Skip to main content

Full text of "Szent-István király oklevelei és a Szilveszter-Bulla"

See other formats 


Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designcd Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ A/íJí/iííJí/i íJíírí&Hííon The Google "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project andhelping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are lesponsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whelher any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite seveie. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http : //books . google . com/| 



SZENT-ISTVÁN KIRÁLY 

OKLEVELEI 



£8 



A SZILYE8ZTER-BULLA 



DIPLOMATIKAI TANULMÁNY 



ii;TA 



1)1 KARÁCSONYI JÁNOS 



KÖZKEHOCSÁTJA A M. TID. AKADÉMIA TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA 



BU])Al'EST 

KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA 

1S91 



V\vs. 



fbanrun*t/(r8ULat nyomdája. 



ELŐSZÓ. 



Szent- István okleveleiről s a Szilveszter-féle buUái'ól az 
idők folyamában annyit írtak, annyit vitatkoztak, hogy való- 
ságos rejtélyekké, problémákká váltak. — Nem csoda, hogy 
sokáig tűnődtem : hozzá fog,jak-e ezen problémák megfejtésé- 
hez? Vájjon — kérdem többször magamtól, — lesz-e sikere, 
eredménye annak a sok fáradságnak, kutatásnak, fejtörésnek, 
a melybe ezen megfejtés kerül? Vagy talán úg^- járok 
én is, mint számosan, hogy a hozzáértők minden okos- 
kodásom elolvasása után megint csak azt mondják : a kér- 
dés, a rejtély még mindig nincs megoldva? Vagy talán még 
jobban összebonyolítom az úgy is össze-vissza kuszált szá- 
lakat ? 

Ha Íróinknak müveiből a Szent- Istvánról szóló részle- 
teket olvassuk, úgy érezzük magunkat, mintha valami út- 
vesztőben volnánk. Egyik Író ezt, a másik amazt állítja; 
egyik lg}' bizonyít, a másik amúgy s az előző bizonyítéka alól 
kirántja az alapot, tagadván a kútfő hiteles voltát. 

A Szent-Istvánkori oklevelekre nézve p. o. már régibb, 
múlt századbeli íróink is mentegetik egyik-másiknak föltűnő 
hibáit; ujabb Íróinkat pedig annyira megszállja a kételkedés, 
hogy Horváth Mihály, a veszprémvölg^'i apáczáknak adott 
görög nyelvű alapító — , a ravennai Szent-Péter monostort 
illető adomány-leveleket és az 1024-iki zalavári oklevelet 

1* 



4 SZENT -IHTfíX OKLEVELEI. 

kivéve miudet,' Szalay László a imunonlialmi,^ Fejéi-pataby 
László a bakonybéli/ Knauz Nándor a péosváratli.* Paiiler 
Gyula a zatavóri ^ moaoBtonik alapító leveleit, Kaéki éu Klaiií 
horvát történetírók a jiécsi püspökBóg alapító levelét" tartják 
koliolljiknak. 

Ezenkívül méft több mint óvauázados küzdelem folyik a 
felett, mekkora és minft volt az az egyház hatalmi jogoaít- 
sány, a melylyel a római pápa első s szent királyunkat 
felrnbázta s igaz-e. valódi-e az a levél, melyet közönBégeeen 
csak Szil véste r-f éle bullának uerezünk? E bulláuak tartalma 
csiiknem átment már a nemzeti köztudatba, a jogtudósok 
óriási következményeket vonnak le belőle, a politikusok rá- 
építik a maííyar kítth. eg^yház és az állam viszonyának épü- 
letét. Eb hitelessége még ma míucb t-ldöntve ! 

Pedig ba tekintélyekkel el leheteti volna dönteui, akkor 
már régen el volna döntve, mert hinz attól kezdve (1747) 
hogy Schwarz Gott&ied koholtnak mondotta e bullát, csak 
KerobeUch ós Engel merték némileg érinteni, ellenben Kol- 
lár, Katona és követíiik oly tüzesen védelmezték, hogy még 
maga a hiperkrítíkuB Szalaj, a az oklevelekkel .szemben oly 
szigorú Horváth Mihály is "nebántHB virágnak tartották. — 
Mind hiába! Ujabban Knauz Nándor közvetve.' SuhónvitzkT,' 
nyiltan " hamisnak hirdetik e híres pápai levelet ! 

S már most ezen nevezetes kérdésekkel szemben mit 



' A kereszté nysíg elsö szánada Mfttnyiiroi'Bíágüu. 184 — 85, 
190—207. 

* Magyorursüd^ törtéuete. 1. 4tí. 1. 

' A királyi kancMill&riu ax Árpádok korAbnu. Iti. t. 

* Monumeuta Bti'igoni^nsú. 1. k. 30, I, 
» SíAwtdök. 1878. évf. 740. t. 

•Klair: Skvonien vom X. Ms XIII. JaLrhiinűert |Zúgrdb 
1888.) 34—35. 

' Uj-Miigyar Sión, ISSO. ívf. 6(>0— 61. U. 
" n. Sylvester bullájrt. I.S84. 77— JSO. 11. 



ELÖ8ZÖ. O 

tegyünk? Továbbra is csak az egymással ellenkező vélemé- 
nyek felsorolásával elégítsük ki a jogos tudásvágyat? Ez mél- 
tatlan dolog volna és megszégyenítő a hazai történettudo- 
mányra, azt árulhatná el, hogy e tudomány immár tehetetlen 
e kérdések megfejtésére képtelen. 

VagA' válaszszuk a másik utat, s várjunk, míg új adatok 
megoldják a kérdéseket? 

Minden hozzáértőt mosolyra késztene, ha e csalóka 
reménységgel ámítanék magunkat. Hiszen hazánknak s a 
külföldnek minden nevezetes levéltára a XL századra nézve 
át meg át van immár kutatva ; több az eddig kiadottaknál 
már nem található, s azért le kell mondanunk azon reménv- 
rőL hog\' még valahol új meg új Szent-Istvánkori oklovelekrtí 
bukkanunk. 

Ennélfogva csak a harmadik utat választhatjuk s ez az : 
újra és újra hozzá kell fogni a munkához, az eddig közzétett 
adatok nyomán kutatnunk kell az igazságot ; ki kell talál- 
nunk az útvesztőből mindenáron s ha más mód nincs, a 
gordiusi csomókat ketté kell vágnunk. 

Nincs ebben semmi lehetetlen, mert hiszen van a töi-té- 
nelemnek egy segéd tudománya: a diplomatika (oklevéltan). 
Ez éppen aiTa való, hogy az igazi oklevelet a hamistól, a való- 
dit a koholttól megkülönböztess(í és a történetírónak kezébe 
olyan adatot adjon, a melyre biztosan építhet. Én erősen 
hiszem, hogy a diplomatika itt o nagy zűrzavarban, ez útvesz- 
tőben is segítni fog. Hiszem annál is inkább, mert ha végig 
tekintek e kérdések irodalmán, úg^* találom, bog}' éppen 
azért keletkezett annvi eltérő vélemény, mert Dr. Fejérpataky 
László mtivét kivéve, eddigelé sehol sem használták egész 
telje8ségük])en a diplomatika fegyvereit az igazság kideríté- 
sére, és eddig sehol sem tárgyalták együttesen azon kérdése- 
ket: melvek Szent-István valódi oklevelei? és hiteles-e a 
Szilveszter-bulla ? 



6 SZENT-ISTVÁN OKLEVELEI. 

Alkotmány- és eg>'háztörténetünk nevezetes pontjai, az 
egyház és állam XI. századbeli viszonyának helyes meg- 
ítélése függnek e kérdések eldöntésétől. Méltó tehát, hogy 
az oklevéltudomány összes fegyvereivel fáradozzunk azok 
eldöntésén. 

Munkánk természetszei-íien két részre oszlik : 

Az első rész a bevezetés után egyenkint ismerteti Szent- 
István valódi okleveleit és az ő nevében koholt hamisítvá- 
nvokat. 

A második rész a Szilveszter-bulla hitelességét és ezzel 
kapcsolatban Szeiit-István egyházjogi kiváltságát tárgyalja. 



ELSŐ m?.. 

SZENT-ISTVÁN OKLEVELEI. 

BEVEZETÉS. 

Mielőtt Hz elit- István király okleveleit, vag^' itK ö nevéhez 
füzótt koholmányokat eg>enként vizsgálat alá vennők, töbh, 
réazíjit fÖlvilá^nsitó, részint eljárÁsuukat igtizoló mexjegyzéRt 
kell előre boesá tanunk. 

Hyen min<i éneke lőtt az azon kérdésre adandó felelet : 

a í Vannak-e és voltak-c- nálunk !s koholt, hamie ok- 
levelek ■? 

Azért kérdjük, nálunk is? mert, hogy külföldön voltak, 
azzal n, külföldi tudósok rég tisztában vannak,' De nálunk 
Knauz Nándor^ és Boynichiuh Iván ' idevágó dolgozatain és 
Horváth Árpád jeles, de rövid foglalatán * kívül alig mutat- 
hatunk föl valamit, a mely erre a kérdésre felelne. És igy 
arra jó részben nekünk kell megadni a választ. 

Ha törvénykönyveinket fölütjük, ott azt találjuk, hogj- 
őaemk szigorú, mondhatjuk, kegyetlen törvényeket hoznak 
az oklevél) mm i sí tó k ellen ; lia történeti emlékeinket átvizs- 
gáljuk, szániOH névre bukkanunk, a mely a szántszándékos 
hamísitáK btinével van beszennyezve. Eyenek voltak pl. 
BuleB, I'oto ispán káplánja 1^26-ban.' Apród Andráe, mocsi 



' Keues Lehrgebáuila Jer Diplniiiatík. iNoiiveaii Troitá.) Erfiirt 
1767. IX. k. 224—337. 11. — Bresslnii Hiutj ; Haudbiieh Aei ür- 
knnilenlehre. I. k. 11—17. 11. 

■ Mik^p ismertek Tel /Meink ne aklevélbaiiiisiulsokftt. Új magyar 
MuKenni. IWi7. é\{. 

' Ae oklevílhamíslUls a kÖEépkorbun. ZA«r&b. 1880. 

* Üeveiel^s a ma^iu' tiklevéltaiiba. 1881). 11 — lő. U, 

* Wcnzel : ArpíUlkori új okniánytór 221. I. 



S 8ZKNT-I8TVÁS OKLKVaLEI. 

birtokos 1 340-beD' Balííizs leleszi prépost 1 343-bau,'' Máté zala- 
megyei pap 1357-beii,* Istráu bodrogmegyei pap 1368-ban,* 
Mihály erdélyi kanonok éR közjegyző 1394-ben,* Picéére 
Miklós drávamenti nemes 1399-ben:" és mindenek fölött 
János az n átkos emlékű > deák. kinek bauiÍMÍtásai 1390 körül 
az ország négy meg^'éjében egjTittes oklevél vizsgálatot tettek 
elkerülhetetlenné ée a ki e miatt máglyán balt meg ; ' a 
XV. században pedig a bamisításaíért életével lakolt Zomlini 
Gábordeák.^Nem mondhatjuk tehátmásnnkmintnaivnakazon 
védekezést, hog^- Szent- István levelei nem lehetnek koholtak, 
merthiszakkor hazánkban valami oklevélhamisl tó gvárnakkel- 
lett volna lennie.''HÍ8zen valódi és koholtat összevéve ujjainkon 
megszámtálluitjuk az ismertSzent-István-féle leveleket, lévén 
a^on száma éppen 10. Még ba mind bamis. koholt is lenne. 
abhoz sem kellett volna oklevélg}-ár. mert. Zomlini Gábor deák 
egy maga iS hamis oklevelet készített s a többi hamisítók is ba- 
josan álltak meg az egynél. Régen is voltak tebát rósz emberek 
és igv hazánkban is készültek koholt oklevelek sitép számmal. 
Nagyon lehetséges ennélfogva, hogy voltak és vannak 
Szent-István neve alatt kibocsátott hamisítványok. Üöt tovább 
menve, bátran állíthatjuk, hog,v a józan logika törvénye sze- 
rint Szent-István nevében szóló hamisítványok gj'akrabban 
fordulhatnak elö. mint mások. Mert helyesen mondja Fejér- 
pataky László, hogj- valamint külföldön a hamisítók tegtöhb- 
azör Nagy-Károly nevéhez kötötték koholmányaikat, épen 
úgy mint nálunk a két legnag>'obb. legkegj-eltebb király, 
Szent-Iatván és Szent-Láazló. nevet használtál czégérül> 



■ Anjotikori okni. t, IV. 10. I. 

• Fejér: C<n1. Dipl. IX. I. 5(it. 1. 

' Zolaraegyei oklevéltár. I. k. -■)75. 1. 

' Zichy csalid ukmátiytár. I\'. *i«. I. 

' Monumentii Vaticana. I. ser. 111. c. Sü.'i. 1. 

" Vs Mftgynr inw/eiim. 1867. évf. 378-279. II 

' Ergpl Wi'ii. Tugi-. lA thurócKi regiatmnn i 

[V. Erdy; -A liptói i'egistniiii" 4. I. 

' VerbdcK.v. Tripartituia. II. pai-9. lit. H. 

" BalicB Lajiin: A rúia. kath, egyhán liiiléni 

L. k. 3I(i. I. 

" A kiriUyi kanfaifilílria az Arpáil()k koráliaii. 



Hozzáteflzszuk. ]hik>' t biunisitiik uühi'oh jöl NZiimitot- 
tak, midöu ig\' okoakoiltak. Miért? Azért, mert igy elörttis 
iiérai hitulességt-'t szereztek férczmttveiknek. NfUuuk ujívhhíb 
(különben nagyon helyesem akkom volt a kegyelet két szent 
királyunk iránt, hogj- e tisztelet és kegyelet megséiiéséül 
tekintették kételkmlésBpl való fogadását az olyan levélnek, a 
mely az ö nevükben szól. El vagyunk készülve reá. hogy 
némelyek még ma ís a kegj'elet megsértéséről fognak vádolüi 
azért, mert az els^) szent király leveleit a kritika itélJiszéke 
elé mertük állítani. Hát még u múlt századokban Iiog;)' fel- 
zúdultak vnlna az ily vakmerő ellen ! No de azt biszszük, 
minden komoly ember többre fogja becsülni azt a kejp'eletet. 
a mely Szent-István emlékét az időközben rádobott sártól, 
szennrtöl megtiaztitani ügyekazik. mint azt, mely tovább 
is sárosan, szennyesen hagyja. 

I't De ba valószínű, hogj' viinnak Szent-István nevéhez 
főzött koholt oklevelek, hogyan, mi által ismerjük meg eze- 
ket? hogy különböztessük meg a valódiakat a htnnisaktól ? 

£rre valók a diplomatikának, az oklevéltannak ismer- 
tetőjelei. Azon nag> szorgalomnak, azon nagy fáiadságnak, 
melyet ujabb idöbeu számos derek, tudós férliü ezen tu- 
dományág művelésére fordított, legszebb cjredménye az. 
hog>* felállított iamertetőjeleik által a valódi okleveleket a 
koholtaktól megkülönhöztetbetjük a nélkül. bog\' a szeméttel 
együtt a búzát is kidohnók, a hiteles leveleket koholtaknak 
nyilvánitanók,' 

HajnoH azonban, hogy Szent-István okleveleinek bírá- 
lásánál nincs módunkban a diplomatika összes feg,\'veteit 
használnunk, mert e levelek közül csak eg_v maradt fenn 
eredetiben, a töhhi mind átirat. Az átiratok bírálásánál pedig 
a_ diplomatika külső ismertetőjelei használhatatlanok. 

Ezek helyett tehát eg^- másik, belső ismertető jelt alkal- 



' BÍKonyiUikúl rólemliljllk. hogy Sickol TívmIki' a •M(m<uii«nta 
Oermanw Húitaríűai Dipl. 1. k. kindviiu l. Otbi lovvleit u diploma- 
tika Uniert«U)j eleivel minil kiváJogntla kúxtllitk » kulioltukal. peAig 
etek sK&iun Lnriuiiiczra rúg. (U. o. 587 — It37. 11.) A tSbb mint n^"' 
exáa ígaK nklcvél köxt oly élesen kii«li<i'.eiii-k a luMuiaak, mint n kou- 
koly a ti8;tt<i liitzii ki>it. 



jKBNT-lSTViS 



mázunk luiniUni ef^es oklevél megítélésénél. S ck ii/, a 
melyet a diplomatika így fejez ki : Jura iuribus coiigruuut, 
diplomata diplomatibiis consentiunt, "uimis a meijegyezés, 
egybehangzrU istiurletÖ jeléi. Nevezeteaen minden ejo-es 
oklevélnél meg fogjuk vizsgálni: 

I. Megég j/ezik-t' az olchwl tart<tlinti u l:iir ''inzunnniviü? 
II. Megeggetih-e uz lAifiu'l Uirl'ilm" i'x "lnl-jn n: egij- 
l;onivklert'ÍÁl.el9 

m. Megég gi-:U-e a: <>l.l ■*/ l,ii-hii„n< n l.rsöl.hi hiMen 

uklepelel.' a-latuiorili 

Bíltran, ii csalatkozáa félelme nélkül alkalmazhatjuk ezen 
ismertftÖjelt, mert hiszou az igazságnak próbaköve mindig és 
mindenütt a hai-monia, a megegj'ezés és üsuzefüggéH a tóbbi 
ei^yraTigii vng>' feböbb igazüii^gal, mái' csak azéi-t íh, mert az 
igaznég eg^'-eg;^' augár onnan, a hol "iiulla discordia, sed 
cunta uonsona. euncta convenientia sunt°.' 

cí De vájjon nem kell-e mégis csalódástól tartanunk, 
linL'sak ezen ismertetője leket használjuk? Hiszen a régiséget, 
nyelvezetet stb. lehet utánozni? 

Egészen fölöslegc-s az aggodalom. Két dolog megnyugtat- 
hat bennünket. Az első azon elv : - Bonum ex integra causa, ma- 
lum exquocnnqnedefetitii" vagyÍ8,hogyvalame!y oklevél való- 
diságát elfogadjuk, ahhoz teljes egybehangzás szükséges, egy- 
két formula átirata még semmit sem bizonyit. A második dolog 
az. hog>- a Szent-Istvánnak nevében szóló koholmányok mind 
a középkorban vngv' legalább a XVIFI, század elíitt készültek. 
Midiin tehát a Szent- Ist\"án -féle leveleket vizsgáljuk, ne tart- 
sunk ám szemünk eltitt valumi mostani tórténettudóst. a ki 
előtt megnyíltak a levóltánik, aki körül veheti magát XL szá- 
zadbeli oklevelekkel, beletemetheti magát az akkori írók mű- 
veibe, beleélheti magát egészen ama régmúlt század eszméibe. 
viszonyaiba s a diplomatika feg^'vereivel ellesheti jiz akkori 
oklevélkészites titkait Hanem egy szegény középkori írót 
tartsunk szem elótt. a ki legfeljebb egy levéltárt ismert, a 
(Uplomatikában járatlan volt . történeti segédkönyvekkel 
- Már most. hogy az ilyen krtzéi)kori vagy 



emhUis Ji«.U. : 



! lie Bniictis. 



i 



BEVEZETÉS. " 

X\l.. XVII, száziiJbeli iró a régibb i^zázai) okleveleit aiinden 
izükben utánozbaíisa, az erkölcsileg lehetetlen : ha pedig 
nem egyezik kéBzitménye az illető kor viszonyaival, az egy- 
korú oklevelekkel és a későbbi oklevelek adataival, azonnal 
rajta kaplmtó a biLiaisitáson. mert hisz «Malum ex qaocunqne 
defectii' : utánozbat egy-két mondatot, de az csak szolgai 
utánzat lesz, a mely aliboz értőt félre nem vezet. 

Megvilágosíthatjuk ezt a dolgot a magyar népélet leírá- 
sának hasonlatával. Ha p. o. egy külföldi ember {)ár napig 
hazánkban ttirtózkodott s aztán a magyar népéletröl uuiul- 
mányt ír : megfeszítheti ö minden megfig^-elö tehetségét, még 
sem leaz az olyan, mint az Arany vagy Petöli leiráaa ; meg- 
érzik mjta, hog;^- nem miigyar, nem a nép kózt élö ember 
irta. Utánozni utánozhatja, de az eredetit, a természeteat 
utói nem éri s a bozzáértű előtt azonnal föltűnik az idegen- 
szerűség, a mesterkéltség. Épen ig\- a középkori oklevélhami- 
sitü is. mert esak eg^v pár napig (hogy a hasonlatnál marad- 
jnnk) taiiózkodott a régi századok téréin, utánozni tud, de 
eredetit, a valódival mindenben megegyezőt előállítani nem. 

Ott vau például az Eszterházy-féle koholt oklevelek má- 
sodika : Q. AndráH 1 Si25-ikí állítólagos oklevele. A király ozime, 
az előszó, a végen az egyházi és világi főárak névsora egé- 
szen jók. mert ezeket a hamisító szóról-szói-a leirta II. And- 
rásnak a boramonostorí »]iátsá^ számáia adott ez évi. valódi 
okleveléből. Ámde az oklevél taitalnia annyi baklövésektől 
hemzseg (pl. veaetéku eveket használ már 12á5-ben, Bzent- 
Lászlöval ezímer-levelet adományoztat. II. Endréről azt 
mondja, hogy az összes keresztény fejedelmek választották 
öt A keresztes hadvezérévé es vele lál8-baii Damiettet oatro- 
moltatja. Nándor-Fehérvárt Tanrunum-nak írja stb),' hogy 
minden oklevéltudósunk előtt az egész férezmü nevetség 
tárgya. 

Már magában véve is hiába való az aggodalom, hogy 
bennünket valami utánzat félrevezethetne, de azonkívül, 
hogy ezen csalódás ellen teljesen biztosítsuk magunkat, az 
oklevelek alakjának, nyelvezetének, formuláinak vizsgálatánál 



. Fí^jér. Cod. Dip. ni. 1 



-U. éti >iii—i-2. 



T-rSTVitJ OKLEVELEI. 



nem a többi Ssíent-Istváu-féle leveleket. Lanfui ezeket és !i 
külföhli oklevelüket vetettük ouaze. Ha a iiiimisitü a bazai 
XL szádad) teli oklevelekliez valami uton-modon hozzá ie férhe- 
tett, bizonyos, bogy a külföldi levéltárakban rejIÖk cBukva 
voltak előtte, és i^y az is bizonyos, liogy azokat nem utánoz- 
hattfi. Ha azután mégiü ezek közt ós Szent-István oklevelei 
közt haBoulatosaógot. teljes megegyezéMt (Ijetürfll-betüre való 
utánzás nélkül) lelünk, annak nem lebet más oka, mint az, 
hogy mind a kettőt (a Szent-Ietván-féléket és a külföldieket) 
efíykorü. ugyanazon nyelvezetet, iigjanazon kifejezéseket, for- 
mulákat baszuáló emberek irták. l*ls megfordítva, lia ilyen 
cgybebangzáat nem lelünk, annak neiu lehet raá.« oka, mint. 
hogy a Szent-Iatvánnak tula-idonitott levél nem az ö ide- 
jében készült. 

il) Ámde joggal kénlbetné valaki, van-e reá tikunk és 
jogunk, hogy yzent-Ist\'án okleveleit a kíilfÖkU oklevelekkel 
ÖBBzehasonhtsuk ót, ebbíil azok valódi vag.v koholt voltára 
következtetést viiujunk? Van. még pedig snk. Tagadhatatlan 
ugyanis az, bog^v mindazon újítások, a melyeket Szent-István 
a keresztény vallással eg^-ütt átültetett, a külföldi intézmé- 
nyeknek, szokásoknak stb. utánzatai voltak. Az egv'bázak, a 
melyeket emeltetett, külföldön, kivált Olaszhonhan ez időben 
dívott bazilikái stylban épültek, azon két mise ruha, a mely 
udvarában készült, és napjainkig tenmaradt, egészen egy 
mintájú a külföldön ez időben hímzett rubákktil; törvény- 
könyvéhen egész fejezetek szórói-szóra át vannak véve a 
mainc.zi 847-beii tartott zsinat határozataiból, má*! rende- 
letei periig Bzóról-szóra egyeznek a fmnk capitularék egyea 
czikkelyeivel.^ De kell-e nagyobb bizon>'iték. mint magának 
Szent -Istvánnak azon nyilatkozata, hogy "antitjuos et nioder- 
nOB imitantes augustos" «a régi és új uralkodókat utánozva 
intézkedik?"* S lm már most a fontosabb dologban, it tor- 
vényhozátíban oly szolgaOag utánzá Szení-tstván a külföldet. 



' Dl'. KarápBoii Imi-e ; A XI. é» XD. aíiiÍMiclbpli iiiagjarorezAgi 
EBÍnntok. 94—13. U. 

' Hintoriip Huu^uricip Foutes DoiiieBtici (MilyAa FlóriAntól). 
I. k. I1:í. 1. 



I 



menmivcl iiikábh a kevésbbe fuiituHlmii : iw. 'iklrvclrli kOnxi- 
t£sé)iek móiljábiui ! Hisz itt <ippci) kényti-li'ii volt vpIc, nit^rt 
ma^iu' embert ft ki az oklevélkésKit^bvn v» ii tobbj kMicmcl- 
láríai tecndfíbbeii jártas lett volna, nem kaptiatntt. Ha p>'Hi|{ 
idegent alkalmazott oklevélkésKít^ül vagyis kaiiruflUnil, ivá 
nem vezetliett<^ m&ekep liivMtiilát, mint a botiy tanulta *>» 
tudta vagyis ktilfuldiesen. 

Teljes joggal állíthatjuk teliát azt, lin^ty Szent-JütvAu 
okleveleinek az egykorú kiilfotdiekkW ogyeMiiök kt-II. én oblud 
azok valódiítágííra vág}- a nem ej^yezesböl azok koholt vot- 
tára kÖTetkeztetniink lehet. 

S ha már most Szent-István oklev^lí^it a knlfóldi nkU'Vf 
lekkel összevetjük, ezen egykoni oklevelekb'il min/) (;M{nir- 
tot válaszszunk ki főképen való öwz4>hiuonlitjU v<^Alt7 
A franczia, olasz vatiy német U'volek (wjjiortját '.' Mínilnn- 
esetre az utóbbit, mert ez legközelebb állt hazánkhoz, Kh tn 
atóbbi XL azázadbeli levelek köxott kivált K/^nt-Henrik 
okleveleit kell figyelemre méltatnánk, mert H»-nt-Ifltváti u«)« 
révÁn ennek sógora volt. ü tele o<<§zekott«'t^bt?n állntt, frtZfIIft 
kóályné hozta ms^val a hazánkban l^u-lepiilt nnnM lov«> 
goluU. a külföldi, ndvari nokáaokftt, ü bivhatcrtt tn^érK 
adruttíxA olyan papot, ki a kuneTeiUrim éUrn áJlbalolt — 
Bzeni-UtTán oralkodártnak keí:4^tén IIJ. fmó v<'i4( it(0«i ft 
taátaát, de bogr tWi kirtürtmk »nn«^k odwibAl 
Tolna kancMlttrl. d«b Talóncisfl, m*rt a l<«>r,r h« 
tmlád iV«)i»lwdA Rentt <í« Sx«frt-B«nrft> mz (mr^lwl nii». 
4ie h i wgha i »igy| ^ M b bfawEáM nmum y tma toH. > ijpi 
rofc pa4«abi9W batVMip cMléil rrtv^in vnHrit.* RiMMkfM 
r i» ri L (MÚ < 




aZBNT-rBTVÍlí OKLEl-ELEI. 

l.Iuvnciitio IsegitGégliivfis) 

3. luscríjitio (czíni) 

3. Ai'euga (előíró) 

i. rromiilgalio (kueltiilÍBf. 

5. NamttJD lelbeBsélée) 

6. DUpoaitio (reudelkezéi 

7. Comibomtici (megerflsitt 



I S. SiibBcrii)ti() reeiB la kirúlv olúfráEsl 
ni. EacJmtcicoliiun „ c i _; .- n ■ / 'i mí ■-- ■ , 

iBufeieaÖ rés7 )1 ^- ^"'^''"P*"' ''*"''*'™i '" KBJiP'*llai' nlmrasii). 
I II). Dattliu (kell«7.és}.' 

A XI. századbeli rendszeres. ünnepieB alakbnii kiállított 
királyi levelekben miudig ilyen sorban következnek egymásra 
ezen alkatrészek, ile az eUirészből az i^IÖszó (arenga). b a 
befejeztí részből a keltezés dátum éa a kanczellár aláírása 
hiányozliatik a nélkül, hog,v ez által a kérdéses oklevél liite- 
lessége szenvedne. Az ez időben dívó ea charta pagensis-uek 
nevezett mai^n okiratoknak más szabályaik voltak, de ezek 
bennünket nem érdekelnek, mert vizngálataíuk tárg\'át mind 
ünnepi alakban kiállított királyi levelek teázik. 

Hivatalos ii-atokról lévén kzó, bátran következtethetjük, 
hogy azok a többi, eredeti oklevelekből levont szabályoknak 
megfeleljenek. Mert hiszen általánosan elismert Igazság. 
hogy minden kornak meg vaunak a maga eszméi, a maga 
nyelvezete, a maga szokásai n közönséges levéUráaban. de 
még inkább a hivatalos iratok készítésében. Elismert igazság 
az Íb. hog>- a hivatalos irat kéazitöje e szokásokat, e nyelve- 
zetet tartozik tekintetben venni, mert — helytelenítse bár 
azokat, s előzze bár meg korát századokhal, — nem ö határoz 
annak megváltoztatására nézve és azonkívül Ő a hivatalos 
iratban nem a jövendíi századoknak, hanem a korabeli 
embereknek ii, azok pedig máskép meg nem értik és müvét 
szabatosnak, minden kétséget elhárítónak nem tartják. 

f) Ügj-ekezünk elfogulatlanul, elöitélet nélkül eljárni 
az ÖBHzebonyolódott kérdések megoldásában. Nincs egyéb 



' Fejírpal 
154—160. 11. 



iky László : A pannon liahni apátság alapítólevele. 



J 



czéluiili, mint az igazság, s ha valaki n/, ellenkező véieméiiy- 
röl bennüuke't meggyi^z. k Jobb utat mutat a kibontakozásra, 
szívesen követjük. Csak Íh ez bátorított, lelkesített bennün- 
ket kutatásaink közben. Ismerjük a nehézségeket, a melyekkel 
as oklevéltannal foglalkozónak kü/deoie kell. Tudjuk, hof^y 
éppen napjainkban sokan vannak, a kik matbematikai bizo- 
nyosságot keresnek, pedig a diplomatikában csak erkölcsiről 
lehet azó. — Tudjuk, hogj- sok esetben kénytelenek leszünk 
olyan érv fölhozására, a mely éppen nem döntő erejű, hanem 
psak fölvilágosítást, útmutatást ad. merre kereMf^ük a döntu 
érvet. Tudjuk. 1io{í\' nem nag<,' mesterség lesz, ilyen érvünket, 
ft többitől elszakítva, bírálat alá venni s annak csekély bizo- 
nyító erejét kimutatni, éppen úgy mint a sakkjátékban nem 
nagy mesterség az ellenfélnek egy-egy közkatonáját kiütni. 
Ámde, valamint nagyon csalódnék az, a ki azt binné. hogy 
egy-egy közkatona kiütésével már megnyerte a játékot, éppen 
Bgv~ csalódnék az ift. a ki azt hhiné, hogy egyik-másik érvünk 
megezáfolásával egész munkánkat tönkretette. — Ne tulaj- 
donitson tehát senki nagyobb jelentiíséget egv-ik-másik érvünk- 
nek, mint a minőt mi tulajdonítunk : ne szaggaasa szét azo- 
kat, hanem a maguk egészében vegje fontolóra : ne kívánjon 
nagyobb bizonyosságot, mint a minőt a diplomatika egyálta- 
lában adhat, s akkor könnyen megértjük eg\~máet. 

gj Számot kell adnunk végre arról, miért raktuk íly 
sorba az okleveleket, mint a minőben itt láthatjuk. Erre az 
első ok az volt. hogy külön kellett választanunk az ismertető- 
jeleink alkalmazása által igaziaknak bizonyult okleveleket n 
kuholtakt<')l. Aztán czélszerünek láttuk előbbre tenni az ígaxi 
oklevelek kritikai vizsgálatát, s aztán a koholtakét, mert íg> a 
valódi oklevelekből hí zomáté kokat meríthetünk a baraiaítot- 
tak ellen, s ezen eljárással erősebben kidomborodik ismertebl 
jeleink bizonvitó ereje. Az egyes koholt oklevelek fölsorolá- 
sánál időrendben haladtunk, de a valódiaknál ezt nem tehet- 
tük, mert 6 közül rsak 2-ről tudjuk kimutatni, mehik évben 
készültek. Ik>- tehát azt tettük előbbre, a mehniek hitelességét 
kevÓBbbé vonták kétségbe. 

Ezek előrebooeátáaa után lássunk a dologhoz. 




A mTennai adománylevél. 



Ig\' nevezlietjiik rovideu Szent- István niUt azon okleve- 
lét, melyben a ravenuai Vasas-Szent-Péter-monostor részére 
évenként 25 miirka ezüstöt biztosított. 

PáraÜan azerencséauek monilliatjuk ez adomáujievelet, 
mert. lu ind amellett. liog\- Szent-latvén oklevelei könül leg- 
régebben ll-572) látott napvilágot sama^'ar történettudósok 
Íh 1761 óta ismerik, hiteleBségében eddigelé tudtunkra mé^ 
Heiiki sem kételkedett. Éppen azért tettük első heljTe. 

A magyar történetírók és oklevél kiadók közül közzétet- 
tek ez iidományleveletPray,' Katona * és Fejér." de egyikűjök 
sem vette észre, bogy közlésükben 3, vagy helytelen olvaaás- 
ból vagy aajtóliibából származó hiba fordul elö. Ezeket 
Horváth Mihály igazította ki,* Mindiiliái-om kiadó Buheus 
Jeromos: » Históriám m Ravennatarum libri VI. » ezímü 
1572-ben és másodszor 1603-ban nyomtatott munkájára 
hivatkozik. 

Kv. eredetit e szerint egj- magyar sem látta, s mai nap 
is kénytelenek ^-agyunk Rubens (olaszoBan Rossi) egyazerÖ 
közlésével beérni. 

Mi Fejér kiadása nyomán teszszük közzé ez adomány- 
levelet, kiigazítva a Horváth Mihály íöltüntette tévedéseket 

Rteplianup, Del gratia, Vogariíe Rex. Venerabilíbus Viris 
Abbatibns, et conuentni mouusterii S. Petri ad vinoula, quod 
in territorio Kauennae situm est, et eomm successoribua in 



' .\jiunleH regnm Himgaritie. 1. 41. 1. 

* UíBtoria critlca re^riiiu. I. k. 433 — 'i. IL 

' Cotlci Diplomationa Hungarif^ 331—32. 11. 

* A keresxtéu}'B% clsi5 eKÉjeada Uaf^aiorsz&gon. 



I 



4 RAVRKIIAI *DO)(ÍKYLBT*t,. 



t7 



perpetiimn. l^liioniitm illó Dominó nos ülumiiDuit^, íjui iilu- 
I minat oainfni bomineni venientem iii huoi' inuiidum, prip- 
[ ffttum luonojilerimii vestmm, per aáiutonum noBtrum. ad 
I cotisiliuni Gerardi, Venerabilis Epistopi Ecclesise Mori- 
I aame. fidelis nostri, vna oum nobili viro, Bomano, Dacé 
I Baueii^. construi fecimue, et per pnedicti Gerardi ina- 
I niiB propriaH, ac auctoritate Botnsii^ Ecclesife cousecrari ; 
idcireo nos decet illud regali munilicentia bonorare; ac. 
í vobÍH et yestriH posteris proiiidere. quod ideo ^ iii ipso 
I monaeterio ueniire [>OH8ÍtÍB, peregrínos ^'Dgal'og, ac umicioa 
LnoatroH cbaritatiue valeatie tractare, tjaapropter proprio 
I mohi, et reí^ali liberalitate vobis. vestrisque Hucceaaoribna in 
f {>er]>etuum coucedimiiB et dimamus pro auima iiuatra, et 
I parentiini iiostronim. tam autecedentiaiu. íjiiam subaequeii- 
I tium, vt DeuH et beiitus Petnis, Apostolns Doniini, ab omni 
I vinculo delictorum nos Bolunt, \Tfiiüti quintpie uiarehas 
I piiri iLTgetiti de t^amera. nontra, quas per vos, vei nunciuiu 
T Testnim recipére debeatia, prieter * competenteB expensas, 
l qoe vobis, ant nancio vestro de endem regali camera iiostra 
I pro hniuamodi itinere faciendo cum prs'dictis rigintí qiiinque 
I marcisseiuperdabiintur ; pro hac aunua^ eleeiuoeyna nostra, 
1 qnam vobis faeimus, et in perpetuum tieri volumua, eceleHiam 
I tsparare poteritis* cum fiierit necesee, reaiduum sit pro 
1 indamentiH vestris. Et nos et Buecessores nostri veatris sem- 
r per emut uratiouibiiö uummendati. Hoc qnoque auctoritate 
I legali statiiimuö et finniter preee-ipiuiiia, atque pronuncia- 
Lmua, qiiod nec nos atiquatenua uontra pnedicta veniamuB, 
I sec euceessorea nostri. et nullus aut Cnmeraríus, aiiie Consi- 
I liarius c.uDcedere boc auaufí ait. 

Vegyük elö már most ismertetíí jeleinket. 
Ez adomány-levél eltíanör is nagyon azepen egyezik 
l'Szent-lHtván korának viszonyaival. A magyar király követei- 
nek. H a maftViir zarándokoknak a bos.szi'i iiton viilóban szük- 



' Az eredetiben ftlknlmaaint .Deii" állót 

* A régi kÍHilókniU hxbAfian : prupter. 

* A r^ kiállóknál hibáann : pro boc an 
' A régi kiudöknól hibásan : paniutis. 




i** aZBHT-ISTVlN OKUITSLEI. 

aégiik volt olyan helyre, a hol megpihenhetnek. ;i hol mint- 
egy otthon érezhetik magiikiit. A hazánkból Rómába venetíí 
út pedig Ravennán keresztül vezetett, nagA^on t-ermészetes 
tehát, ha a kegyes király ilyetén adományával övéinek útköz- 
ben biztos menedéket készíteni iparkodik. 

A mit az egyház föl szén te léséről ez adománylevél mond, 
az is megfelel nzon kor Rzokásainak. Már a Libcr dinmuB. 
vagyis a római pápák leveleinek formula -gyűjteménye szá- 
mos formulát tai'tolmaz arra nézve, miképen kell az egyhá- 
zak, kápolnák éa monostorok fölszentelésére engedélyt adni,' 
AltalánoK szokás volt ug>'an. hog^' az eg;j'ház)izenteléet a 
megyés püspök végezte, de éppen ez időtájt (lOIá.) VI. Sergius 
pápa a tours-i éi-sekkel folytatott perében kimondotta, hogv' 
az apostoli szék, ha neki úgy tetszik, mást is megbizbat az 
egyház-szentelésael.' S ezt a jogot ugyancsak Ci tettleg gj-a- 
korolta.^ Srtt 1021-ben már Szent-Henrik is olyan jogot osz- 
togat Szent- Bomualduak és utódainak, hogy egyházaik föl- 
szentelésere akármelyik püspököt meghívhatják.* Nem ok 
nélkül emliti tehát föl ez tidománylevél, hogj' Hzent-Gellért 
A monofltor eg>'házát nauctoritate apostolica » szentelte föl. 
Igv kellett tennie azon férfiúnak, a kinek idejében ezen ügj- 
éppen vitás és nemrág eldöntött kérdés vala. 

De általános eg\'házi szabály volt az ia, hogy ha valaki 
valamely egyházat fölszenteltél, köteles annak javítására, 
fentartására bizonyos évi jövedelmet biztosítani. A német- 
országi zsinatok meghagyták, hogy a püspök addig hozzá .se 
fogjon a szentelésbez, mig "antea dotem bosüiot et obse- 
quium ipaiua per donatiouem chartuhe eoníirmatum* nem 
látja. (Burchard 1Í95 — 1056. worrasi püspök lorvény-g}'üjte- 
menyében.)^ Kómában egy kissé engedékenyebbek voltak, 
nem abban a tekintetben, hogy a javadalmazást elengedték 



' Bickel Tivaiiiir: Libei' rliumus Boiuanonun Pontificiim. 



' Migiie ; PiilrologÍH' cm 
i:i9. k. Í.j2fi. 1. 

■ Ü. o. 131). k. 1530. 1. 

* ü. 0. 140. 363. 1. 

' Migne : Pnlrnlugii'' cm 



í completuB. PáriB. Serié 



ii com]iletiiB. Sei'. II. 14^1. k. 'i79. 1. 



i 



A BtTKMKAt ISOUiNTLEVfeL. 



volna, mert liUzen ott is azou kikötéssel udja a iiájm az 
engedélyt az egyház vagy kápolna fölazeutelésére : «percept» 
primitas ilonatioiie legitima» :' de másutt azon föltételt tűzik 
ki utolsónak : • ut posBossion^m itt- rvientibuB iliídem profu- 
tumtiii) Bolc<mDÍ donatione tranHcriba8»*va^ÍB megenged- 
ték, hogy az üniiepieH adomáiivlevelet utólag készitAék et. 

íme tehát ilyen, utólagos 8olémnÍ3 donatióról szól Szent- 
iHtvántiak itt tái'g^valt adománytevele. 

Szent- István e levélben hálom czélt tüz ki, hogy a szer- 
zetesek ez évi ajándékot arra fordítsák : rí ) hogy kóvetfít im a 
zárán dok-m amurokat vendégszerető módon lássák, /< i hogy 
templomukat kijavitsák éa r i hogy a mamdékból maguknak 
ruhát szerezzenek. 

Más, e korbeli fejedelmek isszoktak ilyetén czélokra külön 
jövedelmi forrásokat osztogatni. Igj- pl, Szent-Henrik megeríi- 
»itvén a trieri Szent-Maximin monostor birtokait, többek kózt 
«zeket mondja : tHas duascurtesaduagimen etad fmionilin. 
maiUflaK etiam et mensalia fratrum necnon ad infirmorum 
curam etdebilium et atl íruifceiilionem hottpUum, necnon ad 
Teeteationem pauperum et fw^eyrinorum. sieut autecestore-s 
nostri consbituerunt, ita et nos npeciiiUfer couetituimus atqiie 
confinnamuH • .' Szent- István másik kortársa. VlII. Benedek 
pápa. a nociati monostornak hat birtokot ad: opro ívmedio 
animc uostrenostrorumquesuocesaommpontiűcum etprosu- 
stentationefi-atrumetNMsíV/ííío/í'' inopuin et jierefirinoriini'.* 

Két XI. századbeli írónál is találunk eg,v pár sovány 
allatot, a melyek Szent-István ösazeköttetéaet tiav^nna lier- 
«zegével hihetíivé teszik. Az egvik író Dnmiani Szent-Péter. 
Ez Szent- Komuald életét megírván, többek közt elmondja, 
hog\- Komuald nagvobbrészt Ravenua környékén tartózko- 
dott, egv* ideig a ravennai Classis apátságnak apátja is volt, 
később hazánkhoz közelebb az istriai Parenzoban három évet 
töltött, azonkívül határozott szándéka volt országunkba 
jönni, s bár tervét nem valÓBitliatta, mégis 15 tanítványát 

' tJiokel : Liber díunius 

' U. o. Jü. I. 

" Miijne: Patralogiii. Sei 

* V. o. I3ít. k. I.TM9. 1. 




4 OKLETBLBI. 



biizánkbii kulilötte s ezek itt tanítottak.' Ekke)) ii miigyar 
király könnyen ismeretBéfíet kötbetett a raveniiai hen-zeggel. 

A másik író pedig Özent-Gellért. Ez femHwadt müvében 
ágy beszél az íUlustris Ravenna»-ról, mint a ki anuak vJBzO- 
nyait ismeri.* Naf;j'on illik ennélfogva Ö reá ezen adom4nj- 
Itvél amaz adata, liogj- ii monostor ejiitósébí-n Szent-Iatván 
az ő tAuácsát követte, a ivz e'fíyházat ö szentelte föl. 

Ezek szerint a tái-gyalt adomáuyk'vél Összes adatai na- 
gj'on szépen megegyeznek a kor viszonyaival. 

Második ismertetöj elünk ez : Egii'ezik ez adománylevél 
tartalma éa alakja az eg>-korü oklevelekkel? 

Sajnos e tekintetben nagyon csekély mertékben tehe- 
tünk öaszehaMonlitást. Olyan egj-korü oklevél, a mely szintén 
e tárg,yat érintené nincs, és íg^- a tartalom egj'bevetése más 
egykorú levelek allataival lehetetlen. Vizsgáljiik meg tehát 
az alakját. 

Ha ez adománylevél mondatszerkezeteit vag.vis az ub>-- 
nevezett formulákat összevetjük az egj-koru oklevelekkel, azt 
tapasztaljuk, bogy ennek formulái különböznek ugyan az 
egykorú császári és királyi oklevelekéitől, de aniiáJ jobban 
egyeznek az azou korbeli pápai levelek formuláival. 

Szent- István levelében a czím ígv szól: "StephanUB, 
Dei gratia Ungariie Bex. ^'enerabtlibus viris Abbatibue et 
eonventui monasterii sancti Petri ad vineula, quod in tc-rri- 
torio Bavenna' situm est et eoriim siici-essoribiis in pei-jie- 
tuum." 

Számos példát tudnánk fölhozni. bog>' e czim szerkezete 
teljesen megegyezik az ez időbeli pápai levelek czim-szerke- 
zeteivel. de legyen elég e három : 

• BenedictuB episcopua, servua Herrorum Dei, dmrissimo ín 
Dominó Jeau Christo filio, Atbenulpho, reneral/ili et religioso 
abbati sacratissimi inonaeterii beati Benedicti. confeseoris Chnsti, 
si'íí in menta qui vocatur Casini, tufeque savctae amiiregatiimi 
mccessoribusqiie luú Ui perpetuum.' (VIII. Benedek lOIl-iki 
kiváltságlevele a easainoi monoator azámára.)' 



' Migne: Patr. 144. k. a73~991. 11. 

* Bntthy&iiy : Acta et flcripta ». Oerardi 99. I. 

" Migöe : Pfttrologia. Ser. 11. 139. k. 1092. !. 



I 



í AílEUSil ADOHilirLBViL. 



•1 



• Benedictns etc. dilecto filio Gottifrodo.- Mbati rritirv- 

liili moaAsbírii beati Petii, apostoloram prioapü, 
Bremetensi territorio inter Padmn et Ticioom, i 
cesaoriboG in perpetaum.* (\'ID. Beiied»k ini4-űd t 

• Beuedictiu epiiicopUB, aervas eervonun Dei. Widoiu. mum- 
hili Alifiati monaí^tehi saocUe Dei genitríds Harie, domiiut soetrK, 
mii in insula, que dicitor Pomposia. suecetiurrihusiptie tmis ht f<fr- 
ptíuum.' (Vm. Benedek 10^3-Íki levele « pompoau mimoslar 

A bason latosságot lebetetlen észje nem veoni. 

Óv tökéletes megeg>'ezéíit Szent-István adomáuyleve- 
lének többi részében ki nem mutatbatnnk. mert a pájiák- 
nak f^nniarndt levelei legnof^'obb részt mo^rösitö kivált- 
ságlevelek. Adománv'levelet csak kettíil találtnnk. esek l« 
ingatlan adományozásáról szólnak, s igy a kálónbÖKÖ tár;^ 
miatt különböző i^zavakat kellett baNználniok az oklevél- 
kiállitóknHk. De hogv míuilaiuelk-tt Szent-István adomány- 
levele a furmulákni nézve a pápai adomtUiylevelekkel nieK- 
egyeaett. arra itt van e^v ki*- bizonríték . 

Kzeutlritván Ideiében ezt olvftBSiik : "Qudproptf-r pro- 
prio motii etrefpili liberalitulf vobís TestrÍM)ue Huccetworíbiin 
in perpetaum cotirí^Ümiifi et rlonamus pro aninia tioHlra H 
jmrentaiD nostrunim tam aiitei^edentin/n. qnara itnbseigiien- 
tium . . . »*ÍKÍnti qainque marcas puri argenti . . . et noa et 
soMemores nostrí vestrü^ Bem|*er emnt orationibtiii commeti- 
dfttL< 

vm. Benedek a farftú monostor részére adott lfll3-iki 
■dománylevelében Íkj" szÓI : 

tQuapriofier ogo sapnMtcTiptiu domuue B«oedicttu. almte 
BoüLB prssul, a prtsAeuti dle do, armo. cedo, trado et írre voca bili ter 
largior, HÍnialatque concivUt ex propria mea robstaDtia. jn-opria, 
tpOHtanm meaifue nJuníaU vobia. tíiiido. veoerabilia abbu mo- 
uasterü aancUü Dei genitncia, Mahw. catriMque muctnaonbat abba- 
táboB . . . pru ventiia aacroeanctie, fid*Jibas at qnatidiatús oratioiű- 
bva prú aniiiui mea et aaimabos pnenopií&atoruuj . 
. totam et int<^;mtD rineamt itb.' 



■ Higiie: PatndogU. Srr. U. fá9. k. l&ai. L 
' Ü. ö. J«6. I. 




SZIST-ISTVAM OXI.ETBLEI. 



Szent- Istvánnak tizon az titolBÚ mondatban elöfordiUó 
intézkedését: "Hoc mioque regali auctorítate statniDiiis et 
Snoiter pr^cipimus atque proniinciamiis. quod nec nos 
ídiquatenuB contra predictH veniamus nec euccessores nostrí 
et nulluK But CamerariuB sive ConBÍliariuM concedere hoc 
auBU8 B\U szintén megtaláljuk Vili. Benedek ezen adomány- 
levelében a következíl szavakkal : 

• Et nnllo Qniguam tempore a me, neqiie a hieredibiie et mc- 
ctíxoribuK Iliéin neqne a mo snbmÍHaa m^na vet parva. pereona 
nliquam aliqnando habebitia qiiEestionem aut calnniniam, >' 

A pápai levelek szerkezetére emlékeztet ez adomány- 
levélben végre az is, Iiogy a megpecsételearöl hallgat. Az e 
korbeli pápai levelek sem szólnak róla semmit. 

A hasonlatosság tehát itt sem tagadható el. 

De nemcsak a formulák, hanem az egyes szavak hftHz- 
nálata is e^'ezik 8zent-lstván korának Hzokásával. Ott van 
pl. azon eléggé föltünÖ kifejezés: <caritative tractare" Kzent- 
Ifitván kortársa Tliietmár is sürtín használja az ezzel egy : 
utaritative habere, suacipere» stb. szavakat.^ Ugyan ö él a 
Szent- látván adománylevelében előforduló "regius camera- 
rius» szóval.^ 

Még feltűnőbb ennél ii tparensn szó használata ezen 
összeköttetésben : aPro anima noatra et pareutum nostromm 
tam antecedentinm. quam subHequentiiim.i' Már Katona 
homályosnak tartotta t- szavak értelmét.* De itt e szó nem 
annyit jelent, mint szíilft, hanem annyit, mint rokon, tehát 
egyértelmű a mai olasz parente-vel. Crescimir horvát király 
105!l-iki levele szintén ily értelemben használja: 'proanima- 
busmeonimparentumtamprieteritonim. quam futnronim.*' 

Azon érdekes kérdésre nézve, miért készíttetett Szent- 
István olyan adomáuylevelet, a raely nem a királyi, hanem 
a pápai levelek formuláit használja? biztos feleletet adni 
nem tudunk. Többféle magyarázatot hozhatnánk föl. de az 



' Migne: Pntrul. 1311. k. l^W. I. 
■ U. 1), 1384, láüt, I2!)f.. stb. 11. 



' HiBtoria cr. Regam I. «3— 4. U. 

^ Batthyány: Leges ecclesiastir*. 11. V. 77. 11. 



i 



IVKNHAt tDOUÁXYLIVtl. 




micd csak egjszeríl hozzávetés lenne » azért elliag^'juk. 
Azt az egjet azonban megjegjezzük. hopj ez eltérég a i-endes 
szokástól nem leliet nk ez adománylevel megtámadására, 
mert bbzen pl. Szent-Henrik kaiiczelláriájában i 
hogy oly formulllkat használnak, a melyek a pápai kanezel- 
láríában voltak szokásosak.' még p^dig e^azerüeii azért, 
mert ez oklevelet a római pá{)ának adták biztosítékul. 

A liarmadik iamertetJijel : egyezüt-e pz adománylevél 
tartalma a késöl)bi hiteles adatokkal ? 

Ezen jel is adománylevelünk valódiságát igazolja. Neve- 
zetes és fö bizonyíték erre nézve IV. Béla ifjú király 1233-íki 
oklevele. Ez iratban elmondja az ifjn király csaknem szóról- 
Bzóra idézve az itt tárgyalt adomáiiylevéi szavait, bogy atyja, 
H. Endre király, Szent-latvénnak évi ajándékát a lavennai 
monostor számára megajitotta, s aranj'peosétü levelével 
ibnlla aurea) megerÖBitette ; azonkiviil Öt. a jövendőbeli 
királyi, is fölkérte az évi 25 márka ajándék kötelezettségé- 
nek elvállalására s imuok külön levélben való biztosítására. 
Az ifjú király beleegyezett, erről iiiinepies oklevelet állítta- 
tott ki, söt még azt is jóváhugyta, hogj- ha a monostor egyik 
évben iiem küldhetné meghízottat a pénz fölvételére, a 
következő évben a föl nem vett rész is kifizettessék.* 

E kettős (H. Endrétől és IV. Béla ifjn királytól szár- 
mazó) megerősítést főképen az teszi jelentőssé, b bizonyaágát 
nyomatékoBsA. hogy lá:í3-ban kelt. Ez idötájt II. Endre már 
nagyon szomorú pénzügyi viszonyok közt élt. Keserű ezi- 
vakodásokba elegyedett fiával, IV. Bélával, és az ország 
jobbjaival pazarlása és tömérdek adományozása miatt. Már 
megérte, hogy Róbert esztergomi érsek jobbadán az ö tékoz- 
lásából és könnyelműségéből eredt bajok miatt az egész 
országot egyházi tilalom alá vetette. Hogy vnn tcdiát, ho^, 
a mint a ravennai Szent-Péter monostor előfül mái' elavult 
követelésével, a király ilyen szomorú körülmények között 
ia újra á5 ezüst máika évi terhet ló a kincstárra '? Vagy ha ö 
olyan könnyedén osztogatta az ajándékokat, miért nem szó- 

' Migne : Pattól. 140. k. 365. I. 

> Pray: Specimen Hierarchíie U. k. 981—3. U. — Fejér: Cud. 
Dip. lU. a. ■Mjí—h. 11. 



I 



8ZSNT-I8TV&N OXLKVBLKI, 



liilt föl an arany pecsétü levelet kéazitÖ kanczellária ".' Uistc 
arany bnllás levelet akkoriban sem szoktak olyan hirteleué- 
lieii, ok nélkül osztogatni ! Söt mi tóbb. honnan van az, 
hog;*' maga az ifjú király, a várbirtokokat kérlelhetetlenül 
^TsazaBzedÖ IV. Béla ie beleegyezik a bukás szélén 4116 királyi 
kincstfu- ilyetén megterhelésébe ? 

Ezt nem lehet máskép megfejteni, mint úgy. hogy 
Hzent-Iatván akkor fölmutatott adománylevele a hitelesség- 
nek minden kellékével birt, és király, ifjú király, kancüel- 
lária mind-mind kénytelen volt előtte meghajolni. 

Azt, bog)' talán 1233-ban a magjar királyokat és kan- 
ezelláriát holmi hamisítvány nyal megcsalták, még csak föl- 
tételezni sem lehet. — Ok ismerték Síient- Istvánnak pecsétjét, 
a ravennai szerzetesek nem. Hogy tudtak volna olyat készi- 
teni, a mely hz ezt ismerő mag>*arok szemét megcsalja? Vagv- 
honnan tudták volna l;333-ban a ravennai szerzetesek, hogi- 
Szent-István korában a csanádi püspökséget "eoclesia Mori- 
Hana»-nak nevezik vala? Hisz ennek utolsó nyoma 1 184-ben 
fordul elö. és a XIII. században már a pápai kanczelláría is 
i^Brtk Episeopus Cenadiensist ismer. 

Mindent összevéve tehát, mivel Szent-Istvánnak a raven- 
nai Szent-Péter monostor számára adott oklevele mind a 
három ismertetőjellel megegyezik: ki kell mondanunk, hogy 
az igazi és teljesen hiteles. 

Éppen nem tartunk attól, bog}' ez Ítéletünkben téved- 
tünk volna. Hisz ezen oklevelet még akkor is igazinak kellett 
volna tartanunk, ha annyi bizomntókot nem hozhattunk 
volna fűi mt'Uette. és pedig cfíupán azon szempontból, mert, 
mint emiitök, soha senki meg nem támadta, kétségbe nem 
vonta. Már ez maga mutatja, bog\- éppen semmit sem lehet 
hitelessége ellen föl vetni. Ez pedig tagadólagos ugyan, de 
nagv érv a valódiság mellett. Mert az oklevélbíráló méltán 
hasonlítható a bíróhoz: ez a tanúvallomásokat, Ő az okleve- 
leket bírálja ; s valamint a bíró köteles a tanú vallomásait 
hitelesnek tartani mindaddig, míg valami ok ez ellen n«m 
szól : éppen úgy az oklevél bíráló is köteles azon levelet, mely 
ellen semmiféle bizonjitékot sem tud fölhozni, valódinak 
elfogadni. 



A TeazprémTfllgjri alapitólevéL 

Bombádéit, fényes ppület iliszen töreiiéke Szét it- Int váii- 
uak tizon görög nvelvfii irt levele, melyben a veszprém völgyi 
apáczamou ostort m egál api totta, különféle javakkal megaján- 
dékozta, B a melyet röviden vessprém völgyi alapítólevélnek 
nevezünk. De torodék létére ím megragadja minden magyar 
tudós űgiyelmét ; btlmulattal. tisztelettel szemlélik n múlt 
idők emez emlékét, nem ok nélkür következtetve belÖle azon 
épület minőségére, a melynek egyik, bár nagyon csekély 
réBze előttük áll. 

Ezen érdeklődéinek tulajdonitaudó. Iiogy ez alapiló- 
1 ereiét oly számosan kiadták. Eletö volt ezek közt Pray 
Györgv'.* De mivel ö a helyneveket kihagyta, s azonkívül a 
mnit századbeli tudósok e lítvél egyes mondatait félremagya- 
rázták, külön könyvet szentelt annak helyes közzétételére es 
ismertetésére Szerdahelyi Alajos György * m ehhez csatolta az 
alapítólevél legrégibb másolatának rézmetszetét, l'jra kiadta 
és pedig Kálmán király megerüsittilevelével egv-útt szintén 
rézmetszetben hirew oklevél tudódunk Horvát István,* Ké- 
sőbb Télfy Iván és Wenzt-l Gusztáv.* legutóbb pedig Horvát 
Árpád ° tették közzé. — Latiura fordítva még hiimarábli 
nyomtatták ki, mint görög nyelven. így mÁi 1750-ben ki- 
adta Kzegedy János nevezetes törvénytudós." Később p«dig 



■ ViU a. EJisabetb et b. Margaritu v. 231—3;). U. 

* Diploma gneoniu a, Stephauí rc^is. Buda. 18U1, 

* Tudomúnyoa gy()jl«niény. I8S*. 8t— KW. II. 

* ArpWkori nj okuiiiuylAr. I. k. 347— *S. U. 

'' A diplomatikai inktuu olapvonitlni l<t8 — 113. 11. 
' Assertor Libertatis Uugaricne. Qyflr L. P. 3. n, 1 1 



SZENT-ISTVÁN OKtEVBLEI. 



majd mindegjik oklevéltár- kiadó lenjomtattatta. ig>- például 
Batthyány Ignáoz.' Fejér György * és mások. 

Mi a Wenzel Gusztávtól szerkesztett Arpádkori üj 
okmánytárból vettiik át b közöljük ez alapítólevelet. Ez a 
Szerdahelyi éa Horvát-féle kiadásokkal egészen megeg;^'ei!Ík, 
csakhogy a -Jt és ou hetüknél az lijabb helyeairáelioz alkal- 
mazkodik. 

Az oklevél eredetije már nincs meg, legrégibb másolata 
Kálmán királynak 1 109-iki levelében található. A kiadások 
Szerdahelyi ék Horvát fnradozáaai óta teljeaen megegyeznek 
eme legrégibh másolattal. 

f "Ev &vó[j,am TOÜ ZKCfiín; nai toö úioü xcci toíi á7Íou jtveó- 

OuT^piac iCDtOövta Xüi Stotxoövta, xal xaraatévovra t6 [tovűt- 
OTTjptov t^c 'WptiYííH 8eoTÓx(i') toö [vTjTpojroXÍTOu. tö sií t^ 

<}i»/rjxf/! aWTTjpíaí e[j.oö, ouv^íotj, xai roí; texvoi; |jioó, xat 
Tratpiái; iráoTjc: xat ^ídiu[i.t evoüi; aü-c^ t^) [LovasnjpCw eweíi; 
jiEia TBív /(üpaitiíiiv ixEt^váuv. ta 3^ óvífiata 3úo tüis tűiv 
^iftptcuv aöíiiiv EÍoiv Taúra' t6 spiütijv Saiap^piv i/^i^ ^o^í 
xamoui; TsooapáxovTa óxtöj, xat -jiapáSac e4. Kai ÍTepöv ^co- 
piov ro Savatov i-j^iy(Of/ taftaXíou; tptáxovta, 5;rep eaílii eÍí 
tíiv Aoóva'jv xai x. BaaiXio'ii; eÍí tov év*poviaa[i/iv r^í &JtEp- 
aYiaí ÖEOTÓxoo, xat tö zépaí\t.a to'j 't>|i7cáSa jietíi xat írs- 
paúvra; íjczi. 'i)^aitot; xai tó :cavT,7'Jptv, xat iirtapítac éÍTj- 
xovta , xai -JiapáSa; sEí töv Aoúvaov ^lúdExa , xai íu- 
Xoup^oöí TpEi;;, xai /aXxEÍí 5óo, xat patCtaplv iva. xai 
lOpvaptv iv. Kai atüü lloXÚQVix , xat toü Má[i.a ;reXap- 
70ÖS c, atoö 'OtíTtáSa S'o. {j-eXexSií, áiJ.7ceXoiíp70í)í i£. "Iva 
3é £^T] xai SávTav vfjaiv f^v áitav TptáSa eÍí jietó^^iov. 
'0[io& 8é jtávTüiv íöiv -/(upfuiv la övójLaTa eíaiv taüta' a, £a- 
•[ápppiiv' xai ToilvTj, SatvSpo'j, Kv-fiaa xai KvT;ta, TCítow; 
xai Ta a. £á[i.Tov, flióípo-j-foij, xai ZaXíor,, xai rptTCápi, xai 
ítepa TiXiiova 3f3u)[jLt atqi úítEpaYÍav Ösotóxov tűü [i.tjtpo5toXÍ- 
Too t<(i (i.ova(JT:^pt, iva 1jle"/P"'í Íotixtj é oúpavöi; xai i^ -p), Tva 



' Leges ecoleBÍftBticw I. 374— 
• Cod. Dipl. I. :t12— U. II. 



, 11. 



A VESEPBÍUVOlOYT AWPftÖLBVSl!,, 



sioiv TOü [iovaoniiítoy. Aí^uttt ?£ xai Ecooaíav iv taurrj rjj 
(Aovfj, tva toös déÁovts; iwiTOintEÍv etc ti Xfidtoc njs á-rtae 
[líívfjc áveu i[fi03rá;E(u; tf,í T|70ij]jLávi]5. xat Tfiiv AÍekfiSav. 
ha. 5i o/&^t(u EX «•) TÓJtou ó xai va [itj pooX6(«vo;. 'H 5i 
Tt; 'f^fiid^ ki aiyz&v, úv icEp §É6(uxa áEiEÜK [i/ivj]v áitaxó<{i«(: 
Tj is«tot7]oaad!ií TI, Tj E* rijí yEvsáí jioö, ij ÍTepóí ttí, ^rc 
^aotXEíc, iJTE 5p.)[(ivtE;, ^te i3TpatT(70l, ^te sitioxoitot, ^te Siepoi 
TiVií, íva Éyov to áváftefiíi ítapá itaipóí xol •líiü. xa; íyÍo'j 
jcveóii-aTOi;, t#|í =v2ó£o'j Íeojcoívtjí r^^v ÖEoróxo'j xai áeticgcp- 
#£vo'} Mopia;. ün8pEv«óv(ov ^moróXuv, xai twv ip'.axoafuv 
SsxaoxTW raTÍpwv, X9ti icávtwv túv áYÍttív, xaí án' ep-oü, to& 
icapi ítSTpó; xat ■jioú xat vjion Tr/sü^a.xa^. rfjí ÉvíóSou Seaic'A- 
VTjC |wtí xat Hfitítöxou, itav íeI á|iapTü)Xo'), 

Vegyük elÖ már raost ismertettijeleinket es vizsgáljuk 
meg ez oklevél liit^lesHégét. 

E^'ezik-e a kor víssoiiyaival ez alapítólevél tartalma'? 

Kevéírsel Szent- István születése előtt történt , hogy 
I. Ottó, a hatalmas ítémet CHásziir. tiának, II. Ottónak, Görög- 
országból hozatott feleséget. A görög császár leánya, Theo- 
pbano, volt ez éH 97:í-ben érkezett Németországba. Azonbiiu 
& nem jött egyedül, hanem magával hozta m bízanti divatot 
és viseletet, a kelméket ^s szöveteket, az ékszereket és him- 
zést, az udvari illemet, etiquettet, a bizanti kolostori nőneve- 
lést 8 apácza- intéz eteket, melyekben a fejedelmi hólf^ek a az 
ország nagyjainak leányai az új divnt szerint neveltettek es a 
níli luxus művészetében, a hímzésben, szövésben gyakorol- 
tattak. •> 

Szent-István koróban tehát divat volt a görög művészet 
és intézmények utánzása. Ezt pedig az a Szent-István, e. ki 
•antiquoB et modemes ímitantes Augustoss alkotta törvé- 
nyeit, csak úgy érhette el, ha gÖrÖg apác/ákat telepített le 
hazánkban. 

És e betelepítés nem is volt oly nehéz, mint látszik. 
Mert igaz, hogy Szent-István a bizanti császársággal 101 9-ig 
aeui volt határos és ígj' bajosan érintkezhettek, 1019-tÖl 



' Ipoiyi Aniolil hí 
nmiikái. IV. 30. 1. 



. tizÚKatlok. 1878. VIH. íüx. ÍS. L Kisebb 




SÜKBr-WTVSS OKI.EVBLBl 



kezdve pedifí elleuségképen állottak ezemkiizt, do nem íb 
volt aria szükség, hogj' íS Görögországba menjen görög apá- 
czákért. Tutijuk, hog\- Ö a benczés szerzetesek révén össze- 
köttetéaben állott a raonte caasinoi monostorral, de méginkábh 
Bömával. MAr pedig tagadhatatlanul való, hogy ez idötájt 
Kómában. Kóma környékén és Détolaszoi-szágban számos 
görög monostor — köztük több apáeza-monoator — létezett. 
IX. I^eo pápa pl. Cterular Mibály pátriárkához intézett bires 
levelében (1054-ben) fölemlíti azt is: "Romána ecclesia, cum 
intra et extra Kumam pluriraa Gnecorum reperiantur monii- 
steria. nulJum eonim pfrturbat,"' XIX. János pápa 1025-lien 
megerősítvén a canossai (Apuliai érsek jogait, azon helyek 
között, melyekre ennek jogliatósága kiterjed, említi : "Mona- 
Bteria virorum aeu puellarum. tnm íímccff. quam Liilhia.*^ 
Nyitva állott tehát Rzent-lstván elótt az út, hogy Délolasz- 
orazágból hozasson görög apáczákat. 

Támogatjii e véleményt a székesfehérvári bazilika némi 
töredéke Í8. Az itt tsilált és meg a réjri. Szent- Istvántól emelt 
egyház maradványaihoz tartozó mozaik-darabok éppen olya- 
nok, mint a monte uassinoi és monreali (Palermo mellett) 
benczéaek e korbeli müvei." Ez is Hzent-l8t\'án összekötteté- 
seire mutat Délolaazorazággal.* 

Annak, a ki a magyar királyok XTTT — XVI. századbeli 
adományleveleit ismeri, lehetetlen, hogy izemébe ne tűnjék 
azon hanyagság, melyet ez alapítólevél a falvak neveinek 



' Migne: Patrol. Ser. U. J43. k. 7li4. I. 
" U. o. Ul. k. 1133, 1. 

■' BíftKartok 1878. VHI. Wíet. 94— í.^. 11. 

* Horvát István : Bzent-Margit éktrujzáuiik azon Mlfttára 
tániasskodvB : íMeggoniIolja valu Szeut Imre EertKegnek is 6 életét... 
kinek mikoron volna nemeBséges Jegyese Oörög Tfláazlu-nak leányn . . . 
az 6 Jegyesével Bzeplúteleu luegtarták a tiHstasiSignak Bzüeeseégét-, 
úgy vélte megmagyarázhatónak a görög apáozák bejövetelét, bogy ök 
Szant-lmre jegyesével együtt jöttek be. (Tudományos Gyűjtemény 
1831 — 84—89. 11.) CBftkLogy Szent-Imre berezeg görög jegyeséről a.z 
egykori! forráaok nem mondnuak semmit, némely későbbi fwlatok pe- 
dig mást üllitauak és Igy e magyarázat nem elégilliet ki bennünket. 
KUÖaben if n fent előulottak szeriut e ma^arázutra seomii ssiüksé- 
günk siucH. 



I 



felszám lálAaAban elkövet Egy helyet i>élilául azt niündja. 
hogj' az összeu falvak iravroiv töiv /mpiuv tb övó[wtTa) nevei 
ezek : •£a7áf<Pfi;ivx«Í Towr,, laivőp>o'J. K'/Tjctol. Kvfjía, Sifito'J, 
n<ójf>o'J7ou, IoXettj, fpivT^dpt*. de miudjárt huzzá teszi *és 
több mások •. Éá c:«iLkugyMii voltak n monostornak még máit 
birtokai is, mert kevéssel feljebb említí az alapítólevél. Itogy 
Mvtia éH IloXÓTvix falviikbftti a monostoruak szolgái laktak. 
EUlenben a szolgák r^zámát na^^' pontossásgal jegyei föl, meg- 
jelölvén azoknak fuglalkoxását iü : 6 haiáazt lía^Ap'jipúv-beti, 
^ nd^-arnokot. 7 revéazt. li balótizt. 60 földművest. 3 ácsot, 
í kováctiot. I esztergályost, I káplárt lavatíiv-faluban, 6 sze- 
kerest lioXo^v-x-ou es M!X[ia-ii 70 mebfszt, 6 vínozeltért 
másutt. 

Azonban ezen Imtiyagság ii földbirtokok megjelóléí<ébi;D 
éa pontot-sáí! a szolga-személyzet fölsorolásában ImtatmaH 
bizonyíték en okli-vél valódisága mellett, mert éppen ez illik 
bele Szent-Istváu korának viszottyaiba. Az ti idejében ugyanis 
a földbirtoknak magában véve nem volt értéke, h szolgák és 
szolgálok serege volt be(v«es. A lakosság g^ér száma mintt 
mÜvelendn föld volt elég, de kevés a munkáskéz ; természetes 
tehát, hogy ez utóbbit többre becíiülték. 

Hog}' ez állításunk nem üreg szó. fölemlítünk ogy pár 
adatot. 

Szent-István koiliban a királyi vag,vont : 'res, militeij, 
servi* tették,' ha szabad ember lopott, Szent-István törvé- 
nyei szerint nem csukták börtönbe, hanem rabszolga lett.' 
Ha valaki másnak szolgáját elrabolta, 50 tinót kellett fizetnie 
érte.^ a mi a szolgák értékét világosan mutatja. Külön czik- 
kelyek intézkednek a szolgák gyilkosságairól, tolvajlásairól, 
tanúskodásairól ; * meg volt határozva egy-eg\' szolga értéke 
ifi, mert lm valamelyik úr gyilkos szolgáját meg akarta men- 
teni. 1 10 tinót fizetett érette.* .Azon czikkelyben is. mely az 
egyházak építéséről szól. meghagyja iv szent király, hosy 



' Szeiil-lstváji UirvÍDjei. I. könyv. 



zikVelj. 



.. I. u. I. áü. n. 



30 SSBHT-ISTVlia ORLBVELEI. 

minden tiz fitlu "duos mantíUK totidemque maiiei{)mi> adjon 
a lelkész javadahnuzásáni.^ Csak igj- volt en idötiíjt a kiil- 
íÖidÖD íh. a fiildni ajáDdékozágokban (traditioneK) mindjárt a 
máHodik levél 1 1 rabszolga (mancipia) adományozáaíírni hzóI. 
a negyedik tinéröl éH ig>- meg\- tovább.'' III. Ottó 997-ben 
egyik hívének. Sigbertnek Emmikenroth nevű birtokot s 
azzal együtt bárom név ezerint felsorolt rabszolgát családos- 
tiíl együtt imaucipia uti'iusqne sexua. cum tiliia filiabusqiie) 
adományozott." Szent-István sógorának Bzeut-Henriknek ok- 
levelei minden liirtokadomáuyozáBnál fölHorolják a birtokkal 
adott sitotgákat, szolgálókat, csalá^lokat. si'.olgálattevö alatt- 
valókat uuancipia, servi.ancillie, famuli, famulee, servi utriUH- 
qne fiesns, familiie. vasalli ministerialesi* s az is elftfordult, 
hog}' külön levelet készítenek egy szolgálónak és családjának 
elftjándékozáBáról,'* pedig ott a viszonyok Hokka! rendezetteb- 
bek, & népesBég Bürftbb volt mint nálnnk. 

Xl. századbeli többi okleveleink harionlót bizonyítanak. 
A tihanyi(1055), aszázdi (.1067 kóvfll). agarara-szentbenedeki 
apátságok alapítólevelei. '^ a bakonybéli és pannonbalnii apát- 
ságoknak Szent-László idejében készült összeírásai^ mind- 
mind fölemlítik, még pedig számszerint, a különféle foglalko- 
zású szolgaszemélyzetet. Mindegeik monostornak megholtak 
a mEiga földművesei, halászBÍ, vinczellérei ívinitoresl, kovácsai 
(fabri), kádái-ai (dolatores), kerékgyái-tói s egyéb kézművesei. 

Mindent Összevéve tebát a szolgaszemélyzet részletes 
fölsorolása a veszprém völgyi alapítólevélben a lehető legjob- 
ban egyezik Szent-István kora viszonyaival és ig\- L>nnek 
valódiságát hathatósan támogatja. 

' SMUl-LsU-án tórvtiijei. II. I. o/. 

* l'ielui'ii 1 Renitn gennsuicai-uiii Soriptorei: Vetei*e(i III. k. 
iSS. I. 

■' Hoefei- : Zeiischrifi für Archivkunde, Diptouiatik iiuil Oe- 
seliidiM. Hamburg IH^. U. k. 136. 1. 

' Migne; Patrol. !«). k. 959, Mit. 277. 387. ÜDl, ;HI, naö, ;i59. 
(rtb. II. Hoefm-: Zeitsolirift II. k. Í45. iril. 1«, 1*9. II. 

" Hoefer: Zeitochrift H. k. 1*4— t.'i. U. 

' Fejér; Cod. Díp. I. aMf<— Ö3. 11. Euiliiz: MoniímcnlH Strig. I. 
53—59. II. Weuzel: Ái-p. h. okin. I. k. 94— á7. 11. 

' WenzeliÁrp. u. okm. I. k. 31—37. 1311—31.11. 



É 



K vmirRtm-üian alapItöletéi,. 



-tt 



Második ismertetöjelül az e^vkorn okleveUkkel valú 
megegyezést vettük föl. 

