Skip to main content

Full text of "Szinház, három egyfelvonásos"

See other formats 


■*!f)í: 


-  i  KOHMUMT  ;\n-lE'?Y^S2[rr^ 


színház 

HÁROM    EGYFELVONÁSOS 

IRTA 

MOLNÁK  FERENC 


BUDAPEST 

FRANKLIN-TÁKSULAT 

magyar  ivód.  intézet  és  köiit/vnyom^a 

KIADÁSA 


Előadási  és  minden  egyéb  jog  fenntartva. 
* 
Copyright  1921  by  M.  Bárd,  Wien. 
* 
Először  adták  a  budapesti  Magyar  színház- 
ban 1921  október  22-én. 

BlÜlOl 

Pra&kliu-Xtfsulat  n^omdtOa 


I. 

ELŐJÁTÉK 

LEAR  KIRÁLYHOZ 

szatíra,  egy  felvonásban 


SZEMÉLYEK: 

Bánáti,  színész    Törzs 

Dr.  Er>ö   Gellért 

Dk.  Kiss  Vándory 

Helén Pécsi  Blanhi 

A    BURGUNDI   FEJEDELEM    .  .     PártOS 

Somogyi Gyöngyi 

TŰZOLTÓ    Körmendy 

DíszMESTEE Gere 

Ügyelő   Makláry 

Fodrász    Kertész 

Portás    Boda 

* 
Munkások,   tűzoltók,   hangok   a   sötétből. 

* 

Történik  Lear  király  előadása  előtt  a  szín- 

padotii 


EtólÁTÉK   LEAR    KIRÁLYHOZ. 


Udvari  terem  Lear  király  palotájában. 
Középen  emelvényen  trón. 
Mikor  a  függöny  felgördül,  a  színpad  gyé- 
ren van  világítva.  Több  munkás  épp  az 
■utolsó  díszletfal-darabot  hozza,  amit  beállít 
a  következők  alatt  s  munkája  végeztével  ki- 
megy. Három  munkás  foglalatoskodik  a  írón 
körül.  A  színpad  közepén,  háttal  a  nézőnek, 
áll  a  diszmester,  aki  nézi  munkájukat.  Ol- 
dalt áll  az  öreg  tűzoltó.  Egy  ideig  senki  sem 
szól,  csupán  a  munkások  kopácsolása  hal- 
latszik. 

DÍSZMESTER.  Háttér !  A  háttér  leeresz- 
kedik. Jöhet  az  eleje  !  Az  első  iv  leereszke- 
dik. Jól  van.  Világosság !  A  színpad  ki- 
világosodik. Ramaszéder !  Semmi  válasz. 
Ramaszéder  I !  Csönd.  Ramaszéder  ! ! ! 

Egy  haxg.   Itt   vagyok. 

Diszmester  az  egyik  munkáshoz.  Ül- 
jön be. 

A  munkás  beül  a  trónba. 


ELŐJÁTÉK  LEAK  KIRÁLYHOZ. 


DíszMESTEB.    Bamaszéder. 

A  HANG.  Igen  ! 

DÍSZMESTER.  A  reflektort  kipróbálni  t 
Világítás  a  trónra  ! 

Felülről  reflektor  keresi  a  trónt,  amíg  meg 
ne  in  találja. 

DÍSZMESTER.  Följebb!  Lejjebb!  A  fény 
eltávolodik  a  tróntól.  Hova  megy?  A  fény 
egészen  eltávolodik.  Ramaszéder ! !  A  fény 
visszamegy  a  trónra  és  a  fejére  süt  a  mun- 
kásnak. Most  jó.  Rendben  van. 
A  fény  kialszik,  a  munkás  leszáll  a  trónról 
és  a  többivel  együtt  kimegy.  Egy  öreg  munkás- 
asszony  jön  be  seprővel  és  söpör  a  trón  körül. 
Diszmester  kimegy.  Most  jobbról  katonás 
rendben  négy  tűzoltó  jön  be,  megy  át  a  szín- 
padon. Megállnak  a  baloldalt  álló  öreg 
tűzoltó  előtt. 

Az  EGYIK  TŰZOLTÓ  tiszteleg.  Jelentem 
alássan,    semmi    újság,    minden    rendben. 

Az  ÖREG  TŰZOLTÓ  ncwíÓH  szulutál,  el- 
sétál tőlük.  A  négy  tűzoltó  kimasirozik.  Az 
öreg  elkezd  egyedül  lassan,  fel-alájárni.  A 
söprögető  asszony  kimegy. 


ELŐJÁTÉK   LE  AB   KIRÁLYHOZ. 


BÁNÁTI  balról  rohan  be  a  színpadra,  iz- 
gatottan, mint  akit  üldöznek.  Felhajtott 
gallérú  felöltő,  kalap  van  rajta.  A  színpad 
közepén  ^negáll,  visszafigyel,  aztán  rohan 
tovább,  majd  jobbra  eltűnik.  Közben  a  tűz- 
oltó köszönt  neki:  «Jó  estét  kívánok.»  —  O 
válaszolt:  «Jó  estét.^> 

Kis  szünet.  A  tűzoltó  járkál. 

BÁNÁTI  HANGJA.  A  kulissza  mögött.  So- 
mogyi ! 

Kis  szünet. 

BÁNÁTI.    A  kulissza  mögött  ordítva.  So- 
mogyi ! !   Némaság.   Somogyi ! ! ! 
Kis  szünet. 

Bánáti  jobbról  berohan  a  színpadra  ing- 
ujjban, kabát,  kalap,  rnellény  nélkül.  So- 
mogyi ! ! ! 

TŰZOLTÓ.    Azonnal   megkeresem.    Elsiet 
halra,   künn  ordít.   Somogyi ! 
Somogyi,  az  öltöztető  szabó  megjelenik  balról. 

Bánáti.  Hol  mászik?  Mért  nincs  itt? 
Hol  van?  Mért  nem  jön? 

SoMOGYL  Itt  vagyok  kérem,  jövök  ké- 
rem. 


ELŐJÁTÉK  LEAB  KIEÁLYHOZ. 


Básáti.  Almády  úr  már  itt  van? 

Somogyi.  Itt. 

Bánáti.  Felöltözött  már? 

.Somogyi.  Azt  hiszem  igen. 

Bánáti.  Akkor  rohanjon  mint  egy  örült, 
mondja  meg  neki,  hogy  kéretem,  jöjjön 
azonnal. 

Somogyi.  Bocsánat  Bánáti  úr,  de  azért 
nem  Toltani  itt,  mert  ilj^en  korán  még 
soh'se  tetszett  bejönni.  Még  csak  hat  óra, 
és  az  előadás  .  .  . 

BÁNÁTI.  Mit  locsog?  Mit  fecseg?  Ro- 
hanjon és  hivja  Almády  urat,  illetve  ma- 
radjon itt.  Ne  hagyjon  egj-edül.  Maradjon 
mellettem.  Ma  egész  este  ne  mozduljon 
el  tőlem. 

Somogyi.   De  Bánáti  úr  .  .  . 

Bánáti.  Várjon  ,  .  .  Küldjön  valakit 
Almády  úrért,  de  rögtön.  Mit  áll?  Mit  néz? 
Somogyi  mozdul.  Xe  maga  menjen.  Valakit 
küldjön.    Ordít.    Ramaszéder! 

SoMOOYi.   Ramaszéder!! 

Egy  hang  kí'NN.  Üvöltve.  Ramaszéder  ! ! 
yéma  csönd. 


ELŐJÁTÉK   LKAK   KIBÁLYHQZ. 


Somogyi.    Ramaszéder !!!!!! 

Ramaszéder  hangja  a  magasból,  jobb- 
ról. Itt  vagyok ! 

Somogyi  a  hang  irányába.  Menjen  gyor- 
san .  .  . 

Bánáti  a  hang  irányába.  Rohanjon, 
mint  egy  örült,  mondja  meg  Almády  úr- 
nak, hogy  azonnal  kéretem,  jöjjön  rög- 
tön, sürgős. 

SoMOGYL  Mondja,  hogy  baj   van. 

A  HANG.  Igenis. 

Bánáti.  Honnan  tudod,  hogy  baj  van? 

Somogyi.  Látom,  Bánáti  úr.  Nagy  baj 
van? 

Bánáti.  De  még  mekkora.  Lódiüj, 
eriggy  az  öltözőmbe,  nézd  meg,  nincs-e 
ott   valami  idegen. 

Somogyi.   És  ha   van  ? 

Bánátl  Eriggy,  lódulj,  menj,  gj'ere, 
ugorj,  mit  állsz  itt? 

Somogyi  kirohan  jobbra. 

Bánáti  aggódva  les  utána.  Kiszól.  Nincs? 

Somogyi  künn.  Nincs  senki. 

Bánáti.  A  fnlvosón  se? 


ELŐJÁTÉK    LEAR   KIRÁLYHOZ. 


Somogyi  lünn.  Ott  se.  Belép. 

Bánáti.  Be  lehet  zárni  a  kis  ajtót,  ami 
a  lépcsőről  a  folyosóra   nyílik? 

Somogyi.  Be. 

Bánáti.  Zárasd  be  azonnal.  Somogyi 
kirohan.  És  mondd  meg  az  asszonjTiak, 
aki  ott  ül,  hogy  akárki  keres,  nem  lehet 
hozzám   bejönni. 

Somogyi  rövidke  szünet  tdán  visszajön. 
De  hát  mi  történt  Bánáti  úr? 

Bánáti.  Xem  merek  az  öltözőmben 
maradni .  .  .  Izgatottan  néz  körül.  Valahol 
máshol  kellene  felöltöznöm  .  .  .  Egy  em- 
ber üldöz.  Somogyi.  Revolverrel  üldöznek. 
Nem  is  egy.  Ketten  vannak. 

SoMOGYL   Autógramm  ? 

Bánátl  Hogyne.  Egy  férj,  Somogyi. 
Egy  férj,  aki  a  feleségét  félti  tőlem. 

Somogyi.  Tvhü. 

Bánátl  Rajtakaptak  fiam,  rajtakap- 
tak.. .  A  burgundi  fejedelem  belép  kosz- 
tűmben.  Bánáti  jeléje  fordulva  folytatja  .  .  . 
rajtakaptak,  Almády  .  .  .  rajtakaptak  és 
üldöznek  ...   A  konyhaablakon  ugrottam 


ELŐJÁTÉK   LEAR  KIEÁLYHOZ. 


ki  a  folyosóra,  de  észre  vettek  és  utánam 
j  öttek  .  .  .  Versenyt  le  a  lépcsőn.  Én  elől, 
ők  mögöttem  ...  Ki  az  utcára  .  .  .  Két 
utcát  szaladtam,  ők  utánam ...  Ki  a 
körútra.  Ott  fiakkerbe  ugrottam,  usgyi, 
hajts  ahogy  tudsz.  És  most  itt  vagyok. 
És  mindez  Lear  király  előadása  előtt, 
legszebb  szerepem,  Lear  előtt .  .  .  Még  a 
kocsi  után  is  futottak.  Mindjárt  itt  lesznek. 

A    BTJRGTTIíDI  FEJEDELEM.   Kik? 

BÁNÁTI.   Mi  az,   hogy  «kik?i> 

Burgundi.  Kik  futottak? 

Bánáti.  A  férje  és  a  férjének  egy  ba- 
rátja. 

Burgundi.  Kinek  a  férje? 

Bánátl  a  nőnek  a  férje.  Egy  perc  még 
és  itt  lesz. 

Burgundi.  De  ki  az  a  öö? 

Bánáti.    Őrült   vagy?    Hogy   én    meg- 
mondjam egy  nő  nevét? 

Burgundi.   De  ha  egy  perc  múlva  itt 
lesz  a  férje  .  .  . 

Csöngetés. 

Bánáti  rémülten.  Csöngetnek. 


EIXÍJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


Somogyi.  Az  ügyelő  csönget.  Bánáti  úr. 
Balról  belép  a  fodrász.  Ösz  szakállt  és  hosszú- 
hajú parókát  hoz. 

FoDR-ísz.  Csókolom  a  lábát.  Bánáti  úr. 
Lassan  ballag  jobbfelé.  Itt  vannak  a  szőrök. 
Bánáti  úr. 

BuRGr>Di.  Hallja  Sommer,  jó,  hogy  lá- 
tóra. Híi  még  egj-szer  olyan  szaga  lesz  a 
szakállnak,  mint  tegnap,  kilököm  a  sza 
kállával  együtt. 

BÁNÁTI.  Ezt  már  én  is  mondtam  neki. 
És  ma  Leart  játszani,  ebben  az  állapot- 
ban ..  .  és  még  hozzá  enyvszagú  szakál- 
lal... Mutassa.  Megszagolja  a  szakállat. 
Hát  evvel  mit  csinált  megint? 

FoDE.Ász.  Egy  kis  kölnivíz  van  rajta, 
Bánáti  úr. 

BAn.átl   Megőrült?   Hisz  ez  rémes. 

Fodrász.  Királyok  illatos  szakállt  vi- 
selnek. Ezt  minden  gyerek  tvulja.  Gyerünk 
Bánáti   úr,  nem  érek  rá.    Mozdul  jobbra. 

BuBOrsDi.  Na  és  mit  akarsz  tőlem? 

Báiíátl  Kérlek,  légy  velem,  maradj 
velem  .  .  .   otpV   nk  vet  Ion  ül   betörnek   ide. 


ELŐJÁTÉK    LEAK    KIRÁLYHOZ. 


íjOMOGYL  Az  ajtót  már  bezárattam. 

BcRGCSDL  Szólni  kell  a  portásnak. 

Bánáti.  Nem  lehet  tudni ...  ez  betör 
ide  a  portáson  keresztül ...  ez  berohan 
ide  a  színpadra,  mikor  játszom  .  .  . 

Bi'EGrNDL  De  hát  ki  ez  a  vadállat? 

Bánáti.  Én  nem  ismerem  .  .  .  soh  *e 
láttam  életemben ...  A  növel  az  állat- 
kertben ismerkedtem  meg  .  .  .  futó  dolog  ... 
Az  urát  most  láttam  először,  egy  pilla- 
natra, mialatt  a  konyhaablakon  ugrot- 
tam kifelé.  De  ahogy  ordított,  ahogy 
utánam  rohant,  ahogy  futott  még  a 
fiakkerem  után  is  .  .  .  Ha  ez  ide  betör  .  .  . 
Es  ketten  vannak.  Valami  barátja  is  van 
vele. 

Fodrász  hidegen.  Gyerünk  a  szőrökkel. 
Bánáti  úr. 

Bánáti.  Jó,  jó.  Kérlek,  ne  hagyj  el, 
maradj  mellettem.  Somogyi  menjen,  néz- 
zen be  az  öltözőmbe,  nincsenek-e  már  ott? 
Somogyi  kiszalad  jobbra.  Borzalmas !  Mit 
csinálok,  ha  itt  valami  skandalumot  ren- 
deznek ? 


13 


ELŐJÁTÉK  LBAR  KIRÁLYHOZ. 


Burgundi.   Kidobjuk  őket. 

Bánáti.  Azzal  rajtam  nincs  segítve. 
Itt  súlyos  dologról  van  szó.  Nem  is  szólva 
arról,  ha  mi  kirúgjuk  őt  és  mialatt  mi  őt 
rúgjuk,  azalatt  ö  már  lő.  Vagy  ők  már 
lőnek. 

BuEGO'Di.  Hát  hányan  vannak? 

Bánáti.  Mikor  elindultak,  még  csak 
ketten  voltak.  De  mit  lehet  tudni,  hányan 
csatlakoztak  azóta  a  menethez? 

Burgundi.  Erős  ember? 

BÁNÁTL  Ahogy  futólag  láttam,  vékony 
kis  ember.  De  nagyon  dühös.  Cvikkere  van. 

Burgundi.  Első  dolog  a  cvikkert  leütni, 
hogy  ne  lásson  célozni. 

Bánáti  rémülten.  Hát  olyan  biztosra 
veszed,  hogy  lőni  fog? 

Burgundi.   Ha  olyan  dühös. 

Fodrász.  Gyerünk  a  szörzettcl.  Bánáti 
úr,  nincs  időm. 

BÁNÁTI  kiordit.  Somogyi ! 

Somogyi  belép  jobbról.  Tessék  bátran 
jünni,  tiszta  a  levegő !  A  portásnak  it 
szóltam.  Ide  nem  jöhet  be  senki. 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


Kimennek  jobbra:  elöl  Somogyi,  idána  Bá- 
náti, a  burgundi  fejedelem,  a  fodrász.  Szünet. 
A  tűzoltó  sétál  a  színpadon. 
TŰZOLTÓ  rövid  séta  után  előrelép. 
Csodás  világ !   E  trón,  királyi  pompa. 
Mit  híven  őrzök  tüz,  láng  vészitől. 
Egykedvűn  róva  őr-sétámnak  útját ! 
S  e  balga  színjátszó,  ki  vészt  sikoltva 
Orjült  rohamban,  futva,   üldve  jő! 
Csodás   világ !   Csodás   és   undorító  ! 
Itt  élek  e  sok  színes  rongy  között 
Kétszer  tíz  éve.  Nézem  őket  bölcsen. 
Nézem,  hogy  járnak,  sírnak  és  kacagnak. 
Hogy   zengve-zengnek,   áUnak,    dőlnek, 

rogynak, 
Mint  szellem  ülnek  át  a  taps  viharján ! 
Itt  nézdegélem   őket  napról-napra. 
Erényes  férfi,  egyszerű,  komoly. 
Mint  tűzoltónak  lenni  iUik  éppen, 
S  lenézem   őket,   szívből,   esküszöm. 
Ezt  is,  a  mást  is,  húsz  év  óta  már, 
Ál-érzelmük,   sótlan   kis   könnyeik. 
Hazug   haragjuk,   álnok   édességük. 
Lenézem  őket,  mélyen,  emberül. 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KTRALYHOZ. 


De  hallgatok,  közöttük  némán  járv  i 
i'el  és  alá,  alá  s  fel,  évről-évre. 
Szivemben   undor  gőze  s  ajkamon 
Megvető,  bölcs  és  gúnyoló  mosoly. 
De  hagyjuk  ezt  most.  Lárma  kél  amarra. 
Dühödten  jő  az  üldöző  vadász, 
A  botrány  megvan,  szívem  úgy  örül. 
Xe  szólj   szám.   Lássuk,  hogy  s  minként 

leszen. 

IJátrahúzódiL: 

Balról  berohan  a  színpadra  Doktor  Ernő  és 

Doktor  Kiss.  Mögöttük  a  portás,  aki  sietve 

elébük  kerül  és  feltartóztatja  őket. 

Portás.  Kérem,  ha  nem  távoznak, 
rendőrért  megyek. 

Er.nö.  Menjen  rendőrért.  Menjen  a  fő- 
kapitányért. 

Klss.  De  kérlek,  az  istenért,  elveszted  a 
józanságodat. 

Ernő.  Azt  már  rég  elvesztettem.  Neki- 
megy a  portásnak.  Menjen  innen,  menjen 
az  utamból,  vagy  hívják  elő  azt  a  gaz- 
embert. 

Postás.  Ön  itt  nem  fogja  gazemberezni 


lü 


ELŐJÁTÉK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


a  művészeket,  ön  itt  egy  állami  színház 
színpadán   van.    Takarodjék  innen. 

Ernő.  Nem  megyek,  amíg  nem  végez- 
tem azzal  a  gazemberrel.  A  műintézet 
tradícióit  felfüggesztem.  Ez  itt  most 
semmi  más,   mint  a  tett  színhelye. 

Kiss.  Géza  kérlek  gyere.  Majd  megtanács- 
kozzuk  a  dolgot  az  utcán. 

Ebnő.  Hagyj  békén.  Portáshoz.  Menjen 
az   utamból,   mert  leütöm. 

Portás  átöleli  Ernőt.  Kérem  segítsen, 
cső  vezető   úr. 

Tűzoltó.   Nem   vagyok  csövezetö. 

Portás  dulakodva.  Hát  bánom  is  én  .  .  . 
főparancsnok  úr  .  .  .  jöjjön  már  ...  ez  egy 
őrült. 

Tűzoltó.  Nem  vagyok  főparancsnok. 
Tanulják  meg  tisztességgel  titulálni  az 
embert. 

Kiss  közbelép.  Géza,  de  hát  most  már 
vége  legyen.  Ő  is  dulakodik. 

Portás.  Tűzoltó  úr ! 

Tűzoltó,  őrmester  vagyok ! 

Portás,  őrmester  úr ! 

Színház.  17  2 


BliŐJÁTÉK   LEAK   KIRÁLTHOZ. 


TŰZOLTÓ.  Na  végre  !  Ez  már  beszéd. 

Portás,  őrmester  úr  .  .  .  segítsen  innen 
kivinni  ezt  az  őrültet. 

TŰZOLTÓ.  Azt  én  nem  teszem,  mert  az 
nem  tartozik  rám.  Nyugodtan  sétál  tovább. 
Az  én  eélom  csak  az  volt,  hogy  a  nekem 
járó  tiszteletet  megadják. 

Een'ő  kiszabadította  magát.  Nem  megyek. 

Kiss.  Kérlek  .  .  .  csak  egy  szót  engedj 
mondani .  .  . 

Ernő  a  portásra  mutatva.  Amíg  ez  itt 
van,  addig  nem. 

Kiss  o  portáshoz.  Kérem  hagyja  egy 
kicsit.  Megnyugszik  mindjárt.  Bízza  rám, 
én  ismerem.  Garantálom,  hogy  semmi  baj 
nem  lesz.  Csak  kifújja  magát  és  megyünk. 

Portás.   Megyek,  rendőrt  hozok. 

Ebkö.  Azt  jól  teszi,  mert  mindazok  a 
garanciák,  amelyeket  a  barátom  nyújtani 
akar,  értéktelenek.  Én  azt  a  hitvány  frá- 
tert, azt  a  céda  színészt  itt  ma  megpofo- 
zom, megverem,  inzultálom.  Ezen  nem 
segít  semmi.  Addig  ütöm,  amíg  szusz  let<z 
benne.  Ezt  én  itt  ma  félholtra  verem. 


18 


BLŐJÁTÉK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


Ügyelő  jön  sietve  balról. 

ÜGYELŐ.  Mi  az?  Kik  ezek  itt? 

Portás.   Egy  őrült,  kérem. 

Ügyelő.  Hogy  merte  beereszteni  a  szín- 
padra? 

Portás.  Kétszer  vágott  oda  a  lépcsőhöz. 
Nem  bírok  vele.  Maradjon  itt,  én  megyek 
rendőrért. 

Ügyelő.  Arra  nincs  szükség.  Kilökjük 
mi  rendőr  nélkül  is.  Tessék  távozni  a  szín- 
padról. 

Ernő.  Nem. 

Ügyelő.   Tessék  elhagyni  a  színpadot. 

Ernő.  Nem.  Én  Bánáti  színészt  fél- 
holtra akarom  verni,  mert  feldúlta  csa- 
ládi boldogságomat. 

Ügyelő.  Itt  akarja  félholtra  verni? 

Ernő.   Ahol  találom. 

ÜGYELŐ.  Akkor  takarodjék  innen,  mert 
leszakítom  a  fülét. 

Kiss.   Géza,  én  itt  hagylak. 

Ernő.  Arra  én  el  vagyok  készülve,  hi- 
szen barátom  vagy.  Ez  csak  természetes. 

ÜoTBLŐ  ordítva.  Mars  ki  innen ! 

19  2* 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


Burgundi    fejedelem    belép.     A    klasszikus 

színészek  affektált   királyi   hangján  beszél, 

pózzal. 

Ügyelő.  Almády  úr  kérem,  ez  az  ide- 
gen itt  botrányt  csinál.  Bánáti  urat  ke- 
resi és  azt  mondja,  félholtra  akarja  verni. 

BrBGTJNDi.   Ott  leszünk,  jó  idegen. 

Ebnö.   ön  színész? 

BcKOUNDi.   Valóban. 

Ernő.  Én  dr.  Ernő  Géza  tanár  vagyok. 

BuROüNDL   Almády. 

Erítő.  Kérem,  feltételezem,  hogy  ön 
úriember.  Felszólítom,  hogy  vezessen  en- 
gem Bánáti  Kálmán  színészhez,  aki  az 
én  családi  boldogságomat  feldúlta.  Én  őt 
ezért  most  meg  akarom  büntetni. 

BuRGUNDL  Uram,  ez  itt  állami  legfőbb 
müintézetünk  színpadja.  Itt  mindjárt 
kezdődik  az  előadás  és  Bánáti  mester 
játssza  a  főszerepet.  Ha  önnek  vele  valami 
dolga  van,  intézze  el  előadás  után.  Társa- 
dalmunk szokásai  számos  formát  ismer- 
nek az  ilyen  szomorú  események  rendezé- 
sére. De  ezt  a  formát,  amelyet  ön  válasz- 


20 


ELŐJÁTÉK   LBAR   KIEÁLYHDZ. 


tott,    nem    ismerik.    Ajánlom    magamat. 
Ügyelőhöz.   Vigyék !   Jobbra  elsiet. 

Ebnő.  Már  pedig  én  elintézem,  ha  addig 
élek  is.   Kirohan  jobbra. 

Kiss.  Géza,  az  istenért !  Jobbra  elrohan, 
utána. 

Ügyelő  a  portáshoz.  Szaladjon  rendőrért, 
én  megyek,  hogy  valami  baj  ne  történjék ! 

Ügyelő  jobbra,   portás  balra  rohan  él. 
Szünet.  A  tűzoltó  egykedvűen  sétál. 

TŰZOLTÓ   előrelép. 
A  botrány  jól  dagad.  Mily  szép  öröm  ! 
Xéhány  perc  még  csupán  s  hitemre 
Érzésem  az,  hogy  pof  s  rúgás  esik : 
Mint  illik  is.  A  féltés  vad  szeszély. 
Mily  szép  ajándék-látvány  ez  nekem, 
Ki  hű  férj  s  jó  családapa  vagyok. 
Itt  látni,  hallani,   minő  nyomor 
A  féltékenység  és  gaz  csábítás. 
Oh  gyötrelem !  «Az  elégült  szegény 
Gazdag  lehet,  sőt  túlgazdag.  De  a 
Kincs  végtelen  kín  annak,  aki  fél, 
Hogy  elveszíti. »  Nőm  oly  csúnya,  vén. 
Horpadt,  strapáit,  sőt  bandzsal  is  talán. 


SliŐJÁTÉK  LEAB  KIKÁLTHOZ. 


Hogy  szívem,   mint  fészkére  tért  madár. 
Nyugton  piheg,   ha  rája  gondolok. 
Nem  féltem  őt.  És  én  meg,  jómagam 
A  hetykeségen  régen  túl  vagyok. 
Egy  jó  rostélyos,  íéllitemyi  siller. 
Egy  jó  pipa,  ez  minden,  mit  kívánok, 
A  nőt  már  régóta  nem  kedvelem. 
Talán  ezért  most  e  fanyar  öröm. 
Mi  elfog,  láttán  mások  bubájának. 
Talán  nem  is  szép,  de  nem  tagadom, 
A  féltő  férjet  s  félős  csáb-vadászt 
Örömmel  látom  egymásnak  rohanni ! 
Kéjes  mosollyal  húzódik  hátra. 
Lárma  a  háttér  mögött. 

Burgundi  balról  hátul  lopódzva  jön.  Erre 
gyere,  ne  kiabálj. 

Básáti  ugyanonnan  jön,  Lear  király  jel- 
mezében, kifestve,  de  fején  se  paróka,  ae 
szakáll.  Mögötte  jön  a  fodrász,  kezében  a 
parókával  és  a  szakállal,  a  fodrász  mögött 
Somogyi  a  királyi  koronával.  Nahát  ez 
rettenetes !  Beeresztik  ide  ezt  az  őrül- 
tet..  .  és  én  kénytelen  vagyok  ...  De  hát 
liol  a  rendőrség? 


ELŐJÁTÉK    LEAK   KIEÁLTHOZ. 


BttrguihDI.  Már  mentek  rendőrért. 

Somogyi.  Ne  tessék  félni.  Mi  itt  ya- 
gyu  nk. 

FoDKÁsz.  Gyerünk  a  szőrzettel,  Bánáti 
í:r,  nincs  időm.  A  következők  alatt  ráteszi 
a  parókát  és  a  szakállat. 

Bánáti.  Ha  az  egész  egy  félórával  ké- 
sőbb történik,  hogy  már  folynék  az  elő- 
adás, akkor  talán  menedék  volna  a  szín- 
pad ...  És  nem  jut  eszembe  semmi,  azt 
a  keservit  neki .  .  .  Hogy  mikbe  kevere- 
dem !  Csak  te  maradj  itt  Almády  .  .  .  hogy 
valami  skandalum  ne  legyen. 

BiTBGTJNDi.  Az  már  megvan,  fiam. 

Bánáti.  Gondolod,  hogy  benn  lesz  a  la  - 
pókban? 

BuRor^Di.  Az  attól  függ,  mivé  fej- 
lődik. 

BÁiíÁTi  a  fodrászhoz.  Gyerünk,  gyerünk. 
Burgundihoz.   Most  hol  vannak? 

Burgundi.  Az  ügyelő  rájuk  zárta  az 
öltöző  ajtaját. 

Somogyi.  Tessék  leülni.  A  koronázás 
következik. 


23 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


Bánáti  leül,  a  fodrász  és  Somogyi  ráteszi 
fejére  a  koronát. 

Báxáti  a  trón  lépcsőjére  ül.  Mit  csiná- 
lunk,  ha  ide  is   utánunk  jönnek? 

BrRcrNDL  Addig  itt  lesznek  a  rend- 
örök. És  akkor,  látod,  benn  lesz  a  la- 
pokban. 

Báxáti.  Gondolod,  hogy  elég  rendőr 
fog  jönni?  Hány  rendőrt  hívtak?  Somogyi, 
szaladj,  hogy  sok  rendőr  jöjjön.  Illetve 
maradj.  Akármit  mondok,  akárhova  kül- 
delek, te  csak  maradj. 

Fodrász.  Majd  én  megmondom,  én 
úgyis  megyek.  El.  A  tűzoltó  utájia  ballag. 

BánAti  fölkel,  kiegyenesedik.  Micsoda  ré- 
mes eset. 

Lárma  künn. 

Ügyelő  jobbról  szaladva  jön.  Tessék  fel- 
szaladni az  igazgató  úrhoz.  Kitörték  az 
ajtót.  Én  megyek  a  rendező  úrért.  El- 
rohan balra. 

Bánáti  harsányan.  Ne  menj  !  Velőm 
maradj !  Mindenki  maradjon  velem  !  So- 
mogyi!   A   kardomat!   A   kardomat! 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


Somogyi  balra  elrohan. 
Jobbról  belép  Ernő  és  Kiss. 

Ebnö  hirtelen  megáll.  Bánátira  néz.  Bá- 
náti  Kálmán  ? 

Leab.  Az  vagyok. 

Ebső  megigazít)a  a  cvikkerét.  Szünet. 
Egymásra  néznek. 

Leab  lassan  megindul,  méltóságteljesen 
fellép  a  trón  első  lépcsőjére,  ott  megáll, 
felségesen. 

BuBGUNDi  Ernőhöz  lép.  Kérem  tanár 
úr,  örömmel  látom,  hogy  kissé  lecsilla- 
podott. Szíveskedjék  velem  a  társalgóba 
jönni  és  beszéljünk  egymással  mint  kul- 
t  úremberekhez  iUik. 

Erjíő.  Nekem  önnel  nincs  beszélni  va- 
lóm. Nagyon  köszönöm,  de  nincs.  Nekem 
Bánáti  úrral  van  beszélni  valóm,  de 
őszintén  megvallva,  e  pillanatban  nem  tu- 
dom, ő  áll-e  ott.  Rámutat. 

BuEGUN'DL  Ne  okoskodjék,  jöjjön  a 
társalgóba. 

Kiss.  Gyere,  menjünk  a  társalgóba. 

Ebnö  zavartan.   Ismétlem,  nem  tudom. 


ELŐJÁTÉK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


Bánáti  SEÍnész-e  az,  aki  ebben  a  tisztele- 
tet parancsoló  külsőben  áll  ott  a  trón 
lépcsőjén.  Ha  nem  csalódom,  valami 
klasszikus  színmű  jelmezében,  koronával 
a  fején.  Lehet,  hogy  első  uralkodónk, 
István. 

BüROUNDi.  Nem  uram,  Lear  király. 

Ernő  cvikkeréhez  nyúl.  Lear  király? 

BuRGüNDL  Lear,  a  boldogtalan  király. 
Ezt  játsszuk  ma  este.  A  dráma  Shakespeare 
főszerkesztő  úrtól  van. 

Ernő.  Köszönöm  uram,  ezt  tudom,  ön 
tehát  a  francia  király? 

BuROO'Di.  Nem,  uram.  Burgund  feje- 
delme vagyok. 

Ernő.  Tudom.  Az  a  bizonyos,  aki  szin- 
tén egy  Lear-lányt  akart  elvenni. 

Burgundi.  De  meggondolta,  uram. 

Ernő.  Tudom,  tudom.  Van  szerencsém 
két  év  óta  Shakespeare-szemináriuraot  ve- 
zetni az  egyetemen. 

Burgundi.  Ön  az  egyetemen  tanít? 

Ernő.  Bátorkodom.  Learhoz.  Doktí>r 
Ernő  Créza  vagyok,  egyetemi  magántanár, 


BLŐJÁTÉK   LEAR  KIRÁLYHOZ. 


a  Kisfaludy-Társaság  Shakespeare-bizott- 
ságának  kültagja. 

Lbar    affektált    királyi    modorban.    Üd- 
vözlöm ! 

Somogyi  belép  a  nagy  pallóssal. 

Somogyi  átadja  a  kardot  Burgundinak, 
aki  legközelebb  áll  hozzá. 

BUROUUDI  Soítiogyihoz,  affektált  hangon. 
Távozzék ! 

Somogyi  kimegy. 

BuEGCNDi   hódolva  adja   ál   Learnak  a 
kardot.    íme   kardod,   Sir. 

Lear.  Köszönöm. 

Kiss.  Géza  gyere,  ez  most  nem  hely  és 
nem  idő. 

Ernő.   Nem  megj'ek. 

Lbar.   Mit  óhajt  tőlem? 

Ernő.   Az  nagyon  egj'szerü.   Itt  jelen- 
lévő barátom  és  kollégám,  dr.  Kiss  Ervin  ... 

Kiss.  Dr.  Kiss  vagyok. 

Lear.    Üdvözlöm  ! 

Burgundi   meghajol. 

Ernő.    Dr.    Kiss   Ervin   ugyanabban   a 
házban  lakik,   amelyben   én.   Sőt   ugyan- 


4- 


^ 

ELŐJÁTÉK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 

azon  az  emeleten.  Miután  évek  óta  siker- 
telen kísérleteket  te.sz  abból  a  célból, 
hogy  feleségemet  elcsábítsa  .  .  . 

KiS3  meglepődve.  Mi  ez?  Kikérem  ma- 
gamnak !  Én  egy.szer  és  mindenkorra  .  .  . 

Lear.  Csönd,  jó  idegen. 

BURGUNDL    Csönd. 

Ernő.  Ha  nem  voltam  otthon,  bejárt 
Helénhez  és  Burns  költeményeit  olvasta 
neki,  majd  bemutatta  neki  Byron  Don 
Jüanjából  készült  fordítását,  amely  meg 
.^em  közelíti  az  Ábrányi-féle  fordítást, 
de  ez  most  mellékes. 

Kiss.    De   milyen   mellékes. 

Lear.  Békével,  jó  idegen.  Ne  jöjj  a 
sárkány  és  haragja  közé. 

Ernő.  Lear,  első  felvonás.  dBékével 
Kent,  ne  jöjj  a  sárkány  és  haragja  közzé !» 
De  ez  is  mellékes.  Ilyen  felolvasásokkal 
és  mások  szerelmének  költői  kifejezését 
felhasználva  akarta  Helcnt  arra  bírni, 
hogy  meglátogassa  öt  Szigony-utca  4.  b) 
alatt,  ahol  már  biztosra  véve  a  sikert,  ■ 
házasságtörési  legénylakást    bérelt. 


ELŐJÁTÉK   LEAK    KIBÁLYHOZ. 


Kiss.  Hát  így  vagyunk? 

Erkö.  így,  Ervin.  Ma  a  leszámolások 
napja  van.  Ma  ezt  is  elintézem  egy  füst 
alatt. 

BuEGUNDi.  Az  előbb  nem  beszélt  ilyen 
választékosan. 

Erkö.  Annak  egyszerű  oka  van.  Az 
előbb  rendkívül  izgatott  voltam.  Most 
hideg  és  elszánt  vagyok,  mint  a  toledói 
acél. 

Ügyélő  belép. 

Ügyelő.  Sehol  nem  találok  rendőrt. 

Ernő.  Nem  kell.  Mint  látja,  higgadtan 
tárgyalunk. 

Leab.  Mindenesetre  tartózkodjék  a  kö- 
zelben. 

Ügyelő    meghajol   és  távozik. 

Ernő.  Az  asszony  ellentállt  ezeknek  a 
gyermekes  és  egyben  oly  tanáros  kísér- 
leteknek, sőt  nap-nap  után  értesített  en- 
gem a  jó  barát  újabb  rohamairól.  Vissza - 
utasíttatván,  a  bosszú  órájára  várt. 

Kiss  fölkacag. 

