. 415, D. ἴσως δὲ αἱρετὴν λέ- 





p. 412, qui comparat Sap. Sal. 9, 15, ubi, ut ap. Plat. l.l, copulata βαρύνειν εἰ βρίθειν. De hoc 
verbo Platonico vid, annot, 384. Denique decantata Platonicis animarum βάρυνσις. "Vid. Creuzer, 
Annott, in Plotin. p. 214, α. Proxima ap. Method. eig τὸν καθ ἡμᾶς ἤκοντες βίον, sic vertenda: 
qui 8d nostram, i. e. Christianorum, vivendi rationem se adplicnuerunt. Neque enim 
Methodius, licet usus verbo Platonico πτεροῤῥυεϊν, de lapsu animarum in terras loquitur, cuius 
causam Plato πτεροῤῥύησιν esse fingit; alioquin non dixisset πολλοί, sed αἱ ψυχαί. Sed hoc sibi 
vult: multos, qui coelestem Christianorum vitam sectentur, ei impares esse et humi affigi. Male 
igitur Allatius: qui in hanc vitam veniunt; peius etiam Possinus, more suo ampullas pro- 
iiciens: qui — ex aetheria professionis divinae sublimitate in vitae vulgaris humi- 
litatem relabuntur. Tu de formula καθ ἡμᾶς, secundum Christianos, vide annott, in. 
El. Cret. col. 835 (2). Alia formulae potestas p. 178. τῆς καθ ἡμιᾶς οἰκουμένης, i. e. ab hoc no- 
Stro terrarum orbe: p.214. τοῦ καθ ἡμᾶς ὁρίζοντος. "Vid. annott. in El. Cret. |. |. 

200 Χαυνοῦν est ἅπαξ λεγόμενο» ap. Plat. Lys. p. 210, E. ibique valet vanitate inflare, 
quemadmodum χαῦνος vanus, inflatus dicitur. Vid. Ast. Lex. Plat, T. III, p. 540. Sed quum 
χαῦνον proprie sit laxum (cf. Plat. Pol, p. 282, E), χαυνωτικὸν quod laxandi vim habet (vid. 
Victor. ad Aristot. Eth. Nicom. p. 214 ed. Flor.), recte Noster χαυνοῦν cum relaxandi significatu 
de voluptate virtutis studium emolliente usurpavit, In eadem re compositum χαταχαυνοῦν ponunt 
Scholia ad Aristot. Eth. Nic. VII, 8, 4. ap. Cram. Anecd. Par. T.I, Ρ. 216. τοῦτό φησιν ἐνταῦθα, 
ὅτι καὶ ὁ ἀχρατὴς µαλακίας εἶδός ἐστι. καταχαυνοῦται γάρ πως καὶ οὗτος κατὰ τὸν μαλακό», xci 
οὖκ ἀντέχει µέχρι τέλους. Tantundem fere ac χαυνοῦν valet χαλᾶν, quod insequitur. Quum enim 
id verbum de arcu vel lyra vel habenis laxandis proprie dicatur, deinde in relaxanda omni con- 
tentione varie usurpatur, nec non ad remissum ex voluptate virtutis studium transferri solet, (Cf. 
Porphyr. Epist. ad Marcell. cap. 7. p.258 Orell. τὸ μοχθεῖν ἄριστον (f.l. κρεῖττον) ... ἢ ἐξοιδαίνειν 
τὴν ψυχὴν ὑπὸ τῆς ἡδονῆς χαλωμένην. Plura de proprio et translato usu docent Coraés Atact. 
T. I, p. 207. Creuzer. ad Procl. in Alcib. I, p. 41 sq. et Annott. in Plotin. p. 214, b.. Methodii verba: 
χαλασθένιων τῶν τόνων, me commonefaciunt verbi rarissimi χαλατονεῖν, quod in hac ipsa re, de 
qua Noster ex Platonis mente loquitur, Hermias usurpat Schol. in Phaedr. p.130. (ad p. 246, C. ] 
.. πτεροῤῥυήσασα) 5... Ππτεροῤῥυήσασα xci χαλατονήσασα. Ceterum in voce τόνος, quae plurali 
numero mimus usitata, Methodius, licet figurate loquens, tamen Stoicum sequitur loquendi usum, 
de quo vid, Animadvss. in Basil, I, p. 176. 

300 Τὸ τῆς ψυχῆς πτέρωµα ex Plat. Phaedr. p. 246, E. sumtum vidimus ad p. 171. Inde Noster 
τὰ τῆς σωφροσύνης πτερὰ h.l. effinxit, εἰ quemadmodum Plato Phaedr. p. 246, D. 248, C. animae 
πτερὸν celebravit, ita τὸ τῆς παρθενίας πτερὸν luudatur p. 174. loco in annot, 301. allato, qui, 
quippe adumbratus ex Phaedr. p. 240, D., etiam cum hisce nostris: χουφίζουσα — σωαάτων, com- 
parandus est. Adde p.203. (ἡ ἐκκλησία) Πτερουµένη τοῖς οὐρανοπόροις τῆς παρθενίας πτεροῖς. In 
verbis: y τῶν πτερὼν .. φύσις, vox φύσις sic est posita, ut ap. Plat. Phaedr. p. 251, B. ἡ τοῦ 
πτεροῦ φύσις, ubi vid. Ast. Απποιι, p. 428. «Συγχκρατεῖται est continetur, ut ap. Gregor. Nas. 
Or XXXII, p. 598, 4. πῶς αἵματι συγκρατεῖται xal πνοῇ τὸ ἀσώματον. Κρατεῖται h. |. Edd. 
et Cod, Basil. f. 217. v. m., ubi tamen haec verba a manu 2. punctis subnotata; eandem lectionem 
Elias in Comment. secutus est. Sed Cod. Basil. f. 217. v. m. in repetitis Gregorii verbis: συγκρα- 
τεῖται, quod praestat. Secundum haec, quae dixi, refingenda est annotatio in El, Cret. col. 861 (8), 
ubi nonnihil ab opera turbatum fuit. Alias id quod est συγχρατεῖν Deo, omnia continenti, more: 
Stoicorum tribui solet, Method. p. 109. τοῦ πατρὸς τοῦ dq .ἑαυτοῦ δηµιουργήσαντος καὶ ἓν (ἐν 
male om. C.) ἑαυτῷ συγκρατοῦντος τὸ πάν. "Vid. Animadvss, in Basil. l, p. 122. Par usus verbi 
διακρατεῖν. Method. ap. Epiphan. p. 995^, D. r& .. ἀκραιφνῆ φῶτα τῶν Σεραφία, & παρεστήκασι 
τῇ αεγάλῃ βουλῇ διακρατούσῃ τὸ πᾶν, ubi cod. Rupif, male διακρατοῦντα. Caesar. Dial, I. p. 599, C. 
πιστεύων τὴν συνεχτικήν τοῦ παντὸς Φείαν ῥώμην πάντα διακρατεῖν xol σώζει» xol δια πάντων 
τν καὶ πρυτανεύειν τὰ πάντα. Vid. mea ad Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect. ed, Krabing. 

. 184. is : 
E 301 Quem iuxta posui Platonis locum Phaedr. p. 2460, D., Methodio item obversatus est p. 174. 
οὗ γαρ Φέμις Bml γῆς ο xard τὴν ἑαυτοῦ φύσιν τῷ τῆς παρθενίας πτερῷ, αλλ ἄνω φέρε 
εἲς καὐαρὸν αἰθέρα, ubi τὸ τῆς παρθ. πτερὸν P. C. Sed dativus in formula ον θέµις recte habet. 
Conf. p. 195. οὐ γὰρ αὐτῷ (nim. Satanae) θέμις τοὺς dvo γεύοντας καὶ τοὺς ivo βλέποντας ἀφανί- 
σαι, et vid. Ast. Lex. Plat. T. Il, p. 57. Deinde ante καθαρὸν VB. P. C, addunt οὐρανὸν tlc, quibus 
verbis, ab A. omissis, aegre caremus,. Nostro loco verbum xovqt&w respondet Platonico µετεωρί- 
ζειν Phaedr, 1.1. De utroque vid. annot. 203. Porro voci ἐαβριδὲς ap. Plat. respondent τὸ κάτω 
νεύοντα loquendi usu eo, de quo vid, Basil. Plotin. p. 39. Animadvss. in Basil.l, p. 75. Ei quod 
est κάτω νεύεν contrarium ἀνανεύεν. — Method. p. 172. ἀνανεύοντας ἄνω δεῖ καὶ ἀνεπταμένους 
µετεωρίζεσθαι, ubi ἄνω otiosum est, εἰ p. 208. πάντα πρὸς Χριστὸν ἀνανεύοντα καρτερῶς µάχεσθαι 
ταῖς ἡδοναῖς. Basil. Magn. T. Il, p. 131, D. Gregor. Palam. ratt. p. 119 ed. Matth, τὸν λογισμον 
οὐκ ἀνανεύοντα ἔχων oddi τῶν y»xivov ἀπανιστάμενον (f.l. àzavwt.). Vid.'annott. in El. Cret. 
col. 896 (6). "4vw νεύειν in eadem re p. 196. τοὺς ἄνω νεύοντας. Simplici verbo νεύειν Methodius 
animi inclinationem tum ad virtutem, tum ad vitia promiscue declarat ap. Epiphan. p. 578, B. 
683, C. 580, 4. In meliorem partem idem ἐχνεύειν accipit p. 578, C. 

302 Eire A.P. C.: ἤτοι Phot. cod. 237, p. 311, a. 24. Bekk, simul commutatis vocc. ὦ et ἔσχη- 
χας in x et ἔσχηκε. Sed, ἤτοι pro εἴτε posito, debebat saltem 5j alteri eire substitui, quum ἤτου — 
9 usitatum, ἦτοι — εἴτε inauditum sit. Conf. p. 210.225. (ubi P. recte ror — ἢ --- pro εἴτοι — 


- | 














H ΠΕΡΙ 4lT'NELAZ. 49 


ρετή, εἴτε διὰ τὸ αἴρειν "* καὶ µετεω-- | γειν (τὴν ἀρετήν), ὡς οὔσης ταύτης τς 
ρίζειν πρὸς οὐρανὸν ταύτην ἔσχηκας τὴν | ἔξεως αἱρετωτάτης' ξυγκεκρότηται 08 


ἐπωνυμίαν. καὶ καλεῖται ἀρετή. 
P. 113. οὐ πρότερον λήγουσι λύπης Tin. 49, C. οὐ πρότερον πόνων λή-- 
καὶ πόνῶν. Sot. Phaedr. 255, D. Λήγει .. τῆς ὀδύνης. 
ἀμύητοι καὶ ἀτελεῖς τοῦ τῆς ἅλη-- Phaedr. 69, C. ὃς ἂν ἀμύητος καὶ 


ἀτέλεστος εἷς '4ιδου ἀφέκηται. | Phaedr. 


Φείας ... ὀράματος δὲ. 
948, D. ἀτελεῖς τῆς τοῦ ὄντος Jéuc ἀπέρ- 


χονταε. 
:ἀγρίαις ἐρώτων λυττήσαντες ** ᾖδο-- Phaed. 81, A. ἀγρίων ἐρώτων. al. Legg. 
yaic. IX, 586. ἔρωτας λυττώντας. al. 
αἱ δὸ εὔπτεροι καὶ κοῦφαι ' εἰς Phaedr. 247, C. τὸν .. ὑπερουράνιον 


τὸν ὑπερκόσμιον τόπον ὉἹ ὑπερκύψα-- | τόπον. 249, C. τοῦτο δέ ἐστι ἀνάμνησις 
[od ή 9 νά , , f ; ev ς 4 
σαι» τοῦ βίου καὶ Ἰδοῦσαι πόῤῥω9εν ? | ἐκείνων, & ποτ εἶδεν ἡμῶν 5 ψυχὶ .. 


5; —, quod habet A.) 227. Verum enimvero optime habet εἴτε — εἴτε in allocutione Virtutis, quae 
unde nomen macta sit dubitatur. Cf. Plat, Phaedr. p. 237, A. ὦ Μοῦσαι, eire δι ᾠδῆς εἶδος λέγειαι, 
εἴτε διὰ γένος μουσικὸν ... ταύτην ἔσχετε ἐπωνυμίαν, quem locum Methodius imitatus est. Statim 
post ὅτι ὃν ἑαυτὴν αἐρετῆ P. C.: om. ὅτι et eígetr; A. et Phot. 1.1., ubi Bekker. recte: ,,post ἑαυτὴν 
addendum αἱρετή, nimirum ex margine Hoeschelii, qui in Notis p. 072, «. Philonem apte compara- 
vit, sed vocem αἱρετή pro glossemate perperam habuit. Vid. Plat. Crat. l.1., ubi Stallbaumius Étym. 
Magn. p. 138, 27. contulit. 

303 -«ἴρειν Phot. cod. 237. p. 311, a. 25. Bekk. et P. C.: αἴρειν A. perperam. Deinde post οὐ- 
ρανὸν A. add. τὰς ψυχάς, quod, quippe glossema, recte om. VB. P. C. Quae ap. Method., de Vir- 
tute dicta, insequuntur: ἐπὲ λευκοτάτων ἀεὲ βαένουσα φρενῶν, lyricum quiddam sonant, suntque 
versus, nescio unde decerpti, sic si scribantur et digerantur: — — ἐπὶ λευκοτάτω» | αἰὸν βαίνουσα 
φρενῶν. Similiter de Amore Agatho apud Plat. Symp. p. 105, E. ἐν τοῖς µαλακωτάτοις τῶν ὄντων 
xai βαίνει x«i olxti cet. Mox de verbo λήγειν vid. annot. 51. Adde Method. ap. Epiphan. p. 569, D. 
ὅπως λήξη τοῦ ἀδικεῖν, et in fragmento I. De S. Cruce ap. Galland. Bibl. PP. T. III, p. 826, D. ὅπως 
.. οἳ δαέµονες λήξωσι τοῦ 9ράσους. : 

304 Οράματος emendatione certissima scripsi, collatis, quae paulo post in contraria sententia 
sequuntur: ἐθοῦσαι — — θεάματα: δράµατος A. P., quod stultus sit qui tueri velit hisce verbis 
p. 171. τὸ δρᾶμα τῆς dig9t(ac, quorum longe alius est sensus. Ne multa, ista verba: ἀτελεῖς τοῦ 
Tic ἀληθείας δράματος, imitando expressa ex Phaedr. l.l. ἀτελεῖς τῆς τοῦ ὄντος θέας. Quam- 
quam Φέα est contemplatio, ὅραμα spectaculum, quod Plato, spreta voce ὅραμα” Φέαμα 
vocare solet. Vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 54. Sic Noster p. 174, τὸ ἐκεῖ Φεάµατα, ubi vid. annot. 
313. Θέαν habes p.209. πολὺ τῆς τῶν ὄντως ὄντων 9é«g ἐξηπατήθησαν. Sic P. C. cum Μ., ut vide- 
tur; τῆς τῶν ὄντων ἀληθείας A. minus bene, Est autem ἀτελῆς non initiatus, quem Plato Phaed. 
l.l.dréAeGTov, voce ἅπαξ λεγομένῃ, vocat, suntque ap. Method, vocabula ἀμύητοι καὶ ἀτελεῖς, ut 
illic ἀμύητος xal ἀτέλεστος, copulata, 'De voce ἀτελῆς c. gen. cf. Hymn. in Cer. 486. ατελής ἑερῶν. 
Astius, qui in Phaedri 1.1. Annott. p. 378 verum vidit, in iisdem Annott. p. 378, ut in Lex. Plat. 
T.l, p. 300. v. ἀτελῆς, varia commiscuit. Ceterum Methodius locis ex Phaedone et Phaedro eo 
aptius est usus, quod Plato priore purgationem per mysteria philosophiam interpretatus est (vid. 
Ast. Annott. p. 000 sq.), posteriore spectationem rerum divinarum cum initiatione comparavit. Qua 
de imagine, a Nostro celebrata, vid. annot. 280 et 263. | Adde Method. Hom. in Symeon. et Ann. 
Ρ. 110 ed. Pant. Ἐλισσαῖος παρὰ σοφοῦ διδασκάλου µυηδείς, εἰ p. 130. οἱ τῶν ἐπουρανίων uote. 

305 {υττήσαντες P. Ο.: λυτήσαντες VB.: λυδσήσαντες ΔΑ. Sed λυττᾶν forma est Attica εἰ Pla- 
loni usitata, qui eo verbo rabiem amoris et amantium declarare solet. Cf. Legg. l.l. et vid. Ast. 
Lex. Plat. T. 1i, p. 203. meaque in Animadvss. in Basil. I. p. 27 sq. ᾿4γριαι ἠδοναὲ Methodio h.l, 
et ap. Phot. cod. 235, p. 301, b. 36. Bekk. sunt voluptates effrenatae. Quo de usu vocis ἄγριος 
ef. Plat, Phaed. l.l. et vid. Ast. Annott. in Phaed. p. 634. et Lex. Plat. T.I, p. 19. 

906. Κοῦφαι A.P. C.: κοῦφοι VB. male. *"uoyai post χοῦφαι excidisse videtur. De translata 
voce χοῦφος vid. annot. 53. Εὔπτερος, ad animum item translatum, effictum est ad normam con- 
arii ἅπτερος ap. Plat. Phaedr. p.256, D. ἅπτεροι ... ἐκβαίνουσι τοῦ σώματος. 

307 Quem Plato Phaedr. l.l. τὸν ὑπερουράνιον τόπον vocat, Nostro est ὁ ὑπερκόσμιος τόπος. 
Vid. annot. 53. et adde Athenagor. Legat. pro Christ. locis in annotatione proxima laudatis. 

308 Ὑπερκύψασαι P. C.: ὑπερεκκύψασαι Α. Sed ὑπερεκκύπτειν es verbum nihili; ὑπερχύπτειν 
autem respondet Platonico ἀνακύπτειν Phaedri loco l., estque utriusque verbi solemnis usus de ho- 
minibus, qui coelestia sectantur. De verbo ἀνακύπτειν vid. Ast. Annott. in Phaedr. p. 433. et Anim- 
advss. in Basil.I, p. 77. Adde Origen. Comm. in Jo. 13, 42. τὸ διορατικὀν, κάτω που xt(utvov καὶ 
συγκρύπτον (leg. συγκύπτον), μὴ δυνάμενόν τε ἀνακῦψαι εἲς τὸ παντελὲς (add. καθ µετεωρίσαι. 
Synes. De Prov. p. 128, B. Gregor. Palam. Oratt. p. 119 Matthaei. ἐπεὶ ... τῷ 9€Q παριστάµεθα, 
μικρὸν ἀνακύψαντες ἐκεῖθεν (leg. ἐκεῖσε) τὰς ἐλπίδας Em αὐτὸν σχῶμεν. Alii, in quibus Noster, 


, in eadem re ὑπερκύπτειν dicere maluerunt. Vid. Markland. ad Maxim. Tyr. XXVII, 8. Animadvss. 


in Basil. |. |. et p. 175. Ita etiam Athenagor. Legat. pro Christ. cap. 22. p. 300, A. ed. Maur. ὤπο- 
πίπτοντες τοῦ μεγέθους τοῦ 9Φεοῦ καὶ ὑπερκῦψαι τῷ λόγῳ (oU γὰρ ἔχουσι συμπάθεια») tlc τὸν οὐ- 
θάνιον τόπον οὐ δυνάμµενοι —, ubi male vulgo etiam verba εἰς τὸν οὖρ. τὀπ. parenthesi includere 
solent. Idem cap. 25. p. 301, B. οὐκέτι εἲς τὰ ὑπερουράνια ὑπερκῦψαι δυνάµενοι. Utroque loco men- 
dose vulgo ὑπερκύψαι. Priore loco ὑπερκύψαι, quod codd. postea confirmarunt, pro olim vulg. 
ὑποχύψαι legendum coniecit C. Gesner. p. 144 ed. H, Stephani, apud quem p.28 supr. τελείᾳ post 
τῷ λόγῳ posita, reliqua indistincte sequuntur. : 

300 Πόῤῥωθεν VB. P. C.: µακρόθεν A. contra Atticismum. Vid, Lobeck, ad E p. 93. Ιόῤ- 


- 











90 ; -  ZFMIIOZION 08 


& μὴ ἕτερος ἀνορώπων ἐδεώσατο, τοὺς ὠνακύψασα elc τὸ ὂν ὄντως. Axioch. 311, 
λειμῶνας 30 αὐτοὺς τής ἀφθαρσίας, | C. elg τὸν τῶν εὐσεβῶν χώρον οἰκίζον- 
ἀμήχανα κάλλη ἹἩ καὶ ἄνύυη φέροντας ται, ἔνθα .. παντοῖοι .. λεεμῶνες ἄν- 
xai πεπλη- (ρ. 114) θωμένους, dei πρὸς φεσε ποικίλοις ἑαριζόμενου. Phaedr. 249, 
αὐτοῖς ?* εἶσιν, ἀναπολοῦσαι * τὰ ἐκεῖ | C. µόνη πτεροῦταε 5 τοῦ φιλοσόφου διά- 
Φεάματα ) καὶ διὼ τοῦτο μικρὰ ἡγοῦν-- yox πρὸς γὰρ ἐκείνοις άεέ ἔστι μνήμη 
ται ὃ τὰ ἐνταῦθα νοµιζόμενα καλά, ' κατὰ δύναμιν , πρὸς οἶςπερ ὁ δεὸς QV 
πλούτους καὶ Qo5Sac? καὶ γένη καὶ γά- | Φεῖός ἐστι. Theaet. 173, E. ταύτα πάντα 
µους, καὶ οὐδέν vt? ἐκείνων περὶ πλείο- | ἠγησαμένη σμικρᾶ xai οὐδέν. Gorg. 523, 
voc ποιοῦνται. ἀλλὰ xci?" sl τις αὐτῶν | C. γένη καὶ πλούτους. al. Pol. II, 363, A. 
Φηρίοις ἢ πυρὶ βούλοιτο τὰ σώματα πα-- | ἀρχαί τε καὶ γάμοι. al. , Symp. 211, D. 
ραδιδόναι καὶ τιμωρεῖσδαι ; ἑτοίμως (καλοὺς παϊῖδας) οὓς νῦν ὃρών ἐκπέπλη- 
ἔχουσι τῶν ἀλγηδόνων ἀφροντιστεῖν διὰ ! ξαι καὶ ἔτοιμος el καὶ σὺ καὶ: ἄλλοι 
τὸν ἐκείνων» πόφον καὶ τὴν ἐκείνων Ex— πολλοί, ὁρώντες τὰ παιδικὰ καὶ δυνόν-- 
πληξι». ; τες dei αὐτοῖς, εἴ πως οἷόν 9 ἦν, μήτε 
ἐσθίειν µήτε πίνειν, ἀλλὰ 9εᾶσθαι µό- 
yov καὶ ξυνεῖναι. 


—— — ——À ο-- MÀ —áÀ À— ---------. —— HÀ a M —— ÀJ PM o a — 


ῥωθεν ὁρᾶν Plato Theaet. p. 191, B. Legg. II, p. 663, B. al. Habes tamen μακρόθεν p. 175. µακρό- 
96v αὐτοὺς φαντασιωθεῖσαι, quibus verbis huc respicitur. 


310 Haec apud beatos prata illustravi annot, 31, haud neglecto Axiochi loco παραλλήλῳ. Adde 
Plutarchum in fragmento ap. Stob. Serm. CXIX. post librum De S. N. V. ed. Wsyttenb. p. 137. ἐκ 
δὲ τούτου φῶς τι Φαυμάσιον ἀπήντησεν, 9$ (leg. καθ) τόποι καθαροὲ xal λειμῶνες ἐδέξαντο. 


311 De locutione Platonica ἀμήχανον χάλλος vid. annot. 20. In seqq. ad πεπληρωμένους sub- 
intelligendum αὐτοῖς, quod ad &v9: referatur. Similis ellipsis p. 171. παρθεῖία .. ἡ παρθενία .. 
χαλεῖται .., ὣς δὴ μόνη τὸν ἔχοντα (scil. αὐτήν) . . Φεῷ παρεικάζουσα. 


312 Πρὸς αὐτοῖς ^. M. optime: πρὸς αὐταῖς P. ο. ex Valesii coniectura: πρὸς. αὐτοὺς V., quae 
lectio αἱ nauci est, ita pro πρὸς αὐταῖς, quod vertas apud se, saltem πρὸς αὐταῖς scribi opor- 
tebat. Atqui verba: πρὸς αὐτοῖς . «θεάματα, respondent illis ap. Platon. Phaedr. 1. I. πρὸς ἐχεί- 
νοις . .μνήμ p, εἰ αὐτοῖς refertur ad superiora: € ur ἕτερος ἀνθρώπων ἐφεάσατο, uti ἐχείνοις ap. 
Plat. ad inseqq. πρὸς olczeo Φεὸς àv Φδεῖός ἐστι. De dictione πρός τινι εἶναι, in aliqua re de- 
fixum esse, vid. Ast. Annott. in Phaedr. (l.1.) p. 434. Krabinger. ad Synes. De Provid. p. 196. 
et Animadvss. in Basil. I, p. 1806. Sic εἶναι πρός rw de contemplatione Porphyr. De Abstin. I, 40. 
p. 07. εἰ I, 41. p. 68, ubi πρὸς τοῖς ἀὖλοις εἶναι, cvi respondet πρὸς τοῖς ἀὅλοις ἐνεργεῖν T, 42. p. 70. 


819 ᾿«ναπολεῖν, (memoria) revolvere, etsi satis frequens est, apud Platon. tamen. semel tan- 
tum reperitur, Phil. p. 34, B., ubi vid. Stallbaum. Τά ἐκεῖ θεάματα per se-sunt spectacula coe- 
lestia, usu vocis éx& eo, de quo vid, Jahnii Nov. Annal. Philol. Vol, 40, Fasc. 4, p. 416 sq. Conf, 
p. 176. xi dv τῷ ὄντι. Contrarium valet ἐνταῦόα in seqq. rc ἐνταῦθα νομιζόμενα καλά, i.e. 
quae in terris pulcra habentur, quae alii vocant τὰ τῇδε καλά. Vid. Jahnii Nov. Annal. |. |. 
et conf. ἐνθάδε p. 176. 199. (locum vide in annot. 321.) al. Ceterum τὸ ἐχεῖ Φεάµατα Noster vocat, 
quae aliis sunt τὰ ααχάρια Sétuete. — Vid. Animadvss. in Basil,I, p. 175. Cum loco, quem ibi 
laudavimus, Phaed. p. 111, A. θέαμα εὐδαιμόνων Φεατών, conf. Synes. De Provid. p. 123, C. Φέαμα 
ψυχῶν ἀγαθῶν x«i Φεῶν εὐδαιμόνων. d. p. 97, C. τὸ μακάριον Φέαμα. ; 


314 Μικρά ἡγοῦνται VB. P. C.: μὴ ῥέπουσαι πρὸς A. M., quae lectionis varietas ex eo genere 
est, quod annot. 49. 238. attigi. Nam quum ῥέπειν 7t óc τι loci sententiae plane accommodatum sit 
(vid. annot. 334.), APUL etiam vulgata lectio: μικρα ἡγοῦνται cet. quibus inest imitatio Platonis 
in Theaeteto p. 173, E. 1.1. Pro σμικρὰ Noster uixg&: idem tamen σωικρύνειν et σωικρότης p. 202. 
Vid. Ast. Lex. Plat. T. IT, p. 348. 


315 Πλούτους χαὲ δόξας VB. V. P. recte: πλοῦτον καὶ δόξαν A. M.: πλοῦτον x«i δόξας C. In- 
sequentia χαὲ γένη add. VB. P. C., om. A. Γένη xai πλούτους Plato Gorg. l.l. Πλοῦτοι idem: etiam 
alias. Vid. Ast. Lex. Plat. T. IIT, p.123. Γένη sunt generis nobilitates, quibuscum πλοῦτοι 
item coniunguntur Ρο]. ΤΝ, p. 711, E. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p.381, qui de nominibus ὀόδᾳ, 
gloria, et γάμος numero plurali a Platone positis T. I, p. 555 sq. εἰ p. 366. consulendus est. De 
usu pluralis γάμοι pro singulari sigillatim vid. Routh. Reliqq. SS. T. III, p. 468 sq. 


816 Οὐδέν τι A. C., quorum prior xài ante οὐδὲν om.: οὐδὲν ἔτι P. Tu vide VV. DD. ad Gregor. 
Cor. p. 8. 864. 1035. Ast. Annott. in Plat. Phaed. p. 539 (ad p. 05, E.) Stallbaum. ad eund. locum, 
et annot. 117. De locutione περὲ πλείονος ποιεῖσθαέ τι vel τινα vid. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 137. 
"Extiva , etiamsi ad τὰ ἐχκεῖ Φεάματα referri potest, tamen per se coelestia declarat, ut infra in 
illis: did τὸν ἐκείνων πόθων xol τὴν ἐχείνων ἔκπληξιν. "Vid. mea in Jahnii Nov. "Annal. Phil. 
Vol. 49, Fasc. 4. p. 4160. 


317 ᾽αλλὰ xai VB.P.€C.: ὥστε A. Recte quidem per se habet ὥςτε ; ut, cum indicativo verbi. 
Vid. Ast. Lex. Plat. T. III. p. 589. Sed molesta est re epelitio vocis, in seqq. cum infinitivo positae. 
Deinde αὐτῶν VB.P. C., quod ad transpositum τὰ σώματα refertur: «V τοῖς À. nullo sensu vocis 
cU, et articulo, qui a nomine πυρὲ abest, praeter necessitatem adiecto. Mox βούλοιτο τὰ σώματα 
P. 0.: τὰ σώματα βούλοιτο Α. absque emphasi, quam Methodius transpositionibus orationi addere 
solet. Ceterun? imitatio loci, ex Plat. Symp. iuxta positi, licet paulo liberior, tamen se prodit istis: 
ἑτοίμως ἔχουσι (conf. ap. Plat. ἔτοιμος &) et did τὴν ἐκείνων ἔχπληξιν (conf. ἐκπέπληξαι), in qui- 
bus genit. ἐχείνων obiectum, quod vocant, declarat. 








H ΠΕΡΙ ATNELAX. | 51 


P. 115. μετὰ .. τὴν ἐντεῦθεν ἐκδη- | | — Apol. 40, E. οἷον ἀποδημῆσαί ἐστιν 
μίαν 9. 0 Φάνατος ἐνφένδε sig ἄλλον τόπον. 
41, 4. 7 ἀποδημία. ul. 
τὰ νικητήρια φέρονται τὼν ἄνθλω», Ρο]. X, 619,8. τὼ.. παρὰ Φεῶν τοι-- 
τοῖς τῆς ἀφφαρσίας ἄνδεσι στεφθεῖσαι | αὐτ vv ἂν εἴη νικητήρια τῷ δικαίῳ 
πρὸς αὐτοῦ ?". (nim. ὁμοιοῦσθαι 959). 
εἷς οὓς (λειμῶγας) καὶ πρόσθεν ἑλ-- Phaedr. 248, A. γλιχόμεναι .. τοῦ 


δεῖν ἐγλέχοντο,'” µακρόθεν αὐτοὺς φαν-- | ἄνω. 

τασιωφεῖσαι τύτε, ὑπότε ἔτι ἐνδημοὺ-- 

CaL?! τοῖς σώµασιν ἰἱνδάλλοντο ἳ' τὰ Axioch. 365, B. παρεπιδηµία τίς 
S56. ἐστιν 0 βίος. 





318 Id est: post profectionem ex hac sede terrestri. Ἐντεῦθεν hinc s. ex terris, 
ut ἐνθένδε ap. Plat. Apol. 1.1. Vid. Act. Soc. Gr. Lips. T. I, p. 331. Nomen ἐχδηωία, quo Plato 
profectionem, proprie sic dictam, semel declaravit Legg. XII, p. 590, E., Noster ad mortem, 
tanquam profectionem, transtulit. Idem ap. Phot. cod. 234, p.301, a. 27. μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἐκδη- 

(αν. Praeivit Plato, vocibus ἀποδημεῖν et ἀποδημία in eadem re usurpatis Apol. ll. ll et al. 
Dictionem Platonicam attigi in Jahnii Annal. Philol. Supplem. Vol. XI, Fasc. 3, p. 354 (13). 307 (7). 
De contrariis ἐνδημεῖν, ἐπιδημία, παρεπιδηµία vid. annot. 321. 

310 Πρὸς αὐτοῦ, sc. a Christo, VB. P. C.: παρ ἑαυτοῦ A. male. Ferri possit παρ αὐτοῦ. 
Sed praestat πρὸς αὐτοῦ. Cf. p. 207. μὴ ἐπείσθησαν αὐτῷ xgovocouévo .. πρὸς τοῦ Νῶε, et p. 278. 
ὅτι πρὸς αὐτῆς ἠλευθερώθησαν. Sie Noster libro Περὶ των γενητῶν ap. Phot. cod. 235. p.308, ὁ. 11. 
πὼς ἀγένητος (Y πρὸς τοῦ τεχνίτου δημιουργεῖται; et saepe alias cum aliis. Secundum imaginem 
eam, qua virtutis studium cum certamine gymnico cemparatur (vid. annot. 276.), τα νικητήρια TOY 
ἄθλων h.l. dicuntur praemia virtutis certaminibus destinata, nomine νικητήριον in hanc rem as- 
sumto ex Plat. Pol. l.1., ubi post paulo p.013, C. coronarum itidem mentio est facta. De hisce 
Noster p. 145. τὸν ἀῑδιον τῆς ἀφθαρσίας .. λαμβάνω στέφανον: ibid. στεφανηφορεῖν eodem sensu: 
p.206. τῶν ἑπτὰ στεφάνω» τῆς ἀρετῆς ἐγκρατῆς γένεται: ibid. ἀναδεῖται τὸν στέφανον τῆς σωφρο- 
σένης cet. Plura in hanc rem dedi in Jahnii Nov. Annal. Philol, Vol. 49, Fasc. 4. p. 397. ubi im- 
primis attende egregiam Simplicii sententiam. Praeter locum ibidem laudatum ex Epist. ad Hebr. 
12, 1. alii similes in libris Novi Foederis leguntur, v. c. Epist. I. ad Cor. 09,24 sq. et Tim. II, 2, 5, quo- 
rum locorum priorem Stallbaumius ad Pol. X, p. 613, B. C. apte comparavit. Nam quod idem ad 
2Cor. 4, 9. et Epist. ad Philem. c.3, 14. provocavit: prior locus nihil ad rem facit, posterior ubi- 
nam Scripturae Sacrae reperiatur, alii videant. 

320 Γλίχεσθαι studium tenax declarat, et nunc cum infinitivo, ut h.l, p. 97. et ap. Epiphan. 
p. 589, B. (ubi vid. annot. 700), nunc cum genitivo construitur, ut Phaedr. 1.1l., ubi item sermo de 
sectandis sedibus beatis, quas Noster h.l., ut alias (vid. annot. 31. 310), pratorum amoenorum 
imagine ornat. Platonis exemplo posterioris aetatis scriptores hoc verbum frequentarunt. Vid. Ast. 
Lex. Plat. T.I, p. 398. et Not. in Zachar. Mityl. ed. Boissonad. p. 378. 404. Ibidem p.348 Barthius 
Latinum gliscere a Graeco γλέχεσθαι perperam repetit. — In iis quae, omissa a nobis, ap. Me- 
thod. praecedunt, simplex nomen λόγος, quod A. M. P. habent, cum accus. et infinit. rite construi- 
tur, neque opus est verbo ἔχει, quód VB. V. adiiciunt. Οἱ. Plato Polit. P: 272, B. ὃν (βίον) λόγος 

à 4ιὸς εἶναι. Tim. p. 77, B. ὃ ωεταξὺ φρενῶν ὁμφαλοῦ τε ἑδρύσθαι λόγος. et Method. p. 178. 
ἀποκαρπεύεσθαι λόγος τῶν ἀρετῶν τὰς πἀρθένους (ubi λόγος A. Μ.Ρ., λόγους VB. V. C. male). 
p. 215. τὸν καλούμένον .. Γαλαξίαν κύχλον .. ἀπὸ (sic Α.: ἐκ VB.P.) τῶν τῆς Ἡρας μαζὼν 'Ho«- 
χλεῖ προχυθῆναι λόγος 4ιὸς ταγαῖς. p. 200. 203. Contra λόγος ἔχει c. accus. et infln. recte habet 
p. 50. et 140. ξυνέπεσθαι .. τὸν ὅμιλον τῶν παρθένων τῷ xvoío ... λόγος ἔχει, ubi VB. P. pessime 
Á. jyti. Τα vid. Ast. Animadvss, in Legg. p.412, qui V.D. in Lexico Plat. T. 1l. p.254 supr. 
haec non satis distinxit. : 

921 "Ere ἐνδημοῦσαι VB.: ἔτι P., sed idem ἐχδημοῦσαι typographi errore, notante Valesio: ἔτι 
ἐπενδημοῦσαι A. M. C., vocula ἔτι primum posita, deinde in ἐπ commutata et cum ἐνδημοῦσαι co- 
pulata. De ἔτι et ἐπὶ confusis vid. annot. 247. "Verbum ἐνδημεῖν h.l. usurpatum secundum senten- 
tiam eam, quam Auctor Axiochi, l.l. vitam παρεπιδηµίαν vocans, pronuntiavit. Ἐπιδημία in eadem 
re ap. Nostrum p. 199. αἱ ... ἡμέραι .., ἃς ἐνθάδε (i. e. hic in terris) ἐσαὲν εἲς ἐπιδημίαν. Vid. 
Animadvss. in Basil. I, p. 165 sq. et annott. in El. Cret. col. 805 (4). De oppositis ἀποδημεῖν et 
ἀποδηωμία vid. annot. 318. 

322 Rarior est, qui h.l. comparet, usus verbi ἐνδάλλεσθαι. Quod quum plerumque id signi- 
fleet, quod est alicui rei similem fieri vel menti obversari et videri, h.l. ἐνδάλλεσθαι 
est mente sibi aliquid repraesentare. Cf. Dio Chrysost. Or. XII, p. 209, C. πᾶν τὸ θνητὸν 
(adde aut saltem subintellige verba ὡς Φεόν, collato gemino in seqq. loco Clementis Alex.) ... £xa- 
στοι lyduAAóutvot καὶ ὀνειρώττοντες, Sext. Empir. ed. Fabric. p. 420. ἔνιαι (φαντασίαι) ἀπὸ ὑπάρ- 
χοντος uév εἶσιν, οὐκ αὐτὸ δὲ τὸ ὑπάρχον ἰνδάλλονται. et p. 719. Ó .. τὸν πλοῦτον µέγιστον dya- 
$óy ido λλόμενος, ἓν τῷ σπεύδει» ini τοῦτον, Ὑγίνεται φιλάργυρος. Clem. Alex. Protrept. ο. 10. 
9.108. p.80 Pott. θεὸς δὲ ὑμῖν ἀνανῆψαι δοίη ... καὶ συνιέναι Φεόν, μηδὲ χρυσὸν ἢ λίθον sj δένδρον 
y πρᾶξιν ἢ πάθος 5 νόσον 5X φόβον ἱνδάλλεσθαι ὡς 9tóv. De originatione verbi Varinus Eclog. in 
Cornu Cop. E 8l, a. ὥσπερ παρὰ τὸ ἄγω γίνεται ἀγάλλω καὶ παρά τὸ [à (sic) .. ἑάλλω, οὕτως xoi 

ω 


» € 


παρὰ τὸ εἴδω τὸ ὁμιοῶ ἰδάλλω καὶ πλεονασμῷ τοῦ P» ἰνδάλλω. Plura de hoc verbo quaerenti da- 


. bunt Eustath. ad Il. v. 460. Ρ.1911, 3 sq. et ad Od. τ. 224. Ρ.1868, 0 sq. et ex recentioribus VV. DD. 


Fel. et Jun. ad Clem. Epist. I. p. 148 sq. ed. Frey. Ruhnken. ad Timae. Lex. Voc. Plat. p. 150. 
Kapp. ad Aristot. De Mundo p. 204. et, qui etiam nomen ἴνδαλμα illustravit, Creuz. ad Porphyr. 
Vit. Plot. p. 88, a. et Annott. in Plot. p. 20, a. Par ratio verborum φαντασιοῦσθαι et φαντάξεσθδαι. 
Cf. h.l. αὐτοὺς φαντασιωθεῖσαι, et p. 40. μελετᾶν ἀπεντεῦθεν ἤδη καὶ φαντάζεσθαι την ἰσάγγελον 


µεταστοιχείωσιν τῶν σωμάτων. Vid. Creuzer. ad Plot. De Pulcr. p. 136. 


52 | ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ 


Ἐνταῦθα δὴ '" ἑλθούσας Φαυμαστά Phaedr. 250, B. κάλλσς δὲ vóv ᾖν 
«uva Φεάσασθαιε καὶ ἔχλαμπρα καὶ µα-- | lóciy λαμπρό», ὅτε .. µακαρίαν ὄψιν 
κάρια κάλλη καὶ ὁποῖα ἐξειπεῖν clc | τε καὶ δέαν .. εἶδον. 
ἀνθρώπους Óvcysoéc. εἶναι γὰρ αὐτὴν 
δικαιοσύ-- (p.116) vq» καὶ σωφροσύ- Phaedr. 247, D. καφορᾷ μὲν αὐτὴν 
νην **, ἀγάπην αὐτὴν ἐκεῖ καὶ ἀλήψθεια» | δικαιοσύνην, καὺορῷ δὲ σωφροσύνη», 
καὶ Φρόνησιν καὶ τὰ ἄλλα ὠὡςαύτως | καθορᾷ δὲ ἐπιστήμην —* καὶ τᾶλλα 
ἐπιφανῇ τῆς σοφίας ἄνθη "* καὶ φυτά, | ὡςαύτως và ὄντα Όντως Φεασαμένη —. 
ὧν ἡμεῖς ἐνθάδε "* σκιὼς µόνας φασµα- Pol. VII, 532, B. φαντάδµατα Φεῖα 





323 Ἐνταῦθα dz ΥΒ. Ρ. C.: ἐνταῦθα οὖν δὴ A., quod languet. De adverbiis ἔνθα et ἐνταῦθα 
cum particula dz coniunctis vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 716. 7283. Deinde 9«vu«ota τινα Φεάσα- 
σθαι P. C.: Φεάσασθαι 9.τ. Α., quod emphasi caret, quam Methodius transpositionibus captare 860: 
let. Mox ἔκλαμπρα VB. P. C.: ἐκλάμποντα A., quod est interpretamentum rarioris vocis ἔχλαωπρος 
(vid. annot. 28.), quam Methodius pue λαμπρός, a Platone Phaedr. l.l. in simili argumento 
positae, substituit. Quamquam alias λάμπειν et ἐκλάμπειν de pulcritudine recte dicuntur. "Vid. 
Creuzer. ad Plotin. De Pulcr. p. 234 sq. De proximis: µακάρια x&lÀg, vid. quae idem V. D. p. 325 
sq. ad locum ex Plat. Phaedr., a me iuxta positum, disputavit. Denique in illis: ὁποῖα ἐξειπεῖν 
εἲς ἀνθρώπους dvcytoéc, praepositionis εἰς, coram, eadem potestas ac in simili Timaei loco p.28, 
C. el; πάντας ἀδθύνατον λέγειν. | Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 637 sq. 

324 ὐτὴν σωφροσύνην Α.: αὐτὴν φρόνησιν VB. P.: φρόνησιν, omisso αὐτήν, C. Idem post 
paulo σωφροσύνη», ubi A. φρόνησιν. Ego, quum bis repetito αὐτὴν opus non sit (nam Plato, 
Phaedri loco παραλλήλῳ, semel posito contentus fuit, et prius αὐτὴν ad σωφροσύνην sponte refer- 
iur), αὐτὴν ante σωφροσύνη» delevi, deinde nomina δικαιοσύνη et σωφροσύνη, rite, ut ap, Plat, 
copulata, non magis disturbavi, quam illa ἀλήθειαν x«i φρόνησιν, quibuscum conf. Plat. Apol. 
p. 29, E. φρονήσεως δὲ καὶ ἀληθείας .. ovx ἐπιμελεῖ cet, Ceterum de usu vocis αὐτὸς in declaran- 
dis rebus, quae per se sunt, vid. annot. 140. 

3925 «Σοφίας ἄνθη nou magis quam σοφίας φυτὰ quisquam ex veteribus scriptoribus dixit. - 
Proxime ad ista accedunt dictiones Neoplatonicorum: «νθος νοῦ, ἄνθος νοερὸν simm. (vid. annott. 
in El. Cret. col. 709. 2.) et similitudines, quibus sapientiae praecepta, in animo defixa et pullulan- 
tia, cum plantis comparari solent (vid. Kypk. Obss. SS. T. I, p. 76). Sed luxuriatur Noster in illis 
apud beatos virtutum arboribus p. 170 sq. εἶναι γὰρ δένδρον τι σωφροσύνης αὐτῆς, εἶναι ἀγάπης, 
εἶναι ἀἰληθείας, εἶναι σωφροσύνης cet. 

'820 ᾿Ἐνθάδε est hic in terris. Vid. annot, 919. De Platonico usu vocis σχιώ, qui h.l. et 
p. 236 in locutione σχιαὲ φασματώδεις comparet, cf. Pol. 1.1, VII, p. 517, D. περὶ τῶν τοῦ δικαίου 
σκιῶν, et p. 922, B. «Σχιας et τύπους Noster coniungit et veritati opponit p. 240 sq. 247.  Videsis 
Creuzer. ad Plotin. De Pulcr. p. 205 sq. meaque in Jahnii Nov. Annal. Philol. Vol. 49. Fasc. 4. p. 396. 
412.419. A Platone figuratus vocis usus ad Philonem et Patres Eccl. transiit. .Vid. Carpzov. S8. 
Exercitt. in S. Pauli Epist. ad Hebraeos ex Philone Alex. p. 437 sqq. nimir. ad X, 1, quem locum 
Noster p.236 respicit. Has autem nostras rerum divinarum umbras Plato etiam φαντάσματα, i. e. 
visa. vel simulacra, vocare solet. Conf. v. c. Pol. l.l. et vid. Ast. Annott. in Phaed. p. 037. Sed 
φάσματα quum apud eundem interdum idem valeant ac φαντάσωατα (vid. Ast. 1.1), nec non de 
visis per somnium obiectis in usu sint (cf. Tim. p. 71, C. Legg. X, p. 910, A. al.), Noster istas rerum 
divinarum umbras φασματώδεις eo aptius vocat, quod translatum ὀνειρώσσειν subsequitur, i. e. 
tanquam per somnium imaginari. Qua de potestate translata eius verbi, a Platone forma 
Attica ὀνειρώττειν pronuntiati, cf. Pol. l.1., VIT, p. 533, C. et alias. Vid. Ast. &nimadvss. in Legg. 
p. 101. 956. Lex. Plat. T. Il, p.449. Boissonad. ad Eunap. p.354. Verbi sic usurpati exemplum 
praebet Dio Chrysostomus loco supra allato annot. 322. Egregie autem Methodius hoc loco, uti 
tota hac disputatione, Platonicum agit. Num quum Plato vitam τῶν φαύλων cum somno comparet, 
eorumque artes, si quando aeterna attingere conentur, de illis somniare haud obscure doceat (vid. 
Pol. ΥΠ. p. 533, C. αἱ δὲ λοιπαὶ (τέχναι) ὀνειρώττουσι μὲν περὶ τὸ ὄν, ὕπαρ δὲ ἀθύνατον αὐταῖς 
ἰδεὶν: p.534, C. τὸν νῦν βίον ὀνειροπολοῦντα καὶ ὑπγώττοντα, πρὶν ἐνθάδ᾽ ἐξέγρεσθαι, elg -4ιδου 
πρότερον ἀφικόμενον τέλεον ἐπικαταδαρθάνειν, quorum postrema Clemens Alex. loco ad Jo. Glyc. 
p. 104 annotato imitatus est: Pol. VII, p. 476, C. loco supra allato), contra non dormire philoso- 
phos, sed in luce et die quasi veritatis versari statuaj (vid. Pol. V, p. 470, D. ὁ .. ἡγούμενός τέ τι 
αὐτὸ καλὸν zai δυνάµενος καθορᾶν xal αὐτὸ xal τὰ ἐκείνου utrtÉyovta ... ὕπαρ x ὄναρ a) καὶ 
οὗτος δοκεῖ σοι ζην; Καὶ αάλα, ἔφη, ὕπαρ.); idem tamen alias philosophos quoque, quantumvis 
erectos ad lucem divinam, somniare de aeternis et coelestibus rebus pronuntiat, quum de iis certa 
docere frustra conentur. Vid. Symp. p.175, E., nbi Socrates suam sapientiam cum somnio comparat: 
Cratyl. p. 430, Ο. σκέψαι ὃ ἔγωγε πολλάκις δνέιρώττω cet., in quibus doctrina de ideis profertur: 
Tim. p.52, B. πρὸς 0 δῇ καὶ óvtigoztolotutv βλέποντες —. ταῦτα δὴ) πάντα .. xal περὶ τὴ» dünvoy 
xci ἆληθῶς φύσιν ὑπάρχουσαν ὑπὸ ταύτης τῆς ὀνειρώξεως οὐ Ovverol (C.) γιγνόµεθα ἐγερθέντες 
διοριζόµενοι τἀληθὲς λέγει», ὡς εἰκόνι μὲν ---, ubi attende Platonica ἅπαξ λεγόμενα ὀνείρωξις et 
ἀθπνος in verbis ἀὔπνον φέσιν, quae Chaleid. p. 453. Meurs. deum et cogitationes eius intelligi- 
biles atque incorporeas species interpretatur. ln eodem argumento Plotinus p.002 (8), B. φῶς — 
ἀθπνον, et p. 170, C. ἐκείνη 9j φύσις άγρυπνος, ubi vid. Creuzer. Annot. p. 112, a., cui addas Stall- 
baum. ad Tim. l.l. Sed, ad rem ut redeamus, haec, de qua diximus, Platonis doctrina latissime 
patet per Platonicorum scripta. Sic Philo Judaeus Opp. T. ΠΠ]. ed. Mang. p.61, 4 — 25. p. 62, 8—20- 
cognitionem ac sapientiam, quae homini in hac vita contingat, nil magnopere a somnio differre 
ostendit. Plutarch. De Is. et Os. T. II, p. 382, F. ὠνθρώπων δὲ ψυχαῖς ἐνταυθοὶ uiv ὑπὸ σωμάτων 
καὶ παθῶν ntgityouéveic οὐκ ἐστὲ µετουσία τοῦ Θεοῦ, πλὴν ὅσον ὀνείρατος ἁμαυροῦ θιγεῖν νοήσει 
διά φιλοσοφίας. De EI Delph. T. 1, p. 393, D. ὥς δὲ νῦν àv τῷ καλλίστῳ τῶν ἐνυπνίων τὸν Φεὸν 
ὀνεεροπολοῦντες (leg. ὀνειροπολοῦντας) ἐγείρωμεν xai παρακαλῶμεν ἀνωτέρω προςάγειν xai Φεάσα- 





" 





H ΠΕΡΙ A4T'NEI AZ, 


τώδεις ὀνειρώσσοντες ἀπὸ τῶν πράξεων | καὶ σκιὰς τῶν ὄρει . 

ἠούμεῦα τών ἀνθρωπίνων συγίστα- | ἐγὼ γοῖν ἄν., y«uep «»..͵ 

σθαι 7, Ότι μὴ ἔστιν αὐτῶν δεῦρο ὃ | τοιοῦτον (nim. y. ^u- — , 

μηδὲν εἴδωλον καταφανές, ἆλλ ἀπει- | qui non capit. à. fie. εν . Ll, 
χονίόµατα µόνον OGei05??, ἃ δὴ xai"? | σύνης μὲν οὖν και G4 49er, 

αὐτὰ σκοτεινῶς πολλάκις ἀπεικάζοντες | τίµια ψυχαῖς, οὖκ ἔνεσει P229 » y 
αἰσθανόμεθα. οὗ γὰρ ἂν πώποτε Ói- | ἓν τοῖς τῇδε ὁμοιάόμασιν MA s 
καιοσύνης αὐτῆς ᾖ συνέσεως $5 εἰρήνης | ὁρῶν ὀργάνων µόγις αὐεῶν ρω, E s 
ὀφθαλμοῖς ἐδεάσατό τις μέγεθος 3 $ | ἐπὶ τὰς εἰκόνας Ἰόντες θε νεα εν y 





6m τὸ ὑπὲρ αὐτοὺς καὶ τὴν οὐσίαν. Amator. T. II, p. 704, Ἑ. καέτοι γε ὕπαρ ὡς ἆληθοις fp pa 
περὶ ἐχεῖνα ταῖς ψυχαῖς ἐστι. δευρὲ δὲ [ὡς διὰ] τῶν ἐνυπνίων ἡ ψυχἠ ἀσπάζεται καὶ tfr, κα 
χάλλιστον x«i Φειότατον, in quibus Winkelmaunus καέτοι τό y& cum E. οἱ τῆς ψυχῆς cum p. AA 
Wyttenb. scripsit, Tu confer Plat. Pol. p. 278, E. ἵνα ὕπαρ ἀντ ὀνείρατος zuiv γίγνηται, οἱ νε». 
atqui vera lux animabus in coelo inque commercio cum rebus coelestibus contin. 
git. Lacunam post ὁευρὲ δέ, auctore Gatakero ad M. Anton. II, 17. p. 58, a. Δ., verbis ὡς δι ex. 
plevi. Infelices aliorum conatus videsis ap. Winkelmann. ed. pecul. p. 215. — Porro conf. Plutarcl;, 
Non Suav. V. Sec. Epic. Τ. 1. p. 1105, D. τῆς ἀληθείας καὶ Φέας τοῦ ὄντος οὐδεὶς ἐνταῦθα τῶν 
ἐρώντων ἐνέπλησεν ἑαυτὸν ἐκανῶς, olov δι δωίχλης ἢ νέφους τοῦ σώματος, ὑγρῷ xci ταραττοµένῳ 
τῷ λογισιῷ χρὠώμενος, dÀX (sc. πάντες οἱ τοῦ ὄντος φιλοθεάμονές, quod ex.praegressis repeten- 
dum) ὄρνιθος Φέχην ἄνω βλέποντες [haec ex Plat. Phaedr. p. 249, D.] ὡς ἐκπτησομεένοι τοῦ σῴματος 
dc µέγα τι καὶ λαμπρὀν, εὐσταλῆ καὶ ἐλαφρᾶὰν ποιοῦσι τὴν ψυχἠν ἀπὸ τῶν θνητῶν, τῷ φιλοσο- 
φεῖν µελέτῃ χρώὠμένοι τοῦ ἀποθνήσκειν. οὕτω µέγα τι xai τέλεον ὄντως ἀγαθὸν ἡγοῦμαι τὴν τε- 
λευτήν, ὡς βίον ἀληθῆῇ βιωσομένην ἐχεῖ τὴν ψυχη», οὐχ ὕπαρ νῦν ζῶσαν, ἀἆλλ᾽ ὀνείρασιν 
ὅμοια πάσχουσαν. Maxim. Tyr. XVI, 1. ἐνύπνιον .. τί ἐστιν ἀτεχνῶς ὁ Φεῦρο βίος, καθ ὃν ἡ 
yvy κατορωρυγαένη ἓν aucti ὑπὸ χόρου xol πλησμο»νῆς μόλις πως ὀνειρώττει τὰ ὄντα cet., qui- 
bus inest interpretatio allegorica duplicis somniorum portae ap. Hom. Od. Y. 562 sqq. Idem Max. 
Tyr. XXII, 0. post descriptam beatitudinem coelestem: ὦ ... Φεαμάτων καλῶν xai ὀνείρων ἀληθι- 
νῶν, εἰ XXVII, 7. τὸ καλὸν αὐτὸ dQjgrov ὂν x«i ὀφδαλμῶν κρεῖττον ἡ wvys, τεθεαµένη πάλαι καὶ 
ὀνερώττουσα αὐτοῦ τὴν uvQurv, ἓν τῇ δεῦρο συνουσίᾳ οὐ πάντῃ ἐναργῶς ὁρᾷ. Ad eandem doctri- 
nam pertinent, quae Plotinus p. 310, A. B. de animae somno in corpore docet. Ex Platonica somnii 
ratione illustrandus est Senecae locus Epist. 102. ubi ille somnii nomine comprehendit, quae de im- 
mortalitate animi philosophatus erat. Conf. Max. Tyr. XXII, 6. loco supra laudato.  Boéthius, qui 
lotus est Platonicus, ex hoc genere ista profert Consol. Philos. 11. 1: (veram felicitatem) quam 
tuus quoque somniat animus; sed occupato ad imagines visu, ipsam illam non 
potest intueri, et III, 38: Vos quoque, o terrena animalia, tenui licet imagine, ve- 
strum tamen principium somniatis, verumque illum beatitudinis finem, licet 
minime perspicaci, qualicumque taàmen cogitatione prospicitis. Quorum locorum 
utroque somniandi et imaginis vocabula pariter coniuncta atque ap. Plat. Tim. l.l. ὀνείρωξις et 
εἰχὼν οἱ ap. Nostrum σκιᾶς ὀὄνειρώσσει». | Adde Symbol. in Epiph. p. 34. 


927 «Συνίστασδαι A.: συνεστάναι VB. P. C. Sed συνίστασθαι non minus recte habet, quam- 
quam Methodium scribere oportuit: ἐν τῶν πράξεων ... συνίστασθαε, non ἀπὸ τ. πρ. Vid. Ast. 
Lex. Plat. T. Π1, p. 331 sq. 


328 4t)po est hic in terris, ut ap. Maxim. Tyr. XVI, 1. XXVII, 7. locis, supra annot. 3206. 
allatis. Idem valet ὁευρὲ ap. Plutarch. T. II, p. 764, F., cuius locum ibidem videas. «4εὔρο, huc in 
terras, est ap. Plat. Phaedr. p. 250, ^. δεῦρο πεσοῦσαι. 1n seqq. εἴδωλον καταφανὲς i. q. φέγγος 
ἐν τοῖς τῇδε ὁμοιώμασιν Phaedri loco παραλλήλῳ. Est autem εἴδωλον Platonico loquendi usu non 
edllum vana rei imago, sed etiam .. rei, quae vere existit, Vid. Wagner. Lexic. 
Philos. Plat. p. 58 sq. ο μα ad Plotin. De Pulcrit. p. 203 sq. 


320 ᾿άειδῆ, i.e. obscura, A. M. P. C. probante Valesio: xe εἴδη VB. V. male, siquidem ver- 
ba: ὠπεικονίσματα .. ἀειδῆ, opponuntur praegressis: εἴδωλον χαταφανές. Et tuetur se ἄειδῇ 
eliam insequentibus verbis: € δή x«i αὗτα σκοτεινῶς .. ἀπεικάζοντες αἰσθανόμεθα. άπεικονί- 
σµατα i.q. εἰκόνες ap. Plat. Phaedri loco παραλλήλῳ: nam ipsam vocem ἀπειχόνισαα ap. Platon. 
frustra quaesiveris. — Apud Nostrum p. 186. ὥςτε εἰκόνας ἐκείνων μᾶλλον νοιίζεσθαι ταῦτα xci 
ἀπεικάσαατα, pro ἀπεικονίσματα, quod. A. M. habent, cum VB. V. P. C. ἀπεικάσματα lego, quum 
ἀπεικονίσματα propter praegressum εἰχόνας molestum sit. Quo accedit, quod nomen d'ré(x«cue 
apud Platon. occurrit (vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 216.) et ex eo genere est, quo Methodium dele- 
ctàri vidimus annot. 204. &Apposite ad nostrum locum Pseudo-Dionys. Areop. H. C. cap. 1. τὸ μὲν 
φαινόμενα κάλλη τῆς ἀφανοῦὺς εὐπρεπείας ἀπεικονίσματα λογιζόμενος. 


330 4 δή καὶ A.P.: om. VB. male. Loci sensus hic est: quae ipsa quoque obscure 
da v. comparando (nim. cum exemplaribus) percipimus. «Σκοτεινῶς respondet verbis dv 
ἁμυδρὼν ὀργάνω» ap. Plat.:Phaedri loco laudato. De verbis εἰκάζειν αἱ ἀπεικάξεν, comparare, 
vid. Ruhnken. ad Tim. L. V. Pl.' p. 95. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 210. In eodem argumento ἀπεικάζειν 
positum Phaed. p. 117, E. 


331 Μέγεδος add. VB. P.: om. A. Sed αέγεθος et σχῆμα apte copulantur. Of. v. c. Plato Soph. 
p.251, A. σχήµατα xci μεγέθη. lllud tamen a Platonis consuetudine abhorret, quod Noster spe- 
ciebus rerum forma carentibus, magnitudinem vel figuram tribuit. Et quum apte h.l, ut ap. Plat. 
Phaedr. l.l, σωφροσύνη commemoretur, in eodem argumento σύνεσις et εἰρήνη minus Platonica 
sunt, quamquam σύγεσιν Noster intelligit φρόνησιν ap. Plat. Phaedr. p. 250, B. loco e regione 
posito. " 





94 ZYMIIOSION 


εἰκασθέντος γένος: D. ὄψις .. 4 qoó- 
νῇσις οὐχ ὁρᾶται: C. ὁλόκληρα .. xai 
| ἁπλᾶ καὶ ἀτρεμῆ καὶ εὐδαίμονα φά- 
σµατα μυούμενοέ τε καὶ ἐποπτεύοντες. 
Legg. III, 684, D. τόδε .. ὑπῆρχεν ov 
σμικρὸν clo ῥᾳστώνην τῆς Φέσεως τῶν 
| νόμω». 
μηδὲ βριθέτω τῆς dxogc ὃ ῥύπος | Phaedr. 247, B. floí9et γὰρ ὃ τῆς 
ῥέπων elg τὴν γῆν ?*. κάκης ἵππος [μετέχω»], ἐπὶ τὴν γή» ῥέ- 
πων τε καὶ βαρύνωγ. | 


σχῆμα ἢ κάλλος: ἐκεῖ"'' δὲ ἐν τῷ ὄντι, 
ὡς εἶσίν, δλοτελῆ βλέπονται καὶ σαφῇ. 





P. 119. οὗ γὰρ μικρὸν elc ῥᾳσεώνην 
ἀφφθαρσίας 9* αγνεία. 





P. 181. περὶ £c ἐγὼ πρὸς ὑμᾶς. ἁμη-- Pol. V, 414, C. id» αὐτὸ ἁμηγέπη 
γέπη 9* διεξελεύσοµαι δηλοῦσα. ἑκανῶς ἐξηγησωμεύα. al. 
P.182. τὰ μὲν οὖν περὶ τῆς γυναικὸς Tim. 40, D. ἀλλὰ ταῦτά τε ἑχανῶς 


ἱστορούμενα καὶ τοῦ δράκοντος ὥς à» | ἡμῖν ταύτῃ καὶ τὰ περὶ Jed» ὁρατών 





30» ᾿Εχεῖ per se est in coelis (vid. annot. 919.); explicandi autem gratia Methodius addit: 
ἐν τῷ ὄντι, quibus verbis, Combeflsium si audias, ó o», i.e. Deus, ut Exod. 3, 14. Jer. 14, 32. 
et al., ο... Sed cui ignotum Platonis τὸ ὄν, id quod vere ac per se est?  Videsis 
Wagner. Vocabular. Philos. Plat. p. 60 sq. et Ast. Lex. Plat. T. I, p. 626. Noster p. 199. µέχριπερ ἂν 

. uxxén di ἐπιστήωης κατασχέψηται το ὄν, ἀλλὰ τρανῶς ἐποπτεύσῃ, ubi VB. κατασχέπτεται, P. 
κατασχέπτηται, uirumque mendose. Est tamen, ubi ambigere possis, τὸ ὄν, an ὁ ὤν declaretur. 
Vid. mea in Jahnii Nov. Annal. Phil. Vol. 49, Fasc. 4, p. 402. Ín proximis verba: ὁλοτελὴ .. καὶ 
σαφῆ, respondent Platonicis Phaedr. 1.1. ὁλόχληρα .. καὶ ἁπλᾶ, de quibus vid. Ast. Aunot. p. 442. 
Voces ὁλόχληρος ei ὁλοτελῆς iuxta positae 1 Thess. 5,23. Ceterum βλέπονται VB. P. C.: βλέποντες 
ΔΑ. male. 

333 ᾽«φδαρσίας VB. V. P., qui ante ἀγνεία comma inepte inculcavit: ἀφθαρσία xai A. M. C. 
male, quum ῥᾳστώνη c. genit. sit id quod expedit ad aliquam rem. Sic Plato vocem cum 
alias usurpavit, tum Legg. |. |. (vid. Ast. Animadvss. p. 159. et Lex. Plat. T. III, p. 31), quem Με- 
thodius, vulgari forma pro Attica σμικρὸν usus, imitatus est. Ῥᾳστώνη otium, tranquillitas 

. 298. 
E 334 Platonis in Phaedro locum laudatum Noster ita imitatus est, ut verbis ὁ τῆς κάχης ἵππος 
[μετέχων]» de quibus vid. annot. 224, ista substitueret: τῆς ἀχοῆς ὁ ῥύπος. Βρέδειν, inclinare, 

eprimere, poéticum est verbum (cf. Pol. II, p. 303, C. Ep. I, p. 810, A.), quo posterioris aetatis 
scriptores, Platone auctore, certatim usi sunt in declaranda vi rerum, animam ad terram deprimen- 
tium. Vide Ast. Annott. in Plat. Phaedr. l.l. p. 412. meaque ad Marc. Eugenic. De Imbecill. Hom. 
in Diar. Theol. Histor. a. 1845, T. IV. p. 56. et cf. Method. p. 101. τὰ ὄργανα τὰ παιδογόνα ταλαν- 
τούµενα κάτω xci Bo(9ovra τὸν νοῦν, ubi ταλαντοῦσθαι insolite dicitur vergere: p. 149. πάσης 
κάτω βριθούσης .. φδορᾶς: p. 174. ov yàp θέμις ἐπὶ γῆς Bo(9tw χατὰ τὴν ἑαυτοῦ φύσιν τῷ τῆς 
παρθεγίας πτερῷ: p. 195. ἵνα μὴ ἀπατηθῇ (τὸ φρόνηµα τῶν ἀνακαινισθέντω») πρὸς τοῦ δράκοντος 
βρέΦοντος κάτω. Ἐπιβρίθειν in eadem re ap. Method. Epiphanii p. 588, D. De gemina translatione 
verbi.Qézt&iv vide Act. Soc. Gr. Vol. I, p. 336 sq. Krabinger. meaque ad Gregor. Nyss. De Anima et 
Resurreet. p. 205 sq. et cf. Plotin. p. 690. (3) C. πῶς οὖκ ἂν ἐκεῖνος ὃ vovg προς vd τῇδε ῥέποι; 
Macar. Hom. XI. p. 140. Prit. κάτω ῥέψαι ἐπὶ τῆς γῆς , ubi ἐπὶ τῆς γῆς pro ἐπὲ τὴν γῆν dietum, 
ut ap. Method. p. 174. ἐπὲ γῆς βρίθειν. De nomine ῥοπὴ similiter translato dictum ad Gregor. Nyss. 
l.l. Adde Plotini locos, a Mosero in Ind. h. v. consignatos, et Simplic. in Aristot. Categor. fol. 
38, «, A. ἐν γάρ τις τὴν ψυχὴν ὑπόθηται (leg. ὑποθῆται) ὡς καθ ἑαυτὸ ποσόν, jj νεύει εἲς τὸ 
σώμα, ῥοπην ἕξει ἐπὶ τὸ κάτω. 

335 "Mugyény ego scripsi: ἀἁωηγέπη Α. Ρ. C. De codd. non liquet. Sed quum olim ἁμηγέπη εἰ 
ἁμωςγέπως scribi soleret, VV. DD., optimorum codd. auctoritate freti, apud Platonem ἁωαηγέπη e 
ἁμωςγέπως restituerunt. Vid. Ast. Annott. in Protag. p. 01. 124. in Phaedr. p.227. Schneider. ad 
Civit. (V, p. 474, C.) T. Il, p. 112 sq. Ac diu est, quod H. Stephanus De Dial. Att. p. 189.227. 
saltem de scriptura ἁμηγέπη monuit. Utriusque vocis, ἁμηγέπη et ἁμωςγέπως, promiscuus apud 
Platonem et reliquos Atticos est usus. Schol. Aristid. p. 277 Frommel. '4q$quxyéz (leg. Au.) ut- 
τρίως. 5j λέξις Πλατωνική. Etym. M. ν.᾽4μωςγέπως (leg. -ᾱμ.)' Πλάτων τὸ ἐκ παντὸς τρὀπου 
ἑνέ yé τινι. Vid. Valckenar. in Epist. Ruhnken. et Valckenar. ad Ernest. p. 145 ed. Tittm., Ruhn- 
ken. ad Tim. Lex. V. Pl. p. 20 sq., Sallier. et Pierson. ad Moer. Atticist. p. 47 ed. Koch., Fromm. 
ad Aristid. Schol. l.l. et A$t. Lex. Plat. T. I, p. 122. 132, qui voculae πη in &usyéz iota perpe 
ram subscribit. Atticistae quidem et Sophistae formam ἁμηγέπη alteri ἁμωςγέπως  praetulerunt. 
Vid. Ruhnken. et Sallier. ll. ll. εἰ Emper. Not. in Dion. Chrysost. p. 40. Invaluit tamen apud poste- 
rioris aetatis scriptores ἁμωςγέπως (vid. Wyttenbach. ad Plut. Mor. p. 71, E. 73, E.), eaque vox in 
ἄλλως yé πως crebro depravata est. Vid. Porson. et Schaefer. in Porson. Adverss. p. 311 ed. Schaef. 
Sic ap. Galen. De Usu Part. ed. Basil. p. 359, 54. Hofmannus in Varr. LL. ad Gal. De U. P. ἁμω- 
γέπως pro ἄλλως yé πως legi iussit, recte, modo ἁμωςγέπως scribatur. Eodem modo peccatum 8p. 
Method. p. 194. οὐχοῦν πειρώμεθα πάλιν ἄλλως yé πως δηλοῦν. Sic vulg. et codd.; sed leg. ἁμαν- 
γέπως, siquidem Methodius voce πάλιν hunc nostrum locum, ubi ἁμηγέπη, respexit. — Ceterum 
cadente Graecitate subnatae sunt formae ἁμηγέπως, ἁμουγέπου, ἁμοιγέποι al. De ἁμηγέπως vid. 
Creuzer. ad Olympiodor. Comm. in Alcib. l, p. 208, ubi Cod. Basil. Fesch. F. F. 1.8, 6. ἁμηγέπως pro 
ἁμηγέπως, hisce post verba ἁμηγέπως μέλι adiecüs: ἐστὲ τὸ µελίκρατον. καὶ ἁμηγέπως μέλι, et hoc 
scholio ad ἁμηγέπως in marg. adposito: ὁπωςδήποτε, χαθοτιοῦν. λέγεται δὲ x«l ἁμωςγέπως xat 
ἁμηγέπη xat ἁἆμόδεν καὶ ἁμουγέπου καὶ ἁμοιγέποι x«l ἆμοσεποι (sic). Apud Em. Palaeolog. in 
Combefisii Auct. Novo. T. II, p. 1046, B. ἁμοιγέποι loco mendosi ἀμοῖ yé πη reponendum. — Hesych. 
᾽«μοιγέποι (1. u.)* εἴς τινα τόπον (τρόπον coni. Menag. nott. mss.), x καθ ἕνα τρόπο». 

















| H ΠΕΡΙ AINELAS. 55 


ἐπιτομῇ τέλος ἔχει '* περὶ δὲ τοῦ τὴν | καὶ γεννητῶν εἱρημένα φύσεως ἐχέτω 
ἐπίλυσιν αὐτῶν ἀνεύρασθαι " καὶ εἷ- | τέλος. περὶ δὲ τῶν ἄλλων δαιμόνων 
πεῖν μεῖζον 4 καθ’ ἡμᾶς. ὅμως τολµη- | εἰπεῖν καὶ γνώναι τὴν γένεσιν μεῖζον 
τέον, πιστεύσασαν '" τῷ κελεύ-- (p.183) | 4j καθ’ ἡμᾶς. Phaedr. 241, C. τολµητέον 
σαντι τὼς γραφὼς ἐρευνᾶν. sl οὖν καὶ | .. τό ye ἁληνὲς εἰπεῖν. al. Legg. III, 689, 
«σφῷν ** τὰ λεγόμενα συνδοκεῖ, χαλεπὸν | A. σκοπεῖτε εἶ συνδόξδει καὶ σφῷν As- 


οὐδὲν ἤδη σεείλασθαε. γόµενον. 

P.186. ἄστρα .. τὰ ἐν τῷ ὁρατῷ Pol. VII, 532, C. à» τῷ σωματοειδεῖ 
κείµενα τόπῳ ^. καὶ ὁρατῷ τόπῳ. al. 

P.188. οὐδὲν γὰρ χαλεπὸν ἔτι διαῤ-- Legg. X, 898, U. Νῦν δὴ χαλεπὸν οὐ- 
ῥήδην εἰπεῖν ?*!., δὲν ἔτι διαῤῥήδην εἰπεῖν». 

P. 190. {έγωμεν οὖν πάλιν ἐξ ἀἆρ-- Lege. IV, 123, D. πάλιν οὖν, οἷόν 
yjc ἐπαναπολήσασαι "'. qoot» οἱ παίξοντες, ἀμεινόνων ἐξ do— 


χῆς δευτέρων ἐπαναπολήσωμεν. 








336 Τὰ uiv οὖν ΥΒ. Ρ. Ο.: καὶ td μὲν οὖν A. Sed μὲν οὖν per se recte habet in transitione 
(cf. p. 22.), minime vero xe μὲν ovv, quum καὶ uév, καὶ μὲν δή et καὶ uiv ἤδη in ea usitata sint. 
Praeter locos, ex p. 66 et p.85 in annot. 145 allatos, conf. p. 162. x«i περὶ μὲν τούτων αὐτάρκως: 
p.208. x«i περὲ µ ἓν τούτων οὐκ ἔστι καιρὸς πρέπων ἐν τῷ παρὀντι δὲ ἀκριβείας διεξελθεῖν: p. 69. 
xai μὲν dy καὶ περὶ τοέτων ταῦτα ἤδη λελέχθω: p.194. x«i τὰ μὲν δή περὶ τῶν ὠδίνων αὐτῆς 
εἰς δύναμιν εἴρηται: p.253. x«i τὰ μὲν δη τῆς παρθένου .. διεγράφη. Καὶ uiv ἤδη, ut ap. Plat. 
Symp. p. 201, D., est in transitione p. 85. Enuntiationes huic nostrae similes, in quibus, ut ap. 
Plat. Tim. 1. 1., disputatio τέλος ἔχειν dicitur, videas in annot. 145. Ceterum illa de muliere et 
dracone exstant Apocal. 12, 1. : 

337 "Mveboaota. A. M. P. C.: ἀνευρεῖσθαι Ψ. Ego ἀνευρέσθαι legendum censeo; nam ἀγεύρα- 
σθαι et εἰπεῖν male concinunt, et εὕρασθαι ab Atticismo abhorret. "Vid. Lobeck. ad Phryn. p. 139 
sq. et Symbol. in Epiphan. p. 94. Proxima μεῖζον 5 καθ ἡμᾶς sumta ex Plat. Tim. 1.1, ad quem 
Noster hanc totam enuntiationem conformare studuit. Quamquam, si quaeris; eum dicere oportuit: 
περὶ δὲ τούτων τὴν ἐπιλ. ἀνεύρ. καὶ εἰπεῖν cet. De formula μείζων ἡ κατά τινα videsis, quos lau- 
davi in Jahnii Nov. Annal. Philol. Vol. 49, Fasc. 4, p. 395. 

338 Πιστεύσασαν A.P. C.: πιστεύσαντας VB. male; oportebat saltem πιστεύσασας scribi. Sed 
ἡμᾶς in praegressis fere i. q. éué (vid. annot. 92), et πιστεύσασαν refertur ad εἰπεῖν, quod ad 
τολμητέον ex superioribus repetendum. Eadem brevitate Plato Legg. X, p.888. A. rolusréov δέ 
(sc. λέγειν). Τολμητέον ... εἰπεῖν Plato Phaedr. l.l, quem imitatus est Hermes Trismeg. ed. Paris. 
p. 90 sq. εἰ χρὴ τολμήσαντα εἰπεῖν τὸ ἀληθές. Voce ὅμως, ut h. L, praemissa, sed in plena enun- 
tiatione, τολωητέον positum ap. Plat. Alc. l, p. 104, E. ὅμως δὲ roÀugtéov φράσαι τὴν ἑμὴν διά- 
νοιαν. Ὅμως Ó' οὖν ἐπιχειρητέον, subaudito εἰπεῖν, in enuntiatione nostrae simili reperitur p. 76. 
τοῦτο .. τὸ μέγα µυστήριον ... ὃ ἐγὼ ... εἰπεῖν ἀθυνατῶ' ὅμως d^ οὖν ἐπιχειρητέον. Quum au- 
tem ap. Plat, Tim. 1. 1, quem'Noster in praegressis imitatus est, haec insequantur: πειστέον δὲ τοῖς 
εἰρηχόσιν ἔμπροσθεν, ile pro re sua ita pergit: ὅμως roÀugtfov, πιστεύσασαν TQ κελεύοντι cet. 
quibus verbis Jo. 5, 39. respicitur. | : 

330 Zqgv» P. Ο.: σφωὶν Α.: oqor VB. Tu cf. Plat. Legg. l.l. et VI, p. 781, D. εἰ καὶ σφῷν 
Ovydoxsi ἀκούειν. — τό γε ἀχοῦσαι νῷν πάντως που συνθοχεὶ. In seqq. στείλασθαι est rem ag- 
gredi, Sic Plato verbum στέλλεσθαι, adiecto tamen ἐπέ (τι), de disputantibus usurpare solet. 
Vid. Stallbaum. ad Phileb. p. 50, E. ἐπὶ τὰ Aowt& βούλομαι στέλλεσθαι —.  Formulam Platonicam 
habet Plotin. p. 308, E., ubi Creuzerus officio defuit. Vid. Ind, Plot. et adde p. 733 (42), ^. Noster 
ap. Epiphan. p. 552, B. τήν cxt , 5c ἕνεκα ταύτην ἐστειλάμεθα. Fortasse legendum: ἐπὲ ταύτην 
(int. τὴν σχέψιν) ἐστειλάμεδα. Quamquam idem Hom. in Sym. et Ann. ed. Pant. p. 36. τὸν πρὸς σὲ 
τὴν νέαν ταύτην» ... πορέίαν στειλάωµενον. 

340 Ἐν τῷ ὁρατῷ ... τόπῳ VB. V. P. C.: ἐν τῷ οὐρανίῳ ... τόπῳ ^. Ορατὸς τόπος Platoni est 
regio s. mundus adspectabilis (cf. Pol. l.l. εἰ vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 406 sq.), cui oppo- 
situs ὁ voxroc vel οὐράνιος τόπος (vid. annot. 204). Sed de priore hic sermonem esse, ex reliqua 
Methodii oratione apparet, qua ille, loco ex Apoc. 12, 1. allegorice interpretando, Ecclesiam in spe- 
ciem mulieris divinae ita exornat p. 185: ἀντὲ μὲν στολῆς αὐτὸ φῶς (τὸ q. ^.) ἠμφιεσμένην, ἀντὲ 
δὲ λίθων τιµίων (1. 4. &.) ἀστράσι φαιδροὶς τὴν κεφαλὴν κεκοσωηµένην. ὃ γὰρ ἡμῖν ἐσθής, τοῦτο 
ἐκείνῃ quc. ὃ δὲ ἡμῖν χρυσὸς 5; διαφανεῖς λίθοι, τοῦτο ἐκείνῃ (p. 180.) ἄστρα (sic VB. P.: τὰ d. 
A.C.): ἄστρα δὲ οὐχ ὁποῖα ταῦτα (sic VB. P. C.: om. ταῦτα Λ.) τὰ ἐν τ. 0. x. τ., ἀλλά τινα κρείτ- 
τω x«i εὐφεγγέστερα, in quibus illa: à γὰρ ..... ἄστρα, adumbrata ex Plat. Phaed. p. 111, A. ὅπερ 
ἡμῖν τὸ ὕδωρ καὶ 5 Φάλαιτά ἐστι ..., τοῦτο ἐκεῖ τὸν αέρα" ὃ δὲ ἡμῖν ὁ do, προς τὸν αἱ- 
Φέρα. Ne quis autem miretur, quod Methodius in exornanda quam auctor Apocalypseos celebrat 
Nova Hierosolyma, et quam ipse Ecclesiam interpretatur, ex Platonica descriptione verae terrae 
(Phaed. p. 110, 4. sqq.) profecit: tenendum est, Patres Eccl. in ea fuisse opinione, ut crederent, 
Platonem in informanda vera terra hausisse ex fontibus Hebraeis, unde illa Novae Hierosolymae 
fletio fluxit. Vid. Jortin. Animadvss. in Hist. Eccles. T. 11, p. 447 sq. et Wyttenbach. ad Plat. Phaed. 
p. 110, D. 

341 "Et, habent A. P. C.: om. VB. Tu cf. Plat. Legg. l.l. Φιαῤῥήδην, distincte, diserte, 
usitata Platoni vox, de qua vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 409. Formula διαῤῥήδην εἰπεῖν recurrit Legg. 
ΧΙ, p. 032, E. et apud Nostrum p.228. & xor διαῤῥήδην εἰπεῖν. — Post paulo ap. Method. haec, 
4 nobis in contextu omissa, reperiuntur: 744A, ὦ φιλαίτιε, dAX οὐδέ σοι πάρεστι» ἀποδεῖξαι cet. 
Hic velim attendas repetitum ὦλλα (vid. Stallbaum. ad Pol. IX, p. 591, D.) et Platonicum ἅπαξ λε- 
ird φιλαέτιος, obiurgandi cupidus, Legg. X, p. 300, A., de quo vid. Ast. Animadvss. 
Ρ. 495 sq. 

342 Ἐπαναπολίσασαι M. optime: ἐπαναποδίσασαι A. V.P. C. Exstat quidem ἀναποδίξιν, pe- 


96 . ΣΥΜΠΩΣΙΟΝ 


P. 192. εἰς 33 γὰρ τὰς τῶν άναγεν-- Legg. VI, 115, D. elc .. τὰς τῶν ye»- 
νωμένων ψυχᾶς ἀναγκαῖον ἐξομοργνύ-- | »ωµένων ψυχὰς καὶ σώματα ἄναγκαῖον 
µενον ἐκτυποῦσύθαι τὸν λόγον τῆς ἅλη-- | ἐξομοργνύμενον ἐκτυποῦσοαι. 

Φείας. 





dem referre, propria potestate positum, p. 6. ἐδεδίεν µήπως ἀναποδίσασαι (ἀποπηδήσασαι P. 
C.) κατολισθήσητε διά χρηιμνῶν. Sed hic ἐπαναπολεῖν, repetere (nim. oratione), optime habet, 
ut ap. Plat. Legg. 1.1., quem Noster aperta imitatione expressit, et Phil. p. 60, A. τὸ x«i dig xai 
toic τό γε xaÀoc ἔχον ἐπαναπολεῖν τῷ λόγῳ δεῖν. Οείετιπ ΕΠάΝ. «ΠΟΛΗΣ AZ AI facile in 
EILAN.AIHIOAIZAEXAI abiit. Simplex ἀναπολεῖν Methodio restituendum est ap. Epiphan. p. 581, B. 
διανοήσεις ... ἀναπλεούσας ἄνω xai κάτω καὶ ὁμιλούσας παλίωφηµα. Videlicet scribendum: &ve- 
πολούσας, scil. παλίαφημα. ᾽ναπολεῖν, quod ap. Plat. Phil. p. 34, B. est memoria revolvere 
(vid. annot. 313.), hoc loco est oratione revolvere.  Librarius imperitus, qui vim verbi non ca- 
eret, ἀναπλεούσας scripstt propter praegressa: ἐν σάλῳ καὶ ταραχῇ φέρεσθαι τὸν ἁπόστολον. 
"4yuo x«i κάτω ἀναπολεῖν fere idem, quod ἄνω x«i κάτω στρέφειν, de quo vid. Heindorf. ad Plat. 
Gorg. p. 511, Α. "4ναπνεούσας cod. Ven. nullo sensu. — Post paulo Methodius haec habet, quae 
nos omisimus: σχόπει οὖν ἑάν πως xai col δοκῇ πρὸς εὐδοξίαν ὃ λόγος πληροῦσθαι. Εὐδοξία 
approbationis significationem semel ap. Plat. habet, Menex. p.238, D. μετ εὐδοξίας πλήθους. 
Πληροῦσθαι autem ὁ λόγος dicitur, ut alias ἀποπληροῦσθαι (vid. annot. 80); sic p. 209. πληρωδέν- 
τος ἤδη uo: τοῦ λόγου, ὃν αὐτὴ προςέταξας, δέσποινα, ῥηδἼναι. | 
343 Eic Ρ.: εἰ A. typographi errore. Inest autem hisce Methodii verbis luculenta imitatio loci 
ex Plat. Legg. iuxta positi, quo quae philosophus de parentum vitiis, in animis natorum impres- 
sis, docuit, Noster ad veritatis doctrinam, in regeneratorum animis impressam, transtulit, Qua 
ille in re activum ἐξοιιόργνυαι meliorem in partem usurpavit, secus quam Plato l.l. fecit, qui me- 
dio item in peiorem partem usus est Gorg. p. 525, A. & ἑκάστῳ rj πρᾶξις αὐτοῦ ἐξωιόρξατο slc τὴν 
ψυχήν, ubi sermo de vitiorum maculis, quae animo impressae resident, ut Catullus ait Carm. 57, 3, 
ubi vid. Vulp. Comm. p.182sq. lis, quae Oudendorp. ad Thom. Mag. Τ. ΠΠ, p.649. Pierson. ad 
Moer. p.291. Ruhnken. ad Tim. Lex. V. Pl. p. 113. et Ast. Animadvss. in Legg. p. 321. de verbo 
ἐξομόργνυμι docuerunt, pluscula adiiciam, si prius dixero, verbum ὀμόργνυμι, varie compositum 
ac fere media forma enuntiatum, adspergendi vel imprimendi vel effingendi significatione 
translata varie, plerumque tamen, Platonis exemplo, in peius usurpari. Quum autem translati 
simplicis verbi Quógyrvur exempla desint, saltem nomen ὀμοργμα, macula impressa, in usu 
est. "Synes. Epist. 44. p. 182, D. δαίµονές εἶσι καθαρτήριοε, τέχνην ἔχοντες ἐπὲ ταῖς ψυχαῖς, ἦν οἱ 
κναφεῖς ἐπὶ τοῖς ἑματίοις τοῖς πιναροῖς. ἀλλ εἴ τις ἑαατίοις αἴσθησις ἦν, τέ ἂν οἴει πάσχειν αὐτά, 
λακχτιζόμενα xoi ο. καὶ πάντα τρόπον κναπτόµενα; διά πόσων Ó' ἂν ὀδυνῶν ἐκπεπλύσθαι 
κηλίδας ἀρχαίας xai προςτετηχκότα ὁμόργματα; quae expressa sunt partim ex Gorg. l.1., partim 
ex Pol. IX, p. 616, A., id quod vidit Ast. Comm. p.629, qui genuinam lectionem x«zrrovtsg (vid. 
mea in Polit. Ed. Turic. II. p. 15) istis ap. Synes. vocibus: xveqeig et χναπτόµενα, tueri debebat. 
Jo. Zonaras Orat. ap. Leunclav. Jur. Gr. Rom. Τ. 1, p.397. τὸ (leg. τῷ) κατὰ διάνοιαν τελοῦντι 
ἁμάρτημα, µετανοίας δεῖ τῷ τοιούτῳ καὶ ἐξομολογήσεως, ἵνα διὰ τούτων καθάρῃ τὸν λογισμὸν τοῦ 
ἐκ τοῦ μολυσμαοῦ τῆς κατά Φδιάνοιαν ἁμαρτίας αἰτῷ προςτετηκότος ὃμόργματος. Rari usus 
translatum verbum ἀπομόργνυμι. — Jo. Diacon, Vità S. Josephi, in Act. SS. T. 1, p. 40, C. (Append.) 
οἶδα, δεσπότα, Oc τὸ πανἀχραντόν cov πγεῦμα oUx ἀναπέπαυται ἓν duoi διὰ τας ἀπομορχθεί- 
σας τῇ ψυχῇ µου κηλίδα.:. Paulo crebriora n translati nominis ἁπόμοργωα. Gregor. Palam. 
Prosopogr. p. 9 Turneb. ἀπόχρη Bo«yé ἄττα ἐπελθεῖν καὶ µόνον ὑμᾶς dvauvioot οἷα φιλεὶ παρέ- 
xtw uo: ἀοχθηρίας ἀπομόργματα. Psell. In Quat. Math. Discipl. ed. Venet. 1532. fol. 12, r. — 
ὣς εἶναι tag μὲν iv quiv ἐπιστήημας τῶν ἐν τοῖς οὖσι λόγων οἱονεί ἀπομόργματα.  Translatum 
ἑνομόργνυαι est ap. Plutarch. Cicer. p. 877, C. ἡ δόξα δεινή τὸν λόγον ὥςπερ βαφήν ἀποχλύσαι τῆς 
ψυχῆς καὶ τὰ τῶν πολλῶν ἑνομόρξασύαι πάθη Óv ὁµιλίαν καὶ συνήθειαν τοῖς πολιτευοµένοις, 
ubi Solanus T. IV, p. 008. lectionem ἐνομόρξασθαι, hodie receptam, loco olim vulgatae drouopta- 
σθαι e codd. A. et B. reponi iussit, simul comparato Plut. Crass. p. 543, E. βουλόωενος ὅτι πλείστοις 
x«i ἀκρατήτοις προςοµόρξασθαι 10 ἆγος. Ἐξομόργνυμι, de quo supra, male tentarunt Por- 
sonus ap. Aristoph. Acharn. v. 843. et Elmsleius ap. Eurip. Bacch. ν. 944, quos Ruhnkenius, ab 
Elmsleio laudatus, meliora edocere poterat. Ἐξομόργνυσθαι, effingere, est ap. Caesarium 
Quaest. Il, p. 605, C. (Bibl. PP. Paris. 1604.) πῶς δὲ καὶ τὰ ὕδατα, τῷ αὐτῷ ὑπείκοντα Φεσπίσµατε, 
μιᾶς ὑπάρχοντα φύσεως, µαλακῆς τε καὶ ῥυτῆς, µυρία γένη πλωτῶν ἐμψύχων, κητῶν τε xai σελα- 
χῶν, ἐν μιᾷ χαιροῦ ῥοπῇ ὁμοίως τῇ yj ἐἑξωμόρξατο; Inauditum est, quod habet Συναγωγή 
“4έξ. Ἄρησ. Anecd. Bachmann. T. 1, p. 225,11. ᾿Εξομόργνυνται' ἀπομάτιονται, ἀφοσιοῦνται. Sed 
legendum: ἀφομοιοῦνται. De nomine ἐξόκορξις monui ad Plat. Tim. p. 80, E. in Ed. Turic. Il, 
p. XIV sq. Translato 7zt9ocouopyrvu: usi sunt, quos Ruhnkenius laudavit, Plutarch. loco supra 
allato et Themist. Or. ΧΧΙ, p. 249, Α., quorum hic locum ex Legg. laud. aperte respexit. Sed longe 
frequentissima est metaphora dupliciter compositi ἐναπομόργνυμι, quod Porsonus et Elmsleius Ari- 
stophani et Euripidi ll. ll. obtrudere conati sunt. Longinus, sive mavis Apsines, in Aldi Rhet. Gr. 
p. 718. διά τῆς κινήσεως τῆς ἐναπομορχ9δείσης φαντασίας εἲς τὴν τῆς ψυχῆς ὑποδοχήν. Porphyr. 
Sent. 32. p.232 Holst. ἐκ τῆς προςπαδείας ἓναποιόργνυται τύπος xoi φαντασία εἰς τὸ πνεῦμα, 
Jamblich. De Myst. Aegypt. p. 118, 12. μιασμὸν ἑναπομόργνυται τῶν τῇ ψυχῇ κοινωνησάντων 
ποτὲ νῤάς 5 ἀπόλαυσις. Metaphoram in voce ἐναπομόργνυνται ap. personatum Dionys. 
Areop. Epist. IX. docte illustrat Maximus Schol. p. 330 ed. Morell, ex quo sua hausit Pachymer. 
Schol. p. 424. Jo. Chrysost. Opp. ed. Savil. T. VI, p.288. rdc νόσους καταλέγοντα, ὅσας bvamo- 
µόργνυται τῇ ψυχῇ (5 τρυφή). Synesii loco De Insomn. p. 150, Δ., quem Ruhnken. ad Tim. lau- 
davit, adde alium De Insomn. p. 139, D., a Ruhnkenio in Ed. I. allatum, et insuper Epist. 44. p. 186, 
A. τοὺς «ἐμυλίου γὰρ ἁλάστορας δέδιµεν, & Θιγγάνων ἡμῶν ἐναπομόρξῃ τῆν προστροπήν. Vid. 
Krabinger. ad Synes. Opp. Τ. 1, p. 328. Thomae Magistro Epist. p. 230. literae dicuntur ὥσπερ A 
λοῦντα σιωπώντων 590» ἐναπομόρξασθαι χρώματα καὶ ἀσωμάτου ψυχῆς εἰκόνας ixqura 
δεόντως. Geminus usus figuratus verborum ἀναμάττω, ἑχμάττω, προςµάττω et ἐναπομάττω, ple 


, 





H ΠΕΡΙ «“ΓΝΕΙέΣ. $1 


P. 194. ἐὰν δέ τι δύςκολον ἐμπί-- 
mw τοῖς Aóyorg, ἐγὼ πάλιν ὑμᾶς 
ὥςπερ ποταμὸν ὁιαβιβάσω. 

Ῥ. 195. (τὸ φρόνημα τών άνακαι-- 
νισθόντω»ν) τὰ ἐχεῖ βλέπειν καὶ τὸ ἐκεῖ 
φαντάζεσθαι παιδαγωγούμενο» ^5. 

Ρ. 196. ὅτι μὴ τών τριγώνων εἴσω 
τῆς εὐσεβείας ἔστησαν σχημάτων. 

P. 198. (ἔρημος) 7 .. εὔχαρπος .. καὶ 
εὔβοτος " καὶ εὐθαλὴς καὶ εὐεπίβατος 
ἀγίοις. 


Legg. X, 900, C. ἂν δέ τι δύςκολον 
ἐμπίπτῃη τοῖς λόγοεις, ἐγὼ σφωὼ ὥςπερ 
viv δὴ δεξάµενος διαβιβώ τὸν ποταμό». 

Phaedr. 250, A. εἶδον τότε váxei. 

Sympos. 210, E. ὃς .. ἂν µέχρι ἑἐν-- 
ταῦνα πρὸς và ἐρωτικὰ παιδαγωγηθῇ. al. 

ο Tim. 53, C. $ δὲ ὁρθὴ τῆς ἐπιπέδου 
βάσεως ἐκ τριγώνων Συνέστηκε. 

Critias, 111, A. (τὴν χώραν) εὔκα 
πόν τε εἶναι καὶ τοῖς ζώοις πᾶσιν εὔ-- 
βοτο». 





rumque forma media enuntiatorum. "Vid. Animadvss. in Basil. T, p. 174. Figuratum προςμάττω est 
ap. Philostr. V. A. L, III, p. 131. δοκεῖ µοι καὶ τὸν προγνωσόµενον ἄνδρα ὑγιῶς ἑαυτοῦ ἔχειν, καὶ 
ume κηλίδα προςμεμάχθαι τῇ ψυχῇ ης, µήτε οὐλᾶς ἁμαρτημάτων ἐντετυπώσθαι τῇ 
γνώμῃ. Frequentius ἐναπομάττω. Method. ap. Epiphan. p. 545, D. χηλέδας ἐναπεμάξατο κχαχίας 
πολλῆς, et p. 588, B. eic τὸ .. ἐναπομάξασθαι xijpac. Procop. in Esai, p. 147. λογίζου τὸν ἐπι- 
θΦυµίαις ποιχίλαις ο.» » πῶς ἔοιχεν ῥαβδιζομένῳ. κέντρα γὰρ καὶ ὠδίνας ἐπιθυμία τοῖς dxo- 
λάστοις ποιεῖ (f. 1. ἐμποιεῖ), µέχρι µώλωπα δυςώδη ψυχαῖς ἀἆθλίαι ἐναπομάξηται, ὃν 9 τῶν 
«iG yo» πο μνήμη, quae ducta ex Platonis fonte Gorg. p. 524, E. κατεῖδεν οὐδὲν ὁγιὲς Ov 
τῆς ψυχῆς, ἀλλά διαμεμαστιγωμένη»ν καὶ οὐλῶν µεστήν cet., unde etiam Philostratum l.l. profecisse, 
Koen. ad Greg. Cor. p. 492 Schaef. docuit, Denique ad idem metaphorae genus pertinent τυποῦ», 
ἀποτυποῦν, ÉxrumoUr, ἐντυποῦν, ἐναποτυποῦν, quae tamen, quum illa, de quibus supra dictum, 
fere in malam partem accipiantur, de notis tum virtutum, tum vitiorum animo impressis, et saepius 
quidem in bonam partem usurpari solent. Vid. Animadvss. in Basil. T, p. 110. et annott. in El. Cret. 
col.766 (15). De verbo ἐκτυποῦν, quo Methodius h.l. a Platone sumto, sed in bonam partem ac- 
cepto utitur, cf. p. 190. τῆς καθ ὁμοίωσιν µορφῆς ἐν αὐτοῖς ἐκτυπουμένης τοῦ λόγου, ubi verba 
ἐχτ. T. λ. male om. VB. V., sed add. A. M. P.; praeterea àxr. A. C., ἔντ. M. P. Atqui nomen éx- 

|  TÜümegi; in eodem argumento positum p. 100 et 105. "Verbum ἐντυποῦν de vitiorum notis usurpat 
Philostr. V. A. L. III, p. 181. loco supra allato. Longior! annotationi finem tandem imponam, si 
prius notavero Lindavium, qui Comm. in Plat. Tim. p.123. (ad vocem ἐξόμορξις p.80, E.) haec 
annotavit: ,,Tim. Lex. Plat. v. ἐξομοργρύωενος explicat ἐχματτόμενος xai ἀποτυπούμενος. Quarum 
explicationum posterior fabulam quandam spectare videtur Christianorum (sic).^  Obscurum vero et 
ineptum commentum! 

344 "Edv ... ἐαπίπτῃ ex Platone Legg. l.l. rescripsi; ἐὰν ... ἐμπίπτει Δ., εἰ .. ἐμπίπτει VB. 
P. C., utrumque mendose, Proxima sic vertenda: ego vos rursus tanquam flumen traii- 
ciam, i. e. efficiam, ut quaestionis difficultates superetis. Imago sumta a Platone Legg. l.l, qui 
verbis ὥςπερ νὺν δή refertur ad p. 892, D. sq., ubi eadem imago uberius exornata est. Ὑμᾶς ap. 
Nostrum confirmat H. Stephani coniecturam σφώ, receptam ab Astio, cuius vid. Animadvss. p. 401 
δη., sed nuper in Ed. Tur. ll. cuin σφῷν male permutatam, quod, licet a codd, oblatum (eqóv 
Euseb. P. E. XII, 52), tamen respui oportet, Nam d*£&utvog et διαβιβὼ accus. σφὼ efflagitant, 
ut sententia haec sit: ego vos — susceptos flumen traiiciam. Cf. Plat. Legg. X, p. 802, E. 
χαλεν ὑμᾶς τότε καὶ συνδια αμ.” ἐμπειρίᾳ. Vulg. lectio necesse est sic vertatur: ego 
vobis — flumen traiiciam. Sed praeterquam quod vobis, i.e. oq», per se ineptum erit 
(neque enim id potissimum spectatur, flumen ut pro aliis traiiciatur, sed ipsi ut traiiciantur), ὅε- 
ἑάμενος non habebit, quo referatur, et διαβιβῶ pro Φιαβήσομαι perperam accipietur. Est autem 
δΔαβιβάζω, tralicio, pariter ac συνδιαβιβάζω, una traiicio, ἅπαξ ap. Platon. λεγόμενον. Prio- 
ris verbi vulgarem formam futur. Φιαβιβάασω Methodius pro Attica ap. Plat. διαβιβὼ posuit. Vid. 
Moer. Attic. p. 124. ibique Pierson., ad quos Ast. provocavit. De luculenta Platonis imitatione, 
quae huie Nostri loco inest, monui ad El. Cret. col. 811 (1), ubi simul metaphoram attigi, qua 
naked et διαπορθμεύεσθαι placita dicuntur, quae dialectices ope per difficultates salva per- 
ucuntur. 

345 Παιδαγωγούμενον Α.: παιδαγωγουαένων P. C. Sed φρόνημα recte dicitur παιδαγωγεῖσθαι, 
ie institul, erudiri. Conf. p. 264. τοῦ 9eo) τὴν ἀνθρωπότητα .. παιδαγωγήσαντος. Vid. Ast. 
Lex. Plat. T. III, p. 6, qui tamen locum, a nobis ex Symposio allatum, male neglexit. Quod illic παι- 
δαγωγεῖν πρός τι, idem Ἱ. |. ratione satis ipusitata παιδαγωγεῖν c. inf. Τὰ £x, in verbis τὰ ἐκεῖ 
βλέπειν eX τὰ ἐχεῖ φαντάζεσθαε, per se sunt coelestia, ut ap. Plat. Phaedr. 1.1, Vid. annot. 318. 
392. Formulae r4 ἐχεῖ βλέπειν in seqq. respondet ἄνω βλέπειν. Sic Plato Phaedr. p. 249, D. ὄρνι- 
Φος díxgv βλέπων ἄνω, cuius loci imitationem ap. Plutarchum in annot. 326. indicavi. De verbo 
| adio vid. annot. 322. In iis, quae ap. Method. sequuntur, verbis τά ἐκεῖ βλέπειν καὶ τὰ 
χε φαντάζεσθαι ista respondent: τοὺς ἄνω vtóorrag καὶ τοὺς ἄνω βλέποντας. Sic Α.: τοὺς &vo 
ost καὲ om. P. C. De codd. mss. non liquet; sed ἄνω h.l. non minus recte repetitum, quam τὸ 
xti in superioribus. 

940 Εἴσω A.P.C.: ἔσω VB. Tu vide Schneider. Praefat, in Platonis Civit. T. I, p. LIII. De 
voce εἴσω, pro ἔνδον vel ἐντὸς usurpata, vid. Lobeck. ad Phryn. p. 127 sq. Causam autem his ver- 
bis Methodius declarat, cur mult in rerum divinarum studio a Satana labefactentur. Qua ille in 
re Pythagoreorum doctrinam de triangulis, rerum fundamentis, a Platone in Timaeo adoptatam (vid. 
Stallbaum. ad Tim. p. 223 sq.), inaudito conatu ad doctrinam de moribus transtulit. 

317 Εὔβοτος A. M. P. (recepit Val. ex M.) C.: εὔβατος V., male. Sequitur enim εὐεπίβατος, 
suntque εὔχαρπος et εὔβοτος, ut h.l., copulata ap. Plat. Crit. l.l., ubi sermo est de priscae Atticae 
fertilitate. Hine Noster illa Platonis ἅπαξ λεγόμενα ad desertum transtulit, quod Apocal. 12, 6. 
commemoratur et ab ipso allegorice depingitur. - Βὐεπίβατος ap. Platonem non reperitur, εὔβατος 
semel (Legg. VI, p. 761, A. c. dat., quem εὐεπέβατος Ἱ. |. secum habet), ut sunt omnino apud eum 


38 | . .XYMIOSION 


P. 203. µῆκος .. καὶ πλάτος καὶ βά-- 
Φος σώμα ἑργάξεται V5. 

ἵνα μὴ τὸ προκείµενον ἑάσαντες τὸ 
πάρεργον "* σχοπώμε». 

(f ἐκκλησία) πτερουµένη τοῖς οὐρα- 
νοπόροις τῆς παρώενίας πτεροῖς '". 

Ῥ. 205. ὃ πολυκέφαλος καὶ πολυ- 
πρόςωπος Φήρ Ὁ'. 

Ῥ. 901. τὸ ἄλλα τούτων "* ἀδελφὰ 
καὶ συγγενή. 


Legg. Χ, 996, D. µήκους σωμάτων καὶ 
πλάτους καὶ βάθους. 

Polit. 286, D. καίτοι πρόὀς γε τὸ νῦν 
προτεὺθὲν ἡμῖν πάρεργον λεγόµενον. 

Phaedr. 256, D. τῆς ἐπουραγίου πο- 
θείας. | | 

Pol. IX, p. 588, C. Φηρίου ποικίλ 
καὶ 7zoÀvxtqaAov. 

Phaedr. 246, D. xai τᾶλλα .. τὰ τοῦ-- 


| vo» ἀδελφαᾶ. al. 





rara ac fere ἅπαξ λεγόμενα adiectiva, ab εὖ incipientia et a verbis, praesertim compositis, in -τος 
derivata. — Sunt autem haec verba'opposita superioribus: (ἡ ἔρημος ἤ xaxov ἔρημος ἀἆληθῶς καὶ 
ἄγονος x«i στείρα φθορᾶς καὶ δυςπρὀςιτος x«t Φύςβατος τοῖς πολλοῖς, ubi κακῶν ἔρημος VB. Ρ.: 
κακῶν πλήρης A. pessime. Τα conf. Plat. Legg. IX, p. 802, E. ποιοῦντες ... ἀνδρῶν κακῶν ἔρημον 
τὴν πόλιν, aliaque exempla vocis puce c. gen. copulatae ap. Ast. Lex. Plat. T. I,.p. 524. «4υς- 
πρόειτος ap. Plat. nusquam, δύςβατος bis tantum reperitur (Pol. IV, p. 432, C. Legg. VI, p. 701, A. 
et hoc quidem loco cum dativo, ut ap. Method.), ac valet de hoc genere adiectivorum verbalium 
idem, quod de illis ab & incipientibus supra diximus, Οἱ πολλοί, quibus post oppositi οἱ ὤγιοι, 
sunt vulgus profanum, ut ap. Plat. Phaedr. p. 249, D. et saepe al. Vid. Ast. Lex. Plat. T. 11, 
p.148. Ceterum oppositio sententiarum inter se relatarum: Φύςσβατος τοῖς πολλοῖς ei εὐεπέβατος 
ἁγίοις, aliquid Γοργίειον habet et simile illorum Agathonis ap. Plat. Symp. p. 197, D. ζηλωτὸς 
ἁμοίροις, κτητὸς εὐμοίροις. 

348 Omne corpus longitudine, latitudine et altitudine contineri, sententia est, a Platone obiter 
commemorata Legg. l.l. et Soph. p. 235, D., ubi in argumento de εἰκαστικῇ haec item coniunctim 
posita: ἐν ωήχει καὶ βάδει xci πλάτει. De altitudine et latitudine idem sigillatim agit Tim. p. 53, 
C. sqq.  Posterioris aetatis philosophi illam corporis definitionem ita enuntiaverunt, ut dicerent, 
omne corpus esse τριχή διαστατὸ», uimirum longitudine, latitudine et altijudine. Quo pertinent, 
quae apud Methodium praecedunt: 5 τριᾶς σωμάτων ἐστὲ ποιητική. Vid. Stob. Ecl. L. I. c. 15. 
p. 340 Heer. et p.350 sq. ibique Heeren. p.351. Plura dabunt Animadvss. in Basil. I, p. 19 sq. 
(ubi haec Methodii haud neglecta) et annott. in El. Cret. col. 768 (7). 


349 Τὸ πάρεργον A.: τὰ πάρεργα VB.P. C. Sed τὸ πάρεργον et τὸ προκείµενον non minus 
reete inter se opponuntur, quam τὸ προτεθὲν et πάρεργον ap. Plat. Polit. 1,1. Τὰ πάρεργα autem 
si scribatur, necesse erit, etiam τὰ προκείµενα ponatur, quemadmodum alias Zoyo» et πάρεργον vel 
έργα et πάρεργα invicem sibi opponi solent. Of. Plat. Tim. p. 38, D. Epist. VII, p. 330, C. et vid. 
Wttenbach. Ind. Plut. v. πάρεργον. Τα προχείµενα et τὰ πάρεργα inter se opponuntur p. 257. 
To προκείµενον, institutum, est ap. Method. Hom. iv Sym. et Ann. p. 48. dÀA ἐπὲ τὸ προχείµε- 
νο» ἐπανάξωμεν τὸν λόγο». Τὸ προκείµενον eidem ap. Epiphan. p. 567, A. idem quod τὸ προχεί- 
µενον ἓν τῷ λόγῳ ap. Plat. Gorg. p. 457, D. | 

350 Fingendae vocis οὐρανοπόρος ansam Methodio dedit illa Platonis ἐπουράνιος πορεία Phaedr. 
].Ll, ubi alii minus recte ὑπουρανίου πορείας scribunt. Vid. Ast. Annott. in Phaedr. p. 490. et Lex. 
Plat. T. I, p. 815, quamquam idem, a se dissentiens, T. III, p. 153. ὑπουρανίου scribit. In eadem 
re Plato de anima Phaedr. p. 246, C. μµετεωροπορεῖ, sicuti hodie cum plerisque codd. loco olim vul- 
gati μετεωροπολεῖ Scribitur. Vide Krabinger. et me ad Gregor. Nyss. De Anima et Resurr. p. 300. 
307, a. De citato gressu Noster Homil. in Symeon. et Ann. ed. Pantin. p. 70. μετεωροπορῶν τοῖς 
διαβήμασι» ὠκυτάτως. Οὐράνιον πορείαν Plato Pol. X, p. 610, E. commemorat. "Vid. Animadvss. 
in Basil.1, p. 119. Sed nostro loco Methodium ex Phaedro profecisse, reliqua, indidem sumta, 
argumento sunt. De v. πτερουµένη vid. annot. 278, de formula τοῖς τῆς παρδενίας πτεροῖς an- 
not. 300. 

3851 Genium malignum, omnium vitiorum auctorem, signiflcat, cui describendo Homeri de .Chi- 
maera versus Il, Z. 191 sq. adhibet, et cuius singula capita, quae numero sint septem, totidem vitia 
esse docet p.200. κεφαλή ... τοῦ ὁράκοντός ἐστιν 5 ἀκρασία καὶ 5 τρυφή. cet. Imaginis Plato 
auctor exstitit Pol. IX, p. 588, C. — p. 589, D., qui p. 588, C, Chimaeram item ad partes vocat. Cum 
verbis, ex p. 588, C. supra allatis, conf. ista p. 589, B. τοῦ πολυκεφάλου 9of£uucatoc. Platonis exem- 
plo posterioris aetatis scriptores in declaranda natura vitiorum et pravorum affectuum τὸ zroÀvxé- 
φαλον 9Φηρίον et 9zoí« certatim celebrarunt. Vid. Animadvss. in Basil.I, p. 161 sq. Adde Climac. 
ad Pastor. ο.1 extr. p. 9. οὐδὲν δὲ ἀπεικὸς τὸν σὀὸν νοῦν νοήσεις τὸν ἀναιρέτην τῶν Φηρίων. | Eà- 
dem sententià Noster p.197. ἀβλαβὴς ἀπὸ τοῦ Φηρὸς (sic VB. P. C.: ὑπὸ 9g. A.) τῆς ὀργῆς, et hic 
in proximis :- ἑναντία 9éc9€ τῷ 950i σφριγῶντι τὰ ὅπλα, quibus adhibenda sunt, quae de formula 
τίΦεσθαι τὰ ὅπλα Ast. ad Plat. Polit. p. 501. Stallbaum. ad Polit. T.I, p. 314 sq. docuerunt. De 
verbo σφριγᾶν, tumere, vid. Ruhnken. ad Tim. Lexic. V. Pl. p. 244 sq. Matthaei. ad Jo. Chrysost. 
Eclog. Il, p. 4 sq. Jacobs. ad Philostr. Imag. p. 6660. et Creuzer. Annott. in Plot. p. 347, a. ὐ. Cete 
rum quaeritur, Methodius suopte ex ingenio, an ex poéüta, nescio quo, depromserit, quem post 
Homeri de Chimaera versus, paucis de suo interiectis, in clausula ponit pentametrum: 4οίγιον ἐκ 
γενύων ἀφρὸν ἐρευγομέναν. Sic enim, ἐρευγομέναν, M. P. probante Valesio, pro ἐρευγόμενον Α. 
quod C. temere defendit. ' 

392 Τούτων A.: τούτοις VB. P. C. Tu cf. Plat. Phaedr. 1.1, ubi vox ἀθελφός, de re.aequali 
vel simili usurpata, genitivum, ut fere semper ap. Platon. secum habet. Posterioris aelatis scri- 
ptores genitivo .parcius quam dativo in hae voce utuntur. Vid. Krabinger. ad Synes. De Provid. 
p. 217. meaque in Novis Annal. Philol. Vol. XLIX, Fasc. IV. p. 423. "Translatus vocis usus inter- 
pretibus fraudi fuit ap. Method. p.19. ἀπὸ τῆς ἰδίας ἔκαστον Φιδάσκων dósÀqsc, οἷα σαρκὸς ἄπο- 
τέµνειν τὴν κατὰ συνουσίαν ἠδονήν. Tu, deleta interpunctione, quae ap. Phot.:cod, 237, p.308, a. 13. 








H ΠΕΡΙ .ΧΓΝΕΙΓΚΣ. 90 


P. 210. (πειράσοµαι) διευκρινήσα-- Parm. 195, B. ταῦτα πάντα ἱχανὼς 
σαι Ότι * —. E διευκρινησάµενο». | 
φάσκουσι γὰρ ὥςπερ σφαίρας ἓν-- Legg. X, 898, B. σφαίρας ἐνεόρνου 


τόρνου ** στροφαῖς ἀπεικάζεσθαι τὴν | ἀπεικασμένα φοραῖς. 
περιφέρεια» τοῦ κόσμου, τῇς γης κέν-- 
τρου καὶ σηµείου τὀπον ἐπεχουσης *. 


περιφορᾶς (p.211). γὰρ οὔσης σφαιρικῆς, Phaed. 108, E. (γῇ). ἔστιν ἐν µέσῳ 

ἀνάγκη, φασέ, ... µέσην τοῦ παντὸς | τῷ οὐρανῷ. 

τὴν γῆν τυγχάνει» *5, περὶ 5» 0 οὐρανὸς Tim. 40, B. γην ... πρώτην καὶ πρὲ-- 

περιδινεῖται 9" προγενεστέρα»ν οὖσα». σβυτάτην Φεῶγ. | 
τῶν παρ αὐτοῖς εἱρηκότων σοφῶὼν Legg. V, 727, E. οὐδὲν γὰρ γη) ενὲς 


ὥς οὐδὲν Ὀλυμπίων ἐντιμότερον yqye- | Ὀλυμπίων ἐντιμότερον. 
νὲς ** καὶ πρεσβύτερο». 





recte deest, verba: «ἀδελφῆς οἷα σαρχός, sic verte: tanquam sorore carne. Vid, Ruhnken. 
ad Tim. Lex. V. Pl. p. 3. | 

353 "Ort A. P.: ἔτι C. typographi errore. «4ιευκρινοῦμαι, explico, explano, est Platoni- 
cum ἅπας λεγόμµενον Parm. 1. 1., ubi id verbum accusativum secum habet, cuius loco Noster ὅτι ---- 
posuit. Apud posterioris aetatis scriptores perfrequens est act. ditvxgivéiv c. acc. Vid. mea ad El. 
Cret. col. 282 (10). Tenor sententiae, cuius haec verba partem faciunt, sic habet: ὅδεν εἰ παρείης, 
ὦ Mott, — — πειράσοµαι δὶ συναγωνιζοµένης σου —, — — δευκρινήσασθαι ὅτι (infertur, 
versus Od. 4, 7.) —. Ad quae Virtus ita respondet: 44AÀa πάρειαι καὶ συναγωνίζοµαι' τελέως γὰρ 
0 λόγος κεχοσµήσεται xci τούτων προςαφθέντω»ν. Sic 4. P. C.; sed legendum priore loco: εἰ πα- 
ρίῃς, posteriore ἀλλὰ παρίῃηµε, quod ad praegressum εἰ παρίῃς refertur, ut συναγωνίζοµαι ad 
συναγωνιζοµένης, de quo vid. annotat. 11. Sie ap. Platon. ἀλλά παρέίηµι praegressis παρες, εἶ 
πα qe simm. respondet, Symp.: p. 199, B. C. 214, E. Pol. V, p. 458, B., ubi videas, quae Schneide- 
rus de accentu in παρίῃς contra Bekkerum monuit. llla: τελέως γὰρ ὁ λόγος κεχοσωήσεταε, sumta 
ex Pol. VI, p. 500, B. οὐκοῦν ἡαῖν rj πολιτεία τελέως κεχοσιήσεται — —; ubi nonnulli, Bekkero 
auctore, cum pluribus codd. παντελῶς pro τελέως scribunt. Sed παντελῶς glossema redolet, et 
τελέως, quod Schneiderus recte servavit, imitatione Methodii confirmatur. De scriptura Platonica 
τελέως pro vulgari τελείως vid. annott. in El. Cret. col. 773 (4) et Symbol. in Epiphan. p. 53 sq. 
Adde Method. in fragmento II. De S. Cruce ap. Galland. Bibl. PP, T. III, p. 828, À. ἠττήθη .. τελέως 
0 Φάνατος, et annot. 580. 

354 "Errópvov A.: εὐτόρνου P. C. Tu cf. Plat. Legg. 1.1, quem Methodius, licet contra Ae- 
gypiorum et Chaldaeorum rationes apotelesmaticas disputans, tamen: manifesto respicit. Apud Plat. 
p.898, A. haec praecedunt: τῶν ἐντόρνων .. xóxÀov. Alias vox ἔντορνος apud illum non occur- 
πε Voci φοραῖς ap. Plat. respondet στροφαῖς ap. Methodium. Magnopere autem fallor, aut περι- 
φορᾶν pro περιφέρειαν in seqq. scribendum; neque enim sermo est de mundi circumferentia, 
sed de eius conversione, ut ap. Plat. Legg. l.l. et p. 808, C. τήν ... οὐρανοῦ zttgpoo&ty. Emen- 
dationem confirmant, quae ap. Method. sequuntur: περιφορᾶς γὰρ οὔσης σφαιρικῆς. lia enim 
A.P.; Combefisius περιφερείας legi temere mavult. Neque magis placét, quod idem περιφέρειαν 
pro περιφορᾶν legendum coniicit p. 212. οὐδὲν αἰσχύνονται καταγράφοντες τὴν τῆς οἰκουμένης πε- 
Qpopet» γεωμετρικοῖς Φεωρήµασι xci σχήµασι, quibus verbis superiora p. 210 sq. ita repetuntur, 
ut simul declaretur, terram, mundi centrum et axem, simul circa suum axem moveri. Qua in re 
Methodius sententiam attigit, a multis Platoni tributam. Vid. Wyttenbach. ad Plat. Phaed. p.286 sq. 
Gelder. ad Tim. Loer. p. 91 sq. Stallbaum. ad Plat. Tim. (p. 40, B.) p.171 sq. et annot. 365. Oixov- 
µένη autem i. q. 5 γή. Vid. Schleusner. Lex. N. T. T. II, p. 262. Megis excusandum, quod Com- 
beflsius voci περιφορα alteram περιφέρεια substituit p. 219. διὰ τὸ πάσας τὰς περιφορᾶς τὰς προς- 
πιπτούσας εὐθείας imi τὴν γῆν ἴσας «λλήλαις εἶναι. Sic A. mendose: πάσας ἀπὸ τῆς περιφορᾶς 
P.: πάσας ἀπὸ τῆς περιφερείας C., quod etsi speciosum videtur, fortasse tamen περιφορὰ h. l. ra- 
riore significatu orbis coeli vel mundi vocatur. Vid. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 97. 

3999 Vulgo: ἐχούσης. Sed solemnis in hoc argumento dictio: xévroov χαὲὶ σηµείου τόπον s. 
λόγον ἐπέχει». Vid. Bak. ad Cleomed. p. 372. Et omnino Τόπον s. λόγον τινὸς ἐπέχειν dicun- 
tur, quae alicuius rei instar habent. Vid. Symbol. in Epiphan. P 95. Artemidor. ed. Rigalt. p. 40.. 
τὸ αἰδοῖον ἔοικε γονεῦσι, ἐπεὶ τὸν σπερματικὸν ἐπέχει ο eg. τοῦ σπερματικοῦ. — Nicomach. 
Enchir. Mus. p. 40 ed. Meibom. τὸ μὲν ἓν τῷ παντὲ ὡς doy5c ἔχον λόγον. "Leg. ἐπέχον. Gregor. 
Palam. Oratt. p. 122. ó λόγος τῆς διδασχαλίας τοῦ πνεύματος σπέρµατος ἔχει λόγον. Leg. ἐπέχει. 
Ceterum de re conf. p. 911. ἐχ σημείου x«i κέντρου περιφέρεια συνέστηχεν, quibus Leontius et Joan- 
nes in VV. LL. ap. Allat. addunt: ὃ dy κύκλος εἶναι doxti cet. ad sensum necessaria, Adde p. 213. 
ὁ .. οὐρανὸς xoi κέντρῳ xal σηµείῳ κατ αὐτοὺς τῇ γῇ χρώμενος. | 

3960 De terra, in medio mundi collocata, cf. Plat, Phaed. 1.1. et vide, qui de hac quoque Pla- 
tonis doctrina exposuerunt, VV. DD. supra annot. 354. laudatos. 

957 Περιδινείται Α. (περιδινεῖτε Μ.): περιδένεται V. P. C. pessime. Πτεριδινῶ, quod a Methodio 
alias in argumento ethico usurpatur (vid. annot, 236), in doctrina de coelo, .ut h.l., occurrit ap. 
Tim. Locr. p. 97, C. Mox προγενεστέραν A. M. P. C.: προγενέστερον VB. V. Tu cf. Plat. Tim. l.l. 
et vid. Gelder. ad Tim. Locr. p. 94. SHadion en mathematicorum, cur terra coelo antiquior sit, Me- 
lhodius iis verbis reddidit, quae,'in A. VB. M. omissa, Allatius in VV. LL. ex Leontio et Joanne 
Rer. Sacr. lib. 2. attulit, unde miror non recepta esse a P. et Val. Combefisius recte fecit, quod ea 
recepit, ac scite idem de ὁμοιοτελεύτῳ in verbis συνέστηχεν ... συνέστηχε tanquam omissionis causa 
monuit. Cf. annot. 429. 

908 Γηγενὲς VB. M. P. C. recte: γηγενοῦς A. V., contrarium in sensum perverso praeclaro Pla- 
tonis effato Legg. l.1., ubi miror nihil annotatum ab Astio Animadvss. p. 236. Ολύμπια sunt di- 


«0 ^J. ZYMIIOZION 

οὐκ dei rroiüsg"* ὄντως (p. 212) οἱ 
Χριστὸν ἐγνωκότες, καθ άπερ Ἕλληνες. 

P.216. κρείτεους οἱ (ρ.211) παλαιό- 
τεροι τών ver ^, 

εἰ 0 ἥλιος καὶ fj σελήνη καὶ (p.218) 
τὰ ἄλλα ἄστρα, τὰ sig διορισμὸν καὶ | 
φυλακὴν ἀριθμῶν 3 χρόνου γεγονότα | zou, elc διορισμὸν καὶ φυλακὴν ἀριῤμῶν 
..., Φεῖά ἐστι καὶ χκρεέττω τῶν ἀνθρά- ! χρόνου yéyove. Legg. X, 899, B. Epinom. 
πων, ἀνάγκῃ καὶ κρείστονα "* βίον καὶ | 981, E. Φεῖον γένος ἄστρων .. τυχὸν .. 
µακάριο» αὐτὰ καὶ εἱρηνεκὸν καὶ πολλῷ | ψυχῆς .. εὐδαιμονεσεάτης τε καὶ ἀρί- 
τοῦ ἡμετέρου βίου διαλλάττοντα δικαεο-- | στης. 


Timae. 22, B. Ἕλληνες dei παϊδές 
ἐστε. 

Phileb. 16, C. οὗ .. παλαιοί, κρείττο- 
vec ἡμῶν καὶ ἐγγυτέρω Φεῶν οἰκοῦνεες. 

Tim. 38, C. ἥλιος καὶ σελήνη καὶ πέν- 
τε ἄλλα ἄστρα, ἐπίκλην ἔχοντα πλανῆ- 





σύνῃ καὶ ἀρετῇ διάγειν, κινούμενα κί- Epinom. 982, E. χορείαν πάντων χο- 
νησι» εὔτακτον καὶ εὐδαίμονα. ρῶν καλλίστην καὶ μεγαλοπρεπεστάτην 
χορεύοντα. 
Ρ. 219. οὐδὲ μὴν ἐπιθυμία χωρὶς Symp. 200, A. ἀνάγκη[τὸ ἐπιθυμοὺν 
ἑνδείας (γίνεται). ἐπιὑυμεῖν οὗ ἐνδεές ἐσει. 
ἀνενδεὲς τὸ Jeioy "*, Pol. II, 381, C. οὗ γάρ που ἐνδεᾶ γε 
picapx τὸν dO&ó» κάλλους ἢ ἀρετῆς 
| εί)α/. 





vina. Personatus Xenophon ap. Stob. Floril. 66 (64). ψυχἠν μετὰ Φεοὺς χρὴ τιμᾶν, τρίτον δὲ 
Ὀλυμπίων τὸ σῶμα. Vid. Wyttenbach. Ind. Plutarch. v. Ὀλύμπιος. lla: χαὲ πρεσβύτερον (ἤ πρ. 
C.) Methodius Platonicis de suo adiecit. Idem sententiam Platonis, verbis: τῶν ... σοφῶ», tecte 
suo more laudati (cf. annot. 158. 183), in hisce ante oculos habuit p. 208. ἡμέτερο» προχρίγειν γὰρ 
τὰ κρείττω xai προτάσσειν τῶν γηγενῶν, ubi γάρ, quod P. C. post ἡμέτ. porfunt, tertio loco posi- 
ium ferri potest. Vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 368. 1Πρὀ, quod A. post προτάσσειν infert, recte 
οτι. P. Conf. p. 279. et προκρένειν c. gen. p. 280, ut ap. Plat. Apol. p.35, B. Προτιμᾶν c. genit. 
saepe reperitur ap. Plat., qui tamen προτιααᾶν πρὸ — habet Legg. V, p. 727, D. Γηγενη C. ridicule 
interpretatur, animalia; sunt potius terrena, ut nostro loco et p.219. καχίας xe τῶν γηγενῶν 
πράξεω». 

859 , Respexit ad illa Platonis, quae Soloni dixit sacerdos Aegyptius in Timaeo [loco supra 
allato].^ Allat. Vid. Stallbaum. ad Tim. p.89. Celebratam a multis sententiam Methodius voce 6γ- 
τως, verbis dé παῖδες adiecta, significavit. "Vid. annot. 206. Rationem, cur Graeci pueri habendi 
sint, Noster diversam ab ea, quam sacerdos Aegyptius ap. Plat. profert, hanc reddit: µύθοις ucà- 
λον xal πλάσμασιν. ἢ τέχνῃ τῶν λόγων τὴ» ἆλήθειαν χώσαντες, i.e. fabulis et figmentis 
magis etiam quam dicendi artificio veritatem obruentes, in quibus χῶσαι pariter 
translatum πο καταχῶσαι ap. Platonem. Vid. Stallbaum. ad Plat. Gorg. p. 912, C. et Ast. p. 407. 
Annott, in Gorg. 


360 Vid. Stallbaum. ad Phileb. Ἱ. |. p. 122 sq. ed. 1I. et conf. annot. 282. Quod Methodius ita 
pergit: ὅθεν καὶ χρυσοῦν ἐκλήθησαν γένος, similia habet Dicaearch. ap. Porphyr. De Abstin. IV, 2. 
p. 203 Rhoer. 


361 «Φυλακήν ἀριθμῶν VB. P. C. optime: φυσικὸν ἀριθμὸν A. Tu cf. Plat. Tim. 1. l., unde 
haee hausta. (Quae post γεγονότα sequuntur: xai κόσμον οὐρανοῦ xci rQozag xciv, Methodius 
de suo adiecit. Mox Φεῖα jor) A.: 9ei« ἐστι P. C. recte. 


9602 Propter praegressum neutrum χρείττω Methodius h.l. abstinuit Attica forma masculini 
singul. κρεέτω. — Vulgaris terminatio recurrit p, 216. εἰς τήν κρείσσονα κατάστασι». Alias Nostro 


magis placuerunt comparativi in ων desinentis formae Atticae, de quibus vid. Gregor. Cor. p. 159 sq. 
164 ed. Schaef. Sic ille p. 149. κρείττω μάρτυρα, ubi A. P. C. minus bene χρεέττονα: κρείτω VB. Quid? 
quod idem p. 216. κρείττους quam κχρείττονες, quod est ap. Plat. loco παραλλήλῳ, dicere maluit. 
Κρείσσους idem p.221, ubi VB. male κρείσσονες. Adde βελτίους p. 222. oí σώφρονες βελτίοὺς εἰσὶ 
τῶν dxoA&ctwv. De accus. χείρους vid. annot. 699. Ceterum vides, Nostrum forma Attica χρείτεων et 
vulgari e rods promiscue usum esse. Mox τοῦ ἡμετέρου βίου A. M. P. C.: τὸν ἠμέτερον βίον V. 
Sed οιαλλάττειν τινός τινι non minus recte dicitur, quam ἀφιστάναι mwóc τινι ap. Plat. Phaed. 
p. 111, B., ubi τῇ «irj ἀποστάσει adverbii locum tenet, ut h.l. πολλφ. Deinde διαλλάστοντα P. C.: 
διαλάσσοντα , i. e. διαλλάσσοντα À. Sed διαλλάττω forma est. Attica et Platoni usitata. Cf. annot. 
305. 320. Astra secundum Graecos divina esse, Platonis verbis Methodius docet. Conf. Legg. et 
Epin. ΙΙ. ll. Ad Epinom. vid. Ast. Animadvss. p. 600. De eadem re Noster p.219. y τῶν ἄστρων 
φύσις ἐγγυτέρω τέτακται Θεοῦ, κρείσσων (κρείττων C.) οὖσα τῆς τῶν κρειττόνων ἀνθρώπων ἀρετῆς, 
et post paulo: τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην xai τοὺς ἀστέρας εἶναι Φεῖα cet. Ceterum in parie ex- 
trema nostri loci κινεῖσθαι κένησιν sic dictum, ut χορέίαν χορεύειν ap. Plat. Epin. loco iuxta posito, 
ubi item sermo de astris, quorum motus eum chorea comparatur. Cf. annot. 204. Pertinent haec 
ad τρόπον ἐτυμολογικόν, de quo vid. Animadvss, in Basil. I, p. 101 inf. «ἰωρεῖσθαι «lugar esi 
ap. Plut. Mor. p. 924, B. 


963 De sententia Platonica, qua omnem adpetitum ex indigentia nasci docemus, cf. Symp. l. 1. 
Phil. p. 35, A. sqq. et Eryx. p. 405, E. Eam sententiam Methodius obiter respicit ap. Epiphan. p. 553, 
Β., ubi haee iuxta posita: μηδὲ προςδεῖται sj ἐπιθυμεῖ, e: τὸ .. μὴ δεῖσθαι undi ἐπιθυμεῖν. Sed 
data opera eandem explicat ap. Epiphan. p. 582, A. B. 


- 








H ΠΕΡΙ ATNEIA. 6l 


P. 220. (ὃ Φεός) '* αατευθύνων τὸν 
οἴαχα τῆς οἰκουμένης "5. 

ἀναίτιος πῶσι 5 πάσης βλάβης 
(p.221) ὃ ὠεός. 