A görög diplnniatika tudvuleví^leg meg DiLg>'nii fejletlen, 
a az 62 időszakból származó görög oklevelek nagj'oii ritkák, 
ennélfogva valami réazletea egj-bevetéH lehetetlen dolog. 
Mindamellett a mi kevés nyom feiimaradt a görög oklevelek 
készitésmód járói, az in mind azt mutatja, hogy a veHzprém- 
völgyi alapítólevél valóban a Xl-ik század terméke. 

Miüdeuekelött megjegyezzük, hogv nem volt példátliin 
vagy szokatlan dolog, hogy olyan fejedelmek, a kiknek udva- 
rában a hivatalos nyelv a, latin volt, nevükben szóló, görög 
nyelvű okleveleket állittaiJBanak ki. II. lloger szicziliai feje- 
delem |1103^11.521 szintén állíttatott ki görög okleveleket.' 
Az ok, mely pl. Szent-Istvánt erre ké&ztete, szintén kézzel 
fogható. Elkerülhetetlenfll sziikséges volt ugyanis, bog\- aa 
apáczák maguk is értsék a/on b-atot, a mely ittmaradásiikat 
és megél beté süket biztosította, különben nem érezték volna 
magokat nyugodtan. 

£z alapítólevelet. Kálmán királynak alább érintett 
megerősítő levele szerint, nem a rendes királyi kanczellaria, 
hanem azon görög pap készité. a ki az apáczákat idekísérte 
és egyháimkban az isteni tiszteletet végezte. S ez igen tenué- 
szetes, hiszen máH olyan ember a kii-ályi kanczelláriában 
aligha találkozott volna. Föl kellett ezt említenünk, mert 
ebből következik, bogv ez alapítólevélben nem szabad a nyu- 
gati oklevelek alaki kellékeit keresnünk, hanem inkább azon 
formulákat, a melyekkel n régi görögök éltek okleveleik készí- 
tésében. 

EIhÖ bizonyítékul iilapítölevelünk hitelessége mellett 
fölemlítjük a hetük ew az írás alakját. Ez, mint Horváth 
István részletesen kímutatá,* teije.sen egyezik a XI. század- 
ban szokásos görög betűknek és írásnak alakjával. Ez ug.van 
erÖB érvül csak akkor válhatnék be, ha alapítólevelünk ere- 
detije fenmaradt volna, de azért íg\' sem megvetendő. Mert 



' Mabilloii : Do ve dijiloiti 
170»-iki kiadúe M. i)X. 11. 

' Tiid. GytijU'inéiiy Ih:U. ÜS— 1112. H. 



Libcr II. csji. 







39 HZEHT-lSTVlN OELBVELt^I. 

mirKleiresetre réginek kell lennie anon oklevélnek, n meljTJek 
miisolatd mái' csuk a betűk éa írás alakjánál fogva aein HzBf- 
mazliutik máskorból, mint a XI. száztidljól. AKOiikivül az in 
nagyon tiilietö. hogy azoti királyi káplán, iv ki Kálmán király 
megerősítő levelét készité és abban ez alapítólevelet is átirá, 
ezt a gói-ög levelet nem annyira leírta, mint inkább lerajzolta 
az előtte fekvő eredetit. Adatunk van rá. bog^v Szent-Utváii 
okleveleit kéaöbb nem csupán átírni, hanem lerajzolni szok- 
ták^ snict itt annál is inkább rültefaetjük, mert az oklevél 
átírója, nem tudott görogül. k Kálmán királynak a pécsi 
püspököt kellett fólszülitaniii. hoít,v maKvarázza me^, mi van 
ez alapítólevélben. 

TekintBÜk már moht az egyes formulákat. 

Alapítólevelünk ezen invocatióval kezdődik : lív c.vó]iar'. 
töó T:az(i6<; wxi toö ótoú xai mO i^íöu rveótwií&í. 

8zent-latván korálmn ezen invocatio n_\iigatun már 
kiment a divatból, ámde a górög kanczellária és ar,on orszá- 
gok, amelyek görög befolyás iilatt állottak, még Szent-István 
is. Röt még jóvrI azontül is használták. Így pl. 11. Bogev 
szioziliai fejedelem leveleiben még föltalálható." A szerb és 
bosnyák fejedelmek is tagadhatatlanul a görög szokást követ- 
ték a zoklevélkéBzitésben s ime Kulin bosnyák bán 1198-iki 
oklevelében szintén ilyen invocatio olvasható.* 

Tovább menve: Stlipaviií ■//nouavö; czimet ad Szent- 
István királyunknak az oklevél készítője. — Egy 1234-iki 
oklevél István szerb kiráh-t az ezzel eR;^-: 'Krisztus Istenben 
hivő" rzimmi-l ékesíti föl.* 

Legsajátságosabb ez alapítólevélben a végén olvasható 
s az egész okiratnak negyedrészét tevő corroboratió ímegerö- 
sitésl. Ez itt tulajdonkép csak az úgynevezett pcena-spiritua- 
lisból {a rendeletszegökre mondott átokból) áll. Sajátságos- 
nak mondjuk ezt kivált azért, mert a niczeai zsinaton jelen- 



' Ffj^ipulnkv Iiáii/li) : .\ iiuiiiumliHliiii n|>álíiá^ olapitú oklevele 

1". I. 
' Mabülon: De re ,1ii.i. I. II. c. 5, «V. j. 
" WeuEel : Árp. ii. ukiii. 1. :!+9. L 
' WeoKel : U. n. I. ;íS3. I, 



i 



i \-KSKPRfeHVfiLaTI AtAPlTÖLBVÉI,. 



levÖ 318 iitva: tüiv 7|>iax&iíwv Ssxíxoxttú iraTápiuv átka se hol 
másutt neui fürdiil f Irt sem Szent-István többi okleveleiben, 
sem a késftbbi mngyar királyokéiban. — Ámde éppen ez iiagj- 
bizonyíték e görög alapitölevel biteleasége mellett, mert annál 
^okrabban előfordul a 318 atyától kért büntetés u görög, én 
azon oklevelekben, melyek görög minta után készültek. így 
pl. Ifitváii horvát bán ég imperialÍR protospatarius (csáazári 
fíl fegyverhordozó) a zárai Szent- Chrysogon monoetor szá- 
iiiárti adott 1018-iki levelében a következő ptsna Bpiritualist 
mondja adományának megsértőire: "Iratum habeat Patrem 
et Füinni et Hpiritum Kanotum et maledictionem a trecentis 
decem et octo patribus*.' Mabitlon 11. Koger Bzicziliai feje- 
delem egyik pro eecIeBÍa Militensi (a máltai görög püspök- 
aégnek) adott í/Órö,'/ itijelríi okleveléből a következő latinra 
fordított részt idézi: aAnathema a Patre et Filio et Spiritu 
Sancto et a trecentis decem et octo deiíeria patribus » .* A szerb 
királyok leveleiben szintén megtaláljuk az ilyetén pcena 
spirituálist ; ^ ezek pedig a görögöktől vették át. 

Gyér nyomok biz' ezek ; de annyit mégis bizonyitnak. 
hogy a Veszprém völgyi alapítólevél egykorú a görög okleve- 
lek alakjával. 

Kiilönben nincs szükségünk reá, hogy ez alapítólevél 
hitelességét egészen a második ismcrtetőjelre építsük ; merí 
szerencsére, ha a harmadik ismertetöjelt veazszuk elÖ, vagyis 
ba azt vizsgáljuk : egyezik-e a veszprémvölgj'i alapítólevél a 
későbbi oklevelekkel? döntő bizonyítékra hivatkozhatunk. 

Ezen döntő bizonyíték nem más, mint Kálmán kirá- 
lyunk 1109-iki ez alapítólevelet átíró s a veszprémvölgyi 
monostor javait roegeríisítö kiváltságlevele. Ennek eredetije 
ma is megvan, söt mi töl)b, megvan még egyidejűleg készí- 
tett, hivatalos másuddarabja (exemptarnak hívták a közép- 
korban) is: mindkettőit magyar országos levéltár drága kincse; 
hitelességéhez kétség sem fér. A XI, század elején divatozó 




• Fqér: C. D. VII. I. liir,. 1. 
» Mftbillon i. m. L. II, e. 5. 
Italik Moru cdmú tnüvébeo. 

» WeDKel : Áni. ii. okm. 373. 



98. I. Ae egéitet UgheUi közli 




seevíT-isTviH oklevrls. 



ii-ásmód. a pergamen, a ma is meglevő pecsét és e^'éb külnö 
ismertetőjelei a valódisáRiiak fölöslegeHsé tesziiok erre nézve 
minden további bizomitgatást.' 

A királyi kápolna tagjai, a kik Kálmán idejében a kaii- 
czelláriai teendőket végezték éa ig_v a megerősitíílevelet 
kéHzíték. azt mondják, hog^- az apáczák falmutatták alapító- 
levelünk eredetijét. Ez azonban oly különösen volt meg- 
pecsételve, bogy az egész okimt lvag>- legalább a vége), viaszba 
vala begöngyölve a erre a viaszra volt ráütve Szent-István pe- 
csétje (totiim privilégium cera.sigillociusinBÍgiuta,es8etÍnvo- 
lutum). E miatt, a mikor bizonyos peres ügyben a végstí eszköz- 
höz nyiiltak, s alapítólevelünk eredetijét felnyitották, a pecsft 
eltört. Mivel jiedig tört pecsétü oklevéllel többé nem lehetett 
bizonyítani, iij kiváltságlevetet kellett késziteni, s ebbe a régi- 
nek tartalmát belefoglalni. A királyi káplánok között senki sem 
tudván görögül, a király Simon pécsi püspöknek parancsolta 
meg, hogy alapítólevelünk eredetijét olvassa át és tegyen róla 
jelentést. Beleegj-ezett ebbe a közelről érdekelt veszprémi püs- 
pök is. A mint aztán a pécsi püspök megbízatását elvégezte, az 
apáczák íigi-vivöje a király, a pécsi éa veszprémi püspökök meg 
a királji káplánok elíítt fölsorolta a veszprémvölg;\'i monostor 
tettleg bírt falvait és jövedelmeit, a pécsi püspök pedig bizo- 
nyítá, hog\' mindazok benne foglaltatnak Szent- Iiítván ala- 
pítólevelében, egj^-ketttí kivételével, a melyeket a monostor 
azóta szerzett. Erre elkészítik az uj megerösitölevelet, s 
ennek a végére még nagyobb biztosság okáért odaírják: 
tVetus autem privilégium iuxta linguam auctoris monasterii 

' Egj-Bzer i'égen (I8l»5-beii) Eiigel Kereaistély luetfkíst'rlett* 
Uftyali e inegerűsi tőiévé I liiteléuok kétaépbovünását |v. t>. Tud, Ovüjt. 
18H4. I. f. 102—106. U.). de oly (ígj-etíenlll. hogy ilyetóu eröiködéWrill 
(k nmgyav törtónatíráa tndomáat sem vett. Éb pedig halyesen: mert 
Engel, ti ki £iz eredetit uem is látta, olj vakmerő állltúsokat kocz- 
kiuíiaX, hi)gy tümudásii komoljran számba Bem veiiető. AüI lUlitjit pl., 
luigy ttí a chrifitÍftnÍBBÍiiinB cíím. melyet Kiilmé.!! királyunkiiiik ód e 
megerAaftö levél. liBSt4ukl)tLii neu volt BKiik&Bbau. Kx egyBíerüeu oem 
igae; ott van pl. Dávid liei-oeeg 1095-iki levele, a melyben Szmt- 
IjíbkIÓ szintén cbriatinuisaimuguak neveEletik <F«jéi'. C. D. 1.4^7. l.|. 
A többire iiézve megfelelt ueki Horvát Itttvón többször idézett írte- 
keEésébeit. 



1 vESzPASHrnuJii jii^jPlTALXvti:. 3& 

tíreve Hcrijitiiiu ideo aiiiiotavimua, at ox conconlía vt-toris 
tt növi rogiiosceretur certitiuki veritatis,«' 

Igy nem heazél az, a ki koholt oklevelet állit ki ! 

Annak a lebetfieége tehát, hogv' e görög oklevelet Kálmán 
kdrálvniik umlkodása után ké^t^tték voliui, teljesen ki vtiii 
rekesztve. 

De lehetetlen az is. hogj- ez alapítólevelet 1 109 előtt 
koholták volna. — Mert hisz mindeu oklevél kohóiénak 
bizoi}yo& czélja van. Itt pe<lig el se lehet gondolni olyan 
cjiélt, a mely már 1 l()9-ben oklevél koholáaám kén>-s7,eritett<^ 
volna a veuzprémvölgyi monostor eliijáióit. Minek koholtak 
vagy koholtattak volna pl. a mnnoBtor elfíjárót olyan levelet, 
a melyben kevesebb birtok van fölsorolva, mint a mennyit 
tettleg bírtak? De meg Eálmáu király és hívei a megerősit.'i- 
levélben határozottan azt állítják. hog;\- elftttiik Szent-István 
tört pecüétü. de valódi oklevelét mutatták föl. Eleket pedig 
hogyan lehetett volna megcsalni? Kivált pedig hogyan lehe- 
tett volna a veszprémi püspököt holmi kétaéges hitelű levél- 
lel rábimi arra, hogj- egy nj, az ö püspöki jogait megszorító 
megerősítő levél kétízítésébe beleegjezzék ? 

Bizonyára n fölmutatott és átírt veszprémvölgyl alapító- 
levél kétségtelen valódisága volt az. a mi előtt a király, az ft 
udvnrii h maga a veszpémi püspök is meghajoltak. 

Ez előtt nekiink íh meg kell hajolnunk. 

A további fölÖBleges bizonjitgatils helyett inkább eg_v 
pár fölvlli^oBitó megjegyzést kapcsolunk az eddig mondot- 
takhoz, részint ez alapítólevél iiiteléuek megerősítésére, részint 
a netalán fölmerölbettí ketuégek eloszlatására. 

A monoatomak elaö birtokát alapitólevdiink : laYapflpisv- 
nifk Írja. — Minthog_v Kálmán király megerősítő levelóheii 
ugyanez Za-arberiii alakban fordul elő, világos, hogy a régi 
magvarok e falut Szár-Berény-nek hívták. Mit keres tehát 
akkor a ■/ betű a gorÖg kiiránbaTL? Olyan fölösleg volt az, 



' K&lmilii király ezen inegerfiBlU levelét kiadták, még pedig 
nagyon ponl«Bau Hoi-vát latviii : 'l'iid. Gytljt. 1834. 9:->— ÖS. Ü. 6a 
Horvát Ái'p/ul : A iliplum»tikui íviUtuii BlapvouiUB.i. 110 — 113, U. Fejér 



36 



saENT-lSTViN OKLKVELBI, 



mint sokszor a li & középkori latiimágban (bábun ilans, lios- 
tiuni stb.l Adatunk van rá, bogy a görögöknél az ilyen szo- 
\íÁs divatozott ; ott van pl. Kinnamos górÖR iró. a ki Bácsot 
fIa-í«ÍL-nak írja.' 

A későbbi adatok és a halátízak i>mlíté8e mutatják, hagy 
e Szár-Beréiiy alatt a mai Vörön-Berény a Balaton mellett 
értendő. 

Közvetlenül e mellett estek a monostor többi, ez alapító- 
levélbe főfalait birtokai közül: lAá^a, í^aívSfioy, KvVjfjix, TCi- 
touv. Könnyen ki lettet találni, bogy ezek a Balaton észak- 
keleti partján fekvő Máma. Sándor és Csittény pusztákat, 
meg Kenése (Kvíjoa) falut jelentik. 

Nem kerül nagy fáradtságba iloXóavix, HiíiSpoTifju ée 
rpivtíápi megbatái-ozáaa sem. Ki elöíl a mai Palaznok falu 
(Zala m.}, a második Padrag falu (Veszprém m.), a barmadik 
Gerencsér, most puszta (Veszprém m.). 

Nehezebb megállapítani azt, hol feküdtek Zivaxov másutt 
Sdtirov éa Oji^áSa. vagyÍR Szántó és Abada. Az alapítólevél 
az elsőről csak annyit mond, hog^- a Dunn mellett egík, — 
Kálmán király levele annyiban ád útbaigazítást, hogy sze- 
rinte e két hely egymás mellett és Székes-Fehérvárról vagy 
Esztergomból tekintve a Dunán túl vagyis a Duna balpart- 
ján esett. 

De vájjon bol, melyik ponton"? Sokáig a mai Laczk- 
házára gondoltunk, mert ezt régen Szántónak hívták Is innen 
származott a Szántat Laczkffy család),^ 

Ámde itt bajosan volt valami iiagj'obb rév és a mi még 
nagj"obb akadály. Kálmán király megerösitőlevele, ugj'an- 
azon révet, melyet az alapítólevél Abadának nevez. Sziget- 
főnek (Seigetfeu) írja. Már pedig Laezkházánál a Csepel- 
szigetnek se eleje, se vége. 8 így az ottani révet nem nevez- 
hették flzigetfeji révnek. — A Zicby-család levéltárának egyik 
irata végre nyomra vezet bennünket. Ek ug>-ania a pest- 
megyei Tass mellett eső Szentgyorgy akkor (1345-ben) hely- 
ség-, most pusztáról azt mondja, hogy a veBZ|irémvölgyi apá- 



• Fejér. C. D. Vn. 1. 10. I. 

* Gyárfás latváu : A jiünkúimk lörtóiiete. III, k. 1(}5. 1. 



■ 



vaBZPBfiMVOLaTi alapItAlkvíl. 



«'y.ák« volt.' Ez pedi^ éjien ott fekszik a Csepel sziget egyik 
végénél. E pontot a régi magyarok Szigetfönek hívták, a mi 
kitűnik abból íb, hog>' a váczi piis])ökség e tájékon clteríilö 
íöesppreHBége szintén szigetfeji nevet viselt. — Itt feküdt 
tehát az a Szántó falu és Abada rév. melyet Saent-Istváii a 
veazprém völgyi monostornak adott s a melyet később egyhá- 
záról Szentg>órg.v-nek neveztek el. Ilyeii névváltozások 
másutt is történtek, Makót pl. valaha Fel-Völnök-nek, Bihar- 
Kereszteet Fan csal- nak hivták. 

ToúvTj alatt iizl a haláKzó helyet kell értenünk, melyet a 
vizafogásra jelölt ki a szent király, s melyet akkoriban ti ma- 
gyarok Tanyának neveztek. Kálmán király m egér ösí tőle veié- 
ből és a későbbi adatokbül kitűnik, hogy e Tanya Madoesa 
falunak egj' részét tette. 

IctXéoT] helynév kiiráHában a görög oklevélkészitfi alkal- 
masint hibázott. Ilyen nevű birtokot Kálmán megerösiWi- 
levele nem sohjI föl. pedig a pécsi püspök állítása szerint a 
monostor Szent -István korától 1109-ig nem veszített birto- 
kot, hanem még szerzett. Nagyon valószínű, hogy a jó gÖrög 
« laXátn) szóval a ])aranyameg.vei imost már nem létező) Sar- 
lós falut akarta megjelölni. 

E hibás kiíráson azonban nincs jogunk megütközni ; 
hiszen a magyar szavaknak görög hetükkel való leírása nem 
kis nehézségekbe ütközött, s hozzá kell még vennünk azt is, 
hogy az a görög oklevélkészítcí a magyar nyelvet talán elő- 
ny.öv hallotta s köimyen félreértliette. 

Nem csodálkozhatunk tehát azon, hog^' ez alapítólevél 
«gy-két helynevét nem tudjuk megfejteni. így pl. nem tud- 
juk, mi az a lávtav v/jatv? vagj* mi az a KvfjTa? (hacsak ezt 
a KvTjaa = Kenése változatának nem veszszük). Fontosságot 
A raftgj'ar helynevek leírásában csak magjar embertől köve- 
telhetünk, de azoknál sem tapasztaljuk mindig. 

Az oklevél görög készítőjének s az ö Járatlanságának 
hazánk törvényeiben, szokásaiban tulajdonítandó egy másik 
hiba is. Ez alapítólevélben Hzent-lstván adományait azzal 
kezdi : AíSo[i'. tvaöx; auttj) t(ji [lovaonjpíw ávvsaí \Lexi lüiv- 



iikuiinytára II. k. iS3. 




A péoBÍ alapítólevél. 



Szent- liitván mi.'>íiüiipitváii a péctii püspökséget, annak 
határairól 10(l9-ben Győrött a következő okleTelet állít- 
tatta ki: 

In nomine aancte Trinitatia et indiuidue Ünitatis. Ste- 
phantis Hiingarie rex. Noueritit omnee fideles noatri presentes 
Beilicet et futuri. qualiter noa mim conneumi Sanctissimi 
Apostoliéi et in preeentitt eiua nuiicii. Akűdís Episcopi, et 
aliorum omnimn iioatrorum ftdeliuni Episcoporum, Marchyo- 
num, Comitiim nec non minornm quoque perBonanun, ere- 
ctionem Episoopatus. íjui voeabitur Qiiiuqiieeccleaiensis, sta- 
tuimiiB in honore I)ei. et ümnium Banctorum. Boniperto ibi 
Episcopo facto; priuileRÜs terminiaque iH'dinauiinUB et pon- 
ármaiiimus. Prímuiu terminiiin Zemofíny viculum vsque ad 
Tliapeon viciim poauimiia ; seciindum Ozoi-a, donec pervenia- 
tur ad aliam aquam, qiie Lupa nuncujjatiir. Tertium Kopua 
vsque ad Almás aquam. Quartum, vt dicitur Kwarok. aicut 
incipiens a Danobyu auper Zavum fluuium terminatur. Et ut 
liec noatre ingenuitaa auctoritatis stabilia et iuconvulsa per- 
maneat. hnnc oartam inde conseriptam Sií^Ui noatri im- 
preaaione insiffniri juasimus. Signum Stephani regis Hun- 
garie. Quos terminos si quis viulare presnmpserit in poate- 
rum, componat centum libraw auri optimi. médium Camere 
nostre, ac médium prefato Episcopatui ac Bectori eiiis. Et ut 
plu8 divine ire occiiraum paveat, sciat se a Deo Patre et 
Filio et Spiritu Saneto et glorioaa Dei geiiitrice Maria a 
eancto Petro Apoatolo. in cuiua honore suprameraoratus eon- 
atructus est EpÍBcopatUH, perpetuo anatbemate dampnan- 
dum et ante tribunal Chríati ratiouem ledditurum. Dátum 
deoimo kalendas Beptembris Jndiccione septima. Anno inear- 



leteli keletkező monostorok rendesen cwik a kilencjsedtit 
kapták, mert a püspöki egyháztól a tizedet elvenni már nem 
lehetett. I^' aztán rizokágnssá vált a kilenczed adományozása, 
n szokás lévén idővel az adománylevelekben meghatározott 
formula fejlftdöti ki. Ezt a formulát aztán alapítólevelünk 
görüg készítője is leírta, tekintetbe sem vévén a/t, liog>- e 
formula Kzent-István rendes adományával vagy a magyar 
viHzonyokkal nem egyezik meg. 

Ez magj-arázza meg, bogj- az alapítólevél kilenczertriil 



Mag^'arurszá^ün azon])an mások voltak az állapotok, 
mint GiirÖg- vagy OlaBzorsz ágban. Itt a monostorok és püs- 
pökségek egj' időben keletkeztek, s mikor a király a monos- 
toroknak tizedet adományozott, nem sértett meg réRÍ, tán 
százados jogokat, mert a püspöki egyházak azokat a tizedeket 
tettleg még nem bírták. Sitt nálunk az első monostorok 
mintájára az is szokásba jött. bfigv' minden királyi monostor 
a tizedet saját birtokain maga számái'a szedette. A Veszprém- 
völgyi monostor sem tett különben. — Hogj- mégis alapitó- 
leveiében kilenczedröl van szó, az nem tulajdonitbató más- 
nak, mint az oklevél készítő járatlanságnak és a külföldi 
formulák szolgai utánzásának. 

Igj- tekintve a dolgot, az alapítólevélben előforduló hibák 
eeiik azt mutatják, liogj^ ez valami idegen embertől szárma- 
zik, a ki szükségből fogott hozzá e levél készítéséhez, de 
nem döntik meg annak hitelességét!. 

Visszatérve azon hasonlathoz, melylyel ez alapítólevél 
bírálatát kezdtük, örömmel mondhatjuk ki, hogy Hzent- 
Istváu fényes alkotáfiainak ezen csekély töredék**, a vesz- 
prémYÖlg\'i alapítólevél, töredék ugj-an, de valódi emlék. 



*S flZICMT-ISTVlK OKI.RVBLÍU. 

fopa Szfiit-Istvéu. midőn a pécBÍ püspökaé^ eyiyik liataníiil 
» Lajja (Lupiil vizet tűzi ki, ezalatt nem a mai toliiamegj-ei 
Lápftfö helységet, ^1 hanem a 8omo)í\-meg)*ei SzeiitíjáJoB-Kér- 
lie7 tartoüó Lapa piiBztában eredíl és Báténúl a Kapósba 
folyó patakot érti.* A két meglehetÖR rokonhaugzáeu iLapa. 
Ijápa) patak közelfekvése semmi fólreértéBre éa kétségre nem 
adhatott okot a XVIIl. ezázadig, mert addig a péesi püapök- 
tiégi falvak közigazgatflailag Tolna vármegyéhez tartoztak.^ 
Tolnái-ól pedig köztudomású vala mindenkor, hogy a pécsi 
pÜRpökség területének alkatrészét t«szi. De mihelyt a kérdéaes 
területet Somogy vármegyéhez kapcsolták,* a félreértés töhbé 
nem volt kirekesztve. Csattanós liizonvíték erre nézve az, 
hogy a pécsi püspök később e területet e miatt cwakngvan 
elvesztette. .\ XIV". századbeli hamisító tehát itt okvetetlenül 
hövebb határleírá^t adott volna a pécsi püspökség jogainak 
megóvása végett. I)e mivel ezt az előttünk fekvő levélben 
nem találjuk, már ezért is jogosan mondliatjnk. hogy ez 
valóban Szeiit-Istváutól származik. 

Egiezik-e a pécsi oklevél az egv'korú oklevelekkel? Min- 
den ízében. íme eg\'-két példa. 

.\ pécsi oklevél invoeatioja: 

■ In nomJno sancte trinttatis et individue unibil.is." 



üppaüis Quinqui-eccl. II. k. 13H— 32. il. Mouiiiii. Vatic. I. s. I. k. 
ím:— 310. 11. 

* Többen Így v^l eltedig k, ile liiliÚRan. 

' Ortvay a/on nézetét, hof^ en n, iLujian ueui volnn mán. mtnt 
u luuí Kopjiány |1. A pícsi eg>'hilKnieg;Fe ulapflÁba és. első hutliirai 
Vi — öO, !.) nem tartom elfogadliatiStiak, mórt av. még csak megenged- 
het<l, hogy u. •Lupua iiib&s ulvasie Kupa lielyett, de hagy Kupa ouy- 
nyi volua miut Koppáu.v, az semmivel HÍncR bizonyitva. Már pediff 
csupa lioíüávetós miatt a péosi uiegjétól eltagadni a/ égés/ regölyi 
dSMpei'Mséget ii(>in lebet. Ellenben, hogy a régen Lupának irt folyó 
a mai kiejtés Bierint leliel Laps, arra vilégoM bizonyltok az, hogy a 
uiit légen Sunad-iinh írtak, ma Csanádnak mondjuk. Ink&bb fel- 
tételezhctjllk aat, biigy n mAsoli'i lalauiil kiliiigyott, mert van jo- 
gunk rá. 

' Hazai obuánytáv VI. k. ^3, :!i3. I. 

* Már a XIII. BKá^adban kexdúdött A7, eijyenkéiil vuiú knpcBnI- 
gatác. L. Wennei in. k. 1Í6H. év. 18e. 1. 



1 vten UAvtTALsm. 

SseDt-^ttnk lenleÍDek ioTnoitinja : 
*Ib "1— *•" anwte «t iiid)fidn« TnoiUtts.** 
B6bai fra&aaa király inlS^iki Ifvi-lenck invomtKVJA : 
•In DCHiine """"" "biniutie et indiTidne imitatis.*' 
A aHangarú- r«x> cJÓm kúsé nokatliui nfi^iui, meiI 
tendesen •Unpu^rom rei> járja, de et nem kellhet );vuiut. 

I mert bificen Sz^nt-Lstváu ugr cnmexteti iin^!«t » nv«nnai 
■HOzptespkiiek irt leTelélTen.' s tuonkivül ■ vpszpr^mvöl^'i 

. sU{iítö lerelében.* S uonkivöl meglf bet. ho^ a pé<si oklevH 

, cximét a másoló failiádAn irM 1<^. 

A pécsi oklevél promolj^tiojii : 

• Noveriot omoee fideles noatri preeentee «t fntori. íjna- 
lit0r.> 

Sz«it-HeDrik irNi7-tki levelelieii i^acól: 

• Notom Mse Tolumus onmíbus no^trís fidtlil>os Uui futiiris. 
qti&m présen ti boa.!* 

1 liíl4-iki levelébeu podi^ : 

• NotniD ^t omuíbiu fidelibns nostris, praMDlibus doUioct «t 
foturifi, qo&Iit^.i* 

£s még iukább meRegy^t& tUnkot ha^Kiiil 101&-iki 
levele ; 

tXocaitU omnfjt contectales palHtii cet«nt]iic fideW niuitri, 

ni. Ottó császárnak 9%. okt. 41 Jki IcvcléLcn p*>dÍK 
Bzóról'szóra fÖltalíUjuk a pécsi alapítólevél promulRatiúját : 

tNoverint omuE« fidelea noatri pr^sentí* fit fiitiiri, qH«- 
lit*r..» 

Az okloTél con textil Báliak Ab6 luomtiita ik.v liauKKÍk; 



' Stniupf'Breutaiio : Aolu impciií ab Heurioo 1. mI Uenricum 
VI. nsqne. adbuc iiinlilA |Die Iteiirb(Jt&iid«r III. k.) (1 — Ifi, 
631—41, 3til— Ma. U. 

> Migne Ul. k. 95f). 1, 



^ Migoe H*i. k. 37ö. I. 
" U. o. 140. k. 360. I. 
' U. o. 140. k. :«I. 1. 
" Stniiipf-Breolftiio : Acta imp«rii . . , iiiBiIi 




M ezBUT-IStvAtl OSLBVELEI. 

• Nos cum i'o/wenfüí SanctiBsimi Apostoliéi et in preaeutia eius 
nuncii, Azouis episcopi, et aliorum omnium noatiorum fide- 
lium Epiecoporum. MareLyouum, Comituiu, necnon minorum 
quoque personarum, erectíonem epiacopatus. qui vucabitur 
QiŰQqueecclesíensiB, statuimus in bonorem Dei,' et omnium 
Sanctorum, Boniperto ibi Episcopo facto. privilegiis termi- 
nisque ordinavimus et coDfirmavimusi<. 

E moudat szerkezetére nézve majdnem egeszén meg- 
egyezik Szent- Henriknek a btunbergi püspökség alapításáról 
szóló 10(l7-iki levelével. Ebben ugyanis a megfelelő mondat 
okkép hangzik : 

.yuemdam hereditatis nostre locuui Babenberc dictum in 
aedem t)t culmen episcopatuB provesimus et Romám; Svdis iiucti)- 
ritate firmatiuH atque venerabilis Heorici Wirzbiu-genHÍs episcopi 
conaensu et dilecte coniugie noetre Chimegimde voluntate ac pari 
eommnaiqae oniniurn noiti-i fiddium tam arohiepiscoporum, quam 
epUcoporuin, abbatum necnon et dticinii et covtituvi eonsuito de- 
cretoqne laudatum ad litmorem oinnipolenlig Dtt et beaté Marié 
semper virginra et aauctorum apostoloruiu Petri et PauH nec iion 
sanctorum Kilianí et Georgii fnudavimoB, stabilivimna et oirrnlx'- 

Hogy a Szent-Henrik levelének stílusa szebb, határo- 
zottabb, azon ki csodálkozhatik ? Hisz nálunk még nem is 
gyermek-, hanem csecsemőkorát élte akkor a kanozellária. ter- 
mészetes tehát, hogy egyszerűbb szavakat bai^znált. 

Mielőtt tovább mennénk, tegyünk összehasonlítást a 
pécsi oklevél e mondatának egj'es szavaira nézve is. Az ok- 
levél a római pápát írSauctisaimua Apoatolicusn-nak nevezi. 
De az egykorú hildesheimi Thitngmar ia igy nevezi tÖbb ízben 
az egyház fejét, nevezetesen a^ 1001 végén tartott todii zsi- 
nat leírásánál." L'g_\-anezeu szót használják ti pápa megjelölé- 
sére Hebegő Lajos éa Szent-Henrik levelei,* továbbá Tliietmár, 
Szent-István kortársa.'' Teljes joggal baszuálliatá iizért a péesi 
oklevél is. 



' In va^ a, koncKell&r viii^>;\- iiz lill4-iki Állró kiliu^'tu 
vokat; s. Petri apoBtolí — 

» Migue, 140. k. 27:1—74. 11. 

» ü. ü. I*t. k. +19, m>. éB 421. 11. 

' Koller: HiKt. EppatiiB Qiiirnineecel. 1. 63. l. J, jeg.w. 

' Mifnier 139. k. 1957. 1. 



I 



A Ttrai .M.*pfTöi.Evei. *S 

A pápa követe az oklevél szerint Azo püspök vala, Hony 
ftz Azo név használata a nt^TDett'knél akkoriban szokásban 
volt. isineretea,' lie tiftsználták azt az olaszok is. fgy pl. 
Szent-Henriknek a bergomai káptalan réazére adott levele 
enilitéBt tesz *Azo veuemndus pontifexB, lAzo tisztelendő 
főpapról*, ft ki a bergamoi egyház javára ndúmányokat tett," 
Azonkívül KoUer már régen kimutatá, hogv- Szent-István 
korában két ily nevű ostiai püapök volt. Az egyik 9íHi-ban, a 
másik I01í!-han fordiil elö. Épen nemnii sem akadályoz ben- 
nünket azon föltevésben, hogy e H. Azo uBtiai püspök jáit 
1009-ben hazánkban apostoli követi minöséfíben.^ 

Az ug\'anezen mondatban előforduló Marehio és voca- 
bitur Quinqueeelesienflifi szavakra alább |L. Horváth Mihály 
kifogásait) vissza fogunk térni. 

A contextusnak következft része különleges dolgokkal 
foglalkozván, azzal teljesen eg\'ezö mondatokat kívánni sem 
lehet. 

Az oklevélnek 14lJ4-iki átiratában a határok leírám után 
mindjárt a megerösitésnek icorroboratiol második része, a 
megpecsételés, s erre a király aláírása következik. De hibá- 
san. Mindjárt megtetszik ez abból, hogy a megeriteítés első 
része, a büntetés (pénzbírság és kiátkozás) nemsokára eUi- 
keriil, és pedig e szavakkal kezdfidik: >iQuos termínos, hÍ 
^uis violare* stb. Az oklevél mostani alakjában az elözft 
mondatban nincs szó hatámkról, s ennélfogva a «quos ter- 
minoH" nem csatolható ehhez, hanem csak az érdemi rész 
(oontextiiH) rendelkezés Idiapohitioi réezéhez- 

Mi az oka az oklevélrészek ilyetén felforgatásának? 
Kétféle magyarázattal ís szolgálhatnnk. Vagy az 14()4-iki 
másoló ugrott át egy sort, de aztán hibáját észrevévén, utólag 
a kihagyott sort is beletoldotta ; vagy pedig már az eredetiben 
ia így volt, mert az alapító levél készítője c.iak késíibb gondolta 
rá magát arra, hogy a rendeletszegílkre váró büntetés formu- 
láját ifl beletegye az oklevélbe. 



' Migue 14<J. k. 938— Ml. 1. 

' Aí ..klevét l(H:)-ban kelt. Migne 3(19—303. 11, 

" Kollei- i. m. I. k. 64. I. 



Vi SZENT -ISTVlN OXt.EVBLEI, 

Akármelyik való e két magyarázat koziil. &■/. bi/oiiyos, 
liogy az ttklevélrészek eme fölforgiitása nem ártliat a pécai 
alapítólevél hiteiének semmit nem. mert az ilyen fúlforgatás 
előfordul az eg\korii külföldi oklevelekben is, a nélkül, bogj' 
azok hitelességét kétségbe lelietne vonni. ígj' pl. Szent-Henrik- 
nek a veleiiozei Szent-Hilár és Benedek monostor javait meg- 
erösitö, csak átiratban létező oklevelében, a keltezés a király 
es kanczellár aláírása előtt áll.' I. Ottónak a salzburgi eg^'ház 
részére adott lt7U-ilii leveL- megvan eredetiben, a ebben éppen 
üg>', mint a pécsiben, a pcena pecuniaría a megpecsételés után 
következik.* 

Mindenesetre föl vagjTink jogosítva arra, hogy e botlást 
figyelmen kivüJ hagyva, az oklevelek alkatrészeinek rendes 
HOiTende szerint haladhassunk tovább. 

A megerősítésnek első része a királyi intézkedés meg- 
sértőire szabott pónzbirság. íQucb terminos siquis violare 
presiimpserit impostenim, componat centiim libras auri 
optinii, médium camere uostre ae médium prwfato episDopatuí 
ae Bectori eius.n Ez a rendes formula az e korbeli német ok- 
levelekben. Csak annak bebizonyítása végett, hog>' a péc^ 
oklevél még az eg^-ea szavakban sem tér el az egykorú okle- 
velekétől, idézünk két esetet Szent-Henrik leveleiből : 

A paderborni püspöksé^iek adott oklevélben ezt ol- 
vassuk : 

tlnsuper csíiiKfíi Hbra* auri ojiti mi matponat áimiHi^t&tem 
regié cavutrn, et relíquam partém eidem ecoleaiBB.-" 

A novarui pii-spöknek adott levélben pedig : 

• Siqvi* hoc preceptum i-inlaru prcíiimpserit, centum libras 
anri optímí compouere cogatiir, tncdietatem palatio nostro et 
medietfttem Novariensi eccleaie fÍH^í/iie fíecí'Jí"). ■ * 

Nevezetes, ée az oklevél többi részeihez mérve igen hoBZ- 
RZÚ a pécsi oklevél pcena spirituálisa (átokmondás). nEtut 
plus divinuí iric occursnmpaveat, sciat se n Paü-e, Filio et 



' Stiuiipf-Bireiitano : Acta impei'ii . . . iueilitu 370. 1. 
' Monuuieula GeniiauicH- Hiatoiim I. k. nlil. I. 
' Migne. I*). k. aOi. U. 
* U. o. UIJ. ;)tá, U. 



b-pirítn suieto rt f^odos* Dei genitariee Uam ct « séikIo 
Petra aposfadfi, ín rohifi hoDomn sapmnUDocmtiis coustni- 
ctos e«t ^úcofMlos. peipetao uutlietmtr dunpoMMÍim rt 
anbe tiibaiuJ Chnáii nüoona rt^ditonim.* 

EüciDeaiak. bog<r a> Qr sok stÓTal btÍTelkedö puüM spírí- 
tnalk Swat-Heonk oUeT«l«ibeii ritka : df aiétt a kor sxelle- 
mevel. vagy rz cgrfcora oUenüekkd épen n«n fUmktnifc. 
Szent-lstrán másik korián^iak, Kobert &)uiczin királ>-iwfc 
leveleiben tabUank ennél még hosszaUiAt «fi czi&&l>l«t U.^ 
Hs \>eóii^ az fgy^ aláreitdeU motwiatokat vessssak. o)^' talál- 
jak. bug>- 1 1 az AtTáti^ Fistól és Sxent Lélektől meg % diosö- 
Bég«« Istraauva Máriálöl tsIö káriioztatífi fisónü-axün meg 
van a vefizpremToIgri alapilóleTélben * /i / e siarak : * p<>q>«>ln<i 
aiiatttemate dampnandum* • Ferpetao anaüieiuat« ramdi^in- 
pnetor* alakban Szent-Hennk okiere) eibeii is elöfonlulimk.^ 
I- 1 az ntfdsó rész : tanti- tríbaiial Cbri^ti rationeui rvdditurum* 
pedig nem e^^b. mint «g>- kifi változtatás annak a foi- 
muJának : 

• In dj« iadkái coram oculis lonnento inextinguibili cMmii- 
lit«r luat*. 

a mely a bambergi pns|iokaéK alapitóbvelélten furdal eló.* 
egy mállik oklevélben pedig a péctd levél BzavniTal (»aknt>m 
teljesen egybebangzúlag : 

• Sciat se rediLitufum rationem omnipotaoti Deo ín di< 

alakban olvoehatú. ^ Ebbez basonlút találunk I. Ottó ^riti-ik 
levelében is.* 

A meRtTÖaités utolsó réaze az oklevél niej^pecséU-létteWVl 
teiiií bizonyságot. 'Et ut bee nostro ingenuita^ auctoiitntiH 
stabilis et inconvulfia permaneat. hanc cartam iiide conscríp- 
tam 8ÍgillÍ nostri impreíMÍone insiguiri iii8RÍmus>. mondja a 
péoBi oklevél. 

• Migne Ul. k. 9(10. 1. 
' L&«d Tentebb. 
■ Migue 140. k. 3()i. 1. 

• V. o. 27*. i. 
» V. o. 3M. 1. 

• M.miim. üerru. Hi8t. I. k. tlH. 1, 




SZEKT-ISTVaK OBLE^-BI,Fr, 



Caak széjjel keil iiéziúmk az egykorú nklevelek közt. b 
mindjárt belátjuk, hogy a, pécai oklevél ezeu fotmulája egy 
testTér velők, Szent-Henrik leveleiben nem egy helyt iigj-au- 
azon szavakkal él. Pl. 

■ fi uí hec tioatrt mtienititatis auctorilag KtabüÍH d mcmeatxa 
onmi post hiuc permaneat tempore, hoe impenale preceptum inde 
conteriptum mana propria coDroborantea stflilli luigtri impressimie 
íuwimus ÍKsiiTnín.'' 

Ily megegyezéfl láttára, azt biszRzük, minilen további idé- 
zés fölösleges. Csuk még azt jegyezzük nieg, bogj' Szeat- 
Henrik lOOS — 7-iki okleveleiben iiz idézett fonuula pzeu 
szavai: "hoc preceptum inde conscriptnm « helyett 'hww 
carUi íím/c cdíwn'í/i/fnn olvaahatf'i,^ ép iigy taint a pécsi ok- 
levélben. Későbbi 10U8. után kelt levelekben többnyire »hoc 
preoeptumi' vag,v "banc pa^iianii* fordul elÖ. A pécsi oklevél 
tehát a régibb formulát használja. 

A befejező vész lescbatouollnra) két ehö része |a király 
és a kanczellár aürásal ma már hiányzik; de az erede- 
tiben legalább a föbb és fontosabb megvolt. Világos ez 
abból, hogy az 1404-iki átíró a coiroboi-atio után (rekeszjel- 
ben) hozzá teszi Siguum Stephani Kegis Hungarie. István 
magyar király jegye. El volt tehát látva ez az oklevél is aa 
akkor szükséges monogrammal, de az átíró nem vett magának 
időt s fáradságot annak ntánzására. Az oklevél készitjíjéröl 
egy szó sincH, Lehet, hogy az átíró hagyta ki : de az sem 
lehetetlen, hogj" az eredetiben sem volt annak neve kitéve. 
Azonban az oklevél hitelességének ez nem árt, mert több 
példa mutatja, hogy a kanczellárnak vagy a készítőnek neve 
külföldön is elmaradt." így pl, Ü. Henrik azon 1003-iki, a 
a vilichi apáczH-monostor számára adott levelében, a mely 
csak 1391-iki átiratban maradt fenn.'' 

Annál nagyobb azerencee. hogy a |>éc8Í oklevél rendes 
keltezéssel bir. Ez pedig igj' szól: iDatum deeimo KalendaB 

' Hoefer: Zeitoclirift für Ajchivkiinde. Hamburg 183.^. IL k. 
UH. 1. Migne 140. k. 374. 377, SStí. ü. 

» Migne 140. k. 2(H1, Mfl, 276. a77. U. 

• Migue 140. k, 268. 37Ö, 141. k. 947, 948. U. 

• St«mpt'-Brentttno: Actii ineilita 3!). 1. 



A pAcei XÍAPtSÚl^VtL. 



Sept^mbris iudictione septima anno incarnationis Domini 
miUesiino nono. pÍo Stepbaiio regnaute auiio nono. Actnin 
in civitAte Jauryana«, 

Annak könnyebb szemlélése végett, hogy e kultezés 
alakja teljeseo egybevág az egykoni okleveleikével, ideiktatunk 
egy-egy keltezést Szent-Lstvsu kortárRainak. Róbert franczia 
kinllyniik és Szent-Henrik német császítrnak leveleiből. 

• Data XIII. Ealendas Maii, indiutiooe XJ, anno X regnante 
Boberto, rege glorioso. Actum pubtioe ParÍBiaca űrbe anno incar- 

nati Verbi 9!»S.. (Bóbert ííllS-iki levele.)' 

■ Dnta IX. Kaleiiil. Decembria anno domitücffi IncarnationiB 

Min, iudietioue II. anno verő domui Henriéi eeciimdi Regis III. 

Actum Merseburg in eodem Epiecoputu in Dei nomine feliciter 

^^joen.' [U. Henrik HXtí-iki levele a merneburgi egyház saámilra.)* 

^H^ Ilyet, ha Hzükség volna rá. tudnánk még vagy félszázat 

^ézni.' 

A megegyezés tehát szemmel látható ; mindenütt ugyan- 
azon időjelzők, na^obbrészt ugyanazon szavak, ugyanazon 
különbség a dátum és actum közt. Azt, hogy miért baeonlit 
jobban a pécsi alapi tíílevél keltezése a franezia formulához, 
ma még nem tudjuk megfejteni. 

Végig mentünk fkkép a pécsi alapítólevél minden egj^es 
mondatán. Izríil-izrn tagoltuk azt, hogy az egj'korú okleve- 
lekkel való megegyezését vagj' ellenkezését jobban fölismer- 

^^jk. De minden szétdarabolás, minden összebaBontitgatás az 

^Kjavára, hiteles voltának fényes igazoláiára áőlt el. 

^H Ezek után csakis a teljesség kedvéért hozunk fel egy 

^Hir adatot arra nézve, vájjon megegyezik-e a pécsi alapitó- 

^^Bvél a későbbi oklevelekkel ? 

^V E tekintetben aztán büszkén hivatkozunk az KS32 — 37. 
évi pápai tizedjegj'zékre. Ezen jegyzék a vidéket és az egy- 
házmeg^'ék \'iszouyait jól iamerö altizedszedök számadásai 
után készült a a pécsi püspökséget egész terjedelmében fel- 
öleli. Ha pedig ennek nyomán kutatjuk a péoai egyház- 
megye kiterjedését, úgj- találjuk, hogy annak csakugyan Föld- 



' Migne riiti-. 1*1. k. WS, 1. 

' Boefer: Zeitschríft fűr Archivkunile. Diptnuiatik, Burlin, 1835. 
. 1. V. e. Migne 140. k. 274, 2lir>. atb. 11. 



50 BUHT-IBTVAN OELBTBLSl. 

vár (a régi Zemoguy), Tápé, Ozoni. La|)a, Kapós és Almás 
vetettek határt, túl a Dráván pedig ceakug>-an bcuyiilt a 
Száva-Duna keskeny közére, ügy bogy a Duna és Száva bab- 
jai nyaldosták az egyházmegye határait,^ 

De ha valaki ezt nagyon késeinek, b a XI. századra vo- 
natkozólag kevéH bizonyítéknak tartaná, hozhatunk föl okle- 
velet, nem a XTTT vagy XH. századból, hanem egyenesen 
a XI. századból és pedig olyat, a mely elvitázhatlanul bizo- 
mitja az 10()9-lien kelt pécsi alapítólevél hiteles voltát. Szent- 
Láazlónak 1 U93-iki levele ez. Sitintéu csak átiratban maradt 
ugyan föl, de szerencsére oly utánozhatatlan, nehézkes stí- 
lusban írták, hogy hiteles volta elsrt elolvasásra Bzembeötlíi, 
Már pedig ezen 1093-iki oklevél, egy pár iráshibától eltekiütve. 
ugyanazon pontokat mondja a pécsi püspökség határainak, 
a melyeket Szeut-Iatván lWÍ)-iki levelében kitűzött, t. i. 
Zemognyt, Ozorát (Boerdy-ra van ferdítve), Almást (Almady- 
nak írja) és a Szeremségben a Kfiárok nevti határvonalt.^ 



' Mimiiiueiila Vaticaiia. Ser. I. toni. I. 377— 2R.'i. U. Koller i. 
ni. 360-440. !1. 

* Koller i. ni. L k. 175. 1. Fejér. Cod. Dip. 1. k. 481. 1. Ueg 
nem MlliOitom, hogy egy-két BKÓval fSl ne említsem az itt elűfordnló 
Söárok határviiniLlra vonatkozó véleményemet. Történetiróínk réj^ta 
törik fejüliet moa, mi lehetett ez a Kfiárok? (Eoller i. m. fiS. 1.. 
Paiüer Gyula. SeAíadok. 1SS8. 199— S>1. II.) I'eilig Szeut-LiarfA 
I09il-Lkj oklevele elég világosan beszél, mikur azt mondja: lAiiue- 
duotiiB. qni Kwftrijk dicitur.i Nem volt eí tehát más, mint a Mitro- 
vicE helyén álló, hujdau. a római korban oly nagy azerepet játezó, 
gaadag, népes Sirmium város egykori dicaóségének néma tauújte a 
köböl épült viaveíetek. a. mely a Lezseraér és Siilszeg (ma Süu- 
exeg\ közt emelkedő hegyek tlde forrás vizét vitte be a rómú 
város nyilvános kútaiba. Szent-István és Stetti-JiÓBÜi korában még 
tekintélyes rom lehetett, elég arra. hogy két egybáiímegyét elkttlö- 
niteen. Romjai máig feum áradtak. (V. ö. Klaic Slavonien von S. bÍ8 
mm Xni. Jahrhundert. 1ÍW2. 35.) A KoUer által fölvetett uéBe^ 
hogy a Köárok a kövesdi Iktivesdini) palak lenne, tai-thalAtlan, mert 
A pápai jegyzék világos bieonygága szerint a pécsi püspökség határa 
e patakon is átcsapott. Uj»bban Ortvay azt vitatja, hogy rúmfti út 
volt. Szerény véleményünk szerint azonban Ó nagyon ragaszkodik a 
betűböK. A betű SKerint való éi-telem kedvéért talán még sem kellene 
a XI. százeulbeli szemtanuk bizonyságát elvetnünk. 



K PÉCSI ALAPÍTÓLEVÉL. 



.■>( 



■ Met^aii ekkép a liarmadik eg^hehangzás is, 

Üátran kimotidhfttjuk tehá.t, hogy Szent-Istvlínnak a 
pécsi püspökség számAm kiállított 1009-iki levele teljesen 
hitelen. — lüiuételve fólemlitjük és ha.iigsulyúzi'.uk ennek 
bizonyságául azt, liogy ez oklevél az egykorú oklevelekkel 
minden ízében, kifejezéseiben, formuláiban, szavaiban egé- 
szen megeg^vez. Ezen megegyezés pedíg annyival inkább döntő, 
mert a pécsi oklevélben használt formnlák, kivált a keltezés, 
nem találhatók föl a többi Szent-István-féle levelekben. Ezzel 
pedig ki van mutatva a hamisítás lehetetlensége. Mert a 
hamisító vagi- a hazai levelekből vagy külföldiekbrtl ismerte 
volna a XI, század első felének kanczelláríai formuláit. De n 
hazaiakból ilyet, mint a pécsi oklfvélé. nem vehetett, mert 
azokban nem volt, a kiilföldiekhill még kevésbbé, mert 1404-Íg 
az okleveles ládák oly szorosan be voltak zárva, hogy abba 
idegen, magyar ember belé nem nézhetett. 

Lélektani szempontból Ls lehetetlen a hamisitáB. Mert 
elfogadott elv az. hogy a hamisítónak bizonyos uzélja van (s 
hamisítványát azon czél elérésére alkalmasnak alkotja. IV 
micsoda czélja lett volna az ilyen hamisítványnak ? ! Hisz ez 
az oklevél a pécsi püspökség határainak megvédésére a XI. 
századon innen alkalmatlan. Épen ott homályos, kevésbbé 
8zal>atos, a hol legvilágosabbnak kellene lennie, mint fentebb 
megmutattnk. Nem lehet tehát ez hamisítvány, mert akkor a 
határleii'áfi mindjárt pontosabb, részletesebb lenne, kivált 
mikor a Duna-Száva közéről beszél. 

Midőn ily világos és kézzelfogható a pécsi oklevélnek 
hiteles volta, (természetesen nem mathematíkai, hanem csak 
erkölcsi bizonyossággal, hiszen az elsőt a történelemben 
melyik komoly ember követelheti ?). lássuk mi indította egWk 
hírneves történetírónkat. Horváth Mihálj-t, nrra, hog,v ez ok- 
levelet pelengérre álUtsa, gyanús hitelűnek, pia frau.';-szal 
készültnek mondja'? 

"Hitelességét gyanússá látszik tenni a határgrófok emJi- 
tése, kik nálmik aoha sem léteztek", mondja Horváth.' Igaz, 
bog;v' ezen kifejezés az oklevélben benne van. de benne van 

ISá— IS.\ 11. 




f>3 HZEMT-IBTTitl OKLBVULBI. 

!L7. több más Özeiil-lBtvitnkori leveleklten ia. 8 azért helyén lát- 
juk itt együttesen megbeszéiui. vájjon mennyiben árt vagy 
boHznál a határgrófok említése ezen oklevelek biteleiísé- 
geiiek? 

Már fentebb emiitök, hog^' Szetit-lHtván udvartartását 
éfi országalkotmányát külföldi minták szerint rendezte be. 
líizonyitják ezt törvényei, Szent-Gellért életirata és sok mie. 
Az átvett és átültetett intézmények között legidegenszerübb 
volt az, a mely a szent király okiratainak készítését vállalta 
magára : a kanczelláría. Idegen, hazánkban eddig ismeretlen 
volt az intézmény, idegenek voltak annak vezetői. Hiszen 
magyar embert, kivált eleinte, nem íh állíthatott annak élere 
azon egyszerű okból, mert az iráa, olviisás művészetében jár- 
tas és hozzá latinul tudó mag>'ar legalább eleinte nem volt. 
Az az idegen kanczellár pedig nem tanulhatta meg a magyar 
kanczelláriai gyakorlatot, mert olyan megint nem tét«zett, 
kénytelen volt azért a külföldi gj'akorlatboz fordulni- A kül- 
földön pedig ez időben formulák után készítették el az ok- 
leveleket s e végből egész formula-gyűjtemények keletkeztek 
pl. a tonrsi,' épen úg}- mint később hazánkban a \Y\'.. XV. 
században.^ 

Vau ezeknek a formuláknak egj' különöts. Horváth Mibály- 
tól teljesen tigj'elmen kívül hagj-ott sajátságuk. S ez abban 
áll, hogy azok minden oklevélben a megbatározott helyen 
egész terjedelmükben leiratnak, tekintet nélkül arra : alkal- 
mazbatók-e a speeialis viszonyokra vagy sem? így példáúl< 
mint már fentebb a veszprómvötgyi alapítólevél társulásánál 
előadók — a \1\ — XVU. századbeli adománylevelek szerint 
a magj'ar király számtalanazor adományoz hegyet-völgj'ot, 
ott a hol egy halom sincs; folyót, halastavat, vízimalmot. 
vízimalom helyet olyan faluban, a hol eg;i'-eg;v erecske is alig 
akad. s ha akad is, ahg bír mozdulni, nem hog> malmot 
hajtson. S miért történt ez ? Azért, mert a kanezelláriai fnr- 
nnilák így kívánták. 

Vagy hog>' épen a marchiókra (határgrófokra) hozzunk [öl 

' Ftjérpataky : .K paiiuonh. np. iilapltólev. I7S. 1. 
" Kovachich: ForaiiilH- atyli bolenuia. 



példát, ott vaii Ka nizsay János esztergomi érsek esete. Kidé- 
ben ezen érsek írásbeli kérrénrt terjeszt be a pápai udTar)>a és 
as érsek javainak bitorlói ellen vérlelmet kér. Erre aztán 
IX. Bonifácz pápa ejíy bnllábnii tudósitja errftl a győri pös- 
pőköt s többek közt azt írja, bog?- az érsek •némely piispökift. 
berezegek, batárgróftik i marchioitea), bárók, lovaik, köztár- 
saságuk'L-ommums), városoki stK ellen panaszolkodott.'Már 
iwdig Kanizsav János fölterjesztésében bizonyára nem paua- 
szolkodott határgrófok, köztársaságok ellen, s mivel a pápai 
udvarban több ma^^r ia volt alkalmazva.* azt k tndhatták, 
hogy (lazánkban ilyenek nem léteznek, de mégsem változtat- 
tak a meggj'ó kerekedett formulákon. 

Ha pedig a XV. századbeli magyar kanczeltáriánnk és 
a pápainak meg volt engedve. hog,v át nem alakított, válto- 
zatlan formaiakat használjon, akkor még inkább meg volt 
engedve Szent-István újonnan alakított, a kezdés nehézségei- 
vel küzd'i kan czell áriájának. 

Ezek előre bocHátása után nézzünk szemébe azon kifo- 
gásnak, hogy 11 pécsi okievei a határgrófokat említi. Talán 
valakit egyenesen batárgrófnak nevez n péc8Í oklevél ? Koránt- 
sem. Egyszerűen ki van téve ott. a hol az ország méltóság- 
Tiselííit egy csomóban föl azoktáJt sorolni. Mihelyt megkezdő- 
dik & mondat : Minden más híveinknek, a piíspökökuek stb. 
iá lehet kiáltani, hogy ez ewik formula. Át van véve, át van 
nltetve az egykorú külföldi oklevelekből, (vele megeg^-ezöt 
idéztünk is fentebb Szent-Henrik okleveleiből l, de éppen azért 
nem mondja azt. mintha hazánkban csakugj'an léteztek volna 
határgrófok. 

Art-e teliát a batárgrófok emlttéae a pécsi és Beent- 
István más okleveleinek ? Szikrát sem. Sőt basimál. Bógisé- 
gük, hitelesaégük mellett Vnzonyit. És pedig azért, mert a 
XI. századbeli külföldi formulák ilyen szolgai utánzása csak 
Szent- István idejében volt divatos, értelme is eaak akkor volt. 
Péter elűzésével ez a formulákhoz ragaszkodó kanczellária 
egészen elpusztult és helyébe egy egész más, lebetö legegy- 



' Monnmenta Vriticano Hunkár 
« U. o. 133. a03— 4. 947. II. 



. in. c. 2-iíi-3f 




Bzertihli HzerveBC-tü, a reudezeres okievét kiállitásaal Hemrait- 
sem töröciö kaiiczellária lepett.' Ezen új kaiii^zelláría és az 
idők folj-tAn ennek gyakorlatából származó foi-raulák sohasem 
emiitik a iiatárgi'ófokat, s ij^y joggal következtethetjük, hogy 
az az oklevél, a mely ilyenekről heszél, inkább származik 
Bzent-István korából, mint nem. Mert nincs kiiekenztve ugyan 
a lelietöség, liogv' egy hamÍHÍtó vakmerően átírja ezt a szót 
íb az előtte fekvő mintául haöznált valódi oklevélből, de 
mégis gyakoribb, hogy nem meri átíi-ni. hanem kihagyja. 
módosítja, félvén, hogy ha ezen, az ő korában nem használt 
•marcbio* vagy egyéb Hzót átveszi, ezzel hamisítványát 
a kortársak szemeben mindjárt gyanússá teszi. Példákat 
fogunk rá idézni. 

GyauuBsá teszi Horvátli M, előtt a pécsi oklevelet n to- 
vábbá e kifejezés, Pécsnek fog neveztetni (vocabitur (Juinque- 
ecclesienais), holott István és környezete bizonyosan tudták, 
hogy ez régi neve a közséj^iek, mely már a magj'arok meg- 
telepíUéaekor is e nevet viselten. Erre eg^vözerüen azt vála- 
szoljuk, hogy Horváth nagyon téved. Nem lehet bebizonyí- 
tani, hogy Pécset már azelőtt, már a magyarok megtelepülé- 
:<ekor is Quinijueccclesiienek nevezték volna. Csupa hamis 
vagy kétes hitelű oklevelek azok. a melyekre e tekintetben 
Horváth hivatkozhatnék. Privina országa, va^ a salzehurgi 
érsek joghatósága lebeg Horváth szemei előtt, de azok közül 
egyik sem terjedt Pécsnek vidékéig.* De meg nem is arról 
van szó, bog^' a város mikép neveztessék, hanem, hogy az e 
tájakon fölállított püspökség hivatalos neve pécsi (es nem 
drávamellé ki) leszen. 

A harmadik kifogása Honáth M.-nak ez : « Végül későb- 
binek látszik bizonv-ítAni ez okmányt ama kifejezés ; pio 
Stepliano regnante. mit István bizonyosan nem íratott volna 
amagaáltal kiadott okmányban. E kifogás nem uj. Régen föl 
hozta már azt Enge] az íi Magyarország történetét tárgyaló 
művében.^ de mindketten csak azt árulták el vele, hogj' egj- 

' Fejérpatiiky : A kir. kanczell(irÍ4v. 19. 1, 

' V. ii. Salamuu F. értekezésit : Mosaburg és lue^-éje. Száza- 
dok. 18ÍÍ2. «0-nO. II. 

' OeBchiohte dee ung. Reichee. I. k. 9i. ]. 



J 



3 AUPtTALSTtL. 

szer sem nézték végig az egj'koiii, vag>- egyáltalában a XJ. 
századbeli okleveleket. Mert kiUönbeD első pillanatra látta 
volna, bog}- az akkori oklevelekben, a mint a király föltette 
inonogranimját. az oklevélkészltö veazí át a szót és fölékesíti 
a fejedelmet olyan ékes czimmel, a minővel neki tetszik. 
Szent- Henriket elnevezik az ö kanczellárai invicüssimnsnak, 
glorioBisaimiisnak, Herenimsimusnak.' Róbert franczia királyt 
kanozelláijai széltében agloriosusi és •g]orioBÍBsimiia>-Dak 
nevezgetik,* 

Ha a 'piusi szóra kell példa, ott van Nagy-Károlynak 
Haio gróf sz-ámára adott 809-Íki levele, a melynek végén «sjg- 
nnm domni Karoli piiaHimi imperatoris* olvaHható,* Jámbor 
Lajos, Berengár és Hugó olasz királyok és IH. Ottó császár 
szintén «piÍ8BÍmusii-nak neveztetnek.* 

Mivel ekkép egyetlen eg,v számbavehetö ellenvetést sem 
lehet tenni a pécsi oklevél tartalma és alakja ellen, teljes 
megnj'ug\-á»eal ismételhetjük iizt, hogy a pécsi püspökség 
1009-iki alapító levele teljesen hiteles. 



■ Migne. 140. k. i*7, 34», 3ÍS. sm, 'áU. stb. U. 
' Mjgne. 141. k. 947—906. II. 

' Míttheil. á. Instit f. oeiterr. OMDbiohtafonchnng I 
' D. o. I. k. 284. 986. V. k. 400. I. k. *4S. U. 



Kevés oklevél járt olv szfrcncsétieiűíl. rniiit Szent-Istviiii 
ezen levele. Mült az^adbelí kiadói úg>' szerették, úgv féltet- 
ték, hogy kxirtitották. toldották, változtatt-ák. csak hog^' senki 
meg ne ütközzék rajta, senki meg ne támadja liitelességet. 
Pl. sanctissirans epiacopus helyett sancte EccleBÍe epiacopuat 
írtak, an eredeti Koloii helynevet Karakóra, az elíittük érthe- 
tetlen disvestire szót contraHtatuere-re váltó ztattiík, a cetebris 
episcopns-t, a sif^um mitissimi reií;ia-t kihag^'ták, a végére 
holmi keltezést toldottak hozzá é» aztán igy legjellemzOhh 
sajátságaitól megfosztva, hiteleöségének legerősebb bizonyité- 
kaiból kivetkőztetve állították oda a tudósok éK a iiag>' kö- 
zönség szemei elé. így közölte Bóka. Igy Pray és számosan 
mások.' És még sem érték el vele czéljakat. mert a mint lát- 
tuk, a megtámadásoknak elejét nem vették, a védelmet pedig 
megnehezítettek. Köt még a jelen század töi-téuetirói íb leg- 
na^íj'obhréHzt csak e megtépett alakjában használták ez ok- 
levelet, mert Fejér Codex DipIomaticuHának I. kötetében ig>' 
tette azt közzé.* Újra kinyomatta es pedig sokkal jobb forrá«- 
ból az 1257-ik évnél is." de ez legtöbbnek elkerülte a figyel- 
mét a különben a végén e kiadás is hibás. 

Végre valahára buzgó oklevélismerönk. Nagy Imre, könyö- 
rült Szent-István eme jeles oklevelén és a tihanyi apátságnak 
1295, táján kelt átiratából lemásolva, minden változtatás nél- 
kül, a magii valóságában mutatta he a tudóid köröknek a 



' VitfB Veapriii 
Dip. L k. S91. 1. 

« Cod. Dip. I. 289—991. U. 
' D. o. rV. 2. 431—33. U. 



prasiüum L p. Ili. !. V. íi. Fejér. Cod. 



r.7 



Hasai okmánytár M. bótotében.* Arrúl ttg>-an hzó &em lebet. 
bogr a tibunvi lunnmtor jei^-zöje télies képsettdéfirü paleo- 
gnil^as lett volna ea e^ két belőtt a toUa meg nem csttSKOtt 
volna, de másrészről jóhinxá-münenéx én jófikiustát nem tou-- 
Itatjuk kétségbe. Nem volt i^emmi érdeke. hi>gv VAlamit ki- 
bagyjoD. vogi,- megmásiteúD. Azért addif; üi. míg valaki 
rV. Béla I ^57-üii átiratát ujböl és bi^lyesen közte nem t«szi,* 
ezt a tibanvi átiratot nvogotltan elfo^ilbatjak tadumáuvosi 
vizsgálódásaink alapjánl. E végre itt egész terjedelmében 
etfirebo««átjak. 

In nomiiie sanctf et inilividne Trinitatis. Stepbanos. 
l)ei gratia Pannonitimm rei, Si prupter pietatis magnitndi- 
nem non soium düectiaeimi^ veram etiam adeaiitibos &d£li- 
bne digoe poetnlata liugimar. precipne convenit. ut aoimi 
cnlmen ad sapema isioN aitbeUnte^ devotiones sanetanun 
eecleHÍanimp>»itulatío>iibasacclinemu9, ipsaM)aepFedüsatqae 
{loefteastonibnK ftnblimando proeurare ttagilemns. Proiudt 
omninm tíancte Oei eccleMÍe tideliom nostmrumqae. pivsen- 
tituii scilicet et futurorum. iioverit íadu^^ina. quod no6 Mtime 
iiostreproredemplioiie <]aHtuornTÍtates.DOminibas.* Vn>prem 
iu qna ipHÍa4 Episcopatoít séden est vonstmcta. atqae Albam 
civitatem. Colon et Wü^-grad civitatee aaneti Miduelia Yas- 
primienis síibücimaa ecclefiie cnm omnibos eodesüa, oa|MUis 
Htque titalift. eeu lerminúi atqiie Űníbus. N«« nou eonoedt- 
mnn. donamois atqne largimar et regali nntn atqne ditaane 
prelibate sanct^ en-lede Vespiimiensi villám muuu uoniioe 
Cnri in Vesprimíensi comittttu. Ín qoo episcopalis. ut pr^ 



' I— a. a 

* Kapnnm}. • kiuek inásoiAtÁt F^ér *'*°Tl*'l». kil U1ÍIJ&, bogy 
poDloMn Iritef írta ki IV. BéU 4timUt fti eUtW MvA stidetiliAL 
Da nem toJjok. míkép adjnuk hiUlt ftUíráBának? Mert IT. Btk W- 
VM«UÍ sombMi Pált nrrezi veeipii^iiii pOcpAkoek. kotott IST-fam 
ZeUud (Üt a vMsprémi pü^iöki mA«D. AitMi «g^ irr* nóval wu 
mülti, bogj Sient-lstv&n oklvvele r aaimkkal TÓgaAdik : ingiUjDil 
liomsi Steplinni mitiniiiii Fcgü.* pe4ig Pnv Qyűiigf. > ki wintéti 
Ivtrta ez átiratot, arrúl tadúdU Koll«r Jówelét, hogy • imiti— imi 
regú> befejezM megvan. iKoDci: B»t ^paUu Quinqne t cc to a. I. k. 
TI. Ll Ideje volna IV. Béla ttiiKtíá ijha kauMolnt éi kiaani, mart, 
hogy n a tthan^ ttinlnU pmtoMUL jobfa. kétafgtohn. 



seBHT-IBI VuTöiLsröili . 



istituta est sedes, atque trew villns i 



liictum est, 1 

Auei, Cári ac Berften, in ooiuitatu Mlieiisi sitaH, B(?u Mor- 
zolfeii in pHgo Colocenflis (igy, ColoiienHÍK helyett) civitatis 
unam villftin. necnon in comttatu Wsegradensis civitatia 
viilani uuam. sitnm supra Daniibium, ex cuius latew dextro 
rivus ■ . . qui Apurik nuncupatur, diBcurrit, pariterque vil- 
Itini nnain Pysen nomine, sitam iu compaee Liihida civi- 
tatis cum omuibus ntensilihus iugiterqne pertíuentüs scilicet 
famulie famulabiiBque, pratis, vineis, areis. edificüs. cam- 
pis, tems, agris, cultis etinüuItiH, piscationibus, venationibus, 
aqiiÍH, aqnarumque decm-nibiis. molendiuis. vüb et inviis, 
tnm esiübiiB, ([uam inexitibus, ut babeat oninem flrmitatem 
perpetuam, sieut est donatum. possidendorum. Habeat etiajn 
prelibata sancti Michaeli» Vespriuiiensiíi ecclesta. qiiam Ste- 
pbanuH Hanctiasimus regit episeopus, predictanim civitatum 
atque viilarum, prtiiit predisimuB. potestatem habendi atque 
UHqno in perpetuum poBsidendi necnon prelibato Stephano 
epÍBCopo, cui ipsa est regimini conccBsa, huíb sinicessoribus 
perpetiui subiciendi, omnium homiunm coiitradictione fun- 
ditua removente. líegali denique iubemus potcstate, nt uul- 
lus dux.marchio, comes, episcopus, arcbiepiscopus, viceeomes. 
Bituldacius, iudes vei esactor aut aLiqua magna vei parva 
regni nostri persona audeat diseueatere prenouinate sancti 
MichüPlÍB Veaprimiensis eccleflie aut surripere de omnibus 
ri'bus öuis, mobilibuti et imniobilibus, quoaitis vei inquiren- 
dis. cum omuibuB, que üli in prelociitis civitatihus earumque 
pertinentüs et finíbus, necnon in viHis pertinent, vei in 
aliqnibus locis subiiciunt aut Stepbano illins sancte epis- 
copo eccleaie, auisqne succeaBoribuB aliquid molestie inferre 
presiimant. — Si quia igitnr huiua nostri precepti paginam 
íringere temptaverit, aut prelibate sancti Micbielis Vespri- 
miensis ecclesie Stepbanum abni£cum episcopum siiosque 
HUcceHBorea ex cunctis prenominatis rebus ecclesiasticis nec- 
non dotibua molestare conaverit, octo inilia libraruni auri 
cocti sciat He compositurum. medietatem camere nostre et 
medietatem preloente titancti Michaelis Vesprimiensia ecclesie 
necnon Stephano, celebri episcopo, suisque snccessoribus 
teroentommque decem et oeto patrum anathemate ferien- 



I 



dam Htque perpetiiHÜ supplicio tradendiim iugitei-que Im- 
rathrí pene ligj'l perpetiiu főre coucremaiiduiu. (Jiiod, iit 
veriuK eredatur, dilif^eutm8que ab omiiíbns ol)ser\etur, pagi- 
iiam bftuc mami propria cotroborantea aiiuli iiostri irapi-ea- 
hione subter insigiiih curavimas. 

Signum Stepbaiii initümnií re^^.' 

TérjÜDk már moiít ál iHmertetöjeteink alkalmazására. 

Eg3'ezik-e ezen oklevél a kor viszonyaival ? Midiin az ado- 
mányozott birtokok tartozékait fölsorolja, elöuzór is mondja, 
hogy » király e birtokokkal tizolgákat és szolgálókat (cum 
famulis famulabuaque) adott, .\bbau a tekintetbtJD tehát, 
bogy a HZulgaHzemélyzetet kulón fölemlíti h aimak nagy be- 
cset tulajdonít, nagyon megegyezik. 

Még inkább mege^'ezik abban, bo^;^' épen úgy szereti 
használni a hangzatos, sokat mondó czímeket, mint Kzent- 
iBtván kortársaL lg;i' pl. István veszprémi püspököt egyszer 
igen szentnek (sanctisHÚuusi, másodszor kegj-essétevönek 
(almifieusi, bannadszur hírnevesnek (cetebris), Szent-István 
királyunkat igen szelídnek imitifiHÍmust nevezi. Eb lám, Fut- 
bert, a birea chartresi püspök, szintén ilyen ; igen xzent. 
Hzeut tsanctissimus. sanc-tns). szent és bölcs isiinctus et 
sapiens), <licsÓségre és tiszteletre méltó (glória ot honorc dig- 
HUH) czímeket osztogat a püspököknek és apátoknak, ájtatos- 
nak, igen ájtatosnaktpius. piissiinns), a legdicsfibbnek (cla- 
ríssimusi nevezi a királyokat és htrczegeket.^ Kortársa, 
Wol&éd író szinUu nem fukarkodik a legnagyobb tisztelet 
díszével ékítendő tsumiue reven^ntiu decore veuerandusf a 
legokosabb (prudeiitissimus) Jelzők osztogatásával.^ Hogy 
pedig az oklevelek készítői is így cselekesznek, számos [>éldát 
találankrá Szent-Henrik okieveleibeii. Az 1007. előtt kelt 
oklevelek közül egyik EWrhiml pöspökot a leghívebb (lide- 
Ussimitsi. Notger iüticbi püspököt nagvszentségü és uagv- 
túizteletre méltó ívir magne sanctitatis et satis reverentie 
dígnus), Burcbard vormsi püspököt legbnzgóbb idevotissimus) 



' Migne. 141. k. í53. 9)7. SSfi. iU. Wt4, 239, 237, í:in, 23«. lU 
■ Higoe. 141. k. llfil, 1167. U. 




BZIKT-ISTV&I 



mátíutt iustiiB tzinifkkel diszítik fül.' A miír bebizonyított 
hitelesHégíS pécsi oklevél sziutén aiet bizonyságot tenni, mert 
a római pápák neve elé nlegszetitebbn (sanctissimus) czimet 
tesz.*' I. Ottó egyik levelében meKtaláljiik íntváii püspöknek 
legkülönönebb czimét az itlmificus-t is. E ezerint ö 967-beu 
a sesto-i apátflágot "Hodaldo, ctlmitico Patriarcbe Aquilegien- 
8Ís eccleeie» adja.' Kívánni sem lehet ennélfogva jobb bizo- 
mntékot a veazprérui alapítólevél mellett, mint ezt a nAgy 
czí ni osztogatást. Hitelessége csuk emelkedik általa. 

Egyezik-e a veszprémi oklevél aü egykoní oklevelekkel "? 
Erre nézve is egész nyugodtan rámondbatjuk : minden izé- 
ben. Hog>- azonban ezt megmutassuk, az oklevelet megint 
föl kell tagolnunk egyes részeire a már ismertetett alkatrészek 
fizerínt. 

A veszprémi oklevél segítaégül hívása (ínvocatio) olyan. 
mint a pécsié. ErrÖl már eleget szólottunk. 