Ernő.   Nem  irritál.   A  múlt  héten  be- 


T 


ELŐJÁTÉK   LBAH   KIBÁLYHOZ. 


hívott  magához  és  közölt*  velem,  hogy 
Helén  valami  színész -forma  emberrel  sé- 
tál az  állatkertben,  mindig  egy  s  ugyanazon 
állat  ketrece  előtt.  Azt  hittem,  rágalom. 
Tudomásul  vettem,  nem  szóltam  semmit. 
j  Újból  magához  hívott  s  közölte  velem, 
hogy  az  állat  a  puma  s  a  színész  Bánáti, 
a  nevezetes  Bánáti. 

Lear  kegyes  mosollyal  int  köszönetei. 

Ebiíő.  Még  mindig  nem  vontam  kérdőre 
Helént.  Végül  tegnap  este  közölte  velem, 
hogy  ami  eddig  csak  gyanú  volt  lelkében, 
az  most  már  bizonyosság.  Bánáti  színész 
délután,  mialatt  én  az  egj-etemen  vagyok, 
meglátogatja  Helént.  Nem  hittem.  Fel- 
szólított, hogy  ma  délután  álljak  lesbe 
az  ő  konyhájában.  Megtettem.  Nagy 
megdöbbenésemre  valónak  bizonyult  a 
denuuciáns  jelentése.  Egy  színészforma 
férfi  ment  be  lakásomba.  Rövid  tanakodás 
után,  miközben  elég  gyáva  voltam  el- 
fogadni az  ö  segítségét,  becsöngettem 
lakásom  ajtaján.  A  szobalány  dadogott, 
én  félrelöktem   őt.    Akkor  ajtók  csapko- 


30 


ELŐJÁTÉK   LKAR   KIEÁLYHOZ. 


dása  hallatszott  s  halk  sikoly.  A  szobába 
siettem,  ott  már  nem  volt  más,  csak  nóm, 
Helén.  Kirohantam  s  egy  borotvált  arcú 
férfit  láttam,  amint  a  konyhaablakon  ki- 
ugrott. Üldözőbe  vettem  s  most  itt  vagyok. 

Kiss.  Ez  a  különbség  köztünk.  Én  nem 
vagyok  itt.   Elsiet. 

Erííő.  Ezt  az  urat  tehát  elintéztem. 
Most  feleljen  ön,  akiről  még  most  sem  tu- 
dom, hogy  kicsoda.  Ön  volt-e  az,  aki  a 
konyhám   ablakán   kiugrott. 

Lear.  Semmiesetre  sem  voltam  az,  aki 
az  ön  hitveséhez  egy  nemtelen  gondolat- 
nak  még   csak  árnyékával  is   közeledett. 

Ebxö.   Ön  ugrott  ki  az  ablakon? 

Lear.  Négy  felnőtt  gyermekem  van, 
uram. 

Burgundi.  Ö...  és  ablakon?  Xézzen 
rá  !  E  tisztes  agg. 

Ernő.  Az  állatkertben  nem  ön  sétált 
vele?  Figyelmeztetem,  hogy  ő  megmondta 
nekem  az  ön  nevét.  Szíveskedjék  fel- 
világosítani engem  .  .  .  hogy  rossz  magyar- 
sággal mondjam:  hogy  néz  ön  ki?  Öreg? 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


Fiatal?  Szép?  Rút?  Borzasztó  az,  hogy 
szemben  állok  nőm  csábítójával  és  nem 
tudom,  hogy  néz  ki.   Öreg  ön? 

Lear.   Ez  nem  fontos. 

Ernő.  De  fontos.  Egy  xilág  választ  el 
most  öntől.  Nem  tudom,  kivel  beszélek, 
ez  fojtja  belém  a  mondanivalót.  Mintha 
telefonon  beszélnék  önnel.  Milyen  az  arca  ? 
Bátor?  Sastekintet?  Akkor  szembe  sze- 
gezném vele  haragomat.  Gyáva,  szerény? 
Akkor  lenézéssel  szólnék.  Szelíd  és  becsü- 
letes arca  van?  Akkor  talán  hinnék  abban, 
amit  mond.  Kihívó,  gúnyos?  Akkor  inge- 
relne és  talán  megütném. 

BTJROtTN'DL  Módjával,  jó  úr. 

Ebnő.  Csak  hipotetikusan.  Elemezem  a 
különös  helyzetet,  amelybe  mint  civilizált 
ember  jutottam.  Nőm  csábítója  elbujt 
előlem  e  maszkba,  és  most  itt  áll  a  fel- 
séges alak  köntösében,  boldogtalan  mithi- 
kus  király  és  apa,  akinek  sorsán  annyiszor 
megrendültem.  És  mögötte  és  fölötte  s 
az  én  kis  porszem -bánatom  fölött  a  shakcs- 
pearei  egetverő  fájdalom,  mely  az  őrületbe 


ELŐJÁTÉK   LEAR    KIBALYHOZ. 


hág  s  mindkettőnk  fölött  a  brit  költő- 
óriás idegenszerű  és  hatalmas  alakja,  — 
mint  Taine  mondja  róla  —  sötét  ós  te- 
remtő, mértéktelen,  erőszakos,  erkölcs- 
telen és  rendkívüli,  a  legnagyobb,  aki 
valaha  a  formák  egész  világát  tárta  fel  éí; 
élő  alakokat  állított  szemünk  elé.  Learre 
mutat. 

BuRGTJKDi.  Én  Shakespearet  egyszerű, 
iszákos  színésznek  és  színigazgatónak  tar- 
tom. Darabjait  Bacon  írta. 

Eknö  leinti.  Felületes  beszéd.  Én  olvas- 
tam Holmest,  Appleton  Morgant,  Pottot. 
Donnellyt,  Wigstont,  a  német  Bormannt. 
iSchippert,  Wülkert,  ezek  mind  a  Bacon - 
kérdéssel  foglalkoznak,  de  engem  nem 
tántorít  meg  semmi.  De  nem  is  ez  a  fon- 
tos :  Shakespeare -e  vagy  Bacon,  a  fon- 
tos az  az  agyvelő,  amelyet  a  hagyománj' 
Shakespearenek  nevez  :  a  fontos  a  költői 
mű.  Learre  mutat.  Lear  a  fontos,  íme  ez  a 
fontos,  az  alak,  amely  háromszáz  év  óta 
él,  szenved  és  megindít  bennünket.  íg}- 
liát  rám  nézve  a  kérdés  két  részre  oszlik : 


.'izirtház. 


ELŐJÁTÉK    LEAR   KIRÁLYHOZ. 


külső  és  belső  akadályok  forognak  fenn. 
Fizikaiak  és  pszichikaiak.  Kezdjük  a  külső 
vagyis  fizikai  gátlásokkal.  Én  a  testi 
fenyíték  gondolatával  jöttem  ide.  Lear 
mozdulatot  tesz.  A  testi  fenyiték  minden 
szokásos  nemét  akartam  alkalmazni.  Lear 
mozdulatot  tesz.  De  itt  bukkanok  a  fizikai 
akadályokra.  Teszem,  én  öt  szíves-örömest 
megpofoznám  .  .  . 

BrRGUN'DL    De    uram  !    Lear    eltakarja 
iircát    hajával. 

Le.vr.  Ah  I .  .  .  Egy  lépcsövei  följebb  lép 
Ernő.  Sőt  meg  akarom  pofozni,  vár- 
junk kérem,  mert  ez  volt  szándékom  és 
ettől  reméltem  kielégülést,  azt,  amit  a 
német  Entspannungnak  nevez.  Nem  tu- 
dom, meg  fogom -e  őt  pofozni.  E  pilla- 
natban nem  tudom,  bár  a  jelek  arra  valla- 
nak, hogy  nem  fogom  megpofozni.  Miért? 
Először  is  nincs  hova  pofozni,  annyi  szőr 
van  az  arcán.  Most,  ugye,  eltekintünk  min- 
den egyébtől,  pusztán  a  fizikai  akadályo- 
kat vessaük  sorra.  A  jjofonhoz  csattanáéi 
terület   kell,    «az    ütést    nem    lehet    mcg- 


34 


blöjAtíík  lbar  királyhoz. 


mérni)>,  mondja  Benvenuto  Cellini,  a  hí- 
res müötvös  és  verekedő.  És  igaza  van. 
Célozni,  hogy  pont  a  szörmentes  kis  arc- 
területet  találja  el  az  ember,  azt  nem  le- 
het. A  kedv  elernyed.  A  pofonhoz  kénye- 
lem kell,  szabad  tér,  mint  a  német  mondja  : 
Spielraum,  ami  itt  a  szőrök  miatt  hiány- 
zik. Helyes,  hogy  hiányzik,  Lear  nem 
történelmi  alak,  Lear  mondai  király,  rege- 
beli uralkodó.  Kitűnőnek  tartom,  hogy 
az  ábrázoló  művész  a  szakáll  és  haj  tere- 
bélycnek  túlzásával  jelzi,  hogy  a  mesék 
világának  aggastyán -királya  áll  előttünk, 
így  a  szertelen  tragikum,  a  fájdalom  vad 
ereje  mithikusabbá,  általánosabbá,  tehát 
mélyebbé  válik.  A  fejére  nem  üthetek, 
mert  azon  korona  van.  Részben  meg- 
sérteném az  öklömet  a  korona  kiálló 
hegyein,  részben  nincs  nálam  súlyosabb 
eszköz,  mellyel,  mint  Arany  mondja 
Toldijában :  «agyába  ronthatnám  hit- 
vány koronáját.*  Maradna  a  rúgás.  Bur- 
gundihoz. Mondja  meg  ön  .  .  .  Burgundi 
tiltakozó    mozdulatot   tesz ...    ez   a    kérdés 


3* 


ELŐJÁTÉK   LEAR   KIrAlYHOZ. 


csak  forma  .  .  .  mondja,  hova  rúgjak  neki? 
Ilyen  hosszú  ruhába  nem  lehet  belerúgni. 
A  láb  tétova,  mert  a  lábnak  cél  kell. 
Modern  ruha  mindent  jelez.  Zsakettnél, 
ha  a  hátsó  két  gomb  alá  rúgok,  az  esetek 
majdnem  mindenikében  teli  találatra 
számíthatok.  Zakónál  oda,  ahol  végződik. 
De  ilyen  hosszú  köntösnél  ki  vagyok  téve 
annak,  hogy  a  rúgás  elhal  a  ruha  üres 
redőiben,  vagy  túl  alacsonyra  veszem, 
épp  oda,  ahol  holt-tér  van,  mint  a 
német  mondja :  dToter  Raumo.  Remény- 
telen. Végső  eszköz  volna  meghúzni  a 
szakállát,  de  az  meg  nem  az  övé.  íme 
így  védik  őt  a  külsőségek,  kardjáról  nem 
is  szólva. 

Harsonák:   Ernő  megrezzen. 

Lear.  Semmi,  A  zenészek  próbálgatják 
a  harsonákat. 

Ernü.  Ez  volt  a  kérdés  első  része :  a 
fizikai  gátlások  összesítése.  Következik 
önvizsgálatom  második  része :  a  lelki,  a 
pszichikai  akadályok. 

Balról  belép  az  ügyelő  líelénnel. 


ELOJÁTBK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


Ügyelő.  Bocsánat,  Bánáti  úr,  ez  a 
hölgy .  .  . 

Ernő.  Helén ! 

liSAíílelép az emelcényröl.  Asszonyom  .  .  . 
ün  itt? 

Helén  az  urához.  Utánad  jöttem,  te 
lueg  vagy  őrülve,  te  botrányt  csinálsz,  mi 
belekerül íink  a  lapokba,  te  szerencsétlenné 
teszel  engem.  <SíiV. 

Ermő.  Légj'  nyugodt,  nem  csinálok 
botrányt.  De  neked  itt  semmi  keresni- 
valód. 

Heléx.  Hol  vagyok  én  most?  Mi  ez  itt? 

Burgundi.  Ez  a  színpad,  nagyságos 
asszonyom.  A  Nemzeti  Színház  színpada. 

Helén.  És  te  mit  csinálsz  itt?  Föllépsz? 

Ernő.  Nem  tartozom  neked  igazolással. 
A  nevemen  ejtett  foltot  igyekszem  ki- 
tisztítani. Távozzál  innen.  Itt  semmi  ke- 
resnivalód. 

Helén.    De   mit   csinálsz   itt? 

Ernő.  Leszámolok  a  csábítóddal.  Learre 
m  utat. 

Helén.  Ki  az? 


37 


ELŐJÁTÉK    LEAK    KIRÁLYHOZ. 


ERyő.    Még   kérdezed? 

Lear.    Bánáti   vagyok,   asszonyom. 

Helén  elneveti   magát. 

Lear  bosszúsan,  de  méltóságteljesen  lép  fel 
az  emelvényre.  Valóban  nem  érdemlem 
meg  ezt  a  gúnyos  kacagást. 

Heléíí   nevetve.   Maga  az? 

BüROUNDL  Lear,  a  boldogtalan  király. 
Ezt  a  drámát  adjuk  ma  este,  nagyságos 
asszonyom.  Nincs  ezen  kacagni  való 
semmi. 

Heléx.   Maga   az? 

Ernő.  Nem  kacagni  való  perc  ez.  E 
felséges  külső  alól  egy  céda  színész  most 
számol  el  a  becsületében  megsértett  hit- 
vesnek. 

BcRGCNDi.  Ne  sértegesd. 

Erső.  Hagyjon  békében.  Learhez.  A 
megtévedt  asszony  néhány  rövid  szóban 
védekezett,  mialatt  Lear  királya  konyhába 
bujt.  Most  itt  van  az  alkalom  a  szembesí- 
tésre. Azt  mondta,  mindössze  kétszer 
látogatta  meg.    így  van? 

HELtN.    így. 


38 


ELŐJÁTÉK   LEAR   KIBALYHOZ. 


Eb>'Ő.  Nem  téged  kérdeztelek.  Ö  fe- 
leljen. 

Leab.    így    van.    Kétszer    voltam    ott. 

Helén.  Nem  tudom  elhinni,  hogy  maga 
az.    Nevet. 

Ern'Ő.    Ne   nevess,    bűnös   feleség. 

Heléx.  Nem  vagyok  bűnös.  Ne  beszélj 
velem    úgy,    mint  egy  bíró.    Sírva  fakad. 

Ebnö.  Amíg  vádlott  vagy,  addig  én 
bíró   vagyok. 

Leab.  Ne  idegesítsen  asszonyom.  Vé- 
gezzünk uram,  nemsokára  kezdődik  az 
előadás. 

Ekső.  Ne  sírj,  végezzünk  hamar.  Azt 
mondtad,  semmi  egyéb  nem  történt  közte- 
tek, mint  csupán  az,  hogy  ő  vicceket  síi- 
gott  a  füledbe.  E  háromszáz  éves  agg  mese- 
király.   Ügynevezett  pikáns  vicceket. 

Leab.  Rágalom. 

Ebnö.  Ö  beismeri.  Beismered? 

Helén  airva.  Igen. 

Leab.   Ha  ő  úgy  akarja,  legyen. 

Ernő.  Mik  voltak  azok  a  viccek?  Hány 
volt  ? 


89 


ELŐJÁTÉK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


Helén.  Kettő 

Ernő.  Melyik  volt  az  első? 

Helén.  Ne  kínozz  ! 

Eenö.  Melyik  volt  az  első  ?  Helén  felé  lép. 

Burgundi.  Ne  bántsd  a  nöt. 

Lear.    Velem    számoljon.    Állok   elébe. 

Ernő.  Meljrik  volt  az  első? 

Leae.   a  «citadella)>. 

Ernő.  Ismerem.  Aljas  humor.  Alkal- 
mas arra,  hogy  becsületemet  sértse.  De 
most,  e  látvány  hatása  alatt  képtelen  va- 
gyok háborogni.  E  szent  üreg  és  a  «cita- 
della  !»  Ne  szóljon.  Ne  mozduljon.  Hagy- 
jon meg  a  szuggesztióban.  És  mi  volt  a 
másik  ? 

Lear  gőgösen.   Adolf  és  a  bárány. 

Ernő.  Nem  ismerem,  de  ez  a  cim  eleget 
mond,  mylord.  Most  már  sokat  tudok, 
de  még  nem  mindent.  Helénhez.  Látom, 
hogy  megtörtél  az  önvád  súlya  alatt.  A 
pillanat  komoly,  ne  hazudj.  Felelj.  Hoz- 
zád nyúlt  ez  az  ember? 

Lear.  Soha  ! 

Ernő.  Nyúlt  hozzád  ez  az  ember? 


KLOJATEK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


Helék.  Egyszer ...  a  két  elbeszélés 
közt .  .  .  bevallom  ...  a  fülemhez  ért. 

Erxö.  a  kezével? 

Helex.    Nem.    Az   ajkával. 

Ernő.  Megcsókolt? 

Heléx.  Nem.  Csak  érintett  és  én  hide- 
get éreztem  a  hátamban.  Sírva.  Mindent 
bevallók. 

Ernő.  Megállapítom,  hogy  ön  belehelt 
nőm  fülébe,  úgy  hogy  nőm  a  hátában  hi- 
deget érzett. 

Lear.  Én? 

Erkö.  E  pillanatban  oly  távol  áll  e 
képtől  mindez  a  szennyes  pajzánság, 
hogy  fel  van  függesztve  idegrendszerem- 
ben a  folj^amat  a  gondolattól  a  tenyér- 
osattanásig. 

Lear.  Négy  felnőtt  gyermekem  van ! 

Erxő.  Az  nem  hat  rám  annyira,  mint  a 
korona,  köntös  és  szakáll,  bár  attól  félek, 
a  varázs  enged,  sőt  már  érzem,  hogy  vala- 
mit engedett.  E  bűnös  nő  jelenléte  is  fe- 
szélyez. Ha  ránézek  .  .  .  Ökölbe  szorífotl 
kézzel  lép  feléje. 


ELŐJÁTÉK    LEAR   KIRÁLYHOZ. 


Burgundi  védöleg  lép  közbe.  Vigyázz  ! 

Er?íö  izgatottan  Learhez.  Üljön  kérem 
hamar  a  trónra,  mert  mondom,  enged  a 
varázs,  enged  a  varázs.  Lear  hamar  a 
trónra  ül. 

Burgundi  kiáltva.  Ramaszéder!  Re- 
flektor ! 

A  fény  Lear  fejére  süt. 
Burgundi  melléje  ugrik  és  int  a  kulisszák 
mögé.  Harsonák,  mennydörgés.  Lear  felsé- 
gesen áll  a  ragyogásban  és  dőrgésben. 
Eesö.  Megkönnj'ebbülök.  így,  azt  hi- 
szem, képes  leszek  még  néhány  percig 
uralkodni  magamon.  Gyorsan,  összegez- 
zünk, hidegvérrel.  Az  eset  három  részre 
osztható.  Első  rész :  séták  az  állatkertben, 
így  van? 

Helén.  Igen. 

Ernő.  Második  rész :  látogatás  a  la- 
kásban. 

Helén.  Igen. 

Ernő.  Harmadik  rész :  A  váratlan  tá- 
madás, mely  ismét  három  alrészre  osslik : 
«A  citadella»,  oAdolf  és  a  bárány*  s  a  kettő 


ELŐJÁTÉK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


közt  a  pillanat,  mikor  e  hölgy  fülének  egy 
részét  a  szájába  vette. 

Lear.  Túlzás  !  Túlzás  !  Milyen  brutális 
kifejezés ! 

Ernő.  Szóval  ez  volt  az  egész. 

Helén.  Ez  volt  minden. 

Lear.  Valóban  ez. 

Ernő.  Csodálatos.  Ha  kamgarn  zakó- 
ban, fején  saját  hajával  mondaná  ezt,  nem 
hinném,  hogy  csak  ennyi  volt  az  egész. 
Hallotta  ön  valaha  hírét  Piero  Torri- 
gianinak  ? 

Lear.  Nem  én,  uram,  soha. 

Ernő.  Olasz  festő  volt,  de  nem  a  ké- 
peiről volt  híres,  hanem  arról,  hogy  fel- 
pofozta Michel  Angelot.  Kiáltva.  Michel 
Angelót. 

Lear.  Pfuj. 

Ernő.  Azt  mondom  én  is.  De  mégis, 
mégis  .  .  .  Támadólag  indul  feléje,  de  Lear 
felséges  mozdulata  visszatartja.  Borzasztó, 
hogy  ilyen  kultúrám  van.  Rettenetes  !  Egy 
pillanatig  küzködih  magával.  Ismeri  ön  Sir 
Thomas  Lucy  nevét? 


43 


ELŐJÁTÉK    LEAK   KIRÁLYHOZ. 


Lear.  Nem  volt  szerencsém. 

Ekn'Ő.  Sir  Thomas  Lucy  volt  az  az  angol 
nemes,  aki  Shakespearet  megverte.  Uram  ! 
Magát  Shakespearet ! 

Helén.  Megőrültél? 

Ernő.  Ez  itt  csak  Lear  király :  szőr, 
festék,  bádog,  maszk  és  színész  ...  és  az 
maga  Shakespeare  volt.  Mint  kulturtörté- 
nész,  megvetem  és  megbélyegzem  Sir 
Thomas  Liicyt,  de  mint  ember,  e  pillanat- 
ban irigylem  az  objektivitását.  Hirtelen 
elhatározással.  Egyszerűen  és  magyarul : 
nem  tudok  önnek  a  torkára  ugrani  és  a 
szemébe  kiáltani :  Hazudsz  nyomorult  szí- 
nész, gaz  csábító. 

BuRGUNDL  Csöndesebben,  jó  idegen.  No 
nézd,  hogy  tűzbe  jött.  Dögvész  reád ! 

Ernő.  Ne  zengjen  ezen  az  utálatos  szava - 
lati  hangon,  kérem.  Ön  is  hozzájárul  ahhoz, 
hogy  ne  tudjak  mihez  kezdeni.  Olyan  va- 
gyok, mintegyro-sszöngyujtó.  Folyton  nyo- 
mom magamat  és  nem  tudok  fellobbanni. 

Lear,  Hagyjad,  Burgundi,  megfelelek 
én  magamért. 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


Erxö.  Nőmmel  majd  elintézem  a  dolgot 
otthon. 

Helén.  Állok  elébe  1 

Ernő.  De  ön  mondja  meg,  hol  és  mikor 
találkozhatom  Bánáti  színé.s.szel,  a  lelki- 
ismeretlen növadásszal.  Akkor  majd  be- 
szélünk. Mert  ön  most  nincs  itt.  Ha  férfi, 
találkozzék  velem  civilben. 

Lear.  Arra  semmi  szükség.  A  dolog 
olyan  egjszerü,  hogy  el  lehet  intézni  itt  is, 
most,  mindjárt. 

Harsonák. 
Ernő  megrezzkn,  Helén  ijedten  néz  arrafelé. 

Lkar.  Ne  idegeskedjenek.  A  zenészek 
próbálják  a  harsonákat.  Mondd  meg  nekik 
Burgund,  hogy  zavarnak.  Ha  még  egj'szer 
harsonáikba  fújnak,  arra  kényszerítenek, 
hogy  intézkedjem.  Szólj  hozzájuk  röviden 
és  szigorral. 

Harsonák. 

Burgundi  kiszól  a  színfalak  mögé.  Bitt« 
meine  Herren,  Ruhe ! 

Csönd. 

Lear.  Tehát  figyeljen.  S  ön,  asszonyom, 


BliOJATEK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


szóljon  közbe,  ha  nem  mondanék  igazat. 
Gúnyos  mosolya  pedig  nem  sért,  mert  nem 
nekem  szól,  hanem  a  helyzetnek,  amelybe 
kerültem. 

Helkn.  Nem  is  mosolygok. 

Lear.  Érzem  én  azt.  A  szívében  han- 
gosan nevet.  Tehát  figyeljünk.  Mikor  az 
emberektől  különösebben  undorodom,  az 
állatkertbe  megyek.  Csak  aki  színészek  kö- 
zött él,  az  tudja,  mennyi  megnyugtató  van 
égy  hiéna  arckifejezésében,  s  milyen  sze- 
líden néz  egy  tigris.  Az  állatkert  vigaszta- 
lásom és  legkedvesebb  sétahelyem  esz 
addig,  amíg  nem  lesz  ott  egy  ketrecben 
egy  kolléga.  De  hagyjuk  ezt.  Nem  erről 
van  szó. 

Ebnü.  Valóban  nem. 

Leab.  Üljön  le  asszonyom. 
Burgundi  széket  ad  Helcnnek,   Helén  leül. 

Leab.  Két  uzsorásomnak  udvaroltam 
épen  a  puma  ketrece  előtt.  Gyermekeiknek 
adtam  cukrot.  Arpádkának  és  Mórickának. 
Azért  adtam  nekik  cukrot,  hogy  apáik 
prolongálják    egy    hatszázkoronás    váltó- 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


mat,  óvatolás  nélkül.  Ön  gúnyosan  mo- 
solyog. 

Ernő.  Ügy  van.  Prolongálás  és  óvatolás 
borzasztóan  hangzik  egy  királyi  korona 
alól.  És  hatszáz  koronás  váltó  !  Ez  nevet- 
séges. 

Lear.  Tudora.  De  ön  azt  kérdezte  tőlem 
az  imént :  hol  és  mikor  találkozhatik 
Bánátival  magával.  íme  válaszom :  itt  é? 
mindjárt.  Annyi  időm  már  nincs,  hogy  le- 
vetkőzzem és  átöltözz.  ;ii  i  e  ki  fogom 
önnek  bontani  e  jelmez  mögül  Bánátit,  az 
embert,  ugyanazon  művészet  erejével, 
amellyel  az  imént  elrejtettem  öt.  Hadd 
lássa  ön  és  e  nemes  hölgy  is,  hogy  nem 
félek,  nem  bújok  el  e  maszk  s  a  brit  költő 
tekintélye  mögé.  Váltó,  igenis  váltó,  pro- 
longáció,  óvatolás,  hatszáz  korona,  ha 
olyan  nevetséges.  Ezzel  átadtam  önnek  a 
királyi  koronámat. 

Ernő.  Jól  indul.  Folj-tassa,  hátha  si- 
kerül. 

Leab.  Folytatom.  ílikor  a  kis  gyere- 
keknek cukrot  adtam,   hogy  aljas  apáik 


H- 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


kedvében  járjak,  egy  csinos  nő  állt  meg  a 
puma  előtt,  de  nem  a  pumát  nézte,  hanem 
engem  nézett,  kedvesen  mosolyogva,  mint 
aki  azt  mondja  :  <«Nézd,  a  nagy  művész, 
hogy  el  tud  szórakozni  a  gyerekekkel*. 
Híven  beszélem,  úgy-e? 
Helés.   így  volt. 

Lear.  Tekintetünk  találkozott,  ö  köny- 
nyedén  elpirult.  Árpád  atyja  elment  Mór 
atyjával  s  én  bemutatkoztam. 
Ernő.  Szemtelenség. 
Lear.  Lehet.  Fejedelmi  pózzal.  De  nyű- 
gözött a  báj,  a  kellem,  a  szemérem,  s  a 
lehelletszerü  pír,  mely  elömlött  az  ismeret  - 
len  hölgy  szelid  arcán. 

Erxö.  Megint  királyi  műnyelven  beszél. 
Ez  nem  járja.  Már  kezdtem  magamhoz 
térni. 

Bdroundl  Sőt  gorombáskodni. 
Lbar.  Ezért  a  királyi  műnyelv.  Egy 
pillanatra  önvédelemből  visszavettem  a 
koronát.  De  gyerünk  tovább.  Sétálgat- 
tunk a  szép  hölggyel,  színházról,  táraaBág- 
ról  beszélgettünk  s  ón  megkértem  őt,  en- 


ELŐJÁTÉK    LEAR   KIRÁLYHOZ. 


gedje  meg,  hogy  c8aládi  körében  megláto- 
gathassam. 

Ernő.  Mi  volt  önnek  ezzel  a  célja? 

Lbak,  Az,  hogy  önnel  is  megismer- 
kedjem. 

Ernő.  Lehet  ennek  a  felséges  jelenség- 
nek azt  mondani,  hogy  szemtelenül  ha- 
zudik? 

Burgundi.  Nem  tanácslom,  jó  idegen. 

Lbar.  így  kerültem  az  ön  családi  szen- 
télyébe. Nem  tagadom,  pechem  volt  akko- 
riban. Bakkarán  is  sokat  vesztettem. 

Helén.  Borzasztó ! 

Ernő.  Bakkara  ?  Milyen  rút  szó  !  Nem 
illik  a  regebeli  ősz  fürtökhöz. 

Lbar.  Azért  mondom.  Pechem  volt  a 
bakkarán,  vesztettem  a  bakkarán,  igenis  : 
pech,  bakkara,  bakkara,  sőt  börze,  börze, 
börze,  mert  azon  is  vesztettem. 

Helén.  Rémes.  Ez  rémes. 

Ernő  befogja  a  fülét.  Elég,  elég !  Rémes 
ez  az  ordináréság.  Gyilkosság  ez  uram. 
\evet. 

Lbar.   Nem   uram.   csak   vetközés.    Ön 

Siinhás.  49  4 


BIíŐjATÉK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


nevet  és  íme,  most  ezzel  leesett  rólam  a 
legenda  ősz  parókája  is.  Ezt  akartam. 

Burgundi.  Na  látod,  pimasz. 

Ernő.  Pardon,  ezt  Vörösmarty  rosszul 
fordította  pimasznak.  Az  eredetiben  ez 
van :  «Where  's  that  mongrel !»  A  «mongrel» 
nem  «pima8z».  Leopold  Petz  így  fordí- 
totta :  «Wo  ist  der  Dümmling?»  Ez  is  rossz. 
A  «mongrel»  magyaiul  «korcs».  A  Christoph 
Grieb-szótárban,  amely  nézetem  szerint  a 
legjobb  német  Shakespeare-szótár,  a 
♦mongrel»  Mengelingnek,  Mischlingnek  van 
fordítva,  tehát  ugyanaz,  mint  a  francia 
«l)astard».  Magyarul :  «korcs»  vagy  ((ke  verek - 
fajta».  De  semmiesetre  sem  pimasz.  Ép 
ezért  nagyon  sajnálom,  de  nem  sértődhe- 
tem meg.  Folytassa  mylord  ! 

Lear.  Folytatom.  Az  volt  a  pechem, 
hogy  önt  nem  sikerült  otthon  találnom. 
Mindig  akkor  jött  haza,  mikor  én  már 
elmentem. 

Ernő.  Egyszer  jöttem  idejekorán  haza, 
e  akkor  ön  a  konyha  ablakán  ugrott  ki. 

Helén  nevet.  Ott ...  ott .  .  , 


50 


HLŐJÁTÉK   LEAR   KIRÁLVHOZ. 


Lear.  Ne  idegesítsen,  asszonyom. 

Helbn.  Ha  így  most  ránézek  ...  és  el- 
gondolom, hogy  a  konyhaablakon  ugrott 
ki .  .  Elfojtja  a  nevetését. 

Lear  mérgesen.  Ha  ezen  ilyen  jól  mulat, 
még  azt  is  bevallhatom,  hogy  beleléptem 
egy  tésztába. 

Helén  nevetve.  Tudom,  tudom. 

Lear  dühösen.  És  ezzel  lent  van  rólam 
a  mesebeli  szakáll  is. 

Ernő.  Ne  nevess !  Folytassa. 

Lear.  Ami  a  vád  legsúlyosabb  részét 
illeti,  a  két  jelzett  keleti  eredetű  népregét, 
valóban  elmondtam  itt  jelenlévő  nejének. 

Ernő.  S  mi  a  mentsége? 

Lbar.  Korunkban  és  városunkban  ebben 
semmi  különöset  nem  találok.  Budapesten 
vagyunk.  Ha  itt  egy  Shakespeare-színész 
mulattatni  akar  egy  müveit  úrhölgyet, 
rövid,  erotikus,  keleti  népregéket  meedl 
neki.  Okolja  ön  ezért  a  mi  különös  kultú- 
ránkat, szálljon  pörbe  ezzel  a  rothadó  ke- 
verék társadalommal,  de  ne  kapjon  ki  a 
tömegből    egyes    egyéneket,    akik    koruk 


4* 


ELŐJÁTÉK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


hangjának  áldozatai.  Higyje  el  nekem, 
polgári  becsületemre,  sőt  színészi  hiúsá- 
gomra esküszöm,  ezerszer  szivesebben 
mondtam  volna  el  neki  Hamlet  nagy  mo- 
nológját vagy  Antonius  halotti  beszédét, 
vagy  akár  e  korona  alatt  szenvedő  dúlt 
király  tébolyult  fájdalmát,  szívesebben 
szavaltam  volna  neki  Shakespearet,  mint 
ama  vicceket,  de  ugyan  melyikkel  mulal- 
tattam  volna  öt  jobban?  Az  állatkertben, 
az  alkalomhoz  mérten  elszavaltam  neki 
Lafontaine  egy  állatmeséjét,  franciául. 
Unalommal  utasította  vissza. 

Ernő.  Igaz  ez? 

Helén.  Igaz,  igaz. 

Ernő.  Hallatlan. 

Lear.  Ez  a  két  vicc  nekem  jobban  fájt, 
mint  önnek.  Higyje  el. 

BuROCXDi.  Hidd  el  neki  rút  idegen. 

Ernő.  Elhiszem  kérem.  A  mentséget  el- 
fogadom. Ennek  a  mélyén  egy  társadalmi 
igazság  van,  egyike  azoknak,  amelyekért 
én  is  küzdök,  mikor  e  fertelmes  társada- 
lomban Shakespeare  kultuszát  terjesztem. 


ELOJATKK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


Ez  nemes  fájdalom,  még  ha  túlzott  erővel 
adta  is  elő.   Én  önnek  megbocsátom  ezt. 

Lear.  Derék  és  bölcs  beszéd. 

Ernő.  Csak  azt  mondja  meg  kérem, 
miért  kellett  egyáltalán  előadni  valamit? 
A  tisztelet  és  vonzalom,  amit  nőm  iránt 
érzett,  nem  a  lelkéből  fakadt  ?  Mért  nem 
a  lelkéből  beszélt  neki? 

Lear.  Az  én  lelkem,  uram,  a  mi  lelkünk 
nem  oly  engedelmes,  hogy  első  hívásra 
jöjjön.  Nézze  uram,  nekem  folyton  a  más 
lelkéből  kell  beszélnem,  évről-é\Te.  Ahány- 
szor a  számat  kin5Útom,  a  lelkem  odasza- 
lad, hogy  mondjon  valamit ...  és  egyszer 
Shakespeare  szól  rá,  hogy :  «p8zt,  most  én 
beszélek !»  egyszer  Moliére  löki  vissza, 
egyszer  Madách,  egyszer  Bernhard  Shaw, 
egyszer  Katona  József  .  .  .  Mindig,  mikor 
itt  állok,  lázban  égek  és  ragyog  a  szemem 
és  felemelem  a  fejemet  és  szeretném  a 
lelkemet  kiönteni,  mindig  más  beszél  belő- 
lem, így  aztán  az  embernek  az  a  saját 
kis  lelke  végre  is  megsértődik,  visszahúzó- 
dik,  többé   már  nem   is  jön   a   kapuhoz. 


ELŐJÁTÉK   LEAR  EIBÁLYHOZ. 


duzzog  és  megöregszik.  Nagyon  nehéz  már 
azt  előcsalni,  jó  uram.  Szavak,  azok  köny- 
nyen  jönnek  a  színészből.  De  ez  megint 
más.  így  van  ez,  uram.  És  lássa,  evvel  a 
vallomással  most  már  ez  a  szép  királyi 
köntös  is  lefoszlott  rólam. 

Erítö.  Milyen  fájdalmas  vallomás.  Egy- 
szerre mily  másként  látom  a  piszkos  kis 
vicceket.  Űjból  megbocsátom  önnek  mind 
a  kettőt. 

Lear.  Mily  mély  és  nemes  gondolkodás. 
Szemét  törli. 

BuBGUNDL  Te  sírsz,  mylord. 

Lear  Ernőhöz. 
('Szégyenlenem  kell,  hogy  van  annyi  lelked 
így  megrendítni  férfiságomat, 
Hogy  e  meleg,  s  erőszakkal  kitört 
Könnyükre  méltó  lettél.  Dögvész  reád* 

Ernő.  Mit  akarnak  ezek  mindig  ezzel  a 
dögvésszel  ? 

BuRGUNDL  Szerzőnknek  kedvelt  szava 
ez.  Mit  sem  von  le  nagyságából. 

Lear  könnyeit  törli. 

Ernő.  Lássa,  ez  aztán  már  nem  hat  rám, 


54 


BLOJATEK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


hogy  Ön  sir.  A  színész  megtanul  jól  sírni, 
ez  az  egész. 

Lear.  Nem  uram.  Sírni  mindenki  tud. 
De  mi  ezzel  úgy  vagyunk,  mint  a  kard- 
nyelő a  torkával.  A  sírást  addig  gyakorol- 
juk, amíg  nem  fáj,  különben  belepusztul- 
nánk a  színészetbe.  Tudja,  hol  a  hiba  ? 
Ott,  hogy  aztán  a  sírás  akkor  se  fáj,  mikor 
jól  esnék,  hogy  fájjon.  Törli  a  könnyeit, 
majdnem  pityeregve.  Ezért  aztán  nem  tu- 
dok megkönnyebbülni ...  ha  privát  sí- 
rok .  . . 

Helén  lorgnonnal  nézi.  Mégis .  .  .  igazi 
könnyeket  sír. 