πᾶς .. ὁμολογήσει τὸ Φεῖον '*' δί-- 
«αιο», ἀγαθόν, σοφό», GAg9éc, ὠφέ- 


μον», ἀναίτιον κακών», ἀσύμπλοκον 
πάφους καὶ zv ὃ τι τοιοῦτον. καὶ el 
οἱ δέκαιοι κρείσσους ** εἰσὶ τῶν ἀδίκων 
καὶ ἔσξιν αὐτοῖς 7 ἀδικία βδελυκτή, χαί-- 

& δὲ 0 Φεὸς τῇ δικαιοσύνη, δίκαιος 
d», στυγητὴ αὐτῷ 5 ἀδιχία, ἐναντίον 
οὖσα καὶ ἐχθρὸν τῇ δικαιοσύνη. 


εἰ τὸ ὠφελοῦν πάντως ἐστὶν * ἄγα-- 
Jóv, ὠφέλιμον δὲ σωφροσύνη καὶ οἴκῳ 
καὶ βίῳ καὶ φίλοις, ἆγαθὸν ἄρα ἐστὶν 


Pol. 212, E. τοῦ παντὸς .. 0 χυβερ- 


γήτης, olov πηδαλίων οἴωκος ἀφέμενος. 


Τίιη. 42, D. ἵνα τῆς ἔπειτα eig κα-- 
χίας ἑχώστων ἀναέειος. 

Phaedr. 246, E. τὸ δὲ Jeiov καλόν, 
σοφό», ἆγαθὸν καὶ πᾶν ὃ τι τοιοῦτον. 
Pol. IJ, 379, C. τῶν .. κακών ἀλλ ἅττα 
δεῖ ζητεῖν τὰ αἴτια, ἀλλ οὐ τὸν Seo». 

Pol. 1, 352, D. ἀμείνους καὶ δυνατά- 
τεροι πράττειν οἱ δίκαιοι φαίνονταε cet. 


Pol. 1, 352, A. 4ίκαιοι δέ y' εἰσὶν .. 
καὶ oí Φεοί; — Καὶ Φεοῖς ἄρα ἑχθρὸς 
ἔσται ὃ ἄδικος ..., ὃ δὲ δίκαιος φίλος. 

Pol. X, 608, E. τὸ δὲ cor καὶ ὠφε-- 
λοῦν τὸ ἀἆγαθόν (εἶναι) Charm. 169, B. 
τὴν γὰρ οὖν δὴ σωφροσύνην ὠφέλιμόν 


ᾗ σωφροσύνη. τι καὶ ἀγαθὸν μαντεύομαι εἶναι. 


364 Deum omnis indigentiae expertem esse, Platonis est sententia (Pol. |. |.), a Methodio ce- 
lebrata, cuius haec conf. ap. Phot. cod. 234, p. 301, 6. Bekk. ἡ .. ἀγένητος καὶ ἀνενδεὴς xai dxd- 
µατος «pócic ὁ 9tóc uóvog ἄδεται: cod. 235, p. 302, a. 31. τῷ µόνῳ σοφῷ xai ἀπροςδεεῖ Φεῷ, et 
p.302, b. 0— 33, ubi haec sententia pluribus adstruitur. Quae contra cur Diabolus dvevótrc non 
sit habendus, idem declarat ap. Epiphan. p.548, B. Astra, a Graecis pro diis habita, non magis 
dytvOt5j esse, idem in seqq. docet. ] 

365 Οἰκουμένην A. recte interpretatur orbem, male P. universum. "Vid. annot. 354. 379. 
Possino erroris ansam illud dedit, quod Deus, mundi rector, cum navis gubernatore comparari solet 
imagine, a Platone exornata Polit, loco, e regione posito. Sic Method. ap. Epiphan. p. 544, A. 
ὥςπερ σχάφος τῷ τῆς σοφίας οἴαχι διευθύνων ἀκλινῶς τὸ πᾶν, eti Homil. in Sym. et Ann. ed. Pan- 
tin. p. 74. de Filio: οἰακίζοντι παλάμῃ παναλκεστάτῃ καὶ πανσοφωτάτῃ τὰ πάντα. Sed nostro loco 
sermo est de divina terrae gubernatione. Alias id quod est οἰακίζεν Fato tribuitur, velut p. 209. 
τὸν βίον ἡμῶν οἰακίζεσθαι τῆς εἱμαρμένης ταῖς ἀνάγκαις, et p.220. τὸν ἄνθρωπον .. ἀνάγχαις 
ἀφύκτοις εἰμαρμένης λέγοντες οἰαχίζεσθαι. Quae admonent κα, οἱακοστρόφου ap. Aeschyl. 
Prom. eui οἰακονόμοι sunt dii vs. 149. Sed de toto hoc figurate loquendi genere vid. Creuzer. ad 
Procl. in Alcib. I, p. 78. 

966 Παάσιε, quod A. om., recte add. VB. P. C.; nam solet sic Plato. Cf. v. c. Prot. p. 924, A. 
ἔνθα δὴ πᾶς παντὲ θυμοῦται: Pol. V, p. 475, A. πάντα οἶνον ἐπὶ πάσης προφάσεως ἀσπαζξομένους, 
et saepe alias. De celeberrima Platonis sententia, quod Deus hominibus non sit auctor malorum, 
cf. paulo inferius p. 221 et p. 227, et quos hisce locis παραλλήλους adhibuimus ex Platone. Lau- 
datissimum illud, quod ad p. 227 retulimus: αὐτία ἑλομένου, 9t0c ἀναέτιος, Vid. Davis. ad Clem. 
Hom. XV, 8. p. 728. in Coteler. PP. Apost. T. I. ed. Amstelod. Ast. Comment. in Plat, Polit. p. 432. 
et Creuzer. Annot. in Plotin. p. 70, a. Ad idem argumentum haec Nostri pertinent: p. 224. οὔκ ἄρα 
αἴτιος κακῶν ὃ Φεός, οὐδὲ χαίρει τοῖς καποῖς: ap. Epiph. p. 543, B. ἀναίτιος παντάπασι xoxo πᾶ- 
σι» ὁ θεός: p. 545, C. οὐ γὰρ ἐποίησεν ὁ Φεὸς κακόν (κ. ὁ 9. cod. Rupif., Leont. et Joann, Rer. 
Saer. lib. II. ap. Mai. Scriptt. Vett. Nov. Coll. T. 7. p. 92), οὐδέ ἐστι (ἐστιν Leont.) τὸ σύνολον 
ὅλως ἐκ παντὸς elg τὸ παράπαν αἴτιος κακοῦ (εἰς, quod Dindorf. e cod. Ven. addidit, conieci Symb. 
p.91, coll. p. 543, C.; lectionem vulg. cod. Rupif., Leontius et Joannes habent): p. 583, Α., ubi v. 
annot. Neque Deum, neque materiam, a Deo imperfecté castigatam, malorum fontem esse, Metho- 
dius disputat libro Περὶ τοῦ αὐτεξουσίου ed. Meurs. p. 100 sqq. (ap. Phot. cod. 236. p. 304, 5. 36 sqq. 
Bekk.), cuius disputationis in fine ista p. 108. οὐχ οἷόν vé ἐστιν αἴτιον τῶν κακῶν εἰπεῖν τὸν Φεόν. 
Adde Symbol. in Epiphan. p. 78. 

307 Τὸ 9t5ov A.P.: τον Φεὸν C, de suo, uti videtur, Sed ad Platonicum in Phaedro fontem 
proprius accedit τὸ Φεῖον, quod, quippe minus tritum vulgari usu scriptorum ecclesiasticorum , Com- 
befisio fraudi fuit. Deinde «ἄχαιον, ἀγαθόν, σοφὀν, ἁληδὲς A. (ἀληθῆ C.): ἆγαθόν, Oíxowor, co- 
φόν, d. P. C. Sed δίκαιον, primo loco positum, recte habet. ΟΕ. Plat. Pol. I, p. 350, C. ὁ .. dí- 
χαιος ἡμῖν ἀναπέφανται oy ἀγαδός τε καὶ coqóc. De Deo Noster P 227. ἀγαθὸς 0 Φεὸς καὶ σοφός. 
Cum verbis αἀσύμπλοκον πάθους cf. p.222. τὸ .. Φεῖον κακῶν ἀσύμπλοκον πέφυκεν. Mox 6 τι 
τοιοῦτο» Scripsi, secutus partim P., qui cum V. Ó τε, partim A. C., qui τοιοῦτον exhibent: ei τι 
À. M. C. et τοιοῦτο P. Tu cf. Plat. Phaedr. 1.1. et vid. Ast. Annott. p. 398, qui codd. lectionem 
τοιοῦτον iuetur. | 

368 Κρείσσους εἰσὲ A. P. C.: κρείσσονές εἶσι VB. Τα vid. annot. 362. et cf. ἀμείνους loco πα- 
ραλλήλῳ ap. Plat. Pol. Deinde χαὲ ἐστὶν A.: καὶ ἔστιν P.C. recte. Mox post στυγητή VB. δὲ 
inferunt, quod À.P. C. recte omittunt, quum clausulam syllogismi turbet. Ceterum ἐναντίον A. 
P, C. recte: ἐναρτία VB., qui etiam p. 224. ἐναντίος νόμος pro ἐναντίον vóuoc male scribunt, quum 
πολέμιον νόμος insequatur. De neutro yvouixQ monui ad El. Cret. col. 866 (8). Noster p. 10. 
σπάνιον γὰρ πάνυ xai ducenízeuxtoy ἀγθρώποις ἀγνεία. 

369 Παντως ἐστὶν VB. V. P. C.: ὄντως καὶ A. (virgulà post ὄντως posità) M. Male Possinus : 
8i quod semper ad omnia prodest, bonum est. Tu verte: Si, quod prodest, utique 
bonum est. Mox φίλοις VB. V. P. C.: φιλίᾳ A. M., quod sciolo debetur, qui propter praegressa 
olxo - Bíp sic scribendum existimavit. Deinde ἐστίν y σωφρ. P.: ἤ σωφρ. ἐστὲ A. Prius praestat; 
ef. p. 222. φύσει (hoc add. P.) &o« κακόν ἐστιν ὁ ἀκόλαστος βίος. | 


62 . ΣΕΜΠΟΣΙΟΝ 


κακὸν .. 7$ ἆκο- (p. 222) λασία. 


φύσει .. κακόν ἐσειν ὃ ἀκόλαστος 


βίος. 

P. 223. τὸ .. ἄδικον κακό», .. τὸ δὲ 
δέχκαιον ἆγαώό». | 

P. 924. νόμος .. ἀπείργων ?? .. τὸ 
ἀδικῆσαι. 

P. 226. (νόμος) διδακτὴν διδάσκω» 
τὴν ἀρετὴν καὶ ἐξ ἐπιμελείας προςγι- 
νομένην "', φευκτὴν δὲ τὴν κακίαν καὶ 
(p. 227) ἐξ ἀπαιδευσίας φυομένην '''. 

ὁπότερον Ó' ἂν τούτων f| τὸ αἴτιον», 
οἷς ἂν ᾖ αἴτιον '', φΦεὸς ἀναίτιος. 

Ῥ, 299. ὥστε διορᾶν καὶ ἐπαισθά-- 
veo Ja. τὴν πλάνη» fjóg καὶ παιδίον Ἡ'. 


Gorg. 411, E. $ ἀκολασία καὶ 2 ἄλλη 
7tovnoío µέγιστον vov ὄντων κακόν ἐστι. 

Gorg. 494, E. 0 τῶν κιναίδων βίος .. 
οὐ δεινὸς .. καὶ ἄθλιος; 

Pol. I, 353, E. ἀρετὴν .. ψυχῆς εἶναι 
δικαιοσύνη», κακίαν δὲ ἀδικχία». 

Legg. XI, 929, C. μηδεὶς νόμος ἄπειρ-- 
γέτω ποιεῖσύαε. al. 

Prot. 323, C. (vv ἀρετήν) διδακτόν 
τε καὶ ἐξ ἐπιμελείας παραγίγνεσθαε. 
Tim. 86, E. διὰ .. ἀπαίδευτον τροφὴν 
ὃ κακὸς γίγνεται κακός. 

Pol. lI, 379, B. C. X, 611, E. αἶκία ἕλο-- 
pévov* 950g ἀναέειος. 

Symp. 204, B. dgAov .. τοῦτό ye ἤδη 
καὶ παιδὶ ὅτε cet. 





370 ᾿Απείργειν, vetare, lex dicitur, ut ap: Plat. Legg. l.l. et VIII, p. 837, D. (vóuov) ἀπείρ- 
γοντα μὴ γίγνεσθαι ἓν ἡμῖν: ΧΙ, p. 020, D. πλὴν ὧν νόμοι ἀπείργωσιν. | Neque ap. Plat. exempla 
desunt verbi, cum accus., ut h. 1., compositi. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 217. n 

371 Προςγινοαένην VB. P. C.: περιγινοµένην À., quod ut respui oportet, ita προςγι». excusari 
poterit. verbi προςγίγνεσθαι nonnullis exemplis ap. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 192. . Sed magnopere 
fallor, aut legendum παραγινοµένην, quum παραγέγνεσδαι virtus vel vitium ap. Platon. saepe dica- 
tur, velut Legg. 11, p. 652, B. Men. p. 99, E. Prot. 1. l., quem Noster manifesto respexit. Indidem 
si quis didexrór, uti φευχτον in seqq., reponendum censeat, me non repugnantem habebit. Vid. 
annot. 308. Quo accedit, quod didexróc, 2, ov ap. Platon. inauditum est, ὁϊιδακτός, ὁ, ἡ in eadem 
sententia: διδαχκτὸν ἤ dott, saepe recurrit. Vid. Ast. Lex. Plat. T. ], p. 517. «Φευχτός, 5j, όν in 
scriptis Platonicis semel tantum, sed in spurio dialogo Ax. p. 360, B. deprehenditur. De sententia 
Platonica, quod virtus studio paretur, cf. Phot. cod. 237, p. 313, 6. 9. Bekk. » τὼν ἀρετῶν δι ἔπι- 
µελείας ατῆσις; quae, uti reliqua, a Photio in fine Excerptorum e Conv. X. Virg. allata, in eo fru- 
ira quaesiveris. 

972 «Ρευχτην ... qvouérzv habent A. P. C.: om. VB. Sed est haec Platonis sententia, vitium 
ex institutionis defectu nasci. Cf. Tim. |. ]., ex quo Methodius sua ita hausit, ut verbis ἀπαίδευτος 
τροφὴ vocem ἀπαιδευσία substitueret, quae ipsa quoque Platoni usitata est. "Vid. Ast. Lex. Plat. 
T.I, p. 207. De voce φευχτὴν fortasse in φευχτὸν mutanda supra dictum. De sententia Platonica 
vid. Heusd. Spec. Crit. p. 72. et cf. insuper haec Methodii p. 224. εἰ εἰσὲ δὲ πονηροί τινες, κατὰ 
ἔνδειαν φρενῶν εἰσιν οὗτοι πονηροί, καὶ o) κατὰ γένεσιν (i. e. secundum natale fatum, qua vi 
vox γένεσις in hac Methodii contra Mathematicos disputatione frequentatur), quibus Homerica Od. 
α. 7. subiiciuntur: p. 227. sro: ἀνατροφαὲ xa) τὰ ἔδη τῶν ἁμαρτημάτων εἰσὶν αἴτια cet. —  Juvat, 
priusquam in annotatione pergamus, mere Platonicae Nostri sententiae aliam eiusdem addere, quae, 
quum verbis Platoni usitatis enuntiata sit, minime tamen est Platonica. [ta autem ille paulo ante 
p. 220. οὐδὲν .. «λλόκοτον αὐτὸ ἑαυτῷ (ita M.: ἑαυτοῦ A. V. P. C.) καὶ (αὐτὸ ἕ. xa) om. Phot. cod. 
237. p.311, 6. 90. Bekk., qui αὖ, quod Phot. horum loco habet, uncis imtlusit) αὐτὸ ἑαυτῷ ἀἄπεχθα- 
γόµενον (µαχόμενον Phot. |. |. lin. 37.) καὶ αὐτὸ ἑαυτὸ καταλύον (καταλύειν σπεῦδον Phot. l.l., qui 
reliqua om.) x«i ἀσύμφωνον αὐτὸ ἕαυτῷ (ita A. M. P. C.: ἑαυτοῦ V.). In quibus primum attende 
vocem «λλόκοτος, quam Timaeus in glossis Platonicis retulit. Vid. Ruhnken. ad eius Lex. V. Pl. p.24. 
et Ast. Lex. Plat. T. I, p. 106. Hoc loco saevum significat, ut Protag. p. 246, Α., ubi vid. Stallb., 
et ἀλλόκοτος ἑαυτῷ est qui in se saevit. Deinde cum locutionibus, quae ap. Method. deinceps 
sequuntur, confer Platonis locos, quibus eaedem in sententiam Methodianae contrariam proferuntur: 
αὐτὸ ἑαυτῷ ἀπεχθανόμενον, Ρο]. I, p. 852, A. ἐχδρὸν εἶναι éavtQ τε καὶ τῷ ἑναντίῳ, ibid. 
ἐχθρὸν καὶ ἑαυτῷ καὶ τοῖς dixision, et Tim. p.83, A. ἐχθρα .. αὐτὰ αὗτοῖς. al.: αὐτὸ ἑαυτῷ µα- 
χόµενον (ex Photii lectione, quae, collatis praegressis: αὐτὴ ἑαυτῇ µαχομένη, magis placet), Theaet. 
p. 155, B. ταῦτα .. ὁμολογήματα τρία αάχεται αὐτὰ αὗτοῖς ἓν τῇ ἡμετέρᾳ ψυχῇ, Pol. VIII, p. 556, E. 
αὐτὴ αὖὑτῇ μάχεται e πόλις), X, p. 008, B. Tim. p. 02, B. al.: ἀσύμφωνον αὐτὸ ἑαυτῷ, 
Gorg. p. 482, C. 2ué ἑααυτῷ ἀσύμφωνον εἶναι. Ceterum nihil contra se ipsum pugnare Noster ite- 
rum nec tamen magis recte docet libro Περὶ τοῦ αὐτεξουσίου ap .Phot. cod. 230, p. 307, a. 28. — 5.4. 

373 Οἷς ἂν L αἴτιον add. M, P. C.: om. A. V. Deinde θεὸς ἀναέτιος add. ΙΑ. V. C. : om. P., apud 
quem in VV. LL. verba οἷς ἂν jj αἴτιον tanquam varietas lectionis Φεὸς dvafriog perperam annotan- 
tur. Utraque omissio egregiam sententiam Platonicam misere mutilat. Nam quum Methodius dixis- 
set: aut educationem et consuetudines, aut affectus et cupiditates delictorum causas esse, ita per- 
git: horum utrumvis in causa est, quibuscunque tandem causa (nim. delictorum) 
existit, deus extra culpam est positus. ltaque verbis: oic ἐν jj αἴειον, h.l. non magis 
carere possumus, quam voce πᾶσι p. 220; ista autem: Φεὸς dvafrioc , quae sunt expressa ex Pol. 
p. 617, E. loco e regione posito, non minus recte habent, quam illa: ἀναέτιος ... ó Φεὸς p.220. 
Vid. annot. 3006. 

374 Ἐξεῖναι, quod A. P, C. post διορᾶν add., om. VB. V., ex quibus VB. παιδίον: παιδῳ, quod 
ad ἐξεῖναι refertur, A. P.: παιδία €. typographi lapsu. Adiiciendi verbi ἐξεῖναι causa extitit minus 
intellecta vis vocis ὥστε, quae post praegressa verbu: πρόδηλον πᾶσι δὲ ὁλίγων τὴν διαφωνίαν 
τοῦ τεχνάσµατος αὐτῶν ἐξεργασαμένη, per se id declarat, quod sponte efficitur. Qua de potestate 
vocis ὥςτε, cum inf. copulatae, vid. Bernhardy. Syntax. p. 305. et of. v. c. p. 231. ὥςτε ἀγασθῆναί 
τινα προςέχοντα: p. 2096. ὥςτε καὶ διὰ τῆς .ἐνθυμησεως ἐπιλωβηθῆναί ποτε. .Deinde- ἐπαισθάνεσθαι 

















H ΠΕΡΙ AFNEIAGX. | 63 


P.230. δύο γὰρ κινήσεε ἐν ἡμῖν Legg. I, 644, E. ταῦτα τὰ πάθη ἐν 
ἐδεόν: ἐπιθυμία πεφυκότα "* σαρκὸς | ἡμῖν olov νεῦρα f, ajo Jot τινες ἐνοῦ-- 
καὶ ψυχῆς, διαφέρετον ἀλλήλοιν. 0Jev | σαι σπῶσί τε ἡμᾶς καὶ ἀνθέλκουσιν 
καὶ dio ἐλαβέτην ὀνόματε: $4 μὲν γὰρ | ἐναντίαι οὖσαι ἐπ) ἐναντίας πράξεες, 
ἀρετῇς, 7j δὲ xaxíac"*. δεῖν δὲ τῇ καλ- | οὗ δὴ διωρισµένη ἀρετὴ καὶ καχία κεῖ- 
Mevg xai χρυσῇ πείθεσθαε τῆς ἀρετῆς | ται. μιᾷ γάρ φησιν ὁ λόγος δεῖν τῶν 
ἀγωγῇ, τὰ βέλειστα πρὸ τῶν φαύλων | ἕλξεων Συνεπόμενον del .. ἀνθέλκειν . 


αἱρουμένους. τοῖς ἄλλοις νεύροις ἕκαστον, ταύτην 
(645, A.) 0? εἶναι τὴν τοῦ λογισμου ἆγω-- 
γὴν χρυσην --. δεῖν δὴ τῇ καλλίστη 
ἄγωγῆ τῇ τοῦ νόµου cti ξυλλαμβάνει». 

ἀλλὰ περὶ τούτω» ἅλις ἤδη "''. οἱ. 281, A. καὶ τούτων μὲν ἅλιες. 
P.232. ἀπεπαύσατο .. ᾗ Θέχκλατο- |. Prot. 996, D. Πρωταγόρας μὲν το- 
δαῦτα εἰποῦσα *, σαῦτα καὶ τοιαῦτα ἐπιδειδάμενος ἀἄπε- 


παύσατο τοῦ Λόγου. 


VB. V. P. C.: Φεᾶσθαι A. Μ., quod hoc quidem loco nimis quaesitum. Tu vid. annot. 176. "Vocis 
30; h. l., ut ap. Plat. Symp. |. 1., ea vis est, de qua monuit Weisk. Pleonasm. p. 151 sq. In re 
intellectu facillima formulae similes Platonicae in Symp. usitatae sunt. Cf. Euthyd. p. 279, D. τοῦτο 
δὲ x&v παϊς γνοίη: p. 301, B. ἔγωγε οὐδ᾽ ἂν παῖδα ᾧμην τοῦτο ἀπορῆσαι: Heliodor. Aethiop. p. 79 
Hervag. καὶ παιδὲ γνώριμο». Αά idem loquendi genus proverbiale pertinet καὶ τοφλῷ dj4ov, de 
quo videsis Heindorf. ad Soph. p. 241, D. Minus urbanum: xc ὃς &v γνοίη. Quibus in formulis 
omnibus vocis x«i ea est potestas, de qua vid. annot. 03. — Ceterum hunc Nostri locum nonnulla 
praecedunt, quae silentio non praeteribo. Ac primum quidem ista: ἀγόμενος ἀφύχτοις ἀνάγκαις, 
confer cum. Plat. Legg. IX, p. 873, C. ἀφύκτῳ 7ztgoczécotoy τύχῃ ἀναγκασθείς. Deinde in verbis: 
Φεοῦ διατάξαντος vouov Tiu cQrtTixov τῶν xaxov, VB. P. C. melius τιµωρόν. Vid. annot. 606. 
De τε cf. p. 220. νόµους τιθεµένη xal τιμωρουμένη .. τοὺς κακούς, et p. 228. ἄξιοι τιμωρίας τῆς Ex 
τῶν νόμων». Denique in verbis: Καὶ τί τοσοῦτον ἐπιδιατρέβουσα τοῖς ἐλέγχοις εἰς µῆχος ἐξάγω τὸν 
λόγον —; dietio sic μήκος ἐξάγειν τὸν λόγον respondet Platonicis ἐχτείνει», ἀποτείνειν μακρὸν 
λόγον. Vid. Heindorf. ad Gorg. p. 406, A. et Ast. Annot. in Phaedr, p. 500, coll. annot. 777. 


975 Ἐπιθυμία πεφυκότε M. P. C. probante Valesio, qui ,, Aliquando *, inquit, ,,ex coniectura 
corrigebamus πεφυκότε [? πεφυκυία], ut genere congrueret cum duali praecedente ἐπιθυμία. Sed 
post, Mazarineo Codice et ipso πεφυκχότε praeferente, animadvertimus eiusmodi σολοικοφανῆ anti- 
quis non displicere. fa Photius primo Bibliothecae suae Codice scribit ἀὐξηθέντων παραδόσεων 
[ρ. 2, a. 4. Bekk.]. Quem in locum Hoeschelius in Notis suis similia probatorum Autorum exempla 
colligit. ^ De veteribus scriptoribus vid. Matthiae. Gr. Gr. $. 434. 1. a.; recentiores istiusmodi σο- 
λοιχκοφανῆ admisisse videntur partm obsceuritatis vitandae causa (id quod Methodium, πεφυχότε 
pro πεφυκυία scribentem spectasse puto), partim quod propter εὐφωνίαν formis minus usitatis et 
asperioribus abstinerent, velut Photius αὐξηθέντων quam αὐξηθεισῶν ponere maluit. Ἐπιθυμίᾳ 
πεφυχότες A. utrunque male; nam Methodius duos motus illos definit a petitiones corporis et ani- 
mi, et pluralis h. l. non magis locum habet, quam in seqq., ubi A. ἄλληλοις pro ἀλλήλοι», quod 
P.C. posuere. Ante ἐπιδυμία, ubi A.P. non distinguunt et C. nonnisi ὑποστιγμην habet, ego µέσην 
posui. Cum loco παραλλήλ Platonis conferantur, quae idem de duplici animi indole similiter 
disputat Pol. IV, p. 431, A. 439, D. E. Phaedr. p. 287, D. Methodii similes sunt loci in libro }Τερὲ 
ἀναστάσεως ap. Epiphan. p. 588, A. D. Ceterum in verbis ἐπιθυμία ψυχῆς attende vocem ἐπιὸν- 
µία, partim in melius usurpatam loquendi usu eo, de quo dixi in Theol. Stud. u. Kritik. 1843. 
p. 787 sq. 

976 Ὅδεν .... κακίας A. P. C., qui soloece: δύο λαβέτην. Ὅδεν xci dvo Dione ὀνομασταὶ τῆς - 
μὲν ἀρετῆς, τῆς δὲ x. VB. pessime. Deinde δεῖν A. P. C.; ,,dtiv positum pro δεῖ, ut saepe alias 
in hoc opere infinitivus pro praesenti" Val. Apud Platonem quidem Legg. |. 1» quem Noster ma- 
nifesto respexit, illa: dé» dz cet. ex prioribus: φησὶν ὃ λόγος, pendent; sed hic nihil tale prae- 
cedit, et infinitivus imperativi instar habet (vid. Matthiae. Gr. Gr. δ. 546.), nisi δεῖν pro,attico δέον 
habere (vid. Matth. Gr. Gr. $. 50. annot.) et ἐστὲ supplere mavis.  7fé recte apud Nostrum habet; 
apud Plat. Astius ex Eusebio δέ, Bekkerus e codd. d» reposuit. Mox χρυσῇ A.P.: χρηστῇ C. 
pingui Minerva. Tu cf. Plat. Legg. l.l. τὴν τ. À. ἀγωγὴν χρυσῆν et τῇ καλλίστῃ ἀγωγῇ T. »., quae 
Noster, paululum immutata, in brevius contraxit. 4γωγὴν xovoz» ^stius illustravit Animadvss. 
p.76. Ante πείθεσθαι G. temere xo£ inculcat. Porro βέλτιστα VB. P. C.: βελτίω A. quod, quamvis 
Speciosum, tamen respui debet, quum τὸ βέλτιστο» de summa quaque virtute Platonice dicatur. 
Vid. Ast. Annot. in Prot. p. 13. et in Phaedr. p. 262. Conf. Method. ap. Epiph. p. 563, A. τῶν δι- 
ῥασχάλων οὔτε (leg. οὐ cum cod. Ven. et Dindorf.) πρὸς τὸ βέλτιστον (βέλτιον Dindorf. cum cod. 
Ven. male) «ἁαιλλωμένων. Denique αἱρουμένους A. M. P. C.: αἱρουμένης V., quae scriptura sciolo 
debetur, qui αἱρουμένους ad πείθεσθαι referri non vidit. 


377 Dialogi formulam, ex Plat. Pol. l.l. sumtam, Noster adiectis περὲ et ἤδη amplificavit. 

Plenius etiam idem ap. Epiphan. p.574, D. ἀλλὰ γὰρ περὶ τῆς κατὰ τὸν ψαλμὸν ἐξηγήσεως ἅλις 
ἔχει ταῦτα, ubi cod. Ven. ἅλις ἔχει male omittit. "Aw ο. genit. nude positum p. 9. τροφῆς μὲν 
ἅλις ἠδη xci εὐωχίας. 
. 978 Quemadmodum Methodius in hisce imitatus est Plat. Prot. l. L, ita reliqua illius loci suum 
à] usum convertit ap. Epiphan. p. 502, C. Ex Protagora itidem sumta, quae p.232 praecedunt: 
τούτων γὰρ πέρι xci (τῶν pessime add. C.) αὖθις ἔσται πολλάκις ἡμᾶς (sic VB. P. C.: uiv A.) 
διαλέξασθαι. . Conf. Prot. p. 301, E. καὶ περὲ τούτων δὲ tic αὖθις, ὅταν βούλῃ, διέξιµεν. Ceterum 
paulo ante in voce ὑπεθέμην (ita etiam Α., ὑπέστην V. P. C. melius) Codex Mazarineus desinit. 


64 ZYMIIOZION 


Oratie EX. 

P. 233. µή πως ἀπορήσω λόγω», 
ὅτε πολλῶν ἤδη καὶ παντοδαπῶν εἶρη-- 
μένῶν. 

Ρ. 236. ἐν τῇ καινῇ καὶ ἀἁλύτῳ "" 
κτίσει. 


P. 231. ἀναδιδούσηῃς 09. ἔτι τῆς γῆς᾽ 


τοὺς καρπούς. 

P. 238. τῶν τετραπόδων» καὶ Φηρίων 
καὶ ἑρπετῶν ἐκ τῆς γῆς ἀναδιδομένων. 
. . P. 244. d ἁτεράμονες ""'. 


P. 241. τὴν ἄσκησιν τῶν Jsíev µα-- 
Φημάτω», oig ἐκκαύαέρεται * καὶ xo— 


΄ Symp. 178, B. Καὶ πὼς ... oV μέλλω 

ἀπορεῖν μετὼ καλὸν οὕτω καὶ παντο- 
δαπὸν λόγον εἱρηθέντα; 

Tim. 41, B. ἀφθάνατοι .. οὐκ ἐστὲ 
οὐδ᾽ ἄλυτοι τὸ πάµπαν. 

Pol. 272, A. ἀναδιδούσης τῆς }ῇς 
(καρπούς). 

Menex. 231, D. ἐν ᾧ ᾗ πᾶσα γἡ àve- 
δίδου καὶ ἀνέφυε ζώα παντοδαπά. 

Legg. IX, 880, E. ἀτεράμονε χρωμέ- 
yov φύσει καὶ μηδὲν τεγχὐὀέντων. 

Pol. VII, 527, D. ἐν τούτοις τοῖς µα- 
Φ ήμασιν ἑκάστοις ὄργανόν τι φρυχῆς àx- 





379 "«λύτῳ C. ex emendatione pro vulg. ἁλύπῳ. Eodem modo peccatum fuit p. 253. àv τῇ 
χαινῇ καὶ ἁλύτῳ χτίσει. — dÀozQ Α. Ρ.; ἁλύτῳ recte item reposuit C., qui nostro loco, ubi sermo 
de vera σχηνοπηγίᾳ (vid. annot. 098), comparat Ep. ad Hebr. 7, 16. κατὰ δύναμιν ζωῆς ἀκαταλύτου. 
: Sed provocandum potius erat ad Platonicum vocis usum, quo ἆλυτον, indissolubile, vocatur, 

quod est immortale. Cf. Tim. |. |. et p. 32, C. 41, Α. 43, A. Method. in fragmento libri Σξερὶ dva- 
στάσέως e cod. Rupif. ap. Combefis. in Galland. Bibl. PP. T.III, p. 780, D. (9502) τὴν σάρχα .. 
συμιιγνύντος od τοιούτοις ἔτι δεσμοῖς, οἷς καὶ πρῶτον συνείχετο, ἀλλ ἀκηράτοις πάµπαν λοιπὸν 
x«i ἁλύτοις, quibuscum cf. Tim. p. 41, B. ἀθάνατοι .. οὐκ ἑστὲ οὐδ᾽ ἄλντοι τὸ πάµπαν, et p.43, A. 
οὗ τοῖς ἀλύτοις ol; αὐτοὶ ξυνείχοντο δεσμοῖς .. ξυντήκοντες. Greg. Naz. Or. XXX, p. 552, C. τὴν 
ἄλυτον φύσιν, ubi vid. Elias Cret. col. 820. Aeneas Gaz. Theophr. p. 69 ed. Boissonad. ἡ μὲν οὖν 
ὕλη φθείρεται xai διαλύεται’ αένει δὲ σῶος xci ἄλυτος (vulg. αὐτός) τοῦ εἴδους ὁ λόγος. ᾿4λυτος, 
quod in cod. Aug. obliteratum est, merito placuit Boissonadio p. 201; glossema sapit ἄφθιτος apud 
Barthium, Synes. Hy. I, 56. ἁλύτῳ κύὐδεὶ γαίων. 1V, 168. σὺ .. | δρόµον αἰώνων | ἄλυτον συγέχεις, 
ubi prolepsis in voce ἄλυτον. Quoniam Timaei Platonici mentio est iniecta, obiter moneamus de 
imitatione loci celebrati p. 37, C., quae hisce Nostri p. 237. inest: ὅτε. ὡς ἀληθῶς ὁ θεὸς συγτελέσας 
τὴν οἰκουμένην ἐφ᾽ uiv εὐφρανθήσεται. 1n quibus verba ὡς ἀληθῶς sunt respicientis ad Tim. 
l.l, ubi attende vocem εὐφρανθείς. Vid. annot. 200. Interest-.tamen illud inter sententiam Platonis 
et Methodii, quod ille de mundo universo, hic de terra loquitur; hane enim Methodius τὴν oixov- 
µένην vocat. Male P. mundum, recte A. orbem. Vid. annot. 3605. et adde p. 240. τῆς οἰκουμέ- 
νης ἐκπυρουωμένης, ubi P. οἰκουμένην genus humanum pessime inlerpretatur; recte A. orbis 
terrarum. 

960 «ναδιδόναι, proferre, terra dicitur tum plantas et fructus, ut h.l. et ap. Plat. Polit. 
l.l, tum omnis generis animalia, ut post paulo p. 238. et ap. Plat. Menex. loco ibi adposito. Utrum- 
que Noster usum coniungit p. 90. ὁπόταν ... τοὺς καρποὺς μετὰ τῶν ἑρπετῶν καὶ τετραπόδων ἀναδιδό- 
ναι παύσηται λοιπὸν ἡ ξηρά. Videsis mea ad Jo. Glyc. De V. Β. Β. p. XV. et p. 110. — Accedani hoc 
loco ista ap. Method. p. 242, a me in contextu non allata, sed nihilominus animadvertenda: Ἰν 
γὰρ ἡμῶν καὶ zQócjtv ἅπτωτος 9 σκηνή, quae aliquem saltem colorem traxerunt ex Plat. Symp. 
p. 189, D. ἡ γὰρ πάλαι ἡμῶν φύσις οὐχ αὕτη ἦν ἥπερ νῦν —. "jfretoc 0x55 intelligitur cor- 
pus ante lapsum immortale. Recurrit ἅπτωτος p.290, ubi in explicando Matth. 7, 24. 25. ad 
animum inconcussum transfertur, ut ἀδιάπτωτος, quod Stoicae est consuetudinis. Vid. Stob. 
Eclog. ed. Heeren. T. Π, p. 112. Hierocles in A. C. ed. Warren. p. 248. τῶν .. ἁπτώτων. εἲς κακίαν, 
eorum, qui ad vitium non proclives sunt, ubi tamen ἁπτώτων fortasse repetendum est 
ab ἁπτώς. "Vid. Schneid. ad Plat. Civit. VII, p. 534, C. quo uno loco haec vox ap. Plat. exstat. 

381 Haec in Iudaeos dicta, quod duro et praefracto ad veritatem sint animo. Increpantis vox: 
€ ἀτεράμονες, p.208 recurrit. Translata voce ἁτεράμων Plato bis est usus, Legg. IX. p. 853, D. 
et l.l. De propria et translata potestate vocum ἀτεράμων et ἀτέραμνος vid. Scalig. ad Aristot. De 
Plant. p. 132, a. Bisciol. Hor. Subseciv. T. I. Lib. XV. cap. 20. Ruhnken. ad Tim. L. V. Pl. p. 156 sq. 
et Ast. Animadvss. in Plat. Legg. p. 431 sq., quorum copiis, missa altera forma ἀτέραμνος, haec 
adiicio: Athenae. L. XIV, p. 626, É. τὸ τῆς φύσεως ἀτέραμον διὰ τῆς τῶν ἐδισμῶν παρασχευῆς ἔξη- 
μεροῦν καὶ πραῦνειν. Cyril. Alex. Opp. T. I, p. 502, D. 5» ἁτεράμων ἔτι καὶ ἄθραυστον ἐμελέτα 
κατὰ τοῦ Θεοῦ τὴν ἀπόνοιαν. Procl. in Hesiod. O. et D. ed. Trincav. fol. XXVI, r. τὰ ἤθη ἅτερά- 
µονας καὶ βιαίους (αὐτοὺς γενέσθαι) ... αἰνίττεται 5j ἐκ τῶν μελιῶν αὐὗτοῖς yÉvecic. Damasc. ap. 
Suid. v. Ἐπίχτητος' τῆς ἡἠ9δοποιοῦ ἸΜούσης διανοήαατα, ἑκανὰ πείθει» xoi δυςωπεῖν τῶν ψυχων 
τὰς µή παντάπασι ἀτέγχτους καὶ ἁτεράμονας. Theophylact. Bulg. Episc. Epist. 22. p. 32. rj µωρία 
x«i τὴν χαχίαν ἀθλάστους ποιεῖ τοὺς αὐτῆς τροφέίωους x«i ἀτεράμονας. Nicetas Paphl. Laud. 8. 
Andreae p. 339, D. πραύτατος πρὸς τοὺς μµανικωτάτους xci ... χρηστότατος πρὸς τοὺς ἀτεράμονας 
xo σχληροτάτους. Anonym. Laud. Jo. Bapt. p. 1394, B. Eustath. ad Il. zr. p. 1043, 2. ταῖς πέτραις 
ὅμοιος εἰ τήν σκληρότητα, ὡς ἁτεράμων καὶ ἄτεγχτος καὶ ἀνύπειχτος. Geminae potestatis vox est 
ἄτεγχτος. Cf. Damasc. et Eustath. ll. modo ll. Method. p. 290. (in versibus) ζωητόχος χάρις ἄθικτος, 
ἄτεγχτος. Ita enim P. C.: ἄτεχτος A. typographi, ut videtur, errore, nisi forte de ἄτηχτος cogitavit, 
quod p. 62. cum &$o«votoc coniunctum est, sed hic locum non habet. Vid. Ruhnken. et Ast. ll. M. 

382 Platonis in Pol, locum, hic iuxta positum, Nostro iam adhibuimus p. 153, ubi sermo de 
purgatione mentis ad veritatem intelligendam. Quam idem h.l. iterum tangit, adoptatis in eam 
rem Platonis verbis; eodem haec pertinent p. 248. µελέταις ἐπιπόνοις καὶ ἀσχήσεσι καθαιρόµενος 0 
νοῦς τῶν ἐπικαλυπτόντων αὐτὸν (ita Ῥ.: αὐτὸ A.) ἀλλοίων διανοηµάτων ὀξυδερχεῖ πρὸς τὴν ἁλή- 
Φειαν, ubi ἀλλοῖα διανοήµατα sunt, quae τὰ πάθη in nobis excitant. Interest autem. inter Platonis 


* 





ο νο Nm, 5 - 
| 





H ΠΕΡΙ ATLNEIAG. 6 
σμεῖταν 9 ψυχή. κχαὺαίρεταε. | 
Ρ. 95». 4ιὰ τοῦτο πάντων μάλιστα Symp. 212, B. διὸ δὴ ἔγωγέ φηµι 


τοὺς τῶν ἀγώνων'' ἐφιεμένους.. (p.253) | χρῆναι πάντα ἄνδρα τὸν "Ἔρωτα τι- 
τὴν ἀγνείαν dpeAAquí?5 φηµι δεῖν * xai" | μᾶν —. 
τιμαν. 
P.255. Jav (ρ. 956) ἀγωνιῶ ... Euthyd. 300, C. ὑπεραγωνιᾶν. 
κατ ἐμάυτὸν "" ἐννοούμενος àv ὁποίῳ | ! 








el Methodii sententiam istud, quod ille mentis purgationem philosophiam, hic dumtaxat virtutis 
studium vult esse," quam ob rem idem h.l. ita pergit: νικώσα τὸ πάθη cet. ἸΜαθήματα Φεῖα illu- 
stravi annot. 71. 

983 De verbí κοσμεῖν usu ethico vid. annot. 59. 

984 ᾿«γῶνας dicit virtutis certamina; vid. annot. 2760. | 

385 ᾽«μελητὲ A.P. Ο.; ego vero emendatione certissima scribo: ἁμελλητί Quemadmodum 
enim µέλλειν et µέλειν, µέλλησις et µέλησις simm. saepissime confusa reperiuntur (vid. Albert. ad 
Hesych. T. II. p. 568, n. 18. et 21. Boissonad. ad Nicet. Eugen. p.284 sq. et ad Planud. p. 30), 
ila αμελλητέ, haud cunctanter, prompte, fere semper in ὠμελητέ, sine cura, negligen- 
ter, depravatum est. Vid. Albert. ad Hesych. 4«μελλητέ' ταχέως, µελλήσεως χωρίς. Mingarell. 
ad Didym. de Trinit. p. 135. not. 1. Matthaei. ad Medicos Graec. p. 71, qui id mendum in Philone 
notavit, Boissonad. ad Marin. p. 102. et 1.1. In uno Eustathii Antioch. scripto de Engastrimytho 
ἁμελλητὲ pro ἁμελητὶ quinquies e cod. Monac. 331. reponendum, videlicet p. 348. 352. 966. 374. 302 
Allat. Apud Jamblich. V.P. c. 8. διεπορθμεύδη ἀἁμελλητὲ ὑπό τινων ««ἰγυπτίων πορθµέων. ed. Arcer. 
male ἁμελητέ: c. 13. τότε αὐτὸν ἆ μελλητὸὶ ἑκόντα ἀπέστησε τοῦ κυαμῶνος: c.25. ἁμελλητὸ 
χαασταλὲν κοσµίως οἴκαδε ἀπηλλάγη τὸ µειράκιον, cod. Ciz. ἀμελητὲ perperam. Basil. Magn. Opp. 
Τ. ΠΠ, p. 571, B. σκόπησόν µοι τὸν “«βραὰμ κχελευόμενον καταλιμπάνειν οἶκον, πατρίδα, περιου- 
σίαν, ατήµατα, συγγενεῖς — καὶ ini τούτοις διώχειν τὰ ἐἑναντία, τὴν ξένην — — καὶ ἁμελητὶ 
ὑπαχούοντα καὶ καταλιμπάνοντα μὲν τὴν οἴχοι εὐπραγίαν καὶ ἀνάπαυσιν cet. Legendum hie quo- 
que ἀωελλητί. Eadem medela adhibenda Lexico Sangerm. ap. Ruhnk. ad Tim. p. 25. — Bekk. Anecd. 
p. 387, 15. Musractoezt(* ἆἀμελητέ, ur ἐπιστρεφόωμενο». Veram lectionem Viris Doctissimis sug- 
gerere poterant, quae praecedunt p. 3éT. 12. {μελλητί * ἀνυπερδέτως. Ex hoc genere adverbia 
apud Methodium sunt ista: ἁμεταμελητέ, Phot. cod. 207, p. 312, b. 28. in Excerptis ex Symposio 
p.260 sqq., ubi tamen haec vox non magis comparet, quam alia complura, quae Photius habet; 
ἀναλγητέ, ap. Epiphan. p. 574, C.; ἀνιδρωτέ, ap. Epiphan. p. 580, D. ἀνιδρωτὲ σωθῆναι — Phot. 
cod. 234, p. 295, 6. 15. 16. Bekk., ubi, ut ap. Epiph., ex Hoeschelii Notis p. 969. repono Atticum 
ddiré, quod est Platonicum ἅπαξ λεγόμενο» Legg.IV, p. 718, E. ἀνιδιτὶ πορεύεσθαε, ubi vid, 
Ast, Animadvss. p. 225: ἀχειμαστέ, Symp. p. 208; πασσυδέ p. 184. et in versibus p. 285. ap. 
A. et C. ; nam priore loco πασσυδεὲ P., qua de scriptura vid. Lobeck. Parerg. ad Phrynich. p. 515. 
Rariora huiusmodi adverbia apud posterioris aetatis scriptores haec deprehendi: ἆβοηθητέ, Caesar. 
Quaest. XXIX. p.56 Ehinger.; ἀχαματέ, Naucrat. in Combefis. Auct. Nov. T. II, p. 879, A.; 
ἁμηνυτέ, vid. Coteler. Monum. T. Il, p. 572; ἑκοντέ, Method. Homil. in Sym. et Anm. ed, 
Pantin. p. 100. Macar. Opusc. ed. Prit. P. I, p. 104; ψηλαφ”ητί, Nil. Narrat, p. 20. Nauci est 
ἀμετατρεπτέ, quod Schultzius Marco Antonino VIII, 5. pro ἁμεταστρεπτὲ obtrudere ausus est. 
Tu vide Ruhnken. ad Tim. l.l. Notum est, in terminatione huiusmodi adverbiorum fere semper 


inter c et ει variari. Apud Didymum De Trinit. II, 7. p. 203. Mingarellius, suum scilicet codicem 
secutus, παντεκνεῖ scripsit; sed oportebat eum παντεκνὲ aut saltem παντεκνεὲ scribere, quod ad- 
verbium iis adiiciendum, qe Lobeck. l.l. attulit. De forma et quantitate adverbiorum in : vel 


ει exeuntium vid, Spànhem, ad Callim. Hymn. in Dian. vs. 65. Hemsterhus. Append. Animadvss. in 
Lucian, p. 32, a. Valckenar. ad Adoniaz. p. 228. Sluiter. Lectt. Andocid. p. 179 sq. Blomfield. Gloss. 
in Aeschyl. Prom. vs. 916. Elmslei., Hermann. et Lobeck, ad Sophocl. Aiac. vs. 1227. Boissonad, ad 
Homer. lliad. 7f. 637. T. I, p. 348. Schneider. ad Plat. Civit. T. III, p. 301. denique Barker. in Class. 


Diario T. 20, p. 158 sqq. Mihi ει plerumque mendosum videtur. Sic, ut hoc utar, ἁἀμεταστρεπτέ, 
quod, ut alia eius generis, constanti usu confirmatum, apud Theodor. Metoch. Miscell. p. 449. &ut- 
ταστρεπτεὲ scribitur, eaque scriptura in nonnullis Platonis codicibus deprehenditur. Similiter nec 
tamen magis recte ap. Platon. in ἀνατέ, ἀστακτέ, ἀστενακτὲ et νηποινὲ variatur. Vid. Schneider. 


ll., qui in formis ε et ει diiudicandis iusto cireumspectior esse videtur. “4κλαυτεί, quod Valcke- 
nar. l, |. ap. Callimach. tuetur, in dxA«voti refingendum esse vidit Boissonad ad Herodian. Epi- 
merism. p. 297. 

380 Z4tiv καὶ VB. P. male: δεῖ καὶ A. peius etiam. .K« sententiam turbat, conformatam ad 
Plat. Symp. !.l. Imitationis vestigia item apparent áp. Method. p.278. (ἀγνεία) 5v δεῖ πάντας 
ἀσμένως ἀνθρώπους προτιμᾶν xci αἰγεῖν. Quo loco quum προτιμᾶάν εἰ αἰνεῖν coniuncta sint, ut 
ap. Plat. post. verba allata «4€ et ἀσκῶ, fortasse erit, qui suspicetur, ἀσχεῖν vel tale quidpiam 
ante xa excidisse. Ego satis habui asteriscum ante καὶ figere. Ceterum quy P. pro quí, cuius- 
modi mendis typographicis splendidissima editio Luparea commaculata est, — Mox Noster: εἰς τὴν 
ἁγίαν καταίρουσι γῆν, ἁπάραντες (ἀπαιρούμενοι pessime C.) ἀπὸ τῶν καλουµένων σχηνῶν, el 
p.254. κἀχεῖθεν ἁπάραντες πάλιν ἦλθον εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας. ldem Hom. in Sym. et Ann. 
ed. Pant. p. 48. ὅθεν ἐπάρασα ix σταθμῶν Βηθλεὲμ vj κιβωτὸς τοῦ Φεοῦ .. ἐπὶ τὰ ὄρη κατέπαυσε 
τῆς Σιών. Leg. ἁπάρασα, profecta. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 207. Stallbaum. ad Phil, p. 67, B. 
et annott. in Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect, ed. Krabinger. p. 255. 364, a. 

387 Καθ' ἐμαυτὴν ἐννοουμένη A. pessime: κατ ἐἑωμαυτὴν É. P. melius. Sed lege mecum: κατ 
ἐμαυτὸν ἐννοούμενος, siquidem Eubulii, id est Methodii interlocutoris, haec sunt verba, id quod miror 
Valesium. sui immemorem non advertisse. Idem post paulo  Küfotliov, quod in ὦ Εὐβούλεε commu- 
tandum erat, intactum reliquit, . Tu vide annot. 2. Deinde à», quod A.P. habent, C. male omisit. Mox 
αρα Α.0Ο.: ἄρα P. recte, -«4ὐτῇ P. ex emend. Val.: αὐτῆς A. Verbum ἀγωνιᾶν, trepidare, aestua- 


06 ΣΥΜΠΟΣΙΟΝ 


Φορύβῳ νῦν ἄρα fj 4ομνίνα ἦν, ταρασ- 
σοµένης αὐτῇ τῆς καρδίας καὶ φοβου-- 
µένης μὴ ἀπορήση λόγων .., τοσούτων 
ἤδη ῥηθέντων sic τὸ προκείµενον καὶ 
ποικίλων. 

τὸν λόγον ἀπόδος 9, ἵνα πληρώ- 
σωµεν ἐντελῆῇ τὴν εὐωχίαν. 


Ρ. οὗ]. καέ τις αὐτὴν Φεία κατο- 

κωχὴ κατέλαβε. 
Oratio X. 

P.258. Οὐδὲν οὕτως ὀνῆσαι Ἰ Óv- 
νήσεται πρὸς τὸ καλὸν τὸν ἄνθρωπο».. 
ὥς ἀγνεία. 

διακυβερνηύήναι τὴν ψυχήν Ὁ'. 


P. 262. ἀρωγὸν 3" τὸ ἔλαιον σω- 
μάτωγ. 


Ῥ. 908. τούτων οὕτως ἀπαξιωθέν- 
των τῆς ὠΦείας κηδεµονίας Ὁ. 

Ρ. 916. τὰς δύο ἀρχεγόνους δυνά-- 
μεις .. τὰς δορυφορούσας τὸν Φεόν **, 


Symp. 193, E. πάνυ ἂν ἐφοβούμην 
μὴ ἀπορήσωσι λόγων διὰ τὸ πολλὼ καὶ 
παντοδαπὰ cloga Oo. : 


Symp. 194, D. ἀποδοὺς .. ἑκάτερος 
τῷ Φεῷ (τὸν λόγον). al. Pol.I, 352, B. 
τᾶ Λοιπά por τῆς ἑστιάσεως ἀποπλή- 
poor. 

lon. 536, C. Φείᾳ µοίρᾳ καὶ κατο- 


xo. 


Pol. X, 600, D. εἴπερ ológ τ ἦν πρὸς 
ἀρετὴν ὀνῆσαι ἀνθρώπους. 


Pol. IX, 573, D. διακυβερνᾷ và τῆς 
χῆς ἅπαντα. | 

Prot. 334, B. (τὸ ἔλαιον) ταῖς .. τοῦ 
ἀνθρώπου (9ριξίν) ἀρωγὸν καὶ τῷ ᾱλ- 
λῳ copas. 

Pol. Ψ, 469, D. αἰδοῦς τε πέρι καὶ κη- 
δεµονίας. 

ΡοΙ.!Χ, 574, D. (δόξαι) δορυφοροῦσαι 
τὸν» "Epoca. 





re, de quo vid. Winkelmann, ad Euthyd. l.l., ubi ὑπεραγωνιᾶν Ρἱαϊοπίουπι ἅπαξ λεγόμενο» i. q. 
λίαν ἀγωνιᾶν, Platonis imitatoribus placuit. Apud Zachar. Mityl. p. 84 ed. Boissonad. Barthius 
Not. p. 331. contentionis vim verbo inesse temere voluit. Ad verba: μὴ ἀπορήσῃ λόγων, quae 
eum reliquis ex Symp. |. |. sumta, haec in seqq. referuntur: oU μὴν ἠπορηκέναι λόγων. : 

388 Vid. annot. 287. In proximis: ἵνα πλ. ἐ.τ. ευωχία»ν, usu venit metaphora Platonica, qua 
vocabula epularum propria ad sermonum delicias transferri solent. Vid. Animadvss. in Basil. I, 
p. 17. 69. Noster h.l. potissimum Pol, 1.1. respexit, ita quidem, ut voci ἑστίασις, in hac re Platoni 
usitatae, εὐωχίαν substitueret, qua voce translata Plato non est usus, Εὐωχεῖν tamen figurate idem 
Gorg. p. 518, E. 522, A. οἱ εὐωχεῖσθαι Pol. I, p. 352, B. Noster Orat. in Ram, Palmar. ap. Galland. 
Bibl. PP. T. III, p. 820, C. oic (νηπίοις) συγχορεύων τῷ πνεύματι καὶ Gvveuuxotutvoc — (D.) 
— συμμουσουργεὲ, οἱ p. 820, D. συγκοινωνήσατε ἡμῖν .. τῆς εὐωχέας καὶ µελφδίας. Duplici me- 
taphora et tumore Asiatico idem Homil, in Symeon, et Ann. p.114. ἐπὶ σὲ µετάγω τοὺς τῆς εὖθ- 
χίας οἴακας, zavrouvguóvtvzt. «4αιτυμωῶν translatum in eadem Hom, p. 28. δαψιλῶς ἐμφορηθῆναι 
τὼν ἀναφαιρέτων ἀγαθδῶν πρότρεπε τοὺς καλλίστους δαιτυµόνας, ubi Pantinus Gregorium Naz. Or. 
ΧΧΧΥΠΙ. p.666, C., voces ἑστιάτωρ et δαιτυµόνες eadem metaphora copulantem, comparavit. 
Praeivit in hac quoque re Plato. Cf. Tim. p.17, À. et vid. Animadvss. in Basil. I, p. 69. Ceterum in 
iis, quae ap. Method, sequuntur, ἀναπνεῦσαι pro ἀνανεῦσαι legendum esse docemus annot. 451. 

380 "4vexeyr A.P. G.: ἀνακοχὴ C. typographi errore. Sed in promptu erat emendare χατο- 
χωχή , coll. Plat. Ion. |. |. et Phaedr. p. 245, Α., ubi vid. Ast. Annott. p. 379. .Recte ad sententiam 
loci Allatius: divino numine correptam. Qui Φείαν ἀνακωχην divinam fiduciam vocarit 
(sic P. interpretatur), ego novi neminem. 

990 Ὄνησαι A. P. C., quae est lectio ap. Plat. Pol. l.l. ex Aristidis cod. Baroc. ab Astio in ed. 
III, et a Stallbaumio recepta. Ὀνῆναι (vulg. ὀνίναι) cum codd, nonnullis Bekker. Schneider., q.v. T. III, 
p.212, et Ast. Lex. Plat. T. II, p. 450; ὀνινάναι Ast. in ed, Π., ex Matthiaei coniectura, et ed. 
Turic. min. II. Sed ὀνῆσαι Methodii auctoritate haud parum confirmatur, eamque formam habes 
Theaet. p. 169, C. Pol. VI, p. 496, D. 

801 Translato Φακυβερνᾶν Plato cum alias utitur, tum Ρο], 1.1., ad quem noster proxime ac- 
cedit, Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 478. 

302 Vox dowyóc est τῶν ἅπαξ λεγομένων ap. Plat., qui eam Prot. 1.1. in eadem re ponit et 
Sophistae ampullanti apte tribuit; nam tragica sunt αρωγή et dowyóc. Vid. Blomf. Gloss, in Aesch. 
Agam. v. 46. Noster post paulo: οἱ τοῦ Θεοῦ .. οἰκτιρμοὶ .. ἀρωγοὲ τῆς ἀνθρωπότητος, et p. 270. 


«οὕτως αφελιαώτατον καὶ αρωγὸν κατεπέµφθη τοῖς ἀνθρώποις ἀγνεία, quo loco ἀρωγὸν pariter et 


κατεπέµφδη refertur ad τοῖς ἀνθρώποις et dativum secum habet, ut ap. Plat. Prot. 1.1.; nam no- 
stro loco et in seqq. ea vox cum genitivo construitur, ut ap. Sophocl. Ai. vs. 202. 

393 Kxródtuovía est Platonicum ἅπαξ Aeyóutvov Pol. l.1., ubi sermo de cura infantum erga 
parentes. Noster de cura Dei circa homines loquitur. ln eadem re idem Homil. in Sym. et Annam 
p. 90 Pantin. ἔγνων τῆς σῆς περὶ ἡμᾶς κηδεµονίας το ἀνέκφραστον uéyt9os. 

994 Methodius h.l. τὰς δύο ἀρχεγόνους δυνάµεις Filium et Spiritum sanctum vocat, quos me- 
taphora audaciori et a Combefisio reprehensa Deo subservire eumque satellitum instar co- 
mitari dicit. Id enim sibi vult translatum Φορυφορεῖν, ut ap. Plat. Pol. l.l. et al. Translate ei 
passive, ut ap. Plat. Pol, IX, p. 573, A., verbum est positum p. 168. τὰς παρθένους .. oz ἀγγέλων 
Φορυφορουμένας τε καὶ παραπεµπομένας. De propria verbi vi vid. Ast, Comm. in Rempubl. p. 598; 
de translata monui ad El. Cret. col. 786 (9). Ceterum cum verbis: τὰς δύο ἀρχεγόνους δυνάµεις 
Combefisius apte comparavit Pseudo-Dionys. De D. N.II, 7, cui Pater est πηγαία Φεότης, Filius et 
Spiritus sanctus τῆς Φεογόνου Φεότητος βλαστοὶ Φεόφυτοι καὶ olov ἄνθη καὶ quta. Conf. annot. 139. 








H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙ«Σ. 67 


Oratio XI. ο 

P. 279. (αρετὴ loquitur) προτάττειν **5 Legg. V, 121, A. τὴν αὐτοῦ ψυχὴν 
γὰρ τῶν ἐμῶν ἐπιτηδευμάτων ἀγνείαν | μετὰ Φεοὺς ὄντας δεσπότας καὶ τοὺς 
0 λέγων δεῖν καὶ ἀσπάζεσφαι πρώτην | τούτοις ἑπομένους τιμᾶν δεῖν λέγων 
τῶν ἄλλων ὀρθῶς παρακελεύεται" ἣν | δευτέραν ὀρθῶς παρακελεύομαι. τιμῷ 
τιμᾶν μὲν νοµίξουσι καὶ Φεραπεύει» | δ' ὡς ἔπος εἰπεῖν ἡμῶν οὐδεὶς docs, 
πολλοέ, τιμῶσι Ó' αὐτὴν (Gg ἔπος | δοκεῖ δέ. 
εἰπεῖν ὀλίγο. οὗ γὰρ ὅπόταν τὴν Ibid. 727, C. οὐδ) ὁπόταν ἠδοναῖς 
ἑαυτοῦ σάρκα τῆς κατὰ συνουσία» ' παρὰ λόγον τὸν τοῦ νοµούέτου καὶ 
ἄγευστον 9* ἡδονῆς φιλοτιμήται τηρεῖν | ἔπαινον χαρίζηταε, τότε οὐδαμῶς tud, 
ἄνθρωπος, τῶν ἄλλων μὴ κρατών, | ἀτιμάζει δὲ κακῶν καὶ µεταμελείας ἐμ-- 
ἀγνείαν τιμᾷ» ἀτιμάζει μὲν οὖν αὐτὴν | πιπλὰς αὐτήν. | 
μᾶλλον ovy ἥκιστα 37 βαναύσοις ἐπι-- ᾿ Legg. I, 644, A. (τροφή») βάναυσον 
Φυμίαεις, ἠδονὰς ἀντικαταλλασσόμενος | .. καὶ ἀνελεύθερον. al. 
ἠδυναῖς. οὖδέ γε 3" ὅπόταν πρὸς τὰς Phaed. 69, A. ἠδονὰς πρὸς ἡδονὰς .. 
ἔξω μὲν imiOvuíag δια — (p. 280) πονῇ | καταλλάττεσύαι. 
καρτερών, ὑπεραίρηται Ὁ δὲ φυσιού-- Legg. V, 727, C. οὐδέ γε ὁπόταν αὖ 
µενος, αὐτῷ δὴ τούτῳ τῷ δύνασθαι τῶν | τἀναντία τοὺς ἐπαινουμέγους πόνους καὶ 
τῆς σαρκὸς ὑπεκκαυμάτων κρατεῖν, καὶ | φόβους καὶ ἀλγηδόνας καὶ Λύπας μὴ δια-- 
πάντας οὐδὲν ἡγῆται " , ἄγνείαν τιμᾷ" | πονῇ καρτερώ», ἀλλ ὑπείκῃ, τότε οὐ 
ἀτιμάζει γὰρ αὐτὴν ὁβρίζων ο: ὕψηλο-- | τιμᾷ ὑπείκων: ἄτιμον yàg αὐτὴν ἆπερ-- 
φροσύνη —. οὖὐδέ γε ** ὅπότε ἐναβρύ- | γάζεται δρῶν τὰ τοιαῦτα ξύμπαντα. 
νεταί τις χρήµασε, τιμᾶν αὐτὴν σπου-- | Symp. 216, E. ἡγεῖται .. ἡμᾶς οὐδὲν εἷ-- 
δάζει' ἀτιμάζξει μὲν οὖν παντὸς μᾶλλον | ναι. Legg. V, 121, E. οὖδέ γε, ὅπόταν 
xai * οὗτος, προκρίνων αὐτῆς ὀλίγον | χρήματά τις ἐρῷ κτᾶσθαι μὴ καλῶς ἢ 


—— — — ---- — —À ÀÓ - 





395 Προτάττειν Α.: προςτάττειν P. operae vitio, turpiore etiam πρωτάττειν Ο. De προτάττειν 
ec. genit. vid, annot. 358. Mox illa: ὁ λέγων ... ὀρδῶς παρακελεύεται, ex eo sunt genere, quod 
attigi annot. 149. 

396 Translatum ἄγευστος est Platonicum ἅπαξ λεγόµενον Pol. IX, p.570, A. ἐλευθερίας .. 
τυραννικὴἡ φύσις del ἄγευστος. Conf, annot. 593. Mox φιλοτιμῆται P. recte: φιλοτιμεῖται A. 0. 
Similiter infra in ἡγεῖται peccatum. 

397 De flosculo Attico οὐχ ἥκιστα vid. Ruhnken. ad Tim. Lexic. V. Pl. p. 201. Irmisch. ad He- 
rodian. T. I, Ρ.θ. et, qui cum Graecis Latina comparavit, Schwebel. ad Onosand. p. 09. Proxima: 
βαναύσοις ἠδοναῖς, atügi annot, 07, uti annot. 233. illa: ἡδονᾶς ἀντικαταλλ. ἠδοναῖς. 

308 Οὐδέ γε C.: male οὐδέγε A., οὐ δέ γε P. Deinde ὁπόταν A.: ὅταν P. Sed conf. prae- 
gressa: οὐ yag ὁπόταν —, et similiter repetitum ὁπόταν ap. Plat. Legg. Ἰ]. ll., quorum formam 
Noster, missa sententia, imitando expressit. Mox ἔξω μὲν A.G.: ἔξωθεν P. C. male. Ceterum quod 
ap. Plat. Legg. l.l. διαπονεῖν accusativum, ap. Nostrum πρὸς ο. accus. secum habet, posterior 
structura reperitur Legg. XII, p. 9606, D. τὸν μὴ Φεῖον xai διαπεπονηχότα πρὸς αὐτά. Prior Platoni 
magis usitata. Vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 490. 

300 Ὑπεραίρηται P. C.: ὑπεραίρῃται A. perperam. Deinde dg P. C. recte: δὲ A, Mox τῷ add. 
Α. Ο,: male om. P. Sententia haec est: si quis efferatur superbia inflatus, hoc ipso 
quod carnis incentiva superat. 

400 Πάντας ὡς οὐδὲν ἐξουδερῶ», ἡγεῖται ἀγνείαν τιαᾶν A, P. C., quorum primus, neglecto 
ἡγεῖται, postrema sic vertit: castimoniam honorat. Peius etiam P.: recte censeatur vir- 
ginitatem colere. Tu primum mecum lege: ἡγῆται, quod eum praegressis Ówwzrovy et ύπερ- 
αίρηῖται ad ὁπόταν refertur; deinde, eiectis vocibus ὡς et ἐξουδενῶν, legito: πάντας οὐδὲν ἡγῆται, 
quibuscum conf, Plat. Symp. l.l, ubi εἶναι adiectum, quod deest Theaet. p. 173, E. ταῦτα πάντα 
ἠγησαμένη cuixod καὶ οὐδέν. "Vid. annot. 20. 66. Sciolus, cui illa: πάντας οὐδὲν ἡγῆταε, insolita 
acciderent, ὡς ante οὐδὲν inculcavit et verbis οὐδὲν ἡγῆται glossam ἐξουδενῶν adscripsit. Denique 
x normam superiorum legito: ἀγνείαν τιμᾷ, pro vulg.: ἀἁγνείαν τιμᾶν. lta enim Α. C.: ἀγγείας 

. pessime. 

401 “Ὑβρίάων, quod A.P. C. habent, male om. VB. "Verba: ἀτιαάζει γὰρ αὐτήν, respondent 
Platonicis, e regione positis: ἄτιμον γὰρ αὐτὴν RUDI , et participium ὑβρίζων hic adiectum, 
ut illic doc» —. Eadem ratio participii ἁντικαταλλασσόμενος in superioribus et insequentis προ- 
χρίνων. Ceterum G. articulum ὁ, qui ne anteponi quidem participio ὑβρίζων potest, post illud foedo 
errore inculeavit. 

402 Οὐδέ γε P. C.: o) δέγε A. male. De verbo ἐναβρύνεσθαι vid. annot. 294. 

403 Καὲ pro vulg. δὲ scribere minime dubitavi, collatis quae post Pss sequuntur: ἀτιμάζει 
μὲν οὖν αὐτὴν x«l οὗτος. Similiter Plato Legg. V, p. 727, D. ἀτιμάζει d^ αὐτὴν καὶ τότε. Παντὸς 
μᾶλλον, omni modo, prorsus, est formula Platoni usitata. Vid. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 62. 
In Platonis loco e regione, posito nollem nuper receptam in ed. Turic. min. II. Cornarii coniecturam: 
πάντως μὲν οὖν λυπεῖ, quamquam libri mss. ei partim favent. Astius, licet πάντως et ipse con- 
lielens, λείπει tamen recte tuetur Animadvss. p. 206. et Lex. Plat. Τ. 11, p.244. Sed nulla opus 
erit emendatione, λείπειν si pro ἑλλείπειν dictum accipiatur et vulgata lectio sic si vertatur: ab 
animo colendo toto coelo abest. Conf. quae ap. Platon. 727, C. praecedunt: ὁ δὲ πολλοῦ 
θε dod» τοῦτο, et quae Methodius post paulo p.281 dicit: πολὺ γὰρ λείπεται TOW) κατ ἀξίαν 
ὁμιλούντων αὐτῇ. 


68 ZYMIIOSION 


κέρδος, ἧς οὐδὲν ἀντάξιον ** «dy iy τῷ | μὴ δυςχερῶς φέρῃ κτὠµενος (128, A), 
Bío τιµίων. πᾶς γὰρ πλοῦτος ἐνώπιον | δώροις ἄρα τιμᾷ τότε τὴν αυτοῦ ψυ-- 
αὐτῆς καὶ χρυσὸς ὡς ψάμμος ὀλίγη. yi»: παντὸς μὲν οὖν λεέίπει' τὸ γὰρ 
αὐτῆς τίµιο» ἅμα καὶ καλὸν ἀποδίδοται 
σμικροῦ χρυσίου. πᾶς γὰρ ὃ * ἐπὶ γῆς 
| xoi ὑπὸ γῆς χρυσὸς ἀρετῆς οὐκ ἀντάξιος. 
Ρ. 989. τῷ ὄντι '5 τῷ ἀγαθφ μᾶλ- Pol. Vl, 491, D. dyad2o γάρ που κα- 

Ao» ἐναντιώτερον τὸ κἀκὸν f τῷ μὴ | κὸν ἐνανειώτερον ἢ τῷ μὴ ἀγαθφῷ. 

dyo Jo. 


οἰσερώδεις ... ἐπιθυμίας **. Legg. V, 134, A. οἱστρώδεις ἐπιῶυ-- 
μίας. al. 
P. 293. καί εἶσιν ὁλοτελώς ἀδιά- Phaedr. 252, D. ἕως ἂν 4 ἀδιάφθο-- 
φύοροε *"". poc 


EYBOY.4. Εὖγε νὴ τὴν σωφροσύ-- Hipp. Mai. 287, A. Εὖγε νὴ τὴν Hoav 





404 Vid. Ast. Animadvss. in Plat. Legg. p. 236 sq. et cf. Method. p.108. δώρο», οὗ μηδὲν dv:- 
άξιον ἄλλο προςενέγχασθαι πάρεστιν ἀνθρώποις Φεφ. Proxima: πλοῦτος ... ὀλίγη, sumta ex 
Sap. VII, ϐ. 

d 405 Formulà τῷ ὄντι senteníia celebrata significatur (vid. annot. 200.); quae quidem est Plato- 
nis (Pol. 1.1), a Methodio more suo (vid. annot. 153.) tecte laudati, Ἀζ{ᾶλλον ἐναντιώτερον est 
longe magis adversarium. Quod autem Methodius vocem μᾶλλον, de suo additam, compa- 
rativo praemisit: Attici μᾶλλον comparativo subiicere solent, ut eius vim efferant. Vid, Ast. Lex. 
Plat. T. Π, p.274. Inverso ordine Methodius etiam ap. Epiphan. p. 563, A. μᾶλλον ... σπουδαιό- 
τεροι. Quae apud Nostrum praecedunt: τοῖς γάρ μµεγάλοις ἐξ ἀνάγκης ἐπιτηδεύμασι μεγάλα καὶ 
τά πταίσµατα συμβαίνει, adumbrata sunt ex illis, quae Plato de philosophia corruptioni et infamiae 
obnoxia docet Pol. VI, p. 489, C. D. 490, E. 491, A. sqq., ubi verba in contextu allata exstant. Nec 
non in iis, quae ap. Nostrum sequuntur, imitationis vestigia deprehenduntur. Sic enim pergit: 
πολλοὶ οὖν .... αὐτῆς (ἀγνείαν dicit) ἔπταισαν x«i τοῖς ὀρθὼς πρὸς αὐτὴν ὡρμημένοις προςῆψαν 
ψόγους. En tibi Platonica p. 401, A. ubi imprimis ista attende: δόξαν oim» λέγεις φιλοσοφίᾳ προς- 
ἥψαν. Προςάπτει» wóyovc respondet formulae προςάπτειν ὀόξαν, in peiorem partem usurpatae de 
eo, qui aliquem infamia adspergit (conf. annot. 743.); quo in genere alias περιάπτειν usitatum esse, 
Stallbaumius scite docuit. Vid. Ast. Lex. Pl. T. III, p. 84. Platonica sententia de ancipiti philo- 
sophiae natura Nostro item obversata est p. 11. in verbis a me emendatis annot. 71. 

406 Οἰστρώδης ἐπιθυμία est furiosa et quasi oestro percita cupiditas. Cf. Plat. Legg. 
].l. Tim, p. 91, B. Tim. Locr. p. 102, E. λύσσαι οἰστρώδεε.. De propria et translata potestate nomi- 
nis οἶστρος, Lat. oestrus, vid. Creuzer. Annot. in Plotin. p. 388.a. et in Annal. Vindob. T. 57, p.220. 
Ast. Annot, in Plat. Phaedr. p. 330. Gelder. ad Tim. Locr. l.l. p. 123, cui tamen οἵστρρν et oestrum 
sunt, qui οἵστρος et oestrus vocantur. Methodius p. 13. ῥᾳθυμήσας εἲς οἵστρον ὑπεσύρη. lta A. 
M. C.; εἰύστερον V.P. reprobante Valesio, qui ,,O/Gr0oc** , inquit, ,, est stimulus carnis et cupiditas 
ad flagitium trahens." Sic Method. p. 43. qAeyuatvovrac οἵστρῳ, et p. 2060. τὸν φεύγοντα oia toov 
xai τήν yvveixe τὴν ἠδονήν. lta Α., πρὸς t. φ. V., uterque mendose; và» φευγόντων P., quod Val. 
reposuit ex Photio cod. 237. p.312, 6. 24. Bekk. Indidem rescribendum τὸν οἵστρον. Male tamen Pho- 
tius: x«i τήν ᾖδ., quum Methodius mulierem 3 Reg. 19, 4. allegorice et more Philoneo volupta- 
tem interpretetur. Porro cf. Method. ap. Epiphan. p. 579, B. ur χραινόµενον ἀθέσμοις ὅλως οἴστρων 
παρατριβαῖς. (ubi οἴστρων παρατριβαε sunt venerei adfrietus, ad quos libidines incitant) Gregor. 
Naz. Or. III, p. 70, D., ubi v, Elias Cret. col. 802. f. 334 r. s., et Theophan. Ceram. Homill. ed, Scors. 
p.100, B. τῷ τῆς ἐπιθυμέίας οἴστρῳ νυττόµενοι. Α nomine o/argos derivata itemque translata haec 
sunt verba. Οὐστρᾶν, intransit., Isidor. Pelus. epist. 389 Schott. οἰστρῶντες καὶ λυττῶντες μιχροῦ 
τοὺς Κενταύρους ἀπέκρυψα», vid. Ruhnken. ad Tim. L. V. Pl. p. 190. Jacobs. ad Callistrat. p. 680. ; 
transit,, ut in ἐξοιστραν, vid. Jacobs. ad Aelian. Η. A. p. 512. Oicrotiv, intransit, vid. Jacobs. 
ad Achill. Tat. p. 484. Eustath. yen ed. Tafel. p. 351, 73. 5 yuxs .. μετὰ τοῦ νοητοῦ χάλλους 
τῷ σώματι προςαρµόξδεται, ἰδεῖν δὲ τοῦτο ἐν τῷ ὑλικῷ κὀσμῳ οὐ δύναται. οὐ γὰρ χωρεῖ τὴν di- 
λίαν ἡ ὕλη. ibiod Bolas δὲ τούτου xaLiiyyg ἐν σωματικοῖς Φεωμένη κάλλεσιν, οἱστρεῖ καὶ µέµη- 
νεν, οἰομένη ἐκεῖνο είναι, ὅπερ ἐν τῷ σώματι yevoué£ys διέφδειρε, in quibus Eustathius, licet imi- 
tatus Plat. Phaedr. p. 251, D., οἰστρεῖ ponere maluit, quam οἰστρᾷ, quod habet Plato. Οἱστρεῖν, 
transit., Archel. Disput. cum Manete, ap. Galland. Bibl. PP. T. III, p. 574, A. ὅταν ἴδωσιν αὐτὴν 
κεχαλλωπισµένη», οἱστροῦνται τῷ φέλτρῳ, καὶ ur duv&utvor αὐτὴν καταλαβεϊν δεινῶς φλέγονται, 
τῷ ἐρωτικῷ πόθῳ τὸν νοῦν ἐξαρπασθέντες Porphyr. De Abstin. I, 84. Composita transitiva haec 
sunt: ανοιστρεῖν, Philostr. Vit. Apoll. II, p. 51. ἀνοέστρησεν αὐτην ἔαρ: διοιστρεὲν, Id, Vit. 
Apoll. I, p. 42. τὸ µορίον ὑφ) οὗ διοιστρεῖται τὸ σῶμα, vid. Creuzer. Annot, in Plot, p. 388, a., ubi 
de loco in Plat. Phaedr. supra laudato, quem Plotinus VI, 7. p. 714 (cap. 22), A. expressit: ἐξ- 
οιστρεῖν, Theodul. Monach. Laud. Greg. Naz. p. 126 Norm. Anonym. ap. Suid, v. βακχεύω, vid. 
Jacobs. ad Aelian. H. A. p. 488. Οἰστρ]λατεῖν Method. p. 84. 00. 122. et 252. οἱ δὲ οἰστρηλατού- 
µενοι, x&v μὴ πορνεύσωσιν .., πῶς ἑορτάσουσιν; Nomen οἵστρησις habet Hermes Trismeg. ed. 
Paris. p. 71, ubi sermo de ecstasi: εἰς µαγίαν µε οὐκ ὀλέγην xoi οἴστρησιν φρενῶν ἑνέσεισας, ὦ 
πάτερ. ἑωαυτὸν γὰρ νῦν οὐχ ὁρῶ. Est autem οἰστρώδης ex rarioribus adiectivis in — ώδης ex- 
euntibus, quo ex genere etiam χνησµώδης ap. Method. p.270. διὰ τὸ κνησμῶδες, et p.282. τὰ 
χνησμώδη xci συνουσιαστικά (µέλη), ubi VB. minus bene χνισµώδη, quum xrvZ6i, xv5oua, xv)- 
ar cet. pruriginis et libidinis venereae propria sint. Vid. Ast. Annot. in Platonis Phaedrum 
p. 451 sq. 

407 De iis sermo est, qui virgine sunt mente, De voce ἀδιάφθδορος cf, Plat, Phaedr, |. |. et 
vid. annot. 291. 5x 





H ΠΕΡΙ ATFNELAS. ae 


yy, ὦ Γρηγόριον, καὶ συνετῶς. ἀτὰρ ' λέγεις, ὦ Ἱππία —. "4zdo µή τι κω- 
(p.204) u$ τι κωλύω ο», ἐὰν ἀντιλαμ- : λύω —, ἐάν σου ἀποκθιρομένου ἆνει- 
βάνωμαι τῶν λόγων 39, ἵνα ἐῤῥωμενέ- : λαμβάνωµαι τῶν λόγων —; — βούλο- 
στέρον» μάθω καὶ μηδεὶς ἐξελέγξη µε | uot ἀντιλαμβάνεσθαε, V. ἐῤῥωμενέσεε- 
iu; ΓΡΗΓ. 441 ἀντιλαμβάνου ὅπη ** | oov μάθω. IH. «λλ ἀντιλαμβάνον, — 
καὶ Φέλεις' ἐγὼ γὰρ ἑκανῶς ... διδά- | καὶ πολὺ τούτου χαλεπώτερα ἂν ἆπο- 
fm. σε ἔχω ὅτι cet. κρίνασθαι ἐγώ σε διδάξαιµι, ὥςτε μηδέ)’ 
ἀνθρώπων δύνασθόαί σε ἐξελέγχειν. 

Phaedr.236, E. Βαβαέ ---. al. Eatlyd, 
293, A. ἤρξατο .. πάνυ µεγαλοφρόνως 
τοῦ Λόγου ὦὧδε.  Euthyphr. 12, Α. ὑπὸ 


| 
| 
i 
P.294. Bafaí*!* χαίρω ydo, ὅτι | 
πλούτου σοφίας. 
| 


μοι µεγαλοφρόνως ** ἀποκρίνη καὶ δει- 
ανύεις ὅσον πεπλούτηκας ἐπὶ σοφίᾳ. 
τωύφαζόμενός ** µε ταῦτα λέγεις. Hipp. Mai. 290, A. πάνυ µε καὶ τω- 
ᾠΦασεται. 
Ρο]. I, 329, C. εὐφήμει. al. 
Phaedr. 242, E. ceurirvecSor ὣς τι 
ὄντε. al. | 
. Menex. 235, C. 4{εὶ σὺ προςπαίζεις ... 


Εὐφήμησον, à uaxopgío *'*, 

P. 295. διδάσκειν ἕτέρους σεµνύ-- 
yg *5, 
4 πάντως ἐμοῦ " ταῦτα προς- 





408 Κωλύω A.: χωλύοις P. C. Tu cf. Plat. Hipp. Mai. l.l. Alias magis usitata: Tí κωλύει; 
οὐδὲν κωλόει, sim. "Vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 228. Plutarch, De Am. Frat. cap. 18. τί οὖν xo- 
M& ... vouíttw; et aliis locis, consignatis a Wyttenbachio Ind. Plut. v. χωλύω. De voce drdg 
vid. annot. 120. 

409 ᾿έντιλαμβάνεσθαι est arripere ad reprehendendum, i. e. ος μή ut ap. Plat. 
Hipp. Mai. l.l. et alias. Combefisius apte comparavit Gorg. p.500, À. yog ἁντιλαμβάνεσθαι xci 
ἐλέγχειν. — Vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 191. Alia verbi vis est in composito συναντιλαμβάνεσθαε 
p.238. κἀγω συναντιληψοµένην µοι παραστήναί σε παρακαλὼ, µή πως ἀπορήσω λόγων. Quum 
enim ἀντιλαμβάνεσθαέ τινος interdum dicatur, qui aliquid capessit (vid. Ast. 1. 1), h.l. συναντι- 
λαμβάνεσθαι, nimir. τῶν λόγων, est una suscipere orationem. Sic Plato, apud quem ξυναντι- 
λαμβάνεσθαςν non reperitur, verbo ξυλλαμβάνεσθαι utitur Phaedr. p. 237, 4. ξύμ µοι λάβεσθε τοῦ 
μύόου. 

410 Ὅπη A. (ὅπη C.): ὅπου P. male, siquidem ὅπῃ est quomodo vel quatenus. Vid. Ast. 
Lex. Plat. T. II, p. 450. 

411 Βαβαί, papae, exclamatio admirantis, satis frequens est in Platonis dialogis. Vid. Ast. 
Comment. in Rempubl. p. 306. et Lex. Plat. T. I, p. 383. 

412 Ἀεγαλοφρόνως est Platonicum ἅπαξ λεγόµενον Euthyd. 1.1, ubi noli cum Astio Lex. Plat. 
T. Il, p. 288. vertere: superbe, cum iactatione. Est potius magnifice, sed εἰρωνικῶς dictum: 
cum iactationis nota, quae locis a Winkelmanno p.87 'comparatis item inest. lrrisionem, quae no- 
stro loco inest, interlocutor paullo post ita declarat: τωθαζόμενός ut ταῦτα λέγει. Quod autem 
h.l. µεγαλοφρόνως ἀποκρίνεσθαι, idem μεγαλοπρεπῶς ἀποκρίνεσθαι ap. Plat. Men. p. 70, B. Hipp. 
Min. p. 330, E., quibus locis voci µεγαλοπρεπῶς ironia item inest, id quod Ast. Lex. Pl. l.l. non 
magis quam in voce μεγαλοφρόνως attendit. Vid. annot. 10. Deinceps ἀποκρίνῃ Noster pro Attico 
ἀποχρίνει ap. Plat. Gorg. p.468, D. Pol.I, p.351, C. "Vid, Schneider. Praefat. in Plat. Civit. T. I, 
p.XLVIII sqq. et conf. annot. 508. Illa: πεπλούτηκας ἐπὶ co e , non minus εἰρωνικῶς dicta, quam 
ista Socratis ad Euthyphronem ap. Plat. l.1.: τρυφᾷς ὑπὸ πλούτου τῆς σοφίας. | 

419 Activum τωδαζει», quod Plato Pol. V, p. 474, A. habet, satis tritum est; rarissima exem- 
pla medii τωθάζεσθαε, quod Noster a Plutone Hipp. Mai. l.l. mutuatus est. Alias ap. Platon. id 
verbum non exstat, de quo, uti de verbis inde compositis, nunc satis habeo provocare ad Spanhem. 
Specim, Animadvss. in Juliani Caes. p. 099. Ruhnken. ád Tim. Lex. p.201. Wernsdorf. ad Himer. 
p.592. et Fischer. Ind. in Aeschin. Socr. v. ἐπιτωθάζει», quod item «a£ λεγόμενο» in Platonicis, 
quae vulgo feruntur, scriptis. 

414 Ad vocem εὐφήμησον vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 808. De flosculo Platonico: ὦ µακαρία, 
vid. annot. 10. : 

415 Ἑτέρους A.P.: ἕτερον C. Sed pluralis recte habet. Plato Phaedr. p. 209, C. ταῦτα δὴ 
διδάσκοντες ἄλλους. Medium σεμνύνεσθαι, gloriari, superbire, apud Platonem varie construi- 
tur, v. c. cum ὣς et partic., ut Phaedr. Ἱ. |. et ο. p. 911, D., nunquam tamen, ut h. l. a Metho- 
dio factum, cum inflnitivo. Vid. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 244. 

416 Noli de ή reponendo cogitare; praecedit enim ap. Method. interrogatio: σὺ ydg ἐξ ἆλη- 
$éfac, εἰπέ µοι, δυςχεραίνεις —; quae subiectà alterá: 5 ... προςπαίξεις; corrigitur. "Vid. Ast. 
Lex. Plat. T. II. p. 12 5q. "H Ῥτο j reponendum ap. Theophylact. Instit, Reg. 25. p. 90, ubi post 
interrogationem haec mendose scripta inferuntur: 5j πᾶῶσι ὅηλον, x&v ἡμεῖς ur λέγωμεν; 

417 Ἑμοῦ A.P. C. mendose, quum verbum προςπαίξειν genitivum respuat. Scribendum ἐμέ, 
8i quidem προςπαίζειν h.l. est irridere, qua vi ubi ponitur, accusativum personae adsciscit. Of. 
Plat. Menex. |. |. (ubi vid. Engelhardt. p. 243) et Euthyd. p.285, A. προςέπαιζον ... τὸν Κτήσιπ- 
70V, sicuti hodie cum cod. Clark. et al. pro vulg. τῷ Κτησίππῳ legitur. Winkelmannus ad eum 
locum p. 52. minus apte comparavit Phaedr. p. 265, C., id quod eum Astius, ab ipso laudatus, 
Annott. p. 544. docere poterat. Sin vero Methodius verbo προςπαίζειν leniorem iocandi vim in- 
esse voluit, scribi oportebit 2uof. Vid. Ast. Lex. Plat. T. IIl, p. 205. Ea positum vi, verbum si- 
mul dativum personae et accusativum rei, ut nostro loco ταῦτα, secum habet Legg. VII, p. 804, B. 
οἷστισέ τε χαὲ ὁπότε ἕκαστα ἑκάστοις προςπαίζοντες .. διαβιώσονται. — Qui Mss SEA ir- 
ridere, cum dupliei accusativo construxerit, ego novi neminem. Locum in Phaedro p. 265,.C. 


10 


παίζεις; EYB. Καὶ πῶς ἀποπειρώμε- 
νος, ὃς “ ὁμολογῶ μὴ εἰδέναε; 

P. 296. οἱ δὲ ** διὰ τῆς ὄψεως ἔξω-- 
Sev δελεαξόμενοι ταῖς φαντασίαις καὶ 
ἐπειςρέουσαν δεχόµενοι τὴν ἐπιὺν-- 
µίαν δίκην ῥεύματος slg τὴν καρδίαν 
οὐδὲν ἥἧττον µολύνονται πολλάκις, κἂν 
νοµίζωσι»ν ἀντιφελονεικεῖν καὶ µάχεσθαιε 
πρὸς τὰς ἡδονάς “Ὁ, ἠνττώμενοι τὸν Λο-- 
γισμόν. 

P. 291. ὅτι μηδὲν ἐπισκοτοῦν 4j συν-- 


ταράσσο» τὸν ὀφφαλμὸν τῆς ψυχῆς πρὸς ' 


τὴν Φείαν ἐπιφέρονται Φεωρίαν» 3. 


"Y. 
- 
-1 


ZYMIIOZION 


τοὺς ῥήτορας. al. Prot. 349, C. ἄποπει- 
ρώμενός µου ταῦτά πως ἕλεγες. al. 
Phaedr. 255, C. ἤ τοῦ ῥεύματος ixeí- 
νου πηγή, ὃν tpegov Ζεὺς Γανυμήδους 
ἐρῶν ὠνόμασε, πολλὴ φεροµένη πρὸς 
τὸν ἐραστή», ἤ μὲν εἷς αὐτὸν ἔδυ —. 
Lach. 191, D. πρὸς ἐπιθυμίας f) ᾖδο-- 
νὰς δεινοὶ µάχεσύαι. — Prot. 355, B. ὑπὸ 
τούτων (τῶν ἡδονώῶν) ἠττώμενος. 


Phaed. 66, A. ἀπαλλαγεὶς .. τοῦ σά- 
µατος, ὥς ταράττοντος καὶ οὐκ ἑώντος 
τὴν ψυχὴν κτήσασθαι ἀλήψθειαν. 65, E. 


μήτε τινὰ ἄλλην αἴσθησιν ἐφέλκων µή- 
| δεµίαν μετὰ τοῦ Λλογισμοῦ. 
Ion. 535, B. ἔχε δή µοι τόδε εἰπέ. al. 


Ἔχε δή (οἶμαι γὰρ —) καί uot φρά-- : 
Phaed. 103, C. Φερμόν τι καλεῖς καὶ qv- 


cov **. καλεῖς τινα κυβερνήτην dya- | 





nonnulli VV. DD. ita interpretantur, ut verba µυθιχόν τινα ὕμνον προςεπαίσαµεν --- τὸν --- Ἔρωτα 
coniungant, duplicemque accusativum admittant in locutione προσπαίτεν Φεὸν ὕμνον, deum 
hymno celebrare. Aliter tamen Astius ]. |. statuit. — Ceterum Lobeckius ad Phryn. p. 468 in 
illustranda varia structura verbi προςπαίξει» eas, de quibus diximus, verbi notiones non salis 
distinxit. 

418 44nontodoutvoc, ὃς Α.: ἀποπειρωμένη, 5 P.C. In diiudicanda hac lectionis discrepantia 
ante omnia oportet teneas, literis 4. et B., quibus in edit. Allat. colloquentes distinguuntur, no- 
mina Εὐβούλιος et Γρηγόριον ap. P. respondere. Pro Εὐβουλ. enim, quod C. habet, expresse P. 
p. 166, B. C. 107, A. B. Εὐβούλιος, ex Valesii, ut videtur, emendatione, qui tamen p. 169, D. Ei- 
βούλιον scribi passus est. Tu vide annot. 2. 4. 6. Εὐβούλιε idem recte bis p. 167, C. D., ubi A. C. 
Εὐβούλιον. Sed nomen generis masculini recte habere, praeter ea, quae annot. ll.ll. diximus, 
ipsius docent Methodii Nera p.294, ubi B. Σχωπτίλος (pro voce nihili cum P. legendum ωτίλος) 
τις, ὧς ἔοικεν, ἄνθρωπος εἶναι δοχεῖς, ὦ Εὐβούλιον (ita A. C.: Εὐβούλιε P.). A. Tívec δὴ χάριν; 
B. Ὅτι τωθαζὀμενός µε ταῦτα λέγεις μᾶλλον ἢ ἀληθεύω». Quibus in verbis si Κὐβούλιον recte le- 
geretur, scribi oporteret primum: χωτίλη τις ἄνθρωπος, deinde τωθαζοµένη et ἀληθεύουσα. Sed 
quum A.P. C. in reliquis huius loci de masculino genere consentiant, liquido apparet, A. et C., a 
se ipsis dissentientes, Εἐβούλιον scripsisse, P. recte Εὐβούλιε reposuisse: Quo magis est, quod mi- 
reris, P. nostro loco, ubi A., licet rursus a se dissentiens, veram tamen lectionem praebet, in men- 
dosa lectione: ἀποπειρωμένη, 5 —, non offendisse. Male item P. post paulo u£, ubi A. C. μή 
recte. Hoc enim sibi vult Eubulius sive Methodius: Ecquinam (scil. te irrideo) explorando, 
qui me nescire fateor? Koi πῶς; est negantis, Vid. Ast. Lex. Plat, T. III, p. 229. ᾽4ποπει- 
iraq jn explorare interrogando, ut ap. Plat. Prot. Ι.]. et alias. Vid. Ast. Lex. Plat. 
T. I, p. 240. 

4to Eos Methodius dicit, qui quum concupiscunt, idcirco tamen non peccant. De proximis: 
δελεαζόμενοι ταῖς φαντασίαις, vid. annot. 201. Illa: διά τῆς ὀψεως, pertinent etiam ad insequentla: 
ἐπειερέουσαν Φδεχόµενοι ... εἰς τὴν καρδίαν. Cupiditas enim, quippe spectatione excitata, per ocu- 
los in animum influere dicitur. Similia de /uégw Plato in Phaedro 1.1., quem Noster imitatus est. 
Vid. Ast. Annott. in Phaedr. p. 488 sq. - 

420 Cf. p. 2908. καρτερῶς µάχεσθαι ταῖς ἠδοναῖς. Πρὸς ἡδονὰς µάχεσθαι Plato Lach. 1.1, Ad 
proximum ἠττώμενοι subaudiendum ὑπὸ τῶν ἠδονῶν. Ei enim quod est μάχεσθαι πρὸς τὰς ἤδο- 
νὰς opponitur ἠττάσθαι ὑπὸ τῶν ἡἠδονῶν. Cf. Plato Prot. l.l. et vid. annot. 183. Ίίπβαιθ verba 
j1t. τ. À. sic vertenda: cum tamen eorum ratio voluptatibus vincatur. Ceterum κάν νο- 
µίζωσι» P.: καὶ νοµίζουσιν minus recte A. C. — Post paulo A. in responsione: καὶ c«pódQa, ubi P. 
xxi µάλα. Prius ap. P. » 172, C. in supplemento lacunae (ap. A. p. 301) occurrit, neque minus 
recte habet quam x«i µάλα, particula vim vocis σφόδρα intendente. Vid. Ast. Lex. Plat. T. ll, 

. 128 sq. 
á 421 Hisce verbis ratio redditur effati evangelici Matth. 5, 8. De verbo ἐπισκοτεῖν ad mentis 
offuscationem translato monui ad El. Cret. col. 879 (6). Conf. Method, p.248. τὰ ἐπισκοτοῦντα xc 
καλύπτοντα πάθη την ψυχή». Quod insequitur verbum συνταράσσειν» ad mentis perturbationem 
Plato transtulit Tim. p.85, A. ξυνταράττον αὐτάς (τὰς περιφοράς), et Basilius M. eodem similiter 
translato usus est, Vid. Animadvss.l, p. 114. Alias affectus ex corpore oriundi animum ταράσσει» 
dicuntur, ut a Platone in Phaedone l.l. De ὀφθαλμῷ τῆς ψυχῆς diximus annot. 270. Denique 
ἐπιφέρεσθαι, secum adferre, h.l. similiter usurpatum atque ἐφέλχειν in Phaed. 1.1. Vid. annot. 238. 

422 Haec sic interpungenda, quum ἔχε à; ad sequentia referatur, Interiecta verba: οἶμαι γὰρ” 
A. C. τελείαις male incluserunt. Melius fecit P., quod nonnisi µέσας posuit. Eodem modo apud 
Platonem in Gorgia p. 400, A. peccatum fuit, Vid. Ast. Annott. in Gorg. p. 89. "Eye, adverte, 
ἔχε οὖν et quod usitatius ἔχε δή apud Platonem admonentis et exhortantis sunt formulae. Vid. Ast. 
.ad Legg. p. 19, ad Protag. p. 182 sq., ad Gorg. p. 88 sq. et Lex. Plat. T.I, p.874. Intérdum, ui 
nostro loco, pont ἔχε δὴ quaedam verba per parenthesin inferuntur, ita tamen, ut illa formula cum 
seqq., ut h.l. cum xe µοι Φφρ., nectenda sit. Nostri verba proxime aecedunt ad lom. ].1., quam- 
"quam parenthesis ibi deest. Καέ, quod post ἔχε δὴ vulgo inferri solebat, Bekkerus et Stallbaumius 
expunxerunt, codicum complurium fidem secuti et Platonis consuetudinem, apud quem si quod ver- 
bum formulam ἔχε δὴ subsequitur, nunquam voce xo? copulatur, sed nonnisi coniunctivo (Cretyl. 
p. 435, E. Hipp. Min. p. 966, A. Legg. I, p. 627, C., ubi καὶ τόδε id quoque, ut post paulo) vel im- 














H ΠΕΡΙ «ΓΝΕΙ«έΣ. 11 


3oy ** ; 

P. 299. Tí δὲ καὶ ὃ κύριος; oU δο-- 
χεῖ δεικνύναι *f^ -σ 

Οὐκοῦν " καὶ ψυχὴν τὴν ἄνεχομέ- 
(p.300) νην ὑχροτέρου σώματος ** καὶ Tim. 86, D. loco ad p. 79 ullato. 
τᾶς περὶ τὰς ἠδονὼς αὐτοῦ νόσους χα-- Tün. 61, A. τὸ μὲν τραχύυνον .., τὸ 
ταπραῦνουσαν *" σωφροσύνης φαρμά- | δὲ ταὐτὸν τοῦτο καταπραῦνο». Charm. 
x06 Ἰατρικωτέρα» ** λεχτέον» τῆς ὕγιει-- | 151, A. B. 158, C. Hipp. Min. 315, B. οὐχὶ 
νὺν διοικεῖν κεκληρωμένης σώμα καὶ | 5 ἑκοῦσα κακὰ ἑργαζομένη περὶ và σώ-- 
ἀπαθές: µατα Ἰατρικωτέρα; 


χρόν; al. | 
Crat. 423, E. ví δὲ δὴ τόδε; οὐ καὶ 
οὐσία δοκεῖ σοι εἶναι; al. 





perativo, ut in Ione, annectitur. Duplicem imperativum, omisso χαέ, habet Aristophanes, ab Astio 
ad Prot. p. 183. laudatus, Vesp. 1135. Pac. 1193. ldem tamen Vesp. 1149. ἔχ᾽, ὦ Ὕαθε, xal στῆθέ 
y ἀμπισχόμενος. Methodius propter longiorem parenthesin x«i adiecisse videtur; poterat autem 
pro καί µοι dicere éuof. 

423 Dialectica interrogandi formula, quae voce χαλεῖς exprimitur, apud Plat. Phaed. 1.1. H. 
Stephano fraudi fuit, eamque, licet restitutam e codd., Viri Docti tamen non illustrarunt ex Plato- 
nieo loquendi usu. Tu confer Euthyd. Ρ. 276, A. καλεῖς δέ τινας, ἔφη, διδασκάλους 5 ov; Prot. 
p.332, A. αφροσύνην τι χαλεῖς; 

424 Ita P. C. Male A. tí dei καὶ ὃ χύριος οὗ ὃ. ὃ. —; Platonici enim est loquendi usus, τέ 
δὲ —; et τέ δὲ δή —; in interrogatione ponere transitoria et suspensa, quae altera interrogatione 
adiecta explicatur. "Vid. Stallbaum. et Ast. (Annott. p. 208 sq.) ad Gorg. p. 474, C. Heindorf., Stall- 
baum. et Ást. (Annott. p. 200) ad Gorg. p. 474, D: (ubi Stallb. τέ 9i Lp; pro vulg. τέ de τόδε; 
e codd. plurimis reposuit) Stallbaum. ad Gorg. p. 502, B. (ubi Clark. male τέ δαὲ δὴ —;) et ad 
Pol. Il, p. 380, D. Quo magis miror, Stallbaumium, a codicibus deceptum et sui quasi oblitum, τέ 
dei —; pro τέ dé —; admisisse Cratyli loco, a nobis iuxta posito, quo ipse €um Heindorfio ad 
Gorg. p. 474, D. usus est, et binis Apologiae locis p. 24, E. 25, A., quorum prior sic interpungen- 
dus: τί δὲ δὴ οἵδε oí ἀκροαταέ; βελτίους ποιοῦσιν ἡ 09; Eodem modo nostro loco post paulo pec- 
cium p. 200. τέ dei καὶ ἰατρὸν, οὐ τὸν — πολλοὺς ἱασάμενο» ἄριστον καλεῖς; Sic A. et P., hic 
quidem , interrogatione etiam post ἑατρὸν posita. Sed legendum: τί δὲ καὶ ἱατρόν; οὗ v. — π. d. «. 
καλεῖς; Conf. Plat. Soph. p. 266, C. τέ δὲ τὴν ἡμετέραν τέχνην; dg οὐκ αὐτὴν μὲν olx(«v olxodo- 
μιχῇ qnooutr ποιεῖν —; in quibus accusativus prioris interrogationis ad verbum posterioris refer- 
tur, ut illic ἰατρὸν ad x«Atig. Porro emendanda sunt ista p.300. τί dei καὶ ἓν πάλῃ. πότεθον 
παλαιστὴς dusfvov ὃ ἀνταγωνιστὰς ἔχων μεγάλους --- — ἢ ὁ ux ἔχων ἀνταγωνιστάς; Sic A. et P., 
posterior tamen melius: — ἐν πάλῃ; Sed legendum: τέ δὲ καὶ ἓν πάλῃ; cet. Conf. Gorg. p. 474, 
€. τί δὲ δή αἰσχίον; πότερον τὸ ἀδικεῖν 5 τὸ ἀδικεῖσθαι; Denique etiam p. 901.τέ δὲ pro r£ dei 
reponi oportet in istis, quae φορτικώτερον interrogantur: τέ dai τὸ καρτερῶς ἔχειν πρὸς τὰς ὁρμάς, 
Γρηγόριο», τῶν φαύλων ὀρέξεων, δοκεῖ σοι μᾶλλον ἀνδρείας εἶναι; υὈὶ P. post ὀρέξεων interro- 
gandi notam recte ponit, sed in ré δαὲξ cum A. consentit. Οοπίτατίο mendo a P. peccatum est 
Ρ. 299 sq. τί dei ἡ Τελωησιακὴ ξένη, εἶπέ µοι, x&v iEo3ev οὐκ ἐπηκροᾶτο; lta recte A., nisi quod 
τέ δαί; scribendum. Male P. τέ δὲ ἡ Τελμισιακή ξένη, εἰπέ µοι; cet. Sequuntur enim ista: 9«v- 
p aC o γαρ εἰ ἠσυχίαν εἶχεν cet. et notum est, Tí δαέ; mirantis formulam esse. "Vid. Ast. Annott., 
in Phaedr. p. 219. et Lex. Plat. T. I, p. 416. 

425 Odxo)v h.l. est cum affirmatione- interrogantis; insequitur enim responsum: λεκτέον yag. 
ltaque post ἀπαθὲς interrogandi signum adposui, quod, licet in parili enuntiatione p. 206 haud 
neglectum , hic tamen, uti p. 208, 4. P. C. omiserunt. "Vid. Ast. Annott. in Gorg. p. 88 sq. et an- 
nol, 429. De particula γάρ responsionem affirmante videsis Ast. Lex. Plat. T. I, p. 367. 

420 Quid sibi velit ὑγρότερο» σῶμα, ex Timaei loco, e regione adposito, intelligitur. "Vid. 
annot, 164. Mox alterum τᾶς turpi negligentia om. C. G. Tag περὶ τὰς ἠδονᾶς αὐτοῦ νόσους 
didt insanas, cupiditates corporis circa voluptates. "Vid. Ast. Annott. in Phaedr. p. 225. 

427 Verbum χαταπραὔνω ap. Platon. bis tantum occurrit, Tim. 1. |. et Euthyd. p. 288, B. πάλιν 
χατεπράῦνον τὸν Ἀτήσιππον. Crebriora apud eundem exempla simplicis πραῦὔνω. Vid. Ast. Lex. 
T.III, p. 168. Inserviunt autem haec verba formae adiectivi πραῦς Atticis vindicandae. Vid. Lo- 
beck. ad Phrynich. p. 403 sq. Ceterum pro καταπραύνουσα», quod A.P. habent, καταπρᾳὔνουσαν 
C. G. Tu vide Schneider. ad Plat. Civit. T. I, p. 58, b. Illa: σωφροσύνης qoou&xoi , A. C. ad κα- 
ταπραύνουσαν recte referunt, P. cum ἰατρικωτέραν perperam coniungit. «Σωφροσύνης φάρμακα 
simpliciter intelligi possunt medicamenta temperantiae, sicuti p. 215 loco annot. 428 al- 
40, φάραακα λόγων medicamenta sermonum translate vocantur. Sic φάρμακο» c. gen. 
Proprio sensu dicitur Plat. Craí. p. 3904, A. τὰ τῶν ἰατρῶν φάρμακα. Sed praestat, σωφροσύνης 
φάρμακα interpretari temperantiae praesidia, quemadmodum σοφίας — μνήμης φάρμακο», 
alia similia translate usurpantur. "Vid. Ast. Annott. in Plat. Phaedr, p. 593. et Lex. Plat. T. IIl, 
P. 471 sq. Stallbaum, ad Plat. Phaedr. p. 230, D. Dicitur φάρμακον c. gen. etiam remedium ali- 


Cuius mali. Vid. Ast. Animadvv. in Legg. p. 406. Utrumque genus Ast. Lex. Plat, et Stallb. 1I. ll. 


commiscuerunt. Ceterum Methodius σωφροσύνης φάρμακα, sive temperantiae praesidia, 
let sapientiae praecepta, quo sensu in voce φάρμακον luditur ap. Plat. Charm. 1l. ll. 

428 In argumento prorsus diverso Noster tamen dictionem Platonicam: ψυχή” ἰατρικωτέρα, i. e. 
Sanandi peritior, ex Hipp. Min. l.l. mutuatus est. Pol. V, p. 494, D. pro olim vulgatis : ζατρι- 
X0v μὲν xal ἰατρικὴν τὴν ψυχἠήν ἔχοντα, hodie scribunt: erg. u. κ. ἰατρικὸν T. y. ὄντα, minus 
Platonice , ut mihi videtur. Inter ἰατρίκὸς, ad medendum aptus, et ἰατικὸς variatur in loco 

ülciliore p. 215. ἐπιχειρητέον yàg µή πως τὸ ψεῦδος ἰσχύσωμεν, ὥσπερ latoo! φαρμάκοις τῶν 
ὄγων ἀμβλύνοντες ἰατικοῖς, σβέσαι Ίῇδε σκοπούντων τὴν ἀλήθειαν. Ἰατικοῖς Α.: ἰατρικοῖς P. C. 
Spéclose sane, Conf. modo Plat. Crat. p. 405, A. αἱ τοῖς ἱατρικοῖς φαρωάκοις ... περιθειώσεις. Sed 
ibrario facilius fuit, ἑατρικοῖς propter praegressum ἑατροῖς scribere, quam ἑατρικοῖς in ἑατικοῖς com- 


172 ZYMIIOZION 


Οὐκοῦν ** καὶ ψυχὴν ἀνάγκη πᾶσα Pol. IV, 441, D. καὶ τοῦτο πᾶσα à- 
τὴν µηχανωμένη» πρὸς τὰς ἐφόδους τῆς | νάγκη. 
| ἐπιθυμίας καὶ μὴ κατασπωµένη», ἀλλ 


ἀνφέλκουσαν καὶ ἀντιτασσομένη», ἶσχυ-- Legg. I, 644, E. ἀνθέλκειν τοῖς GÀ- 
θοτέραν φαίνεσθαι τῆς μὴ ἐπιθυμού-- | λοες νεύροις. | 
σης; 





mutare, quum ῥατικὸς rarior vox sit. Cf. Method. ap. Epiphan. p. 569, A. ἀλεξιράρμακον .. .αὐ- 
στηρὸν μὲν καὶ δηκτικὀν, ἀλλ ἰατικόν. Epiphan. p. 991, A. τὰ ἑατικὰ τῶν λόγων τῆς θείας 
γραφῆς ἀναλεξάμενοι. Pro σχοπούντων recte VB. P. C. σχοποῦσαι. Structura enim haec est: ἐπι- 
χειρητέον µή πως τὸ ψεῦδος ἰσχύσωμεν .... σβέσαι, τῇδε σκοποῦσαι r. d. [n illis: ὥςπερ... 
ἰατικοῖς, vno tenore, quamvis moleste, interiectis, A. ante σβέσαι male interpungit. P. C. ista: 
ὥςπερ ... σβέσαε, in quibus illi ἀμβλύναντες pro ἀμβλύνοντες, perperam coniungunt, adiecta tamen, 
quam À. neglexit, interpunctione ante 175, quod P. τῇ δὲ male scribit. 

420 Οὐχοῦν — —. A.P. Ο.: ego οὐχοῦν — —; hic quoque scripsi. "Vid. annot. 425. Deinde 
ἀνάγχη πᾶσα P. C.: d. πᾶσαν A., neglecta, quam Noster invertit, locutione Platonica πᾶσα ἀνάγκη 
Pol. l.l. et al. Vid. Ast. Lex. Plat. $. I, p. 141 sq. Insequentia offensionem habent, quum µηχα- 
νᾶσθαι πρός τι, moliri adversus aliquid, inauditum sit. Plato in simili argumento lon 
aliter hoc verbo utitur Legg. II, p. 673, E. τοῦ κρατεῖν αὐτῶν (τῶν ἡδονὼν) ἕνεχα µμηχανωμένη (nó- 
Au). Itaque legendum coniicio: τὴν ur ye«vvouétvzv (vell χαλωμένη»ν) πρ. 1. { T. ἐ., quae 
se non mollem (vel laxam) praebet ad cupiditatis aggressus. Prior coniectura: ur 
χαυνωµένην, proposita in Act. Soc. Gr. Lips. T.I, p. 3483; μὴ xeAwuÉvsv fere tantumdem valet. 
Vid. annot. 209. Proxima: µή χατασπωµένη», ilustravi annot. 102. Καίέ, quod A. P. ante uj 
χατασπ. addunt, temere om. C. Porro in voce ἀνθέλκουσαν exquisita inest metaphora Platonica, 
qua anima, cupiditati et pravis affectibus renitens, d»9éÀx&» dicitur Legg. 1.1., qui partem facit 
longioris expositionis, a nobis ad p. 230 delibatae. Par metaphora verbi ἀντιτείνειν in divina illa 
allegoria Phaedr. p. 254, ^. C. 250, 4. Plotin. p. 13, 4. E contrario cupiditas et vitium ἐξέλκειν (vid. 
annot. 068) vel περιέλχειν vel µεθέλκειν dicuntur. Conf. p.290. περιελκοµένης αὐτῆς (τῆς ψυχῆς) 
... φαντασίαις καὶ λογισμοῖς ἀκρασίας: Phot. cod. 237. p. 918, b. 11. Bekk. (άγγελοι) µη µεθέλκον- 
ται ὑπὸ κακίας, quae verba, a Photio in fine excerptorum ex Methodii Symposio apposita, in eo 
non magis exstant, quam reliqua, quae Photius p.313, a. 10 sqq. affert. — — Sed restant plura in 
Symposii Methodiani epilogo, quae, licet in contextu a nobis non exhibita, tamen silentio haud 
praetereunda sunt. Statim quod B. sive Gregorium ad Eubulii verba: Οὐχοῦν — — ἐπιδυμούσης; 
voce “«ληδη respondet, id Platonici est loquendi usus, qui Heindorfio Theaet. p. 143, A. fraudi fuit. 
Tu vide Stallbaum. ad eum locum et Ast. Lex. Plat. T.I, p. 06. Plenius Noster sub libri flnem: 
«ληθῆ λέγει. Sequuntur ista: A4. Τέ δὲ (vulg. τέ Jof) τὸ καρτερῶς ἔχειν πρὸς τὰς ὁρμὰς .. τῶν 
φαύλων ὀρέξεων; δοχεῖ σοι μᾶλλον ανδρείας εἶναι; in quibus vulgatam lectionem tf dez —; supra 
emendavimus annot. 424, Cum verbis: καρτερῶς ἔχειν πρ. t. 0. T. «p. ὁ. conferenda, quae post paulo 
sequuntur: καρτεροῦσα πρὸς τὰς ἐπιθυμίας. Sic Plato Pol, VIII, p. 556, B. καρτερεῖν προς ἠδονάς. 
Resistere autem cupiditatibus, fortitudinis esse (id quod Noster verbis doxti σοι μᾶλλον ἆ »δρείας 
εἶναι; innuit), Plato docet Lach. p. 101, D. E., ubi καὶ σφόδρα, quod ap. Method. insequitur, in 
responsione item est positum. Habet autem P. καὶ σφόδρα, quod A. male omisit. Tu vide annot. 
420. Pergit apud Methodium Eubuliug: '"H dà ἀνδρεία αὕτη Φύναμις ἀρετῆς; quae verba, ab A. 
itidem omissa, P. iure meritoque adiecit, quum respiciantur in seqq.: A4. Οὐκοῦν ti Φύναμις 
ἀρετῆς ἐστιν ἡ ὑπομονή, 5j διοχλουμένη ἄρα ψυχἠ καὶ καρτεροῦσα πρὸς τὰς ἐπιθυμίας δυ- 
νατωτέρα φαίνεται τῆς µῆ ὀχλουμένης; ubi A, P. rursus male: Οὐχοῦν — —. Τα vide annot. 429. 
et cf. Plat. Hipp. Min. p. 375, E. Οὐχοῦν εἰ μὲν δύναμές ἐστι τῆς ψυχῆς ἡ δικαιοσύνη, ἡ δυνατω- 
τέρα ψυχἠ καὶ διχαιοτέρα ἐστέ; cuius loci formam, missa sententia, Methodius adumbravit. «4ύναμις 
ἀρετῆς ap. Method. Possino est: pars virtutis, Melius Allatius: robur virtutis. Nam invieem 
sibi respondent δύναμις ἀρετῆς, vis virtutis (ap. Plat. l.l. δύναμις τῆς ψυχῆς) et δυνατωτέρα (ψυχή). 
Posterius sic dictum, ut supra ἑατρικωτέρα (ψυχή), quod item ex Hipp. Min. sumtum vidimus.  Y7o- 
µονήν Methodius alio nomine vocat ἀνδρεία», i.e, fortitudinem, quae in sustinendis cupiditatibus cerni- 
«Ίαν. Qua ille in re minus Platonice loquitur, quum nomen ὑπομονὴ in scriptis Platoni tribui solitis 
nonnisi semel nec nisi in doloris perpessione ponatur, Def. p. 412, C. ὑπομονὴ λύπης. Ὑπομένοντα 
καρτερεῖν temperantis esse dicitur Gorg. p. 007, B., ubi sermo etiam de voluptatibus tolerandis. In 

roximis ap. P. lacuna est, quam A. ita explet: B. Ναί A. El δὲ Φδυνατωτέα, καὶ xptíccuv. 
ο... inde orta, quod opera typographicus aut librarius, qui codicem V. a P. expressum scripsit, 
8 priore Ne ad posterius, quod post xotícow» sequitur, aberravit, in medio posita omisit. Notum 
est auiem, ὁμοιοτέλευτα uberrimum lacunarum fontem esse. Vid. annot. 73..357. et in Jo. Glyc. 
De V. S. R. p. 74 sq. Omissa a P. verba ad sententiam necessaria esse, proxima arguunt, quae sic 
habent: A. Ἀρείσσων doo ἡ ἐπιθυμοῦσα καὶ ἐγκρατευομένη τῆς ur ἐπιδυμούσης ἐστὶν ἐκ τῶν ngoo- 
µολογημένων xai ἐγχρατευομένης, in quibus P. minus bene προομολογουωένω». Τα cf. Plat. Theaet. 
p. 159, C. ἐκ τῶν προωμολογηµένων, i.e. secundum antea concessa, quae formula hoc uno 
loco ap. Platonem reperitur, qui verbo προομολογεῖν parce usus est. Vid. Ast. Lex. Plat. T. ΠΠ, 
p. 185. Idem valet Gorg. p. 477, C. ἐκ τῶν ὡμολογημένων ἐν τῷ ἔμπροσδεν. Simplicius dicta sunt 
Prot. p. 358, E. ἐκ τῶν ὠμολογημένων. Pol. I, p. 340, B. ἐκ .. τούτω» vOv ὁμολογιω»ν. "Ex in istius 
modi formulis, ut Lat. e, valet secundum. Vid, Ast. Lex. Plat. T. I, p. 648. "Ev τοῖς προωµο- 
λογηµένοις Method. ap. Phot. cod. 235. p. 304, a. 9. 6. Venimus ad Symposii Methodiani clausulam 
p.301. El οὖν σοι q(lov, αὔριον ἀφίξομαι πάλιν ἀχουσομένη τούτων, νῦν γάρ, ὡς ὁρᾷς, ὦ- 
(p.302) ρα λοιπὸν τραπέσθαι καὶ περὶ τὴν τοῦ (περὲ τοῦ pessime C.) ἔξωθεν ἀσχολίαν ἡμᾶς ἀν- 
Φρώπου, qua quidem in clausula, ut in colloquiis, quibus initium et exitus operis ornata suni, 
Methodius formulas dialogorum Platonicorum proprias curiosissime sectatus est. Quod ut demon- 
strem, Platonis locos, qui ad rem faciunt, deinceps enumerabo. Conf. igitur Prot. p. 353, B. &l «o 
φίλον, i.e. si tibi est commodum, vel si tibi placet: Lach. extr. ἤξω παρὰ σὲ αὗριον: 








ΜΕΡΙ 4NAZTASEQOSX. 13 


II. 
ΠΕΡΙ ANAXZTAXEQX*", 


(Epiphan. Adv. Haer. Lib. lI, Tom. 1, p. 534, D. | 
— p. 590, D. Opp. ed. Petav. T. L.: τῶν Ὡριγέ- ; 
νους ἐπιτομὴ εδ ἐκ τῶν Μεθοδίου, p. 534, D. — | 
Ρ. 590, Β.) | 

P. 534, D. ἡ βάσανος αὐτοὺς διελέγ-- Gorg. 45], E. φοβοῦμαι ... διελέγ-- 
£e, τὰ ἑξῆς ἀκολούθως σωώζειν μὴ δυ-- | χειν σε. Phaed. 100, C. σκόπει ... τὰ 
ναμένους **, ἑξῆς ἐχείνοις. 

P.535, C. καὶ οὕτως slg βυθὸν $- Parm. 130, D. εξς τινα ἄβυθον φΛνα-- 
μᾶς φλυαρίας ἀλόγου συµβήσεται ἐμ- | ρίαν ἐμπεσώ». 
πίπτειν *?. 


— — — — — — — - --- - 





Ρο. V, p. 450, B. λόγων ἀκουσομένους (sic Noster etiam p. 02. τούτων γὰρ xai ἐληλύθαμεν ἀσμέ- 
vec ἀχουσόμενοι τῶν λόγων, in quibus ἀσμένως item Platonicum, vid. Ast. Lex: T. l, p. 202): 
Prot. extr. νῦν Ód' ὥρα ἤδη καὶ im' ἄλλο τι τρέπεσθαι, unde ne quis coniecturam capiat de verbo 
τραπέσθαι ap. Method. in τρέπεσθαι commutando, confer Phaed. p.115, A. σχεδὀν τί µοι ὧὥρα 
τραπέσθαι πρὸς τὸ λουτρό», ubi simul recurrit formula Platoni usitata «oc (ZcTí) seq. infinitivo, 
de qua vid. Stallb. ad Prot. 1.1. et Ast. Lex. Plat. T. III, p. 580. — Minime vero ferenda ista: τρα- 
πέσθαι .. περὲ τὴν .. ἀσχολίαν, quum τρέπεσθαι ἐπέ τι vel πρός τι constanti usu receptum, τρ. 
περέ τι inauditum sit. Vid. Ast. Lex. Plat. T. IIT, p. 406. Neque vero περὲ excusabitur istis p. 101. 
χατενεχθέντα περὲ τοὺς ὀχετοὺς τῆς ἀκρασίας. liaque legendum: τραπέσθαι .. ἐπὲ τὴν .. do yo- 
λίαν. Sed ne sic quidem locus mendosissimus persanatus erit. Nam 7; τοῦ ἔξωθεν ἀσχολία ἀνθρώ- 
που est occupatio, quae ab exteriore homine avocat. x Atqui Methodius hoc sibi vult: 
tempus est etiam ad curam exterioris hominis nos animum advertere. Quod ut 
Graeca lingua recte dicatur, necesse est scribas: ώρα λοιπον τραπέσθαι xoi ἐπὲ τὴν περὲ τὸν ἔξω- 
$t ἀσχολίαν ἡμᾶς ἄνθρωπον», quae verba, transpositionibus Methodio usitalis impedita, librariis 
fraudi fuerunt, Ὁ ἔξωδεν ἄνθρωπος, contrarius τῷ ἐντὸς ἀνθρώπῳ (vid. annot. 271), est corpus, 
cuius cura 7 περὶ τὸν ἔξωφεν άνθρωπον ἀσχολία vocatur, voce ἀσχολία, quae etiam de studio re- 
run divinarum usurpatur, in peiorem partem accepta secundum illud Platonis Phaed. p. 660, B. uv- 
ῥίας .. ἡμῖν ἀσχολίας παρέχει τὸ σώωα διὰ τὴν dveyxaíay τροφήν. "Vid. Animadvss. in Basil. I, 


. 9. 

] 490 De hoc Methodii opere vid. Fabric. Bibl. Graec. ed. Harles. T. VII, p. 264 sq. et Galland., 
Prolegom. in T. III, Bibl. PP. p. LIII, a. A. — 5. B. Combefisius in Methodio suo, ap. Galland, Bibl. 
PP. T. III, p. 772—797, excerpta operis ex Epiphanio et Photio, partim emendata, dedit, et quae- 
dam nova partim e cod. ms. Rupifucaldino Elementorum Jo. Damasceni, partim ex eiusdem ora- 
tione II. de imaginibus adiecit. | 

491 Sunt Origenis verba ex Commentario in Psalm. 1, vs. 9. (Opp. ed. Ruae. T. II, p. 532, F. — 
p.930, F.), quorum partem priorem, videlicet eam, quam ex Methodio Epiphanius p. 534, D. — 
999, B. refert, idem paulo ante, p. 533, B. — p. 534, A., negligentius recitat. 

492 Βάσανος et βασανίζει, quod p. 535, A. occurrit, sensu dialectico usitata Platoni (vid. Ast. 
Lex. Plat. T. 1. p. 337 sq.), apud quem Gorg. 1.1. διελέγχειν» est ἅπαξ Aeyóutvov. «4ιελέγχει cod. 
Ven. minus bene pro Φελέγξει. Τὰ ἑξῆς, quae vulgata est lectio ap. Epiphan., habet etiam Ruae.; 
sed τὸ ἑξῆς ap. Epiphan., eadem verba afferentem, p.533, B. exstat. Qua in lectionis discrepantia 
tenendum est, formulis τὸ ἑξῆς (ἐφεξῆς) et τα ἑξῆς (ἐφεξῆς), sive nude positis, sive adiectis pro- 
nominibus τούτων vel τούτοις (vid. Stallbaum. ad Plat. Pol. III, p. 308, E.), ea declarari, quae in 
disputando necessario consequuntur (vernacule Folgerungen), vel quae laudatis dictis quibus- 
dam proxime succedunt. Prioris usus exempla conf. Plat. Phaed. 1.1. Legg. IV, p. 707, E. et alios 
locos, ab Astio Lex. Plat. T.I, p. 742. 868. promiscue annotatos. De posteriore usu cf. Plat. Pol. III, 
p.398, E. et alios, qui huc pertinent, locos ap. Ast., Method. ap. Epiphan. p. 546, B. xoi τὰ ἑξῆς, 
p.562, C. Ἰωμεν τὰ ἑξῆς διαληψόμενοι, p. 560, D. λάβωμεν δὲ καὶ τὰ τούτοις ἐφεξῆς ἀχόλουδα. 
Quid? quod apud Grammaticos τὸ ἑξῆς verborum structuram signiflcat. Vid. annott. in Eliam Cret. 
eol, 803 (3) sq. Sed nostro loco, ubi de disputando agitur, τὰ ἑξῆς rectius habet quam τὸ ἑξῆς, 
quum Origenes complura, quae in disputatione necessario consequantur, in proximis interrogando 
proferat. Ceterum σώζειν h.l. est vindicare, vi verbi dialectica, quam Ast. Lex. Plat. T. III, 
p.351sq. non satis distinxit. Cf. Origen. ap. Epiphan. p.530, B. σῶώσαι ... τὴν τῶν coyaíov πα- 
ράδοσι», ubi Ochlerus de hac verbi potestate monuit. Videsis mea ad Marc. Eugenic. in Zeitschr. 
für die hist. Theol, 1845. IV, p. 64 (139). — In iis, quae apud Origenem sequuntur: εἶτα προς- 
επερωτησάντων» ἡμῶν cet., verbum προςεπερωτᾶν ad praegressum πυνθάνεσθαι refertur estque in- 
super interrogare (vid. Sallier. ad Thom. Mag. T. I, p. 369), verbo ἐπερωτᾶν, quod alias est 
praeterea interrogare, simplici interrogandi notione posito. Utrumque verbi usum, 8 
Thoma Mag. T.I, p. 368 sq. annotatum, apud Platonem Ast. Lex. T.l1, p. 764 non satis distinxit. 
Inde id, quod Platoni Theaet. p. 146, E. dicitur τὸ ἐπερωτηθέν, Methodio est τὸ ἐπερώτημα Symp. 
p.258. περὲ ὅτου τὸ ἐπερώτημα ἐστίν, qua de re quaestio agitur. Alias τὸ ἐπερώτημα est 
interrogatio. Vid. Schleusner. Lex. in N. T. Tom. I, p. 882. Tic χοινῆς est ἐπερωτᾶ», rogare, 
postulare, ap. Method. Symp. p. 101. ἐπηρωτήσθαι. Vid. Combefis. Not. p. 149, a. A. B. Schleus-. 
uer. Lex. in N. T. Tom. I, p. 882. . 

433 Manifesta his verbis inest imitatio Platonis Parm. l.l., ubi ex nostro εἴς τινα βυθον 
φλυαρέας legendum conieci edit. pecul. Turic. II. p. VIL, quam quidem coniecturam, licet in con- - 
lextum verborum non admissam, Baiterus p. VIII. haud parum confirmavit, Apud Procl. Comment. 


5* 


"4 ΠΕΡΙ 4NASZTAZEQOZ. 


P. 535, C. ἐπὶ τὸ πάντα εἶναι ὃυ-- | Phaed. 76, E. &lg καλὀν γε καταφεύ-- 
νατὰ τῷ JeQ καταφεύγουσι **. γει ὅ λόγος εἰς τὸ cet. 

Ῥ. 596, B. πῶν σώμα ὑπὸ φύσεως Tim. 43, A. τὰς τῆς ἀθανάτου ψυχῆς 
συνεχόµενον τῆς καταταττούσης ἔξωθέν | περιόδους ἐνέδουν sig ἐπέῤῥυτον σῶμα 
τινα δίκην τροφῆς el; αὐτό, καὶ ἀπεκ- | καὶ ἀπόῤβἌυτον. αἱ δὲ clc ποταμὸν ἐν- 
κρινούσης ἀντὶ τῶν ἐπειςαγομένων ἔτε- | δεθεῖσαι πολὺν —. B. πολλοῦ .. ὄντος 
ρα, ὥςπερ τὰ τῶν φυτῶν καὶ τῶν ζώων, | τοῦ κατακλύζοντος καὶ ἀποῤῥέοντος, 0 
τὸ ὑλικὸν ὑποκείμενον οὐδέποτε ἔχει | τὴν τροφὴν παρεῖχεν —. 44, B. τὸ τῆς 
ταὐτόν *5. διόπερ o) κακὼς ποταμὸς | .. εροφῆς .. θεῦμα. Οταί. 409, A. «4έγει 
ὠνόμασται τὸ σώμα 3, διότι ὡς πρὸς | που Ηράκλειτος ὃτι πάντα χωρεῖ καὶ 
τὸ ἀκριβὲς τάχα οὐδὲ δύο ἡμερῶν τὸ οὐδὲν μένει, καὶ ποταμοὺ ῥοῇ ἀπεικά- 
πρὠτον» ὑποκείμενον (C) ταῦτόν ἐστιν | ζων τὰ ὄντα λέγει ὡς δὶς c τὸν αὐ- 
ἐν τῷ σώµατι ἥμών 3", καίτοι γε τοῦ | τὸν ποταμὸν οὐκ ἂν ἐμβαίης. Symp. 201, 
οἱονεὶ Παύλου f Πέτρου ἀεὶ τοῦ αὐ- | D. ἐπεὶ καὶ ἓν ᾧ £y ἕκαστον τῶν ζώων 
τοῦ ὄντος 3, ov τοῦ κατὸ ψυχὶν µό- | ζῆν καλεῖται καὶ εἶναι τὸ αὐτό, olov 





in Parm. Ρ. 646 Stallbaumius pro ἄβυθον, quod vulgo apud Plat. legitur, ἀβυδὸν bis male scri- 
psit. Quod autem l.l, Origenis verba laudans tanquam Methodiana, Methodium perpetuum Platonis 
imitatorem vocavi, idem de Origene valere, vel ex hisce nostris animadversionibus in Origenianu, 
a Metlodio ex Comment. in Psalm. 1. allata, liquido apparet. Ceterum ἡμᾶς φλυαρίας cod. Vei. εἰ 
Dindorf. melius quam vulg. φλυαρίας ἡμᾶς. «λόγου pro vulg. ἀλόγους Oehlerus, auctore Gata- 
kero Advss. Misc. Posth. cap. 36. p. 801, et Dindorf. cum cod. Ven. ; «λόγως Petav. coniecit. 

494 Id est: ad illam rationem disputando confugiunt, quod Deus nihil non 
efficere possit. Sic apud Platon. Phaed, l.l. λόγος, i. e. disputatio, καταφεύχειν εἴς T., i.e. 
ad aliquam rationem tanquam tutam se recipere dicitur. Vid. Ast. Annott. in Phaed. 
p. 6008. Idem sibi vult προςτρέχειν εἴς τι, quod librariis et Viris Doctis fraudi fuit, p. 535, A. εἰς 
τὸ τὸν 9εὸν ποιεν (€ βούλεται προςτρέχουσι», ubi codd. Venet. et Rhedig., testante Oehlero, τῷ 
Φεῷ cum scriptura vulg., a Dindorfio servata, qui πρὀτρεχουσιν e cod. Ven. recepit. Tov 9εὸν 
Oehlerus, auctore Gatakero Advss. Misc. Posth. cap. 36, p. S01. Recte; neque est, qnod post ποιεῖν 
verbum ἐπιτρέπειν, ut Petavio visum, aut εἶναι, quod Oehlero olim placuit, excidisse suspiceris. 
Nam quod Epiphanius eum locum ita refert p. 533, D. οἰόμενον δεῖν ἐπιτρέπειν τῷ Φεῷ ὃ βούλεται 
περὲ τοίτων ποιεῖν: negligentior ille est in recitandis Origenis verbis. Locutioni καταφεύχειν εἲς 
τι, Sic, uti diximus, translatae, contrariae sunt φεύγει» τε et ἀποφεύγειν τε, i. e. evitare ali- 
quid disputando. Conf. Method. ap. Meurs. Var. Div. p. 106. oU φεύξεται την ἐξ ἀνάγχης τοῦ 
χωρίζοντος ὑπόστασιν, p. 108. τοῦτο φυγεῖν προαιρούµενος, et ap. Phot. cod. 235. p. 908, a. 36. 
Bekk. πάντως γὰρ ἀποφεύξονται ὁμολογῆσαι καθ ἑαυτῶν cet. Ceterum. εἶναι δυνατὰ Dindorf. cum 
cod. Ven. melius quam vulg. Φὀυρατὰ εἶναι. 