A formula devotionis, mely a király czimét is magban 
foglalja, ükkép szól: oStephanus Deí gratia Pannoníorum 
Bexn. Első pillanatra ugyan különösnek és nagyon is kései- 
nek tűnik a nDei gratia" kifejezés, mert akkoriban ezt rende- 
sen divina favente clementía szavakkal fejezték ki, Ámdi' 
csak elstl pUlanatra látszik az úfry. Ha jól körültekintünk. 
látjuk, hogy csalódunk. Ezt a formulát "Deí gratia« 1016-ban 
és azon tul eleget föllelbetjnk Szent-Henrik okleveleiben.* 
aüt már a IX. és X. századbeli oklevelekben is alirŰn elő- 
fordul, még pedig, nekünk ügy tetszik, az olasz oklevelekben '' 
s ebből tán lehetne következtetni a veszprémi oklevél készí- 
tőjének nemzetiségére in. HEisználják azt tíóbert franczia 
király oklevelei is.' 

Sajátságos és egyedül álló a veszprémi oklevélnek ezen 
elnevezése : Pannoniornm Eex. A már hitelesekül elismert 



+2. 1 



' Migne. 140. k. i38, Sfi*, 268. 11. Stmnpf-Brentaiio : i. m. 

» KoUev i. m. I. k. (i3. 1. Fejér. I. k. 291. 1. 

' MonumeutR Genu. Hist. 1. 466. 1. 

* Migue. l*). k. 3W, 331, 334, 335, 340, sttii. 11. 

' Mittheilmig d. Inst. t oest. G. I. k. 3*7, 288, áWl. 

385, 3S7, 390, 391, 395, 397, 399. U. 

' Migne. 1*1. k. 9.Í5, 961, 965. U. 



r 



I 



venpteniTÖlgTi. imTenDai és péesi oUerelek (Uugiftne ttex* 
enmet buxiuíliiak.* lu mUa ismerteteudA oUereWk petltg 
lUnf^ucmtm Bex'-et intak. Ebből uonbtui kotAntsem kt>T«>t- 
kezik, hogy k veszprécai oklevél liitele^wf^e gyen|te lál>on iÍU • 
sCI ellenk^zöltrs ez ^ppeii biWlessf^nek mp^^szilánlitásán 
TÜik. El^itázbaUÜaii dolofi, liu^ okleveleiuk csakis H XL 
században nevezik hazánkat Panuoutáuak es i^ kinUj'aiiikat 
Pftononkinim va^- Panuonüp Bpx-n«k.* Magira Szent-István 
korira nézve oklevelet nem idéihetúuk ugyan. <te könnven 
bebizouyithaljuk. hogv a fellenKztien irúk már akkor if Pan- 
nouiáuak neveztek hazánkat. Ott van pl. Szrut-GelU'rt. na^^' 
királynnk egvik hív munkatársa,' ott van Szent-Emmerám 
éktírója Arnold,* Már pétiig láttuk. hog>" a vesjipremi oklevél 
készítője szintén ilyen fellengző múdon iró t'mber vala. s 
azért nevezte ö elsíi királvimkat Pannouionim Res-nek. a 
köznapi N'ngrurnm Rex helyett.^ 

Pontos (tolo^ Szent-István korában nz oklevelek t-lo- 
BZHva (arenga). A veszprémi oklevél elöHzitva ekkép hangzik : 
Sí propter pietatis magiiitndínem non hoUiiu dik-ctis8ÍmÍ8. 
veniin etiam adenntibus tidelíbus digiie postulnta largimur, 
precipne convonit, ut auimi ciitmenad»upeniH(H) anbetantes 
devútiones sanetamm eci-leijÍArum postulationibus actdiiit- 
mu8. ipsafique prediia atque poBHefionibue fiublimando procu- 
rare tlagitemuH. ■ íme itt van a. középkori, nehézkes latiuság 
egyik jeles, majdnem furditbatatlan péld^a. Csak ax a jó 
benne, liogj' éhben eredetÍHé(i;ének egyik bizonj'itékát nyújtja, 

Hogj' akkoriban a veszprémi nkUvel elosziivébiin foglalt 



' L. leiitdbb. 

* Fejér. C. D. I. :tV8, WS, WSO, iS7. 11. I-Ai.íIÍHipv. M.>.i<im. Aip. 
131. ra,. U. WeojM'l: Arp. okni. I, k. 21. I. 

' Bnttbyányi : Artn el RciipUi a. Geranli. 73, 1. 

' Pertz : Monuin. Germ. Htí, IV. J47 — iX. II. 

' A. veszprémi oklevél múlt siÓMtlbeli kiiicli^i e atAt U UvUtuK- 
tsttúk Himgaroniiii R«x-re. Igy nk»rv&]i kikeiillni, liiigy lu oklevél 
htteleMégél kétségbe vonj lik. Nem kétzelfogbató búonytúg-o e« urr«, 
hog; a XII— XIV. BEánu]b»n élt WiMa^m hiumeltó még kevéxbbé 
irt volun rniiiionionini It*i-et?! Híbe annak még ink&bb érdekébon 
állolt V0I11&, hogy gyanút ne kellMiii Ilres rr.diiMéRwl. 



I 



BBEI>T-IBTVÍM l}KIAV>I.Xt. 



vezéreszmél a Ivirilyok és CHáazárok uaakugj-aii Lasználták 
adományaiknak igazolásául, bizoiij^ntjuk a comoi egyház 
javára liXHí-ban adott levélnek arengájAval. Ennek előszava 
ifíy Bzól : 

tCiim nostrorum tidelium petitiouilma ad augmentiuu uoatre 
fídelitatis pietatis nostre auree a<:uomodavehmus. niiüto meliita 
esue indaciiBUU, si Cei Gccledis sliqnid ex noetriíi libeutins dona- 
verimus. quarum iavamioe luaios nobis incremeutum prestatur 
űostrique regni celsitndo solidíttur-.' 

üg\"auazon gondolat, csakhogy' a veszprémi oki ei fii 
készítője ánidozóbl) szavakkal fejezi ki. Ezen vezéresziuét 
megtaláljuk Róbert franczia kiváJy IOÍ8-iki levelében ie,^ 

A kiliirdetés (promulgatiol leírásánál elhag^\-ta a vesz- 
prémi oklevél készítője a dagályos szavakat. Az egv'szerü 
szokásos formulára tért vissza: "Proinde omnínm sanote 
Dei ecclesie fíHelium nostrorumquo, preaentinm scilicet et 
fnturoi-um iiovmt indiistria". A genti Szent-Bavo apátság 
1003-iki (Szent- Henriktől származói oklevelében szóró]-szói>a 
ugyanezt olvnsliatink.* Szintén ez fordul elö a wormsi piis- 
pökaég lOOi-iki és a novartii püapőkíiég levelében.* Több 
példát idézni ily világos dologban fölŐBleges. 

Az okleveleknek érdemi része (contextusa) az, a mely 
mindenkor legkevésbbé volt kötve a fumiulálihoz. Az okleve- 
lek annyi különféle dologiól szóltak, annyi különböző intéz- 
kedést keltett megörökíteniök. annyi mindenféle körüiménjTe 
tekintettel lenuiök, bogj- azokra mindre formulát alkotni 
fölösleges vagy tán lelietetlen is volt. Itt tehát tág tér uyilt 
a kanczellái- előtt a szabad, kedve szerint való stilizálásra. 
Mindamellett, hogj' a veszprémi oklevél készítője szintén élt 
ezzel a szabiulsággal, mégis számos oly kifejezéssel adá elő 
tárgj'át, a melyet a későbbi mag^'ar vagj' külföldi levelekben 
éppen nem. banem csak Szent-Lstván koróban használtak. 

Mindjárl a eontextus első mondata: Qund nos anime 



' Migue. 14<). k. 31)7. 1. 

» Migne. Ul. k. 9W>. 1. 

' U. o, IW. k. SÖ2, 1. 

' U. ». I4(i.k.2fi^ I. Stumrf-iímitano: Acta i 



i 




TxaxraÉKt rcsXMste u.AFtidKKtSLX. 




e pro redemptioDe i luásutt »z utokó saá kiiwiIíd) ehafSMl- 

1 rokoasÍKban mn Sxfut-Heiirik oklrrvleiuek hasoalö 

sanmű.' nem kölöobeu & Tt-szprt-niTűl^yi a|iácsák r^vra 

adott Rorö^ oklevél ráip Tf^; ^jCl^^ií Mizt^ii; hpaö stavairaL' 

A többiekre oézre elégnek Utójuk n;Tsxerík«ii eti|iruife 
meiié állibuii tt veszprémi okJevel sxxvait, montiUbiit. kifv>)»< 
z«eeit. és az egykorú oklevelekét. 

Episcopatua seiles. motidja a vesiprftni levél. 

• In 9edem epíscopatus snbliiiuuido* (I007V' 
Saneti Miubielis VesprimieDsts Eceltívda 
•Sancti GemiBiii AntÍBsiodor^nsis motuuteriom* > ÍtUi>.* 
Sobiiciiiins civitates cam omníbus Ecclesü;- otpellU at4Hie 

titolie 

•Confimiamiia ptuvchiite eideiu patrureiiHtiii ]iertiiHiul>^ 
cam omuibna plebtbuíi, hfn/ijt, eftieáis s<u ru/iWJiK* < l(r:!7^.* 

Ctrneedimus. iloiianiufi atque loigimur 

tConcedimos ei donamos atiiae lugiamn l IÜt)3l.* 

Cnm oiiinibus iilen^ilihiL< in^terque dekaliter belyetti 

pertinentiií* stdlire ftmulís fnmnlabnsque pratis, viuvis. orr'r.s. 

edificiÍK. campÍH. tt-rris. a^s. uuttiset íncultis, píscattonibu^, 

T«natinnibuii. aqnÍHt niiuaruinque deciirsihus, mnlendiiiis, tííh 

et inviis tam exitibus quam iiiesitihus . . . 

• Com onmibua ad id legflJit«r pertinentibus mobUibus et iiu- 
mobilibas, servia et ancilUe ecclesin, decimio. ai-gis, edi/ieiis. t«r- 
rÍ8 coltis et incaltis. pratia, pascai^ sive oompasouis, silvis. nquis, 
a^oarDmqae decui^ibus, vüb et iuviis, exitibae et reditibns, qne- 
dtiB et inquirendifl, et, que qaolibet modo ríte vocari poeeiuit, 
appendiciie et iiteiiitilihiu.' {lOttí.)' 

• Cnm oDinibns ntüitate, u:ancipüa utni]iK]ue eexus, arais, edi- 
lioiis, campis, pratis, pasouis terrÍM quidem cultis et iticidtis, sil- 
vis, omniqae süvatica utilitate, aqititi nqntiriiiuqiie deeuisibus, 
pÍBcatíonibuK, molendmis, viis et invüs, exítibiii^ et reditibiis, qtie~ 



' Migiie. 14(). k. aiö. 3i!7. iSI). i-Xi. :ii6. 

' Wenzel. I. k. :t47. 

» Migiie. 140. k. in. I. 

• D. o. 141. k. a4K. 1. 

» Mi([ue. UI. kül. Ii:w. 1. 

■ V. o. 14(1. k. 30(1. 1. 

= u. o. I4ÍI. k, au, I. 



SBENt-IHTViH OZLETXLBI. 



eibs et ndlmc qnomoilalibet itdquireiidiit uum umni tuteKritjite 
donavimus. ■ (lUOn.)' 

Habeat sancti Michwtia VesprimiensÍB eccle»ia, quam 
StephaniiH HanetissimuH regit epiacopus. predictarum viUarum 
potestateiu habeiiili atque HHqiie in perpetuum possidendi. 

• Preseriptuíi BuTchurdus, sancte Vormatiensis eedis antistes. 
ipe suiqne successores dehinc liberam habeant potestatem ha- 
bendi, poBsidendi.' (lOOS.)' 

Omiiium liominiim contrndieüoijf fuiidiíiis rfniota (liibáKan 
másolva removeiiíe. i 

• Uinuinm hominnm oontrailictione remota.- ilfJftí, IOO(i, 
lOOlS.)' 



Kegiili denique iubemuM potestate 
cipientea igitur regali sammitnte e 



. (lUIM..)' Ré- 



gió ergo verbo et precepto iiibeinnH." (lOOá.)" 

Nullus dus, marcbiu. üomes. episcopus, arc lii epiacopus, 
viceeomee, .''('íí/í/íííí MN, iudex vei e.caelor. aut aUquamai^iuvel 
párra regiii noHtri persona audent disi-enlire (bibá^aii másolva 
discutistere) pi-enotoinatam s. Micha^lis Vesprimiensis Eccle- 
siam aut subripere de omnibus rcbua buís mobilihus L-t immo- 
bilibus, quesitis et inquirtíiHlis eum omuibuB, que illi in 
prelocutis civitatibun jaj-umque, pertiuentÜB ft finibus neo- 
non in villis, i>ertiiientiis vei in aliquibus locis subüeiunt 
(isy subiiciuiitui- helyett) aiit Stophano, illius Kancte episcopo 
ecclesie. aliquid molestie iuferre preeumat. 

Ezen résne a veszprémi oklevélnek abban különbözik a 
rendes oklevelektől, hofí,v a közepén njra elkezdi az twlott 
birtokok alkatreHzeinek, tartozékainak elbomlását (mobiltbiis 
et immobilibuH, quesitis et inquirendifi). Hogy ezen tarto- 



' Stunipf-Bi-tiilmio : Ai-lu iiiptlila ... 41. 1. hiéílictnínk még egy 
sereget |l. Migue IMI. k. ■il)M. 91HI. üli, 31S. 33(1 stb. !!.), de Mct 
hiszsEÜk. fölösieges. Csnk iizt jegyez.í^Uk meg. bogy n fent idéneltek 
mind NémetorsKiigra B/úlnok. Az olaRnorMájji ad(iu4ny levelekben 
Iteime vma a ívinea. is. Pl. Stuiupf-Brentaiio : AcU ineiiila a7n. 1. 

» Migne. 140. k. il\>. 1. 

' U. o. liO. k. 347, 3(W, á«2. II. 

* U. o. 140. k, aó'l. I. 

'■ U. «. U(. k, 943. I. 



I 



vaezPBiiu prspOKBfia iljlpItAi.kvkli. KA 

sékokat föl ssokták sorolni és pedi^; éppu ezeti a néven, a/.t 
már följebb megmutattulc. A többire nézve imv itt egy pár 
idézei 

Niilliu, dus, marchio, comes, vicecomes tcidducio, §capio 
Bon aliifun mnifnii rel fuina ptrsotut oimdem iam dictum abb&tem 
enosqtie aucueasoree prescnptis rebus inquietare, molBstare vei 
ilifie»fire preaumat.' (1004.)' 

■ NeHus dii£, aut archiepiscopiiH, marchio, L-omex. vicecomes, 
»'ultliilihji, gaeteldio ant aliquis publiciis exnclor in aliqnibus pre- 
(liie et posse§«ioutbmi p?r qnecimque nostri regni lóca coniacenti' 
btiH et re!<identtbiu . . . aliqnam iuvasionem vei diminutioDeiii aut 
tememriani presumtionem qiioquo modo agere vol ioferre preei 
mendo pertentet.' (1009,)' 

'NolliiH dtii, archiepiucopiis, episcopua, marchio, comes. vici 
cumes, gastaldio, uec níluij reipablice eJoWor §ea atiqoa rttjrti 
nontri mitífnfí parrai/ui^ pertona predictos casoDicob vei succ«aao- 
res eomm de iupruscriptis rebae ditrestire, moleetare vei inquie- 
tarepresamat.'' ilül3.) 

< Precipieatee igitur iubemne, nt nuüwt duJ:, marchio, ej/úeo- 
Btis, comee vei ricei-omet, inddojritu, decanuH, ca«taldio seu vil- 
licuB, ast aliqUA magna p&rvaqne persona aadeat moletttare boa 
iam dictoB vei dinv^stire rel aliqanm inífrre ntoUitutiottem.' 
(tjsent- Henrik lOIl-iki levele a pisai kanonok HiÁmÁxA.)' 

I Si quie igitur haíus noatri precepti paginsm fríngerv 

a figy infringere heljetll temptaveiit. 

•8i verő, qnod non credimne, hoc noetrnro preoeptnm intna- 
gan tentaveriL* > 1008.)' 

• Si qais igitur hanc noatre eoDce«BÍoaÍB paginam. qnod ab- 
sitt quoquomodo antra temeruio infriogere oonabu faerit,> 
(lOOn.)* 

Oelo milliH libranim auri cocli sciat ae compooitnnim, 
iiiedi«tatein camere nostre et medietateni prelocute aancti 
Micfaa4>lÍA Vesprimienflis ecclesie necnon Htepbaiw. c«lebrí 
epiaropo. sai^^jne succ«BBoribas 

• (.'«atum Ubraa aorí OKti eogtXia eolvere medietat^m camere 
" ' D ip«M monachii.' (1002.)' 



■ Uicne. IK). k. )5«. L 

* Vigae. iUt. k. SM— «. U- 
» C. o. !»». k. 3«. L 

' titotopf-BreDtaiui. Ada iti«<4Ha . 

' Uifut. 140. k. Vil. l 

• V. -. l«f». k. »C. 1. 

■ H«iu-. III. k. %0. L 



66 eZENT-IUTVÁH OKI.BVBI.KI. 

• Sciat se compoeitm-um auri purisaími libras quiugentaH, 
medietatem camere nostre et medietatem piedicto llieroniim" 
ejyiitcaj'o suisípw suceegnuribas.' (lOOX.)' 

• Sciat ati uompoBituram ducentas libraH auri cocli medieta- 
tem Dobia et mediatem dicto monaKterio. ■ (10:2^.)' 

• Soiat ae uompoaitumm auri puri libraa mille medietatem 
camere noetre. medietatem predictis ecdesiie et ministris eias.' 
(A velenczei Szent-HilAr monoator kivdltaAglevele.)" 

Qtiod ut verius credfttiir düÍKeiitiiiHque ah omiiibiiB 
obserretur 

iQuod ut veriufi credatiir diligentiusque ab omnibuí; obaev- 
vetur.. (1001.1* 

Pagiiiam hanc mann propria con-oboninte.sannnli iioství 
impressioiie Bubter insigiiiri curavimus. 

■ Hanc paginam inde coiiscriptam manu propria corrobo- 
riuites sigillí noatri irapreasione inajgniri Íus8Ímus.< (lOOi,)" 

• Manu propria hoc preceptnm corraborante* Bigllli noatri 
impreeaione iueaimiiíi iiiaigniri, ■ (1014.)" 

■ Hnias uoatre proceptionis edictam manu propria subter 
conflrmftvimua et nmivU nnslri impressiane ÍJiBÍ^íri iiissimHM.* 
O'.IS.)' 

• Mann nostra eam subter firmavimne et iiftn<i/i nostri im- 
pre§8Íone aigillari iussimus.* (1002.)" 

• Manu propria subter confirman annuliijue impresiionv 
aasignare íusbí. ■ (1003.)' 

Végül jö a: Sigmim Htephaiii mitiaBÍrai refíis. 

Hogy a kaiiczollÓToli akkortájt Rzéltébeii ilyen dícsöitít 
czimekkel ruházták föl királyaikat (escellentisflimuB, invictin- 
fiimuB, glorioBsissimuBl, azt már fentebb a pécsi oklevélnél 
eléggé kimutattuk (i>A harmadik kifogása* czimü kikezdéi^- 
ben). Itt tehát csak an-a utalunk. Magám a mitÍBsimus-i-a 
még annyit jegA'zünk meg, hog>- Hermanus Contractus is 



> Migne. \Ui. k. 281. t. 

• U. o. i4o. k. 36a. 1. 

' Stumpf-Breutano : Acta inedita . . . 370. I, 

• U. a. 633. 1. 

' Hoefer: Zoitschrift U. k. \Hl. 1. 

• Stnmpf-Brentano i. m. 633. 1. 
' Migne. 141. k. 9tS. L 

■ U. 0. 141. k. y50. 1. 

• U. o. Wi. k. 254. 1. 



VBBZraÉKl PÜBPDKBto &I.UfttLBVBLB. 



67 



■kelt 



En igj' iifvezi Szent- Istvánt.' ág_v liog_v az liihwtöleE k**'-- 
letü jelzője volt első Hzent-kirátyuiiknak. 

A régi kiadók a si^um jelzését ellia^^^yráu, e helyett egy 
éeöbb felTilágositásképen hozzlUrt vaay tnlAn Talamelyik 
Hciailó által készült keltezést toldottak az oklevélhez iDatum 
iii Rol apud OApellam s, Steplmni pn)toinart>TÍs aiiuo ab 
iucarnatioiie Domini milteRÍmoiiono). Az oklevéÜHiuerö előtt 
mindjáil megtetszik, hog^' ez hozzátotdás. mert hüizen telje- 
tisu ellenkezik a keltezések ekkori formuláival; és lehetetlen, 
hogy olyaii kanezellár, a ki egész eddig betüröl-betüre 
követte kom formuláit, itt egyszerre elhag>-ja azt és késfibbi 
alakot használjon. Hzerenose tehát, hogy ettől n czafrangtöl 
}{ag>' Imre kiadása megszabadította az oklevelet. Mert ez a 
Itezés. ha valóban benn lett voliia az eredeti oklevélben, 
inak hitelességét erőben megingatná. így azonban azon 
keltezést egyszerű hozzátoldásnak tekinthetjük, a mely ast 
eredeti, a tihanyi konvent előtt 124B táján fölmutatott okle- 
vélből hiányzott, vag;y egész mas ujabhkori Írással volt írva 
így. hogy a konvent jegj/óje maga is fölismervén annak 
isőbhi keletkezeset egeszei tíen elhagyta. 

Az. hugy ekkep a \eszpremi alapítólevél keltezés nélkül 

nem aggaszthat bennünket, mert hitelessége e miatt 

[így Hzikra csorbát sem szenved. — A külföldön is gyakran 

legesett, hogy a keltezést elhagyták. Ott van pl. I. Ottó 

[váltság levele a luccai papság számára ; ma is meg\'aii az 

iiMedetije, de a dátuma hiányzik.* 11. Henríkuek levele a kau- 

jfangeni apácza-monostor számára szintén bír a hitelesség 

LQden kellékével, eredetije ma is létezik, de azért keltezés 

léikül szűkölködik.^ Az átiratokban fenmaradt leveleknél 

[íermészetesen még gyakrabban ismétlődik az ilyen eset.* — 

iányozhatik tehát a veszprémi levélről is a nélkül, hogy 

:kisebb aggodalomra volna okunk. 

Nom tehetjük, hogy föl ne eralitíJÜk a veszprémi oklevél 



' Migue. HA. k. 2a!l. I. 

• Mocum. OeiTii. Hint. I. 44!l-5íl, II. 

' Stmupf-BrentBiio : Acla inedita . . . ;t! 

' U. o. 371, 387. II, 



--IftTViH OKLBVELBT. 



azon szavait, a melyeket ez különös, caak h XI. század ok- 
leveleiben előforduló értelemlien használ. Ilyenek: disve- 
xtire, cum utensilibus. pt^s, compages és sculda«ius. 

A (UsveBtire és utenBÍlibua szavak jellemzők a XI. század 
okleveleiben. Szent-Henriknek majd minden nagyobbszertt 
adományában előfordulnak.' Az elsílnek csakis az investitura 
korában volt értelme. Mert valamint a birtokba való beiktatás 
tettet investire szóval jelölték, akkép a birtoktól való meg- 
fosztást disvestiie-vel. Az investitura megszűntével azonban 
a disvestitura-nak sem volt értelme : azért látjuk, hogy a 
XI, századon túl az oklevelekben ismeretlen. Biz ou áthatjuk 
ezt többi kÖKt azzal is, hogj- a veszprémi oklevél múlt szá- 
zadi kiadói nem értették, hanem helyette uontrastatuere-t 
írtak, az ntensilibus helyett pedig a később használatos uti- 
litatibiis. 

A »pagusii Bzótegj' helyen használja a veszprémi alapító- 
levél, de nem falu, hanem kerület értelemben. "Adományoz- 
znk MarczalfŐt Kolon város kerületében" (in pHgo Colocensie 
helyesebben Colonensis civitatis.) De éppen így kerület érte- 
lemben használják az egykorú oklevelek is számtalanszor. 
A sok közül csak egyet emiitünk; Szent-Henrik ji fuhlai 
monostornak adja ■oomitotum Ktoddeiistat situm in pogo 
Maygoweo (Mayngau).* Ebből aztán az is kitüník, hog>- a 
pagus a comitatus-nál n^yobb kerületet jelentett.* 

Ez az eg)' jelentéktelen "pagu-sí szó maga is számba- 
vehetö érv az oklevél hiteles volta mellett. Mert attól a pereztöl 
kezdve, a melyben Péter királyt hazánkból másodszor elűzték. 
B vele eg;i-ütt az idegen, n külföldi oklevél- formulákban jártas 
kanczellárok hazánk földjét elhagyták, ezt a szót npogus' 
li'iiiilel értelemben okleveleink többé soha aem használták. 
Késöbbkorú hamisító tehát ezt a szót be nem írta volna 
készítményébe, mert a hazai XH^XIH, századbeli okleve- 
lekben, a melyek rendelkezésére állhattak volna, ilyet nem 



' Migne. 140. k. 2.79, ÍG», 3(»3. SDtí, 30«. 3i:il, 318, 324, :i2K. 
33fi stl(. U. 

" Migne. 140. k. 3SÍ. 1. 

> II. o., a. o. 140. k. áM, 2l>:i. 2S4. 2933. 11. 



á 



A VRSEPKtMI POsPÖKHAa JUiiFlTÖLBVBr.H. 



tuiált, az a gondolat pedig, bog\- talán külföldre uttiaott a 
Szeub-Istváukori oklevelek btuulmányozáaa végett, ismei've 
a kor viezouyait, képzelhetetlen. 

Ugyanezt mondliatjuk a "compages" szóról ia. 

A 'BculdatiuBit-ról már feutebb elég bÖven küuutattuk, 
hogy HZ Szent-Henrik és Róbert franozia király okleveleiben 
eleget előfordul. Ezt a szót is csak Ssent-lHt\'ánn&k idegen 
formulák után dolgozó kauczellárja liaHziiálhatta. A nii 
későbbi oklevélkébzittíink ismerték ug^an (Scultetius* alak- 
ban írva az ilyen embereket, de nálunk a jámbor soltészok 
(erre változott idővel a scultetius)Kohasem emelkedtek akkora 
hatalomra, hogy a királyi adományokat kellett volna tolok 
félteni. 

És itt uj™ saemunkbe ötlik az a furcwa körülmény. 
hc^ a múlt századi kiadók (Féterffy, Bóka) ezt a Stsuldatius 
szót a veszprémi alapitölevélböl kihagyták. Már most, ha 
Mabilloii feltépése után és az ö vívmányait ismerő férüak 
nem merték beletenni ezt a szót, félvén, hogy unnak szokat- 
Inn volta csorbát ejteud az oklevél bitelén; mennyivel igazab- 
ban állithatjuk, hogj- egy XILI,-^XIV. századbeli, csak a 
maga korának okleveleit ismerő hamisító seuinii esetre sem 
tett volna bele ilyen szót, a mely eg;y' ma^ is gyanússá tette 
Tolna az oklevelet a XII. — XIV. századbeli mag,var előtt. 
Nem származhatik tehát későbbi hamisítóktól ezen alapító- 
levél, a mely csuk Hzent-Istvánkori levelekben előforduló 
formulákkal, uzavakkal él. 

Hátra volna még a hainiadik ismertetőjel : egyezik-e a 
veszprémi oklevél a későbbi oklevelekkel ? 

Az alapitülevél szerint yzent-lstván \'isegríid, Székes- 
Fehérvár, Veszprém és Kolon városokat s azoknak kórnyékét 
jelölte ki a veszprémi püspökség egyházmegyéjéül, — Min- 
denki tu<lju, hogy a székes-febérvári püspökség felállítása 
előtt a veszprémi egyházmeg^'e valóban a Szent-Istvántól 
kijelölt teriiletet foglalta el. 

Az adományozott falvak közül számosnak a neve bibá- 
san van inii. Aiisi, Cári. Bergen, Fyeseu nevek alatt mik 
«rteDdők ? azt addig, míg a veszprémi püspökség számára 
állítólag 10S2-ben adott László-féle oklevél bitelessóge el 




SEEHT-lBTViN 



nincs (lönh'e,* nem lehet meghatározni, arra pi'dig mi itt ki 
nem terjeszkedhetünk. TebAt csak Marczalfö iMorzolfeut és 
a Duna mellett, \'iaegrá<l megyében fekvő bii-tokokról benzél- 
betűnk. 

Marozalfö iievü bii-tokot a későbbi oklevelek nem ismer- 
nek. De régi mag>'ar<)kimk szokások volt a fol.vók, patakok 
eredeténél fekvő helyeket az illető folyó vagy patak nevéből és 
«fö» szóból képzett helynévvel megjelölni. így volt Zaj^yvafö, 
vau KÖröafö, Lápafő stb. Ezen azokás arra utal bennünket, 
liogy a Marczalfőt is ennek a folyócskának eredeténél keres- 
sük. És ha ott keressük, jó helytt járunk, mert a Marczal 
patak forrásainál vagyis fejénél fekszenek Erek, Deáki, Sümeg 
nevű helyek s már a XTTT . századbeli oklevelek emlegetik, 
hogy ezek mind a veszprémi püspökség jószáflai.* Világos 
dolog, hogy Szent-István Marczalfő név alatt ezen falvak 
határait, területét értette és ezen a területen később a neve- 
zett falvak alnkultak. Szent-István korához éppen nagyon 
illik, hogy nem szól határozott falvakról e tájékon, hanem 
ilyen általános, csak a területet jelző kifejezéssel él. Ellenben 
később ez a kifejezés czéltalan, érthetetlen ; s valami bami- 
sitó bizonyára nem ügyekezett volna olyan falvat biztositaui 
a veszprémi püspökség részére, a milyen akkor nem létezett. 

A Duna és az Apiirig (másutt Egenig azaz Egi-egj') iiatak 
mellett, Visegrád meg>'ében fekvő birtok nem más mint 
Szent-Endre. 1383-ban Erzsébet kü-ályné elégtételt nyújt 
azon károkért, a melyeket Domokos visegrádi vámag^' a 
veszprémi egyház Szent- Endre nevű birtokán és a hozzátai-- 
tozó Kecskeszigeten okozott.* De mór jóval előbb, 1156-ban 
a veszprémi püspök egyik tisztje: «a szentendrei püspöki 
udvarházban, a Duna mellett" készíti el végrendeletét.* s 
miből világosan következik, hogy Szentendre már akkor a 
veszprémi egyház jószága volt. Éppen azért töi-tént, hogy a 
veszprémi egyház egyik föesperesiJége az Arpádkorban szent- 



' Fejérpatiüiy : A kanc/ellária a^ Árpádok kiii-ábati 17. I- 

' Wenzel. V. k. 41. 1. HaEai okruánjtár. VI. k. Hi4. 1. 

' Fejír. VII. a. V. 99. 1, 

' Wenzel. I. k. 58. 1. 



i 



A TKSZPütUI ri-SriiKStO tLAPtrAl^XVKLE. 



71 



endrei nevet viselt ^ és csak később változtatta nevét bii- 
liftira. 

Ennyi bizonyíték ntán le kell tennünk minden kéteéges- 
kedésröl a veszprémi alapítólevelet illetőleg. Ha egy oklevél- 
ről oly világosan meg lehet mutatni, hogy a maga korának 
okleveleivel minden izében eg^'ezik. n későbbi századok 
okleveleitől pedig mindenben különbözik, akkor azt valódi- 
nak kell ismernünk, vaj;^ p^dig az erkölcsi bizonyosság 
(morális certitudo) elvét, h ezzel a legtöbb emberi ismeret 
alapját el kell vetnünk. Mivel ezt nem tehetjük, elfogmijuk a 
veszprémi alapítólevél hitelesüégét és határozottan merjük 
állítani, hogy midőn ezt teszszük, nem mi esünk az eg;^'ügyü 
hiszékenység hibájába, hanem a tülzó kétségeskedés (hj-per- 
críticismus) hívei, mert olyasmit hitetnek el magukkal egy 
Xm. — XIV. századbeli hamisiti) tehetségéről, a mi képte- 
lenség. 

Horváth Mihály ^^ oklevelet is különös meglámadáfira 
méltatta.' 1 i év leforgása alatt nem akadt ember, a ki az ő 
kifogásaira megfelelt volna, örömmel teljesitjúk tehát mi ezt 
a ki)teleBí?eget. Hinzsziik is. hogy az ö kifogásainak fölemlí- 
tésí* a venzprémi alapítólevél tekintélyét gondolkozó fÖ elíítt 
éppen nem fogja esorbitani, hanem inkább emelni. 

• A másik okmány — kezdi Hoi-váth — nem alapító, 
hanem csak adománylevél, mely Ível István Szent- Mihály 
veszprémi egyliázának. azaz a püspökségnek több falvakkal s 
javakkal egyetemben. Veszprém, Fehérvár, Kortö és Visegrád 
városokat^ — (adja). 

Erre az állitásra magiv az oklevél megfelel. Nem igaz, 
hogj' Kzent-István e városokat a veszprémi püspökségnek 
adta volna, mert az oklevél e szavakkal él : e városokat 
Szent-Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá (subiici- 
mus) minden templommal, kápolnával és egyházi javadalom- 
mal vagyis azok kerületeivel és területeivel (cum terminis et 
tínibus). A snbiicio szónak soha sem volt az az értelme : adni, 
adományozni. Itt pedig annál kevesbbé lehet az az értelme. 



' ZalaniegjBi oklevéllár. I. k. f». 1. 



"9 SIENT^ISTTiM OKT^BTEI^KI. 

mert liozzá van téve : ciim termmis et finibiia. e szavaknak 
pedig akkoriban volt az értelme terület, kerület, viigy batár ' 
s így, ha, a Honátli értelmezése állana, a király a veszijrémi 
püspökségnek adta volna nemcsak éppen e várusokat. baiiem 
egyszersmind a Dunántál felét s többek kÖTit az ö. a király 
egyik székvárosát és kiválasztott temetkezöbelyét : Székes- 
Fehérvárí. 

Ha pedig e levélben Szent-István a veszprémi püspök 
joghatóságának teriiletét is kijelöli, nem értjük, miért ne 
volna e levél alapitólevél. bauem tisak adománylevél?! 

Mindjárt a fentiilézett soroklian elöfordiilú Korti^i után 
ezt 8 jegyzetet szürja közbe Horvátb : lE nevet (már mint 
Kortötl legügv'esebb és legpiintosabb paleogi-apbjaink egyike, 
Nagy Imre a Hazai Okmánytár VI. kötetében igy közli: 
• Colon. » Nem mondja Horváth, bog^■ mit akar ezzel, de 
nem nebéz az ö gondolatját kitalálni. Két oklevélnek a pan- 
nonbaimi kiváltság- és a veszprémi alapítólevélnek, ellen- 
mondását akarja ezzel kimntatni. Mert a pannonhalmi apát- 
ság levele azt mondja, hogy Szent-Iutván Curtoa azaz Kortó 
nevti birtokot adott a veszprémi püspökségnek, ellenben a 
veszprémi alapítólevélben Kolon-r6l vau azó s nem Koi-tó-ról. 

E kifogásnak súlyos voltát jó elftre érezték a veszprémi 
levél mnlt századbeli kiadói. Ám annak élét venni nem tud- 
ták. Azt hittek: ez elöl nincs más kitérés, mint az: ráfogni 
a veszprémi levélre. hog\- a Kolon hibás kiirás Kortoii helyett. 
Tovább mentek; nem mondjuk, bog)- rosszliiazemüleg. de 
oklevél-kiadóknak semmi esetre sem szabad módon fölhatal- 
mazást vettek arra.. hog>' az oklevél szövegét raegmáisitaák és 
Kortou-t Írjanak Kolon helyett. Ilyen védő fegyverekre azon- 
ban nekünk uines szükségünk. Mert mint föntebb kimutattuk, 
a veszprémi alapitólevél, keltezés nélkül szűkölködik. S már 
most, ha uines benne fölemlítve Kortó, ebből csak az kö- 
vetkezik, hogj' a pannonhalmi kiváltságlevél később kelt 
mint a veszprémi és mikor a veszprémit irták, akkor még 
Veszprém püspöke nem kapta meg a kárpótlásul nyert Kortó 
falut. 



' Mistit. IW. k. SH'l. 1 



i 



k VBSSFRÍin Pt'-8Ptliefo *L«PtT4LEVBLB. 



Kolonrtt nézve peil^ azt jegyezzük meg, hogy a lejí- 
oa^obb szerencse érte a veszprémi alapítólevelet akkor, 
midőn Nagy Imre megállapitutta, ling^- a régi Korteu szú 
helyett tnlajílonképen Kolon van az oklevélben. Mert azt k 
Korteu helynevet, ha helyesen akarjuk értelmezni, aemmi- 
eeetre sem lehetett volna az ujabb kiírás szerint Kortö-nek 
imi, hanem Karkó-nak (Coreoiil vagy Kanikónak éspedig 
azért, mert csak is ilyen nevű várispánságunk létezett. Ámde 
ekkor lett volna csak nag>' za^'ar, nagy ellenmondás. Mert a 
veszprémi oklevél állitáeii szerint Kai-akót Szent-István a 
veszprémi püspökjoghatüsága alá rendelte volua, holott tnlaj- 
ílonképen a győri e.Ej'háznieg\-éhez tartozott. 

Kolonnái pedig hog\* vngyunkv! Az í-itOI szóló ok- 
levelek egész határozottan mondják, hogj" e hely Zala és 
Somogv" megyék hiitárán a Balaton délnvnKati caúeaá- 
nál fekszik. Valohii jelentékenyebb község volt, mert tinó- 
déért a veszprémi káptalan és zalavári apát nokat pöröl- 
tek.' Neve ma is él. de ma már eaak pUHzta a balaton- 
magyaródi határlian. Ea a Bzerenesós fekvéHc Kolonnák vgy- 
maga is minden magyarázat nélkül eléggé nnita^ja, hog^' 
mikor Szent-Istváu e várost és ktiniyéket a ves/prónii Pg.vhá«' 
megyéhez csatolta, akkor tulajdonkép a mai Zala és Homogy 
megyékre tetjeszté ki a püspök joghabiságát. A vesisprémi 
oklevél ezen álUtáaát pedig IX század múltja fényesen iga- 
zolja, s ennélfogva ii oKolom olvasás nem az oklevél ellen, 
hanem mellette bizonyít. 

■Gyanússá teázik azt — ■ folytatja továhb Horváth ^- 
azon halmozott kifejezések: coneedimus. iloniLiunu atque 
Ifliigimnr, melyek ez idJíben még nem voltak divatosak a 
diplomatikában.' 

Már fentebb emHtök, hogy Horváth M. megkímélte 
magát a Szent-István féle oklevelek kortársainak fáradságos 
tanulmányozásától. Itt fölhozott kétsége vsfík ujalib alkalmat 
nyújt ez állításunk igazoláisára. Ime eg\- pár halmnzott kife- 
jezés az egjkoru oklevelekből : 



' Ziaamegj-ei oklevéltsv. I. I3S— ail. ílll- 




SÍBST-MTTAie OKLKTSIEI. 



"CoDceilimiis ei, (tonuiuHH titque krginmr.- (101)3.)' 

■ RestituimiiH, i-estmiriivimiip. donavitnua atque finnimíime 
BnbBcribentes eo consolidavimus. ■ (I0Ü5,)' 

■ Inteí-Tű eonceiiimus atque largimur ao de nostro iure in 
eins ius et domininm transfundiraus. < (lOOf^.)' 

• CoiamittimuB, tradiinna. aiiblimamiiB.' iKRÖ. Hóbert frflu- 
czia király levelében.}' 

Azt liiszsziilt. ennyi fléfí. 

• GyanuBsá teszik továbbá — fol^iatja Horváth — adux, 
marchio. Viuecomea, exnutor tiszti üziuieb, melytk nálunk, 
vagy épeu nem, vagy sokkal később jöttek divatba." 

Ezen kifogás semmis voltát a pécsi iilapit^Uevél tárR>-a- 
láhakoi' eléggé bebizonj-itottuk. 

"Végre g;>'atiussá teszik — fejezi be Horvátli — a nyoltz 
ezer font uraiiyi-a szabott birsiig. nielylyel az atlománysértök 
bűnbeszt^ttiének. Dy na^ összeg ezen korban valóságos 
királyi kincs volt; az üyféle bimágok pnltg an ÖO vag>" 100 
fontot nem szokták meglialadni.i' 

Erre megint egj- pár idézetet kell fölhoznunk. 

I. Ottó császái' 9fiR-ban megerösitvéu a chienti-i monostor 
javait, eg>-Hzersniind kimondja, bog}' a monostorrontó 
■quinqne millia mancosos auri obrisi componat.u* III. Ottó 
a veronai egyház részére adott oklevelében kétszáz font 
arany birság van kiszabva az ellenkezőkre.* A bellemuntei 
(Toiirs mellett) apácza-m ónos tor kiváltság levelében kétszáz 
arany sotidus (auri ad punim exooctil pénzbírságot olva- 
sunk.^ De még ennél sokkal nagyobb birságra is akadunk, 
ni, Ottó és Szent-Henrik leveleiben nem ritkaság az 500 és 
lOOO font arany birság, pl, a cremonai püspökség részére 
1000-ben, a ticinoi monostor részére lOiJO-ben. Vieenza 
városrészére lOOI-ben," acomoi püspökség részére 1004-ben 



■ Migne. IM). le 265. 1. 
' V. o. IV). k. 87(1. 1. 

* U. o. Itl. k, !»«. 1. 

' M(mmn. Germ. HUt. I. k. .V)5. I. 

* Fejérpat&ky: A pnnnoDheJ. ap. a). lev 
' Migue. Itl. k. 9b^>. 1. 

' Fejérpfttaky f. Í. lli. I9i. I. 




(millelíbras uni prohatiseími compt^itatt', a nmntai pöspök- 
ség réfizére 1006-biui taoii parissiini i{DÍ»geiitiis Ubnut*. n 
cawmoi apítság réssére 10l3-l>au* kelt lev^lekbeu. EbbA) 
eié(^ kitetszik, bog}' a knncztrllár kese éppen tiem volt 
megkötre a 100 font sniny binsáf^ál. irbatott ú. a mennji 
neki tetszett, ugy sem az rolt ennek a birsáfinnk czélja. tiORy 
az eg>'es tilalom szegőkön az egészet ineg\'egyék, liaiiem 
arra való volt, bogy az adomány m^^^rtésetöl h gonou 
embereket elíjeazszék. — Végül pedig azt is íőltelietjök. bogy 
a másoló hibázott pi. uz \1II cmot, a mi csak octo eentumot 
jelent, octo milin-nak oEvasta. — E kifogás teliAt i-sak tikkor 
volna komolyan számba vehető, ha biztoH volna, bogv* az 
eredetiben ie octu milia állott. 

Azon kellemetlen érzést, melyet az alaptalan állitások 
8 azok Bznksé^zerü czáfolittai okoztak, feledteti velünk ax. 
bo^' njra van egj- valódi Szeut- István féle oklevél a keziink- 
ben, s azzal egj-iitt van liÍzto» alap, a raelyTe a magv-ar tör- 
ténet épületét helyezhetjük. ' 



' Migne. tta k. KiH. 1. 
» D. a. 14a k. 281. 1. 

* U. o. 141). k. 309. 1. V. <>. Stnuipf-Bnsnlann : .icta iiiadiU. . . 
386. L 

* NeiD r^beD « tiirlapok SKent'IstvAiinak agy miaik, Vesx- 
próm v&rosa 1«víttár&biui (Slfedeiett lev«I^rfll wltak liirL Ftdd Káuili 
Deiaű vesíprémi hittauár úrtól u.yert. bÍKUw értesüléBÜiik iUapj4n 
Ulttliatjuk, hogy a kénUses levél nem létezik, h ilk enéta hír OKok 
félretrtéBbfll heletkpzeH. 



L péosváradi apátság alapítólevele. 



bok könyvre, nok iratra midezték már OvíiHuk röpke 
mijuilatát : • Haheiit uiia fatn liliplli » , ile a sok közútt kevésre 
illett Eiz jobban, mint Hűen t- Istvánnak a pécsvái'adi apáts^ 
alapitlÍAlirúl szóló oklevelére. II. Geeae iGéza) királyunk 
li58-ban EácM vái-osában ünnepelvén a busvétet, megjelent 
előtte Turul i-spáii (uoraesi íia Péter, pécsváradi apát. es 
előadta. lioRj- a pécKvánwli monostor egjházáiiak ker. Szent- 
János tiazteletére azentelt kápolnája leértett és a mi méfi; 
nagyobb, mondbatjiik, pótolbatatliin veszteHég volt, odflégtek 
abbau a pécBváraiH apátaáR régi oklevelei, külónÖBeii oda- 
veszett Sjient- Istvánnak nagj. az íi pecsétjével me^rösített. 
még az apostoli széktől is jóváhagyott oklevele. Hog\- a nag>-- 
veszteséftet némilcfí pótolják, elönmtatta Péter apát az elégett 
oklevelek pecsét uélkiil szűkölködő másolatait, a mi^lyeket 
nem az egybázbaii. hanem uz apát szobájában őnztek, és 
így a tözvésztíil szerencséeen megme*' tettek. Kérte azután a 
királyt az apát, hogy n felmutatott másolatokat aajál okleve- 
lébe belefoglalván, azokat pecsétjével erősítse meg éa így 
azoknak az ország bírái elíítt érvényt szerezzen. Nag}" dolog- 
ról lévén szó, a király kikérte a vele levü ftípiipoknak, két 
érseknek és négy püspöknek, és a főuraknak tanácsát. Még 
talán HÜket fülekre talált volna Péter apát, ba a jelenlevők ■ 
eszébe nem juttatják a királynak, hog>- az elíizö évben, m^ J 
n tflzvész eKttt, már a királyi kanczelláría kezén forogtak fl 
pécsváradi apátaág eredeti oklevelei a másolatokkal ef^tt,J 
IS falunak tizedeért. a pétisváradi monostor összes jóazágiüttl 
lakó emberektől szedett tizedért és két plébánia felett val&a 
joghatóságért indított pert ll,")7-ben Antim pécsi püspöki 
a pécBvámdi apátsáj;; elleu. A pécsváradi apát fölmatatta $mA 



I 



n PtceVlnitDI APÁTBia ALAPtrALKVILE. 



t) jogait védehuezü oklevek'ket, tie caak másolatban. Mikor 
ez nem volt elég,' a pécsváradi apát monOHtoráuak eredeti 
okleveleit a másolatokkal efjyiitt a kiriíiy elé hozta és ott a 
király s vele hat ftípap az eredetieket a másolatokkal ósezevet- 
vén, megeg,vítzöknek találták. Mivel ez 1157-beii így történt, 
ltö8"baii a királyi udvarban nem tehettL-k semmi kifogást 
az elftzö évben összevetett másolatok elleu, a beleeg_yeztek 
mindnyájan e másolatoknak átíratásába, pecsét alatt való 
kiadatásába és igy teljes hitelesnek, bizonyító erővel bírónak 
jelentették a^t ki. Beleegyezett maga a pécsi püspök, Antim 
ia; s maga eiri-edül az ö beleegyezése hatalmas érv arra. 
hogy a mit n. Gecse átíratott, az nem valami hamisítvány, 
hanem valóban Szent-István igazi oklevele. Mert hiszen ez 
az oklevél az íi pÜRpökí jövedelmét jelentékenyen raegcson- 
kitotta, magát a monostort és az ahiioz tartozó plébániákat 
az ö joghatósága alól fölmentette, a akkor — vag\' soha — 
volt alkalom, hogy ezen ránézve sérelmes dolgokat egy csa- 
pással megszüntesse, a fölmutatott másolatokat hamisítvá- 
nyoknak jelentvén ki. Hogyeztnem tette, söt beleegyezésével 
közreműködött arra, hogy e másolatok hitelesekké váljanak. 
nem magyarázható meg másból, mint abból, hogy a nyilvá- 
nos, kézzelfogható igazságot el nem tagadhatta. 

Barnabás kanczellár tehát megcsinálta az erről szóló 
oklevelet, átírta a másolatokat, rátették a király pecsétét 
« aztán Péter apát az üj kiváltságlevelet a régi másolatokkal 
együtt Örömmel vitte vissza a monostorba. Azontúl aztán az 
apátok jobban vig_váztak féltett kincseikre, ujabb meg ujabb 
átb-atokat azereztek. hogy ha az egyik elvész, megmaradjon 
a másik. 122S-ban II. András király írta át II. Gecsének 
ezen megerősítő levelét ; * egy század sem tölt bele és 
már újra megjelent eg^' másik pécaváradi apát Miklós, a 
királyi udvarban 11. Geese ismert oklevelének átírását, meg- 
erősítését kérvén. Teljesítették kérését, hiszen 11. Gecse levele 
minden hibától ment, teljesen ép és hiteles volt, Barnabás 



' V. ö. FejérpBlaky : A pannouh. np. ni. lev. II. Wenzel I. 
' Fejér: Cod. Dip. UI. 3. v. I5(>— 1291). 11. 



i 



7« 



azsHr-rarrii) OKi.BVBLKt. 



kaiicaellái- [ledij^ oly liÜsé^eB máeolü volt, liog^- Rzt-nt-Istváii- 
nak monoRramrajfit íh lenvjzolUi «z oklevél véKÓrp.' 

Hitt év uiiilva Ditináv, pécisváradi apát, Saent-Istvan 
iilnpítól eve lének II. Geese elíitt fölmutatott másolatát vittf H 
kirAl.vi iidvarlioü. Akkoriban már oly nagy tisztelettel visel- 
tettek Hztíiit-István levelei iránt. Iiog_v nem tekintették azt, 
van-e pecsét a felmutatott másolaton, vng\' sem, lianeui teljes 
készséggel átírták,' Károly királjiiak eme második 1329-iki 
átiratát jónak látta Imre apát Zs^mond király által Íh meg- 
erősíttetni. A király 1 399-Len teljesité ís kérését." 

Ugyanezen Imre apát még jobban biztosítani óhajtván r 
pecsváradi monostor javait én jogait, e^háza kivált^íágWe- 
leinek pápai niegerösitését if szerette volna kieszközölni, 
E czéliu az okleveleket Rómába kellett küldenie, mert ott 
a pápai knnczelláriálian elfihh szoros vizsgálat alá vették. 
A hosszii út veszedelmeinek nem mei-te kitenni II. Geese 
oklevelét, mert annak elvesztéböl nag,v kár háromolbatott 
volna a monostorra ; kiválasztotta teliát a négy közül I. Károly 
1^2t)-iki megerŐRitíi oklevt^lét s azt küldte tíómába. Itt meg- 
vizsgálták, átírták, a pápa megerösité, pecsétje alatt kiadá : s 
azután az erről kiadott hollát szokás Kzerínt a pápai lajstrom 
könyvekbe is beiktatták, s az a római Dataria levéltiirában 
-Aimi XIV. Liber. — De regularibns ff. 94—97- jel alatt ma 
is föltalálható.* 

Ennyi sok változáson, ennyi sok, szoros vizsgalaton. 
átíratáson esett keresztül a pécsváradi alapitiilevél már a 
mohácsi vész előtt. És mégis annyi sok átirat közül hazánk- 
ban egy sem maradt fenn korunkra vagy lm maradt, (I. Károly 
13^3-iki átirata az országos levéltárban, és Zsigmond l:199-iki 
átirata az esztergomi primási levéltárban állitólng mai napiig 



' Fejér. C. D. VlII. U. v. tH. I. 

* V. o. VUI. m, V. 35á. 1. 

" Fejér: Cod. Dii.. X. 11. v. lihU. 

* Mnnuiii. Tatic. 1. a ÍV. k, 57i. 1. Küliiabeu (ig^auezt kUdU 
már Kollor íb: Hist. Eppatua Quiuijueeppl. 111. k. 2(>(i— iSD. U.. de 
uiU ft laJKtrom jekéee oly liib&s, lit>gy majd nem félre ve/.etto u kuta- 
tókat; uMinklvtlI néha a nevek ro»i/til vanuak m&sulva, s egy piir 
•or kimaradt. 



i 



1 PfeCSVlKAM APATSÁS jttiAFlrdLETttB. 77 

6 jogait védelniez(i okleveleket, (te csuk másolfttbaii. Mikor 
ez nem volt etcg.' a pécsvánvii apát monostorfiiiiik t'reileti 
okleveleit a másolatokkal ejj^iitt a király eté lioztii éu ott a 
király s vele liat fí>pap az eredetieket a másolatokkal i>8szevet- 
vén, megeg^vezöknek találták. Mivel ee 1157-ben így történt. 
Ilő8-ban a királyi uilvarban nem tehettek rtem mi kifogást 
íiz elözö évben összevetett másolatok ellen, 8 beleegyeztek 
mindny^an e másolatoknak átíratásába, pecsét alatt való 
kiadatáséba ea igy teljes bitelesnek, bizonyító erővel birónak 
jelentették azt ki. Beleeg^vezett maga a yécai püspök, Antim 
is; 8 maga egjedül az íí holeegyezése liatahiias érv arra. 
hogy a mit U. Gecse átíratott, az nem valami hamisítvány, 
hanem valóban Szent-István igazi oklevele. Mert hinzen ez 
az oklevél az ö püspöki jövi-delmét jelentékenyen inegeson- 
kitotta, magát a monostort és az ahhoz tartozó plébániákat 
az Ö joghatósága alól fölmentette, b akkor — vagj' noha — 
volt alkalom, hogy ezen ránézve sérclmpa dolgokat efíy csa- 
pással megszüntesse, a fölmutatott mátolntokat linmíiritvá- 
□votmak jelentven ki. Hogy ezt nem tette, w/lt beleegyezéaével 
közreműködött arra, hogy e mtUolatok liit*leHeklié váljanak, 
nem magyarázható meg mánliól, mint abból, hogy a nyilvá- 
nos, kézzelfogható igazságot el nem tagadhatta. 

Barnabás kanezellár ttdiát megcxinálta az erről nxöiit 
oklevelet, átírta u máüolatokat, rátették a király ]>ec>tiTtjét 
s aztán Pét«' apát az lij kiváltHágJevelet a régi máHolatokkal 
együtt örömmel vitt^' viwza a moniH<t'>rbu. Azontúl aztán sz 
apátok jobban vigyáztak féltett kincseikre, ajabb meg njabb 
átiratokat szereztek, hogy ha az egyik elvész, megmaradjon 
a másik. H38-ban IL AndráM király irtn át 11. Uecüének 
megeWÍHÍt/i levelét ; * egy wzázad sem tíilt Me im 
■ njra megjelent egy má«ik ítécováradi apát Mikh'm, a 
Idrtiyi udvarban H. Gecse ínnert oUevelráek átiráMát. meg- 
erÖ8ÍI«t^t kér\'éii. Teljetütelték kéré«ét, hUzen Q. Gecw levele 
ntintlen hiliát/íl ment. t«ljc«en vp cg hiteim volt. BamabáA 

> T. ». r«)éwfa»Mky: A |«BiMiih. kp. »l. l«v. 11. Wciud L 
«>. 1. 

* Ff}^: Cod. Dip. UL 1 V. IVt—ltW. IL 



Sí) 



SZ8IIT-IfilVi1( ÚKLRVSLEL 



Libf'riö sűilicet ducentih militibus, quoe fiub tiili?iii reilefíimuB 
militiftni. ut, -HÍ forte aliqua in regioné auboriatur eeditio. 
ad monasterii armata maiiu concurraiit cuBtodiam. et Alibati, 
regálém viaitaiidi IhícI preseutiRai, duodecim eijuitea bsi-ví- 
tium Htudeant exbibere. — MinÍBtris quoqne, quí serviunt 
cum eqaie, CLVI ; item ministrÍR. qui serviuiit eum equis et 
curribiis CCCCVIIII; vinitoribus CX ; aratoribus XXXVI; 
apiariis XII : tributariis ferri XX; piscatoribus L ; fabris X ; 
preparatoribua vasonim ad cellarium VI; tornatoribuH XII; 
pistoribuH IX ; cocis (sic) X ; ögiiIÍB Hl : eoriarüs VI ; pristaldis 
laic) V; aurificilms V; carpentariis VIII ; iaolendinariÍ8 III ; 
opilionibiie Xm ; agajtonibusUI: subulciH ni; ministriR hoa- 
pitum tribus ; miiiiuti'is intirmorum TTÍÍ ; pukatoribus quinque, 
halnearam (sic) Bemtuti deputatis, quoH a Ktuba. stiibularios 
vocare pOHsumuB. VI. ^ Quonim omiiiiim, uiilituni videlicet, 
ministronim et ceteroriim cujusqiie orcUiiÍB maucipiorum loea, 
locontni iiomiua et numerus in presenti privilegio tíontinen- 
tur, manBiones MCXVI, (singillatiin tantum: MCVII. nume- 
ranturi que mídiuI adunate faciiuit villás XLI. — Priiu& 
Fonsol iiominatur, que ab orieute terminatur Salaub ab 
oriente (sic. rectius: austrol Aruc, ab otíeidente Cbrumvrow- 
Oüov, a septemtrione Hazü. — Secumla Chomur noniinatur, 
que ab orieiitt' teraiinatur Balwanus, ab auatro Aruu owtu. 
ab oecidente Noghutbolmu. a septemtriont Mege. — Tertia 
Zumba uominatur, que ab orieute terminatur Noganic, ab 
austro Küwozluk, ab oecidente Butanozowa, a septemtrioiie 
Nogwt. Quarta Zaczard uominatur, que sub Nog^segy eita 
est, et oomniunem <limittimus cum meÍB BucceaHoribus, tam 
terris, quam aüuia. vineis et piscinie. arundinetis et fenis, 
excepto nemuaculo quodam. quod contiguum est Curie 
Sancti Benedicti. quod 8Íbi solí pertinet. — Quinta Ylsan 
nominatur, que ab oriente terminatur Kj-neBa, ab austro 
Sirmia, ab oecidente TotÍB, a septemtrif>ne Foznogis - — Sexta 
Batatue nominatur, que ab oriente terminatur Duna, ab 
austro Azaufey, ab oecidente Wt, a Hepteratrione Pyzis. — 
Septima Kulkedy, que ab oriente terminatur Clunauz, ab 
auBtro Scvlfa, ah oecidente Kuohinbereby. a septemtrione 
Kwbalvan. — Oetava Dalueb, et noná Chovaa nominatur. 



A pKcsy&badi kritika ALAPlrautvBLE. '*l 

que ab oriente teitainatur Duna, ab Hiietro Aruk, ab occi- 
dente Scilfa. a septemtrioiie .\nik asqiie ad Donouvz. — 
Decima oominahír Velente, que ab oriente termiimtur Aruk, 
ab auHtro Hamuholm, ab occideuU' Tulfa, a Hept«tDtríaDe 
Scdefey etTulfa-^UmlecimuZevk. — DuodeciniaZcni. — Ter- 
tia decima Boborc. — (Juarta decima Nadayui, que ab oriente 
ttírminatur Sedy et. Scilfa, a meridie Znrdnk et Tulfa, ab oci-i- 
tlenteWelg. — (JuiiitafleciinaGyosnonimatur.qHtah occidente, 
sed deletum est oriente termiiiatur Cborozt, ab aautro ZUfa. ab 
oceidenteGwggj,aseptemtrioneSedy. — SextadecimaNoujírad 
notninatur, que ab oriente termiiiatur Sey et Dobrocbachu- 
bananogut usqne ad Mitar aede. Septimadeeima Giu-umbona 
nominatur. que lenuinatur ab oriente in Hetys, Buketulfa. 
et a Dieridie Scilfa et Noguar, ah ocddente Kurtuelfa Kowoz- 
lak, — Octava<lecimaHcedInc, — Nana (sic I decima Nyviij;. — 
Viceuima Zylag, — Vicesima prima Pol. — Viceeima secuuda 
Sumlow, que ab oriente terminatur Hanimkurtuel, et SejT et 
Harumtulfa et Novozluk (sic). — Vieesiniatertia Zamiow. — 
Vicesimaquarta Mykuse. — Vicesimaquinta Varast biicaozu 
(8Ítj) Vicesima sexta Kulcboud. — Viceaima aeptima Heten. — 
Vicesima octava Varkun. — \'icesimanona Kuestj", que ab 
orient* terminatur scena Abbatú. a septemtrione Tow, ab 
oriente mic, rectius occidentel Vemm et Voduez, et Agifei, 
asqueadNoKut.— TrieesimaBelyzlfciic) que ab oriente termi- 
iiatur in Dedteluke, Aruk et Owut, et Haafa et Kurtuelfa, a 
meridie simiJiter Aruk et Owut, ultra Keyris et Tulfa et 
Seyr et iterura Tulfa et C'bedyagyfei Surctulfa et hec silva 
ad pastumm bestianim. — Tricesimaprima Suene. — Trice- 
tsiniaHecunda HiriR nominatur, que ab oriente tenuinatur 
Soiilog}'M, ab austni Sedfey, ab oceidente NoRut et Curtuelfa, 
a septemtrione Hudus. — Tricesimatertia KonaH wede (légi 
potast etiam : Koua-Hsedei nominatur. que ab oceidente Appa- 
dykuta terminatur, a septentrione Medves et Cliawa Aohala 
etsic demum Kuanty. — Tricesimaquarta Vrmandy. — (Trice- 
BÍmaquinta. que erat Heten, excidit.) — Tricesimasexta Mor- 
tun. — Tricesimitóeptima Perecud. — IVicesimaoctava Ber- 
kost. — Tricesimanona Sholad. — Quadra^eaima Hagmaaker. 
ab oriente terminatur Aruk et V't ad partenj Welprj-t, a meridie 





HS 



Baiwanus, et tíui'zuta et Aruk, itli ocoidt-iite termiiiatiir c«m 
Almás per Anik, a septentrione KewriiH ozov et Aruk et 
fieuruta. — í^uadrageaimaprima est rilla Nenyg (sic) inxtó. 
Kaiia (vei Kavai dimidíu milíarío in moiiLibus aita. — Prete- 
rea ex eonaensu nt eonfirmatiune Aactoritatis Apoetolice uon 
aohim preseripti populi. vorum etiam omiiium mtra térre 
ipsiuH mouaHterii circuiuscriptioneu] postiesöioiiea babeiitiiim 
decimatiouibus curavimus preditare. — Eailem etiain aiic- 
toritate Apostolica mediante decrevüniis, iit prefati ceiiobii 
Abbae generáli tttiitum et solemní dumtaxat svnodo mrigo- 
iiiensis Aruliiepiscopi interessé teneatur; attaiueii seu a 
Mütropolitíino seu a quEilíliet alio Epiacopo. oinni conti'adic- 
tione cesHaiite, oontírmationem. coiiBecratinneiu í«UBcipiat et 
cius monachi ad ordines pruveliautur. — More etiam epis- 
coponim ciim luitra, sandáiul et aniilo aive in solemni 
curía aive EpiücoponiDi coiiventu vei in loco quolibet relí- 
giuflo liberriine possit anBiatere et diviiia officia eelebrare. — 
DuELs preterea capellas ivRÍas , capellam videlicet l>eati 
Petri, monasterio connexam, et alteram, que wlgo Álba 
Ecclesia vocatiir, ciim earum pai'ocbiis et omDibug pertinen- 
tiis vontnIitnuH prefato mouasterio, in quibuB aacerdotes, ab 
Abbate constituti, predicto populo divlnum plenarie exbibeant 
servitiiim, — Crisma verő et oleum infirmorum quilibet Archi- 
episcopus vei EpÍBcopus dare teneatur. — Prefati verő mona- 
HterÜ populiim iam öe])edictuni de spiritHalibus inatruendum 
tt indicandum Strigoiiieuai Archiepiseopo et Abbati aiio eom- 
misimua. ■ — In civili autein causa nulli liueat iudieai-e preter 
Abbatem, niai forte pro qiia aangiiis effundi debeat, — Forum 
«ttam liis in eddouieda (sic) stare coiiceBHimuB dnobusque 
in locis : unum superius iuxta Sanctum Petrum die domi- 
nioo ; in vico inferiori quiula feria aliud. omneque trí- 
butiim ex eia proveniens usui iam dicti monasterii contu- 
limus, nec non et ealícidio ab omni inquietudine Hberrimo,. 
quod nec tributarionim cupíditas. nee posHÍt potentum vio- 
lentia pertnrbare (aicl. — Insuper et liberoruiu denariorum 
tertiam partém, qiii ex advenÍH in terra eccleaie habitantibuH 
deWiitur, ad oalciamenta íratnim conceBsimua. Silvarum 
quoque proveiitiini ninque eccleaie pertinentiuiii, ut in tri- 



A PkCBTiSADI ÍPÍTbAO M.APÍratEVEI.E. 



l>utÍK porcorum eeu anindinetorum, uulli omiiíno liceat pOB- 
sidere, nisi Abbati. — In fontibus verő. infra temiiiio« dicti 
tnonasterii esistentibus. molendina sive piscinas absque 
Abbatis penniBsioue nuUi liceat fHcere. — Nobiles aiitfm 
sive iguobiles, iiifra térre ipsius moiiasterii circumBcriptionem 
posaessioiieH habeiites, si post temporum curicula ex dona- 
tione noBtra obtinuísse dixerint, et coutumelia affeuti ecolesie 
contrarii vei eiiis populo extiteiint. cuni rebus mnbUibue 
espellantur, quia íjuod Deo contuliniUB, idem offerre homini 
uequaqiiaiii debuimiis. — Quod si Abbati s imperio non 
tecesaerint, potestaa rejíia, ablatis rebus omaibus, eoö crudtlí- 
ter expeUat, ne palliata iniqiiitas in mouairtHrii pululet (sic) 
excidiuDi. — Aque etiam coiidiietu. quí oniDes fratrum 
officinas circiiiret, ideni decítravijims iiionasteriiini. — Alta- 
ria hiia decoravimua oniamentis videlicet : XXIX. casuliíi, 
dalmaticiB XIIII, tuaicis XVIII, cappis LX, pallüe altariiim 
XXVII. mantilibun XXIX. palliis ad cooperieiidum aedilia 
Iin.-or, albis L, ciiihíríííí XXII, cortinia de pallio X, et aliie 
XV, tapetibuB ante altaria X. crucibiis IX. plenarüs VII. 
altaribiis ait yiani V : tiuTibulis TTTT . candelabris VI, calicí- 
bus XI, baccüibus XII. iirceÍB IlU-or. de arg^nto Bcrineis (híc) 
III ; Btolis et maiiipulÍB XXX; — Libris verő, quoruni pre- 
cipua aitctoritaB fulf;et in ecclesta Dei : Biblioteca in duabna 
vohiminibus, Noctumalibiis IlII-or, AntiphouaríiH V. — 
LectionariiB II ciim evangelio. — Mi^salibus VI. — Psalte- 
rÜB Illl-or. — GmdualibuB V, Regiilis II, Baptisteviie n, 
GlosBarÜR II, quadraginta Omeliariiiii volumine uno. — 
Eqaia CXX. vaccie LXXXIIH. ovibus MCCCCLXmi, porcis 

cxxxvu. capris xcn. 

Et iit ipsiim monasteríuni ab omui inqnietudiiie ait 
seniotiim, precijiiraus, ut nullus ArcbiepÍHcopus, EpiscopiiH, 
Dux, Marchio. Comea, Beii alíqiia persona iiobília vei i(i{no- 
biÜH de iamfato monasterio aliquo modo se iutromittere in 
mancipiÍB, tems, vineis, rippia, pratis, paecuis cultis et incul- 
ti8, Balicidiis, deciniationibus et in omnibuH hys, que in 
BUpraacriptie reperiuntur sine coucessione Abbatis eiusdem 
nionaatprii audeat. — Quod si fecerit, componat centum 
liliras auri optimi meditim cniiiere regié, medietatem verő 



8i 



BZEHT-ISTTÍS OKLBTELBI. 



Alibati, — Et iit plus divtne ire oceursum paveat, sciat se a 
Patre et Filio et Spiritu Sancto et Genitrice Dei, BanctÍ8que 
ApOBtolis I'etro et Paulo et ii aancto Benedicto. in cuíub 
bonore predictum t^itum eat raonasterium, perpetuo anat- 
hemate damnanduDi et ante tríbunal Christi rationem i-eddi- 
turum. — Quod ut veriiis eredatur, baiie pa^Dam manibuK 
propriÍH robomntibuR (bÍc) BÍgilli noRtri muiiímine iu ipso 
die consecrationiB dicti inonasterii per tuinieterium domini 
Astrici, Colocensis Arcbiepiscopi et primi Abbatis jjrescripti 
monastűríi. ttobiscum omiiibiis regni príncipibus ibi aesisten- 
tibiis, coníirraavimus. — Veramtamen circiunacriptio noatre 
douationis aute noatram coronatiuiieiu fűit aasiguata ante 
annos Xnn, priiiBquara ruiidametitutn foderetur. X^TI-o anno 
a fundatioue monaHteriura iam díctum eat cousecratum Anno 
ab ineaniatione Domini M-o ■ — XV-o. 

Megismerkedvén ez alapitólevé] viazontags^oB múltjával, 
annál nagj'obb érdeklődéssel fogliatuiik bozzA hitelesaégének 
megállapitáaához ? 

Egjezik-e a pécsváradi apátságnak alapítólevele a kor 
viazonvaival, 

E^ oklevél a azokásoa bevezető reazek után niiudjái't a, 
monostornak adott szolgákat sorolja föl ; számszerínt elmondja 
hány hadi jobbágyot (később pnedialista nemes), földművest, 
vinczellért, méhészt, balászt, bodnárt, esztergályost, szaká- 
csot, fazekast, tímárt, ötvöst, kerékgyártót, molnárt, haran- 
gozót éa egj'éb foglalatosaáfiti embert rendelt a király a 
monostor szolgalatjára. 

A monostornak földbirtoka tulaj doiiképen nincs. Ezek a 
Hsolgák kaptak telkeket (mansionea) számazerint ezerszáz 
tizenhatot, s őket egjTűás mellé telepítették, ligj' liogy az 
1117-re menő szolgák 41 falut alkottak Iraansiones, que 
simul adunate faciiint villás XLIl. Átlag tehát 2í^-35 telek- 
ből állott egj'-egy falu. A monostor mellé külföldieket es 
pedig, a mint a későbbi jelek mutatják. ulíLszokat telepitett 
a bölcH király. Látszik tehát, hogy ez oklevél olyan időben 
kéazült, a mikor a falvak nálunk még csak alakulóban voltak. 

Még két olyan intézkedést jegyez fÖl az oklevél, amilyen 
csak alapításkor jut eszébe a rendelkezőknek. Els'i az, hogy 



á 



í pAoBTÍBADI APITSIS AUPITŰI.KVBI.K. 



85 



a király ket viísárt rendeztetett a tnonoíttor javáni, egyiket 
PécsváradfelBÜ, Szent- Péter nevű utczáján, másikatajt nlazcgeti. 
A második az, ho((y & király olyan vízvezetéket készíttetett a, 
monostornak, a mely a szerzetesek műhelyeit köriUjlirta. 

Bzámazerint elmondja továbbá ez oklevél, mennyi egyházi 
ruliával ékeaitette föl Szent-Iatván e monoetort, és pedifi; 
olyan nevén nevezi az egyes darabokat, a mint akkor hívták 
és olyanokat említ, a melyek csak akkor divatoztak. A fölso- 
rolt könyvek is olyanok, amelyek azon korban használatosak. 

Jellemző az is. hog\' az oklevél nem beszél kéaz halas- 
tavakról, olyanokat szerinte nem adományozott Szent-Iatván 
apécfiváradi monoatomak, hanem csak fölhatalmazta az apától 
ilyenek készítésére, eltiltván mindenkit ennek megakadályo- 
zásától. Ezzel adja tudtunkra, hogy a inesterséRen halastavak 
készítése hazánkban addig nem volt szűkíts, es osak u monos- 
torok alapítása tette azt szükségessé. 

Mindent összevéve, a péc.sváradi alapítólevél a kor viszo- 
nyaival a lehető legszebben megegyezik. Ez pedig már ma^ 
is hatalmas érv az oklevél valódisága és hitelessége mellett. 
Mert a kési'ihhi liamisító nem birja magát a maga koi-ának 
befolyása alól fölazabaditani. és éppen azértnem tudja ma^t 
beleélni az elözö kor víszonyaiha, kiváltkep nem tudja elkép- 
zelni a Snent- István idejében dívó. kezdetleges társadalmi 
állapotukat, a települő falvakat, a még csuk készítendő halas- 
tavakat, a rendezkedő királyt stb. Látni fogjuk, hogy a koholt 
oklevelek mind kész falvakról és halastavakról, rendszeresí- 
tett megyékről, szokásban levő, nem pedig akkor keletkezett 
vásárokról heazélnek. Az ellentét a péci^váradi és e koholt 
oklevelek közt szembeszökő, de a pécsvAradi alapítólevél 
hiteles voltára nézve nag>*oH kedvező. 

Egyezik-e a pécsváradi alapítólevél az egj^korií okleve- 
lekkel?' 

Ez oklevélben u segitségülhivás, (invocatío), a czim 
(inscriptiol. az előszó (arenga), a kijelentés (promulgatio), 
szóval az egész, szoros értelemben vett protocotlum egésüen 
olyan,' mint a pannonhalmi kiváltságlevélben. E tekintetben 



i 



SEKNT-ISTViN 



tehát az összehaBonlitás foliislejtes, mert az a részU-tes kiinn- 
tatás. II melyet Fejérpataky a pantionholmi kiváltságlevél 
protocolhimának és az egykorú külföldi oklevelek ezen réazei- 
iiek megegyezeséríil készített,^ a pécsváradi alapító levélre 
Í8 vonatkozik, eunek naegegyeüését ia bizonyítja ^ ugyanazon 
dolgokat itt njra elmondani fölöslegesnek tartjuk. 

A többire nézv^ legczélszei-tibbiiek véljük a péesváradi 
alapitólevét és az egykorú külföldi levelek részeit, úgy. mint 
fentebb a veszprémi alaíiitólevélnél. egymás mellé állítani. 
Ast hiszBzük e kép legérthetőbben fog beszélni : 

Nos per Dei subsidiimi ad anime noatre remediam et 
pro stabilitate regni iiostri . . . nioiiasterium uonstruximus 

•Nos pro remalia anime wokíí'c nostreque uoningÍB ne rcgni 
notí.ri gtauílitati- . . . trUDsfiidisae. • (Szent- Henrik lOOti iki ok- 
levele.)' 

>Si ecclesiiu Dei rebus ilitnmnB. . . ad regní nostrí feücíorem 
gttihiUoreinqiie etatum uobis prodesse Beutiamus.- ( 101 >:^.)' 

Monasteriimi sancte Dei GeDÍtrie.is Marié et sancti Bene- 
dicti aii radiuem Mfintieferrei diligenter constrnximnB. 

A monostor vof^- egyház valódi védítazente előtt a Bőid. 
8züa nevét is fölemlíteni gyakori szokás az egykorú, külföldi 
oklevelekben : 

• MonaBterinm (Steine) quod est consecratom honori eancte 
Dei Genitricis ac Banrtorum (.reorgüacCyrillimart.Tnim.- il007.)' 

• Sant-te ecclesie (Falda) in boaore Dei Genitrida snnctiqne 
Bonifacii arehiepiBCopi et martyris oonsecrate et construote." 
(1013.)' 

Popiihim monasterii de fipiritualibiis ínstruendum etiudi- 
candnm Ktrigimiensi arebiepiacopo et Abbati siio uonimisi- 
miis ; hl rii'ili aiileni rmMi nttlli liceat iudieare preter Abba- 
tem, nisi forte pro qua sangnis effnndi debeat. 

Ezen és alább következő kiváltságok az illető ország 
különös viszonyaihoz alkalmazkodván, olyan külföldi okleve- 
let, mely ugyanazt és ugj-anazon szavakkal mondaná, nem is 



' A tiannouhalmi iiji. al. lev. ltl:í— 183. 11. 

' Migiie. IW. k. iH7. 1. 

' U. o. 14*1. k. 245. I. 

' U. o. 140. k. 572. I. 

' U. o. S9Ó. 1. V. ö. u, o. 21S*. ÚB 141. k. [147. 11. 



i 



várhatunk. lk> élihez hasonló kiválts^ok hasonló szavakkal 
plíiadva elitfonlnliiak. Pl. 