Lear.  Igen,  asszonyom.  De  az  én  síró 
szemem  nem  forrás,  hanem  vízvezeték. 

Ernő.  Mily  véres  őszinteség  ! 

Lear.  Bizony  az.  De  az  volt  a  célom, 
hogy  komédia  nélkül  álljak  ön  előtt.  Hát 
most  már  a  könnyeimet  is  kompromittál- 
tam. 

Ernő.  Sok  mindent  tisztábban  látok 
most,  mint  az  imént,  de  egyet  még  min- 
dig nem  értek.  Ha  mindez  így  van,  ahogy 


55 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


van,  miért  vette  fogai  közé  nőm  fülének 
egy  kis  részét? 

Heléx.  a  fogai  közé?  Te  örült  I  Soha! 
Soha! 

Leak.  Ez  túlzás.  Suttogva  mondtam  a 
keleti  mesét  s  lehet,  hogy  bizalmaskodás- 
sal, mely,  bevallom,  bátorítást  nem  kapott 
soha,  talán  kissé  közelebb  hajoltam  őnagy- 
ságához, mint  illett  volna.  Ha  érintettem, 
ezért  bocsánatát  kérem  neki .  .  .  Meghajol, 
Helén  felé ...  és  önt  pedig  megkövetem. 
Felségesen  lecsörtet  hozzá,  kezét  nyújtja 
feléje. 

Ernő  ijedten  lép  hátra. 

Lear.  Bocsásson  meg. 

BcRGvyDL  Mily  nagy  8  nemes  vagy,  oh 
király.  Burgund  térdet  hajt  ily  emberség 
előtt.   Féltérdre  ereszkedik. 

Lear  és  Ernő  kezet  fog. 

Lear  Burgundihoz.  Kelj  fel.  Felsegíti 
Burgundot. 

BüRGrxDL  Ez  az  ember  nem  is  tudja, 
milyen  nemes  lélekkel  van  dolga.  Ez  az 
f  mber  egy  középszerű  kis  tanár. 


ELŐJÁTÉK    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


Erk^.  Dögvész  Önre.  Hagyjon  engem 
békén. 

Lear  fellép  az  emelvényre.  így  most .  .  . 
mi  sem  állja  útját  annak,  hogy  mindnyá- 
jan dolgunkra  menjünk.  Önök  megbékül- 
ten  térnek  ^-issza  e  kis  kaland  után  a  családi 
nyugalomba,  én  pedig  megyek  utamon 
tovább :  ma  kétszeres  csodálattal  tolmá 
csolandom  a  nagy  költőt,  mert  az  ö  óriás 
alakja  árnyékának  köszönhetem  a  mai  na- 
pon, hogy  önnek  torkán  akadt  az  eleó 
felindulás  és  igy  én  időt  nj'ertem  a  meg- 
hallgattatásra. Ezt  neked  köszönöm,  Sha- 
kespeare Vilmos,  ön  előtt  pedig  most  min- 
den jelmezen,  maszkon  és  színészet€n  át- 
törve itt  áll  Bánáti  Kálmán,  az  ember. 
Meztelenül.  Sőt  úgy  érzem,  hogy  már  bőr 
sincs  rajtam. 

BtTKGUNDi.  Isten  ments,  mylord. 
CsÖJigeié^. 

Lear.  A  harmadik  csöngetés.  Nemso- 
kára felgördül  a  függöny  és  e  színpadról, 
ahol  most  a  mi  kis  komédiánk  lefolyt,  a 
halhatatlan  kezd  beszélni. 


őT 


ELŐJÁTÉK   LEAB   KIRÁLYHOZ. 


Ebnö.  Megállapítom,  hogy  gyönge  vol- 
tam. De  nem  restellem,  hogy  elöntött  az 
áhítat  és  így  belém  fulladt  a  harag.  Ha 
ostobán  viseltem  magam,  igen  magasfokű 
kulturostobaság  volt.  De  azért  ne  táloz- 
zunk.  Hogy  engedtem  e  színpadi  varázs- 
nak, ebben  annak  is  nagy  része  van,  hogy 
szeretem  ezt  a  könnyelmű  és  felületes 
asszonyt,  s  végkép  gyönge  vagj'ok  vele 
szemben.  Borzasztó,  de  kimondom :  Úgy 
is  megbocsátottam  volna  neki,  mert  nem 
tudnék  nélküle  élni.  Önök  csak  megköny- 
nyítették  a  lelkem  munkáját,  önök  ki- 
sebbé tették  az  én  szégyenemet,  amikor 
hazug  megjelenésükkel  és  hazug  beszéd- 
jükkel segítettek.  Köszönöm  ezt  önöknek. 
Valószínű,  hogy  sem  az  asszonyt  elker- 
getni, sem  önt  megverni  nem  tudtam 
volna  mind  e  komédia  nélkül  sem.  De 
akkor  borzasztó  nyomorultul  álltam  volna 
itt.  így  legalább  van  mentségem.  Ezt 
konstatálnom  kellett,  hogy  nagyon  ki  ne 
nevessenek.  Nem  vagyok  hülye,  bár  ma 
este  több  ízben  annak  látszottam.   Shake- 


SLŐJÁTÉR    LEAR    KIRÁLYHOZ. 


speare  szerint  az  ember  az  állatnak  és  a 
költőnek  a  keveréke.  Azt  hiszem,  ma  a 
kellő  arányban  vegyült  bennem  a  kettő. 
Jöjj  fiam,  nem  történt  semmi. 

Lear.  Könnyű  kis  flört.  Még  az  sem. 

Ernő.  Isten  önnel.  Azért  sokáig  nem 
kívánom  önt  látni,  sót  azt  hiszem,  egyálta- 
lán nem  kívánom  önt  többé  látni. 

Lear.  Még  szerepeimben  sem? 

Ern'Ö.  Fájdalom,  még  azokban  sem.  Ezt 
a  megnyugtató  képet  akarom  megőrizni 
önről.  Ezt  a  jóságos,  vén  arcot,  amelyből 
oly  el  nem  hihetően  jött  ki  az  a  szó,  hogy 
flört. 

Helén  nevet. 

Erxő  szigorúéin.  Ne  nevess.  Szégyellem, 
hogy  nem  érted  meg,  mi  történt  itt.  Isten 
önnel.  Ha  civilben  találkozunk,  ne  kö- 
szöntsön.  Én  úgy  se  fogom  önt  meg- 
ismerni. 

Lear.  De  egy  jó  szerepemben.  .  .  leg- 
alább ebben  a  Learben  nézzen  meg  .  .  . 

Ernő.  Azt  lehet .  .  .  Talán  .  .  .  évek 
múlva  ...  de  más  szerepben  soha  .  . .  Kép- 


ELŐJÁTÉK   LEAR   KIRÁLYHOZ. 


zelje  el,  milyen  rémes  éjszakám  lett  volna, 
ma  nekem,  ha  ön  történetesen  nem  Leart 
játssza  ma  este,  hanem  Romeot.  És  abban 
a  jelmezben  vitatkozik  itt  velem.  Milyen 
rettenetes  napjaim  következtek  volna  ! 
Nem  is  merek  rágondolni.  Isten  önnel. 
És  bocsássa  meg  a  feleségemnek,  hogy 
kinevette  önt. 

Lear.  «Vidd  öt .  .  .  legyen  tied,  nekünk 
Nem  lányunk  és  ne  is  jöjjön  soha 
Többé  szemünk  elé !  most  menj  tova 
Kegyünktől  elszakadtan,  nem  szeretve 
S  áldatlanul.  Nemes  Burgund,  jerünk». 
Nagy   pózzal    jobbra    el.    Burgundi    utána. 
Helén.   Na  hát  ez  már  mégis  csak  .  .  . 
Ernő   lefogja.  Hagyd.   Ne  sértődj  meg, 
mert    elárulod    a    müveletlenségedet.    Ez 
Lear  első  felvonásából  van.  Gyere.   Balra 
el  Helénnel. 

A  tűzoltó  előaétál  a  trón  mögül. 

TŰZOLTÓ. 

A  kia  professzort  én  már-már  hülyének 
Tekintem.  Ámde  később  kijavult. 
Be.szédje  bár  körülményes,  de  józan. 


ELŐJÁTÉK   LEAR   KIRÁLYHOZ 


S  a  szive  tiszta,  hogyha  jól  itélem. 

A  nő :  kis  senki,  szót  sem  érdemel. 

De  a  szinész,  az  szemtelen  fiú, 

S  a  többi  mind,  ahogy  segítni  öt 

Itt  összeröffent.  Oh,  mi  csúf  világ ! 

Most  újra,  százezredszer  áldom  Istent, 

Hogy  műveletlen  földi  pór  vagyok, 

Hogy  mind  nem  értem,  amit  itt  szavalnak 

Körülöttem  húsz  hosszú  éve,  s  hogy 

Rám  nem  ragadt  ez  őrültségből  semmi. 

Mit  bánom  én  a  költőt  és  a  jelmezt, 

Mely  megbolondít  annyi  izga  elmét 

S  melj'  nekik  szent,  nagy  és  csudálatos ! 

Pfuj  mind  ez  a  sok  színes  zür-zavar. 

Kultúra,  tudat,  altudat  s  a  többi ! 

Egy  jó  rostélyos,  félliternja  siller, 

Kis  tiszta  konj'ha,  csúnya  feleség, 

Meleg  papucs,  nyugalmas  éji  álom, 

S  főként  minél  kevesebb  tüzeset, 

Csak  ez  legyen  meg.  Aztán  azt  se  bánom. 

Ha  még  húsz  évig  kell  itt  köztük  járnom 

És  bölcs  mosollyal  így  meg-megsajnálnom 

R  balga  színművészeket. 

t'oYELÖ  balról  belép.  Tessék  kimenni  a 


BIíŐJÍTBK   LEAR   KIHALTHOZ. 


színpadról,    mert    kezdődik    az    előadás. 
Megigazítja  a  két  széket. 

Tűzoltó  jobbra  el. 
Ügyelő  balra  kifelé  menet.  Fel  a  füg- 
gönyt !  El. 

Künn  gong-ütés, 

rÜGGÖNY. 


02 


n. 
MARSALL 

színmű  egy  felvonásban 


SZEMÉLYEK: 

San-Fbiano  báró   Ujj 

Edit,  a  felesége     Báthory  Gizn 

LiTVAY,  színész    Törzs 

Db.  JAnosy Körmendy 

Inas   Vaazary 

Huszár Bérczy 

Történik  a  báró  vadászkastélyában. 


A  kastély  hallja.  Hátul  kandalló  két  karos- 
székkel. Bejáratajtó  balról.  Hátul  balról 
ajtó,  amelyhez  lépcső  vezet.  Jobbról  ajtó  a 
lakás  felé.  Jobbról  és  balról  elől  egy-egy 
garnitúra:  pamlag,  székek.  Jobboldalt  asz- 
talka. Este  tíz  óra. 
Mikor  a  függöny  felgördül,  Edit  egyedül  van 
a  hallban.  A  kandalló  előtt  ül  és  olvas. 
Rövid   szünet    után    balról   belép   az   inas. 

Inas.  Méltóságos  báróné,  Litvaj'  nagy- 
ságos úr  van  itten. 

Edit  felkel.  Litvay  úr?  Hogyan. 

Inas.  Most  érkezett  a  pesti  gyors- 
vonattal. 

Edit.  Bocsássa  be. 

Inas  ajtót  nyit.  Litvay  belép. 

Litvay.  Kezét  csókolom.  Bocsánatot 
kérek,  hogy  ilyen  meglepetésszerűen  jö- 
vök.  Kezet  csókol. 

Színház.    .  6á  5 


MARSALL. 

Edit.  Hozta  Isten,  Litvay.  Az  inashoz, 
aki  megáll  a  nyitott  ajtóban,  kifelé  indul. 
Várjon.  Litvayhoz.  Remélem,  még  nem 
vacsorált. 

Litvay.  De  igen.  A  vonaton  ettem  az 
étkezőben. 

Edit,   Akkor  kávét,   teát? 

Litvay.  Teát  fogok  kérni. 

Edit  az  inashoz.  A  miénkkel  együtt. 
Inas  el.  Ami  a  meglepetést  illeti,  kelleme- 
sebb nem  is  érhetett  volna.  Köszönöm, 
hogy  eljött,  köszönöm,  hogy  most  jött, 
hogy  itt  van. 

Litvay.  Nem  haragszik  ugye,  hogy  ilyen 
késő  éjszaka  rontok  be.  órájára  néz.  Tíz 
óra  múlt.  A  vonat  is  késett  vagy  egy  ne- 
gyed órát.  Persze  maguk  itt,  ebben  a 
vadonban   korán   fekszenek  le. 

Edit.  Oh  nem.  Éjfélig  mindig  fenn  va- 
gyunk. De  hogy  esik,  hogy  megelőzte  a 
többit? 

Litvay.  A  többiek  holnap  reggel  ér- 
keznek. Most  indulnak  Pestről,  órájára 
néz.  Tíz  perc  múlva  indulnak  a   Nyugati 


06 


pályaudvarról.  Tegnap  még  úgy  volt, 
hogy  én  is  velük  jövök,  de  ma  délben 
gondoltam  egyet  és  megszöktem  előlük. 
Képtelen  vagyok  éjjel  utazni  azon  a  zsú- 
folt személyvonaton.  Hálókocsi  nincs,  az 
ablakok  rosszul  záródnak,  a  fűtés  mind- 
untalan elakad  és  tudja,  színész  semmitől 
nem  fél  úgy,  mint  a  meghűléstől.  Az  ilyeii 
éjszakai  döcögés  után  másnap  olyan  az 
ember,  mintha  megverték  volna,  meg  az- 
tán tovább  is  tart,  mint  a  gyorsvonattal, 
Bzóval .  .  .  Editre  néz. 

Edit  mosolyogva.  Szóval? 

LiTVAY.  Szóval  mindebből,  amit  itt 
előadok,  egy  szó  sem  igaz,  drága  Edit, 
azért  jöttem  előre,  mert  nem  bírtam  már 
magammal,  mert  előbb  akartam  itt  lenni, 
mint  a  többi,  mert  ezt  az  estét  akartam, 
itt,  magával,  vadásztársaság  nélkül,  mert 
szeretem,  mert  végleg  oda  vagyok,  mert 
most  már  nincs  a  napomnak  egy  órája, 
hogy  .  .  .   Megfogja  a  kezét. 

Edit.  Vigyázzon  kérem.  Az  uram  itt 
van  a   szobájában. 


LiTVAY.  Könyörgöm,  ne  szóljon  még 
neki,  hogy  itt  vagyok.  Ezt  a  pár  percet 
még  adja  nekem,  hogy  láthassam,  hogy 
nézhessem  a  magam  kedvére,  hogy  meg- 
foghassam a  kezét,  hogy  .  .  . 

Edit.  Nyugtalanná  tesz  Litvay.  Üljön 
le  kérem.  Ebbe  a  nagy  téli  csöndbe,  ami- 
ben itt  élek,  olyan  váratlanul  vág  bele  ez 
a    maga    szenvedéh-es   hangja. 

LiTVAY.  Ne  csodálja,  hogy  ilyen  bo- 
lond vagyok.  Már  tizenegy  napja,  hogy 
elutaztak  Pestről,  tizenegy  napja  nem 
láttam.  Milyen  gyönyörű.  Milyen  friss, 
bátor  a  tekintete. 

Edit.  A  hegyek  teszik,  ezek  a  nagy,  hi- 
deg hegyek  itt.  Az  éles  levegő.  Maga  sájMidt. 

Litvay.  Mert  virrasztok.  Étel  nem  megy 
le  a  torkomon.  Kínlódom  Edit.  Amióta 
azon  a  csütörtökön  belépett  a  szobámba  ... 

Edit.  Az  Istenért  Litvaj',  vigyázzon. 
Maga  a  lármás  városból  jön  ide.  Itt  a 
csönd  az  úr.  Hallgatnak  a  szobák,  a  fa- 
lak ...  Az  uram  a  szobájában  számol,  min- 
den percben  bejöhet. 


ett 


LiTVAY.  Nem  akarja  hallani,  hogy  ná- 
lam volt. 

Edit.  Ugyan. 

LiTVAY.  .Megbánta,    hogy   nálam    volt. 

Edit.  Megbántam,  de  ez  nem  jelenti 
azt,  hogy  nem  akarom  hallani.  Csak  arra 
kértem,  hogy  vigyázzon.  Milyen  érzéken}'. 

LiTVAY.  Ez  az  a  fázisa  a  szerelemnek, 
amikor  az  ember  nem  is  más,  csak  csupa 
érzékenység.  A  hiúság  mindig  érzékeny, 
de  a  legérzékenyebb  ilyenkor,  amikor  még 
nem  lakott  jól.  Az  én  éhes  hiúságomnak 
kell  az,  hogy  beszéljek  erről  a  csütörtökről. 
Az  egész  úton  édesen  gyötört :  milyen  bol- 
dogság lesz  magával  beszélni  arról,  hogy 
végre  mégis  eljött  hozzám,  ott  volt  nálam, 

Edit.  Szegény  Litvay.  Százhúsz  másod- 
percig voltam  magánál.  Néztük  a  másod- 
percmutatót.  Két  perc. 

LiTVAY.  De  ott  volt.  Ott  ült  az  én  ka- 
rosszékemben és  én  fogtam  a  kezét.  Ha 
százhúsz  év  lett  volna,  akkor  is  olyan  ha- 
mar repült  volna  az  idő.  Istenem,  de  bol- 
dog vagyok,  hogy  most  itt  vagyok. 


69 


Edit.  Mondja  csak .  .  .  nem  kellett 
volna  magának  Pesten  ma  este  játszania? 

LiTVAY.   Honnan  tudja? 

Edit.  Minden  nap  megnézem  az  újság- 
ban  a  műsort.  Ma  este  Cyrano  megy  és 
abban  magáé  a  főszerep. 

LiTVAY  megragadja  a  kezét.  Drága,  drága, 
milyen  boldoggá  tesz.  Számontartotta, 
hogy  mikor  játszom? 

Edit.  Látja. 

LiTVAY.  Istenem  .  .  .  itt  messze,  fenn  a 
hegyek  közt,  mindig  tudja,  hogy  én  mikor 
játszom? 

Edit.  Sőt  látom  is. 

LiTVAY.   Hogyan?  .  .  . 

Edit.  Nézze,  mit  olvastam?  Odaadja 
ueki  a  könyvet. 

LiTVAY.  «Cyrano  de  Bergerac !» 

Edit.  Azokon  az  estéken,  mikor  maga 
játszik,  kikeresem  a  könyvtárból  a  dara- 
bot. Mikor  ott  messze  Pesten  elkezdődik 
az  előadás,  én  ide  ülök  a  tűzhöz,  olvasom, 
látom,  hallom. 

LiTVAY.  Megbolondít  Edit,  megbolondít. 


Edit.  De  ma  megcsalt.  Nem  játszott. 

LírvAT.  Lemondtam  az  előadást  azzal, 
hogy  rekedt  vagyok.  Még  soha  nem  tet- 
tem ilyet  életemben.  Soha.  A  legpontosabb, 
a  leglelkiismeretesebb  színész  vagyok.  De 
mondom,  most  végem  van.  Nem  tudom 
Edit,  mi  lesz  velem. 

Edit.  Miattam  .  .  .  ott  hagyta  a  tapsot, 
a  sikert? 

LiTVAY.  Mi  az  mindehhez  az  egy  pilla- 
nathoz képest.  És  ahhoz,  hogy  magával 
töltöm  ezt  a  szép  téli  estét,  itt  a  kandalló- 
nál, hogy  magával  egy  fedél  alatt  fogok 
aludni  itt,  a  zord  hegyek  közt,  ebben  a 
magános  várkastélyban. 

Edit.  Ügy  beszél,  mintha  csak  mi  ket- 
ten volnánk  itt  a  zord  hegyek  közt. 
A  zord  hegyek  közt  ...  a  báró  is  itt  van 
velünk. 

LiTVAY.   A  báró. 

Edit.  És  holnap  itt  lesz  velünk  még  ki- 
lenc lármás  úriember,  falánk  vadászok, 
szomjas  vendégek,  csökönyös  anekdota - 
zók,  szivarozók,  kártyázók,  pálinkázók  .  .  . 


71 


MARSALL. 

LiTVAY.  Na  látja.  Most  már  tudja, 
miért  jöttem  én  előre. 

Edit.  Fel  fog  tűnni  az  uramnak. 

LiTVAY.  ö  nem  nézi  a  színházi  műsort. 

Edit.  Azt  nála  sohse  lehet  tudni.  Az 
uram  sima  és  hallgatag.  Hat  éve  nézek  a 
szemébe  és  nem  bírtam  a  mélyére  látni. 
Az  uram  .  .  . 

LiTVAY.    Hatvan   éves. 

Edit.    Hatvan   éves. 
Szünet. 

Litvay  feláll.  A  borzadály  megy  végig 
rajtam,  ha  erre  gondolok  és  magára  né- 
zek. Ezen  megyek  én  tönkre.  Hatvan  éves. 
Nem   bírom  ezt  a  gondolatot. 

Edit.  Megnyerte  az  úrlovasok  nagy 
díját. 

Litvay.  Ez  a  forró,  szép,  fiatal  élet .  . 

Edit.  Nagyszerű  faj.  Az  apja  kilencven 
éves  korában  minden  reggel  megverte  a 
vivómesterét. 

Litvay.  Irtózom  ezektől  az  örükfiatal 
öregemberektől. 

Edit.  Az  apja  száznégyéves  volt.  ö  azt 


72 


MARSALL. 

mondja,  csak  százig  fogja  vinni,  mert 
benne  már  osztrák  vér  is  van. 

LiTVAY.   És  maga,  itt,   mellette  .  .  . 

Edit.  Hajnalban  kel,  szeszt  nem  iszik, 
vív,  lovagol,  vadászik,  súlyt  emel,  azt 
mondja,  abból  a  jó  olasz  fajtából  való, 
amelják  a  legöregebb  bibornokokat  adja. 
akik  három  pápát  is  túlélnek.  A  szomszé- 
dait, a  magyar  urakat  sajnálja,  mert 
esznek-isznak  és  korán  halnak  meg. 

LiTVAY.  Nem  lehet  Edit,  nem  lehet, 
hogy  maga  mellette  maradjon,  vele  ma- 
radjon. 

Edit.   Ne  bántson  Litvay.    Felkel. 

LiTVAY.  Ez  a  bársony  forróság,  ez  a 
tíatal  vér,  ennek  a  szívós  vénségnek  a 
karjaiban  .  .  . 

Edit.    Hallgasson    kérem. 

LiTVAY.  Nem  hallgatok  Edit,  nem  büok 
hallgatni.  Felháborító  erről  a  kicsattanó 
szép  szájról  hallani  a  vénség  dicséretét, 
hogy  milyen  erős,   milyen   férfi  .  .  . 

Edit.  Litvay  .  .  . 

LiTVAY.   A  kép,  ami  ilyenkor  a  fantá- 


ziámban  megjelenik,  olyan  kínzó,  hogy 
nem  bírom.  Velem  fog  jönni  Edit,  el- 
\-iszem,  elrablóm  innen,  az  enyém  lesz  .  .  . 
a  feleségem  lesz  .  .  . 

Edit.  Xem. 

LiTVAY.  Miért  dicséri?  Eacérságból? 
Hát  van  erre  még  szüksége?  Hiszen  őrült 
vagyok,  hiszen  úgy  felforral,  hacsak  rá- 
nézek .  .  . 

Edit  nyugtalanul.  Mint  a  tüz,  úgy  éget 
a  hangja,  a  tekintete.  Litvay,  felforgatja 
az   életemet. 

LiTV-W.   Bántja  ha  beszélek? 

Edit.  Éget,  elszédít  .  .  . 

LiTV.w.    Szeret  ? 

Edit.  Valami  rendkívüli  hatással  van 
rám.  Xéha  úgy  érzem,  hogy  azt  csinál 
velem,  amit  akar.  És  ilyenkor  menekülés- 
ből beszélek  az  uramról.  Nem  kacérság  ez. 

LiTv.4Y.  Hiába  vergődik,  hiába  menekül. 
Hazudik.  Ez  a  furcsa  idegessége,  ez  a 
változó  tekintete .  .  .  amely  hol  olyan, 
mint  az  apácáé,  hol  meg  mint  a  boszor- 
kánvé,  ez  mind  azért  van,  mert  öli  a  vé- 


rét,  öli  az  idegeit,  minden  percben  le- 
gyilkol egy  gondolatot. 

Edit.  Ne  bántson,  ne  bántson  .  .  . 

LiTVAY.  Mint  a  rossz  kályhából,  száz 
hasadékon  át  villog  a  belső  izzása.  Tu- 
dom, mért  mosolyog.  Ismerem  a  történe- 
tet. Egyszer  már  eloltott  egy  ilyen  tüzet. 

Edit.  Kétszer.  Már  kétszer. 

LiTVAY.  A  férfin  múlt,  higyje  el.  De 
most   nem   fogja   eloltani.    Ezt    nem. 

Edit.  Nehéz  lesz.  Borzasztó  lesz.  De 
meglesz. 

LiTVAY.  Nem,  nem.  Elhiszem,  hogy 
csak  játszani  akart  ezzel  a  tűzzel,  csak 
mulattatni  akarta  magát.  De  nálam  ko- 
molyra fordult.  Velem  fog  jönni,  elválik 
tőle.  A  millióit  nem  tudom  pótolni,  de 
szegény  ember  azért  nem  vagyok.  Egy 
szem  igazgyönggyel  nem  lesz  kevesebbje. 
Egy  szál  csipkével  nem  lesz  szegényebb, 
erre  esküszöm.  És  ha  igaz  az,  hogy  úgy 
vágyódik  a  színpadra  .  .  . 

Edit.   Ne   kínozzon   Imre,   ne  lázítson, 

LiTVAT.     Oh,    csak    igaz    volna,    hogy 


75 


lázítom,  két  nap,  két  éjszaka  beszélnék 
egyfolytában.  De  félek,  hogy  amit  mond, 
az  csak  egy-egy  percre  forralja  fel.  Amint 
elhallgatok,   kihűl. 

Edit.  Ha  hallgatom,  teljesen  a  hatása 
alatt  vagyok.  Ha  elmegy,  néha  fáradtsá- 
got érzek. 

LiTVAY.  Látom  én  ezt,  Edit.  Ha  sze- 
relmes volna  .  .  . 

Edit.    Szerelmes    vagyok. 
Szünet.  Litray  gyorsan  hozzálép  és  megcsó- 
kolja a  kezét. 

LiTVAV.  Itt  hagyja.  Velem  jön.  Az  enyém 
lesz. 

Edit.  Nem. 

Szünet. 

LiTVAY.  Rettenetes.  Ilyen  égő  szó  után 
ez  a  jéghideg  *nem». 

Edit  idegesen.  Kérem,  engedje  meg, 
hogy  behívjam  az  uramat. 

LiTVAY.   Elég  volt  belőlem? 

Edit.  Nyugtalan  vagyok.  Nem  jó  ma- 
gával ennyit  beszélnem. 

LiTVAY.   Hiába,  mert  én   úgy  se  nyűg- 


szóm.  Mindig  és  mindenütt  a  nj'omában 
leszek.  A  másodperceket  is  kihasználom, 
hogy  a  fülébe  súghassak,  hogy  hívjam  .  .  . 
most  már  láthatja,  hogy  nem  valami  sze- 
gény kis  kalandra  kérem.  Az  életét  aka- 
rom és  az  életemet  adom. 

Edit.  Nem  akarom  ezt  hallani. 

LiTVAY.  A  szeme  nem  ezt  mondja. 

Edit.  Imre,  óvakodjék  tőlem.  Fogadja 
el  azt,  amit  kap  és  ne  kívánjon  többet. 
Lássa,  milyen  őszintén  mondtam  meg, 
hogy  szerelmes  vagyok  magába.  Épp 
ilyen  őszintén  kérem,  ne  lázítson.  Hagyjon 
meg  az  életemben.  Most  még  talán  ki- 
heverem ezt  .  .  . 

LiTVAY.  Kiheveri? 

Edit.  Most  még .  .  .  talán.  Elég  volt 
ennyi.  Ez  jól  esett,  ez  kellett.  De  több?  .  .  . 
nem,  nem  1  Égjen  mellettem  valaki,  de 
csak  addig,  amíg  nem  fáj.  Tüzeljen  és  ra- 
gyogjon minden,  de  csak  amíg  a  szemem 
bírja,  óvakodjék  tőlem  Imre, 

LiTVAY.  Én  nem  félek  a  tüzhaláltól. 
És  épp,   mert  tudom,   hogy  nem  szabad 


abbahagynom  ezt  a  harcot,  épp  ezért 
vagyok  most  itt.  És  folytatom,  szünet 
nélkül.  Xem  engedem  kihűlni  Edit,  ül- 
dözni fogom  az  égő  akaratommal.  Itt 
maradok.  Nem,  nem  megj'ek  holnap  va- 
dászni, Edit.  Elárulom  magának.  Azzal 
jöttem  ide,  hogy  ez  lesz  az  utolsó,  a  nagy 
küzdelem.  Ürügyet  találok  és  holnap  itt 
maradok  maga  mellett  egész  nap,  és  az 
életemet  teszem  rá,  hogy  dűlőre  jut  a 
sorsunk.  Vagy  nem  látjuk  egymást  többé, 
vagy  velem  jön  és  a  feleségem  lesz. 

Edit  nyugtalanul.  Nem  megy  a  vadá- 
szatra ? 

LiTVAY.   Nem. 

Edit.  Nagyon  kérem,  ne  tegye  ezt. 
Nagyon  kérem,  vigyázzon.  Rám  is,  ma- 
gára  is. 

LiTVAY.  Nem  akarok  vigyázni.  Most 
már  játszani  akarok  mindennel,  még  az 
életemmel  is.  Tudom,  hogy  nem  érem  el 
magát  Edit,  ha  mindent  fel  nem  gyújtok 

Edit.  Csöndesebben,  az  Istenért ...  az 
uram  .  .  .    Menni  akar  jobbra. 


MARSALL. 

LiTVAY.  Nem  bánok  semmit.  Nem  fé- 
lek senkitől.  Megcsókolja. 

Edit  kiszabadítja  magát.  Őrült  !  Kis 
szünet.  Csönget. 

LiTVAY.  örült  vagyok.   Leül. 

Edit.  Ha  most  bejön  az  uram,  mindent 
meglát  az  arcunkon.  Olyan  a  szeme,  mint 
a  sólyomé. 

LiTVAY.  Xe  felejtse  el,  hogy  színész 
vagyok. 

Edit.  Ne  felejtse  el,  hogy  férfi.  Menjen 
fel,  azt  fogom   mondani,  hogy  átöltözik. 
Inas  belép,  hozza  a  teás  edényt.  Egy  huszár 
a    teás    asztalkákat    hozza,     leteszi. 

Edit.  Kérem,  mutassa  meg  Litvay  úr- 
nak a  szobáját. 

Inas  felmegy  a  lépcsőn.  Huszár  el. 

Litvay.   Viszontlátásra.    El  az   Í7iassal. 

Edit  a  tükörnél  a  haját  igazítja. 
Inas  visszajön^.   Megáll. 

Edit.  Mondja  meg  az  uramnak,  hogy 
itt  a   tea. 

Inas  jobbra  el. 

Edit  a  teás  edényt  rendezgeti. 


A  báró  belép. 

Báró  hatvan  éves,  hófehér,  nagyon  ele- 
gáns, nagyon  fiatal  ember.  A  teás  edényre 
néz.   Három  csésze? 

Edit.    Három. 

Báró.  Kié  a  harmadik? 

Edit.  Hogyan?  Még  nem  beszélt  Lit- 
vayval? 

Báró.  Nem.  Vagyis  Litvay  úr  meg- 
érkezett. 

Edit.  Azt  hittem,  már  látta.  Most  öl- 
tözik át  a   szobájában. 

Báró.  Érdekes.  Litvay  úr  már  itt  van. 
Csak  holnap  reggel  kellett  volna  érkeznie 
a  többi  vendégekkel  együtt.  És  ő  már 
itt   van. 

Edit.  Azt  mondja,  felt  az  éjszakai 
utazástól. 

Báró  élesen.    Maga    már   beszélt   vele? 

Edit.  Igen. 

Szünet.   A  báró  a  teához  nyúl. 

Báró  gúnyosan.  Hát  mitől  félt  Lit- 
vay úr? 

Edit.    Az  ilyen   művészember,  szinész. 


80 


MARSALL. 

nagyon  félti  magát  a  meghűléstől.  Azt 
mondja,  ha  éjjel  utazik,  meghűl  a  vonaton, 
azért  jött  előre  a  gyorssal. 

Bábó  gúnyosan.    Előrejött   a   gyorssal. 

Edit.   Ejnye  de  furcsán  beszél. 

Bábó.  Kicsoda? 

Edit.   Maga. 

Kis  szünet. 

Bábó.  Na  hát  édes  fiam,  most  jól  figyel- 
jen ide.  Mindenesetre  örülök,  ha  észre- 
vette, hogy  furcsán  beszélek. 

Edit.   Nem  volt  nehéz  észrevenni. 

Bábó.  Annak  is  örülök.  És  amit  most 
fog  tőlem  hallani,  azt  még  könnyebb  lesz 
megérteni.  Üljön  le  gyermekem  és  figyel- 
jen jól.  Azon  kezdem,  amit  kevésbbé  tar- 
tok fontosnak. 

Edit.  Figyelmeztetem,  hogy  litvay  itt 
van  a  szobájában  és  minden  percben  be- 
jöhet. 

Bábó.  ön,  mint  látom,  figyel  a  szom- 
széd szobákra.  Az  előbb,  igen  helyesen 
errefelé  figyelt.  A  szobájára  mutat,  ahonnan 
kijött. 

Színház.  81  6 


MABSALL. 


Edit.  Mit  akar  ezzel  mondani? 

BAeó.  Ne  térjünk  el  a  tárgytól.  Mondom, 
a  kevésbbé  fontossal  kezdem.  Azzal,  hogy 
ez  a  színész  önt  itt  az  előbb  megcsókolta. 

Edit.  Nem  igaz. 

Báró.  Mondom,  nem  fontos,  mert  nem 
ez  a  lényeg.  Túlfűtött  ember,  fiatal,  sze- 
relmes, művész.  És  maga  ma  különösen 
Bzép.  És  ahogy  viselkedik  vele  már  két 
hónapja  .  .  . 

Edit.    Ezt   visszautasítom. 

BÁBÓ.  Nagyon  szépen  fejezte  ki  magát. 
De  hiába.  Én  ezt  jobban  látom,  mint 
maga.  Maga  még  nem  is  sejti,  hogy  flör- 
töl valakivel,  amikor  én  már  tudom. 
Olyan  ez,  mint  mikor  valaki  megszokja 
az  erős  parfümöt,  ö  már  nem  érzi,  de 
mások  annál  inkább.  De  bármennyire 
vesztette  is  el  az  érzékét  az  ilyesmi  iránt, 
azt  nehéz  volt  észre  nem  vennie,  hogy 
megcsókolták. 

Edit  feláll.   Már  egyszer  mondtam  .  .  . 

BÁEÓ.  Várjon  kérem.  Talán,  ha  egy 
percig  vár,  felesleges  lesz  az,  amit  most 


82 


4- 


MABSALL. 

mondani  akart.  Én  lassan  jöttem  erre 
felé  a  szobámból,  mikor  itt  erős  beszél- 
getést hallottam.  Ha  a  beszélgetés  hir- 
telen el  nem  halkult  volna,  nem  találtam 
volna  semmi  különöset  az  egészben.  De 
hirtelen  csönd  lett.  És  nem  láttam,  de 
hallottam,  hogy  megcsókolták.  Ennek 
olyan  speciális  hangja  van,  az  ilyen  erő- 
szakos csóknak,  hogy  nem  lehet  félre- 
ismerni. Ahogy  hirtelen  elakad  a  beszéd, 
ahogy  egy  nehéz  testmozdulat  megdobban 
a  padlón,  az  erővel  elfojtott  védekező 
kiáltani-akarás.  Nem  lehet  itt  tévedni. 

Edit  erősen.   És  ha  mégis? 

Báró.  Utána  ön  azt  mondta  neki,  örült. 
Es  ő  azt  felelte :  őrült  vagyok. 

Edit.   Ezt  azért  mondtam,   mert .  .  . 

Báró.  Azután  pedig  igen  okosan,  a  szo- 
bájába küldte.  Nem  érdemes  megerőltetni 
a  női  ravaszságát.  Már  csak  azért  sem, 
mert  én  nem  ezt  tartom  a  fontosabbnak. 
A  teához  nyúl.  Ne  legyen  ideges,  édesem, 
üljön  le.  Vegyen  rólam  példát.  Beszéljünk 
nyugodtan.    Üljön   le,   gyermekem. 

83  6* 


Edit  leül. 

Báró  miután  ivott  a  teából.  A  foutosabb 
az,  hogy  ön  ezt  a  színészt  Pesten  meg- 
látogatta a  lakásán. 

Edit  felkel.  Ez  borzasztó,  amit  itt  ve- 
lem csinál. 

Báeó.  Ne  izgassa  magát  gj'ermekera, 
erre  még  ráér.  Eljön  még  ennek  is  az  ideje, 
még  pedig  nemsokára.  Csak  ne  siessük  el 
a  dolgokat.  Ön  Litvaynak  a  lakásán  volt. 
Igaz? 