435 Haec Origenis verba egregie inserviunt illustrandis illis apud Platonem Tim. 1. 1. ἐπίῤῥυτον 
coc x«i ἀπόῤῥυτον. Nam corpus ἐπέῤῥυτον et ἀπόῤῥυτον a Platone vocatur, quod alimento in- 
fluente et defluente continetur. Conf. ipsius verba, a nobis allata, Tim. p. 43, B. 44, B. Priore loco 
ne quis offendatur istis: τοῦ ... ἆποῤῥέοντος, 0 τὴν τροφἠὴν παρεῖχεν, tenendum est, veteres phy- 
siologos in quatuor facultatibus τοῦ Φρεπτικοῦ etiam τὴν αἀποκριτικήν δύναμιν retulisse. Vid. Elias 
Cret. Comment. in Greg. Naz. col. 854. Ceterum multis celebratum illud Platonis ἐπίῤῥυτον σῶια 
καὶ ἀπόῤῥῥυτον», quod annot. 180 iam attigimus. Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect. p. 249, D. 
τὸ .. ἐπίῤῥυτον τής φύσεως ἡμῶν x«i τὸ ἀπόῤῥυτον, ubi vid. scholium p. 9333 ed. Krabing. Jo. 
Philopon. in Aristot..De Anima lib. II. fol. 05, b. 5 ὕλη ... ἀπόῤῥητος (leg. ἀπόῤῥυτος) οὖσα καὶ 
ἐπίῤῥυτος οὐχ ἡ αὐτή ἐστιν ἐν τῷ αὐξομένῳ. Vid. Creuzer, Praepar. ad Plotin. De Pulcr. p. LXXXVII. 
Ceterum dzrtéxxgivovozc Dindorf. cum cod. Ven. signiflcantius quam vulg. ἀποκριρούσης. 

436 Velut a Platone Tim, 1. 1., de quo vid. Creuzer. Praepar. ad Plotin. De Pulcr. p. LVIII sqq. 
et Basil. Plotiniz. p. 20. Quamquam Plato corpus ποταμὀν vocans, Heracliteam, quam ipse Cratyl. 
l. l. retulit, sententiam de perenni rerum fluxu respexit. Vid. Stallbaum. ad Crat. 1. |. et Krabinger. 
ad Gregor. Nyss. De Anima et Resurr. p. 317 sq. Multis autem Heraclitea fluminis imago placuit, 
in his Gregorio Naz. Orat. XXVIII. p. 5183, A. Orat. XXXII, p. 586, A. et aliis, a me laudatis Aui- 
madvss. in Basil. I, p. 138 sq. — In seqq. cod, Ven. male dió pro διότι. 

437 Conf. Origen. ap. Method. p. 537, B. οὐδὲ νῦν Φύναται δύο ἡμωερῶν ταὐτὸν εἶναι τὸ πρῶτον 
ὑποκείωενον. Gregor. Naz. Orat. XXXI, p. 505, D. ἡμεῖς τε γὰρ οὐ σύνθετοι μόνον, ἀλλὰ καὶ ἂν- 
τίθετοι καὶ ἀλλήλοις καὶ ἡμῖν (p. 500, A.) αὐτοῖς, οὐδὲ ἐπὶ (οὐδ' ἐπὶ cod. Basil. melius) μιᾶς ἡμέ- 
pec οἱ αὐτοὶ καθαρῶς µένοντες, ur, ὅτι τὸν ἅπαντα βίον, ἀλλὰ xal σώμασι καὶ ψυχαὶῖς dil ῥέοντές 
τε χαὲ µεταπέπτοντες. ipii eandem in sententiam Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect. p. 249, 
D. οὐδὲ τῷ χθιζῷ τις ὁ αὐτός ἐστιν, dÀX ἕτερος τῇ ὑπαλλαγῇ γίνεται. Praeivit Epicharmus, cuius 
de hoc argumento sententias attuli ad Gregor. Nyss. |. |. p. 334 ed. Krabing. et Animadvss. in Da- 
sil. I, p. 186. Sed argute, ut nil supra, Heraclitus ap. Plat. Crat. 1.1. de fluxa omnium rerum cor- 
porearum natura: οὓς ei; τὸν αὐτὸν ποταμὸν οὐκ ἂν ἐμβαέης, cuius dicti imitationem, quam 660, 
a nemine antea commemoratam, apud Gregor. Nyss. De Anima et Resurr. p. 249, C. annott. p. 332 
indicavi, Lasallius, nuperus Heracliti commentator, tanquam a se detectam, p. 287 sq. venditavit. 
Quomodo autem homo, dum unus idemque permanere videatur, perpetuae corporis commutationi 
obnoxius sit, Plato Symp. |. |. luculente docuit. Eadem res obscurius significatur Phaed. p. 87, D. 
εἰ .. ῥέοι τὸ σῶωα καὶ ἀπολλύοιτο ἔτι ζῶντος τοῦ ἀνθρώπου. Ceterum vid. Gataker, Adv. Misc. 
Posth. ο. 96, p. 803, A. εἰ Animadvss. in Basil. I, p. 138 sq. : 

Cum istis: καίτοι γε ... ὄντος, coniungenda sunt illa, quae, nonnullis verbis interieclis, 
infra sequuntur: τῷ .... εἶναι. Conf, quae Methodius apud Epiphan. p. 540, A. Proclum ex Üri- 
genis sententia disputantem facit: ῥευστοῦ... ὄντος τοῦ σώματος TOU ὁλικοῦ (ὑπάρχοντος toU v. 6. 








ΠΕΡΙ ANASXTASEQX. | ^ 


yov ?, ης $ οὐσία οὔτε ῥεῖ καθ) ἡμᾶς | ἐκ παιδαρίου ὃ αὐτὸς Λέγεται, ἕως ἂν 
οὔτ ἐπειςαγόμενόν τι ἔχει ποτέ, wv | πρεσβύτης γένηταε: οὗτος μέντοι οὐδξέ- 
ῥευστὴ 4*9 $ φύσις τοῦ σώματος, τῷ | ποτε τὰ αὐτὸ ἔχων ἐν ἕαυτῷ ὅμως Ó 
1:0 εἶδος τὸ χαρακτηρίζον τὸ σώμα ταῦ-- | αὐτὸς καλεῖται, ἀλλὰ νέος Gel γιγνό-- 
τὸν εἶναι. µενος, và δὲ ἀπολλύς, καὶ κατὼ τὰς 
τρίχας καὶ (E. σάρκα καὶ ὃστᾶ καὶ αἷ-- 
. | µα xai Σύμπαν τὸ σῶμα. 

(Πρόκλου, τοῦ αὐτοῦ 441, p.539, C. — 9540, ^A. 

: 500, D. — 562, B.) | 

P. 539, C. 1» ὥςπερ vig undi cH | Pol. ΙΙ, 361, D. ὡς ἐῤῥωμένως ἑκά-- 
τὰ µέρη συµµέτρως ὃ Λόγος ἑαυτοῦ Λα-- | εερον, ὥςπερ ἀνδριάντα, slc τὴν κρί- 
βὼν 0Aoc ἐκ πλήρους ᾖ κατεσκευασµέ- ! σεν ἐκκαθαίρεις τοῖν ἀνδροῖν. 
vog *^*, 

P. 560, D. xoi ἵνα μὴ εἴπης ὅτι Οὐ | Gorg. 511, D. ἵνα ῥᾷον καταμάθῃς. 
καταµανΦ άνω. σκο - (561, Α.) τεινώς | Phaed. 93, A. Ov µανθάνω, ἔφη. al. Ρο]. 
ἐχεῖνος yao τοῦτο διέλαβε»' ἐγὼ δέ σοι | VIII, 558, D. ἵνα μὴ σκοτεινῶς διαλεγά-- 
σαφέστερον dis τὸν vo)» τούτων ἔξη- | µεῦα. Phaed.100, A. βούλομαι δέ σοι 
γήσομαε 6. | σαφέστερον εἰπεῖν ἃ Λλέγω' οἶμαι γάρ. 

σε νῦν οὐ μανθάνει». 








Phot. cod. 234. p. 200, b. lin. 1. 2. Bekk. minus expresse) xe; µηδέποτε µένοντος ἐφ᾽ ἑαυτῷ x&v τὸ 
βραχέ (x. τὸ Bo. om. Phot. lin. 2. brevitatis causa), ἆλλὼ προςγινοµένου καὶ ἀπογινομένου (dztoy. 
x. ἐπιγ. perverse Phot. lin. 3.) περὶ τὸ εἶδος τὸ χαρακτηρίζον τὸν ἄνθρωπον (τὴν μορφὴν Phot. lin. 4. 
pari sententia; conf. p.501, C. τοῦ σώματος οὐκ ὄντος τοῦ αὐτοῦ, ὅμως ὃ χαρακτήρ κατὰ τὴν 
αὐτὴν µορφἠν ὁ αὐτὸς σώζεται), ὑφ᾽ οὗ xai συγκρατεῖται τὸ σχῆμα (initium insequentis lacunae, 
ab Oehlero Ρ. 206 sqq. codicis Venet. ope resartae, Photius lin. 5. 6. ex parte supplet). Adde Pro- 
dum ὠριγενίζοντα p. 501, A. B. C. Praeivit Plato Symp. 1. l.: ἐν ᾧ ... γένηταε, ratione quidem non 
reddita, cur singula animalia, licet corporum vicissitudinibus subiecta, tamen eadem permanere 
dicantur. Ceterum Dindorf. cum cod. Ven. recte τοῦ οἱονεὶ II. pro vulg. τοῦ olov yj Π. 

430 Móror loco vulgati μόνου reponi iussit Gatak. Advss. Misc. Posth. cap. 36. Recte; nam in 
dictionem οὗ µόνον — ἀλλὰ καὶ non cadunt, quae de adiectivo uóroc, vices adverbii µόνον ge- 
rente, VV. DD. monent, in his Winkelmann. ad Plat. Euthyd. p.114. Ne quis autem desideret 
verba: ολλὰ καὶ τοῦ κατὰ σώμα, quae respondeant istis: οὐ τοῦ κατὰ Ψυχή» µόνον, haec ipsa 
verba referuntur ad superiora: xaírot γε ... ὄντος, quae de corpore tantum dicta sunt. Sed ne 
animum quidem variis vicissitudinibus liberum esse, Plato in Symposio, post verba inde allata, 
p. 207, E. 208, Α. docet. Quam sententiam, ab aliis adoptatam (vid. Animadvss. in Basil. I, p. 138. 
139 sq.), Origenes minus attendit in proximis: ἧς ἡ οὐσία ... ἔχει ποτέ, ubi ἐπειςάγεσθαι respon- 
det iis, quae de alimentis corporis dicit p. 530, B. ἀντὲὶ τῶν éntigayoué£vor. — Atqui animi vicissi- 
tudines in ea re vel maxime cernuntur, quod ille alias ex aliis notiones, tanquam alimenta, in se , 
suscipit, digerit et ex se profert. — In proximis cod, Ven. ἧς male omittit; nec melius idem ὕστε- 
ρεῖ pro οὔτε ῥεῖ, el µή ποτε δὲ pro ποτέ. 

440 Mendose cod. Ven., ut vulgo, ἦν, lota adscripto in » commultato, Cuius mendi, a me 
nolati Symbol. in Epiph. p.45, haec exempla in promtu sunt: Schol. in Aristot, Eth. Nicom. VII 
9, 1, apud Cramer, Anecd. Paris. T. I, p. 216, 6 sq. ἔλεγε γὰρ ἄνωθεν ἀπορῶν' µήποτε ó ἀκρατῆς ὁ 
αὐτός ἐστι τῶν ἀκολάστων (leg. τῷ ἀκολάστῳ), et p. 235, 9 sq. ὁ .. κυρίως εὐδαίμων ὑπὲρ ἄνθρω- 
"oy ζῆν (leg. ζῇ) .. σχολάζων dt ταῖς κατὰ νοῦν Φεωρίαις καὶ ἐνηδόμενος αὐταῖς. Alia notavi ad 
lo. Glyc, De V. S. R. p. 89 sq. et ad Eliam Cret. col. 860 (8). De 7 in ἦν depravato sigillatim mo- 
nuit Boissonad. ad Marin. Vit. Procli p.75. Est autem x&» hoc loco idem quod xc ἄν (ἐάν), 
etiamsi, quod indicativum non admittit, Vid, Symbol. in Epiph. p. 45. et Ast. Lex. Plat. T. II, 
p.139 (v. κάν 11, 2). Ceterum translatum ῥευστός, quo Origenes utitur, apud posterioris: aetatis 
Scriptores frequens est in argumento fluxae rerum corporearum naturae. Cf. Procl. Methodii ap. 

piph. p. 540, A. Elias Cret. col. 800 (f. 70 v.i.) τὰ αὐτὰ πείσεται τοῖς κτιστοῖς καὶ ῥευστοῖς. De 

wanslatis vocc. ἄρευστος (ἀῤῥευστος) et ἀρεύστως (ἀῤῥεύστως) vid. annott. in Eliam Cret. col. 800 
(10) sq. "Veteres nonnisi verbo ῥεῖν in eadem re translato usi sunt. Cf. Plato Phaed. p. 87, D. et 
Gregor. Naz. Or. XXXI, p. 500, A. locis allatis annot. 437. et Basil. M. Opp. T. 1, p. 158, D., cuius 
verba laudavi Animadvss. in Basil. I, p. 139. — . Mox cod. Ven. male τοῦ χαρακτηρίξοντος pro τὸ 
χαραατηρίζο». | 

441 Nimirum Methodii, qui hac in disputatione περὲ ἀναστάσεως, adversus Origenem dialogi 
Platonici more conscripta, semetipsum, Aglaophontem, Auxentium et Proclum loquentes introducit 
et hunc quidem, post allata Origenis verba ex Comment. in Psalm. 1, ei patrocinantem facit. Conf. 
p.962, D. Indistincte, id est male, vulgo scribere solent: JZpoxàov τοῦ αὐτοῦ. Sed verum, quod 
Cornarius et Combefisius subodorati sunt, Petavius Animadv. p. 200 pulcre vidit. Quo magis mi- 
feris, eum vulg. scripturam retinuisse et sic vertisse: Ex eodem Proclo.  Oehlerus Πρόκλου. 
Tov αὐτοῦ, scripsit. Ego satis habui sic scribere: ZZoóxAov, τοῦ αὐτοῦ. Indistincte, ut vulgo, 
Dindorf. cum cod. Ven. 

442 Perfectionis absolutionisque notio similitudine d»doi&rrog exquisite declaratur. Conf. Gregor. 
Naz. Or, XXVII. p. 492, B. ξέσωμεν εἰς κάλλος ὥςπερ didoulrsn. τὸν Φεολόγον, ibique Eliam Com- 
ment, col. 768, A. Proclus Theol. Plat. I, 1. p. 1, laudatis Plotino, A&melio et Porphyrio, comme- 
morat τοὺς ἀπὸ τούτων ὥςπερ ἀνδριάντας dioc pd trus ; lamblichum, alios. "Vid. Ast. ad Plat. 
Pol. loco παραλλήλῳ, Comment. p. 300. Ceterum ὅλος Dindorf. melius quam vulg. ὅλως. 

443 Haec, de quibus emendandis Symbol. in Epiphan. p. 45 breviter monui, in libris, et editis 


πο ΜΕΡΙ 4NAZTASEQZ. 


P. 561, D. Καὶ ταῦτα μὲν µέχρι το- | 


σούτου διεσχέφώω '^. 


P. 562, B. ἵνα μὴ πάντων ἡμεῖς εἰς | 


πλ]όφος μνημονεύσαντες πολυπλασίονα 
τῶν εἰρημένων αὐξήσωμεν τὸν λόγον *^. 
(«4οιπὸν Μεθοδίου, p. 562, C. — 570, D. 540, A. 
— 560, D. 570,D. —599,D.)-  . 
P.562, C. Ὡς οὖν ἐπαύσατο µόγις 
x«i ὃ Πρόκλος" καὶ σιγὴ τών παρόν-- 
των ἦν ἐπὶ πολύ", καταβληὐέντω»ν ἔχα-- 
νῶς noc ἀπιστίαν *5, καὶ ἐγὼ ἠσφόμην 
ce e » », 449 J 450 
ὅτι τῷ Όντι zteztavu£voc 6&4 5, ἠρέμα 
τὴν κεφαλὴὲν ἐπάρας καὶ ἀναπνεύσας *, 
ὥςπερ οἱ πλέοντες τοῦ κύματος ἤδη λω- 


Prot. 348, C. ταῦτα διασκέψασύαι. al. 


Pol. VII, 534, A. ἵνα μὴ ἡμᾶς πολ- 
λαπλασίων λόγων ἐμπλήση 5 ὅσων οἱ 
παρεληλυώφότες» —— 


Alc. 1, 104, E. el .. οὕτω µόγις καὶ 
παυσαίµη». Phaed. 84, C. σεγὴ .. ἐγέ- 
νετο .. ἐπὶ πολὺν χρόνον. Phaed.S8, 
C. εἰς ἀπιστίαν καταβαλεϊ». Prot. 328, D. 
ἐπεὶ .. ἠσθόμην ὅτι τῷ ὄντι πεπαυµέ- 
vog εἴη, µόχις πως ἐμαυτὸν ὠὡςπερεὶ 
συναγείρας εἶπον ---. 





et manu scriptis, varie corrupta sunt. Edd. Basil, et.Petav. οὐκ dt µα»θάνει σκοτεινῶς. ἐκεῖνος 
yàg cet. Pro οὐκ dt μµανθάνει Oehler. et Dindorf. καὶ λανθάδει cum cod. Ven. Idem cod. pro 
σχοτεινὼς, quod cod. Rhedig. et edd. habent, σχοπεῖν ὡς et δὲ ἔλαθεν pro vulg. διέλαβεν exhibet. 
Denique vulgo: τὸν vo)» τοῦτον. Quod ego reposui: Οὐ καταµανθάνω, ad vulgatum: Odx dt 
µανθάνει, proxime accedit et, Platonico loquendi usu commendatur. Nam quum µανθάνειν, in- 
telligere, frequens sit apud Platonem (vid. Ast. Lex. Plat. T. Il. p. 277 sq.) et ab eo interdum, 
praesertim in formulis Μανθάνω et OU αανθάνω, per se ponatur (cf. Phaed, 1. c. et vid. Forster. 
Ind. in Plat. Dial. V. p. 423. Heindorf. ad Gorg. p. 490, D. Stallbaum, ad Remp. ]. p. 332, 4.), No- 
ster OU καταμανθάνω dicere maluit, adhibito verbo xer«uev9&vty , probe intelligere,-quo 
Plato pro simplici µανθάνειν haud raro utitur. Conf. Gorg. l.c. et vid. Ast. Lex. Plat. T. Π. 
p. 156 sq. Nihil profecit Gatakerus Adv. Miscell. cap. 36. p. 804 coniectando εἰς d&à (vel οὕτως 
def) µανθάνει et µανθάνειν docere interpretando. Deinde vox σχοτεινῶς vulgo ad praegressa 
perperam pertrahitur; neque enim uarO&rtiy σκοτεινὼς aut λανθάνειν σχοτειν»ὠς apte dicitur. Ego 
vocem ad verbum 6διέλαβεν vetuli; respondet enim σχοτεινῶς διαλαμβάνειν τι locutioni σκοτεινῶς 
διαλέγεσθαι (περέ τινος) ap. Plat. Polit. l. c. Vid. annot. 166.  Librariis et Viris Doctis fraudi fuit 
γὰρ tertio loco positum, de quo dixi annot. 358. Reliqua verba: yo ... ἐξηγήσομαι, ad priora: 
xai ἵνα μὴ εἴπμς, per apodosin referuntur, mediis: O9) χαταµανθάνω" σκοτεινῶς ... διέλαβε», 
tanquam ab interlocutore pronuntiatis. De coniunctione dé in apodosi posita vid. Ast. Lex. Plat. 
Τ. 1, p. 420. Lectionem τὸν νοῦν τούτων Symbol. in Epiphan. p. 45 commendavi, ex cod. Ven. 
reposuit Dindorf. Ceterum tota enuntiatio nonnihil coloris Platonici ex Prot. l. c. traxit. 

444 «{ιασχέψασθαί τι, dispicere aliquid, ap. Plat. cum alibi, tum Prot. l. c. occurrit. 
Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 500. Imperativus διεσχέφθω ap. Nostrum in eodem enuntiato recurrit 
Epiphan. p.553, B. De hoc imperativi passivi usu post Buttmann. Gr. Gr. Ampl. $. 98. 8. annot. 18 
monui Symbol. in Epiphan. p. 81. Adiectivo verbali Methodius utitur ap. Epiph. p. 574, D. εἰς ἐχεῖνο 
δὲ διᾳσκεπτέον, ubi ἔτι pro εἰς scribendum, siquidem ὁιασχέψασθαι εἴς τι ferri nequit. — Vid. Sym- 
bol. in Epiph. p. 57. «4ιασκεπτέον ap. Platonem περὶ c. genit. secum habet, Tim. p. 51, B. Legg. 
IX, p. 850, B. Post μὲν Dindorf. ex cod. Ven. οὖν adiecit, quod p. 553, B. in eodem enuntiato recte 
deest. Vid. annot, 336. Formula µέχρι τοσούτου ap. Platon. aliquoties reperitur. Vid. Ast. Lex. 
Plat. T. II. p. 332. 

415 Methodius, quamvis imitatus Platonem Polit. |l. c., tamen πολυπλασίων, quam cum Platone 
πολλαπλάσιος dicere maluit. Neque πολυπλασίων, neque πολλαπλασίων, quam formam habet Με- 
thod, ap. Phot. cod. 234, p. 207, a. 28) apud Platonem exstat, qui forma πολλαπλάσιος constanter 
utitur. Vid. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 144. Vulgari forma Φιπλασίων pro Attica ὁιπλάσιος Noster 
utitur ap. Nicet. Cat. in Job. ed. Jun. p. 570. diziacío τῶν ἀφγρημένων ἁἀντιλαμβάνει. — Vid. Lo- 
beck. ad Phryn. p. 411. — Mvsuovtta«vrtc οἱ τὸν λόγον Dindorf. cum cod. Ven. pro vulg. µ»ηµο- 
νεύοντες οἱ λόγον. 

446 Dindorf. αλις, omisso x«í, cum cod. Ven. Sed, ui alias apud Methodium praeter libro- 
rum fidem αόγις pro ῥόλις scribere non ausim (vid. annot. 103.), ita h. l. non mutaverim uóyu, 
quod in libris reliquis exstat et imitatione Platonis commendatur (οί. Alcib. I. |. c.). Καὶ autem 
fortasse respicit similem locum in parte priore operis Methodiani ab Epiphanio excerpti. 

447 Pro ézi πολὺν χρὀνον ap. Plat, Phaed. l.c. Noster ἐπὶ πολύ, longe, quod ap. Platon. 
semel reperitur, Crat. p. 415, A. Conf. Method. Conv. X. Virg. p. 257. Τὴν οὖν 4ouvívay ἑἐρυθριά- 
σασαν ἐπὲ πολὺ μόλις ἀναπγνεῦσαι (vulgo: ἀνανεῦσαι). 

448 Insolenter Methodius χαταβάλλειν πρὸς ἀπιστίαν pro καταβάλλειν tlc ἀπιστίαν, iu dubi- 
tationem coniicere, ut est ap. Plat. Phaed. l. c. Confirmat tamen Noster imitatione sua lectio- 
nem vulg., cuius loco libri nonnulli μεταβαλεῖν perperam exhibent. Vid. Ast. Annott. in Phaed. 
p. e Locutioni εἰς ἀπιστίαν κα lny ap. Plat. |.ο. respondet εἲς ἀπιστίαν καταπίπτειν Phaed. 
p. 95, v. Be. 

419 Vulgo εἴην. Εἴη, ut est ap. Plat. Prot. l. c., Petav. coniecit, ex cod. Ven. reposuerunt 
Oehler. et Dindorf. 

450 Cod. Ven. ἠρεματικήν pro ἠρέμα τὴν, unde Oehler. ἠρέμα τι τὴν coniecit. In usu quidem 
. sunt ἠρέμα πως (cf. Epiphan. p. 628, C., ubi ante Oehler. ἠρέμα πῶς male legebatur), ἠσυχῇ πως 
(Irenae. ap. Epiph. p. 236, D.), similia; inauditum vero ἠρέμα τι. Simplex ἠρέμα Plato frequenta- 
vit; vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 37 sq. Ἠρέμα καὶ κατὰ μικρὸν Meletius ap. Epiphan. p. 879, D. pro 
simplici ἠρέμα posuit, quod ap. Platon. in eadem sententia exstat. Vid. Symbol. in Epiph. p.92. 
De spiritu aspero in vocibus ἠρέωα et ἠρεμεῖν perperam posito ad Eliam Cret. col. 783 (5) monui. 

401 Verbis ἐμαυτὸν ὡςπερεὲ συναγεέρας, quae ap. Plat. Protagorae loco παραλλήλῳ exstant, 





ΠΕΡΙ ANAZSTAZEQZ. Ti 


φῶντος **, ὑποτρέμων ἔτι καὶ σχοτιζό-- 
µενος 3 (ἐβεβλήμην yao, ὧξ πρὸς ὑμᾶς 
εἰρῆσφθαιε 5, τῇ δεινότητι κατηντληµένος 
τῶν λόγων **) τρέποµαι πρὸς τὸν «4ὖ-- 
ξέντιον, καὶ χκαλέσας (D.) αὐτόν», Q «ὐ- 
ξέντιε, νομέζω, ἔφην, μὴ µάτην λελέχ- 
Je. τὸ ποιητικὸν σύν τε δύ ἐρχο- 
pé» c 55- καὶ γὰρ οἱ ἀνταγωνισταὶ δύο. 
ὁιὸ c9évoc ἀμφότεροι ἀμφοτέρων περ 
σχώμεν 3. συναντιλήπτορα γάρ καὶ 
συναγωνιστὴν αἱροῦμαί σε τῆς πρὸς 
αὐτοὺς μάχης, μὴ ἡμῖν ὃ ᾿4γλαοφῶὼν 
μετὰ Πρόκλου xai ᾿Ωριγένους τοῖς ἄνα-- 
τρεπτικοῖς 3 καθ ἡμών ὠπλισμένος 
λόγοις ἐκπέρση ** τὴν ἀνάστασι». 


Pol. I, 336, E. εἶπον ὑποτρέμω». Prot. 
339, E. ἐσκοτώθη». 

Ρο]. X, 595, B. ὡς μὲν πρὸς ὑμᾶς 
εἰρησθόαι. 

Pol. 1,344, D. ἡμῶν καταντλήσας κα-- 
và τῶν ὤτων ἀ9φρόον καὶ πολὺν τὸν 
λόγον. Prot. 339, E. τρέποµαιε πρὸς τὸν 
Πρόδικον, καὶ καλέσας αὐτόν, 9 Πρό-- 
δικε, ἔφην ἐγώ, — —. 3548, 0. ἡγοῦ- 
μαι .. πάνυ λέγειν τι τὸν Ὅμηρον τὸ 
σύν τε δύ᾽ ἐρχομένω, xaí τε πρὸ ὃ 
τοῦ ἐνόησε. 340, A. δοκώ οὖν uot ἐγὼ 
παρακαλεῖν σέ, ὥςπερ ἔφη Ὅμηρος τὸν 
Σχάμα»νδὃρο» .. τὸν Σιµόεντα παρακαλεῖ», 
εἰπόντα:. φίλε χασίγνητε, σὀένος 


ἀνέρος ἆμφύτεροί περ | σχῶμεν. 
ἀτὼρ καὶ ἐγὼ c8 παρακαλῶ, μὴ ἡμῖν ὃ 
Πρωταγόρας τὸν Σιµωνίδην ἐκπέρση. 








—— - -ι- κ --- ---- 


respondet «»ναπνεύσας, animum recipiens, et sie Plato ipse Euthyd. p. 276, C. πρὶν ἀναπνεῦ- 
σαι καλῶς τε x«i εὖ. Apposite Methodius Conviv. X Virg. p. 37. µάλα μόλις ἀναπνεύσασα, unde 
ἀἐναπνεῦσαι pxo vulg. ἀνανεῦσαι reposui in eodem Conv. p. 257 loco supra allato annot. 447. Home- 
rica dictio est ἀναπνεῦσαέ τινος, respirare a re, animum recipere ex re, v. c. lliad. 4, 382. 
οὕτω xev x«i Τρῶες ἀνέπνευσαν χακότητος, unde fluxit ἀναπνεῦσαι κακότητος in fragmento 
Ürphico, de quo vid. Creuzer. Annot. in Plotin. p. 140, a. 


452 {ωφᾶν, in re translate positum, est cessare, intermittere, ut hoc loco. Idem valet 
ὑπολωφᾶν ap. Nostrum. Homil. in Sym. et Ann. ed. Pant. p. 140. ὅπως .. ὑπολωφήσῃ τῆς ἓν ἡμῖν 
&ucpríeg sj Eigdvo:ic. «ωφᾶν τινος dicitur, qui ab aliqua re requiescit, quem ad modum Epipha- 
nius verbo ὑπολωφᾶν utitur p. 1078, C. παντὸς φόβου καὶ Φορύβου xci ναυτιάσεως ὑπολωφῶντες, 
ubi vid. Symbol. p. 108. Adde Karsten. ad Empedocl. p. 280. Transitivum est λωφᾶν, liberare, 
ap. Aeschyl. Prom. v. 27, ubi vid. Giacomell. 

499 «Σκοτίζξεσθαι Methodio magis placuit, quam quod Plato Prot. |. c. posuit σκοτοῦσδαε; quod 
autem in praegressis ap. Plat, πλήττεσδαι, id Noster cum βάλλεσθαι commutavit. Valet autem 
βεβλῆησθαι idem quod καταβεβλῆήσθαι, metaphora a lucta sumta. "Vid. aünot. 102, ubi de liberiore 
imitatione loci ex Prot. monui. Aliud sibi vult βάλλειν p. 503, A. οἷς (σοφίσµασι) oí δειλοὶ βάλ- 
λονται, quibus tanquam telis ignavi petuntur. Vid. Wyttenbach. ad Plutarch. De S. N. V. 
p.9 sq. Ceterum πληττεσθαι ap. Plat. non est verbum gladiatorium, ut Stallbaumius temere dicit, 
sed a pugilatu sumtum. Vid. Spanhem. ad Iulian. Caesar. p. 119 ed. Amstelod. et Wyttenbach. ad 
Plut. De S. N. V. p. 5, qui tamen discrepantia commiscet. 


404 Male vulgo εἰρήσθω. Τα confer Plat. Pol. |. c. et Protag. p. 339, E. ὡς γε πρὸς σὲ εἰρῆσθαι 
τἆληθῆ, ubi Stallbaum. ad Matthiae. Gramm. Gr. Ampl. $. 545 provocat. 


459 Vulgo 1:0» λόγων κατηντλ.: Cod. Ven. κατηντλ. τῷ λόγῳ: Dindorf. κατηντλ. τῶν λόγων, 
recte, quippe Methodii more, qui transpositionibus orationi vim addere solet,  Translatum χαταν- 
tiiv est obruere. Vid. Ast. ad Plat. Pol. l. c. Comment. p. 372 sq. Verbo περιαντλεῖν Methodius 
ilem translato utitur Symp. p.298. wvy9v περιαντλουμένην ταῖς τρικυµίαις τῶν 7zta95udtor. Redit 
autem Methodius h. 1. ad simile antea institutum, qua, qui adversarii argumentis obruitur, cum eo 
comparatur, qui undis mergitur. 


450 Vulgo σὐν τε dvoiv ἐρχομένοιν: cod. Ven, σὺν Φύο ἐρχομένω, quod Oehler. recepit: Din- 
dorf, σύν τε OU ἐρχομένω, ut est ap. Homer. lliad. K, 224, Quod quidem hemistichium Metho- 
dius a Platone Prot. l. c. sumsit. Vid. Ast. Annot. in Protag. p.170. et Sinner. Adnot. in Plat. 
Conviv. p. 883. In verbis praegressis illa: ur µάτην λελέχθαι, respondent Platonicis:  πάνυ λέγειν 
τε, siquidem λέγειν τι idem est ac ux µάτην λέγειν τι. Videsis Ast. |. c. 

457 Vulgo duqórtgo. duqotéoov ἐπέχομεν: cod. Ven. ἀωφοτέρων περ σχῶμεν, omisso du- 
φότεροι, et ita Dindorfius. Sed, ut ἀἁμφοτέρων περ σχῶὼμεν, quod etiam Oehlero in annot. placuit, 
recte habet, quippe levi immutatione ex Homeri loco Iliad. d», 308 sq. ap. Plat. Prot. |. c. assum- 
tum, ita ἀμφότε οι, quod ap. Homer. exstat, hic quoque suo loco est positum, nec nisi negligentia 
librarii, ab cuqpórepgor ad &uqoréor prolapsi, in cod. Ven. omissum videtur. Homeri locum miror 
neglectum a Duporto in eruditissimo opere, quod incripsit Gnomologiam Homericam, p. 120. 


. 498 ᾽άνατρεπτικοῖς, quod Petav. coniectura assecutus erat, Oehler. et Dindorf. ex cod. Ven. 
receperunt. Vulgo ἅμα τρεπτικοῖς Tu vid. Symbol, in Epiphan. p. 45. 


490 Vulgo ἐκπέσῃ, mendose, ut Petavio recte visum. ᾿Εκπέρσῃ, quod Oehler. et Dindorf. ex 
€0d, Ven. receperunt, confirmatur Platonis loco Prot. p. 940, A., quem Noster imitando expressit. 
Verbis τὸν «Σιμωνίδην ἐκπέρσῃ lad. «5,300 sq. respici Heindorf, pulcre vidit. Idem V.D. verba 
πέρδειν et ἐκπέρθει», quae de urbibus diruendjs proprie dicuntur, a poétis passim vi pessum - 

andi etiam de personis usurpari docuit. Sed hoc minus ad rem, quum ap. Plat. ἐκπέρθειν τὸν 
Σιµωνίδην, evertere Simonidem, audaci tropo pro eo dicatur, quod est evertere Simoni- 
1$ sententiam. nde igitur Noster ixaéo9t την ἁνάστασιν, id est evertere doctrinam 

€ resurrectione. — Quae ap. Epiph. p. 563, A. insequuntur: «4γε — — φοβηθέντες, emendavi 
et illustravi annot. 192 et 453. 








78 


P. 563, A. καί γὰρ οὐδὲν ἐν αὐτοῖς 
ὑγιὲς ὃλως οὐδὲ πάγιο» "9. 
P. 365, A. τοῖς πολλοῖς οἱ ἐκ τῶν 


 elxósev “' ἔσθ ὃτε Λόγοι πρὸς κάλλος. 


καὶ ἡδονὴν πεποικιλμένοι”"ἳ μᾶλλον τῶν 
elc ἀκρὶβειαν"' ἐξητασμένων νοµίζονται 
σπουδαιότεροε 5, τῶν διδασκάλων οὐ 
πρὸς τὸ βέλτιστο» ἁμιλλωμένων ἔτι καὶ 
σεμνὸν ---. 

P. 563, B. πάντες clc τὸ ποιῇσαι .. 
τὸ καλὸν ἡμβλύνφησαν 45, πλησθέντες 
«οἱήματος. 

P. 563, C. μὴ νοήσαντες ὡς οὗ τὰ 
ἔργα τῶν λόγων ἐπετηδεύθη χάριν, ἆλ- 
Ad τῶν ἔργων οἱ λόγοι’, ὥςπερ Ίατρι-- 
κῆς δὲ ὧν τοὺς κάμνοντᾶς σώζεσθόαι 
δεῖ τῶν λόγων ἔργοις κυρουµένης 9, ty) 


ΠΕΡΙ ANASTAXEQSX. 


Phaed. 90, C. οὐδὲν ὑγιὲς οὐδὲ βέ- 
βαιον .. τῶν λόγω». 

Phaed. 92, D. τοῖς διὼ τῶν» εἶκότων 
τὰς ἀποδείδεις ποιουµένοις λόγοεις. Me- 
nex. 235, A. κάλλιστά πως τοῖς ὀνόμασι 
ποικίλλοντες. Theaet. 184, C. τὸ .. ei- 
χερὲς và» ὀνομάτων .. καὶ μὴ δὲ ἀκρί- 
βειας ἐξεταζόμενον. Pol. VI, 490, A. πρὸς 
τὸ ὂν .. ἁμιλλᾶσθοαι. 

Pol. Vl, 490, B. οὐκ ἀμβλύνοιτα ov) 
ἀπολήγοι τοῦ ἔρωτος. Phaedr. 248, C. 
λήθης v& xai κακίας πλησνεῖσα. 

Pol. V, 463, E. γελοῖον γὰρ ἂν dq, 
εἰ ἄνευ ἔργων οἰκεῖα ὀνόματα διὼ τῶν 
στομµάτων µόνον φὺέγγοιντα. 

Gorg. 451, C. Ότι καὶ αὕτη λόγῳ 
κυροῦται τὰ πάντα. Lach. 188, D. κο 


460 Adversariorum ratiunculis nihil sincerum, nihil ratum inesse dicit. Id enim sibi volunt 
e Ν ς 4 ο 
voces Όγιὲς et πάγιον. Ὑγιῆς de eo, quod sincerum ac verum est, a Platone usurpari solet. 


Conf. locos ab Astio Lex. Plat. T. III,: p. 430. allatos, in his eum, quem e regione posui. 
ibidem βέβαιον, id Nostro est πάγιο», ratum atque firmum. 


Quod 
Vocabulum in libris Platonicis 


semel reperitur, nimirum Epinom. p.984, D. πάγιο» ἐχέτω τοῦτον τὸν λόγον, hanc rationem 


fixam in animo teneat. 


Frequentior apud Platonem usus adverbii παγίως, firme, (vid. Ast. 
Lex. Plat. |. c.) eoque Methodius utitur Conviv. X Virg. p. 160 ed. Allat. τας 


ἐπαγγελίας .. τὰς ἐν 


παρδενίᾳ παγίως καταγεγενηωένας. Et adiectivum et adverbium posterioris aetatis scriptores fre- 
quentant (vid. Animadv. in S. Basil. I, p. 158. et quae dedi in Annal. Philol, Supplem. X, 2. p. 179), 
qui etiam voces παγιοῦν et παγίωσις excogitarunt (vid. Creuzer. Annot. in Plotin. p. 86, b. sq.). Ce- 
terum vocem ὅλως, vulgo omissam, Dindorf. ex cod. Ven. adiecit; idem cod. male ἐν ἑαυτοῖς. 


461 Tc εἰκότα sunt quae veri similitudinem tantum ac speciem habent. 


Conf. 


Phaed. l. c., ubi vid. Wyttenbach. Annot. p. 243. et Ast. Annott. p. 704. Qui autem 'ap. Plat. l. c. 
vocantur οἱ ὃν εἰκότων τὰς ἀποδείξεις ποιούµενοι λόγοι, Nostro sunt οἱ 2E εἰχότων λόγοι, dispu- 
tationes, quae veri similitudine ac specie in demonstrando utuntur, voce ἐκ instrumen- 


tum declarante, 


Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 047 sq. 
402 Ποικίλλειν λόγον est orationem artificiose exornare. 


Conf. ποιχίλλειν τήν δόξα», 


opinionem artificiose exornare, p. 564, C., ubi πρὸς ἁπάώτην adiectum, ut h.l. πρὸς κάλλος χαὶ 
ἡἠδονή». Eadem vi verbi, licet alia sententia, ap. Plat. Menex. l. c. rhetores in encomiis res et homi- 
nes ποιχέλλειν dicuntur. De artificio in exornanda rerum: natüra verbum ποιχέλλειν usurpat Metho- 
dius libro περὲ τῶν γενητῶν ap. Phot. cod. 235. T.II. ed. Bekk. p. 304, a. 9. 10, ubi vid. annot. 720. 


4609 El; ἀκρέβιαν est i.q. ἀκριβῶς. 


Similiter δι ἀχριβείας, accurate, diligenter, ap. 


Plat. Theaet. 1, c. (ubi ὃν ἀκριβείας ἐξετάδειν, ut h.l. eic ἀκρίβ. ἐξετάζειν) et alibi. Vid. Ast. Annot. 


in Plat. Gorg. p. 283. et Lex. Plat. T. I, p. 85. 


464 De structura verborum μῶλλον ... σπουδαιότεροι vid. annot. 405. Mox recte Dindorf. cum 


cod. Ven. οὐ pro vulg. οὔτε: 
Tu vide annot. 370. 


idem tamen cum eodem cod. minus bene βέλτιον pro vulg. βέλτιστο». 


405 Quum Methodius praegressis verbis πρὸς τὸ βέλτιστον duiLlouéyov ad Pol. VI, p. 490, A. 
respexerit (conf. annot. 60), nemo iam non videt, eundem h.l. figuratum ἀμβλύνεσδαι, hebe- 
scere, languescere, ex iis delibasse, quae ap. Plat. Pol. VI, p. 490, B. insequuntur. Est autem 
ἀμβλύνεσθαι ex ἅπαξ λεγομένοις apud Platonem, non minus quam ἀπαμβλύνεσδαι, obtundi, 
quod exstat Pol. IV, p. 448, D. Platonice verbo ἀμβλύνεσθαι utitur Gregor. Monach. Monodià in 
Plethonem (Annal. Philol. Supplem. XI, 3) p..362. οὐκ ἀπελείφθη τῆς ἀρετῆς ἐκείνων καὶ xocQu6- 
τητος, οὐδ᾽ ἠμβλύνδη τῇ VÀp, ubi laudavi Creuzerum, de verbo ἀωβλύνεσθαι et composs., exponen- 


tem ad Plotin. Ennead. p. 182, a. 


Adde Method. in fragmento II. de S. Cruce ap. Galland. Bibl. 


PP. T. III, p. 827, E. τούτῳ τὰ πάθη τῷ σχήματι ἤμβλυνται. In seqq. πλησθῆναι ad animum trans- 


latum est, ut ap. Plat. Phaedr. l.c. 


406 Sermones factorum, non facta sermonum gratia coli et exerceri, Methodius docet, quo- 
niam, ut ait Plato Pol. l. c., verba sine factis inanes soni sunt. Ceterum cod. Ven. male ov pro ur. 
467 Vulgo: ὥςπερ ἰατρικῆς ... κυρουµένων, praeposita tamen verbo σώζεσθαι voce δεῖ, quam 


Dindorf. cum cod. Ven. postposuit, et varia distinctione. 
περ punctum perperam ponitur. Deinde in Basil. virgulà post σώζεσθαι distinguitur. e 
ὧν τ. κ. ὃ. σώζεσθαι virgulis ita inclusit, ut in connexis verbis ὥςπερ ἑατριχῆς .. 


Petavius verba ὃν 


In edd. quidem Basil. et Petav. ante «ws- 
Paulo melius 


τῶν λόγων ἔργοις κυρουµένω» participium -xvgouuéror pro passivo accipiatur. Oehlerus et Dindor- 
fius ante ὥςπερ recte nonnisi virgulá distinxerunt; in reliquis, ab Oehlero uno tenore scriptis, Din- 
dorfius virgulam post ?ezg:xzc posuit. Verum enimvero, quod in Symbol. ad Epiph. p. 45 sq. docui, 


κυρουµένης legi et verba dv ὧν ... 


τῶν» λόγων attractione, quae vocatur, explicari oportet. Nimi- 


rum medicina sermones vel praecepta, quibus aegrotorum saluti providetur, factis exsequi. dicitur, 
verbo κυροῦσθαι vi media, non passiva posito. Conf. Plato Gorg. l.c. Ibidem B. D. dictio λόγῳ 
χυροῦσθαί τι recurrit. Noster contrariam in sententiam, sed eodem verbi χυροῦσθαι usu, ἔργοις 


κυροῦσθδαέ τι dixit. Ceterum de assimilatione, qua substantivum ad 


Matthiae. Gramm. Gr. Ampl. $. 474, a. 


pronomen relativum refertur, vid. 


x 





ΠΕΡΙ ANASTAZXEQZ. 9 


jopocuévm» Zu» πάντα συμφώνως Ó 
νοῦς εἴη (D.) τοῖς ἀρίστοις λόγοις τὰ 
194 τῇ γλώσση συνφδὰ παρέχων δίκην 
λύρας, ἀλλὰ μὴ ἅμουσα καὶ ἀσύμφω-- 
να”, ἐπὶ ydo τῷ κτήσασθαι κατὰ 
ἀλήθειαν ἀγωνίζεσδαι δεῖ τὸ δίκαιον 
ἀσκεῖν, καὶ o)x ἐπὶ τῷ δοκεῖν 9, χω-- 
Aeg ἐπιβαίνοντα σοφίας”, καὶ πρὸς 
ὑόξαν μᾶλλον $ πρὸς ἀλήθειαν ἅμιλ-- 
λώμενον *!, πρὀύυρα καὶ προσχήµατα 
καὶ πᾶσαν ὑποδυσάμενον τῆς ὑποκρί-- 
σεως τὴν σχευἠν *". 

P. 564, A. 54 πῶς, ὦ ««ὐξέντιε, ἔφην 
ἐγώ, σὺ ταῖτα τίθεσαι 5; καὶ ὃς ἀπε-- 
κρίνατο, Οὕτως καθάπερ καὶ σύ. (B.) 
Οὐκοῦν πάντας τῶν ἑτεροδόξων τοὺς 


σοφιστὰς μιμητὰς εἰδώλων ἀληδείας 


εἶναι λέγωμεν, ἀλήνειαν μὴ γινώσχογ-- 
τας, καθ άπερ ζωγράφους; καὶ γὰρ οὗ-- 


µιδῇ µοι δοκεῖ μουσικὸς ὁ τοιοῦτος εἷ- 
ναι, ἁρμονίαν καλλίστη» ἠἤρμοσμένος, 
o) λύρα» οὐδὲ παιδιᾶς Όργανα, ἀλλὰ 
τῷ ὄντι Dv ἠρμοσμένὸ αὐτὸς αὐτοῦ 
τὸν βίον σύμφωνο» τοῖς Λλόγοις πρὸς 
và ἔργα. Ρο]. Π, 361, B. o? δοκεῖν, ἆλλ 
εἶναι ἀγαθὸν ἑώέλοντα. VII, 535, D. 
φιλοπονίᾳ οὐ χωλὸν δεῖ εἶναι τὸν &wó- 
µενον. Epin. 981, A. τῶν µεγίστων σο-- 
ίας ... ὀρφότατα ἐπιβαίνειν ἡμᾶς. 
Ρο]. Ἡ, 365, C. πρόθυρα .. καὶ σχῆμα .. 
σκιαγραφίαν ἀρετῆς περιγραπτέον. 
Crat. 386, B. Z0. Hog οὖν τοῦτο τί-- 
φεσαι; do ὧδε -- —; EPM. Ἔμοιγε 
δοκεῖ οὕτως. Pol. X, 600, E. Οὐκοῦν τι-- 
Φὤμεν .... πάντας τοὺς ποιητικοὺς µι-- 
μητὰς εἰδώλων ἀρετῆς εἶναι ..., τῆς δὲ 
ἀληθείας οὐχ ἄπτεσόαι; ἀλλ ὥςπερ νῦν 
δὲ ἐλέγομεν, ὃ ζωγράφος σκυτοτόµον 


τοι μιμεῖσθαι μὲν ναυπηγοὺς καὶ πλοῖα 

καὶ κυβερνήτας ἐπιχειροῦσε, νανπηγεῖν 
PY [od , 3 [ox 

καὶ κυβερνᾶν οὗ γινώσκοντες **. οὐκοῦν 


ποιήσει δοκοῦντα εἶναε, (601, Α.) αὐτός 
τε ovx ἐπαίων περὶ σκυτοτοµίας καὶ 
τοῖς μὴ ἐπαΐουσιν», ix τῶν χρωμάτων 





468 Imitationem Joci ex Plat. Lach. p. 188, D. indicavi annot. 158. Sententiam Platonicam de 
concentu factorum et verborum etiam alii scriptores celebrant, laudati ab Heusdio Spec. Crit. p. 122 
sq. Adde Clem, Alex. Paedag. I, p. 158. ἡμᾶς ἁρμοσαμένους χρὴ σφᾶς αὐτοὺς πρὸς τὸν παιδαγω- 
yov σύμφωνον τὸν λόγον ποιησαµένους τοῖς ἔργοις τῷ ὄντι ζην. Ceterum f»? ante ἠρμοσμένων 
cod. Ven. male omittit; nec melius idem ἐπὲ pro εἴη. 

409 Praeter locum ex Pol. II. p. 365, C. allatum conf. Gorg. p.527, C. παντὸς μᾶλλον dvdoi 

ελετητέον οὗ τὸ δοχεῖν εἶναι ἀγαύθον, ἀλλὰ τὸ εἶναι. Vid. Stallbaum. ad Ρο]. l. c. et Ast. Annott.. 
ἵη Gorg. p. 475. Ceterum insolità structurà ἀγωνίεσθαι, studere, h.l. cum infinitivo (doxeiv) 
copulatur; nam alia est, de qua extremáà annot. 11 dixi, vis verbi ἀγωνίζεσθαι cum infinitivo co- 
ulati. 

| 470 Ἐπιβαίνειν cum genit. h.l. est aggredi, suscipere, qua vi verbum ap. Plat. uno 
Epinomidis loco cit. positum est. Noster ap. Phot. cod. 234. p. 298, a, 5. 6. did πέστεως .. ἐπιβαί- 
vouty ἔτι ἀτρανοτάτῳ λογισμῷ τὰ ἐκεῖ πράγµατα κατοπτεύοντές, ubi ad ἐπιβαίνομεν ex seqq. in- 
telligendum τῶν» ἐκεῖ πραγαάτων. — Rarissimum adverbium χωλῶς Lexicis adiiciatur; h.l. sensu 
wanslato est i. 4. imperfecte. Longe frequentior est usus translatus adiectivi χωλός, mancus, 
imperfectus, quo Plato Pol. l. c. et alibi utitur. Vid. annot. 225. , 

471 Edd. Basil. et Petav. male ἁαιλλώμενον πρόθυρα, virgulà post πρόθυρα posità. 4u- 
λώμενον recte Oehler. et Dindorf, quorum ille virgulà ánte πρόθυρα distinxit, hic verba χαὶ πρὸς 
δόξαν — ---τὴν σκευήν uno tenore scripsit. Prior ratio una vera est. De verbis πρὸς δόξαν µ. ἢ 
πρ. ἆλ. ἁμιλλώμενον vid. annot. 60 (ubi mendosum ἀμιλλάσθαι notavi) εἰ 405. 

472 Verba πρόθυρα ... ὑποδυσάμενον (ἀποδυσάμενον male cod. Ven.) sic sunt vertenda: ex- 
terno ornatu (sapientiae) induti. Metaphora vocis πρὀθυρον sumta est ex Plat. Pol. l. c., ubi 
vid. Ast. Comment. p. 409 sq., Stallbaum. et Schneider. Πρόσχημα, decora species, fere idem 
est, quod σχῆμα l.c. ap. Plat., qui nomen πρόσχημα eadem vi posuit Pol. VI, p. 495, C., id quod 
Schneider. p. 135, a. bene advertit. "Vid. Animadv. in Basil. I, p. 57. 

473 Vulgo: xz πῶς, ὦ «4ὐξέντιε, ἔφην Σγώ, col ταῦτα τίθεσθαι; Petavio nonnihil post σοὲ 


. deesse visum. Oehlerus: x πῶς, ὦ «ὐξέντε; ἔφη) ἐγὼ goi ταὐτὰ τέθεσθαι.  Dindorflus in vul- 


gata adquievit lectione, quam codd. Venet. et Rhedig. exhibent, Ego vero recepi emendationem, . 
in Symbol. in Epiph. p. 46 commendatam, quam Gatakerus, ab Oehlero laudatus, Adv. Misc. Posth. 
cap. 360, p. 806 proposuit. Confer Platonis locum παράλληλον Crat. p. 380, B. Ceterum τίδεσθαι, . 
Statuere, censere, quod p. 565, C. recurrit, Platoni usitatum. — Vid. Ast. Lex. Plat. T. IIT, p. 385 
sq. Mox ἀπεχρένετο cod. Ven. male; conf. annot 516. 

474 Haec omnia: Οὐκοῦν (Ox οὖν male cod. Ven.) — — — o γινώσκοντες, ingeniosa imi- 
latione expressa sunt ex Plat, Pol. X, p. 600, E., ubi poétae MIRI εἰδώλων ἀρετῆς esse dicuntur, 
quippe virtutis imagines imitando exhibentes (id enim sibi vult vox µιμητής, de qua vid. Ast. Com- 
ment. in Plat. Pol. p. 421), et cum pictoribus comparantur, qui, licet sutrinae imperiti, tamen su- 
lores repraesentent. Platonis verba de poétis Noster ad sophistas haereticorum transtulit, sutoribus 
fabros navales et gubernatores substituit. Atque hoe emblema Platonicum Nostro suffuratus est 
Pseudo-Origenes Dial. c. Marc. V. p. 131 ed. Wetsten. Οἱ τοιχογράφοι ναυπηγοὺς xai κυβερνήτας 
xai πελαγίους πλωτῆρας ζωγραφοῦντες ναυπηγεῖν xal χυβερνᾶν οὐκ ἴσασι. Institutam similitudinem 
Methodius his verbis pertexit: Οὐκοῦν ἀποξέοντες — — — καὶ οὗ πλοίου; quae nonnihil coloris 
waxerunt ex Plat. Pol. X, p.598, B. Ex Platonis loco priore ap. Method. primum πάντας pro vulg. 
πάντως, deinde λέγωμεν pro vulg. λέγομεν reposui. Utramque lectionem, a me propositam Symb. 
in Epiph. p. 46, cod. Ven. confirmat. Ceterum οὐ pro vulg. ux cod. Ven. in verbis μή γινώσκον- 
τες, unde Dindorf. οὗ γινώσκοντες, quod recepi. Dehlerus eam scripturae discrepantiam in prae- 
gressis ur γινώσκοντας annotavit, collationis errore, ut videtur. Ceterum de reponenda post ζω- 
γράφους interrogationis nota monui Symb. in Epiph. p. 46. 


18 


P. 563, A. καί γὰρ οὐδὲν ἐν αὐτοῖς 
ὑγιὲς ὅλως οὐδὲ πάγιον "'. 
Ῥ. 905, Α. τοῖς πολλοῖς οἱ ἐκ τῶν 


" εἰκότων "' ἔσθ ὅτε λόγοι πρὸς κάλλος. 


καὶ ἡδονὴν πεποικιλµένοι"" μᾶλλον τῶν 
elc ἀκρὶβειαν ** ἐξητασμένων νοµίζονται 
σπουδαιότεροε "*, τῶν διδασκάλω» οὐ 
πρὸς τὸ βέλτιστον ἁμιλλωμένων ἔτι καὶ 
σεμνὸν ---. 

P. 563, B. πάντες elg τὸ ποιῇσαι .. 
τὸ καλὸν ἠμβλύνφησαν "5, πλησθέντες 
οἱήματος. 

P. 568, C. μὴ νοήσαντες oc οὗ τὰ 
ἔργα τῶν λόγων ἐπετηδεύθη χάρι», ἆλ-- 
λὰ τῶν ἔργων οἱ Λόγοι", ὥςπερ Ίατρι-- 
κῆς δὲ dw» τοὺς κάμνοντᾶς σώζξεσθαι 
δεῖ τῶν λόγων ἔργοις κυρουµένης 9, Vy 


ΠΕΡΙ 4{ΝάΣΤΑΣΕΩΣ. 


Phaed. 90, C. οὐδὲν ὑγιὲς οὐδὲ βέ- 
βαιον .. và» λόγων. 

Phaed. 92, D. τοῖς διὰ vo» εἰκότων 
τὰς ἀποδείξεις παιουµένοις λόγοις. Me- 
nex. 235, A. κώλλιστώ πως τοῖς ὀνόμασι 
ποικχίλλοντες. Theaet. 184, C. τὸ .. εὖ- 
χερὲς τῶν ὀνομάτων .. καὶ μὴ δὲ ἀκρί- 
βειας ἐξεταζόμενο». Pol. VI, 490, A. πρὸς 
τὸ ὂν .. ἁμιλλᾶσθαι. 

Pol. Vl, 490, B. οὐκ ἀμβλύνοιτα οὐδ᾽ 
ἀπολήγοι τοῦ ἔρωτος. Phaedr. 248, C. 
ÀAqj9*c τε καὶ κακίας πλησὺεῖσα. 

Pol. V, 463, E. γελοῖον γὰρ ἄν εἴη, 
el ἄνευ ἔργων οἰκεῖα ὀνόματα διὰ τῶν 
στομµάτων μόνον φὺέγγοεντα. 

Gorg. 451, C. ὃτι καὶ αὕτη Aóye 
κυροῦται τὰ πάντα. Lach. 188, D. xo- 


460 Adversariorum ratiunculis nihil sincerum, nihil ratum inesse dicit. Id enim sibi volunt 
9 ς 9 9 
voces ὑγιὲς et πάγιον. "γιῆς de eo, quod sincerum ac verum est, a Platone usurpari solet. 


Conf. locos ab Astio Lex. Plat. T. III, p. 430. allatos, in his eum, quem e regione posui. 
ibidem βέβαιο», id Nostro est πάχιον, ratum atque firmum. 


Quod 
Vocabulum in libris Platonicis 


semel reperitur, nimirum Epinom. p. 984, D. πάγιο» ἐχέτω τοῦτον τὸν λόγον, hanc rationem 
fixam in animo teneat. Frequentior apud Platonem usus adverbii παγίέως, firme, (vid. Ast. 


Lex. Plat. |. c.) eoque Methodius utitur Conviv. X. Virg. p. 100 ed, Allat, τας ἐπαγγελίας .. 


τς ἐν 


παρθενίᾳ παγίως χαταγεγενηµένας. Et adiectivum et adverbium posterioris aetatis scriptores fre- 
quentant (vid. Animadv. in S. Basil. I, p. 158. et quae dedi in Annal. Philol, Supplem. X, 2. p. 172), 
qui etiam voces πιγιοῦν et παγίωσις eXcogitarunt (vid. Creuzer. Annot. in Plotin. p. 86, b. sq.). Ce- 
terum vocem ὅλως, vulgo omissam, Dindorf. ex cod. Ven. adiecit; idem cod. male ἐν ἑαυτοῖς. 


4601 Τὰ εἰκότα sunt quae veri similitudinem tantum ac speciem habent. 


Conf. 


Phaed. l. c., ubi vid. Wyttenbach. Annot. p. 243. et Ast. Annott. p. 704. Qui autem 'ap. Plat. |. c. 
vocantur οἱ δὲ εἰκότων τὰς ἀποθείξεις ποιούµενοι λόγοι, Nostro sunt οἱ ἐξ εἰκότων ni i dispu- 


tationes, quae veri similitudiue ac specie in demonstrando utuntur, voce 
Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 647 sq. 
462 Ποιχίλλειν λὀγον est orationem artificiose exornare. 


tum declarante, 


x instrumen- 


Conf. ποιχέλλειν τὴν δόξα», 


opinionem artificiose exornare, p. 564, C., ubi πρὸς ἁπάτην adiectum, ut h.l. πρὸς κάλλος καὶ 


ἠδονή». Eadem vi verbi, licet alia sententia, ap. Plat. 


nes ποιχίλλειν» dicuntur. 


enex. |. c. rhetores in encomiis res et liomi- 


De artificio in exornanda rerum: natura verbum ποιχίλλειν usurpat Metho- 


dius libro περὲ τῶν γενητῶν ap. Phot. cod.235. T.II. ed. Bekk. p.304, a. 9. 10, ubi vid. annot. 720. 


469 Ei; ἀχρέβεαν est i.q. ἀκριβῶς. 


Similiter δι ἀκριβείας, accurate, diligenter, ap. 


Plat. Theaet. |, c. (ubi ὃν ἀχκριβείας ἐξετάζει», ut h.l. eic dxoíB. ἐξετάζειν) et alibi. Vid. Ast. Annot. 


in Plat. Gorg. p. 283. et Lex. Plat. T. I, p. 85. 


464 De structura verborum μιᾶλλον ... σπουδαιότεροι vid. annot. 405. Mox recte Dindorf. cum 


cod. Ven. οὐ pro vulg. οὔτε: 
Tu vide annot. 376. 


idem tamen eum eodem cod. minus bene βέλτιον pro vulg. βέλτιστον. 


4605 Quum Methodius praegressis verbis πρὸς τὸ βέλτιστον ἁμιλλωμένων ad Pol. VI, p. 490, A. 
respexerit (conf. annot. 60), nemo iam non videt, eundem h.l. figuratum ἀμβλύνεσθαι, hebe- 
scere, languescere, ex iis delibasse, quae ap. Plat. Pol. VI, p. 400, B. insequuntur. Est autem 
ἀμβλύνεσθαι ex ἅπαξ λεγομένοις apud Platonem, non minus quam αἁπαμβλύνεσθαι, obtundi, 


quod exstat Pol. IV, 


p. 443, D. Platonice verbo ἀμβλύνεσδαι utitur Gregor. Monach. Monadià in 


Plethonem (Annal. Philol, Supplem. XI, 3) p.362. οὐκ αἀπελείφθη τῆς ἀρετῆς ἑκείνων καὶ κοσµιό- 
τητος, ovÓO ἠμβλύνθη τῇ ὕλῃ, ubi laudavi Creuzerum, de verbo ἀμβλύνεσθαι et composs. exponen- 


tem ad Plotin. Ennead. p. 182, a. 


Adde Method. in fragmento II. de S. Cruce ap. Galland. Bibl. 


PP. T. III, p. 827, E. τούτῳ τὰ πάθη τῷ σχήµατι ἤμβλυνται. Yn seqq. πλησθῆναι ad animum trans- 


latum est, ut ap. Plat. Phaedr. 1l. c. 


466 Sermones factorum, non facta sermonum gratia coli et exerceri, Methodius docet, quo- 
niam, ut ait Plato Pol. l. c., verba sine factis inanes soni sunt. Ceterum cod. Ven. male οὐ pro 4. 
407 Vulgo: ὥςπερ ἱατρικῆς ... xvoovufvov, praeposita tamen verbo σώζεσθαι voce δεῖ, quam 


Dindorf. cum cod. Ven. postposuit, et varia distinctione. 
περ punctum perperam ponitur. Deinde in Basil. virgulà post σώζεσθαι distinguitur. e 
ὧν t. x. δ. σώξεσθαι virgulis ita inclusit, ut in connexis verbis ὥςπερ ierQiux9c .- 


Petavius verba ὅι 


In edd. quidem Basil. et Petav. ante «&- 
Paulo melius 


τῶν λόγων ἔργοις xvoovufvov participium χυρουµένων pro passivo accipiatur. Oehlerus et Dindor- 
fius ante ὥςπερ recte nonnisi virgulá distinxerunt; in reliquis, ab Oehlero uno tenore scriptis, Din- 
dorfius virgulam post ζατρικῆς posuit. Verum enimvero, quod in Symbol. ad Epiph. p. 46 sq. docui, 


χυρουµένης legi et verba δι ὧν ... 


τῶν λόγων attractione, quae vocatur, explicari oportet. Nimi- 


rum medicina sermones vel praecepta, quibus aegrotorum saluti providetur, factis exsequi. dicitur, 
verbo κυροῦσθαι vi media, non passiva posito. Conf. Plato Gorg. l. c. Ibidem B. D. dictio λόγῳ 
κυροῦσθαέ τι recurrit. Noster contrariam in sententiam, sed eodem verbi χυροῦσθαι usu, ἔργοις 
κυροῦσθαέί τι dixit. Ceterum de assimilatione, qua substantivum ad pronomen relativum refertur, vid. 


Matthiae. Gramm. Gr. Ampl. $. 474, a. 








ΠΕΡΙ ANAXTAGEOQ. 19 


ἠρμοσμένων ἡμών παντα συμµφώνως ó pios, μοι δοκεῖ μουσικὸς Ó τοιοῦτος εἷ-- 
νοῦς ein (D.) τοῖς ἀρίστοις λόγοις τὰ | ναι, ἁρμονίαν χαλλίστη» ἠρμοσμένος, 
δη τῇ γλὠσσῃ συνῳδὰ παρέχων, δίκην | οὗ λύραν οὐδὲ παιδιᾶς ὄργανα ! ἀλλὰ 
ἱόρας, ἀλλὰ μὴ ἄμουσα καὶ ἀσύμφω-- τῷ ὄντι ζῆν ἡρμοσμένς αὐτὸς αὐτοῦ 
να, ἐπὶ ydo τῷ κατήσασθαι κατὰ | τὸν βίον σύμφωνο» τοῖς λόγοις πρὸς 
ἀλήθειαν ἀγωνίξεσθαι δεῖ τὸ δίκαιο» | τὰ ἔργα. Το]. Π, 361, B. οὗ δοκεῖν, ἀλλ 
ἀσκεῖν, καὶ o)x ἐπὶ τῷ δοκεῖν 4, χω- | εἶναι ἆγαν ὃν ἐθέλοντα, VII, 535, D. 
λῶς ἐπιβαίνοντα σοφίας "ο. καὶ πρὸς φιλοπονίᾳ οὐ χωλὸν δεῖ εἶναι τὸν awó- 
ὀόξαν μᾶλλον 7 πρὸς ἀλήθειαν ἁμιλ- pevov. Epin. 981, Α. τῶν µεγίστων σο-- 


λώμενον "E moó39voo xai προσχήματα φίας ... ὀρδότατα ἐπιβαίνειν ᾿ἡμᾶς. 
xai πᾶσαν ὑποδυσάμενον τῆς υποκρί- | Pol. II, 365, C. πρόθυρα .. καὶ σχήμα .. 
σεως τὴν σχευήν *", σκιαγραφίαν ἀρετῆς περιγραπετέογ. 

P. 564, A. 4 πῶς, ὦ «ἀὐξένειε " ἔφην Crat. 386, B. Z9. Πῶς οὖν τοῦτο τί-- 
ἐγώ, σὺ ταῖτα τίθεσαι **; καὶ óc. ἄπε- | Jecor; do ὧδε -- —; EPM. Ἔμοιγε 


xoívorto, Οὕτως καδάπερ καὶ cv. (B.) | δοκεῖ οὕτως. Pol. X, 600, E. Οὐκοῦν τι-- 
Οὐκοῦν πάντας τών ἑτεροδόξων τοὺς | δῶμεν .... πάντας τοὺς ποιητικοὺς µι- 
σοφιστᾶς μιμητὰς εἰδώλων ἀληδείας μητὰς εἰδώλων ἀρετῆς εἶναι TT τῆς δὲ 
εἶναι λέγωμε»ν, ἀλήθειαν μὴ γινώσκο»-- ἀληθείας οὐχ ἄπτεσθαε; ἀλλ ὥςπερ vOv 
τας, καθ περ ζωγράφους; xai γὰρ οὗ-- | δὴ ἐλέγομεν, ὁ ζωγράφος σκυτοτόμον 
τοι μιμεῖσθαι μὲν »αυπηγοὺς καὶ πλοῖα ποιήσει δοκοῦντα εἶναε, (601, A.) αὐτός 
καὶ κυβερνήτας ἐπιχειροῦσε, νανπηγεῖν | τε ovx ἐπαίων περὶ σκντοτομίας καὶ 
καὶ κυβερνᾶν o) γινώσκοντες *"*. οὐκοῦν ' τοῖς μὴ ἐπαΐουσιν, ἐκ τῶν χρωμάτων 





468 lmitationem Joci ex Plat. Lach. p. 188, D. indicavi annot. 158. Sententiam Platonicam de 
concentu factorum et verborum etiam alii scriptores celebrant, laudati ab Heusdio Spec. Crit. p. 122 
sq. Adde Clem. Alex. Paedag. I, p. 158. Zu ας ἁρμοσαμένους χρὴ σφᾶς αὐτοὺς πρὸς τὸν παιδαγω-. 
yov σύμφωνον τὸν λόγον ποιησαµένους τοῖς ἔργοις τῷ ὄντι ζην. Ceterum i^ ante ἡρμοσμένων 
cod. Ven. male omittit; nec melius idem ἐπὲ pro εἴη. 

409 Praeter locum ex Pol.II. p. 365, C. allatum conf. Gorg. p. 527, C. παντὸς μᾶλλον ἀνδρὲ 

ελετητέον οὐ τὸ δοχεῖν εἶναι ἀγαθον, dÀid τὸ εἶναι. Vid. Stallbaum. ad Pol. l. c. et Ast. Annott.. 
In Gorg. p. 475. Ceterum insolità structurá ἀγωνίεσθαι, studere, h.l. cum infinitivo (ἀσκεῖν) 
copulatur; nam alia est, de qua extremà annot. 11 dixi, vis verbi ἀγωνίζεσθαι cum infinitivo co- 
ulati. 

í 470 Ἐπιβαίνειν cum genit. h.l. est aggredi, suscipere, qua vi verbum ap. Plat. uno 
Epinomidis loco eit. positum est. Noster ap. Phot. cod. 294. p. 298, a, 5. 6. διά πίστεως . . ἔπιβαί- 
vouty. ἔτι ἀτρανοτάτῳ λογισμῷ τὰ ἐχεῖ πράγµατα κατοπτεύο»τες, ubi ad ἐπιβαίνομεν ex seqq. in- 
telligendum τῶν ἐχεῖ πραγμάτων.  Rarissimum adverbium χωλωῶς Lexicis adiiciatur; h.l. sensu 
translato est i, q. imperfecte. Longe frequentior est usus translatus adiectivi χωλός, mancus, 
imperfectus, quo Plato Pol. l. c. et alibi utitur. Vid. annot. 225. 

471 Edd. Basil. et Petav. male ἀωμιλλώμενον πρόθυρα, virgulà post πρόθυρα posità, Mul- 
λώμενον recte Oehler. et Dindorf, quorum ille virgulà ànte πρόθυρα distinxit, hic verba xci πρὸς 
ὀόξαν — --- τὴν σχευἠν uno tenore scripsit. Prior ratio una vera est. De verbis πρὸς δόξαν µ. 
πρ. GÀ. ἁμιλλώμενον vid. annot. 60 (ubi mendosum ἁμιλλᾶσθαι notavi) εἰ 465. 

472 Verba πρόθυρα . . ὑποδυσάμενον (ἀποδυσάμενον male cod. Ven.) sic sunt vertenda: ex- 
lerno ornatu (sapientiae) induti. Metaphora vocis πρὀθυρον sumta est ex Plat. Pol. |. c., ubi 
vid. Ast. Comment. p. 400 sq., Stallbaum. et Schneider. Πρόσχημα, decora species, fere idem 
est, quod σχἥμα l.c. ap. Plat., qui nomen πρόσχημα eadem vi posuit Ρο]. VI, p. 495, C., id quod 
Schneider. p. 135, a. bene advertit, Vid. Animadv. in Basil. I, p. 57. 

473 Vulgo: g πῶς, ὠ -«ὐξέντιε, ἔφην ἐγώ, col ταῦτα τίθεσδαι; Petavio nonnihil post coé 


. deesse visum. Oehlerus: 5 πῶς, ὦ «4ὐξέντιε; ἔφην ἐγὼ col ταὐτὰ τίθεσθαι. Dindorfius in vul- 


gata adquievit lectione, quam codd. RUM et Rhedig. exhibent, Ego vero recepi emendationem, . 
in Symbol. in Epiph. p.46 commendatam, quam Gatakerus, ab Oehlero laudatus, Adv. Misc. Posth. 
eap. 90, p. 805 proposuit. Confer Platonis locum παράλληλον Crat. p. 986, B. Ceterum. τίθεσθαι, . 
8latuere, censere, quod p. 565, C. recurrit, Platoni usitatum, — Vid. Ast. Lex. Plat. T. IIT, p. 385 
sq. Mox ἀπεκρένετο cod. Ven. male; ,conf. annot 516. 

474 Haec omnia: Οὐκοῦν (Οὐκ οὖν male cod. Ven.) — — — οὗ JJ x OVES , ingeniosa imi- 
lalióne expressa sunt ex Plat. Pol. X, p. 600, E., ubi Ροξίας Vini εἰδώλων ἀρετῆς esse dicuntur, 
quippe virtutis imagines imitando exhibentes (id enim sibi vult vox µιµητής, de qua vid. Ast. Com- 
ment. in Plat. Pol. p. 421), et cum pictoribus comparantur, qui, licet sutrinae imperiti, tamen su- 
lores repraesentent. Platonis verba de poétis Noster ad sophistas haereticorum transtulit, sutoribus 
fabros navales et gubernatores substituit. Atque hoc emblema: Platonicum Nostro suffuratus est 
Pseudo - Origenes Dial. c. Marc. V. p. 131 ed. Wetsten. οἱ τοιχογράφοι ναυπηγοὺς καὶ κυβερνήτας 
χαὶ πελαγίους πλωτῆρας ζωγραφοῦντες ναυπηγεῖν x«i χυβερνᾶν οὐκ ἴσασι. Institutam similitudinem 
Methodius his verbis pertexit: Οὐκοῦν ἀποξέοντες --- — — x«l οὗ πλοίου; quae nonnihil coloris 
waxerunt ex Plat, Ρο]. X, p. 508, B. Ex Platonis loco priore ap. Method. primum πάντας pro vulg. 
πάντως, deinde λέγωμεν. pro vulg. λέγομεν reposui. Utramque lectionem, a me propositam Symb. 
in Epiph. p. 46, cod. Ven. confirmat. Ceterum οὐ uh vulg. μὴ cod. Ven. in verbis μή γινώσκον- 
ttc, unde Dindorf. 0U γινώσκοντες, quod recepi. Oehlerus eam scripturae discrepantiam in prae- 
gressis μὴ γινώσχοντας annotavit, collationis errore, ut videtur. Ceterum de reponenda post ζω- 
γράφους interrogationis nota monui Symb. in Epiph. p. 46. 





80 


ἀποξέοντες Φέλεις *5 τὰ χρώματα πεί- 
Jeu» αὐτών và Φαυμάζοντα τὼς τοι-- 
αύτας γραφὰς παιδία ὅτι οὔτε τὸ πλοῖ-- 
ov "* πλοϊὀν ἐστιν οὔτε ὃ κυβερνήτης 


κυβερνήτης, ἀλλὼ τοῖχος ἔξωφεν πρὸς . 


τέρψιν χρώµασι καὶ γραφαῖς κεκοσµη-- ᾿ 
: πέχτογα καὶ πὸ θωύεν ἐπιδεικνὺς ἔξα-- 


μένος, καὶ τί μεμηταὶ (C.) μὲν εἰδώλου 
πλοίου καὶ κυβερνήτου οἱ δηµιουργή-- 
ααντές εἶσιν ἀπὸ τῶν χρωμάτων ταῦτα, 
καὶ οὐ πλοίου; ἸΜακρὸν vo" ἀκοῦσαι 
ποθοῦντι τὸ προοίµιο». ᾽«λλ ὠφέλι- 
pov, ἔφην, à ἄριστε "*. τὰ γὰρ ἀπὸ 
τῶν Φεοπνεύστων γραφῶν “ ῥήματα, 
oic ἐπιχρωματίζοντες 3) ποικίλλουσιν 
ἑαυτῶν πρὸς ἀπάτη» οὗτοι τὴ» δόξα», 
δικαιοσύνη» αὐθαδὼς καὶ ἀλήθδειαν 
ὀνομάζοντες, οὗ γινώσκοντες ὅλως ὃι-- 
καιοσύνη», εἴ τις ἀφέλοιτο, πόσον οἴει 
γυμνωθέντας αὐτοὺς τῶν τοιούτων ὀνο-- 
μµάτων χλευασύφήσεσθαι * ; Πάνυ πολύ, 
ἔφη. Πότερον οὖν, à (D.) «ὐξέντιε, ἦν 
δ᾽ ἐγώ 4", σὺ βούλει ταύτης ἠγεμονεύειν 
τῆς 0000, f ἐγὼ ἠγῶμαι; díxotoc , ἔφη, 
σὺ ἡγεῖσφαι. σὺ γὰρ καὶ κατάρχεις τοῦ 
λόγου. 

P. 564, D. ἐλέγετο ... 2 ψυχὴ τὸ σώμα 
διὰ τὴν παράβασιν ὃ περικείµεῦα τοῦτο 


ΠΕΡΙ ANAZTAZSE2O02. 


δὲ καὶ σχηµάεων ὠφεωροῦσε; X, 598, B. 
ὃ ζωγράφος ... ζωγραφήσει ἡμῖν σκυ-- 
τοτόµον, τέχτονα, τοὺς (C.) ἄλλους δη- 
μιουργούς, περὶ οὐδενὸς τούτων ἐπαϊῖων 
τῶν τεχνών. ἆλλ ὅμως παϊδάς τε καὶ 
ἄφρονας ἀνθρώπους ... γράψας ἂν 


πατῷ ἂν τῷ δοκεῖν ὡς ἆληθῶς τέκτονα 
εἶναι. 

Pol. IV, 432, E. Μακρό», ἔφη, τὸ 
προοίµιον τῷ ἐπιθυμοῦντι dxobccot. 

Pol. X, 601, A. τὸν ποιητικὸν φῄσο- 
μεν χρωμαί ἄττα ἑκάστων τῶν τεχνῶν 
τοῖς ὀνόμασι καὶ ῥήμασιν ἐπεχρωματί- 
ζειν αὐτὸν οὖκ ἑπαϊοντα ἆλλ 94 μιμεῖ- 
σόαι —. (B.) — γυµνωύέντα .. τῶν τῇς 
µουσικῆς χρωμάτων τὰ τῶν ποιητῶ», 
αὐτὸ ἐφ᾽ αὐτῶν λεγόμενα, οἶμαί σε εἷ-- 
δέναι οἷα φαίνεται. 


Protag. 351, E. Πότερον οὗ», ἦν δ' 
ἐγώ, σὺ βούλει ἡγεμονεύει» τῆς Oxé- 
ψεως, 5? ἐγὼ ἠγώμαι; «4{ίκαιος, ἔφη, σὺ 
πο η σὺ γὰρ καὶ κατάρχεις τοῦ 
όγου. 
Phaedr. 250, C. ἀπαθεῖς κακών», 000 
ἡμᾶς ἐν ὑστέρῳ χρόνῳ ὑπέμενεν, ... κα- 


479 Ne quis forte εἰ θέλεις scribendum opinetur ex usu loquendi Platonico, de quo Ast. Lex. 


Plat. T. I, p. 505: Φέλεις h.l. insolentius usurpatur ad exemplum vocis βούλει, a Platone interdum 
cum coniunctivo praes. positae. "Vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 3590, et conf. infra p. 664, D. — βού- 
λει .. ἐγὼ ἡγῶμαι (vulg. ἠγήσομαι); Cod. Ven. male ὅσα tic pro θέλεις et deinde αὐτῷ pro αὐτῶν. 
* | 476 Τὸ πλοῖον Tovro Dindorf. cum cod. Ven. Sed pronomine h.l. non magis opus est, quam 
in seqq. οὔτε ὁ κυβερνήτης κυβερνήτης. Mox post χεχοσµημµένος in edd. Basil. et Petav. puncto, 
deinde post πλοίου in ed. Basil. rursus puncto, in ed. Petav. peius etiam virgula distinguitur. At- 
qui priore loco virgulam, posteriore interrogationis notam ponendam esse bene vidit Gatakerus, ab 
Oehlero laudatus, Adv. Misc. Posth. cap. 36. p. 805, quem Oehlerus et Dindorfius secuti sunt. 

477 Τὸ edd. Basil. et Petav.: τῷ Oehler., auctore Gatakero Adv. Misc. Posth. cap. 30. p. 805, 
ubi comparatur Plato Pol. l. c. Atque ita cod. Ven. et ex eo Dindorf. Sed praeterea post προοί- 
4:0» puncto, non virgula, ut fit vulgo, distingui et 14AÀ€ scribi oportere Symbol. in Epiphan. 
p. 46 docui. Quamquam, si quaeris, praestat 4λλ’, quod reposui. Hiatum, qui vulg. lectioni ἄλλα 
ὠφέλιμον inest, Dindorf., cod. Ven. secutus, sustulit. Vid. annot. 501. Ceterum proverbium: 
uexgóy — — τὸ προοίµιον, in vulgus minus notum est, neque exstat in magna proverbiorum col- 
lectione, Francofurti a. MDCLXX. edita. 

478 ᾿Ω ἄριστε, ut ὦ βέλτιστε (conf. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 344), Platoni usitatum est in blanda 
appellatione. "Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 277. Crasis, quae in formula ὦ ἀγαθὲ (ὠγαθὲ) pariter 
usurpata constans est (conf. annot. 521), in ὦ ἄριστε (ώριστε) rarius cernitur. — Vid. Stallbaum. ad 
Plat. Menon. p. 77, B. 

479 Γραμμάτων cod. Ven. et Dindorf. Sed libri sacri γραφαὲἑ non minus recte quam ypau- 
µατα vocantur. "Vid. Scehleusner. Lex. in N. Test. T. ], p. 545. et p. 543. Quo accedit, quod dictio 
Φεόπνευστος γραφή sumta est ex 2 Tim. 3, 16. 

480 Quae verbis τὰ γὰρ ἀπὸ τῶν 9tonv. γρ. ῥήαατα — -----χλευασθήσεσθαι; inest imitatio 
loci ex Plat. Pol, X. p. 601, A. B. allati, se prodit verbo ἐπιχρωματίειν, inducere (colorem), 
quod hoc uno loco ap. Plat. reperitur. Pergit autem Ἡ. |. Methodius in iis, quae Plato de po&tis 
dixit, ad haereticos transferendis. Conf. annot. 474. De proximo ποικέλλειν vid. annot. 462. 

481 Praestabat dicere: πόσον (ποσὸν male cod. Ven.), oitt, γυμνωθέντες τῶν τοιούτων ὀνο- 
uctor χλευασθήσονται; siquidem οἴει et οἴεσθε orationis animandae causa interponi solent. Plato 
Symp. p. 216, D. ἔνδοῦεν δὲ ἀνοιχθεὶς πόσης, οἴεσδε, γέωει .. σωφροσύνης; ubi vid. Stallbaum. 

482 Vulgo: ἦν δὲ ἐγώ, deinde ἠγήσομαι et δίκαιον .. coi ἡγεῖσθαι, quae ego in Symbol, in 
Epiph. p. 46 ex Protag. l. c. emendavi. Ἡγῶώμαι et díxeioc ... σὺ ἡγεῖσθαι etiam Dindorf., relicto 
tamen deformi hiatu d δὲ ἐγώ, quem Methodius, sollers Platonis imitator, vix admisit, quum 
Plato (vid. Ast. Lex. Plat. T. Hl, p, 94) ἦν δ᾽ ἐγώ, ut ἦ δ᾽ óc, constanter dixerit. Conf. annot. 
902. ἩΗγώμαι (ἤγωμαι cod, Ven.) ex praegresso βούλει pendet. Vid. annot. 475. Quod vulgo 
scribi solebat díxaiov .. coi ἡγεῖσθαι, soloecum est. Ferri poterat díxouov .. σὲ ἡγεῖσθαι, neutro 
ὀίκαιον, par est, cum accus. et infinit. posito. "Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 532. Sed in mani 
festa imitatione loci ex Protag. praestat scribere díxewoc .. σὺ ἡγεῖσθαι (δίκαιος cod. Ven., omissis 
σὺ ἡγεῖσθαι), praesertim quum haec structura, non illa prior in secunda persona Platoni usiiaia 
sit. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 533. De omisso & Stallbaumius ad Prot. l. c. monuit. Postremo 
καὶ γὰρ καί, ut est ap. Plat. Prot. l. c., cod. Ven. et Dindorf.; vulgo: xai γάρ. 











ΠΕΡΙ A4NASTASEO3. 81 


dvetAgqévat ** xoóvostc τοῖς dvo χωρὶς 
αὐτοῦ µακαρίως διάξασα *. τοὺς γὰρ 
δερματίνους εἶναι χιτὠώνας σώματα *5, 
eic ἃ (565, A.) ἐνεῖρχθαι ** συνέβη τὰς 
ψυχάς, δίκην ὅπως ὧν ἔδρασαν νεκρο- 
φοροῦσαι παράσχωσιν 9; 


P. 565, A. ἀλλ ἴθι ὑπόμνησο», àdv 
τί σοι φαίνωμαι μὴ ueprnpévoc **. 


Φαροὶ ὄντες καὶ ἀσήμαντοι τούτου ὃ 
νὺν σῶμα περεφέροντες ὀνομάζομε», 
ὀστρέου τρόπον δεδεσµευµένοι. —Crat. 
400, C. σῆμά τινές φασιν αὐτὸ εἶναι 
τῆς ψυχῆς, ὡς τεδαμμένης àv τῷ νῦν 
παρόντι —. δοκοῦσι μέντοι µοι µαλι- 
στα Φέσθαι οἱ ἁμφὶ Ορφέα τοῦτο τὸ 
ὄνομα, ὡς δίκην διδούσης τῆς ψυχῆς ---. 

Phaed. 91, C. πρὠτόν µε ὑπομνή-- 
σατε ἃ ἐλέγετε, ἑὼν μὴ φαίνωµαι µε- 


| μνηµένος. 


P. 565, A. Τί δέ **; οὐχὶ xoi τοῦτο | Phaed. 65, A. πότερον ἐμπόδιον τὸ 





483 Verba audacius transposita sic sunt explicanda: τὸ σῶμα τοῦτο, ὃ περιχείµεθα διά τὴν 
περάβασιν», ἀνειληφέναι. Τὸ σώμα τοῦτο est corpus hoc, ut ait Cicero Somn. Scip. 8. Corpori 
demonstrando τοῦτο item servit ap, Plat. Phaedr. l. c. Vid. Symbol. in Epiphan. p. 57, ubi de tra- 
iectione pronominis simul egi. Verbo περικεῖσθαι inest similitudo ab amictu petita. "Vid. aunot. 
lib. Eadem in re Plato Phaedr. |. c. verbum περιφέρειν, ab ostreae testa translatum, usurpavit. 
Verba διὰ τὴν παράβασιν adiiciuntur ex Origenis sententia, qui animae παράβασιν eiusdem χαταβά- 
σε puniri statuebat. 

484 Quaenam illa animarum ante hanc vitam beatitudo fuerit, Plato docet Phaedr. p.250, B. C., 
quo Origenes respicit. | 

489 Vid. annot. 115. 

486 Cum translato ἐνείργειν confer simile εἰργμοῦ ap. Plat. Phaed. p. 82, E. ὥςπερ ὃν εἰργμοῦ 
di τούτου (τοῦ σώματος) σκοπεῖσθαι τὰ ὄντα. Εἰρκτή, carcer, de corpore usurpatur Axioch. 
p.370, D. et ab Origenis sectatore ap. Method. p. 569, C., cui adversatur Methodius ibid. et p. 540, C. 
οὐ δύναται τὸ σῶμα δεσμὸς xai εἰρχτή νομµίζεσθαι. Eodem pertinet, quod Origenis sectator ap. 
Method. p. 507, D. corpus δεσμό», φυλακὴν et πέδας vocat. Quem contra Methodius p. 507, D. — 
p. 540, B. 570, A. 571, A. B. C. 576, ^. docet, corpus his nominibus immerito nuncupari. .4εσιὸς 
tamen, Φεσωωτήριον, δεῖν, δεσµεύειν, alia id genus a Platone eandem in sententiam usurpari so- 
lent. Conf. modo Phaed,. p.607, D. ἐκλυομένην (τὴν ψυχή») ὥςπερ ix δεσμῶν ix τοῦ σώματος. et 
Phaedr. loco e regione posito, ad quem vid. Ast. Annott. p. 443, qui eum locum in Lex. Plat. T. 1, 
p.439, v. δεσµεύω, neglexit. Idem sibi vult vocis dÉuec  δεσμὸς repetitae originatio, quam am- 
plexus est Origenes, ideo reprehensus ab Epiphanio p. 527, D. Vid. Symbol. in Epiphan. p.44. 
Ceterum. φυλακῆς nomen, quo Origenista ap. Method. p.567, D. corpus notat, in hoc argumento : 
ap. Plat. non exstat; respondet ei tamen φρουρὰ Phaed. p.62, B. Vid. Ast. Annott. in Phaed. 
p. 618 sq. et Symbol. in Epiphan. p. 23. | | 

487 Conf. p. 560, A. deco» αὐτῇ τὸ σῶμα δεδόσθαι τιµωρόὀν: ὅῇθ, D., ubi vid. annot. 631: 
075,B. τὰ γὰρ δὴ σώματα κατασχευάζουσιν αὐταῖς ὕστερον ἐπὲ τιµωρίᾳ, διὰ τὸ πρὸ σώματος 
αὐτᾶς ἠωαρτηκχέναι: 570, A. διά τὸ πρὸ σώματος αὐτὴν (τὴν ψυχήν) ἁμαρτήσασαν ὡς εἲς κατά- 
χρισιν καὶ καταθίκην eic τὸ σῶμα ἐμβιβάζεσθαι καθ ὑμας, quorum in proximis corpus βασα- 
νιότήριον» τῆς ψυχῆς ex Origenis sententia vocatur. Animas hac vita poenas peccatorum vitae ante 
actae luere, sive luendorum scelerum causa homines nasci, ut ait Cicero ap. Lactant. III, 
18. et ap. Augustin. Contra Julian. Pelag. IV, 15, cum Orphicis et Pythagoreis Empedocles et Plato 
docuerunt, quos Origenes secutus est. De Platone conf. Crat. l.c. ὥς díxgv διδούσης τῆς ψυχῆς, ὧν 
δὴ ἕνεχα Ófdwc:, et post paulo ἕως ἂν ἐκτίσῃ τὰ óqtiloutva. Inde Palladae Epigr. CXXXI. v.2. cor- 
pus est χόλασις βασάνων. Plura dedi in Symbol. in Epiphan. p. 44. Quum vero poena animae luenda 
plerumque vinculorum et carceris imagine exprimatur (vid. annot. 486 et conf. Crat. l. c. τοῦτον δὲ 
περίβολον ἔχειν, ἵνα σώζηται, δεσµωτηρίου εἰκόνα), h.l. adiecta voce véxgoqopo)c« alia imago 
instituitur animaque ita puniri fingitur, ut corpus, quod per se inanimum est, tanquam cadaver 
sustentare cogatur. ld enim sibi vult »exogoqogtiv, quod attigi annot. 115. Apposite Epictet. ap. 
Marc. Antonin. IV, 41. ψυχάριον εἰ βαστάζον vexgóv, ubi vid. Gataker. Neque multum differt Ari- 
stotelis sententia, quam refert Cicero ap. Augustin. Contra Julian. Pelag. |. c.: ,, nostros animos 
cum'corporibus copulatos, ut vivos cum mortuis esse coniunctos. * Alii animam 
in eorpore tanquam sepulcro poenae causa inclusam finxerunt et σώμα quasi quoddam ozu« esse 
voluerunt, qua de originatione, ab Origene adoptata, sed a Methodio p. 567, D. reprobata, conf. 
Plat. Crat. l. c. et Gorg. p. 493, A., ubi vid. Ast. Annott. p. 311. Adde Boissonad. ad Aen. Gaz. 
p.170. 256. meque annot. in Eliam Cret. col. 820 (5). Ceterum male cod. Ven. ὁπόσων pro ὅπως 
ὦν et παράσχουσιν pro παράσχωσιν. Ὅπως postponitur, ut p. 565, B. Itaque non fuit, cur Din- 
dorf. Annot. p. 772. ὀίκην ὁπόσων — παρασχούσας coniiceret. | | 

4968 Edd. Bas. et Ρείαν. ἀλλ εἲς ὑπόμγνησιν, ἐἑάν τές σοι φαένομαι uy u. Petavius con- 
lect: dy; sig ὑπόμνησιν, idv τί σοι φ. ux u., quas coniecturas, Gatakero Adv. Misc. Posth. 
cap. 36 probatas, Oehlerus recepit, apud quem tamen typographi errore τές σοι exstat. Ego dAX 
ὑπόμνησον, deleto εἲς, praeterea φαένωμαιε, quod ratio grammatica flagitat, scribi iussi Symbol. 
in Épiphan. p. 46 sq. Conf. locum ex Phaed. p. 91, C., qui Nostro obversatus est. "Yztóuv5oór µε 
ap. Plat. aliquoties reperitur. Vid. Ast. Lex. Plat. T.IlI, p.456 sq. "Yztóuvgcov et φαίνωμαι 
recte cod. Ven. (qui tamen 457 male omittit) et ex eo Dindorf.; sed melius etiam idem cum eodem 
codice: ἀλλ’. [94 ὑπόμνησον. Conf. annot. 101. 2421A& cum imperativo, ut h.l. cum 29v, est iam, 
quin.:. Conf. Plat. Phaedr. p. 228, E. ἀλλ᾽ i94 δείκνυε, et Method. locis nonnullis, quos annot. 101. 
attuli, . | | 

489 Τί δὲ o)yl male edd. Bas. et Petav., quarum prior haec usque ad verba σώμα λήψεσθαι 
ita distinguit: rí δὲ οὐχὲ — προςβολᾶς. ἔτι τε — σώματος. ἐπειδήπερ — γίνεται. ἄνευ --- ψυχἠν. 


- z&à γνώσιν παρελθεῖν, et ibi annot. 534. 


82 | ΠΕΡΙ 4NAZT.A2EQ2. 


à» τοῖς ἑξῆς ἐλέγετο πολλαχῶς ὑπὸ cov, | σῶμα 9 oU, ἐάν εις cel. 60, B. µυρίας 
ὡς ἐμποδὼν πρὸς τὴν κατάληψιν ἡμῖν | .. ἡμῖν ἀσχολίας παρέχει τὸ σῶμα Oui 
τὸ σῶμα τών ὄντως ὄντων καὶ γνῶσιν | τὴν ἀναγκαίαν τροφή». ἔτι δὲ y τινες 
διὰ τὰς πρὸς τὸ κοσμεῖν ἀσχολίας αὐτὸ | νὀσοι προσπέσωσιν (0.), ἐμποδίζουσιν 
καὶ Φεραπεύει» γίγνεται καὶ τὰς ἄλλας | ἡμῖν τὴν τοῦ ὄντος ὡήρα». — (D.) — 
τὼς περὶ fü)» ἐπιθυμίαν τῆς γαστρὸς | τὰ δὲ χρήµατα ἀναγκαζόμεθα κτᾶσθαι 
προςβολάς 9, ἔτι τε βλασφημιῶν (B. | διὰ τὸ σῶμα, δουλεύοντες τῇ τούτου 
καὶ παντοίων αἴτιον ἁμαρτημάώτων *', | Φεραπείᾳ' καὶ ἐκ τούτου ἀσχολίαν ἄγο- 
διὼ τὸ μὴ δύνασθαι καθ ἑαυτὴν δίχα | µε» φιλοσοφίας πέρι —. 61,0. $ ye 
σώματος 040c ἁἅμαρτῆσαι ψυχἠν *** καὶ | ἀποδημία ἤ νῦν ἐμοὶ προςτεταγµένη, 
διὰ τοῦτο μετὰ τὴν ἐντεύθεν ἀποδη- | 91, A. τῶν .. xaxov vov ἀνθρωπείων 
μίαν 95 ἑἐχτὸς ἁμαρτήματος “" ὅπως | ἀπηλλαγμένῃ. lbid. ὡς ἆληθώς τὸν Λοι-- 
ἔσοιτο καὶ παρακοῆς ἓν τοῖς οὐρανοῖς, | πὸν χρόνον μετὰ Φεὼν διάγουσα. 61, A. 
ἔνθα καὶ τὰς διατριβὰς ἕδει μετ τῶν édv ὅτι μάλιστα μηδὲν ὁμιλῶώμεν τῷ 
ἀγγέλων 3, ἐλευθέραν αὐτὴν καὶ γυμνὴν | σώματε μηδὲ κοινωνώμεν .., μηδὲ ἆνα- 
χοῆναι διαμεῖγαι σώματος, ἐπειδήπερ | πιμπλώμεύα τῆς τούτου φύσεως, ἀλλὰ 
τὸ σῶμα τοῦ χραίνεσθαι τοῦτο καὶ | καΦθαρεύωμεν Gm αὐτοῦ —. καὶ οὕτω 
ἅμαρτάνειν παραίτιον αὐτῇ καὶ συνερ- | μὲν καθαροὶ ἀἁπαλλαττόμενοι τῆς τοῦ 
γὸν γίγνεται -'  ἄνευ γὰρ σώματος ! σώματος ἀφροσύνης ... μετὰ τοιούτων.. 





ὅθεν λήψεσθαι. Petavius: Tí δὲ ovy — ἁμαρτημάτων' διᾷ τὸ — σώματος; ἐπειδήπερ cet, ut in 
ed. Basil. Oehlerus: τέ dé, οὐχὲ — γένεται; cet. ut vulgo. Paulo melius Dindorfius: τέ δέ; οὐχὶ --- 
γίνεται; cet. ut vulgo. Ego distinxi, sicut distingui iussi in Symbol. in Epiphan. p. 47. Tum h.l. 
tum p. 505, C. 507, ^4. 508, B. τέ δέ; vulgo nulla interpunctione aut nonnisi apposita virgula scribi- 
tur, quae errata in Symbol. in Epiphan. p. 47. 48 correxi. Dindorfius p. 565, C. et p. 568, B. recte: 
τέ δέ; Nimirum aliud est τέ δὲ —; in suspensa interrogatione, de qua vid. annot. 424, aliud τέ δέ; —; 
quo interrogator in disputando progrediens colloquentem attentum reddit ad subsequentem quae- 
stionem. 

490 In verbis ὡς ἐμποδὼν — — — τὴς γαστρὸς προςβολᾶς primum adverte ista: ὡς ἐμποδὼν 
πρὸς τὴν χατάληψιν ἡμῖν τὸ σῶμα τῶν ὄντως ὄντων καὶ γνῶσιν .. γέγνεται, quae fluxerunt ex iis 
quos comparavi locis in Phaed. p. 65, A. et p. 66, C. Conf. Method. p. 567, D. τὸ σώμα ... ἐμπο- 
δίζει ἡμῖν τὴν πρὸς τὸ κάλλιον ógurzv τῆς ψυχῆς, μὴ ἑῶν τῶν ὄντως ὄντων tig κατάληψιν ἡμᾶς 
Ἑμποδὼν γίγνεσθαι i. q. ἐμποδίζειν p. 567, D. Male ἐμ- 
ποδών ed. Bas., ἔμποδον cod. Ven., unde non fuit, cur Dindorf. Annot. p. 772 ἐμπόδιον coniiceret, 
quamquam ea vox auctore Platone Phaed. p. 605, A. in hoc argumento trita est. Vid. annot. 228. 
Κατάληψις, ut Lat. comprehensio, interdum, ut h.l. et p. 567, D., ad intellectum transfertur 
et cum voce γγῶσις copulatur. Vid. Prolegomm. in Jo. Glyc. De V. S. R. p. XXV sq.  Dictionem 
Platonicam τῷ ὄντως ὄντα, quae p. 507, D. recurrit, ibidem p. XXVI attigi, laudato Segario ad 
Clem. Alex. Q. D. S. p. 102 sq. Deinde illa: διά τὰς πρὸς τὸ xocutiv ἀσχολίας αὐτὸ καὶ θεραπεύει 
. καὶ τὰς ἄλλας τας περὶ την ἐπιθυμίαν τῆς γαστρὸς προςβολάς, ex comparatis locis in Phaedone 
p. 66, D. et B. repetenda sunt. De ἀσχολίᾳ philosophiae contraria vid, annot, 429 extr. -ἱ περὶ 
τὴν ἐπιδυμίαν τῆς γαστρὸς ztoocBole sunt impetus, qui in ventris cupiditate versantur. 
Vid. annot. 657. Ceterum γέγνεται pro vulg. γένεται cod. Ven., ut post paulo. Vid. annot. 496. 

491 Pro ἔτι τε cod. Ven. male εἴτε. De sententia conf. pro 567, D. ἀκολασίας καὶ πλάνης καὶ 
λύπης καὶ θυμοῦ xal συλλήβδην τῶν ἄλλων ἁπάντων εἶναι παραίτιον αὐτὸ κακῶν ἔφης, quo loco 
αἴτιον, quod hic exstat, in παραέτιον mutatum est, ut post paulo p. 565, B. τὸ σῶμα τοῦ .. ἁμαρ- 
τάνειν παραίτιον αὐτῇ .. γέγνεται, p. 500, A. παραίτιον etj παντοίων xaxov τὸ σῶμα γεγονέναι, 
εἰ 566, D. ἵνα ur παραίτιον τῇ ψυχῇ τοῦ ἁμαρτῆσαι γενηθῇ. Quae contra ita disputatur p. 908, A. 
οὗ δύναται κακίας ὑπαίτιον εἶναι νοµίζεσθαι τῇ ψυχῇ καὶ ἀδιχίας ἔτι, ἀλλὰ σωφροσύνης ἀντιστρό- 
φως καὶ παιδείας, p. 571, B. συναέτιον τὸ σῶμα καὶ κακῶν τῇ ψυχῇ καὶ ἀγαθῶν; οἱ ibid. ἀναίτιον 
τὸ σῶμα χαχίας ἐκ παντός. Contrariae sententiae Plato auctor extitit in Phaedone p. 66, C. eo loco, 
quei ad p. 567, D. comparavimus. Ceterum βλασφημίας Petavius non recte interpretatus est mà- 
ledicentiam in deum. Sunt potius h.l. βλασφηαίαι impie et futiliter dicta, hunc in 
sensum perperam accepta voce φλυαρία ap. Plat. Phaed. p. 60, C. eo loco, quem Nostro p.907,D. 


adposuimus. Τα vide Stallbaumium de usu vocis Platonico monentem ad Phaed. |. c. et ad Sym- 


pos. p. 211, E. 

492 Perperam cod. Ven. ὧν οὐ pro διὰ τὸ µή. Deinde vulgo τὴν ψυχή». Cod. Ven. et Din- 
dorf. φυχῆν recte; conf. quae post paulo sequuntur: ἄνευ γάρ σώματος ἀἁμήχανον ἁμαρτῆσαι ψυ- 
χήν. Arliculus ab universe dictis alienus est. 

493 Et nomen ἀποδημία, more Platonico ad mortem translatum (conf. Phaed, p. 67, C. |. c.) 
et dictionem Platonicam ή ἐντεῦθεν ἀποδηωμία illustravi annot. 318. 

494 Vulgo ἁμαρτημάτων. Melius Dindorf. cum cod. Ven. ἁμαρτήματος, quo peccatum un 
verse declaratur. Animam, nisi corpore liberatam, non vindicari a vitiis, Plato cum alibi docet 
tum Phaed. p. 81, A. 1l. c. Quamquam idem nos commonefacit, ut, si hac libertate frui velimus, 
iam in terris nosmet a vitiis liberos praestare studeamus. Quae res in hac ap. Method. dispul&- 
tione siletur. | 

495 Eodem in argumento dii commemorantur ap. Plat. Phaed. p. 81, A. l. c., pro quibus h.l. 
angeli substituuntur. Articulo, qui in verbis μετὸ vw» ἀγγέλων recte adest, ap. Plat. |. c. in ver 
bis uer« θεών facile caremus. Vid. Ast. Annott, in Phaed. p. 034. In proximis ἐλευδέρα et γυνἩ 
σώματος (ψυχή) dictiones sunt Platonicae. "Vid. annot. 645 et 619. . 

406 In cod. Ven. ἵνα ante ἐπειθήπερ. temere adiectum est. Idem cod, γίγνεται pro yívetat, 





HEPI ANAZTAZSEDE. 83 


ἀμήχανον ἁμαρτῆσαι ψυχή». θύεν ἵνα 
τὸν ἄπειρον ἀναμάρτητος”"'' αἰῶνα τη-- 
ρηδῇ, οὐκέτι τὸ ταλαντεῦον ** αὐτὴν 
ei; τὴν οφ θορὰν κάτω καὶ τὴν ἀδικίαν 
σώμα λήψεσθαε; (C.) ᾿«λλ ἑἐλέχδη καὶ 
τοῦτο 99. "Tí δέ 9"; καὶ χαλὼς σοι ταῦτο 
καὶ ὀρθώῶς, ἔφην, ἵἤγησαι Λλελέχθαι; 
Καὶ ví σοι, ἔφη, τοῦτο διαφέρει "ο, 
ἀλλὰ οὐκ ἐξελέγχεις τὸν λόγον; Οὐδέν, 
4» ὁ) ἐγώ **, ἀλλὰ δὲ ἃ εἴρηκας, ὅπως 
κ ολ νά 0 λόγος 5. Καλῶς καὶ 0p- 
Φώς, ἔφη. Καλῶς δέ σοι δοκεῖ τίθε-- 
σθαι καὶ 0pJuc. ὃ 5 ἑαυτῷ τἀναντία 
λέγων καὶ ἀσύμφωνα: m όπωςστι-- 
οὖν 95, ᾽4μούσως γὰρ οὕτως ^ σοι φαί-- 


ἐσόμεθα —. 81, 0. ἐμβριθφὲς .. τοῦτο . 
(τὸ σωματοειδές) οἴἵεσδαι χρὴ εἶναι καὶ 
Beo)? —: ὃ δὴ καὶ ἔχουυσα $4 τοιαύτη 
φυχὴ βαρύνεται —. Phaedr. 247, B. βρί-- 
9e .. ὁ τῆς κάκης ἵππος [μετέχων], ἐπὶ 
τὴν γῆν ῥέπων τε καὶ βαρύνων. Ρο]. ], 
349, A. Τί δέ σοε, ἔφη, τοῦτο διαφέ-- 
pst, etre pot δοκεῖ εἴτε ur, ἀλλ οὐ τὸν 
λόγον ἐλέγχεις: Οὐδέν, ἦν 0^ ἐγώ» ἆλ-- 
λὰ τόδε µοι πειρώ ... ἀποκρίνασθαι cet. 
Prot. 333, C. τὸν .. λόγον ἔγωγε μάλι-- 
στα ἐξετάζω. Gorg. 482, C. ἐμὲ ἐμαυτῷ 
ἀσύμφωνον εἶναι καὶ ἑναντία λέγειν. 
Hipp. Mai. 292, C. ὃσεις .. οὕτως ἁμού-- 
σως πολὺ ἀπῆῇσας ἀπὸ τοῦ ἐρωτήματος. 








rete, ut mihi videtur. "Vid. annot. 563. Quod anima corpore contaminari dicitur, Platonis haec. 
est sententia in Phaed. loco ex p. 07, A. allato, ubi ἀναπέμπλασθαι idem valet, quod h.l. χραί- 
νισθαε, quemadmodum ἀνάπλεως est contaminatus p. 83, D. τοῦ σώματος ἀναπλέα. Vid. Ruhn- 
ken ad Tim. Lex. Voc. Plat. p. 30 sq. De verbis τὸ σῶμα τοῦ .. ἁμαρτάνειν» παραίτιον αὐτῇ .. 
γήνεται vid. annot. 491. «Συνεργὸς in peiorem partem, ut: h.]l., accipitur p. 569, B. C. D. 570, A. 
ldem valet de verbo συνεργεῖν p.509, D.  Ancipiti significatione συνεργὸς ponitur p.969, C., uti 
συνεργεῖν p. 571, B. Alias συνεργὸς et cvvtoytiv fere in meliorem partem accipiuntur. Vid. Ast. 
Lex, Plat. T.1II, p. 326. Ceterum de pronomine in verbis τὸ σῶμα .. τοῦτο traiecto vid. annot. 488. 

497 ᾿4ναμάρτητος Platoni est ab errore vacuus (vid. Ast. Lex. Plat, T. I, p. 151); hoc loco 
declarat liberum a delictis. 

408 Ταλαντεύειν, inclinare, deprimere, idem valet, quod βρέθειν ap. Plat. Phaedr. |. c., 
de quo vid. annot. 334. Ταλαντεύουσαν pro λάμπουσαν Hesychio v. βρίΦουσα» probabili coniectura 
reddidit Th. Mangeius ad Philon. T. II, p. 115. 

499 14 ÀÀ' ἐλέχθη cod. Ven. pro vulg. ἐλέχδη. 
quod Dindorfius recte fecit, siquidem da in responsione est affirmantis. 
T.I, p. 100 et supra annot. 353. 

5000 T£ δὲ —; edd. Bas. et Pet. Τέ δέ, —; Oehler., commemorata Gatakeri coniectura, Τέ 
δή, —; legentis Adv. Misc. Posth. cap. 30. Recte vero Dindorf. Τέ δέ; —; Vid. annot. 489. 

901 «Φιαφέρειν, ut vulgo scribitur, codd. Ven. et Rhedig., teste Oehlero, qui hanc lectionem 
retinuit. Quod Petavius dubitanter coniecit διαφέρει, probavit Gataker. l1. c., ab Oehlero laudatus, 
εἰ recepit Dindorf. Quam lectionem, a me commendatam in Symbol. in Epiphan. p. 47, confirmat 
Plato Pol. loco παραλλήλῳ. «ιαφέρει, interest, refert, Platoni usitatum est. "Vid. Ast. Lex. 
Plat. T. I, p. 510. Dein vulgo ἐλέγξῃς. Cod. Ven. ἐξελέγξεις, quod Oehler. recepit, vel potius 
ἐξελέγχεις, quod ego in Symbol. in Epiph. p. 47. commendavi; reposuit Dindorf. Simplex ἐλέγχειν 
. ap. Plat. Pol. |. c. Methodius recte interpretatus est ἐξελέγχειν. — Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 677. 
In manifesta imitatione Platonis vix credam Methodium ἀλλὰ ox scripsisse; sed neglectam elisio- 
nem, cuius in Methodio Epiphanii haud ita rara sunt exempla, Epiphanii eum transscribentis so- 
cordiae adscribi malim. Nimirum recentioris quidem aetatis scriptores hiatum minus vitarunt; sed 
eundem vix ac ne vix quidem admiserunt veteres, in his Plato, ad quem Noster se totum confor- 
mavit, Quod enim v. c. Symp. p. 177, E. ἀλλὰ ἐαν .. εἴπωσιν, scribi solebat: VV. DD. ἆλλ ἐὰν 
e codd. reposuerunt. "Vid. Schneider. ad Civit. VIII, p. 549, Α., qui neglectam ap. Plat. elisionem 
magis dubiam reddit, quam commendat. Dindorflus haud uno loco elisionem ap. Method. e cod. 
Ven. restituit. Vid. annott. 477. 505. 025. Ceterum male vulgo distinguitur. Ed. Basil. καὶ τί — 
διαφέρει. ἀλλὰ — τὸν λόγον. Edd. Pet. Oehl. et Dind. xai τέ — διαφέρει; ἀλλὰ — τὸν λόγον. Ego 
distinxi, sicut fleri iassi in Symbol. in Epiph. p. 47, nimirum secundum illa-Platonis Pol. Ἱ. c. 

902 Edd. Bas. et Pet. οὐδὲ ψυχην δέ, ἐγώ, nullo sensu. Gatakerus, Oehlero laudatus, legen- 
dum coniecit: οὐδ᾽, ἔφην, ψέγω. Oehlerus cum cod. Ven. οὐδέν, ἦν δὲ ἐγώ, recte et secundum 
Plat, l, c., praeterquam quod ἦν ὃ ἐγὼ scribendum fuit, sicuti scripsit Dindorfius. Quo magis 
miror, eundem adquievisse in vulgato ἦν δὲ ἐγὼ p.504, D. 567, A. et pro mendoso f£» αὲν ἐγὼ 
p. 507, D. ἦν δὲ ἐγὼ, non ἦν à" ἐγὼ scripsisse. Tu vide annot. 482. 

908 Ἐξετάζειν τὸν λόγο», quod ap. Plat. Prot. |. c., Phaedr. p. 270, C. et alibi exstat, refertur 
ad praegressum ἐξελέγχειν τὸν λόγον. Quamquam hoc est redarguere rationem, ἐξετάζειν τὸν 

ύγον examinare rationem, nimir, redarguendi causa. Proxime ad καλῶς καὶ ὀρθῶς ex supra 
dictis repete: ἤγημαι λελέχθαι. 

, 904 Ὁ Dindorf. cum cod. Ven. pro vulg. óc. Deinde idem eum cod. Ven. τάναντία pro vulg. 
τά ἑναντία, crasi recte restituta. Bunt autem ista: ὁ ἑαυτῷ rdvavría λέγων καὶ ἀσύμφωνα, ex- 
pressa ex verbis ap. Plat. Gorg. |. ο. leviter immutatis. Nam, quo cum Platonicis plane congrue- 
Tent, oportebat dici: ó ἑαυτῷ τἀναντία λέγων xal ἀσύμφωνος ow. Platonis verba ἐμὲ ἐμαυτῷ 
ἀσύμφωνον εἶναι attigi annot. 372. 

, 905 Ὅπως. τί οὖν; male codd., edd. Bas. et Pet. hoc loco et post paulo. ᾿Οπωςτιοῦν», quod Peta- 
Vlu5 posteriore loco coniecit, utroque loco recte Oehler, et Dindorf. Praeterea posteriore loco οὐχ cod. 
€h. pro οὐδ, male. Pernegantis formula est οὐδ᾽ ὁπωςτιοῦν. Vid. Ast. Lex. Plat. T. Π, p. 406. 

906 Οὗτος Dindorf. pro vulg. οὕτως. Sed ad φαίνεται sponte subauditur ὁ ἑαυτῷ τάναντία 
λέγων καὶ ἀσύμφωνα, εἰ duovGog οὕτως est sic inconcinne. De voce οὕτως adverbiis post- 
Posita vid. annot. 10. Verbis ὠμούσως ... τὴν ἀλήθειαν ὀποχρινεσθαι inest comparatio de scena 


Probavit Oehlerus, neque tamen reposuit, id 
Vid. Ast. Lex. Plat. 


84 ΠΕΡΙ 4NAZTAZE2QZ. 


νεται τὴν ἀλήθειαν. ὑποκρίνεσθαε; , Hipparch. 228, D. ταῦτα ... ἐντείνας eic 
Πάντων μάλιστα, ἔφη. Οὐκ ἄρα ἆπο- ' ἐλεγεῖον. 

δέχη τὸν τὰς ἁμαρτίας ἐντείνοντα πρὸς 
τὸ Ψευδὲς µέλος τῶν λόγων "; Οὐδ' 
ὁπωστιοῦν. Οὐκοῦν (D.) οὐδὲ σεαυτοῦ 


Λέγοντος ἁμούσως οὐδ δτιοῦν ἀπο- Phaed. 92, A. οὗ γάρ που ἀποδέξει 

δέξῃ 505, | γε σαυτοῦ Λέγοντος og cet. 
P. 565, D. προϊόντος τοῦ Λόγου ἐπι- Phaedr. 238, D. προϊόντος τοῦ λόγου. 
λαθόµενος ἃ τὸ πρῶτον ὑπέθου 5. | Prot. 339, D. ὃς γε τὸ μὲν πρῶτον αὐ-- 
τὸς ὑπέθετο χαλεπὸν εἶναι — —, ὁλί-- 


| yov δὲ τοῦ ποιήµατος eic τὸ 7:000 9€y 
| προελθὼν éreAo dero. 
P. 566, B. ἀλλὰ πότερον πείθω σε, Theaet. 155, B. ταῦτα ... ὁμολογή-- 
xai ὁρᾷς ὡς ἑαυτῷφ µαχόμενα ὑπέθου "*, | µατα τρία μάχεται αὐτὰ αὗτοῖς ἐν τῇ 
καὶ goi τοῦτο γεγένηται (C.) σαφές; ἢ ἡμετέρᾳ ψυχη. 


οὐδέπω µανδάνεις, à 4γλαοφῶ», ἔφη», Gorg. 441, D. 7 οὗ µανθάνεις ὥς 
0 λέγω "'; Μανθάνω, ἔφη, καὶ οὐχέτι | λέγω: ΧΙ. Μανθάνω καὶ ἐρήσομαι. 
δέοµαι δεύτερον ἀκοῦσαε 9*- ἀλλὰ ἔλα- Pol. III, 392, D. καὶ τοῦτο ... ἔτι δέο-- 


Φον ἐμαυτὸν o)x ὁρθώς εἰπών 335, pa. σαφέστερο» μαθεῖν. Phaed. 16, D. 


| ἀλλ ἔλαδον ἐμαυτὸν οὐδὲν εἶπών. 





— 


ducta, quemadmodum oratores et sophistae, quae declamant, ὑποκχρένεσθαι dicuntur. Vid. WytLen- 
bach. Ind. Graecit. Plutarch. h. v. Adverbio ἀμούσως, quod post paulo recurrit, Plato semel item- 
que translate usus est Hipp. Mai. l. c., ubi vid. Stallbaum. Proxime cod. Ven. male ἔφην pro ἔφη. 


507 Speciosius quam verius cod. Ven. τᾶς &ouovíac (pro ἁμαρτίας) ἐντείνοντα εἰ Cornar. ,,qui 
harmonias intendit, quam scripturam Oehlero Addend. p. 658 et Dindorfio Annot. p. 773 probatam 
nollem. Qui doctrinam de delictis in falsam disputandi formulam redigit, τὰς ἁωααρτίας πρὸς τὸ 
φευδὲς µέλος τῶν λόγων ἐντείνειν, delicta in falsum orationis modulum redigere di- 
citur, comparatione a poési sumta eaque vi verbi ἐντείνειν, de qua vid. Ast. Annot. in Plat. Phaed. 
p. 504. Est autem ἐντείνειν πρὸς — in hac re insolite positum pro usitato ἐντείνειν εἰς — , de quo 
cf. Plat. Prot. p. 326, B. Phil. p. 38, E. Hipparch. |. c. 


508 ᾽«ποδείξῃ edd. Bas. et Petav. ᾿4ποδέξῃ, ut est in cod. Ven., Oehler. et Dindorf., recte, 
neglecto quidem Atticismo, quem sequitur Plato Phaed. l. c., ubi ἀποδέξει pro olim vulgato ἆπο- 
Φέξῃ ex cod. Clark. restitutum est. Noster supra quidem dzzodég y. Sed idem infra p. 567, A. τέ 
ἄλλῳ οὐ διαλέγει; ubi Dindorf, διαλέγῃ, obliterato Atticismo. Tu conf, Gorg. p. 505, D. z καὶ 
ἄλλῳ τῳ διαλέξει (ita cod. Clark. pro olim vulgato διαλέξῃ), et Pol. VII, p. 527, E. πρὸς ποτέρους 
Φιαλέγει; ubi Schneider. in olim vulgato dicAéyy adquievit. "Vid. annot. 412. "4ποδέχεσδαι h. |. 
cum pronomine quod dicitur reflexivo nectitur, nt infra p. 500, D. ὅδεν ἀνάγχη µοι διὰ ταῦτα μήτε 
ἐμαυτοῦ μήτε ἄλλου ἀποδέχεσθαι λέγοντος — , quae tantum non descripta sunt ex Plat. Phaed. 
p.92, E. Vid. Ast. Annott. in Phaed. p. 702. Ceterum οὐκοῦν h.l. est concludentis, non interro- 
gantis; itaque Dindorf. interrogationis signum, ab Oehlero post ἀποδέξῃ ilatum, recte delevit. 


509 Haec Methodius ex Prot. l. c. imitando ita expressit, ut, quum secundum illa: τοῦ ποιή- 
µατος εἲς τὸ πρόὀσθεν προελθών, dicere posset: προελθων εἰς τὸ πρόσθεν τοῦ λόγου, dictione de 
Phaedr. l. c. sumta: προϊόντος τοῦ λόγου, uti maluerit. Ceterum cod. Ven. pessime πρῶτον τὸ 
πρῶτον pro ἃ τὸ πρ. | 

910 In verbis ὁρᾷς ὡς ἑαυτῷ ααχόμενα ὑπέθου ---; istud ὁρῷς, interrogationi praemissum, 
alterius convinoendi vim habet. Conf, p.508, A. et quem ibi adposui locum ex Plat, Gorg. 
p. 510, A., praeterea p. 569, C. De hac vi vocis ὁρᾷς —; vide Stallbaum. ad Plat. Symp. p. 202, D. 
Ast. Annott. in Gorg. p.214, meque in Symbol. in Epiphan. p.41. Pro ἑαυτῷ cod. Ven. male 
ἑαυτῶν. Vid. annot. 440. Dictionem ἑαυτῷ μάχεσθαι illustravi annot. 372, allato etiam loco, quem 
hic ex Theaet. p. 155, B. adposui. Γένηται cod. Ven. male pro γεγένηται. 


911 In manifesta imitatione loci cit. ex Gorgia Noster tamen οὐδέπω pro οὐ et 0 pro ὥς po- 
nere maluit. "O olim ap. Plat. quoque scribi solebat; sed ὡς quod VV. DD. ex libris mss. reduxe- 
runt, ibi non. minus recte habet, quam ὃ nostro loco. "Vid. Ast. Annott. in Gorg. p. 12. Verbi 
μανθάνειν h. l., ut ap. Plat. |. c., ea vis est, de qua vid. annot. 443. . Ceterum verbum finitum in 
enuntiato interrogantis (h.l. uav9«vtw) ab aiente interlocutore repetitur, ut ap. Plat. l. c. et alibi 
saepe. Apud Nostrum satis ex4émplorum reperitur p. 569, A. B. De gemina apud Latinos ratione 
respondendi vid. Zumpt. Gramm. Lat. $. 716. ! 

912 -“«κοῦσαι (ἀκοῦσθαι cod. Ven.) recte Dindorf. pro vulgato ac mendoso ἀκούσασθαι. ldem 
iamen cum cod. Ven. minus bene οὐδέν τι pro vulg. οὐχέτι, quod non minus recte habet, quam 
ἔτι ap. Plal. Pol. l. c., ad quem ista, contrariam quidem in sententiam, conformata sunt. . 

919 Ἑμαυτόν, quod edd. Bas. et Dindorf. exhibent, ap. Oehler. excidit; ἑμαυτὸν ed. Pet. pes- 
sime. .4avj&vo ἐμαυτὸν c. participio strui solet, ubi sermo est de eo, qui ipse insciens ali- 
quid dicit vel facit.  Tritae structurae exempla per saturam attulit Ast. Lex. Plat. T. II, p. 236 
sq. Noster quidem hanc structuram a Platone mutuatus est cum loco cit. ex Phaedonme. Qua in re 
οὐκ ὁρύῶς εἰπων dicere maluit, quam 'cum Platone οὐδὲν εἰπών. Est autem οὐδὲν λέγειν, ut Lat. 
nihil;dicere, i.q. dicere quod nihili est. Cf, Plat, Apol, p. 30, B. Euthryd, p. 300, B. De 
neglecta in ὦλλα ἔλαθον elisione vid. annot. 501. - Fo sue ; 





ΠΕΡΙ A4NAGTASXEOZ. 


P.561, A. Τί Ó£ "*; οὐχὶ κἀκεῖνο .. i 
doxei σοι μὴ ὀρθῶς ἔχειν; Τὸ noiop'5; | 

P. 561, Α. καὶ ὃς, Οὖκ ἔχω σοι προ-- 
χείρως ἀποκρίνασύαι 99, ἔφη. ἀλλὰ τί 
ἄλλῳ οὗ διαλέγει 9"; καὶ ἐγώ (ᾖσὸό- 
µην γὰρ ἐρυθριᾶν αὐτόν "5, φεύγοντα 
ἐλεγχφῆναι τὸν (Β.) λόγον **) Ote. γαρ 
με *?* κατὰ φύόνον ἐπιχειρεῖν σε ἐλέγ-- 
£m, ἔφην, καὶ μὴ τὸ προκείµενον κα- 
ταφανὲς «φιελονεικεῖν ποιῇσαι; ἀλλ, 
ὠγαθέ ἵ, μὴ ἀποκάμῃς ἀνερωτώμε-- 
νοςῖ". δρᾷς γὰρ ὥς οὐ περὶ μικρών 
dew ἡμῖν οἱ λόγοι, ἆλλ ὄντινα χρὴ 
τρόπον πεπιστευχέναι - xai γὰρ ov— 
δὲν οἶμαι τοσοῦτον κακὸν "* ἀνδρώπῳ 
γενέσθαι, ὃσον ἀπὸ vor ἀναγκαίω», 


85 


Pol. VIT, 527, B. Οὐκοῦν τοῦτο ἔτι 
διοµολογητέον: Τὸ ποῖον; al. 

Symp. 204,D. o? πάνυ ἔφην ἔτι ἔχειν 
ἐγὼ .. προχείρως ἀποκρίνασθαι. Gorg. 
505, D. — $ καὶ e τῳ διαλέξει. Pol. 
l, 350, D. τότε x«i εἶδον ἐγὼ ... Θρα- 
σύμαχον ἑρυὺριώντα. — Theaet. 157, E. 
ἐλέγχεσθαι .. ὃν ἄρτι διῃμεν λόγον. 
Gorg. 457, D. κατὰ φὺόνον οἴονταυ τὸν 
ἑαυτῶν λέγειν. lbid. τὸ προκείµενον ἓν 
τῷ λὀγφ. 451, E. πρὸς τὸ πρᾶγμα φι- 
λονεικοῦντα λέγειν, τοῦ καταφανὲς γε- 
νέσθαι. Polit. 257, B. σὺ ... μηδαμώς 
ἀποκώμῃς χαρεξόµενος. - Gorg. 500, C. 
ὄρᾷς γὰρ Ότι περὶ τούτου εἰσὶν ἡμῖν 
oí λόγοι ... ὄντινα χρὴ τρόπον {ζῆν; 


458, B. οὐδὲν γὰρ οἶμαι τοσοῦτον κακὸν 
εἶναι ἀνθρώπῳ, ὅσον δόξα ψευδὴς περὶ 
ὤν .. νῦν ἡμῖν ὃ λόγος. Euthyphr. 11, B. 


ὑπόταν ψευδῆ περὶ αὐτῶν δοξάζη. ἴθι 
οὖν προὐθύμως πρὸς τὸ ἑρωτώμενα ἆπο-- 
σάφει 5, καὶ ἐάν τέ σοι λέγειν ἆἅληὺὲς 


514 Male vulgo: Tí δέ, —; Tu vide annot. 489. 500. 

915 Pronomen ποῖον, articulo praemisso, refertur ad praegressum ἐχείνο, quippe de quo de- 
finiendo quaeratur. Cuius structurae exempla praeter illud, quod ex Legg. VII, p. 527, B. attuli, 
plurima reperiuntur apud Platonem. Cui etsi haec structura communis est cum Dramaticis cumque 
alis scriptoribus, Methodius tamen in ea usurpanda dialogi Platonici consuetudinem secutus est, 
Vid. Ast. Annott. in Plat. Phaed. p. 688 sq. 

516 ᾿4ποκρίνασθαι Noster cum melioris notae libris mss. ap. Plat. Symp. l. c., ubi male varia- 
lur dztoxofvto 9i. 

517 4ιαλέγῃ Dindorf. cum cod. Ven. pro vulgato Φιαλέγει. Τα vid. annot. 508. 

918 En tibi dialogi flosculum a Platone sumtum, qui Pol. l. c. Thrasymachum, quod se con- 
vium sentiat, rubore suffundi facit. Vid. Ast. Comment, in Polit. p. 381, quem Stallbaumius 
negligenter exscripsit. 

9190 De structura minus usitata, qua φεύγειν accusativum cum infinitivo adsumit, cf. Plat. Pol. 
X, p. 620, B. ερεύγουσαν (ψυχήν) ἄνθρωπον γενέσθαι. Ἐλέγχειν τὸν λόγον, in. verbis ἐλεγχθῆναι 
τὸν λόγον, εἰ ἐλέγχειν τινά, in sqq. σε ἐλέγξαι, promiscue dicuntur, verbo ἑλέγχειν refellendi 
significatione posito. Vid. annot. 501. Prior dictio exstat ap. Plat. Theaet. l.c. et Pol. loco ιαἆ 
p. 505, C. allato; posterior ap. Plat. plurimis locis reperitur. 

920 Με Oehler. et Dindorf. pro vulgato 45, ille ex coniectura, hic ex cod. Ven. Dein x«rd 
φθόνον est obtrectandi causa, ut apud Plat, Gorg. l.1., ubi τὸ προκείµενον ἓν τῷ λόγῳ i. ᾳ. 
TO προχείµενον apud Nostrum. Vid. annot. 340. Deinde ista: χαταφανὲς φιλονεικεῖν ποιῆσαι, 
respondent illis, quae ex Plat. Gorg. 457, E. adposuimus. Quamquam qAortixtiv ap. Platon. est 
contendere (vid. Ast. Annott. in Gorg. p. 74); ap. Nostrum id verbum intinitivum secum habet 
etque id agere, ut —. Ceterum de genitivo τοῦ — γενέσθαι, Gorg. l.l. absolute posito, vid. 
Ast. Annott, p. 75. | 

521 Loco vulgati o ἀγαθὲ reposui ὠγαθέ, quod minus recte c ᾿γαθὲ scribitur; vid. Schneider. 
ad Plat, Civit. T. ἵ p. 62, ὐ. Formulam ὠγαθέ, Platoni usitatam in blanda compellatione (vid. Ast. 
Lex, Plat. T. I, p. 4), recentiores Sophistae in deliciis habuerunt, quos Ammianus recte ideo nota- 
vit. Vid. Ruhnken. ad Tim. Lex., V. Pl. p. 282, b. : 

922 Lectionem μὴ ἀποκάμῃς, a me propositam in Symb. in Epiphan. p. 47, cod. Ven. exhibet. 
Vulgo: ur ἀποχάμοις ἂν ἐρωτώμενος. Sed us c. opt. hic locum non habet; contra u5 ἀποκάμῃς 
68 vetantis, ut ap. Plat. Pol. 1.1. μηδααὼς ἀποχάμμς. ldem μή ἀποκάμῃς Polit. IV, p. 435, D., sed 
μη ἀπόχαμνε Crat. p. 428, Δ. '4νερωτώμενος pro vulg. €» ἐρωτώμενος scripsi ex Oehleri conie- 
cura, a me commendata in Symb. in Epiph. p. 47, atque recte ita cod. Ven. et cum eo Dindorf. 
Nam particulae &» hic locus est nullus ; passivum autem ἀνερωτᾶσθδαι habes ap. Plat. Gorg. p. 455, 

Ceterum verbum  dztox&urtéiw participium adsumit, ut ap. Plat. Pol. 1,1. Men. p. 81, D. ἑάν 
US... μὴ ἀποχάμνῃ Cyrov. al. 

923 Μικρὸν male cod. Ven. pro μικρῶν. Idem et cum eo Dindorf, uiv εἶσι» pro εἰσιν ἡμῖν. 
Tu ef. Plat. loco e Gorg. p. 500, C. iuxta posito, quo Noster ita usus est, ut verbo ήν substitueret 
πεπιστευχέναι. Pro ὄντινα cod. Ven. item male οὖν τινα. Idem et Dindorf, τρόπον χρὴ, neglecta 
trànspositione. bd 

924 Male vulgo: τοσούτων κακῶν. Oehlerus: τοσοῦτον κακῶν, partim vere, Ego ex Platonis 
loco in Gorgia p. 458, B. rescripsi: τοσοῦτον κακόν. Quam scripturam, in cod. Ven. repertam, 
Dindorf, recepit, Oehler. in Addend. p.058 probavit, A vero prope abfuit Petavius, τοσοῦτο κα- 
*0V corrigi iubens. Sed recte habet τοσοῦτον, quod in mendoso τοσούτων latet. Vid. Ast. Annott. 
Ih Gorg. p. 78 sq. et conf. quae de forma τοιοῦτον monui annot. 967. Ceterum cod. Ven. οὐδὲν 
male omittit. Proxime δοξάζῃ pro vulg. δοξάζοι cum Dindorflo Annot. p. 773 scripsi. 