1 penitus hRbeaut poteetatem snper 
isi , . , iilitjma iii ea fur esse convin- 



• Comiten aiitem i 
familiam preilicte ecutei 
tBtur.. IlOU.)' 

■ ProciiratoribnB ecelesíe . . . iilacatiouea olTeaBanim, tiatis- 
factáonum vei emeodas exceaeuum vei mviarum in oiiinibuK cawtifí 
ririlihug ... ab nniversis eccleíiie colonta volumus exhiberi . . . 
Si verő ci\aas perjilexiia fiierit ac difíicjljs, ad caput claiiirtri id est 
Abbatia preeentiam recurant.' (A bambergi Szent- MJhrtly apát- 
ság 1015-iki kiviíitiságlevele.)' 

luie az iiitézkedéHeknek (némi résí^hen még a szavaknak 
is) teljes eKVíintetüsége. 

Szent-István a szerzetesok láhbelijének besserzésére 
rendeli a monostor birtokain lakó jövevények adójának har- 
madrészét. Ezt az adót szabadok dénáijainak nevezték. 
Liherorum denariorum tertiam partém — mondja az alapitó- 
levél, — qui ab advenis in terrn ecclesie habítantibus dehen- 
tiir, ad calciamenta fratrum coueessimus. 

Mind a két dolog, a vám vagj- adó bizonyos hányadának 
adományozása s a monostor valamely szükségletének fede- 
zenere bizonyos különálló jövedelemnek kijelölése szokásos 
azon korban. 

■ Duas partes thelonei et mercati de TarviaieiiHi portu cmn 
diatrictu et legali qiierela ceii et diia§ portionea publice mouete. . . 
Tarvisiensi ecclesie confirmamus. ■ iinit.i' 

• Uas duas curt«s ad j^agimen et ad femoralia, mantelas etiam 
et men'^alia fratmm . , . eonstituimus ae confirmamus.' (A trieri 
Szent-Maximin apdtsAg Iü23-Íki levele.)' 

Sajátszerű Szent-Istvánnak azon parancsolata, hogy, ha 
valamelyik a monostor birtokán lakó nemes vagy nem nemes 
alattvaló azt a t«lket sajátjának merné mondani, ki kell 
onnan űzni. a ha szép szerivel nem megy. adjon a király erő- 
hatalmat. Nobiles autem eive ignobiles infra térre ipsiiin 
Monasterii circiiraHcriptionem possessiones habentea, si post 



. \Ut. k. 390. 1. 
, 14<>, k. 310. 1. 
. UO. k. 370. 1. 




SS aZENI-ISTViS USLEVBLBT. 

tempomm oarrioiila ex donatione nostra obtinaUBe lúcehnt 
et contumelia iiffecti eccleaie uoutrarii vei eíus populo exsti- 
terínt, cum rebus mobilibus &vpellanhir. Et ai Abbatis im- 
perio non reoegseiint, potestas regia. ablittÍB rebus omnibus. 
eoB crudeliter expellat . . . 

De ehhez teljesen hasonló intézkedést tartalmaz a vesz- 
prémvölg;v'i görög levél is. melynek latin fordítása ekkép 
hangzik : 

Do autem etiam potestatem in Lac eadem habitatione, ut 
volentea habitare in possesAorio Hancti mouastsrii absqne voIiid- 
tate Ahbatiase et soromin, ifrpetlfíiittír e loco etiam nolentee.-' 

Hog)' különVien az apátok beleegyezésével szabad embe- 
rek (ingenui) is lakhattak it monostor birtokain, arra a kül- 
földi oklevelek több példát nyiijtanak.' 

Söt még e század második felében is ezzel körúlbeliil 
egj-ezö parancsolatra bukkanunk. A százdi apátság alapitója, 
Péter ispán. Céda nevü birtokot e monostornak adván, meg- 
hagyja, Viog\' távozzanak onnan, a kik szabadok.' 

A pécBváradi alapítólevél érdemi részének utolsó da- 
rabja, a megerÖBÍtés (corroboratiol, az egykoiii oklevelekben 
Bzokáaos fonnulákból áll. Irae egy-két példa reá. 

Precipimus, ut nuUus archiepiscopus. dux, marcbio, 
comes seu aliqua persona nobilis vei ignobilís ... se intro- 
mittete audeat, 

• Preciiiientes ítaqne sancímuB, ut millus diix, arcliú-pigcopuK, 
epigcojnu, marchiu, mvtet, vioecomee, gastaldio, neu uUua rei- 
pnblice esactor iteu ahqua regni nostri magna parvaque persona 
predictos canonieoa inquiatare presimiat,' (1013.1' 

In mniu.-ipiis, terris, vineis. rijiüf, p^-alw, paecuis, ntllis 
el iiicullix, salicidiia, deriwalionihiiü et in omnibus hiis, que 
in suprascriptis reperinntur. 

• Cam omnibus pertínentiis villis scilicet et utríiinqne ae\us 
matuipiig, Bceleeiis, dtchnaliontínia, eilvis, venatíonibus, aquia, 



' Fejér: CoU. T»ip. I. k. 31.f. I. L. Wenzei I. k. Ht«, 1. 

' Stuiupf-Breuteno . Ada inedita . . . 352, 630. U. 

=■ Weui^el I. k. 95. i. 

' Migne. 1-WI. k. 380. l 






* PKOSVUUDI U*TSÁQ ALtPlTÖLSTKLB. 



itquiiriimque deaireibue, piscatiooibuH, molenAinis, jtral is, paHcuis, 
l,:rrin culiiií t-í inadtin.- {UMiX.) 

• Cnm atus pertiuentiis aquia scüícet, squarumque decursibus, 
ripú. molettdiim, piscAtionibus, tenia fiilti» et incullU, uilvin, cur- 
dibns, vadia. veuatiombus, Btuíareiá, dervis et KDt^illia, capellís, 
iDontibus et vallibnB, nipibuB et pralig. mercatJbiis et districtíbuB 
et cnm otünibuH, ijiie nomm&ri possimt.- (lOIi.i' 



tjuod 
mediam 



feüerit, compoHRt eeiitiim libras auri optimi 
í regié, medietatem verő Abbati (ptpoa pecu- 
niüriai. 

• Sciant se uompositoroti oentum librus auri optimi medieta- 
tem camere nosb'e et medietiitem nbbatie. ■ I KX)'.),)' 

• Seiat conipoaiturum auri optimi líbrad mÜle, medietatem 
uamere nostre et nitidietatein Abbati wuisque anccetworibus. • 
11013.1' 

Etutplus divine ire occursum paveat. sciat ae a Patre et 
Füio ac Kpiritu Sancto et Genitrice Deí sanctisque Apostolis 
Petro et Paulo et a sancto Benedicto, in cuius houore BÍtum 
eat predictiim moaaEterium. perpctuo aiiiithnntilf ilamiuin- 
iluin et ante tribnnal Cbristi rationein redditiirum (ptena 
íípiritualÍB). 

• Ut habeant maledictiouem a jRiírc et Füio et Saiicto Spi- 
rilu, glorio»a Dumitia tuvtra. Df.ipara et xíviper Vtrtfine Marta, 
i/hriosiiigimiit Apoitoiiii et tercentum octodecim patríbtiB et omai- 
DOB eanctis,* |Á Veszprém völgyi apáozamouostor aJapftóIsTelének 
útokmoudása latínra fordítva.) 

iSi [jitifl prefotam ecclesiam inquietare contendat. pvrpetuo 
iinutkemate cowiemtulur-' (Szent-Henrik oklevele a paderboml 
egyház Hziimára. 1013.)' 

•Dei omnipotentis iram iiicnrrere ^e uullo nkodo dubitet et 
eoram hiatfi iiidice in tremendo esaminis di« Be rutionem inde 
ledditMi'um.' (I. Ottó ItÖli. évi oklevelében.)" 

•Kciat ae redditnrum rationem omnipotenti Deo in <tie ludi- 
cii et nostri gratiam in presenti ueculo nunquam (.'onBecutumm. - 
|A tegemsee-i apiltBitg oklevelei. 1010,)' 

' U. 0. IW. k. 31Ü. ]. HMonlök forduliiak elO Stumpf-Breu- 
tano : Acta inedita . . . »53. 370, 630. U. Moniim. Oerm. Hiit. L 
Utd. L Esek említik a vinea-kat és salíiie-kat is. 

• Migne. IW. k. 2ffi. 1. 
» D. o. IKI. k. 306. 1. V. ö. u. u, iW. :«7. all, stb. IL 

• Fejír: Cod. Dip. l. :!ll. 1. 
' MigDB 1*1. k. 304. 1. 

• Monumenta Oerioauiae Hiat. I. k. 3<ji. 1. 
' Migne. 140. k. -tU. 1. 




SZBKT-ISTVAX 



IJiind, iit verins credatiir, hanc [laginam maiiiliiis prop- 
riis roborantes sigilli nostri munimiiie . . . coiifirmavimua. 

'(J^tod ut verhis vredtilur hunc píiphuim ma7iu propiia corro- 
bornntés sigillAri precepimus, • (Szent-Henrik a eavonai egyháíoak 
adott oklevelében. 1014.)' 

'Qaod ut meUa» credatur. dilJgentiuBque ab omnibua obser- 
serretur, manu propria presenteia pmjitiam niliiirnntfn noatri 
sigilli impreasione inferítis inGÍguLrí iusBÍmuB.t (Sssent- Henrik. 
IOOH.)» 

A pecsételésröl azóló szavak utón megjegyiii a király, 
hogy ez oklevelet a monostor egyhílzáiiak fölszentelése napján 
erősítette meg. In ipso die consecrationis dicti monaeterii 
per ministeriuni domini Astrici, Colocensis archiepiacopi et 
prinii Abbatifi prescripti raonasterii, nobiscum omnihus regni 
principilms ibi asRÍutentibus, confirmarímus. 

Határozott adatunk van reá, hogj' ez idtHájt külföldön 
is éppen így az egyházszentelés napján szokták azon monostor 
kivált-ság- vagy ailomáiiylevelét kiállitani, így pl. Szent-Henrik 
a regenBbm^ Obermünster iievÜ apácza monostor egyházii- 
nak. 1 010. áprill 7-én történt szentelésén jelen lévén, a monos- 
tomak SnJabt nevű birtokot (curtisl adott és arról még az nap 
kiállitatta az oklevelet (ipsa die, qua illnd. per nos a funda- 
mento perfectiim, //* pyivenliti iio.'^tri roii.sf''cari fechnus)^. 
Hubert fiunczia kiiíly is azon a napon tewz adományt a 
párisi Szent-Maglonus apátságimk, a melyen a szentnek 
teste az egyházba átvitetett.' — oPresente Henrico impera- 
tore" szentelik fel a nienburgi monostort is.^ 

Apécsváradi oklevél éppen ligy nines keltezve, mint Szent- 
Itítváiniak — a pécsi alapítólevelet kivéve — többi levelei, 
Az egykoríiaknak elég tájékozást nyújtott az oklevél keltére 
nézve azon megjegyzés, hogy a pecsétet a pécsváradi egyház 
fölszentelése napján ütötték reá. Persze reánk nézve ez már 
nem elég ! Szerencsére az oklevél írója észrevette, hogy az 



> Migne, 140. k. 313. 1. 
' ü. o. 140. k. 2B7. I. 
' V. o. 140. k. 9ÍHf. 1. 

* U, o. 141. k. St5(i. 1. 

* Btiimpf-BrpiitMio ; Die Kai 
huDiUrte. 47 5. 1. 



r-t'rkmiilen des X, XI. XII. Jahr- 



I 



* PBoavJlRADI APlTBlS At^PlTÚLXVtU. 



e^'ház szén telesének fölemlítcae által úgy tünteti föi a dol- 
got, mintha Szent- IstvAn a kérdéses urfvamokokat ew falva- 
kat is csak azon évben adományozta volna ii pécMváradi 
monostornak. Ennélfogva szükségesnek látta annak megjegy- 
zését, hogy az itt felsorolt adomitnyozilsok, legalábli részben, 
még az egyház épitése elíHt történtek. Ezen iitóiratból tudjuk 
meg azt, liogy a pécaváradi alapítólevél lOlá-ben készült. 
Mivel ez utóirat ■verumtamen- szóval szorosan össze van 
kApCRolva az elözö mondattal, s abban is Szent-István király 
maga beszél, teljesen egj-korúnak veend/í az egésn oklevél- 
lel és hitelessége az oklevelével együtt erősbül vagy hanyatlik. 

Eg^'etlenegJ■ dolog van, a mi látszólag öaszeegyezhetdt- 
len az egj'korú oklevelekkel, s ez az, hogy a pécsv&rndi 
alapi tói evélrül hiányzik a monogrammá és ama szavak : Sig- 
oum Stephani . . . re^. De en usak lAtezut. Igaz. hogj- 
monogrammá a péesváradí levél végén must már nincs, mert 
IX. BoniftUrz kanczelláriája fölöslegesnek tartotta annak 
lerajzolását, de tévedne az, a ki azt hirdetné, hogy ilyen 
monogrammá nem is volt. I. Károly kiráhiink 1333-iki 
átirata világosan megemlíti, hogy II. Gecse niegeríísítö és 
megújitó levelének végén ott állott a szent király signuma és 
monogrammája : Privilégium Domini fíeysa regis . . . cum 
aigno sanctiasimi Kegis Stephani in eodem habito transcrihi 
facienteH.' Söt, mivel a pécsváradi cbai'tnlarium kéazítílje 
ezt a monogrammát lerajzolni nem restelte, az esztergomi 
káptalan átiratábim fenn is maradt a péosi alapítólevélre tett 
királyi monogrammá.^ Nagvjából hasonlít ez a monogrammá 
a paimonhalrai apátság kiváltságlevelén előfordulóhoz, de 
hogy mindenben megegyezzen vele. azt, mikor a pécsváradié a 
negyedik, ótódik kézen ment át, ki kivánhatná? 

Elértünk végre a harmadik ós utolsó kérdéshez: Egye- 
sík-e a pécsváradi alapítólevél a későbbi oklevelek adataival? 

Legezélszertíbb lesz, ha az oklevél Borrendjét követve 
ejtjük meg vizsgálódásainkat. 

Az alapítólevél a kérdéses monostort így nevezi : <Mona- 

' Moimui. Vatic. I. R. IV. V. mi 1. 
' Koller i. m. I. k. T.l. 1. 




M BSBKT-ISTTiH 

Hterium títinctE' Dei Genitrioia Marié et saacti Beoedicti ^m] 
nidíceni Montisferrei*. Első pillanatra az elnevezés a késftbbí 
oklevelekétől iiagj-oii elütönek tetszik, mert azok a miinostort 
váradi-iiak és a XIV. azázadtól kezdve pécí^váradinak Írják. 
De jobban megvizsgálva a dolgot, az alapítólevéluek kell iga- 
zat adnunk. ElíisKÖr íh azért, mert régebben, bacaak lebetett, 
a monostort nem azon községt.öl neveíiték el. a bot az eg\'báz 
állott, hanem a mellette levtí hegytől vngy folyótól. Pl. az 
Álmos berczegtftl Közép-Szolnok megyében alapított apátság 
neve : Ín Meszes vagj" de iuxta Meszes.^ a szentjobbi apát- 
Mágé a mellette levő folyótól : Monusteríiim de líerekjö 
(Berettyó),' a somlyóváeárhelyi apáczamonoBtoré : Monas- 
terinm de l'omova a mellett-e csergedező Torna patakról,^ 
a caavniki (Schavnik) apátságot kéaíibb is egyszerűen : de 
Scepes névvel jelölik meg.* Nagyuu helyes tehát, ha Szent- 
István levele nem nevezi a monostort olyan községről, amely 
akkor még tán nem is létezett, hanem a felette emelkedő 
hegv-Hégröl. Ez pedig méltán viselt* a oMonsferreus* Vas- 
hegj' nevet, mert egy rajta épült falut ma is Vasas-nak 
neveznek. 

Igazat kell adni az alapítólevélnek azért is. mert a leg- 
régibb oklevelek szintén íg;v nevezték e monostort. Igj' pl. egy 
1 157-iki oklevél végén e szavak olvashatók : " Abbas de Ferreo- 
moute"." Egj' másik lá24-iki levél határozottabban s az 
alapitólevelet mégjobbanmegközehtő módon szól: oNicolaus 
abbas monasteríi de sub radiee Montisferrei WaradiensÍH*." 

Az adományok aurát megkezdi a pécsváradi monostor 
mellé rendelt egyházi nemesség. Kétszáz szalmád katonát köte- 
lezett Szent-István a monostor védelmezésóre. 

Erre nézve már eg.v 131á-iki oklevél bizonyságot tesz, 
hogy a pécsváradi apátságnak eg;t'házi nemesei, vag;^' mint 
akkor nevezek, nemes jobbágyai voltak. Hysi pécsváradi apát 

' Zicliy CB. nkmánytóra I. k. 2. I. 

" Váradi regestrum 58. én llili. oklevél. 

" Haaai oklevéltár +5, 59. U. 

' Hazai okmánytár VI. 12.1. 1. Fejér C. D. IV. 111. 21. 1. stk 

' Mát>-áB. Hist. Himg. Foutes Ttom. I. k. tr,i. 1. 

• HaKfti okuiftuj-tíir. VI. k. 10. 1. 



i 



A PtOflViBiDI «PiTBJlO ALAPItOUVELS. 



éppen ezfii aréven támadott meg pÖrrel több, Hetéiiyben lakó 
szabad embert, s követelte tíílnk, liop' teljeHÍtsék az BgyhÁzi 
nemeseh azolgálatait.' Egy mÁnik 1-2Ű0 — 70 köüt kelt oklevél 
pedig Í6 olyan falvat sorol föl, a hol a péusvitradj monostor 
iiemeg jobbágyai laktak.* 

Azután elmondja az oklevél hány és miféle udvamo- 
kokat (azolgákatí adott Kzent- István apécsváradi monostornak. 

Az említett láöO — 7l)-iki oklevél nem tár^íyalja kivált- 
képeu a pécsváradi monostor ügyeit, az oklevél kiállítójának 
csalt baranyameg>*ei tanukra van sziiksége, de mégis fóljeg>'zi. 
hogj' e monostornak különféle népei, azaz szolgili vannak.' 
Egy másik oklevél névszerint föleniliti, hogy a monostoniak 
vinczellérjei voltak.* 

Következik azon falvak névsora, a melyeket a monostor 
népei alkottak. 

Nagyon természetes, hogy ma, majdnem 9íX) évvel utóbb, 
az itt felsorolt 41 közNég egy részét nem ismerjük. Hogy mind, 
és pedig U{»vanazon a néven létezzék, az megcüáfoláMa volna 
luna régi igazságnak : Tempóra mutantur. Mindamellett nem 
kell olyan kétségbeesetten beszélnünk, mint Koller, a kt 
annyira elferdítettek nek tartá e községek neveit, bogy hozzá 
sem mert fogni azok értelmezéséhez. Ha a pécsvára^li oklerél 
legrégibb (azaz IX. Bonifácz 1403-ikit átiratáról kí«zült M 
ujabban megjelent kiadását tartjuk szem előtt, nok ohitn köz- 
ségre bukkanunk, a melyek vag>- még most is léteznek, vagy 
legalább régente léteztek és a péci«váradi spátaágéi voltak. 

Ig>' a hartnadik iZumba*-nak irt község Zomba néven 
ms is létezik Tolna meg\'ében. 

A neg,vedik (Zaczardi. nem eg}-éb. mint a mai 8zek> 
azárd. Éppen ez az. a melyr<'51 leginkább kételkedhetnénk, váj- 
jon csakugvan a péesváradi apátságnak a/lta-e Szent- Iwtráji ? 
Hiszen tudjuk, hogy I. Béla királyunk itten monostort alapí- 
tott, s eRnélfog^-a nem lehetett az a pécHránidi ap&tiri^t 



' WenML VL 355. L 

• f. a. VUL k. 3M— 34. IL 
= D. o. Vra. k- Xli-:H. ű. 

* C. o. m. IL 173. L 




bsiiit-isttAh OSLBVBLZI. 



Cöakln)g_v a pécsvAi'adi alapítólevél korAntsein mondja azt, 
hogy Szekszárd egészen a pécsváradi monostoré, aíit ellen- 
kezőleg kiemeli, liog;>' annak egy része a királyé maiadt. ■ Kö- 
zösen bírják azt utódaimmai — mondja Szeut-István — u^y 
a földeket mint an eniöket. szellőket, halastavakat, náila- 
Hokat és kaszálókat, kivéve a Szent-Benedek la péesváradi 
monostor) udvarházával szomszédos ligetet: e» csakis öt illeti*. 
Már pedig, hogj- a pécsváradi apátságnak Szekszárdon volt 
részbirtoka, azt egy 1277-iki oklevél igazolja.' 

Aü 5— 1 1 fiilvakat nem tái'gyaljuk. Meg tudnók anok kö- 
zül íh többnek a mai nevét ésfekvésót mondani, de nem iikar- 
jnk hosszas kitéi'ésekkel fárasztani olvasóinkat. 

A tizenkettedik község neve Szer (Zeru), a tizenharma- 
diké Babarcz iBoborf), a tizennegyediké Nadajka (Nodoyeal. 

Ezek között Szer már 8zent-Láfizlónak a hátai apátság 
számára készült levelében előfordul és axt a várad it pécsváradi) 
apát birtokának mondja.* Késíibb is, i235-ben, 1367-hen, 
13S0-ban Nyárád falunak liatáijárásában mint a pécsváradi 
monostor birtokát emlegetik az oklevelek,^ Pl. az utolsó 
• NaradcontiguapossessioniZeermonasterüPechwaradienais*. 

Babarczot ii későbbi oklevelek még I :-i97-beH is a pécs- 
váradi monostorénak mondják.* 

Nadajka mellett István péts^áradi apát l^í^O-ban tesz 
bizonyságot, ig,v irván : "Eladtunk egy szöllöt Nadajka nevű 
falvunk területén"/ Egy másik árpádkori oklevél pedig azt 
jegyzi föl, hogy Nadajka a mai Vei-send falu mellett feküdt.* 

Végig mehetnénk ekkép az összes 41 községen. De hogy 
túlságosan ki ne terjeszkedjünk, egj'üttesen veszszük föl a 
következőket: Nógrád (Neugrad) a pécsváradi oklevél 16-ik 
községe, Pál (a pécsváradi oki. 21-ikl, Somlyó (Sumlow 32-ik 
község), két Hetény l27-ik és ;i5-ik). Várkony (28-iki, Hii'd 



■ WeD/«l. III. k. 17;!. 1. 

* Zichy CB. okiuán;tft.i'n I. k. I. I. 

* Fejér: CoJ. Dip. III. :•. v. VAX 
III. k. a;í+. 1. IV. k. Iíi4. 

* Zichy cH. okmány lám. V. k. 4*i. 1. 
■■■ Weu'iel. XII. k. riHi. I. 

■• Hjuuii okmáiivtftv. VI. k. -i'M}. 1. 



Zichj" ce. Dkuiúuytál'B. 



X picevisADt APitaia aIiáíItAlki mlk. 9E^ 

(3á-ik). Ünnánd iíí4-Ík). Mártou (tíO-ik). Ezekről egjoljehuii 
kiviil a milr említett I á6(l — 70 kÖKt kelt tHnúvallittáw viláfio- 
saii mondja, hogy ii pécKváradt taono^tor népei lukiak heiine, 
ez pedig a pécNváradi alapitúlevéUel a leguzeliheu ÖsHíieUlik.* 

A lí)-ik helyen álló Nyüved (Nyvig) és a 37-ik lielyoii 
(illó Pereked kuzKéi^ekDek a pécHváradi inoiiüator birtokiii konó 
való tartozását igazolják az i:)3á — 37. pápai tized,jeg;yKék,* 
nem különben a mouustomak töbli XIV. század ban kelt levele." 

Különösnek tí'tazik, iiogj- a péc»vára.di alapitó-levél 
Bátatő ia (i-iki nevű községet in említ a monoHtor birtoka- 
képen. Pedig másréazríil tudjuk. hoR>- Hnent-László Hátán 
gazdag éa híres monostort alapított a ig.v Hátát környékével 
együtt ennek a monoBtornak adta. De ezt a hozzáveUst eWt- 
sen megczáMja Miklós pécsvámdi npátnak i:{4.j-iki oklevele, 
mert ebben ö *a Ipécs) váradi monostor Hátatö nevű, a Duna 
folyó mellett, tizektHöhöz közel fekvft birtokát* Becsei Töt- 
töttnek herbe adja.* 

Az utolnö falu helyének meuh&tárnzáaa. mondhatnók, 
döntő bizonyság ez iűapí tó-le vél régisége mellett. "A il-ik 
falu — mondja az alapitó-levél, — a hegyek között fekvő en 
Kávától felmérföldre eső Nyüved >. K meghatároKánNul nn* 
semmit sem érünk, h Iih csak ennyit tudnánk, a \\ falu fek- 
vését meg nem határozhatók. De eg\' lí-iri-iki [)ái»LÍ levél 
segítségünkre jön. mert elmondja, hogy Nyüved iNewi'gh aliiM 
Vymal) paszta a saasadí plébánia területén feküdt h a bortíse- 
det rajta a pécsv&radí monostor sze^lte.'' SaH«ad. mint tudjuk, 
a Szent-Gellért hegy é» Budaörs közt feküdt fl ig>' a kérdimeii 
Nyüved cdakug^an begyes vidéken esett. De mi volt. hol volt 
az a Káva? Okleveleink adatait ots«zevetve kitűnik. ht^'Iludft 
és Pilis-Kovácsi köüt esett és egykor monostora volt.* Igr 



' Weii/*L Vni. k. :CH— -rt. H. 

* Monttiu. Vuic. I. 1. I. k. ifa. ttU 216. II. 

■ Amjuukori «lui>Áo>t«r. íV. k. fit& 1. V. k. VS, .'tÜl. IL ZicUf 
n. okiu. m. k. iiV. I. 

• Zirli; I*. okra. U. k. HU. I. 

'' B(«nta Kugenu IV. uiiw XVL Votnm. ntk- t fii. ). 
' tluui okni. Ui. VL l».'j. Ki-Qx L m. VA 1. Or. íktímj m. 
Utűtát. L !*. Vtyir. VI. lU. &». 



90 SZINX-ISTVlK OELBTBLKI. 

tehát megint igaza van az alapító-levélnek, mert N_\'Üví'(1 ett<')I 
yealingyiiu félmérföldre esett. 

A döntő bizonyság azonban nem abban rejlik, bogj- az 
alapító-levél adatai annyira egybehangüök a régi oklevelek- 
kel, hanem abban, hogj- az alapító-levélben olyan tájékoz- 
tató pontul, a mely e Nyiivert falu fekvését jelöli, nem Buda, 
hanem Káva van felemlítve. 

^ Jól figyelembe veendő ugyanis, hogv- az alapító-levél 
nem Nyüved szomszédjáról beszél, hanem csak olyan helyről, 
melynek fölemlitése egyszerre tájékoztatja az olvasót egy 
kisebb falu fekvéséről. Mái' most Szent-ljíazló korától kezdve 
ott volt Nyüved mellett Buda híres prépostságával. Miért 
nem ez a tájékoztató pont? Miért nz a Káva. a mel\'nek mo- 
nostora kicsiny, határa csekély volt, a mely a Xlil. század- 
ban már hanyatlik a nemsokám elenyészik? Más tennészetes 
okot nem találunk rá, mint azt. hog\- ez alapitó-levél készi- 
lésekor az ó-hndai prépostság még nem létezett, tájékoztató 
pontul nem szolgálhatott s kóvetkezőlt^g ezen levél még 
Szent -László elíítt készült. 

Nincs tehát egyetlenegy olyan község sem, a melvTöl be 
lehetne bizonyítani, hog^v kéaííbbi adomány es mégis benne 
van az afapitóle veiben. Az igaz, hogy még számos falu van 
ott megnevezve, a melyre okleveles adatunk nincs, söt ma 
nevét sem ismerjük. De ez nem baj : ellenkezőleg az oklevél 
javára válik. Az volna ugyanis föltűnő, tia a pécsváradi ala- 
pító levét (jsupa ma is vagv' a XIII — ^XIV. századokban létező 
falvakat emlegetne. 

A pécsváradi alapítólevél egészen akkor alakult, tt-lje- 
Ben új községekről beszél ! Hány elpusztul, lakossága más- 
hova költözik, nevet változtat az ilyeneknél, míg aztán 
megállapodás jő létre! A délvidék múlt századi története 
fényesen mutatja ! 

A pécsváradi alapítólevél szerint a király az apostoli 
szentszék jóvábagyáí^áviil a fölsorolt 4 1 község tizedét a peus- 
vái-adi monostornak adta, még pedig ugy. hogy a tizedadásra 
nem csak a monostor népei, hanem az ott lakó másféle embe- 
rek is kötelesek voltaik. 

Ez a kiváltság nagy szálka volt a pécsi püspök szemé- 



á 



A PÍCaviBADI APATSÍO AUFfT6l.KTBL8. 



OT 



ben, mert az ü jövedelmét eröseii megcsoukitotta. Mint l&f- 
tuk, már a XH. században pörrei támadta meg e miatt Antiin 
pécsi püspök a pécsváradi monostort, de porét elvesztette. 
A XHI. században egy pécsi püspök erővel elvette eg.y időre 
eme tizedet és odaadományozta káptalanának, de az erre meg- 
indított pörben újra vereuéget szenvedett, a pécsváradi kerület 
tizedeit elveszti vala és káptalanának kénytelen volt másutt 
kárpótlást adni. Maga a pécsi káptalan beszéli ezt el eg;\' 
1 :!íf4-iki levelében.' 

Mindkét levél liatnlmaís érv a pécsváradi alapítólevél 
hiteles volta mellett. 

Szent-lstváu két kápolnát és a hozzátartozó kerületeket 
adja a pécavái'adi monostornak. Az egjik mindjárt a monostor 
mellett állott és Szent-Péter tiszteletére volt szentelve, a 
másikat egyszerűen Fehéregjháznak bivták, A kápolna szó « 
XI. században szokásos ért^ílemben plébánia vagy parodiia 
helyett használtatik. E két plébániára a pécsváradi apát ne- 
vez ki papokat. 

8zép kiváltság, de különös. Szerencsere & későbbi adatok 
oly világosan beszélnek e kiváltságról, bog}' annak valódiságát 
eltagadni lehetetlen. így IX. Bonifácz 1399-ben János íia 
Istvánnak pájtai fentartás (reservatio) útján egy, a pécsváradi 
apát és szerzetesgyiilekezet adományozásához tartozó java- 
dalmat ad.* Az 13'3á — 1337-iki pápai tizedjegyzék pedig egé- 
BKen külön, minden föesperesség és püspöki hatóság alól fel- 
szabadított kerületként sorolja föl a pécsváradi apátságihoz 
tartozó plébániák papjait. A plébániák közt ott van a két 
régi, Szent-István adta Szent-Péter és Fehéregyház lAlba- 
ecclesia) plébánia is, a többiek elemte ezek fiókegyházai vol- 
tak és csak idők folvtán lettek önálló plébániákká.^ 

Nagyon szépen igazolják a későbbi oklevelek azon dol- 
gokat is, a miket eme pécsváradi alapitólevcl a vásárokról és 
a jövevények adójának harmadáról mond. 



' Wenzel. XU. rj>-,. 1. 

' MoQUmenta VntioaDa SeríeB 1. 

■ U. o. Ser. I. t. I. 283, 29li, : 

tóe— 7, *ii— .1, 4(111. II, 




seent-istyIn okletei.ei. 



Szont-Ishán Uí^yanÍH e szerint megengedte, liogj- Pécn- 
Tiü-adon hetenként kétszer : vaBárnap én siserdiiii hetiváwár 
tartasHék, én pedÍK vasárnap a Szentpéter-iitczán, szerdán az 
aiszegen (in vico inferiori). Aztán pedig a monostor földjén 
lakó jövevényektől szedett adónak harmadát a szerzetesek 
lábbeliének beszerzésére rendelte. 

Nagy- Várad város levéltárában ma is őrizik IV. Béla 
királyunk egi- eredetiben fenmaradt. 1 á59-iki oklevelét, A hely- 
nevek hasonlatossága |N. -Várad — Várad, Olaszfáivá — Olaszi* 
okozta, hogy egy darabig ezt az oklevelet Nagy-Vái-adra 
vonatkoztatták. De ez határozott tévedés. Ugyanazon Heatun 
apátról, a kit ezen 1259-iki oklevél emht, eg\* 1líB4-iki levél 
világosan mutatja, hogj' nem na«y\-áradi, hanem pécavámdi 
apát volt.' 

Ezen 1259-iki oklevélben IV. Béla átírja Benedek esz- 
tergomi érseknek az elözö évben kelt, a pécsváradi apát éa 
ottani polgárok közt folyt perben hozott itélet-levelét. Már 
maga az, hogy az eazterí{omi érsek biráekodik a pécsvái-adi 
apátság ügyeiben, ezen alapítólevél mellett bizonyít. Az itélti- 
levél tartalma még inkább. Csakugyan két hetivásár tartásra 
volt joga a péosváradi monostornak, az egyiket hétfőn t'j- 
Péca nevű, a másikat szerdán Olaszfáivá nevű részen tartot- 
ták. Üj-Pécs megfelel a régi Szent-Péter egyház környékének. 
Olaszfáivá a Szent-István idejében még névtelen alszegnek.* 
Csak az a különbség, hog}' az alapítólevél szerint az első vásárt 
vasárnap kellett volna taHani, az ]:^58-iki itélőlevél szerint 
azonban hétfíln tartották. Honnét e változás? I. Béla kirá- 
lyunk H.ma törvénye okozta ezt, a mely a vásároknak vasár- 
nap való tartását eltiltotta." Azért kellett a pécsváradi apát- 
nak is az első hetivásárt vasárnapról hétfőre áttenni. Éppen 
e változás mutatja, hogy a pécsvái-adi alapítólevél nem készül- 
hetett I. Béla uralkodása után. 

Kimutattuk tehát, hogy az alapítólevélben foglalt ado- 
mányok és kiváltságok a későbbi oklevelekben miml előfor- 
dulnak és azok adataival igazolhatók. 



' Wenzel. VIU. S7. 1. 

' Fejér. TV. S. 432. l. 

" Uityés. HisL Hung, Fontea Don 



I 



MlPl TáLBVBLB. 



ÖBHzesen véve az adományokat és kiváltságokat, ezí-kröl 
s az egész alapítólevélről Kzerfölött kí-dvezíi bizonyságot tesz 
n. Gecse királyunk n58-iki átíró és megerílsitö levele. Mint 
láttuk, ezen megerösítölevél sinc« meg eredetiben, de meg 
van n. Gecsének számos mán, eredeti oklevele. Ha ezekkel a 
pécsváradí apátság számám adott megerősítő levelet összf- 
hasonlitjuk. ug^'aiiazou formulákat, ugyanazon kanczelláriai 
személyt, ugyanazon ntánozhatatlan egyszerüségtí irályt talál- 
juk benne, mint az eredeti, épen fenmaradottakbao. úgy bogy 
ezen én"ektŐl meggyőzetve, maga hazánk lejyeleHebb oklevél- 
tudósa, Fejérpataky is hitelesként idézi azt.' 

Mivel pedig ez hitelen, nyert ugye van a iiéeavármli 
alapítólevélnek. 

Teljes joggal okoskodhatunk ugyanis ekképeii : 

Tagadhatatlan, hogv- e korban a másolatok szokásban 
voltak.* 

Tagadhatatlan, hof^r' II. Geeae megerősítő levele szerint 
a pécsváradi apátságnak is volt az eredeti alapítólevélről vett 
másolata. 

Tagadhatatlan. hog>' IL Gecse határozott nWlatkozatá 
, szerint az előtte fölmutatott és kanczellárja által átírt máso- 
lat az eredetível teljeaen megegyezett. 

Vag^- el kell tehát fogadnunk a pécsváradi alapítólevél 
hiteles voltát, vagy ü. Gecsét udvarával együtt hazugnak kelt 
tartannuk. 

Az utóbbit semmi esetre sein választhatjuk. 

VálaszBzuk tehát az elsőt. 

Nyugodtan tehetjük azt, mert hiszen fentebb oly részle- 
tesen kimutattuk ez alapítólevél teljes egybehangzó«át an 
egykorú és későbbi adatokkal s viszonyokkal, az igazság any- 
iiyi ismertetőjelére bukkantunk lépten-nyomon, hogj' nem 
csalatkozhatunk. Hog>'középkorihamÍHÍtó az ismertetöjelekkel 
annyira eg>'bevágó oklevelet készítsen, az diplomatikailag és 
* erkölcsileg lehetetlen. 

Ezek után a pécsváradi alapítólevelet az ellene fölhozott 



' A királyi kaiiiTeimrift. 44. 'M). 11. 
' Wemel. I. k. ál'.l. I. 



VKWT-znvíH OKLBTBLSI. 

kifogások ellen védelmezni 9KÍnte fölösleges. Nem is azért, 
I védelmezzük, lianem. Iiogj' a mégía fölraerúlt aehée- 
sket elosKlaHHuk, váJaszolunk ama kifo^ásokni. 

Eíhö volt f zek köziil az. hogv 1 3áíl-ben Ditmár pécsi 
apát Kzent-Iwtván alapítólevelét íratja át I. Károly király által, 
Azunlian fjzeut-lstván alapítólevele elégett és Lat evvel az- 
előtt MiklÓB apát nem Szent-István, hanem IL Gecee szaba- 
dalomlevelét irata át.' 

E nehézeéget könnyű eloszlatni Szent-István alapitfi- 
levelének eredetije elégett, de a másolata fenmaradt. Ezt a 
másolatot íratta át Dítmár apát 13^9-ben.^ I. Károly ezen 
oklevele egy szóval Bem mondja, hogy a péeaváradi apát 
Szent- Istvánnak eredeti, pecsétes levelét mutatta föl. 

Második kifogás az, liogy ez alapítólevél szerint a pécs- 
váradi monostor első apátja Asztrik volt. (le másrészről ugyan- 
csak e levél szerint a monostor egyháza 15 évvel az alapitáe- 
után Hzenteltetett föl az IOI5-ik évben : a mibÖl következik, 
hogy a monostor az 1000-ik évben alapíttatott. Ámde an 
lOOD-ik évben Asztrik már püspök volt, tehát nem lehetett 
pécsváradi első apát." 

Erre is könnyű megfelelni. A pécsváradi alapítólevél leg* 
régibb, 140a-iki átirata Süerint « XVII -"anno a fnndatione 
iamdictum monasteríum est conseüratum » * vagj'is a péce- 
váradi monostor alapítása nem 15, hanem 17 évvel 101& 
előtt történt, vagyis nem az 1000-ik, hanem a 998 vagy 999-ik 
évben. Es így Asztrik lehetett píiapökké kineveztetése előtt 
elsrt pécsváradi iipát. 

Az igazi oklevél nem keveredik kim agj'aróz hatatlan ellent- 
mondiÍNba ! 



' Knftiu. L k. 31. 1. 
' V. ö. VárOHy Oirula ; AbItícub s 
Kftloosai ScbematiamuE. 1879. XXV. 1. 
' Knauií i. in. I. k, 21, 1. 
' L. fentebb, 



' Setli CűloceuBÍ aervfttiu. 



A peumonlialiDi MváltBág- (máaok szerint alapító) levéL 

Az okleveleknek a bevezetésijén iaiiiertetett elrendezése 
követeli, hog;v' Szeut-lehUnnak a pannonlialini apátság szá- 
mára adott kíváltsáfflevelét e helyütt, Tag\-is az fi ignzi ok- 
levelei között szintén fölemlítsük. 

Azonban elég csak fölemlitenünk, mert azon szerencsés 
lielyzetben vagvnnk. hogy az oklevél tárgyalján egyszerű, 
rövid kijelentésééi áteshetünk. E kijelentés pedig abból áll, 
hogy ez oklevél bitelességet Fejérpataky László lA panuon- 
lialmi apátság alapítólevelet » czímü müvében teljesen bebizo- 
nyította s mi azt egészben véve elfogadjuk, de az utolsó hái-om 
sort későbbi Iiozzátoldásnak tartjuk. Eltérő nézetünket alant 
a XI. pontban (A pannonhalmi kiváltságlevél utóiratai rész- 
letesen okadatoljuk, ott közölvén egyúttal ez oklevelet is. 

Itt e helyen csupán egj' dologra kell eg>' kissé kitérnünk. 
Számot kell ugyanis adnunk arról, miért nevezzük mi Szent- 
lah'&nnak eme levelét kiváltságlevélnek, holott íróink eddigelé 
ftiapitólevélnek hívták? Röviden megfelelünk rá. Azért, mert e 
levél érdemi részében nem foglaltatnak a pannonhalmi mo- 
nostor fentartására adott birtokuk, nincsenek fölsorolva a 
szolgák különféle rendéi, az eg\-hází fölszerelések, hauem 
csak iiz apátságnak adott kitüntetések, kiváltságok, mert hisz 
maga a somogyi tized is különösképen kiváltság vola. Még ha 
elfogadnók is e levél utóiratát Szent-István korahelmek, 
akkor is kétségtelen, hogy a pannonhalmi monostornak vol- 
tak olyan birtokai, a melyeket Szent-István adott ugyan, de 
ezen napjainkig fenmamdt oklevélben nem említtetnek, pl. 
Hegymagos és Kapolcs.' VíUgos tehát, liog\' léteznie kellett 



' Weuzpl. A, O. rí. k. !M. 



102 ubnt-ibttJIn oklbvslii. 

Szent- István egy másik, a pécaváradi alapítólevélhez hasonló 
oklevelének, a mely a paunonhalmi apátságnak adott birto- 
kukról én jövedelmekről szól a mivel a mono«tor fenmKradá- 
sának alapját inkább a birtokok, mint a kiváltságok teszik, ezt 
a másik, sajnos mái- elveszett Szent-István-féle levelet kell 
tartanunk a pannonhalmi alapító-, a most is meglevőt pedig 
csupán ki váltság- leve lének. 

Különben e véleményünkkel nem vágjunk eg\'edül ; a 
pannonhalmi apátság történetének legalaposabb ismerőjét 
Czinár Mór már régebben kimondta ezt,' 

A többire nézve ismételve a XI. pontra utalunk. 

' Mouastei'iologia Rc^i Htiii^riiu. I. k. 'ilS. l. 



xn. 

A Qfitrai adománylevél. 

Oíiziutén szólva csak azon ok birt rá btimiüiikft ez 
oklevél alakn irománynak újra lenyomtatására, liog.v: oppo- 
sita mxta ne poisita claríus elncescunt. 

Noa Stephaniis, Dei miseratione et apoatoliae StdÍH 
gratia Himgaronim llex. VninersÍH damua ad notitiam per 
hauc nostraiu ordinatiouem, qiiod, vbí diuina nobis asHÍ- 
Htente henignitabe, in omiiibuH Kegni nostrí partibua veram, 
et vnicam salutiíeram Jesii t'hristi fidem stabílire niodii 
omnibuH adniteremur : venimuB ad castnim uoetrum Nitra: 
vbi indicibili cordis nostrí soktio affecti sumua, quia extra, 
quamlibet exspectationem acctdit nobis, quod nouem S. 
Bomanee EccleHÍie Sacerdotes Fre&biteroEi inuenijiiUB, quí 
se capitul&res canonicou Ecclesiie B. Emt^rami martjTÍs, 
in dicto castro nostro Nitra sitiiatfe, uominabant : ut 
dictte EccleeiK ac populo, veqiie ex partibuH Marcoman- 
uorum illuc conBuenti , iuseruiebaut, laudea diuinaJí ail 
instar nout-m choronim angelicoriim assidue decantantes. 
(Juibus iioB vltra aasociati, diebus pluríbuü compsaUer*^. 
veniamque peccatonim ac véne lidei lumen, robur, et incre- 
menta deprecari non deatitimus. Et quia diuti Sacerdotes 
Presbiteri, eapitulares canonici. nullám stabilem liaberent 
fundationem. aed liberis tantum populorum tributionibus 
prouiderentur ; ne per curani couquireudi victus a diuino 
obsequio abstraherentiir, donauimue ipsif vicnm cum hospi- 
tibus ititra suburbium et castrum nostnim nouum, ad detlu- 
xum minorÍB tluminÍ8 Nitra esistentibus, au directe ad nos et 
dietum catitrum noHtrum spectautem, cum omni macellatione, 
educillatione, foro publico, reliqnÍHque seruitiis, daíiis, obuen- 
tionibuH et iurihuH. Sinüliteretiamdonauimua vicumparuum 



rTV aKLBVBLEI, 

l'ormos traiifi decuraum maioria fluminis Nitra, ex parte infe- 
riori radicia fontis S. Martini constitutiim. cum oumibus hospi- 
tibns ct territorii eiuadem vineis, commodo. vsu et doraiuio, 
cum montano iure ac deciiuis vsque ad viani planam, 
montem Zobor per latus diuidentem. doiiec perueníatur ad 
alium fontéin, Gyiirkova nominatiita ; secundum cuius 
rivuli detiuxionem ttínuinaiitur ipsie ^iiieie , vsque dum 
ríliexo tramite, veniaUir ad tertiuDi fontem iusta viam Darás 
anb radicc vinearum. Ab inde per delluxuui aipiie fontis 
illiua vsque ad aduersum ciiiitatÍH Nitra, vbi tumuliiB est, et 
arbor de ([uercu prostat. Ab hac recte orieiitem vereuB ad 
fiiluam maiorifi Tormos, vbi transiendo aquam paludosam 
per médium cespitem iutra vtnimque Tormoa progreditur 
ad viara Pocbranitza et ex liac directe ad viam planam, 
montem Zobor per latus diuidentem. Item donauimus ipsie 
decimae vini et frumenti cíuitatia Nitriensis, vici Fárútza, 
Molnos, Könyök, Kereskiny. et Gyurkova. Et vt tanto am- 
pliorhiEcdonationostrahabeatur; ordinauimus, vti pneaeutes 
et futuri Satierdotes presbiteri EccleHia? S, Emerami Martyris 
de ca^tro Nitra capitulares eanonici in omnibua tam Syno-, 
dalibuH. qnani llegis et Regnicolarum conuentibue ab Eccle- 
sia et Capitulo Strigonienei, per nos in Metropolitauum erect o 
statim secundum locum teneant, et vicém babeant. 

így szól ezen irat, a melyet először Dezaericzky adott 
ki, 8 a melyet egész az utóbbi évtizedekig a valódi történet- 
tudósok koziil aenki sem vett komolyan. 

Szelídebb, keményebb szavakkal koholmánynak nyilvá- 
nították már Katona, Fejér, Jászai, Hzalay, Knauz, ' tehát 
történetíróink legjelesebbjei. Az is valóban, még pedig oly 
ügyetlen hamisítvány, hogy a valódiságnak még a látszata 
sincs meg rajta. A diplomatikai tudomány mai állása mellett 
az ily szembeötlő hamisítványnak vagj' tái-sainak, pl. aMattai 
Viaa, Estoi-as, Bálintitt-féle leveleknek későbbi gyártását 
bizonyítani nem is szokás ; mi magunk is hajlandók volnánk 
így tenni ezzel szemben, de mivel egy hazafias érzelmű aze- 



' V. n. Lányi : Egyliáztortínelem. I. k. 333. 1. 



I 



A KsrrKU ADOMínLKTk 



pesmegj'&i pap, Hradszky József, müvéből azt olvaseiik ki.' 
hogy a pánszláv irányú írók a iiyitrai püspökségnek Szput- 
István komban való létezését t^ríisen vitatják, a ezek bizo- 
nyára hivatkoznak erre a hamisítványra, szükséEesnek tartjuk 
egy két olyan érvnek fölemlítését, a melyek a hamisítást 
majdnem kézzelfoghatóvá teszik, s a további hivatkozást 



Ez oklevél nem egyezik meg a kor viszonyaival, 
Szent^István korában és még késöbli is ii XII. század 
feléig a földbirtoknak csak ügy volt értéke, ha vele eg>-iitt 
adták a megfelelő szolgaszemélyzetet is. Fentebb a Veszprém- 
völgyi alapítólevélnél résületesen kifejtettük, hog^- Szent- 
István korában a birtok adományozással együtt jár a szolga- 
személyzet ajándékozása s ennek fölsorolása rendes követel- 
mény az adumányle velőkben. 

Ámde a szolgaszemélyzet (populi. aervi. mansiones 
ministronim) felsorolána a nyitrai levélben hiányzik, jeléül 
annak, hogy fz már akkor készült, mikor a régi viszony és 
szabályozott kötelességek a birtokos és a szolgaszemélyzet 
között fölbomlottak. 

A nyitrai állítólagos levél a jövedeleru források közt 

említi a mészárszékek (macellatio) és a korcsmák után járó 

hasznot (educiJIatioi. Minden további bizouvitgatás fölösleges 

i nézve, hogy ezen jövedelemágak a XI. században még 

tlensk valának. Végig futhatják nem csak a XI. és XIL 

idbeli. hanem még a XIV. századbeli okleveleket is. de 

^ják bár föl azok az összes jövedelmet, ezt a kettőt, üyen 

néven nem találhatjuk föl. Legalább is a Wl. század fejlöd- 

, menyeit és viszonyait látta az az ember, a ki ilyenekről 

\ Mzoló oklevelet készített. 

Homlokegyenest ellenkezik ez állítólagos 1006-iki 
I oklevél az egykorú oklevelekkel. Azokból a formulákból, a 
melyeket Kzent-hstván korában használtak, s a melyek, mint 
fentebi) kimutattuk, Hzent-lstván valódi leveleiben oly sok- 
szor előjönnek, semmi de semmi sincs meg benne, ugy. hogy 
az összehasonlítást meg sem lehet kieértenL 

' tixepeiivsruiegye UeljneveL 




BSaMT-IBTVAK OKI.HVELBI. 

A nyitrai 1006-ikí oklevélből hiányzik olöazör is a 
ReíptaéíTülhíváe linvocatíoj, pedig ez a XI. század királyi 
okleveleiben elmaradhatatlan, szükséges rész volt.' A király- 
nak olyan (izimet ad (Apostolicie Sedis gratia rex|, a melyet 
sem Szent-István, sem kortársai nem használtak, h a mely 
egy maga ia mutatja, hogy ez irat csak l(i44 után ké- 
szült. Még szembeötlübb, és az lOOfi-iki oklevél készítő- 
jét minden hozzáértő előtt hitelvesztetté es nevetségessé 
teszi az, hogy ezen irathói hiányzik az egész eschatocollum 
vagyis az oklevélnek befejezése, süt, hogy a mérték teljes 
legyen, hiányzik még az is, a mi minden oklevélnek lényeges 
része, a corrohoratio. megerősítés is, a mely az adomány 
megsértőjére mondott kárhoztatásból, péuzhirságból és a 
megp ecsete lésből áll.* Az ilyen irat készítője nem csak nem 
élt Szent-István udvarában, de még nem is látott XI. század- 
beli oklevelet. 

Arra nézve: vájjon ez az 1006-iki oklevél megegyezik-e 
a későbbi oklevelek adataival ? a sok közül csak azt az eg>-et 
emiitjük föl, hogj' a nyitrai püspökség a XII. század közepén 
n. Gecse vagj' II. László királytól kaptii a N\itra mellett eső 
Tormos falut * s ez az irat azt már Szent- István adományakép 
szerepelteti a XI. században ismeretlen begyvámmal (oum 
montano íiire) egv'ütt! Többet minek mondjunk :' A ki ennyi- 
ből nem éii, annak biába sorolnánk fel száz bizonyítékot ie. 

Mind a három próbakÖvön esüf kudarczut vall tehát az 
lOOtí-iki oklevél. Meg annyi haszna sincs, bog)- a Xlll. vagy 
XIV. századm nézve nyújtana némi fölvilágosítást, mert 
ennek koholását bátran a XVU. századba tehetjük. — 
Legfeljebb némelyik hamisító vakmerőségéről és tudatlan- 
eágáról nyújt szomorú, bár fölösleges bizonyságot. 

' Lásd BEent-Henrili, Kóbei't trtiDPKiii kiriU} stb. okleveleit. 
A pápai levelekben reutleHen muen meg; de exen kifogáii estik akkor 
válnék a iijitrai oklevíl javam, ha i-/. a pápai oklevelek fi-rmiiláit 
köveiné; airól peilig hzú síui'b. 

'■' Fejírputaky : A pannoiilialiűi apátság alapítóié vele. l'ifi. 1, 

■■ Fejér; Co.l. Dip. VU. t. í. v. löi— .iS. 11, 



i 



VUI. 
A zalavan 1019-iki alapítólevél. 

l'gy ipvktztüjik eiidigelé, lioi^v miadeii bosszHü kitt'rés 
elhogj'áaával azoiiual iii medias res. az oklevél tár^alásába 
fogjunk bele. 

Moüt azonha.!! oh'aii oklevélhez értüuk. hogy t^zt a mód- 
szert kénytelenek vB^Tink elliRf^i, 8 elÖbli némi kitérést 
kell tennünk. Ezt követeli a most egymás utön tiirg.valandó 
oklevelek jelentÖRége, s tus, hogy az elham árkod utt'^ágiitik. 
vakmerő Ítéletnek mé^ n látszatát iti kerülni akarjnk. 

Már az előszóban emlitíik. hogy a salavári apátság alapító- 
levelei a g^'au ásítottak és koholtaknak mondottak közül 
valók. Ideje, hogy megállapítsuk a vádak valódiságát vagy 
valótlanságát, 

A zalavári apátnágról két — Hzent- Istvánnak tulajdoní- 
tott— oklevél Mzól.* az eg^-ik 1 01 9-ilii, a másik lUá4-iki. Eleö pil- 
lanatra tehát ugy látszik, ho^' az apátság ügye a legjobb lábon 
áll. De eltíszor is baaonhtsuk ösaze a ket oklevelet egymással. 

A két oklevél határozottan ellent mond egymáHnak, 
Az lUl9-iki azt áUítja. hog.v Szent-István- már 1019-ben a 
zalnvári apátságnak adotaányozta ii tiszai birtokot iHzent- 
A dórján mártír, később Mártély, mostcsongrádmeg},'ei puszta), 
aztán Strigar-t imost Esztergály Zala tnegyoben). Borult, a 
oeányi vásár jövedelmét. .'ímde az 1 024-iki oklevél azt mondja, 
hogy ezeket csak 10ií4-ben kapta a zalavári apátság. K a dol- 
got nem lehet csak úgy könnyedén elütni azzal, hogy tizent- 
István az 1024-iki levélbe belefoglalta régebbi adományait 
Í8. Mert másrészről az 1019-iki oklevél említ olyan falvakat 
és jövedelem forrásokat is, a melyek az 10á4-iki oklevélben 

< Mindkettút ol&bb koraijuk. 



ezsHT-iaíVlN OKLSVBLBI. 

nincsenek fölsorolva, mint pl, Itada, BesaenyÖ, Fiizeg>- faivak, 
a CHorgai és koloni vámok. Hát ezeket miért nem vette fö) az 
1024-iki levélbe? Talán 1019-trtl 1024-ííí visszavette? Deliog>-. 
Btula, Bessenyőpi. századok multán is a zalavári monostoréi,' 
Azonkívül az Í019-iki oklevél szerint Szeot-István 40 olyan 
falunak tizedét adtn a monoatomiik, melyeknek földeaurai 
mások voltak; az 1024-iki oklevél errÖl semmit sem szólván 
azt állítja, liogy Szent-István csak a monostor birtokain 
engedte át a tizedet az apátságnak. Mindkét ellenmondásnál 
melyiknek van igaza? Igazi okleveleknél ily Hzemheöttö 
ellenmondáeok nem fordulhatnak elíi. Mire mafíjarázbatjuk 
tehát a zalavári levelek ellenmondásait? Csak arra. bogj' 
vagy mindakettű, vagy legalább az egyik hamis. 

Mind a két oklevéllel szemben nagy óvatosságra és az igaz- 
ságnak szorgos kntatására int bennünket az a körülmény, 
hogy a zalavári ajíátság érdekében későbbi korból származ- 
tatott iratokkal cí^akugyan követtek el oklevélhamisitást. 
így pl, a zalavári monostor jogainak megóvása volt czélja 
azon iratnak, a melyet állítólag 8zent-László adott a monos- 
tornak," Kézzelfogható hamisítás az egész. Mutatja noinde- 
nekelött a keltezés, 1 10 l-ben és Szent- László uralkodásának 
20-ik évében van keltezve az irat, holott Szent-László 
1095-ben meghalt és csak 18 évig uralkodott. De meg, ha ez 
nem mutatná is, jól mondja róla oklevéltudósaink egyik 
jelese, hogj': "reánk maradt szövegében teljesen elüt a XL szá- 
zad okleveleitől, s a benne levÖ nagy fonnnszerüsógnel, ren- 
des oklevél stilizálásnál fogva a XIII. század második felénél 
előbb semmi esetre sem kelbetett.*''' 

Nem a jog megóvása, lianem a zalavári apát hatalmának 
kiteijesztéae volt czélja azon iratnak, a mely István eszter- 
gomi érsek nevében szól és 1 253. október 20-áról van keltezve. 
Ez irat azt mondja, bog^' Balázs zalavári apát Zeland vesz- 
prémi püspök ellen port kezdett azon okból, mert a püspök 
a Szent- Istvántól a zalavári monostornak adott tizedet elveszi 



' Zalanieg,vei okJevíltár. L k. 2ÍI.5. I. 

* KnHUz i. ni. I. k. l>2-(i3. 11. 

" Fejérpstoky : A kir. kFincwlláriíi i:t— 1+. L. 



i 



a-IU AIJlFlTAl,BVfiI- 



felü^-elete alatt álló plébánosokat, káplánokat zaklatja. 
Az 1:^5^. okt. IS-áQ taitott esztei-^nii zsioaton 10 zala- 
megyeí plébános in komári, karoei. koloDÍ, galamboki. radai, 
szahari, rokolyáni, pacsai, igriczi éa rajki) lelkiÍMineretére 
hivatkozva tanuaítá. hogy plébániáik valóban a zalavárí 
inonostorhoz tiirtoznak és 6k régtől fogva a zalavári apát 
felügj'eletére voltak bizva.' 

Ez uiinii szép volna, s ha csak ügy vaktában hitelt 
■adunk ez iratnak, móg örvendünk ia, hogy ez iratból eg>' 
-esztergomi tartouián,vi zsinati'ól nyerünk értesülést. De ha 
jobban körültekintünk, akkor csodálkozhatunk azon a vak- 
meriiségen. mely ez irat szerzőjében lakozott. 

Az oklevél valódiságának legerősebb bizonyítéka a pecsét 
lévén, először i« azt kérdezhetjük, hol és milyen ez irat 
|>ecsétje? Nincs sehol : söt a mi még különösebb, az oklevél 
Bsövege sem említi, hogj- István érsek pecsétjét rátette volna. 
Pedig a pecsét feltételének és minőségének említése minden 
nagyobb fontos»iágú hiteles oklevélnél múlhatatlan kelték. 
A bizonyítás ily ismeretes dolognál fölösleges ugi-an. de min- 
den két^g olűBzIatésa végett hivatkozunk liancsa'* István érsek 
többi okleveleire. Pecsétje ott van minden oklevele végén, az 
oklevél szövegében pedig annak említése.^ 

Ezen pecséttelen irattal szemhen lássuk mit szólnak a 
pecsétes és hiteles oklevelek. A szombathelyi levéltárból 
nemrég adtak ki egy 1337. június 1-én kelt oklevelet,* a 
melyben Mesko veszprémi püspök tudatja, hngi;' a király és 
« királyné rendeletéből a pacsai plébániai egyházat a hozzá- 
tai-tozó iszabori (laabor) és dusnoki kápolnákkal együtt az ő 
'és utódainak különös pártfogása alá veszi. László püspök 
"pedig 1349-ben ugyanezen kiváltságot megerősíti. A pacsai 



' Fejér; Cod. Dip. IV. 9. v. 1-^:1—1.55. U. 

* E nevet rendeaeu Vaucaa, Viincen;, Vancbii-nnk irjlik. Mind 
hibás. Ö n Buncsa-neiuí^etségböl azármazott, aicaa fiún pedig, mel^ 
e neniKeteíg uevét feutartá, Baucaa nevet visel. (V. ö. Virogy GyiUa. 
érlekezéBét: Sciiematiamus Uolocenais. 1889. XVU— XXH. És Iv4- 
nyi: BAcs-Bodrogmegye Tört, Helynévtára. 18S9. 15—90. 11.) 

• KnimB i m. 379. 389—3. 389. 3ÍI9, IL 
' Zaliunegj'ei okiBvíltár. I, 3Í6. 



á ». 



flZBin-iaiTiK 4HLKVKL8L 



plébánia e szfriiit egjs'enesen a veszprémi püspük felügyelete 
iiifttt állott. Ennélfogva azon láöS-iki okirat, a mely a pa- 
cHfti plébániát már 135iá-ben a zalavári monostorhoz tartozó' 
nak miindia, nem lehet való. 

Öt évvel ez állitólagoB zsinati liiitározat elfitt az utolsó 
plébánia- egj'liáz. a rajki, a zalai füesperes és a veszprémi 
kanonokok gondviselése alatt állott és éppen akkor, 1^47 -ben, 
a veszprémi káptalan a rajki egj'házat szegénységié miatt 
minden egyházi adó alól fölmenti.^ Már csupa háladatosság- 
ból és haszonlesésből sem tanuskndliatott. tehát a rajki pap 
arról, hogy li n zalavári apát joghatósága alá tartozott. 

Még kónnvebbeu rajta kaphatjuk a hamisításon ezen 
iratot, ha kelte idejét nézzük. 12.52 október üO-án István 
iBancsa) esztergomi érsekkel állíttatja azt ki készítője. Ámde 
Bancsa István már 1352. okt. 14-ike előtt kardinál! 
palestriuai püspök lett," nem írhatta tehát magát okt. áO-áu 
csupán esz tei^mi érseknek. Mi tíibb, november 11-én már 
Perugiában volt,* s mivel az utazás akkoriban legalább f5 
napot követelt, okt- SO-án nem lehetett Esztergomban. 

Még az 133á — H7. évekről szóló pápai tizedjegyzék in 
ellene mond ennek a kérdéses 1 252. okt. 20. iratnak. Ugyanis 
e jegyzékben hasztalan keressük a galamboki, koloni, radai, 
szabari plébániákat, noha a zalai föespereasóg jegyzéke ellen 
kifogást tenni nem lehet.* Feltűnő az is, hog^* e jegyzék a 
péesváradi monostorhoz és a székesfehérvári prépoBtságh< 
tartozó plébániákat kulőti rovat alatt sorolja föl, mert azok 
nem tartoztak a főesperes alá. ámde a zalavári monostorhoz 
tartozó, megkülönböztetett plébániákról semmit sem tud, és 
azon plébániák, a melyek állítólag ez irat szerint a zalavári 
apát felügyelete alatt állottak, mint pl. Komár, Facsa, Igrice: 
a többi zalai főesperes alá tartozó plébániák közt fordul- 
nak elíS." 



' Hueai okiiiá.iiytúi'. VI, i7. l. 

' Knau/ i. Dl. i. k. aü.'i. I. 

'' Theiner: MonumentA Hung. s. Uluflr. I. k. i\'-i. 1, 

' MoimmenU Vaticana Huug. Ser. 1. Tom. I. '.S'fí — 377. 



■"■ X. ii 



!. U, 



A BALáTlItl lOtf-tKt ALAPTtALSVÍL. 



111 



Ennyi, világos ok felhozásti után bátmn kimondhatjuk, 
hogy e niig>-hanKii. a zalavári apátot félpÜHpÖkké tevrt irat 
is hamÍHitváuj s alkalmasint usak a. XV. század terméke. 

Elhántván az akadályokat, a melyek bennünket a tisz- 
tánlátásban bizonyosan gátoltak volna, vegyük elö egyenkint 
a Szén t-Irttván féle. zalavári okleveleket. 

Az első az 1019-ik évrftl szól. Először kiadta Piter.' 
Nem sokkal ezután Bajcsányi Káám kéziratából közölte 
Kollár ; * Koller pedig a két kiadásból eg^'et csinált, az első- 
ből a latin szavakat, a másodikból a magyar szavakat vévén 
át,* Körülbelül ilyen nlaklian tette azt közzé Fejér is.* Leg- 
újabban kiadta Knanz a kapornoki konvent 1514-iki egy- 
szerű másolatából iha ugyan ez egj-Kzerü másolat C8akug>'au 
1514-ben készült)," Mivel ennél régibb kézii-atot egyik szava- 
hihető oklevélkiadó sem látott, minden hibái mellett is kény- 
telenek vagyunk ezt venni alapul, alant azonban jelezzük a 
nevezet«Hebb eltéréseket Knauz közlése és a KoUeré között. 

In nomine domini Dei supremi" supema prouidente 
clementia Hungarorum Rex. Credimus et vére neimus. quod 
si locis. diuino eultui mandpatis. posseesiones adaugmen- 
tauerimus, id non sohim Iftude humana predicandnm, verum 
diuina mente' remuneranduni. Quoeirca omnium sancte dei 
ecclesie lidelinm noHtromm* qnam presentium atque futu- 
romm, aolers eomperiat Intenció, quod no8 diuino Instinctu 
fniidauimns Monasterium in Insula Kaladiensi. ordinis saneti 
Benedicti, quod anno ali Incarnatione domini Milleaimo 
deoimo nono per dei subsidium ob anime nostre remedium 
pro stabilitate Kegni nostri ad finem perdujtimus. In qno 
Jussu nostro dedicata est ecelesía beati Adrtanj. que est In 



' Vita a. Guntheri. lÖS. L 

* HÍBtoria inrie patroiiatus. 

■ Híst. eppatUB Quinqueecl. I. St — 84. U. 

* C. D. I. 30t-n7, 11. 
» I. m. I. 40—41. 11. 

' Koilemál lieljtwebben ; lu 

' EoUeruél ; merceiie. 

" Rollernél : uortronuniiue. 



domini Dei Sninmi. 8te- 



BZIKT'IBTViM OILSVBLEI. 



Zala, BÍmiil cum dnabua Capellis. vna, que est Ín bonorem 
aanuti Georgij, altéra que est iii honore ' sancti Laurencij, a 
duobus Episeopis Moftesto et Boniperto, vbi ordinauimuB 
Abbatem Latmiuu nomine petrum, conferendo eidem pote- 
etateiu, vtiDdiocesi^ Capellanim autedíctanim proceBBO 
t«mporis, quod iiecesse ettt fierj, plures CapeJle posaint edi- 
ficari, Que tamen ad Jam nominata^ CapellaiJ tenebuiitur 
babere respectiim. Contulínmn etiam eidem auctoritate apo- 
etolica tiobis animeiite, vt in precipuis" Holemnitatibus orna- 
mentie pontificalibus vtereatur.* CoDdonauimuiJ etiam. vt 
Capellas sacerdotibus possint ^ Inuestire, et dediiniis eancto 
Adriauo ad seruieiidum predia, decimaH et pisciiiafí, quorum 
nomina bee sünt: . . .' cum ecclesia sancti Adrianj, Bada, 
Strigar,'8alauar, Cbad,^ Borwl. Crudy," Nymík,'" BeHsennyew, 
Fyzek cum duodecim aratriK. et fetiam dedimuH peddyctua 
(így : redditus belyett) forij Chan, Chorgow. et redditus Colo- 
niensÍH Aqiite et pontis ciuitatis et deeimam equorum nostro- 
runi íd instila. que vocatur Chepel. In poledrie et ducentas 
wlnatj de subtili panuo pro Indumentia fratrihus <\e Camera 
nostra. Ville decimarum bee sünt : Poboii, " Kerbew, '* Zew- 
lewB, EuHthan, Mand, de Wecbar, Egrwa.^^Pbch ügy), '* Kea- 
tbel, Koronthal, Miu'aws." Hidwegb.Magyarad, Scboc," Kó- 
lón, Komar, Galambak. Chapy," Vngh, Kerecben, Gelse, 

' Kollentél : houoreui. 

' Kollemíl ; diwcesi, 

' Külleméi ; priesoriptis. 

* Kollemél : iiteretur. 
' Kollemél ; posait, 

' Kollemél : TÍBcinm. 

' Kolleruál hibásmi : Sníger. 

■ Kollemél : Chae. 

* KciUeroél : Cendy. 
*" KoUeraél : Nímygli. 
" Kollemél ; Pobor. 

'* Kollemé! : Kurkaw-. 
" Kolleniél: EgragL. 
■• Kolleniél: Patacli. 
" Kollemél : Varvus. 
'• Kollemél : Silót. 

" Kollemél eziilán következnek : Stolcz, Biqui, Wolupna, Beclie, 
Merenye, Kanu, Bobor, Zobor, UrtistKin, Unigh vei. 




Á ZALAViU VHa-TMl AI-AFFTOUtIl. 



Kayk, Bisijuin,' Facha, ygrioze, Radwli. Geztret), Sdiiuunica 
Bokolian. HutiKftriwi Rokolian, LeiiBeyel, Gethye, liiscnca, 
homath isabbor, Kai. Pftlkonya, Antlia," et ne ipsiim paro- 
uhianis^ Ininrias. querimüniasiie Ín CoUectioiie * dectmatio- 
nis predictarum villarum pateretur, RÍbi alios tenninos deci- 
matiouiH assignaDcIo uontulimus. Qiiod sí ipne contm iiontra 
statuta, quod iibsit, iniqiie agere, vei qnerere voluerit. iinte 
Deuiu Judicfim vinonim et mortuorum In die .Tudioij se con- 
tendere nobismim sciat : dt idipsuin MonasteríuTi] ab oiniii 
Inqiiietudine semotiim : precipimus etiam wub teHtiticntioni- 
domini iinstrí iesn xpi., nt iiuIIuh potentum, vei aliquÍH 
mafínnB nme panma de Jam dicto monaüterio iLliqinini'idn 
Intromittere In niancipiis * terris, vinein, deciraatioiiibiiM, 
piauatione iipes pluneia (sict^ sine consensu eiusdeni abbntÍH 
anileat vei presumat. Piseine antem bee' Hunt: álba pÍH(;i- 
cina tum quinquaginta piseatoribus in villa Po(trad. alie tni- 
nores piacine Modocha pro*,., piecina CinítatiH Jusíii Draa- 
wum in Golsa ' ctim duodecim pincatoribus et In Insnla Itum 
In Dnuiwa daodecim librae Cure et dnodeeíni pellt^B vnlpinM 
et Treoentaíi pelles apiriolonim.*" SÍ quis aiitem putens volue- 
rit anfferre vei destrucre de hoc, quod non sanetiiH (pro 
Kt«pbanusl Hes" dedimun sancto adriimo. Ira dcj ot noKtra 
8it contra Ulum et Componat quinqua^ntn libra* Burj 
optimj, médium (.'amert* nostre. a*; médium prefato Mona- 
sterin sninqne lleiHoribus, maledictJoniH perpi-tui '* vinciilo 
etenniliter feriantur." Et vt verino '* rredatur, hane paginam 
' IvDlIrruét : Uigiig. 

* KolUmíl : .iMK-ha, 

' Kolleniil : tpÍMwi])iiii Puroflituiiiiii. 
' KoUaniél : euUiitiuue. 

* KoUmu^I : knvvtkmtik e ttócukn niit. 

* KuU«mél : pútratioiiibiiD, filKcitii. 
' Kolkrníl: li». 

* Kutlcmíl : aramibuM. 

* KaIl*mJl: Bokft. 

'" Ktdl«>n>é1 : enia Unt pvlllbua Spinolnrniit. 
■' Kolkni/I ; m Utoplmniw. 
'* KolUroi-l : Ri»l*dictiuniH|n* pcrpotno. 
•* KoümraH : firíMat. 

" KolUlW) : MTTIIM. 



BtaSt-mviK OKUIVaLEL 



8ÍRÍlli> iiostro autentico Corrijíie appensione Jusaimus sigü- 
lari,' 

Megejíyezit-e ezen alapítólevél a kor viszon_™ival '? 

lamétplve utalunk arra, a mit a veazprémYnlgyi alapttó- 
levélnól a szolgaszemélyzet becses voltáról plöadtiiiik. Lát- 
tak, hogy ez időben a vag>-out nem aniiyirn az iiij^atlaiiok, 
mint inkább a szolgák tették. 

E tekintetben azonban n zalavári 1019-iki oklevél bajo- 
san egyeztethető meg ii kor, s kivált Mag^-arország különle- 
ges viszonyaival. A szolgákról való megemlékezés nagyon 
halavány ; éppen nem hasonlítható a veBzpremvölg>-i és pécs- 
váradi alapítólevelek részletes felsorolásához. — Ez bennün- 
ket legalább is óvatosságra int.* 

Teljességgel nem egyezik meg a kor viszonyaival ez 
oklevél ama megjeg>-zéae, hogy a zalavári monostor oordiiiia 
8. Benedicti*, benedekrendű. E megkülönhóztetést jelző kife- 
jezés Szent-István korában még teljesen ismeretlen ; Szent- 
Henrik német császár és Kiíbert tranezia király iigv-anezeu 
idöböl származó oklevelei sehol sem ha,sznáiják. És ez termé- 
azetea is. Abhan az időben napnj-ugaton csak eg^- szerzetes- 
rend vaia : a Beiiedekrend, A elugny-i szövetkezet ^s Szent- 
Bomuald g^nilekezete, még nem alkottak külön rendet, söt 
Szent-Henrik, mikor egy monostort átad Szent-Bomunldnak, 
akkor is kiköti, hogy a szerzetesek az ö fegyelmo alatt, de 
Szent-Benedek szabályai szerint éljenek.^ Ha pedig más szer- 
zetesrend nem volt, mire való lett volna az tordinis 8. 
Benedicti>> megkülönböztetés? 

Magyarországon pedig, a Iiol még a clugny-i szövetkezet, 
és a kamalduli szeraet sem volt, éppen teljesen fölösleges lett 
volna Szent-Istvánnak megjegyeznie. hog\' a zalavári monostor 



' KoUeiué! : signuri. 

' Aí oklevél vége felé Ijoszél tigjiiu ártól. lu>gy senki bb mer- 
jeu kárt tenni az apáUngtiak »z ö síolgáiban >iii maucipüs,* <U f<x ms- 
g&bau nem elég, mert a,t ilyen az oklevél fnrmulUlioz tartuKott és 
itt egyszerűen a formula Mulgai utiníáaa is leliet. Hn valami oljiin 
BEÚVfü jelölné lueg a siolgájiftt (pl. servi utrínsque 8eiu»). a mi 
ninoa a pannonhalmi kiváltailglevéll>eii, akkor ^sivesen elfogadnánk 

' Migne. i. m. lU). k. 362. 1. 




í XAUlTiDI lOIO-IU U.iPtTALEV6 



iir> 



a benfdekrendüeké. Bizonyára nem is tette, mert hÍHzeii nem 
láthatott II jövtíhe. bog\- a később keletkező Hokféle Hzerzetes- 
rendek keletkezéséről eMire tudomáítt veg^'eii s a zalavári mo- 
nostort jó előre biztoHÍtea a benedekrendüek szarnám. Hivat- 
kozhatunk e tekintetben ösbbcb XI. századbeli okleveleinkre • 
hét al&pttólevel közül ugy sem teszi meg ezt n. megkülönböz- 
tetést. Azért bátran állithatjuk, hog_v ilyen kifejezés csak az 
olyan ember tollából származhatik. a ki a XII. század végén 
vagy még kénöbb élt s a kinek már ssemei elött. lebegtek ti 
(jziszterczi, premontrei szerzetesrendek és monostoraik. 

Legkevésbbé egyezik meg a kor viszonyaival az. it mit a 
zalaváii monoHtomiik adott tizedrőt heBzél. 44 falunak tizede 
ez oklevél szerint a zalavári apátot illetné, de azután ez a 
magyarázatféle következik : "Hog^- a megyés püspök az elöbb- 
mondott falvak tizedének elodományozása által sérelmet éa 
megrövidítést ne szenvedjen, az ő számára más batái-okat 
jelöltünk ki a tizedszedésre ü . Ilyen magyarázat a királyi kan- 
czelláriából nem kerülhetett ki, mert ilyen egyházjogi képte- 
lenséget az ott levő és a jogban jártas emberek nem írhattak. 
Ilyen kái-pótlást nem uyujtbattak a veszprémi püspöknek. 
mert vagy a saját egj'házmeg^'éje területén feküsKuek a kár- 
pótlásul adott falvak, vagy nem. Eleö esetben az a kái-pótlás 
nevét sem érdemli meg, mert hisz azon falvak tizede a püs- 
pöki joghatóságnál fogva úgyis az övé, a második esetben más 
püspöknek okoznak sérelmet és rövidséget. Szent-István és 
udvara jól tudta ezt s éppen azért, midőn a somogji tizedet a 
veszpi-émi püfípöktöl elvette, nem jelöltek ki neki más határt 
a tizedszedésre, hanem a kortói uradalmat adták neki cserébe. 