Edit.  Igaz,  de  ha  tudná,  hogy  tör- 
tént .  .  . 

BAkó.  Ha  nem  tudnám,  nem  volnék 
ilyen  halálosan  nyugodt.  Azt  is  tudom, 
hogy  teljesen  ártatlan  látogatás  volt :  ön 
négy  perccel  azután,  hogy  a  kapun  be- 
lépett, ismét  kijött  az  utcára. 

Edit.  Figyeltetett. 

BÁRÓ.  örüljön,  hogy  figyeltettem,  mert 
magának  ugyan  soha  nem  hittem  volna 
el,  hogy  csak  két  percig  volt  benn  a  szí- 
nésznél. A  detektivem  óramutatója  menti 
most  meg  magát. 


84 


Edit.  Kérem,  ne  gyötörjön  tovább. 
Nem  bírom  ezt  a  hamis  hidegségét,  ezt 
az  álnok  nyugodt  hangot.  Mondja  meg, 
mit  akar.  Öljön  meg,  vagy  kergessen  ki 
az  éjszakába.    De  ezt  nem  bírom. 

BÁRÓ.  ^legölni  nem  fogom,  mert  maga 
nélkül  nem  élnék  tovább.  Ezt  tudja.  Kár 
is  ilyen  csacsiságot  mondani.  Kikergetni 
az  éjszakába?  Hogy  Litvay  úr  utána 
rohanjon  és  nagy  büszkén  elvezesse  sze- 
rény lakába?  Ugyan  kérem.  De  cselekedni 
mindenesetre  fogok. 

Edit.  Cselekedjék,  amit  akar,  de  ne 
kínozzon.   Balra  megy. 

Báró.  Ha  ez  az  ember  a  szeretőjévé 
akarná  tenni  magát,  akkor  nekem  nem 
volna  dolgom.  Önre  bíznám.  Tudom,  hogy 
ez  az  úr  pórul  járna.  A  végtelen  tisztele- 
tem ön  iránt  abból  a  két  esetből  fakad, 
amikor  ilyesmit  akartak  öntől  és  meg- 
bukottan  kullogtak  el.  Pedig  ön  mind  a 
két  esetben  szerelmes  volt. 

Edit.  És  most? 

Báró.   Most   is   szerelmes. 


MABSALL. 

Edit.  Hát  akkor  most  miért  nem  bízik 
bennem? 

Bakó.  Mert  a  színész  nem  kalandot  akar. 
Xem  tudom,  ön  elhiszi-e  neki,  mikor  ezt 
mondja,  de  én  elhiszem.  Kérem,  higyjen 
neki.  Ez  nem  csirkefogó.  Ez  egy  rajongó, 
derék,  melegszívű  fiú  Ez  magát  cl  akarja 
rabolni  tőlem  és  feleségül  akarja  venni. 
Feláll.  És  ez  az,  gyermekem,  amiért  én 
közbelépek,  amit  a  múlt  két  esetben  nem 
tettem. 

Edit.  Nincs  rá  szükség  most  sem. 

Báró.  Ezt  rosszul  tudja  fiam.  Mintha 
ajíja  volnék,  ú^y  mondom  :  szükség  van 
rá.  Maga  itt  mellettem  fázik  egy  kicsit. 
Tudom.  És  melengeti  magát  az  ilyen 
dolgokkal.  Ez  veszedelmes  volna  más  asz- 
szonyra.  Magára  nem.  Maga  tisztességes. 
Érzéki,  de  nagyon  tisztességes.  És  okos. 
És  hízelgek  magamnak  azzal,  hogy  fél  is 
tólem.  Azt  is  jól  teszi,  nagyon  jól  teszi. 
Tudja  maga,  hogy  jól  teszi.  De  most  itt 
az  első  eset,  amikor  nagy  baj  van. 

Edit.  Csalódik,  Sándor. 


T 


Bábó.  Tudja  maga,  hogy  nem  csaló- 
dom. Ez  a  színész  magát  egy  műkedvelői 
szerepre  tanította  s  maga  egyszerre  szere- 
tett bele  a  színészbe  is,  meg  a  mesterségébe 
is.  Tudom,  hogy  mindig  sírt  a  szívében  a 
színpad  után.  Ha  én  nem  jövök  érte,  talán 
színésznő  lett  volna.   Mondta,  sokszor. 

Edit.    Mondtam. 

BÁRÓ.  És  most  izzik  a  maga  kis  lelké- 
ben minden.  Ez  a  kedves,  jó,  csinos  fiú, 
ez  az  ő  nagy  tiszta  szerelme,  és  ez  a 
színesen  lobogó  perspektíva,  együtt  a 
színpadon,  szerelem,  siker,  dicsőség .  .  . 
Maga  elveszett  rámnézve,  gyermekem,  ha 
én  még  csak  egy  óráig  is  várok  a  közbe- 
lépéssel. 

Edit.  És  mi  az,  amit  cselekedni  akar? 

Báró.  Rátérünk  arra  is.  Nem  kívánja 
ugye,  hogy  most  szerelmet  vaUjak  magá- 
nak. Nem  is  teszem.  Csak  röviden  jelzem, 
hogy  az  én  életemnek  az  estéje  a  magáé. 
Maga  nélkül  egy  óráig  nem  akarok  to- 
vább élni.  Nem  kellenek  ehhez  szép  sza- 
vak. Nincs  halálosabb  szerelem,  mint  az 


87 


enyém.  Az  én  koromban  az  élet  roppant 
becses  és  a  szerelem  egy  az  élettel.  Aki 
hatvan  éves  korában  szerelmes,  az  már 
ezzel  hal  meg.  A  cél  természetesen,  hogy 
minél  később.  Kalandokat,  megbánásokat, 
visszatéréseket  már  nem  érek  rá  megvárni. 
Nekem  kegyetlennek  kell  lennem  a  ma- 
gam védelmében,  mert  rö\-id  az  időm. 

Edit.  Nagj'on  elkomolyodik.  Ezt  nem 
szeretem.  Eddig  könnyedén  és  okosan  bc- 
.szélt.  Szerettem  azért,  amit  eddig  mondott. 
De  ez  más.   Ez  magánál  szokatlan. 

BAró.  Nem  adom  oda  a  színésznek, 
Edit.  Maga  talán  még  nem  tudja,  de  én 
tudom,  hogy  vele  akar  menni. 

Edit.  Jobban  tudja  mint  én? 

Báró.  Sokkal  jobban.  Ez  az  első  ember 
hat  év  óta,  aki  veszedelmes  rám  nézve. 
De  ez  aztán  nagyon  veszedelmes.  A  torko- 
mon érzem  a  hideg  kését.  Az  őseink  tud- 
ták, mit  csináljanak  ilyen  esetben.  A 
franciáknál  a  szív  volt  divatban.  Kivág- 
ták a  szivet  az  ilyen  fiatalemberből  és 
felszolgálták  vacsorára  a  szép  hitvesnek. 


88 


Edit.  Milyen  fagyosan  mondja  ezt. 

Báró.  Az  én  őseim,  lenn  délen,  Olasz 
országban  nem  voltak  ilyen  teatrálisak. 
Egy  San-Friano  finom  porrá  tört  gyémán- 
tot szórt  az  ő  Litvayjának  az  eledelébe. 
A  gyémánt  minden  tekintetben  rendkívüli 
kő,  gyermekem.  Ha  porrá  törik,  csupa  kis 
éles  szemecske  lesz  belőle,  ami  lassan  át- 
szúrja a  beleket,  ha  lenyelik.  Eltart  egy 
hónapig  is,  amig  végez.  De  hát  ez  elmúlt 
a  reneszánsszal,  fájdalom.  Lehajtja  a  fejét. 

Edit.  Sohse  hallottam  ezen  a  hangon 
beszélni,    Sándor.    Most   félek   magától. 

Báró.  Párbajhoz  öreg  vagyok.  Xem 
magához  a  víváshoz,  vagy  a  pisztolyhoz, 
hanem  ahhoz,  hogy  meghaljak.  Semmi 
szín  alatt  nem  akarok  meghalni,  gyerme- 
kem. Erről  szó  sem  lehet.  Húsz  év  előtt, 
szívesen,  bármely  napon.  De  most  már 
nem.  Ez  érthető,  ugye?  Es  nincs  a  vé- 
remben a  szerencsejáték.  Amért  valakinek 
tetszik  a  feleségem,  nem  állok  oda  a  go- 
lyója elé  hazardírozni.  Hogy  engem  is 
megöljön    és    a    feleségemet    is    ehngyo. 


89 


Ilyesmi  még  a  bécsi  udvarnál  se  ragad 
rám,  ahol  pedig  sokat  éltem.  Nem  gyerme- 
kem, az  én  őseim  kereskedők  voltak. 
Fegyveres  kalmárok.  Arról  voltak  híre- 
sek, hogy  mindig  megverték  a  rabló- 
grófokat,  akik  ki  akarták  fosztani  őket. 
Mi   védekezünk,   gyermekem. 

Edit  feláll  rémülten.  Mindez,  amit  be- 
szél, valami  rettenetes  cél  felé  mutat. 
Maga.  aki  oly  hallgatag,  most  ennyi  min- 
dent mond ...  és  ilyen  különös  dolgokat ... 

Bíró.  Tulajdonképpen  mindezt  el  is 
hallgathattam  volna.  De  mert  olyan  vég- 
telenül szerelmes  vagyok  magába,  el  kellett 
mondanom.  Cselekedni  fogok,  ezt  itt  most, 
életemnek  ebben  a  legsúlyosabb  órájában 
bejelentem  magának.  Mert  tudnia  kell, 
hogy  nem  véletlenül  cselekszem.  Be  kell, 
hogy  avatva  legyen.  Éreznie  kell  az  erő- 
met, a  rettenetes  erőmet  élet  és  halál  fö- 
lött. Meg  akarok  nőni  a  maga  szemében, 
felnyúlni,  megvállasodni,  kipirosodni,  meg- 
fiatalodni. Látnia  kell,  ahogy  határozok  és 
cselekszem. 


00 


Edit.  Szent  Isten  .  .  .  Sándor  .  .  .  Mit 
akar? 

Báró.  Én  úgy  érzem,  maga  már  tudja, 
mit  akarok. 

Edit.  Ne  beszéljen  így,  ne  beszéljen 
így,  az  Istenért,  minden  tagom  reszket, 
ha  ezt  a  hangot  hallom  .  .  .  mit  akar?  Mit 
tervez  ? 

Bábó.  Ismeri  a  cMarsallt  ?» 

Edit.  Sándor  .  .  . 

Báró.  Tudja,  ki  a  Marsall.  Az  én  szép 
karcsú  angol  puskám,  ameljnkkel  holnap 
a  vadászatra  megyek. 

Edit.  Nem  fog  a  vadászatra  menni ! 

Báró.  Kicsoda?  Én? 

Edit.  Maga  sem. 

Báró.  Téved.  Én  is  ott  leszek.  Mind- 
nyájan ott  leszünk.  Szép  vadászat  lesz. 
Szép,  régimódi,  komoly,  férfias  vadászat. 

Edit  izgatottan.  Sándor,  én  nem  ismerek 
magára.  Maga  elveszítette  a  józanságát,  azt 
a  gyönyörű  komolyságát,  amiért  úgy  sze- 
rettem Kisiklott,  Sándor,  valami  eltört 
magában,  hogy  egyszerre  így  .  .  .  Istenem  ! 


91 


BÁRÓ.  Valami  eltört  bennem. 

Edit  izgatottan.  Kérem,  térjen  eszére  . . . 
Legyen  megint  okos  és  kedves  .  .  .  TúlozEa 
ezt  az  egész  dolgot  Sándor,  könyörgöm, 
ne  lovalja  bele  magát  ebbe  a  tévedésbe ! 
Engem  ez  az  ember  nem  érdekel  jobban, 
mint  azok,  akiket  kidobtam. 

Báró.  Hazudik  édes  gyermekem. 

Edit.  Ha  kívánja  .  .  . 

Báró.  Csak  ne  esküdjék,  ez  bántja  az 
Ízlésemet. 

Edit.  Ha  kívánja,  még  most,  este  elkül- 
döm, nem  látom  soha  többé  .  .  . 

Báró.  Ez  mind  lehetséges,  de  ha  nem 
cselekszem  azonnal,  nekem  van  végem. 

Edit.  Az  Istenért,  Sándor ...  Mi  törté- 
nik !itt  most  velünk  ? 

Báró.  Az,  aminek  történnie  kell. 

Edit.  Most  le  kellene  térdelnem,  a  ke- 
zét csókolnom  ...  és  sikoltoznom  kel- 
lene .  .  .  Sándor  ...  ez  iszonyú  ...  és  maga 
azt  hinné,  hogy  a  szeretömet  féltem  .  .  . 
pedig  esküszöm,  magát  féltem  attól,  amit 
tenni  akar,  magát  cs  magamat !  Nem  bírom 


ezt,  hisz  ez  rettenetes,  hogy  ez  így,  egy- 
szerre rámszakadt .  .  . 

Báeó.  Meg  kellett,  hogy  mondjam.  Ve- 
lem kell  jönnie  mindenüvé.  A  pokolba  ie. 

Edit.  Elküldöm,  kidobom,  most,  rög- 
t<)n,  azonnal .  .  . 

Báró.  Utána  megyek. 

Edit.  Nem  hisz  nekem? 

BÁRÓ.  Irigylem  fiam,  hogy  maga  hisz 
magának.  És  imádom  ezt  a  jóhiszeműsé- 
gét. Egy  hét  múlva  azt  mondaná  :  «Érdekes, 
sohse  hittem,  hogy  mégis  el  fogom  hagyni 
az  uramat !» 

Edit  izgatottan.  Szánjon  meg  Sándor. 
Higyjen  nekem,  engedje  meg,  hogy  meg- 
esküdjem mindenre,  szegény  boldogult 
anyám  .  .  . 

Báró  az  ajkára  teszi  a  kezét.  Nem  kell  ezt 
végigmondani.  Szünet.  Most  pedig  egyene- 
sen megtiltom,  hogy  erről  még  egy  szót 
beszéljen. 

Edit  nagyon  izgatottan.  Nem,  nem,  és 
ha  százszor  is  .  .  . 

Báró  erősen.  Megtiltom  !  Értette  ? 


Edit  nézi  öt,  fél  tőle,  elmegy  tőle  és  a  kan- 
dallóhoz megy.   Szünet.  Litvay  belép. 
Báró  mialatt  Litiay  lefelé  jön  a  lépcsőn. 
De  soká  díszítjük  magunkat  kedvesmüvész 
úr.  Jó  estét.   Kezet  fognak.  Hallom,  hogy 
a  mi  személyvonatunktól  ijedt  meg  úg)-. 
Litvay.   Bizony  attól,  kedves  báró  úr. 
Olyan  az,   mint   a   kígyó :  lassan   mászik 
és  hideg. 

BAró  Editre  mutat.  A  feleségemmel  már 
beszélt,  ugye? 

Litvay.  Óh  igen,  már  volt  szerencsém 
a  bárónéhoz.  A  teás  asztalhoz  lép.  Meg- 
engedi, hogy  egy  kis  teát  öntsek,  ha 
ugj'an  még  nem  hűlt  ki. 

Edit  odalép.  Ez  a  takaró  melegen  tartja. 
De  ha  akarja,  csinálnak  frisset. 

Litvay.  Öh  köszíinöm.  Nem,  nem.  A 
világért  sem.  Ez  nagyszerű.  Megérinti  a 
kannát.   Forró. 

Szünd. 
Bábó.  a  szobájával  meg  van  elégedve? 
Litvay.  Elragadó.  Azok  a  kedves  piros- 
ai rágós  függönyök  ós  a  széles  ágy. 


Báró.  a  piros  szobában  lakik? 

LiTVAY.   Abban. 

Bábó.  Akkor  az  az  én  legénykori  ágyam. 

LiTVAY.    Gratulálok. 

Báró.  Most  nyugalomba  vonult.  Mint 
a  vén  huszárló  a  kanonok  batárja  elé. 

Edit.   Rum,  tej,  vörösbor,  citrom? 

LiTVAY.  Vörösbor,  kezét  csókolom.  Há- 
rom  cukor. 

Edit.   Tudom. 

LiTVAY.  Báró  úr  nagyszerű  színben  van. 
Persze,   egész   nap  a   szabadban  .  .  . 

Báró.  Azt  nem  mondhatnám.  Most 
pár  napig  havas  eső  esett.  Azt  nem  sze- 
retem. Száraz,  ropogós,  éles  hideg,  az 
a  szép  tél.  Önnek  egy  kicsit  városi  színe 
van. 

LiTVAY.  Szobalevegö. 

Edit.   Kávéház,  klub. 

LiTVAY.  Óh,  csak  ritkán.  Az  ember  már 
fél  ezektől  a  füstös  helyektől.  Én  mindjárt 
megérzem  másnap  a   torkomon. 

Báró.  Mert  nem  edzik  magvxkat  a  mű- 
vész urak. 


LiTVAY.  Próbáltam  azt  is.  De  ahány- 
szor elkezdtem  az  edzést,  úgy  meghűltem, 
hogy  két  hétig  nem  játszhattam,  őszintén 
megvallva,  ez  a  holnapi  vadászat  is  ilyen 
kísérletszámba  megy. 

Báró.  Ma  egész  nap  a  barométert  tanul- 
mányozom. Úgy  látszik,  nagyon  szép 
időnk  lesz. 

LiTVAY.  Ahogy  a  vonat  igy  jön  észak- 
nak, itt  Felvár  után,  ennél  a  nagy  for- 
dulónál, a  vashídon  túl,  egyszerre  meg- 
csapja az  embert  a  hideg.  Hirtelen  válto- 
zik a  hőmérséklet. 

Bábó.  Mert  ott  kijön  a  vasút  is,  az  or- 
szágút is,  a  védett  völgyből.  Ott  mindig 
nyargal  a  szél. 

LiTVAY.  Rögtön  megérezte  a  torkom. 
Abban  a  pillanatban. 

Edit  erőltetett  kedvességgel.  Még  csak  az 
kéne,  hogy  valami  kellemetlenség  érje. 
Nem  venném  a  lelkemre,  hogy  a  publi- 
kum miattunk  nélkülözze  még  ha  csak 
egy  estére  is. 

LiTVAV.    Végtelen    kedves.     De    igazán 


"i 


M.\KSALI.. 

nem  kényeskedésböl  beszélek  erről  any- 
nyit.  Rabszolgája  vagyok  ennek  a  furcsa 
ki8  műszeremnek.  A  torkára  mutat.  Na- 
gyon bosszankodnám,  ha  megakadályozna 
holnap  abban,  hogy  kimenjek  a  vadászatra. 
Olyan  boldogan  gondoltam  rá  az  egész 
úton  .  .  .  arra  a  friss,  fölemelő,  lélekvidító 
valamire,  amit  csak  vadászaton  érez  az 
ember. 

Bábó.  Majd  csak  jobban  lesz  reggelig. 

LiTVAY.  Adja  Isten.  De  nem  hiszem, 
mert  gj'anusan  viselkedik.  Ideges  és  csökö- 
nyös jószág  ez.  Ismerem  a  módját,  ahogy 
kezdi .  .  . 

BÁBÓ.  És  most  úgy  kezdi? 

LiTVAY.   Olyanformán. 

BAkó.  És  akkor  nem  tart  velünk  holnap? 

LiTVAY.  Rabszolga  vagyok,  báró  úr. 

Bábó  kedvetlenül.  Lássa,  így  jár  az  em- 
ber, ha  a  személyvonattól  fél.  Meghűl  a 
gyorsvonaton. 

LiTVAY.  Mindegy  no.  Hagyjuk  ezt. 
Mindenesetre  várok  reggelig.  Ha  addig 
rosszul  viseli  magát,  legföljebb  itt  kukso- 

Szinház.  97  7 


lok  egé6z  nap  e  mellett  a  jó  tűz  mellett .  .  . 
és  fájó  szivvel  gondolok  a  jókedvű  vadá- 
szokra. 

Báeó.  Sajnálnám,  ha  nem  jöhetne. 

LiTVAY.  Bosszantó  is  ez  .  .  .  amikor  az 
ember  ilyen   érzékeny   kis   műszerből  él. 

Báeó.  Erőszakolni  semmiesetre  sem 
szabad.  Ha  nem  jön,  itt  marad.  Kis  szüiiei. 
Itt  marad  a  tűz  mellett. 

Edit.  A  főispánnéval  fog  sakkozni. 

LiTVAY.  Isten  ments.  Csak  arra  ne 
ítéljenek,   kérem. 

Bábó.  Pedig  számítottam  önre.  A  helye 
is  ki  volt  már  jelölve. 

LiTVAY.    Meglesznek  nélkülem   is. 

BIkó.  Megbolygatja  egy  kicsit  a  dolgo- 
kat.  De  mindegy. 

Edit.  Az  uram  szereti  a  pontosságot, 
a  rendet,  ez  a  szenvedélye. 

Bábó.  Ez  a  szenvedélyem.  No  mindegy. 
Már  csak  azért  is  sajnálhatja,  mert  a  leg- 
jobb puskáim  egyikét  szántam  önnek. 

LiTVAY.  Mindenesetre  nagyon  köszönöm. 

BAkó.     És  .  .  .     Fölkel    ...  és    ha     már 


98 


kosarat  adott  neki,  várjon,  behozom,  leg- 
alább bemutatona  magának  .  .  .  kimegy 
jobbra. 

Edit  szemével  követi,  figyel,  aztán  az 
ajtóig  megy,  amelyen  át  a  báró  kiment. 

LiTVAY.  Mi  az? 

Edit  az  ajkára  teszi  az  ujját.  Kis  szünet. 
Izgatottan,  halkan.  Menjen  el,  utazzék  el, 
reggel  korán,   most,   azonnal. 

LiTVAY.  Miért?  Mi  történt? 

Edit.  A  legrosszabb.  Az  uram  hallgató- 
zott. Mikor  megcsókolt.  Ne  kérdezzen 
Utazzék  el. 

LiTVAY.  De  kérem  .  .  . 

Edit.  Mindent  tud,  mindent  tud.  Ké- 
rem, az  Istenért,  ne  beszéljen  egy  szót  se, 
rögtön  menjen,  utazzék,  könyörgöm  .  ,  . 
Imre  ...  ha  szeret,  rögtön  .  .  . 

Litvay.  Rögtön?  De  hát  mi  történt? 

Edit.  Most,  mindjárt  menjen.  Menjen, 
az  Istenért,  ha  én  küldöm. 

Litvat.  Látta,  mikor  megcsókoltam? 

Edit  hirtelen  az  ajkára  teszi  az  ujját, 
hallgatást  parancsolva  és  elsiet  az  ajtótól. 


Szünet.  Némán  állnak. 

A  báró  belép,  két  puskát  hoz. 

Báeó.  Itt  van  kérem.  Itt  a  két  prima- 
donna. Az  egyik  a  Marsall,  a  másik  az 
Ezredes. 

LiTVAY.  Ezredes?  3Ii  az?  Rangjuk  van? 

Báró.  Ügy  van.  Nézze ;  ez  az  Ezredes, 
ezt  szántam  holnapra  magának.  At- 
7iyujija  az  egyik  puskát.  A  másik  nála 
marad. 

LiTVAY.  Gyönyörű  jószág. 

Báró.  «Holland  and  Holland*.  Mind 
a  kettő.  Nekem  beszélhetnek  a  belgákról 
és  az  új  amerikaiakról,  a  \nlágon  egy  jjuska 
van  :  az  angol.  És  angol  is  csak  eg}'  van  : 
Holland  and  Holland.  Száz  év  múlva  sem 
lesz  más. 

LiTV.w.  És  az  ott  a  Marsall? 

Báró.  Ez.  Tisztelettel  nézzen  rá.  Ami- 
kor kaptam,  ő  is  közlegény  volt,  mint  a 
többi.  Minden  vadászat  után  előlépnek, 
aszerint,  hogy  hogy  viselték  magukat.  így 
lett  az  ott  Ezredes,  ez  pedig  Marsall. 

LiTVAY.  Több  már  nem  is  lehet. 


100 


Báró.  Nem. 

LiTVAY.  Persze,  ez  az  öné  lesz  holnap. 

Báró.  Természetes.  Marsall  nemcsak  o 
legjobb  fegyver,  hanem  a  legjobb  barát  is. 
Marsall  nem  szeszélyes,  Marsall  nem  perfid. 
Marsall  pontos,  mint  egy  mérnök  és  meg- 
bízható, mint  a  halál. 

LiTV.w  visszaadja  az  Ezredest.  Milyen 
komoly  szeretettel  beszél  róla. 

Báró.  Ez  több  mint  szeretet.  Ez  ba- 
rátság. 

LiTVAi'.  Meg  tudom  érteni,  bár  csak 
«Sonntagsjáger»  vagyok,  mint  a  német 
mondja. 

Báró  a  Mar  sállal  a  kezében.  Olyan,  mint 
egy  ember.  Nem  olyan,  mint  az  emberek. 
Mint  egy  ember,  olyan. 

Edit  idegesen.  Irtózom  minden  fegyver- 
től. Irtózom  minden  fegyvertől. 

Bakó.  Ejnye,  de  ideges,  édes  fiam. 

Edit.  Nem  akarom  látni.  Kérem  ! 

LiTVAY.  Furcsa.  Pedig  látványnak  is 
szép  az  ilyen  karcsú,  finom,  komoly  in- 
strumentum. 


101 


Edit.  Borzadok  tőlük.  A  gondolat,  amit 
képviselnek,  iszonyú. 

Báeó.  Az  asszonyi  érzékenységnek  lehet 
iszonyú.  Én  ezt  a  gondolatot  hatalmasnak, 
emberfölöttinek  találom. 

Edit.  Semmire  másra  nem  valók,  mint 
fizenvedést  okozni.  És  emberek  vígan  és 
büszkén  gyártják  és  más  emberek  szeretni 
tudják.  Kérem  Sándor  .  .  .  idegessé  tesz. 

Báró.  Bocsásson  meg  gyermekem.  El- 
felejtetem, amit  mondani  szokott. 

LiTVAY.  Érdekes,  a  báróné  milyen  ko- 
inolj-an  haragszik  rájuk. 

Bábó.  Azt  szokta  mondani,  hogy  valami 
ördögi  barátság  fűz  engem  a  fegyvereim- 
hez. Hogy  eladtam  nekik  a  lelkemet. 

LiTVAY.  Az  asszonyigondolkodás  kifogy- 
hatatlan, ha  féltékenykedni  akar  az  urára. 

Edit.  Nem  féltékenység. 

LiTVAY.  De  én  azt  hiszem,  ezért  harag- 
szik ezekre  az  ártatlan  kis  angolokra. 

Edit  erősen.  Nem  ártatlanok. 

LiTVAY.  Ártatlanok,  mert  nem  felelőpek. 
iíarsall  nem  felelős  azért,  amit  csinál. 


Báró.  Ön  megsérti  Marsallt.  Marsall 
gondolkozik  és  cselekszik.  Nem  igaz,  hogy 
eszköz.  Marsalltól  néha  magam  is  félek, 
pedig  ez  nagy  .'?zó. 

LiTVAY.  Tisztelet,  becsület  neki,  ehhez 
én  nem  vagyok  eléggé  vadász,  én  nem 
félek  tőle.  Ezt  már  kissé  célzatosan  mondta. 

Edit.  Nem  bánom,  nevessenek  ki  vagy 
küldjenek  el  innen,  de  hagyják  már  ezt. 
Beszéljünk  másról. 

BÁRÓ.  Én  csak  embertől  és  állattól  nem 
félek.  Egyetlen  komoly  ellenfél  van :  egy 
tárgy,  amely  egyszerre  csak  úgy  kezd  vi- 
selkedni, mintha  akarata  volna. 

LiTVAY.  Én  nem  tudok  félni  még  ettől 
se.  Én  azt  tartom,  a  félelem  nem  kívülről 
jön.  Én  képtelen  vagyok  félni.  Belőlem 
hiányzik  ez  a  képesség.  Mint  mikor  valaki 
színvak.  Célzatosan.  Meg  némiképen  attól 
Í9  függ,  ki  mennyire  szereti  az  életét. 

Báró.  Ön  mondja  ezt  ?  Hiszen  még  a 
torkát  is  félti. 

LiTVAY.  A  torkomat  igen.  Az  életemet 
nem.  Én  igazán  színész  vagyok,  régimódi. 


könnyeluiü  komédiás,  nekem  a  más  min- 
den könnye  drága,  de  a  magam  élete  olcsó. 
Katonának  kellett  volna  lennem.  De  így 
se  rossz.  Oly  mindegy. 

Báró.  Mi  mindegy? 

LiTVAY.  Minden  mindegy. ',-1  szemébe  ntz 
a  bárónak.  Betegség,  párbaj,  szerencsétlen- 
ség, ágyú,  puska,  revolver.  Mindegy.  Vo- 
naton utazni  van  olyan  veszedelmes,  mint 
belenézni  a  Marsall  kilenc  milliméteres 
csövébe. 

BAkA.  (.'sak  hat  milliméter. 

LiTVAV.  Annál  szebb.  Levl.  fsak  Imt 
milliméteres  ? 

BAeó  a  puskával  a  kezében.  Igen.  Mi- 
nek több?  Mi  itt  erdőben  vadászunk, 
rövid  távolságokkal  dolgozunk  ...  én 
annak  a  pártnak  vagyok  a  hive,  amely 
azt  mondja,  hogy  kis  kaliber:  nagy  biz- 
tosság .  .  .  Ha  egy.szer  a  golyó  a  szívbe 
talál,  mindegy,  hogy  hat  milliméter  volt-e 
vagy  kilenc  és  fél.  Ennek  a  rendszernek 
például  többek  közt  az  az  előnye  is 
megvan,    hogy  .  .  . 


104 


Ez  lUolsó  mondat  alatt  a  puska  ravasza  körül 
akart  mutatni  valamit.  A  puska,  amely  e 
pillanatban  a  karosszékben  ülő  Litvay  jele 
van  fordítva,  eldurran. 

Edit  felsikolt.  Igen  nagy  szünet. 

Litvay.  Űgy  látszik  .  .  .  Marsall  még 
sem  olyan  nagyon  megbízható. 

Báró.  Érthetetlen. 

Edit.  Szent  Isten  ...  De  hisz  ez  bor- 
zasztó .  .  .  kérem  .  .  .  nem  is  merem  kér- 
dezni .  .  .  Litvay  .  .  .  csak  nem  történt  va- 
lami baja  ? 

Báró  miután  az  asztalra  tette  a  puskát, 
Litvayhoz  közeledik.  Halkan.  A  jó  Isten 
önnel  volt. 

Litvay.  Velünk  volt, 

Edit.  Nem  érte  semmi? 

Litvay.  Semmi. 

Edit.  De  hát .  .  .  hogj^  történhetett  ez  ? 
Inas  belép. 

Báró.  Mit  akar? 

T>".^  némán  áll. 

Báró.  Mit  akar?  Nem  csöngettem.  Ret- 
tentően néz  az  inasra.   Ez  a  tekintet  súlya 


alatt  kimegy.  Ezalatt  a  báró:  Ha  a  ház  dói 
is  össze,  magának  itt  nincs  helye  addig, 
amíg  nem  hivják. 

Inas  kimetit.  Szünet. 

Báró  i'iaszafordul.  Nagy  szerencsétlen- 
ség múlt  el  rólmik,  Litvay.  Férfiak  va- 
gyunk, nekem  ehhez  a  helyzethez,  amiben 
most  itt  állok,  hiányoznak  a  szavaim. 
Történhetett  volna  másként  is. 

Litvay.  Kérem,  ne  is  beszéljünk  róla. 
SEerencse,  hogy  így  történt.  Ne  azt  néz- 
zük, hogy  hogyan  történhetett  volna. 
Egyébként  se  vagyok  pesszimista,  de  így 
utólag  különösen  nem. 

B.ÍRÓ.  Igaza  van. 

Szünet. 

LiTv.w.  Mindenesetre  furcsa  betegség 
lett  volna,  ebbe  meghalni.  Az  ember  annyit 
gondolkozik  azon,  hogy  miben  hal  meg. 
Erre  sose  gondoltam.  Pedig  aránylag  gya- 
kori eset. 

Báró.  Az  én  életemben  először  történik. 

LiTV.A^Y.  Gyakori  eset  és  a  szép  az  benne, 
hogy  uem  minden  alkalommal  véletlen. 


jOü 


Báró.  Határozottan  így  van. 

LiTVAY.  Azokban  az  esetekben,  amikor 
véletlen  .  .  .  Elgyengül  a  hangja  .  .  .  azok- 
ban az  esetekben,  amikor  véletlen .  .  . 
azokban  az  .  .  .  esetekben  .  .  . 

Edit.  Szent  Isten  !  Litvay  .  .  . 

BÁRÓ.  Mi  az? 

Litvay.  Semmi .  .  .   Kissé  .  .  .   Elhallgat. 

Edit  mellette,  hangosan.  Litvay  ! .  .  .  Űgy 
látszik,  mégis  történt  valami  baja  .  .  . 
Szóljon  !  Mért  nem  mondja  meg?  .  .  .  Mért 
titkolja  .  .  . 

Báró  Edithez.  Kérem,  uralkodjék  ma- 
gán. 

Edit.  Mért  nem  mondja  meg  ...  ha 
érte  a  golyó  .  .  .  Szentséges  Isten. 

Litvay.  Kénytelen  vagyok  .  .  .  beval- 
lani .  .  .  méltóságos  asszonyom  .  .  .  nyu- 
godjék meg  .  .  .  semmiesetre  sem  komoly... 
raoet  érzem  csak,  hogy  mintha  megütött© 
volna  a  vállamat  .  .  . 

Edit.  Hol? 

BÁRÓ.  A  vállát? 

Litvay  Edithez.  Xe  izgassa  magát,  ké- 


107 


"T 


-I- 


rem.  Itt  a  bal  vállamon  érzem.  Lehet, 
hogy  csak  horzsolta.  Semmiesetre  sem  be- 
szélnék ilyen  nyugodtan,  ha  .  .  .  komolyabb 
dolog  volna. 

Edit.  Orvost  kell  .  .  .  azonnal  orvost 
kell  hívni. 

B.4ró.  Meg  kell  nézni. 

Edit.    Sándor  .  .  .    telefonáljon   azonnal 
Jánosyn-nk.  Csönget.  Az  autó  megy  be  érte 
Felvárra. 
A   báró   veszi  a  tele  fon  kagylót,   inas  belép. 

Edit.  Az  autó  azonnal  menjen  be  Fel- 
várra,  ai.iilyen  gyorsan  csak  tud.  A  kór- 
házhoz menjen,  Jánosy  főorvos  urat  fogja 
kihozni.   -Azonnal. 

Inas  el. 

Báró  a  telefonnál.  Központ?  Kérem 
Felvár  kilencet.  Vár.  Köszönöm.  Kórház? 
Kérem  azonnal  Jánosy  főorvos  urat.  Ké- 
rem. Jó,  megvárom.  Itt  maradok  a  tele- 
fonnál. 

Edit.   De  addig  in,  nem   kellene?... 

LiTVAV.  Hozzá  se  .szabad  nyúlni.  Ez  ü 
hábf)rú    sf>héf»zi    tapno^tnlntix.    NytiTalom, 


108 


és  az  orvos  iegyen  az  első,  aki  hozzánytil. 
Az  már  bizonyos,  hogy  nem  súlyos. 

Edit.  Vérzik? 

LiTVAV.  Nem.  Ügj'  érzem,  nem.  Az 
ilyen  kis  nyílású  sebek  rögtön  elzáródnak. 
Ügy  látszik,  csak  izmon  szaladt  keresztül. 
Semmi  az  egész. 

Báró  a  telefonnál.  Jánosy  íoorvcs  úr? 
Itt  báró  San-Friano.  Jóestét.  Pár  perc 
múlva  ott  lesz  önért  az  autó,  főorvos  úr.  — 
Baleset  történt.  —  Puskával.  —  Nem, 
úgy  látszik,  nem  súlyos.  —  Kérem.  —  Na- 
gyon köszönöm.  Leteszi  a  kagylót.  A  kapu- 
ban fogja  várni  az  autót.  Litvnyhoz.  Nem 
akarja,  hogy  lefektessük? 

LiTVAY.  A  világért  sem.  Az  orvosba  is 
inkább  csak  a  méltóságos  báróné  kedvéért 
egyeztem  bele. 

Báró.  Ugyan  kérem.  Sose  lehet  tudni, 
mi  komoly,  mi  nem  komol}'.  Amért  így  az 
első  percben  nem  okoz  kellemetlenséget. 

LiTVAY.  Üljön  le  báróné.  Nj-ugodjék 
meg,  kérem.  És  beszéljünk  tovább. 

Edit.  Egy  pohár  vizet,  vagy  konyakot? 


109 


L| 


LiTVAY.  Semmit,  köszönöm. 

Edit.  Úgy  megrémültem,  mikor  az 
előbb  elhallgatott  .  .  .  elsápadt .  .  . 

LiTVAY.  Most  már  .  .  .  kezdek  magam- 
hoz térni.  Inkább  .  .  .  azt  hiszem  ...  az 
idegesség  tette. 

BAbó  Edithez.  Üljön  le  kérem.  Most  már 
ne  bolygassa.  Talán  magának  volna  jó 
egy  pohár  víz.  Vagy  konyak. 

Edit  pohárhoz  nyúl.  Egy  csöpp  vizet .  .  . 
azt  igen  .  .  .  Leül. 