, 925 De flosculo Platonico i9: vid. annot. 101. ΙΠροθύμως ἀποσάφει sic! dicitur, ut εἰπὲ προ- 
ὕυμως Euthyd. l.l. Vid. annot. 737. Dindorflus ante ἀποσάφει perperam virgulam intulit. 3ρὸς 
τά ἐρωτώμενα ἀποσάφει, i.e. palam ad interrogata respondeas, sicuti Petavius recte 
Verüt, De vi praepositionis πρός, quae h.l. obtinet, cf. Protag. p. 338, D. πρὸς αὐτὸ τὸ ἐρωτώ- 


N 


86 


μὴ δοκώ ὃν, μᾶλλον τῇς ἆληθείας Φρο»-- 
τίσας ἢ ἐμοῦ ἔλεγξον. (C.) μεῖζον γὰρ 
ἀγαθὸν τὸ ἐλεγχφῆναι τοῦ ἐλέγξαε vo- 
µίζω, 00 μεῖξζόν ἐστε τὸ αὐτὸν ἁπαλ-- 
λαγῆναι κακοῦ τοῦ ἄλλον ἀπαλλάξαι 9", 
φέρε οὖν παρ ἀλλήλους παραβάλλον- 
τες τοὺς λόγους σκεψώμεθα 9 εἴ τι 
διοίσουσιν ἀλλήλω». καὶ γὰρ τυγχάνει 
περὶ ὧν ἀμφιςβητοῦμεν οὐ πάᾶνυ σμικρὸ 
ὄντα 3", ἀλλὰ περὶ ὧν εἰδέναι τε κάλ-- 
λιο», μὴ εἰδέναι τε αἰσχρόν 59. οὐκοῦν 
σὺ μὲν οὐ νοµίζεις ἀναβιώναι τὸ σῶμα, 
νοµίζω δὲ ἐγώ. Πάνυ μὲν οὖν, ἔφη 5", 
καὶ δὲ à εἴρηκα. Καὶ σὺ δέ, ἦν ὃ' ἐγω"", 
δεσμὸν αὐτὸ (D.) καὶ φυλακὴν καὶ σῆμα 
καὶ ἄχθος καὶ πέδας εἶναι ἔφης 3, ἐγὼ 
δὲ o) φηµί. 42495, ἔφη, µοι λέγεις. 
Καὶ μὴν ὃν ἀκολασίας καὶ πλάνης καὶ 
Λύπης καὶ ὠυμοῦ καὶ συλλήβδην τῶν 
ἄλλων ἁπάντων, ὧν εἶναι παραίτιον 
αὐτὸ κακών ἔφης, ἐμποδίζει ἡμῖν τὴν 
πρὸς τὸ κἄλλιον ὀρμὴν τῆς ψυχῆς ὃν, 


HEPI ANAZTASE2O25. 


εἰπὲ προθύµως cet. Crat. 384, Α. ἐμοῦ 
ἐρωτώντος ... ἀποσαφεῖ οὐδέν. Phaed. 
91, C. σμικρὸν φροντίσαντες Σωκράτους, 
τῆς δὲ ἄληθείας πολὺ μᾶλλον», ἐὰν µέν 
τι ὑμῖν δοκῶ ἆληθὲς λέγει», Ἐυνομο- 
λογήσατε, εἰ δὲ µή, παντὶ λόγῳ ἆν- 
ειτείνετε. Gorg. 458, A. μεῖζον γὰρ αὐτὸ 
(τὸ ἐλεγχθῆναι) ἀγαθὸν ἡγοῦμαε (int. ἢ 
τὸ ἐλέγχειν), ὄσῳπερ μεῖζον ἀγαθόν 
ἐστι» αὐτὸν ἁπαλλαγῆναι xoxo) ἢ ἆλ- 
Λλον ἁπαλλάξαι. 419, C. παραβαλόντες 
οὖν παρ ἀλλήλους (τοὺς λύγους) σχε- 
Ψωμεύα st τι διοίσουσιν ἀλλήλων. καὶ 
γὰρ τυγχάνει περὶ ὧν ἆμφιεςβητοῦμεν 
οὗ πάνυ σμικρὦ ὄντα, ἀλλὼ σχεδόν ει 
ταῦτα, περὶ ὧν εἶδέναι τε κάλλεστον, 
μὴ εἰδέναι τε αἴσχιστον. 

Phaedr. 250, C. Crat. 400, C. locis ad 
p. 564, D. sq. allatis. 

Phaed. 66, C. ἐρώτων δὲ καὶ àni9v- 
μιῶν καὶ φόβων καὶ εἰδώλων παντο- 
dana» καὶ φλυαρίας ἐμπίπλησιν ἡμᾶς 





ένον ἀποχρίνεσθαι, et Theaet. p. 154, C. àv .. 


τὸ Φδοχοῦν πρὸς τὴν νῦν BRgorgoiw dzoxo(vouc. 


Adde annot. 743. '«ποσαφεῖν est σαφῶς ἀποχρένεσθαι vel λέγειν, ut Crat. 1.1. et Prot. p. 348, B. 


Apud Nostrum tamen id verbum absolute est 
Male cod. Ven. ἀποσαφὲς pro ἀποσάφει. 


positum ; apud Platonem Π. Ἡ. οὐδὲν ei adiectum. 


526 «{έγειν ἀληθές, quod velt. editt. loco παραλλήλῳ ex Phaed. habent, Methodius suo in Pla- 
tone scriptum reperit; quocirca de lectione ἀληθὲς λέγειν hodie recepta, licet ab optimis libris ob- 


lata et commendata similiter dictis Gorg. p. 458, A. εἴ τι urj ἀληθὲς λέγω . 
Praeclaram sententiam, quam Noster in istis: μᾶλλον ... » ἐμοῦ 


λέγοι, tamen dubitari potest. 


. εἴ τές τι μὴ ἀληθὲς 


(cod. Ven. male ἀληθείας φρονη ἐμοῦ, omisso ἤ), ex Phaed. Ἱ. |. mutuatus est, posterioris aetatis 


philosophi passim laudarunt. 


Vid. Wyttenbach. Annot. in Phaed. p.237 ed. Lips. Non multum 


differt tritum illud: Amicus Plato, sed magis amica veritas. 
527 Pessime cod. Ven. μείζονα γὰρ ἀγαθὸν τὸ ἐλέγξαι νοωίζω et τὸ αὐτὸ ἁπαλλ. 'Eavrór 


male scriptum ap. Jo. Damascen., verba 


εἶζον . 


.. ἁπαλλάξαι, sede eorum non indicata, laudan- 





tem Parall. SS. p. 331, D. Opp. T. II, unde Gallandius locum in Methodii fragmentis perperam re- 
tulit p. 830, C. T. III. Biblioth. PP. Ceterum ὅσῳ μεῖζον ponitur, quasi τοσούτῳ μεῖζον praecesse- 
rit. Vid. Ast. Annott. in Plat. Gorg. p. 78. 

528 Παρ ἀλλήλοις prave coniecit Petavius. Παραβάλλειν τι παρά τι est aliquam rem cum 
alia componere vel comparare, uti monui in Symb. in Epiph. p. 47. Conf. Gorg. Ἱ. l., unde 
Noster sua sumsit, p. 475, E. ὁ ἔλεγχος παρὰ τὸν ἔλεγχον παραβαλλόμενος, et Symp. p. 214, C. ut- 
Φύοντα .. ἄνδρα παρὰ νηφόντων λόγους παραβάλλειν. Παραβάλλειν ο. πρὸς exstat Eryx. P 406, C. 
& τις αὐτὸν πρὸς αὑτὸν τὸν ἄνθρωπον παραβάλλων σκοποῖτο cet. et sic codd. I'J ap. Plat. Gorg. 
l.l. πρὸς ἀλλ. pro vulg. ipid dÀÀ., quod tamen Methodius et plerique codd. tuentur. Nostro loco 
cod. Ven. male ἄλλους pro ἀλλήλους. Proximum παραβάλλοντες olim ap. Plat. Gorg. p. 472, C. le 
gebatur ; παραλαβόντες ibi plurimi libri, aliquot, ut cod. Ven. nostro loco, παραβαλόντες, quod 
VV. DD. receperunt. Conf. tamen Eryx. l.l. Deinde σκεψώµεδα pro vulg. σκεπτώµεθα scripsi 
Conf. Gorg. l. l. et vid. annot. 138. 

520 Καὶ γὰρ est vulg. lectio ap. Plat. Gorg. 1.1, ubi nonnulli codd. καὶ γὰρ xat, quod Bekk. 
et Heindorf. receperunt. Tu vide Ast. Annot. in Gorg. p. 105. 1n seqq. Methodius Atticam serva- 
vit formam σµικρός, quam alias in imitando Platone fere negligere solet. Vid. annot. 65. 

530 Post ἀλλά exciderunt aut a Methodio, subaudita voce ταῦτα, omissa sunt, quae ap. Plat. 
Gorg. l.l. sequuntur: σχεδόν τι ταῦτα. Deinde Noster κάλλιον et αἰσχρὸν dicere maluit, quam 
cum Platone Gorg. l.l. κάλλιστον et αἴσχιστο». Ne quis autem καλόν, quod voci αἰσχρὸν respon- 
deat, pro χάλλιον scribendum opinetur: comparativus hoc loco non minus recte habet quam p. 990 
C. μὴ πρὸς τὸ αἴσχιον 5j ἀπηχθημένον ὁρᾶν, et p. 507, D. τὴν πρὸς τὸ κάλλιον ὀρμήν. Vid. 
Matthiae. Gr. Gr. Ampl. $. 457. : 

531 Vulgo ἔφην, memdose; ἔφη tamen, quod Oehlerus et Dindorfius reposuere, Petavii versio 
Latino inquit expressit, Proxime δὴ Dindorf. cum cod. Ven. pro vulgato dv' ἅ. Tu cf. p. 565, C. 
ο & εἴρηκας, p. 569, C. ἀπολόγησαι .. πρὸς ἃ .. ὑπέθου. 

532 ν δὲ ἐγὼ Dindorf. pro vulgato ἦν μὲν ἐγώ. Sed praestat ἦν d" ἐγὼ scribere. Vid. 38: 
not. 902. 

533 De nominibus δεσμός, φυλακὴ et πέδαι, quibus corpus nuncupatur, vid. annot. 480; de 
nomine σῆμα dixi annot. 487. 4χθος, quod hisce adicitur, non deest in variis opprobriis, a Pal- 
lada Epigr. CXXXI in corpus congestis. ] 

534 Ex emendatibne, a me proposita in Symbol. in Epiph. p. 48, ἐμποδίζει pro vulg. ἐ todí- 
ζον scripsi, quum verbum flnitum desideretur. Nam durius sit, quod ibidem proposui, ἐστι ad 
ἐμποδίζον subaudire, quamquam participium verbi, cum ἐστέ, sic? nexum, pro verbo finito baud 
raro usurpatur (vid. Symbol. in Epiph. p. 50) et interdum, subauditis ἐστέ, tici, per se ponitur. 








ΠΕΡΙ ANAZTAZEOQX. . 87 


μὴ iày τῶν "5 ὄντως ὄντων εἰς κατά- | (τὸ σῶμα).. 65, A. 60, C. locis ad p. 505, 
Ίηψιν ἡμᾶς καὶ γνὼσιν παρελθεῖν. xàv |'A. allatis. : 

γὰρ ἐπιχειρήσωμε» Φηρεῦσαέ τι τῶν ὄν-- Phaed. 66, A. ὅστις ... αὐτὸ καθ 
των", del παρεµπίπτων ζόφος ζοφοῖ | αὑτὸ εἰλικρινὲς ἕκαστον ἐπιχειροῖ ὃη-- 
τὸν λογισµόν 9", μὴ ἐπιτρέπων ἡμᾶς | ρεύειν τῶν ὄντων. 0θ, D. ἐν ταῖς ζητή-- 
ἐπισχοπῆσαι τὸ ἁληδὲς voava c9. ἀπά-- | σεσιν αὐ πανταχοῦ παραπῖπτον Φόρυ-- 
τῆς μὲν ydo 5$ διὰ τῶν των [ἡμῶν] | βον παρέχει ..., ὥστε μὴ δύνασθαι ὑπ 
πεπλήρωται σχέψις, ὡς ἔφης, (P. 568, | αὐτοῦ καθορᾶν τἆληθές. 83, A. ἀπάτης 
A) ἁπάτης δὲ καὶ ἤ διὼ τῆς ὄψεως, | μὲν μεστὴ y διὼ τῶν ὀμμάτων σχέψις, 
ἀπώτης δὲ καὶ ᾗ διὰ τῶν ἄλλων αἷ- | ἁπάτης δὲ ἤ διὰ τῶν ὥτων καὶ τῶν 
σθήσεων "9. “Ορᾷς 59, ἔφη, à Εὐβούλιε, | ἄλλων αἰσθήσεων. | 
ὥς ἐγὼ ἔτοιμός εἰμί σε ἐπαινεῖν, ὅπό-- Gorg. 510, A. Ορᾷς, ὦ Σώκρατες, . 
ταν ὀρθῶς διασαφἢῆς τοὺς λόγους 53; ὡς ἐγὼ ἑτοιμός clus ἐπαινεῖν, ἄν τι 
καλῶς λέγης: 


ἐπαινέσης ^, el δεσμὸς τὸ σῶμα xaJ 


*4Q - οὖν, ἵνα δή µε καὶ μᾶλλον | 
: | 
ὑμᾶς 5 δοκεῖ, o) δύναται κακίας ὑπαί-- | 





Vid, Matthiae. Gr. Gr. Ampl. $.539. annot. Respiciuntur autem h.l. supra dicta p. 505,A., ut 
ἐμποδίζει respondeat illis: ἐμποδὼν .. γέγνεται, quam ob rem non adsentior Dindorfio, totum enun- 
tiatum ad fidem codicis Ven, ita invertenti: καὶ μὴν x«i dxoÀ. — ἁπάντων εἶναι (omisso o» ante 
ενα) — ἔφης, ἃ ἐμποδέζουσιν — ψυχῆς, ur ἑώντα cet. Ne illud quidem idem V. D. recte fe- 
di, quod Zuc» pro vulg. gui» cum cod. Ven. scripsit; neque enim Zui» h.l. minus recte habet, 
quam ap. Plat. Phaed. p. 66, C. loco ad p. 5605, A. collato, ubi scriptura 7uiv, a vulgatà ἡμῶν ex- 
pulsa, sed a Plutarcho inque codd. nonnullis servata, hac Nostri imitatione haud parum confirma- 
tor, Dativus 5uiv est qui vocatur ethicus, id quod Astium Annott. in Phaed. p. 544 fefellit. De 
sententia vid. annot. 184 et 490. Priore loco simul attigi proxima: τὴν πρὸς τὸ χάλλιον ópurv τῆς 
ψυχῆς, in quibus comparativi ro χάλλιον ea vis est, de qua dixi annot. 530. 

930 Vulgo : τὀν, mendose; τῶν tamen, quod Oehler. et Dindorf. ex cod. Ven. reposuere, Pe- 
tavius in versione Lat. sic expressit: eorum quae re ipsa sunt, qua de re monui in Symb. in 
Epiph. p. 48. Vid. annot. 490. 

5396 Verbum Φηρεύειν, ad indagationem veri translatum, Noster ex Phaedonis loco iuxta posito 
mutuatus est. Qua de metaphora vid. Creuzer. ad Procl. Comment. in Alcib. I, p. 177. 

997 In manifesta imitatione Platonicae sententiae Phaed. p. 06, D. Noster tamen zteotuzi£ztt&v, 
quam παραπέτετει», quod est ap. Plat., ponere maluit, id quod etiam alii imitatores fecerunt. Vid. 
Animadvss. in Basil. I, p. 131 et annott. in Eliam Cret. col. 783 (1). Et exstat sane παρεμπίπτει», 
lieet ἅπαξ λεγόμενο», ap. Plat., nimir. Charm. p. 173, D. ἡ γάρ σωφροσύνη φυλάττουσα oix ἂν 
ἐῴη παρεμπίπτουσαν τὴν ἀνεπιστημοσύνην ξυνεργὸν ἡμῖν εἶναι. Ad Phaedonem tamen |. l. nihil 
discrepantiae ex libris mss. annotatum reperitur; itaque nihil causae subest, cur de antiqua dirro- 
γραφίᾳ cogitemus, praesertim quum παραπέπτειν, uti Fischerus bene observavit, ea dicantur, quae 
casu et fortuito, atque adeo tempore alieno interveniunt. Vid. Ast. Lex. Plat. T. III, 
p.49, qui V. D. T. III, p. 54 verbum παρεμπέπτειν Charm. 1. ]. Latino obrepere minus accurate 
reddidit; nam παρεμπίπτειν» pariter ac παραπίπτειν est intervenire. Vid. H. Stephan. Ciceron. 
Lex. Graecolat. p. 81, coll. p. 94. Meze£? παρεμπίπτειν molestior est locutio Iamblichi De Myst. 
p. 6, 46. Gal. «ἰνοιχειότης (Cod. Bas. ἐναντέωσις) ... αεταξὺ παρεωπίπτει. — Sensus menti officientes 
ζόφον Methodius vocat. Vid, Animadvss. in Basil. I, p. 131 et annott. in Eliam. Cret. col. 768 (8). 
Ceterum. cod. Ven. inale παρεωπίήτον, omisso ζοφοῖ. Prius, uti ἐπιτρέπον, quod Ven. in seqq. ex- 
hibet, miror commendatum ab Oehlero Addend. p. 658. 

938 Τὸ dàig9ic Methodius pro τ ἀληθὲς ap. Plat. Phaed. p. 66, D. "Vid. annot. 245. Deinde 
τρανῶς i. q. καθαρῶς ap. Plat. in iis, quae locum e regione prie subsequuntur. Vid. annot. 243. 

530 De εἰπάτῃ sensuum vid. annot. 144. Post prius ἁπάτης Dindorf. μὲν ex cod. Ven. recte 
adiecit, Particulas μὲν — δὲ anaphorae inservire, notum est. Vid. Matthiae. Gr. Gr. Ampl. δ. 622. 2. 
εἰ cf. Plat. Phaed. |. c. Anaphoricum usum harum particularum Astius Lex, Plat. T. Il, p. 303 tan- 
tum non silet. Ceterum suc» post ὤτων cod. Ven. omittit. Recte; conf. Plat. Phaed. |. c. 

940 Vid. anuot. 510. 

94l Ziwcceqeiv p. 585, A. recurrit, neque verbi exempla ap. Plat. desunt. Vid. Ast. Lex. T. I, 
p.499. Et accusativ. quidem verbum secum habet Legg. ΧΙ, p. 9160, E., ut nostro loco; τές sequitur 
Legg. Vl, p. 754, A., ut apud Nostrum p. 585, A. | : 

542 *4o' cod. Ven.: ed. Basil. doge: Pet. 4f9«: Oehler. et Dindorf. άρα. Ego dQ' ex cod, Ven. 
Tévocavi et interrogationis notam, vulgo omissam, post παιδείας adieci. Nam verba ἄρ οὖν ... 
* ...; Sunt interrogantis cum negatione, ut ap. Plat. Phil. p.65, E. Parm. p. 141, A. Theaet. 
p.188, C., ubi ἀλλά, ut nostro loco, sequitur. Alias do' οὖν οὐ —; est nonne? Vid. Ast. Lex. 
Plat. T. I, p. 269, qui V. D. in iis, quae p. 270 et Annot. in Prot. p. 60 de ἄρα extra interrogatio- 
Bem posito docuit, me non adsentientem habet. άρα οὖν prorsus inusitatum Platoni; idem tamen 
θα οὐ —; Prot. p. 354, 4. — Ceterum Pseudo -Origenes Dial. c. Marcion. V. p. 138 Nostro suffu- 
Tus est summam disputationis, h.l. incipientis et p. 569, C. exeuntis, qua demonstratur, corpus 
animi non vinculum, sed administrum esse. Qua in re impostor ille Adamantio praepostere ad- 
scribit, quae sunt Methodii eum refellentis. 

949 Ἐπαινέσης, i.e. ἐπαινέσῃς, ed. Basil.: ἐπαινέσεις Pet. et Oehl. Quod ego ex ed. Basil. 
reponi iussj Symbol. in Epiph. p. 48, Dindorfius ex cod. Ven. reposuit. 

Vestra sententia, nimirum asseclarum Origenis. Vid. annot. 486. Mox ὑπαίειον est, 
quod alias in hac disputatione παραίτιον vel συναίτιον dicitur. Vid. annot. 491. 


88 


τιον᾽ εἶναι νοµίζεσδαι τῇ ψυχῇ καὶ ἆδι-- 
χίας ἔτι, ἀλλὰ σωφροσύνης ἀντιστρό-- 
φως ὃν καὶ παιδείας; ὧδε δὲ σκόπει *- 
οὕτω γὰρ ἂν 'μᾶλλον ἀκολουθήσειας 5". 
ποῖ ἄγομεν τοὺς τὰ σώματα κάμνοντας; 
οὗ παρὰ τοὺς ἰατρούς; «4ᾖλον, ἔφη. 
Ποὶ δὲ τοὺς ἁμαρτάνοντας; οὗ παρὰ 
τοὺς δικαστάς 55; (B.) "4vdyxg. Οὐκοῦν 
δίκην ὧν ἔδρασαν δώσοντας, ἔφη», δι- 
χαίως; Ναί. Τὸ δὲ δίκαιον πᾶν κα- 
λόν **; ὡὠμολόγει 9. *O δὲ δικαίως xoí- 
ye» καλῶς ποιεῖ. δικαίως γὰρ κρίνεε; 
συνέφη. Τὸ δὲ καλὸν ὠφέλιμον; Φαί-- 
νεται. ὈὨφελοῦνται ἄρα οἱ κρινόµε- 
voL, ἀναιρεῖται γὰρ αὐτῶν ταῖς βα-- 
σάνοις ἤ πονηρία κωλνοµένη, καθάπερ 
καὶ πρὸς τῶν Ἰατρῶν τομαῖς καὶ φαρ-- 
µάκοις αἱ vócor*. τὸ γὰρ ἀδικοῦντα 
διδόναι δίκην ἐπανορύθοῦσθόαι τὴν ψυχή» 
ἐστι, τὴν µεγάλη» νόσον ἀδικίαν ἄπο-- 
βάλλοντα 9. ὡμολόγει. Τί Ó£5*; o) 


ΠΕΡΙ 4N-AZTAZEQZ. 


Pol. VII, 539, D. ἀντιστρόφως. Gorg. 
418, A. ὧδε σκόπει" [Gorg. p. 465, B. ἤδη 
γὼρ ἂν ἴσως ἀκολουφήσαις] ποῖ ἄγο- 
μεν ... τοὺς κάµνοντας τὰ σώματα; 
ΠΩ 4. Παρὰ τοὺς Ἰατρούς, ὦ Σώχρα- 
τὲς. 29. Ποῖ δὲ τοὺς ἄδέχουντας — —; 
Π9 4. Παρὰ τοὺς δικαστᾶς λέγεις; Z9. 
Οὐκοῦν δίκην δώσοντας; Π9.4. Φημί. 
416, E. 290. Τὰ δὲ δίχαιά που xod 
ὠὦμολόγηται; ITO 4. Πάνυ γε. 39. Τού- 
των ἄρα ὃ μὲν (0 κολάζων) ποιεῖ καλά, 
ὃ δὲ πάσχει, ὃ κολαζόµενος Π94. 
Ναί. Σ9. Οὐκοῦν εἴπερ καλά, ἀγαδά; 
7? γὰρ ἡδέα 5$ ὠφέλιμα. (411, A) Π94. 
"Wváyxg. 39. 4ya9à ἄρα πάσχει ὃ δί- 
κην διδούς; 19.4. Ἔοικε». 20. Ὢφε- 
λεῖται ἄρα. 418, D. EQ. Οὐκοῦν «0 δί- 
xgv διδόναι μεγίστου κακοῦ ἁπαλλαγὴ 
ἦν, πονηρίας; 9.4. Ἡν γάρ. Σ0. Σὺ- 
φρο»ίζει γάρ που καὶ δικαιοτέρους noii 





945 "Αντιστρόφως, e contrario, quod p. 585, B. et 588, D. recurrit, est ἅπαξ λεγόμένον ap. 
Plat. Pol. VII, p. 539, D., ubi haec vox dativum secum habet, quae structura etiam in adiectivo ἄν- 
τίστροφος interdum obtinet. Vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 194. 

546 'QÓs σκόπει est formula eius, qui quaestionem institutam accuratius explicat. Cf. m 
l.1., unde Methodius profecit, et Pol. VI, p. 507, A. dA? ὧδε oxónt ἔστιν ὅτι cet. «4έ, quod co 
W. Gorg. l.l. post ὧδε inepte infert, nostro loco non minus recte habet, quam ὦλλα Pol. |. |. 
Conf. p. 560, A. σχοπεῖσθαι δέ σε, ὦ σοφώτατε ᾿4γλαοφῶν, οὑτωσὲ yof. 

547 Forma ἀκολουθήσειας Methodio magis placuit, quam altera ἀκολουθήσαις, quae ap. Plat. 
exstat Gorgiae loco collato et Men. p. 76, C. 5 ἂν σὺ uite ἀκολουθήσαις. Quamquam Methodius 
priore loco, qui ei obversatus esse videtur, fortasse scripturam ἀκολουθήσειας secutus est, quam, 
quippe auctoritate librorum mss. destitutam, VV. DD. cum ἀκολουθήσαις commutarunt. Vid. Ast. 
Annott. in Gorg. p. 142. Attico, qui dicitur, aoristi optativo (vid. VV. DD. ad Gregor. Cor. p. 0604 
Schaef.) Noster item utitur ap. Phot. cod. 236. p.307, a. 27. Bekk. zoÀÀg γὰρ x«i οὕτως «tona 
ἀκολουθήσειαν. Idem tamen Symp. p. 207. εἰ ἀσκήσαιε» αὐτὸ κατὰ κράτος. Proxime cod. 
Ven. male Ὅποι pro Ποῖ. 

948 Gorgiae loco, quem Methodius, dialogi forma paululum immutata, imitando expressi, 
Buttmannus et Astius, cuius vid. Annott. p. 222 sq., in interrogatione: παρὰ τοὺς δικαστᾶς λέγει; 
temere offenderunt, quum λέγεις; in responso cum interrogatione prolato apud Platonem perfrequens 
sit. Conf. modo Gorg. p. 478, B. τίνων λέγεις; et quae ap. Ast. Lex. Plat. T. II, p.239 ad hoc 
genus pertinent. Mox cod. Ven. male ὡς ἔφην pro ἔφην. . 

549 Quod iustum sit, id omne pulcrum esse Plato docet Gorg. p. 476, B. ἔχεις οὖν λέγειν, ὡς 
οὐχὲ τά γε δίχαια πάντα καλά ἐστι, καθ ὅσον δίκαια; quo referuntur verba ex Gorg. p. 470, P. 
a me in contextu comparata, quorum proxima Noster item sua fecit. Inepte igitur πάγααλον Din- 
dorf. cum cod. Ven. pro vulg. πᾶν καλό». : 

950 Male vulgo ὀμολογει. Mendum notavi Symbol. in Epiph. p. 48, et sustulit Dindorf. Oye- 
λόγει cod. Ven., quod miror probatum Oehlero Addend, p.658. Post paulo et p. 568, C. ed. Basil 
ilem mendose ὁμολόγει, cuius loco quum Petavius utrobique ὦμολόγει reposuerit, miror idem hoc 
loco ab eo non factum. De formula dialogi «ὠμολόγει cf. Plat. Prot. p. 399, C. 360, B. C. Μος 
Dindorf. optime: τὸ δὲ καλὸν ὠφέλιμον; «φαίνεται. pro vulg. τὸ δὲ χαλὸν ὠφέλιμον φαίνεται. 4ὲ 
est directe interrogantis, ut in praegressis p. 568, B. et in reliqua disputatione p. 568, C. — p. 909, 
B. Vid. Ast. Annott. in Protag. p. 18 et Annott. in Gorg. p.118. «Φαίνεται autem est respon- 
dentis, ut p. 508, D. et saepe ap. Platonem. Vid. Ast. Lex. T. III, p. 408. De sententia cf. Plat. 
Gorg. p. 476, E. l. c. 

991 Poenam salutarem esse punitis, Platonis est sententia Gorgiae loco collato, quam Clemens 
Alex., laudatus ab Astio Annott. p. 219, Paedag. I, 8. T. I. p. 138 Pott, memoravit, Ceterum ὠφὲ- 
λεῖται VV. DD. ap. Plat. Gorg. l.l. pro vulg. ὠφέληται e codd. reposuerunt, eaque scriptura contr- 
matur Methodii verbis: ὦφελοῦνται ἄρα o£ χρινόµενοι. ᾿Ὠφελοῦνται (of δέχην διδόντε) iem 
exstat ap. Clem. Alex. |. 1l. 

552 Nimirum quod ad corpus est ἑατρική, id δίκη ad animum, ut docet Plato loco ex Gorg. 
p. 478, D. collato? quem Noster pressius etiam sequitur p. 569, A. Idem sibi volunt, quae ex Gorg. 
p. 480, C. adposui. Praeclaram Platonis sententiam multi celebrarunt. Vid. quem Ast. Annott. p. 223 
laudavit, Wyttenbach. ad Plutarch. De S. N. V. p. 23 sq. - 

953 Locutio ὀιδόναι δίχην, poenas dare s. persolvere, (v. Ast. Annott. in Gorg. Ρ. 207 
sq.), cum alias ap. Plat. in Gorgia exstat (cf. p. 477, A. 478, A. 480, C.), tum p. 478, D. loco e t€ 
ή posito, quem Methodius respexit. Sicut illic Plato pravitatem μέγιστο» κακὸν vocat, là 

ostro iniustitia est, µεγάλη νόσος, formulà sumtà ex Timaei loco, quem comparamus ad p. 549, C. 
ubi peccatum µεγάλη νόσος vocatur. De locutione ἐπανορθοῦσθαι τὴν ψυχἠν vid. aunot. 972. 
994 Male vulgo: Τέ δέ, οὗ —; Tu v. annot. 480. Proxima: οὐ κατὰ ἀναλογίαν .... y&90V0- 





IIEPI ANAZTAZE22Z. 89 


χατὸ ἀναλογίαν τῶν ἁμαρτηθέντων τὰς 
χολᾶσεις τοῖς κολαξοµένοις (C.) δικαίως 
προςφέρεσύαι φῆς, καθάπερ καὶ τοῖς 


ἰατρευομένοις κατὰ ἀναλογίαν τῶν τραυ-- 


ἵμάτων τὰς χειρουργίας; ἐπένευσεν 535. 
Οὐκοῦν ὃ μὲν Juvavov ὁράσας ἄξια 
τιμᾶται Φανάτῳ τὴν δίκην, ὃ δὲ πλη- 
γών πληγαῖς. ὃ δὲ δεσμών δεσμοῖς: 
ὡὠμολόγει. 2Ζημιοῦται δὲ ὁ ὀφλήσας, 
ἔφην, δεσμοῖς ἢ πληγαῖς 5 ἄλλη vivi 
τοιαύτη τεµωρίᾳ, Όπως παύσηται µε- 
ταγνοὺς τοῦ ἀδικεῖν, δύλον καθαπερ 
ῥιεστραμμένον βασάνοις εὐφυνόμενος ?*; 
ἀληφέστατα, ἔφη, λέγει Τιμωρεῖται 
γὰρ αὐτὸν οὗ τοῦ παρεληλυφότος ἐγκλή-- 


xai Ἰατρικὴ γίνεται πονηρίας 5 δίκη. 
480, C. ἵνα δφ δέκην καὶ υγιὴς γένηται, 
(δεῖν) ἀναγκάζει» .. αὐτὸν .. παρέχειν..., 
ὥςπερ τέµνειν καὶ κάειν ἰατρῷ. 


480, D. ἐὰν µέν γε πληγὼν ἄξια 
ἠδικηκῶς 5, τύπτειν παρέχοντα, iy δὲ 
δεσμού, Ja», ἐὰν δὲ ζημίας, ἀποτί-- 
νοντα, ààv δὲ φυγῆς, φεύγοντα, ἐὼν 
δὲ Φανάτου, ἀποὺνήσκοντα. 


Protag.325, D. ὥςπερ ξΣύλον διασερε- 
φόμενον καὶ χαμπτόµενον εὐθύνουσιν 
ἀπειλαῖς καὶ πληγαῖς. 324, B. 0 ... μετὰ 
λόγου ἐπιχειρῶὼν κολάζειν οὐ τοῦ πα- 


µατος ἕνεχκα 0 δικαστής, ἀλλὰ τοῦ µέλ-- 
Ίοντος, ὅπως μὴ καὶ αὖδις ποιῄση ^". 
(D) Τοῦτο δῇλον, ἔφη. 'O γὰρ δεσμὸς 
αὐτῷ 53 ÓgAov ὡς τὴν πρὸς τὸ ἀδικεῖν 
6p» ἀναερεῖ, μὴ ἐπιτρέπων 5 ποιεῖν 
Q φέλει. ᾿«ληθές. Οὐκοῦν εἴργεται τοῦ 
ἁμαρτάνει», τῶν δεσμῶν μὴ ἐώντων 
ἐλευθεριάζοντα 3 χρῆσθαι ταῖς ἡδοναῖς, 
ἀλλά συστελλόντων 58 καὶ τὸ δίκαιον 


ϱεληλυθότος ἕνεχα ἀδικήματος τιμωρεῖ-- 
τας ... ἀλλὰ τοῦ μέλλοντος χάριν», ἵνα 
μὴ αὖδις ἀδικήση. 


Gorg. 505, B. εἶργειν αὐτὴν δεῖ τῶν 
ἐπιθυμεών καὶ μὴ ἐπιτρέπει», ἄλλ ἄττα 
ποιεῖν ἢ àq ὧν βελτίων ἔσται. Legg. 
IIl, 101, E. ἐλευθεριάσαι, oppos. δεσπό-- 
ζεεν. Lys. 210, E. ταπεινοῦντα καὶ συ-- 


γίαςε; apud Platonem non ipsis verbis exstant, sed amplificationem habent eorum, quae in Gorgia 
p.450, D. reperiuntur et a Methodio illis verbis: Οὐκοῦν .... δεσμοῖς; expressa sunt. Ceterum 
male cod. Ven. πῥοφέρεσθαι pro προςφέρεσθαι, quod ab arte medica translatum est, quum προς- 
φέρειν in adhibenda medicina proprie ponatur. Conf. Plat. Symp. p. 189, A. (bis) Charm. p. 157, C. 


909 Ἐπένευσε mimicum est pro ὠμολόγει vel συνέφη. Confer quem Methodio p. 509, B. adhi- 
bemus locum ex Prot. p. 360, C. et Euthyd. p. 276, B. In seqq. male vulgo: Οὐχοῦν ... δεσμοῖς, 
nec melius: Οὐκοῦν .. σωφρονεῖν, p. 568, D. Interrogandi signa ego reponi iussi Symbol. in Epiph. . 
Pp el reposuit Dindorflus. Idem V.D. δράσας ἄξια 9ev«rov cum cod. Ven. pro vulg. Φανάτου 
0. ἄ., neglecta traiectione, quae orationem nervosiorem reddit. Πληγὼν ἄξια ἠδικηκώς Plato Gorg. 
l.c, genitivo item praemisso. llla: τιμάται Φανάτῳ τὴν ὄἴχην, prorsus insolita sunt,. quum τικςᾶ- 
σθαι Φανάτου, capitis damnari, solemnis sit dictio, quae adiectum τήν Óíxzv respuit. Itaque, 
reposito Φανάτου, verba τὴν δίκην, tanquam insititia, delenda erunt, nisi forte Methodium h.l. mi- 
nus Graece locutuin censueris. Ceterum cod. Ven. pessime πλήττων pro πληγῶν. dem in seqq. ὁ 
ante ὀφλήσας et τοιαύτῇ ante τιακωρέᾳ male omittit. 

950 Quae Plato Prot. loco comparato de castiganda prava pueri natura monet, Methodius ad 
poenas, quibus peccantes castigantur, felici imitatione transtulit. Qua quidem in re non minus apte 
quam Plato simile ligni tortuosi cum verbo εὐθύνειν commisit. Εὐδύνειν enim proprie est diri- 
gere, deinde corrigere, castigare, velut p. 976, B. τὰς &qoguac τῶν ἐπιχειρηαάτων αὐτῶν 
εὐθῦναι διααιλλώμµενος. Ceterum similitudo, a dirigendo ligno tortuoso petita (de qua Ast. Annott. 
in Protag.' p. 101), probe discernenda est ab alia, qua planta manibus inflexa, simulac eam remise- 
ris, ad suum statum reverti dicitur. Priore, qua Plato l.l. et Aristot. Eth. Nicom. 1l, 9 usi sunt, 
pravitatis emendatio, posteriore, quam Gregorius Naz. (vid. annott. in Eliam Cret. col. 868, 5. 873, 2) 
εἰ Themist. Orat. XXI. p. 249, 4. adhibuerunt, vis consuetudinis inveteratae declarari 5olet, id quod 
Heusdius, ab Astio laudatus, non satis attendit. 

997 Poenam rationi consentaneam esse eam, quae puniat, non quia peccatum sit, sed ne pec- 
cetur, Plato docet Prot. loco collato, quem Methodius tantum non descripsit. Confer eundem p. 569, 
D. 570, A. De praeclara sententia, a Platone alias quoque prolata et a multis celebrata, vid. Ast. 
Ánnott. in Prot. p. 95, qui ibidem de verbo τιµωρεῖσθαι, poenas ab aliquo (Graec. τινά) pe- 
tere, monuit. Ceterum ποιήση cod. Ven. et Dindorf. pro vulg. ποιῇ. Recte; conf. Plat. Prot. l. c. 
ἀδιχήσῃ. Καὶ ur cod. Ven. minus recte pro μἡ καί. Proxime idem 4ἡλον, omisso Τοῦτο. ᾿ 

998 Petavius: vincula illius, eo errore, quo dativus pronominis αὐτὸς pro genitivo usur- 
pari putatur. Tu cf. annot. 97. Proxime cod. Ven. perverse ὡς πρὸς τὴν τὸ ἀδικεῖν pro ὣς τὴν 
προς τὸ dÓ. 

90500 My ἐπιτρέπειν ο. inf, impedire quominus — (v. Ast. Animadvss. in Plat. Legg. 
P. 959. et Lex. Plat. T. I, p. 804), et quod mox sequitur εἴργειν c. gen., arcere ab aliqua re, 
ap. Plat. Gorg. |. l. unius enuntiationis ambitu inclusa sunt. vid de quo Ast. Lex. T. I, p. 033, 
ap. Method. in eodem argumento recurrit p. 569, B. εἴργει δὲ ὁ δεσμός; et p.071, B. ó δὲ δεσμὸς 
είργει τοῦ ἀδικεῖν. 

960 Ἐλευθεριάζει», libertate frui, ἅπαξ est λεγόμενον ap. Plat. Legg. 1.1. Conf. Method. 
p. 970, A. ἐλευθεριαζόντων δὲ τὸ κακουργεῖν ἐστι. 

901 Συστέλλειν, compescere, bis tantum ap. Platon. reperitur, videlicet Lys. |. l., ubi τα- 
πεινοῦν iuxta positum, et Legg.l1ll, p. 691, E. sic (ὡς male Ast. Lex. T. III, p. 344) τὸ µέτριον 
μᾶλλον συνέστειλε. "Verbum ap. Method, p. 548, D. bis occurrit; praecedit dvacréllay p. 948, C. 

6 


διδασκόντω» ειμᾶ», ἔσε dy» ἀπομά- 
94 * νουθετούµενος σωφρονεῖν; Φαί-- 
νεταε, ἔφη. Οὐδὲ * τοίνυν παραέειος 
(P. 569, A.) ó δεσμὸς γέγνεται τοῦ πληµ-- 
μελεῖν. Ἔοικερ. Σωφρονίζει γὰρ καὶ 
ποιεῖ δικαιοτέρους *, ἀλεξιφάρμακον 
ὢν ψυχῆς "5, αὐστηρὸν μὲν καὶ δηκει- 
xóv, ἆλλ Ἰατικόν. 

P. 569, B. ἐπένευσεν. — — καὶ ἐν-- 
ταῦύα ἐπένενσεν 9^, 

P. 569, B. ὁμοδοξούσης ἡμῖν ... τῆς 
σαρκός ?", 

P.569, B. οὔτε xard σὲ οὔτε κατὰ 
ἄλλον 5. : 

P.569, C. ἀπολόγησαε, & «4γλαο- 
φῶ», npóc ἃ πρώτον ὑπέθου 55. 


ΠΕΡΙ {ΝάΣΤ«4«ΣΕΟΣ. 


στέλλοντα. 


Gorg. 478, D. σωφρονίζει ydo που 
xai δικαιοτέρους πὀιεϊ xai ἰατρικὴ yí- 
γνεται πονηρίας 9$ δίκη. 


Prot. 360, C. ἐπένευσε». — (D.) — 
xai ἐνταῦύα ἔτι ἐπένευσεγ. 

Phaed. 83, D. ix ... τοῦ ὁμοδοξεῖν 
τῷ σώματε. 

Pol. I, 334, B. καὶ κατὼ σὲ καὶ καθ 
Ὅμηρον cet. 

Phaed. 63, B. 0v: χρή µε πρὸς ταῦτα 
ἀπολογήσασθαι ὥςπερ à» δικαστηρίφ. 


P. 569, C. καὶ ὄρᾷς ὡς o) συνᾷδουσι 
τούτοις ἃ ἔφης; πῶς γὰρ συνᾷδοιε», 
εἶπερ γε ἀνώγκη 9" — —; 


Prot. 333, A. (o£ λόγοι) οὐ .. συν- 
δουσιν ... ἀλλήλοις πῶς γὰρ ἂν συγ- 
ἁδοιεν, εἴπερ γε ἀνάγκη —5 —— 





562 Notabis verbum ἀπομανθάνει», non dediscendi, sed probe discendi potestate posi- 
tum. Exempla quidem verbi sic usurpati desidero; sed eadem vis praepositionis ἀπὸ cernitur in 
verbis ἀποθεωρεῖν, ἀποκαραδοκεῖν simm. Vid. Abresch. ad Cattier. Gazophylac. Graecor. p. 68 sq. 
Minus placet Dindorfii scriptura: αὐτὸ µάθῃ, ex cod. Ven. recepta. 

563 Libri: οὔτε, quod quum non habeat, quo referatur, in Symbol. in Epiph. p. 48 οὗ legen- 
dum censui. Sed praestat οὐδέ, quod Dindorf. reposuit. Vid. Matthiae. Gr. Gr. Ampl. $. 608 extr. 
Mox cod. Ven. παραίτεον ei γένεταε, quod Dindorf, recepit. ldem libris invitis γένοιτο pro γίγνοιτο 
p. 955, A. et γένονται pro γίγ». p. 569, D. Ego vero e cod. Ven. γέγνεται reposui pro γένεται p. 500, 
A. B. 565, 4. B. Neque enim forma Attica γέγνεσθαι obliterari debet, sicubi ap. Methodium, id est 
sedulum Platonis imitatorem, deprehenditur. Conf. annot. 490. 406 et Schneider. ad Plat. Civit. T. 1, 
p.9, ^. Dein a cod. Ven. ὡς ante ἔοιχε abest. taque Oehler. Addend. p. 658 et Dindorf. Annot. 
p. 774 distingui volunt — τοῦ πλημμελεῖν. "Eowxt. Σωφρονίδξει cet. Recte, si Ἔοικεν scribatur, 
quod ap. Plat. frequens est in responso adprobantis. "Vid. Ast. Lex. Plat. T. 1, p. 615. 

564 Σωφρογίζει ... δικαιοτέρους. Haec, totidem fere verbis enuntiata, licet paulo aliter collo- 
cata, exstant ap. Plat. Gorg. loco comparato, quem cum verbis illic insequentibus, propter expres- 
sam iis sententiam de vi poenae medica, Nostro iam adhibuimus annot. 552. Ceterum Graecorum 
sapientia vim poenae emendatricem. eo declaravit, quod verbis σωφρονίζεν et νουθετεῖν tum com- 
monendi et ad sanam mentem reducendi, tum castigandi vim inesse voluit. Sic vovOtttiy, quod 
alias commonere, supra p. 568, D. est castigare, et σωφρονίζειν, quod alias est castigare, 
h.l. est. ad sanam mentem reducere. Eadem verbi vis ap. Method. Symp. p. 228. ὅπως 
ἀμείνων γενηδῇ σωφρονίζεται µαθήµασι xa£ vóuoic. ὡς αὐτεξούσιος ἄρα σωφρονίζεται. — Idem ap. 
Epiphan. p. 548, C. haec coniungit: ἀπὸ τῶν σωφρονισμῶν xai νουθετήσεω». «Συμφορῶ»ν pro σω- 
φρονισμῶν male cod. Rupifuc. ap. Combefis. in Galland. Bibl. PP. T. III, p. 773 (11). 

$05 Vincula ἀλεξιφάρωακον ψυχῆς vocat, quod poena iniustitiae, tanquam animi morbo, me- 
detur. Cf. p. 508, B. ibique annot. 553. De metephora vocis ἀλεξιφάρμακον vid. Wyttenbach. Ind. 
Plutarch. h. v. Mox de voce ἐατιχὸν vid. annot. 428. Ceterum ἆλλ᾽ ἰατικόν, Dindorf. pro vulg. 
ἀλλὰ ἰατικόν, recte, quippe elisione restituta, Vid. annot. 501. 

900 In manifesta imitatione loci ex Prot. allati suspicor ap. Method. ér;, quod saepe in ἐπὶ 
abiit (v. annot. 247), ante ἐπένευσεν excidisse, praesertim quum ἐπένευσεν, de quo vid. annot. 
999, p.960, A. Β., bis praecedat. Habes rationem coniecturae, propositae in Symbol. in Epiph. 


p. 48. 
907 Male cod. Ven. ἡμῖν pro ἡμῶν. Nam sermo est de corpore, quod nobis peccantibus con- 
sentiat. Vice versa Plato Phaed, l.l. libidini deditum corpori consentire dicil. ᾿Οωοδοξεῖν ap. Plat. 


bis tantum exstat, Phaed. |. l. et Pol. IV, p. 442, D., neque nomen ὁμοδοξέα in genuinis eius scri- 
ptis saepius occurrit. Vid. Ast. Lex. T. IIl, p. 436.  Adiect. ὁμόδοξος autem, quod Pollux VI, 166 
ad normam Platonicae vocis ὁμοδοξία recte dici statuit, ap. Plat. non reperitur; sed ὁμοδοξεν 
ille, quam ὁμόδοξον εἶναι, dicere maluit. 

908 Contrariam in sententiam Methodius h.l. imitatur Platonis verba iuxta posita ex Poll, 
p.934, B. lla: καὶ κατὰ σέ, in cod. Ven. B. et a Fic. omissa, Methodii imitatione confiruantur. 
Ceterum neglecta in verbis x«rc ἄλλον elisio excusatur oppositione membrorum χατὼ σὲ et κατὰ 
ἄλλον (κατὰ ἄλλων cod. Ven. pessime). 

969 Quemadmodum in disputatione defensio senteníiae cum causae actione iudiciaria comparari 
solet (vid. annot, 574.), ita Methodius h.l. suam in rem convertit Socratis verba ap. Plat. Phaed. 
l. |., ubi ille in obiectione discutienda defensionis suae in iudicio habitae festive meminit. Vid. Ast. 
Annott. in Phaed. p. 524. Ceterum verba: πρὸς ταῦτα, ibi olim omissa, sed hodie e codd. resti- 
tuta, πα imitatione insuper corroborantur. De structura verborum πρὸς ἃ .. ὑπέθου vid. 
annot. . L 

970 Cum omnino Plato orationem, quae secum ipsa consentit, cum harmonia comparare solet, 
tunr idem in hac re verbum συνάδειν usurpat. Vid. Ast. Lex. T. III, p. 316 et Stallbaum. ad Prot. 
l.l., quem Methodio h.l. obversatum esse apparet. Adiectivum 66vqó0c, similiter translatum, est 
απαξ λεγόμενον Platonis Phaed. p. 92, C. πρέπει γε ... ξυνφδῷ εἶναι καὶ τῷ περὶ ἁρμονίας (λόγῳ). 








ΠΕΡΙ 4NAZTAZEQ02. 91 


Alc. I, 119, E. (ὥστε ἀξιοῦν) cvra- 
γωνίζεσθαέ σοι πρὸς τοὺς πολεμίους. 

Tim. Locr. 104, Δ. ἐπὶ và τᾶς Ψνυ-- 
χᾶς ἐπανορθώσει. 

Gorg. 509, X. οὓς (λόγους) σὺ el μὴ 
λίσεις cet. 

Syinp. 219, C. d ἄνδρες δικασταέ: 
δικασταὶ γάρ ἐστε τῇς Σωκράτους ὑπερ-- 


P. 569, D. πῶς ... συναγωνίζεται τὸ | 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| ηφαγρίας. 
| 


σῶμα αὐτῇ πρὸς τὸ ἀδικεῖν "1; 

P. 569, D. αἱ .. πρὸς ἐπανόρύωσιν 
.. µηχαναέ 97, | 

P. 510, C. λελυµένου .. καὶ ἔδελεγ- 
χυέντος vov λόγου 535, 

P. 540, C. à ἄνδρες δικασταί (δικα-- 
σεὼς yàp ὑμᾶς τῶν λόγων ... xaAo)"* —. 


t» εὐκρινέστερον ?? ἴδωμεν 0 βου-- 
λόμεύα. 

P. 540, C. Ὁ τῶν ὅλων δημιουργὸς 
Jeóc?9, ἐπειδὴ τὸ πᾶν εὐτάκτως συνε-- 
στήσατο .. καὶ διεκόσµησε ?" προςτάσ- 


Pol. VIII, 564, C. ἵν εὐκρινέστερον 
ἴδωμεν 0 fovAóus2a. 
Tim. 68, E. ὃ τοῦ καλλέστου τε καὶ 


χτως ἔχοντα ὃ δεὸς ἐν ἑκάστῳ τε αὐτῷ 


Quod cum alius sententia consentit, συνῳδὸ»ν vocat Method. p. 573, C. τούτοις συνῳδὰ σαφῶς τοῖς 
λόγοις ... καὶ ὁ Σολομῶὼν ἀναφθέγγεται. 

971 ««ὐτῇ τὸ σώμα lustinian. Epist. ad Menam (Act. Concil, ed. Harduin. T. HT) p. 247, C. 
Quae enim ille p.247, C. & γὰρ προς χόλασι» — D. — διὰ τῶν δεσμῶν βασανιόµενος, contra 
Ürgenem disputat, ex Methodio (ap. Epiph. p. 509, D. εἰ γὰρ διὰ τὴν ἁμαρτίαν — 570, Α. — βασα- 
xuoutroc δια τῶν δεσμών), neglecta quidem eius elegantia, tacite descripsit. Verbum συναγωνί- 
ζεσθαε, quo Plato Alc.I. 1,1. semel et proprie usus est, h.l. ad corpus, animo opitulans in pec- 
cando, transfertur. "Verbi aliter translati exempla suppeditant lsocrat. Ad Demonic. sub init. et 
lo. Glyc. De V. S. R. p. 08, 4. 9. Ad eandem doctrinam pertinet, quod supra p.569, B. corpus 
peccanti ὁ μοδοξεῖν dicitur. Cf. annot. 507. 

9072 Adiumenta morum corrigendorum varia poenarum genera vocat. Cf. Method. 
Symp. p. 279. πρὸς ἐπανόρδωσιν ὑπόμνημα καὶ νῆψιν. Apud Platonem non exstat nomen ἔπα- 
γόρθωσις, quo Tim. Locr. l.l. animi emendationem designavit. Verbo tamen ἐπανορθοῦν, quod 
proprie est lapsum erigere, translate corrigere, emendare, Plato tum activo, tum medio, 
eliam in arguménto de moribus emendandis, uti solet. Vid. Ast. Comment. in Polit. p. 376. Stall- 
baum. ad Rempubl. X, p. 604, D. Conf. Method. supra p. 508, B. ἐπανορθοῦσθαι τὴν ψυχήν, p. 588, 
Α. (φυσικὸν νὀμον) ἐπανορθούμενον τὸν λογισαὀν (quo loco omissum a Photio ἐπανορθούμενον 
tuitus sum Symbol. in Epiph. p. 63), et Sympos. p. 227. &utivov ἦν τὸ κακὸν (κακοὺς VB. et, omisso 
τὸ, P. C.) ur ποιῆσαι .. ἢ μετὰ τὸ ποιῆσαι νόμοις ἐπανορθοῦσθαι. Ita. VB. P. C. pro mendoso 
vóuov ἐπιτεθεῖναι apud Allatium. — Tenor totius loci, ex quo verba allata delibavi, ita habet: 
δεσμοὲ (dtcuóc cod. Ven. perperam) γάρ καὶ φυλακαὲ καὶ πέδαι καὶ συλλήβδην» αἱ τοιαῦται πᾶσαι 
(πᾶσαι τοιαῦται cod. Ven. perverse) πρ. ἐπαν. τιμωροὲ μηχαναὶ ἐφεκτικαὶ (lustinian. loco supra 
indicato: «καὶ συντόμως εἰπεῖν, τὰ τοιαῦτα ἐφεχτικά) τοῦ ἀθικεῖν ... γέγνονται. Ἐφεκτικαὶ pro 
vulg. ἐπεχτικαὶ Oehler. de coniectura, Dindorf. cum cod. Ven. cui accedit ἐφεχτικὰ 8/7 Iustinian. 
qui vulgari locutione συρτόµως εἰπεῖν, quam exquisita voce συλλήβδην uti maluit. «Συλλήβδην, in 
summa, Platonicae est consuetudinis in singulis rebus ad universum uus colligendis. Cf. Prot. 
p.323, E, 325, C., ubi ὡς ἔπος tiztiv praecedit. «Συλλήβδην εἰπεῖν Method. ap. Phot. cod. 230. 
p. 305, 0. 40. Bekk. οὔτε συλλήβδην εἰπεῖν τι τῶν ἄλλων xaxov ἐστιν y οὐσία. 

973 ,,.4ελυμένοι cod, Venet.: λελεγμένου Anonym. Maii [Scriptt. Vet. N. Coll. T. VII, p. 49.]* 
Oehler. Utrumque mendosum. .4$&» λόγον, rationem tollere, dictio est Platonica Gorg. l. 1l. 
et Prot. p. 333, A., ubi vid. Stalibaum. Idem sibi vult λύειν in istis, quae ap. Method. sequuntur: 
lv ᾧ δεσμὸν τῆς ψυχῆς ὠὡρίσαντο εἶναι τὴν σάρχα, λέλυται καὶ τὀ, ἵνα μὴ doute: ὃν αὐτὴν ἓν 
Tj βασιλείᾳ τοῦ φωτὸς ἣν ἀπολαμβάνομεν ἐσόμεθα, διὰ τοῦτο οὐκ ἀναστήσεται. Τό, ἵνα recte 
Oehler, et Dindorf. cum cod. Venet., Anonymo Maii et Combefisio in Gallandii Biblioth, PP. T. III, 
p.778; male vulgo 70 εἶναι. — Sed ne sic quidem locus mendosissimus persanatus est. Scribendum 
videlicet: ἕνα ... ἐσώμεθα, quod pro vulg. ἐσόμεθα exhibent Anonymus Maii et cum cod. Rupif. 
Combefisius , qui illud ὃν αὐτὴν male omittit. Deinde legendum: λέλυται xoi τό, ἵνα ... ἐσώμεδα, 

«t τοῦτο ovx ἀναστήσεσθαι (nimir. τήν σάρκα, quod ex superioribus facile repetitur), id est: 
tollitur etiam illa ratio, quae, ne... simus, idcirco carnem non expergefactum 
ir docet, De loco ita emendando monui in Symbol. in Epiph. p. 48. 
. A 974 Sicuti disputatio cum causae actione comparari solet (vid. annot. 569.), ita Methodius h. 1. 
interlocutores, sententiae arbitros, iudicum nomine festive designat. Conf. p. 560, D. ἀλλὰ γὰρ περὶ 
τούτων πλείω λέγειν τὰ νῦν, ὦ κράτιστε Θεόφιλε, παρήσοµεν, καὶ oi Àowroi χριταὶ τῶν λόγων, et 
p.578, B. πάρεστι γὰρ ἤδη σκοπεῖν ucc, ὦ δικασταί, ὅτι cet. Ceterum nostro loco Methodius, 
licet alio in argumento, tamen suum in usum convertit verba, quibus Alcibiades ap. Plat. Symp. l.l. 
convivas superbiae Socratis iudices appellat. 

975 Ty male omittit cod, Ven. Adv. εὐκρινέστερον est Platonis ἅπαξ λεγόμενον Pol. l.1., quem 
Methodius totidem verbis descripsit. Εὐκρινῶς, dilucide, item semel reperitur, Soph. p. 242, C. 
ως εὐχρινῶς ἔχοντες (αὐτά), neque εὐκρένεια nisi Def. p. 414, A. exstat. Ceterum εὐκρινέστερον 
90€V τι fere idem quod διευκρινεῖν τι, de quo vid. annot. 353. 

976 Deus, mundi effector, δημιουργὸς Platonice vocatur. Confer locum ex Tim. p. 08, E. alla- 
ium et vid, &nnot. 251. In rerum universitate declaranda posterioris aetatis scriptoribus τα ὅλα 
magis usitatum, quam τὸ ὅλον, quo solo Plato in hac re usus est. Vid. Ast. Lex. T. 1I, p. 432. 

977 Cum verbis: τὸ πᾶν εὐτάκτως συνεστήσατο .. καὶ διεχόσµησε, cf. quae ex Tim. p. 69, C. 
Sduli: πάντα ταῦτα πρῶτον διεκόσµησεν, ἔπειτα ἐκ τούτων πᾶν τόδε ξυνεστήσατο. —Adiectum εὖὐ- 
τάχτως declarat, pristinam materiae mundi turbulentiam a Deo in éoncinnum ordinem esse redactam. 
Qua de Platonis sententia cf. allata ex Tim. p.69, B. verba: ταῦτα ἀτάχτως ἔχοντα cet, quibus 


ἀρίστου δημιουργός. 69, B. ταῦτα ἀτά-- 


92 ΠΕΡΙ A4NAZTAGEQ2. 


cov τῷ Λόγῳ "*, ἕκαστόν τε αὐτφ 7" 
συμφώνως ἤρμόσατο στοιχεῖον καὶ πάν-- 
τα Loo» πεπλήρωτο διαφοραῖς, (D.) 
ἵνα τελέως ὃ κόσμος slc κάλλος αὐξη--, 
9459, παντοίας φύσεως ζωοτοκήσας 
µορφάς, ἄστρα μὲν κατὰ τὸν οὖρανὸν 


| πρὸς αὐτὸ καὶ πρὸς ἄλληλα συμμετρίας 
| ἐνεποίησε». ϐ9, 0. πάντα ταῦτα πρᾶῶ- 
τον διεχόσµησε», ἔπειτα ἐκ τούτων πᾶν 
τόδε ξυνεστήσατο, Loo» ἓν ζῶα ἔχον 
và πάντα ἓν ἕαυτῷ --. καὶ τὼν μὲν 
Φείων αὐτὸς γέγνεται δημιουργός; τῶν 
καὶ πτηνὰ κατὰ τὸν ἄέρα, τετράποδα | δὲ θνητῶν τὴν γένεσιν τοῖς ἑαυτοῦ γε»-- 
δὸ κατα τὴν γῆν καὶ νηκτὰ κατὼ τὸ | νήμασι δημιουργεῖν προςέταξεν. 92, C. 
ὕδωρ — —. θνητὼ ... καὶ ἀθάνατα ζώα λαβὼν καὶ 
ξυμπληρωθεὶς 005 0 κόσμος ... κάλλι- 
στός τε καὶ τελεώτατος γέγονε». 40, A. 
µία μὲν (ἰδέα ζώου) οὐράνιο»ν Φεῶν 
γένος (nim. astrorum), ἄλλη δὲ πτηνὸν 
| καὶ αεροπόρον, τρίτη δὲ ἔνυδρο» εἶδος, 

| πεζὸν δὲ xai χερσαῖον τέταρτο». 

Gorg. 460, B. ὅ δὲ δίκαιος δίκαιά 
που πράττει. 

Epinom. 981, A. ζώόν γε ἀληθέστατα 
λέγεσθαι κατὰ φύσιν φῶμεν τοῦτό γε, 
ὅταν µία Συνελθοῦσα σύστασις ψυχῆς 
καὶ σώματος ἀποτέκῃ µίαν µορφή»; 


P. 541, A. τὸ δικαιοπραγεῖν ἔργον 
... δικαιοσύνης ?9., 

P. 541, B. ἄνθρωπος δὲ ἀληθέσεατα 
Λέγεται κατὰ φύσιν οὔτε ψυχὴ χωρὶς 
σώματος οὔτ αὖ πάλιν σώμα χωρὶς 
ψυχῆς, ἀλλὰ τὸ ix συστάσεως ψυχῆς 
καὶ σώματος sig µίαν τὴν τοῦ καλοῦ 
μορφὴν συντεύέν **, 





respiciuntur illa ia 30, A. πᾶν, ὅσον ἦν óperóv, παραλαβὼν οὐχ ἡσυχίαν dyov, ἀλλὰ κινούµενον 
πληαμελῶς καὶ ἀτάκτως, slg τάξιν αὐτὸ ἤγαγεν ix τῆς ἀταξίας. Adde Polit. p. 273, B. (0 σωωα- 
τοειδες τῆς συγχκράσεως) πολλῆς ἦν µετέχον ἀταξίας πρὲν tic τὸν νῦν κὀσμον ἀφικέσδαι, ubi Stall- 
baumius primarios, quibus usi sumus, Timaei locos neglexit. Ceterum de verbo διακοσαεῖν vid, 
annot. 197 et quae dedi in Nov. Annal. Philol. Vol. LIII. Fasc. I. p. 18 sq. Ceterum Stoicae doctri- 
nae sunt verba χκαδάπερ μεγάλην πόλιν, quae post συνεστήσατο posita, sed a me in contextu 
omissa, ad τὸ πᾶν referuntur. "Vid. Animadv. in Basil. I, p. 43 sq. 

678 Petavius: vocis imperio, hac nota in margine adiecta: Gen. I. Tu verte: mandato 
ih hane rem Sermoni dato. «4όγον videlicet Methodius intelligit eum, per quem Ioannes Ev. 
I, 8. omnia facta esse docet, et quem Patres Eccl. Sermonem vulgo interpretantur. Hunc autem 
Dei iussu mundum condidisse, multi ex Patribus Eccl. statuerunt. ^ Cui doctrinae ansam dedere, 
quae Plato de diis, Dei in mundi opificio administris, in Timaeo docuit. Confer quae ex p. 69, C. 
'adposui: τῶν δὲ θνητῶν τὴν yévtciw τοῖς ἑαυτοῦ γεννήωασι (Deos dicit) δημιουργεῖν προςέταξε, et 
uberlus exposita p. 41, B. C. D. 42, E. Vid. Symbol. in Epiph. p. 78 4ᾳ. Angelis id munus detule- 
runt Haeretici, Vid. Sfmbol. in Epiph. p. 13. : 

979 Male cod. Ven. ἑκάστῳ dé αὐτῶν. Potest quidem αὐτῷ ad τὸ πὰν referri; sed magnopere 
fallur, aut Methodius αὐτὸ αὐτῷ scripsit, Cf. Plato loco παραλλήλῳ Tim. p.69, B. ἐν ἑκάστῳ .. 
noe πρὸς αὐτὸ ... συωµετρίας ἐνεποίησεν. Habes rationem emendationis, a me propositae Symb. 
in Epiph. p. 49. In proximis Methodius verbo ἁρμόζειν medio usus est, sicuti passivo in eadem re 
Plato Tim. p. 41, B. τὸ .. χαλὼς &guoc9év. De concentu mundi et singularum eius partium praeter 
Plat. Tim. p. 69, B. vide quos laudavi Animadvss. in Basil. I, p. 9 sq. | 

980 Cum istis: πάντα ... αὐξηδῇ, comparanda sunt, quae ex Tim. p. 92, C. attuli. Τελέως 
optime Dindorf. cum cod. Ven. pro vulg. τελείως. Idem tamen τελείως cum cod. Ven. et vulg. 
p.951, C., ubi Leontius τελέως melius. "Vid. annot. 353. ««4ὐτὸ τελέως optime cod. Ven. pro vulg. 
αὐτοτελῶς p.977, C.  Proximis: παντοίας φύσεως ζωοτοχήσας ωορφάς, adhibenda sunt Platonica 
Tim. p. 69, C. ζώα ἔχον τὰ πάντα iv ἑαυτφ. Denique illa, in fine posita: ἄστρα μὲν ... τὸ ὕδωρ, 
quibus astra, tanquam animantia coelestia, cum hisce nostris animantibus componuntur, manifesta 
imitatione expressa sunt ex loco, quem comparavimus, in Timaeo p. 40, A., ubi vid. Stallbaum. 
Longe aliter Methodius de mundo animantibus repleto docet p. 556, D., ubi astris angelos et nescio 
quas potestates divinas substituit iisque homines opponit: xoy yao ἐν τῷ ἰδίῳ τῆς ἔξεως ἑαυτοῦ 
τύπῳ τῶν γενητῶν ἕκαστον µένειν, ἵνα πάντα πάντων ὧσι πεπληρωμένα, οὐρανοὲ αὲν. ἀγγέλω», 
θρόνοι δὲ νομών — —, 0 δὲ xócuoc ἀνθρώπων, sicuti haec vulgo scribuntur. ««ὐτῶν τόπφ 
Combefls, ap. Galland.; τάξεως αὐτοῦ τύπῳ Dindorf. cum cod. Ven. Tu v. Symbol. in Epiph. p. 55. 

981 «{ικαιοπραγεῖν Methodio magis placuit, quam δίκαια πράττειν Gorg. 1. |. unde sententiam 
mutuatus est. Vid. Lobeck. Parerg. post Phryn. p. 593. Male cod. Ven. déxetwov προάγειν. 

982 Haec exstant ap. Phot. cod. 234. p. 203, a. 30 —33. Bekk. Scripturae discrepantia haec est: 
λέγεται ἀληθέστατα κατὰ φύσιν (vulg. λ. x. φ. à.), deinde οὔτε αὖ πάλιν (vulg. οὔτε αὖ). Priorem 
scripturam vulgatae ap. Method. non praetulerim, quum illa: ἆλ. λέγ. x. φ., ad fontem Platonicum 
Epin. l.l. propius accedant. Placet yero οὔτε «9 πάλιν, modo curi Combefisio ap. Galland. p. 783, 
A. οὔτ αὖ πάλιν scribatur, quum αὖ πάλιν Platoni non inusitatum sit. Vid. annot, 709. lustinia- 
nus, de quo vid. annot. 571, haec ita exscripsit p. 450, B. οὐδὲ γὰρ σῶμα χωρὶς ψυχῆς, οὐδὲ 
ψυχή χωρὲς σώματος ἄνθρωπος. De sententia, ex Epin. l.l. sumta, cf. Method. ap. Epiph. p. 557, B. 
ἄνθρωπος δὲ τὸ ἐκ ψυχῆς καὶ σώματος λέγεται συντεθέ», et p. 507, C, ὅ ... ἄνθρωπος ἐκ ψυχῆς xoi 
σώματος. Hoc est illud Platonis συναμφότερον, de quo ad p. 571, A. Humanae naturae pulcritudi- 
nem Noster verbid τοῦ καλοῦ de suo adiectis declaravit. Cf. Method. ap. Phot, cod, 234. p.209, a. 








- 


ΠΕΡΙ ANASTAXEQS3. 93 


" 


P. 541, D. 04e καὶ παντί ... δια-- Crat. 434, A. ὅλῳ καὶ παντὶ διαφέ- 
φέρων ὃν. | ϱεε. al. 
P. 542, A. τοῖς μὲν (ζώοις) δουλεύειν Phaed. 79, E. τῷ μὲν (σώματι) δου-- 


καὶ ἄρχεσθαι προςετάγη. τῷ δὲ (ἄν- | λεύειν καὶ ἄρχεσθαι ἤ φύσις προετάτ- 
θρώπῳ) ἄρχειν καὶ δεσπόζειν 5. καὶ | τει, τῇ δὲ (Ψυχῃ) Goxew καὶ δεσπόζεεν. 


τοῖς μὲν διάφορα σχήματα φύσεων δέ- Epin. 981, D. γῆς καὶ τῆς σεερεµνίας 
dovsat καὶ µορφαί, ὅπόσας fj στερέµνιος | φύσεως. 
καὶ ὁρατὴ φύσις κελεύοντος ἐγέννησε Pol. VI, 501, B. 8 δὴ Ὅμηρος ἑκά-- 
Φεοῦ, τῷ δὲ τὸ Φεοειδὲς καὶ Φεοείχκε- | λεσεν ἐν τοῖς ἀνθρώποις ἐγγιγγόμενον 
ον —. | Φεοειδές τε καὶ «εοείχελον. 

P. 542, B. elc τὸν µακραίωνα χρό-- Epin. 982, A. ἤ τινα µακραίωνα βίον 
yoy V5. | ἔχειν. 

P. 543, D. τῷ yàg ποιήσαντι (9εῷ) Tim. 32, C. τὸ του κόσμου σῶμα ... 
λῦσαι µόνῳ καὶ τὰ ἀθάνατα δυνα- | ἄλυτον ὑπό του ἄλλου πλὴν ὑπὸ τοῦ 
τόν 358, Συνδήσαντος. 41, A. B. | 





18.19. Bekk. (τὸ ἀνθρωποειδὲς σχήωα) ὃ πάντων igi τῶν ti; ζώα συγχεκριαένων σχημάτων ἐρα- 
σμιώτατον. | 

983 Reposui ὅλῳ, quod loco vulgati ὅλων reponi iussi ad Eliam Cret. col. 837 (4) et in Sym- 
bo in Epiph. p. 49. Ita Dindorf. quoque, secutus ille codicem Ven., in quo tamen ói«qopti , quod 
Dindorf. recepit, pro διαφέρων male scriptum est. Proverbialis est formula ὅλῳ xe παντὲ in de- 
daranda summa similitudine vel dissimilitudine. Sic ὅλῳ xe παντὲ διαφέρει», interdum interiecto 
φασί, in usu est. Philo Opp. ed. Mang. T. Il, p. 377. ὅλῳ φασὲ x«i τῷ παντὲ διενήνοχεν, ubi 
forasse legendum: τῷ ὅλῳ φ. καὶ παντὶ d. Dicitur enim non solum 64g xci παντί, sed etiam 
TO 0Àp x«i παντὲ atque adeo τὸ ὅλον καὶ πᾶν. Vid. Wyttenbach. Annot. in Plat. Phaed. p. 203 ed. 
Lips., Ast. Annott. in Plat. Phaed. p. 626 et Lex. Plat. T. II, p. 433 et Boissonad. ad Anecd. Nov. 
p. 131. 

984 Quae Plato Phaed. l.],. de animo, corpori imperare iusso, docuit, Noster ad hominem, 
bestiis imperare iussum, transtulit. Proxima Photius habet cod. 234. p. 203, a. 36—38. «Φύσεων, 
cuis loco ap. Phot. φύσεως, ut in cod. Ven., reperitur, stare potest, quod in Symbol. in Epiph. 
p.49 significavi; neque recte fecit Dindorfius, quod φύσεως recepit. Sunt enim σχήαατα φύσεων 
in animalibus ingeniorum formae, ut uopqe in seqq. corporum formae. Cf. Plat., Polit. 
p.274, B. ὅσα (θηρία) χαλεπὰ τὰς φύσεις ἦν. Dicuntur autem φύσεις ingenia non solum homi- 
num (vid. annot. 48), sed etiam bestiarum. Ingeniorum et corporum varietatem in bestiis Basil, 
Magn. Opp. T.I, p. 82, A. sqq. luculente depingit. Porro Photius Φέδοται pro vulg. ὀέδονται: sed 
ἁέδοται, quod recte haberet, si ad σχήαατα tantum referretur (vid. annot. 141), propter xe µορ- 
φαὶ stare non potest. taque ὀέδονται scripsi emendatione à me proposita in Symbol. in Epiph. 
p.49. Deinde Photius pro vulg. Χελ. τοῦ Φεοῦ ἐγένν. scribit: κελ. ἐγένν. 9:09, quod in Symb. in 
Epiph. p. 49 commendavi; nam Methodius transpositionum amantissimus est, et articulo in voce 
δες, qui a cod. Ven. item abest, facile caremus. Conf. annot. 405. Delevit articulum Dindorfius 
quoque, qui ceteroquin post ἐγέννησε punctum pro virgula temere posuit. Πρὸς ἃ cod, Ven. male 
pro ὁπόσας. «Στερέμνιος, solidus, est τῶν ἅπαξ λεγομένων in libris Platonis nomine inscriptis, 
Epin. l. L, unde Methodius, evitata quidem feminina adiectivi positione, formulam s; στερεµνία φύ- 
σι mutuatus est. Cf. Method. Homil, in Symeon. et Annam p. 106 Pant. oréo£uvtoc ... καὶ πέτρα 
ἀχρότομος (ubi Pantinus, ad Exod. 17, 6 provocans, recte coniicit : πέτρα xci d.), et Sympos. p. 265. 
(ῥάμνος προςηγορεύθη) παρὰ τὸ στερέωνιον x«i καρτερὸν πρὸς τᾶς ἠδονάς, ubi Possinus τὸ male 
omisit, Postremo Methodius in declaranda sententia de homine ad imaginem Dei formato (Genes. 
127) voces Φεοειδὴς et Φεοείχελος ponit, quibus Plato Pol. loco comparato divinam in homine exr- 
celentiam ab Homero designari docet. "Vox Φεοειδής, qua Plato alias quoque usus est (vid. Ast. 
Lex. T. 1l, p. 58), respondet Homericae Φεουδής, quo poéta eum alias, tum Od. XIX, 109 loco 
apud Plat, Pol. Il, p. 363, B. laudato usus est. "De voce Φεοείχελος, quae ap. Plat. alias non exstat, 
vid. a.not. 258. Adde Method. ap. Phot. cod. 234. p. 299, a. 26. Bekk. τὸ .. Φεοείχελον σχήμα, ubi 
sermo de corporis humani figura, ut nostro loco, ubi τό, quod vulgo deest, ex Photio cod. 234. 
Ρ. 209, a. 38. adieci. Quam emendationem suasi in Symbol. in Epiph. p. 49. Atque ita Dindorf, ex 
cod. Ven, scribi iubet Annot. p. 775. 

985 Male cod. Ven. εἷς τὸν μακρὸν αἰώνα χρ. Poética vox est µακραίων, et poétice uaxoaíwv 
χρόνος dicitur, ut u«xgaícw βίος Epin. l.1., qua de formula cf. Empedocl. Carm. Reliq. vs. 4, ubi 
vid. Karsten, p. 160 sq., et Aeschyl. ap. Plat. Pol. II, p. 383, B., ubi vid. Ast. Comment. p. 498. 
Üeterum. µακραέων in scriptis, quae feruntur, Platonis alias non reperitur estque τῶν ἅπαξ λεγομέ- 
ων, quorum in Epinomide haud ita rara sunt exempla. 

980 Haec Methodius subiicit antea dictis, quae totidem fere verbis ap. Athenag. Legat. pro 
Ührist. cap. XXII, 4. p. 103 Lindner. scripta reperiuntur. Vulgata ap. Epiph. scriptura haec est: 

ἑ µήν τι πολέμιον ἢ ἀντιδοξοῦν αὐτῷ (sc. τῷ 9εφ) ἢ ἀντίθεόν ἐστιν (Athenag. brevius: οὐχ ὅτι 
ἀντιδοδοῦν τέ ἐστι τῷ Φεῷ)' ἐπεὶ κἂν εἰ ἀντέπρασσέ τι (Athenag. ἀνθειστήχει τι) τῷ 969, ας 
ὅατο ἂν (Gy om. Athenag.) τοῦ εἶναι, λυθείσης αὐτοῦ τῇ τοῦ Φεοῦ δυνάμει καὶ ἰσχύὶ τῆς συστά- 
ὄξως. Dindorf. cum cod. Ven. πολέμιόν τι (tu vid. Matthiae. Gr. Gr. $. 487. 4. dé anteposito τὶς) 
--αντίξουν (optime) ἀντέπρασσεν (tu v. annot. 673). Male cod. Ven. uóro» pro uórvg. Immorta- 
lia autem nonnisi a Deo labefactari et frangi posse, Plato docet locis comparatis ex Tim. p. 32, C. 
* p. 41, A. B., ubi, quae p. 32, C. de mundo dieta sunt, ad deos applicantur, quos Dei voluntate 
üvinitatis honorem nactos esse edocemur. Similia de angelis Patres Eccl. docent. Vide Eliam 
Te. Comment. in Gregor. Naz. col. 825 ibique annot. 4. $t nostro loco, ut in' praegressis 
Verbis, est labefactare et frangere, sicuti Cicero id verbum ap. Plat. Tim, p. 33, À. interpre- 








94 ΗΕΡΙ 4NAZTASZE2935. 


P. 544, A. τοῦτο γὰρ ἦν 9$ τῶν ἆγ- | «ΤΠ. 41, B. C. D. 42, E. 69,C. 
γέλων σύστασις --- (B. — ἔμειναν V, | 


* 








—— 





tatur. Metaphora detracta, idem sibi vult figuratum λύειν ap. Plat. Tim. p. 41, B. (dissolvere 
Cic.), quemadmodum ibid. p. 32, C. ὁ ξυνδήσας (a quo mundus colligatus est Cic.) Deus, con 
ditor rerum (ὁ ποιήσας, ut Noster ait), intelligitur; qua de metaphora, Platonicis usitata, videsis 
mea in Annal. Philol. Supplem. Vol. XI. Fasc.3, p.362 (1). Similiter ap. Plat. Tim. p. 41, A. B. 
voce ἄλυτος (indissolutus, indissolubilis Cic.) designatur, quod morte omnia dissolvente 
exemtum est. Inde ἄλυτος a scriptoribus Platonicis pro αθάνατος usurpatur, quod Plato Tim. p. 41, 
B. cum «&Àvrog copulavit. Vid. annot. 379. Quid? quod Athenagoras locat pro Christ. cap. VI, 9. 
in laudandis Platonis verbis Tim. p. 41, A. glossemate ἀθάνατα in locum genuini &Àvt« illato usus 
esse videtur. ta enim ille in edit, H. Stephani p. 9: Φεοὶ θεῶν ὧν ἐγὼ Ónuiovoyoc πατήρ τε 
ἔργων, ἀθύνατα (uoi μὴ ΦΘέλοντο. Quae sic puto refingenda et explicanda esse: & πι 
δι ἑωοῦ γενόμενα Athenagoras omisit) «θάνατα ἐμοῦ ur, Φέλοντος, sc. αὐτὰ τεθνάναι. — Recentiores 
editores, auctore Gesnero Annott. p. 133, ex Platone ἅλυτα in locum corrupti ἀθύνατα temere in- 
vexerunt et memorabilem lectionem ἐμοῦ μὴ Φέλοντος, reposita vulgata ἐμοῦ γε Φέλοντος, oblitera- 
runt. "Vulg. lectionem ἐμοῦ γε Φέλοντος habet Pseudo-Origenes Philosophumm. ed. Miller. p.22 
(98). Male ibid. p. 21 (00), 22 (97) 9«0c pro Φεοέ, deinde p.21 (00) 9euv ἐγώ pro Φεῶν, ὧν ἐγώ 
P recte scriptum p.22, 97), porro p.21 (90. 91) et 22 (97) δημµιοῦργός τε καὶ πατήρ, omisso 
'éoyov, pro Óguiovoyog πατήρ τε ἔργων, denique p.22 (08) ἄλυτα, omissis ο &uoU yevóutra, 
pro ἃ ἄλυτα cet. Quae omnia Wolfius (in Pseudo -Origenis Philosophumm. p. 116. 117) et Millerus 
summa incuria neglexerunt. ) 

587 Locum difficiliorem ista praecedunt: TY οὖν ὁ διάβολος λέξεται; (T£ οὖν ὃ διάβολος; X 
ξετε. Dindorf., voce λέξετε sic usurpata, uti fit p. 942, D. et p. 545, ^., quorum tamen locorum pe 
steriore λέξεται ex Leontio reponi iussi Symbol. in Epiph. p. ?1, haud immemor vocis λελέξεται 8 
Platone similiter adhibitae Crat. p. 433, A. et Pol. V, p. 497, B.) πνεῦμα περὲ τὴν ὕλην ἔχον, χα- 
Φάπερ ἐλέχθη καὶ d9nrayóge, γενόμενον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, doneg δὴ καὶ oi λοιποὶ yeyóvamw ὑπ' 
αὐτοῦ ὤγγέλοι, καὶ τὴν ἐπὶ τῇ ὕλῃ καὶ τοῖς τὴς ὕλης εἴδεσι πεπιστευµένον διοέκησι»’. lta enim liaec 
secundum Athenagoram Legat. pro Christ. cap. XXII, 6. p. 164 Lindner. (p.30 H. Steph.) et Pho- 
tium cod. 234. p. 203, b. 5—9. Bekk. legenda sunt. Conf. Symbol. in Epiph. p. 40 sq. ἼἜχον om. 
Phot et Gerasimus Vlachus in “«ρμονίᾳ ὁριστικῇ τῶν ὄντων (Venet. 1601) p.31: ἔσχον Oehler. 
typothetae errore, in Corrig. p. 660 notato. Deinde male vulgo: χαθάπερ ἐλέχθη, ὦ A9yayópg. 
Two 495r«yópc Oehler. ex emendatione Leopardi, Petavii et Gatakeri; melius etiam Dindorf. καὶ — 
"4. cum cod. Ven. et Photio p. 208, 6. 6. καθάπερ xai '4«θηναγόρᾳ ἐλέχθη. Deinde post ὑπὸ τοῦ δεοῦ 
male vulgo τελείᾳ aut µέσῃ distinguunt. Virgulam cum Dindorfio posui, qui in seqq. dz αὐτοῦ | 
perperam scripsit, deceptus a cod. Ven. Tum ὥσπερ δή, quod Oehler. et Dindorf. ex emendatione 
Gatakeri pro vulg. ὥςπερ δὲ reposuere, confirmatur a cod. Ven. et a Photio p. 293, 5. 7; xa90 Athe | 
nagoras. Porro τῆς, quod ante ὕλης Athenagoras et Methodius adiiciunt, Bekkerus vulgo omissum 
ap. Phot. e cod. A. restituit. Denique πεπιστευµένον, quod cod. Ven. et Photius p. 293, 0. 8. 9. 
habent, pro vulg. πεπιστευµένοι scribendum esse (id quod Dindorflum non fugit), etiam ex Athe- 
nagora intelligitur, apud quem iste est totius disputationis ne£us: $. 3. ὡς γὰρ 960v φαµμεν xt 
υἱὸν τὸν er αὐτοῦ xci πνεῦμα ἅγιον — (8.4.), οὕτως καὶ ἑτέρας εἶναι δυνάμεις κατειλήμμεῦα 
περὶ τὴν ὕλην ἔχουσας xal δὲ αὐτῆς, µίαν μὲν τὴν ἀντίθεον' οὐχ ὅτι αντίξουν (vulgo: ἀντιδο- 
ξοῦν) τί ἐστι τῷ δεῷ --- (8. 5.), ἀλλ’ ὅτι τῷ τοῦ 9to9 ἀγαθῷ --- (8. 0.) ἑναντίον ἐστὶ τὸ περὶ την 
ὕλην ἔχον πνεύμα, γενόμενον μὲν ὑπὸ τοῦ Φεοῦ, καθὸ oi λοιποὲ ὑπ αὐτοῦ γεγόνασιν ἀγγέλοι, 
καὶ τὴν ἐπὶ τῇ ὕλῃ καὶ τοῖς τῆς ὕλης εἴδεσι πιστευσάµενον διοίκησιν. Quorum postrema elsi dt 
solo χοσμµοκράτορι dicta sunt, Athenagoras in principio docet, etiam bonos angelos materiae curam 
gerere. Quam in sententiam Methodius nostro loco secundum Athenagoram ita docere pergl: 
τοῦτο γὰρ ἦν rj τῶν ἀγγέλων σύστασις, τῷ Φεῷ ἐπὲ προνοίᾳ γεγονέναι τοῖς ὑπ' αὐτοῦ διαχεκὸ- 
σµηµένοις, ἵνα τὴν μὲν παντελικὴν καὶ γενικὴν ó Φεὸς ἔχων τῶν ὅλων πρὀνοιαν fj, 10 κὔρος Xu 
τὸ κράτος ἁπάντων αἰτὸς ἀνηρτημένος καὶ ὥςπερ σκάφος τῷ τῆς σοφίας οἴακι διευθύνων dul — 
τὸ πᾶν, τὴν δὲ διὰ µέρους oi ἐπὶ τούτῳ ταχθέντες ἄγγελοι. αλλ’ οἱ μὲν λοιποὲ dq? oic αὐτοῦ 
ἐποίησε xai διετάξατο ὁ Φεὸς έμεινα», cet. Ita enim haec lego cum Oehlero, quem Dindorfius sect , 
tus est, praeterquam quod pro vulg. διετάξατο cum Athenagora et cod. Ven. diéra£ev scripsit. Tu 
vide infra annotata, Totum locum tractavi in Symbol. in Epiph. p.50. In principio male 8p. 
Athenag. cap. XXII, 7. scribitur: τοῦτο γὰρ 5 τῶν ἀγγέλων σύστασις τῷ Φεῷ ἐπὶ προνοίᾳ γέγο 
τοῖς ὑπ αὐτοῦ διαχεχοσµηµένοις, quibus emendandis vel explicandis VV. DD. frustra insudarunt. 
Neque melius haec ap. Phot. cod. 234. p. 293, b. 9— 11. habent: τούτων γὰρ ἡ [τῶν ἀγγέλων] 
σύστασις τῷ Φεῷ ini προνοίᾳ γεγονέναι τοῖς ἐπ᾽ αὐτοῦ διακεκοσµηµένοις.  Bekkerus legi vult ye 
γονε, quod habes ap. Athenag. Sed vulg. ap. Epiphan. lectio, cui τοῦτο codicis Photiuni Α. op* 
iulatur, stare poterit, si eam sic interpreteris: id enim spectabat angelorum creatio; ui 
Dei servitio rebus ab eo dispositis providentiae essent. In seqq. Photius, a Bekkero 
emendatus, p. 203, b. 11. confirmat γενιχήν, quod Oehler. cum Petavio et Gatakero ex Athenagot? , 
rescripsit; male vulgo ap. Epiphan. γενετικήν, pessime cod. Ven. «ἰγενητικήν, paulo melius 3p. 
Phot. γεννική». Deinde Oehler. ἔχω» .. 5, τὸ xüpoc — , ex emendatione Petavii, Gatakero probata: 
Photius p.293, 6. 12. indisüncte: ἔχων .. ᾗ τὸ χκὔρος —. Male vulgo: ἔχων .., 5 Τὸ *— 
Apud Athenagoram verbum finitum excidit; tu, missis Gesneri tentaminibus, repone ἔχων ] V* 
saltem £yy, quod tamen minus expresse dictum est quam ἔχων Jj. "Vid. annot. 259. Proximi: 
τὸ XxUQOg .... τὸ πᾶν, Athenagoras cuncta omisit, Photius posteriora: xe ὥσπερ ... Τὸ παν, j 
quibus vid. annot. 305. A Photio item omissa sunt illa: τὴν δὲ ... &yyeÀor, in quibus διὰ u^ 
et ἐπὲ τούτῳ melius scribitur, quam ἐπὲ αέρει et m αὐτοῖς ap. Athenagoram. Porro omissa * 
Petavio verba: o£ ἐ. r. t. ἄγγελοι. ἆλλ, quae Oehlerus ex ed. Basil. revocavit, ab Athenagor? 
partim confirmantur. Nam postrema: dÀÀ' oí μὲν ... ἔμειαν, apud Athenagoram, nonnulis. 
quae Methodius omisit, interpositis, ita habent: οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι ... ἔμειναν, in quibus ἐφ o5 
recte, ut ap. Method., scribitur; ἐφ ὧν male Photius p.293, 5. 14, apud quem Bekkerus loco Y" 


| 








- 


ΠΕΡΙ ANASTAZEQ02. 95 


P.544, C. ἐπέρχεται δὲ καὶ ἐμμέ- Symp. 197, C. ἐπέρχεται δέ µοί τι 
ερως εἰπεῖν 5, --. καὶ ἔμμετρον εἰπεῖν, οτι cet. 
P. 545, A. οὐδὲν .. ἄλλο 6 Φάνατος Phaed. 67, D. οὐκοῦν τοῦτὸ γε 2a- 


ᾗ διάχρισις καὶ χωρισμὸς ψυχῆς ἀπὸ | νατος ὀνομάζεται, λύσις καὶ χωρισμὸς 
ύώματος 9. 545, B. (ὁ θάνατος) ὃ τῆς | ψυχῆς ἀπὸ σώματος; 88, Β. ἐν τῇ vov 
ὑιαζεύξεως τῆς σαρκὸς καὶ τοῦ χωρι- | του σώματος διαξεύξδε. 

σμοῦ. 


P. 546, A. προηπόρηται * δὲ ἤδη Tim. 49, P. προαπορηὀἦναι περὶ πυ-- 
καὶ ἀπεδείχθη —. - Qóc ... ἀναγκαῖο». i. 

πάλιν (o) γὰρ ἅπαξ ῥητέο») φρᾶ- Epin. 981, C. λέγωμεν πάλιν. οὗ γὰρ 
ζωμεν *?t. ἅπαξ ῥητέο». 





gai αὐτὸς e cod. A. αὐτοὺς reposuit, quod Athenagoras et Methodius confirmant. «ιέταξεν Athe- 
nag. et cod. Ven.; διετάξατο Method. et Phot., eadem sententia, sed rariore medii usu, quod, ut 
ἁατάτειν, interdum est constituere, disponere. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I. p. 002. — ZAiwtetz- 
τέσθαι c. acc. et inf. in seqq. ponitur, ut ap. Plat. Tim. p.45, B. Iam quod Methodius, Athena- 
gora auctore, statuit, particularem mundi administrationem non a Deo susceptam, sed angelis ab 
eo mandatam esse, haec sententia, uti recte visum Suffrido Petri Comment. in Athenag. p.307, 
repetenda. est a Platone, qui in Timaeo, ll. in contextu ll, docet, Deum res mortales non ipsum 
ereasse, sed. earum creandarum curam diis inferioribus mandasse. Conf. etiam Tim. p. 44, C., ubi 
Plato distinguendis vocibus αἰτία et πρόνοια simul significare videtur, res mortales a diis inferiori- 
bus non solum esse creatas, sed eosdem creatis etiam providere. Certe Plato alias expresse docet, 
deos inferiores sive daemones, non Deum rebus humanis providere. Conf. Symp. p. 202, E. 208, A. 
Poli. p. 271, D. E. Criti. p. 109, B. Epinom. p. 084, E., ubi vid. Ast. Animadvss,. p. 602. Adde Sym- 
bol. in Epiphan. p. 15. 

988 Methodius ἐπέρχεται, dativo omisso, dicere maluit, quam ἐπέρχεταέ µοι, quae locutio ap. 
Plat. cum alias, tum Symp. l.l. exstat. Vid. Ast. Animadvss, in Legg. p. 981 et Lex. Plat. T. l, 
p.709 sq. Neque tamen ap. Plat. exempla verbi absolute positi desunt. Cf. Theaet. p. 172, D. ὁ 
ἐπελθών (λόγος). Symp. p. 109, B. ὁποία ἄν τις τύὐχῃ ἐπελθοῦσα. Itaque non fuit, cur Dindorfius 
μοι ex cod, Ven. adiiceret, Deinde Noster ἐωμέτρως εἰπεῖν pro Εωμετρόν τι εἰπεῖν, sicuti Plato dixit 
Symp. l. L, et quum ibidem versus adiecto ὅτι introducantur, Methodius versus statim ita orditur: 
Ὢ πᾶσιν ἀρχὴ x«i πέρας καχῶὼν ὄφις cet. Ita enim pro vulg. «ὃς πᾶσιν —, cum Ios. Scaligero 
legendum propter illa, quae sequuntur: "Yueig — ἐπείσατε (ἔπισα τὸν cod. Ven., ἐπείσατον Dindorf.) 
— xai — ἐτεχτήνασθε. Emendationem commendavi in Symbol. in Epiph. p.50 sq. et recepit Din- 
dorfius, confirmatam a cod. Ven. 

*580 Ὁ ante S9«»e«roc om. Leontius, ab Oehlero comparatus, ap. Mai. Vett. Scriptt. N. Coll. 
T. ΠΠ, p. 102. Sed articulo, qui ap. Plat. l. c. recte deest, h.l. non magis carere possumus, quam 
ap. Plat, Phaed. p. 580, B. loco infra allato. *47:0 σώματος Noster, ut est ap. Plat. Phaed. 1. 1., 
ubi male nonnulli codd. ἀπὸ τοῦ σ., sicut etiam post paulo scribi solebat, priusquam articulus, qui 
in plerisque codd. deest, expelleretur. Vid. Ast. Annott. in Phaed. p. 552. Χωρισμός, ut est in 
seqqg., pro vulg. διαχωρισμὸς Dindorflus cum eod. Ven. Quod autem h.l. est diexgieic καὲ χωρι- 


σμὸς ψυχῆς ὠπὸ σώματος, idem sibi vult in proximis διάζευξις xo χωρισμὸς τὴς σαρκός, seiun- 


clio ac separatio (sc. animae) a corpore. Eadem ratio verborum ap. Plat. Phaed. |. |. διά- 
Uviic τοῦ σώματος. Nimirum nomen διάζευξις, de quo vid. Ast, Animadvss. in Legg. p. 837, vi 


passiva est positum οἱ rectionem verbi (Φιαζεύὐγνυσθαέ τινος) retinet. Idem valet de voce χωρισµός,, 


ap. Method. cum genit. copulatae propter verbi structuram (χωρίξεσθαέ τινος). Quominus autem 
dubiles, quin Methodius Platonicam definitionem mortis hic ante oculos habuerit: idem, quae Plato 


in Phaedone p. 64, C. de hac definitione uberius disputat, laudato Platone, ipsius verbis ita affert" 


P 980, B. dÀÀd καὶ ὁ Πλάτων xci αὐτὸ τοῦτο (sc. τὸ βλεπόμενον) σῶμα x«i αὐτὸς ἐπίσταται. 
ν yovv τῷ «Φαίδωνι ó «Σωκράτης, άρα μὴ ἆἄλλο τι τὸν θάνατον ἡγούωεθα εἶναι, ἔφη, ἢ τῆς 
Ψυχῆς ἀπὸ τοῦ σώματος ἁπαλλαγήν; καὶ εἶναι τοῦτο τεθνάναι, χωρὲς μὲν ἀπὸ τῆς ψυχῆς ἀπαλ- 
λαγὲν αὐτὸ x«9' ἑαυτὸ τὸ σώμα γεγονέναε, χωρὶς δὲ τὴν ψυχἠν τοῦ σώματος; Quae attigi Symbol. 
I1 Epiphan. p. 58. Male vulgo: 4ρα μὴ —; llla: τὸν θάνατον ἡγούμεθα εἶναι ἔφη, Methodius 
de suo addidit, verbis τὸν Φάν. ἡγ. εἶναι ex praegressa ap. Plat. oratione petitis; ἔφη est Metho- 
di, Socratis verba recitantis. Articulus τήν, post 7 ap. Plat. vulgo additus, apud Methodium in- 
lereidisse videtur. Certe eo non magis carere possumus, quam omisso ante τεθ»νώναι articulo τό, 
Qu, quum olim ap. Plat. quoque deesset, e codd. restitutus est. Vid. Ast. Annott. in Phaed. 
p.932. Neque vero facile caremus omissa ante τοῦ σώματος praepositione ἀπό, quam VV. DD. 
ipud Platonem olim item omissam e codd. reposuerunt. "Vid. Ast. Annott. in Phaed. p. 533. Po- 
siremo Noster omisit, quae ap. Plat. post τοῦ σώματος adiiciuntur: ἁπαλλαγεῖσαν αὐτὴν καθ' 
QUT" εἶναι. Quae si deessent, haud magnopere desiderarentur, et cuipiam fortasse ex interpola- 
üone accessisse videbuntur. Attamen inserviunt describendae, quam Plato urget, absolutae sepa- 
Taloni animae a corpore. [taque oodex Ven. illa: καθ écvró, male omisit. Ceterum de Platonis 
definitione mortis vid. Ast. Annott. in Phaed. p. 532, qui tamen, praeeunte Wyttenbachio Annot. in 
Phaed. p. 153 ed. Lips., Methodii apud Epiphanium verba tanquam Epiphaniana temere laudavit. 

900 Med, προαπορεῖσθαι, prius cum dubitatione disputare, est ἅπαξ Aeyóutvov ap. 
Plat, Tim, l.]. Apud Nostrum προαπορείσθαι est passivum, prius cum dubitatione dispu- 
làrij, quemadmodum ἀπορεῖσθαι dicitur, de quo est controversia et disquisitio. Vid, Ast. Lex. 
Plat. T.I, p. 254. Transitivum προςαπορεῖν habes p. 581, C. 

991 Codex Ven. φράζωµεν cum proximo αὐτὸς male omittit. «Φράσωμενι, monente Oehlero, 
Fxcerptum Sirmond. ap. Combefis. in Galland. B. PP. T. III. p. 772. Sed φράζωµεν non minus recte 
abet, quam λέγωμεν, hodie receptum ap. Plat. Epin. l.l., ubi Astius Animadvss. p.507 eam 
cüonem pro vulg. λέγομεν e cod. Voss. et Fic. reponi voluit, neque tamen ipse reposuit, Est 


96 | ΠΕΡΙ 4NAXTAGEOS. 


P.546, B. ἄνω xai κάτω µεταβαλ- Gorg. 481, E. ave καὶ κάτω µετα- 


λοµένων» ***. : βαλλομένου. al. 
P. 541, A. ζωῆς ... ἄγευστον 3". 5 Pol. IX, 516, A. ἐλευθερίας ... ἄγευ- 
" στος. ! 

P. 541, B. Μηδεὶς δὲ ἀβέλτερος ** Pol. III, 409, C. ἀβέλεερος αὖ φαί- 
ev παρακινδυνευέτω ?* dc —. . V&t04. al. 

,Theaet. 204, B. παρακινδυνεύω» λέ-. 
γω ὅτι —. 

P. 548, D. μὴ ἑῶντες ἀναμύειν καὶ : Phaedr. 251, D. τὰ εῶν διεξόδων 
διοίγνυσθαι τὰ µεμυκότα σεόµια πρὸς ' στόµατα .. µύσαντα ἀποκλείει τὴν βλά- 
τὰς ἐχφύσεες *. | στην τοῦ πτεροῦ. 

Ρ. 549, C. τὴν κατὰ τὸ ἁμάρτημα Tim. 88, B. τὴν µεγίστην νόσον ἆμα- 


μεγάλη» τρέφοντες νόσον ?"', Φίαν ἐναπεργάξονται. 
ταύτην πρὸς Gpqo* σωτηρία» καὶ Tim. 88, B. µία δὴ σωτηρία πρὸς 
ψυχῆς καὶ σώματος, φαρμακεντικῆς ερό-- | ἄμφω (nim. adversus morbos et animi el 
| 


zo» καφάρσεως Ὁ', εὖν Φάνατον ὁ δεὸς ' corporis). 89, B. τὸ τῆς φαρμακευτικῆς 
ηὕρατο. καθάρσεως γιγγόμενον» ἰἑατρικόν. 








autem parenthesis ap. Plat. totum illud enuntiatum: λέγωμεν ... ῥητέο». Contra ap. Method. verbi 
πάλιν φράζωαεν cum reliqua oratione cohaerent, nec nisi ista: οὗ γαρ «7t. ῥητ., interposita sunt. 
or verborum ratio eadem est atque illorum ap. Plat. Legg. VI. p. 754, C. λέγω δέ, xa94nto 
tinor νῦν δή (dic γὰρ τό γε καλὸν ῥηδὲν οὐδὲν βλάπτει) cet., ad quae vide Ast. Animadvss. p. 283 
monentem de proverbio: dic τὸ καλο». . 

592 Adiecta hisce verbis voce ἀλληγορίαις Methodius eos notat, qui allegoricam scripturae 
sacrae sectantur interpretationem neque ulla ratione nituntur, sed omnia temere tentant. Dicitur 
enim ἄνω xai κάτω µεταβάλλεσθαε, qui, incertus consilii, omnes in partes se versat. Vid. Ast. 
Lex. Plat. T.I, p. 197. Male cod, Ven. ὃ πο βαλλομένω». 

503 ΄4«γευστος, qui non gustavit, ap. Plat. semel tantum reperitur, videlicet. Pol. |. |., ubi 
translate, ut ap. Method., de eo dicitur, qui expers est. Etiam mala qui non experitur, ἄγευ- 
στος dicitur. Method. p. 555, D. «γευστοι λύπης. ltaque non fuit, cur Dindorf. ἀγευστήσαντα pro 
ὤγευστον scriberet. Scilicet codex Ven. eum decepit. Conf. annot. 390. 

504 ᾿«βέλτερος est stolidus, qui meliora neque videt neque probat. Vid. Ast. Lex. Plat. 
T. 1, p. 1. 

' o5 Παρακινδυνεύειν h.l. est breviter dictum et idem valet, quod παρακχινδυνεύοντα λέγειν 
n Theaet. |. |.) vel παραχινδυνεύειν λέγοντα (cf. Legg. XII. p. 967, B.). Dicitur autem παραχι-- 

νεύειν de omni audacia, non solum in agendo, sed etiam in dicendo, unde fluxerunt illa: παρα- 
κινδυνευτικὸς λόγος (Plato Soph. p. 242, B.), quem παραχεχινδυνευµένον λόγον Synesius Dione 
p. 247, C. vocat, et ztegexivdvrevrixoc λέγειν (Plat. Pol. VI. p. 497, E.). 

5900 Male vulgo διοιγνῦσδαι, quod Oehler. Addend. et Corrig. p. 601 et Dindorf. correxerunt. 
— Sermo hoc loco est de amaritudinis radice (Hebr. 12, 15), quae, quominus pullulet, in- 
pedienda sit. Quo in argumento Methodius iis fere utitur verbis, quibus Plato Phaedr. |. l. repres- 
sam germinationem pennarum animi depingit. Quemadmodum igitur στόµατα apud illum sunt ora, 
ubi pennae erumpunt, ita Noster στόµια vocat pullulandi orificia in planta. Quae orificia 
quum se contrahant et claudant, utt ab eo dicuntur, ut illa στόµατα a Platone, qui in eadem 
re verbum συμµύειν posuit p. 251, B. τὰ περὶ τὴν ἔχφυσιν, ἃ πάλαι ὑπὸ σκληρότητος ovuusuvxóte 
εἶργε μὴ βλαστάνει». Dicitur autem µύειν etiam de clausis germinibus et florum calycibus, ut Her- 
mias in Scholiis p. 160 ad eum locum recte docet. "Vid. Creuzer. Annot. in Plotin. De Pulcr. p.398. 
Contrarium est apud Nostrum rarioris usus verbum ἀναμύειν, sese expandere. Cum verbis μὴ 
ἑῶντες αναμύειν cet. conf. quae p. 551, D. de comprimenda mala radice dicuntur: στεερώσαντα (αἲ- 
τή») ... καὶ συµπιλήσαντα, ubi Leontius, ab Oehlero comparatus, male συµπλησαντα: cod. Ven. 
συμπιπλώσαντα, i.e. συμπιλώσαντα, vid. Dindorf. Annot. p. 781: ed. Bas. evuzttrcavta. Tu vide 
Ast. Lex. Plat. T. III, p. 307. ᾿«πομύειν, i. e. συμπιλεῖν sive ur; ἐὰν ἀναμύειν, exstat ap. Method. 
Symp. p.273 ed. Allat. (ὀένδρα) ἀπομύσαντα τὰς βλάστας. ^d vocem ἐκφύσεις male vulgo pro- 
xima τοῦ λόγου trahunt, virgulà post τοῦ λόγου posità,  Oehlerus recte: τας ἐχφύσεις, τοῦ λόγου 
cet., omisso πρός, quod Dindorf. temere revocavit, fretus codice Ven.  Rariorem vocem έχφυσις 
Methodius ex Plat. Phaedr. p. 251, B. sumsit. 

597 Quemadmodum Plato Tim. l.l. inscitiam αεγίστην vocov vocat, ita Methodius h. |. pecca- 
tum, p.568, B. iniustitiam μεγάλην νόσον nuncupat. (Quam locutionem ex Tim. l.l. sumtam esse 
illud arguit, quod Methodius in proximis proxime apud Platonem insequentia et post paulo. quae 
in eodem Timaeo haud ita longe dissita sunt, verbis dumtaxat et vocibus imitatus est. 

9908 ᾽άμφω dieit immortalitatem tum peccati, quod animae inhaeret, tum corporis, quod pec 
cato adsuevit. Mortem autem a Deo inventam esse docet, anima et corpus ut ab utroque vindicen- 
tur. Hoc sibi vult illud, quod mortem vocat τὴν πρὸς ἄμφω σωτηρίαν xal ψυχῆς xoi σώματος. 
Quae verba Methodius conformavit ad Tim. l.l., ubi Plato docet, a&equabilem motum et animi et 
corporis ab utriusque morbis nos tutos praestare. 

599 Id est: medicae instar purgationis. De voce τρόπον, instar, vid. annot. 72. 
Verba: qa«guaxevtixr κάθαρσις, sumta ex Tim. |. l., ubi sermo de purget ones quae medicaminibus 
continetur. Est autem adiect. φαρμακχευτιχκός, medicus, ἅπαξ ap. Plat. λεγόµενον. Male cod. 
Ven. φαρμαχευτικήν. Ad sententiam de vi mortis medica deque Deo animis morte medicinam 
parante cf. Method. p. 549, B. C. ἀλεξιφαρμάκου .. τρόπο» ὑπὸ τοῦ ἀλεξητηρος ἡμῶν ἁληθῶς xc 
ἰατροῦ Θεοῦ πρὸς ἐχρέζωσιν τῆς ἁμαρτίας παρελήφθδη ὃ θάνατος xai ἀφανισμόν. | Eodem spectat 





ΠΕΡΙ 4NAZTAZEQ22Z. 91 


Ρ. 540, D. Φέρε γαρ, ἐπειδὴ πολ-- | Theaet. 151, E. ἀλλά φέρε δὴ αὐτὸ 
λῶν δεῖ τῶν περὶ τὼ τοιαῦτα παρα- | κοινῇ σκεψώμεύα. al. Legg. XII, 961, E. 
δειγμάτων 9, ἐντεῦθεν αὐτὰ μάλιστα | Οὐδὲν δὴ πολλὠν δεῖ τῶν περὶ τὰ τοι-- 
σχεψώµεῦα, μὴ ἀφιστάμενοι, πρὶν | αὗτα παραδειγµάτων. 960, E. μὴ ... 


ἂν —. ἀφιστώμεθα μηδενὶ τρόπῳ, πρὶν ἂν —. 
Ρ 550, A. πρὀςσχες "' γάρ, d σο- Theaet. 198, B. τῷ δὴ ἐντεῦθεν ἤδη 
φώτατε ᾽4γλαοφῶν **, ὅτι -,. — πρόςσχες τὸν νοῦ». 
P. 551, D. μηδεὶς ... μεμφέσθω τὴν Epin. 919, B. o) τὴν Φείαν ἀλλὰ τὴν 


Jeíay φύσιν , ὣς οὐκ ἐν δίκη διανέ- | ἀνθρωπίνην αἰτιᾶσθαι χρὴ φύσιν, οὐκ 
µουσαν ἑκάστῳ κακίας καὶ ἀρετῆς và | ἓν δίκῃ διανέµουσαν τὸν αὐτῶν βίον. 
ἀμοιβαῖα δν. | | | 





P.552,.A. ὥςπερ ἀχοντιστὴς Ó ἀπό-- Prot. 342, E. ἑνέβαλε ῥῆμα ἄξιον 
ὄτολος δεινὸς * συνεστραµµένα ῥήματα | λόγου βραχὺ καὶ συνεστραμµένον ὥς- 
τῶν λόγων εἷς µέσο» ἐμβαλὼν —.  ἡᾗ| περ δεινὸς ἀκοντιστής. 

P. 552, B. 4. . ἀκριβείας μὲν ovv Tim. 89, D. δι ἀκριβείας μὲν οὖν 


περὶ τούτων διεξιέναι và νῦν ἱκανὸν | περὶ τούτων διεξελώεῖν ἐκχανὸν ἂν yé- 
A 4 3 . € , 
ἂν γένοιτο αὐτὸ καθ ἑαυτὸ µόνον ἔρ-- , νοιτο αὐτὸ xcJ' αὐτὸ µόνον ἔργο». 
605 . 
γον 


did τὴν τῶν ἐφελοκακούντων τιµω-- Epin. 988, Ε. κατὰ τὴν τῶν ὠνοσίων 
ρὸν δέκην **, ’ τιμωρὸν δίκη». 

P. 552, C. ἵνα μὴ πολλάκις τὸ αὐτὰ Gorg. 490, E. Οὐ µόνον γε (ταὐτὰ 
περὶ τῶν» αὐτῶν διαλεγώμεθα 9". λέγω) .. ἀλλὼ καὶ περὶ τῶν αὐτῶν. — 

P.552, D. ἵνα σών αὖθις πλασθῃ| Tim.82,B. σών καὶ ὑγιὲς µένειν. 


καὶ ὑγιές 909. 





illud, quod Socrates ap. Plat. Phaed. p. 117, E., sumto φαρμάκῳ, Aesculapio gallum immolari iu- 
bet. Vid. Animadvss. in Basil. M. I, p. 85 —87. De sententia Methodii , docentis, peccatum, nisi 
mors ei medeatur, malum aeternum fore, vide illum locis ibid. p. 8b sq. ex Epiphanio citatis et 
p. 080, C. 587, D. praeterea Symp. p. 242. 

000 Contrariam in sententiam Methodius imitatus est, quae habes Legg. l.l. In seqq. emen- 
datione a me proposita in Symbol. in Epiph. p.47 σκεψώμεθα scripsi pro vulg. σχεπτώµεθα. Conf. 
Theaet. 1.1. οἱ vid. annot. 188. Zxozout9« cum cod. Ven. Dindorf, ut est ap. Plat. Protag. p. 314, 
B. ταῦτα οὖν σκοπώμεθα. Sed ibi φέρε deest, quocum Plato eiusque exemplo Methodius σχεψώ- 
ut)& coniungere solet, Porro. in verbis: ux ἀφιστάμενοι, πρὲν ἂν —, observabis Platonicum lo- 
quendi usum, quo ἀφέστασθαι absolute dicuntur, qui a difficiliore quaestione vel a disputandi cer- 
iamine desistunt. Cf. Soph. p. 241, C. Theaet. p. 160, B. Euthyd. p. 303, A. (ubi vid. Winkelmann. 
p.183) et Legg. |. Ι., ad quem Nostri verba proxime accedunt. Ceterum πρῶτον, quod vulgo post 
πρὶν ἂν infertur, cod. Rupif. ap. Combefis. omittit, neque ea voge post πρὲν non carere possumus. 

001 Προςέχειν, cum v. νοῦν vel absolute positum, est Lat. animadvertere. Vid. Ast. Lex. 
Plat. T. III. p. 108 sq. Forma πρόςσχερ s. πρὀσσχες exstat Theaet. l.1., ubi male vulgo πρόσχες 
scribi solebat, ut ap. Methodium h.l., p.551, A. et p. 070, B. Πρόςσχες, quod Dindorf. in πρὀσ- 
σχες mutavit, Oehlefus tacite reposuit. Apud eundem tamen πρόςσχες p. 310 (p. 560, A.) pro πρός- 
σχης typographi errore scriptum est; male προσχῆς cod. Ven. et ed. Basil., πρόσχῃς Petav. JIooc- 
σχῆς Dindorf. et Oehler. Addend. p. 663 paulo melius. Sed vid. Stallbaum. ad Plat. Lys. p. 219, B. 


ldem V. D. de σ geminato ad Schaef. Praefat. in Iulian. p. XII. provocat, cuius testimonio abutitur 


Sinner, Delect, SS. PP. p. 486, simplex σ cum Boissonadio defendens. — In praegressis ap. Method. 
Verbis: µαταίαν ἡδονὴν καρπούμενος τοῦ φόνου, Dindorfius χαρπιζόμµενος scripsit, quae est lectio 
codicis Rupif., a Combefisio commemorata, et codicis Ven. Τα vide Symbol. in Epiphan. p. 53, 
deque dictione ἠδονήν χαρποῦσθαι, Platoni usitata, cf. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 140 sq. 

. 002 Cf. p. 560, A. σκοπεῖσθαι δέ σε, ὦ σοφώτατε '4γλαοφῶν, οὑτωσὲ χρή (ubi σοφώτατε i. q. 
ἐὐηθέστατε ap. Plat. Pol. I, p. 343, D.), p. 545, A. ὦ σοφώτατοι, et vid. annot. 906. 

003 Methodius, ut omnino frequens est in Epinomide suos in usus convertendo, ita h.l. ad 
Verba inde allata suo quodam modo sese accommodavit. Ceterum Leentius, ab Oehlero compara- 
us, y pro x«i scribit, e scioli, ut videtur, emendatione, prout in Symbol. in Epiph. p. 54 iudi- 
cvi, Dindorfius 5 ex cod. Ven. perperam recepit. 

604 Laudatis verbis Rom. 9, 20, Apostolum propter curta ἐνδυμήματα, telorum instar emissa, 
cum iaculatore comparat Methodius, similitudine a Platone Prot. l.l. petita, — Vid. Ast. Annot. in 
Prot. p. 164. Pro vulgato Φιεστραμµένα vecte Dindorf. cum cod. Ven. συνεστραμωµένα. "Vid. Ast.:l. c. 
, 605 Ex Tim. l.l. Methodius integrum delibavit enuntiatum, nonnisi verbis τα v)» de suo ad- 
lectis e& paucis immutatis; nam θιεξιέναι et ἑαυτὸ quam διεξελθεῖν et αὐτὸ dicere maluit, 

606 Tz» vulgo deest; ego adiici iussi in Symbol. in Epiph. p. 54, et addidit Dindorf. ex cod. 
Ven. In libris Platonicis δέχη cum alias τιμωρὸς vocatur, tum Épin. |. l., ex quo noster aliquem 
Sallem colorem duxit. Τιμωροὲ μηχαναὲ ap. Method. p. 569, D. sunt poenarum instrumenta. 
ldem p.506, A. δεσμὸν αὐτῇ τὸ σῶμα δεδόσθαι μου. Adde annot. 374. 

, 007 Eadem de iisdem se dicere, [Socrates fatetur Gorg. l. c. et ap. Xenoph. Memor. IV, 4, 6. 
Üognatum est proverbiale illud: αὐτὰ δὲ αὐτῶν, ap. Apostol. Cent. V, 2. 

. 608 Male Oehler. ζῶον pro edv. Paulo melius σῶον vulg. et Oehler. in Addend. p. 662. Dindorf. 
σῶον αὖθις cum cod. V. pro vulg. «$9. c. Emendationem, a me propositam Symbol. in Epiph. 
Ρ. 94 et nunc receptam, confirmat Plato Tim. l. c., ubi σῶν et ὑγιές, ut nostro loco, coniuneta ha- 
bes. De voce Attica σῶς vid. Ast. Annot. in Phaed. p.074 et Lex. Plat. T. III, p. rid 


95 ΜΕΡΙ 4NAZSZTAZGEQ35. 


P. 553, B. τὰ δὲ συνεχή τοῦτοις ὧδε Legg. I, 643, A. τὸν προχεχειρισµέ- 
πάλι» προχειριστέον **. voy iv τῷ νῦν λόγον ὑφ ἡμῶν. 
P. 555, A. διὰ τέ δὲ τοῦτο ἀνάγκη, Tim. 8, B. διότι δέ, ὃ λόγος πλείων. 


λόγος ἂν ἔτι πλείων τῶν εἱρημένων 
γίγνοιτο 9o. 

Ρ. 506, A. ώς ἀγγέλους ἀμεταστρό-- 
φως '' ἐν ἀφφθαρσίᾳ τὰ ἄριστα πρά- 
ξοντας. . βουλεύσηται vovv. 

P. 556, B. ἡμᾶς ... dvdyxq δὴ σαρ-- | "Crat. 403, Β. ὅτι 7 ψυχὴ γυμνὴ τοῦ 
κὠν ὡςαύτως ἐχείνοις (nim. angelis) γυ-- | σώματος παρ ἐκεῖνον ἔρχεται. 
μνοὺς ἔσεσθαι δεῖν *'*. | 

P. 558, A. (iva) ἡμεῖς ἐν τῷ παρα- | ΑΧ. 311, D. συμπόσια ... καὶ εἶλα- 
δείσφ μὴ γάμοις ἢ εἰλαπέναις ' ἔτι | πίναι αὐτοχορήγητοι. 
σχολάζωµε». | | 


Epin. 982, B. τὸ .. ἀμετάσεροφο», 


| 4 4 4 
ὅταν ψυχὴ τὸ ἄριστον κατὼ τὸν ἄριότον 


αἱ 





Ρ. 559, B. Ei δέ τις τὴν ἀνάσεασιν Soph. 246, B. »οητὼ ἄττα ... eq 
ἐπὶ ες ψυχῆς, καὶ μὴ ἐπὶ τῆς σαρκὸς | βιαζόμενοι τὴν ἁληδινὴν οὐσίαν εἶναι. 
βιάζεται [λέγειν **] ἔσεσύαι, πολλὴ μὲν Epin. 983, C. πολλὴ µωρία τε καὶ 


µωρία τοῦτο "5 καὶ ἀλογία. δεῖ 3" γὰρ | ἀλογία. 





009 ld est: Quae cum hisce cohaerent, sic rursus expromenda sunt. Ita apud 
Plat. Legg. |. |. zgoxtipíttw λόγον est expromere orationem.  Astius Lex. Plat. T. III. p.219 
verbum προχειρίζει», quod est Platonicum ἆπαξ λεγόμενο», minus recte interpretatur suscipere, 
instituere. Longe usitatius est medium προχειρίεσθαε, de quo Schaefer. Melet. p. 15 et Has. 
ad Leon. Diacon. p. 450 ed. Bonn. 

610 Methodius imitando amplificavit Platonica Tim. l.l.. unde confirmatur πλείων, quod Oeh- 
lerus loco vulgati πλείω reponi voluit. Dindorfius, qui ἐπὲ πλείω cum cod. Ven. scripsit, fecit, 
quod alicubi Oehlero exprobravit: inventis frugibus glande vesci maluit. Idem γένοιτο pro γίγνοµο. 
Tu v. annot. 95063. / 

611 Quemadmodum Epinomidis auctor in iis, quae de astris, tanquam diis, disputat, l.l. vit- 
tutis tenacem habitum τὸ «μετάστροφον vocat, ita Noster terram novam habitaturos, tanquam an- 
gelos, bona.dutracorQóque, i.e. mente irretorta, sectaturos esse dicit. Est autem adv. dpt- 
ταστρόφως minus frequentatum quam ἀμεταστρεπτέ, de quo monui annot. 385. — Ceterum male cod. 
Ven. πράξαντας pro vulg. πράξοντας. ὶ 

612 ,;«γγέλους addidit ante ἔσεσθαι [Combefis. αρ.] Galland. (p. 777, A.].^ Oehler. Male 
siquidem Methodius docet, nos, quos aequari angelis oporteat, necesse esse ad eundem illis modum 
corpore nudari. Conf. p.505, B. Anima, corpore tanquam vestimento exuta (vid. annot. 115), 
γυμν τοῦ αώματος vel τῶν σαρκῶν vel ο γυμνή vocatur. Conf, Plat. Crat. |. c., Gorg. 
p. 523, E. (ubi vid. Ast. Annott. p. 459 inf.), Method. p. 565, B. et ap. Phot. cod, 234. p. 301, a. 3! 
Bekk. Pari metaphora verba γυμνοῦσθαι, ἀπογυμνοῦσθαι usurpantur. Cf. Plat. Gorg. p. 524, D. 
ἐπειδὸν γυμνωθῇ τοῦ σώματος (ubi vid. Ast. Annott. p. 464), et Method. ap. Phot. cod. 234. p.301, b. 
11. 12. a£ ψυχαί, παντὸς ἀπογυμνωθεῖσαι περιβλήματος. Vid. Animadv, in Basil. I, p. 136. — I 
verbis: ὠςαύτως ἐχείνοις, notabis structuram adverbii ὡςαύτως cum dativo compositi. Nec non 
pleonasmus advertendus, qui inest verbis: d»&yxy ... ἔσεσθαι δεῖν. Cf. Method, p. 940, ^. 
ἀνάγκη, (p. 500, D.) φησέ, τὴν ἀνάστασιν ἐπὲ µόνου τοῦ tidov; σώζεσθαι δεῖν προςδοκᾶν. Atv, 
quod ibi Oehler. loco vulgati Φε ex cod. Venet. reposuit, nostro loco confirmatur, sicut monui Symb. 
in Epiph. p. 45. Photius cod. 234, p. 209, 5. 5. 6. haec in brevius ita contraxit: ἂνάγκη dr τὴν ἀνά- 
στασιν ἐπὲ μόνου εἴδους ἔσεσθαι. Simili pleonasmo δεῖν post ἀναγχαῖον infertur. Vid. annot. 85. 

613 Vulgatum σχολάξοντες correxi Symb. in Epiph. p. 59. Pessime cod. Ven. εἰσιλαπίνὲς pro 
vulg. 5 εἰλαπίναι.. Msjr& pro 75 scribi vult Dindorf. Annot. p. 785. Sed praestat scribere µή 84 
5 εἶλ. pro vulg. µήτε y. 5 εἰλ. Homerica vox εἰλαπίνη, de qua vid. Fischer. Indice in Aeschin. 
Socrat. Dialog. II, apud scriptionis prosae auctores perraro deprehenditur estque ἅπαξ λεγοµένη 
in Platonicis, quae feruntur, scriptis. Quo certius est, Methodium h.l. obiter notare voluisse se 
tentiam de beatorum epulis, ab auctore Axiochi l. c. prolatam. 

614 ,, Fortasse λέγων. «Φ0 ehler. Cod. Ven. βιάζεσθαι λέγειν. Ego, sicut in Symbol. in Epiph. 
p. 96 docui, λέγειν delendum esse censeo, quippe a sciolo adiectum, qui in verbo βιάζεται aliquid 
desideraret. Sed βιάζεσθαι interdum per se est, quasi vi quadam adhibita, disputan? 
evingere, ut Lat. cogere, et accus. cum. infin, vel ὣς c. indic. secum habet. Conf. Plat. Soph. 
l.l. et p. 241, D., ubi vid. Heindorf. Adde Symbol. in Epiph. l. e. Eadem vis verbi ἐκβιάζεσθαι 3P- 
Method, in Excerptis Photianis cod. 234. p. 300. 5. 21. Bekk. τὸ παρὰ τοῦ προφήτου Ἰεζεχηὶ "'' 
ῥητὸν εἰρημένον τοῦ "igwyévou; ἀλληγοροῦντος xoi si; τὴν τῶν εἲς Βαβυλῶνα cyucioncdtrto 
Ἱσραηλιτῶν ἐπάνοδον ἐκβιαζομένου εἰρήσθαι. infra p. 570, B. βιάζεσθαι ο. inf, est nonnisi violet 
ter contendere. 

615 Male vulgo τούτῳ, virgula post hanc vocem temere adiecta. Τούτῳ non exstare in cod. 
Rhedig. Oehlerus testatur. Ego τοῦτο scribendum duxi ea emendatione, quam proposui Symbol. 1 
Epiph. p. 56, atque ita Dindorf. quoque. Nam quod loco παραλλήλῳ in Epin. haec nude posti 
sunt: πολλή µωρία τε xa) ἁλογία, ilic subiectum φάναι praecedit, nostro loco τοῦτο ad verba: 
εἰ δέ τις ... βιάζεται .., apte refertur. : 

616 Vulgo: λέγει. Cornarius: Dico, id est λέγω (ut Oehler. monet), parum apte. Eg? du 
scripsi, quod Petav. suasit et Dindorf. ex cod. Ven., Oehlero Addend. p. 003 probatum, reposuit. 
Vid. Symbol. in Epiph. p.506. «4εϊ γὰρ Noster pro δεῖ δὲ Epin. l.l In seqq. virgulam, apud 
Oehler. ante μή omissam, reposui, quum verba µή τι ληροῦντά ye ... φαίνεσθαε, interpositis illis: 











ΠΕΡΙ ANAXTAXEQS. | 99 ΄ 


Epin. 983, C. δεῖ δὲ .. u$ τι λη- 


θοῦντώ γε, σαφῶς δέ τι λέγοντα φαί-- 


φὺορὰν πρῶτον καὶ Λύσιν τὸν τοιοῦ-- | 
τον τῆς ψυχῆς δεικνύναιε, ἵνα δείξη δὴ | 
/ 





καὶ τὴν ἀνώστασιν, µήτοι Ληρουντά γε, | νεσύαις 
ἀλλὰ σαφώς Λλέγοντά τι φαίνεσθαε. (C.) Epin. 983, E. δυοῖν τοι Φάτερα ὁε- 
ὕμως γοῦν δοτέον αὐτῷ ὀνητὴν δρίσα- τέον αὐτά: ἢ —, ἢ ---. 
σθαι τὴν Ψυχή». δυοῖν γάρ τοι Φάτε- - 
pov ταῦτα Φετέον, 5 —, 5 --- οἱ. 

οὐδὲν 0 κύριος ἄλλως "* àgOéyEonco, Crat. 429, E. ἐμοὶ μὲν δοκεῖ .. ἄλ- 
ᾗ ἐψεύσατο. , Àec ἂν οὗτος ταῦτα φθέγξασθαι. 

Ρ. 659, D. ὥςτε, ὡς ἔπος εἰπεῖν ?'5, . Epin. 978, E. ὥστε, ὥς ἔπος εἰπεῖν, 


καὶ τὸν δυςµαθέστατο»ν μαθεῖν ἀφθάνα--  . καὶ τὸ δυςµαθέστατον ἂν μαθεῖν ζώον. 
το» αὐτὸν εἶναι καὶ ἀνώλεθρον "* δια-  Phaed. 95, B. ἡμῶν τὴν ψυχὴν ἄνώλε-- 
βεβαιοῦσόαι τὴν ψυχή». Soo» καὶ ἀθώνατον οὖσαν. al. 

P. 560, A. πάντως"! δὲ ῥᾷστα µα-- : Ρο]. I. 344, A. πάντων» δὲ ῥᾷστα µα- 
νήση τοῦτο, ἐὰν ἐπὶ τὴν τοῦ καθεύδειν . Φήσει, ἐὼν ἐπὶ τὴν τελεωτάτην ἀδιχίαν 
εἰκόνα πρὀςσχης καὶ ἀνίστασθαι ''. sb ἔλθηῃς. Phaed.11,C τῷ ζῆν ἔστι τι ἐναν-- 
ἵὰρ τὸ ὑπνοῦν ἀπὸ τοῦ ἐγρηγορέναε | víov, ὥςπερ τῷ ἐγρηγορέναι τὸ καθεύ-- 
καὶ τὸ ἀνίστασθαι ἀπὸ τοῦ καφεύδειν | δειν; ἸΠάνυ μὲν οὖν, ἔφη. Tí; Τὸ 
γίνεται, καὶ τοῦτο Φανάτου καὶ άνα-- | τεθνάναι, ἔφη. Οὐκοῦν ἔξ ἀλλήλων τε 
τάσεως µελέτη (ὕπνῳ γὰρ καὶ Φα- | yíyvevor ταῦτα, εἶ περ ἐναντία ἐστί, 


iva Φείξη .. τὴν ἀνάστασιν, ad superiora: Φε ... δεικνύναι, per oppositionem referantur. De re- 
ponenda virgula Oehler. Addend. p. 663 monuit. Quod autem Epin. l.l, uz τι-γε, ap. Nostrum 
μήτοι (vulgo uj τοι) - ys scribitur: utrumque recte habet. Vid. Matthiae. Gramm. Gr. Ampl. $. 610.2, 
Stallbaum. ad Plat. Rempubl. III. p. 388, B. et Ast. Lex. Plat. T. II, p. 949. 

617 Formula dvoiv $«rtgov* y —, 9 —, ap. Platon. cum in oratione continua saepe exstat, 
lum per se ἐλλειπτικῶς posita inservit syllogismo διλημμάτῳ, breviter sic enuntiato: dvoiv δάτε- 
Qv* y ---, ἢ —, i.e.duorum alterutrum ponendum est: aut —, aut Conf. Theaet. 
p.176, B. Phaed. p. 66, E. 760, ^. (locum exhibeo infra p. 571, B., ubi vid. annot. 634). Uno Epino- 
midis loco comparato formula plenius ita ellertur: dvotv Φάτερα Φετέον αὐτά' ἢ —, 5 —. Quem 
locum Noster imitando ita expressit, ut in dilemmate ἡ —, ἡ — pro indicativo, qui ap. Plat. ΙΙ. ll. 
obtinet, accus. c. inf. poneret. «ὤυοῖν, quod Methodius habet, hodie in Epinom. recte scribitur pro 
dim vulgato δυεῖν, quum Attica forma θυεῖν, de qua Ast. Animadvss. in Legg. p. 284 et Lex. 
Plat, T, 1, p.572, in hac formula dubiae fidei sit. "Vid. Ast. Annot. in Phaed. p. 548. 604 et Stall- 
baum. ad Theaet. l.c. Deinde Φάτερον Methodius ponere maluit, quam Φάτερα, quod tamen non 
minus recte dicitur. Vid. Stallbaum. ad Theaet. l. c. Denique pro αὐτα Methodius ταῦτα, quod 
magis placet. 

618 Id est frustra. Vid. Eustath. ad Iliad, y. p. 1203, 21, Ruhnken. ad Tim. Lex. Plat. p. 198 
8ᾳ., lacobs. Additam. Animadvss. in Athenae. p. 45, Bekker. Specim. Philostr. p. 108, Ast. Annott. 
In Plat. Phaedr. p. 201 sq. et Lex. Plat. T.I, p. 111. —4AÀwc φδέγξασθαι ap. Plat. uno Cratyli loco 
αἱ, reperitur, ubi vid. Stallbaum. Respondet ibi in seqq. φθέγξασθαι ψευδῆ et opponitur ἀληθῆ 
φοέγξασθαι. 

, 919 Formulam ὡς ἔπος εἰπεῖν, de qua vid. annot. 116, Methodius cum reliquis verbis: ὧὥςτε .. 

καὶ τὸν δυςμαθέστατον μαθεῖν, ex Epin. l.c. mutuatus est ita, ut, omisso ἄν, τὸν δυςµαθέστα- 
τον pro τὸ ducguaSécor«ro» ζῶον diceret. Ko? est vel, ut in similibus formulis, de quibus vid. 
annot. 974. 
, ,920 Vulgo: ἀνόλεθρον, ut in praegressis p. 559, C. Sed, ut concedam, Epiphanium fortasse 
ἀνό]εθρος scripsisse, a me tamen non impetro, ut credam, Methodium, hominem Atticismi studio- 
sissimum, vulgari forma ἀνόλεθρος (vid. Lobeck. Parerg. ad Phryn. p. 705) usum esse, praesertim 
quum ille h. l., ut in praegressis, ante oculos habuerit locos in Phaedone, quibus Plato voces d9a- 
νατος et ἀνώλεθρος copulavit. Vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 196. Itaque formam Atticam ἀνῶώλε- 
Όρος reposui. Hisce perscriptis, vidi, eam formam in ed. Basil. utrobique expressam esse. Qua 
de re monui Symbol. in Epiphan. p.56, coll. p. 542, C., ubi ἀνώλεθρος recte scriptum. — Atque ita 
P. 999, C. et nostro loco Dindorf. et Oehler. Addend. p. 663 cum cod. Ven. et ed. Basil. 

, 921 Πάντως, quod Methodius habet, pro πάντων ap. Plat. Pol. l.l. scribendum coniicio. Nam 
πάντων ῥᾷστα alias ap. Platonem non exstat, qui in similiter dictis nudum ῥᾷστα ponere solet. 
V. e. cf. Soph. p. 260, B. ἀλλ’ ἴσως rjó" ἑπόμενος ῥᾷστ ἂν µάθοι.. Πάντως autem apud eundem 
Ih enuntiationum initio cum aífirmatione haud raro ponitur. Vid. Ast. Animadvss. in Legg. p. 10 
& Lex. Plat. T. III, p.20 inf. Quocirca minime adsentior Dindorflo, qui πάντων nostro 1608 ex 
Cd. Ven. recepit. Neque melius idem cum cod. Ven. οὕτως pro οὑτωσὲ in praegressis: σκοπεῖ- 
6δαι δέ σε, ὦ σοφώτατε '4γλαοφῶν, οὑτωσὲ χρή. Tu conf. Plat. Pol. I, p. 343, D. σκοπεῖσθαι 9f, 
0 ευηθέστατε «Σώκρατες, οὑτωσὲ χρή, ubi σε post δέ excidisse suspicor. Ceterum parum abfuit, 
qun nostro loco ex Plat. Pol. I, p. 844, A. µαθησει rescriberem; vid. annot. 508. 