A zalavári levél ilyetén megokolása a helyett, hogy meg- 
nyugtatna bennünket, jogos gyanút ébreszt. 

Tudjuk továbbá, hogj- a mag>'Hr nép egész Szent- 
István koráig, de még jóval azontnl is vándorelet«t élt. Az 
állandó letelepülésre, falvak építésére meg csak akkor adta 
meg az első lökést a keresztény hit és Kzent-István törvénye. 
elrendelvén az egyházak építését. De persze az nem történt 
meg eg;*- pillanat alatt. Nem évek, hanem évtizedek voltak 
szükségesek, míg a falvak csakugyan megalakultak', megálla- 
podtak, különbözökép elneveztettek, ünttg ismeretes Szent- 



IlEI BZUIT-ISTViS OKLBVXUL 

lÁi^ziö törvénye, hogy a faluk ne tÁvozzauak messzf egy- 
liftziiiktól, Am a zalavfirí 1019-iki oklevél ezzel ellenkezőleg 
ü^' beazél, mintha Zolavór körül 44> falu készen állott volna, 
csak azt várva, hogy az apát küldje a tizedszedöket. 8 hoK>' 
e tekuitetbeii mennyire téved, a következő ket adatból is 
eléggé kideríll. Azt állitja, hogj- Geeztréil falu (Kapornak mel- 
lett) tizede ia az apátot illeti. Ámde oklevelünk van. hogj' ez 
a Gesztréd még 12l>4-ben sem volt falu (villii vagy posBeBsio), 
hanem csak egyszerű puszta iterrai.' Továbbá Mag;var-Rako- 
lyánt és Tót-liakolyánt különböztet meg. Ámde a helynevek 
megkülönböatetéBe csak a XIU. század vége felé jött szokáeba. 
h ez a Rakolyán ie a XII. században. 1137-ben egyszerűen 
iíacolen és Kacoliannak van irva.* 

Magyarország helytörténetével foglalkozók tlött méltán 
gyanút kelt azon köinilmény, hog^- e 44 falu még ma is mind 
létezik, legalább miut puszta. 

Különös, — mondhatja. — hog\' a százdi és ganun- 
szentbenedeki alapítóleveleknek, a bakonybéli és pannonbaimi 
összeiráBoknak helynevei közül többet nem tudunk mt-ghatá- 
rozni. mert vagy elpusztultak, vn^ elváltoztak ; a zalavári 
levélben foglalt 44 helynév íiO — 1)0 esztendővel régibb lenne 
8 mégis mind megvan ? Hát Zalában megállott az idi'i kereke ? 
Ott nem változott semmi í* — De hog>* nom. Nem az idö 
kereke akadt meg, hanem ez a levél készült oly kesö időben, 
mikor már a falvak egyházakkal, külön határral stb. birtak, 
iig>', hog\' ha néptelenné váltak is. a szomszéd falu lakossá- 
gának volt mihez kötnie az elenyészett falu nevét. 

Egyezik-e ezen oklevél az egykorú oklevelekkel? Erre 
nézve csak kettőt hozunk föl. Azt mondja az oklevél, hogy 
Bzent-Ifitván hatalmat adott a zalavári apátnak a főpapi diaz- 
jelek használatára. Ezt a következő szavakkal fejezi ki : Con- 
tiilimus etiam eidem . . . ut in precipuis solemnitatibus 
ornamentis pontiliealibuM uteretur. A XI, század elsii telében 
kelt kiváltságlevelek ezt állandóan így fejezik ki: "iisum dal- 
matíee.miti-eetsaiidaliorum.pedulum.chirothecarum.baltei". 



■ ZaJomegyei oktevdltór. I. k. ii~U. 11. 
» Fejér. Cod. Dip. 11. 91, 93. IL 




A 



A ZAUTÍBI IM*-m AUPtTÖLKVÍL. 



vafíj" "usnui ilalniiitite et satidalionim conce<iinmö".' "Onia- 
luenta poiititieaIÍa» Bzóval még n XIII. fleázad Ifvelei sem él- 
nek, mint aláhb lAtni fogyjuk. 

Nagyon jellemző ezen oklevél készítőjére nézve az, liogy 
legtöbbnyire azóröl-szóra ragaszkodik a pannonbaimi kivált- 
aáglevélbez, de néha mégis változtat a formulákon. Ez magá- 
ban véve nem volna baj. A pécsváradi iilapitóievél is eltér 
formulák tekintetében itt-ott a pannonhalmi kiváltságlevélUÍI, 
vagy jobban mondva ez attól, de az eltérések mindegeikét 
8Kámos egykorú példával lehet igazolni. úg>' hogy e kntönheég 
még javukra váUk. 

Ámde az itt tárgyalt oklevél eltérése egészen más. A pan- 
nonhalmi kiváltBá^levél raegerftsitéHe ez: "PrecipimuK itaque 
aub teati&catione salvataria nostrt Ihu xpi. ut nullus arehi- 
episcüpus. episcopus, dux, nnirchio, come-e. vicecomeR aeu 
aliqnis homo magnus sivt? paruua de iam fato monaBterio 
aliqno modo se intromitt«re in luaneipiis. vineia. terris, deci- 
tnattonibus, piseationibus. ripis. plaeitis HÍue concessione 
abbatiHmonaHteríiaudeati. AUitsuk mármost e mellé a zala- 
vári 1019 iki levél megeröaítését : * Préri plnim etiain .ti/ft 
tesUjienliuiiv liomini niisiri Jesu xpi, ut nulluB potentmn vei 
aliqiiis magnns aive paruua de iam dirto mmiasterio nliijiio 
tiioilo iiilroinitfei-e in manripüs, /(irts, t'iueis, demnatioitihHs, 
ripis, plaritis niiie (•0}iiien.'(ii fiujidem nbl>ati.i ainhnt} Hsóníl- 
Bzóra Írja át tehát a zalavári levél készítője a pannonhalmi ki- 
válte^levél formuláját, de. midőn odaért 'nullus archiepis- 
copua, dux, marchio* egj-a^eiTP mégváltoztatja eljárását, e 
szavakat kihagyja és helyettük tnullus pntentumu-ot ir? 
Honnan e rÖgtönÖH változtatás? Egykorú íróról nem gondol- 
hatjuk, hogy Iia a formula elejét tudta, a közepét már ne tudta 
volna, vagj' ilyen, akkoriban szokatlan «uulhis potentum^-ra 
ferdítse! És így azt kell gondolnunk, hogy valami hanoisitó 
keze játszott itt közre, a ki féltette koholmányát a felismeiés- 
töl H hog^- az ő korában szokatlan "dnx, niiu'chio> stb. «za- 



' Fejírpfttaky : A pun doh halmi iipilt«Ag ftlnpfWlevele. 107. 1, 
Higne. Ul, k. 114S. 1. Jnffé: ItegeHin l'outitionm Boiimnoniiu- 
I. U. Lúűd e tAi'ftynt alább n bakouybJlí levélnél U. 




UBKT-laTVÁM OSLBTKLII. 



vakon kortáreiii meg ne ütközzenek, » gv'aDum ébredve az 
elébük adott okirat Bzármazását ne nagyon firtassák, kibagyta 
azokat. El is érte czéljátjósokáig, mert az emberek belementek 
a ravaszul kivetett liálóba, elfogadták hitelesnek, nem is kér- 
dezvén, honnan került elö ezen oklevél ? létezik-e az eredetije? 
va^ legalább megbízható átirata ? 

De még ennél ia nevezetesebb eltérésre akadunk iiz itt 
tárgyalt oklevél végén. 

Az oklevél befejezése ez: »Et ut verius credatur. haue 
paginam sigillo nostro autentico eorrigie appensione ioasi- 
mus sigillario. A keresztény fejedelmek közt Szent- István leg- 
közelebb állott Szent-Henrikhez, hiszen sógora volt. és így 
bátran föltételezhetjük, bogit' kanczelláríáját Síient-ilenrík 
példájára rendezte be. Szent-Henrik 1019-beu vagy ii körül 
kelt leveleiben a megpecsételésröl szóló formula ez : lEt ut hec 
noötre preueptíoüís auctoritas . . . inconvulsa permaneat, 
hanc paginam miiHii ftrojyria confirmantee sigUli nostri 
impreasíoneiussimusiuBigniri". 'Vagy ilyen ; 'Quod, utveríus 
credatur. uianu pro/iriu coufirmavímus nostroqne sígUlo sígil- 
lari íuHBÍmus*.* E két formula szavait, a menny irecsak lehe- 
tett, váltflztatták aztán a kanczellárok,^ de ezt a bárom szót 
*manu propría roborantes" soha ki nem hagyták, ezt a ket- 
tőt pedig tcorrigie appeusione* uoha Hem szürták közbe. 
A zalavári oklevél hefejezrse azonban olijan furcsán járl. hogy 
a minek nem iioliia szabad hiám/uznia. az hiányzik: a minek 
■nem volna szabad benne lennie, az benne i'an. — Az oklevél 
Tédelmezfii, midőn ez oklevélnek a ezalagon függő pecsét 
miatt kétflégbevont hitelességéről szólottak, diadalmasan 
hivatkoztak Prayra, a ki kiuiutattii, hog)> a függő pecsétek 
Szent-István idejében már szokásban voltak. Megengedjük, 
de másrészről bizonyosnak tartjuk, hogy olyan oklevelet, a 
mely a 'oorrigie appL'nsione"-röl beszélne, és a melyből a 
■manna propría » hiányoznék, a XI. század első felének levelei 
kost nem fognak találni. Éppen ezért a diplomatíkuH előtt ez 



' Migne 140. k. ;U7. 1. 

' U. o. 373. 1. 

■■• U. o. i-ji— 374. U. 141. k. t>*7— !I70. ű. 



i 



II!> 



a bihás iíefejezea a zalavári 1019-iki levéhi<^k niegolJ) 
hetüje. Szent-IstváD kanczellárja elbagyhutta a befejezéöt, 
de híL irt. olyat irt. mint a tninó az ö korában divatozott, 
oem pedig századokkal későbbit ! 

Egyezik-f ez oklevél a késobbkori oklevelek adataival? 
Erre nézve csak két esetet emlitiink fól. Eiaö a (teepelszigeti 
ménee csiltaiiiak tizede. A vizsgálat alá vett levél szerint ezt 
Szent-István a zalavári naonostomak adja. Ámde Ágnes ki- 
rálynénak H99-iki oklevele világosan mondja s a dolog ter- 
mészetével ea L'g\eb oklevelekkel is megegyezik áUitáea, hog;^- 
a csepelszigeti csikók tizede régt^il fogva a veszprémi püspö- 
köt illette a erre nézve neki oly eröe bizonyítékai voltak, bogy 
mintán azt tÖle elvették, Ágnes királ>-né a püspöknek visszaadá.' 
Hogyan lett volna tebát a usikótized a zalavári monostoré'? 
Továbbá azt állítja ez oklevél, iiogy Kolon, Magyarod és 
ijtolez nevű zalamegyei faluk tizedét Szent-István a zalavári 
monostornak adta. Ha többi okleveleinket átvizsgáljuk, azt 
találjuk, bogy e bárom falu tizedéért a veszprémi káptalan és 
a zalavári apát elkeseredett port folytattak az esztergomi 
érsek belytartúja előtt és l'ii7. május 4-én 33 tanú, köztük 
pap, föesperes, vilá^ ur. megesküdött arra. bogj' e bárom falu 
tizedét Benedek veszprémi püspók idejében (1290—1310) és 
már azelőtt mindig a veszprémi káptalan bírta és csak 1 308. 
körül Henrik bán erőszakoskodása következteben es Benedek 
zalavári apát fortélya révén veszítette azt el és ugy jutott a 
zalavári monostor kezére.'-" Az apátaág a pórt elvesztette. 
Felebbezett ugyan a monostor ügyésze,* de az apát ée társa' 
nem látták biztosnak ügyöket éis jónak látták a kiegyezést. 
Hosszú I '2 év után elment az apát a veszprémi káptalanba és 
ott meKeg;v'eztek. Htfilcz tizedet az apát odaadta a káptalan- 
nak, a káptalan pedig átengedte nekik Kolon, Magyarod éa 
CsácB faluknak tizeileit." 



' Haeai okmánytiir VI. k. 3ö:4. 1. 

■ Zakmeg^eí oklevéltár I. k. 12S. 199, 201 

» D.o. 1. k. 910—13. 11. 

* D. 0, L k. 305— Otl. 11. 

' V. o. l. 383. 1. 




Hll SZENT-ISTVAS OKLEVELEI. 

Ezen perliÖl egész joggal voulintjuk It azon kiivetkezte- 
tést, hogy u, Hzent-lstván altul h zalaviiri apátságnak ailutt 
levélben nem vult benne Kolon, Ma^ivaród éa Stolcz faJvak 
vag^' legalább is Stolcz falu ' tizede. Mert ha benne lett voiuii, 
nincs bíróság, mely előtt u, zalaváriok pörüket elveí^ztik. Na- 
gyobb dologról, egész Somogy meg^^e tizedéről volt szó. mikor 
a veszprémi piispök a pannonhalmi apátot pörbe fo^, de 
mert az apátnak Hzeut-István-féle levele volt. veszített a 
püspök mindenütt. Éppen íg>' járt a pécsi püspök is a pécs- 
váradi monostorral, mert ez in Szent-Istváu valódi levelét 
mutatta föl. 

Mivel pedig a ma fennlévő 1019-iki zalavári oklevélben 
a kérdéses falvak tizede a zalavári monostornak tulajdonít- 
tatik, ez nem lehet Szent-Istváu eredeti levele. És így sajná- 
lattal bár. de a fölhozott számos ói-v által kényszerítve, kény- 
telenek vag;iunk beismerni, hogv" ezen oklevél nem valódi, 
hanem hami.^t\'ány. 

Ezzel aztán végeztünk volna is a zaluvári 1019-iki 
levéUel. 

De valamint a valódi oklevelek tárgvalásánál mindig 
kiterjeszkedtünk a felvetett kifogásokra, éppen úgy most ki kell 
teijeszkednünk a fölvethető védő érvekre. Mert nem ug>- 
meggondolatlauul mondtuk ki a kemény szót : hamisítvány, 
hanem az ezen oklevél mellett látszólag bizonrító. fölvetett 
vagy fölvethető érveket is tekintetbe vettiik. 

Ilyen pedig vohia kettő. 

Az elsÖ az, hogy ez oklevél formulái több lielytt szóról- 
szóra egyeznek a pannonhalmi kiváltságlevél foi-muláival. — 
Ez érvre már részben feleltünk. — Ismételjük, hogv" mi bizo- 
nyítékul valódi megegyezést, nem pedig majmolást követe- 
lünk. Már pedig fentebb kimutattuk, hog^- a zalavári Iút9-Íki 
oklevél készítője több helyt szóról-szóía kiírja ug>an a pan- 
nonhalmi kiváltságlevél formuláit, de ismét több helytt eltér 
attól ; s mihelj-t eltér, azonnal olyan formulákat és szavakat 
basznál, a melyek a XL században ismeretlenek és Szent- 



' E faJu Zalamegyébeo. Eonizaától északra. Csapi falu melluH 
határa is Csapi határába olvadt bele. 



J 



latvón tolibi leveleivel (JBfizeeg.ve2heletleiiek, A megegyezés 
tehát nem teljes, s ez megdönti az egész védÖ érvet, mert ii 
iliplomatikd.baQ ia áll az : boimm ex intep;m causa. maluiu ex 
([uocuaque defectu. 

A második érv lehetne ez oklevél valódisága mellett. 
hog>' a magyHj- királyok késöbli több ízben mint valódit irják 
át és erősítik meg. 

Az átíratás azonban csak bizonyos foltételek alatt ign- 
zolja valamely oklevél hiteles voltát. Ilyenek : a) ba maga az 
átíró oklevél, mint ez mugától értbetíi. kétsé-gtelen liiteles- 
ségü; III ba nincs nagy idökiilönbség az átirott és az átíró 
oklevél kózt ; meit Mabillon föllépése elűtt n kanczellária an - 
nál járatlsjiabb volt valamely oklevél hitelességének megíté- 
lésében, minél régibb idÖkröl volt szó. (A ma^ar diplomatikus 
előtt mindig íjeMztíi példa erre azon szomorú esemény, hog^v 
1. Lipót kan ez e 11 áriája hitelesekként irta át az Eszterházyakat 
Atillától levezeti) családfát h egyéb sületlen koholmányokat) ; 
r) ba az átíratás alkalmával valami pörös üg>'et döntenek el 
imint pl. a pannonhalmi kiváltságlevél átíratásánál); if ) ha a 
jövedelmeiben megrövidített fél az átíratásba és megeröaitésbe 
beleegyezik imint pl. a veszprémvölgyi, péesvármli alapitti- 
levelek megeröaítéseinéli, 

A zalavári 10l9-iki átíratásainál nincsenek meg a il I 
r), és bl foltételek. De a mi fö, nincs meg az elsft. magától 
érthető föltétel sem : az átíró oklevél hitelessége. 

Az ilyen átíró levelek koziil legrégibb évszáiuu az 1. Ká- 
roly nevében bzóIó és 1338. január 14-éröl keltezett írat.' Ez 
nem lehet valódi, 1. Károly kanozelláríájában készült oklevél, 
mert záradékában ümget Fülöpöt nádornak nevezi, holott 
Fülöp, a mint ez számos más, kétségtelen biteltí levelekből 
kitűnik, még 13^7. szeptember fí-ika elÖtt meghalt, s a nádori 
méltóság ekkor betöltetlen volt.' 1. Károly kan czell áriája ezt 
ne tudta volna '? Továbbá kihagyja a bosnyák, szorémí és 
zágrábi püspökök neveit, pedig o püspöki székek be voltak 



' Pajár. C. D. Vni. 3, t7*— 7fi. U. 

' Fejér. C. D. Vni. SIO, Anjouküri okmBnytar U. k. 332, ;í:M1 




M"! SZICNT-IKTVAN OKLEVELEI, 

töltve, H 1. KArol.v kiinczelláriája nagyon jól ismc-rti- azok 
neveit,^ 

Éppen ilyen koholt vagy legalább is gytaniB egy másik, 
I. Lajos nevében skóIó és 1347. ápril 4-én keltezett megerő- 
sítő levél.' — Kitűnik ez abl)ól, hogs' záradékában Istvánt 
nevezi támokmesteruek, holott ailtor Katót Olivér viselte e 
tisztet.* Azon tiagv hasonlóságot, a mely e gyanús irat és 
n. GecHe királyunknak a pecsváradi alapítólevelet megerötsítö 
1 í 58-iki levele közt elHö átolvasásra észlelhető, csak ugy ma- 
g>'arázhat}uk meg, hogy a hamisító II. Gecse ezen levelét 
vette mintául. 

Czudar baniiaítvány azon Zsigmond király nevében szóló 
1417. májusa?. keltezéssel bíró átíró levél, melynek eredetije 
Kollár iídám szerint az országos levéltárban,* Fejér Gyöi^ 
szerint a zala-apátlii levéltárban' őriztetik. Ha a Kollár köz- 
lését olvassuk, mindjárt a czíranél észreveszszük, liogy hami- 
sitványnyal van dolgunk. »líomanorum Imperator»-nak írja 
Zsigmondot 1417-ben ! Nevetséjíes. Zsigmond csak koro- 
náztatásától (143ií| kezdve czímezi igy magát. De Fejér 
közlésében sincs köszönet. Egyebeket mellőzve csak két 
dolgot említünk föl ennek kimutatására, n I Rég ismert 
dolog, hogy a királyok tartózkodási helyeire nézve csak azon ok- 
leveleket fogadhatjuk el bizonyítékoknak, a melyek scommis- 
8Íodomíniregis»-rt' Írattak, mert ezeket a király oldala mellett 
levő jegyzők készítették .Már most ezen 141 7. máj, á7-iki levél 
állítólag "commissio domini regisu-re készült és Budán van 
keltezve, a miből aztán az következnék, hogy Zsigmond király 
ekkor Budán tartózkodott. Dt- ez nem igaz. Zsigmond az egész 
évben távol volt hazánktól s májusban nevezetesen Kon- 
stanczhan tartózkodott," 

b/ Ez átirólevel szerint Ország Mihály már 141 7-ben 
íökiiicstartó lett volna. Ámde tudjuk, hogj' Ország Mihály 

' Fejér. VDI. a, 24(1, 278. 11. 
' Fejír. C. D. IX. 1, 4fiS~G4. U. 

'' Századok. 18!)t. 331). 1. 

* HÍBtoria ilipl. iuria patronutiiB. 8i — 88. 11. 

■■ C. D. X. V. 775. 1. 

' RAth: A magyar kirilyok hailjiratat, utsEásai. 129. 1. 



i 



t SAUviU Ut»>IU AUPlTM.rrkL. 

1484-beii halt meg, élte fogvtáig viselvén ii iiá<lori liszU-U' 
Teg^-ül föl. liofry 6 akkor 90 éves volt; mös»kkor is 1417-ben 
csak i'i eves ifjn lett volna. Ilyenre peilijí nem szokták bütni 
H fökincKtArtóBáAot; de megBonfini világosan mondja, hogy 
Ürszág Mihály H^S-hnn Zsigmond király kinereteben mint 
Hflfár ^iliepeiisatorl vett réezt * es oklevelfib adatunk van rá. 
hogv' ö csak 1435. körül Jutott az orszás főurai közé.' előbb 
tebát fökiuc&tartó sem lehetett. 

Nem lehet az olyan levél Zsigmond király viüódi levele. 
ft mely ily nagy hibáktól bemzueg. 

Az ilyen védöérvekkel ugy járt a zalavárí IUl9-Íki ok- 
\eve\, mint a gonosztevő vakmerő állításaival. Minél jobban 
ögyekszik a bírót azokkal félrevezetni, annál több ellenmon- 
dáeba keveredik b annál több adatot ád a biró kezébe a snjtó 
Ítélet kimondáHára.* 

Lássuk sze re iji^' setébbek leszünk-e az lOi^-i-Iki alapító- 
levéllel ! 



' Frakűói : Mátyás király. 333. I. 

'Ka^-Iváti; Magi,'BrorBtá« csoládai. VIU. 'J84. I. Builai F. 
Polgán LeiiKina. ISflfi. in. II. 1. 

» Fejér. C. D. X. Ötíl. 1. 

* Ki és mikor kcholtA e isvelet? meglebet/it küröubös kérdé- 
sek. Mi — cBTipáu ügyelem gerjesztőül legyen tnonilvn — afi vedlik, 
hogy h luáeuniian Ím okleválliaiaisítÚDnk bÍEonyiilt Rojcsányi Ádám 
Iv. 6. Tnrul IV, 103—104 én V. 115— Ilii. U.t kéazilette a mull beí- 
eadban. átiröle veiéivel egyflU. BÍ7nuyos, hogy aaon -Syllofíe Diplo- 
m»tuia<-b»ti, a melyet RajCBáuyi I7iíl-ben a királynínak f^ánlott. 
előfordul és Kollár innen köpülte. |1. ni. Hi. SC. U.). — Iga?, ugyan, 
hogy Fejér szerint a priiui«i levéltárban a kapomaki konventnek 
I5lt<iki ereileti (aTithenticusi levele léteúk. g ebben a zalavári 
10I!)-ikí levél itiár ben foglal taHk (C. D. IX. I. 4^.5. U. de Enaas 
Nándor sokkal jobban ismeri e levéltárt, s ó sxerinic a kapornalti 
konvent 1514-iki levele cutk Nimples cdpia <i. m. 1. k. 41. 1.). 




A zalavárí 1024-iki alapítólevél. 



Ekl'Ii oklevelet elilször Katona tett* kózzé ' és utáua 
Fejér.' Letíujabbaii Gilétt^," Miklós uádor 13.50-iki átiratából 
lemásolta és kiadta Na^y Iture,* Magától értlietiUeg a leg- 
utóbbit ba^ztiáljuk. mert az a legjobb. 

In Domine domiiii summí. Stephaniis superua providente 
clemeucia Hiiofíai-onim rex. Quia ex offitio nobi.s incinnbenti 
tenemur invigitare. ne iui-a, libertatéé et deeimacioneH et-cle- 
siarum et moDasteriorum regni nostri, nobis a sancta aede 
upostolicu commiasaiiim. et precipue ecclesie beati Adriaui 
martiris preeiost de Insul» Zaladiensi per nos ob specialem 
ileYOtionem fuiidate per ministros eiinimdem diapergantur, 
QDacum prelatia et barouibus regai uostri ad petiuionem 
religioei viri fratris Petri, prirai abbatis eiusdem eceleBÍe. annc 
domini M" víeesimo quarto, iii crastino feati Assumcionia 
beaté virgiiiitt. cum eHsemiis in Alba, inito consilio deceuti 
cum raatiiru deliberacione duximus dÍMCPmendniu. quod nul- 
lus abbatitm aut conventus dicte eeelesie deeimas, posses- 
eiOQes aut condicionarioH maiiumittere et ah eorum condi- 
cionibuB liberoB reddere absque regia licencia et consenBo 
speciali aliciiare hqu distraliere habeat facultatem ; si qaid 
verő contrarium per qiiemlibet abbatem aut cunventum 
proceasu temporis actum vei factum fuerit, eorumdem facta 
vei acta et eciam iiiatrumeuta literalia. «i que per quempiam 
coiifeeta fuerint super eo. in futurum volumus iit frivola 
sint et omiii Mtabílitate earitura: siicerdotea verő ciipellarum 



' HiBtoria Crit. Reg. I. k. aia. kiiv. II. 

» C. D. I. 3117— U). 11. 

• Zalaiuegyei uklevéltár I. k, 1—3. II. 



;t l«M-1XI ALAPlSÖLBVtL. 135 

beat! Georgii et saiicti Laurencü <Ie Paic* Íia et Rokolyán 
cum cetÉris saoenlotibuB üá ipaum moiuuiteniim spectantilJiia 
cíingregat-ioni ipBÍiiB ablmtw propter verbum ilei et boimm obo- 
diencie ad preceptum ipHÍus. quocieiiK vifliim fuerit, teiiemitur 
interesNf ; et quia iíl ipsum nioiiastmum amplectimiu' dilec- 
cione Bp«-ciaii, ecJam libertates et exemciones eidem ecclesie 
(conc) esflimum infrascríptas in seuiÜK. Btatiiendo : videlioet ut 
tmllQK preter personam regiam vei eum. (jiiein eiegfrit abbas. 
populos ipsius monosterii presummat iudicaie, sedaiudicioet 
pote8tnt«' ac iuriadiccione oiunium iiidieum et universonim 
comitum riegnji, et eciam a gravamenibus, que per eolleotores 
tam victualium í|aHin denariorum -seu (lUftmmlihet alianim 
•exaccionuni. tani in presenti quam in futuro caraere et íiscore- 
gali exigeiidarum, qiie eisdem poHsiiit imponi, penitiis sint 
exemti. Vohimiisemm, ut cum necesaitas popoHcerit. contra m- 
opportunital*n ium vei poKsesHioiies impUKnaneiiini seu occu- 
paucium, et iie per liuc lausdivinainteroipiatur propter oucnpa- 
cioiies talium. ut casni tali obvictur. regia niaiestas, quocienH 
I0CU8 aut tempiis se obtulerit, dicte eocleeie teneatur in pURÜi 
de 9iia beiiignitate providere et ipsum pURiliíni per omnia 
expedire ; inwiper ecíam ne ipt^iH fratiibua vei ad cosdera 
pertineutibiis pro alimentorum et aliarum remm necessita- 
tibuH ad victum vei amictum pertinentibua remocius qnerendi 
vei emendi incumbat neceHBÍtaK, dedimus eiadem Torain die 
Luiift in villa liarimd. et in die Veneris in villa Zatavar, 
atqof (Így) fora quilibet liber sít veniendi et recedendi, nullo 
penitnti gravamine obstante vei tributo : et in omnibua poa- 
Hesuionibus ipsiiia ecclesie contra fures et mftlefactores offi- 
ciaÜH enrumdem singulinRingulaspenaseondignas indieandi, 
ext'rcendi et infligendi Hemnduni demerita eoiiiradem babeat 
pleiiarie poteHtaiem ; cniituliiuiis eciam pívfato mnnaíiterio 
piscinas simul cum insulis aque Balatini unacum silvis 
aiIiacentibuH ipsiuB ecclesie Zalavar et Buml noncupatis, eum 
dundecim piscatoribus ín portu eiusdem aque commomntibua. 
pro mensa fratnim ; addidimus eeiam pisciuani Pliske cum 
villis ac predÜH. videlicet Bomuk, magnura Bok, Merenya, 
Jelesnek, Appatby, Harazty, Odornuk. Vtbekuta. Boblunka, 
títi'igar. Akurpatiika cinn ten'ia et síIvín ndíaceiitibiis, Eguruelgr 



SZKST-UITD: OKtBVELBI. 



Rokiehitn, Odonmk. BoziiV, redHitiis fori (.'han. fluviiira Zala, 
Baiiiia cum viníuti quatuor condicionarÜH, Appatliy penea 
Kfínnuk, Biidun, Bnch, Zeuleus prope aíinani Balatini. 
Bulc)iew ciiiii piscinis auin iu tíiivio Drawa prí'dniui /ent- 
badríau martyr voeatinn cii-ca Tveiam euui capturis pisciuni 
ao utUitatilius universis et ex omnibiis et de oinaibuu áe terra 
nascentibuBpIenam decimara de predictis possesnioiiibus. Et 
eícut id ipstim moiiastei'iiim devocioiiis atTectii seqti^Rti'atim 
proptfr relÍEionis disciplinaiu devote sei-vaiidiiiu et ab ipsis 
fratribus in eodeui conversautibug devocius tenendam et 
cuBtodiendam in inuula ad hoc apta locavimuH et fundaviiuiis. 
ita ab omnibiis iiiquietudiuibus ae molesciis volumun id 
ipsum esse seniotum quietuin et exemptum ; si quis autem • 
potenB iiifringere voluerit Tel preeuinHerit donacionea, liber- 
tateH, exeiDciones et decimaeioDes eidem monasterio per no3 
traditas et ooncessas, ante dorainum iudicem YÍvonmi et 
mortuonim in die iiidíeii se contendere nobiscum sciat, 
componatque centimi libi-a-s auri purisBimi, médium camere 
nostre ac médium prefato monasterío suisíjue rectoribus, 
malediocionibque perpetue vincnlo etenialiter feriatur. Et ut 
verius credatiir. hanc paginam. perpetuis futui-is teniporibiis 
duraturam, propi-üs luanibuN ob i-evei-entium beati Adriani 
eÍBÍlli noeti'i autentici muiiimiue corrigie nppeusione robora- 
vimus coiisignaudo. 

Egyezik-e ez oklevél tai-talma a kor viszonyaival ? Midőn 
ezt kutatjuk, először is szemünkbe ötlik a kÖvetkeKÍi intéz- 
kedés: "Volumus, ut, cum ueceasitas [wposcerit, contra 
inopportunitateM iura vei possessioues . . . occupantium . . 
regia Meiextah . . dicte ecclesie teneatur iu pugilí providere 
et ipBuni pugilem per omnia expedire*.* A perdöntő bajví- 
vásról van itt szó. s arról, liogy a zalavári mouostoniak maga 
a király adjon Itajrívíit, mig más monostoroknak pénzen kel- 
lett fogadniok. Ámde hazánkban az ieteniteleti bajvívás a 
XI. századl>an még nem volt szokásban, csak a tüzes vhb- és 
forró víz- próba jái-ta. Szent- látván. Szeut-László és Kálmán 
kii-álvaink tönénvei semmit sem tudnak róla. A külföldön ia 



* Endlioher; Moniiraenta ATpndinna. 311 — .171-. II. 



á 



caak 1 121-ben fordnl elli először &z ilyetén ktváltFtá):; luioniá- 
nyojiása.' Aíért a bajvíviUról való emez ititézkeilés Si!<'tit- 
Ifitván korára nézve ohaii aiiaclirouisuiuB. mint az lOlÖ-iki 
levélnél feljehb említett •ordíiiis s, Benedicti*. 

A Xm. szfizadlian több vároh (pl. NaKy- Szombat. Fefitl 
lakoHiLÍimk azt a szabadalmat adják királyaink, hogy istenit^- 
leti párbajra nem kényszeritbetök. hanem tisztító eskü leté- 
telével diintbetik el a port.* Az eg^báz tudvalevőleg a párbajo- 
kat sohaseiD helyeselte ; azt, hogy papjai ezen az ntoii bizo- 
nyítsák be áJlitás&ikat. jogos dolognak sóba sem tartotta. S már 
most, a mint az idézett kiváltságlevelekből látjuk, még a 
Xm. özázadban is megvolt az alkalom, megvolt a példii. 
bogy magukat e terhes, az eg^báz szellemével annjnra ellen- 
kező párbaj kötelezettség alól fölmentsék. Vájjon bihetVi-e, 
hogy a XIIL száaaJ főpapjai ezt az alkuimat ne használták 
volna? es ne nyerték volna-e meg a királytól azt a szaba- 
dalmat, a mit megadtak az egj'szerti polgároknak'' Éppen 
azért joggal okoskodhatunk úgy. hog>- az eg>liázi»k mi-g az 
Xin. század első felében is föl voltak mentve a párliaj elfoga- 
(lásának köt«lezettHége alól és így a zalavári apát^aágnak nem 
volt szüksége kirendelt bajvívóra. 

Összeegyeztethetetlen a kor viszonyaival az is. hog\- ntra 
említi, vagy legalább nem u XI. században baAznátt szavak- 
kal említi a monostornak adott különféle szolgákat. Pedig 
ezek nélkül a földbirtok nem ért semmit és másnmian bizo- 
nyos, hog\- a zaiavári monoetornak régente éppen ügy voltak 
különféle foglalkozású szolgái, mint más régi monostornak.^ 

Egyezik-e az eg;vkoru oklevelekkel? Ez oklevél állítása 
szerint Szent-István KH4. aug. 1(i-án "unacum prelatis et 
báron ibu H regni * . 'a főpapokkal és az ország báróival ■ együtt 
tartott gylUést. A "Baro- szö az pg>'korii oklevelekben egészen 
isni rétien. Még azon formulában unullus dnx, marcliio, 
epiacopWK. arL'biepiaeopus. comes, vieenomeH. senldacins. 



' Pesty: A i)erdi)iitii liaj^iváank torti-uete. 14. 1. 
* Emílidietr Momini. Arp. 415. Miü. U. 

' Hazai okmánytár. VU. HU. I. Fejér. C. D. IV. UI. 14(i. 1. 
Wenstel : Árp. okni. VIII, 26!). !. 




gastaldio" ntb. st-iii fiirdul ultí, & melyliun minden akkor 
létezd, vag^' eg^'ik-máeik nrsziigban nem is létezJi uieltúiságot 
összehordanak. Szent-Henrik az ország főbbjeit íPrineipesit 
és "Fidelea"-eknekhívja,'haaonlóképSzent-Iatván ÍB.*Sötmóg 
később is, egészen III, Béla koráig, Kadó nádor kétes hitelű 
lü57-iki levelétől eltekintve, ismeretlen a báró hzó okleve- 
leinkben; mindenütt priinates, priiiiiipeH néven neveztetnek 
az ország főbbjei." Ennélfogva a báró ezó használata, ii mint 
azt már Panler Gyula észrevette, szintén anachronismus. 

Szent- István tói a zalavári monostornak adott Jövede- 
lemforrások küzt felöoroija ez oklevél a ket lietivásái-t. me- 
lyek közül iiz egv^ik «in die Lune* vagyis hétfőn Báránd 
faluban, a másik fin die Veneris» pénteken Zalavárott tarta- 
tott. Alig-alig van szükség azon figyelmeztetésre, hogy Szent- 
István korában a hétfőt nem "dieB Lune» a a pénteket nem 
■idiea Veueria"-nek. baneni nferia seuunda" és "feria sextai- 
nak írták.* 

•Literaria instnimenta" "Írásbeli hizonyitékok»-ról is 
tesz említést ez oklevél. De az egykorú oklevelek e kifejezést 
sem ismerik. "Pagina, preeeptum, preceptnalis pagina, charta, 
i'bartarum in stra menta, Rcrtptiones* neveket emlegetnek 
az oklevelek, ha ilyenről van szú.'' Ellenben a XJII. és 
XIV. századbeli oklevelek széltibeii a •litternria in-stnimentan 
kifejezést használják. 

Ez oklevél befejezésében iw ott van n' eorrigie apiienaione ■- 
féle toldás; már feutehh bebizonyítottnk, bogj' a XI. század 
okleveleiben ex szintén ismeretlen. — Lehet, hogy használtak 
függő pecsétet, de hog\' az báiiyán függött, azt sohasem jelez- 
ték n eorrigie appensionex szavakkal. 

Talán már sokszor is emlegettük azt. hogy minden kor- 
szaknak okleveleiben vaunak bizonyos, minduntalan előkerülő 

■ MigiiK. trii. k. i!i:>, :&.t eth. li. 

' HiBt. HitDR. Fontes DomesL L k. HÖ. iiJ, MXi, 11. 

■■ W'i'Utfl I. k. 2*, a\. «. 1. Fejér. Cud. bip. II. k. fi7. Ml. Mi. 

94. m Btb. II. 

' Migne. IW. k. !t58, 919. U. 

' C. o. 14í). k. a>!l, 38fi. 393, .310. .tI>3 Mb, 11. Miithe 
ilea lüHtitiits fUr ocatr. Geschicbtsfoniohnng. 1. £. 3U. I. 



igea 

i 



A EALATiBI IDH-m lUMTÖLKVÍL. 



lf» 



I 



és ezekre az oklevélkeazítök mindig eíí_venlo vngj- 
^rnonym kifejezéseket haszuáhiak. Ezek az úgynevezett for- 
mulák. Ezek egy-e^Q' idüsza4ibaii umjdneta váttozatlanok, 
illandók éa uzámou évtized .szükséges, míg rajtok túladnak 
és másokkal helyettesitik. Napjaiiikbau in megvannak a Icvt-- 
lek elején és végén rendesen használt formulák, s iilíi telik 
bele, míg egjik a másikat kinzohtja. Láesuk, vajjoD formulák, 
iekintetéheu megeg)'ezik-e az lOál-iki oklevél az egykarú 
oklevelekkel ? 

Ezt kutatva, lehetetlen, hogv- mindjárt fel ne tűnjék min- 
den hozzáértő előtt az. Jiogj' az oklevelek bevezetíí részének 
(protocollum I iiz egyik lényeges része, n promulgatio (kijelen- 
tés), az 10á4-iki oklevélben hiányzik. Hiányzik az arenga (elfi- 
szól is, s ily fontos ügyben kibocsátott lerél neni szokott a 
nélkül szűkölködni ; de ez még bagjján. Sokkal foutosabb és 
az oklevél hitelességére nézve sokkal döntőbb az, hogy a 
promulgatio még e legrövidebb alakjában is «Notum sit 
omnibus Sdelibus nostris* hiányzik. 

Az oklevél azt állítja, hogy Szent-Istián a zalavári apát- 
ság népeit HZ ország rendes bíráinak hatósága aiúl fölmen- 
tette. Valü, hogj- ez a kiváltság Szent-István korában már 
divatban volt. Szent-Henrik oklevelei iiTe nézve a következő 
formnlával élnek : 

lubemutí atque precipimus, tit nuUufl iudex pabliciis ant 
^oilibet HuperioriB ordinis reipublice procurator ad caueaa iuáicia- 
no modo audiendaa in eueledas, villaa . . . iogredi preaumat, nec 
fenda, nec tnbiita, aut manaioneB, aut ttiloneum, aut fideluKsores 
tol]«re, aut hominen tam iiigemios, quam servos, auper terram 
ipainH mouasterii uomiDiUjentes. distríngere nec ullaíi publicas 
Irmctiones aut redliibitiones, vei illicitae occaeiones ínquirere 
andeat ; sed remota omnium hominum contradietione et inquie- 
ttidine, liceat abbati ... res predicti monasterii quieto ordiue 
poBsidere ■ .' 

Ellenben a zulavári I0:í4-iki oklevél e kiváltságot a 
következő szavakkal adja: "Statuendo, ut videliuet nuUus 



' Migne. ÍM), k. 3ir>, d7U, 305, 374, a7K. TermésEeteBen uélia 
||i6viilebb 11 formula. 141. k. 951. 955. 11. Ez n formula volt liuBKná- 
atban már III. Ottó idejíben is ; Btumpf-Brentauo : Acta inedita , . . 
1853. 1. 



i 



ím 



BEHRT-rarVilí OSLRVttLEI. 



pretíT peisonam regiam vei eum. quem elegerit abbas, pojnilos 
ipsius monasterii presiimmat iuiíicare, aed a iudicio et pote- 
atate ac iuriadictione omaiimi tudicum et univeraorum eomi- 
tum parochialium aeu viceiudiciim et eurialium comitiim et 
etiam a gravamiűibus, que per coUeetores tam vichialiiim. 
quam denariorum seu qiianimlibet exactionum, tam in pre- 
seiiti, quam in futuro camere et fisco regali exígeudanim, 
qiie eisdem posaint imponi, peiiitus sint esemtit. A kettíi kö- 
zött Beiurai basonlatosHllg, semmi megegyezés nincs ; s igy 
sincs semmi, a mi mutatná, bogy egy komák azüleményei, 
ugyanazon viszonyoknak és Hzükségleteknek következ- 
ményei, 

MásréRzröl azonban n zalavári oklevél eme kiváltBágot 
tartalmazó aoi-ai különös módon egyeznek a XIII. és XIV. 
század ilyetén formuláival. Pl. ezzel : 

iC-oncessimas gtaíwndo. ut, quemadmodum a iuidich et po- 
te»t<ite et iuritdictúme omnium imieum et univeraomvi comttum 
parochialium leu piceiwlicum et tturitüinm comituví eoritndem ex 
forma privilegii supradicti expediti eunt penítua et exempti, eic 
et a vexationibus, moleBtiis et gmraminibm. qtte per cdleetorex 
tam nctualium, quam denariorum »eii quarumltbetaliamm mane- 
rierum poKsent eis imponi. mandari et iuberi, expediti habeantiu* 
penitus.' (V. István királynak a pannonhalmi apátüág szilniára 
adott 12T0-iki levelében.) Vagy ezekkel ; 

• Hanc gratíam duximus facieudam, ut popidi ípel inoua- 
aterio collati ab omni htrixtiictioius et iudicio comitum ueu iudi- 
fíum liberi siiit penitus et immunes.! (IV. Béla királyunknak a 
turóozi prépostság számára adott l!2Cr)-iki levelében.)' Jobbagiotiea 
«tiam et populoíi eiusdem nionasterü imivereos n íurisdiclioiie seu 
iudicio omnium paroehialiuin comitum . . . pure et simpliciter 
eximimos, ita ut nec victualia propria auatoritate exlgere neo 
deacensua &cere violeotos super ipsos audeant. • (Jászai prépostság 
kiválts^levele 1290.)' lAddicimus etiam, ut ab omni iuri»dictÍone 
ül iudicio comitum de Zoliim- pro tetupore constitutorum mii peni- 
tus iiberi et exenUi.' (A beazterczebéuyaiak l:2r>5-iki kiváltaág- 
levele.)' 

A foimuláknak ilyen ÖsHzetalálkozáfiát. teljes megegye- 
zését nem lebet máskép kimagyarázni, mint azzal, bogy a 

' Fejér. Cod. Dip. V. 1. :)!> — Mi, 11. Weneel: Árp. uj okm. 



' Ha7^i okmánj-tár. VI. 137. 1 
' l-'ejír. C. D. VI. I. 59. 1. 



I 



k ZAI^VÍSl lOH-ISI AlAPtTÖlXrSl,. 



I 



salavári 10á4-iki oklevél legalább is b, Xm. flzíizadba.ii készült 
B a hamisító az akkor kapott szabadalmakat Rzent-Istváunak 
tulajdonítá. Máa mód ennek megfejtésére nincs. Mert luzt, 
hogy két századon át formulák nem változtak volna, vagy 
liogy Szent-István kaiiczellárja a XTTT . században haszná- 
landó formulát eltíre tudta volna, azt (annyi hiteles bizonyí- 
ték ellenére) józan eszű ember el nem hiheti. 

A Szent-István korabeli oklevelekben egj'ik legjellem- 
zőbb formula az, a melyben az ország feje, vagy az oklevél 
kiálhttatója mindenféle rangú és sorsú embert eltilt az el- 
ajándékozott birtok vagy kiváltság bárminemű háborgatásá- 
tól. Ez eltiltó formula rövidebb alakja ez : 

• Nullus [lux, comes, vicecomeB vei aliqiui regni nostri magua 
parvaque persona, ecclesiasticA vei steciilaria potestns . . . mole- 
stare audeat.-' 

Hosszabb alakja : 

■ NoUuM dttx, Hrchiepiscopus, episcopus, marchio, comes, 
■viceoomes, aculdaciu», gftMtuIpdio, n ni Uque regni nostri magDapnr- 
vaqae pereona monasterinm inqiiietare prKSumst..' 

Ezt az eltiltó forranlát Szent-Ist^'án is átvette, a mint az 
Idtünik a péüsváradi, pannonbainti stb. oklevelekből. 

Ám az 1024-iki zalavári levél e formuláról mit sem tud^ 
noha a dolog velejét e szavakkal : "Ipaum monasterium . . , 
rab omnibns inquietudinibus et molesttis volumus esse semo- 
tum.quietum et exemtunm szintén kifejezi. S ha ezt nem 
teszi, nem ébreszt g\-anút maga ellen. Mert az eltiltó formula 
a XI. századbeli oklevélből akár egészen hiányozhatik, de ha 
megvan, akkor egész más szavakból áll. 

Egyezik-e ez oklevél a későbbi oklevelek adataival? Azt 
állitja az oklevél, hogy Szent-István rendelése szerint a zala- 
Táii monostoré a pacsai plébánia. Bárnak. Nagy-Bak. 
Merenyo. Rázna falvak. Ezzel ellentétben a későbbi oklevelek 
bizonyítják. 1 . hogy a pacaai plébánia a veszprémi püspök jog- 
hatósága alá tartozott." i. Bárnak már a tatárjárás előtt a 



' Migne. 140. k. :jüí8, IJ^tG atb. U. 

» U. o. 14ÍI. 300. 1. 

• Znldniejij-ei oklevéltir. 1. k. ySfi. 1. 




SZXNT-ISTTlH taLBVILBI. 



Hatlót uemzeteégé,' Bak 1239-beu a várjobbá^yoké volt,* 
Merenyét László király nejének adományából a veszprémi 
püspökség birta," IJai'.na (KíírÖB lo.) falvat sem bit ta a régi 
üzázadokbau a zalavárí apátság, mert ez Benedek gyöii püs- 
pöké volt, 1 á48-ban pedig testvére, Herbord vitéz kapta bir- 
tokul.* Már pedig tudjuk, bogy a monostorok jószágai elide- 
genitbetetlenek valának, és 1 :241 -ig bazáukbau valami roppant 
birtokíelforgatás nem történt (Kálmán király ismert vissza- 
vonó rendelete a Szent-Istvántól adományozott javakra nem 
vonatkozottl és így, ha a nevezett falvakat Szent-Iatván 
valóban a zalavári apátságnak adta voliia. annak kezén lEilál- 
nók azokat később is. Mivel pedig nem \igy találjuk, helye- 
sen következtethetjük, bogy fZ oklevél készítője 1^241. után 
élt és a kéaöbbi birtok -HZfrzeményeket viig^' a monostor 
egyik-másik birtokkóveteléseit Szent-Istvánnak tulajdnnitá. 

Nem egyezvén meg a zalavári 10^4- iki oklevél egyik 
ismertetöj éllel sem, ezt is hamisnak kell tartanunk. így aztán 
a zalavári oklevelekre feljebb kimondott eshetőség közül a 
rosfizabbik következett be. 

Szomorú vigasztalás, hogy e koholt levél egyike a legré- 
gibb hamisítványoknak. 1 BáO-hen már készen volt és Giléttíy 
Miklós nádor átírja. Az átirólevél eredetije ma is megvan és 
Nagy Imre állítása szerint kétségtelenül valódi.^ Mikép lehe- 
tett Miklós nádort és jegyzőjét megcsalni? megmo^arázza 
maga az li(50-Íki átirólevél. Nem eredetiben mutatta föl előt- 
tük az apát Szent-István levelét, hanem az esztergomi káp- 
talan átiratában. A hamisítónak sikerült az esztergomi káp- 
talan valódi pecsétjét kobolmányái'a ragasztani, vagy sikei'ült 
azt oly ügj'esen u^noznia, hogj' nem keltett gj^amit.* Azon 



■ Fejér. Co<1. Dip. 111. S. v. M: 1. V. <i. Weuzel : Aqi. ii.oktii. 
XII. k. a. 1. 

* U. o. IV. I. V. 16fi. 1. 

• ü. u. U. k. 386. I. 

' Fejér. Göd. Dip. IV. á. v. 33. 1. 

■■ Zalawegyei oklevéltii-. I. k. 3 áa *96— "ÍT. 11. 

" Akodbat ember, a ki hajlaodó azt kérdezui, mire való az ily 
Bvilv^való liamiaitv^D^ra annyi papirost és szút vKsztegetai? Eljárá- 
sunk) gazol úára fii! kell azéii etnlltenlliik, hogy Hor\'áth Mihály 




A zALAvlRT loti'iKr ai.apItOi.etel. 133 

kívül kiírt eg^T pár mondatot a pannonhalmi kiváltságlevél- 
ből s ezzel megcsalta a diplomatikában járatlanok jóhiszemü- 
eégét. 

Rajta voltunk, hog^' a megcsaltak száma megapadjon ! 

ntoleö müvében (A kereszt^ufEég ele^í százada Magyarorazii^n. 185. 
I9S— 207. 11.1 kegyetlen móioa m(>gtámftdv&D a 8>eut-lHtviiii-féle ok- 
levelek hitelességét, a zalavári lll3i-ikí levéllel kivételt tett és azt 
hitelesnek ismerte. Már fentebb, Szent -István valódi okleveleinek 
védelmében többször utaltunk arra, hagy Horváth az oklevelek össze- 
kuonlftásáiiak fáradságon mnnk&jálól megkímélte mugát, én ennél- 
fogva áUItáeftí nagyon gyenge lábon állnak, de azt hiszszük. az iS 
egész lámttdása most veszti el egyszerre minden erejét, a midőn kimu- 
tattuk, hugy éppen sjűu oklevél koholt, melyet Ű nagy kegyesen valódi- 
nak tartott. — Különben Horváth ablian is téved, liogy an 1U34-iki 
levél Seent-Ijás/ló átiratában manuit volort fenn (i. m. 205. 1.}. 
Ae átlitdlogoB Bitent-Láazló-féle levél csak m^^rőslti ae 1024-iki hami- 
aftványt (Fejér L 467. 1.), de maga ezen megerűsitó irat még Ilgj'et- 
lenebb koholmány, mint maga az Ul3i-r51 szóló hamiettvány t 



A bakonybélj aJapitólevél. 



Szent-István okltív«Íci közül a bakonybeli 1037-iki év- 
számú levélnek hitelességét nem csuk áltulában, lianem neve- 
zet szerint íh kétségbe vonták. Még pedig egj-ik, a diplomati- 
kában nagyon jártas tudósunk tört fölötte pálczát ezen sza- 
vaival : "Ennek Bzövege később kori, Szent-István lOOI-iki 
levelének és a bakonybeli conseriptio alapján készült."' 

Mindenekelőtt közöljük az oklevelet, a mely fölött ítéle- 
tet kell mondanunk. 

In nomine Domini Dei eiimmi, Stephanus supema pro- 
uidente Clementía Hungarorum Res. Vniuersorum Christi 
lidelium sane intendat discretio: quod dum Ín terra Hun- 
gariie Cbristiante religionis per Dei p;i'atiam nuua pnllularet 
profesBÍo, multi Catholici et rel^posi viri ex vicinis prouin- 
eíía, Sancti Spiritus douo üluminatí. cepenint ad me con- 
dnere ; quorum uonsilio et monitioue in diuergis kieis, ad 
Dei seruitinm aptis, ecclesias et mona.steria incepi con- 
struere; in quibus a seculo fugientes regulariter possent- 
cODUersari et Deo Ümnipotenti famulari. Igitur inter cetera 
in illó loco, qui líeel dícitur, in aylna líocon. quia diuino 
ciiltui videbatur mancipari valde idoneus, sub titulo Beati 
Manrítii Cbristi Miirtyris monasterium incepí constrnere. quod 
et per Dei adiutorium uonsummaui, regiis quoque munifi- 
oentüs, sicut potní, dotaui; in quo Gerardus, Monaobus de 
Venetía veniens. primus oepit conuersari : et sícut bábui 
potestatem, vbicunque, vei ín quocunque vellem loco, Eccle- 
aiae aut monasteria construerem, ita nibilonimns a Bomans 
Sedia aupremo Pontiflce habui auotoritatem, vt quibus vel- 



' A k&ncMUirift u Árpádok koráb&i: 



- J. 



Á 



li BjizontbBij aLaPItAlxvAl. 



lem Ecclesiis, seu monasteriia Ubertates et (iignitatem coii- 
ferrem. tíuamobrem in futimim prKcauens, ne idem mona- 
aterium multoruiü temporum auccessione aliqiirnnodo graiia- 
retur, ab omni EpÍHcoporum potestate et iiiriadictione illud 
liberum eHse gtatui. Qhíe auteni in dotem ipsiua contuli, pro- 
priis volui vocabulie exprimere : videlieet tributa de foro 
reginsB.' et de foro Zyl, et de portu ArpaH in Haba, de portu 
et de foro Gamarin : pieciiias duas in Draua cnm piaoationi- 
buH, quaruni vna Zualiu et altéra Toploucza, qiis^ separan- 
tur ríuulo, Dumine Burzi ; in portu Módosa dedi liberam 
piticationetn, natB vulgo Tbana dicitur. Pi-jeterea statui, vt in 
Zelip * detur septimus pÍBcifl Vaonnm, et de piscina Nandur 
in Tiscia detur Bimiliter septimus píscis, sine septimus 
annuB ad piscandum. I)e fnictibus verő arborura, quie ibi 
sünt, detur aeptima par» ; piacinam autem Tener Eree dedi 
totaliter. Haa omnes pisciuas cum piacatoribus suia dedi 
Beato Mauritio. Villairuin autem vei prtetlioniro nomina 
suut biec, qua^ sancto Mauritio contnli : Cuppan, Pannauad, 
Árpás. Mogos, Cojar, Huul, Ocol, Poloanuk. bi hia villulis 
siue prtedÜH cuiuscuuque conditionis homines sünt. ad me 
pertinentes, Sancto Mauritio dedi; qui secundum ordinem 
coiiditionis suie ita plene eemiant Abbati Sancti Mauritii, 
sicuti Holebant sémire Kegift Maíestati. Do etiani licentiam 
famulis eiuadem monaaterii in aylua ]jocon ligna incídere, 
ad omnia opera monaaterii et pm;diorum eius. Forci quo- 
que Abbatis in eadem libere pascantor. Sünt preeterea qua- 
tuor lapides viciniorea ad monasterium, qui vulgariter his 
vocabulis nuncupantur : Hegeskü, Kerteskü, Fejerkü, Oduaskü. 
In bia a qiiocunque bominum fueriut fene interfectw, 
dimidiam pai'tem ministri Abbatis aecipiant cum cutibus 
eanimdem. Adhac autem aubiungens statno: ait ipsuni mo- 
nasterium iib (imni inquietudiue semotum; abbaaque eius a 
monai!bÍH illius loci, partis sanioris, libere eligatur. Infula 



' E uév a lionl.megj-ei Báth városi (németül ma is Frauen 
niarkt-ot) jelenti. 

* Hibóa kifráfi iZopi helyett. K/. alatt a mai tíüsp falii (GyŐi 




lm 



SZBHT-ISTV&K OUjEVIUI. 



(luoque, iiiiiiulo. bticnlo pastorali docoratus. luillius Episuüjii 
Hubiaeeat potcstati. nM StrígomensÍH tautiim modo <;reiterali 
Synodo; vt. ibi salutaria moiiita aiidiendo se auosque 9ub- 
iectoB valeat salubriter instruere ; eitque Ulius loci mouachis 
et elericis licitum sacroa ordinea accipere a quocunque volue- 
rint EpÍBcopo, taiitiimniodo eatholicuö sit : iiopiihiB qtioque 
eidem loco subiectus et omiies siiperucnientes hoapites. qui 
ad eiusdem monasterii capeUaa, terras, pnedia, seu quas- 
ennque pOHseasioneB habitaiidi gi'atia acceaserint, iii cuius- 
ciinque Epiacopi diceceai fuerint, deciiiias Buaa de ^ino. de 
uegtítibns aiiie aliia naacentiia, ac de pecudibua vei anhuHli- 
bna, nulli epiacopo dent, nisi proprio monaaterio, suoque 
Abbati ; liceat eidein Abbati in praedÜH et poaaeaaionibiis 
monasterii suioratiiria et eapellaa eonstniere ; consecratiouea 
yero eanim, a quo voluerit Epiacopo petére, et iJle Episco- 
pu8, vt diiiiiise benedictionis partom habeat, petenti satía- 
faciat, alioquin vltionem diuinse indignationia incuiTat, Pkd- 
cipio itaqtie fírmiter atatuendo aiib teatiöcationtí 8aluatorÍs 
Domini noatri Jesu Chriati, vt imllus Archiepíacopua, Episco- 
pua, Dax. Marchio, Comea. Vice-Comea, Pttefectiia. nec ali- 
quia potens homo, aiue magtius, siue paniaa, de preafato 
moDaaterio, et eiua iure infmscripto. ae aliquo modo íntro- 
mittat; in tributis. in pnadüs, in mancipiia, in terria; in 
vineis, in decimationibus tam populi sui. et hospitum suo- 
mm, quam pr^dionim ; in piecationibus, in ripis, in plateis. 
et vniuersis bonis. sibi collatia. aiue conferendia ; sed ita 
libere po-saideat, sicuti epiacopi aua possident iora. Si quia 
autem CbristianBe religionia de huiua monaaterii libertate 
et noatra eonatitutioue aliquid subtraliere, vei minuere ten- 
tauerit. cireumvallet anatbema perpetuale, et componat 
viginti marcaa auri puriaaimi : médium CamenB regia?, me- 
diumque Abbati, et Kectoribua asepedicti raonaaterii : cunotis 
autem seruantibus illiiiH iura eit pax a Deo Patre et Jeau 
Chriato, fiüo eiua. Ámen. Anno Dominicie Incamationia 
MSXX\T3, Indictione quiuta , epactti príma ; concur- 
rente quinta. Esiatentibua Hungarise Primatibua Domi- 
nico Arcliiepiacopo , Modeato Epiacopo, Vr/.io, Chuntio, 
Thomoyno Comitibus. Signum Domini Stepbani inolyti 



Ú 



t BAKOMTBtU U.AFtTau 



1.17 



egie. Domiiiicus Aichiepiscopus Vice-Caneellarius |ia- 
ter eHt,' 

Mielőtt ez oklevél ösazebanonhtására ée az aumisüor 
említett 3 szempontból való megviziígiUására áttérnénk, fül 
kell emlitenüiik. bogy a bakonybéli apátság jószágairól ée 
jövedelmeire a pannonbaimi levéltárban fenmaradt e(íy 
liyö-^1171 közt kéfizült ósazeíráe." Az eleje ennek ügí* kez- 
döilik, mintha Szent-László 1086-iki oklevele lenne, s jó 
ideig annak íb tartották. De már Ftjéri)ataky fölemlítette 
bogy az oklevél készítőjéről tett eme meaegyzés : "Ezen levél 
írója volt Szeraphin, László király kápláiija. a ki kÓBÍíbb hteti 
rendeléne szerint püspök és érsek lett" egy maga elépgé 
mutatja, bogy akkor, mikor ez összeiráet kéazitették. Szera- 
phin már éraek volt." Tehát in9Ö-nél elÖbb nem készülhe- 
tett,* 8 mi hozzáteBZBzük, hogy 1135 előtt sem. mert II. Béla 
királyankiiak ez évben tett birtokmlományaít már fölsorolja.* 
1 171-en tul azonban mégsem lebet tenni ez összeírás kelet- 
keztet, mert Tota ew Peregrin testvérek ez évben tett adomá- 
nyairól hallgat." 

Ez ÓBszeirás hiteles voltához kétflég sem fér ; első olva- 
sásra látjuk, hogy a \I1, század terméke. De meg II, Bélának 
máig fenmaradt 1135-iki levelével is bizo nyithatjuk, hogy 
az összeírás készítője oklevelekből dolgozott, sőt legtöbbször 
HZ óról -szóra kiírta azokat. 

Ez összeírás megismerése után bátrabban nyúlhatunk 
az 1037-iki oklevélhez. 

A kor viszonyaival való magegyezést tekintve, es okleve- 
let nem vádolhatjuk arról, hogy a monostornak adott szolga- 



' Fejér. C. D. IV. 1. *10— It. 11. An niryanowik Fejérnél (L k. 
337—330. U.| olvB«ható kiulv&nyból effy-k^t iwA kitiiaroat 8 tutért eít 
iddüEilk. EOlönben Péterffytől kexdvn (Hiicni Ciiiicilis regni) niinden 
régi oklevél-kúdó kÖzEétette. Ugy lAtiif.ib, iiilmluiinylank eg^- kiitfbr- 
túaa, van b ez 1. Ferdin&nd 1558'lIií &tÍTÓIevBle, 

' Kiadta Wenzei : Árpíidkori új ukiu. I. k, 81— :W. II. 

* Fejérpatnky: A kir. kanc/.. ny. Ai-ji, kur, H. 1. 

' V. ö. KnauE I. k. GH—7\. II. 

" V. ö. Wenzol. I. k. 38 és tS— fiO. II, 

' D. o. I. k, 66— fl7. 11. 



SZBNT-ISTVAN ÚKLETBLBI. 



BzemélyzetrÖl liallgatna. Megmondja, liügj a király az adott 
bii-tokokon lakó, bíínuily foglalkozású embereket a monos- 
tornak adta. De kiilonöa az, hogy caak így általában említi 
az ügyet, s nem tetízi ki számszerint, hány földművelőt, 
kovácsot stb. kapott a monostor '? Már pedig a pécsváradi és 
ve8zprémvölg>-i alapítólevelekben ez így van ' éa nem látjuk 
be. miért nem tótette volna ki Szent-István királyunk a 
bakonybéltek levelében Íh, mikor mind a XII, század! össze- 
íráa,' mind a későbbi oklevelek bizonj'ítják,^ bog}' a monostor 
csakugyan külön-külön foglalkozású népeket kapott?! 

De utóvégre ez még nem volna ok a kétkedésre, ha az 
1037-iki oklevél megegyeznék az egykorú oklevelekkel. Lás- 
Huk azért ezt. 

Az oklevél alaki részeit tekintve, hiányzik az előszó 
arenga.) A többi részek megvannak ugyan, de a befejező 
rész hatái'ozottan elüt aa egykorú oklevelek formuláitól. 
Az 1037-iki levél befejezése ez: «Anno Dominice Incamatio- 
nis 1037 indictione quinta, epactaprima, concun'ente quinta 
existentibuK Hungaríe primatibuK Dominico arcbiepiscopo, 
Modesto episcopo, Vrzyo, Chuntio, Tomoyno comitibus. 
Hignum Domini Ktephani inclyti Begis. Dominicus archie- 
piscopus vioecaneellarius páter est," Ezzel ellentétben Szent- 
Henrik okleveleinek befejezése ez : 

• Qaod, Dt verini< credatur . . . etu. hanc paginam (vagy pre- 
ceptiim) inde uonscribi et maau propria conlírmantes, eigillo 
nostro ÍDsigniri inseimus. Siguum donmi Heuricí invictisíiiini vagy 
Beremssimi imperatoris. N. cancelloriu^ recoguovit (vcigy notavít), 
Data (vagy Datam) (tab) Ealend. (taíis) meouis indictione (talí) 
anno dominiue incamatíonís (tali), anno verő domní Henrící 
eeeundi regnantis |tali) Achim (tali loco) feUciter.>* 

Ezt a foj-mulát aztán Szent-István kanczelláríája is 
átvette, a mint azt a pécsi, veszprémi, pécBváradi. és pannon- 
halmi levelekből láthatjuk, azon különbséggel, hogy Szent- 



' Wenzel. I. k. S47. i 



' ü. o. VII. k. 372. ]. 

' Migne. 140. k. 37fl. 3113, 3()5, 343. 3M atb. U. Hoefer; 
echrift filr Arcbivkande, Diplomatik U7, 149— 5(). IL 



k BAZQNTBÍU íttmblXVtL. 



István uklevcleiben a kanezelliír aláirúia vngy ii keltezés 
többnyire hiányzik. 

A külöubiíég a két befejezés kÖzt óriási '. A bukonybéli 
tevéiben biányzik >i megjiecsételést jelzíi formnlft. Pedig 
annak olyan oklevélből, a melynek estbatocollmna la király 
aláírása stb.) van, nem szabad hiányoznia! Aztán a bakony- 
béii oklevélben ott van az epaeta és a eoncurrene, a mi a 
XI. század királyi leveleiben nem szokott előfordulni, mert 
hiszen fölösleges. Ellenben biányzik az uralkodó urtüko- 
(lásának éve, a minek nem szabad hiányoznia. Hiányzik a 
dátum és a^tum közt veiIó megkülönböztetés. Aztán az évszá- 
mok a király aláirása előtt állanak ; a XI. századbeli okleve- 
lekben ez utáu következnek. LegkülönöBebb pedig az, hogy 
a bakonybéli levélben a kanczellár e szavakkal 'páter estx 
jelzi, bogy az oklevelet ü készítette, mig az egykorú levelek- 
ben ez teljesen ismeretlen; mindenütt ■scripsit, recognovit, 
notavit* áll. Egy szóval ez a befejezés olyan, hogy azt Szent- 
István kauczellárja nem készíthette. 

Az oklevél stiliisa sem egyezik a XI. század első felének 
leveleivel. így mindjárt az elején Szent-Gellért Bakonybélben 
való tartózkodása e szavakkal van kifejezve : iln quo Gerar- 
diis monachtiB de Venetia veniens primus eepit conversari." 
Ámde Szent-Gellért 1037-ben már csanádi püspök volt, és 
lehetetlen, bogy Szent- István az ö czmiét, állását mind elhal- 
gatta volna, s öt egyszerűen Gellért szerzetesnek (Gerar- 
duK monacbus) nevezte volna. Erre bizonyságképen idézhet- 
jük Szent-Istvánnak h ravennai Szent- Péter monostorhoz irt, 
körülbelül 1030—37 közt kelt ' levelét. Ebben a király ily 
tiszteletet nyilvánító módon tesz említést Szent-GellértrÖl : 
• Ad consilium Gerardi Vimerabiliií Episcopi Ecciesie MorÍ- 
sane, fidelis nostrit.* A két nyilatkozat össze nem fér, s mivel 
az utóbbi levél egészen hiteles, az összehasonlítás a bakony- 
béli oklevél kárára dől el. 

A bakonybéli monostornak adott szolgaszemélyzetrtíl e 
levélben Szent-István ilven szavakkal rendelkezik: iln his 



' V. ö. SMnt-OeUért cuo&di pÜBpük ^lel«. 1$$7. 130. I 
■ Fejér. Cod. Dip. L k. 331. L 




I#Ö SZSNT-tSlTiN 

vilhilis. Híve predÜB niiiisaiinfiii' ronililiijni siint liominea 
ad me pertinentea Saneto Mauritio dedi, qiii Hecundum ordi- 
nem eonditioiiÍH HUe ita pláne Neniant Abbati S. Mauritii. 
sicut Bolebftnt servire regié Maiestati,u A "Ciiiuseiinqne con- 
ditioniss kifejezés isineretleii a XI. században, egyszerűen « 
"Bervi, ancill^, ministri, servitia exhibentes" ^ járja. De annál 
ismeretesebb & XHI. századbun." Söt az egész formula szoros 
rokonságban Tan a következíí XIII. századbeli formulával : 
■ QuoB eodem servitin Ecdesie Strigoiiiensi teneri deputa- 
vimus, qiio castro teuebantur supradiuto.s" 

E bakonybéli lévé] azt is állítja, liogy Szeut-István a 
bakonybéli apátnak megengedte a főpapi jelvények haszná- 
latát. Eíit azonban a következő szavakkal mondja: "Abban 
infidii quoque, aiiimlo d hncillo pa-'itorali decoretur." 
Ez aeramikép aera egyeztethető össze a XI. század oklevelei- 
vel ; minden izében más, mint azon formula, a melylyel e 
kiváltságot a X.^XH. Bzázadbau adományozni szokták. 
Ezen állítáfiunk igazolására álljanak itt a következő idézetek. 
XV, János [lápn bárom apátot tüntetett ki e díszjelekkel s 
ezen formulákat használja : "Dsum dalmatice, sandaliorum, 
pedulum et cbirothecarum ac faeultatem in itinere tintin- 
nabulura defereudi in capella* 198-5), nmitre. cbirothecarum, 
sandaliorum, niappille balteique usum tribnitn (903). "dalma- 
tice sandaliorumque usum concedit»* |995). V. Gergely 
99C-ban e kiváltságot a ticinoi apátnak ezen szavakkal adja 
meg: 'Ad htec. dabuaticíe.mitríe, sandaliojiim neonon cyro- 
thecarum . . . uaum concedimus.u' 1031-ben XIX, János e ki- 
váltsággal a fuldai apátot földiszitvén nnsum tibi dalmTtticte et 
sandaliorum concedimus" szavakkal él." Ugyanezen szavakat 
használja IX. Leo 1050-beii a corvey-i apátságnak adott 

' Migne. 13!l. k. 1483, I, Híl. k. Fejír. Cod. Dip. U, k. IS, 
19, U. 

• Knauz í. ni. I, k. .129. 513, W.S. Weuzel. I. k. 313—13. 11. 
Hasai okmtaytár VL k. 74. 1, 

' Knauz L m. I. k. 397, 1. 

* Jaffé ; Beg. Poutf, 337—39. ü. 

"■ Fejírpataky : A pannonhalmi ftpálBág alapltólevek'. 207. I, 
' Migiie. t4I, k. 1148. 1. 



á 




I 



leveleben. ' Q. Kelbuen p&p» lÚ44>-bui a fnldai npAte^ 
kiváltságát m^erösitvén, ezt ekk^p itsai : 'Tibi ásom ^anda- 
liomm. caligarain ac (lalmatíoaram conúmuimus.** IL Viktof 
pápí aztDtén csak ■DfflUD sujdaliorum et dalmftbiüe*-! említ- 
mútön a cassinói apát e jogát tDegerösitL* A későbbi í<1Ókn> 
Dézre elé^ a magyar YÍazoDyokat szemelőtt tartani. A XIL szá- 
za*.! elején az eszte^^mi zsinat eltil^ ai apátokat a fApapi 
jelvények viseléaétöt ezen szárakkal: (Abbates milrtun, san- 
dalia, cyrothecas vei eet^^aíugignianoDbabi.'aDt.'t IIL Sándor 
p^M 1175-ben. IIL Orbán pápa I IS7-beu megerűuilvi^ii a 
pannonbalmi apát ezen kiváltságát, ez«n formulával élnek : 
•Ad btec milraiH, vÍTKam pasturalem. aanttlum et alia iiisig- 
nia . . . t-oiifiriikuiiiis.'* 

Azt liiszáziik, ezekből elégít világos, bogy az a levél, a 
mely a főpapi jelvények liasznála tárói betjzf-l, de a sanilalcikat 
nem említi, » püspök .süveget pedig mitra helyett iufuláiiak 
nevMci. nem lehet a XI — XH. század terméke, liaiiem leg- 
^ább is a XIII. századul. 

Az 1037-iki oklevél végén a pénzbüntetésről eet oh-as- 
ha^nk: (CompoDat viginti nuirca.-' puris&ími auri.> Aztbiko- 
nyitani is fölösleges, hogy a XI. százail első felének leveleiben 
eformulában •marua> helyett mindig libnt fordul elö.^ Isme- 
retes ng;i-Hii a niárka is.' de e formulában soha sem hasz- 
nálták. 

1037-nel jóval későbbi időnek jele ezen formula U: 
■Eiistenübus Hungária; Prímatibus'. Szent-István korában 
Bz ilyen formola teljesen iamereÜen volt. Xa^obb fontosság 
és bizonyomság végett néha eg>-es főemberek szintén odatették 
monogrammjukat az oklevél végére, de csak ezen egyszerű 
szóval : Signum N. Epiacopi vagy comitis.' Ka/áiikbiin később 

' D'Adienr. Spicilegiiuu. Ul. k. AVJ. L 

* Migne. 142. k. áS(). 1. 

' Pejérp»t&l^: A ptuiiioolialmi kpAtsig a. 1. IINI. L 

* KoUer: Historift Episoopstiu Qiiitniueecclesieuais. I. k. 384. 1, 
" Weneel. I. k. 71. SCI. U. 

* L. Szent- Henrik uéiiiet ceáfiiár slb. leveleit, 
' Fejír. Cud. Dip. I. 323. 1. 

* Uigne. Ul. k. Wi, 9Gr, stb. U. 



1 




144 



BIEKT-tSTVlN OXUITBLKI. 



is csak a tauuk vagy kezesek és jelenlevők (testes, conflrma- 
tores, prffisenteii) vanüak az oklevelek végén fölírva,' Csak 
m. Béla idejében jött szokásba az összes főméltóságok vise- 
lőinek fölsorolása és ceak ekkor foglalja el a helyét e hzó 
•ExistentibusM,* a melyet aztán vn^y ő Rzázadon át erősen 
megtartott. 

A teljesség kedvéért fölhozunk még két adatot arra nézve 
is, megegv^zik-e a bakonybéli 1037-iki oklevél a kéaöbbi ok- 
levelek adataival ? 

Már fentebb ismertettük a, bakonybéli apátságról szóló 
1135 — 71. közt készült összeírást. Ez azonban, bármily rész- 
letes. brtiTiiily pontos is különben, a jövedelemforrások közt 
nem sorolja föl ' a Bakonybél szomszédságában esö négy 
hegyen elejtett vadaknak felét és azok börét. Már magában 
véve is különös egy kicsit, hog\' Szent-István ilyen adományt 
tett volna a bakonybéli monostornak ipedig az 1037-iki levél 
úgy mondja), mert hiszen kz ö korában, kivált a Bakonyban 
a vadnak alig volt értéke, de meg az 1135 — 7!-iki összeírás 
kétségtelenné is teszi, hogv még Szent-László korában 
sem bírta a monostor e jövedelemforrást. Ig>' aztán vala- 
mint a vadak ajándékozása későbbi Szent-László koránál, ép 
úgy az an-ól szóló irat is későbbi. A Szapnál fogott viaák 
közül e Szent- Istvánféle levél sKerint a hetedik volt a bakony- 
béli monostoré, az 1 1 35 — 77-iki összeírás szerint csak a ti- 
seáik.* 

Komárom rév- és vásár- vámjának csak két harmadát adta 
8zent-Ist\án a bakonybéli monostornak'' s ez az 1037-röl 
keltezett irat mégis azt mondja, hogy az egészet. 

Még erösebb, aöt bátran mondhatjuk döntö érv az 
1037-iki oklevél hitelessége ellen IX. Gergely pápának a 
bakonybéli monostor számára 1 230 április 20-án kelt teljesen 



' WenMi. 1. k. dC, «. .U, 
II. k. 57. j8, SO atb. 11. 

* Knaiiz i. ni. I. k. U7. I. 
' Wenjel. I. k. :il— 38. 1!. 