Szünet. 

LiTVAY.  Mondom  .  .  .  azt  hiszem,  ott 
hagytam  el .  .  .  hogy  aránylag  gyakori  az 
ilyen  eset  és  a  szép  benne  az,  hogy  nem 
mindig  véletlen,  ön  azt  mondta,  hogy 
így  van. 

Bábó.  Azt  mondtam :  határozottan  így 
▼an. 

Edit.  Nem  értem,  mért  mondja,  hogy 
az  a  szép  benne,  hogj'  nem  mindig  vélet- 
len. Mi  ebben  a  szép? 

LiTVAY.  Egy  puska,  amely  eldurran  és 
vaktában  golvót  küld  valahova,  ez  brutá- 


110 


Ii8  és  felháborító.  De  egy  puska,  amely 
gondolkozik  és  a  véletlennel  csak  fedi  ma- 
gát, ez  regényes,  ez  szép,  ez  hátborzongató. 

Edit.  Milyen  furcsa,  amit  mond. 

LiTVAY.  A  pillanat  is  furcsa,  amikor 
mondom. 

Báró.  Lehet,  de  én  úgy  érzem,  mintha 
ez  az  aforizma  itt  most  nem  volna  helyén. 

LiTVAY.  Azt  nem  mondom,  hogy  he- 
lyén van.  De  ha  már  beszélünk  róla,  az 
embernek  eszébe  jut  minden  lehetőség. 

BAKÓ.  «Lehetőség».  Ez  a  szó  ép  úgy  nem 
illik  most  ide,  mint  ez  az  egész  fejtegetés. 

LiTVAY.  Meg  keU  bocsátania,  ha  kissé 
eltérek  a  társalgás  szabályaitól.  Nem  ér- 
zem magam  rosszul,  de  miután  már  orvost 
hívtunk,  élek  a  beteg  előjogaival. 

B.iaó.  Amelyek  szintén  csak  bizonyos 
határokig  terjednek. 

LiTVAY.  Amely  határokat  viszont  lesz 
szerencsém  nem  respektálni. 

.S2ÍÍ71€Í. 

Bábó.  ön  most  nyugalommal  tartozik 
magának. 


LiTVAY.  Ha  ez  az  állapotomnak  szól, 
köszönöm.  De  ha  azt  jelenti,  hogy  a  t^uia, 
amelyről  beszélek,  nem  kellemes,  akkor 
még  mérlegelni  fogom,  hogy  mi  esik  most 
nekem  jobban :  a  nyugalom -e,  vagy  a 
beszéd. 

Bábú.  Ön  felizgatja  magát. 

LiTVAy.  Sőt  ellenkezőleg.  Igyekszem 
csillapítani  magamat. 

Edit.  Litvay  kérem  .  .  . 

LiTVAY.  De  igen  nehezen  megy. 

B.^BÓ.  Én  megkönnyitcm  az  ön  dolgát. 
Nem  érdemes  minden  szavát  fátyolba  bur- 
kolnia. Ha  önnek  az  a  célja,  hogy  erről  a 
balesetről  velem  ilyen  hangon  beszéljen, 
akkor  állok  elébe. 

Edit.  Kérem  magukat  ...  de  hisz  ezt 
gyötrelem  hallgatni  .  .  . 

LiTVAV.  Nem  is  mulatságos,  báróné. 
Bevallom,  kezd  elhagjTii  az  angol  hidegvér 
és  ágaskodik  bennem  a  paraszt. 

BAb<S.  Még  mindig  burkoltan  beszél.  De 
én  segítek  ezen.  Az  a  paraszt,  amely  ön- 
ben ágaskodik,  azt  szeretné  mondani,  hogy 


ezért,  ami  itt  történt,   nem   a    Marsall  a 
felelős,  hanem  én. 

LiTVAY.  Még  ennél  is  többet  szeretne 
mondani. 

Báró.  Még  ennél  is  többet  ?  Ugyan  mit  ? 

LiTVAY.  Hogy  a  Marsallnak  semmi  köze 
nincs  ehhez  az  egészhez. 

Báró.  Csak  nekem. 

LiTVAY.  Csak  önnek. 

Pillanatnyi  szünet. 

Edit  feláll.  Most  .  .  .  nem  tűröm  egy 
])illanatig  se  tovább,  hogy  erről  beszélje- 
nek. Nem  tűröm,  nem  tűröm. 

BÁRÓ.  Maga  lesz  szíves  a  helyén  ma- 
radni és  végighallgatni  azt,  ami  itt  el- 
mondatik. 

Edit.  Nem  hallgatok  végig  semmit,  én  ... 

Báró.  Lesz  szíves  respektálni  a  paran- 
csomat. Edit  leül. 

Szünet. 

LiTVAY.  Ön  mondta,  hogy  amért  az 
első  percben  nem  okoz  kellemetlenséget, 
azért  komoly  is  lehet.  Amióta  ezt  mondta, 
magam  is  erre  gondolok.  És  ha  komoly  is 

Siuihái.  113  8 


lehet,  akkor  nézzünk  egymás  szemébe  és 
beszéljünk  róla. 

Báró.  Tessék.  Állok  elébe. 

LiTVAY.  A  puska  lehet  okos.  Sőt  a  golyó 
Í8  okos,  amig  repül.  Mikor  egyszer  valahol 
megáll,  ott  bolond  szokott  lenni.  Ki  tudja, 
mit  akar  ez,  amelyik  itt  bennem  van. 

Edit.  Hiszen  ...  az  előbb  azt  mondta, 
hogy  csak  horzsolta  a  vállát. 

LiTVAY.  Nem.  Bennem  van. 

Edit.  Az  lehetetlen  .  .  .  hiszen  akkor  .  .  . 
De  hát  akkor  tenni  kellene  valamit. 
Feláll.  így  nem  maradhat  itt.  Hogy  lehet 
az,  hogy  itt  ül  és  beszél  ?  .  .  . 

LiTVAY.  Erről  ne  vitatkozzunk.  Téte- 
lezze fel  rólam,  hogy  tudom  állni  a  fájdal- 
mat. Rémület  pedig  nincs  bennem.  Már 
mondtam.  Az  életem  pedig  .  .  .  sose  tekin- 
tettem a  magaménak.  Kölcsön  kaptam. 
Egyszer  csak  vissza  kell  adni.  Ezt  mind 
halkabban  mondta,  mint  aki  fájdalmát  fér- 
fiasan titkolva  szenvedi. 

Báró.  Azt  mondta,  nézzünk  etryniM'* 
szemébe. 


LiTVAY.  Igen.  És  beszéljünk  róla.  Ön 
meg  van  győződve  arról,  hogy  ez  véletlen 
volt? 

Edit  felkiált.  Véletlen  volt !  Kicsit  a 
férje  felé  húzódik. 

Szünet.  Litvay  hosszan  néz  Editre. 

LiTVAY.  A  báróné  már  felelt. 

Báró.  Ha  én  önbe  bele  akartam  volna 
lőni  .  .  . 

Litvay.  Akkor  holnap  a  vadászaton 
kellett  volna  találkoznunk.  De  én  le- 
mondtam a  holnapi  vadászatot.  A  torko- 
mat féltettem.  Mondtam,  ugye,  hogy  az 
életemet  nem,  de  a  torkomat  féltem.  És 
lássa,  milyen  jó  elv  ez.  Ha  nem  féltem  a 
torkomat,  holnap  talán  a  szívem  közepé- 
ben van  a  hat  milliméteres  lyuk. 

Báeó.  ön  félre  nem  érthetően  mondja  te- 
hát, hogy  én  önbe  most  bele  akartam  lőni. 

Litvay.  Mondjuk,  hogy  így  van.  Vagy 
ne  is  mondjuk.  így  van. 

Edit.  Ezt  nem  lehet.  Ezt  nem  mond- 
hatja ! .  .  . 

Báró.    Ön    vendégem   és   sebesülten    ül 


HABSALL. 

itt.  Mit  feleljek  erre  most.  Annak  idején 
erőteljesen  fogok  erre  megfelelni. 

LiTVAY.  És  ha  nem  lesz  már,  aki  meg- 
hallgassa a  feleletét? 

Edit.  Azt  nem  mondhatja,  hogy  ez 
szándékosság  volt,  ilyen  borzasztó  percben 
ezt  nem  mondhatja  .  .  .  Még  így  sincs  joga 
ilyet  mondani .  .  . 

Báeó.  Ne  kényszerítsen.  kérem,  vitába, 
amelyben  bilincseket  hordok. 

LiTVAY  izgatottan.  Fel  van  szabadítva 
minden  bilincsből  ...  ne  respektáljon 
semmit.   Beszéljen  és  feleljen,  követelem. 

B.ÍRÓ.  Mi  jogon  követel  tőlem  maga 
bármit  is? 

LiTVAY.  Azon  a  jogon  .  .  .  hogy  talán  .  .  . 
nem  lesz  többé  alkalmam  .  .  .  önnel  erről 
vitatkozni ...  Nem  mintha  bosszút  akar- 
nék most  állani.  De  kiváncsi  vagyok. 
Érdekelnek  az  emberek,  az  események,  a 
véletlenek,  a  szövevények,  az  okok.  a 
bűnesetek  .  .  . 

Báró.  Kérem,  kímélje  a  kímélett -sc- 
geroct. 


Uü 


LiTVAY.  Hiszen  én  hallgatok  ...  és  ne 
nyugtalankodjék  báróné,  hallgatni  is  fo- 
gok. De  ha  ez  a  bolond  golyó  olyan  bolond, 
mint  amilyennek  .  .  .  most  e  percben  me- 
gint .  .  .  okom  van  feltételezni  .  .  .  akkor 
az  én  diszkrécióm  csak  addig  tart,  amíg 
én  megvagyok. 

Báró.  Nem  kértem  a  diszkrécióját. 

LlTVAY.  De  én  adom.  Amíg  .  .  .  élek, 
addig  ez  itt ...  a  hármunk  dolga  .  .  .  Sen- 
kinek semmi  köze  hozzá.  De  .  .  .  méltósá- 
gos uram  ...  ha  elkövetném  azt  a  neve- 
letlcnséget,  hogy  egy  úriháznál,  ahova 
mulatságra  hívtak  ...  meg  találnék  halni... 
akkor  a  hallgatásom  már  nem  használna 
semmit.  Mert  ilyenkor  már  idegenek  szok- 
tak beleavatkozni  a  dologba.  Ilj-enkor  jön 
egy  .  .  .  egy  igen  komoly  ember,  aktákkal 
a  hóna  alatt.  Akik  vele  jönnek,  úgy  szó- 
lítják, hogy  «vizsgálóbíró  űv*.  És  ez  az  úr  ... 
még  kíváncsibb  ember,  mint  én.  És  neki 
könnyebb  a  kérdezősködés,  mint  nekem, 
már  csak  azért  is  .  .  .  mert  mikor  ö  kérdez, 
beuiie  nincs  egy  .  .  .  hatmilliméteres  golyó. 


r 


MARSALL. 


Ö  megtud  mindent,  amit  akar.  És  én, 
mondom,  olyan  kíváncsi  ember  vagyok, 
nekem  borzasztó  elgondolnom  .  .  .  hogy  én 
ne  tudjam  meg  azt,  amit  az  az  úr  meg  fog 
tudni.  Amit .  .  .  Elgyengül,  elhallgat. 

Edit.  Le  kellene  feküdnie.  Hisz  ez  még 
annak  is  kínlódás,  aki  nézi .  .  .  hát  még 
magának,  kérem  .  .  .  engedje  meg,  hogy 
segíthessünk  magán  .  .  . 

LiTVAY.  Tiltakozom.  TUtakozom.  Senki 
hozzám  nem  nyúl.  Majd  az  orvos. 

BÁRÓ.  ön  már  nem  is  gyanúsít,  hanem 
nj-iltan  vádol.  És  ha  igazán  nem  tart 
igényt  a  kíméletre  .  .  . 

LiTVAY.  Nem. 

Báró.   Akkor  meg  is  .kapja   a    választ. 

LiTVAY.  Követelem. 

Báró.  Az  ön  vádja  alaptalan,  gonosz  és 
aljas. 

LiTVAY.  ön  most  hazudik. 

Edit  felsikolt  és  felugrik. 

Báró.  Maradjon  nyugton,  gyermekem. 
Tudhatja,  hogy  nincs  olyan  helyzet, 
amelyben  magamat  mérsékelni  ne  tudnám. 


lib 


LrrvAY.  Ön  hazudott,  mert  ennek  a 
puskalövésnek  előzményei  voltak. 

BÁRÓ.  Nem  voltak  előzményei.  Editre 
néz. 

LiTVAY.  Ismét  hazudott.  Mert  voltak 
előzményei,  még  pedig  ott,  ahol  most  a 
szemével  keresi  őket. 

Edit.  Bocsásson  meg  ...  én  nem  adtam 
okot  arra,  hogy  ilyet  mondjon.  Gondolja 
meg,  hogy  úriember  létére  mit  beszél  ?  .  .  . 

LiTVAY  rá  ae  néz  az  asszonyra,  ön  félté- 
keny volt. 

Báró.  Soha. 

LiTVAY.  Most  az  egyszer.  Büszke  va- 
gyok rá. 

Báró.  Ki  kell  ábrándítanom,  színész  úr. 

LiTVAY.  A  szomszéd  szobából  hallotta, 
amit  a  feleségének  mondtam. 

Báeó.  Nem  hallottam  semmit. 
Litvay  Editre  néz. 

Edit  mintegy  a  tekintetre  válaszolva.  Ón... 
nem  mondott  nekem  semmi  olyat .  .  . 
amiért  az  uram  vádolhatná. 

LiTVAY.  De  mondtam.  Én  önnek  szerel- 


119 


met  vallottam.  Én  önt  rábeszéltem  aira, 
hogy  hagyja  el  az  urát  és  legyen  az  én 
feleségem. 

Báró.  Ezt  ön  az  én  feleségemnek  nem 
mondhatta. 

Edit.  Nem  is  mondta. 

LiTVAY  Edithez.  Ön  nem  adott  rá  okot, 
ön  nem  bátorított,  ön  visszautasított,  de 
én  mondtam.    A  búróhoz.   És  ön  hallotta. 

Báró.  Ilyen  mondatot  ön  nem  mondha- 
tott végig  a  báróné  előtt. 

Edit.  Nem  mondta.  Nem  mondta. 

LiTVAY.  Tegyük  fel  .  .  .  csak  ép  tegyük 
f el .  .  .  hogy  az  az  úr,  akit  én  az  imént 
vizsgálóbíiónak  neveztem  .  .  .  öntől  meg- 
kérdezné, hogy  volt-e  kettőjük  közt  .  .  . 
ezt  a  véletlen  balesetet  megelőzően  .  .  . 
féltékenységi  jelenet ...  ha  ezt  kérdezné, 
mit  felelne  ön? 

Edit.  Nem  volt. 

LiTVAY.  Soha? 

B.író.  8oha! 

LiTVAY.  A  bárónét  kérem,  hogy  feleljen. 

Edit.    Soh.T  .  .  .    egy   szó   sem.    Kérem, 


vigj-ázzon  a  szavaira,  ha  tud.  Az  uram 
még  azt  hihetné,  hogy  .  .  . 

LlTVAY.    Mit? 

Edit.  Ö  oly  lovagias,  oly  nyilt,  oly  férfi, 
oly  férfi  .  .  . 

LiTVAV.  Ö^iéltósága  nem  azért  hozta 
ki  a  Marsallt,  hogy  kényelmesen  intézzen 
el  egy  válságot,  amely  .  .  . 

Edit  rémülten.  Xem,  nem,  nem.  Hol 
veszi  ezt?  Mért  mondja  ezt?  Folyton  az 
urára  néz.  Az  uramról,  az  én  uramról 
ilyet  feltételezni ! 

LlTVAY.  Vagyis  ön,  az  egyetlen,  aki 
mindent  tud,  ön  .  .  .  azon  a  nézeten  van, 
hogy  ez  itt .  .  .   szerencsétlen  véletlen  .  .  . 

Edit.  Litvay  .  .  .  nyugodjék  meg  egy 
kicsit  .  .  .  pihenjen  egy  kicsit  .  .  .  maga 
most  olyan  izgatott  .  .  . 

Litvay.  Feleljen  a  kérdésemre. 

BÁRÓ.  Felelj. 

Edit.  Véletlen  volt  Litvay,  én  .  .  .  én  .  .  . 
dehát,  hogy  is  képzelhette  egy  pillanatig 
is,  hog3"  .  .  .  hiszen  ez  borzasztó  .  .  .  soha 
az  uram  egy  szóval  se  .  .  .  ez  képtelenség. 


amit  maga  itt  gondol  ...  ne  nézzen  így  .  .  . 
most  félek  magától !  Sirva  az  urához  wf- 
nekül. 

Báró.  Ne  sírjon  gyermekem.  Gyöngéden 
magához  öleli.   És  ne  féljen  semmitől. 

Edit.  Ha  te  átölelsz  .  .  .  nem  félek  .  .  . 
ha  a  te  erős  karodban  vagyok  .  .  . 

Báró  gyöngéden  megcsókolja. 
Caók  után  kis  szünet.  Litvay  keserű  mosohj- 
lyal  nézi  a  jelenetet,  Edit  lassan  kibontakozik 
a  báró  karjaiból  s  röcidke  ideig  a  szemére 
szorított  zsebkendövei  áll  mellette,  aztán  las- 
san jobb  felé  indul,  hogy  kimenjen.  Mikor 
<tz  ajtó  közelébe  ér,  Liiray  feláll  és  megszólal. 

LiTVAY.  Egy  percre  kérem   még,  báróné. 

Edit  megáll. 

Litvay.  Ma  este  Pesten  játszanom  kel- 
lett volna.  Még  pedig  egyik  legjobb  sze- 
repemet. Az  előadást  lemondtam,  hogj* 
idejöhessek.  Akkor  még  nem  tudtam,  hogy 
ma  este  mégis  csak  fogok  játszani.  Most 
már  tudom  és  meg  is  mondom.  Játszottam, 
még  pedig  ma  játszottam  el  a  legjobb  sze- 
repemet.  .Yereí. 


MAK3ALL. 

Edit  visszajön,  közelebb  lép  hozzá. 

Bakó.  Mit  jelent  ez? 

LiTVAY  nevetve.  Óh,  sokat  jelent.  Na- 
gyon sokat  jelent.  Milyen  különösen  néz- 
nek rám.  Ügy  látszik,  már  kezdik  sejteni, 
mi  történt  itt? 

Báró.  Csak  nem  komédiázott? 

LiTVAY.  De  bizony  komédiáztam  uram, 
még  pedig  jól,  mint  látom.  Ne  méltóztas- 
sanak olyan  mereven  nézni  rám,  így  van, 
ahogy  mondom.  Nincs  nekem  semmi  ba- 
jom, nincs  én  bennem  semmiféle  golyó, 
nem  talált  el  engem  az  a  híres  angol  puska, 
egy  kis  színészet  volt  az  egész  és  nem  va- 
gyok hencegő  ember,  de  konstatálom,  hogy 
nem  is  volt  olyan  rossz  színészet.  Hasznos- 
nak azonban  biztosan  rendkívül  hasznos 
volt.  Nevet.  Az  előkelő  társaság,  remélem, 
meg  fogja  bocsátani  a  szegény  komédiás- 
nak ezt  a  kis  magánszorgalmi  mutatványt. 

Báró    ön  gúnyt  űzött  belőlem? 

LiTVAY.  Valóban  úgy  van,  báró  úr.  De 
nem  az  ön  bosszantására  vagy  a  magam 
mulatságára  történt.  Nem.  A  játék  komoly 


123 


Tolt.  Én  szerettem  az  ön  feleségét  és  ön 
belém  akart  lőni  báró  úr. 

BAró.  De  most  már  aztán  .  .  . 

LiTVAY.  Xanananana  !  Belém  akart  lőni, 
de  nem  talált  el.  Eddig  komoly  a  dolog. 
Aztán  jött  a  komédia.  Én  kíváncsi  ember 
vagyok,  hányadszor  mondjam  már.  Sze- 
rettem volna  látni,  mi  történt  volna,  ha 
a  Marsall  ezúttal  nem  veszti  el  a  csatát. 
Az  ember  kíváncsi  a  saját  temetésére.  Én 
végignéztem  most,  méltóságos  báró  úr  és 
méltóságos  báróné.  Okultam  belőle.  Na- 
gyon csúnya  temetésem  volt.  Olyan  csú- 
nyán haltam  meg,  olyan  elhagyottan,  mint 
egy  kutya,  amit  a  báróék  automobilja  el- 
gázol az  országúton  ...  Az  árokba  fordul 
csúnyán,  keservesen.  Az  autó  tovább  repül, 
a  báróék  vissza  se  néznek.  Rettenetesen 
haltam  meg,  tisztelt  közönség.  Igazán, 
sírni  kéne,  ha  nem  volna  olyan  nevetséges. 
Ne  méltóztassanak  rám  haragudni  ezért. 
Nagyon  csábító  volt  a  gondolat.  Tessék 
elképzelni  :  nem  mindennapi  dolog  ...  az 
embert    megölik  ...    és   az   ember   belelát 

,  124 


abba,  ami  a  halála  után  történik.  Nem 
csoda,  ha  az  ilyen  igazi  színész  kísértésbe 
esik  és  olyasmit  csinál,  ami  talán  az  illen- 
dőség szempontjából  nem  szép.  Xem  nagy 
öröm  volt  látni,  hogy  a  halottnak  nincs 
igaza  .  .  .  ahogy  menekül  a  halottól  va- 
laki ...  a  pozitív  életbe,  a  tovább-élésbe  ... 
ahogy  az  életnek  vf.n  igaza,  csak  az  élő- 
nek, az  erősnek,  a  keménynek  van  pártja, 
barátja,  tanuja  .  .  .  mindene  .  .  .  Xem  öröm 
ezt  meglátni,  de  mondom,  olyan  kíváncsi 
ember  vagyok,  hogy  már  magam  is  res- 
tellem. Ha  megbocsátottak,  méltóztassa- 
nak helyet  foglalni  .  .  .  Helyet  mutat  nekik, 
ö  leül ...  és  beszéljünk  másról.  Ami  a  va- 
dászatot illeti,  ezennel  végleg  lemondok 
róla,  mert  igazán  kezd  fájni  a  torkom  .  .  . 
sőt  reggel  ugyanezzel  a  gyorsvonattal, 
amellyel  jöttem,  hazautazom  Pestre  és 
priznícet  rakok  a  nyakamra  egész  nap  .  .  . 
feltételezve  természetesen,  hogy  merészsé- 
gemért bocsánatot  nyerek.  Ha  azonban 
nem  nyerek  bocsánatot .  .  . 

Báró  keményen.  Elég  volt  a  szónoklat- 


ból.    Most   már   tudom,   mit   akart.    Csak 
ezért  hallgattam  végig. 

Inas  belép. 

Inas.  Doktor  Jánosy  főorvos  úr. 
Kis  szünet. 

LiTVAY'  feláll.  Bocsássa  be.  Engedel- 
m  ükkel. 

Inas  el.  Jánosy  belép,  táskával. 

JÁNOSY.  Jó  estét  kívánok. 

Edit.  Jó  estét,  főorvos  úr.  Köszönjük, 
hogy  olyan  kedvesen  állott  rendelke- 
eóere  ...  de  kellemes  meglepetéssel  várjuk. 

BJLbó.  Jó  estét.  Foglaljon  helyet  főor- 
vos úr. 

Jánosy.  Hogyan,  kérem  ...  a  baleset  ? 

LlTVAY.  Nincs  baleset,  főorvos  úr.  Az 
én  bűnöm,  hogy  ön  most  idefáradt,  ebben 
a  kegyetlen  téli  éjszakában.  Tegye  le  ezt 
a  táskát .  .  .  elveszi  tőle ...  é»  engedje 
meg,  hogy  bemutatkozzam  :  Litvay  Imre 
vagyok,  színész. 

JANO.SY.  Kérem  művész  úr,  fölösleges  .  .  . 
Tolt  szerencsém  elégszer  látni  Pesten. 

Edit.  Teát,  kávét,  főorvos  úr? 


120 


Jákosy.  Kezét  csókolom,  semmit. 

Báró.  Pálinkát,  bort? 

Jánosy.  Köszönöm,  semmit.  Nem  szok- 
tam. Dehát  hogy  van  ez  kérem  .  .  .  hogy 
történt  ei  a  ...  baleset  .  .  .  vagy  nem- 
baleset .  .  . 

LlTVAY.  Kérem,  én  vagyok  a  bűnös. 
Minden  haragját  méltóztassék  rám  kon- 
centiálni.  Az  történt,  kérem,  hogy  itt  mu- 
togatás közben  elpukkant  az  a  puska  ott 
ni.  A  báró  úr  kezében  volt,  mikor  elpuk- 
kant és  én  abban  a  pillanatban,  mikor  az 
első  ijedtség  elszállott  belőlem,  nem  tud- 
tam ellentállni  egy  kínálkozó  színészi  fel- 
adatnak :  cibálja  meg  a  fülemet,  kedves 
főorvos  úr,  de  én  úgy  tettem,  mintha  el- 
talált volna  a  golyó.  És  végigjátszottam 
ezt  a  szerepet.  Mikor  önnek  telefonoztak, 
egy  pillanatra  lelkifurdalást  éreztem.  De 
akkor  már  úgy  benne  voltam,  aranyos 
főorvos  úr,  hogy  nem  lehetett  vissza- 
kozni .  .  .  Bocsássa  meg  egy  bolond  szí- 
nésznek ezt  a  rossz  viccet .  .  .  nyújtsa  a 
kezét  .  .  .     olybá     veszem,     mintha     ezüst 


babérkoszorút  adott  volna  a  jubileumomra. 
Kezét  nyújtja. 

JAxosY  kezet  fog  relé.  De  kedves  művész 
úr  .  .  .  semmi  szükség  nincs  arra,  hogy  ön 
ennyire  exkuzálja  magát. 

LiTVAY.  Megbocsát? 

J.xNOSY.  De  boldogan,  kedves  művész 
úr.  Higyje  el,  most,  hogy  tudom,  hogy 
önről  volt  szó,  különösen  nagy  öröm  ne- 
kem, hogy  nincs  szükség  rám. 

Edit.  De  most  itt  marad  velünk  egy 
kicsit  .  .  .  valamit  mégis  csak  iszik. 

Báró.  Kérem,  nagyon  örülnénk. 

Jánosv.  Csak  ép  leülök,  hogy  az  álmu- 
kat el  ne  vigyem.  Leül.  Egy  súlyos  bete- 
gem van  Felváron,  ahhoz  még  néhányszor 
be  kell  néznem  az  éjszaka. 

Edit.  Valami  édeset  .  .  .  Chartreuset? 

.lÁNOSY.  Köszönöm,  nem  élek  szesz- 
.szel. 

Báeó  síatulyáial  kiválja.  Szivart? 

J.\>;osY.  Azt  igen.  Rágyújt. 

LlTVAY.  Tudja  .  .  .  képzelje  magát  az 
én    helvzetembe.     Itt    ülök.    diskurálunk, 


kedélyesen,  a  báró  mutogatja  a  puskáit, 
az  Ezredest,  a  Marsallt .  .  . 

JÁííOSY.  Ismerem  őket.  Nekem  csak  a 
Kapitány  szokott  jutni  .  .  . 

Báró.  Ami  késik,  nem  múlik. 

LiTVAY.  És  ahogy  a  báró  úi-  muto- 
gatja, dicséri  ezt  a  jó  angolt,  a  jó  angol 
egyszerre  csak  megszólal .  .  . 

JÁxosY.  Hallatlan. 

LiTVAY.  Bizony  hallatlan.  Valószínűleg 
kölcsönben  volt  valakinél,  aki  megtöltve 
adta  vissza.  A  báró  úr  olyan  nagyszerű 
vadász,  hogy  nála  nem  kerül  a  szögre 
puska,  amit  ki  ne  húztak  volna.  Hát  el- 
pukkan, elpukkan.  Epj!  arrafelé  pukkan, 
arra  ni,  ahol  én  ülök.  Látom  az  ijedt  ar- 
cokat. Mondja  meg  őszintén  kedves  fő- 
orvos úr  .  .  .  még  ha  nem  is  színész  az 
ember  .  .  .  nem  természetes-e,  hogy  gusz- 
tu.sa  támad  egy  kicsit  megjátszani  a  meg- 
lőtt áldozatot .  .  .  talán  nem  is  csak  a 
tréfa  kedvéért,  de  figyelni,  megfigyelni, 
hogy  mit  szólnak,  mit  csinálnak,  hogy  vi- 
selkednek .  .  . 

Sxinhái.  129  9 


JAnosy.  Kérem,  természetesnek  talá- 
lom. És  olyan  zamatosán  mondja  el, 
szinte  sajnálom,  hogy  nem  voltam  itt. 
Csak  a  végére  érkeztem. 

LiTVAY.  Sajnálhatja,  mert  nagyon  mu- 
latságos volt. 

JAnosy.  Mulatságos? 

LiTVAY.  Hát  mondjuk :  érdekes.  Egy 
főúri  házaspár,  amely  egyszerre  abba  a 
szituációba  jut,  hogy  megölt  egy  embert. 
Szakértőknek  való  színház. 

JAnosy.  Én  meg  lekéstem  róla. 

LlTVAY'.  Mint  a  színpadon,  az  orvos 
mindig  a  darab  végén  érkezik. 

JAnosy  iievetve.  Ügy  van. 

LiTVAY.  Szóval  remélhetem,  hogy  meg- 
bocsátott. 

JAnosy.  Teljes  szívemből  és  boldogan. 
A  báróikhoz.  Képzelem,  önök  akkor  nem 
élvezték  ezt  mint  produkciót.  De  Így, 
visszagondolva  rá  .  .  .  ettől  a  híres  művész- 
től ilyen  nehéz  szerep...  élvezetes  lát- 
vány lehetett. 

BAbí").  Csudálatosan  jól  csinálta. 


Edit  komolyan.  Túlságosan  jól  csinálta. 
Én  beteg  lettem  belé ...  és  komolyan 
haragszom  rá,  mert .  .  .  sokáig  .  .  .  sokáig 
nem  fogom  ezt  kiheverni. 

LrrvAT.  Igazán  nagyon  sajnálom. 
hios  jobbról  belép.   A  báró  kérdőleg  néz  rá. 

I'SAS.  Méltóságos  báró  urat  várja  a  fő- 
vadáí^z.  Rendelkezéseket  kér  holnap  reg- 
gelre. 

Báró.  Bocsánat,  egy  perc  az  egész. 
El  jobbra,  az  inas  utána  megy. 

LlTVAY.  Érdekelt  a  helyzet,  mint  mű- 
vészt, mint  pszihológust. 

JAnosy.   És  a  haldoklót  játszotta? 

LiTVAY.  Csak  így  volt  érdekes.  És  ki- 
váncsi  voltam,  mit  szól  az  egyetlen  tanú, 
aki .  .  .  nevetve  ...  az  emberölésnél  jelen 
volt. 

Edit  idegesen  nevet. 

JÁ1Í03Y.  Xo  és  mit  szólt? 

LiTVAY.   Nagyon  megnyugtatóan  visel- 
kedett.  Öröm  nézni  ilyen  helyzetben  egy 
okos,  derék  asszonyt.  Nős  ember  ön? 
Jáxosy.  Nem  én. 

131  9* 


l 


_>. 


LiTVAY.  Nősüljön  meg,  én  mondom 
magának. 

JAnosy  felkel.  A  fődolog,  hogy  nekem 
nem  akadt  dolgom.  Bocsánat  báróné,  de 
egy  kicsit  nyugtalan  vagyok  a  betegem 
miatt.  Mi,  vidéki  doktorok,  ilyen  lelkiis- 
meretesek vagyunk.  Ugyebár,  elvisz  az 
autó  \-issza? 

Edit.  Természetesen.  A  csöngetyű  felé 
nyúl.  Azonnal  előhivatjuk. 

Jánosy.  Nem  szükséges  kérem,  mondtam 
neki,  hogy  várjon  egy  kicsit  a  kapu  előtt. 

Edit.  Hát  akkor  nem  is  tartóztatom. 
Még  egyszer  nagyon  köszönjük,  hogy 
olyan  kedves  volt. 

JÁxosY.  De  kérem,  nincs  mit.  Azt  nem  "* 
mondhatom,  hogy  örömmel  jöttem,  de  j6 
szívvel  és  azonnal  jöttem.  Kezét  csókolom. 

Edit.  Egy  pillanatra  csak  .  .  .  Köszön- 
jön el  az  uramtól  is,  azonnal  hivom  .  .  . 
Jobbra  elsiet. 

Kis  szünet. 

LiTVAY.  Főorvos  úr .  .  .  egy  szót,  gyor- 
san,   mert    nincs    idő  ...    ha     most    nem 


\Zi 


maradtunk  volna  négyszemközt,  haj- 
nalig vártam  volna  .  .  .  főorvos  úr  .  .  .  az 
orvosi  titoktartását,  a  becsületszavát 
kérem  .  .  . 

Jánosy.  De  kérem  uram  .  .  . 

LiTVAY.  ön .  .  .  nem  késett  le  az  én 
komédiámról.  Ön  végignézte  az  én  komé- 
diámat. Most  is  azt  nézi. 

Jánosy.  Hogyan? 

LiTVAY.  Főorvos  úr,  én  .  .  .  alig  állok  a 
lábamon  ...  én  .  .  .  nem  akkor  komédiáz- 
tam ...  az  előadás  most  folyik  .  .  .  mert 
itt  van  bennem  az  a  golyó  .  .  .  amit  ez  a 
gazember  belém  lőtt ...  itt  a  vállam 
körül .  . , 

Jánosy.  De  hisz  akkor  .  .  .  A  táska  jelé 
mozdul. 

LiTVAY.  Nem,  nem.  Itt  nem.  Ezt  nekik 
soha  nem  szabad  megtudni.  Értsen  meg. 
A  szavát  kérem. 

Jánosy.  Uram,  ez  oly  természetes. 
Hozzálép.  A  vállánál? 

LiTVAY.  Itt.  Háttal  áll  a  közönségnek, 
félrehúzza  az  ingét. 


MA&áALL. 

Jánosy  megnézi.  Alig  vérzett.  l)e  kelle- 
metlen helj-en  van.  Fáj  ? 

I  LiTVAY.  Nagyon.  Elrejti  a  sebet,  megiga- 

zítja ruháját. 

JÁsosY.  Velem  jön  rögtön  Felvárra.  As 
autón.    A   kórházban   majd   ellátjuk.    Ha 

1       ilyen    gyönyörűen    bírja,    nora    lesz   nagy 

j        baj.  Szerencséje  volt. 

I  LiTVAV.  Bizony  az  volt.  Kis  szünet. 

i  Jáxosy.  Csudálatos  ez  a  lelkierő. 

i  LiTVAY.  Ök  azt  hiszik,  akkor  komédiáz- 

tam. Most  már  tudja,  úgy-e,  mért  játszot- 
tam olyan  jól  a  sebesültet.  Mert  nem  ját- 
szottam. Mindjárt  megpróbáltam  eltit- 
kolni, de  hirtelen  rosszul  lettem.  Azt  hit- 
tem, meghalok.  Elhiszem,  hogy  tetézett 
nekik.  De  aztán  .  .  .  mikor  a  ke.serüség  ki- 
csordult bennem,  erőre  kaptam,  legyűr- 
tem   a     fájdalmat     és    akkor    elkezdtem 

1       játszani. 

i  Jánosy.  Hát  .  .  .  most  már  csak  gyerünk 

minél  hamarább.  Ez  már  nem  orvosnak 
való  színház. 

LiTVAT.  Engedje  meg,  hogy  megfogjam 


a  kezét.  Milyen  szimpatikus  ön  nekem. 
Végre  egy  idegen  ember,  annyi  ismerős 
után. 

Inas  jobbról  jövet  átmegy  a  színen. 

Lírv'AY  az  inashoz.  Kérem  .  .  .  csoma- 
golja be  gyorsan  a  holmimat .  .  .  Csak  épp 
be  kell  zárni  a  táskát,  még  benne  van 
minden  ...  és  tegyék  az  autóra.  A  főorvos 
úrral  megyek  Fel  várra. 

Ikas.  Parancsára.  A  lépcsőn  megy  fel,  el. 

JAyosY.  Mint  orvosnak  nem  illenék  ezt 
kérdeznem,  de  ön  oly  bizalommal  néz 
rám,  mondja,  mért  kell  ezt  most  titkolni, 
ennyi  szenvedés  árán? 

LiTVAY.  Tudja  ...  ne  diadalmaskodja- 
nak fölöttem.  Féltékeny  volt  rám.  Belém 
lőtt,  mint  egy  idegen  kutyába,  amelyik  a 
kertjébe  tévedt.  Hát  én .  .  .  elviszem  a 
golyót,  elmegyek  ...  de  ő  ne  mulasson. 
Se  ö,  se  a  felesége.   Érti  már? 

Jánosy.   Értem. 

LiTVAY.  Azt  hittem,  ez  az  asszony  .. .  ah, 
sok  mindent  hittem.  Ök  aztán  most  így 
figyelmeztettek. . .  hogy  ők  rendes  emberek. 


135 


JIjíosy.  Nagyon  rendes  emberek,  igazán. 