022 De scriptura vocis πρόςσχῃς dixi annot. 601. Quemadmodum autem Plato Phaed. ll. cc. 
somnum et vigiliam cum morte et vita comparat et hanc ex illa, non minus quam vigiliam ex 
$0mno, consequi docet, eoque argumento ad demonstrandam animi immortalitatem utitur, ita No- 
3Sler, a Platone profectus, in seqq. p.560, A. B. C. D. resurrectionem corporis adstruere conatur. 

mnem de imitatione dubitationem tollunt, quae Methodius, in reliquis non tam verba quam sen- 
lentias sectans, p. 560, C. D. ex Phaed. p. 72, C. D. totidem fere verbis refert. 

023 Θανάτου x«i ἀναστάσεως Dindorf. cum cod. Ven. recte pro vulg. d. x. 9. Perpetuam somni 


100 ΠΕΡΙ ANÁASTASEQS, 


νάτῳ διδυµάοσιεν **), ἀνάγκη δὴ καὶ | καὶ αἱ γενέσεις εἶσὶν αὐτοῖν peras) δύο 
τὸ ἀναβιώσκεσθαιε εἶναι ἐκ τοῦ τεὼνά-- | δυοῖν ὄντοι»: Hoc γὰρ οὗ; —. λέγω δὲ 
ναι (B.), eic τὸ ζην τὴν σάρκα, εἴπερ | εὺ μὲν καφεύδειν, τὸ δὲ ἐγρηγορέναι, 
καὶ τὸ ἀνεγείρεσθαι ix τῶν καθευδόν-- | καὶ ἐκ τοῦ καφεύδειν τὸ ἐγρηγορέναι 
των. ὡς γὰρ ἐκ τοῦ καθεύδειν τὸ ἐγρη- | (D.) γέγνεσθαι καὶ ἐκ τοῦ ἐγρηγορέναι 
γορέναι γίγνεται., καὶ οὐ πάντως 0 κα- | τὸ καθεύδειν, καὶ τὰς γδνέσεις Moe 
Φεύδων ἐν τῷ αὐτῷ διαμένει σχήµατι | τὴν μὲν καταδαρύφάνειν εἶναι, τὴν δὲ 
χαθεύδων deí'"5, ἆλλ αὖθις ἀνίστα- | ἀνεγείρεσθαι. ἑκανώῶς σοε, ἔφη, f οὔ, 
ται, οὕτως " καὶ τὸ ζῆν ix τοῦ ἆπο-- | Πάνυ μὲν οὖν. «{έγε δή µοι καὶ σύ, 
Φανεῖν συµβήσεται, καὶ o) πάντως ὃ | ἔφη, οὕτω περὶ ζωῆς καὶ Θανάτου. oix 
ἀποθανών», ἐπειδὰν ἀποθάνοε, ἐν τῷ | ἐναντίον μὲν gc τῷ ζην τὸ τεὀνάναι 
αὐτῷ µένει. οἳ γὰρ ἐκ τοῦ κοιμᾶσθαι | εἶναι; Ἔγωγε. Γίγνεσθαι δὲ ἐξ ἀλλη- 
τὸ ἐγρηγορέναι ..., τίς μηχα»νὴἡ 9" καὶ ἐκ | λων; Ναί. Ἔξ οὖν τοῦ ζώντος εί τὸ 
τοῦ χλιθέντος μὴ οὐχὶ προςδοκὰν τὸ | γιγνόµενο»; Τὸ τεθνηκός, ἔφη. Τί δαί, 
(C.) ἀναστήσεσθαι καὶ ἐκ τοῦ Φανόντος | ᾖ d. ὃς, ἐκ τοῦ τεθνεώτος; ᾿4ναγκαῖον, 
τὸ ἀναβιώσκεσθαι ο; καὶ γὰρ ἡμεῖς | ἔφη, ὁμολογεῖν ὃτι τὸ ζην. Ἐκ τῶν 
ταῦτα οὐκ ἐξαπατώμενοι ὅμολοχοῦμεν, τεὐνεώτων ἄρα .. τὰ ζώντά τε καὶ οἱ 
ἐκ τῶν τεὀνεώτων σωμάτων τὸ ἆνα- | ζώντες γέγνονται; Φαίνεται, ἔφη. Phaeld. 
βιώσκεσθαι συμβαίνει». 12, D. ἡμεῖς αὐτὼ ταῦτα οὐκ ἑξαπατά- 
| µενοι ὁμολογοῦμε», ἆλλ ἔσει τῷ ὄντι 
xai τὸ ἀναβιώσκεσθαι καὶ ἐκ τῶν τὲ- 

Φνεώτω» τοὺς ζώντας γίγνεσύαι. 
εἰ Φνήσκοι μὲν καὶ σήποιτο τὰ Phaed. 712, C. εἰ ἀποῦθνήσχοι μὲν 
σπέρµατα, ἐκ δὲ τῶν σπερμάτω»ν µη-- | πάντα ὅσα τοῦ ζῆν µεταλάβοι, ἐπειδὴ 
xét, (D.) τὸ ἀναζην καὶ qva» γένοι- | δὲ ἀποθάνοι, ... μὴ πάλιν ἀναβιώ- 
το”... τίς 54 ἀποκλήρωσις μὴ οὐχὶ πάντα | σχοιτο, ἆρ οὐ πολλὴ ἀνάγκη τελεν- 
χαταναλωφ]ναι clc τὸ τεθ»νάναε; τῶντα πάντα τεθνάναι καὶ μηδὲν ζην! 
| (D.) εἶ γὰρ ἐκ μὲν τῶν ἄλλων τὰ ζῶντα 
γίγνοιτο, và δὲ ζῶντα «Φνήσκοι, τίς 
μηχανὴ μὴ οὐχὶ πάντα καταναλωύήναι 

&lc τὸ v69vova: ; 


—— ——— —Á 








ac vigiliae vicissitudinem mortis et resurrectionis meditationem vocat, quod illa hisce nos adsuefacit. 
Aliud sibi vult µελέτη Φδανάτου ap. Plat. Phaed. p. 81, A. (vid. annot. 74.), a quo Noster hanc di- 
ctionem, alia sententia substituta, mutuatus est, Ceterum h.l. et p. 560, B. ex cod. Ven. γίνεται 
reposui pro vulgato ac vulgari γένεται. Vid. annot. 563. | 

624 Ed. Basil. et Petav. δίδυμα co» Ev. Petavius tamen, haud immemor Homeri versuum ll. ή. 
672. 682, in margine haec annotavit: Cor. διδυµάοσιν, quod Oehler. et Dindorf. receperunt. 
Cod. Ven, pessime ὀίδυμα ὀνεανάγκη, proxima voce simul vitiata. 

025 Pro vulg. d& καδεύδων (cod. Ven. x«$. iv τῷ ds() Dindorf. καθεύδων dí. — Recte; nam 
postpositum dei maiorem vim habet. Dein idem ἆλλ αὖθις, ut est in cod. Ven., pro vulg. 
αὖὐθις. Vid. annot. 501. ' 

626 De voce οὕτως ante consonantem posita vid. annot. 232. 

627 Confer locum ex Plat. Phaed. p. 72, C. D. ad p. 500, C. D. allatum, cuius formam dumtaxat 
Noster h.l. imitatus est, interrogandi formula τίς μηχανὴ μὴ οὐχὲ —; inde sumta, de qua vii 
. annot. 172. Idem sibi vult inusitata interrogatio: τίς 5j ἀποχλήρωσις μὴ οὐχὲ —; p. 560, D., ubi 
Methodius sententiae Platonicae suam accommodat. Conf. idem ap. Phot. cod. 234. p. 299, a. 20. 
οὐκοῦν τίς 9 ἀποχλήρωσις τὸ μὲν Φεοείχελον σχήμα --- ἀπαγορεύεσθαι ὡς ἀκλεέστερο», ὅπουν δὲ 
x«i ἄχειρον ἀνέστασθαι; In seqq. cod. Ven. male χληθέντος. | 

628 Vulgo: τὸ ἀναστήσεσθαι xol ἐκ θανόντος τὸ ἀναστήσεσθαι. Verbum ἀναστήσεσθαι putide 
repetitur, etiamsi prius de expergefactione, ut in superioribus, posterius de resurrectione (cf. p. 9^ 
A. Θανάτου καὶ ἀναστάσεως µελέτη) dictum accipiatur. Ego, collatis supra dictis: ἀνάγκη 09 τὸ 
ἀναβιώσκεσθαι εἶναι ἐκ τοῦ τεθνάναι, et proximis verbis, suspicor, Methodium pro altero d»&6Tt- 
σεσθαι scripsisse ἀναβιώσκεσθαι, ἀναστήσεσθαι autem deberi sciolo, qui verbo ἀναβιώσκεσδαι, quo 
Methodius a Platone sumsit, offenderetur et ecclesiasticum in declaranda ἀναστάσει loquendi usum 
sequi mallet. In seqq. articulum ante θανόντος excidisse puto. Conf. praegressa p. 500, B. ix τοῦ 
xAi)Krvroc, et proxima p.500, C. ἐν τῶν τεθνεώτων. Hisce perscriptis et postmodum delibaus 
Symbol. in Epiph. p. 56, video, Dindorfium ἀναβιώσεσθαι (cod. Ven. ἀναβιώσασθαι) scripsisse οἱ 
τοῦ ex cod. Ven. adiecisse. Ac videtur sane d»«ficotc9e. cum praegresso ἀναστήσεσθαι melius 
quam ἀναβιώσχεσθαι congruere; sed ἀναβιώσχεσθαι in seqq. repetitur atque rei magis accommoda- 
tum est, neque exempla copulati inflnitivi praesentis et futuri desunt. Vid. Bernhardy. Syn 

. 971. | i 
- 629 Verbis, quae ap. Platon. Phaed. ll. citt. exstant, in brevius contractis Methodius utitur 1 
exornando resurrectionis argumento, quod Patres Eccl, auctoribus Apostolis Ioanne Ev. 12, 7 A 
Paulo Cor. I, 15, 35 sqq., a seminibus reviviscentibus sumere solent. Conf. Origen. ap. Method. p. 539, 
A. B. (ubi lego: περιδραξάµενος αὐτῆς τοῦ εἴδους, τὸ εἶδος ὧν ἔχει δυνάμεων ἐπιτίθησι cet), 9pl 
phan. T. I, p. 599, B. C. et Isidor. Pelus. Epist, I, 284. Plura dabunt Suicer. Thesaur. Eccl. v. Θά2Α100) 
B, 7, a. p. 314 et Boissonad. ad Aen. Gaz. p. 201 sq. Ceterum male cod. Ven, 5j pro εἰ. 





ΠΕΡΙ ANASTASEOQS. 101 


P.560, D. 0 Jsóc .. αὐεῷ "^ .. «dc Tim. 41, E. (ψΨυχάς) ἐμβιβάσας óc 
ψυχὰς .. ὡς (P. 510, D.) elc παγέδα τὴν | elc ὄχημα. 
σάρκα δίκην ὑφεξούσας "' τῶν ἥμαρτη-- Legg. XI, 921, A. δίκην τῷ Seq ὑφέ-- 
µένων ἐμβιβάξει "*, ξει. al. 

P. 511, A. οὐχέτι τὸ συραµφότε- Alc.1, 130, A. ψυχὴν f σώμα, ἢ ξυν-- 
gov  αἴτιον», ἀλλὰ ψυχὴ μόνη. αμφότερο». 

Ρ. 511, B. ὥστε ὅπερ λέγω δυοῖν Phaed. 16, A. ὥςσεε, ὅπερ λέγω, δυοῖν 


Φώτερον **- $ γὰρ ἐξ ἀρχῆς ἡμάρτομεν | Φάτερον»' ἤτοι ἐπιστάμενοέ γε αὐτὼ ye— 
μετὰ σώματος, καὶ οὐ φαίνεται χρόνος, | γόναµε», καὶ ἐπιστάμεύα διὰ βίου πάἀν- 
ἐν ᾧ ἐκτὸς ὑπήρξαμεν σώματος, καὶ | τες, ᾖ ὕστερον οὓς φαμεν µανθάνεε», 
συναίτιον τὸ σώμα καὶ xoxo» τῇ ψυχῇ | οὐδὲν ἆλλ d ἀναμιμνήσκονται οὗτοι, 
καὶ ἀγαθῶν 55, 4$ χωρὶς σώματος ἡμάρ-- | καὶ 7 µάθησις ἀνάμνησις ἄν eig. 





030 4919, apud illum, intellige Origenem, ita docentem Comment. in Psalm. 65, v. 10. Conf, 
Method. p. 571, C. D. 572, A. De dativo citandi conf. Plotin. p. 490 (9), A. τῷ δὲ "Euntdoxiu τὸ 
μὲν νεῖχος Φιαερεῖ, ἡ δὲ φιλία ἐνοῖ. C. ζητήσειε ὃ ἄν τις τα πολλα νοητὰ εἳ ἐξ ἑνός ἐστιν αὐτῷ 
(Platoni) τοῦ πρώτου. "Vide Toup. ad Longin. IX, 10. p. 278 ed. Weiskii, cuius notula censoria 
phillogo indigna est, Bast. Epist. Crit. p. 12 ed. Lips., Schneider. ad Plat. Civit. III, p. 389, E. T. I, 
p.220, «. meque ad Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect. p. 314 sq. ed. Krabinger. 

031 ᾿Ὑφέξουσαν mendose olim scriptum fuisse, minus est mirandum; neque enim, quo haec 
vox pertineret, perspiciebatur, ante verba εἷς παγίδα temere inculcatis istis p. 560, D. φησὲ τήν 
ὠέστασιν — — p.970, D. — χρὴ δεικνύναι. lam vero, quum Oehlerus, istis omnibus codicis 
Veneti ope suam ad sedem revocatis, lacunam p. 540, A. inter verba ἀνάγκη et τῶν ἐναργεστέρων 
dim hiantem expleverit, liquido apparet, τς ψυχὰς ... ὑφεξούσας scribendum esse, quo commis- 
sura orationis antea discerptae sarta tectaque sit. PDindorfius, scriptura vulg. in contextu servata, 
emendationem , a me nude positam Symbol. in Epiphan. p. 36., Annot. p. 786 protulit. Quam h.l. 
confirmo, coll. p. 571, C. ἀσύστατον x«i ἀνένδεκτον τὸ μὲν σώμα παγίδα τίθεσθαι καὶ δεσμά, τὸν 
δὲ θεὸν εἰκάγειν τὰς ψυχαᾶς εἰς τὴν παγίδα, δέκην ὑφεξούσας. «ἀΔίχην ὑπέχειν, poenam 
subire, cum alias ap. Platon. exstat, tum Legg. l|. c. "Vid. Ast. Lex. T. ΠΠ, p. 443 sq. De Orige- 
nis sententia, a Methodio notata, vid. annot. 487. 

032 Ἐωβιβάζεσθαι legendum coniecit Petavius, quum, quo ἐμβιβάζει referret, non haberet; sed 
recle habet ἐμβιβαζει, orationis nexu codicis Ven. ope redintegrato. Ἐμβιβάζειν in eadem re poni- 
tur p. 570, D. πῶς [adde, quod post πῶς excidit, ὡς] εἰς παγίδα ὕστερον utra τὴν παράβασιν tlc 
[τὸ adde] σώμα ἐμβιβάζονται (ei ψυχαθ ---; et p. 070, A. πρὸ σώματος αὐτὴν ἁμαρτήσασαν ὥς 
εἰς καιάκρισιν καὶ χαταδίκην tig το σῶμα ἐωβιβάζεσθαι. Valet autem ἐωβιβάζειν idem, quod εἷς- 
άγειν p. 571, C. τὸν di θεὸν εἰςάγει τὰς ψυχας εἰς τὴν παγίδα. Atque id ipsum verbum exstat 
Ρ9. 66, 10. εἰςήγαγες ἡμᾶς εἰς τὴν παγίδα, quo in loco allegorice interpretando Origenes secutus 
est Platonicorum loquendi usum, qui animas corporibus ἐμβιβάζεσθαι dicunt. V. ο. cf. Nathanael. 
Antithet. p. 411 ed. Creuzer., cuius videas annotationem. Fons apud Platonem Tim. l. c., ubi Deus 
animas corporibus coelestibus ἐμβιβάσαι dicitur, simul adiuncta currus imagine (ὡς εἲς ὀχημα), 
οἱ Origenes ex Ps. l.c. laqueum substituit. Ceterum de praepositione in comparationibus non re- 
bie (ὡς eig παγίδα τὴν σάρκα) vide Bernhardy. Syntax. Graec. p.205 meque in Symbol. in 
piph. p. 113. 

6033 To συναμφὀότερον Platonice dicitur homo ex anima et corpore commixtus. Conf. Tim. 
p. 87, E. Symp. p. 209, B. Alcib. I. l. c. Method. p. 573, A. μετὰ την slc τὸ σῶμα σύμφισιν τῆς wv- 
χς γίνεται το παράπτωμα, ὅτι τὸ συναμφότερο» ὃ ἄνθρωπος.  Olympiodor. Comment, in Alcib. I. 
Ρ.4. ed. Creuzer. ὅῆλον ὅτι περὶ ψυχῆς ὁ λόγος" ταύτχ γὰρ uóvp συμφέρει τὸ δίκαιον, o) γάρ 
T0 συναμφοτέρῳ. Interdum etiam τὸ συναμφότερον ζωον homo vocatur. Vid. Prolegomm. in Io. 
Glyc. De V. S. Β. p. XXXI. et Indic. in lo. Glyc. p.132, a. De doctrina Platonica, ex qua iste 
lequendi usus fluxit, vid. annot. 582. Quod autem Nemesius De Nat. Hom. p. 37 Matthaei. docet: 
Πλάτων δὲ οὐ Óoxti λέγειν τὸν ἄνθρωπον εἶναι τὸ avvauqóttoov , ψυχἠὴν καὶ ouo: vir eruditissi- 
mus respexit illud Platonis placitum, de quo vid. annot. 261. à 

034 Methodius, quo doceat, corpus peccatorum insons.esse, rationem sequitur διλήαματος, 
quo Plato Phaed. Ι. c. perceptionem recordatione contineri probatum ivit. Sed quum illic, formula 
υοῖν Φάτερον item praemissa, post utrumque 7 consequens x«i inferatur, Noster posl prius ή duo 
Consequentia repetito xc annectit. Sic idem p. 599, C. δίλημμα ap. Plat. Epin. p. 983, E. ita dilatat, 


üt pro 7, illic simpliciter repetito, 7 —, καὶ —, * —, καὶ — ponat. Ceterum, etiam omissa for- 
Rula dvoiy Φάτερον, de qua vid. annot. 017, óíAguue« ita exprimi solet, ut post ἢ —, * — sive 
7'06( —, » — utrimque consequentia voce χαὲ semel aut bis posita annectantur. Conf. Method. 


Symp. p. 216 Allat. ἤτοι οὖν καὶ ἐπὶ τῶν ἔαπροσθεν γένεσις ἦν, καὶ µάταιος ἡ τοιαύτη δόξα (ή 
Ἰούτων σόστασις VB. P. C.), ἢ οὐκ ἦν, καὶ tic τὴν κρείσσονα κατάστασιν καὶ διαμονὴν (διαγωγῆν 
VB. P. C.) à Φεὸς τὸν βίον µετέστησε, p. 229. ἥτοι (ita recte P. C., εἴτοι A.) οὖν γένεσις ἔστι, καὶ odx 
ἐχρῆν εἶναι vóuovc, 15 εἰσὲ νόμοι, καὶ οὐκ εἰσὲ κατα γένεσιν, apud Phot. cod. 234. p. 299, b. 2 ---29 

i et apud Epiphan. p. 506, B., ubi, ut nostro loco, prior θιλήμματος pars repetito καὶ ampli- 
catur, 

, 935 Ita vulgo; Dindorf. cum cod. Ven. xe ἀγαδῶν .. καὶ κακών. Sed cf. p. 551, D. κακίας 
x" ἀρετῆς τὰ ἁμοιβαῖα. Deinde Dindorf. cum cod. Ven. διάγοντες 5u. pro vulg. 5. διάγοντες. 
Ρο scripsi, sicut scribi iussi Symbol. in Epiph. p. 56. In seqq. éx παντος est quovis modo. 
Conf. Method. p. 575, B. ἀλήπτους εἶναι .. ἐκ ztavtoc τῇ ἁμαρτίᾳ, et p. 590, C. (ap. Phot. cod. 234. 
Ρ. 291, α. ὃ. 4) νικήσας ix παντὸς τὴν ἁμαρτίαν. lidem haec cumulat: τὸ σύνολον ὅλως ἐκ παν- 
τος, p. 577, D. ἐχρῆν μήτε παρθενεύειν μήτε ἐγχρατεύεσθαι δύνασθαι τὸ σύνολον ὅλως ἔκ παντός. 
Quid? quod hisce vocibus ita cumulatis eic τὸ παράπαν p. 949, C. et p. 545, C. udiicitur. 


102 


τοµεν διαγαγόντες, καὶ ἀναίτιον τὸ 
σώμα κακίας ἐκ παντός ἀλλὰ χωρὶς 
σώματος ὑπὸ dAóyov ἡδονῆς ** οὗ κρα-- 
τεῖται 7 ψυχή, ἐκρατήὼησαν δὲ οἱ πρω-- 
τόπλαστοι ἁλόγῳ δελεασθέντες ἡδονῇ "''. 

P. 512, A. (τῶν ψυχών) τῶν cic ... 
τὸ σῶμα, cc elc ἀγώνισμα, κατενεχ.ει-- 
cop, 

P. 512, D. τὰ ὑπὲρ τὰ νῶτα τοῦ στε-- 
ρεώματος ὑδατα "". 

P.572,B. φέρε γὰρ ὑπὲρ αὐτῶν .. 
αὐτὸς ποίησαι τὴν ἀπόκρισιν '''. 


P. 513, A. μετὰ τὴν clc τὸ σῶμα 
' σύμφυσιν τῆς ψυχῆς ^. 


P. 513, C. (Φεός) διὰ πολλών αὐτοὺς ᾽ 


λεγξε πόνων, τὸν ἁληθώς Ὄλυμπια- 
κὸν ἀγώνα »νικῆσαι προθείς. 

P. 515, A. Φαῦμα μὲν οὖν τοῖς πολ-- 
λοΐῖς ταῦτα Λεγόντων» αὐτῶν ' τότε 


1ΗΡΙ 4NAZTASEOZ. 


Pol. IX, 591, C. τῇ Φηριώδει καὶ ἁλό- 
ye ηδονή. 

Phaed. 69, A. αρατουµένοις ὑφ 1do- 
yay. Soph. 222, E. (τό) παντάπασι δὲ 
ἠδονῆς τὸ δέλεαρ ποιούµενον. 

Ρο]. X, 608, B. µέγας ... ὃ dyop, ... 
τὸ χρηστὸν 9? κακὸν γενέσύαι. 


, Phaedr. 247, C. ἐπὶ τῷ τοῦ οὐρανοῦ 
νώτῳ. 

Gorg. 515, C. ἐγὼ ὑπὲρ σοῦ ποχρι- 
νοῦμαι. Legg. X, 891, E. μὴ ., ποµησώ- 
µεύα τὴν ἀπόκρισιν. 

Tim. 42, A. ὅπύτε δὴ σώµασυ ἐμ- 
φυτευνεῖε». 

Phaedr. 256, B. τών τριῶν παλαι- 
σµώτων τών ὡς ἀληθῶς Ολυμπιακών 
ἓν νενικήκασι». 

Legg. XII, 961, A. Φαύματα μὲν οὖν 
xoi τότε ὑπεδύετο περὶ αὐτὰ --. (8.) — 


— 


636 ᾿4λογος ἡἠδονή, rationis expers voluptas, quod exstat Pol. l. c., ap. Plat. reeurrit 
Tim. p. 47, D. ἐφ᾽ ἡδονὴν ἄλογον .. zo5owuoc. Conf. ἐπιδυμία ἆλογος ap. Method. p. 581, D. 583, B. 
Phot. cod. 234. p. 301, α. 30.  Dictionem Platonicam κρατεῖσθαι ὑφ᾽ ἡδονῆς atügi annot. 299. 

637 Sicuti ap. Plat. Soph. 1.1. δι ἡδονῆς τὸ δέλεαρ ποιεῖσθαι dicitur, quod voluptate illecebras 
parat, ita voluptati ὀέλεαρ, illecebra, et id quod est δελεάζειν, illecebra capere, tribui solet. 
Vid. annot. 201. 

638 Haec Methodius profert in enarranda Origenistarum sententia de animarum προὔπάρξε. 
Verbis ὡς εἲς dyo»icue vita cum virtutis certamine Platonice comparatur. Cf. Pol. l. c. ei vid. 
annot. 2706. | 

639 Haec iem dicta sunt ex Origenistarum sententia, qui verbis Ps. 65, 10 διήλθομεν διὰ πυ- 

óg x«i ὕδατος volebant signifleari τὴν ἀπὸ τῶν οὐρανῶν κατάπτωσιν (τῆς ψυχῆς) ἐπὶ τὸν βίο, 
ico dvor (leg. διερχοµένης, quod habet cod. Ven. et recte commendant Oehler. Addend. p.004 
et Dindorf. Annot. p. 780) τὼς' πηγὰς τοῦ πυρὸς xal τὰ ὑπὲρ τὰ νῶτα τοῦ στερεώµατος Όδατα. 
Interpretationi, a Methodio p. 572, D. 573, A. irrisae, ansam dedere, quae Plato Phaedr. l.l. de 
animabus ἐπὲ τῷ τοῦ οὐρανοῦ νώτῳ constitutis indeque delapsis fabulatur. Et aquas quidem super- 
coelestes Origenes ipse commentus est; sed τὰ νώτα τοῦ στερεώµατος plane respondent TQ Του 
οὐρανοῦ νώτῳ ap. Plat., qua de metaphora vid. Ast. Annott. in Phaedr. p. 413 et Creuzer. Annot. in 
Plot. p. 242, a. Illud apud Platonem coeli dorsum praeter alios Apulei. Apol. p. 60 ed. Bip. com- 
memorat. : 

' 640 Ὑπὲρ αὐτῶν est illorum loco, sc. adversariorum. "Ὑπέρ, loco vel nomine, cum 
alias ap. Platon. exstat (vid. Ast. Lex. T. III, p. 438 sq.), tum Gorg. l. c. Pro simplici ἀποχρίε- 
σθαι, quod illic habes, Methodius ποιεῖσθαι τὴ» ἀπόχρισιν dixit, quae formula Legg. l. c. occurrit. 
Est autem ποιεῖσθαι c. subst. saepenumero amplificatio verbi, velut λόγους ποιεῖσδαι i. q. λέγει, 
ἀπόκρισιν ποιεῖσθαι |. 4. ἀποκρίνεσθαι. Vid. Ast. Lex. Plat. T. III, p 194 sq. 

641 Pessime cod. Ven. συμφυεῖν. Vox σύμφυσις, concretio, semel tantum et propria po- 
testate a Platone adhibetur, Tim. p. 77, D. ὑπὸ τὴν ξύμφυσιν τοῦ δέρματος καὲ τῆς σαρχός. Fre 
quens vocis usus in argumento physiologico, velut in declaranda ossium et membrorum iunctura. Vid. 
Foes. Oecon. Hippocrat. p. 438. 596 et cf. Method. p. 570, C. πρὸς τὰς οἰκείας συμφύσεις καὶ ἄρ: 
μογαᾶς τα μέλη τηρεῖν τῶν σωμάτων. Quae autem apud Nostrum est σύμφυσις τῆς ψυχῖς εἰς το 
σώμα, a Platone declaratur translatis verbis φυτεύειν (Phaedr. p. 248, D. Tim. p. 73, 0.). ἐμφυτενε 
(Tim. |. ο.) et ἐμφύειν (Phaed. p. 83, D). — Proxima, decerpta ex p. 573, C., emendavi ,et illustrav! 
annot. 270 et in Symbol. in Epiph. p. 57. Quod ego pro vulg. προςθεὶς reponi iussi προθείς, tacite 
reposuit Dindorf. 

642 Origenistas, qui animas ante corpora peccasse statuebant, Methodius h. 1. refellit oratione 
partim conformata ad disputationem, qua Plato Legg. ll. citt. eos refutat, qui res inanimas pro 
causis rerum omnium habebant. Videamus de singulis verbis. Θαὔῦμα ... καὶ ἔκπληξις Noster pro 
Φαύματα ap. Platonem, qui pluralis ad illud genus pertinet, quod Bernhardyus Synt. Graec. p.02 38. 
illustravit. Nam sufficiebat per se positum Φαῦμα. Conf. Homericum Φάμβος d" ἔχεν εἰυρόωντᾶ» 
Pro vulg. μὲν Dindorf. cum cod. Ven. μὲν οὖν, ut est ap. Platonem. lla: τοῖς zr. v. À. αὔτων, 
Methodius de suo adiecit. -4ὐτῶν, ut proximum ὑπεδύετο, perperam omissum est in cod. Ve. 
Dativus ex verbo ὑπεδύετο pendens ap. Plat. deest; sed facile intelligitur πᾶσι ante seqq. 000 .' 
Ππτοντο. Mox de translato ἀνατρέπειν vid. Ast. Animadvss. in Legg. p.580 et Symbol. in Epiph. 
p. 45. Cod. Ven. male ἀνατρέψαι. In proximis τε (τὸ cod. Ven. pessime) post λοιδορήσεις mag* 


placet qugm y€,'quod est ap. Plat., ubi Bekker. haec annotavit: LA 449, t€ v. Quum enim usitat? 


sint καὶ μὲν δή — γὲ e καὶ μὴν — γέ, insolitum accidit γὲ post καὶ δὴ καὶ illatum. — Iterato 8U 
tem τὲ copulantur λοιδορήσεις et ἄλλα ἀνόητα εἰπεῖν, quae arte cohaerent, commixta duplici sir* 
ctura verbi ἐπέρχεσθαι, in mentem venire, cuius subiectum tum nominativo nominis, tum ! 
finitivo verbi etfeeri solet. Vid. annot, 588. Deinde ὠπεικάζουσι Noster quam ἀπεικάζοντας dicere 


P4 





ΠΕΡΙ 4NAZTAGEQ93. 103 


' 


ὑπεδύετο καὶ κατάπληξις — (B. —. — | &nzav9' ὡς εἰπεῖν ἔπος (C.) ἀνέτρεψαν 
πάλιν ἀνέτρεψαν τὸν λόγο», ἑαυτοὺς | πάἄλιν, ἑαυτοὺς δὲ πολὺ μᾶλλον. — —. 
δὲ πολὺ μᾶλλον. — --- καὶ δὴ καὶ | καὶ δὴ καὶ λοιδορήσεις γε ἐπῆλθον 
λοιδορήσεις τε ἐπᾗλύον αὐτοῖς., δεσμοῖς , ποιηταῖς, τοὺς φιλοσοφοῦντας κυσὶ µα-- 
ἀπεικάζουσι καὶ πέδαις τὸ σώμα, ἄλλα | ταίαις (D.) ἀπεικάζοντας ..., ἄλλα τε 
τε ἀνόητα εἰπεῖν. (C.) νῦν δέ, ὅπερ | ἀνόητ εἰπεῖν. νῦν δέ, ὅπερ εἴρηται, 
εἴρηται, πᾶν τοὐναντίον ἔχει. πᾶν τοὐναντίον ἔχει. 

P. 515, C. (f$ ψυχή) εὐάλωτος (τῇ Phaedr. 240, A. otv' εὐάλωτον ὅμοί- 
ἁμαρτίᾳ) *^. ως ... ἠγήσεται. 

P. 515, D. πῶς μᾶλλον ἐντρυφᾷ καὶ 
ἀχολασταίνει μετὰ σώματος 9 5; : 

P. 5716, A. τὸ .. ἀποθανεῖν καὶ χω-- 
ρισθήναι τοῦ σώματος ἐλευθερωύθῆναι | 
' (&eríy) 545. | 

P. 516, A. ἀπέδειξε ... ὃ λόγος 9. — Phil.35, D. ἀποδείξας .,. 0 λόγος. al. 

P.516, A. Ἠρχει μὲν οὖν .. ἄποδεί-- Soph. 261, A. τὸ ψεῖδος ὂν ἀποδεί-- 
ἕαντα πρὸ τῆς παραβάσεως τὸν πρω- ἕωμεν (cf. 961, B. ψεῦδος ὡς ἔστει ... 
τόπλαστο»ν ἐκ ψυχῆς καὶ σώματος ὄντα Ἡ ' ἀποδεῖξαι). αἱ. 


cet. 
Phaed. 114, B. οἱ τῶνδε ... τῶν τό-- 
πων τῶν ἐν τῇ γῇ ἐλευθερούμενοι. 


χταπαύειν (B.) τὸν περὶ τούτων ἓἐν- Phil. 66, C. κινδυνεύει .. ὃ ἡμέτερος 
τῦθα Aóyov 9. κὦγὼ μὲν νῦν ἐπὶ . λόγος ἐν ἕκτῃ καταπεπαυµένος εἶναι 
κεφαλαίων αὐτὰ διεξέρχοµαι 9 —. χρίσει. X Phaed. 228, D. ἐν κεφαλαίοες 


, ἕκαστον ἐφεξῆς δίειµι. 


maluit, participio'ad praegressum ποιηταὶς relato neque vitata dativordm cumulatione molesta. 
Contra ap. Plat. dinkdtovrac, quod pro vulg. ἀπεικάζοντες e codd, -492ft receptum est, magis ad 
εἰπεῖν quam ad ποιηταῖς refertur, haud aliter ac si λοιδορεῖν, non λοιδορήσεις praecedat. "Vid. Ast. 
Animadvss. in Legg. p.581. Quod H. Stephanus coniecit ἄλλα τε ἀνόητα (vulg. ἄλλα ταῦτ), ha- 
bent yo 492 et. hodie receptum est; confirmat Methodius. Astius ex coniecet. ἄλλα τε τοιαῦτ': Stall- 
baum. ἄλλα τε «$9 ἀνόητα cum cod. 9. Ceterum de sententia verborum δεσμοῖς ... τὸ σῶμα vid. 
annot. 486. 

043 Εὐάλωτος, facilis captu, est ἅπαξ Aeyóutvov ap. Platon. inque sermone Lysiano sensu 
amatorio usurpatur Phaedr. l. c. A Nostro εὐάλωτος translate dicitur, qui vitiis non capitur. Con- 
traium in sensum ἀνάλωτος transferri solet, Cf. Elias Cret. Comm. in Greg. Naz. col. 889 (f. 319 
v. 5. 920 r. s.) ibique annot. 2. 

644 Ἐντρυφᾶν, quod alias dativum adsciscit, h. 1. absolute dicitur de anima, quae luxuriae se 
ingurgiiat, —L-£xoÀ«ctartw , quod exstat Symp. p. 223. 250. 281 et ap. Epiphan. p. 585, B. recurrit, 
ap. Platon. satis frequens est. Vid. Ast. Lex. T. L, p. 77. ἘΕντρυφᾶν et ἀχολασταίνειν, ut ap. Plat. 
Gorg. |. e. τρυφή et ἀχολασία, coniunguntur secundum notum illud: xópoc od τέχτει (v. annot. 
in Eliam Cret. col. 884, 4), ad quod propius etiam accedunt verba Platonis Gorg. p. 525, A. τρυ- 
φῆς καὶ ὕβρεως cet. — Ceterum Dindorf. cum cod. Ven. µετά τοῦ σώματος pro vulg. μετὰ σώματος. 
Tu cf. p. 565, B. δέχα σώματος et ἄνευ σώματος. 


649 Animam morte in libertatem vindicari, Platonis est sententia, aliis verbis expressa Phaed. 
l.c. Conf. Aur. Carm. vs. 70, ad quem Hierocl. Comment. p.312 Warren. ἐλεύθερον δέ, ὡς 
ὑλικῶν παθημάτω» καθαρόν. 

. .,046 «όγος tamquam persona ἀποδεικνύναι dicitur, ut ap. Plat. Phil. ].ο., ubi haec insequuntur: 
0 λόγος αἱρεῖ — et φαίνεται βούλεσθαι δηλοῦν ὁ λόγος. Omnino familiare est Platoni, λόγῳ, i.e. 
Ee orationi, personae quasi et agendi vim tribuere. Vid. annott. in Eliam Οτεί, col. 774 (8). 

647 ᾽«ποδειχνύναι, probare, apud Plat. nunc cum ὥς vel ὅτι, nunc, ut nostro loco, cum 
accus. substantivi et participii coustruitur. Utraque structura in eadem sententia cernitur Soph. ll. 
dti. Alia exempla Ast. Lex. T. I, p. 2830 sq. per saturam dedit. Aliter ac Plato, Noster p. 570, C. 
εἰ σὺ ur, οὕτως αὐτὰ ἀπέδειξας ἔχειν. — Conf, annot. 777. 

"48 Formula καταπαύειν τὸν λόγον sumta est ex Plat. Phil. l. c., ubi respicitur, qui praecedit 
Ürphei versus: "Exrg Ó" àv γενεᾷ καταπαύσατε κόσμον ἀοιδῆῇς. Alias χαταπαύειν, finire, ap. 
lat. non exstat, Male cod. Ven. κατάπαυσιν rov λὀγον. 

640 Μὲν νῦν Dindorf. cum cod. Ven. pro vulg. νῦν uér. Recte, quum desit ἔπετα δέ, ad 
quod νῦν μὲν referatur, particula μὲν autem in κάγὼ μὲν affirmandi vim per se habeat. Vide Ast. 
Lex. Plat. T. II, p. 902 meque ad Eliam Cret. Comment. in Gregor. Naz. col. 839 (3). Dein male 
εοἡ, Ven, ἐπὶ κεφαλαιῶν et διεξερχόµενος. Ἐπικεφαλαιῶν Oehler. Addend. p. 605 et Dindorf. An- 
lol. p. 787 comiecerunt, Sed émi κεφαλαίων — διεξέρχομαι i. q. ἓν κεφαλαίοις — δέεµι Phaed, l.c. 
Adverbiorum instar (Lat. summatim) a Platone usurpantur ἐν κεφαλαίῳ et à» κεφαλαίοις, prius 
3aepe, parce posterius; ἐπὲ κεφαλαίων eidem inusitatum. — Vid. Ast. Annott. in Phaedr. p. 325 et 
Lex. Plat. T. I, p. 181. Neque vero ἐπιχεφαλαιοῦν ap. Plat. exstat. Κεφαλαιοῦσθαι, summatim 
describere, est Platonis ἅπαξ Àeyóutvoy , Pol. IX, p. 576, B., ex quo Methodius compositum ἆνα- 
χεραλαιοῦσθαι effünxit Homil. in Symeon. et Annam. p.58 Pantin. ταῦτα ... ἀνακεφαλαιούμενος ó 
προφητης πρὸς τὸ σαφέστερον.  Pantinus recte vertit: summatim repetens; est enim dvaexe- 
φαλαιοῦσθαι i.q. ὡς ἐν Φεφαλαίοις πάλιν ἐπανελθεῖν ap. Plat. Tim. p. 19, A. — Post paulo Method. 
δρ. Epiph. p. 576, B. ἵνα ur τὴν συκµετρίαν ἐκβαίνω τῶν λόγω». Ἐκβαίνειν ο, acc. est migrare, 
Violare. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 654. ' 


- 


Gorg. 492, C. τρυφὴ καὶ ἀκολασία | 


Pd 


104 ΠΕΡΙ 4ANAZTASEQ95. 


e 

P. 516, B. πάρεστι 9? ydo ἤδη σκο-- Gorg. 448, A. πάρεστι τοὐτού πεῖ- 
πεῖν ὑμᾶς — Ott —. gov ... λαμβάνει». al. 

P.576,B. x&v ci ὃ γενναῖος οὗτος Pol. II, 363, A. 6 γενναῖος 'Haíodós 


levgóc τῶν ῥητῶν *' ... πρὸς τὸ Óo— | τε καὶ Ὅμηρος. al. Prot. 340, E. καὶ εἰμί 
xoi» αὐτῷ τὸν νοῦν ἐβιάσατο (C.) µετα-- | τις γελοῖος ἰατρός. Pol. V, 451, A. παι- 
πλάσαι τοῦ ἀποστόλου, ἀνίατρόν τι | δικὸν γὰρ τοῦτό γε. 

παὺθὼν λίαν καὶ παιδικοὀν 3, 


P. 518, D. καΦάπερ ἀδηφάγα ὠρέμ- Pol. IX, 586, A. βοσκημάτων δν 
µατα κάτω περὶ τὴν βορὰν µόνον καὶ | κάτω dei βλέποντες καὶ κεκυφότες εἷς 
τὼς τραπέζας ἀσχολούμενα ὉἩ. γῆν καὶ εἰς τραπέζας. 

P. 580, A. πᾶς ὃ ὕγκος οὗτος τοῦ Tim. 62, C. ὅσα τινὰ ὄγκον σώμα- 
σκηνώµατος ἡμῶν σ τος ἔχει. | 

Ρ. 581, C. ὅπως τελέως ἐκτέμνωμεν Pol.1V,426, E. τῷ ὄντι ὥςπερ Ύδρων 
“Ὑόραν 55. τέμνουσι. 

P.581, C. ἴωμεν δὲ οὖν ἐφ᾽ ἃ so Phaed, 78, C. Ἰωμεν δή, ἔφη, ἐπὶ 
πρῶτον ... προήχθημεν simeiv*. — . Ιταῦα, ἐφ ἅπερ ἓν τῷ ἔμπροσθεν Aóyo. 





650 Παρεστι i. q. έξεστι ap. Plat. Gorg. l.c. et alias. Vid. Ast. Annott. in Gorg. p. 18, qui 
exemplum, ex Theaet. p. 186, B. ibi allatum, neglexit Lex. Plat. T. III, p. 54. Noster Symp. p. 188. 
GÀ) οὐδέ σοι πάρεστιν ἐπιδεῖξαι —. Sic VB. P. C.: οὐδέν σοι A. male. 

651 In reprehensione γενναῖος, egregius, eximius, cum ironia usurpatur, ut a Platone Pol. 
l. c. et alias.* Qui de hoc vocis usu monuit Astius Lex. Plat. T. I, p. 377, parum recte fecit, quod 
locos hue pertinentes a reliquis non separavit. Cf. Clem. Alex. Strom. II, p. 400. Pott. ὁ γενναῖος 
οὗτος γνωστιχός. "LIerQoc τῶν ῥητῶν, medicus sacrorum verborum, Origenes iocose vocatur, 
quod Apostoli verba Rom. 7, 12 suam ad mentem interpretando corrigere iisque quasi mederi sit 
ausus, Pari ioco Socrates, alius sententiam corrigere studens, cum ἰατρῷ se comparat ap. Plat. 
Prot. l. c. Ceterum x&v εἰ Dindorf. cum cod. Ven. pro vulg. x&v. Optime; vid. Ast. Annot. in 
Plat, Protag. p. 191 sq. et Lex. Plat. T. 1, p. 138 sq. 

652 Ista: ἀνίατρον ... παιδιχκόν, in seqq. ita explicantur, ut Origenes, neglecta scripturae se- 
rie, eam membratim concidisse et mutilasse dicatur. "Vulgatum ἀρίατον, insanabile, a re alie- 
num est; neque enim medicus, qui rem male gerit, c»íeró» τι παθεῖν dici potest. Parum placet 
ἀνόητον, quod ab Oehlero receptum nollem. Quod Petavius legendum coniecit «νίατρον, medico 
indignum, sententiae unice est accommodatum et cum voce παιδικόν, puerile, (cf. Pol. |. €.) 
optime congruit. Conf. Prot. l. c. εἰμέ τις γελοῖος ἑατρός' ἰώωενος utitov τὸ νόσημα ποιῶ. Cele- 
rum totum periodi membrum: κἀν ... παιθικόν, male vulgo τελείᾳ ab antegressis dirimitur, quum 
ante κάν, tametsi, nonnisi ὑποστιγμῇ interpungendum sit. ) 

653 Amplificandis Apostoli verbis Phil. 3, 19. 1 Cor. 15, 32 haec Noster adiecit, haud ille im- 
memor Platonis verborum Pol. l. c. Vid. Animadvss. in Basil, I, p. 75 sqq. Θρέμµατα optime cod. 
Ven. et cum eo Dindorf. pro vulg. σώματα. — Conf. Booxgu«rov δίκην ap. Plat. |. c. εἰ Aelian. ap. 
Suid. v. 8of£uuete, quem laudavi Animadvss. in Basil. I, p. 76. Dein recte Dindorf. cuim cod. Ven. 
καὶ τὰς τραπέζας pro'vulg. xe? τραπ. | 

654 Oyxoc h.l. est moles, ut ap. Plat. Tim. l. c. et alias. Sic Method. ap. Phot. cod. 204. 
p.297,a. 7. τὸν ὄγκον .. τῶν δένδρων, lin. 19. εἲς τὸν .. ὄγκον τῆς δρυάδος, lin. 20. τὸν ὀγκον 
αὐτῶν (sc. τῶν δένδρων), et ap. Epiphan. p. 572, C. óyxov τοσοῦτον .. ὕδατος. Hermes Trismeg. 
ed, Paris. p. 46 sq. ὅταν δὲ ὀγκωθῇ τὸ σῶμα xai κατασπάσῃ αὐτὴν (sc. animam) εἰς τοὺς τοῦ coyue- 
τος Óyxovc, ubi advertas verbum ὀγχοῦσόαι, in molem surgere, quo Hermes saepe alias utitur. 
Idem παραδόξως p. 91. εἰ δέ τις ἔστι καὶ νοητὴ οὐσία, αὕτη ἐστὶν ó τούτου (sc. Dei) ὄγχος. Vide 
Ast. Lex. Plat. Τ. ΠΠ, p. 408, Philippsoni Ὕλην ἀνθρωπίνην p.193 meaque ad Gregor. Nyss. De 
Anima et Resurrect. ed. Krabing. p. 204 sq. Ceterum σχήνωμα i.q. σώμα. — Vid. annot. 98. 

655 ᾿Ἐκτέμνειν Ὕδραν Methodius dicere maluit, quam quod ap. Plat. Ρο]. |. c. reperitur τέμνει, 
nimirum ut ostenderet, se perniciosam Origenis doctrinam (hanc enim Ὕδραν vocat) prorsus refu- 
tatum ire. Alias, ut ap. Plat. |.ο., Ὑόδραν τέµνειν dicuntur, qui vano conatu aliquid monstri vel 
mali tollere student. Vid. Ast. Comment. in Plat. Polit. p. 485. De Arcesilao semetipsum refe. 
lente Numenius ap. Euseb. P, E, XIV, 6. p. 730, D. ἦν οὖν Ὕδραν τέµνων ἑαυτὸν xai vEuvóutros vq 
ἑαυτοῦ. Similitudine Herculis Hydram Lernaeam opprimentis in declaranda refutatione Sophistarum 
Plato usus est Euthyd. p. 207, C., cuius loci Methodius haud immemor fuisse videtur. Ceterum cod. 
Ven. ἐκτέμομεν, i. e. ἐκτέμωμεν. 

656 In vulg. lectione: ἴωωμεν δὴ οὖν ἃ τὸ πρῶτον cet. Petavius ἐπὲ vel elg ante & excidisse 
suspicatus est. Ego ἐφ ἃ scripsi, sicut scribi iussi Symbol. in Epiph. p. 598, secutus Platonicum 
loquendi usum, quo /éve: ἐπέ τι dicitur, qui argumentum disputando aggreditur. Cf. Phaed. p. 100, 
B. εἰμι πάλιν ἐπ ἐκεῖνα cet. Ρο]. V, p. 473, C. al. Hoc sensu ἴωμεν ἐπὲέ —, ut nostro loco, dic 
tur Pol. VII, p. 532, D. ἐπ᾽ αὐτὸν δὴ τὸν vóuorv ἴωμεν, et Phaed. loco e regione posito. "Eq € 3Ρ. 
Method. breviter dictum pro ἐπὲ ταῦτα, ἃ —. Vid. annot. 531. Illa autem: d τὸ πρῶτον A0- 
ἠχόηωμεν εἰπεῖν, sic verlenda sunt: quaeut initio diceremus, adducti sumus, Jfpotyt, 
impellere, adducere, c. infin. exstat ap. Plat. Legg.ll, p.666, C. Negligentius Nostri verb? 
ita refert Photius cod. 234. p.294, a. 24. 25. Bekk. ἴδωμεν δὲ τέ ἦν ὅπερ πρῶτον cet., neque eril 
quod Combefisius apud Galland. p.786 (1) et Gatakerus, ab Oehlero laudatus, Adverss. Misc. 
p.800 Ἰδωμεν pro ἔωμεν ex Photio reponi iuberent. Nam quod etiam cod. Venet. ἔδωμεν habet: 
librario, uti Photio, fraudi fuisse videtur elegantia et brevitas verborum ἔωμεν — àq' & —. Itaque 
ἴδωμεν ab Oehlero et Dindorfio receptum nollem. Ceterum receptae a nobis lectioni illud opitulatun 
quod verbis δὴ οὖν (Phot. δὲ de suo dedit) respiciuntur praegressa: eic τὸ προκείµενον πάλιν ἔπα- 
νελεύσομαι. 





ΠΕΡΙ ANAZTAZEQZ. 


P. 581, D. ἐκτύς τε éniJvpíoc 0uj— 
γοµεν, oU γινώσκοντες ὅλως ἐπιθυμίας 
ἀλύγου προςβολάς Ὁ', βιαξοµένης ημᾶς 
ἑλκτικαῖς ^9 ἠδονών περιαγωγαῖς 5 πρὸς 
ἀχρασία». 

P. 582, A. τὸ .. ἐπιὑυμῆσαι οὐχὶ 
ἐπὶ τῶν παρόντων xai ὑποκχειμένων ἐν 
ἐξουσίᾳ πίπτει, ἆλλ ἐπὶ τῶν παρὀν-- 
των μέν, μὴ ὄντων δὸ ἐν ἐξουσίᾳ. πῶς 
γὰρ οὗ μὴ «κεκώλυταί εις μηδὲ ἐνδεής 
ἐστι, τούτου ἐπιώὑυμεῖ καὶ ἐρῷ 99; — 
(D) —. οὗ ydg ὧν ἔχει καὶ dv ἐἔξου-- 
σιᾶζει καὶ χκέχρηται αὐτοῖς O ét Ov OV 
ἐπιθυμεῖ, ἀλλ ὧν κεκώλυται καὶ ἀφή-- 
ρηται καὶ οὖκ ἔχει. 

P. 582, C. οὐ δούΨεέσης .. τῆς ἔντο-- 
Àgjc ἄπρακτος ἦν 5$ ἁμαρτία "t. 

P. 582, D. ἵνα ... ἀπήμονα καὶ µα- 
χαριστότατον δὲ αἰώνος καὶ dei Φάλ-- 
Ίωτα πρὸς ἀθφανασίαν βίον Exo **. 


105 


Phaedr. 238, Α. ἐπεύυμίας ... ἆλό-- 
γως ἑλκούσης ἐπὶ ἠδονάς. Pol. VII, 523, 
A. ἑλκτικῷ ὄντι παντάπασι πρὸς οὐ- 
σίαν. VII, 518, D. τῆς περιαγωγῆς. 


Syup. 200, A. πότερο»ν ὃ ἔρως ἐκεί-- 
νου ov ἔσειν ἔρως, ἐπιώθυμεῖ αὐτοῦ ἢ 
oU; Πάνυ γε, φώναι. Πότερον ἔχων 
αὐτὸ ov ἐπιθυμεῖ τε καὶ ἐρᾷ, εἶτα ἐπι-- 
Φυμεῖ τε xai ἐρᾷ, 4 οὐκ ἔχων»; Οὖκ 
ἔχων, ὡς τὸ εἰκόὸς ye, φάναι. Σκύπει 
δή, εἰπεῖν τὸν Σωκράτη, ἀντὶ τοῦ εἷ-- 
xótoc el ἀνάγκη οὕτως, τὸ ἐπιθυμοῦν 
ἐπιθυμεῖν οὗ ἐνδεές ἐστιν, ἢ μὴ ἐπι- 
Φυμεῖν, ἐὼν μὴ ἐνδεὲς ᾖ. cel. 

Prot. 345, C. ἐς ἄπρακτον ἐλπίδα. 


Xenoph. Mem. ll, 1, 33. ... τὸν dei 
χρόνον ὑμνούμενοι Φάλλουσι. τοιαῦτά 
σοι ... ἔξεστι διαπονησαμένῳ τὴν µα- 


| καριστοτάτην εὐδαιμονίαν» κεκτῆσύαι. 





6057 Photius cod. 234. p. 294, a. 29. 30. Bekk. haec verba, omissis nonnullis, quae ap. Method. 
praecedunt, ita refert, ut k ; quod cod. Ven. item habet, pro τε scribat et ἀλόγου omittat; sed τε 
d praegressa orationem annectit, et ἐπιθυμία rite vocatur ἄλογος. "Vid. annot. 036. Idem tamen 
pro vulg. προςβολαῖς recte προςβολάς, quod Petavius coniecit et Dindorf., praeeunte Oehlero, ex cod. 
Venet. recepit. Voce προςβολήη Methodius cupiditatis et Diaboli appulsus quasi et incursus decla- 
rare solet. Cf. p. 505, A. τας περὶ τὴν ἐπιθυμίαν τῆς γασιρὸς προςβολάς, et p. 588, B. éx προςβολῆς 
ες ToU πονηροὺ. Ceterum hunc locum attigi in Symbol. in Epiphan. p. 58. 

058 "Ελκτικὸς est τῶν ἅπαξ λεγομένων ap. Platonem, qui Pol. l. c., voce in meliorem partem 
usus, ἑλχτικὸν πρὸς οὐσίαν vocavit μάθημα, quod vim habet animum ad vera trahendi. Contra 
Methodius vocem in libidinis et cupiditatis illecebris posuit. Cf. p. 588, B. (0 vóuog ὁ ἐν τῇ ἐπι- 
δυµίᾳ τοῦ νοός) παντάπασι πρὸς ἡδονᾶς ὤν ἑλκτικός. Parile adiectivum est ἑλκυστικός, quod sensu 
amatorio dictum Victorius VV. LL. 12, 7 illustravit. — Verbum ἕλχειν, unde ἑλκτικὸς efformatum, 
Plato ambigue, nunc de veri studio, nunc de cupiditatibus, ut Phaedr. l. c., usurpavit. "Vid. Creu- 
zer, Annot. in Plotin. De Puler, p. 249. 251. Id quod -est ἐξέλχειν cupiditatibus et malignis geniis 
tribuit Methodius p. 586, D. τοὺς ἑξέλκοντας [ἡμᾶς] εἲς πάθη (ἡμᾶς om. Phot. cod. 234. p. 295, b. 
15. et Leontius ap. Mai. Script. Vet. Nov. Coll. T. VII, p. 104), et p.588, B. (vóuov) slc rac ἔμπα- 
φεῖς ἐξέλκοντα ... φαντασίας. Adde Epiphan. p. 1007, A. ἑκασίος δὲ πειράζεται ἐκ τῆς ἰδίας ἔπι- 
$vuíac ἐξελχόμενος καὶ δελεαξόµενος. De verbis ωεδέλκειν εἰ περιέλχειν, ἃ Methodio pariter trans- 
latis, vid. annot. 429. Posterius reponendum pro παρέλχειν ap. Method. Phot. cod. 234. p. 301, a. 
30.30. εἰ μὲν οὖν ὑπὸ dióyov οὗ παρείλχετο ὅλως ἐπιδυμίας. ' Contra. ἐφέλκεσθαι in meliorem 
partem usurpatur p. 590, Α., ubi vid. annot. 702. 

050 Voce περιαγωγή Plato uno Politiae loco citato, idque in meliorem partem, usus est, nimi- 
rum in declaranda animi conversione ad divina. "Vid. annot. 770. Methodius vocem ad voluptatum 
illecebras transtulit. Atque sic idem verbum περιάγειν posuit p.583, D. τῆς ψυχῆς τοῖς λογισμοῖς 
περὶ πολλὰ περιαγομµένης. | 

060 Τούτου του male cod. Ven. Scripturae discrepantia ap. Phot. cod. 234. p. 2994, a. 36—40.. 
Bekk. haec est: οὐχέ) οὐκ, quod Dindorf. ex cod. Ven. recepit. — dà 2») d" àv. — μηδὲ ἐνὸ.) 
μηδ’ ἐνδ. — ἐπιδυμεῖ xat) om., uti monui Symbol. in Epiph. p. 59. Quorum tamen nihil Epi- 
phanii lectionibus praetulerim. — Nam ἐπιθυμεῖ x«i Photius brevitatis causa omisit; οὐχὲ autem 
Ssignificantius est quam οὐχ, et οὲ post αέν, ut αηδὲ post u5, sua quadam vi, neglecta elisione, 
ponitur. Combefisius ap. Gallandium Bibl. PP. T. III. p. 785, B. in Photianis recte scribit μηδὲ ἐνδ. 
Praeterea. idem dAÀG ἐπὶ pro ἀἆλλ᾽ ἐπὶ ap. Epiph. et Phot.; tu vide annot. 501.  Peius etiam Din- 
dorf. in seqq.dAA« ὧν pro vulg. ἀλλ ὧν. Καὶ ante κέχρηται cod. Ven. male omittit, -«ὐτοῖς, re- 
lita structura relativa, pro oic positum est; deinde illa structura ita renovatur, ut & ante ἀφῇρ. 
καὶ οὖκ ἔχει ex ὧν κεχώλυται cogitatione supplendum sit. De pronomine αὐτὸς post ὃς illato vid. 
Matthiae, Gr. δ. 472, d. Idem V. D. relativum pronomen duplici casu cogitandum illustravit Gr. - 
$.428. 2. et δ. 474, d." Utrumque structurae genus Bernhardyus Synt. p. 304 amplexus est. Cete- 
Tum totius loci sentertia mere est Platonica, quippe petita ex Symp. l.c. Vid. annot. 908. 

. 061 Id est: irritum esset peccatum. zo«xtoc tum de hominibus ignavis, tum de rebus 
lrritis et. inutilibus dicitur. "Vid. Dorvill. ad Charit. p. 296 ed. Lips.  Posteriore sensu vox poéitis 
praesertim usitata est; verbi causa conf. Simonidea ap. Plat. Prot. l. c. Alia exempla, etiam ex 
30lutae orationis scriptoribus, Usterius ad Plutarch, Consolat. ad Apollon. p.30. 73 attulit. Adde 
rabinger. ad Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect, p. 336. Methodius voce, a Platone nunquam 
8dhibita, usus est in explicandis Apostoli verbis Rom. 7, 8. χωρὶς γὰρ νόµου ἡ ἁμαρτία νεκρά. 
In fragmento Methodii ap. Allat. Diatr. de Methodior. scriptis p. 350 ed. Rom, ἄπρακτος et dvt- 
νέργητος ex aequo sunt posita. 

662 Haec Photius cod.234. p. 204, 5. 18— 20. Bekk. affert, omissis tamen illis: ἀπήμονα — 
αἰῶνο.. Τα de voce ἁπήμων vide annot. 200.  Locutionem μµακαριστὸς βέος ος Plato Pol. V, 





106 ΠΕΡΙ ANASTAXEQS. 


Pol. Il, 319, B. C. ... τῶν δὲ κακών 
ἄλλ ἄττα δεῖ ζητεῖν và αἴτια, ἆλλ οὗ 
τὸν Φεόν. 

Lecg. XI, 937, D. τοῖς πλείσεοις αὖ-- 
τῶν (τών καλών) olov κῆρες ἐπιπεφύ- 


P. 583, A. μὴ γὰρ οἱώμεθα pm 
κασι». 
| 


ἀνωφελές τι ποιεῖν ἢ βλαβερὸν τὸν 
φεόν ***, 

P. 583, B. elc τὸ... ἐναπομάξασθόαι 
χῆρας ὀλέθρου αἰτίας ''. 


P. 583, B. πόῤῥω .. ἐπιθυμίας ἆλό- 
yov xai ἁμαρτίας ἐσκήνωται 5 τὰ πνευ-- 
ματικά. 

P. 583, C. τὸ κακὸν καὶ ἐνιζάνει ** 


Pol. X, 610, E. οὕτω jo is που ... 
ἐσκήνωται τοῦ Jervdoipoc εἶναι. 


Symp. 196, B. ἀνανθεῖ ... καὶ cd- 





p. 405, D.; sed Methodius non dubium est quin Prodici ap. Xenoph. verba de virtutis gloria im- 
mortali ad vitam beatorum aeternam transtulerit, Cum Nostri verbis: µακαριστότατον βίον, conf. 
praesertim illa: zz» αακαριστοτάτη» εὐδαιμονίαν. Itaque µακαριστότατον a Dindorfio mutatum nol- 
lem in μακαριστόν, quod habet cod. Ven. Adfinem superlativum uexepuoraroc, quo Plato bis est 
usus (vid. Ast. Lex. Plat, T.II, Ρ. 271), obiter restituamus Methodio ap. Mai. Vet. Script. Nov. 
Collect. T. IX, p. 680. τραπέντων ἡμῶν xai μεταναστευσάντων ἀπὸ τῆς µακαριότητος (leg. µακαριω- 
τάτης) ἐκείνης xoi ἀκινδύνου ζωῆς. Ceterum Combefisius, a me notatus Symbol. in Epiph. p. 59, 
apud Gallandium Bibl. PP. T. III, p. 786, A. genuinam Photii scripturam d& Φάλλοντα in ἀειθάλ- 
λοντα corrupit. Tu cf. Xenoph. l.c. τὸν ἀεὶ χρὀνον $4AÀovgi. — Statim post Method, ap. Epi- 
phan. p. 582, D. (7 παραίνεσις τοῦ 9εοῦ) ἀθετήσαντι αὐτὴν elc θάνατον ἀπέβη καὶ καταδέκην.  no- 
βαίνει» εἴς τι, abire in —, est exsistere, ut ap. Plat. Pol. IV, p. 425, C. 


663 Locus exstat ap. Phot. cod. 234. p.204, b. 28. 20. Bekk,, ubi ὅλως omissum et ποιεῖν ante 
τὸν 9. positum. | Sed ὅλως corroborat sententiam Platonicam, de qua vid. annot. 8606, et ποιεῖν 
traiectum est more Methodiano. Quod Combefisius apud Gallandium p. 780, B. et Bekkerus in Phot. 
rescripserunt οἰώμεθα (vulg. οἰόμεδα), confirmat Methodius Epiphanii. 


664 Verborum tenor ap. Method. hic est: ὅτι μὴ ἡ ἐντολὴ τοῦ Φεοῦ tl; τὸ καταδουλωθήναί µε 
ἐγένετο τῇ φδορᾷ καὶ ἑ. x. ó. αἰτίας. Γέγνεσθαι cic τι h.l. est alicui rei fieri s. causam 
alicuius rei fieri. Excerptor Photii, sive non intellecta hac dictione, sive brevitatis studio du- 
ctus, haec ita contraxit cod. 234. p. 294, b. 32. 33. Bekk., ut verba x«i ἕἓναπομ. x5o«c ὁλ. omitteret 
et αἰτία, quod ad ἐντολὴ refertur, pro αἰτίας scriberet. .4irí(a cod. Ven. quoque habet. Sed Graece 
vix dicitur αἰτίαν vel αἴτιον γένεσθαι εἴς τε, unde nollem ab Oehlero et Dindorfio receptum αἰτία, 
quod Combefisius (vid. Galland. B. PP. T. III, p. 786, 1) apud Epiphanium ex Photio reponi voluit, 
idcirco à me notatus Symbol. in Epiph. p. 59. Recte vero ὀλέθρου αἰτίαι dicuntur χἤρες, voce Ho- 
merica x5oéc sensu morali usurpata, ut ap. Plat. Legg. l.c. Vid. Ast. Animadvss. in Legg. p.541 
et Lex. Plat. T. II, p. 188. De flgurato ἐναπομάττεσθαι vid. annot. 343. 


605 ἘἙσχήνηνται Photius cod. 294. p. 294, b. 38. 39. Bekk. male, ut videtur; vid. annot. 14l. 
Ἑσχήνητα», emendato Photio, scripsit Combefisius ap. Gallandium Bibl. PP. T. III, p. 786, C., quam 
ipsam scripturam Schneiderus ap. Platon. Pol. |. c. ex parte codicum mss. loco vulgatae ἔσκήνωται 
recepit, quum σχηνᾶσθαι, κατασκηνᾶσθαι Platoni usitatae sint formae. "Vid. Schneider. ad Civit. 
T. II, p. 257, a. Sed cum altera parte codicum Platonis, qui ἐσκήνωται exhibent, et Epiphanii 
Methodius stat, et Atticorum consuetudo, qui forma σχηνόω haud ita raro usi sunt, aliter ac visum 
Thomae Magistro. Vid. VV. DD. ad Thom. Mag. p. 708. Scripturae discrepantiam attigi Symbol, 
in Epiph. p.00. Exquisita autem est metaphora, qua πόῤῥω τινὸς ἐσκηνώσθαι (sive mavis ἔσκη- 
«νήσθαι), longe ab aliqua re habitare, dicuntur, quae cum aliqua re nihil commune habent 
totoque coelo ab ea discrepant. Eodem sensu ἁποσχηνοῦν translate usurpatur. Elias Cret. Com- 
ment. in Gregor. Naz. col. 774. (fol. 25, r. ἱ.) μακρᾶν τῆς Φείας καὶ ἀπαθοῦς φύσεως φθόνον dzo- 
σχηνοῦν. Vid. Wyttenbach. Ind. Plutarch. h. v. Similis est metaphora verbi απφῳχίσθαι. — Method. 
Symp. p.171. Allat. (dya9óv) ἠδονῆς καὶ λύπης dm xiouévov, οἱ p. 210. τοὺς ἀστέρας εἶναι 96ia 
x«i µακρὰν ἀπῳχέσδαι κακίας (ita P. C.; male A. ἀπῳκεῖσθαι). Paulo longius dissita sunt, sed 
tamen in eundem censum veniunt translata ἐληλάσθαι, ἀπεληλάσθαι. Plutarch. De Is, et Os. cap. 94. 
καταλαμβάνει τὸ ἄτακτον αὐτᾶς xal ταραχῶδες ἐνταῦθα, τῆς dvo χώρας ἀἁπεληλαμένον. Plotin. 
IX, 6. p. 702, C. ὅστις οἴεται τὰ ὄντα "UxY καὶ τῷ αὐτομάτῳ διοιχεῖσθαι καὶ σωματικαῖς συνέχεσθαι 
αἰτίαις, οὗτος πὀῤῥω ἀπελήλαται καὶ Φεοῦ xai ἐννοίας ἑνός (cod. Darmstad. ἀπελήλακται, for- 
tasse pro αἀπήλλακται, male, tacente Creuzero) Alexander Lycopolit. Advers. Manich. IV. p. 78, E. 
πάντα .. τὰ x«xc& ἀπὸ τοῦ Φείου χόρου ἀπελήλαταε, ó ζῆλος δὲ μάλιστα καὶ ὃ φθόνος, quo 
loco ἀπελήλαται i. q. ἔξω ἵσταται in fonte sententiae ap. Plat. Phaedr. p. 247, A. In eadem expri- 
menda Elias Cret. l. c. verbum dzooxgvo)v posuit, itemque ἀπεληλάσθαι Auctor anonymus Dialogi 
post Plotin. ed. Creuz. T. II, P 1447. ἄτοπον τὴν ἰδίαν καταλειφθεῖσαν τοῖς 9toig χώραν, i ji 
µακαρίως ζωήν ἀγήρων καὶ πλάνης ἀπηλλαγμένην ἴσχουσι, καὶ ἀρετὴ μὲν olxti , θίτος δὲ dmt- 
λήλαται, κακίας ἑργαστήριον οὐηθῆναι. Praeterea cf. Elias Cret. Comment. in Greg. Naz. col. 700. 
(fol. 14 r. m.) ἐγγέσαι ... Φεῷ, οὗπερ oí πολλοὶ uexodr ἀπελήλανται. Rariora sunt exempla trans- 
lati simplicis ἐληλάσθαι. Nicephor. Gregoras epist. c'. p. 13. (Mustoxyd. Anecd. Fasc. 9) Φόρυβος 
ἅπας ἐλήλαται πόῤῥω 4ιός τε xoi κεραυρῶ». Gemina est apud Latinos metaphora verbi exsu- 
lare. Apulei. De Deo Socr. p. 234 ed. Bipont. Opp. T. Π.: ,,Quae omnes turbellae tempestatesque 
procul a Deorum coelestium tranquillitate exsulant.* 


. 000 Ἐνιζάνειν, insidere, adiecto ἐμπολιτεύεσθαι explicatur et metaphorice id declarat, quod 
est insuescere, haud aliter ac Platonicum &zta£ λεγόμενον ἑνέζειν Symp. l. c. Metaphora utro- 
que loco eo aptior est, quod hic fucorum simile subsequitur, illic Amor cum ape pulcherrimos quos- 
que flores delibante quodammodo comparatur. Ceterum καὶ ante ἐνιζάνει Dindorf. ex cod. Ven. ad- 
Ad W iem copulis καὶ — καὶ prior saepe obliterata reperitur, Vid. annot. in Eliam Cret. 
ool. 771 (1). 














ΠΕΡΙ 4ANASTAGEOS. 10 


καὶ ἐμπολιτεύεται εἰςοικισθὲν *" ἓν τῇ | µατι καὶ Ψυχῇ ovx ἑἐνίζει Ἔρως. Pol. 
capxí µου, καθάπερ κηφὴν ἐν κηρίῳ µε- | IV, 424, D. κατὼ σμικρὸν εἲςοικισαμένη 


λίσσης '' περιποτώµενος πολλάκις περὶ | (f παρανομία). Pol. VIII, 552, C. ὡς à 


αὐτὸ καὶ βομβών».  - xnoío κηφὴν ἐγγέγνεται. 

P. 584, A. 0 ἀπόστολος τὸ μὲν κα- Crit. 52, A. οὐχ ἥκιστα '«Φηναίων 
κὺν ovy ἥκιστα ... ἐποίει, τὸ δὲ καλὸν | σέ, ἀλλ ἐν τοῖς μάλιστα. al. 
^ xu co, ο. 

P. 584, A. περὶ τῶν ὀύνείων ἐν-- Pol. V, 470, B. τὸ δὲ ἀλλότριον καὶ 
Φυμµημάτων *", ὀφνεῖον (λέγω). al. 

P. 584, A. & (ἐνθυμήματα) ἀνατρέ- Soph. 234, D, πάντα ... ἄνατετρά- 
πεσθαι χρὴ καὶ ἐπιστομίξεσυαι *':. | φύαι sd ἐν τοῖς λόγοις φαντάσματα. 


Gorg. 482, E. ἐπεστομίσθη. 








667 Offensionem habent vulgatae lectionis verba ἐμπολιτεύεται εἰςοικεῖσθαει, sive indistincte 
leguntur cum Petavio, qui ante xc virgulam inepte posuit, sive cum Oehlero virgula post ἐμπολι- 
τεύεται distinguuntur. Apud Photium, qui locum affert cod. 234. p. 295, α. 7. 8, loco vulgati εἰς- 
οιχεσθαε, quod etiam Epiphanius habet, Bekkerus ex corr. A. εἰςοιχῆήσαν recepit, quod tuearis 
eollatis hisce p. 587, C. τήν ἁμαρτίαν ... εἲς αὐτὸν εἰςῳκηκέναι. Nec. minus probabile est ἐνοικῆ- 
σαν, quod Photii cod. B. habet. Vid. Schleusner. Lex. in Nov. Test. ed. IV. T. I, p. 830. v. ἔνοι- 
xiv, et cf. Method. p. 588, A. χατά τὴν ἐνοικοῦσαν ἐπιθυμίαν ἓν τῇ σαρχί. Verum enimvero et 
εἰθιχήσαν et ἐνοικῆήσαν a scriptura Epiphaniana εἰςοιχεῖσθαι nimis recedit. Quod autem in Excerptis 

. Photianis ap. Combefis. in Galland. B. PP. T. III, p. 7860, D. εἰςοικίσθαι scribitur: ista soloeca est 
scriptura. Ne multa, εἰςοικισθὲν scribendum puto ex metaphorico verbi εἰςοικέζειν usu, de quo cf. 
Plat, Pol. l. c. (quo uno loco verbum ap. Plat. exstat et medià formà est immigrare, subre- 
pere), Philo Opp. ed. Mang. T. II, p. 444. φδόνος γὰρ οὐκ εἰςοικίζεται σοφῶν ψυχαῖς, et Method, . 
ap. Epiph. p. 587, D. τὴν .. διὰ τῆς ἐπιθυμίας εἰςοικισθεῖσαν εἲς ἡμᾶς ἁμαρτίαν. Hisce ita per- 
scriptis, vidi, Jos. Scaligerum hanc. emendationem occupasse in Hoeschelii Notis in Phot. Bibl, a - 
Bekkero temere neglectis, p. 908, b. sq. Qua de re breviter monui Symb. in Epiph. p. 60. Emen- 
dationem confirmat cod. Ven., ex quo Dindorf. εἰςοικισθὲν reposvit. 

008 Comparatione ab Hesiodo Opp. et DD. v. 300 inventa et a Platone Pol. l. c. Legg. X, 
p.901, A. adhibita, homines ignavi et sedulorum detrimento nati fucorum similes esse dicuntur, 
imo etiam fuci vocantur. Anecd. Graec. Bachm. I, p. 277. Κηφην. doyóc. ἄπρακτος. utréopos. 
Interdum etiam, ut nostro loco, res inutiles bonisque noxiae cum fucis comparantur. De toto hoc 
loquendi genere cf. Timon Sillograph. ap. Sext. Empir. XI. p. 721. Fabric. νῦν d" ἐμὲ λευγαλέαις 
ἔρισιν εἵμαρτο δαµῆναι, | καὶ πενίῃ, καὶ 00^ ἄλλα βροτοὺς χηφῆνας ἑλαστρεῖ (cui loco adhibeas, 
quae Musgravius ad Eurip. Bacch. v. 1302 de voce κηφήν monuit). Arrian. Comm. in Epict. Lib. III, 
c.22 ante fin. Plutarch. De Rect. Aud. Rat. p. 41, F. (ubi vid. Wyttenbach.) Gregor. Nyss.' T. III. 
p.22, A. Basil. M. locis ἃ me Animadvss. I. p. 122. annotatis. Procop. Bell. Goth. Lib. II. cap. 7. 
p.228, 11.. Theophylact. Simoc. Hist. Lib. IIl. cap. 15. p.52, B. κηφῆνος δίκην τοὺς τῆς εὐβουλέας 
σίµβλους ἠφάνισε καὶ οἷα μελέτης τινὸς τοῦ στρατηγοῦ τοὺς πόνους λΜηΐζεται. Theophan. Ceram. 
Homil. XII. p. 69, D. 70, A. (ubi comparatio cum fucis egregie exornata) XX. p. 194, D. Tzetz. Chil. 
VIII, 207. Theophylaet. Bulgar. Episcop. Epist. XLIII. p. 76 (ubi verbis ὃς τ ἄλλα µέν ἐστι κηφή- 
νέσσι χοθούροις Hesiodus l.c. respicitur) et Epist. LI. p. 86. ᾿4ρα δυςχεραίνεις τὸν τῶν πραγμάτων 

ὄχλον ὡς χηφήνων ἐσμόν, βλιττόντων (ita Ruhnken. ad Tim. p. 63. pro βληττ.) σοι τὸ μέλι τῆς 
εἱἰρηναίας κατα νοῦν ἕξεως, (ubi, ut nostro loco, res noxia cum fucis comparatur). Man. Palaeolog. 
Üratt. p. 179. 420. Auctor libelli Περὶ Ἱππομάχου, a Cramero in Anecd. Paris. editi, p. 169 binis 
locis, quorum posterior ita emendandus: ὡς (wc Cram.) δὲ τῶν χρημάτων xai ἐχείνων, ὧν ἕκαστος 
ἐν τῇ ψυχῇ «φέρει τε xoi ἄγει χρησέµων (haec ex Plat. Phaedr. p. 279, C.), ἄξιον τὸ µέρος àm- 
στέλλειν, ἀλλὰ ur olov κηφῆνας ἀδυμβόλους ἓν μελισσῶν πόλει διαπέτεσθαι, βλέτοντας ἀπὸ 
(ἀωβλέσσοντας ὑπὸ Cram.) τῶν μαθημάτων καὶ βιβλίων, ὡςπερ Χχηρίον, μηδὲν αὐτοὺς τῷ x9oíg 
προςτιθέντας. Plura cupienti dabunt praeter VV. DD. supra laudatos Hadr. Iunius Proverb. p. 458 
δᾳ. Ruhnken. ad Tim. Lex. Plat. p. 157 sq. Jacobs. ad Anthol. Palat. T. I. P. II. p. 401. Ast. Com- 
ment, in Plat. Polit. p. 584. Adiect. κηφηνώδης, fuci similis, i. e. inutilis et noxius, Ruhn- 
ken. |. c. ap. Plat. Pol. VIII. p. 554, B. et Bakius ap. Cleomed. p. 83 annotarunt. — Deinde vulgo: 
περμπτάµενος. Dindorf. cum cod. Ven.: περιποτώµενος. Vid. Lobeck. ad Phrynich. p. 581. ««ὑὐτό, 
quod ad χηρίον refertur, pro vulg. αὐτὸν scripsi, quod non habet, quo referatur. Verbo βομβεῖν 
in comparatione cum fucis Plato utitur Pol. VIII, p. 564, D., ubi plebecula, quippe fucorum similis, 
in foro βομβεῖν dicitur. Ad nostri loci sententiam proxime accedit, quod Pol. IX, p. 578, A. pra- 
vae cupiditates, fucorum instar menti obstrepentes, βομβεῖν dicuntur. Voces βόμβος et Bouftiv 
apum proprias Casaubonus in Casaubonianis p. 56 attigit. 

669 Qod. Ven. pessime ποιεῖ pro ἐποίει et ἦν ἕχαστα pro ἥκιστα. Οὐχ ἥκιστα εἰ ἥἤχιστα per 
παρίσωσι» sibi opponuntur, ut οὐχ ἥχιστα εἰ μάλιστα ap. Plat. Crit. l.c. Quamquam μάλιστα reapse 
idem valet, quod οὐχ ἥκιστα, de quo vid. annot. 397. De voce ἥχιστα, minime, vid. Ruhnken. 
ad Tim. Lex. Voc. Plat. p. 131 et Ast. Lex. Plat. T. Il, p. 26 sq. 

070 Ὀδυεῖα ἐνδυμήματα infra p. 587, C. vocat λογισμοὺς ἀνοικείους. Signiflcantur cogitationes 
pravae et ab insito boni studio alienae. Conf. annot. 382. "O9vtioc, quod Pollucis sententià III, 4. 
est ποιητικώτερο», apud Platonem Pol. 1. c. et alibi exstat. Vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 411 sq. 

671 "Oca pro & cod. Ven. perperam. “4νατρέπεσθαι et ἐπιστομίεσθαι non sunt media, ut 
Petavio visum, sed passiva. Xo» nonnunquam accus. et infln., non act, sed pass., secum habet, 
v. e. ap. Plat. Soph. p. 236, E. ««νατρέπειν est evertere, ut ap. Plat. Soph. p. 234, D. 1. c. Vid. 
annot. 642. Ἐπιστομίζε», comprimere, est ἅπαξ Aeyóutrvov ap. Plat. Gorg. Ἱ. c., ubi verbum 
ede propria positum est. Noster id transtulit ad comprimendas cogitationes pravas, quae menti 
obstrepunt. 


108 ΠΕΡΙ 4ANAZTAZEQZ. 


P. 384, B. ἐπιφουεῶσε .... ἐπὶ τὴν — Phaed. 60, E. πολλάκις pos qoircey 
ἡμών '' xai ἐποβαίνουσιν *", ' τὸ αὐςὸ ἐνύπνιον cei. Theaet. 155, C. 

xai μὴ βουλοµένων ἡμῶν», πολλάκις po— : καὶ ἄλλα δὴ wepín ἐπὶ µυρίοις ούτως 
ρία τε (ἐνθυμήματα) περὶ µυρίων *, . ἔχει. al. Sis. 981, D. ἀλλὰ μὴ ἐμὴ πε- 


€ 


(C.) περιεργίας ἡμᾶς xoi φελοπραγµο- ' θιεργία ἆ xai τὸ ἐρωτῇσαί σε περὶ 


σύνης ov ἐμπιπλάντα ". : τούτου. Poi. Vlil, 549, C. φεύγοντος ... 
. τὴν τοιαύτην πᾶσαν φιλοπραγµοσύυνη». 
' Phaed. 66, A. φλυαρίας ἐμπίπλησιν ἡμᾶς 
, πολλῆς. 
P. 584, C. τοῦτο s dya2Óv πανα- | Prot. 339, B. (Simonides) ἄνδρα dya- 


µωμον "*, κατὰ τὸ λεγόμενο» ,uvev. Φὸν μὲν ἀἁλαθέως γενέσθαι χαλεπό», 
Φόγου τετυγµένον χερσέ τε καὶ νόφ τε- ' χερσί τε xai ποσὶ καὶ .Ῥόῳφ τετράγωνο», 
ερώγωνο».“ ' ἄνευ Ψόγου εετυγµένο». 

P. 585, A. El δέ τις ὅμόσε '" τῷ | Pol. X, 610, C. Ἐὰν δέ γέ τις .. 
Λόγῳ Ἰέναι τολμῶν ἀποκρένοιτο ὥς | ὁμόσε τῷ Aóye τολµᾷ ἱέναι καὶ Afyew 





- - -— ——— — — 


072 "En: t. x. Dindorf. cum cod. Ven. pro vulg. περὲ t. x. Recte, siquidem Graeci repetitam 
raepositionem verbi compositi amant. De pari loquendi usu Latinorum vid. Ochsner. Ciceron. 
clog. ed. Il. p. 474. Ἐπιφοιτᾶν de cogitationibus animo occursantibus non minus apte dicitur, 

quam φοιτᾶν de somnio ap. Plat. Phaed. |. c. 

073 Ἐπιβαίνουσεν pro vulg. ἐπιβαίνουσι Dindorf., deleta virgula ante x«i µῆ et post fov). 
ἡμῶν, in quibus cod. Ven. ἡμῶν omittit. Et possunt sane verba x«i µὴ βουλομένων, deletis vir- 
gulis, ad prius ἡμῶν referri. Sin autem alterum ἡμῶν servatur, oportet, virgulae ponantur. Et 
sic demum ἐπιβαίνουσιεν stare poterit, quum » paragogico non sit locus ante consonam, nisi in 
intercisione enuntiati. Vid. annot. ad Eliam Cret. col. 779 (1). Male item ἀντέπρασσε»ν Dindorftus 
p. 548, D. x&v εἰ ἀντέπρασσέ τι τῷ 9€9. 

674 De repetito µυρέος conf. Plat. Epin. p. 075, E. βοήθεια y(yvow ἂν µυρία uvofoic , Legg. III. 
p. 670, B. µυρίαι .. ἐπὶ µυρίαις .. πόλεις, et Theaet. 1. c., quocum Ast. Lex. Plat, T. II, p. 370 com- 
paravit Soph. p. 259, B. Legg. I, p. 638, E. Sed offendor adiecto τε, quod aut delendum, aut sta- 
biliendum, simul addito is ante περέ. . 

075 Περιεργία et φιλοπραγµοσυνη sunt ἅπαξ λεγόμενα in scriptis Platonicis ll. citt. Prius 
apud Nostrum recurrit p. 586, A. λογισµοί, ἐπιθυμίας ἡμᾶς ἄλλοτε ἄλλως ἐαπιπλάντες καὶ περιερ- 
γίας dióyov. Περιεργίας enim ibi loco vulgati περιεργασίας reponi iussi Symbol. in Epiph. p. 61, 
collato hoc nostro loco, idque reposuit Dindorf., reficta codicis Ven. scriptura περιεργείας. 1 
V. D. nostro loco cum cod. Ven. πιμπλάντα pro vulg. ἐαπιπλάντα. Sed conf. Plat. Phaed. loco 
comparato et Method. p. 580, A. loco supra allato, ubi Dindorf. cum cod. Ven. ἐμπιπλάντες pro 
vulg. ἐωπιπλῶντες. Ceterum ed. Basil. περὲ φιλοπραγµ. Sed περέ, quod abest a cod. Ven., Peta- 
vius uncis recte inclusit, uti monui Symbol. in Epiph. p. 60; omiserunt Oehler. et Dindorf. 

676 Vulgo: τοῦτο ἀγαθὸν καὶ ἅμωμο». Τοῦτο τὸ d. πανἅάμµωμον Photius cod. 234. p. 296, a. 
22. 23. Bekker. et ex eo Combefis. ap. Galland. p. 787, Α., cui lectioni adstipulatus sum Symbol. in 
Epiph. p. 00. Ίαν ἅμωμον etiam cod. Ven. Scripturam Photii εἰ codicis Ven., a Dindorflo rece- 
pss confirmat illud Simonidis: πανάµωμµον ἄνθρωπον, ap. Plat. Prot. p. 345, C. et 346, D., unde 

oster vocem πανάµωμος ad bonum transtulit, haud aliter atque in proximis Simonidea ap. Plat. 
Prot. p. 339, B. οἱ 344, A., inverso ordine et omissis verbis χαὲ ποσέ, sua fecit. Quo magis scriptu- 
ram codicis Ven. καὶ νῷ respui oportet, Simonidis verba multi laudarunt vel imitati sunt. Vid. 
Ast. Annott, in AE p. 151 sq. et Stallbaum. ad Protag. p. 330, B. In fragmentis S.'Methodii ap. 
Galland. Bibl, PP. T. III, p. 831 haec referuntur, fonte non indicato: ὡς ἔοιχεν, yj δικαιοσύνη τὲ- 
τράγωνός ἐστι, πάντοθεν ἴση καὶ ὁμοία, quae tamen non Methodii sunt, sed Clementis Alex., ab 
Astio |. c. laudati, Strom. VI, p. 701 Potter. Simonidis verba vel saltem Simonideam metaphoram 
vocis τετράγωνος illustrant Eustrat. in Aristot. Ethic. Nicom. I, 10. fol. 25 vers. med. et recentiores 
interpretes, Victor. p. 53 ed. Florent., qui Dantem comparat, Simon Simonii p. 173 et Gifan. p. 76, 
qui Sopatr. ap. Stob. Serm. XLIV, p. 311 Gesn, laudat, praeterea Victor. ad Aristot. Rhet. I1I, 11. 
p. 756, Castelvetr. ad Petrarc. P. ΠΠ. Cant. IV. vs. 25, Cuper. Observ. I, 11. p. 79. 81, Spanhem. Spe- 
cim. Animadvs. in Julian. Caesar. p. 109 ed. francogall. Amstelod., qui Cuperum corrigit, Bernard. 
Martin. VV. LL. I, 1. p. 3 sq., Sturz. in Comment. Societ. Philol. Lips. I, 1. p. 25, Ernest. Lexic. 
Technol. (iraec. Rhet, p.352 et alii, Astio et Stallbaumio ll. citt. laudati. Metaphorae vocis τὲ- 
τράγωνος, ad virum bonum, constantem, gravem translatae, consentanea sunt, quae Cor- 
nutus De N. D. cap. 16, Galenus Adhort. ad Art. cap. 3 et Suidas vv. éguz» et ἑραῶν [- Schol. 
Thucyd. Vl,27] de quadratis statuis vel basibus statuarum Mercurii ἀλληγορικῶς docent. Vid. Ri- 
gu ad Artemidor. p. 55, Cuper. et Ernest. ll. citt. et Willet. ad Galen. l. c. p. 71, qui comparat 

ab. Cebet. p.33 Salmas., ubi Παιδεία (non Εὐδαιμονία, ut ait ouv, basi quadratae insistere 
dicitur, hac ratione adiecta: ὅτι ἀσφαλής τε x«l βεβαία ἤ πρὸς αὐτὴν 0dóc ἐστι τοῖς dquxvovyutrow 
καὶ τῶν didoufvov ἀσφαλὴς 5 ὅόσις τοῖς λαμβάνουσι».  Parili allegoria Clemens Alex. quadrata 
ligna arcae Noae interpretatur Strom. VI. cap. 2. $.80. p.783 Potter. loco corrupto et sic emen- 
dando: τὸ αὲν γὰρ τετράγωνα ξύλα τὸ (leg. —, τῷ τὸ) τετράγωνον σχῆμα πάντῃ βεβηκέναι ()) 
ὀρθὰς γωνίας ἐπιτελοῦν (,) τὸ ἀσφαλὲς Φηλοῖ. Fluxerunt nutem haec omnia ex veterum sententia 
de quadrato, aequalitatis, constantiae et perfectionis imagine; quocirca numerum quoque quaterna- 
rium Pythagoriis esse placuit perfectissimum, uti docte monet Astius, qui laudat Hierocl. Com- 
ment, in Aur. Carm. vs. 47 (p. 222 Warren.). Adde Theologum. Arithm. ed. Wechel. p. 24 supr. 

677 Ὁμόσαι cod. Ven. pessime. Omittunt ὁμόσε codd, Α. B, apud Phot. cod. 234. p. 295, a. 35. 
Bekker. .fóyo, quod in edit. Hoeschel. p. 483, 26 excidit, editor in. Notis p. 069, e. supplevit. 
Conf. Plat. Pol. |, c., quem Origenes quoque imitatus est Contra Cels. VIII. p. 770, B. Ὁμόσε iére: 














ΠΕΡΙ ANAXTASEQS. | 109 


ἄρα — —, ἀξιώσομέν "* που, εἰ ἁλη- | ὥς — —, ἀξιώσομέν mov, si dÀq97 


$5 Λέγει ὃ ταῦτα λέγω», , — —. λέγει 0 ταῦτα λέγων, —. | 

P. 586, A. ἐν πάᾶσαις ᾖδοναῖς καὶ Pol. VI, 503, A. βασανιζοµένους ἓν 
Ίύπαις δοκιµασθέντες U* — — καθά- | ἠδοναῖς τε καὶ λύπαις lbid. τὸν ... 
περ ἀκήρατος χρυσὸς *9 dud πυρὸς βα- | πανταχοῦ ἀκήρατον ἐκβαένοντα, ὥςπερ 
σανιζόμενοι --. χρυσὸν ἐν πυρὶ βασανιξόμενο». 

P. 586, B. προὐφύμως ἐπ αὐτοὺς Crat. 427, A. τὸ Ἰέναι καὶ τὸ ἴε- 
ἵενται **t, , | σαι. al. | 

P. 586, C. καλὸν .. ἦν ἄρα καὶ χαρ-- Prot. 358, A. εἴτε .. ἠδὺ εἴτε τερπνὸν 
τύτατον ο. λέγεις εἴτε χαρτὸν cet. 

P. 581, A. πολλὰ μὲν γὰρ ἔστι καὶ | Prot. 344, Α πολλὰ μὲν ydo ἔστι 


περὶ ἑκάστου τῶν ἐν τῇ ἐλιστολῇ ταύτῃ | καὶ περὶ ἑκάστου τῶν ἐν τῷ (B.) ἄσματι 
εἰρημένων ἀποδεῖξαε, ὥς ὀρθοδόξώς καὶ | εἰρημένων ἀποδεῖξαι ὡς εὖ πεποίηται" 
µεμελημένως 5 ἔχει. ἀλλὼ μακρὸν ἄν | πάνυ γὰρ χαριέντως καὶ μεμελημένως 





s. χωρεῖν (τιν), simm. de congressu hostili proprie et translate dicuntur. Vide Pearson. ap. Routh. 
ei hunc ipsum ad Reliqq. SS. T.I. p. 179. 302, Schneider. ad Plat. Pol. |. c. p. 255 sq., Boissonad. 
ad Anecd. Nov. p. 96 sq. et Viros Doctos, a me laudatos Animadvss. in Basil. I, p. 191. De Home- 
rio dietionum fonte bene monet Eustath. ad lliad. M. 24. p. 890. σημειωτέον 1ó* 0uóot ἔτρα- 
πεν, ἐξ οὗ λαβόντες oí μεδ "Ougoov óuóct χωρεῖν φασέ τινας, ἤγουν συμβάλλειν κατὰ u&yzv ἢ 
ἁπ]ῶς ἔριν τινά, et ad Iliad. Ν. 337 verbis laudatis a Ruhnkenio ad Tim. Lex. Voc. Plat. p. 192, q., 
sed in fine ita supplendis: xe: ὁμόσε ἤλθε τοῖς λόγοις ἢ ταῖς ἀντιλογίαις. De dictione ὁμόσε τῷ 
λόγῳ s. τοῖς λόγοις ἐλδεῖν singillatim dixit Boissonad. ad Eurip. Orest. vs. 900 Not. p. 321. T. I. 
Ὅμοσε χωρεῖν in disputando Plotin. p. 629, D., quod Ficin. non intellexit., Plene ὁμόσε χωρεῖν τῷ 
iv Jo. Philopon. Contra Procl. ad XVI. cap. I. Ceterum ap. Timae. v. ὁμόσε, ubi Schneider. Ἱ. c. 
τῷ ὑπεναντίῳ coniecit, Boissonadius l. c. ἀπὸ τῶν ἐναντίων pro vulg. ὑπὸ v. 2. scribi iussit, et 
recle ita scripsit C. Fr. Hermann. Plat. Dialogg. Vol. VI, p. 404. — Obiter hoc loco nonnulla ani- 
madvertamus , quae ap. Method. in seqq. occurrunt. Platonicum ἅπαξ Aeyóutvov est προτροπάδη», 
summa contentione, p. 585, C. προτροπάδην ἐξεγείρων πάντας εἲς τὸ ur, dvoutiv. | Conf. Plat. 
Symp. p. 221, C. τοὺς προτροπάδην φεύγοντας. Deinde uno Menexeni loco p. 245, D. ἀμιγεῖς Βαρ- 
βάρων, duvyzc ο. gen., quo Noster p. 585, C. ἁμιγὲς ἁμαρτίας utitur, ap. Plat. exstat. 

078 Vulgo: ἀξιώσωμεν, mendose, uti ap. Phot. quoque scribi solebat. «“4ξιώσομεν Bekker. ap. 
Phot. cod. 284. p. 205, a. 40 ex coniectura, a me probata Symbol. in Epiph. p. 60, Dindorf. ap. 
Epiph. ex cod. Ven. reposuit. Lectionem confirmat Plato Pol. !, c., ex quo Noster periodi membra, 
paucis immutatis, excerpsit. 

079 «{οχιμασθέντες idem valet, quod βασανιζόωενοι ap. Plat. Pol. VI loco comparato. Sed 
aptius est βασαρνίειν, quod de auro spectando proprie dicitur, ut ap. Plat. in seqq., quae Noster 
itidem imitatus est; deinde id verbum ad omne examen transfertur. Vid. Stallbaum. ad Plat. Pol. 
Ill, p. 419, E., quo respicitur Pol. VI |. c. 

680 Methodius in declaranda animi spectati integritate similitudine auri utitur, praeeunte Pla- 
tone Pol, III, p. 413, E. et VI loco comparato, quos Joc: neglexit Creuzerus, qui eam similitudi- 
nem ceteroquin docte illustravit ad Plotin. De Pulcrit. p. 207. 269 sqq. Quod autem Noster animum 
sincerum cum ἀκηράτῳ χρυσῷ comparat: haec comparatio eo est aptior, quod ὤὠκήρατος etiam de 
auro puro proprie dicitur (conf. Politic. p.303, E. et vid. Spanhem. Specim. Animadvs. in Julian. 
Caes. p. 24 ed. francogall. Amstelod.), deinde vero a Platone ad animum sincerum transfertur (cf. 
Pol. ll. cc.), quemadmodum idem eam vocem omnino de rebus incorporeis, ab omni labe mortali 
puris, usurpare solet, Vid. Ruhnken. ad Tim. Lex. p. 17, Creuzer. ad Plotin. Ennead. p. 129, 5. 
εἰ Krabinger. ad Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect. p. 206. 301. Struvius in Proluss. Scholest. 
Part, IX, p. 8 Platonicum vocis usum non satis explanavit. Idem fefellit Valesium, ἀοράτοις con- 
lidientem ap. Euseb. De Laud. Constant. cap.0. p.435 Heinich. ἐν ἀγαθῶν ἀκηράτοις ΄κάλλεσιν, 
ubi cod, Fuk. non magis recte ἀκράτοις. Καδαρὸς et ἀκήρατος homo puris moribus Platonice vo- 
catur ab auctore dialogi Περὶ Ἱππομάχου, Anecd. Paris. ed. Cramer. T.I, p. 168, 23. Ceterum 
auri ἀχηράτου similitudine Platonice, ut Noster, utitur Julian. Caes. cap. 2. ἐγὼ .. αὐτὸν .. dzo- 
φανῶ χρυσὸν ἀχήρατο», quibus verbis ista respondent in seqq.: ἀπέφηνεν» (αὐτόν) ἄνδρα ἔμφρονα 
χα σώφρογνα. 

681 Vulgo: ἴενται, ut est ap. Leontium Rer. SS. Lib. 1I. in Mai. Coll. Nova Vett. Scriptt. T. VII. 
p.104. Ἵενται ego in Symbol. in Epiph. p. 61 et Dindorf. Sermo enim est de patriae defensoribus 
in hostes ruentibus. Ἵεμαι, impetu feror, ruo, quod poétis magis quam solutae orationis scri- 
Ptoribus usitatum est, crebro mendo in ἔεμαι abiit. Velut ap. Plat., qui eo verbo aliquoties usus 
est, ἴεσθαι pro ἔεσθαι scribi solebat Crat. l. c. Tu vide Ast. Lex. Plat. T. II, p. 95 meque ad 
Nieol. Cabasilam in Theol. Stud. u. Kritiken, a. 1843, p. 741. 

682 "4v pro ἄρα Phot. cod. 284. p. 295, b. 12, cod. Ven. et Dindorf. adsentiente Oehlero in. 
Addend. » 607. Atqui notum est. ἂν in imperfecto conditionali interdum omitti. Sic paulo post: . 
ήν γαρ ἀνιδρωτὶ (leg. ἀνιδιτέ, coll. annot. 385) σωθῆναε, in quibus ἂν ante ἀνιδρωτὲ Bekker. ap. 
Phot. cod. 234. p. 295, b. 15 ex cod. A. praeter necessitatem addidit, "Vid. Symbol. in Epiph. p. 62 
εἰ Bernhardy. Syntax. Graec. p. 976. Dein vulgo: χαρµότατον, Phot. l. ο. χαρμµιώτατον, quae sunt 
üihili voces. Ego rescripsi, quod conieci Symbol, in Epiph. p. 62. Videlicet Methodius, ut est aman- 
lissimus Platonicorum ἅπαξ λεγομένων, vocem χαρτός, laetabilis, excerpsit ex Prot. l. c., quo 
uno illa ap. Plat. exstat, scilicet a Protagora ficta. 

6083 Μεμελετημένως cod. Ven., quod Dindorf. Annot. p. 704 reponi iubet. Tu vide annot. 196. 
Adverbia id genus ibid. et in Symbol, in Epiph. p. 69 sq. illustravi. Dein οὕτως Noster expressius ' 
quam οὕτω ap. Plat. l. c. Vid. annot. 232 et conf. p. 587, C. οὕτως γὰρ —. n seqq. τόν, sicut 





110 ! IIEPI 4ANAZTAZEQZ. 


ἔχει. αλλὰ μακρὸν ἂν εἶφ αὐτὸ οὕεω 
διελθεῖν. ἀλλὰ sÓv εὖπον αὐτοῦ τὸν 
ὅλον διεξέλθωµεν καὶ τὴν βούλησυ —. 
Pol. VII, p. 528, D. σπεύδων ... vay? 
πάντα διεξελώφεῖν μᾶλλον βραδύνω. 
P. 581, C. ἣν (περίοδον) προθυµη-- Crat. 421, D. προθυµητέον αὐτὰ ὅια- 
τέον δὴ διανύσαι 5. ἄλλως γὰρ τοῦ | σχέψασφθαε. al. 


eig ἔκασεον αὐτῶν οὕτως διελθεῖν. (B.) | 
| 
| 
| 
| 
| 
προχειµένον οὕποτε Ίξομεν ἐπὶ τέλος. | Pol. VI, 504, D. 4 ... τοῦ μεχίστου - 
| 
ἱ 


τὸν ydg τύπον αὐτοῦ δεῖξαι µόνον καὶ 
τὴν βούλησιν προήρηµαι νῦν. 

P. 587, B. el καὶ σπεύδων ἐγὼ ταχὺ 
πάντα διεξελὺεῖν μαλλον βραδύνω”"'. 


μαθήματος ἐπὶ τέλος οὕποτε ἤδει. 
Gorg. 499, E. el µνηµονευεις. 
Pol. VIII, 545, D. ὅπως δὴ πρῶτον 
στάσις ἔμπεσε. IX, 519, E. ogadacyoy 
τε xai ὀδυνῶν πλήρης. 


P. 587, C. el μνημονεύετε ***. 

P.587, C. οὕτως γὰρ πρῶτον στά-- 
cic ἐνέπεσε , σφαδασµων "* τε καὶ 
λογισμῶ» ἀνοικείων ἐπληρώθημε», κε-- 
νωὐφέντες piv τοῦ ἐμφυσήματος τοῦ 
Φεοῦ, πληρωύέντες ' δὲ ἐπιθυμίας 
ὑλικῆς, ἣν O πολύπλοκος Ὁ' ἐνέπνευ-- 


Syinp. 197, D. οὗτος δὲ ἡμᾶς ἆλλο- 
ερεότητος μὲν x&yoi , οἰκειότητος δὲ πλη- 





scribi iussi Symbol. in Epiph. p. 60 89., pro vulg. τὸ ex Plat. |. c. reposui. Neque enim προῇβρη 
c. infinit. articulum admittit. To» τύπο» τινὸς δειχνύναι sive, ut est ap. Plat., διεξέρχεσθαι idem 
valet, quod τύπῳφ λαμβάνειν s. λέγειν τι. Vid. Stallbaum, ad Prot. Ἱ. c. et Ast. Lex. Plat. T. lll, 
p. 422 sq. Emendatio mea placuit Dindorfio Annot. p. 704. Pro προήρημαι cod. Ven. et ed. Bas, 
male προείρηµαι. Ceterum toto hoc loco Noster, quae ap. Plat. de carmine Simonideo dicuntur, 
mutatis mutandis, ad S. Pauli Epistolam ad Romanos transtulit. 

684 Ex Plat. Pol. l. c. Methodius cum sententia etiam verbum βραδύνειν sumsit, quod a 
Plat. nonnisi Polit. p. 277, B. recurrit, — Pro Φιεξελθεῖν cod. Ven. et Dindorf. minus expresse dit 
Φεῖν. De proverbio, ad quod Plato allusit, vid. Erasm. in Proverbior. Collectione Francofur- 
tensi p. 239. 

686 Verbale προθυµητέον c. infin. Platoni non invsitatum est. Conf. Crat. l.c. et locos ab 
Astio Lex. Plat. T. HII, p. 180 sq. annotatos. ln Φιανύσαι puto latere obliteratam metaphoram Pla- 
tonicam Φιανεῦσαι, sicuti ap. Plat. Parm. p. 137, A. διανεῦσαι in διανύσαε, Phaedr. p. 264, A. dia- 
νεῖν in διανύειν in codd. nonnullis abiit. ldem mendum ap. Procl., Opp. ed. Cousin. T. IV, p.25 
verba in Parmenide respicientem, notavi in ed. Parm. Turic. Il, p. VIII. Vid. Ast. Annott. in Phaedr. 
p. 9356 sq. Habes rationem coniecturae a me propositae Symbol. in Epiph. p. 63. Proxima co» 
formata sunt ad Pol. l. c., ubi ἡ i. q. ἄλλως, alioquin, ap. Nostrum. . 

080 El uvguovtotte pro vulg. 2uvgu. Oehler. et Dindorf. ex emendatione Cornarii et Petavii, 
quae confirmatur Gorgiae loco cit, ubi εἰ μνηµονεύεις reliquae orationi pariter interiectum. 

687 Στάσις, i.e. seditio, in homine post primum peccatum exorta, ἐμπίπτειν dicitur, dictione 
sumta ex Ρο]. l. c. et in ἐνέπεσε mutato poético ἔμπεσε. Nimirum Platonis verbis parodia ines 
lliadis Π. 112, voce στάσις pro πῦρ posita, ut Schneider. recte docet contra Stallbaum., qui ἐνέ- 
πεσε ex ed. Bas. II temere recepit. «Στάσις, i.e. dissidium civile, eadem sententia ἐγγέγνεσδαι di- 
citur Pol. VIII, p. 545, D. Ceterum οὕτω pro οὕτως Phot. cod. 234. p. 295, 6. 38. Bekker. Tu vide 

annot. 683 et Symbol. in Epiph. p. 03. "T 
088 Σφαδαϊσμῶν vulgo et cod. A. Bekkeri ap. Phot. cod. 284. p. 206, 0. 39, σφαδᾳσμῶν Din- 
dorf, utrumque mendose, quamquam convenienter cum commentis magistellorum in Etym. M. p. 791 
et ap. Eustath. ad Odys. Z. p. 1554, 22. τὸ δὲ παίζειν σεσηµείωται ὡς us ἀναλογοῦν. λέγεται γαρ 
ὅτι τὰ εἰς ζω, εἰ παραλήγονται τῇ αι διφθόγγῳ, ἀνεκφώνητον ἔχουσι τὸ ι. olov σφαδᾷζω, Boogie, 
τὸ ἐσθίω, µατάζω, τὸ µάταια φρονῶ. Ὃ οκ Phot. |. c,, quam lectionem, mihi probatam i 
Symbol. in Epiph. p. 68, confirmant verba Platonis Pol. l. c. σφαδασμῶ» ... πλήρης, quae Nostet 
in illis: σφαδασαῶὼν .. ἐπληρώθημεν, respexit. "Verbi σφαδάζειν frequens est usus in declaranda 
omni vehementiore animi commotione ex dolore vel ira vel cupiditate. —Vide Ruhnken. ad Tim. 
Lex. p.242 sq. (cui tamen adhibeto Schneider. ad Pol. |. c.), lrmisc. ad Herodian. Τ. 11, p. 14, 
Wyttenbach. ad Plut, Mor. p. 10, C., Boissonad. ad Eunap. p. 487 sq. meque ad Eliam Cret. Comment. 
in Gregor. Naz. col. 757 (4). Perrarum vero nomen σφαδασμός, quod ap. Plat. est ἅπαξ λεγόμενον 
et Grammaticis fraudi fuisse videtur (vid. Schneider. ad Pol. Ι.ο.). Eo Methodius rursus utitur 
fragm. 1. de S. Cruce, ap. Gretser. T. II. de S. Cruce p. 500 edit. Ingolstad. ἐπειδὴ ἄχος Vra dr 
xxi σφαδασμὸν τοῦτο προσέφερεν. "άχος enim et σφαδασμὸν pro αὖχος et σφαθαϊσμὸν scriben- 
dum esse, recte Gretserus coniecit, Ceterum de verbis λογισμῶν ἀνοικείων vid, annot. 070. — 

680 Molestiam ha&bet verbum πληροῦσθαι brevi intervallo repetitum ; sed nimirum Methodius 
d contraria χενωθέντες et πληρωθέντες parison captavit, imitatus ille Agathonem ap. Plat. 5ymP. 
.€., ubi χκενοῖ et πληροῖ simili artificio sibi invicem opposita sunt. Male χενωθέντος cod. Ven. 

690 'O male om. cod. Ven. Πζολύτροπος Phot. cod. 284. p. 206, a. 1, quod est interpretamentum 
translatae vocis πολύπλοχος. ΙΠολύπλοκος proprie de serpente dicitur, quae multis nodis cor- 
D plicat. Sie Plato Typhonem, ex pluribus serpentibus conflatum, πολύπλοκον vocat Phaedr, 
.€. Vocem, quae est τῶν ἅπαξ λεγομένων ap. Plat., Astius Lex. Plat. T.III, p. 147 minus recte 
interpretatur: admodum contextus. Platonis locum, voce sensu proprio accepta, respexit Galen. 
Opp. ed. Basil. T. IV, p. 406, 20. ὑπὲρ τὸν Βριαρέα τε καὶ Τυφῶνα λέγειν αὐτον (leg. αὐτόν) nt- 
λυπλοκώτερον καὶ πολυσωματότερον εἶναι ζῶον. Quod autem Plato Phaedr. l.c. Socratem se 
percontantem facit, sitne Φηρίον Τυφῶνος πολυπλοκώτερο», an animal simplicius, ea 1n re utitur 
metaphora, qua πολύπλοκχκος ad animum versutum omnique dolo ac malitiae idoneum 
transferri solet. Socratis Platonici dictum, voce πολύπλοκος sensu morali accepta, mulli laudarun 
vel imitati sunt, velut Arnob. Adv. Gentes Lib. II, cap. 4. (ubi vid. Orell. Annott. p. 12), Origenes 











ΠΕΡΙ 4NAZT.AZEQ. 111 


σεν "' elg ἡμᾶς ὄφις, βραχυπορησάν-- | ooi. Phaedr. 230, A. Φπρίον ... Τυφώ-- 
των ἡμῶν τῆς παραγγελίας τοῦ Φεοῦ | vog πολυπλοκώτερον. Pol. VIII, 546, A. 


«üy xvxAo» 9, χύχλων περιφορᾶς ... βραχυπόρους. 
P. 588, A. 0 ἔσω ἄνθρωπος”, Pol. IX, 589, B. ὁ ἐντὸς ἄνθρωπος. 
P. 588, A. 0 .. νόμος" ἄντεστρα- Apol. 35, B. οἱ διαφέροντες «ὐη- 


τἐόµενος καὶ ἀντιπράσσων τῷ vóuo | ναίων sl; ἀρετήν, ... οὗτοι γυναικών 

τοῦ Φεοῦ, ... (B.) .. οὗτός ἐσειν 0 τοὺς | οὐδὲν διαφέρουσι. αἱ. Symp. 181, C. οὗ- 

ἐμαδεῖς ἀναφύων dei καὶ ὑλικοὺς | vóg ἐστιν ὃ ποιῶν ερήνη». 
πρὸς ἀνομίαν περισπασµούς. | 

P. 588, B. τὸ ἔμφυτον ἐν ἡμῖν ἁγιι-- | 

| 


Pol. X, 610, A. τὸ ἔμφυτον κακόν. 
9ὐν 695. 





Comment. in Matth. Tomo I. Comment. in S. Seript. ed. Huet. p. 380, A. ταῦτα οὖν τις ἐκτήσατο τὰ 
ὑπάρχοντα φαῦλος mv καὶ γενόμενος τῇ uttoy; τῶν χειρόνων πνευμάτων Τυφῶνος πολυπλοκώτέ- 
Qo, Julian. Or. VI, p. 766, A. et alii, laudati fluetio Observat. et Not. in Orig. T. II, p. 69, col. 1, 
Ruhnkenio ad Timae. Lex. Voc. Plat. p. 2601 et Astio Annott. in Plat. Phaedr. p. 238. Ac Platonis 
maxime auctoritate factum est, ut translatum πολύπλοχος, id est versutus, in usum veniret et 
fere idem quod πολύτροπος valeret. Vide Coraén ᾿άτακτ. T. II, p. 308. T. IV, p. 443 meque Ani- 
madvss. in S. Basil.1, p. 122.  Translatus vocis usus, cuius exempla praebent scriptores a Suida 
w. γιγαντώδης et καταδὺς laudati, perfrequens est apud Philonem Jud. in deelarandis curis homi- 
ΠΠ bona terrena dolose captantium. Quem quidem loquendi usum Patres Eccl. secuti sunt. Macar. 
Homil. V. p. 73 ed. Prit. Bis, Mes yu ἐννοιῶν ὑλικῶν. Nilus Asceta, sollers Philonis imitator, Opp. 
ed. Suares. p. 208. κοσμικὼν αἀπηλλαγμένοι πολυπλόκων «φροντίδων. (Quid? quod iidem diabolum 
πολύπλοχον, versutum, veteratorem, vocant, velut Noster h.l., ὄφιν intelligens diabolum, et 
Macar. Hom. XXXVII. p. 388. 0 πολύπλοκος διάβολος .. κατέχων rdc voucc τῆς ψυχῆς. Ιολύπλοκα 
ὀάτυα, retia sinuosa, eidem tribuit Basilius Magn. Epist. XLV. p. 134, B. Quod autem Noster 
serpentis nomine diabolum signiflcat: flexuosam serpentis figuram non Patres Eccl. solum, secuti 
illi Genes. III, sed etiam Ophitae symbolum malitiae esse voluerunt. Vid. Baur. De Gnosi Christ. 
p.181 sq., qui apte utitur Phaedri loco cit., ubi Typho propter formam anguineam et sinuosam 
signilcandae animi malitiae adhibetur. Quid? quod Patres Eccl. Typhonem interdum intelligunt 
diabolum, ut Noster fragm. I. de S. Cruce ap. Galland. Bibl. PP. T. III, p. 826, D. ὅπως ... oi det- 
µονες λήξωσιε τοῦ Φράσους, τὴς κατὰ τὸν Τυφῶνα δεθέντες φλεγμονῆς. 

691 Ἐνεφέσησεν Phot. cod. 234. p. 296, a. 2., quam lectionem reprobavi Symbol. in Epiph. p. 68, 
collatis, quae ibid. p. 03 de translatis ἐμπνεῖν, εἰςπνεῖν et, ἐπίπνοια dixi. 

6002 Verba subobscura: βραχυπορ. — — τὸν χύκλον, recte ita vertit Petavius: cum divini 
alioqui praecepti velut orbem brevi temporis spatio peragrassemus, PFingendae 
dictionis: βροεχυπορεῖν τὸν xbxlov, ansam dederunt verba Platonis Pol. l, ο., ubi sermo est de con- 
versionibus in rerum natura. Verbum βραχυπορεῖν est rarissimum, neque in Lexicis comparet. 
Adiectivum βραχύπορος, brevem habens cursum, ex quo Methodius verbum exsceulpsit, est 
NETUS λεγομένων ap. Plat. et ap. Proclum aliquoties recurrit. Vid. Schneider. ad Pol. |. c. p. 14. 


693 Vid. annot. 271. Quae p. 588, A. praecedunt: δισσα γὰρ ἓν ἡμῖν λογισμῶν γένη cet. ego 

atügi annot. 375 extr. 4i6c0c est vulgaris forma pro Attica dirróc, quae vox Platoni trita est. 
id. Ast. Lex. Plat. T. I, p.546. Noster Hom. in Sym. et Ann. p. 52 Pantin. Φισσὸν κλέος περι- 

χειµένη. 
. 094 Νόμος excidit ap. Phot. cod. 234. p. 206, a. 18. Tu vide Rom. VII, 23, quem, locum stabi- 
liendae lectioni vulgatae adhibui in Symbol. in Epiph. p. 03. Dein Photius p. 206, a. 20 αὐτὸς pro 
vulg. οὗτος exhibet. Sed optime habet οὗτος, quippe cum vi quadam et gravitate post subiectum, 
ὁ vouoc, illatum. Poterat enim Methodius subiecto, ὁ νόμος, nonnisi verbum, ἀναφύει, subiungere 
vel paullo expressius dicere: ὁ νόμος —, οὗτος — ἀναφύει —. Conf. Plat. Apol. l. c. et ibi an- 
noiata a Stallbaumio. Method. Conviv. X. Virg. ed. Allat. p. 73. οἱ μὲν γὰρ κρείττονες xoi τρανό- 
Ἱέροι (P. C. recte τρανὀτερον) σπάσαντες ἤδη τὴν ἀλήθειαν, οὗτοι — (p. 74) — ἐκκλησίαι (ἔκκλη- 
σία P. C.) γένονται —: p. 183. Ἡ ὀφθεῖσα περιβεβληαένη τὸν ἥλιον » τῷ οὗρανῷ γυνή — —, 
αὕτη — ἐστὲ — 5j µήτηρ ἡμῶν. Nunc maioris ἐμφάσεως gratia οὗτός ἐστιν ὁ ἀναφύων, quam 
οὗτος ἀναφύει dicere maluit, ea usus circumscriptione, qua οὗτός ἐστιν et participium cum articulo 
coniunctum pro οὗτος et simplici verbo poni solent. Conf. Plat. Symp. p. 182, À. οὗτοι γάρ εἶσιν 
οἱ καὶ τὸ ὄνειδος πεποιηκότες, dictt —, et loco cit., ubi Stallbaum. de formula οὗτός ἐστιν ὁ ποιῶν 
ad Bakium in Cleomed. Meteor. p.415 provocat. Quum autem his ap. Plat. locis οὗτός ἐστιν ο. 
partic, et artic. enuntiatum per se efficiat, nostro loco eadem circumscriptio ad praegressum sub- 
lectum refertur. Conf. Method. Conviv. X. Virg. p. 104. '0 doéxwv ὁ µέγας, ó πυῤῥός, ὁ πολυ- 
σχιδής — -— (ρ. 195) —, 9 διάβολος οὗτός ἐστιν ὁ ἐνεδρεύων, ὃ λοχῶν λυμήνασθαι τῶν Φφωτι- 
σθέντων τὸν χριστόληπτον νοῦν. Haec quum ita se habeant, Photii scripturam αὐτὸς merito respui 
Ih Symbol. in Epiph. p.63. Recte vero ap. Phot. post verba: τῷ »όμῳ τοῦ 9to), pro vulgatis: 
0 ἐν τῇ ἐπιθυμίᾳ τοῦ voóc, ista inferuntur: oiov τῇ πρὸς τὸ ἀγαθὸν ὁρμῇ t. v., quae Dindorfius 
luré optimo reposuit. Vid. Symbol. in Epiph. p. 63 et quae de ὁρμῇ, in bonam partem accepta, 
docui annot, 184. — Cod. Ven. genuinam lectionem ita exhibet, ut post ὁρμῇ perperam adiiciatur τῇ 
aL 0h15) Ceterum de voce περισπασµός, quae ap. Method. sequitur, vid. annot. in Eliam Cret. 
eol, : 

605 Ἔμφυτος, innatus, insitus, frequens est apud Platonem. Vid. Ast. Lex. Plat. T. 1, 
P.090.' Sic Pol. l. c. τὸ ἔμφυτον κακὸν est vitium corpori innatum. Vitium animo innatum hac 
voce declaratur Legg. V, p. 191, D. Eodem' vocis usu, sed voce bonam in partem accepta, Noster 
τὸ ἔμφυτον ἀγαθὸν dixit. Cf. Eryx. p. 898, C. πότερον ... διδακτὸν ᾗ does, 5 ἔμφυτον; et haec 
Nostri verba de insito honestatis studio p. 588, A. ὃν ἔμφυτον ἐλάβομεν ἔχειν καὶ φυσικὸν vóuov, 





11? 


P. 588, C. φαίνεται ... ὣς ἐν αὐτοῖς 
ἡμῖν 9* φὸ μὲν βέλτιον, τὸ δὲ χεῖρον 
ὃν. καὶ oro» μὲν τὸ βέλειον φύσει (D.) 
του χείρονος ἐγαρατέστερον γενηῦη *", 

έρεται Όλος πρὸς τὸ ἀγαθὸν ὃ νοῦς: 
δω δὲ τὸ χεῖρον ἐπιβρίση ** πλεο- 
νάσα», 0 ἀντειστρατεύεσθαι τῷ ἓν ἡμῖν 


M — 
. 


ΠΕΡΙ 4NAZTAZEQS. 


Pol. IV, 431, A. φαίνεταί uoc βούλε- 
σθαι λέγειν οὗτος 0 λόγος ὥς τι ἐν αὐτῷ 
τῷ ἀνθρώπῳ περὶ τὴν ψυχὴν τὸ μὲν 
βέλτιον ἔνε, τὸ δὲ χεῖρο», καὶ ὅταν μὲν 
τὸ βέλτιον φύσει τοῦ χείρονος ἐγκρατὲς 
ἡ, τοῦτο λέγειν τὸ κρείττῶ αὐτοῦ ... 
ὅταν δὲ ... κρατηθῇ ὑπὸ πλήθους τοῦ 


λέγεται ἆγαθῷ, ἄγεται πάὄλιν ἀντιστρό-- 
φως πρὸς Φαντασίας παντοδαπὰς ὁ 
ἄνφρωπος καὶ AoytGuovc χείρους "''. 


χείρονος σµιεκρότερο»ν τὸ βέλειον ὄν, (B.) 
τοῦτο δὲ ... ψέγειν τε καὶ καλεῖν ἥτευ 
ἑαυτοῦ καὶ ἀκόλαστον τὸν οὕτω ὅια- 
κείµενο». 

P. 589, B. Φανάώτου ἐγλίχετο ῥυσθη-- Phaed. 117, A. γλεχόµενος τοῦ ζην. 
ναι "9, 

P. 589, B. εἰ τὸ σῶμα Juvovor τοῦ-- 
το .... ἔλεγεν (0 ἀπόστολος), οὐκ ἂν 
τὸν Χριστὸν ὡς ῥυόμενον αὐτὸν ὕστε- 
ϱον ἐκ τοῦ τοιούτου κακοῦ παρελάμ- 
βανεν ?*, 

P. 590, A. ἕνα τὸ δικαίωµα τοῦ κατὰ 
τὴν ἐντολὴν πρὸς τὸ ἀγαθὸν ἡμᾶς ἐφελ-- | ἐφελκύσηται. 
χοµένου φυσικοῦ νόµου φανερωθή ἐξ-- | Ep. VII, 341, D. οἷον ἀπὸ πυρὸς πι- 
ag2éy ?*. ! ὁήσαντος ἐξαφθὲν φῶς. 


Phaed. 66, B. ἕως ἂν τὸ σῶμα ἔχω- ' 


μεν καὶ ξυμπεφυρµένη ᾗ ἡμῶν 5 φυχ 
μετὼ τοῦ τοιούτου XOXOV. 


Pol. VIII, 544, E. ἃ ἄν ... τᾶλα 





quae contraria sunt Platonicis Phaedr. p. 237, D. in simili descriptione duplicis animi naturae: ἡ 
μὲν ἔμφυτος οὖσα ἐπιφυμία üdovev. Voci, apud Plat. plerumque per se positae, apud Nóstrum 
ἐν ἡμιν adiicitur, ut ἐν ταῖς ψυχαῖς ap. Plat. Legg. l. c. Nuda voce Noster iterum utitur ap. Phot. 
cod. 234. p. 300, a. 40. την ἔμφυτον µορφή». 

096 'Καυτοῖς ἡμῖν Phot. cod. 284. p.290, a. 38, omisso ἐν, quam scripturam in Symbol. in 
Epiph. p. 64 repudiavi; ἐν αὐτοῖς ἡμῖν cod. Ven. et ex eo Dindorf, quem secutus sum, quum pro- 
nomen pers. pronomini αὐτὸς interdum subiiciatur. Vid. Ast. Annott. in Plat. Phaed. p.097 sq. 
Praepositio ἓν autem ab h.l. non magis abesse potest, quam a verbis ἐν αὐτῷ τῷ ἀνθρώπφ ap. 
Plat. Pol. loco comparato, quem Noster ante oculos habuit. 

697 Phot. cod. 234. p. 296, a. 34. 35. καὶ ὅταν u£AÀg ... γενηθῆναι. Tu vide Symbol, in Epiph. 
p.04 οἱ conf. Plato Pol. |.ο. Τὸ βέλτιον φύσει dictum esse pro τὸ φύσει βέλτιον, recte doce 
Stallbaum. ad Pol. l.c., ubi codd. nonnulli vocem φύσει post χείρονος perperam collocant; est 
enim τὸ βέλτιον φύσει id quod naturá melius in animo inest. Dein ἐγχρατέστερον Noster, ui 
Stobae. ap. Plat. l. c. pro vulg. àyxoezéc. Recte, si ἐγχρατέστερον per se positum accipiatur, sicut 
ἐγκρατέστερος est potentior P Plat. Symp. p. 188, A. 

698 Vid. annot. 334. Dein ὃ pro vulg. τὸ Oehler. ex Petavii emendatione, confirmata a cod. 
Ven., et ita Dindorf. quoque. Pro τῷ cod. Ven. male ró.  Respicitur autem Rom. VII, 23, vt 

. 688, A. B. 
i 699, Vulgo: πάλιν ἄγεται. "4γεται πάλιν Phot. cod. 234. p. 206, a. 37 et cod. Ven., quam le 
ctionem cum Dindortlo secutus sum. Proxime de voce ἀντιστρόφως vid. annot. 545. — Cum illis: 
πρὸς φαντασίας παντοδαπάς (πᾶς cod. Ven. male), a Photio omissis, in Symbol. in Epiph. p. 64. 
comparavi p. 588, B. εἰς τὰς ἐμπαθεῖς ἑξέλκοντα πολλάκις φαντασίας την ψυχή». Ceterum χερου 
pro vulg. χείρονας rescripsi, sicut ex Bekkeri Photio cod. 234. p. 206, a. 38 rescribi iussi Symbol. 
in Epiph. p. 64. Ita enim Plato constanter. Conf. annot. 302. 

700 Apud Plat. Phaed. ]. c. γλιχόμενος τοῦ ζῆν est vitae vehementer adpetens,. Nostt 
respiciens Rom. 7, 21, vehemens studium, quo Apostolus de corpore mortis liberari cupit, his eX 
primit verbis: Θανάτου ἐγλέχετο ῥυσθῆναι. Infinitivum, ut h.l., γλέχεσθαι secum habet ap. Plat 
Gorg. p. 489, D. Vid. annot. 320. ᾿Ρύεσθαι ap. Apostolum est medium ; Methodius in iis, quat de 
eius dicto disputat, eo verbo nunc medio, nunc passivo, ut h.l., utitur. 

701 Methodius eos refellit, qui Rom. 7, 24 mortis nomine corpus mortale declarari statuebant; 
ipse mortem τὸν vóuov τῆς ἁμαρτίας, in corpore habitantem, esse docet ex Apostoli sentenila 
Rom. 7, 28. Provocat autem hoc loco ad ea, quae apud illum versu 25 insequuntur. Verbis 7? 
τοιοῦτον κακὸν corpus ex adversariorum sententia signiflcatur. lisdem verbis corpusculum notatur 
ap. Plat. Phaed. l. c., ubi articulus non minus recte habet, quam nostro loco. Vid. Ast. Απο. 
in Phaed. p. 543 sq. Ceterum de diremtis vocibus: τὸ σῶμα .. τοῦτο, vid. annot. 489. ; 

702 Methodius h.1. verba Apostoli Rom. 8, 4 cireumloquendo interpretatur. Qua de re mon 
in Symbol. in Epiphan. p. 65. Quam ibidem commendavi scripturam ἐφελκομένου (ap. Phot. cod. 
234. p. 296, 5. 30. 31), Dindorflus in locum vulgatae ἀφελκομένου reposuit. De translatione verbi 
ἐφέλχομαι cf. Plat. Pol, 1. c., ubi eadem discrepantia ἀφελκύσηται in codd. nonnullis scriptum est. 
Quod ap. Apostolum l.c. exstat πληρωθῇ, Noster paullo liberius ita interpretatur: φανερωθῇ 
ἐξαφθέν, quae verba (id quod Petavium fefellit) translata sunt a flamma, quae exsuscitata clareseit. 
Vid. Symbol. in Epiphan. p.65. Eo quem comparavi loco ex Plat. Ep. VlI sermo est de rerum 
divinarum intelligentia, quae quasi lumen quoddan in nobis àccenditur. Locum integrum ler 
imitatio Platonis Symp. p.210, E. se prodit voce ἐξαίφνης, quae verba inde excitata praecedit. , ^ | 
quod est sapientiae amore incendi translatum ἐξάπτεόθαι declarat Pol. VI, p. 498, B. ὅσον € 
οὐκ ἐξάπτονται, unde flosculum decerpsit auctor Epistolae VII, p. 340, B. ἐξημμένος υπο Meer 
φίας, ὥσπερ πυρός. Verbo ἀνάπτεσθαι similiter utitur Plotin. p. 769, A. ὁρᾶν δή ἔστι "T 











JIEPI ANASTASGEQS. 
P. 590, C. τρέψοµαι δὲ καὶ πρὸς và | 


ἕτερα *, ἑάνπερ τὸν. βοηφήσοντα ἡμῖν 
πρὸς τὴν διέξοδο» εὕρωμεν τοῦ λό- 
yov "*,  ἄπορα γὰρ καὶ o) πάνυ ῥᾷόια 
πρὸς καφθαέρεσιν τὰ ἑξῆς 5. διὸ καὶ 
ὑχνηρύτερον αὐτῶν ἅπτομαι "*. 
(Phot. Biblioth. Cod. 234, T. 1I. ed. Bekk. 
p. 297, a. — p. 301, à.) 

P. 291, a. 12 —15. 7 γῇ ... διὼ τῶν 
πόρων elg πάντας αὐτῶν (sc. τῶν δέν-- 
wn) χατακερματιξομένη 7" τοὺς κλά-- 

ους. 

P. 991, 6. 14. 15. πάντα ἡμῶν τὰ 
κοσμήματα 78 ... τοῦ βίου. 


118 


Prot. 339, E. fogS9eiv τῷ ἀνδρί. αἱ. 
361, D. ἐπαινῶ σου ... τὴν διέξοδρν τῶν 
λόγω». al. Soph. 981, C. χαλεπὸν .. xoi 
σχεδὸν εἰπεῖν .. ἄπορο». Pol. V, 450, D. 
διὸ δὴ καὶ ὄκνος τις αὐτῶν ἅπτεσθαςκ. 


΄ 


Pol. Π1, 395, B. φαίένεταί uoc slc opa 
χρότερα κατακεκερµατίσθαι 4$ τοῦ ἆν- 
Φρώπου φίσις. 


Legg. XII, 956, A. πρὸς τὰ τοῦ πο- 
λέμου κοσµήµατα. | 








χἀχεῖνον (sc. Deum) x«i ἑαυτὸν .. 9tóv γενόμένον, μᾶλλον δὲ ὄντα, ἀναφθέντα μὲν τότε, εἰ δὲ 
πάλιν βαρύνοιτο, ὥσπερ μµαραινόμενο», ubi µαραίνεσθαι Ἱ.ᾳ. ἀποσβέννυσθαι ap. Plat. Pol. 1. c. 
Vid. Animadv. in Basil.l, p. 28. — In iis, quae ap. Method. verba ex p. 500, A. allata insequun- 


tu, Dindorflus scripturam vulgatam: —, τὸ ἀσθενῆσαν —, -ἐπιχωννύμενον, ad fidem codicis 
Ven, ità immutavit: —, ὃ ἀσθενῆσαν — — ἐπεχώννυτο. BRespiciuntur autem Apostoli verba Rom. 


8,3. τὸ .. ἀδύνατον τοῦ νόµου .. ἠσθένει διὰ τῆς σαρκός, et metaphora antea instituta (φανε- 
ρωθῇ ἐξαφθέν) verbo ἐπιχώννυσθαι pertexitur. Vid. Symbol. in Epiph. p. 65, ubi Scripturam vul- 
gaam excusavi deque metaphora illius verbi, ab igni obruto sumta, monui, collatis Animadvss. in 
Basil. I, p. 124 sq. Nomine ἐπέχωσις sic translato utitur Theodor. Metochita in opere inedito ἄστρο- 
νομιχῆς xe ἐπιστήμην στοιχειώσεως, cod. Monac. 100. Lib. I. cap. 2. Φιλοσοφία ... τήν 1x Φεοῦ 
μεγαλοδωρεὰ»ν αὐτῆς (nim. τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως) τῆς λογικῆς περιουσίας καὶ χρήσεως ... ὕπα- 
οίζασα καὶ ἀναδείέασα xài ὥςπερ χρυπτόµενον Φεῖον zio τῇ σαρκιχῇ σποδιᾷ xai ταῖς ὑλικαὶῖς τοῦ 
σώματος ἐπιχώσεσιν ἀνορύξασα x«i ἀνάψαόα.  Translàto verbo ἐπιχώννυσθαι contrarium ἆνα- 
χώννυσθαι Synesio reddendum est Dion. p. 51, A. παιδείαν .. ἠτιμήκασιν, ὑφ' ἧς ὃ νοῦς ἀναῤῥών- 
νυται.. Ἐκ varr. lectt. ap. Krabinger. p. 280 repone ἀναχώννυται, coll. p. 49, A. 