* V. ... I. k. m. 1. 
" D- o. TV. SSi. 



. 11. Fejíi-. I. k. im, i87. n. 



i 




litleles kÍTŰtsá^evele.' Ebben a pápa raefjecOáti « bftkoD>'béU 

Bpitaig mindeo jószágát rá azon szabadalmakat, a mehreket 
a rép pápák, kivált pedig Sze-nt-Istváu kdrály a B 
adtak let Bpecialit«r libertatét' a b«ate memorie re>f{» Stií- 
pbaoo ratíoDabiliter vobis concessss). S mikor a pápa már 
minden kiváltságot elszámlált, minden ré^ jogot megerltei- 
tett, akkor mint egészen új kitüntetést engedélTezí a fSpapi 
dtd^elek lia&ználatát : 'Ad hec mitrain. virgam pastonüem. 
ustUD aunoli vobis vestrisque succesttoribud coiioessimns>. 
HogT pedig e szó • engedélyeztük ■ (coui-es^mns') félreértheti 
ne legyen, a pápai levelek másutt, a bol az apát már azelőtt 
is használta a főpapi diszjeleket, mindig e szóval 'megerősít- 
jükiicon&rmamiisiélnek.'Kándásul az 10'37-iki oklevél iiiigA'on 
ifi erősen LaugsiilvoKza. hogy Szent'lstváii a római pápától 
kapott liatalmat a kivált^ok osztogatására és igy a főpapi 
jelvények engedélyezésere \& Homniiie í^edis supremo Ponti- 
fice liabni anctori tatéra, ut. quilma vellem. ecclesiis seii 
monasterüs üliertateíi et dignitates conferrem). Ez pedig 
csupa veHzeilelem rá nézve. Mert, ba e/.t 1 á30-baii bemutat- 
ják a pápai udvarnak, lehetetlen, bogj- el ne fogadják, a el 
ne ismerjék, liog\- a bakonybéli apátnak már azelőtt is volt 
hatalma a főpapi jelvények használatára. Nem igaz tehát a^ 
előttünk fekvő 1037-iki irat azon nagjhangn állítása, hogy 
Szent-István a bakonybéli apátnak a főpapi dÍHsyeleket enge- 
délyezte : mert ezek használatát a bakonybéli apát csak 
1230-ban kapta meg a pápától. 

Világos tehát, hogy a bakonybéli 10:17-ik évszámot 
vÍHelő oklevél csak 1230. ntán készült.' 



' Weoael: .\rp. ..km. [. k. 2Ti— 

• Weuzel. I, k. 71. 81. 11. 

* Nem lartodk liozzánk aaunk 
liuuit oklevél '} De meg nem állbatjnk, hogy meg ue jegyezzük ezt : 
}faf^ tiitztesB^get iidunk iiekL. ha u XUI. BKÓKadbii tesmztlk keletke- 
xéeét. Igajr. ngy-^i- liogy ib-v IV. Béla kir&lynak egy I347-Íki levele. 
B ebben en a haiiiis levél luki benne foglaltalik, de ruaga ez ük át- 
író levél in alkalinatiiDt később g>-A.rtott irat. Az ^tiráflt éa megerAei- 
tést jelzA formula &ruljn ezt el. Ez iigynnÍH Így szúl : iCum ipsiiin 

L auteuticiim (privilégium) noetris manibue oontrectattun et Inspectiun 




SZENI-IBXVUl OXLKVBLEI. 



Szumoru, böl talán vÍBszataszitó az n kep. a mit <.'ililig 
i-ajzoltunk. EgymáBiitáu négy oklevélről, nz UXItí. évszámot 
viaelö iiyitrai, az 1019- és 1034-ik óvckröi keltezett zala- 
várí ésitu 1037-ikibakoiiybéli levelekről kellett kímiitatiiuuk, 
hogy azok iiem származnak tízent-lut^ántól. tiunem mind 
kés<:lbbi hamÍHÍtványok. Mngiiiik aem örömest fü^ltüküztuuk 
ezen, mások hibáit és hamisításait föttuntetii, n talán hálá- 
datlan kntatásHal. De másrészt az igazság cb a hazat történet 
érdekében okvetlenül azúkaéges volt nf^-met már végére 
járni a dolognak. Mert nagy igaznak viiíljuk történetíróink 
egyik .jelesének (Salamon F.) mondáfát: A hitelen oklevél 
olyan, mint a messzelátó naii ; hu jól irányitom, sokat, nagyon 
sokat láthatok vele. A hamis oklevél ellenben olyan, mint a 
Hzemünk ele tartott kemény paiuros: ezzel mégannyit sem 
látok, mint puszta szabad szemmel. 

A ki talán csodálkoznék, hogy négj', Szent-Utván nevé- 
ben tízóló oklevelet in koholtak, azt utaljuk a Bevezetés 
a I pontjárn. Mi az ott mondottakat tekintetbe véveinkább azou 
csodálkozunk, hogy mindöasze is csak nég>' ilyen későbbi 
gyártmány került foi^ilou'ba, — Ha a nyitrai liamisitvány- 
nak akadtak védelmezői, akadt volna még más koholmány- 
nak is. Ugy látszik azonban, hogy az oklevélhamisítók ma- 
guk sem gondolták olyan liiszékenynek a kéaöbhi nem- 
zedéket (kivált eg;\'ili -másik magyar tudóst), mint a uiinti való- 
ban Vilit, 



(líligeoter ín aulU biií parte npiinreret vitiutuiii. cunűf;lliitum. ubra- 
snni, vei rtúfw ilrlinitmH nec etiam lu sigillo uliijiiitlíter leduigiitiuu, 
preeeuti neripto diixLmus iuunvandum.- (Fejér. Cod. IHp. IV. t. 
ÍU. 1.). AKonbnn tV. Bélu knucEeilárí&jáliiui körfllbelül lífi.'i-ig es 
voll uu átlrat&Kt és niegeri^BÍtést jekfí fontmla ; aTeiiorem privile^ 
Ae vOTbo ad verbum lecilaiiteB nosUo prívílegiu iDseii faoie&do 
duíiinua űon£nuiui<liuii.i iWeKzel. UI, k. :í7. I. V. ö I-'ejár. 
Cod. Dip. V. m, W, 47. löH, 21(7. II.) Késölih prdig igj hang 
Kott aí : iPrivilegiuiu non abiMiiiu, non caDt-ellatum nec iu oliqua 
Bili parte vitiatum ratuoi habenteg et noueplmii i'onfirmBuiuHi. IFeJ^r. 
IV. -A. 5ia 1. V. Ö. Wanael. VII. M:t, Vili. ail. 1. Haeiii okniiuy- 
tár. VI. k. 1*18. a7*. !1.) Egj-ik sem egyeitik a bttkoiiybéli lianiiait- 
váti}' álirat&nak fomiuláj&vál. 



i 



A BAKON YBÉLI ALAPÍTÖLEVéL. l^o 

Dobjuk ki ezentúl a férgest, a romlottat az egészséges 
gyümölcs közül ! Válaszszuk el Szent-István igazi okleveleit 
a koholtaktól. — Ne ékesítse senki többé hazánk történetét 
a koholt oklevelekből szedett hamis gyöngyökkel, de túlzásba 
se essék senki s ne vesse el az igazi drága gyöngyöket : Szent- 
István valódi, hiteles okleveleit ! 



SZUTflSTVÁM KIRÍLT OXLSTBLEI. 10 



A pftnnonhalDii kiváltságlevél utóirata. 

Tíz, Szent-Istvánnak tulajílonitott oklevélre alkalniantuk 
eddigelé iamertetöjeleínket (a háramféle ^■g^'behangzás törvé- 
nyeitl. A mint látjuk, kérlelhetetlenek ez isinertetöjelek a 
koholt, hamisított (nyitrai. két zalavári és bakonybélí) okleve- 
lekkel Bzemlien, ellenben győzhetetlenek a valódi (niveniiai, 
veszprémvötgyi, pécsi, veszprémi, pécsváradí, pannonhalmi) 
alapító- és kiváltságlevelek védelmében. Ámde kitüiiö voltuk 
akkor lesz még csak fényesen igazolva, ha segitHégükkel sike- 
rül egy hét százados tévedést eloszlatnunk. 

E hétszázadoB tévedés nem máa mint az, hogy a pan- 
nonhalmi apátság kiváltság- [mások szerint alapító-) levele 
lOííl-ben kelt. 

E tévedés n pannonhalmi kiváltságlevél három lilletöleg 
csak 2 és fél) során vagyis úgynevezett utóiratán alapszik. — 
Most tehát ennek a hitelességével kel] foglalkoznunk. 

Foglalkoznunk kell pedig annál is inkább, mert ez utóirat 
hitWes volta nincs végleg eldöntve. Hivatkozunk e tekintet- 
ben Városy Gyulának 1 885-ben megjelent, figj-elemre méltó 
értekezésére : "Ujabb adalékok az első esztergomi éi-aek éa a 
pannonhalmi alapítólevél kérdésének megoldásához n ,' a mely- 
ben számos, eddig meg nem czáfolt érvvel vitatja, hogy e 
kiváltságlevél tulajdonkép lÜ37-ben ké.szült uj kiadása egj' 
1001 -iki, egy kissé rövidebb kiváltságlevélnek. S az általa 
fölhozott érvek harczolnak ug^'an az uj kiadás mellett is, de 
harczolnak egyúttal az egész utóirat ellen is. Ideje tehát, 
hogy megtudjak, mi a való ! 

Mivel pedig vizsgálódásaink közben többször hivatko- 



' Tartéoelmi Tár. 1885. Tl.V-TiS. U. 




A PJLNKONHlLin KivttTstaiavte CTÖISuVA, 



aunk a kiváltságlevél feíaö soraira., kém-telenek vag>-unk 
nem csak az utóimtat, haucm az e^éaz oklevelet előrebocsá- 
tani. A számok az eredeti oklevél sorait jelentik. 

I. iChrísmon) In iiomine domini dei sumini. íítefaiiu'^ 
BUperna prouidente clementia Ungroi-um rex. Crediinus et 
uere ecimuB. 

3. 8i locia dtaini) cultui mancipatia potestatea atqiie 
bonores adagmeutauerimus, id non aolum laitde humaua 
predieandum, uerum diiiina mereede remune- 

3. randuiii. Quocirca onmiiiiu sanctie dei íeccleeiw 
fldeliiim nostrorumqiie presenüiim atque futiirorum flollers 
comperiat intentio, qnod nos interiientu, consilio, et eonííenGU 
domni 

4. Anastasii abbati» de monasterio Haiicti Martini in 
monte BUpra Faniioniam aito, ab genitore noatro iiicepto, 
qnod nos per dei subsidium ob anímte nostrffi reme- 

5. dium pro stabilitat* regni nostri ad finem perduxi- 
mus, taleni concesaimiiH libertatém, qualem detinet monas- 
terinm sancti Beuedicti iii moute Cassino; quia propter 

6. orationes aanctas fratrutn eiusdem monasterü consi- 
liante domuo Aita8taaio prescripto abb&te et iugiter adiii' 
oante oonfortati et laureati sumus. Singulare namque suff- 
ragium 

7. quod per merita beati Martini in pnerioia mea exper- 
tua Bum, memoriie poatenim tradere eumai. Ingruente 
namque betlonim tempestate. qua inter tbeotonicos et 

8. iingaros neditio maxitna escrenerat, precipueque cum 
ciuilia belli ruina iirgerer, uolente comitatu qiiodam nomine 
Siimigiense patria nie sede repelle- 

9. re, quid fluctnanti anirao cousilii darem, quaque nie 
uerterem, tanta tactiis iiereenndia ; astantibus diicibus uide- 
licet Ponnano, Cuntio. Orcbio, domiio quoi[ue 

10. Dominieo arcliiepiscopo uotum uoiii saneto Mar- 
tiiio, quod, at de hostibus interioribna et exterioribua fiús 
meritis uictor exiaterem, supranominati comitatiis deeíma- 
tionem 

II. de omnibuB negociis, prediia, terria, uineis, segeti- 
buB, uectigalibus, uiuumqiie hospitum, quod in preditt 



SKBVT'nTVjDl OKtBVBLII. 



eorum excresceret, ne parrochiano epieuopo pertinerp uide- 
retiir, sed 

1^. miLgis abbati eiiiocleni moiiaAterii sub testimonio 
preíatonim duciim, multorumque comitaim absque iiUa mora 
Bubiugarem. Ctimque post cof^itatum uictoria potirer. 

18. quod animo reuoluerani operis efictitia complere 
studui ; necdum enim epiacopatus et abbatiee preter ipsum 
kiciim in regno Ungaríco 8it^ erant. Quod hí uos 

14. fideles liciűt milii, quo iiolui, loco episoopatiis et 
abbatifliS statuere. an non licuit cuipiam loco, qnod nolui, ut 
facerem? Et ne adhuc (bcclesia aancti Micha- 

15. lieliíi uacua eme iiideretur, 'uel episcopue parrochia- 
niiB iuiurias querímoniasiie in collectione decimatíonis pate- 
retur, ei eurteni, que uocatur Coyrtou, cum 

16. liominibiis eidem pertineiitibus tradídi. IJiiod. si 
ipse cnntra mea statuta qiiid iniqiie agei'e uel adqiiirere 
uoluerít. antit' deum iiidiceni uiiiorum mortuonuii in 

17. die iudlcii se conteiidere meciim sciat. Adhuc autem 
Bnbiungeiis dico : Sit idipsum monaaterium ab inquietudiii« 
Bemotum, habeautque monaclii 

18. post transitum sui uuiusque abbatis alium abbatem 
securitei' eligendi, el a quoeuuque uelint episcopo couBec- 
randi eum, aitque Ulis licitiim ordines accipere qiiouÍB looo 

1 9. et a quocunque episcopü. Ante ntminemuero abbatum 
capella incedat, nisi ante patrem eiusdem munasterii propter 
reuerentiam et Hanctitatem ipsiufi loci, more- 

20. que episcopi in aandaliíe missani eelebret. Precipi- 
muB itaque sub teatilicatione salnatoris doniini nostri Ihu xpi 
ut nullus archiepiscopuíi. episcopue. dux, marcbio, coineB, 

ál. uicecomeR, sen aliquís bomo ma^ius siue paruus 
de iftm fato monasterío aliquo modo se intromittere in man- 
cipiÍH. tems. uineÍB, decimatiomhuB, 

a, pÍBcatÍunil)UB. ripis. plaeitis siue concessioue abbatis 
eiusdeiu mouasterii audeat. Quod, qui fecerit, componat 
centum libras auri optimi, mediuni eamer» nostre 

á3. ac mediiim prefato monasterio, wuisque rectoribus, 
inaledictioniBqiie perpetuu* uinculoeternalitei' feríatur. Quod 
ut ueriufi credatiir, hanc paginam manu proprift 



A PAiraointAun sivíltMolivAl dtóiuta. 

^4, roboraiites aigillari iassimus. 

Signum domiiii Stefani incliti rcgis. M, Domiuicus arclii- 
'«pitícopua uiccaiicemrius fecit. 

25. Anno domiaicsG incamationÍB MI. I. indictioue XV. 
anno Stepliuni primi regis üngroruin secuiido hoc priui- 
legium scrtptnm et trafÜtnm est. H» siint nominatte uílle in 
(ledieatio- 

á6. ne iecolesie ab archiepiscopo Uebastiano et a co^nite 
Ceba: Pieeatores Fizeg, Bahiiiaiiis, Temmli, Cbimudi, \Vi- 
aetcba, Vaosian, Muriu, Curtov, Wag. Tertia pars 

27. tributi de pOBOu iu omnibiis rebus, siue presentiliUH, 
eine futnris.' 

Fogjunk azonnal & dologhoz > 

Egyezik-e ezen (a á-j. sortól kezdődül iitöirat a kor viszo- 
nyaival ? 

Tudjnk. hog>' monumentális, emlékszerü egjbázaiiik 
fölópitéae nagyon sok időbe került. 10 — 20. söt 50 és 100 év 
telt el, míg egy-egj- ilyen egyházra rátették az utolsó kÖvet. 
Ennek bebizoii^^itá^ára kitérnünk, azt biazazük. teljeaen fölös- 
leges: elég hivatkoznunk Ipol^-inak e tekintetben alapvető 
értekezésére,- vagy öaazea mtitörtéiieti irodalmunkra. Máa- 
réazröl azonban az is bizonyos, hogy csak az állandó, monu- 
mentális templomoknak voltak olyan föla/en teleseik, a mi- 
lyenről ey. a három sor emlékezik. Az tebát, hogj' !)95 — 1001 -ig 
a pannonhalmi egyház fölépült ée fölsEenteltetett, ellenkezik 
a kor viszonyaival. 

Hasonlókép ellenkezik az ia, hogj' a király 1001 -ben 
Pozsony meg^'e vámjának (tributum)' harmadát a pannon- 
"halmi apátságnak adta. Mert mi szívesen elfogadunk ea hely- 
benhagyunk minden dicséretet, a mtdy Szent- István királyunk- 
nak országszervezS tehetségét és roppant szorgalmát magasz- 

' Be oklevél kritikiti kiadásit FeJ^ipfttakv L. : lA paanonhabiii 
ap. alftp. UiT.- 19—38. U. Iftlállmtá. — Nagyon jó M&tyüs KliSi'í4ti 
Hiitoriti' Hiing. Foutes Dom. 1. k. !I!P— lOÍ. 11. Nem 
kfliönbeu a Hiiiv4l latviltié : Tud. Gyüjteruíny. 1836. !IK— lOU, U. 

■ Emlékkönyv fiartakuvics iiranymiEéjéK. lOS— 10, IL Ipolyi: 
EiMbb muukái. tv. 

' K flxót HuiTiith M. liibáHuu furditá. le ttzeduek, 




150 



I OKLEVELXl. 



tálja, de miísrészröl bátran merjük állítani : hépzelödée azt 
hinni, hogy Pozsony megye 1001-beu már teljesen szervezve 
volt. a vám nem csak kivetve, hanem szépen elosztva is volt, 
8 meg volt határozva, mennyi illeti abból a királyt, mennyi 
a m egye -ispán t "? 

Szerfölött ellenkezik a kor viszonyaival azon xprími' 
jelző, mely a nStephanin éa "regis" szavak közt áll. Mert » 
jelzfí vagy a iStephani^-ra vagj- a aregis" Hzóra vonatkozik s 
vagy így fordítandó: "Elsft István mag^^ar király második 
évében » vagyigy: ° Istvánnak, a magyawk elstí királyának 
második évében^. Ámde 8zeut-lstván és kanczii^llárjti azt a 
jükflt egj-ik értelemben Hem használhatta. Szent-lötvá.n nem 
nevezhette magát "Elsii Istvánnak", mert nem tudhatta- 
lesz-e utána második? Szent-Láazló, Kálmán. I. Endre. Imre. 
I. Károly királyaink, VEigy a külföldi fejedelmek, ha oly nevű 
clíSdjük nem volt, nem nevezték magukat elsőknek, llájuk 
nézve teljesen fölösleges volt az flelsö* jelzÖ, mert nem volt 
kitől megkülönböztetniök magukat és igy nem is különböz- 
tették meg. 

Ha a «primi" szót a »regÍ8»-re vonatkoztatjuk, akkor 
meg Szent -Istvánról és kanczelláriájáról azt állítj\ik. hogy ök 
tízent-István édes atyját és elődeit nem ismerték el királyok- 
nak (regesl, vagyis, a mi akkor annyit tett: független fejedel- 
meknek. Márpedig, hogy Szent-István és kanczelláriája Geosét 
nem tartották volna trexo-uek, az ellenkezik azon kor szoká- 
sával, nézeteivel, stílusával. Az egykorúak széltében oszto- 
gatják a «resi czímet olyanoknak is, a kik nem voltak meg- 
koronázva. 

így Szent-Udalrik életirója írja, hogy 955-ben ] 
aenburgi Bertbold Augsbnrg ostrománál nvenit ad regen 
TTngronma», jelentvén neki Ottó közeledését.' I. Ottó császár' 
97H-ban azért küldi a verdeni püspököt hazánkba "quo rex 
eoi'undem nostro arhitrío sit colligandus » hog^' a magyarok 
királyával szövetséget kössön.* A hildeisheimi évkönyvek 
Szent-István nagybátyját Gyulát "rt-x'-nek nevezi." Ademár 

' Pertz. Momun. 88. IV. 4Í«. 1. 

* Fejér. C. D. 1. 257. 1. 

' PertE. Mon, S. S. 111. 93. 1. 



A FANSUNHALKl SIVÁLTSAOLKVtl. ÜTÖIKA'IA. l-'i] 

franczia krónikás mngát Szeut-lntváti atyját, G«cBét, határo- 
zottan királynak írja.' 

A magjar kútforrások közül Szent-István kiaehb élet- 
irata nem caak mondja, lianem hangsúlyozza ia, hogy Gfcne, 
Szent-István atyja: -res quidem fűit*.* 

I, Gecae királyunk lOTö-iki oklevelében nem tartja elég- 
nek a nrex" szót arra, hogy Szent-Iatván atyjától magát meg- 
különbóztesBe. hanem írex consecratusa-nak írja magát," 
ellentétben a régi, m égkor ouázattan írexn-szel. 

K már most azt a iirexi> czimct, a mely a XI. század 
nyelvszokáHa (usua loqnendil szerint Gecse fejedeimiinket 
legillette, a, melyet megadtak nt^ki n külföldiek, az ellenségek, 
a melyet elieraeruek a későbbiek, saját fia, Hzent-István ta- 
gadta volna meg:* 

Ekkom kegyeletlenséget róla el nem hihetünk. Kanczel- 
láriájáról pedig olyat, hogy a következő azázad nyelvszokácát 
elííre tudta volna, föl nem tételezhetünk. Inkább hiszszük 
azt, hogy az egész ntóirat olyan emlier kezemüve, a kinek 
idejében a huzamos szokás révén a koronáztatáa már okve- 
tetlenül szükséges volt ahhoz, hogy valaki arex* czimmel 
élhessen. Ez pedig a XH. században következett be. 

Eg>'ezik-e ez az utolsó három sor az egykorú okleve- 
lekkel ? 

Az egykorú oklevelek kivétel nélkül ilyen formulát hasz- 
nálnak a befejezésre; • Data Ipagína vagy charta) tali die, anno 
dominicce incarnatioms tali, indictione taU, anno verő domui 
regis tali. Actum tali luco>. Néha, ba az oklevél tartalma 
magát az oklevelet preceptum-nak vagy decretum-uak nevezi, 
akkor így kezdődik a formula : Dátum |t. i. a preceptiirai, de 
ez a pannonhalmi kiváltságlevélre nem vonatkozik, mert fen- 
tebb e szavakkal végződik: -hauc paginam . . . sigillari ius- 
simua*. Hogy példával is megvilágosítsuk a dolgot, Szeut- 
Henrikuek az uj-eorvey-i apátság részére adott levélben ez a 
keltezés olvasható: «Data VIII. Kalendas Keptembris anno 
dominice incarnationís MII indictione XV. anno verő domni 

' Pertr: Mon. S. 8. IV. 130. I. 
' Hist Hunft. Footes. I. 4. 1. 
» KnanE. I. k. 53. I. 




Henrici regis I. AotuiD Noviomagin.' Vagy Hl. Ottónak 985- 
beii kelt levele így végződik : "Data pridie Kalendas üctobria 
Anno Dominice iiioamationis DCCCCLXXXV. indictione XJA' 
anno Rutem III. Ottouis regnantis secundo. Actnm Baben- 
berge in iJei nomine felíciter Anaen".* 

MidŐD e formulákat a pannonhalmi levél utolsó somi- 
val Összevetjük, megütődve kell énzre vennünk, hogs- az a 
hatalmas fegyver, az egykorú oklevelekkel való teljes egylie- 
liangzás. a melylyel ennek mindeii feljebb fekvő sorát meg- 
védelmezhetjük, a mint már Fejérpataky megvédelmezte, itt 
egyszerre kihull a kezünkből. A pannonhalmi levélben nincs 
meg a keltenés napja, nincs raeg az ügy elintézésének 
helye (az actnm). Egész más szóval kezdődik a keltezés, és 
Ji/ egykorú formulákban ismeretlen szóval végződik, 

Hog}' származhatnék az ilyen keltezéa azon kanczellár 
kezéből, a ki addig, kezdve a cbrismuntól, szülgailag másolta 
ée követte a német kanczellária formuláit? Nem lehet azt 
föltételezni, nem lehet aztelhinni, hog>' éppen itt cserbe hagyta 
volna a kauczeltárt a tudománya, biszen itt a legegyszerűbb, 
stereotyp dologról volt szó ; még szavakat sem, hanem csak 
számokat kellett változtatni! Ép oly hihetetlen, hogy a pan- 
nonhalmi levél keltezése Szent-István kanczellárjától szárma- 
zik, mint a milyen hihetetlen, hog>' volna kózjegj^zö, a ki vala- 
mely, a kor és a törvény kívánalmainak megfelelő szerződést tud 
ugyan készíteni, de a keltezést már nem tudja feltenni. El- 
felejtheti vagy szántszándékkal kihagyhatja, azt hiszszük; de 
hogy a hivatalos íitilust elliibázza, azt nem hihetjük. Éppen 
igj- Szent-István kanczellárja elfelejtette vagy fölöslegesnek 
tartván kihagyta, de ekkép nem irta : hanem e keltezés leg- 
alább eg^- századdal később élő, és a XI. század oklevéUti- 
hisában járatlan embertől származik. 

Erről azonban nem állítjuk azt, hogy hamisítani akart. 
Ö jóhiszemtíleg azt vélte, hogj' ez az oklevél csakugyan 
1001-ben Íratott és mikor a magyaroknak már két István nevű 
királyuk volt, szükségesnek látta magyarázúlag odaUTií. hogy 



' MÍBoe. Patrologiw eursiis co 
» Fojír. Cod. Dip. I. 274. 1. 






II. Uil. k. Í48. 1. 



á 



* FANNONHALIU KITÁLtSÁOLBVÍL DTÚIHATA. 153 



En oklevél nem II. Istvántól. Iiaiiem oa ma^arok első 
iljrátóIííprimiregÍBÜngroninii vagyis Szent- Ist^'án tói szár- 
lik. 
Az, hogy a troditum szó a charta pagensisekben előfon 
aui, csak akkor volna érv a panaonbalmi levél utolsó sorai 
mellett, ha maga ez a levél is csak charta pagensis volna. 
Semmiféle logika nem engedi meg, hogy a különböző okle- 
velek szaliályatt egymásra alkalmazzuk. Mivel azonban a 
pannonhalmi oklevél rendszeres, az ünnepies királyi levelek 
formuláihoz mereven ragaszkodó h-at, nem lehet hinni, hogy 
a végén íl kanczellár ennek szabályait elhagvva, a charta 
pagensisek formuláihoz osiipjon át. Különben még a XI, 
századbeli charta pageusísek is külön kiteszik a kelet helyét 
(Áetum tali loco), a mi azonban a pannonhalmi levél kelté- 
ből hiányzik, qs így ezen a cliartti pagensis sem segít. 

Az is nagyon érdekes, hogy a három utolsó sor ellentét- 
ben áll az oklevél szövegével, "Kingulare namque auffragium, 
quod per merita beati Martini in /nícciVía nu-n expertus sum 
memorie posterum tradere curaut' mondja a pannonbnlmi 
levél 6 — 7-ik sora. Hogy ezt jól megérthessük, meg kell 
jegyeznünk, hogy azon korban a fiatal embert kÖrülbeliil 
harmincz éve,s boráig "puem-nek nevezték. Elég ennek iga- 
zolására fölenilitenünk, hogy pl. Szent-István kis legendája 
erősen hangoztatja az ö g\'ermekkorát ladhuc puer et pue- 
ritie annis florensl, mikor a trónralépett, pedig 8zent-Iatván 
akkor már áá éved volt. — A többüe nézve utalnnk a Má- 
tyás Fl.-tól fölsorolt számos adatra.^ Mivel pétiig Szent- István 
975-ben született,* l()01-ben még nem multa íelid a?,t az 
időt, a melyet kortársai g^ennekkoni ak ipueritia) neveznek. 
Oklevelünk azonban világosan követeli azt az értelnie- 
fcaést. hogy ez ii-at kiadásakor Szent-István a gyermekkoron 
ft-tól haladt, sőt, mivel a somogyi lázadá^ól mint régen múlt 
* dologról emlékezik, mondhatják azt is. hogy mar a férfikor- 
ban is jól elölialadt. De éppen azért ez az oklevél nem kelbetettr 
10(11 -ben és így az erriil szóló sorok későbbi hozeátoldások. 






Az oklevél tartalma és &x utóirat másutt is fllontmou- 
daiiiik egymásnak. Az oklevél 3 — 4 sorában azt luondja a 
király, hogy • interventu, consilio fi coiixc/ikíi domni Aiiosta- 
8ii, abbatis de monasterio eancti Martini* iwlott olyan sza- 
badságot a pannonlialmi monostornak, mint a minfivel a 
a moDtecassinoi birt. E szavaicból az következik, liog^' amikor 
Szent-István a montecasHinoi-féle kiváltságokkal a pannon- 
lialmi monostort fölruházta, akkor Anasztáz már nem volt 
{DiniH in halmi apát. Mert, bn valaki a maga Hzáuiára kér ki- 
váltságokat, azt nem nevezzük közbenjárásnak linterventusi s 
az 6 ügyében nem tÖ!e leérnek tanácsot u-onsíliuni i, az ö 
beleegyezésére (coiifiensusl pedig éppen semmi szükség sincs. 
Mi volt tehát. hog>' régi monoHtora érdekében közben jár? 
Mi volt, hogy az Ö beleegyezését a kiváltpáKokhoz kikérik? 

Esztergomi érsek. Hallatlan állítás ! Mivel bizonyltjuk ezt 
be? Azzal, liog>' annak a mondatnak csakis így van értelme. 
A pannonbaimi apátság, mint elsőrangú királyi monostor 
éppen ují^v, mint a pecaváradi egy ideig aa esztergomi éi-sek 
joghatósága alatt volt. vagy ha nem volt, eredetileg az alá 
kellett volna helyeztetnie. Xuide az által, iiogj' a pannon- 
lialmi apátság a montecassiuoi kiváltságokat kapta, még az 
érseki joghatóság alól is kivétetett b eg^venesen a római szent- 
szék joghatósá^ta alá helyeztetett. Ezáltal már most az eszter- 
gomi érsek joghatósága riividséget szenvedett, kisebb körre szo- 
rult. Amonteeassinoi kiváltságoknak adományozásához szüksé- 
ges volt tehát a jogaiban megrövidítendő esztergomi érsek 
beleegyezése (eonaensusi. Mivel pedig ezt a consensuat az 
oklevél 3 — t sora szerint Anasztáz adta meg, világos, hogy íi 
volt az esztergomi érsek. 

Ez okoskodást nem lehet elütni azzal, hog>' az «i»t«r- 
ventu, conailio et consensu domni Anaatasii- csak formula. 
Mert hiszen sokkal ismertebb, sokkal elterjedtebb volt a má- 
sik formula: opiam Godehardi abbatis intendentes petitio- 
nemt' vagy «8. N. ecclesife Episcopi rogstu"* s más effélék, 
K azért. b» ez oklevél írásakor Anasztáz meg mindig csak 



■ Migne. tm le. 3:it». 1. 

' D. o. 140. k. 365, áCJS, SMI xtb. U. 




IlMnnonhalmi apát lett voliia. a kfuiczellárezthaitKnAlja. Auy- 
nj-it bizonj-üra tudott latinai, hog;»' a •kérelmeit tpetitio) nem 
tartotta eg\~uek a -belee^ezési-sel icoiiseiisusi. 

Már Fejérpataky L, ia fölismtrie a •eoiiscnBn Auabtatiiii 
sKavaknak fontos voltát. Mert végig tekiutvéD a kiilfóldi okle- 
veleken egész sereg «ob petitionéra et iuterventu»-vftl meg- 
okolt adományozást találhutunk, ile olyat a mely valakinek 
Ibeleegv'ezésével iconsenan) történik csak ritkán. é« lia törté- 
nik, ott az illető beleegjezönek jogai, egjliázmegj-éje stb. 
kisebbittettek, h ennélfogva az i> beleegyezése nélknl az ado- 
mányozás sérelmes lett volna.' A Fejéqmtiiky állal fólliozot- 
takhoz adhatunk még eg}' példát. Szent-Henrik 10^4- ben 
«cum conseuHu et consilio utrorumque iibliatuu Kicbardi 
VuldenHis ft Aniolti Herfeldeosia* belyreálbtja a bekét a 
két monostor népei közt. de egyszersmind kiköti, bogy ha 
_ valamelyik apát a Hzerződést megszegi, i font aranyat fizet a 
^1 osáezámak.* Ez utolsó pouthoz sziikaét^es volt a két apátnak 
^M beleegv'ezese. 

H Éppen az. hogy az egj-koru oklevelek oly ritkán, s mindig 
H esak ott. hol szükség volt rá, említik a -iconHensiiB' szót az 
HadomáuyozáaokDál. tetszi kétségtelenné, hog^* öntudatosan 
H használták. — Szent-István kanczellárjáröi sem lebet fölté- 
K'telezni mátít ; n u- csak azért tért el a rendt« formulától, azért 
f basznál ta e •cousensii Anajjtiisii* szavakat, mert arra Hzük- 
seg volt, mert attól az adott kiváltságoknak érvénye függött. 
Ha pedig Anasztáz beteegir'ezését adta, akkor — ismétel- 
jük — nem lehetett más, mint esztergomi éreek. 

De ha érsek volt, miért nevezi öt akkor az oklevél 
I egyszerűen napátuak*? Ha eltekintünk az utóírattól ée e 
■ Uváltságlevelet keltezés nélkül szűkölködőnek gondoljuk, ak- 
ikor mindjárt megtaláljuk ennek a magyarázatát. S ez pedig 
Taz: Anasztáz a pannonhalmi apátságnak montecassinoi ki- 
i Táltságükkal való kitüntetése alkalmával érsek volt ugyan s 
T mint ilyen beleegj-ezését adta a dologhoz, de ez oklevél kiál- 
L látásakor már nem volt életben s már most a kanezellár 



' A pannon]], ap. alap. lev. 1KI 
■ Higne. 140. k. 3»I~SI. II. 



!S« 



BZEMT-ISTVÁl 



elhallgatta azt, mivé lett Anasztiiz apát később, haiieui csnk 
azt említi föl, mi volt a somogyi lázadás idején. Ennek éppen 
megforditottja az. hogy Domokos albanczellár a iázndáe te- 
iráfiánál antiei páti óval la késöhbi czímet korábbi időre nézve 
Í8 használva) élve magát érseknek irja, pedíR csak az oklevél 
kiatlatásakor volt az. Magiról azt ii^a meg, h(>g>' mivé lett és 
elhallgatja, hogy mi volt; AnoBütázról azt irja meg. hogy mi 
volt és elhallgatja mivé lett. 

Ennélfog\-a. valamint abból, hogy Anasztáz beleegj'eze- 
eét adta a, pannonhalmi monostomaJi az érseki joghatóság alól 
való fö (mentéséhez, következik, hogy fi érsek volt. éppen ügy 
nbból. hog^' csak tapátnak" czimezik, következik, hog^- ez 
oklevél kiadásakor már nem élt. S mikor halt meg Anasztáz '' 
10(l7-beii még élt. jelen volt a frankfurti zsinaton és nzt alá- 
irta.' 10:20 körül még szintén élt, mert ez idö tájt Szent- 
Emmerán életíióját. Arnold szerzetest, szívesen fogadta.* Ugj% 
hogy ennélfogva a pannonhalmi kiváltságlevél készítését 
lOáO. utánra kell tennünk. 

A mint látjuk, az utóirat nélkül mindent nagyon szépen 
meg lehet érteni, meg lehet fejteni. — De. ha az utóiratot 
valódinak veszszük, akkov egyszarro minden összezavarodik. 
Az oklevél '^ — 4 soráiiól következik. liog>' Anasztáz érsek volt. a 
ezimezésböl következik, bog>' ez oklevél kíálhtáaakor már 
meghalt, — Vegrak föl az utóirat hiteles voltát. EbhÖl lát- 
szólag csak az következnék, hogj' Anasztáz éraeksége és halála 
még 1001. szeptember előtt bekövetkezett. Igen ám, de ezzel 
óriási összeütközésbe jutunk az egykorn adatokkal, A telje- 
sen eg>-korú, hiteles frankfurti zsinati határozatok ee Arnold 
szerzetes iratai kétségbevonhatatlanná teszik, hogy Anasztáz 
még 1001. után is ólt és érsek volt. Világos tehát, hogj' a 
pannonhalmi kiváltságlevél utóhrata magával a kiváltságlevél 
tartalmával, továbbá az egykorú, hiteles adatokkal kiegyen- 
líthetetlen ellentétben áll. 

A folj-tonosan kerülő utakon járó irók bizonyára itt is 
találhatnának ki olymódot, a melylyel az ellentétet ki lehetne 

' l'etix: Htiutiiu. Gemi. tíS. IV. 7ÜH. l. 




ejíyenliteni. S ez az volna, liogj' két Anasztáz érseket kellene 
föltételeznünk, a kik közül az egvik 1001. szept. előtt. n. má- 
sik 1007-ben élt, — De a kérdé&ea utóiraton ez sem segít, 
mert íg>' meg egy másik egj'koru íróval 8zent- Brúnóval gv'ü- 
lik meg a baja. ÜKyaiiis a pannonhalmi kiváltságlevél 4 — fi, 
8ora szerint a pannonhalmi monoator első apátja Anasztáz 
vala. Szent-Brunó ezeriut pedig Hzent -Adalbert Iskolatársa. 
Badlavoltaz. Következik ez azon felszóhtásból. melyet 996-baD 
Szent- Adalbert Endtáboz intézett. Ebben fölhívja Badlát. hogj- 
a királyné engedélye nélkül is siessen hozzá Lengyelországba.' 
Ha Badla nem apát. hanem csak egyszerű szerzetei, ilyen 
fölhívást nem lehet hozzá intézni, mert hisz tadnivalú, 
hogy szerzetes apátja engedélye nélkül a monostorból nem 
távozhat A pannoulinlmi kiváltságlevél és Szent-Bmnú közt 
azonban nincs ellenmondás, mert hiszen Kadla és Anasztáz 
egy személy. Az első volt az ő nemzeti, a második szerzetes 
neve ; éppen ug)' mint Szent-Adalbert testvérének nemzeti 
neve volt Hadzin. szerzetes neve Gandentius. 

Mennyiben tannskodik mái* most Szent-Brunó a 
kérdéses utóirat ollcn? Annyiban, hogj' 1004-ben vagj' 
lOO-D-ben ezt a Kadlát vagy más néven Anasztázt itt Ma^ar- 
országon meglátogatta s tőle Szent-Ailiiibertéletnvjzához ada- 
tokat kert es kapott.^ Ugyanazon Anasztáz tehát, a ki elsü 
pannonhalmi apátvoltéskesöbbéi-sekké lett, élt még lOíH-ben 
Í8. így aztán az a föltételezés, bogj' talán két Anasztáz érse- 
künk volt. H vele együtt ez utóirat hitele megHemmiaül, 

Hasonló ellentétek merülnek föl az utóirat és & kivált- 
ságlevél tartatmának többi sorai közt. 

Az oklevél I íí-ik sora azt mondja, hogy a somogyi láza- 
dás leveretésekor még nem voltak püspökségek és apátságok 
Magyarországon. EbhÖl természetszerűleg következik, hogy 
az oklevél kiadatásakor már voltak, ha pedig voltak, azok 
elseje, az esztergomi érsekség, szintén megvolt. Másrészről 
bizonyos az, hogy az elsö esztergomi érsek Szent-Adalbert- 



' Perk. M. G. SH. IV. tiOG— 7. II. 
* V. Ö. Weniel. I. 20—31. II. Perti: 
tBB3— 4. II, 




nek iakolatársH hüdla-Aiinsztáz vnla, és ez paiiuunlialnii 
apá>thót lön érsekké. A frankfnrti zsinat végzései, ^ Szent- 
Adalbert életírója.* és Arnold regensburgi szerzetes ■ adatai 
egjTittvéve — mint említők — kétséj^telenné teszik uzt. 
Ugyanezen Anasztiizt a pannonhalmi levél 4-ik sora *domnua 
AnastasiuB Al)bas"-nak nevezi. 

Már raogtan, lia elfogadjuk az HWl-ik évet ez oklevél 
keltének, akkor ezen dilemna eUUt állunk : Vag.v érsek volt 
Anasztáz lOOl-ben vagy nem. Ha érsek volt, akkor liibás a 
4-ik sor, a mely fit apátnak nevezi, holott íi tnlajdonképeu 
érsek volt ; ha nem volt, akkor hamis a 1 Ü-ik sor, a mely sze- 
rint az esztergomi érsekség már létezett. Ez elöl nincs 
más kitérés, mint az, hogj' az lOOI-rÖ! való keltezést 
elvetve, az oklevél kiadatását Anasztáz érsek halála után való 
időre teg;i'ük. Ip- megtörténhetett az, a mint mái' fentebb 
kifejtettük, bogi' a kanezellár régi ezímén csak apátnak ne- 
vezze és éraek voltát elhallgassa, de különben nem. 

Az okleveleknek mindenkoron legfontosabb, bitelessé- 
gÖkre nézve döntft része volt a pecsét. A pannonhalmi kivált- 
ságlevél egyik nevezetessége, hogy rajta van n királyi pecsét: 
Szent-István királyunknak egyetlen, fenmai-adt pecsétje. 
A pecsét mezejében a király alakját látjuk : egvszertt trónon 
ül, bal kezében ország-almát, jobb kezében hosszú kormány- 
pál czát vagj' pedig lándzsát tart,^ 

Tekintsünk már most szét az egykorú pecsétek közt, 
találjuk-e ennek mását és mikor? Erre nézve szólaljon meg 
helyettünk a külföldi irodalmat teljesen ismerő Fejérjjataky : 
vlgaz, bog)' a német pecséttan ujabb mivelöi. mint Römer- 
Büclmer. Heffner sem ismernek m. Ottótól oly pecsétet, mely 
Bz, Istvánéval megegj-ezne . , . Fnltz, ki legújabb időben tette 
a német császárok pecsétéit vizsgálat tárgj'ává, azokról ala- 
pos éa kimerítő dolgozatot adott; elég dolgozatának jellem- 



' L. Kuaitzuál ; Illomiiuenta Strigoniensia. 1. k. 3Í>. I. 

' U. u. I. k. 2(í. 1. 

' Migue. Pati-ologift Ser. II. 141. k. !l!)4. 1. 

* Látható Hor\'át István &CBÍinÍ]^íuek liátáii is. Tiiiloiu^uyoe 



OyUjt. 1836. Évf. I. 



J 



í PAKHuKHAi-ia Krrívtaioi.nvtx, ütöouta. 



]W 



\ léaére felhozaunk, hogj- mig Römer és Heffner Hl. Üttóimk 
csak három pecsétét iamerte, addig Foltz a hamisakon kívül 
kilenczet sorol föl. 

E kilencz pecsét kózt előfordul UL Ottónak egy trónon 
iilö alakot ábrázoló pecsétje, fején pmúchos koronával, föl- 
emelt jobbjával botra támaszkodik, baljában a földgolyót 
tartja, melyen kereszt van (tehát eRÓMzen iigj-, mint az. látván 
I peosé^én); a trón igen egyezei-ü, mindkét oldalon egyszerű 
I körívekkel, melyeket egy haránt gerenda köt össze. . . E pecsét 
j hitelességét sokan kétségbe vonták, de Foltz beható vizsgálat 
I után hajlandó annak bitelesaégét elfogadni-o' 
Vonjuk le ebből a következtetéseket. 
in. Ottónak egyetlen ülőalakot ábrázoló pecsétje vag\- 
\ hiteles, vag>' nem. 

Ha nem hiteles, akkor a pannonhalmi levél semmiesetre 

sem keletkezett HWl-ben, mert akkor pecsétje filius ante 

patrem volna. Hopy a mag^vai- kanezellár megelőzte volna 

mesterét, és hamarább készített voina a királyt ülve ábrázoló 

^pecsétet, mint a német, az diplomatikai lehetetlenség. 

Ha pedig hiteles, akkor abból Hemmi egyéb uem követ- 
kezik, mint az, hogy az ülöalakot ábrázoló pecsét legelőször 
1 í98-ban fordul elő, tehát ujitás volt az oklevelek kiállításá- 
ftuak terén. Már pedig fennen hirdetett igazság az is, hog>' 
lai nap is évtized, sőt évtizedek telnek el. mig egy-egy kül- 
jöldi reform hazánkba is elérkezik.* Ha ma ennyi kell. akkor 
Jzent-István idejében is kellett es igy Szent-István kanczel- 
IJR 1001-ben ülő alakot ábrázoló pecsétet nem készíttetett. 
tzt meg éppen nehéz föltételezni, hogy Szent- István udvarába 
yenesen 111. Ottó kanczelláríájában tanult, a legújabb viv- 
inyokat ismerő kanczellár jött volna, s ígj- Szent-István 
yenesen legnjabli divatú pecsétet nyert volna. 

Mi ezek után a pannonhalmi levél pecsétjét az 1001-ki 
ivszámmal teljesen Ösazeegj'ezhetetlennek tartjuk, mivel pe- 
rdit: a pecsét hitelességéhez gvanü wem férhet, az 1001 -iki kel- 



.. Kp. alap. lev. 218— lil. U. 
' Atilla. Ii&r mis szavakkal Fejéi-pataky L 



SZBMT-tSXVill OXLSVBLSL 

tezéat tartalmazó sorokat kéaöhbi hozzátoldásnak kell kije- 
lentenünk, majmának a kÍTiUtságteTélnek kiállitáeát pedig 
1030. tájára kell tennünk. — Hogy Szent-Ietván 1030. körül 
ilyen, a kii'ályt ülö helyzetben ábrázoló pecHétet hanznált. 
abban nincs semmi föltűnő, sőt nag^'on is érthető, mert hi- 
szen sógora, Szent-Henrik is ilyeneket készíttetett 8 általában 
akkor már ez volt a divat. 

Azt biazszük, a mondottakban eléggé bebizonyítottuk, 
hogy ez utóirat alakja az egykorú oklevelek fonuuláival, tar- 
talma a kiváltságlevél felsőbb éa valódi soraival és n pecsét alak- 
jával összeegj-eztethetetlen. — Már pedig nagyon rossz szol- 
gálatot tenne a magyar diplomatikának az. a kt e megegyezés 
szükséges voltát tagadná cntik axért, hogy e pár sort úgy a 
hogy megmentse. 

Különben is, lin ezen éi-veink nem voltak eléggé meg- 
győzőek, m^ kár volna vakmerőnek mondani Ítéletün- 
ket, mert még csak most térünk át a harmadik ismertető- 
jetre. 

Midőn ez utóiratot a későbbi hiteles okle^velek és törté- 
neti följegj'zések adataival egybevetjük, elöazör is azt tapiisz- 
toljuk, hogy köztük időrendi (chronologiai) tekintetben éles 
ellentét forog fenn. 

Bebizonyíthat uk ez állítást, ha megfelehink azon kér- 
désre : Melyik éi'hi^n karoiiáztatoU metj Szeiil~hlmii9 

íróink DJigjobb része 1000. aug, 15-ikére teszi.' Éppen ez 
ánilja el, hogy egyikök sem vetette e tételt kritikai vizsgálat 
alá. Ha csak egy pillanatra is összehasonlítják az egykorú 
forrásokat, be kell látniok, hogy vagy az év vagv' a nap szá- 
raálian tévedtek. Mert ott van Bzent-Istvánnak egy napi kel- 
tezéssel bitó levele: a pécsi alapítólevél s ez az 1000-ik év 
aug. 15. napját koronázó napul tartó véleményt egymaga ha- 
lomra dönti. Ez ugyanis I0ft9-bGn Szent-István uralkodásának 
kilenczedik évében aug. á3-án kelt (dátum deeimo Kalendas 
Beptembris anno incarnationis Domini millesimo nono pio 
Stephano regnante anno nono). Az ujjain kiszámíthatja akárki, 



> Pl. EatODs: Hüt. Crit. B«gnnm I 
Tört. I. k. n. 1. HorvAlh M. ; Mag;-. Tort. I. 202. 1. 



. bzaliLy L, ; Ma^. 



á 



A FUtHoHHALiii nTÍuraiat.Bv*L rsTönmn. K" 

iogyhft Szent- Istvánt 1000. aug. 15-éii koronázták meg, akkor 
]009. aug. lő-éii betöltötte uralkodásának (a koronáztatástól 
MBámitotti küenczedik évét fs így aug. ;23-án uralkodáBának 
jiem kileticzedih. hanem tizeiiik evében lett volna. ^ Mivel 
^dig a pécsi alapítólevél keltezéséhez kétség sem férhet, el 
teli fogadnunk azt. bogy Szent-Ietván koronázása vagy nem 
1000-lieíi, vagy nem aiig. lö-én történt 

Nem lehet tehát megnyugodnunk a regi írók rélemenyéu, 
;|janen] a kérdést kritikai vizsgálat alá kell vetnünk! 

AllitMuk egymás mellé a töi-téneti kútfon-ások erre vonat- 
tozií adatait. 

A lengyel krónikák három kézirata egybehangzólag írja, 
iliogy: "Anno 1001. Stephnnus rex Dngarie misit Afírictim 
9pÍHcopum l^mam ad papám Silvestram pro corona ]ii- 
tendai.^ Ha cp.ak 1001-ben kiddött 8zent-István ii koro- 
náért Kómába, akkor 1001-nél hamarább nem koronázhatták 
meg. .\z. hogy a lengyel krónikák vz adathoz mindjárt hozzá- 
ffizik azt, mikép küldött Meskó lengyel herczeg koronáért, az 
ÜBÜ mondatnak értékéből semmit sem von le, mert azon 
«eoilem tempore" szavak, melyekkel a második mondat kez- 
dődik, mutatják, hogy e második mondat csak kési'ibbi, eazmo- 
ttrsitáe litján keletkezett hozzátoldás. 

A magyar kútfon-ások köztU a oDucum et Begum Hon- 
iriee genealugiibo egész határozottan mondja: ■Btephanus 
IX Vngaronun coronatuseBtannoDominimilleaimo primo*.* 

Ugyanezt mondja a gyöngyösi ferenczrendü, I56ít, körül 
t éa egy má«ik szerzetestől az évszámokra nézve átvizsgált 
brÓDÍka.' 

A XV. század elején általában azon meggyőződés volt 
>idterjedTe, bogy Szent-István lOOI-ben koronáztatott meg, a 
jdint azt Verböc'zy hármas tönénykönyve mutatja.* 

A váradi és zágrábi krónikák szerzői la XIV. században 
lltek) szintén az lOOl-ik év mellett bizonyítanak. Ezek ugyanis 

' PetU: Moiiuai. H, 8. XIX. filK. 1. 
• Mátyás R : HÍ8t. Hung. Fontes. IV. 91. H«>. II. 
'' MiicellaDca Fr. Valentini iie Náds«d. A feteiiL'í.ri'nilöek gyöD- 
Dit könyvtára. 

' Tripartititra. Pam I. Tit. II. J, *. 



163 



bzbht-i&ttím oíunsixx. 



Szent- István egyik bibáa életirata által félrevezetve, az lO^-l-ik 
évet tartottíik Szent-Iatváii halála évének és mivel Szent- 
István ta mint ugyanők nagyon helyesen írják) 41 évig ural- 
kodott, azon véleményben voltak, hogj-Szent-Iütván 993-ban 
kezdett uralkodni. E véleméuyböl kiindulva mondják, hogy 
Szent-István koronáztatása elött S évig (octo annisl tartotta 
a fejedelemséget kezében.' ílü'á-hoz hozzáadva 8-at, az 1001-ik 
év jön ki. Na^'ou is Öntudatosan jártak el tehát a váradi éa 
zágrábi krónikák szerzői, midőn minden más tudósitáHsal 
szemben 8 évre terjesatik Szent-István uralkodását a koroná- 
zás elött. Nekik határozott adatuk volt arra nézve. liog\' 
Szent-Lstván 1001-ben koronáztatott meg m ez kényfizeríté 
őket a fentebbi tízámttásra. 

Szent-István o&gy legendája Hzerint Szent-István, atyja 
halála után az ötödik (quinto anno) esztendőben küldött a 
koronáért " s ennélfogva a korouázáe hamarább nem történ- 
hetett. 

A na+ty legendának ezen tanúságát nagyon megerősíti 
két XV, íizázadbeli olyan iró, a kik Szent-Istvánnak más, 
sajnos már elveszett életiratát olvasták és használták. Az 
eg^'ik Thuróczy János, a ki a Képes Krónika hibá^ adatait 
Szent-István uralkodásának éveiről kiigazítva határozottan 
mondja, bogj' Szent-István "secandum bistoriee in eiusdem 
laudem ab ecclesia editse ccj-í/d/pm Iricvshnu si-ptimo suiregni* 
halt meg.^ Ha pedig uralkodásának 37-ik évében halt meg 
1001-nél hamarább nem tették a koronát fejére. 

A másik író Ihirest Jakab karínthiai történetíró. Ó ía 
olyan életiratát olvasta Szent- iNtváiinak. a melyet ma nem 
ismerünk, mert említi Szent-Istvánnak a ma meglevő élet- 
iratokban ismeretlen, Ottó nevű fiát. És ezen olvasott, szá- 
mító krónikás szintén világosan irja, hogj' Szent- István xnach 
Cbristi gepurtt tausnt und ein jare- koronáztatott meg,* 



' A váiaili káptalau lugrégibl) atntutiiiimi. 9. I. Hist. Huug.Fou- 

t«8, m . iös. 1. 

* Hiat. Hnng. Foutes. I. k. 17. 1. 
' Schwftuiltner : Seriptoras renim Htiug. I. ÜS. 1, 

* Mittlieil [ingen d. J. f. oMtr. Oescliiahtaforsohuug. 1. k. 3ii5. 1. 



A Piin»OWHAX»T KTVlLTSiOUETÉL nrOrBJlTA. 



tnrt 



Hét, jó fotrásokböl merítő, bár későbbi t&nún&k ily azé- 
Wn eg^'bebangzó vallomíba usgy ligreltDet érdemel, mert 
rallomásakiiak alapja nem lebet máe, mint üz igazság. 

Hozzájárul még, hog>- vallomásukat egykorú, a dologról 
biztos tudomással bir<'> tanúk is igazolják. 

Dyen először íb Thietmár. merseburgi püapök, Szent- 
Eeurik kortársa azou tudósítása által, hogy ü. Szilveszter 
[pipa m. Ottó osáazár buzdítására és az 6 kedvéért küldött 
koronát Szent-Istvánnak igratia et bortatu imperatorisi.' Ha 
ebben csak eg^~ szikra igazság van. akkor Szent-István koro- 
■náztatáaa nem történhetett az 1000-ik évben, mert Hl. Ottó 
lOOO-ik ev első felét Lengyelországban és Németország 
iszakuyogoti részén i Köln, Aachen, Tribur) töltötte és csak 
•októberben ment Kómába.* Ha szóbelileg ajánlotta a császár 
tt pápának, hogy koronát küldjön Szent-Istr annak, akkor a 
'koronát kérő követség esak 1000. deezember végén jöhetett 

& b&zánkba ; ha inUbelileg, akkor sem sokkal hamai-abb, 
t hÍBz a kettős levélváltás akkor nagj' időbe került. 

A másik tanú maga Szent-István, a ki a péesvámd 
'monostor 1015-iki fölazentelésén jelen lévén, e monostor- 
nak adott javakról oklevelet állittat ki, de félreértés kikerü- 
'léee végett megjegv-zi. hogj- a fölsorolt javakat tulajdon- 
!kép <ante corouationem nostram. aute onnos XIV* ado- 
mányozta. Ha 14 évvel azelőtt történt a koronázása, akkor 
1001-ben kellett történnie. 

Egj, XI. századbeli irótudösit végre bennünket arról, hogy 
a ország nag^'jaimár Szenl-Istváu életében Nagy-BoUlogasz- 
'8Zony napján (aug. 15-en) Székes-Fehérvárott királyunk láto- 
^tására összegyülekeztek.^ Ez arra mutat, hog>" e napSzent- 
'István idejében politikai ünnep is volt : első királyunk koro- 
náztatásának évfordulója. Ha pedig ez való, akkor a pécsi 
«ttlapitólevél határozott adata szerint e koronáztatáa 1001-ben 
jnent végbe. 



' Migof. I.1ÍI. k. 1480. 1. Pertu. BS. III. 7St. l. 
» Stumpf-Brentanu : Die EalMr-ürkundeu dea X, XI. XII. Jiüir- 
JmiKlerts. 101— IU4. U. 

" Bttttlijány; Acla el Bi^i'iiils s. Uerar.U. Sli. 1. 

II* 



na 



SZXRT-ISIVin OXLXVKLBI. 



A mint látjuk. ftkésíibbi fóljegynések nemcsak ónmuguk- 
kivl liiinKzanak szépen egybe, hauem az egj-koi-ú tanúk gyér 
vallomásaival is te]jenen egybevágnak. Bátran elfogadhatjuk 
azért iiz ö biíonyságukat, és Szent-István megkoronáztatását 
!001-re kel) tennünk, annál is inkább, mert la pannouhalmi 
iitóirattól eltekintve! az lOÍH), év mellett bizonyító, száraba- 
vehetíi tanii alig van. vag\^ nincs is. 

A pozsonyi kisebb krónika az I (KXi-dik évliez jegyzi ugyan 
Bzent-István koronáz tatását, de bitelét megingatja az, hogy 
Szent-Letván balálát aa 10y7-ik esztendőre teszi.' A mint eb- 
ben tévedt egy évvel, ép ugy tévedlietett a koronázás évének 
kijelöiéfiében. Kíísübb ismét azt irja, hogy Szent-István 44 
évig uralkodott.* Ebből ia kitűnik. liog;v az író Szent-Ietván- 
röl határozutt adatokkal nem rendelkezett. 

Hartvik ia látszólag az lÜOTl-ik év mellett vau, mert azt 
irja, hogy Szent-István, atyja halála után a negyedik évben 
küldött követeket Eómába." Ámde ebbíil nem tudjuk meg, 
mikor indult s mikor jött meg a követség és igy azt sem, mi- 
kor tették Szent- István fejére a koronát? 

E kettíi tehát e kérdésben nem dönt. 

így aztán a paimonhalmi kiváltságlevél utóirata ta mely 
Szent-István koronáztatását sz HXHI-ik évre teszi) 7 tanúval 
szembeu egymagám marad a eltagad hatatlan, hogy a ké- 
sőbbi kútforrások adataivnl Összeegyeztethetetlen. 

De a történeti följegyzéeeknél sokkal régibb, hiteles 
oklevelek adataival is ellentétben áll ez utóirat. 

,\ három utolsó sor többek közt azt mondja, hogy a 
templom fentartására rendeltettek Kortó (Curtovi és Mm'in 
falvak jövedelmei. 

A pannonhalmi levéltáinak Szeut-Iafrván most tárgyalt 
oklevele után legbecsesebb emléke Szent- Lászlónak IÜ93-ban 
kelt, eredetiben fenmaradt becses oklevele. Elz oklevélben a 
daliás miigj'ar király megerősíti a parnionhalmi monostort az 
Összes (cnm fiiitctix siiis redditibus) addig kapott és azer- 

' Hist. Hiintr. Foules. 111. k. MUS. 1. 



apInnÖSHIO 



tttü 



zett jiivaklian,.Ejg-euként, külön megszámozva sorolja fel az 
oklevél a Hzent- Istvántól, Szent- Lilezlótó! vag\' máaoklijl 
adott birtokokat, megemliti pontosan azon falvakat, a hol 
csak részbirtoka volt a tnonostortiak, eUiszámitja, liány ház 
volt azokban, hánj' földmivelöje, vínczellérje. kovácsa, bod- 
náija s egyéb mesterembere volt a monostornak h művelő- 
déetörténeti szempontból felette érdekes leírást nyiijt a tem- 
plom kincstáráról és könyvtáráról,' 

De akárliányazor olvassuk végig ezt a beesés oklevelet, 
abban Kortó és Murin falvakat nem találunk. De másrészről 
az Í8 bizonyos, bo)*y mind a két fahi kéaöbb csakiigyau a 
pannonbaimi monostoré volt, UL Incze, III. Honorius 
és IX. Gergely pápáknak a pannonhalmi monostor javai- 
ról szóló leveleikben tálti., lááS, és Iá3á. években mind 
akettö mindannyiszor előfordul : Curthou és Merene néven.' 
Jól megjegyzendő, bo{í;v a veszprémi püspökségnek kár- 
pótlásul adott és a pannoubalmi apátság Kortója két egészen 
különböző falu. Az elÖbbi Somogymegy ében feküdt, s előfor- 
dul később is lá30-ban és az 133^ — 36-Ík pápai tizedjeg>'- 
zékbeu, az utóbbi pedig, mint a pápai levelekből szépen ki- 
világlik, Komárom megj'ében Fuss körül esett. 

Világos dolog ennélfogva, hogy a pannonbaimi apátság 
109;í, és Iáit), közt kapta Kortó és Murin falvakat, és igy a 
pannonlialmi kiváltságlevél három utolsó sorát csak 1 093 után 
Írhatták, de semmi esetre sem 1001-ben. 

Ezen érv. azt liinzszük, teljes bizonyságot njiijt. Olyan 
raagjarázutot, a mely meg tudná fejteni, mikép került két 
1093, után szerzett falu 1001-ben írt sorokba, nem képze- 
lünk. Csupa erőszakos i-áfogás volna az. Ilyen volna pl. azon 
ellenvetés, hog>' e két falu nem más, mint a Szent-László 
levelében említett 7-ik és 9-ik birtok. Komolyan számba nem 
vebetö, mert azok közül az egj-iket az adományozóról Kircy- 

' Eredetije a pannonlialmi levéltár. CajiB. II. I.il, A. Wencnel; 
Arp. Hj okiu. I. k. 31)— ti. ía 129— 131. 11. 

' Pannonhalmi levéltár. Cnps. :tl. Ut. Q. Líber mber 110—121. 
141' — ti. lev. Tlieiuet : Monumeuta vat. Huug. iUustniniiiii, 

' Láfld l'esty: A véfJapA(iflíigok lortéuete. 2(i«. l. 

' Weniel I. t78. 1. Monum. Vnt. s I. k. 393— .-WS. 



.1 




166 



nek ueveitték, a másikuak még neve sem volt ; ' h<i ])(-(lig még 
Bzent'LáBzló korában sem volt e birtokoknak megdllupodott 
nevük, liofjy lett volna S'zent-Istviin korában ? ! 

Ilyen volna az a másik ellenvetés, bogy a régi ósszeíráeok 
nem voltak olyanok, mint a mai telekkönyvek, bnnem leg- 
többnyire csak a féltett birtokok vannak beunök fölaorolva, 
és királyi megerÖsitéíisel biztosítva, de a nyugodtan, ellen- 
mondás nélkül birt jószágok kimaradtak. ■ — Lehet, hogy más 
oklevelekkel szemben ez az ellenvetet? ér valamit, de Szent- 
Lászlónak a pannonhalmi apátság számára adott megerősítő 
levelével azemben semmit. Mert e levél eredetije (a másolatok 
nem mindig) világosan mondja, liogv' a monostor jószágai éB 
javai; "cum ruiflíx snia redditibus in terra. in aqua, in tri- 
buto et omni videlicet substantia et facultate contineutiir sub 
hac denotationei. tehát legalább is a földbirtokok. Iialászati 
jogok és vámok föl voltak sorolva ezen oklevélben. (Kivételt 
csak a eomog>i tized képezett azért, mert ez már tisztán egy- 
házi üg>' volt, a azért ennek megerősítését nem a királytól, 
hanem a pápától kellett a pannonhalmiaknak kérniök, a mint 
pár év mnlva csakiigv-an kérik is.) Benne kellett volna tehát 
lenni ezen Kortó és Murin falvaknak is, ha minden földjöve- 
delem (cum cunctis redditibus ... in ten-al fóljeg^'eztetett. 
Benne kellene lenni mind a kettfinek még akkor is, hft 
fizent-László idejében idegen kézen voltak, mert akkor ezek 
fölvételét az összes földbirtokok közé a jogfentartás követelte. 

Ae 1001 -iki keltezés összeegyeztethetetlen Özent-István- 
nak kisebb legendájával. Mert ha e keltezés való, akkor Szent- 
István a somogyi lázadás leveretése után mindjárt a somogyi 
tizedet és csupán ezt adta a pannonhalmi monostornak ; 
ámde Szent-Istvánnak eme kisebb legendája, a mely pedip 
egj'korúak tudósításai nyomán készült, egész határozottan azt 
állítja, hogy Szent- István először az egész megve lakosait a 
monostor szolgáivá tette, és csak később, mikor a népnek 
oszlásától és kivándorlásától lehetett félni, enyhítette első 
szigorú rendeletét, s akkor változtatta az előbbi szolgai ter- 
heket iiriti, hog\- csupán tízedet adjanak mindenből.^ 



J 



k PANNONHALMI SIVALTaiaLXVAL UTÖIBITA. It7 

Felttiníl az is, hogy e három titolsó sor »vil!a«-niüi, k-- 
bát falunak nevezi Vttgot, holott e név niatt Szent-LiUzló ko- 
rában Í8 többet értettek, mint falut, mert az a Vág folyó 
mellett esö nagj- birtokot jelentette.^ E nagj' területen csak 
késfíbb alakultak önálló Falvak, mint pl. Udvari, Deáki, 
Hztára és a szoroaiibb értelemben vett VáR.* Tehát a mint e 
falu keletkezése kéBtíbbi, éppen űg\- a pannonhalmi levél 
toldaléka ia későbbi Szent-László koránál. 

A keg;\'elemdöféat ezen toldalék egj'korúságáuak H. Béla 
] 1 37-iki eredetiben fenmaradt és kétségbevonhatatlan hiteid 
levele atlja meg. Ebben ugyanis azt mondja II. Béla kiráJy: 
• Concesai eidem (eecleaie) tertíam et decimam partém tributi 
de Fuch et totins comitatue Bumigiensis et etiam ttrliom par- 
tém tribtUi tolüis comitalus fbsomensix Invi in r««3HÍ.s 
qiuim in jiarvis et in omni loco, ubicunque tributum ml 
prexem^ exigitur vei ad fiihirum ex aliqua inatitutione esigi 
contigerit'.' 

Lehet ennél valami világosabb? A pozaonyi vám harma- 
dát ceak 11, Béla adta 1 IS7-ben a pannonbalmi apátságnak, 
ennélfogva azt a pár sort, a melyben a pozsonyi vámot a 
pannonhalmi monostoi-énak mondják, csak 1 1 37-ben vagy 
késííbb írhatták. Maga a pannonhalmi kiváltságlevél utolsó 
mondata: "tprtia pars tributi de Poson in oranibus rebua 
tam prése ntib US, quam futuris", mint elsíS pillanatm. látható, 
egyszerű röviditése II. Béla oklevele idézett szavainak. 

Veszett ügyet védelmez ennélfog\'a a pannonhalmi ki- 
váltöáglevél egyik tüzes védíije Gánóezy Antal, mikor ennek 
ellenére is SKent-István korából származottnak vitatja a kér- 
dÓBea utóiratot. S mivel védelmezi? Azon állítással, hogy 
n. Béla koráig nem volt szokáaban a régibb oklevelek átira- 
tása, yag;>' az azokra való hivatkozás, ennek következtében a 
régi javak megerősítése ugyanazon szavakkal történt, mint 
az uj adományozás s ig\' 11. Béla idézett oklevelében nem 



' Wenzel. I. k. 131. 1. 

' U. o. U. k. IS). 1. 

' Paunonbalmi levéltár. Ciips, fii, L. U. Kiafiva 



vn. 5. 108. 1. 



i 



IftS 82EST-I8TVAS uKLBVEI.KI, 

lulta, baoein esak megerősítette a pozBonvi váin liarmadát! 
Ilyen vakmerő állitást csakis a vita hevében meggondolatlanul 
mondhat valaki ; komolyan, higgadtan azámbn sem vebetö. 
Ellenében egyszerűen hivatkozunk a bakonybéli monoator- 
nak Szent-László oklevele alapján készült jószág-Összeírá- 
sára.' Kálmán királyunknak a veazprémvolgyi apáczáknak éa 
a zobori benedeki-endűeknek ajiott okleveleii-e.* II. István- 
nak a garam -szentbeneileki apátság javait megerösitii 
levelére.^ 

Szükségesebbnek látjuk megjegyezni azt, hogy az olyan 
kifejezés alatt, minő a pannonhalmi kiváltságlevél utolsó 
sorában olvasható "tertia pars tributi de Fosom, mindig a 
megj'e vámja értendíi, A tihanyi apátság lOöö-iki alapító- 
levele,* ü. Geceenek 1157-ikí levele, melyben arról tudósít, 
hogy atyja Tolna vámjának harmadával a pécsváradi monos- 
tor iránt való háláját rótta ie,* a garam-szentbenedeki apát- 
ság alapítólevele," Imre királyunknak a váradi püspúkpég 
hzámára Eulott levele '' mimi-mind bizonvitják ezt. A meg^e 
vámját kellett Kálmán királyunk törvénye szerint három részre 
felosztani:^ ebbfll egy rész volt a megyei ispáné, két rész a 
királyé. Önként kínálkozott ez által a jó alkalom, a megyei 
vámok harmadának adományozására, mert hiszen még min- 
dig maradt a királynak egy rfsz. 

Különben, ba valaki nagyon ragaszkodnék azon nézet- 
hez, hogy 11 pannonbaimi kiváltságlevélben osak Pozsony vá- 
ros vámjáról van szó, sziveakedjék figyelembe venni a követ- 
kező adatokat : 

aj tv. Béla király Iá48-iki levelében írja: oPreterea 
medietas tributi regalia de Panonh (est eeclesie de Pilis); 
cum due partes totius tributi t\isoiiiensis ad nos pertinerent, 

' Wenzel. r. k. m. l. 
» Fejér : Cod. Díp. ti. i7— rtU. TiM. IL 
" U. o. II. k. 67. 1. 
* U. o. I. k, .^il2. 1. 

'' Euller: Hist. Epputiis. Qtiiuqueecc lenié dsís. III. k. i7^. L 
" Knauz: Monutn. Strig. L k. 59, 1, 
' Bnuyitay : A vju'adi püspökiiK MirtíneW. I. k. S3. 1. 
EndUcher Monumeut. Ái'páilíana. 3H'.>. L 




1 



I 



A PANNONHALMI KH*ÁLTfiÁOLBVKL OTÖIBATA, Hly 

de quibuB unam partém haliét ecclesia h. Martini áe Sacro- 
monte Pftiinonie, aliam partt-m possidet ecoleaia de Pilis 
aniedicta. tertiam veru partém pei'cipit comes Posoiiiensisn. 
Itt siiica kitéve, hogy Pozsony mcgije vámjának liarmadát 
adoniáiiyoíiza a király, éa mégis nem csak a város, hanem az 
egész megye vámjára értették, mert 135K-ban ezen levél ere- 
jével pörölte visHza a piliui- apátság a pozsony-csütörtökhelvi 
vám hai'raadát a hatalmas Szentgyörsri caaládtól.' 

bj A pannonhalmi szerzetesek 131)4-ben II. Bélu, ismer- 
tetett levelével bizonyiták Ilavay LeuHták nádor elíltt, huRV 
a pozsonyi (városi) ré\-vám harmadrésze őket illeti." Nem 
hivatkozváji Szent-István levelére, közvetve beismerik, hogv 
Pozsony város vámharraadát is II, Bélától kapták. Hazugság 
lett volna ugyanis tőlük II. liéia levele alapján követelni azt, 
a mit nem 11. Béla, hanem állítólag Szent-István adott. 

f.) István pannonhalmi apát 1^98, január ;i-án kelt leve- 
lében elmondván, hogy Béla király "tertias et deoimas (ig\-, 
decimam helyett) partes tributonim seu teloniorum, que in 
PoBonienai et Simigiensi noraitatibuB tunc fuerunt constítuta 
et in futurum constituantur* a monostor szerié te seinek fen- 
tartáwára adta, hog\- a szerzetesek száma (40) meg ne fogyat- 
koKzék, ü "portiones tributorum úi i-iinlalf Pumnkiuii tam 
superaridam terram, quam in Huvio Danuhio eidem moniis- 
terioprovenientes. itemtributnin 6e Pok" egj-enesen a 40 szer- 
zetesnek adja és azok választott embereiuek kezelésére bizza." 
Itt is elismeri tehát a pannonhalmi apát. hog^' Pozsony város 
vámharmadát monostora nem Szent- István tói kapta. 

(/( A pannonhalmi 133^-iki registrum ezen szavakkal 
kezdődik: <.Sancti Stephani regis privilégium super libertate 
monasterii sancti Martini áe Saoromonte Pannonié ad modum 
libertatis monasterii sancti Benedieti de monte Kassyno et 
Buper quibusdam piscariis et tertia parte tribuH cínnllatus 
Pbi^onieiuiis tam tune temporie presentis, quam postea futuri 
etexoommunicatioeius libertatém eiuadem monasterii infriii- 



' Paimonlialuii levéltór. Cdpaarium. 1077. 1. 

' U. o. 1542—30. J!. 

" Pauoonlialmi kvúll&r. CapsM-. 1469—70. 11. 



17" BKENT-ISTVÁN OKLEVELEI. 

geiitis Bub littera A) in bibliotheca, dátum aDuo miUeBÍmo 
primo-.' Világos tehát, hogy a XIV. században «tributiiin de 
Posoii • alatt nem a várost, hanem az egéHz megyét értették. 

Ha valaki ez adatok felsorolása után is megmaradna 
a mellett, liogy a kérdéses utóiratban csak Pozsony' város 
vámjáról van szó. s jobban akarná tudni a XIV. századbeli, 
annyira érdekelt szerzett seknél a dolgot, nem tebetiink róla. 
De szabad legyen azon szerény meggyözödiíeünknek kifeje- 
zést adni, hogy alaptalan véleménye mellett való megmara- 
dásával nem érne el semmit; az utóirat sorsán ezen véleke- 
déssel semmit sem segítene. Mert esien vámnak, mint 
jelentékeny jövedelmi forrásnak, benne kellene lenni Bzent- 
László 1093-iki oklevelében. Ez ugyanis világosan mondja, 
hogy a király megerősíti a pannonbaimi monostort cum cunotis 
suis redditibus ... in tributo. És csakugyan a bodrogi rév 
és vásávvám benne van, ámde Pozsony vámjáról mélysége- 
sen hallgat ; nyilvános jeléül ainiak, hogy a pannonbaimi 
apátság ekkor még nem birta a pozsonyi vámbarmadot. 

Az összeütközés és ellenmondás tebát a pannonbaimi 
kiváltságlevél utóiratíi és Szent-László lO^'d-iki, meg ILBéla 
|i>37-iki oklevelei között kétségbevonhatatlan, annyira, hogy 
csak kettő között választhatunk : vagy ez utóiratot kell el- 
vetnünk, vagy Szent' László és U. Uéla leveleit. Mivel pedig ez 
utóbbit nem tehetjük, válaszszuk az elsőt s mondjuk ki, hogy 
a pannonbaimi utóirat nem hamisítás ugyan, de mindenesetre 
későbbi, jóhiszemű bozzátoldás. 

Kiderítvén ekkép ismertetrtjeleink segítségével a valót, 
még eg^' kötelesség teljesítése vár ránk. Foglalkoznunk kell 
azon okok megfontolásával, a melyek a pannonhalmi kivált- 
ság- (szeríntök alapító-) levél hitelességének védelmezőit 
arra bírták, bogj' ez oklevelet 1001-ben keltnek tartsák, a 
kimutatnunk, hogy azok az ntóinit elvetését nem akadályoz- 
zák. Nem csak saját álláspontunk biztosítása és erősítése végett 
fognnk e sokak elÖtt gyűlöletesnek tetsző munkához, hanem 
tudományos ellenfeleink iránt való tiszteletből és beesüléshöl 
is. Azt tartjuk ugyanis, sokkal nagyobb sertés rajok nézve. 