LiTVAY.  Ha  szivenlött  volna,  ha  meg- 
haltam volna,  az  szebb  lett  volna.  Köny- 
nyelmü  rajongónak,  színésznek,  szerelmes- 
nek szép  így  meghalni.  Ha  nem  talált 
volna  el,  az  is  szebb  lett  volna  :  kinevetni 
az  öreg  férjet,  fütyörészve  állni  odább. 
De  így  .  .  .  elkullogni  egy  golyóval,  ami 
fáj  .  .  .  ezt  nem  kell  ezeknek  megtudni. 
Nem,  édes  főorvos  úr.  Én  akarok  nevetni 
ma  este.  Egyszer  ne  az  okosak  nevesse- 
nek, egyszer,  csak  egyszer  nevessen  a  sze- 
gény, könnyelmű  cigány,  még  ha  .  .  .  még- 
úgy  fáj  is. 

Jánosy.  Csudálatos,  ahogy  bírja. 

LiTVAY.  Minden  élőlénynek  adott  az 
Isten  valami  fegyvert,  amivel  védekezik. 
A  bika  a  szarvával,  a  tigris  a  fogával,  a 
nyúl  a  gyors  lábával,  a  madár  a  rupülésé- 
vel,  a  katona  a  kardjával,  szegény  színész 
a  komédiájával.  Nincs  ennél  természe- 
tesebb. 

Jobbról  belép  Edit  éa  a  báró. 

B.íhA.  Hallom,  siet,  kedves  főorvos  úr. 


i::e 


MARSALL. 

Jánosy.  Igen,  méltóságos  uram,  két  be- 
tegem van  Felváron  .  .  . 

BAró.  Az  előbb  csak  egyet  mondott. 

JÁKOsy.  Kórházban  .  .  .  akad  több  is  .  .  . 
ha  úgy  vesszük  .  .  . 

Báró.  Hát .  .  .  még  egyszer  köszönjük  ... 
és  .  .  .  Isten  áldja  meg.  Kezet  fog  vele. 

JÁxosy.  Ajánlom  magamat.  Csókolom 
kezét.  Kezet  csókol  Editnek. 

LiTVAY  ismét  derűsen.  A  főorvos  úr 
olyan  szíves  és  magával  visz  Felvárra  .. .  . 
Ott  elcsípem  reggel  a  gyorsvonatot.  Leg- 
alább nem  kell  hajnalban  felkelnem  és  az 
autót  rontanom  .  .  .  Búcsúzom  én  is  .  .  . 
Meghajol. 

JÁxosY.  Én  meg  veszem  a  táskámat  és 
jó  éjszakát  kívánok.    Veszi  a  táskáját. 

Báró.  Jó  éjszakát. 

Edit.  Jó  éjszakát,  Jánosj'. 

LiTVAY.  Isten  vele,  báró  úr,  kezét  csó- 
kolom báróné. 

Edit.  Hát .  .  .  komolyan,  ön  is  megy  ? 
Jánosy  ezalatt  kiment,  az  ajtó  nyitva  mara-dt 
vtára. 


LiTVAY.  A  vadászat  iám  nézve  befeje- 
ződött. Mint  vadász  nem  jutottam  szerep- 
hez. Mind  vad,  hála  Istennek  jól  jártam. 
Mi  keresnivalóm  van  itt  még?  Talán  még 
csak  az,  hogy  egy  kis  elismerést  kérjek, 
mint  a  római  színészek,  akik  a  játék  végén  a 
közönséghezfordultak,  azzal,  hogy  plaudite, 
tapsoljatok.  Azt  az  egyet  meg  kell  adniok, 
hogy  nem  játsztam  roscszul   a  szerepemet. 

BAbó.  Jól  játszott,  színész  úr. 

LiTVAT.  És  ön  mit  mond,  báróné? 

Edit.  El  vagyok  ragadtatva.  Tapsolok. 
Egyet-kettőt  mozdul  a  tenyere,  mintha  tap- 
solna. 

LiTVAY.  Én  pedig  .  .  .  nevet .  .  .  bocsá- 
nat, de  ez  legyen  a  jutalmam,  hadd  ne- 
vessek egy  jót  ezen  az  egészen.  Hosszasan, 
fájdabnasan  nevet.  Jó  éjszakát!  NeveU 
Jó  éjszakát ! 

Elsiet  biilra,  nevetve.  A  báró  ősszelont  karok- 
kal  szigorúan    nézi.    Edit   egy    karosszékbe 
roskad. 


in.  \ 

AZ  IBOLYA.  I 

i 

í 

VÍGJÁTÉK  EGY  FELVONÁSBAN.  ^ 


f 


SZEMÉLYEK: 

iGAZGATí't Törzs 

Zbneszkrző Z    Molnár 

RoBOZ  kisasszony Sáry  Rózsi 

MA.BKCS  kisasszony. ...    T.  Oláh  Böske 
RAKOLyoKi  kisasszony.  Zöldhelyi  Anna 

ThÚZ  kisasszony Jankovich  Magda 

SzÉLL  kisasszony    Simon  Marcsa 

Ilokka Oál  Franciska 

SzoLOA Kórmendy 

Történik  egy  pesti  színigazgató  irodájában. 


AZ    IBOLYA. 


Opereti-szinház  igazgatói  irodája.  A  háttér- 
falon  két  ahlak,  amelyeken  át  a  szembenlévö 
ház  emeleti  ablakait  látni.  A  két  ablak  közt 
könyvespolc.  Jobbról  é^s  balról  ajtó.  Jobbról 
elöl  pianinó  a  falnál.  Balról  elöl  narjy  író- 
asztal. Az  íróasztalon  házitelefon  és  t^árosi 
telefon.  Az  íróasztal  előtt  két  karosszék, 
jobbkéz  jelöl  papírkosár.  Középütt  asztal, 
több  székkel,  írásokkal,  kónyvekkd,  egy 
tálcán  két  pohárral.  Jobbról  jól  látható 
Myen  kályha.  Napfényes,  késő  őszi  ilélelőtt. 
Mikor  a  függöny  felgördül,  a:  igazgató  épp  a 
jobboldali  ajtó  felé  kíséri  Roboz  kisasszonyt. 

RoBoz.  Hát  nem  lehet? 

lo.^ZGATÓ  türelmetlenül.  Nagyon  sajná- 
lom nagysád.  Ajánlom  magamat  nagysád. 

Roboz.  Mégis,  nem  volna  valami  mód  ? 

lo-AZG-i-TÓ  nyitja  az  ajtót.  Nagyon  saj- 
nálom nagysád.  Ajánlom  magamat. 

iloBOZ.  De  kérem,  ha  esetleg  .  .  . 


AZ    IBOLYA. 

Igazgató.  Kérem  nagyon  sok  dolgom 
van.  Nézze,  itt  künn  mennyien  várnak. 
A  telefon  csönget.  És  a  telefon  is  szól. 

RoBOZ.  Hát  akkor  jó  napot.  A  nevem 
Pvoboz  Elvira,  ne  felejtse  el. 

Igazgató.  Nem  felejtem  el.  Jó  napot. 
I       Boboz  el  jobbra,  igazgató  becsukja  mögötte  az 
ajtót  és  az  íróasztalhoz  siet.  Állva   telefonál. 
Igazgató.  Halló  ! .  .  .  Nem  értem,  kérem. 
I       Tessék?  Kicsoda?  Van  szerencsém.  Itt  a 
I        Népszínház    igazgatósága  .  .  .      Igen.     Az 
5      igazgató    beszél .  .  .     Van   szerencsém  .  .  . 
Hosszasan  hallgat.  De  kérem,  az  nem  ügy 
van.  Valakinek  okvetlenül  ki  kell  jönnie 
a  színházhoz,  ezt  meg  kell  nézni.   Künn 
i       éktelen  lárma,   veszekedés,  egy   női  és  egy 
;       férfi  hang  között.  Tessék?  Nem  értem,  ké- 
j       rem.  Bocsánat  egy  pillanatra,  de  itt  olyan 
j       lár  ma  van,  hogy  egy  szót  se  értek.  Azonnal 
i       kérem.  Kikiált.  János  ! 
j  Szolga  jobbról  belép. 

j  Igazgató.  Mondja  meg  kint,  hogy  ne  ki- 

j       abáljanak,  képtelen  vagyok  telefonálni. 
í  Sznlfja  el.   Künn  elhnllgntnak. 


AZ   IBOLYA. 

Igazgató  a  telefonba.  Kérem.  Az  a  baj, 
hogy  meleget  és  tiszta  levegőt  egyszerre 
nem  tudunk  kapni.  Ha  a  fűtő  kevés  szenet 
tesz  a  kazán  alá,  akkor  tiszta'  a  levegő,  de 
hideg  van.  Ha  meg  többet  tesz  rá.  akkor 
Bzénszag  van  az  egész  nézőtéren .  .  . 
Igen .  .  .  Igen  .  .  .  Igen  .  .  .  Igen  .  .  .  Hát 
éppen  azt  mondom  én  is,  jöjjön  ki  a  mér- 
nök és  nézze  meg,  a  szénben  van-e  a  hiba, 
vagy  a  fűtőkészülékben  .  .  .  Igen  .  .  . 
Igen  .  .  .  Igen  .  .  .  Igen  .  .  .  Nem  .  .  . 
Nem  .  .  .  Igen  .  .  .  Igen  ...  Jó  .  .  .  Aján- 
lom magamat.  Leteszi  a  kagylót,  az  író- 
asztalhoz  ül,   csönget. 

A    szolga    belép.    Két    füzet    van    a    hóna 

alatt,     egy     sárgafe.delü,     meg     egy    piroe- 

fedelü- 

Igazgató.  Mi  volt  az  az  éktelen  lárma 
az  el6bb? 

Szolga.  Szeniczey  őnagysága  vesze- 
kedett a  főrendező  úrral. 

Igazgató.  Nem  tud  Szeniczey  őnagysága 
máshol  veszekedni  a  főrendező  úrral,  csak 
épp  az  én  előszobámban? 


143 


AZ    IBOLYA. 

Szolga.  Itt  szeret  veszekedni,  mert  azt 
akarja,  hogy  hallja  az  igazgató  úr  is. 

Igazgató.  Még  ez  is.  Hogy  máma 
mennyi  bajom  van  !  És  mért  veszekedtek? 

Szolga.  Szeniczey  őnagysága  mint  pri- 
madonna követeli  ebben  az  új  operettben 
a  facipős  táncot.  És  a  főrendező  úr  a  fa - 
cipős  táncot  Bán  ki-sasszonjTiak  adta. 
Most  azt  akarja,  hogy  a  főrendező  úr 
vegye  vissza  Bán  kisasszonytól  a  táncot. 

Igazgató.  Jól  van.  Az  írásait  nézi. 

Szolga.  Az  anyja  uszítja. 

Igazgató.  Nem  kérdeztem.  Az  ínj- 
saiba   néz. 

Kis  szünet. 

Szolga.  Igazgató  úr  kérem,  mi  legyen 
ezekkel  a  hölgyekkel .  .  .  listát  viutai .  .  ■ 
akik  még  kint  várnak? 

Io.azgató.  Várjanak.  Hány  vau  még? 

Szolga  a  listára  néz.  Tizenegy. 

Igazgató.  Borzasztó,  hogy  nem  ak:ir- 
nak  elfogyni.  Már  eddig  ötöt  dobtam  ki. 

Szolga.  Haza  küldhetem  én  mind.  ne 
tessék  velük  vesződni. 


AZ   IBOLYA. 

Igazgató.  Ugyan  kérem.  Hisz  tudja, 
hogj'  még  legalább  nyolc-tíz  rendes  kar- 
dalosnőre  van  szükségem.  Kénytelen  va- 
'.ívok  végigrágni  magamat  rajtuk. 

Szolga.  Hát  jöhet  a  következő? 

Igazgató  felveszi  a  házitelefon  kagylóját. 
V'árjon,  előbb  telefonálok.  Csönget  a  tele- 
ionon.  Főrendező  úr?  Hát  kicsoda?... 
Küldje  kérem  a  főrendező  urat  a  telefon- 
hoz .  .  .  Jó.  Itt  maradok  a  telefonnál. 
Szünet,  mialatt  a  hallgatót  a  fülén  tartja. 
A  szolgához.  Mi  az  a  sárga  füzet  a  kezében  ? 

Szolga.  Lóvay  úrnak  az  új  darabja. 
Xagyon  kéreti  az  igazgató  urat.  hogy 
tessék  figyelmesen  elolvasni.  Hogy  meg 
tetszett  Ígérni.  Feléje  nyújtja. 

Igazgató  a  hallgatóval  a  bal  fülén,  jobb 
kezével  a  kályhára  m}d(U. 

Szolga  kinyitja  a  kályhaajtót.  Ide? 

Ig.\zgató  a  fejével  int,  hogy  igen. 

Szolga  bedobja  a  kályha  tüzébe  a  sárga 
füzetet. 

Igazgató  még  mindig  a  hallgatóval  a 
fülén.  És  az  a  piros  füzet,  az  micsoda  ? 

Színház.  145  10 


AZ   IBOLYA. 

SzoiXJA.  Ez  Ugyanannak  a  darabnak 
egy  másik  példánya,  arra  az  esetre,  ha  az 
igazgató  úr  tűzbe  dobná  az  elsőt. 

Igazgató.  Ez  beszéd.  Szeretem  az  okos 
embereket.  Adja  ide.  Szolgától  átveszi  éé  az 
Íróasztalra  teszi  a  piros  füzetet.  El  fogom 
olvasni  ...  A  telefonba.  Halló !  Főrendező 
úr?...  Én,  igen.  Mi  az  már  megint  a 
Szeniczeyvel?  .  .  .  Igen  .  .  .  Természe- 
tesen .  .  .  Igen  .  .  .  Szó  sem  lehet  róla  .  .  • 
Nagyon  helyes.  Még  csak  az  kéne.  .  .  Jó.  .  . 
Nagyon  helyes  .  .  .  Nagyon  helyes  . 
Szervusz.  Leteszi  a  kagylót. 

Szolga.  Beereszthetek  egyet? 

Igazgató.  Gyerünk,  ne  kérdezzen  annyit. 

Szolga  az  ajtóban,  a  listát  nézve.  Márkus  ! 
Kimegy. 

Márkus  kisasszony  belép. 

MAhkus.  Jó  napot.  Márkus  vagyok. 

Igazgató.  Emilia? 

MAbkds.  Nem.  Csak  Toncsi. 

Igazgató.  Kár.  Mi  tetszik  ? 

Márkus.  Maga  tetszik,  édes  direktor. 

Igazgató.     Ne    kedélyeskedjünk    fiam. 


AZ   IBOLYA. 

nem  vagyunk  a  Városligetben.  Az  antréjá- 
ról  látom,  hogy  onnan  jön. 

Márkus.  Csakis. 

Igazgató.  Mi  kell? 

Márkus.  Sejtheti.  Köszínházhoz  akarok 
jutni. 

Igazgató.   Mink  vasbetonból  vagyunk. 

Márkus.  Az  is  jó,  édes.  Csak  fa  ne 
legyen. 

Igazgató.  Akkor  fából  vagyunk. 

Márkus  szemlesütve.  Nem  olyan  maga, 
mint  aki  fából  van. 

Igazgató.  Ejnye  kérem,  micsoda  tónus 
ez,  amiben  velem  beszél? 

Márkus.  Hát  bohémek  vagyunk,  vagy 
mi. 

Igazgató.  Én  nem  vagyok  bohém.  Nézd 
csak!  Mondja  édes  fiam,  mi  volt  maga, 
mielőtt  bohém  lett? 

Márkus.  Menyasszony  voltam. 

Igazgató.  Kié? 

Márkus.  Elhagyott. 

Igazgató.  Meg  tudom  érteni. 

Márkus.  Hét  évig  jártam  vele  jegyben. 

147  10* 


AZ   IBOLYA. 


Igazgató.  És  aztán? 

M.Á.RKrs.  Üzletben. 

Igazgató.  Kalap? 

Máekcs.  Nem.  Drogéria.  Onnan  fedez- 
tek fel.  l^agy  elbeszélésbe  fog.  Ügy  történt, 
kérem  .  .  . 

Igazg.\tó.  Jól  van  fiam,  gratulálok,  na- 
gyon örülök,  hogy  felfedezték,  de  én  most 
nem  érek  rá  a  részletekre.  Be  akar  lépni 
a  kórusba? 

Mákkvs.  a  ligetben  nagy  szerejjeket 
kreáltam. 

Ig.izg.\tó.  Például. 

M.4RKUS.  Carment. 

Igazgató.  Az  operát? 

Márkus,  összesürítve  ját-sztuk  egy  fel- 
vonásban. De  az  eredeti  zenével. 

Ig.vzgató.  Nagyon  okosan.  Hát  sajná- 
lom, mi  ezt  nem  játsiszuk.  Sürgetöleg  áll  fel. 

Márkus.  Tudom  édes,  nem  is  ezt  aka- 
rom. Csak  valami  kisebb  szerepeket.  Na- 
gyon örülnék,  ha  megnézne.  Szegény 
Sziklaynál  voltam,  most  a  Müszinkörben 
vagyok.  Hétfőig  ott  ját.szom. 


AZ    IBOLYA. 

Igazgató.  Sajnálom,  csak  kedden  érek  rá. 

Márkus.  Akkor  meghosszabbítom. 

Igazgató.  Ne  hosszabbítsa  íiam.  Csak 
miattam  ne  hosszabbítsa.  És  most  sok 
<Íolgom  van.  Szerepekről  szó  se  lehet. 
Kóristánét  még  felvennék  néhányat. 

Márkus  szomorúan.  Kóristánét? 

Igazgató.  Hát  mit  gondol  fiam,  udvar- 
hölgyeket veszek  fel? 

Márkus.  Nem  .  .  .  De  kórusba,  az  bor- 
z  isztó,  ha  az  ember  Évát  játszta. 

Igazgató.   Évát? 

Márkus.  Az  Ember  Tragédiájában. 

Ig.ízoató.  Azt  is  összesürítették? 

Márkus.  De  még  hogy.  Egy  felvonásba. 
De  az  eredeti  zenével. 

Igazgató.  Ez  megnyugtat. 

Márkus.  Megalázó  volna,  most  megint 
elölről  kezdeni  a  kórussal. 

Igazgató.  Hja,  ilyen  az  élet.  Órájára 
néz.  Már  féltizenkettö  van,  édes  íiam. 

Márkus.  Drága  direktor  úr,  nem  lehetne 
kóruson  kívül? 

Igazgató.  Nem.  Csak  belül. 


AZ   IBOLYA. 

MlBKrs.  Hát  ez  borzasztó.  Hát  én  már 
sohse  juthatok  szerephez? 

IG.VZOATÓ.  Hát  Carmen?. És  Éva?! 

Márkus.  Fabódéban ! 

Ig^vzgató.  Mi  köze  az  ön  művészetének 
az  építőanyaghoz? 

M.\RKUS.  Egy  feltétellel  bemennék  a 
kórusba  is. 

Igazgató.  És  az? 

Márkts.  Ha  ma 2a  rajtam  tartaná  a 
szemét. 

Igazgató.  Hogy  érti  ezt? 

Márkus  szemlesütve.  Űgy.  ahogy  maga. 

Igazg.\tó.  Na  menjen,  édes  lányom. 
Menjen  szépen  haza. 

Márkus.  Elküld? 

Igazgató.  El  én,  fiam. 

MÁBKÜ.S.  Fiam,  lányom  .  .  .  szóval  kidi>b. 

Igazcíató.  Ki,  gyermekem. 

Márkus.  Mért? 

Ig.vzgató.  Nekem  ne  szabjon  ilyen  fel- 
tételeket, angyalom.  Menjen  szépen, 
Vis.sza  a  ligetbe.  Nem  szégyelli  magát,  fgy 
felajánlkozni? 


AZ   IBOLYA. 


MÁRKUS.  De  kérem  .  .  . 

Igazgató.  Ne  kérjen  semmit,  menjen. 
Mégis  csak  szemtelenség. 

Márkus.  Nem  tudtam,  hogy  ilyen  prűd. 

Igazgató.  Na  gyerünk,  gyerünk.  Ilyen 
prűd  vagyok. 

Márkus.  Kézit  csókolom. 

Igazgató.  Isten  áldja  meg. 
Márkus  el  jobbra.  A  küszöb  előtt  keresztezi 
a  szolgát,  aki  belép. 

Szolga.  A  zeneszerző  úr  van  itt. 

Igazgató.  Tessék. 

Szolga  ajtót  nyit.  Méltóztassék. 
A  szerző  belép,  a  szolga  kimegy. 

Igazgató.  Hozta  Isten,  kedves  mester. 

Szerző.  Jó  napot,  direktor  úr.  Nem 
harag.szik,  úgy-e,  hogy  feljöttem  önhöz 
egy  cigarettára,  mielőtt  haza  megyek. 
Kivételesen  semmi  kérésem  sincs.  A  próba 
nagyszerűen  ment,  a  zenekar  pompás  volt, 
boldog  vagyok. 

Igazgató  cigarettával  kínálja.  Na  ennek 
örülök. 

SzBRZÖ  rágyújt.    Köszönöm.    A  zenekar 


151 


AZ    IBOLYA. 


elvégezte  a  dolgát,  moBt  a  prózai  szöveg- 
részeket próbálják  a  színpadon,  de  én  ezt 
nem  bírom  hallgatni.  Nem  tudom,  más 
zeneszerző  is  így  van-e  vele,  de  engem 
idegessé  tesz,  ha  nem  folj'ton  a  zenémet 
hallom  a  színpadról. 

Igazgató.  Foglaljon  helyet  kérem. 
Szerző.  Rosszkedvűnek  látszik. 
Igazgató.    Nem    csuda    kérem,   az   epe 
önti  el  az  embert.  Látta  ezeket  a  hölgyeket 
itt  az  előszobában? 
Szerző.  Igen. 

Igazgató.    Már    hatot    dobtam    ki    ma 
délelőtt  és  még  tíz  van  hátra.  Jelentkezés, 
ajánlkozás,  szezon  eleje.  A  földből  bújnak 
elő  ilyenkor.   Mind  színésznő  akar  lenni. 
SzKBZŐ.  Ezért  haragszik? 
Igazcíató.  Nem.  Azért  haragszom,  mert 
valamennyi  rögtön  a  nyakamba  borul. 
Szerző.  Hisz  az  jó. 

Igazgató.  Fenét  jó.  Kell  is  nekem  az  ő 
szerelmük !  Higyje  el,  nem  a  színésznők 
rosszak,  hanem  ezek  a  hölgyek,  al^k  szí- 
nésznők akarnak  lenni.  Ez  mind  azt  hiszi. 


132 


AZ    IBOLYA. 

hogy  ezen  a  pálj'án  csak  szerelemmel  lehet 
karriert  csinálni. 

Szerző.  De  hisz  ez  mulatságos  ! 

Igazgató.  Önnek.  Én  megpukkadok 
bele.  ön  most  jár  először  a  színháznál. 
Önnek  ez  az  első  operettje. 

Szerző.  Hogy  lehet  ilyen  csinos  kis 
nőkre  így  haragudni? 

Ig.\zgató.  Minél  csinosabb,  annál  job- 
ban haragszom,  mert  annál  nehezebb  a 
helyzetem.  De  hiszen  csak  ne  volna  szük- 
ségem kóristánékra.  Hogj'  repülnének 
ezek  innen. 

Szerző.  Csudálatos,  önök  hogy  elfásul- 
nak itt  a  színháznál.  Nekem  itt  m.in- 
den  új,  minden  meglepő,  szép,  érdekés. 
izgató. 

Igazgató.  Ezek  a  komoly  kamara - 
zenész  mézeshetei  a  színházzal. 

Szerző.  És  a  nők,  drága  igazgató  úr, 
ezek  a  nök  a  színpadon  !  Ez  a  kedvesség, 
ez  a  barát.ságosság,  ez  a  jókedv !  És 
mennyi  csinos  van  köztük  ! 

Igazgató.  Nős  ember  ön? 


153 


AZ    IBOLYA. 

iSzEBZÖ.  Oh  már  régen. 

Igazgató.  Látszik. 

SzKRZÖ.  Oh,  az  megint  más.  A  feleségem 
icomoly  és  szent  nő.  Két  évvel  idősebb, 
mint  én.  Ez  a  komoly  élet.  De  ez  a  kedves, 
könnyű  világ  itten !  Nekem  itt  mindig 
nagyobb  a  pulzusom,  mint  otthon.  Mv- 
tntja.  És  még  ezek  is  milyen  kedvesek, 
akik  itt  kint  ülnek  az  előszobában,  sor- 
ban, mint  a  madarak  az  ágon,  remény 
kedve  .  .  .  Na,  ne  legyen  olyan  haragos. 

Io.\ZGATÓ.  Kétségbeejtő,  kérem.  Azok  a 
madarak  mind  a  nyakamba  akarnak  bo- 
rulni. És  az  idén,  nem  tudom,  mi  lelte 
őket,  szemtelenebbek,  mint  valaha. 

Szerző.  Micsoda  meglepetés !  A  szultán 
trónján  egy  moralista. 

Igazgató.  Nem  vagyok  én  moralista, 
kérem.  Tisztességes  ember  vagyok  és  van 
ízlé.'tem.  Az  ilyen  szerelem  nem  kell  ne- 
kem. Irtózom  tőle. 

A  szolga  belép. 

Igazgató.  Mi  az? 

SzoLíiA.    Szeniczey    őnagysága    Iwi  jelen - 


154 


AZ    IBOLYA. 

tette,    hogy   nem   játssza   el    a    szerepet. 
Visszaadta.  Itt  van.   Átadja. 

SzERZŰ  ijedten  ugrik  fel.  Hogyan '! 
A  primadonna  ?  A  főszerepet ! 

loAZGATÓ.  Nyugodjék  meg,  kérem.  At- 
reszi  a  szerepet.  Mondja  meg  neki.  hogy 
rendben  van,  beleegyezem. 

Szerző.  De  kérem!  Az  operettem  fő- 
szereplője !  Szeniczey  nélkül  végünk  van  ! 

Igazgató.  Nyugalom,  kedves  mester. 
.4  szolgához.  Mondja  csak,  hogy  rendben 
van.  És  nézze,  ide  teszem  ez  alá  a  lámpa 
alá.  .4  papircsoniót  látható  helyre  az  író- 
asztal lámpája  alá  teszi. 

Szolga  el. 

Igazgató.  Nem  érdemes  egj'  8zót  se 
vesztegetni  erre.  Legyen  nyugodt. 

Szerző.  De  ha  nem  játssza  el. 

Ig.\zgató.  Eljátssza.  Üljön  csak  le.  Hol 
Í3  hagytuk  el?  Azt  mondtam,  hogy  nem 
vagyok  moralista,  csak  nem  bíróra  azt,  ha 
egy  ilyen  szegény  lány  a  kenyere  miatt 
felajánlkozik  nekem. 

SzKRZö  szórakozottan.  Önnek? 


155 


r 


AZ    IBOLYA. 


4 


Igazgató.  Nekem.  Nem  is  figyel?  Mi 
bajai 

Szerző.  Bocsásson  meg,  kérem,  de  most 
úgy  megijedtem  emiatt  a  Szeniczey  miatt. 
Igazgató.   Már  mondtam  kérem,   bieza 
ezt  csak  rám. 

Szerző.  De  ÍSzeniczev  nélkül  végünk 
van. 

Igazoatí'i.  Bízza  rám  Szeniczeyt.  Hol 
hagytuk  el?  Ott,  hogy  nem  vagyok  mo- 
ralista. Hogy  mért  nem  vagyok  moralista  ? 
Már  az  ifjabb  Dumas  megírta  emlék- 
irataiban .  .  . 

Szolga  belép. 
Szolga      nyugodtan     jelenti.     Szeuiczey 
őnagysága  revolvert  vett  elő  a  retiküljc- 
ből   és   le   akarja   lőni   előbb  az   igazgató 
urat,  aztán  önmagát. 

Igazgató  ezt  nyugodtan  hallgatta  végig  tci 
tovább  beszél,  mintha  a  szolga  semmit  aeni 
mondott  volna.  Már  az  ifjabb  Dumas  meg- 
írta emlékirataiban,  hogy  maga  a  szinház 
immorális  hely.  Én  itt  nem  hirdetek  va- 
lami  kiil<in   erkölcsöt,   csnk   úriember   va- 


lő6 


AZ    IBOLYA. 

gj'ok,  aki  a  nj'omorult  szerelmeket  vissza - 
utasitom.  Érti? 

SzEBZŐ.  Értem. 

Igazgató  a  szolgához.  Mit  áll  itt? 

Szolga  a  listára  nézve.  Bebocsáthatom  a 
poron  következőt? 

Igazgató  bosszúsan.  Hát .  .  .  jöhet. 

Szerző.  Úgy  mondja,  mintha  a  íogát 
húznák. 

Igazgató.  Ugy  is  érzem.  Ez  ma  már  a 
hetedik. 

Szerző  feláll.  Menjek  ki? 

Igazgató.  Dehogy.  Maradjon.  Ha  tanú 
ül  itt,  talán  szemérmesebbek.  A  szolgához. 
Na,  bocsásson  be  egyet. 

Szolga   az  ajtóhoz   megy,   ott  a   listáról 
hangosan  olvassa.  Rakolnoki !  Kimegy. 
Rakolnoki  kisasszo7iy  belép. 

Rakolnoki.  Jó  napot  kívánok. 

Igazgató.  Jó  napot. 

Rakolnoki.  Az  igazgató  úrhoz  van 
szerencsém  ? 

Igazgató.  Az  vagyok. 

Rakolkoki.  Nevem  Rakolnoki  Lujza. 


157 


AZ   IBOLYA. 

Igazoató.  Örvendek.  Tessék  leülni.  Mi 
tetszik? 

Rakolsoki.  a  színházhoz  .szeretnék 
jutni,  kérem. 

Igazoató.  Hangja  van? 

Rakolkoki.  Énekiskolát  végeztem. 

Igazo.*.tó.  Volt  már  színpadon? 

Rakolnoki.  Mint  műkedvelő. 

Igazo.\tó.  Hol? 

Rakolnokt.  Az  ötkerületi  közjótékony- 
sági egyletben. 

Igazgató.  Elég  jó  müintézet .  .  .  Leány? 

Rakolnoki.  Igen.  De  .  .  .  asszony  vol- 
tam. 

Igazgató.  Elvált? 

Rakolsoki.  Hogyne. 

Ig.\zoat6.  Kedves  férje  .  .  .     mi   volt. 

Rakolnoki.  Hajóskapitány. 

Igazoató.  Tenger? 

Rakoi.íioki.  Csak  folyam. 

Igazgató.  Legalább  a  Duna? 

Rakolnokj.  Igen.  De  egész  a  t«ngerig. 

Igazgató.  Személy? 

llAKoi.NdKl.   Nem.   Teher. 


AZ  IBOLYA. 

Igazgató.  Értem.  Hosszú  járat.  A  kapi- 
tány úr  sokat  volt  oda. 

Rakolííoki.  Igen.  Én  azalatt  a  hango- 
mat képeztem  és  táncolni  tanultam. 

Igazg.ató.  Egész  nap. 

Rakolnoki.  Folyton.    Most    már    néha 
sajnálom. 

Igazgató.  Hogy  tanult? 

Rakolííoki.  Nem.  Hogy  elváltam  tőle. 
Azt  mondják,  a  Dunának  nagy  jövője  van. 
Kis  szünet. 

LíAZGATÓ.  Szóval  most .  .  . 

Rakolnoki.  Most    a   színipályára    sze- 
retnék lépni. 

Igazgató.  És  meg  tudna  élni    ebből   a 
csekély  fizetésből? 

Rakolnoki.  Xem     reflektálok     kérem 
fizetésre. 

Igazgató.  Ah.  Vagyona  van? 

Rakolkoki  szemlesütve.  Barátom  van. 

Igazgató.  Valuta? 

Rakolnoki.  Isten  ments.  Idősebb,  szo- 
lid vállalkozó. 

Igazgató.  Gabona? 


159 


AZ    IBOLYA. 

Rakolxoki.  Nem.  Szállitraányozó. 

Igazgató.  Áhá.  Hajón  szállitmányoíott. 

Rakolnoki.  Többnyire.  De  vonaton  is. 

Igazgató.  Hogj-ne,  hogyne. 
Szűrut.    Rakolnoki ,  kisasszony   a    könnyeit 
törli. 

Igazgató.  Ne  érzékenyüljünk  el.  ké- 
rem, azt  én  nera  szeretem.  És  idom  sincs. 

Rakolnoki.  Nem  is.  Csak  olyan .  .  . 
zsenáns  ezt  így  bevallani.  Ha  ismert-e 
volna  a  helyzetemet,  nem  róna  meg  ezért. 
Az  uram  nyomorban  hagyott.  Sír.  Már 
azon  a  ixtnton  voltam,  hogy  a  telefonhoz 
megyek. 

Igazgató.  Valakivel  beszélni? 

Rakolsoki.  Nem.  A  központba.  Kap- 
csolni. 

Igazgató.  Az  borzasztó  lett  volna. 

Rakolnoki.  A  barátom  taníttatott  éne- 
kelni és  táncolni. 

Igazgató.  Még  mint  asszonj-t  ? 

Rakolnokl   Hogyne. 

Igazoatc'k  Szóval  .  .  .  már  akkor  szál- 
lítmánvozdtt. 


AZ    IBOLYA. 
.  I-.  

'  lÍAKOLKOKi  hvlúii.  Ö  mindig  szállítmá 

iiyozott. 

l<íAZGATÓ.   Hajón. 

Rakolnoki  bután.  Többnyire.  A  táskája - 
hói  elővesz  hosszú  cérnára  fűzött  egy-  és  két- 
soros ujságkivágásokat.  Lógatja  a  levegőben. 

Igazgató.  Mi  az? 

Hakolkoki.  Kritiliák  az  ötkerületi 
liangversenyröl. 

Igazgató.  Köszönöm,  erre  nincs  szükség. 

Rakolsoki.  Óh,  nem  én  vágtam  ki,  ne 
tessék  hinni.  A  barátom  gyűjtötte  össze 
ilyen  gondosan  .  .  minden  lapból.  Áldott 
jó  ember.  Olyan  naiv.  olyan  romlatlan  .  .  . 

Igazgató  a  szerzőhöz.  Látott  ön  már 
romlatlan  szállítót? 

SzEBZÖ.  Nem. 

Rakolnoki.  Óh.  6  romlatlan,  sőt  ön- 
zetlen. Xem  érdekli  semmi,  csak  én,  csak 
én !  Csak  nekem  legyen  meg  mindenem, 
fsak  én  érjem  el  a  célomat,  csak  én  legyek 
híres  primadonna.  Ha  színpadra  lépek,  a 
legszebb  ruhákat  kapom  tőle,  mindent 
megtesz    a    karrieremért,    mindent,    min- 

^ 

Siöi/iá-  lül  11 


AZ   IBOLYA. 

dent!    Éb    igazán    csak    jóságból.     Olyan 
mint  egy  nagy  gyermek. 

Igazgató.  Kövér? 

Rakolnoki.  Rendkívül  kövér  .  .  .  Jcsz- 
szusom,  csak  nem  ismeri V 

Igazgató.  Nem  én.  De  amit  úgy  iiu>iul 
róla,  az  mind  olyan  kövér. 

Rakolnoki.  Nagyon  kövér.  Már  tanai 
nál  is  volt.  De  gyermekarca  van. 

Igazgató.  Az  is  valami. 

Rakolnoki.  És  jó  ember,  kérem  .  .  . 
néha  hetekig  nem  is  látom.  Jelentősen  nez 
az  igazgatóra.     Nagyon  önállóan  élek. 

Igazgató  zavarban.  Nincs  is  annál 
szebb. 

Rakolnoki.  Megtartom  a  független 
ségemet.   Pláne  ha  színpadra  lépek. 

Igazgató  zamrfcan.  Pláne.  Igen.  Hogyiif. 

Rakolnokl  6  tudja,  hogy  csak  a  hála 
köt  hozzá.  Nem  is  kíván  többet.  O  hv 
látja,  hogy  már  a  külseje  miatt  se  kívánhat 
illúziót,  ő  kizárólag  csak  becsül  engem. 
Megbecsüli  bennem,  hogy  •  •  •  Iámét  ránéz 
az    igazgatóra.    .  .  .  hogy  hálás    természet 


162 


T 


-4— 

AZ    IBOLYA. 

vagyok.  Ez  az  egy  passzióm  van.   A  hála. 
Illetve  kettő.   A  színház  és  a  hála. 

Igazgató    zavarban.     Nincs    is     szebb, 
inint  ez  a  kettő  együtt. 

Rakolnoki  ki8sé  kacéran.  Gondolja? 

Igazgató   dühösen.    Nem   is   gondolom. 

Rakolnoki  kacéran.  Csak  úgy  mondja. 

Igazgató  még  dühösebben.  Nem  is  mon- 
dom. 

Rakolnoki.   Milyen  szuggesztív   szeme 
van.  Érzékien  az  ajkába  harap. 

Igazgató.  Ajánlom  magamat. 
Kis  szünet. 

Rakolnoki  hátranéz  a  szerzőre. 

Igazgató.  Mit  néz? 

Rakolnoki  zavartan  mosolyog.  Most  azt 
hittem,  köszönt  valakinek,  aki  elmegy. 

Igazgató.    Űgy  van. 

Rakolnoki.   Hogyan?   Kinek   köszönt.' 