703 Τρέπεσθαι πρός τι vel ἔπέ τι, ut Lat. 2 bu ad aliquid, interdum breviter dicitur, 
qui disputationem de aliqua re aggreditur. Plato Legg. X, p. 887, A. ἐπὲ τοὺς νόμους τρεπώµεθα 
πἀλιν. Cicero Ίμερς. 1], 4. priusquam aggrediamur ad leges singulas. Ceterum cod. Ven. 
πρὸς τὰς ἑτέρας, scilicet ex usu loquendi Épiphaniano, de quo vid. Symbol. in Epiph. p. 89. 

704 Βοηθεῖν tivi ap. Plat. festive dicitur, qui satis agenti in disputando succurrit. Conf. Pro- 
tag. l. c, quem Noster imitatus est p. 502, D. συναντιλήπτορα .. καὶ συναγωνιστὴν αἱροῦμαί σε τῆς 
πρὸς αὐτοὺς μάχης.  Astius Lex. Plat. T. 1, p. 355. hunc loquendi usum a οκ non distinxit. 
De dictione Platonica διέξοδος τοῦ λόγου vid. annot. 174. Εὔρομεν cod. Ven. male pro εὕρωκμεν. 

! 705 Quod ἀπορίαν exhibet in disputando, ἄπορον vocatur a Platone Soph. |. c. (cf. p. 237, E.) 
el alibi. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 252. Καθαίέρεσις est ἅπαξ Aeyóutvov ap. Plat., Tim. p. 58, E. 
Τήχεσθαι ... τὴν τῶν ὄγχων χαθαίρεσιν, ubi vox vi propria destructionem vel dissolutio- 
nem declarat, quemadmodum χαθαιρεῖν proprie est destruere, deiicere, evertere. Method. 
Ap. Phot. cod. 234. p. 208, a. 18. ἐπιωενούσης .. τῆς ζωῆς iv αὐτῷ (τῷ σώματι) ἕστηχε μὴ χαθαι- 
ρούµενο».  Conviv. X. Virg. ed. Allat. p.258. x βασιλεία τοῦ πονηροῦ καθδιρέθη. (conf. simplex 
αἱρεῖν p. 259 sq. 0 ὠμοτύραννος ἄρχων τῆς ἀκρασίας ἠρέ91) p. 900. ὁ ἀνταγωνιστας ἔχων ueyá- 
lov; καὶ ἰσχυροὺς xai προςπαλαίων dei καὶ μὴ χαθαιρούμενος. Nostro loco καθαέρεσιες de confu- 
tatione τροπικῶς dictum est. ' Sic Plato verbum χκαθαιρεῖν ad confutandam adversarii sententiam 
transtulit, Prot. p. 343, Ο. & καθέλοι τοῦτο τὸ ῥῆμα, hac adiecta comparatione ὥςπερ εὐδοκιμοῦντα 
ἀθλητήν. Vid. Stallbaum. ad Prot. l. c., Ast. Annott. in Prot. p. 166 sq. et Lex. Plat. T. II, p. 253, 
qui tamen VV. DD. propriam verbi vim a translata non satis distinxerunt.  Parilis est metaphora 
Verbi evertere ap. Ciceron. Acad. II, 6 extr. 

706 ᾿Οκνηρότερον αὐτῶν ἅπτομαι dicere maluit Methodius, quam ὄχνος αὐτῶν ἅπτεσθαι cum 
Platone Pol. l. c., quem ille aperte imitatus est. Alioquin ὄχνος, cunctatio, verecundia, et 
ἄπτομαι, tracto vel aggredior ad aliquid tractandum, Platoni usitata sunt. "Vid. Ast. 
Lex, Plat. T.I, p. 2605 sq. T. Il, p. 427. Voce ὀκνηρὸς Plato abstinuit. In simili sententia Noster 
in Symp. X. Virg. verbo ἀποχνεῖν usus eb5t (vid. annot. 173), de quo, uti de óxv« deque simplici 
ὀχνεῖν, utiliter monent Scholia Monac. in Gregor. Naz. post Eliam Cret. col. 903, B. C. 

707 Platonis auctoritate posterioris aetatis scriptores verbum Σαταχερµαατίξειν frequentarunt. 
Vid. annot. in Eliam Cret. col. 771 (4). 842 (0). Sed quum Plato eo verbo constanter usüs sit in 
rebus, quas disputatione suas in partes dispertimur (cf. Pol. l. c. et vid. Ast. Lex. Plat. T. II, 
p.152), alii κατακερματίζειν promiscue posuerunt in iis, quae disputatio vel ipsa natura rerum 
dividit. Id quod est naturà dividi χατακερµατίζεσθαι nostro loco declarat. Disputatione 
dispertiri xerextouatítew est ap. Method. περὶ τοῦ αὐτεξουσίου in Meursi Var. Divin. p. 105. (Routh. 
Reli. SS. T. I, p. 431 sq. ex Eusebio P. E. VII, 22) οὐδὲ ydo τὸν ἄνθρωπον ἔχοντα διάφορα (δια- 
foot male Routh.) µέλη καταχερματίζοµεν si; πολλὰ γενητά, quo loco Phot. cod. 236. p. 305, a. 
l.2. pro illis: £y. d. αέλη, legit: µέρη ἔχοντα. Simili errore πολυμερὲς scriptum est in seqq. ap. 
Meurs, (Routh. libro laud. p. 432) ἕν τι γενητὸν τὸν ἄνθρωπον πολυμερὲς πρὸς τοῦ δεοῦ γεγονέναι 
φαµέν. Legendum: πολυµελές, coll. Plat. Phaedr. p. 238, Δ., ubi VV. DD. id Platonis ἆπαξ λεγό- 
Md in locum vulgati πολυμερὲς ex codd. mss. reposuerunt. Vid. Stallbaum, p. 47 et Ast. Annott. 
p. 312. 

708 Κόσμημα, ornamentum, insigne, est Platonis ἅπαξ λεγόμενον Legg. l. c. Delectatur au- 


tem Methodius nominibus in quc exeuntibus. Quo ex genere conf. rariora: ἆγαδοέργημα ap. Phot. 





14 ΠΕΡΙ {«Νά«ΣΤΑ«ΣΕΟΣ. 


P. 298, 0. 11. 19. (κτῆμα) δοῦλον .. Legg. IX, 815, C. νοῦν οὐδενὸς ὑπή- 
x«i ὑπήκοον ἀθανασίας "*. χοον οὐδὲ δοῦλον. 

P. 298, 5. 36. 31. δεῖγμα τοῦτο τῆς Phaed. 110, B. ὧν καὶ τὰ &rv9dde 
µελλούσης Ó Φεὸς ἡμέρας καὶ προοί- | εἶναι χρώματα ὥςπερ δείγµατα. al. Pol. 
µιον ἔφετο "9. VII, 531, D. προοίµια .. αὐτοῦ τοῦ vó- 

; "| pov. al. 

P. 299, a. 5. 6.. (ad Apocal. 20, 13) Phaed. 80, D. τὸ eic τοιοῦςο» τόπον 
"4idqvr δὲ τὸν ἀέρα (εἶναι) mood τὸ | ἕτερον οἰχόμενο», ... καφαρὸν xoi ἄει- 
ἄειδές, διὰ τὸ μὴ ὀρᾶᾷσθαι "'. | 05, slc '4ιδου ὡς ἁληθῶς. 

P. 299, a. 18. 19. (τὸ ἄνθρωποειδές) | Tim. 87, D. πάντων «Φεαμάτων ... 


πάντων ἐστὶ τῶν clc ζώα συγκεκριµέ- | 


κάλλεστον καὶ ἑρασμεώτατο». 
yo» σχηµάτω» ἐρασμιώτατον ”'. 


Ρ. 901, ᾳ. 29. μετὰ τὴν ἀπὸ τοῦ κό-- | Tim. 69, C. τὸ pera τοῦτο ο νητὸν 
σµου ἀποφοίτησιν ὀχήματος αὐτὴν (int. | σῶμα αὐτῇ περιετόρνευσαν ὄχημά τε πάν 
τὴν ψυχἠν) δεῖσθαι καὶ περιβολῆς”"'. : τὸ σῶμα ἔδοσαν. 





οοᾱ. 294. p.297, b. 33: ἀνδραγάδημα Conviv. X. Virg. p. 139: ἁτόπημα ibid. p. 74: αὐ- 
roboyxuc ap. Phot. cod. 234. p. 297, 6. 21: αὔχημα Conv. p. 9. à νεανίδε, ἑωῆς αὐχήματα 
μεγαλοφροσύνης —: βοήθημα ibid. p. 96. 107: δημιούργημα ap. Phot. cod. 234. p. 297, 5. 16. 
et Homil. in Sym. et Ann. ed. Pantin. p. 104. πάντων ὁρατῶν τε xci ἀἁοράτων Óquivovoygnudror: 
κακοπράγηµα Conv. P. 139: καταφύσημα Conv. p. 208: χαύχηµα Cony. p. 232 in Virtutis 
allocutione: παρθενίας ἑρασταῖς ἐπέραστον χαύχηµμα (ubi Possinus x«Àloc, male, quippe versu 
mutilato): λώβημα ap. Epiphan. p. 550, C.: μώμημα p. 550, D.: νοµοθέτηµα Conv. p. 267. 
270: τερατούργημα Hom. in Sym. et Ann. p. 114. ya(p&w φράσας τοῖς τῶν ἁγίων .. ztvtvua- 
τικοῖς διηγήµασι καὶ τερατουργήµασι: τέχνηµα ap. Epiphan. p. 550, C., ubi cod. Ven. τέχνισµα, 
Dindorf. τέχνασμα (tu vide annot. 204): χειροτέχνημµα ap. Phot. cod. 234. p. 300, a. 38. Ex 
nominibus in ευµα exeuntibus perrarum neque in Lexicis consignatum est ἀλήθευμα, veritatis 
documentum, quo Method, ap. Epiph. p. 570, D. 540, B. utitur. 

700 Sermo est de φδαρτῷ, quod ἀφθαρσίας κτήμα fit. Conf. 1 Cor. 15, 54. «4οὔλος et ὑπή- 
xooc notione translata h.l. copulata sunt, ut ap. Plat. Legg. l. c. Praecedunt ap. Phot. p. 298, b. 
10. 11 ista: ἐλεύθερον μὲν Φανάτου καὶ ἁμαρτίας γεγενηµένο»ν. | Sed plenius et melius cod. Rupit. 
ap. Combefis. (Galland. Bibl. PP. T. III.) p. 780, A. άφετον μὲν xai ἐλεύθερον Φανάτου ytvóut- 
νον x«à ἁμαρτίας, quibus rite respondent seqq. δοῦλον δὲ x. 0 d. De voce ἄφετος vid. Ast. Àn- 
not. in Plat. Prot. p. 76 sq. 

710 Methodius loquitur de naturae miraculo quodam, sibi observato in Olympo, Lyciae monte, . 
quod quasi specimen quoddam et praeludium iudicii futuri a Deo propositum ait. De meta- 
phora vocis δεῖγωμα vid. Ast. ad Phaed. l.c. Annot. p. 802 et Lex. Plat. T. I, p. 427. Idem V.D. 
metaphoram vocis προοέµιον Animadv. in Plat. Legg. p. 281 docte illustravit, neque tamen eandem 
a propria signiflcatione satis distinxit Lex. Plat. T. 1Η, p. 185. Adde Stallbaum. ad Pol. l. c. 

711 Methodius Origenis auctoritate, quem laudat adiectis verbis: χαθάπερ καὶ Sigwyfyti ἐλέχδη, 
a Platone mutuatus est originationem nominis “4ιδης, repetiti ab ἀειδής, invisibilis. Vid. Wyt- 
tenbach. ad Plat. Phaed. l. c. &nnot. p. 206 et Ast. Annot. in Phaed. (p. 70, B.) p. 623. Plato tamen 
sublimius quiddam, quam αέρα, 4idov nomine signiflcavit. 

712 Vulgo, etiam ap. Bekkerum: ἐρασμιώτερον. Ἐρασμιώτατον Combefis. ap. Galland. Bibl. 
PP. T.III, p. 793, A. Recte, quippe ex grammatices praeceptis et convenienter cum loco παραλ- 
λήλῳ ex Plat. Tim., quo loco quae Plato de corpore humano, ξυμμµετρίας participe facto, pronun- 
tiat, Noster de corpore humano in universum docet. De superlativo in comparativum depravato 
conf. annot. 169. Figura humana συγκχρίνεσθαι, concrescere, dicitur, quemadmodum corpus 
humanum σύγχρισις et σύγκριμα vocari solet. Vide Fischer. Ind. in Aeschin. Socrat. v. ξύγχρισις 
Creuzer. Annot. in Plotin. p. 01, a., Krabinger. meque ad Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect. 
p.183. De sententia loci conf. annot. 582. — Post paulo Method. ap. Phot. p. 299, a. 28. τὸ .. 
Φεοείχελον σχῆμα ... ἀπαγορεύεσθαι ὣς ἀκλεέστερον. Epica vox cxAtzc a Platone in hominibus, 
non in re, ut h.l, ponitur. Vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 75. 

713 Hisce verbis sententia Origenis πλατωνίζοντος a Methodio notatur ap. Phot. l, c. Ipse ta- 
men corpus óynuc τῆς ψυχῆς, vehiculum animae, item vocat ap. Phot. cod. 234, p. 301, à. 19. 
20. (ὁ &v99wzoc) Τιµιωτέρου τῆς .. ψυχῆς τετύχηχεν ὀχήματος. Dictionem Platonicam, repetendam 
ex Tim. |. c., íllustravi Animadv. in Basil. I, p. 47. Adde Stallbaum, ad Tim. l. c. et ad p. 87, D. 
Quod autem Origenes animam etiam post excessum ex corpore vehiculo et quasi corpore quodam 
utentem finxit, in ea re recentiores Platonicos secutus est, qui hoc figmentum ex male intellectus 
locis in Tim. et in Phaed. p. 113, D. hauserunt, "Vid. Wyttenbach. Annot. in Phaed, Ἱ. c. et Àu- 
madv. in Basil. I, p. 48. Nomini ὄχημα adiectum 7regriBolz Platonicis itidem usitatum est in decla- 
rando corpore. "Vid. annot. 115. Ceterum δεῖίσθαι Bekkerus pro vulg. Φέεσθαε tacite reposuit. 





HEPI ΤΩΝ ΓΕΝΗΤΩΝ. 


119 


ΠΠ. 
ΠΕΡΙ TON lENHTON'", 


(Phot. Biblioth. Cod, 235, T. Ἡ. ed. Bekk. 
p. 901, a. 25. — p. 304, b. 20.) 

P.301, 5.32.33. τοὺς .. ἠδοναῖς παν-- 
τοίαις δίχην χοίρων ἐν βορβόρῳ xaAw- 
ὀουμένους "15. 

P. 302, 0. 6—8. ᾿«ρά ye ... nace 
ἀρετῆς ἀρχὴν καὶ πηγὴν "" οὐσιωδῶς, 
ἀλλὰ μὴ ἐπικτήτως”' $yp τὸν Φεόν "5; 


P. 302, b. 39. Ὑπερφυῶς Τ.. 

P.303, α. 28. Πάλιν δὴ οὖν ... ἓξ 
ἀρχῆς διαλεγώµεθα ^. 

P. 303, α. 32 —34. τούτων ἀγενήτως 
προὐφεστηκότων καὶ πλημμελῶς φερο- 
µέων ὁ Φεὸς διακρίνας ἐτεχνάσατο "! 
τὰ πάντα. 


Phaed. 69, C. év βορβόρῳ κείσεται. 
82, E. àv πάση ἁμαῦίᾳ κυλιδουµένη». al. 


, Phaedr. 245, C. τοῦτο πηγὴ καὶ ἀρχὴ 
κινήσεως. 

Pol. X, 618, D. τῶν φύσει περὶ ψυ-- 
χὴν ὄντων καὶ τῶν ἐπικτήτω». 

Pol. V1I; 525, B. Ὑπερφυῶς μὲν otv. al. 

Phaed. 105, B. Πάλιν δή µοι ... ἐξ 
ἀρχῆς λέγε. 

Tim. 90, A. πᾶν, 000v ἦν ὁρατό», 
παραλαβὼν o)y ἠσυχίαν ἄγον, ἀλλά 
κινούμενο» πλημμελῶς καὶ ἀτάκτως, elc 


x 


τάξιν αὐτὸ ἤγαγεν ἐκ τῆς ἀταξίας. 


714 Photii Eclogae ex recensione Combeflsii insunt Gallandii Bibliothecae Patr. T. III. p. 798 — 
803. De Methodii opere περὲ τῶν γενητῶν vid. Galland. Prolegom. p. LIII et Fabric. Bibl. Gr. ed. 
Harles. T. V1I. p. 206 sq. Quod Methodius eo in opere Origenem, adversus quem disputat, Κέν- 
Ίαυρον appellat (ap. Phot. p.302, a. 30. p.303, a. 28): Plato sophistas cum Centauris comparat 
Polit. p. 291, A. 303, C. 

715 Sic adversarius interpretatur χοέρους Matth. 7, 0. Eosdem p. 301, 5. 38. 39 vocat τοὺς ᾖδο- 
ναῖς συζῶντας. De βορβόρῳ, animi impuritatis symbolo, cf. quae Wyttenbach. p. 173 et Ast. p. 566 
8η. ad Plat. Phaed. p. 69, C. loco cit. annotarunt, praeterea Creuzer. ad Plot, De Pulcrit. p. 280 sqq. 
Adde Plotin. p. 80, F. G. et Basil. M. locis, a*me allatis Animadv. in Basil.I, p. 120 sq. Κυλινδεῖ- 
09u. Éy τινι S. περέ τι, volutari in re — circa rem, Platoni ueitatae sunt dictiones, Cf, 
Phaed. p. 82, E. 1l. c. et locos, allatos ab Astio Lex. Plat. T. Π. p. 223, quorum nonnullis χαλιν- 
δεσθαι olim vulgari solebat, quae forma, recentioris aetatis scriptoribus magis frequentata, nostro 
loco obtinet. Vid. Ast. Annot. in Plat. Phaedr. p. 507 sq. De dictionibus illis, quibus-abiecta et 
humilis vitae conditio apte declaratur, vide Ast. Annot. p. 036 ad Plat. Phaed. p. 81, C. (ubi Wyt- 
lenbach. Annot. p. 109 disparia commiscuit) meque Animadv. in Basil. I, p. 121 et ad Marc. Eugenic. 
p.93. Ceterum de comparatione hominum libidinosorum cum suibus vid. Creuzer. ad Plot. de Pul- 
crit, l.c. Adde Eliam Cret. Comm. in Greg. Naz. col. 703, A. | 

110 Metaphoricus usus vocis πηγή Platoni communis est cum aliis scriptoribus, "Vid. Ast. Lex. 
Plat, T. III, p. 100 et Annot. in Phaedr. p.382. Sed copulatis vocibus πηγὴή et ἀρχὴ idem uno 
Phaedri loco cit. usus est, idque in declaranda animae natura. Inde frequentata scriptoribus Pla- 
lonieis locutio πηγἡ καὶ ἀρχή, quae apud eos potissimum inservit celebrando Deo, tanquam fonte 
àc principio omnis pulcri et boni. Vid. Krabinger. ad Synes. De Provid, p. 206. Noster h.l. in- 
versam locutionem ἀρχὴ καὶ πηγή in eodem argumento posuit. De süinplici πηγη, similiter usur- 
pato, vid. annot. in Eliam Cret. col. 831 (7). ! 

717 Voci ἐπίχτητος, adscitus, ap. Plat. Pol. l.c. φύσει ὦν et Phaedr. p. 297, D. ἔμφυτος 
opposita sunt. Vid. Basil. Plotin. p. 22. Adverbium ἐπικτήτως ap. Plat. non exstat. Οὐσιωδῶς idem 
valet ac φέσει ap. Plat., qui tum adiectivo οὐσιώδης, tum adverbio cum melioris notae scriptori- 
bus abstinuit. 

718 De omisso εἶναι vid. annot. 20. 

719 Bekkerus vocem ὑπερφυῶς, vulgo connexam cum oratione praegressa, ab ea separavit et 
Der se posuit. Recte; est enim interlocutoris, alterius sententiam sibl mire placere significantis. 
Pleniore formula ὑπερφυῶς μὲν οὖν in responsione similiter utitur Plato, ut Pol. |. c. "Vid. Ast. 
Lex, Plat, T. III, p. 443. Dialogi Platonici proprietas, quam Methodius diligenter observavit, item 
Obliterata est in verbis p. 303, a. 18. καί µοι φάθδι καὶ ὧδε, ubi codd, A. B. male φασέ, quam 
Scripturam, a Schotto in versione Lat. expressam, recte respuit Combefis. ap. Galland. p. 800. «ba9f, 
sleut scribendum pro q«3., Platoni non displicuit. "Vid. Ast. Lex. Plat. T. IIT, p. 483. 

720 Pro vulg. διαλεγόμεδα Bekker. διαλεγώωεθα cum corr. B. «Δ4ιαλεγώμεδα, per se positum, 
habes ap. Plat. Gorg. p. 458, B. "Et ἀρχῆς, a principio, in formulis ἐξ ἀρχῆς λέγειν, — ἔρω- 
μα. ἀποκρίνεσθαι, Platoni usitatum est. {άλιν et ἐξ ἀρχῆς, ut nostro loco, copulata sunt 

aed, 1, c. 

721 Vulgo: ἐτεχνήσατο. Bekkerus ἐτεχνάσατο cum codd. 4. B., recte, quamquam Téx»5yocut- 
id lin. 35. subsequitur. Conf. quae de nomine τέχνασμα dixi annot. 204. Ταῦτα refertur ad su- 
periora: ἀπὸ τὼν στοιχείων z ὕλης ἢ στηριγµάτων, quae ex Origenis sententia nullo discrimine 
Usurpari dicuntur. De vAg ἀγενήτῳ cf. Plat. Tim. l.c., ubi fons huius doctrinae, quam illustrat Elias 
Üret. Comment. in Greg. Naz. Col. 808, C. sq., ubi vid. annot, 8. Eodem sensu materia Deo συνυ- 
παρχειν dicitur eique σύγχρονος vel συνάναρχος vocatur. Conf. Method. περὶ τοῦ αὐτεξουσίου ap. 

eurs, Var. Divin. p. 101. 108 et vid. Symbol. in Epiphan. p. 11. Respexisse autem nostro loco Me- 
thodium verba Platonis Tim. |. c., intelligitur ex illis: τούτων ... πληαμµελῶς qtooufvov, quaue re- 
Spondent Platonicis: χινούµμενο» πλημμελῶς xci ἀτάχτως. Quae quidem verba ansam dederunt ei 


110 ,TDEPI TON FENHTAON. 


P. 303, a. 39 — 5. 2. τὸν 9sóv $o- Tim. 50, D. &poogov ὂν ἐκείνων ἅπα-- 
χθαε τοῦ διοικεῖν ... καὶ κατακοσμεῖν τὴν | σῶν τῶν ἰδεῶν cet. 51, Δ. ἀνόρατον εἶδός 
πρότερον ἄμορφο» οὖσαν ὕλην ?*. τι xai ἄμορφο». 

P. 908, b. 3. 4. ἐπειδὴ (σὺν τῷ Seo Pol. IX, 588, A. ἐπειδὴ ἐνταῦθα λό-- 
φάναι 7*) ἐνταῦθα τοῦ λόγου vyeyó- | yov γεγόναµε». Prot. 311, B. σὺν Jeo 
ναμε». εἰπεῖν. αἱ. 

P. 303, b. 28. 29. πάλιν elg αὐτὸ "^ Clitoph. 410, A. ὅτε περιδεδράµηκεν 


ἔοικεν ὃ λόγος περιδεδραµηκέναε, «)- | sic ταῦὐτὸν ὃ λόγος τοῖς πρώτοις. 

τοματισμὸν ὁμολογεῖν. | 
P. 304, a. 3. 4. ὅτι ἐχκλησία παρὰ |* Legg. V, 146, C. τοῦτο ... αὐτὸ ix- 

τὸ ἐκκεκλικέναι τὰς ἡδονὰς Λέγεσθαέ | κλένειν καὶ μὴ πράττει». 

φησιν 3. 





loquendi usui, quo πληµωελής, πλημμέλεια, πληαμελῶς χινεῖσθαι simm. apud scriptores Platonicos 
trita sunt in declaranda materiae rerumque corporearum turbulentia, a Platone Polit. p. 273, B. C. 
itidem notata. "Videsis mea in Diario Antiquitatis Studiorum, a. 1842, p.551, annot. 4. Metho- 
dius περὶ τοῦ αὐτεξουσίου p. 106 Meurs. — Phot. cod. 236. p. 305, e. 14— 18. 2&v τόπον τοῦ Φεοῦ τὴν 
ὕλην εἴπωμεν, ἐξ drdyxgc .. ἔσται .. καὶ vj ὕλῃ óuoíoc ἀτάκτως φερόµενος" τοῦ yag àv ᾧ icu 
πλημμελῶς (ἄλλοτε ἄλλως Meurs.) χινουµένου, ἀνάγχη καὶ τὸ ἓν αὐτῷ συγκινεῖσθαι. Ῥτο eo, 
quod est ap. Plat. χινεῖσθαι πλημμελῶς xai ἀτάκτως, Noster ἀτάχτως φέρεσθαι p. 106 Meurs. 
— Phot. cod. 236. p. 304, ὁ. 29. et loco supra cit. — In reliquis: ὁ Φεὸς cet. ex praegressis geni- 
tivis absolutis αὐτὰ ad Φιακρένας sponte subauditur. Verbo διακρίνει» in eadem re, id est in 
declaranda elementorum secretione a Deo facta, usus est Oppianus Hal. I, 412, laudatus Eliae Cret. 
Comm. in Greg. Naz. col. 770, C. Adde Methodium in Valentiniani disputatione ap. Meurs. Var. 
Div. p. 101. 102, quam videas in annot. 734. Comparato nostro loco confirmatur emendatio Jos. Sca- 
ligeri, διαχρίσεως pro καταχρίσεως legentis in hisce, quae ap. Phot. lin. 37. 38. sequuntur: τῆς xa- 
τακρίσεως καὶ τῆς µεταμορφώσεως τὴν ὕλην συγχωροῦντες ἀρχὴν ἐσχηκυῖαν. Καταχρέσεως Hoesch. 
et Bekker., µετακρίσεως alii ap. Hoesch. Not. p. 970; sed unum verum ὁδιαχρέσεως, quod merito 
recepit Combefis. ap. Galland. p. 800, D. Post verba ὁ 9€0c διαχρίνας ἐτεχνάσατο τὸ πάντα Me- 
thodius ita pergit: ὥςπερ dya90c ζωγράφος ἀπὸ πολλῶν χθωμάτων» µίαν τεχνησάµενος idfav. Qua 
de similitudine conf. annot. 94. 

722 Methodius materiam 2 ον vocat ex Platonis sententia Tim. ll. ce. Vid. Symbol. in 
Epiph. p. 29. Idem sibi vult ὕλη ἀσχημάτιστος ap. Method. Phot. cód. 236. p. 304, ^. 28. 29. (ap. 
Meurs. p. 101) et p. 287, δ. 34. Neque multum differt ὕλη ἄποιος, de qua vid. annot. 734. Deus 
rerum molem antea rudem indigestamque 6ιοιχεῖν dicitur, quemadmodum ap. Plat. διοιχεῖν est ani- 
mae mundum gubernantis. Vid. Ast. Annott. in Phaedr. p. 393. De nomine Φιοίχησις, in guber- 
natione mundi posito, vid. annot. 242. Κατακοσμεῖν est in ordinem adducere, disponere. 
Vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 158. Verbum, de mundo adornando usurpatum, recurrit p. 304, a. 9. 
(locum vide in contextu), ubi cod. Schotti male μετακοσμοῦσαν pro χατακοσμοῦσα», et p. 304, a. 
12.13. μετὰ τὸ ποιῆσαι τὴν ὕλην ἐξ οὐκ ὄντων κατακοσμεῖ, ubi pro κατακοσμεῖ Schottus rursus 
male µετακοσμεῖ. 


, 37289 Σὺν Φεῷ εἰπεῖν Plato Prot. l. c. et alibi, τῷ articulo omisso. Vid. Animadv. in Basil. I, 
p.157, ubi rescribe Ast. Lex, Plat. T.2. pro T. 1. Reliqua delibata sunt ex Plat. Pol. |. c., ad- 
lecto τοῦ articulo ante λόγου, ut ap. Plat. Pol. l, p. 343, A. ἐπειδὴ οὖν ἐνταῦθα ἦμεν τοῦ λόγον, 
ubi Stallbaum. Lobeckium ad Phryn. p.280 citat. — 1n longiore disputatione, quae, a nobis in 
contextu omissa, AP. Method. sequitur, p.308, b. 19. haec exstant: πικρότερον ἀποκρινοῦνται. 
Ακριβέστερον vel ἀλογώτερον legendum coniecit Combefis. ap. Galland, p. 801. Sed πικρος tropice 
etiam de oratione acerba usurpatur. Conf. Plat. Gorg. p. 922, B. λέγοντα πικροὺς λόγους. 


724 Legendum: eic ταὐτὸν vel εἰς τὸ αὐτό. Dictio est Platonica περιτρέχειν εἲς ταὐτόν, Clitoph. 
l. ο. et Theaet. p. 200, C., vel εἰς τὸ αὐτό, Hipparch. p. 231, C., ubi πάλιν, ut nostro loco, adiectum 
est. Astius Lex. Plat. T. III, p. 08 περιτρέχειν recte. interpretatur revolvi;: est enim περιτρέχειν 
elg ταὐτὸν i. q. Lat. eodem revolvi, ut ap. Cic. Div. II, 5. eodem revolveris. Pro ὁμολογεῖν 
malim, coll. annot. 646, scribi ὁμολογῶν, nim. ὁ λόγος. Nam durius sit, infinitivum ὁμολογεῖν 
per epexegesin ad εἰς ταὐτὸν referre. — Mox p. 303, 56. 85. πῇ δὴ οὖν, ὦ ἠλίθιοι, οἴεσθε —; pro 
δή codd. Α. B. δέ, peius etiam ὃν Combefis. p. 801, C. Zj —; πῇ δὴ —; nj δὴ οὖν —; Platoni 
usitata sunt. Vid. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 99. 

725 Ex Photii consuetudine aut ἐκκλησίαν, aut λέγεται scribendum. — . "Vulgo: ἐκκεκλήχένα. 
Sed Hoeschel. Not. p. 970, ὐ. ,,éxxexAuxévot , cum mss. et I. C. (i.e. Is. Casaubono); vult enim iste 
dici ἐχκλησίαν quasi ἐχχλισίαν, a fuga voluptatum." — Atque ita Bekker. cum codd. A. B.  Scriptu- 
ram vulgatam temere defendit Combefls. ap. Galland. p. 801 (3), ἐκκαλεῖν vertens ad certamen 
vocare. Sed hoc est éxxeAticS9e. vel προκαλεῖσθαι, uon ἐκκαλεῖν. Scripturam vulgatam item 
secutus est Gerasimus Vlachus, qui hanc etymologiam libro, inscripto «ρμονία ὁριστικἡ τῶν ὄντων 
et Venetiis a. 1061 edito, p.285 inseruit, sed verba παρὰ τὸ ἐχκεχληχέναι τὸς ἡδονὼς Latüne ita 
vertit: ab excludendo vitia, quasi vero scriptum esset: ἐχκεχλεικέναι. Verum enimvero optime 
habet ἐκχεχλιχέναι. Est enim ἐχχλίνειν τι declinare 8. evitare aliquid, qua vi id verbum ΔΡ. 
Plat. uno Legg. loco cit. positum exstat. Ἐκκλένειν et ἔχχλισις usitata sunt Stoicis (vid. Schwei 
haeus. Ind. Graecit. Epict. hh. vv.), quibus cautio est εὔλογος ἔχχλισις. "Vid. Animadv. in Basil. !, 
p. 85 et adde Schol. Aristot. Eth. Nicom. III, 9, 4. p. 193, 17 — 20. ed. Cramer. Contra metus Sloi- 
cis est dAoyoc ἔχκλισις, id quod fefellit Potterum ad Clem. Alex. Paedag.l, p. 158 (ubi scribe &- 
xÀwiw pro vulg. ἔχλυσιν) et Strom. Il, p. 446. Vid. Animadv. in Basil. l.c. Ceterum haec origi 
natio, qua ἐκχλησία ab ἐχκλένειν repetitur, itacismi antiquitus pervagati egregium est documentum. 








.'' HEPI ΤΩΝ ΓΕΝΗΤΟΩΝ. 11" 
ως P.304,«.9.:10. Φατέραν "* δὲ (δύ-- Crat. 409, A. ποικέλλει ld» τὰ γι- 
ναμιν) κατακοσμοῦσαν καὶ ποικίλλου- | yvóptvo ἐκ τής γῆς. . Tim. 41. C. τρέ- 
σαν κατὰ µίµησεν τῆς προτέρας τὰ ἤδη | nacOe ... ἐπὶ τὴν τῶν ζώων ὅημιουρ-- 
γεγονότα. να γίαν, µιµούμενοι τὴν ἐμὴν δύναμιν περὶ 

| τὴν ὑμετέραν γένεσι». 42, E. μιμαύμε- 
νοι τὺν σφέτερον δημιουργό». 69, C. 


P. 304, a. 90. 21. $v .. ἀκόλουθον Alc.I, 135, B. τὸ δὲ xdAAwv πρε-- 
πα) πρεπωδέστερο» 7", πωδέστερο»: 
P. 304, b. 15. πατὴρ καὶ παντοκρά- Tim. 28, C. τὸν .. ποιητὴν καὶ πα- 


τωρ ?*. ΄τέρα τοῦδε τοῦ παντός. 


/ IV. 
ΠΕΡΙ TOY AYTESOYSZIOY. 


(Jo. Meursi Variorum divinorum liber unus. 
Lugd. Bat. 1619. p. 91 — 110 ???), 


P. 92. τοιούτους τοὺς ἄδοντας ἔχειν Legg. lll, 687, E. ὡς οὐ τοῦτο εἷ-- 
εὐχτέον εἶναί µοι δοκεῖ "*. κτέον οὐδὲ ἐπειατέον. 

P. 97. μὴ τέλεον ἀπιθώνου ὑπάρ-- Phaedr. 265, B. οὗ παντάπασιν ἀπί-- 
χοντος τοῦ λόγου ?", Φανον Λόγο». 





720 Θάτερον Combefis, ap. Galland. p. 802, A. typographi errore; Φατέραν recte vulgo. Metho- 
dius in praegressa disputatione docet, duas esse potestates effectrices rerum, unam, quae eas ex 
Dihilo procreet, videlicet Patrem, alteram, de qua hic loquitur, quam esse Filium in seqq. docet. 
lllud καταχοσμοῦσαν attigi annot. 722. ἀοιχίλλειν h.l. de exornanda et varie distinguenda rerum 
natura usurpatum est, ut ap. Plat. Crat. l. c., ubi sermo est de sole. Pherecydes ap. Clem. Alex. 
Strom. VI, p. 723 Pott. Ζαὰς ποιε φᾶρος µέγα τε καὶ καλόν, καὶ ἓν αὐτῷ ποικέλλει γῆν καὶ 
Ὠγῆνον xci τὰ Ὡγήνου δώµατα, qua in allegoria φρᾶρος mundus intelligitur. Adde Method. in 
fragmento libri περε ἀναστάσεως e cod. Rupif. ap. Combefis. in Galland. Bibl. PP. T. III, p. 781, D. 
9609 .. πλουσίως πάντα xai κτίέζειν καὶ πονεν xai ποιεκέλλειν xcé αὔξειν duvauévov. [llis ver- 
bis: κατά µέωµησιν» τῆς προτέρας, cur admoverim locos ex Platonis Timaeo p. 41, C. 42, E. 09, C., 
te docebunt Symbolae in Epiphan. p. 82. : 

727 Ecce tibi rursus Plutonicum ἅπαξ λεγόμενον, adiectivum πρεπώδης, decens, comparative 
positum Alec. I. l. c. Superlativo usus est Proclus Comment. in Alcib. I, p. 27 ed. Creuz. δοκεῖ δέ 
uo. καὶ τὸ εἶδος τῶν λόγων πρεπωδέστατο» εἶναι τῇ περὶ τοῦ ἔρωτος πραγµατείᾳ. Est autem hoc 
adiectivum ideo notandum, quod, quum reliqua adiectiva in ωδηῃς exeuntia ab aliis adiectivià vel 
à nominibus sint derivata, πρεπώδης a πρέπω formatum est. 

728 Sermo est de Deo, quem Origenes ap. Method. docet his proprietatibus privari, si eum 
ante mundum conditum nihil procreasse statuamus. Vox πατήρ Gallandium offendit, qui p. 808 
isla annotavit: ,Legendum omnino videtur ποιητής. Sic enim, ubi de creatione, loqui amant Pa- 
ires Graeci; quibus "Deus dieitur ποιητής τῶν ὅλων καὶ δημιουργός. Vide sis Vol. I. nostrae Bibl. 
P.713. not. 1.'* Tu confer Plat. Tim. l. c., p.37, C. ὁ γεννήσας πατήρ, p. 41, C. ὧν ἐγὼ δηµιουρ- 
Ίος πατήρ τε ἔργων, et Method. ap. Phot. cod. 235. p. 302, 5. 32—34, ubi de Deo: ἦν doa xci 
προ χόσµὸυ πάντῃ ἀπροςδεής ὢν καὶ πατὴρ καὶ παντοχράτωρ xci δημιουργός — ; et locis consi- 
gnatis annot. 69. Adde Symbol. in Epiphan. p. 13, ubi simul attigi formulam ὁ ποιητής τῶν ὅλων, 
de qua Gallandius. | 

720 Hoc fragmentum, a Combefisio denuo editum, exstat ap. Galland. Biblioth. PP. T. III, 
p.761, A. — 767, B. De Methodii libro περὲ τοῦ αὐτεξουσίου vid. Galland. Praef. p. LII, Fabric. Biblioth. 
Gr, ο Harles. T. ΥΠ], p. 265 et Routh. Reliqq. SS. T. 1, p. 425 —427. 429, cui tamen adhibeas an- 
Dot. . 

730 Τοὺς male omittit Combefls. p. 7601, C. Sermo est de prophetis, quorum cantus divinus 
Sirenum cantilenae in praegressa oratione opponitur. Proximum εὐχτέον est Platonicum ἅπαξ λεγό- 
µενον, Legg. l.c. Nam quod Astius Animadv. p. 166 et Lex. Plat. T.I, p. 860 εὐκταῖον ibi tuitus 
est: εὐχτέο», quod Turicenses receperunt, παρισώσει in iuxta positis εὐχτέον et ἐχεικτέον commen- 
datur. Εὐκτέον εἶναί µοι Φοκεῖ est expressius dictum, quam εὔχομαι p. 03. τούτοις xal συνᾷδειν 
ἐῦχομαι, et εὐξαίμην p. 94. τοιούτοις dé συνεῖναι δικαίοις εὐξαίωην, ubi Combefisius δικαίως per- 
Peram coniecit. Etenim Φέκαιοι Methodio sunt viri illi morum integritate conspicui, de quibus antea 
dixi. Atque etsi δικαίως cum verbi optativo interdum componitur (v. c. cf. Plat. Symp. p. 193, D. 
διχαίως ὧν ὑμινοῖμεν Method, p. 97. ἣν καὶ 960v δικαίως ἂν εἴποιμεν, p. 107. δικαίως ὃ ἂν καὶ 
τοῦτο ἐροέμην), εὐξαίμην tamen adverbium assumere non solet. Si qua mutatione opus est, parti- 
culam &» post εὐξαέμην adiici velim. — Vid. Ast. Lex, Plat. T.I, p. 805. 

791 Ratie, quae nihil ex nihilo fieri concludit (vid. Boissonad. ad Psell. De Operat. Daem. 
Ρ. 207), a Valentiniano interlocutore κ τέλεον ἀπίθανος λόγος vocatur, i. e. ratio, quae p 
sSsuadendi vi non omnino caret. PDictio sumta est ex Plat. Phaedr.?1, c., quamquam ibi λόγος 
est oratio, non ratio. Vid. Ast. Annott. in Phaedr. p. 543. Τέλεον i. q. παντάπασι ap. Plat. 
De adverbio τέλεον monui ad Jo. Glyc. De V. S. R. p. 104. Exempla accedant ex Maximo, seu po- 





118 ΠΕΡΙ TOY 4YTEXZÓYSIOY. 


, P. 98. 4 .. τῆς φύσεως εὐκοσμία t. | Prot. 325, D. ἐπιμελεῖσθαι εὐκοσμίας 
παίδω». 
P.98. φυγῆ tjv σωτηρίαν πορί- Prot. 321, B. σωτηρίαν τῷ γένει πο- 
ζειν 15 {φελεν. ρίζω». 
Ρ. 101. ἀνοίχειον ... τῆς φύσεως Soph. 238, C. οὔτε δίκαιόν γε oir 
αὐτοῦ τοῦτο προςαρμόζεἰν αὐτῷ "^. ὁρθόν φαμεν Ov ἐπιχειρεῖν μὴ ὄνει (τὸ 


| ἓν) προςαρµόττει». 





tius Methodio, ap. Routh. Rell. SS. T. I, p. 444, 4. τέλεον ὠφεληθήσεταε, et ex Procopio Comm. in 
Proverb. ed. Mai. p. 116 med. 199 inf. 

732 Sermo est de naturae concinnitate, quae in elementis cernitur. Horum enim τὸ &- 
ταχτον (τὸν tor. Combefis. pessime) paulo ante laudatur.  Küxocuí« est τῶν ἅπαξ λεγομένων ap. 
Plat, Prot. |. c., ubi non tam modestia, ut Astio visum Lex. Plat. T. 1, p. 850, quam morum 
concinnitas declaratur. 

793 Subaudi ἑαυτῷ. X Eum dicit, qui hostis gladio se eripit et fuga salutem petit. Praestabat 
ponere πορίεσθαι, sibi parare. Sed Nostro obversata est dictio σωτηρ πορίζειν (τινΏ ap. 
Plat. Prot. l. c. Ceterum haec ῥῆσις, totidem scripta verbis, exstat in Pseudo -Origenis Dialogo c. 
Marcionitas, IV. p. S6 ed. Wetsten. Nimirum ei dialogo p. 85 sqq. plurima inserta sunt, quae ha 
bes ap. Method. Meursi p. 08. οὑτωσὲ δὲ εὖ διατεθεῖσθαι νοµίζων sqq. Quae res neque Wetstenio 
suboluit, neque Grabio, qui, deceptus a Pseudo Origene p. 85 — 89, ea quae Methodius ap. Meurs. 
p. 98 usque ad illa p. 102. οὕτως ἔδοξέ uo: εὖ ἔχειν φρονεῖν, Valentini sectatorem disputaniem 
facit, tanquam ipsius Valentini dissertationem nobis venditavit Spicil. SS. PP. T. ΠΠ. p. 55 —58. 
Nimirum, Pseudo-Origene auctore p. 89 inf., interlocutoris nomen OY.4.4. i. e. OY.4.4ENTINIAN02 
(vid. Combefis. p. 762. not. 2) pro OY.4.4ENTINO- dictum accepit. Sed fac, id ita se habeat, 
nemo tamen a me impetrabit, ut credam, Methodium haec omnia, quae, si Diis placet, Valentino 
interlocutori tribuit, ex Valentini scriptis hausisse. 

734 Male vulgo post τοῦτο virgula ponitur, quae recte deest ap. Pseudo- Origen. p. 88 indeque 
ap. Grab. p. 57. Ibidem αὐτοῦ τῆς q. pro τῆς q. αὐτοῦ, voce αὐτῷ post προςαρμόζειν male omissa. 
ἀνοίχειον, quod Grabius pro mendoso dvoíx&& o ex emendatione Wetstenii et ex codd. Bodl. repo- 
suit, & Methodio confirmatur. Docet autem Valentiniahi personà Methodius, a Dei natura rationem 
illam abhorrere, quae eum malis delectari fingat eique mala attribuat. ἀροςαρμόζειν εδὶ forma 
vulgaris pro Attica προςαρµόττειν. ΙΠροςαρμόττειν autem. attribuendi s. adscribendi signi- 
ficatione, ut h. l., apud Plat. cum alibi dicitur, tum Soph. l. c. Verbo sic usurpato respondet 
προςάπτειν Soph. p. 241, B. τῷ ... ur ὄντι τὸ Ov προςάπτειν. Methodius eodem verbo, sed in 
peiorem partem accepto, in sententia nostrae gemina utitur paulo ante p. 101. ὅθεν ἄλογον ἔδοξεν 
εἶναί uo, ταῦτα (nim. mala) προςάπτειν τῷ 96g. et ap. Phot. cod. 296. p. 307, a. 8. ὅρα ὁποῖον τού- 
των προςάπτειν ἐθέλοις τῷ παντοκράτορι x«l ἀγαθῷ 969. Conf. annot. 405 et Symbol. in Epiph. 
p.78. — Sequitur egregia Valentiniani de ὕλῃ disputatio, quae ap. Meurs. p. 101 sq. ita habet: 
διόπερ ἔδοξέ µοι συνυπάρχειν Ti αὐτῷ ᾧ τοὔνομα ὕλη, ἐξ $c τὸ ὄντα ἐδηιιούργησε, véyvy σοφῇ 
διακρίνας x«i διακοσμήσας χαλῶς. ἐξ jc καὶ τὰ xaxd εἶναι δοκεὶ. dzoíov τε γὰρ καὶ ἀσχηματί- 
στου οὔσης αὐτῆς, πρὸς δὲ τούτοις καὶ ἁτάκτως φεροωαένης, δεοµένης τε τῆς τοῦ Φεοῦ τέχνης, ox 
ἐφθόνησεν οὗτος, οὔτε διὰ παντὸς κατέλιπεν αὐτὴν οὕτω φέρεσθαι, ἀλλὰ δημιουργεῖν ἤρχετο. *u 
ἀπὸ τῶν χειρίστων αὐτῆς τὰ κάλλιστα (ρ. 102 διακρίµειν ἠθελε. καὶ οὕτως ἐδημιούργησεν; ὅσα & 
αὐτῆς ἥρμοζε Φεῷ δημιουργεῖν. τα d' ὅσα αὐτῆς. (ὡς ἔπος εἰπεῖν) τρυγώδη ἐτύγχανε, ταῦτα, dyap- 
µοστα ὀντα πρὸς δηµιουργίαν, ὡς eye, χατέλιπε, κατ οὐδὲν αὐτῷ προςήκοντα. ἐξ ὧν doxü uo 
νῦν παρὰ ἀνθρώποις ἐπαέρειν τὰ καχά. Scripturae discrepantia apud Pseudo- Origenem p. 88 sq. 
(Grab. p. 57 sq.) et apud Photium cod. 236. p. 904, b. 26---0θ. haec est: ἔδοξέ µοι) ἔδοξέν μοι 
PO (Pseudo-Orig.), virgula post uo: adiecta, utrumque male. — τὰ) τι P (Photius), recte, aque 
ita Combefis. p. 764, B. Pessime τε PO. — ᾧ) apud P, omissum est, quippe absorptum a praegresso at- 
tQ quod Combefis, l. c. virgula ab Q recte diremit. Atque ita Ρ0. — ἐθδημιούργησε) ἐδη- 
µιούργησεν P. melius, ut sub fin. κατέλιπεν pro κατέλιπε. Vid. annot. 673. — réxyvg .. χ- 
λῶς) om, P., ut alia plura, brevitatis gratia. Nam et διακρένειν, quod paulo post recurrit, et διά” 
χοσμεῖν in hoc argumento apte est positum. — Vid. annot. 721 et 977. Ceterum huc respicitur ap. 
Phot. cod. 230. p. 300, b. 20. τῆς Φιακοόµήσεως ἕνεκα, et lin. 36. πρὶν .. αὐτὴν θιακριθῆναι, 16 
enim Bekkerus cum codd, A. B. pro vulg. διαχοσµηθῆναι, quod Combefis, perperam praetulit. δια” 
χριθῆναι Eusebius quoque ap. Routh. Rell. SS. T. I, p. 447, 15. — δοχεῖ) µοι ὃ. P. praeter neces- 
sitatem, — ἁποίου) ἀποιήτου PO. Quod Ritterus Hist. Philos. T. V. p. 225 coniecit ἁποίου, com 
firmat Method. h.l. et ap. Phot. cod. 236. p. 305, a. 36 sqq. ὐ. 34 sqq. p. 906, a. 21 sqq., quibus locis 
haec doctrina refutatur. "Wetstenium meliora docere poterat, quem Not. p. 58 laudavit, Diog. Laétt. 
VIL 184. τὴν ἅἄποιον οὐσίαν τὴν ὕλην. De ὕλῃ ἀποίῳ vide VV. DD. a me laudatos Animadvers. 
in Basil. I, p. 8 et Thomas. in Origene p. 108 sq. not. p. Proximum doyzu«rwroc attigi apnot. 72. 
Huic voci respondet ἀνείδεος in repetita Valentiniani disputatione ap. PO. p.98. ἔφη γάρ vi 
εἶναι ἄτακτον καὶ ἀνεέδεον. Qua voce alii quoque Platonis ὕλην ἆμορφον declararunt. Vid. 
Symbol. in Epiph. p. 29. Ceterum ἀσχημάτιστος est Platonicum ἅπαξ Atyóutvov, Phaedr. p. 24, C» 
ubi animi natura figura carens demonstratur. — πρὸς δὲ v.) πρ. δὴ τ. P., ut p; 305, a. 31. ΤΝ 
dé ἄτακτος xoi Dre jj ὕλη, πρὸς δὴ τούτοις ἔχουσα xoi κακά. Sed utroque loco Bekker. δὲ recte 
coniecit. Sic nostro loco PO. cum Methodio, qui Fi posteriore loco item habet ap. Meurs. p. 108. ην ** 
ἄτακτος ἡ ὕλη καὶ ἀκόσμητος, πρὸς δὲ τούτοις * ἔχουσα, quae, sublato asterisco, supplenda suni & 
Photii l. c., ubi fortasse erit, qui ἀκόσμητος pro vulg. ἄχοσμος ex Methodio rescribere velit, colla- 
tis proximis verbis: τὸν 9eóv λέγειν ἂνάγκη τόπον εἶναι ἁκοσωήτων xoi τῶν κακῶν (Phot. t.?- 
λ. . τῶν ἀχοσμήτων καὶ κακών τούτων αἴτιον). Sed conf. Method. ap. Meurs. p. 106. εἰ γάρ ποτὲ 
ἄκοσμος ἦν ἡ ὕλη, (p. 107) ἐκόσμησε δὲ αὐτήν, ... ἦν ποτ ὅτ ἐν ἄχοσ μήτοις ἦν ó Φεός. Mai 
riae ἀχοσμία notatur a Maximo, seu potius Methodio, ap. Routh. Rell. SS. T. I, p. 446, 15. De 
proximis: ἀτάκχτως φερομένης vid. annot, 72]. ---δεοµένης ... οὗτος) om. P. et idcirco οὐ 








ΜΕΡΙ TOY «ΥΤΕΞΟΥΣΙΟΥ. 119 


Ρ. 109. Τὴν μὲν προθυµίαν ἆπο- Prot. 361, D. Ἐγὼ µέν, ἔφη, ὦ Σώ-- 
δέχομαι «Qv σήν, ὦ φίλε, καί σου τὴν | κρατες, ἐπαινῶ σου τὴν προὐυμία»ν. 
περὶ τὸν λόγον σπουδὴν ἐπαινώ "5. 


Ρ. 105, ἐμὲ δὲ vd κοινὰ τῆς πρὸς Phaedr. 279, C. κοινᾶ ... tà τῶν φί-- 
cà φιλίας "* παραιτεῖόθαι τὸ ζητού- | A«v. Prot. 358, A. τὴν δὲ Προδίκου τοῦδε 
µενον οὐκ àQ. διαίρεσιν τῶν ὀνομάτων παραιτοῦμαν. 

P. 103. προδύμµως κἀγὼ ἐπὶ τὸν τῆς Tim. 26, C. προὐύµως µε διδάσκον-- 


LI 





pro οὔτε in seqq. Insunt autem his verbis sententiae Platonieae de materiae ue ene deque divi- 
nitate invidiae experte. Vid. Symbol. in Epiphan. p.14 et p. 78. — δια παντος) ὀιαπαντος PO. ne-' 
glgentius. Tu vide Ast. Lex. Plat. T. III, p. 63sq. — χατέλιπεν) καταλιπεῖν PO. Grabius xa- 
τέλειπε coniecit; sed praestat χατέλιπεν, quod infra recurrit. — οὕτω) οὕτως PO. melius, licet ante 
consonam. Vid. annot. 687. Proxime in verbis: ἀλλὰ δηιιουργεῖν (αὐτήν) ἤρχετο, δημιουργεῖν est 
eldborare, formare, ut p.107. πῶς ταύτην (τήν ὕλην) ἐδημιούργησε (ὁ θεός), ubi Combefis. de 
hac verbi vi scite monet. Nam alias saepissime in hoc libro Deus mundum Óxutovpytiv, facere 
s. efficere, Platonice dicitur. Vid. annot. 251. Ceterum huc respicitur ap. Phot. cod. 236. p. 906, 5. 
27—39. (ap. Euseb. in Routh. Rell. SS. T. I, p. 447, 4— 10.) p. 907,0. 21. 22. — οὕτως) οὕτως γοῦν 
PO. p. 80; οὕτω γοῦν P. Οὕτως ante consonam fortasse hic quoque reponendum; certe γοῦν optime 
habe. —: ὅσα ... δημιουργεῖν) om. PO. Τι confer hisce opposita in seqq. ταῦτα ἀνάρμοστα 
ὄντα πρὸς δηωιουργίαν et κατ οὐδὲν αὐτῷ προςήκοντα. d ouólt» est concinere, convenire, 
w p. 100. λόγον ἁρμαόζοντα περὲ τῶν ἁἀγενήτων λέγεσθαι. De intransitivo et Attico ἁραόττειν ap. 
Plat. vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p.278 sq. Sententiam Platonicis celebratam egregie illustrat Ari- 
sid. Quintil. De Musica Lib. IIl. p. 124 sq. ed. Meibom., ubi praesertim attende similitudinem a 
lapieida sumtam. Ceterum PO. in repetita Valentiniani disputatione haec nostra: xa οὕτως ... 
δημιουργεῖν, in brevius ita contraxit p. 08. ἐκ ταύτης τὰ μὲν κρείττονα ἔτρεψε, quo sensu τρέπειν 
el 10071; frequentia sunt in Excerptis ex Methodio ap. Phot. cod. 230. p. 306, α. 40. — Ῥ. 3006, 5. 21, 
— tà δ ὅσα) τὰ δὲ ὅσα P. recte, propter oppositionem. Deinde Combefis. p. 764, C. ὅσα ἐξ 
αὐτῆς pro vulg. ὅσα αὐτῆς, praepositione ex praegressis ὅσα ἐξ αὐτῆς temere repetita. — ὡς 
noc εἰπεῖν) ὡς ἐποίει PO., dum crearet Wetsten. Idem PO. p. 08 brevius: τὰ d" ὅσα τρυ- 
γώδη ἐτύγχανεν. Sed ὡς ἔπος εἰπεῖν est excusantis duriorem metaphoram τρυγώδη, de qua vid. 
Symbol. in Epiphan. p. 397. — χατέλιπε) κατέλειψε PO. p. 89 et p. 98, ubi verba: ταῦτα ... x«- 
τέλπε, ita repetuntur: οὐκ ὄντα εὔχρηστα πρὸς δηωιουργίαν, ταῦτα κατέλειψε. κατέλιπεν P. 
melius. Vid. supra annot. Ceterum locus respicitur' ap. Phot. cod. 236. p. 306, 5. 21 — 33. (ap. Euseb. 
Routhii Rell, SS. T. 1. p. 446, 15. — 447, 10.), et ὡς εἶχε quidem in istis p. 300, 5. 22. ὡς εἶχον, 
sed ὡς ἦν pro eodem ponitur p.306, 5. 20. 27. — κατ οὐδὲν ... προςήκοντα) κατὰ μηδὲν 
PO. p. 98; om. P. Tu vide supra annotata ad illa: ὅσα ἐξ αὐτῆς ἤρμοζε 9Φεῷ Φδημιουργεῖν. — 
παρὰ ἀνδρώποις) om. P. brevitatis causa. Atqui haec verba signifleant, mala nonnisi in mor- 
talem et humanam naturam cadere, Vid. Plat. Theaet. p. 176, ΔΑ. Noster'ap. Phot. cod. 236. p. 307, 
b.7. τὰ παρ ἀνθρώποις xaxd. — ἑπαίρειν) σπείρειν PO. p. 98. ὅθεν δοκεῖ uo. σπείρειν τὰ 
xux&. Ἐπιῤῥεϊῖν PO. p. 89 et P. optime. "Vid. Ast. Annot. in Plat. Phaedr. p. 235 sq. Combefisius, 
lieet probata, quam P. exhibet, genuina scriptura, suo. tamen more non abstinuit ab excusanda 
vulgata οἱ mendosa. Huc respicitur ap. Phot. cod. 236. p. 306, a. 29. 90. οὕτω γὰρ καὶ τὰ κακά ix 
τῆς ἀποῤῥοέας αὐτῆς (sc. τῆς ὕλης) εἶναι λέγω, ubi οὕτως bene PO. p. 95 inf. et Routh. p. 443, 8 
eum Eusebio. Ceterum pristinam materiae turbulentiam malorum fontem esse, Plato docet Polit. 
p. 278, B. C. παρὰ μὲν γὰρ τοῦ συνθέντος πάντα τὰ καλᾷ χέκτηται cet. quem locum (id quod Creu- 
zerum latuit) memoriter laudat Plotin. p. 77, C. καὶ ὅσα παρὰ Φεοῦ tic; αὐτὸν (nim. τὸν xócuov) 
ἥχε, ἀγαθά" τὰ δὲ κακὰ ἐκ τῆς ἀρχαίας «ρύσεως, τὴν ὕλην λέγων τὴν ὑποκειμένην, οὕπω xo- 
σδωηθεῖσαν —. 

739 In longiore fragmento περὲ τῆς ὕλης, quod Routh. Reliqq. SS. T. L, p. 431 sqq. ex Eusebio 
P.E. VII, 22 et ex Philocalia Origen. ed, Tarin. cap. 23 Maximi nomine exhibet, haec totidem fere 
verbis scripta exstant p. 443, 10— 12. Eadem in brevius contraxit Pseudo-Origenes, compilator S. 
Methodii , sive mavis Maximi, Dial. c. Marcionit. IV, p. 80 ed. Wetsten. Videamus de singulis. 
Αποζέχομαε, probo, fere idem valet quod ἐπαινὼ ap. Plat. Prot. loco comparato. Vid. annot. 508. 
llaque Pseudo-Origenes ἐπαινὼ in proximis nostri loci omisit. ^ Ceterum praemisit οἀποδέχομαι 
Pseudo-Origen.: "“4ποδέχομαί cov τὴν προθυµμίαν, postposuit Euseb.: Τὴν μὲν προθυμία» τὴν 
σην ἀποδέχομαι. Mihi ἀποδέχομαι per treiectionem interpositum magis placet. Deinde καὶ σοῦ 
mendose, ut in Philoc. p. 380, Meurs. et Combefis. p. 764, D.; χαέ cov recte Routh. et Gaisford. 
Euseb. P4 E. T. ll, p. 225. OUmisit cov Pseudo-Orig. Proxime τὴν ap. Combefls. |. c. intercidit. In 
seqq. pro περὶ τὸν λόγον, quod habet Pseudo-Orig., ἐν τοῖς λόγοις Euseb. Philoc. et Routh., ἐν 
λόγοις Eusebii codd. C. G. ap. Gaisford. Similiter την à» τοῖς λόγοις σπουδἠν ap. Routh. p. 438 sq. 
Promiscue quidem σπουδὴ £v tu et σπουδὴ περέ τι in usu sunt (cf. Plat. Legg. VIII. p. 834, B.); 
sed praestat laudari interlocutorem propter studium, in hoc ipso, qui agitur, sermone positum, 
quam in universum propter disputandi studium. Ceterum, ut Prot. |. c., ita saepe alibi ap. Plat. 
προθυμία declarat animi alacritatem in disputando. ^ Methodius p. 104. μετὰ πάσης προθυμµίας 
χεῖνα πυνθάνου, ubi vid. annot. 746. 

736 Verba τὰ χοινὰ τῆς πρὸς σὲ φιλίας respiciunt Pythagoricam, quae perhibetur, sententiam, 
à Platone cum alibi laudatam, tum Phaedr. |l. c., ubi vid. Ást. Annott. p. 019 sqq. "Viris doctis, 
ab eo excitatis, adde Moshem. Dissert. ad Hist. Eccles. T. Il, p. 23 sqq. Proxime παραιτεῖσθαι est 
deprecari, qua vi id verbum ap. Plat. uno Protagorae loco cit. positum reperitur. Noster in 
praegressis: ἕτεροι .. περὲ τοῦ τοιούτου ζητεῖν παρῃτήσαντο. Ceterum haec et quae post paulo 
P.103 sequuntur: βούλομαι δὲ cet, licet non perscripta in fragmento περὶ τῆς ὕλης apud Euseb., 
tamen ibi respiciuntur in istis p. 220 T. Π ed. Gaisford. — p. 438, 12— 15 ap. Routh. ἐπεὶ .. φι- 
Mac ἔνεχα μᾶλλον καὶ τῆς πρὸς τὸν πλησίον ὠφελείας τὴν ἐξέτασιν ποιούµεθα τῶν λόγων —. 


120 ΠΕΡΙ TOY 4YTEZOYZIOF. 


τος. al. Apol. 21, B. ἔπεεὰ µόγις πάνυ 
ἐπὶ ζήτησιν αὐτοῦ τοιαύτην τινὰ ἑτρώ- 
. πόµη». Prot. 337, A. χρὴ γὰρ τοὺς ἐν 
τοιοῖςδε Λλόγοις παραγιγνοµένους κοι- 
νοὺς .. εἶναι ἀμφοῖν τοῖν διαλεγοµένου 
ἀκροατάς. Gorg. 461, B. οὕτω .. περ 


ζητήσεως εραπήσοµαε λόγον "7. βούλο-- : 
μαι δὲ καὶ τουτονὶ εὸν ἑταῖρον ἆκροα-- | 

τὴν γενέσθαι τῶν ἡμετέρων λόγων 3 - 

καὶ γὰρ δοκεῖ πως κατά τι περὶ τού-- | 

των οµοίως (P. 104) coi δοξάζεεν 7? καὶ | 

αὐτός. διὸ κοινὸν πρὸς ἀμφοτέρους vày | 

λόγον ποιεῖσύαεῖο βούλομαι. ἃ γὰρ ἄν τῆς ῥητορικῆς δοξάζεις. al. Prot. 511, 6. 
εἴποιμι πρὸς σὲ οὕτως ἔχοντα ", ταῦτα | περὶ τούτων ., τὸν λόγον ποιεῖσθαι. dl. 
xci πρὸς τοῦτον ὁμοίως λέξω. εἴ cot | Symp. 218, C. ἐγὼ ... οὑτωσὶ ἔχω cel. al. 
τοίνυν ἁληθὼς περὶ τοῦ xpsírvovoc* 

λέγειν εὐγνωμόνως δοκῶ, πρὸς ἕκαστον 
ἀπόκριγναι ὧν ἐρωτώ "9. ἐκ γὰρ τούτων 

γενήσεται καὶ σὲ μὲν τὸ ἀἁληθὲς µαν-- | 

Φάνει», κἀμὲ δὲ μὴ µάτην τοὺς λόγους 

ποιεῖσφαι πρὸς GÉ"* OY 4.4. Tov 

ἅπερ εἶπας πράττειν ἑτοίμως ἔχω "55, 


Prot. 338, D. πρὸς αὐτὸ τὸ ἐρωτά- 
µενον ἀποκρίνεσθαι. al. 

Polit. 283, D. µάτην οὐδὲν .. ἕδοξε 
ῥηθῆναε. al. ! 

Prot. 348, A. πρὸς ἀλλήλους τοὺς 
λόγους ποιεῖσόαιυ. 


797 Haec Pseudo-Origenes Dial. c. Marcionit. IV. p. 90 in rem suam ita convertit: ἐγω d 
διὰ τὴν σὴν προθδυµίαν ἐπὶ τὸν τῆς ζητήσεως τραπήσοααι λόγον. (ui cum animi alacritate ἀἱδρι- 
tant, id προθύμως facere Platonice dicuntur, ut Tim. l.c. et aliis, qui huc pertinent, locis ap. 
Ast. Lex. Plat. T. III, p. 181. Conf. annot. 525. Pro eo, quod ap. Plat. Apol. |, ο. est. ἐπὶ ζήτησν 
τρέπεσθαι, Noster: ἔπὲ τὸν τῆς ζητήσεως λόγον τρέπεσθαι. Conf. annot. 703. 

738 Haec et quae post paulo sequuntur: θιὸ κοινὸν πρὸς ἀμφοτέρους τὸν λόγον ποιεῖσθαι 
βούλομαι, nonnihil coloris ex Prot. |. c. traxerunt. In voce τουτονὲ attende Atticismum Methodio 
familiarem. Sic ille sub Maximi nomine ap. Routh. Rell. SS. T. 1, p. 442, 10. ταυτὲ τὰ κακά (Phot. 
cod. 236. p. 306, a. 16. ταῦτα τὰ x., obliterato Atticismo) et p. 445, 17. ταυτασὲ τὰς ποιότητας (Phot. 
p. 306, 5. 12. ταύτας δὴ c. π.). 

789 4οξάζειν περέ τινος, iudicare de re, quod habes Gorg. Ἱ. c., haud ita frequens sp. Plat., 
qui ceteroquin verbo Φοξάζξειν saepissime utitur. "Vid. ^st. Lex. Plat. T.I, p. 556 sq. : 

740 Τὸν λόγον ποιεῖσθαι et, quod post paulo occurrit, τοὺς λόγους ποιεῖσθαι, sermocinari, 
Platoni usitata sunt. Conf. locos ex Prot. appositos. et alios ap. Ast. Lex. Plat. T. lI, p. 204 54. 
De dictione πολὺν λόγον ποιεῖσθαι vid. annot. 758. 

741 Ἔχειν, ad animum translatum, est animatum, affectum esse, i.e. sentire, existimare, 
,Statuere, qua vi verbum a Platone saepe ponitur, ut Symp. l.c., ubi ἡγοῦμαι in seqq. respondet. 
Vid. Ast, Annott. in Protag. p. 188 et Lex. Plat. T.I, p. 875. Methodius ap. Phot, cod. 230. p. 900, 
b. 21. οὕτως ἄνωθεν εἶχον ἐγώ. (ἔσχον Routh. cum Eusebio, Rell. SS. T. I, p. 446, 15) et p. 307, a 
97. οὕτως ἔχω, quod est interrogatis adsentientis et idem valet ac doxei in praegressis et in seqq 
Οὕτως ἔχει Euseb. p. 233. Qui ex Photio et ex Philoc. οὕτως ἔχω recte reposuit Routhius, Annot. 
p. 462 parum apte contulit illa p. 435, 8. .ἐπὶ τὴν ἐξέτασιν τούτων ἔρχεσθαι doxo. -- 

. 742 Combefisius haec Latine ita vertit: quod est melius dicere. Male; est enim 0 
κρεῖττον h.l. divinitas. Videsis mea in Nov. Annal. Philol. Supplem. T. XI, Fasc. ΠΠ, p. 391 (7). 
Idem sibi vult τὸ κρεῖττον in illis, quae post paulo sequuntur: την ἐπιστήμην τοῦ κρείττονος un- 
Φεῖν. Male illic quoque Combefisius: discere quod est melius. Neque melius idem rem geseit 

.92. τοῦ κρείττονος ἀπολαύσει βίου, ubi ὁ xotírrw» βίος vita beata, et p. 93. ἔγω μὲν ov 
50x xci τῶν χρειττόνων ἀπολαύει» δοκῶ, ubi τὰ κρείτονα sunt coelestia. 

743 Πρὸς τὸ ἐρωτώμενον ἀποκρίνεσθαι, ad interrogata respondere (Cic. Or. 40), 10 
ἐρωτώμενον ἀποχρίνεσθαι et similia Platonicae sunt consuetudinis. Conf. Prot. l. c., Gorg. p. 461, 9. 
Hipp. Mai. p. 287, E. et vid. annot. 525. Noster ap. Meurs. p. 109. πρὸς ἑρώτησι» ἀπόκριναι T 
ἐμήν (plenius neque tamen recte ap. Euseb. P. E. T. II. p. 217 sq. Gaisf. — p. 436, 2. Routh. Reliqy 
SS. T.l. πρὸς τὴν ἐρώτησιν ἀπόκριναν τὴν ἐμήν: brevius ap. Phot. cod. 236. p. 305, 5. 1. προς ΤΗΥ 
ἐρώτησιν dzóxgwqu). ldem ap. Phot. cod. 230. p. 306, a. 36. ἀλλ ἀπόκριναι ἐρωτώμενος (plenius 
ἁπόκρ. νῦν Euseb. p. 226, ἁπόκριναί µοι vóv Routh. p. 444, 12. ex Philocalia), et sub Maximi no 
mine ap. Routh. p. 445, 19. 14. ἀπόκχριναέ µοι βραχέα πυθέσθαι βουλομένῳ. | Nostro ex loco emet 
dandus est, qui eum exscripsit, Pseudo-Origenes Dial. c. Marcionit. IV, p. 00. µόνον sÜyvouoras 
πρὸς ἕκαστα (leg. ἕκαστον) ἀπόκριναι, ὧν ἐρωτῶ. "Ἕκαστον recte scribitur ap. eundem p. 99. &- 
γνωμµόνως πρὸς ἕκαστον ov πυνθάνοωαι ἀποκρίνου, quae eodem ex fonte hausta sunt. Quo magi 
pro ἀποκρίνου scribe ἀπόκριναι, ad quod ceteroquin εὐγνωμ. melius quam ad doxo refertur. — , 

744 Pseudo-Origenes |. c. in exscribendo Methodio ita pergit: £x γὰρ τούτου γενήσεται ?" 
σὲ μὲν γνῶναι τὸ ἀληθές, καὶ ἐμὲ δὲ us µάτην τοὺς λόγους ποιεῖσδαι πρὸς cé (πρός σε male 
Wetsten.). Τούτου ille pro τούτων, quod recte habet, quum ταῦτα etiam in una re poni soleat. 
Vid. Ast. Annott. in Plat. Phaedr. p.272. Quod autem καὶ ἐμὲ δὲ apud eundem scriptum es, 
haec scriptura minime displicet propter iuxta posita: xe; σὲ μὲν — καὶ ἐμὲ δέ. Pro τὸ ἀληνές 
µανθάνειν Pseudo-Origenes γνῶναι τὸ ἀληθές, eodem sensu, sed neglecto verbi µανθάνει u3 
Platonico, de quo vid. annot. 511. Infra in eadem sententia ἐχμανθάνειν ponitur, de quo vid. 
annot. 748. ΓΤίγνεται, sequente infinitivo, est obtingit, ut —. Plato Symp. p. 212, A. adiect? 
personae dativo: ἐνταῦθα αὐτῷ μοναχοῦ γενήσεται ... τίχτειν ... ἀληθῆ. Τὸ ἀληθές, quod! 
recurrit, ad sensum gravius est quam τώληθές "Vid. annot. 588. Ἰάτην veteres pro plebeio e 
recentioribus magis trito µαταίως dixerunt, ut Plato Polit. l.c. et alibi. "Vid. Ast. Lex. Plat. T.H, 
p. 285. De dictione τοὺς λόγους ποιεῖσθαν vid. annot. 740. | 

745 Hinc Pseudo-Origenes Dial. c. Marc. IV. p.89. ἐμοῦ ἑτοίμως ἔχοντος πρὸς ἅπαντας ὧπο- 


κρίνεσθαν, et p. 90. “Ἑτοίμως ἔχω προστῆναι τοῦ ὅρου Θὑαλεντίνου. Locutio ἑτοίμως ἔχω c; itif 





ΠΕΡΙ TOY 4YTEZOY3IOY. 121 


καὶ διὰ τοῦτο μετὰ πάσης ztooJvulac ** Parm. 137, C. ἔκοιμός σοι (iut. ἄπο- 
éixeiva. πυνθάνου '*, ἐξ ὠνπερ νομίζεις | κρίνεσθαι). — Theag. 125, B. πυνδάνον 
ὀύνασθαί µε τὴν ἐπιστήμην τοῦ κρεές- | δή. al. | 

τονος μαθεῖν. o) γάρ uot τὸ νικῆσαε Phaed. 89, C. πρὶν ἄν νικήσω ἆνα-- 
πρόχειται κακῶς, ἀλλὼ τὸ ἆληθὲς ἐκ- | μαχόμενος ... τὸν λόγον. al. Tim. 47, C. 
μαθεῖν "5, ὃθεν ἔχου τὸ λοιπὸν τοῦ | ἐκμαθόντες. al. Hipp. Min. 369, C. ὃ ἂν 
Aóyov ?*., ; Ovcyéegécvarov τοῦ λόγου, τούτου 


χει. al. . 
Ῥ. 104. δοκεῖς προλαβὼν 3ὸ τοῦτο | Legg. IV, 123, C. ὅτι ... χρὴ προτι-- 


inusitata Platoni, apud quem trita sunt ἑτοιμός &lu: et ἔτοιμος, omisso εἶναι, c. inf. Conf. Parm. 
l.c. et vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 837 sq. et annot. 317. 

746 Μετὰ πάσης προθυµίας ap. Plat. non reperitur; exstat vero apud eundem et μετὰ προθυ- 
µίας et πᾶσαν προὔθυµίαν ἔχειν, voce προθυμία interdum sic usurpata, uti dixi annot. 735. Vid. 
Ast, Lex. Plat. T. III, p. 179. k 

747 Πυνθάνεσθαι praegresso ἐρωτᾶν respondet, cuius loco Pseudo-Origenes hoc ipsum πυν- 
θάνεσθαι ponere maluit p.80 in verbis annot. 743 exir. allatis, {υνθάνεσθαι hoc sensu Platoni 
usitatum, qui πυνθάνεσθαι et ἐρωτᾶν connectit Hipp. Min. p. 372, C. et imperativo πυνθάνου ali- 
quoties utitur, ut Theag. l.c. Vid. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 225 sq." Noste* ap. Phot. cod. 230. 
p.307, a. 94. πάλιν δὲ πυθέσθδαι βούλομαι (plenius Routh. T. T, p. 450,3. 4 ex Eusebio: ὅκοιον δέ 
Ίωα τοίτῳ λόγον πάλιν πυθέσθαι cov βούλομαι), subiecta interrogatione, Conf. Plat. Gorg. p. 447, C. 
De dictione βραχέα πυδέσθαι singillatim vid. annot. 770. 

748 Haec Pseudo-Origenes Dial. c. Marc. IV. p. 80 suum in usum ita convertit: οὐ γαρ σπεύ- 
ζω νικχῆσαι κακῶς, ἀλλὰ ζητῆσαι ἀληθῶς. «Σπείδω ille pro πρὀκειταί uoi, mihi propositum 
est. Sic tamen idem in hisce, quae verba allata praecedunt: Ἐμοὶ πρὀκειται εὐγνωμόνως xci 
εὐτάχτως τὴν ζήτησιν ποιήσασθαι. Προκχεῖσθαι ap. Plat. nonnunquam de eo dicitur, quod in dis- 
putando propositum est. "Vid. Ast. Lex. Plat. T. 11, p. 183 et conf. annot. 340. Νιχῆσαι χακῶς est 
mala arte superiorem evadere in disputando, eo verbi νικᾶν usu, qui ap. Plat. Phaed. 
l.c. et alibi obtinet. Τὸ ἀληθὲς ἐκμαθεῖν siguificantius est dictum, quam in superioribus τὸ dÀs- 
δὲς μα»θάνει», de quo vid. annot. 744. Ἐκμανθάνειν enim, quod alias est ediscere, h.l. valet 
pernoscere, ut ap. Plat. Tim. l. c. et Enthyd. p.304, A.  Astius Lex. Plat. T.I, p. 663, .cui 
ἐκμανθάνειν his locis est discere, cognoscere, neglexit consummandi vim, quam ἐκ in ἐχμαν- 
δάνειν inque aliis id genus compositis habet. Neque vero ζητῆσαι dig996 ap. Pseudo -Orig. Me- 
thodii verbis τὸ ἀληθὲς ἐκμαθεῖν respondet. Ceterum haec verba, licet non perscripta in fragmento ' 
περὶ τῆς ὕλης ap. Euseb., tamen ibidem respiciuntur p. 220 sq. T. ΠΠ. ed. Gaisf. — p. 439, 1. 2 ap. 
Bonth. οὐ πιθανῶς simow ψεῦδος νικῆσαι Θέλω, ἀλλά δειχθῆναι τὴν ἀλήδειαν uere ἀχριβοῦς &e- 
τάσεως. | 

749 Dictio est Platonica έχεσθαι τοῦ λόγου, rationem firme tenere, ut Phaed. p. 100, D., 
ubi vid, Ast. Annot. p. 751, vel disputationem persequi, ut h.l. et Hipp. Mai. l.c. Vid. Ast. 
Lex. Plut, T. 1, p. 8760. Idem τὸ λοιπόν, iam, attigit T. Il, p. 260. — Reliqua fragmenti Methodiani 
περὶ τοῦ αὐτεξουσίου ap. Meurs. p. 101. "Or. μὲν ὑπάρχειν ἀθύνατον ἀγέννητα Φύο cet. usque ad illa 
p.110. καὶ ναοὺς ὁμοίως οὐκ ἓκ ναῶν, ex eodem Methodii libro excerpta, exstant ap. Phot. cod. 
296. p. 904, b. 37 — p. 305, 6. 18, qui tamen nonnulla omisit, alia immutavit. Suppresso auctoris 
nomime, idem fecit Pseudo- Origenes Dial. c. Marc. IV. p. 02, 7 — p. 05, 26 ed. Wetsten. lam vero 
fragmentum περὲ τῆς vÀgc, ab Eusebio Praep. Ev. VII, 22. T. II ed. Gaisf. p. 213 —234 servatum 
e| p. 213 Maximo adscriptum, eadem habet p. 213, 1 — p. 218, 17. Hinc ea migrarunt in Philoca- 
liam Orig. ed. Tarin. p. 377 — p. 382, 10. cap. 23, quo illud fragmentum repetitur p. 377 — p. 397, 
ubi in scholio adiecto Maximus, teste Eusebio, auctor laudatur et compilator Origenes, vel potius 
Pseudo-Origenes, notatur. Apud Routhium, qui Maximi, qui fertur, ο ο. Tomo I. Reliqq. 
SS. p. 491 — p. 451 inseruit, haee Nostri p. 431,6 — p. 436,15 exstant. Reliqua autem fragmenti, ab 
Eusebio Maximo adscripti, habes in Excerptis ex Methodii libro περὶ τοῦ αὐτεξουσίου ap. Phot. cod. 
206. p. 305, b. 18 — p. 307, b. 4, qui suo more in his quoque nonnulla omisit, alia immutavit. Eo- 
dem ex fonte Pseudo - Origenes Dial. c. Marcionit. hortulos suos rursus irrigavit p. 95, 81 — p. 99, 21, 
cuius cum excerptis conf. Phot. p. 306, a. 28 —- p. 307, a. 7 — Euseb. p. 225, 38 — p. 230, 54 — 
Philocal. p. 389, 4 — p. 394, 11 — Routh. p. 443, 7 — 448, 12. Sed quaeritur, quomodo explican- 
dus sit mirus consensus, qui inter Excerpta Photiana et Maximi, qui ferlur, fragmentum Eusebia- 
Dum intercedit. Routhium si audias in Monito p. 426, Methodius illud utendum accepit. Num vero 
Methodius ea quoque utenda accepit, ad quae in illo fragmento manifesto respici videmus annot. 
194 (saep.), 730 et 748? Atqui tantum abest, u£ Methodius, sollers ille et ingeniosus Platonis imi- 
lator, Maximum pingui Minerva exscripserit, ut Pseudo - Origenes ipsum compilasse, Eusebius autem 
Methodiani libri περὲ τοῦ αὐτεξουσίου partem eam, quae zrtéoé τῆς ὕλης agit, Maximo perperam ad- 
Seripsisse censendus sit. Nam quominus reliquiae illius libri in ψευδεπέγραφα referantur, vetant 
ràiones a Routhio p. 427 expositae. Quibus neglectis, Neander in libro de System. Gnost. p. 205 
δᾳ, statuit, auctorem dialogi contra Marcion. ex Maximo hausisse, Photium autem Maximiana Me- 
thodio falso adscripsisse. Sed haec ille parum probabiliter, praesertim quum de furiis, a Pseudo- 

rigene etiam in Methodii opere περὶ ἀναστάσεως commissis, ex annot. 474 et 512 constet. 

790 Μαϊο.προςλαβὼν cod. E. ap. Gaisf. p. 213. Προλαμβανειν h.l. est ante sumere, i. e. 
ànte ponere s. statuere. Methodius ap. Phot. cod.236. p.306, a. 19 sq. ἐξ ὧν .. προλαβω» ἔδωχε 
TO λόγῳ, ἐκ τούτων συνάγειν ἔδοξας καλώς, unde rescribe ap. Euseb. p. 224, 30. ἐξ ὧν .. προύλαβε 
TO λόγῳ. Vulgo: προζλαβες, ut est ap. Routh. p. 442, 14, qui tamen Annot. p. 453 cum Coinbe- 
fisio de tertio interlocutore recte monuit. Maximus, seu potius Methodius, ap. Euseb. p. 220, ?2 
Gaisf, — Routh. Rel. SS. T. I, p. 438, 060. οὕτω προλαβων ἐξείπον τῷ λόγῳ, ubi Valentinianus loqui- 
Ur, euius verba p. 442, 14 respiciuntur. ; Sr 


122 
προτεὀὐειχέναι τοῦ λόγου ?**, 
P. 105. ὡς ὅ λόγος ἀπαιντεῖ ?*. 


Ρ. 105. ἀδύναεον .. ἐν διαστάσει 
ἐξετάζεσθαί «ει ἀπό τινος 135. 

P. 103. (τὸ ἀναμέσον) ὅπερ οὗ µέ- 
χθι τούτου ἵσταται καὶ μόνου, ἀλλὰ 
καὶ πλείσετων ὅσων' ὃν γὰρ ἐπὶ τῶν 
ὅνο ἀἁγενήτων "* εἴπομεν Λόγο», τοῦτον 
ἐξ ἀνάγκης Opoíec προχωρεῖ, sel τὰ 
ἀγένητα δοφείη τρία. 

Ρ, 101. el δὲ vj» ὕλην ἐν τῷ 956 
εἶναί τες Aéyos 5, ὁμοίως ἐξεταάζειν δεῖ, 
πότερον ὡς διισταµένου αὐτοῦ dq ἔαυ-- 
τοῦ, καὶ ὥςπερ ἐν ἀξρι ζώων ὑπάρχει 
γένη, διαιρουµένου καὶ µεριζομένου αὖ-- 
τοῦ εἷἲς ὑποδοχὴν τῶν γινοµένων ἐν 
αὐτῷ "5 —; 

P. 108. ὅπερ οὐκ εὔφημον εἶναί pos 
δοκεῖ, ἐπισφαλὲς δὲ μᾶλλον "9. 


HEPI ΤΟΥ {«ΥΤΕΞΟΥΣΙΟΥ. 


Φέναι παντὸς τοῦ λόγου τὸ πεφυκὺς 
προοίµιον ἑχάστοις. 

Phil. 18, E. τοῦτ αὐτὸ .. ἡμᾶς ὁ 
πρύσὺεν λόγος ἀπαιτεῖ. 

Legg. VI, 164, A. ἐὰν μὴ παρὼν ἑξ- 
εταζηται τοῖς ξυλλόγοις. 

Phil.24, D. προχωρεῖ γὰρ καὶ e) 
μένει τό τε Φερμότερον dei καὶ τὸ Lum 
χθότερον ὡςαύτως, τὸ δὲ ποσὸν ἔστη 
xai προϊὸν ἐπαύσατο. κατὰ δὴ τοῦτον 
τὸν λόγον ἄπειρον γίγνοιτ ἂν τὸ 9ερ- 
µότερο» xai στο ἅμα. 


Tim. 49, A. πάσης εἶναι γενέσενς 
ὑποδοχὴν αὐτό, olov τειθήνη». 


Hipp. Mai. 295, A. οὐδ' εὔφημα ... 
ταῦτά γε τὰ ἐρωτήματα. al. Pol. VI, 497, 


D. τὰ .. μεγάλα πάντα ἐπισφαλῃ. 
Phaed. 115, D. ὅτι .. ἐγὼ πἄλαι πο- 
λὺν λόγον πεποίηµαι. | 


P. 108. πολὺν ἂν περὶ αὐτῆς ἐποιη- 
σάµην λόγον "9. 





- - ---------- -- 





151 Προςτεθειχέναι Euseb., Philoc., Routh.; peius etiam προςτεθηκέναι Pseudo- Orig. Προτ- 
Φειχέναι recte habet, modo τοῦ λόγου pro vulg. τῷ λόγῳ scribatur. Προτιθέναε τι τοῦ λόγου dici- 
tur, qui aliquid tamquam prooemium reliquae orationi praeponit. Conf. Plat. Legg. |. c. et Legg. 
VI, p. 772, E., ubi item male προςτιθέναε scribi solebat. 

752 'O λόγος ἀπαιτεὶ, ratio postulat, est dictio Platonica Phil. l. c., quae pertinet ad lo- 
quendi usum, a me illustratum Animadv. in Basil. 1, p. 15. Photius cod. 236. p. 305, a. 8 sq. εἰ di 
χεχωρίσθαι ἀπαιτεῖ 0 λόγος, πάλιν τὸ χωρίζον ἀπαιτητέον, ἕως ἂν ἀπείρων ἡμῖν &yevirmoy ἐσμος dya- 
qavj , quae ap. Meurs, p.106 supr. desunt. De translato ἐσμὸς vid. Animadv. in Basil. I, p. 25 sq. 119. 

753 Ἐξετάσθαι Meurs.; ἐξετάζεσθαι Routh. p. 482, 7 cum Eusebio, melius.  Passivum ἐξετᾶ- 
ζεσθαε, reperiri, ap. Plat. uno Legg. loco cit. occurrit. Methodius ap. Phot. cod. 230. p. 307, 5. 10. 
τῷ τὸ γένη ἐν τοῖς εἴδεσιν ἐξετάζεσθαι καὶ ὑφεστάναι. 

794 ᾽«γεννήτων et ἀγέννητα Routh., uti assolet, cum Eusebio. Meursius plerumque γενητος 
οἱ ἀγένητος, atque ita Photius constanter. Deinde εἴπομεν (εἴπαμεν Meurs.) et προχωρεν cum 
Eusebio Routhius. Posterius Combefis. de suo dedit p. 765, C. ΄ Forma εἶπα apud melioris notae 
scriptores perraro deprehenditur, eaque Plato abstinuit. Quare scripturam εἴπομεν alteri εἴπαμεν 
praefero. Ad προχωρεῖν Routh. δεὲ addendum coniecit. Ego vero verba ὃν --- εἴπομεν λόγο 
τοῦτον — sic explico: κατά τοῦτον τὸν λόγον, ὃν — εἴπομεν, —. Conf. Plat. Phil. l.c. xe 
τοῦτον τὸν λόγον. Deinde verbum προχωρεῖ ad illud ro ἀναμέσον, sive dv& µέσον, ut Routh. scri 
bit, refero et προχωρεῖ, progreditur, quod respondet supra posito οὐ — ἕσταται, de eo dicium 
ER quod est late vagari. Eodem sensu προχωρεῖν et οὐ µένειν connexa sunt ap. Plat 
Phil. |. c. 

759 .4éto. Meurs. et Euseb. vulg. p. 216, λέξει Routh. p. 434, 7. cum Philoc. et sic Gaisf. ap. 
Euseb. cum codd. C. F. G. et Philoc.. λέγοι Phot. p.305, «. 25. Atque ita Noster p.105. εἰ μὲ 
οὖν ἡνῶσθαί τις εἰπεῖν αὐτὰ ἐθέλοι cet. (Phot. p. 904, 6. 39. εἰ μὲν οὖν ἠνῶσθαι λέξοι) P 107. 8 
uiv γάρ ἓν μέρει τινὲ τῆς ὕλης εἰπεῖν τις Φέλοι τὸν Θεὸν cet. Tbid. εἰ δὲ ἐν πάσῃ εἶναι έγοι cel. 
et p. 108. εἰ μὲν γὰρ εἴποιμεν cet. «4έξοι post ἂν mendose Meurs. p. 100. ἂν ὃ ἄρα τις καὶ τρί- 
τον εἶναι λέξοι λόγον cet., ubi Routh. cum vulg. Euseb. λέξει. Sed recte λέξῃ Phot. εἰ Gaisf. cum 
Philoc. Nostro loco λέξει, post εἰ illatum,. excusare possis coll. p. 105. εἰ δὲ κεχωρίσθαι quot tis 
cet. Ita enim Combefis. et Routh. cum Euseb. pro «6f τις ap. Meurs. Pro εἰ — λέγεις ap. Phol. 
cod. 230. p. 306, 5. 24. Bekk. Eusebius Gaisfordii p. 229. εἰ — λέξεις melius. 

756 lt. Routh. cum Euseb., Philoc. et Photio, qui tamen Φιαιρουµένου x«i omisit, Ὑπαρχ, 
quod libri habent, Bekker. correxit, Mendose Meurs. καὶ ὥοπερ ἐν dép: ζῶον ὑπάρχει, εἰς 16 
Φιαιρουµένου cet. Ζώων excidit ap. Combefis., qui haec ex Photio tacite emendavit p. 766, B. Y29- 
Φοχή τῶν γινοµένων i.q. πάσης γενέσεως ὑποδοχὴ ap. Plat. Tim. l.c., ubi sermo est de Ψλῇ, quam 
ὑποδοχή», receptaculum, Plato rursus vocat Tim. p. 51, 4. De voce in hoc argumento ce 
brata vid. Stallbaum. ad Tim. p.207. Non multum differt Φοχεῖον ap. Nostrum p. 108. doytio 
αὐτὸν τῶν x«xdàv εἶναι λέγεις, scil. Deum, quum materia, -malorum fons, ei innata esse dicilur. 
Eodem pertinet τόπος p. 108. τὸν 3tov λέγειν ἀνάγχη τόπον είναι ἀκοσαήτων καὶ τῶν xaxov, ubi 
Phot. male αἴτιον pro τόπον, quod respondet voci χώρα, a Platone de materia usurpatae. Vid. 
Stallbaum. ad Tim. p.52, A. 

797 Εὔφημον dicitur, quod in dictis vel factis faustum οἱ religiosum est. Conf. Plat. 
Hipp. Mai. |. c. et aliis locis, ab Astio Lex. Plat. T. I, p. 862 sq. consignatis. ᾿Επισφαλής, intu 
tus, periculo obnoxius, est Platonicum ἅπαξ λεγόμενο», Pol. l. c. 

798 Πολὺν λόγον ποιεῖσθαι, multum sermocinari, dictio est' Platonica Pbhaed. Ἱ. c. el 
Prot. p. 317, C. 








HEPI TOY 4YTEROYZIOY. 123 


P.108. did τοῦτο ἐπὶ τὴν ἐξέεασεν 
τούτων ἔρχεσφαί µοι δοκω **. έτασι» πᾶσαν ἐπιχειρὼμεν ποιήσασθαν. 

P. 108. φανεροῦ .. γενοµένου Ἰ sov | Prot. 360, E. τούτου φανεροῦ γενο-- 
λόγου καθ ὃν τρόπον ἐστὶ τὰ κακά, | µένου. Ps 
καὶ ὅτι οὐχ οἷόν ví ἐστιν ἀναίειον τῶν | Pol. II, 319, C. loco ad Conv. X Virg. 
xuxQ» εἰπεῖν τὸν Otóv ἐκ τοῦ ὕλην | p.221 allato. Polit. 289, A. γεωργικῇ .. 
αὐτῷ ὑποτεφέναι, τὴν τοιαύτην ὑπό-- | πᾶν ὑποτιθέντες cet. Pol. VIII, 533, C. 
νοιαν ἀναιρεῖσθαέί uoc δοκεῖ. τὰς ὑποθέσεις ἀναιροῦσα. 

Ρ. 109. ᾿Επεὶ δέ cov καὶ Λέγοντος Prot. 320, B. ἐπειδὴ δέ σου ἀκούω 


| Phil. 55, C. μὴ τοίνυν ἡδονῆς .. ἐξ-- 
| 





πρὐσοε» ἤκουον "" —. ταύτα λέγοντος —. 
P.109. OPOOZA4.'* Ἕτερον δέ τι Phaed. 14, A. παρὰ ταῦτα πάντα ἔτε-- 
(oxi σοε) παρὼ τὼς οὐσίας "5 ὑπάρ-- | oO» τε. al. | 
χειν αὐτᾶς (τὰς vov κόσμου ποιότη- | Crat. 440, C. ταυὲ οὖν πότερον οἳ-- 
τας: OY 44. Οὕτως ἔχει "**. τως ἔχει —; 
P. 110. ὃθεν περιττῶς ἑἐδόκεις µοε Legg.l, 645, C. µῆκος πολὺ λόγων 
λέγειν 75. —. . περιττὸν εἰρημένο». | 





| 
| 700 Τοῦτο Meurs., τοῦτ Routh. p. 435, 7 cum Euseb., quod non praetulerim. Dein uo: doxei 
|  Meurs.; doxo, omisso µοι, Routh. cum Ps.- Orig. p. 94. Optime vero o, δοκῶ Euseb. et Philoc. 
. Vid. Ast. Lex. Plat, T. ], p. 550. Praeterea *male ταύτην pro τούτων Philoc. p. 381 et ἔχεσθαι pro 
,  épyt6)e. Euseb. olim vulg. Ἐξέτασις c. genit. est quaestio de —, ut ap. Plat. Phil. l. c. Idem 
. nudo nomine ἐξέτασις, quaestio, utitur Theaet. p. 210, C. διὰ τὴν νῦν ἐξέτασιν. Noster, ut h.l, 
.  €,genit. ap. Phot. cod, 236. p. 307, 6. 6. ἐπὶ δὲ την vOv χακὼν ἐξέτασιν ἔρχεσθαι δεῖ, ubi ἔρχε- 
:  09« ἐπέ τε, ut nostro loco, in aggredienda quaestione ponitur. Sie Plato.Phaed. p. 91, B. παρε- 
| σχευασµένος .. οὑτωσὲ ἔρχομαι iuc τὸν λόγον, ei saepe alias. Maximus, seu potius Methodius, 
.  &p. Routh. Rell. SS. T. I, p. 438, 2. ἐπὲ τὸν τούτων ἐλεύσοιμαι λόγον. Atque apud eundem habes 
! dicionem την ἐξέτασιν ποιεῖσθαι τῶν λόγων, examinare rationes, p. 438, 15. 443, 14. Adde 
p. 449, 6. ἐξέτασιν .. τοῦ λόγου. 


700 Pivouévov Meurs. et Eusebii codd. C. D. F. G. ap. Gaisf. p. 217; γενοµένου Routh. et Gaisf. 
Recte; eonf, Plat. Prot. l.c. Mox Meurs. οἷόν ἐστιν negligentius. Deinde αἴτιον Meurs. ; ἀναίτιον 
Routh. cum Eusebio. Recte; cum verbis ἀναέίτιον τῶν κακῶν .. τὸν Φεόν, quae p. 488,9. 10 Routh. 
recurrunt, conf. Plat. Pol. l.c. et vid. annot. 300. "Virgulam, quae ap. Meurs. et Routh. post 940v 
adest, cum Gaisf. delevi. Ὕλην cum nihili signo** Combefis, Porro αὐτῷ Philoc. Ps.- Orig. Phot. 
Meurs., αὐτὸν Euseb. olim vulg. Prius ex illis Routh., Gaisford. insuper ex codd. B. C. F. G. J. 
reposuit, Denique νόει Philoc. pro οι δοκεῖ Ceterum post ὑποτιθέναι virgulam cum Routhio 
apposui, semicolon, quod Meurs. post ὑπόνοιαν intrudit, delevi, siquidem posteriore loco ne vir- 
gula qnidem, a Combefisio illata, ferri potest. Cum verbis ὕλην αὐτῷ ὑποτιθέναι Routh. p. 455 
comparat p. 438, 10. ὕλην αὐτῷ προςάπτειν. Cf. annot. 794. "Yzroti9évat τινέ τι h.l. est per ὑπόῤ- 
960r s. ὑπόνοιαν alicui tribuere aliquid. Conf. Plat. Polit. l. c., ubi ἀποδιδόναι iuse- 
quitur. "4vetipotiy ὑπόνοιαν Noster, ut ὑποθέσεις ἀναιρεῖν Plato Pol. l.c. — Post doxti ap. Meurs. 
p.109 ista insequuntur: ὅτι εἰ τὰς ποιότητας ἐδημιούργησεν ὁ θεός, καὶ τᾶς οὐσίας ὁμοίως, quae 
Routh. p. 455 ex nota margini adscripta et ad proxima spectante in contextum illata esse recte 
Suspieatus est. 


- - ἵὗατ - 


701 ᾿Επεὶ δή σου Ps.-Orig. p. 05, unde suspiceris Nostrum scripsisse: ἔπειδη σου vel ἐπειδὴ 
€ cov, ut est ap. Plat. Prot, l. c. Sed ἐπεὶ ap. Plat, εἰ Method. interdum i.q. ἐπειδή. — Vid. Ast. 
Lex. Plat. T. I, p. 797, coll. p. 769 et Symbol. in Epiph. p. 57. Photius p. 305, a. 41. ἐπεὶ δέ σοι do- 
*& —, obliterata dictione Platonica. Tu cf. Prot. l. c. E ωαπροσδεν Routh. p. 436, 1 cum Eus. et 
Philoc. Sed πρόσθεν, supra, ap. Plat. rarius est, quam £uztpocdtr. Vid. Ast. Lex. Plat. T. Π1, 
Ρ. 201 coll. T. 1, p. 696. Ceterum 5xovc« Philoc. 


. 402 Haec verba ap. Euseb. p. 218 Gaisf. cum praegressa oratione confusa sunt, interrogatione 
bis obliterata. Routhius, qui interrogationem in praegressis ex Methodio recte restituit, hic tamen 
post c?v&c omisit interrogationis signum, quod ap. Phot. et Meurs. recte adest. 


763 Ἕτερος παρα c. acc., alius praeter s. quam, recurrit ap. Method. Phot. cod. 230. 
p.307, 6. 0. οὐκ ἄρα ἔσται ἕτερον παρὰ ταῦτα τὸ κακόν, ibid. lin, 30. οὐδὲν ἕτερον παρὰ ταῦτα τὸ 
ἄαχον, et lin.31. Idem sub Maximi nomine ap. Routh. p.444, 15. ἑτέρας παρ αὐτας γενέσθαι. 
Sie Plato cum alibi, tum Phaed. l. c., ubi vid. Stallbaum. 


764 Diversa ab οὕτως ἔχω (v. annot. 741) adstipulantis formula esi οὕτως ἔχει, ita se res 
habet. s. est ita. Sic Noster paulo antea p. 109 (ap. Phot. p. 305, a. 41) et Maximus, seu potius 
Methodius, ap. Routh. p. 439, 14. 440, 1. Aliquanto lenius Method. ap. Phot. p. 307, á. 31. οὕτως 
ἔχειν µοι doxti. Intransitivum ἔχειν est Lat. se habere, cum adv., ut οὕτως, etiam simpliciter 
6856, Conf. Plat. Crat. l. c. Method. ap. Phot. cod. 236. p. 305, b. 27 sq. εἰ τοίνυν τοῦτο οὕτως 
ἔχειν ... ἐδεέξαμεν cet. et p. 906, a. 16. εἰ d^ οὕτως ἔχει cet. Vid. Ast. Lex. Plat. T. I, p. 874 sq. 


706 Phot. p. 305, b. 8. περιττὸν ἄρα τὸ δοξάζειν —. Περιτῶς, supervacuo, frustra, ap. 
Plat. non exstat. Jlitoir1óv tamen idem Legg. l.c. vocat, quod in disputatione supervacuum et 
Draeter rem est. Maximus, seu potius Noster, ap. Routh. p. 435, 10. ὕλην αὐτῷ προςάπτειν 
πέριττον εἰναί μοι δοκεῖ, p. 444, 10. 11 — Phot. p. 906, a. 33— 35. οὐσίας τε οὔσης καὶ ποιοτήτω», 
περιττὸν εἶναί µοι Φοχεῖ δημιουργὸν λέγειν τὸν Θεόν. 


124 ΠΕΡΙ TOY «ΥΤΕΕΞΕΟΥΣΙΟΥ. 


P. 110. ἆλλ ὃ μὲν περὶ τούτου λό- Gorg. 416, A. καὶ τοῦτο μὲν ἡμῖν 
yoc ὧδε ἐχέτω "*. οὕτως ἐχέτω. 

Ῥ. 110. olov ἐπὶ τῶν ἀρχιτεκτόνων Men. 11, B. sd .. παραδείγματα παρ 
τὸ παράδειγµα λάβωµε» "". ἐμοῦ εἴληφας. 


(Phot. Biblioth. Cod. 236, T. II. ed. Bekk. 
p. 305, ὁ. 13. — p. 308, a. 4 €). 


P. 305, 5. 14. 15. τῷ Aóyo σφάλ- Gorg. 461, D. εἴ τι .. ἓν τοῖς λόγοι 
Àg "^. σφαλλόμευα. 

P. 305, 5. 18. 19. ἀπανεήσειν δέ µοι Legg. Ill, 684, D. νομοθέτη ... πᾶς 
δοκεῖς οὕτω τῷ λόγῳ "*, ὅτι cet. ἀπαντεᾷ λέγων cel. | 

P. 305, 5. 35.36. πέπλεκταε"!' ἄρα τὰ Soph. 240, C. κινδυνεύει τοιαύτην τι- 





766 Vigerus, corollario clausulae annexo deceptus, haec male ita vertit ap. Euseb. p. 218 Gaisf.: 
Quamquam hunc etiam in modum hac ipsa de re disputare licet. Recte Tarinus Philoc. 
p.382: Atque haec de istis sic disputata sunto. Ὅθε ἐχέτω h.l. i. q. οὕτως ἐχέτω apud 
Plat. Gorg. |. c., ubi cf. Olympiodor. Routhius a Vigero se decipi passus est p. 4950. Nam quod 
idem recte docet, ὧδε fere insequentia demonstrare: Noster locutiones ὧδε ἔχειν εἰ οὕτως ἔχεν 
(vid. annot. 764) confudit. 

767 "Moyirextovixóv Phot. p. 300, 6. 11. Τὸ παράδειγµα ἐπέ τινος λαμβάνει», ut h. l., Nose 
ap. Phot. p. 306, 6. 38. χαέ µοι ἐπ ἀνθρώπου λάβε τὸ παράδειγµα (Routh. p. 448, 1. 2. τὸ π. 1aff), 
quo fam loco cf. Plat. Theaet. p. 154, C. cuixgóv λάβε παράδειγµα. Plato Menex. l.c. τὰ παρα- 
δείγματα παρά τινος λαμβάνειν. : | 

768 Excerpta Photiana ex editione Combefisii habet Galland. Bibl. PP. T. III, p. 707, B. — 
p. 771, A. 

769 Σφάλλῃ τῷ λόγῳ Routh. p.430, 16 cum Eusebio. Plato Gorg. l. c. 2» τοῖς λόγοι σφάλ- 
λεσθαἠ, Noster, omisso ἐν, τῷ λόὀγῳ σφάλλεσθαι, disputatione falli. «Σφάλλεσθαι proprie est 
labi (vid. Ast. ad Plat. Gorg. p.105 sq.), deinde, ut Lat. labi, i. q. falli. — Mox Routh. p. 436, 17 
in verbis ἢ αὖ τοὺς ναοὺς ap. Euseb. πάλιν post αὖ ex Philoc. adiecit. Recte, siquidem αὖ et πά- 
Aw & Methodio persaepe ix παραλλήλου ponuntur, velut ap. Phot. cod. 206. p. 307, a. 16 εἰ ap. 
Meurs. p. 98 med., 102 inf., 105 supr., 106 bis, et alias. Adde Maximum, id est Methodium, ap. 
Routh. p. 440, 13. 14. p. 441, 1. p. 444, 9 (ubi Phot. p. 906, a. 32. «9 pro αὖ πάλιν) et p. 449, 11. 
Platoni πάλιν αὖ magis usitatum, quam αὖ πάλιν. "Vid. Ast. Annot. in Protag. p. 69 et Lex. Plat. 
T.I, p. 3060. T. Ill, p. 18. Atque ita Noster in Symposio p. 74. x«i πάλιν αὖ κατᾶ προκοπὴν »xxhy- 
σία καὶ οὗτοι γεγονότες cet. Conf. annot. 582. 

770 ᾿«παντᾶν τῷ λόγῳ est se opponere s. resistere orationi. Eadem vis verbi ἀπαντῶν 
ap. Plat. Legg. |. ο. et V, p. 740, E. νουθετήσεις πρεαβυτῶν περὲ νέους διὰ λόγων νουδετικῶν dnov- 
τῶσαι, ubi vid. Ast. Animadv. p.263. Priore loco, ut nostro, ἀπαντᾶν dativum secum habet. 
Etiam ὠπαντᾶν πρός τινα (τι), τὴν ἀπάντησιν ποιεῖν πρός τινα (τι) οἱ simm. in usu sunt. Vid. 
Ἀπηοί. in Eliam Cret. col. 809 (1). Latini similiter occurrere, i.e. obloqui, contra dispu- 
tare. Ceterum enuntiati formà haec similia sunt illis ap. Plat. Phaedr. p. 228, C. ὥς µοι δοκεῖς 
σὺ οὐδαμῶς µε ἀφήσειν —. In iis, quae apud Phot. insequuntur, p. 305, 6. 32 nonnulla desi- 
derantur, quae habes ap. Eusebium, velut haec p.210 sq. Gaisf. — p. 438,2.3 Routh.: x«í σου 
βραχέα πυθέσθαι βούλομαι, cum quibus cf. p. 445, 13. 14. ἀπόκριναί µοι βραχέα nv9écón 
προαιρουµένῳ;, et p. 449, 3. 4. βραχέα δέ σου x«l περὶ τῆς ἕλης αὐτῆς πυθέσθαι βούλομαι. — Simili 
ter Plato Prot. p. 334, D. βραχέα ἀποχρίνεσθαι, et βραχέα λέγειν Prot. p. 334, E. Gorg. p. 405, P. 
irridens ille sophistarum βραχυλογίαν. Vid. Ast. Annot. in Protag. p. 133. Maiorem lacunam 3p. 
Phot. p.305, 6. 34 Eusebius explet p. 220 (p.340, B. 7.) — p. 223 (p. M41, C. 1.) — p. 438,9 — 
p. 440, 14 αρ. Routh. Quo quidem loco cum alia plurà, ex imitatione Platonis profecta, exsten 
(de quibus monui annot. 700 et 772), tum haec eodem ex genere ibidem reperiuntur: — P. 499, 4.6. 
οἵω τρόπῳ νομίζεις δύνασθαι τὸ ἀληθὲς εὑρεῖν, τούτῳ χρῆσαι μηδὲν δυςωπούµενος. Col. 
Plat, Polit. p. 285, B. μὴ δυνατὸν εἶναι δυςωπούµενον παύεσθαι, ubi vid. Stallbaum. — P. 499, 
10. ὦ οὗτος. Vid. annot. 100. Routhius p.457, notata lacuna in Excerptis Photianis, ο Plurims 
interea, inquit, ,,huiusmodi ornamenta, quae Platoni summo Dialogorum artiflci hic debuit Maximus, 
in opuscula sua transferre amat S. Methodius.^ Sed quae ille Maximi vult esse ornamenta dialog! 
Platonica, reapse Methodii sunt. "Vid. annot. 749. 

711 Προςπλέχεται Routh. p. 440,14 cum Eusebio p.223, neglecta scriptura Photiana πέπλε- 
χται, quae commendatur comparato loco ex Plat. Soph., ubi πλέκεσθαι συµπλοκὴν ο. dat., sicut 
πλέχεσθαι c, dat. nostro loco, ad nexum naturalem translatum est. Praeterea Routh. cum Eusebio: 
xai προςπλ. ταῦτα τὰ ὀνόματα (nimir. mali et boni nomina). Ceterum Pseudo- Orig. Dial. c. Marc. 
IV. p. 100 haec Nostri ita, exscripsit: ἐκ τῶν συµβεβηκότων icti ταῦτα πάντα. — Mox Routh. 
p. 441, 9. 10 cum Eusebio:' καί uot ὁμοίως ἐπινόησον. Mo omittit Philocalia, — Pholus 
p. 906, a. 1 nude: ὁμοίως ἐπινόησον. Sed xa, interposito µοε, imperativo praemitti solet, prae, 
sertim apud Platonem. "Vid. Ast. Lex. Plat. T. II, p. 123 supr. Pro Photianis p. 307, a. 10. ἆλλα 
πάλιν περὲ τῆς ὕλης ἀπόκριναι, multo elegantius Eusebius ap. Routh. p. 449, 4. χαέ uo φέρων 
λέγε cet.,, quo loco φέρων vertas protinus, coll. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 476. Post ἔπινοησον 
Photius ita pergit: εἴ τι (τινα Euseb.) ἕτερον ἀναπλάττεις ἓν τῷ νῷ κακῶὼν (τῶν *. Euseb. 
τοῖς ἀνθρώποις αἴτιον. ᾿ναπλάττειν ἐν τῷ νῷ ap. Plat. non reperitur; sed est, ubi simplex 
πλάττειν apud illum idem valet, fingere cogitatione, comminisci, Vid. Ast, Annoll. ? 
Phaedr. p. 305.sq. Eadem vis verbi ἀναπλάττειν ap. Gregor. Naz. Orat. XXIX. p. 529, A., ubi vid 
Elias Cret. col. S08 et annot. 7. Κακῶν toig ἀνθρώποις αἴτιος sic est dictum, ut illud Platon 
'Pol.II, p. 380, B. zexóv .. αἴτιον φάναι Θεόν τινι γίγνεσθαι cet. Et amat omnino Plato structu- 
ram, qua αἴτιός τινος dativum personae adsciscit. — Pluribus interiectis, .Photius p. 300, «. 








ΠΕΡΙ TOY «ΥΤΕΞΟΥΣΙΟΥ. 


ὀνόματα ταῦτα τῇ οὐσίᾳ ix τῶν συµ-- 


βεβηκότων αὐτβ. ! 
P. 306, a. 28. aves» ἄρχου .. τοῦ 
λόγου ?"*, 


P. 307, a. 1. 2. (0 ἄνύρωπος) τὴν 
αἴσφησιν τοῦ προςπελάξοντος "* xoxo 
προςλαµβανει. 

P. 307, a. 11. 19. εἰ .. ἁπλῆ τις 
ἐεύγχανεν 5 ὕλη καὶ µονοεεδής "*. 


| 
| 
i 
| 
| 
| 
| 
| 
| 


125 


νὰ πεπλέχδαι συμπλοκὴν τὸ μὴ ὂν τῷ 
ονει. 
Phil. 44, D. ἀρχομένους ποὺὲν ἄνω-- 


Sep. al. Phaedr. 263, D. ἀρχόμενος τοῦ 
λόγου. 3 : 
Symp. 206, D. ὅταν.... καλῷ προς- 


πελάζη τὸ κυοῦ». 


Theaet. 205, D. (7 αἰτία) τοῦ µονοει-- 
δές τι καὶ ἀμέριστον αὐτὸ εἶναι. al. 


Soph. 961, D. τών ἄλλων τι µηνύει 
τὸ μὴ καὶ τὸ οὗ προτιθέµενα ... τῶν 
ὀνομάτων». al. 


ἁπλῶν τινω» µίξιν µηνύει 7^. 


ων 


P. 307, a. 15. 16. τὸ .. σύνώετον 
| 


— — —— 














haec omittit, quae Eusebius habet ap. Routh. p. 443, 1. οὗτος μὲν οὖν ὁ λόγος πρὸς éxtivov εἰρή- 
σθω καλώς, et haec quidem ad illa pulcre disputata sunto. "Vigeri perversa est inter- 
preiatio.  ZZgóc i. 4. adversus, contra (vid. Ast. Lex. Plat. T. III, p. 188), ut Lat. ad, velut 
ap. Cicer. Tuscul. I, 4. ad.id .. disputabam, ubi contra dicere insequitur. '0 λόγος εἰρή- 
σθω Platonicum sonat. Platoni enim familiaria sunt εἰρήσθω, λελέχθω simm., praesertim in oratio- 
nis clausula. Vid, Ast. Lex. Plat. T.I, p. 634 et annot. 159. Referuntur haec nostra ad supra dicta - 
P 442, 13. 14. Tov uiv πρὸς τὸν ἕταῖρον .. λόγον ἐκανῶς µοι πεποιηχέναι δοκεῖς, ubi male vulgo 
τερο» pro ἑταῖρον scribitur. Tu confer p. 103 sq. ap. Meurs. Qui enim illic commemoratur Valen- 
tiniani ἑταῖρος, hoc loco interlocutoris partes suscipit et quae hactenus ab Orthodoxo adversus Va- 
lentinianum (πρὸς τὸν ἑταῖρον) disputata sunt, ex parte comprobat.  Combefisius et Routh. Annot. 
p.458 de tertio interlocutore recte monuerunt, neque tamen de emendanda scriptura vulgari cogi- 
tarunt. Ceterum male τὸ uir Bekkerus apud Photium p. 3006, a. 18 cum 'codd. A. B. pro vulg. 
τὸν μέν. 

172 ᾿4νάρχου cod. Α., ἐνάρχου cod. B., syllabis αν et εν in ἄνωθεν perperam repetitis; ἔχου 
Routh. p. 443, 6 cum Eusebio, quod Viger. male vertit: hano mihi rursus a capite disputationem 
arcesse.  Vertendum saltem erat: persequere. Sed ἔχεσθαι τοῦ λόγου, de quo vid. annot. 
749, h.l. propter adiectum «νωθεν stare non potest. Contra recte dicitur ἀἄγωθεν ἄρχεσθαι τοῦ 

ου, à capite disputationem ordiri. "4νωδεν ἄρχεσθαι Plato Phil. 1l. c. et Epist. II, p. 310, 
E, Idem ἄνωθεν ἐπιχειρεῖν Legg. VI, p. 781, D. Noster ἄνωθεν ὁρίζεσδαι ap. Routh. p. 438, 15. 16. 
Trita autem locutio est ἄρχεσθαι τοῦ λόγου. Conf. modo Plat. Phaedr. l. c. et Method. ap. Routh. 
p.438, 11. 12. ἄρχου τοῦ λόγου. Ceterum apte Eusebius post ἄνωθεν ἔχου addit πρὸς ἐμέ, ad- 
versus me. Vid. annot. 771. — De proximis ap. Phot. p. 906, a. 29. 30. οὕτω γὰρ xai τά κακὰ 
ἐκ τῆς ἀποθῥοέας αὐτῆς (sc. τῆς ὕλης) εἶναι λέγω, vid. annot. 734. Insequitur ap. Phot. lacuna, 
quam explet Eusebius p.342, D. 5 — p. 343, 4. 11 Gaisf., ap. Routh. p. 443, 9 — p. 444, 7. Quo 
quidem in lacunae supplemento haec animadvertenda sunt: — P. 443,0. ἵνα τῶν χακῶν ὃ uiv 
Φεὸς ἀναέτιος ᾖ. Vid. aunot. 760 et cf. p. 446, 9. αἴτιος ἔσται τῶν κακῶν ó δεύς. — P. 443, 10. 
Τὴν μὲν προθυµίαν τὴν σὴν ἀποδέχοωμαι cet. — Vid. annot. 735. — P. 444, 3. 4. δυοῖν 
Φάτερο» ἔσται' 5 γὰρ —, 5X —. Vid. annot. 617. : | 

773 Προςπελάξεν, appropinquare, poética vox est, ut πελάζειν, eaque Plato semel tantum. 
usus ést, Symp. l. c. Alias ztgogzttÀ«tté de congressu venereo dicitur (vid. Gataker. Opp. Crit. 
p.78, G. Blomfield. annot. crit. et Glossar. ad Aeschyl. Prom. 927), haud aliter atque ἐαπελάζειν 
(vid. Gataker. l. c. et Brunk. ad Aristoph. Acharn. 73). Sed ap. Plat. l. c. προςπελάζειν ο. dat. idem 
valet, quod ἐντυγχάνειν c. dat. loco parili p. 209, B. Plotinus f, 6. p. 51, F. προςπελάζειν Symp. Ἱ. ο. 
interpretatur verbo προςβάλλει». Προςιέναι et προςπελάζειν ex aequo posita sunt ap. Jo. Philopon. 
Comm. in Aristot. De Anima Lib. II. fol. 57 vers. — Celebr. Opin. De Anima ed. Tarin. p. 678. τὰ 
µόνης τῆς ἀφῆς µετέχοντα (ζῶα) ὁρῶνται διαχεόµενα προειόντων τῶν ἡἠδέων, cvcottlÀóutva δὲ 
υπηροῦ τενος προςπελάσαντος. Noster Homil. in Symeon. et Annam ed. Pantin. p. 24 προςπελά- 
ζειν verbis προςψαύει» et θΘιγεῖν, p. 80 verbis προειέναι et. Φιγεῖν interponit, — — Mox ap. Phot. 
p.307, a. 5. παῦσαι τὰ κακὰ τὸν 9tóv, παύειν est sedare, comprimere, vi verbi transitiva. 
Conf. Ast. Lex. Plat. T. 11, p. 68 sq. — Post paulo in Eusebianis ap. Routh. p. 448, 12 — p. 449, ϐ 
plura sequuntur, quae ap. Phot. p. 307, a. 7 — 11 desunt vel in brevius contracta exstant. In qui- 
bus haee attendi velim: — P.448,13. 14. περὲ τῆς σωτηρίας αὐτῆς κινδυνεύειν uot dozete, 
vel salute periclitari mihi videris. Conf. Plat, Gorg. p. 521, D. περὲ τούτων τινὸς xiv - 

υνεύων ὧν σὺ λέγεις. — Ρ. 449, 8. 4. Βραχέα δέ σου xai περὲ τῆς ὕλης αὐτῆς πυ- 

δέσθαι βούλομαι' x«t uot φέρων λέγε cet. Priora: βραχέα ... πυθέσθαι βούλομαι, attigi 
annot. 770, posteriora: καί uot φέρων λέγε, annot. 771. — Ρ. 449, 5. 6. ἡ y&o διαφορά vov 
γεγονότων εἲς τοιαύτην ut περιέστησιν ἐξέτασιν τοῦδε τοῦ λόγου. Περιίστηωμι (εἰς) 
l. vi transitiva est redigo (ad), ut Axioch. p.370, D. εἰς τοὐναντίον ut τῷ λόγῳ περιέστακας. 

774 Articulum ἡ ex Eusebio p. 231, 11 Gaisf. adieci. ἸΜονοειδής, uniusmodi, nihil alien 
admixtum habens, ap. Plat. fere solemne est in declaranda natura divina. Neque tamen exem- 
pla vocis in aliis rebus positae apud illum desunt. Conf. Theaet. l.c. et Tim. p. 59, B. Vid. Hein- 
dorf. ad Phaed. p. 78, D. et Ast. Lex. Plat. T. Il, p. 961. 

719 Μηνύειν, declarare, sensu dialectico vel grammatico Platoni usitatum est. Grammatice 
declarare, s. significare, uti nostro loco, uzvrt&w est Soph. ].ο., Crat. p. 404, C. 412, A. 413, E. 
et alibi. Method. Symp. X. Virg. p. 2605. 7 δὲ ἑλαία διὰ τὸν χαρπὀὸν τοῦ ἑλαίου τὴν εὐσπλαγχνίαν 
Tov Φεοῦ µηνύε. ld quod est dialectice declarare, Noster verbo µηνύειν significat ap. Phot. cod. 
2060. p. 306, a. 25. 26. àv ᾧ ἄποιον εἶναι λέγει (τὴν ὕλην), τὴν ποιότητα αὐτῆς µηνύει, et p. 307, b. 

.γενητὸν αὐτὸ (τὸ κακόν) ὑπάρχειν µηνύεις. Enuntiare µηνύειν est ap. Method, Symp. X. 


126 ΠΕΡΙ TOY 4YTEZOY3IOY. 


P. 3071, 5. 6. i. ἀναζητεῖν "* «à nag Legg. lil, 693, A. τὰς αἰτίας ... ἆνα-- 
&dv3ooirotc (κακά). ζητοῦντες. a s | 
P. 307, 5. 11. 12. τὰ .. εἴδη γενητὰ Legg. X, 996, A. μὴ ἱχανώς δεδεῖ- 
ὄντα δείχνυται 7". | χύαι ψυχὴν ταὐτὸν ὃν xci τὴν πρώτην 
γένεσιν. 





Virg. p. 258. (ὁ Χριστός) ἐμήνυσεν ἡμῖν τὸ ἀνυπέρβλητον κάλλος αὐτῆς (τῆς ἀγνείας). Est etiam, 
ubi urit Latine verti potest monere. Noster in fragmento περὶ τοῦ αὐτεξουσίου, quod Όοπιβεβ». 
ex cod. Sirmond. edidit, ap. Galland. Bibl. PP. T. III, p. 771, C. (9εόν) οὐκ ἀφαιρούμενον πάλιν 
τὸν (leg. τό) αὐτεξούσιον, dlld τὸν (leg. τό) κρεῖττον μηνύει» Φέλοντα, ibid. ὅτι κρεῖττον τοῦτο 
µηνύω», et p. 771, D. καὶ γὰρ τὴν ἀρχήν τοῦ (leg. τό) οὕτως παραινεῖν ὅτι ur ἀφεῖλε τὴν lov- 
σίαν ιηνύει. — Pluribus interpositis, Methodius αρ. Phot. p. 307, α. 28 — 6. 4 nihil secum ipsum 
pugnare sibique exitiosum esse docet, eoque argumento utitur, quo maleriam omnino non esse de- 
monstret, Quae quidem demonstratio plenior exstat in Maximi, qui fertur, fragmento περὶ τῆς 
ὕλης ap. Euseb. P. E. VII, 22. p. 345, D. 10 — p. 946, B. 3 Gaisf. — Routh. Rell. SS. T. I, p. 450,0 
— p. 451,15, ubi illud fragmentum desinit in verbis: — τὸ ur εἶναι τὴν ὕλην δείκνυται, quae ha- 
bes ap. Phot. p. 307, 6. 4. Ceterum de argumento isto. quo Methodius utitur: μηδὲν τῶν ὄντων 
αὐτὸ ἑαυτῷ ἀντέχειταε, vid. annot. 372. 

716 ᾿«ναζητεϊ |. |. est exquirere, qua vi id verbum ap. Plat. uno Legg. loco cit. positum 
reperitur. Illud: τὰ παρ ἀνθρώποις κακά, quod statim post recurrit, attigi annot. 734. 

777 Struetura vulgari haec ita exprimi poterant: ὅτι τὰ εἴδη γενητά ἐστι δείχνυται vel δέδε- 
κται. Conf. p. 307, 6. 32— 34. ὅτι γὰρ ὁ ἐνεργὼν οὗ χατᾷ τὸν τῆς οὐσίας λόγον ὑπάρχει καχία, 
ἀλλὰ κατ αὐτὸ τὸ ἐνεργεῖν τὸ κακόν, ἤδη δέδεικχται. Poterat Methodius, missa structura trita, 
etiam ita loqui: τα εἴδη γενητὰ εἶναι δείχνυται, nominativo vel accusativo cum infinitivo ex diízvv- 
ται suspenso. Prior ratio obtinet in hisce ap. Routh. p. 451,10. τὸ φώς ὁμοίως ἑαυτῷ ur ἀντιχεῖσθαι 
Φείκνυται, πρὸς δὲ τὸ σχότος οὕτως ἔχον φαίνεται. De posteriore ratione confer p.305, b. 31. x«i 
τὰς οὐσίας οὕτως ἔχειν δείχνυταε, quamquam Routhius p. 437, 16. 17 haec ita scribit cum Eusebio: 
τὸ καὶ τὰς οὐσέας cet. Quae quidem structura et ipsa apud Nostrum deprehenditur p.307, 5. 4. (Routh. 
p. 451, 13.14) τὸ μἡ εἶναι τὴν ὕλην Φεέχνυται. Sed alia hisce accedit structura, qua Φεέκνυµι in activo 
accusativum et participium, in passivo nominativum et participium adsciscit. Sic Noster active ap. 
Routh. p.437,13. εἲ τοίνυν τοῦτο οὕτως ἔχον ἐπ᾽ ἀνδρώπω» ἐδείξαμεν —, quo loco Photius p. 305,5. 
28 minus bene éytiipro ἔχον exhibet. Conf. Plat. Legg. VII, p. 822, C. ἂν δείξωµεν οὕτω ταῦτ ἔχοντα, 
et X, p. 803, A. µέχριπερ ἂν .. δείξῃ πρότερον Ov Ψψυχήν σώματος. Passive Noster ap. Routh. p. 449,15. 
ἐξ οὗπερ xci γεννητὴ οὖσα (5 9159) Φείκνυται, et nostro loco. Eadem structura in oratione obliqua 
cernitur ap. Plat. Legg. X, p. 896, B. loco e regione posito. — Restat, ut videamus de postrema 
parte Excerptorum ex libro περὶ τοῦ αὐτεξουσίου ap. Photium, Summatim tantum delibata sunt, quae 
ille p. 307, b. 85. 36 affert: ὅτι τῇ φύσει xaxov οὐδέν ἐστιν, ἀλλὼ τῇ χρήσει γίνεται κακά và καχά. 
Sed bonum factum, quod Pseudo-Origenes, Methodii sedulus compilator, uberiorem eius de hac 
sententia disputationem nobis servavit Dial. c. Marc. IV. p. 101. Ἔφης τρόπῳ εἶναι τὰ καχὰ — — 

.103 — 6 δὲ τῆς χρήσεως τρόπος ἐναλλάσσει τὸ ywóutvov, quorum ex postremis, uti ex aliis 
ocis p. 102, quibus ὁ τῆς χρήσεως τρόπος mala parere dicitur, ista corrigenda sunt p. 101: Ἔγω 
πρῶτον τῇ φύσει οὐδὲν φαῦλον λέγω" τῷ δὲ τῆς φύσεως τρόπῳφ χαχὸν εἶναι λέγεται. Scilicet 
seribendum: τῷ δὲ τῆς χρήσεως τρὀπῳ —. De sententia conf. annot. 119. Reliqua ap. Pseudo- 
Origenem p. 108. Ἐπεὶ τοίνυν περὶ τῶν χακῶν ἐποιήσω τὸν λόγον — p.104 — — τὴν ἐξουσίω 
αὐτῷ τοῦ Φύνασθαι ποιήσειν ἃ βούλεται δέδωχεν, inserviunt supplendo fragmento Sirmondiano ap. 
Combefis. (Galland. Bibl. PP. T. Η1) p. 771, B. ᾿4νθρωπος γὰρ προςέλαβεν ἐξουσίαν — — p.172, A. 
— — 6 διδάσκων τοίνυν τὸ καχόν ἐστιν ὁ δράκων. Nam ila quidem p. 771, B. "4v9gunoc 00 
προςέλαβεν ἐξουσίαν — C. — την ἐξουσίαν αὐτῷ τοῦ ÓvvacO« ποιεν & βούλεται Φεδωκέναι, ap. 
Pseudo-ÜOrig. exstant p. 104 supr. xc προςέλαβε» ἐξουσίαν cet. usque ad verba supra allata. Quae 
autem apud eundem praecedunt p. 103. Ἔπει τοίνυν cet. — — p. 104 supr. τῷ νῷ βούλεται n&- 
ύεσθαι; in fragmento Sirmondi desiderantur. nsunt tamen illi fragmento p. 771, D. qué ἄνθρω- 
πον γεγονέναι αὐτεξούσιον — E. — ἥτις τοῦ εἶναι ἤρξατο, extrema Excerpta ap. Phot. p. 307, 6. 97. 
αὐτεξούσιον .. γεγονέναι qrui τὸν ἄνθρωπον --- p. 308, a. 4 — ἥτις τοῦ εἶναι ἠρξάτο. Partem ho- 
rumce, quae Pseudo-Origenes exscripsit p. 109. "Ὑπὸ μὲν τοῦ 9to) τοὺς ἀνθρώπους τοιούτους γξ- 
γονέναι — — —. ἄνθρωπον δὲ (p. 104) τῷ νῷ βούλεται πείθεσθαε, simul cum iis, quae Sirmondi 
fragmentum continet, habes in Leontii et Joannis Rerum S8, libro II. tit. 3. ap. Mai. Scriptor. Vet. 
Coll. Nova, T. VII, p. 92, 6 — p. 03, 6. Clausula fragmenti Sirmondiani: 6 θιδάσκων τοίνυν τς 
χακόν ἐστιν Ó δράκων, respondet praegressae interrogationi (ap. Pseudo-Orig. p. 103): — : αὖ 
πάλιν ἕτερός τις ὑπάρχει Ó εἰς τά τοιαῦτα (scil. εἰς τὰ xaxd) τοὺς ἀνθρώπους παροραῶν; Qui aulem 
ὁ δράκων», id est diabolus, homines ad mala incitet, Methodius sub finem libri περὶ τοῦ αὐτεξουσίου 
exposuisse ceusendus est. Nam temeraria est opinio Combefisii, cui Methodius iis quae fragmet- 
tum Sirmondi exhibet, nonnullis fortasse ad ornatum additis, librum clausisse videtur (ap. Gallaad. 
Prolegom. p. LII. 0. D. E). Damnum, ex amisso disputationis fine acceptum, quodammodo sarciunt, 
quae Methodius in libro περὶ ἀναστάσεως de diabolo, malorum auctore, exposuit. Vide eius libri 
fragmentum ap. Epiphan. Opp. T. I, p. 543, A. sqq., ubi malum a Diaboli invidia repetitur et in 1no- 
bedientia ponitur. Quae ipsa sententia expressa est brevi fragmento libri περὶ τοῦ αὐτεξουσίου, quo 
Combefisius (ap. Galland. p.772, B.) ex cod. Rupifuc. Elem. Damasc. attulit. — Si qua autem 
Methodius, uti Combefisius vult, extremo operi περὲ τοῦ αὐτεξουσίου ad ornatum addidit, ea quoque 
Pséudo-Origenes partim saltem sua fecisse putandus est. Certe, quae ille Methodianis in clausui 
adiecit p. 104 sq., vocibus et dictionibus Platonicis Methodii more modoque "distinxit. Quo ex genere 
haec sunt: — P.104. x«i ἀνόητον ἀντιτυπῆσαι δύνανται οἱ τοῦ ὀρθοτάτου δόγματος 
λόγοι) ᾽ἀντιτυπεῖν, resistere, refragari, est Platonicum ἅπαξ λεγόμενο», Οται. p. 420, D. 
TO .. μή ἀντιυποῦν, ἆλλ᾽ .. eixov τῷ ἐόντι, quorum in proximis, ubi ἀντίτυπον vulgatur, optimae 
notae libri mss. ἀντιτυποῦν repetunt. Perrarum nomen ἀρτιτύπησες exstat in Methodii fragmento 





FRAGMENTA. 121 


V. 
DE CRUCE ET PASSIONE CHRISTI. 


(Jac. Gretser, De sancta cruce Christi T. Ἡ. 
Ingolstad. 1600. p. 500 — 504 778). 
Fragment. E. 
P. 502. τοῦτο .. τὸ σχῆἦμα .. ὑπό- Pol. VII, 521, C. ἐκ νυκτερινῆς τινος 
Jscig ἀνόδου πρὸς ἁληθινὴν ἡμέραν "7? | ἡμέρας clc ἀληθινὴν .. ἐπάνοδος. VII, 





ap. Allat. Diatr. de Methodior. Βοτίρι. p. 350 ed, Rom. κατὰ ἀντιτύπησιν γὰρ τοῦ ὑποκειμένου τῷ 
τύπτοντι ἡ πληγὴ γένεται. Ceterum. apud. Pseudo- Origenem scribendum ἀνοήτῳ ἀντιτυπῆσαι, quum 
ἀνταυπεῖ» dativum, non accusativum, ut ἀντιτύπτειν, adsciscat. — lbid. ἄτοπον γὰρ ἡγοῦ- 
μαι τοιούτοις ἐνδιατρέβοντα εἲς urxogc ἐκτείνειν τὸν λόγον, ἀποχρώντως ἐπιδεέ- 
ἕαντος τοῦ λόγου) Cum prioribus:  ἄτοπον ... τὸν λόγον, mire congruunt ista Methodii Symp. 
p.220. Καὶ τί τοσοῦτον ἐπιδιατρίβουσα τοῖς ἑλέγχοις εἲς urjxog ἐξάγω τὸν λόγον —; Verbum ἓν- 
διατρέβειν ap. Plat. occurrit (vid. Ast. Lex. T. I, p. 712), non item ἐπιδιατρέβιν. De formula εἰς 
ujxoc ἐκτεένειν τὸν λόγον vid. annot, 874. — Vocis ἀποχρώντως, satis, exempla ap. Plat. non de- 
sunt (vid. Ast. Lex. T. I, p. 263); eidem familiare est ἐπιδεικνύναι, explicare, probare. Vid. 
Ast. Lex. T.I, p. 771 sq. — P. 105. καθάπερ πηγήν τινα ἀένναον —, ἥτις γέγηδέ τε 
χαὶ αὔξει) Cum verbis πηγήν τινα ἀένναον conf. Plato Phaed. p. 111, D. ἀενάων ποταμῶν ἁμή- 
χανα μεγέθη, ubi ἀέναος, ut h. |. ἀένναος, Dona vi est perennis; translatum ἀέναος, per- 
petuus, exstat ap. Plat. Legg. XII, p. 966, E. ὧν κχένησις .. ἀέναον οὐσίαν ἐπόρισεν. Est autem 
forma «ἀένναος posterioris aetatis scriptoribus magis usitata quam cév«oc, de quo vid. Ast. Annot. 
in Plat. Phaed. p. S08. Ut hoc exemplo defungar, dictio ἀένναο. ζωὴ reperitur in Martyrio S. Igna- 
tii ap. Grab. Spicil. PP. T. 11, p. 17. Neque tamen alterius formae vel apud scriptores ecclesiasticos 
exempla desunt. Sic in fragmento Praedicationis Petri ap. Clem. Alex. Strom. VI, p. 715 Potter. 
Deus esse dicitur ὀκατάληπτος, ἀέναος, ἄφθαρτος. In illis: ἥτις γέγηΦδέ τε καὲ αὔξει, ad- 
verle poétici verbi γηΦῶ perfectum γέγηθα, vi praesentis positum, quod Platoni minime displicuit. 
Vid. Ast. Lex. Plat. T.I, p. 388. Eo utitur Methodius Symp. p. 199. (ἀρίστη’ σύνεσις) ᾗ γέγηθεν ἡ 
µήτηρ ἡμῶν αὐξανομένη xci ἀγάλλεται, quo loco αὐξάνεσθαι, ut nostro αὔξειν, est animo augeri, 
ut ap. Plat. Theaet. p. 163, C. ἕνα xe; αὐξάνῃ, ubi vid. Heindorf. Nostro loco αὔξειν usu loquendi 
poético idem valet, quod medium αὐξάνεσθαι. Idem usus verbi αὔξειν obtinere videtur ap. Method. 
Conviv. p. 177. ed. Allat. βλέπεσθαι Stirn C. de suo, pessime) μὲν καὶ ἔδεσθαι (ἐσθίεσθαι VB. 
P. C. recte) τοὺς καρπούς, οὗ μὴν ἀπόλλυσθαι καὶ φθένειν, GJ el; ἀθανασίαν αὔξειν xo Φειότητα, 
χαὶ τοὺς δρεπεοµένους. Allatius proxima ita vertit: sed in immortalitatem ej divinitatem 
augescentes, qui tamen decerpantur, quasi χαίτοι ὄρεπ. scriptum esset. Sed recte VB. 
P. C. xe Θειότητα τοὺς ὃρ., servata vi verbi αὔξειν transitiva. — P. 105. xc? ὅσα ἐπὲ πλεῖον 
oi περὶ 4ροσέριον ἀρύονται, ἀπολήγειν ταύτην προςδοκήσαντες cet.) Medium ἀρύε- 
σθαι οἱ Atticum ἀρύτεσθαι pottis potissimtfm usitata sunt pro activis ἀούειν et ἀρύτειν. — Plato ta- 
men medio «ἰρύτεσθαι aliquoties usus est. "Vid. Ast. Animadv. in Legg. p.93 et Lex. Plat. T. 1, 
p.282. De verbo ἀπολήγειν vid. annot. 31. — — Ceterum ea de quibus supra diximus fragmenta 
extremi libri περὲ τοῦ αὐτεξουσίου non sine aliquo fructu critico secum comparabuntur. Sed quum iis 
nihil magnopere Platonicum insit, hoc pensum aliis relinquo. Longiori annotatioui finem imponam, 
si prius dixero, Methodii librum περὶ τοῦ αὐτεξουσίου, excepto fine, tantum non integrum ad nos 
ervenisse tum iu iis quae Eusebius, Methodiana pro Maximianis falso venditans, Pseudo - Origenes, 
ethodii compilator, et Photius larga manu inde excerpserunt, tum in fragmentis Meursiano, Leon- 
tiano et Rupifucaldino, et operae pretium nos fecisse, qui horum subsidiorum ope librum, quoad 
eius fleri potuit, redintegratum ediderimus. 