' Stocliovicb : lt«gÍBli 



. MCCCXXXIL V. 1. 



i 



hft őket mellőzik, érveiket tekintetbe sem veszik, mintha 
uezetüket fig}'elemre méltatják, lia érveikkel foglalkoznak. 
Mert ebbÖl mindjárt kitétetik, liogy az ellenrelek nem tudat- 
lanságból vagy elfognltaá^ból, hanem ellenkezőleg észBzerfi 
okoktól vezéreltetve jutottak ama régibb nézetre. A mint 
Fejérpataky összeállította, a paiinonhaimi kiváltságlevélről 
történettudósaink között eddigelé négy vélemény uralkodott : 
a) Az eleű szeiint egészen baniÍH, ti/ a második Mzerínt a tar- 
talma igaz, de alakja cflak a XI. azázad végéi-ől való, (-; a 
liai-madik szerint Hzent-lstván 10<)l-ben alapitá ilz apátságot, 
akkor tette adományait is, de azt csuk később foglaltatta 
iráaba én kora szokása szerint későbbi institntiókat évekkel 
előbbi kornak tiilajdouitott, végre dl a negyedik vélemény 
• Szent- István levelét csakugyan lOOl-ben keltnek ee teljesen 
hitelesnek ismeri el",' 

A mint az eddigiekből kitűnik, mi egy ötödik véleményt 
vallunk és tartunk igaznak. E szerint a pannonhalmi kivált- 
ságlevél egészen addig: Anno dominioie incamationis Ml. 1. 
teljesen hiteles, éa 1030. körül kelt, de a három utolsó sor 
sokkal későbbi, csak 1137. után készült hozzátoldás. Ennél- 
fogva nekitnk csak a negyedik vélemény híveivel van dolgunk, 
8 csak azon érvekre kell kiterjeszkednünk, melyek látszólag a 
1001-ik év és az utóirat mellett bizonyítanak. 

Hyeii először is az, hog>" a pannonhalmi kiváltságlevél 
sem Domonkost, sem Sebestyént nem nevezi esztergomi 
érsekeknek. lOOl-ben már állottak a püspökségek, a dus- 
marebio, comes, vicecomes szavak egyszertlen a német for- 
mulákból vannak átvéve minden jelenség nélkül,* S vnlóban 
ezzel eléggé be van bizonyítva, bogy az ilyen dolgok semmit 
sem bizonyítanak az 1001-ik év ellen, és azok miatt bátran 
kelhetett az oklevél már 1001-ben. De erre azt mondhatjuk: 
A posse ad esse non valet eoudusio, A lehetöségbííl a való- 
ságra nem lehet következtetni. Azon dolgok nem hizonjnta- 
nak az 10(M-iki keltezés ellen, de mellette sem. 

ugyanezt mondhatjuk a másik érvre is, a mely szerint 



' Fej^rpatftky : A pannon linlini upáteú^ ívl. kv. ITiS — löS. 11. 
* FejérpKtak; : A panuoiihalmí ap&taii^ Ap. ol. l«v. 1&8. 1. 



az ilyeu bozzátol^lások abban az idöbeu divatoztak.' Elismer- 
jük. Csak azt jegyezzük meg rá, bo^ h. XII. százailbnii is 
divatoztak. Igj' pl. UI, latvAn 1 I6(i-iki oklevelének végén egy 
egéazen tuAs dologról szóló, Vidnek, Doboka fiának magán 
intézkedését tfü-g^való függelék van,*Más, Szent- István korabeli 
levélen is megesett, hogy kesÖbb oda nem tartozó dolgot orta 
jeg>*eztek. Szent-Henrik 10tl4-iki kiváltságlevelében a drübenki 
apátság számára a diituni után e két név van írva: Giselbret, 
Herolt, pedig ennek látszólag nemmi értelme sincs.* Ennélfogva 
ezen érv ae nem szoroz, ne nem onzt. Mellettünk nem bizo- 
nyít Tigynn, de ellenünk sem. 

Számbavelietö iizon érv, hogy Szent-István ezen oklevele 
sok hasonlatosságot mutat föl ILI. Ottó okleveleivel, neveze- 
tesen a eaim III, Ottó czimének mintájára készült,* az elöazó 
(arengal és a kijelentés (promnlgatioi UI. Ottó leveleiből van 
véve.' továbbá az oklevél contextusábau számos lieiy egészen 
eg}'ezik Otló okleveleinek szavaival és a pecsétkészitésben 
Hzent-István UI. Ottót követte." 

Ezen éiTek mind nagyon fontosak uuuak bebizonyítá- 
sára, bog}' a pannonhalmi kiváltságlevél csakugyan Szent- 
Istvántól szániiazik, és Fejérpatakj'nak maratlandó érdeme, 
hogy tízek liizonyitő erejét fölismerte, kimutatta s a magyar 
tudósok közt először ö használta. Bizonyos az. hog;\' a kan- 
czelláríai stilus folytonosan változik, a vezéreszmék a kur 
szerint különbözők, a" régi formulák helyet engednek az ujab- 
baknak, s ennélfogva az ugyanazon vezérlő eszméket, iiz 
ag,yanazon fonuulákat, ugyanazon jellemző szavakat hasz- 
náló, a különös viszonyokkal eg^'ezö oklevelek is egy kornak 
szüleményei lehetnek. Nincs hamisitó. kivált a X\l. század 
előtt élők között, a ki üg^- bele tudná magát gyakorolni az 
elöztí századok stihisába, vagy úgy bele tudná képzelni 
magát az előző korok viszonyaiba, hogy egy, a valódihoz min- 



' FejérpaXaky : A paan. ap. itl. lev. S16. I. 

' Haíai okmúuytór. V. k. 1. I. 

' Stiimpf-Breiitami : Acta iued. 363 — *. II. 

* Fejérpataliy : k pann. ftp. al. Ibv. 170. ]. 

* U. o. 177, 180, 182. U. 

* V. o. u. o. 191, 183, 1»5, ai9— S«J. U. 



i PlNHOMaUiHI KCviíTBiSLXVtL DTÖIBATA. 



173 



(lenben hasonlító hfimiü levűlet biiiia késKÍtení. Szolgiu után- 
zó, mmt láttuk elöfordulbat, de csak egy-két helyen, egy-két 
moudatban, e aztán kénj'telen a miiitlíul szolgáló oklevél tár- 
g\'ától eltérfí dologról szólani, ottuu pedig rögtön elárulja 
magát. 

Ámde. ismételjük, az ilyen oklevelek mejíegyezése caak 
eg\' bizonyos kornak szolgál ismertető jeléül, de nem egy bizo- 
nyos esztendőnek. Szent- István okleveleinek keltére pedig épen 
nem leliet ebbíil következtetést vonni.Mert, liogy Fejérpataky L. 
szavaival éljünk : «Itt tekintetbe kell vennünk, liogj' hazánk 
a XI. században még nem volt a vezérlő eszmék bölcsője, 
hanem hü visszhangja annak, mit a külföld s abban a korban 
különösen Németországííifíréce/íApíoie/óT/ hirdettek. Minden 

eszmének évek kellettek, míg nálunk gyökeret vert Ezt 

bizonyitja minden, tudomány, művészet egyai'ánt".' 

Ennélfogva mi azt tartjuk, hogy azon külföldi levél keltet 
a melyben iSzent-Iatván okleveleinek eío'ik vag>' másik for- 
mulája előfordul, csak terminus non antei|uam non. vagyis 
csak ann\it bizonyít, hogy ISzent-István oklevele azon kül- 
földi oklevélnél hamarább nem készült. Ugyanis azt. hogy 
éppen a mi kaiíczelláraink alkottak volna olyan formulákat, a 
melyeket a külföld is diadallal fogúd, még a nemzeti hiuaág 
sem hiheti el. De arra ez a formula nem alkothat szabályt, 
hogy öt eg.v pár évtizeddel később, kivált hazánk egyszerű 
kanczellári^ában ne használják. 

Ezeket általánosságban elmondván, térjünk a részletekre. 

A pannonhalmi kiváltságlevél invoeatiójához hasonló 
használatos volt ugyan Hl. Ottó kanczelláriájában, de ezen 
formula szívós életft volt, előfordul még II. Konrád oklevelei- 
ben is.' A czím, az igaz, látszólag III. Ottó leveleitiek mintája 
után készült, mert az ő kanczellártája gyakrabban használta. 
Xmde ez időhatár oz ónak csak akkor válnék be, ha a formula 
aztán egészen kiment volna a szokásból. Ez azonban nem 
viUó. Egy szó híján hasonló hozzá Szent-Henriknek 1015-iki. 
a comoi püspöknek adott levelében olvasható czím is." 

' A puunonli. ap. al. lev. J73 — 173, II. 

' Stmupf-Brentaon ; Acia iiied. 039. Otó. ]1, 

» Migiie, 1«t. k. t!27. 1. 



BZgDT-IHTVU) OKLBTKLSI. 

A legfftbb, a mirt' Fejéipataky épít, az, liog^* a paimon- 
baiini kivitUítáglevél előszava (arengfija) 6 Hzerinte caok 
m. Ottó loveleibea található föl, t^bát a pannonhalmi 
kiváltságlevelet III. Ottú leveleit iamerö. vagj- talán az Ö 
kanczelláriájtíltnn tanult férfi készítette és még III. Ottó ide- 
jében. 

Ez azünban tévedés. Előfordul azon arenga Szeut-Hen- 
riknek a paderborni egvhá? 'izámára lOíKJ-han iidott levelé- 
ben ÍB. a mely tg^ szol 

• Si hcum iliniw luUm matin] atuw cum oniatu et corroho- 
ratiounm )JBgiui« concrematam reataurare omare et iteram 
Bablimare videbimur Ki>riv« et certi Mimas »l nim svlui" hiude 
humana jvetlicnnthini lenim ftiaiii dnina mereeiU reimawrait- 
dum.'' 

Állítsuk már most e mellé a paunonlialmi kiváltságlevél 
arengáját: "Credimns et vére sdmtis, ni luria ilii'ino cuUtli 
niancipaHs potestates atque honores adagmentaverimus, iíí 
non .so/i(í)i Iniulc hiniKina preilicniitlum,ivnim eliannlivúia 
merreile yejniiiifninilinH". Merjük állítani, hogy a paunon- 
halini kiváltságlevél arengája éppen üg)', vagy még jobban ha- 
sonlít a Szent-Henrik levelében elíiforduló arengáboz. mint 
az Ottó leveleiben nlvasbatókhoz, melyek közül az ifjabbik 
Így hangzik : 

'Vredimuí rí i-ere xdmusitmtde non sotuni Irumaita predi- 
candum, sed et mercede diviva remitnemüdtim, si predia Dei 
nanctoruuKiue Hnonim cultibus maucípata imperíalí aiiűtorilate 
puerint conflrmata.-' 

Maga Fejérjiatftky is elismeri, liog^' a pannonhalmi ki- 
váltságlevél arengája két részből áll : Az eg\-ik rész : "Credi- 
mus et vére scimiis . . . non solum laiule humana i>redican- 
dum, verum etiam divína mercede renmneranflura*. A másik 
rész : «Si toeis divino oultiii maneipatin poteatates atque 
honores adagiueutaverimusK. Elismervén aztán azt. hog}' e 
két rész a X. század okleveleiben külön fordul elö, fölveti a 
kérdést: iki fűzte össze legelstíbben e különben önálló két 



' Migae. 14'). k. Í4D. 1. 

" Fejérpataky : A pnuuunli. ap. al. lev. 177. 1. 



I 



k PANNOHHJkUU UVÍI.Td&OLKVfa. In4lBA». 



175 



rÖHzt ■? Szeüt-Iötváu oklevelének írója-e a íg;;- önálló compositió- 
uak tekintbetö-e az, vagj' pedig az egészet eg;^' — előttünk ismt- 
reÜon — németországi oklevélből vette át?»* A pader- 
bomi eg^'báz javára adott lOOS-iki levél megfelel e kér- 
désre. Ebben ÖMszefüzve találjuk a két részt s nem inkább 
bihetö-e, bog>- Szent-István kanezelláriája vette át azt Szent- 
Henrik kancze 11 áriájától, mint az, bogy a magyar megelőzte 
vulna mesterét, s tőle vette volna át a német?! 

A többi egyező formulákra nézve elég azt mondanunk, 
hogy azok Szent-Henrik leveleiben is föllelbettík,* söt ezen 
kifejezég "pro atabilitate regni nostri* tudtunkra Hl. Ottó 
leveleiben ismeretlen, ellenben Szent-Henrik lOOS. után kelt 
levelében vagy ugyanezen szavakkal (.pl. a saint-gisleni apát- 
ságnak adott Iül8-Íkiban) vagy ezzel egyértelműekkel kifeje- 
zetten ^ olvasható. 

A l'onnulák tehát éppen nem bizonyi tanuk ilz 1001 -ik év 
mellett, hanem, kivált ha az arengát tekintjük, inkább ellene. 
Legerősebb érve azoknak, a kik a pannonhalmi apátaág 
kiváltságlevelét 1001-ben keltnek tartják, a következő : 

oAa irás mindvégig gondos, sehol javítás vagy betoidáw 
8 mindvégig cf/i/ l,:é: tnisa. Tévednek mindazok, kik KoUer. 
Batthyány után azt hirdették, hogy az oklevél utóimta vala- 
mivel tiatalabb. mert a két rész tintájának színe elütő. Ez 
határozottan tévedés. Az oklevél mindvégig egy tintával van 
írva a egy kéz írása*.* oEz ellenvetés ellen laz utóirat tintá- 
jának BzJne elüt a szövegétől) érvekkel nem felelhetünk, itt 
csak szembizonyság dönthet. Azt már emhtettük, hogy az 
oklevél mindvégig egy kéz írása s mindvégig egyatinta színe, 
bővebben ezt kifejtenünk fölösleges".' 

Mindez bennünket nem akadályoz abban, bog}' a.7, utó- 
iratot kés/ibtii hozzátoldásnak ne tartsuk. Az oklevél erede- 
tijét mi ia láttuk, azt e czélból külön megvizsgáltuk, és igj- a 



' A iiuuiicih. ap. al. lev. 179— .so. 11. 

» Migne, 14(1. k. mi, 30íi, í»1. ano. :!«:! stb. 

■ U. o. WK k. 341, á85. 11. 

' Fiijéq)ntAky : A pruinunh. np. ni. bv. 3. I. 

' V. o. 143,1. 



seroivMXViiK oxuvKUa. 

lui s/.emünk bizonjságát a má^ik iií-zemliiüom'ságiiakB elle- 
ijebR álUthatjuk. 

E sörük Írója, a szor(;oB vizsgálat utáii úgy találta, liogy 
a kérdéaea utóirat apróbh belükkel vaD írva, mint a kivAlt- 
náglevfil felső része ; a tinta azine nagyobbrészt egj'foniia ugyan, 
ile mégis az utóiratban e szótól kezdve nWiig* szembetünö- 
leg balaványabb.' Az apróbb betű magában véve ínég nem 
hiba. Mert hiszen a XI, századbeli oklevelekben a dátumot 
i-eudeHeu kisebb betűkkel szokták inii. Ámde vÍMzont nincs 
kirekesütve azon lehetöséj;, bogv* nem az ilyen szokás, hanem 
valameh' idegen kéz volt oka a hetük megapróaodásának. 

De még lia a két írás hnjszálig egyforma volna is, beu- 
iiiúiket nem hozna zavarba. Annak iw tudnók mngj'arAzatát 
adni. Fejérpataky L. a pannonhalmi kiváltságlevél legrégibV) 
átiratáról beszélvén, tóbbek közt ezeket mondja: -11. Endre 
ezen átii-atii anu;y'iban érdekes, hogy rz, István oklevelét nem- 
(jsnk átírja, hanem útjyszúlvnii la'ujzolja, \isBziuidja, mtg 
pedig elég biven, a clinsmnnt, a Hcriptura longiort s a 
monogrummát » .* 

Non tehát ! nem lehetett Pannonhalmán a XII. száza<l- 
ban is (pl. unnak második felében) olyan SKerzt;t€H, a. ki azt 
az ntóiratot ne csak oda irja, hanem a felső sorok betűit 
liiven utánozván, oda is i-ajzolja? Az idö vasfoga később a 
ket tinta kiizt való különbséget szépen elmosta, megszüntette 
e a múlt század végén kész volt a csslúdáK. 

Ha a külföldi irodalomba tekintünk, ezen állításunkat 
még inkább mejíerösitve látjuk. Mühlbaeber nevű német tu- 



' A linlB Buiuének tíuie killiiiibíii-.ó voltjt még iukúlib feltüiiö 
leiiptett ti XJII. RTÁxaA elejéa. Snerénj iií/etltnk sEerinl rsiik ennek 
lehet liiliij doni tani, hogy II. Andráfl kiriUy. 111. Incze, 111. Hono- 
ritiE és IX, Gergely plipii Atimtni a iWag* seú iildn aeiu másolják 
M. utúimtoi. hanem elébb kör.beszi'irjdk : tTi'ibuta »iit«in. •.\ne > 
Mncto rege Bteplmnü ecolesíe sanirti Ataitiai Eimt diiuaU, hec atmt : 
tertiik purB <le Pobohi a többit padig elhagyják. <Hist. Hiing. Pántos 
I. 11)3. 1. éa Li pannonlulnií levélüir). A kancxellárok ugyaiiia látv&n, 
hugj e helytt mái' luás a tinin, uem éreíték kötelezettek ti ek iimgn- 
luX a betllrV^l'betfire való máKolé«ro. 

' Pannoiih. ap, nL lev, 10. I. 



á 



A P^lmottBkLVI BIvilTsloLETÍI. UTÓIBATl. '" 

(lófi pl. t'gw évtizeddel ezelőtt péltlákkal mutatta ki, hogy a 
kiilfötdi miisolók mity ügyesen tudták utánoztii az eredeti 
li>V(?lek legkisebb írásvonásait es siijátsiigait ia.' Semmi meg- 
lepő nincs azért abban, hogy ez utóirat bettii a fentebbiekhez 
ann^'ini basoiilitanak. 

Ideje tehát, hogy a régi csalódáaból fölébredjünk és ez 
utóiratot ne tartsuk többnek, mint egy Xn. századbeli föl- 
jegyzésnek. Az ilyen pedig a maga korára nézve hiteles ugyan, 
de a hol egy-ket századdal elöbh múlt dolgokról beszél, ott 
semmit sem ér. 

A mozaikképen egj'-egy rossz helvTe rakott kŐ elrontja az 
egésznek a hatását. Éppen igy a történelemben is egy hely- 
telen, időrendileg hibás adat sokszor eg^i' egész századnak 
múltját összezavarja és a legnagyobb bonyodalmakat okozza. 
Dobjuk el tebát azt a hibás adatot, a pannonbaimi kiváltság- 
levél utóiratát ! Mit foglal ott helyet méltatlanul a XI. század 
kutforrásai között, mikor semmi, de semmi sem bizonyítja, 
hogy oda való volna, sőt ellenkezőleg, annyi meg annyi czá- 
folliatatlan bizonyíték mutatja, bogy a XII. század terméke ? ! 

A pannonhalmi kiváltHáglevél akkor vet még csak gyó- 
nyörii fényt Szent-István korára, ha azt időrendileg illetékes 
helyére, az 1 030-ik év tájára, teBzazük át ! 



' MittheiliingeD il. luetil. t. 




MÁSOTIIK RÉSZ. 
A SZILVESZTEB-BULIjA. 



A próbakő menti meg az ékszerészt a kesenes csalódás 
tói: a hamis ékkövek vételétől. Próbakőn', a diplomatika 
próbakövére, vau szüksése a törtéuettudoniánynak is, bogv- 
megóvja magát a rás7,edéstől. Némely oklevél oly becses 
a történettud ÓH előtt, mint valami drágakő, de éppen az ilyen 
bizonyos tekititet1>en félelmes is. Mert valamiut nem » 
kavicsot vagy kőazéut szokták bomisitoni. hanem az ékköve- 
ket, éppen ügy nem holmi pörbalasztó, bírságoló leveleket 
szoktak koholni, hanem nevezetes, jelentős dologi-ól szólókat. 

A Szilvenzter-bulla is ilyen félelmes jószág. Drágakőhöz 
hasonlít. Fényes, csillog az egész. Hírneves ember iija. elsö 
királyunk kapja, országos dologról beszél. — De esillogáeane 
vakítson el bennünkc-t, hanem inkább arra sarkaljon, hogy 
elfogulatlanul, minden eszköz fölhasználásával vizegáljuk 
meg igaz-e? vagv hamis? 

A valódi drágakőnek nincs oka félni a próbakőtől. 

Ismeretes dolog történetíróink elÖtt, hogy IncboSer 
Menyhért "Annales Ecclesiastici Begni Hnngarife» ez, mun- 
kájában Hi44-ben eg}' II. Szilveszter pápa nfvében szóló. 
István magyar fejedelemhez intézett a 1000. márcz. á7-en 
keltezett levél látott napvilágot. Ismeretes, hogy e közönsége- 
sen EL Szilveszter-liuUája néven ismert levél hitelessége felett 
idestova másfél százados irodalmi harcz folyt. Megkiméljiik 
magunkat, megkíméljük olvasóinkat e hosszas vitatkozásnak 
leírásától : a ki talán nem ismerné, megtalálhatja nzt : Lányi 
*Magyareg>-háztörténelmében»' vagy Balics ujabb müvében,' 

. I. k. 3t— *2. U. 




A SeiLVBBSTBS-BnLIA. 



170 



A vitatkozátí még ma sem szűnt meg. A mennvire figye- 
lemmel kísértük, & legújabb állapota az irodalmi barcznuk 
ez : Mát>-ás Flórián legalább ie ttljesen interpoláltnak tartja 
e levelet,' míg ellenben Pauler Gyula 1884-beu oly tiszteiet- 
tel nyilatkozott róla, hogy níncn benne nmóg valamire való 
interpolatio Hem»^ Ugyancsak 1884-heu julent meg Kcbön- 
vitzky Bertalan e tárgyról szóló külön értekezése, h ebben 
fJikép diplomatikai Hzempontból rizHgálva a levelet, azt tör- 
téneti ezemponthól ÍKannak, tle diplomatikKi szempontból 
• nem igaznak" és "nem hitelesnek" tartja." Körülbelül 
ilyen ingadozó álláspontot foglal el a levéllel szemben 
Dr. Balics Lajus is,* de Burányi János azt ismét oly eríia 
hitelűnek, annyira valódínak tartja, hogy annak szavaira 
jelentős jogi következményeket épít." Boldogult Ipolyi püs- 
pök a magyar koronáról szóló müvében szintén valódinak, 
hitelesnek hirdeté azt, söt egész uj szempontból hozott föl 
mellette szóló, noha csekély értékű érveket.'' 

Nem csoda ezek után, ha egyes emberek kétségbeesnek 
e kérdés megoldása felett ; így pl. Horvát Árpád azt az elvet 
vallja, hogy na bulla hitelessége felöl ahsolute megdönthe- 
tetlen véleményt mondani nem leheti^ 

Ha az absolut megdÖntbetetlenség annyi, mint a ma- 
thematiktii bizonyosság, akkor persze nem lehet, mert ilyen a 
diplomatikában nem létezik. De, hogy erkölcsileg véve biztos 
ítéletet lehet mondani, azt az alábbiakban megmutatjuk, 
vagy legalább is ig^^ekszünk megmutatni. 

Mindenekelőtt iiKonban lássuk a tárgyalandó bullát. 

S;ilvesli-r Episcopus Serrus Senorum Dei Stephano Duci Hunga- 

roram Salutem et Aposlollcam Benedictionem. 

Lcgali Nohililatis Time. in prhtm iwo mrinsimiis Con- 
rater nosti'r Aalricíix, venerahilia Coloc^mis Epmcopun, 



' Hiel. Himg. Fontes Dcm. I. 

• SB&sadok. ífm. 74.5. 1. 

' II. Sylvester bull&ja. TcmesvÍLr. TS. 1. 

i 1. m. *2. 1. 

' Magyar Sión. I8«S, 5.S7— S8. 11. 

" A ningyar aieut korona tiirléiiete. Nngy folio, 17 — 34, ti. 

' Bevenetés n tna){^'iir uklevéltanba. 88. 1. 



ISO 



A aSILVRBZTBR-BIIl.LA. 



hiiilii majori ivr nOi<li-iim laetiha rfftiDinil n itii kii t f/i- 
cliimsumn iuhore roiiferernnl. [ii i Ir I i 1 1 ) i i n ili 
cupittis-iinio aiiiino üloriiiii ml I i I i t ' ' y '* 
praeiflokibanmr — Felir leijal h jii u ni sliji i li \ii i- 
eio. iiiifue Aii'jelü'n peflriiduln unnistetio /íhiís Ihi wi- 
cluita csí (hrirto, iftmm a «o/"S utahUi /«is>.c/ — \eie non 
voleiitia, neque currentie, 3ed aecnndum Apostoliim mise 
rentis ^st Dei: qui. teste Daniele mutat tfmp^ra et ^tateft 
transfert regna, atque conetituit re^elatprofuniia et alisoon 
dita, et novit in tenebrÍB coustituta quia \a\ cum eo eei 
qtuu;. sicnt docet Joanilea, illuniimil nmiimn homhieni vnti~ 
Ciúem in hmu- miutihim. — Primutn er;/o tjratius agímns 
Deo fhtri, el Dominó uoatro Jesu ChriMo. qui teinporibuíi 
iioslriíf invenü «tftí Uaviíl filium (íeysae, hominem neam- 
/hmi cor suum. et Ince iimíliatiim ritelcjili Kiiitritni'it Ultim 
ptuiri-re liniel iiofiiilitin "iinrii. i-l'-rlniii fienlnn f'iiffarofum. 
Deinde laudamus pieialem Sublimilalis luae in Deum et retsren- 
liam erga Sédem ApostoUasm. cui, divína patiente miaerieordia. 
nullo merilorum nostrorum st-ffragio. praesidemus. — Tum verő 
largitalem Hberalitalis. qua 8. Petro, Aposto'orum princlpi. 
Regnum ac Géniem, cujus Dux es, r/i,,i-liiiiiir hm m- Ir iiisnm jivr 
rosileni Liyiihií' i-l lilrrns perpetuum obtulisli digno praecon o 
commendamus. — Hoc enim facto egregio aperte testalus es, et re- 
vera talem Te merítő esse demonstrasti, quahm ut nos te decla- 
rare dignaremur, atadiose expetiristl. — Sed parcimuH — AV- 
i/(íf niim m-ceKsi' i'nl. ut i/ueni tol nr lalia piaeilare pro 
Christo geata facinora voce publica rlanmnl. ipmnipie Jjeiis 
ipse- cormneitdat. amplius comnmidemttü. — Qtiare, gloriose 
Fili! mncta a Nohis el St'de AposloHcíi e-vfioKlalala, dia- 
dema. nomenque Reyium, Strigonietutem Mdropolim. d 
retiquos Epi^co}ialus de Omnipoleiilis Dei ac Bcaloriun 
R'lri el Fhiili, Apostohrimi eju-s. authoritiüe, prucinnuoüv 
aique Un jiilM-iih.' codnii ('hiiiiipoleulc Deo. cum Apwlulira 
ei Noslrif hr„.;l<rlÍ0,H' liluuihr ro-írmsít/oí.s, roorali:"!.'^ .'t 
impertiriDii. Regnum quoque a Uunificentia Tua S. Petrooblatum. 
Teqae iina. ac Géniem et Nationem Ungaricam iirie.yi'iitciii et 
futumni sub piotectionem Sanclae Romanae Ecclesiae acceptan- 
íes, Prudentiae Tuae, Hferedibus ac legitimis succeBeoribua Tuis 



á 



A SZILVBS«TBS-BULL«, 

habendum, teneiidum. regendum. gubernandum dc possidendum 
reddimua el conferimus. — Qul quidem Haeredes ac Successores 
iui quwunque, postcaquam per Oplimates legitimé electl fuerint, 
teneanlur similiter Hobis, et successoriCus Nostrís per se vei per 
legatos debitam obedieníiam ac rererendam exbibere, seque 
Sanctae Romanae Ecclesiee. quae subjeclos non habel, ul sertos, 
sed ut filiOB suscipíl universos, subditos esse OBÍendere. atqiie in 
Catliolica lide, Cliiistiquf Domini ac SitlviitoriB nostri reU- 
ílioiie firmiter perseverare eaiideiuquepromovere. — Et ifiiin 
iVíihiWnx Tiiii A/iostolonnn ijloríain aemiiliiiulo A}x>tloli'- 
(■Mm minms. OmMum praeilicando ojungue /írfíffw projxi- 
(faiuJu, ijerere non est tlediyuala, Noslntmiue el Sacerdotli 
lices mpplere shiduil. lüqne Aposlohriim Priitdpem jnae 
raeteris siiu/ularUer' hwiofan' : iddrco et Aox aintfulnri in- 
AUper jmt'iUtfio ErceUeulifim Tiimn. Tuorumqne merito- 
riim intuiUi. Hwi^edes ac SiiRcessoies Tuos leKÍtimos. qul, 
sicut ílictiim est, alecti. alque a sede Apostolica approbati fue- 
rint, uiinc et peri>etuÍB futiiriH tfinporiljus ron-hrorair ni/ii- 
!!«/(«, iit. postquam Tu. bt üli, Corona. quam mittimus, rite 
juxta formuláin Lesatis Tuis tmdítam ooronatus vei coro- 
iiati exatiteritis. ('.rureiii iinie xe. j4/iü.sIo/'i/'« iimtjite.íjcstflvr 
facere, /jojíkí-s et mleiu> atque- illi poMBÍnt valeantque ; et, 
serundum (/iiod diriiui ifralia Te et illoe iloruei-il, Eccletiai 
Retjm Tui pniefenlex et futurae Noxira ím* Suceesaorum 
iiostrontm ritv disponere, aiipie exordiiMre, Apoalolirn 
uulhoriialc siinilítn' eoiiiYusitmis, mhltnim el roi/amus, hícviíí 
iii fUüfi literis, qiias in eommuni ad Te. optimateHqiie ll«giii, 
et cunctitni fidelem popuhini per Nunclum nostrum. quem ad 
Te dir gimua, ilefiTfii'li" pleniuH liaec omnla explicata conti- 
iieiitur. 

Oruniits UínnijioteiiUtn Deitm, qui Te de tttero mn- 
Iri-! Ttiac ívcamt uontiite Tuo ad fíegnmn el Coronam. 
qaique diadema, i}xwii Duci Rthnorum conferium per Non 
fiieral, Tihi danéurn mandavit, aageal mcremeiUn frugum 
jiisttíiae xttae. novellás plaidaa Heyni Tui iwe sítae beiie- 
diclionis perfi'„d.il hiniilcr: Hc<puun Tmim TIhi. Teque 
Ilegno .lerrel iiieoUiiiieni. ab hoslibus visibilibUB et Invlsibilibus 
protegaí, ae ponl liTreni liegni íiKj/csííít." Íii eoelesli iiegiio 




182 



Ciiroiiti 'iihruc/ ueU-nin. — DalaRotnae VI. Kai. Api il. Indictione 
decirna tertia.^ 

n. Szilveszter eme bullájii, a mint látjuk, lulománylevél. 
A pápu Szeiit-Litvfuit ntegajáiidékozzun koroiiáviű (diadema), 
királyi névvel (nomen regimal, lUi apostoli szentszéknek föl- 
ajánlott országot neki visszaadja; megengedi, hog)' ma^ 
elÖtt keresztet vitetliessen és az egyházakat rendezhesse. 

Származásáról luehoEfer Menyhért Lt-vukovice lláfátd 
ferenczreiidü szerzetes és hittanár ehíadásu nyomán azt irja^ 
hogy e levelet Vemncsica Antal ! 650-ben a traui egyház 
levéltárában találta éa Memorialis czímü müvébe sajátkeztí- 
leg leírta. Azután Georgier Athanáz kezéhez jutott, a ki 
kevéssel 1644 előtt luuper] Bécsben Levakovicsnak adta át. 
ez pedig luohofferrel közölte, a ki végre sajtó alá adta.^ 

A htilla hitelességének megtámadói ezen előadásban 
mindjárt okot leltek a hitelesség kéttiégbevonásáj-a. Leva- 
kovicsnak Kerchelioh Boldizsártól adott jellemzéséből azt 
következtették, hogy Levakovics e hullát a római Cm-ia köve- 
teléseinek támogatására készítette volna. Természetesen a 
védelmezőknek könnytí volt aztán kimutatniok, hogy e hulla 
inkább a luag^yar királyok érdekeit támogatja, mintsem az 
apostoli szentszékét, s ennélfogva azt Levakovics Uy okból 
nem készíthette. 

A támadóknak kiinduló pontja hibás volt. Nem Leva- 
kovics jeliemzéséböl kell itt kiindulni, hanem a száiiuaziU 
mesés voltát kell kimutatni. 

így pl. kézzelfogható hazugság az, hogy e hullát Vemn- 
esicB 1550-ben a traui egyház levéltái-áhan másolta volna le. 
Veraucsics levelei legnagyobb részt megmaradtak máig 
és e levelek keltezéséből 1546-tól élete fogytáig kimutatható, 
hol, merre járt, s ott meddig tartózkodott. 1540. aug.-decz. 
hónapokban Krakkóban volt, * 1547-ben egész éven át- 



' Mag&tól értetik, hagy e biillat majd utüideii Szer 
ideját tárgjalú történetlni f31vette munkájába ; kiiiyomlatlu a 
sEámoa oklevél -kiadó. löbb«Q lefirditották magynrra in. L 
viteky i. m. íl. is 15, 11. 

' Inehoffer adfttai. Scliünvitzkynél i. iii. U— S, 11. 

' Magyar Ii'irténelnii emlékek. VII. k. 200— 2*a. 11. 



Schön- 



J 



A SZlLVGSZIEfl-BttlXÁ. 



188 



Gyula-Fehénártt tai-tózkodott,* 1548-ban folyton Krakkó- 
ban,^ 1549-ben szeptemberig Naíi^'-Váradon és Gyula-Fehér- 
vártt volt,^ szeptember éa október hónapokat Krakkóban,* 
noTembert Bécsben,* deczembert Sáxvfirtt töltötte,'' A kérdé- 
ses I550-ik évben január és februárban még mindig fiánártt 
volt,^ márcziusban Bécsbe ment és itt volt még július 7-én.* 
Anguaztus hónapban újra Sárvárit találjuk." Szeptember 
hónapban még egVRzer vii^szament Bécsbe '" s onnan EfítTbe 
indult, a hol végre állandóbb lakást vett." Itt találjuk nt 
IS.'iI . évben is.^* Ide, Magyarországi] oz lánozolták öt javadal- 
mai. Oláh Miklóstól kapott megbízatásai, majd a követségek, 
melyeket magára vállalt ; iigy, hogj^ íi ez időben Trauban 
nem járt. nem is járhatott. 

Az tagadhatatlan, hogy VeraucsicB éppen 155U-ben kve- 
Ifzéöben állott Andronieua'franquillus nevO traui barátjával. 
de ez Levakovica iig>'éii semmit sem aegit : mert Levakovics 
szerint maga Verancsics másolta te e bullát; és mert az emlí- 
tett levelezés mutatja, liogy ez az Andronieua éppen nem 
foglalkozott történelemmel, maga Verancsics a költészet mü- 
veléíiére, a madarászat és halászat élvezésére biztatja íit.'" 

Levakovicsnak további elöadáea a bulla származásáról 
szintén valótlan, va;^ legalább szerfölött gyanüs híreket tar- 
talmaz. Verancsics irodalmi hagyatékát és ennek aoraát jól 
ismerjük. De az irodalmi hagjaték közt <Memorialis» czímfi 
munkát, a hagyaték birtokosai közt Georgier nevöt nem 
ismerünk. Verancsics halála után unokaöcscse, Verancsics 




' Mogysr Töi-tónelini üiiilékek VII. k. áiií— i.'iS. 

" U. o. ieff~3I2. u. 

^ ü. a. aJ 3—338. 11. 

' U. o. 33H— 354. 11. 

" U. o. vin. k. 1—9. 11. 

■ V. o. 9—13. 11. 

' U. ü. 12— *2. 11. 

« U. o. 48— )^2. U. 

' U. o. íW— 91, U. 

• U- o: 91—104. U. 

' U. o. 105—160. U. 

" V. o. KM)— 170. ée kk. U. 

" Uagyiix tört. emUkek. VIIL k. 50. 1. 



184 



i SZILVESZTER-BULLA. 



FauBztus kftptu kezéhez iiagybátj'jii östizes müveit, Ü utáua íi 
sebenicói gróf Dragotiics-család örökölte azokat, ettől pedig 
a múlt század végén Koller József és Széchenyi Ferenez öze- 
reztókmeg, míg végre Kovachieb Györg>" és J&iikovich MiklÓH 
révén » peRti múzeumba kerültek.^ Iratainak máu, kÍBebb 
réaze vagj tán ceak másolata Eger, Győr, Esztergom levél- 
táraiban található. 

Nem értjük ugyan, hogj- mii'evaló volt mesés útlevéllel 
liocsátani a. világba valamelyik oklevelet, ha az igaz? de hát 
tegyük föl a jobbat. Lehet, hog}' magát Levakovichot is meg- 
csalták s azért ne iteljük el mindjárt, hanem vizsgáljuk a 
bulla minden részét, és keressük az igazságot. 

Mivel a bullának eredetije sehol sincs, senki wem látta, 
ft diplomatikának összes Bzabál>'ait itt sem alkalmazhatjuk. 
Újra azon ismertetöj eleket veazszük ti'hát elÖ, a melyeket 
fentebb Szent-István okleveleinek megítélésében baszn al- 
tunk, s a melyek, mint láttuk, czélhoz vezettek bennünket, 
vagyis kutatni fogjuk : megegyezik-e ezen bulla u ) a kor 
■viszonyaival, 'lí az eg\'kom oklevelekkel, r} a késtíbbi okleve- 
lek adataival? 

I. A mi először is a kor viszonyaival való megeg\'ezéat 
illeti, maga az oklevél tartalma nem ad alapos okot a gj-a- 
nnra. Szokatlan dolog. ígaz. a miről tudósít; de a mi szokat- 
lan, azért még nem éppen hamis ; bisz mi lenne a világból, 
ba sohasem fordulnának eltí a közuajiiságtól, a megszokott 
rendtől elütő események?! 

Annál különösebb tehát és annál rosszabb hatást g.vako- 
rolhat ránk, bog_v a foutosabb, a tartalom tekintetében nem 
találunk ellenmondást a kor viszonyai és a bulla kÖzÖtt, s a 
kevésbbé fontos dologban az oklevél stilusában. kifejezéseiben 
bukkanunk olyan dolgokra, a melyek már nem csak szokat- 
lanok, hanem abban a korban ismeretlenek is es a kor viszo- 
nyaival összeegyeztethetetlenek. 

Ilyen mind,íárt a második mondatban az. bogj- Szent- 
latván követei a pápa előtt ismeretlen népből ide ignota nobia 
gente) valók voltak. Minden más pápa mondhatta volna ezt 



' Mugj-m 



5i'l. emlékek.. U. oszt. U. k. VI— X. . 



á 



A saiL^tSZ'fKIl-Bl'LLA. 1>4 

niajjiáról csak II. Szilveszter nem. mert ö itz Ottó császllruk 
udvarában nevelő volt, azok udvarában pedig a magyarok 
követei is megfordultak, iigv bog;,' II. Szilveszter alkalmasint 
nem csak névről, íiauem látásból is ismerte a niag)')irukiit. 
De különben íb csak azt a népet nevezheti valaki ismeret- 
lennek, a mel\TÖl semmit sem bollott, fejedelmeii'öl. viszo- 
nyairól semmit sem tud. Em'úpa népei kösül pl. eg}' sem 
ismeretlen a müveit ember előtt, noha efrv-ik-máeikból egy 
szál emliert sem látott. 

Hogy aztán U. Sziveszter, noha Németországban elt és 
korának legkiválóbb politikusa volt. a magyarok viszonyait, 
unnak fejedelmét, a keresztény vallásnak hazánkban vnló 
terjedését, egyszóval nemzetünket nem ismerte volna, és isy 
azt ismeretlennek nevezhette volna, hajós elhinni. Miuden 
magyarázat ennek az "Ismeretlen nép> kifejezésnek megfej- 
tésére elégtelen. 

Az is különös, hogy a pápai bulla negyedik mondata a 
Bzentíi'ás e szavaival kezdődik: iVere non volentis, ueque 
currentis, sed miserentis est Uei." Kétségtelen, hogy a szent- 
ii-áa szavait jeligéül htisználhatja minden kor. De az is két- 
ségtelen másrészt, hogy ania könjTböl minden kor más és 
más mondatokat szokott kivenni vezérelvül, azokat t. i. a 
melyek azt a kort mozgató eszméket legvelösebbon fejezik ki. 
Az arianusuk korában pl, a iDeus erat Verbum" volt a 
jelszó, később niustus ex üde vivit> akkor pedig, midőn a 
XVI, század végén és a WTI. elején a pnedestinatióról folyt 
a harcz, a fentidézett • Vére non volentw. » ' Ez érvnek valami 
nagy fontoss^ot nem tulnjdonitunli ugyan, de jeleznünk kell. 
hogy a bulla megjelenése éppen abban az idÖben történik. 
mikor a bullában foglalt vezéreszme, a kornak is egyik jel- 
mondata volt. 

Azon föltételek, a melyek alatt Szent-István utódai az 
országot bírhatják, ezek: nTeueantnr Nobis et Successoribus 
nostris debitam obedientiam et reverentiam eshibere in i'if- 
ihuliat fiih- Christique Domini ae Halvatoris nostri religione 
perseverare « . A vallásra nézve itt két föltétel van és pedig 

' Tuiljuk, hogy I. Bákúcsy Gyüi'gyuek lu en volt jeluiODrlntn. 



i™ A aSJILVEsZTEh-UrLLA. 

az, hogy Szeut-Iötvftn uU'dni kathoUkusok d keresztények 
legyenek (Christi Beli^oneperriigtere). Ezt a második foltételt 
pogáuyból megtérttel Bzembeo értjük, de az elsöt II. Szilvesz- 
ter korára nézve aníLchronÍBniusiiak tartjuk. Ugyanin II. Szil- 
veszter idejében más keresztény egyliáz. mint a. katliolikus, 
nem volt ; |a konstantinápoljn görög eg.vház még nem sza- 
kadt el én legalább színleg az egység a két egyház közt fenn- 
állt), ez a föltétel tehát fólÖBleges volt. Mivel pedig kumoly. 
hivatalos iratban ilyenforma fölösleges föltételeket: a ki írni 
nem tud, váltót nem írhat alá stb. nem tesznek, ez a föltétel 
üsak azon korban keletkezhetett, a mikor arra szükség volt. 
Ámde mit tapasztalunk, ha a későbbi okleveleket vizsgáljuk? 

II. Orbán 10!)()-ban Ígéretet tesz Kálmán kinUyunknak 
«dnramodo in iniitate eiusdeni ecclesiie apoatolieie tirma 
stabilitate permaneas"' föltétel alatt. IX- Bonifáez I4();i külön- 
féle lelki keg^^elmeket oszt áOO Hzemélynek; nillis tamen in 
sinueritate fidei, unitate sancte Boniane eeolesie et obedien- 
tia et devotione nostra et succesBorum nostronim Itoma- 
norum Pontiticum, cauonice iutrantium. persisteiitibusii * 
XXin. János 1410-hen kibékül Zsigmond királyival, de ki- 
köti : <isi idem res, descendentes aut successores sui uUo 
nuijuam tempore, quod absit, a lidelitate, devotioiie et obe- 
dientia iiüstrisvel succesHonim nostrorum quoquomodo sub- 
traxerint"^ a levelei érvénytelenek legyenek. 

íme, még a nyugati nag}' egy ház -szakad ás korában sem 
találják szükségesnek az "in catholica lide»-féle föltételt! 
Nem nevezhetnük-e már inost aiuiak használatát egy Szilvesz- 
ter-féle bullában öt százados anachronismusnak'? Nem gya- 
nakodhatiiiik-e, Ijogy az olyan levél abban az időben készült, 
mikor már több fejedelem protestánssá lett, és így egyedül 
azon föltétel, hogy keresztény maradjon, már nem volt elég- 
séges '? 

De, még ha tehetnénk is, ezek miatttmível jó részt csak 
gynnitgatások, valószintíségekl, még nem törünk föltétlenül 



' F,.jér. lí. 15. 1. 

' Moiiuni. Vatic. b. I. T. IV. ö^l'i, I. 

" Tiieiner: Moniimetita h. Hnug. illust. II. I 



I 




A SZILVBSZTKII-BtlLLA. 



1H7 



pálczát a Szilveszter-bullft felett. A Takmerö ítéletnek még 
lAt8zatá>t ie kerülni óhajtjuk, ea azért m&e, vüágoaahb, kézxe]- 
fogbatóbb érvek után kutatunk. 

VejíjTÍk eló u második ismertető jelt, az egykorú leve- 
lekkel való megegj'pze" kérdését. És pedi^', hogy- kónuyebbeii 
czélt érjünk, OHZHZuk a dulgut két részre ; vizsgáljuk meg a) 
ef^ezik-e az itt táigyiUt Szilveszter-bulla az egykorú pápai 
levelek szerkezetével és formullÜval ? //; egyezik-e az egykorú 
levelek adataival ? 

Az első iij összehasoulítás nem leaz oly nebéz, mint 
ehö pillanatra goniloluók. Mert igaz ugyan, liog^y a pápai 
levéltárt óriási veszteségek érték, de mégis külföldön (kivált 
Olasz-, Frauczia-, Német- óa Spanyolországban) annyi X. és 
XI. 8záza<lbeli pápai levél maradt fenn, hog^v a»ou országok 
oklevéltudósai, a kik kezdve Mabilloutól napjainkig mindig 
érdeklődéssel kutatták a pápai levelek kiállításának módját , 
azokból megállapitbattAk és már megállapították a pápai 
kanczelláría azabályaJt s a kiállított levelek ismertetöjeleit. 
A NoQveau Traité szerzői századról-íizázadra haladva mutat- 
ták ki, minők voltak korszakonként a pápai levelek írás- 
módja, pecsétéi, formulái stb.' Ujabban megkimn>"iti e mun- 
kát a II. Szilveszter korában hasznáiatl)au Itívö formula-gyüj- 
eménynek a hírneves Liber diurnus-uak kritikai kiadása. 
£ kiadást Si<^kel Tivadar, a külföld egyik legnagyobb es elis- 
mert diplomatikusa, rendezte ' s ez által most azon helyzet- 
ben vagyunk, hogy H. Szilveszter leveleit ugyanazon könyvvel 
vethetjük össze, a melyből a pápai kanczellária a formulákat 
egykor kiírta." 

A többi, külföldi írók idevágó értekezéseinek fölsorolása 
helyett legyen elt-g csupán Bresslau Harry nemrég megjelent 
könyvére hivatkoznom. 0, természetesen fölhasználva a ré- 
gibb kutatások eredményeit is, e tárgyban körülbelül ezeket 
mondja : 

' A ii^yettik könyvben. Caak a ű^met fonlitás mlh kexeionél. 
Ebben (NeneB I,ehrgebfiude der Diplomatiki u VII. k. 1!M— 47(1. II. 
fogla^A kI. 

* Lib«r dinmm Bomanoniiii Poutiflcum. Bécs. 18N9. 

• U. o. XLVU— XLVIU. 



18f A 8ÜIL VESZT KK-BDtt^, 

A pápai kanczellárín a X. Süázadbun én a \l. század 
elején egész I\. Leo idejéig (1049) kétféle okiratokat állított 
ki : egyszerű leveleket lepistolffi) és kiváltaáglereleket Iprivi- 
l^a). Az előbbieket az utóbbiaktól n keltezés kiilönbiizteti 
meg. Az egyszerű levelekben a keltet nem teszik ki. vugy 
legfeljebb a napot, ellenben a bivtUtságle veiben rendesen meg 
van a keltezés, még pedig kétféle alakban. Elfii alak az úgy- 
nevezett formula scriptorib. Ebben ki van téve a kiváltság- 
levél Írójának a neve lés ez nem esaU fogalmazta, Imnem irta is 
az okiratot! Dztán n kelet liónapja es az indictio, egyéb semmi. 
A másik a ungykeltezés iniagnum dátum). Ez megmondja a 
kelet napját és bónapját, fölemlíti azt a kanezellárini fő- 
tisztet, a kinek felüg^-elete alatt készült az okirat, a jtápa 
és a császár nevét, uraikndáauk évét ós végre az iiidíctiót.' 

Másutt azt ívja Breaslau. hogi' N*. Gergely é.s 11. Szilveszter 
Dralkodájsa alatt egész u 10(Xl-ik év végéig János albaiiói 
püspök, mint Bibliothecariuü Komane ecclesie. jegyezte alá a 
nagyobb jelentőségű leveleket* 

Bre.sslau idézett tételein kívül szorosan tárgyunkat illeti 
mégEwaldPál tanár "Zur Diplomatik Sylvesters 11." ez. érte- 
kezése." Ebben kimutatja Ewaid. hogj' II. Szilveszter a kivált- 
Báglevetek készíttetésében szigoriian ragaszkodott a pá]iai kan- 
czellária régi liagyinnányaiboz : nevezetesen bulláit még 
mindig az E{í>'iptomból Bzíczitiába átültetett papirnövénybül 
készült papírosra, vag;^■ uiiut akkor nevezek iuncus-ra (in 
iuneo. in iuncis) irattá, pedig az ilyen papir <lrága. beszerzése 
pedig a keresztényekre szégyenthozó volt, mert azt düliös 
ellenségeiktíil, azai-aboktnl. kellett venuiök. Csak 3-ik utódja, 
VIU, iíeuedek szukitott a régi szokással és íratott perga- 
menre.* Ki mutatja továbbá. hog>' II, Szilveszter kanczelláriája 
ÍB a Liber diurnus formuláit basználta^ és végül, bogy 
n. Szilveszter bullái ebrismoiinal. Bene valete-vel és tirói 

' Hanrtbncli iler Urkundeiilehve, IS8{(. (i!l— 7ü, U. 
» U, o. ISt— Sö. 11. 

• Nbubh Arrhiv lior Gesellwhaft fUr ftltei* UeBCliiclitskuiuU. 
IX. k. 323—357. 11. 

' U. o. 331— *2, a 

* U. o. Ui. 6» 354. 11. 



jeftyekkel vé^ftdt^k. a melyeknek érteltne ; Gerbertiis. qui rt 
Hylvpster, Rnmaiius Episcopus.' 

Ebbiil kiti'tszik. lnifíy SzilveszUT a pápiú levelek kiiUbHa- 
táHábai) nem tesz kivételt, ü iiz ö komban érvényeH szabályoknt 
nem turölte el. én éppen iLzert telje.s joggal kereshetjük az itt 
tárRjalt bulla es iiz fi tóhbi levelei között ar. fj^behsng- 
záat és az akkor érvényes szubályok megtartiUAt 

Hoftv az ejjrbevetés annál kÖimyehh leg\'eD. íblsoroljuk 
itt azon alkatrészeket. íí melyekhöt II. Kzilveszter iilejeben a 
pápai kiváltságkvEilek ibuUáki állottak. — Hogy miért csu- 
pán a ki váltság evei ekéi t '? arra me^gfelel maga a tári^-alt Sxil- 
veszter-bnllft. Ebben ügjania ezen szavnJc nlvasliatók : "Cou- 
eessimus. tioncedimnset impertimur* ■Kegnum . . . tnie lYu- 
(lentis... reddintiisetconferimtiSK <Idcirco etNos sj(i^it/<trt 
jiririiefiio Excellentiam tnam . . . comieoorare ciipíentes . . 
(■onc«&simuH>. — Lehetetlenség tehát ezt az iratot másnak 
tai-tani, mint kiváltságlevélnek ; akkor pedig csak az ilyenek 
alkatrésseit kereshetjük benne. 

I 1. A cgsm. InsorLptin iva^ÍG n pupa ésAOok 
nevei, a kiknek a kiváltsJkglevél ndMik). 
I. Beveíetá réüK , ,.,, , 

iProi.,»jto,.i *■ "?«■'■ ':^""^> , , 

:{, KjliimelBS. Proniiugaüo. iTiiUliBzór uunu* 
I r»>L| 

.'i. Reaileikpxés. Dispositio. 
(Co*t^xtnZr 1 '*■ ^'*»{«'^'*^''- Corroburatio. (Itendeseu uk 
ellenüzegUlök kirliii/tatiteából. e ax eogc- 
I ileliiieskeiiAkre mnniluCt tU^lúibóI nU.) 

ÍA knnrzell&rini tiaít nilí.inl.'ui. 
A kelet. 
(EacliftlocoUuni.1 1 Olykor a chriamon, a .Bciif Valett. jókivá- 

I nal én aláiríks. 
U. Szilveszternek, továbbá elődjeinek, valamint két titóil- 
jának rvni. JánoH és IV. Seixínsl kiváltságleveleiben aa 
inseriptio mind e^' csapáson halad. 

Pl. II. Szilveszternek a fuldai apátság ezámáin adott ki- 
váltságlevele így kezdődik : 

• Silveater epiacopos, servn^ aervorum Dei, dilectissimo filio 
Erkanbftldo Abbati sacri raonatterii ííftlvatoríe nostri Jeen Cbristi 



' U. . 



:J27— 331. I. 



ounotdaque tiiis suL-cesforibus Abbatibus eiuwdeui t-cBnobü iu per- 
petumn. ■ ' 

Az iirgelí püspökség jtivait megpríisitft liiváltNÓKlfvél in- 
soriptióga ez : 

• Silveater, epiflcopuw. aervna aen-onun Dei, reverentiasimo 
LrgeUenaÍB Eccl»íiie Episcopo tuigque BitecfworibuB iu perpe- 
trnini..' (1001.) 

A girondi püspöknek üdott kiválislífr]evéllieu í^zintén 
hasonló inHcriptiot olrasunk : 

■ Silvester, epiacopua, serviiB Bervoniin Dei, dilectü filio 
Odoni, episcopo afujete Gerund^nBÍs Eeclesie tuisque snct^saorí- 

biis iü perpetuum.' (I002-böl,i' 

Eppeu ilyen a?, inscriptio XVIII. János kivtUfcáglevetei- 
ben és VI. Sergius ilyen okiratainak legtöbbjében. Két 
1011-iki kivAltaáglevél inseriptiója már eg\- kiBsé liosszabb : 

• Sergiua epieoopuii, aerviie servorum Dei, Olive rel^oeo 
Abbati snncti Michuelie Arohangell sanctique Germaui, confesBoris 
Chnati, monoaterii, qiiod situm eat is valle Coiitlueste iuxta Fla- 
viiuu Literasi. m locum, qiiem vocant Ciiximus, tibique tecunque 
mauentibuíi et pei- te ttiis illorumqiie succefiaoribus salus et pa^ et 
apoBtoIiua benedictio, quoad muudtie permanot. Ameii.> ' 

De ki nera látja, liog^v e fommlábau ím még benne van 
a régebbi formula két ismertetőjele, t. i. bogy a kiváltságlevél 
az utódoknak íh (suecesaoribiisi szól és örökre (in ptirpeíuuni, 
THf!i' qunad munduB permanet) érvényes? 

Az inacriptii'ik ezen egyöntetűsége a Liber diuvnus-on 
alapszik. Ez szabja meg, liog\' lia "díversa privilcgia apo- 
Btoliceauctoritatis'-t kell készíteni, akkor az inscriptio ilyen 
legcen: nlll- epiacopuB, semis servorum Dei ifi' reügio^o 
abbati venerabilis monasterii . . . et per eum (Butícessoribua) 
in eodem venerabíU monaaterio in peqietnnm,'* 

Allitsuk már mont ezek mellé a tárgyalás alá vett bulla 
inscriptióját : »Sylvester, Episcojius. serviiH servorum Dei. 



■ Migaen^l V.i^. k. J7S. 1. 

" Migue. 130. k. 27S. I. 

' D. o. Í81. l, 

' U. o. 1504, 15119. 11. 

" Siokel: Liber dinmuB 111. I. 



8ZiLVBaErsH-Bri.LA. 



Stt-phaiin, duei Hungarorum, Halutem et apontnlicam beuc- 
(tictioiietD " . KIbö pillanatra látjuk, hogy ez teljetten elütik 
a fentebb közölt, hiteles íiiscriptióktól. A vezérnek niiiue 
aemnii megtisztelíí jelzője ipl. dilocto filio vagy sereniasinioi, 
nincs semmi szó arról, lio^i^y a ViuUa utódainak is és örök 
időre szól (fiucceseorihus tnÍB in perpetiiuml. Ez pedig ainiál 
na^'obb biba, mert a bulla tartalma keaóbb nagyon is feltii- 
ntíleg tudatja, hogy az adott jogok és kiváltságok nem cMnk 
Szent-Istvánt, hanem utódnit is illetik. Semmi ok sem volt 
arra, bog>' az inacriptióuál a rendea formula szavait megvál- 
toztassák, abból valamit kihagyjanak, afit éppen ellenkezőleg 
ok volt arra, hogy a kérdéses szavakat (successoribus íwíh in 
perpetuum) még ha a formula nem követeli is, betegj'ek. 
Miért nem tették tehát bele? Nincs más magjarázata. mint 
az. hog\' ea inscriptiót nem II. Szilveszter vagy kanezelláriájii. 
hanem valaki más készítette. 

Kimondhatjuk ennéltogvtt. hogy a kérdéses hnlla inacriii- 
tiója az eíí}'korú, hiteles kiváltságlevelekével nem egj-ezik. 

Ha a fentebb közölt rendszer alapján tovább haladva ke- 
ressük a vizsgálat alá vett bulla részeit, némi megütödéssel 
vehetjük észre, hogy nincs benne elöazó (arengai. hanem 
egyenesen az okirat keletkezésének oka van fölsorolva, vagyis 
a narratio, elbeszélés kezdődik. Hagyján, gondolhatnók : 
kiilönöe ugyan, hogy ily nagy jelentőségű levélben előszó 
nem lenne, de más bullánál iw elmaradt néha, ebből tehát 
fegyvert nem kovácsolhatunk. He, a mint tovább olvassuk 
a bullát, egyszerre olyan szavakra bukkanunk, a melyek 
másutt előszó gyanánt szerepelnének. "Vére non volentis. 
neque currentis, sed secuudum apostohim mieerentis est 
Dei, qui, teste Daniele, mutat tempóra et letates, transfert 
regna et oonstituit. revelat absoondita et novit in tenebris 
constituta, quia Inx cum eo est, quse, sicut doeet Joaunen, 
illuminat omnem hominem venientem in hunc mnndnm.* — 
Ilyen tbeologikus mondat mef^átja előszónak tarengai. de a 
praktikus dolgokra áttérő eibeBzélésben éppen nem illik belé. 
Utóvégre tehát fÖI lehetne tennünk azt az esetet, hogy e 
mondat volna az előszó, ámde exzel sem segítünk a kérdésen 
bulla ügyén, mert az hallatlan dolog, nem csak a pápai kivált- 



tns 



Háj^levolokboii. hunéra bárminő uklevólhen. hogy az if\öszó 
(arengai az elbeszélés (iiarratio) után követítezKék. 

A Imlla elbeszélés és intézkedés nevti részeivel ÖRSze- 
Imaonlitáa végett fólófllegeH bfíveii foglalkoznunk. 

Tutijuk, hDgy e részeknél megszokott, megállapított 
formulákat rendesen iiem haszuáltak : annyi mindenféle 
tárgyban kellett intézkedést tenni, Inigy mind aznlo'a szaba- 
tcw, egyöntetű formulákat még akkor nem alkothattak. 

Hanem aztán, mikor az intézkedés le van irva, nincs 
Bemmi ok arra, hogy a megerösités ne ttirténjék ii megszokott 
fornmlákbfln, síit éppen a dolog rendkívüli volta a Szent- 
Istvánnak (e bnila Hzerint} adott jogok halmaza kívánja, ho^ 
e megerÖHÍtéa el ne maradjon, hanem még keményebben 
b ango ztattassék . 

A X — XI. századbeli pápai kiváltságlevelekben a ineg- 
erfisitéa. mint már fentebb jeleztük, két részből áll ; az ellen- 
szegülök kárhoz tatásából és az engedelmeskedökre adott 
áldáskivánathól. II. Szilveszternek és utódainak kiváltság- 
leveleiben a megeriisitést többnyire ezen formulával feje- 
zik ki: 

• Sí quis antem temerario aiisn, quod fieri non credimua, 
contra hiuuB nostre apnetollce oonfirmationiB seriem venire tenta- 
verit, sciftt se domini uostri, apoBtolonim principis, Petri anathe- 
niatis viuculo innodatum Bt emu diabnlo et i>iua atrouÍBsimis pom- 
pi8 atque cum Juda traditore doroíní et Salvatoris nostn Jesu 
tlhrÍBti in etemnm ígnem concremandum simulque et in voragine 
tartarea demerenm cum ímpiis defieiat. (Jui verő custos et obaer- 
vator huiuB nostri prívilegii estiterit, benedictionia gratiam et 
yitam eteroam a Dominó coDseqnatur. • (irXll, 1002, 1005. 101 1-iki 
kiváltsá|i;levelek.)' 

Természetesen vannak másféle formulák is, de bátran 
merjük állítani, hogy azok ettől csak a szavakban különböz- 
nek, a gondolatmenet mindig ugyanaz. így pl. a visley-i mo- 
nostor kiváltságlevelében (1001.) ugyanaz ezen szavakkal van 

elmondva : 

• Si qiiie . . . coutrn lianu institutioniH nostre paginnm tenta- 
verit, peruiiHsuB apoatolico anathemute poteatatís bonoriave aiii 
digpitate careat reumque ee coram divitilo íudieio cognoscat ; et 
niisi ea, qne a ae male acta aunt, defleverit, a aa^ratíeaimo oor- 



' Migne. 139, k. Í7H. 383. ltí^9. 1515. U. 



á 



^^P poré domia 



A SKILTKSZTSB-BULLá. 



I9:t 



j poré domini nostrí Jeea ChrUti alienue fiat, atque atemo exit- 
nüni districte ultionje subUceat. CudcUb antfim eidem loco iustü 
HervoDtibns ait pas Domini noetri Jeeu Chriati. quat^nus et hic 
&uctiiiQ botie a«tÍoiiÍ8 recipiant, et apud eternum iudicem premia 
etemé pacis inveniant.'' 

Sorolhatnánk még íöl eg^'-két ha^ünló vagy teljesen 
egyező formulát. Söt felsorolhatnók a Liber Diurnus összes 
kiváJtfiáglevél aJakjait. mert mindenikben ott van a megerősi- 
tös, az ö kárboztatásiival és áldásával.^ De minek? Hiszen akár- 
hogy' forgatjuk íl vizsgáját alá vetett bullát, abhan ebbez 
hasonló megerősítést nem találunk, söt még annak legkisebb 
nyomára sem akadunk. A mindenható Atyához intézett imád- 
sággal végződik ez a bulla, s már csak azért is, de a megerő- 
sítés hiánya miatt még inkább összeegyeztethetetlen az egy- 
korú, hiteles kiváltságlevelekkel. 

Utolsó alkatrészei a pápai kiválságleveleknek a kanczel- 
lár aláírása és a kelet. 

Már fentebb, mikor a kiváltságlevelek és az egyszerű 
levelek közt levÖ különbséget előadtuk, fölsoroltuk, mi min- 
den fordul elő a kiváltságlevelek eschatocoUumában. Példá- 
ban ez is könnyebben látható s azért H. Szilveszter többi 
hiteles leveleiből ide iktatunk a kétféle eschatocollumból egy- 
egy mintát : 

. exitum. Scriptum per manus Petri notarii et scrini&rit 
eancte Romane ecclesiw in mense Novembri indictione tertia 
decima. 

Következik a chrismon, Bene valete, azután a tirói jegyek, 
melyek a pápa nevét jelentik. Végül 

Dátum \TE, Kalenda.B Decembris per manus Johannis, 

episeopi siincte Albanensis Ecclesie et bibUothecaríi sanote 

Apostolice sedis, anno pontiücatus düuni (sic) Silvestri 

indi papte primo, imperante domno tertio Ottone a Deo 

ooronato, magnó et paciííco imperatore anno quarto in men- 

3 et indictione auprascripta ' (999 uov, 23.) 

' Migce. 189. k. 2KI. 1. 

• Liber Diuraus 113, 118, 135, 137, ÍM, 131, 135. 11. 
' Eredetije PáriBbsn a BSiuzeti könyvtárban. Köili Ewald: 
Neues Archív f. alt. GeBohíchtekmide IX. 337—31. U. V. ö. Migiie. 

I. k. t73. I. 




1S4 



Ez ftz ngyiievezett maKnum dátum. 
"...seculorum. Scriptumper manus Petri iiotorarii (sif) 
et seriniarii hancte Romane Ecclesite in mense Decembri in- 
díctíone auprasíiripta prima- (lOOá). Chrisnion, Beiievalete. 
A pápa fllAirása tii-ói jegyekkel.' Vag>' idézünk egj'Ct, 999-b(Sl 
valót: II... BubiaceaK. Scriptumper manuH Petri notarii et scri- 
iiiarii Romane ecclesiein mense Aprili indictioiie duodecimii • 
Clirismon, Benevalete, tirói jegyek." 

Ez a foniiula Bcriptoriö. 

Állítsuk mái- moBt ezek mellé it vizsgálat alá vrtt hulla 
eacbatocoUuniát : 

"Data Romé \í. Kai. Aprilia Indictione decima teiiia. >> 

Oriáai kütönbaég a többi escliatiicollumok és e köítí 
Itt ulftször is biányzik az író aláírása (scriptum per manua). 
pedig inkább a kelet liiánjoztiatik, mint a kauczelláriai tiszt 
aláírása. Aíitán a keltezésben ki van téve a kelt helye és 
napja, holott a hehTÍil említés sem lehet, az idítt pedig a 
formula seriptoris csak a hónappal jelzi. Azt lehetne ugyan 
állitani. hogj- a napnak kitételét a nagj' keltezésből Tette át 
ez esetben az író, de akkor meg hol van a nagy keltezésnek 
a többi része? H egyáltalában, ha már az eschatooollDm 
utolsó mondata e szóval: Dátum vag>- Data kezdődik, akkor 
mindig a nag^- keltezés következik a maga részletességével. 
Az ellenkezőre nincs eset. 

Mivel tehát a vizsgálat alá vetett bulla a formulájára 
nézve a többi kiváltságlevelekkel és a pápaí kanczellária 
áJlandó g;vakorlatáviil oly homlokegjenest ellenkezik, azt 
II. fizilveszterkanczelláriájából származónak nem tarthatjuk. 
Bátran merjük állítani azt is, hog;^' annak írója soha nem 
volt az akkori pápai kanczelláriának tagja, aöt még nem is 
látott, nem is olvasott valódi X — XI. századbeli pápai kivált- 
ságlevelet. 

Hivatkozhatunk e tekintetben egy külföldi szaktiidósra, 
Coqnelines Károlyra is. az. a ki múlt században (1739) 
ÖBszegyííjtötte és kiadta a pápák összes bulláit, s ennélfogva 



' Eiedetye Barcellou&biui. Közli EwaJd i. b. 397—31 
' Ewftld i. h. 337— ai. U. V. ö. Migne 139. k. 370. 1. 



J 



A BBII.VnKTBB-aTrLLA. 



jól ismert<- m pápák leveleinek alkatrészeit. Addig aolia 
senkinek emzehe íie jutott az itt tárg^'alt bullának hite- 
lességében kételkedni, ile Ö a formulákban tapasztalható 
eltérésoken már megütközött w azért nyíltan kimondá. 
hogy tartalmának nagy jelentősége miatt kiadja ugyan e 
történeti emléket, de azt kiváltaáglevélnek nevezni nem meri 
(celeberrimo huic mounmento bullae nomen addere non 
anserim).' 

Eddigelé tehát kimntattuk, bogi,- a vizsgálat alá vetett 
bulla a többi kiváltságlevelekkel a formulákra nézve teljesen 
összeegyeztethetetlen. A ki ismeri ai összes egykorú kiváltság- 
leveleket, a ki ismeri a pápiii kanczellária praxisának állan- 
dóságát, a ki tudja, hog^- azt maga II. Szilveszter sem változ- 
tatta meg, nz megérti egyúttal ezen érvünk jelentőségét is. 

Már a Nouveau Traité szerxÖi kimondták, hogj- az ez 
időbeli pápai levelek valódiságának legfőbb ismertetőjelei az 
inscríptió és az eschatocollum * és az ujabb kutatások ezt 
teljesen megerősítették. Ki hihetne már most olyan Íratnak, 
8 melynek éppen az inscríptiója és escbatocoUuma olyan 
azönivü hibáfi?! Nem volna ez luás, mint szánt-szándékkal 
odadobni magunkat a tévedésnek.' 



I 



' BnlUram Boni. poutificinm amplÜÉÍm* coUertiú. L 399 L 

• Sen« Lehnfe'**''^ ^IIL 403 L 

' A mBf^Mr Idrt^nelJrAti ter^n annyiim aaokAsbM jött a kíbarfr- 
keresi*, lic^ bmnllki'l ^pen aem lepoe meg. lu fti ebtedottak után 
íb »k»dnm catUBmm d»peratam[|] Eaiitor. a ki ail mimdauá .* Mirl, 
hogy % mi Szilt cwm-bullánk nnni kivúltai^evél. imit lebeU>ll rfítattú 
levél tnagiatk a f)4ii4nKk kecá*«l írva. — Bog>- exen kUütvA alAU is 
hetegjnk az ajt/H, mmfó»gj*r.xiik, a; lio^y • kétOéiM SnlKt«*tn^tlaUl• 
keltex^ae mig ai tritjrmn-rfí l#TaI«k^«l w AaMMg^restetlMtotkti. ntMi 
SnlVMXtcr ii3*>/-|j>m >k igyt/rt^tH la*AUkb«ii ninra kelte*4«, v»gy ha nuu 
osnpái) a M]>"* i*!/* ; lu [xvlix lu-ljr. i\, indirtid fArdóI alA, ndallM 
cnk inaffniini •laluiri nkari.* Imiiii ; h; lehetetleus^ hogy Ujr fno- 
IM ■lologl'Mi. miiit ■ minrnr,\ *> k^r'lAuw IniUa beM^I l«<e; < 
ra jMk iil/rfu r/Í.Ui ry^yhhai )'<iíliit4/»Ji({)iak ■ilom&nvoti 
lek roJua t^yn*-rú ir\í\itL lit ■ (r4[ral knni'MllkrU kivilM«l>v«I'> 
tiafjFiiíAi (it •/Aiiiifa i», imni HtiriA ttttku. rj WígOi p^dig rigfánuiu 
■X a cflrmr^iiii iMjnfítai'iui wli-a'^iJiu, in«rt (i((y jnr. mini a gyulai 
%i/r*iii} rn^k 'l-'At '^yik iiffji^l/.. VUilt( Muinyltgiilla voln&. bo(0~ 
TÍdMl^ iiMfyCM,.iLwUlJ*faul, liir tiau iiidubiU/jl vlraKftdlatvB követte el 

IS-' 




BZILVBBZTK8-BnLI.A. 

II. De vizagáljuk tovább ; viijjon egyezik-e ii mi SzÜvesa- 
ter-ballánk az egykorn oklevelek adataival '' 

Fentebb (a paunonbalini kiváltnáglevél iitóiratáiiál) 
bőven bebizonyítottuk, hogy Szeut-IstváJit 1001. aug. 15-én 
koronázták meg. Azon ailatok. a melyeket ott összeszedtünk, 
részben erre a bullára Í8 vonatkoznak. Mert nagyon különöa- 
uek találjuk, hogy e bulla lOOO.márcz. !27-én kelt és a koro- 
názás csak 1001, aug. 15-én történt, Szent-Adalbert egykorú 
életrajza egj' helyt azt irja, hog,v 996-ban IIL Ottó és 8zent- 
Adalbert kéthónapi utazás után Itómából Mainczba érkeztek.' 
Székes-Fehérvár körülbelül akkora távolságra esik Bómától, 
mint Maincz h ha már most Mainczba el lehetett érni két 
hónap alatt, mindenesetre eljöhettek vnlnaamo^ar követek 
is Székes-Fehérvárra annyi idö alatt, S ígj', ha e bulla kelte- 
zését elfogadjuk, akkor el kell fogadnunk azt ía. hogy e bulla 
é8 a korona jüniua 1-ére hazánkban volt. De akkor míéri 
nem koronáztatta meg magát Szent-István már az ezredik 
évben '? Miért folyt le a korona megjövetele és a koronázás 
között több mint egy esztendő :' Ezt csak ügy lehet megfej- 
teni, ha e buUa keletkezését legalább is arra az idtlre tesz- 
Bzük, a mikor már elhomályoeult Szent-István koronázáa- 
évének biztos tudata és azt egyszerűség kedvéért a kerek 
1000-ik évre tették. — De vegyük ezt csak hozzávetésnek és- 
kutassunk tovább. 

E bulla szerint II. Szilveszter Szent- Istvánt az UHWí-ik 
évben azon kiváltaággal tünteté ki, hogy ö es utódai országa- 



a gyilkossáfjot ; ilü miil5u u vádlottat kérileeték, az meg mindig 
azt hojtognttft, bogy liiz' A ine^goiidoltA, rég kifűzte magában a bűn- 
tettet. ^ Éppen így van itt Íb. — Mondliatja akárki, hogy nem 
kix'ÁltBa^levél ez ; ha a legilletékesebb tauút, magát a kérdéséé iratot 
vallatjuk, az mindig ellene mond ügy^'édőjének. Mert. mint már fen- 
tebb emiitök, olyan szavak fordulnak elő benne, mint iconcessimiu, 
coDcedimiis et impertimuri, nBegDUm . . . teuendum, babenduiu, 
gubemauduiu ac posaidendum reddimus et conferimns", a melyek 
tsakis hivatalos okiratba (vagyis kivállságlevélbe) valók, sűt még azt 
is nyíltan kijelenti, bugy általa a pápa Szent-Istvánt iginifutari pri' 
inleffio' akarja fölékesíteni. SÍBÍphua-Í munka itt minden kibúvú- 
keresés I 

■ Pertí : Monum. Genu. 88. IV. 591. 1, 



i 



jelen ós jövendő egyhá7AÍt helyette és utódai helyett gondoz- 
hassák és rendenheinBék. 

Ellenben a pécsi püspökséf; alapitólevelében nyiltan 
Jsimondja Szent- látván, hogy ezen püspökaéget nnmi conseiiifii 
nancíjxKhni Aposlolici el iit jiresentia eius nunlii, Azoniit qn's- 
rnph alapitotta.^ A pécsvámdi alapítólevélben pedig, mihelyt 
nem a földbirtokról, hanem egyházi jogok osztogatásáról van 
szó, ezt boeaátjft elílre a király : <• Pi-elereu e.r camejisu el con- 
jlrwafioiie AKdoriltitit Apostolid' non solnm prescripti popnli. 
veram etiam infra térre ipaiue monasterii circumacriptionem 
posaessiones habeutium deoimatioiiibus caravimus preditare. 
Eadent etiatn Avctorítale Apostolim, mediaiitc deerevimus, 
Itt prefati cenobii Abbas generáli tantum et aolempni dun- 
tftxatsj'oodoBtriKomenais Aichiepiscopi interesne teneatnr."" 

E két egykoni, hiteles oklevél bizonyaága azerint Rzent- 
latván még lOOD-ben, síit 1015-ben is "ex cousenen sanctis- 
üinii Apostoliéi' majd iámét; nes consenau et contirmationc 
Auctoritfttis Apostoliceu hitézkedik az egyházi ügyekben. 
Hogy az •ApostoIicuBi a pápát jelenti, azt a pécsi alapitó- 
levé] tárgyalásánál fölÖB idézettel mutattuk mt-g, hog\' pedig 
ftz » apostoli tekintélyű alatt a római pápát kell értenünk. 
azt a középkor irályában jártas ember figyelmeztetés nélkül 
is tudja. De már most mirevaló minden egyea esetben és oly 
föltűnően hivatkozni a római pápa beleei^yezésére. ha már az 
1000-ik évben hatalmat kapott a pápa helyett az egyházak 
rendezésére? A termóazetea logika azt honná magával. hoR>- 
a király egyszer fölemlítvén a pápától kapott hatalmát, oszto- 
gassa e fajta rendeleteit. És lám a bakonybéli hamiaoiapitólevél 
írója mái' ig^- tesz: «a Roinauo Redia supremo Pontifice 
halmi auctoritatem, ut quibus vellem ecclesiis seu monaateriis 
Hbertates et dignitates confeirem'.* Miért nem hivatkozik a 
királyi levél ezekben is erre a hatalomra általában, miért 
hivatkozik újra a pápa külön belegyezésére? H még hagyján 
a beleegyezés, de a ■confirmatio*, "jóváh(^;yáfi" szóból joggal 



' Láfld I. résE, m. oklevéL 
' Fentebb 1. réez. V. oklevíL 
" Pejór. I. k, 32S. l. 