Ig.azoató.  Önnek.  i 

Rakolnokl   Én  megyek  el?  j 

Igazgató.  Remélem.  { 

Rakolnoki   zavartan.    Nem   értem    ké- 
rem. Hifizen  még  ki  se  próbálta  a  .  .  . 

l 

! 


AZ   IBOLYA. 

ICiZGATÓ.  Már  kipróbáltam.  A  jobb 
ajtó  felé  megy.  Volt  szerencsém,  ajánlom 
magamat. 

Kakolííoki.  Szóval  .  .  .    hogy  távozzam. 

Igazgató.  Vagy  menjen  el. 

RakoLNOKI.  óh !  .  .  .  Öh  1  .  .  .  Szór- 
iiyűlcödve  elsiet. 

Igazgató  becsapja  mógótle  az  ajtót,  na- 
gyon mérges.  Nahát  kérem.  Hallotta  t 
Ö  hálás  és  nekem  szuggesztív  szemem 
van.  Hát  ne  öntse  el  az  embert  az  epe. 

SzEBZÖ.   Egy  kicsit  rideg  volt  hozzá. 

Igazgató.  Látta,  milyen  laposan  nézett 
rám?  Az  idén  meg  vannak  őrülve. 

Szerző.  De  goromba  volt  vele. 

Igazgató.  Ha  nem  vagyok  goromba, 
itt  ön  előtt  borul  a  nyakamba. 

SzKRZŐ.  De  mikor  az  nem  olyan  nagy  baj. 

Igazgató  mérgesen.  Dehogy  nem.  Ha 
én  elfogadom  a  borulást,  akkor  ezt  álla- 
nom is  kell.  A  nyakamon  marad.  Azért 
mondom  kérem,  hogy  én  nem  vagyok 
moralista,  én  csupán  .  .  . 

Szolga  belép. 


AZ    IBOLYA. 

Szolga  nyugodtan  jelenti.  Szeniczey 
őnagysága  bevett  valamit,  megmérgezte 
magát,  összesett,  elájult. 

Icí.AZGATÓ  nyugodtan  folytatja.  .  .  .Nem 
vagyok  moralista,  csak  ízléssel  és  tisztán 
akarok  élni  a  mesterségemnek.  Í3z  épp  oly 
komoly  és  száraz  mesterség,  mint  minden 
más,  ha  komolyan  veszi  az  ember,  mint 
ahogy  én   komolyan   veszem. 

Szolga  a  listával.  Jöhet  a  következő? 

Ig.azgató.  Jöhet. 

SzoLG.A  az  ajtóban.  Thúz  !  El. 

Szerző.  Mért  nem  küldi  őket  a  titkárhoz  ? 
Ha  így  bosszantják. 

loAZG.ATÓ.    Oda  nem   mennek.   Csak  az 
igazgató  kell  nekik.  Csak  az  igazgató. 
Thúz  kisasszony  belép. 

Thúz.  Jó  napot. 

Igazgató  idegesen.  Jó  napot  kívánok, 
az  igazgató  vagj^ok,  ön  bizonyára  szÍ7i- 
tén  a  színházhoz  óhajt  .szerződni,  hogy 
hívják? 

Thúz.  Thúz  Janka. 

Igazgató.  Thúz  Janka.   Van  haneja? 


les 


AZ   IBOLYA. 


Thúz  íráet  akar  elővenni. 

Ig.\zgató  türelmetlenül.  Nem  kell  írás. 
Tud  énekelni? 

Thúz.  Azt  akartam  mutatni,  kérem. 
Énektanárnöi  oklevelem  van. 

Igazgató.  Az  más.  Átveszi  az  írást.  Fő- 
városi énektanfolyam.  De  hisz  ez  kitűnő 
oklevél.  Mért  nem  meg}'  tanítani  kis- 
asszony? Az  se  nagy  jövedelem,  de  még 
mindig  több,  mint  amennyivel  itt  kezdi. 
Vagy  úgy  vágyódik  a  színpadra? 

Thúz.  Az  is,  kérem.  De  főként,  mert  meg- 
undorodtam a  pedagógiától. 

Ig.\zgató.   Ilyen  fiatalon? 

Tuúz.  Ez  a  tanári  pálya.  A  férfiak  öre- 
gen unják  meg,  a  nők  fiatalon. 

Igazgató.  Hány  éves? 

Thúz.  Huszonegy. 

Igazgató.  És  hol  tanított? 

Tiiúz.  Sehol,  kérem. 

Igazgató.   És  mégis  megundorodott  ? 

Thúz.  Inkább:   visszariadtam,    kérem. 

lo.vzoATÓ.   A  gyerekektől? 

Thúz.  Nem.  Az  igazgatóktól. 


AZ    IBOLYA. 


n; 


loAZGATÓ  Örömmel.  Bravó!  Ordítva. 
Bravó !  Széket  tói  oda.  Tessék  helyet  fog- 
lalni. 

Thcz.  Köszönöiii.  Leül. 

Igazgató.  Lássa,  ezt  már  .szeretem. 
Komoly,  tisztességes  teremtés.  Ez  i.s 
ritka    madár  ilyenkor   ö.sszel. 

Thúz.  Kérem,  én  nyáron  is  tisztességes 
vagyok. 

Igazgató.  Az  nem  érdekel,  akkor  szü- 
net van  ...  És  mit  csináltak  azok  az 
igazgatók? 

Thúz.  Csak  egy  volt.  de  az  éppen  elég 
volt  nekem  az  egész  életre. 

Io.\zoATÓ.  Nagyszerű  I  És  mit  tett  a 
gyalázatos  ? 

Thúz.  Hát  mit  tett,  mit  tett.  Istenem. 

Igazgató.  Biztosan  valami  ajánlatot 
tett. 

Thúz.  Már  az  első  öt  percben.  ]\Iikor 
jelentkezni   voltam  nála. 

Igazgató.  Hol  történt  ez? 

Tnúz.  Egy  magán-zeneiskolában. 

Igazgató.  Hallatlan.  Melyikben? 


AZ   IBOLYA. 

Tnrz.  Hagyjuk  ezt,  kérem.  Xeni  i:5 
akarok  emlékezni  rá.  Pedig  ha  tudná, 
milyen  jónevü  iskola. 

Igazgató.  Remélem,  tettleg  inzultálta  ? 

Thcz.  Nem  piszkolom  be  a  kezemet  egy 
igazgatóval. 

Igazgató.  Bravó  I  Kitűnő  ! 

Thúz.  Csak  megmondtam  neki  a  véle- 
ményemet. Ne  higyje,  hogy  durván,  bn  .  .  . 
elfogódottan.  ...  jó  családból  való  lány 
vagyok,  a  szüleim  jobb  napokat  láttak  é» 
a  mért  tönkre  mentünk,  azért  én  .  .  . 
megtartottam  a  büszkeségemet ...  és  az 
úri  modoromat  is.  Könnyekkel  a  hangjában. 
Nekem  kell  gondoskodnom  szegény  anyám  - 
ról  és  kis  öcsémről,  a  katonai  alreái- 
iskolában  .  .  .  Egyedül  járok  az  életben, 
de  akármi  ért  eddig,  a  büszkeségemről 
és  az  úri  nevelésemről  nem  feledkeztem 
meg.  Feláll.  De  nem  akarom  ezzel  un- 
tatni. Látom,  hogy  sok  dolga  van  .  . 
•Még   sokan    várnak    kint  .  .  . 

loAZOATí').  Az  mindegy.  A  fődolog,  hogy 
tud  énekelni  ...     É-i  táncolni? 


AZ  IBOLYA 

Thcz.  Báli  táncokat.  Szomorúan.  A 
jobb  időkből. 

Igazgató.  És  jól  táncolt? 

Thűz.  Hát  kiraktam  a  csárdást.  Nagyon 
mondták,  hogy  úgjTievezett  passzionirt 
táncos  vagyok.  Körülnéz.  Kérem  .  .  .  nem 
raondhatnék  önnek  valamit  négyszem 
közt  ? 

Szerző.  Kérem  .  .  .    majd  kimegyek. 

Turz.  A  világért  se.  Azt  nem.  Csak  egy 
pár  szó  az  egész. 

Szerző.  Hát  félrevonulok  ide.  Az  ab- 
lakhoz  megy  és  kinéz. 

Thúz  halkan.  Kérem,  én  azt  hiszem,  az 
előbb   valami  ostobaságot   mondtam. 

Igazo.ító.  Ugyan.   Mit? 

Tntz.  Az  igazgatókról. 

Ig.\zgató  idegesen.   Deeeehogy.     kérem. 

Thüz.  Nem,  nem,  nem.  Láttam,  hogy 
ez  bántotta. 

Ig.azgató.  Sőt ! 

Tiírz.    Nem,   nem.    Gúnj'olódott. 

Igazgató.   Én?   Mérgesen.  Nahát  ez  .  .  . 

Thúz.  Kérem,  bocsásson  meg.  Ne  értsen 


-h 


AZ  IBOLYA. 

félre.     Azi)k  ...      iskolaigazgatók 
voltak. 

Igazgató.  Na  é.s? 

Thűz.  Színigazgató,  az  más.  Az  nagy 
különbség. 

lo^vzOATÓ  mérgesen.  Xagy  különbség? 

Thuz.  Egy  óceán,  egy  világ.  Lesüti  n 
szemét. 

Igazgató  mérgesen.   Egy  világ? 

Thúz.  Nem  azért  jüvök  a  szính;zhoz, 
hogy  elhervadjak.  Ha  ezt  akarnám,  az 
allnnihoz  mennék.  Ha  már  itt  vagyok, 
fel  akarok  (Szabadulni  a  nyomás  alól. 

Igazgató.    Milyen  nyomás  alól.  kérem 

Tuúz.  A  család,  a  tradíció,  a  múlt !  .  . 
í'n  már  nem  is  az  igazi  nevemen  mutat 
koztam  be.  Cj  név.  új  pálya,  új  élet 
Fény.  hírnév,  siker.  Beledobom  mairamat 

Ig\zg.\tó  dühösen.  Mibe? 

Tncz.  A  .színházba.  És  azt  szeret  nem 
ha  maga  .  .  .   Lesüti  a  szemét. 

Igazgató.   Ha  én? 

Tiiúz.  Ha   maga  alajjítaná  meg  a  .  .  . 

Ig.vzoató  a  szerzőhöz.  Mester! 


170 


-f— 


AZ    IBOLYA. 

SzEBZÖ.  Tessék ! 

Igazgató.  Vissza  lehet  jönni.  Helyben 
vagyunk.  Szerző  visszaül  a  helyére.  Nem. 
kisasszony,  én  nem  alapitok  semmit.  És 
senkit. 

Thúz.  Pedig  én  .  .  . 

Igazgató.  Nem  kérem.  Én  is  vissza- 
riadok. 

Tnúz  megadfa  magát.  Kérem. 

Igazgató.  És  azt  ajánlom,  dobja  bele 
magát  az  államba  vagy  a  fővárosba.  Az 
se  rossz. 

Tuijz.  Kérem.  Halkan.  Csak  azt  az 
egyet  még .  .  .  hogy  remélem,  úri  disz- 
krécióját bírom. 

Igazgató.  Bírja. 

Thúz.  Az  igazi  nevemet  úgy.se  tudja. 
Vegye  úgy,  hogy  nem  ia  voltam  itt. 

Igazgató.  Már  percek  óta  úgy  veszem. 
Az  ajtó  felé  megy. 

Thúz  nagy  zavarban.  Jójcakát. 

Igazgató.  Még  csak  dél  van,  kérem. 

Thúz.  Pardon.  Jó  napot.  Nagy  zavar- 
ban el. 


171 


~4- 


H- 


AZ    IBOLYA. 

Igazgató.  Volt  szerencsém.  Becsukja  02 
ajtót.  Na  látja. 

Szerző.  Pedig  ez  már  a  jó  úton  volt. 

Igazgató.  Dc  meggondolta.  Ez  már  hát- 
borzongató, kérem.  Ilyen  rossz  szezon  kez- 
detem régen  nem  volt. 

SzEKZŐ.  Én  azt  hiszem,  ezt  is  megijesz- 
tette a  ridegségével. 

I0.4ZGATÓ.  Ugyan,  hagyja  már  ezt  ké- 
rem. Ezek  vagy  meg  vannak  őrülve  az 
idén,  vagy  valaki  terjeszti  köztük,  hogy 
én  nöfaló  vagyok.  Nálunk  a  konkurrencia... 
Szolga  belép. 

SzoujA  nyugodtan  jelenti.  Szeniczey 
őnagyságát  elvitték  a  ment/ k. 

Igazgató  nyugodtan  folytatja  .  .  .  nálunk 
a  konkurrencia  igazán  nem  lovagias.  l..e- 
het,  hogy  valamelyik  színigazgató  ter- 
jeszti rólam  ezt.  csak  azért,  mert  tudja, 
hogy  bosszankodom.  Az  induló  szolgához. 
Várjon  csak. 

SzuLC.A  az  ajtóban  lurgáll. 

loA'iUATÓ  a  szolgához.  Most  még  Sze- 
niczey önagj'sága  telefonáltatni  fog  a  men- 


17ii 


AZ    IBOLYA. 

toktöl,  hogy  meghalt,  de  akkor  se  kell 
magának  bejönnie.  Csak  majd  ha  feltámad 
és  egy  konflison  \-is.szajön  a  mentőktől  a 
szerepét  visszakérni.  Itt  van  a  lámpa  alatt 
a  szerepe. 

Szolga.  Tudom,  kérem.  —  Jöhet  a  kö- 
vetkező ? 

Igazgató.  Jöhet  itt  mcst  még  húsz, 
mind  egyforma.  Olyan  ez,  mint  mikor 
Monte-Carlóban  az  ember  feketét  játszik 
ós  egymásután  harmincszor  jön  ki  a  vörös. 

Szolga  az  ajióbaii.  Széli !  El. 
Széli  kisasszony  belép. 

SzÉLL  édelegve,  már  az  ajtónál  kezdi.  Jó 
na  }X)t !  Édes  !  Drága  !  Hódító  !  Bódító  ! 

Ioazoató  ielngrik,  ráordít.  Hogjne ! 
Hogyne  !  Ép  ezt  a  hangot  várom.  Kifelé '. 
Kifelé ! 

SzÉLL.  Hogyan?  Édes? 

Igazgató.  Mars  ki.  Az  ajtó  felé  szorítja. 

SzÉLL.  Mi  az?  Rossz  kedve  van? 

Igazgató.  De  még  milyen ! 

SzÉLL.  Pá  drága,  majd  máskor  jövök! 
Megy  kifelé. 


173 


AZ   IBOLVA. 

Igazgató.  Gyorsan,  gyorsan. 

Sbll.  Pá  !  Milyen  aranyos  !  El. 

Igazgató  becsapja  az  ajtót.  Elég  volt ! 
Nem  bírom  tovább !  Ilyen  pechem  még 
sose  volt.  Abba  fogom  hagyni  ezt  a  mes- 
terséget. Én  ezt  nem  bírom.  Amíg  fiata- 
labb voltam,  nem  mondom.  De  most 
már  .  .  .  .yagy  izgalomban  járkál. 
Szolga  belép  a  listával. 

Szolga.  Jöhet  a  .  .  . 

Igazgató  rákiált.  Nem  !  Egy  se  jöhet  1 
Nem  jöhet !  Menjenek  haza  !  Mind,  mind  ! 

Szerző.  Ugyan  kérem,  azért  ne  veszitKe 
el  a  nyugalmát. 

Ig.\zgató.  Hát  nem  látja,  mi  történik 
itt  velem?  Még  mindig  nem  látja,  mit 
kínlódom?  Hiszen  ez  nem  embernek  való! 

SzoLíiA  e^y  pohár  viztl  ad  7ieki. 

Igazoató   Iázik   és  fáradtan   rogy  le   egy 
:tkre. 

Szerző.  Bocsásson  meg,  de  én  afil  hi- 
szem, már  látom,  hol  a  baj. 

Igazgató.  Na  erre  igazán  kivánt-si 
vagyok. 


AZ    IBOLYA. 

Szerző.  Ön  már  észre  se  veszi,  luilyen 
ideges,  türelmetlen  és  goromba  hozzájuk. 
Rnnek  híre  megj.  És  szegények  azt  hiszik, 
hogy  az  ilyen  rideg  emberrel  szemben 
mindjárt  a  legerősebb  eszközt  kell  elő- 
venni. Én  azt  hiszem  .  .  . 

Igazgató  türelmethnnl.  Ugyan  mit  hisz? 

Szerző.  Ha  hűvösen,  de  udvariasan  fo- 
gadná őket,  egy  ki.s  bizalmat  öntene  be- 
léjük ..  .  A  modor  teszi,  higyje  meg. 

Igazgató.  Ördögöt.  Az  teszi,  hogy  igaz- 
gató vagyok. 

Szerző.  Én  az  ön  helyén  nem  gúnyo- 
lódva, hanem  nyugodtan,  udvariasan  be- 
szélnék velük.  Eszükbe  se  jutna,  hogy  va- 
lamivel lekenyerezzenek. 

Igazgató.  Tudja  mit.  Ha  olyan  jól 
tudja,  hogy  hogy  kell,  én  ajánlok  önnek 
valamit.  Üljön  be  most  maga  ide  a  he- 
lyemre és  legyen  helyettem  egy  kicsit 
igazgató.  Én  lemondok  a  szerencséről. 
Majd  meglátja,  hogy  itt  -hiába  minden, 
akármilyen  modorban  beszél.  Üljön  csak 
oda. 


AZ    IBOLYA. 

SzEBZŐ.  Hogy  én  szcrcpcljeU  mint  igaz- 
<;ató  ? 

líiAZCATÓ.  Igeii.  .4  szolgához.  Hány  van 
még  kint? 

Szolga.  Hat. 

Igazgató.  Fogadja  ön  ezt  a  hatot.  .Majd 
adok  én  magának. 

Szerző.  És  ön  ? 

Ig.\zoató.  Én  addig  pihenek.  Az  asztahti 
inuUü.  Ideülök  és  majd  én  nézem,  hogy 
ugranak  a  maga  nyakába. 

Szerző.  Nem  bánom.  Sőt  ambicionálom. 
Nos,  megcsináljuk? 

loAZOATÓ.  De  mennyire!  Lereti  a  Lábát- 
ját.  Én  ideülök  ehhoi.  az  asztalhoz  irnok 
nak  .  .  .  nézze  csak:  van  itt  egy  nagy 
bagoly  szemüvegem,  ezt  felteszem,  igy. 
Ks  fölveszem  az  öreg  Skultéti  bácsinak  a 
kopott  kabátját,  így.  Felvesz  egy  kopott 
Ferenc  József -kabátot,  ainely  rosszul  áll 
rajta.  És  a  karvédöjét  is.  így  ni.  És  ide- 
ülök, itt  maradok  maga  mellett.  Én  vagyok 
az  öreg  Skultéti  bácsi,  félig  irnok,  félig 
szolca.     Az    íróasztalra    mutat.    És    ön    az 


170 


AZ    IBOLYA. 

igazgató.   .4  szolgához.  Na  János,  mit  szól 
hozzá? 

Szolga.  Erkölcstelen  dolog. 

Igazgató.  Jánosnak  nem  tetszik,  ilind- 
egy,  én  mégis  kíváncsi  vagyok  a  módsze- 
rére. Most  megmutathatja  ! 

SzEEZŐ  tűzzel,  ambicióral.  Meg  is  fogom 
mutatni.  Ahogy  az  okos  nő  távol  tudja 
magától  tartani  a  tolakodást,  pusztán  a 
viselkedésével,  úgy  az  okos  férfi  is  .  .  . 

Igazgató.  Most  már  ne  filozofáljon,  ha- 
nem lássuk  a  praxist.  Tessék  odaülni. 
Egyet  azonban  kikötök :  ha  a  hölgy  a 
nyakába  kezd  borulni,  rögtön  lökje  ki. 
Mert  azt  nézni  se  bírom. 

Szerző.  Természetes.  Az  a  művészet : 
ezt  megelőzni ! 

Igazgató.     Űgy    van.    Majd    meglátja. 
hogy  úgy   van.    De   nehogy  aztán  ...   el 
lágyuljon  .  .  . 

SzEBZÖ.  Isten  ments.  Van  magának  sej- 
telme arról,  hogy  félek  én  a  feleségemtől  ? 
De  ha  nem  borul  a  nyakamba,  szerződtet- 
hetem. 

SxiTihnz.  177  12 


r 


AK  IBOLYA. 

Igazgató.  Hogyne. 

Szerző  elhatározáa-oal.  Akkor  gyerünk. 
Leül  az  igazgatói  székbe. 

Szolga.  Bejöhet? 

Igazgató.  Várjon.  Átteszi  a  városi  tele- 
font a  másik  asztalra.  így  ni,  ha  szólni 
talál  a  telefon.  Leül.  Dühösen.  Most  majd 
megmutathatja,  miljcn  nagy  lélekbúvár. 
De  még  egj'szer :  amint  bizalmaskodik, 
kilökni  és  jöjjön  egy  másik. 

SzEBZŐ.  Ügy  van.  Viszont  a  feleségem- 
nek .  ,  .  egy  szót  se .  .  .  még  erről  se. 

Igazgató.  De  uram  ! 

Szolga.  Jöhet? 

SzEBZŐ.  Melyik  van  soron? 

Szolga  o  listáról  olvassa.  Sobri  Donka.. 

Igazgató.  Jó  betyáros  neve  van. 

SzEBZŐ.  Jöhet. 

Szolga  az  ablakhoz  megy  éa  leereszti  a 
rolétát. 

Igazgató.  Mit  csinál? 

Szolga.  Hát ...  a  nagyságos  úr  aat 
mondta,  hogy  ó  udvariasan  akar  be- 
mélni ...  az  illetőkkel. 


178 


V7.    IBOLYA 

SZBKZŐ.  Nem  húzza  fel  mindjárt? 
Szolga  felhúzza  a  rolétát. 

Igazgató.  Látja  .  .  .  ő  ismeri  ezt  a  pub- 
likumot. 

SzEBZÖ.  Menjen,  hívja  már  be. 

Szolga  el,  künn  kiált.  Sobri ! 

SZEBZŐ.  De  most  már  aztán  ne  legyen 
mérges. 

Igazgató  az  asztalra  könyökölve.  Igaz  is, 
hát  nem  keserves,  hogy  így  el  kell  bújnom 
előlük?! 

Ilonka    belép,    az    igazgató    papirok    köze 
mélyed. 

Ilokka.  Jó  napot  kívánok.  Egyenesen  a 
szerző  felé  megy. 

Szerző.  Jó  napot,  kedves  nagysád.  Szí- 
veskedjék helyet  foglalni.  Miben  lehetek 
ezolgálatára  ? 

Iloxka.  De  cukros  ember.  Azt  mond- 
ták, sose  szokott  leültetni  senkit. 

Szerző.  Rágalmaztak,  kedves  nagysád. 
Tessék  helyet  foglalni. 

Ilonka.  Köszönöm. 

Szerző.  Régóta  vár  kint? 

179  12* 


l 


AZ  IBOLYA. 


4 


Ilonka.  Bizony  már  reggel  óta  mele- 
gítem a  padot. 

Szerző.  És  minek  köszönhetem  a  sze- 
rencsét ? 

Ilonka.  Milyen  aranyosan  beszél.  Azt 
mondták,  olyan  nyers,   mint  egy  altiszt. 

Ioazoató  türelmét  vesztve.  Arra  feleljen, 
amit  az  igazgató  úr  kérdez.  Itt  nincs  idő 
bájt  kifejteni. 

Szerző.  Ne  beszéljen  bele,  Skultéti,  vé- 
gezze a  dolgát. 

Igazgató  elképedve.  Tessék? 

Szerző.  Végezze  a  dolgát.  Üljön  le, 
kedves  nagysád.  És  mondja  el  bátran,  mi 
hozta  ide  hozzám. 

Ilonka.  Ugyan  mi  hozhatott  volna  a 
tisztelt  igazgató  úrhoz.  Selmccről  .jövök. 
Színésznő  vagyok.  Szeretnék  szerződni  a 
színházához. 

Szerző.  Ez  nagy  dolog,  kisasszony.  Ea 
nagyon  nehéz  dolog.  Mi  a  kisasszony  sze- 
re i)köre? 

Ilonka.  Operett. 

SzKRZÖ.   Operett,   operett,  ez   tág  foga- 


180 


AZ  IBOLYA. 

lom.  Mégis,  micsoda  zsáner,  micsoda  fajt* 
Énekesnő?  Szubrett? 

Ilonka.  Mondjuk:  segéd-szubrett. 

Szerző.  Ez  valami  új,  kisasszony.  De 
érdekes.  Mit  ért  ön  ezalatt? 

Ilonka.  Kérem,  én  tulajdonképen  a 
karban  vagyok. 

Igazgató.  Na  végre. 

Ilonka.  Ki  ez  kérem? 

SzEKZÖ.  Ne  törődjék  vele.  Skultéti,  ne 
tegyen  megjegyzéseket,  már  másodszor 
SZÓI  belé.  Tudja,  hogy  ezt  nem  tűröm. 

Igazgató.  Kérem,  bocsánat.  Hallgatni 
fogok. 

Ilonka.  Úgy  is  kell. 

Igazgató  feláll,  mérgesen  néz  Ilonkára. 

Ilonka  farkasszemet  néz  vele.  Igen, 
igen ! 

Io.azgató  leül. 

Szerző.  Mondja  csak  nyugodtan  to- 
vább. 

Ilonka.  Aranyos,  megnyugtató  ember, 
szeretném  a  kezét  megcsókolni. 

SzKRZő.  Szóval  ön  a   kórusban  van. 


181 


AZ    IBOLYA. 

Ilonka.  Igen  kérem.  De  úgy  kiragyo- 
gok  belőle   néha. 

Szerző.  Kiragyog? 

Ilonka.  Ezt  mi  így  hívtuk  Selmecen, 
kérem.  Néha  kaptam  egy-egy  kicsi-kÍB 
szerepecskét,  külön  egy-egy  szót,  valami 
kis  feltűnést,  tetszik  tudni,  szóval  sokat 
énekeltem  a  többivel  együtt,  de  néha 
mégis  kiragyogtam  közülük. 

Szerző.  Szóval  apróbb  szerepeket  ját- 
szott. 

Ilonka.  Ügy  van,  kézit  csókolom. 

Szerző.  Már  nem  tagja  a  selmeci  tár- 
sulatnak? 

Ilonka.  Nem,  kézit  csókolom. 

Szerző.  És  ha  szabad  kérdeznem,  mi 
volt  ön  mielőtt  színpadra  lépett? 

Ilonka.  Állami  magyar  árvagyermek 
voltam. 

Szerző.  Árvaházban? 

Ilonka.  Ott  kérem. 

Szerző.  És  hogy  került  onnan  a  stín- 
házhoz  T 

Ilokka.    Hát    szembe    volt    kérem    ac 


18:: 


AZ  IBOLTA. 

árvaházzal  a  színház  és  mindig  mikor 
valami  látványos  darabba  angyalok  sze- 
repeltek, átküldték  angyalért  az  árva- 
házba. Engem  vittek  mindig,  mert  azt 
mondták,  hogy  szomorú  kis  arcom  Tan 
és  mégis  elég  szemtelen  vagj'ok.  Ott  a 
színpadon  aztán  megszeretett  a  súgó, 
mert  mindig  ott  a  lyuk  előtt  énekeltünk. 
És  egyszer  az  ének  után  fölsúgta,  hogy 
legyek  a  felesége,  de  én  intettem  a  szár- 
nyammal, hogy  nem.  Akkor  felsúgta, 
hogy  hát  jó,  neki  mindegy,  ö  nála  az  a  fő, 
hogy  ne  legyen  egj-edül  a  világon,  ha  nem 
akarok  a  felesége  lenni,  legyek  a  lánya,  ő  ; 
szívesen  adoptál  engem,  gyermekének.  I 
Akkor  leintettem  a  lynkba  neki,  hogy  j 
erről  lehet  beszélni.  Megszántam,  hogy  ' 
ilyen  szegény  árva  öreg  ember  és  ilyen 
sötét  lyukban  él.  Aztán  mindjárt  nem-  í 
sokára  adoptált.  Ötét  hittak  Sobrinak,  ; 
kézit  csókolom. 

Szerző.  Kérem,  ne  mondja  nekem  min- 
dig, hogy  kézit  csókolom.  Xem  vagyok 
pap.  \ 


183 


.\3,   IBOLYA. 

Iloska.  Azt  látom. 

Szerző.  Hát  akkor  minek  mondja? 

Ilokka.  Ez  olyan  szerény  szokás,  ké- 
rem. Divatba  volt  a  társulatnál.  Édes 
drága  embereknek  pzoktuk  mondani.  Akit 
tiszteltünk  :  szerkesztőnek,  polgármes- 
ternek,  főorvosnak,   szőrmekereskedönek. 

Szerző.  Szerzőnek. 

Ilonka.  Soha,  kézit  csókolom.  Az  olyan 
ijedt  ugráló  ember  szók'  lenni. 

Szerző.  Igazgatónak? 

Ilonka.  Annak  se  nagyon. 

Szerző.  Jól  van  kérem. 

Ilonka  ijedten.  Bocsánat,  ha  meg- 
sértettem. 

Szerző.  Óh,  a  világért  sem.  Hogy  kép- 
zeli. Ilyen  kedves.  ])ájos  teremtés. 

Ilonka.  Óh  köszönöm.  Édesen  mosolyog. 
Milyen  aranyos  a  szimpátiája. 

lOiVZGATÓ  mérgesen.  Kilökni,  kilökni. 
írásaiba  bújik. 

Ilonka.  Mit  mond  ez,  kérem? 

I«.\Z(iATÓ.  Semmit.  Itt  a  partiturát 
nézem  .  .  .     Lapoz.   KiWikni  az  angyalt. 


184 


AZ   IBOLYA. 


Szerző.  Térjünk  a  tárgyra,  kisasszony, 
rengeteg  dolgom  van.  Mért  vált  meg  a 
társulattól  ? 

Ilonka.  Összegyövetelcm  volt  a  di- 
rektornéval. 

Szerző.  Összegyövetele ?  Mi  az? 

Ilonka,  összegyötttink  valamin,  ké- 
rem, ő  is  nyers  volt,  én  is  nj^ers  voltam. 
Nem  tűrhettem  már,  kérem,  nagyon  rá- 
galmazott. Ezen  gyöttünk  össze. 

Szerző.  Mivel  rágalmazta? 

Ii>ONKA.  Én  kérem,  elvált  asszony  va- 
gyok, tetszik  tudni. 

Ig.\ZGATÓ.  Mért  tetszik  azt  tudni  az 
igazgató  úrnak? 

Szerző.  Skultéti ! 

Ilonka.  Mit  akar  ez  tőlem,  ké- 
rem? 

Szerző.  Hagyja,  ne  figyeljen  rá. 

Ilonka.  Nem  törődöm  vele,  mert  lá- 
tom, hogy  csak  személj'zet.  Elvált  asszony 
vagyok,  kérem,  mindenki  tudja,  Kiliti 
Sándor  volt  a  férjem,  tetszik  tudni .  .  . 
Ijedten  néz  az  igazgaíóTa. 


AZ    IBOLYA. 

Igazgató  írásaiból  int,  hogy  mondja, 
ahogy  akarja. 

Ilonka.  Kiliti  Sándor  ragyogó  bonvi- 
ránt  volt  a  férjem  és  törvényesen  el- 
váltam tőle,  kérem. 

Szerző.  Mért  vált  el  tőle? 

Igazgató  lapozgatva.  Összegyövetele  volt 
vele  biztosan. 

Ilonka  izgaíottav.  Igen  kérem,  össze- 
gyö vetélem  volt  vele,  igenis,  nem  taga- 
dom, gyakran  veszekedtünk,  mert  nagyon 
zaeneális  ember  volt. 

SzKRZÖ.  Hát  az  baj? 

Ilonka  izgalommal,  öszintéti.  Igen  ké- 
rem, mert  nagyon  is  zseneális  volt  kérem. 
Egész  nap  törkölyt  ivott,  már  reggel 
kezdte  kérem,  nem  járt  próbára,  két  napig 
is  kínlódtam  vele,  hogy  tiszta  gallért  ve- 
gyen, kérem,  aztán  elköltötte  a  fizetése- 
met és  kérem,  télen  moly  ellen  eladta  a 
bundámat,  a  dzsindzsula  galléromat  in 
elitta,  szintén  moly  ellen,  kérem,  azt  is,  .  .  . 
túlságosan  zseneális  volt,  de  nem  ezért 
váltain    el    tőle,    és   a    veszekedés   is   egy 


180 


AZ  IBOLTA. 

békebeli  huszárkapitány  miatt  volt,  akkor 
azt  mesélték  rólam  a  városban,  hogy  a 
tizennyolcas  husz.árok  a  cipőmből  ittak 
francia  pezsgőt,  Moje  Sándort  kérem,  de 
ez  egy  szemtelenség  volt,  mert  nem  volt 
igaz,  .  .  .  mert  ők  ittak  cipőből  pezs- 
gőt, ők  egy  egész  szezonban  kérem  nem 
is  ittak  másból  pezsgőt,  csak,  megkövetem 
cipőből,  kérem,  de  az  én  cipőmből  nem 
kérem,  arra  itt  megesküszöm  most  is 
úgy  legyen  őrnagy  abból  a  szegény  kapi 
tányból,  hogy  az  én  cipőmbe  valaha  hagy 
tam  bármit  is  önteni,  nemhogy  pláne 
pezsgőt,  kérem,  .  .  .  igenis  ezért  volt  az 
első  veszekedés,  de  nem  is  ezért  váltunk 
el,  csak  aztán  mégis  elváltunk. 

SzKKZŐ.  Mégis  miért? 

Ilonka.  A  nevelőapám,  a  súgó  hara- 
gudott rá,  mert  ilyen  rosszul  bánt  velem. 
És  úgy  büntette  meg,  hogj'  nem  súgott 
neki.  ő  meg  belesült  kérem,  magába  Ham- 
letba és  ezért  is  engem  inzultált,  kérem, 
amikor  este  hazajött,  kérem,  pedig  akkor 
tüdőcsúcsba  szenvedtem.  Akkor  elváltunk. 


187 


AZ   IBOLYA. 

Szerző.  Na  és  a  direktorné? 

Ilonka.  Milyen  direktorné? 

SzEEZŐ.  Azt  mondta  az  előbb,  hogy 
azért  hagyta  ott  a  társulatot,  mert  a  di- 
rektorné rágalmazta. 

Ilonka.  Igen,  kérem. 

SzEEZÖ.  Mivel  rágalmazta? 

Ilonka.  Azt  mondta,  kézit  csókolom, 
hogy  én  soha  nem  is  voltam  megesküdve 
az  urammal  és  mink  csupán  csak  a  váló- 
pört  tartottuk  meg. 

Szerző.  Hát  ez  elég  súlyos. 

Ilonka.  Pláne  vidéken,  kérem.  Hát  ezt 
nem  hagyhattam  szó  nélkül  és  fgy  történt. 
Most  aztán  feljöttem  Pestre,  szerencsét 
próbálni. 

Szerző.  Van  hangja? 

Ilonka.  Ha  nem  volna,  nem  mernék 
ide  jönni  kérem.  Azt  mondják  olyan  han- 
gom van,  mint  egy  mozdonynak. 

Szerző.  Hogy  érti  ezt? 

Ilonka.  Kórusba  az  a  fontos  kérem, 
erÖ8  hang  és  hosszú  kilartiis. 

Szerző.  Ügy  vnu 


188 


AZ    IBOLYA. 

Ilonka.  A  kórus  kérem,  az  nem  hang- 
zene, hanem  tüdőzeue,  kézit  csókolom. 

Szerző.  Jól  van,  fiam.  Szóval  jó  hangja 
van. 

Ilonka.  Két  percig  is  kibírom  a  víz 
»4att  lélekzet  nélkül.  Pedig  tüdőcsúcsom 
volt  a  Mileneumba.  Tessék  kipróbálni. 
Akár  egy  kádba  is.  És  az  alakom,  kérem, 
tessék  megítélni .  .  .  Feláll.  És  trikóba 
kérem,   olyan    vagj'ok,    mint   a    mandula. 

SzEEZÖ.  Hát  az  milyen? 

Ilonka.  Én  nem  tudom,  kérem,  de 
Pápán  ezt  írta  rólam  a  szerkesztő,  pedig 
az  költő,  kérem. 

Szerző.  Azt  biztosra  vettem.  Hát  csinos 
alakja  van,  nagyon  csinos,  ez  bizonyos 
édesem.  Ehhez  nekem  nem  kell  a  pápai 
szerkesztő.  És  a  szeme  is  szép,  nagy, 
kifejező  .  .  . 

Igazgató  veszi  a  telefonkagylót.  Kérem  : 
negyvenhárom  -  hatvanhárom!  Halló? 
Zeneszerző  úr?  Jó  napot.  Most  látom  itt, 
kérem  az  írások  közt,  hogy  mi  nem  is  így 
egyeztünk  meg.  Én  azt  hiszem,  ebből  már 


189 


AZ   IBOLYA. 

elég  volt.  Már  rég  ki  kellett  volna  lökni .  .  . 
azt  a  részt  a  szövegből.  Tetszik  érteni? 
Nahát  kérem.  Halló,  halló !  Tiszteltetem 
a  kedves  feleségét.  Leteszi  a  kagylót.  A 
szerzőhöz.  Bocsánat. 