778 Duo, quibus usi sumus, fragmenta Gretserus ex cod. Augusiano edidit et libro laudato 
Homiliis in S. Crucem inseruit. Prius fragmentum ita inscribitur: Mt$oófov ἐπισκόπου πρὸς τοὺς 
λέγοντας: τέ ὠφέλησεν ἡαᾶς 0 υἱὸς τοῦ Φεοῦ σαρκωθεὶς Eni γῆς xai γενόμενος ἄνθρωπος: καὲ δια 
τί τῷ τοῦ σταυροῦ σχήµατι ἠγέσχετο παθεῖν καὶ οὐκ ἄλλῃ τιν) τικωρίᾳ; καὶ tí 10 χρήσιµον τοῦ 
σταυροῦ; Posterioris haec est inscriptio: Πρὸς τοὺς ἐπαισχυνομένους ἐπὶ τῷ σταυρῷ τοῦ χριστοῦ. 
Quibus verbis quod Gretserus haec praemisit: Τοῦ αὐτοῦ Μεθοδίου, id rei congruenter, licet, prae- 
ler codicis fidem, fecit. "Vide eius Notas p.027. Duobus fragmentis a Gretsero editis Allatius 
Diatr. de Methodior. script. p. 349 sq. ed. Rom. eodem ex codice tertium adiecit, ita inscriptum :- 
To) αὐτοῦ Μεθοδίου, πῶς ὁ τοῦ ὐεοῦ υἱὸς ὁ χριστὸς ἐν βραχεὶ τε xel περιορεσμµένῳ χρόνῳ ὅια- 
στολαῖς σώμµατι ἐκεχώρητο: xat πῶς ἁπαθδῆς ov ἐγένετο ὑπὸ πάθους (leg. πάθος); Cuius quidem 
fragmenti nonnulla attigimus annot. 125. 661. 777. Gallandius, Gretseri opere, Hatisbonae a. 1734 
denuo edito, et Allatii libro usus, haec tria fragmenta, repetita in Biblioth. PP. T. III, p. 826 — 
928, ad S. Methodii homiliam quandam de cruce et passione Christi retulit et Prolegom. p. LIV . 
adstipulatus est Allatio, Diatr. p. 347 sq. Gretserum refellenti, qui Not. l. e. duo priora fragmenta a 
S. Methodio episcopo et martyre abiudicavit οἱ Methodio cuidam ex eiusdem nominis episcopis CPo- 
litanis adecripsit, quum [ragmento primo vexilla crucis formam repraesentantia commemorentur. 
Mihi haec fragmenta revera S. Methodii esse, sed ad eius libros Advers. Porphyrium pertinere vi- 
dentur. Vid. annot. 702. Ceterum codex Augustanus, ex quo Gretserus et Allatius haec fragmenta 
ediderunt, in Catalogo Reiseri p. 28 sq. recensetur, eorumque fragmentorum haec fit mentio p. 26: 
»Methodii Episcopi adversus eos, qui Christi adventum in carnem Eliae negant profuisse 
[RALAI , id est Eliae, pro ἩΜ.αΣ, nobis, ridiculo errore catalogi auctor legit; vide inscriptio- 
nem fragmenti I]. Eiusdem de Filii Dei incarnatione et passione [Fragm. lll]. Adversus eos, quos 
Christi crucis pudet [Fragm. II].* 

.. 779 Fundamentum ascensus ad verum diem Methodius sanctam crucem vocat. ᾱληθινὴ ἡμέρα 
videri possit sumtum esse ex N. T., in quo ἠμέρα veritatis lux Rom. 13, 12. 1 Thess. 5, 5 εἰ Christus 


128 FRAGMENTA. 


καὶ διαβάθρα "9 τῶν ἐπειγομένων 3, 517, C. ἄνω dai ἐπείγονται αὐτῶν αἱ 
ἀπολαῦσαι τοῦ ἐκεῖ φωτός ^. ψυχαὶ διαµένειν. 
Fragment. τα. 


P. 502. πᾶσα δήπονὺεν * κ«τίσις 
ἐνδεής ἐστι τοῦ κάλλους τοῦ Φεοῦ "9. | 





τὸ φῶς τὸ ἀληθδινὸν Jo. 1, 9 vocatur. Sed Noster dictionem ὤνοδος πρὸς ἀληθινὴν ἡμέραν, inav- 
ditam scriptoribus sacris, mutuatus est a Platone Pol. VII, p. 521, C., quo loco, a multis laudato 
et a Viris Doctis varie accepto (vid. Ast. Comment. p. 563, Stallbaum. T. 11, p. 114 sq. et Schneider. 
T. lI, p. 275 sq.), Methodius quidem verba ψυχῆς περιαγωγή, tamquam per se posita, non cum re- 
liquis connexit, neque οληθινην ad vulg. ἐπάνοδον (vid. Schneider. l. c.), sed ad vocem ἠαέραν, 
cogitatione repetendam, retulit, Quo autem id commode fleri possit, oportet scribatur οὔὖσα, quod 
habet Iamblichus (vide meas Symbolas Crit. in ed, Turic. min. 11. p. 9), et ἐπάνοδος, sicut in con- 
textu scripsi, pro vulg. ἐπάνοδον. Quo facto, haec Platonis verba erunt: Tovro δή, ὡς ἔοιχεν, 
οὐχ ógrQáxov ἂν εἴη περιστροφή, ἀλλὰ ψυχῆς περιαγωγή, ἐκ νυκτερινής τινος ἠωέρας εἰς ἀληθδιὴν 
τοῦ ὄντος οὖσα ἐπάνοδος cet. Verba ψυχῆς περιαγωγή, per se posita, respiciunt ad illa Pol. VII, 
. 518, C. οὕτω ξὺν 0Ày τῇ ψυχῇ ix τοῦ γιγνοµένου περιακτέον εἶναε, et p. 918, D. τῆς περιαγωγῇς. 
Bine περιάγειν εἰ περιαγωγη Platonicis usitata sunt in declaranda animi conversione ad divina. lambli- 
chus, qui fertur, De Myster. Aegypt. p. 3,20. τῷ vq περιάγεσθαε (cod. Basil. παράγεσδαι, male) περὶ 
leg. πρός: cod. Basil. lacunam habet) τὴν οὐσίαν τῶν ὄντων. lamblich. De Fato ed. Tennul. ρ.ΙΠ. 
χει .. ἀρχὴν οἰχείαν ἡ ψυχἠ τῆς εἲς τὸ νοητὸν περιαγωγῆς καὶ τῆς ἀποστάσεως .. ἀπὸ τῶν ywe- 
µένων. Quum vero anceps sit animi περιαγωγή (cf. Plat. Pol. VII, p. 518, E. eo loco, quem Ast. 
Lex. Plat. T. III, p. 83. v. περιαγωγή, neglexit), Plato adiectis verbis: ἐκ νυκτερινῆς τινος ἡμέρας 
él; ὀληθδινὴν τοῦ ὄντος οὖὐσα ἐπάνοδος, quid sibi ψυχῆς περιαγωγἠ h.l. velit, declaravit. Schnei- 
derus quidem, Ast. (Plat. Opp. οἱ Lex. Plat. T. I, p. 759. v. ἐπάνοδος) et Turicenses, recepta ple- 
rorumque codd. scriptura οὖσαν, verba: ψυχῆς περιαγωγὴ — εἲς ἀληθινὴν — ἐπάνοδον, connexe 
runt; sed huie rationi parum favet Plato Pol. ΥΠ, p. 517, B. τὴν εἰς τὸν νοητὸν τόπον τῆς ψυχῆς 
ἄνοδον τιθείς, et minus etiam p. 532, B. 5 .. ix τοῦ καταγείου εἰς τὸν ἥλιον ἐπάνοδος. Algbwi 
ἡμέρα non minus recte habet, quam τὸ ἀληθῶς φῶς Phaed. p. 110, A. De adiecto τοῦ ὄντος vid. 
annot. 332 et conf. Pol. VI, p. 508, D. οὗ καταλάαπει ἀλήθειά τε καὶ τὸ ὄν. VII, p. 518, C. ἕως ἂν 
εἰς τὸ ὂν καὶ τοῦ ὄντος τὸ φανότατον δυνατὴ γένηται ἀνασχέσθαι δεωµένη, quo ex loco obiter 
emendo Atticum ap. Euseb. P. E. XV, 13. p. 815, B. τὰ τῶν ὄντων ἀνώτατα. Legendum: φανότατα. 
Stallbaumius, ἆληδινὴν ceteroquin recte referens ad ἡμέραν, vulgatam et codd. nonnullorum seri- 
piuram ἰούσης durius ita explicat: ψυχῆς περιαγωγή, ... ἰούσης ἐπάνοδον adscendentis). 
Longe melius habet dvafetverv τὴν ἀνάβασι» Pol. Vll, p. 519, D., quo loco ἀνάβασις idem, quod 
ἐπάνοδος p. 521, C. et p. 532, B. Quod autem Noster, licet locum ex Pol, VII, p. 521, C. imitatus, 
dvódov quam ἐπανόδου nomine uti maluit: priore nomine Plato eadem in re usus est p. 517, B., ut 
supra vidimus.  ltaque ὤνοδος et ἐπάνοδος apud Platonicos in mentis ascensu ad divina promiscue 
poni solent. Vid. Basil. Plotiniz. p. 32 sq. Verbo dvaffkivew , quod ibidem attigi, Platonice utitur 
Methodius ap. Nicet. Cat. in Job. ed. Jun. p.538. ἐπὼν παῤασκευάσηται ψυχἠ διὰ πλειόνων xc 
ἐγγυανάσηται xai ἀναβῇ tic ὄψος, καθ ὅσον δυνατὸν ἂνθρωπένῃ φύσει, τότε λαλεῖ (nim. Deus 
cum homine). | 
180 «ὤἄιαβάθρα i.q. énevefaSuóc ap. Plat. Symp. p. 211, C. Alii in hoc argumento ἐπιβάθρω 
posuerunt. Vid. Wyttenbach. et Creuzer. ad Plot. De Pulcr. p. 143. “Ὑποβάδραν habet Asclepius 
Trallianus, a me laudatus Basil. Plot. p. 99. 


781 Ἐπείγεσθαι proprie est festinare, et nunc nude, nunc cum ἐπὲ vel πρὸς ponitur. Deinde 
ad animi contentionem transfertur, ut ab Euripide ap. Plat. Gorg. p. 484, E. κἀπὲ τοῦτ ἐπείγεται, 
et a Platone ipso Legg. XII, p. 965, B. πρὸς .. τὸ ἓν ἐπείγεσθαι, et Pol. loco cit., quo verbum, in 
studio rerum divinarum positum, inflnitivum insolite adsciscit. Et structuram et usum verbi Noster 
imitatus est. Alii verbi usum saltem a Platone mutuati sunt. Vid, Animadv. in Basil. I, p. 196. 
Verbo praeter hunc usum translato Aétius utitur ap. Epiphan. T. I, p. 025, B. udAAov .. τοῦ dvo 
χείου ἐπὶ τὸ αὐτῆς οἰκεῖον ἐπείγεται πᾶσα quoc. 


782 Potest quidem τὸ ἐκεὶ φῶς ad αληθινὴν ἠωέραν referri et lux veri diei intelligi; sed 
praestat, ἐχεῖ per se positum accipere et τὸ ἐκεῖ φῶς lucem coelestem interpretari. Vid. annot. 
313. Ceterum verum, quod summo bono, id est Deo, continelur, tum a Platone Politiae libro VI. 
et VII, tum a scriptoribus sacris lucis nomine celebratur. — Alia, quae in Fragmento l. animad- 
verlenda sunt, attigi annot. 98. 139. 158. 303. 688 et 09). Restant ista ap. Gretser. p. 500 sub int- 
tium Fragmenti: Φφύσις πᾶσα ταῖς προποσίαις τῆς ἀδικίας γέγοητευµένη, in quibus γοητεύειν Pla- 
tonice usurpatur, uti Phaed. p. 81, B. γεγοητευµένη ὑπ αὐτοῦ (τοῦ σώματος). "Vid. Basil. Plotiniz. 
. p. 19 et Schol. in Dissert. Plat. p. 163. Praeterea in verbis p.500. a£ κάτω δυνάμεις xa) nu 
ὠπλίζοντο καταδουλῶσαι τὸ διανοητιχόν, dictio καταδουλῶσαι τὸ διανοητικὸν comparanda est cum 
Platonica Pol. VlII, p. 553, D. τὸ λογιστεκὸν καταδουλώσασθαι. 


783 Haec, licet ipsis verbis a Platone non expressa, revera tamen Platonica sunt. Vid. Dissert 
Plat. p. 68 sq. et Schol. p. 153. Vocem Φήπουθεν Timaeus in Glossarium Platonicum retulit p. 79 
ed. Ruhnken.,, quem vide. Lecapenus in Matthaei Lect. Mosq. P. I, p. 60. τὸ δῆτα καὶ δήπουδεν t6" 
uiv καὶ ἀργά, λαμβάνεται δὲ παρ ᾽άττικοῖς καὶ ἀντὲ τοῦ ὡς ἀληδῶς καὶ φανερῶς. Platonis exeu 
plo etiam Plotinus p. 212, A. et p. 445. cap. 3. A. cap. 4. B. hac voce utitur, eandemque brevi Intt 
vallo repetit Anonymus ap. Suid. Ταὐτὸν πέπονθα. Nimirum δήπουθεν ex vocibus Atticis esi, quss 
Sophistae eorumque imitatores recentiores ad Platonis imitationem affectarunt. Vid. Themist. Orat 
XXI, p.253, D. et Petav. Not. p. 500. Ceterum Φήπουθεν expressius est quam ó»zrov. Recentiores 
tamen utramque vocem promiscue usurparunt, in his Gregorius Palamas Prosop. p. 4. et Theophane 
ed. Matthaei. p. 33. 

















FRAGMENT A. 129 
αὐτὸς γὰρ ἐξ ὅλης τῆς πάσης ovcíac "* | ' 
τε καὶ φύσεως τῷ ἑαντοῦ τὸ πάντα Tiin. 30, A. βουληνεὶς .. 0 Φεὸς ἆγα-- 
εἰς τὸ Up» ἐφέλκεται λόγῳ '*.. eite γὰρ | 94 .. πάντα .. εἶναι. 29, E. ἆγανὸς ἦν 
τὸ ἀγαθὸν Φέλει "55, αὐτὸς dv τὸ ἀγα- | cet. 42, E. ἔμενεν ἐν τῷ ἑαυτοῦ κατὰ 
Sóy "" iy ἑαυτῷ μένει”. εἴτε τὸ κα- | ερόπον 59e. 30,Β. ὅπως ὅτι κάλλι- 
λὸν ὑπάρχει ἐραστὸν αὐτῷ "5, αὐτὸς | στον εἴη .. ἔργον ἀπειργασμένος. Phaedr. 
dy τὸ µόνον καλὸν "" εἲς ἑαυτὸν βλέ-- | 246, D. τὸ .. Φεῖον καλόν. Tim. 29, A. 
πει πι, ἐν οὐδενὶ τὰ πρὸς τῶν ἀνθρώ- | δῆλον ὡς πρὸς τὸ ἀῑδιον ἔβλεπεν. 

πων 9αυμαζόμενα τιΦέμενος”''. 





784 Corrige: ἐδ ὅλης x«i πάσης τῆς οὐσίας —. Plato Legg. ΝΗ, p. 808, A. ὅλην καὶ πᾶσαν 
τὴν olxíav. 

186 Id est: omnia suo ad vitam trahit Verbo, prout Gretserus vertit. "Vid. annot. 578. 
Ἐφέλκεσθαι h. |. fere tantundem valet, quantum παράγει», de quo vid. annot. in Eliam Cret. col. 
714 (18). 

(o Bonum creandae universitatis rerum finem esse, Plato docet celebratissimo loco, ex Tim. 
p. 90, A. allato. 

787 Τὸ 96ioy ἀγαθόν, Platonis vox est Phaedr. p. 246, D. Idem Deum sensu eminenti ἀγαθὸν 
appellat Tim. p.29, E. l.c., ubi vid. Stallbaum. p. 120, qui tamen Stobaeum Eclog. Eth. T.I, p. 422 
ed, Heeren. pro Hierocle ap. Stob. l. c. negligentius laudat. Adde Philonem Jud. locis a Muellero 
ad librum De Mundi Opif. p. 156 sq. 366 annotatis, et Methodium ap. Epiphan. p. 547, A. 9&0g .. 
ἄχρως ἀγαθός. Quod autem idem nostro loco docet, Deum τὸ ἀγαθόν, i. e. bonum per se spe- 
ctatum, esse: Platonis τὸ ἀγαθόν, quod Apuleius Apol. p. 31 (Opp. ed. Bipont. T. Il) comme- 
morat, alio nomine Deum esse, Platonici et Patres Eccl. statuerunt. Vid. Numen, ap. Euseb. P. E. 
XI,22, Euseb. XI, 21 et Gregor. Naz. locis, a me consignatis annot. in Eliam Cret. col. 799 (4). 
Neque recentiore aetate defuerunt, qui idem sentirent. Vid. Stallbaum. ad Polit. VI, p. 505, A. annot. 
p.71 et Prolegom. in Timaeum p. 47. lllud quidem dubium non est, quin Plato Pol, VI, p. 505 sqq. 
τὸ ἀγαθὸν summum, quod Deo insit, bonum intellexerit, inque Timaeo p. 29, E. sq. et Pol. VI, 
p.908, C. eam causam opificii mundi esse statuerit. Vid. Stallbaum. Prolegom. in Tim. p. 46 sq. 
De suppari Philonis Judaei sententia vid. J. G. Mueller. ad librum De Mundi Opif. p. 156 sq. 158. 

788 Deus, quippe summum bonum et αὐτάρχης, rerum universitatem ita procreat, in se ipso 
ut maneat. Quam sententiam Plato μυθικῶς expressit Tim. l. c. De αὐταρχείᾳ deorum idem Pol. Π. 
p.381, C. κάλλιστος x«i ἄριστος (v εἰς τὸ δυνατὸν ἕχαστος αὐτῶν ο, ἐν τῇ αὐτοῦ µορ- 
φῇ. Timaei locum imitati sunt Plotinus p. 518, C. uévorroc .. αὐτοῦ ἓν τῷ οἰκείῳ 59€. p. 518, E. 
el p. 658, A. ἡ μὲν δὴ ix τοῦ Θείου ψυχή ἤσυχος tjv κατὰ τὸ ἦθος ἐφ᾽ ἕαυτης βεβὼσα. Synes. De 
Regno p. 30, A. ὁ Φεὸς ovx αὐτὸς ἐκλεπτουργεὶ τῶν Φεῦρο τὰ ἕκαστα, ἀλλά χρῆται χειρὲ τῇ φύσει, 
µένων ἐν ἠψει τῷ αὑτοῦ, (ubi desidero eruditionem Krabingeri, ceterum recte scribentis αὐτοῦ Ρτο 
vulg. αὐτοῦ p. 72) et Zachar. Mityl. p. 114 ed. Boissonad., quem vide Not. p. 417. 

789 Haec prima specie a Platonis doctriua abhorrere videntur. Nam, ut ille ait Symp. p. 204, C., 
ἐστι τὸ ἐραστὸν τὸ τῷ ὄντι καλὸν καὶ ágoor καὶ τέλεον καὶ µακαριστὀν. ltaque Deus, siquidem 
summum est pulchrum (ut Noster in seqq. docet), ipse est τὸ joéety ; quo sensu idem τὸ ὀρεχτόν, 
τὸ ἐφετόν et τὸ ἀγαπητὸν praedicari solet. Vid. Animadv. in Basil. 1, p. 152 εἰ annot. in Eliam 
Cret. col. 770 (7). Sed nimirum Noster verbis: τὸ καλὸν ὑπάρχει ἐραστὸν αὐτῷ, docet, Deum 
ereatorem in universitate rerum nil nisi pulchrum spectare. Quae quidem Platonis est sententia loco 
eit. ex Tim. p. 30, B. Conf. p. 30, A. θέμις δὲ οὔτ ἦν οὔτ ἔστι τῷ ἀρίστῳ ὁωνρᾶν ἄλλο πλὴν τὸ κάλ- 
λιστον, et Polit. p. 273, B. παρὰ .. τοῦ συνθέντος πάντα xoÀa χέκτηται (ὁ κόσμος). 

790 Τὸ ἄκρον καλὸν Deum vocat Gregor. Naz. Orat. XXXI, p. 566, A., ubi vide Eliam Cret. 
Comment. col. 831, B. sqq. Sententiae tum a Platonicis, tum a Patribus Eccl, celebratae fons est 
ap. Plat. Phaedr. l. c. Vid. Creuzer. ad Plotin. De Pulcr. p. 384 sq. 

791 Quod Methodius docet, Deum, rerum universitatis auctorem, in se ipsum intueri, quippe 
qui summum sit pulehrum: hac in re cum Platone sentit, qui Tim. l. c. Deum in mundo pulchre 
informando aeternum exemplar sive ideas intuentem facit. Nam temeraria fuit eorum opinio, qui 
Timaei locum ita interpretati sunt, quasi ideae extra Deum sint positae. Vid. annot. in Eliam 
Üret. col. 764 (11). Longe melius iudicavit, quem ibi laudavi, S. Hippolytus Philosophum. p. 110 
3q. ed. Wolf. — p. 21 ed. Miller. Is enim, hisce praemissis p. 108 — p. 20. Πλάτων ἀρχᾶς εἶναι 
τοῦ παντὸς Φεὸν xai ὕλην καὶ παράδειγµα, de παραδείγωατι ia exponit: τὸ δὲ παράδειγωα τῆν 
ὀάνοιαν τοῦ Θεοῦ εἶναι, ὃ καὶ ἠδέας καλεῖ, oiov εἰκογίσματι προςέχων ἐν τῇ ψυχῇ ὁ Otóg τὰ 
πάντα ἐδημιούργει, quo loco Wolfius male ἐδέαν, ut est apud Cedren. p. 159, B. Idem Wolfius 
peius etiam οἑονεὲ κονίσµατι, velut arenato. Sed legendum: ᾧ oiov εἰκογέσματι, vel olov &i- 
χόνεσμά τι,  —, ut est ap. Cedren. l.c., qui verba ἐν τῇ ΨυχΠ omisit, Ac facile illis caremus, 
quum προςέχει» τινὲ per se sit animum ad aliquid intendere. De Deo, in ideis defixo, conf. 
Plato Phaedr. p. 249, C. πρὸς .. ἐκείνοις de( ἐστι uvgug. κατὼ δύναμιν (ἡ τοῦ φιλοσόφου διάνοια), 
πρὸς οἷςπερ 9εὸς ὢν θεῖός ἐστι. 

792 Hanc de Deo sententiam apud Platonem frustra quaesiveris. Docet tamen idem Symp. 
P. 211, D. pulchri divini hane vim esse, ut, qui ei intentus sit, nihili faciat, quae homines admirari 
Soleant. Quam sententiam Socratis exemplo illustrat Symp. p. 216, D. E. Conf. Method. Symp. p. 173 
δᾳ. — Proxima Methodii sententia, licet in Platonis scriptis non exstet, eo tamen prorsus digna 
€81. fta autem Noster apud Gretserum pergit p. 902. κάλλιστον γὰρ ταῖς ἀληθδείας (p.504) καὶ 
ἐπαινετὸν κλητέον τοῦτο, ὅπερ ἂν αὐτὸς ἡγήσεται Φεὸς καλόν (εἶναι ὁ Φεὸς ἡγήσηται x. Combetis. 
cum cod. Rupifucald. Parallelorum SS. Jo. Damasceni, apud Galland. p.803, E.), xdv (l. xdv) ὑπὸ 
παντων ἐξουθενῆταί τε (τε male om. 'Combefis.) x«i χλευάζηται, ἆλλ' οὐχ ὅπερ (ὥςπερ male Com- 
befis.) οἱ ἄγδρωποι νοµίζουσιν. Ἡγήσηται pro vulg. ἠγήσεται εἰ ὁ Φεὸς pro Φεὸς recte Jo. Dama- 
Scenus, qui εἶναι praeter necessitatem addidit (vid. annot. 20) et transpositionem verbi ἠγήσηται, 





130 . . FRAGMENTA. 


VI. 


(Fragmentum ap. Jo. Damascen. Parall. 96. 

Opp. ed. Lequien. T. II, p. 438, B.) , 

Οὔ δύναται ᾗ ἀνθρωπίνη φύσις "* Pol. V, 476, B. αὐκοῦ .. τοῦ καλοῦ 
αὐτὸ καθαρῶς τὸ δίκαιον [ἐν] ψυχῇ ἀδύνατος αὐτῶν ἤ διάνοια τὴν QUO» 
Φεάσασθαι Ὃ', «à πολλὰ τῷ Λογισμῳ | ἰδεῖν. Pol. VI, 508, D. δοξάξεε τε καὶ du- 
ἀμβλυώττουσα "55. | βλυώττεε. 





neglecto Methodii more, sustulit. Quod autem in Damasceni Parallelis Ἰ.ο., Opp. ed. Lequien. Τ. Π, 
p. 778, A. haec Methodii sententia ἐκ τῶν κατὰ Πορφυρίου decerpta perhibetur: equidem suspicor, 
integrum fragmentum IIl, quo de sancta cruce agitur, cum reliquis duobus eiusdem, argumenti frag- 
mentis indidem sumtum esse. De Methodii adversus Porphyrium libris vid. Fabric. Biblioth. Graec. 
ed. Harles. T. VII, p.202 sq. et Galland. Biblioth. PP. T. IIl. Prolegom. p. LIIl, b. Eius operis 
nonnisi tria hactenus innotuerunt fragmenta, videlicet ea, quae in codice olim Rupifucaldino Paral- 
lelorum SS. Jo. Damasceni exstant. Conf. Opp. ed. Lequien. ΈΤ. 1 loco cit, p. 784, B. et p. 785, E. 
Quae quidem fragmenta post Combeflsium Gallandius Biblioth. PP. T.IlI, p. 803, D. E. et p. 804, 4.B. 
exhibuit. lllud, de quo supra monui, ἕραμαιον neutri eorum se obtulit. Praeclarum est tertium ap. 
Damascen. fragmentum, cuius initium adposui annot. 84. Sequuntur haecce: Φαέγνεται γοῦν olxtioy 

ἐν ἀληθῶς ἀγαθὸν 5, περὶ τὸ ἄφθαρτόν τε xai Φεῖον ἐπιστροφὴ xai πέστις, κακὸν δὲ rj περὶ αὖ- 
τὸν (leg. αὐτό) ἄγνοια xci ῥᾳθδυμία, in quibus attende Platonis sententiam Theaet. p. 176, C. de 
ignoratione Dei, pravitatis causa, et vocem ἐπιστροφή, in animi conversione ad divina positam, 
quo de vocis usu, recentioribus Platonicis trito, vid. Animadv. in S. Basil. I, p. 185 sq. Reliqua 
illius fragmenti attuli et simul emendavi Symbol. in Epiphan. p. 18. Sed redeo ad fragmentum ll 
de s. cruce, in quo praeter alia, quae attigi annot. 353 et 465, haec advertenda sunt p. 504. ἔπα- 
Φε... σαρκὲ τῷ σταυρῷ προςπαγεὶς ὁ λόγος, ἵνα ἁπλώσῃ dzovtvagxguévov πλάνη τὸν «ἄνθρωπον 
πρὸς τὸ ἄνω τε καὶ Φεῖον μέγεθος, in quibus pro mendoso ἀπονεναρχημένον repone: «πονεναρχω- 
µένο». Neque enim νΨαρχάω, torpeo, aut ἀποναρχάω, obtorpesco, passivum admittit. Secus 
est in verbis ναρχκέω, torpore afficio, et ἀποναρχόω, torpore penitus afficio. Posterio- 
ris passivum Noster a Platone sumsit, qui semel eo verbo usus est Pol. VI, p. 503, D. ὥσπερ ἀπο- 
νεΡαρκωμένα. Male ibi complures codd. vevegxwu£ve, neglecta praepositione ὧπό, de qua, uti de 
aliis id genus compositis, monui ad Gregor. Nyss. De Anima et Resurrect. ed. Krabinger. p. 284 sq. 
et Animadv. in S. Basil. I, p. 78. Peius etiam νενεχρωμένα codd. Lob. et Vind. B. 

703 Plato dictione ἀνθρωπίνη φύσις cum significatione imbecillitatis humanae utitur Theaet. 
p. 149, C. ἡ ἀνθρωπίνη φύσις ἀσθενεστέρα ἢ cet. εἰ Tim. p. 90, C. καθ’ ὅσον .. utraaytiv ἀνθρω- 
πίνη μας ἀθανασίας ἐνδέχεται. — Atque ita Noster quoque tum h.l., tum in verbis annot. 779 
extr. allatis. : 

794 'Ev w. τὸν λογισιὸν 9. Combefisius (ap. Galland. Bibl. PP. T. 11, p. 830. not. 3), qui ni- 
hil profecit τῷ λογισμῷ coniiciendo; ἐν w. 3. Lequien. 'Ego àv, quippe insititium, uncis inclusi, 
quum ἐν ψυχῇ neque ad αὐτὸ τὸ Óíxo:ov pertrahi, neque ad Φεάσασθαι referri queat. — Neque enim 
αὐτὸ τὸ δίκαιον, id est iustum, per se spectatum, cuiquam animo humano inest, neque animo 
contemplari Graece dicitur ἐν τῇ ψυχῇ Φεάσασθαι. Docet vero Methodius, humanam naturam 
non valere animo contemplari iustum per se spectatum. — Conf. Plat. Pol. 1l. c., ubi verae philoso- 
phiae expertes pulchro, quod per se sit, intuendo impares esse dicuntur. Iustum, per se spe- 
ctatum, etsi a Platone aliis nominibus appellatur, more tamen Platonico αὐτὸ τὸ δίκαιον recte 
vocatur. Conf. αὐτὸ τὸ χαλὸν Pol. l.c. et vid. annot. 146. Νεο minus Platonicum est ψυχῇ 9εᾶ- 
σασθαι. Conf. Phil. p. 66, D. αὐτῇ τῇ ψυχῇ Φεατέον αὐτὰ τὰ πράγµατα. Arüculus nostro loco à 
voce ψυχή non minus recte abest, quam a vocibus λόγος et vovc ap. Plat. Pol. II, p. 369, A. εἰ 
ywyvouérgyr πόλιν Φεασαίµεθα λόγῳ, et Phaedr. p. 247, C. uóvq Φεατὴ vg. De verbo Φεᾶσθαι ad 
mentem et animum translato cf. Plat, Phil. et Phaedr. ll. cc., praeterea Symp. p. 212, A. xdxtivo 
d δεῖ Φεωµένῳ, ubi vid. Stallhaum. Adde supra annot. 246 et 284. Denique etiam χαθαρῶς, quod 
ad  Φεάσασθαι refertur, Platonicae est consuetudinis. Conf. Phaed. p. 66, D. εἰ αέλλομέν ποτε xa- 
Φαρώῶς τι εἴσεσθαι. E. el γὰρ μὴ olóv τε μετὰ τοῦ σώματος μηδὲν καθαρῶς γνῶναι. 

706 Τὰ n. ἀμβλυωποῦσα Combefis.; τὰ zt. τῶν λογισμῶν ἀμβλυώττουσα Lequien. Ego r9 Jo 
γισαῷ scripsi, sicut Combefisius in praegressis pro τὸν λογισµον scribi volebat. Sed illic his ver- 
bis locum non esse vidimus. Dein Combefisii scripturae ἀμβλυωποῦσα praetuli ἀμβλυώττουσα, 
quod Lequien. dedit. Haec enim scriptura auctoritate Platonis confirmatur, qui forma ἁμβλυώτευ 
constanter usus est idque verbum Pol. l.c. et alibi ad animum caecutientem transtulit, Vid. Ást. 
Lex. Plat. T. I, p. 119 et Schneider. ad Pol. |. ο. T. II, p. 232, a. ᾽αμβλυωπεῖν, de quo vid, Lobeck. 
Parerg. ad Phryn. p.609, posterioris aevi scriptoribus magis usitatum est, nec nisi in scriplurse 
discrepantia ap. Plat. Pol. VI, p. 508, C. et VII, p. 510, E. reperitur. 4ufAvwzí« tamen exstat 1n 
Hipp. Min. p. 374, D. — Praeter hoc, quod tractavimus, fragmentum, ex Jo. Damasceni Parallelis 
sumtum et, nisi fallor, ad Methodii adversus Porphyrium libros referendum, Gallandius p.830, C. 
aliud ex iisdem Parallelis p. 331, D. adfert, quod Combefisium omisisse ait annot. 2. Sed bene hoc 
fecit Combefisius; vid. annot. 527. In fragmentis Methodianis haec deinceps sequuntur ap. Galland. 
p.831, A. JHovsoíe ἀρετήν τε xci ἑαυτὴν οὐδέποτε ἂν γνοίη, ad quae ille ita annot, 1: , Ham 
sententiam tamquam ex Parallelis Damascenicis haustam profert Combefisius, At in editione Le 
quieniana eam nuspiam detegere licuit. Quod si Methodius hac sententia usus est, eam a Platone 
accepit, quem vide Pol. III, p. 409, D., ubi αὐτὴν et οὔποτ melius scriptum est. Quae proximo 3p. 
Gallandium fragmento p.831, A. expressa est sententia, non Methodii est, sed Clementis Alexam 
drini vel, si quaeris, Simonidis. Vid. 'annot. 670. . 


| 





m IN DE X. 


A. 


Accentus male positi 257. 288. 308. 368. 510. 596. 

accusativus substantivi adverbii instar habens 72. 
omisso κατὰ 754. confusus cum genitivo 71. 
conf. cum dativo 6957. 


ad in comparatione 254. ad interrogata re- 
spondere 743. disputare ad — i. q. con- 
ira dicere 771. 


adhuc cum substantivo 247. 

adieetiva in wdzc 118. 406. 727. verbalia in τος, 
ab ευ et dvc incipientia 947. 

adpetitus ex indigentia nascitur 303. 660. 


adverbia temporis apud Graecos et Latinos cum 
substantivis copulata 247. verbalia passiva et 
niedia, a praesenti et a perfecto derivata 130. 


083. in : vel ει 3895. 
Aegyptiorum rationes apotelesmaticae 354. 
Aelianus 37. 653. 
aemulari 00. 
Aeneas Gazaeus 180. 224. 379. 
Aeschylus 23. 139. 2806. 452. 585. 
Adtius 781. 
age 138. 
aggredi ad aliquid (disputando) 708. 
Alexander Aphrodis. 86. 
Alexander Lycopolit. 186. 065. 
amicus Plato, sed magis amica veritas 
526. 
Ammianus 101. 188. 921. 
Amor cum ape comparatus 607. 
anacoluthia 20. 
Anacreon 42. 


Anastasius Sinaites 29. 


Anaxagorae sententia de mundi adornatione 137. 

Andreas Cret. 212. ! 

Anecdota Bachmanni 343. 0608. Bekkeri 385. Pa- 
risina Crameri 5. 40. 224. 440. 668. 680. 


Angeli corporibus nudi 612. Dei voluntate divi- 
nitatis honorem nacti 580. Dei iussu mun- 
dum condiderunt 578. materiae curam gerunt 
587. pro diis substituuntur 405. eorum creatio 
d spectaverit 587. eorum γένη καὶ φυλαὲ 


anima αὐγοειδηῆς 258. (vide etiam dgAeBzc. ἁλώ- 
βητος. ἁπήμων. ἁσινής. γυμνὴ σώματος. ἔλευ- 
Φέρα σώματος. καθαρά.) corpus tamquam cada- 
ver sustentat 487. in corpore tamquam sepul- 
cro inclusa 487. corpore contaminatur 406. nisi 
corpore liberata, a vitiis non vindicatur 494. 
morte in libertatem vindicatur 645. etiam post 
excessum ex corpore vehiculo utitur 713. ani- 
mae ἁμήχανον κάλλος 29. pulchritudo, ἃ Deo 
in ea depicta 94. eius βάρυνσις 298. eius πα- 
ράβασις καταβάσει eiusdem punitur 483. eius 
concretio cum corpore 641. post lapsum affe- 
etus 170. recens in corpus immersae affectus 
179. somnus in corpore 320. stigmata et vibi- 
ees 79. vehiculum αὐγοειδὲς 258. 


animae a Deo ad exemplar aeternum simul erea- 
tae 242. 256. 258. divinae naturae speciem im- 
pressam gerunt 58. in coeli dorso constitutae 
indeque delapsae 639. ante corpora peccarunt 
642. hac vita poenas vitae ante actae luunt 487. 
corporum tamquam templorum simulacra sunt 
58. animarum προὔπαρξις 638. ante hanc vitam 
beatitudo quaenam 484. descensus 114. lapsus 
in terras 208. anceps conversio 153. 


animalia, licet corporum  vicissitudinibus sub- 
iecta, tamen eadem permanere dicuntur 438. 

animus corpori imperare iussus 584. a vicissitu- 
dinibus non liber est 439. sincerus cum auro 
comparatur 680. animi duplex conversio 779. 
duplex indoles 375. 693. motus duo 376. ocu- 
lus eiusque purgatio 270. pennarum germina- 
tio repressa 596. purgatio 200. vicissitudines - 
qua in re cernantur 439. immortalitas vid. im- 
mortalitas. 

animi cum corporibus, ut vivi cum mortuis, co- 
pulati 487. animorum concilium coetusque 295. 

Antiphanes 23. 

aoristi optativus Atticus 547. aoristus οἱ prae- 
sens conf. 445. 516. aoristus et imperf. conf. 
479. 

Apostolius 007. 

Apsines 949. 

Apuleius 639. 605. 787. 

aquae supercoelestes 639. 

Archelai disputatio cum Manete 406. 

Aretaeus 110. 

Aristaenetus 212. 271. 

Aristides 52. 80. 130. 277. 

Aristides Quintilian. 224. 734. 

Aristophanes 28. 212. 277. 343. 422. 

Aristoteles 116. 119. 140. 296. 487. 550. 

Arius 100. i) 

Arnobius 690. 

Arrianus Stoic. 668. 

Artemidorus 9355. 

articulus ab universe dictis recte abest 402. per- 
peram adiectus 76. 126. 188. 242. 277. 280. 282. 
317. 340. 401. 492. 589. 644. 660. 771. per- 
peram omissus 9. 29. 148. 251. 980. 399. 406. 
420. 446. 555. 584. 587. 580. 606. 628. 653. 
676. 690. 730. 735. 792. recte omissus 495. 
794. perverse positus 998. 

Asclepius Trallianus 780. 

Astius 8. 148. 589. 

astra dii vel divina 362. 364. animantia coelestia 
580. indigentiae haud expertia 304. custodes 
rationis temporum 961. eorum chorus sive cho- 
rea 264. 302. 

Athenaeus 8. 28. 28. 212. 253. 277. 8381. 

Athenagoras 308. 586. 587. 

Atticismi: ἀνώλεθρος pro ἀγόλεθρος 020. γέγνε- 
σθαι pro γίνεσθαι 490. 003. 610. 623. δυεῖν 
pro ὁυοῖν 617. µέχρι pro μέχρις 100. μόγις 


, 


pro αόλις 108. ξὺν pro σὺν 7. 280. 289. οὗ- 
τοσὶ pro οὗτος 738. oo pro oc 15. σωµικρός, 





132 


σωικρότης, σαιχρύνειν cel. pro ωικρὸς cet. 0b. 
314. 333. 529. rr pro L, ut douórr&w et com- 


pos. pro ἁρμόζειν et compos. 794. rr pro σσ 
168. 305. 926. 362. 693. (et Ind. v. προτάσ- 


σειν) comparativus ὤγ: ους pro ονες 362. 368. 
ους pro ονας 699. ω pro ονα 207. 362. verbi 
indicativus: δι pro p 412. 508. 517. 621. opta- 
tivus: έτας pro αις 547. 


Atticus 185. 779. et Ind. v. µακαριστός. 
attractio 467. 











Auctor libri Sapientiae sapientiam Deam fingit : 


139. 149. . 
Auctores anonymi 9. 37. 08. 89. 140. 186. 212. 
236. 264. 277. 290. 381. 665. 668. 680. 690. 
783. 
Aureum Carmen 205. 


auri similitudo in declaranda animi spectati in- 


tegritate 680. 

auribus sedens vox, vocem in auribus 
ferre, sim. 171. 

ἀβέλτερος 594. 

ἄβλαβης ψυχἠ 205. 

ἀβοηθητὲ 385. 

ἀβρύνεσθαι, superbire 284. male ἀβρύνεσθαι 
ibid. 

ἄβυθος (male ἀβυθός) φλυαρία 493. 

ἀγαθοέργηωα 708. 

d'ya9óg* ὠγαθέ (ὦ dya9€) 478. ὠγαθὲ male ὦ 
ἀγαθὲ 521. ἀγαθὸς et σοφὸς in Dei laudibus 
et aliter copulata 367. τὸ ἀγαθὸν Platonis alio 
nomine Deus 787. summum bonum ibid. 

ἄγαλμα Dei mundus et homo 259. ἀγάλματα 
rerum divinarum species animo impressae 88. 
ἀγάλματα σωμάτων animae ibid. 

ἀγαπητόν», 16, Deus 789. 

&yytÀloi, articulo recte adiecto 495. 

e€yt» ἄνω transl. 203. 

ἀγένητος et ἀγέννητος conf, 754. 

ἁγεννῶς 202. ] 

ἔγευστος transl. 306. 503. ἄγευστον et d'ytvotr- 
σαντα conf. 593. 


ἀγεώργητος transl. vid. Ind. v. γεωργεῖν. 

ἀγήρως ansl, 124. d$4verog xai ἀγήρως ibid. 
[Adde Koch. ad Moer. Attic. p. LXIV sq.] &yy- 
Qo» neutr., male ἀγήρω, «yov , ἄγηρων 124. 
251. 


ἀγνείαν et ἀγνείας conf. 400. 

ἄγνινος adiect. 40. 

&yvoc, 9, i.q. ῥάμνος, λυγαρέα e χολίανδρο», 
Graeculis Komapicha 40. 

ὤγονος vid. σπέρµατα. 

ἄγριαι ἠδοναί, sim. 905. 

ἄγυρις beatorum 2996. 

ἄγχειν δ. | 

ἄγχι' ἄγχιστα et ἔγγιστα conf. 5. 

ἀγωγήῆ χρυσή 976. 

ἀγωγὸς 230. 

dyov transl. de virtutis certamine 270. 384. 

dyovi&y , trepidare 387. 

ἀγωνίεσθαι de oratoribus et de omni declama- 
tione 11. disputando contendere ibid. 
studere c. infinit. 469. 

ἀγωνιστικῶς, oratorie 11. 

dótÀqpóc, aequalis vel similis, c. genit. οἱ 
dat. 352. dósÀq*, soror, transl, ibid. 

ἀδέάπτωτος transl. 380. 

ἀδιάφθορος 291. 407. 

ἀεέ, ἄεέ τοι exprobrantis 283.  d& verbo postpo- 
situm 625. «& et eis? conf. 29. d& et àv τῷ 
&ti conf. 625. 

ἀειδης, invisibilis, obscurus 329.711. d&- 
δή et xai εἴδη conf. 329. 

ἀέναος et ἀένναος pp. et transl. 777. 

ἀήδει λόγῳ 215. ἀήθης et ἀληθὴς conf. ibid. 


- 


INDEX. 


ἀθάνατος vid. «γήρως. αθάνατος xai ἀνώλεθρος 
2560. ἀθάνατα οἱ ἀδύνατα conf. 586. 

ἆθλος transl. 276. 

ἀθρεῖν, ἄθρει 105. 

αἰγλὴν et ἁπλὴν conf. 271. 

& ειν, celebrare 43. 

"fióyc nominis originatio 711. 

«iti et αἲὲν exprobrantis 23. 

αἴνιγμα δι αἰνιγωάτων s. ἓν αἰνίγωατι cognitio 
Dei 250. 

αἴρειν male αξρειν 293. 508. 

αἱρεῖν pro καθαιρεὶν 705. 

αἰσθάνεσθαε, intelligere 170. ᾖσθῆσθαι cum 
αἰσθάνεσθαι εἰ αἰσθέσθαι conf. ibid. 

ἀΐστος, ἀῑστοῦν et αἰστοὺν 289. 

αἴσχιο», τό, 930. 

αἰτία à προνοίᾳ distincta 587. αἰτίαν vel αἴτιον 
γένεσθαι εἴς τι Graece non dicitur 064. αἰτία 
ἑλομένου, Φεὸς ἀναίτιος 966. 

αἰτιατέον εἰ αἰτιᾶται conf. 106. 

αἴτιός τινος c. dat. personae 771. 

αἱωρεῖσθαι αἱώραν 302. 

ἀκαμκατὲ 385. 

ἀχήρατος pp. et transl. 680. «ἀχήρατος λειμὼν 
Euripidis 206. ἀχήρατος et ἄκρατος conf. 080. 
ἀχήρατος et ἀνήροτος conf. 206. 

ἀχλεῆς 112. 

ἁχμή, flos aetatis 218. 

ἀκοιρώνητος φθὸρᾶς 240. 

ἀκολασταίνειν 644. — 

ἀκλαυστὲ male ἀχλαντεὲ 385. 

ἀκολουθήσειας et ἀχολουθήσαις 547. «ἀχολουθή- 
σειαν ibid. 

ἀχοσμία materiae 734. 

ἄχοσμος et ἀκόσωαητος 794. 

ἀκούειν' ἀχούω σου λέγοντος 761. «ἀκουσόμενος 
λόγων, sim. 499. ἀκχοῦσαι et ἀκούσασθαι conf. 
912. ἤχουον et Ίχουσα conf. 761. 

ἀκραιφνὴῆς pp. et transl. 244. 

ἄκρατος transl. 160. (Adde Fischer. Ind. in Αθ- 
schin. Socrat. Dial. I1. h. v. et mea ad Jo. Glc. 
p. 98 sq.] conf. c. ἀχήρατος 160. conf. c. ἀχρᾶ- 
τητος Ja. conf. c. ἀκρότατος 100. 

ἀχρόδρυα, fructus arborum 194. 

ἀλεξεφάραακον transl. 605. ἀλεξιφάρμαχον ψν- 

zc vincula ibid. 

ἀληθεια oppos. τύποι 249. ἀλήθεια et φρόνησις 
copulata 324. ἀληθείας et gloss. ὤληθινης conf. 
243. 

dÀgó5 i.q. dÀg95 λέγεις 499. ἆληθεῖ λόγῳ 216. 
τὸ αληθὲς melius quam τάληθὲς 245. 538. 

ἀλήθευμα 708. 

ἀληθῶς pro ὡς ἀληθῶς 2760. conf. ο. ἀληδῆ 44. 

ἅλις ἔχει ο. περέ 317. nudum ἅλις c. genit. ibid. 

ἀλιτρόβιος 229. 


dàn oodíxgc 229. 


&ÀÀ« affirmantis in responsione 353. 499. iam, 
quin, c. imperat. 488. in eodem enuntiato re- 
petitum 941. ἀλλ male ἀλλά 248. 477. D0l. 
518. 565. 625. 600. ἀλλα xei et ὥςτε conf. 917. 

ἀλλάττεσθαί τέ τινος 293. : 

ἀλλήλοιν et ἀλλήλοις conf. 376. ἀλλήλους el ἆλ- 
λους conf. 628. 

«λλόχοτος 372. 

ἄλλως, frustra 618. ἄλλως φθέγξασῦαι |. 8. 
φδέγξασδαι ψευδῃ ibid. 

ἄλογος vid. ἐπιθυμία οἱ ἡδονή. «λόγου conl. c. 
ἀλόγους et dÀóywsc 434. 

ὤλυτος, indissolubilis, i, q. immortaliP 
379. 586. cum ἀθάνατος copulatum 586. conf. 
c. ἄλυπος et αὐτός 379. pro eo glossema dq9- 
τος ibid. et ἀθάνατος 586. 

ἁλώβητος, ἀἁλώβητοι ψυχαὲ 195. 

ἅμα, ο. genit. absol. 32. 

ἁμαρτήματος et ἁμαρτημάτων conf. 494. 

ἁμαρτία et ἁρμογία conf. 507. 





INDEX. 


3 


ἁμαυρὸς oppos. τρανὸς 243. ἁμαυρότέρον ad- 
verb. ibid. duevooc et ἀμυδρὸς ibid. 

ἀμβλύνεσθαι et compos. transl. 405. 

ἀμβλυώττειν transl. 790. conf. ο. ἀἁμβλυωπεῖν 
ibid. 

ἀμείνους pro ἀμεένονες 368. 

ἀμέλει 125. 

ἀμελλητὲ et ἁμελητὲ conf. 385. 

ἀμεταμελητὶ 385. 

ἡμεταστρεπτὲ 3805. 611. male 
conf. c. ἀμετατρεπτὲ 3895. 


ἀμετάστροφο», τό, virtutis tenax habitus 611. 

ἁμεταστρόφως 0611. 

ἁμηγέπη male ἁμηγέπῃ εἰ dugyézg 335. 

ἁμηγέπως 335. 

ἁμηνυτὶ 385. 

ἀμήχανον κάλλος, sim. 29. 811. / 

ἁμιγῆς c. genit. 677. i 

ἁμιλλάσθαι varià structurà 60. 465. 471. male 
ἁμιλλάσθαι 00.. 


ἀμοιγέποι 335. male duoi yé πη ibid. 

άμορφος materia 722. 

ἁμουγέπου 335. 

ἀμούσως transl. 500. 

uvdpoc i. q. ἁμαυρὸς 243. 

ἀμφιάζειν transl. 115. 

ἀμφιεννύναι transl. 115. 

ἀμφιλαφὴς 41. 

ἁμωογέπως male ἁμωςγέπως 385. conf. c. ἄλλως 
γέπως ibid. 

& in optativo neglectum 730. in imperfecto con- 
ditionali interdum omissum 082. ἂν — λέξῃ 

, male ἂν — λέξει et λέξοι 755. 

ἀναβαίνειν de anima 779. 

ἀναβάλλεσθαι, sig αὖθις ἀναβάλλεσθαι 12. 

«ναβασις animi 779. 


ἁμεταστρεπτεὲ εἰ 


᾿ἀναβιώσχεσθαι insolite de resurrectione 027. dva- 


βιώσχεσθαι conf. c. ἀναβιώσασθαι et ἀναστή- 
σεσθαι ibid, . 


ἠναβλαστάνειν transl. 139. 

ἀναγγέλλειν ey ἀγγέλλειν cont. 17. 

ἄναγειν transl. 230. 

«νἄγχη πᾶσα et πᾶσα ἀνάγχη 429. 

πναγορευειν victorem, transl. 276. 

«ναγωγος transl, 230. conf. c. ἀναγωγὴ ibid. 

«ναόιόοναι, proferre 380. 

ἠναζητεῖν 770. 

(ναδημα καὶ δῶρον castitas 209. 

εναδορυβεῖν in secunda acclamatione 128. 

dvaídny nauci vox 247. 

«ναιδῶς transl. 247. 

ναιρεν υπόνοιαν, — ὑποθέσεις 100. 

ἄναίτιος et αἴτιος conf. 760. 

ναχείσδαι ο. dat., dicatum esse 209. dva- 
χεσθαι 9€) de hominibus ibid. ἀνακείσθω- 

, σαν eV ἀρχείσθωσαν conf. ibid. 

(ναοχεφαλαιοῦσθαι, summatim repetere 649. 
αχιρνάναι 36. 

απουφίζειν transl. 298. 

"(XOtucvyryo, 189. 

ἄναχυπτειν transl. 308. 

ναχωχη vid. κατοκωχή. 

ralis) 385. Td 

ἄναλογίζεσθαι, reputare 200. 

qr tÀwtoc transl. 643. 

dye leot roc varia notione 497. 

ιο. transl. 343. 

dva 009, Τό, et τὸ dv& µέσον 154. 

, "HUY, Sese expandere 596. 


ας transl. 301. adiectum ἄνω respuit 


doe πειν et ἀναπεμπάζειν conf. 252. 

dy πλ λασθαι i. q. χραίνεσθαι 496. 

diis uy et ἀναπλάττειν ἓν τῷ và 771. 
95, contaminatus 4960. 


138 


ἀναπληροῦ», supplere quod mancum est, ut 
τὸν λόγον 80. conf. c. ἀποπληροῦν ibid. 

ἀναπλήρωσις 86. 

ἀναπνεῖ», animum recipere 104. 451. dva- 
πνεῦσαι κακότητος 451. ἀναπνεῦσαι et dva- 
νεῦσαι conf. 103. 388. 451. 

ἀναποσίτειν, pedem referre 342. 

ἀναπολεῖν, repetere (memoria) 318. revol- 
vere (oratione), cum &»« χαὲ κάτω 342. conf. 
c. Uv«ztÀtiv et ἀναπνεῖν ibid. 

ἀναπτεροῦν, ἀναπτεροῦσθαι transl. 273. 

ἀνάπτεσθαε, accendi, transl. 702. 

ἀναστέλλειν ὅθ].. 

ἀνασφάλλειν vario usu 187. 

ἀναταράττειν οἱ ἀναταράσσειν 168. dvaraoeo- 
σειν τὴν συγκατάθεσιν ibid. ἀναταράττειν et 
ἐνταράττειν conf. ibid. 

ἀνατὲ male ἀνατεὲ 3895. 

ἀνατιθέναι, devovere, ἑαυτὸν Φεῷ, sim. 209. 
εἰς «091; ἀναθέσθαι 12. 

ἀνατρέπειν, evertere, transl. 642. 071. 

ἀνατρεπτιχὸς et ἅμα τρεπτικὸς conf. 458. 

ἀναχώννυσθαι transl. 702. conf. c. dvagoovvv- 
σύαι ibid. 

dydoeyés$nue 708. 

ἀνδραποδώδης vid. 9o(£. 

ἀνδρεία, fortitudo in sustinendis cupiditatibus 429. 

ἀνδρεράστρια 212. 

dvóoicc in similitudine 442. 

ἀνέδην et ἀναίδην conf. 247. 

ἀνείδεος materia 734. 

ἀνερματέστων πλοίων similitudo 37. 

ἀνερωτᾶσθαι 522. ἀνερωτώμενος male ἂν ἐρωτώ- 
µενος ibid. 

ἄνευ male additum 190. 

ἀνευρέσδαι conf. c. ἀγεύρασθαι εἰ ἀνευρεῖσθαι 
337. 

ἀνήροτος 266. 

dv9éÀxtiv transl. de anima 429. 

&v9oc voi , ἄνθος votgóv, ἄνδη σοφίας 325. 

ἀνθρωπίνη φύσις, dictionis vis 793. 

ἄνθρωπος ὁ ἐντός, — ἔσω, — ἔσωθδεν 271. 698. 
— ὁ éitw9«v 429. 

ἀνίατρον et ἀγίατον conf. 652. 

ἀνιδιτὲ et ἀνιδρωτὲ conf. 385. 082. 

ἀνίπτασθαι transl. 49. 294. 

ἀνέπτοις ποσέν, proverb. 50. 

ἄνοδος mentis et ἄνοδος πρὸς dÀg9avrv ἡμέραν 
779. 

ἀνοίκειον male ἀνοέχει ov 734. 

ἀνοιστρεῖν 406. 

ἀντάξιος 404. 

ἀντικαταλλάττεσθαι ἡἠδονᾶς ἠδοναῖς, sim. 233. 
397. ᾿ 

ἀντιλαμβάνεσθαέ τινος, capessere aliquid 
409. — impugnare aliquid ibid. 

ἀντιλογικὸς et ἀντιλεκτικὸς conf. 132, 

ἀντέμιμος, similis, c. genit. et dat. 239. 

ἀντίξουν et ἀντιδοξοῦν conf, 580. 587. 

ἀντέῤῥοπος transl. 239. 

ἀντέστροφος c. dat. 545. 

ἀντιστρόφως, e contrario 545. 009. c. dativo 
545. j 

ἀντιτείνειν transl. de anima 429. 

ἀντιτυπεῖν, vefragari, absol. et c. dat. 777. 

ἀντιτύπησις 771. 

ἀντίτυπον οἱ ἀντιτυποῦν 7171. 

νω, τά, coelestia, τὰ ἄνω ὁρᾶν, sim., x θέα 
τῶν ὄνω 227. ἄνω ctu transl. 2989. ἄνω βλέ- 
πειν transl, 945. ἄνω νεύειν transl. 801. dvo 
καὶ κάτω ἀναπολεῖν, — στρέφειν 342. — µε- 
ταβάλλεσθαι 592. 

ἀνωθεν in ἄνωθεν ἄρχεσθδαι, — ἐπιχειρεῖν, --- 
ὁρέζεσθαι 772. 

ἀνώλεθρος et ἀθάνατος nexa 256. 620. αἀνώλε- 
Όρος et ἀνόλεθρος conf. 620. 


134 


ἄξιος, praeposito genitivo 595. ἀξέοις εἰ ἀξέου 
conf. 69. 

ἀξιώσομεν et ἀξιώσωμεν conf, 678. 

ἀπαθανατίζειν 157. conf. c. ἀθανατίειν ibid. 

ἀπαιδευσία et ἀπαίδευτος τροφὴ 372. 

ἀπαίρεν, proficisci 986. conf. ο. ἐπαέρειν 
ibid. 

ἁπαλλαγεῖσαι soloece απαλλαγήσασαι 182. 

ἀἐπαμβλύνεσθαι transl. 465. 


ἁπαμφιάζει» iansl. 115. conf. c. drauquatur 
241. 

ἀπαντᾶν τινι (ut τῷ λόγῳφ), — πρός τινα (τι), 
resistere 770. . 


ἀπάντησις: τὴν ἀπάντησιν ποιεῖν πρός τινα (τι), 
resistere 770. 

ἁπάτη sensuum et voluptatis 144. 539. 

ἀπειχάζειν», comparare 990. 

ἀπείχασμα 150. 294. 329. conf. ο. ἀπειχκασία 159. 
et ο. ἀπεικόνισμα 329. 

ἀπεικόνισμα i. q. elxoy 258. 329. 

quura vetare, de lege 370. c. accusat. 
ibid. 

ἀπεχχρένειν et ἀποχρίνει» conf. 4395. 

ἀπελαύνειν' ἀπεληλάσθαι c. genit. et. πόῤῥω s. 
μµακρᾶὰν ἀπεληλάσθαι c. genit. transl. 665. ἆπε- 
λήλαται εἰ απελήλαχκται (ἀπήλλακται) conf. 
ibid. 

ἀπευθύνειν Stoice de Deo 137. 

ἀπεχθάνεσθαι ἕαυτφ 372. 

ἁπήμων» 205. 662. ἁπήμων ψυχἠ 205. ἁπήμων 
et ἀπήνων conf, i'bid. 

ἀπηρυθριασμένως 130. 

dazíS$avoc* ur ἀπίθανος λόγος 1931. 

ἀπὸ in verbis ἀποθεωρεῖν, ἀποχαραθοκεῖν, sim. 


502. in ἀποναρχοῦν et sim. 792. male omissum: 


589. conf. c. ὑπὸ 668. 677. 

ἀποβαίνειν εἴς τε 602. 

ἀποβλάστημα transl. 199. 279. 

ἀπογυμνοῦν ο. genit., privare 162. dzoyv- 
μνοῦσδαι de anima corpore exuta 612. 

ἀποδεικνύναι varià structurá 647. 

«ποδειλιᾶν varià structurà 175. 276. 

ἀποδεῖν transl. 190. ἀποδήσαντες ey ἀποδύσαν- 
τες conf. ibid. 

ἀποδέχεσθαι, probare 508. 735. 772. c. genit. 
pronominis reflex. 508. ἀποδέξασθαι τὸν λόγον 
211. 287. ἀποδέξει et ἀποδέξῃ conf. 508. ἅπο- 
dé£y pro Attico ἀποδέξει ibid. ἀποδέξῃ et ἆπο- 
δείξῃ conf. ibid. 

ἀποδημεὶῖ», ἀποδημία, » ἐντεῦθεν ἀποδημία transl. 
de morte 318. 493. 

ἀποδιδόναι, attribuere 7600. ἀποδοῦναί twi 
τὸν λόγον, sim. 287. 

ἀποθεωρεῖν 502. ' 

ἀποιχίζειν' ἀπῳκχίσθαι ο. genit. transl. 605. conf. 
ο. ἀπωῳκεῖσθαι ibid. 

ἄποιος materia 722. ἄποιος et ἀποίητος conf. 734. 

ἀποκάμνειν c. partic. 022. uz ἀποκάμῃς οἱ uus 
ἁπόκαωνε ibid. uy ἀποκχάμῃς et μὴ ἀποκάμοις 
conf. ibid. . j 

ἀπόκαραδοκεῖν 502. 

ἀποχλήρωσις' τίς v ἀποχλήρωσις ur o)yi —; 
027. 

&zoxvoíty 173. 

dzoxvéiv 119. 706. conf. c. ἀποχναίειν 119. 

ἀποκρένεσθαι πρὸς τὸ ἐρωτώμενον s. πρὸς τὴν 
ἐρώτησιν, ἀποχρίνεσθαι τὸ ἐρωτώμενο»;, ἆπο- 
χρίνεσθαι ἐρωτῶμενον 743. ἀποκρίνῃ pro At- 
tico. ἀποκρένει 412. ἀποκρίνασθαι οἱ ἀποκρί- 
νεσθαι conf. 472. 510. ἀπόκριναι εἰ ἀποκρί- 
νου conf. 743. 

ἀπόκρισι» ποιεῖσθαι i. 4. ἀποκρίνεσθαι 640. 

ἀποκριτικὴ δύναμις est τοῦ θρεπτικοῦ 495. 

ἀπολείπειν vid. προθυμία. 

ἀπολελυμένως 190. 

ἀπολήγειν 51. 771. ur ἀπολήγειν, πρὲν --- 51. 


INDEX. 


ἁπομανθάνειν, probe discere 562. conf. c. 
αὐτὸ μανθάνειν ibid. 

ἁπομαραίνειν transl. 222. 

ἀπομόργνυσθαι pass. transl. 343. 

ἁπόμοργμα transl. 343. 

ἀποαύειν i.q. ur ἐὰν ἀναμύει» 590. 

ἀποναρχοῦν et ἀποναρκᾶν 702. dzorvtvogxoyt- 
voc male νεναρχωµένος (νενεκχρωμαένος) et ἄπο- 
νεναρχημένος ibid. 

ἀποπειρᾶσθαι, explorare (interrogando) 418. 

ἀποπληροῦν τὸν ÀOyov, sim. 86. 342. 

ἀπορεῖν λόγων 387. ἀπορεῖσθαι pass. 590. 

ἄπορος de eo quod ἀπορίαν habet 705. 

ἀπόρῥοια transl. 772. 

ἀπόῤῥυτον σῶμα vid. ἐπέῤῥυτον σῶμα. ἀπόῤρν- 
τος et ἀπόῤῥητος conf. 435. 

ἀποσαφεῖν i. q. σαφώῶς ἀποχρίνεσθαι vel λέγεν 
525. ἀποσάφει male ἀποσαφὲς ibid. 

ἀποσχηνοῦν c. genit. transl. 665. 

ἀποσμήχειν 271. 

ἀποστέλλειν usu peculiari 188. 199. 

ἀποτείνει» μακρὸν λόγον 314. 

ἀποτιθέναι' εἲς αὖθις ἀποθέσθαι 12. 

ἀποτυποῦν transl. 948. 

ἀποφεύγειν τι transl. in disputando 494. 

ἀποχρώντως 7171. 

ἄπραχτος, ignavus, irritus 661. 

ἅπτερος transl. 306. 

ἅπτεσθαέ τινος, aggredi ad aliquid tra- 
etandum 700. ἄπτεσθαι in re venerea 209. 

ἁπτώς, ἅπτωτος 380. 

ἄρα conf. ο. ἄρα 387. conf. ο. ἂν 682. ' 

ἄρα extra interrogationem inusitatum 542. dge 
μὴ —; male ἄρα us —; 580. ἄρα οὐ —; ne 
glecta elisione 542. ἆρ οὖν — od —; non- 
ne —? et interrogantis cum negatione ibid. 
ἀρ οὖν — o) —; male ἄρα οὖν — o) —. εἰ 
ἄρα οὖν --- οὗ —. ibid. 

ἄρδει» et ἀρδεύειν transl. 197. ἀρδεύει et dp- 
δεύεσθαι conf. ibid. 

ἀρετὴ sic dicta, ὅτι δι ἑαυτὴν αἱρετὴ 302. 

ἄρευστος, ἄῤῥευστος 440. 

ἀρεύστως, ἀἁῤῥεύστως 440. : 

ἀριθμεῖν εἰ ἀριδμὸς de Christo 142. ἀριδμεν 
cum glossemate χυβερνᾶν commutatum ibid. 

ἄριστος ὦ ἄριστε (ώριστε) 478. 

ἀριστοτέχνας, ἀριστοτέχνης Deus 121. — 

ἁρμόττειν et ἁρμόζειν, convenire 784. égué- 
εσθαι med. et pass. transl. 579. 

ἄρουρα, ἀλλότριος ἄρουρα transl. 107. 

ἀρύτειν, ο. , ἀρύτεσθαι, ἀρύεσθαι 71]. 

ἀρχέγονοι δυνάµεις Filius et Spiritus sanctus 994. 
Cotelerius, annot. 139 laudatus, ap. Method. 
ymp. p. 276 ἀρχιγόνους scribit; tu vide Lo 
beck, ad Phryn. p. 709.] 

ἄρχεσθαι' doxréov 250. ἄρχεσθαι τοῦ λόγου & 
ἔχεσθαι τοῦ λόγου conf. 772. yov conf. c. 
ἀνάρχου, ἐνάρχου et ἔχου ibid. . 

doi ἀρχὴν ἐπιθεῖναι τῷ λόγῳ 80. ἐξ doi 
ιηγήσασθαι πειρᾶσθαι 260. ἐξ ἀρχῆς λέγεν, 
— ἐρωτᾶν, — ἀποχρίνεσθαι 720. 

ἀρχιστράτηγος vid. Christus, Michael 

ἀρχιτεκτόνων εἰ ἀρχιτεκτονικῶν conf. 707. — 

dowys et ἀρωγὸς tragica 392. ἀρωγὸς ο. gen 
et ο. dat. ibid. j 

ἄση, angor, male ἄσση et conf. c. gloss. λύπη 


ἁσινὴς male omissum 82. ἀσινὴς wvyr 205. 

ἀσμένως 429. 

ἁστακτὲ male ἀστακτεὲ 985. 

ἀστενακτὲ male ἀστενακτεὶ 389. 

ἀστράπτειν transl. 274. [Adde Jacobs. ad Calli- 
strat. p. 694.] 

ἀσύμπλοκος c. genit. 367. "m 

ἀσύμφωνος" ἑαυτῷ ἀσύμφωνον εἶναι 312. 99. 
ἑαυτῷ ἀσύμφωνα λέγειν 504. 








INDEX. 


ασχήµατιστος materia 722. 734. animi natura 734. 

ἀσχολία philosopha 429. (extr.) philosophiae con- 
traria ibid. et 490. 

ἁτάχτως φέρεσθαι de materia 721. 734. 

ἁτάρ, dv&p καί, ἀτὰρ δὴ καί, dido οὖν καὶ 120. 
ding καὲ εἰ εἰ γὰρ conf. ibid. 

ἄτεγχτος 981. 

ἀτέλεστος 904. 

ἀτελῆς c. genit. i. 4. ἀτέλεστος 904. ἀτελεῖς, in- 
eruditi 58. 

ἀτέραμνος e ἀτεράμων pp. et transl. 381. 

ἀτεχνῶς varia potestate 25. conf. c. ἀτέχνως et 

έχνους ibid. 

ἀτέχνως et ἀτεχνῶς conf. 25. 

&15ztoc 9381. 

ἁτόπηκια 108. 

«$ πάλιν 582. 169. 

αὐγὴ animae et virtutis 258. 

αὐγοειδὲς vehiculum animae 258. 

αὖθις vid. εἰς. , 

αὔλακχες τῆς μήτρας 107. 

αὐξάνεσθαι, animo augeri 777. 

αὔξειν transit. et intrans. 777. 

&Uuvoc φίσις, sim. 320. 

αὔρα male «voe 39. 

αὔριον ἥξω, sim. 429. 

αὐτίχα, αὐτίχα γοῦν 75. 

αὐτὸς. Ρροβί ὃς illatum 660.  pronomini personali 
praemissum 606. subaudiendum 311. 721. in 
rebus, quae per se sunt 146. 324. αὐτὸ τὸ 9f- 
χαιον, iustum per se spectatum 794. 
αὐτὸ τὰ καλόν, pulcrum per se specta- 
tum 794, αὐτὸς καθ αὐτὸν 117. αὐτὸς nomi- 
num formationi inservit 146. αὐτὰ δι αὐτῶν, 
proverb. 607. — αὐτὸς εἰ αὐτὸ conf. 258. αὖ- 
τὸ ante αὐτῷ male omissum 579. αὐτό τι et 
αὐτόθι conf. 117. αὐτοῦ non suo loco positum 
794. αὐτοῦ et ἑαυτοῦ conf. 319. αὐτῷ, apnd 
illum 630. αὐτῷ ethicum, pro αὐτοῦ perpe- 
ram acceptum et cum eo confusum 97. 558. 
αὐτῷ male omissum 794. αὐτῷ et αὐτὸν conf. 
760. αὐτῇ et αὐτῆς conf. 387. αὐτὸν et αὐτὸ 
conf. 385. 527. αὐτὸν et ἑαυτὸν conf, 527. αὖ- 
τὸ et αὐτὸν conf. 702. αὐτὸ καθ ἑαυτὸ οἱ αὐτὸ 
conf. 117. 589. αὐτῶν et αὐτὸ conf. 198. «3- 
τῶν et αὐτῷ conf. 476. αὐτῶν et a9 τοῖς conf. 
317. αὐτοῖς et ἑαυτοῖς conf. 400. αὐτοῖς conf. 
c. αὐταῖς οἱ αὐτοὺς 912. αὐταῖς et αὐτὸς conf. 
65. αὐτοὺς εἰ αὐτὸς conf. 587. αὐτοὺς et αὖ- 
vov conf. 80. 

adtrovoy5uc 708. 

αὐτόφυσις 146. αὐτοφύσει et αὐτὸ φύσει conf. 
ibid. 

αὔχημα 708. 

ἄφετος transl. 709. 

dqp9aoroc et ἀθάνατος copulata 154. ἄφθαρτος 
et ἄφθιτος conf. ibid. 

ἄφθονος conf. ο. ἄφθορος et ἄφθαρτὸς 278. 

ἄφθοροι pueri et virgines, ἄφθοροι τελεταὲ 291. 
ἄφθδορος et ἄφύθαρτος conf. ibid. 

dqpixytic9ot transl. 709. 

ἀφιστάναι τινός τινι 362. ἀφίστασθαι absol. et 
transl. 600. 

ἄφυκτος ἀνάγκη et τύχη 3174. 

ἀχειμαστὲ 385. 

ἄχθος corpus 538. 

&yoc in αὔχος depravatum 6088. 

ἀψὲς οὐράνιος, — οὐρανία, — οὐρανοῦ 54, ἀψὲς 
male ἀψὲς ibid. 

ἀψοφητὲ i. 4. ἠσύχως 37. 


Basilius Magn. 119. 210. 225. 270. 277. 301. 385. 
rem 440. 584. 668. 690. 715. et Ind. v. Fi- 
ius. 

Basilius Seleuc. 86. 186. 212. 


196 


beatorum ἄγυρις s. ὁμήγυρις 20δ. tamquam ci- 
vitas 206. sedes 30. 207. 201. pratum s. prata 
31. 310. 320. epulae 619. chori et choreae 2064. 

Bekkerus 607. 

bestiae variis ingeniis et corporibus 584. 

Boethius 320. 

bonum esse, non videri oportet 469. 

bonum finis creandae rerum universitatis 780. 
summum bonum causa opificii mundi 787. 

breviloquentia 20. 980. 

βαβαἑ 411., 

βαίνει» ἐπί τινος, — Ey twi, sim, transl. 303. 
βεβηχέναι, stare 192. 

βάλλειν, tamquam telo petere 453. fefAr- 
σθαι transl. i. q. χαταβεβλασθαι ibid. 

βαραυσία pp. et transl. 97. 2 

βάναυσος pp. et transl. 57.: βάναυσοι ἠδοναὲ 397. 

βαρύνει», βαρύνεσθαε, de anima 208. 

βάρυνσις animarum 298. 

pecevítev pp. εἰ transl. 670. sensu dialectico 
432. 

βαδανιστήριον ψυχῆς corpus 487. 

βάσανος sensu dialectico 432. 

βαστάζειν, capacem esse ad intelligen- 
dum 2490. 

βεβιασμένως 196. 

βελτίων. τὸ βέλτιον φύσει s. τὸ φύσει βέλτιον 
007. βελτίους pro βελτίονες 302. 

βέλτιστος: ὦ βέλτιστε 476. τὸ βέλτιστον 810. τὸ 
βέλτιστον et τὸ βέλτιον conf. 976. 4605. τὰ βέλ- 
τιστα ei τὰ βελτίω conf. 370. 

βιάξεσθαι, disputando cogere, quomodo 
stuatur 614. ᾖβιάζεσθαι, violenter con- 
tendere, c. infinit ibid. . 

βλαστάνειν itransitiv. 41. parere, transl. 139. 

βλάστη» βλάστημα, proles, pott. 189. de Filio 
Dei ibid. 

βλασφῃωίαε, impie et futiliter djicta 491. 

βλέπονται et βλέποντες conf. 332. 

BAér1&ww varie corruptum 608. 

βλοσυρός, βλοσυρὸν βλέμμα 29. (Adde Jacobs. 
ad Philostr. Junior. p. 649.] 

βοηδεῖν τενι in disputando 704. 

βοήθημα 108. 2 

βομβεῖν et βόμβος pp. et transl. 668. 

βόρβορος impuritatis morum symbolum 716. 

βόσκηωα in comparatione 653. 

βούλει c. coniunctivo praes. 479. 482. βούλεσθε 
et βούλεσθαι conf, 18. 

βραδυνειν 084. 

βραχυπορεῖν et formula βραχυπορεῖν τὸν χὐχλον 


βραχύπορος 692. 

βραχύς βραχέα ἀποκρέίνεσθαε, --- λέγειν, — 
πυθέσθαι 110. 713. διὰ βραχέω» 285. ἐκ βρα- 
χέος male ἐκ βραχέως 284. 

βρίέθειν PP. 334. transl. 208. 334. 

βυθὸς φλυαρίας et ἄβυθος φλυαρία conf. 439. 


» T. 

γαλήνη, γαλῆναι, wansl., c. genit. 190. γαλήνην 
et gloss. γαληναίως conf. ibid. 

γάμοι 315. 

γὰρ interrogata affirmans 425. tertio loco posi- 
tum 398. 443. 

yé post xoa μὲν δὴ et xai µὴν rite illatum 642. 
post xe μὲν δή xoi insolite illatum ibid. 

yévto«c , natale fatum 372. 

γενητὸς et γεννητὸς conf. 164. 

γενικὴν conf. cum γενρικήν, γενετικὴν et ἄγενη- 
τιχην 587. 

ytvvatoc , 8011618, strenuus 202. 284. egre- 
gius, eximius, iron. 651. 

γενναίως i. q. dvdoeíoc 202. 284. 

γεννᾶν ἄρετην xai ἐκτρέφει» 16]. 

γεννήτρια 212. 


136 


γένος, TO, i.q. τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων 283. 
γένη, generis nobilitates, γένη xai πλοῦ- 
τοι 915. γένη καὶ φυλαὲ angelorum (mendose 
γενεαξ xai φῦλα) 143. 

γεραιὸς et γηραιὸς 216. γεραιτέρω» εἰ γηραιοτέ- 

ων conf, ibid. 

γεύεσθαι c. gen. et c. accus. 156. γεύεσθαι xap- 
ztàv et γεύεσθαι χαρπὸ» conf. ibid, 

γεωργεῖν ἄνδρωπον 107. [Hoc sensu ἀγεώργη- 
τος translatum ap. Method. Homil. in Symeon. 
et Ann. p.107 Pantin. ἀγεώργητον χαρπὸν ἓξ- 
ανθήσασα, ubi sermo de Deipara.] 

γῆ ἔμψυχος, matrix 107. 

γηγενές, γηγενή, terrestria 358. 

yn9o , γέγηδα T1. 

γηθαιὸς vid. γεραιός. 

γίγνεσθαι εἰ γίνεσθαι 400. 003. 010. 620. γέγνε- 


ται ο. infinit., obtingit, ut — 744. διάλο- 


γοι γίγνονται 117. γίγνεσθαι εἲς 34, causam 
alicuius rei fieri 664. γενοµένου εἰ γινο- 
u£vov conf, 760. γέγονε εἰ γεγονέναι conf, 587. 
γεγένηται et γένηται conf. 510. 

γλίχεσθαι varià structurà 320. 700. 

γνωστὸν καλοῦ τε xa) πονηροῦ, τό , vid. ξῦλον. 

γοητεέειν transl. 782. 

γοῦν male omissum 794. 

γράμματα libri sacri 479. 

yoc« Φεόπνευστος 479. γραφαι libri sacri ibid, 

Γρηγόριο» 4. 

γύμνασμα 294. 

γυωνός, merus 241. c. genit, carens 162. 
γυμνοὺς male γυμνωµένους et yuurovuévovc 
ibid. γυμνή et γυμνὴ τοῦ σώματος S. τῶν 
σαρκῶν anima corpore exuta 495. 612. 

γυμνοῦν c. gen., privare 102. γυμνοῦσθαι de 
anima corpore exuta ibid. 

γυμνῶς, mere 241. conf. cum gloss. ἀκριβῶς 
ibid. 


C. 


Caesarius 206. 300. 343. 385. 

Callimachus 389. 

AEN 948. 
ebetis Tabula 30. 676. 

Cedrenus 791. 

Celebres Opiniones de Anima 773. 

Centauri nomen in ludibrio 714. 

Chalcidius 320. 

Chaldaeorum rationes apotelesmaticae 354. 

chiasmus 150. 

Chimaera symbolum Diaboli et vitiorum 351. 

chori et choreae mentium coelestium et beatorum 
264. astrorum ibid. 

Christus ὤκρατον φῶς 100. ἀριθμὸς 149. doyi- 
στράτηγσς 140. ποιµἠν ibid. στρατηγὸς ibid. 
τὸ φῶς τὸ ἀἆληθινὸν 770. (vid. etiam Filius) 
Christi est ἀριθμεῖν 142. ποιµαένειν 140. Chri- 
sti imitatores ad eius exemplar vitam quasi de- 
pingunt 83. 

Cicero 58. 201. 295. 487. 586. 703. 

circuli definitio 355. 

claudus, claudicare transl. 225. 

Cleanthes 137. 

Clemens Alexandrin. 52. 80. 116. 119. 250. 206. 
A 326. 408. 551. 091. 676. 725. 726. 777. 
795. 

cogitationes pravae comprimendae 671. 

colorare transl. 296. ' 

Combefisius 229. 243. 734. 717. 

Comici 23. 

comma perperam positum 102. 125. 156. 185. 
339. 428. ; 


comparativi in ων formae contractae: « pro ονα 


207. 362. ους pro ονες 362. 308. ους pro ονας 
699. usus in vocibus τὸ αἴσχιον, τὸ κάλλιον 








INDEX. 


930. usus, quem vulgo Atticum vocant 109. 
comparativus et positivus copulati 930. com- 
parativus cum positivo et superlativo conf. 71. 

coniectare transl. 253. 

coniunctivus et indicativus conf. 182. 267. 273. 
332. 344. 3906. 300. 400. 474. 487. 488. 54). 
973. 591. 069. 704. 720. 792. coniunctivus et 
optativus conf. 522. 

Constantinus Logotheta 37. 

consuetudo inveterata qua similitudine declaretur 

continuo 79. 

convivales sermones iocis seriisque mixti 210. 

Cornutus 676. ' 

coronae victorum in virtutis certamine 319. 

corpus omne longitudine, altitudine et latitudine 
continetur 318. est τριχῇ διαστατὸν ibid. 

corpus humanum ἐπέῤῥυτον xai ἀπόῤῥυτον 435. 
ποταιμὸς 436. vehiculum animae 713. vesti 
mentum animae 115. 483. malum 701. causa 
pravitatis et peccatorum 49. 490. nobis pec- 
cantibus consentit 907. studium virtutis el ve- 
ritatis praepedit 181. 238. 490. 534. animo in 
peccando opitulatur 571. peccatorum insons 
491. 634. administer animi, non vinculum 542. 
(vid. etiam &y9oc. βασανιστήριον ψυχῖς. d 
µας. δεσµόὀς. δεσµωτήριον. tioyuog. εἰρκτή. 
χόλασις βασάνων. πέδαι. σῶμα i.q. σήμα. 
φυλακή. φρουρά.) corporis affectus tamquam 
fluctus in animam redundant 144. corporis 
humani forma subdivina 584. 

crasis constans in ὠγαθὲ 478. rarior in ὥριστε 
478. recte neglecta in x« ἐμὲ 744. in τὸ ἀλη- 
θὲς 245. 538. 744. restituta in zdvavrríc 504. 

crux sancta fundamentum ascensus ad verum 
diem 779. 

cupiditas per oculos in animum influit 419. cupi- 
ditates pravae fucorum instar menti obstrepunt 
668. cupiditates, quae circa luxum et corporis 
ornatum versantur, homini non minus exitio 
sunt quam venereae 239. 

currus similitudo Platonica 632. 

Cyrillus Alexandrin. 381. 


| ». 

daemones rebus humanis provident 587. 
Damascius 12. 54. 86. 95. 148. 381. 
dativus οἰίαπάϊ 988. 630. ethicus 97. 584. cum 

verbi passivo 587. in verbo subaudiendus 642. 

dativorum cumulatio 642. 
Demetrius Cydon. 68. 
Democritus 107. 
Deus sensu eminenti ἀγαθὸς 787. τὸ ἀγαθὸν 
ibid. fons ac principium omnis pulchri 716. 
summum pulchrum 789. 790. 791. τὸ ἀγαπητόν, 
τὸ ἐραστόν, τὸ ἐφετόν, τὸ ὀρεχτὸν 789. omnis 
indigentiae expers 364. in se ipsum intuetur 
inque ideis defixus est 791. coeli et totius 
mundi effector 251. 570. ἀριστοτέχνης ei τεχ- 
víryg 121. δημιουργὸς 69. 251. 576. ὁ ξυνδή- 
σας, a quo mundus colligatus est 586. 
πατὴρ ei πατὴρ τῶν ὅλων s. τοῦ παντὸς 00. 
ποιητής τῶν ὅλων s. τοῦ παντὸς 69. 728. omnia 
Verbo suo ad vitam trahit 785. rerum univer- 
sitatem ita procreat, in se ipso ut maneat 788. 
in ea nil nisi pulchrum spectat 789. Deus pater 
res ex nihilo procreat, Deus filius eas adornat 
726. Deus rerum molem antea rudem indige- 
Sstamque ὁιοικεῖ 722. mundum eiusque partes vi 
legislator Φιακοσμεὶ 197. mundi et terrae re 
ctor, cum navis gubernatore comparatur 362. 
987. mundüm ad exemplar aeternum conforma- 
vit 242. 256. idcirco cum pictore comparatur 
94. 721 (extr.) creandarum rerum mortalium 
curam diis inferioribus mandavit 9587. mae 
riam elaboravit vel formavit 734.  maleriae 


- 





nonnisi ea, quae apta erant, formavit 734. 
malorum non est auctor 360. 373. 063. 760. 
772. malis minime delectatur 794. animas cor- 
poribus coelestibus ἐωβεβάδει 632. animas ad 
exemplar aeternum conformavit 242. 256. 258. 
pulchrum in anima humana depingit et corru- 
ptum restaurat 04. corpus humanum variegat 
ibid. has ob res cum pictore comparatur 04. 
258. hominem corpore mortali circumiicit 115. 
pro misericordia sua homines bonis impertit 
186. τὸ οἰκεῖον animo est 157. animis medi- 
cinam morte parat 599. — Dei cognitio πρός- 
ὠπον κατὰ πρόςωπον et δι αἰνιγμάτων καὶ 
ἐκ µέρους, sim. 250. eius ignoratio causa pra- 
vitatis 792. eius incarnatione vita et sapientia 
in hominem immissue 1060. 


Diabolus indigentiae haud expers 364. malorum 
auctor 777. materiae curam gerit 587. est ser- 
pens 690. 777. Typho 600. veterator 690. eius 
definitio 587. retia sinuosa 600. id quod est 
δελεάζειν ei attribuitur 201. Vid. etiam Ge- 
nius malignus. 


Dicaearchus 300. 

Didymus Alexandrin. 385. 

Dii Dei in mundi opiflcio administri 578. Dei 
voluntate divinitatis honorem "nacti 5860. res 
mortales crearunt iisdemque provident 587. 
eorum αὐτάρχεια 788. beneflcia ex misericordia 
profecta 186. eos color albus decet 28. 


dilemmatis formula simplex 617. dilatata 034. 

Dindorfius, G. 610. 

Dio Chrysost. 23. 322. 320. 

Diogenes Laért. 734. 

Diogenianus 68. 

Dionysius Areop. 148. 257. 329. 343. 394. 

Dionysius Halicarn. 39. 

disputatio cum causae actione iudiciaria compa- 
ratur 569. 574. 

divinitas invidiae expers 734. iusta, bona, sa- 
piens, ab affectibus libera 307. 

Dorio 277. 

dorsum coeli 639. 

dualis et pluralis conf. 375. 

Duportus 457. 


INDEX. 


4. 


4αβϊδ εἰ david 280. 

δαιτυμὼν transl. 388. 

δὲ in apodosi 443. in interrogatione directa 550, 
tertio loco positum 273. elisione rite neglecta 
660. 734. elisione male neglecta 255. 482. male 
adiectum 308. conf. cum γάρ 40. cum δή 734. 
761. cum τὲ 35. δὲ — γάρ male copulata 40. 

dtiyuc transl, 710. 

δειχνύναι act. et pass, varià structuráà 777. 

δειλιᾶν absol. et c. accus. 175. 

δεν post ἀνάγκη illatum 612. post ἀναγκαῖον 
illatum 88. pro δεῖ vel ὁέον (éctf) 376. cum 
δεῖ conf. 012. δεῖ γαρ et δεῖ δὲ 616. δεῖ γὰρ 
et λέγει conf. ibid. 

δεν, illigare animam corpori 486. 

δεῖσθαι male δέεσθαι 713. 

δελεάζειν transl. 201. 419. 637. 

δέλεαρ transl. 637. 

déu«c a decuóc repetitum 4960. 

ῥενδρὼν et dod» conf. 134. 

δερμάτινοει χιτὠώνες corpora 115. 485. 

δεσμεύει», illigare animam corpori 486. 

décuóc corpus 486. 533. 042. δεσαοὶ et δεσμὸς 
conf. 572. . 

δεσμωτήριον corpus 4860. 487. 533. 

dévgo et δευρέ, hic in terris 328. δεῦρο, huc 
in terras ibid. 

δή οὖν respicientis praegressa 656. d; conf. cum 
δὲ 376. 399. 587. 724. 701. cum δὲ 724. 


131 


δηαιουργεῖν de Deo mundum efficiente 251. 734, 
Φηωιουργεῖν, elaborare, formare, mate- 
riam Deus dicitur 784. 

δημιούργημα 708. 

δημιουργὸς Deus 69. 251. 575. δημιουργὸς de- 

pravatum in ἐχδηαιουργὸς 251. 

δήπου, δήπουθεν 789. 

διά: αἱ δι ὁμμάτων ἠδοναί, sim. 223. δὲ dxgi- 
βείας, accurate 403. διά βραχέων 285. did 
µέρους et ἐπὶ μέρει conf. 587. δια παντὸς male 
διαπαντὸς 194. ὃι ἆ εἰ δή conf. 531. 


διαβάθρα transl. 780. 

διαβιβάζειν pp. et transl, 344. diafifo) et ὅιαβι- 
βάσω ibid. 

διαγαγόντες et διάγο»τες conf. 635. 

διαγωνίζεσθαι in declamatione 11. διαγωνίζεσθαι 
et dymv(tea9«t conf. ibid. 

διάζευξις c. genit. vi passiva 589. 

διαθλεῖν transl. 276. διαθλῆσαι et διαθλήσασαιε 
conf, ibid. 

διαδρεῖν 105. 

διαιρεῖν' διηρήσθαι ο. κατὰ et accus, 143. διῃ- 
ϱηωένω» εἰ διωρισµένος conf. ibid. 

διακοσμεῖν de mundi et materiae adornatione 137. 
577. 734. 


/ 


"Φδιακόσµησις de mundi et materiae adornatione 


137. 784. 

διακρατεὶν Stoice de Deo 300. 

Φιακρένειν de secretione elementorum et materiae 
721. 784. διαχριθῆναι eX διακοσµηθήναι conf, 
134. 

διάκρισις conf. cum Χατάχρισις et µετάχρισις 721. 

διακυβερνᾶν transl. 391. 

Φιαλαμβάνει», disceptare, varià structurá 106. 
433. διέλαβεν et δὲ ἔλαθεν conf. 443. ὅιαλη- 
πτέον 106. 

διαλέγει εἰ διαλέγῃ conf. 508. 517. οδιαλέξῃ et 
διαλέξει conf. 508. Φδιαλεγώµεθα et διαλεγό- 
ut9« conf. 720. 

διαλλάττειν τινός τινι 962. διαλλάττειν et διαλ- 
λάσσειν conf. ibid. 

διαμιλλᾶσθαι varià structurà 60. 

διανεῖν εἰ διανεῦσαι conf. cum διανύειν οἱ δια- 
νύσαι 685. 

διανοήµατα ἀλλοῖα 382. 

διαπονεῖν c. accus. et c. πρὸς c. accus. 398. 

διαπορθμµεύειν transl. 344. 

διαῤῥήδη», διαῤῥήδην εἰπεῖν 341. 

διασαφεῖν νατὶᾶ Btructurá 541. 

διασχέψασθαέ τι 444. διεσχέφθω ibid. διασκε- 
Πτέο» τι et περέ τινος, non εἴς τε ibid. 

διαστατὸς vid. τριχῇ διαστατός. 

διαταράττειν 168. 

διατάττεσθαι pro διατάττειν» ὅ87. διατάττεσθαι 
ο. accus. et infin. ibid. ὁατάττεσθαι εἰ dia- 
τάττειν conf. ibid. 

διαφέρει, interest, refert 501. διαφέρει et 
διαφέρειν conf, ibid, διαφέρων et ὁιαφορεῖ 
conf. 583. 

διαφερόντως et gloss. διά παντὸς conf. 208. 

διδακτός, 5, Ov Platoni inusitatum 371.  dida- 
κτὸν 9 ἀρετὴ et διδακτὴ ἡ doctr) conf. ibid. 

Φιδόναε’ doc, δεδόσθω 110. [dóc ap. Plat. nun- 

uam, ὀεδόσθω nonnisi dandi vi ponitur; 
ἔδωμι tamen c. infin., i. e. concedere, ap. 
eundem exstat Phaed. p. 88, A. al. et ap. Me- 
thod. Epiphan. p.575, B. 570,C.] ὁέδονται conf. 
cum δέδοται οἱ dídosos, 584. 

διελέγχειν 432. 

ΦιεξελΦεῖν et drtA9&iy conf. 684. 

Φιεξιέναι et διεξελθεῖν 005. 

ὀμέξοδος λόγου s. λόγω», sim. 174. 504. 

Φιευκρενεῖν et med. 353. 579. 

φιχαιοπραγεῖν i. q. δέχαιὰ πράττει» 581. conf, cum 
díxouov προάγει» ibid. η 

9 


198 


díxoioc c. nominativo et infin., omisso & 482. δί- 
χαιος σὺ ἡγεῖσθαι et díxoaioy coi ἡγεῖσθαι conf. 
ibid. ὁὅχαιον c. accus. et infinit. ibid. ὅἵ- 
Χαιος et ὅσιος coniuncta 147. δίκαιος cum dya- 
$90c et σοφὸς in Dei laudibus et alias coniun- 
ctum 367. τὸ φύσει ὄέχαιον 140. 

διχαιοσύνη ei σωφροσένη coniuncta 324. αὐτὸ 
διχαιοσύνη et αὐτὴ δικαιοσύνη 146. 

διχαίως cum verbi optativo compositum 790. 

διχαστῆς sententiae arbiter 574. 

díxg ad animum, quod ἑατρικὴ, ad corpus 552. 
τιμωρὸς vocatur 606. διδόναι δίκην, poenas 
dare 553. díxgv ὑπέχειν 031. 

ὀίχην adverb. 72. 189. 

διοίγ»υσθαι male διοιγνῦσὃαι 596. 

διοιχεῖν de materiae et mundi gubernatione 722. 

διοίχησις de mundi administratione 242. διοίχη- 
σις ej οἴχησις conf. ibid. 


. διοιστρεῖν 400. 


διότι et διὸ conf. 436. 

διπλάσιος οἱ ἁιπλασίων 445. 

dic τὸ καλόν, proverb. 501. 

διττὸς et δισσὸς 093. 

διψᾶν transl. varià structurà 204. 

doxei et µοι doxei conf. 794. uo, δοχκῶ conf. cum 

οι doxéi et cum δοκῶ 769. | uos δοχεῖς c. in- 

finit. fut. 770. µοι δοχεῖ et νόει conf. 700. 

δόξα oppos. ἐπιστήμη 249. δόξαι, gloriae ge- 

. nera 315. conf, cum ὀόξα ibid. 
δοξάζειν et δοξάζειν περί τινος 739. 

Φορυφορεῖν pp. et transl, 304. "Vid. etiam πα- 

απέμπειν. 

δοῦλος transl. 709. 

δοχεῖον transl. de materia 706. 

ὁράκω», ó , Diabolus 777. 

dic , arbor 134. 

ὀύναμις" κατα δύναμιν et κατ ἐμὴν δύναμιν 
252. δέναµις ἀρετῆς, virtutis vis 429. 

δυνατωτέρα ψυχἠ 429. 

ὁνοῖν εἰ δυεῖν 611. δυοῖν Φάτερον: ἡ — 9 —. 
et dvoiv Φάτερον (Φάτερα) Φετέον ταῦτα (ad- 
τά). ἢ — ἡ —. dilemmatis formulae 617. 772. 
δυοῖν 9&rtgov* 5 —, καὶ ---, καὶ —: ἢ —, 
x«) —. in dilemmate dilatato 634. 

Φύςβατος c. dat. 947. 

dvcue95c vid. xwqóc. δυςμαθεῖς eV δυςπαθεῖς 
conf. 181. 

δυςπρόςιτος 947. 

δυςωπεϊόθαι 770. 


| E. 

e, ex i. q. secundum 429. 

ecclesia imago coelestis gubernationis 249. in 
speciem virginis vel deae exornata 28. 29. 340. 
nova Hierosolyma 349. 

ecclesiasticus loquendi usus vid. Patres ec- 
cles. 

elementorum secretio a Deo facta 721. 

Elias Cretens. 190. 212. 250. 261. 204. 435. 440. 
586. 045. 665. 715. 721. 790. 

elisio neglecta in ἀλλὰ 248. 477. 501. 513. 565. 
025. 660. in δὲ 255. 482. in ἕνα 105. excusa- 
tur neglecta in δὲ 060. 784. in κατὰ 508. in 
μηδὲ 600. in τοῦτο 799. 

ellipsis 311. 

Empedocles 31. 115. 487. 585. . 

enclisis male neglecta 861. 510. 794. 735. perpe- 
ram adhibita 744. 

Epicharmus 437. 

Epictetus 487. 

epigramma ἀδέσποτον 295. 

Epiphanius 2. 103. 186. 428. 450. 452. 486. 029. 
658. 703. 781. Epiphanii excerpta ex Metho- 
dio περὶ ἀναστάσεως 441—700. et obiter 11. 
14. 52. 55. 00. 72. 95. 98. 101—103. 115. 
120 —.122. 125. 132. 136 — 188. 148. 144. 152. 


INDEX. 


158. 160. 166. 170. 182. 184. 189. 195. 201. 
202. 205. 222. 232. 233. 238. 242— 245. 251. 
256. 250. 259. 261. 271. 276. 283. 294. 300. 
301. 308. 334. 339. 342. 343. 349. 363 — 300. 
975 — 378. 385. 405. 406. 428. 430. 482. 438. 
440. 414. 453. 459. 473. 475. 496. 487. 489— 
491. 496. 501. 502. 508. 510. 511. 530. 531. 
541. 945. 550. 552. 556. 557. 559—501. 563. 
564. 570. 572 — 574. 577. 580. 582. 580 — 590. 
593. 596. 509. 601. 602. 606. 6012. 614. 620— 
623. 627. 629 — 636. 639. 641. 644. 641. 649, 
654. 657 — 059. 667. 670. 075. 677. 683. 688. 
693. 605. 698. 699. 702. 703. 708. 787. et Ind. 
vv. διδόναι. προςέχειν. τεχταίνεσθαι. Epiphanii 
Excerpta ex Origenis Comment. in Psalm. 1, 
v8. 9 49] -- 440. et obiter 166 202. 432. 434. 
437. 

Eriphus, 277. 

Etymologicum Magn. 835. 688. 

Etymologicum Paris. 40, 

Eulogius Episcop. Alex. 186. 

Euripides 23. 130. 139. 266. 277. 286. 343. 781. . 

Eusebius 98. 185. 286. 344. 655. 680. 779. 787. 
in Maximi, qui fertur, fragmento πεἐρὲ τῆς ὕλης 
707. 134. (saepe) 735. 730. 741. 749. 7471— 
751. 753 — 750. 750—762. 765—767. 769— 
713. 719. 711. Maximo falso adscripsit partem 
operis Methodiani περὲ τοῦ αὐτεξουσέου, quae 
est περὶ τῆς ὕλης. 749. 777 (extr.). 

Eustathius Antioch. 296. 385. 

Eustathius Thessalon. 80. 134. 210. 277. 38l. 
400. 077. 

Eustratius 070. 

evertere transl. 705. 

Excerpta Allat. 212. 

exsulare transl. 665. à 

ἐὰν c. coniunct. depravatum in ἐών c. indicat. 
344. 488. ἐὰν c. coniunct. depravatum in εἰ 
c. indicat. 344. ἐὰν indicativum respuit 488. 

ἑαυτὸ et αὐτὸ 005. ἑαυτοῦ et αὐτοῦ conf. 580. 
ἑαυτοῦ et αὐτῶν conf, 579. «vroU et αὐτοῦ 
conf. 788. ἑαυτῷ conf. cum ἑαυτοῦ 372. cum 
ἑαυτῶν 510. αὐτῷ et αὐτῶν conf. 579. éav- 
τῶν et αὐτῶν conf. 280. ἐμαυτὸν male ἕμαυ- 
τὸν 518. conf. cum ἐμαυτήν 387. ἐμαυτῆς male 
ἑμαυτῆς 126. conf. cum ἐμανυτην ibid. ἔμαυ- 
τὴν male ἑααυτὴν 987. 

ἐγγίγνεσθαι de seditione 687, 

ἐγχαλύπτεσθαι in pudore 176. 

ἐγκατασκηνοῦν transl. 98. conf, cum ἐγκαταακή- 
πτειν ibid. 

ἐγκατασχήπτειν ansl. 100. [Of. ἐνσκήπτειν in 
Methodii fragm. Il. de S. Cruce ap. Galland. 
Biblioth. PP. T. III. p. *20, D. τῆς ζωῆς αὐτοῖς 
(hominibus) αὐτῆς σωματικῶς καὶ τῆς ἀληθείας 
ἐνσχηψάσης, de Christo.] 

ἐγχεχρῶσθδαι transl. 290. 

ἐγκρατέστερος, potentior 997. 

ἔγχυπτειν οἱ ἐχπίπτειν conf, 202. 

ἐγκωμιάζει»' ἐνεχωμίασεν εἰ ἐνεγκωμίασεν conf. 
78. 

ἐγχυτρέστρια 212. l 

ἐγώ" µοι imperativo praemissum 771. subaudi- 
tum 588. ἐμοὲ et ἡμῖν conf. 101. ἐμὲ crasi 
recte neglecta 744. conf. cum ἐμοῦ 417. μὲ el 

μὴ conf, 520. 

ει et p; in secunda persona 412. 608. 517. 02L, 

εἰ θέλεις 475. εἰ — λέγοι male εἰ — λέξοι 795. 
εἰ — λέξει, εἰ — φῆσει ibid. εἴ σοι φίλο», 
si tibi placet 429. & xor φάναι excusan- 
tis 282. εἰ et 5j conf. 6029. εἰ male omissum 
680. 

εἴδωλον duplici notione, εἴδωλον καταφανὲς 328. 
εἴδωλον αἀρετῆς 260. 

εἰχάζει», comparare 330. 





INDEX. 


Εἰχόνισμµα et xóricuo conf, 791. 

εἰχότα, τὰ 401. οἱ ἐξ εἰκότων λόγοι ibid. 

εἰλαπίνη 619. 

εἰλικρινης οἱ εἰλικρινῆς 55. 

εἰλεχρινῶς οἱ εἰλικρινῶς 55. 

εἶναι praemissum 309. 522. omissum in structura 
verbi ἡγεῖσθαι 20. 66. 400. 718. 7902. cum par- 
tic. verbi 259. 587. tiui omissum in ἔτοιμος 
745. H omissum in díxeroc 482. ᾖ conf. cum 
ᾖ 587. conf. c. ἦν 440. εἴη conf. cum εἴην 449. 
conf. cum ἐπὲ 468. 

εἶπα inusitatum melioris notae scriptoribus 754. 
εἴπομεν et εἴπαμεν conf. ibid. εἰπεῖν ἔφη, 
sim. 47. 

εἴργειν nude et c. genit. 559. de vinculis ibid. 

&loy uoc corpus 488. 

εἰρήσθω 771. εἰρημένων male ἠρημένω» 19. 

&ioxtr) corpus 496. 

&l;, coram 323. eic ἀχρέβειαν i. q. ἀκριβῶς 463. 
εἲς τὸ παράπαν et τὸ παράπαν 300. 035. «εἰς 
αὖθις εἰ εἰσαῦθις conf, 12. εἰς ὕστερον et εἷς- 
ύστερον conf, 289. eic διδασκάλω» male εἷς δι- 
Φάσκαλον 07. slc et ἔτι conf. 444. 

εἷς uóvoc 277. µία µόνη, µία xal μόνη ibid. 

εἰςελθοῦσαι εἰ εἰςελδούσας conf. 94. 

εἰςηγεῖσόθαι varia notione et structura 29. 45. εἰς- 
Ἰγεῖσθαι τὸν λόγον 167. εἰςηγεῖσθαι et ἑξηγή- 
σασθαι conf. 22. εἰςηγήσωμαι conf. cum εἰς- 
ἠγήσομαι et εἰςηγητέον 188. 

εἰςοικεῖν transl. 667. 

εἰςοικίδειν transl, 6607. εἰἱςοιχισθδὲν conf. cum εἷς- 
οιχεῖσδαε, εἰςοικέσθαι, εἰςοικῆσαι, ἐνοικῆσαν 
ibid. 

&lcztvtiv transl. 691. 

εἐςφέρειν de ἐράνῳ 258. 

εἴσω ή ἔσω conf. 940. εἴσω pro ἔνδον vel ἐντὸς 
ibid. 

εἴτε — εἴτε — in allocutione 302. conf. cum ήτοι 
— titt ibid. 

ix, secundum 429. instrumentum declarat 401. 
ix βραχέος 284. ἐκ µέρους 250. x παντός, 
quovis modo 0835. x consummandi vim ha- 
bet in verbis compos. 748. 

ἕκαστον conf. cum ἕκαστα 743. conf. cum ἑχάστῳ 
979. | 

ἐκβαίνει» c. accus., migrare, violare 6049. 
ἐκβαίνειν εἴς τι, abire in —, exsistere 
662. 

ἐχβιάζεσθαι, disputando cogere 614. 

Éxyovoc transl. 139. ἔχγονον transl., ἔκγονο» τῆς 

'ψυχῆς 104. 279. ἔχγονα τοῦ 9€o9 et τοῦ πρώὠ- 
του αἰώνος 282. ἔχγονα οἱ ἔγγονα conf, ibid. 

ἔχδηλος 26. ' 

ἐχδημία, profectio, transl. mors, sj ἐντεῦθεν 
ἐκδηαία 318. 

ἐκδημιουργὸς vox nauci 251. 

ἐχεῖ, in coelis 318. 332. τὰ ἐχεῖ, coelestia 
345. τὸ ἐχεῖ φῶς 782. τὰ ἐκεῖ θεάματα 313. 
τ ἐκεῖ βλέπει», sim. 345. 

ἐχεῖνα, coelestia 310. 

ἐχεῖσε οἱ éxti9tv conf. 308. 

ἐχχλησία, quasi ἐχχλισία, ab ἐχχλίνειν 725. 

ἐχκλένει τι, vitare quid 725. ἐχκεχλικέναι et 
ἐκχεκληχέναι (ἐχκεχλειχέναι) conf. ibid. 

ἔχχλισις ἄλογος Stoicis metus, ἔχχλισις εὔλογος 
cautio 720. ἔχχλισις et ἔχλυσις conf. ibid. 

ἐκκρίνειν εἰ ἐγκρίνειν conf. 63. 

ἐκλαμπειν de pulchritudine. 9289. [Ingenii et ora- 
tionis excellentiam, ut ap. Plat. Symp. p. 175, 
E., verbum declarat ap. Method. Conviv. X. 
Virg. p. 984 Allat. 

ἐχλαμπής et εὐλαμπής conf. 28. 

ἔκλαμπρος et εὔλαμπρος conf. 28. ἔχλαμπρα et 

. ἐκλάμποντα conf. 323. 

ixuavó&vtiv , pernoscere 744. 748. 

ἐκμάττεσθαι med., transl. 343. 


139 


éxorti 385. 

éxztéoOtiv transl. 294. 

ἐχπετήσιμος transl. 291. 

ἔκπλήηξις c. genit. 317. 

ἐχσεύει». ἐξέσσυται depravatum in ἐξύσσεται; ἐξ- 
ύεται 107. 

ἐχταράσσειν transl. 218. 

ἐχτείνειν μακρὸν λόγον 314. 
τὸν λόγον 711. 

ἐχτέωνει» Ὕδραν, proverb. 660. ἐχτέμνωμεν» et 
ἐχτέμωμεν conf. ibid. 

ἐχτρέφει» ἀρετὴν vid. γεννᾶν. 

ἐχτυποῦν iransl. 943. ἐκτυποῦσθαι ἓν — et ο, 
dat. 82. ἀἐκτυποῦσδαι et ἐγτυποῦσθαι conf. 
ib id. 343. 

ἐχτύπωμα et ἐντέπωμα conf. 82. 

ἐκτύπωσις transl. 948. 

ἐχφανὴς et ἐαφανής conf. 28. 

ἔχφυσις 590. 

ἐλαύνειν»' ἐληλάσθαι πὀῤῥω τινὸς transl. 665. 

ἐλέγχειν i.q. ἐξελέγχειν 501. ἐλέγχειν τὸν λό- 
yov, — τινὰ 519. 

ἐλευδεριάζειν» 500. . 

ἐλεύθερος. ἐλευθέρα σώματος anima 49D. 

ἕλκειν transl. 658. ! 

ἑλχτικὸς transl. 058. 

ἑλκυστικὸς transl, 098. 

ἑλλείπειν vid. προθυμία. σπουδή. 

ἐμβιβάζειν i. q. εἰςάγειν, transl. 6992. 

ἐμβριθὴς wansl. 301. 

ἐμμέτρως εἰπεῖν pro ἔμμετρό» τι εἰπεῖν 088. 

ἐμπελάζειν 119. 

ἐωπεριέχειν transl. 241. 

ἐαπιπλάντες conf. cum. ἐμπιπλῶντες οἱ πιπλάν- 
τες 675. 

ἐμπίπτειν de seditione 687. 

ἐμπνεῖν transl. 691. conf. cum ἐμφυσᾶν ibid. 

ἑαποδίζειν ο. accus. et genit. 184. 

ἑαπόδιον corpus et voluptas, ἐμπόδια corporea 
238. 

ἐμποδὼν γίγνεσθαι 490. 

ἐμφύειν transl. de anifna 641. 

ἐμφυτεύειν transl, de anima 641. 

ος. insitus, vocis usus et structura 695. 

ἐμφωλεύειν conf, c, ἐνθωκεύει», ἐνθωπεύειν 103. 

ἐν male omissum 8. 387. insititium 794. 

ἐναβρύνεσθδαέ τινι 234. 402. 

ἔναγχος de loco et tempore D. 

ἐνάντιος τἀναντία male τὰ ἑναντία 504. 

ἐναπομάττεσθαι med., transl. 343. 664. 

ἐναπομοργνύναι, ἐναπομόργνυσθαι med., transl. 
343. 

ἐναποτυποῦν transl. 949. 

ἔναυλος λόγος, — ἀχρόασις 171. 

ἐνδηωεῖν, in vivis esse 921. ἔτι ἐνδημεῖν et 
ἐπενδημεῖν conf, ibid, 

ἐνδιάθετος usu rhetorico 106. 

ἐνδιατρέβει» 717. 

ἔνδυμα corpus 115. 

ἐνείργειν transl. 486. 

ἔνηχος λόγος, sim. 171. 

ἔνθα δή 323. 

ἐνθάδε, in terris 313. 320. 

ἐνθένδε, ex terris 318. ἐνθένδε ἄρξασθαε, ἓν- 
Φένδε ποθὲν ἄρξασθαι 47. 

ἐνθδυμήματα ὀθνεία 070. 

ἐνθωπεύει» ex ἐμφωλεύειν vel. ἐνθωκεύει» depra- 
vatum 108. 

ἐνιξάνειν οἱ ἐνίζειν transl. 660. 

ἐνοιχεῖν transl. 007. 

ἐνοαόργνυσθαι med., transl. 343. conf, cum d»o- 
µόργνυσθαι ibid. 

ἐνορμίζειν transl. et ὁρμίζειν conf. 190. 

ἐνσκήπτειν transl, vid. ἐγχατασχήπτει». 

ἐνταῦθα, in terris 319. τὰ ἐνταῦθα καλα ibid. 
ἐνταῦθα c. genit., ut λόγου s. τοῦ λόγου 723. 


elc µῆκος ἐχτείνει» 


140 


ἐνταῦθα δὴ 323. conf. cum ἐνταῦθα οὖν δὴ 
ibid. 

ἐντείνειν & poési transl. 607. ἐντείνειν πρὸς — 
pro ἐντείνειν εἰς — ibid. 

ἐντεῦθεν, ex terris 318. ἐντεῦθεν ἄρξασθαι, 
— χατάρξασθαι 47. 

ἔντορνος et εὔτορνος conf. 354. 

Ἐντρανίζειν 243. 

ἐντρυφᾶν absolute positum 644. cum dxolacta(- 
νει» coniunctum ibid. 

ἐντυποῦν transl. 343. 

ἐντυφόμενος et ἐντυφώμενος 108. 

ἐξάγειν' elc µῆκος 8. τὸν λόγον 914. 

ἐξαίσιος 178. 

ἐξάπτεσθαι, accendi, transl. 702. 

ἑξαστράπτειν iransit., transl. 274. 

ἐξεῖναι insititium 374. 

ἐξελέγχειν τὸν λόγον, redarguere rationem 
503. ἐξελέγχεις et ἑλέγξῃς conf. 501. 

ἐξέλχειν transl. 658. 

ἐξετάζειν τὸν λόγον, examinare rationem 
503. ἐξετάζεσθαι, reperiri 758. ἐξετάζεσθαι 
οἱ ἐξετάσθαι conf. ibid. 

ἐξέτασις nude et ο. genit., τήν ἐξέτασέν τινος 
ποιεῖσθαι, ini τὴν ἐξέτασέν τινος ἔρχεσθαι 
759. 

ἑξῆς, τὀ, et τὰ ἑξῆς (τούτων vel τούτοις) 432. 

ἐξίπτασθαι transl. 49. pro ἐξέστασθαι 294. 

ἐξοιστρᾶν 4006. 

ἐξομοργνύναι, ἐξομόργνυσθαι med., transl. 843. 

ἐξόμορξις transl. 343. 

ἔξω μὲν et ἔξωδεν conf. 308. 

ἔοιχεν in responso adprobantis 5063. ἔοιχεν et 
ἔοιχε conf. ibid. ἔοικεν οἱ ὡς ἔοιχε conf. ibid. 

ἐπαινέσῃς εἰ ἐπαινέσεις conf. 543. 

ἔπαινος vid. λόγος. ἐπαίνων et ἐπαινουμένων 
conf. 267. 

ἐπαισθάνεσθαι 170. conf. cum Φεᾶσθαι 974. 

ἐπαναπολεῖν, repetere, et ἐπαναποδίζειν conf, 
342. 

ἐπανθεῖν transl. 20. 

ἐπάνοδος mentis ascensus 779. 

ἐπανορθοῦν et med, ἐπανορθοῦσδαι transl. cor- 
rigere, emendare 572. ἐπανορθοῦσθαι τὴν 
ψυχή» 593. νόµοις ἐπανορθοῦσθαι deprava- 
tum in νόμο» ἐπιτεθεῖναι 072. 

ἐπανόρθωσις transl. 572. 

ἐπεὶ d.q. ἐπειδὴ 161. ἐπεὶ δὲ et ἐπεὶ Óy conf. 
ibid. 

ἐπείγεσθαι pp. et transl, varià structurà 781. 

ἐπειςάγεσθαι de alimentis 439. 

ἐπενδημεῖν vid. ἐνδημεὶῖν. 

ἐπέρχεσθαε, in mentem venire, vari& stru- 
cturà 588. 642. ἐπέρχεται, dativo omisso, et 
ἐπέρχεταί uoi 588. 

ἑπερωτᾶν varia notione 482. 

ἑπερώτηωα varia nolione 432. 

ἐπέχειν εἰ ἔχειν conf. 359. 

ἐπὶ c. genit. pro ἐπὲ c. accus, 984. ἐπὶ πολὺ et 
ἐπὶ πολὺν yoóvov 447. ἐπὶ male omissum 656. 
conf. cum περὶ 6729. ἐπὶ τούτῳ et ἐπ᾽ αὐτοῖς 
conf. 587. ἐφ᾽ olg et ἐφ᾽ ὧν cont. ibid. 

ἐπιβάδρα transl. 780. 

ἐπιβαίνειν c. genit., aggredi 470. 

ἐπιβρίθειν transl. 334. 698. 

ἐπιδειχνύναι, explicare 777. 

ἐπιδημία vita 318. 321. 

ἐπιδιατρέβειν 111. 

ἐπιδολοῦν transl. 219. 

ἐπιθορυβεῖν in secunda acclamatione 128. 

ἐπιθυμία ἄλογος 096. 007. ἐπιδυμία in melius 
accepta 375. 

ἐπιχλιζειν ivansl. 144. 180. 

ἐπίχιητος 117. 

ἐπικτήτως 711. 

ἐπιλωβάσθαι 195. 


, 


INDEX. 


ἐπιμειορφασμένως et ἐπιμεμορφωμένοι conf. 196, 

ἐπιμορφάξεσθαι c. accus. 64. 

ἐπινεύειν' ἐπένευσε pro ὠὡμολόγει vel συνέφη 555. 
500. . 

ἐπίπνοια transl. 691, 

ἐπιποθεῖν varia notione 284. ἔτι ἐπιποθεῖν et ἔτι 
ποθεῖν conf. ibid. ἐπεποθεῖτε et ἐποθεῖτε, ἐπε- 
πόθησα» et ἐπεπόθεισαν conf. ibid. 

ἐπιπόθητος 284. 

ἐπιῤῥεϊν transl. 734. conf. cum ἐπαίρειν et σπεί- 
pti» ibid. 

ἐπίῤῥυτον σῶμα 180. ἐπίῤῥυτον σῶμα καὶ dnój- 
ῥυτον 485. 

ἐπισχέπτεσθαι 285. ἐπισχέψασθε οἱ ἐπισχέψα- 
σθαι conf. 101. ἐπισχεπτέον conf, cum oxt- 
πτέον 285. 

ἐπισχοτεῖν transl. 421. 

ἐπιστοωαίζειν pp. et transl. 671. 

ἐπιστροφὴ animi ad divina 792. 

ἐπισφαλῆς 791. 

ἐπιτιθέναι vid. ἀρχή. χολοφώ». xopuovíc. τέλος. 
— ἐπιδεῖναι depravatum in. ἐπιθδῆναε, προς- 
επιθεῖναι 89. 

ἐπιτρέπει» μὴ ἐπιτρέπειν ο. infln. 559. 

ἐπιτωθάζειν 419. 

ἐπιφέρεσθαι, secum adferre 421. 

ἐπιφοιτᾶν transl. 672. 

ἐπιχειρεῖν' ὅμως d' οὖν ἐπιχειρητέον, omisso 
εἰπειν 998. 

ἐπιχεῖσθαι et ἐπειςχεῖσθαι conf, 180. 

ἐπιχρωματίζειν 480. 

ἐπιχρωννύναε, ἐπιχεχρῶσθαι transl. 2060. 

ἐπιχώννυσθαι transl. 709. 

ἐπίχωσις transl. 702. 

ἐπιψεχάζειν transl. 197. 

ἐποπτεύειν transl. 250. 272. 

ἐποπτιχά, τά, transl. 250. 

ἐπουράνιος εἰ ὑπουράνιος conf. 350. 

ἔρανος pp. et transl. 253. 

ἐρασμιώτατον et ἐρασμεώτερον conf. 712. 

ἑράστρια 212. 

ἑργασάμενος et εἰργασιαένος conf. 214. 

ἔργον oppos. πάρεργο», ἔργα oppos. πάρεργα 349. 

έρημος adiectiv., c. genit. 347. conf. cum πλήρης 
ibid. | 

ἔρχεσθαι ἐπὶ τὸν λόγον, — ἐπὶ τὴν ἐξέτασιν 
790. ἔρχεσδαι et ἔχεσθαι conf. ibid. 

ἐρωτᾶ»ν" πρὸς τὸ ἐρωτώμενο» ἀποχρίνεσθαι, τὸ 
ἐρωτώμενον ἀποχρίνεσθαε, ἀποκρίνεσθαι ἐρω- 
τώµενον, sim. 743. 

ἐρώτησις' πρὸς ἐρώτησιν ἀπόχριναι τὴν ἐμήν, 
sim. 743. 

écuóc transl. 752. 

ἔστ᾽ ἂν i.q. ἕως ἂν varià structurà 52. conf. cum 
ἕως et aliter obliteratum ibid. 

ἑστίασις et ἑστιάτωρ transl. de sermonum epulis 
388. 

ἑταιρίστρια 212. 

ἑταῖρος et ἕτερος conf. 771. 

ἕτερος παρᾷ c. accus. 763. ἑτέρους et ἕτερον conf. 
415. τὰ ἕτερα et τὰς ἑτέρας conf. 709. Vide 
etiam O«rtpov. 

ἔτι ο. substantivis 247. male omissum 341. 506. 
conf. cum εἰς 444. conf. cum ézi 247, 321. 
5606. conf. cum ἐστὸ 171. ἔτι τε et εἴτε conf. 
444. 

ἔτοιμος et ἔτοιμός εἰμι. ο. inflnit. 317. 745. 

ἑτοίαως ἔχω ο. infinit. 317. 745. 

εὖ xal γενναίως, εὖ καὶ ἀνδρείως 202. 

ας 212. à 

εὐάλωτος varie trausl, 643. 

εὔβατος c. dat. 347. 

εὔβοτος et evBarogc conf. 347. ' 

Εὐβούλιος Methodius alio nomine 2, Εὐβούλος 
et Εὐβούλιον conf. 2. 4. 6. 387. 418. 

εὔδιος transl. 185. 











INDEX. 


εὐδοξία, approbatio 342. 

εὐεπέβατος c. dat. 347. 

εὐήνιος transl. 1869. εὐήνιον pro εὐηνίως ibid. 
εὐήνιον et εὔδιον conf. ibid. 

εὐθύνειν, dirigere 550. corrigere, casti- 
gare ibid. 

εὔχαρπος 947. 

εὐχοσμία 732. 

εὐχρένεια 515. 

εὐχρινέστερον adverb., εὐχρενέστερον ὁρᾶν τι 975. 

εὐχρινῶς, dilucide 979. 

εὐχτέον εἶναί uos δοκεῖ pro εὔχομαι vel εὐξαίμην 
730. εὐχτέον et εὐχταίον conf. ibid. 

εὔπτερος iransl. 306. 

εὕρασθαι 337. 

εὔτακτον, τὸ, in elementis 792. 

εὐτάκτως 911. 

εὐφήμησον 414. 

εὔφηωμος 157. 

εὔχομαι, εὐξαίμην et εὐξαίμην ἂν 730. 

εὐωχεῖν, εὐωχεῖσθαι εἰ εὐωχία transl, de sermo- 
num epulis 388. 

ἐφαπλοῖσθδαι transl. 241. 

ἐφάπτέσθαι Vransl. 61. 

ἐφεχτικὸς et ἐπεχτικὸς conf. 572. 

ἐφέλχειν οἱ ἐφέλχεσθαι transl, in peius.238. 421. 
ἐφέλκχεσθαι transl. in melius 008. ἐφέλχεσθαι 
i. q. προάγειν 789. conf. cum ἀφέλκεσθαι 702. 

Aptigc, τό, et τὰ ἐφεξῆὴς (τούτων vel τούτοις) 
432 


ἐφετόν, 10, Deus 789. 
ἐφιστάναι"' ἐπιστῆναι, subsistere et inopi- 


nato adstare 3. ἐπέστης et ὑπέστης conf. 


ibid.. 

ἐχέγγνος » ἐχέγγυος µάρτυς 99. 

χειν i. ᾳ. ἡγεῖσθαι 741. οὕτως ἔχω et οὕτως ἔχει 
conf. ibid. ἔχειν, se habere, ut οὕτως ἔχει, 
sim. 764. ἔχειν et εἶναι ex aequo posila 734. 
ἔχε, Eye δή, Exe οὖν 422. ἔχε δὴ varià stru- 
cturà ibid. εἰχον et έσχον conf. 741. ἔξουσι 
male ἔξοσι 69. ἔχεσθαι τοῦ λόγου 749. 772. 

ἐχθρὸς ἑαυτῷ 372. 

Prou eras 130. 

ως ἂν c. optat. 52. 


Ζ. 


ζῆλος et ζάλη conf. 232. 

ζόφος sensus, menti officientes 537. ζόφος pro 
neutro male acceptum ibid. 

ζῶα d9uvara 142. 

ζωγραφεὶν transl. 83. 94. 258. 

ζωγράφος Deus 721 (extr.). 


FK. 


femininum et masculinum conf. 351. 357. 
Filius ἀρχέγονος δύναμις 139. 904. βλάστημα, 
ermen, Patris 139. 994. [Basil. Magn. Opp. 
1. p. 307, Α. υἱὸς Φεοῦ χαρπὸς ἅγιος 2 
ἁγίου. Vid. Symbol. in Epiphan. p. 02 sq. 97.] 
Deo subservit 394. res ad exemplum Patris 
adornat 720. 
Firmus 206. 
fluminis imago Heraclitea 430. fluminis traiiciendi 
simile 344. 

foetus humani formatio depicta 123. 

fortitudo in vincendis cupiditatibus virtutis vis 
est 429. fortitudinis est resistere cupiditatibus 
ibi d. 

fremitus secundus 128. 

ir homines ignavi resque inutiles assimilantur 
8. 

futurum et praesens conf. 432. futurum et aorist. 

conf. 611. 


141 


&. 


Galenus 335. 676. 690. 

Gellius 253. 

generatio res divina 110. 

genitivus traiectus 595. genitivus obiecti cum Ào- 
γος, μύθος, sim. 9. genitivus articuli c. infinit. 
absolutus 520. genitivus conf. cum nominat. 
333. 440. conf. cum accusat. 302. 590. 

Genius malignus cum Chimaera comparatus 351. 
(vid.etiam Diabolus.) Genii inaligni honesta- 
tis specie colorati 296. homines voluptalibws 
inescant 201. 

gliscere 320. 

glossemata et interpolationes in Methodio 19. 52. 
111. 128. 133. 134. 142. 153. 158. 159. 190. 
208. 217. 218. 232. 23^. 241. 243. 2460. 2060. 
275. 984. 303. 400. 690. in Platone 224, 278. 

Grabii Spicileg. PP. 733. 734 (saepe). 

Graeci pueri habendi 359. Graecorum de pulchro 
sententia 29. Graecorum vitae regula 210. 

Graecitas serior voces conflat 12. 140. 

Gregorius Monach. 465. 

Gregorius Naz. 08. 115. 171. 172. 243. 204. 284. 
288. 300. 379. 388. 406. 4306. 437. 440. 442. 
550. 771. 787. 790. 

Gregorius Nyss. 54. 80. 115. 148. 185. 296. 435. 

7. 6608 


Gregorius Palam. 5. 192. 286. 301. 308. 343. 355. 
783. 
Gruppius 98. 


HN. 


habere c. se, ita se res habet 764. 

Haereticorum sententia de Angelis, mundi con- 
ditoribus 578.  Haereticorum sophistae cum 
poàtis comparati 474. 480. 

Hebraismus 91. 

Heliodorus 277. 

Heraclitea 258. 430. 437. 

Herculis, Hydram Lernaeam opprimentis, simili- 
tudo 659. 

Hermes Trismegist. 86. 08. 146. 191. 192. 204. 
270. 338. 406. 054. 

Hermias Neoplaton. 148. 259. 209. 

Hermippus 277. 

Hermippi dialogi auctor 264. 

Hesiodus 27. 6608. 

Hesychius 116. 335. 498. 

hiatus 501. vid. etiam elisio. 

hic in corpus hoc 483. 

Hierocles 110. 380. 676. 787. 

Hieronymus 1. 40. 

Hierosolyma coelestis 200. nova 340. 

Himerius 139. 

Hippolytus (S.) 586. 791. 