A SZILVEBZTeB-fiOLI.A. 



hövetkezteth etjük, hogy Szent-István ezen intézkedéseket a 
pápai Bzék elé teijeeztette, mert az ktilünben nem hagj-- 

lifttta volna jóvá. Ámde minek terjesztette elö Szent-István 
az ilyen egj'házi intézkedéseket, Ua már 1000-ben Öt a pápa 
a maga és utódainak helyettesévé tette ? Világos tehát, hogj- 
a Szilveszter-bullában Szent- Istvánnak tulajilonított hatalom- 
ról maga Szent^Istváu semmit sera turlott. 

Mivel ekkép a vizsgálat alá vetett bulla az ugykorü 
okleveleknek formáival ée adataival ellenkezik, azt hitelesnek 
tiu-tanunk nem lehet. 

m. Az elmondottak után szinte fölöslegesnek tiinik föl 
a harmadik ísmei-tetíSjelt is elővenni. Hiszen a hítelesaég 
kérdése főleg a második ismertetőjel bizonyításán vagy taga- 
dásán fordul meg. A többieket csak akkor kell okvetetlenül 
előszednünk, ha a második ismertetöjelre határozott feleletet 
nem kapunk. Ezen Szilveazter-buUára nézve azonban az egy- 
korú levelek adataiból világos tájékoztatást nyerünk, és így 
több szót vesztegetni rá nem nagyon érdemes. Megíeszazuk 
mégis. Meg\'iztigáljuk, vaijon egyezik-e e bulla a későbbi 
oklevelek adataival ? TeszsKÜk pedig ezt azért, mert a dolog 
a hozzá kötött jogi következmények miatt és a bullát védel- 
mező irók tekintélye következtében szerfölött fontos, és mert 
a bulla védelmezői éppen a későbbi oklevelek adataival üg.ve- 
kéznek támogatni a bulla hiteles voltát. 

Mindenki elismeri, hogy a Szilveszter- bullát közvetetle- 
nülésnévszerint egyetlenegy oklevél, egyetlenegy iió sem em- 
üti. Csak közvetett említésről lehet tebát szó : s csak azt vizs- 
gálhatjuk, vájjon a bulla tartalma egyezik-e a későbbi okleve- 
lek adataival ? 

A bullában adott jogok és kiváltságok közt legtöbb érde- 
ket érintett az utolsó, az t. i., hogy Szent- István és az Ö utódai, 
miután megkoronáztattak, az ország egyházait a pápa hely- 
tartóiképen rendezhetik. 

Erre a kiváltságra vonatkozik a következő három levél. 

aj n. Orbán pápa Kálmán magyar királyt fölszólítja, 
hogy hagyja el pártnélkül szűkölködő álláMpontját éa csatla- 
kozzék hozzá. Fölszólitásának nagyobb nyomatékot adandó, 
végül ezen ígéretet teszi: >Forro de nobis ita Excellentiaiu 



á 



í B!SILyEBZTBS-St]U.A. 



tunin coníidere volumns, ut quidquid honoris, íjuidqiiiíi dig- 
nitatis predeceasor tuus Steplmnus ab apoatolica iiostra 
Ecclesia promeruisse dignoscitnr, (^erta devotione exquiras, 
plena libernlitatia benignítate percipias, dummodo in nnitate 
eiusdem eeclesie firma stabilitate ptiniiauoaij. n ^ E azeriat 
teliát azon méltóságot, vagyÍB kiváltságot, a melyet Szent- 
latvÁn birt, Kálmán királynak újra kellett kérnie, s ennél- 
fogva az nem szállott át utódaira, mint a vizsgálat alá vet«tt 
bulla mundja. 

'* ) n. Pasclialis pápa levelet ii' a kalocsai éraekuek.' Hziik- 
aégeanek vitatja, hogy az érsek az érseki palást átvétele előtt 
esküt tegyen a törvények megtartására. Szükségesnek tartja 
pedig ezt a yiszaélések miatt. Az ilyen visi^zaéléaek közül 
különösen kettőt említ fÖl: «Nonne predeceseor tuus preter 
ilomaniPontifiüieconacientiam damnavit EpÍ8copum?QmbuB 
hoc canonibiis, quibus concüiis legitnr esse permissnm ? Quid 
supei' Epiacoporum transiationibus loquar, que apud voe 
non auctoritate apostolica, sed nutu regis presumuntur?" 
Majd it^tán megfeddi az érseket, mert inkább a királj'nak 
akar engedelmeskedni, mint neki éa csodálkozva kérdi: 
■ Numquid Himgarico Piincipi dictnm est: Et tu couversus 
conürma firatres tnoB?a" A mint látjuk, a pápa e levél- 
ben eltagad a magyar királytól minden jogot az egyházi 
ügyekbe való beleszúláaboz vagy azok rendezéséhez, rossz 
néven veszi, hogy a király a püspököket áthelyezi. És így 
e levél elvitázhatatlanul bizonjitja, bogy a római pápák 
semmit sem tudtak U. Szilveszter olyatén bullájáról, a mely 
ben Szent-István utódat jogot kapnak az egyházak rendé- 



re Az apostoh szentszéknek minden időben megtartott 
jogtiezteletét fényea bizonj-itékok igazolják ugyan, de a mai 
kor iránya (magáról vévén a mértéket máaok megítélésében 
is) olyan, hogy sokan akadnak, a kik úgy okoskodnak : II. Szil- 

■ Fejér. C, D. II. lő. 1. 

' Hogy e levél kinek szól ? aunak megfejtégét dr. Viroey Qyola 
seorgalinának ée tannliiiáiiy&ank kűBZíiujIlk. Bclirauat. Coloo. lKít,5. 
XXXU. 1. 

■ Fejér. C. D. U. k. 33—34. 11. 




soo 



A SZILTISZTEB-B 



■veszter mejiinlta ugyan a jogot és kiváltságot, de azt utódai 
nem akarták elismerni vagy pedig egyenesen viHszavonták, 8 
innen van, hogy mind II. Orbán, mind 11. Paachalis levelei 
ellentétben vannak II. Szilveszter bullájával. Lássunk tehát 
«gj' másik tanút, a magyar királyok jogainak erös védelmező- 
jét, r\'. Bélát. A szentszék fölszúlítá Bélát, hogj* foglalja el 
Bolgárorfizágot annak schismaticua fejedelmétíH. I\'. Béla. 
hog^' vállalata sikerüljön, többféle föltmtalmazást kért a 
pápától; nevezetesen e kettítt: "Petimus, nt officium legatio- 
nia non alii, sed nobis in terra Asaoani comittatur. ut habea- 
mus potestatem limitandi dioceses, distinguendi porochiaB et 
in hac prima institiitione potestatem habeamus ibi ponendi 
episcopoB de consilio Prelatonim et virorum religiosomm. 
quia Iiee omnia beaté memorie anteeessori noatro, sancto 
Stepbano, sünt eoncessa . . . Iteni, ut iiilra Hiwgaríai}! supi-a 
terrani Asaiinni procedentes orueem noliis et noatro exer- 
citui anteferri coneedatie. ut per hoc populi devotio 
aiigeatut".' 

Arauypeeaetet füf^fsztett e folyamydván;^Ta a mag;\Rr 
királyi kanczellária (a mint a vatikáni levéltárban levii ere- 
detin ma is látható) és már csak ennélfogva is bizonyosan jól 
meglatolták annak minden szavát és okadatolták minden 
részét. A szerzője pedig okvetetlenül a kanczellária ^gyik fő- 
tisztje vala. II kinek kisujjában volt hazánk és a szentszék 
közt fennálló viszony ismerete. Ehhez még hoxzáveh etjük 
azt íb, hogy e levél még 1238-ban, vngyis akkor kéazült. a 
mikor még a tatárjárás nem tépte azét azon ho^'ományok 
fonalát, a melyek Szent-István koráról a mag>'ar papaág 
köréhen szájról- szájra szálluttak. 

Mindenképen nagj- jelentőségű tehát IV. Béla ezen 
1238-iki levele. Ámde minél jelentősebb, annál veszedelme- 
sebb a Szilveszter- féle hullára. Mert ezen, a magvnr király 
pártjáról kelt levél is összeegyeztethetetlen a kérdéaea bullá- 
val. IV, Béla levele nem mondja, hogy a Szent -Istvánnak 
adott követi méltóaág annak utódaira is átszállott, pedig ez 
ia alkalmas ok lett volna, hogy a pá]iát rábírják ii követi jog- 



' Theiner: Mouum. Hang. ül. L 171. L 



á 



A 8ZtLTB8ETn-B 



ani 



nak megadfisára, luondváa, hogj- ha Mae>'arországrn mejí 
van adva neki, akkor meglehet adni Bolgárországra íh. De 
még ez nem elég, k SnilveMzter-biilla szerint, mint tudjuk, a 
pápa megengedte minden megkoronázott magyar királynak, 
hofQf maga előtt keressitpt hordoztathasson. I\. Béla eme 
levele szerint a kereszt elövitele Mag^'arorszÉLgon (intra Hnn- 
gariam) neki, akoroná20ttmag\-ar királynak, niDcsmegengedvc, 
és kénytelen azt üjból kérni. Méltán kérdezhetjük erre : Hog\- 
ilhk ez ÓHSze? 

Hozzá még ezt nem lehet azzal elütni, hog;\- talán 
késűbh a szentszék mínd a két kiváltságot visszavonta. Mert 
eltíBZÖr is aförmanti incumbit prol)atio : azt pedig nem lehet 
bebizonyitani, hogj- a szentszék ilyen vÍBBzavonó rendeletet 
tett volna közzé; aztán pedig, ha hihető is némileg, hog\- a 
szentszék visszavonta volna a követi jogot és az egyházak 
rendezésére vonatkozó kiváltságot, de az hihetetlen, hog\' 
R kereszt elötvitele kiváltságát is visszavonta volna. Hiszen 
ez olyan ártatlan kitüntetés. hog\' annak visszavonását soha 
semmiféle uk nem követelhette. 

Mivel tehát II. Szilveszter kérdéses bullája a későbbi okle- 
velek adataival sem egj'eztethetíi össze, a második israertetö- 
jelböl levont ítéletünk üjra igazolva van. Mielíitt azonban a 
kemény, de igaz Ítéletet ezek alapján kimondanók, a bullát 
védő Írók jó hiriievének tartozunk azon kijelentéssel és elis- 
meréssel, hogy nekik is voltak olyan okaik, amelyekre támasz- 
kodva e bullát egyelőre hitelesnek vehették. 

Ezen okokat a következeikben csoportosíthatjuk : 

a) Erv gyanánt használják föl 11. Szilveszter bullájának 
hitelessége mellett II. Orbánnak Kálmán királyhoz küldött 
10íl6-íki levelét, én pedig azért, mert (Fejér {lyöigj- okosko- 
dása szerint) a pápa ebben a levélben fölszólítja kii-ályunkat, 
hogy adja meg a szentszéknek azt a hódolatot és tiszteletet, 
a melyet Szent-István rendelt (snhieetionem et honorem a 
prefato principe inetitutum Petro et Paulo et eorum ecclesie 
tideliter exhibere) és csak oly fóltótel alatt hajlandó megadni 
Kálmán királynak a Szent-István által hírt kiváltságot, ha 
mind azon tiszteletet és becsületet, a melyre magát Szent- 
István utódaival egyetemben kötelezte, szintén megadja. 



ÍWa 1 SZILVBSZTEH-BVLL*. 

(Ecclesie upostolice . . , ipiidquid honoris, quidquid reveren- 
tie rex prefahis ÍDstituit, exhibeoB).' 

E levél csak annyit bizon\-it, hogy Özent-István valóban 
fölajánlotta az országot a pápai széknek, de a Szüveazter-féle 
baliára DPZve eemrai bizonyítékot sem nyújt, mert azt se 
nem nevezi meg, se nem idézi Bzószerint. így aztán a kettő- 
nek mi köze van egymáshoz? azt Fejér ia bajosan tudná 
megfejteni. 

h I Hivatkoznak arra, hogy Szent-Iatván és utódai a 
Szilveszter- féle bullában kapott hatalmat valóban g^'akorolták, 
pl. Szent-László a szabolcsi zsinaton 1092-ben elnökölt.' 
Kálmán király pedig a beiktatás i ínvestitura) jogáról lemon- 
dott, már pedig nem mondhatott le, ha nem lett volna joga 
hozzá,^ 

Mind azon események, a melyek azt igazolnák, bogy 
Szent-István utódai is olyan liatalmat g>'akoroltak, a miiiöt & 
Szilveszter- féle bullában olvasunk. Hzent-László idejében éa 
pedig 10112 — 95 években történtek, I. András a tihanyi alapító- 
levélben, I. Gecse a garam-szcntbenedeki alapítólevélben 
semmiféle egj'házi kiváltságot sem osztanak, pedig az más- 
unnan bizonyos, hogy a tihanyi ilyetén kiváltfiá^^ot (a püspök 
joghatósága alól való fölmeníést)* kapott. Az is bizonyoa, 
bogy magának Szent- Lászlónak idejében is (a somogj'vári 
monostor alapítólevelének kiállításakor Í091-benl hazánkban 
egy pápai követ. Tenzo, mílködött, már pedig, ha a Snilveszter- 
féle bulla szerint a magyar kii'ály a pápa helyett mindent 
végezhet, akkor minek a pápai követ? 

Ennélfogva Szent-László azon tetteit, melyek egyházi 
joghatóságot követelnek, máaból kell kimagyaráznunk. Ukát 
adhatjuk pedig azoknak három félek epén is. Az egyházi és 
világi hatalom akkor még nálunk ügy Össze volt forrva, hogy 
a királynak mind a kétféle ügyek elintézésében részt kellett 
venni. így pl. a szabolcsi zsinaton nem csak egyházi, banem 



' Fejír. II. ti. 1.^, in. 11. 

" Schonviteky i. m. tfi— 17. H. 

' n. o. «. 1. 

' Hnifti okmánytár. V. k. :H. I. 



J 



A HZtLVBRZTlt»-BtlLL*. aOS 

világi törvényeket is alkottak ' s egj'általáb&n ez a a?.ó "syno- 
dufi* akkoriban még nem jelentette kizárólag az eg}'bázi tör- 
véuyhozáBt, használták azt országgyüléeek megjeUiléeére íb. 
Aztán azt is joggal gondolhatjuk, hogy ez ügj'ekbo csak azért 
avatkozott belé a király, mert o 109á — 95-ig párt nélkül 
szűkölködő álláspontot foglalt el, valakinek pedig intézkednie 
kellett. Végre pedig azt is mondhatjuk, hogy eddigelé ismert 
tetteiliez semmi külnnós kiváltság nem kívántatik, de ha 
valaki be tudja bizonyítani, hogy azon intézkedés egyházi 
joghatóság nélkül meg nem eshetik, nyugodtan föltételezheti 
azt, hogy Szent-László a aaját személyére nézve megkapta 
ugyanazon kiváltságot, a melyet Szent-István. Nincs benne 
semmi lehetetlen; hisz II. Orbán megadta volna ugyanazt 
Kálmán királ.raak is, csak kérte volna- 

A beiktatáh jogából vont következtetés egészen helytelen 
fölfogáson alapszik. Nem osak adomány, hanem jogasokáa 
által is lehet jogot szerezni. E szerint Kálmán király a hosz- 
szas szokás révén szerzett jogról is lemondhatott éa azért 
nem szükséges a Szilveszter-féle bullát a hitelességgel kitün- 
tetni. 

>■) 'ugyanezen, a Sylvestertöl nyert, jognál fogva nevezi 
Alberik, Kálmán király első decretumának fordítója, a királyt 
ovir apostolicuau-nak.'^ 

Alberik nem Kálmán királyt, hanem Szent- Istvánt nevezi 
■ vir apostoliciie>-nak. Ezt pedig megtehette Szilveszter-féle 
bulla nélkül is. 

d) Boldogult Ipolyi püspök azzal érvelt a hulla hiteles- 
sége mellett, hogy nagy a hasonlatosság a bulla stílusa 
és n. Szilveszter egyéb leveleinek stílusa között. Föl is sorol 
egy pár példát ennek kim u tatására." Áll pedig ezen hason- 
latosság abban, hogy mindkettőben többször jönnek elö a 
versféle rimelö Imakame alakú) mondatok. 

Ezen hason latosságí érv másokkal egyetemben válóban 
bizonyít, de igy egyes-egyedül lézengve semmit sem ér. 



' Eniilielieniél ; Monura. Arpadína. ^1 — '.iS'i. 11. 

» Scliönvitóky i. m. +7, 1. 

* A magyar szeol karoun torl^uete. 17— !í4. 11. 



90* 



A bkilteszteS-B 



kivált lm tekintetbL' veBzazük a következőket: A latin nyelv 
nagyon alUalmatos az ilyen rímelrt mondatok késüitésére. s 
azért azon Gg\'-két inomlat. n mely a Szil vesztei-- féle buU&ban 
előfordul, lehet a véletlenaép müve is. Aítán a rímelíl mon- 
datok használata szokásban volt mindenkoron, Szent-Bernát 
beszédeiben, a mi Névtelen jegyzőnk prózában irt liös költe- 
ményében szintén előfordul. \é^e Ipolyi példái II. Szilveszter 
mafíán leveleiből vaunak véve ; már pedig II, Szilveszter pápa 
korában nem maga irta a hivataloe okleveleket, hanem a 
pápai kanczellária. Ennek stílusában pedig a kérdéses ver- 
Beléat ez időben még nem találjuk föl. — Sitt mi még meg- 
fordítjuk ez érvet. Éppen ezen vereelés miatt a Szilveszter- 
bulla nem lehet II. Szilveszter idejéből való. Nem régiben egj" 
franczia tudós, Noéi Vfllois, külön tanulmányt írt ezekről a 
középkorban cursusnak nevezett rimelö mondatokról,* egy 
német tudós (Knltenbrunner) pedig e mtivet hirálván kimu- 
tatja, hogj' a rímelő mondatok használata a pápai levelekben 
csak a XII. században kezdődött. Ha az elíitt előfordul, akkor 
csak véletlenaégnek tulaidnnitbató." Ha tehát a Szilveszter- 
bullában efféle rimeléR fordiil elő, az inkább ellene szól mint 
mellette. 

Szálljunk végre szembe az eddig győzhetetlennek tar- 
tott érvvel. 

i'l VII. Gei^ely Salamon magyar kii-ályhoz intézett 

1074. okt. íS-iki levelében fig;\-elmezteti az előzött királyt. 
mennyire megsértette az apostoli szentszéket, midőn orszá- 
gát a német cBászámak hübcrttl fölajánlotta, nNam, sicuta 
maioribuspatrie tuecognosoerepotes, regnum Ungarie sancte 
Romane Ecclesie proprium est, a Rege Stepbano olini bcato 
Petro cum omni iure etpotestate sua oblatum et traditum"' 

1075, márcz, i23-án pedig még határozottabban irja I. Gecaa 
királyunknak (akkor még csak fejedelem vala) «Notum autem 
tibi esse eredimus, regnum Ungarie. sicutetalia nohilissima 



' Etude sni' Je tytliuii- (les Ijulles poulificiiles. I^'^ 
* Mittíieiliingeu il. lunt.ilut, f. oestr. GescliicUlsfoii 



» Fejír. I. k *S1. 1. 



é 



* aZILVESZTEB-BUI,!.*. 



iob 



regnn, iii proprie libertatLs statii debere esse et nulli regum 
iilteríus regni subíici, üíhí uancte et univers&li math Komaiie 
Eoolesie, >jii£ subiectos luni habel ul seifoa, sed itl jiíina 
8tí.scyn7 imiversos*.^ 

Való igaz tehát, mondják en-e a bulla védelmezői, tiogv- 
Ssent-Ietvái) ornzágát a rúmai ^zeiitszékuek fülajáulotta, ezt 
pedig Vn. Gergely Szilveszter kérdéses bullájábúl tudhatta. 
annál is inkább, mert nem nevezi meg ugvaii a bullát uéveze- 
rint, (le annak fentebb dőlt betűvel nyomtatott szavait szö- 
szerint át veszi. Később ezt elfelejtették ; Verböczy és kortár- 
sai semmit sem tudnak róla, es i^- nem is gyárthattak olyau 
bullát, a melyben egy a XI. század viszonyaival megegyező, 
de előttük i.-imeretlen történeti esemény foglaltatik. Fejér 
György annyira erősnek tartja ezt az én-et. hogy az I. Ge- 
cfiének ezóló leve) közléne után a következő kemény szavakra 
fakad: (Mivel ez a levél a Szilveszter- (éle Imllának még a 
szavait is átveszi, és VII, Gergely lujstromiit a bullánál később 
fedezték föl, űrülteeg azt állítani, hogy a bullát Levakovics 
készítette."* 

Magunk elégszer baszn^ván kemény sznvaknt. nem ije- 
diuik meg tőlük. 

Egész nyugodtan ráidézhetjük itt Fejérre: nQuandoqne 
et bonus dormitat Homerus" — Nera vette észre ö sem, és 
tudtunkkal még egy mogjur történetíró sem, hogy VEL Ger- 
gely levelezését a magyar ügyben már régen 1044 előtt, tehát 
régen a Szilveszter-bulla megjelenése előtt közzétette Baroni 
Ccesar nagyhírű munkájában, az xAnnalee Ecclesíastici>-bau. 
Ez ugyanis először 1588 — 16U7. években Kómában, másodszor 
1618-ban Antverpenben jelent meg és egész teijedelmében 
közli VII. Gergely azon levelét, melyben a pápa bizonyít- 
gatja, bogy Magyarországot Szent-István a szentszéknek föl- 
ajánlotta.' Közli azon Nebemiáa érsekhez és Szent-László 
királyunkhoz intézett leveleket is, a melyekből Levakovich 
vagy más valaki ez állítást vette : "Qui quidem heredes ac 
successores tui quicutiijue, posteaquam per optimates legi- 



' Fej^r. C, n. +23. 1. 
■ U. o. L 424. 1. 



tinie elcfli fuerint, teneantur similiter nobÍB et fiUccesBoríliUR 
noetrÍH p(-i- bc vei per legatoB nuos debitam obedieiitiam ac 
reverentiam exhibere*.' 

Sftt mái- Bai'oni Cwsar nagy művéDek megjelenéee előtt 
it» ismeretesek voltak a tuilós világbaü VH. Gergelynek ezen 
levelei. Föllinsziiálta azokat az lööO-ben ellialt Gubhioi 
Hteuchus ÁgoBton lAugiistiniia Steiichus Eugiibinum vatikáni 
könyvtfirÖr «Libri duo eoutra Laurentium Válla de falaá 
donatione Constantini" czimü értekezésóbeu ; közli az 1075. 
miircz. 23-iki levelet is; szóról-Hzóra idézi azon szavakat aque 
fiubiectoB non habét, ut aervos* etb. StencliUR ÖBszefí intiveit 
kinyomtatták Pá t'ibbati 157S-ban; második és barmadik kia- 
dást értek Ve len ezé bon 1591. és 1601-ben.* Ki merné tebát 
állítani, iiogv- eg^- l644-ben megjelenő bulla g;b'ártá8ái-tt a 
bamisitó nem baKználbatta VII. Gergely leveleit?! 

Éppen oly könnyedén basználbatta a X^^I. században élö 
liamisitó azon másik kútforrást, a melylyel oly szembetünílleg, 
még az egyes szavakra nézve is egyezik : Hartvik püspök mü- 
vét, Szent- István életrajzát. Akkoriban már éppen nem volt ez 
a munka véka alá rejtett gyertya, hanem közkézen foi^ott. 
mindenki ismerte és használta. Kinyomtatták már 151 l-ben 
Krakkóban, késílbb 1576-ban Kölnben Rurius Lörinuz nagj' 
művében; Vitte Sanctorum. Surius kiadását aztán újra le- 
nyomtatták Bongara .Takab: "Collectio Scriptonim rerum 
Hungaricarum » (1600) és Tomko: "De Sanctia Illyricanisí 
(1631-ben) ez. könyveikben. 

Bizony nagyon dormitabnt bonus Homerus, mikor azt 
állította Fejér, bogj' ez initot Levakovich vagy más valaki 
1640. körül nem készíthette, a ez érvet ann\Tra győzhetetlennek 
hitte. — Rejtélynek, megfejthetetlennek gondolta azt, hon- 
nan került a mi 8ziive.'!ztev-bullánkba "VTI. Gergely oly azep, 
nly jellemző mondata ■? pedig hátaz nagyon érthető, könnyen 
megfejthetrt. 



' Láfld aatwerpeui kiadás. 161S. X. k. 
463. Sífö, R9ü. U. 

* V. ö. Stilting : Vitft Swjcti Stephoni. 
és QroBses Universal-Lexicon. Lipcse 1744. '. 



aa. 1767. 1; 
I. 1047. 1. 



-3. lU 

J 



á flKILVERZTER-BOLI.A. 



C'Bodálkozott talán egyik mfUik olvadunk, ho,(;y fentebb 
11 Szilveszter-lnillát annyi különféle betökkel nyomtattuk le^ 
Eddig nem mondlinttuk, de moet már meg mondjuk ennek íi 
különös nyomtatásnak az okát. AhiimintUhnunkájnl nktirhil; 
i-zzel szemlélhetői'é tenni. A mttagabb betűvel szciiell mon- 
datokhoz a gondolaiot. részben a szavat is VII. (ímielii le- 
veleiből, a dőlt betűvel szedett ekliez pedig Harlvik művéből 
vette a hammfó. 

Tekintsünk már most végig az ekkép nyomtatott Szil vesz- 
ter-biiUán ! Eb mit látunk '? Elöazör ia azt. hoj^y a mi e hul- 
lában a pápai levelek alakjára mutat, az ÍQRcriptió én a 
dátum VTL Gergely levelei nevezeteseu az Í075tnárcz. 23-iki 
után készült. Innen van. liogj' e tekúitetben annyira hason- 
lítanak egymáshoz, mint tojás a tojáshoz. Ámde a hamisító 
azt már nem tuilta, hogy a kiváltságlevelekben az inscrip- 
tió és dátum még \TI. Gergely idejében is epészen máH, mint 
az egyszerű levelekben. így esett meg rajta, hog^' VH. Ger- 
gely egyszerű leveleinek formuláit c koholmányban is, nolia 
ez már kiváltságlevél, elég botorul alkalmazta: stít a hami- 
sító még azt sem vette tekintetbe, hogy II. Szilveszter és 
Vn, Gergely uralkodása közt 70 év telt el a en alatt még iiz 
egyszeri! pápai levelek alakja is megváltozott, hanem vaJt- 
meröen ráhúzza a későbbi kor formuláit II. Szilveszter idejérf . 

Azután pedig látjuk, hog;v' a hamisító \'n. Gergely leve- 
leinek es Hartvik művének adatait ÖBsnefÜzte, az adott jogo- 
kat az utódokra is kiterjesztette, egy-két «Vere non volentis" 
stb, frázissal föleresztette, i-áfogta, hogy az 1000-ík évbeií 
kelt és készen volt az egész nagybLríi (de erre teljesen érde- 
metlen) irat : a Szilveszter-bulla. 

De még érdekesebb dolgok is jönnek napfényre, ha e 
Szilveszter- bullát kütforrásaivaJ összevetjük ! 

Tudjuk, hogy Hartvik müvét Burins Lörincz ] .i76-ban 
nem a maga eredetiségében nyomtatta ki, hanem annak 
stílusát megváltoztatta, a középkori rossz latínHágot. barba- 
rísmuBokat belőle kiküszöbölte és helyökbe más, classíkuK 
kifejezéseket rakott. — Éh íme Surius változtatásait a Szil- 
veszter-bullában már mind föltaláljuk. Kérlelhetetlenül mu- 
tatja ezt a következő táblázat : 



Hartirik frfil«tije.' , Sui-íuh fáituítat4»a? 
Beaeilictioitein /"UTt'/C' Benediotionejn iwfier- 



Cxirona insiffnirr i Coroua m 

Coronu mittmda fuerat ' Statnerat 



DiviDa ípBUin gnitia it 



I Diviua gmtia ipBiim 
■iorebit 



I A SsÜraiter-lmUn. 

Cum noetrn benatlic- 
I lioue iai/ifrtímiir 

Diadema Dncí Polo- 
I nortiiu nmffeium 

Corona ailomet 
I Diadema dandum 

mandttvit 
, Divina gratia Te rfo- 



Kíváltképeu iievezetea a kóvetkezü mondat : 
Crucetii iusiiper antf\Crm-n'nquf atUe regem \Crucfm<mtfle,/ljx>»tű- 
yngi ferendam v^ut ín cím apontulaCua iwtiyru liUat inini/m<, yr- 



nffrwm it}Kiiitolatii»' t/estamlam adiuiiiit 



e facere poBsie. 



Kézzelfogható dolo^ teltát, hogy a hamisító a Sarius 
LÖrincztöI kijavított "Szent- István életé»-t használta. Mert 
azt, hogj' Suriiis, a szegény köhii némubarát ikarthauzi) 
iemerte volna a Bzilveszter-biűlát és a szerint igazítgatta volna 
ki Hartvik müvét, reméljük, még a Szilvefiztcr-bnlla eddigi 
legdühÖBebli védelmezői sem fogják elhinni. 

A Vn. Gergely leveleivel való szoros megegj'ezést legyőz- 
hetetlen védőbástyának tartották a Szilveszter-hulla régi párt- 
fogói. Be mivé letten a védő bástya? ííobbantó aknává, a 
mely a Szilveszter-bullát darabokra tiJri, hitelességét pedig a 
levegőbe röpíti ! 

Hiába futottuk végig íróink érveit, hiába kutattunk 
magunk is a történeti adatok mezején, uzámbavehetö érvet a 
Szilveszter- féle bulla hitelessége mellett nem találtunk. Amit 
legerősebbnek tartottak, az éppen ellene fordült. 

Számhavehetö érvet mondottunk. Mert hiszen nincs oly 
veszett ügy, nincs oly kétséges pór, a melyet egy-egy fogas 
prókátor különféle utakon-módokon ne tudna látszólag vé- 
delmezni. De azért az okos. derék bírót, ha kézzelfogható 
bizonyság van a kezében, el nem tántorítják a czifm 8za- 



' Mátyás FI. ; Hiat. Hiiiig. Fonles Dom, 1, k. 4+— 45. II. 
» Acta Sanotorum Ungariít. 174Ö. 196 — 7. 11, Hartiik művét 
•Uritne et phrasi Surli retentis* ayointatá, le. 



á 



A SKILVBBETBB-BÜLLA. 



S« 



vakba hurkolt látszólagos érvek. Azon bíztoB, kézzelfogható 
hizonyBáglioz j-agaszkodva bátran mondja ki ítéletét és a 
teuger Hzóba vagy irásha már-már belefojtott igazságnak dia- 
dalt szerez. 

így te-Bzünk mi ia. Kagaszkodva azon kézzelfogható, biz- 
toa érvhez, bogj- a Özilveezter-féle hulla nem egyezik nz eg\'- 
korú oklevelek formáival és adataival, aöt mi több, azokkal 
határozott ellentétben áll, éa a haraíeitás világos jelei mutat- 
koznak rajta, bátran kimondjuk újra Ítéletünket, liogy n Szil- 
veszter-féle htdla czudiir kohuhnány} 

Azok megnyugtatása végett, a kik attól félnek, hogy 
mái' nioBt e kemény, de igazaágOH itelet kimondása és bebizo- 
nyítása által letörtük Szent-István dicsőségének koronájáról 
a legszebb ékességet, nem rekesztjük be müvünket azonnal 
ezen hamisítás kimutatásával, hanem megmutatjuk elöbh. 
hogy Szent- István dicsőségének nínea szüksége hamis ékkőre. 
koholt oklevélre, hanem inkább arra, hogy az ilyen salaktót. 
mint a minő a SBÍlveszter-hulla, megtisztittassék. 

Be lehet bizonyítani az ö ritka kitüntetését máskép is. — 
£s pedig az áltiil, ba megfelelünk azou kérdésre : 

Volt-e Szent- Istvánnak egyházjogi kiváltaága? 

E kérdésre két oklevél ad választ : a pauuonbalmi ala- 
pítólevél és II. Orbán levele Kálmán királyunkhoz. 

Szent-lstváo a pannonhalmi kiváltságlevélben a somogyi 
tizedet a megjes püspöktől elvévén a pannonhalmi apátság- 
nak adja, aztán pedig ezen. az egyházi jog körébe vágó 
tettének igazolásául fölkiált: oQuod sí vos lídeles liouit 
mihi, in i^uo volui locü, episiropatus et abbatías statuere, au 
non licuit euipiam liico, quod volui, ut facei-em?* 

Első pillanatra ez na^on furcsa okoskodásnak tetszik, ki- 

' 4 lobbi BzAmuB idevágó kérdést, pl. miMle írudalini vitatko- 
xáeok történtek e btUln llgy^ben ? ki viilL a. hsisútitt ? ui volt armak 
a CK^lja ? Htb., Kiiiid nyugiMJtun elhugyjuk. Minket egyelArp nem érde- 
kel. A vKttkértÖ, btuikóhatuÍBltás esetén, megelé(pzik a linniÍRftús kou- 
Btnt&Us&viU a n többit más ker.ekre bJEzii. Mi ia Igy teszünk. Ha 
vhJbJcí kUlöD értekezést ir rólu, elöSKeitlietí, luegbesKélheti a eaetleg 
tán asX íb kimiitutliatja, bogy Levakovii'hot iiiugát is lóvá Ictti'k 
e kobolmáiiynyal, 



h. eziLTBezTEB-B 



vált lia tekintetbe veszsKÜk. liog>' Szent-István inat^, vagy a 
kanczelláriája nagyon járta)* volt az e^bázi jogban. Kétségbe- 
"vonbatatlan bizonyítékai ennek a pécsi és ii pécsváradi alapító- 
levelek; az elsö szerint Szent-István a pájMi beleegj^ezésével 
{cum coQsensu Apnatolicílaiapitáapécsi püspökséget és szabta 
ki annak határait ; a másik szerint a pápa beleegyezésével 
és megerősítésével (ex consenKU et conürmatione Apostolice 
Aiiotoritatis) adományoz a pécsváradi monostornak olyan 
tizedet, u mely különben a n]eg;^-és püspököt illetné : a pápa 
T)eleegyezé8ével menti föl a monnHtort a megyés püspök jog- 
iiatósága alól és ügj' ékíti föl egyéb egybázi kiváltságokkal. 
Söt Tuaga H paimonhalnii kiváltságlevél is nrról tesz világos 
bizonyságot, bogj" Szent-István köre nng_v(in jól értette az 
■e gyí láz jogot, mert biszen, bogv" elvette a veszprémi püapök- 
tfil a somogyi tizedet, mindjárt birtokot adván, más raödon 
kárpótolta ez egybázat. 

EgjTészröl tehát ott van az eg\'liázjogban való. kétségbe- 
vonbatatlan adatokkal igazolt jártasság, másrészről az idézett 
«Qiiod sí vos» féle nyilatkozat ! Hogy illik ez ősszel' 

A király azon jogi elv szerint nkosltodik: oln maiori 
non est dubium eontíneri minus* és azt mondja: Ha én 
nekem szabad volt a nagyobb (a püspökségek, apátságok ala- 
alapítáea). szabad a kisebb is (a tized rendezése). 

Az okoskodás e wzerint ekkép alakul meg : 

Főtétel: «In nmiori non est diibium eontíneri mi- 



Altétel; "De nekem meg volt a nagyobb" 

Következtetés : Tehát meg van a kisebb is. 

Ifiaz, bog;v itt a király csak fölállítja az altételt, de nem 
bizonyítja be. Ámde az akkor nem is volt szükséges. ug\'ania 
egyenesen az ö kortársaihoz beszél, s ezek előtt auuyii'a ismere- 
tes és bebizonyított dolog volt az altétel, hogy azt bizonyítani 
teljesen fölösleges volt. 8 az a szikrát sem tétovázó bivatkoisáii, 
a mely a kérdéses mondatból kin, eg^nnaga ía eléggé bizo- 
nyítja az altételt, mert biszen eaak nem telietö föl Szent- 
Istvánról, hogy valami hazugságra mert volna oly vakmerően 
hivatkozni. 

Az idézett mondatból teliát jogosan következtetjük aat. 




hofO' Hzent-Iíitváiinak a tizedrendezésiiél mé^ aa^"olib egy- 
liiízi iig^'ek eliiitéKésérp is volt hatalma. 

Honnan volt 07. a hatalma? Azt állitaui, bogj' Bzent- 
István azt a fölség jog révén követelte volna magilnak, hom- 
lokegyenest ellenkezik 0. pécsi éa pécsváradi alapitólevelekkel ; 
mert hisz' itt világosan mondja a királj. hog^- a szentszék 
beleegyezésévEil és jóváhagjásával avatkozik egyházi ügj"ekhe. 
Tndta tehát, hogy azt a -nagj'ohb hatalmat*, a melyri- a 
pannonhalmi kiváltságlevélben oly bátran bivatkozili, a föl- 
Hégjúgból nem kaphatta. Honnét kapta tehát'? Csakis attól, a 
kinek beleegyezését ée jóváhagyását régebben minden egyes 
esetben kikérte : a romai pápától. 

Mindent öwezevéve tehát a kérdéses iQuod st vos» fel- 
kiáltáahól egérjz jogosan vonhatjuk Ip ezt a következtetést: 
lOlö. után Szent-Lst^'án valamelyik pápától (VUI, lienedek 
vagj* XrX, Jánostól I kiváltságot és fölhatalmazá-st kapott 
orazága egyházainak rendezésére és ezzel 1030. körül, a mi- 
kor a pannonhalmi kiváltságlevél készült, valóban élt is. 
De az arról szóló levélben csak a fíibh dolgok voltak fölem- 
htve, a üsekélyebb jogok azonban, mint az apát megáldatá-sA- 
nak, tizednek sth. elrendezése, nyílt szavakkal nem voltak ki- 
téve ; de azért n király helyesen okoskodván akkép. hogy a ki- 
a nagyobb dologban intézkedhetik, az a kisebben még inkább, 
e eeekélyehh ügyben is rendelkezett. 

A XI. századra vonatkozó történeti adatok kevés 
voltára élénk fényt vet, hogy szent kii-ályunk ily kitünft 
kiváltságát csak egy elejtett mondatból és hosszii okoskodáM 
útján kell megállapítani. Jó szerencse, hogy a levont követ- 
keztetés helyes >'oItára a század végéről még egy tanúbizony- 
ságot idézhetünk, még pedig olyat, ft melynek tekintélye előtt 
meg kell hajolnunk. 

Ez II. Orbán pápának Kálmán magyai- királyhoz irt 
levelében fordul elÖ. 

Miután ugyanÍH a pápa buzdította királyunkat, hogy 
hozzá csatlakozzék, végre ezen Ígéretet teszi: "Porro de 
nnbis ita Exoellentiam tuam coníidere volumus , iit, 
<]uidqitid lioíwrh. quidquid dignitatis predecessor (uus. 
Slephamtx ab apostoUca nostra Ecclesia proraeniisse digno- 





A SElLVKSlinS-BllUa. 



scitur, certii clevotioni? esquimö, pleoa liljeralitatis benigtiitate 
percipiaa. a ' 

Mire vonatkoznak e szavuk? Mif&if méHóiság volt az. u 
melyről a pápa beazcl ? 

£lÖBzör is nem lehet azokat a királyi méttöságra vonatkoz- 
tatni, mert a pápa mindjárt levele elején és később is nkirályn- 
nak írja Kálmánt. Ha már Í8 elismerte királynak, akkor miért 
Ígért volna neki királyi méltóságot. Nem vonatkozliatík iiiásod- 
Mzor valami tiszteletbeli kitüntetésre sem. mert a pápa külön 
megjelöli a tiszteletbeli kitüntetést és még azonfölül ígér 
neki méltóságot : nquictqiiid bonoris. qtitdquid ilignitatís*, 
mondja a levél. Különben is egyszerit czímmel vagy kitün- 
tí^téssel bajosan csatolhatta volna magához a magyar kii-ályt. 
Eb így azon méltóság, melyet Szent-István az apostoli szent 
széktől kiérdemelt, nem lehet más, mint az egyházak rende- 
zésének kiváltHága, más szóval az apostoli követi méltóság. 

De vájjon II. Orbán pápa tiidbatta-e miféle méltóságot 
érdemelt ki elsü 8zeut királyunk az apostoli szent széktől? 
és ennélfogva szavabíheti'i-e bizonysága? Kétségtelen ül. Hisz 
i> még ugyanazon század gjermeke és a mi fö, VII. Gergely 
elveinek szilárd követője, az ogyház fÖlsKabaditásáuak buzgö 
harczosa vala. Képzeljük e! már moat, hogj- 11. Orbán éppen 
azért harczol, hogy a világi fejedelmek ne avatkozzanak bele 
az eg^'báz ügyeibe, és most mégis iQeg\'allja moha vele az 
íi álláspontját gj'engiti). hogy valaha a római pápa Szent- 
Istvánnak az e^házi ügyekben nagy fokü hatásköii adott. 
Tette volna-e ezt, ha a dolog valamiben kétséges? Beismerte 
volna-e, hogy az kúztndomású dolog? (promemiase digno- 
scitur). Éppen nem. Csak azért tette ezt. mert Bzent-Iatván 
követi méltósága a szentszék levéltárában akkor még meg- 
levő okiratokbói oly biztosan tűnt ki, bogy maga IL Or- 
bán is kénytelen volt azt elfogadni, 

.Kz egyház függetlenségéért annyit fáradó római szent- 
széknek eme bizonj'sága (it melynek vonatkozása a magyar 
történetírók tigjelmét eléggé különös módon egy félszázadon 
át elkerülte) kétségtelenné teszi tehát, hogy Szent-István 



' Fqér. U. 15. L 



i 



* BtlLt EB KTEit- BULLA. 



sí 3 



CBBkug;\'aD kapott n pápától valami kiváltságot és pedig nem- 
csak kitüntetést (lionori, hanem valódi méltósáfíot idígnitas) 
vrtg_vis e^ház-jogbatósági hatalmat ih. 

És mekkora volt az ? 

Erre nézve legegyszerűbb és legezélHzerübh ti rávoiiat- 
kozó allatokat egymás mellé áUitani. Van pc^dig ilyen három. 

IV, Béla király ig.v határozza meg Wzent-István kivált- 
ságát: «Petimus. ut officium Legationis non alii, sed nobis 
in terra Aseoani comíttatur, ut habeamiiH potestatem limi- 
tandi dioeceseH. diatinguftndi pnrochias, et in hae príma instí- 
tutione poteetatem Imbeamus ibi ponendi episcopoa . . . quia 
bee omnia beaté meraorie antecessori nostro sancto Stephano 
Bunt concessa."' 

A második bizonyíték az esztergomi káptalannak viillo- 
mfifia. 1397-ben püspöki látogatás volt a káptalanban, s 
ekkor szóba kerülvén Szent- István királyunk alapítása, ennek 
igazolásául azt mondja a jegyzfikónyv, hogv Szent-István az 
apostoli szék oldalkövetségét viselte: iqui fungcbatur Lega- 
tione Sedis Apostolicte de latere.«* 

A XVI. század eUjén a pannonhalmi apát ug^^anezzel 
igazolja Szent-Istvánnak az egyházi ügyekben való rendel- 
kezését, a mint ez kitűnik X. Leo 1513-iki leveléből, a hol ez 
olvasható: "Beatus Stephanun, piimus regni Hungarie Rex, 
qui muuere legationis de latere funotus fuisse dicitur*,^ 

A két utolsó bizonyítékból csak annyit tanulhatunk, hogy 
a XJV. Hzázad végén és a XV. Hzánatl elején hazánkban Szent- 
István joghatósági hatalmát akkorának tartották, a mekkora 
volt az ö idejökben az oldalkövetek liatalma, ámde eszük ágá- 
ban sem volt Hztamagyar királyi szék állandó kiváltságának 
tartani, ügj'anis akkoriban már jól tudták, hogy az apostoli 
szentszék követei háromfélék : oldal követek, született köVB- 
tek és állandó követek (Legnti a latere, nati et missi) és ezek 
közül cHíií a második száll át az illetőnek hivatalban való 
utódjára. Az oldalkövet min<1ig csak egy bizonyos ügyben. 



' Theiiier: Monmu. Hung. b. UI. I. 171. 1. 
' Batthyány: Leges eocl. III. k. 3(H. l. 
' Theiiior i. m. U. 615. 1. 



tl4 



A SZILVEÜZTEH-B 



bizonyos üntzágban és bizonyos ideig van kíkiildvi' en méltó- 
sága hnlálával megszűnik annyim, hogj' midőn a miilt szá- 
zadban a nápolyi királyok maguknak a szentazék oldalköveti 
méitűságát tnlajdonitották. kénytelenek voltak hozzátenni a 
•Legátus ii latere u czimbez még ezt a szót is •natuB», mert 
az első a dolog természeténél fog\-a nem állandó, a ninca 
semmiféle méltósághoz kötve. 

Mivel e két vallomás csak úgy általában beszél Szent- 
István joghatósági hatalmáról, FV'. Béla említett levelére és 
apannouhainii kiváltságlevélre vagyunk utalva. Ezekből aztán 
következtetve Szent^Istváii joghatóság hatalmát a követke- 
zőkben határozhatjuk meg : 

I. Joga volt iLZ egyliázniegjék határainak körülírására. 

i. kv. egyházmegyéknek lelkészségekre való felosztására. 
S a mint a törvénykönyvéből tudjuk, e jogával élt is. mert 
egy-egy lelkészségre 10 falut jelölt ki. 

3. A püspöki és érseki joghatóság alól való fölmentésre. 

5. Az egyházi jövedelmek rendezésére. 

6. Egyházi kitüntetések <u hordozható oltár, püspöki 
dÍBzjelek} osztogatására. 

7. A püspökök kinevezésére és megerősítésére, de usak 
elsÖ ízben, mint IV, Béla folyamodványa mondja. Szeut-Imre 
életirata szerint azonbau szavát máskor is tekintetbe vették. 

Oly széleskörű es na^" jogok ezek, a milyenekkel az 
oldalkövetek is ritkán bírtak, ós éppen azért a legnagyobb 
flgj'elemre méltók. Ezek mutatják igazán Híient-Istvánnak 
buzgóságát, kiváló erényeit. Az akkor unűkodó római pá- 
pákra sok mindent rajok lehet fogni ihisz níuos adatimk, ft 
melyekkel megezáfolliatnánkl, de utóvégre a józan észnek ia 
megvannak a maga kövtttlményeí. Hyen többek közt az, 
hog>- ne tagadjuk le róluk az itélötebetséget. és az őszinte jó' 
akaratot ; ne állítsuk róluk, mintha szánt- szándékkal az egyház 
rontására törtek volna. Már pedig, ha megvolt bennök aü 
itélötehetség és jóakarat, ily ritka, ily kiváló jogokkal nem 
ékesítették volna föl első szent királyunkat, ha annak kitünö 
tulajdonai nem biztosítják Őket arról, bog}- Szent-István az 
adott, nagyszei-ü Jogokat a kath, egyház javára, ükeinek még 
fokozottabb előmozdítására fogja használni. 



i 



Még tígy pár kérdést vethetüuk föl. Nevezhetjük-e Szent- 
Istváiiit az apoHtolí ezek olclalkÖvetének '? 

NetQ, legalább a szó szoroH értelmében uem. Hisz coii- 
tríulietio in temiinis, hogy olyan ueveztessék a pápa oldala 
mellül küldöttnek, a ki nem volt a pápa mellett. Azért eeni 
az esztergomi látogatás jegyzököny\'e, sem a X. Leo levele 
nem meri Öt egyenesen így nevezni,' hanem ugy fejezik ki 
maglikat, hogy oldalkövetséget, vng>- az oldalkövetnek tisztét 
viselte, a mit ng>' is lehet értelmezni, hogy akkora hatalma 
volt, a nélkül, liogy a czim megillette volna. 

Mint ilyen apostoli követ, — kérdhetuök másodszor. — 
vitethetett-e maga előtt keresztet? 

Erre határozott választ adni nem lehet. Az biztos, hogy 
R'. Béla korában erről a kitüntetésről nem tudtak semmit. 
Azon én', hogy Szent- Istvánnak ezen kiváltsága révén került a. 
kettős keresüt az ország ezímerébe, nagyon gyenge, mert az 
ország XI — XII. századbeli czíraerét nem ismerjük. Kü^- 
lyaink legrégibb czimeréül nem a kettős kereszt, hanem a 
pólyás czímer fordul elö. Egyáltalában nem lehetetlen, hogy 
a kereszt elölvitele usak a keresztes-hadak korából származik 
és igy Szent-István korára nézve anacbronismns volna ; de. 
ha bebizonyul, hogy a pápai követek már a XI. század elején 
vitették maguk előtt a keresztet, akkor ezt a kitüntetést 
Szent-Istvántól sem lehet eltagadni. 

Előadtuk tehát Szent-Istvánnak nagj-szerü kitüntetését. 
az ö joghatósági kiváltságát, részleteztük az ahhoz tartozó 
jogokat, levontuk abból Szent-István kiváló tulajdonaira ii 
joggal levonható következtetést. 

De kimutattuk e^szersmind azt ia, hogy ez csak Szeiit- 
Idvdn szenuUycre azóló kiváltság i'olf, e az ö halálával meg- 
szűnt. Az egyház fejeinek eszük ágában sem volt ezt a kivállaá- 
got egészen amagj-ar királyi székhez kötni, és igy a magyar egy- 
ház sorsát Salamon-, Kün László-féle gyermekek kezébe lenni, 
olykor-olykor egyházuk étlen az ellenség kezébe kést adni ; 
másrészről meg, a mint azt számtalan példával igazolhatjuk. 



' EnQélfoK\'a AB ilyen fordítást in ki (Szent -István) apoxtoli 
követ voltn (BalicB i. m. I. k. 50. l) hibéauak kell tartanunk. 



maguk a magyar királyok eem követelték száiuiikra azon 
egybázi jogokat (pl. lU. Endre elismeri, hogy az eg\liázme- 
fíyék hatArainak reudezése <H iieni illeti.' H. Gecse a tízed 
ügyében egymaga nem intézkedik).* És ígj' a SKent-Iatváo 
egybáüjogi kiváltságához eddig kötött következmények hin 
ábrándoK ; a magyar királyok apostoli czime csak a pápa 
1758-ik engedélyéből, most gj'akorolt kinevező joga s legfőbb 
kegyúri jogai pedig egésK másunnan pl. a százados gyakorlat* 
hói származtatandók. 

Kutatásaink eredményét röviden a következílkhen fog- 
laljuk össze. 

Szent-István valódi oklevelei : a ravennai, a veaü- 
prémvölgyi. a pécsi, veszprémi és pécsváradi alapítólevelek, 
nem különben a pannonhalmi kiváltságlevél, de ez utolsó- 
nak utóirata későbbi, jóhiszemű bozzátoldás. Ellenben a 
nyitrai, zalavári és bakonybéli alapítólevelek koholtak. 

A magyar történetírók előtt Szilveszter- bulla néven isme- 
retes irat egész újkori. 1576-után kéazütt hamisítvány. 

Szent- Istvánnak azonban csakugyan volt egy ház jo)^ 
kiváltsága, ámde azt csak 10t6-után kapta és az osak az Ö 
személyére szólt. 

Az az egybehangzás, a mely az előadottak nyomán a 
XL század történeti kntforrásai közt előáll ; az a világosság, 
a mely ily módon az eddig megoldhatatlan kérdéseken egy- 
szerre elterül, legyen fényes győzelme a mag>-ar diplomati- 
kának! 



' Fejér. C. D. VI. 2. 192. 1. 
■ D. o. U. 152. 1. 



^^^^ NÉV- ÉS TÁEGYMUTATÜ. ^^H 


^^ 


U|.>i ^^^H 


A. 


BamabáE kunczeUár 77. ^^^H 




Baro szú ^^^H 


Abada rév 36. 


Baroni Cn'sar SOö. ^^^H 




Bátatö birtok 95. ^^^H 


Agnea kirájyní 119. 


Báth város 13.^. ^^^^H 






IS9. 


Béla |I.) király 9S. ^^^M 


Almitious czim 60. 


— (n.| király 137. ^M 


AcdréB il.l király SOS. 


— (IV.) király 33. 143—4. 167 H 


Andris (11.) királv 33, 77. 


—9. 200. 213-i. ■ 


András (ni.| király 216. 


Benedek (VIII.) pápa 31. 32. ■ 


AutíoipaÜo ISe. 


— esstergomi érsek 98. ■ 


AnHm pécsi püspök 70, 77. 


— veszprémi pUspiik 119. ^| 


ApitBáeok alapltáaa 157. 
Apostoliriu czim 44, 197. 


— zalavári apát 119. ^M 






^^^^M 


Arany pecsét S4, S(IO. 
Arengik 61, 174. — pápai 191. 


Bene valete jókivánat 188. ^^^^^H 


Beiwenyt^ birtok lOK. ^^^^H 


Amolil Bsteraetes 61. 156. 


BiráakodáE joga 86, 98, 1<». ^^^H 


Asítrik kalocsai érsek 100, 161. 


Bírság 4Ö. tí.'i— 6, 74, 89. ^^^B 


Atiratáfl 191. 


Birtok-felfoi^atás 133. V 


Atirú 32. 


BizBDtí divat megbonnsltása 37. ■ 


Aeo pápai követ 45, 197. 


BiKonyoseág (erkölosi) 15. 51. 179. ■ 




Bodrogi rév-vám és váaár 170. ■ 






B. 


Bonűni Antal 133. ^1 




Babaroz lalu 94. 


BongarEt Jakab S05. ^^^H 


BftJTivó 136—7. 


Bovnichicb Iván 7. ^^^^^H 


Bük (Nagv-) falu 132—3. 


Bresskn Harry IST. ^^^H 


Bokonybéli alapítólevél 134—145. 


Bul(.-s ^^^H 


Bakonybéli ÖBsieirás 30, 137. 




Balázs lelesíi prépost S. 




BaláM wlavári apát 108. 


^^^H 


Bálintitt-féle hamisítvány 104. 


^^^^^H 


Bánosa István érsek 109—110. 


Catbulioa ddes fóltétele 18'i. ^^^^H 


Balics Lajos 179. 


Charta pagensis IfiS. ^^^^H 


BsJteus 140. 


Chartulsrium 70, 91. ^^^^H 


Báránd falu 138. 


Chirotheesí 140—41. ^^^H 



^H 2IX TA 


^^^^^^^^^^1 


^H Chrismon lh%. 188. 


EeKtei'gály talu 107. 


^^1 angnj-i EzÖvetkeKet lU. 


Esílergaiai érseki helytartó 119. 


^^H CoiiuaÍS8Ío doiniai regín lü. 


— éntek joghatósága 154. 




— káptaJan bÍKOnysága 213, 31.=i. 
Ksíterházy-féle liamiritványok 1 1, 


^^H ContextuB R3. 


^^H Coquelinea Károly 104. 


10*. 121. 




Estoros. L. Kiaerhásaf. 
Évjelölés 138—9. 


^B — fpápail 193—3. 


^H CreKÜuirliDn'át kirúJj 39. 


Exeinplar 33. 


EsietentibuK-fbrraula 14A— 4!. 


^^H OuÍQBcíuique couditioaÍB 140. 




^H CsáoB &lu IIS. 




^H Cftaládás kikerOiése ]3~13. 


F. 


^H Csepel seiget 3(í. 




^^1 — Bíigeti méaen 119. 


Falvak ídukiilika k4, 9(1, 115, 




157. 


^H Cdttériy puBZta 36. 

^H C«iitör(«bhely (PoKBüny m.) 1G». 

^H CkÍu. Lásd iTumripiiúk. 

^H CzIuihainiRltia IÍ9. 


Feliérvár. I.. Sz^hu-FtliM-dr. 


Fohéreurvháj; (Pé<:Bváiud(ni) 97. 


Fejérpataky Ubú6 4. .5. 8. 101, 


1:11137,149.15^,108,170—77. 


^H Czinár Mór 109. 


Fejér György ÜOl— 6. 




Foki (SíÚ-i vám Ifi7. 




FoltK pecaéttudÚs 157— S. 


^H 


Formulák tenaészete és sajátsá- 




gai 38, r.2, 139. 


^1 Dalm^tikci 117. I«l— 1. 


— megváltoEtfttána 117. 


^H Ditiiiiaui Szeut-Pél«r l». 


Fonimia-gyöilemények 52. 


^K Dntaria levéltárB. 7!4. 


— flcriptoris 194. 


^H Datiuu 48-^, 1^1. 


Forróvlz-próba 196. 


^H — eUiagyása (!7. 


Fonuu regina- 13ö. 


^H — pápai 193—4. 






139—30. 


^H Dieveatire értelme 56, 68. 


Fiilf^telek a kegy adomány oknál 


^H Dituiár pécBTámdi npát 78, 


1.S6. 


^^H UomnkoR ársek 1.55— -fi. 


Főpap' diBKJek'k Ufi. 140—41. 


^H DragoiiicE család (gróf) 184. 


Főurak elüevezései 197— 8. 


^H Drávn folyó -V). 


Frankfurti zsinat löfí. 158. 


^H Druget Fülöp nádor 13J. 


Fiilhert ehartresi püspök 59. 


^H Dusnok falu lOtf. 


Fiieh. L. Fok. 




FflggŐ pecsétek 118. 


^H 


Flí/egy bírtok KIH. 




<;. 


^H Kgybáetik építése 29—30. 115, 




^H 


Üáuótzy Antid 107. 


^H - fölBEentelése 18, 90, 149, 163. 


Garam-Síentbenedek 30. 168, 90Í. 


^H Egyházi ruhák m. 




^H — tilsJom 33. 


— (I.) király iril, 302, 204. 


^H Előszó. Láfid Arettiiák. 


— (n.) király 76. 99, loti, 168, 


^H EltUtás 131. 


Sl.-í. 


^H EiiilékBT,era egyházak 149; 


GeuealogiBí regum 161. 


^H Endre. L. Andrán. 


Georgier Atanán 182—3, 


^B Engel Keraaztély 4, 34, 38, 54. 


Gerbert. L. SzilitszUr (D.) 


^m Epistolu- 1X8. 


Gerencsér pHSzta 36. 


^H EBclint-icöllum 13S-9, 193—*. 


Gergely (VII.) pápa levelei 904—8. 

J 



NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ. 



2JÍ> 



Gergely (IX.) pápa Uá— 3. 
Geszteréií piiBzta 116. 
Gilétfy Miklós nádor 132. 
Görög betűk alakja 31. 

— befolyás 27, .32. 

— monostorok Olaszországban 28. 
Gyöngyösi krónika 161. 

Gyula lierczeg 150. 



H. 

Hagyományok 2CX). 

Hahót nemzetség 132. 

Halastavak 8.5. 

Halmozott kifejezések 73 — i. 

Hamisítvánvok 11, 104, 108—11. 

Hangzatos czimek 59. 

Hartvik püspök műve 164, 205 — 8. 

Határrendezés (egyházmegyei) 41, 

214, 216. 
Határgrófok 51 — .54. 
Hegyvám 106. 
Helynév- változtatások 37. 
— megkülönböztetés 116. 
Henrik bán 119. 
Herbord vitéz 132. 
Hetény falvak 94. 
Hird falu 94. 
Hiszékenység 71, 144. 
Hivatalos névadás 54. 
Hor\'át Árpád 7, 25, 179. 
Horvát István 25, 26, 28, 31, 

149. 
Horvátii Müiály 3, 4, 16, 51—55, 

71—75, 1.32—3. 
Hradszky József 105. 



I. 



Idegen tiszti czimek 51 — 5i, 74. 

Idézés szószeriut 205 — 206. 

Igali járás 41. 

Igriczi-i plébánia 110. 

Ilsvay Leusták nádor 169. 

Imre király 168. 

Iiure pécsváradi apát 78. 

Inchotfer Menyhért 41, 178, 182. 

Inscriptiók (királvi) 43, 60, 106. 

— (pápai) 188—9. 

Interpolált 179. 

Invocatiók 32, 42—3, 60, 173. 

Ipolyi Aniold 149, 179. 

Ismeretlen nép 184 — 5. 

Ismerte töj elek 9 — 11. 



Istenítéletek 126—7. 
István horvát föiir 33. 

— oklevélhamisitó 8. 

— pannonhalmi apát 169. 
Iszabor falu 109. 



J. 



János (XXIII.) pápa 186. 
János deák, az átkos emlékű 8. 
Javadalmazása az egyházaknak 18. 
Jegyzők 123. 
Jelzők 191. 
Jogszokás 203. 
Jóhiszeműség 152 — 3. 
Jóváhagyás (pápai) 195 — 6. 
Juncus növény 188. 



K. 

Kálmán király 25, 33—35, 132, 

16S, 198, 201—3, 211—2. 
Kaltenbrunner 208. 
Kamalduli szerzet 114. 
Kanczellária (királyi) 13, 34, 52, 

.53, 118, 121, 152. 
— (pápai) 22—3, 187—8, 203. 
Kanizsay János érsek 53. 
Kápolnák 97. 
Kapornaki konvent 111. 
Kaprinay István 57. 
Karakó helység és várispánság 

56, 73. 
Kárhoztatás. L. Ptrna spirituális. 
Károly (I.) király 77— S. 
Kárpótlás 115. 
Káva 95, 96. 
Kegjeletlenség 9, 151. 
Keltezés. L. Patum, 
Kenése falu 36. 
Kerchelich Boldizsár 4, 182. 
Kereszt elölvit«le 200—1, 215. 
Kézirás iitánzása 175. 
Kézművesek 30. 
Kibuvókeresés 156, 195. 
Kilenczed 38. 

Király aláírása. L. Monofjrannu. 
Kitüntetések osztogatása 214. 
Kiváhságlevelek 101, 189, 195—6. 
Klaic Vjekoslav 5. 
Knauz Nándor 4, 7, 100, 111, 123. 
Kollár Ádám 111, 122. 
Koller József 41, 50. 78, 93, 111, 

184. 



^1 


6a tAbgymutatö. ^^^^^^^^^B 


^^H Koíoii (iiionl iiueztn) 'i(i, fiK, 79 


1-3. 


Megegyezés törvínjei 1(1, 51. 


^M 




MegerÖBÍlí levelek 167—8. 


^H Kom&ji plébHuiB 1 10. 
^^H Korcsiuák jövedelme 10r>. 








Megpecsételd formulája 47, 4ít, 


^H EorouakOld^ \<!A. IMS. 




66, 90. 118. 


^^H Eortó sutuogyiuegyei birUik 


72, 


Megyevlunok fóloBEláfta 168. 


^H 




Memorialifi 1S3. 




Mei'enye lalu 131—9. 


^H EorlÖ 73. 




Meako veszprémi püspök 109. 
MéBüárHzékek jöveaelme lOr.. 


^B Kd&rok Öl). 




^^H Köuyrek m. 




Mesr-esi apálsűg 93. 


^H Kfivetek útitk 17. 




Mihály oklevélbamisító X. 


^B Követi jogok j(K»-l. 




Miklós pécBvára.li apát 77. 


^H Eözjegyzö iriü. 




MitiBflimUB OK(m 57, .19, fifi— 7. 


^H Krónikák llíl. 




Mitra 110—1. 


^H KiiUn lK»<iiv4k bán M. 




Monogramm *S. 66. 91. 


^^M Kfilf»](li iiklevelek iá. 




Monté CmÍoo Kii. ^^ 
Moriseua ecelesia 34. ^^^^H 
Mozaik darabok ^. kép 17T. ^^^H 


^H Ubbeli Les^i-z^se 87. 




Muriu falu 164— .V ^^^H 


^H Laczkllv (Szántaii tv^lád 36. 






^^H Lnpa puszta 43, 






^H Lús/ló |U| kii-ály 106. 




^^H 


^^H — veszprórai pQepök 109. 






^H Legenda (Kia) 1611. 




Nadajka falu ^^^H 


^H — |Na£j--l 169. 




Nagy-Boldogaaszony napja 183. 
Nagy Imre -Mi. 12-">, 134. 


^^1 Lengyel krónikák llíl. 




^^1 Let) (S) pápa 2l:]. 






^^H LeraJKoláe 17i>. 
^H Lev4váltá« 153. 




NebemiHB érsek S(G. 




Neiueaek S4. 87—8. 92, 


^H Levelek L. Ei'istidae. KinüUá.,- 


Néwáltoitfttá*' 157. 


^H /f'r'.T^/l-, 




Nógrád fclu 94. 


^H Levaknvirli Ráfóel 1^3-4. 


20'i, 


Noel Valois 204. 


^^K 




Nouveau Traité 187, 195. 


^^^B Lilier DiuniUH \h. 187, 188, 


193. 


Nyelvemlék 7!i. 






Nyitnii adűwinylevél 103—0. 
— pUspökBÍg 10.T— 6. 


^H 




NyÜved falvak 95—6. 


^^1 Magnuin Datuin l',>3— 4. 




O. 


^H Magyaró'l iBHlnton-l llü. 






^H Máma puszta »>. 




Oklevelek átíratása 76—7. 


^H Manoipia 114. 




OftííiVÍ bíráló 34. 


^^1 ManuH propria 118. 
^H Marczalfa bírtok 70. 




— bamisítáe 7-S. 






^K Mb'kn 17. 93, 141. 




— új kiadáM 146. 


^^B Mártélj' pnuta 1U7. 




Olaea oklevelek ftO. 


^^1 Marton Mu «5. 








33. 


Oldalköveti hatalom 813, 215. - 


^H 76— )í, «<!. 




Orbán (11) pApa 11*8, 201, 211—1. 






Ormáiui falu 95. 




104. 




^^L Mátyás Flói-ián 149. 




Oi-BEágh Mihály 12a-3. 



NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ. 



á!21 



Ortvay Tivailar 4i, 50. 
Ottó (I) csáezár 15<). 

— (Hl) csáfizAr 13, 1.57—8, 1<)3. 
172, 190. 

Ozora 41, 5í). 

Örök időre szóló adományozás 

190—1. 
ÖsfizehaHonlitáR 12. 

P. 

Pacsa plébánia lOÍ)— 10, 131. 
Padrag falu 36. 
Palaznok 36. 
Pagiis szó 68. 
Pál falu 94. 

Pál veszprémi püspök 57. 
Pannonhalmi kiváltságlevél 101 — 
102. 

— kiváltságlevél utóirata li<) — 

4 rrr» 
1//. 

— ÖKSzeirás 3t>, llÜ, 1(>4, 165. 
Paunoniomm rex 60 — 61. 
Pápai kanczoUária L. Kanrzel- 

Idria. 

— Levelek L. E/nMola*'. Kivált- 
sáíjlevelek. 

Papirnövény 1«S8. 
Párbaj 12f)— S. 
Parens szó értelme 22. 
Pareuzo város 19. i 
Paschalis (II) pápa VJ^. 
Pauler Gvula 5, 128, 179. 
Pecsét 109, 157—8. 
Pécsi alapítólevél 40— .55, 160. 

— püspök 32. 

Pécsváradi alapítólevél 76 — 100. 

197. 
Pereked falu 95. 
Péter pécsváradi apát 76. 
Pilisi monostor 169. 
Pius czím 54 — 5. 
Plébánosok 109. 
Pd'na spirituális .<2— 33, 4<;— 7, 89. 

— pecuniaria. L. Birsdf/, 
Pozsega vidéke 41. 
Pozsonyi kis krónika 164. 

— vám harmad 149, 167 — 70. 
Pray György 25, 118. 
Privilegia. L. Ki ráltsdfjl évelek. 
Próbakő 17s. 

Promulgatiók 43, 62, 129. 
Puer szó értelme 153. 
PÜ8pök(*)k áthelyezése 199. 

— kinevezése 214. 
Püspökségek alapítása 157. 



K. 

Kabszolgák 30. 
Racki Ferencz 4. 
Ha<la falu 108. 
Radla. L. ^^nasztdz, 
Rajcsányi Ádám 111, 123. 
Bajki plébánia 110. 
Bakolyan falu 116. 
Rátót Olivér 122. 
Bavennai monostor 16 — 24. 
Rázna falu 131—2. 
Registrum 169. 
Regölyi főesperesség 42. 
Reisenburgi Bertold 150. 
Rex szó értelme 1.50. 
Riraelő mondatok 203 — 4. 
Roger (U) szicziliai fejedelem 

31—33. 
Róka József .5fí, 69. 
Római curia 182. 
Rubens Jeromos 16, 19, 20. 



S. 



Sanctissimus czím .56, 59, 60. 
Sándor puszta 36. 
Sandalia 117, 140—1. 
Sarlós birtok 37. 
Schwarz Gottfried 4. 
Schönvitzky Bertalan 4, 179, 

201—3. 
Scuhlacius 69. 
Segítséghívás. L. hwwatiók, 
Sergius íVII pápa 18. 
Sickel Tivatlar 9. 187. 
Sigillatio. L. MfífitecHvtele'n. 
Signum. L. Mimotframm. 
Simon pécsi püspök *i-i. 
Sirmium .50. 
Somlyó falu 94. 

Somlvó-Vásárhelvi monostor 92. 
Somogj'megye 41. 

— megyei lázadás 1.53, 167. 

— megyei, tized és vám 166, 167. 
Steui'hus Ágoston 205. 

Stolcz falu, később puszta 119. 

Strigar. L. Knzterffdly, 

Stiránvi János 179. 

Surius Lörincz 201—8. 

Syiioílus szó értelme 203. 

Szalay hászló i. 

Számokkal való megkülönböztetés 

l.V). 
Szántó falu 36. 



*Mf KÉT- ÉS TÁBOIMrTATí). ^^^^^^^^^B 


Szap tkln lar,. IVi 


lY-rmüii szó éilelnie 72. 


Szirberíay felu :!:,. 


Teuzo pápai követ 209. 


Bíiudi alspitólevíl 3ü. 8S, tlfi. 


TLeophano eaáazátleánj 27. 


Székes-Fehárvflr 3K, TI. 110. 163. 


Tliietniár merseliurgi püspök ü 


43, lfi3. 




Tihanyi alapítólevíl 311, IIB. 




— npátaig 56. 62, 16«. 2<)2. 


Seentadoijíin toártir. L. Mdilíbi. 


Tirói jeitvek 18R. 


Ünent-Aiíalbert 107. 19(i. 


Tiíed 96. \m. 115. 166. 


Síant-Bmnó 1Ö7. 


— perek 77. 9.Í— 7. 119-90. 


Szentendre viiros T'l, 71. 


- jegvzék (pApail 4U-r/l. 97. 


SíenlgvÖrg^* pnszU .')<!— 37. 


111). 


SMUtgvÜrej-i osalád 10í». 


Toldások 153-^3. 


Szcut-Gelíéi-t 17. Ifi, »), 139. 




BseDt-HeDrik császár 13, 18, 118. 


Tomko ii'ó 9110, 


Szeut-Inu-e hei'c>«g áK. 


TomioB fftlu liMi. 


Bíentiráfli jeligálc IS.'i. 


Totft íam 137. 


Sxent-lBtváii riicaérete 149. 


Ti-aditnm foA 153. 


— egyliá/jogi kiváJt8Bpi9»9-l«. 


Truii vftvM 1S2— 3. ^^ 


— íletirftíai,L.ÍÍart(i>./-^/rtiJrfA. 


Trieri moiiusUir ^^^^^| 


— fölajánlja országát 21)1. 


Tiir6czv János 162. ^^^H 


— IwnczeUáriája 102. 


Tüzv" taeprúlM 126. ^^^H 


- kiválú mlajilüiifti 9U. 


^^1 






— nagy peesítje 7(i. 


H 


— nevének varázsa .S— !!. 


— tflrvínyei 13. 2!t. 




— mlvartsrtiiM öa. 


^^^H 


— iijitásBi 13. 


Unrest Jakab Kii. ^^^H 


tteeutjolibi monoslor iéf,'i iípvf 


Utánzás 11. 114. 117. 176— 7. ^^^H 


St2. 


rtnzáeok 110, ISS— 3. 19R. ^^^M 


Bzent-Líezlö S— ii. 34. 50. 95. ÍH!, 




IIJS, 115— (i, 137. 8(12. 9115. 


Utóiratok 146. I7t— ^. ^^^H 










Brér fdu U4. 


^^H 




^^H 


Sderdalielyi Aliyoa 9.5. ffli. 




Szerződés szeges l.'i.^. 


Vadl>öi'ök ^^^H 


Szigetfö 3(>— 37. 


Vág viUu 167. ^^ 
Vi^merÖ Ítélet lK7. 


Sziiveteter (H.) pápa 1fi3. Ifíó. 


188-94. ^ 


Választott birák 169. 




Vytozttttáaok az oklevélben TA. 


— védői ÍB támiuiói 4. 179. 


72, 208. 


aii- 6. 


Véín ttiloraányoBás 87, 16H. 


SkUv írók l'i.^. 


— felosztás 149—511. 




Vaucsa. L. líanrga. 


Hág^t Ü8. ;Kt. ri9. 91. KI, 93. 


Vándor élet 115. 


Ktn. IH. 117. 13S. 


Vúiadi króuikii 161— á. 




Vnrkiitív fiiln !)t. 




VÍL-,.s\ Gviihi IW. 199. 


T. 


Vásiirok S5. 97— K 1?\ 1711. 




Véienién\'ek Szent-Intváii okieve- 


Tápé Eltlii 41. 


leiröf 3—4. 


Tartozékuk Ii4— 5. 


— n pannonbubni levélrfil 171. 


Telekkönyvi jiüntossig Ifiii, 


— a Szilveszter -bullúról 179. 


^%-°if0.33 




^Lfic 


^^ 



NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ. 



22:^ 



Verancsics Antal 1S2 — 84. 
— Faustus 183 — 4. 
Verböczy hármas könyve 161. 
Veszprémi alapítólevél 52 — 76. 
Veszprémvölgyi alapítólevél 25^ 

39. 
Vezérlők eszmék 172. 
Viaszba göngyölt levél ,*U. 
Visegrád 70. 
Vízvezeték 50, 85. 
Volfréd iro 59. 



Z. 

Zágrábi krónika KU — 2. 

— püspökség 41. 

Zalai föesperest 110. 

Zalavár 128. 

Zalavári alapítólevelek 107 — 133. 

Zeland veszprémi püspök 57, 108. 

Zemognv 41, .5f). 

Zomba 'falu 03. 

ZomlLni Gábor oklevélliamisító 8. 

Zsigmond király 7S, 122—23. 






TARTALOM. 

Lap 

Előszó - - H 

ELSŐ RÉSZ. 

Bevezetés -..-.... _. 7 

I. A ravennai aílomanylevél . _.. _.. . ... 10 

II. A Veszprém völgyi alapítólevél _.. ._. ... -.. 25 

III. A pécsi alapítólevél . _ _ . . . . U) 

TV A veszprémi alapítólevél ... ŐO 

V. A pécsváradi alapítólevél .. 76 

VI. A pannonhalmi kiváltsúg- (mások szerint alapító-) levél U)l 

VII. A nyitrai adománylevél . . . _ 103 

VIII. A zalavári lOlíí-iki alapítólevél ._ ._. 107 

IX. A zalavári 10á4-iki alapítólevél ... 1:24 

X. A bakonybéli alapítólevél .. , l.'^íJ 

XI. A pannonhalmi kiváltságlevél utóirata _ _ . ... liO 

MÁSODIK RÉSZ. 

Szilveszter- bulla ... _.. 17*^ 



3 6tb5' 537""5So"";Í' 



Stanford University Libraríes 
Stanfordf Califomia