Szerző.  Kérem.  Szóval,  hogy  összefoglal- 
jam a  kérelmét  :  ön  a  női  kórusba  való  fel- 
vételét kéri  azzal  a  külön  óhajtással,  hogy 
itt-ott  kisebb  magánszerepeket  is  kapjon. 

Ilonka.  Hát  itt-ott  egy  kis  hercegnőt, 
de  nem  hosszút,  vagy  valami  rongyos  kis 
grófnét,  de  csak  mikor  öt  vagy  hat  grófné 
jön  be  e;rj  szerre,  .  .  .  egy  pár  szót,  hogy : 
«ejnye  de  .sikerült  ez  az  estély !» .  .  .  vagy 
amit  a  Csipketündérben  játsztam,  hog}' 
azt  mondtam :  «Valami  bűzlik  Dániá- 
ba.*... és  így  megfordultam:  «Ügy-e 
Excellenciás  uram,  neszpa,  amba8zadőr?» 
.  .  .  ilyen  apróságokat  és  ha  az  ember 
fejlődik,  hát  Ist<?nem.  idővel  meggyón, 
ami  meggyón. 

SzBBZÍ.  Lássa,  ez  kedves  és  szerény  be- 
széd. Ön  kitűnő  benyomást  tesz  rám 
nagysád. 


190 


AZ    IBOLYA. 

Igazgató  fölkel  és  a  két  ablak  közt  álló 
polchoz  megy,  közben  mondja.  Kilökni, 
kilökni. 

Ilonka  mialatt  az  igazgató  a  polcon 
keresgél.  Mit  dörmög  ez  mindig  kérem? 

Szerző.  Ne  törődjék  vele.  ön  tetszik 
nekem.  És  ha  az  igényei  nem  nagyok  .  .  . 

Ilonka.  Nem  nagyok  kérem,  magam 
varrom  a  ruháimat,  állatokat  nem  tartok, 
ékszert  nem  hordok,  madarat  nem  eszem, 
prémet  nem  viselek,  kocsin  nem  járok. 
mi  kell  nekem?  Amit  a  kódi^^knak  adok. 
néha  egy  kis  ondolálás,  meg  egy  pár 
cigaretta,  az  is  öntöltő  hercogovina.  Ez 
minden. 

SzEBZŐ.  Óh,  bocsásson  meg,  hogy  nem 
kínáltam.  Cigarettát  ad  neki 

Igazgató  a  telefonba,  szemrehányóati. 
Halló!  Halló! 

Szerző.  Mi  az? 

Igazgató.  Tévedés.  Bebújik  a  papír- 
jaiba. 

Ilonka  rágyújt  a  gyufán,  amit  a  szerző 
kinál.  Köszönöm.  Fel  tetszik  bátorítani  a 


191 


AZ    IBOLVA. 

szivemet.  Most  már  attól  a  pájmszemestől 
se  félek  úgy. 

Igazgató.  Tőlem? 

Ilonka.  Magától.  01  vau  jó  birkaszeme 
van. 

Szerző.  Nagyon  kedves,  hanem  most 
jöjjön  szépen  a  zongorához.  Halljunk  egy 
skálát.   A  zongorához  ül. 

Ilonka  skálát  énekel,  a  szerző  kíséri,  ó 
skála  közben  kacéran  a  szerzőhöz  dől. 

SzEEZu.  A  füle  jó. 

Iqazo.\tó.  Az  oda  támaszkodása  se  rossz. 

SzEBZÖ  lelkesen.  A  füle  kitűnő! 

Ilonka.  Milyen  édesen  beszél  a  fülemről. 

.Szerző.  Na  most  halljmik  valami  éneket. 

Ilonka.  Kérem  a  *Kék  nefelejtset*. 

Szerző.   Boldogan. 

Ilonka  énekel,  a  szerző  kiséri. 
Kék  nef elejts, 
Kék  nef  elejts, 

Viráááááág  .  .  .    az  »ii»  magánhangzót 
igen  sokáig  tartja  ki. 

Szerző  abbuhagym  a  zongorázást.  Mi  as, 
kérem  ? 


AZ   IBOLYA. 

Ilokka,  Hát  nem  hosszú  kitartással 
tetszik  kívánni? 

Szerző.  De  ilyen  hosszúval !  Csak  úgy 
rendesen. 

Ii.osKA.  Kérem.  Újra  kezdi,  elénekli  az 
első  strófát  a  szerző  kíséretével.  Az  ének 
folyamán  a  szerzőhöz  dől,  a  szerző  vállára 
teszi  a  kezét,  sőt  később  átfogja  a  nyakát  is. 
A  szerzőnek  ez  láthatólag  jól  esik,  s  a  no 
kebléhez  támasztja  a  fejti. 

Szerző  az  ének  után.  Bravó  kedves, 
gratulálok!  Lázasan.  Nemcsak  kisebb 
szerepeket  fog  kapni,  óriási  szerepeket 
fog  kapni !  Karriert  fog  csinálni  nálunk  ! 
Megragadja  a  kezét  és  magához  vonja. 
Milyen  meleg  hangja  van,  igazán,  a  szí- 
vemig szaladt.  És  üde,  mint  a  csenge- 
tyü.  És  ez  a  puha  kis  keze  ...  És 
milyen  illatos  .  .  . 

Az   igazgató  szörnyűködve   nézi  ezt. 

iLoyKA.  Óh  milyen  boldog  vagyok ! 

Szerző  fejét  Ilonka  melléhez  közelítve, 
hevesen.  És  hogy  dobogott ...  az  a  kis 
szíve,  amíg  énekelt ...    és  milyen  illatos 

Siinház.  193  13 


AZ   IBOLYA. 

az  a  kis  szive  ...    és  milyen  forró  ei  a  ki« 
keze .  .  . 

Ilonka  o  gyönyörtől  áradozva.  Ede?, 
andalító  ember  .  .  .  bizony  Isten  a  meny- 
országban  vagyok. 

Igazgató  niegcsengeti  a  telefont.  Halló, 
itt  a  menyország.  Pardon,  az  igazgatóság. 
Hát  kérem,  szerző  úr,  ez  már  a  dieEnóság 
határán  van,  ez  az  eljárás. 

.Szerző.  Mit  beszél? 

Ig.vzgató  a  telefo7ira  mutatva.  Meg- 
mondom neki  a  véleményemet. 

SzBRZŐ.  De  talán  így  még  se  lehet  be- 
szélni egy  szerzővel. 

Igazgató.  Okos  ember  az,  nem  sértődik 
az   meg.    A  telefonba.   Halló!  Tiezteltet«ni 
a  kedves  feleségét.  Leteszi  a  kagylót. 
Nagy  szünet,  a  szerző  zavarban  van. 

Iloxka.  Nézze  édes,  most  fogja  egy 
kicsit  a  másik  kezemet,  mert  ez  elzsibbadt. 

SzKBZŐ.  Amelyiket  akarja,  maga  kedves. 
Kínos,  nagy  szünet. 

Szerző  feláll,  zavartan.  Skultéti  kérem. 

Igazgató  feláll.  Tessék. 


AZ   IBOLYA. 

Skbbző.  Kérem  .  .  .  Hozzon  nekem  egy 
pohár  vizet. 

Igazgató.  Pohár  vizet. 

Szerző.  Igen. 

Igazgató.  Egy  pohár  vizet  méltóztatik 
kívánni. 

Szerző.  Igen,  kedves  Skultéti. 

Igazgató.  Most  mindjárt. 

Szerző.  Igen. 

Igazgató.  Kérem.  Az  asztalról  tálcái 
és  poharat  vesz. 

Ilonka.  Nekem  is  kis  öreg. 

Ig.vzgató.  Neked  Í3.  Szintén  vizet. 

Ilonka.  Igen.  De  folyasd  ki  jól  a  csapot, 
hogy  hideg  legyen. 

Igazgató.  Hogy  hideg  legyen.  Jó.  Még 
egy  poharat  tesz  a  tálcára,  indul. 

Ilonka.  Mozogj  hát. 

Igazgató.  Hogy  mozogjak.  Mérgesen 
néz  vissza,  megáll,  de  aztán  gond  A  egyet  és 
lejcsóválva  kimegy  jobbra. 

Ilonka.  Milyen  dühöa  bácsi. 

Szerző.  Nem  ia  dühös.   Ilven  a  termé- 


AZ  IBOLYA. 

szete.   Régi  ember  az  itten.   A  családhoz 
tartozik. 

Ilonka.  Titkár? 

Szerző.  Dehogy.  Olyan  régi  bútor :  félig 
Írnok,  félig  siolga,  már  ahogy  az  nálunk 
szokás. 

Nézik  egymást. 

Ilonka.  Fog  szerződtetni? 

Szerző.  Száz  évre.  Szenvedélyesen  meg- 
fogja mind  a  két  kezét. 

Ilonka.  Tetszem? 

Szerző.  Nagyon,  nagyon.  Óriási  szerepe- 
ket fog  kapni.  Mindjárt  ebben  az  új 
operettben,  amit  most  tanulunk.  Kap  egy 
faeipős  táncot. 

Ilonka.  Szeret? 

Szerző.  Imádom.  Maga  felé  vonja,  Ilonka 
húzódik  tőle.  Mért  olyan  nyugtalan? 

Ilonka.    Istenem  .  .  .    tudja     Isten  . 
olyan  rossz  sejtelmem  van. 

Szerző.  Csak  nem  fél  tőlem?  Meg  akarja 
ölelni. 

Az  igazgató  belép  a  ket  pohár  vízzel. 

Igazgató  a  szerzőt  kínálja.  Tessék. 


196 


AZ   IBOLYA. 

Iloüka.  Nem  a  hölgyet  illik  előbb? 

Igazgató  mialntt  a  szerző  iszik.  A  höl- 
gyet, igen. 

Iloxka  veszi  a  poharat.  Ezzel  azt  akarja 
mondani,  hogy  nem  vagyok  hölgy. 

Igazgató.  Igyék  angyalom,  mert  nem 
tartom  itt  holnapig  ezt  a  tálcát. 

Ilonka  kezében  a  pohárral,  kedvesen. 
Ne  haragudj  rám  Skultéti  bácsi.  Iszik  egy 
kortyot.  Mondd,  mindig  mozog  az  orrod, 
mikor  harag.szol? 

Igazgató.  Igyék  kérem.  Xem  vagyok 
kíváncsi  a  humorára. 

Iloxka.  Pedig  a  szemed  azt  mondja, 
hogy  édes,  meleg  szived  van.  Iszik. 

Igazgató.  De  még  milyen  meleg. 
Szolga  belép. 

Szolga  a  szerzőhöz.  Nagyságos  urat  sür- 
gősen kéreti  a  karmester,  mert  tovább 
próbál  a  zenekar. 

Az  igazgató  lebujik  az  írásai  közé. 

SzEKZÖ.  A  zenekar?  Tovább  próbál? 

Szolga.  Igen. 

SzEEZŐ.  De  hisz  az  előbb  azt  mondta  a 


197 


4 


AE   IBOLYA. 

karmester,  hogy  a  zenekar  már  végzett. 
Gyanakodva  néz  az  igazgatóra,  aki  kőiben 
kidugta  a  fejét. 

Igazgató  erre  a  tekintetre  hirtelen  isméé 
lebujik  a  papirjaiba,  nagy  kónyiet  emel  az 
arca  elé. 

Szerző  hosszasan,  mérgesen  nézi  az  igaz- 
gatót. Talán  maga  szólt  a  karmesternek, 
Skultéti  ? 

Igazgató.  Csak  azt  mondtam,  hogy  itt 
tatszik  lenni.  Ismét  lebujik. 

Szerző.  Jó.  Sőt  nagyon  jó.  Dühösen. 
Igazán  nagyon  jó.  Hirtelen  elhatározásrnl. 
Várjon  csak  meg  nagysád,  rögtön  jövök 
vissza.  Mérgesen  siet  el  jobbra,  sznlga 
utána  el. 

Iloska.  Kérem,  megvárom. 
Most  kettesben  maradnak  az  igazgatóival. 
Szünet.  Az  igazgató  ú^y  tesz,  mintha  irna 
valamit.  Ilonka  a  széken  ül  a  két  asztal  közt. 
Ilonka  szipogni,  könnyezni,  majd  sírni  kezd, 
majd  zsebkendőt  tesz  elő  és  csöndesen  zokog. 

Igazgató.  Mi  az? 

Ilonka  zokog. 


in8 


i 


-h 


AE    T BOLYA. 

loAZGATÓ.  Mi  az?  Miért  sír? 

Ilonka  airva.  Kétségbe  vagyok  esve! 

Igazgató.  Mért? 

Ilonka  sírva.  Mert  itt  megint  beleestem 
az  igazgatóba.  Felzokog.  Istenem,  milyen 
szerencsétlen  vagyok ! 

Igazgató.  Beleesett  az  igazgatóba? 

Ilonka.  Látta,  mit  csinált  velem? 

Igazgató.  Láttam.  Semmit  se  csinált. 

Ilonka.  Nekem  meri  ezt  mondani  ? 
Keaervtsen  sírva.  Hiszen  mikor  bejöttem, 
rögtön  piszkos  ajánlatot  tett  nekem  az 
igazgató. 

Igazgató.  Nahát  ez  szemtelenség. 

Ilonka  sírra.  Nem  tett  piszkos  aján- 
latot? 

loAZOATÓ.  Én  nem  hallottam. 

Iloiíka.  Hát  nem  mondta,  hogy  kedves 
nagysád,  parancsoljon  helyet  foglalni,  mi- 
nek köszönhetem  a  szerencsét? 

Igazgató.  Ezt  mondta. 

Ilonka.  Hát  igazgatótól  ez  már  piszkos 
ajánlat.  Tisztességes  igazgató  nem  beszél 


190 


r 


AZ  IBOLYA. 

így  egy  vidéki  kóristánéval.  Azt  szokják 
mondani :  <<mit  gyönnek  a  nyakamra,  hagy- 
janak nekem  békét,  már  nem  veszünk  fel 
senkiti.  De  aki  azt  mondja,  hogy  tessék 
leülni  és  köszönöm  a  szerencsét,  sirva,  azt 
mi  már  tudjuk,  szegény  kóristánék,  hogy 
ez  mit  jelent  ilyen  szegény  védtelen  terem- 
tésnél. Felzokog.  Nekem  azt  mondták, 
olyan  nyers,  mint  egy  altiszt. 

Igazgató  mérgeseii.  De  hát  azt  a  keser- 
vit neki,  hiszen  úgy  pislogott  rá,  meg  úgy 
hízelgett  neki,  hogy  csak  úgy  undorodtam 
ott  az  asztalnál.  Még  maga  mer  beszélni  ? 
Hiszen  azt  mondta  neki,  hogy  a  menny- 
országban van ! 

Iloxka  airva.  Hát  mit  mondjak  neki?! 
Hogy  fáj  a  fejem?  Ha  egyszer  látom, 
hogy  mit  akarnak  tőlem,  mit  csináljak? 
Áldozzam  fel  a  kenyeremet?  Felzokog. 
Akkor  már  muszáj  visszhangozni ! 

Igazgató.  Ebben  van  valami. 

Ilonka  sírra.  Ha  eröszakot  tesznek  az 
emberen ! 

Igazgató.  Ez  már  túlzás  fiam.  De  min- 


AZ   IBOLYA. 

denesetre  kellemesen  meglepő,  hogy  így 
kétségbeesett. 

Ilonka  sírva.  Gazember !  Gazember ! 
jMinden  igazgató  gazember  ! 

Igazgató.  Bravó,  ez  beszéd.  Kedves 
nagysád,  ha  ezek  a  megbántott  tisztesség- 
érzet  könnyei  .  .  . 

Ilonka.  Ezek  az  én  könnyeim,  kérem, 
ez  nem  szinészeti  sósvíz,  én  a  szivem- 
ből sírok.  De  nem  is  ez  a  nagyobbik 
baj. 

Igazgató.  Hát  mi? 

Ilonka.  Hogy  az  igazgató  nem  is  tet- 
szik nekem.  Más  tetszik  nekem. 

Igazgató  gyanútlanul.  Hát  az  valószínű 
volf.  Selmec.  Tizennyolcas  huszárok. 

Ilonka.  Nem  huszár. 

Igazgató.  Hát. 

Ilonka  szipogva.  Civil. 

Igazgató.  Selmecen? 

Ilonka.  Pesten. 

Igazgató.  Hol? 

Ilonka.  Itt  a  közelben. 

Igazgató.  A  közelben? 


201 


AZ   IBOLYA. 

Ilonka.  Igen.  Nehéz  fejed  van.  Keaer- 
itsen  sírva.  Te  tetszel  nekem  I 

lOíiZGATÓ  r  ént  ültén,  t-n? 

Iloxka  sírva.  De  még  hogy ! 

Igazgató.  Nahát  ez  .  .  .  Kezdi  a  köny- 
reJcet  az  asztalra  és  a  földre  csapdosni. 

Ilü>"Ka.  Nahát  és  nahát,  rám  hara- 
gudhatsz, ahogj'  akarsz,  akár  hozzám  is 
eaaphatod  azokat  a  könyveket,  itt  moi3t 
már  hiába  minden,  mert  te  tetszel  nekem 
és  én  nem  nyugszom,  amíg  úgy  nem  fog.sz 
utánam  szaladni,  mint  egy  kis  kutya. 

[oazgató.  Én? 

Ilonka.  Igenis,  te. 

Igazgató.  Ma  látott  előszűr  életében  ! 

Ilonka.  Egyszer  csak  kell  valakit  elö- 
.■>zör  látni.  Nem  kezdhetem  a  máso- 
diknál ! 

Igazgató.  De  hát  mi  kell  magának  raj- 
tam, szegény  vén  emberen? 

Ilonka.  Nem  is  vagy  vén.  Csak  nem 
vagy  elönyo.s. 

Igazgató.  Ne  tegezzen  1 

Ilonka.    De    mikor    olyan    tegezniva  16 


-t- 


-- 


az  ibolya. 

arckifejezésed  van.  Vedd  le  ezt  a  pápa- 
szemet.  Le  akarja  venni  róla. 

Igazgató.  Ne  n^'úljon  az  arcomhoz. 
A  pápaszem  rajta  marad. 

Ii.ONK.v  Pedig  milyen  szép,  jószívű  sze- 
med van.  És  milyen  jóságos  papahangod 
van.  Sírra.  Kérlek,  szabadíts  meg  az  igaz- 
gatótól. 

Igazgató.  De  hát  mért  fél  úgy  tőle? 

IloííKA.  Sok  mindenért.  Például  nézd 
édes  pofa,  én  mindjárt  megmondom  ne- 
ked :  én  olyan  tehetségtelen  vagyok,  mint 
egy  selyemhernyó,  ezt  is  írta  rólam  a 
pápai  szerkesztő,  de  nem  vagyok  bolond 
ezt  az  igazgatónak  megmondani.  Neked 
megmondom,  mert  te  egy  senki  vagy  és 
téged  rögtön  elkezdtelek  szeretni. 

Igazgató.  Nagyon  jó.  Tovább. 

Ilonka.  Hát  nem  hallottad,  hogy  az 
•löbb  már  .  .  .  felzokogva  .  .  .  szerepekkel 
fenyegetett  ? 

Igazgató.  Micsoda?  Hát  ez  fenyegetés? 

Ilonka  sírva.  A  Duzemelenórának  nem, 
de  nekem  igen,  mert  én  tehetségtelen  va- 


AZ   IBOI-YA. 


gyok  és  amint  Bzerepet  kapok,  rögtön 
megbukok  benne  és  minek  nekem  az  a 
szenvedés? 

la^vzoATÓ.  Hát  ne  játszd  el. 

Ilonka  sírra.  Azt  nem  lehet,  mert  mind 
örült  az  ilyen  igazgató,  ha  szerelmes,  kí- 
nozzák az  embert,  hogy  ilyen  nagy  mű- 
vésznő Icgj'cn,  meg  olyan  nagy  művésznő 
legyen.  Zokogva.  Minek  az  nekem? 

Igazgató  gyanakodva.  Honnan  tudja  ezt 
maga  ilyen  pontosan? 

Ilonka  airva.  Hát  mondom,  hogy  Sel- 
mecről  is  azért  gyöttem  el,  mert  az  igaz- 
gató menj-asszonya  voltam. 

Igazgató.  Eddig  még  nem  mondta. 

Ilonka.  Mondtam,  hogy  megvertem  az 
igazgatónét. 

Igazgató.  Azt  mondta. 

Ilonka.  Hát  mért  szokta  megverni  az 
ember  az  igazgatónét?  Ezért  volt  minden, 
hogy  sülyedt  volna  el  az  egész  igazgatósáp  ! 

Igazgató.  Hát  verekedés  is  volt? 

Ilonka.  Csak  olyan  nőies. 

Ig.azoató.  Hát  az  niilven? 


204 


AZ   IBOLYA 

Ilokka.  Hát,  hogy  a  frizura la  helyez- 
zük a  fősúlyt.  Nagy  hajtépés  volt,  meg 
sűrű  dialóg.  De  én  vertem  meg  ötét,  nem 
ö  engem.  Az  egész  cukrászda  tanú  rá.  Elég 
volt  ott  nekem  az  igazgatóból.  Az  igazgató 
babáját  mindenki  utálja.  Fehukogca.  Ezért 
gyöttem  el  Pápáról  is. 

Igazgató.  Pápán  is  az  igazgató? 

Ilonka.  Hát  hogj-ne.  Abba  csak  tönkre 
lehet  menni  az  ilyen  szegény  teremtésnek, 
mint  én,  ha  a  direktorba  beleesik.  Látod, 
a  pénztárosnak  az  ideálját  vagy  a  kis- 
bőgősnek  az  ideálját,  vagy  a  szegény 
segédtitkárnak  az  ideálját,  azt  mindenlci 
szereti,  annak  kis  szerepet  is  adnak, 
aszongya  az  igazgató:  íAdjunk  neki  va- 
lamit, hagy  örüljön  a  szegény  pénztáros, 
meg  így,  meg  úgy».  A  színésznők  is  szere- 
tik, mert  szegény  ember  szerelme,  adnak 
neki  ajándékba  azsuros  inget,  meg  fekete 
kombinécset,  meg  félüveg  parfümöt,  meg 
mindenféle  nyersanyagot,  teszem  öreg 
művirágot,  gyűrött  szalagot,  döglött  bár- 
sonyt, mer  aszongyák :  onézd  szegénykét, 


--4 


205 


AZ   IBOLYA. 

l  "^-    I' 

milyen  kedves  kis  szerény  nö,  adjuk  neki, 
hagy  örüljön  a  marlia>>. 

Igazgató.  Ezért  tetszeni  magának. 

Ilonka.  Persze,  hogy  ezer!  Az  állá- 
sodér,  hogy  ilyen  szegény  g3'alog  ember 
vagy. 

Igazgató.  Egy  vasam  pincs.  A  fizeté- 
aemböl  magam  se  tudok  megélni. 

Iloxka.  Adok  én  neked  pénzt,  ha  kell. 

Igazgató.  Köszönöm  édesem,  ott  még 
nem  tartok.  Hát  jó,  mondjuk,  de  csak 
mondjuk  természetcsen,  hogy  maga  tet- 
szenék nekem  .  .  . 

Ilonka.  Jaj,  boldogság. 

Igazgató.  Pardon.  Csak  tegyük  fel. 

Ilonka.  Tudom  én,  te  drága,  mi  a/.. 
amikor  már  feltesszük! 

Igazgató.  Nagyon  elbizakodott,  édes 
fiam,  do  várjon,  lesz  még  maga  fzeré- 
nyebb  is. 

Ilonka.  Szerényebb  már  nem  lehetek, 
mint  hogy  téged  választottalak. 

Ioazoatí^.  De  még  ennél  is  szerényebb 
lesz.  Mondom,  tegyük  fel,  hogy  maga  tet- 


JL 


AZ    IBOLYA. 

szenek  nekem.  Hát  akkor  most  rait  csinál 
ÍZ  igazgatóval? 

Ilonka.  Megmondom  neki,  hogy  téged 
szeretlek. 

Igazgató.  És  ha  akkor  elcsap  engem? 

Ilonka.  Sohse  csap  el,  mert  azt  reniéli, 
hogy  én  majd  megcsallak. 

Igazgató.  Azt  reméli?  Mért  reméli? 

Ilonka.  Mert  én  is  úgy  nézek  ki,  meg 
te  Í6  úgy  nézel  ki. 

Ig^vzgató.   Példátlan  romlottság. 

Ilonka.  Ti  vagytok  romlottak.  Mind- 
járt félreértitek  az  embert.  Én  egy  ki.<? 
illatos  mezei  ibolyának  látszom,  de  ha  er- 
kölcsileg megszagolsz,  rágyössz,  hogy 
igazgyöngy  vagyok. 

Igazgató  hirtelen  dühbe  jön.  Mondja 
fiam,  mit  keres  maga  egyáltalában  a 
színháznál  ?  Mit  keresnek  maguk  a  szín- 
háznál? Mi  közük  a  színházhoz? 

Ilonka.  Na  már  engedj  meg  .  .  . 

Igazgató.  Tehetsége  sincs  .  .  . 

Ilonka  fellázadva.  Hogy  meicd  ezt 
mondani? 


\Z  IBOLYA. 

Igazgató.  Maga  mondta. 

Ilonka.  Az  más.  Az  az  én  szerénységem. 
Nekem  van  tehetségem,  de  csak  annyi, 
amennyi  nekem  kel).  Elég  szemtelenség, 
hogy  a  kritikusoknak  több  kell,  mint 
amennyivel  én  magam  megelégszem.  Mért 
kívánják  tőlem,  hogy  jobban  játsszam, 
mint  ahogy  tudok?  Szép  szerény  művé- 
szet kell  nekem,  meg  szerény  vőlegénj-. 

Igazgató.  Nahát,  most  elég  volt  fiam. 
Leteszi  a  pápaszemet. 

Ilonka.  Most,  mikor  már  a  pápaszemet 
is  letetted?  Megérinti  az  arcát.  Mennyivel 
előnyösebb  vagy  Így. 

Igazgató.  Ne  nyúljon  hozzám,  már 
mondtam  egyszer. 

Ilonka.  Cgy  félsz  töJem,  mintha  na- 
gyon tetszeném  neked. 

Io.\zo.\TÓ  zavarban.  Ugyan,  ugyan,  nézd 
csak. 

Ilonka.  Látom  a  szemeden,  hogy  za- 
varban vagy  kis  apám.  Mfg  akarja  ölelni. 
Ne  taszits  el  magadtól,  te  kedves  goromba 
ember.     Te    aranyos    szegényember.    Te 


208 


AZ  IBOLVA. 

csúnya  szépember.  Nem  is  tudod,  mennyire 
lehet  téged  szeretni.  Nézz  a  szemembe. 

Igazgató  zavarban.  A  szeme,  az  bizo- 
nyos, az  szép. 

Ilonka.  És  a  műsorom?  Szép  tiszta  kis 
házi  boldogság.  Délben  leveshús  briveJ. 
Délután  megstoppolom  a  fehérneműdet. 
Este  tiszta  ágyhuzat.  Nem  az  a  nagy 
szenvedélyesség.  Csak  olyan  rendes  tiszta- 
ság és  békesség.  Minek  nekem  a  hisztéria. 
Megvagyok  én  anélkül  is. 

Igazgató.  Én  is. 

Iloiíka.   De  ha   kívánod,   megtanulom. 

Igazgató.  Dehogy  kívánom.  Utálom. 

Ilonka.  Az  ilyen  szegény  ember  kell 
nekem,  akit  sajnálni  is  lehet,  nemcsak 
szeretni.  Elérzékenyül. 

loAZGATÓ  féJéJiken,  szelíden  megöleli.  Kod 
ves  nő,  azt  meg  kell  adni. 

Ilonka.  Űgy-e?  A  kebelére  borul.  Te 
.szegény  hivatalnok,  rajonggyá  értem  egy 
kicsit. 

Lgazqató   egészen   átöleli.    Nagyon,    na 
gyón  kedves.  Igazán  kedves. 

Stinhát.  200  14 


AZ    IBOLYA. 

Ilouka  a  keblén.  Milyen  jó  itt.  Meleg 
ember  ke  béli  be. 

Szerző  sietve  lép  be  balról  e  mtgláiva  őket. 

megrökönyödve  áll  tneg. 

Szünet. 

Igazgató  dühösen.  Na  kérem.  Hát  itt 
van  az  ön  módszere.  Elereszti  Ilonkái  ét 
ellép  tőle. 

Szerző  meglepetten.  Micsoda?  Tessék? 
N(ujy  szünet.  —  Szól  a  telefon. 

Igazgató  a  Ulef  ónhoz  megy.  Halió? 
Szeniczey  kisasszony  mamája?  Kezét  csó- 
kolom. —  Hogy  Szeniczey  kisasszony  hal- 
doklik? Borzasztó.  Az  orvos  mondta?  — 
Hogy  meg  fog  halni?  Nyugodtan  és  gynr- 
gan.  —  Igazán  nagyon,  nagyon  sajnálom. 
Kezét  csókolom.  Leteszi  a  kagylót. 
Szerző  ezalatt  wereven  nézte  Ilonkát.  Ujabb 
szünet. 

Igazgató  zururtan.  Hát  most  látta,  nni 
ér  a  maga  módszere. 

SzEKZÖ.  Na,  ez  nagyszerű.  Igazún  nauy- 
eaerü. 


u 

AZ    IBOLYA, 

Tlouka  a  szerzőhöz.  Bocsásson  meg, 
drága  édes  direktor  úr. 

SzBRZŐ.  Hogyan?  Annak  dacára,  hogy 
engem  tart  a  direktornak,  mégis  az  ö 
nyakába  borult. 

Ilokka.  Hogyan?  .  .  .  hogy  magát  tar- 
tom a  direktornak.  Hát  nem  maga  a 
direktor? 

SzBRZÖ.  Nem,  édes  gyermekem.  A  direk- 
tor úr  ott  áll  maga  mögött.  Rámutat. 

Ilonka  viegfordul.  A  Skultéti? 

SzBBZŐ.  Nem  Skultéti  az,  fiam,  a  Skultéti 
nincs  itt.  Az  a  direktor,  akivel  megbeszél- 
tük a  tréfát.  El  akart  menekülni  a  nők  elől. 
Hát  most  elmenekült. 

Ilouka.  Igaz  ez? 

Igazgató.  Igaz.    Az  Íróasztalához  megy. 

Iloska  keservesen  kitörve.  Hát  az  a  jó 
Isten  mégse  szeret  engemet !  Pápáról  el- 
mentem a  direktor  miatt,  Selmecen  bele- 
estem. Onnan  is  eljöttem  a  direktor 
miatt,  itt  beleestem,  kiugrottam  belőle, 
most  megint  beleestem.  Nem  szeret  en- 
gem a  jó  Isten  !  Zokog. 

211  14* 


AZ  IBOLYA. 

Szerző.  Hát  olyan  nagy  baj  ez? 

Ilonka  zokogva.  De  mikor  én  nem  aka- 
rok híres  színésznő  lenni ! 

Igazgató.  Hát  édes  fiam,  ezen  a  nagy 
bajon  mi  most  segíteni  fogunk.  Maga 
szépen  letörli  a  könnyeit  és  elmegy  ajánl- 
kozni más  színházhoz. 

Szerző.  Bocsánat,  ebbe  én  nem  megyek 
bele.  Nekem  jogom  van  őt  szerződtetni, 
fgy  egyeztünk  meg.  Maga  szerződtetve 
van  a  színházhoz,  gyermekem. 

Ilonka.  Óh  köszönöm,  kézit  csókolom. 
Sir. 

Igazgató.  Hát  most  már  mért  sír? 

Ilonka.  Azért,  mert  most  már  hiába 
tetszik  mondani  akármit,  én  éreztem,  mi- 
kor meg  tetszett  ölelni,  hogy  jó  szívvel 
súrlódik  hozzám. 

Igazgató.  Jaj   fiam,  maga  olyan  heve- 
sen ostromolt ! .  .  .   Na,  ne  bőgjön,  fiam, 
mert  semmi  oka  rá.  Sőt. 
Ilonka.  Sőt? 

Igazgató.  Igenis  sőt.  V^agy  bánom  ia 
én.  Zavarban  van.   Hagyjanak  engem  bé- 


AZ   IBOLYA. 

kén.  Szerzőhöz,  ön  Í3,  mit  bámul  itt,  mint 
a  .  .  .  Odacsap  egy  könyvet.  Egy  színésznő 
van  a  világon,  aki  undorodik  az  igazgn- 
tóktcl  és  az  is  ...  az  is  ..  .  Mit  áll  meg 
itt,  édes  fiam.  Menjen  most  szépen  haza, 
aztán  holnap  délelőtt  jöjjön  ide,  a  titkár 
majd  megcsinálja  a  szerződését. 

Ilonka.  Köszönöm  szépen..  Addig  is 
drága,  édes,  szabad  megcsókolni  a  kezét? 
.4  kezéhez  nyúl. 

Igazgató.  Azt  nem.  Hanem  majd  én  .  .  . 
..  maga  homlokát,  fiam.  Homlokon  csó- 
kolja. Menjen  szépen,  de  mindjárt. 

Ilonka  kifelé  megy,  jobbra,  útközben 
sirva  fakad.  Milyen  pechem  van !  Az  ajtó- 
nál eirva  visszafordul.  Alásszolgája. 
Jobbra  el. 

Igazgató.    A    viszontlátásra    fiacskám. 
Visszaül  az  iróaszialához. 
Kis  szÜTiet. 

SzEBZÖ.  Elragadó  kis  teremtés. 

Igazgató  szórakozottan  lapozgat  a  piros 
füzetben.  Sok  természetes  báj  van  benne. 
Lapozgat.    Az   okosságát  szeretem.    Az  a 


213 


AZ    IBOLYA. 

Icgjobbízü  okosság,  ami  a  buta  kis  nőkben 
van  raep.  Az  okos  nők  okossága  bosszantó. 
[.^pozgaf.  De  a  buta  nők  okossága,  az 
Diyan  jpízü,  mint  az  őszibarack. 
Szerző.  Van  benne  valami. 
iGAza.vTÓ.  Hja,  ja.  Furcsa  is  az  élet. 
Ábrándozva  dől  hátra  székében  és  laesan 
apró  darabokra  tépi  u  piros  füzetet.  beU- 
szórja   a    papírkosárba. 

Kis  szünet. 
SzBRZŐ.  Hát  akkor  ebben  maradunk. 
luAZGATÓ.   Ügy  van.  Ebben  maradunk. 
Kis  szünet. 
,       Szolga  belép,  szó  nélkül  elveszi  a  lámpa  nini 
\  Szeniczey  szerepét  és  kiviszi. 

{  Nagy  szünet. 

\  lOAZO-VTÓ.  Szép  idő  van. 

SzKRZí'í.  Igen.  Süt  a  nap.  Meleg  van. 
Igazgató.      Ix'galább     tizennyolc     fok 
<  tlziusz. 

Skekz«j.  ön   Celziuszban   számít? 
I(iAzr.ATÓ.   Igen.    Pes.'fzimista   vagyok. 
SzifU<">.   Én  a   Keaumurt  jobban  Kere- 
tem. 


■zu 


AZ    IROLYA. 

Igazgató.  Azt  mondják,  az  se  rossz. 
Szünet. 

•Szerző  fölkel.  Hát  akkor .  .  .  egyéb 
megbeszélni   valónk   egyelőre   ninc6. 

Igazgató.  Nincs. 

•Szerző.  Hát  akkor  ...  a  \"iszontlátá6ra 
direktor. 

Igazgató  írásai  közt.  znvarbav.  A  vi- 
szontlátásra. 

A  szerző  elmegy. 

Igazgató  meglátja  az  esernyőt,  anulytt 
Ilonka  ottfelejtett.  Kinyitja.  Az  esernyő 
csupa  lyuk.  Mosolyogva  nézi,  a  fejét  csó- 
válja. Halkan,  magában  mondja.  Kedves  .  .  . 
kedves . .  . 

FÜGGÖNY. 


llh 


MOIvNÁR  FBR:eNC 
MŰVBI: 

Egygazdátlan  csónak  története. Regény. 
Egy  haditudósító  emlékei. 
Az  éhes  város.  Regény.  Két  kötet. 
A  farkas,  Vigjáték  3  felvonásban. 
Hétágú  síp.  Tréfák,  karcolatok,  tárcák. 
Józsi  és  eg\éb  kis  komédiák. 
Ketten  beszélnek.  Tárcák,  rajzok. 
Kis  Hármaskönyv.  Elbeszélések.  Három 

kis  kötet,  tokban. 
Liliom.  Eg\-  csirkefogó  élete  és  halála. 

Külvárosi  legenda  7  képben. 
Muzsika.  Elbeszélések. 
Az  ördög.  Vigjáték  3  felvonásban. 
A  Pál-utcai  fiúk.  Diákregény. 
Rabok.  Regény. 

A  testőr.  Vigjáték  5  felvonásban. 
A  fehér  felhő.  Mirákulum  5  változásbaa, 
Ismerósök.  Elbeszélések. 
Az  óriás.  Elbeszélések. 
Égi  és  földi  szerelem.  Dráma  5  felv. 
Szinház.  Három  eg>'felvonásos. 
A  hattyú.  Vigjáték  3  felvonásban. 


o 

H 


ü 

<D 

U      . 
(D    N 

H 
O 

a 


W   CNZ 


UNIVERSITYOF  TORONTO 
LiBRARY 


DO  NOT 

REMOVE 

THE 

CARD 

FROM 

THIS 

POCKET 


v