Homerus 23. 31, 37, 53. 89. 124. 258. 277. 280. 
283. 304. 320. 351. 353. 372. 451. 490. 497. 
450. 584. 019. 624. 642. 604. 677. 687. 

homo ex anima et corpore constat 982. est τὸ 
cvv«uqgórtgov s. τὸ συναµφότερον ζῶον 033. 
homo interior 271. 693. homo divinae naturae 
simulacrum 250. ad imaginem Dei formatus 
984. bestiis et corpori imperare iussus ibid. 
divina non magis quam solem apertum con- 
templari valet 247. perpetuae corporis com- 
mutalioni obnoxius 437. quomodo unus idem- 
que permanere dicatur 438. in medio mali 
et boni constitutus 152. in medio mortalitatis 
et immortalitatis constitutus 1501. pro consue- 
tudine cum terrestribus aut divinis mortalis 
aut immortalis fit 157. homines antiqui, ab 
ortu et progenie divina recentes 252. iidem 
posteris praestantiores et aureum genus 360. 
libidinosi cum suibus comparati 715. homines 
qua conditione Angelis aequentur 612. 


142 


humana natura iustum, per se spectatum, con- 
templari non valet 794. humana sapientia so- 
mnii instar habet 327. humanae naturae im- 
becillitas 703. pulchritudo 582. 712. humanae 
vitae bona, tamquam deorum dona, coelo de- 
missa 188. 199. 
Hymni militares msc. 140. 
$ i.q. ἄλλως, alioqui 685. 5 et 7 conf. post 
interrogat, 416. ἢ ydo ---; et 5 γὰρ — ; conf. 
64. ἢ —, xai —* 97 —, x«i —. in dilemmate 
amplificato 034. 
γὰρ —; 64. 
adverb. ad nomen refertur 292. 
ἡγεῖσθαι i.q. diio)», omisso vel adiecto εἶναι 
20. 66. 400. 718. 702. µέγιστον ἡγεῖσθαί τι 
00. «ιιχρὸν ἡγεῖσθαί τι 314. οὐδὲν ἡγεῖσθαί 
τινα (τι) 400. ἡγῶααι et ἠγήσομαι conf. 475. 
482. ἡγώμαι male ἥγωμαι 482. ἡἠγήσηται et 
ἡγήσεται conf. 792. 
505 vario usu 374. ἤδη et δή conf. 35. 45. 
jdovr ἄλογος 630. , 
δυπάδεια et ἠδυπάθημα conf. 103. 
χειν, usu venire 95. ὁ λόγος ἥχει, sim. ibid. 
χιστα, minime 069. Ίκχιστα et ἦν ἕκαστα conf. 
ibid. οὐχ ἤχιστα i. q. μάλιστα 397. 609. οὐχ 
ἥχιστα et ἤκιστα aut μάλιστα per parison sibi 
opposita 609. 
ἡμεῖς' ἡμῶν insititium 5309. conf. cum ἡμῖν 567. 
conf. cum ὑμῶν 126. ἡμῖν ethicum 534. conf. 
eum ἠαῶν ibid. 
ἡμέρα veritatis lux 779. ἀληδινὴ ἡμέρα ibid. 
ἡμετέρων et ὑμειέρων conf. 203. 
y conf. cum 5j» 279. conf. cum gloss. ὅταν ibid. 
3, d^ ἐγὼ male ἦν δὲ ἐγὼ 48927502. 532. ἦν f 
ἐγὼ et ἦν μὲν ἐγὼ conf. 502. 032. 5 ὃ ὃς 
482. 
ἡνέοχος σωφροσύνη, sim. 224. 
iip pa iig 99. male omissum ddr ; 
α et ἠρέμα καὶ κατὰ μικρὸν 450. ἠρέμα 
piss ibid. ἠρέμα τι inauditum ibid. μα 
male ἠρέμα ibid. 
ρεμεῖν male ἠρεμεῖν 450. 
ἠρμοσμένως 130. 
ἠσυχῇ πως 450. 
ἠσύχως male omissum 37. 
ἥτοι — sj — εἰ εἶτοι — 5j — conf. 684. ἤτοι —, 
x«)—* 5$ —, xal—. in dilemmate amplificato 
ibid. 
ἠττάσθαι τῶν παθών, — ὑπὸ τῆς ἐπιθυμίας, 
sim. 183. 420. 


e 


Qo. 


Φάλλειν transl. 602. de) θάλλοντα male ἀειθάλ- 
Aorta ibid. 

Φάνατος et ὁ θάνατος 589. 

Φαῤῥεῖν eV Φαρσεῖν, θάῤῥος et θάρσος 15. 

Φάτερον εἰ θάτερα 617. 

Φαῦμα εἰ δαύματα 042. 

Φέα τοῦ ὄντος, sim. 304. Θέα τῶν dvo 227. Θέα 
et dig9ti« conf. 304. 

Φέαμα 304. τὰ ἐχεῖ θεάματα, τὰ µακάρια 9tá- 
µατα, sim. ibid. οἱ 313. 

Φεᾶσθαι ad animum transl. 246. 284. 704. per- 
peram positum 874. 9θεάσασθαι cum -gloss. 
βαστάσαι 246. cum gloss. ἰδεῖν 284. θεάσασθε 
et θεάσασθαι conf. 101. 

Φεία ὁρμὴ εἰ εὐθεία ὁρμὴ conf. 184. τὸ θεῖον 
πρᾶγμα s. χρῆμα i. q. συνουσία 116. τὸ θεῖον 
et ὁ θεὸς conf. 967. τὸ θεῖον ἀγαθὸν 787. 

Φέλεις ο. coniunctivo praes. 475. 

Φέμις' o9 θέμις ο. dat. 301. 

Φεοειδής 584. 

Φεοείχελος 258. 684. | 

Φεὸς sine articulo 495. 584. ὁ θΘεὸς.δἰ θεὸς 91. 
139. 251. 702. σὺν δεῷ (τῷ 9εῷ) εἰπεῖν 723. 
960i εἰ 9tóc conf. 586 (extr.). 


— 


INDEX. 


Φεουδὴς 584. 

Θεοφέλας genit. εἰ Θεοφέλης 127. 

Φεραπεύειν i. q. ἐχθειάζειν 243. 

Φεσμωῳδεῖν transl. 43. 

950, 9nofov vitium 351. 

Φηρεύειν transl. 536. 

Φίασος i.q. κὠώμος 228. transl. ibid. 

Θιασώτης ᾿«πόλλωνος , Sim. 228. 

Φολοῦν transl. 219. 

Φορυβεῖν in secunda acclamatione 128. 

θόρυβος affectuum 221. «Φόρυβος in secunda 80- 
clamatione 128. 

S9o«rttiw. 1608. 

Φρέωματα in comparatione 653. conf. cum σώ- 
µατα ibid. 

θρηνήτρια 212. 

9o(£- τὴν ἀνόδραποδώδη τρίχα ἔχειν, τὴν µειρα- 
κιώδη τρίχα ἀποβάλλειν, sim. proverb. 68. 

Φύρα' Μουσῶν ἐπὶ Φύρας ἀφιχνεῖσθαι, sim. pro- 
verb. 62. 


* 


X. 


ideae non extra Deum positae sunt 791. idearum 
communio 148. 

immortalia nonnisi a Deo labefactari possunt 0806. 

immortalitas corporis peccatis adsueti morte pro- 
hibetur 598. immortalitas peccati animae in- 
haerentis morte prohibetur ibid. immortalitatis 
animi argumentum a somno et vigilia petitum 

imperativi passivi usus quidam 444. 

implere 80. 

Indica 180. 

indicativus conf, cum coniunctivo 33. 177. 207. 
501. 678. 704. 792. conf. cum optativo 250. conf. 
eurn infinitivo 400. 473. 500. 557. 614. 642. 104. 
conf. cum participio 534. 649. 

infantia cerae instar finguntur 123. 

inflnitivus pro indicativo 376. pro imperativo ibid. 
pro substantivo 642. «cum vocibus ὀύναμις 
ἀδυναμία 247. durior, neque epexegesi excu- 
sandus 724. infinitivus praes. et fut. copulatus 
6025. infinitivus et indicativus conf. 573. 

iniustitia µεγάλη νόσος 553. 597. 

inscitia μεγίστη νόσος 597. 

intelligentia rerum divinarum cum lumine accenso 
comparatur 702. 

interlocutores iudicum nomine festive designan- 
tur 974. 

interpolationes vid. glossemata. 

interrogandi signa male neglecta 64. 288. 420. 
474. 476. 489. 542. 505. 762. male posita 232. 
908. 

interrogatio in parenthesi 288. 

invidia a divinitate exsulat 665. 

Irenaeus (ap. Epiphan.) 450. 

Isidorus Pelus. 53. 406. 029. 

Isocrates 119. * 

Itacismi antiquitus pervagati exemplum 725. 

5 adseriptum et » conf. 440. 510. 580. 583. 795. 

& demonstrativum male neglectum 738. 


& et ει conf. in adverbiorum terminatione 985. 

ietixóc, medendi vini habens 428. 505, ia- 
τικὸς et ἑατρικὸς conf. 428. 

ἰατριχός' ψυχἠ ἰατρική, --- ἰατρικωτέρα 428. 

Ἰατρὸς transl., ut ἑατρὸς τῶν ῥητῶν 051. 

ἰδέα i. q. τύπος 242. 

ἰδεῖν male εἰδεῖν 284, gc male εἰδῆς 10. idi 
110. 

ἰέναι ἐπέ τι, argumentum disputando τν | 
gredi 656. ἴωμεν et ἴδωμεν conf. ibid. Is 
agedum 101. 488. 525. cum partic. fut. 101. 
conf. cum εἰς 488. fre, agitedum 101. 

ἱέναι: ἕεμαε, feror, ruo, male ἴεμαι 681. 

ἱμάτιον corpus 1156. : 








INDEX. 


ἵμερος per oculos in animum illabitur 419. 

ἕνα insititium 490. conf. cum εἶναι 573. i»? male 
omissum 468. 575. male neglecta elisione 105. 

ἱνδάλλεσθαι varia notione 322. ! 

ἴνδαλμα 322. 

ἵππος' ὁ τῆς χάκης s. καχίᾳς V. 224. 

ἴσος conf. cum ἴσως et cum αὐτὸς 142. 


J. 


jaculatoris similitudo 604. 

Jamblichus 68. 95. 120. 143. 247. 343. 385. 537. 
719. 

Joannes vid. Leontius. 

Joannes Chrysost. 185. 843. 

Joannes Climac. 86. 350. 

Joaunes Damasc. 75. 84. 430. 527. 792. 794. 795. 

Joannes Diacon. 343. 

Joannes Philopon. 102. 435. 677. 773. 

joci.et seria sibi opposita 210. 

Josephus 192. 

Judaei duro et praefracto ad veritatem animo 381. 

Julianus Imp. 170. 680. 690. 

Justinianus Imp., Methodii compilator 571. 582. 

justum omne pulehrum 549. justum, quod per se 
est, quomodo Platonice declaretur 146. 

juventae temeritas ex corporis luxuriantis affecti- 
bus 220. 


K. 


καθαιρεῖν pp. et transl. 705, 

χαθδαέρεσις pp. et transl. 705. 

καθαρὰ οἴκησις et χαθαρῶν οἴχησις conf. 207. 
χαθαραὲ ψυχαὲ 195. 

χάθαρσις animi duplex 200. «φαρμακευτικὴ κά- 
Φαρσις 509. n 

καθαρῶς c. γνῶναε, εἰδέναι, Φδεᾶσθαι 794. 

καὶ omissione explicandum, non παραπληρωμα- 
τικὸν D. in re simili 446. vernacule gerade, 
eben 19. i. d. τουτέστι et cum eo confusum 
158. imperativo praemissum 771. interrogatio- 
nem intendens 288. καὶ πῶς; negantis 418. 
xal in πολλὰ καὶ καλά, Αἰτω. 214. in repeti- 
tione eiusdem nominis substant. 91. χαέ, vel, 
intendit, vocibus adiectum, ut in καὶ µάλα 
420. in x«i σφόδρα ibid. et 429. in xai πας 93. 
in xci παιθὶ δῆλον, sim. 374. 019. in τί χρὴ 
x«i λέγειν; sim. 288. xe? post longiorem pa- 
renthesin 422. insititium 181. 296. 333. 370. 
386. 406. 422. male omissum 19. 267. 908. xai 
— x«i copularum prior saepe obliterata 660. 
x«i ἐμὲ pro χἀμὲ 744. καὶ cónf. cum δὲ 403. 
conf. cum 7 608. καὶ γὰρ et xa γὰρ xai conf. 
520. xai γὰρ καὶ ei xal γὰρ conf. 482. καὶ 
δή xal — γὲ non ferendum 642, κάγω μὲν — 
649. καὶ — µέν, xal — μὲν δή, καὶ — uiv 
ᾖδη in transitione 990. καὶ — μὲν et xai — 
μὲν οὖν conf. ibid. ei 444. καὶ μὲν δὴ — γὲ 
642. καὶ μὴν — γὲ 642. καὶ μὴν οἱ xai μὴν 
xc conf. 534. 

καιρός κατὰ καιρὸν xai καιρό», iteratis tem- 
porum momentis 91. 

χάχη cum χαχία confusum. et aliter obliteratum 

. 924. 0 τῆς κάχης ἵππος ibid. et 334. 

καχία, postposito ἀρετὴ 635. 

καχός' κακά, postposito ἀγαθαὰ 035. xaxd et 
τὰ κακά 711. 

κακούργημα 708. 

χαλεῖν ei ἀνακαλεῖν conf. 100. καλεῖς —; diale- 
ctica interrogandi formula 423. 

καλενδεῖσθαι Éy τινε, — περέ τι 715. 

καλλωπίζεσθαι, se iactare, c. ὡς et partic. 14. 

xalóg* αὐτὸ τὸ καλόν, τὸ φίσει s. αὐτοφύσει 
καλὸν 146. κάλλιον pro καλὸν 530. τὸ χάλλιον 
192. 530. 534. 

χάλυµµα transl. 241. 


143 


κἂν (καὶ ἑάν), etiamsi, indicativum respuit 440. 
x&v male x&» 284. 792. x&v et xai conf. 420. 
x&» tl et κάν conf. 051. 

κάρα et χάρη 206. 

χαρπὸς transl. vid. Filius. 

χαρποῦσθαι ἡδονην 601. καρποῦσθαι et καρπί- 
ζεσθαι conf. ibid. 

χαρτερεῖν vel καρτερῶς ἔχειν πρὸς τᾶς ἡδονᾶς 429. 

κατὰ c. accus. modum ac similitudinem declarat 
904. χατὰ δύναμιν 252. καθ ἡμᾶς varia po- 
testate 206. καθ ὑμᾶς, vestrà sententiáà 
544. µείζων ἢ κατά τινὰ 397. χατὰ φθόνο», 
obtrectandi causa 520. κατὰ in accus. 
omissum 754. neglecta in κατὰ elisio excusa- 
tur 568. κατὰ ἄλλον et xat& ἄλλων». conf, 568. 
κατὰ νοῦν et x«i τὰ νῦν conf. 213. 

καταβάλλειν πρὸς ἀπιστίαν, , — el; ἀπιστίαν 448. 
καταβάλλειν et αεταβαλεῖν conf, ibid. 

χαταγωγή, καταγώγιον 42. 

καταδουλῶὼσαι εἰ χαταδουλώσασθαι transl. 782. 

καταχέρµατίζειν vario usu 707. 

καταχλύζειν transl. 144. 180. 

κατακοσμεῖν de mundo adornando 722. 720. κα- 
τακοσμεῖν et αετακοσωεῖν conf, 722. 

καταλείπειν. Χατέλιπεν) conf, cum καταλιπεῖ», 
κατέλιπε οἱ xetéAenpe 194. 

χατάληψις, comprehensio 490. κατάληψις et 
γνῶσις copulata ibid. 

καταμανθάνει», probe intelligere 442. οὐ 
χαταμµανθάνω varie corruptum ibid. . 

καταντλεῖν, obruere 455. 

χαταπαύειν C. àccus., ut τὸν λόγον 048. κατα- 
παύειν et κατάπαυσιν cont. ibid. 

καταπέµπειν usu peculiari 188. 

χαταπίπτειν εἰς ἀπιστίαν 448. 

καταπραῦνειν male καταπραῦνειν 427. 

κατάρδειν transl. 197. conf, cum χαταρδεύει» ibid. 
et 299. 

κατασχέψηται conf. cum. χατασχέπτεται et κατα- 
σχέπτηται 332. 

χατασκηνᾶσθαι transl. 605. 

χατασχηνοῦν transl. 98. 

κατασπᾶν iransl. 192. 429. 

χαταφεύγειν εἴς τε in disputando 494. 

καταφύσημα 708. 

χαταχαυνοῦν transl. 299. 

χαταχὼσαι transl. 359. 

χαταψεκάζειν transl. 197. 

χατεργάζεσθαι 214. 

χατευθύνειν Stoice de Deo 197. 

κατέχει» de idea 148. 

χατοχωχὴ et ἀνακωχὴ conf. 389. 

κάτω νεύειν 901. 

χαὐχημα 708. 

χενοῦν et πληροῦν per parison sibi opposita 689. 
χενωδέντες et χενωθέντος conf, ibid. 

Κένταυρος in ludibrio 714. 

κέντρου xai σημείου τόπον s. λόγον ἐπέχειν, sim. 
399. 


. κεραννύυναι' κεχέρασµαι, χεχερασιένος 29. 96. 


χεφάλαιον' ἐν κεφαλαίῳ εἰ &v χεφαλαίοις, sum- 
matim 649. ἐν χεφαλαίοις --- Φειμι εἰ ἐπὶ 
κεφαλαίων --- διεξέρχομαι ibid. ὡς ἐν χεφα- 
λαίοις πάλιν ἐπανελθδεῖν τι ibid. ἐπὶ χεφα- 
λαίων et ἐπικεφαλαιῶν conf. ibid. | 

χεφαλαιοῦσδαι, summatim describere 649. 

κειραλήν ἐπιθεῖναι τῷ uv9o, sim, 89. 

κηδεμονία 393. 

κηλειν 297. 

γῆπος, ἀλλότριος κήπος transl. 107, 

χῆρες sensu morali 664. χἾρες ὀλέθρου αἰτίαι ibid. 

κηροπλαστεῖν transl. 123. 

κηφῆν varie transl. 068. 

κηφηνώδης transl. 668. 

κινδυνεύειν περί τινος 713. 

χινεῖσθαι χένησιν 302. 


144 


κλέος poét., ἀθάνατον χλέος, sim. 280. χλέος et 
χάλλος conf. ibid. 

xÀ(ytsv* χλιθέντος et χληθέντος conf. 027. 

κνάπτει» 943. 

κνῆσις, κνῆσμα et xvgo uoc de pruritu venereo 400. 

κνησμώδης el χνισμώδης conf. 406. | 

κοινὸς' τὰ κοινὰ τῆς — Φιλίας e proverb, χοινα 
τὰ τῶν φίλων 730. 

κοινωρεὶν in peius acceptum 240. 

κόλασις βασάνω» corpus 487. -- 

κολοφώ»' τὸν κολοφῶνα ἐπιτιθέναι τῷ λὀγῳ, 
sim.. proverb. 89. . 

χόρος ὕβριν τίέχτει, proverb. 644. 

χορυφαῖος, κορυφαιότατος 71. κορυφαιότερος οἱ 
κορυφαιῴτατος conf. ibid. . 

κορωνίς' τὴν χορωνέδα ἐπιτιθέναι τῷ λόγῳ, sim., 
proverb. 89. 

κοσμεῖν de virtutis ornatu ὅθ. 262. 274. 383. 
xocutiv, exornare dicendo 353. χκοσµη- 
σασα et xouícaca conf. 260. 

κόσμημα, insigne 708. 

κόσµητρο»ν virtutis 69. 

κόσμος de virtute 59. 269. 274. oppos. ἀλλότριος 
κόσμος 99. 202. 

xovq(tey transl. 53. 293. 301. 

κοῦφος transl. 53. 293. 306. 

κούφως et χωφῶς conf. 53. d ec 

κρατεῖν et κρατεῖσθαι copulata 283. κρατεῖν »do- 
νῶν, Sim. ibid. κρατεῖσθαι 0q' ἠδονῆς, sim. 
ibid. et 6960. 

κρείττων et κρείσσων 302. κρείτω accus. masc. 

- ei χρείτονα conf. 207. 362. κρείσσονα accus. 
masc. pro xoéírrco 362.  xotírtovc pro xo&ít- 
τονὲς ibid. χρείσσους et χρείσσονες conf. ibid. 
οἱ 908. ó αρείττων» βίος, vita beata 742. 
τὸ κρεῖτον, divinitas ibid. τὰ κρεέετονα, 
coelestia ibid. Ó 

κριταὲ τῶν λόγω» 914. 

κροτεῖν de plausu aversantium 128. 

κυεῖν transl. 236. conf. cum χύειν et ποιεῖὶν 135. 

κυχᾶν transl. 2360. conf. cum xvt 206. 

κυλινδεῖσθαι ἕν Ti, — πὲρέ τι 715. 

κῦμα": τὸ κὔμα τῆς ἀνοίας 144. 180. τὰ κύματα 
τῆς ἡδονῆς 144. 

κυροῦσθαί τι λὀγῳ vel ἔργοις 407. 

κύτος, complexus, ut τῆς ψυχῆς 185. 

κωλύειν’ µή τι κωλύω ---; οὐδὲν κωλύει —. Tí 
χωλύει —; 408. 

κωτίλος et σχωπτίλος conf. 418. 

κωφὸς καὶ δυςµαθής 181. 


L. - 


Jabi i. q. falli 769. - 
Jacunae ex ὁμοιοτελεύτοις 73. 357. 429. 
Lasallius 437. 
Lecapenus 783. 
leges puniendis pravis sunt 374. 
Leontius et Joannes Rerum Sacrarum libris 52. 
355. 357. 906. 587. 590. 603. 658. 6831. 777. 
Libanius 95. 210. 
libido venerea ex corpore succulentiore 164. li- 
. . bidini deditus corpori consentit 507. 
ligni tortuosi similitudo 556. 
Lindavius 343 extr. 
Longinus 343. 
Longus 200. 
Lucianus 12. 23. 29. 52. 296. 297. 
luctae tres et seplem 276. 
]uctatoris similitudo 102. 
lusus vel ludus et seria sibi opponuntur 210. 
lux: lucis nomine celebratur veritas divina 782. 
Lydus, Laur. 224. 
lyrae et organi similitudo 158. 
Lysis Pythagor. 68. 


INDEX. 


A v 

λάμπειν de pulcritudine 323. 

λανθάνω ἐμαυτὸν c. partic. 513. 

λέγειν obiecto praemissum 520. λέγεις; in re- 
sponso 548. Αέγειν τι i. q. μὴ µάτην λέγειν τε 
456. λέγειν repetitum vel cum alio verbo com- 
mutatum in formulis: 9 λέγων — δρδότατα 
λέγει, ὁ λέγων — ópo9xc παρακελεύεται, sim. 
149. 905. λέγειν insititium 614. ἔλεγεν εἰπεῖν 
et ὡς ἔλεγεν εἰπεῖν conf, 47. λέγωμεν εἰ λέ- 
TUE conf. 474. 501. λέγοι et λέξοι conf. 755. 

εγούσης et λέγουσα conf. 32. λέξῃ conf. cum 

λέξει et λέξοι 790. λέγεται Vecte citantis 153. 
λέξεται et λέξετε conf. 587.  AsÀÉtevos ibid. 
λελέχθω 159. 771. - 

λειμὼν de beatorum sede 31. 310. A&uov apud 
inferos et supercoelestis 31. «της λεικὼν terra 
ibid. Vid. etiam v. &x5o«ros. 

λείπειν pro ἑλλείπειν 409. λείπεται λοιπὸν 70. 

λήγειν 51. 303. 

λογισμῷ et λογισμῶν conf. 799. λογισμοὲ ἀνοί- 
χειοι 670. 688. 

“«όγος, Sermo, per quem omnia facta sunt 578. 

Dei iussu mundum condidit ibid. πρωτόγονος 

vocatur 139. «Σοφίας nomine declaratur ibid. 

λόγος, oratio et ratio 731. λόγος ἐγκωμια- 

στιχκός (περὲ c. genit.) et λόγος ἔπαινος c. ge- 

nit. vel c. εἲς 40. λόγος c. genit. obiecti 9. 

λόγος usu Platonico, quo orationi vel rationi 
ersonae quasi εἰ agendi vis tribuitur 646. 6 

divo: αἱρεῖ, — ἀπέδειξε, — φαίνεται βούλε- 

σθαι δηλοῦν, sim. ibid. ὁ λόγος ἀπαιτεῖ, 

ratio postulat 752. ὁ λόγος ἦχει, sim. 95. 

ὁ λόγος καταφεύγει εἴς τι 434. ὁ λόγος dicitur 

ὅμολογεῖν 724. λόγος ο. accus. et infinit. 320. 

λόγος ἔχει (mendose ἠχεῖ) c. accus. et infinit. 

ibid. τοῦτον τὸν λόγον, omisso κατὰ 754. 

τὸν λόγον s. τοὺς λόγους ποιεῖσδαι 640. 739. 

744. πολὺν λόγον ποιεῖσθαι 740. Ἴ68. λόγος, 

articulo omisso 723. 704. articulo male omisso 

445. 735. τῷ λόγῳ et τῶν λόγων conf, 455. 

λόγος et λόγοι conf 735. 

λοιπὀν, iam 76, 111. c. accus. et infinit, 111. τὸ 
λοιπόν, iam, 749. 

λοχεύτρια 212. 

λύεν, labefactare et frangere 586. dis- 
solvere ibid. λύειν λόγον, tollere ratio- 
nem 573. Aslvuévov conf. cum λελυμένοι et 
λελεγμένου ibid. : 

λυττᾶν in amore 305. λυττᾶν et λυσσᾶν ibid. 

λωβᾶσθαι passiv. et med., transl. 105. λωβασθαε 
et χαταλωβᾶσθαι conf. ibid. λελωβηαένος et 

εµωμημένος conf. ibid. 

λώβημα 708. 

λωφαν intransit, cessare, transit. liberare 
452. λωφᾶν τινος, requiescere a re ibid. 


M. 


Macarius 102. 277. 334. 385. 690. 
malum a Diaboli invidia repetitur et in inobedientia 
onitur 777. .non per se, sed usu rerum exsi- 

stit 119. 777. malo liberari, quam liberare 
praestat 527. mala ex materia redundant 734. 
712. nonnisi in mortalem et humanam natu- 
ram cadunt 734. 776. ortu carent 771. 

Marcus Antoninus 385. 487. 

maris et fluctuum imagine quomodo Patres Ecel. 
utantur 144. 

Martyrium S. Ignatii 777. 

materia dyÉvgro; 721. ἄμορφος 722. 794. ἀνεί- 
dioc 734. ἅἄποιος 722. 134. «ἀσχημάτιστος 
722. 734. Deo σύγχρονος 721. Deo συνάραρ-- 
yos ibid, Deo συνυπάρχειν dicitur ibid. 
malorum non est fons 366. omnino non est 
715. cum salo comparatur 144. (vid. etiam 


^ 











INDEX. 14$ 


δοχεῖο». στηρίγματα. τόπος. ὑποδοχή. χὼρα.) 
materiae indigentia 734. turbulentia 721. 784. 
pristina turbulentia a Deo in concinnum ordi- 

. pem redacta 577. pristina turbulentia malo- 
rum fons 734. . 

matrix comparata cum arvo, sulco, terra 107. 

Maximus, 8. 277. 

Maximi, qui fertur, fragmentum περὶ τῆς ὅλης 
Methodio vindicatur 749. 770. 

Maximus Tyrius 28. 46. 52. 148. 155. 236. 320. 

medicina faetis praecepta persequitur 467. 

Meletius (ap. Epiphan.) 450. 

mendum ex lacuna male sarta 631. εκ litera 
absorpta 734. ex male intellecto compendio 
Scripturae 134. ex scripture mendosa ante 
genuinam illata 80, ex syllaba praeoccupata 
682. ex syllaba transfusa 17. menda ex voca- 


libus permutatis vid. οι et 5. ex vocibus con- 
flatis 12. 41. 406. 439. 450. 487. 520. 534. 
549. 5806. 613. 624. 662. 686. οκ vocibus di- 
remtis 179. 230. 428. 438. 443. 458. 505. 522. 
523. 581. 588. 669. 734. οκ vocibus omissis 
37. 39. 40. 45. 46. 47. 60. 81. 82. 83. 88. 89. 
91. 99. 139. 144. 157. 164. 169. 181. 229. 232. 
288. 202. 207. 276. 277. 283. 291. 302. 324. 
330. 331. 341. 345. 360. 372. 373. 377. 387. 
400. 426. 429. 439. 445. 457. 400. 468. 482. 
024. 527. 534. 537. 555. 506. 568. 569. 573. 
579. 584. 5806. 587. 501. 642. 644. 050. 600. 
| 690. 694. 606. 734. 750. ex vocibus temere 
| adiectis 181. 190. 200. 285. 295. 290. 298. 
| 301. 324. 333. 330. 308. 374. 376. 3806. 470. 
| 





402. 4906. 539. 555. 503. 596. 612. 614. 075. 
094. (vid. etiam glossemata). εκ vocibus 
vel syllabis temere repetitis 82. 114. 174. 184. 
| 196. 232. 230. 248. 252. 509. 628. 660. 734. 
772. Cf. lacunae. 
| 
| 


- mens quisque sumus, non corpus 261. 633. men- 
tis ofluscatio 421. perturbatio ibid. purgatio 


Mercurii statuae et statuarum bases quadratae 
allegorice explicantur 676. 


Methodius alio nomine Eubulius 2. 387. 418. 
sub Maximi nomine ap. Euseb. P. E. latet 749. 

| et 79]. 734. 735. 736. 738. 743. 750. 759. 763. 
| 764. 765. 769. 775. Origenem et Origenistas 
refellit vel notat 486. 487. 631. 039. 642. 713. 
cum Origene sentit 114. 256. 711. de S. Tri- 
nitate minus accurate loquitur 139. 394. scri- 
pturae sacrae locos adfert vel respicit 52. 58. 
67. 98. 134. 149. 152. 156. 107. 206, 241. 250. 
251. 258. 271. 276. 284. 3206. 330. 338. 404. 
479. 578. 584. 500. 604. 653. 604. 698. 700. 
702. scripturae sacrae locos interpretatur 98. 
139. 140. 261..273. 277. 380. 421. 053. 661. 
701. 702. 709. 715. scripturae sacrae interpre- 
tationes allegoricas vel mysticas profert 2006. 
215. 242. 202. 270. 340, 347. 4060. Platonem 
tecte laudat 153. 183. 358. 379. 404. sollers 
est εἰ ingeniosus Platonis imitator 482. 501. 
503. 749. dialogi Platonici proprietates dili- 
genter observat 138. 429. 515. 719. 770. aman- 
tissimus est Platonicorum &zta£ Aeyou£vor 682. 
;Platonicum egregie agit 326. Platonis verba 
εἰ sententias imitando immutat et vel ampli- 
ficat vel in brevius contrahit vel ad alia trans- 

: fert 12. 13. 04. 99. 102. 134. 158. 159. 165. 
171. 177 — 180. 191. 201. 204. 214. 215. 220. 
224. 228. 241. 249. 250. 259. 207. 270. 279. 
282. 283. 294. 298. 302. 317. 328. 334. 337. 
9398. 343. 349 — 347. 350. 351. 354. 358. 350. 

. 901. 372. 376. 377. 379. 308. 429. 453. 402. 
: 4607... 474. 480. 495. 504. 509. 511—513. 520. 
923. 530. 537. 548. 554. 950. 564. 067. 568. 
974. 581. 584, 588. 580. 591, 596. 597—600. 


603 — 605. 610. 611. 615 — 617. 619. 022, 023. 
027. 629. 642. 653. 655. 070. 678. 683. 692. 
706. 712. minus Platonice sentit et loquitur 
148. 331. 372. 382. 491. Xenophontem imita- 
tur 28. 30. 212. 662.  Philonem imitatur 297. 
400. Pythagorea adfert 205. 346. Stoica ad- 
fert 137. 295. 299. 300. 380. 577. 729. poéta- 
rum versus orationi immiscet 171. 229. 205. 
303. 351. 450. 024.  poétarum vocabula usur- 
pat 154. 234. 280. 712. 773. 777.  AMticismi 
est studiosissimus 52. 620. Atticas tamen for- 
mas non ubique servat 7. 15. 695. 168. 314. 
320. 333. 344. 362. 529. 693. 734. transposi- 


. tioni verborum indulget eaque emphasin captat 


35. 153. 221. 222. 295. 317. 323. 429 (extr.). 
459. 584. 063. tumori Asiatico indulget 388. 
anaphoras amat 229. 


Methodii vita et scripta Praefat. 


opus περὲ &yvtíac sive Symposium ad 
Symposii Platonici imitationem compositum 2. 
Arianis opinionibus depravatum visum Photio 
139. glossematibus et µεταφράσεσι interpola- 
tum 238 (vid. etiam glossemata). operis 
inscriptio 1. recensionis duplicis vestigia 49. 
238. 314, editiones et^codd. inss. 1. contextus 
tractatur 2— 429. et obiter 9. 11. 22. 29. 29. 
36. 40. 43. 47— 49. 51— 53. 55. 57. 59. 69. 
71. 73. 76. 79. 83. 84. 87. 93. 94. 96. 08— 
101. 103. 107. 108. 115. 121— 127. 129. 131. 
133. 134. 196. 188. 140. 141. 144. 145. 1490 
—1352. 157. 159 — 164. 168. 174 — 176. 183 — 
192. 194. 195. 197. 199. 201—204. 206. 209. 
210. 215. 218. 219. 222 — 228. 232 — 234. 230. 
239 — 243. 249 — 253. 258. 263. 204. 266. 270. 
271. 273. 975. 276. 280. 282. 284. 285. 287. 
289. 201—295. 298. 300 — 304. 309. 811. 313. 
314. 319 — 322, 325. 320. 329. 332 — 336. 340 
—343. 345. 347—349. 351— 355. 397 — 300. 
302, 300—369. 372—374. 377—382. 380 — 
387. 992. 394. 403 — 406. 409. 418. 420. 421. 
424. 427. 428. 572. 584. 596. 509. 634. 644. 
665. 694. 705. 706. 708. 769. 775. 7TT1. 192. 
et Ind. vv. ἀρχέγονοι δυνάμεις. ἐκλάμπειν. 
νόησο». παρατριβή. σπορά. | 

opus περὲ ἀναστάσεως 430. 441. eius 
fragmenta tractantur 441—713. et obiter 11. 
14. 40. 41. 43. 52. 55. 00. 72. 75. 95. 98. 101 
—104, 115. 120—122, 125. 132. 136 — 138. 
143. 144. 151. 152. 155. 158. 100. 163. 1606. 
169. 170. 182. 184. 187. 189. 195. 201. 202. 
205. 222. 232. 233. 238. 242 — 245. 250. 291. 
250. 250. 259. 261. 271. 2706. 283. 294. 300. 
301. 303. 318. 334. 339. 342. 343. 349. 363. 
364. 365. 300. 375 —379. 389. 405. 406. 428. 
432. 438. 440. 444. 445. 453. 459. 402. 470. 
473. 475. 480. 487. 480—491. 496. 501. 502. 
908. 910. 511. 530. 531. 541. 545. 550. 592. 
950. 557. 559. 560. 569. 504. 570. 572 — 574. 
577. 980. 582. 584. 580. 587 — 590. 593. 5906. 
597. 599. 601. 602. 606. 612. 614. 620 — 623. 
027. 620 — 6306. 639. 641. 644. 647. 649. 654. 
657 —6059.. 667. 670. 675. 677. 683. 003. 695. 
698. 699. 702. 704. 705. 708. 709. 712. 713. 726. 
787. et Ind, vv. διδόναι. προςέχειν τεχταίνεσθαι. 

opus περὲ τοῦ αὐτεξουσίου 729. 77]. 
eius .pars, quae est περὶ τῆς ὕλης, Maximo 
falso adscripta ab Eusebio 749. 770. fragmenta 
operis tractantur 730 — 777. et obiter 53. 86. 
119. 251. 3066. 372. 434. 547. 572. 107. 721. 
722. 730. 731. 733— 730. 738. 741— 743. 747 
—'190. 752. 7953. 795. 756. 7990. 700. 763— 
705. 707. 769 —773. 775. 777. 

opus περὶ τῶν γενητῶ»ν 714. fragmenta 
operis tractantur 714 — 728. et obiter 100. 139. 
148. 162. 210. 251. 305. 319. 364. 429. 434. 
402. 715. 719. 721—724. 728. 

10 


146 


homilia in Symeonem et Annam obi- 
* ter tractatur 1l. 139. 187. 251. 260. 273. 280. 
288. 304. 339. 349. 350. 365. 385. 380. 388. 
303. 452. 584. 649. 693. 708. 773. et Ind. vv. 
oratio. et γεωργεῖ». 
homilia in Ram. Palmar. obiter tracta- 
tur 67. 273. 388. 
fragmenta de Cruce et Passione 
Christi 778. ad eius libros adversus Porphy- 
' rium referuntur 778. 792. tractantur 779 — 792. 
et obiter 98. 125. 139. 158. 303. 353. 465. 661. 
088. 690. 777. 782. 792. et Ind. v. ἐγχατα- 
σχήπτειν. 
adversus Porphyrium libri 70ο. frag- 
menta tractantur 84. 702. fragmenta detegun- 
iur 792. 
fragmenta ex Comm. in Job. tractantur 
276. 445. 7179. 
fragmentum de Jona (ap. Maium) tra- 
ctatur 162. 190. 665. 
fragmentum ap. Jo. Damasc. tractatur 
7903 —795. alia fragmenta, ei adscripta, tra- 
ctantur 795. Methodio perperam adscriptum 
fragmentum 076. 795. 
Meursi Varia Divina 53. 86. 251. 306. 434. 707. 
721. 729 —707. 109. 
Michael Archangelus ἀρχιστράτηγος 140. 
mors cui bono aDeo sit inventa 598. mortis definitio 
Platonica 580. meditatio 623. vis medica 599. 
motus et animi et corporis morbos utriusque 
prohibet 598. 
mundus ad aeternum boni exemplar conformatus 
259. animantibus repletus 580. Dei beneficio 
divinitatis honorem nactus 586. πόλις µεγάλη 
577. pulcher, quippe perfectus 580. mundi ad- 
ministratio particularis a Deo Angelis mandata 
587. mundi et eius partium concentus 579. 
mundi opificii quaenam causa 787. 
mysteria paganorum perstringuntur 2603. myste- 
- riorum propria vocabula ad contemplationem 
rerum divinarum translata 250. 263. 304. 
µάθηµα c. genit., µέγιστον µάθηµα, Φδεῖα µα- 
Φήµατα 71. 382. 
μαθήτρια 212. 
μαιεύτρια 212, : 
µακάριος ὦ µακάριε et ὦ µακαρία iron. 16. 
414. µακάρια θεάματα, sim. 9319. μµακάρια 
κάλλη 323. µακαριώτατος 609. μµακαριωτάτης 
et µαχαριότητος conf. ibid. 
µακαριστὸς βίος εἰ μαχαριστότατος B. 662. [Adde 
Atticum ap. Euseb. P. E. XV. 13. p. 816, B. ἡ 
. µακαριστὴ βιοτή.] µακαριστοτάτη εὐδαιμονία 
662. µακαριστότατος et μαχαριστὸς conf. ibid. 
µακαρέστρια 212. 
µακραίω»ν vox poética, μµαχραίων βίος εἰ µα- 
κραίων» χρόνος dictiones poéticae 585. µα- 
κραίονα et μακρὸν αἰῶνα- conf. ibid. 
μακρὰν ο. genit. 109. cum ἀπὸ ibid. 
µακρόθεν 309. 
µανθάνειν, intelligere 443. 511. 744. pro do- 
cere perperam acceptum 443. μµανδάνω et 
οὐ µανθάνω formulae Platonicae ibid. µα- 
Φήσει εἰ µαθήσῃ 021. 
µαραένειν transl. 222, καραίνεσθαι transl. ibid. 702. 
μαργᾶν et μµαργαίνειν conf. 134. 
µάτην εἰ µαταίως 744. 
µάχεσθαι ἑαυτῷ 372. 510. μάχεσθαι πρὸς τὰς 
ἡδονάς, sim. 420. 
μµεγαλοπρεπῶς, magnifice, etiam iron, 10. 412. 
µεγαλοφρόνως, magnifice, iron. 412. 
uéye9og et σχήμα coniuncta 331. 
μεθέλκειν transl, 429. 
µέθεξις idearum, ut summi pulcri 148, 
µέθη transl, 232. 


.µεθόριον εἰ µεθόριος conf. 150. ἓν µεθορίῳ, ἓν | 


µεθορίοις ibid. 


INDEX. 


µεθύσχειν transl. 232. 235. 

πείζω». αεῖζορ εἰ μείζονα conf. 626. 

αειρακιώδης vid. δρέξ. | 

αελετᾶν ο. Ἰηβηϊι. 74. μελετῶν ἀποδνήσχειν ibid. 
μελετᾶν οἱ ἀμελεῖν conf. ibid. 

µελέτη θανάτου vario sensu 623. 

µέλλειν et µέλειν conf, 385. 

µέλος' µέλη et uéoy conf. 707. 

µεμελημένως et αεμελετημένως conf. 136. 683. 

μὲν affirmandi vim per se habet 649. μὲν — && 
in anaphora 539. μὲν male omissum 47. 539. 
μὲν νῦν et νῦν μὲν conf. 649. uiv οὖν in 
transitione 9960. conf. cum μὲν 444. 642. conf. 
eum xai μὲν οὖν 3306. 

πετοὰ c. genit. el μετὰ c. accus. conf. 149. 

µεταβάλλεσθαι et ὑποβάλλεσθαι conf. 592. 

μµεταζωγραφεῖν transl. de Deo 94. conf. cum ζω- 
γραφεῖν ibid. 

µετεωρέζειν transl. 293. 901. μµετεωρίξεσθδαι med. 
transl. 293. 

μετεωροπορεῖν e μετεωροπολεῖν conf. 350. 

µετοχετεύει» transl. 49, 

µετοχἡ idearum, ut summi puleri 148. 

μέχρι εἰ μέχρις 109. µέχρι τοσούτου 444. µέχρι 
ο. adverb. 109. µέχρι μµακρὰν ibid. µέχρι 
μακρὰν conf. cum µέχρι ἄχρων et μέχρις 
ἄχρων ibid. 

μὴ c. coniunct. aor. et c. imperat. praes. 13. 26. 
μὴ ο. coniunet. et 47 c. optat. conf. 522. ur 
male omissum 488. 45 conf. cum μὲ 418. 520. 
conf. cum οὐ 4660. conf. cum τοῦ 172. μὴ καὶ 
et xci μή conf. 597. 

μηδὲ post µή, neglecta elisione 660. 

µῆχος" εἲς μήκος ἐξάγειν s. ἐχτείνειν τὸν λόγον 
374. 371. αῆχος x«i βάθος x«i πλάτος con- 
iuncta 348. 

µηνύειν vario usu 775. 

μήτοι — γε et ur τι — γε 616. 

μηχανᾶσθαι πρός τι locutio suspectae fidei 429. 

μηχανή" τίς µηχανἡ μὴ οὐχὶ —; 172. 627. wi- 
δεμία μηχανη μὴ οὐχὲ —. 172. articulus 5 in 
his formulis locum non habet ibid. 

μικρὸς vid. σµικρὀς. μικρὸν ἡγεῖσθαί τι 31. 
μικρῶν εἰ µιχρὸ» conf. 523. 

μιμητής, μιμηταὲὶ εἰδώλων ἀρετῆς poétae 474, 

μη μονεύειν' εἶ µνηµονεύεις, εἰ μνημονεύετε in 
parenthesi 0860. εὖ ανημονεύετε et ἐρνηιονεύετ 
conf. ibid. 

uóyw et μόλις, vix, tandem 108. 440.  udia 
µόγις et µάλα μόλις 103. 

goto Φείας μοίρας ωετέχειν» 110. 

µιόνιµον κάλλος 39. μόνιμος εἰ νόμιμος conf. 
ibid. 

µονοειδής 714. 

µιόνος pro adverbio µόνον 439. µόνον in e? uo- 
νον — ἀλλὰ xai non ad nomen refertur ibid. 
οὗ µόνον, omisso ἀλλά καὶ ibid. μόνον e 
µόνου conf. ibid. µόνῳ et µόνο» conf. 586. 

uopq i. q. φύσις, οὐσία 250. µορφαίέ, corpo- 
rum formae 584. i 

ubt de plantis 596. 

μµῦθος c. genit. obiecti 9. 

µυρίος repetitum 074. µυρίῳ διαφέρειν et. Αυ- 

(ov d. conf. 289. 

μµώμημα 708. 

pov οὐκ ἀνάγχη —; et εἰ ur, dv&yxg —. οὐ. 
138. μῶν o)v —; ibid. 

Μωυσῆς et Μωῦσῆς, Moos; 280. [Adde Pin 
dorf. Annot, in Epiphan. Panar. I. 379.] 


N. 


Nathanael vid. Nicephorus Chumn. 

natura rerum mortalium divini pulchri indigens 
est 783. naturae concinnitas, quae in elemen- 
tis cernitur 732. 

Naucratius 3895. 





INDEX. 


Nesander 749. 

Nemwstus 159. 033. 1 

Beuira gexina, plurali numero posita, cum verbi 
numero aingulari vel plurali 141. 148. 236. 584. 
665. neutrum adiectivi gnomicum 308. 371. 
perperam positum 24. 

Nicephorus Callist. 212. 

Nicephorus Chumn. 277. 032. 

Nicephorus Gregoras 225. 066. 

Nicephorus Patriarcha 170. 

Nicetas Paphlago 212. 277. 381. 

Nicomachus 355. TR 

nihil ex nihilo fleri probabile est 731. nihil se- 
cam ipsum pugnat 372. 775. 

Nilus 5. 89. 385. 690. et Ind. v. nomen. 

Noae arcae ligna quadrata allegorice explicata 676. 

nemen substantivum vi passiva c. genit. positum 
989. ex praegressis repetendum 573. 779. voce 
καὶ repetitum 91. nomina substantiva cum αὐ- 
τὸς composita 146. in t&vu« exeuntia 708. in 
*yu& ibid. in τρια 212. [Add. Nil, Epist. III, 
358. p. 375 Allat. διώκτρια. UvzttooyovíoTQw. 
ὑπερασπίστρια.] 

nomina propria feminarum in τον et ium exeun- 
tia 4. in & c. genit. in ας 127. 

nominativus et accusat. conf. 34. 
genit. conf, 190. 345. 358. 

Nonnus 280. 

nos anima sumus 261. 

nudus i.q. carens 162, 

Numenius 655, 

nutriendi facultatibus adscribenda excernendi fa- 
eultas 435. 

7 cum 7 adscripto conf. 455. 470. 

» paragogicum in intercisione enuntiati ante con- 
sonam recte positum 673. 734 (ter). media in 
oratione ante consonam male positum 230. 290. 
306. 580. 673. 734. 

γᾶμα pp. et transl. 197. 

»«oxov» et ναρκᾶν 792. 

νεανιχός, Sirenuus et protervus 284. 

νεανιχῶς 202. 284. 

»Expo«ootiv de anima 115. 487. 

νεύειν ancipiti notione 301. 

νηποινὲ male νηποινεὲ 385. 

vixi» et νιχήσαι χακὼς in disputando 748. 

νικητήρια in virtutis certamine 319. 

Ῥόησον 110. [νόει uos Symp. p. 243 (bis)]. 

νομοθέτημα 108. 

Ῥομοθέτης Stoicis Deus 197. 

νόμος divinae gubernationis ap. Stoicos 137. »ó- 

μον, ritu, εἰ νόµῳ conf. 72, 

70006, insana cupiditas 420. vid. etiam in- 
Scitia. iniustitia. peccatum. 

νουθετεῖν, commonere, castigare 5064. 

γοῦς, sententia 443. »oUg omisso articulo 794. 
νοῦ et νοὸς conf. 67. νόφ et vq conf. 676. 

νῶτον' τὸ τοῦ οὐρανοῦ votoy 54. 039. τὰ νῶ- 
τα τοῦ στερεώµατος 039. 


Ξ. 


ξυλλαωβάνεσθαέ τινος 409. 

ξῦλον, τὀ, τοῦ γνωστοῦ καλοῦ τε xol πονηροῦ 
1560. 

ξύμπαντες εἰ σύμπαντες conf. 289. 

Eo» et σὺν 7. 286. 

ξυνδήσας, ὁ, Deus 5860. 

ξυ»έμπορος pp. et transl. 280. turvéÉuzrogoc ei 
συνέαπορος conf. 286. 

ξυνουσία et συνουσία 7. 


obiectum ex praegressis repetendum 20. 197. 311. 
721. 
Ocellus 110. 





nominat. et 


147 


OQecurrere ο. obloqui 770. 

€estrus 406. 

olei variae similitudines 37. 

Olympiodorus 68. 335. 033. 

Ophitae 690. 

Oppianus 721. 

Oracula Sibyllina 212. 

oratio cum textili comparatur 126. [conf. Method. 
Homil. in Symeon. et Ann. p. 18 ed. Pantin. 
loco allato in annot. 1.] oratio secum consen- 
tiens cum harmonia eomparatur 570. oretioe- 
num inseripiiones perperam positae 47. 131. 
orationum exordia 47. 87. iransitiones 76. 87. 
145. 330. clausulae 85. 126. 209. 240. 252. 


Origenes 153. 308. 677. 690. (vid. etiam Pseudo- 

. Origenes) a Methodio Κένταυρος vocatus 714. 
perpetuus Platonis imitator 433. Platonicorum 
sectator 632. 713. Origenis doctrina Hydra vo- 
catur 655. eius ap. EÉpiphan. Commentar. in 
Psalm. l, vs. 9 traetatur 431—440. et obiter 
166. 202. 432. 434. 437. eius interpretatio Ge- 
neg. 9, 21 115. interpretatio Psalm. 65, 10 030. 
632. Origenis, qui fertur, Philocalia 735. 741. 
743. 749. 791. 759. 790. 759—701. 769. 771. 
Origenis et Origenistarum sententiae 114. 115. 
256. 483. 484. 486. 487. 544. 030. 631. 638. 
659. 642. 711. 713. 721. 728. eorundem inter- 
pretatio scripturae sacrae notatur 639. 651. 
052. 

Orphica 451. 648. 

Orphicorum de corpore sententia 487. 

ὁ et ὃς conf. 504. τὸν et τὸ conf, 083. 771. τὸ 
et τοῦ conf. 775. τὸ et τὸν conf. 732. 775. τὸ 
post τοῦτο male omissum 670. τῷ εἰ τὸ conf. 
262. 477. 608. τῶν et τὸν conf. 535, τῶν δὲ 
et gloss. τούτων δὲ conf. 19. τοῖς et τοῦ conf. 
05. vid. etiam articulus. 

ὄγκος, moles 654. 

ἀγκοῦσθαι, itt molem surgere 094. 

ὁδοιπορία πρὸς οὐρανόν, sim. 237. 

ὅθι et ὅτι conf, 229. 

ὀθνεῖος 670. 

οι et 5j conf. 246. 

eiaxttew transl. 365. 

οἰαχονόμοι Dii 365. 

elaxócotQoqoc -««νάγκη 369. 

οἴει et οἴεσθε orationi interposita 4681. οἰώμόθα 
et οἰόμεδα conf. 003. 

οἰχεῖον, τό, vid. Deus. 

οἰχειοῦσθαι Deo 157. « 

οἰχείωσις de consuetudine cum Deo 157. 

οἴχησις vid. καθαρός. 

οἰχουμένη, orbis terrarum 354. 365. 379. 

οἷόν τέ ἐστι, οἷόν τε ὂν τυγχάνει, sim. 289. οἷόν 
Té. ἐστιν ek οἷόν ἐστιν conf, 760. 

οἱονεὲ et olov 9 conf. 438. ; 

οἰστρᾶν et οἰστρεῖν transit. et intransit., transl, 


οἰστρηλατεῖν transl. 406. 

οἴστρησις de ecstasi 406. 

οἶστρος pp. εἰ iransl. 406. εἰς οἴστρον et εἰς- 
ὐύστερον conf. ibid. 

οἰστρώδης 406. 

ὀχνεῖν 700. μὴ ὀκνήσῃς et μὴ ὄχνει 13. 

ὀχνηρὸς et adverb. ὀκνηρότερον 700. 

ὄχνος 700. 

ὀλίγον et ὀλίγα adverb., ὀλέγα φροντίζειν τινὸς 
215. 

ὁλόχληρος 332. 

ὅλος et ὅλως conf. 442. ὅλος xal πᾶς 784, τὸ 
ὅλον xal πᾶν, ὅλῳ καὶ παντὲ εἰ τῷ ὅλφ καὶ 
παντὲ cum ὀναφέρειν proverb. 583. ὅλῳ οἱ ὅλων 
conf. ibid. τὸ ὅλον et τὰ ὅλα de rerum uni- 
versitate 976. 

ὁλοτελὴς 332. 


148 


Ὀλύμπια (ἀγωνίσματα) 276. Ολύμπια, divi- 
na 358. οὐδὲν Ολυμπίων ἐντιμότερον γηγενὲς 
ibid. 

Ὀλυμπιακὸς ἁγών», ó, virtutis 276. 

ὅλως male omissum 460. 063. 

ὁμήγυρις beatorum 295. 

ὁμοδοξεῖν 507. 

ὁμοδοξέα 5607. 

ὁμόδοξος 567. 

ὁμοίωσις δεοῦ s. θεφ 64. 

ὁμολογεῖν' ὡὠμολόγει formula dialogi 550. conf. 
cum ὁμολόγει et ὁμολογεῖ ibid. ἐκ τῶν ὦμο- 
λογημένων, sim. 429. 

óuopyua transl. 343. 

ὀμοργνύναι, ὁμόργνυσθαι 343. 

ὁμόσε ᾿έναι s. χωρεῖν (τιν) pp. et transl. 677. 
óuóct ἐλθεῖν s. χωρεῖν τῷ λόγῳ s. τοῖς λόγοις 
ibid. ὁμόσε οἱ ὁμόσαι conf. ibid, 

ὄν, τό, Platonis 332. 770. τὰ ὄντως ὄντα 490. 
535. τῷ Ort: formula citandi 206. 405. 

ὀνείρωξις transl. 326. 

ὀνειρώττειν et. ὀνειρώσσειν» transl. 326. 

. ὀνειρώσσειν ibid. 

ὀνῆσαι conf. cum ὀνῆναι et ὀνινάναι 390. 

ὄντως citandi formula 359. 

ὀξέως transl. 53. 

ὀξὺς transl. 53. 

ὅπῃ et ὅπου conf. 410. 

ὁπόσας et πρὸς & couf. 584. 

ὁπόταν c. indicat. perperam coniunctum 390. conf. 
cum ὁπότε 60. conf. cum ὅταν 197, 


ὁπότερον et ὁποτέραν conf. 153. 

ὅπως postpositum 487: , 

ὁπωστιοῦν in ὅπως. τί οὖν; depravatum 505. 
οὐδ᾽ ὁπωςτιοῦν pernegantis formula ibid. 

ὅραμα τῆς dig9t(ac, sim. 304. ὅραµα et δρᾶμα 
conf. ibid. 

ὁρᾷς interrogationi praemissum 510. 540. ὅρα 110. 

ὁρατὸς τόπος, regio adspectabilis 340. 
conf. cum οὐράνιος τόπος ibid. 

ὄργανον corpus 98. 

ógex1óv , τό, Deus 789. 

ὁριγνᾶσθαι et ὀρέγνυσθαι conf, 199. 

ὁρμή Ἱ. q. ἀφορμή , ut ὁρμαὶ λόγων 174. Φδεία s. 
Φειοτέρα ὁρμή, x πρὸς τὸ κάλλιον ógur 184. 
534. 094. ὁρμὴ et ὄραημα in peius accepta 184. 

ὁρμίζειν transl. 190. 

ὃς, omisso οὗτος, ad quod referatur 530. 531. 
ὃ οἱ τὸ conf. 698. sc male omissum 439. 

οἳ αἱ s conf. 246. 


ab αὐτῷ absorptum 734. 
& ante & male omissum 586 (extr.) € et ὅσα 
conf. 671. ὧν post-w» male omissum 534. 586 
(extr.). 

ὅσιος vid. δέχαιος. 

ὅσος' ὅσῳ, non praegresso τοσούτῳ 527. 

ὄσπερ' ὅπερ εἰ ὥσπερ conf. 709. 

ὅςτις' ὄντινα et οὖν τινα conf. 523. ὅ τι οἱ ei τι 
conf. 367. 

ἀστρεώδης et ἀστροειδὴς cont. 258. 

ὅτι in orationis exordio 47. orationis intercape- 
dinem non admittit ibid. ὅτι in citando omis- 
sum 9588. ο 

οὗ conf. cum 0) 474. conf. cum οὔτε 376. 464. 
οὐκ male omissum 232. (οὐχ ἥχιστα vid. ἥκι- 
στα) οὐχὲ et ovx conf. 660. 

οὐδὲ et οὔτε conf. 9603. οὐδ᾽ et οὐχ conf. 505. 
οὖὐδέ γε male οὐδέγε et οὐ déye 398. 402. 

οὐδὲν λέγει, dicerg quod nauci est 513. 
οὐδὲν .. τι 117. 916. οὐδέν τι et οὐδὲν ἔτι 
conf. 310. οὐδὲν male omissum 024. οὐδὲν et 
μηδὲν cont. 734. 

οὐχέτι, iam non, conf. cum οὐκ ἔτι 70. conf. 
cum οὐδέν τι 512. 

ὑὐχοῦν in orationum exordiis inque transitioni- 
bus 87. οὐχοῦν conf. cum ὅτι ibid. conf, cum 


σχιὰς 


INDEX. 


οὐχοῦν —; 90S. οὐκοῦν —; interrogantis cum 
affürmatione 425. οὐχοῦν —; etl οὐχοῦν —. 
conf. 425. 429. 474. 476. 555. οὐκοῦν ---; et 
οὐχ ουν —. conf. 474. 

οὕπω πάντως et οὕτω πάντως conf. 21. 

οὐράνιος τόπος et οὐρανὸς conf. 204. 

οὐρανόπολις 206. 

οὐρανόπορος 390. 

οὐρανός' ἐξ οὐρανῶν et ἐκ τῶν οὐρανῶν 188. 
και οὐρανὸν εἰ κατὰ τὸν οὐρανὸν 245. 

οὐσιώδης 717. 

οὐσιωδας 717. 

οὔτ᾽ αὖ male οὔτε αὖ 582. 

οὗτος compellantis 100. ὦ οὗτος, ὦ οὗτοι ibid. 
770. ὦ οὗτος et ὡς οὕτως conf. 100. οὗτος in 
τὸ σῶμα τοῦτο 483. οὗτος transpositum et a 
nomine 610 diremtum 483. 496. 701. post sub- 
iectum cum vi illatum 694. οὗτός ἐστιν ὁ ποιῶν, 
sim. 694. οὗτος orationum clausulas incipiens 
85. 120. οὗτος et αὐτὸς conf. 694. τοῦτο sub- 
auditum 12. male omissum 181. 557. perperam 
positum 476. male τοῦτ 759. conf. cum τούτῳ 
615. ταῦτα in una re 744, male omissum 340. 
subauditum 530. conf. cum ταύτῃ 150. τούτων 
conf. cum τούτου 744. conf. c. τοῦτον 44). 
conf. ο. ταύτην 759. conf. c. τούτοις 352. — 
οὐτοσὲ 738. ταυτασὲ et ταύτας conf, ibid. 
ταυτὲ εἰ ταῦτα conf, ibid. 

οὕτω (οὕτως) cuim emphasi positum in laudatione 
240. οὕτω ζούῦτως) adverbio praemissum 10. 
adverbio postpositum 10. 505. οὕτως ante con- 
sonam 232. 626. 683. ante consonam cum οὕτω 
conf. 232. 687. 794. ovtoci et οὕτως conf. 021, 

ὀφδαλμός, 0, τῆς φρονήσεως, τῆς ψυχῆς, sim. 
270. 421. 

ὀχετὸς transl., ὀχετοὶ τῆς ἀκρασίας 103. 164. 

ὄχημα τῆς ψυχῆς, currus animae 50. cor- 
pus 50. 713. ὀχήματα animarum corpora coe- 
lestia 632. 

ὄψις de exemplari aeterno 250. 


P. 


Palaeologus (Man.) 119. 170. 335. 608. 

Palladas 487. 533. 

Palladius 89. — 

parentes in confinio immortalis naturae constituti 
116. in generandi negotio cum arboribus com- 
parati 134. parentum vitia in animis natorum 
impressa 343. 

parenthesis male posita 308. 

parisosis 347. 669. 689. 730. 

participium causam indicans 185. 401. partici- 
pium cum ἐστέ, εἰσὲ pro verbo finito 534. sub- 
auditis ἐστέ, εἰσέ, per se positum ibid. pat- 
ticipium et infinitivus conf. 724. participiorum 
cumulatio 702. structura liberior 642. 

Pater vid. Deus. 

Patces Antenicaeni liberius de S. Trinitate locuti 
139. Patrum Eccl. sententiae et dictiones 98. 
115. 144. 200. 209. 251. 270. 3206. 340. 580. 
629. 787. 790. eorum Platonismus et Neopla- 
tonismus Praefat. - 

Paulus, apostolus, cum iaculatore comparatus 
604. 


peccatum µεγάλη vococ 553. 597. peccatum, nisi 
mors ei mederetur, malum aeternum foret 590. 

perceptio recordatione continetur 634. 

Pherecydes 720. 

Philo 115. 116. 148. 251. 3206. 385. 583. 007. 
690. 787. 

philosophia corruptioni et infamiae obnoxia 406. 
philosophiae anceps natura ibid. 

philosophus genuinus lites et commissationes vi- 
tat 227. philosophi beatam civitatem ad exem- 
plar divinum depingunt 83. 

Philostratus 95. 280. 343. 400. 








INDEX. 149 


Photius 375. Photii iudicium de Symposio Me- 


thodii 139. Photiana Excerpta ex Methodio 
περὶ ἁγνείας 1. 79. 107. 176. 195. 196. 217. 
218. 220—222. 277. 278. 282. 283. 291. 294. 
302. 303. 352. 371. 372. 385. 400. 429. ex 
Methodio περὶ ἁναστάσεως 707 — 713. et obiter 


. 40. 41. 43. 52. 69. 9S. 115. 151. 155. 103. 


1606. 184. 187. 243. 250. 251. 201. 294. 318. 
364. 385. 430. 438. 445. 470. 572. 582. 584. 
587. 012. 614. 627. 634 — 6306. 654. 656 — 658. 
060. 662—665. 667. 076 — 678. 682. 687. 688. 
690. 691. 694. 696. 697. 699. 702. 705. 708. 709. 
712. 718, οκ Methodio περὶ τοῦ αὐτεξουσίου 
768 — 777. et obiter 119. 251. 294. 366. 372. 
948. 572. 707. 721. 722. 734 (saepe). 738. 741. 
743. 747. 749. 750. 752 — 156. 759—707. 7689 
--- 715. 715. 777. ex Methodio περὶ τῶν γενη- 


. τῶν 714—728. et obiter 100. 139. 148. 162. 


210. 251. 305. 319. 364. 429. 434. 402. 719. 
721—724. 728. 


Phrynichus 23. 
plantae, manibus inflexae ac remissae, similitudo 


Plato excitatur, explicatur, emendatur, vindi- 


catur: Alcib. I. 17. 68. 119. 261. 338. 446. 
571. 633. 727. — Apol. 234. 318. 323. 358. 
424. 513. 604. 737. — Axioch. 15. 31. 30. 
98. 178. 187. 1990. 203. 204. 244. 261. 204. 
310. 321. 371. 486. 613. 773. — Charm. 427. 
537. 594. — Clitoph. 724. — Crat. 24. 137. 
230. 208. 302. 3206. 422. 424. 427. 428. 430. 
437. 447. 473. 487. 522. 525. 587. 012. 618. 
681. 085. 726. 764. 775. 771. — OCritias 347. 
587. — OCrito 609. — Defin. 15. 239. 429. 
579. — Epin. 362. 460. 470. 582. 584. 589. 
587. 591. 606. 611. 615 — 017. 019. 034. 674. 
— Epist. 3. 26. 95. 284. 206. 334. 349. 702. 
712. — Eryx. 1607. 363. 528. 695. — Euthyd. 


.119. 155. 374. 412. 417. 423. 43917. 491. 513. 


525. 099. 600. 055. 748. — Euthyphr. 412. 


. — Gorg. 8. 10. 13. 23, 31. 07. 79. 89. 95. 


101. 115. 130. 202. 343. 349. 372. 388. 400. 


"412. 415. 492. 424. 429. 432. 443. 401. 469. 


487. 504. 508. 510. 511. 520. 522 — 524. 520. 


. $28— 530. 546 — 555. 550. 564. 573. 581. 607. 


612. 040. 644. 650. 671. 686. 700. 720. 723. 
739. 747. 760. 769. 770. 773. 781. — Hip- 
parch. 95. 507. 724. — Hipp. Mai. 5. 120. 
125. 148. 408. 409. 413. 5006. 743. 749. 757. 
— Hipp. Min. 10. 412. 422. 428. 429. 747. 


. 795. — lon 389. 422. — Lach. 8. 158. 420. 


429. 408. — Legg. 28. 40. 75. 101. 102. 107. 
123. 138. 139. 143. 153. 163. 169. 173. 186. 
190. 210. 212. 210. 217. 225. 231. 232. 235. 
2959. 269. 270. 278. 289. 207. 305. 318. 320. 
333. 338. 339. 341 — 344. 347. 348. 354. 358. 
562. 371. 374 — 376. 381. 385. 308. 401. 403. 
406. 417. 422. 429. 432. 444. 515. 541. 500. 
561. 595. 600. 609. 631. 040.. 042. 056. 664. 
068. 674. 605. 703. 708. 725. 730. 735. 751. 
765. 770. 772. 776. 777. 181. 784. — Lys. 
10. 284. 299. 561. — Menex. 23. 171. 380. 


- 417. 402. 077. 7607. — Meno 10. 119. 371. 


412. 522. 547. — Parm. 148. 170. 184. 353. 
433. 542. 085. 745. — Phaedo 8. 13..15. 23. 


. 98. 952. 959. 74. 117. 137. 144. 148. 150. 168 
«112. 184. 190. 207. 218. 223. 2393. 238. 240. 


245. 200. 201. 275. 276. 280. 304. 305. 311. 
813. 330. 340. 350. 302. 421. 423. 429. 432. 
494. 437. 440. 4493. 447. 448. 400. 461. 4806. 


. 488. 400. 491. 403 — 496. 508. 519. 520. 534. 


536 —539. 507. 569. 570. 584. 589. 599. 617. 
20. 022. 623. 627 — 629. 694. 641. 645. 040. 
650. 672. 675. 700. 701.. 710. 711. 713. 715. 
720. 748. 740. 758. 759. 703. 711. 119. 782. 
794. et Ind. v. ὀεδόναι. — Phaedr. 28. 931. 


88. 40. 41. 42. 48. 50. 53. 54. 02. 72. 116. 
137. 140. 145. 148. 175. 184. 185. 191. 204. 
205. 224. 255. 263. 2064. 273. 275. 270. 278. 
290. 291 — 204. 298. 300 — 304. 306 — 308. 312. 
320. 323. 324. 326. 398 — 332. 334. 338. 345. 
347. 350. 352. 367. 375. 400. 407. 409. 415. 
417. 419. 429. 405. 483. 484. 496. 48S. 498. 
503. 500. 596. 639. 641. 643. 658. 665. 608. 
685. 6900. 605. 697. 707. 710. 717. 731. 734. 
736. 770. 790. 791. 794. — Phileb. 66. 89. 
124. 149. 165. 106. 198. 282. 313, 342. 300. 
363. 507. 542. 046. 0648. 752. 754. 759. — 
Politia 8. 24. 25. 27. 29. 31. 99. 43. 48. 49. 
51. 57. 59. 00. 61. 64— 006. 71. 83. 90. 99. 
103. 105. 103—111. 114. 190. 125. 133. 139. 
144. 146. 148. 152. 160 — 162. 170. 174. 184. 
195. 197. 206. 222. 227. 230. 243. 247. 248. 
251. 253. 270. 270. 295 —297. 319. 326. 334. 
335. 340. 343. 347. 350. 351. 353. 364. 360 
— 308. 372. 375. 380. 382. 388. 390. 391. 393. 
394. 396. 405. 412. 413. 428. 429. 443. 445. 
450. 454. 455. 485. 460. 469. 470. 472. 474. 
477. 480. 501. 502. 508. 512. 518. 519. 522. 
545. 540. 507. 508. 575. 584. 585. 593. 5905. 
602. 621. 636. 638. 649. 651—053. 655. 656. 
658. 659. 662. 665. 667. 668. 670. 675. 677 — 
680. 684. 685. 687. 688. 692. 695 —697. 702. 
706. 707. 709. 710. 717. 719. 723. 791. 700. 
771. 179. 781. 782. 787. 788. 792. 794. 795. 
— Politic. 9. 63. 89. 224. 299. 320. 349. 
365. 377. 380. 390. 428. 577. 584. 587. 680. 
684. 714. 721. 734. 744. 760. 770. 772. 715. 
789. 704. — Protag. 5. 8. 15. 17. 44. 07. 
90. 102. 116. 128. 136. 138. 170. 174. 200. 
283. 284. 371. 372. «3178. 392. 418. 420. 423. 
429. 449. 444. 449. 451. 453. 454. 450. 457. 
459. 482. 503. 507. 509. 525. 542. 550. 
555. 556. 557. 506. 570. 572. 604. 651. 652. 
661. 676. 682. 683. 704. 705. 723. 732. 733. 
735. 730. 738. 740. 743. 758. 760. 761. 770. 
— Rival. 278. — Sisyph. 075. — Sophist. 
102. 285. 348. 424. 575. 505. 600. 614. 621. 
637. 647. 071. 674. 705..734. 771. — Sym- 
pos. 3. 59. 7 — 18. 10. 20. 22. 23. 25. 20. 29. 
35. 45 —47. 52. 55. 58. 61. 71. 76. 77. 86. 
88. 89. 93. 95. 100. 116 — 119. 126. 128. 130. 
134. 135. 139. 140. 146. 148. 151..160. 101. 
176. 177. 180. 194. 208 — 210. 212. 214. 230. 
240. 241. 252—255. 257. 200. 267. 208. 277 
— 280. 283. 994. 287 — 289. 317. 326. 336. 
345. 347. 353. 303. 374. 380. 386. 387. 400. 
437 — 439. 481. 501. 528. 554. 574. 587. 588. 
633. 600. 660. 677. 689. 694. 702. 730. 741. 
744. 113. 780. 789. 702. 794. et Ind. v. ἐκλάμ- 
«πέιν -- Theaet. 10. 14. 37. 84. 102. 103. 110. 
120. 132. 194. 202. 228. 230. 284. 314. 372. 
390. 400. 429. 432. 403. 510. 519. 525. 5427 
588. 595. 600. 601. 611. 650. 674. 724. 734. 
759. 767. 774. 777. 192. 798. — Theag. 747. 
— Tim. 22. 51. 69. 89. 93. 94. 106. 107. 122. 
124. 130. 133. 134. 137. 142. 144. 145. 157. 
159. 164. 166. 168. 179. 180. 181. 183—185. 
193. 197. 201. 215. 220. 221. 232. 242. 251. 
255. 259. 282. 287. 288. 320. 323. 320. 330. 
337. 343. 348. 349. 359. 361. 372. 379. 388. 
400. 421. 420. 427. 435. 430. 444. 553. 5706 
— 580. 580. 587. 590. 507 — 599. 605. 608. 
610. 632. 633. 630. 641. 649. 054. 705. 712. 
713. 721. 722. 7206. 728. 797. 748. 756. 714. 
786 — 789. 791. 793. 


Platonis ἅπαξ λεγόμενα 8. 96. 42. 51. 52. 133. 


136. 139. 157. 163. 178. 187. 203 — 205. 217. 
232. 234. 239. 244. 255. 283. 286. 204. 290. 
209. 304. 313. 320. 341. 944. 347. 353. 354. 
371. 380. 385. 387. 302. 393. 396. 412. 413. 
429. 432. 400. 405. 480. 537. 545. 500. 570. 


150 


$71. 525. 884. 589. 500. 593. 500. 006. €13. 

. 643. 649. 608. 659. 006. 067. 671. 679. 077. 
682. 688. 0690. 692. 705. 707. 708. 727. 190. 
732. 784. 157. T189. 171. Platonis elegantia in 

. iàmagimibus instituendis 110. eius regula artis 
dramaticae 210. sentenjiae et dictiones sin- 
gulis paginis. 

Platonicorum sententiae εἰ dictiones 58. 144. 146. 
148. 205. 259. 264. 290. 208. 325. 326. 5806. 
6032. 713. 721. 734. 719. 787. 790. 792. 

plebecula fucorum similis 608. 

pleonasmus 706. 88. 612. 

Plinius 40. 

Plotinus 29. 52. 95. 148. 247. 293. 320. 334. 
839. 406. 429. 030. 605. 677. 702. 715. 784. 
779. T83. 788. 

pluralis nominis substant. pro singulari, ut πλοῦ- 
to), sim. 315, et δαύματα 642. pluralis οἱ sin- 
gularis conf. 222. 315. 572. 584. 580. 791. 

Plutarchus 16. 133. 148. 186. 254. 294. 310. 926. 
828. 343. 945. 408. 534. 065. 008. 

poena rationi consentanea quaenam 5957. poena 
salutaris punitis 551. poenae vis medica et 
emendatrix 564.  iniusliliae, tamquam animi 
morbo, medetur 569. poenae sunt adiumenta 
morum corrigendorum 972. delictis consenta- 
neae esse debent, ut medicamenta vulneribus 
504. 

poétae sunt Juste? εἰδώλων ἀρετῆς 474. cum 
pictoribus eomparantur ibid. 480. 

Pollux 134. 507. 0670. 

Porphyrius 98. 115. 130. 102. 238. 209. 312. 343. 
406 


Possinus 299. 

potestates rerum effectrices duae 720. 

praeceptum rhetoricum 207. 

Praedicatio Petri 777. 

praepositio in substantivis repetita 1439. in com- 
paratione non repetita 032. praepositio verbi 
compositi a Graecis et Latinis repeti solet 672. 
praepositio ex praegressis temere repetita 734. 
ex proximis temere illata 243. 

pravitas μέγιστο» χακὸν 5953. neque virtutem 
neque se ipsam novit 709. eius emendatio cum 
dirigendo ligno tortuoso comparata 9506. 

Proclus 28. 119. 148. 224. 277. 381. 433. 442. 
685. 692. 727. 

Proclus, Origenista, interlocutor ap. Method. περ; 
ἀἁναστάσεως 441. 

Procopius Gaz. 190. 192. 229. 264. 943. 731. 

Procopius Historiogr. 668. 

posce negotium divinum 110. 
rodici ap. Xenoph. verba de virtutis gloria im- 
mortali 602. 

prolepsis 379. 

pronomen demonstr. ante pronom. relat. omissum 
531. 570. 050. relativo postpositum 794. rela- 
tivum duplici casu cogitandum 060. nomen 
substant. attrahit 467. 

prophetarum cantus divinus Sirenum cantilenae 
opponitur 730. 

proverbia: ἀνίπτοις ποσὲ 50. αὐτὰ δι αὐτῶν 
607. dig τὸ καλὸν 591. καὶ $c ἂν γνοίη, καὶ 
τυφλῷ δῆλον, x&v παϊς »οίη, sim. 374. xoiya 
τὰ τῶν φίλων 730. xopgoc ὕβριν τέχκτει 644. 
µακρὸν τῷ ἀκοῦσαι ποθοῦντι τὸ προοίμιο», 
sim. 477.  Movcoov ini ὀύρας ἀφιχνεῖσθαι, 
sim. 602, ὅλῳ καὶ παντὲ διαφέρειν, sim. 583. 
παίζω» τε καὶ σπουδάζω», sim. 210. σπεύδων 
βραδύνω 084. τὴν «ἀνδραποδώδη τρίχα ἔχειν, 
την μειραχιώδη τρίχα ἀποβάλλειν, sim. Q8, 
τήν χορωνίδα vel τὸν κολοφῶνα ἐπιτιθέναι τῷ 
λόγῳ 89. Ὕδραν ἐκτέωνειν vel τέµνειν 055. 

Psellus 86. 343. 

Pseudo-Origenes Philosophumenis vid. S. Hip- 
polytus. ] 


INDEX. 


Pseudo - Origenes Dialogo contra Marcienites 704 
(saepe). 739. 743. 744. 751. 789. 700. 761. 777. 
Methedium compilat vel imitatur 474, 542. 733. 
739. 137. 743 —'145. 747 — 749. 771. 711. AMda- 
maugtio perperam tribuit, quae sunt Methodii 
eum refellentis 5492. Valentino perperam iri- 
buit, quae sunt Valentiniani interlocutoris ap. 
Method. 733. . 

Ptolemaeus 86. 

pugilis similitudo 102. 

pulchritudo vera cum proceritate coniuncta 29. 

pulchrum aeternum 257. (summum pulchrum vid. 
Deus) pulchrum, quod per se est, nen faciei 
modulo continetur 208. quomodo Platonice de- 
claretur 146. quod pulchrum, idem utile 549 
(extr.). summi pulchri communio 148. pulchri 
divini quaenam vis sit in homine 792. 

punctum pro virgula vel aliter male positum 149. 
205. 308. 422. 407. 4760. 584. 587. 692. 

punitur, ne peecetur, non quia peccatum est 557. 

purgatio per mysteria philosophiae 304. purgatip, 
quae medicaminibus eontinetur 399. | 

Pythagorae et Pythagoreorum sententiae 107. 210. 
295. 340. 487. 6760. 7360. Pythagoreorum fzag- 
menta 98. 


H. 
πάγιος i. 4. βέβαιος 400. 


παγιοῦν 400. 

παγίως 400. 

παγίωσις 400. 

πάγκαλον ex πᾶν καλὸν depravatum 949.- 

πάθη et πάθος conf. 220. 

παιδαγωγεῖν trans]. varià structurá 345. 

παιδεράστρια 212. 

παιδια et παιδεία conf. 210. παιδιὰ et 071095 
coniuncta ibid. ἔν τε παιδιαῖς x«à àv oz0v- 
δαῖς, proverb. ibid. | 

παίζειν et σπουδάζειν coniuncta 210. παίζην τε 
x«i σπουδάζω», sim. proverb. ibid. 

παῖς' τοῦτο x&v παῖς γνούι, sim. proverb. 374. 
σοφῶν παϊῖδες, sapientes 295. 

πάλαι c. substant, 247. 

πάλιν verbo postpositum 609. perperam additum 
200. πάλιν αὖ 382. πάλιν «9 et πάλιν conf. 
769. πάλι et ἐξ ἀρχῆς copulata 720. 

πανάμωμµος et ἅμωμος conf. 676. 

πανγυρις vita 295. beatorum coetus ibid. 

παντεχνὲ et παντεκνεὲ 989. 

παντοδαπᾶς οἱ πᾶς conf. 699. 

πάντως in enuntiationum initio 621. πάντως conf. 
cum ὄντως 369. conf. cum πάντων 621. 

παραβάλλειν τι παρά τι vel πρὀς τι 628. παφα- 
βάλλοντες e παραβαλόντες (παραλαβόντες) cont. 
928. 

παραγέγνεσθαι ο. dat, εἰ ο. ἓν 8. zragey(vta Sa. 
verbi usus quidam 371. παραγίνεσδαι conf. 
cum περιγίνεσθαι et προςγένεσδαι ibid. 

7zt&g&dsvyuc usu Platonico 242, παράδειγαα λαµ- 
βάνειν, τὸ παράδειγµα ἐπέ ἴινος s. παρά τικος 
λαμβάνει» 107. 

παραιτεῖσθαε, deprecari 790. 

παραίτιος i. q. αἴτιος 491. παραίτιος et παραί- 
τιον conf. 502. 

παραχεῖσδαι et προςκεῖσθαι 108. 

παρακινδυ»νεύειν Ἱ. q. παρακινδυνεύοντα λέγει» vel 
παρακινδυνεύειν λέγοντα 590. παρακεκιγδυνευ- 
µένος λόγος ibid. | 

παρακινδυνευτικὸς λόγος 595. 

παρακινδυνευτικῶς λέγειν 595. | 

παραπέωπειν pp. et transl. (i.q. ἐπαινεῖν) 129. 
παραπέωπειν εἰ δορυφορεῖν coniuncta ibid, 

παραπίπτειν 531. 

παβαποαπή, VÀraiectio, animarum 114. . 

παρατριβή in venere 400. [vid. Symbol. in Epi- 
phan. p.23 et adde Method. Symp. p. 78&.] ^" 


" 





INDEX. | 151 


παρανυτέχα c. substhat. 247. 

παραφέρεσδαι transl. 179. 

«αῤαφροραν et παραπαίει» 232. 

πάρεστι i. 4. ἔξεστι 690. 

φπαρεαπίπτειν et μεταξύ παρεμπίπτει» 537. 

παρεπιδηµία vita 321. 

πεάρεργον oppos. πρθχείµερον vel προτεθὲν 349. 
(vid. etiam ἔργον) πάρεργον *t παρεργα conf. 
349 


παρέρχεσθαι εἷς et περιέρχεσθαι εἲς conf. 228. 

παρθενία et &yvtía conf. 180. παρθερία et παρ- 
θένος conf. 230. 

οαρθένος nude ei c. gen., purus 206. παρθένα 
et παρθενίᾳ conf, ibid. 

παρίηαι ek παάρειµε, παρίῃς et παρείης conf. 353. 
accentus in παρίῃς ibid. 

πᾶς repetitum 900. παντὸς μᾶλλον 403. ὁδήλόν 

- που xe) παντέ, sim. 99. παντὶ οἱ πάντῃ conf. 
ibid. πάντας ei πάντως conf. 474. 

φιασσνυδ) et πασσυδεὲ 385. 

σεατὴρ Deus 728. πατὴρ τοῦ παντὸς 6. τῶν ὅλων 
Deus 609. 

πατριὰ male φθαρτρία, φατριᾶ, φρατρία 143. 

αᾳταύειν transit. 773. 

ατέδαι corpus 486. 533. 

σεεθίον ἀληθείας 81. 7zrs0fov et πανεύδιον conf. ibid. 

πείθει ἐπείσατον corruptum in ἔπισα τὸν et 
ἐπείσατε 588 

πέλαγος λόγων, sim. 170. πέλαγος et πλῆθος 

- eonf. ibid. 

zrelétur 713. 

πτεραιοῦσθδαι i. 4. διανεῖν 170. 

στερήτρια vid. τηρήτρια. 

szfo9«w transl. 459. 

περὲ c. gen. epexegeticum 0. cum accus. usu 
singulari 420, perperam adiectum 675. 

περιάγειν transl. 659. 

περιαγωγὴ transl. 659. 

περιαδρεῖν c. accus. i. 4. περισκοπεῖν 165. 203. 
περιαθρεῖν et περιοδεύει» conf. 203. 

περιαντλεῖν transl. 455, 

σπεριάπτειν ψόγους, sim. 405. 

πτεριβάλλειν νεκρότητι 115. 

περίβλημα corpus 115. 

απεριβόλαιον corpus 115. 

πτεριβολή corpus 115. 713. 

περιδέραια εἰ περιδέῤῥαια 141. 

αεδριδινεῖν pp. et transl. 236. 237. conf. cum di- 
νεῖν, ὠδίνειν et παραδινεῖν 996. περιδινεῖται 
male περιδερεῖτε et περιδένεται 291. 

περιέλκειν transl, 429. 698. περιέλχειν εἰ παρέλ- 
χει» conf. 658. 

περιεργία male περιέργεια et περιεργασία 679. 

περιιστάναε εἲς —, redigo ad — 7789. 

περικεῖσθαι de corpore 119. 483. 

περικλύζειν transl. 144. 

περιπολεῖν τὸν οὐρανόν, sim. 191. 

περιποτώμµερος et περιιπτάµενος conf, 608. 

περιῤῥεῖν teansl. 208. 

ογερισκοπεῖν c. accus. 203. τὰ ἄνω περισκοπεῖν, 

. sim. 227. 

περισπασιὸς 604. 

περιτίθεσθαι de corpore 115. 

περιτρέχει» et πάλιν περιτρέχειν εἲς ταὐτὸν s. elc 

. τὸ αὐτὸ 724. 

περιττόν, BSupervacuum 7606. 

περιττῶς, sSupervacuo 1056. 

πδριφέρειν corpus anima dieitur 483. . 

περιφορά, conversio mundi vel coeli 854. 
orbis coeli vel mundi ibid. περιφορὰ et 
περιιρέρεια conf. ibid. 

πέτεσθαι ἕπταμαι et drin dd 9. 

πῆ —; πῇ οὗ —; nj dg οὖν —; 724. 

xe) transl. 710. πηγἡ καὶ ἀρχὴ formulae usus 
ibid. : 

πηλοπλαστεῖν transl. 129. 


ὃς et adverb. πικρότερον transl. 723. 

πιμπλάναι πλησθῆήναι c. genii. ad animum 
transl. 405. 

7rívaE* ὥςπερ ἓν πίνακι 81. 

πιστεύει’ πεπιστευµένοι οἱ επιστευμένον conf. 
587. 

πλάττειν, fingere cogitatione 771. πλάτὲε 
110. 

πλέκεσθαι c. dat. et πλέχεσθαι avunloxzr c. dat. 
transl. 771. πλέχεσθαι et προςπλέχεσθαι conf. 
ibid. 

πληγῶν οἱ πλήττων conf. 555. 

πληαμελής, πλήαμέλεα, πληαμελῶς χινεῖσθαι 
de materia 721. 

πληροῦν τὸν λόγον 942. — 

πληττειν a pugilatu transl, 453. 

πλουτεῖν ἐπὲ σοιρίᾳ iron. 412. 

πλοῦτος τῆς σοφίας iron. 419. πλοῦτοι, πλοῦτοι 
x«l ὀόξαε, sim. 315. πλοῦτοι conf. c. πλοῦτος 
ibid. 

πνεῦμα' x κατὰ τὸ πνεῦμα διάνοια, sensus 
interior 215. πνεῦμα et προχείµενον cont. 
ibid. 

ποῖ et ὅποι conf. 547. 

ποιεῖν ποιήσῃ e ποιῇ conf. 557. ποιεῖσθαι c. 
accus. in amplificatione verbi, ut zr. τὴν dzó- 
κρισιν i. q.. αποχρίνεσδαι 640. περὶ πλείονος 

— ποιεῖσθαέ τι (τινα) 910. 


ποιητὴς τοῦ παντὸς s. τῶν ὅλων Deus 69. 728. 

ποιχίλλει», artificiose exornare, vario usu 
402. 480. 7206. 

ποιχίλµατα τὰ τῇδε 275. 

ποιµή», ποιµαίνειν vid. Christus. 

ποϊον, praemisso τὸ 515. 

πόλις ἡ ἐν οὐρανοῖς, sim. 200. 951. πόλις µεγάλη 
mundus 577. 

πολλαπλάσιος et πολλαπλασίων 445. 

πολυχέφαλον 9gfuua vel Θηρίον de vitiis 851. 

ztolvutigc et πολυµερῆς conf. 707. 

πολυπλασίων 449. 

πολύπλοχος pp. et transl. 600. conf. cum πολύ- 
τροπος ibid. 

πολύς. ei z0ÀÀol opp. οἱ ἅγιοι 947. πολλὰ καὶ 
καλά, sim. 214. πλείων et πλείω conf. 610. 

πορεία οὐράνιος οἱ ἔπουρανιος 350. 

πορίζει», subaudito ἑαυτῷ, pro πορίζεσθαι 733. 
σωτηρίαν πορίζειν (τινὸ ibid. 

iis d Atticum pro µαχρόδεν et cum eo conf. 
309. 

πέσον et ποσὸν conf. 481. 

zottuóc corpus 430. ποταμοὲ τῆς καχέας 144. 

ποτὲ el μή ποτε δὲ conf, 439. 

πράττειν πράξοντας et πράξαντας conf. 611. 
πραττόμενον et πλατεόμενον conf. 118. 

πραῦνειν 427. 

πραὺς 427. 

πρέεπωδης, decens, πρεπωδέστερος et πρεπω- 
δέστατος 727. 

πρεσβυτιχὴ et gloss. πρεσβυτέρα conf. 217. 

προάγει» de Deo creatore 785. προάγει, im- 
pellere, adducere, c. infinit. 656. 

προαγωνίζεσθαι, τὰ ztoonyoricufve ,.antea de- 
elamata 11. 174. 

προαιρεῖσθαι' προῄρημαι c. infinit, articulum τὸ 
Tel 683. προῄρημαι et προείρηµαι conf. 

' ibid. 

προαπορεῖσθαι pass. et med. 590. 

προβιβάξεν, incitare 90. 

προβίβασις conf. cum πρόβασις οἱ πρόςβασις 90. 

προὔιανύειν’ προδιηνυσµέρω» et προη»υσµέρω» 
conf. 109. 

Ἀροθυσηπέον ο. infinit, 685. 

προθυαµία, animi alacritas, in disputando 
785. 746. 772. μετὰ ztpo9vuíac et μετὰ πάσης 
προθυµίας 740. πάσαν ngobvuíay ἔχει ibid, 


192 


προθύµως, cum auimi alacritate, disputare 

«191. προθύμως εἰπέ, — ἀποσάφει 525. 

πρόῦυρον transl. 472. 

προιέναι εἲς τὸ πρὀσθεν τοῦ λόγου vel τοῦ ποιή- 
µατος 509. προιόντος τοῦ λόγου ibid. 

προχαθηγουμµένως 196. 

προχάλυµωαα corpus 115. 

προχεῖσθαι de proposito disputationis 746. πρό- 
χειταί uot Ἱ. 4. σπεύδω ibid. τὸ προκείµενο», 
institutum, opp. πάρεργον 349. τὸ προ- 
Χειμενον ἓν τῷ λογῳ ibid. 520. 

προκόπτει» ei προκύπτειν conf. 222. 

προκρίνειν c. genit. 358. 

προλααβάνειν, ante statuere 750. conf. cum 
προςλαμβάνειν ibid. 

προιμηθεῖσθαι ἆληθῶς προμηθεῖσθαι εἰ ἀληθῆ 
προιηδ. 4Ι. ὁρθδῶς προιηθεῖσύαι ibid. προ- 
μηθεῖ conf. cum προμηδεῖς εἰ προιηὸῇ ibid. 

πρόνοια ab αἰτίᾳ distincta 587. 

προοίµιον transl. 710. μακρὸν τῷ ἀχοῦσαι πο- 
Φοῦντι τὸ προοίµιον, sim. proverb. 477. 

προομολογεῖν 429. ἐκ τῶν προωμολογημένων ei 
àx τῶν προομολογουμένων conf. ibid. 

πρὸς c. genit. et παρά c. genit. in verbo pass. 
conf. 319. πρός τινι εἶναι, in aliqua re de- 
fixum esse 31?. πρὸς c. accus. finem de- 
clarat 4602. πρὸς c. accus. contra 771. 772. 
πρὸς τὸ ἐρωτωμενον ἀποκρίνεσθαι, sim. 525. 
743. πρὸς c. accus. comparando inservit 254. 
πρὸς insititium 606, 

προςαναπληροῦ» 66. 

προςαπορεὶν transit. 590. 

προςάπτει», adscribere, etiam in peius 734. 
προςάπτειν δόξαν, ψόγους 405. 

προςαρµόττει» οἱ προκαρµόξε», adscribere 
734. 


προςβάλλειν transl. 39. προςέβαλεν et προςέβαλ- 
λεν conf. ibid. 

προςβολή, appulsus, impetus, transl. 490. 
657. 


προςγίγνεσθαι usu peculiari 371, 

προςελθεῖν in προςυπελθεῖν depravatum 50. 

προςεπερωτᾶ» 432. 

προςέχειν c, νοῦν et absolute, animadvertere 
601. 7 ας 8. πρόσσχες et πρὀσχες conf. 
ibid. [πρόςσχες γαρ ὅπως Dindorf. ex cod. 
Ven. adiecit ap. Epiphan, p. 552, Α.] 

7toóc9tv pro ἔμπροσὺεν 7161. 

προςχεῖσθδαι eV προχεῖσθαι conf. 108. 

προςκλίνεσθαι transl. 153. προςκλιδῇ conf. cum 
προεχλίθη et c. gloss. περιχαμφὸῇ ibid. 

προςµάττειν transl. 343. 

προςοιχειοῦσθαι Deo 157. 

προςοιχείωσις ζωῆς 197. 

προςομοργ»ύναι εἰ προομόργνυσθαι med., transl. 

προεπαίζειν varia notione et structura 417. 

προςπελάζειν 773. 

προςτρέχει» εἴς τι transl. 433. 

προςφέρειν medicorum 554. 
Qu» ibid. 

πρόσχημα, species decora 472. 

προςχρωννύναι' προςκεχρῶσθαι transl. 296. 

πρόςωπον κατὰ πρὀςωπον 8. πρὸς πρόςωπο» co- 
gnitio Dei 250. 

προτάσδειν (προτάττει») c. genit. 358. 995. [Po- 
steriore loco προτάττει», Attice; vid. Ind. tr 


et σσ.] προτάσσειν c. genit. et προτάσσειν πρὸ 
— conf. 358. 


προτιθέναε τι τοῦ λόγου 751. προτιθέναι et προς- 
τιδέναι conf. ibid. προτεθειχέναι male προς- 
τεθειχέναι et προςτεδηχέναι ibid. προθεὶς et 

« προςδεἰς conf. 641. προτεθὲν vid, πάρεργο». 

προτιμᾶν c. genit. et cum πρὸ 358. προτιμᾶν et 
' &lvtiv copulata 8806. 


conf. cum προφέ- 


: INDEX. 


προτροπάδη», summa contentione 077. 

πρόφασις, praetextus 102. 

προχειρίζειν et προχειρίζεσθαι, expromere 009. 
προχειρίζει» λογον ibid. 

πρὀχειρον, τό, ἡ κατὰ τὸ πρὀχειρον διάνοια 215. 

προχωρεῖν, late vagari 754. . 

πρωτόγονος de 44óy« Dei 139. 

πτερὸν iransl. 900. 301. 

πτεροῦσθαι transl. 273. 

πτέρωμα transl. 300. 

πτοεῖσθαι περέ τι 238. 

πυνθάνεσθαι i. 4. ἐρωτᾶν οἱ cum eo connexum 
747. imperat. πυνθάνου 747. βραχέα πυθέ- 
σθαι ibid. 770. 773. 

πυρφόρος in πορφόρος depravatum 140. 


4. 
quadratum imago aequalitatis, constantiae et per- 
fectionis 676. 
quaternarius numerus Pythagoreis perfectissimus 
676. 
Quintilianus 171. 


E. 

radix amaritudinis reprimenda 5960. 

refelli quam refellere praestat 527. 

Reiserus 778. 

repetitio vocum emphatica 3495. 

respondere ad interrogata 743. 

resurreclionis argumentum ἃ seminibus revivi- 
scentibus petitum 629. a somno et vigilia peti- 
tum 622. resurrectionis meditatio 623. 

revolvi eodem 724. 

Routhii Reliquiae SS. 729. 749. 770. praeterea 707. 
791. 734 — 7306. 738. 741. 743. 747. 748. 750. 
761. 763 — 756. 759 — 767. 769 — 773. 119. 711. 

rubor se convictum sentientis 518. 

rumor secundus 128. 


P. 


ὑᾷστα (non πάντων ῥᾷστα) μαθεῖν 621. 

ῥᾳστώνη nude et c. genit. 333. 

ῥεῖν transl. 208. 440. 

έπειν transl. 914. 334. 

ῥεῦμα, τό, τῆς τροφῆς 180. τὸ ῥεῦμα τῆς ἄκρα- 
σίας 144. τὸ Qtuu« s. τὰ ῥεύματα τῆς ἡδυ- 
παθείας 144. 103. 164. 108. τὸ ῥεῦαα s. τὰ 
ῥεύωατα τῆς φδορᾶς 144. τὰ ὑλιχά xoi co- 
µατικἀ ῥεύματα 193. 

δευστὸς transl. 440. τὰ ῥευστά πάθη 144. 

ητὀν, τό' 5j χατὰ τὸ ῥητὸν διάνοια 215. 

οπἡ transl. 334. 

ύεσθαι pass. et med. 700. 

décis pp. et transl. 163. αἱ Qtoti τῶν ἤἠδυπα- 
Φειὼν 163. 164. 


86. 

sapientiae praecepta cum plantis comparata 325. 

Scholiastes Aristidis 335. Aristophanis 68. 212. 

- Aristotelis (Eth. Nicom.) 440. 725. Hippocratis 
et Galeni 186. Nicandri 40.  Philostrati 52. 

^ Thucydidis 676. 

sciolorum correctiones 369. 376. 400. 6083. 614. 
028. . 

Scriptura sacra 58. 98. 115. 139. 140. 227. 231. 
251. 250. 295. 208. 319. 332. 379. 629. 090. 
719. (vid. etiam Methodius et Origenes). 
Scripturae sacrae interpretatio allegorica nota- 
tur 592. , . 

seditio in homine post primum peccatum exorta 
687: 

semen: seminis natura divina 116. semina revi- 
viscentia resurrectionis argumentum 629. — 

semicolon male neglectum 875. perperam post 
tum.587. 760. 

Seneca 1109. 171. 2006. 320. 


e 


INDEX. 153 


sensuum affectus tamquam fluctus in animam re- 
dundant 144. (vid. etiam ἁπάτη et ζόφος.) 

Sermo vid. «4όγος. 

sermones factorum gratia, non vice versa exer- 
centur 460. 

serpentis figura symbolum malitiae 690. 

Sextus Empiricus 186. 322. 0608. 

Silius Italicus 29. 

similitudines vid. ἀρδριάς. ἀνεραάτιστα πλοῖα. 
τειχίον. àurum., currus. flumen. iacula- 
tor. luctator. lyra. oleum. planta. pu- 
gil. unda, 

Simonides 601. 676. 795. 

Simplicius 86. 99. 319. 334. 

Sinner, Lud. de 1. 

singularis nominis substant. pro plurali in uni- 
verse dictis 494. singularis et pluralis conf. 
349. 400. 404. 

Sirenes voluptatis symbolum 53. 297. 

Socrates eadem de iisdem se dicere fassus est 
607.  sumto veneno, cur Aesculapio gallum 
immolari iusserit 509. eius de se dictum in 
Phaedro Platonis 690. eius sermones tamquam 
Satyri pelle amicti 241. 

soloecismi speciem habentia apud veteres scri- 
ptores 375. 

somniare transl. 320. 

somnium transl. 320. somnii imago Platonica 
ibid. somniorum duplex porta ibid. 

somnus et vigilia cum morte et vita comparantur 
32. sunt argumentum immortalitatis animi 
ibid. et resurrectionis corporum ibid. somni 
:imago Platonica 320. somni et vigiliae vicis- 
situdo sunt mortis et resurrectionis meditatio 
023. 

sophistae cum Centauris comparati 714. sophi- 
starum βραχυλογία 770. superbe disputandi 
ratio 10. insana acclamatio, qua eorum disci- 
puli magistros prosequebantur 128. sophista- 
rum seriorum flosculi 101. 138. 139. 335. 521. 789. 

Sophocles 283. 

Sophronius 1. 

spiritus asper iu lenem corruptus 55. 60. 234. 
681. lenis in asperum corruptus 39. 126. 387. 
450. 518. dubius 55. 

Spiritus sanctus ἀρχέγονος δύναμις 994. germe 
Patris ibid. Deo subservit ibid. ' s 

Stasinus 180. 

statim 79. 

stigmata animae 70. 

Stobaeus 107. 348. 380. 787. 

Stoicae sententiae et dictiones 137. 205. 209. 300. 
380. 577. 725. 

subiectum ex praegressis subaudiendum 506. ex 
praegresso contrario repetendum 247. tamquam 
obiectum mente repetendum 197. 

substantivum adiectivi instar appositum 40. 224. 

sues homines libidinosi 715. 

Suidas 1. 68. 84. 212. 258. 406. 076. 690. 783. 

superlativus conf. cum positivo 109. cum com- 
parativo 169. 712. 

Synesius 139. 160. 171. 236. 308. 313. 343. 379. 
505. 702. 788. 


ὧν 


σανίς, pictoris tabula, ὥςπερ σανίσιν 81. 

σεμνύνεσθαι, gloriari, varià structurà 416. 

σημεῖον vid. χέντρο». 

σχέπτεσδθαι σχεψώμµεθα et σχεπτώμµεθα conf. 138. 
528. 600. σχκεψωµεθα et σχοπώµεδα conf. 600. 

ox5vac9«. 665. 

σχηνή, corpus humanum, etiam coeleste 98. 
σχηνἡ ludaeorum 249. 251. ἡ ἁγία σκηνή, 
sedes beatae 251. 

σκηνοπηγία ἆληθινὴ corporis humani resurrectio 

. 98. 379. 


σχῆνος, Dor. σκᾶνος, corpus humanum 98.- 

exgroj)v' πόῤῥω τινὸς ἐσκηνώσθαι transl. 605. 
ἑσχήνωται et ἐσχήνηται conf. ibid. 

eoxj"ouc, corpus humanum 98. 196. 654. 

σχιαὲ transl. 820. σχιαὲ et τύποι ibid. 

σκιαγραφεῖν, σχιαγραφία 260. [Adde mea in 
Nov. Annal. Philol. Supplem. Vol. XIII. Fasc. 
IIl, p. 472.] | 

σκοπεῖσδαι 
habet 600. 

σχοτεινῶς αἰσθάνεσθαι 330. σκοτεινῶς διαλαµ- 
βάνειν, --- διαλέγεσθαι 445. σκοτεινῶς et σχο- 
πεῖ ὡς conf. ibid. 

σχοτίζεσθαι et σχοτοῦσθαι 453. 

σχοτοδιρία., σχοτοδινιᾶν transl. 102. 

σχοτοῦσθαι 4095. 

σχωπτέλος vox nauci 418. 

cuüv: σµήξας et σµέσας 271. 

σμηκτικὸς 271. 

σμιχρὸς et uixpoc 05. 314. 3393. 529. 

σµικρότης 314. 

cusxotyty 914. 

Σολομῶνος et Zoloudvtoc 280. 

σοφία in divinam personam animata 139. 149. 
i. 4. Dei -4óyoc 139. uera 9&0) esse dicitur 
140. σοφίας ἄνθη s. φυτὰ 325. 

σοφός. à σοφώτατε, ὦ σοφώτατοι iron. 602, ὦ 
σοφωτάτη iron. 06. 112. conf. cum ὡς σοφωτά- 
την» 96. 

σπαργᾶν transl. 134. 

σπείρειν λόγους, sim. 278. 

σπέρµατα σπείρειν ἄγονα, sim. 231. 

σπεύδων ταχὺ πάντα διεξελθεὶν βραδύνω, pro- 
verb. 684. 

σπορὰ transl 278. [Method. Symp. p. 74. τὴν 
καθαρὰν τῆς διδασκαλίας ὑποδεξάμενοι καὶ yó- 
viuo» σπορά»ν.] 

σπουδάζει» vid. παίξει». 

σπούδασµα 294. 

σπουδὴ vid. παιδιά. σπουδὴ ἔν rw. et σπουδἠ 
περέ τι Ἴδδ. σπουδῆς μηδὲν ἐλλείπειν 255. 

στέλλεσθαι, rem aggredi, nude vel ο, accus. 
vel c. ἐπὲ 339. 

στερέµνιος, & , ov et στερέµνιος, 0, 5j, TÓ, Dp. 
et transl. 584. 

στεφανηφορεῖν transl. 919. - 

στέφανοι της ἀρετῆφ, sim. 919. 

στηρέγµατα i. ᾳ. ὕλη 721. 

στοιχεία i. 4. ὕλη 721. 

στόµατα, ora, ubi pennae erumpunt 596. 

στόµια, pullulundi ofificia 596. 

στρατεύματα ἀγγέλων 140. 

στρατηγεῖν transl. 177. 

στρατηγὸς transl. 140. 177. conf. cum στρατηλα- 
τῶν 140. στρατηγοὲ πυρφόροι astra 140. 

στρατιά ἀγγέλων 140. δαιωόνων 264. στρατιὰ et 
στρατεία conf. 264. 

στρατόπεδα ἀγγέλων 140. 

στρατὸς ἀγγέλων 140. 

σὺ et coi conf. 473. 482. co, enclisi male ne- 
glecta 735. cov male omissum ibid. co/male 
omissum 14. conf. cum σοῦ 209. σὲ perperam 
inclinatum 744. σὲ post δὲ elapsum 621. 

συγκρατεὶν Stoice de Deo 300. συγκρατεῖσθαι et 
χρατεῖσθαι conf. ibid. 

σύγχριμα corpus 712. 

συγχρίνεσθαι de corpore 712. 

σύγχρισις corpus 712. 

ντα transl. 225. 

συλλήβδην», in summa, et συλλήβδην εἰπεῖν 572. 

συλλήπτρια male συλλήπτειρα 212. 

συμβάλλεσθαι de ἐράνῳ 253. 

συμµύειν de oribus, ubi pennae erumpunt 596. 

συμπιλεῖν 590. συμµπιλήσαντα conf. cum συµ- 
dad , συµπειλήσαντα, συμπιλώσαντα 
ibid. - 

10 * 


σχοπώμµεθα post φέρε locum non 


194 


σύμφολος ei σύωφυτος conf. 204. 
σύμφυσις, concretio, pp. et transl. 641. σύμ- 
qvoi et συμφυεῖν conf. ibid. 
συμψελλίζειν male συμψελίζειν 67. 
συναγείρειν ἑαυτὸν 451. 
συναγωνίζεσθαι, pp. et transl. 571. declamanti 
opem ferre 11. 
συνᾷδειν transl, 570. 
συναισθάνεσθαι 170. συνῃσθηµένος et συνειδι- 
σµένος conf. ibid. 
συναµφότερο», τό, et τὸ συναµφότερον ζῶον 
homo 582. 633. 
συναντιλαμβάνεσθαέ τινος, 
quid 409. 
σύνδειπνον et δεῖπνον conf. 8. 
συνδημιουργεῖν de Deo. 251. 
συνδιαβιβάζειν 944. 
συνείργειν (ξυνείργειν) transl. 133. 
συνειςφέρειν 253. 
συνεργὸς ei συ»εργεῖν in peius accepta 400. in 
melius ibid. ambigua ibid. 
σύνερξις transl. i. q. gloss. σύζευξις 199. 
σύνεσις i. 4. φρόνησις 331. 
συνευωχεῖσθαι transl. 388. 
συνθιασωτεύειν transl, 228. 
συνίστασθαι ἀπό τινος pro £x τινος 327. συνί- 
στασθαι et συνεστάναι conf. ibid. 
σύνολο», τό, adiectis vocibus ὅλως ἐκ παντὸς elc 
τὸ παράπαν in negatione cumulata 635. 
« συνταράσσειν transl. 218, 421. 
συνῳφδὸς transl. 570. 
συρµός, ἐξαίσιοι συρμοὲ 178. 
σύσχιος et εὔσχιος conf. 41. i 
συστέλλειν, compescere 501. 
συστρέφειν’ συνεστραμµένα ῥήματα et διεστραµ- 
μένα ῥ. conf. 604. 
σφαδάζειν transl. 668. male σφαδδειν ibid. 
σφαδασμὸς transl. 088. male σφαδαϊσμὸς et 
σφαδᾳσμὸς ibid. 
σφάλλεσθαι, falli, ἐν τοῖς λόγοις et τῷ Àóyo 
cq. 169. 
σφριγᾶν, tumere 351. 
σφὼ conf. cum σφῷ»ν, oqov 344. 
σφῶϊν, σφῶν conf. 339. 
σχεδὸν excusantis 282. 
σχῆμα, species decora 472. (vid. etiam µέ- 
γεθος) σχήματα φύσεων, ingeniorum for- 
mae, in animalibus $84. 
σώζειν, vindicare 432. 
σώμα quasi quoddam σῆμα 115. 487. 583. σῶμα 
sine articulo 580. 644. 
σῶς 608. σῶν καὲ ὑγιὲς ibid. σῶν et σώον conf, 
ibid. 
coqpoorítty , castigare, ad sanam mentem 
reducere 504. : 
σωφρορισμῶν et συμφορῶν conf. 564. 
σωφροσένη vid. δικαιοσύνη. σωφροσύνη et qoó- 
γησις conf. 324. 


una suscipere 


σφῷν et 


T. 

Tactici mss. 140. 

terra coelo antiquior 357. mundi centrum et axis 
354. 355. 356. circa suum axem movetur 394. 
mali sedes 31. terra vera 340. terram novam 
habitaturi quales futuri sint 611. 

Themistius 16. 49. 120. 139. 180. 343. 056, 783. 

Theodoretus 84. 

Theodorus Metoch. 296. 385. 702. 

Theodulus Monach. 406. 

Theologumena Arithm. 676. 

Theophanes Ceram. 406. 0668. 

Theophylactus Bulg. Episc. 381. 416. 668. 

Theophylactus Simoc. 40. 668. 

Thomas Mag. 57. 343. 432. 0065. 

Thucydides 298. 

Timaeus Lexicogr. 5. 280. 677. 783. 


INDEX. 


Timaeus- Locr. 98. 357. 406. 572. 

Timon Sillogr. 668. 

tingere transl. 296. 

Tragicorum voces et dictiones 29. 189. 234. 283. 
280. 392. 

transpositio vindicatur 35. 153. 221. 222. 258. 
295. 298. 317. 329. 433. 434. 495. 407. 4838. 
523. 555. 584. 603. 735. 792. 

trianguli sunt fundamenta rerum 3406. 

trias corpora efficit 348. 

tropus etymologicus 362. 

Turbo Manich. 186. ) 

Typho animi malitiam significat 690. Diabolus 
intelligitur ibid. est πολύπλοχος ibid. 

Tzetzes 225. 608. 

ταλαντεύειν Ἱ. 4. βρίΦειν 406. ταλαντεύουσαν et 
λάμπουσαν conf. ibid. 

ταλαντοῦσύαι, vergere 334. 

ταράττει», ταράσσειν de dubitatione 132. 168. 
de sensibus et affectibus 198. 218. ταράττειν’ 
et ταράσσει» 1608. ταράσσειν et καταταράσσειν 
conf. 218. 

τὲ redundans apud poétas 220. delendum aut in 
τὲ καὶ mutandum 674. conf. cum γὲ 6042. conf. 
ο. δὲ 057. conf. c. τὸ 042. male omissum 792. 

τεθεωρηµένως et τεδεωρημέναι conf. 136. 

τειχίου similitudo 99. 

τεχταίνεσθαι med., transl., etiam de Deo 122. 242. 
[τεχταίνεσθαι transl. c. infinit. in versibus Me- 
thodii ap. Epiph. p. 544, D.] pass. 122. 

τελειότεροε, oi 8. 

τέλεον i. q. παντάπασι 791. 

τελετὰς τελεῖσθαι 201. 

τελέως pro τελείως 353. conf. cum τελείως 580. 
conf. c. gloss. παντελῶς 969. αὐτὸ τελέως conf. 
cum αὐτοτελῶς 580.. : 

τέλος ἐπιτιθέναι τῷ λόγῳ, — µύθδῳ, sim. 89. 
τέλος ἔχει ὁ λόγος, sim. 145. 330. 

τερατούργημα 708. 

τετράγωνος transl. 670. [Adde Gataker. Adv. 
Misc. Posth. c. 96, Opp. T. I. p. 807, C. — E.] 


τεχνάζεσθαι pro τεχνᾶσθαι 204. 721. ἐτεχνάσατο 
et ἐτεχνήσατο conf. 721. 

Téyvacun, favre inventum 204. conf. cum 
τέχνηµα ibid. insolite artis opus ibid. 

τέχνηµα et τέχνασμα conf. 708. 

τεχνίτης Deus 121. 

τῇθε, hic in terris, τὰ τῇδε, citeriora, τά 
τῇδε ποικίλµατα 275. τὰ Tjde καλὰ 319. vide 
et τῇ δὲ conf. 428. 


τηρήτρια et περήτρια conf. 212. — 

τιθέναι"' 9i 110. τίθεσθαιε, statuere 475. τί- 
θεσθαι τὰ ὅπλα 951. τίθεσαι εἰ τίθεσθαι conf, 
ibid. 

τίκτειν transl. 236. 

viu» εἰ ἀσκεῖν coniuncta 380. τιμᾶσθαι δανάτῳ 
τὴν ὀέχην suspectae fidei locutio pro Τιμᾶσθαι 
Φανάτου 555. 

τικωρεῖσδαέ τινα, poenas ab aliquo petere 
557. 

τιμωρὸς δίκη, sim. 000. τιµωρὸς et τιμωρηξικὸς 
conf. 374. 

τὶς adiectivo antepositum 580. οὐδὲν .. τι 117. 
τινὰ et τὲ conf. 771. ti et τὶς conf. 488. τὸ 
male pro τι 734. τὲ male omissum 238. conf. 
cum τὲ 794. 

τές ter repetitum 228. τί et τὲ conf. 288. τί dai ---; 
mirantis 424. conf. cum τέ δὲ —; ibid. τέ δὲ —; 
et τί δὲ d») — ; in interrogatione suspensa 424. 
τέ δέ; —; et τέ δὲ —; conf. 489. 500. 514. 
554. τί δὲ —; et τί da£ —; conf. 424. 


τλᾶν c.infin. 270. ἔτλησαν conf. cum τλήσασθαν 
et τλήσασαε ibid. 

τοιοῦτος, praemisso articulo 701. voci πας per- 
peram postpositum 572. male omissum, 500. 





INDEX. 


articulus post τοιοῦτος male omissus 730. τοι- 
οὔτον et τοιοῦτο conf. 307. 

τοιουτῶδες οἱ τοιώςδε conf. 118. 

τολµητέον et ὅμως δὲ τολµητέον, adiecto vel 

. omisso εἰπεῖν 838. 

τόνος, τόνοι Stoice 299. 

τόπος usu Platonico 204. κνοητὸς τόπος ibid. 
ὁρατὸς τόπος ibid. οὐράνιος τόπος 204. 340. 
ὑπερουράνιος s. ὑπερκόσμιος τόπος 204. 307. 
τόπος materia 7560. τόπον τινὸς ἐπέχειν 355. 
τὀπον οἱ αἴτιον conf. 756. 

τοσοῦτον ei τοσούτω» conf. 524. 

τουτέστι el x«i conf. 158. 

τρανἠὴς et τρανὸς oppos. ἁμαυρὸς 243. ofvótt- 
gov adverb. ibid. male τρανώτερον 272. conf. 
cum τρανότεροι 694. 

τρανῶς 243. 538. 

τράνωσις 249. 

τράπεζα, articulo male omisso 653. 

τρέπειν de materiae commutatione 734. τρέπε- 
σθαι εἰ τραπέσθαι ἐπί τι, — πρός τι 420. 
τραπέσθαι ἐπί τι εἰ τρ. περί τι conf. ibid. 
ών ες πρὸς τι s. ἐπί τι, aggredi ad 
aliquid (disputando) 708. ἐπὲ ζήτησι; et 
ἐπὶ τὸν τῆς ζητήσεως λόγον τρέπεσθαι 737. 

τριχυµίαι τῆς ἡδονῆς, — τῶν παθηµάτων 144. 

τριπόθητος εἰ περιπόθητας conf. 240. 

τρίτος τρίτος ἀπὸ τῆς ἀληθείας 248. ἐκ τρίτων 
εἰ ἐκ τρίτου 190. ἐκ τρίτων et ix τριῶν conf. 
ibid. ἐκ τρίτου, tertium ibid. 

τριχῇ διαστατον corpus 348. 

TQ07 de materiae commutatione 731. 

τρόπον adverb. 72. 509. 

τρυγώδης transl. de materia 734. 

τρυφἠ et ἀχολασία vel ὄβρις coniuncta 644. 


Tt εἰ σσ vid. διαλλάττειν. κρείτων. λυττᾶν. 
ὀνειρώττειν. προτάττειν. ταράττει». 


τύποι oppos. ἀλήθεια 249. (vid. etiam σχιά.) 
τὸν τύπον τινὸς δειχνύναι s. διεξέρχεσθαι i. 2- 
τύπῳ λαωβάνειν s. λέγειν τι 089. τύπος et τό- 
πος conf, 580. 

τυποῦν transl. 343. 

τωθάζειν et compos. 413. τωθάζεσθαι ibid, 


U. 


umbrae rerum divinarum 3260. 

undis mersi similitudo 455. 

unus solus 277. 

urbs coelestis 206. (vid. etiam πόλις.) 


V. 


Valentinianus interlocutor ap. Method. περὶ τοῦ 
αὐτεξουσίου pro Valentino perperam acceptus 
789. eius sententiae 721. 731. 732. 794. Ὑα- 
lentinianorum sententia de Deo 251. 

Valentinus 115. 

velaminis similitudo 241. 

verba sine factis inanes soni 400. 

verbum finitum in enuntiato interrogantis in re- 
sponso aientis repetitum 511. verbum propter 
parison brevi intervallo repetitum 689. verbum 
ex praegressis repetendum 20. 503. verbi nu- 
merus singularis et pluralis in eadem persona 
coniuncti 02. 338. numerus singularis et plu- 
ralis conf. 141. 146. pluralis et singularis conf. 
141. 548. — verba in «ζειν 68b. in ἂν 194. 
verba induendi et exuendi ad corpus translata 
115. 483. verba parturiendi et pariendi ad men- 
tis et ingenii partum translata 230. 

veritati vel amicus posthabendus 520. veritatis 
doctrina in regeneratorum animis impressa 343. 

verum, quod Deo continetur, lucis nomine cele- 
bratur 782. 

veterum sententia de opificibus et officinis 57. 

: vexilla crucis formam repraesentantia 778. 


195 


. vibices animae 79. 


vigilia vid. somnus. 

vincula sunt ἀλεξιφάρμακον ψυχῆς 565. 

virgula perperam omissa 471. 616. 673. 734. 160. 
pro puncto vel aliter perperam posita 241. 259. 
277. 284. 3105. 407. 471. 470. 477. 525. 587. 
596. 615. 067. 734 (saepe). 700. 

virtus est harmonia 160. studio paratur 371. vir- 
tutis descriptio 28. 20. 30. alba vestis 28. cal- 
lis 27. virtutis studium cum certamine gymni- 
co, praesertim Olympiaco, comparatur 276. 319. 
virtutes χαθαρτικαὲ 290. virtutum arbores 325. 

vita πανήγυρις 296. theatrum virtutis ibid. vir- 
tutis certamen 638. vita beatorum aeterna 6062. 
vita τῶν φαύλων somnus 320. 

vitium est harmoniae defectus 150. ex defectu 
institutionis nascitur 372. vitii descriptio 30. 
vitiorum maculae animo impressae 343, 

Vlachus, Gerasimus 725. 

vocabula epulorum propria ad sermonum deliciae 
translata 388. 

voluptas est mulier 406. vitii esca 201. cum Βἰ- 
renibus eomparatur 53. 207. 

Weiskius 030. 

Wetstenius, Jo. Rod. 733. 

Wolfius, Jo. Christ. 586. 

Weyttenbachius $89. 


Y. 


ὑβρίστρια 212. 

ὑγιής, sincerus, verus 400. 

ὑγρότερον σῶμα 164. 4206. 

Ὕδραν ἐκτέμνειν vel τέµνειν, proverb. 055. 

ὕλη, articulo male omisso 587. 

ὑπαέτιον i. q. παραέτιον vel συναίτιον 544. 

ὑπὲρ c. genit., loco vel nomine 6490. 

ὑπεραγωνιᾶν 387. - 

ὑπερκόσμιος τόπος 204. 307. 

ὑπερκύπτειν, transl., et ὑπερεκχκύπτειν conf. 9068. 

ὑπερπέτεσθαι' ὑπερπτάμενος et ὑπεριπτάμενος 
conf. 49. 

ὑπερπηδᾶν τὸν κόσμον 53. 

ὑπερφυῶς εἰ ὑπερφυῶς μὲν οὖν in responsis 719. 

ὑπέχειν' Óíxyv ὑπέχειν 631. ὑφεξούσας et ὑφέ- 
έουσαν conf. ibid. 

ὑπήκοος transl. 709. 


' 

ὑπο et ἀπὸ conf. 587. ὑφ d conf. cum $g* 6 
et 2g? ᾧ 41. 

ὑποβάθρα transl. 780. , 


ὑποδοχη materia 750. 

ὑποδύεσθαι eX ἀποδύέσθαι conf. 472. 

ὑποκρένεσθαι transl. a scena 500. 

ὑπολαμβάνειν, orationem suscipere 131. 

ὑπολωφᾶν, cessare 492. ὑπολωφᾶν τινος, re- 
quiescere a re ibid. 

ὑπομιένειν de temperantia 429. 

ὑπομονη, fortitudo, in sustinenda cupiditate 
429. ὑπομανὴ λύπης ibid. 

ὑπόμνησόν µε 488. ὑπόμνησον εἰ ὑπόμνησιν 
conf. ibid. 

ὑπόνοια i. q. ὑπόθεσις 700. 

ὑποσπείρειν λόγους 278. 

ὑποτιθέναι τινί τι 700. 
conf. 378. 

ὑποτοπάζειν c. accus. et infinit. 41. 

ὕστερον ei el; ὕστερον 280. eic ὕστερον εἰ εἷς- 
ὕστερον conf, ibid. 


ὑπεθέμην et ὑπέστην 


Q. 


«ραῖδρος et «Ραίδων conf. 224. 

φαίνεται respondentis 550. 

φάναι' φασὲ in proverbiis 583. ἔφη φάναι sim. 
47. φαθὶ et φάθι 719. φαθὲ et φασὲ conf, 
ibid. ἔφην et ὡς ἔφην conf. 548. ἔφη et ἔφην 
conf. 506. 531. φήσει et φησὲ conf. 755. 


1956 INDEX. 


φαντάζεσθαι c. accus. 322. 345. usu rhetorico 
136. φανταζομένη conf. cum φανταζομένης et 
. pavtatouévog ibid. 

φανταζοµένως dubiae fidei vox 136. 

φαντασίαι in peius acceptae 699. 

φαντασιοῦσθαι c. accus. 322. 

φαντάσματα umbrae rerum divinarum 326. 

φαρμακευτικὸς adiect. 599. 

φάρµακον c. genit. pp. et transl. 427. 

φᾶρος allegorice mundus 720. 

φάσματα i.q. φαντάσματα et visa per somnium 926. 

φασματώδης, σχιαὲ φασματώδεις 326. 

φατριὰ vid. πατρια. Mer 

qéotiv τινέ τε, causam rei cuiuspiam ali- 
cui existere 232. φέρε, φέρε δὴ 138. φέρε, 
sequente σχεψώμεθα (non σχεπτώωμεδα) 600. 
φέρεσθαι i. q. χινεῖσθαι 721. ] 

φεύγειν τι transl. in disputando 494. φεύγειν ο. 
accus. et infinit. 519. 

φευκτός, ή, 0v Platoni inusitatum 371, φευκτὸν 
5j καχία et φευκτὴ 9 χαχία conf. ibid. 

φθάνοµεν et φθάνωµεν conf. 33. 

γξασθαι vid, ἄλλως. — 

φθῖνον male φθένον 297. 

φελαέτιος, obiurgandi cupidus 341. 

φιλεράστρια 212. 

φιλονειχεῖν, contendere 520. c. accus. et in- 
fin. id agere, ut — ibid, 

φιλοπαίσμων conf. cum φιλοπαίγµων, φιλοπεί- 
σµων, φιλόπευστον et φιλοπευστοῦ», 24. 

φιλοπείσµων vox nauci 24. 

φιλοπραγµοσύνη 075. 

φίλοι εἰ φιλία conf. 369. 

φλυαρία Platonico usu 491. 

φοιτᾶν de somnio 672. 

φονέύτρια 212. 

qoga i. q. στροφή 354. 

φράζωµε» et φράσωµεν conf. 591. 
qvos conf. 76. — 

φρατρία vid. πατρια. 


φράσαι et 


ῥόνησις vid. ἀλήθεια. φρόνησις et σωφροσύνη 


conf. 324. 

φρουρὰ corpus 486. 

qM" πεφυκοτε pro πεφυχυία 379. 

φυλακὴ corpus 486. 533. «φυλακή ἀριθμῶν, de 
astris, et φυσικὸς ἀριθμὸς conf. 961. 

φυλαὲ Angelorum vid. γένη Angelorum. 

φυλλοῤῥοεϊιν 298. ] 

φύσις, ingenium 48. φισις c. genit. in cir- 
cumscriptione 300. «φύσει in rebus, quae. per 
se sunt, ut τὸ φύσει καλόν, sim. 140. τὸ 


βέλτιον φύσει pro τὸ φύσει βέλτιον 097. παρὰ᾽ 


φύσιν peccatum 231. φύσει, ingenia, ho- 
minum 48. bestiarum 584. φύσεων et φύσεως 
conf. ibid. 
φυτεύειν transl. de anima 641. 
φῶς ἄχρατον Christus 160. τὸ φῶς τὸ ἆληθινὸν 
Christus 779. τὸ ἆληθῶς φῶς ibid. τὸ ἐχεῖ 
φῶς ibid. 
X. 


χαλᾶν pp. 299. transl. ibid. 429. 

χαλατονεῖν transl. 299. : 

χαρτός, laetabilis 682. χαρτότατον corruptum 
in yaguóretov et χαρµιώτατο» ibid. 

χαῦνος pp. et transl. 299. 

χαυνοῦν iransl. 209. 

χαυνωτικὸς pp. 209. 

χειροτέχνηµα 108. 

χείρους et χείρονας conf. 699. τὸ χεῖρον et τὰ 
χείρω conf. 192. 

χθὲς c. substant. 247. 

yiovóccuoc 28. 


——— — 


yiovoxoos 28. 

χιτὼν et χιτὼν τῆς ψυχῆς corpus 115. 

χιὼν in comparatione 28. 

χοῖρος de libidinoso 716. ATA. 

χορεία mentium coelestium et beatorum 264. 
χορείαν χορεύει» 362. 

χορευειν de mentibus coelestibus et beatis 264. 

χορὸς mentium coelestium et beatorum 264. | 

χραένει» de voluptate 238. 

χθὴ c. accus. et infin. pass. 671. χρήν et χρῆ- 
ναι conf. 215. 

Xojtov male χρῆζο» 105. 

χθήσις εἰ φύσις conf. 777. 

Χριστός: τῷ Χριστῷ et τοῦ Χριστοῦ conf. 94. 

χθρησμῳδεῖν transl. 43. 

χρυσῇ et χρηστῇ conf. 370. 

χρώζεσθαι transl. 296. 

χοωννύναι transl. 290. 

χωλεία transl. 225. 

χωλεύειν transl. 225. 

χωλὸς transl. 225. 470. 

χωλῶς transl. 470. 

χωννύναε χῶσαι transl. 359. 

χώρα materia 756. 

χωρισμὸς c. genit. vi passiva 589. 
ιαχωρισμὸς ibid. 


conf. cum 


Jr. 
ψελλίζειν, ψελλίζεσθαι 67.- 
ψεύστειρα male ψεύστρια 212. 
φψηλαφητὲ 3895. 
ψυχή, articulo recte omisso 402. 704. (ψυχῆ 
ἀβλαβής, ἀλώβητος, sim. vid. anima.) ψυχἠ 
ἰατρικωτέρα 428. Ψψ. δυνατωτέρα 429. wy 
Φεάσασθαι (non ἐν τῇ y. 9.) et αὐτῇ τῇ ψ. ὃ. 
704. (ψυχῆς ὀφθαλμὸς et ὄχημα vid. ὀφθαλ- 
αὸς et ὄχημα). 
49, 


ὦ cum οὗτος in allocutione 100. 770. 
conf, 100. 588. 


3 


ὦ et ὡς 


᾿ὠγαδὲ vid. ἀγαθός. 


ὧδε fere insequentia demonstrat 700. ὧδε ἐχέτω 
pro οὕτως ἐχέτω ibid. ὧδε σκόπει et ὧδε δὲ 
σκόπει formularum usus 640, ὧδε σκόπει et 
ὧδε δὲ σκόπευ conf. ibid. 


δένει» transl. 236. 


ov, 0, Deus 3232. . 

ὥρα et ὥρα σώματος S. σωµάτω», iuvenilis 
flos 226. 269. 

ὥρα (ἐστέ). c. intin. 429. 

ὠριστε vid. άριστος. 

ὡς et ὃ conf. 611. ὥς post πῶς elapsum 632. 
ὥς ἆληθῶς citandi formula 206. 979. ὡς ἆλη- 
θῶς et ἀληθῶὼς conf. 206. ὡς ἐμοὲ δοκεῖ, si 
bene memini 47. ὡς οἶμαε, si bene me- 
mini 47. ὥς ἔπος εἰπεῖν 116. 619. 734. conf, 
cum ὡς ἐποίει 734. ὡς πρὸς ὑμᾶς εἱἰρῆσθαι 
(mendose εἰρήσθω), sim. 454. 

ὣς et cx conf. 668. | 

ὡᾠςαύτως c. dat, 612. 

ὦςπερ male omissum 909. ὥςπερ ἔοιχεν affirman- 
tis, conf. cum gloss. oc πέφυκεν 245. 

ὥστε, ut, c. indicat. 317. ο. infinit. 317. 374. 
moleste repetitum 317. 

ὠφελεῖται et ὠφέληται conf. 551. 


X. 
Xenophon 12. 23, 28. 30. 52. 212. 247. 607. 022. 
Xenophon personatus 358. 

Z. 


Zacharias Mitylen. 68. 224. 788., 
Zonaras, Jo. 8349. 





EHRBATA. 


Pag. 10 not.50 lin. 2 scribe Φικαιοσύνῃ pro δικαλοσύνῃ. 

» 19 4, 100, 9 , reperiatur pro reperitur. 

» 24 coll  ,, penult. scribe ἐγκατασχηψαν pro ἐσκατασκῆψαν. 
» 30 not. 195 ,, 2 deleto οὐ ante λελωβημέγνο». 

» 94 ο 943, 2 cum ante adverbio. 

» 42 , 200 ,, 19. 13 scribe παρθένος Ῥτο πάρθενος. 

» 49) , 273, 7 scribe προθυμµούωενος pro προὺδμούμενος. 
» 99 , 391,, 3 deleto comma post carentibus. 

» 900 , 363, 1 scribe docemur pro docemus. 

» 01 , 307, 2 , propius pro proprius. 

» 419 , 440 , 13 deleto et post p. 87, D. 

» 1290 ,, 792 , 5 scribe ἀληθείαις pro digSeac 


hd 


Leviora peccata, ut accentus et spiritus evanidi, literae inversae, alia eiusmodi in annotatione 
perraro obvia lectorem non magis morabuntur, quam loci Platonis hic illic in contextu non satis 
e di diens respondentium Methodii locorum collocati. Ceterum quae de Erratis in Methodii Operibus 
dixi, is etiam de Methodio Platonizante valent, cuius plagulae propter minutas annotationis 
literas dif cillimae ad corrigendum fuerunt. 


Halis, Typis impressum Gebauero - Schwetschkianis. 





[vec 








-* 








. ' LE . * D 
T - 9 - e « 
e 
, 
n * P z 
: . 
ο - 
a 
. 
. 
* 
* 3 
" $ 
Ελ 
* - 
* » 
5 
Ld . 
- 
. 
L] 
* 
LI 
- 
: ' 
» 
s; 
. 
. 
. 
, 
. 
e 
. 
*, 
» 
* 
*. 
Lj 
- 
P 
LJ 
e * 
. 
. 
. 
. 
P . 
: , i 
^ 
: : 
: 
' 
- 
. 
2 
^ 
9 . 
* 
. . 
: x 
. 
v . 
" 
* * " 
" 
. . 3 : " , 
. 
» * 1 
Lj ^ n - 











Eg 


^